Pál apostol timóteuszhoz írott 2.

levele
Görögből fordította: Dr Gyenis Jánosné.

2 Tim. 1fejezet: A kegyelmi ajándék felgerjesztése

2 Tim. 1,1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola1 [írja e levelet], Isten

akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint.
2 Tim. 1,2 Timóteusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem2
irgalmasság3 békesség4 az Atya Istentől és Krisztus Jézustól, a mi
Urunktól.5

11
Apostola: (aposztolosz: valahova hivatalosan, konkrét megbízással (pl. az
evangélium hirdetésére) elküldött, kiküldött személy, akit felruháztak
hatalommal feladata elvégzésére. Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a
küldő személy hatalmával szól, cselekszik. - kiküldött: az evangélium
nagykövete; aki (csodatevő erőkkel) meghatalmazott. hírvivő, követ; hajóhad
parancsnoka.
22
Kegyelem: (kharisz): olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk:
A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása
az emberért, az emberen és az emberben.
33
Irgalmasság: (eleosz): megkönyörül (szóval vagy tettel, speciális értelemben:
isteni kegyelem által). könyörület, irgalom, irgalmasság; részvét, szánalom,
szánakozás;
44
Békesség: (eiréné): a héber salom (A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’
jelentésű) megfelelőjeként, az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség
vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy
kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem
beszél. A békesség kívánása része az általános köszönési formulának is, de
általános jókívánságként is hangzik.
55
Hogy ki volt Timóteus arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Pál apostol útja
során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timóteus nevű
tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot
tesznek vala (és dicsérőleg szóltak) a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt
Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a
helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel.
16,1-3).
2 Tim. 1,3 Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok őseimtől fogva.6
tiszta [tiszta, mocsoktalan; érintetlen; vegyítetlen, hamisítatlan,
valódi, tiszta eredetű; őszinte, romlatlan] lelkiismerettel.7 Hogy
szüntelen [megszakítás nélkül, állandóan] gondolok reád
[megemlékezem; említést teszek] könyörgéseimben [imádságomban]
éjjel és nappal,
2 Tim. 1,4 Kívánván [vágyakozva] téged látni, megemlékezvén a te
könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be.8
2 Tim. 1,5 Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való
[nem tettetett, nem színlelt, őszinte] hit [meggyőződés, bizonyosság],9
amely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és anyádban
Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.
2 Tim. 1,6 Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel [újra
lobbantsd lángra, szítsd fel magas lángra] az Isten kegyelmi ajándékát
[a Szellemet és megnyilvánulását], amely benned van az én kezeimnek
rád tétele által.10

