Pál Apostolnak Timóteushoz írt I.

levele
Görögből fordította dr Gyenis Jánosné.

1 Tim. 1. Óvás a hamis tanítóktól

1 Tim. 1,1 Pál, Jézus Krisztus apostola, [követe, küldöttje] a mi

megtartó [üdvözítő, megmentő, megszabadító] Istenünknek, és Jézus
Krisztusnak a mi [elváró] reménységünknek rendelése szerint [és
felhatalmazása alapján írja e levelet].
1 Tim. 1,2 Timóteusnak, az én igaz [és szeretett] fiamnak a hitben:
Kegyelem,1 irgalmasság és békesség2 Istentől, a mi Atyánktól, és
Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.3
1 Tim. 1,3 Amiképpen Macedóniába menetelemkor kértelek
[bátorítottalak, és buzdítottalak] téged, hogy maradj Efézusban
[azért], hogy megmondjad [és megparancsold] némelyeknek [és
figyelmeztess egyeseket], ne tanítsanak más tudományt [ne
hirdessenek tévtanokat, és ne tanítsanak hamis tanítást],
1 Tim. 1,4 Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel]
és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne
foglalkozzanak [és ne figyeljenek], amelyek inkább versengéseket
támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat],

11
Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk:
A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása
az emberért, az emberen és az emberben.
22
Békesség vár (eiréné): a héber salom (A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’
jelentésű) megfelelőjeként, az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség
vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy
kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem
beszél. A békesség kívánása része az általános köszönési formulának is, de
általános jókívánságként is hangzik.
33
Hogy ki volt Timóteus arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Pál apostol útja
során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timóteus nevű
tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot
tesznek vala (és dicsérőleg szóltak) a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt
Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a
helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel.
16,1-3).
mint Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének
megvalósítását] a hit által.4
1 Tim. 1,5 A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja,
megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte,
romlatlan, becsületes] szívből [a szellemi élet központjából, a
bensőből, és] jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi
együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli;
őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti]
szeretet.5
1 Tim. 1,6 Melyektől némelyek eltévelyedvén [és elfordulva],
hiábavaló beszédre, [üres fecsegésre] hajlottak [és adták magukat].6
1 Tim. 1,7 Kik törvénytanítók akarván lenni [akik abban tetszelegnek,
hogy ők a törvény magyarázói, holott] nem értik sem amiket

44
És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő
emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „Ha valaki
másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem tartja magát a mi Urunk Jézus
Krisztus egészséges beszédéhez, és a hívő élethez illő tanításhoz. Az
felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és nem tud semmit), hanem vitatkozásokban
és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás,
káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól
megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a
nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh Timóteus,
őrizd meg, ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (hazug módon
ismeretnek nevezett) szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek
ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek.
Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21). „És az igazságtól elfordítják az ő
fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda fordulnak” (2 Tim.
4,4). „Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és
ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és különösen a körülmetéltek
között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető
emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14). De te: „A balgatag (az ostoba)
vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a
nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (a
viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld;
mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).
55
Mert: „Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az [Isten szerinti]
szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6). Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de
minden vétket elfedez (befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).
66
És ezt: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó időben
némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz
(ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén (és azokat hallgatva). Hazug
beszédűeknek képmutatása által (vagyis olyanokra, akik képmutató módon
hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1
Tim. 4,1).
beszélnek, [amiket fecsegnek], sem amiket [csökönyösen] erősítgetnek
[bizonygatnak; vagy amikről vitatkoznak; és amit állítanak].
1 Tim. 1,8 Tudjuk pedig [és tisztában vagyunk vele], hogy a törvény
jó, [hasznos, előnyös], ha valaki törvényszerűen, [a törvénnyel
összhangban, a törvénynek megfelelően] él vele [és törvényszerűen
alkalmazza],
1 Tim. 1,9 Tudván azt [és tisztában vagyunk azzal is], hogy a törvény
nem a megigazult ellen van, hanem a törvénytaposókért, És
engedetlenekért [akik nem helyezik alá magukat, akaratosak, konokok,
dacosak]. Az istentelenekért [az Isten nélkül élőkért, akik ezért
gátlástalanok, és tisztességtelenek is] és bűnösökért
[céltévesztettekért], a latrokért [a szentségtelenekért] és fertelmesekért
[a szentségtelenek és a szentségtörőkért; a lázadókért], az atya- és
anyagyilkosokért, emberölőkért.
1 Tim. 1,10 Paráznákért [férfi prostituáltakért], férfi fertőztetőkért
[homoszexuálisokért], emberrablókért [embereket leigázó,
rabszolgává tevőkért], hazugokért [hamisítókért], hamisan esküvőkért
[hamis hitűekért, esküszegőkért, hamis tanúkért], és ami egyéb csak az
egészséges tudománnyal [az egészséges tanítással] ellenkezik,
[szemben áll, szembehelyezkedik].
1 Tim. 1,11 A boldog [és boldogító] Isten dicsőségének
[fényességének, ragyogásának] Evangéliuma [azaz: dicsőségéről
szóló evangélium, örömüzenet] szerint, mely reám bízatott [amelyre
én kaptam megbízást].7
1 Tim. 1,12 És hálát adok annak, aki engem megerősített [aki erőt
adott nekem, és hatalommal felruházott], a Krisztus Jézusnak, a mi
Urunknak, hogy engem hűnek [hűségesnek] ítélt [és megbízhatónak
tartott], rendelvén a szolgálatára.
1 Tim. 1,13 Ki előbb istenkáromló, [szitkozódó, és az övéit] üldöző és
erőszakoskodó [kevély, gőgös, önhitt, elbizakodott, gyalázkodó]

77
És a kijelentés folytatódik: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott
[a törvényszegések a törvény áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet],
amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által,
közbenjáró kezében” (Gal. 3,19). Tehát: „A törvény pedig bejött [közbejött; azért
csúszott be a kegyelem mellett], hogy a bűn [a félre-csúszás, botlás és elhajlás]
megnövekedjék, [fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás,
hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik [és elhatalmasodik,
megsokasodik] a bűn [a céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem
sokkal inkább bővölködik [megszaporodott, és ott még bőségesebben kiáradt]”
(Róm. 5,20). A törvény nem mindenkire vonatkozik, mert akik nem a hústest,
hanem a Szellem szerint élnek: Az ilyenek ellen nincs törvény” (Gal. 5,23).
voltam, De könyörült rajtam [és mégis irgalmat nyertem], mert
tudatlanul cselekedtem hitetlenségben, [és engedetlenségben].
1 Tim. 1,14 Szerfelett megsokasodott [és bőségesen kiáradt rám]
pedig a mi Urunknak kegyelme [Isten jóindulata, kedvezése] a
Krisztus Jézusban való [a Krisztus Jézusban található] hittel és [Isten
szerinti] szeretettel.
1 Tim. 1,15 Igaz beszéd ez [megbízható, és hiteles az Ige] és
[mindenképp] teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e
[látható] világra, hogy megtartsa [üdvözítse, megmentse, és
megszabadítsa] a bűnösöket, [a célt eltévesztőket], akik közül első [és
legnagyobb] vagyok én.8
1 Tim. 1,16 De azért könyörült rajtam [és azért nyertem
irgalmasságot], hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a
teljes [és mindenre elég] hosszútűrését [és végtelen türelmét], példa
gyanánt [és hogy példaképe legyek] azoknak, akik [a jövőben] hisznek
Őbenne [és így] az örök életre [jutnak].9
1 Tim. 1,17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan,
egyedül bölcs Istennek, [Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet]
tisztesség [és tisztelet] és dicsőség [és fényesség, ragyogás] örökkön
örökké! Ámen.10
1 Tim. 1,18 Ezt a parancsolatot [ezt az utasítást, és ezt a tanítást]
adom néked [és kötöm a lelkedre] fiam Timóteus, a rólad való korábbi
jövendölések [próféciák] szerint, hogy használd azokat a próféciákat,
mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve
harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával.11
88
A korinthusi hívőknek így tesz az apostol bizonyságot Krisztus nélküli
életéről: „Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok az
apostolok között, aki nem vagyok méltó [és érdemes arra], hogy apostolnak
neveztessem [hogy apostolnak hívjanak], mert háborgattam [és üldöztem] az
Isten anyaszentegyházát, [Isten eklézsiáját, kihívott gyülekezetét]” (1 Kor. 15,9).
És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a
kegyelem, hogy a pogányoknak (a nemzetbelieknek) hirdessem a Krisztus
végére mehetetlen (és mérhetetlen) gazdagságát” (Eféz. 3,8).
99
Az Úr Jézus kijelentése jövetele céljáról: „Mert az Emberfia azért jött, hogy
megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Luk. 19,10).
1010
Pál apostol minden gyülekezetben dicsőíti a mi Istenünket: „Mert Őtőle,
Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül
megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség
mindörökké, [és a dicsőség Neki jár az örökkévalóságon át] Ámen” (Róm. 11,36).
1111
És így bátorítja az apostol Timóteust, és minden istenfélő, Istent tisztelő
hívőt: „Mert igaz ugyan, hogy (hús)testben élünk, de nem a hús szerint
harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei [a mi harci
fegyvereink nem földiek] nem a húsból valók, hanem Isten ereje által
1 Tim. 1,19 Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet,
melyet némelyek [és néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit
dolgában hajótörést szenvedtek, [a hitet elvesztették, megfeneklettek,
zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük].
1 Tim. 1,20 Kik közül való Himenéus és Alexander, kiket átadtam a
sátánnak [akiket rábíztam a sátánra] Mert: így megtanulhatják, hogy
többé ne mondjanak gonosz dolgokat, ne becsméreljék, ne gyalázzák,
és ne terjesszenek rágalmakat Isten ellen, és ne beszéljenek
tiszteletlenül Istenről].12

Timóteushoz írt I. levél 2. fejezet: Buzdítás imára másokért is.

