1

Állampolgárság

Szabó Lilla – 2021. március 29.

A középkor rendi korszakában a honfiúság (indigenatus) fejezte ki az államhoz való tartozást, vagyis
későbbi szóhasználattal az állampolgárságot. Az állampolgárság ma azt jelenti, hogy valaki egy
bizonyos államnak a tagja (polgára), és az illető állam jogokkal és kötelességekkel ruházza fel. Az
állampolgárság és a nemzetiség két különböző fogalmat jelöl; lehet valakinek egy bizonyos
állampolgársága és egy másik nemzetisége, például ha kisebbségként él egy országban, és
rendelkezhet valaki politikai jogokkal úgy is, hogy nem polgára az illető országnak (például a
Nemzetközösség polgárai az Egyesült Királyságban teljes körű politikai jogokkal rendelkeznek).

Minden embernek születésétől fogva joga van egy állampolgársághoz. Születéskori megszerzésének
két módja lehetséges:

 ius sanguinis: vér szerinti; ez a legáltalánosabban elismert. Egy állam állampolgárságát tehát
megkaphatja az, akinek legalább az egyik szülője az adott állam polgára. Ha egyedül az apja
az, akkor csak úgy kapja meg a gyerek az állampolgárságot, ha a szülők házasok vagy az apja
elismeri. Régebben a legtöbb ország kizárólag apai ágon ismerte el az állampolgárságot, nők
csak akkor örökíthették tovább a gyerekükre, ha nem voltak házasok.

 ius soli: terület szerinti; az állam területén született egyén megkapja az állampolgárságot.
Történelmileg főként azokban az országokban alakult ki, amelyekbe nagyszámú bevándorló
érkezett, tehát például Egyesült Államok, Kanada. Speciális esetekben azok az országok is
alkalmazzák, amelyek nem ismerik el az állampolgárság megszerzésének ezt a módját;
például a Magyarországon talált gyermek magyar állampolgár, amíg ki nem derül, kik a szülei.

Az állampolgárság ezen kívül megszerezhető szándékosan is, tehát valaki kérelmezi, és ezután több
tényezőtől függően (mennyi ideje él az adott országban, vannak-e családi kapcsolatai más
állampolgárokkal stb.) bizonyos idő után megkaphatja az állampolgárságot.

Az állampolgárságtól meg is foszthatnak valakit, például ha előzetes engedély nélkül idegen ország
hadseregében szolgál. Ezenkívül az állampolgárságról le is lehet mondani.

Az állampolgárság nélküliek a hontalanok, akiket saját törvényei szerint egyetlen állam sem tekint
polgárának.

Az állampolgárság általános értelemben a közjog egyik alapintézménye, amelynek tartalmát a

státusjogok, az állam és egyén alkotmányban rögzített kapcsolatai határozzák meg. Így az
állampolgárság egy közjogi kötelék a természetes személy és az állam között, melynek tartalmát
jogok és kötelezettségek alkotják.

Az állampolgárság vonatkozásában kialakult nemzetközi gyakorlat szerint minden állam saját joga
szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai. Az állampolgárság olyan jogintézmény, amely a
polgárnak az államhoz, a hazához tartozását testesíti meg, így egyszerre státus és jogviszony.
Általános értelemben az állampolgárság az államfogalom részelemeként jelenik meg. Egy adott állam
állampolgárának tehát az a természetes személy tekinthető, aki tartózkodási helyétől függetlenül az
adott állam főhatalma alatt áll. A főhatalom alatt állás jogállamban a jogszabályoknak való
 2

alárendeltséget jelenti. Annyi állampolgárság létezik, ahány szuverén állam, és minden szuverén
állam önmaga határozza meg az állampolgárrá válás és az állampolgárság megszűnésének feltételeit.

