2011 0001 548 EUjog

Az Európai Unió joga a gyakorlatban
Blutman, László
Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Az Európai Unió joga a gyakorlatban
Blutman, László
Publication date 2014

Szerzői jog © 2014 HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft

Tartalom
Előszó ................................................................................................................................................. x
A. Rövidìtések és források .................................................................................................................. 1
1. 1. fejezet. Az Európai Unió – bevezetés ......................................................................................... 5
1. 1.1. Az Európai Unió és előzményei .................................................................................... 5
1.1. 1.1.1. Az Európai Közösségek létrehozása ............................................................... 5
1.2. 1.1.2. Az Európai Unió létrehozása .......................................................................... 6
1.3. 1.1.3. Az Amszterdami és Nizzai Szerződések ........................................................ 8
1.4. 1.1.4. Lisszaboni Szerződés: az Európai Unió „közösségiesìtése” ........................... 9
2. 1.2. Az integráció alapértékei és céljai ................................................................................ 12
3. 1.3. Az Európai Unió jogi alapjai és jogrendje ................................................................... 13
3.1. 1.3.1. Az alapìtó szerződések ................................................................................. 13
3.1.1. 1.3.1.1. Az alapìtó szerződések időbeli hatálya .......................................... 15
3.1.2. 1.3.1.2. Az alapìtó szerződések területi hatálya ......................................... 15
3.1.3. 1.3.1.3. Az alapìtó szerződések módosìtása ............................................... 15
3.1.4. 1.3.1.4. A tagság az Unióban: csatlakozás, felfüggesztés, megszűnés ....... 16
3.2. 1.3.2. Az uniós jog három rétege ............................................................................ 17
3.3. 1.3.3. Az Európai Unió jogrendszere ...................................................................... 18
3.4. 1.3.4. Az uniós jogrendszer általános jogelvei ....................................................... 19
3.5. 1.3.5. Az uniós jog érvényesülésének tagállami szolidaritásból fakadó biztosìtása 21
3.6. 1.3.6. Az uniós vìvmányok ..................................................................................... 23
3.7. 1.3.7. Rugalmas integráció vagy széteső szabályozás? .......................................... 23
4. 1.4. Az Uniós tevékenység átfogó, központi területei – áttekintés ...................................... 25
4.1. 1.4.1. A belső piac .................................................................................................. 26
4.2. 1.4.2. A gazdasági és monetáris unió ...................................................................... 26
4.2.1. 1.4.2.1. A gazdaságpolitikák összehangolása ............................................ 26
4.2.2. 1.4.2.2. A monetáris politika ...................................................................... 27
4.3. 1.4.3. A szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség ............ 30
4.3.1. 1.4.3.1. A schengeni együttműködés .......................................................... 31
4.3.2. 1.4.3.2. A szabadság térségének kialakìtása ............................................... 35
4.3.3. 1.4.3.3. A biztonság térségének kialakìtása ................................................ 38
4.3.4. 1.4.3.4. A jog érvényesülésén alapuló térség kialakìtása (igazságügyi
együttműködés polgári ügyekben) ....................................................................... 43
4.4. 1.4.4. A közös kül- és biztonságpolitika ................................................................. 45
4.4.1. 1.4.4.1. Az Unió külkapcsolatai és a közös kül- és biztonságpolitika ........ 46
4.4.2. 1.4.4.2. A döntéshozatal alapvető jellemzői ............................................... 47
4.4.3. 1.4.4.3. A közös biztonság- és védelmi politika ........................................ 48
4.4.4. 1.4.4.4. Közös kül- és biztonságpolitika: az együttműködés tartalma és formái
49
5. 1.5. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz ......................................................... 51
5.1. 1.5.1. A csatlakozás ................................................................................................ 51
5.2. 1.5.2. A csatlakozási szerződés ............................................................................... 52
5.3. 1.5.3. Az uniós jog fogadásának alkotmányos feltételei és az Európa-klauzula ..... 54
5.4. 1.5.4. Az uniós jog helye a magyar jogrendben ...................................................... 56
5.5. 1.5.5. Az uniós jog időbeli hatálya Magyarországon .............................................. 57
2. 2. fejezet. Az Európai Unió szervezeti keretei és az uniós bìráskodás ......................................... 59
1. 2.1. Az Európai Parlament .................................................................................................. 60
1.1. 2.1.1. A Parlament összetétele és szervezete .......................................................... 60
1.2. 2.1.2. A Parlament feladatai és hatásköre ............................................................... 61
1.3. 2.1.3. Az európai ombudsman ................................................................................ 61
2. 2.2. Az Európai Tanács ....................................................................................................... 62
3. 2.3. Az Európai Unió Tanácsa (Tanács) .............................................................................. 62
3.1. 2.3.1. Összetétele és szervezete .............................................................................. 62
3.2. 2.3.2. A Tanács feladatai és hatásköre .................................................................... 63
3.3. 2.3.3. Szavazás a Tanácsban ................................................................................... 63
4. 2.4. Az Európai Bizottság (Bizottság) ................................................................................. 65
4.1. 2.4.1. A Bizottság összetétele és szervezete ........................................................... 65
iii
Az Európai Unió joga a
gyakorlatban
4.2. 2.4.2. A Bizottság feladatai és hatásköre ................................................................ 65

4.3. 2.4.3. A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, mint a Bizottság egyik alelnöke 66
5. 2.5. Magyarország kormányzati képviselete az uniós intézményekben .............................. 67
5.1. 2.5.1. A tárgyalási álláspont kialakìtása és a képviselet ......................................... 67
5.2. 2.5.2. Az Országgyűlés szerepe .............................................................................. 68
6. 2.6. Az Európai Unió Bìrósága és az uniós bìráskodás ....................................................... 73
7. 2.7. Az Európai Unió Bìróságának szervezete .................................................................... 74
7.1. 2.7.1. A Bìróság szervezete ................................................................................... 74
7.2. 2.7.2. A Törvényszék szervezete ............................................................................ 75
7.3. 2.7.3. A Közszolgálati Törvényszék szervezete ..................................................... 75
7.4. 2.7.4. Ítélkező testületek az Európai Unió Bìróságán ............................................. 75
8. 2.8. Az Európai Unió Bìróságának hatásköre ..................................................................... 76
8.1. 2.8.1. Eljárási formák ............................................................................................. 76
8.2. 2.8.2. A hatáskör megosztása a bìráskodás három szintje között ........................... 79
9. 2.9. Az uniós bìróságok eljárása .......................................................................................... 81
10. 2.10. Az uniós bìráskodás szerepe .................................................................................... 85
11. 2.11. Az Európai Bìróság jogértelmezése ......................................................................... 87
11.1. 2.11.1. Az értelmezés módszerei .......................................................................... 88
11.2. 2.11.2. A Bìróság által követett értelmezési elvek és technikák ........................... 89
3. 3. fejezet. Az uniós jogi aktusok megalkotása .............................................................................. 94
1. 3.1. A jogi aktusok megalkotására irányuló döntéshozatali eljárások ................................. 94
2. 3.2. Jogalkotási eljárások: döntéshozatal a Parlament közreműködésével .......................... 94
2.1. 3.2.1. A rendes jogalkotási eljárás .......................................................................... 95
2.2. 3.2.2. Különleges jogalkotási eljárások .................................................................. 96
2.2.1. 3.2.2.1. Az Unió éves költségvetésének elfogadása ................................... 97
2.2.2. 3.2.2.2. Az egyetértési eljárás .................................................................... 98
2.2.3. 3.2.2.3. A konzultációs eljárás ................................................................... 99
2.2.4. 3.2.2.4. A Parlament részvételi joga ......................................................... 100
3. 3.3. Nem jogalkotási eljárások .......................................................................................... 102
3.1. 3.3.1. A Parlament részvétele nem jogalkotási eljárásokban ................................ 102
3.2. 3.3.2. Nem jogalkotási eljárások a Parlament részvétele nélkül ........................... 104
3.3. 3.3.3. A Bizottság eljárása kiegészìtő-módosìtó, illetve végrehajtási aktusok elfogadására
105
3.3.1. 3.3.3.1. A komitológia lényege ................................................................ 105
3.3.2. 3.3.3.2. A komitológia rendszere ............................................................. 106
3.3.3. 3.3.3.3. A komitológia a Lisszaboni szerződés után ................................ 108
4. 3.4. Jogi aktus elfogadásának kezdeményezése ................................................................ 109
5. 3.5. Az Unió hatásköre jogi aktusok megalkotására ......................................................... 112
5.1. 3.5.1. A hatáskörök fajtái az Unió működésében ................................................. 113
5.2. 3.5.2. A megosztott hatáskörök ............................................................................ 114
5.2.1. 3.5.2.1. Szomszédos hatáskörök és egymást átfedő (versengő) hatáskörök 114
5.2.2. 3.5.2.2. A megosztott (versengő) hatáskör és az előfoglalás .................... 116
5.3. 3.5.3. Külső és belső hatáskör az uniós tevékenységeknél ................................... 116
5.3.1. 3.5.3.1. A külső hatáskör gyakorlása: uniós eljárás nemzetközi szerződések
kötésére .............................................................................................................. 117
5.3.2. 3.5.3.2. Az Unió külső hatáskörének határai ............................................ 117
5.3.3. 3.5.3.3. Szomszédos megosztott külső hatáskör és a vegyes szerződések 119
5.4. 3.5.4. Beleértett uniós hatáskörök („implied powers”) ........................................ 121
5.5. 3.5.5. Általános, szubszidiárius uniós hatáskör .................................................... 123
5.6. 3.5.6. Intézményi hatáskörök ütközése ................................................................. 124
5.7. 3.5.7. Hatáskörök torlódása: az uniós jogi aktus jogalapjának megválasztása ..... 125
6. 3.6. A jogi aktusok megalkotására irányuló hatáskörök gyakorlásának korlátai ............... 127
6.1. 3.6.1. A szubszidiaritás és arányosság elve .......................................................... 127
6.1.1. 3.6.1.1. A Lisszaboni 2. sz. Jegyzőkönyv ................................................ 128
6.1.2. 3.6.1.2. A szubszidiaritás elve, mint érvényességi szempont .................. 129
6.1.3. 3.6.1.3. Az arányosság elve ...................................................................... 131
6.2. 3.6.2. A jogbiztonság elve .................................................................................... 133
6.2.1. 3.6.2.1. A jogszabályok világos szövege .................................................. 133
6.2.2. 3.6.2.2. A jogszabályok visszaható hatályának kérdése ........................... 134
6.2.3. 3.6.2.3. A jogos várakozások védelme ..................................................... 135
iv
gyakorlatban
6.3. 3.6.3. A hatáskörrel való visszaélés tilalma .......................................................... 138

6.4. 3.6.4. Az indokolási kötelezettség ....................................................................... 139
6.5. 3.6.5. A magasabb rendű jogszabályokkal való összhang követelménye ............. 141
4. 4. fejezet. Uniós jogszabályok és egyéb jogi aktusok ................................................................. 144
1. 4.1. Az alapìtó szerződések ............................................................................................... 144
2. 4.2. Általános jogelvek ...................................................................................................... 144
3. 4.3. A nemzetközi jog szabályai ........................................................................................ 145
3.1. 4.3.1. Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések .............................................. 145
3.2. 4.3.2. A nemzetközi jog általánosan elismert szabályai (nemzetközi szokásjog) . 146
3.3. 4.3.3. A tagállamok nemzetközi szerződéseinek kérdése ..................................... 147
3.4. 4.3.4. A nemzetközi jog becsatornázódása az uniós jogrendbe ............................ 151
4. 4.4. Az uniós intézmények, szervek jogi aktusai ............................................................... 154
4.1. 4.4.1. Az uniós jogi aktusok tìpusai ...................................................................... 154
4.2. 4.4.2. Az uniós jogi aktusok formái ...................................................................... 155
4.3. 4.4.3. A rendeletek ................................................................................................ 158
4.4. 4.4.4. Az irányelvek ............................................................................................. 159
4.5. 4.4.5. A határozatok .............................................................................................. 163
4.6. 4.4.6. A vélemények és ajánlások ......................................................................... 163
4.7. 4.4.7. A jogi aktusok formájának megválasztása .................................................. 164
4.8. 4.4.8. Az uniós jogi aktusok hatálybalépése, kihirdetése és megismerhetősége ... 164
4.9. 4.4.9. A másodlagos uniós jogi aktusok hierarchiájának kérdése ......................... 167
5. 4.5. Az uniós szabályozási technikák és a jogharmonizáció ............................................. 168
5.1. 4.5.1. Az uniós szabályozási technikák – általában .............................................. 169
5.2. 4.5.2. A jogharmonizáció ...................................................................................... 170
5.3. 4.5.3. A kölcsönös elismerés elve ........................................................................ 172
5.4. 4.5.4. Jogharmonizációs jogalkotás Magyarországon .......................................... 175
6. 4.6. Az uniós bìróságok határozatai .................................................................................. 176
6.1. 4.6.1. Az Európai Bìróság határozatainak személyi hatálya ................................. 176
6.1.1. 4.6.1.1. Érvénytelenségről döntő határozatok hatálya .............................. 176
6.1.2. 4.6.1.2. Jogértelmezést tartalmazó határozatok hatálya ........................... 177
6.2. 4.6.2. Az Európai Bìróság határozatainak időbeni hatálya ................................... 180
6.2.1. 4.6.2.1. Az értelmező határozatok időbeni hatálya .................................. 180
6.2.2. 4.6.2.2. Az érvénytelenséget megállapìtó határozat időbeni hatálya ........ 182
6.2.3. 4.6.2.3. A magyar bìróságok és az Európai Bìróság ìtélkezési gyakorlata 182
5. 5. fejezet. Az uniós jogi aktusok bìrósági felülvizsgálata ........................................................... 185
1. 5.1. Az uniós jogi aktusok érvényességének bìrósági felülvizsgálata ............................... 185
1.1. 5.1.1 Érvénytelenségi igények érvényesìtése ........................................................ 185
1.2. 5.1.2. Az igényérvényesìtési eljárások összefüggései ........................................... 186
1.3. 5.1.3. A hármas rendszer ellentmondásai ............................................................. 186
1.4. 5.1.4. Egy uniós aktus érvénytelenségének alapja ................................................ 188
2. 5.2. A semmisségi per ....................................................................................................... 189
2.1. 5.2.1. A felülvizsgálható jogi aktusok köre .......................................................... 190
2.2. 5.2.2. A lehetséges felperesek köre ....................................................................... 193
2.3. 5.2.3. Közvetlen érintettség ................................................................................. 193
2.4. 5.2.4. Személyes érintettség .................................................................................. 195
2.4.1. 5.2.4.1. A Plaumann-teszt ........................................................................ 195
2.4.2. 5.2.4.2. Amikor a Plaumann-teszt is teljesìthető ...................................... 196
2.4.3. 5.2.4.3. Támadások a Plaumann-teszt ellen ............................................. 198
2.5. 5.2.5. A „rendeleti jellegű jogi aktusok” ............................................................... 199
2.5.1. 5.2.5.1. Értelmezési nehézségek a Lisszaboni Szerződés újìtása nyomán 199
2.5.2. 5.2.5.2. Határozatok vagy rendeletek? ..................................................... 200
3. 5.3. Előzetes döntéshozatali eljárás – érvénytelenség kérdésében .................................... 202
4. 5.4. Az érvénytelenségi kifogás ........................................................................................ 203
5. 5.5. A mulasztási per ......................................................................................................... 206
5.1. 5.5.1. A mulasztási per jellemzői .......................................................................... 206
5.2. 5.5.2. A mulasztás ................................................................................................. 207
5.3. 5.5.3. A kötelezettség valamely intézkedésre ....................................................... 209
6. 6. fejezet. Az uniós jog a tagállamok belső jogában ................................................................... 212
1. 6.1. Az uniós jog közvetlen hatálya .................................................................................. 212
1.1. 6.1.1. A közvetlen hatály alapja ............................................................................ 212
v
gyakorlatban
1.2. 6.1.2. A közvetlen hatály feltételei ....................................................................... 214

2. 6.2. Az egyes uniós jogszabályok közvetlen hatálya ........................................................ 217
2.1. 6.2.1. Az alapìtó szerződések rendelkezései ........................................................ 217
2.2. 6.2.2. Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések rendelkezései ....................... 217
2.3. 6.2.3. A rendeletek ................................................................................................ 221
2.4. 6.2.4. A határozatok .............................................................................................. 221
2.5. 6.2.5. Az irányelvek közvetlen hatálya ................................................................. 222
3. 6.3. Az uniós normák vertikális és horizontális hatálya .................................................... 226
3.1. 6.3.1. A rendeletek ................................................................................................ 227
3.2. 6.3.2. Az alapìtó szerződések rendelkezései ......................................................... 227
3.3. 6.3.3. Az irányelvek .............................................................................................. 227
3.3.1. 6.3.3.1. A Marshall/Foster/Dori-doktrìna ................................................. 227
3.3.2. 6.3.3.2. Az irányelvek járulékos, horizontális joghatásai ......................... 229
4. 6.4. Az uniós jog elsőbbsége ............................................................................................. 231
4.1. 6.4.1. Az uniós jog elsőbbségének alapja ............................................................. 232
4.2. 6.4.2. Az uniós joggal ellentétes belső jogszabály alkalmazásának mellőzése ..... 234
4.3. 6.4.3. Az uniós jog elsőbbsége a tagállamok belső jogában ................................. 235
4.4. 6.4.4. Az uniós jog elsőbbsége Magyarországon .................................................. 237
4.5. 6.4.5. Az uniós jog elsőbbsége – Lisszabon után ................................................. 237
5. 6.5. Közvetlen hatály és közvetlen alkalmazhatóság ........................................................ 238
5.1. 6.5.1. Mi a közvetlen hatály és a közvetlen alkalmazhatóság? ............................. 239
5.2. 6.5.2. Közvetlen és közvetett hatály, illetve alkalmazhatóság .............................. 240
5.3. 6.5.3. Van-e közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem hatályos norma? ..... 240
6. 6.6. A közvetlen hatállyal nem bìró uniós normák joghatásai ........................................... 242
6.1. 6.6.1. A közvetett hatály: tagállami jog uniós joggal összhangban való értelmezésének
kötelezettsége .............................................................................................................. 242
6.2. 6.6.2. Irányelvek kizáró joghatása magánfelek közötti jogvitákban ..................... 245
7. 6.7. Irányelvek joghatásai a belső jogalkalmazásban – összefoglalás ............................... 249
7. 7. fejezet. Az uniós jogon alapuló igények érvényesìtése a belső jogban ................................... 252
1. 7.1. Az uniós jogon alapuló igények és a tagállamok jogszabályai ................................... 252
1.1. 7.1.1. Általános uniós követelmények az igényérvényesìtés biztosìtásánál ......... 252
1.2. 7.1.2. Az uniós jogon alapuló igények néhány formája ........................................ 254
2. 7.2. Az eljárások egyenértékűségének elve ....................................................................... 255
3. 7.3. Az uniós jog hatékony érvényesülésének elve ........................................................... 257
3.1. 7.3.1. A hatékony érvényesülés elvének általános tartalma .................................. 257
3.2. 7.3.2. A hatékony érvényesülés elvének korlátai a belső jogokban ...................... 260
3.2.1. 7.3.2.1. Az igényérvényesìtés időbeni korlátai (elévülés, jogvesztő határidők)
260
3.2.2. 7.3.2.2. Az igényérvényesìtés különleges korlátai ................................... 263
3.2.3. 7.3.2.3. Teljes jóvátétel és hatékony szankciók biztosìtása (kártérìtés, kamat)
265
4. 7.4. A két elv belső eljárásokat általánosan alakìtó vetületei ........................................... 267
4.1. 7.4.1. Bìrósághoz fordulás joga az uniós igények érvényesìtésénél ..................... 267
4.2. 7.4.2.Hatáskör biztosìtása az uniós jogon alapuló egyéni jogok ideiglenes intézkedések
útján történő védelmére ............................................................................................... 269
4.3. 7.4.3. Az igény elbìrálásának biztosìtása az uniós jog megsértéséből fakadó állami
kártérìtési felelősség esetén ......................................................................................... 272
4.4. 7.4.4. Kötelezettség az uniós joggal ellentétes belső jogszabály mellőzésére ...... 273
4.5. 7.4.5. Az igények elbìrálása az uniós bìróságok döntéseivel összhangban .......... 273
4.6. 7.4.6. Az uniós jog hivatalból történő felhìvása – az igények látens alapja .......... 274
4.7. 7.4.7. Az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének kötelezettsége .................. 276
5. 7.5. Az előzetes döntéshozatali eljárás .............................................................................. 276
5.1. 7.5.1. Az előzetes döntéshozatali eljárás általános jellemzői ............................... 276
5.2. 7.5.2. A Bìróság hatásköre az előzetes döntéshozatal során ................................. 277
5.3. 7.5.3. A tagállami bìróságok előterjesztési kötelezettsége .................................... 280
5.3.1. 7.5.3.1. A szükségesség feltétele .............................................................. 280
5.3.2. 7.5.3.2. A jogorvoslat kizártsága, mint a kötelezettség előfeltétele ......... 283
5.3.3. 7.5.3.3. Nem jogerős határozatot hozó bìróságok előterjesztési kötelezettsége
285
5.4. 7.5.4. A tagállami bìróságok joga az előterjesztéshez .......................................... 285
vi
gyakorlatban
5.4.1. 7.5.4.1. Az előterjesztés szabadsága ......................................................... 285

5.4.2. 7.5.4.2. Szempontok az előterjesztés jogának gyakorlásához .................. 287
5.5. 7.5.5. Mely szerv minősül tagállami bìróságnak? ................................................. 288
5.6. 7.5.6. Az előterjesztés egyedi kérdései ................................................................. 290
8. 8. fejezet. A tagállamok felelőssége az uniós jog megsértése miatt ........................................... 295
1. 8.1. A tagállamok jogsértő magatartása ............................................................................ 295
1.1. 8.1.1. Az állami egység elve ................................................................................. 295
1.2. 8.1.2. A tagállami jogsértések néhány tìpusa ........................................................ 295
2. 8.2. Bizottság v tagállam: kötelezettségszegés megállapìtása iránti per ............................ 297
2.1. 8.2.1. A kötelezettségszegés megállapìtása iránti per jellemzői ........................... 297
2.2. 8.2.2. Az alperesi védekezés ................................................................................. 300
2.3. 8.2.3. A Bìróság ìtélete, és annak kikényszerìtése ................................................ 303
2.4. 8.2.4. Eljárás jogellenes állami támogatás esetén ................................................. 305
3. 8.3. Tagállam v tagállam: kötelezettségszegés megállapìtása iránti per ............................ 307
4. 8.4. Magánfél v tagállam: kártérìtési igények érvényesìtése ............................................. 307
4.1. 8.4.1. A tagállam kártérìtési felelőssége magánféllel szemben ............................ 307
4.2. 8.4.2. A kártérìtési felelősség feltételei ................................................................. 310
4.3. 8.4.3. Felelősség a tagállami bìróságok uniós joggal ellentétes döntéseiért ......... 314
9. 9. fejezet. Az Unió jogi felelőssége ............................................................................................ 317
1. 9.1. Az Unió szerződésen alapuló felelőssége ................................................................... 317
1.1. 9.1.1. A joghatósággal rendelkező bìróság ........................................................... 317
1.2. 9.1.2. A szerződéses jogvitára irányadó normák .................................................. 319
2. 9.2. Az Unió felelőssége szerződésen kìvül okozott károkért ........................................... 320
2.1. 9.2.1. A jogsértő magatartás ................................................................................. 321
2.1.1. 9.2.1.1. Felelősség jogsértő, egyedi, igazgatási határozatokért ................ 322
2.1.2. 9.2.1.2. Felelősség jogalkotásból fakadó kárért ...................................... 323
2.2. 9.2.2. Okozati összefüggés és kár ......................................................................... 327
2.3. 9.2.3. Az unió és a tagállam párhuzamos felelőssége ........................................... 329
10. 10. fejezet. Az alapjogok védelme az Európai Unióban ........................................................... 333
1. 10.1. Az alapjogok védelmének kialakulása az Unióban .................................................. 333
1.1. 10.1.1. Alapjogok védelmének kialakìtása az Európai Bìróságon ........................ 333
1.2. 10.1.2. Alapjogok védelme az uniós jogalkotásban a Lisszaboni Szerződésig ..... 336
1.3. 10.1.3. Fordulat a Lisszaboni Szerződésben ......................................................... 337
1.4. 10.1.4. Az Európai Unió Alapjogi Chartája .......................................................... 338
1.5. 10.1.5. Az alapjogok uniós védelmének határai ................................................... 343
1.6. 10.1.6. Alapjogok védelme – az uniós aktusoknál ................................................ 344
1.7. 10.1.7. Az uniós alapjogok szerepe a tagállami aktusoknál .................................. 347
2. 10.2. Az egyenlőség elve – a hátrányos megkülönböztetés tilalma .................................. 351
2.1. 10.2.1. A hátrányos megkülönböztetés tilalma az uniós jogalkotás szintjén ........ 351
2.2. 10.2.2. Az egyenlőség elvének tartalma ............................................................... 353
2.3. 10.2.3. Az egyenlőség elve és az egyenlő bánásmódot előìró tételes jogi rendelkezések
355
2.4. 10.2.4. Egyenlőség elve: a hatékony jogvédelem előmozdìtását szolgáló eljárási eszközök
...................................................................................................................................... 357
2.5. 10.2.5. Pozitìv megkülönböztetés: hátrányos helyzetű csoportok előnyben részesìtése
358
11. 11. fejezet. Az uniós polgárság és a személyek szabad mozgása ............................................. 361
1. 11.1. Az uniós polgárság ................................................................................................... 361
1.1. 11.1.1. Uniós polgárság: ideológia vagy integrációs eszköz? ............................... 361
1.2. 11.1.2. Az uniós polgárság jellemzői .................................................................... 362
1.3. 11.1.3. Az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok ................................................. 363
1.4. 11.1.4. Az uniós polgárság és a tagállami állampolgárság viszonya .................... 365
2. 11.2. Az uniós polgárok választójoga más uniós államban ............................................... 370
2.1. 11.2.1. Helyhatósági választások .......................................................................... 371
2.2. 11.2.2. Európai parlamenti választások ................................................................ 372
2.3. 11.2.3. Milyen feltételekkel korlátozható az uniós polgárok választójoga? ......... 373
3. 11.3. Hozzáférés uniós dokumentumokhoz ...................................................................... 376
3.1. 11.3.1. Az uniós dokumentumokhoz való hozzáférés jogi keretei ....................... 377
3.2. 11.3.2. A hozzáférést célzó kérelmek elbìrálása ................................................... 379
4. 11.4. Az uniós polgárok petìciós joga ............................................................................... 382
vii
gyakorlatban
5. 11.5. Az uniós polgárok és az uniós hivatali ügyintézés ................................................... 384

5.1. 11.5.1. Panaszjog az európai ombudsmannál ....................................................... 384
5.2. 11.5.2. A megfelelő, gondos ügyintézés elve ....................................................... 387
5.3. 11.5.3. Az uniós polgárok megkeresései .............................................................. 390
6. 11.6. Uniós polgárok védelme harmadik államokban ....................................................... 392
6.1. 11.6.1. Védelemre és segìtségnyújtásra okot adó helyzetek ................................. 392
6.2. 11.6.2. A védelemre és segìtségnyújtásra vonatkozó kötelezettség hatóköre ....... 393
7. 11.7. A személyek szabad mozgása az Unióban ............................................................... 397
7.1. 11.7.1. A szabad mozgáshoz való jogról – általában ............................................ 397
7.2. 11.7.2. A szabad mozgáshoz való jog rétegei ....................................................... 399
7.3. 11.7.3. A szabad mozgáshoz való jog jogosultjai ................................................. 399
7.4. 11.7.4. Idegenrendészeti jogok és szabályok (2004/38/EK irányelv) ................... 401
7.5. 11.7.5. Az idegenrendészeti szabályok megszegése ............................................. 404
7.6. 11.7.6. Korlátozások közegészségi, közrendi és közbiztonsági okok miatt .......... 405
7.6.1. 11.7.6.1. A korlátozás indokai .................................................................. 405
7.6.2. 11.7.6.2. A korlátozás elvei ...................................................................... 406
7.7. 11.7.7. Az uniós polgárok szabad mozgása és a schengeni együttműködés ......... 407
7.8. 11.7.8. A szabad mozgás általános joga (EUMSz 21. cikk) ................................. 409
7.8.1. 11.7.8.1. A szabad mozgáshoz kapcsolódó járulékos jogok .................... 409
7.8.2. 11.7.8.2. A szabad mozgás feltételei ........................................................ 410
7.8.3. 11.7.8.3. Az elegendő anyagi forrás követelménye .................................. 412
7.8.4. 11.7.8.4. Az egyenlőtlen bánásmód igazolhatósága ................................. 414
12. 12. fejezet. A belső piac joga .................................................................................................... 418
1. 12.1. Az áruk szabad mozgása .......................................................................................... 418
1.1. 12.1.1. A vámok és azzal azonos hatású dìjak alkalmazásának tilalma ................ 419
1.1.1. 12.1.1.1. A vámmal azonos hatású dìj ...................................................... 419
1.1.2. 12.1.1.2. Az áru ....................................................................................... 420
1.2. 12.1.2. A diszkriminatìv és piacvédő adóztatás tilalma ........................................ 422
1.2.1. 12.1.2.1. Vámmal azonos hatású dìj és az adó ........................................ 422
1.2.2. 12.1.2.2. Az EUMSz 110. cikk alkalmazása ............................................ 423
1.2.3. 12.1.2.3. A diszkriminatìv adóztatás ........................................................ 424
1.2.4. 12.1.2.4. A piacvédő adóztatás ................................................................. 425
1.2.5. 12.1.2.5. A gépjárművek lépcsőzetes adóztatása ..................................... 427
1.3. 12.1.3. Mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedések tilalma ........ 428
1.3.1. 12.1.3.1. A mennyiségi korlátozás ........................................................... 429
1.3.2. 12.1.3.2. A mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések ......... 429
1.3.3. 12.1.3.3. A korlátozó intézkedéseket igazoló körülmények ..................... 437
2. 12.2. A munkavállalók szabad mozgása ........................................................................... 440
2.1. 12.2.1. A munkavállaló és a munkaviszony ......................................................... 440
2.1.1. 12.2.1.1. Ki a munkavállaló? ................................................................... 440
2.1.2. 12.2.1.2. Kiegészìtések a munkavállaló fogalmához ............................... 442
2.1.3. 12.2.1.3. Az uniós munkavállalók munkavégzésre vonatkozó jogai ........ 442
2.1.4. 12.2.1.4. A hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmód a munkához jutásnál
443
2.1.5. 12.2.1.5. A hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmód a munkaviszony
fennállása alatt .................................................................................................. 444
2.2. 12.2.3. Az uniós munkavállalók családtagjai ........................................................ 447
2.2.1. 12.2.3.1. Munkavállaláshoz való jog ........................................................ 447
2.2.2. 12.2.3.2 Egyenlő bánásmód bizonyos képzésekre történő felvételnél ..... 447
2.2.3. 12.2.3.3. Egyenlő bánásmód szociális juttatások terén ............................ 448
2.3. 12.2.4. Az EUMSz 45. cikk alkalmazásának egyes feltételei ............................... 449
2.3.1. 12.2.4.1. Kivétel a közszolgálati állásoknál ............................................. 449
2.3.2. 12.2.4.2. Határon átnyúló elem ................................................................ 450
2.3.3. 12.2.4.3. Gazdasági célú tevékenység végzése ....................................... 450
2.3.4. 12.2.4.4. Az EUMSz 45. cikk közvetlen hatálya ...................................... 451
3. 12.3. A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága ................................................... 451
3.1. 12.3.1. A letelepedés szabadságának lényege és a jogosultak .............................. 451
3.2. 12.3.2. A szolgáltatásnyújtás szabadságának alapvető vonásai ............................ 452
3.3. 12.3.3. A letelepedés és szolgáltatásnyújtás elkülönìtése ..................................... 453
3.4. 12.3.4. A 2006/123/EK irányelvről („szolgáltatási irányelv”) .............................. 454
viii
gyakorlatban
3.5. 12.3.5. A letelepedés szabadsága – a védelem jellege és határai .......................... 455

3.5.1. 12.3.5.1. Az állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetés ...... 455
3.5.2. 12.3.5.2. A közvetett, burkolt megkülönböztetés kérdése ........................ 455
3.5.3. 12.3.5.3. Az egyenlően alkalmazandó intézkedések jogszerűségének feltételei
456
3.5.4. 12.3.5.4. A letelepedés járulékos körülményei ......................................... 457
3.5.5. 12.3.5.5. Az esetjog korlátai és a harmonizációs kényszer ...................... 459
3.6. 12.3.6. A szolgáltatásnyújtás szabadsága – a védelem jellege és határai .............. 461
3.6.1. 12.3.6.1. Állampolgárságon alapuló megkülönböztetés és az egyenlően
alkalmazandó intézkedések ................................................................................ 461
3.6.2. 12.3.6.2. A szolgáltatásnyújtás tipikus tagállami korlátozásai ................. 463
3.6.3. 12.3.6.3. A szolgáltatás igénybevételének szabadsága ............................. 466
3.6.4. 12.3.6.4. A szolgáltatásnyújtás járulékos körülményei ............................ 467
3.7. 12.3.7. A szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadsága: közös kérdések ............ 468
3.7.1. 12.3.7.1. A jogok közvetlen hatálya ......................................................... 468
3.7.2. 12.3.7.2. Gazdasági tevékenység ............................................................. 468
3.7.3. 12.3.7.3. Határon átnyúló elem ................................................................ 469
3.7.4. 12.3.7.4. Kivétel közhatalom gyakorlására irányuló tevékenységnél ...... 469
4. 12.4. A más tagállamban szerzett szakmai képesìtések elismerése ................................... 470
4.1. 12.4.1. A Vlassopoulou-elv .................................................................................. 470
4.2. 12.4.2. A 2005/36/EK irányelv a szakmai képesìtések elismeréséről ................... 471
4.2.1. 12.4.2.1. Az irányelv hatálya és szabályozási rendszere .......................... 472
4.2.2. 12.4.2.2. A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás ....................................... 472
4.2.3. 12.4.2.3. A letelepedés jogával élők szakmai képesìtésének elismerése .. 472
4.3. 12.4.3. A Vlassopoulou-elv és a harmonizáció ..................................................... 474
5. 12.5. A tőke szabad mozgása ............................................................................................ 476
5.1. 12.5.1. Mi a tőkemozgás? ..................................................................................... 476
5.1.1. 12.5.2. A tőkemozgást korlátozó tagállami intézkedések ........................ 477
5.2. 12.5.3. A tőkemozgás korlátozása a Szerződés külön rendelkezései alapján ....... 479
B. Hivatkozott bìrósági határozatok ............................................................................................... 482
1. A Bìróság hivatkozott határozatai ..................................................................................... 482
2. A Bìróság hivatkozott véleményei .................................................................................... 506
3. A Törvényszék hivatkozott határozatai ............................................................................. 507
4. Hivatkozott magyar alkotmánybìrósági, illetve bìrósági határozatok ............................... 508
ix
Előszó
Aki ezt a könyvet elolvassa, sokat fog tudni az Európai Unióról és az uniós jogról, talán többet, mint én magam,
pedig már csaknem hat éve az Európai Unió Bìróságának bìrája vagyok, és korábbi pályafutásom nagy részét is
az európai integráció témájának szenteltem. Persze a mű, amelyet kezünkben tartunk, nem könnyű olvasmány,
ìgy – bár ezt javaslom – lehet, hogy teljes áttanulmányozására nem minden olvasó lesz kész. Miután azonban
kézikönyvként is szolgálhat, előnye az, hogy mindenkinek képes az őt érdeklő kérdésben útmutatást adni.
A szerző hatalmas és alapos munkát végzett. Ugyanakkor ez „bátor” vállalkozás is, hiszen szembemegy a
közélet jelenlegi fő áramlatával, amely az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekben megengedi a tényleges
ismeretek nélküli nyilatkozatokat és vitát. Sajnos túl gyakran lehet tapasztalni, hogy a közélet szereplője az
Európai Unió valamely szabályáról vagy intézkedéséről véleményt mond, holott nem túl nagy szakértelem
mellett is látható, hogy nem vette a fáradságot annak elolvasására. Szükségünk van ilyen munkára, hogy ez a
jelenség lassan visszaszoruljon.
Magyarország immár hat éve az Európai Unió tagállama. A tagság az ország, annak valamennyi állampolgára,
ìgy különösen a jogi szakma képviselői számára kötelezettségekkel jár, de egyben lehetőségeket és jogokat
kìnál, illetve garantál. Nem lebecsülve az eddigi eredményeket, azt hiszem, hogy ehhez az új helyzethez még
nem alkalmazkodtunk megfelelő módon, lehetőségeinket még nem használtuk ki teljesen. Magyarország sikeres
uniós tagsága tehát továbbra is cél, de tény, hogy ez erőfeszìtéseket, ìgy intellektuális erőfeszìtéseket is igényel.
Bìzom abban, hogy Blutman László munkája a maga szakmai területén az uniós jogi kultúra terjesztésével és
erősìtésével hozzájárul e cél megvalósulásához.
Luxembourg, 2010. február 25.
Dr. Juhász Endre
az Európai Unió Bìróságának bìrája
x
A. függelék - Rövidítések és források
[] a bìrósági ìtélet szövegében: vagy az értelmet
magyarázó, de az ìtéletben nem szereplő szó vagy
kifejezés, vagy a hivatkozott szerződéses rendelkezés
jelenleg hatályos cikke, mely az eredeti hivatkozásban
még más számon szerepelt az Amszterdami vagy
Lisszaboni Szerződésben foglalt átszámozás miatt
ÁFA általános forgalmi adó
AG főtanácsnok (Advocate General, Advocat Général)
Amszterdami Szerződés Amszterdami Szerződés az Európai Unióról szóló

szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó
szerződések és egyes kapcsolódó okmányok
módosìtásáról (Amszterdam 1997/1999)
Be. A büntetőeljárásról szóló, módosìtott 1998. évi XIX.

tv. (új Be.)
Bìróság vagy az Európai Unió Bìróságán belül a legmagasabb szintű

ìtélkező szervezet
Európai Bìróság
COREPER Állandó Képviselők Bizottsága
CPVO Közösségi Növényfajta-hivatal
EBB Európai Beruházási Bank
EBHT Európai Bìrósági Határozatok Tára (magyar nyelvű)
ECHA Európai Vegyianyag-ügynökség
ECOFIN Gazdasági és Pénzügyi Tanács
EDA Európai Védelmi Ügynökség
EFTA Európai Szabadkereskedelmi Társulás
EGK Európai Gazdasági Közösség (1993-tól Európai

Közösség)
EGT Európai Gazdasági Térség
EJEE Emberi Jogok Európai Egyezménye (Róma, 1950)
EK Európai Közösség (1993-ig Európai Gazdasági

Közösség)
EKB Európai Központi Bank
1
Rövidìtések és források
EK-Szerződés Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Róma

1957) – (korábban, 1993-ig az Európai Gazdasági
EKSz Közösséget létrehozó szerződés)
EKTB Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság
EMOGA Európai Mezőgazdasági és Orientációs Garanciaalap
ENSZ Egyesült Nemzetek Szervezete
ESZA Európai Szociális Alap
ESZAK Európai Szén- és Acél Közösség
ESZAK-Szerződés Szerződés az Európai Szén- és Acélközösség

létrehozásáról (Párizs 1951)
EU Európai Unió
EUMSz Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Róma

1957) – (korábban, 2009. december 1-jéig az Európai
EUM-Szerződés Közösséget létrehozó szerződés, EKSz)
Euratom Európai Atomenergia Közösség
Euratom-Szerződés Szerződés az Európai Atomenergia Közösség

létrehozásáról (Róma 1957)
Europol Európai Rendőrségi Hivatal
EUSz Szerződés az Európai Unióról (Maastricht 1992)
EU-Szerződés
FAO ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete
FRA Európai Unió Alapjogi Ügynöksége
FRONTEX Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való

Operatìv Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai
Ügynökség
GATT Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény
GSZB Gazdasági és Szociális Bizottság
HL az Európai Unió Hivatalos Lapja
KBER Központi Bankok Európai Rendszere
KKBP közös kül- és biztonságpolitika
l. lássa/lásd
2
NATO Észak-atlanti Szerződés Szervezete
Nizzai Szerződés Nizzai Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés,

az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és
egyes kapcsolódó okmányok módosìtásáról (Nizza
2001)
NYEU Nyugat-európai Unió
OHIM Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és

formatervezési minták)
OLAF Európai Csalásellenes Hivatal
per AG főtanácsnok (bìrósági határozathoz fűzött) indìtványa
Pp. a polgári perrendtartásról szóló, módosìtott 1952. évi

III. tv.
SIS Schengeni Információs Rendszer
TRIPS a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól

szóló megállapodás
v „versus” (jogesetek megjelölésénél az ellenérdekű

felek nevének elválasztására szolgáló rövidìtés)
WTO Kereskedelmi Világszervezet
Az uniós jogszabályok az Európai Unió Hivatalos Lapjában (az Unió közlönyében, korábbi elnevezése az
Európai Közösségek Hivatalos Lapja volt) jelennek meg, az L sorozatban (a C sorozat a közleményeket
tartalmazza). A jogszabályok elektronikus úton hozzáférhetők az Európai Unió szerverén, az EUR-LEX
adatbázisban (http://europa.eu.int/).
Az uniós bìróságok határozatainak hivatalos kiadványa az Európai Bírósági Határozatok Tára (EBHT). A
határozatok elektronikus úton hozzáférhetők az Európai Unió Bìróságának honlapján (http://curia.europa.eu/).
Az EBHT magyar nyelven 2004-ben, a csatlakozás után jelent meg, az első magyar nyelvű kötet a 2004. évi 5/6.
kötet volt. Így csak e kötettől (2004-től) lenne pontos az Európai Unió Bìróságának jogeseteinél az EBHT, mint
forrásmegjelölés használata; a korábbi jogesetek forrása a döntvénytár idegen nyelvű, valamelyik hivatalos
uniós nyelven megjelenő változata (pl. angol nyelven ECR – European Court Reports). Azonban az egységes
jelölés végett minden, korábbi jogesetnél is, az EBHT megjelölést használom, amely ìgy a 2004. 5/6. kötet előtt
az ECR, mint forrás fordìtásának tekintendő, mìg utána már közvetlen és hivatalos magyar nyelvű
forrásmegjelölésként. Az Európai Bìróság határozatainak idézett magyar nyelvű szövegénél a szerző az Európai
Bìróság honlapján megjelenő magyar fordìtásokat vette alapul (akkor is, ha a fordìtással esetleg nem értett
egyet). Az ìgy, magyar nyelven fel nem lelhető jogeseteknél, a szerző a fordìtást maga végezte el elsősorban
angol, részben francia szövegek alapján, mely fordìtásban egyes esetekben segìtségére voltak az Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium honlapján megjelent fordìtások. Az Európai Unió Bìróságának határozatainak
hivatkozását a szövegben helyeztem el, hogy megakadályozzam a lábjegyzetek számának túlzott
felszaporodását.
A magyar bìrósági határozatok forrásául a Complex Döntvénytárat használtam.
Az Uniót (korábban Közösségeket) alapìtó szerződések rendelkezéseit részben a Maastrichti Szerződés, de az

Amszterdami Szerződés és a Lisszaboni Szerződés is átszámozta. Ráadásul a Maastrichti Szerződés az Európai
Gazdasági Közösséget alapìtó szerződést is átnevezete (Európai Közösséget alapìtó szerződésre), és ezt újra
megtette a Lisszaboni Szerződés is. Éppen ezért a Lisszaboni Szerződés hatályos rendelkezésére való
hivatkozásnál, a szöveg egyes részeiben, zárójelben utalok a megelőző számozásra, amennyiben nem új
3
rendelkezésről van szó. Az uniós bìróságok határozataiban előforduló, hivatkozott szerződéses rendelkezések
régi számozását változatlanul hagytam, de utána szögletes zárójelben jelöltem a későbbi, illetve a jelenleg
hatályos számozást is a jobb követhetőség végett.
Más művek hivatkozásánál, a szövegben, illetve a lábjegyzetekben csak a rövidìtett megjelölést használtam, a
szerző(k) nevével, a mű kiadási évével, és az oldalszámmal. A részletes bibliográfiai adatok az
„Irodalomjegyzék”-ben lelhetők fel.
4
1. fejezet - 1. fejezet. Az Európai Unió
– bevezetés
Az Európai Unió egy elkülönült szervezeti rendszerrel rendelkező európai nemzetközi szervezet. Eredetileg
három gazdasági célú szervezetre, a három európai közösségre épült rá, és foglalta azokat magában (Európai
(Gazdasági) Közösség, az Európai Atomenergia Közösség, és a 2002-ben megszűnt Európai Szén- és
Acélközösség). Mára, egy egységesebb Unió alakult ki, mely mellett csak egyetlen „közösség” működik, ez az
Euratom. A tagállamok együttműködése kezdetben a gazdaságra összpontosult, azonban ezen fokozatosan
túlléptek, és ma már egy értékelvű, széles integrációról beszélhetünk, mely kiterjed a társadalmi élet sok
szegmensére. Az „együttműködés” sokféle tevékenységet takarhat: közös, uniós szinten irányìtott intézmények
bevezetése (közös valuta, közös kereskedelempolitika és vámunió); minden tagállamra kötelező, közös
jogszabályok elfogadása az együttműködés területein; az egyes tagállami jogszabályokban foglalt feltételek
összehangolása, közelìtése.
Ennek megfelelően az Unióban nagy szerepe van a jognak. A célul kitűzött együttműködés túlnyomórészt
szabályozott, jogi keretek között, jogi eszközök segìtségével valósul meg, a tagállamok döntései uniós szinten,
igen sokszor jogi formában jelennek meg. A jog az uniós együttműködés vivőanyaga. A jogszabályoknak, a jogi
irányìtásnak és jogalkalmazásnak egy meglehetősen bonyolult rendszere alakult ki a szervezetben, mely
jelentősen befolyásolja a tagállamok jogának működését is. A következőkben az uniós jog működésébe nyerünk
bepillantást.
1. 1.1. Az Európai Unió és előzményei

1.1. 1.1.1. Az Európai Közösségek létrehozása
Az együttműködés szervezeti modellje, és egyben az első „közösség”, az Európai Szén- és Acélközösség
(ESZAK) volt, melyet a francia kormány 1950. május 9-i javaslata nyomán (a francia külügyminiszter nevéről
elnevezett Schuman-terv) hat nyugat-európai állam alapìtott ötvenéves időszakra. A szervezetet alapìtó államok:
Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, (Nyugat-)Németország és Olaszország. Az ESZAK az 1951-
ben megkötött Párizsi Szerződés (ESZAK-Szerződés) hatálybalépésével, 1952-ben alakult meg. Fő célja az volt,
hogy a szén- és acéltermelés nemzetközi felügyelet alá helyezésével, a szén, és az acéltermékek nemzetközi
kereskedelmének akadálymentesìtésével, az export ösztönzésével, növelje az iparág hatékonyságát, a II.
világháború utáni újjáépìtést elősegìtve. A szervezet újdonsága egy szupranacionális (nemzetek feletti) szerv, a
független, szakmai alapon működő Főhatóság volt (első elnökként élén az európai integráció egyik legfőbb
élharcosa a francia Jean Monnet), mely a tagállamokra kötelező döntéseket hozhatott az együttműködés
területén.
Az ESZAK eredményei (és egyben az ennek mintájára tervezett Európai Védelmi Közösség létrehozásának
elmaradása) tolták előtérbe az általános gazdasági integráció ügyét. A kezdeményezés a Benelux államoktól
indult ki, melyek már 1948 óta gazdasági uniót alkottak, és élére álltak az új közösség szervezésének (l. Spaak-
jelentés). A kezdeményezéshez csatlakozott az ESZAK másik három alapìtó tagállama is, és az 1957. március
25-én, a hat állam által aláìrt Római Szerződések nyomán (EGK-Szerződés és Euratom-Szerződés), 1958. január
elsején, az ESZAK mellett két új közösség született: a gazdasági szektorokat általánosan átfogó Európai
Gazdasági Közösség (EGK), valamint a szűk, behatárolt területen működő Európai Atomenergia Közösség
(Euratom).
Az EGK központi célja egy olyan, vámuniót és a közös külső vámhatárt magában foglaló közös piac
megalakìtása volt, ahol a közösségen belül az árukereskedelem akadályait eltávolìtják, és emellett a munkaerő, a
szolgáltatások és a tőke szabad mozgását is biztosìtják a gazdasági hatékonyság és az életszìnvonal emelése
végett. Emellett cél volt közös politikák (tkp. közös szabályozási rendszerek) elfogadása a mezőgazdaságban és
a közlekedés területén, a közös piacon a versenytorzìtó tényezők kiküszöbölése, a közös piac megfelelő
működéséhez a tagállamok jogszabályainak közelìtése.
A két új közösség szervezeti felállása igen hasonlatos volt az ESZAK szervezetéhez. Azonban az ESZAK-ban
központi szerepet betöltő Főhatóság mintájára kialakìtott Bizottság hatáskörét részben áttették a tagállamok
miniszteri szintű képviselőiből álló Tanácshoz, mint legfőbb döntéshozó és jogalkotó szervhez, megőrizvén a
tagállami ellenőrzést a szabályalkotás felett. A tagállami érdekek megjelenésének szìnhelyéül szolgáló Tanács,
5
1. fejezet. Az Európai Unió –
bevezetés
és a közösségi érdekeket érvényesìtő Bizottság mellett, a tagállamok parlamentjeinek delegált képviselőiből

összeálló Közgyűlés (később Európai Parlament) is megalakult, meglehetősen gyenge hatáskörrel, ugyanis a
jogalkotásban pusztán véleményező szerepet töltött be. A Bíróságot a közösségi jogszabályok alkalmazásával
kapcsolatos viták fórumaként alapìtották. A három közösség (Európai Közösségek) szervezete az 1965-ben
megkötött (hatályban 1967. július 1.) Egyesülési Szerződéssel („fúziós szerződéssel”) egységes lett, a három
közösség tevékenysége azonban továbbra is külön szerződések és jogszabályok alapján folyt. 1 A hatvanas
években a leglátványosabb eredmény az volt, amikor a tervezett idő előtt, 1968. július 1-jén felállt a közös külső
vámhatár, és egyben a tagállamok közötti vámokat eltörölték (a vámunió megvalósulása).
Megjegyzések más európai integrációs szervezetekről
1. Az Európai Közösségek létrehozása természetesen nem vonatkoztatható el az általános európai integrációs

folyamatoktól. Különösen fontos e tekintetben megemlìteni, az Európa Tanács létrejöttét. Az Európa Tanács az
Európai Unió mellett és attól függetlenül jelenleg is létező, másik nagy európai integrációs szervezet, melyet
1949-ben alapìtottak a nyugat-európai államok, Strasbourg (Franciaország) székhellyel. Legfőbb szerve a
Miniszteri Bizottság, valamint a nemzeti parlamentek által delegált képviselőkből álló Közgyűlés. Céljai nem a
gazdasághoz kötődnek. A szervezet egyik elsőrendű feladata a jogállamiság és az emberi jogok védelmének
elősegìtése és biztosìtása, a jogi, kulturális, tudományos, közigazgatási, regionális együttműködés kialakìtása és
fenntartása a tagállamok között. Az Európa Tanácsnak (Magyarországot is beleértve) Európa csaknem összes
állama, ezen belül az Unió összes tagállama tagja. Az Európa Tanács nagyszámú nemzetközi egyezményt
kezdeményezett és fogadott el, melyek a társadalmi élet legkülönbözőbb kérdéseiben közelìtik a tagállamok
tevékenységét (pl. emberi jogok védelme, jogsegély, sport, telekommunikáció stb.). Az emberi jogok érdekében
a tagállamok 1950-ben Rómában elfogadták az Emberi Jogok Európai Egyezményét (számos kiegészìtő
jegyzőkönyvvel együtt, Magyarországon kihirdetve az 1993. évi XXXI. tv-ben). Ez lett a nemzetközi jog
történetében az első olyan nemzetközi szerződés, mely átfogóan, nemzetközi szinten védi az emberi jogokat a
részes államok vonatkozásában, és egyéni, nemzetközi panaszlehetőséget alakìtott ki azok számára, akiknek
emberi jogait vélt vagy valós sérelem érte. A gazdasági, szociális és kulturális jogok biztosìtására pedig
megalkották 1961-ben Torinóban a Szociális Kartát (Magyarországon kihirdetve az 1999. évi C. tv-ben).
Az Európa Tanács és az Európai Unió tevékenysége egyes területen fedheti egymást, különösen az utóbbi
tevékenységi körének és hatáskörének fokozatos kiterjedésével (l. pl. alapjogok védelme 10.1. pont). A két
szervezet viszonya e területeken nem teljesen tisztázott, tevékenységük elhatárolása szabályozási szinten nem
megoldott. L. Benoit-Rohmer–Klebes, 2005, 127–134. o.
2. Az Európai Közösségekből különböző okok miatt kimaradó nyugat-európai államok („a Hetek”) is
kialakìtottak egy – sokkal lazább – gazdasági együttműködést, az 1960-ban megalakuló Európai
Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) keretében. A hét alapìtó tagállam a Stockholmi Szerződésben csupán egy
szabadkereskedelmi övezet kialakìtására vállalt kötelezettséget, mely ráadásul nem terjedt ki az összes
gazdasági szektorra sem. Az együttműködés egyik legnagyobb eredménye, hogy 1977-re az ipari termékek
vámját teljes egészében megszüntették egymás közötti kapcsolataikban. Az alapìtó államok nagyobb része az
idők folyamán az Európai Közösségek tagjává vált (Egyesült Királyság, Dánia, Ausztria, Svédország,
Portugália), jelenleg az alapìtó tagok közül csak Svájc, és a Közösségekhez való csatlakozást népszavazáson
kétszer is elutasìtó Norvégia maradt tagja, valamint tag még az 1970-ben csatlakozó Izland, és az 1991-ben
csatlakozó Liechtenstein. Az EFTA-tagállamok (Svájc kivételével) megkötötték az Európai Közösséggel és
annak tagállamaival az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményt (Porto, 1992 – hatályban 1994. január
1., Magyarországon kihirdetve a 2006. évi CXXVI. tv-ben), mely egy belső piac megteremtésének szándékával,
a két államcsoport között jelentősen könnyìti az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgását, és a
gazdasági együttműködésük alapkövét jelenti. Ugyanakkor az EGT-szerződés nem terjed ki olyan fontos
területekre, mint mezőgazdaság, halászat, és nem teremt vám- vagy pénzügyi uniót. (A négy EFTA-tagállam
ezenfelül számos más állammal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokat.)
1.2. 1.1.2. Az Európai Unió létrehozása

Az Európai Közösségeket (és az Európai Uniót is) a tagállamok által kötött nemzetközi szerződések alapìtották.
E nemzetközi szerződések, mint az uniós jog legmagasabb szintű jogszabályai, képezik jogi keretét a szervezet
működésének. Bár az uniós szervek által végzett jogalkotás folyamatos, az uniós jog történetének alapvonala e
szerződések módosìtásaira és kiegészìtéseire fűzhető fel. Ezek változtatták meg időről időre azt a jogi teret,
melyben a szervezeti tevékenység folyik.
1
HL L 152., 1967.7.13., 1.o.
6
bevezetés
A szervezetet alapìtó szerződések módosìtásait tartalmazták a közösségi tagállamok körének bővìtését szolgáló
csatlakozási szerződések, a következők szerint (aláìrás, illetve hatálybalépés időpontjával):
Csatlakozó államok Aláírás Hatálybalépés
Dánia, Egyesült Királyság és 1972 1973. január 1.

Írország csatlakozási szerződése2
Görögország csatlakozási 1979 1981. január 1.

szerződése3
Portugália és Spanyolország 1985 1986. január 1.

csatlakozási szerződése4
Ausztria, Finnország és Svédország 1994 1995. január 1.

csatlakozási szerződése5
Ciprus, Csehország, Észtország, 2003 2004. május 1.

Lengyelország, Lettország,
Litvánia, Magyarország, Málta,
Szlovákia, Szlovénia csatlakozási
szerződése6
Románia, Bulgária csatlakozási 2005 2007. január 1.

szerződése7
E szerződések elsősorban szervezeti módosulásokat hoztak (pl. a közösségi szervek létszámában), illetve azon
átmeneti szabályokat tartalmazták, melyekkel a csatlakozók, illetve a közösségi tagállamok eltértek a fennálló
közösségi szabályoktól.234567
Az 1958-ban felálló rendszer első átfogó megváltoztatása az Egységes Európai Okmánnyal következett be
(1986/1987. január 1.)8 Miután több kìsérlet kudarcot vallott, hogy egy mélyebb és döntésképesebb integrációvá
fejlesszék a Közösségeket (l. az Európai Parlament 1984-es tervezetét az európai unióról), a tagállamok a közös
nevezőt a közös piac továbbfejlesztésében találták meg. A szerződés létrehozatalának fő célja a közös piacon
belül a négy szabadság (áru, személyek, szolgáltatások és tőke szabad áramlása) megvalósulásának felgyorsìtása
volt egy olyan időszak után, melyet az integrációs folyamatok lelassulása és döntésképtelenség jellemzett. A
Bizottság által kibocsátott 1985-ös „Fehér Könyv” hìvta fel a figyelmet arra és összegezte azt, hogy milyen sok
akadály létezik még a tagállamok között a négy szabadság megvalósulásának útjában, és ez milyen hátrányt
jelent a gazdasági fejlődés szempontjából. Az ennek nyomán létrejövő szerződés, a belső piac megteremtésének
jelszavával, részletes tervet és időrendet tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a kitűzött 1992. december 31-i
időpontig, milyen döntéseket kell meghozni a belső piac kialakìtása végett. A célok kivitelezése érdekében a
Tanácson belül a gyakorlatban a legtöbb területen érvényesülő egyhangú szavazás helyett, ezután elsősorban a
minősìtett többséggel lehetett már döntéseket hozni, jogszabályokat elfogadni. Egyúttal, a jogalkotásban az
„együttműködési eljárás” bevezetésével, az Európai Parlament sok kérdésben nagyobb szerepet kapott a korábbi
véleményező hatásköréhez képest. Az Okmány Európai Tanács elnevezéssel intézményesìtette a tagállamok
állam-, kormányfőinek rendszeresen, legalább félévente tartott csúcstalálkozóit.
A belső piac 1992-re szabályozási szinten nagyrészt megvalósult. Ez a lendület, melynek fenntartásában nagy
szerepe volt a Jacques Delors elnök vezette Bizottságnak, elégnek tűnt ahhoz, hogy a tagállamok
együttműködésük körét bővìtsék. Mìg az Okmány a régi célok intenzìvebb megvalósìtását szolgálta, tere nyìlt
2
HL L 73., 1972.3.27., 1. o.
3
HL L 291., 1979.11.19., 1. o.
4
HL L 302., 1985.11.15., 5. o.
5
HL C 241., 1994.8.29., 7. o.
6
HL L 236., 2003.9.23., 17. o.
7
HL L 157., 2005.6.21., 11. o.
8
HL L 169., 1987.6.29., 1. o.
7
bevezetés
annak, hogy új célok kitűzésével szélesebb körű együttműködést teremtsenek. Ennek szervezeti és eljárási
keretét az Európai Unió adta.
A Maastrichti Szerződés (1992 / 1993. november 1., melynek részét képezte a „Szerződés az Európai Unióról” –
EU-Szerződés) alapìtotta meg az Európai Uniót, mely három pilléren (főbb szabályozási, együttműködési
terület) nyugodott.9 Az első, a közösségi pillér a három létező gazdasági közösséget foglalta magában (Európai
Közösségek), és egyben az Európai Gazdasági Közösség elnevezése Európai Közösségre változott. A
közösségeken kìvül, hagyományos államközi (kormányközi) együttműködés formájában vetették meg a közös
kül- és biztonságpolitika (második pillér), és az igazságszolgáltatási és belügyi együttműködés (harmadik pillér)
alapját. Az „uniós jog” ekkor magában foglalta a három Közösség jogát (a közösségi jogot), valamint a második
és harmadik pillér szabályait. A szerződés a második és harmadik pillér működtetésére alapvetően a közösségi
szervek (elsősorban a Tanács) hatáskö-rét terjesztette ki, egyben bevezette az uniós polgárság fogalmát és
jogállását, a tagállamok állampolgárai részére. A Maastrichti Szerződés az alapìtó római szerződéseket
jelentősen módosìtotta, és ezzel az Európai Közösség hatásköre jelentősen nőtt, például az oktatás, kultúra,
fogyasztóvédelem területén. Különösen látványos volt a gazdasági és pénzügyi unió megalapozása, a közös
valuta és egy európai központi jegybank tervével. A szerződés bevezette a jogalkotásban az ún. „együttdöntési
eljárást”, mely az Európai Parlamentet a Tanács mellett társjogalkotóvá emelte azon a területeken, ahol ezen
eljárást alkalmazva lehetett jogszabályt elfogadni.
Szervezeti szempontból, a Maastrichti Szerződéssel, a tagállamok a közösségi szervek hatáskörét terjesztették ki

a létrejövő Unió új területeire, e területek igazgatására. A szervezeti egység mellett, közös elvek és jogelvek
érvényesültek számos vonatkozásban az egész Unió (ìgy ezen belül a Közösségek) működésére, már létezett
általános uniós költségvetés, léteztek általános uniós szabályok (pl. uniós polgárokra vonatkozó szabályok),
áthatván az egyes pillérek külön szabályait, ìgy a közösségi szabályokat is. Ennek ellenére, a közösségi pillér,
valamint a másik két pillér jogi alapjai különböznek egymástól. Ezen, az egymástól megkülönböztetendő
területeken, eltérő tìpusai alakultak ki a jogi szabályozásnak, eltérő volt a jogalkotás rendje, az egyes közösségi
intézmények hatáskörei, a jog érvényesülésének feltételei.
1.3. 1.1.3. Az Amszterdami és Nizzai Szerződések

Az Unió megteremtése után, továbbra is nagy kihìvások álltak az új szervezet előtt. A létrejött struktúra nehezen
átlátható, bonyolult volt, hamar napirendre került annak egyszerűsìtése. Immár számolni kellett a demokratikus
átalakuláson átesett közép- és kelet-európai államok csatlakozásával, melyek sorban adták be 1994-től kezdve
csatlakozási kérelmeiket (elsőként Magyarország). Az EU-Szerződés elfogadásával, az együttműködésen
intézményi értelemben repedések is keletkeztek: a tagállamok egy csoportja a személyek szabad mozgását
biztosìtandó, közösségi együttműködésen kìvül, 1990-ben elfogadta a második Schengeni Szerződést, mely
rendelkezett a személyek vonatkozásában is a határellenőrzések megszüntetéséről. Az Egyesült Királyság,
Dánia (és a később csatlakozó Svédország) viszont nem kìvánt belépni a gazdasági és pénzügyi unióba.
Az EU-Szerződés működésének első nagyobb revìzióját az Amszterdami Szerződés (1997 / 1999. május 1.)
végezte el.10 Bár nem sikerült bevezetni olyan intézményi reformot, mely az Uniót alkalmassá tette volna
nagyobb számú csatlakozó állam befogadására, néhány területen új irányt adott az integrációnak. A Schengeni
Szerződésekkel kapcsolatos jogi szabályozást bevonta és beillesztette az Európai Közösség jogrendszerébe, bár
az Egyesült Királyság és Írország lehetőséget kapott a távolmaradásra (opt-out klauzula). Ugyancsak áttette az
első, közösségi pillérbe a belügyi és igazságügyi együttműködés néhány területét (pl. menekültpolitika,
vìzumpolitika) az Unió harmadik pilléréből, és egyben az utóbbi új nevet is kapott: rendőrségi és igazságügyi
együttműködés büntetőügyekben. Különösen a délszláv válság során esetenként hiányzó közös külpolitikai
álláspont indìtotta a tagállamokat a második pillér erősìtésére, és egyben e területen egy közös főképviselő
kinevezésére. A „többsebességes Európa” képét veti fel „megerősített együttműködés” intézményének
bevezetése, mely lehetőséget ad a tagállamok egy csoportjának, hogy bizonyos feltételek esetén, az Unión belül
külön szabályozással szorosabb együttműködést valósìtsanak meg egyes kérdésekben. Az Amszterdami
Szerződés az egyszerűsìtés jegyében átszámozta az alapìtó szerződések rendelkezéseit (cikkeit), amely nem kis
nehézséget okoz a bìrósági joggyakorlat, valamint a korábbi jogszabályok felhìvásánál és elemzésénél.
A nagyobb számú állam csatlakozását, az Unió szervezeti szempontból a Nizzai Szerződésben (2001 / 2003.
február 1.) hozott változásokkal kìvánta lehetővé tenni. 11 A szerződés (a változás bevezetését időben
szakaszolva, részben a csatlakozástól függővé téve) megváltoztatta a Tanácsban a szavazatok súlyát, jelentősen
9
HL C 191., 1992.7.29., 1. o.
10
HL C 340., 1997.11.10., 1. o.
11
HL C 80., 2001.3.10., 1. o.
8
bevezetés
kiterjesztette azon kérdések körét, melyekben minősìtett többséggel lehet elfogadni döntéseket, újraosztotta az
Európai Parlament helyeit, a Bizottság létszámát a tagállamok számában korlátozta, és a közösségi bìróságok
tekintetében is szervezeti változásokat irányzott elő. Szükségessé vált az uniós alapjogvédelem átfogó
megjelenìtése a jogalkotás szintjén is, ami ekkor még nem sikerült, ìgy a Tanács, a Parlament és a Bizottság,
jogi értelemben nem kötelező közös nyilatkozatban tett hitet az alapjogok érvényesìtése mellett a 2000.
decemberi nizzai csúcstalálkozón (az Európai Unió Alapjogi Chartája).
A tagállamok állam-, kormányfőiből és a Bizottság elnökéből álló Európai Tanács 2001. decemberi laekeni
csúcstalálkozója döntött arról, hogy egy konventet (alkotmányozó gyűlést) kell összehìvni, mely az Európai
Unió új alkotmányát kidolgozza. Lényeges cél volt a létező uniós szerződésrendszer egyszerűsìtése egy
egységes alkotmányos szerződés kidolgozásával, a jogalkotás átláthatóbbá és egyszerűbbé tétele. A Konvent
2002 februárjában ült össze, tagjai a tagállami kormányok és parlamentek, valamint a Bizottság és az Európai
Parlament képviselői, elnöke Giscard d’Estaing volt francia köztársasági elnök volt. A Konvent 2003
júniusában fejezte be a működését, miután kidolgozta az alkotmányos szerződés tervezetét, és azt az Európai
Tanács elé terjesztette. A szerződés végleges szövegét a tagállamok Rómában 2004. október 29-én aláìrták, de
mindegyik tagállamnak külön kellett azt megerősìtenie (ratifikálni), a belső alkotmányos követelményei szerint.
Számos tagállamban megtörtént a megerősìtés (Magyarországon l. az Országgyűlés a 133/2004. (XII. 23.) OGY
határozatát). Azonban 2005 közepén Franciaországban és Hollandiában a megerősìtés előfeltételét jelentő
népszavazáson a szavazók többsége nem fogadta el a szerződést. Erre az eredményre több tagállam
felfüggesztette a ratifikálási folyamatot.
Hosszas habozás után, a zsákutcából a tagállamok úgy vélték megtalálni a kiutat, hogy egy reformszerződést
fogadnak el, mely ugyan egyszerűsìti az Unió szervezetét és döntéshozatalát, és kitér lényeges, addig nem
szabályozott kérdésekre is, azonban nem foglalnak bele olyan általános változásokat, melyeket az alkotmányos
szerződés tartalmazott volna. A 2007. évben tartott kormányközi konferencia elfogadta a szerződéstervezetet,
melyet a tagállamok legmagasabb szintű képviselői 2007. december 13-án Lisszabonban aláìrtak. A Lisszaboni
Szerződés megerősìtése sem volt problémamentes, hiszen Írországban a megerősìtéshez szükséges népszavazás
2008 őszén azt elutasìtotta, és csak a megismételt népszavazáson, 2009 októberében fogadta el az ìrek többsége.
Csehország utolsó tagállamként 2009 novemberében letétbe helyezte a ratifikációs okmányt, ìgy a szerződés
2009. december 1-jén hatályba lépett.12
1.4. 1.1.4. Lisszaboni Szerződés: az Európai Unió

„közösségiesítése”
A Lisszaboni Szerződés (2007 / 2009. december 1., Magyarországon kihirdetve a 2007. évi CLXVIII.
törvényben)13 egy általános módosìtó szerződés, melynek rendelkezései beépültek az Európai Unió alapìtó
szerződéseibe, azonban e módosìtások teljesen új formát adtak az egész szervezetnek. A szerződés megszüntette
az Európai Unió hárompilléres szerkezetét, viszonylag átfogóan egységesìtette a jogalkotást, a döntéshozatalt, a
jogi aktusok formáit a korábbi, három pillérhez tartozó területeken, mely szabályozás modelljét a korábbi
közösségi jogi (Európai Közösség) szabályozás adta. Ilyen értelemben az Unió egészét „közösségiesìtette” a
Lisszaboni Szerződés: az EU-Szerződés új 1. cikk (2) bekezdése ennek megfelelően szól arról, hogy az Unió az
Európai Közösség helyébe lép. Az uniós jogon belül speciális szabályozású területként azonban fennmaradt a
közös kül- és biztonságpolitika. A Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződést jelentősen
módosìtotta, cikkeit átszámozta. Az Európai Unió az Európai Közösség helyébe lépett (ez utóbbi tkp. felolvadt
az Unióban), és az Európai Közösséget alapìtó szerződés jelentős módosulással, az Európai Unió működéséről
szóló Szerződés (EUM-Szerződés, EUMSz)nevet kapta, és egyben korábbi rendelkezéseit ugyancsak átszámozta.
A módosìtás az Uniót önálló jogi személyiséggel ruházta fel, és egyben az Európai Közösség jogutódjának
számìt. Fennmaradt viszont az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) különállása, az alapìtó szerződése
(Euratom-Szerződés) kisebb módosuláson ment át. A Lisszaboni Szerződés rögzìti az uniós alapértékeket
(emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok tisztelete) és lehetővé
teszi, hogy az Unió csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai
egyezményhez, ugyanakkor az Alapjogi Chartát beemeli az elsődleges európai jogba.
A Lisszaboni Szerződés intézményi szintre emelte az Európai Tanácsot és az Európai Központi Bankot, és
létrehozott két fontos tisztséget is: az Európai Tanács állandó elnökét, valamint az Unió külügyi és
biztonságpolitikai főképviselőjét.A szupranacionalitás erősìtéseképpen, általános szabályként az Európai Unió
Tanácsa minősìtett többséggel dönt, kivéve, ha ettől az alapìtó szerződések eltérően rendelkeznek. Megerősödött
12
L. erre Csöndes és Kecskés, 2008, 3. o., Kovács, 2009, 3. o.
13
HL C 306., 2007.12.17., 1. o.
9
bevezetés
az Európai Parlament társjogalkotói szerepe, hiszen az együttdöntési eljárás átalakult „rendes jogalkotási
eljárássá”, amit eltérés hiányában, főszabályként alkalmazni kell a jogalkotás során. Mivel a módosìtások
nyomán a korábbi közösségi modell érvényesül többé-kevésbé az egész Unió működésében, ez azzal járt, hogy a
korábbi harmadik pillérhez tartozó szabályozási területeken jelentősen bővült az Európai Parlament és az
Európai Unió Bìróságának hatásköre. Az Unió és a tagállamok közötti viszonyrendszerben, a Lisszaboni
Szerződés világosan megkülönbözteti az uniós hatáskörök három tìpusát, és hozzárendeli az együttműködésnek
azon részeit amelyekben egyik vagy másik érvényesül. A Szerződés nyomán nő a nemzeti parlamentek szerepe,
különösen fontos szerep jut nekik annak ellenőrzésénél, hogy a szubszidiaritás elvét az Unió jogalkotó szervei
betartják-e.14
A fenti változások nyomán, „közösségi jogról”, jelen időben, ezentúl csak az Euratom esetében beszélhetünk,
más vonatkozásban az uniós jog a helyes megnevezés. Ugyanìgy, a „közösségi” jelző más esetben is (pl.
intézményeknél) „uniós” jelzőre változik. Célszerű azonban az Európai Unió előzményeit, korábbi szervezetét is
szem előtt tartanunk. Ennek több oka is van. A változások a másodlagos jogforrásokat lényegileg nem
érintették, a 2009. december 1. előtt meghozott jogi aktusok továbbra hatályban maradnak és megtartják eredeti
(pl. még harmadik pilléres jogszabályként kapott) elnevezéseiket. 15 Ilyen értelemben, egy ideig még a második
és harmadik pilléres jogrend maradványai is fennmaradnak a korábbi formákban megjelenő jogi aktusok
képében (pl. a harmadik pilléres kerethatározatok). A jogbiztonság elve, és a visszaható hatályú szabályozás
korlátai miatt, az Európai Unió Bìrósága 2009. december 1. után is alkalmazhatja az ekkor hatályon kìvül került
jogszabályokat, amennyiben a jogvita tényállása ezen időpont előtti időkre nyúlik vissza. A Bìróságnak a
Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőző ìtéletei, a tagállamok bìróságain született, uniós tárgyú ìtéletek,
vagy a korábbi szakirodalmi munkák is, érthetően és természetesen az uniós jogrend korábbi állapotára utalnak
vissza (pl. közösségi jogról beszélnek, az alapìtó szerződések megváltozott, hatályon kìvül került
rendelkezéseire utalnak stb.).
Megjegyzés az Európai Atomenergia Közösségről
A Lisszaboni Szerződés az Atomenergia Közösséget alapìtó 1957-es Euratom-Szerződést alig érintette. Noha ez
a Közösség korábban az Európai Unió első, közösségi pillérébe tartozott, a Lisszaboni Szerződéssel ez
megváltozott. Az EU-Szerződés 1. cikke értelmében az Unió az Európai Közösség helyébe lépett és annak
jogutódjává vált. Az Európai Közösség és az Euratom korábban is különálló, autonóm jogterületeket képeztek,
az EK-Szerződés és Euratom-Szerződés egymástól független jogforrások voltak, melyek a jogforrási piramis
csúcsán álltak az adott közösségben. A Bìróság gyakorlatából egyértelműen kitűnik, hogy a jogi értelemben
autonóm közösségek között nincs „átjárás”, az egyik alapszerződés szabálya nem alkalmazható egy másik
közösségen belül keletkező ügyben, pl. 16/62 és 17/62 Confédération nationale des producteurs de fruits et
légumes és mások v Tanács [1962] EBHT 0901.
Mivel ugyanez érvényes az Unió és az Euratom, mint elkülönülő jogterületek közötti viszonyra is, az Európai
Unió jogához nem tartozik hozzá az Euratom joga, ìgy ezzel a továbbiakban nem foglalkozunk. Nem szabad
viszont figyelmen kìvül hagyni, hogy szervezetét tekintve az Euratom kapcsolódik az Unióhoz, mivel az uniós
intézmények egyben az Euratom szerveiként is működnek, természetesen az Euratom-Szerződésben
meghatározott hatáskörökkel és módon.
Megjegyzések
1. Az előzőekből látható, hogy az alapìtó szerződések elnevezése többször is változott, de a szerződéses

rendelkezések is elszenvedtek két nagy átszámozást: az Amszterdami és a Lisszaboni Szerződéssel. E
változások követése sokszor nem egyszerű, például a régebbi, de hatályos uniós jogszabályok utalásainál, vagy
az Európai Unió Bìróságának régebbi jogeseteinek olvasása során. Így példáként az Európai Unió Bìróságának
egyik fontos eljárását (előzetes döntéshozatali eljárás) szabályozó, korábban közösségi szerződéses rendelkezés
az alábbi változásokon ment át (lényeges tartalmi módosìtás nélkül):
1958. január 1. és 1993. október 31. között (a EGK-Szerződés 177. cikke

Maastrichti Szerződés hatálybalépéséig)
1993. november 1. és 1999. április 30. között (az EK-Szerződés 177. cikke
14
Általános áttekintésre l. Craig, 2008, 137. o.
15
L. az EU- és EUM-Szerződéshez csatolt 36. számú Lisszaboni
Jegyzőkönyv 9. cikkét.
10
bevezetés
Amszterdami Szerződés hatálybalépéséig)
1999. május 1. és 2009. december 1. között (a EK-Szerződés 234. cikke

Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig)
2009. december 1-jétől EUM-Szerződés 267. cikke
2. A 2009. december 1-jétől az Európai Unió alapját képező két Szerződés felépìtése és tartalma az alábbiak
szerint néz ki. Az EU-Szerződés felépìtése a következő.
Preambulum
I. cìm Közös rendelkezések 1–8.

cikkek
II. cìm A demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezések 9–12.

cikkek
III. cìm Az intézményekre vonatkozó rendelkezések 13–19.

cikkek
IV. cìm A megerősìtett együttműködésre vonatkozó 20.

rendelkezések cikk
V. cìm Az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános 21–46.

rendelkezések és a közös kül- és cikkek
biztonságpolitikára vonatkozó különös
rendelkezések
VI. cìm Záró rendelkezések 47–55.

cikkek
Az EUM-Szerződés felépìtése a következő.
Preambulum
I. rész Alapelvek 1–17.

cikkek
II. rész A megkülönböztetés tilalma és az uniós polgárság 18–25.

cikkek
III. rész Az Unió belső politikái és tevékenységei. 26–197.

cikkek
Cìmenként: belső piac; az áruk szabad mozgása;
mezőgazdaság és halászat; a személyek, a
szolgáltatások és a tőke szabad mozgása; a
szabadságon, a biztonságon és a jog
érvényesülésén alapuló térség; közlekedés; a
versenyre, az adózásra és a jogszabályok
közelìtésére vonatkozó közös szabályok;
gazdaság- és monetáris politika; foglalkoztatás;
szociálpolitika;
Európai Szociális Alap; oktatás, szakképzés,
11
bevezetés
ifjúság és sport; kultúra; népegészségügy;

fogyasztóvédelem; transzeurópai hálózatok; ipar;
gazdasági, társadalmi és területi kohézió; kutatás,
technológiai fejlesztés és űrkutatás; környezet;
energia; idegenforgalom; polgári védelem;
igazgatási együttműködés.
IV. rész A tengerentúli területek és országok társulása 198–204.

cikkek
V. rész Az Unió külső tevékenysége 205–222.

cikkek
Cìmenként: általános rendelkezések; közös
kereskedelempolitika; együttműködés harmadik
országokkal és humanitárius segìtségnyújtás;
korlátozó intézkedések; nemzetközi
megállapodások; az unió kapcsolatai nemzetközi
szervezetekkel és harmadik országokkal valamint
az Unió küldöttségei; szolidaritási klauzula.
VI. rész Intézményi és pénzügyi rendelkezések 223–334.

cikkek
VII. rész Általános és zárórendelkezések 335–358.

cikkek
2. 1.2. Az integráció alapértékei és céljai

Korábban az Európai Közösségek céljai eredendően gazdasági jellegűek voltak, de már ezek megvalósìtására is
általánosabb társadalmi célok érdekében törekedtek a tagállamok. Az Európai Unió létrejöttekor túllépett a
gazdasági megközelìtésen, és az integráció általános szerepét hangsúlyozta az „Európa népei közötti egyre
szorosabb egység létrehozásában”. Az európai népek közötti egységre az Unió az alapìtó szerződésekben
meghatározott alapértékek és célok alapján törekszik.
Az Unió alapìtó szerződései korábban értékeket kifejezetten nem határoztak meg, azonban rendelkezései
bizonyos alapvető értékeket már kifejeztek. Ezek az értékek megfeleltek az európaiság lényegét és alapjait
képező értékeknek (l. pl. az EUSz korábbi 6. cikk (1) bekezdését, mely a demokrácia, jogállamiság és az emberi
jogok tiszteletben tartásának elveit határozta meg). Azt, hogy az integráció, kifejezetten értékközösséget is
megjelenìt, világossá tette az Európai Tanács 2001-es ülése (Laeken), mely az Unió jövőbeni vìziójával
összefüggésben kifejezte a következőket:16
Mi Európa szerepe ebben a megváltozott világban? Most, hogy véglegesen egységesült, nem vár-e Európára egy
vezető szerep, amit be kell töltenie egy új világrendben, egy hatalomé, mely egyaránt képes világszerte
stabilizáló szerepet játszani, és mutatni az utat sok országnak és népnek? Európa, mint az emberi értékek, a
Magna Charta, a Jogok Törvénye, a francia forradalom és a berlini fal lerombolásának kontinense; a szabadság,
a szolidaritás kontinense, és mindenekelőtt a sokszìnűségé, mely tiszteletet jelent mások nyelve, kultúrája és
hagyományai iránt. Az egyetlen nyomvonal, melyet az Európai Unió követ, a demokráciáé és az emberi jogoké.
Az Európai Unió csak azon országok felé nyitott, melyek olyan alapvető értékekre épülnek, mint a szabad
választások, a kisebbségek tisztelete és a jogállamiság tiszteletben tartása.
Az uniós alapértékeket, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével, az EU-Szerződés 2. cikke sorolja fel.

Idetartozik az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok
(beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait) tiszteletben tartása, amelyek értékek közösek egy olyan
társadalomban, melyet pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás,
valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség jellemez. Bár ez a rendelkezés tartalmában deklaratìv jellegű,
16
Presidency Conclusions – Laeken European Council (14 and 15
December 2001), Annex I. Laeken Declaration on Future of the European Union. Point I. SN 300/1/01 REV 1. Elérhető: a
<http://www.consilium.europa.eu/> honlapon.
12
bevezetés
konkrét joghatásai is lehetnek. Így hivatkozási alapul és háttérként szolgálhat más uniós jogszabály
értelmezésénél, különös jelentőséget kaphat az uniós alapjogvédelemnél, a jogi kötőerővel felruházott Alapjogi
Charta értelmezésénél és alkalmazásánál. Ugyanakkor az EUSz 7. cikk (2) bekezdése alapján a tagsághoz
fűződő jogok felfüggesztéséhez vezethet, ha egy tagállam súlyosan és tartósan megsérti ezeket az értékeket.
Másrészt, az EUSz 49. cikke értelmében, csak olyan állam csatlakozhat az Unióhoz, amely ezeket az értékeket
tiszteletben tartja, és elkötelezett érvényesìtésük mellett.
Az uniós jogszabályok értelmezésénél hasonló szerepet tölthetnek be az Unió kinyilvánìtott célkitűzései,

melyeket az EUSz 3. cikke sorol fel, a következőképpen:
„(1) Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdìtása.
(2) Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan
térséget kìnál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosìtása a külső határok ellenőrzésére,
a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő
intézkedésekkel párosul.
(3) Az Unió egy belső piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan
kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot
és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú
védelmével és javìtásával párosul. Az Unió elősegìti a tudományos és műszaki haladást. Az Unió küzd a
társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdìtja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők
és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét.
Előmozdìtja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást. Az Unió
tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosìtja Európa kulturális örökségének
megőrzését és további gyarapìtását.
(4) Az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek fizetőeszköze az euro.
(5) A világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és
hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a
népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység
felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi
jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, ìgy különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt
alapelvek tiszteletben tartásához.”
Az EU-Szerződés jelentős hangsúlyeltolódást hoz a korábbi célokhoz képest, mely egyben a gazdasági dimenzió
további térvesztését is jelenti, legalábbis a célok szintjén. Az EUSz 3. cikk (3) bekezdése ugyan a belső piac
megteremtésének lényegi céljával indul, azonban a társadalmi szolidaritási és egyenlőségi célkitűzések,
valamint a szociális piacgazdaság célként való megjelölése egyben kiszorìtotta a szabad verseny
érvényesìtésének korábbi, még az Alkotmányos Szerződésben is szereplő, ötven évig változatlan és
megkérdőjelezhetetlen szempontját. Minderre az Alkotmányos Szerződést elutasìtó francia és holland
népszavazás eredménye vezetett, ahol az elutasìtás egyik fő indokát az Unió aránytalan versenypártiságában
látták.17 Az a jövő kérdése lesz, hogy a szociális és szolidaritási szempontok erőteljes beépülése az Unió
alapjaiba, milyen hatással lesz az uniós jogszabályok értelmezésére, és az uniós bìróságok gyakorlatára.
3. 1.3. Az Európai Unió jogi alapjai és jogrendje

Az Európai Unió egy nemzetközi szervezet, melynek jogi alapjait és működésének kereteit a tagállamok által
kötött nemzetközi szerződések adják (ún. alapìtó szerződések). E kereteken belül, viszont egy sajátos, államok
feletti (szupranacionális), de egy szövetségi állam szintjét el nem érő (szubföderatìv) jogrend valósult meg,
további jogforrások, jogi aktusok tömegével, kiterjedt igazgatási és bìrósági gyakorlattal.
3.1. 1.3.1. Az alapító szerződések

Az elsődleges uniós jogi források az alapìtó szerződések. Az alapìtó szerződések rendelkezései az uniós jogi
hierarchia csúcsán állnak, az egész szervezet működésének ezekhez kell igazodniuk. A szerződéses
rendelkezések sokszor általánosak és csak célkitűzéseket tartalmaznak, de maguk is alkalmazható és
17
Horváth–Ódor, 2008, 71. o.
13
bevezetés
alkalmazandó jogszabályok.A tagállamok által kötött (többször módosìtott) alapìtó szerződések rendszere az
uniós jogrend alapkövét jelenti, az uniós jogrend alkotmányos keretét adja. Az Unió egésze innen kiindulva
épìtkezik szervezeti, jogi és funkcionális értelemben. Az egész uniós működésnek ezekhez kell igazodniuk.
Esetenként közvetlenül kötelezik, illetve jogosìtják nemcsak az államokat, hanem a magánfeleket is,
alkalmazásuk a tagállami bìróságokon gyakran felmerülhet és fel is merül. Ezen alapvető jogforrások
alkotmányos jellegét mutatja, hogy az Európai Unió Bìrósága a rendelkezéseit csak értelmezheti, azonban ezek
érvényességi vizsgálatát nem végezheti el, sem az előzetes döntéshozatal során, sem peres eljárásban (l. az
EUMSz 263. és 267. cikkeit).
A Bìróság az Európai Gazdasági Térségre vonatkozó megállapodástervezetről letett tanácsadó véleményében a

következőket állapìtotta meg:
21 Ezzel szemben az EGK-Szerződés [jelenleg EUM-Szerződés] – habár nemzetközi megállapodás formájában

kötötték – egy jogközösség alkotmányos chartáját jelenti. Az Európai Bìróság állandó ìtélkezési gyakorlata
szerint a közösségi szerződések új jogrendet hoztak létre, amelynek javára az államok egyre több területen
korlátozták szuverén jogaikat, és amelynek alanyai nemcsak a tagállamok, hanem azok állampolgárai is (lásd a
26/62. sz. Van Gend en Loos-ügyben 1963. február 5-én hozott ìtéletet, EBHT 1963., 1. o.). Az ìgy létrehozott
közösségi jogrend alapvető jellemzői különösen, hogy a tagállamok jogával szemben elsőbbség illeti meg, és
hogy az állampolgárokra és magukra az államokra alkalmazandó rendelkezéseinek egy része közvetlen hatállyal
bìr.
A Bìróság 1/91. sz. véleménye (1991. december 14.) „Megállapodás-tervezet az Európai Gazdasági Térség
létrehozásáról egyrészről a Közösség, másrészről az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai között” [1991]
EBHT I-6079, 21. pont. Az Európai Bìróság más helyeken is kifejezetten úgy beszél az EGK-Szerződésről
(jelenleg EUM-Szerződés), mint a szervezet „alkotmányos chartájáról”, l. 294/83 „Les Verts” v Európai
Parlament [1986] EBHT 1339, 23. pont; C-2/88 J. J. Zwartveld és mások [1990] EBHT I-3365, 16. pont; vagy
C-314/91 Beate Weber v Európai Parlament [1993] EBHT I-1093, 8. pont.
Amennyiben az egységes szerkezetű, hatályos szöveget nézzük, akkor az EU-Szerződés és az EUM-Szerződés

képezi a bázisát az egész Európai Uniónak (l. EU-Szerződés 1. cikk). Azonban az alapìtó szerződéseknek nincs
hivatalos egységes szerkezetük, ìgy jogforrási szempontból, a módosìtó szerződések mindmáig hatályban lévő,
önálló alapìtó szerződések, melyek módosìtó (és sokszor tovább módosìtott) rendelkezéseinek
„összeolvasásából” kerekedik ki az EU-Szerződés és az EUM-Szerződés, a jelenlegi, hatályos állapotában.18 Így
jogforrási szempontból, az alapìtó szerződések a következő szerződéseket foglalják magukban azzal, hogy a
szerződés kifejezés magában foglalja az ezen szerződésekhez fűzött jegyzőkönyveket és mellékleteket is: 19
1. EUM-Szerződés (volt EGK-Szerződés, később EK-Szerződés – Róma 1957/1958);
2. Egyesülési Szerződés (1965/1967) (legnagyobbrészt hatályon kìvül, l. az Amszterdami Szerződés 9. cikkét);
3. a költségvetési kérdésekről szóló 1970-es luxemburgi és 1975-ös brüsszeli szerződések;
4. az Európai Parlament képviselőinek általános és közvetlen választásáról szóló okmány (1976/1978);
5. Grönland új jogállásáról szóló, az alapìtó szerződéseket módosìtó, 1984. március 13-i szerződés;
6. Egységes Európai Okmány (1986/1987);
7. EU-Szerződés (Maastricht, 1992/1993).
8. Amszterdami Szerződés (1997/1999);
9. Nizzai Szerződés (2001/2003);
10. Lisszaboni Szerződés (2007/2009);
18
Egységes szerkezetben közzétéve: HL C 115., 2008.5.9., 1. o.
19
Természetesen, különösen a korai, módosìtó szerződések módosìtó
rendelkezéseinek jelentős része később hatályát vesztette anélkül, hogy a szerződés egésze hatályát vesztette volna. Viszont az 1951-es
ESZAK-Szerződés, valamint a szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek, illetve a mellékletei 2002. július 23-án hatályukat vesztették.
14
bevezetés
11. csatlakozási szerződések, melyek az új tagállamok felvételét szabályozzák (kifejezett rendelkezés

hiánya esetén is, ezen szerződések az alapìtó szerződések részeiként kezelendők, 44/84 Derrick Guy Edmund
Hurd v Kenneth Jones (Her Majesty’s Inspector of Taxes) [1986] EBHT 0029, 22. pont).20
A tagállamok az alapìtó szerződésekhez nagy számban csatoltak jegyzőkönyveket. Ezek sajátos, egyedi
kérdésekről szóló, a szerződés részét képező megállapodások, melyeket nem tűnt célszerűnek beilleszteni a
szerződés szövegébe (pl. egyes intézmények alapìtó okmányai). A jegyzőkönyvek rendelkezéseinek ugyanolyan
joghatásuk van, mint a szerződés szövegébe foglalt rendelkezéseknek (l. EU-Szerződés 51. cikk). Ugyanakkor a
szerződésekhez csatolt, ugyancsak nagyszámú nyilatkozat joghatásának természete már kérdéses. Aligha
tagadható az, hogy a szerződés értelmezésénél lehet szerepük, de megfogalmazásuk, tárgyuk szerint nem
kifejezetten jogszövegek, inkább politikai jellegű szándéknyilatkozatok, álláspontok rögzìtéséről van szó.
A továbbiakban, természetes módon, az EU-Szerződés és az EUM-Szerződés (a továbbiakban Szerződések)

jelenlegi, hatályos szövegét kell szem előtt tartani, azzal a fenntartással, hogy e hatályos szöveg mögött számos
módosìtott szerződés áll. Az EU-Szerződés és az EUM-Szerződés viszonyánál alapvető tétel, hogy két, azonos
jogi kötőerővel bìró szerződésről van szó, bár az előbbi inkább az általános kereteket, alaptételeket szabályozza,
mìg az utóbbi a működés konkrétabb, részletesebb szabályairól szól.
3.1.1. 1.3.1.1. Az alapító szerződések időbeli hatálya

A már hatályát vesztett ESZAK-Szerződés kivételével, az alapìtó szerződéseket határozatlan időre kötötték (EU-
Szerződés 53. cikk, EUM-Szerződés 356. cikk).A Szerződések a megszűnésükre nézve nem tartalmaznak
rendelkezést. Ennek megfelelően megszűnésükre a nemzetközi jog általános szabályai alkalmazandóak, melyek
a szerződések jogáról szóló egyezményben (Bécs, 1969; Magyarországon kihirdetve 1987. évi 12. tvr.)
mutatkoznak meg (l. az egyezmény 54–64. cikkeit).
3.1.2. 1.3.1.2. Az alapító szerződések területi hatálya

A Szerződéseket a tagállamok területén kell alkalmazni, beleértve a tagállamok tengeren túli területeit, és azon
európai területeket is, melyek külkapcsolataiért egy tagállam felel. Ez alól többirányú kivétel létezik:
(1) van, amikor a Szerződések módosítva alkalmazandóak – pl. az Egyesült Királyság ciprusi Akrotiri és
Dhekelia felségterületeire, vagy az Aland-szigetekre, l. EUM-Szerződés 355. cikk (4) bekezdése és 355. cikk (5)
bekezdésének b) pontja;
(2) van, amikor a tengeren túli országok és területek társulására vonatkozó, az EUM-Szerződés 198–204.
cikkében foglalt szabályok szerint, korlátozottan alkalmazandó (pl. Grönland, Francia Polinézia, Francia Déli és
Antarktiszi Területek, HollandAntillák, Brit antarktiszi és indiai-óceáni terület, Aruba, Brit Virgin-szigetek,
Bermuda, Szent Ilona-sziget és a hozzátartozó területek tekintetében), l. EUM-Szerződés 355. cikk (2)
bekezdése, és II. melléklete;
(3) van, amikor csak kivételesen alkalmazandóak, pl. Csatorna-szigetekre és a Man-szigetre, l. EUM-Szerződés
355. cikk (5) bekezdés c) pontja;
(4) van, amikor nem alkalmazható egy országhoz tartozó területre, pl. Feröer szigetek, l. EUM-Szerződés 355.
cikk (5) bekezdés a) pontja.
Külön, a személyi és területi hatály kérdését együttesen felölelő problémát jelent az uniós jog tagállamok
területén kìvüli esetleges joghatása (extraterritoriális hatás). Néhány területen ez különösen aktuális kérdés (pl.
halászat, versenypolitika, közös kereskedelempolitika), de itt az általános bevezető részben nincs lehetőség
ennek vizsgálatára.
3.1.3. 1.3.1.3. Az alapító szerződések módosítása

Az alapìtó szerződések módosìtásának kérdéseit az EU-Szerződés 48. cikke szabályozza mely megkülönböztet
rendes felülvizsgálati eljárást és egyszerűsìtett módosìtást.
20
Nem tüntetem fel az alapìtó szerződések között az Euratom-
Szerződést (1957/1958), mely az Unión kìvülre került, egyetlen megmaradt Közösséget alapìtotta. Hasonló, tartalmilag némileg eltérő
felsorolásra l. Várnay–Papp, 2005, 188–190.
15
bevezetés
(1) Az első esetben a Szerződések módosìtására bármely tagállam kormánya, az Európai Parlament vagy a
Bizottság nyújthat be javaslatot. A javaslat megvitatásáról az Európai Tanács (az Európai Parlament és a
Bizottság véleményének ismeretében) egyszerű többséggel dönt, és ennek nyomán az Európai Tanács elnöke a
szerződésmódosìtás szövegének elfogadása céljából konventet hìv össze, mely a nemzeti parlamenteknek, a
tagállamok állam-, illetve kormányfőinek, és az Európai Parlament, valamint a Bizottság képviselőiből áll. Ha a
javasolt módosìtások nem indokolják a konvent összehìvását, az Európai Tanács a Parlament egyetértésével ezt
mellőzheti, és ekkor a Tanács elnöke kormányközi konferenciát hìv össze a módosìtás szövegének közös
megegyezéssel történő elfogadására. A módosìtások hatálybalépéséhez szükséges, hogy valamennyi tagállam
azt ratifikálja.
(2) Lehetőség van a Szerződések módosìtására egyszerűsìtett módosìtási eljárásban. Ennek az a lényege, hogy
az Európai Tanács, a Szerződésekben meghatározott esetekben, egyhangú határozattal módosìthat bizonyos
szerződéses rendelkezéseket. Ezek a következők:
A módosítás területe Feltételek
EUM-Szerződés III. részének az Unió belső politikáira – bármely tagállam kormánya, az Európai Parlament
és tevékenységeire vonatkozó rendelkezései vagy a Bizottság javaslatára;
– Parlament és a Bizottság (kivételesen az EKB)

véleményének ismeretében;
– uniós hatásköröket nem bővìthet;
– minden tagállam „jóváhagyja”;
EUM-Szerződésben vagy az EU-Szerződés V. – kivéve katonai vagy védelmi döntések

cìmében előìrt egyhangú határozathozatal helyett
minősìtett többségi döntést ìrhat elő a Tanácsnak – feltéve, ha egyetlen nemzeti parlament sem emel
kifogást hat hónapon belül
(kivételek EUMSz 353. cikk)
– Parlament egyetértési joga
Az EUM-Szerződésben előìrt különleges jogalkotási – feltéve, ha egyetlen nemzeti parlament sem emel
eljárás helyett rendes jogalkotási eljárás kifogást hat hónapon belül
alkalmazásának előìrása
– Parlament egyetértési joga
(kivételek EUMSz 353. cikk)
(3) Vannak olyan eljárások is, melyek nem szerepelnek az EUSz 48. cikkében megjelölt módosìtási lehetőségek
között, de ténylegesen a Szerződések módosìtását jelentik. Az EUM-Szerződés 25. cikke alapján a Tanács
egyhangú határozattal kibővìtheti az uniós polgárokat megillető jogok körét, vagy az EUM-Szerződés 262.
cikke értelmében a Bìróság hatáskörét a jövőben kiterjesztheti az európai szellemi tulajdonjogok védelmével
kapcsolatos aktusok alkalmazására is. Ugyancsak a Szerződés tényleges módosìtását jelentheti, hogy a
Szerződésekhez csatolt 4. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv 40.2 cikke alapján, a Tanács megváltoztathatja az EKB
Kormányzótanácsának szavazási eljárását. Mindezen kérdésekben azonban a Tanács egyhangúlag hozhat
döntést, és e döntést a tagállamoknak a saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően külön is jóvá kell
hagyniuk (meg kell erősìteniük), mint általában a nemzetközi szerződéseket.
3.1.4. 1.3.1.4. A tagság az Unióban: csatlakozás, felfüggesztés, megszűnés

A csatlakozás feltételeit az EU-Szerződés 49. cikke szabályozza. Eszerint az Unióba európai állam kérheti
felvételét. A jelentkező államnak tiszteletben kell tartania az EU-Szerződés 2. cikkében foglalt uniós
alapértékeket, elkötelezettnek kell lennie azok érvényesìtésére, de a felvétel során figyelembe kell venni az
Európai Tanács által megállapìtott feltételeket is. A Lisszaboni Szerződés ìgy nem ìrta felül azokat a feltételeket,
melyeket a kelet-közép-európai bővìtéssel összefüggésben az akkori tagállamok meghatároztak az 1993. évi
koppenhágai Európai Tanácson. Eszerint, a tagság feltétele az, hogy a jelölt államban a demokrácia, a
jogállamiság, az emberi jogok és a kisebbségek tiszteletét és védelmét biztosìtó intézményei szilárdak legyenek;
létezzen működő piacgazdaság, mely képes megfelelni az Unión belüli versenynek; a jelölt állam képes legyen
16
bevezetés
vállalni a tagsággal járó kötelezettségeket; ugyanakkor a bővìtés nem hátráltathatja az integrációt, az integráció
mélyülését (ún. „koppenhágai feltételek”).21 További feltételként jelent meg később, hogy a jelölt államban a
közigazgatás és igazságszolgáltatás képes legyen a vállalt közösségi kötelezettségeket érvényesìteni (Európai
Tanács – Madrid, 1995).
A csatlakozási kérelemről az Európai Unió Tanácsa egyszerű többséggel határoz, miután a Bizottság
véleményét kikérte, illetve a Parlament azt abszolút többséggel támogatta. A felvétel konkrét feltételeiről
azonban a csatlakozási szerződésben kell megállapodni. A csatlakozási szerződésben foglalt rendelkezések
meghatározása a csatlakozási tárgyalások eredménye, melyet a jelölt állam az Unió nevében eljáró Bizottsággal
folytat. A csatlakozási szerződés természetszerűleg az alapìtó szerződések módosìtásával is jár, különösen a
szervezeti és eljárási kérdések vonatkozásában.A csatlakozási szerződést valamennyi tagállamnak külön-külön
meg kell erősìtenie.
A Szerződések felfüggesztésére, illetve egy tagállammal összefüggésben történő felfüggesztésére nincs

szerződéses rendelkezés, ìgy itt ugyancsak a nemzetközi jog általános szabályai érvényesülnek. A tagsággal
összefüggő egyes jogok felfüggesztésére, joghátrányként alkalmazva, van lehetőség az EU-Szerződés 7. cikk (3)
bekezdése alapján, amennyiben egy tagállam súlyosan és tartósan megsérti az EU-Szerződés 2. cikkében
meghatározott uniós alapértékeket.
A Szerződések egy relatìv hatályú (egy tagállamra vonatkozó) megszűnési okot emlìtenek. Az EU-Szerződés
50. cikke lehetővé teszi a tagállam részére az Unióból való kilépést (tkp. a Szerződések felmondását). A
felmondási idő két év, azonban a kilépés feltételeit, illetve a kilépés utáni kapcsolatokat rendező, az Unió és a
kilépő tagállam között kötendő szerződés más időpontot is megállapìthat.
Az alapìtó szerződések nem rendelkeznek arról, milyen feltételekkel lehet egy tagállamot kizárni. A közös
megegyezéssel történő megszüntetés nyilvánvalóan lehetséges a nemzetközi jog általános szabályai alapján, l.
az előbb hivatkozott 1969-es bécsi egyezmény 54. cikkét. Egyetlen ehhez hasonló eset az, amikor a Dániához
tartozó, de önkormányzattal rendelkező Grönlandra nézve legnagyobbrészt megszűnt az alapìtó szerződések
hatálya (l. az 1984. március 13-i, Grönland új jogállásárólszóló szerződést).22 Itt azonban nem egy tagállam
kilépéséről volt szó, hanem a tagállam egy területrészén közös megegyezéssel megszűnt a szerződések
alkalmazhatósága.
3.2. 1.3.2. Az uniós jog három rétege

Az uniós jognak alapvetően három rétege különböztethető meg, amikor az uniós jog szabályainak forrására és
mibenlétére kérdezünk rá. Bár az uniós jogforrásokat később tekintjük át, előzetesen, ehelyütt célszerű e három
réteget azonosìtani.
(1) Ahogy a fentiekben látható volt, az Európai Unió egy olyan nemzetközi szerveződés, melynek alapjait a
tagállamok által alkotott nemzetközi szerződések (alapìtó szerződések) képezik. Ezekben, a módosìtó és
kiegészìtő szerződésekkel együtt, a tagállamok közvetlen jogalkotóként megalkották a szervezet legalapvetőbb
szervezeti, eljárási, hatásköri és az érdemi együttműködésre irányuló szabályait. Ezek a szabályok jelentik az
Unió működésének alapját és kereteit, egyben a legmagasabb szintű szabályokat alkotják (eredeti vagy
elsődleges szabályok). A szerződésekben mutatkoznak meg, vagy azokból vezethetők le azok az általános
jogelvek, melyek áthatják az uniós jogalkotást és jogalkalmazást.
(2) Az uniós jog második rétegét az uniós (korábban közösségi) intézmények által alkotott szabályok alkotják.
Ezen a területen közvetlenül nem a tagállamok, hanem az alapìtó szerződésekkel létrehozott intézmények a
jogalkotók. Az alapìtó szerződések ugyanis hatáskört biztosìtottak az intézményeknek jogszabályok alkotására.
Az uniós jog szabálymennyiségének legnagyobb részét ezen szabályok teszik ki (származtatott vagy másodlagos
uniós jogszabályok). Az alapìtó szerződésekben foglalt felhatalmazás alapján, az intézmények által alkotott
szabályok többféle formában jelenhetnek meg. Idesorolhatóak az Unió, illetve korábban a Közösségek által, más
államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött nemzetközi szerződések is.
(3) Az uniós jog harmadik rétegét az Európai Unió Bìrósága által kialakìtott, és sokszor jogszabályokká
szilárduló állandó joggyakorlata (esetjoga) képezi. Aligha tagadható, hogy az uniós bìróságok sok esetben,
tartalmilag, jogalkotást is végeznek. (Az uniós jog ezen rétege hiányzik a közös kül- és biztonságpolitikánál,
ahol az Európai Bìróságnak nincs lényeges hatásköre.) Az uniós jogszabályok egyes általános fogalmai és
21
L. pl. Balázs, 2002, 148–150. o.
22
HL L 29., 1985.02.01., 21. o.
17
bevezetés
rendelkezései, esetenként többértelmű vagy homályos fordulatai, tételei széles értelmezési lehetőséget
biztosìtanak a Bìróságnak. Másrészt az uniós jog időnként hallgat igen fontos kérdésben, melyre azonban
választ kell adni a megfelelő jogalkalmazás érdekében (pl. az ütköző uniós vagy tagállami jognak van-e
elsőbbsége a jogalkalmazás során). A Bìróság az uniós jogrendszert átható általános jogelvek tartalmának
alakìtása során, ezen elvekre hivatkozva, alapjaiban átszabhatja egyes konkrét uniós jogszabályok
alkalmazásának feltételeit is.
3.3. 1.3.3. Az Európai Unió jogrendszere

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt nem beszélhettünk általában uniós jogrendszerről. A közösségi
jognak, az első pillérben kialakult egy zártabb, strukturáltabb, szupranacionális formája, mely valódi
jogrendszerként viselkedett. Azonban az Unió második és harmadik pillére a klasszikus nemzetközi joghoz
közelálló államközi (kormányközi) együttműködés formáját öltötte, a szabályozás inkább a tagállamok
megállapodásainak egy sajátos csoportját jelentette, amelyekben a tagállamok jellemzően egyhangúlag
döntöttek. Ráadásul e szabályok többsége közvetlenül nem volt alkalmazható a tagállamok belső
jogrendszereiben. Itt a szabályok tárgyuknál fogva (pl. közös külpolitika vagy a rendőrségi együttműködés) sem
érintették annyira közvetlenül és általánosan a magánfeleket, a magánszemélyek jogviszonyait, mint az látható
volt a közösségi pillér szabályainál.
Miután a Lisszaboni Szerződés az Unió egészére kiterjesztette a korábbi közösségi jogi szabályozási modellt,
ezután általában is beszélhetünk uniós jogrendszerről, és a korábbi, közösségi jogrendszerről tett megállapìtásai
az Európai Bìróságnak alkalmazhatóak az Unió egészére is. Az Európai Unió jogrendje ìgy egy sajátos, a
hagyományos nemzetközi jogtól elkülönült, nemzetek feletti normarendszerré vált (szupranacionális jog), mely
ugyanakkor mélyen érinti a tagállamok belső jogrendjét is. Az Európai Bìróság a következő klasszikus
megállapìtást tette a Costa v. ENEL ügyben, hangsúlyozván az egyik alapìtó szerződés eltérő tulajdonságait a
hagyományos nemzetközi szerződésektől (6/64 Flaminio Costa v ENEL [1964] EBHT 1141):
A hagyományos nemzetközi szerződésektől eltérően az EGK-Szerződés saját jogrendszert hozott létre, amely a
Szerződés hatálybalépésétől a tagállamok jogrendszerébe illeszkedik, és amely azok bìróságaira nézve kötelező.
Saját intézményekkel és jogi személyiséggel bìró, jogképes, nemzetközi képviseleti joggal, és különösen az
államok hatáskörének korlátozásából vagy az államok által a Közösségre átruházott funkciókból eredő,
tényleges hatalommal felruházott Közösség határozatlan időre történő létrehozásával ugyanis az államok, bár
szűk területeken, de korlátozták szuverén jogaikat, és ìgy a saját állampolgáraikra, illetve honosaikra és
önmagukra alkalmazandó joganyagot hoztak létre.
Az Európai Unió jogrendszere a klasszikus nemzetközi jogban nem ismert sajátosságokat mutat fel a tagállamok
közötti kapcsolatokban.23 A szupranacionális uniós jogrend alapja az, hogy a tagállamok szuverenitásuk (vagy
szuverenitásuk gyakorlásának) egy részét átengedték az Uniónak, és az uniós hatáskörbe kerülő ügyekben
tartózkodniuk kell minden olyan cselekvéstől, mely akadályozza az uniós hatáskörök gyakorlását. A
szupranacionális jog egyik alapvető jellemzője, hogy egy nemzetközi szervezet egy tagállamra kötelező
jogszabályt akkor is elfogadhat, amennyiben az állam ahhozkülön nem járult hozzá, vagy esetleg éppen
tiltakozott a szabály elfogadása ellen.A szupranacionális döntéshozatal ismérve lehet, hogy a döntéshozó
szervben, egyhangúságot követelő döntéshozatal helyett többségi vagy minősìtett többségi szavazás van. Ekkor
egy tagállam egymaga nem akadályozhatja meg a neki nem tetsző döntést. Ezért volt mindig az egyik
leglényegesebb kérdés a Közösségekben, majd az Unióban, az alapìtó szerződések módosìtásai során, hogy
mely kérdésekben szükséges a Tanácsban, a tagállamok képviselőit tömörìtő jogalkotó szervben egyhangúság a
döntéshez, illetve mikor kell csak minősìtett többség. Ma az Unióban a jogalkotás során, a Tanács
legnagyobbrészt minősìtett többséggel hozhat döntéseket, melyek az ellenszavazattal élő tagállamot is kötelezik.
Hasonló jellegzetessége lehet a szupranacionális jognak, hogy olyan nemzetközi szervek hoznak kötelező
szabályokat az államokra, melyekben nem az államok képviselői, hanem független személyek ülnek (ilyen az
Unióban a Bizottság, vagy korábban az ESZAK esetében a Főhatóság).
A szupranacionális jog jellemzője lehet, hogy a szabályok nemcsak a tagállamot kötelezhetik, hanem
közvetlenül az államon belüli viszonyokban a magánfeleket is, és a nem belső eredetű jogszabályokra igényt
lehet alapìtani belső bìróságok előtt (a közvetlen hatály kérdése). Az Európai Unió jogszabályainak jelentős
része közvetlenül érvényesülhet a tagállami belső jogokban, a belső jogviszonyokban anélkül, hogy a tagállam
további, külön jogalkotói aktussal ehhez hozzájárulna. Ezzel szemben a hagyományos nemzetközi jog csak az
államot (esetleg nemzetközi szervezetet) köti, és sok államban, ìgy Magyarországon is, csak úgy hivatkozható és
23
L. Blutman, 2003, 39–40. o.
18
bevezetés
alkalmazható a belső jogrendben, a tagállami bìróságok előtt, ha előtte a nemzetközi jogi normát külön
jogalkotói aktussal – például törvénnyel –, transzformálják a belső jogba.24
A közvetlen hatály elve, amely korábban az Európai Közösség, ma már az Európai Unió jogrendjének egyik
legalapvetőbb elve, eleve feltételezi és megköveteli az uniós jog alkalmazásánál a monista, az uniós szabály
közvetlen érvényesülését jelentő gyakorlatot. Az uniós jog egyes jogszabályoknál, ìgy a rendeleteknél,
egyenesen kizárja a transzformálás lehetőségét. Az EUM-Szerződés 288. (volt EGKSz 189., majd EKSz 249.)
cikke a rendeleteknél, mint közösségi jogforrásnál kifejezetten előìrja a közvetlen hatályt (szó szerint:
„közvetlen alkalmazhatóságot”), ugyanakkor az alapìtó szerződések számos rendelkezésénél és egyes esetekben
az irányelveknél az Európai Bìróság alapozta meg a közvetlen érvényesülés lehetőségét és kötelezettségét
különféle kritériumok alapján. Így sok uniós jogszabály közvetlenül alkalmazandó anélkül, hogy az állam külön
jogalkotói aktussal azt transzformálná. Így van ez még azon uniós tagállamok tekintetében is, amelyek
egyébként a nemzetközi szerződéseket transzformálják belső jogukba, azaz dualista gyakorlatot követnek (pl.
Olaszország, Németország vagy éppen Magyarország).
Az uniós jog értelmezését és alkalmazását az uniós (korábban közösségi) bìróságok, a Bìróság és a Törvényszék
felügyeli. Ezeknek egyik fő feladata, hogy az uniós jog egységes alkalmazását biztosìtsák, hiszen az csak ebben
az esetben érheti el a célját. Az uniós bìróságok működésének következménye a sok ezer jogesetet felölelő
bìrósági joggyakorlat. E joggyakorlat rendkìvüli jelentőségű az uniós normák tartalmának kialakìtásában, a
jogok és kötelezettségek körének meghatározásában, az uniós szabályok összefüggő, egységes rendszerének
kialakìtásában. Az Európai Unió jogának egyik összetartója, az uniós bìróságok által kialakìtott hatalmas
esetjogban megmutatkozó sajátos fogalom- és elvrendszer. Az uniós jogszabályok adekvát alkalmazásához nem
elég a joganyag szövegrétegéből kiindulni, hanem az ìtélkezési gyakorlat, a dogmatikai konstrukciók, jogelvek
ismerete is szükséges.
Az uniós jog része az egyes államok jogrendjének, alkalmazásáért elsősorban a tagállamok felelnek, és a
tagállami bìróságok egyben uniós bìróságok is. Tartalmi szempontból az uniós jog jelentős része a tagállamok
közös belső jogának is minősìthető. Mindezek ellenére az uniós jogrend önálló szerveződés a tagállami belső
jogokkal szemben is, hiszen önálló (alaki és anyagi) jogforrásai vannak, önálló bìrói és igazgatási szintű
jogalkalmazási gyakorlata van, és a létrehozott uniós jogi szabályok érvényesülését a tagállamok nem
gátolhatják.
Az uniós szabályok valódi rendszerré (jogrendszerré) szerveződtek, melynek lényeges jellemzői a következők:
1. az uniós szabályoknak közös forrásai vannak,
2. kidolgozott és szabályozott eljárásokkal bìr a jogrendet alkotó szabályok alkotására, értelmezésére és

kikényszerìtésére,
3. a szabályokat egymásra tekintettel kell alkalmazni,
4. a szabályok egymáshoz való viszonyukban hierarchizáltak és strukturáltak,
5. a szabályok alkalmazását és értelmezését az általános alapelvek rendszere hatja át,
6. a szabályok alkalmazását legfelsőbb szinten egy szerv felügyeli (a Bìróság), melynek feladata, hogy
biztosìtsa az egységes jogalkalmazást.
A tagállamok állampolgárai, magánszervezetei, a magánfelek nemcsak a hazai joguknak, hanem az uniós jognak
is közvetlenül alávetettek, abból számukra jogok és kötelezettségek keletkezhetnek. Az uniós jogrend szervezeti
kereteit olyan önálló jogi személyiséggel bìró szerveződés adja, mely a tagállami szuverenitás átruházásával,
vagy gyakorlásának átengedésével valódi hatalmat kapott.
3.4. 1.3.4. Az uniós jogrendszer általános jogelvei

Az uniós jogban is kialakultak azok az általános jogelvek, melyek meghatározóak általában a jogalkotásban és a
jogalkalmazásban. Nem csak szimbolikus jelentőségük van, hiszen az uniós jogrend jogforrásai közé
számìtanak, és amellett, hogy a jogértelmezés támpontjait jelenthetik más uniós jogszabályok alkalmazásánál,
24
Az ún. monista és dualista gyakorlat jellemzőiről és problémáiról, l.
részletesen Bodnár, 1987, 15–22., és 88–103. o.
19
bevezetés
esetenként perdöntő jelentőségük van, sőt a jogi aktusok felülvizsgálatánál megsértésük érvénytelenségi okot
jelent.
Az általános jogelvek köre elsősorban az Európai Unió Bìróságának gyakorlatából szűrhető ki. E jogelvek
gyökerei kialakulásuk idején nem feltétlenül voltak megtalálhatóak az alapìtó szerződések szövegében (ma már
legtöbbjük igen). A Bìróság kialakìtásuk, megfogalmazásuk során legtöbbször az uniós (közösségi) jog, mint
jogrend egységes működésének biztosìtásából, általános jogszerűségi mércék keresésének igényéből, és a
tagállamok belső jogából indult ki. Az általános jogelvek bevezetésének elsődleges jogalapjaként az EUSz 19.
cikk (1) bekezdését lehetne kiemelni, melynek értelmében (hasonlóan a volt EKSz 220. cikkéhez) a Bìróság a
Szerződés értelmezése és alkalmazása során „biztosìtja a jog tiszteletben tartását” (mely kifejezés az alapìtó
szerződések szövegén túlnyúló szabályokat is magában foglalhat).
Az általános jogelveknek, mint jogforrásoknak nincs egy adott, lezárt felsorolásuk, létük és tartalmuk
legtöbbször a Bìróság eseteiből állapìtható meg. Így az általános jogelvek köre bizonyos mértékben eltérő a
különböző könyvekben, feldolgozásokban. Amiben egyetértés van, hogy idesorolható például a jogbiztonság
elve különböző segédelveivel egyetemben, az arányosság elve, az alapjogok védelme stb. Azonban vitatott,
hogy például a belső piac alapjait képező „négy szabadság” (áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad
mozgása) idetartozik-e, sokan idesorolnak bizonyos eljárási jogokat (védekezéshez való jog), vagy éppen az
Unió működésére vonatkozó átláthatóság (transzparencia) elvét.
Az általános jogelvek érvényesülésük területét tekintve igen heterogének. Vannak, melyek kifejezetten a
jogalkotás feltételéül szolgálnak (pl. a szubszidiaritás elve vagy a jogos várakozások védelme), mások
kifejezetten az uniós jog alkalmazására vonatkoztathatók (pl. az érintett fél meghallgatásának követelménye).
Vannak olyan elvek, melyek csak uniós szinten alkalmazhatóak (pl. a szubszidiaritás elve – mint uniós elv, nem
érvényesülhet tagállamokon belül), mások az uniós jog tagállamokban történő alkalmazása során is (pl. az
egyenlő elbánás elve vagy az arányosság elve). Az elvek között vannak kifejezetten funkcionális (pl. eljárási)
elvek, melyeknek széles a hatóköre (pl. a védekezéshez való jog vagy az egyenlőség elve), és vannak anyagi
jogi elvek, szűkebb érdemi hatókörrel (pl. az alapjogok védelmén belül, a tulajdonhoz való jog). Esetenként
vitatható, mi minősül „egy” általános jogelvnek. Az alapjogok keretébe ugyanis sok olyan elv besorolható,
melyek sokszor külön, önálló elvként mutatkoznak és érvényesülnek (pl. a jogbiztonság elve vagy az
egyenlőség elve).
Mindezt előrebocsátva, az alábbiakban csak azokat az elveket emelném ki, melyeknél általános egyetértés van,
hogy az Unió megszilárdult, általános jogelvei közé sorolhatóak.
(a) A szubszidiaritás elve
A szubszidiaritás elve az uniós jogalkotás és hatáskörgyakorlás lényeges, és általános korlátja, melyet a

Maastrichti Szerződés alapelvként vezetett be a tagállami hatáskörök védelme érdekében. Eszerint, a
kizárólagos hatáskörébe nem eső kérdésekben, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett
intézkedés céljait a tagállamok a saját eszközeikkel és szintjükön nem tudják kielégìtően megvalósìtani, és ezért
a tervezett intézkedés jellege vagy hatása miatt azok uniós szinten jobban megvalósìthatók. A Lisszaboni
Szerződéssel a tagállamok az elv érvényesülésének további biztosìtékait épìtették be az uniós jogalkotásba, és
egy új jegyzőkönyvet csatoltak a Szerződésekhez, mely részletesen rendelkezik e biztosìtékokról.A
szubszidiaritás elvével az uniós jogi aktusok megalkotásáról szóló részben foglalkozom részletesebben (3.6.1.
pont).
(b) Az arányosság elve
Az arányosság elve a jogalkalmazásban szinte a jog minden területén érvényesül, ìgy az uniós jog
alkalmazásánál is: az elvet számtalanszor hìvták fel az uniós bìróságok előtt. Az arányosság elve, funkcionális
eszközként arra szolgál, hogy két ütköző, jogilag védett érdek között a jogalkalmazó megtalálja az egyensúlyt,
meghúzza ezek határait egy konkrét ügyben. Ezért például valamely általános jogot korlátozó állami jogi aktus
(jogszabály vagy egyedi intézkedés) jogszerűségének megállapìtásánál alapvető szerepet játszhat (l. pl. az
alapjogi teszteket a magyar Alkotmánybìróság gyakorlatában). Az uniós jogban, mindezen túl, a Maastrichti
Szerződés az arányosság elvét általános jogalkotási követelményként is bevezette az uniós jogalkotás területén
(lényegében a szubszidiaritás elvének kiegészìtéseként), amely szerint az Unió intézkedései nem léphetik túl az
alapìtó szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket.. Éppen ezért, az elv néhány fontosabb
vonatkozását az uniós jogalkotásnál tekintem át részletesebben (3.6.1.3. pont).
(c) A jogbiztonság elve
20
bevezetés
A jogbiztonság elve a jogállamiság elvén nyugvó modern jogrendszerek alapjait meghatározó tényező, azonban
az elv az uniós jogban többféle formában és összefüggésekben jelenik meg. Általános elvként már az igen korai
Bosch-ügyben (az első előzetes döntéshozatali eljárás a Bìróság előtt) elismerte az Európai Bìróság, mint olyan
szabályt, melyet az EGK-Szerződés alkalmazásánál figyelembe kell venni, de annak általános tartalmára
ugyanakkor nem utalt, 13/61 Kledingverkoopbedrijf de Geus en Uitdenbogerd v Robert Bosch GmbH és
Maatschappij tot voortzetting van de zaken der Firma Willem van Rijn [1962] EBHT 0089. A szabály tartalma
sokrétű és alkalmazása néha bizonytalan, különösen úgy, hogy ìratlan jogforrásként jelent meg a Bìróság
joggyakorlatában. Mindazonáltal az ebből fakadó követelmények közös eredője valahol ott kereshető, hogy az,
akire nézve szabályozást tartalmaz egy jogszabály, annak tartalmáról időben és biztonsággal tudomással
bìrhasson azon időponthoz képest, amikor a norma által szabályozott cselekvést véghezviszi vagy ezen alapuló
jogviszonyokat alakìt ki. Erre figyelemmel, problémák mutatkozhatnak például a visszaható jogszabályok
esetében vagy a nem világos, pontatlanul megfogalmazott szabályoknál. Ugyanìgy korlátot jelent a jogalkotással
szemben olyan értelemben is, hogy a már létező jogviszonyok tartalmát megváltoztatni, megbontani nem, vagy
csak szigorú feltételek mellett szabad. A jogbiztonság elvével az uniós jogalkotásnál foglalkozom, annak három
vonatkozásán keresztül. Ezek: a visszaható hatályú jogszabályok problémája, a világos normatartalom
követelménye és a jogos várakozások védelme (l. 3.6.2. pont)
(d) Az egyenlőség elve – hátrányos megkülönböztetés tilalma
Az egyenlőség elvének (hátrányos megkülönböztetés tilalmának) egyes vonatkozásait (pl. egyenlő munkáért
egyenlő bért) már eleve, a kezdetektől szabályozták az alapìtó szerződések. Az egyenlőség biztosìtása azonban
nemcsak a magánfelek alapvető jogainak élvezeténél lényeges az uniós jogban. Az uniós jogi szabályozás
jelentős része funkcionális értelemben is az egyenlőség elvén nyugszik, mely túllép az alapjogi szinten: ìgy
nemcsak a magánfelek egyenlősége fontos, hanem például az tagállamoké is; nemcsak az alapjogok
biztosìtásában fontos, hanem sok egyéb uniós jog gyakorlásánál is; nemcsak jogok gyakorlásánál kell az
egyenlőséget biztosìtani, hanem esetlegesen komplex joghelyzetek vagy szabályozások tekintetében is [l.
EUMSz 65. cikk (3) bekezdés – tőkemozgás; EUMSz 107. cikk (1) bekezdés a) pont – fogyasztóknak nyújtott
szociális támogatás stb.]. Az egyenlőség uniós elvének és normájának érvényesülése és alkalmazása sokszor
viszonyjogokat teremt: valakit azért illet meg valamilyen jog, mert mást is megillet.
Ebben az értelemben, például a hátrányos megkülönböztetés tilalma nemcsak alapjogként, és az alapjogoknál

fontos, hanem fontos a belső piac jogánál is, mely legnagyobbrészt az áruk, személyek, vállalkozások, tőke
szabad áramlását kìvánja biztosìtani a tagállamok között, a tagállamok belső szabályozásai közötti eltéréseket
kìvánja csökkenteni. Így mindig alapvető a külföldi (áru, személy, vállalkozás stb.) és a belföldi (áru, személy,
vállalkozás stb.) egymáshoz mért jogi helyzete. A szabad mozgást gátló akadályok lebontása pedig tipikusan
éppen, a külföldiek hátrányát jelentő megkülönböztetés megszüntetésével történhet. Az egyenlőség (hátrányos
megkülönböztetés tilalmának) elvével részletesebben az alapjogoknál, illetve a belső piac jogánál foglalkozom
(10.2 és 12. pontok).
(e) Az alapjogok védelme
Bár az alapjogok védelme eredetileg nem szerepelt a gazdasági jellegű Közösségek céljai között, és ezek alapìtó
szerződéseiben sem, az Európai Bìróság már a Stauder-ügyben megállapìtotta, hogy az alapjogok a
Közösségekben az általános jogelvek részét képezik, melyeket a Bìróság védelemben részesìt, 29/69 Erich
Stauder v Ulm-Sozialamt [1969] EBHT 0419, 7. pont. Az Európai Unió ennek nyomán már megalakulásakor
célul tűzte ki az alapjogok tiszteletben tartását, ami a Lisszaboni Szerződésben is alapértékként szerepel, és
eljutott oda, hogy az EUSz 6. cikke alapján, az alapjogok széles körét átfogó Alapjogi Chartát jogi értelemben is
kötelezővé tette a Szerződések alkalmazási körében. Az alapjogokról leválhatnak jogok vagy egyes csoportjai a
jogoknak, melyeket önállóan is általános jogelveknek lehet tekinteni, mint például az egyenlőség elve vagy az
eljárási jogok. Az alapjogok védelmére l. a 10. fejezetet.
3.5. 1.3.5. Az uniós jog érvényesülésének tagállami

szolidaritásból fakadó biztosítása
Az Unió létrejöttével bekövetkező változások ellenére, az uniós jog jelentős részben még gazdasági jellegű,
vagy gazdasági tevékenységhez kapcsolódik. Számos olyan rendelkezéssel találkozunk, melyek megsértése
közvetlen gazdasági vagy egyéb hátrányt okoz más tagállamokban vagy tagállamoknál. Például egy tagállam
részéről, egy bizonyos termékre a tagállami termelési kvóta be nem tartása, piacvédő intézkedések vagy
jogellenes állami támogatások alkalmazása, más tagállamból származó munkavállalók szabad mozgásának
akadályozása, elmozdìthatja a piaci egyensúlyt a jogszabályokat betartó, és azok alapján, a piacaikat
21
bevezetés
nyitottabban tartó tagállamok, azok munkavállalói vagy ott működő vállalkozások kárára. Az uniós jog
betartása, ìgy nem csak egyszerűen a jog lényegéből fakadó, általános kötelezettsége a tagállamoknak, melyet a
pacta sunt servanda elve amúgy egyszerűen és világosan fejez ki. Számos tekintetben, az uniós együttműködés
körülményei között, a jogkövetés a többi tagállammal szembeni tisztességes eljárás és szolidaritás kérdése is.
Erre mutatott rá a Bìróság a következő ügyben.
39/72 Bizottság v Olaszország (Támogatás levágott tehenekért)
[1973] EBHT 0101
[A Bizottság azért perelte Olaszországot az Európai Bìróságon, mert két közösségi rendeletet nem, illetve nem
megfelelően hajtott végre, és nem alakìtotta ki azt a belső rendszert, mely lehetővé tette volna a tehenek
levágásáért, illetőleg a tej és tejtermékek piaci értékesìtésének megszüntetéséért járó támogatások kifizetését az
arra jogosultak számára. A Bìróság megállapìtotta, hogy alperes szándékosan akadályozta a közösségi
rendeletek érvényesülését a területén, és nyilvánvalóan megszegte vállalt kötelezettségeit.]
21 Különösen, ami egy, bizonyos termékek feleslegének felszámolását célzó gazdaságpolitikai intézkedés
érvényesìtését illeti, a tagállam, amely elmulasztja a kitűzött határidőn belül, a többi tagállammal párhuzamosan,
meghozni az előìrt intézkedéseket, aláássa a közösen elfogadott rendelkezés hatékonyságát, és ugyanakkor, az
áruk szabad áramlása tekintetében mások kárán illetéktelen előnyhöz jut. [...]
24 A Szerződés, mely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a Közösség előnyeit élvezzék, egyben
kötelezettséget is ró rájuk, hogy a szabályokat tiszteletben tartsák. Egy állam, mely a saját nemzeti érdekét
követve egyoldalúan felborìtja a Közösséghez való tartozásából fakadó előnyök és kötelezettségek egyensúlyát,
és kìvül helyezi magát a közösségi szabályokon, megkérdőjelezi a tagállamoknak a közösségi jog előtti
egyenlőségét, megkülönböztetéseket alkalmaz azok állampolgárai, de mindenekelőtt saját állampolgárai
hátrányára.
25 A tagállamok által a Közösséghez való tartozás tényével elfogadott szolidaritási kötelezettség ilyen
megszegése a közösségi jogrend alapjait veszélyezteti.
A szolidaritási kötelezettségből fakadó jogkövetés követelménye megjelenik az alapìtó szerződésekben is. Az

EUSz 4. cikk (3) bekezdésében (volt EKSz 10. cikkben) foglalt szabály lényegében az uniós jogrend egyik
talpkövének tekinthető, és egyben rendkìvüli szerepet játszik az Európai Unió Bìróságának joggyakorlatában:
„Az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és
segìtik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.
A tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek

teljesìtésének biztosìtása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket.
A tagállamok segìtik az Uniót feladatainak teljesìtésében, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely
veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósìtását.”
A rendelkezés első albekezdésében foglalt „lojális együttműködés” többirányú: nemcsak arról van szó, hogy a
tagállamok egymás irányában, illetve az Unió irányába tartoznak együttműködéssel, elősegìtendő az integráció
céljainak megvalósìtását. Mindez azonban kölcsönös kötelezettség, és az Unió szerveire ugyancsak hárul ilyen
kötelezettség, ahogy erre a Bìróság világosan utal például az ENI-Lanerossi támogatás ügyében, l. C-350/93
Bizottság v Olaszország (ENI-Lanerossi támogatás) [1995] EBHT I-0699, 16. pont.25 A második és a harmadik
bekezdés viszont a tagállamok vonatkozásban nevesìt további, a lojális együttműködésből fakadó
kötelezettségeket, melyek lényegében a jogkövetés tevőleges, pozitìv és tartózkodásra irányuló, negatìv oldalát
jelentik. A tagállamoknak van eszerint általános és egyedi intézkedési kötelezettségük, az uniós kötelezettségeik
végrehajtására, ugyanakkor tartózkodniuk kell minden magatartástól, melyek szembemennek az uniós célokkal
és szabályokkal. Mivel az uniós jog végrehajtása, alkalmazása legnagyobbrészt tagállami szinten történik, és
abban a tagállam összes szervének és tisztségviselőjének adódhat elvileg szerepe, a rendelkezés fontosságát
nehéz túlértékelni.
25
Roux az uniós szolidaritást négy irányban látja fennállni: tagállamok
egymás között, a tagállamok az Unió irányában, az uniós intézmények a tagállamok irányában, és van uniós intézmények közötti szolidaritás
is, l. Roux, 2006, 102–103. o.
22
bevezetés
A Bìróság számára ez a rendelkezés általános hivatkozási alap a tagállamok együttműködésének biztosìtására,

illetve az együttműködési kötelezettségből fakadó követelmények különböző formáinak megfogalmazására, sőt
az uniós jogrend alapvető jellemzőinek meghatározásában (pl. az uniós jog elsőbbségének elve vagy a
tagállamok kártérìtési felelőssége magánfelek irányában, az uniós jog megsértése miatt). Mindebben olyan,
további alapvető elvek vannak a segìtségére, mint az uniós jog hatékony érvényesülésének és egységes
alkalmazásának követelménye, melynek biztosìtása a Bìróság fő feladata. Ez az együttműködési kötelezettség
kiterjed a tagállamok bìróságaira is (l. pl. C-106/89 Marleasing SA v La Comercial Internacional de
Alimentacion SA [1990] EBHT 4135, 8. pont). Így a rendelkezés az egyik gyakran felhìvott tételesjogi alapja
azon követelmény megfogalmazásának, hogy a tagállami bìróságok kövessék az uniós bìróságok joggyakorlatát,
és hatékonyan biztosìtsák az uniós jogszabályok alkalmazását belső jogvitákban is (l. később az uniós
bìráskodás néhány kérdésénél).
Az uniós jogszabályok érvényesülésének biztosìtása tehát a tagállami szolidaritásból is adódó jogi

kötelezettsége a tagállamoknak. A tagállami szolidaritás alapján másféle kötelezettségek is megjelennek az
alapìtó szerződésekben. Ilyen az EUMSz 222. cikke, melynek értelmében, amennyiben egy tagállamot
terrortámadás ér, vagy az akár természeti, akár ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai
minden rendelkezésére álló eszközt felhasználnak segìtségnyújtás céljából. Hasonló módon, az EUSz 42. cikk
(7) bekezdése bármely tagállam területe elleni fegyveres támadás esetére arról rendelkezik, hogy a többi
tagállam köteles minden rendelkezésére álló segìtséget és támogatást megadni ennek az államnak a NATO
keretén belül tett, a kollektìv védelem alapját képező kötelezettségvállalásokkal összhangban, és az ENSZ
Alapokmány 51. cikkének tiszteletben tartása mellett. (Ez utóbbi az egyéni és kollektìv önvédelem jogát
biztosìtja és szabályozza fegyveres támadás esetén.)
3.6. 1.3.6. Az uniós vívmányok

Az Európai Unión belül jogszabályok tekintélyes tömege határozza meg az együttműködés, az integráció
kereteit, módját és feltételeit. A közösségi, majd az uniós jog több évtizedes fejlődéseként és formájában a
gyakorlatban elért integrációs eredményeket tekinthetjük uniós (korábban közösségi) vìvmányoknak
(általánosan használt francia kifejezéssel „acquis”).
Az uniós vìvmányok nem önmagában az uniós jogszabályok rendszerét, vagy az uniós jogrendszert jelentik. Az
uniós jogszabályokat, tételes jogi rendelkezéseket körbeveszi az elveknek, nem kötelező ajánlásoknak,
nyilatkozatoknak, állásfoglalásoknak, uniós bìrósági vagy egyéb jogalkalmazói döntéseknek, technikai
szabályoknak és intézményközi megállapodásoknak olyan burka, melyek nem tartoznak ugyan a hagyományos,
pozitivista értelemben vett joghoz, de amelyek a jogszabályok gyakorlati alkalmazásának feltételeit nagyban
befolyásolják. Létezhet ugyan valamilyen joghatásuk (amire utal az Európai Unió Bìróságának több döntése is),
de e joghatás tartalma vagy jellege erősen kérdéses. A tételes jogi rendelkezések mellett ezek is részét alkotják
az uniós vìvmányoknak, hiszen az uniós jog gyakorlati megvalósulására sokszor jelentős hatással vannak.
Az uniós vìvmányok meghatározásának vagy egyáltalán körülìrásának nehézsége ráirányìtja a figyelmet az

uniós jogrendszer egy jellegzetességére. A nem kötelező, de mégis valamilyen joghatással bìró szabályok,
előìrások, megállapodások széles körére, melyeket igen nehéz elhelyezni, besorolni a belső jogokban szokásos
kettős felosztású, kétértékű, vagy-vagy alapú, jogi – nem jogi rendszerben.
Az uniós vìvmány kifejezés tételesjogi fogalom, l. pl. az EUSz 20. cikk (4) bekezdését. Sok vonatkozásban a
kifejezés kibővült, hiszen ma már nemcsak uniós vìvmányokról olvashatunk, hanem pl. „schengeni
vìvmányokról” („l’acquis de Schengen”) is, l. EUMSz 87. cikk (3) bekezdését.
3.7. 1.3.7. Rugalmas integráció vagy széteső szabályozás?

Az Unión belül jelenleg huszonhét tagállam működik együtt. Viszonylag nagyobb számuk miatt, egyes
esetekben nehéz megteremteni az egyetértést közöttük az integrációs lépések sebességét és mélységét illetően.
Vannak, amelyek az integráció további mélyìtését kìvánják, és vannak, amelyek jó időre megállnának a jelenlegi
szinten. A Schengeni Egyezmények (l. alább) jelentették az első látványos megnyilvánulását annak, hogy a
tagállamok egy csoportja (igaz, az Európai Közösségeken kìvül, hagyományos nemzetközi szerződések
kötésével) külön tett, az integráció elmélyìtését szorgalmazó lépést. Az egyezmények legfőbb következménye, a
határellenőrzés általános megszüntetése a belső határokon, ekkor még több tagállamnak elfogadhatatlan volt. Az
Unió ezután, a Maastrichti Szerződéssel kezdődően, már kénytelen volt megengedni, hogy egyes esetekben
tagállamok kimaradjanak a közös szabályozásból (pl. a monetáris unió megteremtésénél, vagy az igazságügyi
együttműködésnél).
23
bevezetés
A kényszer kettős. Az uniós jogrendszer alapvetően megköveteli, hogy a tagállamok egyenlő jogokkal és
kötelezettségekkel rendelkezzenek, és a szabályozás egységes maradjon. Azonban az is érdek, hogy az
integráció magasabb szintjének megteremtésének ne legyen akadálya egy vagy néhány tagállam ellenérdeke.
Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a tagállamok fejlettségi szintjei is különböznek, és sok esetben igen
eltérő, sőt ellentétes tagállami érdekek törhetnek a felszìnre. Az Uniónak e kényszerek között egyensúlyoznia
kell. A Szerződések ìgy lehetővé teszik az Unión belüli külön együttműködéseket, vagy azt, hogy egy-egy
tagállam bizonyos esetekben kimaradjon valamely közös szabályozásból, de ezt jól körülìrt feltételekhez kötik a
szabályozás fragmentálódásának akadályozása végett. A következő különutas lehetőségek mutatkoznak. 26
(a) Megerősített együttműködés
Az Amszterdami, de különösen a Nizzai Szerződés által tett módosìtás lehetőséget adott a tagállamok egy
csoportjának, hogy az Unión belül, bizonyos területeken, szorosabb és mélyebb együttműködést alakìtson ki,
vagy az együttműködést új területekre is kiterjessze anélkül, hogy ehhez más tagállamoknak kellene
csatlakoznia („többsebességes Európa”). E lehetőség jogi formája a „megerősített együttműködés”
jogintézménye. A megerősìtett együttműködés általános feltételeiről az EU-Szerződés IV. cìme, és az EUM-
Szerződés 326–334. cikkei rendelkeznek.
A megerősìtett együttműködés csak az Unió célkitűzései megvalósìtására, érdekeinek védelmére és az integráció

folyamatának megerősìtésére irányulhat. Ilyen együttműködés nem folytatható azokon az integrációs
területeken, amelyek az Unió kizárólagos hatáskörébe esnek. (Azonban a közös kül- és biztonságpolitika
vonatkozásában a megerősìtett együttműködésre külön szabályok vonatkozhatnak.) Lényeges feltétel, hogy
legalább kilenc tagállam részvételével valósulhat meg. A megerősìtett együttműködésre felhatalmazást adó
döntést a Tanács a Bizottság javaslata alapján, és a Parlament egyetértésével adhatja meg. A megerősìtett
együttműködésben lehetőség van jogi aktusok elfogadására is a Szerződésekben foglalt feltételek alapján,
azonban az nem kötelező az együttműködésben részt nem vevő tagállamokra. A megerősìtett együttműködéshez
bármely tagállam csatlakozhat, amennyiben teljesìti a csatlakozás feltételeit.
(b) Állandó strukturált együttműködés
A közös védelem- és biztonságpolitika területén állandó strukturált együttműködésre léphetnek azok a

tagállamok, melyek „magasabb követelményeket kielégìtő katonai képességekkel rendelkeznek” és katonai
missziók teljesìtésére külön, szigorúbb kötelezettségeket hajlandóak vállalni. A Tanács ezt az együttműködést
minősìtett többséggel hozott döntéssel fogadhatja el, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő véleményének
ismeretében. Az együttműködésben érintett tagállamok képviselőivel felálló Tanács, később bármely állam
csatlakozását elfogadhatja az állandó strukturált együttműködéshez, ha a jelentkező a részvétel feltételeit
teljesìti, ugyanakkor felfüggesztheti azon tagállam részvételét, mely nem képes az együttműködés feltételeinek
eleget tenni.
(c) Csatlakozáshoz kötődő átmeneti eltérések (derogációk)
Az Unióhoz csatlakozó államok, a csatlakozási tárgyalások során, megegyezhetnek az Unióval olyan

feltételekben, melyek lehetővé teszik számukra, hogy átmenetileg eltérjenek a csatlakozást követően bizonyos
uniós jogszabályoktól. Az átmeneti eltérés (derogáció) köre államról államra változhat, akkor is, ha egy
időpontban csatlakoznak. Az ilyen eltérések lehetősége valóban átmeneti, hiszen csak haladékot jelent
valamilyen, az állam számára nehezen teljesìthető, vagy komoly gondot (kiadást vagy érdeksérelmet) okozó
kötelezettség teljesìtésére. A derogációk körét a csatlakozási szerződések rögzìtik, utalván arra az időszakra is,
melynek elteltével az eltérés lehetősége megszűnik.
(d) Állandó eltérések
A tagállamok nem csak a csatlakozáskor állapodhatnak meg az Unióval, illetve a többi tagállammal arra nézve,
hogy lehetőséget kapjanak eltérni egyes uniós jogszabályoktól. Az állandó derogációk alapján egyes tagállamok
mentesülnek valamilyen területre vonatkozó átfogó közös szabályozás alól azzal, hogy a mentesülő tagállamok
később – megfelelő feltételek esetén – csatlakozhatnak a szabályozáshoz általában, vagy éppen az adott
területen meghozandó egyedi uniós intézkedésekhez.
Ez utóbbira példa az alapìtó szerződések azon rendelkezése, mely lehetővé teszi az Egyesült Királyság és
Írország számára, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség vonatkozásában
benyújtott, jogi aktus meghozatalára vonatkozó javaslat ismeretében döntsenek, hogy részt kìvánnak-e venni a
26
L. még Horváth–Ódor, 2008, 88–95. o.
24
bevezetés
javasolt jogi aktus meghozatalában és annak alkalmazásában (opt-in klauzula, eseti belépési lehetőség).27 A
tagállam ilyen bejelentése azzal a joghatással jár, hogy a javasolt jogi aktus, annak elfogadása esetén, rá nézve is
kötelező lesz, noha az adott területen általában véve mentesül a közös szabályozás alól.
Néhány, lényegesebb területeken létező állandó eltérések:
Egyesült Királyság Dánia Írország Lengyel- Cseh-
ország ország
gazdasági és X X – – –
monetáris unió
a szabadságon, a X X X – –
biztonságon és a jog
érvényesülésén
alapuló térség
közös biztonság- és – X – – –
védelempolitika
Alapjogi Charta X – – X X?
Csehország esetében a fenti derogáció még nem kapott jogi formát. Mivel az állam fenntartásai az Alapjogi
Chartával szemben a ratifikációs folyamat végén öltöttek testet, derogációt tartalmazó jegyzőkönyvet már nem
lehetett a Lisszaboni Szerződéshez csatolni, mint a másik két állam esetében. Az uniós tagállamok állam-,
illetve kormányfői, a cseh ratifikáció biztosìtása végett, az Európai Tanács brüsszeli ülésén (2009. október 29–
30.) megállapodtak abban, hogy Csehország is kapjon felmentést az Alapjogi Charta alkalmazása alól. El is
fogadták az állandó eltérést biztosìtó jegyzőkönyv szövegét azzal, hogy a következő csatlakozási szerződéshez
csatolják, és azzal együtt nyìlik lehetőség arra, hogy azt a tagállamok alkotmányos követelményeiknek
megfelelően megerősìtsék.28
4. 1.4. Az Uniós tevékenység átfogó, központi területei

– áttekintés
Az Európai Unió, mint szervezet tevékenysége általánosságban nehezen határolható be. Az uniós tevékenység
határait az Unióra átruházott hatáskörök szabályai ìrják le. Az uniós jog tele van olyan rendelkezésekkel, melyek
azt célozzák, hogy határt húzzanak az uniós és tagállami tevékenységi (szabályozási, igazgatási) területek közé.
Az uniós jogviták jó része éppen arról szól, hogy az Uniónak van-e hatásköre egy bizonyos kérdésben, egy
bizonyos módon, egy bizonyos tartalommal jogi aktust alkotni, vagy éppen eljárni, illetve tagállammal,
magánféllel szemben fellépni. Célszerű azonban az Unió tevékenységének átfogó területeire egy előzetes
pillantást vetni. Ez ugyanis rámutathat az integráció indokaira, irányaira és egyben nehézségeire is.
Amikor az unió tevékenységének jellemző és átfogó tevékenységi területeiről beszélünk, érdemes az EU-
Szerződés 3. cikk (2)–(5) bekezdéseiből kiindulni. E rendelkezések az unió céljainak részeként megjelölik
ezeket az általános, központi uniós tevékenységi területeket, melyek az integráció és az integrációs tevékenység
magvát alkotják. Ide tartoznak a következők: (1) egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a
jog érvényesülésén alapuló olyan térség kialakìtása és fenntartása; (2) a tagállamokat átfogó belső piac
fenntartása; (3) egy gazdasági és monetáris unió kialakìtása és fenntartása; valamint (4) egy közös kül- és
biztonságpolitika megteremtése. Az uniós tevékenység egyes, akár periferiális területei is, valamilyen módon
kapcsolódnak ezekhez a központi tevékenységekhez. A következőkben ezen uniós tevékenységi területek rövid
áttekintését tesszük meg.
27
L. a Szerződésekhez csatolt 19. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv 4. cikkét.
28
Európai Tanács (Brüsszel, 2009. október 29–30.) Elnökségi
következtetések. 15265/09 CONCL 3. Ugyanakkor l. a Csehország által tett, a lisszaboni kormányközi konferencia zárónyilatkozatához
fűzött 53. nyilatkozatot az Alapjogi Chartáról.
25
bevezetés
4.1. 1.4.1. A belső piac

Az Európai (Gazdasági) Közösség legalapvetőbb célja egy hatékony, európai szintű (tagállamokat átfogó),
szabadversenyen alapuló piacgazdaság kiépìtése volt, ahol olcsóbb, ugyanakkor jobb európai termékek és
szolgáltatások kerülnek a tagállamok piacaira és a világpiacra. Ez az alapcél az ESZAK sikeréből adódott, mely
lényeges tényező volt a hat alapìtó tagállam második világháború utáni újjáépìtésében az ötvenes évek
folyamán. Ezt az alapcélt, a tagállami gazdaságok közötti piaci verseny szabadabbá tétele szolgálta oly módon,
hogy lebontja a termeléshez és szolgáltatásokhoz kötődő alapvető gazdasági tényezők (áruk, munkaerő,
vállalkozások és tőke) tagállamok közötti mozgásának útjában álló akadályokat. Ezek az akadályok sokrétűek
voltak: a külföldit sújtó közterhek, technikai előìrások, jogszabályi feltételek, versenytorzìtó joggyakorlat vagy
igazgatási gyakorlat, engedélyeztetési rendszerek stb. E gazdasági tényezők szabad áramlásának biztosìtása a
belső piac lényege.A belső piacon belül is különleges jelentőségű a vámunió, mely az árukereskedelemben az
egyik legkomolyabb pénzügyi akadály, a vám (és az azzal egyenlő hatású dìjak) eltörlésén alapul, ugyanakkor
pedig egy közös külső vámhatárt és közös kereskedelempolitikát feltételez az Unión kìvüli, harmadik államok és
szervezetek irányában.
A belső piac fogalmát a fentieknek megfelelően, az EUSz 26. cikk (volt EKSz Megállapodás az Európai
Unió14. cikk) (2) bekezdése fogalmazza meg: „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a
Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosìtott az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad
mozgása.” A belső piacra vonatkozó uniós szabályozás önmagában is nagyon sok területét érinti a tagállamok
belső jogrendszerének. Ez abból fakad, hogy a megjelölt gazdasági tényezők szabad áramlásának útjában álló
akadályok sokfélék lehetnek (az adóztatástól kezdve, a munkaerő szakmai képesìtésének elismerésén át, a
különböző szabványokig). A belső piac lényegében minden, a tagállami határokon átnyúló gazdasági
tevékenységet átfog.
A belső piac jogára, azonban uniós szinten ráépülnek más szabályozási területek, melyek nélkül a belső piac
nem működhet megfelelően. Amit ma uniós „politikáknak” (szabályozási és tevékenységi területeknek)
nevezünk, azok egy része a belső piac megfelelő működésének biztosìtására, vagy annak kiegészìtéseként jöttek
létre. Így az uniós versenyszabályok nélkül nem működhetne a tagállamokat átfogó, hatékony gazdaságot
feltételező belső piac, ezért szükség volt egy erőteljes uniós (közösségi) versenypolitika kialakìtására. A belső
piac peremterületein is elkerülhetetlen volt a tagállami szabályok egységesìtése vagy közelìtése, ellenkező
esetben anomáliák jelentkeztek volna bizonyos vonatkozásban. Ilyen igény hozta létre például a közlekedési
politikát. Ezzel szemben voltak olyan szektorai a gazdaságnak, melyben a tagállamok enyhìteni kìvánták a
szabadverseny hátrányait és következményeit, fenntartva a nagyobb mértékű uniós beavatkozás lehetőségét, és
ami (legalábbis részben) a közös agrárpolitika kialakìtását hozta magával a kiépülő közösségi agrártámogatási
rendszerrel. Ezenfelül, ahogy a fentiekből is látható volt, a belső piac (ezen belül is különösen a vámunió)
feltételez egy közös, kifelé irányuló kereskedelempolitikát, mely érvényesìti és védi az uniós kereskedelmi
érdekeket a világpiacon (kereskedelmi tárgyalások, kereskedelmi szerződések kötése), vagy éppen védi ezeket
az érdekeket a világpiacról jövő hatásokkal szemben (pl. dömpingellenes szabályozás), és amely egyben
működteti a közös külső vámhatárt (uniós vámjog). A belső piacra vonatkozó szabályozás ìgy sok
vonatkozásban nehezen választható el más területektől, hiszen ezekkel a határterületeken részben átfedhetik
egymást. A korábbi EGK-, majd EK-Szerződés központi céljaként megjelenő „közös piac”, lényegében a belső
piacot jelentette, azokkal az egyéb szabályozási területekkel együtt, melyek ráépültek, és annak megvalósìtását
segìtették.
A belső piacra vonatkozó uniós szabályozásról bővebben a 12. fejezetben lesz szó.
4.2. 1.4.2. A gazdasági és monetáris unió

Az Európai Uniónak, mint gazdasági és monetáris uniónak az alapját az EUSz3. cikk (4) bekezdése jelenti, mely
szerint: „Az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek fizetőeszköze az euro.” Az EUSz a
gazdasági és monetáris unió megteremtését a belső piac megteremtése mellé teszi, azonban az EUMSz 119. cikk
(1) bekezdése nem hagy kétséget abban a tekintetben, hogy az uniós gazdaságpolitika a belső piacon alapszik, és
egyben az Unió általános célkitűzéseinek megvalósìtását szolgálja.
4.2.1. 1.4.2.1. A gazdaságpolitikák összehangolása

A gazdasági unió a tagállamok összehangolt gazdaságpolitikáin nyugszik. A tagállamok gazdaságpolitikáinak
összehangolása bizonyos, a Szerződésekben meghatározott elvek mentén történik. Az EUM-Szerződés alapvető
elvként határozza meg, hogy a tagállamok a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban
26
bevezetés
alakìtják gazdaságpolitikájukat (l. EUMSz 120. cikkét), mivel ez segìti elő a gazdasági erőforrások hatékony
elosztását. Hasonlóan alapvető elve az uniós gazdaságpolitikának az árstabilitás, a rendezett államháztartás és
monetáris feltételek, valamint a fenntartható fizetési mérleg.
(1) A tagállami gazdaságpolitikák összehangolásával kapcsolatban az Európai Tanács következtetései alapján, a

Tanács ajánlás formájában általános iránymutatásokat fogalmaz meg. Az általános iránymutatások azon részét,
mely az euróövezetre vonatkozik, nem kell követniük az övezeten kìvül eső tagállamoknak. A Bizottság és a
Tanács figyelemmel kìséri a tagállami gazdaságpolitikák alakulását, illetve az Unió általános gazdasági
fejlődését, és a Bizottság jelentései alapján, a Tanács rendszeresen átfogó értékelést készìt. Amennyiben egy
tagállam gazdaságpolitikája veszélyezteti a gazdasági és monetáris unió működését, vagy nem felel meg az
általános iránymutatásoknak, a Bizottság az államot figyelmeztetésben részesìtheti, a Tanács pedig ajánlásokat
tehet a gazdaságpolitika módosìtását illetően.
(2) A tagállamok kötelesek elkerülni a túlzott költségvetési hiányt. Ennek ellenőrzésére az EUMSz 126. cikke
külön eljárást ìr elő. A Bizottság köteles figyelemmel kìsérni a tagállamoknál a költségvetési fegyelem
betartását, különösen két vonatkozásban: a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai
termékhez (GDP) viszonyìtott aránya, valamint az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyìtott
aránya szempontjából. Amennyiben bármelyiknek az aránya meghaladja a Szerződésekhez csatolt 12.
Lisszaboni Jegyzőkönyvben foglalt értékeket, a Bizottság jelentést készìt. A Jegyzőkönyv szerint, ez a két érték
a következő: a) a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyìtott 3%-a; b)
az államadósságnak a piaci árakon számìtott bruttó hazai termékhez viszonyìtott 60%-a. Ez még önmagában
nem jelent túlzott hiányt, ez csak kiindulópontja lehet a túlzott hiány megállapìtásának, több más (puhább)
tényezővel együtt.
A túlzott hiány fennállását a Tanács külön határozatban állapìtja meg, miután megismerte a Bizottság
véleményét és az érintett tagállam észrevételeit. A Tanács határozata nyomán, a Bizottság ajánlásokat fogad el a
tagállam számára azzal, hogy a túlzott hiányt meghatározott időn belül szüntesse meg. Amennyiben a Bizottság
ajánlásait a tagállam nem követi, az euróövezetbe tartozó tagállamokat a Tanács külön határozatban szólìthatja
fel erre, és a felszólìtó határozat eredménytelensége esetén, a Tanács a Bizottság ajánlására többféle szankciót
hozhat: ìgy például megfelelő mértékű pénzbìrságokat szabhat ki; vagy megkövetelheti, hogy az érintett,
euróövezetbe tartozó tagállam megfelelő mértékű, nem kamatozó letétet helyezzen el az Uniónál mindaddig,
amìg a Tanács megìtélése szerint nem történt meg a túlzott hiány kiigazìtása; vagy felkérheti az Európai
Beruházási Bankot, hogy vizsgálja felül hitelezési politikáját az érintett tagállam vonatkozásában. A túlzott
hiány megfelelő kiigazìtása esetén, a Tanács az eljárásban született határozatokat, ajánlásokat hatályon kìvül
helyezi, és nyilvános közleményben állapìtja meg, hogy az adott tagállamnál megszűnt a túlzott hiány.
(3) Az EUMSz 122. cikke alapján, a gazdasági unión belül is érvényesül a szolidaritás. Amennyiben egy
államnak súlyos gazdasági nehézségei támadnak például természeti csapások vagy általa nem befolyásolható
rendkìvüli események miatt, vagy ilyen nehézségeknek közvetlen veszélye áll fenn, a Tanács a Bizottság
javaslatára uniós pénzügyi támogatást nyújthat. Az Unió intézkedéseket hozhat akkor is, ha a tagállamokban
egyes termékeknél az ellátásban súlyos nehézségek merülnek fel (pl. energiahiány).
4.2.2. 1.4.2.2. A monetáris politika

Az Unió monetáris politikája magában foglalja egy közös pénz, az euró bevezetését, egy egységes monetáris,
árfolyam-politika meghatározását és megvalósìtását, elsődlegesen az árstabilitás fenntartása, másodlagosan az
Unión belüli általános gazdaságpolitika támogatása céljából.
(a) Az uniós monetáris politika és az euróövezet
A gazdasági és monetáris unió létrehozása, ezen belül a közös pénz bevezetése is az Európai Uniót alapìtó 1992-
es Maastrichti Szerződéssel került be az integrációs célok közé. Törekvések korábban is voltak egy gazdasági és
monetáris unió létrehozására, mìg végül az hetvenes évek olajválsága után, 1979-től a Tanács rendeletben hozta
létre az Európai Monetáris Rendszert, a közösségi tagállamok valutáinak rögzìtett, de rugalmas, közös
árfolyamrendszerét, egy közös, átváltási egységgel (ecu), és az Európai Monetáris Együttműködési Alappal. Az
Egységes Európai Okmány (1986/1987) a belső piac továbbfejlesztéséhez kapcsolva, a tagállamok
gazdaságpolitikáinak közelìtését célozta meg, és egy előkészìtő szakasz után, 1990. január 1-jétől elindult a
monetáris unió létrehozásának első szakasza, mely többek között a tőke szabad áramlásának teljes
megvalósìtására koncentrált. A Maastrichti Szerződés hatálybalépésével (1993) a monetáris unió előkészìtésére
az Európai Monetáris Együttműködési Alap helyett létrejött az Európai Monetáris Intézet.
27
bevezetés
A monetáris unió 1999. január 1. napjával történő megvalósìtásához szükséges alapvető döntéseket 1998.
májusában hozta meg a Tanács. Határozatban állapìtotta meg, hogy tizenegy tagállam teljesìtette az új közös
pénz bevezetésének feltételeként, a Maastrichti Szerződésben előìrt konvergenciakritériumokat, ugyancsak
megállapìtotta e tagállamok valutáinak végleges átváltási árfolyamait az új közös pénzhez, az euróhoz
viszonyìtva, és létrehozta 1998. június 1. napjával az Európai Monetáris Intézet helyett az Európai Központi
Bankot (EKB), valamint ezzel együtt a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER), mely a monetáris
unióban a közös monetáris politika meghatározásáért és végrehajtásáért felelős. Az új közös pénz, az euró 1999.
január 1-jén került bevezetésre, három évig pénzpiaci és banki elszámolási egységként, majd 2002. január 1-jén
készpénzként is forgalomba bocsátották.
Az eurót nem az összes tagállam vezette be. Az Egyesült Királyság már kimaradt az 1979-es monetáris
rendszerből is,29 hozzá hasonlóan Dánia a Maastrichti Szerződést elutasìtó 1992-es népszavazás után ugyancsak
kimaradási lehetőséget kapott (opt-out, kimaradási lehetőség);30 Svédországban a 2003-ban népszavazás
utasìtotta el a közös pénz bevezetését. Ugyanakkor a 2004. és 2007. években uniós taggá váló államok többsége
még nem tudott megfelelni eddig a közös pénz bevezetéséhez kialakìtott feltételeknek. Így az Unión belül
elkülönül azon államok köre, melynek közös pénze az euró (euróövezet), azon tagállamoktól, melyeknek saját,
nemzeti valutájuk van. Az euróövezethez jelenleg 16 uniós tagállam tartozik. 31 Az uniós monetáris politika
végrehajtásánál az euróövezethez tartozó, és az ezen kìvüli tagállamok csoportjai eltérő jogokkal és
kötelezettségekkel rendelkezik, ezekről a Szerződések tartalmaznak rendelkezéseket.
(b) Csatlakozás az euróövezethez
Az euróövezethez való csatlakozás feltételeit az EUMSz 140. cikke, valamint a konvergenciakritériumokról

szóló, a Szerződésekhez csatolt 13. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv tartalmazza. 32 A közös pénz bevezetésének
általános feltétele, hogy a tagállam a fenntartható konvergencia magas fokát, tartósan elérje. Ezt az Unió négy
mutatón keresztül méri, melyeket eredetileg még a Maastrichti Szerződésben határoztak meg (az ún.
„maastrichti kritériumok”):
(1) az árstabilitás magas fokának elérését tükröző olyan, a fogyasztóiár-index alapján meghatározott inflációs
ráta elérése, amely a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb
eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos inflációs rátáját, legfeljebb 1,5 százalékponttal haladja
meg;
(2) az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatósága, azaz nem áll a csatlakozni kìvánó állam a Tanács túlzott
költségvetési hiányt megállapìtó határozatának hatálya alatt (l. előző pontot);
(3) a csatlakozni kìvánó tagállam valutájának árfolyama legalább két évig az Európai Monetáris Rendszer
árfolyam-mechanizmusa által előìrt normál ingadozási sávon belül marad anélkül, hogy az euróval szemben az
állam saját kezdeményezésére leértékelésre kerülne sor;
(4) a csatlakozni kìvánó tagállam által elért konvergencia és a tagállamnak az árfolyam-mechanizmusban való
részvételének fenntarthatósága, ami a hosszú távú kamatszintben tükröződik oly módon, hogy a vizsgálatot
megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három
tagállam átlagos nominális hosszú távú kamatát legfeljebb 2 százalékponttal meghaladó kamattal rendelkezett (a
kamatokat a hosszú lejáratú államkötvények vagy azokkal összehasonlìtható értékpapìrok alapján kell
meghatározni).
A (3) feltétel világossá teszi, hogy az euróövezethez csatlakozni kìvánó állam valutájának két évet kell eltöltenie
a (második) Európai Monetáris Rendszerben (ERM-II),33 melyben ki kell állnia az árfolyam-stabilitás próbáját
az euróval szemben. Az ERM-II 1999. január 1. napján jött létre a korábbi árfolyamrendszer (ERM-I) helyett,
működését eredetileg az Európai Központi Bank és az euróövezeten kìvüli államok központi bankjai közötti
29
L. a Szerződésekhez csatolt 15. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyvet.
30
L. a Szerződésekhez csatolt 16. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyvet.
31
Az eredetileg, 1999-ben euróövezeti taggá váló államok köre a
következő: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália,
Spanyolország. A később belépő államok: Görögország (2001), Szlovénia (2007), Ciprus és Málta (2008), Szlovákia (2009).
32
A Szerződések az euróövezeten kìvüli tagállamokról, mint „eltéréssel
rendelkező tagállamokról” szólnak, a csatlakozás pedig az „eltérés megszüntetését” jelenti.
33
Az „Exchange Rate Mechanism” kezdőbetűiből.
28
bevezetés
1998-as megállapodás képezte, melyet felváltott az új, jelenleg is hatályos, 2006. március 16-án kötött
megállapodás.34 Az ERM-II rendszerbe a belépés nem kötelező, de feltétele az euró későbbi bevezetésének.35
Amennyiben egy csatlakozni kìvánó állam teljesìti a közös pénz bevezetésének feltételeit, az euróövezethez való
csatlakozásról a Bizottság javaslatára a Tanács dönt. A Tanács döntése előtt az Európai Tanácsban is
megtárgyalják a kérdést, az Európai Parlament kifejtheti a véleményét konzultációs eljárás keretében, és
ugyanakkor az euróövezethez tartozó tagállamok minősìtett többséggel ajánlást fogalmaznak meg a
csatlakozásról. Amennyiben a Tanács a csatlakozásról döntött (az eltérés megszüntetéséről határozott), a Tanács
a Bizottság javaslata alapján és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően az érintett
tagállam és az euróövezethez tartozó tagállamok egyhangú határozatával, véglegesen rögzìti az átváltási arányt,
amelyen az euró a csatlakozó tagállam valutájának helyébe lép.
(c) A monetáris politika szervezeti háttere: a KBER és az EKB
Az Unió monetáris politikájának (EUM-Szerződés 127–144. cikkek) meghatározása és végrehajtása a KBER, és

ezen belül az EKB feladata. A KBER és az EKB Alapokmányát a Szerződésekhez csatolt Lisszaboni 4. sz.
jegyzőkönyv tartalmazza.
A Központi Bankok Európai Rendszere az Európai Központi Bankból és az összes tagállam központi bankjaiból
áll. A KBER irányìtását az EKB vezető szervei végzik (l. EUMSz 129. cikk (1) bekezdés, Alapokmány 1. és 8.
cikk). A KBER feladata elsődlegesen az árstabilitás megőrzése, valamint az Unión belül az általános
gazdaságpolitika támogatása. Ennek során meghatározza és végrehajtja az Unió monetáris politikáját,
devizaműveletek végez, a tagállamok hivatalos devizatartalékait kezeli, és támogatja a fizetési rendszerek
zavartalan működését.
A KBER keretén belül az Európai Központi Bank önálló jogi személy, és egyben a Lisszaboni Szerződés
hatálybalépésével az Unió egyik intézménye, mely az Unióban egyedül jogosult euróbankjegyek kibocsátásának
engedélyezésére, és hatáskörrel rendelkezik jogi aktusok kibocsátására, véleményezheti az Unió más
intézményeinek jogszabálytervezeteit, bìrságot szabhat ki az általa alkotott normát megszegő vállalkozásokkal
szemben. Székhelye Frankfurt am Main (Németország). Az EKB köteles őrködni az euróövezet árstabilitása
felett (pl. a pénzkìnálat ellenőrzésével).
Az EKB tulajdonosai nem a tagállamok, hanem a tagállamok központi bankjai, amelyek az EKB tőkéjét
kizárólagosan jegyezhetik és birtokolhatják (Alapokmány28.2 cikk). Ezt a részesedést nem lehet megterhelni
vagy átruházni (kivételesen, szűk feltételek mellett, a központi bankok egymás között a részesedés egy részét, a
tőkejegyzési kulcs változásának mértékében átruházhatják). Az EKB beszámolóit csak a Tanács által
jóváhagyott független külső könyvvizsgálók ellenőrizhetik, az Unió Számvevőszéknek korlátozott vizsgálódási
joga van. Az EKB bevételei és kiadásai nem tartoznak az Unió költségvetésébe.36
Az EKB élén a Kormányzótanács áll, mely irányìtja a bankot, mìg az ügyvezetést az Igazgatóság végzi. Az
Igazgatóság tagjai az elnök, alelnök és négy további állampolgára a tagállamoknak, akiket a tagállamok állam-,
illetve kormányfői szinten, közös megegyezéssel, nyolc évre neveznek ki, mely megbìzatás nem újìtható meg.A
Kormányzótanács tagjai az Igazgatóság tagjai és az euróövezethez tartozó tagállamok központi bankjainak
elnökei (l. Alapokmány 10.1. cikk). Az EKB harmadik döntéshozó szerve az Általános Tanács, mely az EKB
elnökéből, elnökhelyetteséből és a huszonhét tagállam jegybankjainak elnökéből áll, összehangolja a nemzeti
jegybankok és az EKB együttműködését, részt vesz az euró bevezetéséhez szükséges műveletekben az egyes
államok euróövezethez való csatlakozása során, felügyeli az árfolyam-mechanizmus működését, erősìti a
tagállamok monetáris politikáinak összehangolását. Az Általános Tanács addig működik, mìg van olyan uniós
tagállam, amely nem tartozik az euróövezethez.
A Szerződések nagy hangsúlyt fektetnek a KBER és az EKB szervezeti, és tagjainak személyi függetlenségére.
Az árstabilitás megőrzését szolgáló intézkedések, a követett árfolyam-politika igen sok érdeket sérthet, beleértve
egyes tagállamok, vagy a tagállamok csoportjainak érdekeit is. Az EUMSz 130. cikke értelmében sem az EKB,
sem a tagállamok központi bankjai nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasìtást uniós vagy tagállami
34
Megállapodás (2006. március 16.) az Európai Központi Bank és az
euróövezeten kìvüli tagállamok nemzeti központi bankjai között a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-
mechanizmus eljárási szabályainak meghatározásáról, HL C 73., 2006.3.25., 21. o.
35
Svédországnak nincs kifejezett kimaradási lehetősége az
euróövezetből, mint Dániának vagy az Egyesült Királyságnak, viszont a 2003-as népszavazás eredménye a kìvülmaradásra kényszerìti.
Jóllehet, egyébként rendszeresen megfelelne a konvergenciakritériumoknak, nem kéri a felvételét az ERM-II rendszerbe, ìgy ennek a
csatlakozási feltételnek nem tesz eleget.
36
Várnay–Papp, 2005, 180. o.
29
bevezetés
szervektől (l. még az Alapokmány 7. cikkét). A függetlenséget szolgálja az, hogy az EKB Igazgatótanácsának
tagjait viszonylag hosszabb időre választják, nem választhatók újra, és más foglalkozást nem folytathatnak,
legyen az kereső vagy ingyenes foglalkozás. Az Igazgatóság tagjait csak az Európai Bìróság mozdìthatja el, az
Alapokmányban meghatározott szűk körű indokok alapján. A Szerződések sajátos védelemben részesìtik a
tagállamok központi bankjainak elnökeit, hiszen ők az EKB egyes döntéshozó szerveinek is tagjai. Az
Alapokmány 14.2 cikke harmonizálni kìvánja a tagállamok vonatkozó jogszabályait és központi bankjainak
alapokmányait oly módon, hogy előìrja a központi bankok elnökeinek hivatali idejét (legalább öt év), és azt a
két indokot, melyek alapján a hivatali ideje alatt fel lehet menteni (ha már nem felel meg a feladatai ellátásához
szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el). Amennyiben a tagállam a központi
bank elnökét hivatali ideje alatt felmenti, az erre vonatkozó határozatot az érintett elnök vagy az EKB
Kormányzótanácsa az Európai Bìróság előtt két hónapon belül megtámadhatja.37
4.3. 1.4.3. A szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén

alapuló térség
A szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség (korábban belügyi és igazságügyi
együttműködés) megteremtésének igényét a személyek szabad mozgásának biztosìtása kényszerìtette ki, mely
jelentős részben a belső piachoz kapcsolódott. A belső piac ugyanis egy határellenőrzések nélküli térséget
jelent, többek között a személyek szabad mozgása területén. A tagállami határokon a személyek
határellenőrzésének megszüntetése viszont nem az uniós jogszabályok alapján alakult ki, hanem a nemzetközi
szerződéseken alapuló schengeni együttműködés keretében történt meg, melyet csak az Amszterdami Szerződés
illesztett be az uniós jogba (l. alább).
A személyek határellenőrzésének megszüntetése, azonban számos területen kényszerìti ki a részt vevő államok
együttműködését. Ugyanis, ha egy személy, akár uniós tagállam állampolgára, akár harmadik államé, egy adott
állam területére belép, akkor szabadon, ellenőrzés nélkül később átjuthat bármely olyan állam területére, mely
megszüntette a határellenőrzést. Ez igen sok problémát vet fel. A külső határoknál, a határellenőrzés eszközeit,
módját tekintve kellenek közös szabályok és információs rendszerek, mert a külső határok ellenőrzésénél az
ellenőrzést végző állam nemcsak a saját területét védi, hanem egyben az összes államét: a külső határok
ellenőrzése a közös bizalomra épül. Az együttműködő államok nem folytathatnak különböző vìzumpolitikát:
egységesen kell meghatározniuk, mely harmadik állam állampolgáraitól kérnek vìzumot, és melyekétől nem, a
külső határ átlépéséhez. Az államoknak közösen kell rendezniük a bevándorlási szabályok elveit, illetve a
menekültek fogadásának feltételeit, mert ennek hìján egyenlőtlenség alakulhat ki harmadik államok
állampolgárai hasonló ügyeinek elbìrálásánál. A személyek határellenőrzések nélküli, szabad mozgása
kikényszerìti az államok együttműködését a bűnüldözés területén csakúgy, mint az igazságügyben, ahol a gyors
jogsegély különböző formáinak kölcsönös biztosìtása nélkül az igazságszolgáltatás elnehezülne a vádlottak,
tanúk, kötelezettek vagy egyéb, eljárás alatt álló személyek külföldi tartózkodása miatt, vagy éppen a külföldön
keletkezett bizonyìtékok beszerzésének akadályai okán.
A határellenőrzések nélküli, belső piac megteremtését az Egységes Európai Okmány 1993. január 1. napjára
tűzte ki. Ugyanakkor az 1993-ban hatályba lépő, az Európai Uniót alapìtó szerződés már általában kìvánta a
szabad mozgást biztosìtani az uniós polgároknak (és nem csak a gazdasági szereplőknek). Nem lehetett tehát
eltekinteni a fenti területeken az együttműködés kialakìtásától. Az EU-Szerződés akkori K.1. cikke a következő
közös érdekű ügyekben irányozta elő az együttműködést, a személyek szabad mozgásának elérése céljából: 1.
menekültpolitika; 2. a személyeknek a tagállamok külső határain való átlépésére és az e határokon való
ellenőrzés gyakorlására vonatkozó szabályok; 3. bevándorláspolitika és harmadik országok állampolgáraira
vonatkozó politika, 4. küzdelem a kábìtószer-függőség ellen; 5. küzdelem a nemzetközi méreteket öltő csalás
ellen; 6. igazságügyi együttműködés polgári ügyekben; 7. igazságügyi együttműködés büntetőügyekben; 8.
vámügyi együttműködés; 9. rendőrségi együttműködés a terrorizmus, a tiltott kábìtószer-kereskedelem és a
nemzetközi bűnözés egyéb súlyos formáinak megelőzése és leküzdése céljából, beleértve szükség esetén a
vámügyi együttműködés bizonyos vonatkozásait, egy, az egész Unióra kiterjedő információcsere-rendszernek az
Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) keretén belüli kiépìtéséhez kapcsolódva.
Mivel e területeken a tagállamok csak konszenzuson alapuló szabályozást, egyhangúságon alapuló

döntéshozatalt tudtak elképzelni, nem vonták be a szupranacionális formát öltött, és legtöbb kérdésben a
Tanácsban minősìtett többségi szavazást előìró közösségi jogba, hanem mellé tették, létrehozván az Unió
„harmadik pillérét”. Innen egy ideig két szálon futott a szabályozás. Egyrészt az újonnan létrehozott Unió
harmadik pillérében, de itt nem sikerült általánosan elérni a személyek határellenőrzésének megszüntetését a
37
L. továbbá Le Hardy de Beaulieu, 2003, 191–196. o.
30
bevezetés
belső határokon. Viszont a tagállamok szűkebb körét átfogó, nemzetközi jogi alapú, az Unión kìvüli schengeni
együttműködés megteremtette 1995-re ennek feltételeit. A két szál az Amszterdami Szerződés hatálybalépésével
futott össze, mely egyrészt a schengeni együttműködést integrálta az Unió kereteibe, másrészt a harmadik
pillérből néhány területet (beleértve az integrált schengeni együttműködés számos elemét) „közösségiesìtett”,
azaz átemelt az Európai Közösség szabályozási körébe. Az Európai Tanács az Amszterdami Szerződés
hatálybalépése után, 1999. október 15–16-án Tamperében (Finnország) tartott ülést, ahol egy nagyìvű programot
fogadott el a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakìtására és fejlesztésére,
immár az integrált schengeni vìvmányok alapján.
Az Európai Tanács eltökélt abban, hogy a szabadság, biztonság és igazságosság térségévé fejlessze az Uniót,
teljes egészében kihasználva az Amszterdami Szerződés által nyújtott lehetőségeket. Az Európai Tanács
határozott politikai üzenetet küld e cél fontosságának megerősìtése végett, és megállapodott azon politikai
irányokban és prioritásokban, melyek ezt a térséget gyorsan megvalósìtják. Az Európai Tanács ezt a célt a
politikai célkitűzések legelejére helyezi, és ott is tartja. Rendszeresen felül fogja vizsgálni a szükséges
intézkedések végrehajtásának, valamint az Amszterdami Szerződés, a Bécsi Intézkedési Terv és a jelen
következtetések által kitűzött határidők elérésének irányába tett lépéseket. [...] 38
A Tamperei Program a rá következő öt évben jelentősen felgyorsìtotta a vonatkozó uniós jogszabályok

kidolgozását és elfogadását. A Tamperei Programot felülìrta az Európai Tanács 2004 november 4–5-i ülésén
elfogadott ötéves Hágai Program, mely a hangsúlyokat már az európai biztonságra helyezi, és hatékonyabb,
közös fellépést irányoz elő a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az emberkereskedelem és illegális migrációval
szemben, egyben felkérve a Bizottságot egy megfelelő intézkedési terv kidolgozására.39A szabályozási
folyamatok közösségiesìtése a Lisszaboni Szerződéssel ért véget, mely az egész harmadik pillért megszüntette,
és immár egy egységes szabályozási rendszer alkalmazásával tűzte ki célként a szabadságon, biztonságon és a
jog érvényesülésén alapuló térség kialakìtását és fenntartását.40
A Maastrichti Szerződéstől a Lisszaboni Szerződésig tartó szabályozási folyamat jellemzője e területen, hogy a
tagállamok Unión kìvüli, de uniós célokhoz kapcsolódó nemzetközi jogi alapú, kormányközi együttműködése
uniós, végső soron szupranacionális szabályozássá alakult át: ez nemcsak a schengeni egyezményekre igaz,
hanem más, tagállamok közötti nemzetközi szerződéseket is felváltott uniós szabályozás. Mindez a tagállamok
között nem ment egységesen. Több tagállam nem kìvánt részt venni az együttműködést előirányzó új uniós
szabályozásokban (pl. Egyesült Királyság), vagy nem kìvánta a nemzetközi jogi alapú együttműködésnek
átalakìtását Unión belüli együttműködéssé (Dánia). Így kialakult az eltéréseknek egy meglehetősen bonyolult
rendszere egyes államok tekintetében, melyet az alapìtó szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek fémjeleznek. A
következőkben a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó szabályozás
alapvonalait rajzoljuk meg.
4.3.1. 1.4.3.1. A schengeni együttműködés

A Benelux államok, Franciaország és Németország 1985. június 14-én nemzetközi szerződést kötött
Schengenben (Luxemburg) a határellenőrzések fokozatos megszüntetéséről a közös határokon.41 Az öt állam, e
nemzetközi szerződés végrehajtására, ugyancsak Schengenben, további szerződést kötött 1990. június 19-én.42 A
két szerződés 1995-ben lépett hatályba, és kialakult a szerződő felek között a „schengeni térség”, melynek
jellemzője, hogy a részt vevő államok közös határain nincs határellenőrzés, ugyanakkor felállìtottak egy közös
információs rendszert, és közös szabályokat és eljárásokat alakìtottak ki például a térség külső határainak
ellenőrzésénél, a rövid időtartamú vìzumok kiadásánál, a menekültek kérelmeinek elbìrálásánál. A Schengeni
(II) Egyezmény létrehozott egy Végrehajtó Bizottságot is, mely a szerződések alkalmazásával és értelmezésével
kapcsolatos határozatokat hozhatott és nyilatkozatokat tehetett. A Schengeni Egyezményekhez aztán az Unió
számos tagállama csatlakozott, viszont néhányan kimaradtak. A tagállamok végül az Amszterdami
Szerződésben úgy döntöttek, hogy a schengeni együttműködést az Unió kereteiben folytatják tovább.
38
Presidency Conclusions – Tampere European Council (15/16
October 1999), Introduction, paras. (2) and (3). Elérhető: <http://www.consilium.europa.eu/> honlapon.
39
Presidency Conclusions – Brussels European Council (4/5 November
2004), points II/14-20.14292/1/04, REV1, CONCL 3. Elérhető: <http://www.consilium.europa.eu/> honlapon.
40
A Hágai Programot felváltó, a 2010–2014-es évekre szóló
Stockholmi Program, fenntartotta a biztonság erőteljes hangsúlyozását, és egy „nyitott és biztonságos Európa” célját tűzi ki. Conclusions of
the Brussels European Council (10/11 December 2009), III. pont. EUCO 6/09, CO EUR 6, CONCL 4., Elérhető:
41
A szerződésre l. HL L 239., 2000.9.22., 13. o.
42
A szerződésre l. HL L 239., 2000.9.22., 19. o.,
31
bevezetés
A „schengeni vìvmányok” beillesztését, az Amszterdami Szerződéshez fűzött Schengeni Jegyzőkönyv szolgálta,

mely alapján az Unió tizenhárom tagállama megerősìtett együttműködés formájában az Unió keretén belül
folytatta a schengeni szerződésekben kialakìtott együttműködést. A Végrehajtó Bizottság helyét a Tanács vette
át.A jegyzőkönyv melléklete sorolta fel azokat a szabályokat, mindenekelőtt a két schengeni szerződést, illetve a
Végrehajtó Bizottság döntéseit, mely a „schengeni vìvmányokat” alkották. A schengeni vìvmányoknak meg
kellett találni az illeszkedési pontjait (jogalapjait) is az Unió alapìtó szerződéseiben. A Tanács ezért, a
Schengeni Jegyzőkönyvben foglalt felhatalmazás alapján, az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követően,
megalkotta a schengeni vìvmányokat alkotó valamennyi rendelkezés, illetve határozat jogalapjának
meghatározásáról szóló 1999/436/EK határozatot.43
(a) A schengeni együttműködés keretei a Lisszaboni Szerződés után
Jelenleg a schengeni együttműködés, mint huszonöt tagállam közötti megerősìtett együttműködés, Unión belüli
kereteit alapvetően a Szerződésekhez csatolt 19. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv határozza meg. Ebben az
együttműködésben nem vesz részt az Egyesült Királyság és Írország, de lehetőségük van arra, hogy –
amennyiben a Tanács egyhangú határozatával jóváhagyja –, egyes schengeni jogszabályok kialakìtásában részt
vegyenek, melyek számukra is kötelezően alkalmazandóak lesznek (eseti belépési, azaz opt-in klauzula).44 Bár
Dánia részt vesz az együttműködésben, (a schengeni szerződéseknek is részese volt), azonban a Jegyzőkönyv
sajátos joghelyzetet biztosìt a számára. A schengeni vìvmányok továbbfejlesztését szolgáló szabályozások
elfogadásában Dánia nem vesz részt. Viszont ezen szabályozások végrehajtásáról, a szabályozás elfogadásától
számìtott hat hónapon belül egyoldalúan dönthet. Azonban ez a döntés nem uniós, hanem nemzetközi jogi
kötelezettségvállalást jelent, és Dánia, valamint a többi uniós tagállam viszonyában nemzetközi jogi
jogviszonyokat hoz létre, mely kìvül esik az uniós jogon. Az újonnan csatlakozó államok, bár a schengeni
vìvmányokat teljes egészében el kell fogadniuk, nem válnak automatikusan a schengeni térség részévé. Erre
csak akkor kerülhet sor, ha a schengeni vìvmányok alkalmazásához szükséges feltételeket teljesìtik, melyet az
Unió külön értékelési eljárásban ellenőriz, és a térséghez való csatlakozásról a Tanács külön határozatban dönt.
A schengeni vìvmányok hatályának ìgy egy meglehetősen tarka képe alakult ki. 45464748
Az államok jogi helyzete Jogalap
Dánia részt vevő tagállam, de speciális helyzetben, 19. sz.

mint nemzetközi szerződő fél Lisszaboni Jk.
3. cikk
22. sz.
Lisszaboni Jk.
1–4. cikk
Egyesült Királyság nem részt vevő, de egyes uniós 19. sz.

szabályozásokban részt vehet Lisszaboni Jk.
4–5. cikk
43
A határozat szövegére l. HL L 176., 1999.7.10., 17. o.
44
Az Egyesült Királyság tekintetében l. a Tanács 2000/365/EK
határozatát Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vìvmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való
részvételére vonatkozó kéréséről, HL L 131., 2000.6.1., 43. o., valamint a Tanács 2004/926/EK határozatát a schengeni vìvmányok
rendelkezései egyes részeinek Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által való alkalmazásáról, HL L 395., 2004.12.31., 70.
o. Írország tekintetében l. a Tanács 2002/192/EK határozatát Írországnak a schengeni vìvmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való
részvételére vonatkozó kéréséről, HL L 64., 2002.3.7., 20. o.
45
Magyarország 2007. december 21-én vált a schengeni övezet részévé (a légi határokra vonatkozóan 2008. március 30. napjával) nyolc
másik, 2004-ben csatlakozott állammal együtt. L a Tanács 2007/801/EK határozatát a schengeni vìvmányok rendelkezéseinek a Cseh
Köztársaságban, az Észt Köztársaságban, a Lett Köztársaságban, a Litván Köztársaságban, a Magyar Köztársaságban, a Máltai
Köztársaságban, a Lengyel Köztársaságban, a Szlovén Köztársaságban és a Szlovák Köztársaságban történő teljes körű alkalmazásáról, HL
L 323., 2007.12.8., 34. o.
46
HL L 176., 1999.7.10., 36. o. L. ugyancsak, az Európai Unió Tanácsa és az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között megkötött,
az egyrészről Írország és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, másrészről az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság
közötti jogoknak és kötelességeknek a schengeni vìvmányok ezen államokra vonatkozó területein történő meghatározásáról szóló
megállapodás (1999. június 30.). HL L 15., 2000.1.20., 2. o.
47
HL L 53., 2008.2.27., 52. o.
48
HL L 83., 2008.3.26., 5. o.
32
bevezetés
20. sz.
Lisszaboni Jk.
21. sz.
Lisszaboni Jk.
Írország nem részt vevő, de egyes uniós 19. sz.

szabályozásokban részt vehet Lisszaboni Jk.
4–5. cikk
20. sz.
Lisszaboni Jk.
21. sz.
Lisszaboni Jk.
Ciprus, Románia, Bulgária részt vevő állam, ám a schengeni térségnek 19. sz.
még nem része Lisszaboni Jk.
1–2. cikk;
a 2003-as
csatlakozási
okmány 3.
cikk (2)
bekezdése,
illetve a 2005-
ös
csatlakozási
okmány 4.
cikk (2)
bekezdése
többi huszonegy uniós tagállam45 teljes jogú, a schengeni térségnek az uniós jog 19. sz.
alapján részét képező állam Lisszaboni Jk.
1. cikk
Norvégia társult schengeni ország (nemzetközi szerződő 19. sz.

fél) Lisszaboni Jk.
6. cikk
és
az Unióval
kötött 1999.
május 28-i
szerződés46
Izland társult schengeni ország
(nemzetközi szerződő fél)
Svájc társult schengeni ország az Unióval

kötött
(nemzetközi szerződő fél)
2004. október
26-i
szerződés47
33
bevezetés
Liechtenstein társult schengeni ország az Unióval és

Svájccal
(nemzetközi szerződő fél) kötött
2008. február
28-i
jegyzőkönyv
a fenti
szerződéshez
csatlakozásról
48
Az Amszterdami Szerződés hatálybalépése óta eltelt több, mint egy évtizedben a schengeni együttműködésre
vonatkozó eredeti normák (a szerződések és a Végrehajtó Bizottság határozatai) sok módosìtáson estek át, a
schengeni egyezmények számos rendelkezését felváltották a helyükbe lépő uniós normák, és ma már a
schengeni vìvmányok jelentős részét teszik ki az 1999 óta meghozott, és az eredeti szabályozásra ráépülő uniós
jogszabályok. Ezek a jogszabályok egyben bővìtették is az együttműködés körét a részt vevő államok között. A
schengeni vìvmányok által eredetileg átfogott területek a következők voltak (a Schengeni (II) Egyezmény
alapján):
A schengeni együttműködés eredeti területei Schengen (II)
rendelkezései
– a térségen belül a határellenőrzések megszüntetése; 2. cikk
– közös szabályok és eljárások a térség külső 3–8. cikk

határainak ellenőrzésénél;
– a rövid időtartamú vìzumok kiadásának 9–18. cikk

harmonizálása;
– külföldiek mozgásának és tartózkodásának feltételei 19–27. cikk

a schengeni térségben;
– menedék iránti kérelmek elbìrálására vonatkozó 28–38. cikk

közös szabályok;
– rendőrségi együttműködés; 29–47. cikk
– kölcsönös bűnügyi jogsegély nyújtása; 48–53. cikk
– kétszeres büntetés tilalma; 54–58. cikk
– a részt vevő tagállamok között fennálló kiadatási 59–66. cikk

szabályok kiegészìtése;
– büntetőìtéletek végrehajtásának átadása; 67–69. cikk
– kábìtószerre, lőfegyverekre és lőszerekre vonatkozó 70–91. cikk

kérdések rendezése;
– schengeni információs rendszer (SIS) kiépìtése és 92–119. cikk

fenntartása;
34
bevezetés
– a szállìtásra és az áruk mozgására vonatkozó 120–125. cikk

rendelkezések;
– személyes adatok védelme az együttműködés 126–130. cikk

vonatkozásában;
A schengeni együttműködés, a formáit tekintve, közös szabályok, mércék és eljárások kialakìtásából, a részt
vevő államok közötti információcseréből, és mindezeket segìtő uniós szervezeti tevékenységből áll. Az
információcsere tipikusan informatikai hálózatokon keresztül folyik, melyeknek a legfontosabbika a Schengeni
Információs Rendszer (SIS).
(b) A Schengeni Információs Rendszer (SIS)
A SIS egy informatikai rendszer, mely hálózatszerűen köti össze a tagállamokat: nemzeti egységekből áll,
melyek egy központi támogató egységen keresztül állnak kapcsolatban egymással. A rendszer célja, hogy
információ szolgáltatásával lehetővé tegye az egyes államokban a közrendet és közbiztonságot fenntartó
hatóságainak a megfelelő intézkedések megtételét. Az információs rendszer „figyelmeztető jelzéseket”, és
hozzájuk kapcsolt adatokat tartalmaz a személyek és tárgyak különböző kategóriáira. Így figyelmeztető jelzést,
és kapcsolódó adatokat tartalmazhat például olyan személyre nézve, akinek letartóztatását kiadatás céljából
kérik, vagy akivel szemben, nem uniós polgárként beutazási és tartózkodási tilalom van hatályban, vagy akiknek
„leplezett figyelése vagy célzott ellenőrzése” szükséges, vagy akiket büntetőeljárás keretén belül, illetve annak
következményeként keresnek (tanúként, terheltként idéztek, büntetőìtéletet kell kézbesìteni részükre,
büntetésének letöltésére hìvtak fel), vagy akit eltűnt személyként keresnek, illetve akinek saját védelme
érdekében átmenetileg rendőri védelem szükséges. Az információs rendszer tartalmazhat adatokat ellenőrizendő
járművekre, vagy olyan tárgyakra, melyeket lefoglalás vagy bizonyìtékként való felhasználás miatt keresnek.
Az ilyen nyilvántartásoknak egyik legkényesebb kérdése az adatvédelem, melyről már a Schengeni (II)
Egyezmény is részletes szabályokat, és egyben többszörös korlátozásokat tartalmazott. Ezek közül kiemelendő,
hogy a SIS adattartalmához hozzáférési és lekérdezési joga csak a határ-, vám- és rendőrségi ellenőrzéseket
végző hatóságoknak van, de korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek az idegenrendészeti hatóságok, és a
vìzumokkal kapcsolatos ügyintézést végző szervek. Az adatok, a bevitel céljának megfelelően, különböző
személyek kategóriáihoz kötöttek, és csak abból a célból használhatóak fel, amilyen célból bevitték az adatokat.
Bizonyos kivételekkel és korlátozásokkal bárki jogosult megismerni a rá vonatkozó, nyilvántartott adatokat,
jogosult azok módosìtását vagy törlését kérni, és e célból akár bìrósághoz is fordulhat abban az államban, ahol a
kérdéses adatot rögzìtették.
A SIS javìtott változatáról (SIS 1+) jelenleg folyik az átállás a fejlettebb SIS-II rendszerre.49
A schengeni vìvmányok jelentős részét teszik ki a jelenlegi, szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén
alapuló térség kialakìtására irányuló szabályoknak is. Az EUM-Szerződés 67. cikke a szabadságon, a
biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen viszonylag konkrét együttműködési formákat ért, és ezek
jórészt „schengeni vìvmányok”. Azonban az EUM-Szerződés külön azonosìtja a szabadság, a biztonság,
valamint a jog érvényesülésére vonatkozó együttműködéseket, ìgy a következőkben e szerint célszerű az
áttekintést megtenni.
4.3.2. 1.4.3.2. A szabadság térségének kialakítása

Az EUM-Szerződés 67. cikk (2) bekezdése a szabadságot ezekben az összefüggésekben, egészen szűk
értelemben, mozgásszabadságként fogja fel. A szabadság térsége alatt pedig azt érti, hogy az Unió biztosìtja a
személyek belső határokon történő ellenőrzések alóli mentességét, és ugyanakkor, a menekültügy, a bevándorlás
és a külső határok ellenőrzése terén a tagállamok között, szolidaritáson alapuló közös politikát alakìt ki, amely a
harmadik országok állampolgáraival szemben méltányos bánásmódot biztosìt. A szabadság térsége ebben a
felfogásban a schengeni vìvmányok részét képezi.
(a) A belső határokon a határellenőrzés megszüntetése
A szabadság térségének ez az alappillére, melyre az egész schengeni együttműködés épül. Ez visszavezethető a

Schengeni (II) Egyezmény 2. cikk (1) bekezdésére, melynek értelmében „a belső határokat bármely ponton át
49
L a Tanács 1104/2008/EK rendeletét és 2008/839/IB határozatát.
35
bevezetés
lehet lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor”. Az államok azonban közrendvédelmi vagy
nemzetbiztonsági érdekből, korlátozott időre visszaállìthatják a nemzeti határellenőrzést.
(b) A schengeni külső határ ellenőrzése és a közös vízumpolitika
A schengeni együttműködésnek mindig hangsúlyos eleme volt a schengeni külső határok ellenőrzésének közös
szabályok alá rendelése, ami egyenesen következett a belső határellenőrzés megszüntetéséből. Az EUMSz 77.
cikk (1) bekezdés c) pontja egy integrált határőrizeti rendszer fokozatos bevezetését tűzi ki célul. A külső
határok ellenőrzése tekintetében a legátfogóbb jogszabály a Parlament és a Tanács 562/2006/EK rendelete, mely
a határokon átkelő személyekre vonatkozó szabályokat állìtja fel (Schengeni Határellenőrzési Kódex). A külső
határok ellenőrzésénél a tagállamok közötti együttműködést az Európai Határőrizeti Ügynökség (FRONTEX)
hangolja össze.50 Az Ügynökség segìtséget nyújt a határőrök kiképzésében, illetve támogatja a tagállamokat a
külső határok ellenőrzése során felmerülő átfogó problémák megoldásában.
A schengeni együttműködésben részt vevő államok kénytelenek voltak egy közös vìzumpolitikát kialakìtani,
hiszen nem működött volna a schengeni rendszer, ha például az egyik állam követelt volna egy adott harmadik
állam állampolgárától vìzumot, a másik pedig nem. Éppen ezért meg kellett például egyezni arról, hogy mely
harmadik államok állampolgáraitól kérnek vìzumot, és melyektől nem, 51 melyek a vìzumkiadó hatóságok,
milyen útiokmányokba illeszthető vìzum, milyen legyen a vìzumok tartalma, érvényességi időtartama és
érvényességi területe, vagy éppen a vìzumok egységes formátuma. 52 A közös vìzumpolitika legátfogóbb
szabálya a 2010. április 5-én hatályba lépő Vízumkódex,53 mely a tagállamok területén való átutazásra vagy
bármely hat hónapos időszakban három hónapot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosìtó vìzumok
kiadására vonatkozó eljárásokat és feltételeket rögzìti. Nemcsak a vìzumkérelmekre vonatkozó előìrásokat
tartalmazza, hanem a vìzumkiadás legkülönbözőbb kérdéseit is szabályozza, kitérvén a vìzumkérelem
elbìrálásának különböző szempontjaira, a vìzumok meghosszabbìtására, visszavonására, illetve a külső határon
kiadott vìzumokra is. A Vìzumkódex a korábbi, sokrétű szabályozás kodifikációját jelenti, és ìgy jelentősen
egyszerűsìti a közös vìzumpolitikára vonatkozó jogforrások rendszerét. A közös vìzumpolitikának alapvető
feltétele a közös, vìzumok kiadásával összefüggő, lényeges adatokat tartalmazó adatbázis, a vìzuminformációs
rendszer léte (VIS).54
A közös vìzumpolitikának van egy kifelé irányuló vonatkozása is, ugyanis a nemzetközi jogban érvényesülő
általános szokásoknak megfelelően, az Unió külön nemzetközi szerződésekben rögzìti harmadik államokkal a
schengeni térségre vonatkozó vìzumkönnyìtéseket, vìzummentességet.55
(c) A közös menekültügy kialakítása
A schengeni együttműködés szükségszerű következménye volt, hogy a részt vevő államok egységesen kezeljék
harmadik államok azon állampolgárait, vagy éppen a hontalanokat, akik valamilyen méltányolható okból
védelemre szorulnak, és az Unió tagállamainak területére érkeznek. A Szerződések e vonatkozásban az Unió
által nyújtott nemzetközi védelemnek három formáját különböztetik meg. Menekült jogállás biztosìtása
azoknak, akik a nemzetközi jog alapján ilyen jogállásra jogosultak. 56 Kiegészìtő védelem nyújtása azoknak, akik
védelemre szorulnak anélkül, hogy a menekült jogállásra jogosultak lennének, vagy azt kérték volna.
Harmadrészt, ideiglenes védelem nyújtása lakóhelyük elhagyására kényszerült, harmadik országokból
tömegesen beáramló személyeknek.57 A nemzetközi védelem biztosìtása során, az uniós harmonizáció négy
alapvető kérdés rendezését nem kerülhette el.
50
A 2004-ben létrehozott ügynökség székhelye Varsó. L. a Tanács
2007/2004/EK rendeletét az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatìv Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai
Ügynökség felállìtásáról, HL L 349., 2004.11.25., 1. o.
51
L. a Tanács 539/2001/EK rendeletét a külső határok átlépésekor
vìzumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról.
52
L. a Tanács 1683/95/EK rendeletét a vìzumok egységes
formátumának meghatározásáról.
53
A Parlament és a Tanács 810/2009/EK rendelete, HL L 243.,
2009.9.15., 1. o.
54
L. a vìzuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú
tartózkodásra jogosìtó vìzumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről szóló, 2008. július 9-i 767/2008/EK európai parlamenti és
tanácsi rendeletet, HL L 218., 2008.8.13., 60. o.
55
L. pl. az egyik újabb, 2009-es megállapodást az Európai Közösség és
Barbados között a rövid távú tartózkodásra jogosìtó vìzumok alóli mentességről, HL L 169., 2009.6.30., 10. o.
56
L. a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi genfi egyezményt, és az
azt módosìtó 1967. évi jegyzőkönyvet (Magyarországon kihirdetve az 1989. évi 15. tvr.-ben).
57
Vö. a magyar menekültjogban a menekült, menedékes és oltalmazott
jogállásokkal, l. a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvényt.
36
bevezetés
(1) Alapvető kérdés, hogy a tagállamok bármelyikében benyújtott menekültkérelmet csak egy állam legyen
jogosult elbìrálni, ugyanis meg kell előzni azt a helyzetet, hogy egy menedékkérő esetlegesen több államban
benyújtott kérelmeit mindenütt érdemben megvizsgálják és elbìrálják, esetleg különböző eredménnyel. Ezért az
államok már igen korán nemzetközi szerződést kötöttek, mely meghatározta a tagállamok egyikében benyújtott
menedékjog iránti kérelem megvizsgálására illetékes államot, l. az 1990. június 15-én Dublinban aláìrt
egyezményt. Ezt jórészt felváltotta a Dublin (II) rendelet, mely a szabályozást a nemzetközi jogból bevonta az
Unió hatókörébe.58
(2) A tagállamok szabályozásaiban közelìteni kellett a védelmet jelentő jogállások megadásának feltételeit, és
ìgy biztosìtani, hogy a védelmet kérők, egyenlőségük biztosìtása érdekében, minden tagállamban azonos
feltételekkel kérhessék a védelmet jelentő státust, és egyben azt, hogy e státusokkal járó jogok és
kötelezettségek köre azonos lesz.59
(3) A védelmet jelentő jogállások iránti kérelmek elbìrálásánál, ugyancsak közelìteni kellett a tagállami eljárási
feltételeket a menedékkérelmek elbìrálása során, hogy a kérelmezők, menedékkérők azonos alapvető eljárási
jogokkal rendelkezzenek a különböző tagállamokban. Annak a szabályozása is szükségessé vált, hogy amìg a
menedékkérők kérelmeinek elbìrálása tart (mely esetenként nem rövid idő), hasonló jogokkal rendelkezzenek
életkörülményeik tekintetében is (pl. tájékoztatás, gyermekek iskoláztatása, foglalkoztatás, iratokkal történő
ellátás, képzés, egészségügyi ellátás stb.).60
(4) A menekültügyekben is ki kell alakìtani megfelelő közös adatbázist, mely a tagállamok közötti
együttműködés során biztosìtja a szükséges információk áramlását a menekültügyi hatóságok között, különösen
annak eldöntésénél, hogy melyik állam illetékes eljárni. Ez az EURODAC információs rendszer, mely alapvető
feltételét jelenti a menedékkérők, menekültek uniós szintű azonosìtásának, a többes kérelmek kiszűrésének. 61
(d) Idegenrendészeti jogharmonizáció (közös bevándorláspolitika)
A közös bevándorláspolitika a jellemzően idegenrendészeti szabályok harmonizálását jelenti, és két nagy

területet fog át. Egyrészt közelìteni kìvánja a nem uniós tagállamokból származó külföldiek belépési és
tartózkodási feltételeire vonatkozó tagállami szabályokat (jogszerű tartózkodás vonatkozásai); másrészt uniós
szintű szabályokat tartalmaz az illegális bevándorlással, az illegális tartózkodással összefüggő kérdések
tekintetében.
Az Unió közelìteni kìvánja a tagállami szabályozásokat a hosszabb távú, jogszerű tartózkodás feltételeinek
tekintetében is, a harmadik országokból származó (nem uniós polgár) személyeknél. Ez vonatkozhat eljárási
kérdésekre, mint például a harmadik országok állampolgárainak kiadott tartózkodási engedélyek egységes
formátumának megállapìtására.62 Másrészt közelìteni, és egységesebb elvek szerint alakìtani kìvánja a nem uniós
polgárok hosszabb tartózkodásának anyagi jogi feltételeit, bizonyos részterületeken: ìgy harmonizálja a külföldi
diákok, diákcserében vagy javadalmazás nélküli gyakorlaton részt vevők, illetve önkéntes szolgálat végzése
végett beutazók tartózkodását;63 elősegìti a családegyesìtést,64 vagy a magasan képzett munkavállalók
beáramlását;65 és hasonlóan, egységesìteni kìvánja a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők jogállásának
leglényegesebb tartalmi elemeit.66
58
A Tanács 343/2003/EK rendelete (Dublin (II) rendelet) egy harmadik
ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására
vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapìtásáról, HL L 50., 2003.2.25., 1. o.
59
A Tanács 2004/83/EK irányelve a harmadik országok
állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének
feltételeiről és az e státusok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról, HL L 304., 2004.9.30., 12. o.
60
L. a Tanács 2005/85/EK irányelvét a menekültstátus megadására és
visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól, HL L 326., 2005.12.13., 13. o., valamint a Tanács 2003/9/EK
irányelvét a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapìtásáról, HL L 31., 2003.2.6., 18. o.
61
L. a Tanács 2725/2000/EK rendeletét a dublini egyezmény hatékony
alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlìtására irányuló „EURODAC” létrehozásáról, HL L 316., 2000.12.15., 1. o.
62
A Tanács 1030/2002/EK rendelete, HL L 157., 2002.6.15., 1. o.
63
A Tanács 2004/114/EK irányelve, HL L 375., 2004.12.23., 12. o.
64
L. a Tanács 2003/86/EK irányelvét a családegyesìtésről, HL L 251.,
2003.10.3., 12. o.
65
L. a Tanács 2009/50/EK irányelvét a harmadik országbeli
állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről, HL L 155.,
2009.6.18., 17. o.
66
A Tanács 2003/109/EK irányelve a harmadik országok huzamos
tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról, HL L 16., 2004.1.23., 44. o.
37
bevezetés
A tagállamok területén jogellenesen tartózkodó külföldieket a tagállamok általában kiutasìtják (határozatban

felszólìtják az államterület elhagyására), illetve ennek eredménytelensége esetén kitoloncolják (visszaszállìtják
egy másik államba, vagy annak határára). Mindez időben eltolódhat, ha a külföldi ellen büntetőeljárás folyik, és
büntetőjogi felelősségét megállapìtják, mert ekkor általában a büntetés végrehajtása után történik ez meg.
Korábban az Unión belül már irányelv szabályozta a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról
hozott határozatok kölcsönös elismerésérét, melynek folytán egy tagállamban hozott határozat egy másik
tagállamban is végrehajthatóvá vált.67 Az Unió legújabban, viszont már bizonyos mértékig szintén harmonizálta
a kiutasìtás és kitoloncolás feltételeit és eljárását.68 Együttműködnek a tagállamok abban is, hogy a kitoloncolás
végrehajtása céljából közös repülőjáratokat indìtanak olyan harmadik államokba, ahová egyszerre több
kiutasìtott személyt kell visszaküldeni.
4.3.3. 1.4.3.3. A biztonság térségének kialakítása

Az EUM-Szerződés 67. cikk (3) bekezdése a biztonság térségének kialakìtása alatt azt érti, hogy az Unió a
biztonság magas szintjének biztosìtását kìvánja elérni a következő módon: (1) a bűncselekmények, a rasszizmus
és az idegengyűlölet megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel; (2) a rendőri, az igazságügyi és az
egyéb, hatáskörrel rendelkező hatóságok koordinációjára és együttműködésére irányuló intézkedésekkel; (3) a
büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel. Az EUMSz részletesebb szabályozást csak az utóbbi
két szabályozási területre vonatkozóan tartalmaz. A bűnmegelőzés tekintetében az Unió hozhat szabályokat,
azonban ezek csak koordinációs-kiegészìtő jellegű intézkedések lehetnek, a jogharmonizációt a Szerződés
kizárja.69
(a) Rendőrségi együttműködés
Az EUM-Szerződés által rendőrségi együttműködésnek nevezett tevékenység kiterjed a tagállamok

rendőrségeire, vámhatóságaira és egyéb bűnüldöző szerveire.A Szerződés alapján az együttműködés következő
formái azonosìthatóak, melyek végrehajtása egyes esetekben külön uniós jogszabályokban megállapìtott
feltételek alapján történhet:
1. a megjelölt szervek tevékenységét érintő információk gyűjtése, tárolása, feldolgozás és cseréje, és ezzel
összefüggésben közös, uniós szintű információs rendszerek működtetése;
2. a szervezett bűnözés súlyos formáinak felderìtésére vonatkozó közös nyomozási módszerek kialakìtása; 70
3. operatìv együttműködés, mely kiterjedhet külön jogszabály alapján közösen végzett nyomozati vagy operatìv
tevékenységre, közös nyomozócsoportok felállìtására, vagy egy tagállam területén egy másik tagállam
hatóságai által intézkedések végrehajtása;71
4. az érintett hatóságok állományainak képzése, az állományok egymás közötti cseréje;
5. uniós szintű szerv létrehozása az együttműködés támogatására.
A fentiek közül egyrészt az információk cseréjét kell kiemelni, hiszen a szabadságon, biztonságon és a jog
érvényesülésén alapuló térség keretében létrehozott együttműködésnek az információcsere a legáltalánosabb
formája. Nincs ez másként a rendőrségi együttműködésnél sem. Több uniós jogszabály van, mely a bűnüldözés
területén az operatìv információk cseréjéről szól.72 Ugyanakkor külön jogszabályok biztosìthatnak speciális
információcserét egyes részterületeken, mint az új, pszichoaktìv anyagokra vonatkozó információk esetében.73
Mìg a tagállami rendőrségeknél a Schengeni Információs Rendszer (SIS) az egyik legfontosabb uniós
67
A Tanács 2001/40/EK irányelve, HL L 149., 2001.6.2., 34. o.
68
L. az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelvét a
harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és
eljárásokról (az átültetési határidő 2010. decemberében jár le), HL L 348., 2008.12.24., 98. o.
69
A bűnügyi együttműködés általános elveire nézve l. Gombos és
Karsai, 2005, 9–20. o.
70
Pl. a Tanács 2005/671/IB határozata a terrorista bűncselekményekre
vonatkozó információcseréről és együttműködésről, HL L 253., 2005.9.29., 22. o.
71
L. erre pl. az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján
létrehozott harmadik pilléres egyezményt, a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segìtségnyújtásról és együttműködésről, HL C 24.,
1998.1.23., 2. o.
72
L. pl. a Tanács 2006/960/IB kerethatározatát az Unió tagállamainak
bűnüldöző hatóságai közötti, információ és bűnüldözési operatìv információ cseréjének leegyszerűsìtéséről, HL L 386., 2006.12.29., 89. o.
73
A Tanács 2005/387/IB határozata az új pszichoaktìv anyagokra
vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről, HL L 127., 2005.5.20., 32. o.
38
bevezetés
információforrás, kiegészìtve a kapcsolódó, közvetlen, kétoldalú információcserét lehetővé tevő SIRENE-

rendszerrel74, addig a vámügyi együttműködésben a vámhatóságok külön uniós szintű váminformációs rendszert
használnak (VIR).75 A bűnüldözéssel kapcsolatos információcsere területén azonban a legnagyobb uniós kihìvás
kétségtelenül a tagállami bűnügyi nyilvántartási rendszerek összekötése, informatikai hálózattá szervezése és az
adattartalmak feldolgozásának egységesìtése (mely ugyanakkor vaskos adatvédelmi problémákat is felvethet). E
célból született meg 2009/315/IB kerethatározat, melyben egyben előirányozta az Európai Bűnügyi
Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozását is. 76
Uniós szinten a rendőrségi együttműködést a hágai székhelyű Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) támogatja,
melyről az EUMSz 88. cikke rendelkezik. Az uniós szervet az 1995-ös Europol-egyezmény hozta létre,
működését 1999-ben kezdte meg, az egyezményt 2010. január 1-jétől új működési jogalapként felváltotta a
Tanács 2009/371/IB határozata.77 Az Europolnak a hatásköre kiterjed a szervezett bűnözésre, a terrorizmusra és
a súlyos bűncselekményeknek két vagy több tagállamot érintő egyéb formáira, beleértve a kapcsolódó
bűncselekményeket is. Az Europol saját maga gyűjt, tárol, elemez és továbbìt a hatáskörébe eső ügyekben
felmerülő információkat; segìtséget nyújt a tagállami hatóságoknak nyomozati cselekményeikben, felkérhet
érintett tagállami hatóságokat nyomozások elrendelésére és folytatására; javaslatot tehet közös
nyomozócsoportok létrehozására; a rendőrségi együttműködést érintő jelentős nemzetközi eseményeknél
bűnüldözési operatìv információkat és elemzési támogatást nyújt az érintett tagállamoknak; támogatóként részt
vehet közös nyomozócsoportokban, vagy a közös nyomozati tevékenységek összehangolásában és
végrehajtásában; stratégiai elemzéseket, kockázatelemzéseket és helyzetjelentéseket készìt. Az Europol egyben
az euróhamisìtás elleni küzdelem központi hivatala is.78 Az Europol alapvető adatbázisát az Europol Információs
Rendszer képezi, mely kizárólag az Europol feladatainak teljesìtéséhez vehető igénybe.
Mindegyik tagállamban működik Europol nemzeti egység, mely a tagállami hatóságok és az Europol közötti
összekötő kapocs, azonban a nemzeti egység és a tagállam hatóságainak kapcsolatát a tagállam belső joga
szabályozza. A nemzeti egységeket az Europolnál, a saját tagállamának jogszabályai szerint és a nemzeti egység
utasìtásai alapján, egy vagy több összekötő tiszt (liaison officer) képviseli, akik a szerven belül a nemzeti
összekötő irodákat (national liaison bureaux) alkotják. Az Europol jogi személyiséggel rendelkezik. Szervezetén
belül a legfőbb döntéshozó testület az Igazgatótanács; az Ügynökséget a Tanács által négy évre megválasztott
Igazgató vezeti, aki egyben képviseli is a szervet.
(b) Igazságügyi együttműködés büntetőügyekben
A büntetőügyekben folytatott rendőrségi, valamint igazságügyi együttműködés a másodlagos uniós jogforrások

szintjén sokszor összeolvad, és nem választható el egymástól. Például a büntetőeljárási szabályok bizonyos
mércéiről szóló jogszabályok természetesen mindkét területre kiterjednek, de nem szorìthatók be egyik vagy
másik együttműködésbe, ahogy például a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti
cseréjének megszervezése sem. Ezzel a fenntartással, és az EUM-Szerződés vonatkozó rendelkezései alapján, a
büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésnek három nagy területét lehet azonosìtani (melyek
közül egyszerre többet is felölelhet vagy érinthet egy-egy másodlagos uniós jogszabály).79
(1) Egyrészt ide tartozik a büntetőügyekben hozott ítéletek és határozatok minden formájának kölcsönös
elismerése a tagállamok között, valamint a büntetőügyekben a joghatósági ütközések megelőzése és rendezése. 80
Ezen kérdések megoldása nélkülözhetetlen akkor, amikor a személyek szabad áramlása felgyorsul a tagállamok
között, és egyre több olyan büntetőügy fordul elő, amelynek nemzetközi eleme van.. Az Amszterdami
74
L. a Tanács 378/2004/EK rendeletét a Sirene Kézikönyv módosìtási
eljárásáról, HL L 64., 2004.3.2., 5. o.
75
Az informatika vámügyi alkalmazásáról szóló, 1995. július 26-i
egyezmény, HL C 316., 1995.11.27., 33. o., melynek a helyébe lép 2011. május 27-én a Tanács 2009/917/IB határozata, az információs
technológia vámügyi alkalmazásáról, HL L 323., 2009.12.10., 20. o. A korábbi közösségi pillérben a VIR felállìtásáról, l. a 23–41. cikkeit a
Tanács 515/97/EK rendeletének, mely a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segìtségnyújtásról, valamint a vám- és
mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosìtása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szól, HL L 82.,
1997.3.22., 1. o.
76
L. a Tanács 2009/315/IB kerethatározatát a bűnügyi nyilvántartásból
származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról, HL L 93., 2009.4.7., 23. o., valamint a Tanács
2009/316/IB határozatát az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról, ugyanott, 33. o.
77
A Tanács 2009/371/IB határozata az Európai Rendőrségi Hivatal
(Europol) létrehozásáról, HL L 121., 2009.5.15., 37. o.
78
A Tanács 2005/511/IB határozata az euró pénzhamisìtás elleni, az
Europolnak az euróhamisìtás elleni küzdelem központi hivatalává történő kijelölése általi védelméről, HL L 185., 2005.7.16., 35. o.
79
A belső büntetőjog és az uniós jog érintkezési felületeiről áttekintést
ad Karsai, 2007, 11–19. o.
80
L. erre Kondorosi–Ligeti, 2008, 149–156. o.
39
bevezetés
Szerződés után felgyorsult a vonatkozó jogalkotás, és ma már az Unióban számos jogszabály létezik, mely a
büntetőügyekben hozott határozatok különböző fajtáinak kölcsönös elismerését és végrehajtását ìrja elő.
A kölcsönösen elismert A jogforrás
határozatok fajtája
elfogatóparancsok A Tanács 2002/584/IB kerethatározata az európai

elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási
eljárásokról (HL L 190., 2002.7.18., 1. o.)
az előzetes letartóztatás alternatìvájaként felügyeleti A Tanács 2009/829/IB kerethatározata a kölcsönös

intézkedéseket elrendelő határozatok elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti,
az előzetes letartóztatás alternatìvájaként felügyeleti
intézkedéseket elrendelő határozatokra történő
alkalmazásáról (HL L 294., 2009.11.11., 20. o.)
a vagyonnal vagy bizonyìtékkal kapcsolatos biztosìtási A Tanács 2003/577/IB kerethatározata a vagyonnal

intézkedést elrendelő határozatok vagy bizonyìtékkal kapcsolatos biztosìtási intézkedést
elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő
végrehajtásáról (HL L 196., 2003.8.2., 45. o.)
a bizonyìtékok beszerzésére irányuló határozatok A Tanács 2008/978/IB kerethatározata a

büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak,
dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges
európai bizonyìtásfelvételi parancsról (HL L 350.,
2008.12.30., 72. o.)
pénzbüntetést kiszabó határozatok A Tanács 2005/214/IB kerethatározata a kölcsönös

elismerés elvének a pénzbüntetésekre való
(büntetőeljárásban) alkalmazásáról (HL L 76., 2005.3.22., 16. o.)
a szabadságvesztést vagy szabadságelvonással járó A Tanács 2008/909/IB kerethatározata a kölcsönös

intézkedést büntetésként kiszabó ìtéletek elismerés elvének büntetőügyekben hozott,
szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy
szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó
ìtéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása
céljából történő alkalmazásáról (HL L 327.,
2008.12.5., 27. o.)
büntetőìtéletek, melyek büntetésként a letöltendő A Tanács 2008/947/IB kerethatározata a kölcsönös

szabadságelvonás vagy a pénzbüntetés alternatìváját elismerés elvének az ìtéletekre és próbaidőt
szabják ki81 megállapìtó határozatokra való, a próbaidő alatti
magatartási szabályok és alternatìv szankciók
felügyelete céljából történő alkalmazásáról (HL L
337., 2008.12.16., 102. o.)
vagyonelkobzást elrendelő határozatok A Tanács 2006/783/IB kerethatározata a kölcsönös

elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő
határozatokra történő alkalmazásáról (HL L 328.,
2006.11.24., 59. o.)
81
81
Pl. feltételes szabadlábon hagyás, felfüggesztett szabadságvesztés
büntetés, próbára bocsátás vagy egyéb alternatìv szankció.
40
bevezetés
A büntetőügyekben a joghatósági ütközéseknél az áttörés egy új kerethatározat formájában történt meg, mely
különösen jelentős a kétszeres eljárás kizárását jelentő ne bis in idem elv alkalmazásával kapcsolatos
problémákra adott válasza miatt. Az eddigi uniós szabályozás azt kizárta, hogy ugyanazon ügyben ugyanazon
személy ellen egymás után, két vagy több államban ne indìthassanak eljárást (Schengeni (II) Egyezmény 54–58.
cikkek). Ez a szabályozás csak akkor védte a személyt, ha a másik államban már lezárult az ügye, akkor nem, ha
párhuzamosan folyt két vagy több tagállamban ugyanazon ügyben eljárás ellene. Ilyen esetekben a joghatósági
összeütközést el kellene hárìtani, és a joghatósági szabályoknak olyan rendszerét meghatározni, mely alapján
meghatározható az az állam, mely eljárhat az adott büntetőügyben, kiküszöbölvén a kétszeres eljárást. 82 A
2009/98/IB kerethatározat egyik legfőbb célja éppen a ne bis in idem elv megsértését eredményező párhuzamos
büntetőeljárások megelőzése a tagállamok között.83
(2) Az büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés második nagy területe szabályozási minimumok
megállapítása a büntetőeljárás bizonyos kérdéseiben. E vonatkozásban az uniós szabályozás elsődleges
célpontja volt a büntetőeljárásban részt vevő személyek jogainál uniós szintű küszöbök meghatározása, melyek
kellően alapozhatóak az uniós szinten érvényesülő alapjogvédelmi rendszerre. 84 A szabályozási minimumok
természetesen kiterjedhetnek más, specifikus területekre is, például a bűncselekményből származó jövedelmek,
vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzására vonatkozó szabályokra is. 85
(3) A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés kiterjed arra is, hogy a szükséges mértékig, a
tagállami anyagi büntető jogszabályokat közelítse a különösen súlyos, és hatásuknál fogva több államot is érintő
bűncselekményeknél: ekkor az uniós szabályozás szabályozási minimumokat állapìthat meg bűncselekményi
tényállások és büntetési tételek meghatározására vonatkozóan. A Szerződés 83. cikk (1) és (2) bekezdése
nevesìti azokat a „bűncselekményi területeket”, ahol ez a jogharmonizáció megtörténhet. Az alábbiakban az
egyes bűncselekményekhez kapcsolódó leglényegesebb uniós jogszabályokat jelzem.
Bűncselekményi
terület Legfontosabb, vonatkozó uniós jogszabályok
terrorizmus A Tanács 2002/475/IB kerethatározata a terrorizmus elleni küzdelemről (HL L 164.,

2002.6.22., 3. o.)
emberkereskedelem A Tanács 2002. július 19-i kerethatározata az emberkereskedelem elleni küzdelemről

(HL L 203., 2002.8.1., 1. o.)86
Bűncselekményi
terület Legfontosabb, vonatkozó uniós jogszabályok
nők és gyermekek A Tanács 2004/68/IB kerethatározata a gyermekek szexuá-
szexuális lis kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzde-
kizsákmányolása lemről (HL L 13., 2004.1.20., 44. o.)
tiltott kábìtószer- A Tanács 2004/757/IB kerethatározata a tiltott kábìtószer-
kereskedelem kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó

minimumszabályok megállapìtásáról (HL L 335., 2004.11.11., 8. o.)
82
A problémáról l. a Zöld Könyv a büntetőeljárásokban előforduló
joghatósági összeütközésekről és a ne bis in idem elvéről. COM/2005/0696 végleges , 3. o. l. még Weyembergh, 2004, 337. o.
83
A Tanács 2009/948/IB kerethatározata a joghatóság gyakorlásával
kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről, HL L 328., 2009.12.15., 42. o. A
tagállamoknak 2012. június 15-ig kell átültetni a kerethatározat rendelkezéseit.
84
L. pl. A Tanács 2008/977/IB kerethatározatát a büntetőügyekben
folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről (HL L 350., 2008.12.30., 60. o.),
vagy a Tanács 2009/299/IB kerethatározatát, egyes korábbi kerethatározatok módosìtásáról a személyek eljárási jogainak megerősìtése,
valamint a kölcsönös elismerés elvének az érintett személy megjelenése nélkül lefolytatott eljárásokat követően hozott határozatokra való
alkalmazásának előmozdìtása tekintetében, HL L 81., 2009.3.27., 24. o.
85
A Tanács 2005/212/IB kerethatározata a bűncselekményből származó
jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról, HL L 068, 2005.3.15., 49. o.
86
Az Unió (Közösség) csatlakozott az ENSZ nemzetközi szervezett
bűnözés elleni egyezményét kiegészìtő jegyzőkönyvhöz, mely az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való
kereskedelem megelőzéséről, visszaszorìtásáról és büntetéséről szól, l. a Tanács 2006/619/EK határozatát (HL L 262., 2006.9.22., 51. o.)
41
bevezetés
tiltott A Tanács 91/477/EGK irányelve a fegyverek megszerzésé-
fegyverkereskedelem nek és tartásának ellenőrzéséről (HL L 256., 1991.9.13., 51. o.)
pénzmosás Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve a pénzügyi rendszereknek a

pénzmosás, valamint terrorizmus finanszìrozása céljára való felhasználásának megelőzéséről 87 (HL L 309.,
2005.11.25., 15. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 1889/2005/EK rendelete a Közösség területére belépő, illetve a

Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 9. o.)
korrupció A Tanács 2003. július 22-i kerethatározata a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni
küzdelemről (HL L 192., 2003.7.31., 54. o.)88
pénz és egyéb A Tanács 2000/383/IB kerethatározata az euró bevezetésé-
fizetőeszközök vel kapcsolatos pénzhamisìtás elleni, büntetőjogi és egyéb
hamisìtása szankciókkal megvalósuló védelem megerősìtéséről (HL L 140., 2000.6.14., 1. o.)
számìtógépes bűnözés A Tanács 2005/222/IB kerethatározata az információs rendszerek elleni

támadásokról (HL L 69., 2005.3.16., 67. o.)
szervezett bűnözés A Tanács 2008/841/IB kerethatározata a szervezett bűnözés elleni küzdelemről (HL L
300., 2008.11.11., 42. o.)89
uniós harmonizációs Pl. a Tanács 2004/919/EK határozata a határokon átnyúló
hatáskörök eredményes vonatkozású, járművekkel kapcsolatos bűncselekmények
végrehajtását érintő üldözéséről (HL L 389., 2004.12.30., 28. o.)
bűncselekményi
területek
a Tanács által Pl. a Tanács 2008/913/IB kerethatározata a rasszizmus és
meghatározott egyéb az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elle ni,
területek büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről90 (HL L 328., 2008.12.6., 55. o.)
(4) A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés uniós szervezeti egysége az Eurojust, melyet a
Tanács 2002/187/IB határozata hozott létre, Hága székhellyel és önálló jogi személyiséggel, a bűnözés súlyos
formái elleni fokozott küzdelem céljából.91 Az Eurojust legfőbb szerve, a Testület a tagállamok által kinevezett
nemzeti tagokból áll, élén a szerv által megválasztott és a Tanács által jóváhagyott elnök, valamint alelnökök
állnak. A Testület munkáját az általa kinevezett adminisztratìv igazgató és az alá tartozó titkárság segìti. A
Testület nemzeti tagja bìró, vagy ügyész, vagy hasonlóan kvalifikált rendőrtiszt, akinek egyes esetekben
hatásköre van egyedül is eljárni.
A szervet a transznacionális bűnözés súlyos formái ellen hozták létre, különösen azon esetekre, amikor több
tagállam területére kiterjedő nyomozási vagy egyéb büntetőeljárási tevékenységet kell összehangolni. Ennek
87
Elfogadva a személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgására
vonatkozó szerződéses rendelkezések alapján.
88
A kérdés nemzetközi jogi vonatkozását jelenti a Tanács 2008/801/EK
határozata, az ENSZ korrupció elleni egyezményének megkötésére, az Európai Közösség nevében (HL L 287., 2008.10.29., 1. o.)
89
A kérdés nemzetközi jogi vonatkozását jelenti a Tanács 2004/579/EK
határozata, az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének megkötésére, az Európai Közösség nevében, HL L 261.,
2004.8.6., 69. o.
90
Elfogadva az EUSz azóta hatályon kìvül helyezett, volt 29. cikke
alapján, mely a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén, hasonlóan az EUMSz 67. cikk (3)
bekezdéséhez, kifejezetten emlìtette a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelmet.
91
A Tanács 2002/187/IB határozata a bűnözés súlyos formái elleni
fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról, HL L 63., 2002.3.6., 1. o.
42
bevezetés
során az együttműködést segìtik elő a különböző tagállami hatóságok között, közvetìtik az egyik tagállamból
jövő kéréseket, döntéseket és információkat a konkrét ügyben részt vevő többi tagállam hatóságai felé. Az
Eurojust maga is javasolhatja, hogy valamelyik tagállam egy konkrét ügyben szolgáltasson információt, tegyen
meg valamilyen nyomozati vagy egyéb eljárási cselekményt, illetve kezdeményezheti közös nyomozócsoport
felállìtását, véleményével segìt joghatósági összeütközések megoldásában, vagy az igazságügyi
együttműködésben mutatkozó problémák, akadályok elhárìtásában. Az Eurojust döntően nemzeti tagjai révén jár
el a tagokat delegáló tagállamok irányában, a konkrét ügyekben részt vevő tagállamok hatóságai közötti
koordinációt az adott tagállamok nemzeti tagjai együttműködve végzik. A Testület, tipikusan csak az átfogó
jelentőségű ügyekben, vagy az Europol hatáskörébe tartozó súlyos bűncselekmények esetében, vagy a
tagállamok közötti joghatósági viták esetén, vagy az igazságügyi együttműködés ismétlődő, súlyos nehézségei
esetén jár el.
A tagállamok maguk határozzák meg azokat a hatásköröket, melyekkel a nemzeti tag rendelkezik az
igazságügyi együttműködés tekintetében, de a Tanács Eurojust-határozatában foglalt minimális hatásköröket
biztosìtani kell. Az Eurojust nemzeti tagja e hatáskörökben, mint hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság járhat
el más államok hatóságaival szemben. Így például sürgős esetben saját maga is teljesìtheti a máshonnan érkező,
a tagállama irányában benyújtott megkereséseket vagy határozatokat, engedélyezhet és koordinálhat ellenőrzött
szállìtásokat a saját államában, de esetenként maga is bocsáthat ki megkereséseket más állam irányában, kérhet
és bocsáthat rendelkezésre információkat konkrét ügyekben. A tagállamoknak a szervhez való kapcsolat
biztosìtása végett létre kell hozniuk az Eurojust nemzeti koordinációs rendszert, melynek irányìtói a nemzeti
Eurojust-koordinátorok („levelezők”). A nemzeti koordinációs rendszer segìti az Eurojust nemzeti tagját a
tagállami hatóságok felé az információk, megkeresések továbbìtásában, és kapcsolatban áll az Europol nemzeti
egységével.
Az EUMSz 86. cikk (1) bekezdése felhatalmazza a Tanácsot, hogy egyhangúlag eljárva, a Parlament
egyetértésével, az Eurojustból Európai Ügyészséget hozzon létre az Unió pénzügyi érdekeit sértő cselekmények
üldözésére.
(5) A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés másik fontos uniós szerveződése az Európai
Igazságügyi Hálózat, mely a Tanács 2008/976/IB határozata alapján működik. 92 Az Európai Igazságügyi
Hálózat a tagállamok által kinevezett nemzeti kapcsolattartók hálózatából áll, melynek munkáját uniós szinten
egy, az Eurojust titkárságán belül működő titkárság szervezi. A Hálózat arra szolgál, hogy az uniós
jogszabályok által előìrt, kölcsönös bűnügyi jogsegély esetén, az érintett igazságügyi hatóságok közötti
kétoldalú, közvetlen kapcsolatfelvételt és -fenntartást elősegìtse. A Hálózatban résztvevő nemzeti
kapcsolattartók segìtenek az együttműködésben érintett igazságügyi hatóságoknak létrehozni a legmegfelelőbb
közvetlen kapcsolatot, biztosìtják a szükséges jogi és gyakorlati információkat saját vagy külföldi igazságügyi
hatóságok, illetve más tagállamok kapcsolattartói részére az igazságügyi együttműködésre irányuló megkeresés
előkészìtéséhez (pl. a tagállam igazságügyi és eljárási rendszeréről, jogszabályairól), valamint szükség esetén
személyes találkozókat szerveznek más állam kapcsolattartóival. A tagállam a saját kapcsolattartói közül
nemzeti összekötőt („levelezőt”) nevez ki, aki felel a tagállamban a Hálózat adminisztratìv működéséért. 93
4.3.4. 1.4.3.4. A jog érvényesülésén alapuló térség kialakítása (igazságügyi

együttműködés polgári ügyekben)
A jog érvényesülésén alapuló térség kialakìtásán az EUMSz 67. cikk (4) bekezdése, egészen szűk értelemben
azt érti, hogy az Unió, a térségen belül, megkönnyìti a határokon túl is az igazságszolgáltatáshoz való
hozzáférést, és ezt elsősorban a polgári ügyekben hozott bìrósági és bìróságon kìvüli határozatok kölcsönös
elismerése elvének érvényesìtése útján teszi meg. Mindez tehát lényegében a határokon átnyúló polgári
ügyekben való igazságügyi együttműködést fogja át. Az EUMSz 81. cikke a polgári ügyekben való
együttműködésnek kilenc területét határozza meg, melyek a következők:
1. az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosìtása,94
92
A Tanács 2008/976/IB határozata az Európai Igazságügyi Hálózatról,
HL L 348., 2008.12.24., 130. o.
93
Az együttműködés szervezeti kérdéseire l. még Kondorosi–Ligeti,
2008, 286–319. o.
94
L. a Tanács 2003/8/EK irányelvét a határon átnyúló vonatkozású
jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyìtése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre
vonatkozó közös minimumszabályok megállapìtásáról, HL L 26., 2003.1.31., 41. o.
43
bevezetés
2. a bìrósági és bìróságon kìvüli ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerése és azok
végrehajtása,
3. a tagállamokban alkalmazandó kollìziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetősége,
4. együttműködés a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi kérdések rendezésében,
5. a tagállami polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdìtása,
6. a bìrósági és bìróságon kìvüli iratok határokon túlra történő kézbesìtése, 95
7. együttműködés a bizonyìtásfelvétel terén,96
8. alternatìv módszerek kidolgozása a jogviták rendezésére,97
9. a bìrák, ügyészek és az igazságszolgáltatási alkalmazottak képzésének támogatása.
Vannak másodlagos uniós jogszabályok, amelyek egyértelműen kapcsolhatóak valamelyik szűkebb

együttműködési területhez például az előbbiekben hivatkozott bizonyìtásfelvételi rendelet, vagy a közvetìtésről,
mint alternatìv vitamegoldásrólszóló rendelet. Az együttműködésre vonatkozó uniós jogszabályok, azonban
jellemzően az EUM-Szerződés által felsorolt szűkebb együttműködési területek közül többet is átfognak,
azonban a fő tendenciák azonosìthatóak.98
(1) Az együttműködés egyik erőteljes iránya, hogy a nemzetközi, nemzetközi tényállási elemet magukban
hordozó, határon átnyúló ügyeknél, a tagállamok közötti joghatósági ütközéseket kiküszöböljék. Azon cél
elérését, hogy egyértelműen meghatározható legyen, miszerint egy határon átnyúló ügyben mely tagállam
bìróságai jogosultak eljárni, a tagállamok nemzetközi szerződések megkötése útján igyekeztek elérni, elsősorban
a volt EKSZ 293. cikke (azelőtt EGKSz 220. cikke) alapján kötött egyezményekkel. Így a tagállamok
megkötötték a mára már jelentőségét vesztett, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bìrósági
joghatóságról és a bìrósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i brüsszeli egyezményt99,
melyet legnagyobbrészt felváltott a 2002. március 1-jén elfogadott, azonos tárgyú 44/2001/EK tanácsi rendelet
(az ún. „Brüsszel I. rendelet”).100 Azonos tárgykörben, az Unión kìvüli tagállamokkal való viszonylatban, a
joghatósági ütközések rendezését kìvánja elérni a 2007. október 30-i új Luganói Egyezmény, melyet már nem a
tagállamok kötöttek, hanem az Európai Közösség kötött az EFTA-tagállamokkal.101 Figyelemre méltó, hogy
nemcsak a polgári és kereskedelmi ügyekben, hanem a családjogot érintő kérdésekben is megjelent az uniós
szabályozás a joghatósági összeütközés kiküszöbölésére, egyrészt a házassági és a szülői felelősségre vonatkozó
ügyekben (új „Brüsszel II rendelet”),102 másrészt a tartással kapcsolatos esetekben.103
(2) Az uniós jogbiztonságot javìtja az, ha a határon átnyúló jogvitáknál a tagállami jogszabályok ugyanazon
tagállam jogát határozzák meg egy-egy jogvita eldöntésének alapjául, bármely tagállam bìrósága előtt is bìrálják
azt el. Ezen cél eléréséhez szükséges, a kollìzió esetén alkalmazandó jog vonatkozásában, a tagállami
jogszabályok közötti ütközések kiküszöbölése. Az alkalmazandó jog meghatározásánál, a tagállamok által
kötött, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 1980-as római egyezményt, legnagyobbrészt
95
L. a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bìrósági és
bìróságon kìvüli iratok kézbesìtéséről szóló 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, HL L 324., 2007.12.10., 79. o.
96
L. a Tanács 1206/2001/EK rendeletét a polgári és kereskedelmi
ügyekben a bizonyìtásfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bìróságai közötti együttműködéséről, HL L 174., 2001.6.27., 1. o.
97
L. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelvét a
polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetìtés egyes szempontjairól, HL L 136., 2008.5.24., 3. o.
98
Az együttműködés áttekintésére l. Gombos, 2009, 162–192. o.,
Osztovits, 2004, 15–38. o.
99
HL C 27., 1998.1.26., 1. o. (egységes szerkezetbe foglalt szöveg).
100
A Tanács 44/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben
a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, HL L 12., 2001.1.16., 1. o. L. Kengyel–Harsági, 2009, 55. o
101
L. a Tanács 2009/430/EK határozatát a polgári és kereskedelmi
ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény megkötéséről, HL L 147., 2009.6.10., 1.
o., az egyezmény szövegét l. ugyanott, 5. o. Az Európai Bìróság az 1/03 véleményében állapìtotta meg a Közösség kizárólagos hatáskörét a
szerződés megkötésére, 1/03 vélemény [2006] EBHT I-1145.
102
L. a Tanács 2201/2003/EK rendeletét a házassági ügyekben és a
szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, HL L 338., 2003.12.23.,
1. o., mely hatályon kìvül helyezte a hasonló, de szűkebb tárgyi hatályú 1347/2000/EK rendeletet (a régi „Brüsszel II rendelet”).
103
L. a Tanács 4/2009/EK rendeletét a tartással kapcsolatos ügyekben a
joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről,
HL L 7., 2009.1.10., 1. o.
44
bevezetés
felváltotta az azonos tárgyú 593/2008/EK rendelet (Róma I. rendelet), 104 mely a kiépülő uniós szintű kollìziós
jog egyik alapdokumentuma. Ezzel párhuzamosan, némileg korábban fogadta el az Unió a szerződésen kìvüli
kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló ún. Róma II. rendeletet,105 majd később, pedig a tartással
kapcsolatos ügyekre vonatkozó, az előbb idézett 4/2009/EK rendeletet, mely az alkalmazandó jog
meghatározására is tartalmaz rendelkezéseket. Ez utóbbihoz kapcsolódik legújabb fejleményként az Unió
csatlakozása a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló nemzetközi szerződéshez (a 2007. november
23-i hágai jegyzőkönyvhöz), mely nemzetközi jogi szinten járul hozzá ahhoz, hogy a tartásra jogosultak és
kötelezettek számára kiszámìthatóvá váljon a jogvitájukban alkalmazandó jog. 106
(3) Az uniós szabályozás ugyancsak jellemző, erős tendenciája, hogy a magánfeleknek könnyebbé tegyék a
határon átnyúló, másik tagállamban történő igényérvényesìtést. Az EUM-Szerződés éppen a határon átnyúló
ügyek összefüggéseiben szól az igazságszolgáltatáshoz (tkp. a külföldi igazságszolgáltatáshoz) való hozzáférés
megkönnyìtéséről, amikor csökkennek az akadályai annak, hogy egy magánfél külföldön lépjen fel jogainak
érvényesìtése végett. Ez különösen fontos akkor, ha a kötelezett a személyek szabad mozgására vonatkozó
lehetőségeket kihasználván, másik tagállamban tartózkodik. E célokat szolgálja az európai fizetéses
meghagyásos eljárás létrehozása, vagy a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetése.107 A magánfél
igényének érvényesìtését teszi lehetővé a végrehajtás megkönnyìtése más tagállamokban. Ennek lényeges
feltétele lehet a polgári ügyekben hozott határozatok elismerése a tagállamok között, melyhez természetesen
kapcsolódik ezen határozatok külföldi hatóságok által történő végrehajtása is, akár polgári és kereskedelmi, akár
egyes családjogi kérdéseket érintő ügyekben (l. az előbbiekben a Brüsszel I. rendeletet, és az új Brüsszel II
rendeletet). A végrehajtást nemcsak a határozatok, hanem egyéb okiratok kölcsönös elismerése is könnyìti.108
(4) Akárcsak a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésnél, a polgári és kereskedelmi ügyekben

is létrejött egy igazságügyi hálózat az együttműködés elősegìtése végett.109 Az Európai Igazságügyi Hálózat
(PKÜ) is az egyes tagállamok kapcsolattartóinak hálózatán és együttműködésén alapul. A kapcsolattartók a
határon átnyúló ügyekben igazságügyi együttműködés különböző területein, a jogsegélyek nyújtása során,
informatikai és távközlési eszközök útján, segédkeznek az igazságügyi szervek közötti közvetlen kapcsolat
kialakìtásában, biztosìtják a szükséges információcserét, segìtenek az igazságügyi együttműködésre irányuló
megkeresések előkészìtésében és továbbìtásában, megoldást keresnek az igazságügyi együttműködésben
mutatkozó nehézségekre, szoros kapcsolatban állnak más állam kapcsolattartóival.
Az Európai Igazságügyi Hálózat (PKÜ) fontos része az internetes, nyilvános információs rendszer, mely a
jogkereső magánfeleknek nyújt információkat a más tagállamokban történő igényérvényesìtési lehetőségekkel
kapcsolatban. Ez az információs rendszer adatokat tartalmaz például a hatályban lévő, illetve előkészìtés alatt
álló, a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködést érintő nemzetközi
szerződésekre, uniós aktusokra, illetve ezek belföldi végrehajtására szolgáló tagállami intézkedésekre, az uniós
joggyakorlatra, valamint utalást a más honlapokon elérhető hasonló információkra. A kapcsolattartók
gondoskodnak arról, hogy saját államuk tekintetében az információs rendszerbe bevitt adatok, információk
helyesek és naprakészek legyenek.110
4.4. 1.4.4. A közös kül- és biztonságpolitika

A közös kül- és biztonságpolitika annak a próbája, hogy az Unió huszonhét tagállama képes-e a világban
végbemenő politikai, katonai és a biztonságot érintő eseményeket azonosan értékelni, és arról közös álláspontot
kialakìtani, képes-e arra, hogy e kérdésekben azonosìtson közös érdekeket és közös célokat, harmadik állammal
104
Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete a
szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról, HL L 177., 2008.7.4., 6. o.
105
Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete a
szerződésen kìvüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról, HL L 199., 2007.7.31., 40. o.
106
A Tanács 2009/941/EK határozata a tartási kötelezettségekre
alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23-i hágai jegyzőkönyvnek az Európai Közösség általi megkötéséről, HL L 331., 2009.12.16.,
17. o. A szerződő felek közötti kapcsolatokban, a 2007-es hágai jegyzőkönyv helyettesìti a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról
szóló, 1973. október 2-i, és a gyermektartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1956. október 24-i hágai egyezményeket.
107
Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete az
európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról, HL L 399., 2006.12.30., 1. o., illetve a 861/2007/EK rendelete a kis értékű követelések
európai eljárásának bevezetéséről, HL L 199., 2007.7.31., 1. o.
108
Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete a nem
vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról, HL L 143., 2004.4.30., 15. o.
109
A Tanács 2001/470/EK határozata az Európai Igazságügyi Hálózat
létrehozásáról polgári és kereskedelmi ügyekben, HL L 174., 2001.6.27., 25. o. L. Kengyel–Harsági, 2009, 49. o.
110
Az információs rendszer elérhető:
http://ec.europa.eu/civiljustice/index_hu.htm.
45
bevezetés
vagy államokkal, nemzetközi szervezetekkel, vagy éppen nemzetközi történésekhez való viszonyában, és arra,
hogy ezeket közös fellépéssel, illetve közös intézkedésekkel érvényesìtse, illetve végrehajtsa.
Lényegében az Európai Gazdasági Közösség létrejötte óta, mindmáig kérdés maradt, hogy a Közösségben, majd
az Unióban tömörült, összességében a világpiacon az egyik legnagyobb gazdasági potenciált képviselő államok,
ki tudják-e gazdasági erejüket használni megfelelően körülìrt politikai érdekek érvényesìtésére, világpolitikai
szinten. Azonban addig, mìg a Közösségen belül a tagállamok például közös kereskedelempolitikát alakìtottak
ki, és erőteljes szereplőként jelentkeztek például a GATT-, majd WTO-tárgyalásokon, addig a tagállamok, az
állami szuverenitás hagyományos és lényeges részét jelentő kül- és biztonságpolitikában, nem tudtak és nem is
akartak „közösségi politikát” kialakìtani. A tagállamok külpolitikáinak összehangolására történtek kìsérletek,
melyeknek 1970-től az Európai Politikai Együttműködés adott fórumot. Ennek aztán az Egységes Európai
Okmány nyújtott közösségi keretet.
A hidegháború befejeződésével, a katonai szembenállás csökkenésével, és Európa egységesülésével, az 1990-es

évek elejétől kezdve a Közösség, illetve a közösségi tagállamok játéktere is megnőtt a világpolitika szìnpadán.
Az Európai Unió megteremtése nem nélkülözhette a külső kapcsolatokra vonatkozó együttműködést sem. Így a
Maastrichti Szerződéssel a közös kül- és biztonságpolitika megteremtése célként bekerült a második pillérbe,
azonban egyhangúságon alapuló, kormányközi együttműködésként, ahol egyetlen állam megakadályozhatta a
döntéseket. Élesen elkülönülő együttműködési területről volt szó, melyben a döntések sajátos formában jelentek
meg (közös álláspont, közös fellépés, közös stratégia), és az együttműködés szinte kizárólagos fóruma az
Európai Tanács és a Tanács volt. Ennek ellenére az együttműködés szervezeti tekintetben lassan tovább
erősödött. Az Amszterdami Szerződés alapján, a végrehajtást jelentő döntéseket már minőségi többséggel is
meg lehetett hozni a Tanácsban, és megjelent a közös európai politikai fellépés egyfajta szimbólumaként a kül-
és biztonságpolitikai főképviselő, aki egyben a Tanács titkára is volt. A Nizzai Szerződés, pedig már engedte a
megerősìtett együttműködés lehetőségét a második pilléren belül is.
4.4.1. 1.4.4.1. Az Unió külkapcsolatai és a közös kül- és biztonságpolitika

Ahhoz, hogy az Európai Unió a ráruházott hatáskörökön belül eleget tegyen feladatainak és a Szerződések által
kitűzött céloknak, elkerülhetetlen külső kapcsolatokat kialakìtania harmadik államokkal vagy nemzetközi
szervezetekkel tárgyalnia, velük közös nyilatkozatokat megfogalmaznia, nemzetközi szerződéseket kötnie. Az
Uniónak az EUM-Szerződésben biztosìtott hatáskörei általában rendelkeznek egy erős külső oldallal (külső
hatáskörök, l. 3.5.3. pontot), mely a Szerződésekből levezethető, vagy éppen a Szerződések kifejezetten is
biztosìtják. Sok esetben valamely szabályozás célja csak akkor érhető el, ha annak kedvező nemzetközi
feltételeit is biztosìtják tárgyalások, nemzetközi szerződések megkötése révén (pl. monetáris politika,
környezetvédelem, schengeni külső határok ellenőrzése, menekültügy, közös vìzumpolitika stb.). Ezeken a
területeken, ahol a tagállamok egységes külső fellépése az Unió belső politikák végrehajtására irányuló
hatásköreiből adódik, az Unió erős nemzetközi szereplőként lép fel.
Ugyanakkor vannak olyan, kifejezetten biztosìtott külső hatáskörök, melyek nem feleltethetők meg közvetlenül
egy-egy belső politikának, de ezeket közvetlenül az EUM-Szerződés, annak is az Ötödik Része biztosìtja. Ide
sorolható a közös kereskedelempolitika, más államokkal folytatott fejlesztési, gazdasági, műszaki és pénzügyi
együttműködés, humanitárius segìtségnyújtás, az Unió bővìtésére vonatkozó együttműködés, nemzetközi
szervezetekkel történő együttműködés stb.111
Az EUM-Szerződésben kifejezetten vagy hallgatólagosan biztosìtott külső hatáskörökön kìvüli külkapcsolati

területek (nyilvánvalóan ide tartozik a hagyományos külpolitika és biztonságpolitika), formailag az EU-
Szerződésben szabályozott közös-kül- és biztonságpolitika hatókörébe tartoznak már a Maastrichti szerződés
óta, amennyiben a tagállamok közösen ìgy döntenek; ennek hìján, pedig maradnak a tagállamok hatáskörében.
Az uniós külkapcsolatoknak tehát a fenti négy, hatásköri szempontból azonosìtható területe van.
A Lisszaboni szerződés hatálybalépésekor az Unió külkapcsolati rendszere nehezen átlátható, szervezetileg

kusza, és meglehetősen hìján volt az összehangoltságnak. Craig és de Búrca ìrja, hogy „az EU sok különböző
szerepet játszik egy időben, és nemzetközi identitása komplex és összetett. Pozitìv fogalmakkal leìrva, rugalmas
és sokrétű, negatìv fogalmakkal, széteső és zavaros.”112 Nem véletlen, hogy az államok a Lisszaboni
Szerződésben, ebben a kérdéskörben, elsősorban az Unió külkapcsolati tevékenységének összehangolását
igyekeztek biztosìtani. Lényeges lépés volt, hogy az Európai Unió jogi személyiséget kapott, mely szilárd alapja
111
Az Európai Unióról, mint a nemzetközi kapcsolatok szereplőjéről l.
Balázs, 2002, 57–69. o.
112
Craig–de Búrca, 2008, 168.
46
bevezetés
lehet minden külkapcsolati tevékenységnek Az EUM-Szerződés Ötödik Részében összegyűjtötték azon külső
hatásköröket, melyek önállóan, belső politikákhoz közvetlenül nem kapcsolhatóan állnak. A külkapcsolatok
fenti négy, hatásköri szempontból elkülönìthető területeinek összehangolására, közös szabályokként,
beillesztették az EU-Szerződés 21. és 22. cikkeit. Létrehozták a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő
tisztségét.113 A főképviselőnek, aki az unió egyfajta „külügyminiszterének” tekinthető, egyik legfontosabb
feladata éppen a külkapcsolatok összehangolása, valamint az unió egységes külső képviseletének biztosìtása lesz
és ehhez komoly (bár vélhetően még mindig nem elégséges) hatásköröket kapott a Szerződésekben. A
főképviselőt megbìzatásának ellátása során, az uniós külső, egységes képviselet biztosìtásában az európai
külügyi szolgálat segìti, melyről ugyancsak a Lisszaboni Szerződés által hozott módosìtás rendelkezik. 114 Az
EUSz az Unió külkapcsolati tevékenységeinek összehangolását egyben a Tanácsnak és a Bizottságnak is előìrta.
A Lisszaboni Szerződés nyomán, az EUM-Szerződés viszonylag világosan meghatározza azokat a területeket,

ahol az Uniónak külső hatásköre van arra, hogy a tagállamok helyett nemzetközi szereplőként lépjen fel. Ezzel
szemben a „maradék”, az EUMSz által nem érintett külkapcsolati területeken, amelyeket azonban az EU-
Szerződés szabályoz kül- és biztonságpolitika néven, a konkrét együttműködés területei (egy kivétellel)
nincsenek leìrva. Az EUSz 24. cikke éppen a „maradék elven” alapulva úgy rendelkezik, hogy az „Unió közös
kül- és biztonságpolitikára vonatkozó hatásköre a külpolitika minden területére és az Unió biztonságát érintő
valamennyi kérdésre kiterjed, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakìtását, amely közös
védelemhez vezethet”. Ez hatásköri értelemben egy carte blanche, teljesen rugalmas jogi keret, ahol nincsenek
konkrét együttműködési területek kijelölve, de bármi, ami az Unió határain kìvülre mutat, ide sorolható, ha a
tagállamok is úgy akarják. Ennek két érdemi fékje van. Egyrészt a döntéseknél az egyhangúság elve, mely
bizonyos kivételekkel, de általánosan érvényesül a közös kül- és biztonságpolitika egész területén. Másrészt az
EUSz 40. cikk (1) bekezdése, mely szerint a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása nem sértheti az EUM-
Szerződésben meghatározott hatásköröket, ìgy szétválasztja az EUM-Szerződésben szabályozott
külkapcsolatokat, az EU-szerződésben szabályozott „maradék” külkapcsolati területektől. A közös kül- és
biztonságpolitika ilyenformán, némileg leegyszerűsìtve, szervezeti, eljárási és hatásköri szabályokból álló olyan
rugalmas jogi keret, melyben a tagállamok – mindegyikre kiterjedő egyetértés esetén – akár stratégiai, akár eseti
együttműködést alakìthatnak ki az EUMSz által nem szabályozott, az Unión kìvüli kapcsolatokat érintő konkrét
kérdésekben.
Bár a Lisszaboni Szerződés megszüntette a pilléres felosztást, a fenti jellemzők miatt, a közös kül- és
biztonságpolitika egy jól elhatárolható szabályozási terület maradt: az együttműködés meghatározatlan
tartalmával, a többi uniós politikától élesen eltérő döntéshozatali és szervezeti struktúrával, és a jogi aktusok
sajátos formáival. Ennek tudható be, hogy ezzel az együttműködéssel alapvetően és érdemben csak az EU-
Szerződés foglalkozik, az EUM-Szerződés nem, ami jelzi, hogy az együttműködés „közösségiesìtése” nem
terjedt ki rá.115
4.4.2. 1.4.4.2. A döntéshozatal alapvető jellemzői

A Lisszaboni Szerződés formailag egyszerűsìtette a közös kül- és biztonságpolitika területén a döntéshozók
aktusait, a döntések érdemi vonatkozásaiban ez lényeges változást nem hozott. A korábbi „közös álláspont”,
„közös fellépés”, illetve a „közös stratégia” helyett, az EUSz 25. cikke alapján az Unió egyrészt általános
iránymutatásokat határoz meg, másrészt határozatokat hoz a végrehajtandó fellépésekről, a képviselendő
álláspontokról, és ezek végrehajtásáról. A korábban, a második pillérben elfogadott jogi aktusok a Lisszaboni
szerződés hatálybalépése után is hatályosak maradnak, amìg a hatáskörrel rendelkező intézmény hatályon kìvül
nem helyezi őket.
A közös kül- és biztonságpolitika területén a legfőbb döntéshozó az Európai Tanács (általános iránymutatások
és határozatok elfogadása) és a Tanács (határozatok elfogadása). Más szervek a döntések előkészìtésében, illetve
végrehajtásában vesznek részt.
Az EU-Szerződés a közös kül- és biztonságpolitika cìme alatt elvileg egyfajta szuperhatáskört biztosìtott az
Uniónak, ezért az egész szabályozási terület legfontosabb kérdése, hogy határozatokat milyen feltételek mellett
fogadhatnak el a döntéshozó intézmények, egy-egy állam megakadályozhat-e érdekeivel ellentétes döntéseket.
113
Az új külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek más a
szervezetben betöltött szerepe, és lényegesen szélesebb hatáskörrel rendelkezik, mint a volt kül- és biztonságpolitikai főképviselő.
114
A szolgálat a Tanács Főtitkársága és a Bizottság, illetve a tagállamok
diplomáciai szolgálatainak kirendelt tisztviselőiből áll majd. Az európai külügyi szolgálat szervezetét és működését a Tanács határozatban
állapìtja meg.
115
A közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó terület jogi szempontú
elemzésére l. Bono, 2006, 337. o.
47
bevezetés
Az EUSz 31. cikk (1) bekezdése alapján a döntéshozatalnál alapvető szabályként az egyhangúság elve
érvényesül a döntéshozó testületekben. Az egyhangúságnak azonban jelentős, bár ma még nehezen értékelhető
korlátai vannak.
Egyrészt az egyhangúság nem azt jelenti hogy minden államnak igennel kell szavaznia, a tartózkodás még nem
akadálya a döntésnek, csak abban az esetben, ha a tartózkodó tagállamok száma eléri az egyharmadot, és egyben
az Unió népességének legalább egyharmadát képviselik, valamint nyilatkozatot fűznek a tartózkodásukhoz.
Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, akkor a határozat elfogadható, azonban a tartózkodó és egyben
nyilatkozatot tevő állam nem köteles a megszületett határozatot alkalmazni, tehát kimaradhat a határozat
végrehajtásából. Ez rugalmasabbá teszi az egyhangúság elvének alkalmazását, ugyanakkor a szabályozás
széttagolódhat. Másrészt, az EUSz 31. cikk (2) bekezdése alapján, vannak határozatok, melyek minősìtett
többséggel fogadhatóak el (kivéve a katonai, védelmi jellegű határozatokat). Ilyen eset, ha az Európai
Tanácsnak az Unió stratégiai érdekeit és célkitűzéseit tartalmazó határozata alapján, vagy az Európai Tanács
által erre felkért külügyi és biztonságpolitikai főképviselő javaslata alapján, a Tanács az Unió fellépését vagy
álláspontját meghatározó határozatot fogad el vagy az ilyen, az Unió valamely fellépését vagy álláspontját
meghatározó határozat megvalósìtására, végrehajtására vonatkozó határozatot fogad el. Harmadrészt, az Európai
Tanács egyhangúlag elfogadott határozatban úgy is rendelkezhet, hogy a Tanács az EU-Szerződésben
meghatározott esetektől eltérő esetekben is eljárhat minősìtett többséggel.
A minősìtett többség alkalmazásának esetkörét tartalmilag nem határolja le élesen a Szerződés. Lényegében az
Európai Tanács és a Tanács további döntéseitől, és e döntések tartalmától függ, hogy a minősìtett szavazás
érvényesül-e, olyan értelemben, hogy például végrehajtást jelentő határozatnak tekinthető-e az, amit adott
esetben elfogadni készülnek. Ugyanis egy általánosan megfogalmazott általános iránymutatása vagy határozata
az Európai Tanácsnak, széles körben végrehajtási határozattá tehet minden rá következő határozatot a Tanács
szintjén, ìgy a minősìtett többség alkalmazása általánossá válhat. Erre majd a statisztika nyújthat később választ
annak számbavételével, hogy miképpen aránylik a végrehajtási határozatok száma az egyhangúlag elfogadott
határozatokéhoz. Mindezek a tényezők az egyhangúság elvének jelentős puhulását jelentik, ami a katonai és
védelmi döntéshozatal kivételével, a szupranacionalitás irányába mutat a kül- és biztonságpolitika területén.
Az EUMSz 275. cikke alapján az Európai Unió Bìrósága nem rendelkezik hatáskörrel a közös kül- és
biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések, valamint az azok alapján elfogadott jogi aktusok tekintetében. Ez
alól két kivétel van. Hatásköre van annak ellenőrzésére, hogy a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása ne
sértse az egyéb uniós politikákra vonatkozó hatáskörök gyakorlását, és fordìtva (EUSz 40. cikk). Másrészt a
közös kül- és biztonságpolitika területén, jogosult a természetes vagy jogi személyekre elfogadott korlátozó
intézkedéseket előìró határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára, semmisségi perben. A Bìróság ezen
hatáskörét gyakorolva néhány nagy visszhangot határozatot tett le az asztalra. 116
4.4.3. 1.4.4.3. A közös biztonság- és védelmi politika