1 Tim. 2,1 Bátorítalak, és buzdítalak, hogy [elsősorban], és mindenek

előtt, tartassanak könyörgések,13 imádságok, esedezések [kérések,
közbenjárások, Istennel való beszélgetések], hálaadások [hálaadó
imádságok] minden emberekért,
1Tim. 2,2 Királyokért [fejedelmekért, uralkodókért, mindenkiért, aki a
legfelsőbb hatalom birtokában van] és minden méltóságban levőkért
[minden hatalmon lévőkért, felettesekért, vezető állásban lévőkért;
minden feljebbvalóért; és minden elöljáróért], hogy csendes [nyugodt,
békés, zavartalan] és nyugodalmas [háborítatlan földi] életet éljünk,
[azaz hitben folyó, hívő életet] és tisztességgel [szentségben].14

hatalmasak erősségek lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten

megismerését akadályozza. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden
önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk (és
hatalmunkba ejtünk) minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. (És
Krisztus iránti hódolatra kényszerítve)]” (2 Kor. 10,3-5). Az Úr azt is
nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az Istennek
beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és
élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és
kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és
szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig
(szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli
(megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét,
gondolkodását) és indulatait (és szándékait” (Zsid. 4,12-13).
1212
És tesszük ezt: „… a (hús)testnek veszedelmére, [romlására; pusztulására;
vesztére] hogy a szellem megtartassék [megmeneküljön; kiszabaduljon] az Úr
Jézusnak ama napján” (1 Kor. 5,5).
1313
Könyörgés (deészisz): Olyan kérést jelent, amely Isten könyörületességéért,
folyamodik az Ő kegyelmére, nagylelkűségére építve.
1414
Mert azt akarja az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való
megmenekülést minden embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember
halálát - így szól Jahve az Örökkévaló, az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy
1 Tim. 2,3 Mert ez jó és kedves [ez elfogadott, Istennek tetsző, kedves]
dolog a mi megtartó [üdvözítő, megváltó, szabadító, megtartó,
megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünk [színe] előtt.
1 Tim. 2,4 Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön,15 és az
igazság16 ismeretére,17 [az igazság, azaz: Isten Igéjének, és a testté lett
Igének, azaz: Krisztusnak megismerésére] eljusson.18
1 Tim. 2,5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek
között, az ember Krisztus Jézus. [Mert: Csak egyetlen Isten van, és
egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus
Jézus].19

megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23). Ezért: „Minden helyzetben imádkozzatok

a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját!
Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az
imádkozásban” (Eféz. 6,18). És bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk
pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat
minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk,
hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15). „És igyekezzetek (és
fáradozzatok) a városnak jólétén, (és békességén) amelybe fogságra küldettelek
titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak; mert
annak jóléte lesz a ti jólétetek (annak békességétől függ a ti békességetek is)”
(Jer. 29,7).
1515
Üdvösség: (szódzó): megtart, biztonságban megőriz; megment, kiszabadít,
biztonságba helyez, meggyógyít; életben marad, tovább él. megmenekül,
épségben marad, biztonságba kerül. egészségessé tesz; életben tart; megtart,
megment, megszabadít.
1616
Igazság (alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a
VALÓSÁG. A valóság a hamisság, hazugság ellentéte; az, ami nincs elrejtve,
elkendőzve (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS
JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4).
1717
Ismeret (epignószisz): megismerés, felismerés, megértés. Az itt szereplő
epignósis alétheias nem pusztán intellektuális megismerést jelent, hanem az
igazság előtt való meghajlást, annak elfogadását és cselekvését.
1818
Pál apostol megvallása: „Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő
Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a
hívőknek” (1 Tim. 4,10). „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden
embernek” (Tit. 2,11). Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Hiszen nem
kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, Jahve az Örökkévaló, az Úr -,
térjetek hát meg, és éljetek” (Ezék. 18,32).
1919
Hiszen: „Ő az, Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, ragyogása,
kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár, és
az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka,
lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható
kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával,
energiájával fenntartja és hordozza, összetartja és irányítja az egész
világmindenséget. Aki a mi céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat
1 Tim. 2,6 Aki (odaadta) önmagát váltságul [váltságdíjul, kiváltási
árként] mindenekért [mindenkiért, és mindenki helyett], mint
tanúbizonyság [bizonyság, tanúskodás, bizonyíték] a maga idejében [a
kijelölt, elrendelt, megfelelő, meghatározott, a kellő időben].20
1 Tim. 2,7 Ami végett rendeltettem én hirdetővé [követté] és
apostollá.21 Igazságot [valóságot] szólok a Krisztusban, nem hazudok,
[nem állítok valótlanságot]. Pogányok, [nemzetek] tanítójává
rendeltettem, hitben és igazságban, [hogy a hitre és az igazságra, a
valóságra, ami Isten Igéje, és a testben megjelent Ige, azaz:
KRISZTUS JÉZUS, és a Szent Szellem].22
leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva, a Felségnek, a
nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a
magasságban, a mennyekben, fenségbe” (Zsid. 1,3) „Ezért ő mindenképpen
[teljesen, tökéletesen] üdvözítheti is, mert [hatalma van megmenteni,
kiszabadítani, megtartani, biztonságba helyezni, és megőrizni, meggyógyítani]
azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy [közbenjárjon],
és esedezzék érettük” (Zsid. 7,25). Ezért most már senki nem ítélhet el, mert:
„Kicsoda az, aki kárhoztat? [ki ítél el] (Talán) Krisztus [Jézus], az, aki meghalt,
sőt aki fel is támadott, [életre is kelt] aki az Isten jobbján van, aki esedezik is
[közbenjár] érettünk” (Róm. 8,34).
2020
Dávid így prófétál Róla, megvallva, hogy: „Senki sem válthatja meg atyjafiát
(vagy önmagát), nem adhat érte (vagy magáért) váltságdíjat Istennek. Mert
olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla (abba kell hagynia
örökre)” (Zsolt. 49,8-9). De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre
elrendelte szövetségét, szent és fenséges az ő neve” (Zsolt. 111,9). És az apostol
folytatja a megvallást: „az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének
(teljes lényének) feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid. 10,10). „És ő
engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (céltévesztésünkért, a cél
ELVÉTÉSÉÉRT); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért (az egész
világ céltévesztéséért) is” (1 Ján. 2,2).
2121
Apostol (aposztolosz): valahova hivatalosan, konkrét megbízással (pl. az
evangélium hirdetésére) elküldött, kiküldött személy, akit felruháztak
hatalommal feladata elvégzésére. Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a
küldő személy hatalmával szól, cselekszik. - kiküldött: az evangélium
nagykövete; aki (csodatevő erőkkel) meghatalmazott. hírvivő, követ; hajóhad
parancsnoka.
2222
És az apostolt azért küldte el Isten – mondja az apostol: „Hogy kijelentse
[kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként]
hirdessem őt a pogányok [nemzetek] között…” (Gal. 1,16). És tette ezt azért
Isten, mert: „Mi módon [hogyan] hívják azért segítségül azt, akiben nem
hisznek? [amíg nem hisznek benne] Mi módon hisznek [és hogyan higgyenek]
pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló
[igehirdető; tanító; hírnök] nélkül? Mi módon prédikálnak pedig, [hirdetnék
(tanítanák) az Igét] ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek
[ékesek; gyönyörűségesek] a békesség [az az állapot, amelyben minden a maga
1 Tim. 2,8 Szeretném, és tanácsolom azért, hogy imádkozzanak a
férfiak [a felnőtkorúak (a Krisztusban felnőttek)]23 minden helyen.
Tiszta [Istennek tetsző, megszentelt,– hívő, – szent] kezeket emelvén
föl24 (imára),25 harag,26 [emberi indulatok nélkül] és versengés
[okoskodás, számítgatás, fontolgatás, vitatkozás, kételkedés] nélkül.
1 Tim. 2,9 Hasonlatosképpen az asszonyok [többnyire szellemi
tekintetben még a hústesti embert jelöli] tisztességes [rendes,
rendezett, illendő, tisztességes, szerény] öltözetben [ruhában, nem

helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;

boldogság, boldogulás] hirdetőknek lábai, akik jókat [jó hírt; evangéliumot]
hirdetnek” (Róm. 10,14-15). A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a
hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond,
szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7).
2323
Mert meg van írva, hogy Krisztusban: „nincs férfi, sem nő; mert ti
mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).
Azért: „Mert hiszen egy Szellem által [egy Szellemben] mi mindnyájan egy
testté [egy személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz:
pogányok] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy
Szellemmel itattattunk meg. [Valamennyiünket egy Szellem itatott át]” (1 Kor. 12,13).
2424
Kezeket emelvén föl: A felemelt karok, felfelé fordított tenyerekkel való
imádkozás annak a kifejezője, hogy az imádkozó, Isten áldását kéri és fogadja.
(Jubileumi kommentár).
2525
Az ima és dicséret testtartásáról így imádkozik, és prófétál Dávid: „Hiszen a
te kegyelmed (és szereteted) jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek
téged. Áldanálak ezért életem fogytáig (amíg élek); a te nevedben (és nevedet
imádva) emelném fel kezeimet” (Zsolt. 63,4-5). Hát: „Nosza, áldjátok az Urat,
Jahvét az Örökkévalót mind, ti szolgái az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak
akik az Úr, Jahve az Örökkévaló házában álltok éjjelente! Emeljétek fel
kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat, Jahvét az Örökkévalót” (Zsolt.
134,1-2). „Uram! (Hozzád kiáltok) hívlak téged: siess én hozzám; (siess
segítségemre) figyelmezz szavamra, mikor (kiáltok hozzád), és hívlak téged.
Mint jó illatú füst (mint illatáldozat) jusson elődbe imádságom, s kezem
felemelése esti áldozat legyen” (Zsolt. 141,1-2).
2626
Az Úr Jézus így tanít erről: „Azért, ha a te [áldozati] ajándékodat
[adományodat] az oltárra viszed [felajánlani], és ott megemlékezel arról [mert
eszedbe jut], hogy a te atyádfiának [embertársadnak; testvérednek;
felebarátodnak] valami panasza [kifogása] van ellened. Hagyd ott az (áldozati)
oltár előtt a te ajándékodat [az adományt], és menj el, elébb békélj meg [békülj
ki] a te atyádfiával [embertársaddal; testvéreddel; felebarátoddal], és azután
eljövén [és aztán térj vissza], vidd fel [és ajánld fel] a te [áldozati] ajándékodat”
(Mát. 5,23-24). Mert az imáink meghallgatásának is a harag kivetése bensőnkből a
feltétele: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen
valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti
vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja
meg a ti vétkeiteket” (Márk. 11,25-26). „Mert ha megbocsátjátok az embereknek
kihívó öltözetben]. Szemérmetességgel [ami azt jelenti, hogy
viselkedésük az illendőség, vagy alázat érzése által visszatartott,
fékezett legyen], és mértékletességgel [józanul, önuralom és
önkontrollal, mértékletességgel, megfontoltsággal, körültekintés,
tartózkodás, egészséges gondolkodásmóddal] ékesítsék [díszítsék fel]
magukat. Nem hajfonatokkal [ne hajberakásokkal; Ne
hajfodorítással] és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel
[vagy drága ruhával; költséges ruházattal].27
1 Tim. 2,10 Hanem, amint illik [és helyes] az istenfélelmet valló
[Istentisztelő] asszonyokhoz, jó [szeretetreméltó, és hasznos]
cselekedetekkel.
1 Tim. 2,11 Az asszony csendességben [a nyüzsgést vagy beszédet
abbahagyva, hallgatva, szótlanul, vagy: szabadidejében, magányban,
egyedüllétben] tanuljon [tanulmányozás, megfigyelés vagy kutatás
által ismeretet, tudást szerezve] teljes engedelmességgel
[alárendelésben, és engedelmességben].28