Az állampolgársági törvény szerint magyar állampolgár az, aki e törvény hatálybalépésekor magyar
állampolgár, továbbá az, aki az Alaptörvény vagy e törvény erejénél fogva magyar állampolgárrá válik,
vagy e törvény alapján magyar állampolgárságot szerez, amíg állampolgársága nem szűnik meg.

A magyar állampolgárság megszerzése a nem magyar állampolgárságú személy kérelmére,

állampolgársági eljárás eredményeként történik. A magyar állampolgárság megszerzésének jogcímei:

1. Honosítás

A honosítás alapeseteként, kérelemre honosítható a nem magyar állampolgár, ha a kérelem

előterjesztését megelőzően 8 éven át folyamatosan Magyarországon lakott, a magyar jog szerint
büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs
folyamatban, megélhetése és lakhatása Magyarországon biztosított, honosítása Magyarország
közbiztonságát és nemzetbiztonságát nem sérti és igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből
magyar nyelven eredményes vizsgát tett, vagy ez alól a törvény alapján mentesül.

2. Visszahonosítás

Kérelemre visszahonosítható az a személy, aki a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem
elbírálásakor ellen magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban, továbbá honosítása
Magyaroroszág közbiztonságát és nemzetbiztonságát nem sérti és akinek magyar állampolgársága
megszűnt, és magyar nyelvtudását igazolja. Tehát ez a szerzésmód azon személy részére áll fenn, aki
korábban magyar állampolgár volt.

3. Nyilatkozat

A köztársasági elnökhöz címzett egyoldalú nyilatkozattal is meg lehet a magyar állampolgárságot

szerezni. Annak a személynek, akit magyar állampolgárságától megfosztottak, aki magyar
állampolgárságát elvesztette. Akik Magyarország területén születtek és születésükkel nem szerezték
meg a szüleik állampolgárságát a szülők állampolgárságára irányadó külföldi jog alapján (ius sanguinis
és a ius soli ütközése). Illetve aki magyar állampolgár anyától és külföldi állampolgár apától 1957.
október 1-je előtt született, és szüleivel nem vált magyar állampolgárrá.

A magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetve megszerzésének jogcíme

alapján különbséget tenni nem lehet.

Az állampolgárság megszűnése két módon lehetséges.

Egyrészt lemondással, ha a magyar állampolgár – a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozatában –

lemond magyar állampolgárságáról, ha külföldi állampolgársággal rendelkezik vagy annak
megszerzését valószínűsíteni tudja, és a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban nem szerepel, vagy
Magyaroroszág területén külföldön történő letelepedés szándékával elhagyta vagy külföldön élő
magyar állampolgárként nincs bejelentett, érvényes tartózkodási helye Magyarországon. Ha a
feltételek fennállnak, az állampolgársági ügyekben eljáró szerv javaslatára a miniszter előterjesztést
tesz a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására. A magyar állampolgárság lemondással való
megszűnéséről a köztársasági elnök okiratot ad ki. A magyar állampolgárság az okirat kiállítása napján
 3

szűnik meg. A lemondása elfogadásától számított 3 éven belül kérheti a köztársasági elnöktől a
magyar állampolgárság visszaállítását az, aki nem szerzett külföldi állampolgárságot.

Másrészt visszavonással. A magyar állampolgárság visszavonható attól a személytől, aki magyar

állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve
adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a
visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétől számított 10 év elteltével. Az
állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását az állampolgársági ügyekben eljáró szerv
határozattal állapítja meg. A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi
Bíróságtól kérhető. A magyar állampolgárság visszavonásáról történő megszüntetésről – a miniszter
előterjesztése alapján – a köztársasági elnök dönt. A magyar állampolgárság visszavonásáról szóló
határozatot a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A magyar álampolgárság a határozat
közzétételének napján szűnik meg.

FORRÁSOK

Alaptörvény G. Cikk

Európa Tanács állampolgárságról szóló rendelet 2-4. cikk

Állampolgárságól szóló 1993. évi LV. törvény – 2o11. évi CLXXXIX. törvény (mód)