66
Pál apostol megvallása: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai
Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál,
taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi
törvény szigora szerint). Buzgó lévén az Istenhez, (és én is így rajongtam
Istenért) miként ti mindnyájan vagytok ma” (Csel. 22,3-4). A római százados előtt
is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az
én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a
zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak
tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint
farizeus” (Csel. 26,4-5).
77
Lelkiismeret (szüneidészisz): szellemi együttészlelés; szellemi-önismeret; Az
embernek az a szellemi képessége, hogy meg tudja ítélni a saját jó vagy rossz
cselekedeteit.
88
Ezért kéri az apostol, hogy: „Igyekezz minél előbb hozzám jönni” (2Tim. 4,9).
99
„És: hogy gyermekségedtől fogva tudod (és ismered) a szent írásokat, melyek
téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által” (2 Tim. 3,15).
1010
És arra inti az apostol Timóteust, és bármely korban élő Krisztusban hívőket:
„Meg ne vesd (és ne hanyagold el) a kegyelemnek benned való ajándékát, amely
adatott néked prófétálás által, a presbitérium (azaz: a vének) kezeinek reád
tevésével” (1 Tim. 4,14).
2 Tim. 1,7 Mert nem félelemnek [csüggedtségnek, kishitűségnek, vagy
gyávaságnak] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem
erőnek,11 és [Isten szerinti] szeretetnek és józanságnak12 szellemét.13
2 Tim. 1,8 Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem,
az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab],
hanem együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a nehézséget, a
bajt, a bántalmat] az Evangéliumért Istennek hatalma [ereje,
képessége] szerint.14
2 Tim. 1,9 Aki megtartott,15 [megváltott és szent tiszta, tökéletes,
Istenhez méltó, Isten szerinti életre megszabadított] minket és hívott
szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint,
hanem az ő saját végzése, [elhatározása, szándéka] és kegyelme
[öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint, mely adatott nékünk [és
amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [az
idők kezdete előtt].16
2 Tim. 1,10 Megjelentetett, [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá,
ismertté tett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak,
[Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő,
1111
Erő: (dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő). Hatalomból fakadó
erő, tekintély; természetfelleti tettekben megnyilvánuló erő.
1212
Józanság (szófroneó): szó szerint: olyan magatartás, amely egy célra
irányultan, egyoldalúan törekszik valamire, amit nem az elvakultság, hanem az
üdvösség mozgat. Szabadabb fordításban: Isten Igéje szerint gondolkodik. és az
erő és szeretet Szelleme által megvilágosított értelem, amely az Isten akaratának
megfelelő helyes cselekvést felismeri és cselekszi.
1313
És újra figyelmeztet az apostol: „Mert nem kaptatok szolgaság
[rabszolgaság] szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek, és újra
féljetek, rettegjetek] hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki
által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám! [Édesapám! Apu]” (Róm. 8,15).
1414
És Timóteus – és minden Istent szerető, hívő – bátorítása: „Te azért a
munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus
Krisztus jó vitéze (jó katonája)” (2 Tim. 2,3). És: „… józan légy mindenekben,
szenvedj (és a bajokat szenvedd el), végezd az evangélista munkáját,
szolgálatodat teljesen betöltsd” (2 Tim. 4,5)
1515
Üdvözít (szódzó): 1) megtart, (biztonságban) megőriz. 2) megment,
kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; üdvözít. 3) betart (ígéretet). 4)
megtart (emlékezetében). 5) elrejt, titokban tart passzív alak: 6) életben marad,
tovább él. 7) megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül. 8) elmenekül,
szerencsésen eljut valahová. Megment, kiszabadít, vagy megvéd (szó szerint
vagy képletesen). Életben tart, megóv a haláltól; megtart. Meggyógyít, megőriz,
megment, jól van, ép(-pé tesz), egészséges(-sé tesz).
1616
Mert bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek
csak a végső időben nyilvánította ki, és az idők végén tette láthatóvá értetek”
(1Pét 1,20)
gyámolító, pártfogó, gyógyító] Jézus Krisztusnak megjelenése,17
[feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá tétele] által, aki
[legyőzte, és] eltörölte18 a halált. Világosságra19 hozta, [és
felragyogtatta, láthatóvá tette] pedig az életet,20 [A soha véget nem
érő, természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] és
halhatatlanságot [a romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan,
örökkévaló életet] az Evangélium által.21
2 Tim. 1,11 Amelyre [az örömüzenetre] nézve tétettem én hirdetővé és
apostollá [meghatalmazott, teljhatalmú megbízottá, aki a küldő
személy – az Úr Jézus – hatalmával szól, cselekszik, akit felruházott
hatalommal feladata elvégzésére] és pogányok [nemzetek]
tanítójává.22
1717
Megjelenés: [(epiphaneia): megjelenés, feltűnés, ragyogás, megmutatkozás,
nyilvánvalóvá létel, az elrejtett istenség láthatóvá létele.
1818
Eltörölte (katargeó): érvénytelenítette, eltörölte. Szó szerint: teljesen
működésképtelenné tette.
1919
Világosság: (phótidzó): megvilágít, világosságra hoz, láthatóvá tesz.
2020
Élet (dzóé): A soha véget nem érő, természetfeletti élet; az életnek egy más
létezési formája.
2121
Mert: „szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot [rothadatlan
természetet] öltsön [öltözzön] magára, és e halandó test [az emberi természet,
amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön
[öltözzön] magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik,
és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg
vagyon írva: Elnyeletett a halál [a felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése]
diadalra [a győzelemben örökre]. És: akkor teljesül be: „Teljes a diadal a halál
fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg). Halál! Hol a te fullánkod [győzelmed;
diadalod]? Pokol [koporsó; halál]! Hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised]. A
halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [a céltévesztés]; a bűn [a céltévesztés]
(ható)ereje [hatalma] pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat
[győzelmet] adja [és megadta] nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi
Urunk Jézus Krisztusban” (1 Kor. 15,53-57). Mert Isten ígérete így hangzik:
„Megváltom (kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol
hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág torkából)! Megmentem (megváltom)
őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed (tövised, mérged), oh halál?! Hol van
a te romlásod (fullánkod), oh Seol (holtak hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs
bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a részvét szemem elől)” (Hós. 13,14).
És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert [drága; nagy] áron vétettetek
[vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és
hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [egész valótokban] (és
szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20).
2222
És így folytatja az apostol: „Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott [mert nekem jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az
ajándék], hogy a pogányoknak [a nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a
Krisztus végére mehetetlen [és felfoghatatlan, kinyomozhatatlan,
2 Tim. 1,12 Amiért szenvedem [és elviselem, eltűröm] ezeket [a
dolgokat] is: de nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem, és
bizonyos vagyok benne [és meg vagyok győződve], hogy Ő az én nála
letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra. [mert neki van hatalma,
mert Ő erős, hatalmas, és képes rá].
2 Tim. 1,13 Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű] beszédeknek
[(logoszoknak): igéknek] példáját megtartsd [ragadd meg, és
birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben
és szeretetben.
2 Tim. 1,14 A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a
bennünk lakozó Szent Szellem által.23
2 Tim. 1,15 Azt tudod, hogy elfordultak tőlem [és elhagytak,
elhajlottak, és cserbenhagytak] az Ázsiabeliek mind, kik közül való
Figellus és Hermogénes.
2 Tim. 1,16 Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus háza népének: mert
gyakorta megvidámított, [sokszor meglátogatott és felüdített] engem;
és az én bilincsemet nem szégyellte;
2 Tim. 1,17 Sőt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is
talált.
2 Tim. 1,18 Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az
Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te
jobban tudod.24

kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát” (Eféz. 3,8). Mert az Úr Jézus az:

„Aki által vettük [és nyertük, és kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [az
apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a
hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között,
[munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]” (Róm. 1,5).
2323
Az apostol újra - és újra így buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus, őrizd
meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek (tudásnak)
nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel némelyek
(elfogadva, és) kevélykedve a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1
Tim. 6,20-21). De: „Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban
való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok (tanú előtt, és sok) bizonyság
által, azokat add át megbízható embereknek, kik másoknak a tanítására is
alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2,1-2). Mert: „A gonosz emberek és ámítók pedig
még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te
maradj meg azokban, amiket tanultál (és amiről megbizonyosodtál) és amik
reád bízattak, tudván kitől tanultad” (2 Tim. 3,13-14). Olyan légy: „Aki a
tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy bátoríthasson az
egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok
engedetlen, hiába való beszédű és csaló, (akik fecsegők és ámítók) különösen a
körülmetéltek között” (Tit. 1,9-10).
2 Tim. 2. Az Istennek tetsző harcosok, Krisztus Jézus hűséges katonái.