az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem

bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja
meg a ti vétkeiteket” (Mát. 6,14-15). Az apostolon keresztül így folytatódik a
kijelentés: „Tanuljátok meg tehát, szeretett atyámfiai, (szeretett testvéreim)
legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a
haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja)”
(Jak. 1,19-20).
2727
Péter apostolon keresztül folytatja a Szent Szellem: „Akiknek ékessége ne
legyen külső(séges), hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy
öltözékek felvevéséből való (fodorított haj, arany karperec vagy fényes öltözet).
Hanem a szívnek elrejtett embere (a rejtett belső ember), a szelíd (alázatos) és
csendes (a helyét megtartó, egy helyben maradó, csendes, nyugodt, békés,)
szellem romolhatatlanságával (a maga romolhatatlan valóságában), ami igen
becses (értékes) az Isten előtt. Mert így ékesítették magukat hajdan ama szent
asszonyok is, akik Istenben reménykedtek (és bíztak)… ” (1Pét 3,3-5). Hiszen
Isten az: „Aki jóval tölti be a te ékességedet, (Ő ékesít fel) és megújul a te
ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt. 103,5).
2828
A Korinthusi hívőknek – akik még hústestiek, és kisdedek az Úrban (1Kor
3,1), így szól az apostol: „A ti asszonyaitok hallgassanak [csendben legyenek, ne
szóljanak közbe. Ne fecsegjenek] a [kihívott] gyülekezetekben [eklézsiákban],
mert nincsen megengedve [nem szabad] nékik, hogy szóljanak [közbeszóljanak;
fecsegjenek, csevegjenek; belebeszéljenek, kérdezősködjenek]; hanem
engedelmesek [alávetettségben] legyenek, amint a törvény is mondja. Hogyha
pedig tanulni [tudni; megérteni; megismerni] akarnak valamit, kérdezzék meg
otthon [minden egyes házban] az ő [saját] férjüket [a felnőtt férfi (ellentétben a
gyermekkel)]. Mert éktelen [illetlen; rút; szégyenletes; csúf] dolog asszonynak
[szellemi tekintetben a még hústesti, vagyis a természetes embernek] szólni
[közbeszólni; beszélnie] a [kihívott] gyülekezetben, [eklézsiában]” (1 Kor. 14,34-
1 Tim. 2,12 A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak,
[többnyire szellemi tekintetben még a hústesti embert jelöli] sem hogy
a férfin [a felnőtkorúak (a Krisztusban felnőttek); férfin] uralkodjék,
[hatalma legyen. Ez olyan személy viselkedésére vonatkozik, aki nem
fordul másokhoz tanácsért, maga dönt mindenben, és döntésének
eredményét ráerőszakolja másokra, vagyis zsarnokoskodik], hanem
legyen csendességben [maradjon csak csendben].
1 Tim. 2,13 Mert Ádám, [az első emberi lény, amely eredetileg mind a
két nemet magában hordozza (1 Móz 5,1-2)] teremtetett [formáltatott,
alakíttatott, mintáztatott meg] elsőnek, [Ő az első, a korábbi; a
kezdeti, az eredeti] azután Éva.29
35). Az Úr a bűneset (a céltévesztés) után így szólt az asszonyhoz: Felette igen
megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és
epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad” (1 Móz. 3,16).
2929
Az első, vagyis az eredeti ember teremtésérő így beszél a Szent Szellem:
„És monda Isten: Teremtsünk (alkossunk) embert a mi képünkre és
hasonlatosságunkra (kép, alak, képmás, arckép, hasonmás, tükörkép, árnykép,
másolat). És uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon (az
állatokon), mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó (csúszik, mászik,
kisméretű állat, rágcsáló, csúszómászó, rovar, puhatestű…) mindenféle
állatokon. Teremté (alkotta) tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére
teremté (alkotta) őt: férfiúvá (hímneművé) és asszonnyá (nőneművé) teremté
(alkotta). És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és
sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok (uralmatok) alá
(és hódítsátok meg); és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a
földön csúszó-mászó mindenféle állatokon (és a földön mozgó minden
élőlényen). És látá Isten, hogy minden, amit teremtett (alkotott) vala, ímé igen
jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap” (1 Móz. 1,26-28.31). Jóbon keresztül
megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Az asszonytól született ember rövid
életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként
tűnik el, nem marad meg” (Jób. 14,1.2). Dávidon keresztül is így szól az Úr:
„Árnyékként jár-kel itt az ember…” (Zsolt. 39,7). És az ember (Ádám: a vörös
földből való ember) teremtése így történt: „És formálta (megalkotta) vala az Úr
Isten az embert a (vörös)földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életerőt).
Így lőn az ember élőlénnyé” (1 Móz. 2,7.21-24). Azután megalkotta Isten az ember
társát: „Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot (önkívület, elragadtatás, extázist)
az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és
hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet
kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez
már csontomból való csont, és testemből való test (vagyis: hús a húsomból): ez
asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,21-23).
Pál apostolon keresztül érkezik a kijelentés a testi, földből formált emberről, aki
modellként, és mintául alkottatott: „Mert a törvényig [a törvény előtt is] vala
bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, [nem tulajdoníttatik az
embernek] ha nincsen törvény. Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott
1 Tim. 2,14 És Ádám nem lett [megcsalva, becsapva, félrevezetve],
hanem az asszony lett megcsalva [becsapva, félrevezetve], vétkezett,
[az előre világosan és határozottan kijelentett parancsot megszegte,
áthágta].30
1 Tim. 2,15 Mindazáltal megtartatik [üdvözül, megmenekül, épségben
marad, biztonságba kerül, egészségessé lesz] a gyermekszülés által, ha
megmaradnak, [kitartanak józanul] a hitben és [az Isten szerinti]
szeretetben, és a szent életben, [megszentelt állapotukban,és a

uralomra] Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének]
hasonlatossága szerint vétkeztek, [vétették el a célt] aki ama következendőnek
[Eljövendőnek] kiábrázolása [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája,
mintája, példa modellje]” (Róm. 5,13-14). Ugyanis Ádám saját akaratából követte
asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért: „És látá az asszony,
hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a
bölcsességért: szakaszt azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő
férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6). És Az ok, amiért Isten emberré lett:
„Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak
feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen
a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22).
3030
Azoknak a hívőknek, akik még (hús)test szerint élnek, és nem a Szent
Szellem uralma és vezetése szerint, így beszél Pál apostol: „Félek azonban,
hogy amiként a kígyó a maga álnokságával [ravaszságával; ravasz
mesterkedésével] megcsalta [rászedte, becsapta; elcsalta] Évát, akként a ti
gondolataitok [felfogásotok] is megrontatnak, [és a ti gondolataitokat is el fogja
fordítani] a Krisztus iránt való egyenességtől [az őszinte, tiszta és szent
hűségtől], … és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak,
Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak” (2 Kor. 11,3). Azt is kijelenti a
Szent Szellem, hogy mivel tudják elfordítani a test szerint élő hívők gondolatait:
„Mert hogyha az, aki jő [odamegy hozzátok, és] más Jézust prédikál [hirdet],
akit nem prédikáltunk [nem akit mi hirdettünk], vagy más szellemet vesztek [más
szellemet fogadtok be], amit nem vettetek [nem akit korábban kaptatok, és amit
elnyertetek], vagy más evangéliumot [örömüzenetet hallotok], amit be nem
fogadtatok [nem amelyet elfogadtatok], szépen eltűrnétek; [elviselitek, szívesen
vennétek]” (2 Kor. 11,4). Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak
egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe
juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá,
atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az
örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [el is
fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; amelyben meg is
maradtatok, melyet be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is
[elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok
[megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek,
hacsak nem hiába [elhamarkodottan, feleslegesen] lettetek hívőkké. [Ha ugyan
ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké]” (1 Kor. 15,1-2).
szentségben, Isten céljaira való elkülönítés / elkülönülésben]
józansággal. [Isten Igéje szerinti gondolkodásmódban].

