Pályaorientáció

Szabó Lilla – 2020. december 03.

A pályaorientáció fogalma: A pályaorientáció összetett szó, aminek az előtagja közismert

kifejezés. Az utótag az Idegen szavak és kifejezések szótára alapján tájékozódást, eligazodást
jelent (Bakos, 1986). Ezek szerint a pályaorientáció során a különböző szakmákkal kapcsolatos
tájékozódás, keresgélés, a különböző szakmák közötti eligazodás történik.

A fogalom jelentése ennél azonban tágabb: tulajdonképpen azoknak a személyes

kompetenciáknak, készségeknek a megszerzését jelenti, amely előkészíti az ember – pálya –
környezet megfeleltetését (R. Bögös, V. Dávid, 2003). Ebből következik, hogy nem csupán a
különböző szakmákról, de önmagunkról, és a minket körülvevő társadalmi környezetről szerzett
ismereteket is magába foglalja.. Így a pályaorientáció segít összhangba hozni az egyéni
készségeket, a társadalmi igényekkel és a választott szakmával.

A pályaorientáció nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat és, mint minden tájékozódó
jellegű folyamat a megfelelő döntést készíti elő.

Ahhoz, hogy jó döntést hozhassunk ebben a fontos kérdésben négy dolog szükséges:

1. Nagyjából reális kép önmagunkról. Ebben különösen azoknak a tulajdonságoknak és

képességeknek a feltérképezése fontos, melyek a későbbi pálya betöltéséhez
szükségesek.
2. Széleskörű ismeretek a választható szakmákról
3. A munkaerő piaci környezet ismerete. Nyilván érdemes figyelembe venni például azt, hogy
milyen szintű a túlképzés, milyenek az elhelyezkedési lehetőségek az adott területen.
4. A képzési lehetőségekre vonatkozó ismeretek.

Vajon elég elkötelezettek vagyunk akkor is, ha az adott pálya speciális képzettséget igényel, és
csak otthonunktól több száz kilométerre oktatják. És ha így van meg tudjuk-e hozni az ehhez
szükséges anyagi és egyéb áldozatot?

(R. Bögös, V. Dávid, 2003)

Tekintsünk át, hogy milyen pályaválasztási helyzetekben érdemes tanácsadó szakemberhez

fordulni:

 Ha szakközépiskolába járunk, és kilencedik vagy tizenkettedik évfolyamon még

bizonytalan és nem tudjuk eldönteni, hogy mihez kezdjünk az érettségin. A közeljövő
tervezéshez és a tanulási-, szakmai tervek tisztázása érdekében hasznos lehet a
tanácsadóval való beszélgetés.

 Ha tanulmányainkat a felsőoktatásban szeretnénk folytatni, a pályaorientáció

segítségével tudjuk eldönteni milyen szakot és intézményt válasszunk. Ahhoz, hogy
felvételt nyerjünk, már a középiskolai évek alatt tudni kell, hogy az adott szakra milyen
felvételi tárgyakkal kell készülni, miből érdemes vagy szükséges emeltszintű érettségi
vizsgát tenni.

1
  Ha középiskolai tanulmányainkat követően a munkaerő-piacra készülünk, a pályaorientáció
segítségével betekintést nyerhetünk a munka világába, tájékozódhatunk a bennünket
érdeklő foglalkozásokról és ezek munkaerő-piaci helyzetéről is.