2 Tim. 2,1 Te annakokáért, én fiam, [meríts hatalmat], és erősödjél

meg, [és légy hatalmassá] a Krisztus Jézusban megjelent
kegyelemben.25
2 Tim. 2,2 És amiket tőlem hallottál,26 [és megértettél] sok bizonyság
által, [és sok tanú előtt], azokat [add át, és] bízzad hű [és megbízható]
emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak [és képesek]
lesznek.
2 Tim. 2,3 Te azért a munkának terhét hordozzad [és szenvedd el a
nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a
Jézus Krisztus jó [derék, vitéz, bátor, használható, hasznos] vitéze [a
háborúban aktívan részt vevő katonája].
2 Tim. 2,4 Egy harcos, [egy hadseregben szolgáló katona] sem
elegyedik bele az élet dolgaiba. [Nem bonyolódik, nem gabalyodik,
keveredik bele a megélhetés, a biológiai / testi élet foglalatosságaiba,
vagy: a megélhetés, vagy a vagyon ügyeibe, vagy gondjaiba, vagyis a
földi élet fenntartásáért végzett tevékenységbe, küzdelembe]. Hogy
tessék annak, aki őt harcossá avatta [aki seregébe bevette, aki őt
katonának fogadta, a hadvezérnek, a sereg főparancsnokának].
2 Tim. 2,5 Ha pedig küzd [versenypályán versenyez] is valaki, nem
koronáztatik meg, [nem részesül győzelmi díjban] ha nem
szabályszerűen küzd [nem szabályszerűen harcol, versenyez].
2 Tim. 2,6 Aki munkálkodik, [fáradozik], a földművesnek [a
szőlőművesnek] kell a gyümölcsökből, [a termésből] először
részesülnie.27

2424
És így folytatja az apostol: „Igyekezzél hozzám jőni hamar. Mert Démás
engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába.
Krescens Galáciába. Titus Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkust
magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas (és hasznomra van) a
szolgálatra” (2 Tim. 4,9-11). És így: „Első védekezésem alkalmával senki sem
volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik” (2 Tim.
4,16).
2525
Hogy megvallhassad velem együtt, hogy: „Mindenre van erőm az által, aki
hatalomra segít engem; és mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad”
(Fil. 4,13).
2626
És amiket hallasz az apostoltól, azt tartsd meg: „És soha ne téveszd szem elől
azt az egészséges tanítást (azokat a logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál!
Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (meggyőződéssel,
bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a
forrása. A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a bennünk
lakozó Szent Szellem által” (2 Tim. 1,13-14).
2 Tim. 2,7 Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást
mindenekben, [és értelmet, hogy felfogd].
2 Tim. 2,8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a
halálból, ki a Dávid magvából való az én Evangéliumom szerint,
[ahogy az én örömüzenetem mondja]:
2 Tim. 2,9 Amelyért, mint egy gonosztevő [rosszat munkáló, bűnöző],
szenvedek mind a fogságig [mind a bilincsekig]; de az Istennek
beszéde [(logosza): Igéje] nincs bilincsbe verve.
2 Tim. 2,10 Annakokáért mindent elszenvedek [eltűrök, elviselek,
kibírok] a választottakért, hogy ők is elnyerjék [és birtokba vegyék] a
Krisztus Jézusban való üdvösséget, [szabadulást, megmenekülést,
gyógyulást] örök dicsőséggel, [fényességgel, ragyogással] egyben.
2 Tim. 2,11 Igaz beszéd ez, [és megbízható az ige (a logosz)]. Mert ha
vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.28
2 Tim. 2,12 Ha tűrünk [ha kitartunk, és ha állhatatosak vagyunk], vele
együtt fogunk uralkodni is, [vele együtt királyságra fogunk jutni mi
is]: ha megtagadjuk [és elutasítjuk], ő is megtagad [elutasít] minket;
2 Tim. 2,13 Ha hitetlenkedünk [ha hűtlenek, és engedetlenek
vagyunk], ő hű [és megbízható] marad: ő magát meg nem tagadhatja
[el nem utasíthatja].29
2727
Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha
[bármikor is] a maga zsoldján, [költségén]? Kicsoda plántál [ültet] szőlőt, és
nem eszik annak gyümölcséből, [terméséből]? Vagy kicsoda legeltet [terelget]
nyájat, és nem eszik [nem iszik] a nyájnak tejéből? Vajon emberi módon [emberi
megfontolásból; okoskodással] beszélem-e, [mondom; szólom] ezeket? Vagy
nem ezeket mondja-e [nem így nyilatkozik] a törvény is? Mert a Mózes
törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. [Ne tégy
szájkosarat a nyomtató ökör szájára, [aki csépel; aki a magot különválasztja a
héjától]; Avagy [talán] az ökrökre van-e az Istennek gondja? [Vajon az ökörről
gondoskodik-e így az Isten]. Avagy nem érettünk mondja-e inkább? Mert mi
érettünk íratott meg, hogy aki szánt, [a szántóvetőnek] (elváró) reménység alatt
kell szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró) reménységben teszi, hogy
részesül a termésben. És az apostol hivatkozik Isten örökkévaló rendelésére:
„Mert azt mondja az Írás: „… Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1
Tim. 5,18).
2828
És folytatódik a kijelentés: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).
2929
Az Úr Jézus kijelentése: „Aki pedig megtagad [elutasít, és visszautasít]
engem az emberek előtt, én is megtagadom azt [majd] az én mennyei Atyám
előtt, [aki a mennyekben van]” (Mát. 10,33). És hogy mit jelent az Úr
megtagadása, arról így beszél Ő maga: „Mondom pedig néktek: Valaki vallást
tesz énrólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten
angyalai előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik
(mert azt én is megtagadom) az Isten angyalai előtt” (Luk. 12,8-9). „Mert valaki
2 Tim. 2,14 Ezekre emlékeztesd, [Istent tanúul híva], kérvén kérve
őket, és az Úr színe előtt [az Ő jelenlétében], hogy ne vitatkozzanak
[ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak] haszontalanul a
hallgatóknak romlására, [felforgatására, rombolására, aminek
eredménye: aposztázia, azaz: hitehagyás].30
2 Tim. 2,15 Igyekezzél [törekedj, fáradozz, szentelj figyelmet, legyen
gondod, és tegyél meg mindent azért], hogy Isten előtt becsületesen
[olyan emberként, aki megbízható, hiteles] megállj, mint oly munkás,
aki szégyent nem vall, [akinek nem kell megszégyenülnie]. Aki
helyesen hasogatja az igazságnak beszédét, és [egyenes utat vág a
valóságról, vagyis Isten igéjéről] szóló beszédben; nem köntörfalaz,
nem beszél mellé, nem csűri-csavarja a szót, nem kerüli ki a kényes
kérdéseket].31
2 Tim. 2,16 A szentségtelen [közönséges] üres lármákat [a mindenki
számára megközelíthető, profán, közönséges, avatatlan, tisztátalan,
szentségtelen, üres fecsegést, szószátyárkodást] pedig kerüld, [térj ki

szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyellni fogja azt,

mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval (vagyis
amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében)” (Luk. 9,26).
3030
Az Úr Jézus figyelmeztetése: „De mondom néktek: Minden hivalkodó
[haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért
[(rémáért): kijelentésért, megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek [és amit
valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te
beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája:
kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet;
utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [igazulsz
meg]. És a te beszédedből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek
fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát.
12,36-37). Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és
bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás,
kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a
ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és
csak akkor szóljatok, ha az jó, és) szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a
hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29). És: „A
balgatag (az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való
tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a
civakodást (a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő)
harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9). És: „… azokat
szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik
az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).
3131
A valóság beszéde pedig az Evangélium: „… az igazság [a valóság] beszéde
[(logosza): Igéje], mely az evangélium [a jó hír, örömhír; győzelmi hír, a
győztes hadvezér érkezésének híre]” (Kol. 1,5).
előle], mert mind nagyobb istentelenségre növekednek [egyre előrébb
jutnak az istentelenségben].32
2 Tim. 2,17 És az ő beszédük [(logoszuk, igéjük) és szavuk] mint a
rákfekély [mint a rákos daganat, mint az üszkösödő seb] terjed [és
elharapózik, és pusztít maga körül]. Közülük való Himenéus és
Filétus.
2 Tim. 2,18 Akik az igazság mellől [a valóság kérdésében, a
valóságtól] eltévelyedtek [elhajoltak], azt mondván, hogy a
feltámadás [a felemelkedés], már megtörtént, [megérkezett], és
feldúlják [megzavarják, és tönkreteszik] némelyeknek a hitét
[bizalmát, meggyőződését, bizonyosságát].32
2 Tim. 2,19 Mindazáltal megáll az Istennek erős [rendíthetetlen,
szilárd] fundamentuma [letett alapköve],33 melynek pecséte ez: Ismeri
az Úr az övéit.34 És: Álljon el [különüljön el, határolja el magát,
tartózkodjon] a hamisságtól [igazságtalanság, igazság / Ige /
hiányától] minden, [és minden módon], Aki Krisztus nevét
(meg)vallja, [aki az Úr nevét ajkára veszi].
2 Tim. 2,20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények
vannak, hanem fából és cserépből valók is [azaz: földből, vagyis
3232
És így buzdítja az apostol: „Óh Timóteus, őrizd meg ami rád van bízva, [a
rád bízott kincset]. Elfordulván a szentségtelen [tisztátalan, közönséges] üres
beszédektől [a világias, üres, újdonsághajhászó fecsegéstől] és a hamis nevű
ismeretnek [és a hamisan tudománynak nevezett álismeret] ellenvetéseitől.
Amellyel némelyek kevélykedvén, (és amelyeket egyesek elfogadva) a hit mellől
eltévelyedtek” (1 Tim. 6,20-21).
3232
Akik bemerítkeztetek Krisztusban, azok: „A bemerítésben vele együtt
eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok (életre keltetek a halálból)
az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket,
kik holtak valátok a bűnökben [melléesés; melléfogás, hiba; hibás lépés] és a ti
(hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele,
megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13).
3333
Az Isten által lefektetett alapkőről így hangzik a prófécia: „Ezért így szól az
én Uram, az Úr, Jahve az Örökkévaló: A Sionra egy követ teszek le alapul,
szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs.
28,16). Az apostolok bizonyságtétele a prófécia beteljesüléséről: „Az Istentől
nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs [gondos] építőmester, alapot
[fundamentumot] vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki [nézze
meg; nézzen utána; folyton ügyeljen arra], hogyan [mi módon] épít rá. Mert
más alapot [fundamentumot] senki sem vethet a meglevőn kívül, [a lerakott
alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami már megvan] amely a Jézus
Krisztus” (1 Kor. 3,10-11).
3434
És akiket az Úr ismer: „Ha valaki az Istent szereti, ismeri azt az Isten [azt az
Isten is (már megismerte), a magáénak tudja; az ilyen ember Istentől
megajándékoztatott értelemmel: ismeretet nyert)]” (1 Kor. 8,3).
agyagból, ami esendő törékeny]; és azok közül némelyek tisztességre
[tiszteletre, megbecsülésre], némelyek pedig gyalázatra [megvetésre,
tiszteletlen bánásmódra, közönséges használatra] valók.
2 Tim. 2,21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre
[tiszteletre, megbecsülésre] való edény lesz, megszentelt,35 [Istennek
elkülönített, Istennek szentelt, Isten tulajdona]. És hasznos [jól
használható, használatra alkalmas] a gazdának [az Úrnak], minden jó
cselekedetre alkalmas [felkészített, felkészült].
2 Tim. 2,22 Az ifjúkori [a fiatalkori] kívánságokat [vágy, kívánság,
szenvedélyt] pedig kerüld [menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd távol
magad]. Hanem kövessed [törekedj, gyakorold magad, igyekezz
elérni] az igazságot [a megigazultságot]. A hitet [meggyőződést,
bizonyosságot, bizonyítékot], az [Isten szerinti] szeretetet,36 a
békességet [azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás]. Azokkal egyetembe [egyetértésben], akik
segítségül hívják az Urat tiszta [mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen,
amiben nincs idegen anyag hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű,
őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [benső, a szellemi élet
központja].37
2 Tim. 2,23 A botor [meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes
[értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [vitás kérdéseket,
kérdezgetéseket] pedig kerüld [mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel
3535
Megszentelt, szent: Alapjelentése: elkülönítettnek lenni. Szent az, amit
kiemelnek a mindennapi, világi használatból és szent célra rendelnek. A
szentség eredete Istenben van, és azoknak a tárgyaknak, helyeknek és
személyeknek tulajdoníttatik, akik, ill. amelyek az Ő szolgálatában állnak.
3636
És cselekedd ezt: „Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az
[Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6). Mert: „A
parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése,
és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [a bensőből,
és] jó lelkiismeretből és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli;
őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet” (1
Tim. 1,5).
3737
Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok (szerencsések, és a gondoktól és bajoktól
mentes az életük), akiknek szívük tiszta [érintetlen; vegyítetlen; őszinte; Amibe
nincs idegen anyag; elegyítetlen; a szívükben (bensőjükre nézve) tiszták:
tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert
megjelenik, megmutatkozik nekik]” (Mát. 5,8). Ezért figyelmeztet a Szent
Szellem: „Minden féltett dolognál jobban őrizd (óvd) meg szívedet, mert abból
indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (tartsd távol szádtól a
csalárdságot), és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól (és távolítsd el
ajkadról a hamisságot)” (Péld. 4,23-24).
hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki]. Tudván, hogy azok
háborúságokat [harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek
[hoznak létre, okoznak, teremtenek, vitához vezetnek].
2 Tim. 2,24 Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad, nem
szükségszerű] torzsalkodni [harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot
folytatni], hanem legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen,
mindig és állandóan] nyájas, [jóindulatú, szelíd, barátságos, és
szívélyes], tanításra alkalmas, türelmes [aki elviseli a rosszat /
gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő].38
2 Tim. 2,25 Aki szelíden [szelídséggel, jóindulattal,
barátságossággal, higgadtsággal] tanítja, [oktatja, képezi; neveli] az
ellenszegülőket [akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak,
ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek]. Ha talán adna nékik az Isten
megtérést [az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására] az
igazság [a valóság, vagyis Krisztus] megismerésére, [és teljes
tisztánlátást a felismerésre, és megértésre].39
2 Tim. 2,26 És felocsúdnának [kijózanodva, magukhoz térnének] az
ördög [a sátán, a félrevezető, ellenség, ellenálló] tőréből