1 Tim. 3. a hit titkáról.

1 Tim. 3,1 Igaz ez a beszéd és [hitelt érdemlő, és megbízható az ige].

Ha valaki püspökséget kíván [vagyis: felvigyázói, felügyelői
szolgálatra vágyakozik, és törekszik], jó dolgot [nemes, hasznos
tevékenységet, feladatot] kíván [nemes munkára vágyik].
1 Tim. 3,2 Szükséges annakokáért, hogy a püspök [azaz: a felügyelő,
a felvigyázó] feddhetetlen [kifogástalan, nem vádolható, és
támadhatatlan, nem zsarolható, panaszra okot nem adó] legyen. Egy
feleségű férfiú, [monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben].
Józan, [megfontolt, bölcs, mértéktartó, titoktartó]. Mértékletes,
[önmagán uralkodni képes, tisztességes, rendes, tiszteletreméltó]
illedelmes [kötelességét pontosan teljesítő, szerény]. Vendégszerető
[aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja], a tanításra
alkalmatos [akinek meg van hozzá a képessége, adománya];
1 Tim. 3,3 Nem borozó [nem részeges, nem iszákos], nem verekedő,
[és nem veszekedő, olyan, aki sértő, bántó szavakat mond indulatosan,
és nem erőszakoskodó, nem kötekedő, hanem szelíd, békeszerető].
Nem rút nyereségre vágyó [nem mohó, nem haszonleső, nem hitvány
módon nyerészkedő, nem kapzsi]. Hanem szelíd, [jóindulatú, elnéző,
méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes]. Versengéstől ment, [a
viszálykodást kerülő; nem harcoló, és nem harcias, aki nem vesz részt
a csatában, nem vitatkozó, vagy veszekedő, békés, békeszerető,
legyőzhetetlen, bevehetetlen]. Nem pénzsóvárgó, [nem pénzsóvár,
nem törekszik hamis nyereségre, nem anyagias, a pénznek nem
rabja].31
3131
És mert rendkívül fontos a mondanivaló, újra-és újra ezt tanítja az apostol:
„Ha van feddhetetlen [aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan,
panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [monogám, úgy biológiai, mint
szellemi értelemben]. Akinek hívő [és megbízható, keresztény, és] nem
kicsapongással vádolt [nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból
fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült,
mértéktelen, orgiákon résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik
akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői
tekintélynek]. Mert szükséges, hogy a püspök [a felügyelő, a felvigyázó]
feddhetetlen [és kifogástalan] legyen [és ne legyen vádolható], mint Isten sáfára
[mint Isten intézője]. Nem akaratos [ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő,
a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott,
önhitt, vagy kevély]. Nem haragos, [nem indulatos, vagy hirtelen haragú,
1 Tim. 3,4 Ki a maga házát jól igazgatja [olyan, aki a saját házanépét
jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza], gyermekeit
engedelmességben [irányítása alatt, alávetettségben] tartja, minden
tisztességgel [méltósággal, és szentségben neveli].
1 Tim. 3,5 Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni,
[vezetni; kormányozni; rendben tartani, és példaként előtte állni], mi
módon visel gondot az Isten egyházára [eklézsiájára, a kihívottak
közösségére]?32
1 Tim. 3,6 Ne legyen új ember [ne legyen újonnan megtért ember, aki
nemrég vált kereszténnyé], nehogy felfuvalkodván [beképzeltté válva
gőgös, öntelt, dölyfösen viselkedő legyen]. És így az ördög
kárhozatába [azaz: az ördög tőrébe esve, a vádló ítéletébe ne] essék
[azaz: az ördög kezébe kerülve az ő ítélete alá ne kerüljön].
1 Tim. 3,7 Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a
kívülvalóktól [hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla].
Hogy gyalázatba és az ördög tőrébe, [csapdájába, hálójába] ne essék,
és [nehogy megszólják, és hogy csúfolás, gúnyolás, gyalázás rágalom
ne fogja, hízelgés tőrbe ne ejtse].

ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló]. Nem

részeges [nem borissza, vagy alkoholista], nem verekedő [nem erőszakos,
arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó], nem rút [és nem aljas]
nyerészkedő [és nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi]. Hanem vendégszerető
[aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja], jónak kedvelője [és a
jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos]. Mértékletes [és józan
gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott,
megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó]. Igaz
[igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá tett],
tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző], magatűrtető
[önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító,
vagyis önmagát legyőzni képes]. Aki a tudomány [a megtanított ismeret, és
tudásanyag] szerint való igaz, [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz
illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez] tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és
kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy
vigasztalni] az egészséges tudománnyal [a romlatlan tanítással, és ismeretben
részesíteni]. Hogy meggyőzhesse az ellenkezőket [megcáfolva, feltárva, és
ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak]” (Tit. 1,6-9).
3232
És megismétli az apostol, hogy aki elöljáróságot kíván, annak ne legyenek:
„… engedetlen gyermekei, olyanok, akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlan
gyermekek, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek” (Tit. 1,6). Már
az Ószövetségben kijelentésre került, hogy olyan legyen, aki: „Vigyáz a
házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi, és nem kenyere a semmittevés.
(Péld. 31,27).
1 Tim. 3,8 Hasonlóképpen a diakónusok [egyházi szolgálatot végzők,
akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják] tisztességesek
[tiszteletre méltók, komolyak] legyenek. Nem kétnyelvűek [nem
kétféleképpen beszélők, nem kétszínűek]. Nem sok borivásba merültek
[nem mértéktelen borivás rabjai, nem olyan, aki a borívásnak adja át
magát], nem rút nyereségre vágyók [nem haszonlesők; nem piszkos
nyereséget hajhászók, nem kapzsik];
1 Tim. 3,9 Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.33
1 Tim. 3,10 És ezek is először megpróbáltassanak [ezeket is meg kell
vizsgálni előbb, hogy alkalmasnak bizonyulnak-e], azután
szolgáljanak, ha feddhetetlenek [kifogástalanok, panaszra okot nem
adók, nem vádolhatók, megtámadhatatlanok].
1 Tim. 3,11 Feleségeik hasonlóképpen tisztességesek, [hasonlóan
tiszteletre méltóak, komolyak legyenek] nem patvarkodók, [nem
rágalmazó, vádaskodó, pletykás, áruló, rosszindulatú, ellenségeskedő,
ellenségeskedést szító. Ez olyan személyt jelent, aki negatív beszéddel
vagy tevékenységgel szétszakítja a kapcsolatokat, és az embereket
(vagy Istent és az embert) eltávolítja egymástól] józanok,
[meggondoltak; mértékletesek, körültekintőek], mindenben hűek
[hűségesek, és megbízhatóak] legyenek.34
1 Tim. 3,12 A diakónusok [az egyházi szolgálatot végzők, akik a
szellemi javakat felszolgálják és megosztják] egy feleségű [monogám,
úgy biológiai, mint szellemi értelemben] férfiak legyenek, akik
gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják [azaz: olyan, aki a
saját háznépét jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen
kormányozza].35
1 Tim. 3,13 Mert akik jól [és bátran] szolgálnak, szép [értékes, és
méltó] tisztességet [rangot] szereznek maguknak, és sok bizodalmat
[és magabiztosságot a nyilvánosság előtt való szólásban], a Jézus

3333
És újra hangzik a kijelentés: „Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó
lelkiismeretet, melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván]
a hit dolgában hajótörést szenvedtek [a hitet elvesztették, megfeneklettek,
zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19).
3434
A szent Szellem figyelmeztetése: „A rágalmazó megjelenti a titkot (pletykál,
és meghitt beszélgetésekben elhangzó titkokat tár fel); de a hűséges, (a
szellemben erős) elfedezi (elleplezi) a dolgot” (Péld. 11,13). És ismét:
„Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne
barátkozzál” (Péld. 20,19).
3535
Tehát olyan ember, aki: „Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek étkét nem
eszi (nem kenyere a semmittevés)” (Péld. 31,27).
Krisztusban, való hitben [és a Jézus Krisztusba vetett hit
hirdetésében].36
1 Tim. 3,14 Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád
megyek;
1 Tim. 3,15 De ha késném, hogy [ezekből] tudd meg, [hogyan], és mi
módon kell [és szükséges] forgolódni [eljárni, viselkedni, és
tevékenykedni] az Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza [a
kihívottak közössége, eklézsiája], az igazságnak oszlopa [a valóság
oszlopa, és tartó pillére] és erőssége [szilárd, és erős alapja].
1 Tim. 3,16 És minden versengés nélkül [közismerten, elismerten,
bevallottan, valóban] nagy a kegyességnek [a hitnek] eme titka: Isten
(aki) megjelent [láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált;
megmutatkozott] (hús)testben, megigazíttatott [igazságosnak
bizonyult, igazolást nyert] Szellemben. Megláttatott [megjelent,
megmutatkozott] az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek,
nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett [fölment a]
dicsőségbe.37

1 Tim. 4. Óvás a törvénykezőktől, és A hamis tanítóktól.

1 Tim. 4,1 A Szellem pedig nyilván [határozottan, világosan,

egyértelműen] mondja, hogy az utolsó időben [az elkövetkező
legutolsó korszakban] némelyek elszakadnak [elpártolnak,
eltávolodnak, elkülönülnek, elhatárolják magukat, és külön útra
térnek] a hittől, hitető [megtévesztő, csaló, félrevezető, eltévelyítő]

3636
Akik jól forgatják a rájuk bízott talentumokat, azoknak azt mondja Uruk:
„Jól vagyon jó [derék] és hű (rab)szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak
ezután [és sokak fölé foglak állítani]; menj be a te uradnak örömébe [az Urad
ünnepi lakomájára]” (Mát. 25,23).
3737
Ézsaiás így prófétál az Úrról: „Emlékezzetek meg a messze régi (az ősrégi)
dolgokról, mert én vagyok Isten és nincsen több (és nincs más); Isten vagyok, és
nincs hozzám hasonlatos” (Ésa. 46,9). „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr,
Jahve az Örökkévaló; és szolgám, akit (kiválasztottam, és) elválasztottam, hogy
megtudjátok és higgyetek nékem (hogy megismerjetek, higgyetek bennem) és
megértsétek, hogy (csak) én vagyok, előttem Isten nem alkottatott, és utánam
nem lesz! Én, én vagyok Jahve az Örökkévaló, az Úr, és rajtam kívül nincsen
szabadító! Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem
valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr, Jahve az
Örökkévaló -, hogy én Isten vagyok. Ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló,
megváltótok, Izráel Szentje… Én Jahve az Örökkévaló, az Úr vagyok, szent
Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,10-12.14-15).
szellemekre és [démoni] gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén,
[ördögi, sátáni tanításokat hallgatva].38
1 Tim. 4,2 Hazug beszédűeknek [hamis dolgokat állítóknak]
képmutatása [tettetése, színlelése] által, kik meg vannak bélyegezve a
saját lelkiismeretükben.39
1 Tim. 4,3 Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való
tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a
hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot, a [valóságot)].40

