Már az őskorban és az ókorban is fontos szerepe volt a zenének.
Ezek az első dallamok egyszerű ritmusú, két-három hangnyi dallamok voltak. Tartalmuk szerint: harci-, munka-, varázsló- és szertartásdalok, ringatók, siratók. Az első önálló európai műzene a gregorián ének volt. Elnevezését I. Gergely (Gregorius) pápától kapta, aki a VI. század végén elrendelte a szertartásénekek összegyűjtését, válogatását és rendszerezését. Ő alapította meg az első énekiskolát is, a Scola Cantorumot. Tanítványai terjesztették el a gregorián éneket egész Európában. A gregorián ének latin nyelvű. A gregorián dallamvilág több ezer dallamból áll. Legősibbek a zsoltárok, a himnuszok és az Alleluja-dallamok, valamint a gregorián misetételek. A Biblia ószövetségi történeteiben például érdekes írásokat olvashatunk a zsidó istentisztelet éneklési-zenélési szokásairól. A zsoltárok rokonságot mutatnak a régi magyar népdalok egy rétegével, a zsoltározó népdalokkal.