3838
És folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit
se szóljanak meg), ne veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek
(megértőek) legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit.
3,2). Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „… a Szellem gyümölcse: [az Isten
szerinti] szeretet, öröm, békesség, béketűrés [türelem, állhatatosság, kitartás].
Szívesség [kedvesség], jóság [jószívűség, becsületesség, egyenesség,
használhatóság, kedvesség, szívesség, megbízhatóság], hűség [hit, bizalom,
meggyőződés, bizonyosság, hitelesség], szelídség [szelídség, jóindulat,
barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség [önuralom, önmérséklet,
mértékletesség, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22).
3939
Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság
ismeretére [az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz:
Krisztusnak megismerésére] eljusson” (1 Tim. 2,4). És kövesse Krisztust, hogy
róla is így szólhasson az Úr: „Ímé [Ő] az én szolgám [az én szeretett fiam], akit
(ki)választottam. az én szerelmesem [az én szeretettem; kedvencem], akiben
kedvem telik, [akit én szeretek, akiben gyönyörködöm; akiben tetszésemet
lelem]. Szellememet adom őbelé [és Szellememet rálehelem, ráárasztom], és
[igaz] ítéletet (igazi változást) hirdet a pogányoknak, [és hirdetni fogja az
igazságot a népeknek; nemzeteknek]. Nem verseng [és nem szít viszályt; Nem
vitatkozik indulatosan], és nem kiált(oz); az utcákon [a piacokon, és a tereken]
senki nem hallja szavát [és hangját]. A megrepedezett [és a megroppant] nádat
[és nádszálat] nem töri el, és a pislogó gyertyabelet [és füstölgő mécsest; a
pislákoló lámpást] nem oltja ki, mígnem diadalomra [győzelemre] viszi az [igaz]
ítéletet [az igazságot]” (Mát. 12,18-20).
[csapdájából, kelepcéjéből], foglyokká tétetvén az Úr (rab)szolgája
által az Isten akaratára [Isten elhatározása szerint].40
2 Tim. 3. A Szentírás bölccsé tesz az üdvösségre;