Az EU-Szerződés 42. cikke a közös kül- és biztonságpolitika részének ismeri el a közös biztonság- és védelmi
politikát, mint viszonylag konkrétabb együttműködési területet, melyet külön részben szabályoz. Egy európai
védelmi politika kiépìtésére a Maastrichti Szerződés már utalt, azonban ez rögtön felvetette annak a kérdését,
hogy a létrejövő Európai Uniónak mi a viszonya az Észak-atlanti Szövetséghez (NATO), valamint az 1954-ben
létrehozott, és akkor meglehetősen inaktìv európai biztonság- és katonapolitikai szervezethez, a Nyugat-európai
Unióhoz (NYEU), melyeknek a tagállamok többsége tagja volt. Az Unió tagállamai végül a NYEU szervezetén
belül kezdték erősìteni az együttműködésüket ezen a területen, majd ezt fokozatosan integrálták az Európai Unió
kereteibe. Az uniós védelmi politika kezdeti alakìtása egy külső, nemzetközi szervezetben történt meg.
A stratégiai alapvonalakat a NYEU minisztereinek 1992-es petersbergi értekezlete fektette le. Az európai
kollektìv katonai védelmet továbbra is a NATO keretében képzelték el, azonban világos szerepet szántak a
NATO-n kìvüli együttműködésnek a válságkezelés és válságmegelőzés területén. Ide tartozik humanitárius
feladatok végrehajtása válsághelyzetekben, a békefenntartás, válságban katonai műveletek végrehajtása a
béketeremtést is beleértve. Az 1999. júniusában, Kölnben tartott EurópaiTanács viszont már az Unión belül
képzelte el az európai biztonság- és védelempolitika kialakìtását, a NYEU tevékenységének fokozatos
integrálásával. Az európai biztonság- és védelmi politika célkitűzéseinek és feladatainak meghatározásáról,
valamint a kapcsolódó szervezeti keretek kijelöléséről az Unió az Európai Tanács 1999. decemberi helsinki
116
C-402/05 P. és C-415/05 P. Yassin Abdullah Kadi és Al Barakaat
International Foundation v Tanács [2008] EBHT I- 6351.; C399/06 P. és C403/06 P. Faraj Hassan és Chafiq Ayadi v Tanács és Bizottság
[2009] EBHT I-0000 (nincs még közzétéve). L. pl. Eckes, 2008, 74. o., Kunoy és Dawes, 2009, 73–104. o.
48
bevezetés
ülésén döntött (gyorsreagálású katonai erő felállìtása katonai műveletekhez; a Politikai és Biztonsági Bizottság,
a Katonai Bizottság, a Katonai Törzs felállìtása).117
A Lisszaboni Szerződés után, a módosìtott EU-Szerződés meglehetősen tág jogi keretet biztosìt ezeknek a
folyamatoknak. A szabályozásnak a következő sarokkövei vannak. Az EUSz 42. cikk (7) bekezdése kollektìv
segìtségnyújtási kötelezettséget ìr elő a tagállamok részére, ha bármelyikük területét támadás érné, de ennek
összhangban kell lenni az ENSZ Alapokmány 51. cikkével (kollektìv önvédelem joga) és a tagállamok NATO-
kötelezettségeivel. Az EUSz alapján a közös biztonság- és védelmi politika bázisát azon „katonai és polgári
képességek” jelentik, melyeket a tagállamok bocsátanak rendelkezésre. (A katonai képességek fejlesztésének
uniós szervezeti hátterét az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) adja, mely a védelmi képességek fejlesztésével,
erre irányuló kutatásokkal, a műveleti igények harmonizálásával, fegyverzeti kérdésekkel, a védelmi szektor
ipari és technológiai alapjainak megerősìtésével foglalkozik.) A Szerződés e területen nevesìtett együttműködési
formaként a polgári vagy katonai missziókat emlìti, melyeket az Unió a válságkezelés vagy válságmegelőzés
céljából teljesìt.Az EU-Szerződés a biztonság- és védelmi politika területén a legfőbb döntés-előkészìtő,
koordináló és operatìv szervnek a Tanács mellett működő Politikai és Biztonsági Bizottságot tekinti (2000-ig
Politikai Bizottság néven működött).
4.4.4. 1.4.4.4. Közös kül- és biztonságpolitika: az együttműködés tartalma és

formái
A kül- és biztonságpolitikai kérdésekben hozott döntések tartalmát nem lehet általános szinten behatárolni. A
döntéshozónak még sincs teljesen szabad keze a döntések elfogadásánál, mert az EU-szerződés két korlátot,
azaz igazodási pontot ìr elő. Az egyik általános és meghatározatlan, ìgy érdemi korlátot csak kivételes esetekben
jelenthet: a kül- és biztonságpolitika területén hozott döntéseknek az EUSz 21. cikk (1) és (2) bekezdésében
foglalt elvekre és értékekre kell épülniük. E szerződéses rendelkezésekben hosszan hivatkozott elvek és értékek
nem képeznek koherens rendszert, és konkrét ügyekben akár ellentétben is állhatnak egymással. Így a döntések
elfogadásánál hivatkozási alapot képeznek, azonban a döntések tartalmát kényszerìtően aligha befolyásolják. A
másik korlát, hogy a határozatoknak igazodniuk kell azon határozatok tartalmához, melyet végrehajtanak. E
tekintetben, a kül- és biztonságpolitika területén elfogadott joghatással bìró aktusok között van egy bizonyos
hierarchia, elsősorban az Európai Tanács és a Tanács jogi aktusai között, másrészt a végrehajtó határozatok és
azon határozatok között, melyeket végrehajtanak.
Az EU-Szerződés a közös kül- és biztonságpolitikai együttműködésnek megemlìti ugyan az eszközeit, azonban

csak elszórva, és példálózva.118 Az együttműködésre vonatkozó uniós hatáskörnek azonban azonosìthatóak a
főbb fajtái. Az Unió a korábban elnyert általános felhatalmazás alapján saját maga, mint szervezet folytathat
kifelé irányuló tevékenységet. Például 2010. január 14-én Ashton főképviselő az Unió nevében fejezte ki
együttérzését és szolidaritását a 2010. január 12-i haiti földrengés kapcsán, vagy az Unió saját maga, a saját
nevében küldött különleges képviselőt Bosznia-Hercegovinába (szervezeti fellépés).119 Van, amikor az Unió
koordinálja a tagállamok kifelé irányuló eseti intézkedéseit, mint a haiti földrengés kapcsán nyújtott tagállami
segìtségnyújtást, a Brüsszelben felállìtott koordinációs egységen (EUCO Haiti) keresztül (összehangolt
tagállami fellépés).120 Az Unió összehangolhatja a tagállami jogszabályokat is, pl. a Tanács 2003. június 23-án
elfogadta a fegyverkereskedelem ellenőrzéséről szóló uniós szabályozást (összehangolt tagállami
szabályozás).121
Az Unió tevékenységén belül a külpolitikai, biztonságpolitikai és a védelmi politikai tevékenységet nem lehet
mindig élesen elkülönìteni, különösen általános szinten. Például egy válságkezelő művelet lehet egyszerre
külpolitikai, biztonságpolitikai és védelmi politikai lépés is. (Egyes, konkrét esetekben az elhatárolásokat a
117
A NYEU keretében kialakìtott együttműködés lényegében átkerült az
Európai Unióba, de a NYEU továbbra is létezik, egyfajta „stand-by” állapotban: a Szerződésekhez csatolt 11. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv
továbbra is „fokozott” együttműködést ìr elő a két szervezet között. A közös biztonsági és védelmi politika jogi kereteiről l. von
Kielmansegg, 2007, 629–648. o.
118
Így a közös és biztonságpolitikai tevékenység során a tagállamok
stratégiai érdekeket határoznak meg, és célokat tűznek ki (EUSz 26. cikk); egyeztetnek és közös megközelìtést alakìtanak ki egy kérdéshez
való viszonyulás tekintetében (EUSz 29. és 32. cikk); összehangolják cselekvésüket nemzetközi szervezetekben (EUSz 34. cikk); a
tagállami és uniós diplomáciai képviseletek harmadik államokban együttműködnek (EUSz 35. cikk); az Unió különleges képviselőket nevez
ki (EUSz 33. cikk), nemzetközi szerződéseket köt (EUSz 37. cikk), műveleteket és missziókat hajt végre (EUSz 28., 42., 43. cikk).
119
A Tanács 2009/181/KKBP együttes fellépése az Európai Unió
bosznia-hercegovinai különleges képviselőjének kinevezéséről, HL L 67., 2009.3.12., 88. o.
120
A Tanács 2010. január 25-i ülésén elfogadottaknak megfelelően, l.
5699/10 (Presse 14) sz. sajtóközlemény.
121
A Tanács 2003/468/KKBP közös álláspontja a fegyverkereskedelem
ellenőrzéséről, HL L. 156., 2003.6.25., 79. o.
49
bevezetés
Tanács nem lehet kerülheti el, mert más lesz a meghozandó jogi aktusok jogalapja, illetve eltérő lehet a
tevékenység finanszìrozásának forrása is.) Ezért a közös kül- és biztonságpolitikai együttműködés különböző
formáit nem érdemes általánosságban osztályozni abból a szempontból, hogy melyik ágához tartozik az
együttműködésnek, de az együttműködés néhány konkrét, a gyakorlatban megvalósuló formájára érdemes
rámutatni, melyek az EU-Szerződés meglehetősen általános rendelkezéseit kitöltik.122
Az együttműködés formái Az együttműködés konkrét példái
közös politikai nyilatkozatok pl. a főképviselőnek az Unió nevében tett nyilatkozata

a hondurasi helyzetről (Brüsszel, 2010. január 27.,
5746/10 (Presse 15) P 04/10);
közös stratégiák és célok meghatározása az Európai Tanács 2000/458/KKBP közös stratégiája a

földközi-tengeri régióról, (HL L 183., 2000.7.22., 5. o.
– már hatályon kìvül)122
közös szabályok kialakìtása a Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontja a katonai

technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére
vonatkozó közös szabályok meghatározásáról, (HL L
335., 2008.12.13., 99. o.)
államokkal szembeni korlátozó intézkedések a Tanács 2009/138/KKBP közös álláspontja a

(szankciók) Szomáliával szembeni korlátozó intézkedésekről, (HL
L 46., 2009.2.17., 73. o.), vagy a Tanács
2009/68/KKBP közös álláspontja a Zimbabwéval
szembeni korlátozó intézkedések megújìtásáról, (HL L
23., 2009.1.27., 43. o.)
közös szerv létrehozása a Tanács 2004/551/KKBP együttes fellépése az

Európai Védelmi Ügynökség (EDA) létrehozásáról,
(HL L 142 M., 2006.5.30., 127. o.)
Az együttműködés formái Az együttműködés konkrét példái
különleges képviselő kinevezése a Tanács 2006/670/KKBP együttes fellépése az

Európai Unió közép-ázsiai különleges képviselője
megbìzatásáról (HL L 275., 2006. 10. 6., 65. o.)
nemzetközi szerződés kötése az Európai Unió által az Atalanta európai uniós katonai
művelet keretében vezetett erők dzsibuti
köztársaságbeli jogállásáról szóló 2009. január 5-i
nemzetközi szerződés az Európai Unió és a Dzsibuti
Köztársaság között, (HL L 33., 2009. 2. 3., 42. o.)
megfigyelő misszió a Tanács 2008/736/KKBP együttes fellépése az

Európai Unió grúziai megfigyelő missziójáról (EUMM
Georgia),
tényfeltáró misszió a Tanács 2008/901/KKBP határozata a grúziai

konfliktussal kapcsolatos független nemzetközi
tényfeltáró misszióról HL L 248., 2008.9.17., 26
segìtségnyújtási misszió a Tanács 2009/709/KKBP együttes fellépése a Kongói

Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazatának
122
Hasonlóan l. pl. az Európai Tanács 2003. december 12-én elfogadott
stratégiáját a tömegpusztìtó fegyverek elterjedése ellen, vagy a 2005. december 15-én elfogadott uniós stratégiát a terrorizmus ellen.
50
bevezetés
reformja keretében az Európai Unió tanács- és

segìtségnyújtási missziójáról (EUSEC RD Congo),
(HL L 246., 2009.9.18., 33. o.)
határőrizeti misszió a Tanács 2005/889/KKBP együttes fellépése az

Európai Uniónak a rafahi átkelőhelyen működő
határőrizeti segìtségnyújtó missziójáról (EUBAM
Rafah), (HL L 327., 2005.12.14., 28. o.)
rendőri misszió a Tanács 2005/797/KKBP együttes fellépése az

Európai Unió palesztin területeken folytatott rendőri
missziójáról (EUPOL COPPS), (HL L 300.,
2005.11.17., 65. o.)
rendfenntartó misszió a Tanács 2009/906/KKBP határozata az Európai Unió

Bosznia-Hercegovinában folytatott rendfenntartó
missziójáról (EUPM), (HL L 322., 2009.12.9., 22. o.)
jogállamiságot elősegìtő misszió a Tanács 2005/190/KKBP együttes fellépése az

Európai Unió integrált iraki jogállamiság-missziójáról
(EUJUST LEX), (HL L 62., 2005.3.9., 37. o.), vagy a
Tanács 2008/124/KKBP együttes fellépése az Európai
Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (EULEX
KOSOVO), (HL L 42., 2008.2.16., 92. o.)
katonai műveletek a Tanács 2008/851/KKBP együttes fellépése a

Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és
fegyveres rablásoktól való elrettentéshez, azok
megelőzéséhez és visszaszorìtásához való hozzájárulás
céljából folytatott európai uniós katonai műveletről
(„Atalanta” művelet), (HL L 301., 2008.11.12., 33. o.)
5. 1.5. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz

A rendszerváltás előtt Magyarország, a szocialista blokk gazdasági szervezetének, a Kölcsönös Gazdasági
Segìtség Tanácsának (KGST) tagjaként, hosszú ideig igen ellentmondásos kapcsolatban állt az Európai
Közösségekkel. A teljes elzárkózástól eljutott addig, hogy 1988-ban megkötötte az Európai Gazdasági
Közösséggel az általános kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló megállapodást. Ezt azonban már
hamar túllépte az idő, és a demokratikus átalakulás után, 1990-ben megkezdődött tárgyalások elvezettek az
1991-ben megkötött és 1994. január 1-jén hatályba lépett társulási egyezményhez („Európai Megállapodás” –
Magyarországon kihirdetve az 1994. évi I. törvényben), mellyel Magyarország társulási viszonyba lépett az
Európai Közösségekkel. Bár az egyezmény egyes konkrét, jogharmonizációs kötelezettség mellett, sok
általános, szándékokat és célokat rögzìtő, puha rendelkezést tartalmazott, már körvonalazta azokat a jövőbeni
elvárásokat, melyeket egy esetleges csatlakozás esetén Magyarországnak teljesìtenie kell, ugyanakkor egyfajta
szervezeti kapcsolatrendszer kiépìtéséről is rendelkezett (Társulási Tanács, Társulási Bizottság, Társulási
Parlamenti Bizottság).
5.1. 1.5.1. A csatlakozás

Magyarország 1994. április 1-jén nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Uniónak, a többi kelet-közép-
európai ország ezután hasonlóan tett. A kilencvenes évek közepének nagy kérdése volt, hogy az Unió politikai
és szervezeti értelemben tudja-e fogadni az újonnan jelentkező államokat, illetve milyen körű lesz a bővülés. Az
Unió, és az uniós tagállamok álláspontja végig hullámzó volt. Végül az 1997-re elkészülő országjelentések
nyomán, 1998. március 30-án hat jelentkező állammal, köztük Magyarországgal (külön-külön) kezdte meg az
Unió a tárgyalásokat, melyek később további jelölt államokra is kiterjedtek.
A csatlakozási tárgyalások során a „koppenhágai feltételekből” kiindulva, feltérképezték a magyar jog, a

közigazgatási és igazságügyi szervezetrendszer, a joggyakorlat állapotát az uniós joggal összevetve, a közösségi
51
bevezetés
vìvmányok maradéktalan befogadásának lehetőségét vizsgálva a gazdaság területén, és a kapcsolódó területeken

is. Az Unió évente országjelentést adott ki arról, hogy az ország milyen területeken ért el e tekintetben
eredményeket és hol mutatkoznak a csatlakozás akadályának minősülő hiányosságok. A négyéves tárgyalási
folyamat alatt az uniós tevékenység összes területén (31 fejezetre osztva) folyt a csatlakozási feltételek
megállapìtása.A csatlakozási tárgyalások során, a csatlakozási feltételek tekintetében, a legfőbb kérdés az volt,
hogy a felek a közösségi vìvmányok adott állapotához képest, engednek-e a csatlakozási szerződésben
valamilyen időszakra átmeneti eltérést (derogáció).A derogáció lehetősége vagy annak kizártsága igen komoly
tagállami gazdasági érdekeket érinthet, ìgy egyes területeken hosszú és nehéz tárgyalásokat folytattak a felek
(mezőgazdaság, személyek szabad mozgása, környezetvédelem stb.).
A tárgyalásokra a felek a 2002. decemberi koppenhágai Európai Tanácson tettek pontot. 123 Tìz új állam, köztük
Magyarország csatlakozásáról szóló szerződést 2003. április 16-án Athénban ìrták alá a felek. Miután minden
tagállam és csatlakozó állam, valamint az Európai Parlament az egyezményt megerősìtette, az 2004. május 1-jén
hatályba lépett, egyben az 1991-es társulási egyezmény hatályát vesztette.
5.2. 1.5.2. A csatlakozási szerződés

A csatlakozási szerződés, melyet Magyarországon a 2004. évi XXX. törvényben hirdettek ki, három részből áll.
(1) „Csatlakozási Szerződés”: ebben a felek röviden csak a csatlakozás tényét, és a szerződés hatálybalépésének
kérdéseit rögzìtik.
(2) „Csatlakozási Okmány”: a hozzáfűzött mellékletekkel és jegyzőkönyvekkel együtt, a szerződés azon része,
mely a csatlakozás feltételeiről, az átmeneti eltérések lehetőségéről és feltételeiről, valamint az alapìtó
szerződések módosìtásairól szól. Az okmány tartalma a következőképpen összegezhető:
I. rész Alapelvek (1–10. cikkek):

értelmező rendelkezések;
az új tagállamok viszonya
a schengeni
vìvmányokhoz, és a
Közösségek által,
harmadik államokkal
kötött nemzetközi
szerződésekhez.
II. rész Szerződések kiigazìtása

(11–19. cikkek):
elsősorban az intézmények
tagságának összetételében,
a Tanács szavazási
rendjének
megváltozásában
bekövetkező változások
rendezése.
III. rész Állandó rendelkezések

(20–23. cikkek): az
okmány mellékleteiben
hivatkozott uniós
jogszabályok
kiigazìtásáról rendelkezik.
IV. rész Ideiglenes rendelkezések

(24–42. cikkek): a
mellékletekre visszautalva
123
Presidency Conclusions – Copenhagen European Council (12/13
December 2002), point I. SN 400/02 . Elérhető: a <http://www.consilium.europa.eu/> honlapon.
52
bevezetés
biztosìtja államonként az
átmeneti eltérés
lehetőségét a közösségi
vìvmányokhoz képest,
megállapìtja az
intézmények tagságának
összetételében beálló
ideiglenes változásokat,
rendelkezik számos
költségvetési kérdésről,
tartalmazza az általános
védzáradékot, és átmeneti
rendelkezéseket egyes
szűkebb területeken.
V. rész Végrehajtási
rendelkezések (43–62.
cikkek): rendelkezik az
intézmények egyes
szervezeti kérdéseiről, az
intézmények által hozott
jogszabályok
alkalmazhatóságáról, és
tartalmazzaa
zárórendelkezéseket.
Mellékletek Az okmányhoz tizennyolc

mellékletet fűztek a felek,
melyek közül a X.
melléklet tartalmazza
Magyarország
vonatkozásában az
átmeneti eltéréseket
biztosìtó rendelkezéseket.
Jegyzőkönyvek Az okmányhoz a felek tìz

jegyzőkönyvet fűztek,
ezekből egyedileg és
nevesìtve Magyarországot
csak az Európai
Beruházási Bank
Alapokmányának
módosìtása érinti.
(3) „Záróokmány”: itt a felek rögzìtik, hogy a csatlakozási szerződés aláìrása során milyen megállapodásokat,
mellékleteket és jegyzőkönyveket fogadtak el, és egyben tudomásul veszik a csatlakozási szerződéshez fűzött
nyilatkozatokat.
Megjegyzendő, hogy a Lisszaboni Szerződés a csatlakozási szerződés módosìtó rendelkezéseit is, már sok
tekintetben módosìtotta.
Megjegyzések az átmeneti eltérésekről
A csatlakozási szerződés alapján, Magyarország tekintetében, számos átmeneti eltérésre (derogációra) nyìlt
lehetőség a személyek szabad mozgása, a szolgáltatás nyújtásának szabadsága, a tőke szabad mozgása, a
versenypolitika, a mezőgazdaság, a közlekedéspolitika, az adózás, a környezetvédelem és a vám területén. Az
átmeneti eltérések alkalmazása sok esetben egyedi feltételekkel, vagy egész feltételrendszer betartásával vagy
teljesülésével vált lehetségessé, melyekre itt nincs mód kitérni. (L. erre részletesen Kecskés, 2009, 800–806. o.)
Ezen átmenti eltérések egy részénél az átmeneti időszak lejárt, ìgy azok jelentőségüket vesztették.
Mindazonáltal néhány fontosabb példát érdemes kiemelni.
53
bevezetés
A csatlakozás után az uniós tagállamok hét évig korlátozhatják a magyar munkavállalók munkavállalását. A
csatlakozás időpontjától számìtott első kétéves időszak meghosszabbìtható további három évvel a Bizottság
értesìtése mellett, mìg további kétéves korlátozás csak akkor lehetséges, ha munkaerőpiacának súlyos zavara
alakul ki, vagy ennek kialakulása fenyeget. Hasonló mértékű korlátozást Magyarország is bevezethet uniós
tagállamok állampolgárainak magyarországi munkavállalását tekintve. Ez a korlátozás már csak néhány
tagállam tekintetében áll fenn. Átmeneti rendelkezések érvényesülnek a biztosìtás terén a befektetők
kártalanìtásánál, valamint a szövetkezeti hitelintézetek indulótőkéjénél. A tőke szabad mozgására vonatkozó
szabályozásnál Magyarország öt évre fenntarthatta a külföldiek vonatkozásában a másodlagos lakóhelyül
szolgáló ingatlan megszerzésére vonatkozó, 2003. április 16-án hatályos jogszabályaiban foglalt korlátozásokat.
Magyarország a csatlakozástól számìtott hét éven keresztül fenntarthatja a csatlakozási szerződés aláìrásának
időpontjában hatályos jogszabályokban foglalt, a nem Magyarországon lakó vagy nem magyar állampolgár
természetes személyek, illetve a jogi személyek általi, mezőgazdasági földterület megszerzésére vonatkozó
tilalmat.
Magyarország – némileg átalakìtva és bonyolult feltételrendszer szerint – átmenetileg fenntarthatta a 2003.

január 1. előtt biztosìtott beruházási adókedvezményeit. Ugyancsak fenntarthatók voltak bizonyos feltételekkel
az off-shore cégek adókedvezményei 2005. december 31-ig, valamint a helyi önkormányzatok által biztosìtott
iparűzésiadó-kedvezményei 2007. december 31-ig.A környezetpolitika területén, az Európai Unión belüli,
illetve az oda irányuló vagy az onnan kifelé történő hulladékszállìtás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló
rendelettől, valamint a csomagolási hulladékoknál az újrahasznosìtási arány teljesìtésétől átmeneti eltérések
lehettek. A települési szennyvìz kezelésére, az arzén, bór, fluorid és nitrit vìzminőségi határértékeire, a kén-
dioxid, nitrogén-oxidok és a szilárd anyagok légszennyezési kibocsátási határértékeire, a veszélyes hulladékok
égetésére vonatkozó, valamint az ipari szennyvìz kibocsátásával kapcsolatos, egyes uniós előìrásokat csak a
csatlakozás utáni időszakban kellett teljesìteni.
5.3. 1.5.3. Az uniós jog fogadásának alkotmányos feltételei és az

Európa-klauzula
Az Európai Unió joga alapvetően és átfogóan érinti a mindennapi élet jogviszonyait. A belső bìróságokon tehát
mindennapos üggyé válhat azok alkalmazása. Az uniós jog terjedelme nagyságrendjében közelìt a hatályos
magyar jogszabályok mennyiségéhez. Természetesen az uniós normák között van számos olyan, amely sohasem
kerül magyar bìróságok elé, vagy tárgyánál fogva, vagy azért, mert közvetlenül nem hatályos és nem
alkalmazható. Ennek ellenére, az elvileg a belső jogban is alkalmazandó uniós joganyag jelentős mennyiségű, és
összehasonlìthatatlanul nagyobb terhet ró a jogalkalmazásra, mint a Magyarországra nézve kötelező nemzetközi
szerződések applikálása.
A csatlakozással Magyarország vállalta az uniós joganyag érvényesìtését a joghatósága alá tartozó területeken.
Ennek sokféle feltétele lehet, melyek közül az egyik azon jogi feltételrendszer kialakìtása, mely alkalmassá teszi
a magyar államszervezetet az uniós jog alkalmazására. Ennek alkotmányos alapjai, illetve kihatásai is vannak.
Már az Alkotmánybìróság 30/1998. (VI. 25.) AB határozatából következett az, hogy az Unióhoz való
csatlakozásnak feltétele az erre irányuló alkotmányos felhatalmazás. 124 Ezt a feltételt az alkotmánymódosìtó
2002. évi LXI. törvény kìvánta megteremteni. Az Alkotmány módosìtását komoly szakmai vita övezte. Számos
kérdésben eltértek az álláspontok, milyen kérdéseket, milyen módon kellene szabályozni ahhoz, hogy az uniós
csatlakozás megfelelő alkotmányi keretei biztosìtottak legyenek.125 Végül azt lehet megállapìtani, hogy az
alkotmánymódosìtó 2002. évi LXI. törvény, több nyitott kérdést hagyva, a legszükségesebbekre szorìtkozott,
melyek alkotmányi szempontból is lehetővé tették a csatlakozást.
Az alkotmánymódosìtásnak két rendelkezése kapcsolható közvetlenül a csatlakozási szerződés aláìrásához. Az

egyik, a már hatályát vesztett rendelkezés, a csatlakozásról való népszavazáshoz; a másik az állami hatáskörök
bizonyos körű átengedésének lehetőségét biztosìtó norma. Ez utóbbi, a csatlakozás szempontjából lényeges – és
sok vitát kiváltó – rendelkezés az „Európa-klauzula”, az Alkotmány 2002. december 23-án hatályba lépő 2/A. §-
a. Az új alkotmányos szabály bevezetését az tette szükségessé, hogy az Unióhoz való csatlakozással
Magyarország nagyobb mértékben mond le az állami főhatalom részét képező hatáskörökről, mint tette azt, az
addig megkötött nemzetközi szerződéseiben. Különösen az uniós jogalkotás – mely szabályozza a belső
jogviszonyokat is –, teljesen új jelenség az ország nemzetközi jogi kapcsolatrendszerében. Ez az állami
jogalkotási hatáskör részleges átengedését feltételezi. A 2/A. § (1) bekezdése a következőkről szól.
124
30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 232.
125
A vitás kérdések áttekintésére l. Kecskés, 2009, 900–918. o.,
valamint Vörös, 2002, 397. o., Kukorelli és Papp, 2002, 3. o., Chronowski és Petrétei, 2003, 449. o., valamint Kecskés, 2003, 21. és 22. o.
54
bevezetés
„2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi
szerződés alapján – az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapìtó
szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesìtéséhez szükséges mértékig – egyes,
Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat
önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.”
Az Európa-klauzula egy felhatalmazó rendelkezés, mely szó szerint csak azzal a helyzettel vet számot, hogy a
csatlakozás után bizonyos hatáskörök gyakorlását Magyarország átengedi, de arra kifejezetten nem utal, hogy az
uniós (illetve közösségi) jogi keretek kialakìtása a csatlakozásig (nem magyar közreműködéssel) lényegében
megtörtént, és Magyarország a csatlakozással elfogadott egy már létező szupranacionális jogrendszert. 126 Erre
csak a Csatlakozási Okmány 2. cikke utal, amely szerint a csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti
szerződések rendelkezései és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást
megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és az emlìtett szerződésekben, illetve
az Okmányban megállapìtott feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban. A csatlakozásnak csak egy
oldala a hatáskör gyakorlásának átengedése a jövőre nézve, a másik oldala azon normák elfogadása, melyeket
korábban magyar közreműködés nélkül alakultak ki. A 2/A. § a hatáskör gyakorlásának átengedésénél két
lényeges korlátot állìt: az csak az alapìtó szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek
teljesìtéséhez szükséges mértékig történik meg. Ez a rendelkezés negatìv lenyomata az EUSz 5. cikk (2)
bekezdésének (volt EKSz 5. cikk), mely a hatáskör-átruházás elvére utal (ti. az Unió csak az átruházott
hatáskörökön belül járhat el). A hatáskörgyakorlás átengedésének másik korlátja, hogy csak egyes,
Alkotmányból eredő hatáskörökközös gyakorlását teszi lehetővé: amire a magyar közhatalmi szervek nem
jogosultak az Alkotmány alapján, annak gyakorlását sem lehet átengedni, ìgy arra az uniós intézmények sem
kaphatnak felhatalmazást. Ebből kiderül az is, hogy a 2/A. §-ban foglalt alkotmányos rendelkezés materiális
korlátot nem tartalmaz az Unióval szemben. Azt végső soron az Alkotmány 6. § (4) bekezdése jelenti, amelyben
a deklarált célmeghatározás az Unióban való közreműködés alkotmányos és materiális követelményeit jelenti a
magyar közhatalmi szervek vonatkozásában.127
Az Alkotmány 2/A. §-a teremtett lehetőséget arra, hogy az állami hatáskörök (gyakorlásának) egy része az
Unióhoz kerüljön.128 Kérdéses volt, hogy a csatlakozással bizonyos hatáskörök átengedése történik meg, vagy
csak a közös hatáskörgyakorlás lehetőségének biztosìtása. A módosìtásban a minimális változat maradt, ennek
azonban jelenleg nem látszik nagyobb gyakorlati jelentősége. Az EUSz 5. cikke egyértelműen hatáskörök
átruházásáról beszél a tagállamok vonatkozásában. Ugyanakkor az uniós jogalkotás rendszere szerint, jogi
értelemben, az uniós jogalkotást a tagállamok nem közösen gyakorolják a többi tagállammal, hanem azt a
jogalkotó uniós szervek gyakorolják. A hatáskör átengedése abban nyilvánul meg, hogy e szervek (pl. legtöbb
esetben a Tanács) akkor is hozhatnak Magyarországra nézve kötelező jogszabályt, ha ahhoz nem járul hozzá,
ellene szavaz. Ilyen értelemben az Európai Unió intézményeiben („intézményei útján”) sincs közös
hatáskörgyakorlás. A közös hatáskörgyakorlás nehezen alkalmazható a társjogalkotónak minősülő Európai
Parlament esetében is, ahol a tagállamok állami szerveinek, szervezeteinek nincs képviselete, mint a
Tanácsban.129 (Mindehhez hozzájön, hogy az alkotmányi rendelkezés utolsó mondatrésze nyelvtani szempontból
is nehezen értelmezhető.)130
Az alkotmánymódosìtás több olyan kérdést nem rendezett, ami legalábbis tisztábbá tette volna az uniós jog
érvényesülésének feltételeit a magyar belső jogban. Az egyik ilyen lényeges kérdés az uniós jog és a magyar
belső jog viszonya, hierarchiája, a magyar jogrendszerbe beépülő uniós jog alkotmányos helyének
meghatározása. Bár ez az uniós jog szemszögéből tisztázott kérdésnek látszik az Európai Bìróság joggyakorlata
alapján, a tagállamok belső alkotmányos gyakorlatában igen nehéz kérdéseket vetett és vet fel. Az Alkotmány
hallgatása esetén, az Alkotmánybìróságra vár az a feladat, hogy erre vonatkozóan valamilyen álláspontot
alakìtson ki. Hasonlóan fajsúlyos kérdés az uniós és a magyar igazságszolgáltatás viszonya. Az állami
főhatalomhoz tartozó igazságszolgáltatás kis részben átkerül az Európai Bìrósághoz legalább annyiban,
amennyiben a magyar ügyekben hozott előzetes döntéseit a magyar bìróságnak a konkrét ügyben mindenképpen
126
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bìróság egyik döntésében közvetlenül az
Alkotmány 2/A. §-ából vezeti le a szupranacionális jogrendszer elfogadását is (LB Mfv. II. 10.921/2005.; EBH 2006. 1442. ügy).
127
Blutman–Chronowski, 2007, 8-9.
128
Magyarország szuverenitása és a csatlakozás összefüggéseiről, l.
Valki, 1999, 1000. o.
129
A fenti vita mögött részben az húzódik meg, hogy a nemzetközi jog
és a belső jog viszonya alkotmányos szinten nem kellően tisztázott (l. Alkotmány 7(1) cikkét). Erre itt nem térhetünk ki, l. erre Bodnár,
1996, 19–35. o., Bodnár, 2001, 25–31.o.
130
Ennek tudható be, hogy a T 4486. számú, alkotmánymódosìtásra
irányuló, (2006-ban visszavont) törvényjavaslatban másik változat szerepelt, mely szerint: „egyes, az Alkotmányból eredő hatásköreit az
Európai Unió intézményei útján a többi tagállammal közösen gyakorolhatja”. E javaslat ugyan könnyebben értelmezhető, de a jelzett elvi
problémát nem oldja fel.
55
bevezetés
követnie kell. Ezen túl, bár konkrétan ki nem mondva, de az EUSz 4. cikkének (3) bekezdése (volt EKSz 10.
cikke) nyomán láthatóan fennáll a kötelezettség arra, hogy az Európai Bìróság minden ìtéletét követnie kell a
tagállami bìróságoknak, ìgy a magyar bìróságoknak is az uniós jog alkalmazása során. Az Alkotmány e
tekintetben is hallgat, ìgy az Alkotmánybìróság és a Legfelsőbb Bìróság mutathat határozottabb irányt a
jogalkalmazás számára.
Megjegyzés a csatlakozást előkészítő alkotmánymódosításról
Az Alkotmányt módosìtó 2002. évi LXI. törvényben az uniós csatlakozás miatt, az „Európa-klauzulán” kìvül,
további módosìtások is sorra kerültek. Új államcélként jelenik meg a 6. § (4) bekezdésben, hogy Magyarország
az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai
egység megteremtésében. A módosìtás a köztársasági elnök tisztségének betöltését magyar állampolgársághoz
kötötte, egyben kiterjesztette jogkörét arra, hogy kiìrja az európai parlamenti választásokat. A Magyar Nemzeti
Bank felelős a módosìtás szerint általában a monetáris politikáért, és elnöke jogszabály-alkotási jogkörrel
(rendelet) rendelkezik. Igen általánosan utal az új 35/A § az Országgyűlés és kormány viszonyára az uniós
ügyek intézésével, az uniós döntéshozatallal összefüggésben. Módosìtani kellett a választásokra vonatkozó
rendelkezéseket, mivel a többi tagállam állampolgára bizonyos feltételekkel részt vehet a helyi önkormányzati
és polgármester-választáson, valamint az európai parlamenti választásokon. A 70/I. §-ban módosult a
közteherviselésre vonatkozó szabály, amennyiben erre nemcsak magyar állampolgárok kötelesek, és számos
apróbb rendelkezésben megtörtént az állampolgári szűkìtések oldása.
5.4. 1.5.4. Az uniós jog helye a magyar jogrendben

A csatlakozással egy új, kiterjedt normarendszer jelent meg a magyar jogrendben, mely alkalmazásra várt.
Elkerülhetetlen volt az uniós normarendszer helyének kijelölése és viszonyának meghatározása a magyar
jogrendben érvényesülő más szabályokhoz képest. Ezzel a problémával az Alkotmánybìróság, és a
felsőbìróságok is szembe kerültek.131
Az Alkotmánybìróság, az Alkotmány 2/A. §-ára utalva, azt állapìtotta meg, hogy a 2/A. § „a Magyar
Köztársaságnak az Európai Unióban való tagállami részvétele feltételeit és kereteit, valamint a közösségi jognak
a magyar jogforrási rendszerbeli helyét határozza meg”. 132 Azonban az Alkotmánybìróság részletesen még nem
fejtette ki az Európa-klauzula tartalmát, és azt, hogy milyen értelemben határozza ez meg az uniós jog helyét a
magyar jogrendben. Lényeges probléma, hogy az Alkotmány kifejezetten nem rendelkezik az uniós jogról, és
annak alkalmazásáról. Csak eljárási szabályt tartalmaz a 2/A. § (2) bekezdésben, miszerint az alapìtó
szerződések megerősìtéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata
szükséges. A szerződéseket a magyar jogba beiktató törvény elfogadásához szükséges többségi szabályból
viszont nem vezethető le az uniós jog és a belső jog hierarchiája, ugyanis Magyarországon a törvények között az
elfogadáshoz szükséges többség alapján nincs hierarchikus viszony. 133 Az Alkotmánybìróság ugyanakkor a
csatlakozás óta tett néhány megállapìtást az uniós jog helyéről.
Az Alkotmánybìróság az 1053/E/2005. AB határozatban megállapìtotta, hogy „szerződési eredetük dacára, az

Európai Unió alapìtó és módosìtó szerződéseit nem nemzetközi szerződésként kìvánja kezelni”. 134 Ehhez
hasonló, az előbbit megerősìtő megállapìtást tett a 72/2006. (XII. 15.) AB határozatban: „e szerződések, mint
elsődleges jogforrások, és az Irányelv, mint másodlagos jogforrás, közösségi jogként a belső jog részei, mivel a
Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybìróság hatáskörének
szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében meghatározott nemzetközi
jognak.”135 Az Alkotmánybìróság ezzel egy kétágú rendszert teremtett, ahol az uniós jog része a belső jognak, és
ezektől elkülönül a nemzetközi jog, amelynek más az alkotmányos helyzete. Vannak olyan alkotmányos
megoldások, ahol háromágú rendszerben az uniós jog mind a belső jogtól, mind a nemzetközi jogtól különbözik
alkotmányjogi értelemben, ahol az uniós jog a a tagállami jogrend szempontjából is önálló, autonóm forrása a
jognak (ilyen pl. a német szövetségi alkotmánybìróság megoldása).136 Az Alkotmánybìróság idézett
131
Várnay, 2007, 423. o.
132
1053/E/2005. AB határozat (szerencsejáték szervezése), ABH 2006.,
1824, III/1.2. pont.
133
Blutman–Chronowski, 2007, 8–9.
134
1053/E/2005. AB határozat (szerencsejáték szervezése), ABH 2006.,
1824. III/2. pont. Ugyanakkor Bihari M. kisebbségi véleményében azon az állásponton van, hogy az EK-Szerződés nemzetközi szerződés, és
ìgy is kell kezelni.
135
72/2006. (XII. 15.) AB határozatot (egészségügyi dolgozók
jogállása), ABH 2006. 819, III/11. pont.
136
Internationale Handelsgesellschaft („Solange I”) 2 BvL 52/71,
BverfG 37, 271; (29.05.1974.)
56
bevezetés
megállapìtásainak ott keresendő a legfontosabb következménye, hogy az uniós jogot, illetve ezen belül az
alapìtó szerződéseket kivonta az Alkotmány 7. §(1) bekezdése alól, mely alkotmányos követelményként rögzìti
a nemzetközi és a belső jog összhangját. Mindez viszont azt teszi lehetővé, hogy az uniós jog és a magyar belső
jogszabályok esetleges ellentétét legnagyobb részben ne alkotmányos, hanem alkotmány alatti kérdésként
kezelje, kiszorìtván ìgy az ilyen problémákat az alkotmányossági vizsgálat köréből. 137
Mindazonáltal az Alkotmánybìróság megállapìtásai további tisztázást igényelnének. Az eddigi

megállapìtásokból nem derül ki, hogy csak a volt közösségi joghoz tartozó szabályokat vonta ki az Alkotmány
7. § (1) bekezdése alól, ahogy a 72/2006. (XII. 15.) AB határozat utal rá, vagy az egész uniós jogot, ahogy az
1053/E/2005. AB határozatban olvasható (ez azért lényeges, mert a korábbi harmadik pillérben keletkezett
másodlagos uniós szabályok továbbra is hatályosak). Nem teljesen világos az sem, hogy szűken csak eljárási
vonatkozásban (hatáskörének gyakorlása céljaira) nem tekinti nemzetközi szerződésnek az alapìtó
szerződéseket, vagy tartalmi értelemben sem. Amennyiben az alapìtó szerződések tartalmilag nemzetközi
kötelezettségeket tartalmaznak, akkor a belső joggal meg kell az összhangot teremteni az Alkotmány 7. § (1)
bekezdése alapján, tehát ennek a rendelkezésnek lesz szerepe az uniós jog alkotmányos helyzetének
meghatározásánál, noha eljárási szempontból, belső jognak minősül. A második esetben a 7. § (1) bekezdés
alkalmazása teljesen kizárt, és az uniós jog alkotmányos helyzetét csak az Alkotmány 2/A. §-ából lehet
levezetni.138
Az uniós (közösségi) jogot általában a magyar felsőbìróságok is a magyar jogrendszer részének tekintik, pl. a
Legfelsőbb Bìróság (BH 2008. 135. ügy),139 vagy a Fővárosi Ítélőtábla (BDT 2004. 1031. ügy). 140
5.5. 1.5.5. Az uniós jog időbeli hatálya Magyarországon

A csatlakozásról szóló Athéni Szerződésben nincs az időbeli hatályra vonatkozó átmeneti klauzula. Így az uniós
jogot teljes egészében 2004. május 1-jétől alkalmazni kellett – elvileg minden, ìgy a csatlakozás előtti
tényállásokra is. Nyilvánvalóan, ez problémát jelent a jogbiztonság általános elve tekintetében. Nem csoda,
hogy az első magyar előzetes döntéshozatali ügy az Európai Unió Bìróságán éppen ezt a kérdést hozta fel.
Ynos Kft. v Varga János
[2006] EBHT I-0371
[A jogvita érdemben arról szólt, hogy a felek között kötött ingatlanközvetìtési tevékenység elvégzésére irányuló
megbìzási szerződés egyik rendelkezése tisztességtelen feltételnek minősül-e a Ptk. vonatkozó rendelkezései
alapján. A szombathelyi bìróság a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről
szóló 93/13/EGK irányelv értelmezését kérte 2004. június 10-i végzésével az Európai Bìróságtól. Ugyanakkor
rákérdezett az uniós jog alkalmazásának lehetőségére is, mivel még csatlakozás előtt keletkezett jogvitáról volt
szó. A Bìróság nagytanácsban döntött, ehhez képest az ìtélet érdemi indokolása igen rövid, az alábbi néhány sor
kiemelésével ismertethető.]
35 Emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint az alapügy
tényállása a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozása előtti.
36 Márpedig a Bìróság az irányelv értelmezésére kizárólag annak az új tagállamban való – és az új tagállamnak

az Európai Unióhoz történt csatlakozásától kezdődő – alkalmazása tekintetében rendelkezik hatáskörrel (lásd
ebben az értelemben a C-321/97. sz., Andersson és Wakeras-Andersson ügyben 1999. június 15-én hozott ìtélet,
EBHT 1999., I-3551, 31. pontját).
37 Mivel jelen esetben az alapügy tényállása a Magyar KöztársaságEurópai Unióhoz történt csatlakozása előtti,
a Bìróság nem rendelkezik hatáskörrel az irányelv értelmezésére.
Ezzel az indokolással lényeges problémák merülnek fel. A Bìróság átfogalmazta az előterjesztést tevő bìróság
kérdését, amely arra vonatkozott, hogy ő maga alkalmazhatja-e a közösségi jogot a csatlakozás előtti tényállásra,
és nem arra, hogy a Bìróságnak van-e hatásköre válaszolni a kérelemben feltett érdemi kérdésre (ez úgyis
137
Blutman–Chronowski, 2007, 7–8. o.
138
Blutman–Chronowski,, 2007, 8. o.
139
LB Kfv. I. 35.055/2007.
140
FIT 9. Pf. 20.676/2004/1. Ugyanakkor korábban, például a Fővárosi
Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 3/2004. sz. ajánlása szerint, a közösségi jog nem a belső jog része, és nem is lehetséges, hogy annak
részévé váljon.
57
bevezetés
kiderül, ha nem válaszol). A Bìróság által a 36. pontban tett megállapìtással kapcsolatban további gond, hogy
nem okolja meg, miért nem rendelkezik hatáskörrel a kérdéses irányelv értelmezésére, a tagállam uniós
csatlakozását megelőző ügyben, de a csatlakozás utáni alkalmazás tekintetében (ha egyébként az előterjesztő
bìróság hajlandónak látszik a közösségi jogszabály valamilyen formában történő alkalmazására). A Bìróság
szóhasználata a Csatlakozási Okmány 2. cikkére utal vissza, amely szerint a csatlakozást megelőzően elfogadott
közösségi jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és a megállapìtott feltételekkel, azaz esetünkben a
csatlakozás időpontjától alkalmazandóak az új tagállamokban. Ebből a szerződéses rendelkezésből, azonban
közvetlenül nem vezethető le a Bìróság hatáskörének hiánya, hiszen az előterjesztő bìróság már a csatlakozás
után kìvánta alkalmazni az irányelvet. Annak ellenére, hogy a Bìróság csak a hatáskörének hiányát állapìtotta
meg, és nem zárta ki a közösségi jog alkalmazását csatlakozás előtti tényállásokra, az Ynos-ìtélet egyes
esetekben olyan értelmezést kapott a hazai bìrósági joggyakorlatban, hogy a közösségi jog alkalmazása kizárt
olyan ügyekben, melyeknek tényállása a csatlakozás előtt valósult meg (l. pl. BH 2007. 250.; LB-H-KJ-2007-
104.; BDT 2006. 1390. ügyek). Természetesen ez nem következik a Bìróság ìtéletéből.
58
2. fejezet - 2. fejezet. Az Európai Unió
szervezeti keretei és az uniós
bíráskodás
Az Európai Unió szerveinek három tìpusát lehet megkülönböztetni: az Unió intézményei (tkp. fő szervei), a
szervei és a hivatalai (l. pl. EUSz 9. cikk vagy EUMSz15. cikk). 1
Az Európai Unió létrehozásáról szóló EU-Szerződés 13. cikke hét intézményt (fő szervet) különböztet meg,
ezek az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Unió Bìrósága, az
Európai Központi Bank és a Számvevőszék. Ezek mellett a Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot, a
Gazdasági és Szociális Bizottság, illetve a Régiók Bizottsága segìti, mint tanácsadó szerv. Az EU-Szerződés
egységes uniós intézményi keretről beszél, ahol az intézmények hatáskörükön belül, jóhiszeműen
együttműködve, az uniós célok érdekében járnak el.A szabályozást tekintve, az EU-Szerződés röviden, egy-egy
cikkben tartalmazza az egyes intézményekre vonatkozó legalapvetőbb szabályokat, az EUM-Szerződés pedig
részletesen szabályozza a működésüket és ennek feltételeit.
Az intézményekről egyenként is lehetne könyvet ìrni. A következőkben itt csak az a cél, hogy az uniós
jogrendszer működése szempontjából fontos uniós intézmények, szervek rövid, a legfontosabbakra szorìtkozó
jellemzését adjuk. Ugyanakkor a jogrendszer elemzésénél az uniós szervek vonatkozó szerepére részletesebben
is kitérünk.
Megjegyzések néhány szervezeti kérdésről
1. Az Unió intézményeinek székhelyét a tagállamok kormányai közös megegyezéssel határozzák meg, l. EUSz
341. cikk (volt EKSz 289. cikk). A Szerződésekhez csatolt 6. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv rendelkezik az
intézmények és egyes szervek székhelyéről. Ez a korábbi gyakorlathoz képest semmilyen változást nem hozott.
Ennek megfelelően, az intézmények jelentős része elsősorban Brüsszelben működik (Tanács, Bizottság,
Gazdasági és Szociális Bizottság, Régiók Bizottsága, Európai Parlament bizottságai), de működnek
intézmények, illetve azok szervei Luxemburgban (Európai Unió Bìrósága, Számvevőszék, Európai Parlament
Főtitkársága, Európai Beruházási Bank), Strasbourgban (Európai Parlament), Frankfurtban (Európai Központi
Bank), és Hágában (Európai Rendőrségi Hivatal – Europol). Az egyéb szervek vagy hivatalok székhelyét a
tagállamok ugyancsak külön, közös megállapodással, vagy az alapìtó jogszabályban döntik el. L. például a
tagállamok kormányai állam- és kormányfői szinten ülésező képviselőinek közös megállapodással, 1993.
október 29-én hozott határozatát az Európai Közösségek egyes szervei és szervezeti egységei és az Europol
székhelyének meghatározásáról (HL C 323., 1993. 11. 30., 1. o.), vagy a tagállamok állam- vagy kormányfői
szinten ülésező képviselőinek közös megállapodással, 2003. december 13-án hozott határozatát az Európai Unió
egyes hivatalai és ügynökségei székhelyéről (HL L. 29., 2004. 2. 3., 15. o.).
2. Az Unió intézményeinek nyelvhasználatát a Tanács egyhangúlag elfogadott rendeletekben határozza meg, l.

EUMSz 342. cikk (volt EKSz 290. cikk). Az Európai Unióban a nyelvhasználat kérdését általában, a Tanács
1958-ban alkotott, azóta többször módosìtott 1. sz. rendelete rendezi. A rendelet értelmében a hivatalos nyelvek
és egyben a munkanyelvek sorába huszonhárom nyelv tartozik: angol, a bolgár, a cseh, a dán, az észt, a finn, a
francia, a görög, a holland, az ìr, a lengyel, a lett, a litván, a magyar, a máltai, az olasz, a német, a portugál, a
román, a spanyol, a svéd, a szlovák és a szlovén. Az intézmények által alkotott jogszabályokat az összes
hivatalos nyelven el kell készìteni, ezek ìgy jelennek meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában (a jogszabályok
és egyes egyéb jogi aktusok kihirdetésének, vagy közzétételének közlönye), és a szövegváltozatok egyformán
kötelezőek. A felmerülő értelmezési nehézségekre, és azok megoldására az Európai Bìróság értelmezésre
vonatkozó joggyakorlatánál utalunk. Ugyanakkor az egyes intézmények eljárási szabályzataikban kiköthetik,
hogy meghatározott esetekben melyik nyelvet kell használni, másrészt az Európai Unió Bìrósága saját eljárási
szabályzatában állapìtja meg, hogy eljárásai során mely nyelveket alkalmazza.
3. Az Európai Unióban több mint 40 ezer alkalmazott dolgozik, legtöbben a Bizottságban. Az alkalmazottak
határozatlan vagy határozott idejű munkaviszony keretében dolgoznak az egyes intézményeknél, szerveknél. A
munkájukkal összefüggő kérdéseket, alapjaiban a Tanács sokszor módosìtott 1968. február 29-i 259/68/EGK,
1
A „hivatalok” a magyar fordìtásban magukban foglalják az ún. uniós
ügynökségeket is.
59
2. fejezet. Az Európai Unió
bìráskodás
Euratom, ESZAK rendelete tartalmazza, mely az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti
szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen
alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szól. Az Unió alkalmazottaira részletesen meghatározott
felvételi és előmeneteli követelmények, besorolási rendszer, bértábla, támogatások és külön juttatások rendszere
vonatkozik. Az Unió és az alkalmazottak munkajogi jellegű és társadalombiztosìtási jogvitáiban az uniós
bìróságok járnak el, és döntenek.
4. A Tanács 1986. május 26-án az Európai Unió (akkor még Közösségek) zászlójaként fogadta el azt a – kék
alapon kör alakban tizenkét ötágú aranycsillag mintázatú – zászlót, melyet az Európa Tanács még 1955-ben tett
hivatalossá Európa jelképeként. Az 1985. júniusi milánói Európai Tanács európai himnuszként Beethoven IX.
szimfóniájának Örömódáját választotta (mely 1972 óta az Európa Tanács himnusza is), és egyben Európa
napjaként – a Schumann-terv emlékére – május 9-ét határozta meg.
1. 2.1. Az Európai Parlament

Az Európai Parlament az Unió társjogalkotó intézménye, melynek tagjai a tagállamokban közvetlenül választott
európai parlamenti képviselők. Az Európai Parlament az integráció kezdeteinél még pusztán konzultatìv szerv
volt (Konzultatìv Közgyűlés), melynek a jogalkotás során a véleményét a legfőbb jogalkotó szervnek, a
Tanácsnak ki kellett kérnie (konzultációs jog), de a döntéshozatalba érdemi beleszólása nem volt. Először 1979-
ben választották meg közvetlenül az intézmény tagjait, korábban a tagállamok parlamentjei delegáltak tagokat
saját képviselőik közül (vö. az Európa Tanács jelenlegi rendszerével). Ezután, az alapìtó szerződések átfogó
módosìtásainál, fokozatosan egyre nagyobb döntéshozói hatalomra, a Közösségek, majd az Unió politikai
irányìtásában növekvő szerepre tett szert.
1.1. 2.1.1. A Parlament összetétele és szervezete

A Parlament tagjai, a tagállamokban általános és titkos választások útján, az európai parlamenti választásokon öt
évre közvetlenül megválasztott képviselők. A választások szabályai nem egységesek, azokat legnagyobbrészt a
tagállamok maguk állapìtják meg. Azonban az EUM-Szerződés a Parlamentet felhatalmazza, hogy javaslatot
dolgozzon ki a tagállamokban tartandó európai parlamenti választások egységes eljárására vagy közös elveire,
melyet a Tanács egyhangúlag fogadhat el.2 A Parlamentben a képviselői helyek számát a Lisszaboni Szerződés
751 főben korlátozta (melybe a Parlament elnöke is beleszámìt). Az egyes tagállamokat megillető parlamenti
helyek száma nagy vonalakban – de nem szorosan – követi a lakosság számarányát, az egy tagállamot megillető
helyek száma nem lehet hatnál kevesebb és kilencvenhatnál több. A Parlamentben a képviselők nem
állampolgárságuk szerint szerveződnek, hanem politikai nézetrendszerek mentén alakìtanak
képviselőcsoportokat, melyek hozzávetőlegesen a tagállamok parlamentjeiben megszokott frakcióknak felelnek
meg. A jelenleg hét képviselőcsoporton kìvül maradó képviselők független képviselőkként töltik be parlamenti
tagsággal kapcsolatos funkcióikat.
A Parlament teljes, plenáris ülése hozza a döntéseket, mely a képviselők összességéből áll, és Strasbourgban
havonta egy héten át ülésezik (az intézmény hivatalos székhelye), de ezenfelül ülésszakokat Brüsszelben is
tartanak. A teljes ülés a parlament döntéshozó formációja, azonban a parlamenti döntések előkészìtése, vizsgálat
és ellenőrzés a (jelenleg) húsz, működési területek szerint felálló állandó bizottságban folyik, melyek
Brüsszelben üléseznek. A Parlament létrehozhat albizottságokat vagy ideiglenes különbizottságokat is, egy-egy
aktuális és fontos kérdés megtárgyalására.
A Parlament élén az elnök áll, akit egy ciklus felére, azaz két és fél évre választanak meg, ezután
újraválasztható. Az elnök, a tizennégy alelnökkel együtt szervezi és irányìtja a Parlament munkáját, képviseli az
intézményt a külső kapcsolatokban. Az elnök, a tizennégy alelnök, valamint, tanácsadási joggal, az öt quaestor3
alkotja az Elnökséget, mely ellátja az intézmény igazgatási és pénzügyi irányìtását, elkészìti és elfogadja az
intézmény költségvetésének tervezetét, felügyeli a Főtitkárság munkáját. Az Elnökök Értekezlete a Parlament
elnökéből és a képviselőcsoportok vezetőiből áll; a független képviselők szavazati joggal nem rendelkező
képviselőt delegálnak. Az Elnökök Értekezlete lényeges, belső szervezeti, önigazgatási kérdésekről dönt (pl. a
plenáris ülések napirendje, a parlamenti bizottságok összetételének meghatározása stb.). Az adminisztrációt
összefogó, mintegy négyezer-ötszáz fős Főtitkárság részben Luxemburgban, részben Brüsszelben működik,
élén az Elnökség által kinevezett főtitkár áll.
2
A tagállamoknak egyenként és külön, a saját alkotmányos
követelményeiknek megfelelően kell jóváhagyniuk.
3
Két és fél évre megválasztott parlamenti tisztségviselők, akik az
Elnökség iránymutatásai alapján, a parlamenti képviselőkkel kapcsolatos igazgatási és pénzügyi feladatoknak tesznek eleget.
60
bìráskodás
1.2. 2.1.2. A Parlament feladatai és hatásköre
A Szerződések a Parlamentnek négy alapvető feladatot és hatáskört biztosìtanak: jogalkotási és költségvetési
hatáskört, politikai ellenőrző funkciót és konzultatìv szerepet.
(1) Részvétel a jogalkotásban. A Parlament eredetileg csak konzultatìv intézménye volt a Közösségeknek, a
jogalkotásban csak véleményt nyilvánìtott, a döntésben nem vett részt. Az Egységes Európai Okmánytól kezdve
az alapìtó szerződések módosìtásai egyre kiterjedtebb szerepet biztosìtottak a Parlamentnek a jogalkotásban.
Szerepe attól függ, hogy egy adott jogterületen a jogszabályalkotás milyen eljárás szerint történik, az EUM-
Szerződés konkrét rendelkezései értelmében. Az általános szabályként alkalmazandó rendes jogalkotási
eljárásban társjogalkotó szerv, itt a Parlament ellenében nem fogadható el jogszabály. Vannak kérdések, ahol
továbbra is csak véleménynyilvánìtási joga van (konzultációs eljárás, mint különleges jogalkotási eljárás),
ugyanakkor több kérdésben csak egyetértésével lehet jogi aktust elfogadni (egyetértési eljárás, mint különleges
jogalkotási eljárás).
A közös kül- és biztonságpolitika területén a Parlament hatásköre korlátozott: joga van a tájékoztatáshoz,
kérdéseket tehet fel a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek és a Tanácsnak, ajánlásokat fogalmazhat
meg, és a döntéshozatal során esetenként konzultációs joga is lehet.
(2) Hatáskörök az uniós költségvetésnél. Az Unió éves költségvetését a Parlament és a Tanács együttesen
határozza meg különleges jogalkotási eljárás keretében, melyet az EUSz 314. cikke szabályoz. A Parlament
álláspontja ellenében az uniós költségvetést nem lehet elfogadni, és a költségvetés nem tekinthető elfogadottnak,
mìg a Parlament elnöke az eljárás lezárásaként azt annak nem nyilvánìtja, és alá nem ìrja. Korábban volt arra
eset, hogy a Parlament nem fogadta el a költségvetést. A Parlament a költségvetés felhasználásának
ellenőrzésében is részt vesz, elsősorban egyik bizottsága, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság útján, és elfogadja
a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolóját.
(3) Ellenőrző szerep. A Parlament kiterjedő jogosìtványokat kapott más uniós intézmények, szervek
működésének ellenőrzésében. Ezt elősegìtendő vizsgálóbizottságokat is létrehozhat egy-egy kérdés vizsgálatára.
Az ellenőrző szerep különösen a következő pontokon nevesìthető:
1. a Tanács jelölése alapján, tagjainak többségével megválasztja a Bizottság elnökét;
2. a Bizottság kinevezésénél a jelölteknek meghallgatásokat tart, és végül dönt a Bizottság egészének, mint
testületnek a jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás elutasìtásáról;
3. a Bizottság ellen bizalmatlansági indìtványt tárgyalhat, melynek elfogadása a Bizottság kötelező

lemondásához vezet;
4. döntéseket hoz azon nagyszámú jelentésről, melyet a Bizottság köteles hozzá benyújtani;
5. a Bizottság és a Tanács képviselőjének a parlamenti képviselők kérdéseket tehetnek fel;
6. az Európai Unió Tanácsának elnöke a féléves programját, valamint ennek teljesìtéséről szóló beszámolót a
Parlamenthez is benyújtja;
7. az Európai Tanács elnöke a csúcstalálkozó után beszámol a Parlamentnek a találkozó eredményeiről.
1.3. 2.1.3. Az európai ombudsman

Az ombudsmannak az uniós polgárok, illetve a tagállamokban huzamosan tartózkodó természetes vagy jogi
személyek jogosultak panaszt benyújtani az uniós intézmények, szervek (kivéve igazságszolgáltatási kérdésben
az Európai Unió Bìrósága) tevékenységével összefüggő hivatali visszásságokra vonatkozóan. Az ombudsmani
tisztséget 1995-ben hozták létre. Az ombudsman független tisztviselőként gondoskodik a panaszügyek
kivizsgálásáról, az Európai Parlament nevezi ki a parlamenti ciklus időtartamára, megbìzatása megújìtható, az
eljárására vonatkozó részletes szabályokat különleges jogalkotási eljárás keretében, a Tanács egyetértésével, a
Parlament állapìtja meg.
Az ombudsman megvizsgálja a hozzá beérkező panaszokat. Nem vizsgálódhat olyan ügyekben, melyek bìrói
úton rendeződtek, vagy bìrósági eljárás alatt állnak. Amennyiben hivatali visszásságot állapìt meg, megkeresi az
érintett intézményt.A bepanaszolt intézménynek három hónapon belül kell kialakìtania álláspontját és
61
bìráskodás
megküldeni azt az ombudsmannak. A panaszügy érdemben azzal zárul, hogy az ombudsman jelentést állìt össze
a felvetődő kérdésről az Európai Parlamentnek, valamint az érintett szervnek, és egyben a panaszost tájékoztatja
a vizsgálat megállapìtásairól. Az ombudsman éves tevékenységéről átfogó éves jelentést nyújt be az Európai
Parlamentnek.4
2. 2.2. Az Európai Tanács

Az Európai Tanács az Európai Unió legfőbb politikai szerve, mely a tagállamok állam-, illetve kormányfőinek,
valamint a Bizottság elnökének találkozóiból intézményesült. A tagállamok legfőbb vezetői 1974-ben döntötték
el, hogy rendszeresen találkoznak a közösségi ügyek megvitatása céljából. E csúcstalálkozókat az Egységes
Európai Okmány (1986/1987) helyezte be a közösségi jogba Európai Tanács néven, az EU-Szerződés
(1992/1993) részletesebben szabályozta tevékenységét, mint akkor az egyetlen valódi uniós szervét (a
Maastrichti Szerződés után a korábbi közösségi intézmények közösségi jellege megmaradt, az Unió
létrejövetelével is, csak a hatáskörük terjedt ki a második és harmadik pillérre.) A Lisszaboni Szerződés 2009-
től az Unió intézményévé tette.
Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, az Európai Tanács elnökéből és a Bizottság
elnökéből áll, valamint a tevékenységében a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő is részt vesz. Az Európai
Tanács üléseit az elnök hìvja össze, évente (legalább) két alkalommal ülésezik. Munkáját adminisztratìv
szempontból az Európai Unió Tanácsának Főtitkársága segìti.
Az Európai Tanács politikai szerv: politikai megállapodásokat hoz tető alá, egyeztetéseket végez, stratégiai
kérdésekben dönt, döntéseit főszabályként egyhangúlag hozza, azonban a Szerződések ettől eltérően is
rendelkezhetnek. Az integráció jelentős kérdései politikai, gazdaságpolitikai szinten itt dőlnek el. E politikai
jellegű döntések közül többnek, bár nem jogszabályok, de lehet joghatásuk, és feltételét, tartalmát képezhetik az
Európai Unió Tanácsa és a Parlament által hozott jogszabályoknak. Bár nem jogalkotó szerv, kivételesen az
Európai Tanács is hozhat jogi aktusokat, ìgy például az EUM-Szerződés 121. cikk (2) bekezdése alapján, a
gazdasági és monetáris unió területén, az Európai Tanács „következtetést” fogad el a tagállamok és a Közösség
gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokról; az EUM-Szerződés 148. cikk (1) bekezdése alapján,
az Európai Tanács „következtetést” fogad el a foglalkoztatottság uniós helyzetére vonatkozóan; az EU-
Szerződés 26. cikk (1) és(2) bekezdése alapján az Európai Tanács „általános iránymutatásokat” és határozatokat
hoz az Unió stratégiai érdekeiről, valamint a közös kül- és biztonságpolitika célkitűzéseiről. A fentiekből is
adódóan az Európai Tanács tevékenysége, feladatai és hatásköre nem kötött. Az EU-Szerződés mindössze
annyit mond, hogy ez a szerv adja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza e fejlődés
általános politikai irányait (EUSz 15. cikk).
A Lisszaboni Szerződés létrehozta az Európai Tanács elnökének tisztségét. Az elnököt az Európai Tanács
minősìtett többséggel, két és fél éves időtartamra választja meg, megbìzatása egy alkalommal megújìtható. Az
elnök feladatát és hatáskörét az EUSz nem, vagy csak nagyon általánosan ìrja körül azonfelül, hogy összehìvja
az üléseket és elnököl azokon, valamint az ülések után jelentést nyújt be a Parlamentnek. Különösen kérdéses,
hogy az elnök milyen kapcsolatban lesz az Unió soros elnökségét betöltő tagállammal, annak képviselőivel, az
Európai Tanács munkájának szervezése során. Ugyanez a probléma felmerül a másik új tisztség betöltőjéhez, a
külügyi és biztonságpolitikai főképviselőhöz való viszonya, ugyanis az elnök jogosult az Unió külső
képviseletére is a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben.
3. 2.3. Az Európai Unió Tanácsa (Tanács)

A tagállamok miniszteri szintű képviselőiből álló Tanács az Európai Unió legfőbb döntéshozó szerve, mely
ugyanakkor osztozik az Európai Parlamenttel a jogalkotási és költségvetési hatáskörön, de a Lisszaboni
Szerződés nyomán is megőrzi bizonyos területeken önálló jogszabály-alkotási hatáskörét, valamint központi
szerepet tölt be a közös kül- és biztonságpolitika vonatkozásában, és a gazdaságpolitikák összehangolásában. A
Tanács az Európai Unióban a tagállami érdekek legfőbb megnyilvánulási helye.
3.1. 2.3.1. Összetétele és szervezete

(1) A Tanácsban minden tagállamot egy, állama nevében kötelezettségvállalásra jogosult miniszter képvisel,
akik a tagállam érdekeit képviselik a döntéshozatal során. Ugyanakkor a Tanácsnak a tagállami képviselők
4
L. még Söderman, 2001, 3. o.
62
bìráskodás
személyét tekintve nincsenek állandó tagjai. Azt, hogy melyik miniszter képviseli a tagállamot, az aktuális
napirendtől, a tárgyalt témáktól függ. Ettől függően a Tanácsnak többféle felállása (formációja) lehet, melyek
külön elnevezéseket is kaptak. Az EU-Szerződés ebből két formációt nevesìt, ez az Általános Ügyek Tanácsa,
valamint a Külügyek Tanácsa. Mindkettő az általánosabb, egyes szakpolitikákon átìvelő, tagállamok közötti
vagy külkapcsolati kérdéseket tárgyaló formáció, melyeken tipikusan a tagállamok külügyminiszterei képviselik
a tagállamot. A többi formációról az Európai Tanács minősìtett többséggel dönt. A többi formációban egy-egy
terület szakminisztere vesz részt (jelenleg pl. Gazdasági és Pénzügyek Tanácsa – ECOFIN, Mezőgazdasági és
Halászati Tanács, stb.) Természetesen a minisztereket akadályoztatás esetén helyettesek is képviselhetik. A
Tanács székhelye Brüsszel, de évente három hónapban Luxemburgban ül össze. A Tanács évente
hozzávetőlegesen százszor ülésezik.
(2) Elnökség. A Tanácsnak nincs állandó elnöke. Az elnökséget a tagállamok sorban, hathavonta felváltva töltik
be (a soros elnökség intézménye), az erről szóló határozatot az Európai Tanács minősìtett többséggel fogadja el. 5
Az elnökséget betöltő tagállam képviselője elnököl az üléseken, azonban szerepe nem csak eljárási jelentőségű.
Az elnökséget adó tagállam irányìtja a Tanács munkájának szervezését, a féléves elnökségi időszakra külön
programot alakìt ki, meghatározza a döntéshozatal súlypontjait, és közreműködik a döntéshozatalt lehetővé tevő
politikai kompromisszumok kialakìtásában a többi tagállam között. A Tanács egyik felállásánál azonban nem a
soros elnökséget betöltő állam képviselője elnököl: a Külügyek Tanácsának elnöke az Unió külügyi és
biztonságpolitikai főképviselője.
(3) COREPER. A Tanács ülésein részt vevő miniszterek a döntéseket hozzák, a döntés előkészìtése nem az ő
feladatuk, az alsóbb szinten történik. A Tanácson belül a legfontosabb és egyben legmagasabb szintű döntés-
előkészìtő szerv az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER), mely a tagállamoknak az Unió mellett
működő, brüsszeli állandó képviseleteinek vezetőiből áll. A COREPER hetente legalább egyszer ülésezik
Brüsszelben, a döntések mögött álló politikai kompromisszumok jelentős része itt születik meg, a Tanács csak a
végső döntést hozza. A COREPER elnöke a Tanács soros elnökségét betöltő tagállam brüsszeli képviseletének
vezetője.
A COREPER kétféle felállásban működik: az ügyek egy részében az állandó képviselők helyettesei (COREPER
I), más részében maguk az állandó képviselők alkotják ezt a szervet (COREPER II). A COREPER munkáját
több száz munkacsoport és bizottság segìti, melyekben szakértői szinten folyik a döntések előkészìtése.
(4) Főtitkárság. A főtitkárság – élén a főtitkárral és főtitkár-helyettessel – fogja össze a Tanács több ezer főből
álló adminisztratìv szervezetét.
3.2. 2.3.2. A Tanács feladatai és hatásköre

A Tanács a jogalkotási hatáskört együtt gyakorolja az Európai Parlamenttel, azonban több területen önállóan is
fogadhat el jogszabályokat, de egyes, jogi aktusok elfogadására irányuló hatáskörét részben átruházza a
Bizottságra. Az Európai Unió jogi személyiséggel rendelkező nemzetközi szervezet, és nemzetközi jogalanyként
jogosult nemzetközi szerződések megkötésére más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel. E szerződéseket
tartalmilag a Tanács fogadja el és köti meg, de sokszor más intézmények közreműködése mellett. Az Unió
költségvetését a Tanács a Parlamenttel közösen fogadja el. A Tanács fontos szerepet tölt be a tagállami politikák
összehangolásában az uniós tevékenység területein. A Tanács nemcsak jogalkotó és döntéshozó, hanem
koordinatìv feladatot is ellátó, olyan politikai testület, mely összehangolja a tagállami politikákat, beleértve a
gazdaságpolitikát, külpolitikát és belügyeket érintő bizonyos területeket (menekültügy, rendőrségi adatcsere
stb.).
3.3. 2.3.3. Szavazás a Tanácsban

A Tanács döntéseinek jelentős része közvetlenül és érzékenyen érinti a tagállami érdekeket. Ez a tény a Tanács
működésében, a döntéshozatal során, a szavazás módját központi kérdéssé teszi. A döntéshozatal a Tanácson
belül történhet egyhangúlag vagy minősìtett többséggel (az általános szabályt jelentő egyszerű többséggel
legfeljebb eljárási, technikai kérdésekben hoznak határozatot). Azt, hogy egy-egy kérdésben mi a döntés
elfogadásánál a szavazati követelmény, a Szerződések konkrét rendelkezései ìrják elő.
5
Jelenleg a soros elnökség betöltéséről a Tanács 2007/5/EK, Euratom
határozata rendelkezik a 2007–2020 éveket felölelő időszakra, HL L 1., 2007.1.4., 11. o. Ennek értelmében Magyarország 2011. január–
június között tölti be a Tanács elnöki tisztségét.
63
bìráskodás
Az egyhangú szavazásnál minden tagállamnak egy szavazata van. Az egyhangú szavazás követelményénél
bármely tagállamnak módjában áll megakadályozni a határozat elfogadását. Ilyen, egyhangú szavazás
érvényesül pl. általában a közös kül- és biztonságpolitika területén, vagy az uniós polgárok szabad mozgáshoz
való jogának biztosìtásához szükséges szociális biztonságra és szociális védelemre vonatkozó intézkedéseknél, a
több államra kiterjedő családjogi intézkedéseknél, adózási kérdéseknél stb.
A Tanácsban a minősìtett többséggel történő szavazás általában a főszabály.A Lisszaboni Szerződés a szavazás
rendszerében fokozatos változtatást vezet be, és e célból három időszakot különböztet meg (l. EUSz 16. cikk (4)
bekezdés, EUMSz 238. cikk, valamint a Szerződésekhez csatolt 36. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv 3. cikke).
(1) A 2014. október 31-ig tartó időszakig megmaradó szavazási módnál a tagállamok szavazati súlya különböző.
Azt, hogy egy tagállamnak milyen súlyú szavazata van, a fenti jegyzőkönyv 3. cikke ìrja elő. A 27 tagállam
súlyozott szavazatainak száma összesen 345, az alábbiak szerint (tagállamonként egyenként értendő)
Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, 29

Olaszország
Lengyelország, Spanyolország 27
Románia 14
Hollandia 13
Belgium, Csehország, Görögország, Magyarország, 12

Portugália
Ausztria, Bulgária, Svédország 10
Dánia, Finnország, Írország, Litvánia, Szlovákia 7
Ciprus, Észtország, Lettország, Luxemburg, Szlovénia 4
Málta 3
Összesen 345
A javaslat elfogadásához a súlyozott szavazatok összességének meghatározott hányadát kell elérnie a

határozatra leadott szavazatoknak. Ennek alapján a Tanács határozatainak elfogadásához szükséges szavazatok
száma, ha azt a Bizottság javaslata alapján kell elfogadni, 255 igen szavazat; minden más esetben legalább a
tagok kétharmada által leadott 255 igen szavazat. Ugyanakkor bármely tagállam külön kérésére további feltétel
lehet az, hogy a fentiek mellett is, a javaslat mellett leadott szavazatoknak legalább az Unió összlakosságának
62%-át kell képviselnie.6
(2) 2014. november 1-jétől megszűnik a tagállami szavazatok súlyozása, minden tagállamnak egy szavazata
lesz. Ekkor, ha a Bizottság vagy a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő javaslatára jár el a Tanács, a javaslat
akkor kerül elfogadásra ha a Tanács tagjainak legalább 55%-a, de legalább 15 tagállam támogatja, feltéve, hogy
a támogató államok az Unió népességének legalább 65%át képviselik. Amennyiben a blokkoló kisebbség
kevesebb 4 tagnál, a minősìtett többség akkor is megvan, ha a feltételek valamelyike nem teljesül (ez csak a
lakosság arányára vonatkozó feltétel lehet). Más javaslat esetén, a minősìtett többséghez a tagok legalább 72%-
ának támogató szavazata kell, ha ők egyben az Unió népességének 65%-át képviselik.7
6
Amennyiben a Szerződések előìrása alapján, a szavazásban nem az
összes tagja vesz részt a Tanácsnak, akkor a részt vevő tagállamokhoz képest, a minősìtett többséget a tagok, szavazatok és népesség
ugyanolyan arányában kell számolni, mint az összes tag szavazása esetén megkìvánt arányok.
7
Amennyiben a Szerződések előìrása alapján, a szavazásban nem az
összes tagja vesz részt a Tanácsnak, akkor a részt vevő tagállamokhoz képest, a minősìtett többséghez megkìvánt, a tagok számára és a
népességre vonatkozó százalékos arányok maradnak, azonban a javaslat elfogadását megakadályozó blokkoló kisebbségnek a szavazásban
részt vevő tagállamok által képviselt népesség 35%-át kell képviselniük, és ezenfelül még egy tagot.
64
bìráskodás
(3) 2014. november 1-jétől 2017. március 31-ig azonban van egy átmeneti időszak olyan értelemben, hogy a
tagállamok bármelyikének kérésére a minősìtett többséget a 2014. október 31. napjáig alkalmazott módszer
szerint kell kiszámìtani.
4. 2.4. Az Európai Bizottság (Bizottság)

A Bizottság az Európai Unió Brüsszelben működő, a tagállamoktól független biztosokból álló legfőbb döntés-
előkészìtő és végrehajtó szerve, mely átruházott jogkörben, jogalkotást is végez.
4.1. 2.4.1. A Bizottság összetétele és szervezete

A Bizottság jelenleg huszonhét biztosból álló testület, mely az uniós célok végrehajtása során a tagállamok
érdekeitől függetlenül, kizárólag az uniós érdekek előmozdìtása érdekében működik (szupranacionális szerv –
szemben a Tanáccsal, amely a tagállamok érdekeinek képviseletére jött létre). A Bizottság alatt egyik
értelemben a biztosokból álló biztosi testületet értik, másik értelemben a biztosok testülete alá rendelt egész
szervezetet is.
A Bizottság élén az elnök áll, akit a Tanács jelöl és az Európai Parlament tagjai többségével választ meg a
tisztségre. Az elnök irányìtja és képviseli a Bizottságot, tagként részt vesz az Európai Tanács ülésein, képviseli
az Európai Uniót nemzetközi szinten (osztozva ebben a külügyi és biztonságpolitikai főképviselővel, valamint
az Európai Tanács elnökével), meghatározza a Bizottság belső szervezetét, a Bizottság feladatait elosztja a
biztosok között, alelnököket nevez ki, jelentős beleszólása van a biztosok kinevezésébe. A bizottság
alelnökeinek egyike a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő.
A biztosokat a tagállamok jelölik (minden tagállam egyet). A Szerződések rendelkezései alapján az „egy állam,
egy biztos” elv a jelenlegi bizottsági ciklusra, 2014. október 31-ig áll fenn. Ezután, a következő Bizottság
tagjainak száma megegyezik a tagállamok kétharmadának számával, beleértve az elnököt és a külügyi és
biztonságpolitikai főképviselőt (de az Európai Tanács egyhangúlag másként is határozhat később). Az új
rendszerhez a tagállamok között egy egyenjogúságon alapuló rotációs rendszert alakìtanak ki, melyet az Európai
Tanácsnak egyhangúlag kell elfogadnia.
Az új Bizottság felállása során az Európai Tanács jelöli minősìtett többséggel az elnököt, mely jelölés alapján az
Európai Parlament tagjainak többségével választja meg az elnököt. Az Európai Tanács ezután az elnökségre
jelölt személlyel egyetértésben, minősìtett többséggel elfogadja az egyes tagállamok jelöltjeit a biztosi helyekre.
Az ìgy jelölt testületet az Európai Parlamentnek jóvá kell hagynia, és ezután a Tanács minősìtett többséggel
kinevezi a Bizottságot. A biztosok hivatala a megbìzatási idő lejártával, halálukkal, lemondással vagy
felmentéssel szűnik meg.
A biztosok nem az őket jelölő államot képviselik, személyileg függetlenek, kizárólag az Unió érdekeit
szolgálhatják (l. az Európai Bìróság erre vonatkozó megállapìtásait a Cresson-ügyben, C-432/04 Bizottság v
Edith Cresson [2006] EBHT I-6387). Minden biztosnak van meghatározott feladatköre, felelősségi területe,
melyen irányìtást gyakorol (hasonlóan, mint a tagállamokban az egyes minisztereknek). E területeken
felhatalmazás alapján hatáskörük van önállóan is eljárni és dönteni. A felelősségi területek felosztása változhat
és legtöbbször változik is új Bizottság felállásával. A Nizzai Szerződés után az elnök hatáskörébe került a
feladatok elosztása a biztosok között, ami a tagállami érdekektől némileg függetlenebbé teheti a felelősségi
területek behatárolását és leosztását.
A Bizottságot, mint testületet illeti meg a közösségi jogszabályok alapján biztosìtott hatáskör. A Bizottság, mint
a biztosok testülete, egyszerű többséggel dönt az elé kerülő ügyekben. A testület azonban döntési hatáskörének
egy részét átruházza az egyes biztosokra, a számukra kijelölt felelősségi területen.
A biztosok testülete alá tartozó, közel negyvenezer fős adminisztráció főigazgatóságok (ezen belül
igazgatóságok) és a szolgálatok (pl. Jogi Szolgálat stb.) keretében működik. Ezek a legátfogóbb adminisztratìv
egységek, melyek ahhoz a biztoshoz vannak sorolva, akinek a felelősségi területén működnek.
4.2. 2.4.2. A Bizottság feladatai és hatásköre

(1) Részvétel a jogalkotásban. A Bizottságnak a Közösségeken belül általános joga a jogalkotás
kezdeményezése a rendes jogalkotási eljárásban, kivéve, ha a Szerződések egyes kérdésekben másként
rendelkeznek. (A nem jogalkotási eljárásban, a nem jogalkotási aktusok elfogadásánál javaslattételi jogot a
65
bìráskodás
Szerződések egyes rendelkezései szabályozzák). A jogalkotási vagy általában a döntéshozatali eljárás
kezdeményezése után, a Bizottság szerepe nem szűnik meg, hanem részt vesz az eljárás különböző
szakaszaiban. Részvételi jogának terjedelme, azonban attól függ, hogy milyen tìpusú eljárásról van szó.
A Bizottság maga is alkothat általános hatályú vagy egyedi jogi aktusokat, de kizárólag nem jogalkotási
eljárásban.8 Ezt teheti saját jogon, közvetlenül a Szerződések felhatalmazásával (pl. versenypolitika területén,
EUMSz 106. cikk (3) bekezdése alapján). Felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási aktusokat alkothat a
jogalkotási aktusokban foglalt felhatalmazás alapján, illetve jogi aktusokat fogadhat el a Tanács által átruházott
hatáskörben (ún. komitológia).
(2) A közösségi jog érvényesítése és végrehajtása. A Bizottság gondoskodik az alapìtó szerződések

rendelkezéseinek és az uniós intézmények által hozott rendelkezések alkalmazásáról. A Bizottság feladata annak
biztosìtása, hogy a tagállamok betartsák az uniós jogi normákat, felhìvja az általuk elkövetett esetleges
jogsértésekre a figyelmet, és szükség esetén az Európai Bìróság előtt kényszerìti ki az uniós jog követését. A
Bizottság jelentős igazgatási jellegű hatáskörrel bìr például a közös agrárpolitika, a versenypolitika és a
kereskedelempolitika területén, ahol magánfelekkel szemben is felléphet a közösségi jogi normák
kikényszerìtése végett.
(3) Pénzügyi igazgatás. A Bizottság jelentős szerepet játszik az uniós költségvetés előkészìtésében,
elfogadásában és végrehajtásában, végrehajtásának felügyeletében. Emellett irányìtja például a strukturális
alapok igazgatását, és különböző uniós programok lebonyolìtását.
(4) A külkapcsolatok vitele. A Bizottság az idők folyamán egyre kiterjedtebb szerephez jutott a Közösségek,
majd az Unió külkapcsolatainak irányìtásában. Különösen jelentős e tekintetben a harmadik államokkal vagy
nemzetközi szervezetekkel szemben a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban, kereskedelmi tárgyalásokon az
Unió képviselete. Azonban az Uniónak a Bizottság általi külső képviselete nem terjed ki a közös kül- és
biztonságpolitikára, valamint a Szerződések által kivételként meghatározott más területekre. A Bizottság
tárgyalja az Unió által megkötendő nemzetközi szerződéseket (beleértve a társulási és csatlakozási
szerződéseket is), képviseli az Uniót nemzetközi szervezetekben, ez utóbbi hatáskörben azonban osztozik a
külügyi és biztonságpolitikai főképviselővel (EUMSz 220. cikk).
4.3. 2.4.3. A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, mint a

Bizottság egyik alelnöke
A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő tisztségét a Lisszaboni Szerződés hozta létre, miután az Unió
külügyminiszterének elnevezése néhány tagállam ellenkezésével találkozott. A cél az, hogy legyen egy olyan
magas tisztségű személy, aki biztosìtja az Unió egységes megjelenését a szervezet külkapcsolataiban,
összehangolja a kapcsolódó uniós tevékenységeket, összefogja a kül- és biztonságpolitikát, hozzájáruljon annak
kidolgozásához, és egyben végrehajtsa az itt született döntéseket. Mivel a közös kül- és biztonságpolitika
alakìtása elsősorban a Tanács tevékenységéhez kötődik, szükség volt arra, hogy a főképviselő a Tanácshoz és a
Bizottsághoz is kapcsolódjon: az előbbiben a Külügyek Tanácsának állandó elnöke, az utóbbiban alelnök, és
egyben a Bizottság hatáskörein belül, a külkapcsolati terület őt illeti meg. A főképviselőt a Bizottság elnökének
egyetértésével az Európai Tanács minősìtett többséggel választja meg. A főképviselőt tevékenysége során az
ezután kiépìtendő európai külügyi szolgálat segìti. A szolgálat szervezetéről és működéséről a Tanács
határozatban, különleges jogalkotási eljárásban rendelkezik.
Megjegyzés a Számvevőszékről
A Számvevőszék (EUM-Szerződés 285–287. cikkek), melynek székhelye Luxemburgban van,az Unió általános
pénzügyi ellenőrző szerve, amely az Unió költségvetésének végrehajtását, az uniós pénzeszközök felhasználását
ellenőrzi. A Számvevőszék felállìtásáról a tagállamok 1975-ben döntöttek, ténylegesen 1977-ben kezdte meg a
működését. Az intézmény huszonhét független tagból (a tagállamok egy-egy állampolgárából) áll, akiket a
Tanács a tagállamok jelölése alapján, minősìtett többséggel nevez ki hatéves, megújìtható időtartamra, a
Parlamenttel való konzultációt követően. Az elnököt a Számvevőszék tagjai maguk közül választják meg három
évre.
A Számvevőszék vizsgálja és ellenőrzi az Unió bevételekre és kiadásokra vonatkozó elszámolásait, a bevételek

és kiadások szabályszerűségét, a pénzgazdálkodást. A vizsgálat kiterjedhet minden uniós és nem uniós szervre,
8
A terminológiai problémákra l. a jogalkotásról szóló fejezetet.
66
bìráskodás
valamint magánfélre is, mely uniós költségvetési pénzből részesült. A vizsgálat elsősorban a Számvevőszék által
bekért dokumentumok alapján folyik, azonban van lehetőség helyszìni ellenőrzésre is. Az ellenőrzési
tevékenység lényeges feltétele és eleme az információhoz való teljes körű hozzáférés joga, melyet az EUM-
Szerződés 287. cikk(3) bekezdése kifejezetten biztosìt a Számvevőszék számára.
5. 2.5. Magyarország kormányzati képviselete az

uniós intézményekben
A magyar kormányzati részvétel az uniós intézményi döntéshozatalban az Európai Tanács és a Tanács
döntéshozatali mechanizmusaira, valamint a Bizottság mellett működő, a Bizottság átruházott hatáskörben
történő jogalkotását ellenőrző, a tagállami képviselőkből álló különböző bizottságokra összpontosul.
(Mindemellett a Kormány jelöli az Unió döntéshozó intézménye felé a Bizottság, a Bìróság, a Törvényszék, a
Számvevőszék és az Európai Beruházási Bank Igazgató Bizottsága magyar tagjait.)
5.1. 2.5.1. A tárgyalási álláspont kialakítása és a képviselet

E kormányzati részvétel feltételezi az egyes kérdésekben a döntés-előkészìtés során a magyar álláspont
kialakìtását, és az ennek megfelelő kormányzati képviseletet.E folyamat eljárási kérdéseit kormányhatározat
szabályozza.9 A magyar álláspont kialakìtásában alapvető szerepet játszó szervezetek a következők: a Kormány,
a hetente ülésező Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB), és az EKTB szakértői csoportjai, illetve
az Országgyűlés, ha az álláspontról egyeztetést kezdeményezett. Az EKTB tagjai azok az állami vezetők vagy
vezető beosztású köztisztviselők, akiket a miniszterek, az államtitkári értekezleten képviselettel rendelkező
kormánybiztosok, illetve központi államigazgatási szervek vezetői jelölnek ki. Az EKTB elnöke a
külügyminiszter által kijelölt szakállamtitkár.10 Az EKTB szakértői csoportok egyes részterületeken az uniós
politikák alakulásának követésére, az uniós döntéshozatali eljárások során képviselendő tárgyalási álláspontok
kialakìtására, a szükséges kormányzati intézkedések koordinálására jönnek létre. A szakértői csoportot az a
tisztségviselő vezeti, aki a szakértői csoport működési területén első helyen felelős miniszter, központi
államigazgatási szerv vezetője jelöl ki, tagjai a többi, érintett minisztérium, központi államigazgatási szerv által
kijelölt tisztségviselők.11
Az Unió intézményei által megküldött előkészìtő dokumentumokat, a jogi aktusok tervezetét a

Külügyminisztérium továbbìtja az illetékes minisztériumoknak, és más központi államigazgatási szerveknek. A
tárgyalási álláspontokat az uniós döntéshozatal egyes kérdéseiben alapvetően az EKTB szakértői csoportok
alakìtják ki. (A közös kül- és biztonságpolitika területén a tárgyalási álláspontok kialakìtása a külügyminiszter
feladata; és ugyancsak a külügyminiszter felelős az Európai Tanács üléseinek előkészìtéséért). A szakértői
csoport által kialakìtott tárgyalási álláspontot az EKTB hagyja jóvá, ha az alapmandátumra vonatkozik (új uniós
tervezeteknél a kiinduló tárgyalási álláspont kialakìtása), ha a szakértői csoportban az egyeztetések ellenére
véleményeltérés maradt fenn, ha valamelyik szakértői csoporttag ezt kezdeményezi, vagy amennyiben a kérdés
a COREPER vagy a Tanács soron következő ülésének napirendjén szerepel. A Kormány dönt, ha a
döntéshozatal stratégiai kérdést érint, vagy az EKTB tagjai között véleményeltérés maradt fenn a tárgyalási
állásponttal kapcsolatban. A tárgyalási álláspont kialakìtása során egyes esetekben az Országgyűléssel
egyeztetési eljárás folyik, és az álláspontot az Országgyűlés állásfoglalásának alapulvételével kell kialakìtani (l.
az Országgyűlés szerepére vonatkozó részt.)
A tárgyalási álláspont képviseletét az egyes uniós intézményeknél, szerveknél állami vezetők, vagy
minisztériumi köztisztviselők, vagy a brüsszeli Állandó Képviselet vezetői, illetve diplomatái látják el.12 A főbb
részvételi formák a következők:
Uniós döntéshozatal Magyar kormányzati képviselő Helyettesítő személy
9
L. 1123/2006. (XII. 15.) Korm. határozatot az Európai Unió
döntéshozatali tevékenységében való részvételről és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációról.
10
Az EKTB adminisztratìv szerve (Titkárság) a Külügyminisztérium
keretén belül, az EU Elnökségi, Koordinációs és Jogi Főosztályon található, az európai uniós ügyekért felelős szakállamtitkár irányìtása
alatt, l. a Külügyminisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 4/2009. (II. 13.) KüM utasìtást.
11
A kormányhatározat szerint jelenleg negyvennyolc ilyen szakértői
csoport működik.
12
Az Állandó Képviselet szervezetére nézve l. az Európai Unió mellett
működő Állandó Képviselet Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 10/2009. (VII. 24.) KüM utasìtást.
67
bìráskodás
Európai Tanács ülése miniszterelnök helyettesìtésére jogosult állami

vezető
Tanács ülése az első helyen felelős miniszter helyettesìtésére jogosult állami

vezető
COREPER II. Állandó Képviselő kijelölt diplomata
COREPER I. Helyettes Állandó Képviselő kijelölt diplomata
Politikai és Biztonsági Bizottság Állandó Képviselő kül- és kijelölt diplomata

ülése biztonságpolitikai kérdésekért
felelős szakmai helyettese
tanácsi munkacsoportok az első helyen felelős minisztérium szakértői csoport vezetője által
által kijelölt EKTB szakértői kijelölt személy
csoporttag
egyéb tanácsi döntés-előkészìtő az első helyen felelős minisztérium szakértői csoport vezetője által
bizottságok által kijelölt EKTB szakértői kijelölt személy
csoporttag
Bizottság mellett működő a jogi aktus végrehajtásáért az első az első helyen felelős minisztérium
bizottságok helyen felelős minisztérium köztisztviselője
tisztviselője
5.2. 2.5.2. Az Országgyűlés szerepe

Bár a tagállami uniós képviselet alapvetően minden államban a végrehajtó hatalom (kormányok) feladata és
hatásköre, a törvényhozások szerepe az Unió létrejötte óta fokozatosan nőtt. 13 Magyarországon, az Országgyűlés
szerepét alapvetően az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló
2004. évi LIII. törvény ìrja körül. A törvény alapján, az Országgyűlés alapvetően négyféle formában működik
közre az uniós magyar képviselet tekintetében.
(1) Az Országgyűlés tájékoztatáshoz való joga. Az Országgyűlés elnökének kezdeményezésére a miniszterelnök

az Európai Tanács ülései, illetve más, nagy jelentőségű eseményei előtt tájékoztatja a magyar álláspontról a
törvényben meghatározott országgyűlési bizottságok elnökeiből, esetenként alelnökeiből álló testületét. A
Kormány ugyancsak rendszeres tájékoztatást nyújt e körnek a 2011 első félévi magyar EU-elnökségre való
felkészülésről. Az Országgyűlés plenáris ülését szóban tájékoztatja a miniszterelnök az Európai Tanács üléséről,
illetve a Kormány évente általános tájékoztatást ad az uniós tagsággal összefüggő kérdésekről és az európai
integráció helyzetéről, mely beszámolót a külügyminiszter terjeszti be az érintett miniszterek bevonásával. A
Kormány köteles megküldeni az Országgyűlésnek (európai ügyekkel foglalkozó bizottságának) minden uniós
jogszabálytervezetet, javaslatot és dokumentumot, amely az Unió kormányzati részvétellel működő
intézményeinek döntéshozatali eljárásában napirendre kerül.14 Különösen fontosak azok a tervezetek, melyek
törvényhozási tárgykört érintenek, és ezen belül is minősìtett többséget igénylő törvényhozási tárgykört, az
alapvető jogok és kötelességek tartalmát vagy érvényesülésének lényeges feltételeit érintik, illetve hatályos
törvénnyel ellentétes rendelkezést tartalmaznak. Az Országgyűlés bármely tervezettel kapcsolatban tájékoztatást
kérhet a tervezett magyar álláspontról. A kért álláspontra vonatkozó javaslatot az EKTB szakértői csoportja
alakìtja ki, és a felelős EKTB-tag útján az EKTB elé terjeszti elfogadásra. A kialakìtandó álláspontra vonatkozó,
elfogadott javaslatot a külügyminiszter az EKTB elnöke útján küldi meg az Országgyűlésnek (az illetékes
országgyűlési bizottságnak).
13
Ezt mutatja a Szerződésekhez csatolt 1. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv a
nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről, illetve a 2. sz. Jegyzőkönyv a szubszidiaritás és arányosság elvének
alkalmazásáról.
14
Az előbbiekben hivatkozott 1. sz. és 2. sz. jegyzőkönyv alapján, az
Unió intézményei is megküldik az Országgyűlésnek a jogalkotási aktusok tervezeteit, valamint az Európai Parlament a jogalkotási
állásfoglalásait, a Tanács pedig az álláspontjait.
68
bìráskodás
(2) Az Országgyűlés egyeztetési eljárást kezdeményezhet egy-egy uniós tervezet, illetve a javasolt, kialakìtandó
magyar álláspont ismeretében, és ennek során állásfoglalást fogadhat el a magyar állásponttal összefüggésben. A
Kormány az álláspontját az országgyűlési állásfoglalás „alapulvételével” alakìtja ki, de attól eltérhet. Az
Országgyűlés minősìtett többségű döntését igénylő törvényhozási tárgykörökben az állásfoglalástól a Kormány
csak indokolt esetben térhet el. A Kormány (az eljáró felelős miniszter útján) köteles ìrásban tájékoztatni az
Országgyűlést minden olyan uniós döntésről, és az elfoglalt magyar álláspontról, melyről korábban
országgyűlési állásfoglalás született. Az állásfoglalástól eltérően képviselt magyar álláspontot külön indokolni
kell.
(3) Az Országgyűlés, illetékes bizottságai útján meghallgathatja a Bizottság, a Bìróság, a Törvényszék, a

Számvevőszék és az Európai Beruházási Bank Igazgató Bizottsága magyar jelöltjeit. A jelöltekre az Unió felé a
Kormány tesz javaslatot.
(4) Az Országgyűlés állást foglalhat a szubszidiaritás elvének érvényesüléséről az európai uniós jogalkotási
aktusok tervezeteivel kapcsolatban. Ez már nem az uniós kormányzati képviselettel kapcsolatos, hiszen a
nemzeti parlamenteknek közvetlenül, a kormányzat közbejötte nélkül joguk van állást foglalni uniós
jogszabályok tervezeteivel kapcsolatban abban a tekintetben, hogy az nem sérti-e a szubszidiaritás elvét. A
Lisszaboni Szerződés e tekintetben szélesìtette a tagállami parlamentek hatáskörét. Az Országgyűlésben a
szubszidiaritás érvényesülésére vonatkozó rendszeres és átfogó vizsgálatnak az eljárásai még nem alakultak ki.
Megjegyzések az Unió szerveiről és hivatalairól
1. A Szerződések az Unió szervezeti kereteinél intézményeken kìvül még „szerveket és hivatalokat” emlìtenek a
magyar hivatalos fordìtás szerint (szó szerinti fordìtásban „szervek, hivatalok és ügynökségek”). A
megkülönböztetés nem feltétlenül következetes: sokszor az uniós jogszabályok is szerveknek nevezik például az
ügynökségeket. Az Unió szerveinek spektruma sok önálló szervezetet átfog. Ide tartozik a Szerződések által is
emlìtett és szabályozott Európai Beruházási Bank, az Unió lényeges céljait (belső piac fejlesztése és fejlesztési
együttműködés) szolgáló pénzügyi szervezet, vagy az uniós jogalkotásban sok esetben véleményezési joggal
bìró két általános tanácsadó szerv, a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága (az
utóbbiakra nézve l. az uniós jogalkotásról szóló részt). A szervek és hivatalok sokfélesége különböző bonyolult
osztályozásoknak ad teret, erre itt nincs módunkban kitérni, de l. pl. Le Hardy de Beaulieu, 2003, 199–200. o.
2. Az Európai Beruházási Bank (EUM-Szerződés 308–309. cikkek) az Unió szerveként is nagy függetlenséggel
rendelkező, önálló jogi személy. Bár korábban kétségek merültek fel, hogy a bank mennyiben uniós szerv, a
Bìróság kimondta, hogy „…a bank egy, a Szerződés által alapìtott uniós szervnek minősül”, 110/75 Mills v
EBB [1976] EBHT 0955, 14. pont. „Létrehozásának célja, hogy hozzájáruljon a Közösség céljainak eléréséhez,
és ìgy a Szerződésnél fogva részét képezi az uniós kereteknek” 85/86 Bizottság v EBB [1988] EBHT 1281, 29.
pont, l. még C-370/89 Société Générale d’Entreprises Electro-Mécaniques SA (SGEEM) és Roland Etroy v
Európai Beruházási Bank [1992] EBHT I-6211, 24. pont.
A bank tulajdonosai az Unió tagállamai, székhelye Luxemburg. A bank alapokmányát a Szerződésekhez csatolt
5. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv állapìtja meg, és céljai is nagyrészt az Unióhoz kapcsolódnak. Fő célja, hogy
hozzájáruljon a belső piac fejlődéséhez, azonban tevékenysége nem korlátozódik kifejezetten az Unióra, vagy az
uniós tagállamokra. A bank élén a tagállamok kijelölt minisztereiből álló Kormányzótanács áll, mìg a
huszonnyolc igazgatóból és tizennyolc igazgatóhelyettesből álló Igazgatótanács a legfőbb igazgatási szerv, a
folyó ügyekért, az ügyvezetésért pedig az Igazgatási Bizottság felelős. A bank beruházási, fejlesztési
tevékenységet folytat, melynek keretében kölcsönöket és garanciákat nyújt, beruházási programokat finanszìroz,
különösen az elmaradott régiók fejlesztésére, a modernizálásra, a több államot átfogó nagyléptékű programokra.
A bank az Unió és a tagállamok mellett az Európai Újjáépìtési és Fejlesztési Bank (EBRD) egyik tulajdonosa, l.
az Európai Újjáépìtési és Fejlesztési Bank létrehozásáról szóló megállapodás elfogadásáról szóló 90/674/EGK
határozatot (HL L 367., 1990.12.31.).
3. Az uniós szerveknek van egy sajátos fajtája, melyet uniós ügynökségeknek hìvnak. Az Európai Unió
ügynökségeit decentralizált szervként másodlagos uniós jogi aktusok alapìtották, valamilyen behatárolt, az uniós
tevékenységi körbe tartozó, szorosabb értelemben vett szakmai, specifikus feladat teljesìtése, vagy ilyen
tevékenység folytatása céljából. Az elnevezésükben nem feltétlenül szerepel az „ügynökség” kifejezés. Az
ügynökségek szerteágazó tevékenységet folytatnak, és egymáshoz hasonló szervezeti struktúrával rendelkeznek,
tevékenységük szerteágazó. Bár általában önálló jogi személyiséggel rendelkeznek, sok szállal kötődnek az
uniós intézményekhez (pl. költségvetésüket bizonyos kivételekkel uniós forrásokból fedezik, legfőbb testületeit
és vezető tisztségviselőit a Tanács, esetleg más intézmény nevezi ki, a Bizottság ellenőrzési jogot gyakorol
tevékenységük felett, a Számvevőszék vizsgálatot folytathat náluk, jogvitáikban az Európai Unió Bìróságának
69
bìráskodás
van hatásköre). Az ügynökségek szerepéről l. két újabb, érdekes tanulmányt: Busuioc, 2009, 599. o. és Hummer,
2007, 47. o.
Az ügynökségek köre a következő (a magyar elnevezésre, illetve a bevett rövidìtésre részbeni forrásként l.
http://europa.eu/agencies/):
Név Rövidítés Székhely Jogalap
Kábìtószer és a Kábìtószer- EMCDDA Lisszabon Tanács és

függőség Európai Parlament
Megfigyelőközpontja
1920/2006/EK
rend.
Európai Unió Alapjogi FRA Bécs Tanács

Ügynöksége 168/2007/EK
rendelete
Európai Unió Tagállamai FRONTEX Varsó Tanács

Külső Határain Való Operatìv 2007/2004/EK
Együttműködési Igazgatásért rendelete
Felelős Európai Ügynökség
Belső Piaci Harmonizációs OHIM Alicante Tanács

Hivatal (védjegyek és 40/94/EK
formatervezési minták) rendelete
Európai Alapìtvány az Élet- Eurofound Dublin Tanács

és Munkakörülmények 1365/75/EGK
Javìtásáért rendelete
Európai Betegségmegelőzési ECDC Stockholm Tanács és

és Járványvédelmi Központ Parlament
851/2004/EK
rend.
Európai Élelmiszer- EFSA Parma Tanács és

biztonsági Hatóság Parlament
178/2002/EK
rend.
Európai Globális Navigációs GSA még nincs meghatározva Tanács

Műholdrendszer (GNSS) 1321/2004/EK
Ellenőrző Hatósága rendelete
Európai EMEA London Tanács és

Gyógyszerügynökség Parlament
726/2004/EK
rend.
Európai Hálózat- és ENISA Heraklion Tanács és

Információbiztonsági Parlament
Ügynökség
460/2004/EK
70
bìráskodás
rend.
Európai Innovációs és EIT Budapest Tanács és

Technológiai Intézet Parlament
294/2008/EK
rend.
Európai Képzési Alapìtvány ETF Torino Tanács

1360/90/EGK
rendelete
Európai Környezetvédelmi EEA Koppenhága Tanács

Ügynökség 1210/90/EGK
rendelete
Európai Munkahelyi EU-OSHA Bilbao Tanács

Biztonsági és 2062/94/EK
Egészségvédelmi Ügynökség rendelete
Európai Repülésbiztonsági EASA Köln Tanács és

Ügynökség Parlament
1592/2002/EK
rend.
Európai Szakképzés- CEDEFOP Thesszaloniki Tanács

fejlesztési Központ 337/75/EGK
rendelete
Európai Tengerbiztonsági EMSA Lisszabon Tanács és

Ügynökség Parlament
724/2004/EK
rend.
Európai Vasúti Ügynökség ERA Lille/ Tanács és

Parlament
Valenciennes
881/2004/EK
rend
Európai Vegyianyag- ECHA Helsinki Tanács és

ügynökség Parlament
1907/2006/EK
rend
Közösségi Halászati CFCA Vigo Tanács

Ellenőrző Hivatal 768/2005/EK
rendelete
Közösségi Növényfajta- CPVO Angers Tanács

hivatal 2100/94/EK
rendelete
71
bìráskodás
Európai Unió EUISS Párizs 2001/554/KKBP

Biztonságpolitikai
Kutatóintézete együttes fellépés
Európai Unió EUSC Torrejón de Ardoz 2001/555/KKBP

Műholdközpontja
együttes fellépés
Európai Védelmi Ügynökség EDA Brüsszel 2004/551/KKBP
együttes fellépés
Eurojust Eurojust Hága Tanács

2002/187/IB
határozata
Európai Rendőrakadémia CEPOL Bramshill Tanács

2005/681/IB
határozata
Európai Rendőrségi Hivatal Europol Hága Tanács

2009/371/IB
határozata155
Energiaszabályozók alapìtás alatt Tanács és Parlament

Együttműködési Ügynöksége
713/2009/EK rend.
Európai Unió Szerveinek CdT Luxemburg Tanács

Fordìtóközpontja 2965/94/EK
rendelete
4. Van az ügynökségeknek egy sajátos formája, a végrehajtó ügynökség (executive agency, agence exécutive).
A Tanács 58/2003/EK rendelete, mely a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbìzott
végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapìtásáról szól, megnyitotta a lehetőséget ilyen szervek
felállìtása előtt a Bizottság számára. Ezek a végrehajtó ügynökségek valamilyen uniós programot hajtanak
végre, a Bizottság határozatával határozott időre jönnek létre, nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel, és
szorosan kötődnek a Bizottsághoz (pl. székhelyük csak olyan városban lehet, ahol a Bizottság valamilyen
szervezeti egysége is fellelhető). Ilyen végrehajtó ügynökségek például: 15
Európai Kutatási Tanács ERCEA Brüsszel Bizottság 2008/37/EK

Végrehajtó Ügynöksége határozata
Egészség- és EAHC Luxemburg Bizottság 2008/544/EK

Fogyasztóügyi Végrehajtó határozata
Ügynökség
Kutatási Végrehajtó REA Brüsszel Bizottság 2008/46/EK

Ügynökség határozata
Versenyképességi és EACI Brüsszel Bizottság 2007/372/EK
15
2010. január 1-jétől váltotta fel az Europol-egyezményt.
72
bìráskodás
Innovációs Végrehajtó határozata
Ügynökség
5. Sajátos helyet foglal el az uniós szervezeti rendszerben az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF – Office
Européen de Lutte Anti-Fraude). Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, valamint e pénzügyi érdekeket sértő
jogellenes cselekedetek és csalások elleni küzdelemhez a Bizottság széles hatáskört kapott az Uniótól, l. az
Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletet (HL L
312., 1995.12.23., 1. o.), valamint a Tanács 2185/96/Euratom, EK rendeletét az Európai Közösségek pénzügyi
érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszìni
ellenőrzésekről és vizsgálatokról, (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.). E feladat végrehajtására a Bizottság létrehozta
a csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó csoportot (UCLAF), majd később, a hatékonyság
növelése érdekében a 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozattal az Európai Csalásellenes Hivatalt,
1999. június 1. napjával (HL L 136., 1999.5.31., 20. o.). A Hivatal szervezetileg a Bizottság keretein belül
működik, élén egy igazgató áll, és a Hivatal tevékenységét Felügyelő Bizottság felügyeli. Ugyanakkor a Hivatal
teljes függetlenséget élvez a vizsgálati hatásköreinek gyakorlása során, ezzel összefüggésben sem a Bizottságtól,
sem a kormányoktól, sem pedig az intézményektől, szervektől nem kérhet és nem fogadhat el utasìtásokat.
A Hivatal a kifejezetten a Bizottságra ruházott hatásköröket gyakorolja, és ennek értelmében, az Igazgató

irányìtása alatt felügyeleti és ellenőrző („igazgatási”) vizsgálatokat hajt végre a csalások, a korrupció és az
Európai Unió pénzügyi érdekeit károsìtó jogellenes cselekedetek feltárása végett. A Hivatal jogosult kivizsgálni
mindezek mellett olyan, szakmai feladatokhoz kötődő, fegyelmi vagy büntetőjogi felelősséget felvető súlyos
mulasztásokat, illetve olyan súlyos jogellenes cselekedeteket, melyeket az Unió tisztségviselői, alkalmazottai,
vagy az intézmények, szervek ennek nem minősülő vezetői, tagjai követtek el. A Hivatal a működési területén
kapcsolatot tart a tagállamok bűnüldöző szerveivel és igazságügyi hatóságaival, más uniós szervek vagy
tagállami hatóságok által végzett vizsgálatoknál támogatást nyújt, jogszabálytervezeteket dolgoz ki a Bizottság
számára, valamint feladata az információgyűjtés és -elemzés. A Hivatal belső igazgatási vizsgálatokat folytathat
a Szerződések által vagy azok rendelkezései alapján létrehozott intézményeken, szerveken, hivatalokon és
ügynökségeken belül; ezenfelül külső igazgatási vizsgálatokat végezhet a tagállamokban, az érintett gazdasági
szereplőknél, sőt harmadik államokban is, amennyiben erre az együttműködési megállapodások lehetőséget
adnak. A vizsgálatok részletes szabályairól l. az Európai Parlament és a Tanács 1073/1999/EK rendeletét, mely
az OLAF által lefolytatott vizsgálatokról szól (HL L 136., 1999.5.31., 1. o.). A vizsgálat befejezésekor a Hivatal
jelentést állìt össze és következtetéseket fogalmaz meg, melyet megküld az érintett uniós intézménynek vagy
szervnek, illetőleg külső vizsgálatnál az érintett tagállam illetékes hatóságának.
6. 2.6. Az Európai Unió Bírósága és az uniós

bíráskodás
Az Európai Unió kiépìtett jogi keretek között működik. A gazdasági és politikai döntések túlnyomórészt
jogszabályok formájában jelennek meg, melyek hatálybalépésük után jogok és kötelezettségek forrásául
szolgálhatnak az uniós szervek, a tagállamok és magánfelek számára. A döntések e jogi formáit értelmezni és
alkalmazni kell, melynek során viták, sőt – jogszabályokról lévén szó – jogviták keletkeznek. Elkerülhetetlen
olyan szerv léte, mely ezeket a jogvitákat véglegesen lezárja, nyugvópontra juttatja.
Másrészről, a gazdasági és politikai döntéseket hordozó jogszabályokat nemcsak alkalmazni kell, hanem
egységesen kell alkalmazni. Enélkül igazságtalanságok keletkeznek, jelentős érdekek sérülhetnek, az integrációt
összefogó jogi keretek széthullhatnak. Az egységes jogalkalmazás feltételez egy olyan szervet, mely véglegesen
és megkérdőjelezhetetlenül megmondja mi egy uniós jogi rendelkezés tartalma, miképpen kell azt érteni, milyen
helyzetekben kell alkalmazni.
Amikor a tagállamok az európai gazdasági integrációt jogi formában képzelték el, nem kerülhették el egy
közösségi szintű igazságszolgáltatási rendszer felállìtását, és létrehoztak egy bìrói szervet – az Európai
Közösségek Bìróságát. A Bìróság jelentős ügyterhének csökkentése végett, a közösségi bìráskodás 1989-ben
kétszintűvé vált. A tagállamok az Egységes Európai Okmány nyomán létrehozták az Elsőfokú Bìróságot (ma
Törvényszék). A Törvényszék kapta meg a Bìróság hatáskörének egy részét, elsőfokú eljárás lefolytatására. Az
uniós bìráskodás a Nizzai Szerződés hatálybalépése után, 2005-ben vált háromszintűvé. Ekkor hozták létre az
Elsőfokú Bìrósághoz rendelve, annak munkaterhét könnyìtendő, a Közszolgálati Törvényszéket, a Tanács
egyhangú határozata alapján. Ma tehát az Európai Unió Bìrósága három bìrói szervből áll: a Bìróságból, a
Törvényszékből és a Közszolgálati Törvényszékből (együtt uniós bìróságok).
73
bìráskodás
Az uniós bìrósági szervezet további bővìtésének lehetőségeit az EUMSz 257. cikke teremti meg. Ennek
értelmében az Európai Parlament és a Tanács rendelettel, rendes jogalkotási eljárásban, a Törvényszékhez
kapcsolódó különös hatáskörű törvényszékeket hozhat létre. E különös hatáskörű törvényszékek, mint egy-egy
ügytìpusra vagy területre szakosodott bìróságok, hatáskörrel rendelkeznek az adott ügytìpusban jogviták első
fokon történő elbìrálására. A Közszolgálati Törvényszék az első ilyen különös hatáskörű, első fokon ìtélkező
bìróság, mely az Unió és alkalmazottai közötti közszolgálati jogvitákban jár el.
Az uniós bìróságok alapvető feladatát az EU-Szerződés 19. cikke úgy határozza meg, hogy az „Európai Unió
Bìrósága biztosìtja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során”. Ezen túl, és
egyben ebből adódóan az uniós bìráskodásnak három alapvető célját határozhatjuk meg: 16
(1) az uniós jog hatékony érvényesülésének biztosìtása (effet utile elve), pl. 9/70 Franz Grad v Finanzamt
Traunstein [1970] EBHT 0825, 5. pont;
(2) az uniós jog egységes érvényesülésének biztosìtása a tagállamokban és az uniós szerveknél, pl. 14/68 Walt
Wilhelm és mások v Bundeskartellamt [1969] EBHT 0001, 9. pont;
(3) a magánfeleknek bìrói jogvédelmet nyújtani az uniós jogok tekintetében uniós szinten, illetve a
tagállamokban, uniós szintről, pl. 69/69 SA Alcan Aluminium Raeren és mások v Bizottság [1970] EBHT 0385,
4. pont.
Az uniós bìróságok e feladatuk ellátásához jelentős hatáskört kaptak, melyre az alábbiakban még kitérünk.
Eljárásuk kötelező, az alperes ellen, annak kifejezett hozzájárulása nélkül is, eljárást lehet kezdeményezni
(szemben a hagyományos nemzetközi bìróságokkal), és a bìróságok kötelesek eljárni, amennyiben az eljárás
feltételei fennállnak.
7. 2.7. Az Európai Unió Bíróságának szervezete

7.1. 2.7.1. A Bíróság szervezete
(1) A bìrák. A Bìróságnak annyi bìrája van, ahány tagállama az Uniónak. A bìrák függetlenek, akik megfelelnek
az országukban a legmagasabb bìrói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy akik
elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok. A bìrákat hat évre a tagállamok kormányai nevezik ki közös
megegyezéssel. A Bìróság megújìtása részlegesen, háromévenként történik. A megbìzatás megújìtható, a bìrák
újraválaszthatóak. A bìrák személyes minőségükben járnak el, akik az Unió kiváltságairól és mentességeiről
szóló jegyzőkönyvnek megfelelő jogállással rendelkeznek.
(2) Az elnök. A Bìróság elnökét a bìróság tagjai három évre választják maguk közül. Az elnök fontos igazgatási
szerephez jut az egyes ügyek vitelében, és a Bìróság működtetésében. Határidőket tűz ki, dönt a tárgyalások
napjáról, elnököl a tárgyalásokon, a tanácskozásokon, a Bìróság egyéb ülésein. Az ìtélkező tanácsoknak külön,
egy illetve három évre választott elnökei vannak, a tanács eljárása tekintetében hasonló hatáskörrel.
(3) A főtanácsnokok (avocat général, Advocate General, Generalanwalt). A főtanácsnokok a Bìróság nem
ìtélkező tagjai. A Bìróság előtti ügyekben részletesen indokolt indìtványt (véleményt) nyújtanak be az ìtélkező
testületnek, és ìgy segìtik az ìtélkező munkát. A főtanácsnok az ügyekben független a felektől, saját szakmai
megìtélésére hagyatkozik indìtványának megfogalmazásakor. A főtanácsnok indìtványa a Bìróságot nem köti. A
Bìróság azzal ellentétes döntést is hozhat, azonban a főtanácsnok indìtványa a gyakorlatban, számos
alkalommal, lényegesen befolyásolja a döntést.
A Bìróságon jelenleg nyolc főtanácsnok működik, azonban a Tanács a főtanácsnokok számát egyhangú
határozattal a Bìróság kérelmére megnövelheti. A nyolc főtanácsnok közül ötöt az Egyesült Királyság,
Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország jelöl, a fennmaradó három főtanácsnok helyét
rotációs rendszerben a többi állam jelöli.17
16
l. Shaw, 2000, 425. o.
17
A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia
zárónyilatkozatához csatolt 38. nyilatkozat értelmében, a Tanács egyhangúlag eljárva egyetértését fogja adni ahhoz, hogy a főtanácsnokok
száma nyolcról tizenegyre emelkedjen, amennyiben a Bìróság kéri. Ebben az esetben Lengyelország lesz a hatodik állam, amely állandó
főtanácsnokkal rendelkezik majd.
74
bìráskodás
A főtanácsnokok független személyek, akik megfelelnek az országukban a legmagasabb bìrói tisztségekbe
történő kinevezéshez szükséges feltételeknek vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok. A
főtanácsnokokat a tagállamok kormányai hat évre nevezik ki közös megegyezéssel. A főtanácsnoki tisztség
megújìtása részleges, a főtanácsnoki tisztségek felére tartanak választást. A megbìzatás megújìtható. A
főtanácsnokok személyes minőségükben járnak el, akik az Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló
jegyzőkönyvnek megfelelő jogállással bìrnak.
(4) Az ìtélkező szervezet. A Bìróság eljárhat háromtagú és öttagú tanácsokban, nagytanácsban (tizenhárom tag)
és teljes ülésen. Az ügyek jellegétől függően, a Bìróság előkészìtő üléseken dönti el, hogy milyen formában jár
el. A Bìróság elsősorban három- és öttagú tanácsokban jár el. Nagytanácsban akkor jár el, ha az eljárásban
félként részt vevő tagállam vagy uniós intézmény kéri. A Bìróság teljes ülésben jár el, ha a Bìróság úgy ìtéli
meg, hogy az ügy kivételes jelentőségű, vagy az erre meghatározott kivételes esetekben (az uniós bìróságok
tagjai, az európai ombudsman, a Bizottság tagjai vagy a Számvevőszék tagjai tisztségével kapcsolatos
eljárásokban).18
(5) A bìrák és a főtanácsnokok munkáját referensek segìtik, ìgy az ügyek jogi hátterének feltérképezésében,
valamint előkészìtő anyagok, ìtélettervezetek megfogalmazásában. A Bìróság hivatalát a hivatalvezető (greffier,
Registrar, Kanzler) vezeti, lényegesen szélesebb jogosìtványokkal, mint ahogy az a magyar bìróságoknál
megszokott (ìgy az ìtéletet a hivatalvezető is aláìrja).
7.2. 2.7.2. A Törvényszék szervezete

(1) A bìrák. A Törvényszék annyi bìróból áll, ahány tagállama van az Uniónak.A bìrák olyan független
személyek, akik alkalmasak tagállamukban magasabb bìrói tisztségbe történő kinevezéshez. A bìrákat itt is a
tagállamok kormányai közös megegyezéssel hat évre nevezik ki. A Bìróság megújìtása részlegesen,
háromévenként történik. A bìrák újraválaszthatóak. A bìrák személyes minőségükben járnak el, akik az Unió
kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvnek megfelelő jogállással rendelkeznek
(2) Az elnök. A Törvényszék elnöke hasonló feladatot lát el mint a Bìróság elnöke. A tanácsok élén ugyancsak
elnökök állnak, a tanács eljárásánál hasonló hatáskörrel.
(3) A főtanácsnokok. A Törvényszéken nincsenek külön kinevezett főtanácsnokok. Egyes ügyekben, ahol a
főtanácsnoki teendők ellátása szükséges, a bìróságnak az adott ügyben nem ìtélkező tagja felkérhető erre.
(4) Az ìtélkező szervezet. A Törvényszék eljárhat egyesbìróként, háromtagú és öttagú tanácsokban,

nagytanácsban és teljes ülésen. Az ügyek jellegétől függően, és az Eljárási Szabályzatában foglalt feltételekre
tekintettel a Törvényszék előkészìtő üléseken dönti el, hogy milyen formában jár el.
(5) A bìrák munkáját a Törvényszéken is referensek segìtik. A Törvényszék hivatalát ugyancsak a hivatalvezető
vezeti, hasonló jogosìtványokkal, mint a Bìróságon.
(6) Különös hatáskörű törvényszékek. A Tanács egyhangú határozata alapján, a Törvényszék mellett, különös
hatáskörű törvényszékek létesülhetnek. E törvényszékek egyes területeken, az EUM-Szerződésben egyébként
biztosìtott bìrói hatáskört gyakorolnak (EUMSz 257. cikk). A törvényszékek összetételét, hatáskörét és a
határozatai elleni fellebbezés feltételeit az azt létrehozó rendelet állapìtja meg. A törvényszékek határozatai
ellen a Törvényszékhez lehet fellebbezni, mìg a másodfokú határozatot a Bìróság kivételes esetekben
felülvizsgálhatja.
7.3. 2.7.3. A Közszolgálati Törvényszék szervezete

A Közszolgálati Törvényszék hét bìróból áll, akiket pályázaton választanak ki, és a Tanács nevezi ki őket
hatéves időtartamra. A jelöltek értékelésében részt vesz egy bizottság, mely elismert jogászokból áll. A bìrák
maguk közül választanak elnököt három évre. A bìróság tipikusan háromtagú tanácsokban ìtélkezik, azonban
kivételes eljárhat ötfős tanácsban és egyesbìróként is. A Közszolgálati Törvényszéknek is van hivatala
hivatalvezetővel, de több feladatot a Bìróság hivatala lát el.
7.4. 2.7.4. Ítélkező testületek az Európai Unió Bíróságán
18
L. az Európai Bìróság Alapokmányának 3. cikkét, vagy az EUMSz
228. cikkének (2) bekezdését, 245. cikkének (2) bekezdését, 247. cikkét vagy 286. cikkének (6) bekezdését.
75
bìráskodás
Ahogy a fentiekből is látható, az Európai Unióhoz tartozó bìróságok eltérő formációkban gyakorolják
igazságszolgáltatási tevékenységüket. Ez nagyban függ attól, hogy milyen jellegű, milyen nehézségű ügy kerül
az adott esetben a bìróság elé.
Közszolgálati Törvényszék Törvényszék Bíróság
egyes bíró kivételesen, bizonyos kivételesen, bizonyos ---------

ügytìpusoknál, mely ügytìpusoknál, mely
egyszerű jogkérdéseket vet egyszerű jogkérdéseket vet
fel fel
háromtagú tanács leggyakoribb formáció, leggyakoribb, általános egyszerűbb jogkérdések

formáció, eldöntése
(2008-ban kb. az ügyek
kb. 91%-ában) (2008-ban kb. az ügyek (2008: kb. az ügyek
kb. 85%-ában) negyedében)
öttagú tanács az ügy bonyolultsága, általános formáció; akkor leggyakoribb formáció

jelentősége vagy is eljár, ha tagállam vagy
különleges körülmények intézmény kéri (2008-ban kb. az ügyek
indokolják 60%-ában)
nagytanács -------------- az ügy bonyolultsága, az ügy bonyolultsága,

jelentősége vagy jelentősége vagy
különleges körülmények különleges körülmények
indokolják indokolják, illetve ha
tagállam vagy intézmény
kéri
teljes ülés az ügy bonyolultsága, az ügy bonyolultsága, kivételes jelentőségű ügy,

jelentősége vagy jelentősége vagy vagy az Alapokmányban
különleges körülmények különleges körülmények meghatározott esetekben
indokolják indokolják
különleges formációk -------------- fellebbezési tanács sürgősségi döntéshozatali

tanács;
felülvizsgálati ind.
megengedhetőségéről
döntő tanács
8. 2.8. Az Európai Unió Bíróságának hatásköre

Az uniós bìróságoknak nincs általános hatáskörük a bìráskodásra. Az uniós bìróságok hatásköre ugyan sokrétű,
de alapvetően konkrét eljárási formákhoz (leggyakrabban performákhoz) kötődik. A bìróságok olyan ügyekben
járhatnak el, melyekre vonatkozóan az alapìtó szerződések, vagy azok alapján a másodlagos jogforrások,
kifejezetten biztosìtják az eljárás lehetőségét. Így a bìráskodási hatáskörökről szóló egyes szerződéses
rendelkezések külön eljárásokat, eljárási formákat takarnak, melyekben eltérhetnek, és el is térnek az eljárás
megindìtásának és lefolytatásának feltételei. Van amelyik peres eljárás, van amelyik nem, más lehet a felek
köre, mások a perindìtás feltételei, és más az uniós bìróságok döntési jogköre, határozatainak jellege és
joghatása is.
8.1. 2.8.1. Eljárási formák

(a) Kötelezettségszegés megállapítása iránti per
76
bìráskodás
E performában a Bìróság előtt az Unió egyes szervei felléphetnek a tagállamok (illetve egy esetben a tagállam
központi bankja) ellen abból a célból, hogy kikényszerìtsék az uniós jogból folyó, egyes kötelezettségeik
betartását. Ilyen perre az EUM-Szerződés több rendelkezése hatáskört biztosìt a Bìróságnak.
A peres felek lehetséges köre az alábbiakban összegezhető (első oszlopban a felperesek):
(1) Bizottság v tagállam EUMSz 258. cikk,
(108(2) cikk, 114(9) cikk
348. cikk)
(2) tagállam v tagállam EUMSz 259. cikk
(108(2) cikk, 114(9) cikk
348. cikk)
(3) Európai Beruházási v tagállam EUMSz 271. cikk a) pont

Bank Igazgatótanácsa
(4) Európai Központi v tagállam központi bankja EUMSz 271. cikk d) pont
Bank Kormányzótanácsa
A (3) esetben az Európai Beruházási Bank alapokmányából eredő kötelezettségek megszegése, mìg a (4)
esetben a KBER alapokmányából eredő kötelezettségek megszegése miatt indìtható eljárás a tagállam, illetve a
tagállam központi bankja ellen. Az Európai Bìróságnak az EUM-Szerződés 260. cikk (2) bekezdése alapján
hatásköre van ìtéletének be nem tartása miatt, a Bizottság kezdeményezésére a tagállamokkal szemben bìrságot
kiróni, vagy azokat meghatározott átalányösszeg megfizetésére kötelezni.
(b) Előzetes döntéshozatal (nem peres eljárás)
Az uniós bìróságoknak hatásköre van előzetes döntéshozatal iránti (nem peres) eljárásban az uniós jogot
értelmezni, illetve a másodlagos jogforrások érvényességét felülvizsgálni, l. EUMSz 267. cikk (volt EGKSz
177. cikk, később EKSz 234. cikk).
Az előzetes döntéshozatali eljárás az Európai Bìróság és a tagállami bìróság együttműködése olyan, az utóbbi
előtt indult ügyben, ahol az uniós jog alkalmazása nehézséget okoz. A tagállami bìróság az eljárását felfüggeszti
és előzetes döntés meghozatala végett az Európai Bìrósághoz fordul, amennyiben valamilyen uniós jogkérdés
eldöntése szükséges a határozathozatalhoz az előtte fekvő ügyben. Ilyen uniós jogkérdés lehet valamely uniós
jogi norma érvényességének kérdése, vagy értelmezésének nehézsége. Az előzetes döntés kezdeményezése a
tagállam bìróságának joga, de egyes esetekben kötelezettsége (l. EUMSz 267. cikk (3) bekezdését). Az uniós
jogkérdésre választ adó előzetes döntés megszületése után, a tagállam bìrósága (melyre nézve kötelező a
Bìróság határozata) eldönti az ügyet.
Az előzetes döntéshozatalnál az alapügy ugyan tipikusan peres eljárás a tagállami bìróság előtt, de maga a
luxemburgi eljárás nem per, abban nincsenek felek. A Bìróság a tagállami bìróság által feltett kérdésekre
válaszol (ettől függetlenül itt is van legtöbbször tárgyalás, és az eljárás perszerű körülmények között folyik).
(c) Semmisségi per
Az uniós bìróságok jogosultak az uniós intézmények által hozott, másodlagos uniós jogi aktusok, jogszabályok
jogszerűségét (érvényességét) felülvizsgálni, és egyben azokat hatályon kìvül helyezni (megsemmisìteni). A
perben alperesi helyzetben azon uniós intézmény vagy szerv áll, melynek aktusát felperes támadja. A peres felek
lehetséges köre az alábbiakban összegezhető (az első oszlopban a felperesek köre):
(1) Európai Parlament v Tanács EUMSz

263. cikk
Tanács, Bizottság, tagállam Európai Parlament
77
bìráskodás
(2)
Bizottság bekezdés
Európai Központi Bank
Európai Tanács
az Unió szervei
az Unió hivatalai
(2) Számvevőszék, v EUMSz 263. cikk (3) bekezdés
Európai Központi Bank
Régiók Bizottsága
(3) természetes vagy jogi v EUMSz 263. cikk (4) bekezdés

személy
(4) tagállam, Bizottság, v Európai Beruházási Bank EUMSz

Kormányzótanácsa 271. cikk
Európai Beruházási Bank b) pontja
Igazgatótanácsa
(5) tagállam, Bizottság v Európai Beruházási Bank EUMSz

Igazgatótanácsa 271. cikk
c) pontja
A felperesek keretindìtási feltételeiben jelentős különbségek vannak, illetve abban is, milyen alapon, milyen jogi
aktusait vizsgálhatja felül az Európai Unió Bìrósága az alperes intézménynek, szervnek vagy hivatalnak (l. az 5.
fejezetet).
A büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén (volt harmadik pillér) 2014.
december 1-jéig korlátozó intézkedésként, nem indìtható a Bizottság által kötelezettségszegés megállapìtása
iránti per a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt elfogadott jogi aktusok tekintetében (l. a Szerződésekhez
csatolt 36. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv 10. cikk (1) bekezdését). Amennyiben az aktust módosìtják, a módosìtott
aktusnál az érintett államokra nézve megszűnik a korlátozás.
(d) Mulasztási per
Az uniós bìróságoknak hatásköre van az uniós szervek és az EKB részéről történt jogsértés megállapìtására
mulasztási perben, ha ezek valamelyike a kötelező döntéshozatalt elmulasztja (EUM-Szerződés 265. cikk). A
peres felek lehetséges köre az alábbiakban összegezhető:19
(1) Unió intézményei vagy v Unió intézményei159 EUMSz 265. cikk
tagállam Unió szervei (1) bekezdés
Unió hivatalai
(2) természetes és jogi v Unió intézményei EUMSz 265. cikk (3)

személyek bekezdés
Unió szervei
Unió hivatalai
(e) Kártérítési perek
19
Kivéve Európai Unió Bìrósága és a Számvevőszék.
78
bìráskodás
Az uniós bìróságoknak hatásköre van az Unió és intézményei, szervei ellen, szerződésen kìvül okozott károk
megtérìtése iránti perekre az EUMSz 268. cikk és 340. cikk (2) és (3) bekezdés (volt EKSz 235. és 288. cikk (2)
és (3) bekezdés) alapján. Az eljárásban felperes bárki lehet, aki kárt szenvedett. Az uniós bìróságoknak
ugyancsak hatásköre van szerződésekben szereplő külön kikötés esetén, a szerződésből eredő károk megtérìtése
iránti perekre EUMSz 272. cikk és 340. cikk (1) bekezdés (volt EKSz 238. és 288. cikk (1) bekezdés) alapján.
Itt a peres felek a szerződő felek közül kerülnek ki.
(f) Közszolgálati perek
A Bìróság hatáskörrel rendelkezik az Unió és alkalmazottai között felmerülő, a közszolgálati jogviszonyt érintő
vitás ügyben az EUMSz 270. cikk (volt EKSz 236. cikk) alapján. (A feltételeket a személyzeti szabályzat és az
alkalmazási feltételek tartalmazzák).
(g) Egyéb eljárások
Az uniós bìróságoknak hatásköre lehet európai szellemi tulajdonjogot létrehozó jogi aktusok alkalmazásával
kapcsolatos jogviták elbìrálására a Tanács külön felhatalmazása alapján (EUMSz 262. cikk). Másrészt a
Bìróságnak hatásköre van a nemzetközi szerződések megkötésénél véleményt adni a EUMSz 218. cikk (11)
bekezdés (volt EKSz 300. cikk (6) bekezdés) értelmében.
Az Európai Unió Bìróságának más nemzetközi szerződések is biztosìthatnak hatáskört. Mindenekelőtt meg kell
emlìteni az egyetlen megmaradó közösséget alapìtó Euratom-Szerződést, mely hasonló, főbb eljárási formákban
biztosìt az uniós bìróságoknak eljárási lehetőséget, mint az EUM-Szerződés.Ugyanakkor előzetes döntéshozatali
eljárásnak lehet helye például az Unió (Közösségek), az uniós tagállamok és az EFTA-tagállamok által az
Európai Gazdasági Térségről kötött szerződés (Porto, 1992) 107. cikke és 34. sz. jegyzőkönyve alapján is, vagy
a Bìróságnak hatásköre van ezen szerződés értelmezésére a szerződő felek közötti jogvitában a 111. cikk (3)
bekezdésben foglalt feltételek szerint.20
Megjegyzések
1. A Bìróság hatáskörének van egy lényeges, átmeneti korlátozása. A Szerződésekhez csatolt 36. sz. Lisszaboni
Jegyzőkönyv 10. cikk (1) bekezdése alapján, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi
együttműködés területén, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt elfogadott jogi aktusok tekintetében, az
Európai Unióról szóló szerződés korábbi VI. cìmében az Európai Unió Bìróságára ruházott hatáskörök 2014.
december 1-jéig változatlanok maradnak.E hatáskörök a következőképpen összegezhetők:
– az EU-Szerződés volt 35 cikk (1)–(5) bekezdése alapján előzetes döntés meghozatalára a kerethatározatok és
határozatok érvényességére és értelmezésére vonatkozóan, valamint az e területen létrejött egyezmények
értelmezésére és az azokat végrehajtó intézkedések érvényességére és értelmezésére vonatkozóan;
– az EU-Szerződés volt 35 cikk (6) bekezdése alapján semmisségi perben a kerethatározatok, illetve határozatok
jogszerűségének felülvizsgálatára, de csak valamely tagállam és a Bizottság kezdeményezésére ( a Bizottság e
hatáskörrel a Lisszaboni Szerződés nyomán már nem élhet);
– az EU-Szerződés volt 35. cikk (7) bekezdése alapján a tagállamok közötti, a közös álláspontok,
kerethatározatok, határozatok és egyezmények értelmezésével és alkalmazásával összefüggő viták eldöntésére;
– az EU-Szerződés volt 35 cikk (7) bekezdése alapján a tagállam és a Bizottság közötti, ezen a jogterületen
megalkotott egyezmények értelmezésével vagy alkalmazásával összefüggő viták eldöntésére.
2. A közös kül- és biztonságpolitika területén az Európai Unió Bìróságának a hatásköre csak két kérdés
tekintetében áll fenn. Az EUSz 24. és 40. cikk, valamint az EUSz 275. cikk alapján mindössze azt ellenőrizheti,
hogy a közös kül- és biztonságpolitika és az egyéb politikák között a hatáskörök elválasztását az Unió
intézményei betartsák. Ugyanakkor a természetes és jogi személyekkel szemben elfogadott korlátozó
intézkedéseket előìró határozatok felülvizsgálatára is jogosult, magánfelek keresetére induló semmisségi per
keretében.
8.2. 2.8.2. A hatáskör megosztása a bíráskodás három szintje

között
20
HL L 1., 1994.1.3., 204. o.
79
bìráskodás
A fontosabb, a Szerződések alá tartozó bìrósági eljárások lefolytatásának hatásköre a következőképpen oszlik
meg a bìráskodás három szintje között.
(1) A Törvényszék mellett felállìtandó különös hatáskörű törvényszékek hatáskörére, az ilyen törvényszékeket
felállìtó, rendes jogalkotási eljárásban elfogadott rendeletek rendelkeznek. A Közszolgálati Törvényszék az
Unió és alkalmazottai közötti közszolgálati jogviszonyból eredő jogvitákban járhat el első fokon.
(2) A Törvényszék rendelkezik első fokon hatáskörrel az alábbi ügyekben, l. EUMSz 256. cikk (1) bekezdés
(volt. EKSz 225. cikk (1) bekezdés):
– semmisségi per EUMSz 263. (volt EKSz 230. cikk), bizonyos kivételekkel,
– mulasztási per EUMSz 265. (volt EKSz 232. cikk) bizonyos kivételekkel,
1. kártérìtési perek szerződésen kìvüli károkozás miatt EUMSz 268. (volt EKSz 235. cikk),
2. közszolgálati perek EUMSz 270. (volt EKSz 236. cikk)
3. a Törvényszék joghatóságát kikötő választottbìrósági kikötés alapján folyó perek EUMSz 270. (volt EKSz
238. cikk),
4. a különös hatáskörű törvényszékek határozatai elleni jogorvoslati kérelmek elbìrálása (EUMSz 256. cikk (2)
bekezdés),
5. közösségi védjegyekkel kapcsolatos perek a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK rendelet alapján,
6. a Közösségi Növényfajta-hivatal (CPVO) jogi aktusai ellen a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló
2100/94/EK rendelet alapján benyújtott keresetek.
Ezen ügyekben a Törvényszék határozataival szemben (kizárólag jogi kérdésekben) lehet a Bìrósághoz
fellebbezni.
(3) A Bìróság hatáskörrel rendelkezik minden más ügyben, ìgy különösen
1. a semmisségi és mulasztási perekben, a fentiektől eltérően, ha azt tagállam vagy az Unió intézménye indìtja
az Európai Parlament, a Tanács vagy mindkettő jogi aktusa vagy mulasztása miatt; 21 vagy az Unió
intézménye indìtja a Bizottság vagy az Európai Központi Bank jogi aktusa vagy mulasztása miatt; vagy a
tagállam indìtja a Bizottság ellen az EUMSz 311. cikk (1) bekezdés (volt EKSz269. cikk) alapján hozott
aktusok vagy elkövetett mulasztás miatt.
2. az előzetes döntéshozatali eljárásban és kötelezettségszegés megállapìtása iránti perekben,
3. a Törvényszék első fokon hozott határozatai elleni jogorvoslati kérelmekre másodfokú eljárásban,
4. kivételes jelleggel, harmadfokú felülvizsgálati eljárásban olyan ügyekben, melyek első fokon különös
hatáskörű törvényszékek előtt indulnak.
Az uniós bìróságok hatásköreinek megosztása a következőképpen néz ki a fő eljárásoknál (az előbbiekben

jelzett feltételek értelemszerű érvényesülése mellett):
Közszolgálati perek I. fok II. fok felülvizsgálat
(kivételes)
Előzetes döntéshozatal --------- --------- egyfokú
21
Kivéve a tagállamok által a Tanács ellen benyújtott kereseteket,
melyek állami támogatásokkal vagy a kereskedelemkorlátozó intézkedésekkel kapcsolatban született jogi aktusokra, illetve a kül- és
biztonságpolitika területén hozott végrehajtási aktusokra vonatkoznak az EUSz 40. cikkével összefüggésben.
80
bìráskodás
Kötelezettségszegés --------- --------- egyfokú

megállapìtása iránti per
Semmisségi vagy --------- --------- egyfokú

mulasztási per
(tagállam vagy intézmény

a
Parlament és/vagy Tanács

ellen)
Semmisségi vagy --------- --------- egyfokú

mulasztási per
(intézmény v Bizottság
vagy EKB)
Semmisségi vagy --------- I. fok II. fok

mulasztási per
(a fentiektől eltérő
esetekben)
Kártérìtési jogviták --------- I. fok II. fok
Szerződéses jogviták, --------- I. fok II. fok

választottbìrósági kikötés
alapján
Szellemi tulajdon --------- I. fok II. fok

(védjegy, növényfajták
oltalma)
9. 2.9. Az uniós bíróságok eljárása

Az uniós bìróságok eljárása kontradiktórius, mely a bìrósági eljárás hagyományos biztosìtékait magában
foglalja, és amelyet részletes eljárási szabályok irányìtanak. Az eljárás túlnyomórészt ìrásbeli anyagokon
nyugszik, a nyilvános tárgyalás (a szóbeli szak) inkább járulékosnak tekinthető. A bìróságok eljárási
szabályainak és gyakorlatának forrása a következő:
1. az adott eljárás alapját képező, szerződéses vagy esetlegesen másodlagos jogforráson alapuló hatásköri
rendelkezés(ek);
2. az Európai Unió Bìróságának Alapokmánya, melyet a Szerződésekhez csatolt3. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv
tartalmaz;
3. a Bìróság Eljárási Szabályzata, a Törvényszék Eljárási Szabályzata, valamint a Közszolgálati Törvényszék

Eljárási Szabályzata;
4. a három bìróság által a hivatalvezetőknek szóló szolgálati utasìtások (Instructions au greffier);
5. a Bìróság, a Törvényszék és a Közszolgálati Törvényszék által a jogi képviselőknek kiadott iránymutatás az

ìrásbeli és szóbeli eljárásról.
81
bìráskodás
Az alábbiakban a Bìróság előtt folyó peres eljárás fontosabb szabályaira térünk ki. A Törvényszék és a
Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás ettől kissé eltérhet. Az előzetes döntéshozatali eljárás, illetve más nem
peres eljárás szabályai számos ponton különbözhetnek, de az eljárás menete szerkezetében azonos.
(1) Írásbeli szak
Az eljárás és egyben az ìrásbeli szak az ìrásbeli kereset benyújtásával kezdődik, amelyet a Bìróság Hivatala
nyilvántartásba vesz (beérkezés dátuma, ügyszám). Az eljárás megindulását hivatalvezető a Hivatalos Lapban
közzéteszi (l. a Hivatalos Lap „C” sorozatát), majd az ügyet a Bìróság elnöke szignálja az előadó bìróra
(rapporteur), illetve az első főtanácsnok az eljáró főtanácsnokra. A keresetet a Bìróság az alperesnek megküldi,
amelynek egy hónapja van az ellenkérelem benyújtására. A felperes az ellenkérelemre választ (egy hónap), az
alperes a válaszra viszonválaszt nyújthat be (ugyancsak egy hónap).
Az előadó bìró (rapporteur) előzetes véleményt készìt, melyben állást foglal, hogy a kereset elbìrálásához
szükséges-e előzetes intézkedés vagy bizonyìtásfelvétel, illetve az ügyet tanács vagy a nagytanács tárgyalja-e. A
Bìróság általános értekezlete erről előkészìtő ülésen dönt. A kijelölt tanács bármikor visszautalhatja az ügyet a
Bìrósághoz azzal a javaslattal, hogy nagyobb létszámú tanácsot jelöljenek ki. Az ìrásbeli szak lezárultával az
elnök a tárgyalás időpontját kitűzi. Az előadó bìró a tárgyalás előtt összeállìtja az ügy összefoglalóját (Report of
the Hearing – tkp. az ügy ìrásbeli összefoglalása a tárgyalásra), melyben felvázolja az ügy tényállását, a
pertörténetet, valamint a résztvevők álláspontját.
(2) Szóbeli szak
A szóbeli szak kevéssé fontos az egész eljárást tekintve, mint az a tagállamok bìróságai előtti eljárásokban
szokásos. A tárgyaláson a felek inkább rövid összefoglalót adnak már ìrásban kifejtett álláspontjukról, és a
bìráknak lehetőségük van, hogy rákérdezzenek az ìrásbeli anyagokból ki nem derülő tényekre, indokokra. A
tárgyalás nyilvános, bár kivételes esetekben a Bìróság ettől eltérhet. Az elnök által meghatározott (meglehetősen
rövid) időtartamban a felek jogi képviselői megtartják a perbeszédeket, ami után a Bìróság tagjai kérdéseket
tehetnek fel a jogi képviselőknek. Az utolsó tárgyalásra a főtanácsnok elkészìti indìtványát és azt szóban
ismerteti.
(3) Tanácskozás és határozathozatal
Az előadó bìró a főtanácsnok indìtványának előadása után, a tanács tagjainak véleményét kikéri az ìtélettervezet
tartalmára vonatkozóan. Kivételesen előkészìtő ülést is tarthat a bìróság, melyen az ìtélettervezet elkészìtését
tárgyalják. Az előadó bìró elkészìti az ìtélettervezetet a többi bìró előzetes véleményének, valamint az
esetlegesen megtartott előkészìtő ülés eredményének figyelembevételével. A bìrák az előadó bìró ìtélettervezete
alapján vitatják meg az ügyet, és jutnak döntésre abban.A tanácskozás titkos, azon a tanácsban részt vevő bìrák
vesznek részt. A határozat többségi szavazattal születik, és akkor érvényes, ha páratlan számú bìró vesz részt a
tanácskozáson. Az eljáró főtanácsnokot az elnök felhìvhatja, hogy tegyen észrevételeket. A felek és az egyéb
résztvevők a határozatot nyilvános ìtélethirdetésen ismerhetik meg.
Az ìtéletet és a főtanácsnok indìtványát az Unió összes hivatalos nyelvén közzéteszik az Európai Bìrósági
Határozatok Tárában (European Court Reports /Recueil).
Az eljárás hivatalos nyelve az Unió hivatalos nyelveinek egyike. Általában a felperes döntésén múlik, hogy
melyik nyelvet választja. Amikor az alperes tagállam, vagy egy tagállam állampolgárságával, illetve
honosságával rendelkező természetes, illetve jogi személy, e tagállam hivatalos nyelve lesz az eljárás nyelve.
Megjegyzések
1. Az uniós bìróságok előtt lehetnek olyan különleges eljárások, melyek sajátos eljárási szabályok alá esnek, és
legtöbbször (de nem kizárólag) valamilyen másik, az adott bìróság előtt folyó, vagy már lezárt eljáráshoz
kapcsolódnak. A Bìróság előtt a következő, ilyen különleges eljárások vannak (a másik két bìróságnál az ilyen
eljárások köre hasonló, de némileg eltérhet):22
költségmentesség iránti kérelem Eljárási Sz. 76. cikk amennyiben a fél nem tudja állni
22
A Szerződésekhez csatolt 7. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv az Európai
Unió kiváltságairól és mentességeiről.
82
bìráskodás
elbìrálása részben vagy egészben költségeit –
ìtélkező testület végzéssel határoz
beavatkozás iránti kérelem Eljárási Sz. 93. cikk elnök vagy az ìtélkező testület
elbìrálása végzéssel határoz
ìtélet elleni ellentmondás elbìrálása Eljárási Sz. 94. cikk mulasztási ìtélet ellen – ìtélkező
testület ìtélettel határoz
ìtélet kijavìtása iránti eljárás Eljárási Sz. 66. cikk elìrások, nyilvánvaló pontatlanság
esetén, hivatalból is helye van, a
Bìróság határoz
harmadik személy jogorvoslatáról Eljárási Sz. 37., 38., 97. cikk ìtélet elleni jogorvoslat az eredeti
döntés eljárásban részt nem vevő személy
által
ìtélet értelmezése iránti eljárás Eljárási Sz. 37., 38., 102. cikk a kérelemről a Bìróság ìtélettel
határoz
költségek megállapìtása iránti Eljárási Sz. 74. cikk végzés megtérìtendő költségek
eljárás vitatása esetén
perújìtási eljárás Eljárási Sz. 37., 38., 98. cikk új tény tudomásra jutása – a Bìróság
ìtélettel dönt a perújìtás
elfogadhatóságáról
Törvényszék határozatának Alapokmány 62. cikk az első főtanácsnok indìtványára, az

felülvizsgálata uniós jog egységességének
biztosìtása végett
végrehajtás foganatosìtása iránti 7. sz. jegyzőkönyv162 az Unió mentessége miatt,

eljárás végrehajtás a Bìróság engedélyéhez
1. cikk kötött
eljárás mentelmi ügyekben Alapokmány 3. cikk a bìróságok tagjainál a mentelmi jog

felfüggesztése
eljárás mentelmi ügyekben EUMSz 228(2) cikk; az európai ombudsman felmentése,
245(2) és 247., ill. 286(6) cikk a Bizottság vagy a Számvevőszék

tagjának felmentése vagy
juttatásának megvonása
2. A Bìróság szervezetében a főtanácsnok tisztsége igen szokatlan a magyar jogrendszert ismerő olvasónak,
ugyanis ennek megfelelő szereplő nincs a magyar eljárásjogokban. Azonban más eljárási modellekben előfordul
teljesen hasonló célú és funkciójú tisztség, mely mintaként szolgálhatott annak idején a Közösségek
alapìtásánál, l. pl. a Procureur Général (főügyész) szerepét a belga Cour de Cassation (legfőbb semmìtőszék)
előtt. (A korábbi magyar szakirodalomban is a főtanácsnok helyett „főügyész” fordìtás szerepelt – jobb hìján.) A
Bìróság, azonban az Emesa Sugar ügyben elutasìtott minden hasonló, a tagállamokban ismert tisztségekkel vont
párhuzamot, és egyben rövid jellemzést is adott a főtanácsnok jogállásáról:
12 Másfelől, a főtanácsnokok, akiknek egyike sem alárendeltje a másiknak, nem ügyészek és nincsenek alávetve
semmilyen hatóságnak, szemben azzal, amilyen módon bizonyos tagállamokban az igazságszolgáltatás
szerveződik. Kötelezettségeik teljesìtése során semmilyen érdek védelmével nincsenek megbìzva.
13 A főtanácsnok szerepét ebben az összefüggésben kell látni. Az EK-Szerződés 222. [jelenleg EUMSz 252.]
cikkének megfelelően, az a feladata, hogy pártatlanul és függetlenként eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolt
83
bìráskodás
indìtványokat terjesszen elő a Bìróság előtt fekvő ügyekben abból a célból, hogy segìtségére legyen a
Bìróságnak rá bìzott feladatának ellátásában, ami biztosìtani a jog tiszteletben tartását a Szerződés értelmezése
és alkalmazása során.
14 A Bìróság Alapokmányának 18. cikke és Eljárási Szabályzatának 59. cikke alapján, a főtanácsnok véleménye
a szóbeli eljárást zárja le. Nem képezi részét a felek közötti eljárásnak, hanem inkább a Bìróság tanácskozását
nyitja meg. Ezért ez nem a bìráknak vagy a feleknek cìmzett vélemény, amely egy, a Bìróságtól független
szaktekintélytől ered… Inkább a Bìróság egy tagjának egyéni indokolt véleménye, melyet nyilvános tárgyaláson
fejt ki.
C-17/98 Emesa Sugar (Free Zone) NV v Aruba [2000] EBHT I-0665, 12-14. pontok (a Bìróság 2000. február 4-
i végzése). A főtanácsnokok véleménye számos olyan adatot, információt tartalmazhat az ügyről, mely nem
jelenik meg az ìtéletben. Így aki a Bìróság egy-egy fontosabb ügyét meg kìvánja ismerni, nem mellőzheti a
főtanácsnok véleményének megismerését, mely az ìtélettel együtt hozzáférhető és megismerhető. A
főtanácsnokok véleménye esetenként komoly szerepet játszik a Bìróság döntésében, azonban számtalan alkalom
van, amikor kifejezetten eltér az ìtélkező testület és a főtanácsnok álláspontja.
3. A tagállamok belső joggyakorlata számára, az Európai Unió Bìróságának eljárásai közül, kétségtelenül az
előzetes döntéshozatali eljárás a legnagyobb jelentőségű. Itt szervezeti-eljárási szempontból is összekapcsolódik
a tagállamok és az Unió igazságszolgáltatása. Az előzetes döntéshozatali eljárás luxemburgi menetére l.
Blutman, 2003, 493–497. o.
4. A Bìróság eljárásának időtartama 2008-ban átlagosan 16-18 hónap, mìg a Törvényszék esetében 20-26 hónap,
az eljárás fajtáitól függően, l. az Európai Közösségek Bìróságának 2008-as éves jelentését, 98. és 189. o.
Vannak eljárási lehetőségek, melyek az ügyek gyorsabb elbìrálását teszik lehetővé a Bìróságon, ilyenek (a
Bìróság Eljárási Szabályzatát alapul véve):
gyorsìtott eljárás Alapokmány 23a. cikk amennyiben az ügy rendkìvüli

sürgőssége megköveteli
Eljárási Sz. 62a. cikk
Eljárási Sz. 104a. cikk
soron kìvüli eljárás Eljárási Sz. 55. cikk 2. § az eljárás különleges körülményei
miatt
főtanácsnoki indìtvány nélküli Alapokmány 20. cikk amennyiben az ügy új jogkérdést

eljárás nem vet fel
sürgősségi előzetes döntéshozatali EUMSz 267. cikk (4) bek. a felhozott körülmények
eljárás alátámasztják az ügy sürgős
Alapokmány 23a. cikk elbìrálását
Eljárási Sz. 104b. cikk
egyszerűsìtett eljárás Eljárási Sz. 104. cikk 3. § az előterjesztett kérdést egy másik
ügyben a Bìróság megválaszolta,
(előzetes döntéshozatalnál) vagy a válasz világos a joggyakorlat
alapján
Megjegyzés Magyarország képviseletéről az uniós bíróságok előtt
Az Európai Unió Bìrósága előtti eljárásokkal, illetve az ezeket előkészìtő eljárásokkal kapcsolatos feladatokat az
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM), valamint a Külügyminisztérium együttesen látja el (l. a Magyar
Köztársaságnak az Európai Bìróság előtti képviseletéről és az azzal kapcsolatos feladatokról szóló 1084/2004.
(VIII. 27.) Korm. határozatot). Az IRM feladata, hogy figyelemmel kìsérje a Bìróság előtti ügyeket, és levonja a
következtetéseket az ezekből következő hazai jogalkotási feladatokra nézve. Ennek során merülhet fel annak
szükségessége, hogy Magyarország valamely (mások között folyó) eljárásba beavatkozzon vagy ott ìrásbeli
észrevételeket tegyen, amennyiben az eljárás kimenetele Magyarország szempontjából fontos. Az uniós
84
bìráskodás
bìróságok előtti eljárás megindìtásról, a beavatkozásról, ìrásbeli észrevételek tételéről, valamint a benyújtandó
beadványok tartalmáról az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB) határoz, az illetékes EKTB
szakértői csoport állásfoglalása alapján. Különösen nagy jelentőségű kérdésben, vagy akkor, ha nem alakult ki
egyetértés az EKTB belül, a Kormány dönt. Az uniós bìróságok előtti eljárásokban az ìrásbeli beadványok
előkészìtését, az IRM koordinálja, és a szükséges egyeztetés és jóváhagyás nyomán elkészìti a beadványokat. A
beadványokat a bìróságokhoz a Külügyminisztérium továbbìtja. (A kötelezettségszegés miatt indìtott
eljárásokban, a kötelezettségszegés megállapìtása iránti pert megelőző per előtti szakban a Külügyminisztérium
jár el, az IRM-et bevonva.) Az uniós bìróságok előtt Magyarország képviseletét az IRM meghatalmazott
képviselői látják el.
10. 2.10. Az uniós bíráskodás szerepe

Az uniós, és ezen belül az uniós integrációt a tagállamok elsősorban a jog eszközeivel szabályozzák. Az a szerv,
mely az uniós jog létrehozásában és alkalmazásában lényeges szerepet játszik, az egész integráció folyamataira
hatással lehet. A Bìróság, mint legmagasabb szintű jogalkalmazó szerv, meghatározhatja, mi a jogszabályok
tartalma, és ezzel megszabja azt jogi teret, amelyben az uniós, tagállami, és egyéb érdekek érvényesülnek és
ütköznek az integrációs folyamatokban. Ez esetenként igen kényes szerep lehet, és kritikákat kelthet. Sokszor
vetették a Bìróság szemére, hogy túlzott szerepet vállal az uniós integrációs irányok és feltételek kijelölésében,
ténylegesen és alapjaiban befolyásolja az integrációs folyamatokat, azok mélységét, ami pedig más szervek
feladata lenne.23
Aligha tagadható, hogy a jog központi jelentőségéből fakadóan, a Bìróság az ìtélkezésével egyes integrációs
célokat és azok megvalósìtásának ütemét meghatározta vagy jelentősen befolyásolta. Ennek egyik leghìresebb
példája a „Cassis de Dijon” („dijoni feketeribiszke-likőr”) ügy, amelyben az indokolásnak egy bekezdése az
egész uniós jogharmonizáció átalakìtását hozta magával, 120/78 Rewe-Zentral AG v
Bundesmonopolverwaltung für Branntwein (Cassis de Dijon) [1979] EBHT 0649,14. pont. A Bìróság
ìtélkezésében, az uniós jogrend létéből és egyes sajátosságaiból fakadóan, az integrációs politikai folyamatok
több vonatkozásban jogiasodtak, és helyenként a politikai döntések helyét magasabb elvekből vagy az alapìtó
szerződésekből közvetetten levezetett bìrósági döntések vették át.24
Egyre kevésbé szokás tagadni az Európai Bìróság jogalkotó szerepét. 25 E szerep betöltésére kétségkìvül
alkalmat ad az, hogy az uniós jog hézagos, sokszor általános jogtételeket tartalmaz, mely széles értelmezési
területet biztosìt a Bìróságnak. Az integráció alapjait képező szerződések sok olyan (sokszor elvi jelentőségű)
kérdésre egyszerűen nem válaszolnak, melyek elkerülhetetlenül felvetődnek a jogalkalmazás során. Így a
Bìróságra várt az, hogy számos, az uniós jog működését, az uniós és tagállami jog viszonyát meghatározó elvi
kérdésben döntsön (pl. az uniós jog milyen feltételek mellett érvényesüljön a tagállami jogokban). Ezzel
nemcsak kiegészìtette a létező jogszabályokat, hanem a rendelkezésre álló jogtételekből, és az általa megalkotott
elvekből ténylegesen megformált egy különálló jogrendszert.
A Bìróság ezzel az integrációs folyamatokban kiemelkedő szerepre tett szert, és azokra tényleges, és jelentős
hatást gyakorolt. A számára biztosìtott hatáskört használva, alkotmányos jelentőségű döntéseket hozott, amikor
az uniós szervek hatáskörének határait meghúzta egyes kérdésekben (különösen a Tanács, a Bizottság és az
Európai Parlament vonatkozásában). Az alapìtó szerződésekben foglalt általános feladatából kiindulva, olyan
jogtételeket állìtott fel, melyek az uniós jog érvényesìtésének célját szolgálták ugyan, de amelyek aligha
olvashatók ki közvetlenül az uniós jogszövegekből (pl. a tagállami kártérìtési felelősség magánfelekkel szemben
az uniós jog megsértése miatt).
Megjegyzések a bírósági határozatok jelöléséről
Az uniós bìróságok határozatait az ügy számával, a peres felek (előzetes döntéshozatali eljárásban a tagállami
alapeljárásban peres felek) megnevezésével és az Európai Bìrósági Határozatok Tárában (EBHT) a
fellelhetőségi hely megjelölésével, és esetenként a határzathozatal időpontjával azonosìtjuk. Az ügyek számának
általános jelölése: a kérelem (kereset) beadásának adott évi lajstromszáma, törve a beadás évének utolsó két
számjegyével. Az ügy száma előtt – 1989 óta – T betű jelzi, ha a Törvényszék ügye, C betű, ha az Európai
Bìróság ügye. Egyesìtett ügyeknél az összes egyesìtett ügy számát meg kell jelölni.
23
L. pl. Brown–Kennedy, 2000, 317. o.
24
Dehousse, 1998, 82–116. o.
25
L. erre Arnull, 2006, 622–628. o.; Brown–Kennedy, 2000, 321–381.
o.
85
bìráskodás
A határozatok jelölésére többféle szabvány létezik. Az alábbiakban azt a jelölést emelem ki, mely
Magyarországon is elterjedt, és a magyar szakirodalom is túlnyomórészt ezt követi. Ennél az EBHT évfolyama
általában szögletes zárójelben szerepel, és a jelölés részét képezi az oldalszám, melyen a határozat ismertetése
kezdődik. Az I. sorozat az Európai Bìróság határozatait, a II. sorozat a Törvényszék határozatait foglalja
magában. A sorozatszámot az Elsőfokú Bìróság létrehozásától kezdve az oldalszám elé tesszük, kötőjellel
elkülönìtve attól. A határozatok jelölése az idők folyamán némileg változott, az alábbiak szerint:
Bíróság: határozat 1977. június 1-jéig 56-65 L.T.M. v Maschinenbau Ulm

GmbH [1966] EBHT 0337.
Bíróság: határozat 1977. június 1-jétől 283/81 Srl CILFIT és mások v

Ministry of Health [1982] EBHT
1989. október 1-jéig 3415.
Bíróság: határozat másodfokú 1989. október 1-jétől C-19/93 P. Rendo and Others v
eljárásban Commission [1995] EBHT I-3319.
Bíróság: határozat felülvizsgálati 1989. október 1-jétől C-216/08 RX

eljárásban Combescot/Commission (T-414/06
P) [2008] EBHT I-0000 (nincs
közzétéve)
Bíróság: határozat sürgősségi 2008. március 1-jétől C-195/08 PPU Inga Rinau [2008]
előzetes döntéshozatali eljárásban EBHT I-5271.
Törvényszék elsőfokú határozata 1989. október 1-jétől T-16/91 Rendo and Others v
Commission [1992] EBHT II-2417.
Törvényszék: határozat másodfokú 2005-től T-223/06 P. Európai Parlament v Ole

eljárásban Eistrup [2007] EBHT II-1581.
Közszolgálati Törvényszék: 2005-től F-102/05 Ole Eistrup v Európai

Parlament [2006] FP II-A-1-329.166
határozat
Az egyes különleges eljárásokban hozott határozatok, vagy eljárás közbeni határozatok a

megkülönböztethetőség végett, az ügyszám mögött sajátos betűjelet kaphatnak, például:
Törvényszék: végzés közbenső intézkedés tekintetében T-117/05 R. Andreas Rodenbröker és mások v

Bizottság [2005] EBHT II-2593.
Törvényszék: (utólagos) végzés megtérìtendő, vitatott T-251/00 DEP. Lagardère SCA és Canal+ SA v
perköltségekről Bizottság [2004] EBHT II-4217.
Törvényszék: végzés perújìtás megengedhetőségéről T393/04 REV. Klaas v Európai Parlament [2005]
EBHT II-2593.
Törvényszék: végzés beavatkozásról T-194/95 INTV. Area Cova SA és mások v Tanács

[1996] EBHT II-0591.
A jelen munkában ezt a jelölési módszert követem azzal, hogy az egyszerűség kedvéért az 1977. június 1. előtti
ügyeknél is, az 1977. június 1-jétől szokásos jelölési módot használom (ami gyakori hivatalos szövegekben is).
Az uniós bìróságok határozatainak jelölésére más módszerek is vannak (pl. a határozathozatal napját is
86
bìráskodás
megjelölve). Amikor az uniós bìróságok határozatainak hivatalos magyar szövege korábbi ügyekre visszautal,
sokszor más jelölési módszerrel is találkozhatunk. 26
11. 2.11. Az Európai Bíróság jogértelmezése

A bìrói jogértelmezés a bizonytalan tartalmú szabályoknak egyfajta jelentést tulajdonìt. Az uniós jogban
fokozott jelentősége van a bìrói jogértelmezésnek. Ez az uniós jogi szövegek sajátosságaira, valamint arra
vezethető vissza, hogy az uniós jogrend átfogó alapjai az uniós szerződések szövegére csak közvetve vezethetők
vissza.27A Bìróság az uniós jogszövegek néhány problémájára felhìvta a figyelmet a CILFIT-ügyben, mely
egyéb tekintetben is a Bìróság egyik nevezetes döntése volt.
283/81 Srl CILFIT és Lanificio di Gavardo SpA v Ministry of Health
[1982] EBHT 3415
[Olasz gyapjúimportőrök keveredtek jogvitába az olasz egészségügyi minisztériummal, mely az importált

gyapjú után növényegészségügyi vizsgálati dìjat szedett be. Az importőrök szerint ez sértette a Tanács
827/68/EGK rendeletét. Ellenben az alperes szerint, a belső jogszabály nyilvánvalóan összhangban volt a
közösségi jogszabállyal, nem volt közösségi jogsértés. Az ügyben az olasz Corte Suprema di Cassazione
(legfőbb semmìtőszék) kérdésére adott válaszában a Bìróság kitért a közösségi jog értelmezésének néhány
sajátosságára.]
17 Azonban e lehetőség fennállását a közösségi jog jellemző vonásainak, és azon sajátos nehézségek alapján
kell megìtélni, melyek értelmezéséből adódnak.
18 Kezdeni kell annak figyelembevételével, hogy a közösségi jogszabályok számos nyelven ìródnak, és a
különböző nyelvi változatok egyformán mind hivatalosak. A közösségi jog egy rendelkezésének értelmezése,
ìgy magában foglalja a különböző nyelvi változatok összehasonlìtását.
19 Ugyancsak figyelembe kell venni, hogy még akkor is, ha a különböző nyelvi változatok teljesen összhangban
vannak egymással, a közösségi jog sajátos szakszavakat használ. Továbbá, hangsúlyozni kell, hogy a jogi
fogalmaknak nincs szükségszerűen azonos jelentésük a közösségi jogban és a különböző tagállamok jogában.
20 Végül, a közösségi jog minden rendelkezését összefüggéseibe kell helyezni és a közösségi jog egészét alkotó
rendelkezések fényében kell értelmezni, tekintettel annak céljaira, és fejlődésének állapotára abban az
időpontban, melyben a kérdéses rendelkezést alkalmazni kell.
Az uniós jogszövegekből adódó nyelvtani és logikai nehézségek a CILFIT-ügyben világosan megmutatkoznak,

bár a nehézségek sora ezzel még nem teljes. A többnyelvűségből és a fordìtásokból adódó pontatlanságok
egyedi és viszonylag ritkább problémát jelentenek ugyan a belső jogszabályokhoz képest, de esetenként komoly
gondok forrásai lehetnek (l. pl. a Mecke-ügyet a közös vámtarifa német nyelvű változatának értelmezési
nehézségeiről, 816/79 Klaus Mecke & Co. v Hauptzollamt Bremen-Ost [1980] EBHT 3029, 7. pont).
A sajátos, uniós jogi terminológiával uniós szinten az uniós szervek még megbirkóznának, bár a tagállami
jogrendszerekben ez is gondokat okoz. Ami ezeken túl sokkal általánosabb probléma, az az uniós normák egy
részének általánossága és hézagossága, melyek ìgy esetenként több jelentési vagy megoldási lehetőséget
feltételeznek, a gyakorlatban előforduló kérdések gyakran nem válaszolhatók meg velük, és a jogalkalmazás
során bizonytalanságot keltenek (l. ezzel összefüggésben Lord Denning jellemzését az EK-Szerződésről a
következő „Megjegyzések” részben). Az uniós jogszövegek gyakran nem világosak, nehezen érthetőek, a
fogalomhasználat esetenként nem következetes vagy nem pontos. 28 Ez az uniós bìróságok jogértelmezési
gyakorlatát is jelentősen befolyásolja.
Megjegyzés az uniós jogszövegekről
A közösségi jogi kérdéseket felvető Bulmer v Bullinger ügyben, az angol Court of Appeal (fellebbviteli bìróság)
előtt, Lord Denning, a későbbi lordbìró, röviden jellemezte az EK-Szerződést, és egyben érintette a felvetődő
értelmezési kérdéseket is.
26
Határozatok Tára – Közszolgálati ügyek.
27
A Bìróság jogértelmezésére kiváló áttekintést ad Arnull, 2006, 607–
622. o.
28
Dauses, 2000, 64. o.
87
bìráskodás
„[A Szerződés] általános elveket fektet le. Kifejez célokat és törekvéseket. Közepes hosszúságú és ajánló stìlusú
mondatokból áll. De hìján van a pontosságnak. Anélkül használ szavakat és kifejezéseket, hogy meghatározná
mit jelentenek. Egy angol jogász értelmező rendelkezést keresne, de hiába tenné. Nincs ilyen. A Szerződésen
keresztül végig hiányok és hézagok találhatóak. Ezeket a bìráknak kell betölteniük, vagy a rendeleteknek vagy
az irányelveknek. Ez az európai út … sokat hagynak a bìrákra. A jogszabályok csak egy vázlattervet adnak. A
részleteket a bìráknak kell betölteni. Látva e különbségeket, mit kell az angol bìróságoknak tenni, mikor egy
értelmezési problémával szembesülnek? Követniük kell az európai mintát. Nem kell többé a szavakat aprólékos
részletességgel megvizsgálniuk. Nem kell többé a pontos nyelvtani értelmet érvekkel alátámasztaniuk. Meg kell
nézniük a célt és a szándékot. Az Európai Bìróság szavait idézve, … »a közösségi szabályok értelmét a
Szerződés szövegéből és szelleméből kell leszűrni«. Nem szabad az angol szövegre szorìtkozni. Meg kell
vizsgálni, ha szükséges, minden hivatalos szöveget…” (Bulmer v Bollinger [1974] 4 Ch 401, 411, per Lord
Denning)
Nehéz általában megìtélni, hogy az EK-Szerződésnél felvetett jellemzők egyszerű jogalkotási hibák, vagy a
nehéz kiegyezéseken, kompromisszumokon alapuló nemzetközi jogalkotás melléktermékei, vagy valóban a
Lord Denning által emlìtett „európai út” (tkp. kontinentális jogrendszerek) sajátosságai, ahol a jogalkotó a
bìrákra hagyatkozik. Kérdés, hogy a jogszöveg szerepe valóban ilyen mértékben szorult volna vissza a
kontinentális jogfelfogásban és bìráskodásban, ahogy azt a későbbi lordbìró érzékelteti. 29
11.1. 2.11.1. Az értelmezés módszerei

Az értelmezés azt jelenti, hogy a Bìróság „kiszűri a közösségi jogszabályok jelentését a Szerződés szövegéből és
szelleméből” (28, 29,30/62 Da Costa en Schaake NV, Jacob Meijer NV, Hoechst-Holland NV v Netherlands
Inland Revenue Administration [1963] EBHT 0061.) Az értelmezés nemcsak a jogszabály értelmének
meghatározását jelenti, hanem az alkalmazás feltételeinek pontosìtását: ìgy azt, hogy az értelmezett rendelkezés
közvetlen hatályú-e, illetve közvetlenül alkalmazható vagy további végrehajtási jogszabályt kìván meg, pl.
94/71 Schlüter & Maack v Hauptzollamt Hamburg-Jonas [1972] EBHT 0307, 5. pont, valamint jelentheti a
norma időbeni hatályának megállapìtását, pl. 33/64 Betriebskrankenkasse der Heseper Torfwerk GmbH v
Egbertina van Dijk [1965] EBHT 0131, I. kérdés.
Az értelmezés módszereit tekintve, mint bármely más bìróságnak, az Európai Bìróságnak is vannak értelmezési
módszerei és elvei, melyekhez a konkrét ügyekben folyamodik. Természetesen az egyes értelmezési módszerek
alkalmazásának hátteréről általánosságban alig lehet érdemi megállapìtásokat tenni, ehhez a konkrét esetet
illetve eseteket kell elemezni. A modern jogrendszerekben a jogértelmezés alapmódszere a szöveg szerinti (a
norma szövegéből kiinduló) értelmezés, melynél az elsődleges igazodási pont a jogszabály szövege. Ez a
követelmény közvetlenül adódik a jogállamiság és jogbiztonság elvéből. Nincs ez másként az uniós bìróságokon
sem, ahol ez az igazodási pont tekinthető alapnak.
A jogszöveghez való egyedüli igazodás csak akkor elégséges, amennyiben a szöveg egyértelmű, és nem állìt
ésszerű értelmezési alternatìvákat (vö. clara non sunt interpretanda – világos szöveg nem szorul értelmezésre).
A szöveg szerinti értelmezést megnehezìtik az uniós jogszövegekkel kapcsolatos, fentiekben jelzett problémák.
Ekkor új igazodási pontokat kell keresnie bìróságnak, melyből következtethet a norma jelentésére. A Bìróság
többször kifejtette, hogy a homályos szöveget a rendelkezés „akaratának és céljának fényében kell
megvizsgálni” (pl. 803/79 Gérard Roudolff [1980] EBHT 2015, 7. pont). Ezek közül, különösen a norma vagy
általában az uniós jog céljára alapozott értelmezés jellemző a Bìróság joggyakorlatára.
Amikor egy jogszöveget a jogszabály céljára tekintettel értelmez a jogalkalmazó szerv, célorientált
(teleologikus) értelmezésről beszélünk. Ez az értelmezés egyrészt a normarendszer alapját képező és az azt
átható elvekhez, másrészt azon célokhoz nyúl vissza, melyeket a létrehozott rendelkezés, normacsoport vagy
jogszabály szolgálja. Ebből próbálja aztán levezetéssel meghatározni a bizonytalan fogalmak vagy fordulatok
tartalmát, esetleg kiterjeszteni a jelentéseket olyan jogviszonyokra, melyekre azok a szöveg szerint nem
terjednek ki. Hasonló módszer alkalmazása fogalmazódott meg az alábbi ügyben.
6/74 Johannes Coenrad Moulijn v Bizottság
[1974] EBHT 1287
[A Közösség bizonyos előnyök biztosìtásakor, a közösségi alkalmazottak által eltartott felnőttet kivételes
feltételek beállta esetén, úgy tekintette, mintha az eltartott gyermek lenne. A közösségi alkalmazottakra
29
L. még Vagts, 1993, 498. o.
88
bìráskodás
vonatkozó szabályok szerint, eltartott felnőtt személyt akkor lehetett eltartottnak tekinteni, ha a közösségi
alkalmazott (eltartó) jövedelmének egy meghatározott százalékát e személy tartására fordìtotta.A szabályt úgy is
lehetett érteni, hogy az eltartó alkalmazottnak összes (közösségi és nem közösségi) jövedelmének legalább 20%-
át kellett tartásra fordìtania, illetve úgy is, hogy a Közösségektől származó jövedelmének legalább 20%-át, és
egyben egyéb – nem közösségi – jövedelmének egészét. A különböző nyelvi változatok egyik, illetve másik
értelmezést támogatták. A Bizottság – az utóbbi értelmezési változat alapján – az elvált feleségének házastársi
tartást fizető felperes közösségi alkalmazottól megtagadta, hogy elvált feleségét kivételesen eltartottként ismerje
el.]
10 A különböző nyelvű szövegváltozatok közötti eltérések miatt, a kérdéses rendelkezésnek nem mutatkozik
világos és egységes értelmezése.
11 Ennek megfelelően, a végrehajtó rendelkezések céljára és általános rendszerére tekintettel kell azt értelmezni,
hogy egy másik személyt mikor kell úgy tekinteni, mintha eltartott gyermek lenne.
12 E tekintetben fontos figyelembe venni, hogy az eltartott gyermekként való besorolás kivételes jellegű, melyet
a Személyzeti Szabályzat VII Melléklete 2(4) cikkének szövege is kihangsúlyoz, úgy rendelkezvén, hogy ezt
„kivételesen” és „egyedi, indokolt határozattal” lehet megtenni.
13 Más személy eltartott gyermekként való besorolásának szabályozott feltételeit, ennek megfelelően, szorosan
kell értelmezni.
14 Úgy tűnik, hogy a VII. Melléklet 2(4) cikkének céljával összhangban, az érintett személynek, eltartási
kötelezettsége teljesìtése során, először nem-közösségi forrásait kell felhasználnia, mielőtt kivételes közösségi
juttatást igényelne, ami azt jelenti, hogy e források egészét, és nemcsak egy részét kell figyelembe venni, azon
összeg kiszámìtása során, mely alapját képezi az eltartási kötelezettség mértékének annak meghatározásánál,
hogy az idézett rendelkezés értelme szerint az jelentős kiadásnak minősül-e. […]
16 Ennek megfelelően a kérelmet, mint alaptalant, el kell utasìtani.
A Bìróság gyakorlatában nem csak akkor nyúl más módszerekhez, ha a jogszövegnek több értelem
tulajdonìtható. Nagyon sokszor, a szöveg szerinti értelmezéssel egyenlő rangban, egy szinten emlìt egyéb
értelmezési módszereket is: „A Bìróság következetes álláspontja az, hogy egy uniós jogi norma értelmezése
során nemcsak annak szövegét szükséges vizsgálni, hanem annak összefüggéseit és a jogalkotás céljait, melynek
[a norma] részét képezi” C-30/93 AC-ATEL Electronics Vertriebs GmbH v Hauptzollamt München-Mitte
[1994] EBHT I-2305, 21. pont. Ezen idézetből is következik, hogy az Európai Bìróság ìtélkezését, az alapnak
tekinthető jogszöveghez való igazodás mellett, más igazodási pontok kiválasztása csaknem egyenlő rangban
uralja, mely egyben lehetővé teszi a hézagos joganyag alkotó továbbfejlesztését is. Azt is ki lehet jelenteni, hogy
a hézagosabb jogterületeken megjelenő rendelkezések megfelelő és következetes alkalmazását csakis az
értelmezendő norma rendszerét és céljait is figyelembe vevő értelmezés segìtheti elő. Ilyen értelmezésnek van
helye például az általános tiltó rendelkezések esetén, amikor egy konkrét magatartás az általános szinten
megfogalmazott normaszöveg alapján nem ìtélhető meg, csak a cél tükrében, 56/65 Société Technique Miniere
(L.T.M.) v Maschinenbau Ulm GmbH (M.B.U.) [1966] EBHT 0337.
Mivel az uniós jogterületek jelentős részét meglehetősen hézagos jogszövegek szabályozzák, érthető, hogy a
célorientált (teleologikus) értelmezés miért került kitüntetett helyzetbe a Bìróság joggyakorlatában. A
célorientált értelmezés szükségképpen, legalább részben, szubjektìv alapú. Az uniós célok, az uniós normák
céljai igen általánosak, sokszor egymástól eltérőek, és egyedi esetekre helyesen alkalmazni azokat nem mindig
lehet megfelelő biztonsággal. A Bìróság ezt el is ismerte a korai Meroni-ügyben (az ESZAK-Szerződéssel
kapcsolatban): „A 3. cikk nem kevesebb mint nyolc különálló, igen általános célt fektet le, és nem biztos, hogy
ezeket együtt, minden körülmények között, a maga teljességükben lehetne követni” 9/56 Meroni & Co.,
Industrie Metallurgiche, SpA v ESZAK Főhatósága [1958] EBHT 0011, III.c. pont. Ugyanezt el lehet mondani
az Európai Unió céljairól. Mivel egy-egy szabályozás célja igen meghatározatlan lehet egy konkrét ügyre
vonatkoztatva, a „bìrók ezért általában szubjektìv, történelmi, kulturális és szociális hátterük alapján kialakult
jogérzékükre, bìrói képzettségükre és ìtélkezési gyakorlatukra hagyatkoznak.” 30
11.2. 2.11.2. A Bíróság által követett értelmezési elvek és

technikák
30
Dauses, 2000, 66. o.
89
bìráskodás
A Bìróság alkalmazott értelmezési módszereitől, az értelmezés során kiválasztott igazodási pontjaitól eltekintve,
az esetjogból kiszűrhetőek olyan elvek, mely az ügyek tárgyától vagy éppen az alkalmazott módszertől
függetlenül áthatják a jogértelmezés gyakorlatát. Az értelmezés módszerei mellett vannak bizonyos elvek,
technikák, melyeket a Bìróság állandó jelleggel követ az uniós jogszövegek értelmezése kapcsán, függetlenül
attól, hogy egyébként milyen igazodási pontokat választ, és milyen gondolati műveleteket alkalmaz. A Bìróság
értelmezési elvei hatással lehetnek természetesen az értelmezés igazodási pontjainak, a módszereknek a
kiválasztására. Az érvényesülő fontosabb általános elvek és technikák a következőkben foglalhatók össze.
(1) Az értelmezés nem foszthatja meg tartalmától, értelmétől vagy céljától az értelmezett normát vagy egy
másik uniós normát, pl. C-72/95 Aannemersbedrijf P.K. Kraaijeveld BV e.a. v Gedeputeerde Staten van Zuid-
Holland [1996] EBHT I-5403, 49. pont. Ezen általános elv érvényesìtésére az alábbi, azóta hatályát vesztett
ESZAK-Szerződéssel kapcsolatos ügyben a Bìróság kitűnő példát szolgáltatott.
263/82 Klöckner-Werke AG v Bizottság (II)
[1983] EBHT 4143
[A felperes, egy duisburgi acélipari cég, a Bìróság előtt megtámadta a Bizottság egy határozatát, melyben az
ESZAK-Szerződés 58. cikke alapján bìrságot rótt ki a céggel szemben a termelési acélkvóta túllépése miatt. A
felperes korábban már támadta a Bizottságot, mert számára túl alacsony kvótát állapìtott meg, azonban a
Bìróság ezt elutasìtotta. Ebben az ügyben a felperes azt hozta fel, hogy az alacsony acélkvóta miatt a
fizetésképtelenség szélére került, és a kvótát a szükségesség elve alapján, szükséghelyzetben lépte túl. Úgy vélte,
hogy a cég létét fenyegető helyzetben ez az elv, mely a jognak és a közösségi jognak is általános elve, mentesìti
őt a jogellenes lépés következményei, ìgy a bìrság alól is. A kérdés az volt, hogy a Bìróság a szükségesség elve
alapján értelmezhette-e az ESZAK-Szerződést úgy, hogy a felperes mentesüljön a bìrság alól.]
10 A felperes érvelését arra a jogi véleményre alapìtja, melyet Eser professzor, a Max Planck Intézet külföldi és
nemzetközi büntetőjog igazgatója nyújtott, aki szerint a szükséghelyzet univerzális alkalmazású jogfogalom,
amelyet kifejezett jogi rendelkezések tartalmaznak és bìróságok ismernek el. Ennek megfelelően, „nem az
érvényesség, hanem a szükséghelyzet kizárása az, amit bizonyìtani kell”. A felperes szerint ebből az következik,
hogy a szükségességet is a közösségi jog alapvető elvének kell elismerni.
11 A felperes szerint ebben az ügyben a szükséghelyzet elismerésének feltételei teljesültek. Azt állìtja, hogy azt
a komoly veszélyt, mely a kvóták betartása esetén előállt volna, két könyvvizsgálói jelentés is bizonyìtja,
amelyeket bizonyìtékként becsatolt. A túlélés, az a jogi érdek, melyet a vállalkozás cselekedetével szolgált,
felette áll annak a követelménynek, hogy a rendszer alkalmazását ne akadályozza. […]
15 [...] a Bìróság hangsúlyozta, hogy a szükségesség elvének alkalmazása a kvótarendszerre, a rendszer

összeomlásához vezetne és a Szerződés58. cikkét megfosztaná céljától.
[A Bìróság ezután kitér arra, hogy a termelési kvótákat az acélipar nemzetközi válsága miatt kellett életbe
léptetni, és kimutatja, miért omlana össze a rendszer, azaz hiúsulna meg a jogszabály célja, a szükségesség
elvének alkalmazása miatt.]
19 A kvótarendszer ezzel a helyzettel úgy akar megbirkózni, miszerint a kìnálatot általánosan csökkenti azzal a
szándékkal, hogy a kìnálatot és a keresletet újra egyensúlyba hozza és az áresést ellenőrzése alá vonja. Ez a
csökkentés súlyos áldozatokat kìván, amelyet méltányosan kell elosztani minden acélipari vállalkozás között;
ezeknek a vállalkozásoknak közösségi szolidaritást mutatva együtt kell törekedni arra, hogy az iparág egészének
lehetővé tegyék a válság leküzdését és a túlélést. Mivel a kérdéses rendszernek ez a célja, egy vállalkozás
létének és jövedelmezőségének fenntartására vonatkozó szükséges helyzetre nem lehet hivatkozni a rendszer
érvényesülésével szemben.
20 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy ha komoly pénzügyi nehézségek miatt szükséghelyzetre hivatkozván,
minden vállalkozás ki tudná menteni magát a korlátozások alól, és tetszése szerint túlléphetné a számára
biztosìtott termelési kvótát, ez a kvótarendszer megsemmisülésével járna. Amennyiben a szükséghelyzetre
hivatkozó vállalkozások kvótáit növelnék – vagy a vállalkozások azt egyszerűen túlléphetnék a szükséghelyzet
alapján bármilyen büntetés nélkül –, szükségképpen magával vonná más vállalkozások kvótáinak csökkentését,
amelyek közül néhány emiatt találná magát szükséghelyzetben és lennének jogosultak megnövelt kvótákra vagy
arra, hogy átlépjék a kvótájukat büntetés nélkül. Láncreakció indulna el, mely a rendszer összeomlásához
vezetne és ìgy az ESZAK-Szerződés 58. cikkének célját veszélyeztetné.[…]
90
bìráskodás
22 Ezért egy vállalkozás nem hivatkozhat szükséghelyzetre abból a célból, hogy kimentse magát a
kvótarendszer által előìrt termelési korlátozások, vagy a kvóta túllépése miatt kiszabott bìrság megfizetése
alól…
Ezen elv további folyománya az a követelmény, hogy az értelmezés nem foszthatja meg az értelmezett normát
gyakorlati hatásától (az effet utile elve), ami különösen irányelvek átültetésénél fontos, C-382/92 Bizottság v
Egyesült Királyság (Munkavállalói jogok cégátruházásnál) [1994] EBHT I-2435, 19. pont. Ez az elv azon
általános jogdogmatikai elvhez illeszkedik, mely szerint választási lehetőség esetén a jogi normának olyan
értelmet kell adni, hogy az érvényesülhessen, azt alkalmazni lehessen.
(2) Az értelmezés nem vezethet abszurd eredményhez. Ilyen abszurd eredményt szülne, ha például az
értelmezett versenyjogi uniós norma a hazai kizárólagos értékesìtési szerződésekre kevésbé lenne kedvezőbb,
mint a nemzetközi kizárólagos értékesìtési szerződésekre, jóllehet, ez utóbbiak jobban veszélyeztethetik a közös
piacot, illetve a szabad versenyt ezen a piacon, 47/76 Alexis de Norre és felesége Martine v NV Brouwerij
Concordia [1977] EBHT 0065.
(3) Lényeges értelmezési elv a kivételek szoros értelmezésének elve. Szorosan kell értelmezni azon kivételeket,
melyek eltérést engednek valamely alapìtó szerződésben foglalt rendelkezéstől, C-157/94 Bizottság v Hollandia
(Áramimport) [1997] EBHT I-5699, 37. pont, illetve általában valamely főszabályhoz képest kivételes jellegű
eltéréseket is, l. pl. 228/87 Pretura unificata di Torino v Ismeretlen tettesek [1988] EBHT 5099, 10. pont, illetve
a fent idézett Moulijn-ügyet, 13. pont.
(4) Lényeges, az autonóm uniós fogalmak használata az értelmezésben. Ez azt jelenti, hogy e fogalmak tartalma
független a nemzeti jogokban megjelenő azonos fogalmak tartalmától. Az ilyen fogalmak nem értelmezhetők a
nemzeti jogokra visszautalással, csakis az uniós jog tükrében (amely által ìgy uniós jelentést kap). Az egyes
fogalmak uniós jelentésének kialakìtása az uniós jog egységes alkalmazásának lényeges előfeltétele.
Az Arcado-ügyben a Bìróság a polgári és kereskedelmi ügyekben a bìrósági joghatóságról és a bìrósági

határozatok végrehajtásáról szóló 1968. évi brüsszeli egyezmény 5(1) cikkét értelmezte, ebben is azt, hogy az
„egy szerződésre vonatkozó ügyek” kifejezése mit jelent:
10 …Az „egy szerződésre vonatkozó ügyek” fogalma feltételül szolgál annak meghatározásához, hogy a
felperes által hivatkozható egyedi joghatósági szabályok egyikének mi a hatóköre. A Szerződés céljaira és
általános rendszerére tekintettel, a Szerződésen alapuló jogok és kötelezettségek – a Szerződő Államok és az
érintett személyek irányában való – egyenlőségének és egységességének legmesszemenőbb biztosìtása végett
fontos, hogy a fogalmat nem szabad egyik vagy másik érintett állam nemzeti joga szerint értelmezni.
11 Ebből következően az „egy szerződésre vonatkozó ügyek” fogalmát független fogalomnak kell tekinteni,
amelyet a Szerződés alkalmazásánál, elsősorban a Szerződés rendszerére és céljaira utalással kell értelmezni
abból a célból, hogy az teljes hatásában érvényre jusson.
9/87 SPRL Arcado v SA Haviland [1988] EBHT 1539, 10–11. pontok.
(5) A Bìróság külön szabályokat állìtott fel az értelmezendő norma egymástól eltérő hivatalos nyelvi
változatainak kezelésére. Az uniós jogszabályok több nyelven (az Unió hivatalos nyelvein) születnek. A
CILFIT-ügy már tartalmazza a nyelvi változatok összevetésének követelményét. A lehetőség ugyanis mindig
fennáll, hogy a különböző nyelvi változatok tartalmilag is eltérőek lesznek. A fentiekben idézett Moulijn-ügyben
is szembetalálkozott a Bìróság ezzel a gonddal.
Kétség esetén, az értelmezés során, a jogszöveg valamennyi nyelvi változatát alapul kell venni; igényt vagy
érvelést nem lehet pusztán az egyik nyelvi változatra alapìtani, ha az ellentétes más nyelvi változatokkal, pl. T-
143/89 Ferrière Nord SpA v Bizottság [1995] EBHT II-0917, 31. pont. Amennyiben a különböző nyelvi
változatok között feloldhatatlan ellentétek vannak, akkor az értelmezés általános módszereihez nyúl a Bìróság.
Ekkor ugyanis, a szöveg szerinti értelmezésnek nincs eredménye, tehát más módszerekhez kell folyamodni. Ez
tipikusan a célorientált és rendszertani értelmezési módszerek igénybevételét jelentik, pl. Moulijn, 11. pont.31
Megjegyzések
31
Az uniós bìróságok jogértelmezésére nézve l. még Gombos, 2009,
82–96. o.
91
bìráskodás
1. Csak nagy óvatossággal beszélhetünk „értelmezési módszerekről”. Az értelmezési módszerek
megnevezésében, megjelölésében és körülìrásában meglehetősen nagy zűrzavar uralkodik a szakirodalomban (l.
Blutman, 2003(B), 7–15. o.). Ugyanakkor a legalapvetőbb, nyelvtani vagy logikai értelmezési módszer létét a
Bìróság is kifejezetten elismeri, pl. 15/60 Gabriel Simon v Európai Bìróság [1961] EBHT 0225, II. pont.
Azonban már ezen alapvető módszereknél is kétségek merülnek fel például abban a tekintetben, hogy egyes
esetekben miképpen lehet őket megkülönböztetni egymástól, l. Gabriel Simon-ügyet, II. pont. Valószìnű, hogy
az értelmezési módszerek meddő tipizálása helyett, érdemesebb megnézni konkrétan, hogy az uniós bìróságok
az értelmezendő uniós norma értelmét minek figyelembevételével és segìtségével tárják fel („igazodási
pontok”). A Bìróság joggyakorlatából kiindulva az igazodási pontok néhány példáját az alábbiak szerint
azonosìthatjuk:
– az értelmezendő norma célja, pl. Moulijn, 11. pont;
– az értelmezendő jogszabály „szelleme”, pl. C-351/95 Selma Kadiman v Freistaat Bayern [1997] EBHT I-
2133, 33. pont;
– az értelmezendő normát tartalmazó jogszabály rendszere, konstrukciója, pl. C-98/96 Kasim Ertanir v
Hessen Tartomány [1997] EBHT I-5179, 59. pont;
– a ratio legis, pl. T-10/90 és T-31/90 Michael Boessen v Gazdasági és Szociális Bizottság [1991] EBHT
II-1365, 26. pont;
– a jogalkotó akarata, pl. 6/60 Jean-E. Humblet v Belgium [1960] EBHT 1125, 2. pont;
– az értelmezendő jogszabály egy másik rendelkezése, pl. C-170/96 Bizottság v Tanács [1998] EBHT 2763,
26. pont;
– az értelmezendő jogszabály preambuluma, pl. 240/83 Procureur de la République v ADBHU [1985]

EBHT 0531, 14. pont;
– egy másik, másodlagos uniós jogi norma, pl. C-335/95 INASTI v Michel Picard [1996] EBHT I-5625, 21.
pont;
– általános jogelvek, pl. 222/84 Marguerite Johnston v Chief Constable of the Royal Ulster Constabulary
[1986] EBHT 1651, 58. pont;
– a Bìróság megelőző döntései (erre szinte mindegyik luxemburgi bìrói határozatban található példa),
– a szokások, a tudományok fejlődése, pl. C-405/95 Bioforce GmbH v Oberfinanzdirektion München

[1997] EBHT I-2581, 13. pont.
(A Bìróság ìtéleteiből – a magyar bìrói gyakorlathoz hasonlóan – feltűnően hiányzik az elismert jogtudósok
műveire való hivatkozás, noha ez az egyes tagállamok gyakorlatában bevett szokás, l. erre Lasok, 2001, 168. o.)
Itt is egy eszköztárról van szó, és természetesen további kérdés, hogy a Bìróság ebből milyen eszközöket választ
ki egy konkrét ügyben. Ezt általában az ügy körülményei, az alkalmazandó és értelmezendő normák jellege,
valamint a Bìróság jogpolitikája határozhatja meg. Az itt felsorolt tényezők részben átfedhetik egymást, de a
Bìróság ìtéleteiben megkülönböztette őket. Ezen igazodási pontok közül egyszerre többet is figyelembe vesz,
vehet a Bìróság, és természetesen az egyik tényezőre hagyatkozás vivőanyaga lehet egy másik tényező
figyelembevételének (pl. a jogszabály preambuluma utalhat a jogalkotói akaratra).
2. Különösek és zavarbaejtőek a Bìróság joggyakorlatában azok az ìtélethelyek, amelyekben a szöveg szerinti

értelmezéssel egyenrangúan kezel más értelmezési módszereket, illetve igazodási pontokat. Az igen régi
Gabriel Simon-ügyből úgy tűnik, hogy a Bìróság legalábbis egyenrangúnak tekinti a nyelvtani-logikai
értelmezéssel a történeti értelmezést (amely – mint módszer – a norma megszövegezésével kapcsolatos
előkészìtő anyagra támaszkodik): „A rendelkezés megfogalmazóinak akaratát világosan kifejező előkészìtő
dokumentumok hiányában, a Bìróság magára a szövegre tud hagyatkozni, és nyelvtani, valamint logikai
értelmezésen alapuló értelmet adni annak” (15/60 Gabriel Simon v Európai Közösségek Bìrósága [1961] EBHT
0225, II. pont). Nehéz megmondani, hogy ez az esetjog egy elavult töredéke, vagy a Bìróság jogalkotási
igényének tükröződése. Ez utóbbi következtetést csak az gátolja, hogy ez egy személyzeti per volt, ahol a
Bìróságnak aligha lehettek ilyen törekvései.
92
bìráskodás
Más olyan utalásokkal is találkozunk, hogy még a világos szövegnél sem elégséges pusztán a szöveget egyedüli
igazodási pontnak tekinteni: „[u]gyanakkor, a Bìróság számára nem elég a szöveg szerinti értelmezés, és a
Bìróság szükségesnek tartja a kérdés vizsgálatát abból a szempontból, hogy az értelmezés [eredményét]
megerősìtik-e más körülmények, különösen a Magas Szerződő Felek közös akaratára és a ratio legisre
tekintettel.” 6/60 Jean-E. Humblet v Belgium [1960] EBHT 1125, 2. pont. Bár ezek régebbi ügyek, a fentiekben
emlìtett AC-ATEL-ügy mutatja, hogy a Bìróság gyakorlatában ez az álláspont nem a múlté.
3. A kivételek szoros értelmezésének elve a Bìróság egész ìtélkezési gyakorlatára rányomja bélyegét. A
fentiekben idézett Moulijn-ügyet ezen elv alkalmazása döntötte el. Az uniós bìróságok ìtélkezési gyakorlatában
szorosan kell értelmezni például:
– azon kivételeket, melyek eltérést engednek valamely alapvető gazdasági szabadságtól, pl. 11/82 SA
Piraiki-Patraiki és társai v Bizottság [1985] EBHT 0207, 26. pont;
– a rendes eljárástól való ideiglenes eltérés lehetőségét biztosìtó kivételeket, pl. C-304/96 Hera SpA v USL
és Impresa Romagnoli SpA [1997] EBHT I-5685, 14. pont;
– a dokumentumokhoz való hozzáférést gátló kivételeket, pl. T-124/96 Interporc Im- und Export GmbH v
Bizottság [1998] EBHT II-0231, 29. pont;
– a vámfizetés felfüggesztését lehetővé tevő kivételeket, pl. 58/85 Ethicon GmbH v Hauptzollamt Itzehoe
[1986] EBHT 1131, 13. pont;
– a munkaviszonyokban a férfiak és nők egyenlő elbánását előìró irányelv szociális kérdések tekintetében
kivételt biztosìtó előìrását, pl. 151/84 Roberts v Tate & Lyle [1986] EBHT 0703, 35. pont.
93
3. fejezet - 3. fejezet. Az uniós jogi
aktusok megalkotása
A következő részben a másodlagos, az uniós intézmények által kibocsátott jogi aktusok (jogszabályok és egyedi,
igazgatási jellegű határozatok) megalkotásával kapcsolatos általános kérdéseket vizsgáljuk. Az uniós jogrend
alapját képező szerződéseknél, az elsődleges, eredeti uniós jogforrásoknál az itt tárgyalt problémák nem
merülnek fel. A tagállamok, szuverenitásukból adódóan tetszőlegesen alkothatnak szerződéses jogszabályokat,
korlátokat csak a nemzetközi jog vonatkozó szabályai képeznek. Az uniós intézmények jogalkotásában azonban
számos feltétel és követelmény létezik. Az uniós jogalkotás folyamatát és az azzal szemben érvényesülő
általános követelményeket e részben tekintjük át.
1. 3.1. A jogi aktusok megalkotására irányuló

döntéshozatali eljárások
Az Unióban a jog kiemelt szerepe miatt, az uniós döntések igen sokszor általános hatályú vagy egyedi
kérdéseket rendező jogi aktusok formájában jelennek meg. Az uniós jogi aktusok különböző – sokszor bonyolult
eljárási feltételeket tartalmazó – döntéshozatali eljárások eredményei. A jogi aktusok megalkotása során
általában nem egy intézmény vagy szerv jár el, hanem a döntés több intézmény együttműködésének eredője
lehet. Bár a Lisszaboni Szerződés az uniós jogalkotás főszabályává tette az ún. rendes jogalkotási eljárást (volt
együttdöntési eljárás), ennek ellenére az Unióban továbbra sincs egységes döntéshozatali vagy akár jogalkotási
eljárás sem. Jellemző, hogy sokféle, egymástól esetenként jelentősen különböző döntéshozatali eljárás létezik,
melyek alkalmazása a szabályozott jogterülettől, az egyes aktusok jellegétől függ, hogy melyik eljárásban kell a
döntéshozó szervnek eljárnia. Azt, hogy mikor, melyik döntéshozatali eljáráshoz kell folyamodni, konkrétan és
jogterületenként a Szerződések rendelkezései szabályozzák, melyekben szétszórva jelennek meg az erre
vonatkozó előìrások.
Az uniós jogi aktusok megalkotására irányuló, döntéshozatali eljárásoknak, ezen belül is a klasszikus
jogalkotásra irányuló eljárásoknak, tipikusan három főszereplője van: a Tanács, a Bizottság és a Parlament. A
Bizottság általában kezdeményezi a jogalkotást, a Parlament konzultatìv vagy társjogalkotó szerv, mìg a Tanács
jogalkotóként vagy társjogalkotóként meghozza a jogszabályt. Megjegyzendő, hogy más szervek, például a
Gazdasági és Szociális Bizottság vagy a Régiók Bizottsága, mint tanácsadó szerv, esetenként ugyancsak részt
vesz a döntéshozatalban.
A Szerződések az uniós jogi aktusok megalkotására irányuló eljárásoknak két nagy csoportját különböztetik
meg: ez a „jogalkotási eljárás” (melyben „jogalkotási aktusok” születnek) és a „nem jogalkotási eljárás”
(melyben „nem jogalkotási aktusok” születnek), l. EUMSz 289–291. cikkek. Meg kell jegyezni, hogy a „nem
jogalkotási eljárás” ugyancsak irányulhat hagyományos értelemben vett jogszabályok, általános hatályú jogi
aktusok elfogadására (ugyanakkor egyedi, igazgatási jellegű jogi aktusok elfogadására is). Tehát uniós
jogszabály nem csak „jogalkotási eljárásban” keletkezhet.1 A két eljárás között inkább formai különbség van:
jogalkotási eljárásban, mely magasabb szintű jogalkotásnak minősül, az uniós jogi aktusok elfogadása mindig az
Európai Parlament és a Tanács részvételével történik. A következőkben e megkülönböztetés szerint tárgyaljuk
az uniós jogi aktusok elfogadására irányuló uniós döntéshozatalt. 2
2. 3.2. Jogalkotási eljárások: döntéshozatal a

Parlament közreműködésével
A Parlament szerepe és hatásköre az Egységes Európai Okmánytól (1986) kezdve folyamatosan bővül a
jogalkotásban, egyes területeken vagy megakadályozhatja a jogszabály elfogadását, vagy együtt alkot
jogszabályt a Tanáccsal. A hatáskör bővülése egyrészt abban érhető tetten, hogy új eljárásokat vezetett be
korábban a Közösség, melyben a Parlamentnek nagyobb beleszólása volt a jogalkotásba. Másrészt, a
szerződésmódosìtások, egyes jogterületeken, a meghozandó jogi aktusok meghozatalát átcsoportosìtották olyan
1
Az ezzel kapcsolatos fordìtási problémákra l. a 4.3.1 pontot.
2
Horváth és Ódor rendelkezésekre lebontva foglalja össze a
Lisszaboni Szerződésben foglalt döntéshozatali szabályokat, l. Horváth–Ódor, 2008, 319–396. o.
94
3. fejezet. Az uniós jogi aktusok
megalkotása
eljárásokba, ahol a Parlamentnek többletjogai voltak. A Parlament közreműködésével történő, jogalkotási

eljárásnak két fő csoportja van: a „rendes jogalkotási eljárás” és a „különleges jogalkotási eljárások” csoportja.
2.1. 3.2.1. A rendes jogalkotási eljárás

A Lisszaboni Szerződés, a korábban együttdöntési eljárásnak nevezett eljárási formát tette meg rendes
jogalkotási eljárásnak, melyben a Parlament és a Tanács társ-jogalkotóként, együtt hoznak uniós jogszabályokat,
és azok nem születhetnek meg valamelyikük akarata ellenére. Az eljárást még a Maastrichti Szerződés vezette
be, és részletesen jelenleg az EUMSz 294. cikke (volt EKSz 251. cikk) szabályozza. Nevéből is következően,
mára ez a Parlament részvételével történő döntéshozatal, és általában az uniós jogalkotás legjelentősebb
formája. Azáltal, hogy a Lisszaboni Szerződés ezt az eljárást tette meg általános jogalkotási eljárásnak, nem
csak formai, elnevezésbeli változást hozott: jelentősen megnőtt azon szabályozási területek száma is, melyen a
jogalkotás ebben az eljárási formában történik.
Az eljárás lényege, hogy a Bizottság javaslatára induló eljárásban, a tervezet (az intézmények közötti
nézetkülönbségek esetén), három olvasatban kerülhet a Parlament elé. A Parlament elzárkózása esetén a Tanács
nem alkothatja meg a jogszabályt, tehát a végleges szövegnek a Parlament (és részben a Bizottság)
hozzájárulását kell minden körülmények között tükröznie. Itt a Parlament a döntéshozatalban társjogalkotóként
szerepel, amit mutat az is, hogy az elfogadott jogszabályt a Parlament elnöke is aláìrja, l. EUMSz 297. cikk (1)
bekezdést.
A rendes jogalkotási eljárás menete a következő:
(1) Az eljárás a Bizottság javaslatára indul, melyet az Európai Parlament (első olvasat) és a Tanács elé terjeszt.
(2) A Tanács bevárja a Parlament véleményét, és minősìtett többséggel a következő módon jár el:
1. ha a Parlamentnek módosìtási javaslatai vannak és ezt a Tanács mind jóváhagyja, elfogadhatja az ìgy
módosìtott jogi aktust (vége az eljárásnak),
2. ha a Parlament nem javasol módosìtást és támogatja a javaslatot, elfogadhatja a Bizottság által javasolt jogi
aktust (vége az eljárásnak),
3. minden más esetben részletes indokokat tartalmazó közös álláspontot fogad el, és azt megküldi a
Parlamentnek. A Bizottság ugyancsak kifejti álláspontját.
(3) A Parlament a közös álláspont megküldésétől számìtott három hónapon belül (második olvasatban):
1. vagy jóváhagyja a Tanács által kialakìtott közös álláspontot, ekkor a jogszabályt a közös álláspontnak
megfelelően elfogadottnak kell tekinteni (vége az eljárásnak),
2. vagy nem foglal állást, ekkor a jogszabályt a közös álláspontnak megfelelően ugyancsak elfogadottnak kell
tekinteni (vége az eljárásnak),
3. vagy elutasìtja összes tagjának többségével a közös álláspontot, ekkor a javaslatot el nem fogadottnak kell
tekinteni (vége az eljárásnak),
4. vagy összes tagjának többségével módosìtásokat fűz a közös állásponthoz, ekkor az ìgy módosìtott javaslatot
megküldik a Tanácsnak és a Bizottságnak, és a Bizottság véleményt nyilvánìt ezekről a módosìtásokról.
(4) A Tanács a módosìtások megküldésétől számìtott három hónapon belül:
1. jóváhagyja minősìtett többséggel az Európai Parlament, Bizottság által is támogatott módosìtásait, ekkor a
jogszabályt ennek megfelelő tartalommal elfogadottnak kell tekinteni (vége az eljárásnak),
2. jóváhagyja egyhangúlag az Európai Parlament, Bizottság által nem támogatott módosìtásait, ekkor a
jogszabályt ennek megfelelő tartalommal elfogadottnak kell tekinteni (vége az eljárásnak),
3. vagy nem fogadja el az előzőeknek megfelelően a Parlament összes módosìtását, ekkor a javaslat az
egyeztetőbizottság elé kerül.
95
megalkotása
(5) A Tanács elnöke az Európai Parlament elnökével együtt hat héten belül összehìvja az egyeztetőbizottságot,
mely a Tanács tagjaiból vagy képviselőiből és az Európai Parlament azonos számú képviselőiből áll. Az
egyeztetőbizottság a Tanács tagjainak vagy képviselőinek minősìtett többségével és az Európai Parlament
képviselőinek többségével, a Parlament által javasolt módosìtásokból kiindulva, megállapìthat egy közös, a
javasolt jogszabályra vonatkozó szövegtervezetet.
(6) Az egyeztetőbizottság, amennyiben összehìvásától számìtott hat héten belül:
1. nem hagy jóvá egy szövegtervezetet a fentieknek megfelelően, a javaslatot el nem fogadottnak kell tekinteni
(vége az eljárásnak),
2. jóváhagy egy szövegtervezetet, és ettől számìtva hat hét alatt a Parlament a leadott szavazatok abszolút
többségével (harmadik olvasat) és a Tanács minősìtett többséggel elfogadja az egyeztetőbizottság
szövegtervezete szerint a javaslatot, a jogszabály elfogadásra került (vége az eljárásnak),
3. jóváhagy egy szövegtervezetet, és ettől számìtva hat hét alatt valamelyik szerv nem fogadja el a
szövegtervezet szerinti javaslatot a fenti szavazási feltételekkel, a javaslatot el nem fogadottnak kell tekinteni
(vége az eljárásnak).
Néhány példa azokról a fontosabb szabályozási területekről, ahol rendes jogalkotási eljárásban fogadhatóak el
jogi aktusok:
EUM-Szerződés Jogterület
18. cikk Szabályok az állampolgárságon alapuló

megkülönböztetés tilalmára
21(2) cikk Rendelkezések az uniós polgárok szabad mozgásáról

és más tagállamban tartózkodásáról
46. cikk Irányelv vagy rendelet alkotása a munkavállalók

szabad mozgásáról
48. cikk Intézkedések a szociális biztonság területén a

munkavállalók szabad mozgásának elősegìtése végett
52(2) cikk Irányelv elfogadása a külföldi állampolgárok szabad

mozgását korlátozó intézkedések harmonizálásáról
53(1) cikk Irányelv elfogadása a bizonyìtványok és képzettségek

kölcsönös elismeréséről
164. cikk Az Európai Szociális Alapra vonatkozó végrehajtási

rendeletek elfogadása
169(3) cikk Egyes, fogyasztóvédelemmel kapcsolatos intézkedések
2.2. 3.2.2. Különleges jogalkotási eljárások

A különleges jogalkotási eljárásokban ugyancsak a Parlament, a Tanács és a Bizottság játszik központi szerepet,
azonban az intézmények hatásköre más lesz az eljárás folyamán, mint a rendes jogalkotási eljárásban. Az egyes,
különleges jogalkotási eljárások elnevezése elsősorban a Parlament szerepére utal, amikor a Parlamentnek csak
véleményezési joga van (konzultációs eljárás), illetve amikor egyetértési joga (egyetértési eljárás). Ugyanakkor
kivételesen van, amikor a Parlament hozza a jogszabályt, és a Tanács a közreműködő, egyetértési joggal. A
különleges jogalkotási eljárásokhoz tartozik az Unió éves költségvetésének elfogadására előìrt eljárás is az
EUMSz 314. cikke értelmében.
96
megalkotása
A konzultációs és egyetértési eljárásokat, mint különleges jogalkotási eljárásokat, két oldalról is le kell
határolni. Egyrészt nincs olyan jogalkotási eljárás, melyben a jogi aktusok meghozatalában ne venne a
Parlament és a Tanács közösen részt.Az eljárás, ahonnan valamelyik intézmény hiányzik, nem tartozik ide az
EUMSz289. cikk (2) bekezdésben adott meghatározás értelmében. Másrészt viszont, a Szerződések egyes
rendelkezéseinél, elvileg vitatott lehet, hogy ahol a Tanács, a Parlament véleményezési vagy egyetértési jogának
gyakorlása nyomán hoz jogi aktust, az mindig különleges jogalkotási eljárás-e, tehát a Parlamentnek ez a joga
más, nem jogalkotási eljárásban is felmerülhet-e.
A Szerződések rendelkezéseiből az derül ki, hogy amikor a Tanács a Parlamenttel való együttműködésben hoz
valamilyen jogi aktust, az nem mindig és feltétlenül (rendes vagy különleges) jogalkotási eljárás. Például a
Számvevőszék tagjainak kinevezésekor az EUMSz 286. cikk (2) bekezdés alapján az eljárás konzultációt ìr elő a
Parlamenttel, de ez aligha tekinthető különleges jogalkotási eljárásnak, hiszen egyedi határozatról van szó.
Ugyanakkor egyedi ügyben hozott döntés is születhet jogalkotási eljárásban, ìgy rendes jogalkotási eljárásban, l.
pl. EUMSz 173. cikk (3) bekezdést vagy a 195. cikk (2) bekezdését, vagy különleges jogalkotási eljárásban is, l.
349. cikk (1) bekezdését.
Mi lehet az elhatárolás a különleges jogalkotási eljárás, és azon nem jogalkotási eljárás között, amikor a
Parlament ugyancsak véleményezési vagy egyetértési jogot gyakorol? Az EUMSz 289. cikk (2) bekezdése
alapján, különleges jogalkotási eljárásról akkor beszélünk, ha a Parlament a Tanács közreműködésével vagy a
Tanács a Parlament közreműködésével Szerződések által meghatározott esetekben rendeletet, irányelvet vagy
határozatot hoz. Tehát a Parlament részvétele, azaz egyetértési vagy véleményezési joga még önmagában nem
feltétlenül utal különleges jogalkotási eljárásra. A rendelkezés másrészt „Szerződésekben meghatározott
esetekről” szól, tehát a Szerződéseknek valahogy utalni kell az ilyen eljárás követelményére. A Szerződés sok
helyen kifejezett kitételként emlìti, hogy az intézmények különleges jogalkotási eljárásban döntenek. Erre
figyelemmel, ahol ilyen kitétel nem szerepel, a contrario aligha lehet szó különleges jogalkotási eljárásról, még
ha a Tanács és a Parlament közreműködésével történik is jogi aktusok elfogadása.
A fentiekből az következik, hogy a Parlament véleményezési és egyetértési jogát nemcsak különleges

jogalkotási eljárásban gyakorolhatja, hanem jogszabályok megalkotására irányuló egyéb, nem jogalkotási
eljárásokban is. A különleges jogalkotási eljárás akkor követendő, ha a Szerződések ezt nevesìtik. A
következőkben a különleges jogalkotási eljárások három formáját tekintjük át.
2.2.1. 3.2.2.1. Az Unió éves költségvetésének elfogadása

Az uniós éves költségvetés elfogadására előìrt eljárás, a döntés jelentősége miatt egy egyedi, különleges
jogalkotási eljárás, mely ugyanakkor nem sorolható sem a konzultációs, sem az egyetértési eljáráshoz, inkább a
rendes jogalkotási eljáráshoz hasonlìt. Az éves költségvetést a Tanács és a Parlament közösen fogadja el. Az
éves költségvetést a korábban meghatározott többéves pénzügyi keretre tekintettel, azzal összhangban kell
elfogadni. A többéves (azaz legalább ötéves) pénzügyi keret elfogadása is különleges jogalkotási eljárásban
történik, de azt a Tanács egyhangú szavazással, rendeletben fogadja el a Parlament egyetértése mellett
(egyetértési eljárás). Az éves költségvetés elfogadására irányuló eljárásról részletesen az EUM-Szerződés 314.
cikke rendelkezik.
A költségvetés tervezetét a Bizottság készìti el az egyes uniós intézmények tervezetei alapján, és a költségvetés
végrehajtását megelőző év szeptember 1-jéig a Parlament és a Tanács elé terjeszti. A Tanács a tervezetről
indokolt álláspontot alakìt ki, és azt október 1-jéig a Parlamentnek megküldi. Az álláspont megküldésétől
számìtott negyvenkét napon belül az Európai Parlament vagy egyetért a Tanács álláspontjával, ekkor a
költségvetés elfogadásra kerül; vagy tartózkodik az állásfoglalástól, ekkor a költségvetést ugyancsak
elfogadottnak minősül; vagy módosìtásokat fogad el (a tagok többségével), ekkor a módosìtott tervezetet
továbbìtja a Tanácsnak és a Bizottságnak.
A Parlament elnöke a Tanács elnökével egyetértésben összehìvja az egyeztetőbizottságot, kivéve, ha a Tanács

teljes egészében elfogadja a Parlament által javasolt módosìtásokat, és erről tìz napon belül értesìti a Parlament
elnökét. Az egyeztetőbizottság a Tanács tagjaiból vagy képviselőiből, illetve a Parlament képviselőiből áll,
egyenlő arányban, a munkájában a Bizottság is részt vesz annak érdekében, hogy megszülessen egy közös
szövegtervezet. Az egyeztetőbizottságnak huszonegy napja van egy közös szövegtervezet elkészìtésére.
Amennyiben ilyet nem fogadnak el, a Bizottságnak új költségvetési tervezetet kell benyújtania.
Az egyeztetőbizottság közös tervezetét, a Parlament és a Tanács tizennégy nap alatt hagyhatja jóvá.
Amennyiben e határidőn belül a közös szövegtervezetet a Parlament és a Tanács jóváhagyja, vagy egyikük sem
foglal állást, illetve legalább egyikük azt jóváhagyja, mìg a másik nem foglal állást, a költségvetés a közös
97
megalkotása
szövegtervezetnek megfelelően elfogadottnak minősül. Amennyiben tagjainak többségével a Parlament

elutasìtja a közös szövegtervezetet, valamint akkor, ha a Tanács elutasìtja a közös szövegtervezetet, mìg a
Parlament nem foglal állást, a Bizottságnak új költségvetési tervezetet kell benyújtani. Amennyiben a Parlament
jóváhagyja a közös szövegtervezetet, de a Tanács azt elutasìtja, a Parlament a leadott szavazatok háromötödével
(de egyben legalább tagjainak felével) úgy dönthet a Tanács elutasìtásától számìtott tizennégy napon belül, hogy
a korábban tett módosìtásainak egészét vagy egy részét megerősìti. Ha a Parlament valamely módosìtását nem
erősìtik meg, a módosìtással érintett költségvetési sorra vonatkozóan az egyeztetőbizottság álláspontját kell
megtartani, és a költségvetést ezen az alapon véglegesen elfogadottnak tekinteni. A költségvetési eljárás
lezárását követően a Parlament elnöke deklarálja a költségvetés végleges elfogadását.
Az EUMSz 315. cikke alapján, amennyiben a pénzügyi év kezdetén a költségvetést még nem fogadták el, a
költségvetés bármely alcìmének tekintetében havonta az előző pénzügyi évre vonatkozó költségvetésben
szereplő, az adott alcìmre vonatkozó előirányzatok legfeljebb egytizenketted részét kitevő összeget lehet
elkölteni; ennek során azonban nem lehet túllépni a költségvetési tervezet ugyanazon alcìmében meghatározott
előirányzat egytizenketted részét. Bizonyos feltételek esetén, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, a források
megjelölésével, határozatban engedélyezheti az egytizenketted részen felüli kiadásokat. 3
2.2.2. 3.2.2.2. Az egyetértési eljárás

Az egyetértési eljárás lényege, hogy a Parlament egy egyszerű eljárással megakadályozhatja a jogi aktus
elfogadását, amennyiben azzal nem ért egyet.4 Csak egy olvasatban tárgyalja meg az előterjesztett javaslatot,
ahhoz módosìtást nem fűzhet. Amennyiben elutasìtja a javaslatot, azaz nem adja egyetértését, hozzájárulását,
nem születhet meg a jogi aktus. Az eljárást az Egységes Európai Okmány vezette be a Közösség által kötendő,
egyes nemzetközi szerződések (pl. társulási egyezmények) jóváhagyására. Ma már ennél szélesebb területeken
fogadnak el döntést ebben a formában. Egyetértési eljárást számos helyen előìrnak a Szerződések, néhány
fontosabb példa ezekből (a Tanács a döntéseit e példáknál egyhangúlag hozza): 5
EUM-Szerződés Jogterület A döntés
formája
19. cikk a hátrányos megkülönböztetés „intézkedés”

különböző formáinak
kiküszöbölésére szabályozás
25(2) cikk az uniós polgárok jogainak „rendelkezések”

megerősìtése és kibővìtése
86. cikk Európai Ügyészség létrehozása rendelet
233(1) cikk a tagállamokban tartandó európai „rendelkezések”

parlamenti választások részletes
szabályai – (a Parlament tagjainak
többségével)
311. cikk Az Unió saját forrásainak rendelet

rendszerére vonatkozó végrehajtási
intézkedések
312(2) cikk költségvetés: többéves pénzügyi rendelet

keret meghatározása – (a Parlament
tagjainak többségével)
3
E kérdésekre l. még Horváth–Ódor, 2008, 192–195. o.
4
Korábban más néven, hozzájárulási eljárásként.
5
A döntések formájánál, a Szerződésben szereplő „intézkedés” vagy
„rendelkezés” nem kötött formát jelöl, bármi lehet, amit a döntéshozó az egyéb szerződéses rendelkezésekkel összhangban alkalmaz.
98
megalkotása
352(1) cikk az uniós célkitűzések teljesìtése „rendelkezések”

végett új hatáskör megállapìtása
37. jk. 2. cikk A 37. jegyzőkönyvben foglaltak „rendelkezések”

végrehajtására vonatkozó
rendelkezések elfogadása
Ugyanakkor az egyetértési eljárás, mint különleges jogalkotási eljárás, akkor is követelmény egyes esetekben,
ha a Parlament alkot jogszabályokat a Tanács egyetértésével. Ilyen eset az, amikor a Parlament rendeletben
szabályozza a parlamenti képviselők feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és feltételeket (EUSz 223.
cikk (2) bekezdés), vagy a parlamenti vizsgálat részletes szabályait (EUSz 226. cikk), vagy az ombudsman
feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket (EUSz 228. cikk (4) bekezdés).
2.2.3. 3.2.2.3. A konzultációs eljárás

A konzultációs eljárás az EGK-Szerződés által eredetileg bevezetett döntéshozatali forma, mely az Egységes
Európai Okmány hatálybalépéséig (1987) a legfőbb jogalkotási eljárás volt a Közösségekben. A konzultációs
eljárás a Parlamentnek igen gyenge részvételt biztosìt a döntéshozatalban, egyszerű véleményező szerepet kap.A
konzultációs eljárásban a Bizottság kezdeményezésére, a Tanács dönt a jogi aktus elfogadásáról, miután a
Parlament véleményét kikérte. A konzultáció a Parlament véleményének kikérését jelenti, azonban ez nem köti
a döntéshozatalban a Tanácsot. A Parlament elé egy olvasatban kerül a javaslat, kifejtheti a véleményét,
formálisan azonban nem akadályozhatja meg az általa elfogadhatónak nem tartott döntés meghozatalát, tehát
hatásköre igen szűk ebben az eljárási formában.
A Szerződések számos kérdésben ìrják elő különleges jogalkotási eljárás keretében a konzultációs eljárást,
néhány kiemelendő példa (a Tanács a döntéseit e példáknál egyhangúlag hozza):6
formája
21(3) cikk a szociális biztonságra és „intézkedés”

védelemre vonatkozó szabályok –
személyek szabad mozgása
23. cikk diplomáciai és konzuli hatóságok irányelv

által nyújtott védelem uniós
polgároknak – koordinációs
intézkedések
64(3) cikk tőkemozgás korlátozása harmadik „intézkedés”

államokkal
77(3) cikk útiokmányokra, személyazonosìtó „intézkedés”

igazolványokra, tartózkodási
engedélyekre szabályok
81(3) cikk több államra kiterjedő családjogi „intézkedés”

kérdések szabályozása
113. cikk adóharmonizációs szabályozás „rendelkezés”
115. cikk a belső piac megteremtését és irányelv

működését közvetlenül érintő
6
A kihúzott résznél a Szerződés nem nevesìti a döntés formáját.
99
megalkotása
harmonizációs szabályozás
118(2) cikk európai oltalmi jogcìmekre rendelet

vonatkozó nyelvhasználati rend
(szellemi tulajdonjogok)
szabályozása
153(2) cikk a munkavállalók szociális ----------

biztonsága és védelme, védelmük
munkaviszony megszűnésekor,
munkavállalók és munkaadók
érdekképviseletei és kollektìv
védelmük; nem uniós polgárok
foglalkoztatásának feltételei
2.2.4. 3.2.2.4. A Parlament részvételi joga

Az Európai Parlament részvétele a jogalkotásban – bármely eljárásról legyen is szó – olyan lényeges eljárási
követelmény, melynek megsértése, az elfogadott jogi aktus érvénytelenné vagy semmissé nyilvánìtásához
vezethet az Európai Bìróság által, az EUM-Szerződés 263., 267. vagy 277. cikke alapján, l. már 817/79 Roger
Buyl és mások v Bizottság [1982] EBHT 0245, 16. pont.
138/79 SA Roquette Frères v Tanács
[1980] EBHT 3333
[A Tanács egy, az 1111/77/EGK rendeletet módosìtó rendeletet kìvánt hozni, melyben az izoglükóz-termelés
kvótáit kìvánta meghatározni – a megelőző ilyen rendeletet az Európai Bìróság megsemmisìtette. A Parlament
véleményét ugyan kikérte 1979. március 7-én, azonban a Parlament úgy ment el nyári szünetre, hogy nem
alakìtott ki véleményt. A Tanács 1979. június 25-én meghozta a 1293/79/EGK rendeletet, mivel sürgős volt az
ügy. A felperes cég, amelyet hátrányosan érintett a rendelet, beperelte a Tanácsot, a Parlament a felperes oldalán
beavatkozott az ügybe.]
33 A Szerződés 43. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében [volt EKSz 37. cikk, jelenleg EUMSz 43.
cikk (2) bekezdés, amely ma már rendes jogalkotási eljárást ìr elő] és a Szerződés egyéb hasonló
rendelkezéseiben előìrt konzultáció az az eszköz, amely lehetővé teszi a Parlament számára, hogy ténylegesen
részt vegyen a közösségi jogalkotási eljárásban. Ez a hatáskör a Szerződés által elérni kìvánt intézményi
egyensúly lényegi eleme. Noha korlátozott mértékben, e hatáskör közösségi szinten azt az alapvető
demokratikus elvet tükrözi, amely szerint a nép a képviselői testületen keresztül vesz részt a hatalom
gyakorlásában. Ezért a Szerződés által előìrt esetekben a Parlamenttel folytatott konzultáció olyan lényeges
eljárási szabály, amelynek figyelmen kìvül hagyása az adott jogi aktus semmisségét eredményezi.
34 E tekintetben le kell szögezni, hogy e követelmény betartásához a Parlament véleményének kinyilvánìtására

van szükség; a Tanács egyszerű véleménykérésével az nem teljesül. Helytelen tehát, hogy a Tanács az 1293/79
rendelet preambulumának hivatkozásai között megemlìti a Közgyűléssel folytatott konzultációt.
[A Bìróság a rendeletet megsemmisìtette.]7
Roquette Frères-ügy világossá tette, hogy a gyenge jogalkotási jogosìtványokat is tiszteletben kell tartani. Az itt
tett megállapìtások hasonlóan állnak a nem jogalkotási eljárásban, amikor a Parlamentnek közreműködési
(véleményezési vagy egyetértési) joga van (l. a következő pontot). Ugyanakkor mutatis mutandis kiterjeszthetők
a jogalkotási és nem jogalkotási eljárásban részt vevő más szereplőkre, közreműködőkre, akiknek a Szerződések
által biztosìtott, a jogalkotásban élvezett jogaik megsértése, a meghozott jogi aktus érvénytelenségéhez vezethet.
Ki kell emelni, hogy véleményezési joga nemcsak az Európai Parlamentnek lehet jogalkotási és nem jogalkotási
eljárásokban, bár kétségtelenül ennek van a legnagyobb jelentősége. Ilyen kötelezettség – sokkal szűkebb
területeken – fennállhat a Gazdasági és Szociális Bizottság (pl. EUM-Szerződés 43. cikk (2) bekezdés, 46.
cikk,50. cikk (1) bekezdés, 59. cikk (1) bekezdés stb.), a Régiók Bizottsága (pl. EUM-Szerződés 91. cikk (1)
7
A rendelet megsemmisìtése után, a Tanács elfogadta az
1111/77/EGK rendelet módosìtásáról szóló 387/81/EGK tanácsi rendeletet (HL L 44., 1981.2.17., 1. o.)
100
megalkotása
bekezdés, 100. cikk (2) bekezdés, 148. cikk (2) bekezdés, 149. cikk stb.), más bizottságok ( pl. foglalkoztatási
bizottság az EUMSz 148. cikk(2) bekezdés alapján, vagy igazgatási eljárásokban, pl. versenypolitika területén,
T-69/89 Radio Telefis Eireann v Bizottság [1991] EBHT II-0485, vagy a komitológiai eljárásokban, l. alább),
sőt a Számvevőszék (EUMSz 322. cikk (1) bekezdés, l. 164/80 Luigi De Pascale v Bizottság [1982] EBHT
0909), az Európai Központi Bank (EUMSz66. cikk, vagy 126. cikk (14) bekezdés) vagy tagállam felé is (pl.
EUMSz 94. cikk(4) bekezdés, 96. cikk (2) bekezdés, l. szintén T-432-434/93 Sociedade de Curtumes a Sul do
Tejo Lda (Socurte), Revestimentos de Cortiça Lda (Quavi) és Sociedade Transformadora de Carnes Lda (Stec) v
Bizottság [1995] EBHT II-0503, 65. pont.)
Megjegyzések
1. A Lisszaboni Szerződés eltörölte az ún. együttműködési eljárást. Az Egységes Európai Okmány által
bevezetett eljárás annak idején nagy áttörés volt, melynél jelentősen nőtt a Parlament hatásköre a konzultációs
eljáráshoz képest. Lényege az volt, hogy a Bizottság javaslatára induló eljárásban, a tervezet két olvasatban
kerül a Parlament elé. Az első olvasat után a Parlament és a Bizottsági által adott vélemény alapján, a Tanács
kialakìtott egy közös álláspontot a meghozandó jogszabály tartalmáról, melyet újra benyújtottak a
Parlamentnek. Amennyiben a Parlament második olvasatban elutasìtotta a Tanács közös álláspontját, a Tanács
csak egyhangúlag alkothatta meg a jogszabályt, amelyet egyébként minősìtett többséggel fogadhatott volna el.
Később az együttdöntési eljárás (jelenleg rendes jogalkotási eljárás) kiszorìtotta, és a Nizzai Szerződés
hatálybalépése után már viszonylag kevés területen (pl. a gazdasági és monetáris politika területén) volt
alkalmazható.
2. A konzultációs kötelezettség megsértésének lehetősége nemcsak abból áll, hogy egyáltalán nem volt
konzultáció: pl. Roquette Frèresfent, 263/83 Mariette Turner v Bizottság[1985] EBHT 0893, 21. pont, C-21/94
Európai Parlament v Tanács (Közúti dìjak) [1995] EBHT I-1827, 28. pont. A jogsértés lehetősége és ìgy az
elfogadott jogszabály érvénytelensége akkor is fennállhat, ha megtörtént a konzultáció, de az elfogadott
jogszabály tartalma részben más, mint amit konzultációra előterjesztettek. Kérdéses lehet, hogy az elfogadott
jogszabálynak szó szerint kell tartalmaznia a konzultációra előterjesztett szöveget, vagy lehetséges az eltérés
ettől, és ha igen milyen mértékben. L. pl. 41/69 ACF Chemiefarma NV v Bizottság [1970] EBHT 0661, 177–
178. pontok, 164/80 Luigi De Pascale v Bizottság [1982] EBHT 0909, 13. pont, 114/81 Tunnel Refineries
Limited v Tanács [1982] EBHT 3249, 18. pont. Az egyik ügyben felmerült, hogy a Tanács egy jogszabályt az
azt követő napon fogadott el, hogy a Parlament véleményt nyilvánìtott róla. A konzultációs kötelezettséget a
Tanács formális értelemben teljesìtette. Kérdés, hogy ez a kötelezettség kiterjed arra is, hogy érdemben
mérlegelje és vegye figyelembe a Parlament véleményét, és az, hogy mennyiben és milyen körülmények között
lehet ez a gyorsaság jogsértő, tekintettel arra, hogy a rövid idő aligha valószìnűsìti a Parlament véleményének
alapos mérlegelését, 114/81 Tunnel Refineries Limited v Tanács [1982] EBHT 3249, 18. pont.
3. A Tanács 1992 októberében megküldte a Parlamentnek konzultációra rendelettervezetét, mellyel az általános

vámpreferenciát ki kìvánta terjeszteni fejlődő államokból jövő áruféleségekre az 1993. évre, kérve egyben
sürgősségi eljárást. A Parlament az eljárás során visszautalta a javaslatot illetékes bizottságának, több plenáris
ülésen nem született vélemény, és végül csak 1993 január 18-án alakìtottak ki véleményt, több módosìtást
javasolva. A Tanács, az ügy sürgősségére tekintettel, 1992. december 21-én elfogadta a rendeletet, ugyanis
annak 1993. január 1-jén hatályba kellett lépnie. Érvényes az ìgy elfogadott jogszabály, vagy a Roquette Frères-
döntés az irányadó? Mentesìtheti a Tanácsot a vélemény bevárásának kötelezettsége alól, ha a Parlament
indokolatlanul késlekedik vagy nem működik együtt? C-65/93 Parlament v Tanács (Általános vámpreferencia
II.) [1995] EBHT I-0643.
Megjegyzések a Gazdasági és Szociális Bizottságról,és a Régiók Bizottságáról
1. A Gazdasági és Szociális Bizottság (EUM-Szerződés 300–304. cikkek) az uniós jogalkotásban az egyik

véleményező-konzultatìv szerepet betöltő tanácsadó szerv, mely a gazdasági és társadalmi szereplők különböző
érdekcsoportjainak képviselőit tömörìti. A Bizottság feladata, hogy véleményezési jogát felhasználva,
megjelenìtse a különböző, szélesebb csoportokat átfogó gazdasági, társadalmi érdekeket az uniós
döntéshozatalban. A Bizottság tagjainak számát a Nizzai Szerződés legfeljebb 350 főben határozta meg, ez a
Lisszaboni Szerződéssel sem változott. Az egyes tagállamokat megillető bizottsági helyek száma nagyjából
követi a tagállamok lakosságának számarányát. A Lisszaboni Szerződés azonban már számokat nem határoz
meg, hanem a Tanács jogosult a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag elfogadott határozatban módosìtani a
Bizottság összetételét.
Az EUMSz 301. cikke alapján a Bizottság a munkaadók és munkavállalók szervezeteinek képviselői mellett, a
gazdasági és társadalmi élet, a szakmai és a kulturális területek jelentős szervezeteinek képviselőiből áll. A
101
megalkotása
tagokat a Tanács öt évre nevezi ki a tagállamok által összeállìtott jelöltlista alapján, a tagság megújìtható. A
Bizottság saját maga választja meg elnökét és tisztségviselőit. A Bizottság szakosìtott részlegekre és
albizottságokra tagozódik. Székhelye Brüsszel.A Parlament, a Tanács vagy a Bizottság a Szerződésekben előìrt
esetekben köteles konzultálni a Bizottsággal. A kötelező eseteken kìvül, a Bizottság véleménye bármikor
kikérhető, amikor ezek az intézmények indokoltnak tartják. A vélemény megfogalmazására az intézmények egy
hónapnál nem rövidebb határidő is kitűzhetnek, és amennyiben ez eredménytelenül telik el a vélemény hiánya
nem lesz akadálya a további eljárásnak. A Bizottság külön felkérés nélkül, saját kezdeményezésére is adhat
véleményt.
2. A Régiók Bizottsága (EUM-Szerződés 300., 305–307. cikkek) a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz

hasonlóan az uniós jogalkotásban részt vevő véleményező-konzultatìv szerv, melyet a Maastrichti Szerződés
hozott létre. Fő feladata, hogy a tagállami államhatárokon átnyúló regionális, valamint a helyi érdekeket
megfogalmazzák és képviseljék az uniós döntéshozatalban véleményezési jogukkal élve. A Bizottság tagjainak
létszámát szintén a Nizzai Szerződés korlátozta 350 főben, mely nem változott. Az egyes tagállamokat megillető
bizottsági helyek száma jelenleg megegyezik a Gazdasági és Szociális Bizottságban biztosìtott helyek számával.
A Lisszaboni Szerződés itt sem határoz meg számokat, hanem itt is a Tanács jogosult a Bizottság javaslata
alapján egyhangúlag elfogadott határozatban elfogadni a Bizottság új összetételét.
Az EUM-Szerződés 300. cikke alapján a Bizottságban tagsággal csak regionális és helyi önkormányzatok,
irányìtó testületek választott képviselői rendelkezhetnek, akiknek választással elnyert képviselői megbìzatásuk
van, illetve választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak – mindaddig, mìg ilyen tìpusú megbìzatásuk
fennáll. A tagokat és ezekkel egyenlő számú póttagokat a Tanács a tagállamok javaslata alapján öt évre nevezi
ki, a tagság megújìtható. A Bizottság saját maga választja meg elnökét és tisztségviselőit. Székhelye Brüsszel.
A Régiók Bizottságának tagjai szakmai bizottságokban végzik a munka nagy részét, itt készìtik elő a döntéseket
a plenáris ülésekre. A Parlament, a Tanács vagy a Bizottság a Szerződések előìrásai szerint köteles konzultálni a
Régiók Bizottságával. A vélemény megfogalmazására az intézmények itt is legalább egy hónapos határidőt
kitűzhetnek, és amennyiben ez alatt nem nyilvánìt a Bizottság véleményt, az eljárás a vélemény nélkül is tovább
folyhat. A kötelező eseteken kìvül, a Bizottság véleménye bármikor kikérhető, ha indokolt a határon átnyúló
együttműködést érintő döntéshozatal során. Amennyiben egy adott ügyben a Gazdasági és Szociális
Bizottsággal kötelező a konzultáció, a Tanács, illetve a Bizottság tájékoztatja a Régiók Bizottságát erről, és a
Bizottság véleményt adhat az ügyről, amennyiben az regionális érdeket érint. Emellett a Bizottság külön
felkérés nélkül, saját kezdeményezésére is adhat véleményt. A Lisszaboni Szerződés két vonatkozásban jelentős
hatáskört biztosìtott a Bizottságnak. Egyrészt semmisségi perben perindìtási jogosultságot kapott a Bìróság előtt
előjogainak megóvása érdekében (EUMSz 263. cikk(3) bekezdés). Másrészt, ugyancsak Bìrósághoz fordulhat a
szubszidiaritás elvének megsértése miatt olyan jogi aktusok elfogadása esetében, melynél konzultációs joga van
(a Szerződésekhez csatolt 1. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv 8. cikk (2) bekezdését).
3. 3.3. Nem jogalkotási eljárások

A „nem jogalkotási eljárás” fogalma magában foglal minden, jogi aktusok elfogadására irányuló uniós eljárást,
mely nem minősül „jogalkotási eljárásnak”, és amely ugyanakkor jogi aktus (ez esetben „nem jogalkotási
aktus”) elfogadására irányul.8 Az uniós jogi aktusok, és ezen belül az uniós jogszabályok legnagyobb részét nem
jogalkotási eljárásban fogadják el az uniós intézmények. A nem jogalkotási eljárások igen sokfélék lehetnek,
abból a szempontból, hogy mely uniós intézmények és szervek működnek közre, melyik szereplőnek, milyen
joga van az uniós aktusok elfogadása során az adott területen. E sokszìnűség miatt sokféleképpen
osztályozhatóak ezek az eljárások. Minden öncélú osztályozást célszerű kizárni, azonban ezen eljárások néhány
formáját – fontosságuk miatt – érdemes megkülönböztetni.
A Szerződések is kifejezetten nem jogalkotási eljárásként nevesìtik azokat az eljárásokat, amikor a Bizottság
általános hatályú jogszabályokkal nem lényeges kérdésekben kiegészìti, módosìtja az erre felhatalmazást
tartalmazó, magasabb szintű uniós jogszabályokat; illetve amikor végrehajtási hatáskörben valamely
általánosabb uniós jogszabályt végrehajtó általános hatályú vagy egyedi jogi aktusokat fogad el. Ezenkìvül
érdemes kiemelni a Tanácsban és az Európai Központi Bankban, nem jogalkotási eljárásban végzett jogalkotást,
valamint a Parlament részvételét a nem jogalkotási eljárásokban.
3.1. 3.3.1. A Parlament részvétele nem jogalkotási eljárásokban

8
A hivatalos magyar szöveg által használt fogalmak. A fogalmi
problémákra l. a következő fejezetet.
102
megalkotása
Bár a Parlament a jogalkotási eljárásoknak lényeges szereplője, sőt a rendes jogalkotási eljárásban társjogalkotó,
számos, jogszabályok elfogadására irányuló, nem jogalkotási eljárásban is közreműködik. A közreműködés
ebben a tekintetben, alapvetően kétféle lehet: itt is lehet véleményezési joga, és lehet egyes esetekben
egyetértési joga is. Ahogy az előzőekből kiderült, a Parlament véleményezési joga nem csak jogalkotási
eljárásokra terjed ki. Az alábbiakban olyan nem jogalkotási eljárások példái találhatóak, ahol a Parlamentnek
véleményezési joga van, és a jogi aktust a Tanács általában minősìtett többséggel fogadja el, (a kivételt külön
jelzem):
formája
78(3) cikk átmeneti intézkedés nem uniós „intézkedés”

polgárok hirtelen beáramlása miatt
103(1) cikk versenypolitikai elvek rendelet

érvényesìtése
irányelv
109. cikk az állami támogatások szabályozása rendelet
128(2) cikk euró-érmék cìmletére és műszaki „intézkedés”

előìrásaira vonatkozó
harmonizációs szabályok
140(2) cikk gazdasági és monetáris politikában határozat

az eltéréssel rendelkező államokról
határozat
formája
218(6) cikk harmadik állammal, illetve határozat

nemzetközi szervezettel kötendő
megállapodás megkötéséről
döntés180
219(1) cikk megállapodás kötése az euró és határozat

harmadik állam valutája közötti
árfolyamrendszerről (a Tanácsban egyhangúlag
egyhangú döntés)
332. cikk a megerősìtett együttműködésből --------

eredő kiadások közös viselése (a
Tanácsban egyhangú döntés)
13. jk. a konvergenciakritériumokról szóló --------

jegyzőkönyv szabályainak
6. cikk felváltása (a Tanácsban egyhangú
döntés)
103
megalkotása
A Parlamentnek megmaradt néhány vonatkozásban az egyetértési joga is nem jogalkotási eljárásokban is, ez a
következőkben összegezhető (a Tanács egyhangúlag dönt, kivéve az EUMSz 218. cikk (6) bekezdésének a)
pontjánál):9
formája
82(2)d cikk a büntetőeljárás szabályozandó határozat

területei
83(1) cikk közösen szabályozandó -------

bűncselekményi területek
kibővìtése
218(6)a cikk harmadik állammal, illetve határozat

nemzetközi szervezettel kötendő,
egyes megállapodások
megkötéséről döntés
329(1) cikk felhatalmazás megerősìtett -------

együttműködésre
3.2. 3.3.2. Nem jogalkotási eljárások a Parlament részvétele

nélkül
A Szerződések rendelkezései alapján, egyes kérdésekben még az általános hatályú jogi aktusok elfogadásához
sem kell a Parlament részvétele. Az intézménynek ekkor nincs egyetértési vagy véleményezési joga sem.
Az Európai Unióban a Szerződések alapján a Tanács az általános jogalkotó szerv, melyet az elsődleges normák
közvetlenül felhatalmaznak általános hatályú jogi aktusok elfogadására. A jogalkotási eljárásokban ezt a
hatáskörét társjogalkotóként gyakorolja. A különleges jogalkotási eljárásban viszont már ő hozza a
jogszabályokat (illetve néhány esetben csak egyetértési joga van), és ìgy van ez a nem jogalkotási eljárásokban
is, bizonyos kivételekkel, ha általános hatályú jogi aktusokról van szó. A nem jogalkotási eljárások tekintetében,
az előzőekben már láttunk arra több példát, amikor a Tanács a Parlament közreműködésével gyakorolhatja
jogalkotási hatáskörét. Azonban a nem jogalkotási eljárások egy részében, a Tanács a Parlament részvétele
nélkül is hozhat jogszabályokat, ahol erre a Szerződések felhatalmazzák. Például ilyenek az alábbi szabályozási
területek (a Tanács minősìtett többséggel dönt):
formája
26(3) cikk iránymutatások és feltételek ---------

meghatározása az érintett ágazatok
kiegyensúlyozott fejlődéséhez
(belső piac)
42. cikk közös agrárpolitika: támogatás határozat

nyújtásának engedélyezése
43(3) cikk az árak, a lefölözések, a „intézkedés”

támogatások és a mennyiségi
9
Azon megállapodásoknál, melyek megkötése nem igényli a Parlament
egyetértését.
104
megalkotása
korlátozások rögzìtése, a halászati

lehetőségek meghatározása és
elosztása (intézkedés)
Nem jogalkotási eljárás keretében, a Tanács mellett, kivételesen más intézmény is hozhat hagyományos
értelemben vett jogszabályokat, a Parlament közreműködése nélkül. Az Európai Központi Banknak van önálló
hatásköre jogi aktusok kibocsátására a monetáris unió területén, melyek általános hatályúak is lehetnek, és
amely hatáskör gyakorlása során rendeleteket és határozatokat alkothat, valamint véleményeket és ajánlásokat
bocsáthat ki, l. EUM-Szerződés 132. (volt EKSz 110.) cikket, valamint a KBER és EKB Alapokmányát
tartalmazó, a Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyv 34. cikkét.
A Bizottságnak lehet saját jogon is Szerződéseken alapuló hatásköre, általános hatályú aktusok nem jogalkotási
eljárásban való elfogadására. Így az EUM-Szerződés 44. cikke alapján a közös agrárpolitika területén
kiegyenlìtő dìjakat és egyéb intézkedéseket határozhat meg egyes termékeknél a piaci egyensúly fenntartására.
Az EUMSz 106. cikk (3) bekezdése (volt EKSz 86. cikk (3) bekezdése) alapján a Bizottság irányelveket vagy
határozatokat fogadhat el saját jogon, melyek az állami vállalatok, a különleges vagy kizárólagos jogokkal bìró
vállalatok, az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbìzott, vagy monopólium jellegű
vállalkozások sajátos helyzetével kapcsolatos, a Szerződésben foglalt versenypolitikai rendelkezések
végrehajtására vonatkozhatnak.
3.3. 3.3.3. A Bizottság eljárása kiegészítő-módosító, illetve

végrehajtási aktusok elfogadására
3.3.1. 3.3.3.1. A komitológia lényege
A Szerződések a Bizottságra jogi aktusok elfogadására irányuló közvetlen hatáskört kivételesen ruháznak rá. A
Bizottság jogi aktusait legtöbbször másodlagos jogszabályokban foglalt felhatalmazás alapján fogadja el. Az
uniós jogban vannak olyan területek, amelynek irányìtása nagyszámú jogi aktus elfogadását kìvánja, a piaci
egyensúly fenntartása végett (pl. közös agrárpolitika). A piaci változások időnként gyors intézkedést kìvánnak
meg. Erre tekintettel a Tanács jogalkotási hatáskörének egy részét már igen korán átruházta a Bizottságra. Ez
elsősorban a végrehajtási jellegű jogszabályok meghozatalának átengedése. A hatáskör átengedése általában
egy, a Tanács által hozott „alapjogszabály” (pl. alaprendelet, alaphatározat) formájában történik, melyben a
Tanács a jogszabály rendelkezéseinek végrehajtása céljából jogalkotási hatáskört enged a Bizottságnak,
végrehajtási jogszabályok (pl. végrehajtási rendelet, végrehajtási határozat) megalkotására – rögzìtve egyben a
hatáskör gyakorlásának feltételeit is. Az Európai Bìróság ezt a gyakorlatot, amely az EGK-Szerződés 155.
cikkén (EKSz 202., a mostani jogalap az EUMSz 291. cikke) alapult, jóváhagyta a Köster-ügyben:
5 Először is az az érv hangzott el, hogy a per tárgyát képező rendszer elfogadásához szükséges hatáskörrel a
Tanács rendelkezett, amelynek a jelen Szerződés 43. [EKSz 37., jelenleg EUMSz 43.] cikk (2) bekezdés3.
albekezdésében lévő rendelkezés szerint, a Bizottság javaslata alapján és a Közgyűléssel való konzultációt
követően kellett volna intézkedést hozni, és ennélfogva a követett eljárás eltért a Szerződés e rendelkezése által
meghatározott eljárásoktól és hatásköröktől.
6 Mind a Szerződés 145. [EKSz 202. hatályon kìvül] cikkének utolsó bekezdésében tükröződő jogalkotási
rendszer, mind pedig a közösségi intézmények állandó gyakorlata, az összes tagállamban elismert jogi
felfogásnak megfelelően különbséget tesz a magán a Szerződésen közvetlenül alapuló intézkedések és az ezek
végrehajtását biztosìtandó származtatott jog között. Tehát nem lehet azt követelni, hogy a közös mezőgazdasági
politikára vonatkozó rendeletek minden részletét a Tanács a 43. cikkben foglalt eljárásnak megfelelően
határozza meg. Ennek a rendelkezésnek akkor eleget tettek, amikor a rendezésre váró anyag lényeges elemeit
rendelkezésben előirányzott eljárásnak megfelelően elfogadták. Ezzel szemben, az alaprendeletek végrehajtási
rendelkezéseit, a 43. cikkben található eljárástól eltérően, maga a Tanács, vagy a 145. cikknek megfelelő
meghatalmazás alapján a Bizottság is elfogadhatja.
7 A Bizottság 102/64 végrehajtási rendeletének tárgyát képező intézkedések nem lépnek túl a 19. sz.
alaprendeletben foglalt elvek végrehajtásának keretein. A Bizottság tehát a 19. sz. rendelet révén, érvényesen
kapott felhatalmazást arra, hogy a szóban forgó intézkedéseket meghozza, ennélfogva ezek érvényességét nem
lehet a Szerződés 43. cikk 2. bekezdésében foglalt követelmények alapján vitatni.
105
megalkotása
25/70 Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel v Köster et Berodt & Co. Kg [1970] EBHT 1161,
5–7. pontok. Hasonlóan az ugyanazon a napon meghozott Scheer-döntésben, 30/70 Otto Scheer v Einfuhr- und
Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel. [1970] EBHT 1197.
A végrehajtási aktusok meghozatala ìgy bizonyos esetekben átkerülhet egy, a tagállamok képviselőiből álló,
tagállami érdekeket képviselő intézménytől, egy uniós érdekeket megtestesìtő, szupranacionális intézményhez.
A Tanács emiatt nem kìvánt a Bizottságnak teljesen szabad kezet adni az átruházott jogalkotási hatáskör
gyakorlásában, még akkor sem, ha az alapjogszabályban világosan meghúzhatta a végrehajtási aktusok
elfogadásának korlátait és feltételeit. A végrehajtó normák alkotásánál is biztosìtani kìvánta a tagállami érdekek
érvényesülését. Ezért az átruházott hatáskör gyakorlásának már a kezdetekor feltételéül szabta, hogy a Bizottság
által ìgy alkotott jogi aktusokat, különösen az általános hatályú jogszabályokat, előzetesen egy, részben a
tagállamok képviselőiből álló bizottság véleményezze. Valójában többféle tìpusú bizottság jött létre ezen
ellenőrző feladatra, különböző hatáskörrel. Az átruházott jogalkotás köré ìgy egy bizottsági rendszer
szerveződött (komitológia). A Tanács külön határozatot is alkotott a jogalkotási hatáskör Bizottságra történő
átruházásáról, és a tagállami ellenőrzési bizottsági rendszerről, mely ennek általános eljárási szabályait rögzìti, l.
1999/468/EK (1999. június 28.) határozatot.10
A Parlament hosszú ideig erőteljesen ellenezte az átruházott hatáskörben végzett jogalkotást, mivel
hatáskörének jelentős csorbìtását látta benne, hiszen a bizottsági rendszerben folyó jogalkotásban nem vehetett
részt, még konzultációs szinten sem. A Köster-ìtélet után, melyben a Bìróság a végrehajtási jogszabályok
vonatkozásában elismerte a Tanács hatáskörét a jogalkotás átruházására, kevés indoka maradt. A Tanács
87/373/EGK határozatának megszületése, mely a fent hivatkozott 1999/468/EK határozat előtt, először
szabályozta átfogóan a végrehajtási jogalkotási hatáskör átruházását a Bizottságra, alkalmat adott az újbóli
fellépésre. Az Európai Bìróság azonban, perlési jogosultság hiánya miatt, a keresetet elutasìtotta, l. 302/87
Európai Parlament v Tanács (Komitológia) [1988] EBHT 5615.
Az átruházott hatáskörben történő jogalkotásnál az utóbbi időkben, egyre fokozottabb szerephez jutott az
Európai Parlament, már az 1999/468/EK határozat szélesebb részvételt biztosìtó rendelkezései nyomán, de
különösen 2006-tól, a határozat módosìtásával. Így a Bizottság rendszeresen tájékoztatja a bizottságok
működéséről a Parlamentet, megküldi a bizottsági ülések napirendjét, egyes esetekben az elfogadott
jogszabályok végrehajtásánál a bizottságokhoz beterjesztett javaslatok tervezetét, a szavazások eredményét, a
jegyzőkönyveket, sőt az egyik eljárásban a Parlament meg is akadályozhatja, hogy a Bizottság jogi aktust
fogadjon el. A Parlament közreműködésének részletesebb szabályairól a Parlament és a Bizottság külön
megállapodást kötött.11 A bizottságok eljárásának nyilvánosságát megerősìtette az Elsőfokú Bìróság néhány
ìtélete is, mely az jogalkotás dokumentumaihoz való hozzáférést biztosìtotta, pl. T-188/97 Rothmans
International BV v Bizottság [1999] EBHT II-2463, ahol a vámkódex bizottság, vagy a T-111/00 British
American Tobacco International (Investments) Ltd v Bizottság [2001] EBHT II-02997, ahol a jövedéki adók
bizottságának dokumentumaihoz való hozzáférés lehetősége volt a kérdés.
3.3.2. 3.3.3.2. A komitológia rendszere

A jelenleg hatályos, módosìtott 1999/468/EK tanácsi határozat négyféle bizottsági eljárást rögzìt, melyekben
eltérő a Bizottság által elfogadni kìvánt kiegészìtő-módosìtó vagy végrehajtási aktusok megalkotásának rendje.
A határozat csak a különböző bizottsági eljárások eljárási szabályait rögzìti. Arra nézve, hogy melyik eljárást
milyen esetekben kell igénybe venni, csak iránymutatást, mintát ad (kivéve az ellenőrzéssel történő szabályozási
bizottsági eljárást), és a Bizottság részére felhatalmazást tartalmazó egyes alapjogszabályok rendelkeznek
konkrétan arról, hogy a Bizottságnak melyik eljárást kell alkalmazni, ha azzal kapcsolatban kiegészìtő-módosìtó
vagy éppen végrehajtó aktusokat kìván elfogadni.
(1) Szabályozási bizottsági eljárás
A szabályozási bizottsági eljárás elsősorban akkor alkalmazható, ha a Bizottság felhatalmazás alapján általános
hatályú jogi aktust (tkp. jogszabályt) kìván elfogadni az alapjogszabály általános hatályú, alapvető fontosságú
rendelkezéseinek alkalmazására, vagy nem alapvető fontosságú rendelkezéseinek módosìtására, kiegészìtésére. 12
10
HL L 184., 1999.07.17., 23. o., módosìtottaa Tanács 2006/512/EK
határozata, HL L 200., 2006.7.22., 11. o.A komitológiai rendszerről átfogóan és egyben igen részletesen l. Bergström (2005) munkáját.
11
L. a 2000. évi intézményközi megállapodás (HL L 256., 2000.10.10.,
19. o.) helyébe lépő 2008-as intézményközi megállapodást a Parlament és a Bizottság között, HL C 143., 2008.6.10., 1. o.
12
Ez a Tanács határozata által adott iránymutatás, más esetben is
alkalmazható az eljárás, erről konkrétan mindig a felhatalmazó alapjogszabály rendelkezik.
106
megalkotása
A szabályozási bizottság a tagállamok képviselőiből áll, elnöke a Bizottság képviselője. A szabályozási

bizottság a jogszabálytervezetről véleményt nyilvánìt, olyan szavazási móddal, amilyet az adott tárgyú jogi
aktusra a Tanácsban alkalmaznak. Amennyiben ettől a véleménytől eltér a Bizottság által elfogadni kìvánt
jogszabály, azt elő kell terjesztenie a Tanácshoz, illetve a Parlamenthez, mely utóbbi véleményt nyilvánìt arról,
hogy az alapjogszabály végrehajtása az ott biztosìtott hatáskörnek megfelelően történt-e. Ugyanakkor a Tanács
minősìtett többséggel elfogadhatja a Bizottság tervezetét, ekkor megszületik a jogszabály. A Tanács minősìtett
többséggel ellenezheti a javaslatot, ekkor visszakerül a Bizottsághoz átdolgozásra. Amennyiben a Tanács
legkésőbb három hónapon belül nem hoz döntést, a Bizottság a javasolttal egyező tartalommal elfogadhatja a
jogszabályt. Ezen eljáráshoz tartozik az alapjogszabály lényeges rendelkezéseinek végrehajtását jelentő,
általános hatályú intézkedések, valamint az alapjogszabály nem lényeges intézkedéseinek módosìtása, ha erre
egyébként van hatásköre a Bizottságnak.
(2) Ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás
Ez az eljárás elsősorban akkor alkalmazandó, ha a Bizottság olyan általános hatályú jogi aktust (jogszabályt)
fogad el, mellyel konkrét felhatalmazás alapján a rendes jogalkotási (korábban együttdöntési) eljárásban
elfogadott jogszabály nem alapvető rendelkezését hatályon kìvül helyezi, módosìtja, vagy kiegészìtő
rendelkezéseket iktat be.13 Ebben az esetben biztosìtani kell a Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy az ilyen
bizottsági aktus elfogadása előtt ellenőrizhessék, a Bizottság a felhatalmazáson belül marad-e. Ennek érdekében,
a határozat meglehetősen bonyolult eljárást ìr elő.
A bizottság a tagállamok képviselőiből áll, elnöke a Bizottság képviselője. A bizottság a jogszabálytervezetről

véleményt nyilvánìt, olyan szavazási móddal, amilyet az adott tárgyú jogi aktusra a Tanácsban alkalmaznak, a
tagállamok képviselőinek szavazatai súlyozottak. Amennyiben a bizottság véleménye összhangban van a
Bizottság által elfogadni kìvánt jogszabállyal, a tervezetet elő kell terjesztenie a Tanácshoz, illetve a
Parlamenthez. A Parlament a képviselőinek többségével, a Tanács minősìtett többséggel ellenezheti az emlìtett
tervezetet azon a cìmen, hogy az túllépi az alapjogszabályban biztosìtott hatáskört, vagy a tervezet nem
egyeztethető össze annak céljával, vagy sérti a szubszidiaritás, illetve az arányosság elvét. Amennyiben ilyen
kifogás nem érkezik három hónapon belül, a Bizottság elfogadhatja a tervezett jogszabályt.
Amennyiben a bizottság véleménye nincs összhangban van a Bizottság tervezetével, a tervezetet elő kell
terjesztenie a Tanácshoz, illetve továbbìtja tájékoztatás céljából a Parlamenthez. A Tanács minősìtett többséggel
két hónapon belül ellenezheti az emlìtett tervezetet, ekkor a Bizottság nem fogadhatja el azt, át kell dolgoznia és
újra indul az eljárás, vagy jogalkotási eljárást kezdeményez; amennyiben a Tanács nem dönt, akkor a Bizottság
a Parlamenthez benyújtja a javaslatot; amennyiben a Tanács minősìtett többséggel elfogadja a tervezetet,
továbbìtja azt a Parlamentnek.A Parlament négy hónapon belül képviselőinek többségével ellenezheti a
tervezetben foglaltakat; ekkor a Bizottság átdolgozza a tervezetet vagy jogalkotási eljárást kezdeményez.
Amennyiben ez nem történik meg, a Tanács, majd a Bizottság a tervezetet elfogadja.
(3) Irányítóbizottsági eljárás
Az irányìtóbizottsági eljárás akkor alkalmazható, amennyiben a Bizottság konkrét végrehajtási intézkedéseket,

legtöbbször a helyzetek vagy a cìmzettek szűk körére vonatkozó „irányìtási intézkedéseket” kìván elfogadni
egyes, nemritkán gyors intézkedést kìvánó területeken (pl. közös agrárpolitika, közös halászati politika). 14
Az irányìtóbizottság a tagállamok képviselőiből áll, elnöke a Bizottság képviselője. A bizottság a jogi aktus
tervezetéről véleményt nyilvánìt, olyan szavazási móddal, amilyet az adott tárgyú jogi aktusra a Tanácsban
alkalmaznak. A Bizottság elfogadja a jogszabályt, de amennyiben az eltér a bizottság véleményétől, azt
felfüggeszti, és előterjeszti a Tanácshoz. A Tanács minősìtett többséggel eltérő tartalmú jogi aktust fogadhat el.
(4) Tanácsadó bizottsági eljárás
A Bizottság döntéshozatala felett a leggyengébb ellenőrzést jelentő tanácsadó bizottsági eljárás alkalmazására
nincsenek előre meghatározott feltételek: ezt akkor alkalmazzák, amikor a legcélszerűbbnek látszik, és
egyébként nem szükséges irányìtó-, ellenőrzéssel történő szabályozási vagy szabályozási bizottság előtti
eljárás.A tanácsadó bizottság a tagállamok képviselőiből áll, elnöke a Bizottság képviselője. A bizottság a
13
A Tanács határozata kötelezően ìrja elő az eljárás alkalmazását ezen
esetekben, azonban nem zárja ki, hogy ez esetben is alkalmazható legyen, ha a felhatalmazó alapjogszabály ìgy rendelkezik.
14
Ez a Tanács határozata által adott iránymutatás, más esetben is
alkalmazható az eljárás, erről konkrétan mindig a felhatalmazó alapjogszabály rendelkezik.
107
megalkotása
jogszabálytervezetről véleményt nyilvánìt, a tagállamok külön álláspontjukat is rögzìthetik a jegyzőkönyvben. A

Bizottságnak a „lehető legteljesebb mértékben” figyelembe kell venni a tanácsadó bizottság véleményét.
Az átruházott hatáskörben való döntés nem kìván mindig bizottsági eljárást. Ilyen az ún. védintézkedési eljárás,
amikor az alapjogszabály a Bizottságra ruházza a védintézkedésekkel kapcsolatos döntéshozatali jogkört. Ekkor
a Bizottság – esetenként a tagállamokkal való kötelező konzultáció után – meghozza a védintézkedésről szóló
határozatát. Ezt megküldi a Tanácsnak és a tagállamoknak. Bármely tagállam a hatáskört biztosìtó
alapjogszabályban megjelölt határidőn belül a Tanács elé viheti a határozatot, amely minősìtett többséggel eltérő
határozatot hozhat. Az ezzel kapcsolatos néhány problémára l. a Büker-ügyet, ahol a közösségi meggytermelés
védelmére hozott bizottsági védintézkedés érvényességét kérdőjelezték meg az Európai Bìróság előtt, C-64/95
Konservenfabrik Lubella Friedrich Büker GmbH & Co. KG v Hauptzollamt Cottbus [1996] EBHT I-5105.
A Bizottság átruházott hatáskörben hozott jogi aktusainál legtöbbször gazdasági kihatású döntésekről van szó,
mely sok, jelentős érdeket sérthet. Emiatt a Bizottság ezen aktusait gyakran támadják az uniós bìróságok előtt,
annak érvénytelenségére hivatkozva. Ezen belül is sok ügyben állìtja a felperes, hogy a Bizottság túllépte
átruházott jogalkotási hatáskörét egy-egy kérdésben. E tekintetben hìressé vált az a semmisségi per, melyben a
Bizottság „kergemarhakór” elleni intézkedését (96/239/EK határozat) támadták az Európai Bìróság előtt, C-
180/96 Egyesült Királyság v Bizottság (BSE kór) [1998] EBHT 2265, különösen 31-68. pontok.
3.3.3. 3.3.3.3. A komitológia a Lisszaboni szerződés után

A jogi aktusok megalkotására irányuló hatáskör átruházásának lehetőségét most már az EUM-Szerződés 290. és
291. (részben a volt EKSz 202.) cikkei kifejezetten biztosìtják, bár nem azonos feltételekkel. Valójában a
(felhatalmazáson alapuló) kiegészìtő-módosìtó aktusok és a végrehajtási aktusok megkülönböztetése az EUM-
Szerződésben nem teljesen illik a komitológia jelenlegi rendszeréhez, hiszen a kétféle aktus megalkotásánál nem
azonos ellenőrzési lehetőségeket biztosìt a Bizottság vonatkozó eljárásaiban. A felhatalmazáson alapuló
kiegészìtő-módosìtó aktusok esetében, attól függően, hogy a felhatalmazást tartalmazó jogalkotási aktusban
milyen módon határozták meg a felhatalmazás gyakorlásának feltételeit, a Parlament vagy a Tanács a
felhatalmazást visszavonhatja, illetve az aktus hatálybalépését ahhoz kötheti, hogy a két intézmény egyike sem
emel kifogást ellene. Ez a szerződéses szabály különösen a Parlament beleszólását növeli, akár az ellenőrzéssel
történő szabályozási bizottsági eljárásban gyakorolt jelenlegi jogaihoz képest is. Ezzel szemben a végrehajtási
aktusoknál a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására tagállami ellenőrzési mechanizmusokat ìr elő a
Szerződés, melyeknek szabályait a Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárásban elfogadott rendeletben
határozza meg. Ez utóbbi tükrözi kifejezetten a jelenlegi komitológia rendszerét.
Erre a különbségre tekintettel, nem kizárt ugyan a komitológiára vonatkozó szabályozás átalakìtása, de a
gyakorlatban a komitológiai rendszer jelenlegi formájában történő fenntartása sem elképzelhetetlen, bizonyos
módosìtásokkal. Kérdés, hogy ebben, az intézmények közötti egyensúlyt érintő kérdésben, a három érintett
intézmény milyen politikai kompromisszumra jut, és ennek nyomán milyen jogi megoldást dolgoznak ki. E
vonatkozásban a jövőbeni bizonytalanságot hangsúlyozza Craig és Hofmann is.15
Megjegyzések
1. A fenti, 3.1.–3.3. pontokban leìrtaktól el kell határolni a döntéshozatalt és a jogi aktusok megalkotását a közös
kül- és biztonságpolitika területén. A megerősìtett együttműködésre vonatkozó szabályok kivételével, ezt a
területet (beleértve a döntéshozatalt is) az EU-Szerződés, és nem az EUM-Szerződés szabályozza. Erre a tényre
kifejezetten utal az EUMSz 2. cikk (4) bekezdése is. A közös kül- és biztonságpolitika vonatkozásában, az
1.4.4.2. pontban már látható volt, hogy a jogi aktusok és egyedi döntések meghozatala során teljesen eltérőek az
intézmények jogai, a döntéshozatal módja és feltételei, az aktusok formái attól a rendszertől, amit az EUMSz
288–299. cikkei felállìtanak.
2. A Szerződésekben az államok biztosìtani kìvánták azt, hogy a döntéshozatal rendjét egyes kérdésekben közös
egyetértéssel megváltoztathassák anélkül, hogy a Szerződéseket rendes úton módosìtani, és a módosìtásokat
tagállamonként külön-külön megerősìteni kelljen. Ezért olyan áthidaló klauzulákat (passerelle) illesztettek be a
Szerződésekbe, melyek lehetővé teszik bizonyos feltételekkel az áttérést, vagy különleges jogalkotási eljárásról
rendes jogalkotási eljárásra, vagy a Tanácson belül egyhangú döntéshozatalról, minősìtett többséget előìró
döntéshozatalra. A Szerződések módosìtásáról szóló EUSz 48. cikk (7) bekezdése mindkét esetre tartalmaz egy-
egy, átfogó passerelle-t, ahogy ez látható volt az előbbiekben, az 1.3.1.3. pont (2) részénél.
15
Craig, 2008, 161. o.; Hofmann, 2009, 499–500.
108
megalkotása
Emellett, a Szerződésekben több olyan rendelkezés található, mely lehetővé teszi, hogy bizonyos feltételek
mellett az Európai Tanács vagy a Tanács a szerződésekben meghatározottaktól eltérő döntéshozatali rendet
fogadjon el, és alkalmazzon. Ezekben az esetekben, a döntéshozatali rend megváltoztatásához vagy a Parlament
egyetértése, vagy a tagállamok parlamentjeinek egyetértése nem szükséges, eltérően az EUSz 48. cikk (7)
bekezdésében foglalt átfogóan érvényesülő klauzuláktól. A megjelölt kivételektől eltekintve, a Bizottság
javaslatára lehet elfogadni a döntéshozatali rend megváltoztatását, és a Parlamentnek konzultációs joga van.
Passerelle Az áthidaló klauzula érvényesülési Döntéshozó

területe
(EUMSz)
81(3) cikk több államra kiterjedő családjogi Tanács

kérdések azon területeinek
meghatározása, ahol különleges egyhangúlag
helyett, rendes jogalkotási eljárás
érvényesülhet (a nemzeti
parlamenteknek egyetértési joguk
van)
153(2) cikk különleges helyett rendes Tanács

jogalkotási eljárás alkalmazása a
cikkben meghatározott egyes egyhangúlag
foglalkoztatási kérdésekben
192(2) cikk különleges helyett rendes Tanács

jogalkotási eljárás alkalmazása a
cikkben meghatározott egyhangúlag
környezetpolitikai kérdésekben
312(2) cikk a többéves pénzügyi keret Európai Tanács

elfogadásánál egyhangúság helyett
minősìtett többség előìrása (nem a egyhangúlag
Bizottság javaslatára, és nincs a
Parlamentnek konzultációs joga)
333(2) cikk a megerősìtett együttműködés Tanács

területén különleges helyett rendes
jogalkotási eljárás alkalmazása egyhangúlag
(nem a Bizottság javaslatára)
4. 3.4. Jogi aktus elfogadásának kezdeményezése

A tagállami és uniós hatáskörök közötti egyensúly, valamint az intézmények közötti egyensúly lényeges eleme,
hogy a jogi aktusok, különösen az uniós jogszabályok elfogadása kinek a kezdeményezésére vagy javaslata
alapján történhet. Az intézmények közötti egyensúlyt szolgálván, a javaslattételi jog és a döntéshozatali jog
élesen elválik: nem biztos, hogy amely intézménynek döntéshozatali joga van, joga van egyben a jogi aktus
elfogadását kezdeményeznie is, és fordìtva. A jogi aktusok megalkotása lehetetlen, ha nincs erre javaslat. Éppen
ezért az Unióban nemcsak az a fontos, hogy mely intézmény, milyen szavazati aránnyal, és milyen eljárásban
fogadhat el jogi aktusokat, hanem az is, hogy a jogi aktusok elfogadását ki kezdeményezheti. Az erre jogosult
kezdeményezése nélkül ugyanis nincs döntéshozatal, ìgy a javaslattételi, vagy általában a kezdeményezési jog
rendkìvül lényeges eljárási jogosultság az egész uniós jogalkotásban.
(1) A feladataiból adódóan is, a jogalkotási eljárásokban az általános javaslattételi jog a Bizottságot illeti meg.
Az EUSz 17. cikk (2) bekezdése alapján, ha „a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, az Unió jogalkotási
aktusait kizárólag a Bizottság javaslata alapján lehet elfogadni. Az egyéb jogi aktusokat akkor kell a Bizottság
javaslata alapján elfogadni, ha a Szerződések úgy rendelkeznek.” A javaslattételi jognál is lényeges a jogalkotási
eljárások (ahol jogalkotási aktusokat hoznak) és a nem jogalkotási eljárások (ahol egyéb jogi aktusokat hoznak)
elválasztása.
109
megalkotása
A Bizottság közbejöttével, közvetetten, jogi aktus megalkotására kezdeményezési jogot kapott az EUSz 11. cikk
(4) bekezdése alapján, az uniós polgárok legalább egymilliós létszámot elérő csoportja, ha a tagállamok egy
jelentős számának állampolgárai. Kezdeményezési joguk kiterjed arra, hogy a Bizottság a Szerződések
végrehajtásához szükséges jogi aktusok elfogadására terjesszen elő javaslatot a hatáskörén belül. 16
Az EUMSz 289. cikk (4) bekezdése alapján, jogalkotási aktusok nemcsak a Bizottság javaslatára, hanem a
Szerződések által nevesìtett esetekben a tagállamok egy csoportjának vagy az Európai Parlamentnek a
kezdeményezésére, az Európai Központi Bank ajánlására vagy a Bìróság, illetve az Európai Beruházási Bank
kérelme alapján is elfogadhatóak.
(2) Így a Parlamentnek van kezdeményezési joga a saját maga által elfogadott jogalkotási aktusok tekintetében,
például a parlamenti képviselők feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és feltételek tekintetében (EUSz
223. cikk (2) bekezdés), vagy a parlamenti vizsgálat szabályainak tekintetében (EUSz 226. cikk), illetőleg az
ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és általános feltételek tekintetében (EUSz 228. cikk (4)
bekezdés).
(3) Más intézmények, szervek, illetve a tagállamok kezdeményezési joga a következőképpen alakul.
Kezdeményező Jogalap Jogterület
bármely tagállam EUSz a közös kül- és

biztonságpolitikát érintő
30(1) cikk bármely kérdés Tanács elé
utalása, kezdeményezés és
javaslat
bármely tagállam EUSz közös biztonság- és

védelempolitikára
42(4) cikk vonatkozó határozatokra
javaslat
érintett , ill. bármely tagállam EUMSz harmadik országokkal a

tőkemozgást gátló
65(4) cikk tagállami adóügyi
intézkedések,
Szerződéssel való
összeegyeztethetőségének
megállapìtása
tagállamok egynegyede EUMSz a szabadságon, a

biztonságon és a jog
76. cikk érvényesülésén alapuló
térségben az igazgatási
együttműködésről szóló
intézkedések
tagállamok egynegyede EUMSz rendőrségi és

büntetőügyekben történő
76. cikk igazságügyi
együttműködés területén
16
Ennek részletes szabályait és feltételeit, az EUMSz 24. cikke
értelmében, rendes jogalkotási eljárásban, rendeleti formában a Parlament és a Tanács állapìtja meg. A 2009. december 10–11-i brüsszeli
Európai Tanács a jogszabály elfogadását 2010 első félévére tűzte ki. Conclusions of the Brussels European Council (10/11 december 2009),
I. 3. pont. EUCO 6/09, CO EUR 6, CONCL 4., Elérhető: <http://www.consilium.europa.eu/> honlapon.
110
megalkotása
bármely tagállam EUMSz közlekedésben

alkalmazott
95(4) cikk megkülönböztető
tagállami intézkedés
megìtélése
bármely tagállam EUMSz közlekedésben

alkalmazott dìjak és
96(2) cikk feltételek piacvédő
jellegének megìtélése
bármely tagállam EUMSz versenyszabályok

betartásának megìtélése
105(1) cikk
bármely tagállam EUMSz állami támogatás belső

piaccal való
108(2) cikk összeegyeztethetőségének
megìtélése
érintett tagállamok EUMSz megerősìtett

együttműködés
329(1) cikk kezdeményezése
érintett tagállamok EUMSz megerősìtett

együttműködés
329(2) cikk kezdeményezése a közös
kül- és biztonságpolitika
területén
Európai Központi Bank EUMSz 129(3) cikk az alapokmányának

módosìtására irányuló
rendes jogalkotási eljárás
EUMSz 129(4) cikk az alapokmány egyes rendelkezéseinek

módosìtására irányuló eljárás
EUMSz 219(1) cikk megállapodás kötése harmadik

államokkal az euró és harmadik államok
valutáinak árfolyamrendszeréről
EUMSz 219(1) cikk az euró középárfolyamainak elfogadása,

kiigazìtása vagy eltörlése
EUMSz 219(2) cikk az árfolyampolitika általános irányainak

meghatározása más valutákkal
összefüggésben
Európai Beruházási Bank EUMSz 308. cikk az alapokmányának

módosìtására irányuló
különleges jogalkotási
eljárás
Európai Unió Bìrósága EUMSz 257. különös hatáskörű

törvényszékek felállìtása
111
megalkotása
EUMSz 281. az alapokmányának módosìtására

irányuló rendes jogalkotási eljárás
Ao. 14. cikk segédelőadók kinevezése
Ao. 64. cikk a Bìróság nyelvhasználati szabályai
érintett tagállam EUMSz dán, francia vagy holland

ország vagy terület
355(6) cikk Unióval kapcsolatos
jogállásának határozattal
történő módosìtása az
Európai Tanács által
külügyi és biztonságpolitikai főképviselő EUSz közös kül- és

biztonságpolitika területén
22(2) cikk javaslat a Tanácshoz
EUSz európai külügyi szolgálat szervezetére,

működésére vonatkozó szabályok
27(3) cikk
EUSz a közös kül- és biztonságpolitikát érintő

bármely kérdés Tanács elé utalása,
30(1) cikk kezdeményezés és javaslat
EUSz missziók finanszìrozására szolgáló

alapokra vonatkozó szabályok
41(3) cikk
EUSz javaslat a közös biztonság- és

védelempolitikára vonatkozó
42(4) cikk határozatokra
5. 3.5. Az Unió hatásköre jogi aktusok megalkotására

Az Uniónak a jogalkotásra, jogi aktusok elfogadására nincs általános, minden területre kiterjedő hatásköre: a
legfontosabb követelmény, hogy az csak konkrét, hatáskört biztosìtó uniós jogi norma alapján történhet. Ez a
követelmény három szerződéses rendelkezésen nyugszik.
Az EU-Szerződés 5. cikke rögzìti a hatáskör-átruházás elvét, mely az egész integráció egyik leglényegesebb
jogszabálya és alapja. A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint:
„A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott

hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósìtása érdekében. Minden olyan
hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.”
A hatáskör-átruházás elvének további kibontása és megnyilvánulása az egyes intézmények szintjén az a

követelmény, hogy az uniós intézménynek rendelkeznie kell hatáskörrel a konkrét intézkedés meghozatalára,
mely az EU-Szerződés 13. cikk(2) bekezdésében a következő módon fogalmazódik meg: „Az egyes
intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások,
feltételek és célok szerint járnak el.” Mindezek biztosìtéka pedig az EUM-Szerződés 263. cikke alapján az, hogy
a hatáskör hiánya az elfogadott uniós jogi aktus érvénytelenségét (semmisségét) eredményezi.
112
megalkotása
A Szerződésekben, a különböző szabályozási-tevékenységi területeken nagy számban található olyan

rendelkezés, mely felhatalmazza az uniós intézmények valamelyikét, hogy az adott területet további aktusokkal
szabályozza, vagy egyedi jogi aktusokat fogadjon el (l. az előzőekben a döntéshozatalnál). Természetesen
intézkedések meghozatalára hatáskör fakadhat valamely másodlagos, származtatott normából is, a végrehajtási
aktusok tekintetében.
5.1. 3.5.1. A hatáskörök fajtái az Unió működésében

Az uniós együttműködés rendszere a tagállami szuverenitás részbeni átruházásán alapul, amely egy új jogrend
kialakulásához vezetett. Természetesen a fő kérdés a szuverenitás átruházásának mértéke. A Szerződések az
Unió céljait és tevékenységi körét leìrja, a szervezet csak e keretek között tevékenykedhet, más területekre nem
terjed ki a hatásköre. Azonban ezek az előìrások csak általánosan vázolják fel az uniós tevékenység területeit,
ìgy önmagukban kevés eligazodást nyújtanak. Az egyes konkrét szerződéses rendelkezések további korlátokat
támaszthatnak és támasztanak az uniós hatáskörök határaival kapcsolatban. E korlátok egyes tevékenységi
területenként eltérőek lehetnek.
A szuverenitás átruházásának mértéke a konkrét uniós jogalkalmazás területén úgy vetődik fel, hogy egy
kérdésben az Unió vagy a tagállam jogosult-e intézkedést hozni, jogi aktust elfogadni. Ez az elhatárolás állandó
jogviták tárgya, hiszen legtöbbször nincs éles választóvonal. A Szerződések, amikor hatáskört biztosìtanak az
Uniónak, általában nem kizárólagos jelleggel teszik ezt, mellette fennmarad a tagállamok hatásköre is. Ez
esetenként komoly gondokat okoz annak megállapìtásánál, hogy egy területen belül mit tehet az Unió, és mit a
tagállam. Az Unióban a hatáskörök megkülönböztetésének általános elveit és rendszerét az EU-Szerződés 4. és
5. cikke, valamint az EUM-Szerződés 2–6. cikkei tartalmazzák, melyek alapján a hatásköröknek négyféle
formája létezik a jelenleg hatályos uniós jogrendszerben:17
(1) kizárólagos uniós hatáskör: a kérdést kizárólag uniós szabályozás rendezheti;
(2) megosztott hatáskör: a szabályozandó kérdést tagállami és uniós szabályozás egyaránt rendezheti, de a
tagállam ilyen joga csak addig áll fenn, amìg nincs uniós szabályozás, intézkedés a kérdésre; e hatáskörön belül,
az uniós hatáskör elsődleges, de nem gyakorolt, mìg a tagállami hatáskör feltételes: csak addig áll fenn, amìg az
uniós szervek nem hoznak szabályozást a kérdésben vagy nem intézkednek;
(3) támogató-összehangoló-kiegészítő hatáskör: a kérdést tagállami és uniós szabályozás is rendezheti oly

módon, hogy egyes részterületeken az uniós szabályozás kiegészìti a tagállami szabályozásokat; a tagállami
szabályozás megmarad elsődlegesnek, az Unió az alapvető szabályok vagy intézkedések meghozatalát nem
veheti át az államtól;
(4) kizárólagos tagállami hatáskör: a kérdést kizárólag tagállami szabályozás rendezheti, nincs uniós hatáskör
az adott kérdésben (a Szerződések erre csak közvetetten utalnak).
Az EUMSz szabályai nagy vonalakban megadják, milyen nagy szabályozási területek tartoznak a különböző
tìpusú uniós hatáskörökhöz:
Kizárólagos uniós hatáskör Megosztott hatáskör Támogató-összehangoló-kiegészítő

uniós hatáskör
– vámunió – belső piac – ipar
– a belső piac működéséhez – a szociálpolitikának az e – kultúra

szükséges versenyszabályok szerződésben meghatározott
megállapìtása vonatkozásai – idegenforgalom
– monetáris politika (euróövezet) – gazdasági, társadalmi és területi – oktatás, szakképzés, ifjúság és

kohézió sport
– a tengeri biológiai erőforrások
megőrzése (közös halászati – mezőgazdaság és halászat (kivéve – polgári védelem
17
Az Unió és tagállamok viszonyában a hatásköröknek különböző
osztályozásai alakultak ki, l. pl. Roux, 2006, 72–80. o. Az osztályozási lehetőségeket most már korlátozza az EUMSz 2–6. cikke, mint
tételesjogi alap.
113
megalkotása
politika) a tengeri biológiai erőforrások

megőrzése) – igazgatási együttműködés
– közös kereskedelempolitika
– környezetvédelem – emberi egészség védelme
– hatáskörgyakorláshoz szükséges
nemzetközi megállapodások kötése – fogyasztóvédelem
– közlekedés
– transzeurópai hálózatok
– energiaügy
– a szabadságon, a biztonságon és a
jog érvényesülésén alapuló térség
– a közegészségügy terén
jelentkező közös biztonsági
kockázatoknak az e szerződésben
meghatározott vonatkozásai
E kategóriák között sokszor nehéz megkülönböztetést tenni konkrét ügyekben, esetekben, különösen az egyes
szabályozási területek határterületein. Az uniós és tagállami hatáskörök általános elhatárolását nagyban
árnyalják az alábbi tényezők, melyek viszonylagossá tehetik a hatásköri határokat:
1. a Bìróság gyakorlatában kialakìtotta a beleértett hatáskörök („implied powers”) doktrìnáját,
2. az EUM-Szerződés általános hatásköri klauzulája a 352. (volt EKSz 308.) cikkben alkalmat ad az uniós
hatáskörök rugalmas tágìtására (szubszidiárius uniós hatáskör);
3. szűkebb területeken is, a hatáskört biztosìtó szerződéses rendelkezések olyan általánosak, hogy sokszor nem
alkalmasak az uniós és tagállami hatáskör világos elválasztására (pl. mi minősül még kiegészìtő
szabályozásnak, és mi a tagállamot megillető alapvető szabályozásnak a támogató-összehangoló-kiegészìtő
hatáskör tekintetében).
5.2. 3.5.2. A megosztott hatáskörök

A hatáskör Unióra való átruházása önmagában nem ad választ egy másik problémára: azon kérdésekben,
melyekben a hatáskör-átruházás megtörtént, mennyiben kizárt a későbbiekben a tagállam szabályalkotása. A
hatáskör-átruházás történhet úgy, hogy kizárja a jövőbeni tagállami szabályozást (kizárólagos uniós hatáskör),
és ezeken a szabályozási területeken, a tagállami szabályozás kifejezett uniós felhatalmazás nélkül akkor sem
lehetséges, ha az uniós jog még nem szabályozta az adott terület valamely vonatkozását. Természetesen az uniós
szabályok esetleges hiánya bizonyos cselekvési szabadságot hagyhat az államnak.
A hatáskör-átruházás történhet úgy is, hogy a tagállami szabályozást továbbra is megengedi valamilyen
formában, és egy-egy szabályozási területen fennmarad párhuzamosan az uniós és a tagállami hatáskör is, amit a
Szerződések megosztott hatáskörnek neveznek. Azonban a „megosztott hatáskör” fogalma túl homályos ahhoz,
hogy választ adjon a párhuzamosan létező uniós hatáskör és tagállami hatáskör viszonyára.
5.2.1. 3.5.2.1. Szomszédos hatáskörök és egymást átfedő (versengő)

hatáskörök
A megosztott hatáskör mibenléte nem egyértelmű az EUMSz 4. cikk alapján. A tagállamokkal megosztott
hatásköre van az Uniónak akkor, ha a Szerződések olyan hatáskört ruháznak rá, mely nem is kizárólagos uniós
hatáskör, de nem is csak támogató-összehangoló-kiegészìtő hatáskör. Viszont a megjelölt területeken a
hatáskörök „megosztása”, tehát a párhuzamosan fennálló uniós és tagállami hatáskör kétféle módon
viszonyulhat egymáshoz. Ahogy Craig megjegyzi, a hatáskör másként lehet megosztott a különböző
esetekben.18
18
Craig, 2008, 147. o.
114
megalkotása
Lehet olyan értelemben megosztott, hogy egy adott kérdés szabályozására egyszerre áll fenn az uniós és
tagállami hatáskör, melyek ìgy egymást átfedik. A megosztott hatáskör ìgy megvalósulhat olyan területen, ahol
az uniós és tagállami hatáskör átfedi egymást, verseng egymással (versengő/átfedő hatáskörök). Ugyanakkor
lehet olyan értelemben megosztott a hatáskör, hogy az uniós és a tagállami hatáskör nem átfedi egymást, hanem
a szabályozási terület egyes részterületein az Uniónak van hatásköre, mìg más részterületein a tagállamoknak:
ekkor egymás mellett fekvő, szomszédos hatáskörökről van szó. A szomszédos hatásköröknél a viszonyìtási
pont kérdése a meghatározás: ha az egyik részterületet nézzük, akkor kizárólagos hatásköre van az Uniónak, ha
a másik részterületet, akkor a tagállamnak. Amennyiben a viszonyìtási pont az adott, tágabb szabályozási
terület, ezen belül mind az Uniónak, mind a tagállamnak van hatásköre, tehát ebből a perspektìvából megosztott
hatáskör lesz.
A szomszédos hatáskörök megosztása történhet horizontálisan, egymás mellett fekvő, többé-kevésbé azonos
szintű részterületek között, de történhet vertikálisan, nem azonos szintű részterületek között is. A szomszédos
hatáskörök horizontális megosztására világos példa, amikor a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem terjed ki a
közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsoló tevékenységekre (EUMSz 51. és 62. cikkei),
amire a szomszédos területen kiterjed, azok a közhatalomhoz nem kapcsolódó tevékenységek. Az előbbinél a
tagállam hatásköre megmarad, az utóbbinál az Unió hatásköre érvényesül. Hasonló példa a szomszédos
hatáskörök horizontális megosztására az EUMSz 64. cikke, mely szerint az uniós szabályozás nem terjed ki
például a Magyarországon 1999. december 31-én fennálló, a harmadik országokba irányuló vagy onnan
származó tőkemozgás tekintetében elfogadott korlátozó szabályozásra, amely közvetlen befektetéssel,
letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapìrok tőkepiacokra történő bevezetésével függ
össze. E szabályozási terület Magyarország hatáskörében maradt, de a szomszédos részterületen, az 1999.
december 31-én létező magyar korlátozó szabályozás által nem érintett részterületen az Unió hatásköre
érvényesül.
A szomszédos hatáskörök vertikális megosztása is fellelhető az Unió és a tagállamok megosztott hatásköreinél.