A pályaorientációnak három fontos területe van:

1. Önismeret - mit értünk önismeret alatt? Azt a képet, értékelést, véleményt, amelyet
önmagunkról alkotunk. Ennek része az is, hogy mire tartjuk képesnek magunkat, mi
érdekel igazán és mit tartunk értéknek, azaz mi fontos számunkra.
2. Pályaismeret - fontos, hogy információkkal rendelkezzünk a számunkra vonzó
szakmákról, foglalkozásokról. Többek között, hogy milyen tevékenységeket, feladatokat
látnak el az adott foglalkozást végzők, milyen eszközökkel vagy milyen körülmények
között dolgoznak.
3. Munkaerő-piaci ismeretek - Mit értünk munkaerő-piacon? A munkaerő adásvételével
kapcsolatos piacot, amelyet a gazdaság folyamatosan befolyásol. Az eladók (kínálat) a
munkát keresők, aminek az összessége a munkaerő-kínálat. A vevők (kereslet) a
munkaerőt kereső munkaadók, aminek az összessége a munkaerő-kereslet. A munkaerő-
kereslet és kínálat közötti különbség a munkaerőhiány vagy a munkaerő-felesleg
(munkanélküliség).

Fontos látnunk, hogy napjainkban a pályaválasztás nem egy egyszeri döntést jelent. Életpályánk
során számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy akár személyes fejlődésünk, akár a külső
körülmények változása miatt változtatni kényszerülünk, esetleg új szakmát kell elsajátítanunk.
Hiszen lehetséges, hogy tíz vagy húsz év múlva az, ami most érdekel, ami most fontos nekünk,
jelentőségét veszti, és más válik lényegessé számunkra. Másrészt külső okok is közbejöhetnek,
hiszen a gazdasági és a munkaerő piaci helyzet változásai pályánkat is érinthetik.

A pályaválasztás nem egy életre szóló választás, hanem egy irány, ami érdeklődésüknek,
képességüknek jelenleg megfelel, és ami életpályánk alakulása során változhat. Ebben az
életkornak is szerepe van: gondoljunk például arra, hogy a serdülők érdeklődése változik még,
több pálya között is hezitálhatnak, míg valamelyik mellett elköteleződnek.

Az ember élete során különböző fejlődési szakaszokon esik át:

1. Növekedés stádiuma (születéstől 14 éves korig): Eleinte a fantázia és a vágyak, majd

egyre inkább az érdeklődés és a képességek meghatározóak a gyermek számára. A
folyamatnak három alszakasza van:
 A fantázia fázisában (4-10 év) a szükségletek és a vágyak kielégítése a fantázia
segítségével történik a szerepjátékokban.
 Az érdeklődés fázisában (11-12 év) az érdeklődés, a kíváncsiság határozza meg a gyermek
viselkedését.
 Végül a képességek fázisában (13-14 év) a serdülő kezdi reálisan felismerni saját
képességeit. Pályaelképzeléseiben is egyre nagyobb szerepet kap a képességek és az
adott pálya követelményeinek a megfeleltetése.
2. Keresés stádiuma (15-24 év): A személy igyekszik összegyűjteni a lehetséges
információkat a szóba jöhető pályákról. Kipróbálja saját képességeit és határait az

2
 iskolai munkáin, a hobbyain, szünidei és részidős munkákon keresztül. Keresi az
identitását, választ vár olyan kérdésekre, mint „kivagyok én?”, „mi a helyem a világban?”,
„mik a lehetőségeim?” . A folyamat alszakaszai:
 A puhatolózás, kísérletezés fázisában (15-17 év) számtalan alternatívát próbál ki részint
a fantáziájában, részint a realitásban, például nyári munkák, vagy szakkörök segítségével.
Sokat gondolkodik a lehetőségein, amit igyekszik megbeszélni másokkal is.
 Az átmenet fázisában (18-21 év) kialakulnak a domináns elképzelései, amelyeket próbál
megvalósítani.
 A kipróbálás fázisában (22-24 év) találja meg azt a területet, amit ki is próbál, megfelel-
e hosszú távú elképzeléseinek, képességeinek.
3. Felépítés szakasza (25-44 év)
 Kísérletezési fázis (25-30 év)
 Stabilizációs fázis (31-44 év)
4. Fenntartás szakasza (44-64 év)

Ebben a szakaszban az egyén az addig kivívott eredményeit fenntartja, megőrzi és ráépítve

új kihívásokat keres.