2 Tim. 3,1 Azt pedig tudd [és értsd] meg, hogy az utolsó napokban [a
legvégső időszakban] nehéz [nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas,
kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva] idők [időszakok] állnak be
[következnek, és jönnek].41
2 Tim. 3,2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők, [önzők]
pénzsóvárgók, [kapzsik, fösvények fukarok] kérkedők, [dicsekvők;
fennhéjázók; elbizakodottak, hetvenkedők] kevélyek, [gőgösek,
büszkék, fölényesek]. Káromkodók, [rágalmazók, gyalázkodók,
becsmérlők, szitkozódók, szidalmazók, Istenkáromlók] szüleik iránt
engedetlenek, [csökönyösek, meggyőzhetetlenek, makacsok,
kegyetlenek] háládatlanok, [köszönet nélküliek] tisztátalanok,
[szentségtelenek, elvetemültek, Isten nélküliek, gonoszok].42
2 Tim. 3,3 Szeretet nélkül valók, [szívtelenek, érzéketlenek,
természetes / ösztönös szeretet nélküliek, azaz: ragaszkodás, ösztönös
vágy a gondoskodásra, és megsegítésre azok iránt, akikhez fizikai
kapcsolat, vérségi kötelék fűzi, nincs bennük, összeférhetetlenek,
keményszívűek a családjuk iránt]. Kérlelhetetlenek,
[engesztelhetetlenek, összeférhetetlenek, békétlenkedők] rágalmazók,
[vádaskodók, uszítók, hibáztatók, félrevezetők, pletykásak, árulók,
rosszindulatúak, ellenségeskedők, ellenségeskedést szítók, olyan
személyek, akik negatív beszéddel vagy tevékenységgel szétszakítják a
kapcsolatokat, és az embereket eltávolítják egymástól, és Istentől,
vagyis sátáni természetűek]. Mértéktelenek [erőtlenek, azaz
önkontroll nélküliek, gyenge akaratúak, telhetetlenek, zabolátlanok],
4040
Mert: „Az ilyen hitetleneknek e világ (e világkorszak: aion) istene
megvakította elméit [gondolkozását, értelmüket] hogy ne lássák a Krisztus
dicsőséges evangéliumának [örömüzenetének] világosságát, aki az Isten képe
[képmása]. Hogy Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága
(fénye) ne ragyogjon fel nekik” (2 Kor. 4,4).
4141
Az Ószövetségben megírt történetek: „… megírattak pedig a mi
tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)]
akikhez az időknek [világkorszakok] vége elérkezett. [Akik a végső (utolsó)
időkben élünk]” (1 Kor. 10,11).
4242
Péter apostol így figyelmezteti a szenteket: „Tudván [ismerve, és megértve]
először azt, hogy az utolsó időben [a végső, utolsó napokban] csúfolkodók
[gúnyolódók] támadnak, [jönni fognak olyanok, akik mindenből gúnyt űznek].
Akik saját kívánságaik [vágyaik, és szenvedélyeik] szerint járnak, és [élnek]” (2
Pét. 3,3). „És sokan fogják követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat);
akik miatt az igazság útja káromoltatni fog” (2 Pét. 2,2-3).
kegyetlenek, [féktelenek; fékezhetetlenek, irgalmatlanok, lelketlenek,
műveletlenek, neveletlenek, vadak] a jónak nem kedvelői [a jót,
nemest, kiválót, hasznosat, kedvezőt nem szeretők / nem kedvelők, a
jóra nem hajlandók, rosszakarók].43
2 Tim. 3,4 Árulók, [olyan személyek, akik gondolataikban,
érzéseikben már átadták a másikat ellensége kezébe]. Vakmerők
[meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek, elhamarkodottak,
féktelenek], felfuvalkodottak [önteltek, dölyfösen viselkedők]. Inkább a
gyönyörnek, [akik az élvezeteket szeretők, és hajhászók inkább] mint
Istennek szeretői [és keresői].
2 Tim. 3,5 Kiknél megvan [akik megtartják, megőrzik] az Isten
tiszteletének, és a hitnek látszatát [külső formáját, és hitben folyó
életet színlelők ugyan], de megtagadják [és elutasítják] annak erejét [a
lényegét, erő-megnyilvánulását, a csodatevő erő képességét, hatalmát,
magát a csodát, az ilyeneknél a hit ereje csődöt vall bennük]. És
ezeket kerüld [fordulj el tehát ezektől, és tartsd távol magadtól].44
2 Tim. 3,6 Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak
[beosonnak, beférkőznek] a házakba, [és belopakodnak a családokba]
és foglyul ejtik [megnyerik maguknak és fogságba vetik] a
tévedésekkel, hibákkal [és sérelmekkel] megterhelt [céltévesztésben
lévő] és sokféle [változatos, különféle, bonyolult] kívánságoktól
[vágytól és szenvedélytől] űzött [vezetett, irányított, hajtott]
asszonykákat, [nőcskéket].45
4343
Az Úr Jézus kijelentése: „És mivelhogy a gonoszság [a törvényszegés, és a
törvénytelenség] megsokasodik [megnövekszik, elhatalmasodik], az [Isten
szerinti] szeretet sokakban meghidegül” (Mát. 24,12).
4444
Ezek azok, akik: „Vallják, [vagyis elismerik, és megvallják] hogy Istent
ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak vele], de cselekedeteikkel tagadják
[de a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és
engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek]. És minden jó
cselekedetre méltatlanok [alkalmatlanok, használhatatlanok, és
megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát]” (Tit. 1,16). Ézsaiás így prófétál a
vallásos emberekről: „És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és
csak ajkaival tisztel (és dicsőít) engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy
irántam való félelmük (csupán) betanított emberi parancsolat lőn” (Ésa. 29,13-
14). Az írástudóknak és a farizeusoknak, vagyis a csak vallásos embereknek
mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül:
„Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával
közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig
hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek
parancsolatai” (Mát. 15,7-9).
4545
Ezek azok: „Akiknek be kell dugni [és be kell fogni] a szájukat [és le kell
inteni őket]. Akik egész házakat [és egész családokat] feldúlnak, [felzaklatnak, és
2 Tim. 3,7 Kik mindenkor [mindig, és minden időben] tanulnak
[tanulmányozás, megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást
szereznek], de az igazság [a valóság, vagyis Isten Igéjének, és a testté
lett Igének, azaz: Krisztusnak] megismerésére [megértésére,
felismerésére, azaz teljes tisztánlátásra] soha el nem juthatnak. [mert
nem képesek eljutni].
2 Tim. 3,8 Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak
[ellenszegültek] Mózesnek, [fölkeltek, és harcoltak Mózes ellen]
akképpen ezek is ellene állnak [ellenszegülnek, szembeszállnak,
harcolnak] az igazság [a valóság ellen]. Megromlott elméjű, [a szív,
azaz a szellemük értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége,
a dolgok lényegét meglátni képes intuitív gondolkodásuk romlott] a
hitre nézve nem becsületes [a hit szempontjából alkalmatlan,
használhatatlan, megbízhatatlan] emberek.
2 Tim. 3,9 De többre nem mennek [sokra nem viszik, nem jutnak
messzire]: mert esztelenségük [ostobaságuk, értelmetlenségük,
bolondságuk, tudatlanságuk, nagyon is] nyilvánvaló lesz mindenki
előtt, amiképpen amazoké is az lett.46
2 Tim. 3,10 Te pedig [pontosan megfigyelted, megértetted, és]
követted az én tanításomat, életmódomat, [az én életvitelemet,
magatartásomat] szándékomat, [az én célkitűzéseimet, életcélomat]
hitemet, [meggyőződésemet] hosszútűrésemet, [Isten szerinti]
szeretetemet, türelmemet, [tűrésemet, kitartásomat;
állhatatosságomat].
2 Tim. 3,11 Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek
Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket
szenvedtem [álltam ki, viseltem el, milyen nehézségeken mentem
tönkre tesznek] tanítván [oly dolgokat] rút [szégyenletes, hitvány] nyereség [és
haszon, előny] okáért, amiket nem kellene” (Tit. 1,11). Ezek: „üres, fellengzős
szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat,
akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik,
bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte”
(2 Pét. 2,18-19).
4646
Ezek megpróbálták ugyanazokat a jeleket, és csodákat megtenni, amit Mózes
és Áron tettek, de legyőzettek: „És előhívá a Faraó is a bölcseket és
varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói, (Egyiptom mágusai, is) úgy
cselekednek az ő titkos mesterségükkel. ElvetI ugyanis mindenik az ő vesszejét
és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnyeli azok vesszejét” (2 Móz. 7,11-12).
Sőt, ők maguk is csapás alá kerültek: „Vevének azért kemencehamut és a Faraó
elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt. És lőn az emberen és barmon (az
állatokon) hólyagosan fakadó fekély. A mágusok már oda sem tudtak állni
Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden
Egyiptomin” (2 Móz. 9,10-11).
keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig] megszabadított
[kimentett, kiragadott] engem az Úr.47
2 Tim. 3,12 De mindazok is, [és mindenki] akik hitben akarnak élni
Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak [üldözni, zaklatni, fogják].
2 Tim. 3,13 A [haszontalan, rosszindulatú, rossz, káros, ártalmas]
gonosz emberek pedig és az ámítók [szélhámosok, csalók, hitegetők,
szemfényvesztők, varázslók, csábítók] növekednek a rosszaságban, [és
egyre mélyebbre süllyednek a gonoszságban]. Eltévelyítvén és
eltévelyedvén [csalva és megcsalatva tévúton járnak és tévútra
vezetnek, tévelyegve és másokat is megtévesztve].48
4747
Ezek az események pedig így történtek: „Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők
együtt mennek be a zsidók zsinagógájába, és prédikálnak, úgyannyira, hogy
mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé. Akik azonban a
zsidók közül nem hisznek, felindították (felingerelték) és megharagítják a
pogányokat az atyafiak (a testvérek) ellen. És mikor a pogányok és zsidók az ő
főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék (hogy
bántalmazzák) és megkövezzék őket, Ők megtudták, és elfutának (elmenekültek)
Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba, És ott
prédikálják (és hirdették) vala az evangéliumot. Jövének azonban Antiókhiából
és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot (a tömeget) eláltatván, (annyira
felbujtották, hogy) megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, (a városon
kívülre) azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok,
felkelvén, (visszament), és beméne a városba; és másnap Barnabással elméne
Derbébe. És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat
tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába. Erősítve
a tanítványokat, bátorították hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok
háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,1-2.5-
7.19-22). Pál apostol megvallja, hogy mennyi üldözésben és bántódásban van
része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet
(vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és
megvesszőztek), egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-
napot a mélységben töltöttem (azaz: egy éjt és egy napot hányódtam a tenger
hullámain). Gyakorta való utazásban (gyakran voltam úton), veszedelemben
folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között,
veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben
pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak (áltestvérek)
közt. Fáradságban (és fáradozásban) és nyomorúságban (és vesződségben),
gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való
böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-27).
4848
És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok
vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé
(átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és
királyok és helytartók elé visznek (vezetnek titeket) az én nevemért. De ebből
néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre).
Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok
2 Tim. 3,14 De te [azonban] maradj meg azokban, és [tarts ki
amellett] amiket tanultál [és amikről meggyőződtél, és
megbizonyosodtál], és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad.49
2 Tim. 3,15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod, és [ismered] a
szent írásokat, melyek téged [taníthatnak, és útmutatást adhatnak], és
bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban, a hit és
[meggyőződés] által.50
2 Tim. 3,16 A teljes írás Istentől ihletett [olvasásakor Isten Szelleme
árad belőle], és hasznos [alkalmas] a tanításra, a meggyőzésre, és
érvelésre, [bizonyításra, a tények napvilágra hozatalára]. A
megjobbításra, [helyreállításra, kiigazításra] az igazságban [a
megigazult életre] való nevelésre, [oktatásra, képzésre].

előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (hogy nem gondoltok előre a

védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem
szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik
(amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem).
Elárulnak (kiszolgáltatnak) pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok
és barátok is; és megölnek némelyeket (egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek
lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A
ti béketűrésetek által (állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (az életet)”
(Luk. 21,12-19).
4949
És hogy mi mellett kell kitartani, arról így szól Isten Igéje: „Soha ne téveszd
szem elől azt az egészséges tanítást (logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál!
Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (meggyőződéssel,
bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a
forrása. A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a bennünk
lakozó Szent Szellem által” (2 Tim. 1,13-14). „Te annakokáért, én fiam, erősödjél
meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok (tanú
előtt, és sok) bizonyság által, azokat add át megbízható embereknek, kik
másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2,1-2). Olyan légy: „Aki a
tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy bátoríthasson az
egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok
engedetlen, hiába való beszédű és csaló, (akik fecsegők és ámítók) különösen a
körülmetéltek között” (Tit. 1,9-10).
5050
Hiszen: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a
Krisztus, az Istennek Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (Ján. 20,31).
Dávid megvallása: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem
ellened. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal,
mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem,
mert a te bizonyságaid az én gondolataim (és ezekről elmélkedem)” (Zsolt.
119,11.98-99).
2 Tim. 3,17 Hogy tökéletes [az eklézsiába beilleszthető] legyen az
Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített [ellátva, és
felszerelve].51

2 Tim. hirdesd az igét lankadatlanul;

2 Tim. 4,1 Bizonyságot teszek az Isten [azaz] Krisztus Jézus színe

előtt, aki [kiválogatja, elkülöníti, szétválasztja majd] az élőket és
holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában, az Ő [királyságában].
2 Tim. 4,2 Hirdesd [tedd nyilvánosan ismertté] az igét, [az
evangéliumot], állj elő vele [buzgón, és lankadatlanul] alkalmatos, és
alkalmatlan időben. Érvelj, és [győzz meg] buzdíts, [biztass, bátoríts]
teljes béketűréssel [türelemmel, állhatatossággal, kitartással] és
tanítással [és hozzáértéssel, tudománnyal].52
2 Tim. 4,3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt [az
egészséges tanítást] el nem szenvedik, [nem hallgatják szívesen, nem
fogják elviselni, eltűrni] hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek
[és szereznek] maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és [nagyon
szeretnének valami kellemeset hallani].53
2 Tim. 4,4 És az igazságtól, a [valóságtól] elfordítják az ő fülüket, és
[nem hallgatják meg], de a mesékhez [mondákhoz, kitalált
történetekhez] oda fordulnak, [elfogadják, átadják magukat].
2 Tim. 4,5 De te józan légy [maradj meggondolt, józan, nyugodt,
összeszedett, éber, mérsékelt, higgadt, és körültekintő] mindenekben.
Tarts ki a nehézségekben, [a bajokat szenvedd el, viseld el; szenvedd
el a rosszat; vállald a szenvedést]. Az evangélista [az evangélium, az
örömhír hirdető] munkáját [szolgálatát, feladatát] cselekedd [végezd,
teljesítsd], szolgálatodat teljesen [teljes mértékben] betöltsd.54