3838
És ez azért történik meg, mert: „Valának pedig hamis próféták is a nép
között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes
eretnekségeket fognak közétek becsempészni, [kik romboló szakadásokat,
pusztító tévtanokat vezetnek be] és az Urat, aki megváltotta [megvásárolta]
őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet [pusztulást] hoznak”
(2 Pét. 2,1). Pál apostol így figyelmeztet minden Istent szeretőt, kifejtve az
utolsó napok jellemzőit: „Azt pedig tudd [és értsd] meg, hogy az utolsó
napokban [a legvégső időszakban] nehéz [nehezen elviselhető, veszélyes,
ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva] idők állnak be [durva
időszakok következnek, és jönnek]. Mert lesznek ez emberek olyanok: „Kiknél
megvan [akik megtartják, megőrzik] az Isten tiszteletének, és a hitnek látszatát
[külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan], de megtagadják
[ellentmondanak, és elutasítják] annak erejét [a lényegét, erő-megnyilvánulását,
csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a hit ereje
csődöt vall]. És ezeket kerüld [fordulj el tehát ezektől, és tartsd távol magadtól]”
(2 Tim. 3,1-5). Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Tudjátok meg
először is azt, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját
kívánságaik szerint járnak (élnek)” (2 Pét. 3,3). „És sokan fogják követni
azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja
káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek
belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket);
kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (mert ellenük már régóta készen
van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat).
Főképpen pedig azok, akik a hústestet követvén, tisztátalan kívánságban járnak
(akik tisztátalan vágyaik után mennek), és a hatalmasságot (és az Isten felségét)
megvetik. Vakmerők, (elbizakodottak) maguknak kedveskedők, akik a
méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek: Holott még az
angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak (és felülmúlják őket), nem
szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti
állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra (levágásra) valók, azokat, amiket
nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával (és hozzájuk hasonlóan)
fognak elpusztulni” (2 Pét. 2,2-3.10-12).
3939
Ők azok: „Kik eltompulva, érzéketlenné váltak, és gátlástalanul mindenféle
tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és
rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek
ezekben” (Eféz. 4,19).
1 Tim. 4,4 Mert Istennek minden teremtett állata jó [és hasznos], és
semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal.41
1 Tim. 4,5 Mert megszenteltetik Istennek igéje [(logosza)] és
könyörgés, az [Istennel való beszélgetés] által.
1 Tim. 4,6 Ezeket ha eleikbe adod [eléjük tárod] az atyafiaknak, [a
testvéreknek], Krisztus Jézusnak jó szolgája, [hasznos, derék követe]
leszel, olyan, aki a hitnek megfelelő igaz tanítás igéivel táplálkozott,
és növekedett, és amikről meggyőződött, és megbizonyosodott
1 Tim. 4,7 A szentségtelen [közönséges, tisztátalan] és vénasszonyos
meséket [hitregéket] pedig eltávoztasd [kerüld, és utasítsd el].
Ellenben gyakorold magadat az Isten iránti gyermeki tiszteletben.42
1 Tim. 4,8 Mert [ugyanis a fizikai] a test gyakorlásának [edzésének]
kevés haszna [jelentéktelen előnye] van. De az Isten iránti gyermeki

4040
Azt mondja az Úr: „hiába tisztelnek engem [mert hasztalanul,
eredménytelenül; ostobán, tévesen hamisan tisztelnek], ha oly tudományokat
tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,9). Mert a házasságról is
kijelentést nyert, hogy: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a
szeplőtelen házaságy…” (Zsid. 13,4). Az eledelekről pedig így hangzik a
kijelenés: „Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt. Az étel pedig
nem változtat Istenhez való viszonyunkon, mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk,
nem lesz előnyünk, és akkor sincs érdemünk; ha nem eszünk azzal sem veszítünk,
és nem lesz belőle hátrányunk, nem leszünk alacsonyabb rendűek, vagy
rosszabbak” (1 Kor. 8,8). Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok
e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők
volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is
illesd az emberek parancsolatai és tanításai szerint? - Pedig mind a velük való
élés által elfogyasztásra vannak rendelve. - Ezek bölcsességnek látszanak ugyan
a magaválasztotta alázatoskodásban és a test, (azaz egész valótok) gyötrésében;
de nincs bennük semmi becsülni való, és valójában semmi értéke és haszna
nincs, mivelhogy a hústest hízlalására valók, és csak öntelt felfuvalkodottsághoz
vezet, mert ez a hústesti vágyakat nem tudja megfékezni” (Kol. 2,20-23). Hiszen az
újjá teremtett emberhez így szólt az Úr: „Minden mozgó állat, amely él legyen
nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat” (1 Móz. 9,3).
4141
Hiszen: „még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész
munkájából, az Istennek ajándéka” (Préd. 3,13).
4242
És figyelmeztesd a hívőket, hogy: „A balgatag (az ostoba) vitatkozásokat
azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal
kapcsolatos kérdéseket), és a civakodást (a viszálykodásokat) és a törvény felől
való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók”
(Tit. 3,9). „Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők
és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és különösen a
körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot
megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).
tisztelet mindenre hasznos, meglévén benne, [tartalmazza, magába
foglalja] a jelenvaló és a jövő életnek ígéretét.
1 Tim. 4,9 Igaz, és megbízható beszéd, Ige ez, és megérdemli a teljes
elfogadást.43
1 Tim. 4,10 Mert azért fáradunk [küzdünk] és szenvedünk
szidalmakat, és [gúnyolódást, gyalázást] mivelhogy reménységünket
vetettük az élő Istenben, aki minden embernek megtartója
[szabadítója, megmentője, üdvözítője, védője, pártfogója, gyógyítója],
de leginkább a hívőknek.44
1 Tim. 4,11 Ezeket hirdessed és tanítsad.
1 Tim. 4,12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse [le ne nézze; senki
meg ne vessen ifjú korod miatt], hanem légy példa [mintaképe] a
hívőknek a beszédben [az igében], a magaviseletben [cselekvő
magatartásodban, forgolódásban], az [Isten szerinti] szeretetben,
szellemben, a hitben, a tisztaságban.45
1 Tim. 4,13 Amíg oda megyek, és [megérkezem], legyen gondod
[ügyelj, és gondosan figyelj] a felolvasásra, [az Írás felolvasására] az

4343
És így folytatódik a kijelentés: „Igaz beszéd ez [megbízható, és hiteles az
Ige] és [minden(képp)] teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e
[látható] világra, hogy megtartsa [üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa] a
bűnösöket [a célt eltévesztőket],” (1 Tim. 1,15).
4444
„Mert: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit. 2,11).
„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (megmeneküljön,
megszabaduljon, biztonságba kerüljön, meggyógyuljon, egészségessé legyen,
életben maradjon, megtartasson) és az igazság (a valóság, azaz Isten Igéjének, és
a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak) ismeretére [megismerésére, felismerésére,
megértésére, és elfogadására] eljusson” (1 Tim. 2,4). De ehhez meg kell térni
mindenkinek, így szólt az Úr: „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól
Jahve az Örökkévaló, az én Uram, az Úr -, térjetek hát meg, és éljetek” (Ezék. 18,32).
4545
És így folytatja az apostol: „Mindenben [vagyis minden dologban]
tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben [tevékenységben,
munkában, foglalkozásban, feladat elvégzésében]. A tudományban [a tanításban,
a tudásban, ismeretben való részesítésben] romlatlanságot [tisztaságot
megvesztegethetetlenséget], méltóságot [komolyságot, szentséget, valódiságot,
és őszinteséget] mutatván” (Tit. 2,7). És hogy milyennek kell lenni Isten
emberének, és miben kell példát mutatnia, azt így folytatja az apostol:
„Tisztaságban [feddhetetlenségben]. Tudományban [ismeretben, (Isten
ismeretben), tudásban, értésben]. Hosszútűrésben [türelemben; béketűrésben;
megértő állhatatosságban, és kitartásban], szívességben [kedvességben,
jóságban, szelídségben, jóindulatban], Szent Szellemben, tettetés nélkül való
[képmutatás (színészkedés) nélküli, nem színlelt, őszinte Isten szerinti]
szeretetben” (2 Kor. 6,6).
a buzdításra, bátorításra, az igehirdetésre, és a tanításra [az újonnan
felvettek oktatására].46
1 Tim. 4,14 Meg ne vesd [és el ne hanyagold] a kegyelemnek benned
való ajándékát [a benned levő kegyelem - a Szent Szellem -
megnyilvánulását], Aki adatott néked prófétálás által, [prófécia útján]
a presbitérium kezeinek reád tevésével [a vének kézrátételével].
1 Tim. 4,15 Ezekről gondoskodjál [ezekkel törődj, foglalkozzál, és
elmélkedjél], ezeken légy [ezeknek szenteld magad], hogy
előhaladásod [fejlődésed, gyarapodásod] nyilvánvaló [jól látható, és
ismert] legyen mindenki előtt.
1 Tim. 4,16 Gondot viselj magadról és a tudományról [ügyelj erre, és
fordíts figyelmet magadra, és a tanításra]; maradj meg azokban; mert
ezt cselekedvén, mind magadat megtartod [megmented; üdvösségre
segíted], mind a te hallgatóidat.