A szomszédos hatáskörök tisztán vertikális megosztása történik akkor, amikor az uniós jog egy általánosabb
szabadságot biztosìt, a tagállamok pedig ezt valamilyen nevesìtett és védett indokok alapján korlátozhatják.
Például az EUMSz 49. cikkében biztosìtott letelepedési jog nem érinti a tagállamok azon szabályait és
intézkedéseit, melyeket közrend, közbiztonság vagy közegészség védelmében hoztak (általános jog és
korlátozása). Itt az uniós és tagállami hatáskör határai a Szerződések kivételt biztosìtó vagy mentőklauzuláinál
húzódnak.
A szomszédos hatáskörök megosztásának van egy másik viszonyìtási pontja a terület-részterület összefüggései
mellett: a hatáskör-megosztás az elsődleges jogforrások szintjén húzódik. Lehetséges ugyanis, hogy másodlagos
uniós jogszabályok biztosìtanak hatáskört a tagállamoknak, de ezt az Unió később bármikor visszaveheti.A
Szerződések perspektìvájából nézve, itt nem szomszédos, hanem átfedő, versengő hatáskör van, amelynek egy
részéről az Unió (ideiglenesen) lemondott. Erre tipikus példa, amikor egy általánosabb uniós jogszabály
végrehajtása tagállami szabályozással történik. Például a Tanács 1994. december 5-én elfogadta 2991/94/EK
rendeletét a kenhető zsìrokra vonatkozó előìrások megállapìtásáról. Ennek végrehajtása a rendeletben megadott
feltételek alapján kizárólagosan tagállami hatáskör volt, l. T-137/96 Valio Oy v Bizottság [1996] EBHT II-1327.
Később a Bizottság az 1997. április 1-jei 577/97/EK többször módosìtott rendeletében láthatóan visszaszorìtotta
a tagállamok szabályozási lehetőségeit a korábbi tanácsi rendeletben foglaltakhoz képest. 19
Ebből a szempontból kérdéses lehet a jogharmonizációs szabályozásnál a hatáskörök megosztásának jellege. Itt
az uniós szabályozás keretet ad, legtöbbször irányelvben foglalt szabályok formájában, követelményeket állìt
fel, a tagállamok pedig e keretek között szabályozzák a kérdést (keret-jogszabály előìrt feltételei és a szabadon
hagyott terület tagállami szabályozása). A jogharmonizáció alá eső szabályozási területeken is megosztott
hatáskör van: nem történhet teljes jogegységesìtés, az Unió csak harmonizálja a tagállami szabályokat. Van egy
világos hatáskör-megosztás, amit a Szerződések ìrnak elő, de a jogharmonizáció mélységének mértéke, tehát a
hatáskörök határa is bizonytalan. Milyen részletesen szabályozhat az Unió egy harmonizációs jogszabályban?
Mennyire fedheti le a szabályozási területet részletszabályokkal? Ezt általában nyilvánvalóan nem lehet
rögzìteni. E bizonytalanság miatt, egy-egy harmonizációs irányelv által a tagállami szabályozás számára
szabadon hagyott terület lehet versengő hatáskör is, melyet az Unió (ideiglenesen) átadott, és később esetleg
részletesebben szabályoz, de lehet szomszédos hatáskör is, azaz a harmonizáció már nem lehet részletesebb,
nem kötheti meg az Unió jobban a tagállamok kezét az adott kérdésben, hiszen nem jogegységesìtésről van szó.
19
A rendelet a kenhető zsìrokra vonatkozó előìrások megállapìtásáról
szóló 2991/94/EK tanácsi rendelet, valamint a tej és tejtermékek forgalmazása során használt megnevezések védelméről szóló 1898/87/EGK
tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapìtásáról szólt. Azóta hatályon kìvül helyezte a Bizottság
445/2007/EK rendelete, HL L 106., 2007.4.24., 24. o.
115
megalkotása
5.2.2. 3.5.2.2. A megosztott (versengő) hatáskör és az előfoglalás

A megosztott hatáskör egyik formájánál az uniós szabályozási vagy intézkedési jogosultságok átfedik egymást
(megosztott-versengő hatáskör). Ekkor a tagállam mindaddig szabadon szabályozhatja a kérdést, amìg uniós
szabályozás nem születik. Az uniós szabályozás megalkotásával a kérdést az uniós jog részben vagy egészben
lefoglalja, és ettől kezdve a tagállam csak az uniós jogi szabályozás által szabadon hagyott (és ìgy egyre
szűkülő) területen érvényesìtheti saját szabályait. Az uniós jogi szabályozás által elfoglalt területen az
esetlegesen fennmaradó ellentétes tagállami szabályozással szemben az uniós jog fog érvényesülni (az uniós jog
elsőbbsége). Az esetlegesen létrejövő, kimerìtő uniós szabályozás aztán teljesen ki is szorìthatja a tagállamot az
adott kérdés rendezéséből.
A fentiek alapján, „előfoglalás” (pre-emption) névvel illetjük azt a folyamatot, amikor a megosztott (versengő)
hatásköröket magában foglaló szabályozási területeken, az Unió, jogi szabályozás megalkotásával az adott
területet részben vagy egészben „elfoglalja”, és a kérdés tagállami szabályozásának lehetőségét megszünteti. Az
uniós jog elsőbbsége alapján pedig, ezzel a létező tagállami szabályozást onnan kiszorìtja, illetve
alkalmazhatatlanná teszi. A Bìróság a Simmenthal-ügyben ezt a következőképpen fogalmazta meg:
17 [...] a közösségi jog elsőbbségének elve alapján a Szerződés közvetlenül alkalmazandó rendelkezései és az
intézmények közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai a tagállamok belső jogával fennálló kapcsolatuk
tekintetében nemcsak azzal a hatással bìrnak, hogy – pusztán hatálybalépésük ténye folytán – a tagállamok
nemzeti jogának valamennyi, a közösségi joggal ellentétes rendelkezését a jog erejénél fogva
alkalmazhatatlanná teszik, hanem – mivel e rendelkezések és jogi aktusok szerves részét képezik a tagállamok
területén alkalmazandó jogrendszernek, és ez utóbbi keretében elsőbbséget élveznek – azzal is, hogy
megakadályozzák a közösségi normákkal összeegyeztethetetlen, új nemzeti jogalkotási aktusok érvényes
létrehozását.
18 Annak elismerése ugyanis, hogy azok a nemzeti jogalkotási aktusok, amelyek jogtalanul behatolnak a
Közösség jogalkotói hatásköre alá tartozó területre vagy más módon összeegyeztethetetlenek a közösségi jog
rendelkezéseivel, bármiféle jogi hatással rendelkeznének, a tagállamok által a Szerződés értelmében feltétel
nélkül és visszavonhatatlanul vállalt kötelezettségek tényleges jellegének tagadását jelentené, és ezáltal a
Közösség alapjait kérdőjelezné meg.
106/77 Amministrazione delle Finanze dello Stato v Simmenthal SpA [1978] EBHT 0629, 17–18. pontok. A
megosztott (versengő) hatáskörre jellemző konstrukció igen sok uniós jogterületen érvényesül. A Bìróság sok
ìtéletében utal erre. Így például a Didier Vergy-ügyben az volt az egyik kérdés, hogy a Tanács 1979. április 2-i
79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről, kiterjed-e a fogságban született és nevelkedett
példányok kereskedelmére:
14 …hozzá kell tenni, hogy mivel a közösségi jogalkotás nem rendelkezett a vadon élő madarak fajainak
fogságban született és nevelkedett példányairól, a tagállamoknak megmaradt a hatásköre szabályozni azok
kereskedelmét, az EGK-Szerződés 30. [volt EKSz 28., jelenleg EUMSz 34.] cikkére figyelemmel, mely a más
tagállamokból származó termékekre vonatkozik.
C-149/94 Didier Vergy [1996] EBHT I-0299, 14. pont. Természetesen sokszorosan vitatott kérdés lehet, hogy
egy-egy uniós jogszabály milyen mértékben hagyja meg a tagállam szabadságát, annak keretei között mit tehet
még meg, és mit nem (az uniós jogalkalmazás jelentős része erről szól). Érdekes példa e tekintetben, C-98/96
Kasim Ertanir v Land Hessen [1997] EBHT I-5179, 28–33. pontok.
Előfoglalás nincs a megosztott hatáskörök másik tìpusánál, a szomszédos hatásköröknél. Itt ugyanis a
Szerződésekben meghúzott hatásköri határok miatt a szomszédos területekre nem lehet átszabályozni az
Uniónak, vagy ott intézkedéseket tenni. A hatáskörök nem versengenek, ìgy az Unió nem foglalhatja le azt a
szomszédos szabályozási részterületet, ahol a tagállami hatáskör érvényesül. 20
5.3. 3.5.3. Külső és belső hatáskör az uniós tevékenységeknél

Az uniós hatásköri kérdéseknek van egy másik metszete is. Az Unió működése nemcsak befelé irányul, ahol a
tagállamok egymás közötti, és az Unióhoz fűződő kapcsolatai képezik a szabályozás tárgyát. Az Unió, a
működése során kapcsolatba kerül harmadik (nem uniós) államokkal, más nemzetközi szervezetekkel. Szükség
lehet arra, hogy a közös ügyek rendezésére szabályokat hozzanak létre kifelé is, elsősorban nemzetközi
20
Az előfoglalásról l. Kecskés, 2009, 602–611. o.
116
megalkotása
szerződések formájában. Az Unió kifelé irányuló kapcsolatainak rendezésére (szabályozására) szolgáló hatáskör
a külső hatáskör. A külső hatáskör tipikusan olyan kérdés formájában vetődik fel elsősorban, hogy ki jogosult
egy nemzetközi szerződést tárgyalni, azt megkötni, és rendelkezéseit később végrehajtani és végrehajtatni. 21
A külső hatáskör két általános problémát vet fel: az egyik, hogy az Unió és a tagállamok miképpen osztoznak
ezen. A másik, hogy az ugyanazon kérdésre vonatkozó belső és külső hatáskör eltérő lehet-e a hatáskör
gyakorlóját illetően: például lehetséges-e, hogy az Unió belső hatáskörrel bìr a környezetvédelem területén, de a
tárgykörbe tartozó nemzetközi szerződéseket nem az Unió, hanem a tagállamok kötik meg. A külső hatáskör
gyakorlásának általános feltétele az Unió részéről is biztosìtott, mivel jogalanyisággal rendelkezik, tehát saját
nevében is köthet nemzetközi szerződést, és létezik olyan szervezetrendszere, mely alkalmas a nemzetközi
szerződések feltételeinek megtárgyalására.
5.3.1. 3.5.3.1. A külső hatáskör gyakorlása: uniós eljárás nemzetközi

szerződések kötésére
Az Unió nevében kötendő nemzetközi szerződéseknél, a tárgyalások megkezdésére a Bizottság, vagy a külügyi
és biztonságpolitikai főképviselő nyújt be javaslatot a Tanácsnak. (A főképviselő akkor, ha a szerződés tárgya a
közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozik.) A Tanács határozatban ad felhatalmazást, melynek keretében
egyben meghatározza a tárgyalási pozìciót (a tárgyalási irányelveket) és kijelöli az uniós főtárgyalót vagy a
tárgyalási küldöttség vezetőjét. Szükség esetén különbizottságot is kijelöl, mellyel a tárgyalások folyamán az
uniós tárgyalónak egyeztetni kell.
A tárgyalások befejeztével, a főtárgyaló javaslatára a Tanács határozatban ad felhatalmazást a szerződés

aláìrására.
Ugyancsak az uniós főtárgyaló javaslata alapján, a Tanács határozatot fogad el a szerződés megkötésére. A
szerződés megkötésére vonatkozó határozat a Parlament egyetértéséhez kötött, amennyiben társulási
megállapodás kötéséről van szó; az Európai Emberi Jogi Egyezményhez történő csatlakozásról van szó; a
megállapodás új intézményi keretet létrehozó együttműködésre irányul; a szerződés jelentős kihatással van az
uniós költségvetésre; és akkor, ha a szerződés tárgya a rendes jogalkotási eljárás vagy a Parlament
egyetértéséhez kötött különleges jogalkotási eljárás alkalmazási területére vonatkozik. Más esetekben a
szerződés megkötésére vonatkozó határozat elfogadásához a Parlament véleményét ki kell kérni.
A szerződéskötési eljárás során, a döntéshozatalnál a Tanács főszabályként minősìtett többséggel jár el.
Kivételként az egyhangúság kötelező, ha a szerződés tárgyát tekintve, az uniós jogi aktusok elfogadásához a
Tanácsban egyhangúság kell, a társulási megállapodásoknál, a tagjelölt országokkal kötött szerződéseknél
(EUMSz 212. cikk), valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez történő csatlakozásról kötött
szerződésnél.
Az Unió által kötendő nemzetközi szerződés és a Szerződések összeegyeztethetőségét az Európai Bìróság

véleményezheti. Az erre irányuló eljárás megindìtására bármely tagállam, a Parlament, a Tanács illetve a
Bizottság jogosult. Amennyiben a Bìróság véleménye alapján a szerződés nem egyeztethető össze a
Szerződésekkel, akkor az nem léphet hatályba, csak megfelelő módosìtás vagy felülvizsgálat után.
5.3.2. 3.5.3.2. Az Unió külső hatáskörének határai

A Lisszaboni Szerződés módosìtásai nyomán, az EUMSz kifejezetten szól, általánosan is, a nemzetközi
szerződések megkötésének lehetőségéről és hatásköréről.A külső hatáskört a belső hatáskörökből származtatja,
hozzáköti azokat. Az EUMSz 3. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió akkor rendelkezik kizárólagos
hatáskörrel nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus ìrja
elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös
szabályokat érintheti, azok alkalmazási körét megváltoztathatja. Természetesen a szabályban előìrt lehetőségek
(talán az első kivételével) túl általánosak, konkrét esetekben lényeges értelmezési nehézségek merülhetnek fel.
Éppen ezért fontos, hogy az általános szabályon túl a Szerződések az Unió részére számos területen konkrétan is
biztosìtanak külső hatáskört, ezen belül lehetőséget nemzetközi szerződés megkötésére. Néhány példa a
kifejezetten biztosìtott uniós külső hatáskörre:
21
Természetesen a külső hatáskör (külső kapcsolatok) nemcsak
nemzetközi szerződések megkötésével és végrehajtásával lehet kapcsolatos, de a középpontban jogi értelemben ez áll. A külső hatáskörökre
nézve l. Balázs, 2002, 43–54. o.
117
megalkotása
EUM-Szerződés Szabályozási terület
rendelkezése
216(1) általános felhatalmazás nemzetközi megállapodások

kötésére az EUSz 3. cikk (2) bekezdésében
foglaltaknak megfelelően
79(3) cikk megállapodások harmadik államok állampolgárainak

visszafogadásáról („toloncegyezmények”)
186. cikk kutatás-, technológiai fejlesztésre vonatkozó

szerződések
191(4) cikk környezetpolitikára vonatkozó szerződések
207(1) és (5) cikk közös kereskedelempolitikára vonatkozó szerződések
209(2) cikk fejlesztési együttműködésre vonatkozó

megállapodások
212(3) cikk gazdasági, pénzügyi és műszaki együttműködésre

megállapodások
214(4) cikk megállapodások humanitárius segìtségnyújtással

kapcsolatban
217. cikk társulási megállapodások létrehozása
219(3) cikk monetáris, devizagazdálkodási szabályozásokra

vonatkozó megállapodások
220. cikk együttműködés az ENSZ szerveivel, az Európa

Tanáccsal, az Európai Biztonsági és Együttműködési
Szervezettel, a Gazdasági Együttműködési és
Fejlesztési Szervezettel
EUSz 8. cikk szomszédos országokkal különleges kapcsolatok

kiépìtése céljából megállapodások kötése
EUSz 37. cikk a közös kül- és biztonságpolitika területén

megállapodások kötése
7. jk. 6. cikk az uniós tisztségviselőknek kiállìtott uniós úti

okmányok elismeréséről nemzetközi megállapodások
kötése (Bizottság hatásköre)
A Lisszaboni Szerződés legalább elvi szinten tisztázta az uniós belső és külső hatáskörök viszonyát az EUSz 3.
cikk (2) bekezdésben, valamint az EUMSz 216. cikk (1) bekezdésében. Korábban ez nem volt tisztázott, és a
mai szerződéses megoldás, hogy ti. a külső hatáskör a belső hatáskörből szükségszerűen adódik, az Európai
Bìróság joggyakorlatában alakult ki. Az ugyanazon kérdésre vonatkozó uniós (közösségi) külső és belső
hatáskörök viszonyának elveit az Európai Bìróság az ERTA-ìtéletben artikulálta.
22/70 Bizottság v Tanács (AETR-ERTA)
[1971] EBHT 0263
118
megalkotása
[Az ügy egyik vonatkozása az volt, hogy a Közösség önmaga részt vehet-e a közúti szállìtásokra vonatkozó
európai egyezmény tárgyalásán, és megkötheti-e az egyezményt, noha a közös közlekedési politikára vonatkozó
szerződéses rendelkezések kifejezetten csak a Közösségen belüli intézkedések meghozatalára jogosìtották fel.]
17 Minden esetben, amikor a Szerződésben meghatározott valamely közös politika végrehajtása érdekében a
Közösség olyan rendelkezéseket hoz, amelyek bármely formában közös szabályokat állapìtanak meg, a
tagállamok sem egyénileg sem pedig közösen nem jogosultak többé e szabályokat érintő, kötelezettségeket
tartalmazó megállapodásokat kötni a harmadik államokkal.
18 Amint ugyanis e közös szabályok bevezetésére sor kerül, egyedül a Közösség jogosult a közösségi
jogrendszer alkalmazási területének egészére vonatkozó hatállyal harmadik államokkal szemben szerződéses
kötelezettségeket vállalni és teljesìteni.
19 Következésképpen a Szerződés rendelkezéseinek végrehajtásában nem lehet szétválasztani a Közösségen

belüli intézkedések rendszerét a külkapcsolatokétól.[...]
22 E rendelkezések összefüggéséből következik, hogy amennyiben a Szerződés céljainak megvalósìtása

érdekében közösségi szabályokat fogadtak el, a tagállamok a közös intézmények keretein kìvül nem
vállalhatnak olyan kötelezettségeket, amelyek a fenti szabályokat érinthetik, vagy módosìthatják azok hatályát.
23 A 74. cikk [volt EKSz 70., jelenleg EUMSz 90.] értelmében a Szerződésnek a közlekedés területére
vonatkozó célkitűzéseit egy közös politika keretében valósìtják meg.
Az ERTA-ügy az akkor közösségi külső és belső hatáskör fennállását ezzel egymástól tette függővé. Ugyanis az
uniós (közösségi) célok megvalósìtása nem történhetett, nem történhet úgy, hogy az adott kérdés tekintetében
csak belső hatásköre van az Uniónak. A külső és belső hatáskör összecementezésében a Bìróság segìtségére volt
a beleértett hatáskörök doktrìnája, melyre a következő részben térek ki.
Miután a külső hatáskör most már kifejezetten is járuléka a belső hatáskörnek, átveszi annak összes
bizonytalanságát, ami a hatáskör tárgyát képező szabályozási terület határait illeti. Amennyiben a belső
hatáskörnél bizonytalan lehet konkrét esetekben, hogy hol húzódnak a belső piacra vonatkozó szabályozási
terület határai, ugyanúgy bizonytalan lehet, hogy a belső piac megvalósìtása során, milyen tartalmú, tárgyában
kapcsolódó nemzetközi szerződéseket köthet az Unió, külső hatáskörét gyakorolván.
Megjegyzendő, hogy az ERTA-döntésben felállìtott tartalmi párhuzam a belső és külső hatáskörök között csak
az uniós és tagállami hatáskörök leosztásánál alkalmazható. Az uniós intézmények egymás közötti hatáskörénél
ez nem ìgy van. Lehetséges, hogy más-más intézmény rendelkezik hatáskörrel ugyanazon kérdésnél belső
ügyekben és nemzetközi ügyekben, C-327/91 Franciaország v Bizottság (Versenyjogi megállapodás) [1994]
EBHT I-3641, 40–41. pontok.
5.3.3. 3.5.3.3. Szomszédos megosztott külső hatáskör és a vegyes szerződések

Problematikus lehet a külső hatáskör gyakorlása a versengő-megosztott hatáskör vonatkozásában, hiszen itt az
Unió és tagállami hatáskör határai gyorsan változhatnak, ha az Unió szabályozásokat fogad el, lefoglalván a
szabályozási területeket a tagállamok elől. Az EUMSz nem tartalmaz világos rendelkezéseket abban a
tekintetben, hogy mi történik, ha a megosztott hatáskörhöz tartozó, az Unió által szabályozással még nem
lefoglalt kérdéskörben a tagállam nemzetközi szerződést köt, de később az Unió erre vonatkozóan közös
szabályozást fogad el, mely szemben áll a tagállam által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel. Ilyenkor a
tagállamnak valahogy meg kell szabadulnia az uniós joggal ellentétes nemzetközi kötelezettségeitől (nemzetközi
szerződés felmondása vagy módosìtása útján), hiszen nem tarthat fenn uniós joggal ellentétes szabályozást.
Esetenként a Szerződések is zavarba ejtőek e tekintetben. Az EUMSz 77. cikk(2) bekezdés b) pontja értelmében
az Unió rendes jogalkotási eljárásban intézkedéseket állapìt meg azon ellenőrzések tekintetében, melyeknek az
uniós külső határon átlépő személyeket alá kell vetni (határok ellenőrzésével, menekültüggyel és bevándorlással
kapcsolatos politikák keretében). Ez itt versengő-megosztott hatáskör, a vonatkozó szabályozási területet az
Unió az intézkedéseivel elfoglalhat a tagállami szabályozás elől. Viszont a Szerződésekhez csatolt 23. sz.
Lisszaboni Jegyzőkönyv úgy rendelkezik, hogy az EUMSz 77. cikk (2) bekezdés b) pontja nem érinti „a
tagállamok azon hatáskörét, hogy harmadik országokkal tárgyalásokat folytassanak vagy megállapodásokat
kössenek, amennyiben ezek a megállapodások tiszteletben tartják az uniós jogot és az egyéb vonatkozó
nemzetközi megállapodásokat”. Itt a jegyzőkönyv rendelkezése lényegében a tagállamok olyan külső hatáskörét
biztosìtja, (sőt közvetve gyakorlását ösztönzi), amely ugyanakkor versengő hatáskör, és egy új uniós
119
megalkotása
szabályozás bármikor alkalmazhatatlanná teszi az államok által ilyen megállapodásokban vállalt nemzetközi
jogi kötelezettségeket az előfoglalás folyamatában. A tagállamok által, a versengő, megosztott hatáskörök
területein kötött nemzetközi szerződések mozgó célponthoz próbálnak igazodni. Az uniós jogalkotás
dinamikájától függően, bármikor jöhet egy, a szerződés egyes rendelkezéseivel ellentétes uniós jogszabály.
Ezért az ilyen szerződésekben a tagállamoknak könnyű felmondást lehetővé tevő klauzulákat kell beilleszteni.
Az uniós külső hatáskör egy-egy kérdésben nem feltétlenül kizárólagos, hanem lehet megosztott is (bár ez
látszólag ellentmond az EUSz 3. cikk (2) bekezdésének). Tipikusan megosztott külső hatáskört biztosìt az
EUM-Szerződés 65 cikk (1) bekezdése harmadik országokkal szemben a tőkemozgásra és a fizetési műveletekre
vonatkozó intézkedések tekintetében (bár ez nem szabályalkotásra irányul). Számos területen olyan értelemben
megosztott a külső hatáskör, hogy a nemzetközi együttműködés (megkötendő nemzetközi szerződés) bizonyos
kérdéseiben az Uniónak, más kérdéseiben a tagállamoknak lehet hatáskörük (megosztott szomszédos külső
hatáskör). Az EUM-Szerződés 211. (volt EKSz 181a.) cikke a harmadik országokkal való gazdasági, pénzügyi
és műszaki együttműködés vonatkozásában, kifejezetten számot vet ilyen hatáskörrel.
Amennyiben nemzetközi szerződést olyan kérdésben kell kötni, melyben megosztott szomszédos külső hatáskör
van, a nemzetközi szerződés tárgyalásában és megkötésében külön-külön mind az Unió, mind a tagállamok részt
vehetnek („vegyes szerződések”).22 A vegyes szerződéseknek nemcsak az Unió a részese, hanem az Unió mellett
a tagállamok, vagy egyes tagállamok is, és éppen a megosztott külső hatáskör miatt szükséges, hogy együttesen
kössék meg az ilyen szerződéseket. A vegyes szerződések létére – a közös kereskedelempolitika egyes
területeivel összefüggésben – az EUMSz 207. cikk (3) bekezdése (volt EKSz 133. cikk (6) bekezdés)
kifejezetten utal. Esetenként nem egyszerű annak eldöntése, hogy az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik-e
egy nemzetközi szerződés megkötésére, mert csak uniós hatáskörbe tartozó kérdés a szerződés tárgya, vagy a
tagállamok is jogosultak az Unió mellett részt venni önállóan, l. pl. a nemzetközi gumiegyezmény megkötésével
kapcsolatos tanácsadó véleményét a Bìróságnak, 1/78 Vélemény (Nemzetközi gumiegyezmény) [1979] EBHT
2871.
Megjegyzések
1. A különböző hatáskörökhöz tartozó szabályozási területeket a Lisszaboni Szerződés előtt nem határozták meg
az alapìtó szerződések. Így állandó és nyitott kérdés volt, hogy mely területeken, mely kérdésekben volt
kizárólagos hatásköre az Uniónak, illetve a tagállamoknak. E tekintetben elsősorban a Bìróság joggyakorlata
volt az irányadó. A Bìróság kifejezetten kizárólagos uniós hatásköröket elsősorban olyan területeken állapìtott
meg, melyek összefüggésben voltak harmadik államokkal való kapcsolatokkal. A Lisszaboni Szerződés által
beillesztett, az EUMSz 3. cikkében foglalt, kizárólagos hatáskörre vonatkozó felsorolás lényegében a Bìróság
gyakorlatát tükrözi, mely szerint kifejezetten kizárólagos uniós hatáskör létezik például a közös vámtarifa
vonatkozásában, pl. 38/75 Douaneagent der NV Nederlandse Spoorwegen v Inspecteur der invoerrechten en
accijnzen [1975] EBHT 1439; általában a közös kereskedelempolitikában az EK-Szerződés 133. cikke alapján,
pl. 41/76 Suzanne Criel (née Donckerwolcke) és Henri Schou v Procureur de la République [1976] EBHT 1921;
a halászati politika bizonyos területein, pl. 237/86 Hollandia v Bizottság (Halászat – EMOGA) [1987] EBHT
5251; a közös agrárpolitika bizonyos területei, pl. 151/78 Sukkerfabriken Nykybing Limiteret v Ministry of
Agriculture [1979] EBHT 0001, 17. pont, C-438/92 Rustica Semences SA v Finanzamt Kehl [1994] EBHT I-
3519, 16. pont.
2. A hatáskörök tìpusainak konkrét ügyekben történő azonosìtása tehát sokszor relatìv, és attól függ mit értünk
„egy” szabályozandó kérdés alatt. Hol jelöljük ki a viszonyìtási pontot, tehát a területet, melyre nézve
megállapìtást teszünk a hatáskör tekintetében, vagy éppen a Szerződések szempontjából, vagy a másodlagos
jogszabályok szempontjából vizsgáljuk. A különböző hatáskörök megkülönböztetése, bár most már tételes jogi
alapjai vannak, csak elméleti és fogalmi keretet ad, a gyakorlatban igen nehéz egyes esetekben elhatárolásuk.
Ezért lehet egyértelműbb a témát például egy, az Unió, illetve a tagállamok által megkötendő nemzetközi
szerződés vonatkozásában vizsgálni, mivel a viszonyìtási pont tisztább, és az elhatárolás élesebb. Ott a „kérdés”
a szerződés tárgya, és ehhez lehet viszonyìtani, hogy az Unió és a tagállam osztoznak-e ebben a „kérdésben” a
hatáskörökön. Így megosztott hatáskör állt fenn a FAO keretében tárgyalt azon nemzetközi szerződéstervezet
tekintetében, mely a nyìlt tengeren halászó hajók fellobogózását szabályozta abból a célból, hogy elősegìtse a
nemzetközi megállapodásokban foglalt védelmi és irányìtási intézkedések betartását. A hajók lajstromozása
ugyanis tagállami hatáskör, de a halállomány védelme és megőrzése az Unió feladata. C-25/94 Bizottság v
Tanács (FAO egyezmény) [1996] EBHT I-1469, 8–9. pont. Ennek megfelelően a szerződés tárgyát nézve, az
egyes részkérdéseknél, részben uniós, részben tagállami jogosultság állt fenn (megosztott szomszédos külső
hatáskör).
22
L. Balázs, 2002, 87–91. o.
120
megalkotása
A versenypolitika területén az EUMSz 101. és 102. [volt EKSz 81. és 82.] cikk jó példát nyújt arra, hogy egy-
egy szerződéses rendelkezésnél is, hogy kavarodhatnak a különböző hatáskörök (pl. C-51/89, C-90/89 és C-
94/89 Egyesült Királyság, Franciaország és Németország v Tanács (Comett II) [1991] EBHT I-2757, per AG
Tesauro 102. pont, valamint alapügyként 14/68 Walt Wilhelm és mások v Bundeskartellamt [1969] EBHT 0001,
és C-234/89 Stergios Delimitis v Henninger Bräu AG [1991] EBHT I-0935, különösen 44-47. pontok). A 102.
cikk alapján a piaci erőfölénnyel való visszaélésnél szomszédos hatáskör van: akkor van uniós hatáskör, ha az
erőfölény a belső piacon vagy annak jelentős részén létezik, más esetben a tagállam jogosult eljárni. Egymást
átfedő, versengő hatáskör van olyan értelemben, hogy konkrét ügyekben a tagállam (bìróság, versenyhivatal)
mindaddig eljárhat a 101. cikk (1) bekezdés és a 102. cikk alkalmazása tekintetében, amìg a Bizottság nem
intézkedik. Amint a Bizottság intézkedik, a tagállami jogosultság megszűnik. Kizárólagos tagállami (bìrósági)
hatáskör van azonban a 101. és 102. cikkből folyó polgári jogi igények érvényesìtésének biztosìtására.
3. Az EUM-Szerződés 219. cikk (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik külső hatáskör tekintetében: „A
tagállamok – a gazdasági és monetáris unióra vonatkozó uniós hatáskörök és uniós megállapodások sérelme
nélkül – nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytathatnak és nemzetközi megállapodásokat köthetnek.” Ez a
rendelkezés közvetve versengő vagy szomszédos hatáskörre utal?
4. Az uniós külső hatáskörök példáiból látható, hogy annak gyakorlása nemcsak nemzetközi megállapodások
tárgyalására vagy megkötésére irányulhat, hanem például kapcsolattartásra vagy együttműködésre is. Ezen
esetekben lehetséges az Unió részéről megállapodás kötése, vagy erre nem terjed ki az ìgy biztosìtott hatáskör?
A kérdés megválaszolásában segìthet a beleértett uniós hatáskörök uniós doktrìnája, l. a következőkben.
5.4. 3.5.4. Beleértett uniós hatáskörök („implied powers”)

Amennyiben az Uniónak valamely kérdésben kifejezett hatásköre van, ebből közvetlenül adódhatnak olyan
további hatásköri jogosultságok, melyek nincsenek külön kifejezetten biztosìtva a Szerződések szövegében.
Amikor beleértett hatáskörökről beszélünk, lényegében a kifejezetten biztosìtott hatáskörök kiterjesztő
értelmezésével állunk szemben. Ilyen kiterjesztő értelmezésnek vannak feltételei, amelyek a Bìróság ìtélkezési
gyakorlatában szétszórva találhatók meg.
(1) Amennyiben az Uniónak kifejezett hatásköre van egy kérdésben a tagállamok irányában, ez kiterjed
ugyanazon területen az Unió külső kapcsolatainak alakìtására is (pl. harmadik állammal vagy államokkal
nemzetközi szerződés tárgyalása és megkötése), és nemcsak az Unió és tagállamok belső kapcsolataira. Itt a
beleértett hatáskör doktrìnája az uniós belső és külső hatáskörök párhuzamba állìtását szolgálta, és e területen
volt a legnagyobb gyakorlati jelentősége. Az elvet e vonatkozásban a nevezetes és fent már hivatkozott
ERTA(AETR)-ügyben fogalmazta meg a Bìróság (l. fent, előző pont is):
15 Annak érdekében, hogy meghatározott esetben a Közösség nemzetközi megállapodások megkötésére

vonatkozó hatáskörét meg lehessen állapìtani, figyelembe kell venni a Szerződés rendszerét, valamint annak
anyagi rendelkezéseit.
16 Ilyen hatáskör nemcsak a Szerződés kifejezett felhatalmazásából eredhet – mint a vámtarifa- és kereskedelmi
megállapodásokra vonatkozó 113. és 114. [EKSz 133., illetve hatályát vesztette, jelenleg EUMSz 207.] cikk
esetén és a társulási megállapodásokra vonatkozó 238. [EKSz 310., jelenleg EUMSz 217.] cikk esetén –, hanem
a Szerződés más rendelkezéseiből és a közösségi intézmények által e rendelkezések keretében hozott jogi
aktusokból is származhat.
22/70 Bizottság v Tanács (AETR-ERTA) [1971] EBHT 0263, 15-16. pontok. A doktrìna megerősìtést nyert pl.
3,4 és 6/76 Cornelis Kramer és mások [1976] EBHT 1279, 19–20. pontok ügyben, vagy a Bìróság 2/91. sz.
tanácsadó véleményében, mely a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 170. sz. egyezményéhez való csatlakozásról
szólt.
(2) A szerződés céljaiból is következhet a hatáskörök szélesebb értelmezése. Az igen korai Fédéchar-ügyben, az
volt a kérdés, hogy az ESZAK Főhatóságának (később a Bizottság) van-e szén-árszabályozási jogköre olyan
feltételek mellett, melyről az ESZAK-Szerződés kifejezetten nem rendelkezett:
„…A Bìróság szerint, anélkül, hogy kiterjesztő értelmezéshez folyamodna, lehetséges alkalmazni azt a
nemzetközi és a nemzeti jogban egyaránt általánosan elfogadott értelmezési szabályt, amely szerint egy
nemzetközi szerződés vagy jogszabály által létrehozott normák feltételezik olyan szabályok létét, amelyek
nélkül ez a szerződés vagy jogszabály értelmetlen lenne, illetve nem lehetne ésszerűen és hasznosan alkalmazni
őket. Ezenkìvül a Szerződés 8. cikke alapján a Főhatóság köteles biztosìtani a Szerződésben rögzìtett célok
121
megalkotása
megvalósìtását a benne előìrt feltételek alapján. Ebből a rendelkezésből, mely a Főhatóságnak a Szerződés első
fejezetében meghatározott hatáskörénél iránymutató elv, arra kell következtetni, hogy a Főhatóság bizonyos
önállósággal rendelkezik azon végrehajtási intézkedések megállapìtása során, amelyek szükségesek a
szerződésben vagy annak a szerves részét képező egyezményben foglalt célok eléréséhez. Mivel, ahogy a jelen
esetben is, a Szerződés 26. cikkében [azóta hatályát vesztette] megfogalmazott cél megvalósìtásáról van szó, a
Főhatóságnak hatásköre, ha nem kötelezettsége, intézkedni a belga szén árának csökkentéséről a rendelkezés
által lefektetett határokon belül.”
8-55 Fédération Charbonnière de Belgique v ESZAK Főhatóság [1955] EBHT 0291. A Fédéchar-ìtélet egyedi
kivetülése annak az elvnek, hogy egy jogszabályt céljának fényében kell értelmezni. Ez itt a Főhatóság
hatáskörének érdemi szélesìtéséhez vezetett. Így ez az ügy a beleértett hatáskör korai kifejeződésének
tekinthető.
(3) A hatáskör szélesebb értelmezése fakadhat a felhatalmazó rendelkezés által kitűzött feladat teljesìtéséből
olyan értelemben, hogy a kitűzött feladathoz hatáskört is biztosìtani kìván a jogalkotó.
281, 283, 284, 285 és 287/85 Németország és mások v Bizottság
(Migrációs politika)
[1987] EBHT 3203
[A Bizottság 1985. július 8-án meghozta 85/381/EGK határozatát a harmadik országokkal szemben folytatandó
migrációs politikával kapcsolatos előzetes tájékoztatási és egyeztetési eljárás bevezetéséről. A határozatot az
EGK-Szerződés 118. [volt EKSz 140., jelenleg EUMSz 156.] cikkére alapìtotta, melyben a Bizottság feladata
volt a szociális rendelkezések területén a tagállami együttműködés elősegìtése. Több tagállam támadta a
Bizottság határozatát arra hivatkozva, hogy a migrációs politika kizárólagos hatáskörükbe tartozik, és ezen a
területen a Bizottságnak nincs hatásköre. A Bìróság a határozatot részben semmissé nyilvánìtotta, mert a
migrációs politikát nem lehetett besorolni minden vonatkozásban a 118. cikk alá, ugyanakkor az alábbi
megállapìtásokat tette, a kötelező egyeztetési eljárások felállìtásával összefüggésben.]
27 Miután a megtámadott határozat csak részben lépi túl a 118. cikk szerinti szociális kérdések területét, meg
kell vizsgálni azt, hogy a 118. cikk(2) bekezdése, amely szerint a Bizottság többek között konzultációkat
szervez, felhatalmazza-e a Bizottságot arra, hogy ilyen konzultációk szervezése érdekében kötelező határozatot
fogadjon el.
28 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy ha az EGK-Szerződés valamelyik cikke – a jelen esetben a 118. cikk –
a Bizottságot egy konkrét feladattal bìzza meg, akkor abból kell kiindulni, hogy ez a rendelkezés a Bizottságot
szükségszerűen és önmagában felruházza az e feladat teljesìtéséhez nélkülözhetetlen hatáskörökkel is; különben
a rendelkezés teljes mértékben elveszìtené értelmét. Ennek megfelelően tehát a 118. cikk (2) bekezdését úgy kell
értelmezni, hogy ez a rendelkezés felruházza a Bizottságot a konzultációk megszervezéséhez szükséges
hatáskörökkel. A konzultációk megszervezésére vonatkozó feladat ellátása érdekében a Bizottságnak
szükségszerűen hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy a tagállamokat a nélkülözhetetlen információk átadására
kötelezze, először is a problémák meghatározása érdekében, utána pedig azon lehetséges irányvonalak
kidolgozása érdekében, amelyek a tagállamok esetleges jövőbeni közös cselekvéséhez szükségesek; és szintén
hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy azokat a konzultációkon való részvételre kötelezze.
29 A 118. cikk szerinti, tagállamok közötti együttműködés ugyanis kizárólag szervezett konzultációk keretében
valósulhat meg. Erre vonatkozó bármilyen kezdeményezés hiányában a Szerződésnek az együttműködésre
vonatkozó rendelkezései pusztán üres szavak maradnának. Mivel a Bizottságnak éppen az a feladata, hogy
elősegìtse és megszervezze ezt az együttműködést, ìgy jogosult arra, hogy a 118. cikk szerinti szociális
kérdésekben konzultációs eljárásokat vezessen be.
30 Figyelembe kell venni, hogy a Bizottság e hatáskörének a tájékoztatási és konzultációs eljárás

megszervezésére kell korlátozódnia, és hogy a közösségi jog fejlődésének jelenlegi állapotában a tájékoztatás és
a konzultáció által érintett kérdések a tagállamok hatáskörébe tartoznak. A Bizottság egyébként a 118. cikk
alapján csak egy eljárási jellegű hatáskört kìván gyakorolni annak érdekében, hogy egy olyan tájékoztatási és
konzultációs mechanizmust vezessen be, amelynek a célja egy közös álláspontot elfogadása a tagállamok által.
31 Mivel tehát a 118. cikk képezi a Bizottság határozatának egyedi jogalapját, felesleges megvizsgálni azt, hogy
vajon a kérdéses határozat által elérni kìvánt eredmény a Szerződés egyéb, általános jellegű rendelkezései
alapján, vagy más intézmények részvételét megkövetelő eljárásokkal is elérhető lett volna.
122
megalkotása
5.5. 3.5.5. Általános, szubszidiárius uniós hatáskör

Az uniós szerveknek kifejezetten és konkrétan biztosìtott hatáskörök elégtelennek bizonyulhatnak a Szerződések
által kitűzött feladatok teljesìtéséhez. Ezen esetben nem kell feltétlenül a bìrói kiterjesztő jogértelmezésre
hagyatkozni, mint azt a fentiekben láthattuk. Az EUM-Szerződés 352. (volt EKSz 308.) cikk (1) bekezdése
olyan rendelkezést tartalmaz, mely ezt a lehetséges eltéréseket hidalja át:
„Ha a Szerződésekben meghatározott politikák keretében az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy
a Szerződésekben foglalt célkitűzések valamelyike megvalósuljon, és a Szerződések nem biztosìtják a szükséges
hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag
elfogadja a megfelelő rendelkezéseket. Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket különleges jogalkotási
eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament
egyetértését követően szintén egyhangúlag határoz.”
Ezen, általános felhatalmazást tartalmazó rendelkezésnél a hatáskört csak az Unió céljai határolják be (célhoz
kötöttség), ìgy az EGK-Szerződés megszületése előtt hozott Fédéchar-döntés egyenes következményének
tekinthetjük. A Bìróság elismerte, hogy a 352. cikk (volt EGKSz 235., majd EKSz 308.) cikk alapján hozott
döntések bizonyos értelemben kiegészìtik az Szerződést, l. 38/69 Bizottság v Olaszország (Gyorsìtási határozat)
[1970] EBHT 0047, 10. pont. Így a rendelkezés viszonylag nagy hatásköri szabadságot nyújt a jogalkotó uniós
intézményeknek. A Bìróság a célhoz kötöttség mellett, azonban hangsúlyozta és hangsúlyozza a rendelkezés
szubszidiárius jellegét:
11 Meg kell jegyezni, hogy a Közösség hatásköri rendszerében valamely jogi aktus jogalapjának megválasztása
nem függhet kizárólag egy intézmény meggyőződésétől az elérendő célt illetően, hanem bìrósági
felülvizsgálatra alkalmas, objektìv elemeken kell alapulnia.
12 Jelen esetben a megfelelő jogalappal kapcsolatos vita nem tisztán formai, mivel a Szerződés 113. és 235.
[később EKSz 133. és 308., jelenleg EUMSz 207. és 352.] cikke eltérő szabályokat tartalmaz a Tanács
döntéshozatalára vonatkozóan, és a jogalap megválasztása ezért a megtámadott rendeletek tartalmának
meghatározására is kihatással lehetett.
13 A 235. cikk megfogalmazásából az következik, hogy csak abban az esetben igazolható egy jogi aktus
jogalapjaként e cikk alkalmazása, ha a Szerződés egyetlen másik rendelkezése sem biztosìt a közösségi
intézményeknek e jogi aktus meghozatalára vonatkozó hatáskört.
45/86 Bizottság v Tanács (Általános vámpreferencia) [1987] EBHT 1493, 12–13. pontok, megerősìtve számos
más ügyben, de hasonlóan már korábban 188–190/80 Franciaország, Olaszország és Egyesült Királyság v
Bizottság (Átláthatósági irányelv) [1982] EBHT 2545, 9. pont.
Megjegyzések
1. Az EUM-Szerződés 352. cikkét sokszor a beleértett hatáskörök keretében tárgyalja a szakirodalom, melynek
van alapja a Bìróság gyakorlatában is, l. 38/69 Bizottság v Olaszország (Gyorsìtási határozat) [1970] EBHT
0047, 10. pont. Az elkülönült tárgyalásnak viszont az lehet az alapja, hogy mégis kifejezett hatáskörről van szó,
bár igen általánosan megfogalmazva.
2. Az EUMSz 352. cikkben foglalt rendelkezésnél szűkebb területen fennálló hatásköröknél is olyan általános
megfogalmazással lehet néha találkozni, hogy jelentősen megnehezìti az uniós és tagállami hatáskör
elhatárolását (Shaw, 2000, 216–217. o.). Ilyen rendelkezésekként lehet emlìteni az EUM-Szerződés 18. cikkét
(állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma), vagy a jogközelìtésre vonatkozó hatásköri
rendelkezéseket. Ez utóbbiak közül például az EUMSz 115. (volt EKSz 94.) cikk a következőképpen szól:
A 114. cikk sérelme nélkül a Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal
folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag irányelveket fogad el a
tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelìtésére, amelyek közvetlenül
érintik abelső piac megteremtését vagy működését.
E hatásköri rendelkezések alkalmazása és értelmezése – általánosságuknál fogva – nem kis feladat, akár
egymáshoz való viszonyukat, akár a 352. cikkhez való viszonyukat, akár az uniós és tagállami hatáskörök
elhatárolását illeti.
123
megalkotása
3. Ezek a tág hatáskörök alkalmat adnak a Közösségnek arra, hogy olyan kérdések egy-egy vonatkozását is
uralja, melyek hagyományosan a tagállami hatáskör részét képezik. Így például a közvetlen adóztatás
tagállamoknak fenntartott hatáskörébe az EUM-Szerződés 18. (volt EKSz 12.) cikke sajátosan türemkedik be:
„A kialakult esetjognak megfelelően, bár a közvetlen adóztatás a tagállamok hatáskörébe tartozik, mindazonáltal
ezen hatáskörüket a közösségi joggal összhangban kell gyakorolniuk, és ezért elkerülni minden,
állampolgárságon alapuló nyìlt vagy burkolt megkülönböztetést…” C-250/95 Futura Participations SA és Singer
v Administration des contributions [1997] EBHT I-2471, 19. pont. Mondható ìgy, hogy a közvetlen adóztatás
nem kifejezetten tagállami hatáskör? Vagy fogalmazható inkább úgy, hogy kizárólagos tagállami hatáskör, de
gyakorlásának módját az uniós jog korlátozza? Van értelme ilyen megkülönböztetést tenni a hatáskör és
hatáskör gyakorlása között?
4. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az uniós, illetve tagállami hatáskör nemcsak jogalkotásra (szabályozásra)
irányulhat, hanem például a jogalkalmazásra, igazságszolgáltatásra, (egyes esetek eldöntésére), vagy éppen a
jogszabályok kikényszerìtésére, l. Shaw, M. N.: Nemzetközi jog. Budapest 2001. 400. o. Bár a példáknál nem
feltétlenül csak jogalkotási, szabályozási hatáskörök merülhetnek fel (l. az EUM-Szerződés előbbiekben
hivatkozott 101. és 102. cikkét), e téma keretei között ez a hatáskör áll a figyelmünk középpontjában, mìg
például az igazságszolgáltatási hatáskör a jelen könyv más részeinél jelenik meg, az uniós jog érvényesìtésének
kérdéseinél.
5.6. 3.5.6. Intézményi hatáskörök ütközése

A fentiekben az uniós és tagállami hatáskörök viszonyában vizsgáltuk a jogi aktusok elfogadására irányuló
hatáskörök kérdését. Az uniós jogviták során nemcsak az uniós és tagállami hatáskörök elhatárolása jelenthet
problémát, hanem ütközhetnek az uniós intézmények hatáskörei is egymással a jogalkotás során. Erre példa a
fentiekben felhozott ERTA-ügy is, de ilyen hatásköri ütközés nyilvánulhat meg a konzultációs kötelezettség
sérelmében, vagy a jogalap helytelen megválasztásánál. Az Erdővédelmi rendeletek ügyében (l. alább) a Bìróság
kifejezetten kiemelte, hogy a Tanács a jogalap helytelen megválasztásával sértette a Parlament előjogait.
Az intézmények hatáskörének tiszteletben tartása, különösen a jogalap megválasztásánál kerül előtérbe. A

jogalap megválasztása ugyanis egyben meghatározza azt az eljárást, amelyben egy jogi aktus elfogadható, és a
különböző eljárásokban mások lehetnek az egyes intézmények jogai. A jogalap helyes megválasztása, tehát az
intézmények közötti egyensúly fenntartását szolgáló követelmény, azaz uniós „alkotmányos” kérdés. A Bìróság
megállapìtása szerint:
11 …a Szerződések által felállìtott rendszer a különböző közösségi intézmények között megosztja a

hatásköröket, a Közösség szervezeti felépìtésében meghatározza minden intézmény szerepét, és a Közösségre
ráruházott feladatok teljesìtését.
12 A Bìróság feladata az intézményi egyensúly védelme azzal, hogy a Szerződés hatáskörmegosztásra

vonatkozó szabályainak alkalmazását teljes körben biztosìtja.
C-316/91 Parlament v Tanács (Negyedik Loméi Megállapodás) [1994] EBHT I-0625, 11–12. pontok.
Az intézmények hatásköri jogvitái az Európai Bìróság előtt, változatos formákat öltenek. E jogvitákban, ahol az
intézmények közötti egyensúly kérdése nyìltan vagy burkoltan felvetődik, a mérlegelés keresztülszűrődik az
Unión belüli hatalommegosztás alkotmányos szempontjain. Az intézményi egyensúly sérül akkor, ha a
Parlamenttől elvonják a konzultációs jogot, l. előbbiekben a Roquette Frères-döntést, vagy 139/79 Maizena
GmbH v Tanács [1980] EBHT 3393, 34. pont. Sérülhet az intézményi egyensúly akkor, amennyiben egy
másodlagos uniós normánál a jogalap megválasztása helytelen, hiszen ìgy nem gyakorolhatja hatáskörét az
egyik intézmény, pl. l. C-295/90 Parlament v Tanács (Hallgatók letelepedése) [1992] EBHT I-4193. Az
intézményi egyensúly szükségessége alapján biztosìtotta a Bìróság a Parlamentnek azt, hogy előjogainak
védelmében semmisségi perben perlési jogosultsága legyen, noha ezt az EGK-Szerződés akkori 173. [később
EKSz 230., jelenleg EUMSz 263.] cikke nem biztosìtotta, C-70/88 Parlament v Tanács (Csernobil ügy) [1990]
EBHT I-2041, 25. pont.23 Az intézményi egyensúly kérdését vetette fel az is, amikor a Bizottság hatáskör
hiányában kötött megállapodást az Egyesült Államokkal, a szerződő felek versenyjogának alkalmazásáról, C-
327/91 Franciaország v Bizottság (Versenyjogi megállapodás) [1994] EBHT I-3641. A hatáskör hiánya miatt
érvénytelennek bizonyult a strukturális alapokból nyújtandó támogatásokkal kapcsolatos tanácsi rendelet egyik
23
L. ugyanakkor T-377/00 Philip Morris International, Inc és mások v
Bizottság [2003] EBHT II-0001 ügyet, ahol az Elsőfokú Bìróság álláspontja szerint pusztán az intézményi egyensúly állìtólagos sérelme
nem ok arra, hogy semmisségi perben eltekintsen a perlési jogosultságot előìró szabályoktól, 87. pont.
124
megalkotása
rendelkezését végrehajtó bizottsági aktus (Magatartási Szabályok), mivel a Bizottságnak nem volt hatásköre ezt
elfogadni, l. C- 303/90 Franciaország v Bizottság (Magatartási Szabályok) [1991] EBHT 5315.
5.7. 3.5.7. Hatáskörök torlódása: az uniós jogi aktus jogalapjának

megválasztása
A hatáskör-átruházás elvéből, és az uniós hatáskörök korlátozott jellegéből adódóan, a másodlagos uniós jogi
aktusokat mindig vissza kell vezetni valamilyen konkrét felhatalmazó rendelkezésre (ez jogszabályoknál
legtöbbször a Szerződések valamely rendelkezése), amelyen az elfogadott aktus alapszik. A jogalap kiválasztása
sokszor nem egyszerű feladat. Látható volt a fentiekből, hogy az uniós hatásköröket biztosìtó rendelkezéseket
sokszor igen általános formulákba öltöztették és tartalmilag is átfedhetik egymást. Ez problémákat okozhat
akkor, amikor egy uniós intézménynek a megalkotni kìvánt uniós intézkedésre elvileg több rendelkezés is
hatáskört biztosìt, és a jogalapot ki kell választani. A fentiekben az EUM-Szerződés 352. cikkénél már
láthattunk egy rendező elvet arra, hogy mikor nyúlhat ehhez a rendelkezéshez egy intézmény.
Az uniós jogszabály jogalapjának helytelen megválasztása a jogszabályt érvénytelenné (semmissé) teheti. A

probléma más, a fentiekben már emlìtett okból is gyakorlati és érdemi jellegű. A különböző hatásköri
rendelkezések különböző döntéshozatali eljárást ìrhatnak elő, ìgy a jogalap megválasztása egyben döntés arról,
hogy például a Parlament milyen szerepet kaphat a szabály megalkotásában, a Tanácsban milyen szavazati
arány kell a szabály elfogadásához, ìgy egy tagállamnak van-e vétójoga vagy nincs stb. A jogalap megválasztása
tehát a jogszabály tartalmára is kihathat, nem csak pusztán eljárási hibát jelenthet, l. erre 45/86 Bizottság v
Tanács (Általános vámpreferencia) [1987] EBHT 1493, 12. pont. A jogalap megválasztása önmagában is
komoly intézményi vagy tagállami érdekeket érint, és időnként heves pereskedést eredményez az Európai
Bìróság előtt.
C-164/97 és C-165/97 Parlament v Tanács (Erdővédelmi rendeletek)
[1999] EBHT I-1139
[A Tanács 1997. február 17-i 307/97/EK sz. módosìtó rendelete a közösségi erdők légköri szennyeződés elleni
védelméről, mìg a 308/97/EK sz. módosìtó rendelete a közösségi erdők tűz elleni védelméről szólt. A Tanács
mindkét rendeletet az EK-Szerződés 43. (később EKSz 37., jelenleg EUMSz 43.) cikke alapján alkotta meg
(közös agrárpolitika), melynél akkor a Parlamenttel pusztán konzultálnia kellett. A Parlament megtámadta az
Európai Bìróságon a két rendeletet, helytelen jogalapjuk miatt. Álláspontja szerint a rendeleteket az EK-
Szerződés 130s. (később EKSz 175., jelenleg EUMSz 192.) cikke alapján kellett volna elfogadni
(környezetpolitika), mely alapján (akkor) együttműködési eljárással lehetett volna elfogadni e jogszabályokat,
tehát a Parlamentnek nagyobb szerep jutott volna. A Tanács, és az oldalán beavatkozó Bizottság szerint, viszont
az erdő szerepel az EK-Szerződés mellékletében felsorolt azon termékek között, melyekre a közös agrárpolitika
szabályai alkalmazandók, tehát a jogalap megválasztása nem kifogásolható.]
12 […] egy intézkedés jogalapjának megválasztását olyan objektìv tényezőkre kell alapìtani, amelyek bìrói
felülvizsgálat alá vonhatóak. Ilyen tényezők lehetnek különösen az intézkedés célja és tartalma (l. például C-
155/91 Bizottság v Tanács [1993] EBHT I-939, 7. pont, és C-42/97 Parlament v Tanács [1999] EBHT I-0869,
36. pont).
13 A módosìtott rendeletek rendelkezéseiből kitűnik, hogy az erdők védelmére vonatkozó közösségi

szabályozásoknak céljai részben agrárjellegűek, mivel különösen a mezőgazdaság termelési potenciáljának
védelméhez való hozzájárulást célozzák, és részben sajátosan környezetvédelmi jellegűek, mivel elsődleges
célja az erdei ökoszisztémát fenntartani és megfigyelni.
14 Ilyen körülmények között, a megfelelő jogalap meghatározásának céljából szükséges megvizsgálni, hogy a
kérdéses intézkedések alapvetően egy konkrét cselekvési területre vonatkoznak-e, pusztán mellékes hatásokkal
más politikákra, vagy mindkét vonatkozás egyenlően lényeges. Amennyiben az első feltevés a helyes, elégséges
egy jogalaphoz folyamodni (C-70/88 Parlament v Tanács [1991] EBHT I-4529, 17. pont, és C-271/94 Parlament
v Tanács [1996] EBHT I-1689, 32 és 33. pontok); amennyiben a második a helyes, akkor nem elégséges
(242/87 Bizottság v Tanács [1989] EBHT 1425, 33–37. pontok, és C-360/93 Parlament v Tanács [1996] EBHT
I-1195, 30. pont) és az intézménynek, a hatáskör forrásául szolgáló mindkét rendelkezés alapján kell elfogadnia
az intézkedést (165/87 Bizottság v Tanács [1988] EBHT 5545, 6–13. pontok). Azonban nem lehetséges a kettős
jogalap, ahol a jogalaphoz kapcsolódó eljárások összeegyeztethetetlenek egymással (C-300/89 Bizottság v
Tanács (Titánium-dioxid) [1991] EBHT I-2867, 17–21. pontok).
125
megalkotása
15 A közös agrárpolitikát és a közösségi környezeti politikát konkrétan megvizsgálva, nincs az esetjogban

semmi, ami arra utalna, hogy az egyiknek elviekben elsőbbsége lenne a másikkal szemben. Világosnak tűnik,
hogy egy közösségi intézkedés nem lehet része a környezeti ügyekben kifejtett közösségi cselekvésnek pusztán
azért, mert az EK-Szerződés 130r(2) cikkében [később EKSz 174 cikk (2) bekezdés, jelenleg EUMSz 191. cikk]
foglalt követelményeket figyelembe veszi(C-62/88 Görögország v Tanács [1990] EBHT I-1527, 20. pont). A
Szerződés más rendelkezései alapján fennálló közösségi hatásköröket nem érintik a 130r és 130s [később EKSz
174. és 175., jelenleg EUMSz 191. és 192.] cikkek, és jogalapot csak a környezeti ügyekben kifejtett specifikus
intézkedéseknek nyújtanak (l., a húzóhálók használata a közös agrárpolitika összefüggéseiben C-405/92
Mondiet v Armement Islais [1993] EBHT I-6133, 25–27. pontok). Ugyanakkor, a környezeti politika területéhez
szorosan tartozó rendelkezéseket a Szerződés 130s cikkére kell alapozni (l. a hulladék ártalmatlanìtására
vonatkozó irányelvek, C-155/91 Bizottság v Tanács, fent idézve), akkor is, ha a közös piac működésére hatással
van (l. a hulladékszállìtásról szóló jogszabályt, C-187/93 Parlament v Tanács (Hulladékszállìtás) [1994] EBHT
I-2857, 24–26. pont) vagy ha a céljuk a mezőgazdasági termelés növelése (l. növényvédő szerekre vonatkozó
irányelv, C-303/94 Parlament v Tanács (Növényvédő szerek) [1996] EBHT I-2943).
16 Ebben az ügyben, bár a rendeletekben hivatkozott intézkedéseknek bizonyos jótékony hatása lehet a
mezőgazdaság működésére, ezek a közvetett következmények esetlegesek az erdők védelmére vonatkozó
közösségi szabályozások elsődleges céljához képest, mely az erdei ökoszisztémákban megtestesülő természeti
örökség megőrzésének és hasznosulásának biztosìtását célozza, és nem pusztán a mezőgazdaságnak hajtott
hasznot veszi tekintetbe. Az erdei környezet tűzzel és légköri szennyezéssel párosuló pusztulása és romlása
elleni védelemre irányuló intézkedések eredendően a környezeti cselekvés részét képezik, melyre a Közösség
hatásköre a Szerződés 130s cikkén alapszik.
[A Bìróság ezután megvizsgálta, hogy az erdőkre valóban utal-e az EK-Szerződés melléklete, mely a közös
agrárpolitika alá tartozó termékeket sorolja fel. A mellékletben szereplő „élő fa és más növények”
értelmezésénél a Bìróság – segìtségül folyamodván a közös vámtarifa kicsit szűkìtő termékosztályozási
rendszeréhez – megállapìtotta, hogy ez nem foglalja magában általában a fákat, általában az erdőt vagy az
erdészeti termékeket, még ha a mellékletben szereplő termékek némelyike előfordul is erdőkben. Így ez sem
igazolhatja a közös agrárpolitika rendelkezéseire vonatkozó hivatkozást.]
20 A Parlament ezért helyes álláspontot foglalt el, miszerint a Tanács lényeges eljárási követelményeket sértett
meg és aláásta [a Parlament] előjogait azzal, hogy a vitatott rendeleteket a Szerződés 43. cikkére alapìtotta, noha
a 130s cikk volt a megfelelő jogalap. A vitatott rendeleteket ezért semmissé kell nyilvánìtani.
Az Erdővédelmi rendeletek ügyében már érzékelhetőek azok az alapelvek, melyeket a Bìróság alakìtott ki a jogi
aktusok jogalapjára vonatkozó gyakorlatában, és azóta is alkalmaz. Ezek röviden a következőképpen
összegezhetőek: (1) egy intézkedés jogalapjának megválasztását objektìv tényezőkre kell alapìtani, ilyen lehet
különösen az intézkedés célja és tartalma; (2) amennyiben a jogi aktus kétféle célt foglal magában, arra a
jogalapra kell az aktust alapìtani, mely az elsődleges vagy meghatározó célt magában foglalja; (3) egyszerre két
jogalapra akkor lehet az aktust alapìtani, ha az két hasonló súlyú célt szolgál, és e célokat megtestesìtő
jogalapok, illetve a kapcsolódó eljárások nem összegyeztethetetlenek, és a jogalapok együttes alkalmazása nem
sérti a Parlament előjogait. L. erre pl. C-94/03 Bizottság v Tanács (Rotterdami egyezmény) [2006] EBHT I-
0001, 34–36., és 52. pontok.
Megjegyzések
1. A Bìróság rendkìvül lényeges, és hosszú idő óta a mai napig visszatérő megállapìtása, hogy az uniós
jogszabály alapjának megjelölése nem alapulhat a jogalkotó intézmény szubjektìv meggyőződésén, hanem olyan
objektìv tényezőkön, mint a jogszabály célja és tartalma, l. fent 12. pont, de ez a megállapìtás előfordult már a
45/86 Bizottság v Tanács (Általános vámpreferencia) [1987] EBHT 1493 ügyben, 11. pont. Miért fontos ezt
állandóan hangsúlyozni, nem kézenfekvő ez a megállapìtás? Esetleg felmerülhet más elfogadható megoldás is?
2. Az idézett ügyből is látható, hogy a jogalap megválasztásának helyességét legtöbbször csak a kérdéses
jogszabály konkrét elemzése (cél és tartalom) döntheti el. Egy kérdés azonban általánosságban is választ kìván e
körben: mikor lehetséges egyszerre több jogalapot is megjelölni és mikor szabad csak egyet. A Bìróság már
jóval korábban kénytelen volt kialakìtani a kérdésre a válaszát, miután többször beleszaladt olyan ügybe, ahol
egy jogszabálynak kettős jogalapja volt, l. pl. 68/86 Egyesült Királyság v Tanács (Állati hormonok) [1988]
EBHT 0855. Az Erdővédelmi rendeletek-ügyben a Bìróság összefoglalta az addigi, erre vonatkozó ìtélkezési
gyakorlatot, megjelölvén azokat az elveket, amelyek ezt eldönthetik. Azonban mit érthetett a Bìróság az alatt,
hogy nem lehetséges a kettős jogalap megjelölése, ahol a jogalaphoz kapcsolódó eljárások
összeegyeztethetetlenek egymással? Milyen eljárásokról van szó, és mikor összeegyeztethetetlenek?
126
megalkotása
3. A jogalap helyes megválasztásának kérdésénél nemcsak a jogszabály célja és tartalma játszhat szerepet. A
fentiekből már kiderült, a konkurráló jogalapok eltérő döntéshozatalt is takarhatnak, ìgy a jogalkotásban részt
vevő intézmények (Parlament) előjogai is kockán forognak. Ez a jogvita megìtélését is befolyásolhatja, hiszen
további szempontot jelent a mérlegelésnél, l. a következő részt.
4. Az Erdővédelmi rendeletek-ügyben az esetek azon tìpusa fordult elő, hogy két azonos szinten álló, konkrét
politika („uniós cselekvési terület”) hatásköri rendelkezései konkurráltak egymással. Hasonló tìpusú eset volt az
is, amikor Tanács helytelenül az EK-Szerződés 93. (jelenleg EUMSz 113.) cikkét (adóharmonizáció) választotta
a 71. (jelenleg EUMSz 91.) cikk helyett (közlekedéspolitika) azon határozatainak jogalapjaként, mellyel
kihirdette a Bulgáriával és Magyarországgal kötött, a közúti áruszállìtás bizonyos feltételeire és a kombinált
szállìtás elősegìtésére vonatkozó nemzetközi egyezményeket, ìgy azokat a Bìróság megsemmisìtette, C-211/01
Bizottság v Tanács (Közúti áruszállìtás) [2003] EBHT I-8913. Ugyanakkor a Tanács helyesen választotta
jogalapként az EK-Szerződés a 42. és 43. cikkét (közös agrárpolitika) a 130s (környezetpolitika) cikk helyett, a
környezetvédelem és a vidék fenntartásának követelményeivel összeegyeztethető mezőgazdasági termelési
módszerekről szóló 2078/92/EGK rendeletnél, mivel a jogszabályban a környezeti szempontok csak járulékosak
voltak, l. C-336/00 Ausztria v Martin Huber [2002] EBHT 7699.
5. A jogalap megválasztására vonatkozó viták gyakori gyújtópontja, amikor egy konkrét hatásköri és egy
általános hatásköri rendelkezés is szóba jöhet. Lehetséges, hogy egy uniós szabály egy szűkebb területhez
tartozó rendelkezéseket tartalmaz, de ezek egy része egyben a tagállami jogok közelìtését is szolgálja, ìgy
kérdésessé válik, hogy a szűkebb területen alkalmazandó, konkrét hatásköri rendelkezés vagy az általánosabb
jogharmonizációs hatáskör (EUM-Szerződés 114. és 115. cikk) a szabály alapja.
A Bìróság úgy véli, hogy például a közös agrárpolitika területén elégséges az EUMSz 43. (volt EKSz 37.)
cikkre hivatkozni (a jogharmonizációs hatáskörrel szemben) a mezőgazdasági termékek termelésénél és
forgalmazásánál akkor is, ha a jogszabály tagállami jogszabályok harmonizációját is tartalmazza, pl. 68/86
Egyesült Királyság v Tanács (Állati hormonok) [1988] EBHT 0855., vagy 131/86 Egyesült Királyság v Tanács
(Tojótyúkok védelme) [1988] EBHT 0905, tulajdonképpen a lex specialis elvének alkalmazásával. Ugyanakkor
nem a specifikusabb, hanem az általánosabb jogharmonizációs hatáskört kell alapul venni, ha a
jogharmonizációs előìrások szolgálnak általánosabb érdekeket is, az uniós politikák valamelyikénél, C-300/89
Bizottság v Tanács (Titánium-dioxid) [1991] EBHT I-2867, ahol az általános jogharmonizációs hatáskör
elsődleges volt a környezetpolitika végrehajtásából fakadó szűkebb hatáskörhöz képest.
6. Ahogy az igen tág, jogközelìtésre vonatkozó hatáskörnél, az általános kiegészìtő hatáskört tartalmazó EUMSz
352. cikknél is igen nehéz esetenként meghatározni azt, hogy mikor alkalmazható, azaz mikor nincs más
hatáskör biztosìtva a Szerződésben a kérdéses jogszabálynak. Így a Tanács helyesen választotta jogalapként az
EK-Szerződés 235. (később EKSz 308., jelenleg EUMSz 352.) cikkét az EKSz 100a. (később EKSz 95.,
jelenleg EUMSz 114.) cikk helyett az 515/97/EK rendeletének, mely a tagállamok közigazgatási hatóságai
közötti kölcsönös segìtségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági szabályozás helyes alkalmazásának
biztosìtása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szól, ugyanis a jogszabály
jogharmonizációs hatása csak járulékos, C-209/97 Bizottság v Tanács (515/97/EK rendelet) [1999] EBHT 8067.
Másrészt a Tanács helytelenül választotta jogalapként az EK-Szerződés 235. cikkét az EKSz 129c. (később
EKSz 155., jelenleg EUMSz 171.) cikk helyett (transzeurópai hálózatok) 95/468/EK határozatának, mely a
Közösségben a telematikus adatcseréhez való uniós hozzájárulásról szólt, mivel a jogszabály a transzeurópai
hálózatok szerződéses rendelkezései alá esett, ìgy a Bìróság a jogszabályt semmissé nyilvánìtotta, C-22/96
Parlament v Tanács (Telematikus adatcsere) [1998] EBHT I-3231.
6. 3.6. A jogi aktusok megalkotására irányuló

hatáskörök gyakorlásának korlátai
Amennyiben egy uniós intézménynek van is megjelölhető hatásköre egy jogi aktus elfogadására, a hatáskör
gyakorlásának vannak világos és határozott korlátai az uniós jogban. E korlátok inkább tartalmi jellegűek, létük
nagyban függ attól, hogy mi az elfogadni kìvánt jogi aktus tárgya, tartalma és hatálya. A jogi aktusok
megalkotásánál két általános jogelv egyre markánsabb szerepet játszik: a szubszidiaritás elve és az arányosság
elve. Ugyanakkor egy jogi aktus megalkotása nem sértheti az uniós általános jogelvét jelentő jogbiztonságot és
megfelelő indokokon kell nyugodnia.A jogi aktusok megalkotását lehetővé tevő hatáskörrel nem szabad
visszaélni, és a jogi aktus nem sértheti az uniós jogrendben lévő hierarchiát.
6.1. 3.6.1. A szubszidiaritás és arányosság elve
127
megalkotása
A Maastrichti Szerződés (1992/1993) új szempontokat és egyben korlátokat vezetett be az uniós jogalkotásba,

mely az EK-Szerződésben az alapelvek közé került, és azóta egyre erősebben érvényesül az egész uniós
jogalkotásban. Mindez az EU-Szerződés 5. cikk (3) bekezdésében jelenleg a következő formában jelenik meg:
„A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe,
az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem
központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégìtően megvalósìtani, ìgy azok a tervezett
intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósìthatók.
Az Unió intézményei a szubszidiaritás elvét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló

jegyzőkönyvben meghatározottak szerint alkalmazzák. A nemzeti parlamentek az emlìtett jegyzőkönyvben
megállapìtott eljárásnak megfelelően gondoskodnak a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáról.
(4) Az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl
azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.[...]”
A szubszidiaritás és az arányosság elve a Szerződésben az uniós jogalkotás viszonylag új, alkotmányos

korlátjaként jelent meg. Az elvek kifejezett megfogalmazása tükrözte azokat az aggodalmakat, melyek 1992-ben
a létrejövő Európai Uniót övezték, tartva a nemzetek feletti szervezet hatáskörének bővülésétől a tagállami
hatáskörök rovására. A két korlátozó elv a tagállami döntéshozatal, a tagállami szuverén hatáskörök sáncait
kìvánja erősìteni, fékezve az uniós hatáskörök kiterjesztését.Az EUSz. 5. cikkében foglalt rendelkezések az
uniós jogalkotás elé hármas korlátot emelnek:
1. az intézkedés (szabályozás) célját a tagállamok nem tudják kielégìtően egyenként megvalósìtani;
2. az intézkedés célját uniós szinten jobban el lehet érni;
3. az intézkedés nem lépheti túl a szerződés céljainak eléréséhez szükséges mértéket (arányosság).
Nemcsak a jogalkotás szintjének, de az uniós szinten belül az uniós jogi aktus választott formájának is
összhangban kell lenni az arányosság és a szubszidiaritás elvével. Az uniós jogszabálynak a lehető legnagyobb
teret kell hagyni a tagállami döntés számára úgy, hogy az még megfeleljen az intézkedés céljának és minél több
lehetőséget kell nyújtania a tagállamok számára az intézkedések céljainak megvalósìtására. Azonos feltételek
mellett az irányelveket a rendeletekkel szemben, a keretjogszabályt a részletesebb jogszabállyal szemben
előnyben kell részesìteni.
Az EUSz 5. cikk első és második bekezdése az uniós hatáskör létét kìvánja meg egy uniós intézkedés
meghozatalához (hatáskör-átruházás elve, l. a fentiekben).A harmadik és negyedik bekezdés, már – a hatáskör
meglétét feltételezve – az uniós hatáskörök gyakorlását korlátozza, köti további feltételekhez.
Ezzel együtt, különösen a szubszidiaritás elve, túl általános, tartalma nehezen megfogható. Így elsőként az
merül fel, hogy pusztán politikai célként, politikai iránymutatásként került-e be a Szerződésbe, vagy valóban
kikényszerìtendő és kikényszerìthető jogi normának szánták. Konkrét kérdésként ez úgy vetődik fel, hogy
megtámadhatóak és érvénytelenìthetőek-e, az egyébként hatáskörrel rendelkező intézmény által meghozott
uniós jogi normák azért, mert elfogadásuk nem a megfelelő döntéshozói szinten történt. Erre a kérdésre a
tagállamok az Amszterdami Szerződés mellékleteként megalkotott külön jegyzőkönyvben válaszoltak („
Jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról – 1997”), melyet a Lisszaboni
Szerződés új jegyzőkönyvvel helyettesìtett, jelentősen tágìtva a két elv alkalmazási körét az uniós jogalkotásban
(l. a Szerződésekhez csatolt 2. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyvet a szubszidiaritás és arányosság elvének
alkalmazásáról).
6.1.1. 3.6.1.1. A Lisszaboni 2. sz. Jegyzőkönyv

A jegyzőkönyv kiszélesìti a két elv hatókörét olyan értelemben, hogy azokat valamennyi uniós intézménynek
kell biztosìtani, és egyben az Unió egészére vonatkozik (az Amszterdami Jegyzőkönyv csak a Közösségekre
vonatkozott). Ugyanakkor a korábbiakhoz képest részletes eljárásokat vezet be, mellyel a két elv alkalmazása
hatékonyabban biztosìtható. A Jegyzőkönyv legfontosabb rendelkezései öt fő vonásban összegezhetőek.
(1) A Bizottság az elv alkalmazásával kapcsolatban köteles a jogalkotásra irányuló javaslatok előterjesztése előtt
széles körű konzultációt folytatni, és lehetőleg a konzultáció dokumentumait nyilvánosságra hozni.
128
megalkotása
(2) A jogalkotási javaslat indokolásában ki kell térni arra, hogyan valósul meg a javaslattal a szubszidiaritás és
arányosság elve. Emellett külön feljegyzésben, adatokkal alátámasztva a pénzügyi hatásokat is elemezni kell; az
irányelveknél emellett a jogszabály hatásait is a tagállamok jogalkotására. A két elv érvényesülését minőségi és
mennyiségi mutatókkal is alá kell támasztani; be kell mutatni, hogy a jogalkotási aktus célját tekintve a lehető
legkisebb pénzügyi és igazgatási terhet hárìtja a tagállamokra, illetve a magánszemélyekre.
(3) A Lisszaboni Jegyzőkönyv lehetővé teszi a tagállamok nemzeti parlamentjeinek (illetve ahol van a nemzeti
parlamenti kamaráknak), hogy a szubszidiaritás sérelme miatt lassìtsák a jogalkotási aktus elfogadását. A
Parlament, a Tanács és a Bizottság (attól függően, hol indult az eljárás) a jogalkotási aktusok tervezeteit a
nemzeti parlamenteknek köteles elküldenie, és ez vonatkozik az adott jogalkotás során kialakìtott
állásfoglalásaikra és álláspontjaikra is. A tervezet megküldésétől számìtott nyolc héten belül bármely nemzeti
parlament indokolt véleményt küldhet arról, hogy szerinte miért sérti a kérdéses tervezet a szubszidiaritás elvét.
A jogalkotás során figyelembe kell venni a nemzeti parlamentek, illetve a nemzeti parlamenti kamarák indokolt
véleményét. Azonban, a tervezetet felül kell vizsgálni, ha az indokolt véleményekben a nemzeti parlamentek
legalább egyharmadát (a rendes jogalkotási eljárásban legalább a felét, a szabadság, a biztonság és a jog
érvényesülésén alapuló térség vonatkozásában legalább egynegyedét) képviselő része azt állapìtja meg, hogy a
jogalkotási aktus tervezete nincs összhangban a szubszidiaritás elvével. (Az arányok számìtásánál minden
nemzeti parlamentnek két „szavazata” van, vagy azon belül a parlamenti kamaráknak, ha vannak ilyenek, egy-
egy.) A felülvizsgálat nyomán az előterjesztő indokolt határozatban a tervezetet fenntarthatja, módosìthatja vagy
visszavonhatja.
A rendes jogalkotási eljárásban, amennyiben a felülvizsgálat nyomán a Bizottság indokolt véleményben

fenntartja a javaslatát, ezt a Tanács és a Parlament elé kell terjeszteni a nemzeti parlamentek véleményével
együtt. Amennyiben a Tanács tagjainak 55%-át képező többsége, vagy az Európai Parlamentben a szavazatok
többsége alapján a javaslat a szubszidiaritás elvével nem összeegyeztethető, a jogalkotási javaslat az adott
formában nem tárgyalható.
(4) Már az Amszterdami Jegyzőkönyv világossá tette, hogy a szubszidiaritás elvének megsértése miatt uniós
aktusok érvénytelenné válhatnak. A Lisszaboni Jegyzőkönyv eljárási oldalról tovább erősìt, és a semmisségi
perben (EUMSz 263. cikk) külön perindìtási lehetőséget biztosìt a tagállamoknak, a tagállamok nemzeti
parlamentjeinek (melynek nevében a tagállamok lépnek fel), valamint bizonyos feltételek esetén a Régiók
Bizottságának, hogy a szubszidiaritás sérelme miatt támadjanak jogalkotási aktusokat.
(5) A Bizottság éves jelentést köteles benyújtani az EU-Szerződés 5. cikkének alkalmazásáról az Európai
Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek.
A Maastrichti Szerződésben a szubszidiaritás és arányosság elve a jogalkotás tekintetében nagyrészt deklaratìv

maradt, és főleg politikai elvként érvényesült. Az Amszterdami Jegyzőkönyv jelentősége abban állt, hogy a két,
alapvetően politikai elvet, jogi keretekbe helyezte, az uniós jogi aktusok érvényességi feltételévé változtatta, ìgy
élővé és alkalmazhatóvá tette az uniós jogban is. A Lisszaboni Jegyzőkönyv, viszont a szubszidiaritás elvét
kiterjesztette az egész uniós jogalkotásra, megerősìtette annak eljárási oldalát, elsősorban a nemzeti parlamentek
szerepének növelésével, és az uniós bìróságok hatáskörének tágìtásával.
6.1.2. 3.6.1.2. A szubszidiaritás elve, mint érvényességi szempont

A szubszidiartás tartalmilag rendkìvül meghatározatlan. Davies mutat rá, hogy lényegében hiányoznak az elv
konkrét esetekre történő alkalmazásának megfelelő kritériumai. 24 Ebből következik, hogy a szubszidiaritás elvét
valamely jogszabály tartalmi érvényességének vizsgálatára alkalmazni általában nem egyszerű vállalkozás. A
jogalkotás érvényességi szempontjaként a szubszidiaritás elvének van egy tartalmi és egy eljárási oldala. A
tartalmi oldalra az érdemi vizsgálat utal, hogy a vizsgált uniós norma valóban megfelelő szinten és formában
szabályoz-e egy kérdést. Az eljárási, formai oldala azt veti fel, hogy a szubszidiaritás (és az arányosság) elve, a
Lisszaboni Jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően, megjelenik-e a jogi aktus indokolásában és az egyéb
jogalkotási eljárási lépésekben, jelezve, hogy figyelembe vették a jogalkotásnál.
Az alábbi ügyben a szubszidiaritás elvére, mint érvényességi feltételre hivatkoztak – sikertelenül. Azonban a
Bìróság néhány fontos megállapìtást tett az elv érvényesülésével összefüggésben.
24
Davies, 2006, 63. o.
129
megalkotása
C-491/01 The Queen v Secretary of State for Health, ex parte British American Tobacco (Investments)
Ltd and Imperial Tobacco Ltd.
[2002] EBHT I-11453
[A Tanács és a Parlament 2001. június 5-én elfogadta a 2001/37/EK irányelvet, a tagállamoknak a

dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusìtására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezései közelìtéséről. A brit dohánygyártók pert indìtottak angol bìróságok előtt az irányelv belső jogban
való végrehajtása ellen, és perbeni indokaik között szerepelt az irányelv érvénytelensége is. Az angol bìróságok
előzetes döntés iránti előterjesztést tettek az Európai Bìróságon. A Bìróság az érvénytelenség kérdésén belül
vizsgálta, hogy a szubszidiaritás elvét a jogalkotásnál tiszteletben tartották-e.]
178 Az Európai Közösségeket alapìtó szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek

alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv [Amszterdami Jegyzőkönyv] 3. cikke megállapìtja, hogy a szubszidiaritás
elve nem kérdőjelezi meg a Szerződés által az Európai Közösségre ruházott hatásköröket, ahogyan azokat a
Bìróság értelmezi.
179 Előzetesen meg kell jegyezni, amikor a közösségi jogalkotás az EK-Szerződés 95. [jelenleg EUMSz 114.]
cikkére támaszkodik, a szubszidiaritás elve alkalmazandó annyiban, hogy ez a rendelkezés nem ad kizárólagos
hatáskört a belső piacon folyó gazdasági tevékenység szabályozására, hanem csak bizonyos hatáskört, hogy
javìtsa [a belső piac] létrehozásának és működésének feltételeit, az áruk szabad mozgását és a szolgáltatások
szabadságát akadályozó tényezők felszámolása, vagy a verseny torzulásainak megszüntetése útján (l. ilyen
értelemben, a dohányreklámról szóló ìtélet 83. és 95. bekezdését).
180 Ami azt a kérdést illeti, miszerint az irányelvet a szubszidiaritás elvével összhangban fogadták-e el, először
meg kell vizsgálni, hogy a javasolt intézkedés célját jobban lehetett-e közösségi szinten elérni.
181 Ahogy a Bìróság a fenti 124. pontban megállapìtotta, az irányelv célja, hogy a tagállamoknak a
dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusìtására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezéseinek még fennálló különbségeiből adódó akadályokat felszámolja, egyben biztosìtva az
egészségvédelem magas szintjét, az EK-Szerződés 95(3) cikkének megfelelően.
182 Ezt a célt nem lehet megfelelően a tagállamoknak egyenként elérniük, és intézkedést kìván közösségi
szinten, amit bizonyìt ebben az ügyben a nemzeti jogok változatos fejlődése (l. a fenti 61. pontot).
183 Ebből következik, hogy az irányelv esetében, a javasolt intézkedés célját, közösségi szinten jobban el lehet
érni.
184 Másodszor, ebben az esetben a Közösség által hozott intézkedés ugyancsak megfelelt a szubszidiaritás
elvéből fakadó követelményeknek, amennyiben, ahogy a fenti 122-től 141-ig terjedő pontok világossá teszik, az
elérni kìvánt cél teljesìtéséhez szükséges mértéket nem haladta túl.
185 Az 1(f) kérdést illetően, a megelőző következtetésekből adódik, hogy az irányelv nem érvénytelen a
szubszidiaritás elvének megszegése miatt.
[A Bìróság nem talált más olyan tényezőt sem, mely az irányelv érvénytelenségéhez vezetett volna.]
Az Európai Bìróság a két elv eljárási, formai oldala vonatkozásában azt a szabályt követi, hogy a szubszidiaritás
és az arányosság elvét nem kell kifejezetten megnevezni a jogszabály indokolásában. Az indokolási
kötelezettséget teljesìti az uniós jogalkotó, ha az indokolás tartalmilag utal arra, miért kell uniós szintű
szabályozás anélkül, hogy nevén nevezné a két elvet, C-233/94 Németország v Európai Parlament és Tanács
(Betétbiztosìtás) [1997] EBHT I-2405, 28. pont, megerősìtve C-377/98 Hollandia v Parlament és Tanács
(Biotechnológia) [2001] EBHT I-7079, 33. pont.
Megjegyzések
1. A szubszidiaritás elvének tartalmával kapcsolatban az EU-Szerződés 5. cikkéből kiderül, hogy csak ott
alkalmazható, ahol versengő-megosztott hatáskör van az Unió és a tagállamok között egy kérdés rendezésére, l.
pl. C-192/94 El Corte Inglés SA v Cristina Blazquez Rivero [1996] EBHT I-1281, per AG Lenz 27. pont. A
kizárólagos hatásköröknél, bármelyik oldalon is álljon az fenn, a kérdés nem jöhet szóba, ugyanis ott vagy az
Unió vagy a tagállam alkothat csak jogszabályt (erre kifejezetten utal is a fenti szerződéshely). A megosztott,
130
megalkotása
szomszédos hatásköröknél, viszont az uniós és tagállami hatáskör egy szabályozási területen belül elhatárolt, ìgy
nem merül fel, hogy milyen szinten a hatékony a szabályozás.
2. Jogosan mutat rá Craig és de Búrca, miszerint az uniós jogi normák érvényességi felülvizsgálatánál, a téma
szempontjából a leglényegesebb kérdés, hogy a Bìróság milyen mélységben hajlandó vizsgálni az egyes
ügyekben a szubszidiaritás követelményeit (Craig–de Búrca, 2008, 105. o.). Ettől függ, hogy a két elv mennyire
válhat hatékony eszközzé az uniós jogi normák megtámadásánál. Az Amszterdami Jegyzőkönyv hatálybalépése
előtt (1999) az Európai Bìróság rendkìvül óvatosan nyúlt a szubszidiaritás kérdéséhez az uniós jogi normák
érvényességi felülvizsgálatánál (az arányosság elvénél más volt a helyzet, ugyanis ez már korábban is az uniós
jog általános elvének minősült, a jogalkotás területén is, l. pl. 188–190/80 Franciaország, Olaszország és
Egyesült Királyság v Bizottság (Átláthatósági irányelv) [1982] EBHT 2545, 16–19. pontok). Ez nyilvánvalóan
annak tudható be, hogy az elv tartalma igen meghatározatlan volt, és nem derült ki, hogy pusztán politikai
iránymutatás a jogalkotásban, vagy az uniós jogi normák érvényességét is befolyásoló tényező.
A Bosman-ügyben a Bìróság az elvet nemhogy érvénytelenségi okként, de még értelmezés céljára sem vette
igénybe. Kereken visszautasìtotta, hogy az elvet a Szerződést megszorìtó értelmezés alátámasztásaként
használja, és megállapìtotta: a szubszidiaritás elve nem vezethet olyan helyzethez, hogy a sportszövetségek
átigazolásokra vonatkozó szabályai az egyének Szerződésben biztosìtott jogainak gyakorlását csorbìthassák. C-
415/93 Union royale belge des sociétés de football association ASBL v Jean-Marc Bosman, Royal club liégeois
SA v Jean-Marc Bosman és társai, és Union des associations européennes de football v Jean-Marc Bosman
[1995] EBHT I-4921, 81. pont.
3. A munkaidőre vonatkozó minimális követelményeket tartalmazó 93/104/EGK irányelvet támadó ügyben a

Bìróság kifejtette: a szubszidiaritás elve inkább arra vonatkozik, hogy egy területen van-e szükség uniós
szabályozásra, nem arra, hogy a szabályozás e területen mennyire, milyen mélységben korlátozza az államokat.
C-84/94 Egyesült Királyság v Tanács (Munkaidő irányelv) [1996] EBHT I-5755, 47. és 55. pontok. Ez a
megállapìtás meghaladottnak tekinthető már az Amszterdami Jegyzőkönyv tükrében is, amely egyértelmű abban
a tekintetben, hogy az uniós szabályozásnál a lehető legtöbb választási lehetőséget kell hagyni a tagállamoknak.
Az Amszterdami Jegyzőkönyv után a Bìróság vizsgálata szilárdabb talajon mozoghat ugyan, de látható, hogy a
szubszidiaritás és az arányosság elvét legfeljebb csak rendkìvüli esetben tartja alkalmas eszköznek arra, hogy
uniós normák érvénytelenségének alapjául szolgáljon. Bár a szubszidiaritás elvét gyakran felhìvják a Bìróság
előtt, valamely uniós (közösségi) jogi normát kifogásolván, azonban az eddigiekben nincs olyan ìtélet a Bìróság
gyakorlatában, ahol a szubszidiaritás elvének sérelme miatt uniós jogi norma érvénytelennek bizonyult volna.
Már a British American Tobacco-ügyben is, a Bìróság általános megfontolásokkal intézi el a szubszidiaritás
kérdését, láthatóan nagy mérlegelési lehetőséget tulajdonìtva e tekintetben az uniós jogalkotó szerveknek.
Azóta, pedig legfeljebb egy-két ügyben volt hajlandó komolyan mérlegelni a szunbszidiaritás elvének sérelmére
utaló hivatkozásokat. Ilyen kivétel volt a Nutri-Link-ügy, ahol a 2002/46/EK irányelvvel kapcsolatban
megállapìtotta, hogy az étrendkiegészìtők kereskedelmére vonatkozó harmonizácós szabályozás közösségi
szintű cselekvést igényel. C-154/04 és C-155/04 The Queen v Secretary of State for Health ex parte: Alliance
for Natural Health és Nutri-Link Ltd, valamint ex parte: National Association of Health Stores és Health Food
Manufacturers Ltd. [2005] EBHT I-6451, 107. pont.
6.1.3. 3.6.1.3. Az arányosság elve

Az arányosság elve – eltérően a szubszidiaritás elvétől – már jóval a Maastrichti Szerződés előtt az uniós jog
általános jogelveként érvényesült az Európai Bìróság gyakorlatában, l. 99-100/76 NV Roomboterfabriek „De
Beste Boter” és Josef Hoche, Butterschmelzwerk v Bundesanstalt für landwirtschaftliche Marktordnung [1977]
EBHT 0861, 11. A német alkotmányos és közigazgatási jogból, részben a német bìróságok Luxemburgban,
előzetes döntés végett előterjesztett ügyeiből beszivárogva, az uniós jog egyik legfontosabb általános jogelvévé
nőtte ki magát, melyet számtalanszor hìvnak fel az uniós bìróságok előtt.25
Az elv példaként szolgál egyben arra is, hogy miként kap egy ìratlan uniós jogforrás, egy általános jogelv, ìrott
formát. Az EU-Szerződés és később Amszterdami, majd a Lisszaboni Jegyzőkönyv, azonban az arányosság
elvét, kifejezetten a jogalkotást befolyásoló elvként kezeli. Ennél a hatóköre jóval szélesebb, hiszen az uniós
jogalkalmazást, sőt az uniós jog tagállami alkalmazását is uraló elvről van szó. Az arányosság elve az uniós jog
szinte minden területén érvényesülhet. Az elv alkalmazása és érvényesülése mindig a támadott intézkedés
egyedi elemzésén, és az adott joghelyzet sajátosságain múlik.
25
Az arányosság elvének jogalkalmazásban való alkalmazására l. pl.
Tridimas, 1999, 89–162. o.
131
megalkotása
A Bìróság álláspontja szerint „az arányosság elvének megsértése azt feltételezi, hogy a közösségi jogi aktus
olyan kötelezettséget ró a jogalanyra, amely túllépi a jogi aktussal megvalósìtani kìvánt cél eléréséhez megfelelő
és szükséges mértéket.” C 110/03 Belgium v Bizottság (Munkahely-teremtési támogatások) [2005] EBHT I-
2801, 61. pont. A Bìróság az arányosság elvének két rendkìvül fontos vonatkozására tért ki a Schräder-ügyben.
265/87 Hermann Schräder HS Kraftfutter GmbH & Co. KG v Hauptzollamt Gronau
[1989] EBHT 2237
[A felperes német bìróság előtt, több jogcìmen támadta az általa befizetendő úgynevezett társfelelősségi
illetéket, melyet gabonatermék piacra bocsátása esetén kellett fizetni az 1579/86/EGK sz. tanácsi rendelet, és az
ezt végrehajtó 2040/86/EGK számú bizottsági rendelet alapján. A felperes szerint az illetékfizetés nem is
megfelelő és nem is szükséges intézkedés a gabonapiac megszilárdìtásához, ìgy sérti az arányosság elvét. A
düsseldorfi Finanzgericht (pénzügyi bìróság) részben magáévá téve a felperesi érvelést, kétségét fejezte ki ezen
közösségi jogszabályok érvényessége tekintetében, és előzetes döntést kezdeményezett az Európai Bìróságnál.
A Bìróság semmissé nyilvánìtotta a Bizottság rendeletének egy rendelkezését, de nem az arányosság elvének
sérelme miatt.]
21 A Bìróság következetes álláspontja szerint, az arányosság elve egyike a közösségi jog általános elveinek.
Ezen elvnél fogva, a gazdasági szereplőkre kirótt pénzügyi terhek akkor jogszerűek, ha az intézkedések
megfelelőek és szükségesek a kérdéses jogalkotás által jogszerűen követett célok eléréséhez. Természetesen,
amikor van választási lehetőség több megfelelő intézkedés között, a legkevésbé terhes intézkedéshez kell
folyamodni és a kirótt terhek nem lehetnek aránytalanok a követett célokhoz képest.
22 Azonban, ami a fent emlìtett feltételek teljesìtésének bìrói felülvizsgálatát illeti, meg kell állapìtani, hogy a
közös agrárpolitika kérdéseiben a közösségi jogalkotónak mérlegelési jogköre van, mely a 40. és 43. [EKSz 34.
és 37., jelenleg EUMSz 40. és 43.] cikk által ráruházott politikai felelősséggel függ össze. Ebből következően,
ezen a területen elfogadott intézkedés jogszerűsége csak akkor lehet kétséges, ha az intézkedés nyilvánvalóan
nem helyénvaló, tekintettel a célra, amit az eljáró intézmény elérni szándékozik (l. különösen a 179/84 Bozzetti
v Invernizzi (1985) EBHT 2301 ìtéletet).
[Ezután a Bìróság megállapìtotta, hogy a társfelelősségi illeték célja a gabonapiac megszilárdìtása, a felesleg
csökkentése és a kìnálat visszaszorìtása. Bár lenne más eszköz is erre, az intézkedés nem nyilvánvalóan
alkalmatlan a cél elérésére, ìgy az arányosság elve nem sérül.]
A fenti idézetből kiderül, hogy mit takar az arányosság elve, és milyen lépésekben, milyen próbát kell kiállni az
uniós jogszabálynak, ez alapján. Ugyanakkor az is kiderül, hogy az arányosság elve nem minden esetben
hatékony az uniós intézkedések megkérdőjelezése során. Olyan helyzetekben, ahol az uniós szerveknek széles
mérlegelési jogkörük van valamely gazdasági intézkedés meghozatalát illetően, a Bìróság nagyon enyhe
kontrollt kìván gyakorolni a jogalkotás felett az arányosság elvét felhasználva.
Három olyan ügytìpus különìthető el, amelyben az arányosság elve lényeges szempont lehet a bìrói
felülvizsgálatnál.26
(1) Olyan jogszabály, intézkedés megkérdőjelezése, mely korlátoz egy általáno-sabb, az uniós jogrendben
elismert vagy abból fakadó jogot. Az alapjogok felhìvása leggyakrabban ilyen összefüggésben történik, ìgy az
arányosság elve, az ilyen mérlegelésnél sokszor lényeges szerepet játszik. Pl. az új szőlőültetvények
telepìtésének uniós jogszabályból fakadó korlátozása mennyiben sérti a tulajdonhoz való jogot, 44/79 Liselotte
Hauer v Land Rheinland-Pfalz [1979] EBHT 3727.
(2) Az uniós jog alapján kirótt bìrság, pénzbeli hátrány megkérdőjelezése. Így a Man Sugar-ügyben a
cukorexportra vonatkozó pályázaton óvadékot kellett lerakni a nemzeti agrárintervenciós hatóságnál, mely a
vonatkozó tanácsi rendelet általános rendelkezése alapján elveszett akkor, ha a nyertes pályázó meghatározott
időn belül nem folyamodott exportengedélyért. A Bìróság úgy vélte, hogy aránytalan a konkrét ügyben született
bizottsági rendelet azon rendelkezése, amellyel a 30 000 tonna cukorexportra jogosulttá vált felperes elvesztette
1 670 370 angol font óvadékát azért, mert a kitűzött határidőn túl mintegy négy órával nyújtotta be telexen a
kérelmét az exportengedély iránt, és a rendelet vonatkozó rendelkezését érvénytelennek nyilvánìtotta, 181/84
The Queen, ex parte E. D. & F. Man (Sugar) Ltd v Intervention Board for Agricultural Produce (IBAP) [1985]
EBHT 2889, hasonlóan C-356/97 Molkereigenossenschaft Wiedergeltingen eG v Hauptzollamt Lindau [2000]
EBHT I-5461.
26
L. Craig–de Búrca, 2008, 546–548. o., ill. Gautron, 1997, 140. o.
132
megalkotása
(3) Olyan jogszabály, intézkedés megkérdőjelezése, amelyben egy gazdasági, gazdaságpolitikai döntés
nyilvánul meg, arra hivatkozva, hogy az intézkedés nem megfelelő a gazdasági célok eléréséhez, vagy
súlyosabb hátrányt okoz a gazdasági szereplők egy csoportjának, mint amilyen előnyök származnak belőlük.
Erre jó példa a Schräder-ügy, melyben a felperes a sérelmezett intézkedés mögötti gazdaságpolitikai döntést
támadta.
Megjegyzések
1. Az arányosság elvének alkalmazásánál – alapügyként – gyakori hivatkozást találhatunk (a Bìróság

gyakorlatában is) a Fedesa-ügyre, melyben az állattartásban a hormonok alkalmazását szabályozó uniós
jogszabály érvényessége volt napirenden, C-331/88 The Queen v Minister of Agriculture, Fisheries and Food és
Secretary of State for Health, ex parte: Fedesa és mások [1990] EBHT I-4023. Látni kell azonban, hogy a
Bìróság az arányosság elvének alkalmazásánál, és az arra vonatkozó általános megállapìtásoknál pusztán a
Schräder-ìtéletet követi.
2. A fentiekben olyan esetek szerepeltek, melyeknél valamilyen uniós jogi normát támadtak annak
aránytalansága miatt. Az arányosság elvében foglalt, a Schräder-ügyben világosan artikulált követelmények,
azonban az uniós jogot érintő tagállami jogszabályokra, intézkedésekre is alkalmazandók. A tipikus joghelyzet
az, hogy van valamely magánfelet megillető uniós jog, mely azonban kivételt engedélyező uniós rendelkezés
alapján korlátozható a tagállamok által (pl. az áruk szabad mozgásánál EUM-Szerződés 36. cikke szemben a 34.
cikkével, a személyek szabad mozgásánál és letelepedésénél az EUMSz 52. cikke szemben a 45. és 49.
cikkével.) A keletkező jogvitáknál az a lényegi kérdés, hogy a korlátozó tagállami intézkedés jogszerű-e: ennek
mérlegelésénél sokszor játszik lényeges szerepet az arányossági mérce. A sok ilyen jogesetből pl. egy hìres ügy:
a más tagállamokétól eltérő német sörszabvány előìrásait, mely feltételeivel akadályozta a külföldi sörök német
importját, igazolja-e a fogyasztók és a közegészség védelme, 178/84 Bizottság v Németország (Sörszabvány)
[1987] EBHT 1227, 28. pont.
6.2. 3.6.2. A jogbiztonság elve

A jogbiztonság elve, mely a belső jogokban a jogállamiság egyik alappillére, általános jogelvként az uniós
jogban is kiemelkedő szerepet játszik. Korlátot jelent a jogalkotással szemben is, olyan értelemben, hogy a
létező jogviszonyok tartalmát megváltoztatni legfeljebb kivételesen szabad, és ennek jól körülìrt feltételei
vannak. Az elv általánossága miatt, annak tartalmát nehéz körülìrni, de ahogy az 1. fejezetben az általános
jogelvek rövid jellemzésénél kiemeltük, az elvből fakadó követelmények lényege ott kereshető, hogy az, akire
nézve szabályozást tartalmaz egy norma, a norma tartalmáról időben tudomással bìrhasson azon időponthoz
képest, amikor a norma által szabályozott cselekvést véghezviszi, és alappal bìzhasson a kialakìtott
jogviszonyait szabályozó szabályok tartósságában. Ebből kiindulva, az uniós jogban a jogbiztonság elvének
három alapvető követelménye azonosìtható, melyekre itt, az uniós jogalkotás korlátainál érdemes kitérni: a
jogszabályok világos szövege, a visszaható hatály korlátai és a jogos várakozások védelme. (Nyilvánvalóan az
elv érvényesülésének alapja a jogszabályok megismerhetősége, azaz megfelelő kihirdetése. A kihirdetési
kötelezettségre a következő részben, az uniós jogi aktusok formáinál térünk ki.) 27
6.2.1. 3.6.2.1. A jogszabályok világos szövege

A jogbiztonság elve megköveteli a jogszabályok világosságát, egyértelműségét is. E tekintetben a Bìróság
világosan leszögezte a később is többször hivatkozott Gondrand-ügyben egy közösségi jogszabály
vonatkozásában:
17 […] A jogbiztonság elve megköveteli, miszerint az adófizetőre pénzügyi terhet hárìtó szabályok világosak és
pontosak legyenek azért, hogy félreértés nélkül megállapìthassa, melyek a jogai és kötelezettségei, és ennek
megfelelően cselekedjen.
169/80 Administration des douanes v SA Gondrand Frères és SA Garancini [1981] EBHT 1931.
A Gondrand-ügyből az is kiderült, hogy a jogszabályok aligha világosak akkor, amikor a tagállami hatóságok
egyszer az egyik értelmezést fogadják el, utána átváltanak egy másik értelmezési változatra (l. 18. pont). A
jogszabályok világossága és egyértelműsége nemcsak azt szolgálja, hogy a magánfelek számára lehetővé tegye
jogainak és kötelezettségeinek megértését, hanem azt is, hogy a tagállami bìróság számára lehetővé tegye ezen
27
Más felfogás is létezik, például Tridimas szembeállìtja a
jogbiztonságot a jogos várakozások védelmével, Tridimas, 1999, 170. o.
133
megalkotása
jogok védelmének biztosìtását. 257/86 Bizottság v Olaszország (Import ÁFA) [1988] EBHT 3249, 12. pont. Itt
az egyének bìrói jogvédelmének elve erősìti a jogbiztonság elvét.
A Gondrand-ügyben ez a követelmény értelmezést segìtő elvként szerepelt, amennyiben a felperesre kedvezőbb

értelmezést kell adni a (közösségi) jogszabálynak, ha az nélkülözi az egyértelműséget, világosságot. Az Import
ÁFA-ügyben pedig a (belső) jogszabály homályossága, az alperes, az olasz állam védekezésének élét vette el.
Felettébb kérdéses azonban, hogy az ilyen hibában szenvedő rendelkezésnél ez a követelmény lehet-e
érvényességi feltétel is, azaz, az uniós jogszabály érvénytelenségéhez vezető ok. Az elvnek lehet sajátos vetülete
is egyedi (igazgatási) határozatoknál, tehát a klasszikus értelemben vett jogalkotáson kìvül. A Farrauto-ügyben
ez magában foglalta ugyanis azt a követelményt, hogy uniós jogot érintő kérdésekben, nem érheti hátrány a
magánfelet abból, hogy számára egy (kiegészìtő nyugdìj elutasìtásáról hozott) határozatot olyan nyelven hoztak,
melyen nem ért. 66/74 Alfonso Farrauto v Bau-Berufsgenossenschaft [1975] EBHT 0157.
6.2.2. 3.6.2.2. A jogszabályok visszaható hatályának kérdése

A jogbiztonság elve általában kizárja azt, hogy egy jogszabály egy, a hatálybalépése előtti időpontban vagy
időszakban keletkezett, lezárt jogviszonyra (lezárt tényállásra) is fejtsen ki szabályozó joghatást, illetve azelőtt
léptessék hatályba, mielőtt azt kihirdették vagy közzétették volna. Az általános szabályt a Bìróság a következő
módon fogalmazta meg a Salumi(II)-ügyben, ahol a vámok vámkezelés utáni beszedésére vonatkozó uniós
szabálynál nem volt helye visszamenőleges hatályt engedő értelmezésnek:
8 Azonban, mivel a rendelet nem tartalmaz bármilyen átmeneti rendelkezést, tanácsos az értelmezés általánosan
elismert elveihez folyamodni abból a célból, hogy megállapìtható legyen ennek időbeni hatálya, figyelemmel a
rendelet szövegére csakúgy, mint céljaira és általános rendszerére.
9 Bár az eljárási szabályok általában alkalmazandók minden eljárásra, mely folyamatban van abban az időben,
mikor hatályba lépnek, nem ez a helyzet az anyagi szabályokkal. Éppen ellenkezőleg, az utóbbiakat szokásosan
úgy értelmezik, hogy csak annyiban alkalmazhatók hatálybalépésük előtt létező helyzetekre, amennyiben az
világosan következik rendelkezéseikből, céljaikból vagy általános rendszerükből, hogy ilyen hatást kell
tulajdonìtani nekik.
212-217/80 Amministrazione delle finanze dello Stato v Srl Meridionale Industria Salumi és mások, valamint
Ditta Italo Orlandi & Figlio és Ditta Vincenzo Divella v Amministrazione delle finanze dello Stato [1981]
EBHT 2735, 8–9. pontok. A Bìróság megállapìtása valószìnű válasz volt azon, némi aggodalomra okot adó
megállapìtásokra, melyeket a Salumi(II)-ügy előtt, a korábban hozott Racke- és Decker-döntésekben tett.
Ezekben ugyanis a Bìróság meglehetősen tágra szabta a kivételeket a visszaható hatály kizárásának általános
szabálya alól:
8 Bár általában a jogbiztonság elve kizárja, hogy egy közösségi intézkedés közzététele előtti időponttól fejtsen
ki joghatást, kivétel lehetséges akkor, ha az elérendő cél ìgy kìvánja, és az érintettek jogos várakozását kellően
tiszteletben tartják.
99/78 Weingut Gustav Decker KG v Hauptzollamt Landau [1979] EBHT 0101,8. pont. A Bìróság ezt a két
feltételt azóta is következetesen vizsgálja azon jogszabályoknál, melyeknek közzétételük előtti eseményekre van
joghatásuk. Ez a két feltétel a Bìróságnak meglehetősen tág lehetőséget biztosìt, hogy egyes szabályok
visszaható hatályát a konkrét körülményeknek megfelelően mérlegelje és minősìtse.
Megjegyzések
1. A Racke/Decker-teszt alapján a monetáris kompenzációs összegek megváltoztatása egy rendelet által, a

rendelet közzététele előtti kéthetes időszakban bekövetkezett tényekhez, eseményekhez kötve, nem sérti a
jogbiztonság elvét, mert a Bizottság erről soron kìvül, időben értesìtette az érintett szektorokat, l. fent a Decker-
ügyet. A Bizottság előzetes tájékoztatása ugyancsak orvosolta az acélkvóták (visszamenőleges)
megváltoztatását, az erről szóló határozat közzététele előtti rövid időszakra, 258/80 SpA Metallurgica Rumi v
Bizottság [1982] EBHT 0487.
2. A jogszabályok visszaható hatályának kizárásánál a Racke–Decker kivételek nem vonatkoznak arra az esetre,
ha a kérdéses jogszabályok büntetőjogi felelősség alapjául szolgálhatnának.A Bìróság kizárta a halállomány
megőrzésének technikai szabályait lefektető 2527/80/EGK rendelet visszaható hatályát olyan belga
büntetőügyben, melyben halászattal kapcsolatos bűncselekmény kérdését kìvánta tisztázni az előzetes döntést
kezdeményező bìróság, 21/81 Daniel Bout és BV I. Bout en Zonen [1982] EBHT 0381. Ezt különösen
134
megalkotása
erőteljesen fogalmazta meg a Bìróság a Kent Kirk-ügyben (szintén halászattal összefüggő, angol bìróság előtt
folyó büntetőügyben):
21 Anélkül, hogy általában megvizsgálnánk e rendelet 6(1) cikkében a visszamenőleges hatály jogszerűségét,
elég megállapìtani, miszerint egy ilyen visszamenőleges hatálynak semmiképpen nem lehet olyan joghatása,
hogy utólagosan igazolja a büntető jellegű nemzeti intézkedéseket, amelyek szankciókat ìrnak elő egy olyan
magatartásra, mely valójában nem volt büntethető annak elkövetésekor [...]
22 A büntetőrendelkezések visszamenőleges hatályának tilalma közös elv minden tagállam jogrendszerében,

amelyet mint alapjogot, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 7. cikke
fogad el; azon általános jogelvek sorába tartozik, amelyek tiszteletben tartását a Bìróság biztosìtja.
23 Ebből következik, hogy a fent idézett 170/83 rendelet 6(1) cikkében előìrt visszamenőleges hatály nem
érthető úgy, mint amely utólagosan igazol büntetőszankciókat előìró nemzeti intézkedéseket, amennyiben a
vitatott magatartás idején ezek az intézkedések nem voltak hatályosak.
63/83 Regina v Kent Kirk [1984] EBHT 2689, 21–23. pontok.
3. Az Emberi Jogok Európai Egyezményénak alkalmazása során az Emberi Jogok Európai Bizottságánál is
felmerült a Procola-ügyben, a tejkvótára vonatkozó uniós jogalkotásnál, annak visszamenőleges jellege,
azonban a Bizottság elutasìtotta a kérelmet e tekintetben, mert a kérelmező nem merìtette ki a belső jogorvoslati
lehetőségeket, l. Procola v Luxemburg, Series A 326, 29. pont.
6.2.3. 3.6.2.3. A jogos várakozások védelme

Nemcsak azon jogszabályok sérthetnek alapvető (gazdasági és pénzügyi) érdekeket, melyek a hatálybalépés
előtt megvalósult (lezárt) tényeket szabályoznak. Abból is lehetséges nem kìvánatos és nem kellően igazolható
érdeksérelem, hogy egy szabályozásnak a megváltozása alakulóban vagy előkészìtés alatt álló jogviszonyokra
irányuló cselekvéseket foszt meg céljától. Itt az új szabályozás nem egy létező jogviszonyt változtat meg, nem
egy lezárt tényállásra hat vissza. Az érdeksérelem abban áll, hogy a sérelmet szenvedő fél a szabályozás
fennmaradásában bìzva készìt elő ügyleteket, tesz valamit, a szabályozás megváltozása miatt azonban ezek
értelmüket vesztik, vagy megvalósìtásuk sokkal nagyobb hátránnyal jár, mint a régi szabályozás szerint. Ilyen
érdeksérelmet főleg az átmeneti rendelkezések nélküli jogszabályok okozhatnak.
Megjegyzendő, hogy a jogos várakozások védelmét a Bìróság nagyon sokszor külön veszi a jogbiztonság
elvétől, és egymás mellett emlìti őket, pl. a fentiekben hivatkozott Salumi(I)- és a Bout-döntésekben, vagy a
205-215/82 Deutsche Milchkontor GmbH és mások v Németország [1983] EBHT 2633 ügyben, l. 30. pont. A
szakirodalmat követve, azonban a jogos várakozások védelme joggal sorolható be a jogbiztonság egyik
követelményeként.
A jogos várakozások védelmének szükségességét jól jelzi a Sofrimport-ügy, ahol a Bizottság rendeleteivel
átmeneti rendelkezés nélkül felfüggesztette a chilei almára az importengedélyek kiadását. A felperes cégnek
közben hajón úton volt 89 514 karton almája, melyet a közös piacra kìvánt behozni Chiléből. A francia
intervenciós hatóság a marseille-i kikötőbe érkező árura megtagadta a rendelet nyomán az importengedély
kiadását. A felperes a Bizottságot perelte az Európai Bìróság előtt, 152/88 Sofrimport SARL v Bizottság [1990]
EBHT I-2477.
Az ügyben nem visszaható hatályú jogszabályról van szó, hiszen hatálybalépésekor a felperes még nem nyújtott
be importengedély iránti kérelmet, ìgy nem a létező jogviszonyra hatott vissza a norma. Ugyanakkor a felperes a
korábbi szabályozásban bìzva, jogos várakozásként, előkészìtő cselekményeket végzett, mely célját vesztette, és
a szabályváltozás jelentős gazdasági hátrányt okozott neki. Kérdés, hogy mennyiben kell vagy mennyiben
lehetséges az uniós jog alapján ilyen, jogos várakozásokon alapuló cselekményeket védeni, és az ìgy keletkező
hátrányokat kiegyenlìteni, a Bizottság köteles lett volna-e átmeneti rendelkezésekkel kivédeni az ilyen
helyzeteket.
A Bìróság már korábban a Töpfer-, illetve a Tomadini-ügyben kifejezetten elismerte, hogy ilyen jogos
várakozásokat bizonyos feltételek mellett védelemben kell részesìteni az uniós jogrendben (bár ezen ügyekben a
hivatkozás nem volt sikeres), 112/77 August Töpfer & Co. GmbH v Bizottság [1978] EBHT 1019, 18. pont,
84/78 Ditta Angelo Tomadini Snc v Amministrazione delle finanze dello Stato [1979] EBHT 1801, 23–25.
pontok. A kérdés az, hogy ennek milyen feltételei vannak. Az konstrukció alapja, hogy a sérelmet szenvedett fél
joggal bìzik egy uniós szabályozás fennmaradásában, tehát e jogos várakozást gyengìtheti bármilyen olyan jel,
135
megalkotása
mely a szabályozás bizonyos irányú megváltozását jelzi előre. A Sofrimport-ügyben a Bizottság azzal
védekezett, hogy egy „ésszerűen óvatos kereskedő” várhatta, hogy a szabályozás bármikor megváltozik és
védintézkedéseket vezet be a Közösség, hiszen a védintézkedések lehetőségét korábban közzétette. A Bìróság
számára azonban ez nem volt elég, és részben megsemmisìtette a bizottsági rendeletek vonatkozó
rendelkezéseit:
18 […] A kereskedők egyszerű értesìtését a védintézkedések lehetőségéről, azonban nem lehet elégségesnek
tekinteni … az intézkedésnek meg kellett volna jelölni azokat a helyzeteket, melyekben a közérdek esetleg
igazolhatja a védintézkedések alkalmazását úton lévő termékekre.
19 Meg kell állapìtani, hogy a Bizottság ebben az ügyben nem demonstrálta olyan magasabb közérdek létét,
mely igazolná a felfüggesztő intézkedését alkalmazását úton lévő árukra.
Ez alapján, a jogos várakozások védelmét megfelelő átmeneti szabályoknak kell biztosìtani, hacsak magasabb
közérdek nem igazolja az új szabályozás kiterjesztését kialakuló tényállásokra, új jogviszonyokat előkészìtő
cselekményekre is. A fentiekből is kiszűrhető, hogy a Bìróság a gazdasági döntéseket tartalmazó
jogszabályoknál, ahol az uniós intézményeknek jelentős mérlegelési jogkörük van, nem követeli meg feltétlenül
az átmeneti rendelkezéseket:
59 Továbbá, mìg a jogos várakozások védelme a Közösség alapvető elveinek egyike, kereskedőknek nem lehet
jogos várakozásuk arra, hogy egy fennálló helyzet, melyet a közösségi intézmények megváltoztathatnak
mérlegelési jogkörük folytán, változatlanul fennmarad; ez különösen igaz egy olyan területen, mint a piacok
közös szervezése, amely a gazdasági helyzet változásaihoz való állandó igazodást kìvánja meg (l. különösen
Crispoltoni és mások ügye, fent idézve, 57. pont). A kereskedők ezért nem állìthatják, hogy szerzett joguk lenne
egy olyan előny fenntartásához, melyet a közös piac szervezetének létrehozása biztosìtott részükre, és amelyet
egy adott időben élvezhetnek (58. pont, ugyanazon ìtélet).
C-296/93 és C-307/93 Franciaország és Írország v Bizottság [1996] EBHT I-0795, 58. pont. A Törvényszék a
jogos várakozások védelmével kapcsolatos lényeges megállapìtásokat tömören összefoglalta a kukorica
intervenciós felvásárlásának minőségi követelményeivel kapcsolatos ügyben, melyben a keresetet Magyarország
nyújtotta be a Bizottság ellen.28
T-310/06 Magyarország v Bizottság (Kukorica fajsúlykövetelménye)
[2007] EBHT II-4619
[A Bizottság a 2006. október 18-án elfogadott 1572/2006/EK rendeletével módosìtotta a 824/2000/EK

rendeletét, mely többek között a gabona minőségének meghatározására szolgáló elemzési módszerek
megállapìtásáról szólt, intervenciós eljárásokban. (A tagállamok által kijelölt intervenciós hivatalok az
intervenciós időszakban csak akkor vásárolhatták fel a számukra felajánlott kukoricamennyiséget, ha az
minőség és a mennyiség tekintetében megfelel a feltételeknek.) A 2006. november 1-jétől alkalmazandó
módosìtás részben új, szigorúbb minőségi követelményt vezetett be a kukorica fajsúlyára nézve intervenciós
eljárásokban. Magyarországon, 2006-ban az intervenciós időszak november 1-én kezdődött. Nyilvánvaló volt,
hogy a termelők már jóval a rendelet elfogadása előtt elvetették a kukoricát, a termés fajsúlyát ekkor már nem
tudták befolyásolni. Magyarország a EUMSz 263. cikke alapján megtámadta a rendeletet a Törvényszéken
(Elsőfokú Bìróságon).]
63 Az állandó ìtélkezési gyakorlat szerint a gazdasági szereplők nem bìzhatnak joggal olyan helyzet
fennmaradásában, amelyet a közösségi intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosìthatnak [...]. Ez
különösen érvényes olyan területen, mint a piacok közös szervezése, amely megkìvánja a gazdasági helyzet
változásaihoz történő folyamatos alkalmazkodást (a Bìróság C-133/93., C-300/93. és C-362/93. sz., Crispoltoni
és társai egyesìtett ügyekben 1994. október 5én hozott ìtéletének [EBHT 1994., I-4863. o.; a továbbiakban: a
Crispoltoni II. ügyben hozott ìtélet] 57. pontja, valamint a C-104/97. P. sz., Atlanta kontra Európai Közösség
ügyben 1999. október 14-én hozott ìtéletének [EBHT 1999., I-6983. o.] 52. pontja).
64 Mint azt a Bìróság a Crispoltoni I. ügyben hozott, a 48. pontban hivatkozott ìtéletének 17. pontjában
kimondta: „meg kell állapìtani, hogy az állandó ìtélkezési gyakorlat értelmében [...] bár főszabály szerint a
jogbiztonság elve kizárja, hogy valamely közösségi jogi aktus időbeli hatályának kezdete a jogi aktus
kihirdetése előtti időpontra essék, ettől kivételes esetben el lehet térni, ha a megvalósìtandó cél ezt igényli, és ha
az érdekeltek jogos bizalmát kellőképpen tiszteletben tartják”, és „[e]z az ìtélkezési gyakorlat abban az esetben
28
Az ügyre nézve l. Vincze, 2008, 28. o.
136
megalkotása
is irányadó, ha a visszaható hatályt nem maga a jogi aktus ìrja elő kifejezetten, hanem az a jogi aktus tartalmából
következik”.
65 A Bìróság ebben az ìtéletben kimondta, hogy a jogvita tárgyát képező rendeletek megsértették az érintett
gazdasági szereplők jogos bizalmát, mivel az adott év során, a beruházásokat érintő (a megművelni kìvánt
területekkel, ültetvényekkel stb. kapcsolatos) döntések meghozatalát követően vezették be a dohányra
vonatkozó maximális garantált mennyiség rendszerét, e mennyiség túllépése esetére pedig az intervenciós ár és
prémium arányos csökkentését ìrták elő. A Bìróság szerint ugyanis „jóllehet az érintett gazdasági szereplők
előre láthatták azokat az intézkedéseket, amelyek a közösségi dohánytermelés növekedésének korlátozására és a
nehezen értékesìthető fajták termelésének visszafogására irányultak, jogosan várhatták azt, hogy a
beruházásaikat érintő esetleges intézkedésekről megfelelő időben értesülnek” (a Crispoltoni I. ügyben hozott, a
49. pontban hivatkozott ìtélet 21. pontja).
66 A jelen ügyben fennálló helyzet teljes mértékben összehasonlìtható a Crispoltoni I. ügyben hozott, a 49.
pontban hivatkozott ìtélet alapjául szolgáló helyzettel. [...]
68 A megtámadott rendelkezések tehát azáltal, hogy a kukorica fajsúlyára vonatkozó új minőségi követelményt
tizenkét nappal a Rendelet alkalmazhatóságának kezdete előtt vezették be, vagyis olyan időpontban, amikor a
termelők már elvetették a kukoricát, és a termés fajsúlyát már nem tudták befolyásolni, hátrányos
következményekkel járnak az érintett termelők beruházásaira, mivel alapvetően megváltoztatták a kukorica
intervenciós feltételeit.
69 Egyébiránt meg kell állapìtani, hogy a szóban forgó intézkedéseket nem hozták megfelelő időben az érintett
termelők tudomására.[...]
70 Épp ellenkezőleg: az ügyiratokból az következik, hogy a Bizottság csak 2006. július 27-én mutatta be a
Gabonapiaci Irányìtóbizottságnak a vitatott új fajsúlykövetelmény bevezetésére vonatkozó rendelettervezetet,
vagyis jóval azt követően, hogy az érintett mezőgazdasági termelők meghozták a beruházásokkal kapcsolatos
döntéseket.
71 Ezenkìvül hangsúlyozni kell, hogy egyrészt a vitatott intézkedések nem csupán megszigorìtották a már létező
követelményeket, hanem új követelményt is bevezettek, másrészt a fajsúlykövetelmény teljesen újszerűnek
minősül a kukorica közösségi kereskedelmében. Márpedig, mint az a C-324/96. sz. Petridi-ügyben 1998.
március 26-án hozott ìtélet [EBHT 1998., I-1333. o.] 43–45. pontja alapján egyértelmű, a Bìróság a Crispoltoni
I. ügyben hozott, a 49. pontban hivatkozott ìtéletében úgy értékelte, hogy a jogvita tárgyát képező rendeletek
megsértették az érintett gazdasági szereplők jogos bizalmát, mivel a maximális garantált mennyiség olyan
rendszerét vezették be, amely az érdekelt gazdasági szereplők számára ismeretlen volt, mind a dohány piacának
közös szervezésére vonatkozó új közösségi intézkedések természetét, mind a hatálybalépésük időpontját
illetően.
72 Az eddigiekből következik, hogy a megtámadott rendelkezések azáltal, hogy az érintett termelők megfelelő
időben történő tájékoztatása nélkül vezették be az olyan minimális fajsúlyra vonatkozó követelményt, amely
alatt a kukorica nem ajánlható fel az intervenciós hivatalnak, vagy árcsökkentést kell alkalmazni rá,
megsértették az érintett termelők jogos bizalmát. Az első jogalap első része tehát megalapozott.
[A Törvényszék megsemmisìtette a rendeletben a kukorica új fajsúlykövetelményeire vonatkozó

rendelkezéseket, részben azon az alapon, hogy az sértette a termelők jogos várakozásait.]
Bár a kiemelt idézetből nem derül ki, azonban a Törvényszék hosszasan vizsgálta, hogy a módosìtó rendelet
elfogadása előtt a termelők tudomást szerezhettek-e, és milyen módon a készülő változásokról. Végül azt
állapìtotta meg, hogy a kukoricatermeléssel kapcsolatos évi beruházásaikra vonatkozó döntéseik idején erről
még nem tudhattak. A Törvényszék indokolásában láthatóan azt az utat követte, melyet korábban a Bìróság
Crispoltoni-ügyekben.
Megjegyzések
1. Felvetődik az a probléma, hogy a korábbi Sofrimport-döntés összeegyeztethető-e a francia–ìr ügyben hozott

ìtélet 59. pontjában tett megállapìtással? Ez utóbbi nem szűkìti le szélsőséges esetekre a jogos várakozások
védelmét? Az uniós intézményeknek a lényegében minden jogalkotási aktusnál van mérlegelési jogkörük, és a
jogalkotás egészét jellemzi a változó (nem feltétlenül gazdasági) viszonyokhoz való igazodási kényszer – akkor
mire lehet jogos várakozása egy jogalanynak, hol húzható meg a határ?
137
megalkotása
2. Az 1970-es évek második felében uniós jogszabályok alapján külön uniós juttatást kapott az a tejtermelő, aki
öt évre felhagyott a tejtermeléssel. A felperes 1980–1985 között ìgy tett, és az ötéves időszak lejárta után, 1985-
ben fel kìvánta újìtani ezen tevékenységét. Időközben uniós jogszabályok, a túltermelés visszaszorìtása végett, a
tejtermékek után illetékfizetési rendszert vezettek be, azaz drágìtották a termelést. Az illetéket az egyes
termelőknek biztosìtott referenciamennyiségre nem kellett megfizetni, azon felül igen. A felperes olyan
nagyságú referenciamennyiségért folyamodott, mint amennyi tejet termelt korábban, 1980 előtt. Ezt az
intervenciós hatóság megtagadta tőle, mivel a referenciamennyiség megállapìtásának alapja a megelőző évi
(referencia-év) termelés mértéke, a felperesnél viszont nem volt ilyen. Így a felperes csak illetékfizetés mellett
tudott tejet termelni. Csorbát szenvedett a felperes jogos várakozása? Jogos-e az a várakozás, hogy egy ötéves
kihagyás után ugyanolyan feltételekkel lesz majd jogosult tejet termelni? A termelő milyen igényt támaszthat, ez
min alapulhat, és ki ellen, mely bìróságon próbálhatja meg érvényesìteni? L. a Deetzen-ügyet, 170/86 Deetzen
[1988] EBHT 2355.
3. Az előbbiekben előkerült a „szerzett jogok” fogalma is. Milyen összefüggés lehet a jogos várakozások
védelme és a szerzett jogok fogalma között?
4. A jogbiztonság elve megköveteli az igazgatási eljárásokban a hatáskör ésszerű időn belüli gyakorlását akkor
is, ha erre egyébként határidő nincs előìrva. Ezt az Elsőfokú Bìróság a Bizottság eljárásaival kapcsolatban
állapìtotta meg, és ez az elv az uniós jog általános elve, T-213/95 és T-18/96 Stichting Certificatie
Kraanverhuurbedrijf (SCK) és Federatie van Nederlandse Kraanbedrijven (FNK) v Bizottság [1997] EBHT II-
1739, 56. pont. A versenyjogi szabályok megsértése miatt nem volt előìrt határidő, melyen belül – a jogsértéstől
számìtva – a Bizottságnak az eljárást meg kellett volna indìtani, és a bìrságot kiszabó határozatát meghozni. A
Bìróság szerint „…a jogbiztonság alapvető követelményének olyan hatása van, mely kizárja, hogy a Bizottság
korlátlanul halasztgassa a bìrság kiszabására vonatkozó hatáskörének gyakorlását.” Pl. 48/69 Imperial Chemical
Industries Ltd. v Bizottság [1972] EBHT 0619, 49. pont. Hasonló a helyzet akkor, amikor a tagállam új vagy
módosìtott állami támogatás bevezetésénél kikéri a Bizottság észrevételeit az EK-Szerződés 88. cikke (jelenleg
EUMSz 108. cikk) alapján. A Bizottság észrevételeinek megtételére nincs határidő, de a Bizottságnak
figyelembe kell vennie a tagállami érdekeket, és az észrevételt ésszerű időn belül meg kell tennie, ami két hónap
volt például a Lorenz-ügyben, 120/73 Gebrüder Lorenz GmbH v Németország és Land de Rhénanie-Palatinat
[1973] EBHT 1471, 4. pont, l. ugyancsak C-278/92, C-279/92 és C-280/92 Spanyolország v Bizottság (Állami
befektetések) [1994] EBHT I-4103, 14. pont.
6.3. 3.6.3. A hatáskörrel való visszaélés tilalma

Nem elég, ha az uniós szervnek fennáll a hatásköre, ezen hatáskörét megfelelően kell gyakorolnia a jogi aktusok
meghozatala során. Nemcsak a hatáskör hiánya, hanem a hatáskörrel való visszaélés is érvénytelenné tehet egy
intézkedést, melynél ez előfordul. A Bìróság szerint: „…a hatáskörrel való visszaélés fogalmának pontosan
meghatározott hatóköre van. Olyan esetekre utal, melyekben egy igazgatási szerv hatáskörét más célra
használja, mint amely célból azt ráruházták.” 817/79 Roger Buyl és társai v Bizottság [1982] EBHT 0245, 28.
pont. Ennek minősül továbbá az is, ha az intézkedést ténylegesen más célból hozták, mint ami az indokolásban
megjelenik, l. C-323/88 SA Sermes v Directeur des services des douanes de Strasbourg [1990] EBHT I-3027,
33. pont. Azonban a hatáskörrel való visszaélés elsősorban, de nem kizárólagosan, az egyedi döntéseknél merül
fel.
A jogalkotásnak ez a követelménye nehezen alapìtható objektìv tényezőkre, ami a bìrói felülvizsgálat lényeges
előfeltétele lenne. Ebből adódóan rendkìvül nehéz a hatáskörrel való visszaélés bizonyìtása. A ritka sikeres
ügyek egyike, viszont rámutat a lényeges jellemzőkre.
105/75 Franco Giuffrida v Tanács
[1976] EBHT 1395
[A Tanács belső pályázatot ìrt ki a regionális politikával foglalkozó főigazgatóságon egy betöltetlen tisztségre.
A pályázat eredményeként a Tanács 1975. május 20-i határozatával Emilio Martinót nevezte ki a megüresedett
tisztségre. A felperes, Franco Giuffrida megtámadta a Tanács ezen határozatát azon az alapon, hogy a belső
pályázatot olyan feltételekkel ìrták ki, melyeknek az utóbb sikeresnek bizonyult pályázó felelt meg. Ilyen
feltétel volt például, hogy a pályázónak négy vagy több évig kellett előzőleg betöltenie titkári tisztséget a Tanács
munkabizottságainál. Az ügyben a Tanács képviselője nem vitatta, hogy a pályázat nyertese, Emilio Martino,
alacsonyabb beosztásban ténylegesen magasabb tisztséghez kötődő munkát látott el már hosszabb ideje, és a
pályázat az általa ténylegesen végzett feladatokhoz kapcsolódó, magasabb tisztség betöltésére irányult.]
138
megalkotása
10 A fent emlìtett feljegyzésből és az előző nyilatkozatokból világos, miszerint az A/108. számú belső
pályázatot a kinevező hatóság egyedül abból a célból ìrta ki, hogy egy hivatalnok rendellenes adminisztratìv
jogállását rendezze, és ugyanezt a hivatalnokot kinevezze a megüresedettnek nyilvánìtott tisztségre.
11 Egy ilyen sajátos cél követése ellentétes bármely munkaerő-toborzó eljárással, beleértve a belső pályáztatási
eljárást, és ìgy hatáskörrel való visszaélést képez.
12 A hatáskörrel való visszaélés fennállását ebben az esetben még inkább megerősìti az a tény, hogy az egyik
pályázati feltétel az volt, miszerint a sikeres pályázónak legalább négy évig kellett töltenie a Tanács regionális
politikával foglalkozó bizottságainak és munkacsoportjainak titkárságán.
13 Nem vitatott, hogy ez a szűkìtő feltétel megfelel azon feladatoknak, melyeket Emilio Martino látott el
megelőző tisztségében.
14 Továbbá, az alperes semmilyen indokot nem hozott fel, mely rámutatna arra, miért volt szükséges az állás
betöltése érdekében ilyen egyedi feltételt támasztani, az ellátott feladatok időtartamára.[...]
18 Ezen indokokból az következik, hogy a kérdéses kinevezésről szóló határozat meghozatalánál hatáskörrel
való visszaélés történt, ìgy azt semmisnek kell nyilvánìtani.
6.4. 3.6.4. Az indokolási kötelezettség

Az indokolási kötelezettség lényeges eljárási követelmény a jogi aktusok minden formájánál, tehát a klasszikus
jogszabályoknál is. E kötelezettség megszegése olyan lényeges eljárási jogsértés, mely a jogi aktus
érvénytelenségét eredményezheti.
Az indokolási kötelezettséget rögzìti az EUM-Szerződés 296. (volt EKSz 253.) cikke, azonban ezen absztrakt,
általános kötelezettség tartalmának kimunkálása az uniós bìróságokra maradt. Az indokolási kötelezettség
tartalmát általában véve nehéz meghatározni. Nagyon sokféle, jellegükben is eltérő élethelyzetet rendeznek az
uniós jogi aktusok, és ezen aktusok dogmatikai sajátosságai is eltérőek. Nem lehet az indokolási kötelezettség
terjedelmét, mértékét általános szabályok alapján megállapìtani. Lehetnek olyan döntések amelyek gondos, igen
részletes, mindenre kiterjedő indokolást kìvánnak meg. Máskor a sommás összefoglalás is elegendő. Egy valódi
jogszabály más tìpusú indokolást kìván, mint például egy egyedi, versenyjogi, igazgatási jellegű döntés.
A Bìróság többször leszögezte tehát, hogy az indokolási kötelezettség terjedelme nagyban függ a kérdéses uniós
aktus jellegétől és azon körülményektől, melyek között elfogadták, pl. 327/85 Hollandia v. Bizottság (EMOGA)
[1988] EBHT 1065, 13. pont. A kötelezettség terjedelmét, az esetleges jogsértés kérdését, csak az egyes esetek
szintjén lehet megállapìtani. Az alábbi jogeset megfelelően illusztrálja a problémákat.
C-269/90 Technische Universität München v HauptzollamtMünchen-Mitte
[1991] EBHT I-5469
[A Tanács 1798/75/EGK rendelete alapján,29 a tudományos célokat szolgáló termékek, bizonyos feltételekkel,
vámmentesen voltak behozhatók a Közösség területére. A felperes több alkalommal JSM-35 C tìpusú japán
elektronmikroszkópot importált. A vámhatóság először vámmentesen beengedte, majd utólag vámot szabott ki a
behozott termékek után. A felperes kifogására kereste meg a Bizottságot, amely 83/348/EGK határozatával
megállapìtotta, hogy behozott termékek vámkötelesek. A határozat indokolása egyebek mellett arra hivatkozott,
hogy van olyan közösségi termék, mely egyenértékű az importált termékkel, és ez kizárja a vámmentességet. A
felperes német bìróság előtt támadta a német vámhatóság vámot megállapìtó határozatát. Legmagasabb szinten,
a Bundesfinanzhof (szövetségi pénzügyi bìróság) előzetes döntést indìtványozott az Európai Bìróságon,
megkérdőjelezve a Bizottság határozatának érvényességét.]
13 Először is meg kell állapìtani, hogy mivel egy összetett technikai értékelésre vonatkozó igazgatási eljárásról
van szó, a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik feladatai megvalósìtása érdekében.
14 Mindazonáltal, ha a Közösség intézményei ilyen mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, a közösségi jogrend

által biztosìtott jogok tiszteletben tartása még nagyobb jelentőséggel bìr ezen igazgatási eljárásokban. E
biztosìtékok között található a hatáskörrel rendelkező intézmény ama kötelessége, hogy az adott ügy minden
29
Később hatályon kìvül helyezte a Tanács 918/83/EGK rendelete a
vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról , HL L 105., 1983.4.23., 1. o.
139
megalkotása
vonatkozó elemét gondosan és pártatlanul megvizsgálja, valamint az érdekeltnek az a joga, hogy az ügyre
vonatkozó álláspontját ismertethesse, és megfelelő indokolással ellátott döntést hozzanak ügyében. A Bìróság
csak ìgy tudja ellenőrizni azt, hogy megvalósultak-e azok a ténybeli és jogi elemek, amelyektől a mérlegelési
jogkör gyakorlása függ.
15 Ezért a Bìróságnak meg kell vizsgálni, hogy a vitatott határozat a fent emlìtett elvekkel összhangban
született-e. […]
26 Harmadsorban és utolsóként, ami a Szerződés 190. [EKSz 253., jelenleg EUMSz 296.] cikke szerinti
indokolási követelményt illeti, a Bìróság állandó joggyakorlatából következik (l. különösen a Nicolet Instrument
205/85. sz. ügyben 1986. június 26-án hozott ìtéletet), miszerint ezen indokolásnak világosan és egyértelműen
kell ismertetnie a kifogásolt aktust megalkotó közösségi hatóság érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye az
érintett fél számára az intézkedés indokainak megismerését jogainak megvédése végett, valamint a Bìróság
számára felülvizsgálati hatáskörének gyakorlását.
27 Ebben az ügyben meg kell állapìtani, hogy a Bizottság határozata nem tartalmaz kellő tudományos érveken
alapuló indokolást, ami alkalmas lenne azon következtetés bizonyìtására, hogy a Közösség területén gyártott
készülék a behozott készülékkel egyenértékű. A vitás határozat csupán megismétli a Bizottság egyik korábbi
határozatának szövegét, l. az 1981. december 23-i 82/86/EGK határozatot (HL L 41., 1982, 53. o.). Így az
érintett fél képtelen megbizonyosodni arról, hogy a határozat mérlegelési hibában szenved-e. A határozat ezért
nem tesz eleget a Szerződés 190. cikkében lefektetett követelményeknek.
28 A fenti következtetések összességéből következik, hogy a vitás határozatot olyan igazgatási eljárás során
fogadták el, amelyben sérelmet szenvedett az illetékes intézmény azon kötelezettsége, hogy köteles gondosan és
pártatlanul az ügy összes helytálló elemét megvizsgálni, továbbá a meghallgatáshoz való jog, és a végül
elfogadott határozat megfelelő indokolásának kötelezettsége.
29 Ennek megfelelően, a nemzeti bìróság részére azt a választ kell adni, hogy a Bizottság 1983. július 5-i 83/348
határozata, mely megállapìtotta, hogy a „Jeol-Scanning Electron Microscope, model JSM-35 C” elnevezésű
készülék behozatala a közös vámtarifa vámtételei szerint nem történhet vámmentesen, nem érvényes.
A Bìróság számtalanszor hangsúlyozza azt a szempontot, melyet itt a 26. pontban emelt ki, és amely az
indokolási kötelezettség céljára alapozható. Eszerint az indokolási kötelezettség célja, hogy lehetővé tegye a
döntés hatálya alá eső feleknek a döntésben foglaltak helyes alkalmazásának ellenőrzését, szükség esetén jogaik
megvédését, a Bìróságnak az aktus érvényességi felülvizsgálatát, a tagállamoknak és más érdekelteknek azon
körülmények megállapìtását, melyek között a döntés megszületett. Amennyiben e feltételeknek az indokolás
megfelel, nem lehet érvénytelennek tekinteni az uniós aktust az indokolási kötelezettség megsértése okán.
Nem megfelelő az indokolás, ha az indokok nem a döntést támasztják alá (inadekvátak), homályosak vagy
ellentmondásosak, l. erre a Bìróságnak igen korai, egy határozatot semmissé nyilvánìtó döntését, ahol a
Bizottság csak részben engedélyezte alacsonyabb vámon bor behozatalát Németországba, 24/62 Németország v
Bizottság (Borimport) [1963] EBHT 0131.
Külön problémát jelenthet azon döntések indokolása, melyeket az uniós szerv széles körű mérlegelési jogkörét
gyakorolva hozott. Erre a fenti ügy is utal. Mivel a döntés feltételei kevésbé korlátozottak, az uniós szerv
alaposabban köteles indokolni a döntését. A Bìróság szerint, amikor a határozat a Bizottság széles körű
mérlegelési jogkörén alapul, ez azzal a kötelezettséggel is jár, hogy köteles gondosan és pártatlanul
megvizsgálni a konkrét ügy minden releváns aspektusát. (Ez magával hozza, hogy csak a megfelelően pontos,
világos és egyértelmű indokolás teszi lehetővé a Bìróságnak a döntés felülvizsgálatát, azaz csak ilyen indokolás
tudja betölteni célját.)
Megjegyzések
1. Az EUM-Szerződés indokolási kötelezettséget tartalmazó 296. cikk (2) bekezdése a következőképpen szólt:
„A jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyan javaslatra,
kezdeményezésre, ajánlásra, kérésre vagy véleményre, amelyet a Szerződések előìrnak.” Ez alapján a
kötelezettség fennáll például az általános hatályú jogi aktusok, a rendeletek és az irányelvek esetében is. E
jogszabályok egészen más körülmények között születnek, mint az egyedi igazgatási jellegű döntések. Milyen
módon tehet indokolási kötelezettségének ekkor eleget a jogalkotó szerv? Hol lelhető fel egy irányelv vagy egy
rendelet indokolása?
140
megalkotása
2. Milyen módon lehet indokolni azt a jogi aktust, ami valamelyik uniós szervbe történő választás eredményéről
szól? Ekkor milyen módon tehet eleget a jogi aktust elfogadó (a személyt megválasztó) szerv indokolási
kötelezettségének? L. T-382/94 Confederazione Generale dell’ Industria Italiana (Confindustria) és Aldo
Romoli v Tanács [1996] EBHT II-0519.
3. Az uniós jogi normák indokolásánál lehetnek egyedi követelmények is. Így az indokolásnak ki kell térni
annak igazolására, hogy az aktus megfelel a szubszidiaritás és arányosság elvének, l. a szubszidiaritás és
arányosság elvéről szóló részt. Az indokolási kötelezettség ezen vonására, és ennek fontosságára már a kérdést
először részletesen szabályozó Amszterdami Jegyzőkönyv (1997/1999) előtt kitért például Léger főtanácsnok, l.
C-233/94 Németország v Európai Parlament és Tanács (Betétbiztosìtás) [1997] EBHT I-2405, per AG Léger,
87-90. pontok.
4. A Technische Universität München-ügyben hogy határozta meg a Bìróság az indokolási kötelezettség célját
és funkcióját? Amennyiben e céloknak egy döntés indokolása megfelel, lehet-e érvénytelennek tekinteni (más
alapon) az uniós aktust az indokolási kötelezettség megsértése okán?
5. Amennyiben a Bizottságnak igen széles mérlegelési jogköre van komplex gazdasági helyzetek megìtélésében
valamely határozat meghozatalánál, az indokolásban nemcsak a döntését befolyásoló tények megállapìtása a
kötelezettsége, hanem ezen tényezők döntésre való hatásának leìrása is, l. C-358/90 Compagnia Italiana Alcool
Sas di Mario Mariano & Co. v Bizottság [1992] EBHT I-2457, 42. pont (a Bìróság megállapìtása egy formailag
megfelelő pályázat elutasìtását tartalmazó határozat érvénytelenné nyilvánìtásánál). Másrészről, ha a kérelmező
részt vett érintett félként a döntéshez vezető eljárásban, tudomással bìrhat a döntés alapjául szolgáló indokokról,
ìgy ez a tény szűkìtheti az indokolási kötelezettség körét, 1252/79 SpA Acciaierie e Ferrière Lucchini v
Bizottság [1980] EBHT 3753. 14. pont.
6. Amennyiben uniós aktus indoka téves (pl. ténybeli tévedés), ekkor is az indokolási kötelezettség
megszegéséről van szó? Ilyen esetben is érvénytelenìthető a határozat? Vö. EUM-Szerződés 263., 267. és 277.
cikkével, valamint a következő üggyel: T-84/96 Cipeke–Comércio e Industria de Papel Ld. v Bizottság [1997]
EBHT II-2081, 47. pont.
6.5. 3.6.5. A magasabb rendű jogszabályokkal való összhang

követelménye
Az uniós jogrenden belül, a jogi aktusoknak egy sajátos hierarchikus, alá-fölé rendeltségi rendszere alakult ki.
Mint minden jogrendben, az uniós jogrendben is, az alsóbbrendű normák nem állhatnak szemben a felsőbbrendű
normákkal. Ez a jogalkotással szemben lényeges tartalmi követelmény. Amennyiben egy jogszabály ellentétes
egy felsőbbrendű normával, az a jogszabály érvénytelenségéhez vezet. Erről kifejezetten az EUM-Szerződés
263. és 264. cikke szól, melyek szerint a Bìróság semmissé nyilvánìthat olyan jogi aktust, mely a Szerződések
vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezést megsérti.
(a) Az alapító szerződések tiszteletben tartása
Azt, hogy mi tartozik az alapìtó szerződésekhez, az előbbiekben már érintettük. Leggyakrabban e

vonatkozásban az EUM-Szerződés sérelme merül fel. Az EUM-Szerződés rendelkezései nyújtják az alapját,
keretét és korlátait az azt végrehajtó vagy azt alkalmazó másodlagos jogi normáknak, ugyanakkor ezek
biztosìtják a jogalkotási hatáskört is, ìgy magasabb rendűek. Ezért ezen másodlagos jogi normák nem lehetnek
ellentétesek az elsődleges normákkal, és nem nyúlhatnak túl a megadott kereteken.
A másodlagos jogi normák nemcsak az EUM-Szerződés vagy EU-Szerződés rendelkezéseivel nem lehetnek
ellentétesek, hanem azok céljaival sem. Ez kiderült például a Bela-Mühle-ügyből, ahol a Bìróság hatályon kìvül
helyezte a Tanács által hozott, az állati takarmányokhoz használt sovány tejpor értékesìtéséről szóló
573/76/EGK rendeletet, mert annak rendelkezéseit nem lehetett igazolni a közös mezőgazdasági politika
céljaival, l. 114/76 Bela-Mühle Josef Bergmann KG v Grows-Farm GmbH & CO. KG [1977] EBHT 1211, 7.
pont.
(b) Az általános jogelvek tiszteletben tartása
Az általános jogelvek az uniós jogrend alapjait rendező szabályok. Ezek az elvek az uniós jogalkotással
szemben is komoly feltételeket képezhetnek. Sőt vannak olyan elvek, melyek elsősorban az uniós jogalkotás
korlátozását célozzák (pl. szubszidiaritás elve). Azonban e jogelvek sokszor túlnyúlhatnak az uniós jogalkotás
141
megalkotása
szintjén, és kifejezetten az uniós jogalkalmazást (egyes eljárási alapjogok, mint az érintett fél meghallgatásának
kötelezettsége), sőt az uniós jog tagállami alkalmazását befolyásolják (pl. egyenlő bánásmód elve).
A másodlagos uniós jog nem kerülhet ellentétbe az uniós jog általános elveivel sem. Ilyen ellentét
érvénytelenséghez vezet. Az uniós jog általános elvei az alapìtó szerződések által létrehozott uniós jogrend
részét képezik, abból folynak, és ezek be nem tartása e szerződések megsértésével azonos súlyosságú. Az
ellentétes, az uniós intézmények által hozott uniós jogi norma érvénytelensége megállapìtható: „…mivel az
arányosság és a megkülönböztetés tilalmának elveit a Bìróság a közösségi jog általános elveiként ismerte el…, a
közösségi intézmények aktusainak érvényessége felülvizsgálható ezen általános jogelvek alapján.” C-27/95
Woodspring District Council v Bakers of Nailsea Ltd. [1997] EBHT 1847, 17. pont.
Az uniós jog általános elveire történő hivatkozás talán a leggyakoribb akkor, amikor valamely uniós jogi norma
érvényességét támadja valamely fél. Ezen elvek hatóköre nem annyira pontos, mint egy konkrét szerződéses
rendelkezésé, ìgy nagyobb értelmezési lehetőséget nyújtanak egy uniós szabály támadására. A leggyakrabban
hivatkozott uniós jogi elvek például az arányosság elve, az egyenlő elbánás elve, a jogbiztonság elve, az
alapjogok tiszteletben tartása.
(c) Az Unió által kötött nemzetközi szerződések tiszteletben tartása
Sajátos kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy milyen következményei vannak, ha az Unió (vagy
korábban a Közösségek) által kötött nemzetközi szerződésekkel ellentétes valamely másodlagos uniós norma.
Az Unió által kötött nemzetközi szerződések az uniós jogrend részét képezik, és maguk is másodlagos uniós
normák, ugyanis az Unió képviseletében, uniós intézmények hozzák létre. E szerződések nem állhatnak ugyan
ellentétben a Szerződésekkel, azonban magasabb szinten helyezkednek el, mint az uniós intézmények által
alkotott (másodlagos) uniós jogi aktusok. Ez közvetlenül levezethető az EUM-Szerződésből, melynek 216. cikk
(2) bekezdése alapján az „Unió által megkötött megállapodások kötelezőek az Unió intézményeire és
tagállamaira”. Ez természetesen magában foglalja azt, hogy az uniós intézmények nem hozhatnak ilyen
nemzetközi szerződésekkel ellentétes jogszabályokat, l. 104/81 Hauptzollamt Mainz v C.A. Kupferberg & Cie
KG a.A [1982] EBHT 3641, 11–14. pontok, C-311/04 Algemene Scheeps Agentuur Dordrecht [2006] EBHT I-
0609, 25. pont. (Az uniós jogrendben a nemzetközi jog, ìgy az Unió által kötött nemzetközi szerződések
jogforrási szerepéről l. a 4.3 pontot.)
(d) Az alapító szerződések alkalmazásával kapcsolatos normák tiszteletben tartása
Az EUM-Szerződés 263. cikke, a semmisségi perrel kapcsolatban, kifejezetten utal arra, hogy nem lehet egy
uniós jogi norma ellentétes a szerződést végrehajtó jogi normával sem. Itt tehát két olyan szabály ellentétéről
van szó, melyet egyaránt uniós intézmények hoztak, azaz mindkettő másodlagos norma. Ez a másodlagos uniós
jogszabályok hierarchiájának kérdését veti fel, amire nézve l. a 4.3.9. pontot.
Megjegyzések
Örökös probléma az, hogy egy uniós intézmény túllépi-e a felhatalmazó jogszabályban rögzìtett felhatalmazást,
a végrehajtás során hozott jogi aktus elfogadása során. Különösen nehéz ennek az eldöntése akkor, ha a
felhatalmazás általános, és széles mérlegelési jogkört biztosìt a végrehajtás során. Így sajátos problémák
adódnak az olyan jogalkotási helyzetben, ahol egy uniós intézmény csak akkor hozhat bizonyos intézkedéseket,
ha a felhatalmazó jogszabályban meghatározott feltételként a belső piacon bizonyos gazdasági tendenciák,
jelenségek észlelhetők. A Tanács vagy a Bizottság értékeli a (sokszor igen összetett) gazdasági helyzetet, és
meghozza a döntést. Ekkor az a kérdés, a Bìróság milyen körben, milyen szorosan, milyen intenzìven
vizsgálhatja felül az uniós intézmény ilyen, általában széles diszkrecionális jogkörön és valamilyen gazdasági
jelenség sokrétű megìtélésén alapuló jogi aktusait abból a szempontból, hogy fennálltak-e a jogi aktus
megalkotásának feltételei. Az ilyen gazdaságpolitikai intézkedéseknél, a jogalkotó széles mérlegelési jogköre
miatt, nagyon nehéz valamilyen ellentétet megállapìtani magasabb rendű, felhatalmazó jogszabályokkal.
Példaként lehet felhozni azt a problémát, miszerint egy időben uniós cél volt, hogy a mezőgazdasági
nyersanyagból előállìtott keményìtők versenyképesek maradjanak a szintetikusan előállìtott termékekkel
szemben. A Tanács és a Bizottság e cél érdekében jogi aktusokat alkothatott. Ezen aktusok, szabályok
megalkotása és tartalma nagyrészt egy komplex gazdasági helyzet megìtélésén és értékelésén múlik, és az uniós
intézményeknek, az agrárpolitika részeként, széles jogkörük van meghatározni az ezzel összefüggő gazdasági
stratégiát. A Keményítő-ügyben a Bìróság konfrontálódott ezzel a problémával, amikor Olaszország támadta a
Tanács azon rendeletét, melyben a burgonyakeményìtő előállìtásával kapcsolatos pótlólagos juttatásról
142
megalkotása
rendelkezett, ám azt nem terjesztette ki a kukoricakeményìtő előállìtására. A Bìróság a következőket állapìtotta

meg:
14 …bár e [gazdasági] helyzet néhány alkotóeleme objektìv ismérvek alapján meghatározható, ìgy például a
nyersanyagárak, amelyet a gabonapiac szervezésének [szabályozásának] jelenlegi helyzete meghatároz, vannak
mások, melyeket sokkal nehezebb bármilyen pontossággal megragadni. Ez különösen igaz egy iparág termelési
költségeire, mint a jelen esetben is, amely iparágnak megkülönböztető jellegzetessége, a nagy számú, különböző
méretű és gazdasági szerkezetű, különböző tagállamokban működő vállalkozásnak a léte. Ilyen körülmények
között, az összetett gazdasági helyzet megìtélésére vonatkozó tanácsi mérlegelési jogkör, nemcsak az
elfogadásra váró rendelkezések természetével és hatályával kapcsolatban gyakorolható, hanem, bizonyos
mértékig, az alapvető tények megállapìtására is vonatkozhat olyan értelemben, hogy a Tanács, amennyiben
szükséges, értékelését szabadon alapìthatja általános természetű megállapìtásokra is.
15 Annak bizonyìtása, hogy a Tanács a mérlegelési jogkörének gyakorlása során komoly hibát vétett,
határozottabb és kevésbé vitatható bizonyìtékot követelne annál, mint amit az olasz kormány az eljárás során
felhozott. Ebben az ügyben a bizonyìtási teher annál is inkább a felperes kormányon nyugszik, mivel a Tanács
munkájában közreműködő képviselőin keresztül lehetősége volt részt venni azon gazdasági helyzet
értékelésében, amely a vitatott rendeletek elfogadásának alapvető oka volt.
166/78 Olaszország v Tanács (Keményìtő-ügy) [1979] EBHT 2575. Általános elvként érvényesül a Bìróság
gyakorlatában, hogy az összetett gazdasági helyzetek értékelésénél az intézkedés érvényességét csak
nyilvánvaló hiba, hatáskörrel való visszaélés vagy a mérlegelési jogkör kereteinek túllépése esetén lehet
megkérdőjelezni, és a Bìróság nem mérlegelheti felül az uniós intézmény döntését, l. pl. C-285/94 Olaszország v
Bizottság (Olìvaolaj) [1997] EBHT 3519, 34. pont. Ugyanakkor az uniós aktus jogszerűsége azon a ténybeli és
jogi elemeken alapulhat, melyek a döntés idején léteztek, másrészt az uniós intézmény egyedi ügyekben hozott
mérlegelésének felülvizsgálatát azon információk alapján kell elvégezni, amelyek rendelkezésére álltak az adott
időpontban, l. T-371/94 és T-394/94 British Airways plc, Scandinavian Airlines System Denmark-Norway-
Sweden, Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV, Air UK Ltd, Euralair international, TAT European Airlines
SA és British Midland Airways Ltd v Bizottság [1998] EBHT II-2405, 81. pont.
143
4. fejezet - 4. fejezet. Uniós
jogszabályok és egyéb jogi aktusok
Az uniós jogban igen sok általános hatályú jogszabály és egyedi, jogi aktus jelenik meg. Ez a rész arra keresi a
választ, hogy az uniós jogszabályok és egyéb jogi aktusok milyen formában jelennek meg, mi az egymáshoz
való viszonyuk.
1. 4.1. Az alapító szerződések

Az alapìtó szerződések rendelkezései – bár legtöbbször csak keretrendelkezések –, maguk is alkalmazható és
alkalmazandó jogszabályok. Esetenként közvetlenül kötelezik, illetve jogosìtják, nemcsak az államokat, hanem
a magánfeleket is (közvetlen hatályúak), alkalmazásuk a tagállami bìróságokon gyakran felmerülhet és fel is
merül. Az alapìtó szerződésekre vonatkozóan l. a 6.2 pontot.
2. 4.2. Általános jogelvek

Az általános jogelvek az uniós jog működésének alapjait és egyben minden területét érintő, eredendően ìratlan
jogforrások, melyeket az Európai Bìróság épìtett ki gyakorlatában az előtte fekvő jogkérdések megoldása során
(l. az előzőekben a 1.3.4. pontot). E jogforrások „ìratlan jellege” időközben megszűnhet (pl. arányosság elve),
ugyanis az alapìtó szerződések módosìtott rendelkezéseiben már megjelenhetnek ìrott jogszabályként is. Nem
szigorúan meghatározott az, hogy mi tartozik az uniós jog forrásait képező általános jogelvek körébe. A
leggyakrabban hivatkozott ilyen elvek között van, például:
1. az arányosság elve, pl. C-331/88 The Queen v Minister of Agriculture, Fisheries and Food és SEBHTetary of
State for Health, ex parte: Fedesa és társai [1990] EBHT I-4023, 13. pont;
2. az egyenlő elbánás elve, pl. C-27/95 Woodspring District Council v Bakers of Nailsea Ltd. [1997] EBHT
1847, 17. pont;
3. a jogbiztonság elve (visszaható hatály tilalma, jogos várakozások védelme stb.), pl. 13/61
Kledingverkoopbedrijf de Geus en Uitdenbogerd v Robert Bosch GmbH és Maatschappij tot voortzetting van
de zaken der Firma Willem van Rijn. [1962] EBHT 0089, 6. pont;
4. a védekezéshez való jog, pl. 319/85 Rudolf Misset v Tanács [1988] EBHT 1861, 8–9. pontok;
5. alapjogok védelme, pl. 41/79, 121/79 és 796/79 Vittorio Testa, Salvino Maggio és Carmine Vitale v
Bundesanstalt für Arbeit [1980] EBHT 1979, 18. pont.
Ezek az elvek sok jogvitában az ìrott uniós jogi normák értelmezésénél és a hézagok kiegészìtésénél,
betöltésénél játszottak jelentős szerepet, ìgy önálló jogforrási szintre emelkedtek. Az általános jogelvek uniós
jogi jogforrási rendszerében elfoglalt helye az alapìtó szerződésekhez köthető. Bár ezek a jogelvek a Bìróság
által kibontott formában és általánosságban nem mindig lelhetők fel az ìrott uniós szabályok között,
alkalmazásuk fundamentumai az alapìtó szerződésekbe illesztendők. Három olyan szerződéshely van, melyekre
a Bìróság közvetlenül alapìthatja valamely általános jogelv használatát.
(1) Az EUSz 19 cikk (1) bekezdése, mely szerint „az Európai Unió Bìrósága biztosìtja a jog tiszteletben tartását
a Szerződések értelmezése és alkalmazása során.” (Hasonló rendelkezést tartalmazott korábban az EK-
Szerződés 220. cikke). Itt a jog kifejezés túlmegy az ìrott jogon, és magában foglal minden egyéb, akár
alapértékeket tükröző, akár egyszerű kisegìtő szabályt, mely az ìrott jog megfelelő alkalmazásához
elengedhetetlen.
(2) Az EUM-Szerződés 263 cikk (2) bekezdése (volt EGKSz 173(2), majd EKSz 230(2)), mely szerint „az
Európai Unió Bìrósága hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely tagállam,
az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság nyújt be hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok
megsértése, a Szerződések vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy
hatáskörrel való visszaélés miatt”; itt a kiemelt rész körülbelül hasonló tartalommal bìr, mint az előző pontban.
144
4. fejezet. Uniós jogszabályok és
egyéb jogi aktusok
(3) Az EUM-Szerződés 340. cikk (2) bekezdése (volt EGKSz 215(2), később EKSz 288(2)), mely szerint
szerződésen kìvüli felelősség esetén a Közösség a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően
megtérìti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesìtése során okozott károkat; itt a szerződés
kifejezetten utal ìratlan jogforrásra, bár szűkebb területen, mint az előző rendelkezések.
A fentiekből következik, hogy az általános jogelvek a jogforrási hierarchiában az elsődleges jogforrások, az

alapìtó szerződések szintjén helyezkedik el, és nem állhat szemben vele semmilyen, az alapìtó szerződéseken
kìvül fellelhető uniós jogi norma.
3. 4.3. A nemzetközi jog szabályai

Az uniós jog alapjaiban nemzetközi jogi eredetű, államok által közösen megalkotott, nemzetközi szerződések
képezik az alapját. Azonban a nemzetközi jog egészétől elkülönül, és az Unió, önmaga is szereplőként jelenik
meg a nemzetközi kapcsolatok egy részében – esetenként a tagállamok helyett. Akár az államok esetében, az
Uniónál is kérdésként merül fel, hogy a nemzetközi jog szabályai milyen szerepet töltenek be az uniós
jogrendszerben, és egyben az uniós jog forrásai között.
A nemzetközi jog két tipikus (de nem kizárólagos) jogforrási formában jelenik meg: a nemzetközi jogszokásban
(általánosan használt elnevezéssel nemzetközi szokásjogban) és a nemzetközi szerződésekben. Ezt alapul véve
érdemes megkülönböztetni a nemzetközi jogi normák csoportjait az uniós jogrendben játszott szerepük alapján.
3.1. 4.3.1. Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések

(a) Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések köre
Az Uniót kötelező nemzetközi szerződésekhez tartoznak az Unió, illetve korábban a Közösség által kötött
nemzetközi szerződések, melyeknek az Unió részese, tehát természetesen ezeknek a rendelkezései kötelezőek az
Unióra nézve. Hasonlóan ide tartoznak azok a nemzetközi szerződések, melyeknél ugyan az Unió nem szerződő
fél, azonban a szerződés tárgyához kapcsolódó hatásköröket az Unió (Közösség) a tagállamoktól átvette: a
legismertebb példa erre a régi GATT-szerződés (1947) volt, melynek szabályozási tárgyával összefüggő közös
külkereskedelmi szabályozás átkerült tagállami hatáskörből kizárólagos uniós (közösségi) hatáskörbe, ìgy a
szerződés a Közösségre is kötelezővé vált, l. 21,22,23,24/72 International Fruit Company NV és mások v
Produktschap voor Groenten en Fruit [1972] EBHT 1219, 10–18. pontok, vagy C-379/92 Peralta [1994] EBHT
I-3453, 16. pont.
Az EUMSz 216. cikk (2) bekezdéséből következik, hogy az Unióra nézve kötelező nemzetközi szerződéseket
elsőbbség illeti meg a másodlagos uniós jogi aktusokkal szemben, l. C 61/94 Bizottság v Németország
(Nemzetközi Tejtermék Megállapodás) [1996] EBHT I-3989, 52. pont vagy C-311/04 Algemene Scheeps
Agentuur Dordrecht [2006] EBHT I-0609, 25. pont.
(b) Az Unió által kötött nemzetközi szerződések
Az Európai Unió a Szerződésekben foglalt célok teljesìtése érdekében nemzetközi szerződéseket köthet más
államokkal, nemzetközi szervezetekkel. Az általános szerződéskötési jogosultságot, annak feltételeit és a
szerződéskötési eljárást az EUMSz 218. (volt EKSz 300.) cikke tartalmazza. Emellett, egyes részterületeken, a
szerződés külön rendelkezik a nemzetközi szerződés megkötésének lehetőségéről, amire az előzőekben utaltunk
az Unió külső hatáskörénél.
Az Unió (korábban, az ugyancsak önálló jogi személyiséggel rendelkező Európai Közösség) által kötött
nemzetközi szerződések az uniós jogrend részét képezik, l. 96/71 R. & V. Haegeman v Bizottság [1972] EBHT
1005, 5. pont. E szerződések kötelezőek az Unió intézményeire és egyéb szerveire, valamint a tagállamokra is
az EUMSz 216. cikk (2) bekezdése alapján. Így a Bìróság, amikor a Bizottság Németországot perelte a 226.
(jelenleg EUMSz 258.) cikk alapján, mivel az nem tartotta be a Közösség által kötött Nemzetközi Tejtermék
Megállapodás egyes rendelkezéseit, megállapìtotta:
15 Az EGK-Szerződés 155. [később EKSz 211.] cikke alapján, a Bizottság felelős a Szerződés alkalmazásának,
és ennek megfelelően, a Közösség által kötött nemzetközi megállapodások betartásának biztosìtásáért, melyek a
Szerződés 228. [később EKSz 300., jelenleg EUMSz 216.] cikke értelmében egyaránt kötelezik a közösségi
intézményeket és a tagállamokat. Ahhoz, hogy a Bizottság sikeres legyen e feladatának teljesìtésében, nem
szabad gátolni a Szerződés 169. [volt EKSz 226., jelenleg EUMSz 258.] cikkében foglalt azon hatáskörének
145
egyéb jogi aktusok
gyakorlásában, hogy a Bìróság előtt eljárást indìthasson, amennyiben egy tagállam nem teljesìti egy ilyen
megállapodáson alapuló kötelezettségeit […]
16 Továbbá, a Bìróság feladata, hogy a Közösség által kötött megállapodások értelmezésére vonatkozó
hatáskörének keretében, biztosìtsa egységes alkalmazásukat annak egész területén (104/81 Hauptzollamt Mainz
v Kupferberg [1982] EBHT 3641, 14. pont).
C-61/94 Bizottság v Németország (Nemzetközi Tejtermék Megállapodás) [1996] EBHT I-0398, 15–16. pontok,
hasonlóan T-115/94 Opel Austria GmbH v Tanács [1997] EBHT II-0039, 101. pont. E kötelezettség a
tagállamra nem csak a nemzetközi megállapodás elfogadásáról szóló tanácsi rendeletből folyt, hanem
közvetlenül az Unió által kötött szerződés rendelkezéseiből is, éppen az EK-Szerződés 300. cikk hetedik
(jelenleg EUMSz 216. cikk második) bekezdése alapján. Az Unió által kötött nemzetközi szerződések
általánosan kötelezőek az Unió intézményeire és egyéb szerveire, tehát ez a kötelezettség kiterjed az uniós
intézményekre akkor is, ha másodlagos uniós jogszabályokat alkotnak. Az EUMSz 216. § (2) bekezdéséből
egyenesen következik, hogy az uniós másodlagos jogalkotás korlátját képezik e nemzetközi szerződések, és az
ellentétes másodlagos uniós jogi aktus a Szerződések e rendelkezését is sérti.
3.2. 4.3.2. A nemzetközi jog általánosan elismert szabályai

(nemzetközi szokásjog)
A Bìróság gyakorlata alapján általában megállapìtható, hogy a nemzetközi szokásjog (akár megjelenik
nemzetközi szerződéses rendelkezésekben, akár nem), kötelezi az Uniót, és az uniós jog részét képezi, l. C-
405/92 Mondiet [1993] EBHT I-6133, 13–15.pont, C-162/96 A. Racke GmbH & Co. v Hauptzollamt Mainz
[1998] EBHT I-3655, 45–46.pont. Az Uniónak tevékenysége során figyelemmel kell lenni a nemzetközi jog
szokásjoggá szilárdult szabályaira. Így a Racke-ügyben a Bìróság alkalmazta a nemzetközi szerződések
felfüggesztésére vonatkozó nemzetközi szokásjogi szabályokat, amikor a felperes vitatta a Tanács azon
rendeletének érvényességét, mellyel az felfüggesztette az 1980-as EGK–jugoszláv együttműködési
egyezményen alapuló kereskedelmi engedményeket, ìgy az importált borszállìtmány után a felperesnek
vámfizetési kötelezettsége keletkezett. C-162/96 A. Racke GmbH & Co. v Hauptzollamt Mainz [1998] EBHT I-
3655.
A Poulsen-ügyben a Bìróság a felmerülő jogkérdést ugyancsak a nemzetközi jog általánosan elismert,

szokásjogi szabályaival oldotta meg. E szokásjogi szabályokat részben akkor hatályos, részben még nem
hatályos (ENSZ Tengerjogi Egyezménye – Montego Bay, 1982) nemzetközi szerződések rendelkezéseiben
azonosìtotta.1(A Tengerjogi Egyezmény azóta hatályba lépett).
C-286/90 Anklagemyndigheden v Peter Michael Poulsen és a Diva Navigation Corp.
[1992] EBHT I-6019
[A Tanács a 3094/86. sz. rendeletében, a halászati erőforrások védelme érdekében, bizonyos technikai
szabályokat fektetett le, és többek között szabályozta a lazac halászását és szállìtását a közösségi tagállamok
vizein. Az „Onkel Sam” nevű, Panamában bejegyzett halászhajó, fedélzetén több, mint 22 tonna, az észak-
atlanti vizeken (nyìlt tengeren) fogott lazaccal, Lengyelországba tartván, a rossz időjárás miatt dán kikötőben
kényszerült kikötni. A dán hatóságok lefoglalták a lazacot, és a hajó kapitánya, valamint a tulajdonos ellen
büntetőeljárást indìtottak, mivel megszegte a fenti rendeletet. A hajó tulajdonosa dán tulajdonban lévő panamai
cég volt, a kapitánya, pedig dán állampolgár. A dán bìróság előzetes döntést kérve, az Európai Bìróságnál
előterjesztette az ügyet, mivel kétségei voltak, hogy a ténylegesen dán állampolgárok által irányìtott, de a
Közösségen kìvüli államban bejegyzett hajókra kiterjednek-e a rendelet előìrásai. A Bìróság a nemzetközi jog
általános, szokásjogi szabályait hìvta segìtségül.]
9 Bevezetésképpen meg kell állapìtani, hogy az Európai Közösségnek hatáskörét a nemzetközi jog tiszteletben
tartásával kell gyakorolnia, és következésképpen, az emlìtett 6. cikket a tengerre vonatkozó nemzetközi jog
tükrében kell értelmeznie és annak hatókörét meghatároznia.
10 E tekintetben figyelembe kell venni az 1958. április 29-i Genfi Egyezményeket a parti tengerről és a
csatlakozó övezetről (az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 516. kötet, 205. o.), a nyìlt tengerről (az
1
A nemzetközi szokásjog, természeténél fogva ìratlan jog. Bár
szokásjogi szabályok megfogalmazódhatnak, megjelenhetnek nemzetközi szerződéses rendelkezésekben is, de ettől a szabály szokásjogi,
általánosan kötelező jellegét még nem veszti el.
146
egyéb jogi aktusok
Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 450. kötet, 11. o.), valamint a nyìlt tengeren való halászatról és az
élőállomány védelméről (az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 559. kötet, 285. o.), amennyiben a
nemzetközi szokások által elismert általános szabályokat tartalmazzák, és szintén [figyelembe kell venni] az
Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményét (az Egyesült Nemzetek
harmadik tengerjogi konferenciája – Hivatalos Okmányok, XVII. Kötet, 1984., A/Conf. okmány, 62/122 és
javìtásai, a továbbiakban: az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezménye), amely egyezmény
nem lépett hatályba, de számos rendelkezését úgy tekintik, mint a nemzetközi tengeri szokásjog jelenlegi
állapotának kifejeződését (l. a Nemzetközi Bìróságnak a Kanada v Amerikai Egyesült Államok ügyben 1984.
október 12-én hozott ìtéletét a Maine-öböl területén a tengeri határok kijelöléséről [Nemzetközi Bìrósági
Határozatok Tára, 1984., 294. o., (94) bek.], a kontinentális talapzatról a Lìbiai Arab Jamahiriya v Málta ügyben
1985. június 3-án hozott ìtéletet [Nemzetközi Bìrósági Határozatok Tára, 1985., 30. o., (27) bek.], a Nicaragua v
Amerikai Egyesült Államok ügyben 1986. június 27-én hozott ìtéletet a katonai és katonai jellegű
tevékenységről Nicaraguában és vele szemben [érdemi ìtélet, Nemzetközi Bìrósági Határozatok Tára, 1986.,
111–112. o., (212) és (214) bek.]). […]
A hajó honosságáról
12 Harmadik kérdésével a nemzeti bìróság azt kìvánta megtudni, hogy vajon egy harmadik államban
lajstromozott hajót lehet-e ugyanúgy kezelni a rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása során,
mint egy tagállamban lajstromozott hajót, azon az alapon, hogy tagállam és a hajó között szoros kapcsolat van.
13 Az e kérdésre adandó válasz tekintetében meg kell jegyezni, hogy a nemzetközi jog alapján egy hajónak
elvileg csak egy honossága van, azé az államé, amelyben lajstromozták (lásd többek között a nyìlt tengerről
szóló 1958. április 29-i Genfi Egyezmény 5. és 6. cikkét, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Tengerjogi Egyezményének 91. és 92. cikkét).
14 Ebből következik, hogy egy tagállam nem kezelhet egy már harmadik államban lajstromozott, és ìgy ezen
állam honosságával rendelkező hajót ugyanúgy, mint a saját lobogója alatt közlekedő hajót.
15 Az a tény, hogy a hajó és a honos állam között fennálló egyetlen kapcsolat a lajstromozás adminisztratìv
formasága, e szabály alkalmazásának mellőzését nem teszi lehetővé. Az állam, mely [a hajót] elsőként a
honossággal felruházta, teljesen szabadon állapìthatja meg, hogy ezt milyen feltételekkel teszi (l. többek között a
nyìlt tengerről szóló 1958. április 29-i Genfi Egyezmény 5. cikkét, valamint az Egyesült Nemzetek
Szervezetének Tengerjogi Egyezményének 91. cikkét).
16 E megfontolásokból következően azt kell válaszolni a harmadik kérdésre, hogy a halászati erőforrások
védelme érdekében bizonyos technikai intézkedések megállapìtásáról szóló, 1986. október 7-i 3094/86 tanácsi
rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása során, egy nem tagállamban lajstromozott hajót nem
lehet ugyanúgy kezelni, mint egy tagállamban honos hajót, azzal az indokkal, hogy e tagállammal szoros
kapcsolatot tart fenn.
[A Bìróság ezután – ugyancsak az általános nemzetközi jogi szabályok alapján – megállapìtotta, hogy a
rendeletet nem lehet alkalmazni a hajó legénységére sem, mert bár egy közösségi állam állampolgárai, de
tevékenységüket nem közösségi tagállamban bejegyzett hajó fedélzetén végezték.]
Az ügy nem csak arra szolgál példának, hogy a Bìróság miképpen vezette le a nemzetközi jog általános
szabályaiból a lobogó szerinti állam és a hajó közötti kapcsolatot. Az ügyből egyértelműen kiderül, hogy a
nemzetközi szokásjog szabályaira esetenként magánfelek is hivatkozhatnak uniós joggal kapcsolatos igényük
érvényesìtése végett (l. később a közvetlen hatály problémáját).
3.3. 4.3.3. A tagállamok nemzetközi szerződéseinek kérdése

(a) A tagállamok nemzetközi szerződéseiről – általában
A tagállamok által kötött nemzetközi szerződések általános szabályként az Uniót nem kötelezik, és e
szerződések nem képezik az uniós jog részét, nem forrásai az uniós jognak. A Bìróság éppen ezért, hatáskör
hiányára hivatkozva, az értelmezésüket is elutasìtja az előtte folyó eljárásokban (l. Megjegyzések).
A tagállamok, a tagállamok egy csoportja által kötött nemzetközi szerződések és az uniós jog között ellentét is
kialakulhat. Alapvetően a tagállamok feladata, hogy az általuk kötött nemzetközi szerződéseket összhangba
hozzák uniós jogi kötelezettségeikkel. Az alapìtó tagállamok által, a Közösségek alapìtása, illetve a csatlakozó
147
egyéb jogi aktusok
államok által, a csatlakozás előtt kötött nemzetközi szerződések és az uniós jog viszonyára, az esetleges
ellentétek feloldásának módjára, az EUMSz 351. (volt EKSz 307.) cikk rendelkezik. Az ellentétek feloldására a
tagállamoknak mindent meg kell tenniük, és ez végső soron a szerződés felmondásához is vezethet, l. pl. C-
84/98 Bizottság v Portugália (Tengeri szállìtások) [2000] EBHT I-5215, 58. pont.2
Az alapìtás, illetve csatlakozás után, viszont a tagállamoknak maguknak kellett és kell arról gondoskodni, hogy
ne kössenek az uniós kötelezettségeiket sértő nemzetközi szerződést. Ilyen szerződésekre nem lehet az uniós
joggal szemben hivatkozni, azok megkötése és alkalmazása az uniós jog megsértése lehet. C-466/98 Bizottság v
Egyesült Királyság (Bermuda II Egyezmény) [2002] EBHT I-9427, 26.pont.
Bár nem az uniós jogrend részei, egyes esetekben a tagállamok által kötött nemzetközi szerződések
rendelkezései kaphatnak korlátozott szerepet az uniós jogrenden belül. A Bìróság ugyanis el kìvánja kerülni az
uniós jog olyan értelmezését, mely ellentéteket rögzìt az uniós jog és a tagállamok által kötött nemzetközi
szerződések között. Különösen akkor, ha a tagállamok legnagyobb része, vagy az összes tagállam részese egy
nemzetközi szerződésnek, és annak tárgya kapcsolódik az Unió tevékenységéhez, a Bìróság nem tekinthet el e
kötelezettségektől az uniós jog értelmezése során. Ez visszavezethető egy általánosan elismert nemzetközi jogi
kötelezettségre, a jóhiszeműség elvére. Így a Bìróság olyan nemzetközi szerződések rendelkezéseire is
figyelemmel van az uniós jog értelmezése és alkalmazása során, melyek az Unióra nem kötelezőek, amelyeknek
azonban a tagállamok, vagy a tagállamok legnagyobb része tagja, és olyan általánosan elfogadott elveket és
szabályokat tartalmaznak, melyek illeszthetők az uniós jogszabályokhoz. L. pl. C-308/06 The Queen, ex parte:
Intertanko és mások v Secretary of State for Transport [2008] EBHT I-4057, 52. pont.
E szerződések között kiemelt helyet foglaltak és foglalnak el a tagállamok által kötött nemzetközi emberi jogi
egyezmények. Mivel az alapjogok védelme az Unió általános jogelve, ezért a védendő alapjogok tartalmának
meghatározásakor a tagállamok által kötött vonatkozó szerződések megkerülhetetlenek. Az ebben a kérdésben
alapügynek számìtó Nold-ügyben a Bìróság világosan utal a nemzetközi emberi jogi egyezmények kiemelt
szerepére az uniós alapjogvédelemben:
13 Ahogyan a Bìróság ezt már megállapìtotta, az alapvető jogok a jog általános elveinek szerves részét képezik,
és a Bìróság ezek tiszteletben tartását biztosìtja. E jogok védelmét biztosìtva a Bìróság kötelessége, hogy a
tagállamok közös alkotmányos hagyományaira támaszkodjon, következésképpen nem hagyhat jóvá olyan
intézkedéseket, amelyek nem egyeztethetők össze a szóban forgó államok alkotmányai által elismert és védett
alapvető jogokkal. Az emberi jogok védelméről szóló nemzetközi szerződések, amelyek létrejöttében a
tagállamok együttműködtek, illetve azokhoz csatlakoztak, szintén olyan iránymutatásokkal szolgálhatnak,
amelyeket a közösségi jog keretében követni kell.
4/73 J. Nold, Kohlen- und Baustoffgrosshandlung v Bizottság [1974] EBHT 0491, 13. pont.
A leggyakrabban hivatkozott ilyen nemzetközi szerződés az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Róma, 1950 –
Magyarországon kihirdetve 1993. évi XXXI. tv.-ben) és annak jegyzőkönyvei, melyekben az európai
alapértékek nyilvánulnak meg. Így a Bìróság az uniós jog alapelveibe illesztve védi az itt megfogalmazott
egyéni jogokat. Bár ritkábban kerül elő, de a fenti megállapìtás hasonlóan alkalmazandó az ugyancsak
alapjogokat védő ENSZ-egyezményre, az Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (New
York,1966 – Magyarországon kihirdetve: 1976. évi 8. tvr.-ben), l. a 374/87 Orkem v Bizottság [1989] EBHT
0032 ügyet (31. pont), a védekezéshez való joggal összefüggésben. Természetesen e szerződések sem saját
jogon érvényesülnek az uniós jogban, hanem az uniós jog különböző rendelkezéseihez kapcsolódva találnak utat
– formálisan igen erős, követendő értelmezési támpontokként – az uniós jogalkalmazásba. A nemzetközi emberi
jogi egyezmények, ezen belül is elsősorban az Emberi Jogok Európai Egyezményének effajta szerepét most már
kifejezetten elismeri a szerződéses rangra emelkedő Alapjogi Charta 52(3) és 53. cikke.
Bár a tagállamok által kötött nemzetközi szerződések általános szabályként azUniót nem kötelezik, ennek
ellenére vannak e szerződéseknek olyan csoportjai, melyek köthetik az Uniót, és annak intézményeit.
(b) A tagállamok egymással kötött nemzetközi szerződései
Az EUSz volt 34. cikke alapján a rendőrségi és a büntetőügyekben történő igazságügyi, kormányközi
együttműködés területén (volt harmadik pillér), a tagállamok sajátos nemzetközi szerződéseket kötöttek. Az
egyezmények szövegét a tagállamok képviselői a Tanács keretein belül fogadták el, azonban azokat a
tagállamoknak külön meg kellett erősìteniük saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően. Amennyiben
2
L. erre Bartha, 2009, 16. o.
148
egyéb jogi aktusok
az egyezményeket a tagállamoknak legalább a fele elfogadta, azok az elfogadó tagállamokra nézve hatályba
léptek (de az egyezmények a hatálybalépésről másként is rendelkezhettek). Noha a szerződések szövegét egy
uniós intézmény dolgozta ki, szerződő felekké a tagállamok váltak, hagyományos nemzetközi szerződésekről
van tehát szó. Ezeknek a tárgya azonban az adott szabályozási területen lévő uniós szabályokhoz kapcsolódott,
az azokban foglalt célkitűzések végrehajtására szolgált. Az ìgy kötött nemzetközi szerződésekhez a nemzetközi
jog általános szabályai alapján fenntartásokat is lehetett tenni. E nemzetközi szerződések letéteményese az
Európai Unió Tanácsának főtitkára, és a Hivatalos Lapban történt a csatlakozások, a nyilatkozatok, fenntartások
közzététele. E szerződések az uniós jog részét képezik, a Bìróság hatáskörrel rendelkezik e szerződések, és az
ezeket végrehajtó intézkedések értelmezésére. Bár az EU-Szerződés szabályai, melyeknek alapján ezeket a
megállapodásokat elfogadták, hatályukat vesztették, a Szerződésekhez csatolt 36. Lisszaboni Jegyzőkönyv 9.
cikke alapján, a tagállamok között ìgy megkötött megállapodások továbbra is hatályban maradnak, és
vonatkozásukban a Bìróság hatásköre öt évig ugyancsak változatlan marad. Néhány fontosabb ilyen szerződés a
következő:
A szerződés Magyarországon
Egyezmény az Európai Közösségek pénzügyi ---------

érdekeinek védelméről (1995. július 26.)203
Egyezmény az informatika vámügyi alkalmazásáról 2005. évi XCIX. tv.

(1995. július 26.) 204
Egyezmény az Európai Közösségek tisztviselőit és az 2005. évi CXV. tv.

Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő
korrupció elleni küzdelemről (1997. május 26.)205
Egyezmény a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös 2006. évi LXXXIX. tv.

segìtségnyújtásról és együttműködésről (1997.
december 18.)206
Egyezmény a járművezetéstől való eltiltásról (1998. ----------

június 17.)207
Egyezmény az Európai Unió tagállamai közötti 2005. évi CXVI. tv.

kölcsönös bűnügyi jogsegélyről (2000. május 29.) 208
3 4 5 6 7 8
Az EUSz 34. cikkéhez hasonló szerepet töltött be az EK-Szerződés hatályát vesztett 293. (azt megelőzően 220.)
cikke, mely a tagállamok egymás közötti tárgyalásait (és szerződéseit) irányozta elő abból a célból, hogy
állampolgáraik jogainak érvényesìtését megkönnyìtsék (pl. kettős adóztatás megszüntetése, bìrósági határozatok
kölcsönös elismerése, gazdasági társaságok kölcsönös elismerése útján). L. erről C-398/92 Mund & Fester v
Hatrex Internationaal Transport [1994] EBHT I-0467, 11. pont.E rendelkezés alapján kötötték meg a tagállamok
a mára már jelentőségét vesztett, de korábban nagy jelentőségű, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó
bìrósági joghatóságról és a bìrósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i brüsszeli
egyezményt.9 A tagállamok ugyancsak e rendelkezés alapján kötötték az 1968. február 29-i egyezményt a
3
HL C 316., 1995.11.27., 49. o., később további jegyzőkönyvekkel
kiegészìtve.
4
HL C 316., 1995.11.27., 34. o., később további jegyzőkönyvekkel
kiegészìtve.
5
HL C 195., 1995.6.25., 2. o.
6
HL C 24., 1998.1.23., 2. o.
7
HL C 216., 1998.7.10., 2. o.
8
HL C 197., 2000.7.12., 3. o., később további jegyzőkönyvvel
kiegészìtve.
9
HL C 27., 1998., 1. o. (egységes szerkezetbe foglalt szöveg),
legnagyobbrészt felváltotta 2002. március 1-jén a 44/2001/EK tanácsi rendelet, HL L 12., 2001 1. o.) Az azonos tárgyú 2007. október 30-i
Luganói Egyezményt már nem a tagállamok, hanem az Európai Közösség kötötte, EFTA-tagállamokkal.
149
egyéb jogi aktusok
társaságok és jogi személyek kölcsönös elismeréséről,10 valamint az 1995. november 23-i egyezményt a
fizetésképtelenségi eljárásról, azonban ezeket nem erősìtette meg az összes tagállam, ìgy nem léptek hatályba.
Az EKSz 293. cikke alá olyan kétoldalú szerződések is tartoztak, melyeket két tagállam kötött egymással. Ilyen
az 1959-es francia–német szerződés a kettős adóztatás elkerüléséről, melyet később az 1969-es és 1989-es
jegyzőkönyvekkel módosìtottak.A Bìróság ezt a szerződést éppen az EK-Szerződéshez kapcsolódása miatt
értelmezte a Gilly-ügyben, C-336/96 Époux Gilly v Directeur des Services Fiscaux du Bas-Rhin [1998] EBHT
I-2793.
(c) A tagállamok Unió közbejöttével kötött nemzetközi szerződései
Az EUSz volt 24. és 38. cikke alapján, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a rendőrségi, és a
büntetőügyekben történő igazságügyi együttműködés területén az Unió nemzetközi szerződéseket (szó szerint
megállapodásokat) köthetett harmadik államokkal, vagy nemzetközi szervezetekkel. E megállapodások
megkötéséről a Tanács határozott. Azonban 2009. december 1-jéig, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig az
Uniónak nem volt jogalanyisága, csak az Európai Közösségeknek. Éppen ezért az ilyen szerződéseket az Unió
nem, csak a tagállamok köthették, melyeket a szerződéskötés során az Unió (Tanács) képviselt, és annak
képviselője ìrt alá. (Ugyanakkor a szerződések szövege szerint az Európai Unió volt a szerződő fél.) A tagálla-
mok a szerződés megkötésének szavazásánál kiköthették, hogy a megállapodást a saját alkotmányos
követelményeiknek megfelelően még meg kell erősìteni. Ekkor ezen államokra nézve csak akkor lépett hatályba
a szerződés, ha ez a belső eljárás a szerződés megerősìtésével zárult. E szerződések azonban az uniós jog részét
képezték és képezik: az EUSz volt 24. cikk (6) bekezdése szerint az Unió intézményeit az ìgy létrehozott
nemzetközi szerződések kötötték. Az EUSz 24. cikket felváltó, jelentősen módosìtott 37. cikk alapján, immár a
nemzetközi jogalanyisággal rendelkező Unió köti ezeket a szerződéseket.
E szerződéseket az Unió a tagállamok képviseletében sokszor együttesen, az EUSz volt 24. és 38. cikke alapján
kötötte, hiszen tárgyuknál fogva mind a második, mind a harmadik pillért érintette. Az Unió számos ilyen
szerződést kötött, ezek közül néhány, kiemelendő szerződés:1112131415
Tanács jogi aktusa Szerződés
2003/516/EK Megállapodás az Európai Unió és az Amerikai

Egyesült Államok között a kiadatásról (2003. június
2009/820/KKBP 25.)211
2003/516/EK Megállapodás az Európai Unió és az Amerikai

Egyesült Államok közötti kölcsönös jogsegélyről
2009/820/KKBP (2003. június 25.)212
2006/313/KKBP Megállapodás a Nemzetközi Büntetőbìróság és az

Európai Unió közötti együttműködésről és
segìtségnyújtásról (2006. április 10.)213
2006/697/EK Megállapodás az Európai Unió, valamint az Izlandi

Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai
Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti
átadási eljárásról (2006. június 28.)214
2008/651/KKBP/IB Megállapodás az Európai Unió és Ausztrália között az

Európai Uniós utas-nyilvántartási adatállomány (PNR)
adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az
10
Bulletin of the European Communities, Supplement No. 2. (1969), 7–
14. o.
11
HL L 181., 2003.7.19., 27. o. A szerződés 2010. február 1-jén lépett
hatályba, l. HL L 323., 2009.12.10., 11. o.
12
HL L 181., 2003.7.19., 34. o. A szerződés 2010. február 1-jén lépett
hatályba, l. HL L 323., 2009.12.10., 11. o.
13
HL L 115., 2006.4.28., 50. o.
14
HL L 292., 2006.10.21., 2. o.
15
HL L 213., 2008.8.8., 49. o.
150
egyéb jogi aktusok
Ausztrál Vámhatóságnak való továbbìtásáról (2008.

június 30.)215
Tanács jogi aktusa Szerződés
2007/551/KKBP/IB Megállapodás az Európai Unió és az Amerikai

Egyesült Államok között az utas-nyilvántartási
adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi
feldolgozásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági
Minisztériuma részére történő továbbìtásáról (2007.
évi PNR-megállapodás) (2007. július 26.)
a
2004/849/EK Megállapodás az Európai Unió, az Európai Közösség

és a Svájci Államszövetség között, a Svájci
2008/149/IB Államszövetségnek a schengeni vìvmányok
végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló
társulásáról (2004. október 25.)
b
a
HL L 204., 2007.8.4., 16. o.
b
HL L 204., 2007.8.4., 16. o.
16
Konstrukciójában hasonló megoldást választottak a tagállamok, amikor a schengeni vìvmányokról szóló korábbi
jegyzőkönyvben adott felhatalmazásban lehetőséget adtak az Uniónak (a Tanácsnak), hogy képviseletükben, a
schengeni vìvmányok átvételéről és alkalmazásáról megállapodásokat kössön Izlanddal és Norvégiával. Két
ilyen szerződés született: az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság
között, az utóbbiaknak a schengeni vìvmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló
társulásáról szóló megállapodás (1999. május 18.)17, másrészt az Európai Unió Tanácsa és az Izlandi
Köztársaság és a Norvég Királyság között megkötött, az egyrészről Írország és Nagy-Britannia és Észak-
Írország Egyesült Királysága, másrészről az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti jogoknak és
kötelességeknek a schengeni vìvmányok ezen államokra vonatkozó területein történő meghatározásáról szóló
megállapodás (1999. június 30.).18 A Szerződésekhez csatolt 19. számú Lisszaboni Jegyzőkönyv, mely az Unió
keretébe illesztett schengeni vìvmányokról szól, 6. cikkében fenntartotta ezt a felhatalmazást.
(d) Utalással kötelezővé tett tagállami nemzetközi szerződések
Azon nemzetközi szerződések, melyekben az Unió nem részes, kivételesen és közvetve úgy is az uniós jogrend
részévé válhat részben vagy egészben, hogy valamely uniós jogszabály visszautal rá, és ìgy az utaló jogszabály
erejénél fogva kötelezettségeket keletkeztet az Unió vonatkozásában. Ez az utalás lehet közvetett is, és az utalás
keretei között a nemzetközi szerződésnek lehet joghatása az uniós jogrenden belül.A Biotechnológiai
találmányok-ügyben például a 98/44/EK irányelv 1. cikk (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy az irányelv
nem érinti a tagállamok nemzetközi megállapodásokban vállalt kötelezettségeit, elégséges alapnak bizonyult
arra, hogy a Bìróság a felperes által felhozott Biológiai Sokféleségről szóló Egyezményt alkalmazza, és
érvényességi mérceként használja az irányelv vizsgálatánál. (Érdemben azonban nem látta ellentétesnek az
irányelvet a szerződéssel.) L. C-377/98 Hollandia v Parlament és Tanács (Biotechnológiai találmányok) [2001]
EBHT I-7079, 50. és 55. pont. Ezeknek a szerződéseknek a joghatásuk az uniós jogrenden belül korlátozott,
értelmezési vagy érvényességi mérceként csak a visszautaló szabályt tartalmazó uniós normával szemben lehet
alkalmazni, és hierarchikusan nem állnak magasabban, mint a közönséges, másodlagos uniós jogi aktusok.
3.4. 4.3.4. A nemzetközi jog becsatornázódása az uniós

jogrendbe
16
HL L 53., 2008.2.27., 52. o.
17
HL L 176., 1999.7.10., 36.o.
18
HL L 15., 2000.1.20., 2. o.
151
egyéb jogi aktusok
A fentiekből látható, hogy a nemzetközi jog szabályai nem egyformán és nem ugyanazon csatornákon keresztül
befolyásolják az uniós jog működését. Sőt az sem igazán egyértelmű esetenként, hogy a nemzetközi jog
szabályai milyen feltételekkel érvényesülhetnek az uniós jogviták eldöntésénél.
A nemzetközi jog néhány általános szabálya, melyek az uniós jogrend alapjaihoz tartozó elveket tartalmaznak,
az uniós jog alapvető elveinek keretében érvényesülhetnek a Bìróság gyakorlata alapján – magasabb, az
elsődleges jogforrásokkal azonos szinten (pl. alapjogok). Ezen szabályokkal – melyek részben megtöltik
tartalommal ezeket az elveket – nem állhatnak szemben a másodlagos, származtatott uniós jogi aktusok. Az
Unió által kötött nemzetközi szerződések viszont inkább a másodlagos, származtatott uniós aktusok keretei közé
illeszthetők be, ugyanis az uniós szervek az alapìtó szerződésekben biztosìtott hatáskör alapján kötik ezeket, és
nem köthetnek olyan szerződést, melynek rendelkezései ellentétesek az alapìtó szerződések rendelkezéseivel. A
másodlagos aktusok között viszont e szerződéses rendelkezések fölérendeltek, más másodlagos aktus (pl.
rendelet vagy irányelv) rendelkezéseinek, éppen az EUMSz 216. cikk (2) bekezdése (volt EKSz 300. cikk (7)
bekezdése) alapján. Mivel az uniós intézményekre is kötelezőek e szerződések, nem hozhatnak olyan szabályt,
mely ezekkel ellentétben áll.
A nemzetközi jognak, az uniós jog tárgyát érintő általános szabályai viszont általában csak kiegészìtő és
járulékos szerepet kapnak az uniós jog szabályainak értelmezésénél. Ez a szerep, valamint alkalmazásuk
körülményei és feltételei kevéssé tisztázottak. Erre példa a Poulsen-ügy, ahol a kiegészìtő szerep nemcsak abban
állt, hogy a nemzetközi norma segìtett az értelmezésben, hanem az uniós jog által szabadon hagyott hézagot ki is
töltötte. Itt a nemzetközi jogi norma azon a szinten csatornázódik be az uniós jogba, amely szinten az
értelmezendő és alkalmazandó uniós jogi norma áll.
A nemzetközi jog szabályának forrása Alkalmazásának jogalapja
nemzetközi általánosan elismert szabályai kötelező;

(szokásjog)
Unió nemzetközi jogalanyisága és jogrendjének
alapelvei alapján
az Unió nemzetközi szerződései kötelező;
EUMSz 216. cikk (2) bekezdés
A nemzetközi jog szabályának forrása Alkalmazásának jogalapja
tagállamok nemzetközi szerződései később átvett hatáskörök tárgyában kötött kötelező;

szerződések
a
Szerződések
vonatkozó
hatáskört
biztosìtó
rendelkezése
alapján
uniós normák alapján, a tagállamok egymás kötelező;

között kötött szerződései
a Szerződésekhez fűzött36. Jegyzőkönyv 9.
cikke alapján
az Unió közbejöttével harmadik féllel kötött kötelező;

szerződések
a pacta sunt servanda és jóhiszeműség elve,
valamint az EUSz 4(3) alapján
utalással kötelezővé tett szerződések kötelező;
152
egyéb jogi aktusok
az uniós utaló jogszabály alapján
tagállamok többsége vagy összessége által kötelező vagy erős értelmezési támpont;
kötött, nemzetközi emberi jogi egyezmények
a pacta sunt servanda és jóhiszeműség elve,
EUSz 4(3), valamint az Alapjogi Charta 52(3)
és 53. cikke alapján
tagállamok többsége vagy összessége által lehetséges értelmezési támpont;

kötött, az uniós tevékenységhez kapcsolódó
szerződések a pacta sunt servanda és jóhiszeműség elve,
valamint az EUSz 4(3) alapján
Megjegyzések
1. Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések három további lényeges kérdést vetnek fel. Az egyik, hogy e
szerződésekre uniós bìróságok előtt mennyiben lehet hivatkozni, és különösen magánfelek vonatkozásában,
lehet-e rájuk jogokat alapìtani (van-e közvetlenül hatályuk) az uniós jogrenden belül, amellett, hogy nemzetközi
jogi szabályként általában kötik az Uniót. Ugyancsak lényeges kérdés, hogy e nemzetközi szerződések
felhìvhatók-e a tagállamok belső jogában, tehát van-e közvetlen hatályuk a tagállami bìróságok előtt. Ezeket a
kérdéseket a közvetlen hatálynál érintjük, azonban annyit meg kell előlegezni, hogy bizonyos feltételek mellett e
szerződések a tagállamok belső jogában közvetlenül is felhìvhatók, és belőlük magánfelekre is jogok
származhatnak, l. például 87/75 Bresciani [1976] EBHT 0129, 25. pont. A harmadik kérdés, hogy azUniót
kötelező nemzetközi szerződés rendelkezéseire mennyiben lehet hivatkozni, egy uniós jogi aktus
érvénytelenségének indokaként, tehát magasabb rendű jogszabályként lehet-e egy ilyen szerződés másodlagos
uniós jogi aktusok érvényességi mércéje (és esetleges megsemmisìtésük alapja), l. pl. C-280/93 Németország v
Tanács (Banánimport) [1994] EBHT I-4973, 105. pont. Mivel ez a kérdés szorosan kapcsolódik e szerződések
uniós jogrenden belüli közvetlen alkalmazhatóságához és hatályához, a kérdést a közvetlen hatály problémájánál
érintjük (6.2.2. pont).
2. Az előzőekben tárgyalt „vegyes szerződések” (3.5.3.3. pont), melyeknek nem csak az Unió részese, hanem a
tagállamok is, különösebb problémát nem jelentenek az itt tárgyalt téma tekintetében. E szerződések azért
szükségesek, mert tárgyuknál az Unió és a tagállamok között megosztott (szomszédos) hatáskör áll fenn, de e
szerződéseknek az Unió részese, ìgy az Unió által kötött szerződéseknek minősülnek, és az Unió hatáskörébe
eső rendelkezései az uniós jogrend részét képezik.
3. A BH 2006. 15. sz. ügyben, a Fővárosi Ítélőtáblán egy szabadalmi ügyben indìtványozták előzetes
döntéshozatali eljárás kezdeményezését, az 1994-es WTO-egyezményhez csatolt, a szellemi tulajdonjogok
kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) egyik rendelkezésének értelmezésére. Bár az
Ítélőtábla elutasìtotta az indìtványt, elismerte, hogy a TRIPS nemzetközi jogként is az uniós (közösségi) jog
részét képezi, ìgy előzetes döntéshozatal tárgya lehet. E megállapìtást az alperes vitatta, azonban a Legfelsőbb
Bìróság az Ítélőtábla e megállapìtását is helybenhagyta, Legf. Bìr. Pf. IV. 24.516/2006.
4. A tagállamok által egymás között kötött nemzetközi szerződéseivel kapcsolatban a Bìróság általában nem
kìván értelmezést adni akkor sem, ha tárgyuk kapcsolódik a közösségi célokhoz. Így közvetlen hatályuk uniós
szinten nem merül fel. A következő ügyekben a szerződések tárgya erőteljesen érintette a közösségi jog
társadalombiztosìtásra vonatkozó rendelkezéseit, a Bìróság mégsem értelmezte őket: a Hoekstra-ügyben a
Bìróság megállapìtotta, hogy nincs hatásköre értelmezni az 1951-es holland–német társadalombiztosìtási
egyezményt, mert az a „nemzeti joghoz tartozik”, 75/63 M.K.H. Hoekstra v Bestuur der Bedrijfsvereniging voor
Detailhandel en Ambachten [1964] EBHT 0347, 3. pont; a Torrekens-ügyben a Bìróság megállapìtotta, hogy
nincs hatásköre értelmezni egy 1948-as, társadalombiztosìtással kapcsolatos belga–francia szerződést
(jegyzőkönyvet), 28/68 Caisse régionale de sécurité sociale du nord de la France v Achille Torrekens [1969]
EBHT 0125, 6. pont; mìg a Vandeweghe-ügyben a Bìróság megtagadta a Belgium és a Német Szövetségi
Köztársaság között 1957-ben kötött, társadalombiztosìtási egyezményt értelmezését, 130/73 Magdalena
Vandeweghe és társai v Berufsgenossenschaft für die chemische Industrie [1973] EBHT 1329,2. pont. A Hurd-
ügyben a Bìróság megállapìtotta, miszerint az egyes országokban Európa-iskolák felállìtásáról szóló, 1957-es és
1962-es szerződést nem értelmezheti, ugyanis „a puszta tény, hogy azon szerződések a Közösséghez és a
közösségi szervek működéséhez kapcsolódnak, nem jelenti azt, hogy a közösségi jog szerves részének kellene
őket tekinteni... Ezért a Bìróságnak nincs hatásköre ...ilyen szerződések értelmezésére.” 44/84 Derrick Guy
153
egyéb jogi aktusok
Edmund Hurd v Kenneth Jones (Her Majesty’s Inspector of Taxes) [1986] EBHT 0029, 20. pont. Ezeknél a
nemzetközi szerződéseknél az esetleges közvetlen hatályt kizárólag a tagállami alkotmányos rendelkezések
határozzák meg.
4. 4.4. Az uniós intézmények, szervek jogi aktusai

Az Unió arra hatáskörrel rendelkező intézményei jogszabályokat alkothatnak, és más jogi aktusokat fogadhatnak
el. Ezek az alapszerződéseken alapuló, azokból eredeztetett jogi aktusok (származtatott, másodlagos
jogforrások, jogi aktusok). Arra szolgálnak, hogy az alapìtó szerződésekben megfogalmazott célokat elérjék,
azUniót működtessék a Szerződésekben biztosìtott hatáskör keretei között. Az érvényes másodlagos jogi
aktusok jogalapja közvetve vagy közvetlenül mindig a Szerződésekben lelhető fel. Ez egyben jelzi, hogy a
másodlagos jogi aktusok hierarchikusan alacsonyabb szinten helyezkednek el az uniós jogrendben, és nem
állhatnak szemben az alapìtó szerződések rendelkezéseivel.
Amikor jogi aktusokról beszélünk, lényeges előkérdés a jogszabály (mint normatìv, szabályalkotó, általános
hatályú jogi aktus), és az ennek nem minősìthető, egyedi, igazgatási jogi aktus (egyedi, konkrét ügyben hozott,
jellegében jogalkalmazást jelentő, igazgatási döntés) megkülönböztetése. 19 Az uniós jog – a belső jogoktól
eltérően – a jogi aktusok e két alapvető tìpusát következetesen nem különìti el, és legtöbbször nem kezeli
eltérően, alapvetően egységes keretben szabályozza az eltérő tartalmú döntéseket, és azok megjelenésének jogi
formáit is. Így a Bizottságnak egy határozata lehet egy egyedi aktus ugyanúgy, mint egy általános hatályú,
tartalmi értelemben jogszabálynak tekinthető aktus. Ebből következően keveredik a belső jogokban megszokott,
hagyományos értelemben vett jogalkotás és az igazgatási döntéshozatal is. Ugyanaz az intézmény, ugyanolyan
formában, hozhat egyedi, igazgatási és általánosabb (jogszabályi) döntéseket is. A Lisszaboni Szerződés
valamelyest tisztázni kìvánta a kérdést, és megkülönböztet jogalkotási és nem jogalkotási aktusokat (l. alább).
Azonban majd látható lesz, hogy a nem jogalkotási aktusok is lehetnek általános hatályúak, szabályalkotó
jellegűek, tehát jogszabályok.
Az aktusok e két alapvető tìpusánál, az elkülönìtés hiányából fakadó nehézségek több helyen is megjelennek az
uniós jogrendszer különböző pontjain. Az jogalkotási és igazgatási döntések formai összemosódásának
eredménye, hogy kialakultak az uniós jogalkalmazásban olyan általános elnevezések, melyek mind a
jogalkotási, mind az igazgatási döntéseket, szabályokat, előìrásokat átfogják. Ilyen általános és semleges
fogalmak közé tartozik az „intézkedés”, „rendelkezés” vagy a belső jogokból is ismerős „aktus, jogi aktus”
kifejezés, melyek takarhatnak valódi jogszabályokat ugyanúgy, mint egyedi, igazgatási döntéseket. Így ebben a
fejezetben a jogalkotás kifejezést is általánosabb, tágabb értelemben kell érteni, és ilyen fenntartásokkal kell
kezelni.
4.1. 4.4.1. Az uniós jogi aktusok típusai

A Lisszaboni Szerződés a jogi aktusoknak egy új rendszerét állìtotta fel, mely Hofmann megállapìtása szerint a
régi rendszer és a hatályba nem lépett Alkotmányos Szerződés sajátos keverékéből alakult ki. 20 A Lisszaboni
Szerződés nyomán az uniós jogban a jogi aktusok két alapvető tìpusát különböztethetjük meg: a jogalkotási és
nem jogalkotási aktusokat. A megkülönböztetés alapját nem elsősorban tartalmi jellemzők jelentik, hanem az,
hogy az aktust jogalkotási eljárásban fogadták-e el, vagy sem (EUMSz 289. cikk (3) bekezdés).
(a) Jogalkotási aktusok
A jogalkotási aktusokat jogalkotási eljárásban kell elfogadni. Formai értelemben, az EUMSz hivatalos magyar
szövege szerint, a jogalkotási aktusok képezik az uniós jogszabályok körét. (Azonban a nem jogalkotási aktusok
is lehetnek jogszabályok, lévén sokszor általános hatályúak és normatìv jellegűek). A jogalkotási eljárás lehet
rendes jogalkotási eljárás az EUMSz 294. cikkében foglaltak alapján, vagy lehet különleges jogalkotási eljárás,
melynek a Szerződések egyes rendelkezései külön szólnak. Azt, hogy egy jogalkotási aktust rendes vagy
különös jogalkotási eljárásban kell elfogadni, a Szerződések egyedi rendelkezései döntik el.
(b) Nem jogalkotási aktusok
A nem jogalkotási aktusok közül az EUMSz kettőt általános szinten nevesìt.
19
L. erről Ficzere, 2001, 299. o.
20
Hofmann, 2009, 486. o.
154
egyéb jogi aktusok
Felhatalmazáson alapuló, általános hatályú kiegészítő, módosító nem jogalkotási aktusokat a Bizottság
alkothat, amennyiben egy jogalkotási aktusban erre felhatalmazást kap (EUMSz 290. cikk). Az ilyen aktusok
elfogadásának célja a nevében is megfogalmazódik: a jogalkotási aktusok nem lényeges rendelkezéseit
módosìthatja, vagy azokat ilyen rendelkezésekkel kiegészìtheti. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Bizottság
ténylegesen jogalkotást végez ilyen aktusok elfogadásával, noha nem jogalkotási aktusról van szó. Mindenesetre
az ilyen aktusoknak már a cìmében fel kell tüntetni a „felhatalmazáson alapuló” kifejezést.
A végrehajtási aktus a nem jogalkotási aktus másik nevesìtett, általános tìpusa. Ilyen aktust a Bizottság alkothat
a végrehajtásra vonatkozó felhatalmazás alapján, (valamint kivételesen a Tanács is, a kül- és biztonságpolitika
területén). A végrehajtási aktus elfogadása során a tagállami ellenőrzés formáiról a Parlament és a Tanács
rendes jogalkotási eljárásban határoz. A végrehajtási aktusok cìmében fel kell tüntetni a „végrehajtási”
kifejezést.
Bár a Szerződések ìgy nem nevesìtik általánosan őket, de a nem jogalkotási aktusok körébe tartoznak azok az
egyéb jogi aktusok melyeket akár a Bizottság, akár az Unió más intézményei, szervei fogadnak el, valamilyen
joghatással járnak, és sokféle formában jelenhetnek meg. Vannak a Szerződésekben nem általánosan, hanem
egyes szerződési rendelkezésekhez vagy szabályozási területhez kötődően nevesìtett olyan (nem jogalkotási)
aktusok, melyeket az intézmények közvetlenül a Szerződések alapján, azok felhatalmazása nyomán fogadhatnak
el, bár nem jogalkotási eljárásban. Ilyenek például az Európai Központi Bank már emlìtett aktusai (rendeletei,
határozatai) az EUMSz 132(1) cikkében, vagy a Bizottság irányelvei, határozatai egyes versenyszabályok
tekintetében az EUMSz 106(3) értelmében.
(c) Fordítási probléma a magyar hivatalos szövegben
A hivatalos magyar szöveg fordìtása nem teljesen szerencsés. Azt sugallja, hogy a „nem jogalkotási aktus” nem
lehet jogszabály, mivel azt nem „jogalkotási eljárásban” fogadták el. Voltaképpen a jogalkotási eljárás ebben az
összefüggésben „törvényhozási” eljárást jelentene, tehát egyfajta magasabb szintű jogalkotást. Jogalkotási aktust
ezért hozhat létre közösen csak a Parlament és a Tanács. A „nem jogalkotási eljárás” pedig alacsonyabb szintű
jogalkotást vagy igazgatási jellegű eljárást jelent, melynek a végén megjelenhet igazi jogszabály is, de egyedi
igazgatási aktus is. Amikor a Bizottság kiegészìtheti felhatalmazás alapján a magasabb jogalkotási eljárásban
hozott jogszabályt különféle rendelkezésekkel, ezt „nem jogalkotási aktussal” teszi ugyan, de nem lehet azt
mondani, hogy nem végez jogalkotást, vagy ezek az aktusok ne lennének jogszabályok. Amennyiben nem ìgy
lenne, megszűnt volna a Lisszaboni Szerződéssel például az Európai Központi Bank hagyományos értelemben
vett jogalkotási hatásköre, hiszen nem „jogalkotási eljárásban” hoz rendeleteket és határozatokat; ugyanìgy
például a Bizottság nem jogalkotási eljárásban irányelveket hozhat a vállalkozásokkal kapcsolatos egyes
versenyszabályok tekintetében, amire nem mondható, hogy nem jogszabály, pedig nem jogalkotási eljárásban
hozza. A következőkben tehát figyelemmel kell lenni arra, hogy ugyan a jogalkotási aktusok valódi
jogszabályok, azonban a nem jogalkotási aktusok jelentős része is lehet jogszabály, de lehet egyedi, igazgatási
aktus is.
4.2. 4.4.2. Az uniós jogi aktusok formái

Az uniós jogi aktusok tìpusain túl, külön kérdés, hogy ezek az aktusok milyen formában (ha szabályalkotó
aktusok: jogforrási formában) jelennek vagy jelenhetnek meg. Az uniós jogban a másodlagos, származtatott jogi
aktusoknak számos formája létezik. Az aktusok legalapvetőbb öt formájára vonatkozó általános rendelkezés az
EUM-Szerződés 288. cikke:21
„Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat,

ajánlásokat és véleményeket fogadnak el.
A rendelet általános hatállyal bìr. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi
tagállamban.
Az irányelv az elérendő célokat illetően minden cìmzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök
megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a cìmzettjei, a határozat kizárólag
azokra nézve kötelező, akiket cìmzettként megjelöl.
21
A magyar hivatalos szöveg ebben az összefüggésben a jogszabály
„tìpusaiként” emlìti a rendeletet, irányelvet stb.
155
egyéb jogi aktusok
Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek.”
A jogi aktusok között lényeges különbségek lehetnek tartalmukban, kötelező erőben, hatályosulásban – ìgy
másként viselkednek a tagállamok belső jogrendszereiben is. Ugyanakkor a fenti szerződéses rendelkezésben
felsorolt jogi aktusok között, pusztán formájuk alapján, nincs eleve alá-fölé rendeltség, hierarchikusan egy
szinten helyezkednek el (kivéve a nem kötelező aktusokat).
Látni kell, hogy a nem nevesített, informális aktusoknak tömege lelhető fel azuniós intézmények, szervek belső
működésében, illetve a szervek közötti kapcsolatokban.22 Ezen aktusok jellegzetességei és joghatásai is
különbözőek lehetnek, azonban nem általános hatályú, hanem szűk – elsősorban szervezeten belüli hatókörű –
aktusokról van szó, a tagállamok belső jogviszonyaira ritkán van közvetlen kihatásuk. Mindez nem jelenti azt,
hogy ugyanakkor tartalmuk ne érintene esetenként igen komoly érdekeket. Például az Európai Parlament,
jellegükben szervezeti ügyeket rendező aktusai sokszor álltak jogviták középpontjában. Így támadták annak a
székhelyet érintő belső határozatát, 230/81 Luxemburg v Európai Parlament (Parlament működésének helye I.)
[1983] EBHT 0255, 16–21. pontok, 108/83 Luxemburg v Európai Parlament (Parlament működésének helye II.)
[1984] EBHT 1945, 21–24. pontok, vagy a parlamenti Elnökség döntéseit, 294/83 „Les Verts” v Európai
Parlament [1986] EBHT 1339, 27–28. pontok, vagy az éves ülésezési rendet elfogadó határozatot, C-345/95
Franciaország v Európai Parlament (Parlament ülésezésének rendje) [1997] EBHT I-5215.
Az uniós aktusok – formáiban is – átláthatatlan tömegében sokféleképpen próbáltak már rendet tenni, és azokat
osztályozni. Itt nem cél, hogy különböző kategóriákat állìtsunk fel, de példaképpen néhány vonatkozását
kiemeljük a kérdésnek.
Amennyiben az EUM-Szerződés 288. cikkében foglalt, általános szabályban felsorolt jogi aktusokat a
másodlagos uniós normák tipikus formáinak tekintjük, akkor az alapìtó szerződésekben máshol fellelhető és
nevesìtett, egyes szűkebb területen alkotható jogi aktusokat tekinthetjük a másodlagos uniós aktusok atipikus
formáinak. Bár a Lisszaboni Szerződésben tett módosìtások jelentősen megtisztìtották a Szerződéseket a
nevesített,atipikus másodlagos uniós aktusoktól, néhányilyen megmaradt: az EUSz 25. cikke szerint a közös kül-
és biztonságpolitika területén az Unió általános iránymutatásokat fogad el; a Bizottság ajánlást adhat a
Tanácsnak a tagállami gazdaságpolitikák egyeztetésére az EUM-Szerződés 121(2) cikke [volt EKSz 99(2) cikk]
alapján, és ugyanitt az Európai Tanács következtetéseket fogad el a tagállamok és a Közösség
gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokról; a Bizottság utasításokat adhat a költségvetésért
felelős szerveknek az EUM-Szerződés 319 cikk (3) bekezdése értelmében; az Európai Parlament, a Tanács és a
Bizottság közös megegyezéssel meghatározzák együttműködésük szabályait kötelező jellegű intézményközi
megállapodásokban az EUMSz 295. cikkében foglaltak szerint.
A fentiektől meg kell különböztetni azokat az aktusokat, melyeket az alapìtó szerződések nem nevesìtenek,
azonban az intézmények gyakran folyamodnak ezekhez. A Szerződésekben nem nevesìtett aktusokra néhány
példa, melyeknek a Bìróság valamilyen formában elismerte joghatását: intézményközi nyilatkozatok, például a
költségvetési eljárás során, a Tanács, a Parlament és a Bizottság között, intézményközi megállapodások,
ugyancsak a költségvetési eljárás tekintetében, a Tanács, a Parlament és a Bizottság között, l. C-41/95 Tanács v
Európai Parlament [1995] EBHT I-4411, 7. pont, vagy hasonló megállapodás a szubszidiaritás elvéről, C-233/94
Németország v Tanács és Európai Parlament (Betétbiztosìtás) [1997] EBHT I-2405, per AG Léger.
Megemlìtendő a Tanács ülésének jegyzőkönyve, ahol a benne szereplő megállapìtásoknak lehet joghatása, 22/70
Bizottság v Tanács [1971] EBHT 0263, 55. pont, vagy a Tanács informális állásfoglalása, 141/78 Franciaország
v Egyesült Királyság (Halászhálók) [1979] EBHT 2923; ugyancsak l. (az előbbi pontban) a Parlament egyes
belső aktusait.
Vannak olyan további jogi aktusok, melyek meghozatalára nem az alapìtó szerződések, hanem másodlagos
jogforrások hatalmazzák fel az Unió egyes intézményeit. Például a tagállamok gépekre vonatkozó
jogszabályainak közelìtéséről szóló 98/37/EK irányelv 7. cikk második bekezdése alapján, a Bizottság
véleményt nyilvánìt amennyiben a tagállam megtiltja egy gép vagy biztonsági berendezés forgalmazását, mert
rendeltetésszerű használata esetén is veszélyeztetheti a személyek biztonságát vagy a háziállatokat vagy a
tulajdont.23
Természetesen az külön, de egyedileg vizsgálható kérdés, hogy az informális, nem nevesìtett, de akár az atipikus
aktusoknak is, milyen joghatásuk, jogi kötőerejük lehet. Az informális, nem nevesìtett aktusokat sokszor szokták
22
l. Isaac, 1996, 137–141. o.
23
HL L 207., 1998.07.23. L. pl. a Bizottság véleményét ( 2008.
november 27. ) a 98/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének alkalmazásában a magyar hatóságok által a [...] márkájú kézi
sarokcsiszoló gép tekintetében elfogadott tiltó intézkedésről (HL C 306., 2008.11.29.)
156
egyéb jogi aktusok
uniós „soft law” (puha jog) néven összefoglalni. Ez a kifejezés nem jól alkalmazható itt. A soft law alatt– annak
egyik, az uniós jogban is használt értelmében – olyan magatartásszabályokat érthetünk, melyek nem kötelezőek,
de a későbbi jogalkotásban vagy a jogalkalmazás során gyakorlati hatással bìrnak. 24 Mind az atipikus, mind a
nem nevesìtett aktusok között vannak olyanok, melyek kötelezőek (bár ez a kötelező erő igen korlátozott lehet),
ìgy nem sorolhatóak ide. Ugyanakkor az aktusok tipikus formái közül a vélemények és ajánlások, nem kötelező
jellegükből adódóan, inkább a puha joghoz sorolhatóak. A soft law elnevezés, bár kifejező, de keresztbemetszi
az uniós aktusok egész spektrumát, ìgy az általa nyert megkülönböztetés más irányú, mint amire az előbbiek
utalnak.25
Jogi aktusokat egyszerre több intézmény, szerv is elfogadhat, l. pl. a 2009/496/EK, Euratom határozatot, melyet
az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bìróság, a Számvevőszék, az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság és a Régiók Bizottságának fogadta el (2009. június 26.) az Európai Unió Hivatalos Kiadványai
Hivatalának szervezéséről és működéséről.26
Az uniós jogi aktusok tìpusai és formái a következőképpen összegezhetők:
Az aktusok típusa Az aktusok altípusai Az aktusok formája Elfogadó

intézmény
jogalkotási --------- rendelet Parlament

és Tanács
aktusok irányelv
(rendes
határozat vagy
különleges
jogalkotási
eljárásban
fogadják
el)
nem általános hatályú, kiegészìtő- rendelet csak a

módosìtó aktusok Bizottság
jogalkotási irányelv
aktusok határozat
végrehajtási aktusok rendelet csak a Bizottság
irányelv vagy a Tanács (KKBP területén,

határozat)
határozat
egyéb, nevesìtett tipikus jogi rendelet pl. Európai Tanács, EUSz 26(1)
aktusok cikk
irányelv
pl. Tanács, EUSz 26(2) cikk
határozat
pl. EKB, EUMSz 132(1) cikk
ajánlás
pl. Bizottság
vélemény
EUMSz 106(3) vagy 121(2)
cikk;
egyéb, nevesìtett, pl. általános iránymutatás Európai Tanács (KBP területén)
24
Shaw, 2000, 247. o.; Nagy, 1999, 50. o.
25
Az uniós „soft law” tekintetében a legátfogóbb feldolgozás Senden
(2004) munkája.
26
HL L 168., 2009.6.30.
157
egyéb jogi aktusok
atipikus jogi aktusok EUSz 25–26. cikk
pl. következtetések Európai Tanács
EUMSz 121(2) cikk
pl. intézményközi Parlament, Tanács és Bizottság

megállapodás
EUMSz 319(3) cikk
egyéb, nem nevesìtett jogi tipikus és atipikus formákat is az Unió intézményei, szervei
aktusok ölthetnek fogadják el, belső eljárásaik
szerint
A következőkben az EUM-Szerződés által nevesìtett jogi aktusok öt általános, tipikus formáját és azok
jellegzetességeit tekintjük át.
4.3. 4.4.3. A rendeletek

A rendelet általános hatályú, minden elemében kötelező, és a tagállamok belső jogrendszerében közvetlen
hatályú és közvetlenül alkalmazandó jogszabály. Rendelet lehet jogalkotási aktus és nem jogalkotási aktus is, ez
utóbbi esethez tartoznak például az Európai Központi Bank rendeletei. A rendeletek minden további tagállami
aktus nélkül a belső jog részévé válnak, és a tagállam nem módosìthatja azok tartalmát, nem akadályozhatja a
rendelet rendelkezéseinek érvényesülését, és nem teheti függővé annak belső alkalmazását külön
transzformációtól vagy belső jogszabályba történő beiktatástól.
94/77 Fratelli Zerbone Snc v Amministrazione delle finanze dello Stato
[1978] EBHT 0099
[A valutaátváltásból eredő veszteséget, illetve nyereséget ellensúlyozó, mezőgazdasági export, illetve import
esetén fizetendő, illetve járó, pénzügyi kompenzációs összeget is érintő tanácsi, és az azt végrehajtó bizottsági
rendeletet, a belső jogban külön belső rendelettel hirdette ki az olasz kormány. E rendelet kiegészìtette a
közösségi rendeleteket, többek között a közösségi jogszabály születésekor már megkötött külkereskedelmi
szerződések alapján történő export és import esetére. E kiegészìtő rendelkezés miatt a Zerbone cégnek,
harmadik államból származó fagyasztotthús- importja után, jelentős pénzügyi kompenzációs összeget kellett
fizetnie, noha ez a közösségi rendeletekből kifejezetten nem következett. Emiatt pert indìtott a genovai
bìróságon az olasz állam ellen, mely bìróság az ügyben előzetes döntést kért az Európai Bìróságtól. Az olasz
kormány azzal védekezett, hogy a rendelet végrehajtásához nélkülözhetetlen volt a kiegészìtő belső
rendelkezés.]
22 Egy közösségi rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazható minden tagállamban.
23 Ahogy a Bìróság más összefüggésekben, és különösen a 34/73 Variola (1973) EBHT 981 ügyben már
megállapìtotta, egy közösségi rendelet közvetlen alkalmazása azt jelenti, hogy hatálybalépése és a hatálya alá
tartozók előnyére vagy hátrányára történő alkalmazása független a nemzeti jog bármilyen beillesztő aktusától.
24 A Szerződés által támasztott kötelezettségeik következtében, a tagállamok nem akadályozhatják a rendeletek

vagy más közösségi jogszabályok közvetlen hatályosulását.
25 E kötelezettség pontos betartása elengedhetetlen követelménye a közösségi rendeletek együttes és egységes

alkalmazásának a Közösség egészében.
26 Ennek megfelelően a tagállamoknak nem szabad elfogadni olyan intézkedést vagy a jogalkotási hatáskörrel
rendelkező nemzeti intézményeknek megengedni olyan intézkedés elfogadását, mely az érintett magánszemély
elől elrejti egy jogszabály közösségi jellegét és az ebből fakadó következményeket.
27 Jóllehet igaz, hogy értelmezési nehézségek arra indìthatják a nemzeti közigazgatást, hogy a közösségi
rendelet alkalmazására részletes szabályokat fogadjon el, és egyben tisztázza a felmerülő kétségeket, ezt csak
158
egyéb jogi aktusok
annyiban tehetik meg, amennyiben ez a közösségi jog rendelkezéseinek megfelel, és a nemzeti hatóságok nem
bocsáthatnak ki kötelező értelmezési szabályokat.
28 A 1013/71 rendelet 4(2) cikke, a rendelet preambuluma ötödik bekezdésének fényében, a bìróság által
értelmezhető és alkalmazható anélkül, hogy szükséges lenne nemzeti jogi normákat elfogadni értelmezése
céljából.
29 Ennek megfelelően a cikk rendelkezéseinek közvetlen hatálya van minden tagállamban, és minden egyes
tagállam bìróságainak feladata, az EGK-Szerződés 177. [EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.] cikkének alapján az
előterjesztés lehetőségét fenntartva, hogy döntsön alkalmazásáról az államban keletkező összes vitás ügyben.
(A Zerbone ügyhöz hasonló, lényeges megállapìtásokat tett a Bìróság a fenti idézetben is külön hivatkozott
Variola-ügyben, valamint ennek nyomán az 50/76 Amsterdam Bulb BV v Produktschap voor Siergewassen
[1977] EBHT 0137 ügyben, l. különösen 4–9. pontok.)
A rendeletek sokszor részletes szabályokat tartalmaznak arról, hogy a tagállamok fűzhetnek-e hozzá – és milyen
keretek között – kiegészìtő rendelkezéseket. Viszont a rendeletek korántsem mindig általános hatályú és
absztrakt szabályok, a rendeletek spektruma széles lehet e tekintetben. Egyes jogterületeken (pl. a
mezőgazdasági politika) nagyon is egyedi rendelkezéseket tartalmazhatnak a rendeletek, igen kevés jogalanyt
érintve, l. pl. a Bizottság 1999/2002/EK rendeletét a 2019/93/EK tanácsi rendeletnek a kisebb égei-tengeri
szigeteken a szőlőültetvényeket érintő egyedi támogatási rendszer tekintetében történő alkalmazására vonatkozó
részletes szabályok megállapìtásáról, vagy a dömpingellenes vámot megállapìtó rendeleteket.
4.4. 4.4.4. Az irányelvek