5151
Olyan ember: „Aki a tudomány [a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint
való, igaz [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez
[logoszhoz=Igéhez] tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige
mellett]. Aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni az egészséges
tudománnyal, [a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni] hogy
meggyőzhesse az ellenkezőket [megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket
az ellentmondóknak]” (Tit. 1,9).
5252
Ézsaiáson keresztül már azt parancsolja az Úr, hogy: „Kiálts teljes torokkal,
ne kíméld a torkod. Harsogjon hangod, mint a kürt! És hirdesd hatalommal az
embereknek lázadásuk, elszakadásuk következményeit, és Jákób házának
veszedelmét” (Ésa. 58,1).
5353
Ézsaiás már így prófétál erről az időről: „Kik ezt mondják a látóknak: Ne
lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk
szerint valókat, hízelgő dolgokat!” (Ésa 30,10).
2 Tim. 4,6 Mert én immár [italáldozatként] megáldoztatom, és az én
elköltözésem [eloldódásom elrendelt] ideje [küszöbön áll] és beállott.
2 Tim. 4,7 Ama nemes [jó, bátor] harcot megharcoltam,
[megküzdöttem], futásomat elvégeztem, [a pályát végigfutottam,
futásomnak végére érkeztem] a hitet [bizonyosságot, meggyőződést,
hitvallást] megtartottam [megőriztem].
2 Tim. 4,8 Végezetre [a jövőre nézve] eltétetett nékem, és [készen vár
rám] az igazság, [a megigazultság] koronája, [győzelmi koszorúja]
melyet megád nékem az Úr ama napon. Az igaz [és igazságos] Bíró.
De nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva
[örömmel, sóvárogva] várják az ő megjelenését [az ő dicsőséges
eljövetelét].
2 Tim. 4,9 Igyekezzél hozzám jőni hamar.
2 Tim. 4,10 Ugyanis Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz
ragaszkodván, és elment Tessalonikába. Krescens Galáciába, Titus
Dalmáciába.
2 Tim. 4,11 Egyedül [csak] Lukács van velem. Márkust magadhoz
vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas, és [hasznos] a
szolgálatra.55
2 Tim. 4,12 Tikhikust pedig Efézusba küldöttem.
2 Tim. 4,13 A felsőruhámat, [köpenyemet] melyet Troásban Kárpusnál
hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a hártyákat
[a pergamentekercseket].
2 Tim. 4,14 Az ércmíves [a rézműves] Sándor sok bajt szerzett [sokat
ártott] nékem, [sok rosszat követett el ellenem]: fizessen meg az Úr
néki cselekedetei szerint.56

5454
És újra - és újra hangzik a bátorítás: „Te a munkának terhét hordozzad,
[szenvedd el a nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést], mint
a Jézus Krisztus jó [derék, vitéz, bátor, használható, hasznos] vitéze, [a
háborúban aktívan részt vevő katonája]” (2 Tim. 2,3).
5555
És újra -és újra elmondja az apostol, hogy: „Azt tudod, hogy elfordultak
tőlem [és elhagytak, elhajlottak, és cserbenhagytak] az Ázsiabeliek mind, kik
közül való Figellus és Hermogénes” (2 Tim. 1,15). Mert amíg üldözésre nem
került sor, addig sokan voltak az apostollal: „Kíséré pedig őt a béreai Sopater, a
Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és
Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus” (Csel. 20,4).
5656
Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés:
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja
is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a
szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).
2 Tim. 4,15 Tőle te is őrizkedjél, [óvakodj, és kerüld őt] mert
szerfelett, [igen hevesen] ellenállott [szembeszegült] a mi
beszédünknek, a mi [igénknek].
2 Tim. 4,16 Első védekezésem alkalmával [egyáltalán] senki sem volt
mellettem, [senki a jelenlétével nem támogatott] sőt mindnyájan
elhagytak [mindenki cserbenhagyott] ne számíttassék be nékik. [Isten
bocsássa meg nekik].
2 Tim. 4,17 Ám mellém állt az Úr s hatalomhoz juttatott, hogy rajtam
keresztül teljes célját elérje az igehirdetés és meghallják ezt a
nemzetek mind. Engem az Úr kiragadott az oroszlán szájából.57
2 Tim. 4,18 És [ezután is] megszabadít engem az Úr minden gonosz
cselekedettől, [[kiragad a gonosz minden munkájából; a gonosz
minden rosszindulatú, káros, ártalmas cselvetésétől]. És megtart
[megment, megőriz, megóv, védelmez és átment] az ő mennyei
országára; akinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.58
2 Tim. 4,19 Köszöntsed Priszkát és Akvilát, és az Onesifórus
háznépét.59
2 Tim. 4,20 Erástus Korintusban maradt; Trófimust pedig Milétumban
hagytam betegen.
2 Tim. 4,21 Igyekezzél tél előtt eljönni. Köszönt téged Eubulus és
Pudens és Linus és Klaudia, és mind az atyafiak [a testvérek].
2 Tim. 4,22 Az Úr Jézus Krisztus a te szellemeddel. Kegyelem
veletek! Ámen.

5757
És így imádkozott az apostol római fogságában, és meghallgatást nyert:
„Ments meg (szabadíts meg) engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai
közül hallgass meg engem (nyomorultat). Hadd hirdessem nevedet
atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben” (Zsolt. 22,22).
5858
Mert az Úr ezt megígérte: „Az Úr megőriz téged minden gonosztól, (minden
bajtól) megőrzi a te életedet” (Zsolt. 121,7).
5959
Róluk mindig megemlékezik az apostol, mert ők: „…nékem munkatársaim
[és segítőim] Krisztus Jézusban” (Róm. 16,3)