1 Tim. 5. A különböző korú hívők útbaigazításának módjáról;

1 Tim. 5,1 Az elöljárókat, véneket, presbitereket ne dorgáld meg,

[nehogy megfedd, vagy korhold, ne tégy szemrehányást neki], hanem
bátorítsd, [buzdítsd] mint atyádat; az ifjabbakat [az újakat], mint
atyádfiait [mint testvéreidet].47
1 Tim. 5,2 Az idősebb asszonyokat [a női elöljárókat, véneket,
presbitereket], mint anyákat; az ifjabbakat, az [újakat], mint
nőtestvéreidet, teljes tisztasággal [és teljes szentséggel].
4646
És így folytatja az apostol: „Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára
hozzád megyek; De ha késném, hogy [ezekből] tudd meg, [hogyan], és mi
módon kell [és szükséges] forgolódni [eljárni, viselkedni, és tevékenykedni] az
Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza, [a kihívottak közössége,
eklézsiája], az igazságnak (a valóságnak) oszlopa [és tartó pillére] és erőssége
[szilárd, és erős alapja]” (1 Tim. 3,14-15).
4747
És Titusznak arról ír az apostol, hogy a véneket / előljárókat mire kell
buzdítani: „Hogy a vének, presbiterek, józanok [higgadtak, megfontoltak,
körültekintőek, óvatosak, őrködők, okosok] legyenek. Tisztességesek,
[megfontoltak, becsületesek, tisztelhetők, és tiszteletreméltók, bölcsek, és úgy
kövessék az egészséges tanítást]. Mértékletesek [fegyelmezettek, ép eszűek,
egészségesek] a hitben, [az Isten szerinti] szeretetben, tűrésben [türelemben,
kitartásban, állhatatosságban] épek [romlatlanok, a tanhoz hű, igaz tanításban]”
(Tit. 2,2). És hogy kiket nevez az Írás vénnek / presbiternek arról az apostolok így
írnak: „A köztetek lévő presbitereket (véneket – vagyis Krisztusban érettkorú –
elöljárókat) kérem én, a presbitertárs (mint magam is vén / vagyis Krisztusban
érettkorú / elöljáró)…” (1 Pét 5:1). Ugyanígy János apostol is presbiternek nevezi
magát a leveleiben: „A presbiter (vén – vagyis Krisztusban érettkorú – elöljáró)
a kiválasztott asszonynak (úrnőnek) és az ő gyermekeinek…” (2 Ján. 1,1-4).
1 Tim. 5,3 Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, [akik
valóban egyedül élnek] tiszteld.
1 Tim. 5,4 De ha valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái,
vagyis leszármazottai vannak, értsék meg, hogy először saját
házukban legyenek Istentisztelők, és tanítsák meg először a saját
házukat az Isten tiszteletére, és arra, hogy szüleiknek
viszontgondoskodással fizessenek].
1 Tim. 5,5 A valóban özvegy és magára hagyatott [és egyedül maradt]
asszony pedig reménységét az Istenben veti, és [bízzék az Istenben], és
foglalatos [és kitart] a könyörgésekben és imádságokban éjjel és
nappal, azaz [imádkozzék kitartóan és könyörögjön éjjel-nappal].48
1 Tim. 5,6 A bujálkodó pedig élvén megholt [felelőtlenül tékozló
életet él, ezért bár él, halott].
1 Tim. 5,7 És ezt az üzenetet add át azért, hogy ne legyenek
támadásnak kitéve, hogy támadhatatlanok legyenek.
1 Tim. 5,8 Mert valaki a sajátjairól, elsősorban és különösen a
házához tartozókról nem gondoskodik, hitet megtagadta, és a
hitelességét elvesztette. Így aztán rosszabb, károsabb a hitetlennél].49
1 Tim. 5,9 Özvegyként hatvan évesnél fiatalabb ki ne jelöltessék (ki
ne választassék), egy férfi feleségévé váljon.
1 Tim. 5,10 Aki bátor, becsületes, hasznos, minden várakozást
kielégítő, tökéletes. Akinek teljesítménye, alkotása eredménye magán
hordozza bizonyságtétele hitelességének jelét. Ha gyermeket nevelt /
táplált, gondját viselte. Ha vendégszerető, és idegeneket
vendégszeretően fogadó, vendégül látó volt. Ha az Isten számára
lefoglalt, a világ szennyétől elkülönült szentek lábait megtisztította.

4848
Ahogyan Anna, aki a templomban volt: „És vala ott egy prófétaasszony,
Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből, - törzséből - való. Ez sok időt
élt, és már igen öreg, előrehaladott, élemedett korú volt, miután az ő
szüzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, (azaz: aki csak hét évig élt
férjével hajadonkora után). És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala,
aki nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal
szolgál vala éjjel és nappal” (Luk. 2,36-37).
4949
És az apostolon keresztül így szól az Úr minden kor hívőihez:
„Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a
jót, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak, vagyis
hittestvéreinkkel” (Gal. 6,10). „Mert Istennek ugyanis az az akarata, hogy jót
cselekedvén, feddhetetlen élettel, elnémítsátok a balgatag, esztelen, oktalan,
értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15). És mert: „Arról ismerik meg,
hogy az én tanítványaim vagytok, hogy Isten szerinti szeretettel szeretitek és
megbecsülitek egymást, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte
volna” (Ján. 13,35).
Ha a szorongatottaknak, zaklatottaknak segítségére sietett,
tehermentesítette őket. Ha minden hasznos, tevékenység, feladat,
cselekedet a nyomában jár, nyomon követi őt.50
1 Tim. 5,11 Az új, friss, fiatal, tapasztalatlan özvegyeket, akiknek a
férje meghalt mellőzd, ugyanis valahányszor Krisztus ellenére
kívánságra gerjednek, házasodni akarnak.
1 Tim. 5,12 Ezeknek ítélete megvan, [döntésüket, választásukat
viselik], mivelhogy az első [a kezdeti] hitet megvetették
[megtagadták].
1 Tim. 5,13 Ugyanakkor viszont lusta, tétlen, henyélő,
hasznavehetetlen, haszontalan, eredménytelenek lévén megtanulják, és
hozzászoknak ahhoz, hogy házról házra járjanak. Mégpedig egyedül
csak azért, hogy hivalkodó, tétlen, kárba veszett, haszontalan
pletykákat, ostoba, hiábavaló dolgokat beszéljenek. Ugyanis ezek
fontoskodó, tolakodó, minden lében kanál, kíváncsi, más dolgába
avatkozók, kik azt beszélik, amit nem kellene.51
5050
És erre buzdítja is a szenteket az apostol: „A szentekkel vállaljatok
közösséget szükségeikben. Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis
nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen
embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe” (Róm. 12,13).
Cselekedjetek úgy, ahogyan Ábrahám is, aki a sátra bejáratánál ülve: „Felemelé
az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjük siete a
sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. És monda: Jó Uram, (Adonáj) ha
kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. Hadd hozzanak,
kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.
Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután
menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának:
Cselekedjél, amint szólál. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda:
Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. A baromhoz is
elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig
siete azt elkészíteni. És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és
eléjük tevé: és ő mellettük áll vala a fa alatt, azok pedig evének” (1 Móz. 18,2-8).
5151
Erről ír az apostol a tessalonikai gyülekezetnek is: „Mert halljuk, hogy
némelyek rendetlenül élnek. [Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten,
céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül, felelőtlen
életmódot folytatnak] közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem
nyughatatlankodnak [kerülik a munkát; mások dolgába avatkoznak; haszontalan
dolgokat művelnek]. Az ilyeneknek azonban rendeljük [és megparancsoljuk;
meghagyjuk] és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra [és figyelmeztetjük, sőt
sürgetjük őket az Úr Jézus Krisztus nevében; és rimánkodunk is, kérleljük az
életmódjával, és viselkedésével kapcsolatban, hogy ne másokkal
foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk
keresetéből éljenek] hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék” (2
Thess. 3,11-12).
1 Tim. 5,14 Akarom tehát, és azt [tanácsolom], hogy az [újjak], a
fiatalabbak férjhez menjenek, [kössenek házasságot], gyermekeket
szüljenek, háztartást vigyenek [egy házat vezessenek], és semminemű
[semmiféle] alkalmat [okot, ürügyet] se adjanak az ellenségnek, az
[ellenszegülőknek, ellenfeleinknek] a szidalmazásra [gyalázkodásra,
becsmérlésre, a rossz véleményre].52
1 Tim. 5,15 Némelyek ugyanis le is tértek már az útról, és
visszaszegődtek a sátánhoz, követve őt.
1 Tim. 5,16 Ha egy hívőnek hatalmában van, hogy segítségére legyen,
és támogasson egy özvegyet, ő segítse és támogassa azt, hogy ne
terhelje a kihívottak közösségét. Azért, hogy a kihívottak közössége
segítségére lehessen, támogathassa azokat, akik valóban, özvegyek.
1 Tim. 5,17 A jól [helyesen, megfelelően] forgolódó [szolgálatukat jól
betöltő, a vezetésben bevált, vagyis azok az elöljárók, vének,
presbiterek, akik élenjárnak, mint követendő példakép] kettős
tisztességre méltattassanak, [kétszeres megbecsülésre legyenek
méltók]. Főképpen, akik [mind] a beszédben [az igehirdetésben, mind]
a tanításban fáradoznak.53

5252
Pál apostol ezt tanácsolja Titusznak, akit egy város házainak – kihívott
közösségeinek – elöljárójává kentek fel az apostolok: „Egészséges [józan,
romlatlan], feddhetetlen beszédet [feddhetetlen, kifogástalan, el nem ítélhető,
megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért hogy az ellenfél [az
ellenséges ellenkező] megszégyenüljön [magába szálljon, elgondolkozzon,
megforduljon, / megtérjen, vagy megfutamodjon], semmi gonoszt [rosszat] sem
tudván rólatok mondani [miután semmi rossz nem marad neki, amit mondhatna
rólatok]” (Tit. 2,8). Péter apostol minden krisztusi embert így figyelmeztet, és
buzdít: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén
(nemesen forgolódjatok / viselkedjetek helyesen / a nemzetek között), hogy
amiben rágalmaznak titeket, mint (ártalmas, kárt okozó) gonosztévőket, a jó
cselekedetekből (nemes, jó tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a
meglátogatás napján. Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót cselekedvén
(vagyis feddhetetlen élettel), elnémítsátok (és elhallgattassátok) a balgatag
(esztelen, oktalan ostoba, értetlen) emberek tudatlanságát. Jó lelkiismeretetek
lévén; hogy amiben rágalmaznak (és hamisan vádolnak, sértegetnek) titeket,
mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák (és becsmérlik) a ti
Krisztusban való jó élteteket, (életviteleleteket, életvezetéseteket, és
magatartásotokat)” (1Pét 2:12.15; 3,16).
5353
Pál apostol Epafróditust hazaküldi, és arra buzdítja a gyülekezetet, hogy:
„Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel, sőt ujjongással, és az ilyeneket
megbecsüljétek, mert az ilyen ember megérdemli, hogy tiszteljétek” (Fil. 2,29).
Mert az Úr Jézus ilyen szolgáit pedig: „És az ő munkájukért viseltessetek
irántuk megkülönböztetett szeretettel, és nagyon becsüljétek őket…” (1 Thess. 5,13).
1 Tim. 5,18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató [cséplő] ökörnek ne
kösd be a száját, [ne hallgattattasd el]; és: Méltó a munkás a maga
jutalmára, [megérdemli a maga bérét].54
1 Tim. 5,19 Presbiter [elöljáró, vén] ellen vádat ne fogadj el, hanem
csak két vagy három tanúvallomásra, [két vagy három tanú szavára].55
1 Tim. 5,20 A vétkeseket akik [hibáznak, és eltérnek a helyes
iránytól], mindenek [mindenki szeme] előtt fedd meg, [kérdezd ki, és
ha rábizonyul a hiba, utasítsd rendre] azért, hogy a többiek is
megfélemljenek, [elrettenjenek, és hogy a többiekben is félelem
támadjon].56
1 Tim. 5,21 Esküvel kérlek, és nyomatékosan figyelmeztetlek Isten,
azaz Jézus az Úr színe előtt, és a kiválasztott hírnökök, követek előtt
azért, hogy ezeket megőrizd, megtartsd előítélet, elfogultság nélkül
semmit nem téve részrehajlás, és alaptalan kedvezés, vagy előnybe
részesítésből.
1 Tim. 5,22 A kézrátevést el ne hirtelenkedd [kézrátételt ne
hamarkodd el senkinél], se ne légy részes a más bűneiben, és [ne
vállalj közösséget az idegen céltévesztésével]; tenmagadat tisztán
tartsd [őrizd meg érintetlenül, szentül].

