Erkölcsi nevelés

Szabó Lilla – 2021. március 4.

Az erkölcsi nevelésről kialakított felfogásunk egyetlen mondatban összefoglalható. Az élő erkölcsre

szükség van, de külön erkölcsi nevelésre nincsen szükség, helyesebben szólva: nem is lehetséges.
Tekintve, hogy ez a megállapítás ma többféleképpen is félreérthető, ezért bővebben kifejtjük. Az
alapkérdés ez: miben áll az ember erkölcsisége, és hogyan segíthető kibontakozása? A kérdés
megválaszolása létfontosságú. Emberhez méltó fennmaradásunk múlik ezen.

Felfogásunkban a morál a részleges és viszonylagos erkölcsöt, az etika az ember lényegéből sarjadó

elemi erejű és abszolút erkölcsöt jelenti. Ez utóbbin belül nincsen különbség az erkölcs valósága és
tudománya között. Az etika mint "tudomány" csak mint az ember önmagára irányuló gondolkodása
létezik.

Napjainkban egyetlen ember sincsen már abban a helyzetben, hogy önmaga és embertársainak
megkárosítása nélkül, a Földön lévő minden élet végső elpusztításához való hozzájárulás nélkül
választhatna: etikus lesz-e vagy sem. Ez nem valódi, ez életellenes alternatíva. A globalizmus a dolgok
hézagmentes logikájával érvényesül. A sűrűsödő helyi válságok globális válsággá válnak, s a
különböző halmozott válságok (gazdasági, szociális, egészségügyi, értékválság stb.) csak egyetlen igazi
válságnak, az ember válságának a tünetei. 

Az "erkölcsi nevelés" - egészségre nevelés

A nevelés fejlesztő tevékenység: az ember nembeli és egyedi lényegét kibontakoztató, pontosabban

kibontakozását segítő tevékenység.

Amint a fejlődés természeti folyamat, úgy a fejlesztés (a nevelés) is csak a fejlődés törvényeit követve
hatékony. Az ember ugyan alakítható mesterségesen is egy bizonyos határig, de csak természeti
lényegének súlyos megkárosítása árán. Az orvostudományban (a pszichiátriában) az erkölcsi
defektusokban jelentkező személyiségtorzulás "moral insanity" néven már régóta pontosan leírható
változatos kórforma. Ahogyan Jung fogalmaz: "az ember ugyan engedi magát egy beteg állattá
idomítani, de nem egy ideális lénnyé”. (Magyarul: dilettáns módon valamit tönkretenni mindig
könnyebb, mint valamit maradandóan építeni.) A nevelés funkcionális értelmezése a teljes embert
(személyiséget), tudattalan folyamatainkat és erőinket is figyelembe kell vegye. Így érthető Jung
előző gondolatának folytatása: "a legjobb nevelési vagy kezelési eredményt ott érjük el, ahol a
tudattalan kooperál velünk, azaz beavatkozásunk célja a tudattalan fejlődési tendenciájával
egybeesik, s megfordítva, módszereink ott mondanak csődöt, ahol a természet nem jön a
segítségünkre".

A nevelés alapvetően és egyidejűleg kettőt jelent:

 a fejlődést eredményező tevékenység ösztönzését és irányítását, valamint

 a fejlesztő tárgyi és emberi környezet biztosítását.

Ily módon a nevelés egyszerre ösztönzés és kedvezőtlen hatás elhárítása, megelőzés és javítás,
valamint miliőteremtés a természetes fejlődés érdekében. Ebben az egész társadalom részt vesz, s ez
a tény az alapja annak, hogy a gyermekek és az ifjúság fejlődéséért az egész felnőtt társadalom

1
(kivétel nélkül minden egyes felnőtt) egyetemes nevelői felelősséget hordoz, az is, aki erre nem
gondol, vagy ezt nem akarja vállalni.

Nevelni csak az tud, aki maga is fejlődő ember. Ez a pedagógiai hatékonyság és hitelesség feltétele.

Az élettisztelet etikája alapján csak egyféle nevelés van: minden embert, minden egyes gyermeket,
tanítványunkat önmaga legnagyobb értékének elérésére segítő fejlesztés. Csak jó nevelés van, mert
ha nem az, akkor nem nevelés. Az életben nincsen értéksemleges vákuum: a legkisebb mulasztás is
romboló hatású. A nevelésben - miként az etikában - nincsenek minőségi fokozatok: az elérhető
legtöbb egyszersmind a legkevesebb, amit meg kell tegyünk. A nevelési eszmény nem cél, hanem
irány, út, nem a tökéletesség állapota, hanem a tökéletesedés, az arra való szüntelen törekvés
folyamata. A nevelési eszmény: a tökéletesedő ember; az emberségét, azaz a saját nembeli és egyedi
lényegét mindjobban kibontakoztató, azért cselekvő, küzdő ember. S a pedagógus az az ember, aki a
saját emberségéből építi a rábízott gyermekek, fiatalok emberségét. Másból és többre nem is képes.

Az ember egészként működik. Az egészséget (s betegséget) gyökeresen újra kell értelmezni. Az

egészség az ember teljes és egységes értelemben vett egész-ségét, működőképességét és
fejlődőképességét, a kiteljesedő életet jelenti. Ahogyan a jó hiánya is már gonoszság, úgy az egészség
hiánya is már betegség (s nem megfordítva!). A nevelésnek tehát csak egyetlen feladata van, lehet:
egészségre nevelés. Az egészséges ember tehát etikus is, az etikus ember egyszersmind értelmesen
gondolkodó és testileg is erős, s az ember csak akkor válik egészségessé, ha szüntelenül tökéletesedő
ember. Ugyanaz az ember, az EMBER, csak különböző nézőpontból vizsgáljuk. Ezért fogalmaztuk meg
a tényeknek ezt az egybeeső átfedését úgy, hogy az "erkölcsi nevelés" is egészségre nevelés.