(a) Az irányelv, mint jogforrás
Az irányelv csak a cìmzett tagállamot kötelezi. Nem feltétlenül minden tagállamnak szól, és magánfelekre
kötelezettséget nem róhat közvetlenül, mint a rendelet. Ugyanakkor az irányelv keretjogszabály, mely
végrehajtó jogszabályt kìván meg, már tagállami szinten. Csak a szabályozott jogterületre vonatkozó alapvető
rendelkezéseket, illetve az elérendő jogalkotási célokat határozza meg. A tagállam az irányelvben meghatározott
határidőig külön végrehajtási jogszabállyal konkretizálja és ülteti át belső jogrendszerébe az irányelv
általánosabb szinten megfogalmazott rendelkezéseit, és valósìtja meg ezáltal az irányelv céljait. Irányelv
minősülhet jogalkotási aktusnak és nem jogalkotási aktusnak is.
Az irányelv nem épül be közvetlenül a tagállamok belső jogrendszerébe, mint a rendelet. Tagállami bìróságok
előtt csak kivételesen lehet jogot alapìtani rá. Az irányelv az azt végrehajtó tagállami jogszabály útján, közvetve
válik alkalmazhatóvá a belső jogban. Addig, amìg a rendeletnél annak belső jogban való alkalmazása okozhat
problémákat, és kelthet jogvitákat, az irányelveknél már azok belső jogban való végrehajtása, végrehajtásának
módja is. Az irányelvek átültetése a belső jogba igen sok egyedi problémát takarhat.
A közösség nagyszámú irányelvvel irányìtja a belső jog alakulását. Az irányelv azonban keretjogszabály, ìgy ezt
a hatását csak akkor tudja kifejteni, ha a tagállam az irányelv keretei között végrehajtó belső jogszabályokat
alkot (azaz átülteti a belső jogába). E tekintetben két kiinduló megállapìtást érdemes tenni: az irányelvek
megfelelő végrehajtásán nagyban múlik az egész uniós jog érvényesülése; ugyanakkor felettébb vitatható, hogy
formailag, illetve érdemben mi minősül egy irányelv „megfelelő” végrehajtásának. A formai kérdések többé-
kevésbé általában is elemezhetők, az érdemi (irányelv konkrét tárgykörét érintő) kérdések csak egy-egy konkrét
irányelvvel kapcsolatban.
(b) Az irányelvek átültetése
A tagállami jogsértés formája a fentiekből következően az is lehet, ha a tagállami jogalkotó szervek nem vagy
nem megfelelően hajtják végre belső jogszabályokkal az uniós irányelvet (például mulasztás jogszabály
alkotására vagy létező jogszabály módosìtására, illetve a végrehajtás Bizottság felé történő közlésére).
A Bìróság előtti, irányelvek végrehajtásával kapcsolatos jogviták állandóan visszatérő témája az, hogy mi
minősül az irányelvek megfelelő végrehajtásának, a végrehajtás megfelelő eszközeinek. Megfelelő végrehajtás-
e, ha végrehajtó belső jogszabály nélkül, egy kialakuló közigazgatási gyakorlat útján érvényesülnek az irányelv
rendelkezései? Eltűrhető-e, ha az irányelvvel ellentétes belső jogi normák maradnak hatályban, azonban azokat
a belső jogalkalmazás nem alkalmazza, az uniós jog elsőbbsége miatt?
159
egyéb jogi aktusok
A Bìróság már korai esetekben kiemelte az EUM-Szerződés 288. (volt EGKSz 189., majd EKSz 249.) cikke
nyomán: „…egy irányelv az elérendő eredmény tekintetében kötelező minden cìmzett tagállamra, de a nemzeti
hatóságokra hagyja a forma és a módszerek megválasztását.” 9/70 Franz Grad v Finanzamt Traunstein [1970]
EBHT 0825, 3. pont. A Bìróság lassan, esetről esetre épìtette ki a joggyakorlatában azt a zsinórmértéket, melyet
alkalmazni kell annak megìtélésénél, hogy egy tagállam megfelelően hajtotta-e végre az uniós irányelveket a
saját belső jogrendszerében. Az irányelvek végrehajtása sokféle módon történhet. Néhány jellemző lehetőség,
melyek kombinálódhatnak is egy-egy irányelvnél:
(1) külön e célból alkotott belső jogszabállyal, mely szó szerint átveszi és egyben kiegészìti az irányelv
szövegét;
(2) külön e célból alkotott belső jogszabállyal, mely nem követi vagy ismétli az irányelvet, hanem más
szempontok szerint, esetleg más fogalmakkal kìvánja érvényesìteni annak rendelkezéseit;
(3) egyszerűen kiiktatja a belső jogrendből az irányelvben foglalt célok érvényesìtését akadályozó
jogszabályokat;
(4) az irányelv rendelkezéseit, megfelelő, létező háttérszabályok alapján, belső közigazgatási iránymutatásokkal
érvényesìti;
(5) nem alkot az állam e célból külön jogszabályt, hanem úgy tekinti, hogy a létező jogszabályok már
alkalmasak az irányelv belső jogban való érvényesìtésére;
(6) az állam nem lép semmit, mert a létező jogszabályokat alkalmazva, de különleges átültető jogszabály hìján
is, a közigazgatási és bìrói gyakorlatban maradéktalanul érvényesülnek az irányelv előìrásai.
Az, hogy a fentiek közül mi jelenthet megfelelő végrehajtást, és mi nem, általában a konkrét eset dönti el, annak
egyedi körülményeire tekintettel. Ez nem jelenti azonban azt, hogy ne lehetne általános megállapìtásokat tenni,
és a Bìróság ne tett volna néhány ilyet. Lényeges kérdés, hogy a tagállamnak mikor kell az irányelvek átültetése
során külön, azt végrehajtó jogszabályt elfogadni.
A Bìróság álláspontja szerint: „…bár az irányelv végrehajtása nem feltétlenül követeli meg minden tagállamban
konkrét jogszabályok vagy rendeletek elfogadását, ilyen intézkedések elfogadását nem lehet feleslegesnek
tekinteni, hacsak a nemzeti jog hatályos rendelkezései nem biztosìtják hatékonyan az irányelv teljes körű
alkalmazását.” 22/87 Bizottság v Olaszország (80/987 irányelv) [1989] EBHT 0143, 6. pont. Ez alapján az
irányelv végrehajtása történhet már létező, az irányelvnek rendelkezéseinek megfelelő és azt érdemben jól
kiegészìtő jogszabállyal is, nemcsak külön e célból alkotott normával. Azonban tágabb lehetőségeket biztosìthat
a tagállamoknak az a tény, hogy az irányelv céljának kell teljesülnie, és ez nemcsak ilyen formákban lehetséges,
tehát a végrehajtás megfelelősége másként is teljesìthető lehet.
Vannak azonban olyan esetek, amikor az irányelv végrehajtásának kifejezetten kötelező jogszabály formájában
kell történnie. Ilyen esetet képez az emberi egészséget védő irányelvek belső jogba történő átültetése, vagy az,
ha az irányelv ezt kifejezetten megköveteli. L. pl. C-59/89 Bizottság v Németország (Levegő ólomtartalma)
[1991] EBHT I-2607 19. pont, C-298/95 Bizottság v Németország (Vìzminőség-védelem) [1996] EBHT I-6747
16. pont. Hasonló megfontolás vonatkozik arra az esetre, amikor a végrehajtandó irányelv kifejezetten
megköveteli a tagállamtól, hogy a végrehajtó jogszabályban legyen hivatkozás az irányelvre. Ekkor a tagállam
köteles elfogadni végrehajtó jogszabályt, hiszen csak ebben tud az irányelvre ily módon utalni. C-137/96
Bizottság v Németország (Növényvédő szerek) [1997] EBHT I-6749, 8. pont.
Az átültetésre vonatkozó kötelezettség nemcsak abból áll, hogy egy tagállam az irányelv rendelkezéseit belső
jogszabállyal formálisan a belső jog részévé teszi. Lényeges e tekintetben, hogy a tagállam az irányelv teljes
körű érvényesülését (pl. céljának megvalósulását) is biztosìtsa. Az érvényesülés biztosìtása már nemcsak a
jogalkotás, hanem az összes jogalkalmazó (igazságszolgáltatási és közigazgatási) szerv feladata (l. az
alábbiakban, a közvetett hatály kérdésénél). A belső, végrehajtó jogszabály értelmezésénél ìgy az irányelv
rendelkezései nyújtanak alapot. Az irányelv alapján történő értelmezés helyesbìtheti az irányelvet nem
megfelelően átültető belső jogszabály hiányosságait is.
A végrehajtás megfelelőségének vizsgálatánál nem kevesebbet kell megállapìtani, mint azt, hogy a tagállam,
jogrendszerében elérte-e, megvalósìtotta-e az átültetendő irányelv célját. Ez eleve igen összetett vizsgálatot
feltételez számos esetben, és a megfelelő végrehajtás problémájára nem lehet egyszerű választ adni. Ebből is
adódóan a Bìróság igen differenciáltan közelìtette meg ezt a kérdéskört. A következő ügyben a Bìróság
összefoglalja néhány korábbi, nagy jelentőségű megállapìtását.
160
egyéb jogi aktusok
C-59/89 Bizottság v Németország (Levegő ólomtartalma)
[1991] EBHT I-2607
[Az ügyben a fő jogkérdés az volt, hogy az alperes tagállam megfelelően hajtotta-e végre a Tanács 82/884/EGK
irányelvét, mely a levegő ólomtartalmának határértékéről rendelkezett, a határértéket 2 mcgr/m3-ben állapìtva
meg. Az irányelv alapján, a tagállamoknak kötelező belső jogszabályokban kell a rendelkezéseket érvényesìteni.
Németország álláspontja szerint nem történt jogsértés, mert a környezetszennyezés elleni védelemről szóló
korábbi törvény, valamint az ennek végrehajtását elősegìtendő, a szövetségi kormány által kiadott, a levegőre
vonatkozó „körlevél” az irányelv rendelkezéseit és célját maradéktalanul érvényesìti a belső jogban.]
18 E tekintetben figyelembe kell venni, miszerint a Bìróság állandó joggyakorlatának megfelelően (l. különösen
131/88 Tanács v Németország [1991] EBHT I-825 ügyben hozott ìtéletet), az irányelv átültetése a hazai jogba
nem feltétlenül követeli meg, hogy annak rendelkezéseit formálisan és szó szerint beillesszék kifejezett, konkrét
jogszabályokba; az irányelv tartalmától függően, az általános jogi környezet megfelelhet a célnak, feltéve, ha
valóban biztosìtja az irányelv teljes körű, kellően világos és pontos alkalmazását oly módon, hogy ahol az
irányelv magánszemélyek számára jogok létrehozását célozza, az érintett személyek megbizonyosodhassanak
jogaik teljes terjedelméről, és megfelelő esetben hivatkozhassanak rájuk nemzeti bìróságok előtt.
19 [...] az irányelvből az következik, hogy bármikor, amikor a határértékek túllépése az emberi egészséget
veszélyeztetné, az érintett magánszemélyeknek olyan helyzetbe kell kerülniük, melyben jogaik érvényesìtése
érdekében a kötelező szabályokat felhìvhatják. Továbbá, a határérték rögzìtése egy vitathatatlanul kötelező
rendelkezésben azért is szükséges, hogy a lehetséges ártalmakat okozó tevékenységet végzők pontosan tisztában
legyenek kötelezettségeik felől.
20 Először is meg kell jegyezni azonban, hogy 2 mcgr/m3 határérték csak egy technikai, a levegőre vonatkozó
körlevélben szerepel, melynek korlátozott az alkalmazási területe.
21 A Német Szövetségi Köztársaság állìtásával szemben, a körlevél nem terjed ki minden üzemre. [...]
22 A körlevél alkalmazásának köre meghatározott épületek vagy üzem közvetlen környezete, mìg az
irányelvnek tágabb az alkalmazási köre, az kiterjed a tagállam egész területére. Az irányelv általános természete
miatt, nem elégséges annak olyan átültetése, amely kifejezetten a meghatározott határértékek túllépésének
bizonyos forrásaira, és a közigazgatási hatóságok bizonyos intézkedéseire korlátozódik.
23 Másodszor, a magánszemélyek jogainak érvényesìtését célzó érdek sem teljesül a körlevél alkalmazási
területén, az engedélyhez kötött üzemeknél. A Német Szövetségi Köztársaság és a Bizottság nézete különbözik
arról, hogy a német jogtudományban és joggyakorlatban milyen mértékben ismerik el a technikai körlevelek
kötelező erejét. A Bizottság fel tudott hozni olyan bìrósági döntéseket, melyek az ilyen körlevelek kötelező
erejét tagadták, különösen az adójogban. A Német Szövetségi Köztársaság, a saját részéről egy sor döntésre
hivatkozott, mely elismerte azok kötelező erejét a nukleáris energia területén. A levegőre vonatkozó technikai
körlevél esetében meg kell állapìtani, miszerint a Német Szövetségi Köztársaság nem hivatkozott semmilyen
nemzeti bìrósági döntésre, mely kifejezetten elismerte volna, hogy a körlevélnek, eltekintve a közigazgatósági
hatóságokra kiterjedő kötelező hatálytól, közvetlen hatálya lenne magánfelek között. Ezért nem lehet azt állìtani,
hogy a magánszemélyek olyan helyzetben vannak, melyben biztonsággal megismerhetik jogaik teljes
terjedelmét avégett, hogy a nemzeti bìróságok előtt megfelelő esetben azokat felhìvják, vagy a lehetséges
ártalmakat okozó tevékenységgel foglalkozók megfelelően tájékoztatva lennének kötelezettségeik terjedelme
felől.
24 Az előbbi megfontolások alapján nem bizonyosodott be, hogy az irányelv 2(1) cikkét megkérdőjelezhetetlen
kötelező erővel hajtották volna végre, vagy azzal a konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel, melyet a
Bìróság állandó joggyakorlata megkövetel a jogbiztonság követelményének teljesìtése végett.
A fenti esetben is megfogalmazódik az irányelvek végrehajtásánál a jogbiztonság követelménye, melyből az is

következik, hogy a nem kellően konkrét belső jogszabály, mely a magánfeleket bizonytalanságban hagyja jogaik
és kötelezettségeik felől, nem jelenthet megfelelő végrehajtást. Ezt a bizonytalanságot pedig nem orvosolhatja
az sem, hogy a magánfél bizonyos feltételek mellett tagállami bìróságok előtt hivatkozhat közvetlenül is
irányelvre.
A jogbiztonság követelménye alapján kell megìtélni ìgy azt az esetet is, amikor jogszabálynak nem minősülő
közigazgatási utasìtások, iránymutatások jelentik az irányelv rendelkezéseinek végrehajtását (l. az idézett
ügyben a „körlevelet”). A fenti ügy 18. pontjában tett megállapìtás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egyéb
161
egyéb jogi aktusok
tényezőkkel együtt ìgy is elérje egy irányelv a célját a tagállam belső jogrendszerében. A Bìróság, azonban
általában nem tekinti ezt a módszert megfelelő végrehajtásnak. Ennek nemcsak az lehet az oka, hogy az egyén
számára nem rögzìt világos és jól megismerhető jogokat egy ilyen belső iránymutatás, hanem a jogbiztonság
egy másik vonatkozása is:
12 Meg kell jegyezni, hogy ez a védekezés a közigazgatási gyakorlatra hivatkozik, és a Bìróság következetes
ìtélkezése szerint, az ilyen gyakorlat, mely természeténél fogva bármikor megváltoztatható a közigazgatás által,
nem tekinthető azon tagállamokkal szemben támasztott kötelezettség teljesìtésének, amelyeknek az EGK-
Szerződés 189. [később EKSz 249., jelenleg EUMSz 288.] cikke alapján az irányelvet cìmezték.
429/85 Bizottság v Olaszország (Veszélyes anyagok irányelv) [1988] EBHT 0843, 12. pont.
Megjegyzések
1. A Hollandia ellen indìtott egyik ügyben a vadmadarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv végrehajtása
volt a fő kérdés. A repülőgépről történő vadászatra Hollandia nem fogadott el belső jogszabályt, mert ez az
országban teljesen ismeretlen és nem gyakorolt módja a vadászatnak. Ez a tény mentesìti az államot? C-339/87
Bizottság v Hollandia (Madárvédelem) [1990] EBHT I-0851, 30-32. pontok.
2. Az irányelvek végrehajtásánál, a belső jogba való átültetésénél, az előbbiekben felsoroltak mellett további
szempontok is szerepet játszhatnak, melyek befolyásolják annak megfelelőségét. Így a Bìróság különösen
fontosnak tartotta az irányelvek megfelelő és pontos végrehajtását, ha a közös természeti örökség védelmét kell
az államnak a saját területén megvalósìtania, l. C-339/87 Bizottság v Hollandia (Madárvédelem) [1990] EBHT
I-0851, 28. pont. Ez azért lényeges, mert ilyen esetekben általában nincs olyan gazdasági érdek a piaci szereplők
részéről, mely az irányelv rendelkezéseinek betartására ösztönözné őket. Ez a tagállamra láthatóan további
kötelezettségeket rak az általános esetekhez képest, hiszen a megfelelő gazdasági érdekek hìján,
következetesebb és világosabb szabályozással és fellépéssel kell a jogkövetést kikényszerìtenie. Részben ehhez
is kapcsolódóan további megszorìtást jelent az is, hogy amennyiben az irányelv tiltást tartalmaz, a tiltásnak meg
kell kifejezetten jelennie a belső jogszabályokban, l. 252/85 Bizottság v Franciaország (Védett madarak tartása)
[1988] EBHT 2243, 18–19. pontok.
3. Amennyiben egy államban, már az irányelv elfogadásakor létező gyakorlat az irányelv rendelkezéseivel eleve
összhangban van, és semmilyen vonatkozásban nem áll szemben vele, ez nem mentesìti az államot az irányelv
rendelkezéseinek átültetése alól.
28 E tekintetben meg kell állapìtani, hogy a tény, mely szerint a gyakorlat összhangban van az irányelv
előìrásaival, nem szolgálhat indokként ahhoz, hogy ezt az irányelvet ne ültesse át [a tagállam] a nemzeti jogba
olyan rendelkezésekkel , melyek alkalmasak megfelelően pontos, világos és átlátható helyzetet teremteni,
lehetővé téve az egyéneknek, hogy megbizonyosodjanak jogaikról és kötelezettségeikről. Ahogy a Bìróság
megállapìtotta a C-339/87 Bizottság v Hollandia [1990] EBHT I-0851, 25. pont ügyben, abból a célból, hogy az
irányelvek teljes végrehajtását biztosìtsák a jogban és nemcsak a valóságban, a tagállamok kötelesek külön jogi
keretet alkotni a kérdéses területen.
C-59/89 Bizottság v Németország (Levegő ólomtartalma) [1991] EBHT I-2607, 28 pont., hasonlóan 360/87
Bizottság v Olaszország (Talajvìz-védelem) [1991] EBHT I-0791, 13. pont.
4. A fenti kérdések elsősorban az irányelv végrehajtásának formai eszközeire vonatkoztak. Az irányelv belső
jogban való megvalósìtását szolgáló jogszabályok tartalmi megfelelősége külön kérdés lehet, mely külön
vizsgálatot igényel, bár a kétféle szempont természetesen összefonódhat egy-egy ügy kapcsán. Jóllehet
formailag tökéletes megoldás, ha a tagállam az irányelv átültetésére külön belső jogszabályt alkot, azonban e
jogszabály tartalma nem biztos, hogy érdemben alkalmas az irányelv rendelkezéseinek érvényesìtésére, nem
fogja át teljesen azokat. Például a vadmadarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv mellékletében felsorolja
azon madárfajokat, melyekkel lehet kereskedni. Olaszország az irányelvet átültető jogszabályban megengedte
azon madarak kereskedelmét, melyeket vadászni lehet. Ez szélesebb körre vonatkozik, mint a forgalmazható
madarak köre, ìgy a Bìróság megállapìtotta a jogsértést. 262/85 Bizottság v Olaszország (Madárvédelem) [1987]
EBHT 3073, 16–20. pontok.
5. A Bìróságnak sokszor igen apró kérdésekbe is bele kell mennie az összehasonlìtó vizsgálódás során.
Különösen nehéz lehet az összehasonlìtás, amennyiben a tagállam belső jogszabálya más fogalmakat,
meghatározásokat használ, egy tágabb kérdéskört szabályozó belső jogi normában „vesznek el” az irányelvet
162
egyéb jogi aktusok
végrehajtó normák. Az érdemi vizsgálat során a Bìróság gyakran konfrontálódik olyan kérdésekkel, melyek
aprólékos vizsgálatot feltételeznek. E tekintetben l. az alábbi néhány példát.
Az állateledelekről szóló, 74/63/EGK számú, módosìtott irányelv végrehajtásánál a Bìróságnak értékelnie

kellett, hogy az olasz jogszabályban általánosan használt „haszonállat” kifejezés értelmezhető-e úgy, hogy lefedi
az irányelvben használt „kedvtelésből tartott háziállat” kategóriát. Csak akkor megfelelő e tekintetben az
irányelv végrehajtása, ha lefedi. A bìróság végül úgy vélte, annak a ténynek, hogy az utóbbit nem emberi
fogyasztás céljára tartják, nincs jelentősége az irányelv alkalmazása szempontjából. 363/85 Bizottság v
Olaszország (Állateledel) [1987] EBHT 1733, 14. pont.
A nővérképzésről szóló 77/453-as irányelvben lefektetett képzési követelményeknek megfelelnek a német belső
jogban érvényesülő követelmények, melyeknek kombinált, egybefonódó alapja az 1966. április 2-i
kormányrendelet a nővérképzés minimális követelményeiről, az Európa Tanács 1967-es egyezménye a
nővérképzésről (ennek Németország részese), valamint az ezekre épülő közigazgatási gyakorlat. 29/84.
Bizottság v Németország (Nővérképzés) [1985] EBHT 1661, 33–38. pontok.
Hollandia ellen indìtott, fent már idézett ügyben, a vadmadarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv
végrehajtásánál többek között a következő probléma merült fel. Az irányelv nem véd olyan madárfajokat,
melyek a mezőgazdasági szektorban súlyos károkat okozhatnak. Az irányelvet átültető holland belső jogszabály
azonban azokat a fajokat veszi ki a védettség alól, melyek egyszerűen károkat okozhatnak e területeken. A
Bìróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy milyen jelentősége van annak az irányelv végrehajtásának
megfelelőségénél, miszerint a holland jog nemcsak a súlyos károk esetén vesz ki egyes fajokat a védettségi
körből, hanem egyszerű károk esetén is. C-339/87 Bizottság v Hollandia (Madárvédelem) [1990] EBHT I-0851,
6–10. pontok.
4.5. 4.4.5. A határozatok

A határozat tipikusan egyedi vagy korlátozott személyi hatályú, de a cìmzettekre minden elemében kötelező jogi
aktus. Jellegében nem annyira általános alkalmazású, normatìv aktus, hanem inkább igazgatási jellegű jogi
aktus, nagyban hasonló a belső jogi közigazgatási határozatokhoz. Az uniós jogi aktusok e formáján belül is
nagy különbségek lehetnek. Az alapvető jellegük ellenére, a határozatok lehetnek általánosak is: ìgy az EUM-
Szerződés 107. cikk (3) bekezdése e) pontja alapján a Tanács meghatározhatja az állami támogatásoknak olyan,
a szerződésben felsoroltakon túli fajtáit, melyek a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők, vagy a
Bizottság 1999. április 28-i 1999/352/EK, ESZAK, Euratom határozatával felállìtotta az Európai Csaláselleni
Hivatalt (OLAF).27
Ugyanakkor a Bizottság, esetleg a Tanács klasszikus igazgatási tìpusú, egyedi határozatokban dönt akár csak
egy tagállamot vagy éppen egy vállalkozást érintő ügyekben is (pl. állami támogatás, mezőgazdasági politika,
versenyjogi döntés). Így korábban például a Bizottság 1979. július 27-i, 79/743/EGK határozatában28 megtiltotta
Hollandiának, hogy állami támogatást nyújtson egy dohánygyártó cégnek, ami aztán érdekes jogvitát
eredményezett (730/79 Philip Morris Holland BV v Bizottság [1980] EBHT 2671).
4.6. 4.4.6. A vélemények és ajánlások

A vélemények és ajánlások: kötelező erővel nem bìró, de esetenként joghatással járó aktusok. Az ajánlások
valamilyen álláspontot rögzìtenek, elsősorban politikai és morális jelentőségük van, mìg a vélemények a
kötelező döntések előkészìtésére szolgáló közbenső aktusok. Azonban a vélemények és ajánlások is az uniós jog
részét képezik, amennyiben korlátozott joghatást eshetőlegesen kiváltanak, C-188/91 Deutsche Shell AG v
Hauptzollamt Hamburg-Harburg [1993] EBHT I-0363, 17. pont.
A Bìróság e joghatás lehetőségét a Grimaldi-ügyben adott előzetes döntésében is megállapìtotta. A belga

Tribunal du travail de Bruxelles (brüsszeli munkaügyi bìróság) a Bizottság két ajánlásával összefüggésben
fordult a Bìrósághoz előzetes döntést kezdeményezve. Ezek az ajánlások a foglalkozási betegségek
meghatározásával, és a foglalkozási betegségben szenvedők kártalanìtásának feltételeiről szóltak – nem kötelező
jelleggel. A tagállami bìróság előtti jogvitában éppen az volt a jogkérdés, hogy felperes betegsége foglalkozási
betegségnek minősül-e vagy sem, és ennek eldöntésénél a Bizottság két ajánlására tekintettel kell-e lenni. A
Bìróság megállapìtotta ugyan, hogy ezek az ajánlások nem kötelezőek, és ìgy egyének nem alapìthatnak arra
jogot a tagállam bìrósága előtt, de hozzátette:
27
HL L 136., 1999.5.31., 20. o.
28
HL L 217, 1979.8.25., 17.o.
163
egyéb jogi aktusok
„Mindazonáltal, a nemzeti bìróság által feltett kérdésre adandó átfogó válasz végett, hangsúlyozni kell, hogy a
kérdéses intézkedéseket azért nem lehet joghatás nélkülinek tekinteni. A nemzeti bìróságok kötelesek
figyelembe venni az ajánlásokat az eléjük terjesztett viták eldöntése során, különösen akkor, amikor megvilágìtó
erejűek a végrehajtásukra elfogadott nemzeti intézkedések értelmezésénél, vagy akkor, amikor kötelező
közösségi rendelkezések kiegészìtésének szánták.”
C-322/88 Salvatore Grimaldi v Fonds des maladies professionnelles [1989] EBHT 4407, 18. pont. A Bìróság
tehát megállapìtotta az ajánlások értelmezésnek irányadó szerepét annak ellenére, hogy azok kötelező erővel
nem bìrnak.
4.7. 4.4.7. A jogi aktusok formájának megválasztása

Az uniós jogalkotásban általánosan nincsenek világos feltételei annak, hogy egy konkrét kérdést milyen formájú
jogi aktusban kell rendeznie a jogalkotónak. Láthattuk, hogy még a rendezendő kérdés egyedisége vagy
általános jellege sem igazán irányadó – hiszen általános hatályú jogszabályok is születhetnek határozat
formájában, ugyanakkor a rendelet is szabályozhat igen egyedi, kevés jogalanyt érintő kérdést. (A jogszabály,
mint normatìv, szabályalkotó, általános hatályú jogi aktus, és az ennek nem minősìthető, egyéb jogi aktus, pl.
egyedi, igazgatási döntés, megkülönböztetésének kérdéséről, és ezek formai összemosódásáról l. a bevezetésben
ìrt megállapìtásokat).
Vannak azonban esetek, amikor az alapìtó szerződések meghatározzák, milyen formájú jogi aktusban kell a
szabálynak megjelennie: ìgy például a Tanácsnak rendeletben kell döntenie az állami támogatások
szabályozásának egyes kérdéseiről az EUMSz 109. (volt EKSz 89.) cikke alapján, de csak irányelvek
szabályozhatják a közös piac működését közvetlenül érintő feltételek tagállami szabályainak közelìtését az
EUMSz 115. és 116. (volt EKSz 94. és 96.) cikke alapján, ugyanakkor a Bizottság csak határozatban dönthet a
versenyszabályok megsértéséről az EUMSz 105. cikk második bekezdés [volt EKSz 85. cikk (2) bekezdés]
alapján.
Amennyiben a Szerződések nem rendelkeznek a jogi aktus formájáról, azt az intézmények az alkalmazandó
eljárásoknak megfelelően, eseti alapon maguk választják meg, az arányosság elvével összhangban (l. EUMSz
296. cikk). Az előző pontban leìrtakból is következik, hogy az uniós jogszabályok esetenként tartalmilag jobban
hasonlìthatnak egy másik jogszabálytìpusra, mint arra, amilyen formában megjelennek. Sőt az EUMSz 263.
(volt EKSz 230.) cikke, a semmisségi pert szabályozva tételesen elismeri ezt a lehetőséget, amikor például
„rendeleti jellegű jogi aktusról” beszél (korábbi rendelkezésben „rendeletként hozott határozatról” volt szó).
Ennek a problémának esetenként lehet jelentősége, amikor például – éppen az idézett cikk alapján –, egy
magánfél támadja az uniós aktus érvényességét az uniós bìróságok előtt. A magánfelek a szerződés rendelkezése
alapján csak az egyedi jellegű, igazgatási tìpusú jogi aktusokat támadhatják (tkp. a határozatokat), amennyiben
közvetlenül és személyükben érintettek. Nincs lehetőségük arra, hogy a normatìv, általános alkalmazást kìvánó
jogszabályokat kérdőjelezzék meg a Bìróság előtt; ez a tagállamoknak és az uniós szerveknek van fenntartva.
Az elhatárolás itt fontos lehet. Ugyancsak probléma lehet a jogszabály tartalmának és formájának eltérése a
tagállamok belső jogában való érvényesülés kérdéseinél, különösen a közvetlen hatály lehetőségénél.
Az Európai Bìróság gyakorlatában következetesen alkalmazza azt az álláspontot, hogy mindegy, miképpen
nevezik a jogszabályt, annak csakis a tartalma számìt,l. például 60/81 International Business Machines
Corporation v Bizottság [1981] EBHT 2639, 9. pont. Így lehetséges, hogy a rendelet lényegében csak egyedi
határozatok összessége, T-70/94 Comafrica SpA és Dole Fresh Fruit Europa Ltd & Co. v Bizottság [1996]
EBHT II-1741, 41. pont, vagy irányelv egy-egy rendelkezése inkább a rendeletre jellemző, 41/74 Yvonne van
Duyn v Home Office [1974] EBHT 1337, 13. pont. Mindez azonban a konkrét jogszabály jellegzetességeitől
függ.
4.8. 4.4.8. Az uniós jogi aktusok hatálybalépése, kihirdetése és

megismerhetősége
Általános szabály, hogy a jogi aktusok a bennük megjelölt napon, illetve amennyiben erre nincs külön
rendelkezés, akkor a kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba.
Az uniós jogszabályok hivatalos közlönye az Európai Unió Hivatalos Lapja (korábban az Európai Közösségek
Hivatalos Lapja). A Hivatalos Lap (HL) az Európai Unió hivatalos nyelvein jelenik meg. A kiadvány 1968 óta
két sorozatból áll: az „L” sorozatban jelennek meg az uniós jogszabályok, ez a jogszabályok hivatalos
kihirdetésének helye. A „C” sorozatban az egyéb, jogilag nem kötelező tájékoztatások és közleményeket (pl.
164
egyéb jogi aktusok
állásfoglalások, ajánlások, iránymutatások, az Európai Unió Bìrósága által hozott ìtéletek összefoglalója, vagy
értesìtés az előtte induló eljárásokról stb.) teszik közzé.29 (Ugyanakkor a Hivatalos Lapnak van egy további, „S”
sorozata is, melyben az uniós nyilvános pályázati felhìvások, hirdetmények jelennek meg.)
A jogalkotási aktusokat mindig ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Az általános kihirdetési
kötelezettség jogalkotási aktusok, illetve általában a jogszabályok (általános hatályú jogi aktusok) tekintetében,
természetesen a jogbiztonság alapvető követelménye, és erről az EUMSz 297. cikke (az EKSz. korábbi254.
cikke) rendelkezik. Ugyanakkor más, joghatással bìró aktusoknál, vagy egyéb dokumentumoknál, már nem
feltétlenül a jogbiztonságot szolgálja a közzététel, hanem az Unió működésének átláthatóságához, és egyben az
uniós polgárok információs jogaihoz kapcsolódik. Éppen ezért az egyes jogi aktusok, illetőleg dokumentumok
közzétételéről a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet 13. cikke rendelkezik. 30 A
jogi aktusok kihirdetése, illetve közzététele a Hivatalos Lapban a következőképpen alakul.
(1) A jogalkotási aktusokat ki kell hirdetni (EUMSz 297. cikk (1) bekezdés).
(2) A nem jogalkotási aktusok közül kötelező kihirdetni a valamennyi tagállamnak cìmzett rendeleteket és
irányelveket, valamint a külön cìmzetti kört nem tartalmazó határozatokat, tehát az általános hatályú jogi
aktusokat (EUMSz 297. cikk (2) bekezdés).
(3) Az egyéb irányelvekről és a cìmzetti kört tartalmazó határozatokról (nem általános hatályú, egyedi jogi
aktusok) értesìteni kell a cìmzettjeiket, és azok az értesìtéssel lépnek hatályba (EUMSz 297. cikk (2) bekezdés).
(4) Az 1049/2001/EK rendelet 13. cikk (1) bekezdéséből következően a Hivatalos Lapban közzé kell tenni az
aktusok, dokumentumok bizonyos tìpusait, mint például a jogalkotási eljárásokban keletkező bizottsági
javaslatok, vagy a Tanács közös álláspontjai (a hatálybalépés nem a közzétételhez kapcsolódik). 31
(5) Az 1049/2001/EK rendelet 13. cikk (2) bekezdése alapján a Hivatalos Lapban közzé lehet tenni az
intézmény döntésétől függően bizonyos aktusokat, mint például a fenti (3) pont alá eső irányelveket és
határozatokat, illetőleg az ajánlásokat, véleményeket (a hatálybalépés nem a közzétételhez kapcsolódik).
(6) Az egyes intézmények eljárási szabályzataikban megállapìthatják, hogy mely további aktusaikat
(dokumentumaikat) teszik közé a Hivatalos Lapban, l. az 1049/2001/EK rendelet 13. cikk (3) bekezdését.
Az alábbi ügyben a Bìróság arra a kérdésre keresett választ, hogy alkalmazható-e az uniós (közösségi)
jogszabály, ha az a Hivatalos Lapban az érintett tagállam hivatalos nyelvén nem jelent meg.
C-161/06 Skoma-Lux v Celní ředitelství Olomouc
[2007] EBHT I-10841
[Az alperes cseh vámhivatal a felperes társaságra ismételten elkövetett vámszabálysértés miatt bìrságot rótt ki,
mert a 2004 március–május hónapokban a borimport során a vörösbor vámbesorolásához helytelen adatokat
adott meg. A bìrság alapját részben az képezte, hogy a 2004. május 18-án és 20-án vámszabálysértéseknél a
felperes figyelmen kìvül hagyta a közösségi vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet
végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapìtásáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet kapcsolódó
rendelkezését is. A felperes arra hivatkozott, hogy a bizottsági rendelet a szabálysértés időpontjában még nem
került közzétételre cseh nyelven a Hivatalos Lapban. Az eljárásban az egyik alapvető kérdés az volt, hogy a
rendelet alkalmazható-e a bìrság megállapìtásánál. Az eljáró cseh bìróság előzetes döntéshozatalt
kezdeményezett a Bìróságnál.]
33 Az EK 254. cikk [jelenleg EUMSz 297. cikk] (2) bekezdésének megfogalmazásából is következik, hogy
valamely rendelet csak akkor alkalmas joghatás kiváltására, ha közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
34 Továbbá, a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 58. cikke, valamint az 1. rendelet 4., 5. és 8. cikke
rendelkezéseinek együttes olvasatából következik, hogy valamely közösségi rendelet szabályszerű közzététele
29
A C sorozatnak van egy elektronikus kiegészìtése, a C-E sorozat,
mely a csak elektronikusan elérhető közleményeket és egyéb dokumentumokat tartalmazza.
30
HL L 145., 2001.5.31., 43. o. megjegyzendő, hogy a rendelet ezen
rendelkezése a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése miatt módosìtásra szorul, ami későbbi időpontban várható.
31
Kivéve, a minősìtett (bizalmas, titkos, szigorúan titkos)
dokumentumokat, és azokat, melyeknek a közzététele valamely köz- vagy magánérdeket hátrányosan befolyásolna.
165
egyéb jogi aktusok
olyan tagállam tekintetében, amelynek nyelve az Unió hivatalos nyelvei közé tartozik, e jogi aktusnak az
Európai Unió Hivatalos Lapjában e nyelven való közzétételét jelenti.
35 Így a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 2. cikkének alkalmazásában ilyen feltételekkel kell az eredeti
Szerződések rendelkezéseit és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást
megelőzően elfogadott jogi aktusokat végrehajtani az új tagállamokban.
36 A Szerződések szövegéből eredő legitimitásán kìvül kizárólag az ilyen értelmezés egyeztethető össze a
jogbiztonság és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével.[...]
39 Továbbá ellentmondana az egyenlő bánásmód elvének, ha a közösségi szabályozás által előìrt

kötelezettségeket ugyanúgy alkalmaznák a régi tagállamokban – ahol a jogalanyok az Európai Unió Hivatalos
Lapjából ezen államok nyelvein megismerhetik a szóban forgó kötelezettségeket –, mint a csatlakozó
tagállamokban, ahol e megismerést lehetetlenné tette a késedelmes közzététel.
40 Ezen alapelvek tiszteletben tartása nem mond ellent a közösségi jog hatékony érvényesülése elvének, mivel
az utóbbi elv nem érinti azon szabályokat, amelyek még nem érvényesìthetők a jogalanyokkal szemben.[...]
45 A kérdést előterjesztő bìróság, egyes észrevételt előterjesztő tagállamok és a Bizottság úgy érvel, hogy az
alapeljárásban felperes társaság jellegénél fogva ismerte az alkalmazandó közösségi szabályokat, mivel a
nemzetközi kereskedelemben tevékeny gazdasági szereplő, amely szükségképpen ismeri a vámjogi
kötelezettségek tartalmát, azaz többek között azt, hogy a behozott árukat pontosan be kell jelenteni. Ilyen
esetben alkalmazni kell a – közzé nem tett – közösségi szabályozást, mivel megállapìtható, hogy az érdekeltnek
ténylegesen tudomása volt arról.
46 Mindazonáltal e körülmény nem teszi alkalmazhatóvá jogalanyokkal szemben az Európai Unió Hivatalos
Lapjában szabályszerűen közzé nem tett közösségi szabályozást.
47 Ugyanìgy a kérdést előterjesztő bìróság, egyes észrevételt előterjesztő tagállamok és a Bizottság azt is állìtja,
hogy a jogalanyok mostanában gyakran ismerik meg a közösségi jog szabályait elektronikus formájukban, ìgy
az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététel hiányának következményei viszonylagossá válnak, és nem
kell úgy tekinteni, hogy ez az emlìtett szabályok rendelkezésre nem állásával jár. A Bizottság hozzáfűzi, hogy az
alapügyben felmerült rendeletet 2003. november 23-án cseh nyelven közzétették az EUR-Lex internetes oldalán,
majd 2004. április 30-án nyomtatott formában kifüggesztették az EKHKH helyiségeiben.
48 Mindazonáltal meg kell állapìtani, hogy, még ha a közösségi joganyag ténylegesen rendelkezésre is áll az
interneten, és a jogalanyok egyre gyakrabban ismerik azt meg ezen az úton, a joganyag ilyen módon történő
rendelkezésre bocsátása – a közösségi jog bármely erre vonatkozó szabályozása hiányában – nem egyenrangú az
Európai Unió Hivatalos Lapjában történő, alakilag és érdemben megfelelő közzététellel. [...]
50 A közösségi jog jelenlegi állása szerint valamely közösségi rendeletnek kizárólag az Európai Unió Hivatalos
Lapjában közzétett változata hiteles, ìgy az e közzétételt megelőző elektronikus változat, még ha utólag meg is
egyezik a közzétett változattal, nem érvényesìthető a jogalanyokkal szemben.
51 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 58. cikkével
ellentétes, ha az Európai Unió Hivatalos Lapjában valamely új tagállam nyelvén – jóllehet az az Unió hivatalos
nyelvei közé tartozik – közzé nem tett közösségi szabályozásban foglalt kötelezettségeket ezen állam
jogalanyaival szemben érvényesìtik, még ha e személyek más módon is megismerhették volna e szabályozást.
Megjegyzések
1. Korábban, a Lisszaboni Szerződés előtt, a második és harmadik pillérnél a másodlagos jogi aktusok köre,
jellegzetességük és joghatásuk egészen más volt. Ez következett abból, hogy az uniós jogon kìvüli uniós
együttműködés a klasszikus államközi (kormányközi) együttműködésre hasonlìtott, ahol jelentős mértékben (de
nem kizárólag) az egyhangúság elve érvényesült a döntéshozatal során, és ahol az elfogadott szabályok nem
épültek be a közvetlenül a tagállamok belső jogába, csak a tagállamokat kötelezték. A második és harmadik
pillér területein elfogadott aktusok elnevezésben is különböztek a közösségi jogi aktusoktól, és sokszor
tartalmukban sem mutatták fel az általánosan alkalmazandó és kötelező jogszabályok jellegzetességeit. A
korábban elfogadott második és harmadik pilléres jogi aktusok továbbra is hatályban lehetnek a Lisszaboni
Szerződés hatálybalépése után is, természetesen korábbi jogforrási formájukat megtartva. Sőt e tekintetben öt
évig az Európai Unió Bìróságának is korlátozott hatásköre marad e jogi aktusok alkalmazásával kapcsolatban.
166
egyéb jogi aktusok
2. A közös kül- és biztonságpolitika területén (második pillér), az EU-Szerződés volt 13. cikke alapján, az
Európai Tanács „közös stratégiát” fogadott el, melyekben általános elveket és célokat fogalmazott meg, mìg a
Tanács ezeket végrehajtotta „együttes fellépés” (valamely konkrét cselekvés, lépés elhatározása) vagy „közös
álláspont” (az Unió álláspontja, nézete egy kérdésben) elfogadásával.
3. A harmadik pillérben, a rendőrségi és büntetőügyi igazságügyi együttműködés területén, az EU-Szerződés

volt 34. cikk (2) bekezdése alapján a Tanács a) „közös álláspontokat” fogadhatott el, amelyekben meghatározta,
hogy az Unió hogyan viszonyul egyes kérdésekhez; b) „kerethatározatokat” fogadhatott el a tagállamok
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelìtése céljából, mely kerethatározatok az
irányelvekhez hasonlóan az elérendő célokat illetően kötelezőek a tagállamokra, azonban a forma és az
eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyták, viszont a kerethatározatoknak nincs közvetlen hatálya;
c) „határozatokat” fogadhatott el, melyek kötelezőek a cìmzettekre, de nem rendelkeznek közvetlen hatállyal;
d) „egyezményeket” dolgozhatott ki, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelően
meg kellett erősìteniük.
4.9. 4.4.9. A másodlagos uniós jogi aktusok hierarchiájának

kérdése
Az uniós jogrenden belül jól kivehető hierarchiája alakult ki a jogszabályoknak, mely leszűrhető a Szerződések
néhány rendelkezéséből. E hierarchia betartása az uniós jogalkotással szembeni követelményként is megjelenik,
és ennek alapvonalaira ott utaltam (3.6.5 pont). Az ott összefoglalt alaptételeken túl, viszont sajátos problémákat
vet fel a másodlagos, az uniós intézmények által létrehozott jogi aktusok közötti hierarchia.
A másodlagos uniós jogi aktusok között, formájukat tekintve nincs formális alá-fölé rendeltség. Egy rendelet
nem magasabb rendű, mint az irányelv vagy a határozat, és ez fordìtva ugyanúgy áll. Ez a formális egyenlőség
azonban több ponton megtörik, melyek mentén felvázolható a másodlagos uniós jogi aktusok közötti alá-fölé
rendeltségi rendszer.
(1) A kötelező és nem kötelező szabályok (ajánlás, vélemény) közötti ellentétnél, a jogalkalmazás során a
kötelező norma érvényesül a nem kötelezővel szemben, éppen az alkalmazási kényszer miatt. Ez de facto
fölérendeltséget jelent, amit közvetve megerősìtett a Bìróság az Antonissen-ügyben, l. C-292/89 The Queen v
Immigration Appeal Tribunal, ex parte Gustaff Desiderius Antonissen [1991] EBHT I-0745, 18. pont.
(2) Az EUM-Szerződés 263. cikke utal arra is, hogy egy uniós jogi norma nem állhat ellentétben a Szerződést
végrehajtó jogi normával sem. Ennek alapján, lényeges megkülönböztetni azon normákat, melyek közvetlenül
az alapìtó szerződéseken alapulnak, másrészt azon normákat, melyek nem ezeken, hanem csak további
másodlagos uniós jogi normákon alapulnak. A komitológiai eljárásokat jóváhagyó Köster-ügyben kimondta a
Bìróság is, hogy a Szerződés jogalkotási rendszere különbséget tesz magán a Szerződésen alapuló intézkedések
és az ezek végrehajtására szánt, származtatott jog között. 25/70 Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und
Futtermittel v Köster et Berodt & Co. Kg. [1970] EBHT 1161, 6. pont. E megkülönböztetés azért fontos, mert
ezen a jellegzetességen múlik, hogy egy másodlagos norma magasabb szinten helyezkedik-e el az érvényesség
vizsgálatánál egy másik, másodlagos normánál.
A szerződéseken alapuló normák szabályozási tárgya érthetően általánosabb, mìg az ezeken alapuló további
normák már konkrétabbak, és általában végrehajtják az alapjukat képező általánosabb, szintén másodlagos
jogszabályokat.
(3) A (2) pontban foglalt megkülönböztetést az uniós jogalkalmazás új megkülönböztetésre bontotta le és

fogalmazta át, az általánosabb, alapjogszabály és az ezt végrehajtó normák kettőségére. Az uniós jogi normák
egy része végrehajt más, ugyancsak másodlagos uniós normákat, vagy azokon alapul. Ez a különbség a kétféle
norma között alá-fölé rendeltséget teremt. Lord Slynn főtanácsnok emeli ki egyik indìtványában: ha egy
jogszabály általános szabályozási rendszert vagy általános feltételeket állìt fel, és ezt egy másik jogszabály
konkretizálja, alkalmazza, ez utóbbi nem ronthatja le az általánosabb rendelet szabályait, l. 181/85
Franciaország v Bizottság (Etilalkohol-ügy) [1987] EBHT 0689, per AG Slynn. A Bìróság gyakorlatából is
kiderül, hogy létezik ilyen hiearchia a másodlagos jogforrásokon belül, az általános és az azt végrehajtó
jogszabály nem ugyanazon a szintjén van a jogalkotási hierarchiának akkor sem, ha ugyanazon formában
hozták.
Ebből következik, hogy a Tanács valamely rendeletével nem lehet ellentétes az azt végrehajtó rendelete a
Bizottságnak. Sőt nemcsak annak rendelkezésével nem lehet ellentétes, hanem annak célját sem
167
egyéb jogi aktusok
veszélyeztetheti, mert ez is érvénytelenséghez vezethet, l. 192/83 Görögország v Bizottság

(Paradicsomsűrìtmény) [1985] EBHT 2791, 34–35. pontok.
A Bizottság által hozott rendelet ellentéte a Tanács által hozott rendelettel nem, vagy nemcsak azért teszi
érvénytelenné az előbbit, mert azt egy intézmény átruházott hatáskörben a jogalkotás alacsonyabb szintjén hozta
(EU-Szerződés 17. cikk (1) bekezdés). Az érvénytelenség abból adódik, hogy egy általánosabb szabályozási
tárgyú rendelettel áll szemben az azt végrehajtó rendelet, mely utóbbi az autoritását az előbbitől kapja, a
végrehajtó rendeletben megmutatkozó szabályozás az előbbin alapszik, abból vezethető le, az azáltal felállìtott
általánosabb szabályozási rend része, és ezen okból nem állhat szemben vele. Ebből az is következik, hogy az
alaprendelet–végrehajtó rendelet kettőssége arra az esetre is alkalmazható, amennyiben a Tanács hozza
mindkettőt. A Tanács által meghozott általánosabb jogszabállyal nem lehet ellentétes az ugyancsak a Tanács
által hozott, ezt végrehajtó, konkrétabb jogszabály (rendelet) sem. Ha az alaprendelet általános szabályaitól
egyes esetekben el lehetne térni akár a Tanács által hozott rendelet formájában is, ez sértené az uniós jogalkotás
rendszerét és az érintettek törvény előtti egyenlőségét.
A Toyo Bearing-ügyben a Bìróság igen világosan fogalmazott e tekintetben:
21 Az érv, mely szerint az 1778/77 sz. rendelet közvetlenül a Szerződés 113. [később EKSz 133., jelenleg
EUMSz 207.] cikkére alapìtott sui generis intézkedésnek, és nem a 459/68 sz. rendelet rendelkezésein alapuló
szabálynak minősül, figyelmen kìvül hagyja azt a tényt, hogy az egész kérdéses eljárás ez utóbbi rendelet által
lefektetett rendelkezések keretei között zajlott. Miután a Tanács a Szerződés 113. cikke egyik célkitűzésének a
gyakorlatban való végrehajtása érdekében elfogadott egy alaprendeletet, nem térhet el az ìgy megalkotott
szabályoktól, azok egyedi esetekre történő alkalmazása során anélkül, hogy a Közösség jogalkotási
rendszerében zavart ne okozna és meg ne sértené azok törvény előtti egyenlőségét, akikre ez a jogszabály
alkalmazandó.
113/77 NTN Toyo Bearing Company Ltd és társai v Tanács [1979] EBHT 1185, 21. pont.
Az alaprendelet–végrehajtó rendelet konstrukciója természetesen nemcsak a rendeletekre, mint jogforrási

formákra alkalmazható. Az itt kifejtettek érvényesek a határozatokra is, ahol egy konkrét végrehajtó vagy
megerősìtő határozat nem lehet ellentétes egy általános határozattal (alaphatározat), l. T-244/94
Wirtschaftsvereinigung Stahl, Thyssen Stahl AG, Preussag Stahl AG és Hoogovens Groep BV v Bizottság
[1997] EBHT II-1963, 36. pont. Az alapirányelv és végrehajtó irányelv tekintetében l. C-303/94 Parlament v
Tanács (Növényvédő szerek) [1996] EBHT I-2943, 33. pont.
A Lisszaboni Szerződés által tett módosìtások elismerik ezt a gyakorlatot, hiszen kifejezetten nevesìtik a
végrehajtási aktusokat, mint a nem jogalkotási aktusoknak egy fajtáját. Azonban a módosìtás szűkebb, mint a
kialakult joggyakorlat. Végrehajtási aktust ugyanis csak a Bizottság hozhat a közös kül- és biztonságpolitika
kivételével, mìg a joggyakorlat az alapjogszabály és végrehajtó jogszabály (jogi aktus) megkülönböztetésével
szélesebb alkalmazási körben mozog, hiszen egyazon intézmény jogi aktusainak viszonyára is vonatkozik,
ahogy például a Toyo Bearing-ìtélet világossá tette.
(4) A (3) pontban leìrtak közvetlenül alkalmazhatóak a felhatalmazó aktusok és a felhatalmazáson alapuló
(kiegészìtő, módosìtó rendelkezéseket tartalmazó) jogi aktusok viszonyára is. Mivel a felhatalmazó jogi aktus
jelenti a jogi alapját a további, ezen a felhatalmazáson alapuló kiegészìtő-módosìtó aktusnak, ez utóbbi nem
lehet ellentétes vele.
5. 4.5. Az uniós szabályozási technikák és a

jogharmonizáció
Látható volt, hogy a különböző uniós jogi aktusok eltérő jellegzetességekkel rendelkeznek, sajátos joghatásuk
lehet. Alkalmazásuk nagyban kapcsolódik az Unió szabályozási technikáihoz, hiszen a szabályozás céljától függ
a szabályozást tartalmazó jogi aktus formájának kiválasztása (pl. az irányelv jogforrási formaként szorosan
kapcsolódik az uniós jogharmonizációhoz).
Korábban már utaltunk rá, hogy a Szerződésekben kitűzött célok elérésében nagy szerepe van általában a
jognak, a jogi szabályozásnak és jogalkalmazásnak, mely keretet ad és egyben kényszerìtő erőt jelent az uniós
intézmények, szervek, valamint a tagállamok és más szereplők közös és összehangolt cselekvésének. Az uniós
jogi szabályozásnak különböző technikái vannak, és e technikák szorosan kötődnek az Unió hatásköreihez,
168
egyéb jogi aktusok
hiszen a különböző szabályozási területeken (uniós politikák) az Unió mást és mást tehet meg, és egyben a
szabályozás eltérő formáit alkalmazhatja.32
5.1. 4.5.1. Az uniós szabályozási technikák – általában

Az uniós szabályozási technikák egyik legfontosabbika, a jogharmonizáció, amely az egyik legalapvetőbb cél, a
közös piac, majd belső piac kialakìtása és fenntartása során alakult ki és csiszolódott. A belső piac területén, a
határon átnyúló tevékenységeknél a tagállamonként különböző előìrások léte komoly akadályt jelenthet.A belső
piac feltételezi, hogy például a másik államból jövő áru, vagy munkaerő, vagy szolgáltatás fogadásához, a
nemzeti piacra történő beengedéséhez, a forgalmazásához feltételeket előìró belső, tagállami szabályok
egységesek, vagy legalább hasonlóak legyenek (pl. szabványok, biztonsági, technikai előìrások, munkakörök
betöltéséhez képezettség szintje stb.) Nagyon sok területen és vonatkozásban a szabályok uniós szintű
egységesìtése lehetetlen az eltérő tagállami érdekek miatt, ekkor a tagállamok belső jogszabályainak közelìtése,
harmonizálása lehet a maradó megoldás. A jogközelìtés vagy jogharmonizáció olyan uniós jogszabályokkal
történik, melyek bizonyos alapvető követelményeket, kereteket meghatároznak egy-egy szabályozási kérdésben,
de a részletes szabályozás ennek alapján a tagállam feladata lesz (az ilyen, harmonizációs szabályozásra az
irányelv, mint a jogi aktusok egyik alapformája a legalkalmasabb). További megoldás lehet, ha az államok
kölcsönösen elismerik egy-egy tekintetben a többi államban hatályos előìrásokat a saját nemzeti piacon való
megjelenés feltételeként.
A fentieket is figyelembe véve, az uniós szinten az alábbi öt alapvető szabályozási módszert érdemes
megkülönböztetni. Természetesen e szabályozási módszerek és irányok egy jogi aktuson belül is
megjelenhetnek, keveredhetnek.
(1) Jogegységesítés, mint teljes körű uniós szabályozás (mint a jogharmonizáció legteljesebb, legszorosabb
formája): a szabályozási kérdést uniós jogszabály teljes körűen szabályozza, ebben a kérdésben külön belső
jogszabályok általában nem érvényesülhetnek, azokat hatályon kìvül kell helyezni. Ennek egy alfaja, amikor az
uniós szabály egy kérdésben kifejezetten tiltja bármilyen belső szabály létét (pl. vám alkalmazása – deregulációs
kötelezettség). A jogegységesìtés jellemző az Unió kizárólagos és megosztott hatásköréhez tartozó szabályozási
területeken.
(2) Jogközelítés (mint a jogharmonizáció lazább formája): az Unió egy keretszabállyal csak a szabályozás egyes
sarokpontjait, korlátait tűzi ki, fogalmakat tisztázza – aztán e kereteken belül a tagállam saját maga állapìtja meg
a szabályokat. E keretszabály tipikus, de nem kizárólagos formája az irányelv. A jogközelìtés tulajdonképpen
keretek közé szorìtja a tagállamok jogszabályi (általános hatályú) és egyedi jogi aktusainak (vagy ahogy az
EUMSz használja „törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek”) érvényesülési lehetőségeit,
behatárolja azok játékterét, az uniós célok irányába csatornázza be a tagállami szabályozásokat egy-egy
területen.33A jogközelìtés az Unió megosztott (versengő) hatásköréhez tartozó szabályozási területek tipikus
szabályozási technikája.
(3) Kölcsönös elismerés: az uniós szabályozás különösebb tartalmi kikötés nélkül csak azt ìrja elő, hogy a
tagállamok egymás szabályait kötelesek elismerni. A kölcsönös elismerés ugyancsak az Unió megosztott
hatásköréhez tartozó területeken érvényesül.
(4) Koordinációs-kiegészítő szabályozás: az Unió az együttműködés egyes területein csak „támogató,

összehangoló vagy kiegészìtő intézkedések” megtételére jogosult (l. EUMSz 6. cikk). Az uniós szabályozás itt
nem irányulhat jogharmonizációra, nem kényszerìtheti a tagállamokat arra, hogy belső jogi szabályozásukat az
adott kérdéskörben feladják vagy módosìtsák. Az összehangolás legfeljebb a tagállamok gazdasági, szociális és
egyéb politikájának (tkp. a tagállami álláspontoknak és cselekvésnek) az összehangolására, puha
befolyásolására, támogatására irányulhat, de ez nem érheti el a tagállami jogrendszer szintjét.
Ilyen, alacsonyabb szintű, csökkentett együttműködést ìrt elő pl. az Európai Parlament és a Tanács 2119/98/EK
határozata a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatának létrehozásáról34 vagy a
Tanács 86/664/EGK határozata az idegenforgalom területén konzultációs és együttműködési eljárás
létrehozásáról.35 Ezek a jogi aktusok bizonyos tagállami cselekvések koordinációját (összehangolását) ìrják elő
32
Az új uniós szabályozási tendenciákról két jelentős munkát meg kell
emlìteni: Szyszczak, 2006, 486. o. és Deakin, 2006, 440. o.
33
A jogharmonizáció mint szabályozási technika jellemzéséről l.
Kecskés, 2009, 612. o.
34
HL L 268., 1998.10.3., 1. o.
35
HL L 384., 1986.12.31., 52. o.
169
egyéb jogi aktusok
ugyan, azonban a belső jogban legfeljebb államszervezeten belül érinthetnek bizonyos szervezeti vagy eljárási
kérdéseket (pl. egészségügyi igazgatás).
A EUMSz tehát élesen szembe állìtja a harmonizációs intézkedéseket és a koordinációs intézkedéseket. A

Szerződés konkrétan is megjelöli azokat szabályozási területeket, ahol kifejezetten kizárt a harmonizációs
intézkedések meghozatala, és a tagállamok irányában a szabályozás csak ösztönző, kiegészìtő, támogató jellegű
intézkedéseket tartalmazhat, vagy esetleg közös uniós cselekvéseket ìrhat elő. Így kizárt a jogharmonizáció a
következő kérdésekben:
EUMSz 2(5) cikk mindazon területeken, ahol az Uniónak kiegészìtő,

összehangoló és támogató hatásköre van (l. EUMSz 6.
cikk)
EUMSz 79(4) cikk a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik

országbeli állampolgárok beilleszkedése
EUMSz 84. cikk bűnmegelőzés
EUMSz 168(5) cikk emberi egészség védelme, közegészségügy
EUMSz 173(3) cikk iparpolitikai intézkedések
EUMSz 189(2) cikk európai űrpolitika
EUMSz 195(2) cikk idegenforgalom
EUMSz 196(2) cikk polgári védelem
EUMSz 197(2) cikk uniós jog végrehajtásához szükséges igazgatási

együttműködés
(5) Uniós szintű tevékenység szabályozása. Van a szabályozásoknak egy olyan köre, mely az Unió (annak
szerveinek) működésére és tevékenységére, illetve kifelé irá-nyuló, külkapcsolati fellépésére vonatkozik (uniós
szinten kifejtett tevékenység): ide tartoznak tipikusan a szervezeti, eljárási kérdések. A szabályozásnak ez a
tìpusa sem követel az államoktól jogharmonizációs lépéseket, és nem ró rájuk átfogó kötelezettségeket,
legfeljebb bevonja őket uniós szintű feladatok, programok teljesìtésébe.
Ide tartozhat, ha az Unió szervezeti kérdést szabályoz, például a Tanács 168/2007/EK rendelete, mely az
Európai Unió Alapjogi Ügynökségét (FRA) hozta létre;36 vagy valamilyen uniós programot valósìt meg, mint az
Európai Parlament és a Tanács 771/2006/EK határozata az „Esélyegyenlőség mindenki számára európai évéről
(2007) – az igazságos társadalom irányában”; vagy a tagállamokat vonja be valamilyen uniós szinten
megvalósuló rendszerbe, mint az Európai Parlament és a Tanács 1986/2006/EK rendelete a járművek forgalmi
engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatoknak a Schengeni Információs Rendszer
második generációjához (SIS II) való hozzáféréséről.37
5.2. 4.5.2. A jogharmonizáció

A jogharmonizáció az Unió talán legfontosabb szabályozási technikája, melyre az EUM-Szerződés külön is
kitér. A szerződés a belső piacra vonatkozó jogharmonizáció két alapvető eljárását szabályozza a 114. és 115.
cikkben. Azonban a közös piac, majd a belső piac kiépìtésében alkalmazott jogharmonizációs technika, ma már
az uniós tevékenység több területére kiterjed, l. pl. büntető igazságügyi együttműködés vagy polgári igazságügyi
együttműködés.
Az eredeti, jogharmonizációról szóló rendelkezés az EUMSz 115. (volt EKSz 94.) cikkében található. Eszerint a
Tanács egyhangúlag irányelveket fogadhat el (most már különleges jogalkotási eljárás keretében) a tagállamok
36
HL L 53., 2007.2.22., 1. o.
37
HL L 381., 2006.12.28., 1. o.
170
egyéb jogi aktusok
olyan jogszabályainak közelìtésére, amelyek közvetlenül érintik a közös piac megteremtését vagy működését.
(Ezt megtámogatja egyes adók tekintetében az EUMSz 113. cikk is.)
Az egyhangúság követelménye a jogszabályok közelìtését igen nehézkessé tette, mert bármely tagállam
ellenállása a jogszabály elfogadását megakadályozta. Így az épìtész oklevelek, bizonyìtványok és a képesìtés
megszerzéséről szóló egyéb tanúsìtványok kölcsönös elismeréséről, valamint a letelepedés és a
szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegìtő intézkedésekről szóló 85/384/EGK irányelv
előkészìtése és elfogadása tizenhét évet vett igénybe.38
Ezt, az egyes területeken a teljes jogharmonizációt megcélzó, de egyben a tagállamok részéről egyhangúságot
követelő gyakorlatot a „Cassis de Dijon”-ügyben megmutatkozó kölcsönös elismerés elve törte meg. Eszerint a
közös piac kialakìtásakor egy-egy kérdés rendezése során nem közös és részletes uniós feltételek és szabályok
kialakìtására kell törekedni (teljes harmonizáció), ami hosszadalmas és nehéz folyamatot, érdekegyeztetést
feltételez, hanem arra, hogy a tagállamok egymás előìrásait kölcsönösen ismerjék el. A „Cassis de Dijon”-
döntés közvetve hatással volt a jogharmonizációs eljárás egy másik formájának megjelenéséhez. Ez volt az
Egységes Európai Okmánynak az egyik legnagyobb jelentőségű újìtása, mely jelenlegi formájában az EUMSz
114. (volt EKSz 95.) cikkében jelenik meg, és amely szakìtott az egyhangúság elvével a belső piac
megteremtésének és működtetésének vonatkozásában. Eszerint rendes jogalkotási (korábban együtt döntési)
eljárásban fogadja el a Tanács és a Parlament azokat a tagállamok jogszabályainak közelìtésére vonatkozó
intézkedéseket, amelyek a belső piac megteremtésére és működésére vonatkoznak, (kivéve az adózást, a
személyek szabad mozgását, valamint a munkavállalók jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezéseket.)
A harmonizáció két formája lényeges eltéréseket mutat: a 114. cikk csak a belső piacra vonatkozik, a 115. cikk a
környező szabályozási területeket is átfogja; a két eljárásban más az Európai Parlament szerepe (konzultatìv,
illetve társjogalkotó szerep); ugyanakkor a 115. cikk alapján irányelveket lehet elfogadni, mìg a 114. cikk ezt
nem korlátozza, bármely „intézkedés” lehet.
Természetesen annak, hogy a 114. cikk szerinti eljárásban nem egyhangú döntésekről van szó, megvolt az ára,
különböző mentőklauzulák formájában (l. EUMSz 114. cikk (4), (5) és (10) bekezdés). Így a tagállamok a
Bizottság értesìtése mellett kivételesen fenntarthatják a belső rendelkezéseiket különböző mentőkörülmények
fennforgása esetén (pl. egészségvédelem, a környezet, munkakörnyezet védelme stb.).A tagállam a Bizottság
értesìtése mellett a harmonizációs intézkedéstől eltérő belső szabályt is bevezethet, új tudományos bizonyìtékok
esetén, a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatban. A harmonizációs jogszabályok külön
védzáradékot is tartalmazhatnak, melynek alapján a tagállamok ideiglenes intézkedések meghozatalára lehetnek
jogosultak.
Megjegyzés a notifikációs (bejelentési) eljárásokról
Vannak olyan uniós jogszabályok, melyek kötelezővé teszik a tagállamok számára, hogy egyes területeken az
elfogadás előtt álló jogszabálytervezeteiket bejelentsék a Bizottságnak olyan, az áruk és szolgáltatások szabad
mozgását érintő területeken, ahol nincs még uniós jogharmonizáció. Az eljárás olyan információáramlást
biztosìt, melynek során a Bizottság és a többi tagállam alkalmat kap a tervezett szabályozás véleményezésére, és
észrevételeik megtételére, ìgy jó eséllyel kiszűrhető az EUMSz, áruk és szolgáltatások szabad áramlását
biztosìtó rendelkezéseinek megsértéséhez vezető belső jogszabálytervezetek elfogadása. Mivel itt alapvetően
csak egyeztetési, információszolgáltatási eljárásokról van szó, a tagállamoknak lényegileg csak eljárási
kötelezettségeik vannak, ezek az eljárások az uniós koordinációs-kiegészìtő szabályozás jellegzetes példái.
Az egyik, legnagyobb jelentőségű ilyen eljárás a Tanács módosìtott 98/34/EK irányelve alapján folyik, a
műszaki szabványokat és a műszaki tartalmú jogszabályokat érintő információszolgáltatásról (korábban szűkebb
területen hasonló szabályozást tartalmazott a Tanács 83/189/EGK irányelve). Az irányelvben foglalt alapvető,
bár puha anyagi jogi kötelezettség, hogy a bejelentést tevő tagállamnak „a legnagyobb mértékig figyelembe kell
vennie” a Bizottság és a többi tagállam véleményét (8. cikk (2) bekezdés), másrészt eljárási oldalról az irányelv
előìrja a műszaki tartalmú jogszabálytervezetek elfogadásának késleltetését rövidebb-hosszabb időre. A
bejelentést tevő tagállam főszabályként a bejelentéstől számìtott három hónapig nem fogadhatja el a műszaki
tartalmú jogszabály tervezetét. Ugyanakkor, amennyiben a Bizottság, illetve valamely tagállam a bejelentett
tervezetben az áruk vagy szolgáltatások szabad áramlásának akadályát látja, vagy a Bizottság jogalkotást kìván e
tárgykörben kezdeményezni, vagy a jogszabálytervezet tárgyában már folyamatban van jogalkotási eljárás uniós
szinten, akkor a tagállam a jogszabálytervezet elfogadását köteles hosszabb, az irányelvben előìrt időszakra
felfüggeszteni. (Ezen időszak hosszúsága az irányelvben előìrt körülményektől függ.) Hasonló notifikációs
38
HL L 223., 1985.08.21., 15. o., már hatályon kìvül
171
egyéb jogi aktusok
eljárást ìr elő az áruknak a tagállamok közötti szabad mozgásával kapcsolatban, a belső piac működéséről szóló
2679/98/EK tanácsi rendelet (HL L 337., 1998.12.12., 8. o.), valamint az egyes nemzeti műszaki szabályoknak
valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások
megállapìtásáról szóló 764/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet is (HL L 218., 2008.8.13., 21. o.)
Az első pillantásra, jogi értelemben ártalmatlannak tűnő uniós notifikációs eljárásoknak az Európai Bìróság
„fogakat adott”: megállapìtotta ugyanis, hogy amennyiben egy tagállam ezen eljárási kötelezettségeit
megszegve fogad el egy belső jogszabályt, akkor a notifikációt előìró irányelv megsértése miatt, a belső
jogszabály nem alkalmazható a belső jogban, és ez ìgy van, akár magánfelek között folyó eljárásban is, először a
C-194/94 CIA Security International SA v Signalson SA és Securitel SPRL [1996] EBHT I-2201 ügyben. Ez azt
jelenti, hogy ilyen értelemben a 98/34/EK irányelvnek (illetve ezt megelőzően a 83/189/EGK irányelvnek)
közvetlen hatálya lehet a tagállami belső jogrendszerekben.
A magyar belső jogban a notifikációs eljárásokat az egyes európai uniós jogi aktusokban előìrt bejelentési,
értesìtési, tájékoztatási és jelentéstételi kötelezettségek teljesìtéséről szóló 102/2009. (V. 11.) Korm. rendelet
szabályozza, mely szerint a bejelentéseket, és a más tagállam tervezeteire tett észrevételeket az iparügyekért
felelős miniszter által működtetett Notifikációs Központon keresztül kell megtenni. Magyarországon a műszaki
tartalmú jogszabálytervezetet, ha az miniszteri rendelet tervezete, akkor a miniszteri aláìrást megelőzően, ha az
kormányrendelet vagy törvénytervezet, akkor a Kormány döntését megelőzően kell bejelenteni a Bizottságnak.
Az notifikációt előìró uniós jogszabályok hatálya alá eső belső jogszabályok tartalmazzák a notifikációs
záradékot, melyben jelzi a jogalkotó, hogy a jogszabály tekintetében megtették a bejelentést, és lefolytatták az
egyeztetést.
5.3. 4.5.3. A kölcsönös elismerés elve

A jogharmonizációt részben vagy egészben kiváltó eljárás a kölcsönös elismerés elve, mely a Cassis de Dijon-
ügy nyomán vált általánosan elismertté.
120/78 Rewe-Zentral AG v Bundesmonopolverwaltung für Branntwein
(Cassis de Dijon)
[1979] EBHT 0649
[Német jogszabályok csak olyan gyümölcslikőr forgalmazását tette lehetővé, melynek legalább 25%-os
alkoholtartalma volt. A dijoni feketeribiszke-likőr (cassis), mely szabad forgalomban volt Franciaországban,
alkoholtartalma 15–20% között volt, ìgy a német piacon nem volt forgalmazható. A felperes engedélyért fordult
a szövetségi monopolhivatalhoz, hogy engedélyezze az ital forgalmazását, amely azt megtagadta. A Hessische
Finanzgericht (hesseni pénzügyi bìróság) elé került az ügy, amely előzetes döntés iránti előterjesztést tett. A
Bìróságnak mindenekelőtt állást kellett foglalnia abban, hogy a Dassonville-formula és egyáltalán a 28. cikk
mennyiben terjed ki egyenlően alkalmazandó intézkedésekre, és milyen a tagállamok szabadsága nem
harmonizált területen hasonló termékelőìrások alkalmazására.]
8 Az alkohol előállìtására és forgalmazására vonatkozó közös szabályozás hiányában – 1976. december 7-én a
Bizottság egy rendelettervezetet (HL C 309., 2. o.) nyújtott be a Tanácshoz, amellyel kapcsolatban ez utóbbi
még nem intézkedett – a tagállamok feladata, hogy szabályozzák a saját területükön az alkohol és az
alkoholtartalmú italok előállìtását és forgalmazását.
El kell fogadni a Közösségen belüli mozgásnak a kérdéses termékek forgalmazására vonatkozó nemzeti
jogszabályok különbségeiből eredő akadályait, amennyiben elismerhető, hogy ezek az előìrások olyan
feltétlenül érvényesìtendő követelményeknek való megfelelés érdekében szükségesek, mint amilyen különösen
az adóellenőrzés hatékonysága, a közegészség védelme, a kereskedelmi ügyletek tisztességessége vagy a
fogyasztóvédelem.[…]
14 Az előbbiekből következik, hogy a szeszes italok minimális alkoholtartalmára vonatkozó előìrások nem
szolgálnak olyan közérdekű célt, amelynek elsőbbsége lenne az áruk szabad mozgásának követelményével
szemben, amely a Közösség egyik alapvető szabályát jelenti.
Az ilyen jellegű előìrások gyakorlati hatása elsősorban a magasabb alkoholtartalmú italok előnyben részesìtése
az ezen előìrásnak meg nem felelő, más tagállamokból származó termékeknek a nemzeti piactól való
távoltartásával.
172
egyéb jogi aktusok
Következésképpen a minimális alkoholtartalomra vonatkozó egyoldalú követelmény, amelyet egy tagállami

szabályozás a szeszes italok forgalmazására vonatkozóan előìr, a kereskedelemnek a Szerződés 30. cikkének
rendelkezéseivel össze nem egyeztethető akadályát jelenti.
Nincs tehát olyan elfogadható indok, amely alapján meg lehetne akadályozni, hogy a tagállamok bármelyikében
jogszerűen előállìtott és forgalmazott szeszes italokat bármely másik tagállam piacára bevezessék anélkül, hogy
e termékek mozgását a nemzeti jogszabályok által meghatározott határértéknél alacsonyabb alkoholtartalmú
italok forgalmazásának törvényi tilalmával megakadályoznák.
A Cassis de Dijon-ügyben a Bìróság a még nem harmonizált kereskedelmi előìrások területén, tehát a következő
megoldást találta: harmonizáció ideiglenes hiányában is, a tagállamoknak a kereskedelem szabadsága érdekében
meg kell engedniük olyan termék forgalmazását, mely más tagállamokban jogszerűen forgalmazható (a
kölcsönös elismerés elve, l. az ìtélet 14. pontja). Ez alól kivétel lehet, ha olyan kényszerítő érdek (a fordìtásban
„feltétlenül érvényesìtendő követelmények” – „exigences impératives”) áll fenn, mely indokolja a forgalmazás
tiltását vagy korlátozását (ún. ésszerűségi szabály, l. az ìtélet 8. pontja).
A Cassis de Dijon-ügyben kifejtett álláspont meglehetősen komoly visszhangot váltott ki, és a Bizottság külön
közleményben foglalt állást a közös piaci integráció megváltozott módszereiről (1980. október 3-i közlemény az
Európai Bìróság által 1979. február 20-án, a 120/78 (Cassis de Dijon) ügyben hozott ìtéletének
következményeiről”).39 A közlemény kiemeli a kölcsönös elismerés elvét, és annak kötelezettségét, hogy a
tagállamok beengedjék piacukra azon termékeket, melyek jogszerűen forgalomban vannak más tagállamokban.
A Bizottság a kölcsönös elismerés elvének érvényesìtését hallgatólagosan a harmonizáció alternatìv módjának
tekinti a közös piac integrációja során. Ettől kezdve a Bizottság a közös piac, illetve a belső piac
megteremtésének egyik központi elveként kezeli. Az elvnek kiemelt szerep jut a Bizottság az egységes piacról
szóló 1997. június 4-i intézkedési tervében,40 és külön közleményt intézett 1999-ben a Tanácshoz és az Európai
Parlamenthez az elv végrehajtásának tapasztalatairól, melyben kifejti:41
„A kölcsönös elismerés elve központi szerepet játszik az egységes piac működésében. Biztosìtja az áruk és
szolgáltatások szabad mozgását anélkül, hogy szükséges lenne a nemzeti jogok közösségi szintű
harmonizációja. Ezen elv értelmében, egy tagállam nem tilthatja meg a saját területén olyan termék
forgalmazását, melyet jogszerűen állìtottak elő és forgalmaznak egy másik tagállamban, még akkor sem, ha ezt
a terméket olyan technikai és minőségi előìrások szerint állìtották elő, melyek különböznek a saját termékekre
alkalmazott előìrásoktól. Az importáló tagállam ettől a szabálytól csak nagyon szigorúan meghatározott
körülmények között térhet el… Ez [az elv] ìgy a gazdasági integráció gyakorlati és erőteljes eszköze.”
A kölcsönös elismerés elve, bár hamar önjáró lett a közös piac, majd a belső piac területén, a jogharmonizáció új
technikáira is ösztönzőleg hatott. A Tanács 1985. május 7-én hozott határozatot a műszaki harmonizáció és a
szabványosìtás új megközelìtési módjáról, mely áttörést jelentett ezen a területen. A határozat tartalmazta azon
módszereket, melyekkel elő kell segìteni az áruk szabad mozgását, és a jogharmonizációs irányelvek
tartalmának főbb elemeit is.42
A harmonizációs intézkedések a nyolcvanas évek közepétől már nem a részletes szabályozást célozzák, hanem
egyre inkább a minimális követelmények előìrására hagyatkoznak. Ezt az is lehetővé teszi, hogy a kölcsönös
elismerés elve kombinálható a harmonizációs rendelkezésekkel egy-egy területen. A jogharmonizációs irányelv
vagy más szabály ennek megfelelően tartalmazhatja a kölcsönös elismerést a szabályozás tárgyában más
tagállami szabályozásra vonatkozóan, ugyanakkor a tagállami belső szabályozással szemben minimális
követelményeket ìr elő, illetve az elismerés feltételeként a tagállam szűk körben további (korrekciós)
szabályokat ìrhat elő. Erre a megközelìtésre kitűnő példa volt a Tanács 89/48/EGK irányelve a legalább
hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről.43
Ma már a kölcsönös elismerés, mint szabályozási technika, a belső piacon kìvül máshol is megjelenik az alapìtó
szerződésekben is, l. pl. EUMSz 53. cikk, mely az oklevelek, a bizonyìtványok és a képesìtés megszerzéséről
szóló egyéb tanúsìtványok, az EUMSz 67. cikk (3) és 82. cikk (1) bekezdései, melyek a büntetőügyekben hozott
39
HL C 256., 1983.10.3., 2. o.
40
Action Plan for a Single Market presented by the Commission to the
Amsterdam European Council CSE(97) 1 final of 4 June 1997.
41
Communication from the Commission to the Council and the
European Parliament – Mutual recognition in the context of the follow-up to the action plan for the single market. COM/99/0299 final , I.
pont. Ugyancsak l. Council Resolution of 28 October 1999 on mutual recognition HL C 141., 2000.5.19., 5. o.
42
HL C 136., 1985.6.4., 1. o. Az új megközelìtés részletes
ismertetésére, l. Bermann et al., 2002, 572–574. o.
43
HL L 17., 1989.01.24. (már hatályon kìvül).
173
egyéb jogi aktusok
bìrósági határozatok, vagy az EUMSz 67. cikk (4) és 81. cikk (1) bekezdései, melyek a polgári ügyekben hozott
bìrósági és bìróságon kìvüli határozatok kölcsönös elismerését tűzik ki célul.
Megjegyzések a jogharmonizációról
1. A jogharmonizációt célul kitűző irányelvek nemcsak harmonizációs szabályokat tartalmazhatnak, és

tartalmilag igen vegyesek lehetnek. A jogharmonizációs irányelvek vagy más normák is tartalmazhatnak olyan
rendelkezést, melyek nem engednek választást az államnak. Ekkor már nem harmonizációról van szó, hiszen az
adott kérdésben az uniós szabályozás teljes. Pl. a tagállamok gépekre vonatkozó jogszabályainak közelìtéséről
szóló 98/37/EK irányelv I. mellékletének 5.4 pontja szerint a sìnpályán futó gépek mozgásánál a gyorsìtó- és
fékberendezések irányìtásának kézi működtetésűnek kell lennie (HL L 207., 1998.07.23.). Hasonlóan, a
gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelìtéséről
szóló módosìtott 70/157/EGK irányelv 2. cikke szerint a tagállamok nem tagadhatják meg az adott járműtìpus
tìpusjóváhagyásának megadását a megengedett zajszintre vagy a kipufogórendszerekre hivatkozva, ha ezek
megfelelnek a mellékletben előìrt követelményeknek. Ekkor a tagállamnak nincs lehetősége további
szabályozással eltérni az előìrt szabálytól, tehát nem jogharmonizációról, hanem ebben a kérdésben
jogegységesìtésről van szó.
A fentieknek a fordìtottja is igaz, ti. nemcsak irányelvek tartalmazhatnak harmonizációs rendelkezéseket. Ez

jellemző lehet a rendeletekre is, különösen az EUMSz 114. cikkében foglalt, a belső piac működésére vonatkozó
szabályozási lehetőségek alapján. Harmonizációs szándék nem kötelező aktusokban is előfordulhat, sőt ez
előszobája lehet egy későbbi irányelvi szabályozásnak, l. pl. a fogyatékos személyek parkolási kártyájáról szóló
98/376/EK ajánlást (HL L 167., 1998.06.12., 25. o.).
2. A jogharmonizáció során meghatározott keretek, a jogharmonizációs technikák nagyban függenek részben a

szabályozás tárgyától, másrészt a tagállamok kompromisszumos készségétől. A jogharmonizációs technikáknak
különböző osztályozásai születtek, amire itt nem szükséges kitérni (l. pl. Kecskés, 2009, 612–613. o., vagy
Tatham, 2006, 228–235. o.) Itt csak néhány példát emelünk ki a jogharmonizáció módjaira.
(1) Minimális értékek meghatározása – pl. az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási
keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.) I/A. melléklete
abszolút értékben meghatározza, hogy az üzemanyagoknak mennyi lehet a minimális adómértéke ezer literre
számìtva. Ettől a tagállamok felfelé eltérhetnek.
(2) Minimális feltételek meghatározása – pl. a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és cìmkézésére
vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelìtéséről szóló, módosìtott 67/548/EGK
irányelv (HL 196., 1967.08.16., 1. o.) meghatározza, hogy a nevesìtett veszélyes anyagok csomagolásának
milyen követelményeknek kell megfelelni. A 6. cikk szól arról, hogy a csomagoláson milyen információ
szerepeljen. Ekkor a tagállam további tájékoztatási feltételeket állìthat ugyan, de az irányelvben szereplő
adatoknak a megkìvánt formában szerepelnie kell. Az EUM-Szerződés maga is rendelkezik szabályozási
minimumok előìrásának lehetőségéről, például a szociálpolitika területén 152. cikk (2) bekezdés b) pont, vagy a
büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, l. EUMSz 82. cikk (2) bekezdését vagy83.
cikk (1) és (2) bekezdését.
(3) Maximális értékek meghatározása – pl. a cukrozott sűrìtett tejeknél a késztermék legfeljebb 0,03
tömegszázalékát kitevő pótlólagos laktózmennyiséget enged a 2001/114/EK tanácsi irányelv (HL L 15.,
2002.1.17., 19. o.), de ennél kevesebb megengedhető.
(4) Maximális feltételek meghatározása – pl. a szìnezékeken és édesìtőszereken kìvüli egyéb élelmiszer-
adalékanyagokról szóló 95/2/EK irányelv pontosan felsorolta, hogy élelmiszerekben milyen adalékanyagok
engedélyezhetők az irányelv által szabályozott körben (HL L 61., 1995.3.18., 1. o.); az irányelv ezen
rendelkezéseit átvette az irányelvet 2010. január 20-tól felváltó, az élelmiszer-adalékanyagokról szóló
1333/2008/EK parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 354., 2008.12.31., 16. o.), l. a rendelet 30. cikk (2)
bekezdését és III. melléklet 1. pontját.
(5) Általános feltételek vagy követelmények meghatározása – pl. a gépekről szóló 2006/42/EK parlamenti és
tanácsi irányelv (HL L 157., 2006.6.9., 24. o.) I. mellékletének 1.1.4 pontja szerint a gépet fel kell szerelni az
adott műveleteknek megfelelő világìtási rendszerrel ha annak hiánya kockázatos. E szabály csak általános
feltételt, követelményt határoz meg, ezen belül a tagállam szabályozhatja, hogy mi a „megfelelő” világìtás, vagy
tovább szabályozhatja, hogy annak hiánya mikor kockázatos.
174
egyéb jogi aktusok
5.4. 4.5.4. Jogharmonizációs jogalkotás Magyarországon

A tagállamok jogalkotása folyamatos jogharmonizációs kényszer alatt áll, hiszen az Unióban sorra születnek a
jogharmonizációt előìró irányelvek vagy egyéb jogi aktusok. Nincs ez másként Magyarországon sem. A
jogharmonizációs kötelezettség és igény felismerése, a jogharmonizációs feladat azonosìtása, teljesìtésének
megtervezése és kivitelezése alapvető sarokpontjai annak, hogy egy tagállam tudja teljesìteni uniós
kötelezettségeit. Magyarországon minderről, az uniós jogharmonizációs feladatok teljesìtésére vonatkozó
kormányhatározat rendelkezik.44
(a) A jogharmonizációs javaslat
A jogharmonizációs kötelezettségek teljesìtésére irányuló eljárás kulcsa a jogharmonizációs javaslat, mely

kifejezi a megmutatkozó jogharmonizációs igényt, tájékoztatást nyújt erről az érintett központi közigazgatási
szerveknek, alapját képezi a jogharmonizációs jogalkotás során szükséges egyeztetéseknek, és egyben a
harmonizációs jogszabály elfogadásának vagy a harmonizációs célú jogszabálymódosìtásnak. A
jogharmonizációs javaslatot, a jogharmonizációs kötelezettséget keletkeztető uniós jogi aktus kihirdetésétől
számìtott 30 napon belül, az a minisztérium vagy más állami szerv készìti el, amely az adott uniós jogi aktus
elfogadására irányuló előkészìtésben és döntéshozatalban részt vett, vagy egyébként az uniós jogi aktus tárgya
szerint hatáskörrel rendelkező minisztérium. A határozat szerint a jogharmonizációs javaslat tartalmazza
harmonizációt szükségessé tevő uniós jogi aktust, az elvégzendő belső jogalkotási lépéseket, az elfogadni vagy
módosìtani szükséges jogszabályokat, a felelős minisztériumot és a jogalkotási lépések kìvánatos határidejét.
A jogharmonizációs javaslat közigazgatási egyeztetésen esik át az érintett központi közigazgatási szervek

részvételével. Amennyiben itt lényeges kérdésben nem jönne létre megegyezés az elfogadandó
jogharmonizációs jogszabály tekintetében, az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság állásfoglalásának
ismeretében a Kormány dönt.45 A jogharmonizációs javaslatot be kell épìteni a jogalkotási programokba ( a
Kormány vagy a minisztériumok szintjén), és a véglegesìtett javaslat adatai bekerülnek az Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium által fenntartott jogharmonizációs adatbázisba. Az igazságügyi és rendészeti miniszter
ellenőrzi a jogharmonizációs feladatok teljesìtését, a jogharmonizációs jogszabálytervezetek előkészìtését, és
nyomon követi a jogharmonizációs célt szolgáló, megfelelő szintű jogalkotást.
(b) A jogharmonizációs klauzulák
Az uniós jogharmonizációt szolgáló jogszabályokban megjelennek a jogharmonizációs klauzulák. Ezek, a

jogszabályok zárórendelkezéseiben, arra adnak választ, hogy milyen uniós jogszabályoknak való megfelelést
szolgálják az adott jogszabályok. Ezek megfogalmazása különböző lehet. Vannak olyan, főleg korábbi
jogszabályok, amelyek deklarálják, hogy a jogszabály összeegyeztethető valamely uniós jogszabállyal, vagy
megfelel annak. Pl. a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. tv. 34. §-a szerint: „E törvény a
Tanácsnak a férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő
fokozatos megvalósìtásáról szóló 79/7/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.” Vannak
óvatosabban fogalmazott klauzulák, melyek szerint az adott jogszabály a megjelölt uniós jogszabály(ok)nak
való megfelelést szolgálja.46 A pontos megfogalmazást a második változat tartalmazza, különös tekintettel arra,
ahogy egyes esetekben a magyar bìróságok értelmezik a jogharmonizációs klauzulákat az uniós jog és a magyar
jog összhangjának értékelésekor.
Egy épìtési termékekkel összefüggő fogyasztóvédelmi bìrság kiszabásával kapcsolatos ügyben a Legfelsőbb
Bìróság a felülvizsgálati eljárásban nem látta szükségesnek, hogy a módosìtott 89/106/EGK tanácsi irányelv
értelmezését kérje az Európai Bìróságtól, mert „a hazai szabályozás teljesen átvette az Irányelvben foglaltakat”,
az alkalmazandó hazai jogszabály (a 3/2003. (I. 25.) BM–GKM–KvVM rendelet) már egy harmonizált
jogszabály, erre utal a rendelet 16. §-a is, mely szerint a rendeletben foglaltak összeegyeztethetőek a hivatkozott
irányelvvel. Ezért a Bìróság megkeresése szükségtelen, hiszen belső jogszabályt nem értelmezhet előzetes
döntéshozatali eljárásban.47 Természetesen ez az álláspont a harmonizációs irányelvek átültetésének téves
értelmezésén alapszik. Azért, mert egy irányelv szövegét egy tagállami jogszabály átveszi, ez nem biztosìték a
megfelelő alkalmazásra. Az irányelv szövegét szó szerint átvevő jogszabályt is lehet az irányelv céljaival vagy
44
L. 1036/2004. (IV. 27.) Korm. határozat
45
Az EKTB létrehozására és feladataira l. az Európai Unió
döntéshozatali tevékenységében való részvételről és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációról szóló 1123/2006. (XII. 15.) Korm.
határozatot.
46
L. pl. a tőkeegyesìtő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről
szóló 2007. évi CXL. törvény 15. §-át.
47
Legf. Bìr. Kfv. IV. 37.130/2007/7., LB-H-KJ-2008-62.
175
egyéb jogi aktusok
az általa hordozott jogtartalommal ellentétesen értelmezni és alkalmazni. Ekkor már olyan uniós értelmezési
jogkérdés merül fel, mely indokolhatja előzetes döntéshozatal kezdeményezését. Hasonlóan, a Fővárosi
Ítélőtábla egy ìzben úgy gondolta, hogy önmagában az a tény, miszerint a formatervezési minták oltalmáról
szóló 2001. évi XLVIII. törvény átültette az ugyanilyen tárgyú 98/71/EK irányelvet, ezzel az uniós (közösségi)
jog és a magyar jog összhangja egyben meg is valósult, ìgy nincs alap arra, hogy az irányelvet használja az
elsőfokú bìróság a magyar jogszabály értelmezésénél.48
Másrészt, azért, mert egy jogharmonizációs klauzula összeegyeztethetőnek deklarálja az adott jogszabályt a
vonatkozó uniós jogszabályokkal, ez nem menti fel a bìróságokat az esetleges ellentét érdemi vizsgálata alól.
Pedig a magyar bìróságok nem csak a fenti ügyben gondolták ìgy. Volt olyan ügy, ahol a fél indìtványára sem
vizsgálta érdemben a bìróság azt, hogy a magyar jog és az uniós jog „fogyasztó” fogalmára vonatkozó szabályai
összeegyeztethetőek-e, mert a fogyasztóvédelmi törvény indokolása (!) kijelentette, hogy igen (KGD 2005. 44.
és KGD 2005. 50.).49 A belső jog és az uniós jog ellentétére vonatkozó érdemi vizsgálat lefolytatásának küszöbét
ilyen magasra tenni, azt ilyen szűkre szabni, aligha indokolható, hiszen ez egyes esetekben az uniós jogon
alapuló bìrói jogvédelem tényleges megtagadását jelentheti a peres féltől. Még akkor is ìgy van ez, ha maga a
jogszabály deklarálja az összeegyeztethetőséget, ahogy a fenti példában látható. Egy alkalommal a bìróság azzal
okolta, hogy nem tér ki az ügyben felmerülő irányelv és a fogyasztóvédelmi törvény összeegyeztethetőségének
vizsgálatára, mert az utóbbi, 57. §-ban foglalt jogharmonizációs klauzulája deklarálta, hogy a törvény
összhangban van az adott irányelvvel (KGD 2007. 90.). 50 Pedig az ilyen jogharmonizációs klauzulák nem
zárhatják el a bìróságokat attól, hogy érdemben vizsgálják az esetleges ellentétet, amennyiben ennek
valószìnűsége felmerül.
6. 4.6. Az uniós bíróságok határozatai

Az előbbiekben láthattuk, hogy az uniós bìróságok alapvető szerepet játszottak és játszanak az uniós jogrend
formálásában, az általános elvek rögzìtésétől kezdve, a legapróbb szabályok értelmezéséig. A luxemburgi bìrói
gyakorlat e szerepe, az uniós bìróságok döntéseit az uniós jogforrások szintjére emeli. E megállapìtás másik
vetülete, és egyben következménye, hogy a tagállami bìróságok és más jogalkalmazó szervek kötelesek követni
a luxemburgi ìtéletekben megmutatkozó elveket, szabályokat.
Látni kell azonban azt, hogy a Bìróság ilyen általános kötelezettséget kifejezetten soha nem állapìtott meg.
Joggyakorlata azonban közvetve nem hagyott kétséget afelől,
hogy a Bìróság az uniós jog megfelelő működése szempontjából elengedhetetlennek tartja azt, hogy döntéseit a
tagállami szervek kövessék. Ez a Bìróság ìtéleteinek személyi hatályát veti fel.
6.1. 4.6.1. Az Európai Bíróság határozatainak személyi hatálya

Egy jogrend alapjait érintő kérdés, hogy az abban működő bìróság döntésének hatálya csak az ügyben szereplő
felekre terjed-e ki (relatìv hatály), vagy e döntésnek van az ügyön túl is joghatása, szabályképző (normatìv)
ereje, és kiterjed másra is vagy mindenkire az adott jogrendszeren belül (erga omnes hatály). A nemzetközi
bìróságok alapokmányai nem ismerik el a bìróságok döntéseinek normatìv erejét, az ügyön túlmutató joghatását.
A Szerződések sem ismerik el általában és kifejezetten, hogy a Bìróság határozatainak lenne mindenkire
kiterjedő hatálya, bár ez alól van kifejezett kivétel is, l. EUMSz 264. (volt EKSz 231.) cikkét.
A Bìróság határozatainak joghatásánál külön kell tárgyalni egyrészt az uniós jogi normák érvénytelenségéről
döntő határozatokat, másrészt az uniós jogszabályok értelmezését végző határozatokat – a joghatásuk ugyanis
jellegében is eltérő a két esetben.
6.1.1. 4.6.1.1. Érvénytelenségről döntő határozatok hatálya

A Bìróság az uniós jogszabályok érvénytelenségéről alapvetően három eljárásban dönt: a semmisségi perben
(EUMSz 263. cikk), az előzetes döntéshozatali eljárásban (267. cikk), és érvénytelenségi kifogásra válaszolva
(277. cikk) hoz határozatot (a három eljárás összefüggéseire l. az 5.1.3 pontot). Amennyiben a Bìróság nem talál
érvénytelenségre okot adó körülményt, a status quo fennmarad, tehát semmilyen gond nem mutatkozik. E
körben azon határozatok hatálya és joghatása a kérdéses, mely érvénytelennek talál egy uniós normát.
48
Fővárosi Ítélőtábla, 8. Pf. 21.087/2007/4., FIT-H-PJ-2007-345.
49
Legf. Bìr. Kfv. III. 37.675/2003., Legf. Bìr. Kfv. III. 37.091/2004.
50
Legf. Bìr. Kfv. III. 37.143/2006.
176
egyéb jogi aktusok
A semmisségi perben a Bìróság a jogalkotási hibában szenvedő szabályt semmisnek nyilvánìtja (tkp. hatályon
kìvül helyezi) az EUMSz 264. cikke alapján. Itt a határozat objektìv hatályú, hiszen az uniós jogrendből a
Bìróság eltávolìtja a semmis normát.
Ugyanakkor az EUMSz 267. cikk (előzetes döntéshozatal) és a 277. cikk (érvénytelenségi kifogás) szerinti
eljárásban a határozat a hibás normát nem semmisnek, hanem csak érvénytelennek, illetve alkalmazhatatlannak
nyilvánìtja, ami formailag relatìv hatályú, és csak a konkrét ügyben nem alkalmazható a norma. Itt tehát már
kérdés, hogy van-e ügyön túli joghatása az ilyen határozatoknak. A Bìróság nem mondta ki, hogy az ilyen
határozat, és az érvénytelenség kimondása mindenkire kötelező lenne. Az ICC-ügyben azonban nem hagyott
kétséget afelől, hogy az uniós jogrend alapelvei megkövetelik a tagállami bìróságoktól és szervektől az ilyen
döntések követését: egy érvénytelenséget kinyilvánìtó határozat „elégséges indokot szolgáltat” más ügyben
eljáró tagállami bìróság számára, hogy a szabályt érvénytelennek tekintse (ICC-formula), l. bővebben 5.3 pont,
66/80 Spa International Chemical Corporation (ICC) v Amministrazione delle Finanze dello Stato [1981] EBHT
1191.
A 277. cikk alapján a norma alkalmazhatatlanságát megállapìtó ìtéletnek gyakorlati szempontból, ugyanaz a
joghatása, mint az előzetes döntésnél megállapìtott érvénytelenség. Semmi nem indokolja, hogy az ilyen ìtélet
jogkövetkezményei ne lennének ugyanolyanok, mint az érvénytelenséget megállapìtó előzetes döntésnél látható,
azaz ne szolgáltasson „elégséges indokot” más bìróságnak az alkalmazás mellőzésére. Eszerint, amennyiben
tagállami bìróság előtti ügyben merül fel a korábban alkalmazhatatlannak minősìtett uniós norma, el kell
tekintenie e szabály alkalmazásától, vagy előterjesztést kell tennie a Bìrósághoz előzetes döntés meghozatala
végett.
6.1.2. 4.6.1.2. Jogértelmezést tartalmazó határozatok hatálya

Az érvénytelenség kimondása megfosztja joghatásától az uniós jogi rendelkezést (bár a Bìróság esetenként
bizonyos joghatást fenntarthat). Ezzel szemben a bìrói jogértelmezés a jogszabály szövegéből következő
joghatást pontosìtja, konkretizálja.A beavatkozás jóval szelìdebb. Egy jogrendszer még elviseli, ha bizonyos
jogszabályok értelmezése nem teljesen azonos a különböző bìróságok előtt. Azt már aligha, hogy valamely
(érvénytelen) rendelkezést vagy jogszabályt egyszer alkalmaznak, másszor nem. Így az érvénytelenséget
kimondó döntések normatìv erejének elismertetése mögött sokkal erősebb érdekek és elvek mozognak, és ez
kényszerìtőbb az uniós jogrend szempontjából, mint az értelmező határozatok esetén. Ennek is betudhatóan, az
értelmező határozatok joghatása a konkrét ügyön kìvül még bizonytalanabb, mint az érvénytelenséget kimondó
előzetes döntések esetében.
A Bìróság mennyiségileg, a legnagyobb számú jogértelmező határozatot (leszámìtva a személyzeti pereket)

vagy előzetes döntéshozatali eljárásban (előzetes döntések formájában – EUMSz 267. cikk), vagy
kötelezettségszegés megállapìtása iránti perben (EUMSz 258. cikk) hozza. Ezért erre figyelemmel kell a kérdést
áttekinteni.
Az Európai Bìróság ìtélete, mint bìrósági döntés, alkalmas arra, hogy normatìv ereje, objektìv jellege legyen.
Bár ezek általában eseti döntések, és valamilyen módon egy-egy konkrét tényálláshoz, jogvitához, annak
eldöntéséhez kapcsolódnak. Az egyedi ügyekben történő döntés, annak alapja, azonban rendszerint túlmutat a
döntés egyediségén. A döntés alapját képezhetik elvek, szabályok, meghatározások, normaértelmezések, és a
határozat ilyen értelemben lehet szabályképző, általánosìtó és az ügy egyediségén túlmutatva döntési mintává
válhat. Az egyedi bìrói határozatoknak is van normatìv, szabályképző tulajdonsága.51
A bìrósági határozatok szabályképző tulajdonsága, a joghatás lehetséges léte, még nem ad választ arra, hogy
kötelező-e a Bìróság megelőző értelmező határozata az eljárásban félként nem szereplőkre is. A fentiek alapján
joghatás ugyanis lehet más is, nemcsak a határozat követésének kötelezettsége. Az Európai Bìróság e kérdésre
nem ad kifejezett választ. Van azonban néhány olyan megállapìtása, mely messzemenő következtetésekre ad
alapot. A Rheinmühlen(II)-ügy egy előzetes döntéshozatali eljárásban került a Bìróság elé, és ezen eljárás
funkcióira utal. A megállapìtások azonban mutatis mutandis alkalmazhatók más eljárásokra is.
166/73 Rheinmühlen-Düsseldorf
v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel (II)
[1974] EBHT 0033
51
L. Blutman, 2001, 83.o.
177
egyéb jogi aktusok
[Németországban a hesseni Finanzgericht (pénzügyi bìróság) egy ìtéletét a fellebbviteli bìróságként eljáró
Bundesfinanzhof (szövetségi pénzügyi bìróság) hatályon kìvül helyezte. Az új eljárásban az alsóbb bìróság
előzetes döntés iránti előterjesztést tett, melyben lényegében megkérdőjelezte azt az álláspontot, amely alapján
ìtéletét a felsőbb bìróság hatályon kìvül helyezte (146/73 Rheinmühlen-Düsseldorf v Einfuhr- und Vorratsstelle
für Getreide und Futtermittel (III) [1974] EBHT 0139) A Bundesfinanzhof ebben az ügyben ugyancsak
előterjesztéssel élt, és arról kérdezte az Európai Bìróságot, hogy egy alsóbb bìróság előterjesztés útján
megkérdőjelezheti-e közvetve egy felsőbb bìróság, rá nézve kötelező álláspontját.]
„2 A 177. [később EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.] cikk létfontosságú a Szerződés által létrehozott jog
közösségi jellegének megőrzésében, és célja annak biztosìtása, hogy ezen jog minden körülmények között
azonos legyen a közösség összes tagállamában. Jóllehet, ez a nemzeti bìróságok által alkalmazandó közösségi
jog eltérő értelmezésének elkerülését célozza, hasonlóan biztosìtja az ilyen jogalkalmazást azáltal, hogy a
nemzeti bìró számára elérhetővé tesz egy eszközt, amely segìt kiküszöbölni a tagállamok jogrendszereinek
keretén belül, a közösségi jog teljes hatályú érvényesülésének követelményéből fakadó nehézségeket. Ebből
következően, bármilyen rés az ìgy kialakìtott rendszerben aláásná a Szerződés és a másodlagos közösségi jog
rendelkezéseinek hatékony érvényesülését. Ennek fényében kell látni a 177. cikk rendelkezéseit, amelyek
megkülönböztetés nélkül feljogosìtanak minden nemzeti bìróságot, hogy előzetes döntés végett előterjesszenek
egy ügyet a Bìróságnak, amennyiben úgy vélik, hogy egy kérdésben való döntés szükséges az ìtélethozatalhoz.”
A Bìróság feladata, hogy az uniós jog értelmezése és alkalmazása során biztosìtsa annak tiszteletben tartását. A
Bìróság sok döntésében alapvető követelménynek nevezte – a jogbiztonsággal összefüggésben is – az uniós jog
tagállamokban történő egységes alkalmazását, amely nélkül az uniós jog nem töltheti be megfelelően a feladatát.
A Rheinmühlen(II)-ügyben tett fenti megnyilatkozásból egyenesen következik az, hogy egy értelmező határozat
– mint az uniós jog egységét biztosìtó eszköz – csak úgy töltheti be ezt a funkcióját, ha más ügyben eljáró
bìróságok is követik.
A tagállamok bìróságaira is kiterjed, többek között az egyének jogainak védelme érdekében, a tagállamokra
általánosan alkalmazandó szolidaritási és együttműködési kötelezettség az EUSz 4. cikk (3) bekezdése (volt
EGKSz 5., majd EKSz 10. cikke) szerint, (l. pl. C-106/89 Marleasing SA v La Comercial Internacional de
Alimentacion SA [1990] EBHT 4135, 8. pont.) A Rheinmühlen(II)-döntéshez ìgy hozzá kell számìtani azokat, a
nagy számban előforduló ìtélethelyeket, amelyekben a Bìróság az uniós jog egységes alkalmazásának
fontosságáról beszél, és összeköti a saját feladatát és a szolidaritási és együttműködési elvet.
Mindehhez hozzá kell tenni azt, miszerint a Bìróságnak van olyan megállapìtása a Salumi(I)-, az Ariete-, és a
MIRECO-ügyekben, melyekben közvetetten arra utal, hogy az általa adott értelmezés végső soron részévé válik
az uniós jognak. Amennyiben egy értelmezés beépül és beleértendő a jogszövegbe, objektìv hatályúvá válik. Az
alábbiakban kiemelt Ariete-ügy előzetes döntéshozatali eljárásban került a Bìróság elé, azonban az itt tett
megállapìtások kiterjeszthetőek minden értelmezést tartalmazó határozatra.
811/79 Amministrazione delle finanze dello Stato v Ariete SpA
[1980] EBHT 2545
[A Bìróság korábbi ìtéleteiben megállapìtotta, hogy az olasz hatóságok által kivetett statisztikai illetékek, illetve
egészségügyi vizsgálati dìjak vámmal egyenértékű dìjnak minősülnek, és mint ilyenek sértik az EGK-Szerződést
[l. 24/68 Bizottság v Olaszország (Statisztikai illetékek), valamint a 29/72 Marimex ügyeket]. Ebben az ügyben
az alperes vállalat korábban fizetett be ilyen dìjakat, Franciaországból importált tej után. A torinói fellebbviteli
bìróság előzetes döntés iránti kérelmében a kérdés lényegében arra irányult, hogy a Bìróság által hozott korábbi
döntések előtti jogviszonyokban is jogellenesnek minősül-e ezen dìjak beszedése, azaz a Bìróság döntésének
van-e visszamenőleges, végső soron konkrét ügyön kìvüli hatálya.]
5 … Ahogy a Bìróság megállapìtotta 1978. március 9-i ìtéletében, a 106/77 Amministrazione delle Finanze
dello Stato v Simmenthal Spa [1978] EBHT 629, 643. o. ügyben, a közösségi jog szabályait teljes körűen és
egységesen kell az összes tagállamban alkalmazni hatálybalépésüktől kezdve mindaddig, amìg hatályban
vannak.
6 A 177. [EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.] cikkben biztosìtott hatáskör gyakorlása során, a Bìróság által, egy
közösségi jogszabályról adott értelmezés szükség esetén tisztázza és meghatározza ezen szabály jelentését és
hatályát, ahogy hatálybalépésétől kezdve kell vagy kellett volna érteni és alkalmazni. Ebből következik, hogy az
ìgy értelmezett szabályt a bìróságoknak azon jogviszonyokra is alkalmazni kell, amelyek az értelmezésre
irányuló kérelemről szóló ìtélet előtt keletkeztek vagy amelyeket ezelőtt alapìtottak, feltéve, ha más
178
egyéb jogi aktusok
vonatkozásokban azon feltételek teljesülnek, amelyek lehetővé teszik az adott jogszabály alkalmazásával
összefüggő per megindìtását a hatáskörrel rendelkező bìróságok előtt.
[Ezután a Bìróság, a Defrenne-ügyet idézve, utal arra a lehetőségre, hogy ìtéletének időbeni hatályát magában az
ìtéletben korlátozza, bizonyos körülmények fennállása esetén.] Az Ariete-döntést megelőzte néhány hónappal a
Salumi(I)-ügy. De az Ariete-döntést és az azt támogató, ismétlő MIRECO-ìtéletet, ugyanazon a napon hirdette ki
a Bìróság ugyanazon tanácsa [l. még 826/79 Amministrazione delle finanze dello Stato v Sas Mediterranea
importazione, rappresentanze, esportazione, commercio (MIRECO) [1980] EBHT 2559.] Az ìtélethely,
különösen annak 6. pontja, a későbbiekben a luxemburgi esetjogban hasonló vagy újrafogalmazott formában
előjön, l. pl. C-465/93 Atlanta Fruchthandelsgesellschaft mbh és mások v Bundesamt Fuerernaehrung und
Forstwirtschaft [1995] EBHT 3761, 46. pont. Azonban az Ariete-döntésben felhozott indokok ereje, a mai napig
sem gyengült, sőt erősödött. Az Ariete- (és a MIRECO-) döntés témánk szempontjából legalább azonos
súlyúnak tekinthető a Rheinmühlen(II)-ìtélettel.
A Rheinmühlen(II)- és az Ariete-döntés három rendkìvül fontos tényezőre mutat rá, amelyek alapját képezhetik
annak a megállapìtásnak, hogy a Bìróság döntéseit kötelező mindenkinek követni. Az egyik az uniós jog
egységes alkalmazásának követelménye. A másik az a lehetőség, hogy a Bìróság saját értelmező döntésének
időbeni hatályát korlátozza. Ez utóbbinak csak akkor van értelme, ha döntésének hatálya kiterjed más ügyekre
is. A harmadik, hogy a Bìróság szerint az általa adott értelmezés részét képezi az értelmezett uniós jogi
normának, ami objektìv hatályúvá teszi azt – tehát a tagállami szerveknek az értelmezett uniós jogot kell
követniük. Ezek olyan indokok, melyek eleve feltételezik azt, hogy a Bìróság döntéseit mindenki köteles
követni, a konkrét ügyön kìvül is.
Megjegyzések
1. A Rheinmühlen(II)-döntésnek az ad különös súlyt, hogy a Bìróság magasabb elvekre támaszkodva utal annak
fontosságára, miszerint a jogértelmező döntések alapvetőek a közösségi (uniós) jogrend működése
szempontjából. A magasabb elvekre való hivatkozás rendkìvül fontos szerepet tölt be abban az esetben, ha a
szerződés nem rendelkezik valamely kérdésről és a Bìróságnak az értelmezés általánosan elfogadott módszerei
szerint kell feltárni és az uniós jogrendszerbe illeszteni a lehetséges megoldásokat. Ennek egyik lényeges
formája az uniós jogrend alapvető elveinek felhìvása és ezekből következtetések levonása.
Az uniós jog egységes érvényesülésének alapvető követelményére hivatkozott például a Bìróság, amikor arra a
következtetésre jutott, hogy az uniós jog megsértéséért a magánfél irányában keletkező állami felelősség nem
alapulhat kizárólag – a különböző megoldásokat tartalmazó – tagállami jogszabályokon. C-46/93 és C-48/93.
Brasserie du Pecheur SA v Németország és The Queen v. Secretary of State for Transport, ex parte: Factortame
Ltd és mások [1996] EBHT I-1029, 27. pont. Ezen magasabb elvek más esetekben is alapul szolgáltak arra,
hogy a Bìróság az uniós jogrendszer alkotmányos jelentőségű kérdéseiben nyilatkozzon meg és döntsön (pl. az
uniós jog elsőbbsége, az uniós jog közvetlen hatálya). Ebből következően, alkalmasak arra, hogy alapját
képezzék olyan következtetésnek is, mely szerint az uniós bìróságok értelmező határozatai általánosan
kötelezőek a tagállami bìróságokra. Ez a megoldás következne mind az uniós jog hatékony érvényesülésének és
egységes alkalmazásának követelményéből, amit alátámasztana a tagállami bìróságokkal szemben is fennálló,
szolidaritási és együttműködési kötelezettség.
2. Az előzőek elsősorban az Európai Bìróság döntéseire alkalmazandók. Kérdés, hogy a Törvényszék (volt
Elsőfokú Bìróság) döntéseire mennyire állnak az itt tett megállapìtások és következtetések, milyen mértékben
lehet forrása az uniós jognak a Törvényszék döntése. Ennek elemzéséhez jó kiindulópont az EUM-Szerződés
256. cikke.
3. Előzőleg azt a következtetést vontuk le, hogy a Bìróság értelmező döntéseit is kötelező figyelembe venni és
követni, a konkrét ügyön kìvül is. A Rheinmühlen(II)- és az Ariete-döntésben három komoly indok azonosìtható
ennek alátámasztására. Felhozhatóak további olyan indokok is, melyek ezt alátámaszthatják, és ilyen indokok
alapjául szolgálhat különösen az EU-Szerződés4. cikk (3) bekezdése, valamint 19. cikke, a Bìróság Eljárási
Szabályzatának 104. cikk 3. bekezdése, a Da Costa- és a CILFIT-döntés, a jogbiztonság elvére vonatkozó
megfontolások, valamint az érvénytelenséget, illetve semmisséget megállapìtó döntések követésénél felhozott
indokok. Figyelembe kell azonban azt venni, hogy az Európai Bìróság nincs kötve a saját megelőző döntéséhez.
A Bìróság egyes esetekben kifejezetten eltér megelőző döntéseitől, azt elismerve. E tekintetben az egyik locus
classicus a Keck-ìtélet egyik pontja, mely a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések tilalmánál
korszakváltó ügy volt, l. C-267/91 és C-268/91 Bernard Keck és Daniel Mithouard [1993] EBHT I-6097, 16.
pont. Ez mennyiben mond ellent annak, hogy például egy tagállami bìróságnak viszont követnie kell a
luxemburgi döntéseket?
179
egyéb jogi aktusok
4. Ma már a kommentátorok jelentős része azzal a következtetéssel zárja a kérdést, hogy a Bìróság gyakorlata
mindenkire kiterjedő és kötelező a követése, pl. Isaac, 1996, 299. o., Anderson– Demetriou, 2002, 332. o. Ez
nemcsak az előzetes döntéshozatalra, hanem a kötelezettségszegés megállapìtása iránti perekben hozott
értelmezésekre is igaz (EUM-Szerződés 258. és 259. cikk), pl. Combrexelle, 1995, 115.o.
5. A tagállam belső joga előìrhatja, hogy a Bìróság ìtéleteit kötelező követnie a tagállam bìróságainak. Ezt
lényegében megtette az Egyesült Királyság, például az Európai Közösségekrőlszóló 1972-es törvény (European
Communities Act) 3(1) cikkében. Más tagállamokban nem a jogszabályok, hanem a felsőbb tagállami bìróságok
utalnak arra, hogy az Európai Bìróság ìtéleteinek vannak a konkrét ügyön túli, kötelező hatályuk. Ilyen
megállapìtásokat tett például a francia Cour de Cassation (legfőbb semmìtőszék), a német Bundesgerichtshof
(szövetségi legfelsőbb bìróság), Bundesverfassungsgericht (alkotmánybìróság) és a Bundesverwaltungsgericht
(szövetségi közigazgatási bìróság), a belga Cour de Cassation (legfőbb semmìtőszék).52
6.2. 4.6.2. Az Európai Bíróság határozatainak időbeni hatálya

A Bìróság határozatainak általánosabb joghatása, ezen belül kötelező követése, más ügyekben, jogviszonyokban
is alkalmazandóvá teheti a határozatban megfogalmazott szabályokat, jogtételeket. Ez viszont felveti azt, hogy
időben vannak-e ezen joghatásnak korlátai. Különösen fontos kérdés, hogy a bìrói határozat megszületése előtt
keletkezett jogviszonyokban alkalmazhatóak-e az utóbb hozott határozatokban megmutatkozó vagy
nyilvánvalóvá váló jogtételek. Az alapkérdés tehát, hogy egy uniós jogi norma értelmezését vagy
érvénytelenségének megállapìtását tartalmazó luxemburgi határozat a jogszabály keletkezésétől fogva
alkalmazandó, a határozatot megelőző jogviszonyokban is (ex tunc hatály), vagy csak a határozat
meghozatalának időpontjától (ex nunc hatály).
A határozatok által érintett uniós jogi norma ex tunc hatályú alkalmazása lezárt jogviszonyokat nyithat meg, új
megvilágìtásba helyezhet megelőző jogviszonyokat, jogi igényeket és döntéseket, amennyiben a felek a jogaikat
és kötelezettségeiket az adott jogszabálytól eltérően ìtélték meg. Ez különösen ott jelenthet problémát, ahol a
jogi kötelezettségek és az abból folyó terhek újraelosztása miatt, komoly gazdasági, pénzügyi gondok
jelentkeznek akár tagállamoknál, akár magánfeleknél. Az uniós bìróságok ìtélkezése jelentős részben
közvetlenül is érint gazdasági érdekeket, pénzügyi kérdéseket, egy visszamenőleges alkalmazás esetenként
beláthatatlan következményekkel járhat, és a jogbiztonság kerülhet veszélybe, ami az uniós jogrend egyik
oszlopa.
A határozatok által érintett uniós jogi norma ex nunc hatályú alkalmazása sem problémamentes. Itt egy jogi
norma alkalmazása időben kettéválik, és ugyanazon jogviszonyoknál kettős mérce alakulhat ki. A megelőző
jogviszonyok érintetlenek maradnak, de más, hasonló későbbi jogviszonyok „új szabályozást” kapnak. Ez
ellenkezik a jog eredendő céljával, az egyenlőség biztosìtásával. Ugyanakkor a jogi norma objektìv jellege is
veszélybe kerül, hiszen annak tartalma (értelmezésnél) vagy egyáltalán fennállása (érvénytelenségnél) egy
bizonyos időponttól megváltozik. Az általánosan alkalmazott időbeni korlátozás a Bìróság szerepét
átfogalmazná, hiszen egyértelműen jogalkotói szerepbe kerülne.
6.2.1. 4.6.2.1. Az értelmező határozatok időbeni hatálya

A Bìróság gyakorlatában az értelmezést tartalmazó határozatok ex tunc hatálya az általános, tehát az értelmezett
közösségi jogszabályt hatálybalépésétől úgy kell alkalmazni, ahogy a Bìróság azt utóbb értelmezte. A Salumi(I)-
ügyben a probléma előzetes döntéshozatalban előterjesztett kérdésként merült fel.
66, 127 és 128/79 Amministrazione delle Finanze dello Stato
v Srl Meridionale Industria Salumi, Fratelli Vasanelli és Fratelli Ultrocchi
[1980] EBHT 1237
[Az olasz vámhatóságok nem a közösségi szabályoknak megfelelően számìtották ki a nem tagállamokból
származó mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámot. Ez a Bìróság egy korábbi ìtéletéből egyértelműen
következett, l. 113/75 Frecassetti v Amministrazione delle finanze dello Stato [1976] EBHT 0983. A közösségi
jogszabályok helyes alkalmazása esetén az importőröknek magasabb vámot kellett volna fizetni. Az olasz
hatóságok perelték az elmaradt összegeket. A Corte Suprema di Cassazione (legfőbb semmìtőszék) azt a kérdést
terjesztette elő az előtte fekvő ügyben, hogy az Európai Bìróság fenti, értelmező ìtéletének időpontja előtt
52
l. Lasok, 2001, 356. o.
180
egyéb jogi aktusok
behozott importáru után be kell-e fizetni a különbözetet az importőröknek, azaz van-e visszamenőleges hatálya
az értelmezést tartalmazó határozatnak.]
9 Az EGK szerződés 177. [később EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.] cikkében biztosìtott hatáskör gyakorlása
során a Bìróság által a közösségi jog szabályáról adott értelmezés, ahol szükséges, meghatározza és tisztázza e
szabály jelentését és hatókörét, ahogy kell és kellett volna azt érteni és alkalmazni hatálybalépésétől kezdve.
Ebből következik, hogy az ìgy értelmezett szabályt a bìróságoknak lehet és kell alkalmazni még azon jogviszo-
nyokra is, amelyek az értelmezés iránti kérelemre vonatkozó ìtélet előtt keletkeztek vagy hozták létre őket,
feltéve, hogy más tekintetben, teljesülnek annak feltételei, hogy e szabály alkalmazásával kapcsolatos eljárás a
hatáskörrel rendelkező bìróságok előtt megindulhasson.
10 Ahogy a Bìróság az 1976. április 8-i, 43/75 Defrenne v Sabena [1976] EBHT 0455 ügyben hozott ìtéletében
megállapìtotta, csak kivételes esetben fordulhat elő, hogy a Bìróság, alkalmazva a jogbiztonság közösségi
jogrendtől elidegenìthetetlen általános elvét, és figyelembe véve azokat a súlyos következményeket, amelyekkel
eshetőlegesen az ìtélete járhat a múltban jóhiszeműen létrehozott jogviszonyok tekintetében, korlátozza bármely
érintett magánszemély lehetőségét arra, hogy az ìgy értelmezett rendelkezésre hivatkozva megkérdőjelezze
ezeket a jogviszonyokat.
11 Mindazonáltal, egy ilyen korlátozás csak a kért értelmezést tartalmazó, adott ìtéletben tehető meg. A
közösségi jog általános és egységes alkalmazásának alapvető igényéből következik, hogy egyedül a Bìróság
dönthet az általa adott értelmezésre alkalmazandó időbeni korlátozásokról.
12 Tekintettel a nemzeti bìróság által kért értelmezésre, végül megjegyzendő, hogy az ìgy értelmezett közösségi
jogszabály hatálybalépésétől kezdve, az adott értelmezésnek megfelelő hatályt fejt ki anélkül, hogy szükséges
lenne megkülönböztetést tenni aközött, hogy a szóban forgó rendelkezések dìjfizetésre köteleznek vagy az
érintetteknek kedvezmény nyújtanak, illetve aközött, hogy a kérdéses összegeket a nemzeti közigazgatásnak ki
kellett volna vetnie, de ezt a közösségi jogot megsértve nem tette meg, vagy e jogot megsértve azokat kivetette.
Bár ez az ügy az előzetes döntésekre utal, az értelmezést tartalmazó határozatok ex tunc hatálya nemcsak az
előzetes döntéseknél fő szabály, hanem a Bìróság előtt folyó peres eljárásokban hozott értelmező határozatoknál
is. A magánfeleket megillető jogok ugyanis közvetlenül nem a Bìróság ìtéletéből erednek, hanem az értelmezés
tárgyát képező közvetlen hatályú uniós jogi normából (L. 314-316/81 és 83/82 Procureur de la République és
Comité national de défense contre l’alcoolisme v Alex Waterkeyn és társai; Procureur de la République v Jean
Cayard és társai [1982] EBHT 4337, 16. pont).
A Salumi(I)-döntés utal az ex tunc értelmezés alkalmazásának egy lényeges korlátjára. A tagállamok belső
jogszabályai korlátozhatják, hogy már lezárt jogviszonyokat az értelmező luxemburgi határozat után újra meg
lehessen nyitni, arra igényt lehessen alapìtani. Ilyen lehet például elévülés, res judicata, egyéb speciális
igényérvényesìtési határidők, a jogellenes gazdagodásnál a javak elvesztése (pl. tagállam magánféllel szembeni
követelésénél) – olyan belső szabályok, melyek általánosan időbeni korlátot szabnak valamely jogi igény
érvényesìtésének. E szabályok érvényesülnek, és ezen jogszabályok alapján egyébként kizárt igényérvényesìtés
lehetősége nem nyìlik meg akkor sem, ha a lezárt jogviszonyokon alapuló igény az Bìróság által utóbb nyújtott
értelmezés alapján alapos lenne.
Az értelmezést tartalmazó ìtéletek elvileg csak megállapìtják bizonyos jogok vagy kötelezettségek létezését
illetve hatókörét – az értelmezett jogszabály létezésétől kezdve. Létezik a kivételeknek egy olyan köre, amikor
az uniós jog egységes értelmezésének és alkalmazásának célját más alapvető uniós érdekek ideiglenesen
háttérbe szorìtják. Ezek az érdekek elsősorban a jogbiztonság, a jóhiszeműen létrehozott jogviszonyok és a
súlyos gazdasági következmények megelőzése. A Bìróság mindig hangsúlyozta, hogy kizárólag a Bìróság
jogosult arra, hogy értelmező határozatának visszamenőleges időbeni hatályát korlátozza, és csak magában a
határozatban. Ezt a tagállam bìrósága nem teheti meg.
A Bìróság gyakorlatában az értelmezést tartalmazó határozatok ex tunc hatályának korlátozása általában abban
áll, hogy a határozatot csak annak meghozatalát követően érvényesìtett igények elbìrálásánál lehet figyelembe
venni (ex nunc hatály). A hatály időbeni korlátozása csak kivételes, ugyanis a Bìróság nem kérdőjelezheti meg a
jogi normák objektìv jellegét (l. C-163/90 Administration des Douanes et Droits Indirects v Léopold Legros és
társai [1992] EBHT I-4625, 30. pont.)
A Bìróságnak azonban akkor is védenie kell azok jogait, akik a határozat előtt lépéseket tettek igényük
érvényesìtése végett, ha határozatának időbeli hatályát korlátozza. Ezért a Bìróság biztosìtja az egyébként ex
nunc hatályú határozat visszamenő hatályát azoknak, akik a határozat meghozatalának időpontjában már „a
181
egyéb jogi aktusok
nemzeti jogszabályok szerint jogi eljárást indìtottak vagy annak megfelelő igénnyel éltek.” L. 43/75 Gabrielle
Defrenne v Société anonyme belge de navigation aérienne Sabena [1976] EBHT 0455, 75. pont.
Megjegyzések
1. A Salumi(I)-ügyben kifejtett álláspontot a Bìróság sokszor megerősìtette, l. pl. 811/79 Amministrazione delle
finanze dello Stato v Ariete SpA [1980] EBHT 2545, 6. pont, 269/87 Natalino Ventura v
Landesversicherungsanstalt Schwaben [1988] EBHT 6411, 15. pont. Az itt megállapìtott elv az értelmezések
visszamenő hatályára nézve, gyakorlati törést szenvedhet a belső eljárási szabályokon. E belső eljárási
szabályok azonban csak akkor alkalmazhatóak ilyen korlátként, ha a belső igények érvényesìtésére is
alkalmazandóak (az eljárások egyenértékűségének elve) és nem akadályozzák az uniós jog hatékony
érvényesülését. Ez abból következik, hogy a magánfelek uniós jogon alapuló igényének védelme a tagállami
bìróságok feladata és ezen igények érvényesìtésére, annak feltételeire alapvetően a tagállami jogszabályok
alkalmazandók, l. 119/79 és 126/79 Lippische Hauptgenossenschaft eG és Westfälische Central-Genossenschaft
eG v Bundesanstalt für landwirtschaftliche Marktordnung [1980] EBHT 1863, 10–11. pontok, C-6/90 és C-9/90
Andrea Francovich és Danila Bonifaci és mások v Olaszország [1991] EBHT I-5357, 42–43. pontok.
2. Egy német almaimportőr a behozott francia alma bevizsgálása miatt dìjfizetésre kényszerült. A Bìróság
később megállapìtotta egy ügyben, hogy a dìj vámmal egyenértékű hatású dìjnak minősül, és ìgy ellentétben van
az EGK-Szerződéssel. Az importőr igényelte volna vissza a korábban jogellenesen kivetett dìjat, de az igényt
elutasìtották, mivel az igényérvényesìtés határidejét túllépte. A német Bundesverwaltungsgericht (szövetségi
legfelsőbb közigazgatási bìróság) kérdésére az Európai Bìróság kimondta, hogy az igényérvényesìtés feltételeit
a belső jogszabályok határozzák meg, és ezek alkalmazandók akkor is, ha már kizárják az igény érvényesìtését,
33/76 Rewe-Zentralfinanz eG és Rewe-Zentral AG v Landwirtschaftskammer für das Saarland [1976] EBHT
1989.
3. A tagállam jogszabályalkotással sem teheti meg, hogy a Bìróság határozatának időbeni hatályát korlátozza. A
Bìróság a Gravier-ügyben megállapìtotta, hogy a belga állam által, szakképzésben részt vevő külföldi
hallgatóktól beszedett tandìj („minerval”) szemben áll az EGK-Szerződéssel, 293/83 Françoise Gravier v Liège
városa [1985] EBHT 0593. A belga jogszabályok, azonban visszamenőlegesen csak azon külföldi hallgatók
részére engedték meg a tandìj visszafizetését, akik még a Bìróság ìtélete előtt, bìrósági úton igényt támasztottak.
Az Európai Bìróság egy másik ügyben feltett kérdésre válaszolva viszont kifejtette, hogy a korlátozó belga
jogszabályt a tagállam bìróságának figyelmen kìvül kell hagyni, mert az a hatályt korlátozva ellentétes az
értelmezett uniós jogszabállyal, 309/85 Bruno Barra v Belgium és Liège városa [1988] EBHT 0355, 19–21.
pontok.
6.2.2. 4.6.2.2. Az érvénytelenséget megállapító határozat időbeni hatálya

Az érvénytelenséget megállapìtó határozat (beleértve a semmissé nyilvánìtást is) az érvénytelennek nyilvánìtott
norma hatálybalépésének időpontjára visszamenő, ex tunc hatályú, l. pl. C-228/92 Roquette Frères SA v
Hauptzollamt Geldern [1994] EBHT I-1445, 17. pont.
Azonban a Bìróság az EUM-Szerződés 264. cikk második bekezdése alapján, semmisségi perben, a semmissé
nyilvánìtás időbeni hatályát kivételesen korlátozhatja. Az irányelveknél és határozatoknál nem észlelhető, hogy
a Bìróság ezek érvénytelenségét kimondó határozatait korlátozná időben. (Ennek egyedi határozatoknál úgysem
lenne gyakorlati jelentősége.) Így inkább csak rendeleteknél fordul elő az időbeni hatály korlátozása. A
rendeleteknél főszabályként érvényesül ugyan a semmissé nyilvánìtás visszamenőleges hatálya, de a Bìróság
joggyakorlatának kezdeti időszakában ritkán állapìtott meg érvénytelenséget a döntés időbeni korlátozása
nélkül.
6.2.3. 4.6.2.3. A magyar bíróságok és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata

A magyar jogi kultúrában nincs precedensjog olyan értelemben, ahogy azt az angolszász common law esetében
láthatjuk. Ugyanakkor más (felsőbb) bìróságok döntéseinek követése szokásos, tehát technikailag a csatlakozás
időpontjában nem látszott akadálya annak, hogy a magyar bìróságok az uniós bìróságok gyakorlatát megfelelően
kövessék. Természetesen kérdés, hogy miképpen lehet áthidalni azt a problémát, amit az Alkotmány 50. § (3)
bekezdésében foglalt azon követelmény jelent, hogy a bìrák csak a törvénynek vannak alárendelve. Márpedig
sem a magyar jogszabályok, sem az uniós jog nem ìrja elő (egy-két szűk esettől eltekintve), hogy az Európai
Bìróság döntéseit követni kell. A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma ezt úgy hidalta át, hogy a Bìróság
ìtéleteit az uniós jog részének tekinti; a Kollégium 3/2004. sz. ajánlása értelmében: „az Európai Bìróság ìtélete
jogilag kötelező erővel bìr, mint a közösségi jog része, a tagállamok bìróságai számára kötelezően
182
egyéb jogi aktusok
alkalmazandó.”53 Lényegében ezzel az ìtélőtábla jogforrásnak ismerte el az Európai Bìróság ìtéleteit, ami a
legegyszerűbb megoldása az imént idézett alkotmányos szabály problémamentes alkalmazásának uniós
összefüggésekben.
A Bìróság ìtéleteinek követésére a törvényhozás is utalt, jóllehet csak egy törvény indokolásában. Magyarország
uniós csatlakozása miatt, a 2003. évi XXX. törvény módosìtotta mind az 1952. évi III. törvényt (Pp.), mind az
1998. évi XIX. törvényt (Be.). A módosìtás többek között az előzetes döntés iránti előterjesztés belső eljárási
feltételeiről rendelkezik. A törvénymódosìtás indokolása kitér az Európai Bìróság határozatainak (előzetes
döntéseinek) joghatására is, a következők szerint (Általános indokolás I.3.3. pont, valamint I.6. pont):
„A Bìróság jogértelmezése tehát nemcsak az éppen előtte lévő ügyben eljáró bìróságot kötelezi, hanem azokban
a jövőbeni ügyekben is irányadó, amelyek tényállásukban és jogkérdésükben azzal megegyeznek […]
Az Európai Bìróság döntése minden elemében kötelező, hatálya nemcsak az alapeljárásban érintett jogviszonyra
terjed ki, hanem a döntése előtt létrejött jogviszonyokra is. Tehát az előzetes döntés visszaható hatállyal
rendelkezik.”
Kérdés, hogy az indokolásban foglalt fenti álláspontnak van-e valamilyen joghatása a magyar bìróságokra annak
megìtélésénél, hogy az Európai Bìróság határozatait kell-e követniük vagy sem. A Legfelsőbb Bìróság az alábbi
ügyben részletesebben vizsgálta az Európai Bìróság ìtéleteinek hatályát, és állást is foglalt ezek
követendőségéről.
Legf. Bír. Kfv. I. 35.055/2007. (Gépjármű-regisztrációs adó)
BH 2008. 135.
[A gépjármű-regisztrációs adó kiszabásával kapcsolatos közigazgatási ügy idején az Európai Bìróság már
meghozta a magyar gépjármű-regisztrációs adóval kapcsolatos két ìtéletét. Az elsőfokú bìróság az ìtéleteket
azért nem vette figyelembe, mert az előtte fekvő ügyben a közigazgatási határozatok azelőtt születtek, hogy a
Bìróság a két ìtéletet meghozta volna. Mindez lehetőséget adott a Legfelsőbb Bìróságnak, hogy vizsgálja az
Európai Bìróság ìtéleteinek személyi és időbeli hatályát.]
A magyar bìróságok az Európai Bìróság ìtélkezési gyakorlatát nem hagyhatják figyelmen kìvül. A közösségi jog
és a nemzeti jog kapcsolatáról az Európai Bìróság elvi jelentőségű döntéseket hozott [... a 26/62 van Gend en
Loos ügy és a 6/64 Costa v. ENEL ügy]. E két hìres, és alapvető európai bìrósági ìtéletből is következik, hogy
az elsőfokú bìróság nem hagyhatta volna figyelmen kìvül a közösségi jog alkalmazhatóságát.
Az elsőfokú bìróság ugyanis arra hivatkozott, hogy az alperes határozatának meghozatalakor hatályba lévő
jogszabályok alapján döntött, ìgy felvetődött a közösségi jog és az Európai Bìróság ìtéletének kötelező hatálya,
illetőleg időbeli hatálya. Az előzetes döntés általánosan kötelező hatálya körében (erga omnes hatály) a
szakirodalom sem egységes. Mivel ebben a kérdésben még az Európai Bìróság sem nyilatkozott egyértelműen.
Ugyanakkor az ìtélkezési gyakorlatból az a következtetés vonható le, hogy a bìrósági gyakorlat mindenkire
kiterjedő és kötelező hatállyal bìr. Ezt támasztotta alá a C-28-30/62. számú ügyben (Da Costa) és a C-283/80.
ügyben (CILFIT) kifejtett bìrósági állásfoglalás, amelynek lényege, hogy az előzetes döntéseknek olyan
normatìv ereje van, hogy joghatást fejt ki más ügyben is, mivel adott esetben az előzetes döntésindìtványozási
kötelezettséget megfosztja céljától és üressé teheti azt, amikor a felhozott kérdés lényegileg azonos egy olyan
kérdéssel, amely egy hasonló ügyben már az előzetes döntéshozatali eljárás tárgya volt.
E fent kifejtetteknek azért van jelentősége, mert a magyar regisztrációs adónak a közösségi joggal való
összeegyeztethetőségével kapcsolatban az Európai Bìróság két ìtéletet is hozott (C-290/05., C-333/05.) Ebben
kifejtette, hogy amennyiben a tagállamban történő első forgalomba helyezésük alkalmával a
személygépkocsikra kivetett adó, amelynek összegét a személygépkocsi tényleges értékcsökkenésének
figyelmen kìvül hagyásával számìtják ki, úgy alkalmazzák, a más tagállamokból behozott ilyen
személygépkocsikra, hogy az meghaladja a nemzeti területen már nyilvántartásba vett hasonló használt
személygépkocsik értékének maradványadó-tartalmát, ez az adó – az adótöbblet mértékében –
összeegyeztethetetlen az EK-Szerződés90. cikk (1) bekezdésével.
A felperes már a vámigazgatási eljárásban, majd keresetében is hivatkozott arra, hogy a regisztrációsadó-
megállapìtás mértéke ellentétes az EK-Szerződés 90. [jelenleg EUMSz 110.] cikk (1) bekezdésével, ezt a
hivatkozást az elsőfokú bìróság nem hagyhatta volna figyelmen kìvül.
53
Bìrósági Határozatok 2005. év 4. szám.
183
egyéb jogi aktusok
Az időbeli hatály kérdésével kapcsolatban az Európai Bìróság gyakorlatában az értelmező előzetes döntések ex
tunc, azaz visszamenőleges hatálya az általános. Ennek lényege, hogy a közösségi jogszabály hatálybalépésétől
kell alkalmazni az értelmezett tartalmat. A visszamenőleges hatályú értelmezés kapcsán az Európai Bìróság a C-
66/79., C-127., és 128/79. számú ügyekben kifejtette, hogy a közösségi jog egy szabályáról az Európai Bìróság
által nyújtott értelmezés, ahol szükséges, meghatározza és tisztázza e szabály jelentését és hatáskörét, ahogy kell
és kellett volna ezt érteni és alkalmazni a hatálybalépésétől kezdve. Ebből következik, hogy az ìgy értelmezett
szabályt a bìróságoknak lehet és kell alkalmazni, még azon jogviszonyokra is, amelyek az értelmezés iránti
kérelemről döntő ìtélet előtt keletkeztek.
Az elsőfokú bìróság ìtélete meghozatalának időpontjában az Európai Bìróság már ìtéletet hozott a magyar
regisztrációs adó ügyben, ìgy annak tartalmát nem lehetett volna figyelmen kìvül hagyni azon az alapon, hogy
az az ìtélet az alperes határozatának meghozatalakor még nem született meg.
A bìróság által tett megállapìtásokat különösebb nehézség nélkül ki lehet terjeszteni: az Európai Bìróság ìtéleteit
követni kell, amennyiben azonos vagy hasonló tárgyú ügy fekszik egy magyar bìróság előtt. Van ahol a
Legfelsőbb Bìróság, külön indokolás nélkül, ezt kifejezetten is megállapìtja: az Európai Bìróság uniós
(közösségi) jog értelmezésével kapcsolatos véleménye köti a nemzeti bìróságot, hasonló tárgyú ügyekben is,
mint amelyekben a Bìróság a döntést hozta (LB Mfv. II. 10.921/2005.; EBH 2006. 1442. ügy).
Az elv megállapìtása nagy horderejű, de a gyakorlati alkalmazása egy ilyen elvnek számos nehézséget tartogat.
Követnie kell-e a magyar bìróságoknak az Európai Bìróság döntéseit akkor is, ha a felek nem hivatkoznak rá?
Mit jelent, hogy azonos vagy hasonló ügyekben kell követni a luxemburgi döntéseket? Hogy lehet elhatárolni
egymástól az eseteket, illetve milyen feltételei vannak a hasonlóság megállapìthatóságának? Vannak-e korlátai
(pl. alkotmányos korlátai) ennek a kötelezettségnek? Olyan kérdések, melyekkel a common law bìróságok
évszázadok óta szembesülnek. A magyar bìrói gyakorlatban sok ìtélet kell még ahhoz, hogy ezen kérdésekre a
válaszok világosan és egységesen megfogalmazódjanak
184
5. fejezet - 5. fejezet. Az uniós jogi
aktusok bírósági felülvizsgálata
1. 5.1. Az uniós jogi aktusok érvényességének
bírósági felülvizsgálata
Az uniós jogi aktusok (másodlagos jogforrások) szenvedhetnek olyan hibákban, melyek az érvénytelenségükhöz
vezethetnek. Erre a korábbiakban többször utaltunk. Az érvénytelenséget az Európai Bìróság, más esetekben –
elsőfokon – a Törvényszék (volt Elsőfokú Bìróság) állapìthatja meg. Az uniós jogi aktusokkal szembeni
érvénytelenségi igények érvényesìtésének három külön formája létezik az uniós jogban.
1.1. 5.1.1 Érvénytelenségi igények érvényesítése

(1) A semmisségi per – EUMSz 263. cikk (volt EGKSz 173., majd EKSz 230. cikk)
Az EUM-Szerződés külön eljárást biztosìt egyes uniós jogi aktusok jogszerűségének megkérdőjelezésére
(semmisségi per). Erről a 263. cikk rendelkezik. Ez közvetlen peres eljárás, ahol az aktus kibocsátója az alperes.
Ezen performában magánfeleknek (természetes és jogi személyeknek) csak szigorú feltételek mellett van perlési
jogosultságuk, ìgy közvetlenül és személyileg érintetteknek kell lenniük az aktus által. Ezen per sajátossága
tehát, hogy
1. a magánfelek perlési jogosultsága korlátozott, amennyiben csak a (támadott aktussal összefüggésben)

közvetlenül és személyesen érintett magánfelek léphetnek fel,
2. szűkebb a felülvizsgálható aktusok köre, amennyiben nem terjed ki ajánlásra és állásfoglalásra a Tanács és a
Bizottság esetében,
3. időbeni korlát létezik, amennyiben 2 hónapon belül kell megtámadni az aktust, annak közzétételétől, vagy
tudomásra jutásától, vagy kézbesìtésétől számìtva.
(2) Az előzetes döntéshozatali eljárás EUMSz 267. cikk (volt EGKSz 177., majd EKSz 234. cikk)
Az előzetes döntéshozatali eljárásban a tagállami bìróság előzetes döntés meghozatala végett az Európai
Bìrósághoz fordul, amennyiben valamilyen uniós jogkérdés eldöntése szükséges a döntéshozatalhoz az előtte
fekvő ügyben. Ilyen uniós jogkérdés lehet valamely uniós jogi norma érvényessége is. Az érvényességgel
kapcsolatos kételyekre a tagállami bìróság megszabott határidő nélkül hivatkozhat, és az Európai Bìróság
megállapìthatja az érvénytelenséget. Itt a magánfeleknek csak közvetett jogérvényesìtési lehetőségük van,
hiszen kiindulópontként a tagállami bìróság előtt folyó perben hivatkozhatnak az érvénytelenségre. Ilyen
igényük alaposságáról elsőnek a tagállami bìróságot kell meggyőzniük, hogy a kérdés előzetes döntés iránti
előterjesztés keretében az Európai Bìrósághoz kerülhessen. Az eljárás sajátossága tehát, hogy
1. a magánfeleknek közvetett jogérvényesìtési lehetőséget nyújt,
2. a felülvizsgálható aktusok köre minden másodlagos uniós normára kiterjed,
3. időbeni korlát nem létezik,
4. relatìv hatású, a Bìróság nem nyilvánìtja semmissé a kérdéses aktust, csak a konkrét ügyben nem
alkalmazható.
(3) Az érvénytelenségi kifogás – EUMSz 277. cikk (volt EGKSz 184., majd EKSz 241. cikk)
A fentieken túl, az EUMSz 277. cikke alapján, pedig a Bìróság előtti jogvitában a peres felek bármelyike
hivatkozhat egyes, általános hatályú uniós aktusoknak, az adott ügyben való (jogellenesség miatti)
alkalmazhatatlanságára. Ez nem egy külön eljárás, hanem járulékos lehetőség valamely aktus
érvénytelenségének felhìvására.A 277. cikk a következőket rendeli:
185
bìrósági felülvizsgálata
A 263. cikk hatodik bekezdésében megállapìtott határidő lejárta ellenére az Unió intézményei, szervei vagy
hivatalai által elfogadott általános hatállyal bìró jogi aktusokra vonatkozó jogvitában bármelyik fél élhet a 263.
cikk második bekezdésében meghatározott eszközökkel annak érdekében, hogy az Európai Unió Bìrósága előtt
a szóban forgó jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkozzon.
Az eljárás sajátossága, hogy
1. csak az általános hatályú jogi aktusokra terjed ki (a Lisszaboni Szerződés előtt csak a rendeletekre, illetve a
rendeletekhez hasonló joghatással bìró egyéb aktusokra terjedt ki),
2. származékos jellegű, csak már létező érdemi jogvita kapcsán lehet hivatkozni az érvénytelenségre,
3. határidő nélkül igénybe vehető út,
4. relatìv hatású, a Bìróság nem nyilvánìtja érvénytelenné a kérdéses aktust, csak a konkrét ügyben való
alkalmazását függeszti fel.
1.2. 5.1.2. Az igényérvényesítési eljárások összefüggései

A három eljárás megindìtásának feltételei és jellemzői nagyban különböznek. Ráadásul a semmisségi perben a
Bìróság felülvizsgálja a megtámadott aktusok „jogszerűségét”, az előzetes döntéshozatali eljárásban a Bìróság
előzetes döntést hoz egyes uniós aktusok „érvényességéről”, ugyanakkor a 277. cikk szerint, pedig a Bìróság
dönt az „alkalmazhatatlanságról”. Ebből következően az első esetben a Bìróság az aktust semmissé
nyilvánìthatja, az előzetes döntéshozatalban csak megállapìtja annak érvénytelenségét, mìg az érvénytelenségi
kifogásnál az érvénytelenséghez vezető hibában szenvedő norma alkalmazhatatlanságát állapìtja meg.
Ugyancsak probléma, hogy az érvénytelenségi okokra csak a semmisségi perre vonatkozó rendelkezés utal, a
másik kettő nem. A három eljárás viszonya ìgy meglehetősen tisztázatlan volt már a kezdetektől a szerződés
szövegében, ìgy a kérdést a Bìróságnak kellett tisztáznia.
A Bìróság a „Les Verts”-ügyben mondta ki e tekintetben a döntő szót. A Bìróság szerint „egyrészt a 230. és
241. cikkekben, másrészt a 234. cikkben, a Szerződés egy egységes jogorvoslati rendszert hozott létre abból a
célból, hogy lehetővé tegye a Bìróságnak a szervek által hozott intézkedések jogszerűségének felülvizsgálatát.”
Így azon természetes és jogi személyek is megkérdőjelezhetik egyes uniós jogi normák jogszerűségét, akik,
illetve amelyek nem rendelkeznek perlési jogosultsággal a semmisségi per feltételei szerint, l. 294/83 Parti
écologiste „Les Verts” v Európai Parlament [1986] EBHT 1339, 23. pont.
Később, a Bìróság az „egységes jogorvoslati rendszer” irányvonalát követve, az eljárásokat tartalmilag

azonosìtotta egymással. Mindhárom eljárás ugyanarra irányul: az uniós jogi aktus jogszerűségének
felülvizsgálatára. A Bìróság tehát e tekintetben azonosìtja az érvényességet a jogszerűséggel, és gyakorlatilag
azonos felülvizsgálatot végez az emlìtett különböző eljárásokban. Ezt követve, és a magyar jogi terminológiához
közelìtve, a továbbiakban egységesen a norma érvénytelenségéről, illetve érvénytelenségi okairól szólok a
három eljárással összefüggésben, bár a 263. cikk „jogszerűséget” emlìt.
1.3. 5.1.3. A hármas rendszer ellentmondásai

Ez a hármas rendszer azonban súlyos ellentmondást hordozott. Valaki könnyedén megkerülhette a szigorúbb
feltételeket támasztó semmisségi pert azzal, hogy a nemzeti bìróságon indìtott eljárást és előzetes döntés iránti
előterjesztést kezdeményezett. A jogorvoslati rendszer egységessége veszélyben forgott. Ez az ellentmondás
annak ellenére is fennállt, hogy a 267. cikk kihasználásában több a bizonytalanság, hiszen a tagállami bìróság
elkerülheti az előterjesztést, másrészt nem mindig alkalmas az előzetes döntési eljárás az érvénytelenségi
kérdéseknél gyakran felbukkanó komplex tényállások kezelésére és megìtélésére.
A helyzet fonáksága abból eredt, hogy az igazgatási jellegű, sokszor egyedi döntés a 267. cikk alapján elvileg
korlátlan ideig megtámadható annak ellenére, hogy a semmisségi perben a 263. cikkben foglalt határidő lejár.
Addig, mìg ez a határidő nélküli megtámadási lehetőség indokolt egy általános, objektìv alapú, jövőre irányuló,
normatìv jogszabálynál, egyedi és eseti ügyekre vonatkozó igazgatási jellegű döntéseknél aligha. A megoldás az
lehetett, hogy a Bìróság az előzetes döntéshozatali eljárás hatálya alól kiszorìtsa a meg nem támadott igazgatási
jellegű, egyedi aktusok érvényességének vitathatóságát. A Bìróság ezt a lépést a TWD Textilwerke-ügyben tette
meg.
C-188/92 TWD Textilwerke Deggendorf GmbH v Németország
186
[1994] EBHT I-0833
[A poliamid és poliészter fonalat előállìtó felperes állami beruházási segélyt kapott a német államtól, melyet a
Bizottság jogellenesnek tekintett 86/509/EGK számú határozatával, és kötelezte az államot annak
visszavonására. A döntést a Bizottság a német államnak cìmezte, azonban azt megkapta a cég is, de nem
támadta meg az Európai Bìróság előtt, noha a 230. cikk szerinti perlési jogosultsága egyértelműen fennállt. A
német hatóság által kibocsátott határozat kötelezte a felperest a segély visszafizetésére. A felperes ezt támadta
német bìróság előtt arra hivatkozva, hogy az közigazgatási határozat alapjául szolgáló fenti bizottsági határozat
érvénytelen különböző okok miatt. A Bìróságnak arra kellett válaszolni, hivatkozhat-e a felperes a bizottsági
döntés érvénytelenségére a tagállam bìrósága előtt folyó perben annak fényében, hogy az előìrt két hónapon
belül azt nem támadta meg semmisségi per keretében.A kérdés az észak-rajna-vesztfáliai
Oberverwaltungsgericht (legfelsőbb tartományi közigazgatási bìróság) előzetes döntés iránti előterjesztésében
került a Bìróság elé.]
17 […] a Szerződés 93. [EKSz 88., jelenleg EUMSz 108.] cikke alapján elfogadott bizottsági határozat tárgyát
képező támogatásban részesülő, aki ezt a határozatot megtámadhatta volna, és aki a Szerződés 173. [EKSz 230.,
jelenleg EUMSz 263.] cikkének harmadik bekezdésében előìrt kötelező határidőt hagyta lejárni, nem
kérdőjelezheti meg a határozat jogszerűségét nemzeti bìróság előtt egy olyan perben, melyben nemzeti
hatóságok által meghozott, ezen határozatot végrehajtó intézkedéseit támadja.
18 Amennyiben ilyen körülmények között, az érintett személy a nemzeti bìróság előtti eljárásban
megtámadhatná a határozat végrehajtását azon az alapon, hogy a határozat jogszerűtlen, a valóságban lehetővé
tenné az érintett személynek, hogy megkerülje a határozat jogerejét, mely e személlyel szemben a perindìtási
határidő lejártával alakul ki. […]
24 A jelen esetben nem vitatott, hogy az alapeljárásban a felperes teljesen tudatában volt a Bizottság
határozatának és annak a ténynek, hogy a Szerződés 173. cikke alapján kétségtelenül meg tudta volna azt
támadni.
25 Az előzőekből következően, a jelen ügy alapeljárásának ténybeli és jogi körülményei között, a jogbiztonság
elve alapján köti a nemzeti bìróságot annak a határozatnak, a támogatásban részesülő vállalkozással szemben
beálló jogereje, melyet a Bizottság a Szerződés 93. cikke alapján fogadott el.
A TWD Textilwerke-ìtélet tehát korlátozza az előzetes döntéshozatali eljárásban érvényességi vizsgálat alá
vethető uniós jogszabályok körét, egyrészt a jogbiztonság, másrészt a 263. cikkben foglalt feltételek
kijátszásának megakadályozás végett. Azonban az ìtélet által tett korlátozás nem kevés gondot okoz.
Az ügyben kialakìtott doktrìna nem kevesebbet követel a tagállami bìróságoktól, mint azt, hogy megvizsgálja és
állást foglaljon abban, hogy a peres félnek lett volna-e lehetősége és joga semmisségi perben vitatni az ügyben
felmerült uniós jogi aktus érvényességét. Látható lesz majd, hogy a magánfelek perlési jogosultsága a
semmisségi perben olyan bonyolult feltételrendszerhez kötött (pl. személyes és közvetlen érintettség), hogy
aligha várható el egy tagállami bìróságtól annak megìtélése, vajon fennálltak-e ezek a feltételek.
Ráadásul, a Bìróság csak egy formai követelményt állìtott fel: a magánfél megindìtotta-e az eljárást, amire
lehetősége volt. Viszont a magánfél bármikor érdemben vitathatja, akár a tagállami bìróságon, akár az uniós
bìróságok előtt, hogy az ő vonatkozásában fennálltak volna az eljárási feltételek az EUMSz 263. cikk alapján.
Ekkor a bìróságok rákényszerülhetnek arra (amire TWD Textilwerke-ügyben nem kényszerült rá a Bìróság),
hogy mérlegelje, valóban fennállhatott-e korábban a magánfél keresetindìtás joga.
A tagállami bìróság ugyanakkor valóban kétségesnek tekintheti az előtte fekvő uniós jogi aktus érvényességét,
függetlenül attól, hogy megtámadta-e azt valaki vagy nem. Nem várható el, hogy jobb meggyőződése ellenére
tartózkodjon az előzetes döntéshozatal kezdeményezésétől, miután a Foto-Frost-ügyben a Bìróság éppen arra
hìvta fel a figyelmet, hogy egy tagállami bìróság nem állapìthatja meg egy uniós aktus érvénytelenségét, 314/85
Foto-Frost v Hauptzollamt Lübeck-Ost [1987] EBHT 4199, másrészt pedig ideiglenesen felfüggesztheti az uniós
aktus alkalmazását és előzetes döntéshozatalt kezdeményezhet, C-143/88, C-92/89 Zuckerfabrik Süderdith-
marschen AG v Hauptzollamt Itzehoe és Zuckerfabrik Soest GmbH v Hauptzollamt Paderborn [1991] EBHT I-
0415. A jogbiztonság elve pedig azért nem fog igazán helyt, mert az előzetes döntéshozatal során, amúgy is,
mindettől függetlenül bármely másodlagos uniós jogi aktus érvényessége megkérdőjelezhető, amìg hatályban
van, vagy amìg alkalmazni kell.
Megjegyzések
187
1. A fentiekben kifejtett ellenérvek ellenére is, a TWD Textilwerke-ügyben megfogalmazott korlátozást további
megfontolások is alátámaszthatják. Így az előzetes döntési eljárásban a felperes (az állami támogatást kapó fél)
versenytársai nem tudnak észrevételt tenni, és érveket előhozni, szemben az EUMSz 263. cikk alapján induló
közvetlen érvénytelenìtési eljárással. Ugyanakkor a 263. cikk alapján, magánfeleknél a Törvényszék, mìg a 267.
cikk alapján az Európai Bìróság jár el. Amennyiben a Bìróság megengedné a 267. cikkel való „visszaélést”,
ezzel csorbìtaná a Törvényszék hatáskörét, a két bìrói szerv közötti munkamegosztást. A 263. cikk peres eljárást
irányoz elő, ahol a felek részletesen kifejthetik több fordulóban az érveiket, érvényesül a peres eljárás minden
garanciája. Ezzel szemben az előzetes döntési eljárás elsősorban bìróságok közötti párbeszéd, ahol a Bìróságnak
kevesebb esélye van megismerni teljes egészében a felek álláspontját.L. erre részletesebben Jacobs főtanácsnok
véleményét, melyet korábban az Universität Hamburg-ügyben fogalmazott meg, 216/82 Universität Hamburg v
Hauptzollamt Hamburg-Kehrwieder [1983] EBHT 2771. Az érvek és ellenérvek mérlegelése után kérdés, hogy
fenntarthatóak-e még a TWD Textilwerke-ìtéletben tett megállapìtások, vagy van megfelelőbb megoldás a három
érvénytelenségi eljárás összehangolására?
2. A TWD Textilwerke-ügyben tett megállapìtások alátámasztják a „Les Verts”-ügyben kimondott elvet, hogy a
három eljárás a közösségi (uniós) normák érvénytelensége tekintetében egy egységes jogorvoslati rendszert
képez. Így a fentiek érvényesek a 263. cikk és a 277. cikk kapcsolatára is, amely kiderült többek között az
Elsőfokú Bìróság (Törvényszék) elé került újabb TWD Textilwerke-ügy kapcsán. Eszerint „a Szerződés által
lehetővé tett érvénytelenségi kifogás nem hozható fel természetes vagy jogi személyek által, amennyiben a 230.
[jelenleg EUMSz 263.] cikk második bekezdése alapján keresetet indìthattak volna, de nem tették meg az ott
meghatározott időn belül.” L. T-244/93 és T-486/93 TWD Textilwerke Deggendorf GmbH v Bizottság [1995]
EBHT II-2265, 103. pont, de az Európai Bìróság már korábban is ilyen értelemben nyilatkozott, l. 92/78 SpA
Simmenthal v Bizottság [1979] EBHT 0777, 39. pont.
3. A fenti ügyekben a Bìróság megállapìtásai a magánfelek érvénytelenségi igényeire vonatkoztak. Kérdés, hogy
a 263. cikkben megszabott két hónapos határidő után a tagállamok hivatkozhatnak-e az uniós jogi aktus
érvénytelenségére előzetes döntéshozatali eljárásban vagy érvénytelenségi kifogásként, amennyiben semmisségi
pert nem indìtottak?L. pl. 156/77 Bizottság v Belgium (SNCB támogatás) [1978] EBHT 1881.
1.4. 5.1.4. Egy uniós aktus érvénytelenségének alapja

Az uniós jogi aktusok közvetlen megtámadására eljárást biztosìtó szerződéshely, az EUMSz 263. cikk sorolja
fel, hogy az érvénytelenséget mire lehet alapozni, a másik két eljárásra vonatkozó rendelkezés erre nem utal. A
Bìróság azonban láthatóan ugyanezen érvénytelenségi okokat veszi figyelembe az előzetes döntéshozatalnál
vagy az érvénytelenségi eljárás elbìrálásánál alkalmazott érvénytelenségi vizsgálatnál is. A szerződéshelyek
közötti eltérésnek nem sok jelentőséget tulajdonìt e tekintetben. Így az „érvényesség” (267. cikk) és
„jogszerűség” (263. cikk) fogalmait hamar azonosìtotta, azonosìtva egyben a két cikk alapján folytatott
érvénytelenségi vizsgálat szempontjait is, l. 73/63 és 74/63 NV Internationale Crediet- en Handelsvereniging
„Rotterdam” és De Coöperatieve Suikerfabriek en Raffinaderij G.A. „Puttershoek” v Netherlands Minister of
Agriculture and Fisheries [1964] EBHT 0003.
Ráadásul – a Bìróság szerint – a 267. cikk megfogalmazása alapján nem korlátozott az, hogy az uniós
intézkedések érvényességét milyen alapon lehet vitatni. Mivel e hatáskör kiterjed mindenre, amely képes a
felhozott intézkedéseket érvénytelenné tenni, a Bìróság köteles megvizsgálni minden felhozott indokot. Ez azt
jelenti, hogy nem feltétlenül csak a nevesìtett érvénytelenségi okok vezethetnek egy jogi
aktusérvénytelenségéhez. A Bìróság gyakorlata azonban e megállapìtás ellenére is a263. cikkben foglalt
nevesìtett okok eredői mentén bontakozott ki, ìgy a következőkben ezekre kell kitérni.
(a) Hatáskör hiánya
Az uniós jogszabályt alkotó szervnek valamilyen, hatáskört biztosìtó magasabb norma alapján kell cselekedni.
Ennek hiánya érvénytelenné teszi a jogszabályt is. (Az uniós hatáskör kérdéseit l. az előbbiekben, 3.5 pontban).
(b) A hatáskörrel való visszaélés
Hatáskörrel való visszaélés akkor történik, amennyiben objektìv, releváns és visszatérő jelei vannak annak, hogy
az uniós szerv az intézkedést más célból fogadta el, mint amilyen célból a hatáskört ráruházták, vagy ami az
intézkedés indokolt célja.A hatáskörrel való visszaélés a jogi aktus érvénytelenségét vonja maga után
(részletesebben l. az előbbiekben, 3.5 pont).
(c) Lényeges eljárási követelmények megsértése
188
A jogi aktusok meghozatala során sérülhetnek azok elfogadására előìrt eljárási szabályok. Ilyen jogsértés alapját
képezheti annak, hogy valamely uniós jogszabály érvénytelenségét megállapìtsák Ennek feltétele azonban, hogy
a megszegett eljárási követelménynek lényeges követelménynek kell lennie. Az, hogy mi a lényeges, a
jogalkalmazás során formálódik az uniós bìróságok joggyakorlatában. Az előbbiekben már több olyan eljárási
követelmény tárgyaltunk, melyek lényegesek, és megsértésük a jogszabály érvénytelenségéhez vezet:
– a konzultációs kötelezettség megszegése (3.2.2.3. pont);
– az indokolási kötelezettség megszegése (3.6.4. pont);
– az érintett fél meghallgatásának hiánya (pl. 10.1.6. pont).
(d) Ellentét magasabbrendű jogszabályokkal
A jogi aktus érvénytelen, ha a Szerződéseket vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezést
megsérti. Ez a leggyakrabban hivatkozott érvénytelenségi ok, melyre fokozottan igaz, hogy átfoghat más
érvénytelenségi okokat is. Például a hatáskör hiánya, mint érvénytelenségi ok, átfogalmazható úgy, hogy a
kérdéses döntés ellentétes az EUM-Szerződéssel, mely nem ad alapot a döntés elfogadására. Az indokolási
kötelezettség megsértése ide is besorolható, mert sérti az EUM-Szerződés 296. cikkét. (A magasabb rendű
jogszabályok tiszteletben tartásáról l. 3.6.5. pont).
(5) Egyéb érvénytelenségi ok
Elsősorban a széles diszkrecionális jogkörön alapuló intézkedéseknél, a nevesìtett érvénytelenségi okok mellett
a Bìróság joggyakorlatában több olyan, érvénytelenség megállapìtásának alapul szolgáló körülmény merült fel,
melyeknek a nevesìtett okok alá történő besorolása kifejezetten nem mindig történik meg. Ilyenek a jogalap
hiánya, jogban vagy tényben való kifejezett tévedés egyedi jogi aktusoknál, a mérlegelési jogkör kifejezett
túllépése vagy önkényesség. A Szerződésekhez csatolt 2. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv 8. cikke pedig kifejezetten
érvénytelenségi okként nevesìti a szubszidiaritás elvének megsértését jogalkotási aktusok esetében.
Természetesen fölöttébb vitatható, hogy ezek önálló érvénytelenségi okok lennének, hiszen elméletileg
bármelyik visszavezethető a nevesìtett négy ok valamelyikére (vagy azok közül többre is). Némely esetben a
Bìróság azonban elsődlegesen ezekre hivatkozik, és nem feltétlenül vezeti vissza e körülményeket a nevesìtett
okokra.
Megjegyzések
1. Nemcsak az EUM-Szerződésben foglalt valamely eljárási feltétel megsértése vezethet az elfogadott

jogszabály érvénytelenségéhez, hanem az is, ha például annak elfogadásánál a Tanács megsérti a saját eljárási
szabályzatát. Így a Tanácsban egy irányelv elfogadása jogsértő volt az ìrásbeli szavazás alkalmazása miatt, mert
annak feltételei nem álltak fenn a Tanács eljárási szabályzata szerint, 68/86 Egyesült Királyság v Tanács (Állati
hormonok) [1988] EBHT 0855, 49. pont. Nem jogalkotási, hanem inkább igazgatási eljárásokban, a Bizottság
előtt, viszont ilyen belső eljárási szabálysértés csak akkor teszi az aktust érvénytelenné, ha ez lényegi és
hátrányos hatással van az erre hivatkozó fél jogi és ténybeli helyzetére, T-69/89 Radio Telefis Eireann v
Bizottság [1991] EBHT II-0485, 27. pont.
2. Az Elsőfokú Bìróság (Törvényszék) megállapìtotta, hogy az EK-Szerződés versenyjogi rendelkezéseinek

megsértését megállapìtó és bìrságot kiszabó határozat érvénytelen, mivel a Bizottság azt csak három hivatalos
nyelven fogadta el, és a többi hivatalos nyelvre lefordìtott változatokat az egyik biztos hagyta jóvá, l. T-
80,81,83,87,88,90,93,95,97,99,100,101,103,105,107,112/89 BASF AG és mások v Bizottság [1995] EBHT II-
0729. Itt az érvénytelenség milyen érvénytelenségi ok miatt állhat fenn?
2. 5.2. A semmisségi per

Az egyik eljárás, melyben lehetőség van valamely uniós jogi aktus érvényességét vitatni, az EUM-Szerződés
263. cikke szabályozza. Ez közvetlen, peres eljárás, melynek célja, hogy a felperes kérelmére az uniós bìróság
megvizsgálja egy jogszabály vagy jogi aktus érvényességét, és az érvénytelenség megállapìtása esetén azt
hatályon kìvül helyezhesse. A perindìtásnak szigorú időbeni korlátja van.
Az Európai Unió Bìrósága megvizsgálja a jogalkotási aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság és
az Európai Központi Bank jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá az Európai Parlament
és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó aktusait. Az Európai Unió Bìrósága megvizsgálja
189
továbbá az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok
jogszerűségét.
E célból az Európai Unió Bìrósága hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely
tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság nyújt be hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok
megsértése, a Szerződések vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy
hatáskörrel való visszaélés miatt.
Az Európai Unió Bìrósága azonos feltételek mellett rendelkezik hatáskörrel a Számvevőszék, az Európai
Központi Bank és a Régiók Bizottsága által előjogaik megóvása érdekében indìtott keresetek tekintetében.
Bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben emlìtett feltételek mellett eljárást
indìthat a neki cìmzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt
közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási
intézkedéseket. [...]
Az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő
közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számìtott két hónapon belül kell megindìtani, amikor arról a
felperes tudomást szerzett.
A norma hatályon kìvül helyezése (semmissé nyilvánìtása) a sikeres semmisségi kereset (EUMSz 263. cikk)
következménye. A normát ez eltávolìtja el az uniós jogrendből. Megjegyzendő, hogy az EUMSz más uniós jogi
aktusok felülvizsgálatáról is rendelkezik; ìgy a semmisségi per specifikus változatait tartalmazza a 269. cikk (az
EUSz 7. cikke alapján született jogi aktus felülvizsgálatáról), a 271, cikk b) ésc) pontja (az Európai Beruházási
Bank Igazgatótanácsa és Kormányzótanácsa intézkedéseinek felülvizsgálatáról), valamint a 275(2) cikk (a közös
kül- és biztonságpolitika területén az EUSz V. cìm 2. fejezet alapján magánszemélyekkel szemben hozott
korlátozó intézkedések felülvizsgálatáról).
A semmisségi perrel kapcsolatban az alábbi lényeges, általános kérdések vetődnek fel: milyen uniós aktusokat
jogosult a Bìróság felülvizsgálni ezen eljárásban, kik jogosultak és milyen feltételek mellett perelni semmisség
megállapìtása céljából, különös tekintettel a magánfelek perbeni helyzetére.
2.1. 5.2.1. A felülvizsgálható jogi aktusok köre

A 263. cikk értelmében az uniós jogi aktusok alábbi négy fő csoportja vizsgálható felül semmisségi perben:
(1) jogalkotási aktusok;
(2) a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank jogi aktusai (kivéve az ajánlások és a vélemények);
(3) az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó aktusai;
(4) az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok. 1
A Lisszaboni Szerződés határozottan tágìtotta a felülvizsgálható jogi aktusok körét, hiszen a felülvizsgálat
lehetősége ezentúl korlátozottan kiterjed az Európai Tanács , valamint az Unió intézményi jogállással nem bìró
más szervei, illetve hivatalai jogi aktusaira, ha azok harmadik személyre joghatással járnak. Ugyanakkor az
Unió szerveit és hivatalait létrehozó aktusok meghatározhatnak további feltételeket, amelyek alapján egy
magánfél az e szervek és hivatalok által elfogadott, joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben
keresettel élhet.
Bár az uniós jog tipikus jogi aktusai a rendelet, irányelv és a határozat, azonban ezek mellett számos, egyéb
nevesìtett és nem nevesìtett jogi aktusokat is alkothatnak a közösség hatáskörrel rendelkező intézményei,
szervei. Az Európai Bìróság úgy találta, hogy a felülvizsgálat jogát nem korlátozza, miképpen nevezik a jogi
aktust, sőt esetenként az sem, hogy az önmagában kötelező-e vagy sem.
60/81 International Business Machines Corporation v Bizottság
1
Pl. Európai Vegyianyag-Ügynökség (ECHA) határozatai
támadhatóak az EUMSz 263. cikk, valamint a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH),
valamint az Európai Vegyianyag-Ügynökség létrehozásáról szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke alapján.
190
[1981] EBHT 2639
[A Bizottság több éven keresztül vizsgálta a felperes kereskedelmi gyakorlatát annak megállapìtására, hogy
visszaélt-e piaci erőfölényével vagy sem. A Bizottság, a versenyügyekért felelős biztosa által, a felperest az
eljárás megindulásáról egy levélben értesìtette, egyben a levélhez nyilatkozatban csatolta azon kifogásait,
melyek alapot adtak az eljárás megindìtására. A felperes cég keresetet indìtott a Bizottság intézkedésének
érvénytelenìtése és hatályon kìvül helyezése iránt. A kereset megengedhetősége részben azon múlt, hogy a
Bizottság levele és nyilatkozata felülvizsgálható-e érvényességi szempontból.]
9 Annak meghatározásakor, hogy a megtámadott intézkedések a 173. [EKSz 230., jelenleg EUMSz 263.] cikk
szerinti jogi aktusoknak minősülnek-e, a tartalmukat kell megvizsgálni. A Bìróság szilárd joggyakorlatának
megfelelően, bármilyen intézkedés, melynek kötelező hatálya van, és alkalmas arra, hogy a kérelmező
joghelyzetében érzékelhető változást előidézve, annak érdekeit érintse, olyan jogi aktusnak vagy határozatnak
minősül, mely tárgyát képezheti a 173. cikk alapján indìtott, semmissé nyilvánìtás iránti keresetnek. Azonban az
a forma, melyben az ilyen jogi aktust vagy határozatot meghozták, lényegében közömbös a fenti cikk alapján
történő megtámadás lehetőségét illetően.
10 A bìrósági joggyakorlatból világosan kiderül, hogy amikor olyan jogi aktusokról vagy határozatokról van
szó, amelyek elfogadása több eljárási szakaszban történik, különösen, amikor elfogadásuk egy belső eljárás
betetőzése, csak azon intézkedések vizsgálhatók felül, amelyek az eljárás végén véglegesen rögzìtik a Bizottság
vagy a Tanács álláspontját, és az olyan közbenső intézkedések nem, amelyek tárgya a végső döntés előkészìtése.
11 Csak abban az esetben lehetne ez másképp, ha az előkészìtő eljárás során hozott jogi aktusok és határozatok
nemcsak a fenti jogszabályi jellemzőkkel rendelkeznének, de ezenfelül önmaguk is egy, a Bizottságot és a
Tanácsot érdemi döntésre feljogosìtó eljárástól megkülönböztetett speciális eljárás végső szakaszának
minősülnének.
12 Másfelől érdemes megjegyezni, hogy bár a tisztán előkészìtő jellegű intézkedés nem lehet tárgya egy
semmissé nyilvánìtás iránti keresetnek, a benne fellelhető hibákra lehetséges hivatkozni azon végső jogi aktus
ellen irányuló kereset alátámasztásaként, amelynek ez egy előkészìtő lépését képezi.
[Ezen elvek alapján a Bìróság megvizsgálta az ügy tárgyát képező levelet, és arra jutott, hogy sem az eljárás
megindìtása sem a kifogások közlése nem olyan aktus, mely támadható lenne a 230. cikk alapján.]
24 Másfelől ebben az ügyben nem szükséges az IBM hatékony jogi védelmének biztosìtásához az, hogy a
kérdéses intézkedés azonnali felülvizsgálat tárgya lehessen. Amennyiben az igazgatási eljárás befejezésekor, és
az IBM ennek keretében benyújtott észrevételeinek vizsgálatát követően, a Bizottság az IBM érdekeit érintő
határozatot fogadna el, ez a határozat az EGK-Szerződés 173. cikke szerint bìrósági felülvizsgálat alá vethető
majd, amelynek folyamán az IBM valamennyi alkalmas érvét előterjesztheti. Ekkor a Bìróságra tartozik majd
annak megìtélése, hogy követtek-e el bármilyen jogsértést az igazgatási eljárás során, és ha igen, ezek érintik-e a
Bizottság által az igazgatási eljárás végén meghozott határozat érvényességét.
25 Ennélfogva a keresetet, mint meg nem engedhetőt, el kell utasìtani.
A Bìróság tehát lényegében kiterjesztette a felülvizsgálható aktusok körét, az EGK-Szerződés, és az EUMSz

jelenlegi szövegéhez képest. E tekintetben a legfőbb elhatároló szempont, hogy van-e szándékolt joghatása a
kérdéses intézkedésnek, hoz-e változást a cìmzettek joghelyzetében. Láthatóan az sem játszik szerepet, hogy mi
az aktus, vagy jogszabály neve – ez csupán formális szempont lehet. Ugyanakkor közbenső (ideiglenes)
döntések felülvizsgálatára nincs mód, ahogy ez világosan kiderül a fenti ügyből.
Megjegyzések
1. Az EU-Szerződés által történt módosìtás (1992) előtt az EGKSz 173. cikk nem foglalta magában az Európai
Parlament perelhetőségét, ìgy ez sokáig kérdéses volt. A Bìróság azonban kiterjesztette a rendelkezés hatókörét
már az EU-Szerződés előtt a Parlamentre, bizonyos feltételekkel. Ezen ügyekben a Parlament aktusainak
szándékolt joghatása volt a lényeges. Amennyiben ilyen megállapìtható volt, a Bìróság az Európai Parlament
perelhetőségét megállapìtotta. A Bìróság sorozatban foglalt állást arról, hogy felülvizsgálható a Parlament azon
aktusa (határozata), melynek joghatása volt a szervezeten kìvül is: 230/81 Luxemburg v Európai Parlament
(Parlament működésének helye I.) [1983] EBHT 0255., 108/83 Luxemburg v Európai Parlament [1984] EBHT
1945., 294/83 „Les Verts” v Európai Parlament [1986] EBHT 1339. Az EK-Szerződés 1992. évi módosìtása,
illetve az EUM-Szerződés 263. cikke már ezt az álláspontot tükrözte.
191
2. A Bizottság, az egyik ügy előzményeként, telexüzenetben informálta Olaszországot a szójabab termesztése

céljából adható támogatásokra vonatkozó közösségi jogszabályok alkalmazásáról. Olaszország megtámadta ezt
az intézkedést a Bìróság előtt, de sikertelenül. A Bìróság úgy vélte, hogy a kérdéses rendelet nem ruházta fel a
Bizottságot jogértelmező szereppel, és bár a Bizottság kifejtheti ebbéli véleményét, az értelmezésnek nincs
joghatása Olaszországra. Ez egyben azt is jelentette, hogy nem is volt felülvizsgálható semmisségi perben, l.
151/88 Olaszország v Bizottság (Szójabab) [1989] EBHT 1255, különösen 22-25. pontok.
3. A Bìróság előtt felülvizsgálható döntések joghatását, ezek mibenlétét gondosan elemzi Tesauro főtanácsnok,
l. C-366/88 Franciaország v Bizottság (EMOGA) [1990] EBHT I-3571, per AG Tesauro. Az ügyben a
Bizottságnak egy általánosabb alkalmazású belső utasìtása került a Bìróság elé. Az európai mezőgazdasági
orientációs és garanciális alap (EAGGF – EMOGA) támogatásának felhasználását a Bizottság a helyszìnen is
ellenőrizhette a tagállamokban. A Bizottság kérdéses belső utasìtása a Bizottság tisztviselőinek eljárását
szabályozta a tagállamokban történő mintavétel és a támogatott mezőgazdasági termékek mintáinak vizsgálata
tekintetében. Franciaország kifogásolta az utasìtás néhány rendelkezését, és megtámadta azt a Bìróság előtt.
Felülvizsgálhatta-e a Bìróság a Bizottság ezen belső szabályát?
4. A felperes a Törvényszék előtt támadta meg még 2006-ban semmisségi perben az Európai Újjáépìtési
Ügynökség egyik közbeszerzési határozatát. Az Ügynökség nem szerepelt akkor a volt EKSz 230. cikkben
felsorolt uniós (közösségi) szervek között, és ráadásul az azt létrehozó rendelet sem tette ezt kifejezetten
lehetővé. A Törvényszék ennek ellenére nem látta akadályát, hogy felülvizsgálja a határozatot. Vajon milyen
indokok alapján tehette ezt meg? A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után megváltozhattak ezek az
indokok? L. T-411/06 Sogelma v Európai Újjáépìtési Ügynökség [2008] EBHT II-2771.
5. Lényeges kérdés, mikor kezdődik, és mikor jár le az EUMSz 263. cikk (5) bekezdésében kijelölt határidő. E
tekintetben is tanulságos Lengyelország egyik első ügye a Törvényszék (Elsőfokú Bìróság) előtt. Lengyelország
a 2004. május 1-jei csatlakozás után, 2004. június 28-án semmisségi keresetet nyújtott be a Törvényszéken
(Elsőfokú Bìróságon) melyben – többek között támadta a Bizottság 2003 novemberében elfogadott
1972/2003/EK rendeletét, mely a mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a tìz állam csatlakozása
következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szólt, már az aláìrt Athéni Szerződés ismeretében. A két
hónapos határidő mindenképpen lejárt, a Törvényszék szerint 2004. február 4-én. Hogy jön ki ez a határidő?
Tanulságos, ahogy a Törvényszék számìtotta. A kérdéses rendeletet 2003. november 11-én hirdették ki a
Hivatalos Lapban. A Törvényszék Eljárási Szabályzata szerint, ha intézmény által hozott jogi aktus elleni eljárás
kezdeményezésére nyitva álló határidő a jogi aktus kihirdetésével kezdődik, ezt a határidőt a jogi aktusnak a
Hivatalos Lapban való kihirdetésétől számìtott tizennegyedik nap végétől kell számìtani, tehát a két hónapos
keresetindìtási határidőt 2003. november 25. éjféltől kell számìtani. Ugyancsak az Eljárási Szabályzat úgy
rendelkezik, hogy a hónapokban megállapìtott határidő annak a napnak az elteltével jár le, amelyik az utolsó
hónapban ugyanazt a számot viseli, mint az a nap, amelyen a határidő kezdetére okot adó esemény
bekövetkezett, tehát a keresetindìtási határidő 2004. január 25-én éjfélkor járt le. Azonban figyelembe vették a
tìznapos átalány-határidőt, amellyel ugyancsak a Szabályzat szerint a távolságra tekintettel az eljárási határidők
meghosszabbodnak, a kereset benyújtására nyitva álló határidő 2004. február 4-én éjfélkor járt le. Összhangban
van ez a számìtási mód, és az alapul szolgáló Eljárási Szabályzat, az EUMSz 263. cikk (5) bekezdésével?
Mindettől függetlenül, Lengyelország amellett érvelt, hogy a rendelet csak 2004. május 1-én lépett hatályba, és
Lengyelországnak amúgy is csak 2004. május 1-jétől volt alkalma tagállamként támadni a rendeletet, mert ekkor
lett tagállam, ekkortól hatályos rá nézve, tehát a két hónapot innen kell számìtani. Elfogadható-e a kereset, vagy
elkell utasìtani a kijelölt határidő túllépése miatt? T-257/04 Lengyelország v Bizottság (1972/2003/EK rendelet)
[2009] EBHT II-0000 (fellebbezett, nincs még közzétéve). L. szintén C-273/04 Lengyelország kontra Tanács
(2004/281/EK tanácsi határozat) [2007] EBHT I-8925, különösen33. pont).
6. Az EUMSz 263. cikk (5) bekezdésében kijelölt határidő nem jogvesztő. A Bìróság értelmezése szerint a
késedelem menthető, rendkìvüli körülmények esetén, C-195/91 P. Bayer AG v Bizottság [1994] EBHT I-5619,
26. pont.
7. A Lisszaboni Szerződés előtt a semmisségi eljárás lehetősége korlátozottan adott volt a közösségi jogon kìvül
is, bár csak a tagállamok és a Bizottság számára. Az EU-Szerződés volt35. cikk (6) bekezdése alapján lehetőség
volt semmissé nyilvánìtás iránti pert indìtani a Bìróság előtt a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és
igazságügyi együttműködés területein született kerethatározatok és határozatok vonatkozásában a következők
szerint: „A Bìróság hatáskörrel rendelkezik a kerethatározatok, illetve határozatok jogszerűségének
felülvizsgálatára olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely tagállam vagy a Bizottság nyújt be hatáskör
hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, e szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi
rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt. Az ebben a bekezdésben szabályozott eljárásokat
az intézkedés kihirdetésétől számìtott két hónapon belül kell megindìtani.” Megjegyzendő azonban, hogy
192
magánfél közvetve támadhatott ilyen határozatokat előzetes döntéshozatali eljárás keretében, ugyanis e
jogszabályok felülvizsgálhatóak ilyen eljárásban a fent idézett cikk (1)–(5) bekezdéseiben foglalt feltételek
mellett (l. az előzetes döntéshozatali eljárásnál).
2.2. 5.2.2. A lehetséges felperesek köre

Az EUMSz 263. cikk alapján a felperesek köre korlátozott, ezen belül három nagyobb csoportot
különböztethetünk meg.
(1) A tagállamok, a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament keresetindìtási joga általános, nem kell
semmilyen jogi érdeket felmutatni ennek feltételeként.2
Eredetileg az EGK-Szerződés a Parlamentnek nem biztosìtott keresetindìtási jogot. A Bìróság előtt mások
ügyében azonban beavatkozóként felléphetett, pl. 138/79 SA Roquette Freres v Tanács [1980] EBHT 3333. A
Bìróság, a Szerződésnek ezen a hiányosságán – ha kicsit habozva is, de – túllépett, l. C-70/88 Európai Parlament
v Tanács [1990] EBHT I-2041. (az ún. „Csernobil-ügy”) A Maastrichti Szerződés által tett módosìtás a Bìróság
álláspontjának megfelelően korlátozott perlési jogot biztosìtott részére, mìg a Nizzai Szerződésbe foglalt
módosìtás már a Parlament általános keresetindìtási jogáról rendelkezett.
(2) A Számvevőszék, az Európai Központi Bank és a Régiók Bizottsága előjogainak védelmében indìthat pert.
A perlési jogosultság előfeltétele az, hogy bizonyìtsák, miszerint a támadott intézkedés, jogszabály sérti
valamilyen előjogukat. Ezenfelül, azonban a Régiók Bizottsága jogosult semmisségi pert indìtani a
szubszidiaritás elvének megsértése cìmén olyan jogalkotási aktusok tekintetében, amelyek elfogadásánál
konzultációs joga van.3
(3) A magánfelek perlési jogosultsága korlátozott: fel kell mutatni sajátos, jogi érdeket a perlésre. Miután a
Parlament keresetindìtási joga nyugvópontra jutott, a felperesek körére vonatkozóan az igazán nagy
jogkérdéseket a magánfelek perlési jogosultsága tartogatja, ennek megfelelően az alábbiakban erre térünk ki.
A magánfelek perlési jogosultsága igen szűk volt a semmisségi eljárásban, elsősorban azért, mert a volt EKSz
230. cikk (4) bekezdése többek között személyes érintettséget is megkövetelt tőlük a megtámadott aktus
vonatkozásában. Ezt a megszorìtást sok kritika érte, és a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett módosìtás,
kizárólagosan a „rendeleti jellegű aktusoknál”, eltörölte ezt a feltételt (követve az Alkotmányos Szerződés III-
270. cikk (4) bekezdését). Ennek a könnyìtésnek a gyakorlati következményei nem láthatóak előre, utólag derül
ki a kialakuló luxemburgi ìtélkezési gyakorlatból valóban könnyìtést jelent-e a magánfelek számára. A
magánfelek azonban az új szabály szerint is elsősorban csak az egyedi jellegű, igazgatási tìpusú jogi aktusokat
támadhatják. Nincs általános lehetőségük arra, hogy a normatìv, általános alkalmazást kìvánó jogszabályokat,
szabályozási aktusokat kérdőjelezzék meg a Bìróság előtt; ez a tagállamoknak és az uniós intézményeknek van
fenntartva. A megoldás némileg analóg a belső jogi megoldásokkal: a közigazgatási jogokban egy egyedi jellegű
közigazgatási aktus megtámadásának lehetősége csak azoknak van fenntartva, akiknek az jogi érdekét érinti. A
magánfelek a következő háromféle intézkedést támadhatják:
(1) a felperesnek cìmzett jogi aktust;
(2) nem a felperesnek cìmzett jogi aktust, amennyiben az őt közvetlenül és személyesen érinti,
(3) a rendeleti jellegű jogi aktust, amennyiben az a felperest közvetlenül érinti, és nem tartalmaz végrehajtási
intézkedést.
Az első esetben jelentős nehézségek nem merülnek fel, a perlési jogosultság egyszerűen megállapìtható. A
második, és részben a harmadik esetben a közvetlen, valamint a személyi érintettség mibenléte és feltételei,
valamint harmadik esetben a rendeleti jellegű aktus fogalma, első pillantásra is nehéz kérdéseket vet fel. A
következőkben erre a három problémára térek ki.
2.3. 5.2.3. Közvetlen érintettség
2
A Szerződésekhez csatolt 2. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv 8. cikke
alapján, a szubszidiaritás elvét sértő jogalkotási aktus tekintetében, az Európai Unió Bìrósága ugyancsak hatáskörrel rendelkezik semmisségi
perben „egy tagállam által a saját jogrendje szerint nemzeti parlamentje, illetve a nemzeti parlamenti kamarája nevében hozzá továbbìtott
keresetek elbìrálására”.
3
A fent hivatkozott 2. sz. jegyzőkönyv 8. cikke alapján.
193
Közvetlen érintettségről akkor beszélünk, ha egy jogi aktus (tipikusan határozat) a fél jogi helyzetét minden más
jogi aktus (pl. további tagállami rendelkezés) nélkül, tehát „közvetlenül” módosìtja. A közvetlen érintettség
minden, magánfél által indìtott semmisségi eljárásban feltétel. A kérdés lényegét jól megvilágìtja az egyik
klasszikus ügy.
69/69 SA Alcan Aluminium Raeren és mások v Bizottság
[1970] EBHT 0385
[Belgium kérte a Bizottságot, hogy biztosìtson számára, csökkentett, 5%-os vám mellett, nyersalumìniumra
importkvótát. A Bizottság határozatában ehhez nem járult hozzá. A felperesek alumìniumimporttal foglalkozó
vállalkozások, melyek ezáltal elestek egy kedvező lehetőségtől. Ezért a Bizottság határozatát megtámadták a
Bìróság előtt. Keresetindìtási joguk attól függött, hogy a kérdéses határozat közvetlenül érinti-e őket vagy sem.]
5 Ilyen körülmények között, szükséges megvizsgálni, hogy az 1969. május 12-i határozat, ami a jelen ügy
tárgya, a kérelmezőket közvetlenül és személyesen érinti-e, jóllehet azt a Belga Királyságnak és a Luxemburgi
Nagyhercegségnek cìmezték.
6 A vitatott határozatot a Bizottság azon hatáskörének keretei között fogadták el, melyet az 1960. március 2-án
kötött, a G listában felsorolt termékekre vonatkozóan, a közös vámtarifa részbeni megteremtéséről kötött
megállapodáshoz csatolt, a nyersalumìniumról szóló XII jegyzőkönyv ruházott rá.
7 E jegyzőkönyv alapján, és a benne előìrt feltételektől függően, „a Bizottság kérelemre felhatalmazza … a

Benelux országokat, hogy 5%-os vám alá eső éves vámkontingenst nyissanak meg, feldolgozó iparágaik
importszükségletének fedezésére…”
8 A Bizottság fent idézett rendelkezés nyomán hozott határozatának ìgy nincs más hatása, mint hatáskört
biztosìt az érintett tagállamok javára, és nem ruház át semmilyen jogot az emlìtett államok által utóbb hozott
bármely intézkedés lehetséges kedvezményezettjeire.
9 Ennek következtében úgy tűnik, hogy a XII sz. jegyzőkönyv alapján, a Belga Királyság és a Luxemburgi
Nagyhercegség előnyére, csökkentett vám alá eső vámkontingens biztosìtásának nincs azon vállalkozásokat
közvetlenül érintő hatása, melyek az ìgy nyújtott előnyből esetlegesen részesülhetnének.
10 Azonban a felperesek érvelése szerint a vitatott határozat egy negatìv határozat, nem olyan, amely
felhatalmazást ad.
11 Ennek következtében, a határozat, állìtásuk szerint, közvetlenül érinti őket, mivel megfosztja őket attól a
lehetőségtől, hogy a vámkontingens csökkentett vámtételének előnyeit élvezzék.
12 Továbbá, állìtásuk szerint, mivel a határozatot azon pénzügyi év után fogadták el, amire az vonatkozott,
végérvényesen meghatározható az importőrök azonossága, akik a kérdéses kontingensből előnyt szerezhettek
volna, úgyhogy az emlìtett kérelmet elutasìtó határozat az importőröket közvetlenül érinti.
13 Az 1969. május 12-i határozat hatályon kìvül helyezése, a felpereseknek nem biztosìt olyan előnyöket,
melyet el akarnak érni, mivel ilyen előnyöket csak az eredményezhet, ha a nemzeti hatóságok megnyitják a
vámkontingenst, miután a Bizottság az érintett tagállamoknak erre felhatalmazást ad.
14 Ezért úgy tűnik, a kereset valójában arra irányul, hogy a Bizottságot kötelezze egy olyan határozat
elfogadására, melynek hatásai a XII sz. jegyzőkönyv alapján csak a tagállamokat érinthetik.
15 A kérelmet elutasìtó határozat ezért nem érinti a felpereseket más módon, mint érintené az a pozitìv
határozat, melynek meghozatalát el kìvánják érni.
16 Ebből következik, hogy a keresetet, mint meg nem engedhetőt, el kell utasìtani, mivel a felperesek nem
tudták bizonyìtani, hogy a 173. cikk második bekezdésének értelmében érintettek.
Látható, hogy közvetlen érintettség nem áll fenn, amennyiben a határozat ügydöntő cselekvési lehetőséget tart
fenn a tagállamok hatóságai számára (pl. csak felhatalmazást ad). Így például az importengedélyek, állami
támogatások megadására vagy megtiltására vonatkozó felhatalmazás egy-egy bizottsági határozatban nem
jelenthet az egyébként érintettek számára közvetlen érintettséget. Természetesen esetenként külön elemzést
kìván, hogy a tagállamnak egy bizonyos határozat milyen cselekvési lehetőséget hagyott. A Bizottság azon
194
határozata, mely Luxemburgnak felhatalmazást ad arra, miszerint acélipari cégeknek állami támogatást
nyújtson, amennyiben azok termelési kapacitásukat csökkentik, nem alapozza meg a helyi önkormányzat
közvetlen érintettségét, noha a termelés csökkenése a helyi adók csökkenésével is jár.A felhatalmazás
birtokában ugyanis a tagállam az, amely dönt a lehetőség kihasználásáról. 222/83 Differdange önkormányzata és
mások v Bizottság [1984] EBHT 2889.
Akkor, ha a tagállam már előre, feltételesen elkötelezi magát abban a tekintetben, hogy miképpen fog a
Bizottság felhatalmazó aktusának ismeretében dönteni, közvetlenül érintetté tehet egy gazdasági szereplőt a
Bizottság jogi aktusa tekintetében. Az egyik ügyben a felperes konzervgombát kìvánt a Kìnai
Népköztársaságból importálni, és ezért importengedély iránti kérelmet nyújtott be a német hatóságoknak. Az
engedély elbìrálása alatt a Bizottság – részben német kezdeményezésre – a 70/446. számú határozatában,
felhatalmazta Németországot arra, hogy a Kìnából érkező bizonyos árucikkekre az importengedélyt elutasìtsa,
ebbe beletartozott a konzervgomba is.A határozat 1. cikke alapján a felhatalmazás kiterjedt olyan engedélyekre
is, melyeket a határozat kibocsátásának időpontjában már benyújtottak. A német hatóságok ráadásul korábban
közölték a felperessel: amennyiben ilyen felhatalmazást kapnak a Bizottságtól, az engedélyt meg fogják tagadni.
A felperes a határozatot megtámadta a Bìróság előtt. A Bizottság szerint, a felperes nem közvetlenül érintett az
ügyben, hiszen a határozat csak egy felhatalmazás, a német hatóságoknak jogában áll ennek ellenére az
engedélyt megadni; ìgy a határozat a felperes jogi helyzetét nem befolyásolja közvetlenül, ez a további tagállami
rendelkezéstől függ. A Bìróság úgy foglalt állás, hogy a felperes közvetlen érintettsége fennáll, mivel az elbìráló
szervek korábban tájékoztatták felperest, hogy bizottsági felhatalmazás esetén, el fogják utasìtani a kérelmét.
62/70 Werner A. Bock v Bizottság [1971] EBHT 0897, 7. pont. Kérdés, hogy a Bìróság ugyanìgy foglalt volna
állást, ha a német hatóságok az előzetes tájékoztatással nem kötik meg kezüket az engedély elbìrálása
tekintetében.
2.4. 5.2.4. Személyes érintettség

A személyes érintettség azt jelenti, hogy az intézkedés (határozat) a felperest úgy érinti, mintha neki cìmezték
volna, azaz egy jól körülìrható, objektìv jellemzők alapján elkülönìthető, zárt csoport tagjaként érinti a jogi
helyzetét a jogi aktus. Az EUM-Szerződés ezen kifejezése kìvánja kizárni azt, hogy magánszemélyek által,
általánosabb személyi körnek szóló jogi aktusok (tartalmi értelemben jogszabályok) bárki által megtámadhatók
legyenek az uniós bìróságok előtt. A személyes érintettség a Lisszaboni Szerződés után már nem feltétel a
rendeleti jellegű aktusok megtámadásánál, egyéb esetben viszont igen. A személyes érintettség mércéje mind a
mai napig a Plaumann-teszt az uniós bìróságok előtt.
2.4.1. 5.2.4.1. A Plaumann-teszt

Az Európai Bìróság a személyi érintettség tekintetében igen szoros értelmezést adott, megszorìtva ezzel a
lehetséges felperesek körét. Az alaphangot a Plaumann-ügyben adta meg.
25/62 Plaumann & Co. v Bizottság
[1963] EBHT 0199
[A német kormány kérte a Bizottságtól, hogy a harmadik államból behozandó egyes áruk – többek között friss
mandarin – tekintetében részben felfüggeszthesse a közösségi vám alkalmazását és annak kivetését. A Bizottság
N. SIII 03079 (1962 május 22.) számú határozatával a kérelmet elutasìtotta. A felperes mag nélküli mandarin
behozatalában volt érdekelt, és ìgy a Bizottság határozata érdekeivel ellentétes volt. A határozatot az Európai
Bìróság előtt megtámadta, állìtván, hogy importőrként személyes érintettsége fennáll.]
Azonban az EGK-Szerződés 189. és 191. [EKSz 249. és 254., jelenleg EUMSz 288. és 297.] cikkéből az
következik, hogy a határozatok jellemzője a cìmzett személyek korlátozott száma. Annak megállapìtása végett,
hogy egy intézkedés határozat-e vagy sem, meg kell vizsgálni, hogy az intézkedés konkrét személyeket érint-e.
A vitatott határozat cìmzettje a Német Szövetségi Köztársaság kormánya, és elutasìtja azt, hogy felhatalmazást
adjon harmadik államokból származó bizonyos termékek vámjának részbeni felfüggesztésére. A vitatott
határozatot ezért úgy kell tekinteni, mint egy konkrét személyhez intézett, és ezt a személyt egyedül kötelező
határozatot. […]
Először is az látszik helyénvalónak, hogy megvizsgáljuk, miszerint a megengedhetőség második feltétele

teljesül-e, mivel, ha a felperest a határozat nem személyesen érinti, szükségtelenné válik annak vizsgálata, hogy
közvetlenül érintett-e.
195
Azok a magánszemélyek, akik nem cìmzettjei a határozatnak, csak akkor állìthatják, hogy az őket személyesen
érinti, ha a határozat őket bizonyos sajátságos jellemzői okán érinti, vagy olyan körülmények okán, melyek
elhatárolják őket minden más magánszemélytől, és ezen tényezők egyénileg úgy különböztetik meg őket, mint a
cìmzett személyek esetében. A jelen esetben a vitatott határozat a felperest, mint a mandarin importőrét érinti,
azaz egy olyan kereskedelmi tevékenység okán, melyet bármely magánszemély bármikor folytathat, és ezért ez
nem olyan, hogy a felperest úgy különböztetné meg a vitatott határozat vonatkozásában, mint a cìmzettet.
Ezen okokból a semmissé nyilvánìtás iránti keresetet meg nem engedhetővé kell nyilvánìtani.
Az ügyben kifejtett Plaumann-teszt alapján, importot érintő bizottsági határozatok esetén, a felperes személyes
érintettségét önmagában nem alapozza meg, hogy a ténylegesen importálást végzők zárt köréhez tartozik. Ehhez
szükséges valamilyen más tényező, mely például kizárja a jövőbeni, lehetséges importőröket is a határozat
hatóköréből.
A Bock-ügyben (idézve az előző pontban) ilyen lehetséges további tényező volt, hogy a határozat az importőrök
azon csoportjára kifejezetten vonatkozott, melyeknek a kérelme, a szabályozott áruk valamelyikére, már a
tagállam hatósága előtt feküdt a határozat kibocsátásának időpontjában. Ez egy objektìv jellemző által leìrható,
zárt csoportját jelentette a lehetségesen is érintetteknek. Az előzőekben már hivatkozott Sofrimport-ügyben a
Bizottság rendeleteivel átmeneti rendelkezés nélkül felfüggesztette a chilei almára az importengedélyek
kiadását. A felperes cégnek úton volt jelentős mennyiségű almája, melyet Chiléből kìvánt behozni. A perlési
jogosultság vizsgálatánál itt jól meghatározható volt a köre azon importőröknek, melyek éppenséggel chilei
almát importáltak és egyben árujuk úton is volt. Ez a feltétel kizárta azon lehetséges vagy tényleges importőrök
igen tág csoportját, akik egyébként ezt az árut be szokták hozni, vagy a jövőben behozhatják a közös piacra, de
árujuk akkor nem volt úton, l. 152/88 Sofrimport SARL v Bizottság [1990] EBHT I-2477, l. még 3.6.2.3
pontnál.
A teszt, illetve a Bìróság későbbi joggyakorlata, nem zárja azt ki, hogy általános hatályú uniós aktus támadható
legyen semmisségi perben magánfél által. Azonban a közvetlen és személyes érintettséget ilyenkor is
bizonyìtani kell, és ez igen ritkán sikerül általános hatályú jogi aktusok esetében.
2.4.2. 5.2.4.2. Amikor a Plaumann-teszt is teljesíthető

Lehetnek olyan körülmények melyek fennállása esetén a Bìróság hajlandó a felperes személyi érintettségét
kevésbé szigorú feltételek szerint megállapìtani. Van az ügyeknek egy csoportja, ahol a Bìróság kivehetően más
feltételeit alakìtotta ki a személyes érintettségnek, mint a Plaumann-ügyben. Ilyen terület a versenyjog, az
állami támogatások területe, valamint sok vonatkozásban a dömpingellenes eljárás.
Ezen területeken a Bizottság előzetesen igazgatási jellegű eljárást folytat le, amelyben vállalkozók, cégek
(versenytársak) is részt vehetnek (nem feltétlenül félként), és ezt a részvételi jogot számukra sokszor
kifejezetten biztosìtják az uniós jogszabályok. Ez érthető, hiszen egy állami támogatás engedélyezése a
versenytárs érdekeit sértheti, vagy valamely együttműködési forma, piaci magatartás engedélyezése,
jóváhagyása a versenyjog szabályai alapján, ugyancsak kihat a versenytársak helyzetére. Az eljárást lezáró
határozat cìmzettje azonban nem az eljárásban részt vevők mindegyike, vagy az, akinek érdekeit az eljárás
egyébként szorosan és alapvetően érinti.A Bìróság ezen esetekben, az eljárásban részt vevőket (akkor is, ha nem
félként vesznek részt és nem cìmzettjei a határozatnak, vagy korábban a határozatnak minősülő rendeletnek)
személyesen érintetteknek tekintheti. Így személyesen érintett: a kérelmező (panaszos), amelynek vagy amely
képviselőjének kezdeményezésére indul az eljárás, l. 264/82 Timex Corporation v Tanács és Bizottság [1985]
EBHT 0849 (dömpingellenes vám), 26/76 Metro SB-Grossmärkte GmbH & Co. KG v Bizottság [1977] EBHT
1875 (versenyjog); az eljárásban valamilyen formában részt vevő cég, melynek piaci helyzetét a döntés érinti, l.
169/84 Compagnie française de l’azote (Cofaz) SA és mások v Bizottság [1986] EBHT 0391 (állami
támogatás); vagy az eljárásban részt nem vevő cég, melynek, mint versenytársnak, az érdekeit érinti a határozat,
l. C-198/91 William Cook plc v Bizottság [1993] EBHT I-2487, különösen 20-26. pontok (állami támogatás).
Mindezt jól példázza az Extramet-ügy, ahol ugyan rendeletet támadott a felperes, de következtetéseit a
személyes érintettség feltételével kapcsolatban, a rendeletektől eltérő jogi aktusok támadásánál lehet alkalmazni
a Lisszaboni Szerződés után is.
C-358/89 Extramet Industrie SA v Tanács
[1991] EBHT I-2501
196
[A Tanács 2808/89/EGK rendeletével 1989. szeptember 18-án dömpingellenes vámot állapìtott meg a
Szovjetunióból és Kìnából behozott ásványi kalciumra. A felperes az ásványi kalcium legnagyobb importőre
volt, amelyet feldolgozott, és tiszta kalciumot állìtott elő belőle a fémiparban való felhasználás céljából. A
Tanács rendelete a felperes számára megdrágìtotta a beszerzést, ugyanis annak legfontosabb forrása ez a két
állam volt. A perben lényeges kérdésként vetődött fel, hogy a rendelet általános jellegű vagy inkább egyedi
jogszabálynak minősült, illetve megalapozható-e a felperes személyi érintettsége.]
14 Ebből következik, hogy a dömpingellenes vámot kiszabó intézkedések, anélkül, hogy elvesztenék rendeleti
jellegüket, bizonyos körülmények között személyesen érinthetnek egyes kereskedőket, akik ezért jogosultak
semmissé nyilvánìtás iránt pert indìtani. […]
16 A dömpingellenes rendelet semmissé nyilvánìtása iránti per megindìtásához való jog elismerése a kereskedők
bizonyos csoportjai tekintetében, azonban nem zárhat el más kereskedőket attól, miszerint hivatkozzanak
személyes érintettségükre annak okán, hogy a rendelet bizonyos jellemzői sajátosan vonatkoznak rájuk és
elhatárolják őket minden más személytől (l. 25/62 Plaumann v Bizottság [1963] EBHT 0095 ìtéletet).
17 A felperes bizonyìtotta a tényezők egy körének fennállását, mely a felperest sajátosan érintő helyzetet képez,
és amely megkülönbözteti, a kérdéses intézkedés tekintetében, minden más kereskedőtől. A felperes a
legnagyobb importőre a dömpingellenes intézkedés tárgyát képező terméknek, és ugyanakkor a termék
végfelhasznója. Ráadásul, az importtól nagyon nagy mértékben függ az üzleti tevékenysége, és azt a vitatott
rendelet komolyan érinti arra tekintettel, hogy az érintett termék előállìtóinak száma korlátozott, valamint arra,
hogy milyen nehézségekbe ütközik a beszerzés az egyetlen Közösségen belüli termelőtől, amelyik ráadásul a
feldolgozott termék esetében a fő versenytársa.
18 Ebből következik, hogy a Tanács által felhozott megengedhetőségi kifogást el kell utasìtani.
Megjegyzések
1. Az importőröket érintő határozatok felülvizsgálatánál, a Spijker Kwasten-ügy jól példázza a Bìróság

személyes érintettség kérdésében kialakìtott álláspontját. A Bizottság 1982. július 7-i határozata felhatalmazta a
Benelux államokat, hogy a Kìnából származó kefék importját korlátozzák (megtiltsák) 1982 végéig. A határozat
kiterjedt minden olyan importkérelemre, melyet 1982 június 25. után nyújtottak be. A felperes ténylegesen az
egyetlen importőr volt a Benelux államokban amely ilyen árucikket hozott be, és importkérelmét 1982. június
18-án nyújtotta be. Ennek ellenére megtámadta a Bizottság határozatát, mivel a benne foglalt korlátozás
megakadályozza (a már benyújtott kérelemben foglalt mennyiségen túl) az adott évben tervezett importját. A
Bìróság szerint, a felperes nem érintett személyesen a határozattal, mert az a felperes már benyújtott kérelmére
nem terjed ki. Ugyanakkor a határozat által érintett időszakban elvileg bárki folyamodhat importengedélyért,
tehát a felperes nem tartozik a kereskedők meghatározott zárt csoportjához, melyet a határozat rendelkezései
alapján el lehet különìteni objektìv jellemzők alapján. 231/82 Spijker Kwasten BV v Bizottság [1983] EBHT
2559. Érdekes elemzésnek nyithat teret az a kérdés, hogy az Extramet-ügyben a Bìróság eltért-e a Plaumann- és
a Spijker Kwasten-ügytől, vagy az ott tett megállapìtások egyenesen következnek a korábbi döntésekből?
2. A Bizottság C (91) 440 számú határozatával rendelkezett arról , hogy az európai regionális fejlesztési alapból
Spanyolország pénzügyi támogatást kap a Kanári-szigeteken épìtendő két erőmű megépìtésére. A támogatást
részösszegenként, évente folyósìtották. A Bizottság egyik részösszeg kifizetéséről szóló határozatát támadta
meg a Stichting Greenpeace Council, sok más pertársával egyetemben. A felperesek arra hivatkoztak, hogy a két
erőmű épìtésénél megsértettek néhány, az Európai Közösség környezetvédelmi politikáját szabályozó
jogszabályt, ìgy a támogatás folyósìtását a Bizottságnak fel kellett volna függeszteni. Ezért a kérdéses
részösszeg folyósìtásáról szóló bizottsági határozat álláspontjuk szerint érvénytelen. A felperesek nagy része
helyi lakos volt, akik többek között személyes érintettségüket arra alapozták, hogy az erőművek károsan hatnak
ki egészségükre, az általuk folytatott mezőgazdasági termelésre, a turizmusból élőknél a turizmusra. A
felperesek közül kettő helyi környezetvédelmi szervezet, mìg a Greenpeace arra hivatkozott, hogy a spanyol
tagszervezetének több mint ezer tagja helyi lakos a Kanári-szigeteken. A felperesek rendelkeztek-e perlési
joggal ebben az ügyben az EKSz 173. [EUMSz 263.] cikk alapján? Más megfontolások érvényesek-e a helyi
lakosokra, és a környezetvédelmi szervezetekre? Környezetvédelmi szervezet lehet-e személyesen érintett az
ügyben abból következően, hogy tagjai személyesen érintettek? L. T-585/93 Stichting Greenpeace Council
(Greenpeace International) és mások v. Bizottság [1995] EBHT II-2205.
3. Az EUM-Szerződés 263. cikke kapcsán eddig csak rendeletek és határozatok megtámadásáról volt szó.
Magánfelek ezen szerződéses rendelkezés alapján támadhatnak-e irányelvet? L. a Koninklijke Scholten Honig-
197
ìtélet 7. pontját (következő pont), valamint T-135/96 Union Européenne de l’artisanat et des petites et moyennes
entreprises (UEAPME) v Tanács [1998] EBHT II-2335.
2.4.3. 5.2.4.3. Támadások a Plaumann-teszt ellen

A Plaumann-teszt nehezen leküzdhető akadály annak a magánfélnek, aki támadni akar egy nem neki cìmzett
jogi aktust uniós bìróság előtt. Noha jól kizárja, hogy magánfelek általános hatályú aktusokat, azaz uniós
jogszabályokat támadjanak meg semmisségi per keretében, a másik oldalról akadályozhatja a bìrói jogvédelem
érvényesülését egyes helyzetekben, hiszen magánfél nem jut hozzá egy érdekeit sértő uniós norma bìrósági
felülvizsgálatához. Éppen a bìrói jogvédelem érvényesìtésének indokával három komoly támadás érte a tesztet:
egyrészt Jacobs főtanácsnok részéről az UPA-ügyben, másrészt a Törvényszék (Elsőfokú Bìróság) részéről a
Jégo-Quéré-ügyben, harmadrészt az Alkotmányos Szerződés előkészìtése során. Az első két támadás lényege az
volt, hogy új meghatározást kìvántak adni a személyes érintettség fogalmának, a harmadiknak pedig az, hogy
ezt a feltételt ki akarták hagyni a magánfél perindìtásának feltételei közül. A három kìsérletből csak a harmadik
lett sikeres, igaz félig.
A Jégo-Quéré-ügy tényállása nagyon jól mutatja azt a helyzetet, ahol a bìrói jogvédelem hálóján a felperes a
Plaumann-teszt alapján egyszerűen kiesett, T-177/01 Jégo-Quéré et Cie SA v Bizottság [2002] EBHT II-2365.
A felperes egy bizottsági rendeletet támadott, mely a szürketőkehal-állomány helyreállìtására vonatkozó
intézkedéseket tartalmazott Franciaország és Írország partjaihoz közel eső tengerrészeken, ìgy például korlátozta
a halászhálók szembőségét, az alkalmazható halászati eszközöket, a kifogható halállományt, különösen a 12
méternél hosszabb halászhajókon.A felperes halászati társaság az egyik legnagyobb halászati társaság volt,
amely az érintett, Írországhoz közeli tengerrészeken halászott rendszeresen 12 méternél hosszabb hajókkal,
ráadásul elsősorban a kisebb testű sárga tőkehalra, amelynek a halászatát a rendelet a hálók szembőségének
megnövelésével jelentősen megnehezìtette, ìgy a rendelettel súlyos érdeksérelem érte. A felperes a Plaumann-
teszt alapján nem volt személyesen érintett, ugyanis nem volt megkülönböztethető más, lehetséges halászati
vállalkozásoktól, tehát nem élhetett semmisségi keresettel. A rendeletnek nem volt olyan végrehajtási
rendelkezése sem, mely őt közvetlenül és személyesen érintette volna, ìgy az, illetve azon keresztül
érvénytelenségi kifogással maga a rendelet is támadható lett volna. Tagállamon belüli jogorvoslatot nem
kereshetett, mert nem volt olyan, a rendeletre épülő tagállami jogi aktus, melyet lehetett volna támadnia hazai
bìróság előtt (és később előzetes döntéshozatali eljárásban megkérdőjelezvén magát a rendeletet is).
A Törvényszék (Elsőfokú Bìróság) látva ezt a helyzetet, a hatékony bìrói jogvédelem elvére hivatkozva szakìtott
a Plaumann-ügyben addig követett értelmezéssel és új meghatározást adott ìtéletének nevezetes 51. pontjában:
51 Az előzőek fényében, és az egyének részére nyújtandó hatékony bìrói jogvédelem céljából, egy természetes
vagy jogi személyt személyesen érintettnek kell tekinteni az őt közvetlenül érintő általános hatályú közösségi
intézkedés vonatkozásában, ha a kérdéses intézkedés jogainak korlátozásával vagy kötelezettségek előìrásával
jogi helyzetét jól körülìrhatóan és közvetlenül érinti. Azon személyek száma és helyzete, akiket az intézkedés
hasonlóan érint vagy érinthet, e tekintetben nem bìr jelentőséggel.
Hasonlóan új meghatározással kìsérletezett kissé korábban Jacobs főtanácsnok, a Bìróság előtt többé-kevésbé
párhuzamosan futó UPA-ügyben (ahol ugyancsak egy rendeletet kìvánt a felperes szervezet megtámadni), C-
50/00 P. Unión de Pequeños Agricultores v Tanács [2002] EBHT I-6677, per AG Jacobs.4 Indìtványában,
mintegy következtetésként, a következőket javasolta:
60 Véleményem szerint, tehát azt kellene elfogadni, hogy egy személy személyesen érintett egy közösségi
intézkedés által, ha sajátos körülményei folytán, az intézkedés lényegesen sérti vagy sértheti.
A Bìróság azonban mindkét ügyben megvédte a Plaumann-tesztet: nem követte Jacobs főtanácsnok javaslatát
sem, és fellebbezésre a Jégo-Quéré-ügyben is megállapìtotta, hogy a Törvényszék (Elsőfokú Bìróság) új
meghatározása „a személyes érintettség követelményét megfosztaná minden értelmétől”, C-263/02 P. Bizottság
v Jégo-Quéré & Cie SA [2004] EBHT I- 3425, 38. pont. Továbbra is nyitott volt a kérdés, milyen alapon lehet
kereshetőséget biztosìtani egy magánfélnek, akinek egy általános hatályú aktus súlyosan sérti érdekeit, de
amelyet személyes érintettség vagy további végrehajtási intézkedések hiányában nem tud sem közvetlenül, sem
közvetve támadni. Erre a hatályba nem lépő Alkotmányos Szerződés, majd ennek a megoldását az EUMSz 263.
cikk (4) bekezdésébe áttevő Lisszaboni Szerződés talált választ, amikor a végrehajtási rendelkezést szükségessé
nem tevő, „rendeleti jellegű” aktusok megtámadásánál törölte a személyes érintettség feltételét.
4
L. erre Gilliaux, 2003, 177. o.
198
2.5. 5.2.5. A „rendeleti jellegű jogi aktusok”

A Lisszaboni Szerződés előtt, az EKSz 230 cikk (4) bekezdése „rendelet formájában hozott határozatról” szólt,
de annál előìrta a személyes érintettséget is. Így az újabb szabályozás, e feltétel eltörlésével, szélesìti a
magánfelek hozzájutását a bìrói jogvédelemhez megsemmisìtési igény esetén, elsősorban olyan helyzeteket
megcélozva, mint ami a Jégo-Quéré-ügyben is látható volt. Azonban az új fogalom, a „rendeleti jellegű jogi
aktus” nem teszi tisztábbá a helyzetet, ugyanis nem azonos értelmű a korábbi a „rendelet formájában hozott
határozat” fogalommal, annál szélesebb és még bizonytalanabb értelmű. Érdemes röviden néhány értelmezési
problémára rámutatni.
2.5.1. 5.2.5.1. Értelmezési nehézségek a Lisszaboni Szerződés újítása nyomán

A magyar kifejezésből nem világos, hogy ezek az aktusok milyen formában jelennek meg. Egy olyan jogi
aktusról van szó, amely a rendeletekre jellemző sajátosságokkal bìr, de nem rendelet formájában jelent meg,
vagy egy olyan rendelet formájában megjelent aktusról, mely nem a rendeletekre, hanem más jogi aktusokra
jellemző sajátságokkal rendelkezik. Tehát nem világos, hogy a „jelleg” formai vagy tartalmi vonatkozásokra
utal. Amennyiben a régi szabályozást vesszük alapul, inkább a második eshetőségről van szó. Így használta a
Törvényszék (Elsőfokú Bìróság) az ASAJA-ügyben, ahol a vizsgált rendeletről megállapìtotta, hogy az nem
egyedi, hanem általános hatályú, objektìve meghatározott helyzetekre vonatkozik, és ezért „rendeleti jellegű”. 5
Tehát a rendeleti formában megjelenő aktusok is lehetnek rendeleti jellegűek, illetve nem rendeleti jellegűek.
Nem világos továbbá, hogy a rendeleti jellegű jogi aktus csak nem jogalkotási aktus lehet, vagy jogalkotási
aktus is, melyet a Parlament és a Tanács hozott meg. A 263. cikk szövegét véve, annak első bekezdése alapján
az uniós bìróságok felülvizsgálati hatásköre minden jogi aktust magában foglalhat, tehát egyaránt kiterjed a
jogalkotási és egyéb jogi aktusokra is, azonban az első bekezdésben egyáltalán nem szerepel rendeleti jellegű
jogi aktus. Ez azt is jelenthetné, hogy a rendeleti jellegű aktusok a jogalkotási és nem jogalkotási aktusokat is
magukban foglalhatnak fogalmilag, valamilyen fogalmi sajátosság alapján. De mi lehet az a fogalmi sajátosság,
mely kiemeli a rendeleti jellegű aktusok szűkebb körét, a jogalkotási és nem jogalkotási aktusok általános
köréből? A fent idézett ASAJA-ügyben a Törvényszék olyan értelemben használta a fogalmat, hogy általános
hatályú, tehát szabályalkotó, és nem egyedi, igazgatási jellegű aktus. Ha ezt vennénk alapul, furcsa helyzet
alakulna ki: az általános hatályú aktusok (tkp. tartalmilag a jogszabályok) lennének enyhébb feltételek mellett
támadhatóak magánfelek által, mivel ezek kikerülnének a 263. cikk negyedik bekezdésének szigorúbb
feltételeket támasztó második fordulata alól, mìg az egyedi, igazgatási aktusoknál, melyek bennmaradnának a
második fordulatban, a személyes érintettséget is bizonyìtani kellene. Ez széles lehetőséget biztosìtana a
magánfeleknek arra, hogy általános hatályú uniós jogszabályokat támadjanak, ami aligha lehet cél, legalábbis az
eddigi gyakorlat ismeretében. Viszont jelenleg nincs a láthatáron az ASAJA-ügyben tett kritériumtól eltérő
elképzelés arra, hogy mitől lesz egy aktus „rendeleti jellegű”.
Amennyiben a 263. cikk (4) bekezdésének harmadik fordulata alól ki akarjuk szorìtani a jogalkotási aktusokat a
fenti kimenet elkerülése érdekében, akkor elvileg olyan felosztás is létezhet, hogy a jogalkotó aktusok csak a
negyedik bekezdés szigorúbb feltételeket szabó második fordulata alá tartozhatnak, a harmadik fordulat alá
pedig azok a nem jogalkotó aktusok, melyek általános hatályúak, szabályalkotók, tehát rendeleti jellegűek. Igaz
ezt közvetlenül a 263. cikk sem az első, sem a negyedik bekezdésnek a szövege nem támogatja, de logikailag, és
a 289–291. cikkeken alapuló, a jogi aktusok hierarchikus felosztását tekintve jobb lehet, mint az előző
megoldás.
A rendeleti jellegű aktusok csak akkor támadhatóak, amennyiben nem tesz szükségessé végrehajtó
intézkedéseket, tehát jogi értelemben egész és végrehajtható.6 Amennyiben a rendeleti jellegű aktushoz külön
végrehajtási intézkedés (további végrehajtó jogi aktus) szükséges , akkor valóban nem indokolt perlési lehetőség
biztosìtása a 263. cikk alapján, mert ekkor a végrehajtási intézkedést kell majd a magánfélnek támadnia, és
ennek során kérdőjelezheti meg az alapul szolgáló rendeleti jellegű aktus érvényességét.
Amennyiben a szükséges végrehajtási intézkedést a tagállamok hozzák meg (akár további jogszabály, akár ezen
alapuló egyedi, igazgatási aktus formájában), a tagállamokon belüli jogorvoslatok igénybevétele során eljuthat a
kérdés a Bìrósághoz előzetes döntéshozatal formájában, ahol meg lehet az uniós rendeleti jellegű aktus
érvényességét kérdőjelezni.
5
Pontosan „un acte de nature réglementaire”, T-295/04 – T-297/04
Centro Provincial de Jóvenes Agricultores de Jaén (ASAJA) és mások v Európai Unió Tanácsa [2005] EBHT II-3151, 39. pont.
6
A hivatalos magyar fordìtás félreérthető, mert nem magának a
rendeleti aktusnak kell végrehajtható intézkedéseket tartalmaznia.
199
Amennyiben a szükséges végrehajtási intézkedés uniós szinten születik meg, vagy kell hogy megszülessen, már
nehezebb a helyzet, ami a 263. cikk (4) bekezdésének ilyen perspektìváit illeti. A magánfélnek ekkor is a
végrehajtást jelentő aktust kell támadnia, de uniós szinten, a 263. cikk alapján, és ennek során megkérdőjelezheti
az alapul szolgáló rendeleti jellegű aktus érvényességét is, érvénytelenségi kifogás formájában az EUMSz 277.
cikkét felhasználva. A probléma ott van, hogy egy rendeleti jellegű aktust végrehajtó uniós jogi aktus
feltehetően maga nem lesz már rendeleti jellegű. Így a 263. cikk negyedik bekezdésének szigorúbb feltételeket
támasztó második fordulata alá fog tartozni, ahol a személyes érintettséget is bizonyìtani kell. Az eredmény az,
hogy egy jogszabályt (ha az rendeleti jellegű aktus) könnyebb feltételek alapján lehet támadni, mint egy egyedi,
igazgatási aktust.
Ráadásul a rendeleti jellegű aktusoknál nincs sok értelme azt kikötni egyszerre, hogy ne tegyen szükségessé
végrehajtó intézkedést és a fél közvetlenül érintett is legyen. Ugyanis az uniós bìróságok joggyakorlata alapján,
a közvetlen érintettség azt jelenti, hogy egy jogi aktus a fél jogi helyzetét minden más jogi aktus (további
tagállami vagy uniós intézkedés) elfogadása nélkül, azaz „közvetlenül” módosìtja. Kérdés, hogy van-e olyan
rendeleti jellegű (általános) aktus, mely a fél jogi helyzetét módosìtja, de mégis szükségessé tesz végrehajtó
rendelkezést, azaz nem alkalmazható e nélkül. Én úgy vélem, hogy a közvetlen érintettség feltétele, ahogy az az
uniós bìróságok gyakorlatában megjelenik, már eleve magában foglalja azt, hogy más jogi aktus (tkp. végrehajtó
intézkedés) közbejötte nélkül álljon be változás a fél jogi helyzetében.
Előre nem látni, hogy az uniós bìróságok a fent felvázolt problémákat milyen módon oldják majd meg a 263.
cikk negyedik bekezdését alkalmazva, és milyen értelmet tulajdonìtanak majd a rendeleti jellegű aktus
fogalmának.
2.5.2. 5.2.5.2. Határozatok vagy rendeletek?

A rendelet egy általános alkalmazású jogi aktus az uniós jogban, mely lehet jogalkotási aktus és nem jogalkotási
aktus. Az általános alkalmazás különbözteti meg például az egyedi, általában jól meghatározható kört érintő
határozatoktól (bár a határozatok is lehetnek általános hatályúak). A Bìróság szerint: „Egy határozat lényegi
jellemzői a cìmzett jogalanyok korlátozott köréből fakadnak, mìg egy rendelet, mely lényegileg jogszabályi
természetű, nem meghatározott vagy azonosìtható jogalanyok korlátozott körére alkalmazandó, hanem általában
és teljességében a jogalanyok csoportjaira.” L. 19-22/62 Fédération nationale de la boucherie en gros et du
commerce en gros des viandes és mások v Tanács [1962] EBHT 0943.
A rendeletek azonban nemcsak általános hatályúak lehetnek, hanem olyan rendelkezéseket is tartalmazhatnak,
melyek egyes jogalanyokat, vagy a jogalanyok egy szűk körét érintik. Ilyen esetekben nem lenne indokolt
elzárni az érintetteket a rendelet megtámadásától. Igen fontos kérdés a rendeletek megtámadhatósága például a
dömpingellenes eljárásnál, ahol a versenytársaknak is komoly érdekük fűződhet egy elégtelen dömpingellenes
vám megtámadásához, vagy az agrárpolitika területén, ahol a Tanács és Bizottság rendeletek tömkelegével
szabályozza a mezőgazdasági piacot, és amely rendeletek alkalmazása gyakran csak egy szűk csoportra
vonatkozik.
A rendeletek magánfelek által történő megtámadása általában lehetséges akkor, amennyiben a rendeletnek a
magánfél cìmzettje, a rendelet a magánfelet megnevezi, vagy rá kifejezetten utal, l. 138/79 SA Roquette Frères v
Tanács [1980] EBHT 3333, 17. pont, ahol a felperes neve szerepelt a Tanács megtámadott rendeletének
mellékletében, mely izoglükóztermelési kvótákat állapìtott meg.7 Az esetek legnagyobb részében azonban olyan
felperesek támadják a rendeleteket (pl. versenytársak), amelyek ilyen módon nem köthetők a jogi aktushoz.
A 263. cikk célja nyilvánvaló: a Bizottság, esetleg a Tanács pusztán a jogi aktus formájának megválasztásával,
azaz határozat helyett rendelet elfogadásával, ne akadályozhassa meg, hogy a közvetlenül érintett magánfelek e
jogi aktust megtámadhassák. Ez a megoldás felveti azt a kérdést, mi a különbség általában a rendelet, és a
ténylegesen egyedi határozatot tartalmazó rendelet között. A Bìróság a megkülönböztetés elveire és több más
kérdésre az alábbi ügyben választ nyújtott.
101/76 Koninklijke Scholten Honig NV v Tanács és Bizottság
[1977] EBHT 0797
[A Tanács 1862/76 számú, 1976. július 27-én meghozott rendeletével módosìtotta a gabona és rizs
feldolgozásával kapcsolatos, termelési térìtésekről szóló korábbi rendeletét. A felperes e rendelet 2. cikkét,
7
Izoglükóz az édesìtőszerek egyik fajtája.
200
valamint az annak végrehajtására, a Bizottság által hozott rendeletet támadta az EGKSz 173. cikke alapján. A
kérdés az volt, hogy a felperes jogosult-e cikk alapján a rendeletet támadni.]
5 Az EGK-Szerződés 173. [később EKSz 230., jelenleg EUMSz 263.] cikke feljogosìtja a természetes vagy jogi
személyeket arra, hogy vitasson egy nekik cìmzett határozatot, vagy egy olyan határozatot, melyet egy rendelet
vagy határozat formájában ugyan egy másik jogalanynak cìmeztek, de az őket közvetlenül és személyesen
érinti.
6 E rendelkezés célja elsősorban annak megelőzése, hogy a közösségi intézmények ne kerüljenek olyan
helyzetbe, amelyben a rendeleti formát alkalmazva kizárják a magánszemély keresetét egy határozat ellen, mely
őt közvetlenül és személyesen érinti.
7 A forma megválasztása nem változtathatja meg az intézkedés természetét.
8 A kereset megengedhetőségéről való döntéshez ezért szükséges megvizsgálni azt, hogy a vitatott intézkedések
rendeletek vagy határozatok-e a Szerződés 173. cikkének értelmében.
9 A Szerződés 189. [később EKSz 249., jelenleg EUMSz 288.] cikkének második bekezdése alapján, a rendelet
és a határozat között a megkülönböztető ismérv az, hogy a kérdéses intézkedés általános alkalmazású-e vagy
sem.
10 Ezért vizsgálni kell a vitatott intézkedések természetét, és különösen az általuk célzott vagy ténylegesen
kiváltott joghatásokat. […]
20 Egy gabonából és rizsből előállìtott termék tekintetében, a termelési térìtés egész üzleti évre történő
csökkentéséről, és a következő üzleti évtől annak megszüntetéséről rendelkező rendelet, természeténél fogva
általános alkalmazású intézkedés a Szerződés 189. cikkének értelmében.
21 Ez valójában objektìven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és joghatásokat az általánosan és elvontan

felfogott jogalanyok csoportjainál idéz elő.
22 A felperest csak abban a minőségében érinti, mint a magas fruktóztartalmú glükóz termelőjét, bármely egyéb
részletesebb megszorìtás nélkül.
23 Sőt egy rendeletnek minősülő intézkedés természete azon az alapon, hogy meghatározható kisebb-nagyobb
pontossággal a jogalanyok száma, vagy még azok azonossága is, melyekre az alkalmazandó egy adott
pillanatban, nem vitatható mindaddig, amìg alappal lehet hivatkozni arra, hogy az intézkedés az általa
meghatározott, céljával összefüggő, objektìv jogi és ténybeli helyzet következtében alkalmazandó.
24 Sőt az a tény, hogy egy jogi rendelkezésnek különböző joghatásai lehetnek különböző jogalanyok
tekintetében, melyekre az alkalmazandó, nem összeegyeztethetetlen a rendelet természetével, ha objektìve
meghatározott helyzetről van szó.
25 Amennyiben azért nem ismernénk el a termelési térìtésekre vonatkozó szabályokat rendeletként, mert az egy
konkrét termékre vonatkozik, és amennyiben azt az álláspontot foglalnánk el, hogy ezek a szabályok a termék
előállìtóit olyan körülményeknél fogva érintik, melyek megkülönböztetik őket minden más jogalanytól, ez a
határozat fogalmát oly mértékben kiterjesztené, hogy veszélyeztetné a Szerződés rendszerét, mely csak akkor
engedi bármely jogalanynak a semmissé nyilvánìtás iránti kereset benyújtását egy egyedi határozat ellen,
amennyiben az annak cìmzettjeként érinti őt, vagy egy intézkedés ellen, amennyiben az úgy érinti őt, mintha
annak cìmzettje lenne.
26 Ezen okok miatt a Bizottság által emelt kifogást el kell fogadni.
27 Ebből következően a keresetet, mint meg nem engedhetőt, el kell utasìtani.
A Bìróság fenti megállapìtásai ellenére, a rendelet és a rendeleti jellegű jogi aktus közötti határvonalak nem
húzhatóak meg tisztán. Ez jelentős bizonytalansághoz vezet annak eldöntésében, hogy egy rendelet mikor valódi
rendelet és más, rendeleti formában megjelenő más jogi aktus (pl. határozat). A rendeletek magánfelek által
történő megtámadásánál három megközelìtés vehető ki a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig a Bìróság
gyakorlatából.
201
Egyik, amikor vizsgálta, hogy a rendelet általános alkalmazású vagy sem. Amennyiben nem általános
alkalmazású volt, akkor tért rá a felperes jogi érdekének vizsgálatára (a közvetlen és személyes érintettségből itt
a Lisszaboni Szerződés után a közvetlen érintettség maradt). Amennyiben a rendeletről kiderült, hogy általános
alkalmazású, ebből egyben következtet a felperes személyes érintettségének a hiányára is. Ez a vizsgálati
módszer látható a fent idézett, Koninklijke Scholten Honig-ügyben, amelyből világosan kiderült: egy rendelet
még nem támadható meg pusztán azért, mert az érintettek szűk körének szól, és azok azonosìthatóak. A Bìróság
alkalmazta ezt a megközelìtést későbbi ügyekben is. Így valódi rendelet lévén, magánfél nem támadhatta meg
például a vilmoskörte termelési támogatásáról szóló rendeletet, l. 789, 790/79 Calpak SpA et Societa Emiliana
Lavorazione Frutta SpA v Bizottság [1980] EBHT 1949.; a marhahús exportja után járó visszatérìtésekről szóló
rendeletet, l. 45/81 Alexander Moksel Import-Export GmbH & Co. Handels-KG v Bizottság [1982] EBHT
1129.; a Spanyolországra vonatkozó, kiegészìtő kereskedelmi eljárásokról szóló rendeleteket, l. 117/86 UFADE
v Tanács és Bizottság [1986] EBHT 3255.
Később a joggyakorlat finomodott olyan irányba, hogy az intézkedés általános hatálya nem zárta ki eleve a
felperes közvetlen és személyes érintettségét, és ìgy egyben a perlési jogosultságot. Ugyanis a felperes, sajátos
körülményei, vagy valamilyen tény folytán élesen elkülönülhet a többi személytől, gazdasági szereplőtől, és
olyan helyzetbe kerülhet, mintha az általános hatályú intézkedésnek ő de facto a cìmzettje lenne. L. pl. C-142/00
P. Bizottság v Holland Antillák [2003] EBHT I-3484, 63–65. pontok. Ez egy másik megközelìtést hozott
magával, amikor eleve és közvetlenül azt vizsgálta a Bìróság, hogy a felperes személyesen érintett-e a rendelet
rendelkezéseivel. Itt a rendelet sajátosságaira a személyes érintettség vizsgálatán keresztül világìtott rá, azaz
összevonta a „rendeletbe burkolt határozat” kérdését a további feltétel, a személyes érintettség vizsgálatával. Ez
eltérést jelentett az előzőekhez képest, ugyanis ekkor a személyes érintettség már feltételezte azt, hogy a
rendelet a felperes vonatkozásában inkább határozat jellegű, semmint valódi rendelet volt.
A harmadik eset, melyre az előbbiekben már röviden utaltam, amikor a rendelet elfogadását egy előzetes uniós
igazgatási eljárás előzi meg a Bizottság előtt, melyben résztvevők lehetnek magánfelek is, és amely rendelet
elfogadásával zárulhat. Ezen esetekben az eljárásban való részvétel vagy annak lehetősége, alátámaszthatja a
perlési jogot a 263. cikk negyedik bekezdése alapján a Bìróság előtt. Különösen ez a helyzet például a
dömpingellenes eljárásokban, amelyekben a dömpingellenes vám kivetése rendeletben történik. Itt nemcsak a
cìmzettek perlési joga merül fel, hanem az eljárásban részt vevő más vállalkozásoké is.
Mivel a Lisszaboni Szerződés a személyes érintettség feltételét kivette a rendeleti jellegű jogi aktusok
megtámadásánál, az uniós bìróságok gyakorlatában ugyancsak változás várható, hiszen a feltételek enyhìtése
mellett nem maradhat változatlan a gyakorlat. A kérdés a változás mértéke, hiszen a közvetlen érintettség
feltétele megmaradt. (Ugyanakkor látható Koninklijke Scholten Honig-ügyből, hogy önmagában a rendelet
alkalmazási körének vizsgálatánál komoly mértékben szűkìthető a perlési jogosultság).
3. 5.3. Előzetes döntéshozatali eljárás –

érvénytelenség kérdésében
Az előzetes döntéshozatali eljárásban a tagállami bìróság az EUMSz 267. (volt EGKSz 177., majd EKSz 234.)
cikkében foglalt feltételek mellett, időbeni korlát nélkül, felvetheti egy uniós jogi norma érvényességének
kérdését. Az Európai Bìróság – ilyen felvetés nyomán – előzetes döntésében megállapìthatja az érvénytelenséget
(l. az 5. fejezetet is).
Itt egy lényeges problémára ki kell térni. Az előzetes döntésben a Bìróság érvénytelenséget állapìthat meg, mìg
a semmisségi perben semmissé nyilvánìtja a jogi aktust. Miben különbözik e kétféle döntés joghatásában? A
semmissé nyilvánìtás eltávolìtja az uniós jogrendből a semmisnek tekintett normát, a norma hatályát veszti
(abszolút joghatás). Az érvénytelenség megállapìtása formálisan nem helyezi hatályon kìvül a normát, hanem az
adott ügyben zárja el a tagállami bìróságot az érvénytelen norma alkalmazásától (relatìv joghatás).
Azonban abszurd eredményre vezetne, ha az érvénytelenséget megállapìtó döntéseknek nem lenne valamelyest
objektìv jellegük és normatìv erejük, és nem lehetne hatásuk más ügyekre. Bár az Európai Bìróság a szerződés
szövege alapján nem mondhatja ki, hogy az érvénytelenséget kimondó döntés nyomán a norma elveszti hatályát,
azonban nem hagy kétséget afelől, hogy elvárja az érvénytelenséget kimondó döntésének követését más
ügyekben is, amennyiben a tagállami bìróság nem él előzetes döntés iránti előterjesztéssel (ICC-formula).
66/80 Spa International Chemical Corporation (ICC)
v Amministrazione delle Finanze dello Stato
202
[1981] EBHT 1191
[Az Európai Bìróság előzetes döntésében érvénytelennek nyilvánìtotta a Tanács 563/76 sz. rendeletét, mely az
intervenciós hatóságoknál elfekvő sovány tejpor megvásárlásáról rendelkezett, l. 114/76 Bela-Mühle Josef
Bergmann KG v Grows-Farm GmbH & CO. KG [1977] EBHT 1211. A felperes International Chemical
Corporation azon ügyben nem szerepelt félként. Később indìtott azonos jogalapon pert olasz bìróság előtt, a
tejpor megvásárlásával összefüggő támogatás igénybevételénél, biztosìtékként letett, illetve kifizetett összegeket
követelte vissza az olasz hatóságtól.A Tribunale Civile di Roma (római polgári bìróság) bizonytalan volt, hogy a
visszafizetési igény elbìrálásánál, az előtte fekvő ügyben figyelembe veheti-e az Európai Bìróság megelőző, a
tanácsi rendeletet érvénytelennek nyilvánìtó határozatait, azaz tekintheti-e érvénytelennek ebben az ügyben is a
rendeletet. Ezért eme perdöntő kérdés tekintetében is előzetes döntés iránt előterjesztéssel élt.]
12 Amikor a Bìróság arra jut, hogy a 177. [később EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.] cikk keretében
érvénytelenné nyilvánìtsa egy intézmény jogi aktusát, különösen kényszerìtő jogbiztonsági követelmények
adódnak azok mellett, amelyek a közösségi jog egységes alkalmazására vonatkoznak. Valójában, az
[érvénytelenség] megállapìtásának természetéből magából következik az, hogy egy nemzeti bìróság nem
alkalmazhatja az érvénytelenné nyilvánìtott jogi aktust anélkül, hogy ne hozzon létre újra súlyos
bizonytalanságokat az alkalmazandó közösségi jog tekintetében.
13 Ebből következik, hogy bár a Bìróság ìtéletét, amely a Szerződés 177. cikke alapján megállapìtja egy
intézmény jogi aktusának, különösképpen a Tanács, vagy a Bizottság egy rendeletének érvénytelenségét,
közvetlenül csak ahhoz a nemzeti bìrósághoz intézi, amely az ügyben a Bìrósághoz fordult, az mégis elégséges
indokot szolgáltat bármely más nemzeti bìróság számára, hogy egy általa meghozni kìvánt ìtélet szempontjából
ezt az aktust érvénytelennek tekintse.
14 Azonban ez a megállapìtás nem azt jelenti, hogy a nemzeti bìróságok elesnek a Szerződés 177. cikkében
biztosìtott hatáskörüktől; ezek a bìróságok eldönthetik, hogy szükséges-e egy olyan kérdés újabb előterjesztése,
melyet a Bìróság már eldöntött, amikor előzőleg megállapìtotta egy közösségi intézmény jogi aktusának
érvénytelenségét. Ez márpedig szükséges lehet, ha a korábban megállapìtott érvénytelenség indokaira, hatályára
és esetlegesen a következményeire vonatkozó kérdések merülnének fel.
15 Ellenkező esetben, a nemzeti bìróságok az eléjük terjesztett ügyekben teljesen jogosan alkalmazhatják a
Bìróság által, más felek közötti perben hozott, érvénytelenséget megállapìtó határozatból fakadó
következményeket.
Az ICC-formula (l. az ìtélet 13. pontját) azt jelenti, hogy más ügyben döntést hozó bìróság köteles vagy maga is
érvénytelennek tekinteni a kérdéses uniós jogi normát és nem alkalmazni, vagy előterjesztést kell tennie a
Bìrósághoz előzetes döntés végett. Az ICC-formula az EUMSz 267. cikk alapján érvénytelenséget megállapìtó
határozatnak csaknem olyan joghatást tulajdonìt, mint a semmisségi határozatnak.
4. 5.4. Az érvénytelenségi kifogás

Az érvénytelenségi kifogás, melyre az EUMSz 277. cikk (volt EGKSz 184., később EKSz 241. cikk) ad
lehetőséget, nem önálló eljárás. Az uniós bìróságok előtt folyó semmisségi perekben lehetőséget biztosìt arra,
hogy a per tárgyával összefüggésben a felek hivatkozzanak valamely (közvetlenül nem a per tárgyát képező)
általános hatályú jogi aktus érvénytelenségére (korábban kifejezetten csak rendeletek esetében). Az eljárás
előnye ott fogható meg, hogy nincs feltételként állìtva olyan időhatár, mint a semmisségi perben nyitva álló két
hónap. Azonban a kifogással csak az általános hatályú jogi aktusok érvényességét lehet megkérdőjelezni. Az
egyedi, igazgatási jellegű jogi aktusok (tkp. tartalmukban is jogszabályok) ezúton nem támadhatóak, hiszen az
magánfelek részére megkerülhetővé tenné a 263. cikkben foglalt feltételeket.
A gyakorlati funkciója és célja az ennek az eljárási lehetőségnek, hogy amennyiben egy magánfél valamely
egyedi uniós intézkedést támad a 263. cikk alapján, és az alperes intézmény valamely általánosabb norma
alapján hozta a támadott jogi aktust, a magánfél ezen általánosabb norma érvénytelenségét is felhìvhassa. Erre
egyébként nem lenne lehetősége, hiszen általános normáknál nem áll fenn a közvetlen (és személyes)
érintettsége. A 267. cikkben foglalt előzetes döntéshozatali eljárás keretében, pedig csak közvetve tudná
támadni, egészen eltérő eljárásjogi helyzetben.
A lényeg tehát az, hogy lehetővé váljon valamely konkrét intézkedés „háttérszabályaként” létező általános
norma megtámadása, egyfajta járulékos eljárási lehetőségként. Ezt az eljárási helyzetet tükrözi az alábbi ügy,
rávilágìtva egyben néhány felvetődő problémára is.
203
92/78 SpA Simmenthal v Bizottság
[1979] EBHT 0777
[Az olasz hatóságok pályázatot ìrtak ki raktáron lévő intervenciós marhahúskészletek megvásárlására. A
felperes cég is adott be pályázatot. Időközben a Bizottság a tagállamok felé kiadta a 78/258. sz. határozatot,
melyben rögzìtette a legkisebb árakat az intervenciós készletek eladásánál. Mivel a felperes ajánlata ennek nem
felelt meg, a pályázatát elutasìtották. A felperes perelte a Bizottságot, hogy a Bìróság nyilvánìtsa semmissé a
határozatot. A kérdéses határozat azonban olyan általánosabb jogi aktusokon nyugodott, mint a Bizottság
2900/77 sz. rendelete, valamint a Bizottság 1978. január 13-i „hirdetménye”, melyek közül az egyik általánosan
az intervenciós hatóságoknál lévő fagyasztott marhahús eladásának pályáztatásáról és ennek eljárásáról szólt, a
másik ugyanezen tárgyban konkrétan Olaszországra nézve tartalmazott szabályokat.A felperes ezekkel szemben
érvénytelenségi kifogással élt, bár érvénytelenségi kifogást az akkori szerződéses szabály szerint csak
rendelettel szemben lehetett támasztani.]
36 Nem kétséges, ez a rendelkezés (EGKSz 184. cikk) [később EKSz 241., jelenleg EUMSz 277. cikk] lehetővé
teszi a felperesnek, hogy a vitatott határozat semmissé nyilvánìtásának elérése végett, az eljárás során közvetve
támadjon rendelet által szabályozott intézkedéseket, amelyek annak jogi alapját képezik.
37 Másrészről van alap kételkedni abban, hogy vajon az 1978. január 13-i pályázati felhìvás hirdetményére a
184. cikk alkalmazandó-e, amikor az, a megfogalmazása szerint, csak a „rendeletek” támadásáról rendelkezik.
38 Ezek a hirdetmények általános aktusok, melyek előre és objektìve meghatározzák azon kereskedők jogait és
kötelezettségeit, akik részt kìvánnak venni a pályázati felhìvásban, melyet e hirdetmény tesz közzé.
39 Ahogy a Bìróság 1958. június 12-i ìtéletében a 15/57 Compagnie des Hauts Fourneaux de Chasse v ESZAK
Főhatóság [1957 és 1958] EBHT 211, és 1956. június 13-i ìtéletében, a 9/56 Meroni & Co., Industrie
Metallurgische, SpA v Főhatóság (ESZAK) [1957 és 1958] EBHT 0133 ügyben már megállapìtotta az ESZAK-
Szerződés 36. cikkével összefüggésben, az EGK-Szerződés 184. cikke egy általános elvet fejez ki, mely az
eljárásban bármely félre jogot ruház, hogy e felet közvetlenül és személyesen érintő határozat semmissé
nyilvánìtásának elérése végett, támadja az intézmények előzetes aktusainak érvényességét, amelyek a
megtámadott határozat jogi alapját képezik, amennyiben ez a fél nem volt jogosult a Szerződés 173. [EKSz
230., jelenleg EUMSz 263.] cikke alapján közvetlenül keresetet indìtani azon aktusok megtámadására, melyek
ìgy őt anélkül érintették, hogy alkalma lett volna érvénytelenné nyilvánìtásukat kérni.
40 A hivatkozott cikk alkalmazási területének ezért magában kell foglalnia az intézmények azon aktusait,
melyek bár nem rendelet formájában jöttek létre, de hasonló hatásokat váltanak ki, és emiatt nem támadhatók
a173. cikk alapján természetes vagy jogi személyek által, a közösségi intézmények és a tagállamok kivételével.
41 A 184. cikk ezen széles értelmezése azért szükséges, hogy azon magánszemélyeknek, akiket a 173. cikk
második bekezdése elzár az általános aktusok tekintetében a közvetlen eljárás megindìtásától, a bìrói
felülvizsgálat előnyeit biztosìtsa akkor, ha a végrehajtási határozatok őket közvetlenül és személyesen érintik.
42 Az 1978. január 13-i pályázati felhìvás hirdetménye, mely vonatkozásában a felperes nem tudott eljárást
indìtani, éppen ilyen ügyet jelent, mivel csak a konkrét pályázati felhìvásra benyújtott pályázat következtében
meghozott határozat érintheti őt közvetlenül és személyesen.
43 Ezért jó alap van annak kinyilvánìtására, hogy a felperesnek az eljárás során támasztott érvénytelenségi
kifogása, amely nemcsak a fent emlìtett rendeletekre, hanem az 1978. január 13-i pályázati felhìvás
hirdetményére is vonatkozik, megengedhető, bár az utóbbi szigorú értelemben véve nem rendeletben
szabályozott intézkedés.
Korábban, a Lisszaboni Szerződés előtt, érvénytelenségi kifogást a EKSz 241. csak rendeletekkel szemben
engedett. Az Extramet-ügy jó példáját nyújtja annak, hogy mi indokolta a kifogás lehetőségének kiterjesztését
minden általános jogi aktusra. Akkoriban nagy jelentőségű megállapìtása volt az a Bìróságnak, hogy nemcsak
rendeletek támadhatók az akkori EGKSz 184. cikk alapján, hanem minden olyan aktus, melynek a rendelethez
hasonló általános joghatása van. Ezzel kitágìtotta a szerződés szövegéhez képest a felülvizsgálható általános
aktusok körét. A fenti ügyben ìgy a Bìróság felülvizsgálta a Bizottság „hirdetményeit” is, mint általános
joghatású jogi aktusokat. Ezt a gyakorlatot a Lisszaboni Szerződés átvette, és ma már nemcsak rendelet, hanem
az általános hatályú jogi aktusok érvényességét is vitatni lehet a kifogás során.
204
A felek azonban csak akkor hozhatják fel a kifogást, ha egyébként keresetük megengedhető, tehát van perlési
jogosultságuk (pl. közvetlen és személyes érintettségük) a perben támadott egyedi igazgatási intézkedés
tekintetében. E megszorìtás nélkül lehetővé válna, hogy magánfelek semmisségi perben, ha személyes vagy
közvetlen érintettség hiánya miatt nincs is perlési joguk, az általánosabb uniós jogi normákat önmagukban is
támadják. Ezt az uniós jog mai rendszere nem engedi meg.
Az érvénytelenségi kifogásnál lényeges, hogy csak magánfelek élhetnek-e ezzel az eljárásjogi eszközzel, vagy
tagállamok, netán uniós szervek is. A Simmenthal-ügyből kiviláglik, hogy az EUMSz 277. cikk konstrukciója
eredetileg magánfelekre van felépìtve, elsősorban a magánfeleknek biztosìt egyfajta járulékos jogorvoslatot
egyes esetekben – tekintettel arra, hogy a 263. cikk alapján nincs lehetőségük általános jogszabályok
támadására. A tagállamok és az uniós intézmények perlési joga a 263. cikk alapján teljes, nincs szükség annak
kiegészìtésére. Ez azt a következtetést vonná maga után, hogy érvénytelenségi kifogással nem élhetnek.
Amennyiben ez lehetséges lenne, akkor a 263. cikkben foglalt időhatárt meg lehetne kerülni egyes esetekben, és
ez szembemenne a semmisségi per céljaival, illetve rombolná azt az egységes jogorvoslati rendszert, melyre a
Bìróság többször utalt.
A kérdésnek különösen ott van jelentősége, amikor a Bizottság kötelezettségszegés megállapìtása iránti pert
indìt a tagállam ellen az EUMSz 258. (volt EKSz 226.) cikk alapján jogsértés megállapìtása iránt.
Kézenfekvőnek tűnik az a tagállami védekezés, hogy az állìtólagosan megszegett kötelezettség forrását képező
jogszabály érvényességét vitatják. A Bìróság láthatóan nem nyit teret ilyen védekezésnek akkor, ha a tagállam
korábban a 263. cikk alapján támadhatta volna a kérdéses normát. L. pl. 156/77 Bizottság v Belgium (SNCB
támogatás) [1978] EBHT 1881, 52/83 Bizottság v Franciaország (Textilipari támogatások) [1983] EBHT 3707,
C-183/91 Bizottság v Görögország (Adómentességek) [1993] EBHT I-3131.
Megjegyzések
1. Amennyiben az érvénytelenséget megállapìtó döntéseknek nem lenne objektìv jellegük és normatìv erejük,
arra az eredményre vezetne, hogy minden tagállami bìróságnak külön kellene kezdeményeznie az
érvénytelennek tekintett norma újbóli érvénytelennek nyilvánìtását az Európai Bìróságon előzetes
döntéshozatalban, ha az előtte lévő ügyben alkalmazása felmerül. Ennek ellenére, a Bìróság az ICC-ügyben sem
mondhatta ki kifejezetten e döntések abszolút hatályát. Ennek az lehet az oka, hogy a norma hatályon kìvül
helyezése csak a sikeres semmisségi kereset (EUMSz 263. cikk) következménye lehet. Csak ez a határozat
távolìtja el a normát az uniós jogrendből. Ezzel szemben, az érvénytelenséget kimondó előzetes döntés (EUMSz
267. cikk) nem semmisìti meg a normát, hanem a norma alkalmazását akadályozza meg, legalábbis a konkrét
ügyben mindenképpen. (L. erről pl. Léger főtanácsnok megállapìtásait az Ecroyd-ügyben, C-127/94 The Queen
v Ministry of Agriculture, Fisheries and Food, ex parte H. & R. Ecroyd Holdings Ltd és John Rupert EBHToyd
[1996] EBHT I-2731, per AG Léger 74. pont.) Az Európai Bìróság ennek tükrében nem tehetett mást, mint
ahhoz az első pillanatban kétesnek tűnő fordulathoz folyamodott, hogy egy érvénytelenséget kinyilvánìtó
határozat „elégséges indokot szolgáltat” más ügyben eljáró tagállami bìróság számára, hogy a szabályt
érvénytelennek tekintse. Az ICC-formula azonban bevált, a tagállami bìróságok is megértették a helyzet
fonákságát. Így a Bìróság ezt a formulát meg is erősìtette több ügyben is, pl. 112/83 Société des produits de
maïs SA v Administration des douanes et droits indirects [1985] EBHT 0719, 16. pont, 314/85 Foto-Frost v
Hauptzollamt Lübeck-Ost [1987] EBHT 4199, 15. pont.
2. Vajon erga omnes hatályt jelent-e, hogy egy érvénytelenséget kimondó előzetes döntés „elégséges indokot”
szolgáltat egy másik ügyben eljáró nemzeti bìróság számára, hogy az érvénytelenségre alapozzon egy ìtéletet?
Darmon főtanácsnok szerint a Bìróság ezzel kimondta az erga omnes hatályt, 228/92 Roquette Frères SA v
Hauptzollamt Geldern [1994] EBHT I-1445, per AG Darmon 14. pont. Lenz főtanácsnok szerint nincs
formálisan erga omnes hatálya az előzetes döntésnek, 103/88 Fratelli Costanzo SpA v Comune di Milano [1989]
EBHT 1839, per AG Lenz 39. pont. Melyik álláspont az elfogadhatóbb, és milyen indokok alapján?
3. Az ICC-formula ismeretében hogy értékelhető az a megállapìtás, amelyet a Bìróság négy évvel később tett a
Wünsche-ügyben:
13 Ebből következik, hogy az ìtélet, melyben a Bìróság előzetes döntést nyújt egy közösségi szerv aktusának
értelmezéséről vagy érvényességéről, meghatározóan eldönti a közösségi jog valamely kérdését vagy kérdéseit,
és az, az alapeljárásban meghozni kívánt döntés céljából kötelező a nemzeti bìróságra.
69/85 Wünsche Handelsgesellschaft GmbH & Co. v Németország [1986] EBHT 0947, 13. pont (kiemelés a
szerzőtől). Összegyeztethető ez a két döntés?
205
4. A tagállamok a kötelezettségszegés megállapìtása iránti perben nem támaszthatnak érvénytelenségi kifogást a

Bìróság véleménye szerint. A Bìróság világosan összefoglalta álláspontját a C-74/91 Bizottság v Németország
(Utazásszervezés – ÁFA) [1992] EBHT I-5437 ügyben. Az ìtélet egy kivételre is felhìvta a figyelmet:
10 Az első helyen kell figyelembe venni, hogy a Szerződés által felállìtott jogorvoslati rendszer különbséget tesz
egyrészt a 169. és 170. [később EKSz 226. és 227., jelenleg EUMSz 258. és 259.] cikkekben biztosìtott
jogorvoslatok, melyek lehetővé teszik annak kinyilvánìtását, hogy egy tagállam nem teljesìtette kötelezettségeit,
másrészt a 173. és 175. [később EKSz 230. és 232., jelenleg EUMSz 263. és 265.] cikkekben foglaltak között,
melyek a közösségi intézmények által elfogadott intézkedések jogszerűségének, vagy az ilyen intézkedések
elmulasztásának bìrói felülvizsgálatát teszik lehetővé. E jogorvoslatoknak céljai különböznek, és ìgy különböző
szabályok vonatkoznak rájuk. A Szerződés kifejezett, megengedő szabályának hiányában, egy tagállam ezért
védekezésként nem hìvhatja fel egy neki cìmzett határozat jogellenességét egy olyan perben, mely annak
megállapìtása végett folyik, hogy elmulasztotta teljesìteni kötelezettségeit, melyek abból erednek, hogy e
határozatot nem hajtotta végre.
11 Más helyzet csak akkor adódna, ha a kérdéses intézkedés olyan súlyos és kifejezett hibáktól szenvedne, hogy
nem létezőnek kellene tekinteni (226/87 sz. ügy, fent idézve 16. pont), és ebben az ügyben a német kormány
ilyen értelmű állìtást nem tett.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az EUMSz 277. cikk (az előző szövegváltozataiban is), »bármely fél«
jogát ismeri el, az érvénytelenségi kifogásra. Ahogy Lord Slynn főtanácsnok ìrja: „úgy vélem, hogy a »bármely
fél« a 184. cikkben »bármely felet« jelent, és nem »bármely felet a tagállam kivételével«”. 181/85
Franciaország v Bizottság (Etilalkohol-ügy) [1987] EBHT 0689, per AG Lord Slynn. Melyik szempontnak
kellene érvényesülni: a jogorvoslati rendszer belső egységének vagy a szerződés 277. cikkét alkotó
jogszövegnek?
5. A semmisségi perben élhet-e érvénytelenségi kifogással az alperes uniós intézmény? Támadhatja-e ilyen
módon például az alperes Bizottság a Tanácsnak egy rendeletét, melyen a Bizottságnak a felperes által
megtámadott egyedi intézkedése alapult? Erre az esetre is érvényesek azok a megfontolások, melyek a
tagállamok azon jogának korlátozásához vezettek, hogy kötelezettségszegés megállapìtása iránti perben nem
támaszthatnak fő szabályként érvénytelenségi kifogást?
5. 5.5. A mulasztási per

Az EUM-Szerződés 265. cikke [volt EGKSz 175., később EKSz 232. cikk] lehetőséget biztosìt olyan igények
érvényesìtésére, melyek abból fakadnak, hogy az uniós intézmények az EUM-Szerződést megsértve
elmulasztják egy jogi aktus meghozatalát. A mulasztási per közvetlen peres eljárás, melynek célja, hogy a
felperes kérelmére az uniós bìróság megállapìtson jogsértést, ha a nevesìtett uniós intézmények a szerződést
megsértve ilyen értelemben mulasztanak. Az EUMSz 265. cikke a következőképpen szól:
Ha az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank a
Szerződéseket megsértve elmulasztja a döntéshozatalt, a tagállamok és az Unió többi intézménye keresettel
fordulhatnak az Európai Unió Bìróságához a jogsértés megállapìtása iránt. E cikket, azonos feltételek mellett, az
Unió mulasztó szerveire és hivatalaira is alkalmazni kell.
A kereset csak akkor elfogadható, ha az érintett intézményt, szervet vagy hivatalt előzetesen felkérték, hogy
járjon el. Ha a felkéréstől számìtott két hónapon belül az érintett intézmény, szerv vagy hivatal nem foglal állást,
a keresetet további két hónapon belül lehet megindìtani.
Bármely természetes vagy jogi személy az előző bekezdésekben foglalt feltételek mellett panasszal fordulhat az
Európai Unió Bìróságához, ha az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala elmulasztott valamely neki
cìmzendő jogi aktust – az ajánlások és vélemények kivételével – meghozni.
5.1. 5.5.1. A mulasztási per jellemzői

A mulasztási perre vonatkozóan a Bìróság érdekes megállapìtásokat tett a T. Port GmbH-ügyben, mely sajátos
módon, egy előzetes döntés iránti előterjesztés útján került elé Németországból, a hesseni tartományi legfelsőbb
közigazgatási bìróságtól:
53 A Szerződés nem tartalmaz rendelkezést olyan előzetes döntés iránti előterjesztésről, mely által a nemzeti
bìróságok kérhetnék a Bìróságot, döntsön arról, hogy egy intézmény elmulasztott intézkedni. Ennek
206
következtében a nemzeti bìróságoknak nincs hatáskörük a per folyamán előzetes intézkedések meghozatalára az
intézmény vonatkozásában. A döntéshozatal állìtólagos elmulasztásának bìrósági felülvizsgálatát csak a
közösségi bìróságok gyakorolhatják. [...]
58 Amennyiben a közösségi intézmény elmulasztja a döntéshozatalt, a tagállam pert indìthat a Bìróságon

döntéshozatal elmulasztása miatt. Hasonlóképpen, az érintett kereskedő, aki a cìmzettje lenne annak az
intézkedésnek, melyet a Bizottság állìtólag elmulasztott elfogadni, vagy legalább közvetlenül és személyesen
érintett, ilyen pert indìthat a Törvényszék előtt (C-107/91 ENU v Bizottság [1993] EBHT I-599).
59 Igaz, hogy a Szerződés 175. [később EKSz 232., jelenleg EUMSz 265.] cikkének harmadik bekezdése jogi
vagy természetes személyeknek jogot biztosìt perindìtáshoz döntéshozatal elmulasztása miatt, ha egy intézmény
elmulaszt hozzájuk intézni egy olyan intézkedést, mely nem ajánlás vagy vélemény. Azonban a Bìróság
megállapìtotta, hogy a 173. [EKSz 230., jelenleg EUMSz 263.] és 175. cikkek egy és ugyanazon jogorvoslati
eszközt biztosìtják (15/70 Chevalley v Bizottság [1970] EBHT 975, 6 pont). Ebből következik, hogy amint a
173. cikk negyedik bekezdése megengedi magánszemélyeknek a perindìtást a nem nekik cìmzett, de őket
közvetlenül és személyesen érintő intézményi intézkedés semmissé nyilvánìtása iránt, a 175. cikk harmadik
bekezdését úgy kell értelmezni, mint amely ugyancsak jogot biztosìt nekik perindìtáshoz döntéshozatal
elmulasztása miatt egy intézmény ellen, amely állìtólagosan elmulasztott elfogadni egy intézkedést, mely őket
ugyanúgy érintette volna. A magánszemélyek lehetősége, hogy jogaikat érvényesìthessék, nem tehető függővé
attól, hogy az intézmény cselekedett vagy elmulasztott cselekedni.
C-68/95 T. Port GmbH & Co. KG v Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung [1996] EBHT I-6065.
Ez az eset nagy jelentőségű abból a szempontból, hogy a Bìróság a jogalkotással kapcsolatos jogorvoslati
rendszer egységességére hivatkozva összesimìtotta több vonatkozásban a semmisségi és a mulasztási per
feltételeit. A fentiek értelmében az EUM-Szerződés 265. cikkében a mulasztás minden olyan aktusra utal,
melyekkel szemben semmisségi per indìtható. Ezzel a Bìróság összeillesztette a semmisségi per és a mulasztási
per tárgyát. A további, nagy jelentőségű megállapìtás, hogy a jogorvoslati rendszer egységességéből kiindulva, a
Bìróság a szerződés szövegéhez képest kibővìti a felperesek lehetséges körét. A magánfelek ìgy nemcsak olyan
mulasztás esetén rendelkeznek perlési joggal, ha az aktust nekik kellett volna cìmezni, hanem akkor is, ha az
elmulasztott aktus vonatkozásában közvetlen és személyes érintettségük lenne.
Ugyanakkor az is világos, hogy mulasztással kapcsolatos jogorvoslat csak mulasztási per keretében lehet, más
eljárás – ìgy az előzetes döntéshozatali eljárás – erre nem használható. Ez lényeges különbség a jogi aktusok
érvénytelenségével kapcsolatos igényektől, amely több eljárásban is érvényesìthető különböző feltételek mellett.
5.2. 5.5.2. A mulasztás