5. Hanyatlás szakasza (65 felett)

A hanyatlásnak van egy lassuló fázisa (kb. 70 éves korig) és azt követően egy visszavonuló
fázisa, ami természetesen erősen függ a személyiségtől.

De mi történik akkor, hogyha a választott hivatás nem felel meg az egyén személyiségének?
Vagy ha meg is felel, de később olyan élmények érik, amelyekkel nem tud megbirkózni?
Azoknál a pályáknál, amelyek az emberekkel való foglalkozást igénylik, mint például a tanári
pálya, ilyenkor megnő a szakirodalomban burn out szindrómaként emlegetett kiégés veszélye.

Mint látjuk a kulcsszó az elköteleződés és az empátiás készség. Ha ez az elkötelezettség, a

kezdeti motiváció, amely a pályaorientáció során kialakult az egyénben a pályakezdés során
nem hozza meg az elvárt eredményeket, akár a külső feltételek elégtelensége miatt, akár
azért mert mégsem jól választott az egyén, amikor az emberekkel való foglalkozás mellett
döntött, akkor jön létre a kiégés. Ez azzal jár, hogy az egyén már nem tud kellő empátiával,
beleérző készséggel fordulni a másik emberhez.

A kiégést a következő tünetekből ismerhetjük fel:

 Fizikai tünetek, mint a krónikus fáradtság érzése, és a pszichoszomatikus tünetek, mint

például fejfájás, emésztési zavar, alvászavar.

 Érzelmi tünetek. Ide tartozik a depresszió, a szorongás, a félelem, a

reménytelenségérzés, kudarcélmény, tehetetlenségérzés, és a munkába vetett hit
elvesztése.

 Attitűdbeli tünetek. Ez negatív cinikus hozzáállást jelent a munkához, kollégákhoz.

3
 A munka morál romlása. Például a késések számának növekedése, a határidők be nem
tartása stb.(Rigó, 1996, Hatvani, 2001).

A kiégés tüneteire gyorsuló spirál a jellemző. Ez azt jelenti, hogy a tünetek jelentkezésével a
munkateljesítmény romlik, ami növeli az egyén szorongását. Így persze a munkateljesítmény
tovább romlik, ami további szorongáshoz, reménytelenséghez vezet.

Nézzük, milyen lehetőségei vannak az egyénnek a kiégéssel való megküzdésre!

Az első és egyben legegyszerűbb megoldás, ha feladjuk, pályát módosítunk. Amennyiben a

kiégés oka az, hogy a pálya nem felelt meg az illető személyiségének, akkor ez a legokosabb,
amit tehetünk. Ha azonban más oka volt, akkor érdemes tovább próbálkozni. A további
lehetséges megoldási módokat csoportosíthatjuk aszerint, hogy mennyire kecsegtetnek
sikerrel. Valószínűleg nem sokat használ például, ha az egyén, anélkül, hogy bármi mást is
tenne, szakmán belül új állást keres magának, vagy szakmán belül de adminisztratív
munkakörbe helyezkedik el, ahol kevésbé kell kapcsolatba lépnie másokkal, vagy továbbtanul,
hogy felmentést kapjon a munkakörével járó megterhelések alól. Ezek a módszerek csak
ideig-óráig hatnak és számíthatunk a tünetek újbóli megjelenésére. Hasznosabb ezeknél, ha a
krízist a személyiség erejének növelésével, aktív megküzdési technikákkal küzdi le. Például
szakmai támaszt keres, felveszi a kapcsolatot hasonló helyzetű emberekkel vagy más
aktivitásokba, mint például hobbyk kapcsolódik be. Esetleg megpróbál egészségesebb
életstílust kialakítani. Például, elkezd jógázni, relaxálni, vagy egyszerűen tornázni, áttér a
reformtáplálkozásra stb.