5454
És a korintusbeli hívőknek is így ír az apostol: „Mert a Mózes törvényében
meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Ne tégy szájkosarat a
nyomtató ökör szájára. Avagy talán az ökrökre van-e az Istennek gondja? Vajon
az ökörről gondoskodik-e így az Isten?” (1 Kor. 9,9) És ismét: „Nyomtató
ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).
5555
Már a törvény kimondta, hogy: „Nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne
vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is el. Két vagy három tanú
szavával lehet érvényes egy ügy” (5 Móz. 19,15). De ha igaz a vád, akkor: „Két
tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú
szavára meg ne haljon” (5 Móz. 17,6).
5656
Ennek megvalósítására maga Pál apostol mutat példát: „Mikor pedig Péter
Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, és nyíltan szembeszálltam vele,
mert okot adott rá, és méltó volt a feddésre, mivel panasz volt rá. Mert mielőtt
némelyek oda jöttek Jakabtól, mindig a pogányokkal, a nemzetekből valókkal
együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult, visszahúzódott és elkülönítette
magát, különvált tőlük, félvén a körülmetélkedésből valóktól. És vele
képmutatóskodtak, kétszínűsködtek a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén
elcsábíttatott az ő tettetésük által. De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak
az evangélium igazságához, valóságához képest, hogy viselkedésük nem egyezik
az evangélium tanításával, mondék Péternek, azaz Kéfásnak mindnyájuk előtt.
Ha te zsidó létedre pogány, nemzetbeli módra élsz és nem zsidó módra, nem
zsidó szokás szerint, miként kényszeríted a pogányokat, a nemzetbelieket, hogy
zsidó módra éljenek, és zsidó szokásokat kövessenek” (Gal. 2,11-14).
 1 Tim. 5,23 Ezután ne csak vizet igyál hanem élj egy kevés borral a te
gyomrod, és hasad, azaz a te bensőd gyakori erőtlensége (fizikai vagy
szellemi) miatt].57
1 Tim. 5,24 Van, akinek céltévesztése mindenki számára világos már
a döntés előtt is, és van, akinél csak azután derül ki, azaz: a döntést
követően.
1 Tim. 5,25 Éppen így a megfelelő, hasznos cselekedet is mindenki
számára világos, nyilvánvaló, de ha hiába, alaptalanul történik, azt
sem lehet eltitkolni].58
1 Tim. 6. Szolgák kötelességei; Buzdítás a hit harcára

1 Tim. 6,1 Akik iga alatt vannak [járomba vannak fogva], mint [iga
alatt görnyedő] [rab]szolgák, az ő uraikat [saját gazdájukat] minden
tisztességre [megbecsülésre] méltóknak tekintsék, hogy Isten neve és
a tudomány, [a tanítás, tudás, ismeret] ne káromoltassék, [nehogy
becsmérelve, rágalmazva legyen].59

5757
Hiszen azért adja az Úr a bort, mert: „a bor (felvidítja) megvidámítja az
embernek szívét (bensőjét), fényesebbé (ragyogóbbá) teszi az orcát az olajnál;
és adja a kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét” (Zsolt. 104,15).
5858
És az apostol így mutatja be a jó, és ami attól különbözik, mert egyiket sem
lehet eltitkolni: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai [kiválasztott,
értékes, kedvencei]. Szentek [Istennek szentelt, a világtól Isten számára
elkülönített]. És szeretettek, könyörületes [a nyomorúságban, bajban lévőkkel
együttérző] szívet [bensőből fakadó érzéseket], jóságosságot, [kedvességet,
gyengédséget], alázatosságot, [szerénységet], szelídséget, hosszútűrést
[türelmet]” (Kol. 3,12). „… és biztatunk, bátorítunk, buzdítunk benneteket, hogy
hiába ne vettétek légyen, hogy ne váljék hiábavalóvá, üressé, haszontalanná az,
hogy elfogadtátok az Isten kegyelmét, Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú
gondoskodását” (2 Kor. 6,1). „Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe ajánlom, és
meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, testvérek, az evangéliumot, melyet
hirdettem néktek. …Amely által üdvözültök is, vagyis elnyeritek az üdvösséget,
amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, és megőrzitek úgy, aminémű
beszéddel (logosszal): igével hirdettem néktek, hacsak nem hiába, hacsak nem
elhamarkodottan, feleslegesen, és nem csak látszatra lettetek hívőkké, és ha
ragaszkodtok hozzá” (1 Kor. 15,1-2).
5959
És így folytatódik a kijelentés: „Ti (rab)szolgák, engedelmesek legyetek a ti
(hús)test szerint való [földi] uraitoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, mint
a Krisztusnak; Nem a szemnek szolgálván [ne látszatra szolgáljatok; ne csak
színből], mint akik embereknek akarnak tetszeni [embereknek hízelgő, emberek
tetszését keresők], hanem mint Krisztus (rab)szolgái, cselekedvén az Istennek
akaratát teljes odaszánással, lelkesen. Jó akarattal [örömteli szívvel
dolgozzatok; jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal
végezve rabszolgálatotokat], mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;
1 Tim. 6,2 Akiknek pedig hívő uraik [hívő gazdáik] vannak, azokat
meg ne vessék, [nehogy lenézzék, ne becsüljék le őket, ne hanyagolják
el kötelességüket] mivelhogy atyafiak, [azért, mert testvérek]. Hanem
annál inkább, [annál szívesebben] szolgáljanak, mivelhogy hívők és
szeretettek, kik a jótevésben [foglalatosak] buzgólkodnak [akik a jó
cselekvésére törekszenek]; Ezekre taníts, [és ezekre buzdíts].
1 Tim. 6,3 Ha valaki másképpen, és [más tant] tanít, és nem követi a
mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit [romlatlan igéit] és a
hitnek megfelelő tudományt, [tanítást],60
1 Tim. 6,4 Az felfuvalkodott, [öntelt, dölyfös, elvakult, értelmetlen,
önhitt], aki semmit sem ért, [és semmit sem ismer, és nem tud semmit].
Hanem vitatkozásokban és szóharcokban [vitatkozásnak és a
szavakkal való csatározásnak betegségében] szenved, [és fölösleges
kérdéseken és szavakon nyargal], amelyekből származik irigység,
[féltékenység, rosszindulat, gyűlölet], viszálykodás [veszekedés, vita,
vetélkedés, harc], káromlások, [rágalmazás, gyalázkodás,
becsmérlődés, szitkozódás], rosszakaratú [káros, gonosz,
rosszindulatú] gyanúsítások.
1 Tim. 6,5 Megbomlott elméjű [értelmükben megromlott, zavart eszű]
és az igazságtól megfosztott [valóságot elvető, a valóság iránt vak, az
igazságot elferdítő] embereknek hiábavaló [haszontalan időtöltése /
elfoglaltsága], és torzsalkodásai, [szüntelen súrlódásai]. Akik az Isten

Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt veszi, [azt fogja kapni] az Úrtól, akár
szolga legyen, akár szabados” (Eféz. 6,5-8). És ez a figyelmeztetés a minden
korban élő hívőknek is szól: „A cselédek, és a szolgák tiszteletteljes félelemmel
engedelmeskedjenek az uraknak, és vessék magukat parancsolóik alá,
gazdáiknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, nem csak az engedékeny,
szelíd, jóindulatúaknak, de a szívteleneknek, a szigorúaknak is” (1Pét 2,18).
Titusznak ezt parancsolja az apostol: „A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak
engedelmeskedjenek, legyenek készségesek, mindenben kedvüket keressék, ne
ellenkezzenek, és ne feleseljenek. Ne tolvajkodjanak, és ne lopjanak, hanem
teljes jó hűséget, igazi, teljes megbízhatóságot tanúsítsanak; hogy a mi
megtartó, üdvözítő Istenünknek tudományát ékesítsék, és díszére váljanak
mindenben” (Tit. 2,9-10).
6060
És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő
emberhez: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett,
annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind
az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást
viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban
van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz
cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).
tiszteletét pénzszerzésnek, [kereseti lehetőségnek, jövedelmi
forrásnak] tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál.61
1 Tim. 6,6 Ámde valóban nagy, sőt a [legnagyobb] nyereség az Isten
tisztelete, megelégedéssel.62
1 Tim. 6,7 Mert semmit sem hoztunk [be] a világba, világos, és
[nyilvánvaló], hogy ki sem vihetünk [nem lehetséges, mert nem
vagyunk képesek, nincs hatalmunk magunkkal vinni] semmit.63
1 Tim. 6,8 De ha van élelmünk és ruházatunk, és [fedél a fejünk felett]
elégedjünk meg vele.
1 Tim. 6,9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe [az ördög
kelepcéjébe] meg tőrbe [csapdába, és kelepcébe] és sok esztelen
[értelmetlen] és káros [ártalmas] kívánságba esnek, melyek az
embereket veszedelembe [pusztulásba] és romlásba merítik,
[sodorják, döntik].64
1 Tim. 6,10 Mert minden rossznak [gonosz bajnak,
szerencsétlenségnek, viszontagságnak] gyökere a pénz szerelme, [a
pénzvágy, a kapzsiság], mely után sóvárogván [igyekezve törekszenek,
mikor ez után futnak] némelyek, eltévelyedtek a hittől, és magukat
általszegezték sok fájdalommal [szomorúsággal, bánattal].65
6161
És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő
emberhez: „Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat,
törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt,
amit bizonygatnak” (1 Tim. 1,6). Mert: „Az ilyenek a hit látszatát megőrzik
ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).
6262
És így folytatódik a kijelentés: „Mert … az Isten iránti gyermeki tisztelet
mindenre hasznos, meglévén benne [tartalmazza, magába foglalja] a jelenvaló és
a jövő életnek ígéretét” (1 Tim. 4,8). És: „… elégedjetek meg azzal, amitek van;
mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsid. 13,5).
6363
Jób megvallása: „Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen
térek oda, vissza. Az Úr, Jahve az Örökkévaló adta, az Úr, Jahve az Örökkévaló
vette el. Áldott legyen az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak neve!” (Jób. 1,21).
Dávid így bátorít: „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz
is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse”
(Zsolt. 49,17-18). A prédikátor megerősíti a kijelentést: „Ahogyan világra jött
anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap
fáradozásáért, amit magával vihetne” (Préd. 5,15).
6464
Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen hústesti
eszességedtől szűnjél meg, és a magad belátásából hagyd abba” (Péld. 23,4).
„Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, aki követi a telhetetlenséget…” (Péld.
15,27).
6565
Ezért adta el Júdás egy rabszolga áráért az Urat, és a főpapokhoz menve:
„Monda: Mit [szándékoztok], és akartok nékem adni, és én kezetekbe adom Őt?
Azok pedig rendelének [felajánlottak; megállapítottak, és letettek] néki harminc
ezüstpénzt [harminc sékelt, ami egy rabszolga ára]. És ettől fogva [a megfelelő, a
1 Tim. 6,11 De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld [ezektől
menekülj]; hanem [törekedj a megigazulásra], és kövessed az
igazságot, az Isten tiszteletét, a hitet, az [Isten szerinti] szeretetet, a
békességes tűrést, a [kitartást, állhatatosságot], a szelídséget
[jóindulatot, higgadtságot].66
1 Tim. 6,12 Harcold meg a hitnek szép, és [nemes] harcát, nyerd el [és
ragadd meg e harc jutalmát] az örök életet, amelyre hívattattál, és
szép [bátor] vallástétellel megvallottál sok bizonyság [sok tanú]
előtt.67