Ahhoz, hogy megállapìtható legyen egy uniós intézmény mulasztása, kötelezettségnek kell fennállnia az
elmulasztott jogi aktus alkotására, intézkedés meghozatalára. Nem minősül mulasztásnak, ha az uniós intézmény
felkérésre állást foglal a per előtti eljárásban, de a cselekvést továbbra is megtagadja. A mulasztás ugyanis nem
azt jelenti, hogy az intézmény nem a felperes felszólìtásának megfelelően cselekszik, vagy megtagadja a
cselekvést.
A mulasztás azt jelenti, hogy az intézmény kötelezettsége ellenére nem cselekszik egyáltalán, beleértve azt,
hogy a kérdésben a felperes kérelmére állást sem foglal. Az ilyen állásfoglalás meghozatala már akadályát
képezi a sikeres perindìtásnak, hiszen annak feltétele az ilyen állásfoglalás hiánya. A felperes kérelmére
meghozott állásfoglalás akkor is akadály, ha az megtagadja a felperes által kért aktus meghozatalát. Külön
kérdés, hogy az uniós intézmény állásfoglalása, amelyet a 265. cikk második bekezdése alapján hoz, támadható-
e semmisségi per keretében, a 263. cikk alapján.
Az egész probléma a maga összetettségében jelentkezik azon ügyekben, ahol a Bizottság egy magánfél
felszólìtása ellenére sem lép fel valamely tagállam ellen (pl. kötelezettségszegés megállapìtása iránti per
keretében), annak vélt vagy valós jogellenes magatartása miatt. Ezekben az esetekben a kereset sikertelen, mivel
a Bizottság állást foglal, ìgy akadálya van a mulasztási pernek. Ugyanakkor az állásfoglalás általában nem
támadható a 263. cikk alapján, mert az állásfoglalás ezen esetekben nem kötelező, és sokszor a felperest
személyesen nem érintő aktus.
T-126/95 Dumez v Bizottság
[1995] EBHT II-2863
207
[Az AAA konzorcium, melynek felperes a tagja, kezdeményezte a Bizottságnál, hogy az lépjen fel Görögország
ellen, mert állìtásuk szerint Görögország megsértette a közösségi jogszabályokat, amikor az új athéni repülőtér
tervezésére, épìtésére és működtetésére vonatkozó közbeszerzési eljárást lefolytatta. A Bizottság hosszasan
levelezett a görög hatóságokkal, mely utóbbiak ezután újravizsgálták a pályázatokat, illetve külön szakértőket
bìztak meg annak ellenőrzésére, hogy az elbìrálás szempontjait megfelelően alkalmazták-e a döntés során. A
Bizottság ezután 1995. március 25-én hozott határozatával úgy döntött, hogy további lépést nem tesz az ügyben,
és nem bocsát ki indokolt véleményt (az akkori 226. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapìtása iránti per
előfeltételeként) Görögország felé. A felperes emiatt a Bizottságot perelte semmisségi, illetve vagylagosan
mulasztási keresettel, az EGK-Szerződés 173. és 175. (EKSz 230. és 232., jelenleg EUMSz 263. és 265.) cikke
alapján.]
33 A Bìróság következetes álláspontja szerint, magánfelek nem jogosultak vitatni a Bizottság azon döntését,
melyben az visszautasìtja a 169. [később EKSz 226., jelenleg EUMSz 258.] cikken alapuló eljárás megindìtását
egy tagállam ellen (Lütticke, idézve fent 27. o.; a Bìróság 1992. június 12-i végzése a C-29/92 Asia Motor
France és mások v Bizottság [1992] EBHT I-3935, 21. pont ügyben; az Elsőfokú Bìróság (Törvényszék)
végzése a Calvo Alonso-Cortés ügyben, idézve fent, 55. pont, és 1994. november 29-i végzése a T-479/93 és T-
559/93 Bernardi v Bizottság [1994] EBHT II-1115, 27. pont ügyekben).
34 A közösségi bìróságok állandó joggyakorlata, mely a Szerződés169. cikke alapján indìtandó eljárás Bizottság
által történő megtagadásának nem peresìthető jellegére vonatkozik, nemcsak a 169. cikk által a Bizottságnak
biztosìtott mérlegelési jogkörön alapul, hanem azon az elven is, hogy amennyiben a Bizottság döntése nemleges,
ezt azon kérelem természetének fényében kell mérlegelni, amely kérelemre az választ jelent (42/71
Nordgetreide v Bizottság [1972] EBHT 105, 5. pont). [...]
36 Azon tényre tekintettel, hogy a Szerződés 169. cikke alapján egyedül az Európai Bìróságnak van hatásköre
megállapìtani, hogy – amint a kérelmező állìtja – Görögország nem teljesìtette azon kötelezettségeit, melyek az
egyenlő elbánás elvéből és a közösségi jog más rendelkezéseiből háramlanak rá, az AAA konzorcium
panaszában megalkotni kért aktus csak a Bizottság által kibocsátandó indokolt vélemény lehet (l., különösen , a
Lütticke-ügyben hozott ìtéletet, idézve fent, 27. o., és Gand főtanácsnok véleményét ugyanazon ügyben, 30. és
32. oldalak).
37 A Szerződés 169. cikkének felépìtése alapján világos, hogy az indokolt vélemény csak egy előzetes eljárási
szakasz, amelyet követően az Európai Bìróság előtt pert lehet indìtani a kötelezettségek teljesìtésének
elmaradása miatt, és ezért nem lehet olyan aktusnak tekinteni, amely semmissé nyilvánìtási eljárás tárgyát
képezhetné. Ebből következően, a 169. cikkben szabályozott eljárás megindìtásának megtagadása a Bizottság
által olyan aktust képez, melynél nem áll nyitva a megtámadás lehetősége, és ìgy nem szükséges azt vizsgálni,
hogy a kérelmező közvetlenül és személyesen érintett-e.
38 Mindenesetre hozzá kell tenni, hogy sem a közösségi jog állìtólagos megsértésének súlyossága és a
panaszban kifogásolt görög kormányzati aktus egyedi jellege, sem az a tény, hogy tagállami bìróságok előtt
nincs hatékony, rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség, nem képez olyan tényezőt, mely alkalmas lenne arra,
hogy a panaszos által megalkotni kért aktus jogi minősìtését befolyásolná. […]
42 A kérelem, amely részében a Szerződés 175. [később EKSz 232., jelenleg EUMSz 265.] cikkének harmadik
bekezdésén alapul, kéri annak megállapìtását, miszerint a Bizottság mulasztást követett el azzal, hogy nem
kezdeményezett kikényszerìtési eljárást Görögország ellen, és ezzel megsértette a Szerződést.
43 A Bìróság in limine megjegyzi, hogy a Bizottság a 175. cikk értelmében állást foglalt, amennyiben 1995.
március 29-én elfogadta a vitatott határozatot. A kialakult esetjog szerint, (166/86 és 220/86 Irish Cement v
Bizottság [1988] EBHT 6473, 17. pont), a 175. cikk a mulasztásra olyan értelemben utal, hogy [az intézmény]
nem hoz döntést vagy nem foglal állást, és nem oly módon, hogy az érintett személyek által kért vagy
szükségesnek vélt intézkedést nem hozza meg
44 A Bìróság ugyancsak megjegyzi, hogy a Szerződés 175. cikkében szabályozott mulasztási per függ attól,
hogy az érintett intézmény köteles-e döntést hozni, ugyanis ìgy válik az állìtólagos mulasztás ellentétessé a
Szerződéssel. Mindazonáltal, a Szerződés 169. cikkének felépìtése alapján világos, hogy a Bizottság nem
köteles az ott szabályozott eljárást megindìtani, hanem e tekintetben mérlegelési jogköre van, ami kizárja a
magánfelek azon jogát, hogy követelhessék ettől az intézménytől egy bizonyos álláspont elfogadását (Star Fruit,
idézve fent, 11. pont; a Bernardi ügyben hozott végzés, idézve fent, 31. pont).
45 A Bizottság mulasztásának megállapìtására irányuló kérelem ezért nem megengedhető.
208
5.3. 5.5.3. A kötelezettség valamely intézkedésre

A mulasztás megállapìtásának előfeltételét jelentő jogszabályi kötelezettség bizonyìtása, mely a mulasztást
elkövető uniós intézménnyel szemben áll fenn, nem egyszerű. Az uniós jogi normák e tekintetében is igen
általánosak lehetnek. Különösen sok probléma adódik a kötelezettség létének bizonyìtásával akkor, amikor a
kötelezettség „puha kötelezettség” az azt tartalmazó norma megfogalmazása, jellege miatt, vagy a szabályozás
tárgyánál, természeténél fogva. Az uniós intézménynek emellett széles mérlegelési jogköre is lehet valamely
intézkedés meghozatalára vagy annak mellőzésére. A problémát jól példázza egy más szempontból is klasszikus
ügy, amelyben az Európai Parlament perelte a Tanácsot, a közös közlekedési politika elfogadásának hiánya
miatt.
13/83 Európai Parlament v Tanács (Közlekedési politika)
[1985] EBHT 1513
[A Parlament 1968 és 1982 között több határozatban hìvta fel a Tanácsot arra, hogy az EGK-Szerződés (akkori)
74. cikke alapján dolgozzon ki és vezessen be egy közös politikát a közlekedési szektorban. Ezt az egész közös
piac működése szempontjából lényegesnek tartotta. A Tanács nem döntött jelentős számú, a Bizottság által
előterjesztett javaslatról sem, melyek a közlekedési politika kialakìtására irányultak.A Parlament végül 1982-
ben határozatot fogadott el, hogy eljárás induljon a Tanács ellen a közlekedési politika területére vonatkozó
átfogó szabályozás alkotásának elmulasztása miatt. A per egyik nagy kérdése az volt, hogy a Parlamentnek van-
e perlési jogosultsága. A mulasztás érdemét tekintve viszont az volt a lényeges kérdés, hogy a szerződés idézett
rendelkezése tartalmaz-e kellően konkrét kötelezettséget, melyre a mulasztást alapozni lehet.]
35 E körülmények között a Tanács által felvetett kérdés lényegileg arra vonatkozik, hogy a jelen ügyben az
Európai Parlament az első kérelmében olyan pontosan jelölte-e meg azokat az intézkedéseket, amelyeknek a
hiányát a Tanáccsal szemben kifogásolja, hogy a Bìróság ìtélete a Tanács által végrehajtható lesz-e a 176.
[később EKSz 232., jelenleg EUMSz 266.] cikknek megfelelően, amennyiben a keresetnek helyt ad.
36 A pontosság ilyen foka annál is inkább szükséges, mert a Szerződés által biztosìtott jogorvoslati rendszerben
szoros kapcsolat van a 173. [később EKSz 230., jelenleg EUMSz 263.] cikk alapján benyújtható kereset, mely
lehetővé teszi a Tanács és a Bizottság jogszerűtlen intézkedéseinek semmissé nyilvánìtását, és a 175. cikken
alapuló kereset között, mely alapján megállapìtható, hogy a Tanács vagy a Bizottság a Szerződést megsértve
elmulasztotta bizonyos intézkedések meghozatalát. Ebben az összefüggésben meg kell állapìtani, hogy a per
tárgyát képező intézkedéseket mindkét esetben megfelelően meg kell jelölni annak érdekében, hogy a Bìróság
megállapìthassa, e jogi aktusok meghozatala, illetve meghozatalának elmulasztása jogszerű-e.
37 Ebből következik, hogy a Parlament első kérelme, még ha megalapozott is, csak annyiban fogadható el,
amennyiben a Tanáccsal szemben kifogásolt közös közlekedéspolitika hiánya annak a következménye, hogy a
Tanács nem hozott meg olyan intézkedéseket, amelyek hatókörét kielégìtően meg lehet határozni annak
érdekében, hogy ezeket az intézkedéseket egyedileg azonosìtani lehessen, és hogy ezeket az intézkedéseket a
Szerződés 176. cikke alapján megszülető ìtélet nyomán meg lehessen hozni. Meg kell tehát vizsgálni a felek arra
vonatkozó érvelését, hogy hiányzik-e vagy sem egy közös közlekedéspolitika. […]
49 Azt az érvelést azonban, amelyet a Tanács a mérlegelési jogkörével kapcsolatosan előadott, elvileg el kell
fogadni. Noha ezt a mérlegelési jogkört korlátozzák a közös piac bevezetéséből adódó követelmények, és a
Szerződés egyes különös rendelkezései, mint például azok, amelyek határidőket állapìtanak meg, azonban a
Szerződés rendszerében a Tanács feladata, hogy a Szerződés által előìrt eljárási szabályok alapján meghatározza
a közös közlekedéspolitika céljait és eszközeit.
50 A Tanács ugyan köteles arra, hogy egy közös közlekedéspolitika bevezetésére vonatkozó kötelezettsége
keretében mindazon intézkedéseket meghozza, amelyek egy ilyen politika fokozatos megvalósìtásához
szükségesek, ezen intézkedések tartalmát a Szerződés azonban nem határozza meg. Így például a Szerződés a
Tanácsra bìzza annak az eldöntését, hogy a közlekedés területén először a vasutak és az állami hatóságok közötti
kapcsolatokat, vagy a közúti és a vasúti forgalom közötti versenykapcsolatokat érintő intézkedéseket kell-e
meghozni. Szintén a Tanács feladata, hogy meghatározza azokat a prioritásokat, amelyeket figyelembe kell
venni az e területen fennálló jogszabályok és közigazgatási gyakorlatok harmonizálásakor, valamint, hogy
meghatározza egy ilyen harmonizálás tartalmát. Ezen a területen a Szerződés mérlegelési jogkört biztosìt a
Tanács számára.
209
51 Mindezt alátámasztják a három érintett intézmény, valamint a holland kormány által a per folyamán
előadottak is, melyekből kitűnik, hogy a Tanács fent hivatkozott 1965-ös határozata óta továbbfejlődtek a közös
közlekedéspolitika tartalmára vonatkozó nézetek, és az idők folyamán eltérő jelentőséget tulajdonìtottak egy
ilyen politika különböző vonatkozásainak.
52 Ezek a nyilatkozatok lehetővé tesznek egy második megállapìtást is. Úgy tűnik, hogy a Parlament, a jelen per
felperese, az erre vonatkozó kérések ellenére nem jelölte meg, hogy a Szerződés értelmében mely
intézkedéseket kellene a Tanácsnak megtennie, illetve, hogy ezen intézkedéseket milyen sorrendben kellene
meghoznia. A Parlament csupán azt jelezte, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy összefüggő rendszert kell
alkotniuk, minden tagállamban érvényesülniük kell, és a közlekedés területén meg kell valósìtaniuk a Szerződés
célkitűzéseit.
53 Ahogyan fentebb már kifejtésre került, egy olyan közös politika hiánya, amelynek a megvalósìtását a
Szerződés előìrja, nem valósìt meg szükségszerűen egy tartalmilag kielégìtően meghatározott mulasztást a 175.
cikk értelmében. Ez a megállapìtás érvényes a jelen ügyben akkor is, ha a 75. [EKSz 71., jelenleg EUMSz 91.]
cikknek megfelelően, a közös közlekedéspolitika megvalósìtására irányuló folyamatnak tovább kell
folytatódnia, és akkor is, ha a 75. cikk (2) bekezdése értelmében e munkálatok jelentős részét az átmeneti
időszak vége előtt be kellett volna fejezni.
A mulasztásnak megfelelően konkrét kötelezettségen kell tehát alapulnia, azonban ennek mérlegelése a Bìróság
feladata. Ezt a megállapìtást átvette az Elsőfokú Bìróság (Törvényszék) is, l. T-571/93 Lefèbvre frères et soeurs
és mások v Bizottság [1995] EBHT II-2379, 33. pont.
Megjegyzések
1. A felperesek köre a 265. cikk alapján is korlátozott. A tagállamok, a Bizottság, a Tanács és az Európai
Parlament (az 1992-es Maastrichti Szerződés óta) keresetindìtási joga általános, nem kell semmilyen egyedi
érdeket felmutatni ennek feltételeként. A Számvevőszék és az Európai Központi Bank tekintetében, a perlési
feltételek mennyiben különböznek a semmisségi perben megismertektől?
2. Az uniós jog bizonyos területein, ahol a Bizottságnak jelentős igazgatási hatásköre van (pl. versenypolitika),
gyakori helyzet az, amikor valamely versenytárs panasszal él a Bizottságnál egy vállalkozással vagy
vállalkozásokkal szemben, kifogásol valamely gyakorlatot. Amennyiben a Bizottság nem ad helyt a panasznak,
és nem kezd érdemi vizsgálatot a kifogásolt gyakorlatról, a panaszosnak van-e lehetősége mulasztási perben
számonkérni ezt? A Bizottságnak általában széles mérlegelési jogköre dönteni abban, hogy indìt-e egy
vizsgálatot valamely kifogásolt piaci magatartás tekintetében. Ezért a mulasztási per sok reménnyel aligha
kecsegtet. A panaszosnak azonban vannak bizonyos jogai például egy versenyjogi panasz elbìrálásával
kapcsolatban, mely jogok közvetlenül az e területet szabályozó normákból fakadnak. Így a Bizottság köteles
például megvizsgálni a panaszban felhozott körülményeket, hogy alappal dönthessen annak elutasìtásáról vagy
éppen az érdemi vizsgálat megindìtásáról, l. pl. 210/81 Oswald Schmidt, mint Demo-Studio Schmidt v
Bizottság. [1983] EBHT 3045, 19. pont. Ezt a megállapìtást az Elsőfokú Bìróság (Törvényszék) a
következőképpen egészìtette ki egy versenyjogi ügyben tett, a Bizottság által elutasìtott panasszal
összefüggésben (mulasztási per):
71 Az ezen érvvel felhozott kérdést a Bìróság úgy tekinti, mint ami lényegileg arra irányul, hogy melyek a
Bizottság kötelezettségei, amikor egy természetes vagy jogi személytől kérelmet kap a [1962. február 6-i] 17. sz.
rendelet 3. cikke alapján.
72 Szükséges rámutatni, hogy a 17 és 99/63 sz. rendeletek azon személyeknek, akik panasszal élnek a
Bizottságnál, bizonyos eljárási jogokat biztosìtanak, mint például azon indokok megismerésének jogát, melyek
alapján a Bizottság a panaszt el kìvánja utasìtani, vagy ezzel kapcsolatban, észrevételek előterjesztésének jogát.
Így a közösségi jogalkotás bizonyos konkrét kötelezettségeket ìrt elő a Bizottságnak. Azonban, sem a 17-es, sem
a 99/63-as rendelet nem tartalmaz kifejezett rendelkezéseket arra, hogy a panasz érdemében eljárást kellene
indìtani, és arra, hogy a Bizottság részéről [érdemi] vizsgálatot kellene lefolytatni.
T-24/90 Automec Srl v Bizottság [1992] EBHT II-2223, 72–73. pontok.
3. A semmisségi per megindìtásának szigorú időbeni feltételei vannak: a támadott intézkedés meghozatalától
vagy közlésétől számìtott két hónapon belül kell megindìtani. A mulasztási perben is vannak időbeni
előfeltételei a perindìtásnak, azonban ezen időhatárok relatìvak. A mulasztás (ha megállapìtható) folyamatos
jogsértés, mìg a semmisségi per keretében a támadott és érvénytelen jogi aktus meghozatala egyszeri jogsértés,
210
nem folyamatos jellegű. Ez a különbség lehetőséget nyújthat a semmisségi perben meghatározott határidők
megkerülésére. Az Eridania-ügyben a felperesek felszólìtották a Bizottságot, hogy egyes olasz cukorgyáraknak
nyújtott támogatásról szóló határozatait vonja vissza azok jogellenessége miatt. A felhìvásra a Bizottság nem is
válaszolt. A felperesek emiatt mulasztási pert indìtottak a Bizottság ellen. A Bìróság azonban megállapìtotta:
17 Azonban a Szerződés, mégpedig a 173. [később EKSz 230., jelenleg EUMSz 263.] cikkben, rendelkezik más
jogorvoslatokról, melyek igénybevételével vitatni lehet egy állìtólagosan jogellenes közösségi intézkedést, és ha
szükséges, semmissé lehet nyilvánìtani egy arra feljogosìtott fél kérelmére. Amennyiben, ahogy a kérelmezők
javasolják, lehetséges lenne, hogy az érintett felek kérhessék az intézkedést meghozó intézményt annak
visszavonására, és amennyiben a Bizottság ezt elmulasztja, a kérdést a Bìróság elé lehetne vinni, mint az ügyben
elkövetett jogellenes mulasztást, ez egyenlő lenne egy olyan, a 173 cikkel párhuzamos jogorvoslat
megteremtésével, amely nem lenne alávetve a Szerződésben lefektetett feltételeknek
18 Ez a kérelem nem tesz eleget a Szerződés 175. [később EKSz 232., jelenleg EUMSz 265.] cikkében foglalt
követelményeknek, és ìgy meg nem engedhetőnek kell nyilvánìtani.
10/68 és 18/68 Societa „Eridania” Zuccherifici Nazionali és mások v Bizottság [1969] EBHT 0459
4. Lord Bethell, az Európai Parlament és a Lordok Házának tagja, egyben a rendszeres repülőjáratokat gyakran
igénybe vevő fogyasztó, felszólìtotta a Bizottságot, hogy lépjen fel a versenyjogi szabályok alapján a
légitársaságok ellen, azok rögzìtett ármegállapodásai miatt. A Bizottság válaszában kifejtette, hogy az árak
rögzìtése elsősorban a tagállami szabályoknak tudható be, de ìgéretet tett, hogy vizsgálatot folytat, és szükség
esetén jogszabály-alkotási javaslattal él a Tanács felé. Lord Bethell nem volt elégedett a válasszal, ìgy beperelte
a Bizottságot vagylagosan a173. cikk és a 175. cikk alapján. A Bìróság a keresetet elutasìtotta. Mi lehetett a
Bìróság indoka erre? L. 246/81 Nicholas William, Lord Bethell v Bizottság [1982] EBHT 2277. Hasonlóan l. pl.
T-3/90 Prodifarma v Bizottság [1991] EBHT II-0001, 35. pont, T-32/93 Ladbroke Racing Ltd v Bizottság
[1994] EBHT II-1015, 41. pont, ugyanakkor l. egyben a fent idézett T. Port GmbH-ügyet is.
211
6. fejezet - 6. fejezet. Az uniós jog a
tagállamok belső jogában
Az Európai Uniót alapìtó szerződések, és az ezekre épülő további jogszabályok kötelezik a tagállamokat. Ez
következik a Szerződésekből és a nemzetközi jog általános elveiből. Ezek a kötelezettségek elsősorban a
nemzetközi szìntéren, azaz a tagállamok közötti kapcsolatokban, és a tagállam, valamint az uniós szervek
közötti kapcsolatokban mutatkoznak meg.
Kérdés, hogy egy ilyen, alapvetően nemzetközi szinten megmutatkozó kötelezettség jár-e valamilyen
következménnyel a tagállamok belső jogrendszerében. Az egyértelmű, hogy a tagállamnak úgy kell rendezni
belső viszonyait, hogy az uniós jogból folyó kötelezettségeknek a belső jogrend is megfeleljen. Ez ugyancsak
következik a klasszikus nemzetközi jogi elvekből. Az viszont egy rövid ideig nyitott kérdés volt, hogy az uniós
jogszabályok csak ösztönzői az erre épülő, és a belső viszonyokat szabályozó tagállami jogszabályoknak, vagy
van közvetlenül is szerepük, közvetlen hatályuk a belső jogban. Az előbbi esetben az uniós jogszabályok a belső
jogon kìvülálló normák lennének, melyeket a belső közigazgatási, bìrói szervek nem alkalmazhatnak, és arra
nem lehetne hivatkozni (legfeljebb az azt végrehajtó és kihirdető belső jogszabályra). Az utóbbi esetben,
közvetlen hatály esetén, viszont a belső jogalkalmazásban az uniós jogszabályok is hivatkozhatóak lennének, a
jogkereső magánfelek, a tagállam belső szervei közvetlenül ezekkel dolgoznának, és a jogviták eldöntésében
közvetlen szerepet kapnának.
Erre a dilemmára a nemzetközi jog már nem ad választ, és az államok – alkotmányos berendezkedésüktől
függően – különböző megoldásokat alkalmaznak. De az uniós jog ad-e választ erre a kérdésre, az uniós
jogszabályok tekintetében?
1. 6.1. Az uniós jog közvetlen hatálya

1.1. 6.1.1. A közvetlen hatály alapja
Az EUMSz 288. cikke a rendeleteknél utal arra, hogy e jogszabályok „közvetlenül alkalmazandóak”. Ez azt
sugallja, hogy a belső jogban a rendeletek közvetlenül szerepet kaphatnak, nem kell további tagállami
jogszabály ahhoz, hogy élő normaként érvényesüljenek a belső jogokban. A szerződés azonban nem szól
magáról a szerződéses rendelkezések ilyen hatásáról, mint ahogy nyitva hagyja a kérdést az irányelvek és
határozatok tekintetében is (a Szerződések korábbi változatai is ugyanìgy tettek). Az uniós jogszabályok e
tìpusainak ugyancsak óriási szerepe van az uniós célok megvalósìtásában, ezért nem mindegy, hogyan
hatályosulhatnak. Erre a kérdésre adott válasz ìgy az egész uniós jogrend arculatát meghatározhatja.
A Közösségek megalapìtása után a kérdés hamar napirendre került, és a Bìróság nem sokat késlekedett a
válasszal, amire kiváló lehetőséget kapott a van Gend en Loos-ügyben. Itt az a kérdés vetődött fel, hogy az
EGK-Szerződés egyik rendelkezésére hivatkozhat-e egy magánfél holland bìróság előtt. Az itt tett
megállapìtások (későbbi ügyekben kifejtett következményeikkel együtt), a közösségi jogrendszer
„alkotmányos” alapjait vetették meg, és az uniós jogrend ma is ugyanezen alapokra, elvekre épül.
A Bìróság úgy döntött, hogy mivel a közösségi jogszabályok tartalmukban a magánfelek közötti jogviszonyokat
is közvetlenül érintik, ìgy játékterük nem korlátozódhat a Közösségek és a tagállam, mint egész viszonyára, utat
kell találniuk közvetlenül a tagállami jogrendszerekbe is, hiszen ìgy képesek a magánfeleket is érintő
jogviszonyok alakìtására.
26/62 NV Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend en Loos
v Netherlands Inland Revenue Administration
[1963] EBHT 0003
[Az EGK-Szerződés akkori 12. cikke tiltotta, hogy a tagállamok a meglévő vámokat emeljék vagy új vámokat
vezessenek be (átmeneti időszak – a rendelkezés azóta hatályát vesztette). A felperes importőr urea-
formaldehidet hozott be Németországból, azonban nagyobb vámot kellett fizetni, mint korábban, mert a holland
jogszabályok a terméket átsorolták egy olyan áruosztályba, melynek magasabb volt a vámtarifája. A per azon
fordult meg, hogy a felperes hivatkozhat-e a szerződés fenti rendelkezésére. Amennyiben nem, a holland bìróság
212
6. fejezet. Az uniós jog a tagállamok
belső jogában
csak a belső jogszabály alapján dönthetett, és az pervesztést jelentett volna felperes számára. Így az előterjesztő
holland Tariefcommissie (kb. pénzügyi közigazgatási bìróság) első kérdése az volt, hogy felperes alapìthatja-e
igényét közvetlenül az EGK-Szerződés 12. cikkére.]
A Tariefcommissie elsőként azt a kérdést teszi fel, hogy a Szerződés12. cikke közvetlen hatállyal bìr-e a
nemzeti jogban, vagyis a tagállamok állampolgárai e cikk alapján érvényesìthetnek-e olyan jogokat, melyeket a
nemzeti bìróságoknak védelemben kell részesìteniük.
Ahhoz, hogy megtudjuk, hogy valamely nemzetközi szerződés rendelkezései ilyen hatállyal bìrnak-e, tekintetbe
kell venni annak szellemét, rendszerét és megfogalmazását.
Az EGK-Szerződés célkitűzése, hogy olyan közös piacot hozzon létre, amelynek a működése közvetlenül érinti
a Közösség jogalanyait, egyúttal azt is jelenti, hogy ez a Szerződés több mint olyan megállapodás, amely csak a
szerződő államok közötti kölcsönös kötelezettségeket hoz létre.
Ezt a koncepciót megerősìti egyrészt a Szerződés preambuluma, mely a kormányok mellett a népeket is emlìti,
másrészt még egyértelműbben az olyan szuverén jogokkal felruházott intézmények létrehozása, mely jogok
gyakorlása a tagállamokat, valamint azok állampolgárait egyaránt érinti.
Másfelől meg kell jegyezni, hogy az Európai Parlament és a Gazdasági és Szociális Bizottság közvetìtésével a
Közösségben egyesült államok állampolgárait e Közösség működésében való együttműködésre hìvták fel.
Továbbá a Bìróságnak a 177. cikk keretében játszott szerepe, melynek célja, hogy biztosìtsa a Szerződés
nemzeti bìróságok általi értelmezésének egységességét, megerősìti, hogy az államok elismerték azt a
lehetőséget, hogy a közösségi jogra állampolgáraik hivatkozhassanak e bìróságok előtt.
Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a Közösség a nemzetközi jog új jogrendjét képezi, melynek javára
az államok, bár szűk területeken, de korlátozták szuverén jogaikat, és amelynek alanyai nemcsak a tagállamok,
hanem azok állampolgárai is.
Ennélfogva a tagállamok jogszabályaitól független közösségi jog amellett, hogy a magánszemélyekre

kötelezettségeket állapìt meg, arra is szolgál, hogy számukra jogokat keletkeztessen, amelyek az őket megillető
jogok összességének részévé válnak.
E jogok nemcsak akkor keletkeznek, amikor a Szerződés ezeket kifejezetten előìrja, hanem azokból a
kötelezettségekből eredően is, amelyeket a Szerződés egyértelműen rögzìt a magánszemélyek, a tagállamok és a
közösségi intézmények számára. [...]
A 12. cikk szövege világos és feltétel nélküli tilalmat állapìt meg, mely nem valaminek a megtételére, hanem
valaminek a meg nem tételére vonatkozó kötelezettség. [...]
A fenti megfontolásokból az következik, hogy a Szerződés szelleme, rendszere és megfogalmazása szerint a 12.
cikket úgy kell értelmezni, hogy az közvetlen hatállyal bìr, és olyan egyéni jogokat keletkeztet, melyeket a
nemzeti bìróságoknak védelemben kell részesìteniük.
A közvetlen hatálynak a fenti ügyben megmutatkozó elve, az uniós (akkor közösségi) jog tagállami
jogrendszerekben való érvényesülésének kérdésére ad választ. Ezen elv alapján az uniós jogi normákra bizonyos
feltételekkel magánfelek a tagállam belső jogrendszerében, ìgy a tagállami bìróságok előtt is, közvetlenül
jogokat alapìthatnak, illetve abból számukra kötelezettségek származtathatók. A közvetlen hatály az uniós jog
érvényesülésének dimenzióit megtöbbszörözi. Így az uniós jogi normák nemcsak az Unió és a tagállamok
közötti viszonyokban érvényesülhetnek, hanem az Unió és magánfelek (pl. versenyjog), tagállamok és
magánfelek, valamint magánfelek egymás közötti jogviszonyaiban is.
A közvetlen hatály elvének fontos vonatkozása, hogy az uniós normák érvényesülésükhöz sokszor nem
kìvánnak további tagállami aktusokat. A klasszikus nemzetközi jogi normák viszont – állami gyakorlattól
függően – csak további állami jogalkotási aktussal válnak a belső jogrendszer részévé és lesznek ott
alkalmazhatók.A közvetlen hatállyal bìró uniós jogi normák semmilyen további tagállami jogalkotást nem
igényelnek és esetenként nem tűrnek, önmagukban is képesek érvényesülni.A közvetlen hatály elvének ezen
vonatkozása a közvetlen alkalmazhatóság jelensége. A közvetlen hatály és a közvetlen alkalmazhatóság
jelensége esetenként keveredik egymással, és az Európai Bìróság gyakorlatában sincs élesen elhatárolva, aminek
oka lehet, hogy az alapìtó szerződések megfogalmazásai sem egyértelműek (l. EUMSz 288. cikk (3) bekezdés).
213
belső jogában
Megjegyzések
1. A van Gend en Loos döntés jelentőségét aláhúzza, hogy az ügyben fellépő Hollandia erőteljesen érvelt az
ellen, miszerint az EGK-Szerződés a tagállami bìróságok előtt közvetlenül felhìvható lenne. Roemer
főtanácsnok ugyancsak vitatta, hogy a 12. cikknek bármilyen közvetlen hatálya lenne. Ezek az álláspontok jól
tükrözik azt a felfogást, ami akkor általános volt az egész közösségi joggal kapcsolatban. A Bìróság azonban
nyilvánvalóvá tette, hogy a Közösségeket alapìtó szerződések nem úgy viselkednek, mint a hagyományos
nemzetközi szerződések, hanem egy új sajátos jogrend alapjairól beszélhetünk, és a nemzetközi jogi normákra
vonatkozó megfontolások itt nem feltétlenül érvényesek. Az ìtélet „új jogrend” kitétele mind a mai napig
gyakori hivatkozási alap az uniós (közösségi) joggal összefüggésben.
2. A közvetlen hatálynak sajátos vonatkozása az, hogy a normáknak tartalmilag alkalmasaknak kell lenniük arra,
hogy belőlük közvetlenül jogok és kötelezettségek származzanak (l. a következő pontot). A Bìróság álláspontja
alapján, ugyan a közösségi jog (itt az EGK-Szerződés) rendelkezései lehetnek közvetlen hatályúak, azonban
ennek vannak feltételei is, tehát nem mindegyik közösségi jogi norma bìr közvetlen hatállyal. A különböző
jogszabályok eltérő módon viselkedhetnek e szempontból. A közösségi norma közvetlen hatályára vagy az
alapìtó szerződés rendelkezéséből vagy a Bìróság ìtéleteiből következtethetünk.
3. A Bìróság kifejtette, milyen feltételei vannak annak, hogy egy közösségi jogszabálynak közvetlen hatálya
legyen a belső jogokban. Konkrétan az EGK-Szerződés 12. cikkének közvetlen hatályáról volt joga a
Bìróságnak dönteni? Az ügyben a holland érvelés részben arra irányult, hogy a luxemburgi bìróság nem dönthet
arról, miképpen valósuljon meg a közösségi jog a tagállamok belső jogrendszerében, és azt, hogy a 12. cikknek
lehet-e és van-e közvetlen hatálya, az előterjesztő bìróságnak kell eldöntenie. Miért nem hagyta a Bìróság az
előterjesztést tevő Tariefcommissie számára azt a feladatot, hogy erről döntsön a megadott szempontok alapján?
(A Bìróság előzetes döntés meghozatala során csak értelmezheti a közösségi jogszabályt, azt nem alkalmazhatja
az ügyre.)
4. A fentiekben úgy utaltunk a közvetlen hatály mibenlétére, hogy az uniós jogi rendelkezésre a magánfelek a
tagállam belső jogrendszerében, ìgy a tagállami bìróságok előtt is, jogokat alapìthatnak, illetve abból számukra
kötelezettségek származtathatók. A Bìróság néha tágabban fogja fel a közvetlen hatályt, és arról beszél, hogy a
magánfél felhìvhatja-e az uniós (közösségi) rendelkezést a tagállami bìróság előtt, l. pl. 9/73 Carl Schlüter v
Hauptzollamt Lörrach [1973] EBHT 1135, 30. pont. Ez alapján nem kell, hogy jogok származzanak részére a
rendelkezésből, hanem egyszerűen hivatkozhasson rá és azt a bìróság köteles legyen, mint kötelező normát,
megìtélésének részévé tenni. A kétféle felfogásnak lehet gyakorlati jelentősége olyan közösségi jogszabályok
esetén, melyekből nem származnak közvetlenül jogok a magánfélre, de világos és feltétel nélküli kötelezettséget
tartalmazhatnak az állam irányában.
1.2. 6.1.2. A közvetlen hatály feltételei

A van Gend en Loos-döntésből világos, hogy az alapìtó szerződések nem minden rendelkezése közvetlen
hatályú, ennek vannak feltételei. E feltételek a kérdéses rendelkezés bizonyos minőségét kìvánják meg abból a
célból, hogy alkalmas legyen jogviták eldöntésére. Ennek hìján nem lehet alkalmas arra, hogy jogi igények és
érvelések alapjaként szolgáljon. A van Gend en Loos-döntés azt sugallja, hogy csak negatìv kötelezettséget
tartalmazó norma lehet közvetlen hatályú. Ezt a korlátozást a Bìróság időközben elhagyta, és számos olyan
norma közvetlen hatályát is megállapìtotta, melyek pozitìv kötelezettséget tartalmaznak. A Bìróság álláspontja
alapján, a közvetlen hatály feltétele az, hogy a kérdéses rendelkezés tartalma „világos és feltétel nélküli”
legyen.E két feltétel általános szempont valamely közösségi norma közvetlen hatályának eldöntésénél, bár néha
más-más megfogalmazásban vagy tartalommal. Csak e két feltétel teljesülése teszi a szabályt jogilag egész
kötelezettséget hordozó normává.
(a) Világos szabálytartalom
Egy szabály világossága (egyértelműsége, pontossága stb.) önmagában is bizonytalan kategória, és aligha képez
megfelelő határokat a közvetlen hatály megìtélésénél. Például a Bìróság sokszor megállapìtotta az EUMSz 34.
(volt EKSz 28.) cikkének közvetlen hatályát, mely a következőképpen szól: „A tagállamok között tilos a
behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.” Az áruk szabad
áramlásának uniós szabályozásánál látható, hogy magának az Európai Bìróságnak is mennyi gondja volt (és
van) annak behatárolásánál, mit jelent a „mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés”. Ha van
rendelkezés, amelynek tartalma nem világos és egyértelmű, az a 34. cikk, hiszen átfogja az államok csaknem
összes lehetséges kereskedelmi praktikáját. Ennek ellenére nem merült fel, hogy ne lenne közvetlen hatályú.
214
belső jogában
Ez a feltétel tehát az elvet rögzìti ugyan, de konkrét esetben aligha ad hasznos eligazìtást arra, hogy mi minősül
közvetlen hatályú normának. Tipikus példája az elv azon tìpusának, mely nem uralja egy kérdés eldöntését,
hanem csak hivatkozási alap valamely érvelésben.
(b) Feltétel nélküli szabály
A szabály feltétlen jellege azt sugallja, hogy végrehajtása és érvényesülése nem függ további feltételtől, ìgy
különösen további jogi aktusoktól, intézkedésektől (ez a „feltétel”), melyeknek a szabály tartalmát még
valamilyen módon ki kell egészìteni, ahhoz, hogy jogilag egész kötelezettség keletkezzen. E feltétel mibenlétére
a Bìróság a következőképpen mutatott rá:
A 95. [később EKSz 90., jelenleg EUMSz 110.] cikk első bekezdése hátrányos megkülönböztetés elleni tilalmat
tartalmaz, mely világos és feltétel nélküli kötelezettséget képez. Ez a kötelezettség nem korlátozott semmilyen
feltétel által, és nem függ, végrehajtásában vagy hatályában, akár a közösségi intézmények, akár a tagállamok
által meghozandó intézkedéstől. Ez a kötelezettség ezért teljes, jogilag kerek és következésképpen alkalmas
közvetlen hatály előidézésére a tagállamok és a joghatóságuk alatt álló jogalanyok közötti jogviszonyokban.
28/67 Firma Molkerei-Zentrale Westfalen/Lippe GmbH v Hauptzollamt Paderborn [1968] EBHT 0211, 57/65
Alfons Lütticke GmbH v Hauptzollamt Sarrelouis [1966] EBHT 0293. A további jogi aktusok kibocsátásának
feladata, melyek a szabály érvényesüléséhez kellenek, nem feltétlenül csak a tagállamra, hanem a közösségi
intézményekre is várhat. A Lütticke/Molkerei-döntésekben adott viszonylag egyértelmű meghatározás azóta
jelentős módosuláson ment át.
Kiderült, hogy egy szabály érvényesülése feltétel nélküli akkor is, ha kell ugyan további intézkedés annak
végrehajtásához, de ezen intézkedések a szabály lényegét, alapját nem változtathatják, tartalmát már nem
egészìthetik ki, és a konkrét ügy a szabály ezen „érinthetetlen részének” felhìvása merül fel a tagállami bìróság
előtt.A személyek szabad áramlása tekintetében is jelentős Reyners-ügyben, a Bìróság ilyen sajátos határesettel
konfrontálódott. Az EGKSz 52. (később EKSz 43., jelenleg EUMSz 49.) cikke biztosìtja a piaci szereplők
szabad letelepedését a másik tagállamban.E tekintetben tilos az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés, de
a letelepedés szabadságának biztosìtása végett az EGK-Szerződés 54. és 57. cikke előìrta a Tanácsnak
irányelvek kibocsátását. A kérdés az volt, miszerint a 52. cikkben foglalt szabály közvetlen hatályú-e, tekintettel
arra, hogy az ügy idején a Tanács alig bocsátott ki irányelvet ezzel a rendelkezéssel összefüggésben, a szabály
teljes érvényesülését előìró átmeneti időszak végére. A Bìróság úgy találta, hogy ugyan további irányelvek
kibocsátását előìrja a szerződés, azonban az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma
olyan jellegű szabály a szabad letelepedéssel összefüggésben is, melynek tartalma a további közösségi
intézkedésekkel nem szorul kiegészìtésre. 2/74 Reyners v Belgium [1974] EBHT 0631, különösen 23–30.
pontok.
A követelmény lényege azonban a Reyners-döntés után is megmaradt, mind a mai napig: meghatározatlan,
további jogi aktusokkal tartalmilag kiegészìtendő jogok, kötelezettségek hìján egy uniós szabály nem hìvható fel
tagállami bìróság előtt. Így például az alapìtó szerződésekben meghatározott célok nem hìvhatók fel tagállami
bìróság előtt magánfél által, hogy arra jogokat alapìtson, C-339/89 Alsthom Atlantique SA v Compagnie de
construction mécanique Sulzer SA [1991] EBHT I-0107, 9. pont.
Vannak kommentátorok, például Cairns vagy Hartley, akik külön feltételnek (harmadik feltételnek) veszik a
közvetlen hatály megállapìthatóságánál, hogy ne kìvánjon meg külön végrehajtási jogszabályt vagy intézkedést
a közvetlen hatályú uniós norma érvényesìthetősége.1 Itt a feltételnélküliség pusztán és általában az érvényesülés
feltételeinek hiányát jelenti, mìg a további tagállami vagy uniós jogi aktus, intézkedés szükségessége e harmadik
feltételt képezné. (A megkülönböztetésnek nincs gyakorlati jelentősége.) Bár a Lütticke- és Molkerei-
döntéseknek lehet ilyen olvasata, és lehetnek erre utaló ìtélethelyek is, a Bìróság más ìtéleteiből arra lehet
következtetni, nem két külön feltételről van szó, például: „Egy közösségi rendelkezés feltétel nélküli, ha olyan
kötelezettséget fektet le, amelyet semmilyen feltétel nem korlátoz, ésvégrehajtása vagy joghatása nem függ sem
a közösségi intézmények, sem tagállamok által meghozandó bármilyen intézkedéstől.” C-389/95 Siegfried
Klattner v Elliniko Dimosio [1997] EBHT I-2719, 33. pont, hasonlóan C-246, 247, 248, 249/94 Cooperativa
Agricola Zootecnica S. Antonio és mások v Amministrazione delle finanze dello Stato [1996] EBHT I-4373, 18.
pont. Éppen ezért én ezeket a körülményeket a feltételnélküliség általános kritériuma alá illesztem be, ahogy
teszi ezt Mengozzi vagy Dutheil de la Rochère.2
1
Cairns, 95. o. vagy Hartley, 193. o.
2
Mengozzi, 1992, 89. o., Dutheil de la Rochère, 2005, 114. o.
215
belső jogában
Megjegyzések
1.A közvetlen hatály feltételei nem szigorúan és egységesen megfogalmazottak a Bìróság ìtélkezési
gyakorlatában. Először a „világos és feltétel nélküli” követelményként jelent meg a van Gend en Loos-ìtéletII-B.
pontjában, és hasonlóan a Molkerei-Zentrale-döntés (1)A. pontjában, vagy később például C-163/94, C-165/94
és C-250/94 Lucas Emilio Sanz de Lera és mások [1995] EBHT I-4821, 41. pontjában. Aztán a „pontosság”,
mint további feltétel jelent meg a Costa-ügyben, 6/64 Costa v E.N.E.L. [1964] EBHT 1141. A Costa-ügy óta
többféle változattal találkozhatunk, például a közvetlen hatályú jogi rendelkezésnek „feltétel nélkülinek, kellően
világosnak és pontosnak” kell lennie, pl. 23/70 Erich Haselhorst v Finanzamt Düsseldorf-Altstadt [1970] EBHT
0881, 9. pont, C-62/93 BP Soupergaz v Görögország, [1995] EBHT I-1883, 34. pont, C-156/91 Hansa Fleisch
Ernst Mundt GmbH & Co. KG v Landrat des Kreises Schleswig-Flensburg [1992] EBHT I-5567, 13. pont; vagy
„világosnak, pontosnak és feltétel nélkülinek” külön jelző nélkül, pl. 271/82 Vincent Rodolphe Auer v
Ministere public [1983] EBHT 2727, 11. pont, C-113/97 Henia Babahenini v Belgium [1998] EBHT I-0183, 17.
pont; vagy nem feltétlenül világosnak csak „feltétel nélkülinek és kellően pontosnak”, 152/84 M. H. Marshall v
Southampton and South-West Hampshire Area Health Authority (Teaching) [1986] EBHT 0723, 52. pont,
148/78 Ratti [1979] EBHT 1629, 23. pont, vagy C-297/03 Sozialhilfeverband Rohrbach [2005] EBHT I-4305,
27. pont.
2. A világosság és feltétel nélküli tartalom miért fontos ahhoz, hogy a rendelkezésre magánfelek jogokat
alapìthassanak, illetve abból kötelezettségek származzanak rájuk? A belső jogokban minden alkalmazandó jogi
rendelkezés ilyen? Mit tesz azon belső jogszabállyal egy bìróság, ha annak tartalma nem mutat jogilag egész
kötelezettséget?
3. Valamely jogi rendelkezés feltételes voltára esetenként igen nehéz következtetni. Jól szemlélteti ezt az alábbi
példa, ahol a Bìróság húsz év alatt eljutott egy, a kezdeti álláspontjával ellenkező következtetéshez. Az EGK-
Szerződés 90. cikk (2) bekezdése (később EKSz 86., jelenleg EUMSz 106. cikk) (2) bekezdése korábban ìgy
szólt (ma is csaknem szó szerint ugyanez): „Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével
megbìzott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak e szerződés
szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem
ténylegesen nem akadályozza a rájuk bìzott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem
befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel.” A kérdés, hogy tagállami bìróság
meghatározhatja-e, mely vállalat esik a cikk hatálya alá, tehát közvetlenül alkalmazható (közvetlenül hatályos)
normáról van-e szó? A Bìróság a Port de Mertert-ügyben bemutatja, miért nem feltétel nélküli ez a rendelkezés:
13 A 90(2) [később EKSz 86(2), jelenleg EUMSz 106(2)] cikk nem állapìt meg feltétlen rendelkezést.
14 Ennek alkalmazása a követelmények mérlegelését jelenti, egyrészt az érintett vállalkozásokra rábìzott sajátos
feladat teljesìtése, másrészt a Közösségek érdekének védelme vonatkozásában.
15 E mérlegelés [eredménye], a Bizottság felügyelete alatt, az államok által követett általános gazdaságpolitikai
célkitűzésektől függ.
16 Ennek értelmében, a 90. cikk (3) bekezdésében a Bizottságnak biztosìtott hatáskör gyakorlásának sérelme
nélkül, a (2) bekezdés nem alkalmas olyan egyéni jogok keletkeztetésére, amelyeket a nemzeti bìróságoknak
védeniük kellene.
10/71 Ministère Public of Luxembourg v Mrs. Madeleine Hein, née Müller, és mások [1971] EBHT 0723, 13–
16. pontok. Ugyanakkor a Bìróság későbbi ügyekben átcsúszott lassan arra az álláspontra, hogy a tagállami
bìróságok megtehetik a rendelkezés alapján a besorolást arra vonatkozóan, miszerint melyik vállalat esik a
rendelkezés hatálya alá; tehát a rendelkezés közvetlenül felhìvható magánfél által. L. pl. C-260/89 Elliniki
Radiophonia Tiléorassi AE és Panellinia Omospondia Syllogon Prossopikou v Dimotiki Etairia Pliroforissis,
Sotirios Kouvelas, Nicolaos Avdellas és mások [1991] EBHT I-2925, 34. pont, C-320/91 Paul Corbeau [1993]
EBHT I-2533, 20. pont.
4. Az, hogy egy uniós szabály pusztán célokat tűz ki (tehát nincs közvetlen hatálya), nem jelenti azt, hogy ne
játszhatna szerepet más közösségi jogi normák értelmezésében, és ìgy ne lenne valamilyen joghatása, pl. 126/86
Fernando Roberto Giménez Zaera v Institut Nacional de la Seguridad Social y Tesorerìa General de la
Seguridad Social [1987] EBHT 3697, 14. pont. Ezt figyelembe véve, egy tagállami bìróság előtt felhìvható egy
ilyen norma magánfél által járulékosan, értelmezési támaszként, noha arra igényt nem alapìthat? Amennyiben
igen, ettől közvetlen hatályúvá válik ez a norma vagy nem? A fent idézett Alsthom Atlantique-döntés szerint az
EGK-Szerződés 2. cikke (közösségi célok meghatározásáról rendelkezett) nem hívható fel magánfél által
216
belső jogában
tagállami bìróság előtt. Erre az imént idézett Zaera-döntés is kitér oly módon, hogy az EGK-Szerződés 2. cikke
nem ruház jogot a magánfélre (11. pont). Van valami jelentősége a kétféle megfogalmazásnak, esetleg elvi
ellentét rejtőzik a különbség mélyén?
2. 6.2. Az egyes uniós jogszabályok közvetlen hatálya

A fentiekből következik, hogy az uniós jogi normák egy része közvetlen hatályú, más része nem. Arra nézve,
hogy konkrétan mely rendelkezések közvetlen hatályúak – a feltételek bizonytalan fogalmi hatóköre miatt –, a
gyakorlatban a legmegbìzhatóbb forrást az uniós bìróságok joggyakorlata képezi. Az egyes jogviták
elbìrálásakor, vagy előzetes döntéshozatali eljárásban sokszor megnyilatkoznak egy-egy rendelkezés közvetlen
hatálya, vagy épp ezen hatály hiánya tekintetében.
2.1. 6.2.1. Az alapító szerződések rendelkezései

Az előbbiekben foglaltak az alapìtó szerződések (volt EGK-Szerződés) rendelkezéseinek elemzésénél merültek
fel a Bìróság gyakorlatában, melyek teljes mértékben alkalmazhatóak a Szerződésekre is. Az elsődleges
jogforrások egyes rendelkezései bìrhatnak közvetlen hatállyal, mások nem. Ez a Bìróság által kialakìtott
feltételek teljesülésétől függ. A Bìróság az alapìtó szerződések számos rendelkezéséről megállapìtotta a
közvetlen hatályt. Így közvetlen hatálya van például az alábbi, rendkìvül fontos jogterületeket szabályozó
rendelkezéseknek:
EUMSz 45. cikk (volt EKSz 39. cikk) munkaerő szabad áramlása
EUMSz 49. cikk (volt EKSz 43. cikk) letelepedés szabadsága
EUMSz 34–36. cikkek (volt EKSz 28–30. cikkek) mennyiségi korlátozás és azzal
egyenlő hatású intézkedések tilalma
EUMSz 56. cikk (volt EKSz 49. cikk) szolgáltatások szabad áramlása
EUMSz 101–102. cikkek (volt EKSz 81–82. cikkek) a piaci verseny biztosìtása
EUMSz 110. cikk (volt EKSz 90. cikk) diszkriminatìv és piacvédő adóztatás
tilalma
EUMSz 157. cikk (volt EKSz 141. cikk) férfi és nő közötti megkülönböztetés
tilalma a munka dìjazásánál
2.2. 6.2.2. Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések

rendelkezései
A nemzetközi szerződések közvetlen hatálya az Unióra nézve kötelező nemzetközi szerződéseknél merül fel. Az
Unióra alapvetően azok a nemzetközi szerződések kötelezőek, melyeket az Unió (vagy korábban az Európai
Közösség) kötött, vagy amelyeket a tagállamok kötöttek ugyan, de a szerződés tárgyához tartozó hatásköröket
időközben az Unió átvette (pl. a régi, 1947-es GATT-szerződés). Ezek a nemzetközi szerződések az uniós jog
részét képezik, sőt jogforrásként magasabb rendűek, mint a másodlagos, uniós intézmények által elfogadott
normák. Közvetlen hatályuknak a kérdése jelentős, hiszen itt is alapvető alkotmányos dilemmáról van szó.
Minden államban lényeges, hogy az állam által kötött nemzetközi szerződések hogy viselkednek az államok
belső jogrendszerében, milyen feltételekkel válnak annak részévé. Ugyanez kérdés az uniós jogban, de itt kettős
dimenziója van a kérdésnek. Egy tagállam belső joga szempontjából az Unió által kötött nemzetközi szerződés
klasszikus nemzetközi szerződés, mely nem feltétlenül és automatikusan válhat a belső jog részévé, másrészt
viszont uniós jogszabály is, mellyel már más a helyzet.
(1) A Bìróság álláspontja egyszerű elveken nyugszik, azonban alkalmazása esetenként komoly vitáknak ad teret.
Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések esetében a szerződő felek joga annak meghatározása, hogy a
szerződés milyen joghatást gyakorolhat a szerződő felek belső jogrendjében, tehát az Unió esetében, az uniós
217
belső jogában
jogrenden belül. Abban az esetben, ha a szerződés a kérdést nem rendezi, akkor az erre hatáskörrel rendelkező
bìróságoknak, az Unión belül elsősorban az Európai Bìróságnak feladata ezen lehetséges joghatások
megállapìtása, l. pl. 104/81 Hauptzollamt Mainz v C.A. Kupferberg & Cie KG a.A [1982] EBHT 3641, 17.
pont. Amennyiben a joghatások megìtélése a Bìróságra marad, a testület e joghatásokat alapvetően a kérdéses
nemzetközi szerződés „szelleme, rendszere vagy szövege” alapján állapìtja meg. Ebben az összefüggésben kell
azt meghatározni, hogy a nemzetközi szerződésből az uniós jogrenden belül magánfelekre nézve
kikényszerìthető jogok keletkeznek-e, azaz van-e a nemzetközi szerződésnek közvetlen hatálya. Amennyiben az
Unióra kötelező nemzetközi szerződésnek az uniós jogrenden belül közvetlen hatálya van, akkor a
tagállamoknak az ebből fakadó joghatásokat ugyancsak biztosìtaniuk kell belső jogukban. Amennyiben
közvetlenül nem hatályos az uniós jogrenden belül, akkor a tagállamok belső jogában sem az.
A Bìróság szerint az Unióra kötelező nemzetközi szerződések közvetlen hatálya nem kizárt, de az feltételekhez
kötött. E szerződések közvetlen hatályának vizsgálatánál lényegében és formálisan hasonló feltételrendszert
alkalmazza, mint amit az alapìtó szerződések, vagy a másodlagos uniós jogszabályok esetében kialakìtott.A
Demirel-ügyben, ahol az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulási egyezmény, és az ahhoz
fűzött jegyzőkönyv egyes rendelkezéseit értelmezte, a Bìróság megállapìtotta:
14 A Közösség nem tagállamokkal megkötött megállapodásának rendelkezését közvetlenül alkalmazhatónak

kell tekinteni, amennyiben, tekintettel annak megfogalmazására és magának a megállapodásnak a céljára és
természetére, a rendelkezés világos és pontos kötelezettséget tartalmaz, amely végrehajtása vagy hatásai
tekintetében nem függ bármely későbbi intézkedés elfogadásától.
12/86 Meryem Demirel v Stadt Schwäbisch Gmünd [1987] EBHT 3719, 14. pont.
(2) A Bìróság azonban a közvetlen hatály feltételeit sokkal szorosabban, szigorúbban veszi a nemzetközi
szerződések megìtélésénél, mint az uniós jogszabályoknál: például éppen a Demirel-ügyben az egyezmény
vizsgált rendelkezéseinek nem volt közvetlen hatálya. Ezt az előbbi idézet is jól példázza: ugyanis a közvetlen
hatály hagyományos feltételei mellé a Bìróság azt is megköveteli, hogy például az adott nemzetközi szerződés
célja vagy természete is engedje a közvetlen hatályt. A nemzetközi szerződések közvetlen hatályát igen korán
felvető International Fruit-döntés világossá tette: a Bìróság fokozottan figyelembe veszi, hogy e szerződéseket
azért hozták létre, hogy a Közösséget ruházza fel jogokkal és kötelezze más államokkal szemben, nem pedig
azért, hogy magánfelek igényt alapìtsanak rájuk. Mindez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy
magánfelek is igényt alapìthassanak ezekre, de ez függ a nemzetközi szerződés céljától, általános felépìtésétől,
és rendelkezéseitől, l. 21,22,23,24/72 International Fruit Company NV és mások v Produktschap voor Groenten
en Fruit [1972] EBHT 1219, 18–20. pontok, (ahol a Bìróság nem ismerte el a GATT-szerződés érintett
rendelkezéseinek közvetlen hatályát.)
(3) A nemzetközi szerződések közvetlen hatályának megìtélése, tehát ugyancsak eseti döntésektől függ, és e
tekintetben is legtöbbször a Bìróság gyakorlata az irányadó. A Bìróság talán legtöbbször a GATT-szerződés
közvetlen hatályát vizsgálta eddig, ugyanis az államok, illetve a gazdasági szereplők sokszor kìvánták az Unió
(Közösség) közös külkereskedelmi szabályozásának bizonyos rendelkezéseit e szerződés alapján támadni, és
azok érvénytelenségére hivatkozni (l. pl. a nevezetes „banánpereket” Németország tekintetében). A Bìróság
azonban nem ismerte el a GATT-szerződés közvetlen hatályát az Unió jogrendjén belül. Ennek alapvetően az
volt az oka, hogy a GATT-szerződés a kölcsönös előnyök alapján folytatott tárgyalások elvére épül, és
rendelkezései igen rugalmasak, különös tekintettel a szerződéses rendelkezésektől való eltérések lehetőségére, a
jelentős nehézségek esetén foganatosìtható intézkedésekre, és a szerződő felek közötti viták rendezésének
sajátosságaira, ahol a szerződő felek viszonylag nagy tárgyalásos szabadságot kapnak. International Fruit-ìtélet,
25–26. pont, 9/73 Schlüter v Hauptzollamt Lörrach [1973] EBHT 1135, 29. pont, vagy C-280/93 Németország v
Tanács (Banánimport) [1994] EBHT I-4973, 106–109. pontok.
A Bìróság lényegében fenntartotta az álláspontját a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) létrejöttével (1994)

hatályba lépő egyezményekre is. A Textilegyezmények-ügyben foglalta össze újra azokat az érveket (hasonlóakat
a korábbiakhoz), melyek alapján továbbra sem látta lehetségesnek, hogy az új WTO-egyezmények közvetlen
hatállyal bìrjanak az uniós jogrendben. C-149/96 Portugália v Tanács (Textilegyezmények) [1999] EBHT I-
8395, 36–47. pontok. Sőt több ügyben a Bìróság világossá tette, hogy a WTO Vitarendezési Testületének
ajánlásai és határozatai, melyben például a közösségi banánbehozatali rendszert összeegyeztethetetlennek
tekintette a WTO szabályaival, sem teszik önmagukban a szerződéses rendelkezéseket közvetlenül hatályossá,
mert a jogvita megoldása részben a szerződő felek közötti tárgyalásokon alapszik, és a jogellenes intézkedések
visszavonása mellett más megoldásokat is lehetővé tesz. A szerződés (illetve ennek megszegése) ekkor sem
lehet alapja semmisségi vagy kártérìtési keresetnek az uniós bìróságokon, l. C-120/06 P. és C-121/06 P.
FIAMM, FIAMM Technologies és mások v Tanács és Bizottság [2008] EBHT I-6513, 127-129. pontok, vagy l.
218
belső jogában
ugyancsak C-377/02 Léon Van Parys NV v Belgisch Interventie- en Restitutiebureau (BIRB) [2005] EBHT I-
1465, 54. pont.
(4) A közvetlen hatály vizsgálata nem a szerződések egészére irányul, hanem csak egyes, a Bìróság előtt
felmerült rendelkezéseire. Így valamely nemzetközi szerződésen belül egyes rendelkezéseknek lehet közvetlen
hatálya, más rendelkezéseknek pedig nem. A Kupferberg-ügyben a Bìróság elismerte, hogy a Közösség, és az
akkor még kìvülálló Portugália között 1972-ben kötött kereskedelmi szerződés 21. cikk(1) bekezdésének, mely a
diszkriminatìv adóztatás tilalmáról szólt, van közvetlen hatálya. Az indokolás szerint a szerződés célja egy
szabadkereskedelmi rendszer létrehozása volt, és a kérdéses rendelkezés e célból a szerződő felekre egy feltétel
nélküli kötelezettséget rótt az adózás területén a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésére. A közvetlen
hatály megállapìtása ellenére, a Bìróság megìtélése itt is érzékelhetően szigorúbb volt, mint az uniós (közösségi)
jogszabályok közvetlen hatályának mérlegelésénél, 104/81 Hauptzollamt Mainz v C.A. Kupferberg & Cie KG
a.A [1982] EBHT 3641. A Polydor-ügyben ugyanezen kereskedelmi szerződés volt a vizsgálat célja. A
kereskedelmi szerződés 14. cikk (2) bekezdése és 23. cikke lényegében szó szerint megismételte az EGK-
Szerződés mennyiségi korlátozás és az azzal azonos hatású intézkedések eltörléséről szóló rendelkezéseit. Az
EGK-Szerződés ezen rendelkezései közvetlen hatályúak voltak (l. jelenleg EUMSz 34. cikk). A Bìróság
azonban egészen másként értelmezte a nemzetközi szerződés ezen rendelkezéseit, mint az EGK-Szerződés
párhuzamos rendelkezéseit, arra hivatkozva, hogy a kétféle szabályozás célja egészen más, 270/80 Polydor
Limited és RSO Records Inc. v Harlequin Records Shops Limited és Simons Records Limited [1982] EBHT
0329, 21–23. pontok. Bár a Bìróság nem nyilvánìtotta ki a vizsgált rendelkezések közvetlen hatályának hiányát,
mivel a megelőző kérdésekre adott válasza, az ebben való állásfoglalást már nem tette szükségessé, de világossá
tette, hogy a vizsgált rendelkezéseket nem tartja közvetlenül hatályosnak.
A Fediol-ügyben hozott ìtélet nyomán, azonban van arra lehetőség, hogy egy, egyébként közvetlen hatállyal
nem bìró, közvetlenül nem alkalmazható nemzetközi szerződéses rendelkezést bizonyos körülmények között fel
lehet felhìvni az uniós jogrenden belül is. Erre két esetben van lehetőség, egyrészt akkor, ha az Unió e
rendelkezés végrehajtására intézkedéseket fogad el, másrészt akkor, ha egy uniós jogszabály kifejezetten és
tartalmilag visszautal a szerződéses rendelkezésre, l. 70/87 Fediol v Bizottság [1989] EBHT 1781, 19–22.
pontok, hasonlóan C-69/89 Nakajima v Tanács [1991] EBHT I-2069, 31. pont. Az Unió a végrehajtó
jogszabályaival, intézkedéseivel alkalmazhatóvá teszi az egyébként közvetlenül nem alkalmazható rendelkezést
az uniós jogrenden belül, azonban ez már a közvetett alkalmazhatóság kérdése lesz (l. 6.6. pont). Ez a lényeges
kivétel vonatkozik akár a WTO-egyezményekre is, l. pl. C-149/96 Portugália v Tanács (Textilegyezmények)
[1999] EBHT I-8395, 49. pont.
(5) Nem teljesen világos, hogy a nemzetközi szerződések közvetlen alkalmazhatósága (hatálya) az uniós
jogrenden belül, feltétele-e annak, hogy a bennük foglalt kötelezettségek alapján valamely uniós jogi norma
érvénytelenségét meg lehessen állapìtani.A „Banánimport”-ügyben a felperes az akkori EGKSz 173. (jelenleg
EUMSz 263.) cikk alapján, peres eljárásban támadta a közösségi banánpiacról szóló 404/93/EK tanácsi rendelet
egyik rendelkezésének érvényességét (részben a GATT szerződés rendelkezéseire hivatkozva). 3 A Bìróság
láthatóan a nemzetközi szerződéses rendelkezés közvetlen hatályához kötötte az érvénytelenségi
felülvizsgálatot, egyben igen megszorìtva a feltételeket:
109 A GATT azon tulajdonságai, melyekből a Bìróság azt a következtetést vonta le, hogy a Közösségben egy
magánszemély nem hìvhatja fel azt bìróság előtt egy közösségi aktus érvényességének megtámadása céljából,
elzárják a Bìróságot egy rendelet jogszerűségének vizsgálatánál a GATT rendelkezéseinek figyelembevételétől
egy olyan perben, melyet egy tagállam indìtott a Szerződés 173. cikk első bekezdése alapján.
110 A fent emlìtett egyedi tulajdonságok azt mutatják, hogy a GATT szabályai nem feltétel nélküliek, és a
GATT szelleméből, általános rendszeréből és rendelkezéseiből nem vezethető le az a kötelezettség, hogy a
szerződő felek hazai jogrendszereiben azokat közvetlenül alkalmazható nemzetközi jogszabályokként el kellene
ismerni.
111 Ilyen kötelezettség hiányában, mely magából a GATT-ból következik, a Bìróság csak akkor vizsgálhatja
felül a vitatott közösségi aktust a GATT- szabályok szempontjából, ha a Közösség a GATT keretében vállalt
konkrét kötelezettséget érvényesìteni akarta, vagy ha a közösségi aktus kifejezetten utal a GATT egyes
rendelkezéseire (l. 70/87 Fediol v Bizottság [1989] EBHT 1781, és C-69/89 Nakajima v Tanács [1991] EBHT I-
2069).
3
Később hatályon kìvül helyezte a Tanács 1234/2007/EK rendelete a
mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, l. HL L 299., 2007.11.16., 1. o.
219
belső jogában
112 Ennek megfelelően, a Német Szövetségi Köztársaság nem hìvhatja fel a GATT szabályait abból a célból,
hogy támadja a rendelet bizonyos rendelkezéseinek jogszerűségét.
280/93 Németország v Tanács (Banánimport) [1994] EBHT I-4973. Ugyanakkor a Bìróság ezen megállapìtása
nem teljesen egyezik például a C-69/89 Nakajima All Precision Co. Ltd v Tanács [1991] EBHT I-2069 ügyben
elfoglalt álláspontjával,l. különösen annak 28–30. pontjait. A Bìróság a közvetlen alkalmazhatóság és az
érvényességi felülvizsgálat kérdését hallgatólagosan később is összekötötte oly módon, hogy egy nemzetközi
szerződés alapján csak akkor lehet egy másodlagos uniós jogszabály érvényességét támadni, amennyiben a
szerződés közvetlen hatályú, vagy a közvetlen hatály jellemzőivel rendelkezik. A szokásos fordulat a következő:
E tekintetben a Bìróság ìtélkezési gyakorlatából következik, hogy a Bìróság a közösségi szabályozás

érvényességét csak akkor vizsgálhatja valamely nemzetközi szerződés tekintetében, ha ez utóbbi természetével,
illetve rendszerével az nem ellentétes, és ha annak a rendelkezései egyébként a tartalmuk vonatkozásában
feltétel nélkülinek és kellően pontosnak tűnnek [...]
FIAMM-ìtélet (idézve az előzőekben), 110. pont. Ez az álláspont nem egyszerűen védhető. Az Unióra kötelező
nemzetközi szerződések uniós jogforrások, és kötelezőek az Unió intézményeire és a tagállamokra is (EUMSz
216. cikk (2) bekezdés, volt EKSz 300. cikk (7) bekezdés). Amennyiben ez ìgy van, akkor nem világos, hogy a
Bìróság miért nem ellenőrizheti például semmisségi per keretében azt, hogy az uniós intézmények jogi aktusaik
megalkotása során tiszteletben tartják-e ezen kötelezettségeiket, függetlenül attól, hogy jogalanyok az uniós
jogrenden belül, egyébként jogot alapìthatnak-e rá vagy sem? Egy tényező az, hogy az Unióra kötelező
nemzetközi szerződéseknek van-e közvetlen hatályuk (közvetlenül alkalmazhatóak-e), és egy másik, hogy
szolgálhatnak-e egy másodlagos uniós aktus érvényességi mércéjeként.
Még élesebb ez az ellentét, ha egy tagállam kìván egy uniós jogi aktust egy nemzetközi szerződés alapján
megkérdőjelezni, ugyanis rá nézve nemcsak a támadott aktus, hanem a nemzetközi szerződés is kötelező
(magánfeleknél ritkábban van ìgy), melyet ìgy nem mindig hìvhat fel érvényességi mérceként. A Bìróság
ezekből az aggályokból indulhatott ki például a Biotechnológiai találmányok-ügyben, melyben jelentősen
tompìtotta a Banánimport-ügyben tett megállapìtásokat. Miután megállapìtotta, hogy a WTO/GATT egyezmény
nem lehet érvényességi mérce, a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény (Rio de Janeiro – 1992)
vonatkozásában kifejtette: „Még ha feltételezzük is, amit a Tanács állìt, hogy az egyezmény rendelkezéseinek
nincsen közvetlen hatálya, vagyis nem teremt olyan jogokat, amelyekre magánszemélyek közvetlenül
hivatkozhatnak a bìróság előtt, ez a körülmény akkor sem akadálya annak, hogy a Közösségre, mint az
egyezményben részes félre háruló kötelezettségek betartása bìrósági felülvizsgálat tárgya legyen...” C-377/98
Hollandia v Parlament és Tanács (Biotechnológiai találmányok) [2001] EBHT I-7079, 54. pont.A Bìróság a
különbségtételt azzal magyarázta, hogy aBiológiai Sokféleségről szóló Egyezmény „nem alapul szigorúan a
viszonosság és a kölcsönös előnyök elvén”. Ez alapján úgy tűnik, hogy a közvetlen hatály, alkalmazhatóság és
az érvényességi felülvizsgálat összekötése, csak azon nemzetközi szerződéseknél működik, melyek a
viszonosság és a kölcsönös előnyök elvén alapulnak, mint a régi GATT-egyezmény, vagy a WTO-
egyezmények.
Megjegyzések
1. A nemzetközi szerződések joghatásainál a Bìróság sokszor felváltva használja a közvetlen hatály és közvetlen
alkalmazhatóság fogalmát. A kettő elkülönìtésére, l. a 6.5. pontot.
2. A Bìróság a Chiquita Italia-ügyben bemutatta, hogy nemzetközi szerződések kereskedelmi jellegű

rendelkezései is lehetnek közvetlen hatályúak az uniós (közösségi) jogrendben. C-469/93 Amministrazione delle
finanze dello Stato v Chiquita Italia SpA [1995] EBHT I-4533. Miután rutinszerűen elutasìtotta a GATT-
szerződés közvetlen hatályára vonatkozó felvetéseket, úgy találta, hogy az Európai Gazdasági Közösség és
afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) államok között 1989-ben kötött Negyedik Loméi Egyezmény 5.
jegyzőkönyvének 1. cikkére hivatkozhat magánfél is, amikor egy tagállamban (Olaszország) a friss banánra
alkalmazott fogyasztási adó jogszerűségét támadja a közösségi jog alapján. Az indokolás viszonylag egyszerű: a
rendelkezés egy szabályozási moratóriumot tartalmazó („standstill”) klauzula, megfogalmazása világos, pontos
és feltétel nélküli, ìgy alkalmas arra, hogy magánfél arra igényt alapìtson (57. pont). Ugyanakkor a Bìróság nem
titkolta, hogy a jegyzőkönyv többi rendelkezése aligha felel meg ezeknek a feltételeknek.
3. A Bìróság joggyakorlatából kiderül, hogy a nemzetközi szokásjogi szabályok is bìrhatnak közvetlen

alkalmazhatósággal és hatállyal az uniós jogrenden belül, és arra magánfelek is hivatkozhatnak. Ez már a
korábban idézett Poulsen-ügyben is világossá vált, azonban a Racke-ügyben a Bìróság erre kifejezetten utalt a
nemzetközi szerződések felfüggesztésével kapcsolatos nemzetközi szokásjogi szabályok alkalmazásával
220
belső jogában
összefüggésben: amennyiben egy olyan uniós (közösségi) rendelet érvényessége kérdéses, mely a magánfélnek
jogokat biztosìtó nemzetközi szerződés egyes rendelkezéseinek felfüggesztéséről rendelkezik, a magánfél
felhìvhatja a nemzetközi szokásjog vonatkozó szabályait, melyek egyben érvényességi mércét is jelenthetnek.
C-162/96 A. Racke GmbH & Co. v Hauptzollamt Mainz [1998] EBHT I-3655, különösen 51. pont.
4. Nemcsak az Unió, vagy korábban a Közösség által kötött társulási egyezmények rendelkezéseinél állapìtható
meg esetlegesen a közvetlen hatály, hanem ezen egyezmények által létrehozott társulási tanácsok döntéseinél is
felmerülhet ez, C-192/89 S.Z. Sevince v Staatsecretaris van Justitie [1990] EBHT I-3461, ahol a Törökországgal
kötött társulási egyezmény alapján felállìtott társulási tanács határozatáról volt szó. A Sevince-ügyben a Bìróság
megállapìtotta, hogy akárcsak a szerződés, a szerződés által létrehozott szervek határozatai is a közösségi
jogrend részét képezik, és a Bìróságnak minden, a Közösség jogrendjéhez tartozó rendelkezés egységes
végrehajtását biztosìtania kell, ìgy a kérdéses határozatokét is.

Az EUMSz 288. cikke alapján a rendelet „közvetlenül alkalmazandó” jogszabály. Bár ez nem feltétlenül
jelenthet minden körülmények között közvetlen hatályt, gyakorlati szempontból a rendeletekre magánfelek
általában igényt alapìthatnak a tagállamok belső jogában is:
9 A 189. [később EKSz 249., jelenleg EUMSz 288.] cikk második bekezdésének feltételei alapján, a rendelet
„általános hatállyal bìr”, és „közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban”. Ezért természetüknél és a
közösségi jog forrásainak rendszerében betöltött szerepüknél fogva, a rendeleteknek közvetlen hatályuk van, és
mint ilyenek, alkalmasak egyéni jogok keletkeztetésére, melyeket a nemzeti bìróságoknak védeniük kell. Egy
rendelet hatálya, ahogy a 189. cikk rendelkezik, ezért kizárja az olyan jogalkotói intézkedés érvényesülését, még
ha utóbb fogadták is el, mely nem egyeztethető össze rendelkezéseivel.
43/71 Politi s.a.s. v Ministry for Finance [1971] EBHT 1039, 9. pont, hasonlóan 93/71 Orsolina Leonesio v
Ministero dell’agricoltura e foreste [1972] EBHT 0287, 5. pont.
2.4. 6.2.4. A határozatok

A határozatokból, mint egyedi, igazgatási aktusokból, a (szűkebb körű) cìmzettekre természetesen közvetlenül
jogok és kötelezettségek származnak. Ezt világosan rögzìti az EUMSz 288. cikke. A közvetlen hatály igazi tétje
ez esetben az, hogy harmadik, nem cìmzett személyekre, magánfelekre származhatnak-e közvetlenül jogok és
kötelezettségek, arra igény alapìtható-e. A Bìróság a Grad-ügyben megállapìtotta, hogy a határozatoknak –
bizonyos feltételekkel – lehet közvetlen hatálya e tekintetben is.
9/70 Franz Grad v Finanzamt Traunstein
[1970] EBHT 0825
[Az ügy egy részében a Tanács által a tagállamoknak cìmzett azon határozat közvetlen hatályáról volt szó, mely
határozat a közúti, vasúti és vìzi közlekedésben, a piaci versenyt érintő egyes rendelkezések harmonizációjáról
szólt. Kérdés volt, hogy erre a tagállamokhoz, mint cìmzettekhez intézett határozatra egy magánfél alapìthatott-e
adójogi igényt a német Finanzgericht (pénzügyi bìróság) előtti eljárásban.]
4 Észrevételei során, a német kormány azt a véleményét hangsúlyozta, hogy, egyrészt, a rendeletek hatásai,
másrészt, a határozatok és irányelvek hatásai közötti különbségtétellel, a 189. [később EKSz 249., jelenleg
EUMSz 288.] cikk kizárta annak lehetőségét, hogy a határozatok és az irányelvek, a rendeleteknek fenntartott
olyan hatásokkal rendelkezzenek, melyekre a [előterjesztett] kérdés utal.
5 Azonban, bár a 189. cikk rendelkezéseinél fogva, a rendeletek közvetlenül alkalmazhatók és ezért
természetüknél fogva alkalmasak közvetlen hatály előidézésére, ebből még nem következik az, hogy a szóban
forgó cikk által emlìtett más tìpusai a jogi aktusoknak sohasem tudnának hasonló hatályt gyakorolni. Különösen
az a rendelkezés, amely szerint a határozatok minden részükben kötelezőek a cìmzettre nézve, lehetővé teszi
annak a kérdésnek a felvetését, hogy a határozatból folyó kötelezettségre csak a közösségi intézmények
hivatkozhatnak e cìmzettel szemben, vagy pedig ezt esetleg bármely más, e kötelezettség végrehajtásában
érdekelt személy is megteheti. A 189. cikk elismeri a határozatok kötelező hatályát és ezzel
összeegyeztethetetlen lenne, ha elvben kizárná azt a lehetőséget, hogy egy határozat által előìrt kötelezettségre
az érintett személyek hivatkozhassanak. Különösen azokban az esetekben, amikor a közösségi hatóságok
például határozat révén arra köteleznek egy tagállamot, illetve az összes tagállamokat, hogy meghatározott
221
belső jogában
magatartást kövessenek, az ilyen aktus hatékonysága meggyengülne, ha az állam állampolgárai erre nem
hivatkozhatnának a bìróságok előtt, és ha a nemzeti bìróságok ezt ne vehetnék figyelembe a közösségi jog
részeként. Még akkor is, ha egy határozat hatásai nem is lehetnek azonosak valamely rendeleti rendelkezés
hatásaival, ez a különbség nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy esetleg a végeredmény, nevezetesen a magánfél
joga az aktus felhìvására bìróságok előtt, ugyanaz lesz, mint a közvetlenül alkalmazható rendeleti rendelkezés
esetében.
6 Egyébként a 177. [később EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.] cikk, amely lehetővé teszi a nemzeti
bìróságoknak, hogy a Bìrósághoz forduljanak különbségtétel nélkül az intézmények valamennyi aktusának
érvényességét és értelmezését illetően, magában foglalja, hogy az egyének hivatkozhatnak ezekre az aktusokra a
nemzeti bìróságok előtt, ennélfogva tehát minden egyes esetben meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó
rendelkezés természete, háttere és szövegezése alkalmas-e arra, hogy az aktus cìmzettje és harmadik felek
közötti jogviszonyokban közvetlen hatályt idézzen elő.
[A Bìróság ezután megvizsgálta a határozat jellegét, és a benne foglalt kötelezettségeket.]
9 […] a kérdéses határozat] egyértelműen megtiltja a tagállamoknak, hogy ezek a forgalmi adó közös rendszerét
a forgalmi adót helyettesìtő különleges adók rendszereivel egyidejűleg alkalmazzák. Ez a kötelezettség feltétel
nélküli és eléggé egyértelmű és pontos ahhoz, hogy alkalmas legyen a tagállamok és a jogalanyaik közötti
jogviszonyokban közvetlen hatály előidézésére.
10 […] Ennélfogva, ez a rendelkezés a tagállamok számára olyan kötelezettségeket ìr elő – nevezetesen azt,
hogy bizonyos időponttól kezdve ne alkalmazzák egyidejűleg az áfa közös rendszerét az emlìtett különleges
adókkal –, amelyek alkalmasak arra, hogy a tagállamok és jogalanyaik közötti jogviszonyokban közvetlen
hatályt idézzenek elő, továbbá ezek számára jogot biztosìtanak arra, hogy ezekre a kötelezettségekre
hivatkozhassanak nemzeti bìróságok előtt.
A Bìróság ebben az alapvető jelentőségű ügyben a határozatok közvetlen hatályának feltételeit ugyanúgy
állapìtotta meg, mint az alapìtó szerződések rendelkezéseinek megìtélésénél, illetve később az irányelvek
közvetlen hatályának megìtélésénél, C-156/91 Hansa Fleisch Ernst Mundt GmbH & Co. KG v Landrat des
Kreises Schleswig-Flensburg [1992] EBHT I-5567, 12–13. pontok.
2.5. 6.2.5. Az irányelvek közvetlen hatálya

Az irányelvek, melyek a tagállamoknak cìmzett keretjogszabályok, érvényesülése és végrehajtása csak további
jogi aktusokkal lehetséges, amit az EGKSz 189. [később EKSz 249., jelenleg EUMSz 288.] cikke kifejezetten
kiemel. Ezzel „jogszabályi szinten” eleve nem érvényesül a feltételnélküliség követelménye. Amennyiben
emiatt kizárhatnánk az irányelvek belső jogban való felhìvhatóságát, nem mutatkozna különösebb elméleti
probléma e területen.
Az uniós (közösségi) jog hatékony érvényesülésének elve (volt EKSz 10. cikk, jelenleg EUSz 4(3) cikk
alapján), valamint az irányelvek kötelező jogszabályi jellege, azonban a Bìróságot arra ösztönözte, hogy
kivételesen az irányelveknek is tulajdonìtson meghatározott feltételek mellett közvetlen hatályt. E kivételes
feltételek körülìrása, a közvetlen hatály egyik legbonyolultabb kérdésévé tette az irányelvek felhìvhatóságát a
belső jogban.
Az irányelvek közvetlen hatályával nemcsak az a probléma, hogy az EUMSz 288. cikke nem szól erről (ezt a
határozatoknál sem teszi). Az irányelv egy célzott állapot (eredmény) elérését teszi kötelezővé az államnak
(amely megválasztja ennek elérését szolgáló eszközöket), nem pedig konkrét, követendő és számon kérhető
állami magatartást ìr elő. A tagállamnak komoly mértékű mérlegelési jogköre van arra nézve, hogy milyen
módon éri el az irányelvben meghatározott célt. Mivel az irányelv az Unió részéről a tagállamok irányìtásának
alapvető eszköze, közvetlen hatályának léte vagy hiánya, az uniós jog belső jogokban való érvényesülésének
sarkalatos pontja.A Bìróság az irányelvek közvetlen hatályának meglétével vagy hiányával kapcsolatos kérdésre
először a van Duyn-ügyben nyújtott egyfajta választ, bár ez az eseteknek viszonylag szűkebb körére
alkalmazható.
(a) A külön átültetést nem kívánó irányelvi rendelkezés
A van Duyn-ügyben olyan jellegű irányelvi rendelkezés közvetlen felhìvhatósága volt a kérdés, mely a Bìróság
álláspontja szerint nem kìvánt külön átültető, végrehajtó belső jogszabályt.
222
belső jogában
41/74 Yvonne van Duyn v Home Office
[1974] EBHT 1337
[A brit hatóságok a holland felperestől, aki a szcientológus egyház angol szervezeténél kìvánt munkát vállalni,
ezen okból, a közérdekre hivatkozva, megtagadták az országba való belépést. Az intézkedést a felperes az EGK-
Szerződésnek munkaerő szabad áramlását biztosìtó rendelkezése alapján támadta (jelenleg EUMSz 45. cikk).A
kapcsolódó 64/221. sz. irányelv a felperesi igény részbeni alapját képezte volna. 4 Az irányelv a külföldiek
mozgására és tartózkodására vonatkozó, a közérdek, közbiztonság vagy közegészség által indokolt különleges
intézkedések összehangolásáról szólt. Ennek 3(1) cikke ugyanis úgy rendelkezett, hogy „a közrendi, illetve
közbiztonsági indokok alapján hozott intézkedések kizárólag az érintett személy viselkedésén alapulhatnak.” A
felperes úgy vélte, hogy ez a feltétel esetében nem áll fenn. Az angol bìróság második kérdésében ennek
felhìvhatóságára kérdezett rá.]
12 Ugyanakkor, bár a 189. [később EKSz 249., jelenleg EUMSz 288.] cikk rendelkezései alapján a rendeletek
közvetlenül alkalmazandók, és természetükből adódóan közvetlen hatállyal bìrnak, ebből nem következik az,
hogy az e cikkben felsorolt egyéb jogi aktusok soha nem rendelkezhetnek hasonló hatállyal.
Az irányelv 189. cikk által elismert kötelező jellegével összeegyeztethetetlen lenne annak elvi kizárása, hogy az
érintett személyek hivatkozhassanak az abban meghatározott kötelezettségre. Különösképpen azokban az
esetekben, amikor a Közösség hatóságai irányelvekben kötelezték a tagállamokat arra, hogy meghatározott
magatartást kövessenek, egy ilyen jogi aktus hatékony érvényesülése sérülne, ha a jogalanyok nem
hivatkozhatnának rá a bìróságok előtt, és a nemzeti bìróságok a közösségi jog elemeként nem vehetnék azt
figyelembe.[...]
Minden egyes esetben meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó rendelkezés természete, rendszere és kifejezései
alapján alkalmas-e közvetlen hatály kiváltására a tagállamok és a magánszemélyek közötti jogviszonyokban.
13 A 64/221 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése, amely kimondja, hogy a közrendi indokok alapján hozott
intézkedések kizárólag az érintett személy viselkedésén alapulhatnak, korlátozni kìvánja a nemzeti jogszabályok
által a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a külföldiek belépése és kiutasìtása tárgyában általában biztosìtott
diszkrecionális jogkört.
Egyrészről a rendelkezés olyan kötelezettséget határoz meg, amely nem tartalmaz semmilyen fenntartást vagy
feltételt, és amely természeténél fogva nem igényel sem a Közösség intézményei, sem a tagállamok részéről
semmilyen jogi aktust.
Másrészről mivel a tagállamok számára előìrt olyan kötelezettségről van szó, amely értelmében a Szerződésnek
a magánszemélyek érdekét védő egyik alapvető elvéhez képest eltérést tartalmazó rendelkezés alkalmazásakor
nem vehetik figyelembe a személyes viselkedéstől eltérő elemeket, ezért az érintettek jogbiztonsága
megkìvánja, hogy hivatkozhassanak erre a kötelezettségre, jóllehet azt olyan normatìv aktus rögzìtette, amely
nem bìr a jog erejénél fogva a maga teljességében közvetlen hatállyal. [...]
15 A feltett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 1964. február 25-i 64/221 tanácsi irányelv 3. cikkének
(1) bekezdése a magánszemélyek számára olyan jogokat keletkeztet, amelyeket a tagállami bìróság előtt
érvényesìthetnek, és amelyeket a nemzeti bìróságoknak védelemben kell részesìteniük.
[Érdemben a Bìróság a felperessel szembeni brit megszorìtó intézkedést a közösségi joggal összhangban állónak
tekintette.]
A van Duyn-döntés nem adott választ minden kérdésre. Kimondta a Bìróság, hogy irányelvben foglalt
rendelkezésnek lehet közvetlen hatálya, és ez a közösségi jog érvényesülésének szempontjából nagy jelentőségű
döntés volt. Világossá vált azonban, hogy egy irányelven belül is, az egyik rendelkezésnek lehet közvetlen
hatálya, a szomszéd rendelkezésnek már nem. A kérdés eldöntése ìgy egyes ügyekben konkrét vizsgálatot
követel (vö. a határozatok vagy az EUM-Szerződés rendelkezéseinek közvetlen hatályával). Másrészről a
közvetlen hatály léte a van Duyn-ügyben a kérdéses irányelv 3. cikk (1) bekezdésének sajátosságain alapult:
olyan szabályról volt szó, mely nem kìvánt külön végrehajtó belső jogszabályt, ìgy alkalmas volt közvetlen
hatály kiváltására.
(b) Irányelv, melynek átültetésére adott határidő nem járt le
4
A 64/221/EGK irányelvet azóta felváltotta a 2004/38/EK irányelv.
223
belső jogában
A van Duyn-döntésben legalább két alapvető kérdés nyitva maradt. Egyrészt, lehet-e közvetlen hatálya olyan
irányelvnek, melyet még nem ültettek át, de nem járt le ennek a határideje. Mi a helyzet olyan rendelkezéseknél,
melyek átültetést kìván, de ezt az állam az előìrt határidőre nem teszi meg? A következő ügyben mindkét tìpusú
irányelvi rendelkezés előfordult, ìgy a Bìróságnak mindkét vonatkozásban véleményt kellett nyilvánìtani.
148/78 Tullio Ratti
[1979] EBHT 1629
[Az ügyben, olasz bìróság előtt azért indult büntetőeljárás egy cég vezetője ellen, mert a cég megsértette a
veszélyes termékeken (oldószer és lakk) az információ feltüntetésére (cìmkézésre) vonatkozó olasz előìrásokat.
A vádlott védekezése arra irányult, hogy két, Olaszország által végre nem hajtott közösségi irányelv, a 73/173 és
a 77/728 sz. irányelv rendelkezései szerint végezték a cìmkézést, melyek rendelkezései kevésbé szigorúak
voltak, mint az olasz előìrások. A két irányelv közül csak az elsőnek járt le a végrehajtási határideje, a
másodiknak nem. Kérdés, hogy védekezésként hivatkozhat-e a vádlott e két közösségi jogszabályra
büntetőügyében?]
42 Ez a határidő még nem járt le, és azon államoknak, melyeknek az irányelvet cìmezték, 1979. november 9-ig
kell a 77/728/EGK sz. irányelv rendelkezéseit beilleszteni a belső jogrendjükbe.
43 Ebből következik, hogy a nemzeti bìróság első kérdésére adott válasz indokolásában kifejtett indokok
alapján, csak a meghatározott időszak lejártát követően, és a tagállam mulasztása esetén, fogja az irányelv – és
különösen annak 9. cikke – kifejteni az első kérdésre adott válaszban leìrt joghatásokat.
44 Eddig az időpontig, a kérdésben a tagállamok szabadon cselekedhetnek.
45 Amennyiben egy tagállam az irányelvben meghatározott határidő lejártát megelőzően beilleszti az irányelv
rendelkezéseit a belső jogrendjébe, ez a körülmény nem járhat jogkövetkezménnyel más tagállamokkal
szemben.
46 Mivel egy irányelv, természeténél fogva csak tagállamokkal szemben állapìt meg kötelezettségeket, ezért a
magánszemélyeknek nincs lehetőségük arra, hogy a végrehajtására kitűzött határidő lejártát megelőzően a
„jogos várakozás” elvére hivatkozhassanak.
(c) Nem megfelelően átültetett irányelv, melynek átültetésére adott határidő lejárt
A Ratti-ügyben a Bìróságnak foglalkoznia kellett a végre nem hajtott irányelvek kérdésével is, hiszen a másik,
ugyancsak vizsgált 73/173/EGK irányelv végrehajtási határideje már lejárt.
20 Összeférhetetlen lenne a kötelező hatállyal, mellyel a 189. [később EKSz 249., jelenleg EUMSz 288.] cikk
ruházza fel az irányelveket, kizárni annak elvi lehetőségét, hogy az [irányelv] által előìrt kötelezettségre az
érintett személyek hivatkozhassanak.
21 Különösen azokban az esetekben, amikor a közösségi hatóságok irányelv útján kötelezik a tagállamokat egy
meghatározott magatartás követésére, egy ilyen aktus hatékonysága meggyengülne, ha a jogalanyok azt jogi
eljárásokban nem hìvhatnák fel, és a nemzeti bìróságok nem vehetnék figyelembe, mint a közösségi jog elemét.
22 Ennek következtében az a tagállam, amely nem hozta meg határidőn belül az irányelvben előìrt végrehajtási
intézkedéseket, magánszemélyekkel szemben nem hivatkozhat az irányelvben található kötelezettségek
teljesìtésénél mutatkozó mulasztására.
23 Ebből következik, hogy annak a nemzeti bìróságnak, amelyhez az irányelv rendelkezéseit betartó jogalany
arra irányuló kérelemmel fordul, hogy a mulasztó állam belső jogrendjébe határidőn belül be nem illesztett
irányelvvel összeférhetetlen nemzeti rendelkezés alkalmazását mellőzze, helyt kell adnia a kérelemnek,
amennyiben a kérdéses kötelezettség feltétel nélküli és kellően pontos.
24 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adnunk, hogy a tagállam nem alkalmazhatja azt a belső jogszabályát
– még ha az büntetőjogi szankciókat is helyez kilátásba –, amelyet még nem hozott összhangba egy olyan
irányelvvel, melynek a végrehajtására kitűzött határidő lejárt, azzal a személlyel szemben, aki az irányelv
rendelkezéseit betartotta.
224
belső jogában
A Bìróság – a közösségi jog hatékony érvényesülése végett – új szempontot vitt be ezzel az irányelvek belső
jogban történő felhìvásának vizsgálatánál. Az irányelv átültetésének, végrehajtásának elmaradása (vagy nem
megfelelő átültetése, végrehajtása) a tagállam részéről azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy lehetővé válik
magánfelek részére a végre nem hajtott irányelv rendelkezéseinek felhìvása. Ezzel a Bìróság utat nyit a
magánfeleknek, hogy az irányelvek rendelkezéseit érvényesìtsék a belső jogban a tagállamok jogsértése esetén. 5
A néhány évvel korábbi van Duyn-döntésben adott érvelésből olyan következtetés is levonható, hogy a
végrehajtást nem kìvánó irányelvi rendelkezések érdemben inkább a rendeletekben fellelhető szabályoknak
megfelelően viselkednek, tehát nem alkalmazhatóak rájuk az irányelvekkel szemben, a közvetlen hatályt kizáró
megfontolások. Ezek az érvek még beilleszthetőek azon általános felfogásába a Bìróságnak, mely szerint az
uniós jogszabályok jellegét a tartalmuk és nem az elnevezésük, formájuk alapján kell megìtélni, l. az EUMSz
263. cikkel összefüggésben, a „rendelet formájában hozott határozat” kérdését, amely már igen korán érdekes
elemzéseknek adott teret, pl. 19,20,21,22/62 Fédération nationale de la boucherie en gros et du commerce en
gros des viandes és mások v Tanács [1962] EBHT 0943. Viszont ezzel az érveléssel már nem támasztható alá
az, hogy a nem, vagy nem megfelelően átültetett irányelveket is lehetséges felhìvni, amennyiben annak
határideje lejárt. Ez már teljesen új megállapìtás, és úgy tűnik, hogy a Bìróság a merészebb álláspontot nem is
annyira a van Duyn-ügyben foglalta el, hanem a Ratti-ügyben és az annak előzményét képező más ügyekben, pl.
51/76 Verbond van Nederlandse Ondernemingen v Inspecteur der Invoerrechten en Accijnzen [1977] EBHT
0113.
Annak, hogy magánfelek igényt alapìtsanak megfelelően végre nem hajtott, át nem ültetett irányelvi
rendelkezésekre, két lényeges korlátja van. Egyrészt ebben az esetben is szükséges az általános feltételek
teljesülése, azaz a kérdéses irányelvi rendelkezés legyen világos és feltétel nélküli (l. fent 23. pont, valamint
8/81 Ursula Becker v Finanzamt Münster-Innenstadt [1982] EBHT 0053, 25. pont). Ezzel a feltétellel az
előbbiekben már foglalkoztunk. Másrészt korlát az, hogy az ilyen irányelvi rendelkezésekre igényt alapìtani
csak az állami szervekkel szemben lehet, a perben szembenálló magánfelekkel szemben nem (a horizontális
hatály kizártsága). A következő pontban erre térünk ki azzal, hogy a kérdés nemcsak az irányelveket érinti,
hanem más közösségi jogszabályok közvetlen hatályánál is felmerül.
(d) A Lisszaboni Szerződés előtti kerethatározatok
A Lisszaboni Szerződés után is hatályban maradnak harmadik pilléres jogi aktusok, ìgy az irányelvekhez
hasonló kerethatározatok is. Az irányelvek közvetlen hatályára vonatkozó megállapìtásokat nem lehet átvinni a
kerethatározatokra. Az EU-Szerződés régi 34. cikke a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi
együttműködés területein, a határozatok és kerethatározatok közvetlen hatályát kifejezetten kizárta. Így e
jogszabályokra még tagállamokkal szemben sem lehet jogokat alapìtani belső jogvitákban.
Megjegyzések
1. A van Duyn-üggyel szemben a Ratti-ügy jelentőségét az is alátámasztja, miszerint a Bìróság igen óvatos
annak megállapìtásánál, hogy egy irányelv szabálya átültetést nem kìván, és egyébként is világos és feltétel
nélküli – tehát úgy viselkedik, mintha rendeleti rendelkezés lenne. Ezt az óvatosságot mutatja, hogy a van Duyn-
ìtéletet, mely ennek az esetjogi vonalnak a kiindulópontja, annak meghozatalát követő tizenöt éven belül a
Bìróság csak kétszer (!) idézte, ráadásul ekkor is egészen más összefüggésekben. Talán nem túlzás az a
megállapìtás, hogy ez az esetjogi vonal mindmáig Csipkerózsika-álmát alussza, jelentősége inkább elvi,
semmint gyakorlati. Annál élőbb a Ratti-üggyel induló, majd a Becker-üggyel folytatódó esetjogi vonal, mely az
átültetendő, de nem, vagy nem megfelelően átültetett irányelvek közvetlen hatályát alapozta meg, és részletes
kidolgozást nyert a Marshall/Foster/Dori-doktrìnában (6.3.3.1 pont).
2. Azon, végre nem hajtott irányelvi rendelkezésekre, melyeknek végrehajtási határideje még nem járt le, tehát
nem lehet igényt alapìtani a belső jogban. Lehet-e azonban a belső jogban valamilyen más joghatásuk? A
bìróság a fenti ügyben kizárta ilyen joghatás létét, vagy nyitva hagyta a lehetőséget, a tagállami bìróságra bìzva
a kérdés eldöntését? (6.6 pont).
3. A végre nem hajtott irányelvi rendelkezés magában foglalja azon esetet is, amikor a tagállam rosszul, nem
megfelelően hajtja végre az irányelv rendelkezéseit. A Bìróság szerint a tagállami bìróságok előtt fel lehet hìvni
egy irányelvet abból a célból, hogy a bìróság megállapìthassa, megfelelően történt-e a végrehajtása.
Amennyiben nem, akkor rosszul végrehajtott részére igényt lehet alapìtani, l. pl. 51/76 Verbond van
Nederlandse Ondernemingen v Inspecteur der Invoerrechten en Accijnzen [1977] EBHT 0113:
5
Fairhurst–Vincenzi, 2003, 192–194.o.
225
belső jogában
23 Különösen akkor, amikor a közösségi hatóságok a tagállamokkal szemben, irányelvben, egy bizonyos
magatartás követésének kötelezettségét ìrják elő, egy ilyen aktus hasznos hatása gyengülne, ha a
magánszemélyek nem hìvhatnák azt fel nemzeti bìróságok előtt, és ha az utóbbiak nem tekinthetnék azt a
közösségi jog részének.
24 Ez különösen ìgy van, amikor a magánszemély abból a célból hìvja fel a nemzeti bìróság előtt az irányelv
egy rendelkezését, hogy az utóbbi dönthessen arról, hogy a hatáskörrel bìró nemzeti hatóságok, az irányelv
végrehajtásának formájára és módszerére vonatkozó választási joguk gyakorlása során, az irányelvben
lefektetett mérlegelési jogkörükön belül maradtak-e. […]
29 Viszont a nemzeti bìróság, amely előtt az irányelvet felhìvták, köteles meghatározni, hogy a vitatott nemzeti
intézkedés a tagállamok mérlegelési hatáskörén kìvül esik-e…
A Bìróság az itt tett megállapìtásokat nagyon következetesen igyekezett alkalmazni, jelezve, hogy nem „véletlen
elìrásról” van szó a Verbond van Nederlandse Ondernemingen-ügyben. Hasonlóan vélekedett a megfelelően
végre nem hajtott irányelvek közvetlen hatályáról más ügyekben is, pl. 38/77 Enka BV v Inspecteur der
Invoerrechten en Accijnzen Arnhem [1977] EBHT 2203, 18. pont, 21/78 Knud Oluf Delkvist v
Anklagemyndigheden [1978] EBHT 2327, 21–22. pontok. Ezután illeszkedett be a sorba a Ratti-ügy.
4. Nem okozott osztatlan örömet a tagállamok között a Bìróságnak ez az álláspontja. Nem sokkal a Ratti-ügy
után, a Becker-ügyben, a hatodik ÁFA-irányelv rendelkezéseinek nem megfelelő végrehajtása volt a probléma,
német bìróság előtt. Az Európai Bìróság előtt Németország és Franciaország élesen és határozottan érvelt az
ellen, hogy az irányelv, állam számára választási lehetőséget hagyó adórendelkezései felhìvhatók legyenek –
akár nem megfelelő végrehajtás esetén is. A Bìróság rendìthetetlenül ismételte a Ratti-ügyben tett
megállapìtását, miszerint az állam nem hivatkozhat saját mulasztására abból a célból, hogy az egyént elzárja az
irányelv rendelkezéseinek felhìvásától, 8/81 Ursula Becker v Finanzamt Münster-Innenstadt [1982] EBHT
0053.
5. Lényeges kérdés azonban, a fentieket tudomásul véve is, hogy egy végre nem hajtott irányelv rendelkezése
hogyan lehet feltétel nélküli, amennyiben a rendelkezés éppen végrehajtásra várt, csak ez nem történt meg?
Márpedig láthattuk az előbbiekben, hogy a feltétel nélküli rendelkezés főként azt jelenti, hogy nem szükséges
további jogi aktus az érvényesüléséhez. A kérdésre a válasz kiszűrhető a Becker-ügyből, ahol a Bìróság a
konkrét irányelvi rendelkezések igen érdekes és hosszú elemzésén keresztül foglalkozik a problémával, l. 27–
40. pontok.
3. 6.3. Az uniós normák vertikális és horizontális

hatálya
Az eddigiekben általában volt szó az uniós normák belső jogban való felhìvhatóságáról, és arról, hogy lehet-e
igényt alapìtani rájuk. Olyan megkülönböztetést nem tettünk, hogy ki áll a másik oldalon, azaz a tagállami
bìróság előtti perben a magánfél ki ellen hìvhatja fel az uniós jogszabályt: másik magánféllel szemben is, vagy
csak az állammal szemben, ahogy a Ratti-ügyben láttuk. A megkülönböztetés esetenként fontos lehet, hiszen
látható a végre nem hajtott irányelveknél, hogy a Bìróság érvelése kifejezetten a tagállam mulasztásán alapszik.
Miért kerüljön hátrányosabb helyzetbe egy perben egy magánfél (azáltal, hogy megfelelően végre nem hajtott
irányelvi rendelkezést hìv fel vele szemben egy másik magánfél), mikor a mulasztást a tagállam követte el.
Amikor egy uniós szabályra a magánfél egy másik magánféllel szemben alapìthat igényt, az uniós szabály
horizontális közvetlen hatályáról beszélünk. Amikor egy uniós szabályra a magánfél a tagállam, tagállami szerv
ellen alapìthat igényt, az uniós szabály vertikális közvetlen hatályáról beszélünk. Az, hogy egy uniós jogszabály
közvetlen hatálya kiterjed-e magánfelek közötti kapcsolatokra, vagy megmarad a magánfél és a tagállam közötti
jogviszonyokban, több tényezőtől függ.
Igen lényeges a szabály tartalma: van olyan kötelezettség, mely a tagállamnak szól, és fogalmilag is csak a
tagállam tudja teljesìteni (például az EUMSz 110. cikke a piacvédő és diszkriminatìv adóztatás tilalma –
magánfél nem képes adóztatásra, ìgy piacvédő vagy diszkriminatìv adóztatásra sem). Vannak azonban olyan
előìrások, melyeknél felmerülhet elvileg magánszemély cselekvési kötelezettsége (és kötelezettségszegése) is,
de ez az EUM-Szerződésben szűkebb terület, mint az előző. Ilyenek a versenyjogi szabályok vagy a hátrányos
megkülönböztetés tilalma a munkajogi jogviszonyokban. Ez esetekben már annak is nagy jelentősége lehet,
hogy milyen jogszabályi formában jelenik meg a kötelezettség, és mi az előìrás célja, jogi környezete. A szabály
tartalma alapján történő megkülönböztetés, tehát mindig az egyes, érintett rendelkezések konkrét, tartalmi
226
belső jogában
elemzését kìvánja. Másik tényező lehet, hogy a szabály milyen jogforrási formában jelenik meg. E tekintetben
több, általánosabb megállapìtás is tehető.

A rendeletek jellegéből és az EUM-Szerződés 288. cikk rendelkezéséből fakad, hogy a közvetlen hatály
(alkalmazhatóság) horizontális hatályt is jelent, ezek rendelkezéseit magánfelekkel szemben is fel lehet hìvni,
nemcsak állami szervekkel szemben, l. C-91/92 Paola Faccini Dori v Recreb Srl [1994] EBHT I-3325, 24. pont,
C-192/94 El Corte Inglés SA v Cristina Blazquez Rivero [1996] EBHT I-1281, 17. pont.
3.2. 6.3.2. Az alapító szerződések rendelkezései

A helyzet már nem ilyen egyértelmű az alapìtó szerződések egyébként közvetlen hatállyal bìró rendelkezései
tekintetében. A szerződés ugyanis államok között létrehozott jogszabály, melyben a tagállamok alapvetően
egymásra nézve és egymással szemben hoznak létre kötelezettségeket. Keletkeztethet-e magánfél tekintetében is
közvetlenül kötelezettséget az EUM-Szerződés? Az alapügynek e kérdésnél a Defrenne-ügy számìt, melyben a
Bìróság az EGK-Szerződés egyenlő munkáért egyenlő bért biztosìtó 119. (később EKSz 141., jelenleg EUMSz
157.) cikkének hatályát vizsgálta munkavállaló (légiutas-kìsérő) és munkáltató (SABENA légitársaság)
viszonyában. A Bìróság nagyon konkrét elemzések után, egy sokat vitatott ìtéletet hozott, melyben
megállapìtotta, hogy a kérdéses rendelkezés – egyes vonatkozásaiban – felhìvható magánfelek közötti
jogvitában is tagállami bìróság előtt.
39 A 119. cikk kötelező jellegéből adódóan ugyanis a férfi és női munkavállalók közötti megkülönböztetés
tilalma nemcsak a közigazgatási hatóságok működésére vonatkozik, hanem kiterjed a munkaviszonyt kollektìv
módon rendező megállapodásokra és a magánszemélyek közötti szerződésekre is.
40 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 119. cikkben szereplő egyenlő dìjazás elve
érvényesìthető a nemzeti bìróságok előtt, és ezek kötelesek a rendelkezés által a jogalanyokra ruházott jogok
védelmét biztosìtani, különös tekintettel az olyan esetekre, amikor a hátrányos megkülönböztetés forrása
közvetlenül jogszabályi rendelkezésekben vagy kollektìv szerződésekben található, valamint a női és férfi
munkavállalók egyenlőtlen dìjazása esetén, amennyiben ugyanaz a munkavégzés ugyanabban a magán- vagy
közintézményben vagy szolgálatban történik.
43/75 Gabrielle Defrenne v Société anonyme belge de navigation aérienne Sabena [1976] EBHT 0455, 39-40.
pontok. A Defrenne-döntésből egyértelműen következik, hogy az EUM-Szerződés különböző rendelkezéseinél a
közvetlen hatály terjedelme, a horizontális közvetlen hatály lehetősége, mindig a konkrét vizsgálatok
eredményétől függ, melyek a rendelkezés jellegére, tartalmára, a piaci környezetben betöltött szerepére
vonatkoznak. Így a gyakorlatban a Bìróság állásfoglalása az iránymutató, amely nélkül sok esetben aligha lehet
biztosan következtetni a horizontális közvetlen hatályra.
3.3. 6.3.3. Az irányelvek

Már az előzőekből látható volt, hogy az irányelvek kivételesen közvetlen hatállyal rendelkezhetnek a tagállamok
belső jogában, és ennek két alapvető feltétele van. Az egyik, hogy legyen az irányelvi rendelkezés világos és
feltétel nélküli, másrészt az átültetést kìvánó, de át nem ültetett, vagy a nem megfelelően átültetett irányelvek
ilyen hatállyal csak állami szervekkel szemben rendelkezhetnek, tehát csak vertikális közvetlen hatályuk van. Ez
utóbbi feltételt a Marshall/Foster/Dori-doktrìna ìrja le.
3.3.1. 6.3.3.1. A Marshall/Foster/Dori-doktrína

Amennyiben a nem, vagy nem megfelelően átültetett irányelvnek van is közvetlen hatálya, annak rendelkezésére
csak állami szervvel szemben lehet igényt alapìtani, azaz kizárt a horizontális közvetlen hatály. Az irányelvek
közvetlen hatályának ez a másik lényeges korlátja. A Bìróság több évtized után jutott el ennek kifejezett
megállapìtásához, a Marshall(I)-döntésben.6 Az indok viszonylag egyszerű:
6
A Zala Megyei Bìróság, a 8.K.21.361/2006/10. ügyben kifejezetten
követte a Marshall-döntést. Kifejtette, hogy az Európai Bìróság gyakorlata alapján, lehetőség van közösségi irányelvekre közvetlenül is
hivatkozni állami szervekkel szemben, ha az irányelvet az adott állam nem vagy nem teljes mértékben vette át (20-H-KJ-2007-12. bìrósági
határozat).
227
belső jogában
48 Ami pedig azt az érvet illeti, amely szerint az irányelvre magánszeméllyel szemben nem lehet hivatkozni,
hangsúlyozni kell, hogy a Szerződés 189. [később EKSz 249., jelenleg EUMSz 288.] cikke szerint valamely
irányelv kényszerìtő jellege, amelyen az a lehetőség alapul, hogy egy nemzeti bìróság előtt hivatkozni lehessen
rá, csak „valamely cìmzett tagállam” tekintetében áll fenn. Ebből az következik, hogy az irányelv önmagától
nem hozhat létre kötelezettségeket valamely magánszemélyre nézve és ìgy egy irányelv rendelkezésére, mint
olyanra, nem lehet tehát ilyen személlyel szemben hivatkozni.
152/84 M. H. Marshall v Southampton and South-West Hampshire Area Health Authority (Teaching) [1986]
EBHT 0723, 48. pont. Az irányelvek közvetlen (vertikális) hatályánál lényeges az, hogy milyen szervek
tartozhatnak az „állami szervek” körébe, másrészt az, hogy csak közhatalmi viszonyokkal összefüggő
jogvitában hìvhatóak fel az irányelvek, vagy akkor is, ha az állam (állami szerv) magánjogi jellegű jogvitában
(pl. mint munkáltató) áll szemben egy magánféllel. A Marshall(I)-ügyben, ahol alperesként egy regionális
egészségügyi hatóság, mint munkáltató szerepelt, a Bìróság az utóbbi kérdést helyére tette:
49 Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy amikor a perbeli fél olyan helyzetben van, hogy hivatkozhat
az állammal szemben valamely irányelvre, ezt megteheti, bármilyen minőségében járjon el az állam, akár
munkáltatóként vagy közhatóságként. Mindkét esetben el kell ugyanis kerülni, hogy az állam a közösségi jog
teljesìtésének elmulasztásából hasznot tudjon húzni.
(A Bìróság végül a Marshall(I)-ügyben megállapìtotta, hogy nemi alapon történő megkülönböztetést jelent a
76/207/EGK irányelv 5. cikk (1) bekezdése alapján, ha egy női munkavállalónak a nyugdìjkorhatár elérése miatt
mondanak fel akkor, ha a nyugdìjkorhatár magasabb a férfiak, mint a nők esetében.) Az a fentiekből kiderül,
hogy az állam valamennyi, közhatalmat gyakorló szerve idetartozik, beleértve ebbe az olyan, alkotmányosan a
központi hatalomtól független szerveket is, mint a helyi önkormányzatok (l. pl. 103/88 Fratelli Costanzo SpA v
Comune di Milano [1989] EBHT 1839, 31. pont.)
Az előbbiek óhatatlanul felvetik azt a problémát, hogy „meddig tart az állam”. 7 Az irányelvek felhìvhatóságának
szempontjából államhoz tartozónak minősül-e olyan szerv, mely közhatalmi funkciót nem gyakorol (pl.
költségvetési intézmény, egy állami tulajdonban álló gazdasági társaság)? Szempont lehet az, hogy szervezetileg
az államhoz tartozik, vagy tágabban állami (de nem feltétlenül közhatalmi funkciót) gyakorol. A Bìróság élesen
először a Foster-ügyben konfrontálódott a problémával, ahol az alapeljárásban, egy munkaügyi jogvitában, az
alperes egy állami gazdasági társaság, a British Gas Corporation (jogutódja) volt. A Bìróság miután hivatkozott
több, az irányelvek közvetlen hatályával kapcsolatos ügyre, megkìsérelt egy körülìrást adni az államinak
minősülő szerv mibenlétére, a következő módon:
18 E megfontolások alapján, a Bìróság számos ügyben megállapìtotta, hogy egy irányelv feltétel nélküli és
kellően pontos rendelkezései hivatkozhatók olyan szervezetekkel vagy szervekkel szemben, amelyek az állam
felügyelete vagy ellenőrzése alá tartoznak, illetőleg amelyek a magánszemélyek közötti kapcsolatokban
alkalmazható szokásos szabályokból nem következő, különleges jogosultságokkal rendelkeznek […]
20 Az előbbiekből következik, hogy egy szerv, függetlenül annak jogi formájától, amely egy állami intézkedés
alapján, állami ellenőrzés alatt folytatott közérdekű szolgáltatás nyújtásáért felelősséggel tartozik, és e célból a
magánszemélyek közötti kapcsolatokban alkalmazható szokásos szabályokból nem következő, különleges
jogosultságokkal rendelkezik, mindenesetre azon szervek körébe tartozik, melyekkel szemben a közvetlen
hatály kiváltására alkalmas irányelvi rendelkezések felhìvhatók.
C-188/89 A. Foster és mások v British Gas plc. [1990] EBHT I-3313, 18. és 20. pontok.
A Bìróság láthatóan széles értelemben fogja fel az államinak minősülő szerv fogalmát, nem annyira a szervezeti,
mint inkább funkcionális sajátosságokból kiindulva.8 Ez a körülìrás önmagában is jócskán értelmezésre szorul,
tehát a problémát nem oldja meg, csak kiindulópontként szolgál a későbbi konkrét esetek elemzéséhez.A
Bìróság a konkrét ügyben kifejezetten nem is döntötte el, hogy a munkáltató állami szervnek minősül-e, ezt a
tagállami bìróságra bìzta.
A Marshall(I)-ìtélet indokolása alapján az irányelvek közvetlen hatálya a tagállam mulasztásán alapul, melyet
az irányelv átültetésével kapcsolatban követett el (nem ültette át vagy nem megfelelően ültette át az irányelvet).
Ebből következik az irányelvek közvetlen hatályának körülhatárolása negatìv oldalról: az irányelv nem
7
L. Várnay–Papp, 2005, 272. o.
8
A Legfelsőbb Bìróság világosan követi a Foster-ügyet, pl. LB Mfv.
II. 10.921/2005.; EBH 2006. 1442. ügy; ugyanìgy tesznek az alsóbb bìróságok is, l. pl. Baranya Megyei Bìróság a 77/388/EGK irányelv
közvetlen hatályú előìrásainak érvényesìtése során, 7.K.20.590/2006/10., 2-H-KJ-2006-5.
228
belső jogában
rendelkezik közvetlen hatállyal a belső jogban azon esetekben, ha ezzel nem állami, vagy nem az állam
felügyelete, ellenőrzése alatt álló szervre, azaz magánfélre, az irányelven alapuló kötelezettség hárulna. Egy
magánfélre nem hárulhat kötelezettség egy át nem ültetett, vagy megfelelően át nem ültetett irányelv alapján.
Erre a Bìróság egyértelműen rámutatott a Faccini Dori-ügyben.
C-91/92 Faccini Dori v Recreb Srl
[1994] EBHT I-3325
[Faccini Dori és az Interdiffusion Srl 1989-ben a milánói főpályaudvaron szerződést kötöttek egy angol nyelvű
levelező tanfolyamon való részvételről. Néhány nappal később ajánlott levélben a felperes a szerződéstől elállt.
Mivel a szerződő társaság időközben a szolgáltatási dìjra vonatkozó követelését átruházta a Recrebre, a felperes
elállását az alperesnek is megerősìtette. Alperesi követelésre fizetési meghagyást bocsátott ki a firenzei bìróság,
melynek Faccini Dori ellentmondott. A perré alakult eljárásban arra hivatkozott, hogy az üzlethelyiségen kìvül
kötött szerződésekről szóló 85/577/EGK tanácsi irányelvben foglalt elállási jogával kìvánt élni. 9 Ezt az
irányelvet azonban Olaszország nem ültette át, ìgy az eljárás idején az olasz belső jog alapján felperesnek nem
volt elállási joga. Alapvető jogkérdés volt, hogy az olasz bìróság alkalmazhatja-e a hivatkozott irányelvet a vita
eldöntésénél.]
22 Ebben a tekintetben elegendő megállapìtani, hogy – amint az a fent hivatkozott Marshall-ügyben 1986.
február 26-án hozott ìtéletből (48. és 49. pont) kitűnik – az irányelvekre az állami szervekkel szemben való
hivatkozás lehetőségére vonatkozó ìtélkezési gyakorlat az irányelvnek a 189. [később EKSz 249., jelenleg
EUMSz 289.] cikk alapján biztosìtott kötelező jellegen alapul, amely kötelező jelleg csupán „minden cìmzett
tagállamra” nézve áll fenn. Ez az ìtélkezési gyakorlat azt kìvánja megakadályozni, hogy „egy állam előnyhöz
juthasson a közösségi jog figyelmen kìvül hagyásából”.
23 Elfogadhatatlan lenne ugyanis, ha az az állam, amely számára a közösségi jogalkotó előìrja a közötte – illetve
az állami intézmények – és a magánszemélyek közötti kapcsolatokat szabályozó, valamint a magánszemélyekre
bizonyos jogokat ruházó rendelkezések meghozatalát, kötelezettségeinek nem teljesìtésére hivatkozhatna annak
érdekében, hogy a magánszemélyeket megfossza e jogok kedvezményétől. [...]
24 Ezen ìtélkezési gyakorlatnak a magánszemélyek közötti viszonyok területére való kiterjesztése a Közösség
arra vonatkozó hatáskörének elismerését jelentené, hogy magánszemélyeket terhelő kötelezettségeket
határozzon meg közvetlen hatállyal, holott e hatáskörrel csupán azokon a területeken rendelkezik, amelyeken
rendeleteket fogadhat el.
25 Ebből az következik, hogy az irányelvet az előìrt határidőn belül átültető intézkedések hiányában a
fogyasztók nem alapìthatnak magára az irányelvre elállási jogot azon kereskedőkkel szemben, akikkel
szerződést kötöttek, és e jogot nem érvényesìthetik a nemzeti bìróság előtt.
Közvetlenül az irányelven nem alapulhat olyan jogi kötelezettség, mely magánfelet terhel. Itt húzódik az a
vonal, mely az irányelvi rendelkezések közvetlen hatályának határt szab. A Marshall(I)-, a Foster- és a Faccini
Dori-ügyekben határolta körül a Bìróság azokat az alaptételeket, melyek az irányelvek által a belső jogban
kifejtett közvetlen hatály korlátaira vonatkoznak (Marshall/Foster/Dori-doktrìna). A doktrìnát a magyar
bìróságok is alkalmazzák: például a Hajdú-Bihar Megyei Bìróság megtagadta a faji és etnikai származásra való
tekintet nélküli egyenlő bánásmódról szóló 2000/43/EK irányelv alkalmazását magánféllel szemben, éppen a
Bìróság fenti gyakorlata nyomán.10
3.3.2. 6.3.3.2. Az irányelvek járulékos, horizontális joghatásai

A Marshall/Foster/Dori-doktrìna alapköve az a megállapìtás, hogy egy magánfél jogi kötelezettsége nem
alapulhat nem, vagy nem megfelelően átültetett irányelven. Azonban létezhetnek olyan joghelyzetek, amikor a
Faccini Dori-ügyben látott egyszerű felállás bonyolultabbá válik.
Van az állammal, állami szervekkel szembeni (vertikális) jogvitáknak egy olyan fajtája, ahol az esetlegesen
uniós irányelven alapuló döntés kihatással van a vitában részt nem vevő, más magánfélre. A vertikális
jogvitáknak ebben a formájában egy magánfél támad valamilyen állami intézkedést, mely ugyanakkor jogot
9
HL L372., 31. o.
10
9-H-PJ-2007-24.
229
belső jogában
biztosìt harmadik, az eljárásban részt nem vevő magánfélnek. Tipikusan ilyen ügyek a közbeszerzési jogviták 11,
egyes engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos jogviták12, vagy egyes környezetvédelmi jogviták. A kérdés az,
hogy az uniós irányelvnek lehet-e közvetlen hatálya akkor, egy magánfél és az állami szerv közötti jogvitában a
Marshall(I)-ìtélet alapján, ha az ügyben az irányelven alapuló döntés bizonyos jogaitól megfoszt vitában nem
álló magánfelet, vagy annak egyébként joghátrányt okoz. Ezt sokan háromoldalú joghelyzetnek tekintik (a
perben álló magánfél és az állam, állami szerv, valamint perben nem álló magánfél között), ahol egy vertikális
jogvitában hozott döntésnek lehetnek járulékos, de horizontális joghatásai a vitában nem álló magánfélre. 13
Például a Wells-ügyben a felperes támadta azt a hatósági határozatot (vertikális jogvita), mely – környezeti
hatásvizsgálat nélkül – engedélyezett bányászati tevékenységet. A Bìróság ìtélete szerint az ilyen
hatásvizsgálatot előìró 85/337/EGK irányelvet közvetlenül fel lehet hìvni az állammal szemben, annak ellenére,
hogy a hatásvizsgálat a bányászati tevékenység beszüntetésével járhat, és ìgy más, az eljárásban részt nem vevő,
a bányászati tevékenység folytatására jogot szerzett magánfelek hátrányba kerülnek, C-201/02 Wells v Secretary
of State [2004] EBHT I-0723.
A Bìróság ilyen ügyeknél is fenntartja azt az álláspontját, hogy egy irányelv alkalmazása nem hárìthat
kötelezettséget magánfélre, akkor sem, ha az nem áll perben. Azonban a Bìróság azt is hangsúlyozza, hogy nem
akadálya az irányelv alkalmazásának és közvetlen hatályának, ha ez magánfeleknek „puszta joghátrányt okoz”,
l. a Wells-ìtélet 56. pontját, valamint ugyancsak C-152, 153,154/07, Arcor AG & Co. KG és mások v
Németország (Arcor (III)), [2008] EBHT I-5959, különösen 35–38. pontok. Természetesen fontos lenne az
elhatárolás abban a tekintetben, hogy mit jelent joghátrány okozása magánfélnek, és másrészt, mit jelent
kötelezettség magánfélre hárìtása.14 A Bìróság előtt eddig nem volt olyan ügy, melyben az irányelv
alkalmazásának az lett volna az akadálya, hogy az perben nem álló, harmadik félre kötelezettséget ró, azaz a
Bìróság a járulékos, horizontális joghatásként csak „joghátrány okozásának” lehetőségét állapìtotta meg, amely
nem akadálya az irányelv közvetlen hatályának. (Arra nézve, hogy egy irányelv mikor támaszt kötelezettséget
egy magánféllel szemben, l. a 6.6.2 pontot.)
Megjegyzések
1. A Marshall(I)-döntés alapja – ami a horizontális közvetlen hatály kizártságát illeti – az EGK-Szerződés 189.
(később EKSz 249., jelenleg EUMSz 289.) cikke, mely szerint csak az államok kötelezettek az irányelv által.
Jacobs főtanácsnok máshol rámutatott: ez korántsem zárja ki, hogy magánfél számára származtatott
kötelezettségek ne keletkezhetnének irányelvi rendelkezésekből. Ugyanakkor, ilyen indok alapján, például az
EUMSz 157. cikk (1) bekezdésében foglalt kötelezettség, nem minősülhetne csak állam ellen felhìvhatónak,
szemben a Defrenne-döntéssel?
2. A Marshall(I)-ügyben a Bìróság nem állapìtotta meg, hogy az alapeljárásban az alperes egészségügyi hatóság
állami szervnek minősülne, ezt formálisan a tagállami bìróságra bìzta. Azonban kevés kétséget hagyott afelől,
hogy az alperest állami szervnek tekinti, hiszen az előterjesztő bìróság is, már az előterjesztésben jelezte, hogy
közhatóságról van szó. Az alperes ellen tehát lehet igényt alapìtani, megfelelően végre nem hajtott irányelvi
rendelkezésre. Ezzel a Bìróság az irányelvek horizontális közvetlen hatályának kizártságát úgy döntötte el, hogy
lényegében nem is igazán kellett volna állást foglalnia ebben. A Bìróság gyakorlatát áttekintve világosan
látható, hogy ìtélkezésében óvatosan, lépésről lépésre épìtkezik, csak abban a kérdésben nyilvánìtva véleményt,
ami feltétlenül kell az ügy eldöntéséhez. Ettől ritkán tér el. Nehéz megállapìtani, hogy ebben az esetben mi lehet
ennek a magyarázata. (Ezt Jacobs főtanácsnok is kiemeli a Vaneetveld-ügyben, l. C-316/93 Nicole Vaneetveld v
Le Foyer SA és Le Foyer SA v Fédération des Mutualités Socialistes et Syndicales de la Province de Liège
[1994] EBHT I-0763, per AG Jacobs 19. pont.) E korlátozás talán gyógyìr kìvánt lenni a Ratti és az azt követő
döntések által ejtett sebekre, melyben a közvetlen hatály egyértelműen szankcióként szerepelt az irányelvek nem
megfelelő végrehajtása miatt? Vagy a Bìróság csak a lehető leghamarabb tisztázni akarta, hogy az irányelvek
közvetlen hatályának kivételes jellegét?
3. Kiemelendő, hogy az irányelvek esetében nemcsak a horizontális közvetlen hatály kizárt, hanem a fordìtott
vertikális közvetlen hatály is (azaz a tagállam, vagy annak szerve sem alapìthat igényt közvetlenül irányelvre
11
L. pl. C-54/96 Dorsch Consult v Bundesbaugesellschaft [1997]
EBHT I-4961.
12
L. pl. C-201/94 The Queen v The Medicines Control Agency, ex
parte Smith & Nephew Pharmaceuticals Ltd és Primecrown Ltd v The Medicine Control Agency [1996] EBHT I-5819.
13
Lackhoff–Nyssens, 1998, 398. o.
14
Például az Österreichischer Zuchtverband-ügyben, az osztrák
bìróságnak (Verwaltungsgerichtshof) alapvető problémája volt az, hogy mi minősül jogi kötelezettségnek, szemben az egyszerű
joghátránnyal, C-216/02 Österreichischer Zuchtverband für Ponys, Kleinpferde und Spezialrassen v. Burgenländische Landesregierung
[2004] EBHT I-10683, 24. pont.
230
belső jogában
egy magánféllel szemben). Ez abból, az általánosabb, a Marshall(I)-döntésben kifejezett elvből következik,

hogy az irányelv önmagában nem keletkeztetett kötelezettséget magánféllel szemben, l. 14/86 Pretore di Salo v
Ismeretlen tettesek [1987] EBHT 2545, 19. pont.
4. Az Egyesült Királyság a Marshall(I)-ügyben kifogást emelt az ellen, hogy az állam magánjogi

jogviszonyaiból adódó jogvitában is felhìvhatóak legyenek irányelvek. Álláspontja szerint ìgy, például a
munkaügyi vitákban, egyenlőtlenség keletkezik az állami és nem állami munkáltatók között – hiszen más-más
jogszabályok alapján kell az egyes munkaügyi jogvitákat elbìrálni. A Bìróság egy mondattal tette félre ezt az
érvet: az államnak megfelelően végre kell hajtani az irányelvet, és akkor nem következik be ilyen helyzet.
Meggyőző ez az ellenvetés?
5. Láttuk, hogy az irányelvek közvetlen hatálya összefüggésben van azzal az elvvel, hogy a tagállam saját
hibájára ne hivatkozhasson egy magánféllel szemben. Ez összhangban van-e az állami szerv fogalmának
szélesebb, a Foster-ügy nyomán kialakult felfogásával? Pusztán azért, mert bizonyos közfeladatot lát el, valóban
tehetne arról például a British Gas Corporation, hogy az Egyesült Királyság nem megfelelően hajtott végre egy
irányelvet? Megjegyzendő, hogy a Bìróság indokolásában nem tért ki külön arra, hogy alkalmazható-e az ìtélet
20. pontjában adott leìrás a British Gas Corporation válallatra. Ennek eldöntését a Bìróság az előterjesztő
Lordok Házára hagyta, amely úgy döntött később, hogy a Bìróság által adott meghatározás alapján a cég állami
szervnek minősül. Bár érzékeltetheti, hogy mit tartana helyes döntésnek, a konkrét perbeli szereplő minősìtését a
Bìróság más ügyekben is inkább az előterjesztő bìróságra hagyja,l. C-343/98 Renato Collino és Luisella
Chiappero v Telecom Italia SpA [2000] EBHT I-6659,24. pont. Van Gerven főtanácsnok a Foster-ügyben
felveti annak a lehetőségét, hogy az irányelvek közvetlen hatályánál a következő hármas felosztást alkalmazzuk:
az állami szervek, a magánfél, és egy köztes kategória, melybe tartoznának például az állami vállalatok
(közvállalkozások), költségvetési intézmények (pl. állami egyetemek). C-188/89 A. Foster és mások v British
Gas plc. [1990] EBHT I-3313, per AG van Gerven, 10. pont. Ez nyújtana megoldást a problémára?
6. A Bìróság a Foster-ügyben tett megállapìtásait azóta többször is megerősìtette, l. pl. C-343/98 Renato Collino
és Luisella Chiappero v Telecom Italia SpA [2000] EBHT I-6659, 23. pont. A Bìróság, álláspontjának
összefoglalását adja a Kampelmann-ügyben, C-253,254,255,256,257,258/96 Helmut Kampelmann és mások v
Landschaftsverband Westfalen-Lippe és Stadtwerke Witten GmbH v Andreas Schade és Klaus Haseley v
Stadtwerke Altena GmbH [1997] EBHT I-6907, 46. pont.
7. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt a közvetlen hatály problémája általában az Európai Közösség
(volt Európai Gazdasági Közösség) területén vetődött fel. A másik két közösségnél, valamint az Európai Unió
második és harmadik pillérében a kérdés nem kapott nagyobb jelentőséget, de esetenként felvetődött. A
közvetlen hatály létét ezen más jogterületekhez tartozó normáknál, végső soron az döntötte el, hogy a van Gend
en Loos „új jogrend” érvelése alkalmazható volt-e vagy sem. Az első pillér közösségeinek külön jogrendjük
volt. Az ESZAK-Szerződésnél (mely 2002-ben hatályát vesztette), valamint az erre épülő másodlagos
aktusoknál, a Bìróság megállapìtotta a közvetlen hatály lehetőségét, C-18/94 Barbara Hopkins és mások v
National Power plc és Powergen plc [1996] EBHT I-2281, 28–29. pontok. Az Euratom-Szerződésnél a
kérdésnek nem volt, és ma sincs gyakorlati jelentősége, olyan ritkán merül fel előzetes döntés iránti előterjesztés
tagállami bìróságoktól ezzel összefüggésben. Semmi nem szól azonban az ellen, hogy ugyanazon
megfontolások érvényesek legyenek itt is, mint voltak az Európai Közösségnél. A Bìróság ugyanis erőteljesen
kinyilvánìtotta, hogy a közösségi jogrend mindhárom közösséget átfogta (l. a Bìróság 1/91. véleményét az
Európai Gazdasági Térségről kötendő szerződés tervezetéről). Tehát a megmaradt egyetlen közösségre, az
Euratomra a közvetlen hatályra vonatkozó tételek kiterjeszthetők.
A korábbi uniós második és harmadik pillérben inkább a klasszikus államközi (kormányközi) együttműködés
valósult meg, és nem volt szó új jogrendről, mint a közösségi (első pillérhez tartozó) területeken. A közös kül-
és biztonságpolitikában a másodlagos aktusok jellege sem tette valószìnűvé azok közvetlen hatályát, mint ahogy
a mai Európai Unióban sem. A harmadik pillér területén a közvetlen hatály kérdése már inkább felvetődött.
Azonban az EU-Szerződés régi34. cikke a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés
területein, a határozatok és kerethatározatok közvetlen hatályát kifejezetten kizárta. Nem volt kizáró rendelkezés
a harmadik pillér keretében elfogadott egyezmények és az azokat végrehajtó intézkedések közvetlen hatályára,
tehát elvileg ezekre a Bìróság közvetlen hatályra vonatkozó, az Európai Közösség által kötött nemzetközi
szerződésekre tett általános megállapìtásai analógiaként alkalmazhatóaknak tűnnek.
4. 6.4. Az uniós jog elsőbbsége
231
belső jogában
A közvetlen hatály elve, bizonyos feltételekkel, egyes uniós normáknál biztosìtja, hogy az uniós jog utat találjon
a tagállami belső jogrendszerekbe, a belső jogalkalmazásba. Azonban nem elég, ha az uniós jogszabályok utat
találnak a belső jogrendszerekbe, biztosìtani kell azt, hogy eltérő, vagy ellentétes tagállami jogszabályokkal
szemben is érvényesülhessenek. Ennek hìján a tagállami jogalkotás torzìthatja az uniós jogszabályok
érvényesülését, és uniós szinten tartalmában szórt jogalkalmazást eredményez. Az uniós jogszabályok ellentétes
belső jogszabályokkal szembeni érvényesülését az uniós jogrend másik meghatározó alapvonása, az uniós jog
elsőbbségének elve biztosìtja.15
4.1. 6.4.1. Az uniós jog elsőbbségének alapja

Az uniós jog elsőbbségének elve egy közjogi kollìziós norma. Arra ad választ, hogy az uniós jogi norma és
belső jogszabály ütközésénél, melyik érvényesüljön a konkrét ügy eldöntése során. Ezen elv nélkül a közvetlen
hatály elve – legalábbis részben – céltalanná válna. Hiába lenne közvetlenül hatályos egy norma a tagállami
belső jogban, ha háttérbe szorulna a hazai jogszabállyal szemben. Ez az uniós jog érvényesülése és egységes
alkalmazása ellen hatna. Az alkotmányos jelentőségű Costa v E.N.E.L-ügyben a Bìróság nem hagyott kétséget
afelől, hogy az uniós (akkor közösségi) jog érvényesülésének biztosìtása feltételezi az uniós (közösségi) jog
elsőbbségének elvét. Az elv már a van Gend en Loos-döntésből is következik (l. az előbbiekben), de a kérdés
élesen az alábbi ügyben vetődött fel, ami a Bìróságnak alkalmat adott az elv kibontására.
6/64 Flaminio Costa v E.N.E.L.
[1964] EBHT 1141
[Az olasz állam egy 1962-es törvénnyel államosìtotta a villamosipari cégeket. Vagyonukat az alperes, E.N.E.L.
nevű cégbe csoportosìtotta át. A felperes, aki egyébként jogász és az államosìtott cég részvényese volt, egy 1950
lìrás áramszámlát kapott alperes cégtől, egy korábban államosìtott magáncég által szolgáltatott áram
ellenértékeként. A felperes a milánói bìrósághoz fordult, hogy az a fizetés tekintetében nemleges megállapìtó
döntést hozzon. Indokul hivatkozott arra, miszerint az államosìtás sértette az olasz alkotmányt, valamint –
többek között – az EGK-Szerződés kereskedelmi állami monopóliumokra vonatkozó rendelkezéseit. Az olasz
jogrendszerben az EGK-Szerződés korábban, egy ugyanolyan szintű jogszabállyal (törvénnyel) került
kihirdetésre, mint később az államosìtásról szóló rendelkezés. Melyik érvényesüljön a másikkal szemben? A
bìróság az EGK-Szerződés értelmezéséről előzetes döntést kért az Európai Bìróságtól az akkor 177. (később
EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.) cikk alapján.]
A hagyományos nemzetközi szerződésektől eltérően az EGK-Szerződés saját jogrendszert hozott létre, amely a
Szerződés hatálybalépésétől a tagállamok jogrendszerébe illeszkedik, és amely azok bìróságaira nézve kötelező.
Saját intézményekkel és jogi személyiséggel bìró, jogképes, nemzetközi képviseleti joggal, és különösen az
államok hatáskörének korlátozásából vagy az államok által a Közösségre átruházott funkciókból eredő,
tényleges hatalommal felruházott Közösség határozatlan időre történő létrehozásával ugyanis az államok, bár
szűk területeken, de korlátozták szuverén jogaikat, és ìgy a saját állampolgáraikra, illetve honosaikra és
önmagukra alkalmazandó joganyagot hoztak létre.
A közösségi jog rendelkezéseinek e beépìtése valamennyi tagállam jogába, és általában a Szerződés szövege és
szelleme szükségszerűen kizárja, hogy az államok az általuk viszonossági alapon elfogadott jogrendszerrel
szemben utólagos, egyoldalú intézkedést érvényesìtsenek, ìgy ilyen intézkedés nem érvényesülhet e jogrendszer
ellenében.
A közösségi jog végrehajtásának kötelezettsége nem változhat egyik államról a másikra az utólagos nemzeti
jogalkotástól függően anélkül, hogy az ne veszélyeztetné a Szerződés 5. cikkének [később EKSz 10. cikk,
jelenleg EUSz 4(3) cikk] második bekezdésében emlìtett céljainak megvalósulását, és nem eredményezhet a 7.
cikkben [azóta hatályát vesztette] tiltott hátrányos megkülönböztetést.
A Közösséget létrehozó szerződésben vállalt kötelezettségek nem lennének feltétel nélküliek, csupán
esetlegesek, ha az aláìrók jövőbeli jogalkotási aktusai azokat megkérdőjelezhetnék.
Amikor az államok egyoldalú cselekvési jogát elismerik, az külön, pontosan meghatározott rendelkezésen alapul
[...]
15
Van olyan szerző (Kecskés, 2009, 575. o.), aki a közösségi jog
elsődlegességéről beszél, mìg az elsőbbség kifejezést arra a jelenségre tartja fenn, amikor megosztott hatáskörök esetén, egyes közösségi
együttműködési területekről, az uniós szabályozás az idő folyamán kiszorìtja a tagállami szabályozást (l. előfoglalásnál, 3.5.2.2 pont).
232
belső jogában
A 189. cikk [később EKSz 249., jelenleg EUMSz 288. cikk] megerősìti a közösségi jog elsőbbségét, amely
szerint a rendelet „kötelező” érvényű és „közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban”.
E rendelkezés, melyhez semmilyen fenntartást nem fűztek, tartalmatlan volna, ha egy állam a közösségi
jogszabályokkal szemben érvényesìthető jogalkotási aktussal egyoldalúan semmissé tehetné annak hatályát.
Mindezekből az következik, hogy a Szerződésből eredő és ezáltal önálló jogforrásból származó joggal szemben
– annak eredeti, sajátos természetéből adódóan – bìrói úton nem érvényesìthető semmiféle nemzeti szabály
anélkül, hogy e jog el ne veszìtené közösségi jellegét, és anélkül, hogy ez magának a Közösségnek a jogi
alapjait meg ne kérdőjelezné.
Az tehát, hogy az államok a Szerződés rendelkezéseiben meghatározott jogaikat és kötelezettségeiket a nemzeti

jogrendszerükről a közösségi jogrendszerre átruházták, szuverén jogaik végleges korlátozását eredményezi,
amellyel szemben a Közösség fogalmával összeegyeztethetetlen utólagos, egyoldalú jogi aktusok nem
élvezhetnek elsőbbséget.
Következésképpen abban az esetben, ha a Szerződés értelmezésére vonatkozó kérdés merül fel, bármely nemzeti
törvényre való tekintet nélkül alkalmazni kell a 177. cikket
A Costa v E.N.E.L. ügy az első jelentős összeütközést hozta az Európai Bìróság és egy tagállami
alkotmánybìróság között. Az olasz alkotmánybìróság – amelyet az alapeljárásban eljáró milánói bìróság
időközben ugyancsak megkeresett – úgy foglalt állást, hogy az olasz jogban közönséges törvénnyel kihirdetett
EGK-Szerződés rendelkezéseivel szemben érvényesülnek azok az olasz törvények, melyeket utóbb fogadott el
az olasz parlament (a lex posterior derogat legi priori elv alapján). Az Európai Bìróság már e döntés
ismeretében (és részben erre válaszként) hozta meg döntését, mely az uniós jogrend alapjának kialakìtásához
járult hozzá.16 Az uniós (közösségi) jog elsőbbségét a Bìróság három olyan alapvető indokkal támasztotta alá,
melyek mind a mai napig visszatérnek a Bìróság számos döntésében, és egyben az uniós, korábban a közösségi
jogrend jellegére utalnak.
A Costa v E.N.E.L. döntés kifejezetten visszautal az EGK-Szerződés 189. [jelenleg EUMSz 288.] cikkére. Ebből
következik az is, hogy nemcsak a szerződés rendelkezései érvényesülhetnek a belső jogszabályokkal szemben,
hanem más, kötelező, másodlagos uniós normák is (pl. a rendeletek). Ez, a Bìróság előtt megforduló későbbi
esetekből is egyértelműen kiderül.
A kérdés másik oldalát nézve, a későbbiek során nyilvánvalóvá vált, hogy bármely, belső tagállami
jogszabállyal szemben fennáll az uniós jog elsőbbsége. Ebbe a Bìróság szerint beleértendő a tagállam
alkotmányos jogszabálya is. A fenti ìtélet után nem sokkal később, a Tanács 120/67/EGK rendelete előìrta azt,
hogy mezőgazdasági termékekre vonatkozó exportengedélyek kiadása pénzbeli biztosìték letételéhez kötendő,
amely az export elmaradása esetén nem adható vissza. Az Internationale Handelsgesellschaft-ügyben német
bìróság (Verwaltungsgericht, Frankfurt-am-Main – közigazgatási bìróság) előtt a rendelet eme rendelkezését a
német alaptörvényből folyó olyan elvek alapján támadták, mint a gazdasági vállalkozás és kereskedelem
szabadsága, valamint az arányosság elve. A Bìróság a kérdés érdemi vizsgálata előtt megállapìtotta:
3 A nemzeti jog szabályaira vagy fogalmaira való hagyatkozás a Közösség intézményei által elfogadott
intézkedések érvényességének megìtélésekor hátrányos hatással járna a közösségi jog egységességére és
hatékonyságára. Az ilyen intézkedések érvényességét csak a közösségi jog fényében lehet megìtélni. Sőt a
Szerződésből származó jogot, amely független jogforrás, jellegénél fogva nem bìrálhatják felül a nemzeti jog
szabályai, bármilyen formában is léteznek azok, anélkül, hogy azt megfosztanák közösségi jogi jellegétől, és
anélkül, hogy magának a Közösségnek az intézményes jogalapját ne kérdőjeleznék meg. Ezért egy közösségi
intézkedés érvényességét vagy tagállamon belüli hatályát nem érintik azok az indokok, amelyek szerint az adott
intézkedés ellentétes az állam alkotmányában megfogalmazott alapjogokkal, vagy egy nemzeti alkotmányos
berendezkedés elveivel.
11/70 Internationale Handelsgesellschaft mbH v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel [1970]
EBHT 1125, 3. pont. (A Bìróság érdemben megállapìtotta, nincs olyan tényező, mely megkérdőjelezné a
rendelet támadott rendelkezésének érvényességét.) A Bìróság az alkotmányos szabályokkal szembeni
elsőbbségre vonatkozó megállapìtást máshol is megerősìtette, pl. 97, 98, 99/87 Dow Chemical Ibérica, SA és
mások v Bizottság [1989] EBHT 3165, 38. pont; C-473/93 Bizottság v Luxemburg (Közalkalmazottak
16
L. Bermann et al., 1993, 193. o.
233
belső jogában
foglalkoztatása)[1996] EBHT I-3207, 38. pont; vagy C-285/98 Tanja Kreil v Németország [2000] EBHT I-
0069.
4.2. 6.4.2. Az uniós joggal ellentétes belső jogszabály

alkalmazásának mellőzése
Az uniós jog elsőbbsége, az uniós jog szemszögéből, jelentősebb problémát nem okoz. A tagállamok belső
jogrendszerében, azonban kétirányú problémaköteget hordoz. Egyrészt komoly alkotmányossági kérdéseket vet
fel, hiszen a belső jogrendszereket alkotmányossági szempontból újrarendezi. Másrészt a belső jogokra hárul
azon eljárási technikák kialakìtása, melyekkel az uniós joggal ellentétes belső jogi norma érvényesülését
általánosabban korlátozzák, illetve kiiktatják a jogrendszerből.
Az elvből eredő, a tagállami bìróságok szempontjából legfontosabb kérdés az, hogy mit tegyen a bìróság,
amennyiben az elbìrálandó ügyben egy hazai norma és egy uniós norma konfliktusával áll szemben. A kérdés
azért lényeges, mert egy ilyen konfliktus a legsúlyosabb és a legfajsúlyosabb alkotmányos kérdéseket veti fel,
mind anyagi jogi, mind eljárásjogi szempontból, és az ellentétes hazai jogszabály vagy rendelkezés
érvényességének kérdése jelenik meg. Az uniós jog, és az uniós bìróságok, azonban nem foglalhatnak állást egy
belső jogszabály érvényességének kérdésében. Ezt csak a tagállami jogrend szabályozhatja. Azonban ennek
ellenére kellett találni egy eljárási műveletet, mellyel a közvetlen hatályú uniós jogi norma érvényesülése
biztosìtható konkrét ügyekben az ellentétes hazai jogszabállyal szemben. Ez a művelet az uniós joggal ellentétes
belső szabály alkalmazásának mellőzése, az ilyen belső jogszabály „félretétele”.
Az uniós joggal ellentétes tagállami jogszabály alkalmazásának kizárását legtöbbször a Simmenthal(II)-ügyre

vezetik vissza.
106/77 Amministrazione delle Finanze dello Stato v Simmenthal SpA
[1978] EBHT 0629
[A Simmenthal (I)-ügyben, l. 35/76 Simmenthal SpA v Ministere des finances italien [1976] EBHT 1871, a
Bìróság döntése nyomán megállapìtható volt, hogy az importált marhahús állat-egészségügyi és
közegészségügyi vizsgálatának vizsgálati dìját szabályozó egyes olasz rendelkezések nem felelnek meg az
EGK-Szerződés rendelkezésének. Az olasz előterjesztő bìróság (Pretore di Susa) ennek nyomán, bizonytalanná
vált, hogy a közösségi joggal ellentétes belső jogi rendelkezések tekintetében, a felmerülő alkotmányossági
kérdés miatt, meg kell várni az olasz alkotmánybìróság érvénytelenìtő döntését, vagy egyszerűen tekintsen el az
ellentétes belső jogszabály alkalmazásától. Az egyenes kérdés láttán az Európai Bìróság határozott és
részletesebb megállapìtások megtételére kényszerült.]
14 A közvetlen alkalmazandóság – e vonatkozásban – azt jelenti, hogy a közösségi jogi szabályoknak minden
tagállamban egységesen kell kifejteniük valamennyi hatásukat, hatálybalépésüktől kezdődően és érvényességük
teljes időtartama alatt.
15 E rendelkezések tehát jogok és kötelezettségek közvetlen forrását jelentik mindazok számára, akiket
érintenek, legyenek azok közösségi jogviszonyokban álló akár tagállamok, akár magánszemélyek.
16 Ez a hatás valamennyi bìróságra is vonatkozik, amelyeknek tagállami szervekként az a feladatuk, hogy

hatáskörükben eljárva védjék a közösségi jog által a magánszemélyekre ruházott jogokat. [...]
21 A fenti megfontolásokból következik, hogy minden – hatáskörében eljáró – bìróságnak kötelessége a

közösségi jog teljes egészében történő alkalmazása és azon jogok védelme, amelyet az a magánszemélyek
számára biztosìt, adott esetben eltekintve a nemzeti jog mindazon – akár a közösségi szabályt megelőző, akár
azt követő – rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek esetlegesen ellentétesek azzal.
22 Ennélfogva a közösségi jog természetében rejlő követelményekkel összeegyeztethetetlen lenne valamely

nemzeti jogrendszer minden olyan rendelkezése, illetve minden olyan jogalkotási, közigazgatási vagy bìrósági
gyakorlat, amely csökkentené a közösségi jog hatékonyságát azáltal, hogy megfosztja a közösségi jog
alkalmazására hatáskörrel rendelkező bìróságot azon jogtól, hogy már az alkalmazás időpontjában minden
szükséges lépést megtehessen annak érdekében, hogy a közösségi normák teljes hatékonyságának esetleges
akadályát képező nemzeti jogszabályi rendelkezéseket félretegye.
234
belső jogában
23 Ilyen helyzet állna elő akkor, ha egy közösségi jogi rendelkezés és egy később elfogadott nemzeti törvény
közötti ellentmondás esetén az összeütközés feloldása nem a közösségi jog alkalmazására hivatott bìróság
számára lenne fenntartva, hanem egy másik, saját mérlegelési jogkörrel felruházott hatóság számára, még akkor
is, ha a közösségi jog teljes hatékonyságának ilyen akadálya csak átmeneti lenne.
Az uniós joggal ellentétes hazai jogszabályok alkalmazásának mellőzése, és azon elvek, melyen ez a
kötelezettség alapul, az uniós jog ellenőrző szerepét biztosìtják a belső jog felett. Ez egyben a tagállam
bìróságainak felülvizsgálati szerepet biztosìt a hazai jogalkotás eredményei felett – függetlenül attól, hogy
esetleg nem jogosultak a jogszabály érvénytelenségének megállapìtására, vagy hatályon kìvül helyezésére.Az
uniós jog biztosìtja a közvetlen hatályú uniós normával ellentétes hazai jogszabályok ad hoc, eseti
kiküszöbölését egyes ügyekben.
Az uniós joggal ellentétes jogszabály vagy rendelkezés végleges kiküszöbölését a jogrendszerből (hatályon
kìvül helyezést), viszont a belső jognak kell megoldania.A Bìróság mereven elzárkózik attól, hogy az uniós
joggal ellentétes belső norma érvényességéről szóljon. Az IN.CO.GE’90 és társai ügyében, az ügyben fellépő
Bizottság megkockáztatta azt a feltevést, hogy az uniós joggal ellentétes, utólag elfogadott tagállami jogszabály
érvénytelen, azaz a tagállamoknak nem lehet érvényesen elfogadni az uniós joggal ellentétes normát, de a
Bìróság ezt a felvetést kereken elutasìtotta, C-10-22/97 Ministero delle Finanze v IN.CO.GE.’90 Srl és mások
[1998] EBHT I-06307, 18–19. pontok Ez egyet jelent: az Európai Bìróság nem kìvánja egy európai szövetségi
bìróság szerepkörét betölteni, ugyanis erre az alapìtó szerződések nem biztosìtanak számára hatáskört.
A Costa v E.N.E.L.-, valamint Simmenthal(II)-ügyekben tett megállapìtások egyik fontos, általános

következménye, hogy az uniós joggal ellentétes jogszabály alkalmazásának mellőzésére vonatkozó kötelezettség
vonatkozik a kérdéses uniós jogi norma hatálybalépését követően elfogadott hazai jogszabályokra is. Ez kizárja
a lex posterior elvének esetleges alkalmazását is. C-13/91 és C-113/91 Michel Debus [1992] EBHT I-3617, 32.
pont.
Megjegyzések
1. A közvetlenül hatályos uniós joggal ellentétes tagállami jogszabály alkalmazásának mellőzésére, és az erre
irányuló kötelezettségre vonatkozó első megállapìtásokat a Simmenthal(II)-döntésnek szokták tulajdonìtani.
Ezért szerepel ez az ügy részletesebb idézettel. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a Bìróság már, a kissé
elfeledett Lück-ügyben megfogalmazta, miszerint az EGK-Szerződés 95. (később EKSz 90., jelenleg EUMSz
110.) cikkének (piacvédő és diszkriminatìv adóztatás tilalma) van olyan hatása, hogy kizárja a vele szemben álló
tagállami jogszabály alkalmazását. Ugyanakkor kiemelte, a rendelkezés nem érinti a nemzeti bìróság azon jogát,
hogy a legmegfelelőbb eljárást válassza a közösségi jog által biztosìtott egyéni jogok hatékony védelme
céljából, 34/67 Firma Gebrüder Lück v Hauptzollamt Köln-Rheinau [1968] EBHT 0359.
2. Az uniós jog elsőbbségének érvényesülését a fentiekben elsősorban a tagállami bìróságok vonatkozásában

tekintettük át. Az elv mennyiben terjed ki a tagállamok jogalkotó és közigazgatási szerveire? Milyen
kötelezettségek keletkeznek az uniós jog elsőbbségének elvéből, és ennek alkalmazásából más hatalmi ágak
szervei tekintetében? Ez már átvezet ahhoz a tágabb témához, mely arra keres választ, hogy melyek a
tagállamok általános kötelezettségei az uniós jog érvényesìtése során. A tagállami jogsértések általános tìpusaira
a tagállamok felelősségének kérdéseinél térünk ki (l. alább 8.1.2 pont).
3. A Factortame(I)-ügyből kiderült, hogy a közvetlen hatályú közösségi normák, és az arra épülő egyéni jogok
érvényesülését függő jogi helyzetekben, ideiglenesen is érvényesìteni kell, ez is hozzátartozik a közösségi jog
hatékony és teljes körű érvényesìtéséhez. Így egy nemzeti bìróság felfüggesztheti a peres felekre nézve egy
hazai jogszabály alkalmazását a közösségi jogból fakadó jogok védelmére ideiglenesen arra az időre, mìg a
jogkérdésben az Európai Bìróság előzetes döntést hoz. A közösségi jog hatékony érvényesülését gátolná az, ha a
tagállam joga kizárná a hazai jogi rendelkezések alkalmazásának felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedés
kibocsátását, melynek az a célja, hogy a közösségi jogból fakadó jogokról határozó ìtélet hatékony
érvényesülését biztosìtsa. Az ilyen intézkedés kibocsátását gátló hazai jogszabály alkalmazását mellőzni kell. C-
213/89 The Queen v Secretary of State for Transport, ex parte: Factortame Ltd és társai [1990] EBHT I-2433,
különösen 20. pont. Ez az ügy már elvezet egy másik, a 7. fejezetben tárgyalandó témakörhöz, mely az uniós
jogon alapuló igények érvényesìtésénél biztosìtandó belső eljárási feltételek követelményeit fogja át.
4.3. 6.4.3. Az uniós jog elsőbbsége a tagállamok belső jogában

Az uniós jog elsőbbsége a tagállamok belső jogrendjében már alkotmányos szinten is lényeges problémákat
okozhat, akár anyagi jogi, akár eljárásjogi szempontból nézzük a kérdést. Egyes tagállamok bìróságai,
235
belső jogában
különösen azok felsőbìróságai, alkotmánybìróságai esetenként nehezen tudták összhangba hozni ezt az uniós
(közösségi) elvet a belső jogrendjükkel. A tagállami bìróságok válasza eltérő volt, melyet jogrendszerük
sajátosságai, illetve a jogi hagyományok befolyásoltak.
A belső jogalkalmazásban, konkrét ügyekben, a közvetlen hatály következtében manifesztálódik az uniós norma
elsőbbsége az ellentétes belső normával szemben. Így az elsőbbség a közvetlen hatályon keresztül is támadható.
A német Bundesfinanzhof (szövetségi pénzügyi bìróság) már a hatvanas években nehezményezte, hogy a
Bìróság a Lütticke-ügyben a diszkriminatìv adóztatásra vonatkozó EGKSz 95. cikk(1) bekezdésének (jelenleg
EUMSz 110. cikk) közvetlen hatályát megállapìtotta, 57/65 Alfons Lütticke GmbH v Hauptzollamt Sarrelouis
[1966] EBHT 0293. Ezért, a van Gend en Loos-ìtéletet figyelmen kìvül hagyva, egy másik ügyben újra
rákérdezett, hogy a Bìróság valóban fenntartja-e a Lütticke-döntést, mivel a Szerződés nem szól semmilyen
közvetlen hatályról, és valóban igényt alapìthatnak-e erre a rendelkezésre magánfelek. A Bìróság határozottan
fenntartotta korábbi álláspontját, l. 28/67 Firma Molkerei-Zentrale Westfalen/Lippe GmbH v Hauptzollamt
Paderborn [1968] EBHT 0211.
Ennél jelentősebb támadás érte az irányelvek közvetlen hatályát és alkalmazhatóságát, a Bundesfinanzhof

részéről a Kloppenburg-ügyben (1985) ahol – adómentességgel összefüggésben – a hatodik ÁFA-irányelv
alkalmazását tagadta meg, noha a Bìróság korábban többször megállapìtotta ezen irányelv kérdéses
rendelkezésének közvetlen hatályát. A francia Conseil d’Etat (Államtanács) ehhez hasonlóan, a Cohn-Bendit-
ügyben (1978), az országba való belépés megtagadásával összefüggésben, a 64/221 irányelv közvetlen hatályát
tagadta, bár előtte a van Duyn-ügyből ennek alkalmazhatósága világossá vált.17
Az uniós jog elsőbbségét azonban a legkomolyabb támadás az alkotmányos alapjogok védelme mentén érte,
elsősorban a német és az olasz alkotmánybìróságok részéről. Az Internationale Handelsgesellschaft-ügy nyomán
a német alkotmánybìróság hìres Solange I(Internationale Handelsgesellschaft) határozatában, 1974-ben
kimondta, hogy az EGK joga és a német Alaptörvény (alkotmány) alapjogokat biztosìtó normáinak ellentéte
esetén a német alkotmányos szabályok érvényesìtendők. Erre az álláspontra jutott ezt megelőzően fél évvel az
olasz alkotmánybìróság is a Frontini-döntésben. Az Európai Bìróság ugyan a Simmenthal(II)-ügyben egy lépést
sem hátrált, azonban ìtélkezésében érezhetően felerősödött az alapjogok védelmének szerepe. Az, hogy a
hetvenes évektől a luxemburgi bìrói joggyakorlatban az alapjogvédelem jelentősebb szerepet kapott, tükröződött
a két alkotmánybìróság gyakorlatában is. Az olasz alkotmánybìróság az 1984-es Granital-ügyben, mìg a német
alkotmánybìróság az 1986-os Solange II (Wünsche Handelsgesellschaft)-döntésében érvényesìtette a közösségi
jog elsőbbségét. Az utóbbi kifejtette, hogy a közösségi alapjogvédelem adott szintű fennmaradása esetén,
amilyen a döntés idején volt, a jövőben általában nem fogja az alaptörvény alapjogi rendelkezései alapján
vizsgálni a közösségi jogszabályok alkalmazhatóságát, az alkotmányos vizsgálat jövőbeni lehetőségét azonban
nem zárta ki.
Ma már megállapìtható, hogy a tagállamokban az alkotmány alatti belső jogszabályok tekintetében az uniós jog
elsőbbsége általánosan érvényesül. Úgy tűnik, hogy a tagállamok felsőbìróságai ma már elfogadják még az
irányelvek eshetőleges közvetlen hatályát és elsőbbségét is, amennyiben az Európai Bìróság egy-egy konkrét
irányelvi rendelkezés közvetlen hatályát állapìtja meg.
Az elsőbbség elvének érvényesülésénél problémák inkább az uniós jog és a tagállami alkotmányos szabályok
közötti konfliktusok vonatkozásában létezhetnek. E tekintetben a tagállamokban az alkotmánybìróságok, illetve
a felsőbìróságok hozzáállását Blutman és Chronowski három csoportba sorolta.18 Vannak olyan tagállamok,
melyeknek felsőbìróságai, elismerik az alkotmány feletti normák szintjét, és egyben elismerik az uniós jog
érvényesülését az alkotmányos szintű normákkal szemben is (pl. Ausztria, Hollandia). Ebben az esetben is
élhetnek ugyan az alkotmánybìróságok, illetve felsőbìróságok elvi fenntartásokkal egyes alkotmányos alapelvek
védelme tekintetében, de e fenntartás nem kifejezett, vagy annak gyakorlati jelentősége jelenleg nincs.
Ugyanakkor az Unióban a tagállami alkotmánybìróságok nagyobb része csak korlátozva fogadja el az uniós jog
elsőbbségét alkotmányaik rendelkezéseivel szemben. A „korlátozott elfogadás” is inkább elvi szintű, és
mintapéldája az olasz, valamint a német szövetségi alkotmánybìróság gyakorlata, amellyel az alapjogvédelem
területén, eshetőlegesen az alkotmányos rend alapvető elveinek védelme érdekében, elvi alkotmányossági
vizsgálati hatáskört biztosìtottak maguknak az uniós (közösségi) jogi normák felett, és amelyet mind a mai
napig fenntartanak, bár az erre irányuló hatáskör gyakorlását felfüggesztették, illetve ténylegesen nem
gyakorolják. Ugyanakkor vannak olyan alkotmánybìróságok, amelyek az uniós jog elsőbbségét nem ismerik el
17
Részletesebben l. pl. Bermann et al., 1993, 204–244.o., valamint
Blumann, 2007, 547–553. o., Várnay–Papp, 2005, 304–315. o.
18
Blutman–Chronowski, 2007, 4–5. o. A 2004-ben csatlakozott
tagállamok alkotmánybìróságainak, az uniós joggal kapcsolatos belső gyakorlatára l. Sadurski, 2008, 1. o.
236
belső jogában
az alkotmányos szintű szabályokkal szemben. Ilyen a spanyol alkotmánybìróság, amely korábban az 1/1992.
számú véleményében az EK-Szerződést vizsgálva kinyilvánìtotta, hogy az uniós (közösségi) jognak nincs
elsőbbsége a spanyol alkotmánnyal szemben.19 Úgy tűnik, hogy jelenleg ide sorolható a lengyel
alkotmánybìróság is a csatlakozási szerződéssel kapcsolatban letett döntésével. 20
4.4. 6.4.4. Az uniós jog elsőbbsége Magyarországon

Magyarországon nincs olyan magas szintű belső jogszabály, mely előìrná, hogy az uniós jognak elsőbbséget
kellene biztosìtani a magyar jogalkalmazásban. Az Alkotmány 2/A. §-a egy felhatalmazó eljárási szabály,
amelyből közvetlenül az uniós jog elsőbbségét levezetni első pillantásra nem lehet. Azonban az
Alkotmánybìróság szerint, a 2/A. § meghatározza a közösségi jog helyét a magyar jogforrási rendszerben is, bár
a testület azt nem részletezte, hogy miképpen.21 Éppen ezért, együtt olvasva az Alkotmány 6. § (4) bekezdésében
foglalt, az Unióban való közreműködés alkotmányos céljával, egy ilyen levezetés jövőbeni lehetőségét nem
lehet kizárni, legalábbis az alkotmány alatti normák tekintetében. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése a
nemzetközi jogi normáknak hierarchikusan magasabb helyet biztosìt, a belső jogi, alkotmány alatti
jogszabályoknál. Azonban ebből aligha lehet következtetni az uniós jog elsőbbségére, mert az
Alkotmánybìróság kivette a rendelkezés hatálya alól az uniós alapìtó szerződéseket azzal, hogy azokat nem
kìvánja nemzetközi jogként kezelnil. 1053/E/2005. AB határozat, ABH 2006. 1824, III/1.2. pont, illetve
72/2006. (XII. 15.) AB határozatot (egészségügyi dolgozók jogállása), ABH 2006. 819, III/11. pont.
Az uniós jog elsőbbsége tekintetében, egyelőre tehát a bìrósági gyakorlatra kell hagyatkozni. A jelenlegi állapot
szerint, Magyarországon az Alkotmánybìróság még nem nyilatkozott meg az uniós jog és a magyar alkotmányos
normák viszonyáról, illetve az uniós jog elsőbbségének elvéről. Az alkotmány alatti belső jogi normák és az
uniós jog esetleges konfliktusa az Alkotmánybìróság 1053/E/2005. és 72/2006. (XII. 15.) határozata szerint nem
képez alkotmányossági problémát, és az ilyen konfliktusok feloldása a rendes bìróságok hatásköre. Így az
Alkotmánybìróság már visszautasìtott olyan indìtványt, amely annak megállapìtására irányult, hogy egy
törvényi rendelkezés ellentétes egy közösségi irányelvvel. A visszautasìtásnak olyan indokát adta a testület,
hogy az Alkotmánybìróság hatáskörét az Alkotmány 32/A. § (1)–(2) bekezdése és az Abtv. 1. § a)–h) pontjainak
felsorolása határozza meg. Ezek alapján az Alkotmánybìróság nem vizsgálhatja, hogy a felhìvott törvény a
kérdéses irányelv szabályait sérti-e, l. 66/2006. (XI. 29.) AB határozat (hitelintézetek különadója), ABH 2006.
725, III/4. pont. Ugyancsak l. 744/B/2004. AB határozat (lőfegyver-kereskedők adatnyilvántartása), ABH 2005.
1281, II. pont.
Az alkotmány alatti jogszabályok vonatkozásában viszont nincs arra utaló jel, hogy a magyar rendes bìróságok
ne fogadnák el az uniós jog elsőbbségét. A Simmenthal(II)-ügyben kifejtett félretételi kötelezettséget
érvényesìtette például a Legfelsőbb Bìróság, amikor a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. tv. egyik
rendelkezését nem alkalmazta közigazgatási perben felülvizsgálat során, mert az szembenállt a veszélyes
készìtmények osztályozására, csomagolására és cìmkézésére vonatkozó 1999/45/EK irányelv rendelkezésével.22
Hasonlóan, a Baranya Megyei Bìróság, a Kloppenburg-ügy árnyain túllépve, a 77/388/EGK irányelv két
közvetlen hatályú rendelkezésére tekintettel, nem alkalmazta az ÁFA-törvény 38. §-át az előtte fekvő ügyben.23
Ezen, és más hasonló határozatok indokolása alapvetően az Európai Bìróság ìtéleteihez nyúlik vissza (tipikusan
a van Gend en Loos- és a Costa v E.N.E.L.-ügyekről van szó), és ez alapján igazolja az uniós jog elsőbbségét.
Arra viszont nem terjeszkedik ki (talán egy-két kivétellel) az indokolás, hogy milyen alapon kell követni a
Bìróság vonatkozó ìtéleteit a magyar bìróságoknak (4.5.1 pont).
4.5. 6.4.5. Az uniós jog elsőbbsége – Lisszabon után

Az uniós jog és a tagállami alkotmányos normák esetleges konfliktusának kezelésében megmutatkozó
problémák vezethettek oda, hogy a tagállamok a Lisszaboni Szerződésben meglehetősen felemás megoldást
választottak arra, hogy megnyilatkozzanak az uniós jog elsőbbségéről. Korábban az alapìtó szerződések nem
szóltak a közösségi jog elsőbbségéről, azt az Európai Bìróság vezette le a közösségi jog egységes és hatékony
érvényesülésének követelményeiből, amelyek már az alapìtó szerződések konkrét rendelkezésein nyugodtak (l.
19
L. pl. Garcìa, 2005, 1003–1005. o.; l. továbbá Castillo de la Torre,
2005, 1172. o.
20
K 18/04. sz. ügy (11.05.2005.); Dziennik Ustaw No 86, 744,
(17.05.2005.), online: http://www.trybunal.gov.pl/eng/summaries/wstep_gb.htm
21
1053/E/2005. AB határozat (szerencsejáték szervezése), ABH 2006.
1824, III/1.2. pont.
22
Legf. Bìr. Kfv. III. 37.043/2007/4., LB-H-KJ-2007-239. sz. ügy.
23
Baranya Megyei Bìróság 7.K.20.590/2006/10., 2-H-KJ-2006-5.
Hasonlóan l. pl. Legf. Bìr. Kfv. I. 35.525/2006., EBH 2007. 1732.
237
belső jogában
korábbi EKSz 10., 220. és 249. cikkek). A tervezetben maradt Alkotmányos Szerződés, viszont az elsőbbség
elvét kifejezetten kinyilvánìtotta volna az I-6. cikkben. A Lisszaboni Szerződés ettől tartózkodott.A tagállamok
a kormányközi konferencia záróokmányához fűzött egyik, 17. számú nyilatkozatban foglalkoztak az elsőbbség
elvével a következőképpen:
„17. Nyilatkozat az uniós jog elsőbbségéről
A Konferencia emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bìrósága állandó ìtélkezési gyakorlatának megfelelően a
Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az emlìtett ìtélkezési gyakorlat által
megállapìtott feltételek szerint a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek. A Konferencia továbbá úgy
határozott, hogy a Tanács Jogi Szolgálatának az európai uniós jog elsőbbségéről szóló, a 11197/07 (JUR 260)
dokumentumban foglalt véleményét csatolja e záróokmányhoz”
„A Tanács Jogi Szolgálatának 2007. június 22-i véleménye
A Bìróság ìtélkezési gyakorlatából következik, hogy a közösségi jog elsőbbsége a közösségi jog egyik alapelve.
A Bìróság szerint ez az elv az Európai Közösség sajátos természetéből fakad. E megszilárdult ìtélkezési
gyakorlat első ìtélete (a 6/64. sz. Costa kontra ENEL ügyben hozott 1964. július 15-i ìtélet) meghozatalának
idején a Szerződésben nem volt emlìtés az elsőbbségre vonatkozóan. Ma ugyanez a helyzet. Az a tény, hogy az
elsőbbség elvét a jövőbeli szerződés sem fogja tartalmazni, semmiképpen sem változtat az elv meglétén és a
Bìróság meglévő ìtélkezési gyakorlatán.”
Mindez azt jelenti, hogy e jogilag nem kötelező nyilatkozattal a tagállamok tudomásul vették a Bìróságnak az
uniós jog elsőbbségére vonatkozó gyakorlatát, de ezt nem kìvánták kőbe vésni. Fennmarad tehát a korábbi
helyzet, ahol az elsőbbség elve a Bìróság gyakorlatán nyugodott, és ezt a tagállamok bìróságai általánosan
követik is, azonban alkotmányaik védelmére irányuló elvi fenntartásokkal, melyeknek gyakorlati
következményei ritkán mutatkoznak meg.
Látni kell azonban, hogy a Lisszaboni Szerződés a tagállamok számára bizonyos ellenpontokat épìtett ki,
melyek elvileg korlátot jelenthetnek az uniós jog elsőbbségének érvényesìtésénél. Ezek az ellenpontok
elsősorban a tagállamok alkotmányos berendezkedését és a magasabb szintű tagállami alapjogvédelmet érintik,
és bizonyos értelemben tükrözik egyes tagállami felsőbìróságok korábbi fenntartásait. Így az EU-Szerződés 4.
cikk (2) bekezdése szerint az Unió többek között tiszteletben tartja a tagállamok „nemzeti identitását, amely
elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének”, valamint az alapvető állami
funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosìtását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság
védelmét. Ebből egyértelműen következik, hogy az Unió nem változtathatja meg, illetve nem sértheti
egyoldalúan az egyes tagállamok alkotmányos berendezkedését és alapvető állami funkcióit. Másrészt, a
szerződéses rangra emelkedő Alapjogi Charta 53. cikke kifejezetten lehetővé teszi, hogy a tagállamokban
magasabb szintű alapjogvédelem valósulhasson meg, mint amit az Unió biztosìt.24 A tagállamok által
biztosìtható magasabb szintje az alapjogvédelemnek az elsőbbség elvét elvileg korlátozhatja azon uniós
jogszabályokkal szemben, melyek csak az alacsonyabb uniós mércének felelnek meg. 25
5. 6.5. Közvetlen hatály és közvetlen alkalmazhatóság

Az uniós jogrend két alapvető jellemzője, a közvetlen hatály lehetősége és az uniós jog elsőbbsége után,
érdemes arra is kitérni, hogy a közvetlen hatállyal nem rendelkező uniós jogszabályok is kifejthetnek bizonyos
joghatásokat a tagállamok belső jogában, melyek nem érik el a közvetlen hatály szintjét. Az egyéb joghatások
magyarázatához, mindenekelőtt egy alapvető megkülönböztetést kell tenni a közvetlen hatály és a közvetlen
alkalmazhatóság között.
A közvetlen hatály problémájánál már látható volt, hogy a Bìróság többször hivatkozott az uniós rendeletek
közvetlen alkalmazhatóságára (alkalmazandóságára), melyről jelenleg az EUM-Szerződés 289. cikke szól. A
Bìróság egyes ìtéleteit olvasva bárki azt gondolhatja, hogy a két fogalom lényegében azonos. Talán ebből is
adódik, hogy a két fogalom egymáshoz való viszonyát tekintve, meglehetősen nagy a bizonytalanság a
kommentárokban és a joggyakorlatban is. A Bìróság számos ìtéletében megkülönbözteti a két fogalmat, máshol
viszont tökéletesen felcserélhetőnek tartja (ez utóbbira l. pl. 43/71 Politi s.a.s. v Ministry for Finance of the
24
Ennek specifikus vetülete az EUMSz 82. cikk (2) bekezdése, mely
alapján a büntetőeljárásban a tagállamok magasabb szintű védelmet biztosìthatnak természetes személyek számára, mint az uniós
szabályozás.
25
Blutman–Chronowski, 2007, 12. o.
238
belső jogában
Italian Republic [1971] EBHT 1039, 9. pont,271/82, Vincent Rodolphe Auer v Ministere public [1983] EBHT
2727, 11. pont, vagy az utóbbi évekből l. C-238/06 P Develey Holding GmbH & Co. Beteiligungs KG v OHIM,
[2007] EBHT I-9375, 43. pont). Több kommentátor ugyancsak felcserélhetőnek tartja a két fogalmat, ha nem is
elméletileg, de gyakorlati szempontból mindenképpen. 26 Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy a Bìróság már a
legelső, az uniós normák közvetlen hatályát felvető eseteknél, a közvetlen hatály lehetőségét részben azzal
indokolta, hogy a rendeletek amúgy is közvetlenül alkalmazandóak, tehát az uniós (közösségi) jog ismeri ezt a
jelenséget. Amennyiben a közvetlen alkalmazhatóság a közvetlen hatály létének indokává válik, akkor
kézenfekvő a két fogalom azonosìtása, hiszen ìgy erősebb maga az érv is.
A két fogalom felcserélésének komolyabb gyakorlati következménye eddig nem volt. Azonban mára már
világossá vált, hogy a közvetlen hatály és a közvetlen alkalmazhatóság megkülönböztetését szükségessé teszi
több, olyan jelenség magyarázata a Bìróság joggyakorlatában, mint például az irányelvek kizáró joghatása
magánfelek közötti jogvitákban, vagy éppen a csökkentett joghatást kifejtő rendeletek problémája (l. alább),
ahol közvetlenül alkalmazandó, de közvetlenül nem hatályos uniós normák érvényesìtéséről volt szó a tagállam
belső jogában. Ráadásul vannak a Bìróságnak olyan ìtéletei, ahol gondosan megkülönböztette az uniós normák e
kétféle tulajdonságát, elsősorban uniós (közösségi) rendeletekkel kapcsolatban, pl. 33/64 Betriebskrankenkasse
der Heseper Torfwerk GmbH v Egbertina van Dijk [1965] EBHT 0131.
5.1. 6.5.1. Mi a közvetlen hatály és a közvetlen alkalmazhatóság?

A közvetlen hatály hagyományosan azt jelenti, hogy egy jogi rendelkezés, a konkrét tényállás függvényében, a
jogalkalmazó szervek előtt kikényszerìthető, alanyi jogok és kötelezettségek forrása lehet. 27
Másrészről, egy norma közvetlen alkalmazhatósága azt jelenti, hogy a norma kellően konkrét rendelkezéseket
tartalmaz, és nem kìván további kihirdető, átültető, végrehajtó vagy bármilyen egyéb jogszabályt ahhoz, hogy
belépjen a belső jogalkalmazásba, és ott a jogalkalmazó konkrét ügyekben alkalmazza. A közvetlen
alkalmazhatóság problémája lényegében hatásköri probléma, mely visszanyúlik a hatalmi ágak megosztásához.
Amennyiben egy norma alkalmazásához kell további jogalkotási aktus, mert az jogi értelemben nem egész, a
norma a jogalkotó hatókörében marad, és még nem érheti el a jogalkalmazást. Amennyiben nem kell további
jogalkotási aktus, a norma beléphet a bìrósági tárgyalótermekbe, vagy általában a jogalkalmazás területére.
A közvetlen alkalmazhatóság ezen meghatározása nem zárja ki, hogy a norma megfelelőbb, egységesebb és
könnyebb végrehajtásához szükséges lehet még további jogszabály elfogadása, de nem kell ilyen jogszabály
ahhoz, hogy a norma belépjen a tagállami jogalkalmazásba. A közvetlen alkalmazhatóság hagyományos
meghatározása ennél korlátozóbb: eszerint a közvetlen alkalmazhatóság azt jelenti, hogy az uniós norma belép a
tagállami jogba, külön, további jogalkotói aktus segìtsége nélkül.28 A különbség abban áll, hogy a hagyományos
meghatározás csak a közvetlenül alkalmazható szabályokat tartja a belső jog részének, és általában a tagállami
jogba való belépésről beszél, mìg az előbbi meghatározás a nem alkalmazható normákat is a belső jog részének
tekinti, azonban a jogalkalmazásba való önálló belépésüket jellemzi a közvetlen alkalmazhatóság fogalmával.
Az utóbbi, hagyományos meghatározás, bár igen elterjedt, de pontatlan és ma már aligha tartható.
A Bìróság a közvetlenül alkalmazható uniós normák három jellemzőjét szokta hangsúlyozni joggyakorlatában,
elsősorban a rendeletekkel kapcsolatban. Eszerint a közvetlenül alkalmazható uniós norma (1) a Hivatalos
Lapban történő kihirdetés folytán lép hatályba, minden további jogalkotói közreműködés nélkül, l. pl. 39/72
Bizottság v Olaszország (Támogatás levágott tehenekért) [1973] EBHT 0101, 17. pont;(2) nem kìván külön
végrehajtó jogszabályokat (l. ugyanott), és (3) az alkalmazása a hatályok alá tartozókkal szemben független
bármely, belső jogba való beiktatásra szolgáló jogszabálytól, l. 34/73 F. Lli Variola Spa v Amministrazione
Italiana delle Finanze [1973] EBHT 0981, 10. pont, 94/77 Fratelli Zerbone Snc v Amministrazione delle finanze
dello Stato, [1978] EBHT 0099, 23. pont.
A közvetlen alkalmazhatóság fenti, hagyományos meghatározása egyrészt a Variola- és Zerbone-ìtéleteket veszi

alapul (a fenti (3) kritériumot), másrészt a nemzetközi jogi felfogásból indul ki, ami a nemzetközi szerződésekre
vonatkozik; és ezek alapján hangsúlyozza a közvetlenül alkalmazható uniós norma alkalmasságát arra, hogy
belépjen általában a tagállami jogba (és nem a tagállami jogon belül a jogalkalmazás területére). A
26
Pl. Várnay–Papp, 2005, 260. o., Medhurst, 2001, 32–38. o.,
Mengozzi, 1992, 89. o. Az angol terminológiában teljes a zavar, ahogy erre Edward rámutat Edward, 2002, 219. o. , és nem jobb a helyzet a
francia terminológiában sem, l. Blumann and Dubouis, 2007, 452. o. vagy Brice-Delajoux és Brouant, 2000, 147. o.
27
Shaw, 428. o., Blumann and Dubouis, 2007, 419. o., Brice-Delajoux
és Brouant, 2000, 147. o.
28
Pl. Fediol-ìtélet, per AG van Gerven, 11. pont, Arnull, 2006, 107. o.,
Shaw, 2000, 428. o., vagy Weatherill és Beaumont, 1999, 69. és 85. o.
239
belső jogában
hagyományos megközelìtés legalább két vonatkozásban elégtelen. Egyrészt nincs megfelelő válasza arra, hogy
egy nem, vagy nem megfelelően átültetett irányelv része-e az adott tagállam jogának. Másrészt nem tud választ
adni arra, hogy mikor beszélhetünk közvetett alkalmazhatóságról, aminek lennie kell, ha van közvetlen
alkalmazhatóság. Így a fenti, a Bìróság által megadott (2) és (3) jellemzőt kombinálva, úgy vélem, helyesebb a
közvetlen alkalmazhatóságot úgy felfogni, mint egy uniós norma alkalmasságát arra, hogy önállóan (kihirdető,
átültető vagy végrehajtó, vagy bármilyen egyéb jogszabály közreműködése nélkül) belépjen egy tagállami
jogalkalmazásba (és nem általában a tagállam belső jogába), és ìgy valamilyen módon alkalmazhatóvá váljon
egyes jogvitákban).29
5.2. 6.5.2. Közvetlen és közvetett hatály, illetve alkalmazhatóság

Ezen, a hagyományostól némileg eltérő meghatározás ismeretében, további kérdés, ha egy uniós jogi
rendelkezés közvetlen hatályú, akkor közvetlenül alkalmazható is, esetleg amennyiben közvetlenül
alkalmazható akkor közvetlen hatállyal is bìr? Ugyanakkor lehetséges-e ebből következően, „közvetett
alkalmazhatóság”, illetve „közvetett hatály” is? Milyen értelemben közvetlen vagy közvetett egy uniós
jogszabály hatálya vagy általában a joghatása? A Bìróság joggyakorlatában már világosan megmutatkozott
nemcsak a közvetlen és közvetett hatály megkülönböztetésének igénye (l. 6.6.1. pont), hanem annak igénye is,
hogy a közvetlen és közvetett alkalmazhatóságot is megkülönböztessék. Például a Fediol-ügyben van Gerven
főtanácsnok a közvetlen és közvetett alkalmazhatóság megkülönböztetésével magyarázta azt, hogy a GATT-
szerződés közvetlenül nem alkalmazható (és közvetlenül nem hatályos) rendelkezése, hogy válik mégis
alkalmazhatóvá, amennyiben uniós jogszabály azt végrehajtja, illetve arra tartalmilag visszautal, 70/87 Fediol v
Bizottság [1989] EBHT 1781, AG van Gerven, 11. pont.
Egy uniós jogszabály hatálya akkor közvetlen, ha egy jogvitában önálló alapként szolgálhat a konkrét tényállás
jogi értékelésénél, a tényállás megvalósulása folytán megjelenő jogok és kötelezettségek azonosìtásához. Egy
jogi rendelkezés hatálya azonban csak közvetett, ha az más, az adott jogvitában alkalmazható jogszabályok
irányában (és nem a tényállás irányában) fejt ki joghatást, illetve szolgál alapjául e jogszabályok jogi
értékeléséhez, tartalmuk megállapìtásához, és ilyenformán csak közvetve van hatással egy jogvitában a
felmerülő tények jogi értékelésére a jogok és kötelezettségek szempontjából. (Hasonló véleményre l. Kokott
főtanácsnok indìtványát, C-369/04 Hutchison 3G UK Ltd és mások v Commissioners of Customs & Excise
[2007] EBHT I-5247, AG Kokott, 148. pont.) Ebben az értelemben, például a tagállami jogalkalmazó szervek
kötelezettsége, hogy a belső jogot az uniós joggal összhangban értelmezzék, az értelmezés alapjául szolgáló
uniós jogi normák közvetett hatályát (joghatását) ìrja körül, ugyanis itt az uniós norma csak a belső jogszabály
tartalmának megállapìtásához fejt ki joghatást, de nem a tényállás közvetlen értékeléséhez.. Ekkor a magánfél az
értelmezett belső jogszabályra alapìthat jogot, de e jog tartalmát az értelmező uniós jogszabály meghatározhatja,
tehát közvetett joghatásról van szó.
Másrészről, összhangban az előbbiekben adott leìrással, egy jogi norma akkor alkalmazható közvetlenül, ha
önállóan, más jogszabályoktól függetlenül, azok segìtsége nélkül használható fel egy jogvita eldöntésénél, és
közvetetten alkalmazható, ha csak más jogszabály útján, vagy erejénél fogva válik alkalmazhatóvá a belső
jogban. Ebben az összefüggésben például egy irányelv, melyet egy jogvitában egy alkalmazandó belső
jogszabály értelmezéséhez háttérszabályként használnak, nemcsak közvetett hatályú, mert a tényállás
értékelésére csak más jogszabályon keresztül fejthet ki hatást, hanem egyben közvetetten alkalmazható is, mert
a jogvitában a felhasználása egy másik (belső) jogszabályhoz kapcsolódik, és ìgy nem önállóan fejt ki joghatást.
Mindez azt jelzi, hogy az uniós norma hatálya a tényálláshoz való viszonya (a tényállás bekövetkezte folytán
keletkező alanyi jogok és kötelezettségek) szempontjából közvetett vagy közvetlen, azaz, hogy a tényállás jogi
értékelése közvetlenül alapulhat-e rajta, vagy csak közvetetten más jogszabályokra kifejtett joghatás (pl. mint
értelmezési támpont) útján. Ugyanakkor egy uniós norma alkalmazhatósága más, az adott ügyben alkalmazott
jogszabályhoz való viszonya szempontjából közvetlen vagy közvetett, azaz, hogy önállóan képes-e érvényesülni
egy adott ügyben, vagy csak más jogszabály segìtségével.
5.3. 6.5.3. Van-e közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem

hatályos norma?
Ami a két fogalom egymáshoz való viszonyát illeti, kézenfekvőnek tűnik, hogy egy közvetlenül nem
alkalmazható norma nem lehet közvetlenül hatályos. Nehéz elképzelni egy normáról, hogy úgy fejtsen ki
29
Többé-kevésbé hasonló felfogásra l. Gautron, 1997, 159. o. vagy
Tridimas, 1995, 207. o.
240
belső jogában
közvetlenül joghatást, hogy ugyanakkor nem alkalmazható az ügyben. A közvetlen alkalmazhatóság a közvetlen
hatály egyik vonatkozását jelenti, mégpedig a feltételnélküliség követelményének egyik eleme. Így a közvetlen
alkalmazhatóság a közvetlen hatály szükséges, de nem elégséges feltétele.30 Ez tétel a Bìróság joggyakorlatára is
visszavezethető. A Grad-ügyben a Bìróság megállapìtotta, hogy „... a rendeletek közvetlenül alkalmazhatók és
ezért természetüknél fogva alkalmasak közvetlen hatály előidézésére...” (kiemelés a szerzőtől), és ìgy a
közvetlen hatály előfeltételének tekintette a közvetlen alkalmazhatóságot, (9/70 Grad v Finanzamt Traunstein
[1970] EBHT 0825, 5. pont, hasonlóan l. a van Duyn-ìtélet 12. pontját).
Amennyiben egy nem alkalmazható norma nem fejthet ki közvetlen joghatásokat a fonák oldalról feltett kérdés
is fontosnak tűnik: létezik-e, és milyen feltételek mellett közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem hatályos
közösségi norma, és ennek milyen joghatása lehet. Erre a problémára már 1972-ben utalt Winter nagy hatású
cikkében, ahol először hìvta fel a figyelmet a két fogalom megkülönböztetésére a közösségi jog
összefüggéseiben.31 Amennyiben vannak közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem hatályos normák, ezek
milyen joghatásokat fejtenek ki egy belső jogvitában?
Én a kétféle, a közvetlenül hatályos, valamint a közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem hatályos

közösségi norma viszonyát a következőképpen fogom fel. 32 A közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem
hatályos közösségi norma kikerül a jogalkotó hatóköréből (további jogalkotási aktust nem kìván ahhoz, hogy a
jogalkalmazásban valamilyen szinten érvényesüljön), behatol a jogalkalmazás területére, ìgy a tárgyalótermekbe
is, és eléri a bìrói pulpitust: a bìró az adott ügyben köteles figyelembe venni, és szükség esetén alkalmazni azt.
Ugyanakkor ez a norma nem éri el küzdőteret, a feleket olyan értelemben, hogy e normára nem alapìthatnak
jogokat, és erre alapozva a másikon nem kérhetnek számon kötelezettséget. E norma tehát szűkebb joghatással
bìr, mint a közvetlenül hatályos norma (mely természetesen magában foglalja a közvetlen alkalmazhatóságot is).
Ez utóbbi már nemcsak a pulpitust, hanem a feleket is eléri, és azok abból közvetlenül jogokat és
kötelezettségeket származtathatnak. Ez a joghatás, pedig kifejezetten a közvetlen hatállyal bìró norma joghatása.
Ez lesz tehát a közvetlen hatállyal rendelkező normának azon ismérve, mely megkülönbözteti a közvetlenül
alkalmazható, de közvetlen hatállyal nem rendelkező normától. 33
A közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem hatályos uniós jogi normák létére a Bìróság joggyakorlatában
kétféle esetcsoportból következtethetünk. Az egyik esetcsoport az, amikor egy irányelv magánfelek közötti
jogvitában kizáró joghatással bìr, anélkül, hogy közvetlen hatályú lenne (erről l. a 6.6.2. pontot).
A másik esetcsoport az, amikor a Bìróságnak szembe kellett nézni azzal a problémával, hogy bizonyos
esetekben a rendeletek nem rendelkeznek közvetlen hatállyal, mert nem eléggé világosak, vagy éppen egyes
rendeletek azok, melyek felhatalmazzák a tagállamokat, hogy további végrehajtó jogszabályokat fogadjanak el.
Ez volt a helyzet az Eridania-, illetve a Monte Arcosu-ügyekben, ahol a szóban forgó rendeletek,
fogyatékosságaik miatt, nem tudtak kifejteni közvetlen joghatást, de ettől még a Bìróság közvetlenül
alkalmazhatónak ismerte el őket, 230/78 SpA Eridania-Zuccherifici nazionali és SpA Società Italiana per
l’Industria degli Zuccheri v Minister of Agriculture and Forestry és mások [1978] EBHT I-02749, 33-35.
pontok, valamint C-403/98 Azienda Agricola Monte Arcosu Srl v Regione Autonoma della Sardegna és mások
[2001] EBHT I-0103, különösen 25–29. pontok.
A Bìróság gyakorlatának megfelelő értelmezéséhez, tehát egyrészt el kell választani egymástól a közvetlen
hatály és közvetlen alkalmazhatóság fogalmát, másrészt ugyancsak különbséget kell tenni a közvetlen és
közvetett hatály között (ami általános), valamint a közvetlen és közvetett alkalmazhatóság között is (ami viszont
elhanyagolt probléma a szakirodalomban). Ezek megkülönböztetések lényegesek a Bìróság joggyakorlatának
elemzéséhez. Ugyanakkor arra is ráirányìtják a figyelmet, hogy a közvetlen hatállyal nem rendelkező uniós
normáknak is lehetnek elvileg bizonyos joghatásai a tagállamok belső jogában (pl. közvetett hatályú normák). A
következőkben az ilyen, csonka joghatású uniós normák két jellegzetes joghatására érdemes kitérni.
30
Hasonlóan Steiner és Woods, 2003, 89–90. o., illetve Dollat, 2005,
328. o. és Dutheil de la Rochère, 2005, 93. o., Blumann és Dubouis, 2007, 452. o. Ugyanakkor Arnull úgy gondolja, hogy a közvetlen
alkalmazhatóság a közvetlen hatály elégséges, de nem szükséges feltétele, Arnull, 2006, 108. o., hasonlóan Cairns, 2002, 110. o. és Cartou,
1994, 150. o.
31
Winter, 1972, 425. o., néhány vonatkozásban utal rá pl. Edward, 216.
o., vagy Kecskés, 2003, 352–353. o.A megkülönböztetés gyakorlati kérdéseire l. Hinajeros, 2008, 620. o.
32
Hasonló kiindulópontra nézve l. Bodnár, 2001, 30. o., Gautron, 1997,
159. o., ugyancsak l. Edward cikkét, idézve az előző pontban.
33
Hasonló kiindulópontra nézve l. Gautron, 1997, 159. o. vagy Edward,
2002, 216. o.
241
belső jogában
6. 6.6. A közvetlen hatállyal nem bíró uniós normák

joghatásai
A közvetlen hatály a joghatások legteljesebb összessége, melyet egy uniós norma a belső jogban kifejthet. Az
uniós jogszabályok vagy rendelkezések egy részének nincs közvetlen hatálya a belső jogokban. Ennek ellenére,
bizonyos, a közvetlen hatályt el nem érő joghatások mégis fűződhetnek hozzájuk, melyeket a tagállamokban a
jogalkalmazóknak figyelembe kell venniük.34 A közvetlen hatály hiánya a legszembeszökőbb az irányelveknél
(és részben a Szerződések egyes rendelkezéseinél). Éppen ezért az alábbi, a közvetlen hatályt el nem érő
joghatások elsősorban irányelvekkel kapcsolatban jöttek elő a Bìróság gyakorlatában. A közvetlen hatályú uniós
normáknál ezeket a joghatásokat elnyeli a közvetlen hatály, ìgy ott külön nem szokott nevesìtésre kerülni. A
bìróság gyakorlatából két olyan joghatás szűrhető ki, melyekkel a közvetlen hatállyal nem bìró, de közvetetten
vagy közvetlenül alkalmazható uniós szabályok rendelkezhetnek.
6.1. 6.6.1. A közvetett hatály: tagállami jog uniós joggal

összhangban való értelmezésének kötelezettsége
A közvetlen hatályú normák alkalmazása, illetve a belső jog ezen uniós normák rendelkezéseinek megfelelő
értelmezése egyenesen következik a közvetlen hatály elvéből. További kérdésként mutatkozik, hogy a tagállami
bìróságok előtt lévő igények elbìrálásánál a közvetlen hatálynak hìján lévő uniós normák játszhatnak-e
valamilyen szerepet, valamilyen módon figyelembe kell-e azokat venni, például a belső jogszabályok
értelmezésénél. (Elsősorban az irányelveknek van e tekintetben jelentőségük).
Az EUSz 4. cikk (3) bekezdése alapján a tagállami bìróságoknak, vagy más tagállami jogalkalmazó szerveknek
eshetőlegesen lehetnek kötelezettségei a nem közvetlen hatályú normákkal (irányelvekkel) kapcsolatban is. Itt a
közvetlen alkalmazás érthetően nem vetődik ugyan fel, nem lehet az ügy tényállását közvetlenül ezek alapján
megìtélni, azonban ezen normáknak is lehet szerepük a belső jogrendszerben, irányìtva a belső jogi normák
értelmezését. A közvetlen hatállyal nem bìró uniós normáknak is lehet ilyen értelemben közvetett hatályuk.
(a) A von Colson-elv
A közösségi (uniós) joggal összhangban álló értelmezés kötelezettségét a Bìróság kifejezetten először a von
Colson-ügyben mondta ki. Bár a német munkaügyi bìróság megállapìtotta a nemi alapon történő hátrányos
megkülönböztetést munkavállalók felvételénél, kártérìtésként egyedül az egyik felperes utazási költségének
megtérìtését ìtélhette meg az akkor hatályos munkajogi szabályok alapján. Kérdéses volt, hogy a kártérìtést
korlátozó belső jogszabály megfelel-e a férfiak és nők munkaviszonyban való egyenlő elbánásáról szóló
76/207/EGK (közvetlenül nem hatályos) irányelvnek. Az előzetes döntéshozatal iránti előterjesztésre a Bìróság
megállapìtotta, hogy a tagállam kötelezettsége a jogsértésre olyan szankció előìrása, hogy az „valódi és
hatékony bìrói védelmet” biztosìtson. A Bìróság nem hagyott sok kétséget afelől, hogy az irányelvet végrehajtó
német jogszabály nem felel meg e követelménynek. Ezzel összefüggésben jelentette ki:
26 Azt azonban pontosìtani kell, hogy tagállamoknak egy irányelvből fakadó azon kötelezettsége, hogy az
abban meghatározott eredményeket elérjék, valamint a Szerződés 5. cikke [később EKSz 10., jelenleg EUSz 4.
cikk (3) bekezdés] szerinti azon kötelezettsége, hogy megtegyenek minden megfelelő általános vagy különös
intézkedést e kötelezettség teljesìtésének biztosìtása érdekében, a tagállamok valamennyi hatóságára, ìgy a
hatáskörük keretein belül a bìróságokra is vonatkozik. Következésképpen a nemzeti jog, és különösen a 76/207
irányelv végrehajtására bevezetett nemzeti törvényi rendelkezések alkalmazásakor a nemzeti bìróságnak saját
nemzeti jogát az irányelv szövegének és céljának fényében kell értelmeznie a 189. cikk(3) bekezdésében
meghatározott eredmény elérése érdekében.
14/83 Sabine von Colson és Elisabeth Kamann v Land Nordrhein-Westfalen [1984] EBHT 0189, 26. pont. A
Bìróság további kisegìtő, egyben a fenti megállapìtást magyarázó, elvet is megállapìtott a Miret-ügyben. Ezt az
elvet legalább olyan jelentőségűnek tekintem, mint a von Colson-elvet, hiszen következetes betartása a nemzeti
bìróságok értelmezési gyakorlatát alapjaiban érintheti:
„Harmadszor, figyelembe kell venni, hogy amikor nemzeti jogot értelmez és alkalmaz, minden nemzeti
bìróságnak vélelmezni kell, miszerint az államnak szándékában állt teljes egészében eleget tenni az érintett
irányelvből fakadó kötelezettségeinek.”
34
L. pl. Dollat, 2005, 328–334. o.
242
belső jogában
C-334/92 Teodoro Wagner Miret v Fondo de Garantìa Salarial [1993] EBHT I-6911, 20. pont. A von Colson-elv
alkalmazásának lehetősége elsősorban azon belső jogi normák értelmezésénél merül fel, melyek az
értelmezésnek irányt szabó uniós irányelv átültetéséről, végrehajtásáról rendelkeznek. Egy ideig kérdéses volt,
hogy az elv kiterjed-e azon esetekre is, amikor a tagállami jog más (nem egy uniós jogi normát végrehajtó)
rendelkezését értelmezi a tagállam bìrósága egyes uniós jogi normák szövegének és céljának tükrében. Bár az
ezt megerősìtő válasz már a von Colson-döntés szövegéből is levezethető, a Bìróságnak a Marleasing-ügytől
kezdve számos olyan ügye volt, melyekben nem hagyott kétséget efelől. Ezekben az ügyekben hasonló
tartalommal a következőket állapìtotta meg:
8 Az alkalmazandó nemzeti jognak akár az irányelv előtt, akár utána elfogadott rendelkezéseiről legyen szó, a
nemzeti bìróság, melynek értelmeznie kell azokat, amennyire lehetséges, azt az irányelv szövegének és céljának
fényében köteles megtenni abból a célból, hogy az utóbbi [az irányelv] által kitűzött célokat ezáltal a Szerződés
[249.] cikk harmadik bekezdésével összhangban elérje…
C-106/89 Marleasing SA v La Comercial Internacional de Alimentacion SA [1990] EBHT I-4135, 8. pont. Az

ìtélethelyben a hangsúly „az alkalmazandó nemzeti jognak akár az irányelv előtt, akár utána elfogadott
rendelkezésein” van. Ez magában foglalja az irányelv elfogadása előtt már hatályban lévő nemzeti
jogszabályokat, melyek értelemszerűen nem lehetnek az irányelv végrehajtási normái.
(b) Az elv alkalmazása
A következő ügyben a Bìróság bemutatta az előterjesztő német munkaügyi bìróságnak, hogy a német polgári
törvénykönyv, szerződés megszűnésére vonatkozó rendelkezéseit milyen módon lehet a 76/207/EGK irányelv
rendelkezéseivel összhangban értelmezni.
C-421/92 Gabriele Habermann-Beltermann
v Arbeiterwohlfahrt, Bezirksverband Ndb./Opf. e.V.
[1994] EBHT I-1657
[A munkáltató úgy kötött egy nővérrel munkaszerződést, idősek otthonában, kizárólagos éjszakai műszakban
történő munkavégzésre, hogy a szerződő felek egyike sem volt tudatában a munkavállaló terhességének. A
német jogszabályok tiltják a terhes munkavállaló éjszakai munkavégzését, ìgy a német általános szabályok
(német polgári törvénykönyv) alapján, a munkaszerződés vagy semmis lett volna, hiszen jogszabályellenes,
vagy alapul szolgálhatott az elállásra. Az előterjesztést tevő Arbeitsgericht, Regensburg (regensburgi munkaügyi
bìróság), arra kérdezett rá, hogy ez a megoldás összeegyeztethető-e a Tanács 76/207/EGK irányelvével, mely a
férfiak és nők egyenlő elbánásáról szól, a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekben.]
23 A jelen ügyben a döntésre előterjesztett kérdések egy határozatlan idejű szerződésre vonatkoznak, és a
várandós nők éjszakai munkájának tilalma ezért a szerződés teljes idejéhez képest csak korlátozott ideig
érvényesül.
24 Ilyen körülmények között, annak elismerése, hogy a szerződés érvénytelenné nyilvánìtható, vagy attól el
lehet állni, mert a várandós munkavál-laló átmenetileg nem képes azt az éjszakai munkát ellátni, melyre
szerződött, ellentétes lenne az irányelv 2(3) cikkének céljával, mely ilyen személyek védelmére irányul, és ezt a
rendelkezést megfosztaná hatékonyságától.
25 Következésképpen, a női munkavállaló terhessége miatt, egy határozatlan idejű szerződés akár érvénytelenné
nyilvánìtással, akár elállással történő megszűnése, nem igazolható azzal, hogy az éjszakai munka ellátásában, a
terhesség miatt támasztott törvényi tilalom őt átmenetileg meggátolja.
26 A nemzeti bìróság által előterjesztett kérdésekre ezért azt a választ kell adni, miszerint a 76/207 irányelv 2(1)
cikke, a 3(1) és 5(1) cikkel együtt olvasva, kizárja azt, hogy a munkáltató és a várandós munkavállaló által,
éjszakai munka ellátására kötött, határozatlan idejű munkaszerződést, ahol a szerződő felek nem voltak
tudatában a terhességnek, a nemzeti jog értelmében érvénytelennek nyilvánìtsák a terhesség és szoptatás alatti
éjszakai munkára vonatkozó törvényi tilalom miatt, vagy attól a munkavállaló elállhasson azon az alapon, hogy
tévedésben volt a szerződéskötés idején a női munkavállaló lényeges személyi tulajdonságait tekintve.
Az értelmezési kötelezettséggel összefüggésben azonban van egy további kérdés, mely gyakorlati szempontból
központi jelentőségű: hol húzódnak az értelmezés határai. A von Colson-elv alkalmazása során szembemehet-e
a tagállami bìróság a belső jog szövegével is, a nem közvetlen hatályú uniós jogi rendelkezés „tükrében”, vagy
243
belső jogában
céljait figyelembe véve (contra legem értelmezés). Vagy ezzel ellentétben, az elv csak akkor alkalmazható, ha
az értelmezendő hazai norma szövege legalábbis kétértelmű, vagy homályos, azaz eleve több értelmezési
lehetőséget tartogat. Az Európai Bìróság gyakorlata e tekintetben nem teljesen egyértelmű. A Marleasing-
ügyben, és a hasonló kitételeket tartalmazó ügyekben a jogértelmezésnek annyiban kell a közösségi irányelv
céljainak megfelelnie, „amennyire lehetséges”.
A Habermann–Beltermann-döntés alapján nyilvánvaló, hogy a tagállami bìróság megsértette volna az EGK-

Szerződés 5. cikkét, ha úgy értelmezné a német polgári törvénykönyvet, miszerint az megszünteti a szerződést.
Azonban kérdéses, hogy a Bìróság az előterjesztő bìróságot, a német polgári törvénykönyv irányelvvel
összhangban álló értelmezésére hìvta fel. De kérdés, hogy az Európai Bìróság valóban közösségi jognak
megfelelő „értelmezést” kér a német bìróságtól vagy egyenesen contra legem alkalmazást (mely utóbbi,
lényegében az adott ügyben a belső jogszabály félretételét jelentené).
A probléma az, hogy a contra legem „értelmezés” már elmosná a határt a közvetlen és közvetett hatály között.
Mindenesetre a Bìróság később az Arcaro-ügyben célszerűnek látta határozottan és egyértelműen kijelenteni: a
közösségi jogból nem következik olyan eljárás, mellyel a tagállam bìrósága a közvetlen hatállyal nem bìró
irányelv valamely rendelkezésével ellentétes tagállami jogi normát „ki tudná küszöbölni” a hazai jogrendben, C-
168/95 Luciano Arcaro [1996] EBHT I-4705, 43. pont.
A tagállami bìróságok kétféle értelmezési jogpolitikát követhetnek, és ezek mögött kétféle érvrendszer húzódhat
meg. Az egyik szerint, a tagállam az EUSz 4. cikk(3) bekezdése (korábban EGKSz 5., majd EKSz 10. cikk)
alapján köteles biztosìtani az uniós jog hatékony érvényesülését. A tagállam bìrósága az állam szerve, ez a
kötelezettség őt is terheli. Amennyiben a hazai jogalkotó olyan jogszabályt hoz valamely uniós norma
végrehajtására, mely nem alkalmas teljes egészében az uniós norma céljainak elérésére, az uniós joggal
ellentétes állapot alakul ki. Ezt az állapotot a bìróságnak contra legem értelmezéssel kötelezettsége
megszüntetni, kiküszöbölvén az állam felelősségét. A másik irányú érv az, hogy a jogalkotói hibát a bìróság
nem szüntetheti meg contra legem értelmezéssel akkor sem, ha emiatt az állam felelőssége beáll az uniós norma
nem megfelelő végrehajtása miatt. Ugyan a bìróságot is köti az EUSz 4. cikk (3) bekezdése, azonban ezen
kötelezettség teljesìtése során nem lépheti túl bìrói funkcióit, nem vállalhat magára az értelmezés leple alatt
jogalkotói funkciókat. Nem a bìróság feladata jogalkotással kiküszöbölni a belső jog ellentmondásait, vagy a
hazai jog és az uniós jog ellentéteit.
Megjegyzések
1. Általánosan a Marleasing-ìtéletnek tudják be azt, hogy az uniós jogi normák, értelmezésben betöltött szerepét
kiterjesztette az uniós normát végrehajtó tagállami szabályokon kìvüli körre (Marleasing-elv). Az általános
elfogadottság miatt én is hivatkozom erre, de látni kell azt, hogy ez végül is helytelen. Egyrészt a von Colson-
ügyben foglalt megállapìtásokból is következik már ez, másrészt a Bìróság már egy megelőző ügyben, a
Grimaldi-ügyben kimondta kifejezetten ezt, igaz nem irányelv, hanem kötelező erő nélküli ajánlás kapcsán,
aminek még nagyobb a hordereje, C-322/88 Salvatore Grimaldi v Fonds des maladies professionnelles [1989]
EBHT 4407, 19. pont. A Marleasing-ügyben van Gerven főtanácsnok hivatkozik is erre az ügyre, a Bìróság
azonban mellőzi a hivatkozást, C-106/89 Marleasing SA v La Comercial Internacional de Alimentacion SA
[1990] EBHT I-4135, per AG van Gerven, 9. pont.
2. A Miret-ügy a spanyol Tribunal Superior de Justicia, Catalonia (katalóniai tartományi felsőbb bìróság)
előterjesztése nyomán került az Európai Bìróság elé. A spanyol jogszabály („a munkavállalók törvénykönyve”)
a munkáltató fizetésképtelensége esetén nem biztosìtja a vezető beosztású munkavállalóknak azt a jogot, hogy
egy erre a célra létrehozott közös alapból fedezzék a ki nem fizetett munkabért. Ezzel szemben a (nem közvetlen
hatályú) 87/167/EGK tanácsi irányelv, mely a munkáltató fizetésképtelensége esetére a munkavállalók
védelméről szóló nemzeti jogszabályok közelìtéséről szólt, nem zárja ki a vezető beosztású munkavállalókat a
védelem köréből. A jogkérdés megoldására két lehetőség állt nyitva: vagy úgy „értelmezni” contra legem az
irányelv tükrében a belső jogszabályt, hogy az kiterjedjen a vezető beosztású munkavállalókra is, és ekkor a
felperes pernyertes lesz, vagy az ilyen értelmezést elvetve, egyszerűen belátni, hogy a tagállam nem
megfelelően érvényesìti az irányelvet a belső jogban, és ekkor nem lesz pernyertes a felperes, de kártérìtési
igénye nyìlhat az állam ellen, a Francovich-elv alapján. Milyen választ kellene adnia az Európai Bìróságnak
előzetes döntésében, tekintettel az előzőekben kifejtettekre is? C-334/92 Teodoro Wagner Miret v Fondo de
Garantìa Salarial [1993] EBHT I-6911, l. különösen 2123. pontok.
3. A belső jog uniós jognak megfelelő értelmezése más gondokat is felvet, a büntetőjog területén. Irányt
szabhat-e egy büntetőügyben, a vád alapját képező belső jogszabályok értelmezésének, egy közvetlenül nem
hatályos uniós irányelv? Mi lehet az összefüggés e tekintetben a jogbiztonság elvével? L. 80/86 Kolpinghuis
244
belső jogában
Nijmegen BV [1987] EBHT 3969, valamint C-74/95 és C-129/95 Büntetőügy ismeretlen tettesek ellen [1996]
EBHT I-6609.
4. A von Colson- és Marleasing-ügyekben megnyilvánuló értelmezési kötelezettség fennállhat olyan irányelv

esetében is, amelynél a belső jogban történő végrehajtására kitűzött határidő még nem telt le, és amelyet még
nem is hajtottak végre belső jogszabályokkal? Szólhat valami egy ilyen megoldás mellett? L. 80/86 Kolpinghuis
Nijmegen BV [1987] EBHT 3969, 15-16. pont. A Bìróság gyakorlata legújabban arra utal, hogy olyan
irányelvnek is lehet a tagállamok belső jogában egyfajta „gyenge” közvetett hatálya, amelynek az átültetési
határideje még nem járt le. Az Inter-Environnement Wallonie-ügyben a Bìróság világossá tette, hogy a hatályba
lépett irányelvre vonatkozó átültetési időszakban a tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan
intézkedéstől mely „komolyan veszélyezteti” az irányelv által kitűzött célokat, C-129/96 Inter-Environnement
Wallonie ASBL v Région Wallonne, [1997] EBHT I-7411, 45. pont. Ez az álláspont igen érdekesen egybecseng
a (nemzetközi) szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény (kihirdetve: 1987. évi 12. tvr.-ben) 18.
cikkével, mely tartalmazza azt a rendelkezést, hogy az állam tartózkodni köteles azoktól a cselekményektől,
amelyek meghiúsìtanák a nemzetközi szerződés tárgyát és célját, miután legalább aláìrta azt, de az nem lépett
még hatályba az állam tekintetében. Úgy tűnik ez az elv (korlátozottan) alkalmazhatóvá válik azon átültetés alatt
álló (de az államra már hatályos!) irányelvekre, az átültetési határidő lejárta előtt is. A van Duyn-döntésnek (22.
pont) van egy lényeges kitétele, ami szerint az EGK-Szerződés nem kìván eltérni a nemzetközi jognak a
külföldiek beléptetésére vonatkozó elvétől. Kiterjeszthető ez a követelmény a bécsi egyezmény 18. cikkére is?
A bìróság, mintegy negyedszázaddal később úgy látta, hogy igen. Mindenesetre a nem régen meghozott
Adeneler-döntésből, pedig kitűnik, hogy ez az elv a tagállamokban nemcsak a jogalkotóra, hanem a végrehajtó
hatalomra és az igazságszolgáltatásra is kiterjed, bár arra a Bìróság nem tért ki, hogy milyen módon, C-212/04
Konstantinos Adeneler és mások v ELIG [2006] EBHT I-6057, 121-122. pont. A tagállami bìróságok ezt, az
Inter-Environnement Wallonie-ügyben megfogalmazott elvet csak úgy tudják követni és alkalmazni, ha az át
nem ültetett irányelvet is értelmezési támpontként használják a belső jog értelmezésénél, azaz egyfajta közvetett
hatályt tulajdonìtanak neki. Hasonló nézetre, l. Weatherill és Beaumont, 1999, 412–414. o., vagy Lööf, 2007,
890–891. o.
6.2. 6.6.2. Irányelvek kizáró joghatása magánfelek közötti

jogvitákban
Az irányelveknek kivételes körülmények között lehet közvetlen hatálya, de a közvetlen hatállyal nem bìró
irányelveknek is lehet olyan joghatása, hogy velük összhangban kell értelmezni a belső jogot a jogalkalmazó
szerveknek. A Bìróság gyakorlatában a kilencvenes évek második felére világossá vált, hogy a nem közvetlen
hatályú uniós jogi normáknak lehet egyéb joghatása is, amit „kizáró joghatásnak” nevezünk. A kizáró joghatás
ezekben az összefüggésekben úgy jelentkezik, hogy magánfelek közötti jogvitákban (horizontális jogviták, ahol
nem lehet az irányelvnek közvetlen hatálya) az irányelv kizárja, valamely vele ellentétes belső jogszabály
alkalmazását anélkül, hogy bármely peres félre nézve kötelezettséget keletkeztetne. (Megjegyzendő, hogy a
kizáró joghatás a közvetlen hatályú normáknak is jellemzője, azonban az irányelvekkel kapcsolatban
nyilvánvalóvá vált, hogy a közvetlen hatállyal nem rendelkező uniós normák is kifejthetnek bizonyos
körülmények esetén kizáró joghatást anélkül, hogy közvetlen hatályúakká válnának.)
(a) A kizáró joghatás lényege
A Bìróság magánfelek közötti jogvitákban, először a Pafitis-ügyben (C-441/93 Panagis Pafitis és mások v
Trapeza Kentrikis Ellados A. E. és mások [1996] EBHT I-1347), majd kissé később a CIA Security
International-ügyben (C-194/94 CIA Security International SA v Signalson SA és Securitel SPRL [1996]
EBHT I-2201) tulajdonìtott ilyen, kizáró joghatást nem közvetlen hatályú irányelveknek. Általában ez utóbbit
szokták alapügynek tekinteni (helytelenül).
A Pafitis-ügyben a közgyűlés összehìvása nélkül emelték meg egy bank alaptőkéjét, melyre a görög
jogszabályok kivételes esetben lehetőséget adtak. A 77/91/EGK irányelv viszont nem ismert olyan lehetőséget,
hogy tőkeemelésről közgyűlés összehìvása nélkül lehessen dönteni.35 Az ìgy végrehajtott tőkeemelés miatt, a
felperesi pozìcióban lévő, régi banki részvényesek perelték a bankot, és a tőkeemelés folytán belépő új
részvényeseket. Az előzetes döntéshozatali eljárásban, az Európai Bìróság előtt a kérdés az volt, hogy a
felperesek felhìvhatják-e a perben a fenti, közvetlen hatállyal nem bìró irányelvet igényük érvényesìtése végett,
35
A Tanács második irányelve a biztosìtékok egyenértékűvé tétele
céljából a részvénytársaságok alapìtásának, valamint ezek tőkéje fenntartásának és módosìtásának tekintetében a tagállamok által a társasági
tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előìrt biztosìtékok
összehangolásáról, HL L 26., 1977.1.31., 1. o.
245
belső jogában
és az irányelv a közösségi jog elsőbbségénél fogva alkalmas-e arra, hogy a vele ellentétes görög jogszabályt
hatástalanìtsa, azaz kizárja alkalmazását, annak ellenére, hogy nem bìr közvetlen hatállyal és magánfelek közötti
jogvitáról volt szó. A Marshall(I)-ügyben levont következtetések alapján, látszólag az irányelv ilyen
felhasználása kizárt, mert annak nem lehet ilyen horizontális joghatása. A Bìróság más véleményen volt: 36
60 Ennek megfelelően, az első és második kérdésekre adott válasz az, hogy a Második Irányelv 25. cikke kizár
egy olyan nemzeti jogszabályt, mely alapján, egy részvénytársaság formájában alapìtott bank tőkéjét kivételes
körülmények között, az azt sújtó adósságteher következtében, egy közigazgatási aktussal meg lehet emelni a
közgyűlés határozata nélkül.
Az ilyen jellegű, magánfelek közötti ügyekben a legfontosabb kérdés az, hogy a perben a bìróság alkalmazhatja-
e azon belső jogszabályokat, melyek szemben állnak irányelvi rendelkezésekkel. (Ekkor az állam nem ültette át,
vagy nem ültette át megfelelően a kérdéses irányelvet.) A válasz igen, amennyiben a Bìróság követi azt az
alaptételt, hogy az irányelveket nem lehet alkalmazni horizontális jogvitákban. A nem válasz, a kérdéses
irányelveket olyan joghatással ruházza fel, mely hasonló a közvetlen hatályhoz, ugyanis a közvetlen hatályú
uniós jogszabály egyik fontos joghatása az, hogy kizárja a vele ellentétes belső jogszabályt az ügy
megìtéléséből, a Simmenthal(II)-ügyben lerakott alaptételnek megfelelően.
A Bìróság szerint, azonban az irányelvnek lehet kizáró joghatása magánfelek közötti jogvitákban is, akkor, ha
ezzel nem sújtja a magánfelet irányelven alapuló kötelezettség. A Bìróság ezt a tételt később számos ügyben
megerősìtette. Ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá tette, hogy ebben az esetben nincs szó az irányelvek közvetlen
hatályáról, és attól a kizáró joghatást meg kell különböztetni. Az egyetlen lényeges feltétele az ilyen, kizáró
joghatásnak, hogy a belső jogszabály kizárása következtében magánfélre az eljárásban az irányelven alapuló
jogi kötelezettség ne háruljon. Az ilyen tìpusú ügyeknél ez a feltétel az, mely megkülönbözteti a kizáró joghatást
a teljes, közvetlen hatálytól.
(b) Magánfél irányelven alapuló kötelezettsége
Az irányelvek közvetlen hatálya és a kizáró joghatása közötti lényeges különbségből kiindulva,

megkerülhetetlen a kérdés, hogy mikor keletkezik magánfélnek a kizáró irányelven alapuló jogi kötelezettsége a
kizárás következtében. Több ügynél, ahol a Bìróság kizáró joghatást tulajdonìtott irányelvnek, komoly vitákat
váltott ki, hogy vajon nem keletkezett-e magánfélnek kötelezettsége az ìgy alkalmazott irányelv alapján – azaz,
valójában nem tulajdonìtott-e burkoltan közvetlen hatályt a Bìróság az alkalmazott közösségi irányelvnek. A
közvetlen hatályú és a közvetlen hatállyal nem bìró uniós normák közötti különbség összemosása az egész uniós
jogforrási rendszer átalakìtásához vezetne, ami szembe menne a Szerződésekkel (l. EUMSz 289. cikk), és a van
Gend en Loos-ügy óta kialakìtott bìrósági gyakorlattal is.
Annak ellenére, hogy a Bìróság következetesen ragaszkodik ahhoz az alaptételhez, miszerint egy irányelv
önmagában nem támaszthat kötelezettséget magánféllel szemben, igen szűken fogja fel, hogy mikor keletkezik
kötelezettség ilyen esetekben. Úgy tűnik, hogy a Bìróság megközelìtése három megkülönböztetésen nyugszik.
(1) Az ìtélkezési gyakorlat alapján különbséget kell tenni abban a tekintetben, hogy valamely jogi kötelezettség
kikényszerìthetővé válik egy magánféllel szemben az irányelv kizáró joghatása következtében, vagy ez a jogi
kötelezettség közvetlenül az irányelvből fakad. Az első esetben az irányelvnek lehet kizáró joghatása, a második
esetben nem megengedett. (2) Fontosnak tűnik az is, hogy az irányelv a belső jognak egy általános szabályát
zárja-e ki, vagy csak a belső jog egy általános szabálya alóli kivételt, illetve annak korlátozását. (3) A Wells-
ügyig visszavezethető a megkülönböztetés a között, hogy az irányelv alkalmazása nyomán a magánféllel
szemben keletkezik-e kötelezettség, vagy a magánfelet csak joghátrány éri, anélkül, hogy ilyen kötelezettség
létrejönne.
E megkülönböztetések alkalmazása konkrét esetekben nem egyszerű kérdés. Ennek megvilágìtását jól szolgálja
a Unilever Italia-ügy.37 Az ügyben a jogkérdés abból adódott, hogy joga van-e alperesnek megtagadni egy
olìvaolaj-szállìtmány átvételét, és a vételár megfizetését azon az alapon, hogy az üvegeken a szállìtó felperes
nem tüntette fel a származási helyet. A származási hely feltüntetésének kötelezettsége egy olasz jogszabályon
alapult. Ezt a jogszabályt, azonban Olaszország nem jelentette be a 83/189/EGK irányelvben foglaltak szerint a
Bizottságnak (notifikációs eljárás).38 A vételárért perelő felperes javára befolyásolta a jogvitát az, hogy a
Bìróság szerint a kérdéses, be nem jelentett belső jogszabály alkalmazását az irányelv kizárja, ìgy a cìmkézésre
36
Kiemelés a szerzőtől.
37
C-443/98 Unilever Italia SpA v Central Food SpA [2000] EBHT I-
7535.
38
A bejelentési (notifikációs) eljárásról l. 4.4.2 pont. A perbeli
irányelvet azóta szélesebb hatállyal felváltotta a 98/34/EK irányelv.
246
belső jogában
vonatkozó belső jogszabályi követelményt nem lehet érvényesìteni. Kérdés, hogy ezzel a kizárással, a kizáró
irányelven alapuló jogi kötelezettség keletkezett-e a magánfél alperes vonatkozásában.
Az irányelv joghatása abban nyilvánult meg, hogy a kifogást megalapozó olasz jogszabály alkalmazását kizárta,
ezzel a szerződés tárgyát képező áruval szerződésszerűen lehetett teljesìteni. Az áru átvételére és a fizetésre
vonatkozó kötelezettség érvényesìthetővé vált az alperessel szemben, de az a kötelezettség nem az alkalmazott
83/189/EGK irányelven alapult (az csak a notifikációs eljárást szabályozta), hanem a felek által kötött
szerződésen. Az irányelv alkalmazása megakadályozta, hogy a (kizárt) belső jogszabály mentesìtse alperest a
szerződéses kötelezettség teljesìtése alól. Ilyen értelemben az irányelv alkalmazása ugyan perdöntő
jelentőséggel bìrt, azonban ìgy az alperesre háruló kötelezettség nem az irányelven alapult, hanem a
szerződésen. Ezzel szemben, például a klasszikussá vált Faccini Dori-ügyben (l. az előzőekben) a felperes nem
alapozhatott a 85/577/EGK irányelvre olyan elállási jogot, melyet az olasz jog ekkor még nem ismert, az
átültetés elmaradása miatt. Ellenkező esetben a perben álló másik magánfélnek, a kizáró joghatást kifejtő
irányelven alapuló, korrelatìv kötelezettsége keletkezett volna, és ezt a Bìróság nem engedte.
Az alapügyként feltüntetett Pafitis-ügyben az uniós (közösségi) irányelv a perben alkalmazhatatlanná tette azt a
görög jogszabályt, mely kivételesen megengedte a tőkeemelést közgyűlés összehìvása nélkül is. A kizárt
(kivételt biztosìtó) belső jogszabály helyett, viszont az ügyet nem önmagában az alkalmazott irányelv alapján
kellett megìtélni (ez már közvetlen hatály lett volna), hanem azon általános belső jogi rendelkezés alapján,
melynek érvényesülését a kizárt, kivételt biztosìtó szabály alkalmazása nem tette volna lehetővé. (Ez az
általános szabály, pedig az, hogy a görög jog szerint is a tőkeemelésről a közgyűlés dönt.)
Kétségtelenül, szűk az ösvény, mely elválasztja az irányelven alapuló kötelezettséget, attól, az egyéb szabályon
alapuló kötelezettségtől, melynek érvényesìtését viszont éppen az irányelv alkalmazása és kizáró joghatása teszi
lehetővé.39 Kérdés, hogy a tagállami bìróságok mennyire fogékonyak erre a finomságra, mely a Bìróság
gyakorlatából kiszűrhető. Ugyanis éppen a Bìróság hìvja fel a figyelmet arra, miszerint a tagállami bìróságnak
kell figyelemmel lenni, hogy az előtte lévő ügyekben irányelvre ne lehessen kötelezettséget alapozni
magánféllel szemben.40
Megjegyzések a kizáró joghatásról
1. A Pafitis-ügy mellett, a CIA SecurityInternational-ügy volt az, amely klasszikus példájává vált az irányelvek
kizáró joghatásának (C-194/94 CIA Security International SA v Signalson SA és Securitel SPRL [1996] EBHT
I-2201). Itt biztonsági riasztórendszereket forgalmazó cégek közötti perben, belga bìróság előtt, a felperes
tisztességtelen verseny miatt perelte az alpereseket. Ezek ugyanis azt terjesztették, hogy a felperes jogellenesen
forgalmazta biztonsági riasztórendszerét, mert azt nem engedélyezték a belga jogszabályoknak megfelelően a
belga hatóságok. Ez ugyan igaz volt, de a felperes szerint a vonatkozó belső, műszaki tartalmú jogszabályok
sértették az uniós jogot, mert ezeket nem jelentették be a Bizottságnak, ahogy azt a műszaki szabványok és
szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapìtásáról szóló 83/189/EGK irányelv megkìvánta
(l. ugyanezen irányelv alkalmazására fent, a Unilever Italia-ügyet). Így az engedélyeztetés hiánya nem volt
jogszerűtlen. A legfontosabb kérdés az volt, hogy a perben a belga bìróság alkalmazhatja-e azokat belső,
műszaki tartalmú jogszabályokat, melyeket, az irányelvben foglalt kötelezettséget megszegve, a belga hatóságok
nem jelentettek be a Bizottságnak (notifikációs eljárás). A perbeli kérdés azon dől el, miszerint alperesek kellő
alappal állìtották-e, hogy felperes jogszerűtlenül forgalmazza a termékét. A jogszerűtlenség mércéje viszont egy
vertikális (egy gazdasági szereplő és az állam közötti) jogviszony tartalmi elemét adó belső jogszabály, és a
jogszerűtlenség kérdését az dönti el, hogy ezen jogszabállyal szembeszegezhetőek-e az irányelv szabályai. A
magánfelek közötti jogvita csak a dió héja. A magva azonban olyan probléma, mely jellegében vertikális, azaz
közjogi jellegű. Egy közigazgatási eljárásban a felperes cég a Marshall(I)-döntés nyomán gond nélkül
felhìvhatta volna az irányelvet, hogy kivédje a belső szabályozás rá kedvezőtlen hatását. Ezt viszont, elvileg
nem tehette meg ebben a jogvitában, mert magánfelekkel áll szemben. Mindez elég-e ahhoz, hogy a Bìróság
tágìtsa az irányelvek horizontális joghatásait? A Bìróság következtetése a következő volt.
55 Azt kell tehát válaszolni az ötödik és a hatodik kérdésre, hogy a 83/189 irányelv 8. és 9. cikkét úgy kell
értelmezni, hogy ezekre magánszemélyek a nemzeti bìróság előtt hivatkozhatnak, amely utóbbinak meg kell
tagadnia olyan tagállami műszaki szabály alkalmazását, amelyet nem közöltek az irányelvnek megfelelően.
39
L. pl. hasonlóan Lenaerts és Corthaut, 2006, 304. o., és Mazák
főtanácsnok megállapìtását, C-411/05 Félix Palacios de la Villa v Cortefiel Servicios SA [2007] EBHT I-8531, per AG Mazák, 119. pont.
40
C-196/02 Vasiliki Nikoloudi v Organismos Tilepikinonion Ellados
AE [2005] EBHT I-1789, 72. pont.
247
belső jogában
A megállapìtás alátámasztása nem teljes körű, és elsősorban az irányelv sajátosságaira fókuszált. Eszerint az
irányelv célja az, hogy a megelőző ellenőrzéssel védje az áruk szabad mozgását, és a közlési kötelezettség ennek
fontos jogi eszköze. A bejelentési kötelezettség megfogalmazása feltétel nélküli és kellően pontos, és ennek
elmulasztása ìgy olyan lényegi eljárási hibát jelent, amely a be nem jelentett műszaki tartalmú jogszabályok
alkalmazhatatlanságát eredményezi a magánszemélyek vonatkozásában is.
2. Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy az irányelvek kizáró joghatása mikor keletkeztet irányelven
alapuló jogi kötelezettséget magánféllel szemben, a jogi kötelezettség jellegének jogbölcseleti mélységeibe kell
leásni. Például, amennyiben egy irányelv kizáró joghatása megakadályoz egy magánfelet abban, hogy a kizárt
jogszabályon alapuló jogait érvényesìtse, ezzel egyben kötelezettséget is hárìt rá? Vagy a másik oldalról, az
irányelv kötelezettséget támaszt-e egy magánféllel szemben, ha olyan belső jogszabályt zár ki, mely
megakadályozná a perben a másik oldalon álló magánfelet, hogy jogot érvényesìtsen vele szemben? E kérdések
megválaszolásánál többen visszanyúlnak például Hohfeld rendszeréhez, mely a legalapvetőbb jogi fogalmakat
kìvánta tisztázni az 1910-es évek végén, pl. Downes és Hilson, 1999, 121. o.; Editorial Comments: Horizontal
direct effect – A law of diminishing coherence? 43 Common Market Law Review (2006) 3. o.
3. A fentiekből látható, hogy nagyon finom dogmatikai megkülönböztetéseket kìván annak megállapìtása, hogy
az irányelv kizáró joghatása folytán, magánfélre háruló kötelezettség mikor alapul magán az irányelven, és
mikor alapul a belső jogon. Talán egyértelműbbek azok a helyzetek, amikor az irányelv valamilyen, a belső
jogban létező, de az uniós jog által el nem ismert korlátozás vagy kivétel kizárására szolgál. Ekkor ugyanis a
belső jog tartalmaz valamilyen általános szabályt is, amely alól a kivételt, vagy amelynek a korlátozását az
irányelv kizárja. Ekkor a kizárás következtében érvényesülő általánosabb kötelezettség ugyancsak a belső jogon
alapul, tehát az irányelv kizáró joghatása érvényesülhet. Így egy irányelv kizárhat olyan, rendkìvüli
körülmények esetén kivételt biztosìtó, belső szabályt, mely az irányelvvel ellentétes (Pafitis, l. előzőekben),
vagy az uniós joggal ellentétes tagállami piaci jogszabályi korlátozást, melyet az irányelv nem ismer (C-77/97
Österreichische Unilever GmbH v Smithkline Beecham Markenartikel GmbH [1999] EBHT I-0431), vagy egy
belső jogszabályi rendelkezést, mely az uniós joggal ellentétes feltételhez köti az irányelv által elismert és védett
jog gyakorlását (C-215/97 Barbara Bellone v. Yokohama SpA [1998] EBHT I-2191, 18. pont, C-456/98
Centrosteel Srl v Adipol GmbH [2000] EBHT I-6007, C-386/00 Axa Royale Belge SA v Georges Ochoa,
Stratégie Finance SPRL [2002] EBHT I-2209, 31. pont), vagy az irányelvvel ellentétes olyan belső jogi
klauzulát, mely mentesìti a biztosìtótársaságokat a belső jogban létező általános felelősségi rendelkezések alól
(C-129/94 Rafael Ruiz Bernáldez [1996] EBHT I-1829). Viszont, amennyiben egy át nem ültetett irányelv
tartalmaz valamilyen kivételt a belső jogi szabályozás alól, és ez a kivétel a felek egyikét mentesìtené olyan
szerződéses kötelezettségek teljesìtése alól, melyek a belső jogszabályokon illetve szerződéseken nyugszanak,
az irányelvi rendelkezés nem hìvható fel (Faccini Dori, l. előzőekben).
Úgy tűnik a Bìróság gyakorlata alapján, hogy magánfelek közötti jogvitákban egy irányelv kizárhat olyan belső
jogszabályokat, melyek az irányelvet sértve korlátozzák, az uniós jog által védett gazdasági tevékenységgel
kapcsolatban felmerülő igénnyel kapcsolatban az érvényesìthetőség idejét, vagy a jóvátétel (kártérìtés) mértékét.
Az irányelv kizáró joghatása érvényesült olyan tagállami jogi rendelkezésekkel szemben, mely biztosìtási
jogviszonyokban a biztosìtó által fizetendő biztosìtási összeget korlátozta (C-348/98 Vitor Manuel Mendes
Ferreira és Maria Clara Delgado Correia Ferreira v Companhia de Seguros Mundial Confianca SA [2000]
EBHT I-6711, 41. pont, C-537/03 Katja Candolin és mások v Vahinkovakuutusosakeyhtiö Pohjola, Jarno
Ruokoranta [2005] EBHT I-5745, 35. pont), vagy amely az irányelv által biztosìtott jog megsértése miatt
érvényesìtett igénynek szabott határt (C-180/95 Nils Draehmpaehl v Urania Immobilienservice OHG [1997]
EBHT I-2195, 37. és 43. pont), vagy amely az üzlethelyiségen kìvül kötött szerződésektől való elállási jognál
szabott időbeli korlátot, amennyiben a fogyasztót nem világosìtották fel elállási jogáról (C-481/99 Georg és
Helga Heininger v Bayerische Hypo- und Vereinsbank AG [2001] EBHT I-9945, 48. pont). Ugyanakkor
láthatóan szembe ment a Mendes Ferreira- és a Draehmpaehl-ìtéletekkel a Riunione Adriatica-döntés, ahol
73/239/EGK és 92/49/EGK tanácsi irányelvek nem tudták kizárni a belső jogot, mely ellentétben velük,
korlátozta a biztosìtási dìjakat; a Bìróság szerint ugyanis, ilyen kizárás magánfélre irányelven alapuló jogi
kötelezettséget hárìtott volna, C-233/01 Riunione Adriatica di Securtà SpA (RAS) v Dario Lo Bue, [2002]
EBHT I-9411, 21-22. pontok. (Nem világos, hogy a két irányelv alkalmazása miért keletkeztetett volna jogi
kötelezettséget magánféllel szemben, ha például ugyanakkor a Mendes Ferreira-ügyben a kifizethető biztosìtási
kárösszeget korlátozó belső jogszabály kizárása nem keletkeztetett kötelezettséget az alperes biztosìtási társaság
vonatkozásában.)
4. A magánfelek közötti jogvitában a kizáró joghatás a Bìróság gyakorlatában irányelvekkel összefüggésben

bukkant fel. A Szerződéseknek is vannak közvetlen hatállyal nem bìró rendelkezései. Vajon e rendelkezéseknek
is lehet kizáró joghatása magánfelek közötti jogvitákban?
248
belső jogában
7. 6.7. Irányelvek joghatásai a belső jogalkalmazásban

– összefoglalás
A fentiekből leszűrhető, hogy az uniós normák közül, az irányelvek azok, amelyek joghatása a legbonyolultabb
és legösszetettebb a belső jogban. Láthattuk, hogy az irányelvnek lehet közvetlen hatálya, lehet közvetett
hatálya, ugyanakkor a Pafitis-tìpusú ügyekben a Bìróság olyan joghatást határozott meg, mely kevesebb, mint a
közvetlen hatály, de több, mint a hagyományosan közvetett hatály alá eső joghatások. Mindez az irányelvek
sajátos, keretszabály jellegére vezethető vissza. Éppen ezért célszerű összefoglalni az irányelvek belső
jogalkalmazásban való érvényesülésének formáit és feltételeit. Az alábbi joghatások a tagállamok
jogalkalmazásában kifejtett joghatásokra vonatkoznak. Természetesen az irányelvek az államra, mint
jogalkotóra, sajátos joghatásként általános kötelezettséget hárìtanak: a jogalkotó köteles az irányelvet
megfelelően átültetni a belső jogba, és azzal összhangba hozni a belső jogrendet.
Az irányelvek rendelkezései általánosan, és a körülményektől függően, négyféle joghatást fejthetnek ki a

tagállamok jogalkalmazásában: a (1) közvetlen hatály, mint a lehetséges joghatások teljessége; (2) a kizáró
joghatás; (3) a közvetett hatály; valamint (4) a járulékos joghatás. E joghatások különböző feltételek mellett
érvényesülhetnek. Egy egyszerűsìtett áttekintést a következő táblázat ad.
Irányelvi rendelkezés A joghatás jellege Kivel szemben Egyéb feltételek
érvényesül
átültetést nem kìvánó közvetlen hatály bárkivel szemben világos és

feltétel nélküli
irányelvi rendelkezés
az átültetési határidőig nem, közvetlen hatály állam, állami szerv, állam világos és
vagy nem megfelelően felügyelete, ellenőrzése alatt feltétel nélküli
átültetett lévő szerv
irányelvi rendelkezés
kizáró joghatás magánféllel szemben világos és feltétel nélküli, és ha

nem hárìt az irányelven alapuló
kötelezettséget a magánfélre
közvetett hatály bárkivel szemben (célja összhangba hozni az

irányelvet és a belső jogot)
járulékos joghatás a perben nem álló magánféllel ha csak joghátrányt okoz, és

szemben nem támaszt kötelezettséget
átültetési határidő előtt, de korlátozott közvetett hatály bárkivel szemben az irányelv

már hatályos irányelvi céljainak
rendelkezés komoly
veszélyeztetése
esetén
megfelelően átültetett a vonatkozó (átültető) belső

irányelvi rendelkezés jogszabályok alkalmazandók,
a mögöttük álló irányelvet
szükség esetén legfeljebb a
belső jog értelmezéséhez
támpontként veszi elő a
jogalkalmazó
249
belső jogában
Az irányelvek joghatásai úgy is jellemezhetők, hogy a tagállamot milyen minőségben és hogy kötelezik. A
fentiek alapján, az irányelvek joghatása a tagállamok irányában három szinten érvényesül:
(A) Az irányelv a tagállamot, csak mint jogalkotót kötelezi, ha az irányelv közvetlenül és közvetetten sem
alkalmazható, és ìgy értelemszerűen nincs a jogalkalmazásban joghatása (pl. általános jogalkotói kötelezettség
van az irányelv megfelelő átültetésére).
(B) Az irányelv a tagállamot (állami szervet), mint jogalkotót, és egyben mint jogalkalmazót is kötelezheti, ha
az irányelv közvetetten vagy közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem hatályos (például, ha az irányelv
kizáró joghatást képes kifejteni, vagy közvetett hatálya van).
(C) Az irányelv a tagállamot (állami szervet), mint jogalkotót, mint jogalkalmazót, és ugyanakkor mint peres
felet is kötelezheti, ha az irányelv közvetlen hatállyal bìr.
Az irányelv alkalmazásának konkrét körülményeitől függ az, hogy az irányelv milyen mélyen képes a tagállami
jogba behatolni, és ott milyen hatást képes kifejteni.
Megjegyzések
A Bìróság legtöbbször nem szokta cìmkézni az irányelvek joghatásait abban a tekintetben, hogy az közvetlen
hatályt, közvetett hatályt vagy más joghatást jelentenek-e. Lényeges ezért annak azonosìtása, hogy a Bìróság
miképpen utal az uniós normák, ezen belül az irányelvek általános joghatásaira egy belső jogvitában. Ezek az
általános leìrások egymást tartalmilag átfedhetik, de a Bìróság joggyakorlata alapján megfelelően körülìrhatóak.
A Bìróság joggyakorlatában általános szinten hatféleképpen ìrja le az uniós normák (irányelvek) joghatásait,
anélkül, hogy a joghatás jellegét minősìtené (felsorolás egyes elemei nem egyneműek, lehet érvelni amellett,
hogy egyes elemek a joghatás következményei, nem a joghatás megnyilvánulási formái):
(1) a fél felhívhatja az uniós jogi normát (irányelvet), pl. 9/73 Carl Schlüter v Hauptzollamt Lörrach [1973]
EBHT 1135, 30. pont;
(2) a fél jogokat alapíthat az uniós jogi normára (irányelvre), pl. 26/62 van Gend en Loos v Netherlands Inland
Revenue Administration [1963] EBHT 0003; C-46/93 és Case C-48/93 Brasserie du Pecheur SA v
Bundesrepublik Deutschland és The Queen v Secretary of State for Transport, ex parte: Factortame Ltd és
mások [1996] EBHT I-1029, 23. pont;
(3) a félre kötelezettségek hárulhatnak az uniós jogi normából (irányelvből), amennyiben állam, állami szerv,
vagy állami ellenőrzés alatt lévő szerv, vertikális jogvitákban, l. már a Marshall(I)-ügytől kezdve;
(4) a tagállami bìróság köteles „félretenni”a joghatással bíró uniós jogi normával (irányelvvel) ellentétes belső
jogi normát pl. 106/77 Amministrazione delle Finanze dello Stato v Simmenthal SpA [1978] EBHT 0629, 22.
pont;
(5) a bìróság köteles, amennyire lehetséges, a belső jogszabályok értelmezésénél mérceként használni az uniós
jogi normát (irányelvet), pl. 14/83 von Colson és Kamann v Land Nordrhein-Westfalen [1984] EBHT 0189;
(6) az uniós jogi norma (irányelvet) „kizárja” a vele ellentétes belső jogszabály alkalmazását az ügyben (l. a
kizáró joghatásnál emlìtett példákat).
A kérdés, hogy a Bìróság által ìgy leìrt joghatások hogyan cìmkézhetőek, például mi tartozik kizárólagosan egy
közvetlen hatályú norma ismérvei közé, és mi az, ami nem. A felsorolásból az (5) eset tisztán a közvetett hatályt
jelenti (von Colson-elv): az uniós joggal összhangban történő értelmezés esetén az uniós jogi norma joghatását
csak az értelmezett belső jogi norma útján, annak közvetìtésével fejtheti ki. Ilyen értelemben nem közvetlen a
joghatás, hanem közvetett,l. C-106/89 Marleasing v La Comercial Internacional de Alimentacion [1990] EBHT
4135, per AG van Gerven, 7. pont.
A Bìróság az (1) eset szerint, sokszor arról tesz megállapìtást, hogy a magánfél felhìvhatja-e az uniós
rendelkezést a tagállami bìróság előtt. Itt nem kell, hogy a felhìvott rendelkezésből jogok származzanak a fél
részére, csak annyi, hogy egyszerűen hivatkozhasson rá, és azt a bìróság köteles legyen, mint kötelező normát,
megìtélésének részévé tenni. Az értelmezési kötelezettséget megalapozó von Colson-, Grimaldi- és Marleasing-
döntések nyilvánvalóvá tették azt, hogy az(1) eset nem lehet csak a közvetlen hatály megnyilvánulási formája,
mivel egy fél felhìvhatja az uniós jogi normát egy belső jogszabály megfelelő értelmezése végett is. Emiatt a
Bìróság egyre kevésbé beszél általánosságban valamely uniós norma felhìvásának lehetőségéről. Inkább olyan
250
belső jogában
összefüggésben használja, hogy a normát valamely jog érvényesìtése vagy kötelezettség kikényszerìtése céljából
felhìvhatja-e valaki, tehát összeköti a (2) és (3) esettel. Valamely uniós jogi norma felhìvhatósága egyfajta
járulékos alakzattá vált, ami nem zárja ki, hogy esetenként önállóan is megjelenjen. A (4) eset a Simmenthal(II)-
ügyben megadott klasszikus formula, és úgy néz ki, hogy ez átfedi egymást a (6) esettel. Például a Bussone-
ügyben, egy közvetlen hatályú rendelet joghatásáról mondta a Bìróság, hogy az „kizárja az alkalmazását” a
belső jogszabályoknak (31/78 Francesco Bussone v Ministere italien de l’agriculture [1978] EBHT 2429, 31.
pont). Ez fogalmilag azt jelenti, mintha „félretenné” a jogalkalmazó szerv a belső jogszabályt. Ennek azért van
jelentősége, mert például a Pafitis-esetjoghoz tartozó ügyekben a Bìróság általában azt a megfogalmazást
használta, hogy a vizsgált irányelv „kizár” valamilyen belső jogszabályt. Így a (4) és (6) joghatás azonosìtható
egymással.
Kétségtelenül fontos a (2) és a (3) eset megkülönböztetése: egy uniós jogi norma közvetlen hatályának ismérve-
e, hogy arra jogot lehessen alapìtani, illetve kötelezettséget lehessen levezetni belőle? Úgy tűnik – az általános
vélekedéssel ellentétben –, hogy a (2) eset nem feltétlenül ismérve a közvetlen hatálynak. Jóllehet, a Bìróság
sokszor utalt arra, hogy az egyén bizonyos feltételek esetén szembeszegezheti az állammal a végre nem hajtott,
vagy rosszul végrehajtott irányelvből fakadó jogait, ez azonban nem minden esetben szoros feltétele az
irányelvek felhìvásának és alkalmazásának. Volt több olyan (vertkális) környezetvédelmi ügy, ahol környezeti
hatásvizsgálat elmaradása miatt magánfél egy állami szervvel szemben, irányelven alapuló kötelezettséget
kìvánt kikényszerìteni anélkül, hogy ugyanakkor az oldalán megjelent volna valamilyen határozott, körülìrható,
korrelatìv, anyagi jogból fakadó jog. Ennek ellenére a Bìróság felhìvhatónak és alkalmazhatónak tekintette az
ilyen ügyekben felmerült irányelveket: a magánfél oldalán azonosìtható jog hiánya nem volt akadálya az
irányelv közvetlen hatályának (l. pl. C-118/94 Associazione Italiana per il World Wildlife Fund és mások v
Regione Veneto [1996] EBHT I-1223; C-72/95 Aannemersbedrijf P.K. Kraaijeveld BV e.a. v Gedeputeerde
Staten van Zuid-Holland [1996] EBHT I-5403). Lenz az esetek ezen csoportjához sorolja a Verholen-ügyet is,
ahol a felperes oldalán nem jelent meg jog, hanem csak érdekeltség, C-87,88,89/90 A. Verholen és mások v
Sociale Verzekeringsbank Amsterdam [1991] EBHT I-3757, l. Lenz, Sif Tynes, Young, 511. o., hasonlóan l.
Downes és Hilson, 132–133. o. Ebből következően, csak a (3) eset lehet az, amely elengedhetetlen velejárója a
közvetlen hatálynak: amennyiben valamely félre kötelezettség hárul egy belső jogvitában egy uniós jogi
normából, kétségtelenül közvetlen hatályú normáról beszélhetünk. Ez egy közvetlen hatályú norma legszűkebb,
de nélkülözhetetlen joghatása. Ez magyarázza a Bìróság kitartását azon elv mellett, hogy horizontális jogvitában
egy irányelvet nem lehet úgy alkalmazni, hogy abból az egyik félre (magánfélre) kötelezettségek háruljanak az
irányelv rendelkezéseiből.
A (6) eset a „kizáró joghatásra” utal, bár az ìtéletekben nem feltétlenül szerepel a „kizárás” fogalom. Például a
Bìróság a CIA SecurityInternational-ügyben a következőképpen válaszolt az előterjesztő bìróság kérdésére:
„Azt kell tehát válaszolni az ötödik és a hatodik kérdésre, miszerint a 83/189 irányelv 8. és 9. cikkét úgy kell
értelmezni, hogy ezekre magánszemélyek a nemzeti bìróság előtt hivatkozhatnak, amelynek meg kell tagadnia
egy olyan tagállami műszaki szabály alkalmazását, amelyet nem közöltek az irányelvnek megfelelően.” C-
194/94 CIA Security International SA v Signalson SA és Securitel SPRL [1996] EBHT I-2201, 55. pont
(kiemelés a szerzőtől). Kizáró joghatása lehet egy közvetlenül hatályos uniós normának, de lehet ilyen hatállyal
nem bìró uniós normának is. Tehát a kizáró joghatás nem kizárólag a közvetlenül hatályos norma jellemzője:
egy irányelv is rendelkezhet kizáró joghatással, ha magánféllel szemben nem támaszt, rendelkezésein alapuló
jogi kötelezettséget (6.6.2. pont).
251
7. fejezet - 7. fejezet. Az uniós jogon
alapuló igények érvényesítése a
belső jogban
Az előző fejezetből látható, hogy az uniós jog a tagállamok belső jogrendjében különböző joghatásokat fejthet
ki, és ennek keretében magánfeleknek is jogokat biztosìthat közvetlen hatályú uniós jogszabályok útján. E jogok
az uniós szervekkel, tagállamokkal, illetve más magánfelekkel szemben is fennállhatnak. E jogok akkor érnek
valamit, ha léteznek olyan eljárások, jogorvoslatok, melyek igénybevételével ezeket ki lehet kényszerìteni. A
magánfelek e jogokat uniós szinten közvetlenül nem kényszerìthetik ki a tagállamokkal vagy más magánféllel
szemben. Az uniós jog nem biztosìt számukra közvetlenül uniós szintű jogorvoslati lehetőséget, amennyiben e
jogokat valaki megsértené. A magánfelek azonban e jogaikat védhetik tagállamok bìróságain, a tagállami
eljárások szabályait figyelembe véve.
A Bìróság az uniós jogi igények belső jogban történő érvényesìtésénél rendszeresen hivatkozik az EUSz 4. cikk
(3) bekezdésében (korábban EKSz 10. cikk) megfogalmazott általános kötelezettségre (tagállami szolidaritás és
együttműködés). Ez a rendelkezés sokszoros hivatkozási alap a tagállamok együttműködésének biztosìtására,
illetve az együttműködési kötelezettség alátámasztására. Ezen általános elvből kiindulva, az alapìtó szerződések
konkrétabb rendelkezésein át a tagállamokra, a tagállamok jogalkalmazó szerveire az uniós jogi kötelezettségek
sajátos szövedéke borul a belső eljárásokban is. Így a tagállami bìróságoknak uniós jogból fakadó
kötelezettsége, hogy a magánfélnek hatékony bírói jogvédelmet nyújtson az uniós jogszabályok által biztosìtott
jogok tekintetében, 222/84 Marguerite Johnston v Chief Constable of the Royal Ulster Constabulary [1986]
EBHT 1651, 18. pont; 222/86 Union nationale des entraineurs et cadres techniques professionnels du football
(Unectef) v Georges Heylens és mások [1987] EBHT 4097, 14. pont. Ez közvetlenül következik az uniós jog
alkalmazásának kötelezettségéből, az uniós jog elsőbbségéből, és kapcsolódik feltételként a kérdéses uniós
jogszabály közvetlen hatályához, ahogy már a korai Rewe-ügyben a Bìróság megfogalmazta:
5 […] ennek megfelelően, mivel e tárgyban nincsenek közösségi szabályok, minden tagállam hazai
jogrendszerének kell megjelölni a hatáskörrel rendelkező bìróságokat, és meghatározni a közösségi jog
közvetlen hatályából eredő, állampolgárokat megillető jogok védelmének biztosìtására irányuló pereket
szabályozó eljárási feltételeket azzal, hogy ezek a feltételek nem lehetnek kevésbé kedvezőek, mint azok,
melyek a hasonló jellegű, hazai perekre vonatkoznak […]
33/76 Rewe-Zentralfinanz eG et Rewe-Zentral AG v Landwirtschaftskammer für das Saarland [1976] EBHT

1989, 5. pont.
1. 7.1. Az uniós jogon alapuló igények és a tagállamok

jogszabályai
1.1. 7.1.1. Általános uniós követelmények az igényérvényesítés
biztosításánál
A fenti rendszer hordoz egy ellentmondást. Az igény alapja ugyan valamely közvetlen hatályú uniós jogszabály,
azonban az igény érvényesìtésének feltételeit a tagállam belső anyagi és eljárási jogszabályai határozzák meg. A
tagállamok belső szabályai azonban különbözőek, ezek között nincs részletekbe menő harmonizáció, ìgy az
igényérvényesìtés lehetőségei is különböznek. Például lehetséges, hogy a magánfél uniós jogon nyugvó igénye
az egyik államban egy év alatt, egy másik államban öt év alatt évül el. E különbségek alááshatják a hatékony
jogvédelmet, és megkülönböztetést jelenthetnek a hasonló jogot érvényesìteni kìvánó magánfelek között. Sőt az
is elképzelhető, hogy egyes, uniós jogból fakadó igények érvényesìtésére nincsenek egy-egy tagállamban
eljárási lehetőségek.
A tagállamok belső eljárásait harmonizáló átfogó uniós jogszabály hìján, az Európai Bìróság évtizedeken
keresztül, hol óvatosan, hol bátran alakìtgatta, az uniós (közösségi) jogi elvekből, legfőképpen az EK-Szerződés
10. cikkéből (jelenleg EUSz4. cikk (3) bekezdés) levezetve, azokat a szabályokat, melyek egyre inkább
kontrollálják a tagállamok belső eljárási szabályait az uniós jogon alapuló igények érvényesìtésénél. Ennek
252
7. fejezet. Az uniós jogon alapuló
igények érvényesìtése a belső jogban
során kialakult az egyéni jogvédelem uniós jogból fakadó eljárási követelményrendszere, melyet a tagállami
bìróságoknak is érvényesìteniük kell az előttük folyó eljárásokban, l. pl. 175/84 Krohn & Co. Import – Export
GmbH & Co. KG v Bizottság [1986] EBHT 0753, 27. pont. A korábbi, közösségi joggal kapcsolatban kifejtett
megállapìtások teljes mértékben alkalmazhatóak a mai uniós jogrendben is.
A Bìróság eredeti kiindulópontja igen szerény volt, mely szerint az akkori közösségi jog a meglévő belső
jogorvoslati lehetőségekhez képest nem szándékozott újakat létrehozni a tagállami bìróságok vonatkozásában a
közösségi jog érvényesìtésénél,l. a 158/80 Rewe-Handelsgesellschaft Nord mbH et Rewe-Markt Steffen v
Hauptzollamt Kiel [1981] EBHT 1805 ügyben hozott ìtélet hìres 44. pontját.
A Bìróságnak azonban ezt az álláspontját hamarosan fel kellett adnia, a fent jelzett feszìtő ellentmondás
következtében, legelőször a jogalap nélküli befizetések visszakövetelésére vonatkozó igényeknél. Számos
alkalommal megtörtént, hogy a tagállam olyan fizetési kötelezettségeket érvényesìtett, mely sértette az uniós
(közösségi) jogot. Ez nemcsak az uniós (közösségi) jog téves értelmezéséből adódhatott, hanem abból is, hogy
az Európai Bìróság a fizetés alapjául szolgáló szabályt érvénytelennek találta. A jogalap nélkül fizetett összegek
főszabályként visszajárnak. A visszafizetés azonban komoly akadályokba ütközhet a belső jogszabályok
alkalmazása során: ìgy bekövetkezhet elévülés; akadálya lehet a jogalap nélküli gazdagodás, amennyiben a
befizető a befizetett összegeket költségként üzleti partnereire vagy a fogyasztókra áthárìtotta; nem világos, hogy
jár-e kamat utána, milyen mértékű és mely időszaktól stb. Ilyen kérdésekben ráadásul a tagállami szabályok igen
különbözőek.
A Bìróság nem tehetett mást, mint továbbra is a belső eljárási szabályokra hagyatkozott, és harmonizáció
hiányában elismerte azok autonómiáját (a tagállami eljárási autonómia),1 l. pl. C-78/98 Shirley Preston és társai
v Wolverhampton Healthcare NHS Trust és társai és Dorothy Fletcher és társai v Midland Bank plc. [2000]
EBHT I-3201, 31. pont. Azonban az elékerülő ügyekben, a tagállami eljárási szabályokat két alapvető elv
segìtségével kìvánta kontrollálni. E két elv az eljárások egyenértékűségének és az uniós (közösségi) jog
hatékony érvényesülésének elve, ami már a korai döntésekből is kiszűrhető:
12 Az eljárásokra és a határidőkre vonatkozó harmonizációs közösségi rendelkezések sajnálatos hiányában, a

Bìróság kénytelen megállapìtani, hogy közösségi szinten ez a helyzet egyenlőtlen bánásmódot eredményez.
Általános anyagi és eljárási szabályok elfogadása azonban kizárólag a hatáskörrel rendelkező intézmények
feladata, arra a Bìróság nem jogosult. A megalkotandó szabályozásnak egyenlő bánásmódot kell rögzìtenie a
gazdasági szereplők által a rájuk kirótt közösségi terhek vitathatóságának, illetve a tartozatlan fizetés
visszatérìtése követelésének alaki és anyagi feltételeit illetően, továbbá azokra a feltételekre vonatkozóan,
amelyek szerint a tagállamok – Közösség nevében eljáró – közigazgatási hatóságai az emlìtett terheket beszedik,
illetve ahol szükséges, a szabálytalanul kifizetett összeget visszaigénylik. Mindazonáltal, a közösségi
szabályozás hiánya miatt, a tagállami jogalkotásra való szükségszerű hagyatkozás korlátozott annyiban, hogy a
tagállami jog alkalmazása nem valósìthat meg hátrányos megkülönböztetést az azonos tìpusú, ám tisztán belső
jogviták eljárási szabályaihoz képest, és annyiban, hogy az eljárási szabályok nem vezethetnek a gyakorlatban a
közösségi jog által biztosìtott jogok gyakorlásának lehetetlenné tételéhez.
130/79 Express Dairy Foods Limited v Intervention Board for Agricultural Produce [1980] EBHT 1887, 12.
pont. Ahogy a fent idézett Rewe-ügyben, itt is megjelenik tehát az a követelmény, hogy a közösségi (uniós)
jogon alapuló igények érvényesìtése nem történhet hátrányosabb feltételek mellett, mint a hasonló belső jogon
alapuló igényeké (egyenértékűség). Ugyanakkor – az egyenlőségtől függetlenül – a belső szabályok nem tehetik
„gyakorlatilag lehetetlenné” a közösségi igények érvényesìtését, ami később átfogalmazódik a közösségi (uniós)
jog hatékony érvényesülésének biztosìtását előìró követelménnyé (hatékony érvényesülés elve), l. erre
kifejezetten C-261/95 Rosalba Palmisani v Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS) [1997] EBHT I-
4025, 27. pont. E két általános elv az, amely általános mérce ma is az uniós jogon alapuló igény érvényesìtését
szabályozó belső jogszabályokkal szemben.
E két elv érvényesìtésének kötelezettsége mögött voltaképpen a hatékony bìrói jogvédelem biztosìtásának uniós
kötelezettsége áll, az uniós jogok tagállamon belüli érvényesìtésével kapcsolatban, ami már a Johnston- vagy az
UNECTEF-ügyekben megfogalmazódott (l. fent). A tagállami eljárási autonómia alapján, ugyan a tagállamok
alakìtják ki az uniós jogon alapuló igények eljárási környezetét és feltételrendszerét belső jogukban, azonban a
hatékony bìrói jogvédelem követelménye lényegében egy kettős mércén keresztül korlátozza a tagállami
1
Az elnevezés bizonyos mértékig megtévesztő, mert az uniós jogi
igények érvényesìtésének feltételeit nem csak eljárási , hanem anyagi jogi szabályok is tartalmazhatják és érvényesìtésüket korlátozhatják.
Csak példaként, kártérìtési igényeknél a kárenyhìtési vagy kármegelőzési kötelezettség kizárhatja vagy korlátozhatja az igények
érvényesìtését, C-46/93 és C-48/93 Brasserie du Pêcheur SA v Németország és The Queen v Secretary of State for Transport, ex parte:
Factortame Ltd és mások [1996] EBHT I-1029, 85. pont.
253
szabályokat: ez az egyenértékűség elve, és az uniós jog hatékony érvényesülésének követelménye, l. pl. C-

