Pál Apostolnak Filemonhoz írott levele

Görögből fordította: Dr Gyenis Jánosné.

Filemonhoz 1. fejezet: Címzés, és üdvözlés

Filem. 1,1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timóteus, az atyafi, [a

testvér, írják e levelet] Filemonnak, a mi [Isten szerinti szeretettel]
szeretett [drága testvérünknek és] munkatársunknak,
Filem. 1,2 És Appiának, [a mi testvérünknek, és Isten szerinti
szeretettel, nagyon] szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak
[és harcostársunknak], és a te házadnál [a te otthonban] való
gyülekezetnek [kihívottak közösségének, eklézsiának]:
Filem. 1,3 Kegyelem néktek [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása] és békesség [az az állapot, amelyben minden a maga
helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr
Jézus Krisztustól.
Filem. 1,4 Hálát adok [folyton, és újra meg újra] az én Istenemnek
mindenkor, [amikor megemlékezem rólad] emlegetvén téged az én
imádságaimban,
Filem. 1,5 Mert hallom a te [Isten szerinti] szeretetedet és ama te
hitedet, mely van benned, [és hogy milyen hűséges vagy] az Úr
Jézushoz, és minden szentek irányában, [és mennyire szereted azokat,
akik Istenhez tartoznak].
Filem. 1,6 Azért imádkozom, hogy a hitünkben való közösséged, és a
benned élő hit vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes
felismerésére, amiket Krisztusért megtehetünk, és ami a mienk a
Krisztusban.1
Filem. 1,7 Mert sok örömünk és vigasztalásunk van [és sok buzdítást,
és bátorítást kapunk] a te [Isten szerinti] szeretetedben, hogy a
szenteknek szíveik [bensői] megvidámodtak [és felüdültek] te általad,
atyámfia [testvérem].
Filem. 1,8 Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban,
megparancsolni néked azt, ami illendő [ami kötelességed volna];
Filem. 1,9 A szeretetért inkább [csak] kérlek, ilyen lévén, én [az öreg]
Pál, a megvénhedett, most pedig [megkötözött] foglya is a Jézus
Krisztusnak;

11
És így folytatódik a kijelentés: „Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk Jézus
Krisztusnak jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen]
szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok [és
gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket]” (2 Kor. 8,9).
Filem. 1,10 Kérlek téged az én fiamért, akit fogságomban szültem
[akinek bilincseimben adtam életet], Onésimusért,
Filem. 1,11 Aki egykor tenéked haszontalan [és hasznavehetetlen
szolgád] volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos
[használható és nagyon drága lett],
Filem. 1,12 Kit visszaküldöttem; te pedig úgy fogadd magadhoz őt,
mint az én szívemet!
Filem. 1,13 Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted
szolgáljon [és segítségemre legyen] nékem az Evangéliumért
szenvedett fogságomban, [az örömüzenetért viselt bilincseimben];
Filem. 1,14 De a te megkérdezésed [és beleegyezésed] nélkül semmit
sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből,
hanem szabad akaratból való legyen [és hogy ne kényszerből tegyél
jót, hanem saját elhatározásodból].
Filem. 1,15 Mert talán azért vált meg [és szakadt el] tőled ideig-óráig
[azért hagyott el téged rövid időre], hogy őt, mint örökkévalót kapd
vissza, [hogy őt örökre visszanyerd];
Filem. 1,16 És többé már nem mint (rab)szolgát, hanem
(rab)szolgánál nagyobbat [és jóval többet], mint szeretett atyafit [mint
kedves testvéredet], kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig
néked, mind (hús)testben, mind az Úrban.
Filem. 1,17 Azért, ha engem részestársadnak [veled közösségben
lévőnek] tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.
Filem. 1,18 Ha pedig valamit vétett ellened [ha valamivel megbántott,
vagy bármivel megkárosított téged], avagy adós [és tartozik neked],
ezt nekem ródd fel [mert én kezeskedem érte, tőlem kérd számon, azt
nekem számítsd fel, én megfizetem helyette].
Filem. 1,19 Én Pál írtam az én [saját] kezemmel, én [azt] megfizetem
[megadom neked]: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is
adós vagy ezen felül nékem.
Filem. 1,20 Igen, testvérem kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet
az Úrért! Vidámíts fel engem, és nyugtasd meg, üdítsd fel az én
szívemet, (a bensőmet) Krisztusban; szeretnék benned örömet találni
az Úrban]!
Filem. 1,21 Bízván [mert biztos vagyok] a te engedelmességedben, így
írtam néked, tudván, hogy annál, amit mondok, többet is fogsz
cselekedni.
Filem. 1,22 Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert remélem,
hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.
Filem. 1,23 Köszönt téged Epafrás, [aki velem együtt raboskodik
Jézus Krisztusért,] az én fogolytársam a Krisztus Jézusban.2
Filem. 1,24 Továbbá Márk, Aristárkus, Démás és Lukács, az én
munkatársaim.3
Filem. 1,25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti
szellemetekkel! Ámen.
[Filemonhoz küldetett Rómából az Onésimus szolga által].

22
A Kolossébeli Epafrás Pál apostollal szolgált, és hű volt Urához az Úr Jézus
Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel együtt szolgált. És aki nem
hagyta el az apostolt a fogságban sem: „Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek
való, Krisztusnak szolgája. Aki mindenkor tusakodván [aki állandó harcot
folytat] ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes
meggyőződéssel, [teljes bizonyossággal, állhatatosan, (bevégezetten, célba
érkezetten) maradjatok, és (állhassatok meg)] az Istennek minden akaratában.
Mert bizonyságot teszek ő felőle [tanúskodom róla], hogy sokat fárad [hogy
keményen dolgozik, küzd] érettetek és azokért, kik Laodiceában és
Jerápolisban vannak” (Kol. 4,12-13).
33
Aristárkhus egy Tessalonikai keresztény volt, aki az apostollal szolgált: „… a
Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus” (Csel. 20,4). És amikor az apostolt
hajón vitték Rómába, ő az apostollal együtt ment: „Beülvén azért egy
Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván
behajózni, elindultunk, velünk lévén a macedóniai Aristárkhus, ki
Tessalonikából való” (Csel. 27,2). Démás is az apostollal szolgált, de később így
ír róla az apostol: „… Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz
ragaszkodván, és elment Thessalonikába…” (2 Tim. 4,10). Lukács tartott ki végig
az apostol mellet, még a római fogság idején is: „Egyedül Lukács van velem…”
(2 Tim. 4,11)