kedvező] alkalmat keresi vala, hogy [kezükre adja; hogy átadhassa; és

kiszolgáltassa] hogy elárulja (és eladja) Őt (a mesterét)” (Mát. 26,14-16). Ezért azt
tanácsolja az apostol: „Öldököljétek meg, adjátok halálra azért a ti földi, testi
tagjaitokat, … a fösvénységet, a kapzsiságot, mohóságot, a telhetetlenséget, meg
a gazdagság után való vágyakozást, ami bálványimádás, hiszen az a
bálványimádás egyik fajtája” (Kol. 3,5). Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak.
Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik,
és a másikat megveti…” (Mát. 6,24). Ezt tudva imádkozik így Dávid: „Hajtsd
szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre, ne a haszonlesésre”
(Zsolt. 119,36).
6666
Erre figyelmeztet Péter apostol is: „Forduljon el [kerülje el, tartózkodjon
tőle, térjen ki az útjából, hajoljon el] a gonosztól, attól, ami [rossz, káros,
ártalmas] és cselekedjék jót, azt ami [hasznos, kedvező, szerencsés]. Keresse [sőt
fusson utána, és járjon utána, törekedjen rá, kutassa] a békességet, [azt az
állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában], és kövesse [és törekedjen rá, és
gyakorolja] azt” (1 Pét. 3,11). És Dávid is így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat
[hagyd el, távozz a gonosztól; hagyj fel a rosszal; hagyd el a rosszat és válaszd a
jót] és cselekedjél jót; keresd a békességet és [törekedj békességre] kövesd azt,
[járj a nyomában]” (Zsolt. 34,15).
6767
És így bátorítja Pál apostol minden Istent tisztelő hívőt: „Mert igaz ugyan,
hogy (hús)testben élünk, de nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk. Mert a mi
hadakozásunk fegyverei [a mi harci fegyvereink nem földiek] nem a húsból
valók, hanem Isten ereje által hatalmasak erősségek lerontására, amit az
ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza. Velük cáfoljuk meg
az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük
szorítunk (és hatalmunkba ejtünk) minden értelmet a Krisztusnak tartozó
hódolatra, (és Krisztus iránti hódolatra kényszerítünk)]” (2 Kor. 10,3-5). Az Úr
azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az
Istennek beszéde, igéje működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb,
metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű
kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig, és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők
szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a
gondolatokat, és a szívnek, a szellemi élet központjának indulatait, és
1 Tim. 6,13 Meghagyom néked Isten [színe] előtt, aki megelevenít
mindeneket, aki [életet ad, életre hív, aki élteti a mindenséget],
Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett [tanúskodott] Poncius Pilátus
alatt ama szép [bátor] hitvallással.68
1 Tim. 6,14 Hogy tartsd, és [őrizd] meg a parancsolatot, és [teljesítsd
megbízatásodat] mocsoktalanul, [szeplőtlenül] feddhetetlenül
[támadhatatlanul] a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig
[megmutatkozásáig].
1 Tim. 6,15 Amit a maga idejében, a [kijelölt, elrendelt időben]
megmutat ama boldog és egyedül hatalmas Isten, [a Hatalom egyetlen
Birtokosa], a királyoknak Királya és az uraknak Ura.
1 Tim. 6,16 Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen
[megközelíthetetlen] világosságban [fényben] lakozik [él]. Akit az
emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség
[dicsőség] és örökké való hatalom [erő, uralom, győzelem]. Ámen.69

szándékait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását” (Zsid. 4,12). Júdás is a hit

harcára bátorít, és buzdít: „Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon
vagyok, [és azon fáradozom], hogy írjak néktek a közös üdvösség [azaz: a
bűnbocsánat, megmenekülés, megszabadítás, jólét, egészség, megtartatás] felől,
kénytelen voltam, [és szükségesnek láttam] hogy bátorítsalak, buzdítsalak
titeket, hogy tusakodjatok [küzdjetek, és elszántan harcoljatok] a hitért, amely
egyszer [s mindenkorra] a szenteknek adatott” (Júd. 1,3).
6868
És Ő az, aki így tett bizonyságot: „Jézus pedig ott álla a [római] helytartó
[Pilátus] előtt; és kérdezé Őt a helytartó, mondván: Te vagy-e a zsidók királya?
Jézus pedig monda néki: Te mondod” (Mát. 27,11). „Felele pedig Pilátus: Avagy
zsidó vagyok-e én? A te néped és a papi fejedelmek [a főpapok] adtak téged az
én kezembe: mit cselekedtél? Felele Jézus: Az én országom [és az én
királyságom] nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom [az
én királyságom], az én szolgáim vitézkednének, [és harcolnának] hogy át ne
adassam [hogy ne szolgáltassanak ki] a zsidóknak. Ámde az én országom [az én
királyságom] nem innen való. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-e hát te
csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért
születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról
[valóságról]. Mindaz, aki az igazságból [a valóságból] való, hallgat az én
szómra [az én hangomra]” (Ján. 18,35-37).
6969
Pál apostol mindig, és minden gyülekezetben dicsőíti a mi Istenünket: „Az
örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs [egy]
Istennek, [Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet] tisztesség [és tisztelet] és
dicsőség [és fényesség, ragyogás] örökkön örökké!” (1 Tim. 1,17). „Az egyedül
bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás] a Jézus Krisztus által [és legyen
tisztelet és] dicsőség mindörökké, [az örökkévalóságon át]! Ámen” (Róm. 16,27).
„Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és igen dicséretes (és méltó, hogy
dicsérjék), és az ő nagysága felfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri
műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat (és hirdetik hatalmas tetteidet). A te
1 Tim. 6,17 Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne
fuvalkodjanak fel, [ne legyenek gőgösek / fennhéjázók, nagyképűek] se
ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő
Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra
[megélhetésünkre].
1 Tim. 6,18 Hogy jót tegyenek [legyenek jótékonyak], legyenek
gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók,
[vagyonukat másokkal] közlők [és közösséget vállalók].

méltóságod dicső fényéről (és Fenséged, ragyogó dicsőségéről), és csodálatos

dolgaidról elmélkedem. Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom
nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek
igazságodnak” (Zsolt. 145,3-6). „Mózesnek jelenti ki az Úr, hogy miért nem
láthatja Őt ember, és egyben kijelentést nyer az is, hogy miért kellett emberként
eljönnie: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És
monda az Úr, Jahve az Örökkévaló: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és
kimondom előtted az Úr, Jahve az Örökkévaló nevét. Orcámat azonban nem
láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben
maradjon” (2 Móz. 33,18-20). Éppen ezért a Hóreben megjelenő Istent sem
láthatta a nép sem: „Akkor ti közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A
hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. És szóla
az Úr, Jahve az Örökkévaló néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is
halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala” (5 Móz. 4,11-
12). És hogy ki Ő, arról maga az Úr Jézus tesz bizonyságot, amikor búcsúzik az
Úr Jézus tanítványaitól, s így jelenti ki magát nekik: „Annyi idő óta veletek
vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát;
mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-e, hogy
én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én
mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő
cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya
én bennem van; ha pedig (másért) nem, magukért a cselekedetekért higgyetek
nékem” (Ján. 14,9-11). Ugyanis: „Én és az Atya egy [és ugyanaz] vagyunk” (Ján.
10,30). És az Úr Jézus újra-és újra kijelenti, hogy ki Ő: „Jézus pedig kiálta és
monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött
engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,44-45). Mert Isten
maga volt az Ige, amely testté lett: „Kezdetben [már] vala az Ige, és az Ige [a
logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben [eredetileg] az
Isten” (Ján. 1,1-2). És beteljesült a prófécia: „Ezért majd megismeri népem az én
nevemet ama napon, hogy én vagyok az, aki mondom: Ímé, itt vagyok!” (Ésa.
52,6). Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül, közismerten,
elismerten, bevallottan, valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent,
láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben. Igaznak
bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak.
Hirdettetett a pogányok, a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon,
felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
1 Tim. 6,19 Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy
elnyerjék [és megragadják] az örök életet [az igazi, természetfeletti
életet].
1 Tim. 6,20 Óh Timótheus, őrizd meg ami rád van bízva, [a rád bízott
kincset]. Elfordulván a szentségtelen [tisztátalan, közönséges] üres
beszédektől, [a világias, üres, újdonsághajhászó fecsegéstől] és a
hamis nevű ismeretnek [és a hamisan tudománynak nevezett
álismeret] ellenvetéseitől.71
1 Tim. 6,21 Amellyel némelyek (elismerve, és elfogadva), a hit mellől
eltévelyedtek.72 Kegyelem veled! Ámen.

7171
És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz
illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).
7272
Ezek: „Akik az igazság mellől [a valóság kérdésében] eltévelyedtek [a
valóságtól elhajoltak], és feldúlják [megzavarják, és tönkreteszik] némelyeknek
a hitét [bizalmát, meggyőződését, bizonyosságát]” (2 Tim. 2,18)