432/05 Unibet (London) Ltd, Unibet (International) Ltd v Justitiekanslern [2007] EBHT I-2271, 42. pont.
A Bìróságnak, amikor (legtöbbször előzetes döntéshozatali eljárásban) értékeli a belső tagállami jogszabályokat
az uniós jogon alapuló igények érvényesìthetősége szempontjából, ez a két elv, mint kettős mérce áll
rendelkezésére. A különböző ügyekben, ezekkel méri az igények érvényesìtését behatároló, különböző tagállami
anyagi jogi és eljárásjogi szabályokat, és e szabályok tükrében értelmezi mit jelent az egyenértékűség és a
hatékony érvényesülés egy-egy ügy vonatkozásában. E két elvből, de más uniós jogszabályt is felhasználva, a
Bìróság a kötelezettségek hálóját alakìtotta ki, melyeket a tagállamok jogalkalmazó (és részben jogalkotó)
szerveinek figyelembe kell venni, elsősorban az EU-Szerződés 4. cikk (3) bekezdése alapján.
1.2. 7.1.2. Az uniós jogon alapuló igények néhány formája

Az uniós jogszabályokban, magánfeleknek biztosìtott jogokból nagyon sokféle igény keletkezhet, melyeket a
magánfelek érvényesìteni kìvánnak a tagállamok belső jogában. Ezek áttekintése, osztályozása lényegében
lehetetlen, hiszen szorosan kötődnek azon uniós jogszabályok tárgyához, melyeken a jogok alapulnak. Vannak
azonban tipikusnak mondható, legtöbbször valamilyen pénzösszeg megfizetésére irányuló igények, melyekkel
igen sokszor találkoznak a tagállamok bìróságai az uniós jogi igények érvényesìtése során. Mivel ebben a
fejezetben elsősorban ezen igények érvényesìtésével kapcsolatos problémák merülnek fel, és az egyenértékűség,
valamint az uniós jog hatékony érvényesülésének elve is főleg itt bukkan fel, érdemes ezeket nevesìteni azzal,
hogy az uniós jogon alapuló igényeknek számos más tìpusai is létezik.
(1) Visszatérítés iránti igény merülhet fel annak alapján, hogy a tagállam valamilyen összeget szed be uniós
jogszabály alapján, azonban később kiderül, hogy jogtalanul, mert vagy rosszul értelmezte az uniós jogszabályt,
vagy éppen kiderül, hogy az uniós jogszabály érvénytelen és ezt az uniós bìróságok megállapìtják (pl. uniós
vámösszeg beszedése a közös külső vámhatáron); hasonló a helyzet, ha a tagállamok nem uniós jogszabály
alapján, vagy uniós jogszabály végrehajtásaként szednek be összeget a magánféltől, hanem belső jogszabály
alapján, de az uniós jog megsértésével (pl. piacvédő vagy diszkriminatìv adó az EUMSz 110. cikk sérelmével).
(2) Megtérítés iránti igény merülhet fel, ha az uniós jog alapján járó kifizetést, juttatást tagadnak meg a
magánféltől, az uniós jog megsértésével; hasonló a helyzet, ha kifizetést, juttatást tagadnak meg a magánféltől,
de a kifizetés megtagadásának alapjául szolgáló belső jogszabály vagy annak alkalmazása ellentétes az uniós
joggal.
(3) Kártérítés iránti igény merülhet fel akkor, ha az uniós jog megsértésével magánfélnek kárt okoztak, melynek
megtérìtését követeli.
A hetvenes években, egy ideig bizonytalan volt, hogy például az akkori közösségi jog megsértésével
megtagadott kifizetések, vagy beszedett összegek megfizetése, illetve visszafizetése iránti igény, egyáltalán
közösségi jogon alapuló igénynek minősül-e. A Bìróság később aztán egyértelműen kinyilvánìtotta, hogy
például a jogellenesen beszedett dìjak visszafizetése ilyen igénynek minősül:
38 Az állandó bìrósági joggyakorlat szerint, a tagállam által, a közösségi jog megsértésével kivetett összegek
visszatérìtésére való jogosultság következménye, és egyben velejárója, a közösségi jog által magánszemélyekre
ráruházott jogoknak, ahogy azt a Bìróság értelmezi (199/82 Amministrazione delle Finanze dello Stato v San
Giorgio [1983] EBHT 3595, 12. pont). A tagállam ezért elvileg köteles a közösségi jog megsértésével kivetett
közterhek visszafizetésére (C-192/95 to C-218/95 Comateb és mások v Directeur Général des Douanes et Droits
Indirects [1997] EBHT I-0165, 20. pont).
C-188/95 Fantask A/S e.a. v Industriministeriet (Erhvervministeriet) [1997] EBHT I-6783, 38. pont. Ebből
viszont következik, hogy ezen visszafizetés iránti igényeknek a tagállam bìróságain érvényesìthetőeknek kell
lenniük a belső jogszabályok által meghatározott feltételek mellett, l. erre pl. a Hans Just-ügyet, ahol befizetett,
de utóbb piacvédő, illetve diszkriminatìv adónak minősülő összegek visszafizetéséről volt szó Dániában, 68/79
Hans Just I/S v Dán Pénzügyminisztérium [1980] EBHT 0501, különösen 25. pont.
Az általános elv tehát, hogy a belső jogban eljárási lehetőséget kell biztosìtani az uniós jogon alapuló igények,
ìgy például az azzal ellentétesen beszedett összegek visszafizetésére irányuló igények elbìrálására, és általában
véve kötelezettség áll fenn ezek visszatérìtésére a tagállam részéről. Az külön kérdés, hogy ezen belső eljárások
milyen feltételeket szabnak az igényérvényesìtés tekintetében (pl. elévülés, bizonyìtási szabályok, stb.), és e
feltételek mennyiben állnak meg az eljárások egyenértékűségének és az uniós jog hatékony érvényesülésének
elvei alapján.
254
2. 7.2. Az eljárások egyenértékűségének elve

Az egyenértékűség elve azt jelenti, hogy a magánfél uniós jogon alapuló igényének érvényesìtése során nem
kerülhet hátrányosabb eljárási helyzetbe (ugyanazon tagállamban), mint a hasonló jellegű, belső jogon alapuló
igényeinek érvényesìtésénél.
C-231/96 Edilizia Industriale Siderurgica Srl (Edis)v Ministero delle Finanze
[1998] EBHT I-4951
[Az olasz jogszabályok jelentős, évente fizetendő cégnyilvántartási dìjat róttak ki az Olaszországban bejegyzett
és nyilvántartott cégekre. Az Európai Bìróság nyilvánvaló tette, hogy ez ellentétes a közösségi joggal, l. C-71/91
és C-178/91 Ponente Carni SpA és Cispadana Costruzioni SpA v Amministrazione delle Finanze dello Stato
[1993] EBHT I-1915 ügyet. A döntés után a felperes hat évre visszamenőleg kìvánta visszaigényelni a befizetett
nyilvántartási dìjat. Az olasz Corte Suprema di Cassazione (legfőbb semmìtőszék) közben egy másik ügyben
megállapìtotta, hogy a cégnyilvántartási dìjakat visszamenőlegesen csak három évre lehet igényelni, és ez
kedvezőtlenebb volt az általános olasz polgári jogi jogszabályoknál, melyek szerint az elévülés általános ideje
tìz év. A genovai kerületi bìróság kért előzetes döntést a Bìróságtól e jogi helyzet megìtélésére.]
34 Ezek, a nemzeti rendszerek közötti eltérések, főleg a tagállamokban alaptalanul beszedett terhek
visszafizetésére vonatkozó közösségi szabályok hiányából erednek. Ilyen körülmények között, ahogy a jelen
ìtélet 19. pontja megállapìtja, az egyes tagállamok belső jogrendszerének feladata megjelölni a hatáskörrel
rendelkező bìróságokat, és meghatározni a közösségi jogból származó, magánszemélyeket megillető jogok
védelmére irányuló perekre vonatkozó részletes eljárási szabályokat annak feltételével, először, hogy ezek a
szabályok nem kevésbé kedvezőek, mint azok, melyek a hasonló jellegű, hazai perekre vonatkoznak
(egyenértékűség elve), és másodszor, hogy nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkìvül nehézzé a
közösségi jogból származó jogok gyakorlását (hatékonyság elve).
35 Ami az utóbbi elvet illeti, a Bìróság szerint, ahogy a jelen ìtélet 20. pontjában megállapìtotta, a közösségi
joggal összeegyeztethető olyan ésszerű perindìtási határidők előìrása a jogbiztonság érdekében, melyek egyaránt
védik az adózót és az érintett igazgatási szervet. Az ilyen határidők nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné vagy
rendkìvül nehézzé a közösségi jogból származó jogok gyakorlását. E tekintetben, a nemzeti jog értelmében a
vitatott befizetés időpontjától számìtandó hároméves határidő, ésszerűnek tűnik.
36 Az egyenértékűség elvének tiszteletben tartása magában foglalja, hogy a kérdéses eljárási szabály
megkülönböztetés nélkül alkalmazandó legyen a közösségi jog megsértésére alapozó és a nemzeti jog
megsértésére alapozó keresetekre, az ugyanolyan természetű dìjak vagy közterhek vonatkozásában (l. ilyen
értelemben 66/79, 127/79 és 128/79 Amministrazione delle Finanze dello Stato v Salumi [1980] EBHT 1237,
21. pont). Ez az elv nem értelmezhető oly módon, miszerint a tagállam köteles lenne a nemzeti jog alapján kért
visszafizetéseket szabályozó legkedvezőbb szabályait kiterjeszteni a közösségi jog megsértésével beszedett
dìjak vagy közterhek visszafizetésére irányuló összes keresetre.
37 Így a közösségi jog nem zárja el a tagállamokat attól, hogy a jogosulatlan fizetések visszakövetelésére
irányuló, magánszemélyek közötti keresetekre az általános szabályok alapján alkalmazandó elévülési határidő
mellett, eltérő, kevésbé kedvező, részletes szabályokat fektessen le dìjak és más befizetések kivetését támadó
igényekre és jogi eljárásokra. Ez a következtetés csak akkor lenne más, ha azok a részletes szabályok pusztán a
közösségi jogon alapuló, ilyen dìjak vagy befizetések visszafizetésére irányuló keresetekre lennének
alkalmazandók.
[A Bìróság úgy találta nincs jogsértés, mert a hároméves elévülési idő nemcsak a cégnyilvántartási dìjakra
terjedt ki, hanem minden, jogellenesen beszedett adó, adójellegű pénzügyi teher visszafizetésére is, mely
igények nagy részben belső jogon alapulnak, tehát az egyenértékűség elve nem sérül.]
Az Edis-ügy már rámutatott az egyenértékűség elvének alkalmazásával kapcsolatos leglényegesebb problémára,

nevezetesen mi minősül „hasonló” igénynek. Ugyanis csak a hasonló igényeknél kell hasonló igényérvényesìtési
lehetőségeket biztosìtani. A Bìróság általános megközelìtése szerint, hasonlónak azon igények minősülnek,
melyeknek célja, jogalapja és lényegi jellemzői hasonlóak, C-326/96 B. S. Levez v T.H. Jennings (Harlow
Pools) Ltd. [1998] EBHT I-7835, 41. pont, hasonlóan C-78/98 Shirley Preston és társai v Wolverhampton
Healthcare NHS Trust és társai és Dorothy Fletcher és társai v Midland Bank plc. [2000] EBHT I-3201, 57.
pont.
255
Ebben az összefüggésben két alapvető helyzetet kell megkülönböztetni. Egyrészt a belső jogon, másrészt az
uniós jogon alapuló, hasonló igények érvényesìtését ugyanazon eljárás, ugyanazon eljárási szabályok is
szolgálhatják. Ekkor nem merül fel különösebb probléma, mindössze az igényérvényesìtés feltételeit
meghatározó szabályoknak egyenlően alkalmazandóaknak kell lenniük különböző igények érvényesìtése során.
Másrészt a belső jogon, illetve az uniós jogon alapuló, hasonló igények érvényesìtését más-más eljárások,
eljárási szabályok is szolgálhatják. A tagállamok gyakorlata igen vegyes e tekintetben, különösen az
igényérvényesìtési határidőket nézve. Sokszor egy államon belül is igen tarka szabályok találhatók pénzbeli
igények érvényesìtésére, attól függően, hogy milyen jellegű igényről van szó, milyen tìpusú eljárásról. Egyes
esetekben az igényérvényesìtés feltételei, a határidők speciálisak egyes adók, illetékek, egyéb pénzügyi terhek
tekintetében. Ekkor vetődik fel különös élességgel azon követelmény teljesülésének mérlegelése, hogy nem
lehet terhesebb az uniós jogon alapuló igények érvényesìtése. Ehhez azonban össze kell vetni a kétféle (vagy
többféle) eljárást, beleértve annak funkcióit, a jogorvoslati rendszerben elfoglalt helyüket. Ugyanis az eljárási
szabályok különböző vonatkozásait nem szabad elkülönìtve vizsgálni, hanem csak általános összefüggéseikben,
és nem szabad pusztán a tényállásra vonatkoztatni őket, hanem az összehasonlìtásnak objektìvnek és
absztraktnak kell lennie. (Preston-ìtélet, 62. pont.) A belső jogon, illetve az uniós jogon alapuló, egymáshoz
hasonló igények érvényesìtésére szolgáló eljárások, jogorvoslati eszközök összevetését a tagállam bìróságainak
kell elsősorban megtennie. Ezen összevetésnél vizsgálni kell az eljárás célját és lényegi jellemzőit, C-261/95
Rosalba Palmisani v Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS) [1997] EBHT I-4025, 36-38. pontok. Az
Európai Bìróság nem feltétlenül érzi magát kompetensnek arra, hogy feltérképezze a belső jogorvoslati
eszközöket, és széles körű összehasonlìtást végezzen, ez az előzetes döntés iránti előterjesztést tevő bìróság
dolga, l. pl. Palmisani-ìtélet, 38. pont, vagy C-228/98 Charalampos Dounias v Ypourgio Oikonomikon [2000]
EBHT 0577.
Megjegyzések
1. Az uniós jog megsértésével kirótt terhek visszafizetése nem csak a jogalkalmazás keretében felvetődő kérdés
lehet, ilyen tömeges igényt természetesen jogszabály is rendezhet az egyenértékűség és hatékony érvényesülés
elvei alapján. Miután az Európai Bìróság a C-290/05. és C-333/05. számú ügyekben tett megállapìtásai nyomán
nyilvánvalóvá vált, hogy az uniós joggal ellentétes, miszerint a használt személygépkocsikra kivetett
regisztrációs adó összegét értékcsökkenés figyelembevétele nélkül kell kiszámìtani, Magyarországon ilyen
tömeges igény keletkezett a 2004. május 1. és 2005. december 31. között befizetett adókra. A visszaigénylés
részletes feltételeit külön törvény, a 2006. évi CXXX. tv. tisztázta. Sőt a magyar jogalkotó felkészült jövőbeni
visszatérìtési igényekre is, hiszen az adózás rendjéről szóló 2003. évi tv. 2007-ben beillesztett 124/C. §-a úgy
rendelkezik, hogy az elsőfokú adóhatóság az adózó kérelmére visszatérìtést teljesìt a §-ban foglalt feltételekkel,
amennyiben az Európai Bìróság adófizetési kötelezettséget előìró jogszabály kötelező uniós jogi aktusba
ütközését a döntés kihirdetéséhez képest visszamenőleges hatállyal állapìtja meg, és a döntés alapján az
adózónak visszatérìtési igénye keletkezik.
2. Bár nagyban hagyatkozik a tagállami bìróságokra az egyenértékűség megállapìtásánál, az Európai Bìróság

ennek ellenére számos ügyben tett részletes összehasonlìtást az előtte fekvő ügyben felhozott különböző
tagállami eljárások között, mérlegelvén, hogy az egyenértékűség elve csorbát szenvedett-e. Ennek során például
megállapìtotta, hogy amikor a közösségi (uniós) jogon alapuló igények érvényesìtésénél csak egy-egy eljárási
szabály hátrányosabb (pl. határidő), akkor a mérlegelés során a bìróságnak figyelembe kell venni ezen
szabálynak az egész eljárásban betöltött helyét, viszonyát a többi eljárási szabályhoz, alkalmazásának
körülményeit, és az egész eljárás jellegét, C-430/93 és C-431/93 Jeroen van Schijndel és Johannes Nicolaas
Cornelis van Veen v Stichting Pensioenfonds voor Fysiotherapeuten [1995] EBHT I-4705, 19. pont. Kétféle
eljárás összevetésénél az igényérvényesìtés terhesebbnek minősülhet akkor, ha az hosszabb, bonyolultabb és
költségesebb, C-326/96 B. S. Levez v T.H. Jennings (Harlow Pools) Ltd. [1998] EBHT I-7835, 51. pont.
3. Az egyenértékűség elve értelmezhető-e úgy, mint ami megengedi a fordìtott megkülönböztetést, tehát az
uniós jogon alapuló igényeknek kedvezőbb eljárási feltételek biztosìtását? A Levez-ügyben e tekintetben a
Bìróság elkerülte a világos állásfoglalást, és megismételte az Edis-döntés 36. pontjának megállapìtásait, l. C-
326/96 B. S. Levez v T.H. Jennings (Harlow Pools) Ltd. [1998] EBHT I-7835, 41-42. pontok. Az nyilvánvaló,
hogy a tagállamoknak semmiféle kötelezettsége nem áll fenn arra, hogy az uniós jogi igényeknek kedvezőbb
eljárási feltételeket biztosìtson. De amennyiben fennáll ilyen igényekre kedvezőbb eljárási helyzet, ez sértheti az
egyenértékűség elvét?
4. Az egyenértékűség elve sajátos területen kìvánt alkalmazást egy újabb ügyben. A Clean Car Autoservice
GmbH felperes által Ausztriában indìtott perben, már korábban született előzetes döntés az Európai Bìróságon.
Az előzetes döntés nyomán az ìtélettel végződő alapeljárásban a felperes pernyertes lett Verwaltungsgerichtshof
256
(közigazgatási bìróság) előtt. A bìróság kötelezte ugyan az alperest, Bécs tartomány miniszterelnökét, egy
bizonyos összegű perköltség megfizetésére, azonban ebben nem volt benne az előzetes döntéshozatali eljárással
kapcsolatban a felperes oldalán felmerült költség, mivel az irányadó osztrák jog ennek megtérìtését nem
alapozta meg.A felperes igénnyel élt ennek megtérìtése iránt a bécsi Landesgericht für Zivilrechtssachen
(tartományi polgári bìróság) előtt, amely előzetes döntés iránti előterjesztést tett a joghelyzet megìtélésére az
Európai Bìróságon. A Bìróság szerint a perköltség megtérìtésének lehetősége a belső jog alapján dönthető el.
Azonban ezen esetre is érvényes az, hogy az uniós jogviszonyokon alapuló jogok érvényesìtésére szolgáló
nemzeti eljárási szabályok nem lehetnek kevésbé előnyösek az egyénre, mint a hasonló, belső jogviszonyok
érvényesìtésére szolgáló eljárási szabályok.
„Ami az egyenértékűség elvét illeti, legyen elég annyit megjegyezni, hogy ez azt jelenti, miszerint a kérdéses
nemzeti jogszabályokat megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni a 234. cikkben (EK-Szerződés) foglalt
eljárásra és a hasonló eljárási lépésekre, melyeket a nemzeti jog alapján lehet megtenni az alapeljárásban. A
nemzeti bìróságnak kell megvizsgálni, melynek egyedül van közvetlen ismerete a hazai pereket szabályozó
eljárási szabályokról, hogy ez fennáll-e...” (30–31. pont)
A Bìróság nem értékelhette az osztrák eljárási szabályokat, erre nincs hatásköre. A levont következtetésekből és
a megállapìtásokból azonban egyértelmű, hogy nem felel meg az egyenértékűség elvének az a helyzet, amikor
az előzetes döntéshozatali eljárásban a pernyertes felperes részéről, az előzetes döntéshozatali eljárásban
felmerült költségek a felperesnek nem ìtélhetők meg a nemzeti jog alapján, noha az egyéb költségeket meg kell
részére térìteni, a pernyertességéből kifolyólag. C-472/99 Clean Car Autoservice GmbH v Stadt Wien és
Ausztria [2001] EBHT I-9687.
5. Magyarországon, például a Fővárosi Ítélőtábla már vizsgálta az egyenértékűség elvének érvényesülését abban
a tekintetben, hogy az uniós jogon alapuló igényt érvényesìtő felperes esetében is megkövetelhetők-e az
úgynevezett egyéb megállapìtásra irányuló kereset Pp. 123. §-ában foglalt feltételei. (Fővárosi Ítélőtábla
5.Pf.20.499/2007/4., FIT 1-H-PJ-2007-40.)
3. 7.3. Az uniós jog hatékony érvényesülésének elve

3.1. 7.3.1. A hatékony érvényesülés elvének általános tartalma
A hatékony érvényesülés elve általános elv, a jelen, szűkebb téma szempontjából ennek jelentése az, hogy a
tagállami igényérvényesìtési eljárások és szabályok nem akadályozhatják az uniós jog hatékony érvényesülését. 2
Az nem elég, ha a tagállami eljárási szabályok egyenlően kezelik az uniós és a belső jogon alapuló igényeket.
Ezenfelül – és ettől eltekintve – nem akadályozhatják az uniós jogok hatékony érvényesìtését sem (az uniós jog
hatékony érvényesülésének elve), l. már a 33/76 Rewe-Zentralfinanz eG et Rewe-Zentral AG v
Landwirtschaftskammer für das Saarland [1976] EBHT 1989 ügyben,5. pont. A nemzeti eljárási szabályok nem
tehetik lehetetlenné vagy különösen nehézzé az egyén számára olyan jogok érvényesìtését, melyek az uniós
jogból fakadnak. Láthattuk, hogy az Express Dairy Foods-ügyben szó szerint véve az volt a követelmény, hogy
a belső eljárási feltételek nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné az uniós igények érvényesìtését. Későbbi, újabb
megfogalmazásban, ez úgy jelent meg, hogy nem tehetik lehetetlenné vagy különösen nehézzé az
igényérvényesìtést, l. először 199/82 Amministrazione delle Finanze dello Stato v Spa San Giorgio [1983]
EBHT 3595, 14. pont.
Ez az elv és feltétel tartalmilag igen meghatározatlan, értelmezésre és pontosìtásra szorul, figyelembe véve a
konkuráló uniós elveket is (pl. jogbiztonság). Természetesen vannak tiszta esetek, amikor különösebb
mérlegelés nélkül egyértelműen megállapìtható, hogy a tagállami szabály akadályozza az uniós jog hatékony
érvényesülését. Például a Bìróság 1985. február 13-án hozott ìtéletében megállapìtotta, hogy bizonyos
vonatkozásban sérti a közösségi jogot az a kiegészìtő tandìj („minerval”), melyet Belgiumban vetnek ki külföldi
diákokra 293/83 Gravier v Liège városa [1985] EBHT 0593. Az ìtélet után Belgium elfogadott egy jogszabályt,
melyben kikötötte, hogy csak azok jogosultak a kivetett és befizetett tandìj visszatérìtésére a Bìróság ìtélete
nyomán, akik 1985. február 13-án már benyújtották igényüket. A Barra-ügyben a Bìróság megállapìtotta, hogy
az igények érvényesìthetőségének ilyen korlátozása ellentétes a közösségi joggal. 309/85 Bruno Barra v
Belgium és Liege városa [1988] EBHT 0355. 21. pont.
2
Az uniós bìróságok ìtéleteinek magyar szövegében általában
„tényleges érvényesülés” szerepel.
257
Az esetek legnagyobb részében, azonban a hatékony érvényesülés vizsgálata a meghatározatlanság miatt sokkal
összetettebb mérlegelést kìván meg, mint az összehasonlìtáson alapuló, egyenértékűség elve. A mérlegelést
bonyolìtja, hogy ez az ügyekben előforduló konkrét körülményekhez kötött, a Bìróság könnyedén elhatárolhatja
az egyik ügyet a másiktól, és döntései esetenként nehezen magyarázhatók egymással. Ugyanakkor az uniós jog
hatékony érvényesülésének követelménye – az értelmezéstől függően – messze vezethet, és akár új
igényérvényesìtési eljárások bevezetését is megkìvánhatja a tagállamoktól.
Az uniós jog hatékony érvényesülése különös súllyal vetődött és vetődik fel azon ügyek kapcsán, ahol a
tagállam hatóságának az uniós jogszabályok alkalmazásával összefüggően valamilyen hátralékos összeget ki
kell fizetni, vagy vissza kell fizetni. A térìtést azonban akadályozhatják vagy kizárhatják olyan belső szabályok,
mint elévülés, maximált kártérìtési összeg, jogorvoslati lehetőség hiánya stb. Mikor és milyen feltételek mellett
jelentheti ez az uniós jog hatékony érvényesülését vagy éppen ennek hiányát?
C-271/91 M. Helen Marshall
v Southampton and South-West Hampshire Area Health Authority (II)
[1993] EBHT I-4367
[A Bìróság a két fél közötti 152/84 M. Helen Marshall v Southampton and South West Area Health Authority
(I) [1986] EBHT 0723 ügyben megállapìtotta, hogy a 76/207/EGK irányelv értelmezésében nemi alapon történő
megkülönböztetést jelent, amennyiben a munkavállaló nőnek a nyugdìjkorhatár elérése miatt felmondanak, de a
nyugdìjkorhatár alacsonyabb, mint a férfiaké. Az ügy visszakerült az elsőfokú angol bìrósághoz, amely összesen
19 405 angol font kártérìtést állapìtott meg, amelyből 7710 font volt a kamat. Azonban az angol belső
jogszabályok szerint, a bìróság jogellenes nemi diszkrimináció miatt legfeljebb 6250 font kártérìtést állapìthat
meg, és kamatot sem állapìthat meg ilyen követelés után. Fellebbezések nyomán a Lordok Háza előzetes
döntésért fordult az Európai Bìrósághoz, hogy az ügy tükrében a közösségi jog hatékony érvényesülésének
milyen feltételei vannak ilyen belső jogszabályi korlátok mellett.]
24…a cél a valós esélyegyenlőség megteremtése, és ezért ez nem érhető el megfelelő intézkedések hiányában,
amelyekkel ez az egyenlőség helyreállìtható, ha azt nem tartották tiszteletben. Ahogy a Bìróság a fent idézett
Von Colson- és Kamann-ügyben, ìtéletének 23. pontjában megállapìtotta, ezen intézkedéseknek biztosìtaniuk
kell a valódi és hatékony bìrói védelmet és a munkáltatóra tényleges elrettentő hatással kell bìrniuk.
25 Ezek a követelmények szükségszerűen átfogják azt, hogy figyelembe kell venni az egyenlő bánásmód elvébe
ütköző minden egyes jogsértés konkrét körülményeit. Az irányelv 5(1) cikkébe ütköző, hátrányosan
megkülönböztető elbocsátás esetén az egyenlőség helyzete nem állìtható vissza anélkül, hogy megkülönböztetés
áldozatát visszahelyeznék állásába vagy másik megoldásként, az elszenvedett kárért pénzbeli kártérìtést
nyújtanának részére.
26 Amennyiben a fent megjelölt cél elérésére a pénzbeli kártérìtés az elfogadott intézkedés, annak megfelelőnek
kell lennie arra, hogy lehetővé tegye a hátrányosan megkülönböztető elbocsátás eredményeként ténylegesen
elszenvedett kár teljes megtérìtését a nemzeti szabályoknak megfelelően. […]
30 Az is következik ebből az értelmezésből, hogy az alapeljárásban kérdéses felső határ megállapìtása,

fogalmilag sem jelentheti az irányelv 6. cikkének megfelelő végrehajtását, mivel az eleve korlátozza a kártérìtés
összegét egy olyan szintben, amely nem feltétlenül van összhangban a hátrányosan megkülönböztető elbocsátás
eredményeként elszenvedett kár megfelelő jóvátételén keresztül biztosìtandó valós esélyegyenlőség
követelményével.
31 A második kérdés második részére vonatkozóan, ami a kamat megìtélésével kapcsolatos, elegendő
megállapìtani, hogy a hátrányosan megkülönböztető elbocsátás eredményeként elszenvedett kár teljes
megtérìtésénél nem hagyhatóak figyelmen kìvül olyan tényezők, mint az idő múlása, ami ténylegesen
csökkentheti annak értékét. A kamat megìtélését, az alkalmazandó nemzeti szabályokkal összhangban, ezért a
kártérìtés lényeges összetevőjének kell tekinteni a bánásmód tényleges egyenlőségének helyreállìtása céljából.
A Bìróság ezen döntése két ponton is „felülìrta” a brit belső jogot, a per tárgyát képező ügyekben: a maximált
kártérìtés és a kamat kizárása egyaránt akadálya lehet a közösségi jog (jelen esetben a 76/207/EGK irányelv)
hatékony érvényesülésének. Vajon az itt megfogalmazottak más ügyekre is kiterjeszthetők, vagy csak az ügy
egyedi körülményei vezettek ehhez a döntéshez? A Sutton-ügy egyfajta választ ad erre.3
3
L. egyben Craig–de Búrca, 2008, 317–318. o.
258
C-66/95 The Queen v Secretary of State for Social Security,ex parte Eunice Sutton
[1997] EBHT I-2163
[Egy sikeres, bár hosszú igényérvényesìtés után az angol hatóságok 1994-ben megállapìtották, hogy Ms. Sutton
részére 5588,60 angol font elmaradt rokkantgondozási támogatás jár, az 1986–1994 közötti időszakot alapul
véve, a társadalombiztosìtás területén való egyenlő elbánásról szóló 79/7/EGK irányelv alapján. Az angol
jogszabályok kizárják az elmaradt társadalombiztosìtási juttatások után a kamat megállapìtását. Ms. Sutton
keresetet indìtott az elmaradt kamatok iránt. Hivatkozott egyben a Marshall(II)-ügyben hozott luxemburgi
döntésre, melyből az olvasható ki, hogy a jogellenes nemi megkülönböztetés miatti kártérìtést nem lehet
korlátozni a kamatok érvényesìthetőségének kizárásával. Ez álláspontja szerint az ő ügyében is alkalmazandó.
Az angol bìróság (High Court of Justice) előzetes döntést kezdeményezett, Ms. Sutton álláspontját a Bizottság is
támogatta.]
22 A beadványuk szerint ebből az következik, hogy a 79/7 irányelv6. cikke alapján a szociális juttatás hátraléka
esetén kamat fizetése követelhető, ha a juttatásnál a fizetési késedelem az irányelv által tiltott, nemi alapon
történő megkülönböztetés eredménye.
23 Ez az értelmezés nem fogadható el. A Marshall II ìtélet olyan összegek utáni kamat megìtélésére
vonatkozott, melyet hátrányos megkülönböztetésen alapuló elbocsátás eredményeként elszenvedett kár
jóvátételéért kellett megfizetni. Ahogy a Bìróság az ìtélet 31. pontjában megjegyezte, ilyen összefüggésben az
elszenvedett kár teljes megtérìtése során, nem szabad figyelmen kìvül hagyni olyan tényezőket, mint az idő
múlása, mely annak értékét valójában csökkenti. Összhangban az alkalmazandó nemzeti szabályokkal, ezért a
bánásmód valódi egyenlőségének helyreállìtását célzó kártérìtés lényeges összetevőjének kell tekinteni a kamat
megìtélését.
24 Ezzel ellentétben [a jelen esetben], az alapeljárás, a társadalombiztosìtási juttatások formájában fizetendő

összegek után járó kamathoz való jogra vonatkozik. Ezen juttatásokat az érintett személy részére az illetékes
szervek folyósìtják, amelyeknek, különösképpen, meg kell vizsgálniuk, hogy a vonatkozó jogszabályokban
lefektetett feltételek teljesülnek-e. Következésképpen a kifizetett összegek semmilyen módon nem jelentenek
jóvátételt elszenvedett kárért, és a Bìróság érvelése a Marshall II-ìtéletben az ilyen helyzetre nem alkalmazható.
25 Ennek megfelelően, bár a 7/97 irányelv 6. cikke kötelezi a tagállamokat olyan szükséges intézkedések
elfogadására, melyek lehetővé teszik minden személynek, akik a társadalombiztosìtási juttatások nyújtása
tekintetében, az irányelv értelmében tiltott hátrányos megkülönböztetés sértettjeinek tekintik magukat, hogy
ilyen megkülönböztetés jogellenességét bizonyìthassák és megkapják a juttatásokat, melyekre jogosultak
lennének hátrányos megkülönböztetés hiányában, azonban a juttatások hátralékai utáni kamatfizetést nem lehet
az ìgy meghatározott jog lényeges összetevőjének tekinteni.
26 Ezt a következtetést nem cáfolja a Bizottság érvelése, mely a C-63/91 és C-64/91 Jackson és Cresswell v
Chief Adjudication Officer [1992] EBHT I-4737 és a C-116/94 Meyers v Chief Adjudication Officer [1995]
EBHT I-2131 ügyekben született ìtéleteken alapul, és amely arra irányul, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos
társadalombiztosìtási juttatás a 76/207 irányelv hatálya alá eshet. A Bizottság szerint, amikor ilyen juttatásokat a
76/207 irányelv által tiltott hátrányos megkülönböztetés miatt késedelmesen ìtélnek meg, a Marshall II-ìtéletben
lefektetett elvvel összhangban, a juttatás hátraléka után kamat fizetendő. Semmilyen jel nem mutat arra, hogy a
79/7 irányelv szerinti társadalombiztosìtási juttatás esetében, az egyenlő elbánás elvének szűkebb hatóköre
lenne, mint ahogy azt a 76/207 irányelv szabályozza, ìgy mindkét irányelv esetében ugyanazt a következtetést
kell levonni.
27 Ez az érvelés téves kiindulóponton alapul. Bár a Jackson- és Cresswell- valamint a Meyers-ìtéletekből

következik, hogy bizonyos társadalombiztosìtási juttatások valóban a 76/207 irányelv hatálya alá esnek, ez nem
jelenti azt, hogy ezen irányelv 6. cikke, ahogy azt a Marshall II-ìtélet értelmezi, megköveteli kamat fizetését a
juttatás hátralékai után, amikor a fizetési késedelem az irányelv értelmében tiltott, nemen alapuló hátrányos
megkülönböztetésnek tudható be. Bármelyik irányelv alkalmazandó, a társadalombiztosìtási juttatás formájában
kifizetett összegek nem kártérìtés jellegűek, és ennek eredményeként kamatfizetést nem lehet követelni sem a
76/207 irányelv 6. cikke, sem a 79/7 irányelv 6. cikke alapján.
Jelentős viták voltak abban a tekintetben, hogy a Marshall(II)- és a Sutton-ügyekben levont következtetések
összeegyeztethetőek egymással. A kétféle kifizetés jellegében lényegesen különbözik, ahogy azt a Bìróság
érzékelteti, vagy a két irányelv 6. cikkének nagyban hasonló rendelkezései indokolták volna az előbbi ügyben
hozott döntés megismétlését.
259
A Marshall(II)- és a Sutton-ügyek csak bevezetést jelentenek abba a problémakörbe, ahol a Bìróság számára a
nehézségek esetenként áthidalhatatlanok. A jogi igények ugyanis nem érvényesìthetőek korlátlanul, minden
jogrendszerben megvannak azok a szabályok, melyek időbeni vagy egyéb határt szabnak ezek érvényesìtésének.
E korlátok mögött olyan elvek vagy indokok állhatnak, melyek védhetőek, és szembeszegezhetőek a hatékony
érvényesülés elvével; például az időbeni korlátok mögött mindig meghúzódik a jogbiztonság érve. A Bìróság
általános elvekkel, mércékkel próbálta áthidalni a tagállamok belső jogában e tekintetben is fennálló
különbségeket.
3.2. 7.3.2. A hatékony érvényesülés elvének korlátai a belső

jogokban
Az igényérvényesìtési eljárásokban sok olyan, elsősorban eljárási, de anyagi jogi szabály is érvényesülhet, mely
jelentős kihatással van, illetve lehet az uniós jog tagállamon belüli alkalmazására, az uniós jogon alapuló
igények elbìrálásánál. A következők erről adnak egy áttekintést. Megjegyzendő, hogy az alábbi kérdéseknél az
egyenértékűség problémája is felmerülhet, mert mindig fennáll annak az eshetősége, hogy az uniós jogon
alapuló igénynek más, hátrányosabb feltételei vannak, mint a belső jogon alapuló igényeknek. Ez azonban egyre
kevésbé jellemző, és a Bìróság ìtélkezési gyakorlatában is e kérdéseknél az uniós jog hatékony érvényesülése
állt a középpontban, és nem az egyenértékűség elve.
3.2.1. 7.3.2.1. Az igényérvényesítés időbeni korlátai (elévülés, jogvesztő

határidők)
A fent hivatkozott és idézett Edis-ügy e tekintetben egy nagyon sokszor előforduló tìpusát képviseli az
igényérvényesìtést korlátozó határidőkkel kapcsolatos jogvitáknak. Egy tagállamban előìrt valamilyen
közteherről a Bìróság megállapìtja, hogy az ellentétes az uniós joggal (ebben az esetben a Ponente Carni-ügy),
ennek nyomán mások is igyekeznek a jogsértően kirótt összegeket visszakapni. Ennek viszont részben vagy
egészben útjában állnak a különböző igényérvényesìtési határidők, melyek ilymódon akadályozzák az uniós
jogon alapuló igények érvényesìtését, végső soron az uniós jog hatékony érvényesülését. Viszont mindez
sértheti-e az uniós jogot, és milyen feltételek mellett?
A Bìróság azért van nehéz helyzetben, mert minden igényérvényesìtési határidő részben vagy egészben
lehetetlenné teheti az uniós jogon alapuló igény érvényesìtését. Azonban ezeknek a határidőknek meghatározott
szerepük van a jogbiztonság fenntartásában, tehát elvileg minden ilyen ügyben ütköztetni kellene az uniós jog
hatékony érvényesülésének követelményét a jogbiztonság követelményével. Igen nehéz lenne azonban érveket
találni arra, hogy jogbiztonság követelményével miért nem lehet alátámasztani az egy-, vagy három-, vagy akár
ötéves határidőt. Általában a Bìróság kezében nincsenek olyan objektìv kritériumok, melyek alapján érdemben
felül tudná vizsgálni a tagállamokban érvényesìtett határidőket az uniós jog hatékony érvényesülését számon
kérve, ennek alapján. Így az ügyek nagy számában látható, hogy a Bìróság láthatóan nem nagy kedvvel lát neki
e mérlegelésnek, és ennek következménye, hogy alapvetően nem (legfeljebb kivételesen) kìvánja e határidők
jogszerűségét megkérdőjelezni, a tagállamok számára széles mérlegelési jogkört hagy ezen határidők
meghúzására. A Bìróság sokszor nem is nyilvánìt véleményt, hanem a mérlegelési szempontok megadása után,
az előzetes döntéshozatalt kezdeményező tagállami bìróságra hagyja a következtetések levonását.
Így például nem akadályozza az uniós jogok hatékony érvényesìtését, amikor a tagállam a jogellenesen, hosszú
időn át beszedett cégnyilvántartási dìj visszafizetését az igény benyújtását megelőző három éven túl kizárja,
ugyanis az előbbiekben látható volt, hogy az Edis-ügyben az sem az egyenértékűség elve, sem az uniós jog
hatékony érvényesülésének elve nem szenvedett csorbát. A hároméves határidő önmagában viszont miért lenne
jogszerűtlen, ha egyébként egy négyéves, vagy ötéves, vagy tìzéves határidő nem az? A Bessin-ügyben a
közösségi joggal nem állt ellentétben a jogalap nélkül beszedett közterhek visszatérìtésére vonatkozó hároméves
elévülési határidő, hiszen egy ilyen határidő önmagában nem akadályozza a közösségi jogok érvényesìtését
(ebben az esetben jogalap nélkül beszedett vám visszatérìtését), 386/87 Bessin et Salson v Administration des
douanes et droits indirects [1989] EBHT 3551, 17. pont. A hároméves határidő ésszerűségét megerősìtette a
Bìróság további ügyekben is, akkor is, ha az eltér a tagállamban alkalmazott általános elévülési,
igényérvényesìtési határidőktől, amennyiben egyébként az egyenértékűség elvét nem sérti, pl. C-260/96
Ministero delle Finanze v Spac SpA [1998] EBHT I-04997; C-216/99 és C-222/99 Riccardo Prisco Srl és mások
v Amministrazione delle Finanze dello Stato és mások [2002] EBHT I-6761, 70. pont.
A Bìróság legtöbbször arra szorìtkozik, hogy általános követelményként az ilyen határidők ésszerű hosszúságát
hangsúlyozza. Az alapokat a Comet-ügyben fogalmazta meg:
260
15 [...] harmonizációs intézkedések hiányában, a közösségi jog által biztosìtott jogokat, a nemzeti bìróságok
előtt, a nemzeti jog által meghatározott eljárási szabályokkal összhangban kell érvényesìteni.
16 Csak akkor lenne más a helyzet, ha azok a szabályok és határidők lehetetlenné tennék a gyakorlatban azon
jogok gyakorlását, melyeket a nemzeti bìróságoknak kötelességük védeni.
17 Nem ez a helyzet egy ésszerű perindìtási határidővel.
18 [...] ilyen határidők megállapìtása valójában a jogbiztonság alapvető elvének alkalmazása, mely védi mind az
érdekelt hatóságot, mind a felet [...].
Amennyiben tehát egy határidő ésszerű, akkor az uniós jog hatékony érvényesülésének elvét nem sérti, hiszen
az ésszerű határidő a jogbiztonság elvének biztosìtéka lehet. Azonban jogosan mutat rá a Recheio-ügyben Ruiz-
Jarabo Colomer főtanácsnok, hogy az „ésszerű határidő” fogalma nem tisztázott, és legtöbbször uniós szinten,
uniós bìróságok előtt nem is tisztázható, legfeljebb kivételes esetekben. Így alapvetően a tagállami bìróságokra
marad, hogy konkrét ügyekben a határidő ésszerűségét mérlegelje. C-30/02 Recheio – Cash & Carry SA v
Fazenda Pública/Registo Nacional de Pessoas Colectivas [2004] EBHT I-6051, AG Ruiz-Jarabo Colomer 34.
pont.
Vannak esetek, amikor bizonyos határidők világosan és eleve megakadályozhatják uniós igények érvényesìtését,
ekkor az ésszerűség hiánya nem vitatható. A Manfredi-ügyben a Bìróság az EKSz 81. (jelenleg EUMSz 101.)
cikkében tiltott magatartásokkal okozott károk miatti kártérìtési keresetek benyújtására nyitva álló határidőket
vizsgálta. A tagállami jogszabályok alapján az igényérvényesìtési határidő attól a naptól kezdődött, amelyen a
tiltott megállapodás, illetve az összehangolt magatartás létrejött, és egyben kizárt volt annak nyugvása. A
Bìróság megállapìtotta, hogy a folyamatos vagy ismételt jogsértés esetén nem teljesen kizárt, hogy az
igényérvényesìtési határidő még a jogsértés megszüntetése előtt lejár, és ebben az esetben azoknak, akik ezt
követően szenvednek kárt, nincs lehetőségük keresetet benyújtani. Ez lényegében lehetetlenné teszi az uniós
jogon alapuló ezen igények érvényesìtését, de a Bìróság az előzetes döntéshozatalt kezdeményező bìróságra
hagyta annak megállapìtását, hogy a konkrét ügyben fennáll-e ez a helyzet. C-295, 296,297,298/04 Vincenzo
Manfredi és mások v Lloyd Adriatico Assicurazioni SpA és mások [2006] EBHT I-6619, 78-82. pont.
A határidő ésszerűsége önmagában nem mérhető a hosszúságán. Az igényérvényesìtési időszak hosszúságát

csak a konkrét jogszabályi környezetben és tényállás alapján lehet megfelelően értékelni. A Recheio-ügyben a
portugál adóeljárás az adó önkéntes megfizetésétől számìtva, kilencvennapos jogvesztő határidőt ìr elő, az adó
visszatérìtését célzó kereset benyújtására. A Bìróság ezt a határidőt ésszerűnek találta, mert „nem nehezìti meg
rendkìvüli mértékben a közösségi jogrend által biztosìtott jogok gyakorlását, és a gyakorlatban sem teszi azt
lehetetlenné.” C-30/02 Recheio – Cash & Carry SA v Fazenda Pública/Registo Nacional de Pessoas Colectivas
[2004] EBHT I-6051, 25. pont.
Pontosabb mérce hiányában, a Bìróság láthatóan csak kivételes körülmények esetén állapìtja meg egy-egy
határidővel kapcsolatban, hogy az akadályozza az uniós jog hatékony érvényesülését. Amennyiben nincs ilyen
kivételes körülmény, akkor önmagában az uniós jog hatékony érvényesülésének elve nem szolgál alkalmas,
érdemi mérceként a tagállami jogszabály megkérdőjelezésére.
(1) Kivételes körülmény állt fenn a Levez-ügyben. Itt a Bìróság szerint akadályozza az uniós jogok hatékony
érvényesülését, ha a tagállamban az nemek közötti egyenlő dìjazás szabályának megsértése miatti
munkabérhátralékot a felperes csak két évre visszamenőleg tudja érvényesìteni, de csak akkor áll fenn ellentét,
ha ez a határidő nem hosszabbodhat meg azon okból, hogy a munkáltató megtévesztő magatartása miatt a
felperes egy ideig nincs abban a helyzetben, hogy igényével élhessen,C-326/96 Levez v T.H. Jennings (Harlow
Pools) Ltd. [1998] EBHT I-7835, 34. pont. Itt a kivételes körülmény a munkáltató megtévesztő magatartása
volt, amely akadályozta az igény érvényesìtését.
(2) Úgy tűnik ilyen kivételes körülmény lehet az, hogy az állam nem, vagy nem megfelelően ültette át azt az
irányelvet, melyből a magánfélre nézve érvényesìthető jogok származnak, vagy amelynek megsértésével történt
valamely közteher kirovása, illetve valamely juttatás megtagadása. Ez a tétel, mely az Emmott-ügyben
fogalmazódott meg először, azonban láthatóan csak nagyon ritka esetekben érvényesül, a Bìróság legtöbbször
elutasìtja, hogy ezt a tételt alkalmazza (l. Megjegyzések).
(3) Kivételes körülmények adódtak a Grundig Italiana-ügyben, ahol Olaszország egyes igényérvényesìtési
határidők hosszát kìvánta megrövidìteni, és tìz-, valamint ötéves határidőtkìvánt felváltani egy hároméves
határidővel, visszamenőlegesen a korábban keletkezett igények vonatkozásában is. A probléma az volt, hogy a
261
régebbi igények érvényesìtésére nyitva álló átmeneti időszakot mindössze kilencven napban határozták meg. A
Bìróság szerint, ugyan az igényérvényesìtési határidők rövidìtése önmagában nem ellentétes az uniós joggal,
azonban az új határidőnek, illetve a szükséges átmeneti időszak hosszának is ésszerűnek kell lennie. Az olasz
átmeneti időszakot meghatározó jogszabály azonban sértette az uniós jog hatékony érvényesülésének elvét,
hiszen régebbi igényeknél a feleknek a megváltoztatott határidőhöz képest aránytalanul gyorsan, három hónap
alatt kell eljárniuk. Itt az átmeneti határidő nem volt arányos a megváltoztatandó határidőkhöz képest, és
ugyanakkor sérthette a jogbiztonságot is, melynek biztosìtását szolgálják általában a határidők. C-255/00
Grundig Italiana SpA v Minstero delle Finanze [2002] EBHT I-8003, 38-42. pont. Ezzel szemben, a Bìróság
például az Aprile-ügyben kijelentette, hogy az uniós (közösségi) jog alapján lehetséges olyan tagállami
rendelkezés, amely tìzéves általános elévülési határidő helyett ötéves speciális határidőt alkalmaz, majd azt
hároméves határidőre váltja fel, a hatékony érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett. C-228/96 Aprile
Srl, in liquidation, v Amministrazione delle Finanze dello Stato [1998] EBHT I-7141, 34. pont.
Megjegyzések
1. A Bìróság az Humblot-ügyben 1985. május 9-én úgy találta, hogy a francia gépjárműadó egyik fajtája
ellentétben állt az EGKSz 95. (jelenleg EUMSz 110.) cikkével, 112/84 Humblot v Directeur des services fiscaux
[1985] EBHT 1376. A közösségi joggal ellentétesen beszedett adók visszatérìtésére a francia állam 1985
júliusában külön jogszabályt alkotott, amely részben az általános szabályokra való visszautalással úgy
rendelkezett, hogy az adó befizetésétől számìtott második év végéig lehet visszaigényelni a jogellenesen
beszedett adókat. A Deville-ügyben a felperes 1982-ben fizette be a gépjárműadót, ìgy azt csak 1984. év végéig
igényelhette volna vissza. A francia jogszabály azoknál, akik 1983 előtt fizették be az adót, és nem vitatták azt a
közösségi jog alapján, lényegében kizárta az adó visszatérìtését. Vajon sértette-e a közösségi jogot, hogy
Franciaország, a lényegét tekintve, időben visszafelé korlátozta az igények érvényesìthetőségét? Van jelentősége
annak, hogy csak 1985-ben derült ki a Bìróság ìtélete alapján, miszerint ezen adó beszedése közösségi jogot
sértett? 240/87 C. Deville v Administration des impôts [1988] EBHT 3513.
2. Az uniós jog alapján vitatható-e egy belső eljárásjogi határidő érvényesülése, ha az állam nem, vagy nem
megfelelően ültette át azt az irányelvet, amelyre a magánfél igényt alapozna, ha nem járt volna le a határidő? Ez
a kérdés az Emmott-ügy óta a levegőben van. Itt a 79/7/EGK irányelv alkalmazásával kapcsolatban a Bìróság
úgy döntött, hogy a tagállam a visszamenőleges társadalombiztosìtási kifizetés tekintetében nem alkalmazhatja a
belső jogszabályokban előìrt igényérvényesìtési határidőt mindaddig, amìg az irányelvet megfelelően át nem
ültette a belső jogába, C-208/90 Theresa Emmott v Minister for Social Welfare és Attorney General [1991]
EBHT I-4269. Ekkor válnak ugyanis a magánfél számára az irányelvből fakadó jogai, ettől kezdve számìtható
az elévülés. Az indokok egyszerűek és erősek.
21 Amìg egy irányelv nincs megfelelően átültetve a nemzeti jogba, az egyének nem tudnak megbizonyosodni
jogaik teljes terjedelméről. [...]
22 Csak az irányelv megfelelő átültetése szünteti meg ezt a bizonytalan állapotot, és csak az átültetéssel áll be az
a jogbiztonság, mely szükséges ahhoz, hogy az egyén érvényesìthesse jogait.
23 Ebből következik, hogy egy irányelv megfelelő átültetéséig, a mulasztó állam nem hivatkozhat az egyén
késedelmére az irányelv által ráruházott jogok érvényesìtése végett igénybe venni kìvánt eljárás megindìtása
tekintetében, és a nemzeti jog által, az eljárás megindìtására megállapìtott határidő nem kezdődhet el eddig az
időpontig.
Az Emmott-ügyben tett megállapìtások jelentősége csak a van Duyn- illetve a Marshall(I)-ügyben tett
megállapìtásokhoz mérhető. Ez elvileg lehetővé tenné, hogy egy irányelv átültetésének elmulasztása átìrja a
tagállami jogokban az elévülési határidőket. Azonban e tételek alkalmazásánál sok a bizonytalan pont: például
mit jelent az irányelv „megfelelő” átültetése, az adott ügyben felmerülő irányelvnek, illetve irányelvi
rendelkezésnek lehet-e közvetlen hatálya (világos normatartalom és feltétel nélküli szabályozás), mi legyen a
tagállamokban érvényesülő, szigorúbb jogvesztő határidőkkel. Nem csoda, hogy az Emmott-ügyben tett
megállapìtások alkalmazhatóságát a Bìróság gyorsan visszaszorìtotta az ügy konkrét körülményeire, és ìgy
relativizálta e megállapìtások kihatásait. Például a Steenhorst–Neerings-ügyben, ahol ugyancsak a 79/7/EGK
irányelv érvényesülése volt napirenden, a Bizottság és Darmon főtanácsnok hiába kìvánta továbbvinni az
Emmott-vonalat, a Bìróság másként döntött, elhatárolta az ügy körülményeit az Emmott-ügytől, és a irányelv
megfelelő átültetésének elmaradása nem volt akadálya a tagállami jog által megállapìtott határidő
érvényesìtésének. A Bìróság szerint különbséget kell tenni, hogy egy állam, egy nem megfelelően átültetett
irányelven alapuló, de a múltban már lezárt igény érvényesìtését korlátozza az eljárás megindìtására vonatkozó
határidővel, ìgy kizárja a közvetlen hatályú irányelvi rendelkezésben foglalt jogok érvényesìtését (Emmott),
262
vagy egy nem megfelelően átültetett irányelven alapuló (folyamatos) igény visszamenőleges érvényesìtésére
szab határidőt (Steenhorst-Neerings, ahol az igényérvényesìtés időpontjától számìtva visszamenőlegesen csak
egy évre lehetett az elmaradt társadalombiztosìtási ellátást igényelni, de az irányelvben foglalt jog érvényesìtése
nem kizárt), C-338/91 H. Steenhorst-Neerings v Bestuur van de Bedrijfsvereniging voor Detailhandel,
Ambachten en Huisvrouwen [1993] EBHT I-5475, 19-23. pont. Hasonló következtetésre jutott a Bìróság a
Johnson(II)-ügyben, ahol ugyancsak nem látta akadályát olyan belső határidő alkalmazásának, mely időben
korlátozta a 79/7/EGK irányelv alapján járó, visszamenőleges igényeket az elmaradt juttatásokra vonatkozóan,
C-410/92 Elsie Rita Johnson v Chief Adjudication Officer (II) [1994] EBHT I-5483.
Úgy tűnik, hogy az Emmott-ügyben tett megállapìtásokat ma már nem követi általánosan a Bìróság. A Haahr
Petroleum-ügyben kifejtette, hogy a 79/7/EGK irányelv „sajátos természete”, és az ügy „egyedi körülményei”
tették lehetővé az Emmott-ügyben a megállapìtásokat. C-90/94 Haahr Petroleum Ltd v Horsens Havn és mások
[1997] EBHT I-4085, 52. pont, (hasonlóan C-114/95 és C-115/95 Texaco A/S v Middelfart Havn és mások
[1997] EBHT I-4263, 48. pont). Ezzel az Emmott-ìtélet lényegében karanténba került, ami mind a mai napig ìgy
van. (Bár a Bìróság alkalmazását elvileg nem zárja ki, l. 228/96 Aprile Srl, in liquidation, v Amministrazione
delle Finanze dello Stato [1998] EBHT I-7141, 40-45. pont.) A Recheio-ügyben felvetődött, hogy Portugália
nem megfelelően ültette át a 69/335/EGK irányelvet, ìgy a bizonytalanság miatt nem érvényesìthetőek az
ügyben megkérdőjelezett határidők. A Bìróság röviden utasìtotta el a felvetést: „[...] a közösségi jog nem tiltja
meg egy tagállamnak, amely nem ültette át megfelelően a 69/335 irányelvet, hogy a belső jogi jogvesztő
határidőre hivatkozzon, amikor szembehelyezkedik az ezen irányelv megszegésével beszedett adók
visszatérìtésére vonatkozó keresetekkel.” Recheio-ìtélet 23. pont. Hasonlóan, C-445/06 Danske Slagterier v
Németország [2009] EBHT I-0000 (nincs még közzétéve), 56. pont.
3. A tagállamok belső jogában meghúzott határidők nemcsak az igényérvényesìtés korlátjaként okozhatnak

problémát, hanem az uniós jogon alapuló igények keletkezését is behatárolhatják.A Bìróság több ügyben is
megállapìtotta, hogy a részmunkaidős dolgozók kizárása az önkéntes nyugdìjalapokból sérti az EGK-Szerződés
119. (később EKSz 141., jelenleg EUMSz 157.) cikkét, amennyiben a nemek aránya eltérő. Ezek a döntések a
nyugdìjalapokba való tömeges jelentkezésekhez vezetett Nagy-Britanniában a részmunkaidős dolgozók részéről.
Ez az államban belső korlátozó szabályok alkotásához vezetett, amely korlátozás újabb jogvitákat okozott, uniós
szinten is. A Bìróság szerint azonban nem akadályozza az uniós jogok hatékony érvényesìtését, amikor a
tagállam a részmunkaidőben dolgozó munkások önkéntes nyugdìjalapba történő jelentkezésének határidejét a
nyugdìjszámìtásba még beszámìtó munkaviszony megszűnésétől számìtott legfeljebb hat hónapban szabja meg,
l. C-78/98 Shirley Preston és társai v Wolverhampton Healthcare NHS Trust és társai és Dorothy Fletcher és
társai v Midland Bank plc. [2000] EBHT I-3201, 35. pont. Akadályozza viszont az uniós jogok hatékony
érvényesülését, ha a tagállam a részmunkaidős munkások esetében, az önkéntes nyugdìjalapba történő
jelentkezést megelőző két évre visszamenőleg ismeri el csak a szolgálati időt, 246/96 Mary Teresa Magorrian és
Irene Patricia Cunningham v Eastern Health and Social Services Board és Department of Health and Social
Services [1997] EBHT I-7153, 47. pont, hasonlóan Shirley Preston-ügy, 42. pont.
3.2.2. 7.3.2.2. Az igényérvényesítés különleges korlátai

Az uniós jog hatékony érvényesülésének kìvánalma nemcsak az igényérvényesìtési határidőket érintheti, hanem
az igényérvényesìtés más feltételeit is. A Bìróság számos ilyen egyéb feltételt, korlátot vizsgált ìtélkezése során.
(1) Az uniós jogon alapuló igények érvényesìtését különösen elnehezìthetik a bizonyítási szabályok. A San
Giorgio-ügyben a jogellenesen vagy jogalap nélkül beszedett közterhek visszafizetésénél az olasz szabályok
lényegében vélelmezték, hogy a közterhet harmadik félre továbbhárìtották, és a jogosultnak kellett bizonyìtania,
ìrásos bizonyìtékokkal, hogy ilyen áthárìtás nem történt, tehát a visszatérìtéssel nem fog jogalap nélkül
gazdagodni. A Bìróság úgy vélte, hogy maga vélelem, a bizonyìtási teher átfordìtása a jogosultra, és a kötött
bizonyìtási forma (ìrásbeli bizonyìték) a közösségi jogok gyakorlását lényegében ellehetetlenìti. 199/82
Amministrazione delle Finanze dello Stato v SpA San Giorgio [1983] EBHT 3595, 18. pont. Jóllehet, a belső
igények érvényesìtésénél is e szabályokat alkalmazták, nem is az egyenértékűség elve szenvedett csorbát, hanem
az uniós jog hatékony érvényesülése. A San Giorgio-ìtéletben foglaltakat megerősìtette a Bianco-ügyben hozott
ìtélet, 331/85, 376/85 és 378/85 SA Les Fils de Jules Bianco és J. Girard Fils SA v Directeur Général des
douanes et droits indirects [1988] EBHT 1099, de ugyancsak l. 104/86 Bizottság v Olaszország (Bizonyìtási
szabályok) [1988] EBHT 1799, 13. pont.
(2) Az uniós jogon alapuló igények között, a kártérìtési igényeknél, az igényérvényesìtés természetes korlátját
jelenthetik a kártérítési jog elvei, melyek követelményeket támaszthatnak a károsulttal szemben is. Így a
kártérìtést az uniós jog alapján is kizárhatja, vagy csökkentheti, amennyiben a károsult nem járt el elvárható
gondossággal a kár elhárìtása vagy enyhìtése vonatkozásában. Ezt a korlátot a Bìróság kifejezetten elismerte
263
már a Factortame(III)-ügyben, tekintettel arra, hogy e kötelezettségek a tagállamok jogrendszereinek közös

kártérìtési elveit képezik, C-46/93 és C-48/93 Brasserie du Pêcheur SA v Németország és The Queen v
Secretary of State for Transport, ex parte: Factortame Ltd és mások [1996] EBHT I-1029, 84–85. pont.
Ennek nyomán a Bìróság jóváhagyott olyan német polgári jogi szabályt is, mely kizárta a kártérìtést, ha a
károsult a kár bekövetkeztét szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztotta jogorvoslat igénybevételével
elkerülni, amennyiben a rendelkezésre álló jogorvoslat igénybevétele ésszerűen megkövetelhető lett volna a
károsult személytől. C445/06 Danske Slagterier v Németország [2009] EBHT I-0000 (nincs még közzétéve),
58–69. pont.
(3) A Dekker-ügyben a felperes kártérìtésért perelte azt a munkáltatót, amely nem alkalmazta őt azon okból,
mert a felperes várandós volt. A holland kártérìtési szabályok előìrták, hogy a felelősség feltétele a vétkesség
fennállása a munkáltató részéről. A Bìróság szerint az ilyen feltétel, ahol a felperesnek kellene vétkességet
bizonyìtani, jelentősen gyengìti az 76/207/EGK irányelv érvényesülését, ìgy a felelősség alól mentesülést
szolgáló kimentési okokat lehetővé tevő tagállami szabályokat félre kell tenni, C-177/88 Elisabeth Johanna
Pacifica Dekker v Stichting Vormingscentrum voor Jong Volwassenen (VJV-Centrum) Plus [1990] EBHT I-
3941. Itt a közösségi (uniós) jog hatékony érvényesülése, mint általános elv, némiképp háttérbe szorult, hiszen
maga az irányelv objektìv felelősséget ìr elő, tehát a belső szabály egyszerűen ellentétes az irányelvvel. A
döntést később is követte a Bìróság hasonló ügyben, ahol részben, ugyancsak a munkáltatónak a vétkességi
felelőssége volt a kérdés, ugyanezen irányelvvel kapcsolatban, l. C-180/95 Nils Draehmpaehl v Urania
Immobilienservice OHG [1997] EBHT I-2195, 21–22. pontok.
(4) A Fantask-ügyben a 69/335/EGK irányelv megsértésével megállapìtott illetékről volt szó, melyet a cégekben
történő tőkeemelés után kellett befizetni. A Bìróság a visszamenőleges visszafizetést szabályozó ötéves
igényérvényesìtési határidő ellen nem emelt kifogást. Azonban úgy találta, hogy a jogalap nélkül befizetett
összegek visszaigénylését gátló azon szabály, melynek értelmében a visszafizetés kizárt, ha a hatóságok
menthető hibája vezetett ezen összegek beszedéséhez, azaz hosszú időn át sem a hatóságok, sem a kötelezett
magánfél nem volt tudatában annak, hogy jogalap nélküli a befizetés, az uniós jog érvényesülését rendkìvül
elnehezìti, ìgy nem alkalmazható uniós jogon alapuló igényeknél, C-188/95 Fantask A/S e.a. v
Industriministeriet (Erhvervministeriet) [1997] EBHT I-6783.
(5) A Dekker- és a Fantask-ügyek illusztrálják azt, hogy a tagállami jogszabályok további feltételek előìrásával,
hogy nehezìthetik el az uniós jogon alapuló igények érvényesìtését. Van azonban egy sokkal általánosabb
probléma, mely elsősorban az uniós jog megsértésével beszedett összegekre irányuló visszatérìtési igényeket
érinti, ez pedig a jogalap nélküli gazdagodás, amely a visszatérìtést korlátozhatja. A gazdasági szereplők,
ugyanis az uniós jog megsértésével rájuk kirótt adókat vagy vámmal azonos hatású dìjakat tovább terhelhetik a
vevőikre, vagy általában a fogyasztókra, és emiatt a visszatérìtés jogalap nélküli gazdagodáshoz vezethet. Az
anyagi hátrány továbbhárìtása felveti azt, hogy ezt, vagy ennek hiányát kinek és milyen formában kell
bizonyìtania (l. előző pont), vagy azt is, hogy a tényleges terhet viselő vevők, fogyasztók visszaigényelhetik-e a
közvetetten rájuk hárìtott terheket. Mindenesetre a Bìróság általánosan elismeri azt, hogy az uniós jogot érintő
visszatérìtési igények természetes korlátja az, hogy a jogosult jogalap nélkül ne gazdagodjon a visszatérìtéssel,
amire hivatkozva a tagállamok a visszatérìtést megtagadhatják. Ezt elismerte kártérìtési igénnyel kapcsolatban
már az Ireks-Arkady-ügyben, másrészről visszatérìtési igénnyel kapcsolatban, pedig a Hans Just-ügyben. 238/78
Ireks-Arkady GmbH v Tanács és Bizottság [1979] EBHT 2955, 14. pont, 68/79 Hans Just I/S v Dán
Pénzügyminisztérium [1980] EBHT 0501, 26. pont.
A jogalap nélküli gazdagodás lehetőségének megállapìtása egy-egy konkrét ügyben sokszor sokkal inkább
ténykérdéseket, semmint jogkérdéseket vet fel. Éppen ezért az Európai Bìróság nagyban az előzetes
döntéshozatalt kezdeményező bìróságok tájékoztatására van utalva, és mindig gondosan mérlegelnie kell,
milyen mértékben megy bele a konkrét ügy tényeinek vizsgálatába. Az ìtélkezési gyakorlatot vizsgálva
megállapìtható, hogy a Bìróság legtöbbször elveket és általános követelményeket fogalmaz meg a konkrét ügy
tényállásával kapcsolatban, viszont az előzetes döntést kezdeményező bìróságra hagyja, hogy ez alapján
vizsgálja és mérlegelje a tényeket. Ugyanis a jogalap nélküli gazdagodás esetleges fennállása és mértéke,
kizárólag az összes releváns körülményt figyelembe vevő gazdasági elemzéssel állapìtható meg, C-309/06
Marks & Spencer plc v Commissioners of Customs and Excise [2008] EBHT I-2283, 43. pont, C-566/07
Staatssecretaris van Financiën v Stadeco BV [2009] EBHT I-0000 (nincs még közzétéve), 49. pont.
Mivel a jogalap nélküli gazdagodás bekövetkezte kivételt képez az uniós jogon alapuló visszatérìtési igények
érvényesìtésénél, szoros értelmezés alá esik. Nem lehet általában feltételezni, hogy a terhet teljes egészében és
minden esetben áthárìtják. Ráadásul, figyelembe kell venni, miszerint a beszedett dìj továbbhárìtása nem
feltétlenül semlegesìti a kirótt teher hátrányos hatásait a megadóztatott félnél. Éppen ezért megtörténhet, hogy a
264
teher továbbhárìtása ellenére, a visszatérìtés nem vezet jogalap nélküli gazdagodáshoz, hiszen a termék
drágulása miatt a forgalma is visszaeshet. C-147/01 Weber’s Wine World Handels-GmbH v
Abgabenberufungskommission Wien [2003] EBHT I-11365, 95–99. pont.
Elvileg összhangban van az uniós joggal, ha az állam a jogalap nélkül beszedett adó visszatérìtését ahhoz a
feltételhez köti, hogy a szolgáltató az áthárìtott összeget fizesse vissza a vevőknek, amennyiben ez a vevői kör
behatárolható és az áthárìtás számla ellenében befolyó összegekben történt, Stadeco-ìtélet, 48–51. pont.
Az olasz jogszabályok szerint, a jogosulatlanul beszedett adó (hozzáadott érték adó) visszatérìtésénél a
visszatérìtést csak az a vállalkozás (szolgáltató) követelhette vissza az adóhatóságtól, melytől azt jogosulatlanul
beszedték. Viszont, amennyiben az továbbhárìtotta a kifizetett adókat, a terhet, vagy a teher egy részét viselő
vevők, fogyasztók perelhetik a szolgáltatót az áthárìtott összegre. A Reemtsma-ügyben a Bìróság ezt a rendszert
az uniós joggal összhangban lévőnek minősìtette azzal, hogy amennyiben a vevők, fogyasztók számára az
áthárìtott összeg visszaigénylése lehetetlenné válna, vagy rendkìvül megnehezülne (pl. a szolgáltató
fizetésképtelen lesz), a tagállamoknak olyan eszközöket és eljárási szabályokat kell bevezetniük, amelyek
lehetővé teszik, hogy a szolgáltatás igénybevevője visszaigényelhesse a tartozatlanul felszámìtott adót
közvetlenül az adóhatóságtól is. C-35/05 Reemtsma Cigarettenfabriken GmbH v Ministero delle Finanze [2007]
EBHT I-2425, 41–42. pont.
3.2.3. 7.3.2.3. Teljes jóvátétel és hatékony szankciók biztosítása (kártérítés,

kamat)
A fent idézett Marshall(II)-ìtélet folytatása annak a korábbi esetjogi vonalnak, mely szerint a közösségi (uniós)
jog hatékony érvényesülésének feltétele az is, hogy jogsértés esetén hatékony, és jogkövetésre ösztönző
hátrányos jogkövetkezményeket biztosìtson a tagállam a belső jogrendszerében. A von Colson-ügyben a Bìróság
kimondta:
23 Bár az irányelv teljes körű alkalmazása – mint az az első kérdésre adott válaszban megállapìtást nyert – nem
foglalja magában a hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének esetére meghatározott szankció kilátásba
helyezését, az azonban következik belőle, hogy e szankciónak olyannak kell lennie, amely tényleges és
hatékony bìrói jogvédelmet biztosìt. Annak továbbá a munkaadókra ténylegesen visszatartó hatást kell
gyakorolnia. Ebből következően, ha a tagállam a kártérìtést választja a hátrányos megkülönböztetés tilalma
megsértésének szankciójaként, annak mindenképpen arányban kell állnia az elszenvedett kárral.
24 Ebből az következik, hogy az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek a munkavállalás kapcsán hátrányos
megkülönböztetést elszenvedett személyek kártérìtési igényét pusztán jelképes kártérìtésre korlátozzák – mint
amilyen például a pályázás kapcsán felmerült költségek megtérìtése –, nem felelnek meg az irányelv hatékony
átültetésére vonatkozó követelményeknek.
14/83 Sabine von Colson és Elisabeth Kamann v Land Nordrhein-Westfalen [1984] EBHT 0189, 23-24. pontok.
Az uniós jog hatékony érvényesülését veszélyeztetheti az, ha az uniós jog sérelméből eredő kártérìtés
korlátozott, vagy egyébként nincs lehetőség a teljes kártérìtés megìtélésére. Az uniós jogból fakad a teljes
jóvátétel (kártérítés) elve, ahogy a Bìróság erre a Marshall(II)-ìtéletben rámutatott, továbblépvén a von Colson-
ügy nyomvonalán, l. az ìtélet 26. pontját. Így éppen a Marshall(II)-ügyben látható volt, hogy a férfiak és nők
közötti egyenlő bánásmód szabályának megsértéséből eredő kár megtérìtésének korlátozása ellentétes a
közösségi joggal, mert annak megfelelő végrehajtása magában foglalja jogsértés esetén a teljes jóvátétel
követelményét. A Marshall(II)-ìtéletet megerősìtette a Bìróság például a Draehmpaehl-ügyben, ahol sértették a
teljes jóvátétel elvét a konkrét ügy összefüggéseiben a német jogszabályok, melyek háromhavi bérnek megfelelő
kártérìtési határt állapìtottak meg, amennyiben – többek között – a munkaviszony létesìtésével kapcsolatban
megsértik a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódot. C-180/95 Nils Draehmpaehl v Urania
Immobilienservice OHG [1997] EBHT I-2195, 37. pont.
A kamatfizetés kérdésében a Bìróság kiindulópontja kezdetben igen szerény volt. Például a Dairy Foods-ügyben
kinyilvánìtotta, hogy a közösségi jogszabályok hìján a tagállami bìróság feladata, hogy az uniós jog
megsértésével beszedett összegek visszatérìtésénél eldöntse a járulékos kérdéseket, mint például a kamatfizetés,
a kamat mértéke, illetve azon időszak kiszámìtása, melyre a kamat járhat (17. pont). Később azonban kiderült,
hogy a kamatfizetés összekapcsolódik a kártérìtéssel, ugyanis a kamat a teljes kártérìtés részének tekintendő,
vagyis az uniós jog megsértéséből eredő kár megtérìtéséhez az uniós jogból fakadóan kapcsolódni kell
kamatnak a teljes kártérìtés részeként.
265
Természetesen kamat nem csak a kártérìtéshez kapcsolódva merülhet fel, hanem például az uniós jog
megsértésével beszedett közterhek visszafizetése során is. Így az uniós jog hatékony érvényesülését elvileg
veszélyeztetheti az is, ha az uniós jog megsértésével beszedett közterhek visszafizetésénél, vagy az uniós joggal
ellentétesen megtagadott kifizetések megfizetésénél a tagállami jogszabályok alapján nem jár kamat. Arra, hogy
ilyen esetekben a kamatfizetés kötelezettsége nem általában és egyenesen következik az uniós jogból, erre
világos példa a Sutton-ügy. E tekintetben lényeges, ahogy a Bìróság elhatárolta egymástól a Marshall(II)- és a
Sutton-ügyeket(l. az előbbiekben). Látható volt, hogy a Sutton-ìtéletben, a Bìróság úgy vélte, az uniós jog (a
kérdéses irányelv) alapján a peres fél csak azon juttatások megtérìtését igényelheti, melyre joga lett volna, ha
nem történik hátrányos megkülönböztetés. E juttatásoknak viszont nem összetevője a kamat (még úgy sem, ha
az igényérvényesìtés időszakában nem állt az összeg a jogosult rendelkezésére). A Marshall(II)-ügyben, viszont
a jogosultnak nem juttatás, hanem kártérìtés járt elbocsátása miatt, mely sértette a férfiak és nők közötti egyenlő
bánásmódot. Ekkor az uniós jogból következik a teljes kártérìtés elve, melynek alapján a kártérìtésnek már
lényeges összetevője a kamat is, hiszen az időmúlás kihatással lehet a kártérìtési összeg értékére, és a kamat az
adott ügyben szükséges volt a megfelelő jóvátételhez.
Mindezek alapján adódna, hogy meg kell különböztetni az uniós jog megsértésével okozott kár megtérìtésére
vonatkozó igényeket, és az uniós jog megsértésével beszedett közterhek vagy megtagadott kifizetések vissza-,
illetve megfizetésére vonatkozó igényeket. Ebből az következne, hogy csak a kártérìtés iránti igényeknél lehet
kamatot követelni az uniós jog követelményei alapján? Nem következne az uniós jogból, hogy a jogtalanul
kirótt terhek visszafizetésénél kamatfizetési kötelezettség is van?
A Metallgesellschaft-ügyben a Bìróság másként látta. Az Egyesült Királyságban honos leányvállalat

társaságiadó-előleget volt köteles fizetni, ha egy másik tagállamban honos anyavállalatának osztalékot fizetett.
Ugyanakkor, ha az anyavállalat is az Egyesült Királyságban rendelkezett székhellyel mentesülhettek adóelőleg
fizetése alól, más adózási formát választván, amire lehetőségük volt. Ez korlátozta a letelepedés szabadságát,
melyet az EGKSz 52. (jelenleg EUMSz 49.) cikke biztosìt. Az ügyben az egyik jogi probléma az volt, hogy
jogosultak-e a felperesek azon veszteségük megtérìtésére, mely abból eredt, hogy az uniós jogot sértő adóelőleg
megfizetése, és az adó esedékessé válása közötti időszakban a hatóságoknál volt a pénzük, amelyek ebből
előnyhöz jutottak. C-397/98 és C-410/98 Metallgesellschaft Ltd és mások v Commissioners of Inland Revenue
és HM Attorney General [2001] EBHT I-1727.
A Bìróság a felperesek keresetét, mint kártérìtési keresetet is vizsgálta, bár az előterjesztő bìróság szerint vitatott
az angol jogban, hogy megtérìthető-e az a kár, amely abból ered, hogy nem áll valakinek a rendelkezésére egy
bizonyos pénzösszeg, amennyiben egyébként nincs fennálló, más tartozás. A Bìróság megállapìtotta, hogy a
teljes kártérìtéshez szükséges a kamatok megfizetése, mely az idő előtt kirótt adó, és az adó esedékessé válása
közötti időszakra jár. Itt a hatóságoknál lévő előleg kamata volt a kár, melynek megfizetése a jogsértés
megfelelő jóvátételét jelentette az uniós jog alapján (90–94. pont).
A Bìróság a felperesek keresetét egyszerű „visszatérìtési” igényként is vizsgálta (ahol a teljes kártérìtés elve
nem érvényesül). A Bìróság szerint a felperesek keresetében a kamatként érvényesìtendő összeg, lényegében az
adóelőlegként megfizetett összegek lekötöttségéből eredő költséget fedezik, ìgy nem járulékos jellegű, hanem
önmagában a követelés tárgyát képezi. Ekkor a kamatfizetés a jogalap nélkül megfizetett összeg
„visszatérìtését” jelenti, ahol a követelt összeg pontosan az adó idő előtti befizetése miatt a felpereseknek
rendelkezésére nem álló pénzösszeg után járó elmaradt kamattal egyezik meg (85–88. pont).
A Bìróság megállapìtásait korlátozta arra a körülményre, hogy nem az adófizetés történt az uniós jog
sérelmével, hanem az adóelőleg beszedése. Később, azonban az FII Group Litigation-ügyben már sokkal
szélesebb hatókört biztosìtott ezeknek a megállapìtásoknak
205 [...] abban az esetben, ha valamely tagállam a közösségi jog szabályainak megsértésével vet ki adót, a
jogalanyok nem csak a jogosulatlanul kivetett adó visszatérìtésére, hanem az e tagállam részére fizetett vagy az
általa ezen adóval közvetlen összefüggésben levont összegek visszatérìtésére is jogosultak. Amint azt a Bìróság
a fent hivatkozott Metallgesellschaft és társai ügyben hozott ìtéletének 87. és 88. pontjában kimondta, ez
magában foglalja az abból eredő veszteségeket is, hogy az adó idő előtti követelése következtében a pénz nem
állt rendelkezésre.
C-446/04 Test Claimants in the FII Group Litigation v Commissioners of Inland Revenue [2006] EBHT I-
11753, 204-205. pontok A Bìróság azzal szélesìtette ki a Metallgesellschaft-ìtéletben tett megállapìtásokat, hogy
nem csak akkor van vesztesége a jogosultaknak a hatóságok részére jogalap nélkül, idő előtt megfizetett, ìgy
rendelkezésre nem álló összegek után, ha az később az esedékessé váláskor a keletkező adótartozást fedezi.
Akkor is ugyanez a helyzet, ha a jogalap nélkül megfizetett összegeket is visszakövetelik, hiszen a
266
visszafizetésig ez az összeg ugyancsak nem áll a rendelkezésére, ebből veszteségei keletkeznek a felpereseknek,
és e veszteségek ténye független attól, hogy később magát az összeget is visszakapják.
Ezekből az ìtéletekből tehát következik az, hogy kamat, vagy kamatnak megfelelő kompenzáció nemcsak akkor
jár, ha kártérìtésként érvényesìtenek valamely uniós jogon alapuló követelést, hanem akkor is, ha visszatérìtési
igény van. A jogtalanul beszedett közteher maradéktalan visszatérìtéséről a Metallgesellschaft-ìtéletben
foglaltak alapján csak akkor beszélhetünk, ha azt a veszteséget is megtérìtik, mely abból eredt, hogy az összeg
nem állt rendelkezésére a jogosultnak egy bizonyos időszakon keresztül. Ez a Sutton-ügyben tett megállapìtások
jelentős finomìtását jelenti, a nem kártérìtési igényekre vonatkozó jogvitákban.
A fentiek alapján már egyértelmű, hogy a kártérìtés összegének vagy a kamatfizetésnek a jogszabályi
korlátozásán túl, az sincs összhangban az uniós joggal, ha az elmaradt haszon megtérìtését zárja ki tagállami
jogszabály vagy éppen bìrósági ìtélkezési gyakorlat uniós jogon alapuló kártérìtési igények esetén. A Bìróság
erre először a Brasserie du pêcheur és Factortame-ügyben mutatott rá kifejezetten, a Manfredi-ügyből vett
alábbi idézetben, pedig röviden összefoglalta az erre vonatkozó alaptételeket:
95 Másrészt a tényleges érvényesülés elvéből és abból, hogy bármely személy igényelhet kártérìtést olyan
szerződés vagy magatartás által okozott kárért, amely alkalmas a verseny korlátozására, az következik, hogy a
károsultak nemcsak a tényleges kár (damnum emergens) megtérìtését követelhetik, hanem az elmaradt haszon
(lucrum cessans) megtérìtését, valamint a kamatok megfizetését is.
96 Az elmaradt haszon megtérìtésének a megtérìtendő kár cìmén történő teljes kizárása nem engedhető meg a
közösségi jog megsértése esetén, mivel különösen a gazdasági és üzleti jellegű jogviták esetén az elmaradt
haszon teljes kizárása gyakorlatilag lehetetlenné tenné a kártérìtést (lásd a Brasserie du pêcheur és Factortame
ügyben hozott, fent hivatkozott ìtélet 87. pontját, valamint a C-397/98. és C-410/98. sz., Metallgesellschaft és
társai egyesìtett ügyekben 2001. március 8-án hozott ìtélet [EBHT 2001., I-1727. o.] 91. pontját).
C-295, 296,297,298/04 Vincenzo Manfredi és mások v Lloyd Adriatico Assicurazioni SpA és mások [2006]
EBHT I-6619, 95-96. pont.
4. 7.4. A két elv belső eljárásokat általánosan alakító

vetületei
Az eljárások egyenértékűségének és az uniós jog hatékony érvényesülésének elve nemcsak egy-egy belső
anyagi vagy eljárási szabály alkalmazását zárja ki vagy alkalmazását módosìtja az uniós igényt érvényesìtő
eljárásokban, hanem esetenként az eljárások jellegét is alakìthatja, sőt új bìrósági hatáskörök kialakìtását
követelheti.
Az uniós jogszabályok közvetlen hatályából fakad az a követelmény, hogy a tagállamnak biztosìtania kell
eljárási lehetőséget a magánfél uniós jogon alapuló igényének érvényesìtésére, sőt egyenesen ez a közvetlen
hatály eljárásjogi oldala. Az uniós jog hatékony érvényesülése ugyanis természetszerűleg megkìvánja, hogy
uniós jogon alapuló igények érvényesìthetők legyenek a belső eljárásokban. Ennek általános vonatkozásai
evidensek és nem vitathatóak, azonban egyes szűkebb területeken mutatkoznak megválaszolandó kérdések.
4.1. 7.4.1. Bírósághoz fordulás joga az uniós igények

érvényesítésénél
Az uniós jogból eredő igényeknél a bìrósági felülvizsgálatot és elbìrálást biztosìtani kell. Ez általános elve
nemcsak az uniós jognak, hanem a tagállamok jogrendszereinek is. Különösen ìgy van ez, ahol az uniós
jogszabály ráadásul ezt kifejezetten előìrja. A bìrói felülvizsgálat nélkül az uniós jog nem érvényesülhet
hatékonyan. Amennyiben a belső jog ezt kizárja, vagy egyébként lehetetlenné teszi, az szemben áll ezen
általános követelményekkel. E tekintetben alapügy a Johnston-ügy, amelyre később több más ügy is épült.
222/84 Marguerite Johnston v Chief Constable of the Royal Ulster Constabulary
[1986] EBHT 1651
[A felperes az ulsteri rendőrség tagja volt, akinek a szerződését 1980-ban nem hosszabbìtotta meg a rendőrség
vezetője. Ennek oka az volt, hogy Észak-Írországban elrendelték a férfi rendőröknek tűzfegyver hordását,
267
azonban a nőket nem fegyverezték fel, ìgy számos rendőrnőnek nem hosszabbìtották meg a szerződését. A
munkaügyi perben az alperes miniszteri tanúsìtványt nyújtott be, mely a belső jog alapján önmagában
bizonyìtja, hogy az egyenlő elbánástól való eltérés nemzetbiztonsági, illetve közbiztonsági okokból történik. Ezt
a bìróságnak bizonyìtékként kellett figyelembe venni, és a benne foglaltak nem voltak felülvizsgálhatóak bìrói
úton. Kérdés, hogy ez a belső jogi megoldás kielégìti a 76/207/EGK irányelv azon szabályát, hogy hatékony
jogorvoslatot kell biztosìtani a tagállamoknak.]
18 Az e cikkben előìrt bìrósági felülvizsgálat olyan általános jogelv kifejeződése, amely a tagállamok közös
alkotmányos hagyományain nyugszik. Ezt az elvet az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről
szóló, 1950. november 4-i európai egyezmény 6. és 13. cikke is megerősìtette. Amint azt a Parlament, a Tanács
és a Bizottság 1977. április 5-i együttes nyilatkozatában (HL C 103., 1. o.), és a Bìróság ìtélkezési gyakorlatával
elismerte, a közösségi jog keretében figyelembe kell venni azokat az elveket, amelyeken ez az egyezmény
alapul.
19 Az irányelvnek az emlìtett általános elv fényében értelmezett 6. cikke szerint minden személynek joga van a
hatékony jogorvoslathoz a hatáskörrel rendelkező bìróság előtt azon jogi aktusok ellen, amelyek megìtélése
szerint sértik a 76/207 irányelvben előìrt férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét. A tagállamok feladata,
hogy biztosìtsák a közösségi jog alkalmazandó rendelkezéseinek és az irányelv rendelkezéseinek végrehajtását
célzó nemzeti jogszabályok betartásának hatékony bìrósági felülvizsgálatát.
20 Olyan rendelkezés, mint a Sex Discrimination Order 53. cikkének(2) bekezdése, amely a jelen ügyben
szereplőhöz hasonló tanúsìtványt annak megdönthetetlen bizonyìtékaként ismeri el, hogy az egyenlő bánásmód
elvétől való eltérés feltételei teljesülnek, lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező hatóságnak, hogy megfossza a
magánszemélyt annak lehetőségétől, hogy bìrói úton érvényesìtse az irányelvben elismert jogait. Ilyen
rendelkezés tehát ellentétes az irányelv 6. cikke által megerősìtett hatékony bìrósági felülvizsgálat elvével.
Az ügy hatóköre látszólag korlátozott, hiszen az irányelv külön előìrta a bìrói eljárást, ami alapján a nemi
megkülönböztetés jogsértő eseteire korlátozható lenne a követelmény. A Bìróság megállapìtásai azonban
messzebbre mutatnak, hiszen az uniós jog általános elvének tekinti a követelményt, amely csak megnyilvánul az
irányelv előìrásaiban. Ezt megerősìtette a későbbiekben is. Az uniós joggal összefüggő igényeknél a bìrósági
eljáráshoz való jogot nem csak a Johnston-ügyben hangsúlyozta a Bìróság, hanem általános elvként alkalmazza
más területen is.
Az UNECTEF-ügyben a lille-i futballcsapat belga edzőjének, a francia előìrásokkal ellentétben, nem volt francia
edzői diplomája. Belga diplomájának egyenértékűségét egy bizottság bìrálta el, melynek indokolás nélkül hozott
elutasìtó határozata ellen nem volt bìrói jogorvoslat. A Bìróság megállapìtotta – részben a Johnston-ügyre
hivatkozva –, hogy olyan alapvető jognál, mint a munkaerő szabad mozgása, a tagállamnak biztosìtania kell a
bìrói felülvizsgálat lehetőségét, 222/86 Union nationale des entraineurs et cadres techniques professionnels du
football (Unectef) v Georges Heylens és mások [1987] EBHT 4097, 14-15. pontok.
A Courage/Crehan-ügyben alapkérdésként vetődött fel, hogy az EGK-Szerződés 85. (jelenleg EUMSz 101.)
cikke nyújt-e jogalapot kártérìtési igénynek, amennyiben egy vagy több gazdasági szereplő azt megszegve
korlátozza a gazdasági versenyt.A Bìróság álláspontja egyértelmű:
26 A Szerződés 85. cikkének teljes körű érvényesülése, és különösen, a 85(1) cikkben foglalt tilalom gyakorlati
érvényesülése kerülne veszélybe, ha nem lenne lehetséges, hogy bármely egyén kártérìtést követeljen azért a
veszteségéért, melyet a versenyt torzìtó vagy korlátozó szerződés vagy magatartás okozott neki.
C-453/99 Courage Ltd v Bernard Crehan [2001] EBHT I-6297, 26. pont. A Bìróság a Muñoz-ügyben szinte
teljesen ugyanilyen következtetésre jutott más uniós szabályozási területen is, ahol kifejtette, hogy a zöldség- és
gyümölcspiac szervezéséről szóló uniós jogszabályban előìrt minőségi követelmények hatékony érvényesülése
magában foglalja, hogy a kereskedő a versenytársával szemben polgári eljárás útján érvényesìthesse e
követelmények betartását (jóllehet a tagállam, az Egyesült Királyság joga ilyen esetben nem biztosìtott
lehetőséget polgári kereset benyújtására). C-253/00 Antonio Muñoz y Cia SA és mások v Frumar Ltd és mások
[2002] EBHT I-7289, 30–32. pont.
A bìrósági eljáráshoz való jog az uniós igények elbìrálására általános elvként érvényesül, a Johnston-,
Courage/Crehan- és UNECTEF-ügyek mellett l. újabban pl. C-226/99 Siples Srl, in liquidation v Ministero
delle Finanze és Servizio della Riscossione dei Tributi – Concessione Provincia di Genova – San Paolo
Riscossioni Genova SpA [2001] EBHT I-0277, 17. pont, C-467/01 Ministero delle Finanze v Eribrand SpA
[2003] EBHT I-6471, 61. pont.
268
4.2. 7.4.2.Hatáskör biztosítása az uniós jogon alapuló egyéni

jogok ideiglenes intézkedések útján történő védelmére
A tagállami bìróságok ideiglenes intézkedések meghozatalára vonatkozó hatásköre annyiban érinti az uniós
jogot, hogy az erre épülő igényeknél szükségessé válhat a magánfél jogainak védelme abban az időszakban is,
amìg igénye jogerősen elbìrálást nem nyer. Ideiglenes intézkedésekre a tagállamok belső joga általában
lehetőséget biztosìt, bár ennek feltételei különbözhetnek a tagállamok eljárásjogaiban. Az egyenértékűség elve
megköveteli, hogy az ideiglenes intézkedés feltételei azonosak legyenek az uniós jogon alapuló és a belső jogon
alapuló hasonló igényeknél. Ezzel különösebb gond nem szokott felmerülni, viszont az uniós jog hatékony
érvényesülésének követelménye két lényeges problémát vetett fel a Bìróság joggyakorlatában.
Az egyik az, amikor az ideiglenes intézkedések belső jogban előìrt feltételei (korlátai) úgy akadályozzák a
magánfél uniós jogban előìrt (ideiglenes) bìrói jogvédelmét, hogy hatékony érvényesülésről már nem
beszélhetünk. Ez a probléma merül fel, amikor a belső jog kizárja, hogy az uniós joggal ellentétes belső jogi
aktus alkalmazását a bìróság a peres fél vonatkozásában az adott ügyben felfüggessze igényének jogerős
elbìrálásáig. Ekkor az ideiglenes intézkedést korlátozó belső jogszabály ellentétbe kerülhet az uniós jog
hatékony érvényesülésével, és ìgy megfoszthatja a magánfelet az uniós jogból fakadó jogvédelemtől
Az ideiglenes intézkedés és az uniós jogon alapuló igények érvényesìtésének összefüggéseiből adódó másik
probléma az, hogy egy tagállami bìróság felfüggesztheti-e ideiglenesen az alkalmazását egy érvénytelennek vélt
uniós jogszabályon alapuló belső jogi aktusnak a peres fél vonatkozásában. Itt a hatékony érvényesülés elve más
irányból vetődik fel: a magánfél jogvédelme érdekében kerül szóba az uniós jog érvényesülésének ideiglenes
korlátozása.
A Bìróság válasza a két alapproblémára kettős. Ez érthető, hiszen amikor egy uniós jogi normát végrehajtó
tagállami intézkedést kìvánnak felfüggeszteni, itt a felfüggesztendő jogi aktus az uniós jog érvényesülését segìti
elő, vagyis az ideiglenes intézkedés akadályozza a hatékony érvényesülését az uniós jognak. Másrészt, egy
uniós jogi normával szembenálló tagállami jogi aktus alkalmazásának felfüggesztése esetén, a felfüggesztendő
jogi aktus az uniós jog érvényesülését akadályozza, tehát az ideiglenes intézkedés az uniós jog hatékony
érvényesülésének szolgálatában áll. Ennek megfelelően, a Bìróság az ideiglenes intézkedés feltételeit másként
határozza meg a két esetben.
(a) Uniós joggal ellentétes belső jogi aktus alkalmazásának felfüggesztése
Az ideiglenes intézkedések elrendelésének korlátai esetenként sérthetik uniós jog hatékony érvényesülését. A
Factortame(I)-ügyben a közösségi joggal állìtólagosan ellentétes belső törvényi rendelkezés kérelmezőkkel
szembeni alkalmazásának, a per kezdetén, ideiglenes intézkedéssel történő felfüggesztése – és ìgy a kérelmezők
jogainak megvédése – volt a kérdés, angol bìróság előtt. Ennek két belső jogi akadálya volt. Egyrészt ideiglenes
intézkedést nem lehetett hozni a Koronával (kormánnyal) szemben. Másrészt – ellenkező bìrósági ìtéletig –
vélelem állt fenn arra, hogy a parlament az aktusait a közösségi joggal összhangban hozza meg, ìgy a belső
jogszabály jogellenességére nem lehet alapozni ideiglenes intézkedést. Az Európai Bìróság kimondta, hogy a
közösségi jog hatékony érvényesülése megkìvánja az ilyen korlátozó belső jogszabályok félretételét:
20 A Bìróság továbbá úgy ìtélte meg, hogy a közösségi jog természetében rejlő követelményekkel
összeegyeztethetetlen valamely nemzeti jogrendszer minden olyan rendelkezése, illetve minden olyan
jogalkotási, közigazgatási, vagy bìrósági gyakorlat, amely csökkentené a közösségi jog hatékonyságát azáltal,
hogy megfosztja a közösségi jog alkalmazására hatáskörrel rendelkező bìróságot azon jogtól, hogy már az
alkalmazás időpontjában minden szükséges lépést megtehessen annak érdekében, hogy a közösségi normák
teljes hatékonyságának esetleges, akár csak átmeneti akadályát képező nemzeti jogszabályi rendelkezéseket
félretegye (a fent hivatkozott Simmenthal-ügyben 1978. március 9-én hozott ìtélet 22. és 23. pontja).
21 Hozzá kell tenni, hogy a közösségi jog teljes hatékonysága ugyanìgy csökkenne, ha a nemzeti jog valamely
szabálya a közösségi jog szerint megìtélendő jogvitában eljáró bìróságot megakadályozhatná abban, hogy a
közösségi jog alapján felhìvott jogok létezésére vonatkozóan hozandó bìrósági határozat teljes hatékonysága
érdekében ideiglenes intézkedéseket rendeljen el. Ebből következik, hogy az a bìróság, amely ilyen
körülmények között ideiglenes intézkedéseket rendelne le, ha ebben nem akadályozná a nemzeti jog valamely
szabálya, köteles e szabály alkalmazásától eltekinteni.
22 Ezen értelmezést támasztja alá az EGK-Szerződés 177. [később EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.] cikke
által létrehozott rendszer, melynek hatékony érvényesülése csökkenne, ha az a nemzeti bìróság, amely az
269
eljárást felfüggeszti addig, amìg a Bìróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit meg nem
válaszolja, nem rendelhetne el ideiglenes intézkedést a Bìróság válaszát követően meghozandó ìtéletének
kihirdetéséig.
C-213/89 The Queen v Secretary of State for Transport, ex parte Factortame Ltd és társai [1990] EBHT I-2433,
20-22. pontok.
A Bìróság előzetes döntésben kifejtett véleménye nem jelentett mást, mint hogy a korlátozó jogszabályok
eltörlésével, a tagállamnak az angol bìróságok hatáskörét ki kell bővìtenie. Ugyanakkor, ebben az esetben az
ideiglenes intézkedés elrendelésénél a Bìróság nagyban a belső jogra hagyatkozik, a feltételeket a tagállamok
belső eljárásjoga rögzìti. Ezzel szembeállìtható az uniós jog hatékony érvényesülésének a követelménye, ami
alkalmas lehet arra, hogy egyes esetekben a túlzott tagállami korlátozásokat le lehessen nyesegetni. Éppen ez
történt a Factortame(I)-ügyben, és látványos esetről van ugyan szó, az változatlanul fennáll, hogy csak a feltűnő
korlátozásokat kìvánja a Bìróság e tekintetben visszaszorìtani, a tagállamoknak továbbra is széles jogkörük van
az ideiglenes intézkedés eljárási szabályainak megállapìtására.
(b) Érvénytelennek vélt uniós jogszabályon alapuló belső jogszabály, jogi aktus alkalmazásának felfüggesztése
Némileg más volt a kiindulópont a Zuckerfabrik Süderdithmarschen-ügyben, ahol egy érvénytelennek vélt
közösségi jogi normán alapuló belső jogi aktus alkalmazásának ideiglenes intézkedéssel történő felfüggesztése
volt a kérdés. Itt a belső jogszabály illetve határozat megfelelt ugyan a közösségi jognak, azonban magának a
közösségi jogszabálynak a vélt érvénytelensége miatt kellene valamilyen jogvédelemben részesìteni a peres
felet. A fél évvel korábban eldöntött Factortame(I)-ügyből a Bìróság álláspontja egyenesen következett e
tekintetben is.
C-143/88 és C-92/89 Zuckerfabrik Süderdithmarschen AG v Hauptzollamt Itzehoe és Zuckerfabrik Soest

GmbH v Hauptzollamt Paderborn
[1991] EBHT I-0415
[Egy közösségi rendeletben, a cukoripar területén kivetett kiegyenlìtő különadó érvényessége volt a kérdés. A
perben a német bìróságok a felperesekkel szemben hozott, a közösségi rendeleten és az ezt végrehajtó belső
jogszabályon alapuló közigazgatási határozatok végrehajtását függesztették fel, ezzel akadályozván a közösségi
jog érvényesülését az adott ügyben. A felfüggesztés alapja az volt, hogy álláspontjuk szerint a közösségi jogi
norma érvényessége erősen kérdéses volt, ìgy az ezt végrehajtó belső jogszabály sem állhatott meg. Egyben
előzetes döntés iránti előterjesztéssel éltek az Európai Bìrósághoz, hogy tisztázzák, ebben a helyzetben milyen
hatáskörrel rendelkeznek a tagállamok bìróságai, és abból a célból, hogy az Bìróság foglaljon állást a közösségi
rendelet által kiróni rendelt különadó érvényességét illetően.]
16 Először is hangsúlyozni kell, hogy a Szerződés 189. [később EKSz 249., jelenleg EUMSz 288.] cikke
második bekezdésének rendelkezései nem akadályozhatják meg a közösségi jog által a jogalanyoknak biztosìtott
bìrói jogvédelmet. Azokban az esetekben, amikor a közösségi rendeletek közigazgatási végrehajtása a nemzeti
hatóságokra hárul, a közösségi jog által biztosìtott bìrói jogvédelem magában foglalja a jogalanyok azon jogát,
hogy – közbenső kérdés keretében – a nemzeti bìróságok előtt vitassák az ilyen rendeletek jogszerűségét, és arra
késztessék e bìróságokat, hogy előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel forduljanak a Bìrósághoz.
17 Ez a jog veszélybe kerülne, ha a közösségi rendeletek érvénytelenségének megállapìtására kizárólagos

hatáskörrel rendelkező Bìróság ìtéletének meghozataláig (lásd a 314/85. sz. Foto-Frost-ügyben 1987. október
22-én hozott ìtéletet [EBHT 1987., 4189. o.] 20. pontját) a jogalanynak nem lenne lehetősége arra, hogy –
bizonyos feltételek fennállása esetén – elnyerje a felfüggesztést elrendelő határozatot, amely az adott jogalany
vonatkozásában felfüggesztené a vitatott rendelet hatályát.
18 Amint a Bìróság a fent hivatkozott Foto-Frost-ügyben 1987. október 22-én hozott ìtéletében megállapìtotta
(16. pont), az érvényesség vizsgálatára vonatkozó előzetes döntéshozatalra utalás, csakúgy, mint a
megsemmisìtés iránti kereset, a közösségi intézmények jogi aktusainak jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat
egy módja. A megsemmisìtés iránti kereset keretében az EGK-Szerződés 185. [később EKSz 242., jelenleg
EUMSz 278.] cikke értelmében a felperesnek joga van ahhoz, hogy kérelmezze a megtámadott jogi aktus
végrehajtásának felfüggesztését, a Bìróság pedig hatáskörrel rendelkezik annak elrendelésére. Az ideiglenes
védelmi rendszer koherenciája tehát megköveteli, hogy a nemzeti bìróságok is elrendelhessék egy olyan
közösségi rendeleten alapuló nemzeti közigazgatási aktus végrehajtásának felfüggesztését, amelynek
jogszerűsége vitatott. [...]
270
20 A közösségi jog által a nemzeti bìróságok előtt biztosìtott ideiglenes védelem nem változhat aszerint, hogy a
nemzeti jog rendelkezéseinek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét vagy a másodlagos közösségi jogi
aktusok érvényességét vitatják, mivel a vitatás mindkét esetben magán a közösségi jogon alapul.
Az ideiglenes intézkedések lehetősége a bìrói jogvédelem hatékonyságához tartozik, és ezen alapul. Ugyanakkor
a Bìróság láthatóan összhangba kìvánta hozni a különböző, az uniós jogszabályok érvényességét vitató
eljárásokban alkalmazható intézkedéseket. Ebből az idézetből még nem derül ki azonban, hogy ezen érvekkel
szemben komoly ellenérdekek is állnak, hiszen az uniós jog egységes és hatékony érvényesülése a tét.
Amennyiben a huszonhét tagállam különböző szintű bìróságai, ha egyedi ügyekben is és ideiglenesen is, de
felfüggesztik a végrehajtását az uniós normáknak, akkor súlyosan sérülhetnek ezek az elvek. Elkerülhetetlen
volt, hogy a Bìróság az ideiglenes intézkedések elrendelését komoly, az uniós jogból fakadó feltételekhez kösse,
hiszen az uniós jogot érintő rendelkezések felfüggesztése csak egységes elvek szerint történhet a tagállamokban,
éppen az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből fakadóan. E feltételeket már körvonalazta a
Zuckerfabrik Süderdithmarschen-ügyben is, de az ideiglenes intézkedéseknek az uniós jog egészére vonatkozó
eshetőleges kihatása igazán az Atlanta(I)-ügyben mutatkozott meg, ahol a Bìróságnak finom mérlegeléssel
kellett az ellentétes érdekek között az egyensúlyt megtalálnia. C-465/93 Atlanta Fruchthandelsgesellschaft mbH
and others v Bundesamt für Ernährung und Forstwirtschaft [1995] EBHT I-03761.
Az Atlanta(I)-ügy a „banánperek” egyike volt, amelyekben elsősorban német kereskedők és Németország

támadta perek sorozatában a banánpiac közösségi szabályozását a kilencvenes években. Ebben az ügyben a
felperes a frankfurti közigazgatási bìróságon perelte a német hatóságot, mely a közösségi szabályok alapján
kiosztotta a banán importkvótáit, és egyben hivatkozott az alapul szolgáló közösségi rendelet érvénytelenségére,
kérvén ideiglenes intézkedésként a kvóta felfüggesztését. Az ideiglenes intézkedés itt arra irányult volna, hogy a
kvóta felfüggesztésével, a bìróság kötelezi a német hatóságot további importengedélyek kiadására felperes
részére. Nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen ideiglenes intézkedés kihatással lenne az egész közösségi
banánimportra, ìgy a Bìróság ennek feltételeként külön hangsúlyozta a közösségi érdekek védelmét: a nemzeti
bìróság „köteles teljes érvényesülést biztosìtani a közösségi jognak, és amikor kétsége van a közösségi
rendeletek érvényességét illetően, a Közösség érdekeit akkor is köteles figyelembe venni, nevezetesen úgy,
hogy ilyen rendeletek alkalmazásától nem lehet eltekinteni megfelelő biztosìtékok nélkül” (Atlanta(I)-ítélet 42.
pontja).4 A Bìróság, támaszkodva a Zuckerfabrik Süderdithmarschen-ìtéletben foglaltakra is, rögzìtette az
ideiglenes intézkedések alkalmazásának uniós (közösségi) feltételeit. E feltételek a következők:
(1) Komoly kétségek legyenek azon uniós jogszabály érvényességét illetően, amelyen a megtámadott aktus
alapul (Zuckerfabrik Süderdithmarschen-ìtélet 23. pont).
(2) A kérelmezőt súlyos és helyrehozhatatlan kár fenyegesse (Zuckerfabrik Süderdithmarschen-ìtélet 28. pont).
(3) A bìróság előzetes döntéshozatalt kezdeményez az uniós jogszabály érvénytelenségének megìtélése végett,
kivéve, ha ugyanezen uniós jogi rendelkezés érvényessége tekintetében már más eljárás folyamatban van uniós
bìróságok előtt;
(4) Az uniós jogszabály alkalmazásának felfüggesztése csak ideiglenes lehet, csak addig rendelhető el, amìg a
Bìróság döntést nem hoz az uniós jogszabály érvényességének kérdésében (Zuckerfabrik Süderdithmarschen-
ìtélet 24. pont).
(5) Álljon fenn sürgősség, tehát legyen valószìnűsìthető, hogy a kár bekövetkezik, mielőtt a Bìróság az uniós
jogszabály érvényességéről döntene (Zuckerfabrik Süderdithmarschen-ìtélet 28–29. pont).
(6) Az ideiglenes intézkedést elrendelő bìróság köteles figyelembe venni az Unió (Közösség) érdekeit, és ezeket
biztosìtania kell. Így a bìróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az uniós jogszabály az ideiglenes intézkedés folytán
nem lenne-e teljesen megfosztva hatékony érvényesülésétől, és amennyiben a végrehajtás felfüggesztése az
Unió (Közösség) számára pénzügyi kockázatot jelenthet, azt is lehetővé kell tenni, hogy megfelelő biztosìtékot
követelhessen. (Zuckerfabrik Süderdithmarschen-ìtélet 30-32. pont). Ezenfelül a bìróság köteles figyelembe
venni, hogy az ideiglenes intézkedés mennyiben sértheti az érvénytelennek vélt jogszabálynak az Unió egészére
kifejtette hatását. Így ennek keretében figyelembe kell venni a más bìróságok által hasonló okból meghozott
ideiglenes intézkedések együttes hatását is, valamint a kérelmező helyzetének egyediségét, melyek más érintett
gazdasági szereplőtől őt megkülönböztethetik(Atlanta(I)-ìtélet 44. pont, valamint C453/03, C11/04, C12/04 és
C194/04 R. ex parte: ABNA Ltd és mások v Secretary of State for Health és mások [2005] EBHT I-10423, 106–
107. pont).
4
Steiner-Woods, 2003, 142–143. o.; Bermann et al., 1993, 382–384. o.
271
A Bìróság tehát Zuckerfabrik Süderdithmarschen- és az Atlanta(I)-ìtéletekkel kialakìtotta az ideiglenes

intézkedések alkalmazásának uniós jogból fakadó feltételrendszerét. Addig, amìg az uniós joggal szembenálló
belső jogi aktus felfüggesztésére a tagállamok állapìthatják meg az eljárási feltételeket, az uniós jog
végrehajtását szolgáló belső jogi aktusok alkalmazásának ideiglenes felfüggesztésére uniós feltételek
vonatkoznak. A Bìróság nem tehetett mást: az Atlanta(I)-ügy megmutatta, hogy amennyiben a tagállami
bìróságok egy-egy uniós jogszabály alkalmazását akárcsak ideiglenesen is, de tömegesen felfüggesztik, ez
azonnali, óriási hátrányokat és zavart okozhat uniós szinten, különösen gazdasági jellegű uniós intézkedések
esetén.
Megjegyzések
1. A fenti két alapeset közti határesetet jelentő problémával találkozott a Bìróság az Unibet-ügyben. Itt a
tagállami bìróság sem tudta biztosan, hogy a tagállami jogszabály ellentétes-e az uniós joggal, éppen ezt akarta
megvizsgálni az ügyben, viszont ideiglenes intézkedéssel bìrói jogvédelmet kìvánt biztosìtani a felperesnek a
„gyanús” tagállami jogszabály alkalmazásának felfüggesztésével (uniós jogi norma érvénytelensége nem merült
fel). Ebben az esetben az ideiglenes intézkedés elrendelésére a Factortame(I)-ügyben megállapìtottak
érvényesek, azaz a tagállam eljárási szabályait kell alkalmazni az uniós jog hatékony érvényesülésére is
figyelve, vagy a bìróságnak alkalmaznia kell a Zuckerfabrik Süderdithmarschen- és az Atlanta(I)-ìtéletekben
kialakìtott uniós feltételrendszert? A kérdés azért nehéz, mert nem lehet tudni, hogy a kérdéses tagállami
jogszabály felfüggesztése az uniós jog hatékony érvényesülését szolgálja, vagy éppenséggel azt akadályozza. A
Bìróság úgy döntött, hogy ebben az esetben a tagállami eljárási szabályokra kell hagyatkozni:
83 [...] a jogalanyok közösségi jogból eredő jogai számára biztosìtandó hatékony bìrói jogvédelem elve úgy
értelmezendő, hogy a nemzeti jogszabályoknak a közösségi joggal való összeegyeztethetősége tekintetében
fennálló kétség esetén az emlìtett jogszabályok alkalmazását felfüggesztő ideiglenes intézkedéseknek a
hatáskörrel rendelkező bìróság e jogszabályok közösségi joggal való összeegyeztethetősége tárgyban hozott
határozatát megelőző esetleges elrendelésére a nemzeti jog által megállapìtott, e bìróság eljárására irányadó
feltételek vonatkoznak, feltéve hogy azok nem kedvezőtlenebbek, mint a hasonló, belső jellegű keresetekre
vonatkozóak, és nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkìvül nehézzé az ilyen jogok számára nyújtandó
ideiglenes bìrói jogvédelmet.
C-432/05 Unibet (London) Ltd, Unibet (International) Ltd v Justitiekanslern [2007] EBHT I-2271, 83. pont.
2. Az ABNA-ügyben felmerült, hogy a tagállamok közigazgatási szervei elrendelhetik-e ideiglenes

intézkedésként az érvénytelennek vélt uniós jogszabályon alapuló tagállami intézkedés felfüggesztését. A
Bìróság ezt egyértelműen kizárta. Alapvető indoka az volt, hogy e szervek nem függetlenek és pártatlanok,
valamint a kontradiktórius eljárás kötelezettségének hiányában, nem biztos, hogy a felek érveiket megfelelően
előadhatják, ami kihathat az ideiglenes intézkedés elrendelésének mérlegelésére is, l. ABNA-ìtélet (idézve az
előbbiekben),108–109. pont.
3. Az uniós jog alapján a tagállamok állampolgárai – bizonyos feltételekkel és időhatárokkal – szabadon

tartózkodhatnak egy másik állam területén. Ez nem mentesìti őket például tartózkodási engedélyek megszerzése
alól. A Pieck-ügyben kérdésként merült fel az előzetes döntéshozatal iránti előterjesztést tevő walesi bìróság
részéről, hogy összhangban van-e a közösségi joggal, ha a tartózkodási engedély lejárta esetén egy másik állam
állampolgárával szemben jogkövetkezményként elzárást vagy kiutasìtást rendelnek el, 157/79 R. v Stanislaus
Pieck [1980] EBHT 2171. A belső rendészeti jogban, az államterületen tartózkodással összefüggő
jogsértéseknél előìrt jogkövetkezményekre, büntetésekre kiterjed a közösségi jog hatóköre, korlátozhatják
közösségi jogszabályok e jogkövetkezmények jellegét és súlyosságát? L. erre még 8/77 Concetta Sagulo,
Gennaro Brenca és Addelmadjid Bakhouche [1977] EBHT 1495. Egyáltalán, a jogkövetkezmények kérdésének
van valamilyen köze a közösségi jog hatékony érvényesüléséhez?
4.3. 7.4.3. Az igény elbírálásának biztosítása az uniós jog

megsértéséből fakadó állami kártérítési felelősség esetén
Ennek a kérdésnek két oldala van. Az egyik, hogy ilyen igény egyáltalán létezik-e az uniós jogrend és az EUSz
4. cikk (3) bekezdése alapján. A Francovich-ügyben a Bìróság korábban igennel válaszolt erre (l. 8.4.1 pont). A
kérdés másik oldala, hogy az erre vonatkozó igényeket, hol és milyen feltételekkel lehet érvényesìteni. Az
állami kártérìtési felelősség eljárási oldala tekintetében a tagállamoknak vannak kötelezettségei, hiszen belső
jogukban biztosìtani kell ezen igények bìrói elbìrálását, és erre eljárási lehetőséget kell biztosìtaniuk az uniós
272
jogban meghatározott feltételek mellett, figyelembe véve az eljárások egyenértékűségének, és az uniós jog
hatékony érvényesülésének elveit.
4.4. 7.4.4. Kötelezettség az uniós joggal ellentétes belső

jogszabály mellőzésére
Az uniós jogon alapuló igény érvényesìtését a belső jogban nem akadályozhatja az uniós joggal ellentétes belső
jogszabály. A belső jogalkalmazó szervek ezen kötelezettsége közvetlenül az uniós jog elsőbbségének elvéből,
illetve – részben – a közvetlen hatály elvéből ered (l. az előbbiekben, 6.4.2 pont).
4.5. 7.4.5. Az igények elbírálása az uniós bíróságok döntéseivel

összhangban
Nem teljesen tisztult le elvileg az a probléma, hogy az uniós bìróságok döntéseit kell-e követniük a tagállami
jogalkalmazó szerveknek, és ha igen, milyen módon(l. 4.5.1 pontot). Az uniós bìróságok döntéseinek nem
azonos a hatályuk, illetve általában a joghatásuk. A Törvényszék döntései bizonyos feltételek mellett
fellebbezhetők, tehát, amìg jogerőssé nem válnak, joghatásuk korlátozott. Másrészt az uniós bìróságok
különböző tìpusú eljárásokban járnak el, és különböző tìpusú, illetve jellegű határozatokat hoznak. Ez nagyban
érintheti a határozatok joghatásait is.
Az előzőekben levont következtetések alapján azonban megállapìtható, hogy az uniós bìróságok döntéseinek
követését előìró általános kötelezettség ma már létezik az uniós jog alapján. Az alábbiakban ennek
figyelembevételével csoportosìtom az ìtéleteket, melyeknek a joghatását csak a tagállami bìróságok
szempontjából nézem.
(1) Valamely uniós jogi normát hatályon kívül helyező (megsemmisítő) határozatok. Az EUMSz 264. cikke
alapján, a semmisségi perben, ha a kereset megalapozott, a Bìróság a megtámadott aktust semmisnek
nyilvánìtja. A semmisnek nyilvánìtással a norma vagy intézkedés kikerül a hatályos uniós jogrendből, tehát a
tagállami bìróságok sem alkalmazhatják. A semmissé nyilvánìtás mindenkivel szemben hatályos. (Erre már l.
3/54 Associazione Industrie Siderurgiche Italiane v ESZAK Főhatósága [1954] EBHT 0123, 2/1. pont).
(2) Az értelmező előzetes döntések. Az EUMSz 267. cikk alapján folyó előzetes döntéshozatali eljárásban hozott
előzetes döntést köteles követnie az előterjesztő bìróságnak, és az ugyanazon ügyben eljáró fellebbviteli vagy
más bìróságnak is.
(3) Valamely uniós jogi norma érvénytelenségét a 267. cikk keretében megállapító előzetes döntés, vagy a 277.
cikk keretében a norma alkalmazhatatlanságát megállapító ítélet. Ezekben az esetekben, szemben a hatályon
kìvül helyezéssel, a Bìróság döntése nem távolìtja el a normát a jogrendből, csak az adott ügyben az
alkalmazását zárja ki.
Az előzetes döntés az előterjesztő tagállami bìróságot, illetve az adott konkrét ügyben eljáró más bìróságot köti.
Ugyanakkor az ICC-ügyben megfogalmazott ICC-formula szerint (l. 4.5.1.1 pontot), bár egy aktus
érvénytelenségét kimondó előzetes döntést a Bìróság ugyan az előterjesztő bìróságnak cìmezi, e döntés mégis
„elégséges indokot szolgáltat bármely más nemzeti bìróság számára, hogy egy általa meghozni kìvánt ìtélet
céljaira ezt az aktust érvénytelennek tekintse”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, miszerint más bìróság az
elbìrálandó ügyben köteles vagy érvénytelennek tekinteni a kérdéses uniós jogi normát és nem alkalmazni, vagy
előterjesztést kell tennie a Bìrósághoz előzetes döntés végett.
A 277. cikk keretében, valamely uniós norma alkalmazhatatlanságát megállapìtó ìtélet hatóköre ugyan
hasonlóan korlátozott, de gyakorlati szempontból, hasonló joghatással bìr, mint az előzetes döntésnél
megállapìtott érvénytelenség. Semmi nem indokolja, hogy az ilyen ìtélet jogkövetkezményei ne lennének
ugyanolyanok, mint az érvénytelenséget megállapìtó előzetes döntésnél az előzőekben láthattuk, azaz ne
szolgáltasson „elégséges indokot” más bìróságnak az alkalmazás mellőzésére.
(4) Az uniós bíróságok más döntései. Egyre szilárdabb alapon nyugszik azon tétel, hogy a nemzeti bìróságok
kötelesek elkerülni minden olyan döntést, amely ellentétben áll az uniós bìróságok döntéseivel. 5 Az Európai
Bìróság döntéseinek „precedensjellegét” és irányadó mivoltát alátámasztó érvek kiindulópontja az EUSz 4. cikk
(3) bekezdése és az uniós jog hatékony érvényesìtésének kötelezettsége a tagállami belső jogrendszerekben.
5
Lang, 1997, 3. o.
273
Mivel az Európai Bìróság kizárólagos hatásköre a végső döntés az uniós jog értelmezéséről, az Európai Bìróság
ìtéleteiben mutatkozik meg és konkretizálódik az uniós jog. A Bìróság ìtéleteiben megmutatkozó uniós jog
érvényesìtése, egyben az ìtéletek követését is jelenti.
4.6. 7.4.6. Az uniós jog hivatalból történő felhívása – az igények

látens alapja
A tagállami bìróságok előtti ügyekben támasztott igényt uniós jogszabályok is megalapozhatják, támogathatják
vagy éppen alaptalanná tehetik – sokszor perdöntő jelleggel. Az ügynek ez a vonatkozása azonban látens
maradhat, mert az érdekelt fél nem hìvja fel az uniós jogszabályt. Ekkor felvetődik a kérdés, hogy az uniós jog
alkalmazása és hatékony érvényesülése magában foglalja-e azt a kötelezettséget, miszerint az uniós jogot akkor
is kell alkalmazni a tagállami bìróságnak, ha a felek egyike sem hìvta azt fel.
Erre a kérdésre először kifejezetten a Peterbroeck-ügy hìvta fel a figyelmet. Itt egy holland cég helyi (belga)
képviselője a jövedelem után fizetendő iparűzési adó mértékét vitatta, de kérelmét az adóhatóság elutasìtotta. A
kérelmező az adóhatóság előtt nem, hanem először a belga bìróság előtt hivatkozott az EGK-Szerződés 52.
[később EKSz 43., jelenleg EUMSz 49.] cikkére, mely a letelepedés szabadságát szabályozza. Mivel új
indoknak (jogalapnak) minősült, az indokot a bìróság nem vehette figyelembe. Ugyanakkor a bìróság saját
kezdeményezésére sem vehette a közösségi jogszabályt figyelembe a döntésnél. A Bìróság ez utóbbi korlátozást
ésszerűtlennek találta:
20. Végül, a nemzeti bìróságok elzárása attól, hogy saját kezdeményezésre felhìvjanak közösségi jogtételeket,
nem tűnik ésszerűen igazolhatónak, olyan elvek értelmében, mint a jogbiztonság és az eljárás megfelelő
lefolytatásának követelménye.
21. Ezért a brüsszeli fellebbviteli bìróság által előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a közösségi jog
kizárja az olyan hazai eljárási szabály alkalmazását, mely a kérdéses alapeljárásban előforduló eljárási feltételek
között, elzárja a nemzeti bìróságot a hatáskörébe tartozó ügyben eljárva attól, hogy saját kezdeményezésére
megvizsgálja azt, miszerint a belső jog egy szabálya összhangban van-e a közösségi jog egy rendelkezésével,
amikor az utóbbit a peres fél egy bizonyos időn belül nem hìvta fel.
C-312/93 Peterbroeck, Van Campenhout & Cie SCS v Belgium [1995] EBHT I-4599, 20–21. pontok. Az ìtélet
nem a tagállami bìróság ilyen kötelezettségéről szól, hanem arról, hogy a közösségi jog önálló felhìvásának
lehetőségét a tagállami eljárásjog nem zárhatja ki.
A Bìróság ugyanazon a napon (!) hozott másik ìtéletében, a Van Schijndel-ügyben, azonnal rámutatott e
megállapìtás korlátaira, és megállapìtásai eltérő eredményt hoztak. Bár az indokolás érdemi része rendkìvül
tömör, megadja azokat az elveket, melyek segìtségével mérlegelni lehet a konkrét körülmények alapján a
közösségi jog felhìvásának esetleges lehetőségét, illetve kötelezettségét.
C-430/93 és C-431/93 Jeroen van Schijndel és Johannes Nicolaas Cornelis van Veen
v Stichting Pensioenfonds voor Fysiotherapeuten
[1995] EBHT I-4705
[Az ügyben egy foglalkozási nyugdìjalapban való kötelező tagság megìtélése volt napirenden. A felek sem az
első-, sem a másodfokú eljárásban nem hìvták fel a közösségi versenyszabályokat perbeni pozìciójuk
alátámasztására. A pervesztes felperesek a holland Hoge Raad (legfelsőbb bìróság) előtti kasszációs eljárásban
(felülvizsgálati eljárás harmadfokon) hivatkoztak először ezekre, kifogásolván azt, hogy az alsóbb bìróságok
hivatalból nem alkalmazták a közösségi szabályokat, pedig ez kötelezettségük lett volna. Az előzetes döntés
iránti előterjesztésben a holland legfelsőbb bìróság megfogalmazta bizonytalanságát abban a tekintetben, hogy
hivatalból köteles-e vizsgálni egy nemzeti bìróság a közösségi normákat a közösségi jog hatékony érvényesülése
végett, akkor is, ha a felek arra nem hivatkoznak, de tekintettel a keresethez kötöttség elvére is.]
13 A nemzeti bìróság által emlìtett versenyszabályok kötelező szabályok, közvetlenül alkalmazandóak a nemzeti
jogrendszerben. Ahol a belső jog szerint a bìróságok kötelesek saját kezdeményezésre, kötelező belső
jogszabályokon alapuló jogtételt felhìvni, melyre a felek nem hivatkoztak, ilyen kötelezettség fennáll a
vonatkozó, kötelező közösségi szabályok esetében is (l. különösen a 33/76 Rewe v Landwirtschaftskammer für
das Saarland [1976] EBHT 1989 ügyben hozott ìtélet 5. pontját).
274
14 A helyzet ugyanaz, ha a belső jog mérlegelési jogkört biztosìt a bìróságoknak arra, hogy saját
kezdeményezésre alkalmazza a kötelező jogszabályokat. Valójában a Szerződés 5. [később EKSz 10., jelenleg
EUSz 4(3)] cikkében lefektetett együttműködési elv értelmében, a nemzeti bìróságok feladata biztosìtani a
jogalanyokra a közösségi jogi rendelkezések közvetlen hatályából származó jogvédelmet (l. különösen C-213/89
Factortame és mások [1990] EBHT I-2433 ügyben hozott ìtélet 19. pontját).
15 Az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a felek által szabadon létrehozott polgári jogokat és
kötelezettségeket érintő eljárásban, a bìróság feladata a Szerződés [...] cikkeinek alkalmazása akkor is, ha a
rendelkezések alkalmazásában érdekelt fél nem hivatkozott rájuk, amennyiben a belső jog megenged ilyen
jogalkalmazást a nemzeti bìróságnak. […]
19 Ezen elvek alkalmazásának céljából, minden ügyet, melyben felmerül, hogy egy nemzeti eljárási rendelkezés
a közösségi jog alkalmazását gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkìvül nehézzé teszi-e, úgy kell vizsgálni, hogy
tekintettel legyünk e rendelkezés szerepére az eljárásban, annak menetében és annak sajátos jellemzői
vonatkozásában, a maga egészében véve, a nemzeti eljárás különböző fokain. Ezen vizsgálat során, ahol
szükséges, figyelembe kell venni a belső jogrendszer olyan alapvető elveit, mint a védekezést szolgáló jogok
védelme, a jogbiztonság és az eljárás szabályszerű vitelének elve.
20 Ebben az ügyben, a hazai jog azon elvét, miszerint polgári ügyekben egy bìróság saját kezdeményezésre
köteles felhìvni vagy felhìvhat jogtételeket, korlátozza az a kötelezettség, hogy tartania kell magát a jogvita
tárgyához és az előterjesztett tényekre kell alapoznia döntését.
21 Ezt a korlátozást igazolja az az elv, hogy egy polgári perben a feleknek kell kezdeményezniük, és a bìróság
saját kezdeményezésre csak kivételes esetekben cselekedhet, ha a beavatkozását a közérdek kìvánja. Ez az elv
tükrözi a legtöbb tagállamban érvényesülő felfogást, az állam és egyén viszonyait illetően; ez védi a védelem
jogait; és ez biztosìtja az eljárás szabályszerű vitelét, az új indokok megvizsgálásából fakadó szükségszerű
késedelem kivédésével.
A Bìróság itt a közösségi jog felhìvásának kérdését relatìvvá tette, és a belső joggal állìtotta párhuzamba: akkor
köteles a bìróság a közösségi szabályokat hivatalból felhìvni, ha a hazai jogszabályokat is felhìvhatja vagy
köteles felhìvni (az egyenértékűség elve). Másrészről a közösségi jog hatékony érvényesülésének elvét
vizsgálva egyértelművé tette, hogy a közösségi jog felhìvásának belső eljárásjogi szabályok alapján való
kizárása, még nem jelenti önmagában ezen elv sérelmét. A konkrét ügy és a belső eljárási szabályok összetett
vizsgálata döntheti csak el, mennyiben köteles egy bìróság saját kezdeményezésére alkalmazni a közösségi
jogszabályt.
Megjegyzések
1. Mi indokolhatja a kétféle következtetést a két ügyben, melyet ugyanazon bìróság, ugyanazon a napon hozott?
Valóban olyan lényeges különbségek találhatóak a két ügy körülményeiben, hogy ellentétes következtetést
vonnak maguk után? Mindenesetre az érvelések súlypontjai különböznek. A Peterbroeck-döntés kiemeli a
jogbiztonság és az eljárás megfelelő vitelének követelményét, mìg a van Schijndel-ügyben a Bìróság az
eljárások egyenértékűségének követelményét hangsúlyozza (miszerint az teljesült), és a közösségi jog hatékony
érvényesülését (ami szintén teljesült). A Bìróság – a van Schijndel-döntés nyomán – a közösségi jog
felhìvásának relatìv oldalát hangsúlyozza, az egyenértékűség elve alapján, más ügyben is, pl. C-72/95
Aannemersbedrijf P.K. Kraaijeveld BV e.a. v Gedeputeerde Staten van Zuid-Holland [1996] EBHT I-5403, 57–
58. pontok.
2. A kötelezettség relativizálását jól példázza az a megállapìtás, hogy azokban az esetekben, melyekben a hazai
eljárási szabályok az uniós jog alkalmazását lehetetlenné vagy különösen nehézzé teszik, az uniós jogszabály
szerepét gondosan kell mérlegelni az eljárásban, az eljárás lefolytatásában. Ebből az is következik, hogy az sem
mindegy, milyen uniós jogszabály felhìvása merül fel egy ügyben. Ugyanakkor az is, hogy lehetnek olyan uniós
jogszabályok melyeket köteles a tagállam bìrósága saját kezdeményezésre felhìvni. Van olyan ügy, amely ezen
irányba mutat, és ahol a Bìróság lényegében kimondta, miszerint a tagállami bìróság saját kezdeményezésére
köteles figyelembe venni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló
93/13/EGK irányelv rendelkezéseit a végrehajtó belső jogszabály értelmezésénél, C-240-244/98 Océano Grupo
Editorial SA v Roció Murciano Quintero és Salvat Editores SA v José M. Sánchez Alcón Prades, José Luis
Copano Badillo, Mohammed Berroane és Emilio Vińas Feliú [2000] EBHT I-4941, különösen 30–31. pont.
3. Bár általános nézet, hogy a Van Schijndel-döntés a Peterbroeck-ügyben tett megállapìtásokat korlátozza, ez
nem annyira egyértelmű. Nem szabad elfelejteni: a Bìróság elismerte ebben is, hogy fennállhat a tagállami
275
bìróság kötelezettsége a közösségi (uniós) jog hivatalból való vizsgálatára, csak ennek lehetnek bizonyos
feltételei, és a kötelezettséget korlátozhatják más elvek (pl. keresethez kötöttség). Ezért ez a legfontosabb alapját
képezi a továbbiakban minden, az uniós jog hivatalból történő felhìvásának kérdését felvető esetnek.
4.7. 7.4.7. Az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének

kötelezettsége
A tagállamok bìróságainak uniós jogra, illetve uniós jogon alapuló igények elbìrálására irányuló
jogalkalmazását eljárási szempontból jelentősen érinti az előzetes döntéshozatali eljárás intézménye. Az előzetes
döntés szabályozása kétágú az uniós jogban. Vannak esetek, ahol lehetősége van a tagállami bìróságnak
előterjesztést tenni, van, amikor kötelező az előzetes döntést kezdeményezni. Az előzetes döntéshozatal
kezdeményezésének kötelezettsége eljárási szempontból alapvetően érintheti az uniós jogon alapuló igények
elbìrálását is. Az előzetes döntéshozatal egy nagyobb, külön témakör, melyet a következő pontban tekintünk át.
5. 7.5. Az előzetes döntéshozatali eljárás

Az Európai Unión belül, a közösségi jog egységes alkalmazását elősegìtő alapvető eszköz az előzetes
döntéshozatali eljárás. Az uniós jogot a tagállamok bìróságai is rendszeresen alkalmazzák. Ennek egységességét
azonban a különféle jogi kultúrák és jogi gondolkodásmód közepette is biztosìtani kell. A tagállami bìróságok
előtt felmerülő, és az uniós jog alkalmazását felvető ügyeknél, valamilyen módon gondoskodni kellett arról,
hogy az uniós jogi jogalkalmazási problémák esetén, az Európai Bìróság adhasson iránymutatást. Az előzetes
döntéshozatali eljárás adja a keretét annak, hogy az ilyen ügyek a Bìróság elé kerülhessenek. Ennek során a
tagállam bìrósága, az előtte fekvő konkrét ügyben, az uniós jog értelmezésével vagy érvényességével
kapcsolatban felmerülő problémákat kérdések formájában megfogalmazza, és az ügyet ezen kérdésekkel
előterjeszti az Európai Bìróságnál. A Bìróság a feltett kérdések alapján előzetes döntést hoz, melynek
figyelembevételével az előterjesztő bìróság az alapügyet eldönti. A jogintézmény általános jellegét és lényegét
az EUMSz 267. cikke (volt EKSz 234. cikk) ìrja le, mely az előzetes döntéshozatalra vonatkozó lényeges
szabályokat tartalmazza:
„ Az Európai Unió Bìrósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben:
a) a Szerződések értelmezése;
b) az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése.
Ha egy tagállam bìrósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bìróság úgy ìtéli meg, hogy ìtélete meghozatalához
szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bìróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést.
Ha egy tagállam olyan bìrósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai
ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bìróság köteles az Európai Unió Bìróságához
fordulni.
Ha egy tagállami bìróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan kérdés merül fel, amely valamely fogva tartott
személyt érint, az Európai Unió Bìrósága a lehető legrövidebb időn belül határoz.”
Az előzetes döntéshozatali eljárás rendkìvüli lehetőséget ad a Bìróság számára, hogy ìtéleteivel lényeges
megállapìtásokat tegyen uniós jogi kérdésekben. Ez érthető, hiszen az uniós jog számos olyan rendelkezése
kerül tagállami bìróságok elé, melyek a luxemburgi bìróságok előtt indìtható peres eljárásokban aligha merülnek
fel. Az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének lehetősége kiszélesìti a Bìróság ellenőrzését az uniós
jogalkalmazás egésze felett.
5.1. 7.5.1. Az előzetes döntéshozatali eljárás általános jellemzői

Az előzetes döntéshozatali eljárás nem jogorvoslati eszköz, hanem az alapeljárásban egy közbenső eljárás. A
tagállami bìróságnak és az Európai Bìróságnak meghatározott és elkülönült hatásköre van az uniós jog
alkalmazása során az előzetes döntéshozatalban. A tagállami bìróság dönt az ügyben, nem az Európai Bìróság.
A tagállami bìróság azonosìtja az alapul szolgáló tényállást, dönt az előterjesztés szükségessége felől,
meghatározza a felmerült uniós jogi problémát és fogalmazza azt meg kérdések formájában, majd később a
Bìróság állásfoglalását alkalmazza az ügyre.A Bìróság az uniós jogi normát nem alkalmazhatja a konkrét ügyre,
azt nem döntheti el, pusztán értelmezheti az uniós jogot, vagy dönthet annak érvényességéről.
276
Az előzetes döntési eljárás az Európai Bìróság előtt nem peres eljárás, hagyományos értelemben a luxemburgi
eljárásban nincsenek felek. Mivel egy-egy előzetes döntéshozatali eljárásban lényeges, általános jogkérdések
dőlhetnek el, fontos, hogy a közvetlenül érintetteken kìvül mások (uniós szervek, tagállamok) is kifejthessék
véleményüket vagy felléphessenek az eljárásban. Ennek lehetővé tétele végett a Bìróság az előzetes
döntéshozatalt kezdeményező határozatot nemcsak a feleknek továbbìtja, hanem az összes tagállamnak, a
Bizottságnak, annak az uniós szervnek, mely jogi aktusának érvényessége vagy értelmezése az előzetes
döntéshozatal iránti kérelem tárgya, Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes nem uniós
államoknak, az EFTA Felügyeleti Hatóságnak, valamint egyes esetekben olyan harmadik államnak, amelynek a
Tanáccsal megkötött nemzetközi szerződése, megállapodása az eljárás tárgya. 6 A tagállami bìróság előtti
alapeljárásban részt vevő peres felek, a tagállamok és a Bizottság mindig, más értesìtettek bizonyos feltételek
esetén, érveiket kifejthetik ìrásban és részt vehetnek a tárgyaláson. Az előzetes döntés ìtélet vagy végzés
formájában születik meg.
Csak a Bìróság hozhat előzetes döntést. Az EUMSz 256. cikk (3) bekezdés értelmében, az uniós bìróságok
Alapokmányában meghatározott ügyekben, a másik uniós bìróság, a Törvényszék (volt Elsőfokú Bìróság) is
eljárhat és nyújthat előzetes döntést. Az Alapokmány ilyen módosìtása egyelőre nem történt meg, tehát a
Törvényszék még nem járhat el előzetes döntéshozatali eljárásban.
Magyarországon az előzetes döntéshozatalt közvetlenül a Pp. 155/A. valamint 249/A. §-a, valamint a Be. 266. §
(1) bekezdésének c) pontja szabályozza. Ez a szabályozás csak járulékos jellegű az uniós szabályokhoz képest,
hiszen az előzetes döntés kezdeményezésének joga az uniós jogszabályokból fakad. A magyar szabályozás
három kiegészìtő rendelkezést tesz, ami az előzetes döntéshozatalra vonatkozó uniós jogszabályokból nem
következik: előìrja az eljárás felfüggesztését, rendelkezik a fellebbezési jogról, előìrja az Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium tájékoztatását az előzetes döntés kezdeményezéséről.
Megjegyzés a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásról
Az Európai Unió Bìróságának Alapokmánya 2008. március 1-jétől lehetővé teszi a szabadság, a biztonság és a
jog érvényesülésének térségének szabályaira vonatkozó előzetes döntéshozatal sürgősségi eljárásban történő
lefolytatását.7 Mindez azt indokolta, hogy ezen a területen egyes ügyekben a sürgős döntés komoly érdekeket
szolgál, pl. szabadságától megfosztott személlyel kapcsolatos döntés. A Lisszaboni Szerződés a 267. cikk (4)
bekezdésének beillesztésével külön nevesìtette és nyomatékosìtotta ezt az indokot. A sürgősségi eljárás
elrendeléséről az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező bìróság kérelmére (de kivételesen hivatalból is)
a Bìróság egy, külön erre létrehozott öttagú tanácsa dönt. Az eljárás gyorsasága érdekében itt korlátozott az
eljárásban részt vevő, ìrásbeli észrevételezési joggal rendelkező felek köre (az alapeljárásban érintett felek, a
tagállam, amelynek bìróságától a kezdeményezés érkezett, és a Bizottság vesz részt, valamint a Parlament és a
Tanács képviselője, általuk kibocsátott jogi aktust érint az előzetes döntéshozatal). Ugyanakkor szorosabb
határidők vannak az észrevételek benyújtására is. Az iratváltás tipikusan e-mailben vagy faxon folyik, az eredeti
iratokat utólag is be lehet nyújtani. (L. még erre, Gombos, 2009, 160–162. o.) A Bìróság eddigi gyakorlata
szerint sürgősségi eljárás indoka lehet a szabadságától megfosztott személy ügyében való döntés gyorsìtása
(kiadatási őrizet, C-296/08 PPU Ignacio Goicoechea [2008] EBHT I-6304) vagy szülői felügyelettel kapcsolatos
jogokról való gyors döntés (C-195/08 PPU Inga Rinau [2008] EBHT I-5271; gyermek visszavitelével
kapcsolatos ügy).
5.2. 7.5.2. A Bíróság hatásköre az előzetes döntéshozatal során

Az előzetes döntés meghozatala során az uniós bìróság érdemben kétféle funkció végzésére jogosult: a
jogkérdésben szereplő uniós jogi norma értelmezésére, illetve szűkebb körben, a származtatott, másodlagos
uniós jogi normák érvényességének felülvizsgálatára. A Bìróság hatáskörével összefüggő első lényeges kérdés,
hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban mely jogszabályok értelmezését vagy érvénytelenségi vizsgálatát
végezheti el. A Bìróság az ìtélkezési gyakorlatában tovább tisztázta milyen aktusok tartozhatnak az EUMSz
267. cikkében általánosan megjelölt jogszabályokhoz. Ugyanakkor a bìrói jogalkotás határát érzékelhetően
túllépve, kibővìtette azon jogszabályok körét, melyekre előzetes döntést hozhat. Így előzetes döntés hozható
például a társulási szerződések által felállìtott társulási tanácsok aktusaira (C-192/89 S.Z. Sevince v
Staatsecretaris van Justitie [1990] EBHT I-3461); azon belső, tagállami jogszabályok tekintetében, melyek az
uniós jogra visszautalnak, illetve a jogalkotó az uniós jogtételt azokba szó szerint belefoglalja (C-297/88 és C-
197/89 M. Dzodzi v Belgium [1990] EBHT I-3763 vagy C-28/95 A. Leur-Bloem v Inspecteur der
6
Az Európai Unió Bìróságának Alapokmánya 23. cikk.
7
Az Európai Unió Bìróságának Alapokmánya 23a. cikk, a Tanács
2008/79/EK, Euratom határozata nyomán (HL L 24., 2008.1.29., 39. o.), és l. a Bìróság eljárási szabályzatának 104b. cikkét.
277
Belastingdienst/Ondernemingen Amsterdam 2 [1997] EBHT I-4161); tagállamok nem tagállamokkal kötött

egyes egyezményeire, melyek az uniós (közösségi) hatáskör körébe is esnek (pl. GATT-egyezmény), (267-
269/81 Amministrazione delle Finanze dello Stato v Societá Petrolifera Italiana Spa és Spa Michelin Italiana
[1983] EBHT 0801); az Unió nem tagállamokkal kötött nemzetközi szerződéseire (181/73 Haegeman v Belgium
[1974] EBHT 0449).
Amennyiben a Bìróság csak a megjelölt uniós jogszabályok értelmezésére, illetve szűkebb körben
érvényességük felülvizsgálatára jogosult, ez további lényeges hatásköri korlátot jelent az elékerülő ügy
kezelésénél. Ugyanis a 267. cikk ezzel a megfogalmazással egyben kizárja, hogy a Bìróság az előzetes
döntéshozatal során értelmezhessen tagállami belső jogszabályt, vagy véleményt nyilvánìthasson a belső jog és
az uniós jog összeegyeztethetőségéről. Ennek ellenére, az előzetes döntés iránti előterjesztésekben legtöbbször
valamely belső, tagállami jogszabály vagy rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetősége merül fel
kifejezetten vagy éppen burkolt formában.
128/88 Di Felice v Institut national d’assurances pourtravailleurs indépendants
[1989] EBHT 0923
[Az olasz állampolgárságú felperes tizennégy évig szabadfoglalkozású vállalkozóként dolgozott Belgiumban.
Később visszatelepült hazájába, és ott rokkantsági nyugdìjra vált jogosulttá; ugyanakkor a hatvanadik
életévének betöltése után belga öregségi nyugdìjra is benyújtotta igényét. A perben, a brüsszeli Tribunal du
travail (munkaügyi bìróság) előtt az volt a kérdés, hogy mennyiben egyeztethető össze a két nyugdìj, azaz a
közösségi jog figyelembevételével alkalmazható-e az a belga szabályozás, mely az egymást ìgy átfedő
nyugdìjak esetében nem tette lehetővé a nyugdìj folyósìtását. Az előterjesztő bìróság külön rákérdezett arra is,
hogy a belga szabályozás nem jelent-e állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.]
7 A bìróság által előterjesztett első két kérdés tartalmára tekintettel, meg kell állapìtani először is, hogy az EGK-
Szerződés 177. [később EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.] cikke szerinti eljárásban a Bìróságnak nincs
hatásköre alkalmazni a közösségi jogot egy konkrét ügyre, vagy megìtélni annak szabályai és a nemzeti jog
rendelkezéseinek összeegyeztethetőségét. Azonban a nemzeti bìróságot elláthatja a közösségi jog értelmezésére
vonatkozó részletekkel, melyek hasznosak lehetnek e jog rendelkezéseinek hatályával összefüggő
vizsgálatoknál.
[A Bìróság ìgy nem vizsgálhatta azt az 1972. évi 30. sz. királyi rendeletet, melynek alkalmazása kérdéses volt a
közösségi jog tükrében. Ezzel szemben – az ügy tényállására is tekintettel – értelmezte az irányadó közösségi
rendeleteket, visszatekintett saját esetjogára, és végül az alábbi következtetést vonta le.]
11 Az előbbiekből következően, anélkül, hogy szükséges lenne figyelembe venni a nemzeti bìróság által
hivatkozott más közösségi jogi rendelkezéseket, a Bìróságnak előterjesztett első két kérdésre azt a választ kell
adni, miszerint az 1408/71 rendelet rendelkezéseit, melyet az 1390/81 rendelet kiterjesztett az egyéni
vállalkozókra és családtagjaikra, úgy kell értelmezni, hogy az kizárja olyan nemzeti jogszabályok alkalmazását,
melyek szerint az öregségi nyugdìj nem folyósìtható, amennyiben a jogosult személy egy másik tagállam
jogszabályai szerint rokkantsági nyugdìjban részesül, feltéve, ha e jogszabályok alkalmazása az érintett
személyre kevésbé kedvező, mint az 1408/71 rendelet 46. cikkének alkalmazása.
A Bìróság a fenti (és számtalan más) ügyben a legalapvetőbb hatásköri korlátokat a következőképpen
körvonalazta: az uniós jogot a Bìróság nem alkalmazhatja az ügy tényeire, ugyanakkor nem vizsgálhatja a belső
jog és az uniós jog összeegyeztethetőségét, valamint a fentiekből is adódóan, nem értelmezheti a belső jogot.
(Már a Benedetti-ügyben megállapìtotta a Bìróság: „A [267.] cikk szerinti eljárás keretében nem a Bìróság
feladata, hogy értelmezze a nemzeti jogot és mérlegelje annak hatásait.” 52/76 Luigi Benedetti v Munari F.lli
s.a.s. [1977] EBHT 0163, 25. pont).
Ezek a korlátok esetenként komoly nehézségeket támasztanak. Különösen az, hogy a Bìróság az uniós jogot
nem alkalmazhatja az ügy tényeire. Ennek szigorú követése ugyanis azzal járna, hogy a Bìróságnak az
előterjesztésben szereplő uniós jogi normáról absztrakt elemzést kellene adnia, azaz minden lehetséges
értelmezési változatot végigelemeznie. Ez abszurd következményekhez vezetne, hiszen egy jog vagy jogtétel
minden irányú vizsgálata hosszadalmas és egyben értelmetlen, mivel annak csak egy részét hasznosìthatná az
előterjesztő tagállami bìróság. Így kialakult az a felfogás, hogy a Bìróságnak az értelmezést az előterjesztett ügy
tényeire figyelemmel kell megadnia, tehát nincs helye teljesen absztrakt értelmezésnek. Ennek a felfogásnak az
alapja a „hasznos válasz” doktrínája. Ez a követelmény a nyolcvanas évektől kezd mutatkozni a Bìróság
ìtélkezési gyakorlatában (l. pl. C-83/91 Wienand Meilicke v ADV/ORGA F. A. Meyer AG [1992] EBHT 4871,
278
26. pont). A hasznos válasz fogalma takarja azt a célszerűségből adódó követelményt, hogy a Bìróságnak olyan
értelmezésre kell szorìtkoznia, mely a konkrét ügyben a nemzeti bìróság által felhasználható. A hasznos válasz
fogalma testesìti meg azt a követelményt, hogy a Bìróságnak nem kell az adott kérdéssel kapcsolatos lehetséges
tényállások mindegyikére vagy közel mindegyikére értelmezést adni, hanem csak a konkrét ügyben felmerülő
tények tükrében, konkrétan kell értelmezést nyújtani.
Nem okoz kevesebb gondot az a követelmény sem, hogy a Bìróság nem foglalhat állást a belső jog és az uniós
jog összeegyeztethetőségéről. Legtöbbször a tagállami bìróság előtt úgy merül fel az ügydöntő kérdés, hogy a
belső jogszabályt, vagy az ennek alkalmazását kizáró uniós jogszabályt alkalmazza-e az ügy eldöntése során,
mivel együtt a kettőt nem lehet. Ennek megfelelően teszi fel a kérdést is. A Bìróság előtt ekkor az a
követelmény áll, hogy legyen tekintettel ugyan az ügy jogi és ténybeli körülményeire, de ugyanakkor kerülje el,
hogy véleményt nyilvánìtson az összeegyeztethetőség kérdéséről, és csak az uniós jogszabályt értelmezze
általános módon. Ilyen körülmények között ez a korlát nehezen működik, hiszen a Bìróságnak úgy kell
tekintettel lenni az ügy körülményeire, hogy attól elvonatkoztatott, általános, de a tagállami bìróság számára
mégis használható választ kell adnia (l. erre Blutman, 2003, 127–131. o.) A fenti ügyben ez a dilemma vezetett a
fenti ìtélet 11. pontjában olvasható, furcsa formában megfogalmazott válaszhoz.
Megjegyzések
1. A Lisszaboni Szerződés előtt az uniós jogban többfajta előzetes döntéshozatali eljárás létezett. A korábbi EK-
Szerződés, a legáltalánosabb előzetes döntéshozatali eljárásról rendelkező 234. cikk mellett, a 68. cikkében is
biztosìtotta az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének lehetőségét a Szerződés Harmadik rész IV. cìme alá
tartozó ügyekben, de csak azon bìróságoknak, melyek határozata ellen nem volt jogorvoslati lehetőség. Az
EUSz 35. cikke, pedig az akkor harmadik pilléres rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatban
tette ugyanezt meg, de a tagállami bìróságoknak előterjesztési kötelezettsége itt nem volt, csak joga. A
Lisszaboni Szerződés után, az alapìtó szerződésekben az egyetlenként megmaradt előzetes döntéshozatali eljárás
kiterjed mindezen kérdésekre is az EUMSz 267. cikkében foglaltak szerint.
Az autonóm jogrendként megmaradó Európai Atomenergia Közösségben, az Euratom-Szerződés feltételeit

tekintve lényegileg azonos rendelkezést tartalmaz az EUMSz 267. cikkével, de azEuratomban az előzetes
döntéshozatal iránti kezdeményezés érthetően igen kevés. Lényeges kiemelni, hogy az Európai Unió
Bìróságának, különböző nemzetközi szerződések biztosìthatnak joghatóságot, hogy eljárjon az adott
szerződéssel kapcsolatban felmerülő jogértelmezési kérdéseknél előzetes döntéshozatali eljárásban. Formailag
ennek nincs köze az alapìtó szerződésekhez és az EUMSz 267. cikkéhez (l. Blutman, 2003, 80–87.o.) Ezen
eljárások megindìtásának feltételei különbözhetnek is.
2. A Mazzalai-ügyben az a kérdés vetődött fel, hogy a Bìróság elvégezheti-e a nem közvetlen hatályú, a
részleges adóharmonizációt előìró 1967-es második irányelv részbeni értelmezését előzetes döntéshozatali
eljárás keretében. Ez problémaként azért merült fel, mert egy nem közvetlen hatályú közösségi jogszabályra
nem lehetett a belső jogban igényt alapìtani, ìgy aligha tudja az előterjesztő bìróság alkalmazni az ügy eldöntése
során, azaz célját vesztheti az értelmezés, 111/75 Impresa Costruzioni comm. Quirino Mazzalai v Ferrovia del
Renon [1976] EBHT 0657. A nem közvetlen hatályú uniós normák a 267. cikk hatálya alá esnek? A Bìróság
köteles ilyen normák értelmezéséről vagy érvényességéről előzetes döntést hozni megfelelő előterjesztés esetén,
vagy el kell utasìtani az előterjesztést? Milyen érvek sorakoztathatók fel e dilemma elemzésénél?
A nem kötelező aktusok a 267. cikk hatálya alá tartoznak? Láthattuk a Grimaldi-ügyben, hogy a Bìróság nem
zárkózott el a Bizottság nem kötelező ajánlásainak figyelembevételétől, és ennek is tulajdonìtott egyfajta
joghatást: a tagállami bìróságnak bizonyos feltételek esetén a belső jog értelmezésénél követnie kell. Ez a döntés
meddig terjeszthető ki? Például a Gazdasági és Szociális Bizottság vagy a Régiók Bizottságának a jogalkotás
során adott állásfoglalásai, véleményei is értelmezhetők az előzetes döntéshozatal során? A Bìróság (egyes
közszolgálati pereknél) megpróbált a kérdés vonatkozásában valamilyen határvonalat húzni, l. például az igen
korai Degreef-ügyet, 80/63 Robert Degreef v Bizottság [1964] EBHT 0767.
4. A Di Felice-ügyből is kiderült, hogy a Bìróság nem állapìthatja meg az előzetes döntési eljárásban valamely
belső jogszabály összeegyeztethetetlenségét (vagy összeegyeztethetőségét) a közösségi joggal. Csak a közösségi
jogot vizsgálhatja önmagában az ügy tényállására tekintettel. Figyelje meg, és elemezze, hogy a Bìróság milyen
formában fogalmazott a fent idézett Di Felice-ìtélet 11. pontjában! Minek tudhatók be az ìtélet szövegének
nehézkes fordulatai? Valóban elkerülte a Bìróság azt, hogy véleményt nyilvánìtson a kérdéses királyi rendelet
közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről?
279
5. Annak határai, hogy a Bìróság mikor alkalmazza a közösségi jogot az előterjesztett ügy tényeire, és mikor
nem, nagyon illékonyak, nehezen meghatározhatóak. Például a Weber-ügyben a paderborni (Németország)
bìróság előtt az volt a jogkérdés, hogy a számos kiegészìtő anyaggal kevert tejpor, a közös vámtarifa 04.02 A II
(b) 1. alcìme alá eső „sovány tejpor” kategóriába vagy a 21.07 D II. (a) 1. alcìmben szereplő „élelmiszer-
készìtmény” fogalma alá sorolható be. Az előző esetben jár kompenzációs támogatás, az utóbbi esetben nem.
Lényeges kérdés volt, hogy a nátrium-kazein jelenléte mennyiben érinti a sovány tejpor kategóriája alá történő
besorolhatóságot.A Bìróság – tekintettel egyes összetevők jelenlétére és a sajátos gyártási eljárásra – kimondta,
hogy „...a közös vámtarifa 04.02 A II (b) 1. alcìmét úgy kell értelmezni, hogy nem foglalja magában azt a
terméket, amely 23,4% sovány tejport, 42,3% porìtott savót, 16,2% tejcukrot, 7,1% kálcium-kazein, 10,6%
nátrium-kazein, és 0,4% más anyagot tartalmaz.” 40/88 Paul F. Weber („f.a.”) v Milchwerke Paderborn-
Rimbeck [1988] EBHT 1395, 30. pont. Ezzel a Bìróság alkalmazta a közösségi jogot az ügy tényeire vagy nem?
Az ìtéletben az szerepel, hogy az adott közösségi jogszabályt „úgy kell értelmezni, hogy”. Formailag ìgy ez nem
jogalkalmazás, a Bìróság az ügy tényállására, az ott szereplő termék sajátosságaira figyelemmel értelmezte a
közösségi jogszabályt. Tartalmilag a Bìróság azonban nem általánosìt, a megìtélés szorosan ügyhöz kötött, a
tagállami bìróságnak semmilyen mérlegelési lehetőséget nem hagy, saját maga vonja le a következtetést az
ügyben szereplő termékkel kapcsolatban. (L. még Blutman, 2003, 133–134. o.)
5.3. 7.5.3. A tagállami bíróságok előterjesztési kötelezettsége

A fentiekből látható, hogy az EUMSz 267. cikke az előzetes döntés iránti előterjesztést a tagállami bìróságok
kötelezettségévé teszi, ha határozatuk ellen nincs jogorvoslati lehetőség. A kötelezettség a következő feltételek
esetén áll be:
1. a tagállami bìróság előtt az alkalmazandó közösségi jogi norma értelmezésével vagy érvényességével
kapcsolatos jogkérdés merüljön fel,
2. az ügyben a határozathozatalhoz szükség legyen e jogkérdés eldöntésére,
3. a bìróság határozata ellen jogorvoslatnak ne legyen helye.
E feltételek közül a második és a harmadik, lényeges értelmezési problémákat vet fel.
5.3.1. 7.5.3.1. A szükségesség feltétele

Az EUMSz 267. cikke értelmében, az Európai Bìróság előzetes döntést akkor hozhat, amennyiben a tagállami
bìróság előtt felmerült uniós jogkérdés eldöntése szükséges a határozathozatalhoz. A jogkérdés mutatkozása
mellett, e jogkérdésnek az Európai Bìróság által nyújtandó megoldása kell ahhoz, hogy a bìróság az ügyben
határozatot tudjon hozni. Ez feltétele annak, hogy a Bìróság az előzetes döntés hozatalára irányuló hatáskörét
gyakorolhassa, az előterjesztéssel érdemben foglalkozzon. Ez egyben feltétele az előterjesztési kötelezettség
keletkezésének is. Amennyiben a Bìrósághoz felterjesztett uniós jogi kérdés eldöntése nem szükséges a nemzeti
bìróság előtt folyamatban lévő ügy eldöntéséhez, a Bìróság nem adhat rá választ, ugyanis hiányzik az
előterjesztés egyik lényeges feltétele, és nincs előterjesztési kötelezettség sem.
A szükségesség fogalma ebben az összefüggésben kétirányú:
(1) a felmerülő jogkérdés megoldása szükséges az ügy eldöntéséhez (tkp. a jogkérdés releváns az ügy
szempontjából);
(2) a felmerülő jogkérdés megoldását a tagállami bìróság nem tudja biztonsággal szolgáltatni, ahhoz szükséges
az Európai Bìróság előzetes döntése.
A szükségesség feltétele mindkét vonatkozásban puha jogfogalom. Nincsenek általános és objektìv jellemzők,
melyek alkalmazásával minden, vagy a legtöbb konkrét ügyben el lehetne dönteni, hogy fennáll-e a
szükségesség vagy sem. Különösen hiányzik az objektìv jellemző a (2) számú esetben, hiszen ott a bìróság
megìtélésére van bìzva, hogy maga el tudja-e dönteni biztonsággal a jogkérdést, vagy inkább a Bìróság
segìtségét kéri. A tagállam bìróságának igen széles a mérlegelési jogköre, és a szükségesség megállapìtása
nagymértékben szubjektìv megìtélésen múlik. Ez ahhoz vezethet, hogy egy tagállami bìróság olyan esetben is
maga dönt, amikor igencsak indokolt lenne az előterjesztés. Az előterjesztéstől való elzárkózás azzal a
veszéllyel jár, hogy az EUMSz 267. cikk nem tudja betölteni alapvető célját, az uniós jog egységes
alkalmazásának biztosìtását.
280
Az előterjesztési kötelezettség tartalmi bizonytalansága arra kényszerìtette a Bìróságot, hogy megpróbáljon

általános elveket megfogalmazni arra, mikor áll be az előzetes döntés kezdeményezésének kötelezettsége, ezzel
határozottabbá téve a kötelezettséget, és eloszlatva a bizonytalanság egy részét. Ezt a lépést a CILFIT-ügyben
tette meg.
283/81 Srl CILFIT és Lanificio di Gavardo SpA v Ministry of Health
[1982] EBHT 3415
[ Az ügy tárgyát l. előzőleg a 2.11 pontnál]
11 Ellenben, ha azt állapìtják meg, hogy a közösségi jog figyelembevételére van szükség az eléjük terjesztett
jogvita megoldásához, a 177. [később EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.] cikk kötelezi őket, hogy a Bìrósághoz
forduljanak minden felmerült értelmezési kérdésben.
12 A Corte suprema di cassazione által feltett kérdés arra irányul, hogy bizonyos körülmények között a 177.
cikk harmadik bekezdésében megfogalmazott kötelezettségnek mindamellett lehetnek-e korlátai.
13 Ebben az összefüggésben fel kell idézni, hogy a Bìróság a 28/62–30/62. sz. Da Costa egyesìtett ügyekben
1963. március 27-én hozott ìtéletében (EBHT 1963., 75. o.) megállapìtotta, hogy „bár a 177. cikk utolsó
bekezdése minden korlátozás nélkül kötelezi azokat a nemzeti bìróságokat, amelyek határozatai ellen a nemzeti
jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, hogy minden előttük felmerült értelmezési kérdéssel a Bìrósághoz
forduljanak, a Bìróság által a 177. cikk alapján korábban adott értelmezés kötelező jellege azonban okafogyottá
teheti ezt a kötelezettséget, és ìgy kiüresìtheti annak tartalmát; ìgy van ez különösen akkor, ha a felmerült kérdés
lényegében megegyezik egy hasonló esetben már előzetes döntés tárgyát képező kérdéssel”.
14 Ami e kötelezettségnek a 177. cikk harmadik bekezdésében megfogalmazott korlátait illeti, ugyanezt a hatást
eredményezheti a Bìróságnak a szóban forgó jogkérdést megoldó kialakult ìtélkezési gyakorlata – függetlenül az
emlìtett ìtélkezési gyakorlatnak helyt adó eljárások jellegétől – még akkor is, ha a vitás kérdések szigorúan véve
nem azonosak.
15 Mindazonáltal nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindezen körülmények között a nemzeti bìróságok –
beleértve a 177. cikk harmadik bekezdésében emlìtetteket is – továbbra is teljesen szabadon fordulhatnak a
Bìrósághoz, ha azt célszerűnek tartják.
16 Végezetül, a közösségi jog helyes alkalmazása lehet olyan nyilvánvaló, hogy az a felvetett kérdés
megoldásának módját illetően minden ésszerű kétséget kizár. Mielőtt arra következtetésre jutna, hogy ilyen
helyzet áll fenn, a nemzeti bìróságnak meg kell győződnie arról, hogy ez ugyanennyire nyilvánvaló a többi
tagállam bìróságai és a Bìróság számára is. Kizárólag e feltételek teljesülése esetén tekinthet el a nemzeti
bìróság attól, hogy ezt a kérdést a Bìróság elé terjessze, és válaszolhatja meg azt saját felelősségére.
[Itt a Bìróság felhìvta a figyelmet és kitért arra, hogy milyen nehézségek lehetnek a közösségi jog
értelmezésénél, l. a 17–20. pontokat a 2.6 pontnál.]
21 Mindezen megfontolásokra figyelemmel a Corte suprema di cassazione kérdésére azt a választ kell adni,
hogy a 177. cikk harmadik bekezdésében foglaltakat úgy kell értelmezni, hogy ha közösségi jogi kérdés merül
fel olyan nemzeti bìróság előtt, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati
lehetőség, e bìróság köteles eleget tenni azon kötelezettségének, hogy a kérdést a Bìróság elé terjessze, kivéve,
ha azt állapìtotta meg, hogy a felmerült kérdés nem releváns, vagy a szóban forgó közösségi jogi rendelkezést a
Bìróság már értelmezte, vagy a közösségi jog helyes alkalmazása olyannyira nyilvánvaló, hogy az minden
ésszerű kétséget kizár; az ilyen esetek fennállását a közösségi jog sajátos jellemzőinek, az értelmezésével
kapcsolatos különleges nehézségeknek és a Közösségen belüli eltérő ìtélkezési gyakorlat veszélyének
függvényében kell megìtélni.
A CILFIT-ügy egy bonyolult jogi egyensúlyozás két szélsőséges lehetőség között. Az egyik, hogy a tagállami
bìróságok szükséges és indokolt esetekben is mellőzik az előterjesztéseket, ìgy egyes közösségi
jogszabályoknak teljesen eltérő értelmezése alakul ki különböző tagállamokban. A másik lehetőség, hogy az
indokolatlan előterjesztések, és a rosszul értelmezett előterjesztési kötelezettség miatt, a Bìróság ügyterhe
vészesen megnövekszik, kezelhetetlenné válik. A középutat meg kellett találni, kérdés, hogy ez sikerült-e a
Bìróságnak.Mindenesetre az ügyben eljáró Capotorti főtanácsnok indìtványában, csak egy feltétel mellett látta
281
mellőzhetőnek az előterjesztést: amennyiben egy megelőző ügyben a Bìróság már a jogkérdést eldöntötte.8 A
Bìróság azonban nem követte ezt a véleményt.
A CILFIT-döntés legkérdésesebb és egyben legérdekesebb része az acte clair-doktrìna elfogadása, az ìtélet 16.
pontjában. Eszerint nem keletkezik előterjesztési kötelezettség, ha az alkalmazandó közösségi jogi rendelkezés
értelme világos. Sok esetben a tagállami bìróság előtt felmerülő uniós jogkérdés valóban nem vet fel lényeges
értelmezési problémát, azt a bìróság nehézség nélkül tudja alkalmazni. A klasszikus elv szerint clara non sunt
interpretanda, azaz a világos rendelkezés (acte clair) nem szorul értelmezésre, ìgy nem kell az Európai Bìróság
segìtségére hagyatkozni. Az acte clair-doktrìna alkalmazásával ki lehet szűrni az olyan helyzeteket, amelyekben
felmerül ugyan uniós jogkérdés a tagállami eljárásban, azonban a megoldás kézenfekvő, és nincsenek
értelmezési problémák. Ugyanakkor ez a doktrìna alkalmas arra is, hogy a tagállami bìróság az előterjesztés
kötelezettségét megkerülje, és a kérdéses, alkalmazandó uniós jogtételt acte clair-jellegűnek, értelmét
világosnak tekintse, és saját maga döntsön. Lényegében ezen kérdésen fordul meg az, hogy az előterjesztés
kötelezettsége megkerülhető szabály, vagy számon kérhető kötelezettség. Igaz, az előterjesztési kötelezettség
fontos funkciója miatt, mely az uniós jog egységes alkalmazását célozza, a kötelezettség alól mentesìtő minden
kivételt szorosan kell értelmezni, C-99/00 Kenny Roland Lyckeskog [2002] EBHT I-4839, per AG Tizzano 64.
pont. Mindezen okból az EUMSz 267. cikk (3) bekezdésének gyakorlati szempontból ez a legfontosabb
kérdésköre, ìgy a CILFIT-ügy az előzetes döntéshozatali eljárás eljárási feltételei vonatkozásában a
legfontosabbak ügyek közül való.
Figyelemre méltó, hogy a Bìróság kitér azon joghelyzetre, mikor már létezik luxemburgi ìtélet azon jogkérdés
megoldására, mely felmerült a tagállami bìróság előtt (acte éclairé – a rendelkezés tisztázott, értelmezett). Acte
éclairé esetében nincs előterjesztési kötelezettség. Ez már a CILFIT ügy előtt is nyilvánvaló volt, és a Bìróság
vissza is utalt a Da Costa-ügyre, melyben először foglalkozott ezzel a kérdéssel. A Da Costa-döntést a Bìróság a
CILFIT-ügyben két vonatkozásban pontosìtotta, egészìtette ki: egyrészt mindegy, hogy milyen eljárás során
foglalt állást a Bìróság a közösségi jogi kérdésben (azaz nemcsak előzetes döntési eljárás lehet), másrészt nem
kell „szigorúan azonosnak” lenni a tagállami bìróság előtt felmerült, illetve a megelőzően eldöntött közösségi
jogi kérdésnek.
Megjegyzések
1. A CILFIT-döntés 18. pontja (l. 2.11 pontnál) tartalmazza a nyelvi összehasonlìtás követelményét. A Bìróság
ezt már jóval a CILFIT-ügy előtt megfogalmazta, a közösségi jog egységes értelmezésének elvét hangsúlyozva,
pl. 19/67 Bestuur der Sociale Verzekeringsbank v J. H. van der Vecht [1967] EBHT 0445, 30/77 Régina v
Pierre Bouchereau [1977] EBHT 1999, 13. pont.A Van der Vecht-ügyben a Bìróság ìgy fogalmazott: „Azonban
a közösségi rendeletek egységes értelmezésének követelménye szükségessé teszi, hogy ezt a bekezdést nem
elszigetelve kell vizsgálni, hanem kétség esetén, a másik három [hivatalos] nyelven létező változatok fényében
kell értelmezni és alkalmazni.” A CILFIT- vagy a Van der Vecht-döntésben tett megállapìtás támaszt szigorúbb
feltételeket?
Legalábbis kétségesnek tűnik, hogy egy tagállami bìróság nyelvi összevetéseket végez az értelmezendő
jogszabály nyelvi változatai között, és hogy ez a gyakorlatban megfelelően működő követelmény lenne. Nem
mondható általánosnak, hogy a jogszabályok fordìtási különbségei problémákat okoznának, bár van erre is
példa, l. az EK-Szerződés 85. (jelenleg EUMSz 105.) cikkére: T-143/89 Ferrière Nord Spa v Bizottság [1995]
II-0917. Maga az Európai Bìróság sem gyakran tesz nyelvi összehasonlìtást a vizsgált közösségi jogszabály
tekintetében. A nyelvi összehasonlìtás követelményét támadta Jacobs főtanácsnok a Wiener S.I.-ügyben letett,
más tekintetben is nagyhatású véleményében, mivel szerinte aránytalan terhet róna a tagállami bìróságokra
ennek betartása, C-338/95 Wiener S. I. GmbH v Hauptzollamt Emmerich [1997] EBHT I-6495, per AG Jacobs
65. pont. Néhány évvel később a Lyckeskog-ügyben a dán kormány sorakozott fel a főtanácsnok véleménye
mellett, kérvén a Bìróságot, hogy a nyelvi összehasonlìtás követelményét törölje a feltételek sorából, ám a
Bìróság erre láthatóan nem volt hajlandó, C-99/00 Kenny Roland Lyckeskog [2002] EBHT 4839, per AG
Tizzano 52. pont.
2. A Fővárosi Bìróság egy mintaoltalmi ügyben, a vonatkozó irányelv értelmezése során, az ipari minta (design)
fogalmával kapcsolatosan, támaszkodott az irányelv angol nyelvű szövegváltozatára. A Fővárosi Ítélőtábla
másodfokú eljárásban megállapìtotta, hogy rendelkezésre áll az irányelv hivatalos magyar szövege, amelynek
értelmezése eredményre vezet, ìgy nincs alap az angol nyelvű változat használatának az irányelv értelmezése
során. Fővárosi Ítélőtábla, 8. Pf. 21.087/2007/4., FIT-H-PJ-2007-345. Egy felsőbb bìróság kizárhatja-e eleve
egy uniós jogszabály értelmezésénél a többi szövegváltozat figyelembevételét, amennyiben az eredményre
8
L. Bermann et al., 1993, 270. o.
282
vezet, vagy a magyar szövegváltozat ellenőrizhető-e, illetve megkérdőjelezhető-e más, esetlegesen eltérő,
hivatalos nyelvi változatok használatával? Hol kell megállnia az értelmezésnek, a CILFIT-ügyre is tekintettel?
3. A tagállamok bìróságai gyakran nyúlnak az acte éclairé-doktrìnához. Például a portugál Supremo Tribunal
Administrativo (Legfelsőbb Közigazgatási Bìróság), amikor egyik ügyben, ahol az állami beruházásnál
(hìdépìtés) a vadmadarak védelmével kapcsolatban, az Európai Bìróság döntéseire támaszkodva, de azok sajátos
értelmezésével, kizárta a vonatkozó 79/409/EGK irányelv hatóköréből a megelőző védelem kötelezettségét,
megkerülvén egyben az előterjesztést is. Az osztrák Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bìróság)
1998-ban visszavont egy előzetes döntés iránti kérelmet, amikor az Európai Bìróság az előterjesztett
jogkérdésben egy hasonló ügyben közben döntést hozott. (Blutman, 2003, 330. o.)
5.3.2. 7.5.3.2. A jogorvoslat kizártsága, mint a kötelezettség előfeltétele

A kötelezettség keletkezésének feltétele, hogy az ügyben eljáró bìróság határozata ellen jogorvoslatnak ne
legyen helye. Nem a bìróság tìpusa, a hierarchiában elfoglalt helye dönti el, hogy az EUMSz 267. cikk (3)
bekezdése szerint van-e előterjesztési kötelezettsége, hanem a konkrét ügyben megnyìló jogorvoslati
lehetőségek, illetve azok hiánya. Így bármilyen szintű is az ügyben eljáró bìróság, amennyiben a konkrét ügyben
nincs helye jogorvoslatnak, előterjesztési kötelezettség keletkezik.
A jogorvoslatoknak azonban számos formája lehet. A kérdés az, hogy mindegyik jogorvoslati formára utal a
harmadik bekezdés (beleértve a rendkìvüli jogorvoslatokat is), vagy csak egyes, tipikus jogorvoslati formák
azok, melyek lehetősége vagy hiánya szerepet játszik az előterjesztési kötelezettség megnyìltában. Teljesen
természetes, hogy a fellebbezés, mint klasszikus perorvoslat, olyan jogorvoslat, melynek kizártsága alapul
szolgál az előterjesztési kötelezettség keletkezésének. Azonban számos rendkìvüli jogorvoslat van, melyeknek
szerepe kérdéses. A probléma kettős.
(1) Amennyiben minden lehetséges jogorvoslati formát bevonunk a 267. cikk(3) bekezdésének körébe, akkor
megengedhetetlenül leszűkìtjük – alapvetően a legfelsőbb bìróságokra – azon bìróságok körét, melyek
eljárásaiban egyáltalán megnyìlhat az előterjesztési kötelezettség. Igen sok ügyben ugyanis általában van olyan
(rendkìvüli) jogorvoslati lehetőség, melynek folytán a legfelsőbb bìrói fórumokhoz kerül az ügy. Amennyiben
Magyarországon – rendkìvüli jogorvoslatként – az alkotmányjogi panasz kizártságát figyelembe vennénk az
előterjesztési kötelezettség keletkezésének előfeltételeként, abszurd helyzet adódna. Mivel elvileg minden
ügyben fennáll ilyen panasz benyújtásának lehetősége, csak az Alkotmánybìróság előtti ügyekben nyìlna meg az
előterjesztési kötelezettség.
(2) A másik probléma, hogy a rendkìvüli jogorvoslatok egyes tìpusai, milyen jellemzőik alapján zárhatók ki
abból a körből, melyre utal a 267. cikk (3) bekezdése. Az egyes jogorvoslati formák „rendkìvülisége” négy
szempont szerint mérlegelhető és ìtélhető meg:
1. a felülbìrálat lehetséges köre (teljes, csak jogkérdésben, korlátozottan jogkérdésben),
2. a jogorvoslat érdemi vizsgálata külön engedélyhez kötött-e vagy automatikus,
3. a felülbìráló bìróság hatásköre kasszációs vagy reformatórius,
4. a jogorvoslatnak van-e felfüggesztő hatálya.
A 267. cikk (3) bekezdésben a „jogorvoslat” fogalmának értelmezésénél az első két szempont játszik szerepet.
Az Európai Bìróság a Lyckeskog-ügyben a svéd fellebbviteli rendszer összefüggéseiben e problémákat vizsgálta.
99/00 Kenny Roland Lyckeskog
[2002] EBHT 4839
[Az egyik svéd fellebbviteli bìróság (Hovratten för Vastra Sverige), melynek döntése ellen külön engedély
(megengedhetőségi döntés) alapján lehetett fellebbezni a svéd legfelsőbb bìrósághoz (Högsta domstol),
előterjesztésében rákérdezett, hogy van-e előterjesztési kötelezettsége (l. EUMSz 267(3) cikk). Az ügyben
különböző érvek hangzottak el, mindkét irányban. Azon álláspont, mely szerint az előterjesztő bìróság már
előterjesztési kötelezettség alá eső bìróságnak minősül, érvként arra támaszkodott, hogy a fellebbezés feltételes
jellege akadályát képezi az egységes jogalkalmazás biztosìtásának. A meg nem engedett fellebbezés lehetősége
miatt, számos ügyben nem nyìlik meg az előterjesztési kötelezettség, ami szembe megy a 267. cikk céljával. A
Bìróság másként látta.]
283
16 Egy nemzeti fellebbviteli bìróságnak a felek által a legfelsőbb bìróság előtt támadható határozatai, a 234. [
jelenleg EUMSZ 267.] cikk értelmében nem olyan tagállami bìróság által hozott határozatok, „amelynek
határozatai ellen nincs helye jogorvoslatnak a nemzeti jog alapján”. Az a tény, hogy az ilyen fellebbezések
érdemi vizsgálata a legfelsőbb bìróság egy előzetes megengedhetőségi döntésétől függ, hatásában nem fosztja
meg a feleket a jogorvoslattól.
17 Ez a svéd rendszerben is ìgy van. A feleknek mindig van fellebbezési joguk a Högsta domstolhoz a hovrätt
ìtélete ellen, mely utóbbi ìgy nem minősülhet olyan bìróságnak, amelynek határozata ellen nincs helye
jogorvoslatnak. A Perrendtartás 54. fejezet 10. szakasza szerint, a Högsta domstol megengedhetőségi
nyilatkozatot bocsáthat ki, ha a fellebbezés bìróság által történő vizsgálata fontos ahhoz, hogy iránymutatást
nyújtson a jogalkalmazásban. Így az alkalmazandó jog, ìgy a közösségi jog értelmezésével kapcsolatos
bizonytalanság, okot adhat a felülvizsgálatra, legmagasabb szinten, a legfelsőbb bìróság által.
18 Amennyiben egy kérdés felmerül a közösségi jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, a
legfelsőbb bìróság köteles a 234. cikk harmadik bekezdésében foglaltak szerint a kérdést előzetes döntés végett
a Bìróságnál előterjeszteni, vagy a megengedhetőségi vizsgálat során vagy egy későbbi szakban.
Az egyes tagállamok jogrendszereiben a jogorvoslati formák, eljárások jelentősen különböznek. A tagállamok

gyakorlata alakìtja ki azt, hogy a saját jogrendszerükben mely jogorvoslati formák jönnek számìtásba az
előterjesztési kötelezettség megnyìlása szempontjából. A 267. cikk céljából, és az Európai Bìróság
gyakorlatából e tekintetben egy általános elv szűrhető le. Az a legfontosabb, hogy egy uniós jogkérdést felvető
ügyben valahol, valamilyen szinten megnyìljon az előzetes döntés iránti előterjesztési kötelezettség, kivéve, ha a
felek nem élnek jogorvoslati jogukkal.
Ezen elvekből kiindulva, a Cartesio-ügyben a Bìróság úgy találta, hogy a magyar polgári eljárásban a
felülvizsgálati eljárás a 267. cikk szempontjából jogorvoslatnak minősül, ìgy a másodfokon eljáró, és az előzetes
döntést kezdeményező ìtélőtáblát, amelynek határozataival szemben felülvizsgálatra van lehetőség, nem lehet
olyan bìróságnak tekinteni, amelynek határozatai ellen a belső jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség.
Ugyanis a felülvizsgálati eljárás csak arra vonatkozóan állìt fel korlátokat, hogy főszabály szerint milyen jellegű
jogalapokra lehet hivatkozni a Legfelsőbb Bìróság előtt. C-210/06 Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt. [2008]
EBHT I-9641, 75–79. pont.
Megjegyzések
1. A 267. cikk (3) bekezdésének, a rendes bìrósági rendszerhez tartozó bìróságok tekintetében, két olvasata van.
Az egyik szerint csak azon nemzeti bìróságoknak van előterjesztési kötelezettsége, amelyek egyetlen határozata
ellen sincs lehetőség jogorvoslatra. Ez, a jogorvoslati lehetőséget általánosan felfogó elmélet lényegében
leszűkìti az ilyen bìróságok körét a tagállamok legfelsőbb bìrói szerveire. Nagy-Britanniában például, a Bulmer
v Bollinger-ügyben a Lordok Házának nagy tekintélyű tagja, Lord Denning vélte úgy, hogy csak a Lordok
Házának van kötelezettsége előterjesztést tenni, más bìróságnak nem (Anderson – Demetriou, 2002, 166. o.). A
másik nézet szerint nem általánosan kell nézni a jogorvoslati lehetőség kizártságát, hanem az adott ügyben,
melyben a felterjesztés lehetősége felmerül. Ez lehetővé teszi, hogy ne csak a tagállamok legfelső bìrói
szerveinél álljon be az előterjesztési kötelezettség, hanem bármely nemzeti bìróságnál, amely határozata ellen az
adott ügyben nincs már jogorvoslat.
Az Európai Bìróság láthatóan a konkrét jogorvoslati lehetőség kizártságához köti az előterjesztési kötelezettség
megnyìlását. Ezt legtöbbször a Costa v E.N.E.L.-ügyben hozott ìtélet egyik fordulatára alapozzák, mely szerint
„…a nemzeti bìróságoknak, melyek döntései ellen, ahogy a jelen ügyben is, nincs helye jogorvoslatnak,
kötelesek az ügyet előterjeszteni a Bìróságnak…” Az előterjesztő bìróság a milánói békéltető bìróság (guidice
conciliatore) volt, és nem a legfelsőbb bìrói szerv, 6/64 Flaminio Costa v E.N.E.L. [1964] EBHT 1141.
A tagállamok gyakorlata is egyértelműen abba az irányba mutat, hogy nem általánosan kell nézni a jogorvoslati
lehetőség kizártságát, hanem mindig az adott ügyben kell vizsgálni, van-e jogorvoslati lehetőség vagy nincs. A
magyar jogalkotó is ilyen irányba mozdult el. Az előzetes döntéshozatali eljárás jövőbeni lehetőségére
tekintettel, a 2003. évi XXX. törvény (elfogadva 2003. május 26-án) módosìtotta mind az 1952. évi III. törvényt
(Pp.), mind az 1998. évi XIX. törvényt (Be.). Az ehhez fűzött indokolás azt a következtetést vonja le, hogy a
szerződéses rendelkezést garanciális jellegétől fosztaná meg az, ha úgy értelmeznénk azt, miszerint csak olyan
bìróság előtt keletkezik előterjesztési kötelezettség, melynek egyetlen határozata ellen sincs helye
fellebbezésnek. Így ezt a kérdést nem általában, hanem a konkrét ügy fényében kell vizsgálni, l. Részletes
indokolás (3–4. §) 5. pont.
284
2. A Lyckeskog-ügyben hozott döntés nem vezethet oda, hogy számos ügyben nem nyìlik meg az előterjesztési
kötelezettség annak ellenére, hogy a felek élni kìvánnak jogorvoslati jogukkal?
A svéd legfelsőbb bìróságon a megengedhetőségi döntésnél szempont lehet az, hogy az ügy felvet-e problémás
közösségi jogkérdést. Ez a tény milyen súllyal esett latba a Bìróság szemében? Lehetséges, hogy ez volt a
perdöntő indok, ennek hiányában más lett volna a Bìróság döntése? Finnországban, hasonló eljárási
joghelyzetben, a turkui fellebbviteli bìróság megállapìtotta előterjesztési kötelezettségét az előtte fekvő ügyben,
mivel a fellebbezés a legfelsőbb bìrósághoz engedélyhez kötött.9
3. Az imént felvetett problémák a magyar jogorvoslati formáknál is megmutatkoznak. A fellebbezésnél nem

lehet különösebb vita, de kérdéses lehet a felülvizsgálat (Be. XVII. fejezet, Pp. XIV. fejezet), mint jogorvoslati
(perorvoslati) forma, mely a „legkevésbé rendkìvüli” jogorvoslat. Figyelemre méltó azonban a 2003. évi XXX.
törvény indokolása, mely a polgári ügyekben megnyìló felülvizsgálati lehetőséggel összefüggésben az
alábbiakat mondja: „Mivel azonban a felülvizsgálat rendkìvüli jogorvoslat, a másodfokú bìróságnak indokolt
úgy tekinteni, hogy ő jár el az ügyben utolsó fórumként, vagyis őt terheli a kezdeményezési kötelezettség. E
következtetést viszont a törvényalkotó nem foglalhatja jogszabályba, mivel a közösségi jog erre felhatalmazást
nem ad.” Részletes indokolás (3–4. §) 5. pont. Ezzel elvileg egyetérthetünk, viszont látható, hogy a Cartesio-
ìtélet ezt a megállapìtást a polgári eljárásokban már átìrta, bár az ügyek csekély számánál történik érdemben
felülvizsgálat polgári vagy büntetőügyekben.
5.3.3. 7.5.3.3. Nem jogerős határozatot hozó bíróságok előterjesztési

kötelezettsége
A 267. cikk (3) bekezdéséből az következik, hogy azon bìróságok amelyek döntései ellen van jogorvoslati
lehetőség, nem kötelesek előterjesztést tenni. Ennek ellenére az Európai Bìróság joggyakorlatában
megmutatkozott egy lényeges kivétel.
Egy származtatott, másodlagos közösségi jogszabály érvénytelenségét csak az Európai Bìróság mondhatja ki.
Erre tagállami bìróság nem jogosult, l. 314/85 Foto-Frost v Hauptzollamt Lübeck-Ost [1987] EBHT 4199, 15.
pont. Ugyanakkor a tagállam bìrósága ideiglenesen felfüggesztheti az érvénytelennek tartott közösségi jogi
aktus, illetve az azt végrehajtó belső jogszabály alkalmazását az adott ügyben. Ennek azonban feltételei vannak.
Az egyik ilyen feltétel, hogy az érvénytelenségre vonatkozó jogkérdést elő kell terjeszteni az Európai Bìróságnál
előzetes döntés végett. Az előzőekben már idézett Zuckerfabrik Süderdithmarschen-ügyben a Bìróság kifejtette:
24 Ezt követően rá kell mutatni, hogy a végrehajtás felfüggesztésének ideiglenes jellegűnek kell lennie. Az
ideiglenes intézkedés tárgyában eljáró nemzeti bìróság tehát csak addig rendelheti el a felfüggesztést, amìg a
Bìróság döntést nem hoz az érvényesség megìtélésének kérdésében. Így – ha az ügyben még nem fordultak a
Bìrósághoz – a nemzeti bìróság feladata, hogy a kérdést előterjessze azon indokok kifejtésével, amelyek alapján
véleménye szerint az érvénytelenség megállapìtható.
C-143/88 és C-92/89 Zuckerfabrik Süderdithmarschen AG v Hauptzollamt Itzehoe és Zuckerfabrik Soest GmbH

v Hauptzollamt Paderborn [1991] EBHT I-0415. A más ügyekben is megerősìtett megállapìtás alapján, tehát a
tagállam bìrósága akkor is köteles ilyen helyzetben előzetes döntést kezdeményezni, ha az ügyben egyébként
nem hoz jogerős határozatot, l. még C-334/95 Krüger GmbH & Co. KG v Hauptzollamt Hamburg-Jonas [1997]
EBHT I-4517, 50. pont, valamint C-68/95 T. Port GmbH & Co. KG v Bundesanstalt für Landwirtschaft und
Ernährung [1996] EBHT I-6065, 48. pont.
5.4. 7.5.4. A tagállami bíróságok joga az előterjesztéshez

Előzetes döntéshozatali eljárást tagállami bìróságok kezdeményezhetnek, az előterjesztés kezdeményezéséről
szabadon döntenek (kivéve, ha emellett egyben az előterjesztési kötelezettségük is fennáll).
5.4.1. 7.5.4.1. Az előterjesztés szabadsága

Az előterjesztés joga közvetlenül az uniós jogból fakad, ìgy ez a jog belső jogszabály által nem korlátozható. A
tagállami bìróság a közösségi jogszabályra alapozva szabadon döntheti el, hogy előzetes döntést kezdeményez-e
vagy sem. A Bìróság a Rheinmühlen(II)-ügyben kifejtette:
9
XVIth Report on monitoring the application of Community law.
COM(1999)301 final Annex VI.
285
3 A 177. [később EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.] cikk rendelkezései teljes egészében kötelezőek a nemzeti
bìróra és, ami a második bekezdést illeti, az biztosìtja számára, hogy előterjesszen ügyet az Európai Bìrósághoz
előzetes döntés végett értelmezési vagy érvényességi kérdésben. Ez a cikk hatáskört biztosìt a nemzeti
bìróságoknak, illetve bizonyos körben kötelezettséget támaszt velük szemben, hogy előterjesszenek egy ügyet
előzetes döntés végett, amint a bìró hivatalból vagy a felek kérésére észleli, hogy a per a 177. cikk első
bekezdésében hivatkozott kérdés eldöntésétől függ.
4 Ebből következik, hogy a nemzeti bìróságoknak a legszélesebb mérlegelési jogkörük van az ügyek Európai
Bìrósághoz való előterjesztését illetően, amennyiben úgy vélik, hogy az előttük lévő ügyben a közösségi jog
rendelkezéseinek értelmezését vagy érvényességét felvető kérdések merülnek fel, szükségessé téve ebben
döntésüket.
166/73 Rheinmühlen-Düsseldorf v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel [1974] EBHT 0033,
3–4. pontok. Az előterjesztés szabadságának elve érvényesül a perbeni felekkel szemben is. A tagállam
bìróságát nem kötik a felek előzetes döntés kezdeményezésére irányuló indìtványai, attól függetlenül dönthet a
kérdésben. Sőt előzetes döntés iránti előterjesztést tehet a felek indìtványának hiányában is, saját
kezdeményezésre. Az előzetes döntéshozatal során mindvégig a kérelmet előterjesztő bìróság marad az „ügy
ura”, az Európai Bìróság határozathozataláig visszavonhatja az előterjesztést.
Az előterjesztés szabadságának elve egy ponton megtörik. Nem terjed ki arra az esetre, ha a belső jog az
előterjesztő határozat ellen fellebbezési lehetőséget biztosìt a feleknek, és a felsőbb bìróság a fellebbezésnek
helyt ad. A Bìróság már az elé kerülő legelső előzetes döntéshozatallal kapcsolatos ügyben, a Bosch-ügyben
megállapìtotta, hogy az EGKSz 177. cikk nem zárja ki az előterjesztésről szóló döntés elleni fellebbezési
lehetőséget, amennyiben a belső jog ezt egyébként lehetővé teszi, 13/61 Kledingverkoopbedrijf de Geus en
Uitdenbogerd v Robert Bosch GmbH és Maatschappij tot voortzetting van de zaken der Firma Willem van Rijn
[1962] EBHT 0089. Ebben a helyzetben a perbeli feleken múlik, hogy az előterjesztést fellebbezéssel
megkérdőjelezik-e, vagy a kezdeményezés elutasìtását kifogásolják-e fellebbezés útján. E tekintetben lényeges
változást hozott azonban a Cartesio-ügy.10
C-210/06 Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt.
[2008] EBHT I-9641
[A magyarországi székhellyel rendelkező gazdasági társaság székhelyét Olaszországba kìvánta áthelyezni,

azonban a cégbìróság a kérelmet elutasìtotta, mivel a magyar cégjog nem tette lehetővé a székhely külföldre
történő áthelyezését. A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla az ügy lényegét tekintve, arra kérdezett rá, hogy a
magyar szabályozás összeegyeztethető-e a letelepedéshez való joggal. Ugyanakkor rákérdezett arra az eljárási
kérdésre is, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének jogosultságát korlátozhatja-e olyan
nemzeti szabály, amely az ezt kezdeményező végzés ellen fellebbezési jogosultságot enged, és a fellebbezés
folytán a végzést a felsőbb szintű bìróság megváltoztathatja és mellőzheti az előzetes döntéshozatali eljárás
kezdeményezését.]
93 Ami az olyan bìróságot illeti, amelynek határozataival szemben a nemzeti jog értelmében jogorvoslatra van
lehetőség, a jelen ìtélet 88. és 89. pontjában hivatkozott ìtélkezési gyakorlatból következően az EK 234.
[jelenleg EUMSz 267.] cikkel nem összeegyeztethetetlen az, hogy az ilyen bìróságoknak az előzetes
döntéshozatal iránti kérelem Bìróság elé terjesztésére vonatkozó határozatával szemben a nemzeti jogban előìrt
rendes jogorvoslattal lehessen élni. Mindazonáltal az ilyen jogorvoslat kimenetele nem korlátozhatja az emlìtett
bìróságnak az EK 234. cikkben biztosìtott azon hatáskörét, hogy a Bìrósághoz forduljon, ha azt állapìtja meg,
hogy az előtte folyamatban lévő ügyben olyan, a közösségi jog rendelkezéseinek értelmezésével összefüggő
kérdések merülnek fel, amelyekről a Bìróságnak kell határoznia.
94 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a Bìróság már kimondta: olyan esetben, amikor az ügy másodjára
kerül az elsőfokú bìróság elé, miután az általa hozott ìtéletet az utolsó fokon eljáró bìróság hatályon kìvül
helyezte, az emlìtett elsőfokú bìróság az EK 234. cikk értelmében szabadon a Bìrósághoz fordulhat annak
ellenére, hogy a nemzeti jog szerint a bìróságokat köti a magasabb fokon eljáró bìróság jogi értékelése (a fent
hivatkozott RheinmühlenDüsseldorf ügyben 1974. január 16án hozott ìtélet).
95 Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló végzéssel szembeni fellebbezésre vonatkozó olyan nemzeti
szabályok alkalmazása esetén, amelyek értelmében az alapügy egésze továbbra is a kérdést előterjesztő bìróság
10
Az ügy hátteréről l. pl. Gombos, 2009, 3. o.
286
előtt marad folyamatban, mivel a fellebbezés kizárólag az előzetes döntéshozatalra utaló végzést érinti,
megkérdőjeleződne az elsőfokú bìróság részére az EK 234. cikk által biztosìtott Bìrósághoz fordulásra
vonatkozó autonóm hatáskör, ha a fellebbviteli bìróság e végzést megváltoztatva, az előzetes döntéshozatali
eljárás kezdeményezését mellőzve, és az e végzést meghozó bìróságot a felfüggesztett eljárás folytatására
utasìtva, megakadályozhatná a kérdést előterjesztő bìróságot abban, hogy éljen a Bìrósághoz fordulásnak a
számára az EKSzerződésben biztosìtott lehetőségével.
96 Az EK 234. cikkének megfelelően ugyanis az előzetes döntéshozatal iránti kérelem helytállóságának és

szükségességének megìtélésére főszabály szerint – a Bìróság által, a jelen ìtélet 67. pontjában hivatkozott
ìtélkezési gyakorlattal összhangban végzett, szűk körű felülvizsgálat sérelme nélkül – az előterjesztő bìróságnak
van kizárólagos felelőssége. Így a kérdést előterjesztő bìróság feladata, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló
végzéssel szemben benyújtott fellebbezés alapján hozott határozatból levonja a következtetéseket, és eldöntse:
az előzetes döntéshozatal iránti kérelem fenntartásának, megváltoztatásának vagy visszavonásának van-e helye.
[...]
98 A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló
végzéssel szembeni fellebbezésre vonatkozó olyan nemzeti szabályok fennállása esetén, amelyek értelmében az
alapügy egésze továbbra is a kérdést előterjesztő bìróság előtt marad folyamatban, és a fellebbezés kizárólag az
előzetes döntéshozatalra utaló végzést érinti, az EK 234. cikk második bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a
Szerződés e rendelkezése által minden nemzeti bìróság számára biztosìtott az a hatáskör, hogy a Bìróság előtti
előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről határozzanak, nem kérdőjelezhető meg olyan szabályok
alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik a fellebbviteli bìróság számára, hogy a Bìróság előtti előzetes
döntéshozatali eljárást kezdeményező végzést megváltoztassa, e kezdeményezést mellőzze, és az emlìtett
végzést meghozó bìróságot a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására utasìtsa.
A Bìróság a Bosch-ügyben kifejtett álláspontját közel ötven éve tartja, és soha nem ment el addig, hogy az
előterjesztést elrendelő végzés elleni fellebbezési lehetőséget az előterjesztési szabadság jogellenes
korlátozásaként értékelje. Nem tette ezt a Cartesio-ügyben sem, azonban kerülő úton a fellebbezés során
nyújtható jogorvoslat megengedett tartalmát szűkìtette le oly módon, hogy a fellebbezést lényegében céltalanná
tette (l. 98. pont). Eszerint, a tagállamok joga továbbra is biztosìthat fellebbezési lehetőséget az előzetes
döntéshozatalt kezdeményező végzés ellen, de a felsőbb szintű bìróság az ìgy megtámadott végzést nem
változtathatja meg, és nem mellőzheti az előterjesztést, az EUMSz 267. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül.
Ez a következtetés a Cartesio-ügy legfontosabb hozadéka. Ezzel, az alsóbb bìróságok szabadabb kezet kapnak
előzetes döntéshozatali kezdeményezéseikben, és de facto megszüntette az előzetes döntéshozatal iránti
előterjesztés szabadságának azt a korlátját, mely fölött majdnem ötven évig szemet hunyt. 11
5.4.2. 7.5.4.2. Szempontok az előterjesztés jogának gyakorlásához

Az előterjesztés jogát – ilyen kötelezettség hìján – a tagállami bìróságnak akkor sem kell gyakorolni, ha
egyébként a 267. cikkben foglalt összes feltétel fennáll az előzetes döntés kezdeményezéséhez. Az alsóbb
bìróság maga döntheti el az ügyet akkor is, ha létezik a 267. cikk (1) bekezdésében leìrt uniós jogkérdés, és
annak eldöntése „szükséges” lenne a határozathozatalhoz. Az előterjesztés jogának gyakorlása ìgy azt a sajátos
kérdést is felveti, hogy az alsóbb bìróság milyen alapon döntsön az előterjesztés mellett vagy ellene, ha
egyébként a feltételek fennállnak.
A tagállamok bìrói gyakorlatában számos olyan szempont létezik kimondva, kimondatlanul, melyek szerepet
játszanak abban, hogy (kötelezettség hìján) előterjeszti-e a bìróság az ügyet előzetes döntés végett. Néhány ilyen
szempont: a felmerülő jogkérdés fontossága, a felmerülő jogkérdés perdöntő-e vagy sem, az időtényező, a
költségek, a felek indìtványai, az előterjesztés felelősségét a felsőbb bìróságra lehet hagyni (ott úgyis
megnyìlhat az előterjesztés kötelezettsége), a joggyakorlat alakìtásának lehetősége, más tagállamok ellentétes
joggyakorlata, a tagállam egy felsőbb bìrósága már hasonló kérdésben döntött. 12
Megjegyzések
1. A tagállam bìrósága tehet-e előterjesztést, ha polgári eljárásban mindkét fél ellenzi (pl. időbeni okok miatt)
előzetes döntés kezdeményezését? Ilyen esetekre kiterjedhet polgári eljárásban a felek rendelkezési joga, vagy
az előterjesztés szabadságának elve ezt elnyomja? L. pl. C-261/95 Rosalba Palmisani v Istituto nazionale della
previdenza sociale (INPS) [1997] EBHT I-4025, 20. pont.
11
L. Blutman, 2009, 34. o.
12
Blutman, 2003, 292–302. o. nyomán.
287
2. Mindkét Rheinmühlen-ügyben lényeges kérdés volt, hogy a hesseni Finanzgericht (pénzügyi bìróság) élhet-e
előterjesztéssel olyan kérdésben, amelynek megoldására vonatkozóan a magasabb szintű bìróságnak
(Bundesfinanzhof – szövetségi pénzügyi bìróság) már kialakult nézete, illetve joggyakorlata volt, és ez a belső
jog előìrásai folytán kötötte az alsóbb bìrói szervet, a 166/73 Rheinmühlen-Düsseldorf v Einfuhr- und
Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel (II) [1974] EBHT 0033 ügyet, valamint a 146/73 Rheinmühlen-
Düsseldorf v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel (III) [1974] EBHT 0139. Itt nem kisebb
kérdésről van szó, mint arról, hogy egy alsóbb tagállami bìróság előzetes döntéshozatal kezdeményezése útján
megkérdőjelezheti-e egy felsőbb bìróság kialakult gyakorlatát, ami egyébként rá nézve kötelező.
Felhasználhatja-e az alsóbb bìróság az Európai Bìróságot arra, hogy egy jogkérdésben a felsőbb bìróság
gyakorlatától eltérjen?
Hasonló probléma, amikor a felsőbb bìróságok esetleg iránymutatásokat fogalmaznak meg alsóbb bìróságok
felé, hogy milyen szempontokat vegyenek figyelembe az alsóbb bìróságok az előterjesztés jogának
gyakorlásakor. Az ilyen iránymutatások korlátozzák az előterjesztés szabadságát, vagy elfogadhatóak a 267.
cikk fényében? L. alább a 4. pontot.
3. Az előterjesztés mérlegelésére a legtöbbet idézett szempontrendszert (nem kötelező jelleggel) az Egyesült

Királyságban Lord Denning a Bulmer v Bollinger-ügyben állìtotta fel. Itt két cég vitázott a „champagne” név
használatáról az Egyesült Királyság területén, és amely ügyben az alsóbb bìróság nem volt hajlandó
előterjesztést tenni az Európai Bìróságnak. A Lord Denning által kifejtett szempontrendszert azóta számos
kritikának vetették alá, az angol bìrói karból is. Ebben az összefüggésben különösen az Else-ügyet emlegetik,
amelyben Bingham bìró lazább, egyszerűbb szempontokat tartalmazó, és az előzetes döntés iránti
előterjesztéseket bátorìtó véleményt fogalmazott meg, l. R. v. International Stock Exchange, ex parte Else.
[1993] 2. CMLR 677. per Bingham M.R. (Idézi Anderson–Demetriou, 2002, 132. o.)
4. A Fővárosi Ítélőtábla szerint, akadálya az előzetes döntéshozatali kérelemnek, ha azonos tárgyú magyar
ügyben már van előzetes döntéshozatal folyamatban az Európai Bìróság előtt. Ekkor az elsőfokú bìróságnak úgy
kell eljárni, hogy a Pp. 152. § (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával a már folyó luxemburgi eljárásnak a
befejezéséig felfüggeszti a per tárgyalását, és megkeresi az érintett magyar bìróságokat, hogy az Európai
Bìróság ìtéletét küldjék meg részére. (BDT 2007. 1637., Fővárosi Ítélőtábla 5. Pkf. 26.608/2006/2.) Egy
másodfokú bìróság ilyen alapon hatályon kìvül helyezheti az elsőfokú bìróság végzését, mellyel előzetes
döntéshozatalt kezdeményezne? Meddig terjed az előterjesztés szabadsága, ezt valóban korlátozza-e, ha már van
azonos tárgyban előzetes döntés iránti kérelem egy másik magyar bìróságtól? Az előzetes döntéshozatallal
kapcsolatos magyar felsőbìrósági gyakorlatra l. Szabó, 2009, 3. o.)
5.5. 7.5.5. Mely szerv minősül tagállami bíróságnak?

Az előterjesztés jogánál az egyik leglényegesebb korlát, hogy csak tagállami bìróság tehet előterjesztést. Az
előterjesztés kötelezettségénél ez nem gyakorlati probléma, azonban a tagállami döntéshozatal alsóbb szintjein
számos esetben olyan szervek is élni kìvántak az előzetes döntés iránti előterjesztés lehetőségével, melyek nem
minősültek bìróságnak. A tagállamokban sok olyan szerv van, amely jogkérdésekben dönt, konfliktusokat kezel,
vitákat old meg, és nem bìróság. A modern államhatalom jellegzetességéhez tartozik az igazgatási és
vitamegoldó szervek szaporodása, és ezzel együtt számos döntési jogkör dekoncentrálása. Ezen folyamatot
kiválóan lehet jellemezni Darmon főtanácsnok nyomán „a közigazgatás fragmentálódása” kifejezéssel, 31/87
Gebroeders Beentjes BV v Hollandia [1988] EBHT 4635, per AG Darmon 10. pont.
Az Európai Bìróság előtt a problémát az jelenti, hogy ebből adódóan a tagállamokban a bìróság fogalma nem
teljesen azonos. Ráadásul sok esetben ugyanazt a funkciót (pl. ingatlannyilvántartás) az egyik államban bìróság
végzi, a másikban nem.
A Bìróság ìgy nem fogadja el feltétel nélkül a belső jog minősìtését, hanem a különbségek kiegyenlìtésére
kialakìtotta a „bìróság” közösségi jelentését. A közösségi jelentés kialakìtása ilyen helyzetekben fontos. Így a
tagállamok bìrósági szervezetre és működésre vonatkozó, eltérő belső szabályai nem lesznek gátjai annak, hogy
mindenhonnan egyenlő feltételek szerint fogadjon a Bìróság előterjesztést előzetes döntés végett.
Ez a közösségi jelentés nemcsak szervezeti, hanem működési, funkcionális kategória is. Az, hogy valamely
tagállami szerv bìróságnak minősül-e a 267. cikk értelmében, kötődhet esetenként a konkrét eljárás jellegéhez,
feltételeihez és körülményeihez. Ennek az a következménye, hogy a hagyományos, rendes bìróságok sem
tehetnek előterjesztést olyan ügyekben, melyekben nem kifejezetten igazságszolgáltatási funkciót látnak el. Így
a belső jog alapján bìróságnak minősülő szerv egyes eljárásokban nem tehet előterjesztést, mert nem bìrói
funkciót lát el. Másrészt olyan szerv is bìróságnak minősülhet és élhet előterjesztéssel, mely a belső jog szerint
288
nem az. Az Almelo-ügyben az Európai Bìróság a bìróság fogalmára vonatkozó csaknem harmincéves
gyakorlatot összegezte először átfogóan.
C-393/92 Almelo önkormányzata és mások v NV Energiebedrijf Ijsselmij
[1994] EBHT I-1477
[A holland bìróságtól (Gerechtshof, Arnhem) előterjesztett ügyben az áramelosztás versenyjogi megìtélése volt
napirenden. Itt olyan bìróság előzetes döntés iránti kezdeményezését kellett elbìrálni az Európai Bìróságnak,
amely egy választottbìrósági döntés elleni fellebbezésben járt el. Ezen eljárás során – figyelemmel a felek
megállapodására – nem kifejezetten a jogszabályokat kellett alkalmaznia, hanem a „tisztesség (fairness) és
ésszerűség” szabályai alapján meghoznia döntését, ami még az uniós (közösségi) jogszabályok
figyelembevételét sem követelte meg. Ezzel láthatóan hiányzott egy komoly feltétel ahhoz, hogy a 267. cikk
alkalmazása során az előterjesztő szerv – legalábbis ebben az eljárásban – funkcionálisan bìróságnak
minősüljön, hiszen a bìróság jogszabályok alapján dönt.]
21 Az első kérdés megválaszolása végett, meg kell jegyezni, hogy amint a Bìróság megállapìtotta a 61/65
Vaassen-Goebbels [1966] EBHT 377 ügyben, a 177. [jelenleg EUMSz 267.] cikk értelmében a bìróság fogalma
szükségszerűen magában foglalja, hogy egy ilyen fórumnak egy sor ismérvvel kell rendelkeznie; jogszabálynak
kell alapìtania, állandóan működjön, kötelező hatásköre legyen, a kontradiktórius eljárás szabályait kövesse, és a
jog alapján döntsön. A Bìróság kiterjesztette ezen ismérveket annak szükségességére, hogy a kérdéses bìróság
legyen független (l. az ìtéleteket a 14/86 Pretore di Salo [1987] EBHT 2545, 7. pont, 338/85 Pardini [1988]
EBHT 2041, 9. pont, és a C-24/92 Corbiau [1993] EBHT I-1278 ügyekben).
22 A választottbìráskodásra tekintettel, a Bìróság megállapìtotta ìtéletében a 102/81 Nordsee [1982] EBHT 1095
ügyben, hogy a Szerződés [177.] cikkének értelmében a bìróság fogalma átfogja a rendes bìróságot, mely
választottbìrósági ìtéletet fellebbezésre vagy kifogásra felülvizsgál, végrehajtást elrendelő végzés kibocsátásánál
eljár, vagy a vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján bármilyen jogorvoslatot nyújt (14. pont).
23 A Bìróság ezen értelmezését nem érinti az a tény, hogy a felek által kötött választottbìrósági megállapodás
nyomán egy bìróság, mint a Gerechtshof, ìtéletét azon az alapon hozza, ami fair és ésszerű. A közösségi jog
elsőbbségének és egységes alkalmazásának elveiből, a Szerződés 5. [jelenleg EUSz 4(3)] cikkével együtt, az
következik, hogy egy tagállami bìróság, melyhez egy választottbìrósági döntés elleni fellebbezést nyújtottak be
a nemzeti jog alapján, még akkor is köteles tiszteletben tartani a közösségi jog szabályait, konkrétan a versenyre
vonatkozóakat, ha ìtéletét arra tekintettel hozza, ami fair.
24 Az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy egy nemzeti bìróságot, amely a jog által meghatározott esetben
egy választottbìrósági ìtélet elleni fellebbezést bìrál el, az [EGK]-Szerződés [177.] cikkének értelmében
bìróságnak kell tekinteni még akkor is, ha a felek által kötött választottbìrósági megállapodás feltételei szerint,
ìtéletét azzal összhangban kell meghoznia, ami fair és ésszerű.
Az ìtélet 21. pontjában felsorolt jellemzőket a Bìróság későbbi ügyekben is alkalmazta, melyek közül a
legnagyobb figyelmet a Dorsch Consult-ügy kapta, ahol a bìróság az egyes jellemzők elemzésére is kitért, C-
54/96 Dorsch Consult Ingenieurgesellschaft mbH v Bundesbaugesellschaft Berlin mbH [1997] EBHT I-4961.
Megjegyzések
1. A „bìróság” fogalmának közösségi jelentését először a Bìróság a Vaassen-Göbbels-ügyben igyekezett

megvilágìtani még a hatvanas években, 61/65 G. Vaassen-Göbbels v Management of the Beambtenfonds voor
het Mijnbedrijf [1966] EBHT 0261. Ezután a bìróság jellemzőinek összefoglalását az Almelo-ügyben fejtette ki
átfogóan. Már a Vaassen-Göbbels-ügyben kiemelésre került, hogy a vizsgálat tárgyát képező (közbeszerzési)
bizottság bìrósághoz hasonló eljárási szabályokat alkalmaz. A bìrósági eljárás tipikus eleme az, hogy az ügyben
a felek kifejthetik véleményüket, annak alátámasztására bizonyìtékokat hozhatnak fel, és cáfolhatják a
szembenálló fél álláspontját. Ez a feltétel azon ügyeknél mutatkozott igazán meg, ahol a tagállam bìrósága peren
kìvüli, „sommás” eljárásban jár el.
Az olasz polgári perrendtartás lehetővé teszi, hogy a bìróság (annak elnöke), peren kìvüli, gyorsìtott, ex parte
eljárásban, a fél kérelmére, egyfajta bìrósági meghagyást jelentő végzéssel, rendelkezzen, például a
jogellenesen, közigazgatási hatóság által kirótt pénzügyi terhek visszafizetéséről. Ezen eljárásokban gyakran
merültek fel közösségi jogi kérdések, melyek miatt a Bìrósághoz fordultak előzetes döntéshozatal végett.
(Először l. 43/71 Politi s.a.s. v Ministry for Finance of the Italian Republic [1971] EBHT 1039). Azonban az a
probléma merült fel, hogy ezen eljárásban nincs tárgyalás, a (fellebbezhető) végzés kibocsátása előtt a másik
289
felet nem hallgatják meg. Az eljárás a legkevésbé sem kontradiktórius, nem felel meg a Vaassen-Göbbels-
ügyben támasztott kontradiktórius eljárás feltételének. Kétségtelen, hogy az ügyben érdemben vita van, hiszen
van ellenérdekű fél, azonban az nem tudja ekkor még kifejteni álláspontját. Külön gondot okoz a formai feltétel
hiányán túl, hogy a meg nem hallgatott fél nemcsak érdemben nem tudja álláspontját kifejteni, hanem az
előzetes döntés iránti előterjesztéssel kapcsolatban sem tud érvelni, észrevételeket tenni.
A Bìróság ezen ügyekben túlteszi magát a kontradiktórius eljárás saját maga felállìtott követelményén. A
Bìróság részben szakìtott a Vaassen-Göbbels-döntéssel és megállapìtotta, hogy a 177. (jelenleg EUMSz 267.)
cikk nem támaszt olyan feltételt, miszerint az előzetes döntés iránti előterjesztés előtt mindkét fél álláspontját
ismernie kellene az előterjesztő bìróságnak, l. 162/73 Birra Dreher SpA v l’Administration italienne des
finances [1974] EBHT 0201, 3. pont, C-18/93 Corsica Ferries Italia Srl v Corpo dei Piloti del Porto di Genova
[1994] EBHT I-1783, 12. pont.A Dorsch Consult-ügyben pedig megerősìtette, hogy a kontradiktórius eljárás
léte nem elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy egy előterjesztő szerv bìróságnak minősüljön (31. pont).
2. Amikor az Európai Bìróság az előterjesztő szerv jellemzőit kénytelen vizsgálni, gyakran felmerül az a kérdés,
hogy a szerv igazságszolgáltatási feladatot lát-e el vagy az előterjesztő szerv az eljárás végén bírói természetű
döntéssel záródó eljárásban jár-e el. Ez láthatóan inkább egy pótlólagos, kiegészìtő feltételt jelent az Almelo-
feltételekhez képest, és ennek a legfontosabb jegye, hogy a szerv jogvitát dönt el. A Job Centre(I)-ügyben a
Bìróság megállapìtotta, hogy nem adhat előzetes döntést, mivel egy társaság alapszabályának, bejegyzés
céljából történő jóváhagyására irányuló döntés során az előterjesztő milánói bìróság nem igazságszolgáltatási
tevékenységet gyakorol. Más tagállamokban ezt a feladatot igazgatási szervek végzik, és az eljárás nem felek
közötti vita eldöntésére irányul. A döntés annak ellenére született, hogy a nemzeti bìróság valaminek a
jogszerűségéről (alapszabály) kötelező erővel döntött. Ami észrevehetően hiányzott, az a felek közötti jogvita.
C-111/94 Job Centre coop. arl. (I) [1995] EBHT I-3361. Az Európai Bìróság elutasìtó döntése után, a milánói
bìróság megtagadta a társaság alapszabályának jóváhagyását, mire az fellebbezett. Ezután a fellebbviteli bìróság
volt az, amely az ügyben újabb előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. A Job Centre(II)-ügyben a
Bìróság követte az első ügyben tett azon megállapìtását, hogy a bejegyzés megtagadásával keletkezik csak a
jogvita. Ennek alapján nem vitatta, hogy az előterjesztést a másodfokon eljáró, fellebbviteli bìróság bìrói
tevékenység gyakorlása során tette, és érdemben vizsgálta az előterjesztett kérdéseket, C-55/96 Job Centre coop.
arl. (II) [1997] EBHT I-7119.
3. Hiába tűnnek világosnak az Almelo-ügyben összefoglalt jellemzők, egyes esetekben nehéz eldönteni, hogy
bìróságnak minősül-e az előterjesztő szerv. A hivatkozott Dorsch Consult-ügyben, a német szövetségi
közbeszerzési felülvizsgálati bizottság előterjesztésével összefüggésben, a Bizottság képviselője kifejtette, hogy
nyilvánvalóan nincs a Bìróságnak hatásköre eljárni az ügyben, mivel egyértelmű, hogy az előterjesztő szerv nem
minősül bìróságnak az Almelo-döntés alapján. Ezt az álláspontot osztotta Tesauro főtanácsnok is. A Bìróság
azonban megállapìtotta, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében az előterjesztő szerv bìróságnak minősül.
Ez mutatja, hogy a felsorolt jellemzők értelmezése és alkalmazása esetenként komoly bizonytalanságot
hordozhat.
4. A Monin-ügyben egy francia felszámolási bìró (Juge-Commissaire) tett előterjesztést.A francia felszámolási
eljárás sajátosságai hasonlóak a magyar eljáráshoz. A fentiek ismeretében vizsgálható érdemben az elterjesztés
vagy azt el kell utasìtani, mert uniós értelemben nem bìróság terjesztette azt elő? C-428/93 Monin Automobiles-
Maison du Deux Roues [1994] EBHT I-0017.
5.6. 7.5.6. Az előterjesztés egyedi kérdései

Az előzetes döntés iránti előterjesztésnek bizonyos feltételeknek meg kell felelnie, hogy érdemben az Európai
Bìróság meg tudja vizsgálni (megengedhetőségi feltételek). A Pp. 155/A. (2) bekezdése a következő
követelményeket állìtja az előterjesztéssel szemben (csaknem szó szerint azonos a büntetőeljárásban a Be. 266 §
(1) bek. c) pontja): „A bìróság a végzésben meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bìróság előzetes
döntését igényli, valamint – a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben – ismerteti a tényállást és
az érintett magyar jogszabályokat.” Az itt meghatározott követelmények hiányán felül az előterjesztés más
hibákban is szenvedhet, melyekre az alábbiakban utalunk.
(a) A kérdés feltevése
Az előterjesztés lényege azon kérdés (vagy kérdések) feltevése, melynek megválaszolása szükséges az ügy
eldöntéséhez. A kérdések feltevésénél a legfontosabb korlát, hogy nem irányulhat olyan válaszra, melynek
megadására a Bìróságnak nincs hatásköre (l. fent 9.2 pont), ìgy: (1) nem kérdezhet rá a belső jog és a közösségi
jog összeegyeztethetőségére; (2) nem kérdezhet rá a belső jogszabály értelmezésére; (3) nem irányulhat a
290
közösségi jog alkalmazására; (4) a kérdés nem lehet hipotetikus (pl. nem tételezhet fel olyan tényállást vagy
tényállási elemet, mely az adott ügyben nem valósult meg, és nem is valósulhat meg).
A hibás kérdésfeltevést a Bìróság javìtja oly módon, hogy átértelmezi azt hatáskörének megfelelően.
Amennyiben ezt nem tudja megtenni (pl. az ügyről adott információk hiányossága miatt), az előterjesztést
érdemi vizsgálat nélkül elutasìtja.
(b) A tájékoztatási kötelezettség
A kérdésfeltevésen túl, az előterjesztő bìróság köteles megfelelően tájékoztatniaz Európai Bìróságot az ügyről.
Ez magában foglalja a releváns tényállás, valamint az alkalmazandó belső jogszabályok leìrását, és annak
indokolását, hogy miért tartjaaz előterjesztő bìróság szükségesnek az előzetes döntést (az utóbbi kivételével, erre
a magyar szabályok is utalnak).
A tájékoztatás nemcsak annak lehetőségét teremti meg, hogy a Bìróság hasznos választ adjon, melyet az
előterjesztő bìróság felhasználhat az alapügy eldöntésénél. A Bìróság előtt fellépő érdekelt felek, a Bizottság, a
tagállamok akkor tudják érdemben álláspontjukat kifejteni, amennyiben részletesen ismerik az ügyet. Ők csak az
előterjesztésről szóló végzést kapják meg, ìgy ebben kell megfelelő hátteret adni a előterjesztésnek, nem elég az
aktára hagyatkozni. A Holdijk-ügyben, ahol a hiányos előterjesztés ellenére is válaszolt a Bìróság a feltett
kérdésekre, kitűnő összefoglalását találni e követelményeknek, utalván egyben a fontosabb megelőző esetekre
is:
„5 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bìróság állandó joggyakorlata már tartalmaz ilyen iránymutatást. Így
az 1981. december 16-i ìtéletében (244/80 Foglia v Novello (1981) EBHT…) a Bìróság megállapìtotta, hogy a
nemzeti bìróságoknak magyarázatot kell adni, milyen indokok alapján tekintik a kérdéseikre adott választ
szükségesnek az alapügyben hozandó ìtélethez, kivéve, ha az indokok egyértelműen kiderülnek az ügy
aktájából. Továbbá, 1979. július 12-i ìtéletében (244/78 Union laitière normande (1979) EBHT 2663) a Bìróság
jelezte, annak szüksége, hogy közösségi jogról adott értelmezése hasznára legyen a nemzeti bìróságnak,
nélkülözhetetlenné teszi azon jogi összefüggések meghatározását, melyekbe a kért értelmezést be kell helyezni.
Az 1981. március 10-i ìtéletében (36 és 71/80 Irish Creamery Milk Suppliers Association (1981) EBHT 735)
hozzátette, hogyha a körülmények lehetővé teszik, esetleg célszerű lehet az ügy tényeit megállapìtani, és a
tisztán belső jogi kérdéseket eldönteni addig az időpontig, amìg az előterjesztést az Európai Bìrósághoz
megteszi.”
141–143/81 Gerrit Holdijk és mások [1982] EBHT 1299, 5. pont.
Megjegyzések
1. Az előterjesztések megengedhetőségét más tényezők is befolyásolhatják. A Foglia v Novello(I)-ügyben

zavarba ejtő kérdéssel került szembe a Bìróság. A felperes olasz bort exportált Franciaországba az alperes
részére, és kikötötték, hogy az alperesnem felelős azon pénzügyi terhekért, melyeket a hatóságok a közösségi
joggal ellentétesen rónak ki. A borszállìtmányra kivetett francia adót Foglia fizette meg, de ennek megtérìtését
kérte Novellótól. Alperes kifogásként hivatkozott azon szerződéses rendelkezésre, amely szerint nem köteles
fizetni közösségi joggal ellentétes pénzügyi terhet. Az olasz bìróság előzetes döntést kezdeményezett, és választ
kért arra a kérdésre, hogy a kivetett francia adó ellentétes-e az EK-Szerződés 95. (jelenleg EUMSz 110.)
cikkével, amely a piacvédő és megkülönböztető adóztatás tilalmáról szól, 104/79 Pasquale Foglia v Mariella
Novello (I) [1980] EBHT 0745. Az ügy kettős problémát hordozott: a nyilvánvalóan mesterséges, kreált
jogvitában adhat-e a Bìróság választ a feltett kérdésre; másrészről miképpen kezelje azt, ha egy tagállam
bìrósága előtt, egy másik tagállam jogszabályait támadják a közösségi jogra hivatkozva. Végül a Bìróság az
előterjesztést érdemi vizsgálat nélkül elutasìtotta. Ez rendkìvül komoly lépés volt, hiszen ezzel felülbìrálta az
előterjesztő bìróság értékelését az előtte fekvő ügyre vonatkozóan, és kiterjesztette felülvizsgálati jogosultságát
a kérdések természetének, az előterjesztés felszereltségének vizsgálatától az egész vita jellegének megìtéléséig.
Azonban milyen indokok alapján utasìthatta el az előterjesztést az Európai Bìróság? Az, hogy egy vita „nem
valódi”, a feltett kérdést hipotetikussá teszi, vagy a szükségesség feltétele hiányzik, esetleg nincs jogvita az
előterjesztő bìróság előtt (l. a bìróság fogalmánál)?
A Bìróság, az olasz bìróság újabb előterjesztésére, a Foglia v Novello(II)-ügyben megerősìtette, mennyire

komolyan gondolja az előterjesztés elutasìtását, 244/80 Pasquale Foglia v. Mariella Novello (II) [1981] EBHT
3045. Ugyanakkor megfigyelhető az eseteknek egy későbbi vonulata, melyek visszavonulást jelentenek a Foglia
291
v Novello-ügyektől, pl. C-412/93 Société d’Importation Edouard Leclerc-Siplec v TF1 Publicité SA és M6

Publicité SA [1995] EBHT I-0179, vagy C-105/94 Ditta Angelo Celestini v Saar-Sektkellerei Faber GmbH &
Co. KG [1997] EBHT I-2971. Itt mindkét ügyben a felek által erősen egyeztetett vitákról volt szó, ìgy a
Celestini-ügyben ilyen formában támadták az importált borokra alkalmazott német borvizsgálati módszert.
Ennek ellenére a Bìróság érdemben vizsgálta az előterjesztéseket.
2. Gyakran jelentkezik problémaként az előterjesztett kérdéseknél, hogy azok nem az ügyre vonatkoznak,
nincsenek összefüggésben az ügy eldöntésével. A CILFIT-döntés alapján láthatjuk, ha a felmerülő jogkérdés
irreleváns, ez mentesìti a bìróságokat az előterjesztés kötelezettsége alól. Azonban ez egyben érdemi vizsgálatra
alkalmatlanná teszi a kérdést, ìgy megengedhetőségi feltétel is. Az alábbi három példa olyan ügyekre
vonatkozik, ahol az összefüggés hiánya miatt az előterjesztést elutasìtották.13
A Grado-Bashir-ügyben a tübingeni ügyészség külföldi vádlottakkal szemben, az ügyiratokban nem használta

az „Úr” megszólìtást, noha német állampolgárokkal szemben ez az előterjesztés állìtása szerint szokásos. A
büntetőbìróság előtt kérdésessé vált, hogy az ügyészség eljárása sértette-e az EK-Szerződés 6. (jelenleg EUMSz
11.) cikkét, amely a diszkrimináció tilalmát fogalmazza meg. A Bìróság megtagadta a választ a kérdésre, mivel
a válasz nincs összefüggésben az alapeljárás kimenetelével, mégha történt is hátrányos megkülönböztetés e
tekintetben, C-291/96 Martin Grado és Shahid Bashir [1997] EBHT I-5531.
A Dias-ügyben az egyik előterjesztett kérdés arra irányult, hogy az EK-Szerződés 90. cikk(1) bekezdésének
tükrében (jelenleg EUMSz 110. cikk: megkülönböztető adóztatás tilalma) hogy minősül, amikor Portugália
megadóztatja a másik tagállamból származó használt járművet, noha a belföldi forgalomban gazdát cserélő
használt járművön nincs adó. A Bìróság megtagadta a kérdésre a választ, mivel a perben szereplő járművet
újonnan vették meg és vitték be az országba, C-343/90 Manuel José Lourenço Dias v Director da Alfândega do
Porto [1992] EBHT I-4673.
Az USSL Biella-ügyben olasz jogszabály kizárta, hogy a munkaügyi kapcsolatokban természetes vagy jogi
személyek közvetìtőként lépjenek fel. A bìróság azt kérdezte, hogy ez mennyiben összeegyeztethető személyek
és szolgáltatások szabad áramlását biztosìtó közösségi jogszabályokkal. A Bìróság szerint az értelmezni kért
rendelkezések akkor alkalmazhatóak, ha több tagállamot érint a jogviszony. Ebben az ügyben azonban a peres
felek olasz székhelyűek voltak, és Olaszország területén működtek, ìgy az értelmezni kért rendelkezések nem
alkalmazhatóak az ügyben. A Bìróságnak nincs hatásköre az előterjesztést vizsgálni, mert a kérdésre adott
válasz nincs összefüggésben a nemzeti bìróság előtt folyó peres vita eldöntésével, C-134/95 Unitu Socio-
Sanitaria Locale n. 47 di Biella v Istituto nazionale per l’assicurazione contro gli infortuni sul lavoro [1997]
EBHT I-0195.
3. A Hewlett Packard-ügyben, a Szingapúrból Franciaországba behozott számìtógépes billentyűzetet az

importőr tévesen számìtógépes alkatrészként vámoltatta, részben német hatóságok állásfoglalása alapján, amit a
francia vámhatóságok nem kifogásoltak. Az akkori közösségi jogszabályok alapján a vámot nem kellett
megfizetni. Később kiderült, hogy az árut számìtógépes egységként kellett volna vámoltatni, mely átsorolásból
vámfizetési kötelezettség, és egyben jogvita keletkezett. Az ügyet előzetes döntésre előterjesztette a francia
bìróság. A feltett kérdés a következő volt:
„Mivel a Hewlett Packard társaság által importált számìtógépes klaviatúrákat a 84-53 osztályba kellett volna
sorolni, a jelen ügyben a társaság által hivatkozott körülmények, nevezetesen: az árut tévesen a 84-55 osztály alá
soroló, a müncheni pénzügyi igazgatóság (Finanzdirektoren) által hozott határozat, illetve a francia
vámhatóságok kifogásának hiánya, amely a bevallásban tökéletesen, világosan leìrt kereskedelmi áruleìrással
való összehasonlìtáson alapult, olyanok-e, melyek mentesìtik a társaságot az 1697/79 sz. (EGK) rendelet 5(2)
cikke vagy a módosìtott 1430/79. sz. (EGK) tanácsi rendelet 13. cikke alapján, a kérdéses vámok vámvizsgálat
utáni beszedése alól?”
C-250/91 Hewlett Packard France v Directeur Général des Douanes [1993] EBHT I-1819, 7. pont. Az
előterjesztő bìróság által feltett kérdés miben nem felel meg az előzőekben megismert követelményeknek?
(c) Az előterjesztés időzítése az eljárás során
Az előterjesztés időzìtése teljesen az előterjesztő tagállami bìróságnak megìtélésétől függ, abban teljes
szabadságot kap, pl. C-348/89 Mecanarte – Metalurgica da Lagoa Lda v Chefe do Serviço da Conferencia Final
da Alfândega do Porto [1991] EBHT I-3277, 49. pont. Az uniós jog nem tartalmaz megkötéseket e tekintetben,
13
A példákat hozza Blutman, 2003, 274–275. o.
292
és az Európai Bìróság is csak némi általános iránymutatást adott. Az Irish Creamery-ügyben megállapìtotta,
miszerint „…annak az időpontnak a meghatározása, hogy a nemzeti bìróság a 177. cikk értelmében mikor kérjen
előzetes döntést, az eljárás gazdaságosságának szempontjaitól függ, melyeket a nemzeti bìróságnak kell
értékelni.” Az előbbiekben idézett Holdijk-döntés egyértelművé teszi, hogy az a jó előterjesztés, mely már
ténybelileg és jogilag is érett az előterjesztésbe foglalandó kérdések megfogalmazására. Az alábbi ügyet a
Holdijk-döntésből vett fenti idézettel együtt érdemes megvizsgálni.
C-236/98 Jämställdhetsombudsmannen (Esélyegyenlőségi ombudsman)
v Örebro läns landsting (Örebro Városi Tanács)
[2000] EBHT I-2189
[A peres felek között vita abból adódott, hogy a felperes állìtása szerint a városi tanács alkalmazásában álló (és a
helyi kórházban dolgozó) két szülésznő fizetése nem érte el a hasonló munkát végző férfi klinikus fizetését, ìgy
sértette az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét. A svéd Arbetsdomstolen (munkaügyi bìróság) előtt, az
ügyben felmerült az EK-Szerződés 141. (jelenleg EUMSz 157.) cikkének és a 75/117/EGK irányelvnek az
értelmezése. A bìróság előzetes döntést kezdeményezett. Az alperes szerint a Bìróságnak el kell utasìtani az
előterjesztést, mivel az előterjesztő bìróság még nem döntött arról, hogy hasonló munkát végzett-e a két
szülésznő, mint a klinikus, ìgy nem lehet megállapìtani, egyáltalán alkalmazható-e az ügyben az értelmezendő
közösségi jogszabály.]
31 Igaz, hogy a közösségi jognak a nemzeti bìróság számára hasznos értelmezése megköveteli azon jogi keretek
meghatározását, melyekre a kìvánt értelmezés vonatkozik, és hogy ebben a vonatkozásban, a körülményektől
függően előnyös lehet, hogy a tényállás és a kizárólag a nemzeti jog alapján eldöntendő kérdések a Bìrósághoz
történő előzetes döntéshozatalra utalás időpontjában tisztázva legyenek oly módon, hogy a Bìróság minden
olyan tény- és jogkérdést ismerhessen, melyek a közösségi jognak az általa adandó értelmezésekor fontosak
lehetnek. (Irish Creamery Milk Suppliers Association, 6. pont).
32 Azonban ezek a megfontolások semmilyen módon nem korlátozzák a nemzeti bìróság mérlegelési jogkörét,
amelynek egyedül van közvetlen tudomása az ügy tényeiről és a felek érveléséről, és amely az ügyben az
ìtélethozatal felelősségét viseli, és amely ennek következtében a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy
megìtélhesse, az eljárás mely szakaszában szükséges előzetes döntést kérnie az Európai Bìróságtól (C-127/92
Enderby [1993] EBHT I-5535 10. pont).
33 Ebben az ügyben, egészében véve, a nemzeti bìróságnak a közösségi jog értelmezésére irányuló kérelme
valódi vita keretei között született, és a Bìróságnak rendelkezésére áll a szükséges információ ahhoz, hogy az
előterjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson.
34 Jóllehet, hogy ebben az ügyben a ténybeli és jogi keretek leìrása néhány vonatkozásban nem tűnik teljesnek,
és ìgy elzárja attól a Bìróságot, hogy szándékának megfelelő pontossággal adjon választ az előterjesztett
kérdések különböző vonatkozásaira, ennek ellenére a Bìróság hasznos döntést tud hozni az előtte lévő adatok
alapján. Azonban a Bìróság a körülményektől függően arra kényszerülhet, hogy az előterjesztett kérdések
bizonyos vonatkozásait válasz nélkül hagyja (l. C-266/96 Corsica Ferries France [1998] EBHT I-3949, 25.
pont).
[A Bìróság ezután érdemben válaszolt a feltett kérdésekre.]
Az ügy ténybeli érettsége feltételezi azt, hogy a tényállás már kivehető legyen. Jó, ha a tényállás minden, az ügy
eldöntése szempontjából fontos tényt tartalmaz. A tényállás részletessége nem határozható meg általános
szinten, mert ez függ attól, hogy a feltett kérdésekre adott válaszok hogy segìtik az ügy eldöntését. Ugyanakkor
a tényállásban egyes tények alapulhatnak feltételezésen, és nem kell feltétlenül teljesen bizonyìtottnak lenni.
Az ügy jogi érettségéről akkor beszélhetünk, ha az előterjesztéskor az eljárásban már látni az ügy eldöntésének
lehetséges jogi irányait és azon feltételeket, melyeken egyik vagy másik megoldás alkalmazása megfordul. Az
előterjesztő bìróságnak az előterjesztésben fel kell vázolni azon jogi keretet, melybe az Európai Bìróság által
nyújtott értelmezés belehelyezhető. A Bìróság döntése akkor lesz igazán hasznos, ha az előterjesztéskor az
alkalmazandó belső joggal összefüggő kérdések megoldódnak.
Megjegyzések
293
1. Az előzetes döntéshozatalban nagyon gyakori az olyan joghelyzet, ahol az előzetes döntés felhasználhatósága
feltételektől függ. A Bìróság a szükségességet csak akkor kérdőjelezhetné meg, ha a feltétel a jövőben nem
valósulhatna meg (ekkor hipotetikus is lenne a kérdés). Akkor, amikor az előzetes döntés felhasználhatósága az
előterjesztő bìróság jövőbeni álláspontjától függ, nem az előterjesztés kifejezett hibájáról van szó, hanem inkább
az előterjesztés időzìtésének kérdéséről. Ekkor a Bìróság igyekszik választ adni a kérdésekre (ha a tájékoztatás
egyéb hiányosságai ebben nem akadályozzák), és az előterjesztő bìróság bölcsességére hagyatkozik. Ennek
során legtöbbször visszautal arra – ahogy tette a fenti ügyben –, hogy az előterjesztő bìróságé a felelősség, és
övé az előterjesztés szükségességére vonatkozó mérlegelési jogkör is.
2. A fenti probléma még élesebben jelentkezett olyan büntetőügyekben, ahol az elkövetők ismeretlenek.
Elsősorban az olasz vizsgálóbìrók (pretore) terjesztettek elő ilyen ügyeket, melyekben még nagyobb a veszély,
hogy a letett előzetes döntés a semmibe hull, amennyiben az elkövetők nem kerülnek kézre. Ráadásul, mivel
nincsenek gyanúsìtottak, értelemszerűen nem élhetnek az előzetes döntéshozatal során észrevételezési jogukkal.
Megfelelően ütemezett egy ilyen előzetes döntés iránti előterjesztés?
Ez vitatható, de a Bìróság ilyen joghelyzetben érdemben válaszolt a Pretore di Cento kérdésére (110/76 Pretore
di Cento v X [1977] EBHT 0851) ugyanúgy, mint például a Pretore di Salo előterjesztésére (14/86 Pretore di
Salo v Ismeretlen tettesek [1987] EBHT 2545) annak ellenére, hogy mind az olasz kormány, mind a Bizottság
erőteljesen érvelt az előterjesztés elutasìtása mellett. Az utóbbi ügyben azonban Mancini főtanácsnok komoly
érveket hozott fel amellett, hogy az előterjesztő bìróságnak kell megìtélnie, milyen szakaszban terjeszt elő, és
hogyan hasznosìtható az előzetes döntés az ügyben. A Bìróság lényegében teljesen osztotta a főtanácsnok
álláspontját (10–14. pontok). Fel lehet ellenérveket hozni a Bìróság és a főtanácsnok álláspontjával szemben?
Valóban lehetséges ìgy „hasznos választ” adni a kérdésekre?
3. Az előző pontban felmerülő másik probléma az, hogy a hiányzó fél nem tud részt venni az eljárásban, és
kifejteni álláspontját. Erre a Bìróság sem a Pretore di Cento, sem a Pretore di Salo-ügyben nem tért ki. Egy
másik ügyben Lenz főtanácsnok aggályait fejezte ki amiatt, hogy a későbbiekben azonosìtandó gyanúsìtott nem
élhetett észrevételezési jogával az előzetes döntéshozatal során, a Bìróság azonban ebben az ìtéletben sem
reagált a felvetésre, hanem érdemben válaszolt az előterjesztésre, 228/87 Pretura unificata di Torino v X [1988]
EBHT 5099, per AG Lenz 9-12. pontok. Úgy tűnik, hogy a gyanúsìtott hiánya e szempontból azért nem akadály,
mert az előzetes döntéshozatal nem kontradiktórius eljárás. Ez a tagállam bìrósága és az Európai Bìróság között
folyik, ahol nincs fél. Az alapeljárásban szereplő félnek pusztán ahhoz van joga, hogy az álláspontját kifejthesse.
Teljesen az előterjesztő bìróságon múlik, hogy a feleknek milyen szerepet szán az előterjesztés előkészìtésében,
meghallgatja-e őket előtte stb., pl. 70/77 Simmenthal SpA v Amministrazione delle Finanze dello Stato [1978]
EBHT 1453, 10-11. pontok. Amennyiben az előterjesztő bìróság később mégis úgy látja, hogy a gyanúsìtott
azonosìtása után, annak ismertté vált érvelése nyomán, új szempontok mutatkoznak az ügyben, jogában áll újra
előterjesztést tenni, akár ugyanazon kérdésekkel is, pl. 69/85 Wünsche Handelsgesellschaft GmbH & Co. v
Németország [1986] EBHT 0947, 15. pont.
4. Az olyan büntetőügyekben, ahol az elkövetők ismeretlenek, létezik jogvita? Vonjon párhuzamot a Job
Centre(I)- és Job Centre(II)-ügyekkel! Attól még létezhet jogvita, hogy az egyik fél nem ismert?
294
8. fejezet - 8. fejezet. A tagállamok
felelőssége az uniós jog megsértése
miatt
A tagállamok kötelesek betartani az uniós jogszabályokat, és megsértésük esetén felelősségük keletkezik. Ezt az
általános kötelezettséget tartalmazza az EUSz 4. cikk (3) bekezdése (volt EKSz 10. cikk). Az Európai Uniót
tagállamok hozták létre nemzetközi szerződésekkel, erre épül a szervezet egész jogrendszere. Az Unió
működése és működtetésének lehetősége elsősorban a tagállamok magatartásától függ. A jogsértő magatartások
veszélyeztethetik az egész integrációt. Ugyanakkor a tagállamok jogsértése sértheti az egyén uniós
jogszabályokon alapuló jogait is.
Az uniós jog jelentős része olyan, hogy közvetlenül is sértheti egyszerre az összes többi tagállam közvetlen
gazdasági vagy egyéb érdekét. Lényeges olyan mechanizmusok léte az uniós jogrendszeren belül, amelyek
hatékonyan biztosìtják a tagállamokkal szemben is az uniós jogszabályok betartását. Ezen eljárásokba pedig
kellenek olyan szereplők, melyeknek érdeke vagy feladata a jogkövetés kikényszerìtése. A Szerződések ezzel a
feladattal alapvetően a Bizottságot bìzták meg, de a többi, sértett tagállamnak is lehetőséget biztosìtottak erre.
Az utóbbi évtized fejleményei az egyének számára is keretet adnak, hogy jogvédelmet kapjanak uniós jogot
sértő tagállami magatartással szemben. Az igények érvényesìtése – azok jellegétől függően – természetesen nem
ugyanazon fórumon, és nem ugyanazon feltételek mellett történik. A következőkben az állammal szembeni
felelősségi igény érvényesìtésének túlnyomórészt eljárásjogi feltételeit tekintjük át.
1. 8.1. A tagállamok jogsértő magatartása

1.1. 8.1.1. Az állami egység elve
A tagállami kötelezettségek legnagyobb részének teljesìtése, az egyes tagállamokon belül, elsősorban a tagállam
kormányát, a közigazgatást, a végrehajtó hatalmat terheli. Azonban amikor a tagállam a kötelezett, a
kötelezettség nemcsak a tagállamok kormányát és az alárendelt szerveket terhelheti, hanem a tagállam minden
szervét, akár függő, akár alkotmányosan független a végrehajtó hatalomtól.
A Bìróság a Haim-ügyben a következőket külön kiemelte:
„A tagállamok ezért nem mentesülnek a felelősség alól a nemzeti jogrendben, az állami szervek között létező
hatáskör- és felelősségmegosztásra hivatkozva, vagy olyan indokkal, hogy a közösségi jog megsértéséért felelős
közhatalmi szervnek nincs meg a szükséges hatásköre, tudása, eszközei vagy forrásai.”
424/97 Salomone Haim v Kassenzahnärztliche Vereinigung Nordrhein [2000] EBHT I-5123, 27. pont, (l.
ugyancsak hasonlóan C-302/97 Klaus Konle v Ausztria [1999] EBHT I-3099, 62. pont). Így a tagállam akkor is
felelős az uniós jog megsértéséért,
1. amennyiben a jogsértés a nemzeti parlamentnek tudható be, 77/69 Bizottság v Belgium (Faanyagok
átalányilletéke) [1970] EBHT 0237, 25. pont;
2. amennyiben kormánytól független helyi önkormányzat sérti azt meg, 103/88 Fratelli Costanzo SpA v
Comune di Milano [1989] EBHT 1839, 31–32. pontok, C-33/90 Bizottság v Olaszország (Veszélyes
hulladékok) [1991] EBHT I-5987, 24. pont;
3. amennyiben a tagállamok bìróságai – hatáskörükön és illetékességükön belül – kötelezettek az EUSz 4. cikk

(3) bekezdésében foglaltak szerint, 14/83 Sabine von Colson és Elisabeth Kamann v Land Nordrhein-
Westfalen [1984] EBHT 0189, 26. pont, 79/83 Dorit Harz v Deutsche Tradax GmbH [1984] EBHT 1921, 26.
pont.
1.2. 8.1.2. A tagállami jogsértések néhány típusa

A tagállami szervek általános kötelezettsége abban összegezhető egyszerűen az EUSz 4. cikk (3) bekezdése
alapján, hogy az uniós jog hatékony érvényesülését biztosìtani kell. Ez az általános kötelezettség –
295
8. fejezet. A tagállamok felelőssége
az uniós jog megsértése miatt
tevékenységük jellegétől függően – az egyes állami szervekre lebontható, konkrét kötelezettségeket foglalhat
magában, nem szólva azon sajátos, ugyancsak konkrét kötelezettségeket tartalmazó rendelkezésekről, amelyek a
Szerződések egyéb részeiben fellelhetőek.
Az egyedi, konkrét kötelezettségek teljes körű áttekintése lehetetlen. (De például a tagállami bìróságok – illetve
más belső jogalkalmazó szervek – kötelezettségei nagyban tükröződnek a 6. és 7. fejezetekben leìrtakban.) A
tagállamok jogsértést jelentő magatartási formáiból néhány tipikusat az alábbiakban emelünk ki.
(1) A tagállam jogalkotó szervei, beleértve a központi államhatalomtól független helyi vagy regionális jogalkotó
szerveket is, az utóbb keletkező uniós jogszabállyal ellentétes tagállami jogszabályt hagynak hatályban
(mulasztás jogszabály hatályon kìvül helyezésére vagy módosìtására).
(2) A tagállam jogalkotó szervei, beleértve a központi államhatalomtól független helyi vagy regionális jogalkotó
szerveket is, az uniós joggal ellentétes tagállami jogszabályt fogadnak el.
(3) A tagállam nem vagy nem megfelelően ülteti át és hajtja végre belső jogában az uniós szervek által
elfogadott irányelveket. (E kérdést l. az előzőekben a 4.3.4 pontban.)
(4) A tagállam közigazgatási szervei olyan egyedi közigazgatási határozatot hoznak vagy intézkedést tesznek,
mely ellentétes az uniós joggal. Ide tartozik azon eset, amikor például a holland hatóságok Thaiföldről
jogellenesen nagy mennyiségű manióka-szállìtmányt engedtek be az országba csökkentett vámmal, C-96/89
Bizottság v Hollandia (Manióka-ügy) [1991] EBHT I-2461.
(5) A tagállami bìróságok igazságszolgáltatási tevékenységük során az uniós joggal ellentétes ìtélkezést
folytatnak, vagy ìtéletet hoznak.
(6) A tagállam szervei eltűrik olyan magánfelek, nem állami szervek cselekedeteit, melyek magatartása az
államnak betudható, és amely magatartás ellentétes az uniós joggal. Így az állam felelős lehet olyan nem állami
szerv, az áruk szabad áramlását sértő reklám- és egyéb tevékenységéért, mely szerv kellően szoros kapcsolatban
áll a kormányzattal, l. 249/81 Bizottság v Írország (Vásároljon ìr árut!) [1982] EBHT 4005.
Megjegyzések
1. A Bìróság a 167/73 Bizottság v Franciaország-ügyben megállapìtotta, hogy Franciaország nem tett eleget az
uniós jogban előìrt kötelezettségeinek, mert belső jogszabálya előìrta, hogy a francia hajókon szolgáló legénység
bizonyos részének francia állampolgárnak kell lennie, és az sérti a munkaerő szabad áramlására vonatkozó
közösségi szabályokat. A Bizottság úgy vélte, hogy Franciaország az ìtéletben megállapìtott jogsértést nem
küszöbölte ki, mert a vitatott belső jogszabály hatályban maradt. Franciaország ezt nem tagadta, de arra
hivatkozott, hogy egy belső miniszteri körlevél alapján a kérdéses jogszabályi rendelkezést a közösségi
tagállamok állampolgáraira nem alkalmazzák, ìgy az ìtéletben foglalt jogsértést kiküszöbölte. Franciaország
ezzel eleget tett-e a több, mint húsz évvel azelőtt hozott ìtéletnek? C-334/94 Bizottság v Franciaország
(Tengerészeti Munkatörvénykönyv II.) [1996] EBHT I-1307. (L. a 4.3.4 pontban leìrtakat is!)
2. Németországban a Fogorvosi Egyesület tagsága kellett ahhoz, hogy egy fogorvos társadalombiztosìtás által
térìtett kezeléseket végezhessen. Az egyesület közjogi szervként működött.A felperes olasz állampolgártól –
akinek török fogorvosi diplomája volt – ezt a bejegyzést az egyesület tartományi szerve megtagadta, mint utóbb
kiderült, megsértve ezzel az EK-Szerződés letelepedési szabadságra vonatkozó rendelkezését (jelenleg EUMSz
49. cikk). A fogorvos a kiesett keresetére tekintettel kártérìtési pert indìtott az egyesület területi szerve ellen. A
düsseldorfi tartományi bìróság az ügyet előzetes döntés végett előterjesztette az Európai Bìróságra. C-424/97
Salomone Haim v Kassenzahnärztliche Vereinigung Nordrhein [2000] EBHT I-5123. Amennyiben fennállnának
a kártérìtési felelősség feltételei, ki lenne a felelős: a tagállam, a jogsértést elkövető közjogi szerv vagy
egyszerre mindkettő? Amennyiben a tagállam is felelős, ez milyen alapon lehet: azért, mert származtatott
felelősség alapján a szerv tevékenysége betudható az államnak (tevőleges jogsértés a bejegyzés elutasìtása
miatt), vagy közvetlen felelősség alapján, az állam nem tett meg mindent, hogy területén megelőzze a közösségi
jog megsértését (mulasztás)? Mi a különbség a kettő között, és ennek milyen jelentősége lehet?
3. Az uniós együttműködés feltételezi, hogy a tagállam együttműködjön a Bizottsággal. Az állam elzárkózása

információnyújtás elől, rendkìvül megnehezìtheti a Bizottság dolgát. Az Importgyufa-ügyben a Bizottság
álláspontja szerint, Görögország megszegte a közösségi közös importszabályokat, mert a svéd – és részben a
bolgár – gyufát rátette a tagállamban használt, de bizalmasan kezelt ún. „D listára”. Ezen a listán lévő
termékekre nem adtak ki importengedélyt. A görög kormány állìtása szerint a „D listát” már korábban
eltörölték, és ezt a Bizottságnak nem is nyújtotta át. A tagállam a Bizottságnak nem szolgáltatta be sem a „D
296
listát”, sem az ezzel kapcsolatos importdokumentációkat, C-65/91 Bizottság v Görögország (Importgyufa)

[1992] EBHT I-5245. A bizonyìtási teher elsődlegesen a Bizottságon van. De ez nem jelenti azt, hogy a
tagállamnak ne lenne együttműködési (pl. iratszolgáltatási vagy informálási) kötelezettsége akkor, ha a
Bizottság konkrét iratokat kér be vagy konkrét információra kérdez rá.
Az információnyújtás kötelezettsége elvileg a Bìróság előtti eljárásban is fennállhat, nemcsak a Bizottság és a

tagállam közötti pert megelőző vagy egyéb eljárásban. Itt az információnyújtásnak már más háttere van, hiszen a
főként bizonyìtási szabályok uralják. A bìrósági eljárásban a tagállam a védekezéshez való jogtól foszthatja meg
magát, amennyiben elzárkózik információk adásától. Ebben az esetben ugyanis az információk hiányából a
Bìróság a másik fél (Bizottság) javára következtetéseket vonhat le, esetleg vélelmezhet valamilyen helyzetet,
azaz a bizonyìtottság alacsonyabb fokával is megelégedhet. A Bìróság kifejtette több ügyben is, hogy
amennyiben a Bizottság kellően valószìnűsìti a tagállami jogsértést, a bizonyìtékokból levonható
következtetések, vagy akár vélelmek vonatkozásában, annak cáfolatára, a bizonyìtási teher részben átfordul a
tagállamra, amelynek pernyertessége érdekében érdemben kell vitatnia a felhozottakat, nem elég a puszta
tagadása jogsértésnek, l. pl. 272/86 Bizottság v Görögország (Olívaolaj-kereskedelem) [1988] EBHT 4875, 21.
pont.
2. 8.2. Bizottság v tagállam: kötelezettségszegés

megállapítása iránti per
A Bizottság feladata az uniós jog betartásának kikényszerìtése. Ez a feladata fennáll a tagállamok irányában is,
és e feladat teljesìtésére az uniós jog eljárási eszközöket is biztosìt számára.1
2.1. 8.2.1. A kötelezettségszegés megállapítása iránti per

jellemzői
Az EUMSz 258. (volt EKSz 226.) cikke általános eljárási eszközt nyújt a Bizottságnak arra, hogy a jogsértő
állam figyelmét felhìvja a jogsértésre, kifejtse véleményét a jogsértés mibenlétéről, és végső soron az Európai
Bìróság elé vigye az ügyet:
„Ha a Bizottság megìtélése szerint egy tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem
teljesìtette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államnak lehetőséget biztosìtott
észrevételei megtételére. Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a
véleményben foglaltaknak, a Bizottság az Európai Unió Bìróságához fordulhat.”
A 258. cikk alapján indìtott kötelezettségszegés megállapìtása iránti perben a lehetséges felperes a Bizottság
(kivételre l. a „Megjegyzések” részt), mìg az alperes az állìtólagosan jogsértést elkövető állam. Ahhoz, hogy a
Bizottság perlési jogosultsága megnyìljon, előzetes eljárást kell lefolytatnia. Egyes szűkebb jogterületeken az
EUMSz megengedi a Bizottságnak, hogy az előzetes eljárás előìrásaitól eltérjen, illetve azt mellőzze (l. az
EUMSz 108., 114(9) és 348. cikkeit). A 258. cikkben foglalt eljárás több szakaszt foglal magában, melynek
célja, hogy az eljárás megindìtása még a per előtt ösztönözze a tagállamot valamely belső gyakorlatának
megváltoztatására, vagy valamely hiányosság pótlására. Így a 258. cikk szerinti eljárás nemcsak bìrói eljárás,
hanem kezdeti szakaszban igazgatási jellegű eljárás a tagállam ellen. A pert megelőző eljárás a következő
szakaszokból áll:
(1) A Bizottság észleli a jogsértést, vagy bejelentés, panasz útján, vagy saját szervein keresztül, esetleg erről
külön belső vizsgálattal bizonyosodik meg, és informálisan kapcsolatba lép az érintett tagállammal.
(2) A tagállam figyelmét levélben hìvja fel a jogsértésre, és ésszerű határidő megjelölésével felhìvja az államot,
hogy terjessze elő álláspontját.
(3) Amennyiben nincs válasz, vagy az nem kielégìtő, indokolt véleményt terjeszt elő, melyben pontosan
körülìrja a jogsértést és részletesen indokolja, véleménye szerint miért áll fenn az uniós jog megsértése. A
tagállamnak ésszerű határidőt tűz ki a jogsértés abbahagyására.
(4) Amennyiben a határidő eredménytelenül telik el, megnyìlik a perlési lehetőség.
1
Az eljárást részletesen és gyakorlati szempontból elemzi a kérdésről
megjelent eddigi legátfogóbb munka, Várnay et al., 2006.
297
A pert megelőző eljárás nemcsak formális eljárási kötelezettség. A Bizottság a per során érdemben kötve van a
pert megelőző eljárásban felhozott kifogásokhoz, indokokhoz. Az eljárás céljából adódóan, a tagállami
gyakorlat kifogásolásának és az ezt alátámasztó indokoknak egyértelműeknek és világosaknak kell lenniük.
Csak ebben az esetben alkalmasak arra, hogy a tagállam ezekre megfogalmazza a saját véleményét, illetve ezek
alapján a jogsértést kiküszöbölje. Így a C-207/96 Bizottság v Olaszország (Nők éjszakai munkája) [1997] EBHT
I-6869. ügyben a Bìróság azért utasìtotta el részben a Bizottság keresetét, mert egy kérdés vonatkozásában sem
az indokolt véleményben, sem a keresetében nem fogalmazta meg meggyőzően és részletesen azon indokokat,
melyek alapján úgy vélte, hogy Olaszország megsértette az uniós jogot. Így nem hozta az alperes államot olyan
helyzetbe, hogy eredményesen tudjon védekezni a felhozottak ellen.
Amennyiben a pert megelőző eljárás valamilyen hibában szenved, a Bìróság a keresetet érdemi vizsgálat nélkül
elutasìtja. A perelt tagállamok pergátló kifogásai gyakran hivatkoznak a pert megelőző eljárás valamely
hiányosságára.
C-96/95 Bizottság v Németország (Tartózkodási engedélyek)
[1997] EBHT 1653
[A Tanács a személyek szabad mozgásával összefüggésben elfogadta a 90/365/EGK irányelvet a kereső

tevékenységük folytatásával felhagyó munkavállalók és önálló vállalkozók tartózkodási jogáról, valamint az
általános tartózkodási jogról szóló 90/364/EGK irányelvet. A Bizottság álláspontja szerint Németország ezen
irányelv végrehajtásának nem tett eleget, mert belső közigazgatási rendszerében nem biztosìtotta az irányelv
feltételeinek megfelelő összes uniós polgár tekintetében a tartózkodási engedélyek kiadásának jogi feltételeit.
Az alperes tagállam kifogással élt, mivel a Bizottság az előzetes eljárásban nem teljesen ugyanazon indokokat
hozta fel, mint a keresetben. Ezen előzetes pergátló kifogás miatt a Bìróság a pert megelőző eljárást is
vizsgálta.]
22 E tekintetben először is meg kell állapìtani, miszerint a pert megelőző eljárás célja, hogy a tagállamoknak
lehetőséget nyújtson, egyrészről a közösségi jogból eredő kötelezettségeik tiszteletben tartására, és másrészről
arra, hogy élhessenek a Bizottság által tett kifogásokkal szembeni védekezéshez való jogukkal (293/85
Bizottság v Belgium [1988] EBHT 305, 13. pont).
23 A Bìróság következetes gyakorlata szerint (l. pl. C-296/92 Bizottság v Olaszország [1994] EBHT I-0001, 11.
pont), a Szerződés [258.] cikke alapján indìtott per tárgyát behatárolja e cikk által szabályozott pert megelőző
eljárás. Ennek következtében, a kereset nem alapozható bármely olyan kifogásra, mely az indokolt véleményben
nem fogalmazódott meg (l. szintén C-157/91 Bizottság v Hollandia [1992] EBHT I-5899, 17. pont).
24 A Bìróság szintén megállapìtotta (l. különösen 301/81 Bizottság v Belgium [1983] EBHT 467, 8. pont), hogy
az indokolt véleménynek tartalmaznia kell az indokok alapos és részletes bemutatását, amelyek alapján a
Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett tagállam a Szerződés alapján fennálló kötelezettségét
elmulasztotta teljesìteni.
25 Kétségkìvül, a jelen ügyben, a Bizottság csak a keresetében hozta elő kifejezetten azon indokokat, melyek
arra mutatnak rá, hogy az Ausländergesetz 2(2) szakasza elégtelen a 90/364 és 90/365 irányelvek belső jogba
történő átültetéséhez.
26 Azonban első megállapìtásként megjegyzendő, hogy a Német Szövetségi Köztársasággal szemben felhozott
kifogás az eljárás folyamán végig ugyanaz maradt, nevezetesen, hogy elmulasztotta a 90/364 és 90/365
irányelveket a nemzeti jogba átültetni.
[Ezután a Bìróság rámutat arra, hogy a német kormány az irányelvek átültetése céljából külön jogszabályok
meghozatalát is tervezte, melyek meghozatala elmaradt.]
28 …azáltal, hogy az indokolt véleményében rámutatott arra, miszerint a német hatóságok még nem fogadták el
a tervezett intézkedéseket, a Bizottság nem hagyta homályban a kifogás indokait vagy azon megkìvánt
intézkedéseket, melyek álláspontja szerint az állìtólagos késedelmet orvosolták volna.
29 Továbbá, nem lehet arra következtetni az ügy irataiból, hogy a Bizottság elmulasztotta volna figyelembe
venni az 1993. március 31-i közleményben foglalt érveket, mivel az indokolt véleményben hivatkozik a német
kormány 1993 június 2-i levelére, melyhez ezt a közleményt csatolták (l. erre vonatkozóan az 1995 július 11-i
végzést, C-266/94 Bizottság v Spanyolország [1995] EBHT I-1975, 20. pont).
298
30 A fenti megfontolások alapján, a Bizottság által a keresetben előterjesztett érveket, melyek arra irányulnak,
hogy az Ausländergesetz 2(2) szakasza elégtelen a két kérdéses irányelv belső jogba történő átültetéséhez, nem
lehet az állìtólagos jogsértés tárgyának megváltoztatásaként értékelni, és az indokolt véleményben felhozott
indokokat megfelelőeknek kell tekinteni.
31 A kereset ezért megengedhető.
[A Bìróság az ügy érdemében megállapìtotta a jogsértést.]
Megjegyzések
1. A 258. cikk alapján perelt tagállamok sokszor hivatkoznak pergátló kifogásként arra, hogy a Bizottság nem
adott ésszerű határidőt számukra valamely intézkedés megtételére. A „Helyi adók”-ügyben is felmerült ez a
kérdés. Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv alapján a közösségi
tisztviselők és alkalmazottak, a munkahelyükön mentesek attól, hogy a helyi népesség-nyilvántartásba be kelljen
jelentkezniük. Néhány belga helyi önkormányzat a helyi adó alól csak akkor adott mentesìtést, ha az ott élők
nyilvántartásba vétetik magukat, és ez a szabály a közösségi tisztviselőket és alkalmazottakat is érintette. A
Bizottság ezt a gyakorlatot kifogásolta, és hosszas levelezés után 15 napos határidőt adott a kérdéses gyakorlat
kiküszöbölésére. Belgium pergátló kifogásként hivatkozott az ésszerűtlenül rövid határidőre. A Bìróság szerint:
13 Az indokolt véleményben előìrt határidőt tekintve, világos, hogy a belga kormányzat már jóval a pert
megelőző eljárás megindìtása előtt ismerte a Bizottság álláspontját. Ugyancsak meg kell állapìtani, hogy a belga
kormány nem vitatta a Bizottság álláspontját, a pert megelőző eljárás megindìtását megelőző számos eszmecsere
folyamán. Továbbá, a belga kormány még csak nem is állìtja, hogy ezután megfelelő lépéseket tett volna a
Bizottság kìvánságainak tiszteletben tartása végett vagy legalább felfüggesztette volna a végleges megoldásig a
vitatott helyi szabályozást. Ilyen sajátos körülmények között alaptalan a belga kormány azon állìtása, hogy az
indokolt véleményben előìrt határidő túl rövid volt.
85/85 Bizottság v Belgium (Helyi adók) [1986] EBHT 1149, 13. pont.
2. A pert megelőző eljárás hiányosságai akadályát képezhetik a pernek. Kérdés, hogy érdemi vonatkozásban
akadálya-e a pernek, amennyiben a Bizottság a tagállam gyakorlatát valamilyen módon tudomásul veszi,
elfogadja. Így lehetséges, hogy nem indìt hosszú ideig eljárást, bár tudatában van az uniós joggal eshetőlegesen
ellentétes gyakorlatnak. Ilyen elfogadó ráutaló magatartás a Bizottságot elzárja attól, hogy később
megváltoztatva a véleményét a 258. cikk alapján eljárást indìtson?
A Bìróság úgy véli, ez nem képezi érdemi akadályát a pernek. Írország 1981 márciusában importengedélyhez
kötötte a nem tagállamból származó burgonya behozatalát, és erről az intézkedésről 1981 áprilisában a
Bizottságot értesìtette. Állìtása szerint a Bizottság képviselője informális megbeszélésen nem tett kifogást az
intézkedés ellen. Az ìr értesìtés után a Bizottság csak 1982 júniusában lépett, amikor egy panasz nyomán, egy
informális levéllel lényegében elkezdte előkészìteni a 258. cikk szerinti eljárást. A Bìróság szerint a Bizottság
megelőző magatartása nem akadálya az eljárásnak:
22 Nem lehet elfogadni Írország érvelését, melyet arra alapìt, hogy a Bizottsággal előzetesen megbeszéléseket
folytatott és a rendelet megküldése utáni első időkben a Bizottság nem tett semmilyen kifogást. Még akkor is, ha
Írországnak az a benyomása lett volna, hogy intézkedése nem adott alapot kifogásnak, egy tagállam által
egyoldalúan elfogadott intézkedés kifejezett vagy hallgatólagos jóváhagyásával sem ruházhat a Bizottság ezen
államra jogot olyan rendelkezések fenntartására, melyek a közösségi joggal objektìve ellentétesek.
288/83 Bizottság v Írország (Burgonyaimport) [1985] EBHT 1761, 22. pont.
Ami az eljárás megindìtásának időzìtését illeti, a Bìróság már igen korán szélesen értelmezte a Bizottság
mérlegelési jogkörét e tekintetben: „A Szerződés [258.] cikke alapján, a Bizottságon múlik annak megìtélése,
hogy mikor indìt pert a Bìróság előtt; az időzìtést meghatározó megfontolások nem érinthetik a kereset
megengedhetőségét, mely objektìv szabályokon múlik.” 7/68 Bizottság v Olaszország (Műkincsek) [1968]
EBHT 0617. Sőt, a Bìróság szerint a Bizottság „nem köteles meghatározott időn belül cselekedni.” 324/82
Bizottság v Belgium (Személygépkocsik – ÁFA) [1984] EBHT 1861, 12. pont.
A jogbiztonság elvét mennyiben sértheti az, ha a Bizottság – vagy ráutaló magatartása, vagy késlekedése miatt –
azt a képzetet kelti, hogy a kérdéses tagállami gyakorlat megfelel az uniós jognak, és később másként
cselekszik? Az uniós jogszabályok sokszor nem egyértelműek, ellentétük egy-egy tagállami jogszabállyal
valóban sokszor vitatható, vagy legalábbis nem világos. Ráadásul a tagállami intézkedéseken belső
299
közigazgatási döntések vagy bìrói ìtéletek tömege nyugodhat. Valóban olyan széles lehet a Bizottság
mérlegelési jogköre az időtényezőt tekintve, ahogy azt a Bìróság véli?
3. Nemcsak a jogsértés és a pert megelőző eljárás megindìtása közötti idő, de a pert megelőző eljárás hosszúsága
sem lehet a per akadálya. Így Hollandia 1983 áprilisában 60 ezer tonna maniókát engedett importálni az
országba kedvezményes vámot alkalmazva (mint utóbb kiderült jogellenesen). A Bizottság 1984-ben kezdte
meg az eljárást, azonban a kereset benyújtására csak 1989. március 21-én került sor. A Bìróság ugyan elismerte,
hogy a tagállam védekezéshez való jogának gyakorlását nagyban elnehezìtheti a hosszú idő, de úgy vélte: a
Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy meghatározza, mikor kezdi meg az eljárás következő szakaszát,
és a perben Hollandia nem bizonyìtotta, mennyiben volt nehezebb a védekezése a Bizottság állìtásai ellen az
időmúlás miatt, C-96/89 Bizottság v Hollandia (Manióka-ügy) [1991] EBHT I-2461, 15–16. pontok.
4. Megnyìlhat a Bizottság perlési jogosultsága, amennyiben az indokolt véleményben megszabott határidő alatt
a jogsértés megszűnt, illetve azt a tagállam megszüntette? L. C-362/90 Bizottság v Olaszország (Közbeszerzési
feltételek) [1992] EBHT I-2353.
5. A Bizottság indokolt véleménye egy jogi aktus, a kötelezettségszegés megállapìtása iránti perhez vezető pert
megelőző eljárásban. Az EK-Szerződés 263. cikk alapján induló semmisségi perben ez a Bìróság által
felülvizsgálható aktus? A tagállam támadhatja sikeresen a Bizottság véleményét a pert megelőző eljárás ezen
szakaszában? (L. az 5.2.1 pontot is.)
6. A kötelezettségszegés megállapìtása iránti perben kivételesen felperes lehet egyrészt az Európai Beruházási
Bank Igazgatótanácsa a bank alapokmányában foglalt kötelezettségek, tagállam által történő megsértése miatt,
az EUMSz 271. cikk a) pontja, másrészt az Európai Központi Bank Tanácsa a KBER alapokmányában és az
EK-Szerződésben foglalt kötelezettségek, nemzeti központi bankok által való megsértése miatt a 271. cikk d)
pontja alapján. E hatásköri klauzuláknak azonban jelenleg nincs gyakorlati jelentősége.
2.2. 8.2.2. Az alperesi védekezés

