Édesapja, Leopold Mozart zenész (hegedű) és zeneszerző volt. Gyermekei zenei nevelésével is ő foglalkozott. Mozart négyéves korától tanult hegedülni és zongorázni, ötévesen zongoraversenyt írt. Édesapja 1762-ben európai hangversenykörútra indul gyermekeivel (München, Bécs, Párizs, London), majd három olasz út következik. A gyermek Mozart mindenkit lenyűgöz tehetségével, sikert sikerre halmoz. 17 évesen a salzburgi érsek zenekarának hangversenymestere lesz, itt sok megaláztatás éri. 1781-ben Bécsbe megy, ahol bár 10 évig nélkülöznie kell, ez az időszak rendkívül termékeny alkotómunkával telik. 1783-tól hangversenyzésből, művei eladásából él. A klasszikus stílus legnagyobb mestere. Szimfóniákat, divertimentókat, zongoraversenyeket és más hangszerekre írt versenyműveket komponált. Kamarazenéjének legfontosabb műfajai: zongoraszonáták, vonósnégyesek, vonósötösök. Legismertebb operái: Szöktetés a szerájból, Figaró házassága, Don Juan, Varázsfuvola. Utolsó műve a Rekviem (gyászmise). Hosszú betegeskedés után 1791 decemberében hunyt el. Tömegsírba temették, sírhelye ismeretlen.
Varázsfuvola – A főbb szereplők jellemzése
Bűvös csengettyű, Papagena és Papageno kettőse Tamino herceg: erényes és kitartó hősszerelmes, aki minden próbát vállal szerelme megmentése érdekében. Az Éj Királynője: gonosz és bosszúszomjas, azt akarja, hogy a világ sötét maradjon. Sarastro: a Királynő gonosznak varázslónak állítja be, de kiderül, hogy szelíd, bölcs és szerető apa, aki mindenképpen óvni szeretné a lányát, Paminát. Pamina: a gyönyörű hercegnő szeretne kiszabadulni a fogságból és szeretné, ha szerelme beteljesedhetne Tamino herceggel. Papageno: egy bolondos, hazudós és nem túl bátor madarász, aki Tamino segédje lesz a hercegnő kiszabadításában. Papagena: Csúf öregasszonyként találkozik Papagenoval, aki így is vállalja, hogy feleségül veszi; ekkor csodaszép lánnyá változik, ő Papageno szerelme. Monostatos: Sarastro szerecsen szolgája, aki valójában a királynőt segíti tervei megvalósításában.