A fentiekből kiderül, hogy az alperes tagállamok védekezésének első vonalában a pert megelőző eljárás
hiányosságaira épìtő pergátló kifogások állnak. Az ügy érdemében történő védekezés elsősorban arra épül, hogy
a tagállami gyakorlat összhangban van az uniós joggal. Ennek a védekezésnek is lehetnek, és vannak azonban
kifinomult formái. Az alábbi ügyben Belgium az alperesi védekezésnek néhány, gyakran alkalmazott formáját
vette elő. Az ügy egyben rávilágìt az irányelvek nemzeti jogba való átültetésének néhány kérdésére is.
102/79 Bizottság v Belgium (Gépjárművek és mezőgazdasági gépek)
[1980] EBHT 1473
[A Bizottság keresete szerint az alperes tagállam nem ültetett át a nemzeti jogába tizenegy irányelvet. Ezek
egyrészt a gépjárművekre vonatkozó jogszabályok harmonizációját, másrészt a mezőgazdasági és erdészeti
traktorokra vonatkozó jogszabályok harmonizációját ìrták elő. Belgium többek között hivatkozott arra, hogy az
irányelvek külön erre vonatkozó belső jogi szabályozás nélkül is, már megvalósultak a belga közigazgatási
gyakorlatban, ugyanakkor az irányelvek végrehajtásánál, a belső jogba történő átültetés módszereit és formáit
tekintve, a tagállamoknak igen széles mérlegelési jogkörük van. Másrészt, álláspontja szerint, az irányelvek
kellően konkrétak, és ìgy közvetlen hatályúak, tehát a közvetlen hatály elvénél fogva is, már teljes
terjedelmükben érvényesülnek a belső jogban, ìgy nincs is értelme külön jogszabályok alkotásának.]
10 Ezen intézkedések egészéből és jellegéből következik, miszerint a kérdéses irányelveket úgy kell a nemzeti
jog rendelkezéseibe átültetni, hogy azoknak ugyanolyan joghatásuk legyen, mint a tagállamokban a
gépjárművek és traktorok ellenőrzésére és tìpusjóváhagyására vonatkozó rendelkezéseknek. Így egy tagállam
nem mentesül a Szerződés 189. [később EKSz 249., jelenleg EUMSz 288.] cikk (3) bekezdésében
meghatározott kötelezettség teljesìtése alól, ha a kérdéses irányelvből eredő követelmények teljesìtése kapcsán
csupán egy egyszerű közigazgatási gyakorlatra vagy a közigazgatás által gyakorolt türelemre hivatkozik.
11 A belga kormány által a kérdéses irányelvek „választható” jellegére való hivatkozás nem helytálló, mivel az
irányelv kötelező hatálya nem teszi lehetővé a tagállamok számára az eltérést, és amelynek lényege a más
tagállamokból származó termékek esetében a közösségi előìrásoktól különböző technikai szabályok
alkalmazásából eredő, a szabad kereskedelmet akadályozó tényezők kiküszöbölése. Ezért e tekintetben
lényeges, hogy a kérdéses irányelvet mindegyik tagállamnak úgy kell végrehajtania, hogy az megfeleljen a
világosság és az irányelv által elérni kìvánt jogbiztonság követelményének, a más tagállamok termelőinek
300
érdekében. Az egyszerű közigazgatási gyakorlat, mivel az természeténél fogva a hatóságok tetszése szerint
módosìtható, és nélkülözi a széles nyilvánosságot, ìgy emiatt nem tekinthető a 189. cikkben meghatározott
kötelezettség megfelelő végrehajtásának, az irányelv cìmzett tagállamai által.
12 A kérdéses irányelvek „közvetlen alkalmazhatóságából” levezetett indokolás szintén elfogadhatatlan. A 189.

cikk (3) bekezdéséből következik, hogy a közösségi irányelvek végrehajtását a tagállamok által hozott
megfelelő végrehajtási intézkedések biztosìtják. Kizárólag különleges körülmények esetén lehetséges, ìgy
különösen, ha egy tagállam elmulasztotta a végrehajtási intézkedéseket, vagy olyan intézkedéseket hoz, amelyek
nincsenek összhangban az irányelvvel, hogy a Bìróság elismeri az érintett magánszemélyek jogát arra, hogy egy
mulasztó tagállammal szemben bìrósági eljárás során az irányelvre hivatkozzanak. (Erről l. még a 148/78 sz.
Ratti ügyben 1979. április 5-én hozott ìtéletet). Ez a minimális, a 189. cikk (3) bekezdése értelmében, az
irányelv tagállamokra vonatkozó kötelező jellegéből következő biztosìték, nem szolgálhat igazolásként egy
tagállam számára, hogy felmentést nyerjen az egyes irányelvek célját szolgáló végrehajtási intézkedések,
kitűzött határidőn belül történő meghozatala alól. Így a jelen ügyben, a fenti megállapìtás értelmében is, ezen
intézkedéseknek olyan rendelkezésekből kell állniuk, melyek azonos értékűek azokkal, amelyeket a nemzeti
jogrendszerben alkalmaznak azon követelmények betartásának biztosìtására, melyeket a két keretirányelv
preambuluma (l. (1) bekezdés) „kógens” jellegűnek tekint.
13 Ennél fogva a belga kormány által előadott érvelést el kell utasìtani.
14 A belga kormány másodsorban előadja, hogy a jogbiztonságra való törekvés érdekében, kellő időben
megindìtotta az irányelvek nemzeti jogszabályokba való átültetéséhez szükséges eljárásokat, de ezen eljárások
befejezése elhúzódott az alkalmazandó jogalkotási vagy szabályozási eljárással kapcsolatos jogviták miatt,
valamint belpolitikai nehézségek következtében.
15 Csak annyit szükséges megjegyezni, ahogy a Bìróság ismételten megállapìtotta, például az 1978. április 11-i
ìtéletében (Bizottság v Olasz Köztársaság 100/77 sz. ügy), hogy egy tagállam nem hivatkozhat a belpolitikai
nehézségeire vagy a nemzeti jogának rendelkezéseire, még az Alkotmányára sem, a közösségi irányelvből
fakadó kötelezettség és határidő elmulasztásának igazolására. […]
A fenti ügyben a leggyakoribb érdemi védekezési formák előfordultak. Ezekkel szemben talán hatékonyabbnak
tűnhetne az érvénytelenségi kifogás az EUMSz 277. cikke alapján, amelyben az alperes a Bizottság által
felhozott uniós jogszabály érvénytelenségét hìvja fel. Látható azonban a korábbiakból, hogy a Bìróság ezen
indok iránt kevéssé szokott megértő lenni. Már eljárásjogi szinten kizárta azt a lehetőséget, hogy ezen érvek
előtt kitárja a kaput, és a kötelezettségszegés megállapìtása iránti perek jelentős részében ìgy az uniós
jogszabályok érvényességét is kénytelen legyen vizsgálni.
Ugyanakkor a Bìróság világosság tette, hogy az alperes tagállam nem hivatkozhat más tagállam vagy éppen
valamely uniós szerv jogsértésére. Ezen indok, még ha valódi és alapos is, nem mentheti az alperest a felelősség
alól. Ez az elv, talán legerőteljesebben, egy igen korai ügyben fogalmazódott meg.
90/63 és 91/63 Bizottság v Luxemburg és Belgium (Tejtermékek adója)
[1964] EBHT 1217
[A Bizottság támadta, az új vámok bevezetésének tilalma alapján, a Belgium és Luxemburg által bevezetett,
bizonyos külföldi tejtermékekre kivetett „speciális adót” (tkp. vámot). Alperesek arra hivatkoztak, hogy
védeniük kell a belső piacot, mert a Tanács jogellenesen nem tett meg bizonyos intézkedéseket, illetve a
Közösség mulasztott és nem fektette le a közös agrárpolitika szabályait.]
[…Az alperesek] álláspontja szerint, mivel a nemzetközi jog megengedi egy olyan félnek a teljesìtés
felfüggesztését, amelyet azért ér jogsértés, mert egy másik fél kötelezettségeinek teljesìtését elmulasztja, a
Bizottság elvesztette azon jogát, hogy hivatkozhasson a Szerződés megsértésére.
Azonban a felek kötelezettségeinek ilyen összefüggését a közösségi jog alapján nem lehet elismerni.
Ellenkezőleg, a Szerződés nem szorìtkozik kölcsönös kötelezettségek létrehozására különböző, annak hatálya
alá tartozó természetes és jogi személyek között, hanem egy új jogrendet alapìt, amely szabályozza az emlìtett
jogalanyok hatásköreit, jogait és kötelezettségeit ugyanúgy, mint a jogsértések megállapìtásához és
szankcionálásához szükséges eljárásokat. Így ellenkező, kifejezett rendelkezés hiányában, a Szerződés alapvető
elve, hogy a tagállamok nem vehetik a jogszolgáltatást saját kezükbe. Így az a tény, hogy a Tanács elmulasztotta
teljesìteni kötelezettségeit, az alpereseket nem menti fel kötelezettségeik teljesìtése alól.
301
A Bìróság érvelésében az „új közösségi jogrendre” hivatkozás ebben az ügyben sokkal erősebben jön elő, mint
az e tekintetben irányadónak tekintett van Gend en Loos-ügyben (26/62 NV Algemene Transport- en Expeditie
Onderneming van Gend en Loos v Netherlands Inland Revenue Administration. [1963] EBHT 0003.) Itt
ugyanis, azt szembeállìtja a klasszikus nemzetközi joggal, és annak elvével, mely szerint az állam más jogalany
kötelezettségszegése esetén ellenintézkedéseket tehet, és ennek keretében maga is eltekinthet kötelezettségének
teljesìtésétől. A Bìróság azonban az uniós keretek között ezt mereven elutasìtja, hiszen ebben az új jogrendben
„az államok nem vehetik kezükbe a jogszolgáltatást”. A Bìróság az elvet megerősìtette több ügyben, nemcsak
uniós szerv esetleges mulasztása, jogsértése, hanem más tagállam párhuzamos jogsértése esetére is, l. pl. 52/75
Bizottság v Olaszország [1976] EBHT 0277, 11. pont.
Megjegyzések
1. Az Európai Gazdasági Közösség megalakulása után rendkìvül nehéz problémaként jelentkezett a közös
agrárpolitika alapjainak lefektetése. Láttuk, hogy Belgium és Luxemburg nem hivatkozhat kimentésként a
Közösség jogsértésére. Milyen más, jogszerű eszközök vetődhetnek fel, melyekkel megvédhetik tejtermékeik
belső piacát?
2. A Bìróság világossá tette joggyakorlatában, hogy a tagállamok sikeresen nem hivatkozhatnak a belső
jogrendjükben érvényesülő döntéshozatal, jogalkotás problémáira, nehézségeire:
18 Mindenesetre, ami a német kormány által hivatkozott eljárási nehézségeket illeti, amellyel magyarázza a
késést a 78/659 és a 79/923 számú irányelvek átültetésében, elégséges emlékeztetni arra, hogy a Bìróság sokszor
megállapìtotta, miszerint a tagállam nem hivatkozhat a belső jogrendszerében fennálló rendelkezésekre,
gyakorlatra vagy körülményekre abból a célból, hogy kimentse magát, miért nem tett eleget egy irányelvben
lefektetett kötelezettségeinek és határidőknek (l. különösen C-147/94 Bizottság v Spanyolország [1995] EBHT
I-1015, 5. pont, C-259/94 Bizottság v Görögország [1995] EBHT I-1947, 5. pont, és C-253/95 Bizottság v
Németország [1996] EBHT I-2423, 12. pont).
C-298/95 Bizottság v Németország (Vìzminőség-védelem) [1996] EBHT I-6747, 18. pont.
Sőt az a tény, hogy az eljárás ideje alatt a tagállam erőfeszìtéseket tesz a jogsértés kiküszöbölésére, önmagában
nem alkalmas a felelősség alóli mentesülésre: „…a Szerződés 169. [jelenleg EUMSz 258.] cikkén alapuló
kereset megengedhetősége a kötelezettségszegés objektìv megállapìtásától függ, és nem az érdekelt tagállam
részéről fennálló bármilyen tétlenség vagy szembenállás bizonyìtékán.” 301/81 Bizottság v Belgium
(Hitelintézetek) [1983] EBHT 0467, 8. pont.
3. A Gépjárművek és mezőgazdasági gépek ügyében elbukott azon érvelés is, hogy az érintett irányelvek
közvetlen hatálya miatt felesleges külön belső jogszabályokat elfogadni, hiszen a közvetlen hatály elve alapján
azok külön belső jogszabályok nélkül is érvényesülhetnek. A Bìróság ugyanis hangsúlyozta a közvetlen hatály
korlátozott és feltételes jellegét. Számos más ügy is volt, ahol a Bìróság kimondta: egy irányelvet a közösségi
jog általános elvei alapján alkalmazó belső közigazgatási gyakorlat vagy joggyakorlat – végrehajtó belső
jogszabály hìján –, nem jelentheti az irányelv megfelelő és megkìvánt végrehajtását, l. pl.167/73 Bizottság v
Franciaország (Tengerészeti munkatörvénykönyv) [1974] EBHT 0359., C-361/88 Bizottság v Németország
[1991] EBHT I-2567. A legfőbb indokok között szerepel a közigazgatási gyakorlat bizonytalansága (például egy
új belső utasìtás más irányt adhat annak), ìgy a jogbiztonság hiánya, valamint csorbát szenvedhet az irányelvek
által kìvánt világos jogi helyzet és átláthatóság.
Mi indokolhatja azonban egy jogsértés megállapìtását, ha az irányelvet a gyakorlatban valóban egyértelműen

alkalmazzák a tagállam jogalkalmazó szervei az uniós jog általános elvei alapján? A joggyakorlat csak konkrét
végrehajtó belső jogszabályok segìtségével válhat egyértelművé és szilárdulhat meg? El lehet képzelni olyan
helyzetet, amelyben az irányelvek – még ha közvetlen hatályuk korlátozott és feltételes is – nem kìvánnak külön
végrehajtó jogszabályokat? A következő megállapìtás összeegyeztethető-e a megelőző állásponttal, vagy a
Bìróság gyakorlata megbicsaklott az alábbi esetben?
23 E rendelkezésből következik, hogy egy irányelv végrehajtása nem szükségszerűen követel meg minden
tagállamban jogalkotási aktust. Különösképpen, általános alkotmányos vagy közigazgatási jogi elvek fennállása
feleslegessé teheti a külön jogalkotás révén történő végrehajtást, feltéve azonban, ha ezek az általános elvek
biztosìtják az irányelv teljes körű, tényleges alkalmazását a nemzeti hatóságok által, és ha, amennyiben az
irányelv magánszemélyek részére jogokat kìván biztosìtani, ezen általános elvekből adódó jogi helyzetük
kellően pontos és világos, és az érintett személyek teljes tudatában vannak jogaiknak, és ahol szükséges,
lehetőségük van nemzeti bìróságok előtt azokat felhìvni. Az utolsó feltétel különösen fontos, amikor a kérdéses
302
irányelv más tagállamok állampolgárai részére is jogokat kìván biztosìtani, mert ezek az állampolgárok
általában nincsenek tudatában ezeknek az elveknek.
29/84 Bizottság v Németország (Nővérképzés) [1985] EBHT 1661, 23. pont. A Bìróság ezt a megállapìtást néha
ismételgeti, bár jóval szìntelenebb és erőtlenebb formában, l. pl. 247/85 Bizottság v Belgium (Vadon élő
madarak) [1987] EBHT 3029. 9. pont, 236/85 Bizottság v Hollandia (Vadon élő madarak védelme) [1987]
EBHT 3989, 5. pont, 22/87 Bizottság v Olaszország (80/987 irányelv) [1989] EBHT 0143, 6. pont.
4. Milyen ìtéletet hoz a Bìróság akkor, ha a tagállam már az eljárás alatt kiküszöbölte a jogsértést? Ez alap lehet
a kereset elutasìtására, vagy a jogsértés ekkor is megállapìtható? A probléma különösen érdekes lehet akkor, ha
a jogsértés már a kereset megindìtása előtt (de az indoklással ellátott véleményben kitűzött határidő után)
megszűnt pl. az uniós jogszabály változása folytán, l. erre pl. 39/72 Bizottság v Olaszország (Támogatás
levágott tehenekért) [1973] EBHT 0101. Milyen indokok szólhatnak amellett, hogy ekkor is indìtson pert a
Bizottság? Egyáltalán, ez a körülmény akadályát képezheti-e a perelhetőségnek? L. 240/86 Bizottság v
Görögország (Gabonaimport) [1988] EBHT 1835.
5. A hagyományos nemzetközi jog ismeri a nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartást. Valamely állam csak
olyan feltétellel csatlakozik valamely szerződéshez, hogy egy vagy több rendelkezésének alkalmazását magára
nézve kizárja, vagy azt magára nézve módosìtott formában fogadja el (l. a szerződések jogáról szóló 1969-es
bécsi egyezmény 19–23. cikkeit, kihirdetve: 1987. évi 12. tvr.-ben). A tagállam hivatkozhat-e sikerrel a
kötelezettségszegés megállapìtása iránti perben arra, hogy a kérdéses, alkalmazandó közösségi jogszabály
elfogadásánál a Tanácsban kifejezetten fenntartást tett az elfogadott jogszabály valamely rendelkezésével
kapcsolatban, amit tükröz a Tanács jegyzőkönyve is? L. 38/69 Bizottság v Olaszország (Gyorsìtási határozat)
[1970] EBHT 0047.
2.3. 8.2.3. A Bíróság ítélete, és annak kikényszerítése

A kötelezettségszegés megállapìtása iránti perben a Bìróság az ügy érdemében megállapìtási ìtéletet hoz, a
költségek viselésére azonban kötelezheti a perbeli feleket. Az ügy érdemében hatásköre csak arra terjed ki, hogy
a jogsértést megállapìtsa, vagy a keresetet elutasìtsa. Nem jelölheti meg, miképpen küszöbölje ki a tagállam a
jogsértést, a mód meghatározása a tagállam lehetősége. Az előbbiekben idézett C-96/95 Bizottság v
Németország (Tartózkodási engedélyek) [1997] EBHT 1653 ügyben a következőképpen szólt az ìtélet
rendelkező része:
„A BÍRÓSÁG (Ötödik Tanács) ezennel:
1. Megállapìtja, miszerint azzal, hogy az előìrt időn belül, az általános tartózkodási jogról szóló, 1990 június 28-
i 90/364/EGK sz. irányelvet, valamint a kereső tevékenységük folytatásával felhagyó munkavállalók és önálló
vállalkozók tartózkodási jogáról szóló, 1990 június 28-i 90/365/EGK sz. irányelvet a nemzeti jogba átültető
törvényeket, rendeleteket vagy közigazgatási rendelkezéseket nem fogadta el, a Német Szövetségi Köztársaság
elmulasztott eleget tenni a két irányelv 5. cikkén alapuló kötelezettségeinek;
2. Kötelezi a Német Szövetségi Köztársaságot a költségek megfizetésére.”
A Bìróság egy esetben, az EUMSz 258. cik alapján folytatott eljárásban is túlléphet a jogsértés megállapìtásán.
Amennyiben a jogsértés abban áll, hogy az érintett tagállam nem tett eleget valamely, jogalkotási eljárás
keretében elfogadott irányelv átültetésére elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének,
ekkor az EUMSz 260. cikk (3) bekezdése értelmében, a Bizottság kérelmére, a Bìróság tagállamot kényszerìtő
bìrság vagy átalányösszeg fizetésére kötelezheti (l. az alábbiakat is).
Annak ellenére, hogy az ügy érdemében megállapìtó ìtéletről van szó, a tagállamnak kötelezettsége a jogsértés
kiküszöbölése. Ez nem közvetlenül az ìtéletből következik, hanem a Szerződések egyéb szabályaiból, ìgy
általános szinten pl. az EUSz4. cikk (3) bekezdéséből, valamint – a kötelezettségszegés megállapìtása iránti per
esetében – konkrétan a 260. cikk (1) bekezdéséből. A 260. cikk a megállapìtott jogsértés megszüntetésének
kötelezettségén túl, az ìtélet kikényszerìtésének mechanizmusát tartalmazza. Eszerint a Bizottság, mely ellenőrzi
az ìtélet végrehajtását, indokolt véleményben közli a tagállammal kifogásait az ìtélet végrehajtásának
elmaradása vagy nem megfelelő végrehajtása miatt. Amennyiben ez eredménytelen, eljárást indìthat a Bìróság
előtt, mely eljárásban a Bizottság kezdeményezésére a Bìróság bìrságot róhat ki az állammal szemben. Az
ìtéletek betartásának vizsgálata nem mindig egyszerű, különösen akkor, ha irányelvek végrehajtásának
kötelezettsége terheli a tagállamot. A fentiekből is kiszűrhető, hogy sokszor alapügyben is kérdéses,
303
végrehajtotta-e az állam az irányelvet vagy nem. Az ìtélet betartásánál ugyanez a helyzet, és a Bìróságnak igen
gondosan vizsgálnia kell, milyen mértékben, és milyen vonatkozásban nem tett eleget a tagállam az ìtéletnek.
Az EUMSz 260. cikk (2) bekezdése alapján, ha a Bìróság megállapìtja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget
az ìtéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. A kétféle
pénzügyi szankció eltérő céljára mutatott rá a Francia halászati ügyben: „Mìg a kényszerìtő bìrság kiszabása
különösen arra tűnik alkalmasnak, hogy ösztönözze a tagállamot, hogy a lehető legrövidebb időn belül szüntesse
meg az olyan kötelezettségszegést, amely ilyen intézkedés hiányában folytatódna, addig az átalányösszeg
kiszabása inkább az érintett tagállam kötelezettségei végrehajtása elmulasztásának a magán és közérdeket érintő
következményeinek értékelésén alapul, különösen ha a kötelezettségszegés az azt először megállapìtó ìtélet óta
tartó hosszú időszakon keresztül tartósan fennállt.” Ráadásul itt a Bìróság arra a következtetésre jutott, hogy a
kétféle szankciót együtt is lehet alkalmazni, ez a Bìróság megìtélésén múlik, ugyanis az EUMSz 260. (volt
EKSz 228.) cikk (2) bekezdésében, a kiszabható pénzügyi szankciók összekapcsolására szolgáló „vagy” kötőszó
nem csak vagylagosságot, hanem halmozódást is kifejezhet, C-304/02 Bizottság v Franciaország [2005] EBHT
I-6263, 81–83. pontok.
Külön kérdés a bìrság összege, illetve az átalányösszeg mértéke, amelyre nézve nem ad a Szerződés eligazìtást,
ezért a számìtás és a mérlegelés nem egyszerű, és kifejezetten fajsúlyos indokolást kìván. Ezen okok miatt úgy
tűnik, hogy a 260. cikk alapján meghozott, pénzügyi szankciók kiszabására irányuló ügyek, a Bìróság széles
mérlegelési jogköre miatt, a legnehezebb ügyek közé számìtanak.
A Bizottság már 1996-ban és 1997-ben közzétette a számìtási módszerét, mellyel az EUMSz 260. cikk szerinti
igényét megállapìtja. A számìtási módszer figyelembe veszi a kötelezettségszegés súlyosságát és időtartamát, a
tagállam fizetési lehetőségeit (pl. a nemzeti összterméket alapul véve), a visszatartó hatás elérését, stb. 2 A
Francia halászati-ügyben hozott ìtélet 98–116. pontjai részletesen leìrják azt a szempontrendszert, mely alapján
a Bìróság a pénzügyi szankciók mértékét megállapìtja.3
Megjegyzések
1. Az EUMSz 260. (korábban EKSz 228.) cikkében foglalt, a Maastrichti Szerződés (1992) rendelkezésével
bevezetett, a közösségi költségvetésbe befizetendő bìrság kiszabását először a Bìróság a C-387/97 Bizottság v
Görögország [2000] EBHT I-5047 ügyben alkalmazta, egy korábbi ìtélet be nem tartásáért (irányelv
végrehajtása). A második ügyben, ugyancsak irányelvben meghatározott rendelkezések be nem tartását
megállapìtó ìtélet végrehajtásának hiánya miatt Spanyolországnak kellett évi 624 150 EUR bìrságot fizetni,
valamint külön meghatározott összeget fizetni azon fürdőhelyek számának arányában, melyeken a fürdővìz
minőségi mutatói a be nem tartott irányelvben meghatározott határértékeket meghaladják, C-278/01 Bizottság v
Spanyolország [2003] EBHT I-14141. Az ügyek nehézségére és jelentőségére jellemző, hogy a Görögország
elleni ügyben nagytanács, mìg a Spanyolország elleni ügyben teljes bìróság ìtélkezett.
2. Az EUMSz 260. (EKSz 228.) cikk alapján indult, és a kötelezettségszegést (korábbi ìtélet végre nem hajtását)
megállapìtó ìtéletekben foglalt pénzügyi szankciók mértéke és köre igen változó képet mutat:
4 5
Ügyszám Tagállam Átalányösszeg Kényszerítő bírság
C-387/97 Görögország ----------- 20 000 euró minden

nap után, melyben
nem teljesìti
C-278/01 Spanyolország ----------- 624 150 euró

minden év után,
2
Jelenlegi számìtási módszerekre l. a Bizottság 2005. december 12-i
közleményét, melyeket 2006. január 1-jétől alkalmazzák, Communication from the Commission on the application of Article 228 of the EC
Treaty SEC(2005) 1658. A számìtási módszerekről l. Wenneras, 2006, 54–61. o., valamint Kilbey, 2007, 743–759. o.
3
L. erre még Clement-Wilz, 2005, 725. o.
4
Csak azt állapìtotta meg a Bìróság, hogy Olaszország nem tett eleget
kötelezettségeinek a Bizottság indokolt véleményében meghatározott határidőig.
5
Itt is csak azt állapìtotta meg a Bìróság, hogy Németország nem tett
eleget kötelezettségeinek a Bizottság indokolt véleményében meghatározott határidőig.
304
melyben nem
teljesìti; valamint
további összeg
minden fürdőhely
után, ahol a
kötelezettségszegés
bekövetkezik
(vìzminőség)
C-304/02 Franciaország 20 millió euró 57 761 250 euró,

minden hat hónap
után, melyben nem
teljesìti
C-119/04 Olaszország Nem indokolt egyik szankció

sem, mivel az ìtélethozatal
idején nem volt egyértelmű,
hogy fennállt-e még a
kötelezettségszegés318
C-177/04 Franciaország ---------- 31 650 euró minden

nap után, melyben
nem teljesìti
C-503/04 Németország Nem indokolt egyik szankció

sem, mert az ìtélethozatal
idején már nem állt fenn a
kötelezettségszegés319
C-70/06 Portugália ------- 19 392 euró minden

nap után, melyben
nem teljesìti
Ügyszám Tagállam Átalányösszeg Kényszerítő bírság
C-121/07 Franciaország 10 millió euró ------------
C-369/07 Görögország 2 millió euró 16 000 euró minden

nap után, melyben
nem teljesìti
C-568/07 Görögország 1 millió euró -------------
C-109/08 Görögország 3 millió euró 31 536 euró minden

nap után, melyben
nem teljesìti
2.4. 8.2.4. Eljárás jogellenes állami támogatás esetén

Az EK-Szerződés esetenként biztosìtja a Bizottságnak azt, hogy a kötelezettségszegés megállapìtása iránti per
előtti eljárástól eltekintsen, és rövidebb úton fordulhasson a Bìrósághoz. Az uniós jogot sértő állami támogatás
észlelése esetén az EUMSz 108. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárás alkalmazandó. A Bizottság felhìvja az
érintett feleket észrevételeik megtételére, és ennek eredménytelensége esetén határozatban kötelezheti az
államot a támogatás megszüntetésére vagy módosìtására. Ha a kitűzött határidőn belül az állam nem tesz eleget
a határozatnak, a Bizottság (és egyben bármely érdekelt állam) az EUMSz 258. cikktől (illetve a 259. cikktől)
eltérve, közvetlenül a Bìrósághoz fordulhat. Ez az eljárás mentesìti a Bizottságot attól, hogy hosszadalmasabb
pert megelőző eljárást folytasson le.
305
Ugyanakkor szemben az általános eljárás szerinti indokolt véleménnyel, a Bizottság határozata, mint jogi aktus
támadható az EUMSz 263. cikk alapján, annak érvénytelenségére hivatkozva. De ennek elmulasztása elzárja az
államot attól, hogy a kötelezettségszegés megállapìtása iránti perben felhìvja a Bizottság határozatának
érvénytelenségét, pl. C-183/91 Bizottság v Görögország (Adómentességek) [1993] EBHT I-3131, 9–10. pontok:
9 Nem vitatott az a tény, hogy sem a görög kormány, sem a felmentést élvező vállalkozások nem indìtottak pert
a Szerződés 173. [jelenleg EUMSz 263.] cikke alapján a határozat semmissé nyilvánìtása iránt, amely ennek
következtében véglegessé vált.
10 Ilyen körülmények között, a Bìróság állandó joggyakorlatával összhangban, a Görög Köztársaság többé nem
vitathatja a Szerződés 88. [jelenleg EUMSz 108.] cikk (2) bekezdése alapján neki cìmzett határozat
érvényességét, ha egyszer a Szerződés [263.] cikkében lefektetett határidő lejárt (156/77 Bizottság v Belgium
[1978] EBHT 1881, és 52/84 Bizottság v Belgium [1986] EBHT 89). Az utóbbi ìtéletből az következik
különösen, hogy ilyen körülmények között az egyetlen védekezés, melyet fel lehet hozni a szerződéses
kötelezettségek teljesìtésének elmulasztása miatt indìtott perben, hogy a határozat végrehajtása teljességgel
lehetetlen.
A határozat végrehajtásának lehetetlensége vagy annak különös nehézsége már az állami támogatásokkal
kapcsolatos anyagi jogszabályok vizsgálatát kìvánják, ìgy ehelyütt erre nem térhetünk ki. Hasonló eljárás
máshol is fellelhető az EUMSz rendelkezéseiben, l. alább a „Megjegyzések” részt.
Megjegyzések
1. Az állami támogatások területén alkalmazott eljáráshoz hasonló rövidìtett eljárás más területen is van. Így a
tagállam az EUMSz 114. cikkében foglaltak alapján eltérhet a Közösség által elfogadott harmonizációs
intézkedéstől, amennyiben a 36. cikkben foglalt kimentési okok alapján, vagy a környezet, illetve a
munkakörnyezet védelmével kapcsolatosan, szükségesnek tartja a nemzeti rendelkezések fenntartását, de az
indokokról értesìtenie kell a Bizottságot. A 114. cikk (9) bekezdése alapján a Bizottság (és egyben bármely
érdekelt állam) az EUMSz 258. cikktől (illetve a 259. cikktől) eltérve, közvetlenül a Bìrósághoz fordulhat. Ez az
eljárás ugyancsak mentesìti a Bizottságot attól, hogy pert megelőző eljárást folytasson le.
2. Az EUMSz 346. és 347. cikkében foglalt két általános mentőklauzula alapján a tagállamok, alapvető
biztonsági érdekeik miatt vagy súlyos belső zavarok esetén részben eltérhetnek a Szerződés rendelkezéseitől.
Így például a tagállam nem köteles olyan információt szolgáltatni, mely sértheti alapvető biztonsági érdekeit,
vagy intézkedéseivel eltérhet a szerződéses rendelkezésektől, súlyos belső zavarok esetén, háború, vagy háborús
fenyegetést jelentő súlyos nemzetközi feszültség esetén. Azonban az EUMSz 348. cikk (2) bekezdése a
Bizottságnak (és más tagállamnak) lehetőséget biztosìt, hogy e tagállami intézkedéseket kötelezettségszegés
megállapìtása iránti perben támadja, amennyiben a tagállam visszaél a mentőklauzulákban biztosìtott jogával.
Ezen eljárásban a Bizottság eltérhet a 258. cikkben foglalt pert megelőző eljárás szabályaitól. Közvetlenül
megnyìlik a perlési jogosultsága, ha az érintett állammal előzetesen megvizsgálja a megkérdőjelezett
intézkedések, EUM-Szerződéshez való hozzáigazìtásának lehetőségét.
Az eljárásnak nincs nagy gyakorlati jelentősége. E körben a Bìróság elé kerülő legfontosabb ügy az volt, amikor
Görögország 1994-ben az uniós jogszabályoktól eltérve, az EKSz 297. cikk (jelenleg EUMSz 347. cikk)
alapján, kereskedelmi korlátozásokat vezetett be a volt jugoszláv tagköztársaság, az akkor már független
Macedónia ellen. Később azonban a Bizottság elállt a keresettől, mert a korlátozásokat megszüntették, C-120/94
Bizottság v Görögország [1993] EBHT I-3037 és [1996] EBHT I-1513.
3. A Bizottság nemcsak a Bìróság előtt, bìrósági eljárás megindìtásával ösztönözheti a tagállamokat az uniós
jogi szabályok betartására. Egyes területeken jogi aktusokat (határozatok) is elfogadhat, a jogsértés
kiküszöbölésére szólìtva fel a tagállamokat. Az előbbiekben felhìvott, az állami támogatással kapcsolatos
rendelkezések is idetartoznak, melyek végén egy gyorsìtott kötelezettségszegés megállapìtása iránti per állhat.
Ugyanakkor ilyen lehetőség például, amikor az EK-Szerződés 106. cikke alapján az állami vállalatok,
különleges vagy kizárólagos jogokkal rendelkező vállalatok, illetve az általános gazdasági érdekű szolgáltatások
működtetésével megbìzott vállalkozásokkal kapcsolatos jogsértő tagállami intézkedések kiküszöbölésére a
Bizottság határozatot intéz a tagállamhoz a (3) bekezdés értelmében.
4. Lehet olyan területe az együttműködésnek, ahol a Bizottság szerepét inkább a Tanács veszi át, és hozhat
kötelező jogi aktusokat a tagállam tekintetében bizonyos jogsértés esetén. A gazdaság- és monetáris politikában,
a tagállam túlzott költségvetési hiánya esetén, a Tanács a 126. cikk (6–9) és (11) bekezdései alapján különböző
határozatokat hozhat az euróövezethez tartozó tagállam irányában, mely magában foglalja a jogsértés
306
kiküszöbölésére történő felszólìtást is. Ugyanakkor ezen eljárásban nincs helye kötelezettségszegés
megállapìtása iránti pernek, l. EUMSz 126. cikk (10) bekezdést.
3. 8.3. Tagállam v tagállam: kötelezettségszegés

megállapítása iránti per
Nem csak a Bizottságnak van lehetősége arra, hogy a tagállami jogsértéssel szemben fellépjen. Az uniós jog
olyan rendszerét alkotja a kölcsönös kötelezettségeknek, mely rendszerben a jogsértés igen sokszor közvetlenül
sérti más tagállam, vagy az összes tagállam lényeges gazdasági érdekeit. Így, bár az uniós jog betartásának
ellenőrzése és kikényszerìtése elsődlegesen a Bizottság feladata, az uniós jogrendszer jogorvoslatot biztosìt a
tagállamoknak más tagállam jogsértése esetén is. Ez a jogorvoslat – elsődlegesen – az EK-Szerződés 259. cikke
alapján indìtható kötelezettségszegés megállapìtása iránti per.
Itt is van pert megelőző eljárás, bár az jellegében más, mint a 258. cikk alapján, a Bizottság által indìtható
pernél. Mielőtt egy tagállam keresetet nyújt be egy másik tagállam ellen, a kérdést a Bizottság elé kell
terjesztenie. A Bizottság az érintett államoknak lehetőséget biztosìt arra, hogy véleményüket kifejtsék, és utána
indokolással ellátott véleményt ad, l. pl. 141/78 Franciaország v Egyesült Királyság (Halászhálók) [1979] EBHT
2923. Amennyiben a Bizottság az ügy előterjesztésétől számìtott három hónapon belül nem ad véleményt, akkor
is a Bìrósághoz lehet fordulni, l. pl. C-388/95 Belgium v Spanyolország (Borok eredetmegjelölése) [2000]
EBHT I-3123.
A tagállam által indìtott kötelezettségszegés megállapìtása iránti per viszonylag ritka. Az előbbiekben idézett két
ügynél, az egyikben az volt a kérdés, hogy az alperes által kibocsátott, a halászhálók csomózási méretéről is
rendelkező rendelet, mennyiben sérti az EGK-Szerződést. Előzőleg a Bizottság indokolással ellátott véleményt
adott ki, megállapìtva a jogsértést, és a perben felperes oldalán lépett fel. A Bìróság helyt adott a keresetnek,
141/78 Franciaország v Egyesült Királyság (Halászhálók) [1979] EBHT 2923. A másik ügyben a jogkérdés arra
vonatkozott, hogy a bor eredet-megjelölésére vonatkozó spanyol szabályok mennyiben sértik az EK-Szerződés
egyik rendelkezését, mely az exportra vonatkozó mennyiségi korlátozások, valamint ezzel egyenlő intézkedések
tilalmáról szól. A Bizottság nem adott ki véleményt a felek meghallgatása után, és alperest támogatta a perben.
A Bìróság álláspontja szerint a spanyol jogszabály rendelkezései nem állnak szemben a közösségi joggal, C-
388/95 Belgium v Spanyolország (Borok eredetmegjelölése) [2000] EBHT I-3123.
4. 8.4. Magánfél v tagállam: kártérítési igények

érvényesítése
Az uniós jog kikényszerìtése nemcsak a Bizottság és más tagállam feladata és lehetősége. Ebben a magánfelek
is részt vállalnak, amikor a saját, uniós jogi normákon alapuló jogaikat kìvánják kikényszerìteni. A Bìróság a
van Gend en Loos-ügyben állapìtotta meg: „A jogaik védelmében érdekelt magánszemélyek ébersége hatékony
ellenőrzést eredményez, amely kiegészìti a 169. és 170. cikk által a Bizottság és a tagállamok gondjára bìzott
ellenőrzést.” 26/62 NV Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend en Loos v Netherlands
Inland Revenue Administration [1963] EBHT 0003.
4.1. 8.4.1. A tagállam kártérítési felelőssége magánféllel szemben

Magánfelet érhet kár azáltal, hogy a tagállam valamilyen uniós jogi normát nem tartott be. A kérdés az, hogy a
tagállam milyen feltételek esetén köteles megtérìteni ezt a kárt, mikor keletkezik kártérìtési felelőssége, illetve a
magánfélnek milyen jogorvoslati lehetőségei vannak kárának megtérìtésére. Magánfél uniós szinten tagállamot
nem perelhet, nincs uniós szintű jogorvoslati eszköz ilyen károk megtérìtésére. Bár az Európai Bìróság már
korai ügyekben is utalt arra, hogy a tagállamnak ilyen esetben fennállhat kártérìtési felelőssége, azonban ezt
visszautalta a tagállami szabályokra és eljárásokra:
9 Amennyiben a közösségi jog megsértéséből ilyen kár keletkezett, az állam felelős a következményekért a
károsult irányában az állami felelősségről rendelkező nemzeti jogi rendelkezések keretei között.
60/75 Carmine Antonio Russo v Azienda di Stato per gli interventi sul mercato agricolo (AIMA) [1976] EBHT
0045, 9. pont. Ez az ìtélethely még csak visszautal a tagállam belső jogára, azonban nem támaszt
követelményeket az uniós jog megsértéséből fakadó állami kártérìtési felelősségre vonatkozó belső, anyagi vagy
eljárási szabályok tartalmára nézve. Így elképzelhető volt, hogy egyes államokban csak nagyon szűk kártérìtési
307
lehetőségek mutatkoztak, mìg máshol nagyobbak. A kérdés mintegy másfél évtizeden keresztül nyitva állt: az
uniós jogból eredeztethetőek-e egyáltalán olyan (minimális) követelmények, melyeknek minden tagállam belső
jogában érvényesülniük kell. A Bìróság igennel válaszolt a Francovich(I)-ügyben.
C-6/90 és C-9/90 Andrea Francovich és Danila Bonifaci és mások v Olaszország
[1991] EBHT I-5357
[A 80/987 számú irányelv alapján a tagállamoknak garanciaalapot kellett felállìtani, melyekből azon munkájukat
elvesztő munkavállalókat kártalanìtják, akiknek munkáltatójuk fizetésképtelenné vált, és ìgy a munkavállalói
igényeknek nem tud eleget tenni. Olaszország nem állìtott fel ilyen alapot. A munkájukat elvesztő és
kártalanìtásban nem részesülő felperesek az államot perelték Olaszországban a vicenzai és a Bassano del
Grappa-i bìróságokon. A bìróságok előzetes döntés iránti előterjesztésükben többek között az állami felelősség
fennállására és feltételeire kérdeztek rá.A Bìróság megállapìtotta, hogy a kérdéses irányelv rendelkezéseit
magánfél nem hìvhatja fel a tagállami bìróságon, mert nem felel meg azon feltételeknek, melyeket a közvetlen
hatály léte megkìván. Azonban ìgy marad-e jogorvoslati lehetősége a felpereseknek más alapon? A Bìróság e
kérdésre válaszolva vizsgálta az állami felelősség problémáját.]
31 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az EGK-Szerződés olyan sajátos jogrendszert hozott létre, amely a
tagállamok jogrendszerébe illeszkedik, és kötelező bìróságaikra nézve, amelynek alanyai nemcsak a tagállamok,
hanem azok állampolgárai is, és a közösségi jog amellett, hogy a magánszemélyekre kötelezettségeket állapìt
meg, arra is szolgál, hogy számukra jogokat keletkeztessen, amelyek az őket megillető jogok összességének
részévé válnak; e jogok nemcsak akkor keletkeznek, amikor a Szerződés ezeket kifejezetten előìrja, hanem
azokból a kötelezettségekből eredően is, amelyeket a Szerződés egyértelműen rögzìt a magánszemélyek, a
tagállamok és a közösségi intézmények számára (lásd a 26/62. sz., Van Gend en Loos ügyben 1963. február 5-
én hozott ìtéletet [EBHT 1963., 3. o.] és a 6/64. sz. Costa-ügyben 1964. július 15-én hozott ìtéletet [EBHT
1964., 1141. o.]).
32 Emlékeztetni kell arra is, hogy az állandó ìtélkezési gyakorlatból következően a hatáskörükön belül a
közösségi jog rendelkezéseit alkalmazó nemzeti bìróságok feladata az, hogy biztosìtsák e normák teljes körű
hatályosulását, és védjék azokat a jogokat, amelyeket e normák a magánszemélyekre ruháznak (lásd különösen a
106/77. sz. Simmenthal-ügyben 1978. március 9-én hozott ìtélet [EBHT 1978., 629. o.] 16. pontját és a C-
213/89. sz. Factortame-ügyben 1990. június 19-én hozott ìtélet [EBHT 1990., I-2433. o.] 19. pontját).
33 Meg kell állapìtani, hogy a közösségi normák teljes érvényesülése kérdésessé válna, és az általuk biztosìtott
jogok védelme gyengülne, ha a magánszemélyek nem juthatnának kártérìtéshez abban az esetben, ha a
közösségi jog tagállamnak betudható megsértése következtében jogsérelem éri őket.
34 A tagállamot terhelő kártérìtési kötelezettség lehetősége különösképpen fontos akkor, amikor – mint a jelen
esetben – a közösségi normák teljes körű hatályosulása az állam valamely jogi aktusától függ, és ennek
következtében a magánszemélyek az adott aktus hiányában nem érvényesìthetik a nemzeti bìróságok előtt a
közösségi jog által elismert jogaikat.
35 Ebből következik, hogy az elv, mely szerint az állam felelős a közösségi jog neki betudható megsértésével a
magánszemélyeknek okozott károkért, szerves része a Szerződés rendszerének.
36 A tagállamoknak azt a kötelezettségét, hogy ezeket a károkat megtérìtsék, a Szerződés 5. cikke is

megalapozza, amely szerint a tagállamok kötelesek minden általános vagy különös intézkedést megtenni annak
érdekében, hogy biztosìtsák a közösségi jog által előìrt kötelezettségeik végrehajtását. Márpedig e
kötelezettségek közé tartozik az is, hogy megszüntessék a közösségi jog megsértésének jogellenes
következményeit (lásd az ESZAK-Szerződés 86. cikkének hasonló rendelkezésével kapcsolatban a 6/60. sz.
Humblet-ügyben 1960. december 16-án hozott ìtéletet [EBHT 1960., 1125. o.]).
37 Mindezekből következik, hogy a közösségi jog előìrja azt az elvet, mely szerint a tagállamok kötelesek
megtérìteni a magánszemélyeknek okozott azon károkat, amelyek a közösségi jog nekik betudható
megsértéséből származnak. [...]
42 E fenntartással, az államnak a nemzeti jog felelősségi szabályainak keretei között kell az okozott kár
következményeit orvosolnia. Közösségi jogszabályok hiányában ugyanis minden tagállam belső
jogrendszerének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bìróságot, és meghatározni a bìrósághoz fordulás
azon eljárási szabályait, amelyek célja, hogy biztosìtsák azoknak a jogoknak a teljes körű védelmét, amelyeket a
közösségi jog szabályai a jogalanyoknak biztosìtanak [...]
308
43 Ezenkìvül meg kell jegyezni, hogy a károk megtérìtésére vonatkozó, a különböző nemzeti jogszabályok által
meghatározott tartalmi és formai követelmények nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló
jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkoznak, valamint nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag
lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tegyék a kártérìtés elérését (lásd a közösségi jog rendelkezéseinek
megsértésével beszedett adók visszafizetésének hasonló esete vonatkozásában a 199/82. sz. San Giorgio-ügyben
1983. november 9-én hozott ìtéletet [EBHT 1983., 3595. o.]).
A Bìróság ezzel általános elvként rögzìtette: az uniós jogból fakadó általános követelmény, hogy az államnak
meg kell térìtenie ennek megsértésével a magánfeleknek okozott károkat. A Russo-ügyet azonban a Bìróság
lényegesen meghaladta azzal, hogy a közösségi jogból levezetett olyan további kötelezettséget, miszerint
tagállamoknak belső jogrendszerükben jogorvoslati lehetőséget kell biztosìtani a magánfeleket ért ilyen károk
megtérìtésére – legalább egyenlő feltételekkel, a más tìpusú kárigények érvényesìtésére szolgáló
jogorvoslatokkal. Ez egy részterületen a tagállamok belső kártérìtési jogának közelìtését jelentette. 6
Megjegyzések
1. A Francovich-ügyben mire alapozta a Bìróság a tagállam közösségi jogból eredő kártérìtési felelősségét?
Kielégìtőnek találja a Bìróság ezen érvelését, milyen kifogásokat tud felhozni ezzel szemben? A fenti
megállapìtás az ügy jelentőségét egy új kártérìtési jogorvoslati lehetőség megteremtésének kötelezettségében
látta. Mit tehet azon tagállam bìrósága, melynek belső joga nem nyújt jogorvoslati eszközt – az előtte fekvő
ügyben – az állam kártérìtési felelősségének megállapìtására? Hogyan tud „új, belső jogorvoslatot” teremteni a
kártérìtési igény érvényesìtésének biztosìtására a Francovich-ügyet követve – a belső jog „átértelmezésével”,
vagy annak mellőzésével, vagy annak „kiegészìtésével”?
2. A tagállam közösségi jog megsértéséből eredő kártérìtési felelősségének megalapozása rendkìvüli lépés volt
az Európai Bìróság részéről a Francovich-ügyben. Ez a felelősség ugyanis átfogja nemcsak a közigazgatási
tevékenységet, hanem a jogalkotást is. Láthattuk az előzőekben, hogy a tagállam kötelezettségei a közösségi jog
érvényesìtésével összefüggésben jelentős részben jogalkotási kötelezettségeket jelent. Több tagállamban kizárt a
jogalkotásért való kártérìtési felelősség a Francovich-ügy idején, ìgy Olaszországban, Németországban,
Belgiumban, Írországban, Luxemburgban és az Egyesült Királyságban is. Ahol ismerik a jogalkotásért való
állami kártérìtési felelősséget, ott ez igen korlátozott. L. áttekintésként Léger főtanácsnok véleményét a Hedley
Lomas-ügyben, C-5/94 The Queen v Ministry of Agriculture, Fisheries and Food, ex parte: Hedley Lomas
(Ireland) Ltd. [1996] EBHT I-2553, különösen 98–99. pontok. Így a Francovich-ügy lett az, amely számos
tagállam jogrendszerébe bevezette a jogalkotásért (illetve annak elmulasztásáért) való kártérìtési felelősséget.
3. A Francovich-ügyben irányelv végrehajtásának elmaradása volt a jogsértés. Magánfelet azonban úgy is érheti
kár, hogy az állam valamely belső jogszabálya ellentétben áll közvetlen hatályú közösségi jogszabállyal, és
magánfelet ezen jogellenes belső jogszabály korábbi alkalmazásából ér kár. A Brasserie du Pêcheur-ügyben az
EK-Szerződés 30. (jelenleg EUMSz 34.) cikkével ellentétes német sörtisztasági szabályok korábbi
alkalmazásából a felperesnek (francia sörfőzde) kára keletkezett. A kártérìtési felelősség ekkor is fennáll, mint
az irányelv végrehajtásának iránya esetén? Az a tény, hogy itt – a legtöbb irányelvvel ellentétben – közvetlen
hatályú, tehát a belső jogban érvényesìthető közösségi jogszabályról van szó, mentesìti-e az államot a felelősség
alól? Hiszen ìgy ez legfeljebb jogalkalmazási hiba (nem az elsődlegességgel bìró jogszabály került alkalmazásra
a vele ellentétes alacsonyabb rendű jogszabállyal szemben), nem pedig jogalkotási hiba, hiányosság, mint az
irányelv átültetésének hiányánál. Itt a magánfélnek már korábban is volt lehetősége a belső jogszabály
támadására, tehát a közvetlen hatályú közösségi jogi norma sérelme nem feltétlenül keletkeztet állami
felelősséget, mert a magánfél sem kérdőjelezte meg a jogellenes belső jogszabály alkalmazását.
A Bìróság nem ìgy látta, és a végeredményt tekintve nem látott lényeges különbséget a kétféle joghelyzet
között:
20 A Bìróság állandó ìtélkezési gyakorlata szerint ugyanis a magánszemélyek részére biztosìtott azon lehetőség,
hogy a nemzeti bìróságok előtt közvetlenül hivatkozhatnak a Szerződés közvetlenül alkalmazandó
rendelkezéseire, csak minimális védelmet jelent, és önmaga nem biztosìtja a Szerződés teljes és maradéktalan
alkalmazását [...]. Ez a lehetőség, melynek célja a közösségi jog rendelkezéseinek elsőbbségét biztosìtani a
nemzeti rendelkezésekkel szemben, nem minden esetben alkalmas a közösségi jog által a magánszemélyekre
ruházott jogok jelentette előnyök biztosìtására, és különösen annak megakadályozására, hogy őket kár érje e jog
egy tagállamnak betudható megsértéséből. Márpedig, amint az a Francovich és társai ügyben hozott ìtélet 33.
6
Granger, 2007, 157. o.
309
pontjából következik, a közösségi jog teljes érvényesülése kérdésessé válna, ha a magánszemélyek nem
juthatnának kártérìtéshez abban az esetben, ha a közösségi jog megsértése következtében jogsérelem éri őket.
21 Ez a helyzet abban az esetben, amikor egy magánszemély, akit sérelmesen érint egy irányelv átültetésének
hiánya, és aki ezen irányelv rendelkezéseire – mivel azok nem kellően pontosak és feltétlenek – nem
hivatkozhat közvetlenül a nemzeti bìróság előtt, kártérìtés iránti keresetet indìt a kötelezettségét megszegő állam
felelősségének megállapìtása iránt a Szerződés 189. cikke harmadik bekezdésének megsértése miatt. Ilyen – a
fent hivatkozott Francovich és társai ügyben is fennálló – körülmények között a kártérìtés célja, hogy az
irányelv kedvezményezettjei számára megszüntesse az irányelv tagállam általi átültetésének hiányából eredő
káros következményeket.
22 Ez a helyzet abban az esetben is, amikor egy közösségi rendelkezés által a magánszemélyekre közvetlenül
ruházott olyan jogok sérülnek, amelyekre hivatkozhatnak a magánszemélyek a nemzeti bìróságok előtt. Ebben
az esetben a kártérìtéshez való jog szükségszerű következménye azon közösségi rendelkezések közvetlen
hatályának, amelyeknek megsértésével a kárt okozták.
23 A jelen esetben nyilvánvaló, hogy a kérdéses közösségi rendelkezések, nevezetesen a Szerződés 30. cikke a
C-46/93. sz. ügyben és az 52. cikk a C-48/93. sz. ügyben közvetlen hatállyal rendelkeznek, abban az értelemben,
hogy olyan jogokat ruháznak a magánszemélyekre, amelyekre azok közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti
bìróságok előtt. E rendelkezések megsértése esetében helye lehet kártérìtésnek.
C-46/93 és C-48/93 Brasserie du Pêcheur SA v Németország és The Queen v Secretary of State for Transport,
ex parte: Factortame Ltd és mások [1996] EBHT I-1029, 20–23. pontok.
Lényeges tehát, hogy a Francovich-ügyben megállapìtott, és a közösségi jogból fakadó állami kártérìtési
felelősség nem szubszidiárius alakzat. Nem csak akkor vehető igénybe, amikor más jogorvoslati lehetőségek
nem mutatkoznak a kártérìtési igény érvényesìtésére. Ez vagylagos eszköz, mely egyenrangú más kártérìtési
eljárásokkal, és nem kell igénybevételéhez ez utóbbiaknak bezárulni. Ez világosan következik a Bìróság
megállapìtásaiból egy, a hatodik ÁFA irányelv alkalmazásával kapcsolatos ügyben, l. C-150/99 Svédország v
Stockholm Lindöpark AB és Stockholm Lindöpark AB v Svédország [2001] EBHT I-0493, 35–36. pontok.
4. A közösségi jog magánfelekkel szemben is támaszt kötelezettségeket, melyek megsértése részükről is

előfordulhat, sokszor egy másik magánfélnek okozva ezzel kárt. Különösen ilyen terület lehet például a
versenyjog. A Francovich-ügyben rögzìtett elvek szolgálhatnak-e alapul arra, hogy magánfél magánfél ellen
támasszon kártérìtési igényt a közösségi jog megsértése miatt? Az eljárást nézve ilyen lehetőség tagállami
bìróság előtti perben merülhet fel, és érdemben a tagállami jogszabályok érvényesülnek. A közösségi jogból
származtatható bármilyen közös szabály a tagállamok felé, mint az állami felelősség esetén? Van Gerven
főtanácsnok egy szerteágazó, nagyszerűen felépìtett elemzéssel, egy ESZAK-Szerződéssel kapcsolatos ügyben,
arra a következtetésre jut, hogy igen: „Az állami felelősség általános alapja, melyet a Bìróság a Francovich-
ügyben állapìtott meg, arra az esetre is alkalmazandó, amikor egy egyén megsérti a közösségi jog vele szemben
kötelező rendelkezését, és ezáltal veszteséget és kárt okoz egy másik egyénnek.” C-128/92 H. J. Banks & Co.
Ltd v British Coal Corporation [1994] EBHT I-1209, per AG van Gerven,43. pont, de l. 36–44. pontokat is. A
Bìróság azonban megállapìtotta, hogy az ESZAK-Szerződés kérdéses rendelkezései nem közvetlen hatályúak,
ìgy a magánfél felelőssége nem merülhet fel,19. pont. Azonban a Bìróság „válaszolt” van Gerven felvetésére az
alábbiakban részletesebben idézett Brasserie du Pêcheur/Factortame (III)-ügyben hozott ìtélet 22. pontjában (l.
fent 4. pont).
Itt ugyan nem jelölte meg az alperes kötelezett személyét, azonban ebbe a megállapìtásba beleérthető magánfél
kötelezett is. Ez azonban kötve van a megsértett közösségi norma közvetlen hatályához. Csaknem egy
évtizeddel van Gerven markáns véleménye után, a Bìróság végül a 453/99 Courage Ltd. v Bernard Crehan és
Bernard Crehan v Courage Ltd. és mások [2001] EBHT 6297 ügyben kifejezetten elismerte, hogy az EK-
Szerződés egyébként közvetlen hatályú 81. és82. cikkének (jelenleg EUMSz 101. és 102. cikk) megsértése miatt
(versenyjog), a magánfél kártérìtési igényt érvényesìthet másik magánfél ellen a tagállam bìrósága előtt, és az a
tagállami szabály, amely ezt kizárná, nem egyeztethető össze a közösségi joggal, l. különösen 19–36. pontok.
Vajon ez a jogorvoslati lehetőség kiterjeszthető az EK-Szerződés más rendelkezéseinek megsértéséből eredő
kárra is?
4.2. 8.4.2. A kártérítési felelősség feltételei

A fentiekből nem világosak még, milyen feltételei vannak az állami kártérìtési felelősség keletkezésének. A
Bìróság e tekintetben igen szűkszavú volt a Francovich-ügyben. Megállapìtotta, hogy a kártérìtés feltételei
310
igazodnak a jogsértés jellegéhez. Ennek megfelelően az irányelv végrehajtásának hiányát vizsgálta, más tìpusú
jogsértést nem. Az irányelv végrehajtásának hiányánál, a kártérìtési felelősség keletkezésének három feltételét
állapìtotta meg: (1) az irányelv által elérendő cél – legalább részben – valamilyen jog biztosìtása magánfélnek;
(2) e jog tartalmát lehessen azonosìtani az irányelv rendelkezései alapján; (3) okozati összefüggés az állam
kötelezettségszegése és a magánfél által elszenvedett kár között (l. 40. pont).
A felelősség feltételeinek tisztázása egy másik nagy jelentőségű ügyre maradt, mely a Bìróság egyik legtöbbet
hivatkozott döntése. Ebben, a kártérìtési felelősség megnyìlásának feltételeit összeköti és párhuzamba állìtja a
Közösség szerződésen kìvüli felelősségének feltételeivel, az EUM-Szerződés 340. cikk (2) bekezdése nyomán.
Nem indokolt ugyanis, hogy a tagállami felelősség feltételei eltérjenek a Közösség felelősségének feltételeitől,
és kialakulhasson ìgy egy kettős zsinórmérték. A Bìróság a következőképpen rögzìti e feltételeket a Brasserie
du Pêcheur/Factortame (III)-ügyben.
C-46/93 és C-48/93 Brasserie du Pêcheur SA v Németország és The Queen v Secretary of State for
Transport, ex parte: Factortame Ltd és mások
[1996] EBHT I-1029
[Egyesìtett ügyekről van szó, melyek előzetes döntés iránti előterjesztésben kerültek a Bìróság elé. Mindkét
ügynek volt előzménye az Európai Bìróság előtt, melyek következményeként kiderült, hogy valamely belső
jogszabály ellentétben állt valamely, közösségi jogi normával. Az első ügyben a német sörtisztasági törvény
előìrásai álltak szemben az EGK-Szerződés 30. [EUMSz 34.] cikkével, 178/84 Bizottság v Németország [1987]
EBHT 1227, és ennek nyomán indìtott egy francia sörfőzde kártérìtési eljárást német bìróság előtt. A második
ügyben a brit kereskedelmi hajózásról szóló törvénynek, a hajók regisztrációjáról szóló egyes rendelkezései
voltak összeegyeztethetetlenek az EGK-Szerződés 59. [később EKSz 49., jelenleg EUMSz 56.] cikkével, C-
221/89 Factortame Ltd és mások [1991] EBHT I-3905, és ennek nyomán indìtottak az alapügy felperesei
kártérìtési eljárást angol bìróság előtt. Az ügyben lényeges kérdés volt, hogy milyen feltételek mellett áll be a
tagállami kártérìtési felelősség. A Bìróság általánosabb szintű megállapìtásaival részben eltért a Francovich-
ügyben kifejtettektől.]
51 Ilyen körülmények között a közösségi jog három feltétel együttes fennállásakor biztosìtja a kártérìtéshez való
jogot, nevezetesen, ha a megsértett jogszabály célja, hogy a magánszemélyeket jogokkal ruházza fel, a jogsértés
kellően súlyos, és fennáll a közvetlen okozati összefüggés a kötelezettség állam általi megsértése és a
jogsérelmet szenvedett személyek kára között.
52 Ezek a feltételek ugyanis egyrészről ténylegesen kielégìtik a közösségi normák teljes érvényesülésének, és az
általuk biztosìtott jogok tényleges védelmének a követelményét.
53 Másrészről ezek a feltételek lényegében megfelelnek azoknak, amelyeket a Bìróság a Szerződés 215. [később
EKSz 288., jelenleg EUMSz 340.] cikkére vonatkozó ìtélkezési gyakorlatában állapìtott meg a Közösség azon
felelősségével kapcsolatban, amely a magánszemélyeknek az intézményei által elfogadott jogellenes normatìv
aktusokkal okozott károkért áll fenn.
54 Az első feltétel nyilvánvalóan teljesül a Szerződés 30. cikkének vonatkozásában a C-46/93. sz. ügyben és a
Szerződés 52. cikkének vonatkozásában a C-48/93. sz. ügyben. Ugyanis bár a 30. cikk tilalmat ìr elő a tagálla-
mok részére, a magánszemélyek számára jogokat is keletkeztet, amelyeket a nemzeti bìróságoknak védelemben
kell részesìteniük (a 74/76. sz., Ianelli és Volpi ügyben 1977. március 22-én hozott ìtélet [EBHT 1977., 557. o.]
13. pontja). Ugyanìgy, az 52. cikk jogokkal ruházza fel a magánszemélyeket (a 2/74. sz. Reynersügyben 1974.
június 21-én hozott ìtélet [EBHT 1974., 631. o.]25. pontja).
55 Ami a második feltételt illeti, mind a Közösségnek a 215. cikk alapján, mind a tagállamoknak a közösségi
jog megsértéséért fennálló felelőssége vonatkozásában a döntő tényező annak megállapìtásához, hogy egy
közösségi jogsértés kellően súlyos-e az, hogy az érintett tagállam vagy a közösségi intézmény a mérlegelési
jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte-e.
56 E vonatkozásban, azon szempontok között, melyeket a hatáskörrel rendelkező bìróság figyelembe vehet, meg
kell emlìteni a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának fokát, a megsértett szabály által a
nemzeti vagy közösségi hatóságok részére biztosìtott mérlegelési jogkör terjedelmét, a kötelezettségszegés vagy
a károkozás szándékos vagy gondatlan jellegét, az esetleges jogi tévedés menthetőségét vagy ennek hiányát,
valamint azt a körülményt, hogy egy közösségi intézmény magatartása hozzájárulhatott-e a mulasztáshoz vagy a
közösségi joggal ellentétes nemzeti intézkedések vagy gyakorlat fenntartásához vagy elfogadásához.
311
57 Mindenesetre a közösségi jog megsértése nyilvánvalóan súlyos, ha annak ellenére továbbra is fennáll, hogy a
felrótt kötelezettségszegést megállapìtó ìtéletet, vagy előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján ìtéletet
hoznak, illetve a tárgyban a Bìróság következetes ìtélkezési gyakorlatából következik a kérdéses magatartás
jogsértő jellege. [...]
65 Ami a harmadik feltételt illeti, a nemzeti bìróságok hatáskörébe tartozik annak ellenőrzése, hogy fennáll-e
közvetlen okozati összefüggés a kötelezettség állam általi megsértése és a jogsérelmet szenvedett személyek
kára között.
66 A fenti három feltétel szükséges és elégséges ahhoz, hogy a magánszemélyek számára kártérìtéshez való
jogot keletkeztessen, ugyanakkor nem lehet kizárni, hogy az állami felelősség kevésbé szigorú feltételek mellett
is megállapìtható legyen a nemzeti jog alapján.
Bár az ìtélet megvetette az alapjait az uniós (közösségi) jogból következő állami kártérìtési felelősségnek, voltak
azonban olyan kérdések, melyeket a Bìróság nyitva hagyott. Kétséges maradt, hogy kell-e valamilyen szintű
vétkesség a jogsértés elkövetéséhez. A Bíróság álláspontja szerint ezt a tényezőt a tagállami bìróság figyelembe
veheti a „kellően súlyos jogsértés” fennállásának mérlegelésénél, azonban külön vétkességi feltétel nem
származtatható a közösségi jogból. Aligha lenne tartható azon állìtás, hogy minden körülmények között eleme a
kellően súlyos jogsértésnek a vétkesség. Az, hogy milyen mértékben játszik e tényező szerepet a jogsértés
súlyosságának megìtélésénél, a tagállami bìróságokra tartozik.
A Bìróság a kártérìtéssel összefüggő más kérdések rendezését is végső soron a tagállamok belső jogára hagyja.
Idetartoznak olyan kérdések, mint például a kártérìtési felelősség mértékét meghatározó tényezők szerepe, a
károsult kárenyhìtési kötelezettsége, az elévülési idő hossza. A Bìróság azonban alkalmazza ezen esetekben is, a
belső jogorvoslati eljárásokkal szemben általános követelményként támasztott két jól ismert elvet: a
hatékonyság és egyenértékűség elvét. Ennek értelmében a közösségi jog megsértéséből eredő állami kártérìtési
felelősség belső szabályai nem lehetnek a károsult magánfél szempontjából korlátozottabbak, megszorìtóbbak,
hátrányosabbak, mint a hasonló belső jog alapján fennálló kártérìtési igényeket szabályozó jogszabályok.
Ugyanakkor ettől eltekintve, a közösségi jog megsértéséből eredő állami kártérìtési felelősség belső szabályai –
függetlenül a párhuzamos belső egyéb felelősségi szabályok jellegétől – megszorìtásaikkal és feltételeikkel nem
lehetetlenìthetik el vagy nem tehetik különösen nehézzé azt, hogy magánfél ilyen esetekben kártérìtési igényét
érvényesìtse. L. pl. C-261/95 Rosalba Palmisani v Istituto nazionale della previdenza sociale [1997] EBHT I-
4025. 27. pont.
A Bìróság tehát három alapfeltételt állapìtott meg a közösségi jog megsértéséből eredő állami kártérìtési
felelősség megnyìlására:
1. a megsértett norma biztosìtson jogot a magánfélnek, és a norma alapján a jog tartalma azonosìtható legyen,
2. a jogsértés és a kár bekövetkezte között okozati összefüggés álljon fenn,
3. a jogsértés kellően súlyos legyen.
A Bìróság rá következő ìtélkezési gyakorlata a három alapfeltétel tisztázására és további konkretizálására

irányult, de a Bìróság mindig kiemelte, hogy e feltételeket a konkrét ügy tényeinek tükrében kell alkalmazni, és
alkalmazásuk feltételei változhatnak, l. többek között C-178/94, C-179/94, C-188/94, C-189/94 és C-190/94
Erich Dillenkofer, Christian Erdmann, Hans-Jürgen Schulte, Anke Heuer, Werner, Ursula és Torsten Knor v
Németország [1996] EBHT I-4845, 24. pont.7 Az okozati összefüggés megléte inkább egyedi mérlegelés tárgya,
melyet a tagállami bìróságok elvégeznek. Az, hogy magánfél számára keletkeztet-e jogot legalább hatásában a
megsértett közösségi jogszabály, könnyebb megállapìtani, hiszen a kár keletkezése legalább közvetetten való-
szìnűsìti ilyen jog létét. Így a közösségi bìróságok előtt a feltételek közül különösen nagy figyelmet az a kérdés
kapott, hogy mikor kellően súlyos egy jogsértés.
A jogsértés súlyosságának mérlegelésénél a Bìróság a különböző esetekben számos tényezőt vizsgált. E

tényezőket általában a tagállam bìróságának kell mérlegelni, a Bìróság által nyújtott iránymutatás alapján. A
Bìróság fontosabb megállapìtásai közül néhány:
(1) a puszta jogsértés lehet önmagában is kellően súlyos, de nem szükségszerűen az, C-424/97 Salomone Haim
v Kassenzahnärztliche Vereinigung Nordrhein [2000] EBHT I-5123, 41. pont;
7
A Francovich-ügy utáni ìtélkezési gyakorlat tendenciáira és
áttekintésére l. Kecskés, 2009, 678–734. o.
312
(2) kellően súlyos a jogsértés, ha a tagállam nyilvánvalóan és jelentősen figyelmen kìvül hagyta mérlegelési
jogkörének határait a közösségi norma tekintetében, C-127/95 Norbrook Laboratories Ltd v Ministry of
Agriculture, Fisheries and Food [1998] EBHT I-1531, 109. pont;
(3) amennyiben nincs, vagy igen kevés a mérlegelési szabadság, a norma megsértése kellően súlyos jogsértést
jelenthet, C-424/97 Salomone Haim v Kassenzahnärztliche Vereinigung Nordrhein [2000] EBHT I-5123, 38.
pont;
(4) fontos tényező lehet, hogy a jogsértés és az okozott kár szándékos vagy véletlen volt, C-118/00 Gervais
Larsy és Institut national d’assurances sociales pour travailleurs indépendants [2001] EBHT I-5063, 39. pont;
(5) a jogsértés kellően súlyos, ha a jogsértés annak ellenére tovább folytatódott, hogy a jogsértést egy ìtélet már
megállapìtotta, vagy a Bìróság előzetes döntéséből és joggyakorlatából világos volt, miszerint a magatartás
jogsértést képez, C-118/00 Gervais Larsy and Institut national d’assurances sociales pour travailleurs
indépendants [2001] EBHT I-5063, 44. pont.
Megjegyzések
1. Össze lehet-e egyeztetni a kártérìtési felelősség feltételeinél a Francovich-ügyben és a Brasserie du

Pêcheur/Factortame (III)-ügyben leìrtakat? Az előbbiben – ahol az irányelv végrehajtásának hiánya volt a
kérdés – hiányzik a felelősség feltételeinél a kellően súlyos jogsértés követelménye. Ez jelentheti azt, hogy az
irányelv végre nem hajtása a megadott határidőn belül önmagában és mindenkor olyan jogsértést jelent, mely
állami kártérìtési felelősség alapjául szolgál? L. e tekintetben a fent idézett Dillenkoffer-ügyben hozott ìtélet 22–
23. pontjait!
2. A tagállam felelőssége megnyìlik-e, ha a végrehajtásra váró irányelv rendelkezését a jogalkotó rosszul

értelmezi, és ennek folytán e rendelkezéssel ellentétes belső jogszabályok lépnek hatályba, majd alkalmazásuk
magánfélnek kárt okoz? E tekintetben lényeges tényező a megsértett norma világossága és pontossága, vagy a
tagállamnak viselnie kell a felelősséget az irányelv rossz értelmezéséért? L. erre C-302/94 The Queen v
Secretary of State for Trade and Industry, ex parte British Telecommunications plc. [1996] EBHT I-6417, 39.
pont.
3. Az okozati összefüggés megléte ritkábban előforduló jogkérdés az Európai Bìróság előtt a jogsértés
súlyosságának mérlegeléséhez képest. Azonban itt is felmerülhetnek felettébb vitás kérdések. A Tanács 1990.
június 13-i 90/314/EGK irányelve a szervezett utazási formákról biztosìtékok előìrását is tartalmazza, mely az
utazási irodák fizetésképtelenségének esetére az utazók biztonságát szolgálják. Volt ügy, ahol felmerült: az
utazási irodák fizetésképtelensége (kivételes és előre nem látható esemény) esetén (a közvetlen kár oka), az
állami biztosìtékok elégtelensége mennyiben tekinthető közvetlen okozati összefüggésnek az esetleg
bekövetkező kárnál, l. C-140/97 Walter Rechberger és mások v Ausztria [1999] EBHT I-3499. A fent idézett
Brasserie du Pêcheur-ügyben a kártérìtés súlyosságának mérlegelésénél az Európai Bìróságtól kapott előzetes
döntésre alapozva, az előterjesztő német bìróság (Bundesgerichtshof – német szövetségi legfelsőbb bìróság) úgy
találta, nincs okozati összefüggés az EK-Szerződés 28. (jelenleg EUMSz 34.) cikkének megsértése (ami
egyébként súlyos jogsértésnek minősült) és a felperes bekövetkezett kára között, ìgy nem ìtélt meg kártérìtést.
4. Nem szabad figyelmen kìvül hagyni azokat a feltételeket sem, melyeket a tagállami jogszabályok
támasztanak az állami kártérìtési felelősség megállapìthatóságával kapcsolatban. Az egyenértékűség és
hatékonyság elve esetenként komoly követelménynek bizonyulhat a tagállami szabályozásokkal szemben (l. a
7.2 és 7.3 pontokat). Az angol jogban például az állami kártérìtési felelősség feltétele, hogy a szerv, illetve
tisztviselője hatáskörrel való visszaélést kövessen el. Az egyenértékűség elve itt nem szenved csorbát, hiszen a
belső jogon alapuló hasonló felelősségnél is ugyanez a feltétel. Ami a hatékonyság elvét illeti, lehet azt
mondani, hogy ez a feltétel lehetetlenné vagy rendkìvül nehézzé teszi a közösségi jog megsértése miatt
keletkező kártérìtési igények érvényesìtését, azaz sérti ezt az elvet? L. C-46/93 és C-48/93 Brasserie du Pêcheur
SA v Németország és The Queen v Secretary of State for Transport, ex parte: Factortame Ltd és mások [1996]
5. A tagállam és a közösségi szervek kártérìtési felelősségének feltételeit a Bìróság igen szoros párhuzamba
állìtotta. Milyen érvek szólhatnak amellett, hogy a tagállami felelősség más jellegű, és más feltételekért kiált,
mint azok, melyek az EUMSz 340. cikk (2) bekezdése alapján levezethetőek? Esetleges segìtségül l. Léger
főtanácsnok részletes elemzést kìnáló véleményét a C-5/94 The Queen v Ministry of Agriculture, Fisheries and
Food, ex parte: Hedley Lomas (Ireland) Ltd. [1996] EBHT I-2553 ügyben.
313
4.3. 8.4.3. Felelősség a tagállami bíróságok uniós joggal

ellentétes döntéseiért
Az állam egységének elve alapján nemcsak a végrehajtó hatalomhoz tartozó szervek, hanem az alkotmányosan
független és önálló közhatalmi szervek is elkövethetnek olyan jogsértéseket, melyek a tagállam kártérìtési
felelősségét megalapozzák. Idetartozhatnak a helyi vagy területi önkormányzatok, a szövetségi állam tagállamai,
de esetlegesen idesorolhatóak a tagállamok bìróságai is. E szervek közösségi jogsértéséért a tagállamok
kártérìtési felelősséggel ugyancsak tartozhatnak. A szövetségi állam tagállama vagy az önkormányzatok
jogalkotási tevékenysége jellegében hasonlìt az államéra, ìgy az e területen elkövetett esetleges jogsértések nem
mutatnak egyedi jellemzőket. Számos ügy előfordult a Bìróság gyakorlatában, amelyekben valamely szövetségi
tagállam vagy önkormányzat jogalkotási tevékenységét kellett szemügyre venni.
A tagállami bìróságok esetleges jogsértése már egészen egyedi lehet, ami következik a tevékenységükből és a
jogalkalmazás csúcsán betöltött helyükből. Hosszú ideig az is bizonytalan volt, hogy a tagállami bìróságok
közösségi joggal esetlegesen ellentétes döntései keletkeztethetnek-e egyáltalán állami felelősséget. Az állam
egységének elve alapján, a tagállami bìróságok, mint tagállami szervek jogsértésekért való felelőssége elvileg
nem zárható ki. Az Európai Bìróság hosszú ideig nem nyilatkozott meg az ügyben.
A tagállami bìróságok szerepe és ezzel összefüggésben a tagállam esetleges felelőssége a közösségi jog
betartásánál, először Bouchereau-ügyben vetődött fel határozottabban. A személyek szabad áramlására
vonatkozó közösségi jogszabályok alkalmazása során, a kivételek érvényesìtésénél és az érintett személy
államterületről való kiutasìtásánál, a tagállami bìróságoknak jelentős szerepük lehet. A kérdésről rendelkező, és
kivételeket megfogalmazó 64/221/EGK irányelv alkalmazásának helyessége nagymértékben a tagállami
bìróságokon múlik. A Bìróság ezen ügyben is igen óvatosan közelìtette meg a kérdést:
17 Az [irányelvben foglalt] „intézkedés” fogalma magában foglalja azon bìróság aktusát, mely a törvény alapján
köteles némely esetben engedélyezni egy másik tagállam állampolgárának kitoloncolását.
18 Ezért egy ilyen engedély meghozatalakor a bìróságnak biztosìtania kell az irányelv helyes alkalmazását, és
figyelembe kell venni azokat a korlátokat, melyeket a tagállamok hatóságainak eljárásaival szemben állìt.
19 Ez a megállapìtás csatlakozik az Egyesült Királyság által kifejtett állásponthoz, mely „nem azt állìtja, hogy
egy tagállam bìróságának lehetősége volna figyelmen kìvül hagyni a 3. cikk (1) és (2) bekezdésének
rendelkezéseit egy olyan ügyben, mely eléje került ... és amelyekben ezek a rendelkezések alkalmazandók”,
hanem éppen ellenkezőleg, elfogadja, hogy „ezen cikkek rendelkezései közvetlenül alkalmazandóak, és olyan
jogokat ruháznak a tagállamok állampolgáraira, melyeket a nemzeti bìróságoknak védelmezniük kell.
30/77 R. v Pierre Bouchereau [1977] EBHT 1999, 17–19. pontok.
A Bouchereau-ügy rögzìtette ugyan elviekben a tagállami bìróságok kötelezettségét a közösségi jog

alkalmazására, azonban nyitva hagyta azt a kérdést, milyen következmény állhat be akkor, ha a tagállam
bìrósága a jogalkalmazás során megsérti határozatában az uniós jogot. Felelős lehet a tagállam ilyen jellegű
jogsértésekért?
A bìrósági döntésekből fakadó esetleges felelősség részben más jellegű, mint az állam egyéb szerveinek
jogsértéséből adódó állami felelősség. Lényeges érdeke az igazságszolgáltatásnak, hogy a jogerősen lezárt
ügyeket ne lehessen újra megnyitni, hiszen ez a jogbiztonság elvét lényegesen sértené. Amennyiben a bìrósági
döntésekben megnyilvánuló esetleges közösségi jogsértés kártérìtési igény alapjául szolgálhatna, akkor lezárt
ügyek felülvizsgálatát követelhetné meg és tenné egyben lehetővé. A jogsértés megállapìtása csak úgy
történhetne, hogy a korábbi ìtéletet a kártérìtési igényt elbìráló bìróság érdemben felülvizsgálná, hiszen a
jogsértés más módon nem állapìtható meg. Ugyanakkor a bìróság a tagállam egy szerve, ìgy aligha
megengedhető, hogy a közösségi jog megsértésének ne lehessenek következményei a tagállam vonatkozásában.
A kétféle szorìtó érdek közötti szűk ösvényt a Bìróság a Köbler-ügyben vélte megtalálni. Az eset jelentőségét
mutatja, hogy a Bìróság teljes ülésen ìtélkezett.
224/01 Gerhard Köbler v Ausztria
[2003] EBHT I-10239
[Az osztrák egyetemeken béremelés jár a professzoroknak 15 éves, ilyen minőségben eltöltött szolgálati idő
után. Az innsbrucki egyetem professzora béremelésért folyamodott, azonban a 15 éves szolgálati idő csak úgy
314
volt meg neki, amennyiben más uniós tagállamban folytatott oktatási tevékenységét is beszámìtják. A munkaerő
szabad áramlását biztosìtó közösségi jogszabályok az ilyen beszámìtásra alapot adtak. Az osztrák
Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bìróság) azonban elutasìtotta igényét azzal, hogy a munkaerő
szabad áramlására vonatkozó közösségi jogszabályok itt nem alkalmazhatók, mert ez hűségjutalomnak minősül,
ìgy csak az osztrák egyetemeken töltött idő számìt be. A felperes erre kártérìtési igényt indìtott a Landesgericht
für Zivilrechtssachen Wien (bécsi tartományi polgári bìróság) előtt, mivel a közigazgatási bìróság megsértette a
közösségi jogot. A bìróság előzetes döntés iránti előterjesztéssel élt az Európai Bìrósághoz, mely részben arról
szólt, hogy egy állam legfelsőbb bìrósága felelős lehet-e, és milyen feltételek mellett, ilyen esetben. A Bìróság –
korábbi gyakorlatának megfelelően – megállapìtotta, hogy az állam a saját (akár legfelsőbb) bìrósága által
elkövetett jogsértésekért is felelős lehet. A kérdés azonban az, hogy milyen feltételek mellett. Az ügy erre
választ adott.]
51 Ami azon feltételeket illeti, melyek teljesülése esetén egy tagállam köteles megtérìteni a közösségi jog neki
felróható megsértésével, magánszemélyeknek okozott kárt, a Bìróság megállapìtása szerint három ilyen van: a
megsértett jogszabály jogok átruházását célozza magánszemélyekre, a jogsértés kellően súlyos legyen,
közvetlen okozati összefüggés legyen az államot terhelő kötelezettség megsértése és a sértett felek által
elszenvedett kár között (Haim, fent idézve, 36. pont).
52 Azonos feltételek érvényesek az utolsó fokon ìtélkező bìróság közösségi jogi szabályt sértő határozata által
okozott kár miatti állami felelősségre.
53 Tekintettel különösen a második feltételre, valamint az utolsó fokon ìtélkező bìróság határozatából eredő
lehetséges állami felelősség megállapìtása szempontjából, annak alkalmazására, számìtásba kell venni az
igazságszolgáltatás sajátos természetét és a jogbiztonság elismert követelményét, ahogy az ügyben a tagállamok
észrevételeikben ezt szintén hangsúlyozták. Az utolsó fokon ìtélkező bìróság határozatából eredő közösségi jogi
jogsértésért állami felelősség csak kivételes esetben állapìtható meg, ahol a bìróság nyilvánvalóan megsértette
az alkalmazandó jogot.
54 Annak megállapìtása érdekében, hogy a feltétel teljesül-e, a kártérìtési igényt tárgyaló bìróságnak számìtásba
kell venni minden tényezőt, mely az előtte fekvő ügyet jellemzi.
55 Ezek a tényezők magukban foglalják különösen a megsértett szabály világosságának és pontosságának fokát,
azt, hogy a jogsértés szándékos volt-e, hogy a jogalkalmazási hiba menthető vagy nem menthető, ahol felmerül,
egy közösségi intézmény álláspontját, és azt, hogy a szóban forgó bìróság nem tett eleget az EK-Szerződés 234.
cikkének [jelenleg EUMSz 267. cikk] harmadik bekezdése alapján fennálló, előzetes döntés iránti
kezdeményezésre vonatkozó kötelezettségének.
56 Mindenesetre a közösségi jog megsértése kellően súlyos akkor, amennyiben az érintett határozatot, a Bìróság
kialakìtott állandó joggyakorlatától nyilvánvalóan eltérve hozták (l. ilyen értelemben Brasserie du Pęcheur és
Factortame, fent idézve, 57. pont).
57 Az ìtélet 51. pontjában emlìtett három feltétel szükséges és elégséges a magánszemélyeket megillető,
kártérìtéshez való jog megalapozására, bár ez nem jelenti azt, hogy az államnak ne keletkezhetne felelőssége a
nemzeti jog kevésbé szigorú feltételei szerint (l. Brasserie du Pęcheur és Factortame, fent idézve, 66. pont).
58 A fent emlìtett feltételek teljesülésekor, közvetlenül a közösségi jogon alapuló, kártérìtéshez való jog
fennállása esetén, a nemzeti jog felelősségi szabályai alapján kell az államnak jóvátételt adnia az okozott kár
következményei miatt, azzal a feltétellel, hogy a kár jóvátételének nemzeti jogszabályok által lefektetett
feltételei nem lehetnek kevésbé kedvezőek, mint a hasonló belső igényekkel kapcsolatos feltételek és nem
lehetnek úgy szabályozva, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkìvül nehézzé tegyék a kártérìtés elérését
(Francovich és mások, 41–43. pontok és Norbrook Laboratories, 111. pont).
[A Bìróság megállapìtotta, hogy az osztrák közigazgatási bìróság ìtélete nem felelt meg a közösségi
jogszabályoknak, azonban ez a jogsértés a konkrét ügyben kártérìtést nem keletkeztetett, mert a közösségi
joggal való ellentét nem volt nyilvánvaló – azaz nem volt súlyos a jogsértés.]
A fenti döntés nyomán, egy tagállam nem zárhatja ki általában a bìrósági jogkör gyakorlása során keletkezett
károkért való felelősséget. A Traghetti del Mediterraneo-ügyben a tagállam kizárta általában az uniós jog
megsértéséből eredő kárért való felelősséget azon az alapon, hogy a bìróságok a jogszabályok értelmezését,
illetve a tények mérlegelését végzik, és a felelősséget pusztán a bìróság szándékos vagy súlyosan
kötelezettségszegő magatartására korlátozta, ami eltért a Köbler-ügyben megállapìtott feltételektől. A Bìróság a
315
Köbler-ìtéletben foglalt szempontrendszert érvényesìtette, és megállapìtotta, hogy a mérce az uniós jogszabály

nyilvánvaló megsértése, tehát az olasz szabályozás sérti az uniós jogot akkor, és annyiban, amennyiben az uniós
jog nyilvánvaló megsértése esetén az okozott kárért való felelősséget kizárja. C173/03 Traghetti del
Mediterraneo SpA (fa.) v Olaszország [2006] EBHT I-5177, 24-46. pont.
Ugyanakkor a Köbler-ìtélet 53. pontjában az uniós jog nyilvánvaló megsértése, mint a felelősség feltétele,
számos kérdést vet fel, noha a Bìróság több szempontot is emlìt ezzel összefüggésben. Beutler mutat rá egy
újabb elemzésben, hogy ez igen magas küszöbét jelentheti a tagállami felelősség megállapìtásának, mely
konkrét ügyekben ritkán állapìtható meg az igazságszolgáltatási tevékenység sajátosságaiból adódóan. 8
8
Beutler, 2009, 773. o.
316
9. fejezet - 9. fejezet. Az Unió jogi
felelőssége
Az Európai Unió szerveinek jogsértésével szemben többféle igény érvényesìthető. Ennek egy részét már
áttekintettük: a hibás vagy elmulasztott jogalkotás miatti igények (semmisségi és érvénytelenségi, valamint
mulasztási igények) érvényesìtésével az előzőekben foglalkoztunk. A következőkben az Unió általános
szerződéses felelősségét, valamint a szerződésen kìvül okozott károkért való felelősségét érintjük.
Az Európai Unió jogi felelősségével kapcsolatos legfontosabb általános szabály az EUMSz 340. (volt 288.)
cikke:
„Az Unió szerződéses felelősségét az adott szerződésre alkalmazandó jog szabályozza.
Szerződésen kìvüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően
megtérìti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesìtése során okozott károkat.
A második bekezdéstől eltérve, a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően az Európai
Központi Bank köteles megtérìteni az általa vagy alkalmazottai által feladataik ellátása során okozott károkat.
[...]”
Az EUMSz nem tartalmaz részletes jogszabályokat az Európai Unió felelősségére, annak tartalmára és
feltételeire. Ennek ellenére ilyen létezik, de az ezt uraló normákat máshol kell keresni: a Szerződés visszautalása
alapján, a szerződéses felelősségnél az adott szerződést uraló jogrendszer szabályai (első bekezdés), mìg a
szerződésen kìvüli felelősségnél a tagállamok jogrendszerének közös elvei és szabályai az irányadóak (második
bekezdés). Az igényérvényesìtés útja az első esetben a szerződés elbìrálására a kollìziós szabályok alapján
egyébként joghatósággal rendelkező fórum, mìg a második esetben – az EUMSz 268. (volt EKSz 235.) cikke
alapján – az uniós bìróságok.
1. 9.1. Az Unió szerződésen alapuló felelőssége

Az Unió számtalan magánjogi és közjogi jellegű szerződést köt tevékenysége során. A szerződésekkel
kapcsolatos felelősségnél két alapvető kérdés vetődik fel általános szinten, a konkrét és érdemi szerződéses
jogkérdések felett. Az egyik az, hogy mely bìróság dönthet e szerződésekkel kapcsolatos jogvitákban: tagállami
bìróságok járhatnak-e el, vagy van lehetősége az uniós bìróságoknak is eljárni (a fórum kérdése). A másik
kérdés, hogy az ezen szerződésekkel kapcsolatos jogkérdéseket, milyen jogszabályok alapján kell elbìrálni (az
alkalmazandó jog kérdése).
1.1. 9.1.1. A joghatósággal rendelkező bíróság

A kollìziós jog általános elveivel összhangban, nemzetközi elemet magukban foglaló szerződéseknél, a szerződő
felek legtöbbször jogosultak kikötni az eljáró bìróságot. Erre a választási szabadságra válasz az EUMSz 272.
(volt 238.) cikke, az Európai Unió által kötött szerződések tekintetében: „Az Európai Unió Bìrósága hatáskörrel
rendelkezik arra, hogy az Unió által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt
választottbìrósági kikötés alapján határozatot hozzon.” Uniós szinten, 1993-tól az Elsőfokú Bìróság jogosult
első fokon eljárni e rendelkezés alá eső ügyekben.
Alapvetően a felek kikötésétől függ, hogy valamely rendes tagállami bìróságot, esetleg harmadik állam
bìróságát, vagy éppen az uniós bìróságot választják fórumnak az adott szerződésből eredő jogviták elbìrálására.
Így itt elvileg belső (tagállami) bìróságok eljárási jogosultsága is fennállhat a kikötéstől függően, vagy éppen az
uniós bìróság javára szóló kikötés hiányában. Így az Európai Bìróság mindig szigorú feltételnek veszi az ilyen
ügyekben a kikötés meglétét. E nélkül ugyanis az uniós bìróság elvonná a tagállami bìróságok hatáskörét, amit
egyebek mellett tilt az EUMSz 274. (volt EKSz 240.) cikke is a következő módon: „Az olyan vitás ügyeket,
amelyekben az Unió az egyik fél, nem lehet erre hivatkozva kizárni a tagállamok bìróságainak hatásköréből,
kivéve ha ezt a hatáskört a Szerződések az Európai Unió Bìróságára ruházzák.”
Az uniós bìróságok számára, az EUMSz 272. cikkben biztosìtott joghatóság fennáll akkor is, ha a szerződés által
választott jog esetlegesen kizárná azt. A Feilhauer-ügyben a Bizottság szerződést kötött az alperessel alternatìv
energiaforrásokkal (napenergia) kapcsolatos terv megvalósìtására, mely szerződésben az Európai Bìróság
317
9. fejezet. Az Unió jogi felelőssége
joghatóságát, de a német jog alkalmazását kötötték ki. A Bìróság elé került jogvitában felmerült, hogy az
alkalmazandó német jog alapján az Európai Bìróság joghatósága kizárt az adott szerződés tekintetében. A
Bìróság azonban kimondta:
13 A hatáskör hiányára alapozott kifogásnak nem lehet helyt adni. Jóllehet, az [EUM]-Szerződés [272.] cikke
nyomán megkötött választottbìrósági klauzula értelmében, a Bìrósághoz lehet fordulni, hogy a szerződésre
alkalmazandó nemzeti jog alapján eldöntse a vitát, a szerződéssel összefüggő vita eldöntésére vonatkozó
hatáskörét egyedül az [EUM]-Szerződés [272.] cikkére és a választottbìrósági klauzulára tekintettel kell
meghatározni, és azt nem érintik a nemzeti jognak a hatáskört állìtólagosan kizáró rendelkezései.
C-209/90 Bizottság v Walter Feilhauer [1992] EBHT I-2613, 13. pont, hasonlóanl. C-299/93 Ernst Bauer v
Bizottság [1995] EBHT I-0839, 11. pont.
A joghatóság kikötésénél külön problémát jelentenek azon pályázatok nyerteseivel megkötött szerződések, ahol
nem a szerződés kikötése, hanem a Tanácsnak a pályázat tárgyát és eljárását szabályozó rendeletében fellelhető
rendelkezése utal a Bìróság kizárólagos joghatóságára. Ez több ügyben is problémaként jelentkezett, és az alábbi
ügyben, például a Bìróság az eljáró főtanácsnok (Jacobs) indokaitól eltérve hozott ìtéletet.
C-142/91 Cebag BV v Bizottság
[1993] EBHT I-0553
[A Bizottság felperessel szerződést kötött élelmiszersegélyek Ugandába, Mozambikba és Bangladesbe történő

szállìtására. A kiìrt pályázatra és a szerződés tárgyára a Tanács 2200/87-es rendelete vonatkozott, melynek 23.
cikke a Bìróság kizárólagos joghatóságát kötötte ki a pályázat elnyerése nyomán megkötött szerződésekből
eredő jogviták eldöntésére. A Bizottság a szerződéses összeg egy részét visszatartotta arra hivatkozva, hogy a
felperes a szerződéses kötelezettségeit késve teljesìtette. A felperes a Bìróság előtt perelte a Bizottságot a
fennmaradó összegért és kamatokért, a joghatóság tekintetében együttesen a rendelet 23. cikke, valamint az EK-
Szerződés 238. (jelenleg EUMSz 272.) cikke alapján.]
10 A Bizottság álláspontja szerint a keresetet el kell utasìtani, mint meg nem engedhetőt. E tekintetben azzal
érvel, hogy a Bizottság és a sikeres pályázó közötti jogviszonyt, a 2200/87 rendelet hatálya alá eső szállìtással
kapcsolatban, kizárólag az uniós rendeletek szabályozzák, és ezért ezen rendelet 23. cikkét, melynek értelmében
„az Európai Unió Bìrósága hatáskörrel rendelkezik minden vita eldöntésére, mely a jelen rendelettel összefüggő
szállìtási tevékenység végrehajtásából vagy végrehajtásának elmulasztásából, vagy az ilyen szállìtásokat érintő
rendelkezések értelmezéséből ered” nem lehet olyan választottbìrósági klauzulának tekinteni, melyet egy
szerződés tartalmaz a Szerződés 238. cikke szerint.
11 Először is meg kell jegyezni, hogy a Tanács 1986 december 22-i, az élelmiszersegélyezés politikájáról és
kivitelezéséről szóló 3972/86 rendelet (HL L 370., 1986, 1. o.) szerint, ilyen segély szerződéses kapcsolatok
alapján nyújtható…
12 A Bizottság állìtásával ellentétben, a Bizottság és a sikeres pályázók jogait és kötelezettségeit nem teljes
egészében a Közösség rendeletei határozzák meg. Legyen elég e tekintetben annyit megjegyezni, hogy a
szállìtási tevékenység egy lényeges eleme, nevezetesen az ár, a pályázók által benyújtott pályázatoktól és a
pályázatok Bizottság által történő elfogadásától függ, ahogy az a 2200/87 rendelet 9(1) és (3) cikkének
rendelkezéseiből kitűnik.
13 Ebből következően a kérdéses szállìtásokat szerződések alapján végezték.
14 Meg kell a következőben jegyezni azt is, hogy a rendeletek szerint, különösen a 3972/86 rendelet 6(1)(c)
cikke alapján, mellyel a Bizottság a kérdéses árut biztosìtotta, a szállìtásokat a 2200/87 rendelet rendelkezései
szerint kell végezni. Következésképpen, a hivatkozott 23. cikkben foglalt klauzula a kérdéses szállìtási
szerződések szerves részét képezi és ezért a Szerződés 238. cikke szerinti választottbìrósági klauzulának kell
tekinteni.
15 Ebből következik, hogy a megengedhetőségi kifogást el kell utasìtani.
Az Unió szerződéses felelőssége felmerülhet egy egyedibb területen is, az Unió alkalmazottaival kötött
munkaszerződéseknél. Itt a joghatóság külön kikötése nélkül, az uniós bìróságoknak kizárólagos eljárási
jogosultságuk van az EUMSz 270. (volt EKSz 236.) cikke alapján: „Az Európai Unió Bìrósága hatáskörrel
rendelkezik az Unió és alkalmazottai között felmerülő minden vitás ügyben az Unió tisztviselőinek személyzeti
318
szabályzatában és az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekben megállapìtott keretek

között és feltételek mellett.”
1.2. 9.1.2. A szerződéses jogvitára irányadó normák

Az unió által kötött szerződésekre irányadó normák általánosságban a kollìziós szabályok alapján állapìthatók
meg. E szerződésekben a felek élhetnek jogválasztással, és ebben az esetben a kikötött jogot kell alkalmazni a
szerződésekből eredő jogviták eldöntésénél. A gyakorlatban az Unió által kötött szerződések tartalmaznak
jogválasztást. Esetenként azonban ezzel a jogválasztással kapcsolatban is alakulhat ki vita.
318/81 Bizottság v CO.DE.MI. SpA
[1985] EBHT 3693
[A Bizottság szerződést kötött az alperes olasz céggel, hogy az Olaszországban a Bizottság égisze alatt működő
kutatási központ (ISPRA) területén két épületet épìtsen. A szerződésből eredő igények elbìrálására az Európai
Bìróságot kötötték ki.A Bizottság pert indìtott az épìtőipari cég ellen szerződésszegésből eredő kár és a
szerződés megszűnésének megállapìtása végett. Az alkalmazandó jogot a szerződések mellékletét képező
Általános Feltételek tartalmazták, ennek ellenére e tekintetben is vita alakult ki.]
18 A Feltételek, alkalmazandó jogról szóló 17. cikke szerint „kivéve, ha a különös rendelkezések és feltételek
kifejezetten másként nem rendelkeznek, a szerződésre a belga jog alkalmazandó”.
19 A CO.DE.MI vitatja ennek a rendelkezésnek az alkalmazhatóságát, a következő alapon:
A Feltételek pusztán általános jellegűek, nem hivatkoznak az egyes szerződésekre, pedig ezen szerződésekre
hivatkozni kellene, hogy meg lehessen bizonyosodni, vannak-e eltérő rendelkezések vagy sem. A CO.DE.MI a
kérdéses szerződések mindegyikébe, az aláìrás fölé beillesztett egy nyilatkozatot, mely szerint az olasz polgári
törvénykönyv 1341. cikke nyomán, kifejezetten elfogadta a Feltételek bizonyos rendelkezéseit, de a 17. cikk
nem volt ezek között. Mivel a szerződéseket az ISPRA-nál kötötték Olaszországban végzendő munkára, a
szerződés természetes joga az olasz jog, és a Feltételek 17. cikkét ezért ezen jogtól való eltérésnek kell tekinteni.
A szerződésben kellő hivatkozás történt az olasz polgári törvénykönyv rendelkezéseire ahhoz, hogy kizárja azt a
következtetést, miszerint a felek az olasz jogtól el kìvántak térni a szerződés végrehajtása során. A
szerződéskötés idején a felek általános hozzáállása azt mutatja, hogy számìtásba vették az olasz jogot és nem
kìvánták a belga jogot választani. A szerződő felek ezért világosan jelezték szándékukat, hogy az olasz jogot
alkalmazzák.
20 Ahogy a Bizottság helyesen állapìtotta meg, ezeket az indokokat el kell utasìtani; minden szerződés 2. cikke
kifejezetten arról szól, hogy a Feltételek összes rendelkezése a szerződés szerves részét képezi. A Feltételek 17.
cikke, mely szerint a szerződésekre a belga jog alkalmazandó, amennyiben a különös rendelkezések és feltételek
kifejezetten másként nem rendelkeznek, ezért maga is szerves része a szerződésnek. A különös rendelkezések és
feltételek, azaz a két kérdéses szerződés, nem tartalmaz kifejezett eltérést a17. cikktől. Sem az az egyszerű tény,
hogy a két szerződés tartalmaz bizonyos utalásokat az olasz polgári törvénykönyvre, sem a felek általános
hozzáállása nem érvényesül a 17. cikk világos szavaival szemben, és nem enged meg olyan következtetést, hogy
a feleknek szándékukban állt az olasz jogot alkalmazni […]
21 Továbbá, a jelen ügy körülményei között, a szerződéskötés helyének nem lehet hatása az alkalmazandó jog
meghatározására. A felek közös akaratát kifejező szerződéses rendelkezéseknek érvényesülniük kell minden
más körülménnyel szemben, melyeket csak akkor lehet figyelembe venni, ha a szerződés hallgat egy bizonyos
kérdésben.
22 A Bìróság arra a következtetésre jutott, hogy a Feltételek 17. cikkének megfelelően, és a különös
rendelkezésekben és feltételekben kifejezett eltérések hiányában, a kérdéses szerződésekre a belga jog
alkalmazandó.
Megjegyzések
1. A Bìróság joghatóságát biztosìtó kikötés hiányát nem lehet kijátszani oly módon, hogy a szerződés
teljesìtésével kapcsolatos (a kifizetést részben visszatartó) bizottsági aktust az EUMSz 263. (volt 230.) cikke
alapján támadja a felperes. Ilyen aktusok tekintetében nincs a Bìróságnak joghatósága, T-186/96 Mutual Aid
Administration Services NV v Bizottság [1997] EBHT II-1633. Hasonlóan, a joghatóságot az EUMSz 272. (volt
319
EKSz 238.) cikk alapján biztosìtó kikötés hiányában, nem lehet egy szerződéssel kapcsolatos igényt az EUMSz
268. (volt EKSz 235.) cikkre (szerződésen kìvüli felelősség alapján eljárás) alapìtani, hiszen az csak a
szerződésen kìvüli kártérìtési igények vizsgálatát teszi lehetővé a Bìróságnak, T-44/96 Oleifici Italiani SpA v
Bizottság [1997] EBHT II-1331. Ellenkező esetben az uniós bìróság elvonná a tagállami bìróságok hatáskörét,
amit egyebek mellett tilt az EUM-Szerződés 274. (volt EKSz 240.) cikke is.
2. A Bizottságnál alkalmazott szabadfoglalkozású fordìtó vállalkozási szerződésével kapcsolatos vita nem

tartozik a Bìróság joghatóságába, amennyiben az nem tartalmaz annak joghatóságát kikötő rendelkezést. Az
EUMSz 270. (volt 236.) cikke sem alkalmazható, ami csak az alkalmazottak vitái esetében ad hatáskört a
Bìróságnak, de a vállalkozási szerződés nem biztosìt alkalmazotti jogállást. Ekkor a szerződéses vita
elbìrálására, illetve az alkalmazandó jogra az általános kollìziós szabályok érvényesülnek, 43/84 Heinrich Maag
v Bizottság [1985] EBHT 2581.
3. Amennyiben a Bizottság saját alkalmazottjával köt bérleti szerződést, akkor a Bìróság joghatóságát nem a
közszolgálati jogviták elbìrálását lehetővé tevő rendelkezés alapozza meg, hanem a bérleti szerződésben
szereplő joghatósági kikötés, ugyanis az elbìrálandó jogviszony nem tartozik az alkalmazotti jogálláshoz, C-
299/93 Ernst Bauer v Bizottság [1995] EBHT I-0839, 10. pont.
4. Külön érdekes kérdés, hogy a Bìróság milyen jogot alkalmaz, amikor a szerződéses jogkérdések megìtélésére
nem tagállami jog alkalmazandó, hanem azt uniós jogi normák uralják, l. a Cebag-ügyet, fent. Az Uniónak nincs
ugyanis szerződésekre vonatkozó külön joga. Jóllehet, az emlìtett ügyben voltak a pályázattal kapcsolatos uniós
jogszabályok, de ezek aligha pótolják az általános kötelmi szabályokat. A Bìróság a hézagokat láthatóan és
szükségszerűen a tagállamok belső jogainak erre vonatkoztatható közös elveivel tölti be, ahogy teszi ezt az
EUM-Szerződés kifejezett felhatalmazása alapján, az unió szerződésen kìvüli felelősségénél.
5. Megjegyzendő, hogy az előző pontban felvázolt helyzettel ellentétben, a közszolgálati jogviták tekintetében,
már lényegében kialakult az uniós alkalmazotti jogviszonyt szabályozó átfogó érdemi munkajogi szabályozás,
ìgy itt lényegében mindig uniós jogszabályokra támaszkodhat a Bìróság. E munkajogi szabályozás ismertetése
azonban jóval meghaladja e munka kereteit.
2. 9.2. Az Unió felelőssége szerződésen kívül okozott

károkért
A szerződéses felelősség mellett az unió felelőssége felmerülhet szerződésen kìvül okozott károk miatt is. Erre
kifejezetten utal az EUMSz 340. (volt EKSz 288.) cikk (2) bekezdése. A szerződésen kìvüli kártérìtési
felelősség érvényesìtésének – szemben a szerződésen alapuló felelősséggel – az uniós bìróságok előtt van helye
az EUMSz 268. (volt EKSz 235.) cikk alapján: „Az Európai Unió Bìrósága hatáskörrel rendelkezik a 340. cikk
második és harmadik bekezdésében emlìtett kártérìtési vitákban.” Uniós szinten, 1993-tól az Elsőfokú Bìróság
jogosult első fokon eljárni a cikk alá eső ügyekben, amennyiben a felperes magánfél (természetes, illetve jogi
személy). A perben felperes bárki lehet, aki kárt szenvedett, azonban a per megindìtásának csak a kár
elszenvedését követő öt éven belül van helye (l. az Európai Unió Bìróságának Alapokmányának 46. cikkét).
A kártérìtés feltételeiről az EUMSz nem rendelkezik, csak visszautal a tagállamok jogában kialakult, erre
vonatkozó közös általános elvekre. Így a Bìróságra várt az a feladat, hogy uniós szinten is rögzìtse a szerződésen
kìvüli kártérìtési felelősség általános szabályait a szerződésben megjelölt források alapján. Az alapfeltételeket a
Bìróság az ESZAK-Szerződéssel összefüggő Vloeberghs-ügyben alapozta meg (9/60 és 12/60 Société
commerciale AntoineVloeberghs SA v Főhatóság [1961] EBHT 0197), és a Lütticke-ügyben foglalta össze
kerek egésszé:
10 A 215. [később EKSz 288., jelenleg EUMSz 340.] cikk második bekezdésénél, és e rendelkezés által
hivatkozott általános elveknél fogva, a Közösség felelőssége feltételezi egyes körülmények fennállását, mely
átfogja a tényleges kárt, az intézmény állìtólagos magatartása és a kár közötti okozati összefüggést, és egy ilyen
magatartás jogellenességét.
4/69 Alfons Lütticke GmbH v Bizottság [1971] EBHT 0325, 10. pont.
Ezek csak általános feltételek, melyek nagyban módosulhatnak a jogsértő magatartás jellegétől függően.
Ugyanakkor az Unió kártérìtési felelősségének feltételei érdemben azonosak a tagállam uniós jog megsértéséből
fakadó felelősségének feltételeivel. A Bìróság szerint a feltételeknek csak kivételesen szabad eltérnie, ugyanis
az egyén uniós jogon alapuló jogvédelmének határai nem függhetnek attól, hogy egy tagállami vagy egy uniós
320
szerv felelős az uniós jog megsértéséért és a kárért (C-352/98 P. Laboratoires Pharmaceutiques Bergaderm Sa és
Jean- Jacques Goupil v Bizottság [2000] EBHT I-5291.) A következőkben ìgy elsősorban a lehetséges
jogsértések általánosabb formáit, és az azoknál érvényesülő felelősségi feltételeket kell áttekinteni.
Megjegyzések a jogszerű magatartáson alapuló kártérítési felelősségről
A Bìróság kivételesen elismeri a kártérìtési felelősséget akkor is, ha nincs jogsértő magatartás, és a fél jogszerű
jogi aktus miatt szenved kárt (tkp. kártalanìtási felelősség). A jogszerű magatartásból adódó kártérìtési igény
gyakran nehéz kérdéseket vet fel. Sok esetben a jogszabályok versengő célok, érdekek és értékek közül
választják ki az egyiket, ìgy sok gazdasági döntésnek vannak szükségszerű nyertesei és vesztesei. Különösen ìgy
van ez uniós szinten egy versenyjogi, egy dömpingellenes vagy a közös agrárpolitika keretében hozott
döntéssel, legyen az egyedi, igazgatási határozat vagy általános jogi norma. Egyes tagállami jogok azonban
ismerik a jogszerű magatartásból eredő kártérìtési felelősséget, akár jogalkotás tekintetében is, l. a német jogban
„kivételes áldozat” (Sonderöpfer) jogintézményét.
A Bìróság is elismeri a kártérìtési felelősség e sajátos alakzatát, de szigorú feltételek mellett: a félnek a közérdek
alapján olyan pénzügyi terhet kell viselnie, mely rendes esetben nem történhet meg, l. 267/82 Développement
SA és Clemessy v Bizottság [1986] EBHT 1907, 33. pont, vagy a fél a vállalkozások egy olyan csoportjának
tagja, mely aránytalanul nagy terhet kénytelen viselni valamely uniós intézkedés következtében, l. 81/86 De
Boer Buizen BV v Tanács és Bizottság [1987] EBHT 3677, 17. pont. További feltétel azonban, hogy
bekövetkezzen „szokatlan és egyedi” kár a félnél, ami azonban közvetlenül kapcsolódhat a fenti feltételekhez,
9/71 and 11/71 Compagnie d’Approvisionnement de Transport et de Crédit et Grands Moulins de Paris SA v
Bizottság [1972] EBHT 0391, 45. pont.
Úgy tűnik azonban, hogy Clemessy- és a De Boer Buizen-feltételeket „elnyelte” a kár jellege. A Dorsch
Consult-ügyben ugyanis a jogszerű aktusokért való kártérìtési felelősség feltételeit a Törvényszék (korábban
Elsőfokú Bìróság) úgy határozta meg, miszerint kell (1) a kár, (2) a közvetlen okozati összefüggés és (3) a kár
szokatlan és egyedi jellege, l. T-184/95 Dorsch Consult Ingenieurgesellschaft mbH v Tanács és Bizottság [1998]
EBHT II-0667, 59 és 75. pont. A Törvényszéknek ezt, a korábbiakhoz képest módosìtott álláspontját a Bìróság
kifejezetten helybenhagyta, C-237/98 P Dorsch Consult Ingenieurgesellschaft mbH v Tanács és Bizottság
[2000] EBHT I-4549, 18–19 és 53–54. pontok.
2.1. 9.2.1. A jogsértő magatartás

A jogsértő magatartás nemcsak tevést jelenthet, hanem természetesen a mulasztást is magában foglalhatja. A
mulasztásnál azonban figyelembe kell venni a jogsértés egyedi megnyilvánulását: „Előzetes megállapìtásként,
figyelembe kell venni azt, hogy az uniós intézmények mulasztásai az Unió részéről felelősséget csak akkor
keletkeztetnek, ha a megsértenek egy cselekvést előìró, az uniós jog egy rendelkezése alapján fennálló jogi
kötelezettséget.” C-146/91 Koinopraxia Enoséon Georgikon Synetairismon Diacheirìséos Enchorion Proonton
Syn. PE (KYDEP) v Tanács és Bizottság [1994] EBHT I-4199, 58. pont.
A felelősséget keletkeztető jogsértő magatartásokat uniós összefüggésekben általában négy tìpusba sorolják:
(1) az uniós alkalmazott egyedi jogsértése munkaköri kötelezettségének teljesìtése közben (az alkalmazott
hibája – faute de personne);
(2) az uniós szervek eljárásának hibáiból eredő jogsértés (faute de service),
(3) egyedi, igazgatási jellegű határozatokkal jogsértő módon okozott kár,
(4) általános joghatású jogszabályok (jogalkotás) által okozott kár.
Az egyes csoportok között esetenként nehéz különbséget tenni. Az első esetben valamely azonosìtható uniós
alkalmazott egyedi jogsértő magatartásáról van szó.A második esetben valamely egyedi ügyben szervezeti
szinten tanúsìtott (anonim) eljárási jogsértésről, mely jellegében az ügyek adminisztratìv vitele során elkövetett
jogsértő magatartás (pl. egy ügy elhúzódása ésszerű időn túl). A harmadik esetben valamely egyedi, joghatással
bìró igazgatási aktus, határozat jogellenességéről van szó. A negyedik esetben az általános joghatással bìró
jogszabályok jogellenessége merül fel (jogalkotási hiba, hiányosság). A megkülönböztetés a harmadik és
negyedik eset között a legfontosabb, mivel a kártérìtés feltételei jelentősen különböznek.
321
Az uniós alkalmazottak jogsértő magatartásáért és igazgatási eljárási jogsértésért ritkábban kerül ügy az uniós
bìróságok elé. Az egyik legnevezetesebb a Sayag(II)-ügy, ahol előzetes döntéshozatali eljárás keretében, a belga
Cour de Cassation (legfőbb semmìtőszék) által tett előterjesztésben merült fel az Euratom felelőssége.A vádlott,
aki az Euratom tisztviselője, hivatalos kiküldetésben, de engedéllyel, saját személygépkocsiját használva,
balesetet okozott. Kérdésként merült fel, hogy az okozott kárért felelőssé tehető-e a Közösség. A Bìróság
rendkìvül szűken értelmezte „a kötelezettségei teljesìtése közben” feltételt, és nemmel válaszolt a kérdésre.
Álláspontja szerint, csak azt a cselekményt lehet úgy tekinteni, hogy az alkalmazott kötelezettségeinek
teljesìtése közben történt, amely cselekmény nélkül az Euratom a feladatát nem tudta volna teljesìteni. A
magángépkocsi használatát nem lehet ilyennek tekinteni akkor sem, ha erre egyébként engedéllyel rendelkezett,
9/69 Claude Sayag és S.A. Zurich v Jean-Pierre Leduc, Denise Thonnon és S.A. La Concorde [1969] EBHT
0329, (de l. a Sayag(I)-ügyet is, 5/68 Claude Sayag és S.A. Zurich v Jean-Pierre Leduc, Denise Thonnon és S.A.
La Concorde [1968] EBHT 0575.)
Ugyanakkor a Bìróság megállapìtotta a Közösség kártérìtési felelősségét abban az ügyben, amikor a

Bizottságnak versenyjogi ügyben információt nyújtó személyt súlyos hátrány és kár ért amiatt, mert
személyazonossága kiderült a bepanaszolt vállalatnak az eljárásban átadott dokumentummásolatokból, l. 145/83
Stanley George Adams v Bizottság [1985] EBHT 3539.
2.1.1. 9.2.1.1. Felelősség jogsértő, egyedi, igazgatási határozatokért

Kár és felelősség keletkezhet az unió intézménye által hozott jogsértő igazgatási határozatból is. A jogsértő
igazgatási határozatok támadása, a jogsértés tényének megállapìtása, és a kártérìtési felelősség megállapìtása az
EUMSz szerint más eljárás keretében történik. Lényeges kérdés, hogy a kártérìtési pernek előfeltétele-e
valamely határozat jogsértő jellegének megállapìtása előzőleg (pl. semmisségi per keretében), vagy ilyen
előfeltétel nincs, ìgy a kártérìtési per önmagában is utat nyithat valamely határozat jogsértő jellegének, majd
ezután a felelősségnek a megállapìtásához. A Bìróság először habozott a kérdés eldöntésénél. A más
szempontból is jelentős Plaumann-ügyben kifejezetten előfeltételül szabta, hogy előzőleg történjék meg a
jogsértés megállapìtása semmisségi perben, és utána lehetséges a kártérìtési felelősség vizsgálata:
A felperes kérelme kártérìtés megfizetésére irányul, melynek összege megegyezik a vám és a forgalmi adó
összegével, melyet annak a határozatnak a következményeként kellett megfizetnie, amely ellen egyidejűleg
megsemmisìtés iránti keresetet indìtott.
Ilyen körülmények között meg kell állapìtani, hogy a felperes által hivatkozott kár ezen a határozaton alapul, és
hogy a kártérìtési kereset valójában az eljárás tárgyát képező határozatnak a felperest érintő joghatásai
megszüntetésére irányul.
Jelen esetben a megtámadott határozat nem került megsemmisìtésre.
Meg nem semmisìtett közigazgatási jogi aktus önmagában nem valósìthat meg a közigazgatás alanyait sértő
mulasztást; ez utóbbiak tehát nem tarthatnak igényt e jogi aktus alapján kártérìtésre.
A Bìróság kártérìtési kereset alapján nem rendelhet el olyan intézkedést, amely semmissé tenné ilyen meg nem
semmisìtett határozat joghatásait.
A felperes keresetét tehát, mint megalapozatlant, el kell utasìtani.
25/62 Plaumann & Co. v Bizottság [1963] EBHT 0199. II. pont. Ez a megállapìtás jelentős megszorìtást tett, és
heves kritikákat váltott ki. A felperesnek ugyanis lehet úgy is kára valamely igazgatási határozatból, hogy nem
tudja azt támadni perlési jogosultság hiánya miatt semmisségi perben. Az ügyből azonban kiderült az is, hogy
lehetséges egy eljárás keretében együtt semmissé nyilvánìtást és kártérìtést is kérni.
Ezzel lényegében ellentétes döntést hozott a Bìróság korábban a Vloeberghs-ügyben, bár az ESZAK-
Szerződéssel összefüggésben: eszerint a kártérìtési eljárás független a semmisségi pertől, nem képezi
előfeltételét egyik a másiknak, és a perlési jogosultságnál nem érvényesülnek azok a korlátok, mint a
semmisségi pernél, 9/60 és 12/60 Société commerciale Antoine Vloeberghs SA v Főhatóság [1961] EBHT
0197. Az EUM-Szerződés (akkor EGK-Szerződés) alkalmazásával összefüggésben egy évtizeddel később a
Lütticke-ügyben (idézve az előbbiekben) már a Vloeberghs-döntést követte a Bìróság. Az alábbi ügy jól tükrözi
ezen ìtélkezési irány lényegét.
175/84 Krohn & Co. Import – Export GmbH & Co. KG v Bizottság
322
[1986] EBHT 0753
[A Közösség és Thaiföld közötti kereskedelmi egyezmény értelmében maniókából évente csak egy bizonyos,
korlátozott mennyiséget lehetett vámkedvezménnyel bevinni a belső piacra. Az importot a Bizottság hangolta
össze különböző rendeletekkel és egyedi határozatokkal, azonban az importengedélyeket a tagállami hatóságok
adták ki. A felperes maniókát kìvánt Thaiföldről importálni, azonban a Bizottság utasìtására a német
Bundesanstalt für Landwirtschaftliche Marktordnung (szövetségi agrárpiaci hivatal) az importengedélyt 1982
decemberében megtagadta. A felperes 1984 nyarán kártérìtésért perelte be a Bizottságot, mivel állìtása szerint
jogellenesen utasìtotta a tagállami hatóságot az engedély elutasìtására. A perlési előfeltételek létének
vizsgálatánál két lényeges kérdés merült fel: ki kell-e merìteni a belső jogorvoslati lehetőségeket a felperesnek,
és megállapìthat-e a Bìróság jogsértést a meghozott határozat tekintetében, miközben semmisségi pert felperes
már nem indìthatott volna a perindìtási határidő lejárta miatt.]
26 A Bìróság állandó joggyakorlata szerint a Szerződés 178. [később EKSz 235., jelenleg EUMSz 268.] cikke
és 215. [később EKSz 288., jelenleg EUMSz 340.] cikkének második bekezdése szerinti kártérìtési eljárás, mint
a jogorvoslati lehetőségek rendszerének keretében sajátos funkcióval rendelkező önálló performa került
létrehozásra, és igénybevétele függ azon feltételektől, melyek sajátos jellegéből adódnak.
27 Mindazonáltal fontos, hogy az ilyen kereseteket a Szerződés által létrehozott, a magánszemélyek

jogvédelmére szolgáló rendszer egészének fényében kell vizsgálni, és megengedhetősége bizonyos esetekben
függ a rendelkezésre álló belső jogorvoslati lehetőségek kimerìtésétől, amelyekkel elérhető a nemzeti hatóság
határozatának megsemmisìtése. Azért, hogy ez ìgy legyen, az is kell, hogy a nemzeti jogorvoslati lehetőségek
hatékony módon biztosìtsák az érintett magánszemélyek védelmét és az állìtólagos kár megtérìtésével
zárulhassanak.
28 Ez az ügy nem ilyen eset. Semmi nem támasztja alá azt, hogy a Bundesanstalt határozatának
megsemmisìtése és, több év után, az 1982-ben kért behozatali engedélyek kiállìtása ellentételezné a Krohn által
akkor elszenvedett kárt; egy ilyen semmissé nyilvánìtás tehát nem szünteti meg a felperes számára annak
szükségességét, hogy a Szerződés 178. cikke és a 215. cikkének második bekezdése szerint keresettel éljen a
Bìróságnál kártérìtés iránt.
29 E feltételek között e kereset megengedhetőségét nem rendelhetjük alá a Bundesanstalt határozata ellen
rendelkezésre álló nemzeti jogorvoslati lehetőségek kimerìtésének, és a második meg nem engedhetőségi
kifogást is el kell utasìtani.
A harmadik meg nem engedhetőségi okról
30 A Bizottság megállapìtja, hogy a Krohn elmulasztotta a Bizottság által 1982. november 23-án és december
21-én, telexen a Bundesanstaltnak adott utasìtások semmissé nyilvánìtását kérni a Szerződés 173. [később EKSz
230., jelenleg EUMSz 263.] cikkének második bekezdése alapján. Ezek az egyedi határozatok ìgy jogerőssé
váltak a Krohn tekintetében. A Bìróság állandó joggyakorlata szerint (l. a 25/62 Plaumann [1963] EBHT 199
ügyben hozott ìtéletet), egy kártérìtési keresetnek nem lehet hatása egy jogerőssé vált egyedi döntés
joghatásainak megsemmisìtése.[…]
32 Amint azt a Bìróság a fentiekben kimutatta, a Szerződés 178. cikke és a 215. cikk második bekezdése alapján
indìtott eljárás sajátos jellegű, önálló performa. Különösen abban különbözik a semmisségi keresettől, hogy nem
egy meghatározott intézkedés félretételére, hanem egy intézmény által okozott kár megtérìtésére irányul. Ebből
következik, hogy egy jogerőssé vált egyedi döntés nem akadályozhatja meg egy ilyen kereset
megengedhetőségét.
33 A Bizottság által idézett határozat csak arra a kivételes esetre vonatkozik, amikor a kártérìtési kereset egy
olyan összeg megfizetésére irányul, amelynek összege pontosan megfelel a felperes által, egy egyedi döntés
alapján megfizetendő dìj összegének, és amikor, a kártérìtési kereset a valóságban ezen egyedi döntés
visszavonására törekszik. Mindenesetre ez a feltételezés idegen ettől az ügytől.
34 Ebből következik, hogy a harmadik meg nem engedhetőségi kifogást is el kell utasìtani.
2.1.2. 9.2.1.2. Felelősség jogalkotásból fakadó kárért

Más természetű problémákat vet fel az a helyzet, amikor valamely általános hatályú, uniós jogszabály
rendelkezése miatt következik be kára valakinek, és nem egyedi, igazgatási jellegű döntés miatt. E
jogszabályokban legtöbbször gazdasági, gazdaságpolitikai döntések testesülnek meg, melyek meghozatalában az
323
uniós szerveknek széles mérlegelési joga lehet. Ezek a gazdasági tárgyú normák széles körben alkalmazandók,
és természetüknél fogva számos érdeket sérthetnek, esetenként jelentős hátrányokat okozhatnak a piac egyes
szereplőinek. Az általános jogszabályok érvényességének megkérdőjelezése, illetve az érdeksérelmek kártérìtési
ügyekbe történő átfordìtása végeláthatatlan pereskedéseknek nyitna teret. A jogalkotásból eredő kártérìtési
felelősség a tagállamokban is szigorú feltételek alá esik, vagy éppen nem is létezik, l. Darmon főtanácsnok
áttekintését a Vreugdenhil-ügyben, C-282/90 Industrie- en Handelsonderneming Vreugdenhil BV v Bizottság
[1992] EBHT I-1937. per AG Darmon, 43. pont.
Az uniós jogban a Bìróság a jogalkotási hiányosságból eredő kártérìtési felelősség alapjait ugyancsak jelentősen
megszorìtotta, és ez a Schöppenstedt-ügyre vezethető vissza. Itt egy német cukorgyártót ért abból kár, hogy a
Tanács egy rendelete lehetővé tette a cukorgyártók kártalanìtását az uniós cukorárrendszer változása miatt,
azonban a megszabott feltételek a felperest hátrányos helyzetbe hozták és ìgy kárt szenvedett. A kártérìtési
felelősség feltételeire vonatkozó megállapìtás Schöppenstedt-formula néven került a köztudatba:
11 Jelen esetben a Közösség szerződésen kìvüli felelősségének minimális feltétele azon jogi aktus
jogellenessége, amely állìtólag a kár alapjául szolgált. Mivel gazdaságpolitikai döntéseket is magában foglaló
normatìv aktusról van szó, a Közösség felelőssége az ezen aktus következtében magánszemélyeket ért károkért
a Szerződés 215. [később EKSz 288., jelenleg EUMSz 340.] cikke második bekezdésének rendelkezéseire
figyelemmel csak a magánszemélyeket védő magasabb rendű jogszabály kellően egyértelmű megsértése esetén
állapìtható meg.
5/71 Aktien-Zuckerfabrik Schöppenstedt v Tanács [1971] EBHT 0975, 11. pont.
A megállapìtás arról szól, hogy a Tanácsnak vagy a Bizottságnak joga van olyan gazdasági, gazdaságpolitikai
döntéseket hozni, melyek az uniós célokat szolgálják.E döntések szükségképpen választást jelentenek különböző
megoldások között, és érdeksérelmeket (károkat) okozhatnak. E döntések jogi eszközökkel történő támadásának
csak kivételes esetekben lehet helye. Önmagában az sem elég, ha egyébként valamely érvénytelenségi ok
(jogellenesség) megállapìtható. A jogsértésnek valamely, az egyén jogvédelmét szolgáló felsőbb uniós
jogszabályt kell sértenie és kellően súlyosnak kell lennie. E feltételek érvényesìtése jól kivehető a következő
ügyből.
83, 94/76 és 4, 15, 40/77 Bayerische HNL Vermehrungsbetriebe GmbH& Co. KG és mások v Tanács és
Bizottság
[1978] EBHT 1209
[A Tanács 563/76/EGK rendeletét, mely az intervenciós hatóságoknál lévő sovány tejpor kötelező
megvásárlásának feltételeiről szólt, a Bìróság érvénytelennek nyilvánìtotta három előzetes döntéshozatali eljárás
keretében (l. Bela Mühle-, Olmühle Hamburg- valamint Granaria-ügyek). A felperesek, akiket az
érvénytelennek nyilvánìtott rendelet korábbi alkalmazása miatt kár ért, kártérìtési pert indìtottak a Tanács és a
Bizottság ellen.]
4 Annak a megállapìtása, hogy egy olyan normatìv aktus, mint az ügy tárgyát képező rendelet, nem érvényes,
nem elegendő önmagában ahhoz, hogy megalapozza az EGK-Szerződés 215. [később EKSz 288., jelenleg
EUMSz 340.] cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint, az unió szerződésen kìvüli felelősségét az egyéneknek
okozott kárért. Ahogy azt a Bìróság sokszor megállapìtotta, egy gazdaságpolitikai döntéseket magában foglaló
normatìv aktusért az unió felelősségét csak egy, az egyén jogait védő magasabb szintű jogszabály kellően súlyos
megsértése alapozhatja meg.
5 A jelen ügyben nem kétséges, hogy a Szerződés hátrányos megkülönböztetést tilalmazó 40. [később EKSz 34.,
jelenleg EUMSz 40.] cikk (2) bekezdés második albekezdését, melyet a 563/76. rendelet megsértett, az egyének
védelmére szánták, és fontosságát a Szerződés rendszerében nem szabad lebecsülni. Azon feltételek
meghatározása érdekében, melyeknek egy ilyen jogsértés mellett teljesülni kell ahhoz, hogy az Unió felelőssége
beálljon a Bìróság ìtélkezési gyakorlatában felállìtott ismérvekkel összhangban, azokat az elveket szükséges
figyelembe venni, amelyek a tagállamok jogrendszereiben megszabják a hatóságok felelősségét a normatìv
aktusok által az egyéneknek okozott károkért. Bár ezek az elvek jelentősen eltérnek az egyes tagállamokban,
azonban lehetséges annak megállapìtása, hogy azok a normatìv aktusok, amelyek gazdaságpolitikai döntések
eredményeként jöttek létre, csak kivételesen és csak különleges körülmények fennállása esetén alapozzák meg a
hatóságok felelősségét. E megszorìtó álláspont magyarázata az az elgondolás, hogy a jogalkotó hatalmat, még
ott is, ahol rendelkezéseinek érvényessége bìrósági felülvizsgálat tárgyát képezi, a kárigények lehetősége ne
324
akadályozhassa döntései meghozatalában olyan esetekben, amikor közérdekből az egyének érdekeit

eshetőlegesen sértő normatìv aktusokat fogad el.
6 Ezen elgondolásokból következik, miszerint az unió gazdaságpolitikájával kapcsolatos területeken az

egyénektől megkövetelhető, hogy ésszerű határok között elfogadjanak bizonyos, normatìv aktusok által
előidézett, gazdasági érdekeiket sértő hatásokat anélkül, hogy közpénzekből ellentételezést szerezhetnének, még
akkor is, ha annak az aktusnak az érvénytelenségét megállapìtották. Egy olyan jogalkotási területen, mint ami az
ügy tárgyát képezi, és amelynek az egyik legfőbb sajátossága, a közös agrárpolitika megvalósìtásához
elengedhetetlen széles mérlegelési jogkör alkalmazása, ezért az Unió nem tehető felelőssé, kivéve, ha az
érdekelt intézmény nyilvánvalóan és nagymértékben túllépi a hatásköre gyakorlására vonatkozó határokat.
7 Nem ez a helyzet, a sajátosságaira tekintettel, egy olyan gazdaságpolitikai intézkedés esetében, mint ami az
ügy tárgyát képezi. Ebben az összefüggésben elsőként azt kell meglátnunk, hogy ez a rendelkezés a kereskedők
nagyon széles csoportjait érintette, tudniillik a fehérjetartalmú takarmánykeverékeket vásárlók egészét, ìgy
ennek hatásai az egyes vállalkozások szintjén lényegesen enyhébben jelentkeztek. Ezen túlmenően a rendeletnek
a takarmányok árára, mint a vásárlók termelési költségeinek egyik elemére gyakorolt hatása gyenge volt, az
áremelkedés alig haladta meg a 2%-ot. Ez az áremelkedés különösen kicsi volt, összehasonlìtva a rendelet
alkalmazási ideje alatt a fehérjetartalmú táplálékok árainak a világpiacon bekövetkezett emelkedésével, amely
háromszor vagy négyszer volt magasabb, mint a rendelet által bevezetett, a sovány tejpor kötelező vásárlásával
előidézett emelkedés. A rendeletnek a vállalkozások nyereségtermelő képességére gyakorolt hatása
végeredményben nem haladta meg azon gazdasági kockázatok határát, amelyek az érintett mezőgazdasági
ágazatokban folytatott tevékenységgel egyébként együtt járnak.
8 Ilyen körülmények között, a rendelet érvénytelensége nem elegendő ahhoz, hogy megalapozza a Szerződés
215. [később EKSz 288., jelenleg EUMSz 340.] cikk (2) bekezdése értelmében a Közösség felelősségét.
Ennélfogva a keresetet, mint alaptalant el kell utasìtani.
Minden ilyen ügyben természetes kérdésként vetődik fel, hogy mi a „kellően súlyos jogsértés” (ami
nélkülözhetetlen eleme a Schöppenstedt-formulának). Látható, hogy a kellően súlyos jogsértés meghatározása
csak a kérdéses jogszabály jogi környezetének, céljának és tartalmának tükrében történhet. Ezek a tényezők
eleve behatárolhatják, hogy milyen jellegű jogsértést enged meg a norma jellege, illetve a vele vonatkozásban
lévő szabályok köre.
A Bayerische HNL-ügyben a Bìróság azt a kitételt használja, hogy a Közösség csak akkor felelős, ha az
intézmény „nyilvánvalóan és nagymértékben túllépte hatásköre gyakorlásának határait”. Ez a jogsértés
elkövetésének módjára utal. Mit jelent ez az ügy összefüggéseiben? A kellően súlyos jogsértés elemének
minősül, annak súlyosságát jelzi, vagy egy külön feltétele a felelősség megállapìtásának, vagy azon felsőbb
szabályok egyikét jelöli, mely megsértése felelősséget keletkeztet? Ebben az összefüggésben érdemes
tanulmányozni a Bìróság alábbi megállapìtását, melyet a Mulder-ügyben tett:
16 Másodszor meg kell jegyezni, hogy a közösségi jogalkotó nyilvánvalóan és nagymértékben túllépte
mérlegelési jogkörének korlátait, ezáltal egy magasabb szintű jogi rendelkezést kellően súlyos mértékben
megsértett, amennyiben egy magasabb rendű közérdekre hivatkozás nélkül, teljesen figyelmen kìvül hagyta azt
a sajátos helyzetet, melybe a gazdasági szereplők egy jól elkülönült csoportja került, tudniillik azon termelők,
akik az 1078/77 rendelet alapján vállalt kötelezettségük alapján a referenciaévben nem adtak le tejet.
C-104/89 és C-37/90 J. M. Mulder és mások, valamint Otto Heinemann v Tanács és Bizottság [1992] EBHT I-
3061, 16. pont, l. továbbá C-63/89 Les Assurances du Crédit SA és Compagnie Belge d’Assurance Crédit SA v
Tanács és Bizottság [1991] EBHT I-1799, 27. pont. A kérdés eldöntéséhez további adalékul szolgálhat a Les
Grands Moulins-ügy, 50/86 Les Grands Moulins de Paris v Európai Gazdasági Közösség [1987] EBHT 4833.
Látszólag új mérlegelési szempontot vezetett be a jogsértés súlyosságának mérlegelésénél a Bìróság a

Koninklijke Scholten Honig NV-ügyben (hasonló megállapìtás található az ugyanazon a napon meghozott másik
izoglukóz-ügyben, az Amylum-ügyben, 116 és 124/77 G. R. Amylum NV és Tunnel Refineries Limited v
Tanács és Bizottság [1979] EBHT 3497):
16 Jóllehet, hogy az izoglükóz termelési illeték meghatározását … hibák tették érvénytelenné, meg kell
mindazonáltal jegyezni, miszerint tekintettel arra, hogy a megfelelő illeték kirovása teljesen indokolt volt, ezek
nem olyan súlyosságú hibák voltak, melyek vonatkozásában elmondható lenne, hogy az alperes közösségi
intézmények magatartása az önkényesség határát súrolta volna, és ezért nem olyan természetűek, hogy a
Közösség szerződésen kìvüli felelősségét megalapoznák.
325
101/76 Koninklijke Scholten Honig NV v Tanács és Bizottság [1977] EBHT 0797, 16. pont. A Bìróság az
ügyben úgy vélte, hogy az uniós jogszabály tartalmának az önkényesség határán kell állnia ahhoz, hogy
kártérìtési felelősséget keletkeztessen. Ez ugyanaz, mintha az intézmény „nyilvánvalóan és nagymértékben
túllépi hatásköre gyakorlásának határait”, esetleg ennél alacsonyabb vagy magasabb szintű követelmény? Ezen
értékelési szempont tekintetében a Bìróság később jelentős módosìtást tett a C-220/91 P. Bizottság v Stahlwerke
Peine-Salzgitter AG [1993] EBHT I-2393 ügyben, ahol kijelentette, hogy nem feltétele a jogsértésnek, hogy az
uniós intézkedés önkényesnek minősüljön (51. pont).
Ugyancsak a Bayerische HNL-ügy újìtása, hogy a kártérìtési felelősség mérlegelésénél segédelvként vezeti be a
Bìróság annak vizsgálatát, hogy a kifogásolt jogszabály hatásai az adott gazdasági tevékenység kockázatainak
határait túllépik-e. Ez a szempont logikusnak tűnhet, hiszen a jogszabályok megváltozásával számolni kell
minden gazdasági szereplőnek. Ennek vizsgálata valóban a jogsértés súlyosságára mutathat rá, ahogy a Bìróság
később bővebben kifejtette, l.. C-220/91 P. Bizottság v Stahlwerke Peine-Salzgitter AG [1993] EBHT I-2393,
54-58. pontok. Mindez összeköthető a kiszámìthatósággal, azzal, hogy előre látható volt-e a jogalkotás iránya. A
már fent idézett Mulder-döntésből a következő ìtélethely erre utal:
17 E jogsértés annál is inkább egyértelmű, mivel az érintett termelők teljes körű és állandó kizárását egy
referenciamennyiség megszerzéséből, ténylegesen megakadályozva ezzel őket abban, hogy piaci értékesìtés
megszüntetésére és fajtaváltásra vonatkozó kötelezettségük megszűnésével újrakezdjék a tejforgalmazást, nem
lehet sem előre láthatónak, sem a tejtermelő tevékenységével járó szokásos gazdasági kockázat határát
meghaladónak tekinteni.
C-104/89 és C-37/90 J. M. Mulder és mások, valamint Otto Heinemann v Tanács és Bizottság. [1992] EBHT I-
3061, 17. pont.
Megjegyzések
1. A Schöppenstedt-formula azon döntésekre vonatkozik melyek választást magukban foglaló gazdaságpolitikai

döntések. A formulát elsősorban a közös agrárpolitika területén megmutatkozó számos, a piac komplex
értékelésén alapuló jogszabályra modellezte a Bìróság. Milyen feltételek mellett keletkeztetnek kártérìtési
felelősséget azon jogsértő jogszabályok, melyek nem ilyenek, nem egy gazdaságpolitikai döntést testesìtenek
meg, de általános jellegű, valódi jogszabályok? Itt szigorúbb vagy enyhébb feltételeknek kell érvényesülniük?
L. Léger főtanácsnok véleményét az előzetes döntéshozatali eljárásban felmerülő Hedley Lomas-ügyben, C-5/94
The Queen v Ministry of Agriculture, Fisheries and Food, ex parte: Hedley Lomas (Ireland) Ltd. [1996] EBHT
I-2553, per AG Léger 135. pont, valamint Darmon főtanácsnok véleményét a Vreugdenhil-ügyben, C-282/90
Industrie- en Handelsonderneming Vreugdenhil BV v Bizottság [1992] EBHT I-1937, per AG Darmon 51. pont.
2. A Schöppenstedt-formula csak a jogszabályokra vonatkozik. Az igazgatási határozatok, egyedi igazgatási

aktusok nem tartoznak a hatókörébe, itt egyszerű jogsértés is elégséges lehet a kártérìtési felelősség
megalapozásához. Lényeges tehát a kétféle aktus elválasztása egymástól. Ez azért lehet időnként nehéz, mert
általános joghatású jogszabály nemcsak a rendelet lehet, hanem elvileg bármilyen aktusa az Uniónak. Ezt nem
az elnevezés dönti el, hanem az aktus általános hatálya. Egy határozat formájában megszületett aktus is lehet
valódi jogszabály, általános hatállyal, l. pl. C-309/89 Codornìu SA v Tanács [1994] EBHT I-1853, 18. pont.
3. A Schöppenstedt-formula megfogalmazása szerint nem elég egy magasabb rendű szabály súlyos megsértése,
de annak a megsértett szabálynak az egyén védelmét kell szolgálnia. A kárt szenvedett fél csak akkor kaphat
kártérìtést jogszabály által okozott vagyoni hátrány miatt, amennyiben ahhoz a csoporthoz tartozik, melyet a
megsértett magasabb jogszabály védeni céloz. Ez a kommentárok szerint a német Alaptörvény 34. cikk
megoldásának („Schutznormtheorie”) átplántálása az uniós jogi kártérìtésbe, amire a Bìróság részéről először
Darmon főtanácsnok hìvta fel a figyelmet a Cato- és a Vreugdenhil-ügyekben, C-55/90 James Joseph Cato v
Bizottság [1992] EBHT I-2533, per AG Darmon, 40. pont, C-282/90 Industrie- en Handelsonderneming
Vreugdenhil BV v Bizottság [1992] EBHT I-1937, per AG Darmon 38. pont.
4. El lehet képzelni olyan helyzetet, ahol a magánfél kárt szenved, de a károkozás forrását képező jogszabály
olyan magasabb jogszabályt sért, mely nem a kárt szenvedett védelmére szolgál? A Bìróság szerint igen. A
Vreugdenhil-ügyben a Bizottság rendelete meghatározta annak feltételét, hogy mi minősül az uniós vámterületre
visszatérő árunak. Ennek a jelentősége abban állt, hogy az uniós vámterületről kivitt áruk után, azok
visszatértekor nem kellett importvámot fizetni. A Bizottság rendeletében foglalt feltételek alapján a felperes
áruja nem minősült visszatérő árunak, ìgy vámot kellett fizetnie. A Bizottság rendeletének a rendelkezését a
Bìróság érvénytelennek nyilvánìtotta, mivel a Tanács alaprendelete ennek meghozatalára nem adott hatáskört
neki. A felperes kártérìtésért perelt. A Bìróság megállapìtotta, hogy az érvénytelenné nyilvánìtott jogszabály
326
nem olyan felsőbb jogszabályt sértett meg, mely az egyén védelmét hivatott szolgálni. A hatáskörmegosztás
szabályai ugyanis a szervek közötti alkotmányos egyensúlyt szolgálják, és nem az egyén védelmét, C-282/90
Industrie- en Handelsonderneming Vreugdenhil BV v Bizottság [1992] EBHT I-1937.
A Bìróság ìtélkezési gyakorlatában megállapìtotta már néhány felsőbb szabályról, hogy szolgálhatják az egyén
védelmét, ìgy megsértésük alsóbb jogszabály útján utat nyithat kártérìtési felelősség megállapìtásának. Ilyen
magasabb szabályok, például az arányosság elve, a hatáskörrel való visszaélés, az egyenlő elbánás elve, a jogos
várakozások védelme, a vélemény kifejtésének joga. L. T-481/93 és T-484/93 Vereniging van Exporteurs in
Levende Varkens és mások és Nederlandse Bond van Waaghouders van Levend Vee és mások v Bizottság
[1995] EBHT II-2941, 102. pont.
2.2. 9.2.2. Okozati összefüggés és kár

A jogsértő magatartás mellett a kártérìtési felelősség megnyìlásának feltétele az okozati összefüggés és a kár. A
kettő szorosan összefügg, és a bizonyìtás során sokszor nehéz elválasztani a kártérìtési felelősség ezen két
részét. Az EUMSz rendelkezésének megfelelően a kár és az okozati összefüggés tekintetében is a tagállamok
kártérìtési szabályokra vonatkozó közös elvei vezérlik a Bìróságot. Így a kár nemcsak a vagyoni veszteség lehet,
hanem elmaradt haszon is. A Bìróság semmi jelét nem mutatta annak, hogy elzárkózna az elmaradt haszon
(lucrum cessans) megìtélésétől, ha az egyébként megfelelően bizonyìtható. Ugyanakkor a Bìróság
gyakorlatában megköveteli a kár számszerű bizonyìtását, és úgy tűnik, hogy az általános kártérìtést nem ismeri
el. A kár nemcsak bekövetkezett, már tényleges kár lehet, hanem jövőbeni is – bizonyos feltételekkel. A Bìróság
a Kampffmeyer-ügyben állapìtotta meg a következőket:
6 A Szerződés 215. [később EKSz 288., jelenleg EUMSz 340.] cikke nem zárja ki a Bìrósághoz való fordulást
annak érdekében, hogy az a Közösség felelősségét megállapìtsa a közvetlenül fenyegető, kellő bizonyossággal
előre látható károkért, akkor sem, ha a kárt még nem lehet pontosan számszerűsìteni. A jelentősebb károk
megelőzése érdekében szükségessé válhat, hogy amint a kár jogalapja biztos, a kérdést bìróság elé lehessen
vinni. Ezt a megállapìtást a tagállamok jogrendszereiben hatályos szabályok megerősìtik, melyeknek többsége,
ha nem is mindegyikük, elismeri a jövőbeni, kellően biztosan bekövetkező káron alapuló felelősség
megállapìtása iránti keresetet.
56-60/74 Kurt Kampffmeyer Mühlenvereinigung KG és mások v Bizottság és Tanács [1976] EBHT 0711, 6.
pont. A gyakorlatban mind a kár, mind az okozati összefüggés bizonyìtásával problémák lehetnek. Gazdasági
eseményeknél a kár sok esetben elmaradt haszon, melynek számìtása nagyon sok bizonytalanságot rejthet
magában. Másrészről a kár bekövetkezte – amennyiben kimutatható is – nem feltétlenül egy tényező hatása,
hanem több tényező együtthatása. Különösen ìgy van ez, amikor egy jogsértő jogszabály a kártérìtési felelősség
feltételezett alapja. A kárhoz vezető tényezőknek sokszor csak egyike a jogsértő jogszabály. Az okozati
összefüggés ìgy ugyancsak bizonytalanná válhat. A kár és az okozati összefüggés bizonyìtásával felmerülő
gondokat mutatja a GAEC-ügy.
253/84 Groupement agricole d’exploitation en commun (GAEC)de la Ségaude v Tanács és Bizottság
[1987] EBHT 0123
[A Tanács 84/361/EGK (1984 június 30.) határozatával egy valamivel hosszabb, mint négyéves időszakra
támogatást adott német mezőgazdasági termékekre. A felperes francia termelői szövetség keresetét arra
alapozta, hogy az ìgy olcsóbbá váló német mezőgazdasági termékek a francia piacon leviszik az árakat, és ìgy
számukra veszteséget okoz, különösen a borjú- és marhahús, baromfihús és a tejtermékek piacán. A felperes ez
utóbbi kettőre nem adott be számìtásokat, ìgy a Bìróság csak a borjú- és marhahús piacát vizsgálta.]
16 Az első helyen meg kell jegyezni, hogy a GAEC állìtásaival ellentétben, 1984 második félévének csak egy
részét jellemezte a Franciaországba irányuló német marha- és borjúhúsimport növekedése. A Német Szövetségi
Köztársaság, mint beavatkozó által benyújtott beadvány mellékletéhez csatolt, nem vitatott statisztikák szerint,
csak 1984 júliusában és augusztusában volt észrevehető növekedés a Franciaországba irányuló német marha- és
borjúhúsimportban, összevetve 1983 azonos időszakával, mìg az azt követő hónapokban az export alacsonyabb
szintű volt, mint 1983 megfelelő időszakában.
17 Továbbá hangsúlyozni kell, hogy a német marha- és borjúhúsimportban növekedést, esetenként jelentős
növekedést jegyeztek fel már 1984 korábbi hónapjaiban, a 84/361 határozat elfogadását megelőzően.
327
18 A Bìróság kérésére, a felek által benyújtott, a marha- és borjúhús árainak tendenciáit kimutató statisztikákból
ugyancsak világosan kitűnik, hogy az árak a francia piacon elkezdtek csökkenni 1983 utolsó hónapjaiban, és
tovább estek 1984 első felében, azaz jóval a 84/361 határozat hatálybalépése előtt.
19 Ennek megfelelően, meg kell állapìtani, hogy a GAEC nem bizonyìtotta, miszerint a marha- és borjúhús
árainak csökkenése Franciaországban a hivatkozott határozat közvetlen következménye lett volna.
20 A GAEC azon kérelméről, melyben hivatkozva a Bìróság 1976. június 2-i ìtéletére az 56-60/74
Kampffmeyer v Bizottság és Tanács [1976] EBHT 0711 ügyben, annak megállapìtását kéri a Bìróságtól, hogy a
Közösség felelős a még be nem következett, de mindazonáltal „közvetlenül fenyegető, kellő biztonsággal
előrelátható kárért”, meg kell jegyezni, miszerint a GAEC semmilyen bizonyìtékot nem csatolt azon állìtásának
alátámasztására, hogy a 84/361 határozat és az általa elszenvedett állìtólagos kár között okozati összefüggés
volt. Ezért még kevesebb szól amellett, hogy a GAEC által bizonyìtottnak lehetne tekinteni, miszerint a kérdéses
határozat „konkrét oka” lenne a közvetlenül fenyegető és előrelátható kárnak, ahogy azt a fent idézett ìtélet
megköveteli.
21 A fentiekből következőn a GAEC nem tudta bizonyìtani, hogy a jelen ügyben teljesültek a kár tényére,
valamint a vitatott aktus és az állìtólagos kár közötti okozati összefüggés létére vonatkozó feltételek. Ez kellő
alap a kereset elutasìtására anélkül, hogy szükséges lenne a Bìróságnak döntenie az 1984. június 30-i tanácsi
határozat jogszerűségéről.
A Bìróság a kártérìtési felelősség mértékének megállapìtásánál mérlegeli a sértett közrehatását. Az olaszországi,

Bizottság által felügyelt épìtkezésen méréseket végző és balesetet szenvedő (a tetőről leeső) vállalkozó
kártérìtésénél a bizonyìtott kár felét ìtélte meg a Bìróság, mivel a kárt szenvedő személy saját akaratából ment
fel a tetőre úgy, hogy ott nem volt védőkorlát, és erre is tekintettel nem tett meg minden szükséges
óvintézkedést, C-308/87 Alfredo Grifoni v Euratom [1990] EBHT I-1203, l. még pl. 145/83 Stanley George
Adams v Bizottság [1985] EBHT 3539. A másik oldalról azonban a károsultnak fennáll a kárenyhìtési
kötelezettsége is. E kötelezettség teljesìtésének kérdése szintén számba jöhet a kártérìtés mértékének
meghatározásánál, l. 785/79 Adriano Pizziolo v Bizottság [1983] EBHT 1343, 13. pont.
A kárösszeg pontos megállapìtását a Bìróság sokszor a felekre hagyja. Megállapìtja a kárösszeg kiszámìtásának
elveit és alapját, felhìvja a feleket, hogy a kárösszeget egy bizonyos időn belül közösen állapìtsák meg és erről a
Bìróságot értesìtsék, illetve ennek hiányában, további határidőn belül számìtásaikat nyújtsák be a Bìróságnak,
melyek alapján a Bìróság dönt. Így például a Birra Wührer-ügyben a Bìróság meghatározta az időszakokat,
melyre a termelési támogatást (egy kivételével) a felperesek részére meg kell fizetni, meghatározta a kamat
mértékét és kezdő időpontját, hat hónapot adott a megegyezésre a kárösszeg tekintetében, ennek hiányában
további hat hónapot, hogy a felek számìtásaikat benyújtsák. 256, 257, 265, 267/80, és 5, 51/81 és 282/82 Birra
Wührer SpA és mások v Tanács és Bizottság [1984] EBHT 3693.
Megjegyzések
A kár és az okozati összefüggés bizonyìtásának kérdéseiről néhány további példát érdemes szemügyre venni.
1. A felperes kérelmet nyújtott be az európai mezőgazdasági orientációs és garanciális alap (EAGGF-EMOGA)

támogatására, melyet a Bizottság elutasìtott. A Törvényszék (akkor Elsőfokú Bìróság) a Bizottság ezen
határozatát jogsértőnek és egyben semmisnek nyilvánìtotta. A kártérìtési igény az elutasìtott támogatás
összegére, az ehhez járulékosan kapcsolódó (de a per idején már igénybe nem vehető) helyi kiegészìtő
támogatás összegére, és a késedelemből eredő károkra vonatkozott. A Bìróság a kártérìtési igényt – lényegében
az okozati összefüggés és valódi kár bizonyìtatlansága miatt – elutasìtotta, mert önmagában az, hogy az elutasìtó
határozat alapját képező számìtás és indok érvénytelennek bizonyult, nem jelenti azt, hogy más, az elutasìtás
miatt nem vizsgált támogatási feltételnek eleget tett a felperes. A támogatásra való jogosultságot önmagában az
elutasìtó határozat indokának érvénytelensége még nem alapozza meg, erre a Bizottságnak kérelem esetén új
eljárást kell lefolytatnia. T-478/93 Wafer Zoo Srl v Bizottság [1995] EBHT II-1479.
2. Az uniós jogszabályok a közös agrárpolitika keretében lehetővé tették, hogy amennyiben a valutaárfolyamok
ingadozása jelentősen zavarja a kereskedelmet, bizonyos tagállamokban, bizonyos termékekre kompenzációs
juttatást fizethessenek ki az export után, védve az exportőröket az árfolyamingadozás káros hatásaitól. A francia
felperes óvadékkal biztosìtott exportot kötött le amerikai partnerével repcemagra, melyre járt a kompenzációs
juttatás. A Bizottság közben előzetes jelzés nélkül megszüntette a juttatást a termékre, a Bìróság szerint
jogellenesen, a jogos várakozások sérelmével. A felperesnek bizonyìtani kellett az árfolyamingadozás miatti
kárát.A külföldi partner fizethetett francia frankban vagy dollárban, ami kockázatot jelentett a felperesnek,
328
hiszen a partner a számára kedvezőbbet választja. Az exportügylet megkötése után a dollár zuhanni kezdett
ugyan a francia frankkal szemben, azonban a külföldi partner mégis francia frankban fizetett, állìtólag a
kamathátralék elengedéséért cserébe. Az árfolyam-ingadozásból kár ìgy nem keletkezett a felperesnek, viszont
azt nem sikerült bizonyìtania, hogy a kamathátralék elengedése amiatt volt, mert a külföldi kereskedő lemondott
azon jogáról, hogy dollárban fizethessen. 74/74 Comptoir national technique agricole (CNTA) SA v Bizottság
[1976] EBHT 0797.
3. Az olaj- és zsìrpiac közös szervezéséről szóló rendeletek meghatározták az olìvaolaj forgalmazásának

feltételeit. A Bizottság egy 1992. május 26-i rendeletmódosìtással megtiltotta az olyan olìvaolaj forgalmazását,
melynek transz-izomer tartalma egy bizonyos szintet elért, azonban a már palackozott olìvaolaj forgalmazását
1992. október 31-ig még engedte. A felperesnek azonban vámáruraktárban maradt 920 tonna palackozatlan
tunéziai olìvaolaja, ami ìgy teljes tiltás alá esett. Hosszas huzavona után a Bizottság beleegyezésével, és az olasz
állam engedélyével exportálhatta, és a világpiacon értékesìthette 1995-ben és 1996-ban, az áremelkedés miatt
magasabb áron, mint azt 1992-ben tehette volna. A felperesnek kártérìtési igényében nem sikerült azt
bizonyìtania, hogy az 1992-es vételárat újra befektetve sokkal nagyobb nyereséget ért volna el, mint a később
eladott magasabb vételár (elmaradt haszon). T-267/94 Oleifici Italiani Spa v Bizottság [1997] EBHT II-1239.
2.3. 9.2.3. Az unió és a tagállam párhuzamos felelőssége

Az uniós jog alkalmazása során sok olyan helyzet adódik, amikor az uniós és a tagállami hatóságok egy ügyben
együtt, vagy egymásra tekintettel cselekszenek. Ilyen például, amikor a tagállami hatóság uniós pénzt gyűjt be
(pl. vám), vagy az uniós szervek iránymutatása alapján ad ki engedélyeket, vagy tagadja meg az erre irányuló
kérelmet. E tekintetben lényeges kérdés, hogy a magánfelek az ilyen jellegű joghelyzetekben hol, és milyen
feltételek mellett érvényesìthetik igényeiket. Az uniós bìróságok gyakorlata e tekintetben nem ad mindig alapot
világos következtetésekre.A legnagyobb gond abból van, hogy az uniós jogrendszer jelenlegi állapotában a
magánfél az eshetőlegesen együttesen (párhuzamosan) felelős két szereplőt (Unió és a tagállam) nem tudja egy
helyen perelni. A magánfél egy uniós szervet csak uniós bìróságon perelhet, tagállami bìróságon nem,
ugyanakkor a tagállamot (tagállami hatóságot) uniós bìróságon nem perelheti, kizárólag a tagállam belső
bìróságán. Ez felveti azt a kérdést, hogy egy ilyen helyzetben melyik szereplő ellen kell elsősorban fordulni, és
ennek eldöntése egyben eldönti az igényérvényesìtés fórumát is.
Tipikus helyzet az, amikor egy magánfél visszaköveteli a tagállami hatóságok által, az uniós jog alapján, de
állìtólagosan jogellenesen kirótt és beszedett összegeket, egyben állìtva az ilyen összegek beszedésének alapjául
szolgáló uniós jogszabály érvénytelenségét. Ez egyrészt felveti azt a kérdést, hogy uniós bìróság vagy tagállami
bìróság előtt lehet az igényt érvényesìteni, másrészt azt, hogy az uniós jogszabály érvényessége vizsgálható-e a
szerződésen kìvüli kártérìtési felelősségre létrehozott eljárási forma keretében (l. előzőleg, Plaumann-,Lütticke-
és Vloeberghs-döntéseket is).
A Haegeman(I)-ügyben megformált Haegeman-elv alapján, ilyen helyzetekben az igényérvényesìtésre

elsősorban a tagállami bìróságok előtt nyìlik lehetőség közvetlenül azon hatóság ellen, mely az összeget
beszedte.
96/71 R. & V. Haegeman v Bizottság
[1972] EBHT 1005
[A felperes importőr 1970-ben görög bort importált Belgiumba. Görögország ekkor még nem volt tagja a
Közösségnek. A Tanács egy rendelete és a ráépülő rendeletek alapján ekkor a görög bor tekintetében kiegyenlìtő
dìjat (tkp. adót) alkalmaztak és szedtek be, amit az importőrnek meg kellett fizetnie. A kiegyenlìtő dìjat az
ügyben a belga hatóságok vetették ki és szedték be. A felperes támadta a dìj visszatérìtését akadályozó uniós
aktusokat, igényként támasztva egyben az ilyen jogcìmen befizetett összeg visszatérìtését.]
7 A magánszemélyekre kivetett dìjakat és egyéb adókat érintő vitákat […] a nemzeti hatóságoknak kell
megoldaniuk a közösségi jog alkalmazásával és a tagállamok joga által kialakìtott gyakorlat követésével.
8 Ezért az ilyen eljárás során felmerült kérdéseket, melyek az unió saját forrásairól rendelkező rendeletek
értelmezésére és érvényességére vonatkoznak, a nemzeti bìróságok elé kell vinni, melyeknek rendelkezésére áll
a Szerződés [267.] cikke szerinti eljárás a közösségi jog egységes alkalmazásának biztosìtása végett.
9 A kérdéses kiegyenlìtő dìj része a saját forrásoknak, melyre az 1970. április 21-i tanácsi rendelet 6. cikke utal.
329
10 Ezért az illetékes nemzeti hatóságok feladata, hogy ezen dìj visszafizetésére irányuló igényekről döntsön.
11 A felperesnek visszatérìtési igényét ezért ezen hatóságokhoz kellett volna benyújtania.
12 Ilyen körülmények között, a felperesi kérelem elutasìtása a Bizottság által, nem olyan aktus, mely a
Szerződés [263.] cikke értelmében semmissé nyilvánìtás iránti keresetnek tárgya lehet.
13 A semmissé nyilvánìtásra irányuló kereset ezért nem megengedhető.
14 A felperes azt állìtja továbbá, hogy az alperes magatartása miatt rendkìvüli károkat szenvedett, a nyereség
elmaradása, előre nem látható pénzügyi kiadások és fennálló szerződésekből eredő veszteségek miatt.
15 A Közösség esetleges felelősségének kérdése kapcsolódik a kérdéses dìj kivetésének jogszerűségéhez.
16 Az imént megállapìtást nyert, hogy a kérdéses dìjat kivető adóhatóság és a magánszemélyek közötti
jogviszony összefüggéseiben az utóbbi kérdés eldöntése a nemzeti bìróságok hatáskörébe tartozik.
17 Ennek megfelelően a lehetséges kár megtérìtésére vonatkozó igényt a jelen szakaszban el kell utasìtani.
(Később, a brüsszeli Tribunal de première instance – elsőfokú bìróság – kezdeményezésére, előzetes

döntéshozatali eljárás keretében, a másik Haegeman(II)-ügyben, a Bìróság nem találta érvénytelennek a
kiegyenlìtő dìj alkalmazását, 181/73 R. & V. Haegeman v Belgium [1974] EBHT 0449.)
A fenti döntésnek alapvető oka, hogy az uniós bìróság nem érvénytelenìtheti a tagállam hatóságának határozatát.
Hiába állapìtaná meg esetleg az uniós háttérjogszabály érvénytelenségét, még mindig fennáll a beszedett
összegre vonatkozó belső közigazgatási határozat, melyet amúgy is csak tagállami bìróság előtt támadhat meg a
fél. Ezért célszerű elsődlegesen a tagállami bìróságra hagyatkozni, amely viszont előzetes döntés iránti
előterjesztést tehet az uniós jogszabály érvényességére vonatkozóan, és ennek ismeretében eldöntheti a kérdést.
A Haegeman-elvvel, a szerződésen kìvüli felelősség területén, megjelent a belső jogorvoslatok
igénybevételének kötelezettsége is.
Ezzel összefüggésben, az Unifrex-ügyben, azonban a Bìróság további feltételként kimondta, hogy a belső
jogorvoslatnak hatékony védelmet kell biztosìtania a felperesnek: „Azonban a jogorvoslati eszközök léte csak
akkor biztosìthatja az egyének hatékony védelmét, ha a kár teljes megtérìtését eredményezheti.” 281/82 Unifrex
v Bizottság és Tanács [1984] EBHT 1969, 11. pont. Ilyen jogorvoslati lehetőség hìján felmerülhet az uniós
bìróság eljárási jogosultsága.
A Haegeman-elv érvényesülése azonban korlátozott. Vannak olyan helyzetek, ahol nem az állìtólagosan
érvénytelen uniós jogszabály végrehajtásával, a tagállami hatóságok által beszedett pénzösszeg
visszakövetelésének fenti sémája érvényesül, és felettébb kérdésessé válik, hogy ki jogosult eljárni. E
tekintetben lényeges megállapìtásokat tett a Bìróság a De Boer Buizen-ügyben. Itt egyben egy olyan helyzettel
lehet találkozni, melyben a Haegeman-elv nem érvényesül.
81/86 De Boer Buizen BV v Tanács és Bizottság
[1987] EBHT 3677
[A Közösség és az Egyesült Államok egyezményt kötött az acélcsövek kereskedelméről. Ezen egyezmény

alapján a Közösség Tanács által meghozott rendeletekkel olyan rendszert léptetett életbe, amelyben e
termékekre exportengedélyt csak a termelők kaphattak egyéb forgalmazók nem. A felperes állìtása szerint ez a
rendszer jogellenes volt az uniós jog általános szabályai alapján, ugyanis hátrányos megkülönböztetést
tartalmazott a termelők és forgalmazók között, valamint az exportkvóták tagállamok közötti elosztásában. Mivel
az uniós szabályozások alapján a tagállami hatóságok nem adtak exportengedélyt részére, pert indìtott a Tanács
és a Bizottság ellen. Lényeges kérdése volt az ügynek, hogy a felperes jó helyen, megfelelő alperest perelt-e.]
5 Az alperes intézmények fenntartják, hogy a kereset nem megengedhető. Úgy ìtélik meg, hogy az EGK-
Szerződés 178. [később EKSz 235., jelenleg EUMSz 268.] és 215. [később EKSz 288., jelenleg EUMSz 340.]
cikk második bekezdésére egy vállalkozás nem hagyatkozhat, amennyiben más jogorvoslati lehetőség
biztosìthatja számára a hatékony védelmet. Ilyen ez az eset is, mivel a felperesnek lehetősége volt tagállamon
belüli eljárásokban vitatni a kiviteli engedély iránti kérelmének elutasìtását.
330
6. A Tanács hangsúlyozza, hogy a megállapodást lényegében az acélcsöveknek és -tömlőknek az Amerikai

Egyesült Államok felé történő kivitelére vonatkozó korlátozásokról szóló 1985. január 9-i 60/85 tanácsi rendelet
(HL L 9., 13. o.) hajtotta végre. Márpedig ez a rendelet, az 5. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten előìrja,
hogy a kiviteli engedélyeket az egyes tagállamok illetékes hatóságai állìtják ki, a tagállamnak juttatott
mennyiség korlátai között. E nemzeti részesedésnek a vállalkozások közötti felosztása tehát egyedül a nemzeti
hatóságok ügye.
7. A Bizottság szerint a felperesnek eljárást kellett volna indìtani a hatáskörrel rendelkező nemzeti bìróság előtt
a kiviteli engedély elutasìtásával szemben, és ezen eljárásban kérdőjelezhette volna meg a vonatkozó közösségi
rendeletek érvényességét. Ha egy ilyen eljárás annak megállapìtásához vezetett volna, hogy az engedély iránti
kérelmet jogellenesen utasìtották el, a felperes erre alapozhatta volna a nemzeti bìróság előtt indìtott kártérìtés
iránti igényét.
8 Helyénvaló megjegyezni, hogy a felperes nem a nemzeti hatóságoknak a közösségi rendeletek végrehajtása
során meghozott intézkedéseit vitatja, hanem magukat e rendeleteket, amennyiben azt kifogásolja a Tanácsnál és
a Bizottságnál, miszerint [a rendelet] nem engedi a nemzeti hatóságoknak, hogy az acélcsöveknek és -
tömlőknek az Egyesült Államokba történő kivitelére vonatkozó engedélyeket, az ezen áruk gyártóin kìvül,
másoknak is megadják. A fent idézett 60/85 tanácsi rendelet 5. cikkéből, valamint az acélcsöveknek és
tömlőknek az Amerikai Egyesült Államok felé történő kivitelének közösségi ellenőrzésére vonatkozó 1985.
január 9-i 61/85 bizottsági rendelet (HL L 9., 19. o.) 3. cikkéből valójában az következik, hogy a kivi-teli
engedélyeket csak az ezen árukat gyártó vállalkozásoknak lehet biztosìtani.
9 A Bìróság állandó joggyakorlata szerint a Szerződés 178. cikke és 215. cikk második bekezdése szerinti
kártérìtési per önálló performaként került létrehozásra, amelynek sajátos célja van a jogorvoslati lehetőségek
rendszerének keretében, és amelynek alkalmazása függ az ezen sajátos célból fakadó feltételektől. Bár az ilyen
kereseteket a Szerződés által létrehozott, a magánszemélyek jogvédelmére szolgáló rendszer egészére tekintettel
kell mérlegelni, és bár megengedhetőségük bizonyos esetekben függhet a rendelkezésre álló belső jogorvoslati
lehetőségek kimerìtésétől, amelyekkel elérhető egy nemzeti hatóság határozatának megsemmisìtése,
mindazonáltal szükséges előfeltétel, hogy ezek a nemzeti jogorvoslati lehetőségek hatékony módon biztosìtsák
az érintett magánszemélyek védelmét és az állìtólagos kár megtérìtésével zárulhassanak.
10 Olyan helyzet, amikor az érdekelt vállalkozás vagy elérheti az engedély kiállìtását, vagy az arra irányuló
kérelem elutasìtása által okozott kár megtérìtését, ebben az esetben nem adódott. A nemzeti hatóságok a 60/85
és 61/85 rendeletek fent idézett rendelkezései értelmében kötelesek voltak a kiviteli engedélyeket kizárólag a
csöveket és tömlőket gyártó vállalkozásoknak biztosìtani, mìg a kereskedelmi vállalkozások csak akkor
részesülhetnek ilyen engedélyben, ha a gyártó vállalkozás rájuk azt átruházza. Amennyiben a nemzeti bìróság
semmissé nyilvánìtja a kereskedelmi vállalkozás engedély iránti kérelmét elutasìtó határozatot, ezzel a
vállalkozás még nem szerez jogot engedélyre vagy az általa esetlegesen elszenvedett kár megtérìtésére. Ugyanez
áll fenn, ha a nemzeti bìróság úgy találná, miután a Szerződés 177. [később EKSz 234., jelenleg EUMSz 267.]
cikkének alapján az ügyben előterjesztett kérdésével előzetes döntés iránt a Bìrósághoz fordult, hogy a
rendeletek kérdéses rendelkezései érvénytelenek.
11 Ezekből a megfontolásokból következik, hogy az alperes intézmények által támasztott megengedhetőségi

kifogásnak nem lehet helyt adni.
Megjegyzések
1. Mi a különbség a Haegeman-ügy és a már az előzőekben megismert Krohn-, CNTA- és De Boer Buizen-

ügyek között? Meg lehet húzni olyan határvonalat az előforduló joghelyzetek között, melyet figyelembe véve
általában eldönthető, hogy az Unió vagy a tagállami hatóság ellen kell-e fordulni, illetve tagállami bìróság vagy
uniós bìróság előtt kell perelni? További adalékul szolgálhat a Sucrimex-ügy, l. 133/79 Sucrimex SA és
Westzucker GmbH v Bizottság [1980] EBHT 1299.
2. Érdemes tanulmányozni a következő esetet. A felperes francia cég Olaszországba exportált rendszeresen
gabonát, az olasz importőrrel a vételárat olasz lìrában határozták meg. A valutaingadozások hátrányainak
kivédésére, az exportőrök védelmére, a közös agrárpolitikában pénzügyi kompenzációs összeget vezettek be
korábban, és e célra a Tanács egy rendelete rögzìtette az átváltási árfolyamokat. Az olasz lìrát 1982. március 23-
án 6%-kal leértékelték a többi uniós valutával szemben. A Tanács azonban csak 1982. április 6-i hatállyal
módosìtotta a közös agrárpolitikában alkalmazandó átváltási árfolyamokat. A francia hatóság (ONIC) – a
rendeletmódosìtással összhangban – csak ettől az időponttól változtatta meg a pénzügyi kompenzációs összeget.
Ennek folytán a felperes céget kár érte, és kártérìtésért perelte a Tanácsot és a Bizottságot. Ebben az ügyben
331
érvényesül az az elv, hogy elsősorban a tagállami bìróságon kell igényt támasztani, vagy az Európai Bìróságnak
érdemben kell vizsgálni az igényt? L. 281/82 Sarl Unifrex v Bizottság és Tanács [1984] EBHT 1969., valamint
az üggyel kapcsolatban korábban tett megjegyzést.
3. Az eddig tárgyalt ügyekben a tagállami hatóságok uniós jogszabályok alapján jártak el. Viszont van, amikor a
Bizottság valamilyen konkrét tagállami intézkedésre közvetlen utasìtást ad (l. Krohn-ügy). Van valamilyen
különbség eljárásjogi szempontból azon helyzetek között, amikor a tagállam egy kötelező uniós jogszabály
alapján jár el, vagy az uniós intézmény egy egyedi aktussal utasìtja?
4. A Bizottság nemcsak utasìthat egy tagállami hatóságot, hanem annak egyedi aktusát tudomásul is veheti,
mintegy jóváhagyhatja. A Cato-ügyben a 83/515 irányelv bátorìtani kìvánta a halászati kapacitás csökkentését,
és támogatást helyezett kilátásban minden, a halászatból kivont halászhajó után. A kompenzációs rendszert és
annak feltételeit a tagállamoknak kellett bevezetniük, és ebben nagy szabadságot hagyott számukra az uniós
jogszabály. Az Egyesült Királyságban bevezetett, az irányelvben foglaltaknál szigorúbb feltételek miatt, a
felperesnek nem járt ilyen juttatás. A Bizottság ezt a rendszert korábban határozatával „jóváhagyta”, mint ami
megfelel az irányelvnek. A felperes szerint a szigorúbb feltételrendszer ellentétes volt az uniós joggal, ìgy
jogellenesen esett el a juttatástól. De hol pereljen és kit? Az állìtólagos jogsértésből eredő kárért felelős a
Bizottság is, jóváhagyó aktusa miatt? A kérdés eldöntésénél lehet-e szempont az, hogy a tagállamnak milyen
cselekvési szabadsága volt, a tagállam és az uniós szerv között milyen mértékben oszlik meg az esetleges
felelősség? L. C-55/90 James Joseph Cato v Bizottság [1992] EBHT I-2533. Hasonló, ugyancsak határesetet
jelentő problémát vet fel, amikor a Bizottság a tagállamok részére egy nem kötelező erejű értelmezést ad egy
uniós jogszabályban foglalt fogalomról, és a tagállami hatóság ez alapján hoz később támadott intézkedést, l. C-
146/91 Koinopraxia Enoséon Georgikon Synetairismon Diacheirìséos Enchorion Proonton Syn. PE (KYDEP) v
Tanács és Bizottság [1994] EBHT I-4199.
332
10. fejezet - 10. fejezet. Az alapjogok
védelme az Európai Unióban
1. 10.1. Az alapjogok védelmének kialakulása az
Unióban
Az alapjogok (emberi jogok) a természetes személyeket (és részben a jogi személyeket is) megillető olyan
alapvető jogosultságok, melyek az emberi lét legalapvetőbb értékei, az emberi méltóság és a személyi integritás
biztosìtására irányulnak. Az Európai Közösségeket alapìtó államok az alapjogok védelmére magas szintű
vállalásokat tettek a második világháború után alkotmányaikban, illetve az Európa Tanács keretében megkötött
emberi jogi egyezményekben (Emberi Jogok Európai Egyezménye, Róma – 1950, Magyarországon kihirdetve:
1993. évi XXXI. tv.-ben, és a Szociális Karta, Torino – 1961, Magyarországon kihirdetve: 1999. évi C. tv.-ben).
Az Európa Tanács keretén belül elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE – a tizenöt kiegészìtő
jegyzőkönyvvel) a polgári és politikai jogok átfogó katalógusát nyújtja. Az egyezmény később kiinduló mintát
nyújtott az ENSZ keretében létrehozott átfogó, politikai és polgári jogokat tartalmazó egyezmény, a Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának létrehozásánál, 1966-ban. Az EJEE érvényesülését az 1998-
ban megszűnt Emberi Jogok Európai Bizottsága, valamint az Emberi Jogok Európai Bìrósága biztosìtja. A két
testület már ügyek tìzezreiben döntött, egyedülálló nemzetközi emberi jogi ìtélkezési joggyakorlatot létrehozva.
Az Egyezmény azonban klasszikus nemzetközi jogi szerződésként érvényesül a tagállamok belső jogában,
közvetlen hatálya nem adott eleve, az a tagállamok belső alkotmányos rendelkezéseitől függ.
Az Európai Közösségek alapszerződései, viszont az alapjogokról átfogóan nem rendelkeztek, bár egy-két
szerződéshely ezen alapjogok védelmét is szolgálta egyben (pl. a hátrányos megkülönböztetés tilalmát előìró,
illetve érintő rendelkezések). Ugyanakkor a Közösségek által szabályozott gazdasági területeken is felmerült
időről időre az alapjogok alkalmazásának igénye, hiszen vannak olyan alapjogok (pl. a tulajdon védelme vagy
az eljárási jogok), mely közvetlen összefüggésekbe is hozható a gazdasági tevékenységgel, vagy a közösségi
jogérvényesìtés kérdéseivel. Ez annyiban okozott gondot, hogy a közösségi jogszabályok vagy egyéb
intézkedések hìján voltak a közvetlen és ìrott alapjogi kontrollnak, ugyanakkor a tagállamok belső jogában az
alapjogok a legmagasabb szintű normák között helyezkednek el, melyekhez az egész belső jogrend igazodik. Az
ellentét a tagállamok belső jogalkalmazásában (bìróságok, közigazgatás) nagy feszültségeket okozhat akkor, ha
egy olyan közösségi jogi normát kell végrehajtani és alkalmazni, mely valamilyen vonatkozásban ellentétes a
belső alkotmányos alapjogokkal.
Erre vonatkozóan az első látványos példa (és látványos összeütközés) az Internationale Handelsgesellschaft-
ügyben volt. Itt Németországban a frankfurti Verwaltungsgericht (közigazgatási bìróság) került szembe azzal a
problémával, hogy a közösségi jogszabályok által az exportengedélyek kiadásához megkövetelt
biztosìtékrendszere szembement a német Alaptörvény gazdasági szabadságra vonatkozó alapjogi előìrásaival.A
közösségi jog elsőbbsége nem kevesebbet kìvánt volna, mint eltekinteni az alkotmányos alapjogok
alkalmazásától. Ez az ügy az Európai Bìróság és a német alkotmánybìróság, valamint más szempontból az
elsőbbség elvének és az alapjogok védelmének nagy ütközését hozta, 11/70 Internationale Handelsgesellschaft
mbH v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel [1970] EBHT 1125. 1
1.1. 10.1.1. Alapjogok védelmének kialakítása az Európai

Bíróságon
A konfliktus megoldása a közösségi jogalkalmazás szintjén (az Európai Bìróság előtt) csak az lehetett, ha a
tagállamokban biztosìtott alapjogok valamilyen formában közösségi szinten is a jogviták eldöntésének
szempontjaivá válnak, közösségi szinten is védelmet kapnak. Ezt a Bìróság először a Stauder-ügyben artikulálta,
ahol mintegy mellékesen jegyezte meg, hogy az általa adott értelmezés nem áll szemben a Bìróság által védett
és a közösségi jog általános elvei közé tartozó „alapvető emberi jogokkal”, 29/69 Erich Stauder v Ulm –
Sozialamt [1969] EBHT 0419, 7. pont. Ez azért figyelemre méltó, mert maga az ügy nem feltétlenül
kényszerìtette ki ezt a megállapìtást (a jogkérdés az volt, hogy a kedvezményes vaj vásárlására jogosult
személyek nevét meg kell-e adni a vásárlás előfeltételeként). Miután ezt az alapállást a Bìróság rögzìtette és
1
Az uniós alapjogok védelméről összefoglalásként l. Chronowski–
Zeller, 2006, 411–456. o., l. ugyancsak Kovács, 2001, 83. o., Szalayné Sándor E., 2003, 9. o.
333
10. fejezet. Az alapjogok védelme az
Európai Unióban
később számtalan ügyben megismételte, a következő kérdés a közösségi szinten ìgy biztosìtandó jogok tartalma
volt. Közösségi jogi előìrások nélkül milyen tartalommal alkalmazza a Bìróság azokat, hiszen az alapjogok
absztraktak, sokféle tartalom tulajdonìtható nekik?
A Bìróság az alapjogok tartalmának megállapìtásánál a tagállami alkotmányos hagyományokat és a nemzetközi

emberi jogi egyezményeket veszi figyelembe. Ugyanakkor a Bìróság – tételes jog hìján – rendkìvül óvatosan
mozgott az alapjogok területén. Ez azért is indokolt volt, mert az alapjogok nemcsak mint funkcionális elvek
jöhettek szóba (mint pl. az arányosság vagy jogbiztonság elve), hanem tartalmi követelményeket is
támaszthattak a közösségi jogi normákkal szemben. Az alábbi lépések mutatják a Bìróság joggyakorlatának
lassú, óvatos kibontakozását.
(1) Stauder-ügy (1969): a Bìróság először állapìtja meg, hogy az alapjogok a Közösségekben az általános
jogelvek részét képezik, melyeket a Bìróság védelemben részesìt, 29/69 Erich Stauder v Ulm – Sozialamt [1969]
EBHT 0419, 7. pont.
(2) Internationale Handelsgesellschaft-ügy (1970): a Bìróság az alapjogok tartalmára utalva jelenti ki, hogy azt
a közös alkotmányos hagyományok ihlették, 11/70 Internationale Handelsgesellschaft mbH v Einfuhr- und
Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel [1970] EBHT 1125, 4. pont.
(3) Nold-ügy (1974): az első, általános, nem nevesìtett utalás a nemzetközi emberi jogi egyezményekre,
melyeknek a tagállamok az aláìrói, és melyek követendő iránymutatást adnak a közösségi jogban is, 4/73 J.
Nold, Kohlen- und Baustoffgrosshandlung v Bizottság [1974] EBHT 0491, 13. pont.
(4) Rutili-ügy (1975): először nevesìti a Bìróság az Emberi Jogok Európai Egyezményét, hivatkozva egyes
emberi jogok korlátozására vonatkozó rendelkezéseire, 36/75 Roland Rutili v Ministre de l’intérieur [1975]
(5) Prais-ügy (1976): a Bìróság az indokok mérlegelésénél, elemzés nélkül, közvetetten figyelembe vesz egy, az
Emberi Jogok Európai Egyezményében konkrétan biztosìtott jogot (vallásszabadság), 130/75 Vivien Prais v
Tanács [1976] EBHT 1589, 8.,10.,18. pontok.
(6) Hauer-ügy (1979): a Bìróság először elemzi az Emberi Jogok Európai Egyezményének egy cikkét,
megállapìtandó egy alapjog tartalmát (tulajdonhoz való jog), 44/79 Liselotte Hauer v Land Rheinland-Pfalz
[1979] EBHT 3727, 17–19. pontok.
(7) Demirel-ügy (1987): a Bìróság megfogalmazza azt a hatásköri korlátot, miszerint nincs hatásköre összevetni
az Emberi Jogok Európai Egyezményének rendelkezését egy, nem a közösségi jog rendelkezéseit végrehajtó
tagállami jogszabállyal, 12/86 Meryem Demirel v Stadt Schwäbisch Gmünd [1987] EBHT 3719, 28. pont.
(8) Wachauf-ügy (1989): A Bìróság megállapìtja, hogy az alapjogok tiszteletben tartásának kötelezettsége – a
közösségi jognál fogva – a tagállami jogszabályokra és egyéb intézkedésekre is kötelező, amennyiben azok
közösségi jogszabályt hajtanak végre, 5/88 Hubert Wachauf v Bundesamt für Ernährung und Forstwirtschaft
[1989] EBHT 2609, 19. pont.
(9) Orkem-ügy (1989): a Bìróság először támaszkodik az ENSZ emberi jogi egyezményére, a Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (New York, 1966), a hallgatáshoz való joggal összefüggésben,
melyet kifejezetten nem szabályoz az európai egyezmény, 374/87 Orkem v Bizottság [1989] EBHT 3283, 31.
pont.
A fentiekből látható, hogy az Európai Bìróság mintegy húsz év alatt kialakìtotta azokat az elveket, melyek az
alapjogok védelmére vonatkoznak, az előtte folyó eljárásokban. Ennek során, az alapìtó szerződések kellő
iránymutatása hìján, a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira és a tagállamok által kötött nemzetközi
emberi jogi egyezményekre (mindenekelőtt az Európai Emberi Jogi Egyezményre) támaszkodott.
Így európai szinten, a kilencvenes évekre, kettős nemzetközi emberi jogi ìtélkezési rendszer alakult ki –
Strasbourgban, az Emberi jogok Európai Bìróságán és Luxemburgban, az Európai Bìróságon. (Ezt kiegészìtik az
egyes államok alkotmánybìróságai, melyek alapjaiban igazodnak az európai ìtélkezési fórumokhoz.) Ez a
kettősség természetesen – időnként – problémákat okoz, mert az egyes jogok tartalmánál az ìtéletek nem
feltétlenül egyeznek.2
2
A két rendszer viszonyára bőséges irodalom van, l. Chronowski,
2006, 14. o., Szalayné Sándor E. 2005,13. o., Tridimas, 1999, 236–243. o., Harpaz, 2009, 105–141. o.
334
Európai Unióban
Eltérő ìtéleteket hozó kérdés volt, hogy az EJEE 6. cikke, mely a bìrósági eljárás minimális garanciáiról szól,
magában foglalja-e a hallgatáshoz való jogot (ti. senki nem köteles bizonyìtékot szolgáltatni maga ellen). Így az
Orkem-döntés (l. fent) kitér arra, hogy „sem ezen cikk szövege, sem az Emberi Jogok Európai Bìróságának
döntései nem jelzik, hogy magában foglalná a jogot, miszerint senki nem köteles bizonyìtékot szolgáltatni
önmaga ellen.” (30. pont). A Bìróság ezért fordult az ENSZ 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmányához, és ez alapján ismerte el a hallgatáshoz való jogot – bizonyos feltételekkel. Ezzel a
megállapìtással ellentétesen, az Emberi Jogok Európai Bìrósága megállapìtotta (először a Funke-ügyben, Funke
v Franciaország, Series A 256, 44. pont), hogy ezt a jogot tartalmazza az EJEE 6. cikke: „Bár az Egyezmény 6.
cikke külön nem emlìti, a hallgatáshoz való jog és a mentesség az alól, hogy valaki magát bűncselekménnyel
vádolja, általánosan elismert nemzetközi standard, mely a 6. cikk 1. § szerinti tisztességes eljárás fogalmának
lényegéhez tartozik.” J. B. v Svájc, Reports 2001-III , 64. pont. A strasbourgi bìróság hasonlóan foglalt állást
például a Saunders-ügyben (Saunders v Egyesült Királyság, Reports 1996-VI, paras. 68-69.), vagy a Serves-
ügyben (Serves v Franciaország, Reports 1997-VI, 46. pont).
Figyelemre méltó, hogy az Európai Bìróság igazodott a strasbourgi bìróság megváltozott vagy a későbbiekben
kifejezetten megmutatkozó esetjogához, és figyelembe veszi az ott kibontakozó joggyakorlatot. Ezt jól mutatja
az LVM-ügy vagy a Roquette Frères-ügy (C-94/00), melyekben a Funke- vagy a Saunders-döntésekben, a
strasbourgi bìróság által tett megállapìtásokat elemezte, és vonatkoztatta az előtte fekvő versenyjogi ügyekben
mutatkozó kérdésekre, a hallgatáshoz való joggal összefüggésben,l. C-238/99 P, C-244/99 P, C-245/99 P, C-
247/99 P, C-250-252/99 P és C-254/99 P Limburgse Vinyl Maatschappij NV (LVM) és mások v Bizottság
[2002] EBHT I-8375, 274–275. pontok, C-94/00 Roquette Frères SA v Directeur général de la concurrence, de
la consommation et de la répression des fraudes, és a Bizottság [2002] EBHT I-9011, 52. pont.
A fentiek arra engednek következtetni, hogy az Európai Bìróság elismeri és követi az Emberi Jogok Európai
Bìróságának gyakorlatát az EJEE értelmezésében. Ezáltal a strasbourgi ìtélkezési gyakorlat lényegében
megmutatkozik az Európai Unió jogában is, az általános jogelvek keretében biztosìtott alapjogvédelemmel
összefüggésben. Ez arra vezethető vissza, hogy a közösségi alapjogok tartalmának meghatározásánál különös
jelentősége van az EJEE-nek. Ezt a Bìróság számtalanszor kifejtette:
„Ebben a tekintetben, a kialakult esetjognak megfelelően, az alapvető jogok lényegi részét képezik az általános
jogelveknek, melyeknek betartását a Bìróság biztosìtja. E célból, a Bìróság a tagállamok közös alkotmányos
hagyományaiból merìt és az iránymutatásokból, melyet azon, az emberi jogok védelmét biztosìtó nemzetközi
szerződések szolgáltatnak, amelyek keretében a tagállamok együttműködnek vagy amelyeknek aláìrói (l. ilyen
értelemben 44/79 Hauer [1979] EBHT 3727, 15. pont). Az EJEE-nek e tekintetben különös jelentősége van…”
C-20/00 és C-64/00 Booker Aquacultur Ltd és Hydro Seafood GSP Ltd v The Scottish Ministers [2003] EBHT
I-7411, 65. pont. Hasonlóan még l. pl. a Roquette Frères-ügyet (C-94/00), 25. pont, idézve a fentiekben. Az
EJEE „különös jelentősége” abban is áll, hogy az Európai Bìróság kifejezetten nem tért el az Emberi Jogok
Európai Bìróságának megelőző döntéseitől. Erre a jelenlegi ìtélkezési gyakorlat alapján csak akkor lenne elvi
lehetőség, ha az EJEE valamely rendelkezése, vagy annak értelmezése, ellentétes lenne a „tagállamok közös
alkotmányos hagyományaival”, vagy éppen az Uniót alapìtó szerződések valamely szabályával. Ilyen azonban
nem mutatkozott, és azért hipotetikus ez a lehetőség, mert a cél az, hogy ezeket a Bìróság egymással
összhangban értelmezze az előtte fekvő ügyekben.
Megjegyzés
1. Megkerülhetetlen egy terminológiai probléma érintése. A nemzetközi egyezmények az emberek alapvető

jogaira és szabadságaira az emberi jogok kifejezést használják, mìg a magyar alkotmányjogban az alapjogok,
állampolgári jogok, alapvető jogok (mint alkotmányos, tételes jogi fogalom), alkotmányos alapjogok
kifejezésekkel találkozhatunk. Az Európai Közösségek jogában az alapjogok, alapvető jogok kifejezést
használták, mìg általában az Unió jogában az emberi jogokat. A fentiek alapján az emberi jogok – alapjogok
elnevezésbeli kettősség fenntartható, attól függően, melyik jogterületről beszélünk. A két fogalom azonban
lényegében ugyanazt jelenti, és ez kiderül az Európai Bìróság 2/94 számú véleményéből, (2/94 vélemény: „A
Közösség csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez” [1996] EBHT I-1759, különösen 33. és 35.
pontok, idézve az alábbiakban). Az Európai Közösségeken belül az emberi jogok kifejezést nem tartalmi eltérés
miatt, hanem azért kerülték el, és használták az alapjogok, alapvető jogok kifejezést, hogy szervezetekre is
lehessen alkalmazni, ne csak természetes személyekre (Shaw, 2000, 331.o.).
2. A fenti témakörben külön kérdés az, hogy az Emberi Jogok Európai Bìrósága előtt az uniós tagállamok
milyen felelősséggel bìrhatnak az általuk létrehozott szervezet, az Unió jogi aktusaiért. Az Emberi Jogok
Európai Bìrósága a Matthews-ügyben (a bìrák 15/2 szavazati arányával) elmarasztalta az Egyesült Királyságot,
335
Európai Unióban
mert az Európai Parlamentbe történő választásokat nem terjesztette ki Gibraltárra, ìgy a panaszos (felperes)
személy ott nem tudott szavazni. Erre pedig kötelezte volna az EJEE 3. jegyzőkönyvének (Gibraltárra is
kiterjedő) 1. cikke, ugyanis itt vállalta, hogy ésszerű időközönként titkos és szabad törvényhozási választásokat
tart. A strasbourgi bìróság az ügyben a következőket állapìtotta meg:
„32 A Bìróság megállapìtja, hogy az EK [Európai Közösség] aktusait önmagukban nem lehet támadni a Bìróság
előtt, mivel az EK nem szerződő fél. A Szerződés nem zárja ki a hatáskörök átruházását nemzetközi
szervezetekre, feltéve, ha a Szerződésből fakadó jogok továbbra is »biztosìtottak«. A tagállamok felelőssége
ezért folyamatos, még egy ilyen átruházás után is.”
24833/94 Matthews v Egyesült Királyság, Reports 1999-I, 32. pont. A Matthews-ügyben foglaltakat némileg
megelőlegezte az Emberi Jogok Európai Bìrósága a Pafitis-ügyben, de kérdés, hogy a két ügyben hozott döntés
összeegyeztethető-e. Az EJEE 6. cikk (1) bekezdése előìrja a részes államok bìróságai részére, hogy az előttük
fekvő ügyet ésszerű időn belül kell elbìrálniuk. Az uniós tagállamok bìróságai számára lényeges kérdés, hogy az
előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése esetén (EKSz 234. cikk, jelenleg EUMSz 267. cikk), az Európai
Bìróság előtti eljárás ideje, hogyan számìt be az eljárás teljes idejében a mérlegelés során. Az Emberi Jogok
Európai Bìrósága a Pafitis-döntésben a következők szerint nyilatkozott:
„95 Ami az Európai Közösségek Bìrósága előtti eljárást illeti, a Bìróság megjegyzi, hogy az athéni kerületi
bìróság 1993. augusztus 3-án döntött arról, hogy az Európai Bìróságra utalja az ügyet, amelyik 1996. március
12-én hozott ìtéletet. A közbeeső időszakban a kérdéses peres eljárás felfüggesztésre került, amely két évvel hét
hónappal és kilenc nappal hosszabbìtotta meg azt. Azonban a Bìróság nem tudja ezt az időszakot figyelembe
venni az egyes különböző eljárások idejének mérlegelésénél: még akkor is, ha első pillantásra, viszonylagosan
hosszúnak tűnik, számìtásba vétele sértené az EK-Szerződés 177. cikke által felállìtott rendszert és ellentétes
lenne azzal a céllal, amit érdemben ezen cikkel el akarnak érni.”
Pafitis és mások v Görögország, Reports 1998-I, 95. pont. Az Emberi Jogok Európai Bìrósága ezzel olyan
következtetésnek nyitott teret, hogy a közösségi aktusok (mint amilyen itt az Európai Bìróság eljárása) kìvül
esnek az elbìrálás körén, mivel közvetlenül a tagállami aktusok azok, melyek jogsértést keletkeztethetnek. Ez
természetesen némileg szűk felfogása annak az elvnek, hogy a tagállamok felelőssége folytonos hatáskörük
részbeni átruházása után is. Egyben bizonyos távolságtartást is kifejez attól, hogy közvetlenül uniós ügyekbe
bonyolódjon döntései során.
1.2. 10.1.2. Alapjogok védelme az uniós jogalkotásban a

Lisszaboni Szerződésig
Az Európai Bìróság gyakorlatának következményeként, az Egységes Európai Okmány preambulumába már
bekerült az alapjogok védelme, mìg az EU-Szerződés szövegébe (akkori F(2) cikkébe) Maastrichtban, már
tételesen is bekerült az utalás. Az Amszterdami és a Nizzai Szerződés nyomán az EU-Szerződés 6. cikke pedig
már kinyilvánìtotta, hogy az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok
tiszteletben tartásán és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban, és azt, hogy az
Unió általános elvként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető
szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláìrt európai egyezmény biztosìtja, és ahogyan
azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek.
Látni kell azonban, hogy az Amszterdami és Nizzai Szerződések módosìtása már létező esetjogra épìtkezett,
csak a Bìróság létező (közösségi pillérben kifejtett) joggyakorlatát erősìtette meg. Ráadásul az utalások
általánosak maradtak, és nem adtak választ az alapjogok katalógusára és tartalmára. Az Unió előtt két út
mutatkozott e tekintetben.
Az egyik, hogy a Közösségek saját maga csatlakozzon az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, melynek
egyébként minden tagállama tagja. Viszont az Európai Bìróság tanácsadó véleményében kifejtette, hogy erre az
alapszerződések keretei között nincs hatásköre a Közösségeknek, és egy ilyen csatlakozás alapvetően
változtatná meg a Közösségek jogrendjét és jogi konstrukcióját (2/94 „A Közösség csatlakozása az Emberi
Jogok Európai Egyezményéhez” [1996] EBHT I-1759). Az Amszterdami Szerződés előkészìtésénél nyitva állt a
lehetőség, hogy a tagállamok megteremtsék azt a hiányzó mechanizmust, mely lehetővé teszi a Közösségek
csatlakozását az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. A tagállamok ezt nem vállalták fel csak több, mint tìz
évvel később, a Lisszaboni Szerződésben.3
3
Szalayné Sándor E., 1998, 20. o.
336
Európai Unióban
Így maradt a másik lehetőség, hogy az Unió saját maga állìtsa össze az alapjogok katalógusát egy kötelező uniós
vagy közösségi egyezményben, vagy más jogszabályban. Ez meglehetősen hosszas előkészìtés után megtörtént,
az Európai Unió Alapjogi Chartájában, melyet a nizzai csúcstalálkozón fogadtak el (Nizza, 2000. december 7.).
A Charta a katalógusát kìvánja adni azon alapjogoknak, melyeknek védelmét biztosìtani kell az Unión belül.
Mint ilyen, a jelenleg létező nemzetközi dokumentumok közül az egyik leghosszabb felsorolását adja e
jogoknak (50 cikken keresztül).A Charta tartalmaz néhány olyan jogot, mely nevesìtetten szokatlan eddig a
nemzetközi dokumentumokban, pl. a művészetek és a tudományos kutatás szabadsága(13. cikk), a tisztességes
közigazgatáshoz való jog (41. cikk), jog a diplomáciai és konzuli védelemhez (46. cikk).
A Charta azonban nem kötelező jogszabályként született, nem is a tagállamok fogadták el. A Tanács, a
Bizottság és az Európai Parlament elnökei ìrták alá, miután annak szövegét, az Európai Tanács
kezdeményezésére és határozata alapján egy erre létrehozott testület elfogadta. Így legfeljebb olyan
segédeszközként szolgált a jogalkalmazásban, melyben a tagállamok alapjogi hagyományai megmutatkoznak (a
tervezetet előkészìtő testületben a tagállamok is képviseltették magukat). Így a közösségi alapjogok ìratlan
forrásának egy kifejeződéséről van szó, mely önmagában azonban nem kötelező.
A Lisszaboni Szerződésig a Törvényszék (Elsőfokú Bìróság) többször hivatkozott közvetlenül a Chartára, pl. T-
223/00 Kyowa Hakko Kogyo Co. Ltd és Kyowa Hakko Europe GmbH v Bizottság [2003] EBHT II-2553, 104.
pont, T-116/01 és T-118/01 P & O European Ferries SA és Diputación Foral de Vizcaya v Bizottság [2003]
EBHTII-2957, 209. pont. Az Európai Bìróság egy ideig feltűnően tartózkodott attól, hogy közvetlenül felhìvja a
Chartát. Azonban például újdonságként már 2001-ben elismerte és hivatkozta az emberi integritás védelmét,
mely a Charta 3. cikkében lelhető fel, C-377/98 Hollandia v Tanács és Parlament (Biotechnológiai találmányok)
[2001] EBHT I-7079, 70. pont. Később már a felek felhìvása nyomán kifejezetten használta a Chartát az
érvelésében, ìgy például a „Családegyesítés”-ügyben, ahol a családegyesìtési jogról szóló 2003/86/EK irányelv
érvényességi felülvizsgálatánál hivatkozott a Charta 7. és 24. cikkére, C-540/03 Parlament v Tanács
(Családegyesìtés) [2006] EBHT I-5769, 58. pont; vagy az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti
átadási eljárásokról szóló 2002/584/IB tanácsi kerethatározat érvényességi felülvizsgálatánál, C303/05
Advocaten voor de Wereld VZW v Leden van de Ministerraad [2007] EBHT I-3633, 46. pont.
Az előzőekben a jogalkotás szintjén az általános uniós alapjogvédelmet érintettük. Ami az egyes jogokat illeti, a
közösségi, részben az uniós jogalkotás, számos olyan jogszabályt hozott, melyek szolgálják bizonyos alapjogok
védelmét, sőt az alapszerződések egyes rendelkezései is szolgálhatják ezen jogok teljesülését. Vannak olyan
területek, ahol a védelem már magas szintű az ìrott jog vonatkozásában is (pl. szociális jogok, munkához
kapcsolódó jogok, egyenlőség követelménye stb.) Más jogoknál is sok olyan jogszabály született, mely az adott
jognak, vagy bizonyos vonatkozásainak tételes megmutatkozása:
1. emberi méltóság, pl. az Európai Parlament és a Tanács 1998. július 6-i 98/44/EK irányelve a biotechnológiai
találmányok jogi oltalmáról, HL L 213., 1998.07.30., 13. o.
2. adatvédelem, pl. az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes
adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, HL L 281.,
1995.11.23. 31. o.; Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve az elektronikus hìrközlési
ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről, HL L 201.,
2002.7.31., 37. o.;
3. véleménynyilvánítás szabadsága, pl. a Tanács 1989. október 3-i 89/552/EGK irányelve a tagállamok
törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapìtott, televìziós műsorszolgáltató
tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról, HL L 298., 1989.10.17. 23. o.;
4. menekültjog, pl. a Tanács 2004/83/EK irányelve a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan
személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének
feltételeiről és az e státusok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról, HL L 304., 2004.9.30., 12. o.
1.3. 10.1.3. Fordulat a Lisszaboni Szerződésben

Az 1990-es évek közepén a jogalkotás mindkét iránya megrekedt, mely az alapjogvédelem szilárdabb alapokra
helyezését szolgálta volna: nem csatlakozhatott a Közösség az európai egyezményhez, és nem sikerült egy
átfogó, kötelező alapjogi dokumentumot elfogadni. A Lisszaboni Szerződés mindkét kérdést megoldotta.
Az EUSz 6. cikke a következőképpen szól:
337
Európai Unióban
„(1) Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007.
december 12-én kiigazìtott szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi
kötőerővel bìr, mint a Szerződések. [...]
(2) Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a
csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit.
(3) Az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai
egyezmény biztosìtja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az
uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei.”
Ami az európai emberi jogi egyezményhez való csatlakozást illeti, a szerződéses felhatalmazás nagyon erős, de
kérdés, hogy a Bìróság másfél évtizeddel ezelőtt kifejezett aggályai meghaladhatóak-e. Akkor, az Európai
Közösségek csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez nem elsősorban jogtechnikai problémát
vetett fel. Az egyes tagállamok legfelsőbb bìróságai, alkotmánybìróságai is alkalmazkodnak a strasbourgi
ìtéletekhez, és az államokban kialakultak azon alkotmányos mechanizmusok, melyen keresztül érvényesìthetőek
az EJEE szabályai. Ez technikailag uniós szinten sem okozna nagy nehézséget, hiszen az Uniónak (és az
Európai Bìróságnak) most is meg kell találnia a harmadik államokkal kötött nemzetközi szerződések megfelelő
helyét és érvényesülését a közösségi jogon belül.
Ugyanakkor a 2/94-es tanácsadó vélemény szerint, a csatlakozás a Bìróság szerint fontos belső változásokat
idézett volna elő magában a közösségi jogrendben, mivel az addig autonóm közösségi jogrend részévé vált
volna egy másik, különálló nemzetközi szervezeti rendszernek:
34 Jóllehet ezek szerint az emberi jogok tiszteletben tartása a közösségi jogi aktusok jogszerűségének feltétele,
mégis meg kell állapìtani, hogy az egyezményhez történő csatlakozás az emberi jogok védelmére vonatkozó
jelenlegi közösségi rendszer lényegi megváltoztatását kìvánná meg, amennyiben a Közösségnek egy különálló
nemzetközi intézményrendszerbe kellene beilleszkednie, valamint az egyezmény összes rendelkezését be
kellene épìteni a közösségi jogrendbe.
35 Az emberi jogok védelmére vonatkozó közösségi rendszer ilyen mértékű megváltoztatása – amely úgy a
Közösség, mint a tagállamok számára egyaránt alapvető intézményi következményeket vonna maga után –
alkotmányos jelentőséggel bìrna, és jellegénél fogva túllépné a 235. [EKSz 305., jelenleg EUMSz 352.] cikk
kereteit. Ez csak a Szerződés módosìtásával lenne megvalósìtható.
2/94 vélemény: „A Közösség csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez” [1996] EBHT I-1759,
34–35. pontok.
Valószìnű, hogy a Bìróság nehezen átláthatónak vélte, milyen következményekkel jár, ha a Közösségek egy
másik nemzetközi szervezeti rendszer részévé válnak.4 Mindenesetre a csatlakozás immár nem az EUMSz 352.
cikk (volt EKSz 308. cikk) alapján történne, hanem az EUSz 6. cikkének második bekezdése alapján. Ráadásul
a kérdésről a tagállamok jegyzőkönyvet is csatoltak a Szerződésekhez (8. sz. Lisszaboni Jegyzőkönyv), bár ez
alapvetően csak az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzéséről, az Unió és szervei hatáskörének, valamint a
tagállamok által az EJEE-hez fűzött fenntartások érintetlenségéről szólnak. Ugyanakkor a Lisszaboni Szerződést
elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához fűzött 2. sz. nyilatkozatban a tagállamok kifejezik annak
szükségességét, hogy az Európai Unió Bìrósága és az Emberi Jogok Európai Bìrósága rendszeresen párbeszédet
folytasson egymással. Így elsősorban a csatlakozás körülményeinek ismeretében lehet arra majd válaszolni,
hogy a 2/94-es véleményben kifejezett aggályok némelyike továbbra is fennmarad-e.
1.4. 10.1.4. Az Európai Unió Alapjogi Chartája

Az EU-Szerződés 6 cikk (1) bekezdése az Európai Unió Alapjogi Chartáját szerződéses rangra emelte. Mivel az
alapjogok széles köre, amit a Charta biztosìt, szinte az élet minden területét érinti, előre aligha lehet látni, hogy a
gyakorlati alkalmazása milyen változásokat fog hozni az uniós jogrendben. Különösen igaz ez arra a tényre
figyelemmel, hogy a Charta nyilatkozatnak, és nem alkalmazandó, szerződéses szövegnek készült. Így a jogokat
felsorolja ugyan, de vajmi keveset szól arról, hogy ezeket a jogokat milyen módon és milyen körülmények
között lehet korlátozni; ráadásul ezen általános jogok tartalma sem határozható meg előre in abstracto.
4
Korábban az Európai Gazdasági Térségről kötendő egyezményhez
adott véleményében a Bìróság megállapìtotta, hogy az egyezmény veszélyeztetné a közösségi jog autonómiáját. 1/91 vélemény „Az EGT
egyezmény tervezete” [1991] EBHT I-6079 (l. Shaw, 2000, 356. o., Craig és de Búrca, 2008, 20. o.)
338
Európai Unióban
A tagállamok a Charta jövőbeni értelmezésének bizonytalanságait ötféleképpen próbálták csökkenteni, és

kinyilvánìtották, hogy (1) a Charta rendelkezései semmilyen módon nem módosìtják a Szerződésekben
meghatározott hatásköröket; (2) a Charta rendelkezései csak az uniós tevékenység körében alkalmazhatóak; (3)
a Chartának nincs visszamenőleges hatálya, a múlt ügyekre nézve; (4) a Charta úgy védi az emberi jogokat,
ahogy azokat az emberi jogok európai egyezménye biztosìtja, és ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos
hagyományaiból erednek; (5) a Chartában foglalt jogokat az értelmezést és alkalmazást szabályozó általános
rendelkezéseknek megfelelően kell értelmezni, és ennek során figyelemmel kell lenni a Chartához fűzött
magyarázatokra is.
Ebből kiderül, hogy a Charta rendelkezései beágyazódnak az eddig uniós alapjogvédelmi gyakorlatba, nem lehet
függetlenìteni az EUSz és EUMSz rendelkezéseitől, értelmezése számos tényező által meghatározott és
korlátozott. Az Unió csatlakozása az EJEE-hez, pedig erősebbé teszi a köteléket a két alapjogvédelmi rendszer
között, és az EJEE, valamint a strasbourgi gyakorlat még inkább korlátozhatja a Chartában foglalt jogok
értelmezésének különböző lehetőségeit.
A Chartában foglalt jogok nemzetközi jogi környezete a következőképpen néz ki. 5
MÉLTÓSÁG
1. cikk Az emberi méltóság PPJE 10. cikk
2. cikk Az élethez való jog EJEE 2. cikk (1)

bekezdés; 6. kiegészìtő
jk. 1. cikk; PPJE 6.
cikk
3. cikk A személyi sérthetetlenséghez való jog EJEE 3. cikk; PPJE 7.

cikk
4. cikk A kìnzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma EJEE 3. cikk; PPJE 7.
cikk
5. cikk A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma EJEE 4. cikk; PPJE 8.

cikk
A rabszolgaságról
szóló módosított
Egyezmény (Genf
1926)
A kényszermunkáról
szóló 1930. évi
Egyezmény (ILO);
A kényszermunka
eltörléséről szóló 1957.
évi Egyezmény (ILO);
SZABADSÁGOK
6. cikk A szabadsághoz és biztonsághoz való jog EJEE 5. cikk, PPJE 9.

cikk
7. cikk A magán- és a családi élet tiszteletben tartása EJEE 8. cikk; PPJE 17.
cikk
5
Dőlt betűvel jelölöm azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek
nem szerepelnek a Charta indokolásában. Hasonló jellegű, de más tartalmú áttekintésre l. Horváth–Ódor, 2008, 108–113. o.
339
Európai Unióban
8. cikk A személyes adatok védelme EJEE 8. cikk;
az egyéneknek a
személyes adatok gépi
feldolgozása során való
védelméről szóló,
1981. egyezmény (ET)
9. cikk A házasságkötéshez és a családalapìtáshoz való jog EJEE 12. cikk; PPJE

23. cikk
10. cikk A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság EJEE 9. cikk; PPJE 18.

cikk
11. cikk A véleménynyilvánìtás és a tájékozódás szabadsága EJEE 10. cikk; PPJE

19. cikk
Szabadságok
12. cikk A gyülekezés és az egyesülés szabadsága EJEE 11. cikk; PPJE

21–22. cikk
13. cikk A művészet és a tudomány szabadsága EJEE 10. cikk; PPJE

19. cikk; GSZK 14. cikk
14. cikk Az oktatáshoz való jog EJEE kiegészìtő

jegyzőkönyv 2. cikk;
GSZK 13. cikk
Szociális Charta 10.

cikk
15. cikk A foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog Szociális Charta 1. cikk
(2) bekezdés; GSZK 6.
cikk
16. cikk A vállalkozás szabadsága ----------
17. cikk A tulajdonhoz való jog EJEE kiegészìtő

jegyzőkönyv 1. cikk
18. cikk A menedékjog 1951. évi genfi

egyezmény
19. cikk Védelem a kitoloncolással, a kiutasìtással és a kiadatással szemben EJEE 3. cikk, és 4.

kiegészìtő jk 4. cikk
PPJE 13. cikk
EGYENLŐSÉG
20. cikk A törvény előtti egyenlőség PPJE 14., 26. cikk
21. cikk A megkülönböztetés tilalma EJEE 14. cikk; PPJE

4., 26. cikk;A
hátrányos
340
Európai Unióban
megkülönböztetésről
(munka és foglalkozás)
szóló 1958. évi
Egyezmény (ILO); a
genetikai örökség
tekintetében az emberi
jogokról és a
biomedicináról szóló
egyezmény 11. cikk
22. cikk A kulturális, vallási és nyelvi sokféleség PPJE 27. cikk; GSZK
14. cikk
23. cikk A nők és férfiak közötti egyenlőség Szociális Charta 20.

cikk; Egyezmény a
nőkkel szemben
alkalmazott hátrányos
megkülönböztetések
(diszkrimináció)
kiküszöböléséről
(ENSZ, 1979); Az
egyenlő díjazásról
szóló 1951. évi
Egyezmény (ILO);
PPJE 3. cikk; GSZK 3.
cikk
24. cikk A gyermekek jogai a gyermek jogairól

szóló egyezmény (New
York 1989); PPJE 24.
cikk; GSZK 10. cikk
25. cikk Az idősek jogai Európai Szociális

Charta 23. cikk
26. cikk A fogyatékkal élő személyek beilleszkedése Európai Szociális

Charta 15. cikk
SZOLIDARITÁS
27. cikk A munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz Európai Szociális

Charta 21. cikk
28. cikk A kollektìv tárgyaláshoz és fellépéshez való jog Európai Szociális

Charta 6. cikk; EJEE
11. cikk; GSZK 8. cikk
A kollektív
tárgyalásokról szóló
1981. évi Egyezmény
(ILO);
A munkaügyi
kapcsolatokról
(közszolgálat) szóló
(ILO) 4–6. cikkek; A
szervezkedési és a
341
Európai Unióban
kollektív tárgyalási
jogról szóló 1949. évi
Egyezmény (ILO); Az
egyesülési
szabadságról és a
szervezkedési jog
védelméről szóló 1948.
évi Egyezmény (ILO)
29. cikk A munkaközvetìtői szolgáltatások igénybevételéhez való jog Európai Szociális

Charta 1. cikkének (3)
bekezdés;
A magán-
munkaközvetítő
ügynökségekről szóló
(ILO);
30. cikk Az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem Szociális Charta 24.

cikk
31. cikk Tisztességes és igazságos munkafeltételek Szociális Charta 2., 3.,

26. cikk; A
munkabiztonságról és
munkaegészségügyről
szóló 1981. évi
Egyezmény (ILO);
GSZK 7. cikk
32. cikk A gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme Európai Szociális

Charta 7. cikk; GSZK
10. cikk; A
gyermekmunka
legrosszabb formáiról
szóló 1999. évi
Egyezmény (ILO);A
foglalkoztatás alsó
korhatáráról szóló
(ILO);
33. cikk A család és a munka Szociális Charta 16. és

27. cikk; GSZK 10.
cikk
34. cikk A szociális biztonság és a szociális segìtségnyújtás Európai Szociális

Charta 12., 13., 30., 31.
cikk; GSZK 9. cikk;
Az anyaság védelméről
szóló Egyezmény (ILO,
2000) 4–6. cikk
35. cikk Egészségvédelem Európai Szociális

Charta 11. és 13. cikk;
GSZK 11–12. cikk
342
Európai Unióban
36. cikk Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés ----------
37. cikk Környezetvédelem ----------
38. cikk A fogyasztók védelme ----------
A POLGÁROK JOGAI
39. cikk Aktìv és passzìv választójog az európai parlamenti választásokon ----------
40. cikk Aktìv és passzìv választójog a helyhatósági választásokon ----------
41. cikk A megfelelő ügyintézéshez való jog ----------
42. cikk A dokumentumokhoz való hozzáférés joga ----------
43. cikk Az európai ombudsman ----------
44. cikk A petìciós jog ----------
45. cikk A mozgás és a tartózkodás szabadsága PPJE 12–13. cikk
46. cikk A diplomáciai és konzuli védelem ----------
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
47. cikk A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog EJEE 6(1) és 13. cikk;
PPJE 14(1) cikk
48. cikk Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog EJEE 6. cikk (2) és (3)
bekezdése; PPJE 14(2)
cikk
49. cikk A bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elvei PPJE 15. cikk; EJEE 7.
cikk
50. cikk A kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalma EJEE 7. kiegészìtő jk.
4. cikk; PPJE 14.(7)
cikk
1.5. 10.1.5. Az alapjogok uniós védelmének határai

A fent kifejtettek mutatják az uniós alapjogvédelem jelenlegi határait. E tekintetben a legalapvetőbb jogtétel,
melyre mind az EU-Szerződés, mind az Alapjogi Charta utal, hogy az uniós jogban biztosìtott alapjogok
védelme csak a Szerződések alkalmazási körében (az uniós tevékenység határai között) érvényesül. A
Szerződések és az Alapjogi Charta nem terjeszti ki az uniós hatásköröket oly módon, hogy általában biztosìtaná
az alapjogok védelmét (mint például az Emberi Jogok Európai Egyezménye). Az egyik első magyar előzetes
döntéshozatali kezdeményezést a Vajnai-ügyben emiatt utasìtotta el végzéssel az Európai Bìróság.
C-328/04 Vajnai Attila
[2005] EBHT I-8577
[Az előzetes döntéshozatal kezdeményezés egy büntetőeljárásban született, mely önkényuralmi jelkép (ötágú
vöröscsillag) tiltott használata miatt indult. Az eljáró bìróság az EKSz 12. cikkében (jelenleg EUMSz 18. cikke)
343
Európai Unióban
foglalt egyik alapvető uniós alapjog, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának
értelmezésére kérte az Európai Bìróságot az ügy tényállására figyelemmel.]
12 Az állandó ìtélkezési gyakorlat értelmében, amikor valamely nemzeti szabályozás a közösségi jog hatálya alá
tartozik, az előzetes döntéshozatali ügyben eljáró Bìróságnak minden olyan értelmezési elemet meg kell adnia,
amelyre a nemzeti bìróságnak szüksége van annak megìtéléséhez, hogy az adott szabályozás összeegyeztethetőe
azokkal az alapvető jogokkal, amelyek tiszteletben tartását a Bìróság biztosìtja (lásd a C 299/95. sz. Kremzow-
ügyben 1997. május 29én hozott ìtélet, EBHT 1997., I 2629. o., 15. pontját).
13 Ezzel szemben a Bìróság nem rendelkezik e hatáskörrel olyan szabályozás tekintetében, amely nem tartozik a
közösségi jog keretei közé, és ahol a jogvita tárgya semmilyen módon nem kapcsolódik a Szerződések
rendelkezéseinek hatálya alá tartozó egyik helyzethez sem (lásd a fent hivatkozott Kremzow-ìtélet 15. és 16.
pontját).
14 Meg kell állapìtani, hogy Vajnai Attila ügye semmilyen módon nem kapcsolódik a Szerződések
rendelkezéseinek hatálya alá tartozó egyik helyzethez sem, és hogy a magyar szabályozás az alapügyre
alkalmazva nem tartozik a közösségi jog keretei közé.
15 E körülmények között – a Bìróság eljárási szabályzata 92. cikkének1. §-a alapján – meg kell állapìtani, hogy
a Bìróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre a Fővárosi Bìróság által feltett kérdés megválaszolására.
A Szerződések alkalmazási körében, a jogalkalmazásban az alapjogok védelme, mint általános jogelv kettős
szerepet tölt be. Egyrészt értelmezési elvként is funkcionál (mint a Stauder-ügyben), és érvényességi feltételként
is, azaz alkalmas arra, hogy valamely jogszabály érvénytelenségéhez vezessen valamely alapjog sérelme (erre
kifejezetten l. már a Köster-ìtélet 21. pontját, l. 3.3.3 pont). A Bìróság a Köster-döntés után is, számos ügyben
világossá tette, hogy az alapjogok sérelme a közösségi jogi aktusok érvénytelenségéhez vezethet (l. a
semmisségi pernél leìrtakat az előbbiekben).
A Bìróság a 2/94 számú, fent idézett véleményében, röviden összegezte az alapjogok uniós (közösségi) jogi
védelmének legfőbb jellemzőit:
33 Továbbá meg kell emlìteni, hogy az állandó ìtélkezési gyakorlat szerint az alapvető jogok szerves részét
képezik azon általános jogelveknek, amelyek tiszteletben tartását a Bìróság biztosìtja. E tekintetben a Bìróság a
tagállamok közös alkotmányos hagyományaira, valamint az emberi jogok védelmére vonatkozó olyan
nemzetközi okmányokra támaszkodik, amelyek kidolgozásában a tagállamok részt vettek, vagy amelyekhez
csatlakoztak. Ezzel kapcsolatban a Bìróság kiemelte, hogy az egyezmény különleges jelentőséggel bìr (lásd a C-
260/89. sz. ERT-ügyben 1991. június 18-án hozott ìtélet [EBHT 1991., I-2925. o.] 41. pontját).
2/94 vélemény (A Közösség csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez) [1996] EBHT I-1759, 33-
34. pontok. Hasonlóan l. fent a Booker Aquaculture-ügyet. E határok között viszont további kérdés, hogy milyen
mértékben terjed ki az uniós aktusokra, és milyen mértékben a tagállami aktusokra az alapjogok védelme – az
uniós jogból eredően. Ez a kérdés arra keresi a választ, hogy az Európai Unió által elismert alapjogoknak ki a
kötelezettje – az Európai Unió, mint szervezet, annak szerveivel együtt, vagy emellett a tagállamok is. A
megkülönböztetés azért fontos, mert amennyiben az Unió, mint szervezet a kötelezett, akkor ezen elismert
alapjogoknak a szervezet eljárása során kell érvényesülniük. Amennyiben a tagállamok is kötelezettek, akkor
már lehet az egyes tagállamok belső jogára, alkotmányos rendelkezéseire, jogalkalmazói döntéseire is
kihatásuk.6
1.6. 10.1.6. Alapjogok védelme – az uniós aktusoknál

Az alapjogok közösségi szintű védelme először, és elsősorban a közösségi aktusok vonatkozásában merült fel,
ahol a kötelezettek a közösségi szervek voltak. A Bìróság az első, e tekintetben klasszikus ügyben (Stauder-ügy,
idézve a fentiekben), közösségi jogszabályt értelmezett arra vonatkozóan, hogy a kedvezményes vaj vásárlására
jogosult személy nevét kell-e azon szelvénynek („kupon”) tartalmaznia, melynek fejében az áru
megvásárolható. Az eredeti határozat különböző nyelvi változatai eltérőek voltak, a német változat kifejezetten
„nevet tartalmazó szelvényt” emlìtett, más változat alapján viszont nem feltétlenül kellett a nevet feltüntetni. A
Bìróság a kevésbé korlátozó változatot fogadta el, és megjegyezte: „Így értelmezvén a kérdéses rendelkezést, az
6
Ez a megkülönböztetés alapvető az uniós alapjogok
érvényesülésénél, l. Tridimas, 1999, 204–224. és 225–235. oldalak.
344
Európai Unióban
nem tartalmaz semmit, ami alkalmas lenne a közösségi jog általános elvei közé tartozó, és a Bìróság által védett
alapvető jogok megsértésére.” (7. pont).
Itt az alapjogok tiszteletben tartásának követelménye, értelmezést szolgáló elvként, egy közösségi aktus
tekintetében érvényesült. A Bìróság, joggyakorlatában igen nagyszámú alapjog védelmét tekintette
követelménynek (l. a „Megjegyzéseket”). Lényeges azonban megjegyezni, hogy azért, mert a Bìróság egy
ügyben elismeri valamely alapjog uniós jogi védettségét, nem jelenti azt, hogy a kérdéses ügyben a jogot felhìvó
fél javára dönt. Sőt általában jellemző gyakorlat az volt a hetvenes–nyolcvanas években, hogy a Bìróság
elismerte a hivatkozott alapjog védelmét, de a konkrét ügyben ez nem volt perdöntő.
E tekintetben is figyelembe kell venni azonban azt, hogy az uniós jogi aktusok lehetnek jogalkotási aktusok
(klasszikus jogszabályok), és egyedi igazgatási döntések (egyéb jogi aktusok). A kétféle esetben más tìpusú
alapjogok betartásának követelménye merül fel. A jogszabályok alkotásánál aligha jön tekintetbe például a
védekezéshez való jog, a meghallgatáshoz való jog védelme, mìg az igazgatási döntéshozatalban ez alapvető
követelmény. A Lisrestal-ügyben – melyben éppen a védekezéshez való jog, ezen belül a meghallgatáshoz való
jog volt napirenden –, a Bìróság egy közösségi aktus érvénytelenségét állapìtotta meg ezen jog sérelme miatt.
Ekkor már nem értelmezési elvként, hanem érvényességi feltételként érvényesül az alapjogok védelmének
követelménye.
Az érintett fél meghallgatásának követelménye igen jellemző versenyjogi, közösségi vámjogi, dömpingellenes,
és különböző támogatásokkal kapcsolatos ügyekben. A meghallgatás nem feltétlenül szóbeli meghallgatást
jelent, hanem alkalmat az üggyel kapcsolatos álláspont kifejtésére. Amennyiben az uniós szervek nem
biztosìtják az érintett fél jogát véleményének kifejtésére, ez lényeges eljárási követelmény megsértését jelentheti
és a meghozott döntés hatályon kìvül helyezésére vezethet, l. erre a 17/74 Transocean Marine Paint Association
v Bizottság [1974] EBHT 1063 ügyet, melyben ez a megállapìtás először megfogalmazódott.
A meghallgatáshoz való jog olyan elv, melyet akkor is be kell tartani, ha nincs eljárási szabály mely ezt külön
előìrná. Az érintett fél meghallgatásának kötelezettségét, a védekezéshez való alapjog kereteibe is be lehet
illeszteni, ahogy ez számos esetben megtörtént, l. pl. 322/81 NV Nederlandsche Banden Industrie Michelin v
Bizottság [1983] EBHT 3461, 7. pont. Ekkor párhuzamosan másik érvénytelenségi ok is felmerül, nevezetesen
az, hogy a jogi aktus sérti az alapszerződést (melyből a védekezéshez való jog, mint jogelv levezethető). A
Bìróság (másodfokon) lényeges megállapìtásokat tett a Lisrestal-ügyben.
C-32/95 P Bizottság v Lisrestal – Organizaçao Gestao de Restaurantes Colectivos Ld.a és mások
[1996] EBHT I-5373
[Az ügyben szereplő portugál vállalkozások szakképzési programjukkal elnyerték az Európai Szociális Alap
támogatását. A támogatást az ESZA a portugál munkaügyi és társadalombiztosìtási minisztériumon keresztül
folyósìtotta, de a kifizetéseket egy idő után felfüggesztette, mivel szabálytalanságok gyanúja merült fel. Az alap
revizorai vizsgálatot folytattak, jelentésük alapján az ESZA határozatával a támogatás további részét megvonta,
és egyben a kifizetett összegek jelentős részének visszafizetését rendelte el. A minisztérium a határozatra
észrevételt nem tett, ìgy a Bizottság a határozatban megállapìtott összegek visszafizetésére szólìtotta fel. A
minisztérium az igényt továbbìtotta az érintett vállalkozásoknak, amelyek pert indìtottak az Elsőfokú Bìróság
előtt az ESZA-határozat semmissé nyilvánìtása iránt. A bìróság a határozatot semmissé nyilvánìtotta, az alperes
Bizottság az Európai Bìrósághoz fellebbezett.]
30 Továbbá az a tény, hogy a [2950/83 rendelet] 6(1) cikk előìrja a konzultációt a tagállammal, mielőtt a
Bizottság elfogad egy határozatot, mely felfüggeszti, csökkenti vagy visszavonja a támogatást, nem igazol olyan
következtetést, mely szerint nem kell alkalmazni a közösségi jog olyan alapvető elvét, mint azt, amely biztosìtja
minden személynek a meghallgatáshoz való jogot egy olyan határozat elfogadása előtt, mely hátrányosan
érintheti őt. […]
35 A Bizottság harmadik érvével előadja, hogy a gyakorlatban az Alap igazgatásának jellege rendkìvül nehézzé
teszi a Bizottságnak a kedvezményezettekkel történő konzultációt. Amint a támogatás iránti kérelmet
benyújtották, a Bizottság az elfogadott projektek adminisztrálásának feladatát teljes egészében átruházza a
tagállamra. A jelen ügyben azt mondani, hogy a kérelmezőkkel konzultálni kellett volna, az Alap igazgatási
módjának megváltoztatását jelentené.
36 Ezt az érvet sem lehet elfogadni.
345
Európai Unióban
37 Először is, a gyakorlati indokokon nyugvó érv nem elégséges olyan alapvető elv megsértésének igazolására,
mint a védekezéssel kapcsolatos jogok tiszteletben tartása.
38 Másodszor, a 2950/83 rendelet 5(5) cikkének alapján, a Bizottság tudatában van a kedvezményezettek
kilétének, mivel kötelező minden érintett felet értesìteni a kifizetéskor.
[Ezután a Bìróság arra az érvre tért ki, hogy egy, a DAFSE (portugál hivatal az ESZA ügyek kezelésére) által a
kedvezményezetteknek kiküldött levél már tartalmazott fenntartásokat a szabálytalanságok miatt, mely
fenntartások a támadott, későbbi határozat alapját jelentették. E levélre a cìmzettek kifejthették volna
véleményüket, de azt nem tették.]
41 Világos, hogy azok a levelek a Bizottság akkori fenntartásaira és az általa táplált gyanúra nem tartalmaztak
magyarázatot. A DAFSE bennük pusztán tájékoztatta a kérelmezőket, hogy folyamatban van egy közösségi
vizsgálat abból a célból, hogy vizsgálja a végrehajtást és a jogszerűséget, és megállapìtotta, hogy a Bizottság
nem fogadott el végleges határozatot.
42 Ebből következik, hogy az 1990. október 19-i levelek nem olyanok, melyek a kérelmezőket tájékoztatták
volna a Bizottság fenntartásairól és az általa táplált gyanúról.
43 Ilyen körülmények között, meg kell állapìtani, hogy az Elsőfokú Bìróság joggal jutott arra a következtetésre,
hogy a kérdéses határozatot a kérelmezők védekezéshez való jogának megsértésével fogadták el.
Az ügyből kiderül, hogy nem feltétlenül csak a határozat által közvetlenül érintett felet kell meghallgatni a
döntést előkészìtő, vagy azt hozó szervnek. Éppen az Európai Szociális Alapból magánfélnek juttatott
támogatások csökkentéséről, megvonásáról hozott határozatok előfeltételeként, meg kell hallgatni a tagállamot,
aminek elmulasztása lényeges eljárási szabálysértés lehet, l. még C-157/90 Infortec – Projectos e Consultadoria
Lda v Bizottság [1992] EBHT I-3525, 20. pont, C-199/91 Foyer culturel du Sart-Tilman ASBL v Bizottság
[1993] EBHT I-2667, 34. pont.
Megjegyzések
Korábban, a közösségi intézmények aktusaival összefüggésben viszonylag gyakrabban merült fel igény a
közösségi bìróságokon a következő alapvető jogokkal összefüggésben pl. a védekezéshez való jog
(meghallgatáshoz való jog), hozzáférés iratokhoz, üzleti helyiségek sérthetetlensége, a hallgatáshoz való jog
(senki nem köteles maga ellen bizonyìtékot szolgáltatni). Ennél azonban jóval tágabb a Bìróság által elismert
alapjogok katalógusa. A korábbi joggyakorlatnak azért van jelentősége, mert a Charta jövőbeni értelmezése
nyilvánvalóan az itt tett megállapìtásokra fog épülni az adott jognál a Bìróság gyakorlata. A Bìróság
joggyakorlata a következő alapjogok elismeréséhez vezetett:
1. egyenlő elbánás elve – pl. 6/74 Johannes Coenrad Moulijn v Bizottság [1974] EBHT 1287, melyben a
Bizottság megtagadta, hogy egyik alkalmazottjának elvált feleségét, úgy vegye számìtásba, mint „eltartott
gyermeket”, a közösségi kedvezmények igénylése során;
2. hátrányos megkülönböztetés tilalma – pl. 26/79 és 86/79 Forges de Thy-Marcinelle et Monceau SA v

Bizottság [1980] EBHT 1083, bizonyos vasárut, az előìrt minimálár alatt árusìtó céggel szemben bìrságot
kiszabó bizottsági határozat jogszerűsége, tekintettel arra, hogy a minimálárat előìró jogszabály egy
időszakban kedvezett a közös piacon kìvüli gyártóknak;
3. tulajdonhoz való jog – pl. 44/79 Liselotte Hauer v Land Rheinland-Pfalz [1979] EBHT 3727: a közösségi
jogszabályból folyó korlátozás új szőlőültetvény ültetésére, mennyiben sérti-e a tulajdonhoz (tulajdon
használatához) való jogot;
4. vallásszabadság – pl. 130/75 Vivien Prais v Tanács [1976] EBHT 1589, ahol a kérdés az volt, tehető-e egy
közösségi állással kapcsolatos versenyvizsga, a kérelmező vallása szerinti ünnepnapra, annak tiltakozása
ellenére;
5. emberi méltóság védelme – pl. C-377/98 Hollandia v Tanács és Parlament (Biotechnológiai találmányok)
[2001] EBHT I-7079: emberi testrészek részesülhetnek-e szabadalmi oltalomban az emberi méltósághoz való
jog betartása mellett;
6. a személyi integritáshoz való jog – pl. C-377/98 Hollandia v Tanács és Parlament (Biotechnológiai
találmányok) [2001] EBHT I-7079: l. a fentiekben;
346
Európai Unióban
7. a fizikai integritáshoz való jog – pl. T-121/89 és T-13/90 X v Bizottság [1992] EBHT II-2195: egy állás
betöltésére jelölt személytől lehet-e beleegyezése nélkül AIDS-teszt céljára vért venni;
8. a lakás sérthetetlensége – pl. 46/87 és 227/88 Hoechst AG v Bizottság [1989] EBHT 2859, a Bizottság
bìrságot kiszabó határozatai, melyeknek az adott alapot, hogy a felperes cég versenyjogi eljárásban nem
engedélyezte a közösségi tisztviselők belépését üzleti helyiségeibe és létesìtményeibe, összeegyeztethetők-e a
lakás sérthetetlenségéhez való alapvető joggal;
9. tisztességes eljáráshoz való jog – pl. 142 és 156/84 British-American Tobacco Company Ltd és R. J.
Reynolds Industries Inc. v Bizottság [1987] EBHT 4487, a versenyjogi eljárást kezdeményező
panaszosoknak van-e joguk ugyanazon iratokba betekinteni, és a meghallgatásokon ugyanúgy részt venni,
mint azon cégeknek, amelyek ellen az eljárás folyik;
10. védekezéshez való jog (meghallgatáshoz való jog) – pl. l. Lisrestal-döntés, a fentiekben;
11. vállalkozás szabadsága – pl. 234/85 Staatsanwaltschaft Freiburg v Franz Keller [1986] EBHT 2897,
sérti-e ezt a jogot az a közösségi jogszabály, mely nem engedi a bor cìmkéjén a „durchgegoren” (teljes
egészében erjesztett) kifejezést, a „trocken” (száraz) kifejezés helyett;
12. véleménynyilvánítás szabadsága – pl. 43/82 és 63/82 Vereniging ter Bevordering van het Vlaamse
Boekwezen (VBVB) és Vereniging ter Bevordering van de Belangen des Boekhandels (VBBB) v Bizottság
[1984] EBHT 0019, a viszonteladási árakat fenntartó rendszer (mely a kisebb példányszámban eladható
könyvek – pl. költészet, tudomány – kiadását biztosìtotta) eltörlése a Bizottság egy határozata által, sérti-e a
véleménynyilvánìtás jogát, mivel a rendszer által védett művek kiadása elnehezül;
13. a kereskedelem szabadsága – pl. 240/83 Procureur de la République v Association de défense des
bruleurs d’huiles usagées (ADBHU) [1985] EBHT 0531, a fáradt olaj felhasználását korlátozó francia belső
jogszabályok mennyiben sértik a közösségi jogot (értelmezési elvként);
14. bármely törvényes tevékenység folytatásának szabadsága – pl. 133-136/85 Walter Rau
Lebensmittelwerke és mások v Bundesanstalt für landwirtschaftliche Marktordnung [1987] EBHT 2289,
mennyiben sérti a margarint forgalmazók ezen jogát a Bizottság azon határozata, mellyel elrendelte, hogy az
akkori Nyugat-Berlin területén nagy mennyiségű, felesleget képező közösségi vajat dobjanak piacra jelentős
árengedménnyel;
15. a verseny szabadsága – pl. Walter Rau-ügy, az előbbiekben;
16. valamely foglalkozás vagy szakma folyatatásának szabadsága – pl. C-90/90 és C-91/90 Jean Neu és
mások v Secrétaire d’Etat [1991] EBHT I-3617, a tejre kirótt pótlólagos illetékről szóló közösségi jogszabály
értelmezése;
17. családi élet tiszteletben tartása – pl. C-249/96 Lisa Jacqueline Grant v South-West Trains Ltd [1998]
EBHT I-0621, e jog tükrében jogsértő-e az utazási engedmények megtagadása ugyanazon nemhez tartozó
élettársaktól.
1.7. 10.1.7. Az uniós alapjogok szerepe a tagállami aktusoknál

A fentiekből látható, a Bìróság az uniós (közösségi) intézmények aktusait számtalanszor vizsgálta felül abból a
szempontból, hogy összhangban vannak-e az általános jogelvek keretében érvényesülő alapjogokkal. A kérdés
hosszú ideig az volt, hogy ugyanez megtehető-e tagállami aktusok tekintetében is. A Bìróság számos ügyben
ténylegesen megtette, hogy olyan tagállami aktusokat, intézkedéseket vizsgált az alapjogok szemszögéből,
melyek valamilyen módon az uniós (közösségi) jog hatókörébe estek. A Bìróság azonban először kifejezetten a
Wachauf-döntésben utalt arra, hogy a közösségi jogszabályok alkalmazása során elfogadott tagállami
aktusoknak összhangban kell lenni a közösségi jogban védett alapvető jogokkal is, 5/88 Hubert Wachauf v
Bundesamt für Ernährung und Forstwirtschaft [1989] EBHT 2609. Az alábbi, Bostock-ügyben az volt a kérdés,
hogy az egyes közösségi rendeletetek hazai alkalmazásának feltételeit, e rendeletekben foglalt felhatalmazás
alapján szabályozó belső jogszabályokra kiterjednek-e a közösségi alapjogok, és milyen határok között.
C-2/92 The Queen v Ministry of Agriculture, Fisheries and Food,
ex parte Dennis Clifford Bostock
347
Európai Unióban
[1994] EBHT I-0955
[A közösségi jogszabályok, a túltermelés visszaszorìtása végett, 1984-ben a tejtermékek után illetékfizetési

rendszert vezettek be. Az illetéket az egyes termelőknek biztosìtott referenciamennyiségre nem kellett
megfizetni, azonfelül igen. Bostockegy tejtermeléssel foglalkozó bérlő volt, aki a rendszer bevezetésénél,
korábbi termelése alapján, jelentős referenciamennyiséget kapott. A bérlet lejártával, 1985 márciusával, a farmot
visszaadta a tulajdonosnak, akire átszállt – a bizonyos vagyoni értékkel bìró – referenciamennyiség is. Az angol
jogszabályok azonban semmilyen kártalanìtást nem biztosìtottak ilyen esetre a bérlőnek, csak egy 1986
szeptemberében hatályba lépő szabály vezette be a bérlő jogát a kártalanìtáshoz, aminek a hatálya már nem
terjedt ki erre az ügyre. A bérlő szerint a hazai szabályozás (a kártalanìtás biztosìtásának hiánya) sértette a
tulajdonhoz való jogot, az egyenlő elbánás elvét, és a jogalap nélküli gazdagodás tilalmának elvét. Az angol
bìróság az ügyet előzetes döntésre utalta.]
16 A Bìróság azonban korábban kimutatta a Wachauf ìtéletében (19. pont), hogy a közösségi jogrendben az
alapvető jogok védelméből folyó követelmények a tagállamokra is kötelezőek, amikor közösségi szabályokat
hajtanak végre, és hogy a tagállamok kötelesek ezért, amennyire lehetséges, a szabályokat e követelményekkel
összhangban alkalmazni. Ezzel kapcsolatban a Bìróság megállapìtotta a C-260/89 ERT v DEP [1991] EBHT I-
2925 ìtéletében (42. pont), hogy ahol ilyen nemzeti szabályok a közösségi jog hatókörébe esnek és a Bìróságnak
előzetes döntés iránti előterjesztést nyújtanak be, a nemzeti bìróság számára szükséges összes értelmezési
feltételt meg fogja állapìtani abból a célból, hogy az meghatározhassa, a [nemzeti] szabályok
összeegyeztethetőek-e az alapvető jogokkal, melyek betartását a Bìróság biztosìtja.
17 Ezért szükséges a Mr. Bostock által hivatkozott alapvető jogokat megvizsgálni abból a célból, hogy a
nemzeti bìróság képes legyen dönteni a kérdéses szabályok és azon jogok összeegyeztethetőségéről.
A tulajdonhoz való jog
18 Mr Bostock érve szerint a tulajdonhoz való jog egy olyan alapvető jog, mely megköveteli, hogy a tagállam
felállìtson egy, a földtulajdonos kártalanìtási kötelezettségét a kimenő bérlő irányában előìró rendszert, illetve a
földtulajdonostól járó kártalanìtásra vonatkozó jogot közvetlenül a bérlőre ruházza.
19 Az indokot nem lehet elfogadni. A közösségi jogrend által védett, tulajdonhoz való jog nem foglal magában
jogot arra, hogy valaki nyereséggel adhasson fel egy előnyt, mint a piac közös szervezetének összefüggéseiben
juttatott referenciamennyiség, ha az nem az érintett személy vagyonából vagy szakmai tevékenységéből ered (C-
44/89 Von Deetzen v Hauptzollamt Oldenburg (Von Deetzen II) [1991] EBHT I-5119, 27. pont).
20 Ebből következik, hogy a közösségi jogrend által biztosìtott, tulajdonhoz való jog védelme nem kötelezi az
államot, hogy felállìtson egy, a földtulajdonos kártalanìtási kötelezettségét a kimenő bérlő irányában előìró
rendszert, illetve nem ruház ilyen kártalanìtásra vonatkozó jogot közvetlenül a bérlőre.
[A továbbiakban a Bìróság megvizsgálta, miszerint sértette-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét,

hogy 1986. szeptembere előtt a bérlők nem kaphattak kártalanìtást, utána már igen, a hatályba lépő belső
jogszabály alapján.]
23 A Szerződés [34(2)] cikkének második albekezdése úgy rendelkezik, hogy a közös agrárpolitika alapján
kialakìtandó közös szervezete az agrárpiacoknak „a termelők vagy a fogyasztók közötti minden
megkülönböztetést kizár a Közösségen belül.” A hátrányos megkülönböztetés ezen tilalma, egyszerűen egy
konkrét megnyilvánulása az egyenlőség elvének, mely a közösségi jog alapvető elveinek egyike (l. különösen
201/85 és 202/85 Klensch v Secrétaire d’ Etat [1986] EBHT 3477, 9. pont).
24 Az egyenlő elbánás elve azonban nem idézhet elő visszamenőleges módosìtást a felek bérleti jogviszonyában
a bérbeadó hátrányára azzal, hogy kötelezettséget támaszt vele szemben a kimenő bérlő kártalanìtására, vagy a
tagállam által esetlegesen elfogadandó nemzeti rendelkezések alapján, vagy [az elv] közvetlen hatálya útján.
[A továbbiakban a Bìróság megállapìtotta, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok kìvül
esnek a közösségi jog hatókörén, tehát ennek kiküszöbölése nem elve a közösségi jognak. Végső soron az angol
szabályozás összhangban állt a közösségi joggal.]
Az a tény, hogy a közösségi (uniós) jogban elismert általános jogelvek mércét jelentenek a közösségi jogot
végrehajtó tagállami intézkedések megìtélésénél, e jogelveket kikényszerìthetővé teszi e körben a tagállami
bìróságokon is. Erre utal a fenti döntés 16. pontja is.
348
Európai Unióban
A tagállami bìróságok e jogelveket tehát kötelesek alkalmazni az EUSz 4. cikk(3) bekezdése (volt EKSz 10.
cikk) alapján, mely kihat rájuk, mint állami szervekre. Ugyanakkor kötelesek alkalmazni abból eredően, hogy az
Európai Bìróság az uniós jogszabályok értelmezésének feltételeiként veszi azokat figyelembe az előzetes
döntéseiben, az uniós hatókörbe eső belső jogszabályok belső jogban való alkalmazását elősegìtendő a tagállami
bìróságok számára. (l. erre van Gerven főtanácsnok álláspontját C-371/92 Elliniko Dimosio v Ellinika
Dimitriaka AE [1994] EBHT I-2391, per AG van Gerven 39. pont).
Megjegyzések
1. Bár a Bostock-döntéssel összefüggésben leìrt tételek világosak, komoly gondok adódhatnak abban a
tekintetben, hogy milyen tagállami rendelkezés esik a közösségi jog hatókörébe. A Wachauf-ügyben (ahol
ugyancsak a tejkvótával kapcsolatos tagállami szabályok alkalmazása volt a kérdés) és a Bostock-ügyben a
tagállami szabályok a közösségi jogszabályok alkalmazásának belső jogi feltételeit biztosìtották. Azonban a
kifejezett, uniós aktust végrehajtó szabályokon túl, más, olyan tagállami szabályok is vannak, melyek elvileg a
közösségi jog „hatókörébe” tartoznak, a gyakorlatban ez mégis kérdéses lehet. Ilyen eset, az irányelveket
átültető tagállami jogszabályok kérdése. E jogszabályokat kontrollálják a közösségi alapjogok? Nem szabad
elfelejteni, hogy az EUMSz 288. cikke „a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja”.
Amilyen mértékben a tagállam szabadon választhatja meg a formát és az eszközöket, olyan mértékben kikerül a
közösségi jog hatóköréből a norma? Vagy ennek ellenére, a közösségi jog (és ìgy a közösségi alapjogok)
továbbra is alkalmazható rá? Megoldja-e a problémát a Johnston-ìtélet 38. pontjában tett alábbi megállapìtás?
38 Ezen kìvül fel kell idézni, hogy valamennyi olyan egyéni jogtól történő eltérés meghatározása során, mint
amilyen az irányelv által meghatározott férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód, tiszteletben kell tartani az
arányosság elvét, amely a közösségi jogrendszer alapjait képező általános jogelvek közé tartozik. Ez az elv
megköveteli, hogy az eltérések ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket,
valamint megköveteli az egyenlő bánásmód elvének és a közbiztonság azon követelményeinek lehető
legmesszebbmenő összeegyeztetését, amelyek a kérdéses tevékenység gyakorlásának körülményeit
meghatározzák.
222/84 Marguerite Johnston v Chief Constable of the Royal Ulster Constabulary [1986] EBHT 1651, 38. pont.
(A Maurin-ügy ugyanakkor rámutat arra, hogy amennyiben az irányelv a tárgyát képező kérdéskör egy részét
nem szabályozza, „szabadon hagyja”, az ott érvényesülő tagállami rendelkezés egyértelműen kìvül esik a
közösségi jog hatókörén, C-144/95 Jean-Louis Maurin [1996] EBHT I-2909).
2. Azonos problémát hordoz az, a fentiektől mégis eltérő joghelyzet, amikor egy, a közösségi jog által biztosìtott
jogot a tagállam korlátozhat, ugyancsak közösségi jogszabályban szereplő kivételes indok (mentőklauzula)
alapján. Így például, az uniós polgároknak biztosìtott a belső határokon át történő szabad mozgás, de az
korlátozható többek között a közrendre (public policy, ordre public) hivatkozással. A közrendre hivatkozó belső
jogi aktus a közösségi jog hatókörébe tartozik? Vagy éppen azért, mert a közösségi jog kivételt biztosìt a jog
érvényesülésével szemben, ezáltal kiveszi a kivételes intézkedést a közösségi jog hatóköréből? Az ilyen
korlátozó intézkedésnek ebből következően mércéje lehet a Közösség által elismert alapjog vagy nem?
A kérdés nem egyszerű, és ellentétes esetjogi áramlatok figyelhetőek meg Luxemburgban(l. de Witte, 1999,
870–873.o.). Sok vonatkozásban követendőnek és uralkodó irányzatnak tartják a Bìróság ERT-döntését, mely a
közösségi szabadságokat korlátozó tagállami intézkedések tekintetében követte a Johnston ìtéletet. (Az ERT-
ügyben az volt a kérdés, hogy egy görög rádiós és televìziós társaságnak adott kizárólagos jogok, mennyiben
sértik a közösségi szabadságokat, és az olyan alapjogokat, mint a véleménynyilvánìtás szabadsága.) A Bìróság
megállapìtotta:
45 A nemzeti bìróságnak ezért azt a választ kell adni, hogy a tagállamok azon hatáskörének korlátait, mely a
Szerződés 66. és 56 [EKSz 55., jelenleg EUMSz 62., és EKSz 46., jelenleg EUMSz 52.] cikkében hivatkozott
[tagállami] rendelkezések közrend, közbiztonság és közegészség alapján történő alkalmazását jelentik, az
Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkében foglalt, a véleménynyilvánìtás szabadságára vonatkozó
általános elv fényében kell megìtélni.
C-260/89 Elliniki Radiophonia Tiléorassi AE (ERT) és Panellinia Omospondia Syllogon Prossopikou v

Dimotiki Etairia Pliroforissis és Sotirios Kouvelas és Nicolaos Avdellas és mások [1991] EBHT I-2925, 45.
pont.
3. Francia jogszabályok kizárták egy film videokazettájának forgalmazását a filmszìnházi bemutatót követő egy
éven belül. Egy film esetében a videokazettát az Egyesült Királyságból hozták be, ìgy a korlátozó francia
349
Európai Unióban
rendelkezéseket arra hivatkozva támadták francia bìróság előtt, hogy az sérti az áruk szabad áramlásán belül a
mennyiségi korlátozással egyenértékű intézkedések tilalmának elvét (jelenleg EUMSz 34. cikk). A tagállam
ilyen esetben azonban több olyan indokot felhozhat az EUMSz 36. (akkor EGKSz 36.) cikke alapján, mely
igazolhatja az ilyen intézkedések megalkotását. Az EUMSz 36. cikk – mint a jog gyakorlásának korlátozását
lehetővé tevő rendelkezés – értelmezése során figyelembe vehető-e (az értelmezést nagyban befolyásoló)
vélemény-nyilvánìtás szabadsága, mint a közösségi jogban elismert általános jogelv (amire a Cinéthèque-
ügyben a felperesek hivatkoztak is)? Vagy a korlátozást lehetővé tevő 36. cikk kiveszi a közösségi jog
hatóköréből a korlátozó tagállami rendelkezéseket, ìgy a fenti általános jogelv sem alkalmazható? Az ERT-
döntésből idézett megállapìtás alkalmazható itt is? L. 60/84 és 61/84 Cinéthèque SA és mások v Fédération
nationale des cinémas français [1985] EBHT 2605.
4. Az uniós alapjogvédelemnek van egy erőteljes külső vonatkozása, amikor az Unió külső kapcsolataiban
ösztönzi az alapjogok betartását, diplomáciai tevékenységén, és nemzetközi szerződéses rendszerén keresztül. Itt
erre nincs módom kitérni, l. erre pl. Bartels L.: Human rights conditionality in the EU’s international
agreements. OUP, Oxford, 2005.
Megjegyzések az Európai Unió Alapjogi Ügynökségéről
Az uniós alapjogvédelem területén létezik az Uniónak egy újonnan felállìtott szerve, az Európai Unió Alapjogi
Ügynöksége (FRA). Az Ügynökséget 2007-ben a Tanács állìtotta fel Bécs székhellyel, az 168/2007/EK
rendelettel (HL L 53., 2007.2.22., 1. o.). Az Ügynökség, mely jogi személyiséggel rendelkezik, a Rasszizmus és
Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja helyébe lépett, és egyben annak jogutódja is. Szervezete követi az
Unió többi ügynökségének szervezeti sémáját: a legfőbb döntéshozó testület az Igazgatótanács, melynek
döntéseit a Végrehajtó Bizottság készìti elő és hajtja részben végre; az Ügynökséget az öt évre megválasztott
Igazgató vezeti, aki egyben képviseli is a szervet.
Az Alapjogi Ügynökség nem egyes jogsértésekkel foglalkozik, és panaszokat sem fogadhat, az alapjogok
területén kötelező szabályokat sem alkothat. A hatásköre olyan tevékenységekre összpontosul, amit
összefoglalóan, általában az emberi jogok betartásának előmozdìtásaként szoktak jellemezni. Létrehozatalának
célja, hogy az Unió döntéshozó szerveinek, döntéshozataluk során, az alapjogok tekintetében, „támogatást és
szakértelmet” nyújtson, egy egységes uniós alapjogi mérce kialakìtása, érvényesülése érdekében. Középponti
feladata az alapjogokkal kapcsolatos adatok, információk összegyűjtése, feldolgozása és közzététele (pl. nemzeti
és nemzetközi szabályozások, az alapjogokra vonatkozó ìtélkezési gyakorlat, szabályozási tendenciák, bevált
gyakorlatok tìpusai és jellemzői, empirikus kutatások eredményei stb.), információs hálózatok kiépìtése; az
alapjogokra vonatkozó adatok szabványosìtásának, objektìv feldolgozásának és összehasonlìthatóságának
javìtása; tudományos kutatások, felmérések végzése, tanulmányok készìtése, valamint ezek ösztönzése;
konferenciák szervezése; vélemények, valamint tematikus és éves jelentések készìtése. Az Alapjogi Ügynökség
létrehozását vonBogdandy és vonBernstorff úgy jellemzi, hogy ez lépés az Unió általános alapjogvédelmi
politikájában a proaktìv szegmens kialakìtása felé, von Bogdandy és von Bernstorff, 2009, 1037. o. (a
tanulmány egyben az Ügynökség jogállásának és tevékenységének egyik legújabb értékelése).
A Tanács az alapìtó rendelet végrehajtására elfogadott 2008/203/EK határozatában (HL L 63., 2008.3.7., 14. o.)
a 2007–2012 közötti időszakra, az alábbi tematikus területeken jelölte ki az Ügynökség tevékenységét (2. cikk):
rasszizmus, idegengyűlölet és a kapcsolódó intolerancia; a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy
meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló, vagy kisebbségekhez tartozó
személyek elleni megkülönböztetés vagy ezen szempontok bármiféle kombinációján alapuló megkülönböztetés
(többszörös megkülönböztetés); sértettek kártérìtése; a gyermekek jogai, ideértve a gyermekvédelmet is;
menekültügy, bevándorlás és a bevándorlók integrációja; vìzum és határellenőrzés; az Unió állampolgárainak
részvétele az Unió demokratikus működésében; információs társadalom, különösen a magánélet tiszteletben
tartása és a személyes adatok védelme; a hatékony és független igazságszolgáltatáshoz való jog. Az Ügynökség
tevékenysége hangsúlyozottan csak kiegészìtő jellegű (l. a fenti határozat 3. cikkét), kapcsolódik az Unió
döntéshozó szerveinek munkájához, és együttműködési kötelezettsége van az tagállamokkal, más nemzetközi
szervezetekkel (ENSZ, Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet), az alapjogok védelme területén
működő civil szervezetekkel, melyekkel alapjogi együttműködési hálózatot (alapjogi platform) alakìt ki,
valamint az Európa Tanáccsal. Az Európa Tanács és az Ügynökség közötti együttműködés területeiről
módszereiről és formáiról külön szerződést is kötött az Európai Közösség és az Európa Tanács (HL L 186.,
2008.7.15., 7. o.).
350
Európai Unióban
2. 10.2. Az egyenlőség elve – a hátrányos

megkülönböztetés tilalma
Az alapjogok széles köréből ki kell emelni egyet, mely a kezdetektől rendkìvüli szerepet játszott az egész
közösségi, majd uniós jogrendben. Ez az egyenlőség elve, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, mely az
alapjogok egyikéből általános jogelvvé vált az Unióban az idők folyamán, mind a jogalkotást, mind a
jogalkalmazást befolyásoló normaként. Ez nem csoda, hiszen az általános gondolat, hogy a hasonló helyzetben
lévőket nem lehet különbözően kezelni (szabályozni, jogilag megìtélni) szorosan kapcsolódik az igazságosság és
a jogállamiság eszméjéhez, és átfogó, funkcionális elv minden olyan jogrendben, mely ezen eszmékre épül. Az
Überschär-ügyben a Bìróság már úgy hivatkozik az elvre, mint ami a Bìróság megszilárdult joggyakorlata
szerint a közösségi jog alapvető elve, 810/79 Peter Überschär v Bundesversicherungsanstalt für Angestellte
[1980] EBHT 2747, 16. pont.
Az egyenlőség kérdése, elvi követelményként, az uniós jog sok területén bukkan fel. Általános elv a tagállamok
közötti egyenlőség, melynek gyökerei az EUSz 4. cikk (3) bekezdésében (volt EKSz 10. cikkben) és a tagállami
szolidaritásban találhatóak. Sok vonatkozása van a gazdasági szereplők (szűkebben a vállalkozások)
egyenlőségének olyan értelemben, hogy az uniós vagy tagállami gazdaságpolitikai döntések,
gazdaságszabályozó intézkedések egymáshoz való viszonyukban is, milyen módon érintik a vállalkozásokat,
akár tagállamon belül, akár uniós szinten, és ez hogy befolyásolja a közöttük lévő versenyt (l. közös
agrárpolitika, belső piac joga, versenypolitika stb.). Az egyenlőség követelménye felmerülhet klasszikus
alapjogként, ahol elsősorban (de nem kizárólag) természetes személyek közötti, nevesìtett alapokon történő
hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése a cél az uniós jog alkalmazási körében, akár gazdasági
szereplőkként jelennek meg e személyek, akár nem (pl. nemi, faji, állampolgársági alapon történő
megkülönböztetés kizárása).
A következőkben a hátrányos megkülönböztetés tilalmát magánfelekhez kötődően, elsősorban alapjogként

tekintem át (az elv érvényesülésének egyéb, ugyancsak fontos vonatkozásai az egyes szektorális uniós
jogterületeken, pl. a belső piac jogánál, ugyancsak szóba kerülnek).
2.1. 10.2.1. A hátrányos megkülönböztetés tilalma az uniós

jogalkotás szintjén
Mára az uniós jogban az egyenlőség biztosìtását jogi rendelkezések hálója biztosìtja. A deklaratìv rendelkezések
között meg kell emlìteni az EUSz 9. cikkét, mely szerint az Unió tiszteletben tartja az uniós polgárok közötti
egyenlőséget, ezt célként kiegészìti az EUMSz 10. cikke, melynek értelmében az Unió a politikái és
tevékenységei meghatározása és végrehajtása során küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson,
valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló
megkülönböztetés ellen. E deklaratìv, alanyi jogot nem keletkeztető rendelkezések képezik a keretét a hátrányos
megkülönböztetést különböző vonatkozásokban tiltó uniós jogszabályoknak.
A tiltott megkülönböztetés alapja Érvényesülési terület
Alapjogi Charta nem, faj, szìn, etnikai vagy a Szerződések alkalmazási körében
társadalmi származás, genetikai
21(1) tulajdonság, nyelv, vallás,
meggyőződés, politikai vagy más
vélemény, nemzeti kisebbséghez
tartozás, vagyoni helyzet, születés,
fogyatékosság, kor, szexuális
irányultság
A tiltott megkülönböztetés alapja Érvényesülési terület
EUMSz 18. állampolgárság szerint a Szerződések alkalmazási körében
Alapjogi Charta állampolgárság szerint a Szerződések alkalmazási körében
351
Európai Unióban
21(2)
2000/43/EK ie.329 faji és etnikai származás a Szerződések alkalmazási körében
EUMSz 157(1) férfiak és nők közötti munkáért való dìjazás
EUMSz 45(2) állampolgárság szerint munkavállalók: munka,

foglalkoztatás
2006/54EK ie.330 férfiak és nők között foglalkoztatás és munkavégzés
2000/78/EK ie.331 valláson, meggyőződés, foglalkoztatás és munkavégzés

fogyatékosság, életkor, szexuális
irányultság szerint
79/7/EGK ie.332 férfiak és nők között szociális biztonság megvalósìtása
86/613/EGK ie.333 férfiak és nők között vállalkozói tevékenység
2004/113/EK ie.334 férfiak és nők között áruk, szolgáltatások értékesìtése,

igénybevétele
EUMSz 40(2) termelők és fogyasztók között közös agrárpolitika
EUMSz 37(1) állampolgárság szerint áruk beszerzési és értékesìtési

feltételeinél
EUMSz 214(2) ------- humanitárius segìtségnyújtás

7 8 9 10 11 12
A fenti jogszabályok között a legnagyobb kérdőjel az Alapjogi Charta 21. cikk(1) bekezdésének alkalmazása. A
rendelkezés tág: „Tilos minden megkülönböztetés, ìgy különösen a nem, faj, szìn, etnikai vagy társadalmi
származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti
kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő
megkülönböztetés.” Bár magából a rendelkezésből nem derül ki, de az általános szabályok alapján a hatálya
csak a Szerződések alkalmazási körére terjed ki, amire a rendelkezéshez fűzött magyarázat is utal. Feltehetően
nem lesz egyszerű e rendelkezés és a többi uniós egyenlőségi klauzula értelmezésének összeegyeztetése úgy,
hogy mindegyik megtartsa a maga létjogosultságát. Elvileg, ugyanis a Charta 21. cikk (1) bekezdés a lehető
legszélesebb értelmű, és elnyelheti a többi, általános klauzulát. Feltehetően a Charta 21. cikk (1) bekezdése lesz
az általános háttérszabály, mìg többi egyenlőségi rendelkezés egyfajta lex specialisként érvényesül a vonatkozó
ügyekben.
A Charta 21. cikk (1) bekezdésétől eltekintve, két vonatkozásban általános a hátrányos megkülönböztetés
tilalma az uniós tevékenység keretei között: az állampolgárságon alapuló megkülönböztetésnél (mely az uniós
polgárság megteremtéséhez kapcsolódott a Maastrichti Szerződésben), valamint a faji és etnikai származáson
alapuló megkülönböztetés tekintetében. Természetesen a másodlagos uniós jogszabályok köre nem lezárt, mert
a Tanács és a Parlament általános szerződéses felhatalmazást kaptak további uniós jogszabályok elfogadására.
Így rendes jogalkotás keretében további, állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmára vonatkozó
szabályokat fogadhatnak el (EUMSz 18. cikk), mìg különleges jogalkotási eljárás keretében (egyetértési eljárás,
7
HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
8
HL L 204., 2006.7.26., 23. o. Részben a nagy jelentőségű
76/207/EGK irányelvet váltotta fel, mellyel kapcsolatban számos ügy került a Bìróság elé.
9
HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
10
HL L 6., 1979.1.10., 24. o.
11
HL L 359., 1986.12.19., 56. o.
12
HL L 373., 2004.12.21., 73. o.
352
Európai Unióban
egyhangú szavazás a Tanácsban), az uniós hatáskörökön belül, intézkedéseket tehetnek a nemen, faji vagy
etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon
alapuló megkülönböztetés leküzdésére (EUMSz 19. cikk).13
A hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezések értelmezése más-más összefüggésekben történik

különböző területeken (pl. munkavégzés, személyek szabad mozgása, szociális jogok, stb.), és az erre vonatkozó
joganyag (jogszabályok, bìrósági jogesetek) szerteágaznak.14 Azonban néhány közös kérdés általában is
tárgyalható.
2.2. 10.2.2. Az egyenlőség elvének tartalma

A Bìróság szerint az egyenlőség elve megköveteli, hogy „hasonló helyzeteket tilos eltérően kezelni, hacsak a
megkülönböztetés nem indokolható objektìv okokkal”. 124/76 és 20/77 SA Moulins és mások v Office national
interprofessionnel des céréales [1977] EBHT 1795, 17. pont. Ugyanakkor, a másik oldalról, a Hoche-ügyben a
Bìróság kifejtette, hogy az egyenlőség elvét sérti az is, ha különböző helyzeteket egyenlően kezelnek, l C-
174/89 Hoche GmbH v Bundesanstalt für Landwirtschaftliche Marktordnung [1990] EBHT I-2681, 25. pont.
Már ebből is kiderül, hogy a Bìróság az egyenlőség elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának
fogalmait nagyjából azonos értelemben használja. Ugyanis az is hátrányos megkülönböztetés, ha valakire
ugyanazon szabály vagy jogi megìtélés vonatkozik, mint a tőle (a szabály vagy megìtélés tárgyát tekintve)
különböző helyzetben lévő személyre.
Természetesen az egyenlőség elvének fenti leìrása önmagában is egy rejtvény, mely legalább Arisztotelészig
nyúlik vissza. Mi a hasonló helyzet, milyen szempontból kell hasonlónak lennie, kialakìtható-e valamilyen
általános mércéje a hasonlóságnak, a hasonló helyzet valamilyen mértékű eltérést eltűr-e még konkrét
helyzetekben, mikor indokolható a hasonló helyzetek eltérő kezelése, min múlik egy indok „objektivitása”, stb.
Az uniós jogban is alapvetően az a kérdés, hogy kialakìtható-e olyan segédtételek és segédfogalmak rendszere,
mely az ad hoc, eseti mérlegelésnek korlátokat állìt.
Az uniós jogban a hátrányos megkülönböztetésnek két alapvető formáját szokták megkülönböztetni: a közvetlen
(nyílt) diszkriminációt és a közvetett (burkolt) diszkriminációt. Ez az alapvető elhatárolás már megjelenik a
Defrenne(II)-ügyben a férfiak és nők egyenlő dìjazását előìró EGKSz 119. cikk (EKSz 141., jelenleg EUMSz
157. cikk) alkalmazásánál, l. 43/75 Gabrielle Defrenne v Société anonyme belge de navigation aérienne Sabena
[1976] EBHT 0455, 18. pont. Ugyanakkor a megkülönböztetés a Bìróság joggyakorlatában korábban is
megjelent az EGKSz 95. (később EKSz 90., jelenleg EUMSz 110.) cikkénél, a piacvédő és diszkriminatìv
adóztatás tilalmánál, l. pl. 94/74 Industria Gomma Articoli Vari IGAV v Ente nazionale per la cellulosa e per la
carta ENCC [1975] EBHT 0699, 13. pont. Azt, hogy mi a közvetett és közvetlen diszkrimináció, és mi közöttük
a különbség, legtöbbször a hátrányos megkülönböztetés adott összefüggéseiben lehet megállapìtani. Ez függ
attól, hogy kik között, milyen alapon, milyen módon, milyen magatartás tanúsìtásával tilos a hátrányos
megkülönböztetés. A Palermo-ügy az állampolgárságon alapuló közvetett diszkrimináció egyik egyszerű és
világos példájával szolgált.
237/78 Caisse régionale d’assurance maladiede Lille v Diamante Palermo née Toia
[1979] EBHT 2645
[A korabeli francia szociális jogszabályok alapján, öregségi járadékra vált jogosult az a 65 éven felüli nő, akinek
munkaviszonnyal rendelkező házastársa van, legalább öt francia állampolgárságú gyermeket nevelt azok
tizenhat éves kora előtt legalább kilenc éves időtartamig, és nem rendelkezett létfenntartásához szükséges
jövedelemmel vagy javakkal. Az alperes Franciaországban letelepedett olasz állampolgár volt, akinek hét
gyermeke közül kettő francia, öt olasz állampolgár volt. A járadék iránti igényét amiatt utasìtották el, mert a
gyermekei nem voltak francia állampolgárok.]
12 Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a rendelet 3(1) cikke által, az egyenlő bánásmódot előìró
szabályok nem csak a társadalombiztosìtási rendszerek jogosultjainak állampolgárságán alapuló nyìlt
13
Vannak további egyedi felhatalmazások is, l. pl. EUMSz 157 cikk (3)
bekezdés.
14
E területek specifikus szabályozásának elemzésére, területenként
külön szakirodalom alakult ki, most már a magyar jogéletben is. Különösen sok elemzés foglalkozik a nemi alapon történő
megkülönböztetés tilalmával, áttekintésre l. Tatham, 2006, 607–688. o. Az újabb luxemburgi ìtélkezési gyakorlat elemzésére l. Costello-
Davies, 2006, 1567. o.
353
Európai Unióban
diszkriminációt tiltják, hanem a megkülönböztetés burkolt formáit is, melyek más megkülönböztető feltételek
alkalmazásával ténylegesen azonos eredményre vezetnek.
13 A gyermekek állampolgárságra vonatkozó olyan feltétel, mint amilyet az alkalmazandó francia jogszabályok
állìtottak fel, ténylegesen ahhoz az eredményhez vezet, hogy egy külföldi állampolgárságú anya csak kivételes
esetekben élvezheti a járadékot. [...]
14 Ezért a gyermekek állampolgárságára vonatkozó feltételt közvetett diszkriminációnak kell tekinteni, hacsak
nem igazolható objektìv indokokkal.
[A felperes a másodlagos megkülönböztetést igazoló objektìv indokként arra hivatkozott, hogy a járadék célja a
gyermekvállalás bátorìtása, mely érthetően Franciaországra vonatkozik elsősorban. A bìróság ezt azzal utasìtotta
el, hogy egyrészt ez öregségi járadék, másrészt a szóban forgó 1408/71/EGK rendelet nem tesz különbséget
demográfiai célokat szolgáló, és ilyen célokat nem szolgáló ellátási rendszerek között.]
17 A Bìróság előtt más érv nem hangzott el arra nézve, hogy a gyermekek állampolgárságára vonatkozó feltétel
objektìv alapokon nyugszik. Ebből arra kell következtetni, hogy a kérdéses feltétel közvetett diszkriminációt
valósìt meg a tagállamoknak, a társadalombiztosìtási rendszerekről szóló 1408/71. számú rendelet körébe eső
állampolgárai között.
Az ügy tényállása és a levont következtetések jól rámutatnak a közvetett diszkrimináció jellemzőire: olyan
megkülönböztető feltétel érvényesült a tagállami jogban, mely ténylegesen hátrányos helyzetbe hozta a
külföldieket anélkül, hogy a járadékra jogosultak között állampolgársági alapon formálisan különbséget tett
volna.
Természetesen a közvetett diszkrimináció megállapìtása ennél sokkal több bizonytalanságot hordozhat: kérdés,
hogy a másodlagos, a megkülönböztetés tiltott alapjától eltérő, megkülönböztető feltételek valóban
hátrányosabb helyzetbe hozzák-e a védett csoportot, ez mennyiben valószìnűsìthető vagy bizonyìtható, és a
megkülönböztetés hátrányos hatásai a gyakorlatban is érzékelhetőek-e vagy csak elméletiek. Másrészt a
másodlagos feltételek léte objektìv indokokkal igazolható, ez a közvetett diszkrimináció fogalmi eleme, és
megállapìthatóságának korlátját is jelenti egyben.
A bizonytalanságot az okozza, hogy ezen kérdések eldöntése nem történhet általában, hanem csak a konkrét
tényállás összefüggéseiben (pl. objektìv vagy objektìvnak vélt indok annyi lehet, ahány tényállás). A
másodlagos megkülönböztető feltételek és a védett csoportot sújtó tényleges hátrány összefüggéseit nem lehet
mérni, az igazoló indokok objektivitására nincs általános mérce. (Természetesen a Bìróság megkìsérelhet
felállìtani ilyet a megkülönböztetést magukban foglaló helyzetek egy-egy csoportjára. Ilyen mércét állìt fel a
Bìróság a Bilka-Kaufhaus-ügy nevezetes 36. pontjában a férfiak és nők egyenlő dìjazásának követelményénél, l.
170/84 Bilka-Kaufhaus GmbH v Karin Weber von Hartz [1986] EBHT 1607.)
Kétségtelenül, a közvetett diszkrimináció tilalmának megállapìthatósága általá-ban részletesebb szabályokat

kìván vagy kìvánna, mint a közvetett diszkriminációé.Így az is lehetséges, hogy a közvetett diszkrimináció
tilalma nem vezethető le azuniós jogból, de ugyanebben a vonatkozásban a közvetlen diszkrimináció igen.A
Defrenne(II)-ügyben is arra utal a Bìróság a férfiak és nők közötti egyenlő dìjazást védő szerződéses
rendelkezés vizsgálatánál, hogy a közvetett diszkrimináció tilalmának levezetéséhez, sok esetben részletesebb
jogszabályok kellenek, mint a közvetlen megkülönböztetés megállapìtásához:
18 E rendelkezések alkalmazásának céljából a 119. cikk teljes alkalmazási körén belül meg kell különböztetni
egyrészről a közvetlen és nyìlt hátrányos megkülönböztetést, amely a fent emlìtett cikkben meghatározott, a
munka azonosságának és az egyenlő dìjazás szempontjai alapján már megállapìtható, másrészről a közvetett és
leplezett hátrányos megkülönböztetést, amely csak egyértelműbb, közösségi vagy nemzeti végrehajtási
rendelkezésekkel összefüggésben azonosìtható.
19 Nyilvánvaló ugyanis, hogy a 119. cikkben meghatározott célkitűzés teljes körű megvalósìtása a női és férfi
munkavállalók közötti minden közvetlen és közvetett megkülönböztetés felszámolásával nemcsak egyes
vállalkozásokat, hanem egész iparágakat, sőt a gazdasági rendszer egészét tekintve bizonyos esetekben olyan
szempontok meghatározását igényelheti, amelyeknek végrehajtása megfelelő közösségi és nemzeti intézkedések
meghozatalát igényli.
43/75 Gabrielle Defrenne v Société anonyme belge de navigation aérienne Sabena [1976] EBHT 0455, 18-19.
pontok.
354
Európai Unióban
Az uniós jog egyes területeken kifejezett jogalkotói meghatározást ad a közvetlen és közvetett diszkriminációra,
ami lényegét tekintve nem megy túl a Bìróság által kialakìtott meghatározásokon. A 2006/54/EK irányelv (a
férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén
történő megvalósìtásáról) 2. cikke ilyen, tipikus leìrást ad:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
a) közvetlen megkülönböztetés: ha egy személlyel szemben neme miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint
ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának;
b) közvetett megkülönböztetés: ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egyik nemhez
tartozó személyeket a másik nemhez tartozó személyekhez képest hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés,
feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektìv módon igazolható, továbbá e cél megvalósìtásának eszközei
megfelelőek és szükségesek;”
Ugyanakkor a hátrányos megkülönböztetésnek más formáit is ismerik az újabb irányelvek, a közvetlen és

közvetett megkülönböztetésen túl.. Ilyen megkülönböztetési forma a zaklatás, mely esetben, a tiltott
megkülönböztetés alapját szolgáló valamely ok miatt, egy személlyel kapcsolatban nemkìvánatos magatartásra
kerül sor olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és amely megfélemlìtő, ellenséges,
megalázó, megszégyenìtő vagy sértő környezetet teremt.15 Hasonló módon, a hátrányos megkülönböztetésre
adott utasítás is hátrányos megkülönböztetés egy formájának minősül.16 Viszont úgy tűnik, hogy a hátrányos
megkülönböztetés ezen két formája szorosan az irányelvekhez, és sajátos diszkriminációs formákhoz kötődnek,
és nem részei az egyenlőség elvének, mint általános uniós jogelvnek.
2.3. 10.2.3. Az egyenlőség elve és az egyenlő bánásmódot előíró

tételes jogi rendelkezések
Alapvető kérdés az egyenlőség elvénél is, akár a többi általános jogelvnél, hogy a tartalmát mennyiben
határozzák meg a tételes uniós jogszabályok, azaz mi a viszonya az elvnek önmagában, az egyenlőséget
biztosìtó tételes jogi rendelkezésekhez. Az alapjogok védelménél, mint általános jogelvnél, a bìróság az egyes
alapjogok tartalmának meghatározásánál elsősorban a tagállami közös alkotmányos hagyományokra és az
Emberi Jogok Európai Egyezményére épìtett. Az uniós (közösségi) jog rendelkezéseinek ebben jelentős szerepe
nem volt (mivel hosszú ideig hiányoztak ilyen, átfogó rendelkezések a tételes jogból). A jogbiztonság elvének
tartalmát az uniós (közösségi) jogrend működéséből, és magasabb elvekből vezette le. Úgy tűnik, hogy az
egyenlőség elve érvényesülési körének meghatározásánál, a közösségi jogi tételes rendelkezések nagyobb
szerepet játszottak, mint a többi általános jogelvnél – legalábbis ami a tagállami aktusok megìtélését illeti.
Ellenben az uniós (közösségi) jogi aktusok felülvizsgálatánál, az egyenlőség elvének tartalmát a Bìróság
kevésbé kötötte konkrét rendelkezésekhez.
Ez utóbbi tekintetben tanulságos volt a Sabbatini-ügy, mely ugyan közösségi alkalmazottal kapcsolatos jogvita
volt, de jól megvilágìtja a problémát. A Személyzeti Szabályzat rendelkezései alapján egy közösségi
alkalmazottól, amennyiben megházasodott, visszavonhatták a külföldi munkavégzés után járó juttatást, azonban
a rendelkezés másként érintette a nőket, mint a férfiakat. Ez ugyan megkülönböztetés volt, azonban akkoriban
az EGKSz (119. cikk) csak az egyenlő dìjazáshoz való jogot védte, mely nem vonatkozott az ügyre. Kérdés volt,
hogy a Bizottság határozata, mellyel megvonta Szabályzat alapján a juttatást, érvénytelenìthető-e általában az
egyenlőség elve alapján. A Bìróság szerint a férfiak és nők közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve
vonatkozik a közösségi közszolgálati jogviszonyokra is, és a férfiak és nők közötti egyenlőség, mint általános
jogelv alapján semmisìtette meg a bizottsági határozatot. 20/71 Luisa Sabbatini, née Bertoni, v European
Parliament [1972] EBHT 0345, 14. pont. Az okot egy későbbi ügyben fogalmazta meg részletesebben a
Bìróság:
17 ...Következésképpen, egyrészt a közösségi intézmények, másrészt az alkalmazottai, valamint az

alkalmazottak hozzátartozói közötti viszonyokban az egyenlő bánásmód elvéből fakadó követelmények
semmiképpen nem korlátozódnak az EGK Szerződés 119. cikkéből vagy ezen a területen elfogadott
irányelvekből eredő követelményekre.
15
L. a 2000/43/EK irányelv 2(3) cikkét, 2006/54/EK irányelv 3(2)a.
pontját, 2000/78/EK irányelv 2(3) cikkét és a 2004/13/EK irányelv 4(3) cikkét.
16
L. a 2004/13/EK irányelv 4(4) cikkét, 2000/43/EK irányelv 2(4)
cikkét, 2000/78/EK irányelv 2(4) cikkét és a 2006/54/EK irányelv 3(2)b. pontját.
355
Európai Unióban
75/82 és 117/82 C. Razzouk és A. Beydoun v Bizottság [1984] EBHT 1509, 17. pont.
Az egyenlőség elvének, mint általános jogelvnek ezen autonómiája azonban jobban korlátozott, ha tagállami
jogi aktusokkal kell szembeállìtani, legalábbis erről tanúskodik a Defrenne(III)-ügy. Itt, a polgári repülésben
dolgozók öregségi nyugdìjáról szóló belga királyi rendelet egyik rendelkezéséről volt szó, mely állìtólagosan
hátrányos megkülönböztetést tartalmazott a nőkkel szemben. A belga Conseil d’État kérdései éppen arra
irányultak, hogy a közösségi jog alkalmazási körébe esik-e a tényállás, akár az EGKSz 119. cikkéről, akár
tágabban az egyenlő bánásmód elvéről, mint sui generis általános közösségi jogelvről legyen szó. A Bìróság
szerint, a 119. cikk nem volt alkalmazható, mert az egyenlő dìjazást szabályozta. Másrészt, az általános jogelvek
tartalma nem teljesen független a tételes jogi közösségi rendelkezésektől, legalábbis ami a tagállami aktusok
felülvizsgálatát jelenti. Végül azt a következtetést vonta le, hogy hiába érvényesül a férfiak és nők közötti
egyenlő bánásmód általános elve, „az alapügy tényállását képező események bekövetkeztekor, a munkáltató és
munkavállaló nemzeti jogon alapuló jogviszonyában, nem volt más, a férfiak és nők közötti hátrányos
megkülönböztetést tiltó közösségi jogszabály, mint a dìjazásra vonatkozó követelmények, ahogy arra a
Szerződés 119. cikke utal.” 149/77 Gabrielle Defrenne v Société anonyme belge de navigation aérienne Sabena
[1978] EBHT 1365, 33. pont.
Tehát annak ellenére, hogy általában létezett a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód közösségi elve, a
Defrenne(III)-ügyben felvetődő probléma továbbra is kizárólagosan a tagállam belső jogára tartozott. Ez azt
jelenti, hogy az egyenlőség elve, mint általános jogelv nem autonóm teljesen, tartalma nagyban függ a
vonatkozó tételes uniós szabályoktól.
Lehetnek azonban olyan esetek, amikor a Bìróság az egyenlőség elvét érvényesìti a tételes jogi szabályok
alkotta korlátokon túl is, méghozzá egyéb, magasabb elvek felhasználásával és segìtségével.
C-13/94 P v S and Cornwall County Council
[1996] EBHT I-2143
[A felperes egy oktatási intézmény dolgozója volt, aki külső nemi jelleget megváltoztató műtéten esett át. A
munkáltató időközben elbocsátotta, a felmondás időpontja a műtét előtti, a munkaviszony megszűnése a műtét
utáni időpontra esett. Az angol munkaügyi bìróság előzetes döntéshozatalt kezdeményezve, arra kérdezett rá,
hogy a férfiak és nők megkülönböztetését tiltó 76/207/EGK irányelv17 alkalmazható-e az ügyre.]
20 Ennek megfelelően, az irányelv alkalmazási köre nem korlátozható egyszerűen olyan hátrányos
megkülönböztetésre, ami azon a tényen alapul, hogy egy személy az egyik vagy másik nemhez tartozik. A
célját, és a biztosìtani kìvánt jogok természetét figyelembe véve, az irányelv alkalmazási köre szintén kiterjed
olyan megkülönböztetésre, mely, ahogy ebben az ügyben is, az érintett személy külső nemi jelleget
megváltoztató műtétje miatt történik.
21 Ilyen hátrányos megkülönböztetés lényegileg, ha nem is kizárólagosan az érintett személy nemén alapul. Ha
egy személyt elbocsátanak azon az alapon, hogy ő át kìván esni, vagy már átesett egy külső nemi jelleget
megváltoztató műtéten, akkor vele hátrányosabban bánnak, mint azokkal a személyekkel, akik ahhoz a nemhez
tartoznak, melyhez őt a műtét előtt tartozónak gondolták.
22 Az ehhez hasonló hátrányos megkülönböztetés eltűrése, ami egy ilyen személyt illet, a megsértését jelentené
a méltóságnak és szabadságnak, melyre ő jogosult, és amelyet a Bìróság kötelessége biztosìtani.
23 Egy ilyen személy elbocsátását ezért az irányelv 5(1) bekezdésével ellentétesnek kell tekinteni, hacsak az
elbocsátás nem igazolható a 2(2) cikk alapján.
A Bìróság indokolása nem könnyen követhető abban a tekintetben, hogy tulajdonképpen kik között történt
megkülönböztetés. A külső nemi jelleget megváltoztató műtéten átesett felperest lényegileg ahhoz a csoporthoz
hasonlìtotta, amelyhez tartozónak vélték a műtét előtt, azaz a férfiakhoz. Bár a tényállás alapján kétségtelenül
hátrányos megkülönböztetés sújtotta a felperest, ez inkább szexuális irányultsága miatti megkülönböztetés volt,
és aligha férfiak és nők közötti megkülönböztetésről volt szó. (A 76/207/EGK irányelv csak ez utóbbit kìvánta
tiltani.) A kettő között megkülönböztetést kell tenni, ahogy teszi ezt az EUMSz 10. és 19. cikke, mely külön
veszi a nemek közötti, valamint a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést. Mindezt figyelembe véve,
a Bìróság tulajdonképpen az emberi méltóság és szabadság (tkp. önrendelkezési jog) magasabb, az alapjogokhoz
tartozó elveit alkalmazva ìtélt meg közvetve egy tagállamon belüli jogi aktust. Formailag ezt az irányelv fogalmi
17
Azóta felváltotta a 2006/54/EK irányelv.
356
Európai Unióban
határainak „kiterjesztésével” (lényegében átlépésével) tette, ténylegesen azonban az egyenlőség elvét, más
magasabb elveket felhasználva, a tételes jogi (irányelvi) rendelkezésektől függetlenìtve önállóan alkalmazta az
eset megìtélésénél. [Vö. az Alkotmánybìróság gyakorlatával, amely ugyancsak az emberi méltóságra vezeti
vissza az egyenlő bánásmód általános követelményét, pl. l. a korai 9/1990. (IV. 25.) AB határozat (személyi
jövedelemadó) ABH 1990, 46, IV. pont.]
A mai uniós jogban az egyenlőség elvének és az elvet védő tételes jogi rendelkezések viszonyában a problémák
súlypontja eltolódott a korábbiakhoz képest. Manapság, már az uniós jog – nem kis részben az Európai Unió
Bìróságának joggyakorlata nyomán – számos általános szabályt, elvet foglalt konkrét uniós rendelkezésbe, az
általános jogelvek legnagyobb része is ìrott, tételes jogi szabállyá vált. Nincs ez másként az egyenlőség elvénél
sem, ahol a hátrányos megkülönböztetés tilalmának számos formája szerepel a tételes jogban. Így csökkent az
esélye annak az újabb joggyakorlatban, hogy az egyenlőség elve önállóan mutatkozzon meg a különböző
vonatkozásait védő, tételes jogi, egyenlőségi klauzulákkal szemben. Így viszont az a probléma kerül egyre
inkább előtérbe, ami már a Defrenne(II)-ügyben is: az általános, az egyenlőség különböző formáit védő
rendelkezéseknek [l. pl. EUMSz 10., vagy az Alapjogi Charta 21. cikk (1) bekezdését] lehet-e közvetlen
hatályuk, és ha igen, milyen mértékben, a tagállamok belső jogában, további, kellően konkrét végrehajtó
jogszabályok hìján. (Az ilyen szabályok meghozatalára éppen az EUMSz 19. cikke ad felhatalmazást).
2.4. 10.2.4. Egyenlőség elve: a hatékony jogvédelem

előmozdítását szolgáló eljárási eszközök
(a) Az egyenlő bánásmód biztosítását előmozdító szervek létrehozása
Az irányelvek rendelkezései arra kötelezik a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan testületet vagy testületeket
jelölnek ki, melyek feladata az irányelvek által védett egyenlő bánásmód elősegìtése, esetlegesen ellenőrzése. A
testületeknek megfelelő hatáskörrel kell rendelkezniük feladatuk ellátásához. Az irányelvek olyan hatásköröket
nevesìtenek, mint pl. segìtségnyújtás lehetősége a megkülönböztetés sértettjeinek az eljárások során, független
vizsgálatok lefolytatása és jelentések közzététele, információcsere, javaslattétel.
(b) Jogorvoslati eszközök biztosítása
Az irányelvek alapján a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy azok a személyek, akik az irányelvek
által kiküszöbölni kìvánt vélt vagy valós hátrányos megkülönböztetésre hivatkoznak, közigazgatási és/vagy
bìróság eljárásban érvényesìthessék igényüket. Ezen eljárások előtt – akár kötelezően is – a tagállamok
előìrhatják más jogorvoslati eszköz igénybevételét is (pl. egyeztető eljárás). A bìrói jogvédelmet akkor is
biztosìtani kell, ha megszűnt az a jogviszony, melyben a hátrányos megkülönböztetés történt. A jogvédelem
hatékonyságának elősegìtése végett, a tagállamok biztosìtani kell, hogy azok a civil szervezetek, melyek
tevékenységükből fakadó törvényes érdeke az irányelvben foglaltak biztosìtására irányul, részt vehessen a sértett
személy beleegyezésével az eljárásban. Az irányelvek viszont nem biztosìtanak jogot e szervezeteknek ilyen
eljárás indìtására.
(c) Megtorlás elleni védelem
Az irányelvek alapján, a tagállamoknak meg kell hozni a szükséges intézkedéseket azoknak a védelmében, akik
az egyenlőség elvének érvényesìtése érdekében eljárást indìtottak, az ezen eljárásra válaszként, velük szemben
alkalmazott hátrányoktól.
(d) Bizonyítási teher megfordítása
Az újabb egyenlőségi irányelvekben a hatékony jogvédelmet szolgálhatja a bizonyìtási teher megfordìtása az

egyenlőség biztosìtása céljából indìtott eljárásokban, és ezt a tagállamoknak biztosìtani kell. A panaszosnak,
illetve felperesnek elég olyan tényeket bizonyìtani, melyek alapján valószìnűsìteni lehet, hogy közvetlen vagy
közvetett, hátrányos megkülönböztetés történt. Ezután a bizonyìtási teher átfordul, és a bepanaszoltnak illetve
alperesnek kell bizonyìtani, hogy az egyenlőség elvének az irányelvekben védett formáit nem sértette meg.
A bizonyìtási teher átfordulásáról szóló irányelvi rendelkezéseknek fontos előzménye a 97/80/EK irányelv a
bizonyìtási teher megfordìtásáról.18 A Bìróság a Nikoloudi-ügyben röviden összefoglalta az irányelv
jelentőségét:
18
97/80/EK tanácsi irányelv (HL L 14., 1998.1.20., 6. o.)
357
Európai Unióban
74 E tekintetben fontos megállapìtani, hogy a 97/80 irányelv tizenhetedik és tizennyolcadik

preambulumbekezdésére tekintettel az irányelv célja többek között az egyenlő bánásmód elve érvényesìtésének
hatásosabbá tétele, mivel az első ránézésre hátrányos megkülönböztetés esetén a munkáltatónak kell
bizonyìtania, hogy nem sértették meg ezt az elvet.
75 Az ötödik kérdésre adandó válasz tehát az, hogy ha a munkavállaló arra hivatkozik, hogy az egyenlő
bánásmód elvét megsértették az ő kárára, és olyan tények fennállását valószìnűsìti, amelyek alapján közvetlen
vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés vélelmezhető, akkor a közösségi jogot – ìgy különösen a 97/80
irányelvet – akként kell értelmezni, hogy az alperesnek kell bizonyìtania, hogy nem sértették meg ezt az elvet.
C196/02 Vasiliki Nikoloudi v Organismos Tilepikoinonion Ellados AE [2005] EBHT I-1789, 74–75. pontok.
(e) A szankció és a sértettnek nyújtandó jóvátétel
Amennyiben az uniós jogban tiltott hátrányos megkülönböztetés történik, a tagállamoknak ezt megfelelően
szankcionálniuk kell. Az uniós jog nem határozza meg, hogy a tagállamnak a jóvátétel milyen formáját kell
választania belső jogában. Nem teszik ezt a hátrányos megkülönböztetés különböző formáit tiltó irányelvek sem.
Azonban az uniós jogból fakadó általános tagállami kötelezettségekből a jóvátétel meghatározásánál vannak
bizonyos követelmények. A Bìróság már a von Colson-ügyben világossá tette, hogy ugyan az uniós (közösségi)
jog az államokra hagyja a hátrányos megkülönböztetés miatt alkalmazható jogkövetkezmények meghatározását,
azon az uniós (közösségi) jog hatékony érvényesülése az EUSz 4 cikk (3) bekezdése (volt EKSz 10. cikk),
valamint az irányelvek teljes és hatékony átültetésének kötelezettsége az EUSz 288. cikke (volt EKSz 249.
cikke) alapján, és az irányelvek által kitűzött célok maradéktalan megvalósìtása, megköveteli a megfelelő
jogkövetkezmények érvényesülését:
23 Bár az irányelv teljes körű alkalmazása – mint az, az első kérdésre adott válaszban megállapìtást nyert – nem
foglalja magában a hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének esetére meghatározott szankció kilátásba
helyezését, az azonban következik belőle, hogy e szankciónak olyannak kell lennie, amely tényleges és
hatékony bìrói jogvédelmet biztosìt. Annak továbbá a munkaadókra ténylegesen visszatartó hatást kell
gyakorolnia. Ebből következően, ha a tagállam a kártérìtést választja a hátrányos megkülönböztetés tilalma
megsértésének szankciójaként, annak mindenképpen arányban kell állnia az elszenvedett kárral.
24 Ebből az következik, hogy az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek a munkavállalás kapcsán hátrányos
megkülönböztetést elszenvedett személyek kártérìtési igényét pusztán jelképes kártérìtésre korlátozzák – mint
amilyen például a pályázás kapcsán felmerült költségek megtérìtése –, nem felelnek meg az irányelv hatékony
átültetésére vonatkozó követelményeknek.
14/83 Sabine von Colson és Elisabeth Kamann v Land Nordrhein-Westfalen [1984] EBHT 0189, 23-24. pontok.
A von Colson-ügyben tett megállapìtásai a Bìróságnak, mely az arányos, hatékony és visszatartó erejű
szankcióra (jóvátételre) vonatkozott, az új egyenlőségi irányelvek részeivé váltak. Ugyanakkor a hátrányos
megkülönböztetés miatt megìtélhető kártérìtést, mint jóvátételi formát, nem lehet korlátozni valamilyen felső
összeghatár megszabásával.
2.5. 10.2.5. Pozitív megkülönböztetés: hátrányos helyzetű

csoportok előnyben részesítése
Az egyenlőség elve önmagában nem zárja ki, hogy valamilyen társadalmi cél elérése érdekében, az
esélyegyenlőséget biztosìtandó, hátrányos helyzetű csoportokat tagállami vagy uniós intézkedés előnyben
részesìtsen (pozitìv megkülönböztetés). Az uniós jogban ennek megvannak a tételes jogi alapjai, elsősorban a
férfiak és nők közötti megkülönböztetés viszonylatában. Az egyik legáltalánosabb hatókörű az EUMSz 157.
(volt EGKSz 119., ill. EKSz 141.) cikk negyedik bekezdése, mely alapján, „annak érdekében, hogy ténylegesen
biztosìtsák a teljes egyenlőséget a férfiak és nők között a munka világában, az egyenlő bánásmód elve nem
akadályozza a tagállamokat abban, hogy bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket tartsanak fenn vagy
fogadjanak el abból a célból, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenységek folytatását
megkönnyìtsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy
kiegyenlìtsék.” Hasonló, bár szűkebb rendelkezés engedte meg a „férfiak és nők esélyegyenlőségét elősegìtő
intézkedések” meghozatalát a 76/207/EGK irányelvben, és az azt felváltó, legújabb 2006/54/EK irányelv
egyrészt visszautal 3. cikkében az EUMSz fenti rendelkezésére, másrészt a 29. cikkben kötelezi a tagállamokat a
nemek közötti esélyegyenlőség elvének általános érvényesìtésére az irányelv által szabályozott területeken.
Ugyanakkor a tagállamok nemcsak férfiak és nők viszonylatában tehetnek pozitìv megkülönböztetést az egyenlő
358
Európai Unióban
bánásmód elvét korlátozva, l. pl. fogyatékkal élőkre és más csoportokra nézve a 2000/78/EK irányelv 5. vagy 7.
cikkét. A 2000/43/EK irányelv 5. cikke pedig megengedi a különleges intézkedéseket, melyek a faji vagy
etnikai származásból adódó hátrányok kiküszöbölésére és ellensúlyozására irányulnak.
A pozitìv megkülönböztetés Janus-arcú jelenség. Lehet úgyis tekinteni, hogy az egyenlő bánásmódhoz való
alapvető jog korlátját jelenti, hiszen bizonyos társadalmi célok elérése végett (hátrányos helyzetű csoportok
hátrányának csökkentése vagy kiküszöbölése), eltérően kezeli az emberek csoportjait. Azonban úgyis lehet
tekinteni, hogy ez az egyenlő bánásmód megvalósulását jelenti, mert különböző helyzetben lévő csoportokat
kezel különböző módon (és célja a „teljes egyenlőség gyakorlati megvalósìtása”, l. pl. 2000/43/EK irányelv 5.
cikke, vagy 2000/78/EK irányelv 7. cikke). Úgy tűnik, hogy a Bìróság az első szempont szerint tekint a pozitìv
megkülönböztetésre, azaz úgy, mint az egyenlőséghez való egyéni jog bizonyos társadalmi célok érdekében
történő korlátozására, l. pl. C-476/99 H. Lommers v Minister van Landbouw, Natuurbeheer en Visserij [2002]
Amennyiben az alapvető jogok korlátozásáról van szó, akkor valamilyen mércét ki kellett alakìtani, hogy mikor,
milyen feltételek mellett történhet ez meg. A Kalanke-, Marschall- és Badeck-ügyekben a Bìróság kidolgozott
egy arányossági tesztet, melyet a pozitìv megkülönböztetést jelentő tagállami intézkedések jogszerűségének
mérésére szolgál. Az alábbiakban kiemelt Briheche-ügy egy olyan jogeset, mely összefoglalja a pozitìv
intézkedések megengedhetőségére vonatkozó, a Bìróság által kialakìtott általános feltételeket az uniós jog
alapján.
C-319/03 Serge Briheche v Ministre de l’Intérieur és mások
[2004] EBHT I-8807
[A francia köztisztviselőkre vonatkozó jogszabályok a köztisztviselői karba történő felvétel korhatárát 45 évben
állapìtották meg. Ez alól voltak kivételek, ìgy az újra nem házasodott özvegy nők mentességet kaptak ezen
korhatár alól, ugyanakkor az ilyen helyzetben lévő özvegy férfiakra a mentesség nem vonatkozott. A
rendelkezés arra szolgált, hogy a munkavállalásnál a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségeket csökkentsék,
elsősorban arra tekintettel, hogy a házimunka jelentős részét a nők végzik a gyermekes családokban, valamint
azért, hogy a nők munkaerő-piaci beilleszkedését elősegìtsék. A felperes jelentkezését a kiìrt felvételi
versenyvizsgára elutasìtották, mivel túllépte a férfiként rá irányadó, megszabott korhatárt. A párizsi
közigazgatási bìróság előzetes döntéshozatalt kezdeményezett, elsősorban a 76/207/EGK irányelv
értelmezésére.19]
23 Egy olyan intézkedést, amely a női pályázókat részesìti előnyben az előmenetel során a közigazgatás azon
ágazataiban, ahol a nők alulreprezentáltak, a közösségi joggal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, amikor az
nem automatikusan és nem feltétel nélkül ad elsőbbséget a férfi versenytársaikkal azonos képzettséggel
rendelkező női pályázóknak, és amikor a jelentkezések olyan objektìv értékelés tárgyát képezik, amely
valamennyi pályázó sajátos személyes helyzetét figyelembe veszi (lásd ilyen értelemben a Bìróságnak, a C-
158/97 Badeck és társai ügyben 2000. március 28-án hozott ìtéletének EBHT 2000., I-1875. o. 23. pontját).
24 Ezeket a feltételeket az a tény indokolja, hogy az arányosság elvét megfelelően tekintetbe kell venni annak
meghatározásakor, hogy milyen mértékben korlátozhatóak a személyek olyan jogai, mint amilyen a nők és
férfiak közti egyenlő bánásmód elve; az arányosság elve megköveteli, hogy a korlátozásnak az elérni kìvánt
célnak megfelelő és ahhoz szükséges keretek közt kell maradnia, és hogy az egyenlő bánásmód elvét a lehető
legjobban össze lehessen egyeztetni az elérni kìvánt céllal (a fent hivatkozott Lommers-ügy 39. pontja).
25 Az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése ìgy a munkavállalás területén felhatalmazást ad olyan nemzeti
intézkedések meghozatalára, amelyeknek – kifejezetten a nők előnyben részesìtésével – az a célja, hogy javìtsa
versenyképességüket a munkaerőpiacon és biztosìtsa a férfiakkal egyenlő alapon történő karrierépìtési
lehetőségeiket. Ezen előìrás célja a névleges egyenlőség helyett érdemi egyenlőség létrehozása a társadalomban
ténylegesen előforduló egyenlőtlenségek csökkentése révén, és hogy az EK 141. cikk(4) bekezdésével
összhangban az érintett személyek szakmai előmenetelében őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy
kiegyenlìtsék (lásd a Bìróság C-450/93 Kalanke-ügyben 1995. október 17-én hozott ìtéletének [EBHT 1995.,
I3051. o.] 19. pontja és a C-407/98 Abrahamsson és Anderson ügyben 2000. július 6-án hozott ìtéletének
[EBHT 2000., I5539. o.] 48. pontja) [...]
19
A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a
munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK irányelv, azóta
felváltotta a 2006/54/EK irányelv.
359
Európai Unióban
27 Ahogy a Bizottság arra helyesen rámutatott, az ilyen előìrás automatikusan és feltétel nélkül ad elsőbbséget
bizonyos csoporthoz tartozó női jelentkezőknek – ìgy az újra nem házasodott, munkavállalásra kényszerülő
özvegy nőknek – azzal, hogy nekik tartja fenn a közszolgálatba való felvétel korhatára alóli mentesség
kedvezményét, és ezáltal kizárja az ugyanilyen helyzetben lévő özvegy férfiakat.
28 Következésképpen az olyan előìrás, amely szerint a közszolgálatba való felvétel korhatára nem
érvényesìthető a nők bizonyos csoportjával szemben, ugyanakkor az vonatkozik az ugyanilyen helyzetben lévő
férfiakra, az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése alapján nem engedhető meg.
29 Ilyen körülmények között még azt is meg kell vizsgálni, hogy az EK 141. [jelenleg EUMSz 157.] cikk (4)
bekezdése alapján megengedhető-e az olyan előìrás, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi. [...]
31 Függetlenül attól, hogy az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése szerint nem engedélyezett támogató intézkedés
az EK 141. cikk (4) bekezdése alapján megengedhető lehet, elegendő azt megállapìtani, hogy ezen utóbbi
rendelkezés nem teszi lehetővé a tagállamok számára azt, hogy a közszolgálatba való felvételhez – az
alapeljárás tárgyát képező – olyan feltételeket fogadjanak el, amelyek semmi esetre sem arányosak az elérendő
céllal (lásd a fent hivatkozott Abrahamsson és Anderson ügyet).
A Bìróság elképzelése tehát egy arányossági teszt (24. pont), mellyel az egyenlőség elvének korlátozása
mérhető. Nyilvánvalóan kell lennie egy elérendő célnak, de a tesztben az elérendő cél nincs súlyozva,
mindössze annyi a követelmény, hogy azt a lehető legjobban össze lehessen egyeztetni az egyenlő bánásmóddal.
Ezenfelül, a pozitìv megkülönböztetés által megvalósìtott korlátozásnak az elérni kìvánt célnak megfelelő és
ahhoz szükséges keretek közt kell maradnia. Az arányossági követelmény érvényesülése a konkrét körülmények
(pályáztatás) két további feltétel mellett biztosìtható: a védett, hátrányos csoport előnyben részesìtése nem lehet
feltétel nélküli és automatikus, kell maradnia a pályázók közötti egyedi mérlegelési lehetőségnek; valamint a
mérlegelésnek objektìv értékelésen kell alapulnia, mely magában foglalja a pályázók személyi körülményeit is.
A Kalanke-ügyben azért nem volt megfelelő a tagállami szabályozás, mert azon csoport tagjai, akik a pozitìv
megkülönböztetés miatt hátrányba kerültek a felvételnél, nem rendelkeztek eséllyel, hogy személyi
körülményeiket objektìven mérlegeljék, mivel automatikus és feltétel nélküli volt az előnyben részesìtése a
másik csoport tagjainak.C-450/93 Eckhard Kalanke v Freie Hansestadt Bremen [1995] EBHT I-03051, l.
ugyancsak C-158/97 Georg Badeck és mások [2000] EBHT I-01875.
Megjegyzés
Az Alkotmánybìróság a 28/2000. (IX. 8.) AB határozat (férfiak és nők egyenlősége) II.2. pontjában röviden
elemzi az Európai Bìróság gyakorlatát az Amszterdami Szerződésre is tekintettel. A határozat II.2. pontjában az
alábbi következtetést vonja le:
A munka világát, pontosabban a munkavégzésre irányuló szerződések megkötését illetően megfigyelhető, hogy
mára egyre többen a férfiak hátrányos megkülönböztetése ellen emelik fel a hangjukat. Mindez a luxemburgi
Bìróság gyakorlatában is megjelent. [...] a nőkkel szembeni pozitìv megkülönböztetés engedélyezésével
kapcsolatban pedig egyre visszautasìtóbb a Bìróság. Különösen látványosan mutatkozott ez meg a Kalanke v.
Freie Hansestadt Bremen (C-450/93. sz.) ügy és a Marshall v. Nordrhein-Westfahlen (C-409/95. sz.) ügy
kapcsán; ez utóbbiban hozott ìtélet a férfiak javára finomìtott a bìróság addigi álláspontján. Megállapìtható,
hogy végeredményben a pozitìv diszkrimináció a kötelező szabály szintjéről a lehetőség szintjére csúszott
vissza.
A Badeck- és a Briheche-ügyek ismeretében ugyanez a következtetés adódna?
360
11. fejezet - 11. fejezet. Az uniós
polgárság és a személyek szabad
mozgása
1. 11.1. Az uniós polgárság
Az uniós polgárság a tagállamok állampolgárait megillető, uniós jogállás (státus), melyhez bizonyos, az uniós
jogban meghatározott jogok kapcsolódnak. Az uniós polgárság fogalmát és státusát az Unió megalapìtásával a
Maastrichti Szerződés (1992/1993) vezette be, azóta az alapìtó szerződések módosìtásai során kisebb
változtatások történtek, de a lényege és a hozzákapcsolódó jogok köre többé-kevésbé változatlan maradt. A
Lisszaboni Szerződés egyetlen lényegesebb változást hozott az uniós polgárság tekintetében: az Alapjogi Charta
szerződéses rangra emelésével némileg kibővìtette az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok körét.
Van tehát egy jogi státus, mely az Európai Unióhoz kötődik, és az Unióhoz való tartozást sugall, és vannak
bizonyos jogok, melyek közvetlenül az uniós jog alapján illetik meg azokat, akik ezzel a jogállással bìrnak.
Először érdemes röviden megnézni, hová illeszkedik ennek a státusnak a kialakìtása. A kérdés azért is fontos,
mert e jogállás részeit képező jogok egy ilyen „ernyőfogalom” nélkül is biztosìthatók lettek volna.
1.1. 11.1.1. Uniós polgárság: ideológia vagy integrációs eszköz?

A második világháború utáni európai (hosszú ideig nyugat-európai) integráció (Európa Tanács, Nyugat-európai
Unió, Európai Közösségek stb.) ideológiai értelemben a legáltalánosabb szinten kettős kihìvással küzdött.
Egyrészt ki kellett alakìtani az európai azonosságtudat alapjait, nevezetesen meg kellett határoznia és el kellett
fogadtatnia azokat az európai értékeket, melyek történelmi gyökereiknél fogva is közösek az európai
kultúrákban, és amelyek egyben alkalmasak arra, hogy az „európaiság” jellemzői legyenek. Másrészt, az
integrációs szervezeteknek, mint a közös Európa megtestesìtőinek, az európai államok szervezeteiből, az
európai emberek és népek szervezeteivé kellett válniuk, a tagállamokon túlnyúlva, el kellett fogadtatniuk
magukat és politikai értelemben vett legitimációt kellett szerezniük az európai civil társadalmak, az egyes
emberek szintjén is. Azonban horizontális és vertikális irányban, az európai „összetartozás és hozzátartozás”
érzésének kialakìtása, amennyiben lehetséges, csak hosszú, igen törékeny, visszaesésekkel tarkìtott gazdasági,
politikai és kulturális folyamatok eredménye lehet.
Az első ötven évben az Európai Közösségeket az Európa Tanács megelőzte ezekben a törekvésekben. Már
megalakulása után (1949), közös európai értékekként találta és határozta meg az emberi jogok tiszteletben
tartását, a jogállamiságot és a demokráciát, melyek az emberi méltóság és a humanizmus eszméin nyugodtak.
Ezeket az értékeket közvetìtette az Emberi Jogok Európai Egyezménye (1950) útján, melynek alkalmazása
éreztette hatását, akár az egyes emberek mindennapi ügyeiben is. Ugyanakkor az Egyezményen alapuló egyéni
panaszjog, az állìtólagos emberi jogi jogsértések vizsgálata az Emberi Jogok Európai Bizottság és Bìrósága
által, kézzelfoghatóvá tette a szervezet jelenlétét az egyes ember számára is, komoly legitimációs alapot
biztosìtva az Európa Tanács egészének.
A kezdetben, elsősorban gazdasági célokat szolgáló Európai Közösségek nem voltak képesek ilyen természetű
hatást elérni az egyes államok társadalmában. Ez nem jelenti azt, hogy a Közösségek tevékenységében ne lettek
volna meg a csìrái a fenti ideológiai törekvéseknek. Már a hetvenes években megszületett a „polgárok Európája”
fogalom, ami azonban csak a Maastrichti Szerződéssel nyert az alapìtó szerződésekben is markáns kifejezést. Az
Európai Bìróság ìtélkezésével aktìvan járult hozzá a Közösségek legitimációjának épìtéséhez, a vertikális
„hozzátartozás” erősìtésével, elsősorban a tagállamokon belül közvetlenül érvényesìthető „európai jogok”
(közösségi jogok) eszméjével, az egyén hatékony bìrói jogvédelmének kinyilatkoztatásával, az önálló közösségi
jogrendszer megteremtésével, a személyek szabad mozgásának és a szociális jogok érvényesülésének lassú
kiterjesztésével. A közösségi jogalkotás, egészen az Európai Unió megteremtéséig e tekintetben lemaradt a
jogalkalmazás mögött, de a közvetlen európai parlamenti választások kialakìtása, a regionalizmus erősìtése, a
közösségi támogatások rendszereinek kialakìtása és működtetése ugyancsak ilyen irányba hatott.1
1
Az ilyen kìsérletek közül néhányat áttekint Petit, 2006, 661–679. o.
361
11. fejezet. Az uniós polgárság és a
Az Európai Unió megteremtése természetesen ezen a területen is koncepcionális váltást jelentett. Az uniós
polgárság fogalma és gondolata ennek világos jele, bármilyen óvatos és szikár szerződéses rendelkezés is szólt
róla kezdetben. Viszont elvileg alkalmas arra, hogy a vertikális „hozzátartozás” és a horizontális „összetartozás”
érzésének keretet adjon. Önmagában nem nyújt európai identitást, ugyanis a hozzákapcsolódó uniós jogok
tartalmilag nem alkalmasak arra, hogy ilyen identitásnak alapvető meghatározó alkotórészeivé váljanak (talán a
szabad mozgáshoz való jog kivételével). Azonban, amennyiben ilyen európai identitás alakulóban van vagy
lesz, akkor az uniós polgárság kifejezés annak hordozójává válhat, keretet adhat az európai identitás érzésének.
Ilyen értelemben tehát ideológiai eszközről van szó, melynek értéke attól függ, hogy milyen módon használják,
és milyen értékeknek, érzéseknek, tartalomnak ad (majd) keretet.
Természetesen az uniós polgársághoz tartozó jogok önállóan is létezhetnének a Szerződések keretei között,
anélkül, hogy egy általánosabb jogi státus alkotóelemei lennének. Azonban a Bìróság, az uniós polgárság
fogalmával összefüggésben, az egyenlő bánásmód elvét felhasználva, igen dinamikus jelleget adott a személyek
szabad mozgáshoz való jogának. Látjuk majd, hogy e jognak a Bìróság által történő értelmezése, az uniós
polgárok jogainak tényleges kiterjesztéséhez vezetett. (Erre majd e fejezet második részében térünk ki.) Ma azt
lehet mondani, hogy az egyéneket érintő uniós tevékenység egyes (funkcionális értelemben vett) határterületein,
az uniós polgárság gondolata, ötvöződve az egyenlő bánásmód és a szabad mozgáshoz való jog elvével, az
egyik figyelemre méltó és erőteljes integrációs eszközzé vált.2
1.2. 11.1.2. Az uniós polgárság jellemzői

Az EUM-Szerződés 20. (korábban EKSz 8., majd EKSz 17.) cikk (1) bekezdése az uniós polgárságról a
következőket mondja. (Az EU-Szerződés 9. cikke a második és harmadik mondatot csaknem szó szerint
azonosan tartalmazza.)
Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság
kiegészìti és nem helyettesìti a nemzeti állampolgárságot.
Az EU-Szerződésen belül, az uniós polgárságra vonatkozó alapvető utalások a demokratikus elvekre vonatkozó
rendelkezéseken belül helyezkednek el (EUSz II. Cìm). A szerződéses rendelkezések a polgárokhoz viszonyìtva
határozzák meg egyrészt az uniós szintű (közvetlen és közvetett) képviseleti demokrácia, másrészt a részvételi
demokrácia alapvető uniós elveit. Az EUSz 9. cikke ezenkìvül, az uniós polgárokra vonatkozó utalás mellé teszi
az uniós polgárok közötti egyenlőség elvét, mely az Unió intézményeinek és szerveinek tevékenysége során
érvényesìtendő.3
Az EUM-Szerződésben az uniós polgárság és a hozzá kapcsolódó jogok a megkülönböztetés tilalmával kerültek

egy részbe (EUMSz Második Rész, 18–25. cikkek). Viszont, itt a megkülönböztetés tilalma már nem az Unió
intézményeinek és szerveinek tevékenységére korlátozódik, mint az EU-Szerződésben az egyenlő bánásmód
megkövetelése, hanem a Szerződések alkalmazási körében, kiterjed az államokra, az államokon belüli
jogviszonyokra, és eshetőlegesen más jogalanyokra is. Másrészt a megkülönböztetés tilalma itt csak az
állampolgárságon alapuló megkülönböztetésre utal. Az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma és
az uniós polgárság kapcsolata nyilvánvaló: az uniós jog érvényesülési körében arra szolgál, hogy az uniós
polgárság alapját képező huszonhétféle állampolgári jogállás bizonyos vonatkozásait homogenizálja,
egységesìtse a megkülönböztetés kiküszöbölésével.
A Bìróság az uniós polgárság legalapvetőbb célját és jellemzőjét a következőképpen fogalmazta meg:
31 Az uniós polgárság célja, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen, lehetővé téve az
azonos helyzetben lévők számára, hogy állampolgárságuktól függetlenül és az e tekintetben kifejezetten előìrt
kivételek sérelme nélkül, ugyanabban a jogi bánásmódban részesüljenek.
C-184/99 Rudy Grzelczyk v Centre public d’aide sociale d’Ottignies-Louvain-la-Neuve [2001] EBHT I-6193,
31. pont. Az EUMSz 20. cikk (1) bekezdése, valamint az EUSz 9. cikk harmadik és negyedik mondata utal az
uniós polgárságnak, mint alapvető jogállásnak néhány további, lényeges jellemzőjére.
2
Egyesek szerint az uniós polgárság egyenesen Pandora szelencéjének
kinyitását jelenti az európai integrációban, Besson–Utzinger, 2007, 573. o.
3
L. erre részletesebben Horváth–Ódor, 2008, 98–102. o.
362
(1) A polgárság szó, valamely nagyobb közösséghez való tartozást jelöl, már az ókori hellén poliszoktól
kezdve.4 Ezzel szembe kell állìtani az állampolgárság fogalmát, mely valamely államhoz való tartozást jelöl,
tehát szűkebb fogalom. Az Unió nem állam, nem kapcsolódhat hozzá állampolgárság, de polgárság igen. Nem
lehet tehát „uniós állampolgárságról” beszélni.
(2) A polgárság már eredetileg is, a Maastrichti Szerződés óta, az Unióhoz kapcsolódott, és nem a
Közösségekhez. Ezt tükrözte a tételesjogi szöveg. Kétségtelen azonban, hogy a Lisszaboni Szerződés előtt a
jogok, melyek e státushoz kapcsolódtak, az EK-Szerződésben biztosìtott közösségi jellegű, első pilléres jogok
voltak, és az elnevezéssel ellentétben az uniós polgárság (bizonyos szűk kivételekkel) az első pilléren belül
érvényesült.
(3) Az uniós polgárság járulékos jellegű jogállás: mindenki uniós polgár, aki valamely tagállam állampolgára,
viszont aki ilyennel nem rendelkezik, nem lehet uniós polgár. Az uniós polgárságnak ez az egyetlen, általános és
formális feltétele van. Nem lehet az uniós polgárságot elveszteni a tagállami állampolgárság elvesztése nélkül,
és nem lehet uniós polgárságot szerezni annak, aki nem állampolgára valamely tagállamnak. Ez azt is jelenti
egyben, hogy végső soron a tagállamok határozzák meg, ki lehet uniós polgár, azon keresztül, hogy természetes
személyeknek állampolgárságot biztosìtanak a jogszabályaikban foglalt feltételek alapján. Természetesen a
huszonhét tagállamban az állampolgárság megszerzésének és elvesztésének feltételei jelentősen különböznek.
Így a tagállami állampolgársági státushoz kapcsolódó uniós polgárság létéhez sem kapcsolódnak egységes,
uniós szinten kialakìtott tartalmi feltételek.
(4) Az uniós polgárság, a tagállami állampolgársághoz való viszonyában nemcsak járulékos, hanem kiegészítő
jellegű. Nem a tagállami állampolgárság helyettesìtője, hanem arra ráépül, és azt kiegészìti az Unióhoz való
sajátos jogi kapocs kialakìtásával.
A Maastrichti Szerződés még nem tartalmazta az uniós polgárság kiegészìtő jellegére vonatkozó utalást. Ez
zavart szült, hiszen nem volt teljesen világos az uniós polgárság és a tagállami állampolgárság viszonya, és
félelmet keltett, hogy az új státus hosszabb távon a tagállami állampolgárság felváltására irányul. Ez volt az
egyik oka, hogy az első dán népszavazáson elutasìtották a Maastrichti Szerződéshez való csatlakozást. 5 Az
állampolgársági státus ugyanis az állami léthez és az állami szuverenitáshoz, alapvető alkotmányos
jogintézmény, melynek megkérdőjelezése a sokak által elutasìtott európai föderalizmus gyanúját veti fel.6
1.3. 11.1.3. Az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok

Az uniós polgársághoz tartozó jogok köre bizonyos mértékig vitatott. Az EUM-Szerződés 20. cikk (2)
bekezdése felsorolja ugyan, hogy az uniós polgárok milyen jogokkal rendelkeznek, azonban a felsorolás nem
lezárt, ott van a szövegben, hogy „többek között”.
Az EUMSz 20. cikk (2) bekezdésében felsorolt jogokon kìvül, további jogok hozzákapcsolása az uniós
polgársághoz bizonyos problémákat vet fel. Az uniós jogban a természetes személyeknek biztosìtott, szinte
valamennyi jog megilleti ugyanis az uniós polgárokat, azaz a tagállamok állampolgárait is. Ettől kezdve
eredményét tekintve ugyanaz, hogy az uniós jogban a természetes személyeknek (is) biztosìtott jogok e
személyeket, mint uniós polgárokat, vagy mint tagállami állampolgárokat illetik-e meg. Másrészt nem teljesen
világos, hogy azok a jogok, melyek nem csak uniós polgárokat (tagállami állampolgárokat), hanem más
természetes személyeket (nem uniós államok állampolgárait) vagy éppen jogi személyeket is megilletnek,
milyen rendező elv szerint számolható az uniós polgársághoz, mint jogálláshoz kapcsolódó jogokhoz. Például
miképpen értelmezhető az EUMSz 15. cikk (3) bekezdése, mely az uniós dokumentumokhoz való hozzáférést
biztosìtja az uniós polgároknak, és a tagállamokban lakóhellyel rendelkező nem tagállami állampolgároknak,
valamint ott székhellyel rendelkező jogi személyeknek.
A fenti problémát, az elvi fenntartások ellenére, úgy érdemes áthidalni, hogy az uniós polgársághoz kapcsolódó
jognak tekintünk minden jogot, melyet a Szerződések valamilyen módon, közvetlenül az uniós polgársághoz
kapcsolnak, függetlenül attól, hogy az másokat is megillet-e, vagy, hogy azok az uniós polgárokat, mint
tagállami állampolgárokat is megilletik.
4
Hasonló az angol citizenship, a francia citoyenneté, a német
Bürgerschaft. A magyar nyelvben ilyen, valamely közösséghez tartozást kifejező értelemben, pl. városi polgárok, egyetemi polgárok stb. A
polgárság fogalmára l. Asztalos, 2009, 38–44. o.
5
L. Asztalos, 2009, 32. o.
6
Az uniós polgárság jogállásának elemzésére l. a volt főtanácsnok
Jacobs tanulmányát, Jacobs, 2007, 591. o.
363
Mindezt figyelembe véve az uniós polgárság a következő jogokkal jár, melyek érvényesülése természetesen
további feltételekhez kötött.
Szerződéses rendelkezés Uniós polgárok jogai Másodlagos uniós jogszabály
EUSz 11(1) jog ahhoz, hogy az Unió -----------

tevékenységéről véleményt
nyilvánìthassanak és azt
nyilvánosan megvitathassák
EUMSz 15(3) uniós dokumentumokhoz

hozzáférés
Alapjogi Charta 42.
EUMSz 20(2) és 21. a tagállamok területén szabad 2004/38/EK irányelv

mozgás és tartózkodás
Alapjogi Charta 45.
EUMSz 20(2) és 22(1) a lakóhely szerinti tagállamban 94/80/EK irányelv

helyhatósági választásokon
Alapjogi Charta 40. választójog
EUMSz 20(2) és 22(2) a lakóhely szerinti tagállamban 93/109/EK irányelv

európai parlamenti választásokon
Alapjogi Charta 39. választójog
EUMSz 20(2) és 23., jogosultság harmadik államban 95/553/EK határozat

bármely tagállam diplomáciai és
Alapjogi Charta 46. konzuli hatóságának védelmére 96/409/KKBP határozat
EUMSz petìciós jog az Európai Parlament a Parlament eljárási szabályzata

irányában
20(2), 24(2), 227., Alapjogi Charta
44.
EUMSz jog ahhoz, hogy panaszával az 94/262/EK, ESZAK, Euratom

európai ombudsmanhoz forduljon parlamenti határozat
20(2), 24(3), 228., Alapjogi Charta
43.
Szerződéses rendelkezés Uniós polgárok jogai Másodlagos uniós jogszabály
EUMSz 20(2) és 24(4) jog ahhoz, hogy uniós intézményt intézmények, szervek eljárási
vagy szervet megkeressen, és a szabályzatai
Alapjogi Charta 41(4) megkeresésre választ kapjon
EUSz 11(4) kollektìv jogként, uniós később meghozandó rendelet348

jogalkotásra irányuló polgári
EUMSz 24(1) kezdeményezés
Alapjogi Charta 41. a megfelelő uniós ügyintézéshez -----------

való jog
7
7
A 2009. december 10–11-i brüsszeli Európai Tanács felkérte a
Bizottságot a jogalkotási javaslat gyors benyújtására, hogy a jogszabály 2010 első félévében elfogadható legyen. Conclusions of the
364
Az uniós polgársághoz kapcsolt jogok köre nem lezárt. Az EUMSz 25. cikk(2) bekezdése alapján ezek tovább
bővìthetőek: különleges jogalkotási eljárásban (a Parlament egyetértése mellett) a Tanács egyhangúlag dönthet a
jogok kibővìtéséről, de ezeket a tagállamoknak egyenként, a saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően
jóvá kell hagyniuk. E jogok köre más értelemben sem lezárt. A Bìróság ugyanis a szabad mozgáshoz való jog és
az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmának együttes alkalmazásával több, az uniós polgárokat
más tagállamban megillető, járulékos jogokat vezetett le (l. alább, a személyek szabad mozgásának jogát). 8
Az uniós polgárokat megillető jogok néhány jellemzőjét célszerű rögzìteni. Látható, hogy az uniós polgárok e
jogokat elsősorban az uniós intézményekkel és egyéb szervekkel szemben érvényesìthetik, illetve irányukban
gyakorolhatják. Vannak jogok, melyet más uniós tagállamokkal szemben vagy irányában érvényesìthetőek
elsősorban vagy kifejezetten: ilyen az európai parlamenti és helyhatósági választásokon a választójog
gyakorlása, a diplomáciai, illetve konzuli hatóságok védelme, valamint a szabad mozgáshoz való jog. A
felsorolt jogok közül egyedül a szabad mozgáshoz való jog az, amelyet egy uniós polgár a saját államával
szemben is érvényesìthet, viszonylag kivételes helyzetekben. Nem is önmagában a szabad mozgás és
tartózkodáshoz való jog érvényesìtése kerül szóba ekkor (bár elvileg ez sem kizárt), hanem inkább a más
államban tartózkodás során szerzett járulékos jogok elismertetése otthon.
Mindez rámutat arra, hogy az uniós polgárok azon jogai, amelyek egyáltalán egy állammal szemben
felmerülhetnek és érvényesìthetőek lehetnek, az uniós polgár saját államával szemben legtöbbször inaktìvak:
például az uniós polgár a saját államában az európai parlamenti vagy a helyhatósági választásokon nem az uniós
jog alapján, hanem a hazai, alkotmányos szabályok alapján vesz részt; vagy külföldön konzuli segìtséget a saját
államától nem az uniós jog alapján, hanem saját, hazai joga alapján kap. A külföldi uniós polgárnak, az adott
tagállam viszonylatában, már az uniós jog biztosìthatja mindezt.
Az uniós polgárok jogai általában szubszidiáriusak, amennyiben az uniós jog máshol azonos szintű, specifikus
jogot tartalmaz. Ez gyakorlatilag a személyek szabad mozgásánál merül fel. Ugyanis a Szerződésekben vannak
olyan jogok, melyek az EUMSz 21. cikke mellett is biztosìtják a szabad mozgást és tartózkodást a személyek
bizonyos csoportjainak más tagállamok területén (munkavállalóknak az EUMSz45. cikke, vagy a
vállalkozóknak az EUMSz 49. cikke). Azon uniós polgárok, akik e két csoporthoz tartoznak, a szabad
mozgáshoz való jog tekintetében a 21. cikkben foglalt általános jog háttérben marad, és csak kivételesen kerül
alkalmazásra.
1.4. 11.1.4. Az uniós polgárság és a tagállami állampolgárság

viszonya
Az uniós polgárság és a tagállami állampolgárság összefüggéseiben négy alapvető kérdés érdemel figyelmet. Az
első, hogy az uniós jog mennyiben korlátozza a tagállamokat saját állampolgársági szabályaik tartalmának
kialakìtásában, tekintettel arra, hogy a tagállami állampolgársági státushoz uniós egyéni jogok kötődnek. A
második kérdés, a többes állampolgársággal rendelkező személyek problémája.9 Például az, hogy amennyiben
egy tagállami, és ugyanakkor egy Unión kìvüli ország állampolgárságával rendelkező, többes állampolgársággal
rendelkező személyről van szó, melyik állampolgárságot kell alapul venni az uniós jogok gyakorlásánál.
További probléma, ha a többes állampolgárságú személy mindegyik állampolgársága tagállami, akkor melyik
állampolgársága a meghatározó. A gyakorlati szempontból kevéssé jelentős, de legalább a „Megjegyzések”
részben emlìtést érdemlő negyedik kérdés az, hogy egy állam állampolgárainak meghatározott kategóriáját
kizárhatja-e az uniós jog hatóköréből, megtagadván egyben ezzel tőlük az uniós polgár státusát is.
(1) Az első kérdésre nehezen található válasz a Bìróság ìtélkezési gyakorlatában. Látható volt a fentiekben, hogy
az uniós polgárság a tagállami állampolgársághoz kötődik. Így uniós polgárságot a tagállamok szintjén, a
tagállamok jogszabályi rendelkezései alapján lehet szerezni, melyek tartalmát, feltételeit viszont a tagállamok
saját maguk állapìthatják meg. Az uniós jog a tagállamokra hagyja az állampolgársági szabályok (és ìgy az
uniós polgárság megszerzésére és elvesztésére vonatkozó szabályok) tartalmának kialakìtását. A Bìróság is
elismeri ezt a kizárólagos hatáskört, azonban hangsúlyozza, hogy a tagállam az állampolgársági szabályok
tartalmát az uniós joggal összhangban köteles kialakìtani. C-369/90 Mario Vicente Micheletti and others v
Delegacion del Gobierno en Cantabria [1992] EBHT I-4239, 10. pont és C-192/99 Kaur [2001] EBHT I-1237,
Brussels European Council (10/11 december 2009), I. 3. pont. EUCO 6/09, CO EUR 6, CONCL 4., Elérhető:
8
Az uniós polgárokat megillető jogok körére l. Fazekas–Asztalos,
2005, 76. o.
9
A többes állampolgárságú személy alatt értem a kettős
állampolgárságú személyt is.
365
19. pont. Ennél több nem nagyon szűrhető ki a Bìróság ìtélkezési gyakorlatából az állampolgársági szabályok
uniós korlátaira. Tesauro főtanácsnok úgy véli, hogy a Bìróság a Micheletti-ügyben, ha burkoltan is, de leìrta
azokat az uniós jog által támasztott korlátokat, melyek kötik az államokat állampolgársági joguk alakìtása során.
C-62/96 Bizottság v Görögország (Hajók regisztrációja) [1997] EBHT I-6725, per AG Tesauro, 29. jegyzet.
Ennek ellenére nehéz kiszűrni bármit is a vonatkozó ügyekből arra nézve, hogy az uniós jog konkrétan milyen
megszorìtásokat tartalmaz a tagállamokkal szemben az állampolgárság megszerzésére vonatkozó szabályaik
tekintetében.10
(2) Bár a Bìróság gyakorlatából nem világos, hogy az uniós jog milyen helyzetekben és milyen módon
korlátozza a tagállam kizárólagos hatáskörébe tartozó állampolgársági szabályok egyes tartalmi elemeit, az már
világos, hogy az uniós jog a tagállam e hatáskörét védi a másik tagállammal szemben. Az egy dolog ugyanis,
hogy egy állam kizárólagosan dönthet a saját állampolgársági szabályairól. Az állampolgársággal kapcsolatos
jogvitáknak gyakori eredője viszont az, hogy egy másik állam köteles-e elismerni különböző helyzetekben a
külföldi személyek állampolgárságából fakadó joghatásokat, és ennek milyen feltételei vannak. A külföldi
személy állampolgárságából fakadó joghatások el nem ismerése akkor történhet meg elsősorban, ha több
állampolgársággal rendelkezik, és az állam az egyik kiválasztásával, a másikat (és az ahhoz fűződő esetleg
eltérő joghatásokat) kizárja az adott ügyben. Lefordìtva az uniós jogrenden belüli helyzetekre, a kérdés az, hogy
egy tagállam korlátozhatja-e egy másik tagállam állampolgárának az uniós jogszabályokban biztosìtott jogait
oly módon, hogy bizonyos helyzetekben tagállami állampolgárságát e tekintetben nem, vagy korlátozott
hatállyal ismeri el.
Az uniós jogon belül a problémát először a Micheletti-ügy vetette fel.
C-369/90 Mario Vicente Micheletti és mások
v Delegacion del Gobierno en Cantabria
[1992] EBHT I-4239
[Micheletti kettős olasz–argentin állampolgár volt, aki Spanyolországban kìvánt fogorvosként letelepedni,
gyakorolván a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jogát az EGKSz 52. (később EKSz 43., jelenleg
EUMSz 49.) cikke alapján. Mivel utolsó állandó lakóhelye Argentìnában volt, a spanyol hatóságok a hatályos
jogszabályokat követve, az argentin állampolgárságát vették figyelembe, tényleges állampolgárságként,
kérelmének elbìrálása során. Argentin állampolgárként viszont nem volt jogosultsága letelepedni spanyol
területen. A kérdés, ami a keletkező jogvitában a Bìróság elé került, hogy egy tagállam, egy kettős
állampolgárságú személy esetén, figyelmen kìvül hagyhatja-e annak tagállami állampolgárságát, és az állandó
lakóhely alapján a nem tagállami állampolgárságot alapul véve, megtagadhatja-e a szabadmozgáshoz és
letelepedéshez való jogot tőle?]
10 A nemzetközi jog alapján, a tagállamok hatásköre, hogy a közösségi jogra figyelemmel, megállapìtsák az
állampolgárság megszerzésének és megszűnésének feltételeit. Mindazonáltal, nem megengedhető, hogy egy
tagállam törvényhozása korlátozza a joghatásait egy másik tagállam által adott állampolgárságnak oly módon,
hogy további feltételt támaszt ezen állampolgársággal szemben a Szerződés által biztosìtott alapvető jogok
gyakorlása tekintetében.
11 Következésképpen, nem megengedhető úgy értelmezni a Szerződés 52. cikkét, hogy amikor egy tagállam
állampolgára egyben egy nem tagország állampolgára is, egy másik tagállam a közösségi állampolgár státusának
elismerését olyan feltételtől teszi függővé, mint például az, hogy az érintett személy szokásos tartózkodási helye
az előbbi tagállamban van-e.
12 E következtetést megerősìti az a tény, miszerint egy ilyen szabályozás lehetőségének megengedése ahhoz
vezetne, hogy a letelepedés szabadságára vonatkozó közösségi szabályok által érintett személyek köre
tagállamról tagállamra változhatna.
A spanyol álláspont nem volt önkényes. A nemzetközi jogban ugyanis létezik a tényleges állampolgárság elve,
melynek alapja, hogy azon állampolgárságát kell figyelembe venni bizonyos joghelyzetekben egy többes
állampolgársággal rendelkező személynek, amely állammal valódi kapcsolata áll fenn. (Ezt a Nemzetközi
10
Ki kell azonban emelni, hogy Európában több nemzetközi szerződés
korlátozza az államokat állampolgársági szabályaik alakìtásában. Különösen fontos az Európa Tanács keretében elfogadott átfogó
nemzetközi egyezmény az állampolgárságról (Strasbourg, 1997., Magyarországon kihirdetve a 2002. évi III. törvényben).
366
Bìróság fogalmazta meg a nevezetes Nottebohm-ügyben.).11 A spanyol jogszabályok lényegében ezt követték,
amennyiben a valódi kapcsolat mércéjének az utolsó állandó lakóhelyet tekintették. Az Európai Bìróság,
azonban a nemzetközi jog által állìtott, az állampolgárság joghatásainak elismerésére vonatkozó korlát
érvényesülését kizárta, amennyiben ez az uniós jogban biztosìtott jogok érvényesülését is korlátozza (Micheletti-
doktrìna). Ugyanakkor a Bìróság az ìtéletben nem hozta fel a Nottebohm-döntést, és nem szembesìtette érveit a
tényleges állampolgárság nemzetközi jogi elvével sem.
A Micheletti-doktrìna lényegében egy tagállam által adott állampolgárság joghatásait védi az uniós jogrenden
belül egy másik tagállammal (de nem az uniós joggal) szemben, megkìvánván e joghatások feltétlen elismerését.
Ezt jól illusztrálja a Zhu/Chen-ügy, mely egyben a Micheletti-doktrìna megerősìtése volt. C-200/02 Kunqian
Catherine Zhu és Man Lavette Chen v Secretary of State for the Home Department [2004] EBHT I-9925. A
kìnai állampolgárságú Ms. Chen hat hónapos terhesen belépett az Egyesült Királyságba, és Észak-Íroszágba
(Belfastba) utazott, ahol megszülte lányát, Catherine Zhut. Az ìr állampolgársági törvény alapján, bárki, aki az ìr
szigeten születik, ìr állampolgárságot szerez, amennyiben nem jogosult más állam állampolgárságára. Mivel a
csecsemő nem volt jogosult sem a kìnai, sem a brit állampolgárságra, ìr állampolgár (és egyben uniós polgár)
lett. Ezután ìr állampolgárként és uniós polgárként igényt tartott arra, hogy az Egyesült Királyság területén
maradjon, édesanyjával, mint családtaggal egyetemben.
A jogvita az Európai Bìróság előtt kötött ki, ahol az Egyesült Királyság, tudatában a Micheletti-döntésnek,
óvakodott attól, hogy a tényleges állampolgárság elvét felhìvja, bár a két kérelmező egy percig sem tartózkodott
az ìr állam területén. Ehelyett arra hivatkozott, hogy joggal való visszaélés történt, és ez kizárja, hogy az adott
ügyben a kérelmező az ìr állampolgárságára hivatkozzon, és annak joghatásait érvényesìtse. Nem arról volt szó,
hogy a tartózkodás helyszìnéül kiszemelt állam korlátozta volna az állampolgárság joghatásait jogszabály vagy
közigazgatási döntés által, hanem a kérelmezők, a joggal való visszaélés miatt, maguk zárták volna ki a
lehetőséget, hogy az ìr állampolgárság joghatásaira hivatkozzanak.
A Bìróság elutasìtotta ezt a szerény kìsérletet is a Micheletti-doktrìna megkerülésére. Megismételte, hogy egy
tagállam nem korlátozhatja egy másik tagállam által adott állampolgárság joghatásait az uniós jogot érintő
területeken, és megállapìtotta hogy „pontosan ez történne, ha az Egyesült Királyság jogosult volna más
tagállamok állampolgáraitól, mint Catherine, megtagadni a közösségi jog által biztosìtott alapvető szabadság
előnyét pusztán azért, mert a tagállami állampolgárságukat ténylegesen azért szerezték, hogy biztosìtsák a
tartózkodás jogát egy tagállami állampolgársággal nem rendelkező [másik] személynek.” (L. az ìtélet 39–40.
pontját.)
A Micheletti-doktrìna lényegében uralja azokat a helyzeteket, amikor tagállami és másrészt nem tagállami
(többes) állampolgársággal rendelkező személy uniós jogokat kìván gyakorolni. Az ilyen személy is teljes jogú
uniós polgár, és az a tény, hogy az Unión kìvüli állam állampolgárságával is rendelkezik, sőt esetleg állandó
tartózkodási helye is ott van, nem érinti az uniós polgársághoz, másrészt a tagállami állampolgárság tényéhez
kötődő uniós jogait. A megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos összefüggésekben, a Saldanha-ügyben, a
Bìróság ezt világosan megállapìtotta, követvén La Pergola főtanácsnok indìtványát. C-122/96 Stephen Austin
Saldanha és MTS Securities Corporation v Hiross Holding AG [1997] EBHT I-5325, 15. pont.
(3) Az előzőekben tárgyaltaktól eltérő az a helyzet, amikor egy személy többes állampolgárságú, de uniós
tagállamok állampolgárságaival rendelkezik. Itt az alapvető probléma abból adódhat, hogy ez a személy milyen
módon hìvhatja fel az uniós jogból fakadó egyéni jogait egy olyan állammal szemben, amelynek egyébként
állampolgára. Ez különösen lényeges kérdés az uniós belső piac jogánál, melynek egyik legfontosabb jellemzője
ugyanis az, hogy szabályai csak olyan helyzetekre alkalmazhatóak, melyeknek van nemzetközi eleme, tehát a
személyek, áruk, tőke, vagy szolgáltatások tekintetében történt valamilyen államhatárokat is érintő mozgás.
Tisztán belső helyzetekben, ahol ilyen mozgás nem volt, nem hìvhatóak fel a belső piac szabályai, ott a tagállam
belső szabályai érvényesülnek. Ilyen helyzetek adódnak általában akkor (bizonyos kivételekkel), ha egy
állampolgár a saját államában vagy a saját államával szemben kìván valamilyen igényt érvényesìteni, pl.
munkavállalással vagy vállalkozással kapcsolatban. A többes állampolgárság esetén kérdés, hogy a többes
állampolgár az egyik, állampolgársága szerinti államában felhìvhatja-e az uniós (belső piacra vonatkozó)
szabályokat, vagy jogvitájában csak a belső jogszabályok alkalmazhatóak.
A kérdés a Bìróság előtt először a Gullung-ügyben éleződött ki. Itt a német–francia kettős állampolgárságú
felperest kizárták Franciaországban az ügyvédi kamarából, és ismételt kérelmére sem vették újra fel. Ezután
Németországban nyitott jogi irodát, és e joggyakorlatára támaszkodva kezdett jogi képviseletet ellátni
11
Liechtenstein v Guatemala (Case Nottebohm), ICJ Reports 1955, p.
4.
367
Franciaországban is, mely ellen a francia ügyvédi kamara fellépett. Az állampolgárságot érintő jogkérdés az volt
az ügyben, hogy a felperes tevékenységének megìtélése a közösségi jog alá esik-e akkor, ha Németországban,
tehát az egyik (saját) államában telepìtette le vállalkozását, mìg a másik (saját) államában kìvánt szolgáltatást
nyújtani, és a jogvita ez utóbbiban keletkezik. 292/86 Claude Gullung v Conseil de l’ordre des avocats du
barreau de Colmar et de Saverne [1988] EBHT 0111.
Azt a Bìróság már korábban is megállapìtotta, hogy egy személy a saját államában vagy a saját államával
szemben is érvényesìthet, egy másik államban lévő vállalkozásával kapcsolatos közösségi jogokat, ugyanis
ekkor külföldön élt a letelepedés jogával, tehát van belső piacot érintő, nemzetközi elem az ügyben, ìgy a
közösségi jog alkalmazható, 115/78 J. Knoors v Secretary of State for Economic Affairs [1979] EBHT 0399. A
Gullung-ügyben, viszont ez a másik állam (Németország) is a saját állama volt a peres félnek, ìgy számára az
nem „külföld” volt. A Bìróság azonban úgy vélte, hogy a belső piacra vonatkozó közösségi szabályok akkor is
érvényesülnek, amennyiben az érintett személy, többes állampolgár lévén, a saját államai között mozog.
Amennyiben egy tagállam jogosult lenne egy személytől megtagadni a belső piachoz kapcsolódó alapvető
gazdasági szabadságok élvezetét csak azért, mert a másik közösségi tagállamnak, melyben vállalkozásával
letelepedett, ugyancsak az állampolgára, akkor nem beszélhetnénk e szabadságok hatékony érvényesüléséről,
(Gullung-ìtélet 12. pont).12
A Gullung-ìtélet következtetése logikus és koherens. Ilyen következtetés hìján, egy olyan képzeletbeli személy,
aki mind a huszonhét uniós tagállam állampolgára volna, lényegében teljes egészében kiesne a belső piac uniós
jogának hatálya alól. Az ìtélet jelentősége abban áll, hogy nyilvánvalóvá tette, miszerint nem lesz tisztán belső,
az uniós (közösségi) jog alól kieső helyzet az, ha egy többes állampolgár személy a saját államai között mozog;
ilyen helyzetben a többes állampolgárság nem zárja ki a belső piachoz kapcsolódó közösségi egyéni gazdasági
jogok (szabadságok) élvezetét. A Bìróság e következtetéseket megerősìtette a Gilly-ügyben. Itt, annak ellenére,
hogy a német–francia kettős állampolgárságú személy Franciaországban élt, és Németországban dolgozott, egy
francia hatóságok előtti eljárásban úgy tekintendő, mint aki élt a munkavállalók szabad mozgásához való
jogával, és ìgy felhìvhatja az uniós szabályokat. Az a tény ugyanis, hogy megtartotta német állampolgárságát
nem érinti azt, hogy a francia hatóságok szempontjából ő egy francia állampolgár, aki egy másik államban
dolgozik, (C-336/96 Époux Robert Gilly v Directeur des Services Fiscaux du Bas-Rhin [1998] EBHT I-2793,
21. pont).
A fenti ügyek, viszont az uniós tagállamokban többes állampolgársággal rendelkező személyek által felvetett
problémának csak az egyik vetületét képezik. A Gullung- és Gilly-ügyekben, ugyanis a Bìróság úgy vette, hogy
az érintett személy élt a szabad mozgáshoz való uniós (közösségi) jogával, annak ellenére, hogy tevékenysége
saját államai között oszlott meg.
A probléma másik vetülete viszont az, hogy amennyiben egy többes állampolgárságú személy nem él a szabad
mozgáshoz való jogával, tevékenysége nem több állam között oszlik meg, akkor az uniós jog alkalmazható lesz-
e ügyében pusztán azért, mert egy másik tagállamnak is az állampolgára. A Zhu/Chen-ügyben láthattuk, hogy a
kis Catherine vonatkozásában úgy hivatkozhattak ìr állampolgársága alapján uniós polgárságára, és az abból
folyó letelepedési jogokra, hogy nem hagyta el az Egyesült Királyság területét. Azonban az Egyesült Királyság
nem a saját állama volt, hiszen nem volt brit állampolgár. A Garcia Avello-ügyben, viszont az érintett többes
állampolgárságú gyermekek már a saját államukkal álltak szemben úgy, hogy nem gyakorolták szabad
mozgáshoz való jogukat.
C-148/02 Carlos Garcia Avello v Belgium
[2003] EBHT I-11613
[A Belgiumban letelepedett spanyol apának (C. Garcia Avello) és belga anyának (I. Weber) kettős, belga-
spanyol állampolgárságú gyermekeik születtek. A belga névviselési szabályok alapján a gyermekek az apai
családnevet viselik („Garcia Avello”). A szülők kérelmükben azt kérték, hogy a spanyol jogban is tükröződő
szokásoknak megfelelően, a gyermekek családnevét az apa és az anya családnevéből képezzék („Garcia
Weber”). Miután a belga hatóságok megtagadták a kérelmet, az ügy bìrósági felülvizsgálatra a belga Conseil
d’État , mint legfőbb közigazgatási bìróság elé került, amely előzetes döntéshozatalt kezdeményezett. Mivel a
természetes személyek névviselésére vonatkozó szabályok kialakìtása a tagállamok hatáskörébe tartozik, a
Bìróságnak elsőként azt kellett megállapìtani, alkalmazhatóak-e egyáltalán uniós jogszabályok az adott esetre,
van-e kapcsolata az ügynek uniós jogszabályokhoz, vagy nem, és tisztán belga belső ügyről van szó.]
12
Érdemben, azonban a Bìróság megállapìtotta: a közösségi
jogszabályok lehetővé teszik Franciaországnak, hogy jogszabályokban foglalt feltételekhez kösse ilyen esetben a külföldről történő
szolgáltatásnyújtást.
368
27 Azonban kapcsolat a közösségi joghoz létezik az olyan helyzetekben lévő személyeknél, mint Mr. Garcia
Avello gyermekei, akik egy tagállam állampolgárai, és tartózkodási helyük egy másik tagállam területén van.
28 Ezt a következtetést nem érvénytelenìti az a tény, hogy az alapügyben érintett gyermekek állampolgársággal
rendelkeznek abban a tagállamban is, ahol születésük óta tartózkodnak, és amely [állampolgárság] a tagállam
hatóságai szerint az egyetlen állampolgárság, mely elismerhető ezen tény miatt. Egy tagállamnak nem
engedhető meg, hogy korlátozza egy másik állam által adott állampolgárság joghatásait oly módon, hogy
további feltételt szab ezen állampolgárság elismeréséhez a Szerződés által biztosìtott alapvető szabadságok
gyakorlása vonatkozásában (l. különösen, ilyen értelemben C-369/90 Micheletti és mások [1992] EBHT I-4239,
10. pont) [...]
29 Mindezt alapul véve, a kérelmező gyermekei az alapügyben hivatkozhatnak az EKSz 12. [jelenleg EUMSz
18.] cikkében foglalt jogukra, hogy ne szenvedjenek el hátrányos megkülönböztetést a családi nevükre
vonatkozó szabályok tekintetében.
30 Ezen okból, szükséges megvizsgálni, hogy az EKSz 12. és 17. [jelenleg EUMSz 20.] cikkek kizárják-e, hogy
a belga közigazgatási hatóság elutasìtson egy olyan kérelmet, mint ami az alapügyben előforduló helyzetben a
családi név megváltoztatására irányult.
[Ezután a Bìróság megállapìtotta, hogy az EKSz 12. és 17. cikke kizárja azt, hogy a család névviselés
megváltoztatására vonatkozó kérelmét elutasìtsák.]
A Bìróság indokolása, mellyel az uniós jog alkalmazhatóságát, lényegében a Micheletti-doktrìna alapján

megállapìtotta, fölöttébb tömör. Talán ez volt az az ügy, ahol a Bìróság a legmesszebb ment az uniós
polgársághoz kapcsolódó jogok kiterjesztésében. A névviselés szabályozása ugyanis uniós hatáskörökön kìvül
eső terület, és a Bìróság olyan személyeknek állapìtott meg uniós polgárságból fakadó jogokat saját államukkal
szemben, akik még a szabad mozgáshoz való joggal sem éltek.A jövő dönti el, hogy az uniós polgársághoz
kapcsolódó jogok ilyen kiterjesztése, más ügyekben tartható lesz-e.
Megjegyzések
1. Az uniós polgárság alapját képező tagállami állampolgárság vonatkozásában a tagállami hatáskör nemcsak
arra terjed ki, hogy meghatározza az állampolgárság megszerzésének feltételeit, hanem bizonyos helyzetekben
arra is, hogy meghatározza, kiket kell saját állampolgárainak tekinteni az uniós jog alkalmazása szempontjából,
és az uniós polgársághoz kapcsoló jogok gyakorlása tekintetében. Ez fontos lehet olyan tagállamoknál,
melyeknél az állampolgáraik vagy polgáraik jogaikat tekintve nem alkotnak homogén csoportot, hanem az
állampolgárságnak vagy polgárságnak különböző kategóriái, különböző állampolgársági státusok léteznek. Ez a
helyzet például az Egyesült Királyságban.
A Kaur-ügyben a Bìróság az Egyesült Királyság brit állampolgárságra (citizenship) vonatkozó jogszabályaira

volt figyelemmel. Az 1981-es brit állampolgársági törvény alapján, a Kenyában született Ms. Kaur „brit
tengerentúli állampolgárnak” minősült, ami nem jelentett teljes körű állampolgárságot (szemben a „brit
állampolgár” státusával), és az uniós (közösségi) jog szempontjából sem volt brit állampolgárnak tekinthető. Az
Egyesült Királyság csatlakozásakor nyilatkozatot tett erre vonatkozóan, hogy ki tekinthető brit állampolgárnak a
közösségi jog szempontjából, melyet 1982-ben egy másik nyilatkozat váltott fel. Bár Ms. Kaur az Egyesült
Királyság területén tartózkodott, de letelepedési kérelmét visszautasìtották, amit ő uniós polgárként kìvánt
vitatni. C-192/99 R v Secretary of State for the Home Department, ex parte Kaur [2001] EBHT I-1169.
A Bìróság álláspontja szerint a Micheletti-doktrìna ebben a helyzetben is érvényes. Az uniós polgárság státusára
a tagállamok állampolgárai jogosultak, és az állampolgárság feltételeinek meghatározása az uniós jog
alkalmazásának céljaira a tagállamok hatásköre. A tagállamok joghelyzetük szerint az állampolgárság
különböző kategóriáit határozhatják meg, és különböző jogokat biztosìthatnak e kategóriákba eső személyek
számára, egyes kategóriáktól akár megtagadhatják a tartózkodási jogot is. Az Egyesült Királyság nyilatkozatait
pedig figyelembe kell venni, amikor a Szerződéseket a személyi hatály szempontjából kell értelmezni (l. az
ìtélet 19–24 pontjait). Az uniós polgárság nem lehet az alapja annak, hogy egy tagállam nem teljes jogú
állampolgára, saját államával és annak állampolgársági szabályaival szemben további jogokat igényeljen, mivel
éppen hazai állampolgársági státusa miatt nem illetik meg az uniós polgárságból fakadó jogok. Ebben az ügyben
tehát egy tagállam állampolgárainak egy kategóriáját a belső jog kizárhatta az uniós jogszabályok hatálya alól,
egyben ezzel kizárhatta az uniós polgár státusából. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a különböző
állampolgársági kategóriák meghatározása státusok meghatározását (és nem egyes jogok megtagadását) jelenti,
és e kategóriák elhatárolásának jól meghatározott, állandó, általános és objektìv kritériumokon kell nyugodniuk.
369
2. Azon személyeknél, akik több uniós tagállam állampolgárságával rendelkeznek, az uniós szerveknél a
közszolgálati jogviták is felvethetnek olyan problémákat, melyek során választani kell állampolgárságaik között,
mert bizonyos helyzetekben kollìzió van közöttük, de ezek természetesen eltérő összefüggésekben merülnek fel,
l. pl. 21/74 Jeanne Airola v Bizottság [1975] EBHT 0221, vagy 257/78 Evelyn Devred, née Kenny-Levick v
Bizottság [1979] EBHT 3767.
3. A Garcia Avello-döntés idézett részében foglalt indokolás nem csak tömör, hanem nehezen is védhető.
Valószìnű, hogy a Micheletti-doktrìna alkalmazása elhibázott, a következő okok miatt. A Micheletti-ügyben a
lényeg az volt, hogy egy tagállam (Spanyolország) nem korlátozhatta egy másik tagállam által adott
állampolgárság joghatásait oly módon, hogy vele szemben egy nem uniós tagállam által adott állampolgárság
joghatásait érvényesìti, lényegében egy kollìziós szabály (az utolsó állandó lakóhely) alkalmazásával. A
Micheletti-doktrìna lényege az volt, hogy rossz a Spanyolország által alkalmazott kollìziós szabály, mert akár
van kollìzió, akár nem a két állampolgárság joghatásai között, az uniós jog hatókörében, a másik uniós tagállam
állampolgárságának érvényesülnie kell, annak joghatásai nem korlátozhatóak.
A Garcia Avello-ügyben azért volt más a helyzet, mert itt azon tagállam joga ütközött egy másik tagállam
jogával, melynek hatóságai eljártak az ügyben, vagy ha úgy tetszik, a belga állampolgárság joghatásai ütköztek
a spanyol állampolgárság joghatásaival egy belga hatóság előtt. A Bìróság megoldása az, hogy ekkor egy
tagállam nem alkalmazhatja saját állampolgárával szemben a saját szabályait, mert az illetőnek másik
állampolgárságából adódóan joga van a másik tagállamának szabályai szerinti megoldásra (ez esetben
névviselése tekintetében), az uniós polgárokra alkalmazandó, állampolgárságon alapuló megkülönböztetés
tilalma alapján. A Micheletti-doktrìna különös alkalmazásával, a Bìróság nem kevesebbet követelt, mint azt,
hogy egy tagállam akkor sem korlátozhatja egy másik tagállam által adott állampolgárságának joghatásait, ha
ezáltal a saját állampolgárságának joghatásait kell korlátoznia egy adott konkrét ügy megoldása során. (Jacobs
főtanácsnokhasonló megoldást javasolt, de ő belevette volna azt is, hogy a gyermekek apja élt a szabad
mozgáshoz való joggal, ezt a Bìróság nem követte, Garcia Avello-ìtélet, per AG Jacobs, 50–52. pont ).
A Garcia Avello-ìtélet perspektìvája beláthatatlan: egy személy, aki több uniós tagállam állampolgárságával
rendelkezik, anélkül, hogy valaha járt vagy tevékenykedett volna az állampolgársága szerinti másik államban,
saját államával szemben is uniós polgárként léphet fel, és ìgy alkalmazván az állampolgárságon alapuló
megkülönböztetés tilalmát, az uniós jogra alapozva olyan jogokat érvényesìthet, melyek a másik
állampolgárságához kötődnek, de amelyek egyébként kìvül esnek az uniós hatáskörökön. Mindemellett a másik
probléma ott van, hogy az a személy, akinek csak egy állampolgársága van, nem léphet fel uniós polgárként,
uniós egyéni jogokat érvényesìtve saját államával szemben (csak a szabad mozgással kapcsolatos jogok
alkalmazásának kivételes eseteiben). A Bìróság figyelmét elkerülhette egy másik diszkrimináció: a Garcia
Avello-ìtélet nyomán, a jövőben egy személy azért kerülhet hátrányosabb helyzetbe a saját államával szemben
vagy a saját államában folyó jogvitáiban, mert csak egy állampolgársága van, szemben azokkal, akiknek több.
2. 11.2. Az uniós polgárok választójoga más uniós

államban
Az uniós polgár, akinek lakóhelye nem az állampolgársága szerinti tagállamban van, aktìv és passzìv
választójoggal rendelkezik a lakóhelye szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, az
adott tagállam állampolgáraival azonos feltételek mellett. Az uniós polgárok választójogának kiterjesztése a
lakóhely szerinti más tagállamokra, lényegében logikus folytatása azoknak az uniós jogosultságoknak, melyek
biztosìtják az uniós polgárok szabad mozgását általában, és egyben gazdasági jellegű tevékenységeit egy másik
állam területén. A választójog, mint politikai jog biztosìtása, elősegìti azt, hogy az uniós polgár egy másik
tagállamban bizonyos mértékig integrálódjon a választott közösségbe, nemcsak gazdasági-társadalmi
értelemben, hanem politikai értelemben is. Nem véletlen, hogy e jog biztosìtása az európai integráció politikai
oldalának megerősìtésével, az Európai Unió létrejöttével, a Maastrichti Szerződésben nyert először kifejezést.
Az uniós polgárok nem a saját tagállamukban gyakorolt választójogára vonatkozó fontosabb jogforrások a
következők: 1314
13
Különösen l. a határozathoz csatolt, a Tanácsban a tagállami
képviselők által elfogadott, azóta módosìtott okmányt a Közgyűlés tagjainak közvetlen és általános választásáról.
14
Convention on the Participation of Foreigners in Public Life at Local
Level (Council of Europe – 1992) ETS 144. Magyarország nem részese.
370
Helyhatósági választások Európai

parlamenti
választások
Elsődleges uniós jog EUMSz 20(2) és 22(1) EUMSz 20(2) és

22(2)
Alapjogi Charta 40.
Alapjogi Charta
39.
Másodlagos uniós jog 94/80/EK irányelv 76/787/ESZAK,

EGK, Euratom
hat.354
93/109/EK
irányelv
Nemzetközi jog Egyezmény külföldiek részvételéről a helyi Emberi Jogok

közéletben (1992)355 Európai
Egyezménye
(1950) 1. kieg.
jk. 3. cikk
Helyhatósági választások Európai

parlamenti
választások
Belső jogszabályok Alkotmány 70. §
1997. évi C. törvény a választási eljárásól
1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi

adatainak és lakcìmének nyilvántartásáról, és
a végrehajtó 146/1993. (X. 26.)
Korm.rendelet
1990. évi LXIV. tv. a helyi önkormányzati 2003. évi CXIII.

képviselők és polgármesterek választásáról tv. az Európai
Parlament
tagjainak
választásáról
2.1. 11.2.1. Helyhatósági választások

A 94/80/EK irányelv, mely az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok
aktìv és passzìv választójogának a helyhatósági választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes
szabályok megállapìtásáról szól, lényegében három elven épül fel: (1) az uniós polgárok aktìv és passzìv
választójogának biztosìtása; (2) az állampolgárokkal azonos elbánás (a hátrányos megkülönböztetés tilalma); (3)
az önkéntesség elve, mely szerint a választói jog gyakorlása az uniós polgár választásán alapul, és az számára
nem kötelezettség.
Ebből látható, hogy nincs szó a helyhatósági választások harmonizációjáról, azok eltérő feltételei, sajátosságai
és eljárásai továbbra is fennmaradnak. A választói joguk gyakorlására törekvő uniós polgároknak az adott
tagállamban, a tagállam állampolgáraira is érvényes feltételeknek kell megfelelniük. Így a választójog
gyakorlásához a helyi állampolgárokkal egyenlő feltételek mellett előìrható a helyhatóság területén eltöltendő
minimális tartózkodási idő, vagy az állam területén eltöltött minimális tartózkodási idő (melybe azonban
beszámìt más tagállam területén eltöltött idő is), egyenlően alkalmazandóak az összeférhetetlenségi szabályok,
valamint a lakóhely szerinti állam kikötheti, hogy csak egy helyen, azon a helyhatósági választáson
371
gyakorolhatják választójogukat, melyhez a fő lakóhelyük tartozik (l. az irányelv 4. és 6. cikkeit). 15 Ugyanakkor

nyelvtudás nem állìtható feltételként: Görögország korábban előìrta, hogy csak azok rendelkeznek
választójoggal, akik tudnak görögül. A Bizottság fellépésére, mely az irányelv 3. cikkének megsértésére
hivatkozott, a tagállam eltörölte ezt a feltételt.16
Az irányelv alapján, ez az egyenlőség bizonyos esetekben megtörhet, különösen a passzìv választójog esetében.
A tagállamok kizárhatják, hogy a helyhatóság választott vezetőjének, helyettesének és a végrehajtó szerv
tagjának tisztségét olyan személy töltse be, aki nem az adott állam állampolgára (az irányelv 5. cikk (3)
bekezdésében foglalt eltérési lehetőségre l. Magyarországon a főpolgármesteri és polgármesteri tisztség
tekintetében, az Alkotmány 70. § (2) bekezdését). Az uniós polgár „magával hozhatja” saját államából olyan
egyedi bìrósági határozat hatályát, melyben őt megfosztották választójogától. Azonban ez csak akkor akadálya a
passzìv választójognak a lakóhely szerinti államban, ha annak jogszabályai ìgy rendelkeznek. 17
Mivel a tagállamokban sokféle közigazgatási egység van, az irányelv meghatározza és a melléklete

tagállamonként felsorolja azokat az „alapszintű helyhatóságokat”, melyeknél az uniós polgároknak biztosìtott
választójog gyakorolható. Alapszintű helyhatóságnak olyan közigazgatási egység minősül, amelyeknek
közvetlen és általános választójog alapján megválasztott szerveik vannak, és hatáskörrel rendelkeznek, hogy a
politikai és közigazgatási szervezet legalsó szintjén egyes helyi ügyeket saját felelősségükre intézzenek.
Magyarország tekintetében alapszintű helyhatóságként nemcsak a települési önkormányzat (község,
nagyközség, város, megyei jogú város, fővárosi kerületek, főváros) tartozik ide, hanem a területi önkormányzat
(megye) is.
Az uniós szabályozás azonban nem határozza meg, mikor tekinthető úgy egy uniós polgár, hogy lakóhelye van
egy, az övétől eltérő uniós tagállamban. Az irányelv, belső jogra visszautalva, különbséget tesz egy helyen „fő
lakóhely” és „lakóhely” között. Ebből mindössze az a következtetés vonható le, hogy egy uniós polgár
választójogának gyakorlásánál nem csak egy lakóhely vehető alkalomadtán figyelembe, azaz, nem kizárt, hogy
több helyen, több tagállamban is szavazzon helyhatósági választásokon, ha ezt egyébként tagállami szabály nem
zárja ki. A lakóhely meghatározását azonban az irányelv láthatóan a tagállamok belső szabályozására bìzza, és
nem kìván valamilyen egységes mércét bevezetni, eltűrvén a teljesen eltérő megoldásokat is. Magyarországon a
lakóhely meghatározását a választási eljárásról szóló 1997. évi C. tv. 149. § q) pontja úgy határozza meg, hogy
„annak a lakásnak vagy ennek hiányában – a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgár kivételével –
szükségből használt helyiségnek, szálláshelynek a cìme, amelyet a választópolgár életvitelszerűen otthonául
használ, amennyiben azt a személyiadat- és lakcìmnyilvántartásba lakcìmként bejelentette.” Választójogi
szempontból, Magyarországon lakóhellyel rendelkező uniós polgárnak tehát csak az minősül, aki a
személyiadat- és lakcìmnyilvántartásba bejelentett lakcìmmel rendelkezik (l. az 1992. évi LXVI. törvényt és a
végrehajtási rendeletét).
Az uniós szabályozás végrehajtásával nagyobb gondok nincsenek a sarokfeltételeket illetően. Problémákat a

technikai részletszabályok alkalmazása vethet fel: milyen nyilatkozatokat kell tennie az uniós polgárnak a
választójegyzékbe való felvételhez, mikor tekinthető lakóhellyel rendelkezőnek, hogy kerülhet ki a választói
névjegyzékből. Így a Bizottság erőteljesen kifogásolta, hogy például Bajorországban az uniós polgároknak
minden választás előtt kérni kellett felvételüket a választói névjegyzékbe, akkor is, ha az előző választáson már
rajta voltak. A kötelezettségszegési eljárás az irányelv 8. cikk (3) bekezdésének megsértése miatt befejeződött,
miután a német tartomány a jogszabályait módosìtotta.18
2.2. 11.2.2. Európai parlamenti választások

Az Európai Parlamentet először 1979-ben választották meg közvetlenül.19 Azóta sem alakìtottak ki erre egységes
választási eljárást uniós szinten, a tagállamok maguk határozzák meg az európai parlamenti választások
15
Az irányelv nem zárja ki, hogy helyhatósági választáson az uniós
polgár a saját államában, és a lakóhely szerinti államában is szavazzon, ezzel ellentétes tagállami szabályozás hiányában.
16
Report from the Commission on the application of Directive
94/80/EC on the right to vote and to stand as a candidate in municipal elections, COM(2002)260 final, 4.2 pont
17
Az irányelv háromféle eltérési lehetőséget (derogációt) enged a
tagállamoknak, azonban ezeknek olyan csekély a jelentőségük, hogy ezek ismertetésétől eltekintek, (a gyakorlatban csak Luxemburg él az
egyikkel), l. a Bizottság 2005-ös jelentését az irányelvben foglalt derogációk alkalmazásáról, COM(2005) 382 végleges.
18
L. a Bizottság 2002-es jelentésének 4.2 pontját (idézve az
előbbiekben).
19
76/787/ESZAK, EGK, Euratom határozathoz csatolt, az Európai
Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány, HL L 278., 1976.10.8., 1. o.
372
szabályait.20 Bizonyos alapelveket és alapfeltételeket a 2002/772/EK tanácsi határozat megállapìtott, mely

kereteket ad, a most már huszonhét tagállam választási szabályainak. Ugyanakkor az EUMSz23. cikk elismeri
az uniós polgárok jogát arra, hogy lakóhelyük szerinti uniós tagállamban, gyakorolhassák választójogukat az
európai parlamenti választásokon, mely jog gyakorlásának részletes szabályait a 93/109/EK irányelv
tartalmazza.
A szabályozás ugyanazon a három alapelven épül fel, mint az uniós polgároknak, a lakóhelyük szerinti
tagállamban, a helyhatósági választásokon gyakorolható választójogáról szóló szabályozás (l. előző pont). A
hangsúly itt is a hátrányos megkülönböztetés tilalmán van, a lakóhely szerinti tagállam saját állampolgáraihoz
képest, és az uniós polgároknak az adott tagállamban felállìtott feltételeknek kell megfelelniük a választójoguk
gyakorlásához.
Két lényeges különbséget ki kell azonban emelni, melyek abból származnak, hogy itt egy uniós szintű testület
megválasztásáról van szó. Az egyik ilyen különbség, hogy egy uniós polgár csak egy tagállamban és egy helyen
szavazhat, és egy helyen jelöltetheti magát (l. irányelv 4. cikkét). Másrészt, az uniós polgárt passzìv
választójogától megfosztó egyedi bìrósági határozat hatálya kiterjed a lakóhely szerinti tagállamra is, ott is
kizárja a passzìv választójogot, ettől az adott tagállam szabályozása nem térhet el, szemben a helyhatósági
választásokkal (l. irányelv 6. cikke). Ugyanakkor az aktìv választójogtól való megfosztást kimondó határozat
nem feltétlenül zárja ki az aktìv választójog gyakorlását, ezt a lakóhely szerinti tagállam hatóságai
ellenőrizhetik, de erre külön, az irányelvből fakadó kötelezettségük nincs.
E feltételek betartatása nem egyszerű. Az egyik eszköz az uniós polgároktól nyilatkozatok, igazolások
beszerzése a választói névjegyzékbe való felvétel során. Így aki nem a saját tagállamában kìván élni
választójogával, köteles nyilatkozat benyújtására, arra vonatkozóan, hogy egyedül a lakóhelye szerinti
tagállamban kìván szavazni, illetve esetleg jelöltetni magát. A hatóságok ezenfelül megkövetelhetik az arra
vonatkozó nyilatkozatot is, hogy nem fosztották meg saját tagállamában aktìv választójogától. Ugyanakkor, ha
jelöltként kìván indulni, a nyilatkozaton felül, a saját államának hatóságaitól származó igazolást kell benyújtania
arról, hogy passzìv választójogától nem fosztották meg.
A másik eszköz a tagállamok közötti hatékony információcsere azon uniós polgárokról, akiket nem saját
államukban vettek fel a választói névjegyzékbe, illetve nem saját államukban kìvánják jelöltetni magukat. Bár
ilyen információcserét kiépìtettek az államok, a Bizottság véleménye szerint a rendszer „adminisztratìv
szempontból túlságosan terhes a tagállamok számára, kevéssé működőképes és kevéssé hatékony – elsősorban a
választási kérdésekben össze nem hangolt nemzeti jogszabályok miatt”.
Problémát jelent a határidők hiánya, az adathordozók eltérő formátuma, a nevek átìrása, hiányos adatok egy-egy
személy azonosìtásához, és a tagállami nyilvántartá-sok adattartalmának eltérései.21
2.3. 11.2.3. Milyen feltételekkel korlátozható az uniós polgárok

választójoga?
A helyhatósági és az európai parlamenti választásokon a választójog gyakorlása feltételekhez köthető, és a
tagállamoknak igen széles szabályozási hatáskörük van abban, hogy a választójog gyakorlásának feltételeit
megállapìtsák. Az uniós jogból csak azon általános és alapvető követelmény fakad, hogy az állampolgáraikra és
más uniós polgárokra azonos feltételek vonatkozzanak (kivéve, ahol az uniós jog eltérést enged). Viszont
részben ebből is adódik, hogy a saját állampolgárok választójogának feltételekhez kötése, egyben a nem
állampolgár uniós állampolgárok választójogának korlátozását is jelenti. A választójog gyakorlásának
korlátozása tekintetében vannak bizonyos, az uniós jogból levezethető korlátok, amire éppen az Eman-ügyben
mutatott rá a Bìróság.
(1) Az Eman-ügyben a holland jogszabályok szerint, azon holland állampolgárok (és egyben uniós polgárok),
akiknek a holland tengerentúli területeken, a Holland Antillákon és Arubán volt a lakóhelyük, nem vehettek
részt az európai parlamenti választásokon. Az előzőekben már emlìtett Kaur-ügyben egy tagállam,
állampolgárainak jól meghatározott kategóriáját a tagállam joga kizárhatta az uniós jogszabályok hatálya alól,
egyben ezzel kizárhatta az uniós polgár státuszából. Az Eman-ügyben, viszont ehhez képest további
problémaként az merült fel, hogy amennyiben egy tagállam állampolgársági jogszabályai alapján egy személy
20
Ugyanakkor egy ilyen egységes választási eljárásra vonatkozó
szabályozást a Szerződések előirányoznak, l. EUMSz 223. cikk (1) bekezdést (volt EKSz 190. cikk (4) bekezdés).
21
L. erre a Bizottság javaslatát a 93/109/EK tanácsi irányelv
módosìtásáról, COM(2006) 791 végleges, 1.1 és 1.2 pont.
373
az uniós jog alapján is állampolgárnak, és ìgy egyben uniós polgárnak is tekintendő, akkor e tagállam bizonyos
uniós jogok gyakorlásának lehetőségét (itt a választójogot az európai parlamenti választásokon) megtagadhatja-e
tőle, illetve azoktól, akik valamilyen szempont szerint azonos csoportban vannak vele. C-300/04 M.G. Eman és
O.B. Sevinger v College van burgemeester en wethouders van Den Haag [2006] EBHT I-8055.
Tizzano főtanácsnok gondosan kimunkált érvelés után azt a következtetést vonta le, hogy egy állam
korlátozhatja a választójogot lakóhely vagy tartózkodási hely alapján, de szigorú feltételek mellett (l.
indìtványának 151–168. pontjait). Mivel az uniós jog a választási szabályok kialakìtását nagyrészt a
tagállamokra hagyja, a tagállamoknak széles mérlegelési lehetősége van a szabályok meghatározásánál.
Azonban a korlátozásnak objektìv kritériumon kell alapulnia (pl. lakóhely az Eman-ügyben), általánosnak és
közvetettnek kell lennie (nem csak az uniós jogból fakadó jogosultságokat kell korlátoznia), és nem sértheti az
egyenlő bánásmód elvét.
A Bìróság nagytanácsa nem adott általános, elvi jelentőségű választ a problémára, de osztotta a főtanácsnok
álláspontját, ami a korlátozás objektìv jellegére és az egyenlő bánásmód tiszteletben tartására vonatkozott,
viszont hallgatólagosan elutasìtotta, hogy a korlátozásnak általánosnak és közvetett jellegűnek kellene lennie.
Ami ezek közül az ügyben gondot okozott, az egyenlő bánásmódra vonatkozó követelmény. Azoknak a holland
állampolgároknak, akiknek a lakóhelyük az Unión kìvül, harmadik tagállamban volt, jogosultak voltak
választójogukat gyakorolni az európai parlamenti választásokon. Így nem volt tartható, hogy Hollandia
állampolgárai egy csoportjának biztosìtotta a választójog gyakorlását, egy másik, hasonló helyzetben lévő
csoportnak nem.
58 A jelen esetben a releváns összehasonlìtási elemek egy Holland Antillákon vagy Arubán lakóhellyel
rendelkező holland és egy harmadik országban lakóhellyel rendelkező holland. E személyekben az a közös,
hogy holland állampolgárok, és nem Hollandia területén rendelkeznek lakóhellyel. Mégis fennáll az eltérő
bánásmód e két személy között, mivel a másodiknak van aktìv és passzìv választójoga a Hollandiában tartott
európai parlamenti választásokon, mìg az elsőnek nincs ilyen joga. Az ilyen eltérő bánásmódot objektìven kell
igazolni. [...]
60 E tekintetben a holland jogalkotó azon célja, amely a Hollandiával kapcsolatban álló vagy állt hollandok
számára az aktìv és passzìv választójog megadásából áll, az e jogalkotót a választások tartására vonatkozóan
megillető mérlegelési lehetőségbe tartozik. Meg kell azonban állapìtani, hogy a holland kormány nem
bizonyìtotta kellőképpen, hogy a harmadik országban lakóhellyel rendelkező, illetve a Holland Antillákon vagy
Arubán lakóhellyel rendelkező hollandok között megállapìtott eltérő bánásmód objektìven igazolható, és ezért
nem minősül az egyenlő bánásmód elve megsértésének.
61 [...] a közösségi jog jelenlegi állása szerint még ha nem is tiltja semmi, hogy a tagállamok a közösségi jogot
tiszteletben tartva az európai parlamenti választásokra vonatkozó aktìv és passzìv választójog feltételeit az azon
a területen való lakóhellyel rendelkezés kritériumára hivatkozással határozzák meg, ahol a választásokat tartják,
az egyenlő bánásmód elve mégis akadályát képezi annak, hogy a választott kritériumok azzal a
következménnyel járjanak, hogy az összehasonlìtható helyzetben lévő állampolgárokat eltérő módon kezeljék,
anélkül hogy ezen eltérő bánásmód objektìvan igazolható lenne.
A tagállamok, tehát korlátozhatják az uniós polgársághoz kapcsolódó jogokat, ìgy a választójogot is, az uniós
jog elveinek és szabályainak tiszteletben tartásával. Mindez vonatkozik a tagállam állampolgárainak uniós
egyéni jogaira ugyanúgy, mint azon, más tagállam állampolgáraiéra, akik a tagállamban kìvánják
választójogukat gyakorolni. Azonban a külföldi uniós polgárok választójogának szabályozásakor a tagállamok
nemcsak uniós elveknek, hanem nemzetközi jogi elveknek is alá van vetve.
(2) A nemzetközi jogból eredő elvek, szabályok szerepére a Matthews-ügyben hìvta fel a figyelmet az Emberi
Jogok Európai Bìrósága.22 A strasbourgi bìróság szerint az Egyesült Királyság megsértette az EJEE 1. kiegészìtő
jegyzőkönyv, választójogot biztosìtó 3. cikkét, amikor a Gibraltár területén élő állampolgárait kizárta
választójoguk gyakorlásából az európai parlamenti választásokon. Az Egyesült Királyság eljárása megfelelt az
uniós jognak, mert a Parlament közvetlen választásáról rendelkező 1976-os okmány kizárta Gibraltárt azon
területek sorából, ahol európai parlamenti választásokat kellett tartani. 23 Sértette viszont a fenti, nemzetközi jogi
rendelkezést, mellyel a részes államok vállalták, „hogy ésszerű időközönként, titkos szavazással szabad
választásokat tartanak olyan körülmények között, melyek a törvényhozó testület megválasztását illetően
22
Matthews v The United Kingdom, (Appl. no. 24833/1994) Judgment
of 18 February 1999.
23
Ugyanis Gibraltár koronabirtok, és nem az Egyesült Királyság része,
l. C-145/04 Spanyolország v Egyesült Királyság [2006] EBHT I-7917, 15. pont.
374
biztosìtja a nép véleményének kifejezését.” (Megjegyzendő, a strasbourgi bìróság hosszas elemzéssel vezette le
azt, hogy az Európai Parlament az EJEE alapján, és Gibraltár szempontjából is, „törvényhozó testületnek”
tekintendő, l. az ìtélet 40–56. pontját.)
(3) A választójog gyakorlása nem csak közvetlenül, hanem közvetve, indirekt módon is korlátozható. Különösen
a passzìv választójog gyakorlását akadályozhatja a külföldiek vonatkozásában az általános politikai jogok
korlátozása. A véleménynyilvánìtás joga ma már a külföldiek tekintetében, és politikai ügyekben is, általában
elismert az unió tagállamaiban, melyet megerősìt az Alapjogi Charta 11. cikke a véleménynyilvánìtás és
tájékozódás szabadságáról, illetve korlátozottabb hatókörben az EUSz 11. cikk (1) bekezdése, mely az uniós
intézmények kötelezettségévé teszi annak biztosìtását, hogy a polgárok és az érdek-képviseleti szervek az Unió
tevékenységéről véleményt nyilvánìthassanak és azt nyilvánosan megvitathassák.24 Ugyanakkor a gyülekezési
jog és az egyesülési jog vonatkozásában a külföldi uniós polgárok nem mindig élveznek azonos jogosultságokat
az adott tagállam állampolgáraival. Ez pedig nehezìtheti a külföldi uniós polgár passzìv választójogának
gyakorlását és jelöltként való fellépését akár a helyhatósági, akár az európai parlamenti választásokon.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 16. cikke kifejezetten megengedi a külföldiek, fentiekben emlìtett
politikai jogainak korlátozását. Viszont a Piermont-ügyben, melyben Francia Polinéziából és Új-Kaledóniából
kiutasìtottak egy német állampolgárságú európai parlamenti képviselőt, a regionális választási kampányban,
meghìvott vendégként kifejtett politikai állásfoglalásai miatt, az Emberi Jogok Európai Bìrósága a
következőképpen foglalt állást:
„64 [...] Mindemellett a Bìróság úgy véli, hogy Mrs. Piermont ellen, aki az Európai Unió egyik államának
állampolgárságával rendelkezik, és ráadásul, az Európai Parlament tagja, nem lehet felhozni az Egyezmény 16.
cikkét, különösen, mivel a tengerentúli területek népei részt vesznek az európai parlamenti választásokon.
Következésképpen, ez a rendelkezés nem hatalmazza fel az államot, hogy korlátozza a kérelmező 10. cikkben
biztosìtott jogának [véleménynyilvánìtás] gyakorlását.”25
Az ìtéletben tett megállapìtásokból nem igazán szűrhető ki, hogy a következtetés levonásánál, egymáshoz képest
is, milyen szerepe és súlya volt a három érv közül annak, hogy a kérelmező egy uniós tagállam állampolgára
volt, vagy annak, hogy az Európai Parlament tagja volt, vagy éppen annak, hogy az adott helyen is tartottak
európai parlamenti választásokat.
Mindenesetre, amennyiben az Európai Bìróság szembesül egy olyan üggyel, melyben a külföldi uniós polgárok
politikai tevékenységének korlátozását, a passzìv választójog gyakorlásának akadályaként vitatják, akkor igen
kényes mérlegelésbe kell bocsátkoznia. Viszont aligha tekinthet el a Piermont-ìtélet, valamint az Alapjogi
Charta 11. és 12. cikkének figyelembevételétől.
Megjegyzések
1. A 98/40/EK irányelv átültetése a legtöbb tagállamban nem sikerült határidőre, ami betudható annak is, hogy
sok helyen ez alkotmánymódosìtást követelt meg (ahogy később Magyarországon is). A Bizottság ezért 1996-
ban az akkori 15 tagállamból 11 ellen indìtott kötelezettségszegési eljárást, l. Report from the Commission on
the application of Directive 94/80/EC on the right to vote and to stand as a candidate in municipal elections,
COM(2002)260 final, 4.1 pont A Bìróság elé csak Belgium ügye került, ahol a helyi választások ügye amúgy is
rendkìvül kényes kérdés, az etnikai egyensúlyok miatt, és a feltételek megváltoztatása hosszú folyamat
eredménye lehet. Belgium az alkotmánymódosìtás időbeli elhúzódására hivatkozott, eredménytelenül. A
Bìróság, feltűnően rövid, 11 pontból álló ìtéletében megállapìtotta a tagállam kötelezettségszegését, C-323/97
Bizottság v Belgium (Helyhatósági választások) [1998] EBHT I-4281.
2. Magyarországon a nem magyar állampolgár uniós polgáron választójoga, a többi jogosulthoz képest a
következőképpen alakul (természetesen a választójog gyakorlása további feltételekhez kötött): 26
24
Az Emberi Jogok Európai Bìróságának ìtélkezési gyakorlata alapján,
természetesen a politikai tevékenység egyik sajátos vonatkozása a véleménynyilvánìtás, és a véleménynyilvánìtás joga részben a politikai
tevékenységet védi, Lingens v Austria, (Appl. no. 9815/82) Judgment of 8 July 1986, Series A 103., 42. pont; Rekvényi v Hungary (Appl.
no. 25390/94) Judgment of 20 May 1999, 26. pont
25
Piermont v France (Appl. no. 15773/89; 15774/89) Judgment of 27
April 1995., Series A 314. (Hozzá kell tenni, hogy Ryssdal, Matscher, Freeland és Jungwiert bìrák közös ellenvéleményükben élesen
támadták a 16. cikk ilyen értelmezését, arra hivatkozva, hogy az Egyezmény alapján, és francia szemszögből, a kérelmező egyszerűen
külföldi volt).
26
Kivéve a polgármester és főpolgármester tisztségét.
375
Országgyűlési Helyi Európai

képviselők önkormányzati parlamenti
választás választás
választása
aktìv passzìv aktìv passzìv aktìv passzìv
magyar X X X X X X
állampolgár
más uniós ---- ---- X X 367 X X

tagállam
állampolgára
menekült, ---- ---- X ---- ---- ----

bevándorolt,
letelepedett
Az uniós polgárok választójogának biztosìtását az Alkotmány 2002. évi módosìtása tette lehetővé. Az
Alkotmány 70. §-a a választójog jogosultjait meghatározza, és a választójog gyakorlásának legalapvetőbb
feltételeit rendezi. Ugyanakkor a magyar szabályozásban is a technikai szabályok jelenthetnek elsősorban
nehézséget egy külföldi uniós polgárnak, választójogának gyakorlásánál. A magyar választási rendszerben az
uniós polgárok választójogának gyakorlását (technikai értelemben), egyrészt a választási eljárásról szóló
jogszabályok, másrészt a személyiadat- és a lakcìmnyilvántartásról szóló jogszabályok határolják be. Ez utóbbi
szerepe abból adódik, hogy a választási szabályok a választói névjegyzékbe történő felvétele nagyrészt ezen
alapul. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. tv. (Ve.) 99/D. § (2) bekezdés d) pontja alapján, az európai
parlamenti választásoknál, a névjegyzékbe való felvételhez kell a lakcìmet igazoló hatósági igazolvány
okmányazonosìtója is. A helyhatósági választásokon viszont eleve azon személyek kerülnek a névjegyzékbe a
Ve. 12–13. §-ai alapján, akiknek lakóhelye (lakcìme) a személyiadat- és lakcìmnyilvántartás szerint a
szavazókörben van. Ezenkìvül, az európai parlamenti választásokon a személyiadat- és a lakcìmnyilvántartást
vezető szerv adatai alapján értesìti az Országos Választási Iroda a többi uniós tagállam választási szerveit arról,
hogy mely állampolgáraik jelentkeztek be Magyarországon a választói névjegyzékbe (l. Ve. 99/F. §), valamint
ez a szerv szolgáltat adatot más tagállamok választási szerveinek az érintett tagállamban névjegyzékbe vételüket
kérő magyar állampolgárok választójogáról (l. Ve. 99/H. §). L. még a polgárok személyi adatainak és lakcì-
mének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény, és az azt végrehajtó 146/1993. (X. 26.)
Korm.rendeletet.
3. Megjegyzendő, hogy az uniós szabályozás nem korlátozta kizárólag uniós polgárokra az európai parlamenti
választásokon választójoggal rendelkezők körét. Az Európai Bìróság elutasìtotta Spanyolország keresetét az
Egyesült Királyság ellen, amit amiatt nyújtott be, hogy az alperes tagállam, a Matthews-ìtélet nyomán (l. az
előbbiekben), kiterjesztette a választójogot a brit állampolgárok mellett, a gibraltári területen tartózkodó, brit
állampolgároknak és uniós polgároknak nem minősülő, nemzetközösségi polgárok bizonyos csoportjára is
(„qualified Commonwealth citizens”) is. Az elutasìtás alapvető indoka az volt, hogy az uniós polgárokat
egyébként megillető jogok hatálya sokszor kiterjedhet harmadik állam állampolgárára is (pl. petìciós jog), és az
uniós jogból nem vezethető le, hogy az európai parlamenti választásokon a választójog csak uniós polgárokat
illetne meg. C-145/04 Spanyolország v Egyesült Királyság (Gibraltári választások) [2006] EBHT I-7917, 77-78.
pont. Valószìnű, hogy az ìtélet következtetései ma már nem tarthatóak. Mìg korábban az EKSz 189. és 190.
cikkei „a Közösségben egyesült államok népeinek” képviselőiből álló Parlamentről szólt, a Bìróság jogosan
állapìthatta meg, hogy nincs pontosan meghúzva az aktìv és passzìv választójoggal rendelkezők köre az európai
parlamenti választáson. Azonban 2009. december 1-jétől az EUSz 14. cikk (2) bekezdése alapján, az „Európai
Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll”. A változtatás arra utal, hogy a tagállamok csak az uniós
polgárokra korlátozzák a választójogot e tekintetben.
3. 11.3. Hozzáférés uniós dokumentumokhoz

Az uniós dokumentumokhoz való hozzáférés egyaránt részterülete két nagyobb szabályozási területnek. Az
egyik, uniós szinten, az Unió átlátható működése, a nyitottság elvének érvényesülése (EUMSz 15. cikk (1)
376
bekezdés), mely a „jó kormányzás” (EUMSz 15. cikk (1) bekezdés) 27 és ugyanakkor a részvételi demokrácia
előfeltételét jelenti. Ilyen értelemben a dokumentumokhoz hozzáférés kapcsolódik az uniós polgárok részvételi
jogához (EUSz 10. cikk (3) bekezdés), és uniós kérdésekben a párbeszéd fenntartásához (EUSz 11. cikk (1) és
(2) bekezdés). Ugyanakkor egyéni szinten az uniós dokumentumokhoz hozzáférés részét képezi az uniós polgár
információs jogainak.
Az EUMSz 15. cikk (3) bekezdése (volt EKSz 255. cikke hasonló tartalommal) a következőket rendeli:
„Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesìtő okirat szerinti székhellyel
rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak
dokumentumaihoz hozzáférni az e bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint [...]
Az Alapjogi Charta 42. cikke ugyanezen jogot kifejezetten biztosìtja, tartalmilag érdemi eltérés nélkül. A
Lisszaboni Szerződés egy lényeges változtatást tett a módosìtott EKSz 255. cikkhez képest. Kiterjesztette a
hozzáférést az összes uniós intézmény, szerv és hivatal dokumentumaira (korábban csak a Tanács, Bizottság és
Európai Parlament dokumentumai tekintetében állt fenn a hozzáférés joga). Annyi korlátozással érvényesül ez a
kiterjesztés, hogy az Európai Unió Bìróságára, az Európai Központi Bankra és az Európai Beruházási Bankra
csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben igazgatási feladatokat látnak el. 28
3.1. 11.3.1. Az uniós dokumentumokhoz való hozzáférés jogi

keretei
A hozzáférési jogot a jogforrásoknak egy hármas rendszere biztosìtja. Az EUMSz 15. cikk (3) bekezdésében (és
az Alapjogi Charta 42. cikkben) foglalt jog érvényesìtésének elveit és korlátait az Európai Parlament és a Tanács
határozza meg rendes jogalkotási eljárásban hozott rendeletekben. Ugyanakkor, e rendeletek keretein belül,
minden intézmény, szerv és hivatal a saját eljárási szabályzatában határozza meg a dokumentumaihoz való
hozzáférésre vonatkozó sajátos rendelkezéseket.A második szintet jelenleg a dokumentumokhoz való
hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet képviseli.29 Ez még az Európai Parlament, a Tanács, és a Bizottság
dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szól, és később nyilvánvalóan módosìtani fogják, az új
szerződéses rendelkezéseknek megfelelően, kiterjesztve azt az összes uniós intézményre, szervre és hivatalra.
Vannak olyan szervek melyek már módosìtották az eljárási szabályzatukat, és a rendeletet alkalmazzák (pl. a
Régiók Bizottsága).30
A második szinten lévő rendelet(ek) nélkül a jog nem kényszerìthető ki, nincs közvetlen hatálya, mivel külön
végrehajtást kìván, ahogy ezt a Törvényszék a Petrie-ügyben megállapìtotta (még az EKSz 255. cikke
vonatkozásában), T-191/99 David Petrie és mások v Bizottság [2001] EBHT II-3677, 34–38. pont.
A hozzáférési jog jogosultjainak köre az EUMSz 15. cikk (3) bekezdése és az Alapjogi Charta 42. cikke alapján,
az uniós polgárok, valamint a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes vagy székhellyel
rendelkező jogi személyek. Ezenfelül, a rendelet lehetővé teszi az intézményeknek, hogy az Unió területén
lakóhellyel nem rendelkező természetes személyeknek, és székhellyel nem rendelkező jogi személyeknek is
biztosìtsa dokumentumaihoz való hozzáférés jogát.
A hozzáférés joga kiterjed minden olyan dokumentumra, mely az Unió tevékenységi körérbe tartozik, és azokat
az intézmény állította ki vagy hozzá érkeztek. A hozzáférés szempontjából, a rendelet szerint az uniós
dokumentumoknak három nagyobb csoportját lehet megkülönböztetni.
1. nem biztosìtható a hozzáférés amennyiben a hozzáférés hátrányosan befolyásolja a

következő érdekeket:
– közbiztonság,
27
a. good governance, f. bonne gouvernance, n. verantwortungsvolle
Verwaltung.
28
A kérdésről bővebben l. Komanovics, 2006, 24. o., Driessen, 2009,
30. o.
29
HL L 145., 2001.5.31., 43. o.
30
L. a Régiók Bizottsága eljárási szabályzatának 75. cikkét, HL L 6.,
2010.1.9., 14. o.
377
– védelmi és katonai ügyek,
– nemzetközi kapcsolatok,
– az Unió vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris

vagy gazdaságpolitikája,
– személyiség védelme (személyi adatok védelme) és

magánszemély becsületének védelme;372
vagy amennyiben a dokumentum tagállamtól

származik, és a tagállam nem egyezik bele a
hozzáféréshez, közzétételhez;373
2. csak nyomós közérdekből biztosìtható a hozzáférés amennyiben a hozzáférés hátrányosan befolyásolja a

(a fenti kivételével) következők védelmét:
– természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekei,
– bìrósági eljárások és jogi tanácsadás,
– ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok célja;
vagy amennyiben az intézmény döntéshozatali

eljárását súlyosan veszélyeztetné:
– a döntés-előkészìtő tárgyalások, egyeztetések részét

képező, belső használatra szánt állásfoglalásokhoz, a
döntés előtt és után is, illetve
– belső használatra összeállìtott vagy az intézmény

által kapott döntéselőkészìtő anyagokhoz, a döntés
megszületéséig;
3. hozzáférés biztosìtandó (a fentiek kivételével) minden olyan dokumentumhoz, mely az Unió

tevékenységi körérbe tartozik, és azokat az intézmény
állìtotta ki vagy hozzá érkeztek.
A hozzáférés korlátozása megszűnik, amennyiben annak indokoltsága is megszűnik, de legkésőbb 30 év

elteltével. A korlátozás 30 évnél hosszabb lehet, a minősìtett („bizalmas”, „titkos”, vagy „szigorúan titkos”)
dokumentumoknál, illetve a magánszféra vagy kereskedelmi érdekek védelmét szolgáló kivételek alá eső
dokumentumoknál. A korlátozás megszűnésére nincs rendelkezés a tagállamoktól származó olyan
dokumentumoknál, melyekhez a hozzáférést a tagállam megtagadta. 3132
A rendelet alapján az uniós dokumentumokhoz a hozzáférés négyféle formában biztosìtható: közzétételük a

Hivatalos Lapban; közvetlen elektronikus hozzáféréssel; nyilvántartáson keresztül közvetlen hozzáféréssel; és
kérelemre helyszìni tanulmányozással vagy másolat kiadásával.
Az intézmények, elsősorban a jogalkotás területén, már igen sok dokumentumot közvetlenül hozzáférhetővé
tettek, megelőzvén ezzel a kérelmek útján kezdeményezett hozzáférést. Például a Bizottság főigazgatóságai
külön honlapokat hoztak létre az egyes szakpolitikai területekre, melyeken áttekintés kapható a tevékenységről
és az ennek során keletkezett dokumentumokról.33
31
Az ellentétes érdekek védelmére l. az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendeletét a személyes adatok közösségi intézmények és
szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról. HL L 8., 2001.1.12.,
1.o.
32
Azonban l. a C-64/05 P. Svédország v Bizottság [2007] EBHT I-11389 ügyet, ahol a Bìróság újraértelmezte a tagállami elutasìtás
feltételeit és helyét.
33
A Bizottság jelentése az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság
dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet 2007. évi végrehajtásáról (Brüsszel, 2008.10.10.) COM(2008)
630 végleges, 8.1 pont.
378
Az uniós dokumentumokhoz való hozzáférés joga nem érvényesülhetne megfelelően, ha a jogosultak nem
tudnának arról, hogy egy-egy dokumentum létezik-e egyáltalán. T-42/05 Rhiannon Williams v Bizottság [2008]
EBHT II-0156, 72. pont. Éppen ezért a rendelet kötelezi az érintett intézményeket dokumentum-nyilvántartás
felállìtására, melyet elektronikusan hozzáférhetővé kell tennie. A nyilvántartásnak kell tartalmaznia legalább a
dokumentum hivatkozási számát, tárgyát vagy rövid tartalmi leìrását, illetve a kapcsolatos lényeges időpontokat.
A nyilvántartásnak teljes körűnek kell lennie (de abban nem kell szerepelniük a minősìtett dokumentumoknak).34
3.2. 11.3.2. A hozzáférést célzó kérelmek elbírálása

Valamely dokumentumhoz való hozzáférés iránti, az Unió hivatalos nyelveinek valamelyikén megfogalmazott
kérelmet, az Unió érintett intézményéhez kell benyújtani oly módon, hogy a dokumentum azonosìtható legyen.
Ugyanakkor az intézménynek segìtséget kell nyújtani a kért dokumentumok azonosìtásához, ha ez a kérelemben
nem azonosìthatóan történt meg. A kérelmet nem kell indokolni.
A gyakorlat alapján, a Bizottságnál a kérelmek jelentős részben az uniós jogszabályok végrehajtásának

ellenőrzésére vonatkozó bizottsági tevékenységre irányulnak. A kérelmezők sokszor azért nyújtják be a
hozzáférési kérelmüket, hogy folyó pereikben az álláspontjukat alátámasztó érvekhez jussanak az uniós
dokumentumokból, jelentésekből, szakértői anyagokból. Hasonlóan nagy a száma azoknak a kérelmeknek,
melyek a Bizottság egyedi ügyekben való döntéshozatala során keletkezett dokumentumokat célozzák. 35 Ezzel
szemben a Parlamentnél, a kérelem időpontja előtt hozzáférhetővé még nem tett dokumentumok esetében, a
kérelmek zöme levelezéshez, illetve a komitológiai eljárások anyagaihoz való hozzáférésre irányul. 36
A kérelem elbìrálásának fő szabálya, hogy az intézménynek a dokumentumok hozzáférhetőségét konkrétan és

egyenként kell megvizsgálni. A Törvényszék ezt a fontos követelményt a következőképpen foglalta össze:
68 E rendelkezésekből adódóan az intézmény, melyhez az 1049/2001 rendeletre alapìtott kérelmet intéztek

dokumentumhoz való hozzáférés iránt, köteles e kérelmet megvizsgálni, és arra választ adni, ìgy különösen azt
meghatározni, hogy a kért dokumentumok az e rendelet 4. cikkében ìrt kivételek valamelyikének hatálya alá
tartoznak-e.
69 Márpedig az állandó ìtélkezési gyakorlat szerint a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem
elbìrálásához szükséges vizsgálatnak konkrétnak kell lennie. Ugyanis, egyrészt önmagában az a körülmény,
hogy valamely dokumentum kivétellel védett érdeket érint, nem lehet elégséges indoka e kivétel alkalmazásának
[...]. Kivétel alkalmazása főszabály szerint csupán abban az esetben lehet indokolt, ha az intézmény előzetesen
értékelte egyfelől, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen sértie a védett érdeket,
másfelől az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti esetekben azt, hogy fűződik-e az
érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek. Másrészt, a védett érdek sérelme kockázatának
ésszerűen előreláthatónak és nem pusztán hipotetikusnak kell lennie [...]. Így a vizsgálatot, amelyet az
intézménynek a kivételek alkalmazása céljából el kell végeznie, konkrétan kell végrehajtani, és annak a
határozat indokolásából ki kell tűnnie [...].
70 E konkrét vizsgálatot egyébként a kérelemmel érintett minden dokumentumra el kell végezni. Ugyanis az
1049/2001 rendeletből adódóan a rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében ìrt kivételek mind „a
dokumentum[ra]” vonatkoznak. [...]
74 [...] ha valamely intézmény az 1049/2001 rendeletre alapìtott kérelmet kap, akkor főszabály szerint köteles
elvégezni a kérelemmel érintett dokumentumok tartalmának konkrét és egyenkénti vizsgálatát.
75 E főszabály azonban nem jelenti azt, hogy minden körülmények között ilyen vizsgálat lefolytatása kötelező.
Amikor ugyanis az intézmény által az 1049/2001 rendelet alapján megfogalmazott hozzáférés iránti kérelemre
válaszul főszabály szerint elvégzendő konkrét és egyenkénti vizsgálat célja a kérdéses intézmény számára
egyrészt annak mérlegelésének lehetővé tétele, hogy mennyiben alkalmazható a hozzáférési jog alóli valamely
34
2008 végén például a Bizottság nyilvántartása 102 584
dokumentumot tartalmazott, ezekből egy sem volt minősìtett dokumentum. A Bizottság jelentése az Európai Parlament, a Tanács és a
Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet 2008. évi végrehajtásáról (Brüsszel, 2009.7.2.)
COM(2009) 331 végleges, 2. pont. A Tanács nyilvántartása 2008. december 31-én 1 195 509 dokumentumot tartalmazott (de beleértve a
nyelvi változatokat is), melyből nyilvános és hozzáférhető 883 748 darab volt, l. a Tanács 2008-as jelentését a dokumentumokhoz való
hozzáférésről, 10. o., forrás: http://www.consilium.europa.eu/, mìg a Parlamentnél ugyanakkor a nyilvántartásban 1 682 774 dokumentum
(letölthető file) volt fellelhető, és további 262 049 hivatkozás létező dokumentumokra, l. az Európai Parlament 2008-as jelentését a
dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről, PE 421.924/BUR, 22. o.
35
A Bizottság 2007-es jelentése (idézve a fentiekben), 8.1 pont.
36
A Parlament 2008-as jelentése (idézve az előbbiekben), 6. o.
379
kivétel, másrészt a részleges hozzáférés lehetőségének mérlegelése, akkor e vizsgálat szükségtelen lehet, ha az
adott ügy egyedi körülményei alapján egyértelmű, hogy a hozzáférést meg kell tagadni vagy éppen hogy meg
kell adni. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha egyes dokumentumok vagy nyilvánvalóan teljes
egészükben a hozzáférési jog alóli kivétel hatálya alá tartoznak, vagy éppen ellenkezőleg, nyilvánvalóan teljes
egészükben hozzáférhetőek, vagy a Bizottság azokat ugyanilyen körülmények között már konkrétan és
egyenként értékelte.
T-2/03 Verein für Konsumenteninformation v Bizottság [2005] EBHT II-1121. Amennyiben az intézmény a
kérelemnek nem tesz teljes egészében eleget, egy második, megerősìtő kérelmet kell benyújtani. A Bizottság
jelentése szerint 2008-ban a második, megerősìtő kérelmek több mint fele volt sikeres olyan értelemben, hogy
az első kérelem elutasìtása után, ilyen arányban végül teljes vagy részleges hozzáférést biztosìtottak a kért
dokumentumhoz.37 Viszont a megerősìtő kérelem eredménytelensége esetén a kérelmező jogosult vagy az
európai ombudsmanhoz fordulni, vagy az intézmény elutasìtó határozatának megsemmisìtése iránt semmisségi
pert indìtani. A dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogviták legnagyobbrészt arra keresnek
választ, hogy a dokumentum, melyhez a hozzáférést elutasìtották, besorolható-e valamely kivétel alá.38 Például a
bìrósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel alapján megtagadható-e a hozzáférés a Kereskedelmi
Világszervezet (WTO) Vitarendezési Testülete előtt folyó vitarendezési eljárással kapcsolatos egyik
dokumentumhoz (582/2005/PB sz. panasz az ombudsman előtt). 39
Úgy tűnhet, hogy a hozzáférés alóli kivételeknél vitának legkevésbé akkor van helye, ha egy tagállam nem
egyezik bele az általa az intézménynek küldött dokumentum közzétételéhez, illetve az ahhoz történő
hozzáféréshez, a rendelet 4. cikk (5) bekezdése alapján. A Messina-ügyben a Törvényszék úgy vélte, hogy a
kérdéses rendelkezés világos kivételt jelent a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alól, és a Bizottság a
rendelet alapján megtagadja a hozzáférést, ha a tagállam nem egyezik ebbe bele. T-76/02 Mara Messina v
Bizottság [2003] EBHT II- 3203, 34–57. pont. Ráadásul ez a korlátozás azon dokumentumokra is kiterjed, mely
a tagállam számára készült, de nem a tagállam hatóságainál keletkezett (az ügyben a tagállamnak a Kohéziós
Alapra vonatkozó pénzügyi támogatás iránti kérelme részeként került az uniós intézményhez egy bank által
készìtett költség-haszon elemzés), l. T-187/03 Isabella Scippacercola v Bizottság [2005] EBHT II-1029, 37–40.
pont. Ilyen esetekben, legfeljebb az változtat a helyzeten, ha a tagállam az eljárás későbbi szakában vagy a
jogorvoslat során az elutasìtás indokai megszűnnek, és a tagállam megváltoztatja az elutasìtást. A
116/2005/MHZ számú panaszügyben (európai ombudsman) a Bizottság a portugál hozzájárulás hiányában
megtagadta a hozzáférést a portugál pénzügyminiszter Bizottsághoz küldött leveléhez, mely a túlzott hiány
esetén követendő eljárással kapcsolatban keletkezett. Az időközben hivatalba lépett új portugál kormány, az
ombudsmannal folytatott konzultációt követően, már nem emelt kifogást a levél nyilvánosságra hozatala ellen. 40
A Bìróság, azonban egy másodfokon hozott határozatában lényegesen módosìtott a rendelet 4. cikk (5)
bekezdésének értelmezésén. Az ügyben egy ipari projektnek az élőhelyekre vonatkozó irányelv alapján védett
területen való megvalósìtásával kapcsolatos dokumentumokról volt szó, melyeket Németország küldött a
Bizottsághoz, de amelyeknél a későbbi eljárásban a hozzáféréshez a beleegyezését megtagadta., ìgy a Bizottság
is elutasìtotta a kérelmező kérelmét. A Bìróság, a Törvényszék (Elsőfokú Bìróság) ìtéletét hatályon kìvül
helyezve, megállapìtotta, hogy a rendeletbe foglalt szabály nem biztosìt feltétel nélküli jogot a tagállam
számára, hogy a tőle származó dokumentumokhoz a hozzáférést indokolás nélkül elutasìtsa. E tekintetben a
dokumentumhoz való hozzáférést nem a tagállami jog rendelkezései szabályozzák, hanem a rendelet, és a
tagállamra is vonatkoznak a rendeletben meghatározott kivételek.A tagállamnak az elutasìtás indokait e
kivételek egyikére kell alapoznia. Az érintett intézmény a tagállami elutasìtás esetén is jogosult a tagállami
indokokat megvizsgálni, és őt a tagállam elutasìtó nyilatkozata nem köti. C-64/05 P. Svédország v Bizottság
[2007] EBHT I-11389, 52-95. pont.
Megjegyzések
1. Az uniós jog alapvetően azon dokumentumokhoz való hozzáférést biztosìtja, amelyek az érintett intézmény
birtokában vannak, mert az intézménynél keletkeztek vagy hozzá érkeztek. Az uniós intézményektől azonban
kerülnek dokumentumok a tagállamokhoz is, és bár ezek az intézményeknél születtek, de nincsenek az
37
A Bizottság 2008-as jelentése, 5.2 pont.
38
A kivételek értelmezésére vonatkozó bìrósági ìtélkezési gyakorlatra l.
Adamski, 2009, 521–549. o.
39
Decision of the European Ombudsman on complaint 582/2005/PB
against the European Commission (11.7.2006.), (forrás: http://www.ombudsman.europa.eu/cases/), l. ugyancsak a Bizottság 2006-os
jelentésének 6.1.4 pontját.
40
Decision of the European Ombudsman on complaint 116/2005/MHZ
against the European Commission (20.12.2005). (Forrás: http://www.ombudsman.europa.eu/cases/).
380
intézmény birtokában, tehát kiesnek a rendelet hatálya alól. Erre a rendelet csak eljárási szabályokat tartalmaz:
az államnak a hozzáférés biztosìtásáról konzultálni kell azzal az intézménnyel, ahonnan származik a
dokumentum (kivéve azokat az eseteket, ha a dokumentum egyértelműen közzétehető, vagy egyértelműen nem
tehető közzé). Amennyiben a tagállam nem tud, vagy nem akar dönteni, átirányìthatja a kérelmet az érintett
intézményhez, amely a rendelet alapján döntést hoz a kérelemről. Amennyiben viszont a tagállam maga dönt a
hozzáférési kérelemről, csak a belső jogszabályok által biztosìtott jogorvoslat állhat a kérelmező rendelkezésére.
Külön kérdésként merül fel, hogy amennyiben a tagállam azért dönt az elutasìtásról, mert az érintett uniós
intézmény nem járult hozzá a hozzáférés biztosìtásához, a belső jogorvoslati utakon az uniós intézmény ezen
döntése miképpen kérdőjelezhető meg.
2. A fenti problémákhoz további adalék lehet, hogy az Európa Tanács keretében 2009-ben született egyezmény
a hivatali dokumentumokhoz való hozzáférésről (Convention on Access to Official Documents, Strasbourg,
2009 – CETS 205) Bejöhetnek ìgy a képbe a nemzetközi kötelezettségek is, nemcsak általában a tagállamokban
született, az uniós tevékenységgel kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférésnél, hanem a tagállamoknak
megküldött, de az uniós intézmények által készìtett dokumentumokhoz való hozzáférés vonatkozásában is.
Ennek most nincs gyakorlati jelentősége, mert az uniós tagállamok közül egyedül Magyarország erősìtette meg
(2010. januári állapot szerint), és a szerződés nincs hatályban.
3. A Tanácsnál 2008-ban a hozzáférési kérelmek elutasìtásának két fő indoka részben a döntéshozatali

folyamatok védelme (36,4%), valamint a nemzetközi kapcsolatok, mint közérdek védelme (27%) volt, mìg a
Parlamentnél a döntéshozatali folyamatok védelme (57,29%), illetve a személyiség és a magánszemély
becsületének védelme (21,88%). (Az intézmények 2008. évi jelentései alapján.) A Bizottságnál az első
kérelmeknél az elutasìtások megoszlása, az érvényesìtett kivétel szerint a következő (forrás a Bizottság
vonatkozó évi jelentései):
2005 2006 2007 2008
az elutasìtott vagy 1208 db (35,57%) 1005 db 1145 db 883 db

részlegesen
elutasìtott első (26,17%) (27,29%) (17,32%)
kérelmek száma (db,
és a benyújtott
kérelmek %-os
arányában)
az elutasìtás alapját
képező kivételek
alkalmazása (az
elutasìtott első
kérelmek %-os
arányában)
közbiztonság 0,28 1,53 1,19 0,18
védelmi és katonai 0,21 0,60 2,23 0,82

ügyek
nemzetközi 4,17 7,06 10,98 10,24

kapcsolatok
pénzügyi, monetáris 2,55 1,19 1,26 2,9

vagy
gazdaságpolitika
a személyiség és a 3,68 4,85 5,04 5,98

magánszemély
becsületének
védelme
381
kereskedelmi 7,78 8,94 10,79 14,4

érdekek védelme
bìrósági eljárások és 8,63 7,49 6,08 6,52

jogi tanácsadás
védelme
2005 2006 2007 2008
ellenőrzések, 41,80 30,72 23,48 26,63

vizsgálatok és
könyvvizsgálatok
védelme
döntéshozatali 12,73 14,30 12,02 13,5

eljárás, még nem
hoztak határozatot
döntéshozatali 14,36 19,06 19,29 15,22

eljárás, már hoztak
határozatot: de belső
használatra
korlátozott
állásfoglalások
tagállami elutasìtás 3,82 4,26 7,64 3,62
4. 11.4. Az uniós polgárok petíciós joga

A petìciós jog a tagállamok alkotmányos jogában régóta ismert jogintézmény, melynek gyökerei addig nyúlnak
vissza, hogy a középkor egyes társadalmaiban az alattvalók, ügyükben az uralkodóhoz fordulhattak. Ezt a jogot
aztán a legfőbb törvényhozói rangra emelkedő nemzeti parlamentek is átvették, és ennek nyomán, korán
felvetődött az Európai Parlamentnél (korábban Közgyűlésnél) is. A közvetlen politikai kapcsolatot jelentő
petìciók fogadásának lehetőségét először a Parlament belső határozatai, szabályzatai biztosìtották (l. pl. a
polgárok petìciós jogának erősìtéséről szóló 1985. június 14-i parlamenti határozatot)41, a Parlamenten belül
létrejött a Petìciós Bizottság, és végül az alapìtó szerződések rendelkezései közé a Maastrichti Szerződés emelte
be az uniós polgárokat is megillető petìciós jogot. E jogot jelenleg az uniós polgároknak az EUMSz 20. cikk (2)
bekezdése és 24. cikk (2) bekezdése, valamint a Charta 44. cikke biztosìtja, ugyanakkor az uniós polgárokénál
szélesebb jogosulti körnek biztosìtja az EUMSz 277. cikke.
A petìciós jog nem csak panaszjogot jelent (mely valamely, a panaszos által állìtólagosan elszenvedett sérelem,
hátrány elhárìtására vagy jóvátételére szolgál), bár azt is magában foglalhatja. A petìciós jog politikai jellegű jog
is egyben, mely kérelmezés útján valamely politikai, társadalmi vagy egyéb érdekek érvényesìtésének egy
sajátos formáját is jelentheti. Az Európai Parlament Petìciós Bizottságának 2008. évi jelentése a petìciókat négy
nagyobb csoportba sorolta:42
(1) Kampány-típusú petíciók. E petìciókat nagyszámú benyújtó ìrja alá egy jelentős közérdeklődést kiváltó
politikai cél elérésének érdekében (például petìció a bikaviadalok ellen; petìció a bébifókák lemészárlása ellen;
petìciók egyes Unión kìvüli államokban humanitárius, politikai állapotokkal kapcsolatban stb.)
(2) Lobby-jellegű petíciók. E petìciókat ugyancsak nagyszámú benyújtó ìrja alá, de a petìció célja, hogy egyes,
konkrét jogalkotási javaslatokról kialakìtott parlamenti véleményt befolyásolja (pl. a szoftverek szabadalmának
problémája; harmadik államokból származó személyek menedékhez való joga és egyéb jogai stb.)
41
HL C 175., 1985.7.15. 273. o.
42
Report on the Deliberations of the Committee on Petitions during the
year 2008. (2009.04.03.) A6-0232/2009., 2008/2301/(INI).
382
(3) Az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos petíciók. Igen sok petìció kifogásolja azt a módot, ahogy a
tagállamok vagy egy-egy tagállam az uniós jog bizonyos szabályait alkalmazzák, vagy vitatja, hogy a
tagállamok eleget tesznek-e bizonyos, az uniós jogból fakadó kötelezettségeiknek (elsősorban irányelvek
átültetéséről van szó). Ide tartoznak azok a beadványok, melyek magyarázatot vagy kivizsgálást várnak olyan
kifogásokra, melyek szerint egyes nagy tagállami infrastrukturális beruházások sértik az uniós jog környezeti
normáinak némelyikét; vagy amelyek a hulladékkezelés problémáira, illetve a természetvédelemre vonatkozó
alapvető jogok állìtólagos megsértésére kìvánják ráirányìtani a figyelmet.
(4) Egyéni jogok megsértésével, egyéni sérelmekkel kapcsolatos petíciók. Petìciók szolgálhatnak arra is, hogy
egyfajta jogorvoslatként, valaki az egyéni sérelmeire hìvja fel a figyelmet (pl. szakmai képezettség el nem
ismerése, menedékjog megtagadása, nyugdìjhoz való jog elismerésével kapcsolatos problémák stb.)
A petìciós jog jogosultjainak köre a Szerződések alapján lényegében ugyanaz, mint az ombudsmani panaszjog
jogosultjaié. Így petìciót intézhet a Parlamenthez bármely uniós polgár, vagy valamely tagállamban lakóhellyel
rendelkező természetes, vagy székhellyel rendelkező jogi személy. Az eljárási szabályzata alapján, a Parlament
fogad petìciókat az Unió területén lakóhellyel nem rendelkező természetes személyektől is, és székhellyel nem
rendelkező jogi személyektől is, azonban a Petìciós Bizottság dönt arról, hogy ezeket megkìvánja-e vizsgálni
vagy sem. A Parlamentnek benyújtott és nyilvántartásba vett petìciók száma 2004–2006 között évente 1000
körül volt, mìg 2007-ben ez a szám 1556-ra, majd 2008-ban 1886-ra nőtt.43
Az EUMSz 277. cikke tartalmazza a petìciók két lényeges tartalmi korlátját: a petìciónak az Unió tevékenységi
területére kell vonatkoznia, és a petìciót benyújtónak közvetlenül érintettnek kell lennie az ügyben. A
„közvetlen érintettség” értelmezését nem adják meg az uniós szabályok, a Parlament Petìciós Bizottsága azt
saját maga értelmezi, általában igen tágan. A petìciók az Unió számos tevékenységi területét érinthetik, 2008-
ban például a következő tìz területen nyújtották be a legtöbb petìciót (a nyilvántartásba vett petìciók száma 1886
volt):44
Uniós tevékenység területe Petíciók száma és aránya
Környezet 309 (12,7%)
Alapvető jogok 208 (8,6%)
Tulajdonjog, ingatlan, kártalanìtás 149 (6,2%)
Igazságügy 147 (6,1%)
Szociális ügyek 118 (4,9%)
Közlekedés 117 (4,8%)
Egészségügy 116 (4,8%)
Belső piac 111 (4,4%)
Oktatás és kultúra 105 (4,3%)
Foglalkoztatás 89 (3,7%)
43
Forrás a Petìciós Bizottság 2006, 2007 és 2008-as jelentései. Report
on the Deliberations of the Committee on Petitions during the year 2006. (2007.10.15.) A6-0392/2007., 2007/2132/(INI);
Report on the Deliberations of the Committee on Petitions during the year 2007. (2008.09.10.) A6-0336/2008., 2008/2028/(INI). A 2008-as
jelentés idézve az előzőekben.
44
Forrás a Petìciós Bizottság 2008-as jelentése, idézve az előbbiekben.
Egy petìció két vagy több területhez is besorolható tárgyától függően, ezért a 100% nem 1886.
383
A petìciót ìrásban kell benyújtani, azonban benyújtásának nincs formai követelménye, az benyújtható postai
úton vagy elektronikus levélben is.45 A petìciót az Unió hivatalos nyelveinek egyikén kell benyújtani, vagy a
hivatalos fordìtást e nyelvek egyikén mellékelni hozzá. A petìció nem lehet névtelen, azt alá kell ìrni, és ki kell
derülni belőle a benyújtó vagy benyújtók alapvető személyes adatainak (név, állampolgárság, lakcìm). A petìció
lehet egyéni és kollektìv is, ez utóbbi esetben az aláìrók által kijelölt képviselők járnak el a petìció kivizsgálása
során, vagy ennek hiányában az első aláìrókat tekintik képviselőknek.
A Parlamenten belül a Petìciós Bizottság vizsgálja meg érdemben a petìciót, miután döntött annak
elfogadhatóságáról (érdemi vizsgálatra alkalmasságáról) az EUMSz 277. cikkben foglalt feltételek vizsgálata
után. A petìció elfogadható, amennyiben a Bizottság tagjainak legalább egynegyede ìgy foglal állást. Az
elfogadhatatlannak minősülő petìciót ad acta teszik, és a benyújtót tájékoztatják erről és annak indokairól;
amennyiben lehetséges, akkor a benyújtónak alternatìv megoldási lehetőségeket is javasolhatnak a petìcióban
foglalt probléma megoldására. A nem elfogadható petìciók aránya viszonylag állandó: a benyújtott petìciók
egyharmadát, vagy kicsit több mint egyharmadát teszik ki. A tartalmi elfogadhatósági feltételek hiánya például
olyannak tudható be, mint a petìció tárgya nem esik az Unió tevékenységi körébe, hanem tagállami hatáskörbe
tartozik; a petìció egy bìrósági határozat ellen irányul; a petìcióból nem volt kivehető világosan a probléma vagy
a kifogás lényege; a petìció tartalmilag olyan hiányosságoktól szenvedett, hogy nem volt alkalmas vizsgálatra.
Az elfogadható és nyilvántartásba vett petìciók nyilvánossá válnak, kivéve, ha a magánélet védelme a benyújtó
nevének bizalmas kezelését kìvánja meg, vagy a benyújtó az egész petìció bizalmas kezelését kérte. A
Parlament eljárási szabályzata meglehetősen tág hatáskört ad a bizottságnak a vizsgálat lefolytatására: adatokat,
információt vagy dokumentumokat szerezhet be a Parlament más szerveitől vagy a Bizottságtól,
meghallgatásokat tarthat, más parlamenti bizottság vagy az Európai Bizottság véleményét kikérheti, akár
helyszìni tényfeltáró vizsgálatot, vagy megoldást kereső látogatást is végezhet. A petìció benyújtója kérheti
részvételét a bizottság ülésén, melyen a petìcióját megtárgyalják, és az elnök engedélyezheti felszólalását. (Így a
2007. évben a Petìciós Bizottság ülésén a petìciókat benyújtók közül 159-en szólalhattak fel).
A petìcióról a Petìciós Bizottság vizsgálat után saját kezdeményezésű jelentést készìthet, vagy egy állásfoglalási
indìtványt terjeszthet a Parlament elé (az Elnökök Értekezletének beleegyezésével). Ennek hìján is, a petìciót
saját ajánlásával vagy véleményével, az Európai Parlament elnöke útján, továbbìthatja válaszadás vagy további
intézkedés céljából a Bizottságnak, a Tanácsnak vagy a tagállamok illetékes hatóságainak.
5. 11.5. Az uniós polgárok és az uniós hivatali

ügyintézés
Az uniós polgárok kapcsolatba kerülhetnek uniós intézményekkel, szervekkel az uniós jog által szabályozott
ügyeik intézése közben. Ennek lehetősége az idővel nő, egyrészt azért, mert az uniós jogszabályok száma is nő,
másrészt, az elektronikus ügyintézés lehetőségeinek megnyìlásával fizikailag is egyszerűbb kapcsolatba kerülni
az Unió szerveivel. Az uniós hivatali ügyintézés kellemetlen tapasztalatokkal is járhat az uniós polgárra nézve,
melyek orvoslást kìvánhatnak. Erre a szigorú feltételek alapján működő uniós bìrósági eljárások legtöbbször
nem alkalmasak. Alternatìv lehetőségként, a Szerződések az európai ombudsmannál biztosìtanak panaszjogot a
hivatali visszásságot tapasztaló uniós polgároknak. Ugyanakkor új mérceként, a gondos ügyintézés
követelményének kialakulóban lévő tartalma is iránytűt jelenthet az uniós hivatali tevékenységben.
5.1. 11.5.1. Panaszjog az európai ombudsmannál

Az európai ombudsman intézményének felállìtásáról a Maastrichti Szerződés rendelkezett, hosszas előkészìtő
munka után. Jelenleg az ombudsmanra vonatkozó legalapvetőbb rendelkezéseket az EUMSz 228. (volt EKSz
195.) cikke, mìg a részletes szervezeti-eljárási szabályokat az Európai Parlament eljárási szabályzata, valamint
az európai ombudsmanról szóló, többször módosìtott 94/262/EK, ESZAK, Euratom parlamenti határozat (az
Európai Ombudsman Alapokmánya), és az ombudsman erre épülő végrehajtási rendelkezései tartalmazzák.46 (A
jelenleg hatályos EUMSz a rendelkezés szerint a Parlament különleges jogalkotási eljárás keretében – a Tanács
egyetértésével – rendeletben határozza meg az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és
általános feltételeket.)
45
Először 2008-ban, az elektronikusan (on-line) beküldött petìciók
száma meghaladta a postai úton, levélben benyújtott petìciók számát.
46
HL L 113., 1994.5.4., 15. o.
384
Az európai ombudsmannál biztosìtott panaszjog, elsősorban az uniós közigazgatásban elszenvedett egyéni

sérelem orvoslására szolgáló eljárás, bár a sérelemnek nem kell feltétlenül a panaszos személyéhez kötődnie.
Hasonló, de jogsértést jelentő sérelmek orvoslására, bizonyos esetekben rendelkezésre áll az uniós szintű
bìrósági eljárás is, a semmisségi per, eshetőlegesen a mulasztási per formájában. Bizonyos vonatkozásban az
ombudsman előtti panaszjog és a bìrósági eljárások alternatìv, de eltérő célú eljárást jelentenek, amire a
Törvényszék a következő módon hìvta fel a figyelmet:„...az Ombudsman intézményével a Szerződés a
közösségi bìróság előtti keresetindìtás helyett választható eljárás lehetőségét biztosìtotta az Unió polgárai
számára ahhoz, hogy érdekeiket megvédjék. Ez a választható bìróságon kìvüli eljárás különleges szempontokat
elégìt ki, és nem szükségszerűen szolgálja ugyanazt a célt, mint a bìrósághoz benyújtott kereset...” T-140/04
Adviesbureau Ehcon BV v Bizottság [2005] EBHT II-3287, 83. pont.
Az ombudsman hatáskörét az EUMSz 228. cikk (1) bekezdése ìrja le. Általánosságban véve az ombudsman
bármely uniós polgártól, illetve valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes vagy székhellyel
rendelkező jogi személytől közvetlenül vagy közvetve panaszt fogadhat az uniós intézmények, szervek,
hivatalok tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozóan. E panaszokat kivizsgálhatja,
amennyiben az ügyben nem folyik vagy folyt bìrósági eljárás. 47
A panaszjog tehát nem csak az uniós polgárokat illeti meg hanem természetes személyek közül is bárkit, akinek
az Unió valamely tagállamában van a lakóhelye, illetve a tagállamokban székhellyel rendelkező jogi
személyeket is. A panaszból ki kell derülnie a panaszos személyének, és a panasz tárgyának is. Az ombudsman
vizsgálatot folytathat bármely uniós intézmény, szerv, hivatal tevékenysége kapcsán, kivéve az Európai Unió
Bìróságát, amennyiben az igazságszolgáltatási tevékenysége körében jár. el. Nincs hatásköre viszont eljárni a
tagállamokkal, tagállami szervekkel szemben benyújtott panaszok esetében.
Az ombudsmani hatáskör lényeges korlátja, hogy a panasz tárgyát képező ügyben nem folyhat, vagy korábban
nem folyhatott bìrósági eljárás. A bìrósági és az ombudsmani eljárás bizonyos értelemben alternatìv
megoldásokat jelenthet, azonban
84 ...ez a két eljárás nem folytatható egyidejűleg. Igaz ugyan, hogy az Ombudsmanhoz benyújtott panaszok nem
szakìtják meg a közösségi bìrósághoz való fordulás esetén alkalmazandó határidőt, az ombudsmannak mégis le
kell zárnia a vizsgálatát, vagy a panaszt elfogadhatatlannak kell nyilvánìtania, ha az érintett polgár ugyanazon
tényállással kapcsolatban egyidejűleg keresetet nyújt be a közösségi bìrósághoz. Következésképpen a polgárnak
kell megìtélnie, hogy a két rendelkezésre álló eljárás közül melyik alkalmas arra, hogy az érdekeit jobban
szolgálja...
85 Ebből az következik, hogy a felperes azon döntése, hogy a szóban forgó panaszokat az ombudsmanhoz
nyújtja be, saját elhatározásának eredménye, illetve az, hogy semmiképpen sem volt köteles ìgy eljárni azt
megelőzően, hogy keresetét az Elsőfokú Bìróság előtt érvényesen benyújtaná. (Adviesbureau Ehcon-végzés, 84–
85. pont).
Az ombudsman alapokmánya még két, gyakorlati szempontból fontos elfogadhatósági feltételt tartalmaz. A
panaszt attól számìtott két éven belül kell benyújtani, hogy az arra alapot adó tények a benyújtó személy
tudomására jutottak, ugyanakkor a panasz csak az érintett intézménynél vagy szervnél tett megfelelő
közigazgatási lépések megtételét követően nyújtható be, tehát meg kell próbálni először ott felhìvni a figyelmet
a problémára, ahol keletkezett.
Az ombudsman hatáskörének kulcsfogalma a hivatali visszásság (maladministration, mauvaise administration,

Missstände), ugyanis csak hivatali visszásságra utaló panasz kivizsgálására áll fenn a hatásköre. Mivel nincs a
fogalomra tételesjogi meghatározás az uniós jogban, az európai ombudsman saját maga igyekezett meghatározni
e fogalom tartalmát. Az 1997. évi éves jelentésében, az akkori ombudsman (Jacob Söderman) adott egy
általános meghatározást, mely szerint hivatali visszásság akkor áll fenn, ha egy szerv elmulasztja a rá vonatkozó
szabálynak vagy elvnek megfelelő intézkedést. Úgy tűnik, hogy a hivatali visszásság elsősorban igazgatási
jellegű tevékenységhez kötődhet, ìgy gyakorlatilag nem tartozik ide a jogalkotáshoz vagy a politikai jellegű
döntésekhez köthető uniós tevékenység.48 A meghatározás bizonytalanságát enyhìti az ombudsman gyakorlata,
mely esetek ezrein keresztül csiszolódott. Az ombudsman jelentései alapján, a vizsgálatoknál, a hivatali
visszásságoknak a következő főbb tìpusai különìthetőek el, melyek gyanúján általában a vizsgálatok mintegy
90%-a alapszik: az átláthatóság hiánya (beleértve a tájékoztatás megtagadását is), méltánytalanság, hatalommal
való visszaélés; nem kielégìtő eljárások; hanyagság; elkerülhető késedelem; jogi hiba; hátrányos
47
Az ombudsmannak az uniós jogorvoslati rendszerben elfoglalt
helyére nézve, l. Tsadiras, 2007, 607. o.
48
L. Asztalos, 2009, 250–258. o.
385
megkülönböztetés; a kötelezettségek teljesìtésének biztosìtására irányuló eljárás elmulasztása a Bizottság

részéről (azaz nem indìtott kötelezettségszegési eljárást).
Ugyanakkor az Unión belül törekvések alakultak ki arra a kilencvenes évek második felében, hogy a helyes
hivatali magatartás normáit meghatározzák, valamint 2000-ben az Alapjogi Charta 41. cikke a megfelelő,
gondos ügyintézés bizonyos elveit meghatározta (l. következő pont). Mindezek fontos viszonyìtási pontot
jelentenek az ombudsmannak a hivatali visszásság meghatározásához egyes esetekben.
A benyújtott panaszok jelentős számban nem felelnek meg a hatásköri, elfogadhatósági feltételeknek. A 2008.
évben nyilvántartásba vett 3406 panasz közül csak 802 tartozott az ombudsman hatáskörébe, de még ezen belül
is további 281 nem felelt meg valamilyen elfogadhatósági feltételnek, azaz nem volt érdemi vizsgálatra
alkalmas.
Az ombudsman a panasz alapján minden indokolt vizsgálatot elvégez a felmerülő hivatali visszásság tisztázása
végett. (Lényeges, hogy az ombudsman hivatalból is indìthat vizsgálatot, nem csak panasz alapján.) 49 Erről
tájékoztatja az érintett intézményt vagy szervet, annak észrevételeit figyelembe veszi. Az érintett intézmények
és szervek kötelesek az ombudsman rendelkezésére bocsátani a szükséges adatokat, információkat,
dokumentumokat. A minősìtett információkhoz, adatokhoz a titoktartási és biztonsági szabályok betartásával
juthat hozzá. A tagállamok az állandó képviseletükön keresztül ugyancsak kötelesek információt nyújtani a
vizsgálathoz. Az ombudsman felhìvására az érintett intézmények vagy szervek alkalmazottai kötelesek
tanúvallomást tenni. Az ombudsman helyszìni vizsgálatokat is végezhet, a panasz tárgyával kapcsolatban
tanulmányokat vagy szakvéleményeket rendelhet meg.
Amennyiben az ombudsman vizsgálata hivatali visszásság létére utal, akkor az eljárás a következőképpen
záródhat.
(1) Az ügyet indokolt határozattal zárja le, amennyiben egyeztetések után olyan békés megoldást sikerült
találni, mely a panaszosnak és a bepanaszolt intézménynek, szervnek is kielégìtő.
(2) Az ügyet kritikai észrevételeket tartalmazó határozattal zárja le, amennyiben a felfedett hivatali visszásság
nem általános jellegű, és békés megoldás nem elérhető, vagy az egyeztetés során nem volt elérhető, illetve a
visszásság utólag már nem megszüntethető.
(3) Ajánlástervezetet tartalmazó jelentést készìt, amennyiben a visszásság általános jellegű és a bepanaszolt
intézmény, szerv azt meg tudja szüntetni. Az érintett intézmény, szerv erre három hónapon belül észrevételt
tehet, illetve azt elfogadva vállalhatja a visszásság megszüntetését
(4) Az ombudsman ajánlásokat is tartalmazó különjelentést készìt a Parlamentnek, amennyiben a bepanaszolt

intézmény, szerv véleményét, illetve a hivatali visszásság megszüntetésére vállalt lépéseit nem tartja
kielégìtőnek, és ìgy nem várható a hivatali visszásság megszüntetése (ez viszonylag ritka, 2008-ban egy ilyen
különjelentés készült).
Az ombudsman a panaszt benyújtó személyt minden esetben tájékoztatja a vizsgálat eredményéről, és a

vizsgálat lezárásának módjáról. Az ombudsman megállapìtásainak nincs kötőereje az uniós bìróságok előtti
eljárásban. A Komninou-ügyben a felperes hiába hivatkozott a Bizottság elleni perében arra, hogy az
ombudsman megelőző eljárásában hivatali visszásságot állapìtott meg a Bizottság tevékenységével
kapcsolatban. A Bìróság rámutatott az ombudsmani állásfoglalás kötelező erejének hiányára, valamint arra,
hogy a hivatali visszásság megállapìtása még nem feltétlenül jelent olyan jogsértést, mely kellő jogalapul
szolgálhat egy keresetnek.
43 Másodsorban, azon érvet illetően, miszerint az Elsőfokú Bìróság nem vette figyelembe, hogy a Bizottság
intézkedésében az ombudsman hivatali visszásságot állapìtott meg, a kérelmezők valójában úgy gondolják, hogy
az Elsőfokú Bìróságnak el kellett volna fogadnia ezt a megállapìtást.
44 Ezt az érvelést nem lehet elfogadni. Az ombudsman következtetései nem kötik a közösségi bìróságot. Ezek
csak egyszerűen jelzik a gondos ügyintézés elvének megsértését az érintett intézmény vonatkozásában.
Valójában, az ombudsman előtti eljárás, amelyben nincs hatáskör kötelező határozatokat hozni, az uniós
polgárok számára egy bìróságon kìvüli eljárás, mely alternatìv lehetőséget jelent a közösségi bìróságok előtti
eljárásokhoz képest, különleges szempontoknak felel meg, és nem feltétlenül ugyanaz a célja, mint a bìróság
49
Ez nem nagyszámú, a 2008. évben három hivatalból indìtott vizsgálat
folyt, például az egyik ilyen volt a Bizottság által végzett kifizetések pontossága ügyében.
386
előtt indìtott eljárásnak. Következésképpen, az ombudsman által megállapìtott „hivatali visszásság” önmagában
még nem jelenti azt, hogy egy bìrósági eljárás szempontjából nézve, az érintett intézmény magatartása egy
megfelelően behatárolható jogsértést valósìtott meg.
45 Így, az Elsőfokú Bìróságnak nem kellett elfogadnia a következtetéseket, melyre az ombudsman jutott, hanem
saját magának, jogilag értékelnie kellett a megállapìtott tényeket és az előterjesztett bizonyìtékokat, közöttük az
ombudsman döntését is, és le kellett vonnia a saját következtetéseit...
C-167/06 P Ermioni Komninou és mások v Bizottság [2007] EBHT I-0141, 43–45. pont.
Az ombudsman határozata, illetve jelentése nemcsak jogi kötőerő hìján van, de általában nincs joghatása sem
harmadik felekre nézve, és ahogy fent olvasható, egyszerűen csak „jelzi” a hivatali visszásság előfordulását. E
határozatok és jelentések a Parlamentre sem kötelezőek, a Parlament maga dönti el, milyen lépéseket tesz
szükség esetén az ombudsmani határozatokra, jelentésekre. Ebből következően nem lehet tárgya semmisségi
pernek az ombudsman határozata vagy jelentése, illetve ajánlása. T-103/99 Associazione delle cantine sociali
venete v Ombudsman és Parlament [2000] EBHT II-4165, 45–50. pont.
5.2. 11.5.2. A megfelelő, gondos ügyintézés elve

Az ombudsman előtti eljárásokban a hivatali visszásság megállapìtása a különböző ügyekben elkerülhetetlenül
elvezet annak megállapìtásához is, hogy mi volt, vagy mi lett volna a helyes hivatali magatartás bizonyos
helyzetekben. Nem véletlenül, hogy az európai ombudsman erőfeszìtéseket tett arra, hogy uniós szinten
meghatározzák a helyes hivatali magatartás szabályait, és ez vezetett el a Parlament 2001. szeptember 16-i
határozatához, mellyel elfogadta a Helyes Hivatali Magatartás Kódexét (l. alább).
Ezzel párhuzamosan, viszont a Bìróság, illetve az Elsőfokú Bìróság gyakorlatában is, időről időre
megfogalmazódtak azok az elvek, melyek az uniós intézmények, szervek hivatali eljárására vonatkoznak.
Elsősorban ezek a problémák semmisségi perekben jöttek elő, ahol a felperesek az uniós jogi aktusok
érvénytelenségét állìtva az eljárások különböző szabálytalanságaira is felhìvták a figyelmet. Ezeket, a hivatali
eljárások lefolytatásával kapcsolatos elveket összefoglaló névvel, a bìrósági gyakorlatban a megfelelő vagy
gondos ügyintézés elvének, vagy elveinek nevezték.50
A Bìróság már az ESZAK-időszakban, egy igen korai ügyben, például elismerte azt, hogy az ésszerű időn belüli
hivatali eljárás a gondos ügyintézés elvéhez tartozik, 1/57 és 14/57 Société des usines a tubes de la Sarre
(SUTS) v ESZAK Főhatósága [1957] EBHT 0203. A Bìróság gyakorlatában azóta kisebb-nagyobb
rendszerességgel felbukkannak a gondos ügyintézésre vonatkozó elvek. 515253545556575859
eljárás és döntés ésszerű időn belül SUTS-ügy, l. fent
hibák elkerülése a határozat alapját képező Meroni-ügy, 2(B) pont392

számìtásokban
50
A fordìtásoknál lehetnek bizonyos eltérések. A Charta 41. cikkénél,
mint tételesjogi szövegben, a „megfelelő ügyintézés” kifejezést találjuk (az angol good administration, a francia bonne administration,
illetve a német gute Verwaltung fordìtásaként). Az uniós bìróságok talán többször használják a „gondos ügyintézés” kifejezést, az angol
sound administration, a francia bonne administration, ordnungsmäßiger Verwaltung megfelelőjeként.A kettő között tartalmilag sok
különbség aligha van, egymás szinonimáinak tekinthetők az uniós jog viszonylatában, és bár a gondos ügyintézés kifejezőbb, a tételesjogi
szöveget követve, a megfelelő ügyintézés fogalmat használom.
51
14, 16, 17, 20, 24, 26, 27/60 és 1/61 Meroni & Co. és mások v
ESZAK Főhatóság [1961] EBHT 0321.
52
32/62 M. Maurice Alvis v Tanács [1962] EBHT 0101.
53
56 és 58/64 Etablissements Consten S.a.R.L. és Grundig-Verkaufs-
GmbH v Bizottság [1966] EBHT 0429.
54
120/73 Gebrüder Lorenz GmbH v Német Szövetségi Köztársaság
[1973] EBHT 1471.
55
23/80 Giuseppe Grasselli v Bizottság [1980] EBHT 3709.
56
96–102, 104, 105, 108 és 110/82 NV IAZ International Belgium és
mások v Bizottság [1983] EBHT 3369.
57
179/82 Lucchini Siderurgica SpA v Bizottság [1983] EBHT 3083.
58
55/70 Andreas Reinarz v Bizottság (III) [1971] EBHT 0179.
59
191/82 FEDIOL v Bizottság [1983] EBHT 2913.
387
a védekezés joga fegyelmi eljárásban Alvis-ügy, 1A pont393
mentesìtés esetén (versenyjog) a Bizottság köteles Consten-ügy394

elérhető eszközeivel a tényekről, körülményekről
megbizonyosodni, és nem hagyatkozhat csak a
kérelmezőre
a felet az őt érintő döntésről tájékoztatni kell Lorenz-ügy 5. pont395
a döntés során a fél minden felvetését meg kell Grasselli-ügy, 111. pont396
válaszolni
a fél beadványát figyelembe kell venni a döntésnél NV IAZ International-ügy, 15. pont397
a fél beadványára válaszolni kell, amennyiben az még Lucchini Siderurgica-ügy, 29. pont398
az eljárásban választ kìván
a hatóságnak az eljárás során elkövetett hibákat a Reinarz(III)-ügy, 20. pont399

lehető legkorábban ki kell javìtani
a beadvány vizsgálata megfelelő gondossággal FEDIOL-ìtélet, 28. pont400

történjen
nem történhet hatáskörrel való visszaélés; minden FEDIOL-ìtélet (l. fent), 30. pont
lényeges tényezőt figyelembe kell venni a döntés
során; a tények értékelésénél ne kövessen el a hatóság
nyilvánvaló hibákat
a döntéshozatal során, megfelelő gondossággal meg Schwiering(I)-ügy, 21. pont401

kell előzni a tévedéseket és hibákat
a döntéshozatal során minden releváns tényezőt Schwiering(II)-ügy, 18. pont402

figyelembe kell venni a döntéshozónak
60 61
A helyes hivatali magatartás mércéjének kialakìtására vonatkozó törekvések eredménye volt, hogy az Alapjogi
Chartába, a 41. cikkbe bekerült az uniós polgárok megfelelő ügyintézéshez való joga, amely rendelkezésnek
2009. december 1-jétől jogi kötőereje és szerződéses rangja van.62 A rendelkezés a hivatali ügyintézésnek csak
néhány sarkalatos elvét szabályozza. Az ombudsmani, de akár a bìrósági gyakorlatban a megfelelő ügyintézés
ennél sokkal többet jelent. Így az Alapjogi Charta 41. cikkében felsorolt elvek betartása természetesen még nem
zárja ki, hogy egyéb vonatkozásban ne lenne hivatali visszásság egy-egy intézkedésnél. A megfelelő ügyintézés
Chartában részletezett elvei a következők:
(1) részrehajlás nélküli ügyintézés;
(2) tisztességes módon történő ügyintézés;
(3) ésszerű határidőn belüli ügyintézés;
(4) meghallgatáshoz való jog az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt;
(5) betekintés joga a személyére vonatkozó iratokba;
60
142/85 Schwiering kontra Számvevőszék (I) [1986] EBHT 3177.
61
321/85 Schwiering kontra Számvevőszék (II) [1986] EBHT 3199.
62
Az Alapjogi Charta 41. cikkének magyarázata hosszan sorolja az
uniós bìróságok azon ìtéleteit, melyeknek nyomán, bekerült a megfelelő ügyintézéshez való jog a Chartába. HL C 303., 2007.12.14., 17. o.
388
(6) a döntéseknél indokolási kötelezettség (de l. EUMSz 296. cikk);
(7) kártérìtéshez való jog olyan károk esetén, melyeket az Unió intézményei és alkalmazottai feladatuk
teljesìtése során okoztak (de l. EUMSz 340. cikk (2) bekezdés).
A hivatali ügyintézés ezen általános elvei egyértelműen a Bìróság megelőző ìtélkezési gyakorlatára épülnek,
ugyanakkor, az igazgatási jellegű tevékenységre kiterjesztve, részben tükrözik a bìrósági eljárásra vonatkozó
garanciákat, melyeket az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk (1) bekezdése tartalmazza (pl. ésszerű
határidőn belüli döntés, tisztességes eljárás stb.). A (7) feltétel, viszont nem más, mint megismétlése az
szerződésen kìvül okozott károk megtérìtéséért való uniós felelősségét tartalmazó EUMSz 340. cikk (2)
bekezdésének, és ahhoz semmit nem tesz hozzá.
A gondos ügyintézés elve inkább egyfajta ernyő- vagy gyűjtőfogalom, mely összefogja az uniós polgárok által
élvezett jogokat az uniós hivatali ügyintézés során. Ezt emeli ki Trstenjak főtanácsnok is az Atxalandabaso-
ügyben letett indìtványában. C-308/07 P. Koldo Gorostiaga Atxalandabaso v Európai Parlament [2009] EBHT
I-0000 (nincs még közzétéve), AG Trstenjak, 89. pont. Éppen ezzel összefüggésben és ebből következően, a
Törvényszék korábban egyértelműen rámutatott, hogy a gondos ügyintézés elve önmagában nem ruház jogokat
magánfelekre. Így annak felhìvása, vagy esetleges megsértése nem képezheti alapját kártérìtési keresetnek. T-
196/99 Area Cova és mások v Tanács és Bizottság [2001] EBHT II-3597, 43. pont. Ebben az összefüggésben a
gondos ügyintézés elve csak abban az esetben hivatkozható alappal, ha a konkrét ügy tényállása függvényében,
konkrét eljárási jogok is kapcsolhatók hozzá. Ezt alátámasztja az is, hogy a megfelelő ügyintézés elve a
Chartában csak a 41. cikk cìmében jelenik meg, a felsorolt, konkrét jogok között már nem. Így a megfelelő
ügyintézés elve önmagában és általában nem alkalmas arra, hogy egy uniós intézkedés érvényességét ennek
megsértésére hivatkozva vitassák, ehhez rá kell mutatni az elv részét képező konkrét eljárási jog sérelmére is.
Úgy tűnik, mindezen nem változtatott az, hogy a Charta jogi kötőerőt kapott.
A gondos ügyintézés elvének tartalma jogi szempontból igen heterogén: számos olyan elemet tartalmaz, mely a
helyes hivatali magatartás egyes szabályait tartalmazza ugyan az uniós polgárok irányában, azonban nem
feltétlenül tekinthető jogi kötelezettségnek. Az elvnek más elemei viszont konkrét jogokat nevesìtenek (nyilván-
valóan ide tartoznak a Charta 41. cikkében felsorolt jogok), melyek megsértése már egyértelműen felvetheti az
ügyintézés során született jogi aktus érvényességének problémáját. A Bìróság az NV IAZ International-ügyben
világosan megkülönböztette a gondos ügyintézés bizonyos elemeinek megsértését, mint eljárási hiányosságot
(amit meg is állapìtott) attól, hogy ez jogellenes-e, és egyébként kihatással van-e az ilyen elvek megsértésével
elfogadott határozat jogszerűségére (az ìtélet 15. pontja).
A Törvényszék, a megfelelő ügyintézés elvével kapcsolatban, több ügyben már akkor is hivatkozott a Chartára,
amikor az még nem volt jogilag kötelező erejű dokumentum. Lényegében felhasználta arra, hogy azonosìtson
konkrét eljárási jogokat a megfelelő ügyintézés elvének értelmezése során. Ezt tette a Sunrider-ügyben a Charta
41. cikk (1) bekezdésére hivatkozva az ésszerű időn belüli határozathozatal követelményét megállapìtva, T-
242/02 The Sunrider Corporation v Belső Piaci Harmonizációs Hivatal [2005] EBHT II-2793, 51. pont, vagy
más alkalommal a gondos és pártatlan eljárás kötelezettségére hivatkozva, T-54/99 max.mobil
Telekommunikation Service GmbH v Bizottság [2002] EBHT II-0313, 48–49. pont.
Különös jelentősége van a tagállamok belső joga szempontjából annak, hogy a Bìróság a megfelelő ügyintézés
elvét alkalmazta a tagállamok belső állami szerveinek eljárására is, amikor azok az uniós jogot alkalmazták. Így
a tagállami hatóság részéről, az exportőr számára lehetővé kell tenni, hogy megadhassa az export-
visszatérìtéshez való jogának bizonyìtásához szükséges adatokat. Amennyiben a hatóság az exportőröktől
megtagadná ezt a lehetőséget, az a gondos ügyintézés elvének megsértését jelentené, mivel ezzel az elvvel
ellentétes az, ha a közigazgatási szerv az eljárási szabályok figyelmen kìvül hagyása miatt – amennyiben ez
magának a szervnek a magatartásából ered – bünteti a jóhiszeműen eljáró gazdasági szereplőt. C-428/05 Firma
Laub GmbH & Co. Vieh & Fleisch Import-Export v Hauptzollamt Hamburg-Jonas [2007] EBHT I-5069, 24–25.
pont.
Természetesen a Charta 41. cikke nemcsak az értelmezés alapjaként szolgál a megfelelő ügyintézés elvének
tartalma tekintetében, hanem önmagában is értelmezésre szorul. Különösen ez áll fenn az olyan eljárási jogok
vonatkozásában, mint a tisztességes ügyintézés követelménye, mely talán a legbizonytalanabb tartalmú része a
Charta 41. cikkének. Így ezen a jogon keresztül a jogilag nem kötelező hivatali magatartási szabályok egy része
elvileg beszivároghat a kikényszerìthető eljárási jogok közé, azonban ez az uniós bìróságok későbbi
jogértelmezési gyakorlatának függvénye lesz. Az Európai Parlament éppen a Charta ezen rendelkezésének
értelmezését és végrehajtását elősegìtendő, 2001. szeptember 6-án határozatban fogadta el a Helyes Hivatali
389
Magatartás Kódexét, melyet lényegében az ombudsman készìtett elő. 63A kódex azonban nem kötelező jellegű,
pusztán ajánlást tartalmaz, és magával a Parlamenttel szemben sem hìvható fel valamely intézkedés
támadásának jogalapjaként. A Törvényszék az Atxalandabaso-ügyben kifejezetten utalt rá, hogy a kereseti
kérelemnek nincs jogalapja abban a részében, amelyben a Parlament által elfogadott, nem kötelező erejű kódex
megsértésére hivatkozik (ezt a Bìróság, a fellebbezési eljárásban hozott ìtéletében megerősìtette), T-146/04
Koldo Gorostiaga Atxalandabaso v Európai Parlament [2005] EBHT II-5989, 73. pont.
5.3. 11.5.3. Az uniós polgárok megkeresései

A politikai legitimáció erősìtése, és az uniós polgárok, valamint az uniós szervek közötti közvetlen kapcsolat
biztosìtása érdekében, az EUM-Szerződés 24. cikk(4) bekezdése biztosìtja az uniós polgárok azon jogát, hogy az
Unió bármely hivatalos nyelvén az EUSz 13. cikkében megjelölt uniós intézményekhez és szervekhez
fordulhassanak, és beadványukra ugyanazon a nyelven választ kapjanak.
A Szerződés nem korlátozza azt, hogy milyen célból és milyen tárgyban fordulhat valaki a megjelölt uniós
intézményhez vagy szervhez. Ez lehet egyszerű tájékoztatás- vagy információkérés ugyanúgy, mint valamely
sérelemre vonatkozó panasz, vagy vélemény kifejtése, vagy a figyelem felhìvása valamilyen visszás helyzetre,
vagy valamilyen érdek érvényesìtése végett intézkedés kérése. Ugyanakkor az egyetlen jog (és az uniós
intézménynél, szervnél beálló korrelatìv kötelezettség), ami a szerződéses rendelkezésből következik, nem
érdemi, hanem eljárási jellegű: a megkeresett intézménynek, illetve szervnek válaszolnia kell a megkeresésben
használt hivatalos nyelven. A válasznak nincsenek tartalmi megkötései, a válasszal a kötelezett intézmény vagy
szerv önmagában teljesìtette kötelezettségét. (Más kérdés, hogy a válasz bizonyos esetekben sértheti a helyes
hivatali magatartásról szóló nem kötelező szabályokat, és okot adhat az európai ombudsman előtti panaszra.)
A Szerződés korlátozza a megkeresési jog jogosultjainak és kötelezettjeinek a körét is. E joggal csak uniós
polgárok élhetnek, harmadik államok állampolgárai vagy jogi személyek nem. Nem kizárt azonban, hogy egyes
intézmények vagy szervek belső eljárási szabályaik alapján fogadnak megkereséseket a Szerződésben
meghúzott jogosulti körön kìvülről is. A kötelezetti kör az EUSz 13. cikkében foglalt hét intézményre terjed ki,
de a Gazdasági és Szociális Bizottságot és a Régiók Bizottságát is magában foglalja. A megkeresésekre
vonatkozó eljárási feltételekről, a megkeresések intézéséről a kötelezett intézmények és szervek belső eljárási
szabályzatai rendelkeznek.
A megkeresési jog felhasználásával nem lehet semmisségi perben a perlési jogosultságra szert tenni. Az uniós
intézmény vagy szerv által, az uniós polgár megkeresésére adott válasz, még nem teszi közvetlenül és
személyesen érintetté a megkereső személyt a megkeresés tárgyát képező jogi aktus megtámadására. Az Arizona
Chemical-ügyben a Bizottság levele, mellyel elutasìtotta a felperesek kérelmét, hogy hozza meg a gyanta bőrön
túlérzékenységet okozó anyagként való osztályozásának megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket, nem volt
támadható ezen az alapon. Ugyanis, amennyiben „...egy személy valamilyen módon beavatkozik egy közösségi
jogi aktus elfogadását eredményező eljárásba, csak akkor egyénìti ezt a személyt a szóban forgó aktus
viszonylatában, szükségszerűen magában foglalva azt, hogy ez az aktus kötelező joghatásokat vált ki rá nézve,
ha az alkalmazandó közösségi szabályozás bizonyos eljárási garanciákat biztosìt számára...” T-369/03 Arizona
Chemical és mások v Bizottság [2004] EBHT II-0205, 70. és 72. pont.
A megkereséshez és válaszhoz való jognak van egy erőteljes nyelvhasználati vonatkozása is, ugyanis az uniós
polgárnak joga van azon a nyelven választ kapni, amelyen a megkeresést benyújtotta, ha az Unió hivatalos
nyelvéről van szó. Éppen ezért azon helyzetekben, amikor az uniós intézményeknél, szerveknél a
nyelvhasználatot valamilyen okból, bizonyos ügyekben vagy eljárásokban korlátozzák egyes nyelvekre,
esetenként a megkereséshez való jogot használják fel, hogy ezt a gyakorlatot támadják. Ez volt a Kik-ügyben is,
ahol a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (OHIM) részben ezen az alapon támadták a nyelvhasználati
korlátozások miatt, azonban a megkeresési jog felhìvása alaptalan volt, mert a Hivatal nem tartozott az EK-
Szerződés szerint kötelezettek közé. C-361/01 P. Kik v Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) [2003]
EBHT I-8283.
Megjegyzések panaszokról és petíciókról
1. A fentiekből érzékelhető lehet, hogy a petìciós jog és a panaszjog bizonyos tìpusú egyéni sérelmeknél
nehezen határolható el. Éppen ezért az európai ombudsman és a Parlament Petìciós Bizottsága bizonyos
munkamegosztást alakìtott ki azon beadványoknál, melyek valamilyen egyéni sérelem miatt keletkeztek, és
beadványokat jelentős számban tesznek át a másik szervhez.A gyakorlatot tekintve, általában az ombudsman jár
63
HL C 072 E, 2002.3.21., 331. o.
390
el akkor, ha a beadványt benyújtó személy az uniós hivatali ügyintézéssel közvetlen kapcsolatba került, és az
ügyintézés során nem megfelelő hivatali magatartást tanúsìtottak vele szemben (ugyanis csak hivatali
visszásságokat vizsgál). Amennyiben nincs az uniós szervekkel érintkezés, illetve van, de az uniós intézmény,
szerv jogi vagy politikai jellegű döntését kifogásolják, akkor a Petìciós Bizottság vizsgálja a beadványt. Így az
ombudsman a Petìciós Bizottsághoz tette át annak a Magyarországon élő panaszosnak az ügyét aki azt
kifogásolta, hogy a Franciaországban élő volt feleségének fizetendő tartásdìjat nem vonhatja le az adóalapjából,
noha ezt megtehetné, ha Franciaországban élne. Bár a panasz világosan az uniós szabályozás körébe esett
(személyek szabad mozgásának feltételei), azonban az nem uniós hivatali ügyintézésre vonatkozott, ìgy azt az
ombudsman áttette a Petìciós Bizottsághoz, mely megkezdte a petìció vizsgálatát, és nyilatkozatra felkérte az
Európai Bizottságot (2592/2007/LR sz. panasz). Természetesen éles határokat nem lehet húzni. A járműveken
használt digitális menetìró készülékek bevezetéséről szóló uniós jogszabállyal kapcsolatos beadványban a
panasz lényege az volt, miszerint a Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy e menetìró készülékek kötelező
beszerelésére valamennyi járműnél haladékot adjon. Az ombudsman saját maga vizsgálódott, és azt kritikai
észrevételt tartalmazó határozattal zárta (284/2006/PB sz. panasz).
2. A petìciók nyomán, a Petìciós Bizottság vizsgálatát követően, sokszor tipikus, számos tagállamban felmerülő
problémák kapnak uniós szintű visszhangot. Például 2008-ban a Petìciós Bizottság több száz levelet kapott kis-
és középvállalkozásoktól alapìtványoktól és egyéb szervezetektől, melyben arra hìvják fel a figyelmet, hogy
különböző szolgáltatók félrevezető vagy burkolt ajánlatok után olyan szolgáltatásokért akarnak dìjat behajtani,
melyre ők tudomásuk szerint nem is szerződtek (pl. vállalkozások nemzetközi szakmai cìmjegyzékébe felvétel).
A Petìciós Bizottság személyes meghallgatást biztosìtott a beadványokat benyújtóknak, munkaértekezletet
szervezett, és jelentést terjesztett a Parlament plenáris ülése elé, melyben olyan új jogszabályok elfogadását
sürgette, amelyek jobb jogvédelmet nyújtanak az ilyen üzleti gyakorlat áldozatainak.
3. Az ombudsman vizsgálatai során független az Európai Parlamenttől, melynek szerveként dolgozik. Így
Parlament elleni panaszokat is vizsgálhat, és ennek során esetenként hivatali visszásságot is megállapìt. Egy
ügyben a Parlament biztonsági szolgálata durván bánt a panaszossal, egy európai parlamenti képviselő volt
asszisztensével, aki nem sokkal azelőtt mondott fel. Az ombudsman megállapìtásai szerint ezzel megsértették az
arányosság elvét, és ajánlástervezetet készìtett, de a Parlament megtagadta az ombudsman által javasolt
bocsánatkérést és kártérìtést a panaszostól (2819/2005/BU sz. panasz). Egy másik ügyben a Parlament
megtagadta egy újságìró információ iránti kérelmét a máltai európai parlamenti képviselők juttatásaival
összefüggésben, adatvédelmi okokra hivatkozva. Az ombudsman szerint ez hivatali visszásság volt, és
ajánlástervezetet készìtett, azt ajánlva, hogy a kért információt hozzák nyilvánosságra. A Parlament, az
ombudsman ajánlását csak egy részében fogadta el (3643/2005/WP sz. panasz).
4. A 2008. évben az ombudsmannál azon panaszok közül, mely alapján vizsgálat indult, 66% a Bizottság, 10%
az Európai parlament, 7% az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal, 3% a Tanács, 2% az Európai Csalás Elleni
Hivatal (OLAF) ellen irányult, de ezenkìvül még húsz uniós intézmény, szerv volt érintett e panaszoknál.
Ugyanebben az évben lezárt vizsgálatoknál a panaszok a következő fontosabb területeken hivatkoztak
valamilyen sérelemre: információkérések kezelése és dokumentumokhoz való hozzáférés (26%), intézményi és
politikai ügyek (17%), kötelezettszegési eljárás indìtása a Bizottság által (17%), versenyvizsgák és felvételi
eljárások (14%), igazgatás és személyzeti szabályzat alkalmazása (10%), szerződések teljesìtése (8%),
pályázatok és támogatások odaìtélése (8%).
5. Érdekes helyzetet eredményez, amikor az európai ombudsmant támadják az uniós bìróságok előtt az eljárása
során elkövetett állìtólagos jogsértésekre hivatkozva. A Lamberts-ügyben a felperes pályázott egy Bizottság
által kiìrt állásra, és panasza szerint a versenyvizsga szóbeli része tekintetében a Bizottság nem tett eleget
megfelelően tájékoztatási kötelezettségének, és később, pedig megtagadta, hogy a szóbeli vizsgát a panaszos
újból letehesse. Az ombudsman az eljárást lezárta azzal a kritikai megjegyzést tartalmazó határozattal, hogy a
jövőben a Bizottság teljes körűen tájékoztassa a jelentkezőket, viszont nem talált visszásságot abban, hogy nem
engedték újra letenni a vizsgát a panaszosnak. A panaszos mintegy kártérìtésért perelte az ombudsmant, arra
hivatkozva, hogy egyrészt nem hìvta fel a figyelmét a Törvényszék (Elsőfokú Bìróság) előtti jogorvoslat
lehetőségére, másrészt nem volt pártatlan az eljárás során, harmadrészt nem kìsérelt meg békés megoldást elérni
a Bizottság és közötte, amely pedig kötelezettsége lenne az eljárási szabályok alapján. A Törvényszék (Elsőfokú
Bìróság) megengedhetőnek ìtélte kártérìtési keresetet, bár azt érdemben, mint alaptalant elutasìtotta. T-209/00
Lamberts v Ombudsman [2002] EBHT II-2203. Fellebbezésre a Bìróság lényegében helybenhagyta az elsőfokú
ìtéletet, a fellebbezéseket elutasìtotta. Kifejtette, hogy az ombudsman tevékenysége bizonyos feltételek mellett
kártérìtési felelősséget keletkeztethet. Bár az ombudsman nem kötelező határozattal zárja eljárását, a kártérìtési
felelősségnek ehhez nincs köze, nemcsak kötelező jogi aktus elfogadása, hanem bármilyen magatartás okozhat
kárt, és az uniós bìróságoknak jogukban áll e magatartás jogszerűségét megìtélni. Igaz, hogy az ombudsmannak
nagyon széles mérlegelési jogköre van, miképpen kezel egy panaszt, és nem hárul rá kötelezettség az eljárások
391
kimenetele tekintetében. Így az ombudsman eljárásának vagy határozatainak bìrósági felülvizsgálata nagyon
korlátozott. Azonban nem lehet kizárni a lehetőséget, hogy kivételes körülmények között, egy uniós polgár
képes bizonyìtani, miszerint az ombudsman kötelezettségeinek teljesìtése során kellően súlyos jogsértést
követett el, ami kárt okozott neki. Minderre tekintettel, az ombudsman elleni kártérìtési keresetet nem lehet
eleve nem megengedhetőnek tekinteni. (Érdemben azonban a Bìróság helybenhagyta a kereset elutasìtását.) C-
234/02 P. Európai Ombudsman v Frank Lamberts [2004] EBHT I-2803.
6. 11.6. Uniós polgárok védelme harmadik államokban

A külföldön tartózkodó személyek gyakran kerülnek olyan helyzetekbe, hogy segìtségre szorulnak. Ilyenkor a
saját államuk, külföldi diplomáciai, konzuli képviseletük útján segìtséget nyújthat. 64 Az egyes államoknak
számos országban azonban nincs helyi képviseletük, hiszen nem olyan szorosak a kapcsolatok, hogy érdemes
lenne fenntartani, ugyanakkor állampolgáraik ilyen helyekre is utazhatnak. Ezekre az esetekre irányozza elő az
uniós jog, hogy az uniós tagállamok nem uniós tagállamokban nyújtsanak védelmet, segìtséget olyan uniós
polgároknak, melyeknek saját állama az adott helyen nem tart fenn képviseletet. Az EUMSz 23. [volt EKSz 8c.,
majd 20.] cikk (1) bekezdése ìgy szól:
Olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel,
bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni
ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. A tagállamok elfogadják a szükséges
rendelkezéseket, és megkezdik az ilyen védelem biztosìtásához szükséges nemzetközi tárgyalásokat.
A cikk (2) bekezdése alapján, mely az együttműködést megkönnyìtő másodlagos uniós jogszabályok
megalkotására utal, jött létre a 95/553/EK határozat az Európai Unió polgárainak a diplomáciai és konzuli
képviseletek által nyújtott védelméről, valamint a 96/409/KKBP határozat ideiglenes úti okmány létrehozásáról.
A kérdéskörben alkalmazandó fontosabb jogszabályok köre a következő: 65666768
Uniós elsődleges jog Uniós másodlagos jog Magyar jogszabályok Nemzetközi jog
EUMSz 95/553/EK határozat406 A konzuli védelemről A konzuli kapcsolatokról

szóló 2001. évi XLVI. tv. szóló bécsi egyezmény
20(2) és 23. cikkek 96/409/KKBP határozat407 (1963)408
17/2001. (XI. 15.) KüM
Alapjogi Charta 46. cikk rendelet a konzuli védelem A diplomáciai
részletes szabályairól kapcsolatokról szóló bécsi
egyezmény (1961)409
1/1991. (IV. 9.) KüM
rendelet a konzuli dìjakról
Annak szükségességét, hogy az uniós tagállamok kölcsönösen segìtséget és védelmet nyújtsanak egymás
állampolgárainak harmadik államokban, különösen aláhúzza az a tény, miszerint – a Bizottság 2007-es Zöld
Könyve alapján – mindössze három állam volt, ahol az Unió összes tagállamának volt képviselete (Egyesült
államok, Kìna, Oroszország), és 107 olyan ország van, ahol legfeljebb tìz uniós tagállam rendelkezett
képviselettel. Különösen indokolt az általános kölcsönös segìtségnyújtás fenntartása nagyobb katasztrófák
esetén: pl. a 2004-es délkelet-ázsiai szökőárnál, a katasztrófa által érintett országokban Thaiföldön 17 tagállam
rendelkezett képviselettel, Srì Lankán azonban csak 6, és Bruneiben 3. 69
6.1. 11.6.1. Védelemre és segítségnyújtásra okot adó helyzetek

A Szerződések ugyan nem határolják be azon helyzetek körét, melyben az uniós jog alapján az uniós polgárok
védelmet és segìtséget kaphatnak az övékétől különböző uniós állam diplomáciai és konzuli hatóságaitól,
64
Magyarországon a konzuli védelemhez való jog alkotmányos
alapjog, l. Alkotmány 69. § (3) bekezdését.
65
HL L 314., 1995.12.28., 73. o.
66
HL L 168., 1996.7.6., 4. o.
67
Magyarországon kihirdetve az 1987. évi 13. tvr.-ben.
68
Magyarországon kihirdetve az 1965. évi 22. tvr.-ben.
69
Zöld Könyv – Az Európai Unió polgárainak diplomáciai és konzuli
védelme harmadik országokban. 1.5. pont. HL C 30., 2007.2.10., 8. o.
392
azonban a 95/553/EK határozat ezt megteszi. A határozat alapján alapvetően öt olyan helyzet különìthető el,
mely okot adhat ilyen védelemre: (1) haláleset; (2) súlyos baleset vagy súlyos betegség;(3) őrizetbe vétel vagy
letartóztatás; (4) áldozattá válás erőszakos bűncselekményben; (5) uniós polgár „bajba jutása”. A nevesìtett öt
helyzet közül az ötödik az, amely meghatározatlan, és sok mindent átfoghat, de ez az egyes államok gyakorlatán
múlik. Viszont az ideiglenes úti okmányról szóló 96/409/KKBP határozatból kitűnik, hogy a Tanács ilyen bajba
jutásnak tekinti az iratok elvesztését, melynek megoldására vezeti be az egységesìtett ideiglenes úti okmányt (l.
a határozat III. mellékletének 2. b) pontját). Mindenesetre úgy tűnik, hogy a jelenlegi szabályozás nem elegendő
olyan esetekben a hatékony segìtségnyújtáshoz, mint például polgárháborús vagy katasztrófahelyzetekben, vagy
az uniós polgárok nem uniós polgár hozzátartozóinak nyújtott védelem vagy segìtség.70
Az uniós szabályozásnak csak gyenge harmonizáló jellege van, ami a védelem és segìtségnyújtás tartalmát illeti,
inkább együttműködést és koordinációt irányoz elő. Így az uniós polgároknak nyújtandó védelem és segìtség
tartalmilag különböző lehet különböző helyzetekben, ugyanis az államok kötelezettsége csak arra terjed ki, hogy
ugyanolyan feltételekkel kell védelmet nyújtania az uniós polgároknak, mint amilyen feltételekkel saját
állampolgárainak nyújt segìtséget.
Az uniós jogszabályok nem határozzák meg a védelem és segìtségnyújtás módját, két kivételtől (bajba jutás
esetén hazatelepìtés, illetve ideiglenes úti okmány kiállìtása az iratok elvesztése esetén). A védelem és
segìtségnyújtás módjára nézve, tehát az egyes tagállamok belső szabályai és gyakorlata az irányadó. A határozat
azonban nagyban behatárolja a segìtségnyújtás módját azzal, hogy kiköti: rendkìvül sürgős esetektől eltekintve
nem adható készpénzelőleg vagy pénzsegély, és nem fedezhetőek az uniós polgárok költségei, a segìtségre
szoruló saját államának hatóságai vagy legközelebbi képviseletének engedélye, valamint az adott uniós polgár
visszafizetési kötelezettségvállalása nélkül. Ezt az összeget aztán az uniós polgár állama térìti meg a segìtséget
nyújtó tagállamnak, és egyben érvényesìti később a saját állampolgárával szemben. Ezek a megszorìtások
esetenként szinte kezelhetetlen helyzeteket idéznek elő. Például haláleset esetén, a földi maradványok
hazaszállìtása nagyon sok országban bonyolult engedélyezési eljárások függvénye, és egyben igen nagy
költségvonzata lehet, melyeknek a hozzátartozók nehezen tudnak a helyszìnen eleget tenni (fokozottan igaz ez,
ha a haláleset polgárháborús helyzetben vagy katasztrófahelyzetben történik). 71
Összességében, tehát a szabályozás igen általános, és a tagállamok gyakorlatán múlik, milyen helyzeteket tekint
olyannak, amikor „bajba jutott” egy uniós polgár, milyen formáit használja fel a segìtségnyújtásnak és
védelemnek, és mennyire szigorúan veszi a pénzsegély, illetve a költségek megelőlegezésének szabályait.72 Ezt a
tagállami mozgásteret hangsúlyozza a 95/553/EK határozat 5. cikk (2) bekezdése mely szerint a tagállamok
diplomáciai és konzuli hatóságai más körülmények között is segìtséget nyújthatnak azon kìvül, amit a határozat
tartalmaz.73
A fentiek alapján érzékelhető lehet az is, hogy az EUMSz 23. cikkének fogalma, a „védelem nyújtása”, bár
fogalmilag helyes, de félreértésekre adhat alkalmat. A harmadik állam területén az ott tartózkodó külföldi a
fogadó állam joghatósága alatt áll, és amit a saját állam általában megtehet, a konzuli kapcsolatokról szóló
1963-as bécsi egyezmény 6. cikk a) és e) pontját követve, egyrészt az, hogy az állampolgára érdekeinek
védelmét segìtheti elő a fogadó állam hatóságai előtt, másrészt segìtséget nyújthat abban az esetben, ha az
állampolgár jelentős nehézségekkel szembesül, melyet önmaga nem tud megoldani. Ennek megfelelően, az
uniós tagállamok ilyen értelemben nyújthatnak az uniós polgároknak védelmet és segìtséget. A konzuli
védelemről szóló 2001. évi XLVI. tv. 3. § (4) bekezdése sem általában „védelemről” szól az uniós jogra utalva,
hanem „érdekvédelemről”.
6.2. 11.6.2. A védelemre és segítségnyújtásra vonatkozó

kötelezettség hatóköre
(1) Az EUMSz 23. cikke és a kapcsolódó uniós jogszabályok tagállami kötelezettségeket állapìtanak meg. Az
Unióra nézve nem áll védelemre és segìtségnyújtásra irányuló kötelezettség harmadik államokban. Ennek
ellenére lehetséges, hogy harmadik államokkal kötött nemzetközi egyezményekben az Unió kiköti magának e
harmadik állammal szemben, hogy bizonyos segìtséget nyújthat uniós polgároknak. Pl. egyes halászati
70
Zöld Könyv (idézve az előbbiekben), 3. pont.
71
Zöld Könyv (idézve az előbbiekben), 3.3.–3.4. pontok
72
Az uniós polgárok tekintetében a pénzsegélyek és a költségek
megelőlegezésére vonatkozó magyar szabályokra l. a konzuli védelem részletes szabályairól szóló 17/2001. (XI. 15.) KüM rendelet 14/C. §-
át.
73
Az uniós polgároknak, a magyar konzuli szolgálat által nyújtott
védelem és segìtségnyújtás feltételeire és sajátos szabályaira, l. a konzuli védelem részletes szabályairól szóló 17/2001. (XI. 15.) KüM
rendelet 14/A.– 14/H. §-ait.
393
megállapodások kikötik, hogy a Bizottság helyszìni küldöttsége védelmet nyújthat halászhajók átvizsgálása
lefoglalás, illetve a legénység letartóztatása esetén, egy ezzel kapcsolatos jogvitára nézve l. T-572/93 Odigitria
AAE v Tanács és Bizottság [1995] EBHT II-2025. Mindez, azonban nem az EUMSz 23. cikke alapján, és nem
kizárólag uniós polgárokkal összefüggésben történik.
Felmerülhet az a probléma is, hogy amennyiben egy harmadik államban több uniós tagállamnak van
képviselete, a jogosult uniós polgár melyikhez fordulhat. E tekintetben nincs megkötés, hiszen az EUMSz 23.
cikke alapján, bármelyiket választhatja. A tagállamoknál azonban törekvés mutatkozik arra, hogy egy-egy
harmadik állam tekintetében legyen egy „vezető állam”, mely – különösen katasztrófahelyzetekben –
összefogja, összehangolja a képviselettel rendelkező uniós tagállamok segìtségnyújtásra és védelemre vonatkozó
tevékenységét.74
(2) Az EUMSz 23. cikke a tagállamok diplomáciai és konzuli hatóságai által nyújtandó védelemről beszél. A
kétféle hatóság között különbséget kell tenni. Egy állam külföldi képviseletei közül, némi leegyszerűsìtéssel, a
diplomáciai képviseletek elsősorban az államot képviselik egy másik állam irányában (diplomáciai
kapcsolatok), mìg a konzuli képviseletek magánfelek ügyeiben járnak el, melyek a küldő és a fogadó állam
közötti nem állami, magánfeleket érintő kapcsolatokban merülnek fel. 75 Ebből következik, hogy az uniós
jogszabályok által előìrt segìtségnyújtást elsősorban a tagállamok konzuli képviseletei látják el.
Ennek ellenére nem kizárt, hogy a segìtségnyújtásban a diplomáciai képviseletek is részt vegyenek. A
nemzetközi diplomáciai jog ezt megengedi. A diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi szerződés utal
erre a 3. cikk 1. bekezdés b) pontjában, mely szerint a diplomáciai képviselet feladataihoz tartozik többek
között, hogy a küldő állam állampolgárainak érdekeit védje, ráadásul a 3. cikk (2) bekezdésének kifejezett
rendelkezése alapján, a diplomáciai képviseletek konzuli feladatokat is elláthatnak. A konzuli kapcsolatokról
szóló 1963-as bécsi egyezmény70. cikke, pedig azt az esetet szabályozza, amikor a konzuli feladatokat a
diplomáciai képviselet látja el.76
(3) A védelem és segìtségnyújtás csak uniós polgárokra (természetes személyekre) terjed ki az EUMSz 23.
cikke alapján. A jogi személyek védelmére más uniós tagállamok továbbra sem kötelesek. (A tagállamok belső
jogának személyi hatálya tágabb, mert a konzuli védelem jogi személyekre is kiterjedhet, l. a konzuli
védelemről szóló 2001. évi XLVI. tv. 3. § (1) és 20. § (1) bekezdését.)
(4) A konzuli segìtségnyújtás és érdekvédelem kifejezetten a küldő állam saját honosai (természetes személy
állampolgárai és honos jogi személyei) tekintetében engedélyezett a nemzetközi konzuli kapcsolatokban, l. az
1963-as bécsi egyezmény6. cikk a) és e) pontját. Az egyezmény 8. cikke azonban megengedi, hogy egy állam, a
fogadó államot megfelelően értesìtve, a fogadó államban egy harmadik állam részére is végezzen konzuli
feladatokat feltéve, hogy ezt a fogadó állam nem ellenzi. Ez az a rendelkezés, mely általánosan lehetővé teszi az
uniós tagállamoknak, hogy a nem saját állampolgár uniós polgároknak nyújthassanak harmadik államban
védelmet és segìtséget.
A bécsi egyezmény klauzulája mindemellett megköveteli a fogadó állam legalább hallgatólagos beleegyezését,
és lényegében ettől függ konkrét esetekben az EUMSz 23. cikkének végrehajthatósága. Ezt célszerű konkrét
nemzetközi szerződéses rendelkezésekkel kiváltani, melyben az Unió, illetve a tagállamok harmadik államokkal
szemben kikötnék azt a jogot, hogy egy tagállam másik tagállam uniós polgárainak is nyújthasson védelmet és
segìtséget a harmadik államban. Ez kiküszöbölné az esetleges ad hoc kifogások lehetőségét. Ezért az EUMSz
23. cikk előirányozza, hogy a tagállamok ilyen célból nemzetközi tárgyalásokat kezdenek. A Bizottság, pedig
azt javasolja, hogy a védelemre és segìtségnyújtásra egy szabványzáradékot készìtsenek elő, mely aztán
beilleszthető lenne a különböző nemzetközi egyezményekbe.77
Megjegyzések
1. Az Alapjogi Charta 46. cikke ugyancsak biztosìtja azt a jogot, amit az EUMSz 23. cikke, azonban a Charta
rendelkezésének a cìme „diplomáciai és konzuli védelemről” szól (a. diplomatic and consular protection; f.
protection diplomatique et consulaire; n. diplomatischer und konsularischer Schutz), ami teljesen eltérő a
74
A Tanács által a tagállamok irányába kiadott „A vezető állam
elvének konzuli ügyekben történő alkalmazására vonatkozó európai uniós iránymutatások”, HL C 317., 2008.12.12., 6. o.
75
Ezért szabályozzák külön nemzetközi szerződések egyrészről a
diplomáciai kapcsolatokat, másrészről a konzuli kapcsolatokat, l. az előbbiekben a két, az 1961-es és 1963-as bécsi egyezményeket.
76
A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy kivételes esetben konzuli
képviselet is elláthat diplomáciai feladatokat, diplomáciai képviseletet, l. 1963-as bécsi egyezmény 17. cikk.
77
Zöld Könyv (idézve az előbbiekben), 5. pont.
394
„diplomáciai vagy konzuli hatóságok által nyújtott védelemtől”, és komoly félreértésekre adhat alkalmat, ezért
érdemes néhány tisztázó megjegyzést tenni. A nemzetközi jog az állampolgárok érdekében kifejtett védelemnek
két formáját ismeri: a diplomáciai védelmet és a konzuli védelmet. Az EUMSz 23. cikke által biztosìtott
védelem, a 95/553/EK határozat rendelkezéseit is megvizsgálva, a nemzetközi jogban konzuli védelemként
ismert eljárás, melynek során az uniós tagállam az uniós polgár érdekeinek védelmét segìti elő, és nyújt
segìtséget számára a harmadik államban vagy harmadik állam hatóságai előtt. Látható volt, hogy a konzuli
védelmet nyújthatják konzuli, de egyes esetekben diplomáciai hatóságok is. A konzuli védelem (érdekvédelem
és segìtségnyújtás) során a küldő állam hatóságai mindig az állampolgár érdekeit képviselik, és sohasem a küldő
államét. A diplomáciai védelem esetében, viszont arról van szó, hogy az állam honosával szemben, egy másik
állam nemzetközi jogsértést követett el, és miután a sértett magánfél teljes jóvátétel elérése nélkül kimerìtette az
összes belső jogorvoslati lehetőséget a jogsértő államban, a jóvátétel elérése végett, a saját állama fellép a
jogsértő állammal szemben, egy államok közötti jogvita keretében. Itt már államok közötti jogvitáról van szó,
melynek során tipikusan az államok külügyminisztériumai járnak el, és lefolytatásának többféle formája lehet a
két állam között: tiltakozó jegyzékek küldése, tárgyalások folytatása, közvetìtés igénybevétele, nemzetközi
bìrósági eljárásban igényérvényesìtés. A konzuli védelem, szemben a diplomáciai védelemmel, nem mindig
jogvédelem (nem kell jogsértésnek lennie), hanem érdekvédelem és segìtségnyújtás, tipikusan a fogadó
államban, a fogadó állam jogának keretei között vagy hatóságai előtt, konzulátusok, konzuli tisztviselők útján,
és a küldő állam honosa, nem pedig a küldő állam érdekében és képviseletében történik. L. erről Seventh Report
on Diplomatic Protection (Rapp. John Dugard), International Law Commission, 7 March 2006,A/CN.4/567.
különösen 15–20. pontok.
Az uniós szabályozás aligha kìvánja azt, amikor „diplomáciai védelemről” szól, hogy egy uniós tagállam egy
másik tagállam állampolgárának, jóvátétel érvényesìtése végett egy harmadik állammal diplomáciai és
nemzetközi jogvitába bocsátkozzon, melynek esetleg a két állam közötti nemzetközi bìrósági eljárás lehet a
vége. Ez azért is ésszerűtlen lenne, mert a diplomáciai védelmet tipikusan nem a diplomáciai képviseletek,
hanem a küldő állam otthoni külkapcsolati szervei nyújtják (külügyminisztérium), tehát a diplomáciai
védelemnek nem sok köze van ahhoz, hogy van-e a nemzetközi jogsértő államban a sértett államának
képviselete vagy nincs. Így az egész uniós szabályozás logikája dőlne meg, ha a nemzetközi jogban használatos
diplomáciai védelemre is alkalmaznánk a szabályokat.
Ennek ellenére a konzuli és diplomáciai védelem fogalmai gyakran keverednek, amire példa a Charta 46. cikke.
Azonban a Törvényszék is, az Odigitria-ügyben, teljesen eltérően használta a diplomáciai védelem fogalmát
attól, ami a nemzetközi jogban megszokott. Egy harmadik országban (Bissau-Guinea), egy hajó lefoglalásának
feloldása végett fizetendő biztosìték letételének, illetve az ebben történő segìtségnyújtásnak nincs köze a
hagyományos értelemben vett diplomáciai védelemhez (amelynek a Törvényszék minősìtette), hanem ez tisztán
a konzuli védelemhez tartozik. T-572/93 Odigitria AAE v Tanács és Bizottság [1995] EBHT II-2025, 77. és 82–
87. pont
2. A magyar szabályozásban az EUMSz 23. cikkében biztosìtott jog – helyesen – a konzuli védelem szabályai
között jelenik meg. A konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. tv. 3. § (4) és (5) bekezdése rögzìti, hogy más
uniós tagállam is nyújthat magyar állampolgároknak konzuli védelmet; ugyanakkor Magyarország pedig, más
uniós tagállamok állampolgárainak a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett, ugyancsak nyújt
konzuli védelmet. (Az uniós polgároknak nyújtott konzuli védelem esetén érvényesülő eltérő vagy sajátos
szabályokra, l. pl. a konzuli védelem részletes szabályairól szóló 17/2001. (XI. 15.) KüM rendelet 14/A–14/H.
§-ait). Az alábbiakban a magyar konzuli szolgálat által nyújtott konzuli védelem egyes lehetséges, tipikus
formáit foglaljuk össze azzal, hogy a védelem, vagy a védelem egyes formáinak alkalmazása számos feltétel
függvénye lehet, melyet itt nem részletezhetünk:
Védelemre okot adó helyzetek A védelem, segítség lehetséges, tipikus formái
a magyar állampolgárok hátrányos megkülönböztetése, – fellép az adott állam illetékes hatóságainál

alapvető jogaik súlyos vagy rendszeres sérelme
„bajba jutás” – a hazautazás elősegìtése
– úti okmány kiállìtása
– útmutatást és tanácsot ad
395
– megjelölt személyt értesìti,
– közreműködik abban, hogy a rászorult saját vagy

más forrásból anyagi segìtséghez jusson (pl.
bankátutalás megszervezése)
– konzuli kölcsönt nyújt bizonyos feltételek esetén
– erőszakos bűncselekményben áldozat – értesìti a sérült vagy beteg által megjelölt személyt
– baleset – tanácsadás, felvilágosìtás a hozzátartozóknak

(gyógykezelés, igényérvényesìtés)
– súlyos, sürgős ellátást igénylő betegség
– helyszìnen meggyőződik, hogy a sérült vagy beteg
jogai, érdekei kellően védettek-e
– együttműködik a fogadó állam hatóságaival
– javaslatot tesz magyar szakértő részvételére az

esetleges vizsgálatban
– közreműködik abban, hogy a rászorult saját vagy

más forrásból anyagi segìtséghez jusson
katasztrófa vagy fegyveres összeütközés – tájékoztatás, és folyamatos kapcsolattartás
– evakuálás
személyes szabadságban korlátozás – tisztázza a védelem nyújtásához szükséges adatokat
– kapcsolatba lép a fogva tartottal és tájékoztatja
– értesìti a fogva tartott által megjelölt személyt
– tanácsot ad a védőválasztáshoz és tolmács

igénybevételéhez, a jogi képviselő munkáját elősegìti
– figyelemmel kìséri, hogy a fogva tartott jogai,

érdekei kellően védettek-e (jogi képviseletet nem láthat
el)
– személyesen meglátogatja a fogva tartottat
– közreműködik abban, hogy a hozzátartozók a fogva

tartottat meglátogathassák, ellátásáról
gondoskodhassanak
– eseti, anyagi támogatást nyújt
távollevő vagy ügyei vitelében akadályozott személy – fellép a képviseletében

képviselete
– intézkedést tesz a képviseletének biztosìtására
– az érdekeltet értesìti, számára tájékoztatást nyújt,

tanácsot ad
Védelemre okot adó helyzetek A védelem, segítség lehetséges, tipikus formái
haláleset – megkeresi a helyi hatóságot a halotti anyakönyvi

kivonat beszerzése érdekében,
396
– értesìti az elhunyt legközelebbi ismert

hozzátartozóját
– felvilágosìtást nyújt a hozzátartozónak
– halottszállìtási engedélyt állìt ki
– hátramaradott kiskorú ellátását, elhelyezését

biztosìtja
– a hagyaték biztosìtásához szükséges intézkedést

megteszi, elősegìti a hagyaték hazajuttatását
– hirdetmény közzététele az ismeretlen örökös

felkutatására
jogérvényesìtés általános elősegìtése – jognyilatkozatokról, jogügyletekről konzuli okiratot

állìt ki
– jogilag jelentős tényekről, körülményekről konzuli

tanúsìtványt készìt
– okiratról hiteles fordìtást készìt vagy a fordìtás

helyességét tanúsìthatja
– okiratot, pénzt és egyéb értéket vehet át megőrzésre
– külföldi közokirat és bizonyos magánokiratok

felülhitelesìtése
7. 11.7. A személyek szabad mozgása az Unióban

A személyek szabad mozgása az uniós polgárok azon jogát jelenti, hogy családtagjaival együtt más uniós
tagállamba szabadon belépjen, ott tartózkodjon, és ott bármilyen legális, ezen belül is az uniós jog által
szabályozott és védett, gazdasági vagy nem gazdasági célú tevékenységet folytasson. A személyek szabad
mozgásának (és egy másik tagállam területén való tartózkodásának) biztosìtása az Európai Unió
fundamentumának részévé vált.
7.1. 11.7.1. A szabad mozgáshoz való jogról – általában

Az uniós tagállamok területén való szabad mozgás ma már az uniós polgár jogállásának legmarkánsabb eleme.
A szabad mozgást biztosìtó általános alaprendelkezés az EUM-Szerződés 21. (volt EKSz 18.) cikk (1)
bekezdése: „A Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapìtott korlátozásokkal és
feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz.” Ezen alapjog megvalósìtása az integrációban részt vevő államok részéről sok területen igen
részletes és finom koordinációt, együttes és összehangolt cselekvést kìván meg, és egyben egy igen összetett
jogi szabályozást feltételez.
Különösen ìgy van ez azután, hogy a Bìróság, némi habozás után, az EUMSz21. cikkében foglalt jogot
közvetlen hatályúnak ismerte el, tehát az uniós polgárok jogot alapìthatnak rá a tagállamok bìróságai előtt is. A
rendelkezés közvetlen hatálya nem teljesen volt egyértelmű. A Szerződés, ugyanis a jog tartalmát
korlátozásokhoz és feltételekhez köti, kifejezetten visszautalván a másodlagos uniós jogban megjelenő
végrehajtási intézkedésekre. Ennek alapján nem egyszerű megállapìtani, hogy világos és feltétel nélküli
rendelkezésről van szó. A Bìróság vonakodott is állást foglalni hosszú ideig, mìg a Baumbast-ügyben, az angol
bìróság feltett egyenes kérdésére a következőket állapìtotta meg:
84 Ami különösen az EK 18. [jelenleg EUMSz 21.] cikk (1) bekezdésében meghatározott, a tagállamok
területén történő tartózkodáshoz való jogot illeti, meg kell megállapìtani, hogy ez az EK-Szerződés egy világos
és pontos rendelkezése alapján minden uniós polgárt közvetlenül megillet. Kizárólag tagállami állampolgár
397
jogállása és ebből eredő uniós polgár jogállása alapján Baumbast úrnak joga van ahhoz, hogy az EK 18. cikk (1)
bekezdésére hivatkozzon. [...]
86 Ugyanakkor az EK 18. cikkének (1) bekezdésében az emlìtett tartózkodási jog gyakorlására vonatkozóan
elfogadott korlátozások és feltételek alkalmazása bìrói felülvizsgálat alá tartozik. Következésképpen e jog
esetleges korlátozásai és feltételei nem akadályozzák meg, hogy az EK 18. cikkének (1) bekezdésében olyan
jogokat biztosìtson a magánszemélyek számára, amelyeket azok bìróság előtt érvényesìthetnek, és amelyeket a
nemzeti bìróságoknak védelemben kell részesìteniük [...]
C-413/99 Baumbast és R v Secretary of State for the Home Department [2002] EBHT I-7091. Mindez azt
jelenti, hogy az EUMSz 21. cikkében foglalt rendelkezés a másodlagos uniós jogban és az uniós bìróságok
gyakorlatában megállapìtott korlátozásokkal, feltételekkel, önmagában belépési és tartózkodási jogot biztosìt
egy uniós állampolgárnak egy másik tagállam tekintetében. Ez a következmény az uniós polgárok jogállása
szempontjából rendkìvül jelentős tényező, és egyben az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog kiteljesedését
jelenti az uniós polgárok tekintetében.
A személyek szabad mozgását biztosìtó jog, jelentős korlátokkal, már az Európai Közösségek alapìtásától
kezdve létezett, a belső piac jogának lényeges részterületeként. A Közösségek, működésük első szakaszában,
ugyanis csak a személyek gazdasági célú, vagy gazdasági célokkal összefüggő mozgásának szabadságát
biztosìtották (pl. munkavállalás, vállalkozás). Az egyének ekkor, ebben az összefüggésben gazdasági
szereplőkként jelentek meg, és váltak jogosulttá a szabad mozgásra. Ez a helyzet az 1980-as évek végéig állt
fenn, bár a másodlagos jogalkotás, illetve az Európai Bìróság a jogot észrevehetően kiterjesztette (pl.
családtagok vagy szolgáltatásokat igénybe vevők szabad mozgására). Az EGK-Szerződés eredeti célkitűzésein
aztán az 1980-as évek végén túllépett az Európai Közösség, amikor egyes, gazdaságilag passzìv csoportok (pl.
diákok, nyugdìjasok) szabad mozgásának biztosìtására irányelveket alkotott. A gazdasági céloktól elszakadó
jogok biztosìtása már felvezetést jelentett a Maastrichti Szerződéshez, melyben az uniós polgárok általános,
szabad mozgáshoz való joga is kifejezést kapott, a másodlagos uniós jogszabályokban foglalt feltételekkel.
A szabad mozgáshoz való jog magában foglalja a másik tagállam területére való belépés és az ottani tartózkodás
jogát is. A szabad mozgáshoz való jogot biztosìtja a vállalkozók letelepedéshez való joga, a természetes
személyek esetében, ugyanis itt a vállalkozási tevékenység végzésének céljából történő szabad mozgás és
tartózkodás védelméről van szó (EUMSz 49. cikk).
A szabad mozgáshoz való jog nem pusztán egy jog az uniós polgárokat, illetve a tagállam állampolgárait
megillető számos uniós jog közül. E jognak két olyan jellemzője van, amely központi szerepet biztosìt számára
az Unióban az egyéneket védő, vagy azokat megillető jogok között, és önmagában is komoly integrációs
eszközként nőtte ki magát.
A szabad mozgáshoz való jog egyik jellemzője, hogy keretet ad az uniós polgárok másik tagállamban történő
tartózkodásához, letelepedéséhez, ezzel csökkenti az egyes tagállamokon belül kialakult társadalmak egymástól
való fizikai értelemben vett elszigeteltségét, és az emberi érintkezéseket európai összefüggésekbe helyezi. A
Bìróság már a Reyners-ügyben úgy jellemezte ezt, hogy a személyek szabad áramlását biztosìtó jogok (ott a
letelepedéshez való jog) elősegìtik a „gazdasági és társadalmi vegyülést” az európai társadalmak között. 2/74
Reyners v Belgium [1974] EBHT 0631, 21. pont, hasonlóan C-55/94 Reinhard Gebhard v Consiglio dell’Ordine
degli Avvocati e Procuratori di Milano [1995] EBHT I-4165, 25. pont. Amennyiben jövőbeli szempontból, egy
európai társadalomban gondolkodik valaki, ennek fizikai alapja csak a szabad mozgáshoz való jog, és ez a
bizonyos „vegyülés” lehet, mely biztosìtja a fizikai értelemben vett feltételeit annak, hogy a mostani európai
társadalmak közös jellemzői kialakuljanak. Erre világosan rámutatott már a nyolcvanas években Vilaça
főtanácsnok az Olasz lakáspolitika-ügyben, aki szerint a Reyners-ügyben hivatkozott gazdasági és szociális
vegyülés lényegi folyamat az igazi „polgárok Európájának” eléréséhez. 63/86 Bizottság v Olaszország (Olasz
lakáspolitika) [1988] EBHT 0029, AG Vilaça 49. pont.
A szabad mozgáshoz való jog másik, lényeges jellemzője, hogy érvényesülése során járulékos, és addig az uniós
jogban esetleg nem is nevesìtett jogokat generál. Az uniós jog legtöbb esetben nemcsak a fizikai értelemben vett
szabad mozgást védi, hanem azokat a célokat is, melyek miatt az egyének egy másik tagállamba mennek. Így a
szabad mozgás védelme nemcsak abból áll, hogy egy másik tagállam fizikai értelemben nem akadályozhatja
meg ezt (ez csak az alap), hanem abban is, hogy közvetve sem hiúsìthatja meg vagy nehezìtheti el ezt a mozgást.
Így például egy uniós polgár vállalkozó letelepedéshez (vállalkozást szolgáló szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz) való jogát sértheti, ha a gyermeke a helyi állampolgárok gyermekeivel nem azonos feltételek
mellett kap tanulmányaihoz szociális kedvezményt, C-337/97 C.P.M. Meeusen v Hoofddirectie van de
Informatie Beheer Groep [1999] EBHT I-3289, 27–28. pont (l. alább). E járulékos jogok generálásához és
398
meghatározásához szolgálhat eszközként az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma, az EUMSz 18.

cikk alapján.
7.2. 11.7.2. A szabad mozgáshoz való jog rétegei

A szabad mozgásra jogosult személyeket a szabad mozgás gyakorlásához kötődő célok szerint lehet
csoportosìtani, és az uniós jogalkotás a különböző, szabad mozgáshoz kapcsolódó jogokat némileg eltérő
feltételekkel és módon biztosìtja a jogosultak különböző csoportjainak (pl. a munkavállalóknak, diákoknak,
vállalkozóknak). Mielőtt az egyes csoportok szabad mozgáshoz való jogát elemeznénk, érdemes
megkülönböztetni a személyek szabad mozgásához kapcsolódó szabályok három rétegét.
(1) Az első jogréteg a külföldi uniós polgárnak az érintett tagállam területére való belépését és az ottani
tartózkodását szabályozó adminisztratìv jellegű előìrások (idegenrendészeti szabályok), melyek a szabad
mozgáshoz való jog első rétegét jelentik. E szabályok a jogoknak olyan csoportját képezik, melyek a szabad
mozgással élni kìvánó személyek bármelyikét érintik.
(2) A második jogréteg a szabad mozgás célját képező védett, gazdasági vagy nem gazdasági tevékenység
folytatását a külföldi uniós polgár számára lehetővé tevő, vagy megkönnyìtő szabályozás (a szabad mozgás
céljának védelme). E jogok tartalma attól függ, hogy a személyek, vagy a személyek egyes csoportjai számára
milyen célból kìvánja a tagállam, illetve az Unió biztosìtani a szabad mozgást. Így például a munkavállalók
szabad mozgásának biztosìtása (cél: a munkavállalás) más követelményeket támaszt egy állam szabályozásával
szemben, mint egy önálló vállalkozó vagy szabadfoglalkozású személy (cél: a vállalkozás), vagy egy nem uniós
tagállamból származó személy (cél: nem gazdasági tevékenység) szabad mozgásának biztosìtása. Az első
esetben az elv érvényesülésének lényeges feltételét jelentheti pl. a tagállami munkavállalókkal azonos
munkahelyi elbánást biztosìtó szabályok léte (szociális ellátás stb.), mìg a második esetben ez nem merül fel, de
biztosìtani kell a vállalkozás engedélyezésének, az erre vonatkozó feltételeknek az egyenlőségét, a harmadik
esetben pedig természetszerűen egyik sem kérdés vagy feltétel a szabad mozgás biztosìtásánál. A jogoknak e
csoportja hiányzik a szabad mozgás jogosultjainak azon körénél, melyek mozgását nem egy adott cél érdekében
biztosìtja az Unió (pl. nyugdìjasok tartózkodási joga egy másik uniós tagállam területén).
(3) A harmadik jogréteg a szabad mozgáshoz való jog gyakorlását megkönnyìtő és elősegìtő járulékos jogok
biztosìtása, melyekre egy-két példát az előbbiekben már felhoztunk (pl. a helyi állampolgárokkal egyenlő
bánásmód a szociális vagy oktatási kedvezmények területén).
7.3. 11.7.3. A szabad mozgáshoz való jog jogosultjai

A szabad mozgáshoz való jog, mint uniós alapjog minden uniós polgárt megillet. A jogosultak körét és a jog
tartalmát azonban – a rendelkezés szó szerinti értelméből adódóan is – más szerződéses rendelkezések, illetve
más másodlagos jogforrások ìrják körül. Jelenleg az uniós polgároknak, mint közvetlen jogosultaknak,
következő főbb csoportjai különböztethetők meg azon az alapon, hogy milyen jogcìmen és célból rendelkeznek
három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való joggal egy másik tagállamban, a jogosultságot megalapozó
uniós jogszabályok megjelölésével (három hónapot meg nem haladó tartózkodás esetén egységes a tartózkodási
jog, és ott nincs jelentősége annak, ki milyen csoporthoz tartozik, l. alább):
Elsődleges uniós jogszabályok Másodlagos uniós jogszabályok
munkavállalók EUMSz 45. 1612/68. sz. rendelet
(EUMSz 20 (2) b. és 21.) 2004/38/EK irányelv 7(1) a.
vállalkozók EUMSz 49. 2004/38/EK irányelv 7(1) a.
(EUMSz 20 (2) b. és 21.)
szolgáltatásban részesülők EUMSz 56. 2004/38/EK irányelv
(EUMSz 20 (2) b. és 21.)
399
diákok EUMSz 20 (2) b. és 21. 2004/38/EK irányelv 7(1) c.
az általános tartózkodási jog EUMSz 20 (2) b. és 21. 2004/38/EK irányelv 7(1) b.

jogosultjai (önellátó személyek)
A munkavállalók és vállalkozók esetében, a másik uniós tagállamban folytatott munkavállalás és vállalkozás

tényéből fakad a szabad mozgáshoz való jog. A munkavállalókat és vállalkozókat azért kell megkülönböztetni,
mert velük szemben nem érvényesìthetőek azok a tartózkodási feltételek, melyeket az általános tartózkodási
joggal rendelkező, önellátó személyeknek kell teljesìteniük. (Egyébként az általános tartózkodási jog elnyelné a
munkavállalók, vállalkozó tartózkodási jogát). Azt, hogy ki minősül munkavállalónak és vállalkozónak az
EUMSz fenti, a belső piac jogához tartozó, specifikus rendelkezései alapján, a Bìróság ìtélkezési gyakorlatában
állapìtotta meg. A munkavállalók és vállalkozók szabad mozgására vonatkozó kérdéseket, a belső piac jogánál
tárgyaljuk, bár az idegenrendészeti szabályok vagy a családtagok szabad mozgására vonatkozó szabályok
alkalmazásával kapcsolatban, e két csoport szabad mozgáshoz való joga, részlegesen e fejezetben is felmerülhet.
Ugyancsak a belső piac jogához tartozik az, hogy milyen feltételek mellett minősül valaki szolgáltatást igénybe
vevőnek. Ezt a csoportot a Bìróság alakìtotta ki az ìtélkezési gyakorlatában, 186/87 Ian William Cowan v Trésor
public [1989] EBHT 0195. Jelentősége ma már elenyésző, ugyanis a szolgáltatást igénybe vevő, önellátó
személyként, közvetlenül az EUMSz 21. cikke és a 2004/38/EK irányelv alapján is jogosult egy másik
tagállamban való tartózkodásra, azaz a szabad mozgáshoz való általános jog ezt a kategóriát elnyelte.
Az általános tartózkodási joggal rendelkező személyeknél a tartózkodási jog általános feltételeit a 2004/38/EK
irányelv 7. cikk (1) bekezdés b. pontja határozza meg. Ez alapján általános, három hónapot meghaladó
tartózkodási joga van egy másik tagállamban bármely uniós polgárnak, amennyiben teljes körű
egészségbiztosìtással rendelkezik a fogadó államban, továbbá elegendő anyagi fedezettel rendelkezik ahhoz,
hogy tartózkodási ideje alatt ne jelentsen terhet a fogadó tagállam szociális ellátó rendszerére (önellátó
személyek).
Ezzel szemben, a diákok tartózkodási joga némileg enyhébb feltételekkel gyakorolható. A tartózkodási jog
általános feltételeit szabályozó 2004/38/EK irányelv7. cikk (1) bekezdés c. pontja alapján általános, három
hónapot meghaladó tartózkodási joga van egy másik tagállamban bármely uniós polgársággal rendelkező
diáknak, amennyiben teljes körű egészségbiztosìtással rendelkezik a fogadó államban, továbbá nyilatkozattal,
vagy más, a diák által választható, de azzal legalább egyenértékű alternatìv módon az illetékes nemzeti
hatóságokat biztosìtja arról, hogy elegendő anyagi forrással rendelkezik ahhoz, hogy tartózkodási ideje alatt ne
jelentsen terhet a fogadó tagállam szociális ellátó rendszerére, továbbá beiratkozott valamely elismert oktatási
intézménybe, azzal az elsődleges céllal, hogy ott szakképzésben vegyen részt. A diákok esetében is önellátásról
van szó, de ezt nem kell bizonyìtaniuk, hanem elég erre vonatkozóan nyilatkozniuk.
Az uniós polgárok e csoportjai saját jogon, eredeti jogosultakként élhetnek a szabad mozgáshoz való joggal.
Azonban a szabad mozgáshoz való jog megillethet valakit származékos jogként is, egy eredeti jogosulthoz való
kapcsolatára tekintettel. Így szabad mozgásra jogosult személyek bizonyos családtagjai származékos módon, az
eredeti jogosultra tekintettel rendelkeznek szabad mozgáshoz való jogokkal. Bár a szabad mozgás eredeti
jogosultja az EUM-Szerződés szabályai szerint csak uniós polgár lehet, családtagként, nem uniós polgárok, azaz
nem uniós államok állampolgárai is széles jogokkal rendelkezhetnek egy uniós tagállam területén. Ki kell
azonban emelni, hogy a családtagok jogainak származékos jellege megszűnhet, amennyiben saját jogon válnak
jogosulttá, például gazdasági célú tevékenységet kezdenek el végezni (uniós tagállam állampolgáraként munkát
vállalnak, vagy szakképzésben vesznek részt, vagy vállalkozásba kezdenek) vagy más okból, a feltételeket
teljesìtve, kerülnek át egy másik státusba.
A származékos jogosultak körébe a családtagok tartoznak. Családtagnak a következő személyek minősülnek: a

házastárs, az uniós polgár uniós tagállamban regisztrált élettársa, az uniós polgár, a házastárs vagy a regisztrált
élettárs egyenesági felmenői, illetőleg huszonegy éven aluli vagy eltartott, egyenesági leszármazottai. Vannak
esetek, például a diákok családtagjainál, ahol a kedvezményezetti kör szűkebb. (Ugyanakkor, korlátozott jogok
megillethetnek a fenti körbe nem eső személyeket is, mint például a nem regisztrált élettárs, vagy az eltartott,
illetve gondoskodásra szoruló egyéb családtagok.)
Megjegyzés a nem uniós polgárok helyzetéről
A személyek szabad mozgása esetén a legalapvetőbb, lényegi megkülönböztetést az Unió polgárai (az Unió
tagállamainak állampolgárai) és a nem uniós polgárok között kell tenni. Ez az a határ, melynek mentén a
400
szabályozás két nagy, viszonylag jól elkülönìthető részre bontható.A következőkben az uniós polgárok szabad
mozgásáról és tartózkodásáról lesz szó, nem uniós polgárok legfeljebb származékos jogosultakként
(családtagokként) kerülnek szóba. A nem uniós polgárok mozgási lehetőségei az uniós államok között, egy
külön nagy vizsgálódási területet jelent, mely sokkal heterogénebb szabályozást tartalmaz, mint az uniós
polgárokra vonatkozó szabályok.
A nem uniós állampolgároknak számos olyan csoportja van, amely a szabad mozgás területén sajátos jogokat
élvez egymáshoz, és az uniós polgárok mozgásához képest is. A szabályozás eltérései miatt, számos ilyen
csoport azonosìtható, például: az uniós állampolgárok nem uniós polgár családtagjai; egy másik tagállamban
szolgáltatást nyújtó cég nem uniós állampolgár alkalmazottai; családegyesìtés cìmén bebocsátott nem uniós
állampolgárok; harmadik állam állampolgárai, melyeknél a szabad mozgást (általában gazdasági célú
tevékenység végzése céljából) az Európai Unió által kötött két- vagy többoldalú nemzetközi egyezmény
biztosìtja; menekültek; menedéket kérők; ideiglenes védelmet élvezők, akiknek a tagállam területén
humanitárius okokból kivételesen engedélyezték a tartózkodást stb.
A jogi szabályozás magvát ma már kétségtelenül az Unió rendelkezései adják, l. pl. EUM-Szerződés Harmadik
Rész V. Cìm, 2. fejezet a határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos politikákról.
Azonban mindez a szabályozásnak csak egy területe. Tekintetbe veendők az Unió egyes tagállamai között
létrejött, sajátos megállapodások (pl. Benelux államok, skandináv államok együttműködése, vagy az
Amszterdami Szerződés hatálybalépéséig a schengeni rendszer), és az egyes tagállamok belső joga. Ugyancsak
behatárolhatják a nem uniós állampolgárok szabad mozgását az Unió, illetve a tagállamok által kötött
nemzetközi szerződések, vagy egyéb nemzetközi normák. L. erről bővebben Blutman, 2000, 63. o., illetve
legújabban Iglesias Sanchez, 2009, 791. o.
7.4. 11.7.4. Idegenrendészeti jogok és szabályok (2004/38/EK

irányelv)
A szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz kapcsolódó idegenrendészeti szabályok egy másik uniós tagállamba
való belépéshez és az ott-tartózkodáshoz kapcsolódó jogait, és e jogok gyakorlásának rendészeti feltételeit
rögzìtik a jogosultaknak, a szabad mozgáshoz való jog első rétegét képezik. A következőkben az erre vonatkozó
fontosabb szabályokat tekintjük át azzal, hogy a jogosultak egyes csoportjainál lehetségesek kisebb eltérések az
itt ismertetett szabályoktól, illetve kivételek a szabályok alól.78
Az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó jog idegenrendészeti szabályait átfogóan a 2004/38/EK
irányelv szabályozza, melyet 2006. április 30-ig kellett a tagállamoknak átültetni belső jogrendszerükbe. Az
irányelv a szabad mozgásra jogosultakra vonatkozó idegenrendészeti szabályok meglehetősen kusza, nehezen
áttekinthető rendszerét váltotta fel, és egyszerűsìtette, kilenc irányelv hatályon kìvül helyezésével.
Az irányelv egyesìti a különböző szabályozás alá eső csoportok idegenrendészeti szabályozását a szabad
mozgásra, a tartózkodás és a huzamos tartózkodásra vonatkozóan. Az egységesìtés mellett tágìtotta a jogok
körét a korábbiakhoz képest. Így bevezeti a huzamos tartózkodás automatikus jogát öt év jogszerű tartózkodás
után, egyszerűsìti az adminisztratìv eljárásokat – pl. nem kell útlevél az uniós polgárnak belépéshez, csak
személyazonosìtó okmány. Szélesìti a jogosult családtagok körét, ìgy közvetett jogosulttá válik pl. a regisztrált
élettárs, vagy a nem eltartott egyenesági felmenő. A korábbi, alapvető korlátozásokat megtartva, a korlátozás
feltételeit kiegészìti az Európai Bìróság esetjogában megfogalmazott lényeges elvekkel. Egyértelműen rögzìti az
állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása során.
(a) A kiutazás joga
A jogosultaknak joguk van a saját (uniós) államukból kilépni, amihez csak érvényes személyazonosìtó
igazolvány vagy útlevél felmutatása követelhető. A tagállamok a jogosultak kiutazásakor nem kérhetnek
kilépési vìzumot vagy ezzel egyenértékű okiratot.
(b) A fogadó államba való belépés joga
A fogadó uniós tagállam a jogosultak számára biztosìtja a jogot arra, hogy érvényes személyazonosìtó
igazolvány vagy útlevél felmutatásával a területére lépjenek. A belépéshez a tagállamok nem kérhetnek beutazó
vìzumot vagy ezzel egyenértékű okiratot, kivéve azon családtagok esetében, akik a tagállamok egyikének
78
Az irányelv általános ismertetésére l. Carlier, 2006, 13. o. és
Asztalos, 2004, 99. o.
401
állampolgárságával sem rendelkeznek. Ugyanakkor a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy ezen
családtagok számára szükséges vìzumok megszerzését megkönnyìtsék.
(c) A tartózkodási jog
A fogadó állam, a jogosult számára köteles biztosìtani a területén való tartózkodást. A tartózkodási jog
fennállásának időtartama főszabályként, (de bizonyos kivételekkel), az uniós jog által elismert cél teljesìtéséhez
igazodik (pl. munkaviszony fennállása, vállalkozói tevékenység folytatása, diákok esetén a tanulmányok
folytatásának ideje, szolgáltatásnyújtás a szolgáltatást igénybe vevő személyeknél). Konkrét, nevesìtett célhoz
nem kötött tartózkodás idején (általános tartózkodási joggal bìrók esetén) a tartózkodási jog addig áll fenn, amìg
a tartózkodási feltételek teljesülnek (anyagi fedezet megléte, és egészségbiztosìtás fennállása).
(1) Három hónapot meg nem haladó tartózkodás. Amennyiben a tartózkodás a három hónapot nem haladja meg,
az érvényes személyazonosìtó igazolvány vagy útlevél, amellyel az érintett személy az adott állam területére
lépett, elegendő a tartózkodási jog gyakorlására, külön feltételek és más formai követelmények nem ìrhatók elő.
(2) Három hónapot meghaladó tartózkodás. A tartózkodás ezen időszakánál lényeges igazán az, hogy az uniós
polgár a kedvezményezettek mely csoportjához tartozik (l. az előbbiekben). Ettől függően, ugyanis a
tartózkodásnak eltérő feltételei lehetnek (l. különösen az irányelv 7. cikkét).
Az irányelv rendelkezése nyomán, megszűnt az ilyen időtartamú tartózkodás engedélyhez kötöttsége. A fogadó
állam, a három hónapot meghaladó tartózkodás esetén előìrhatja az uniós polgárnak a hatóságoknál történő
bejelentkezést, amelyek erről igazolást állìtanak ki. Az igazolás kiadása során ellenőrizhetik azt, hogy a
kérelmező eleget tett-e mindazon feltételeknek, melyeket az uniós jogszabályok számára előìrnak. A
bejelentkezésről kiállìtott igazolás kiadásához a tagállam a kérelmezőtől csupán érvényes személyazonosìtó
igazolvány vagy útlevél bemutatását kìvánhatja meg, továbbá annak bizonyìtását, hogy a kérelmező a szükséges
feltételeknek eleget tesz (attól függően, mely jogosulti csoporthoz tartozik, pl. munkaviszony igazolása, az
elegendő anyagi forrás igazolása stb.)
Vannak olyan sajátos helyzetek, amikor a három hónapon túlnyúló tartózkodás joga akkor is megillethet uniós
polgárokat, ha egyébként nem felelnek meg az irányelv 7. cikkében foglalt feltételeknek. A munkavállalók
szabad mozgáshoz való jogával összefüggésben (EUMSz 45. cikk), a Bìróság a három hónapot meghaladó
tartózkodás jogát korlátokkal kiterjesztette azon személyekre, akik munkakeresés céljából lépnek egy másik
uniós tagállam területére. Bizonytalanság volt azonban abban a tekintetben, hogy munkakeresés céljából meddig
tartózkodhat valaki egy másik államban. Amennyiben ez túl hosszú időszakot ölel fel, a visszaélés lehetőségei
megnyìlnak. A Bìróság végül az Antonissen-ügyben e kérdést is számba vette. Bár óvakodott konkrét időhatárt
szabni, az angol High Court felvetésére, a hat hónapos időszakot kiindulópontként ésszerűnek találta:
21 Mivel a közösségi rendelkezések nem határoznak meg egy határidőt a tagállami állampolgárok számára,
amely alatt munkát kereshetnek, a hat hónapos határidő, amelyet jelen esetben a nemzeti jog is biztosìt,
alapvetően nem tűnik elégtelennek ahhoz, hogy az érdekeltek a fogadó államban megismerjék az érintett
tagállam területén a szakmai képesìtésüknek megfelelő munkaerő-piaci keresletet, és hogy adott esetben az
alkalmazás érdekében megtegyék a szükséges lépéseket, és amennyiben egy ilyen határidő nem teszi kétségessé
a szabad mozgás alapelvének hasznos hatását (effet utile). Amennyiben a kérdéses határidő leteltét követően az
érdekelt bizonyìtja, hogy továbbra is munkát keres, és reális esélye van arra, hogy alkalmazzák, nem
kényszerìthető arra, hogy elhagyja a fogadó tagállam területét.
C-292/89 The Queen v Immigration Appeal Tribunal, ex parte Gustaff Desiderius Antonissen [1991] EBHT I-
0745, 21. pont
(3) Huzamos tartózkodási jog. Huzamos tartózkodási joggal rendelkeznek azok a jogosult uniós polgárok, akik
öt éven keresztül, jogszerűen és folyamatosan tartózkodtak a fogadó államban. A huzamos tartózkodási jog
megszerzéséhez semmilyen más feltétel nem szükséges. Az ìgy megszerzett huzamos tartózkodási jog
megszűnik akkor, ha egymást követő két éven át távol van a jogosult a fogadó államtól. A fogadó állam, a
jogosult uniós polgár kérelmére, huzamos tartózkodást igazoló dokumentumot állìt ki, melynek során ellenőrzik
a jog fennállásának feltételeit is.
Az időbeni feltétel teljesìtését nem érinti, ha az uniós polgár ideiglenesen elhagyja a fogadó államot legfeljebb
évi hat hónapra, vagy akár ennél hosszabb időre is kötelező katonai szolgálat teljesìtése miatt, és megengedett az
öt év alatt a legfeljebb tizenkét hónapig tartó egyszeri távollét miatti hosszabb távollét, sem a legfeljebb tizenkét
402
egymást követő hónapig tartó egyszeri távollét, olyan méltánylandó személyes okokból, mint például szülés,
súlyos betegség.
Huzamos tartózkodási jogot öt évnél rövidebb tartózkodással is meg lehet szerezni kivételes esetekben: például
ilyen jogot szereznek azok a munkavállalók vagy vállalkozók, akik két évet meghaladóan tartózkodtak a fogadó
tagállamban, és tartós munkaképtelenségük miatt hagytak fel a munkavégzéssel.
A tartózkodáshoz való jog három alapesete az eredeti jogosultak tekintetében, és ezek általános feltételei –
némileg leegyszerűsìtve – a következőképpen összegezhetőek:
Rövid tartózkodás három hónapig Három hónapot Huzamos

meghaladó tartózkodás
tartózkodás
egységes feltételek: kedvezményezetti egységes

csoportokhoz feltétel:
– személyi, útiokmány birtokában kapcsolódó eltérő
feltételek: aki
– nem jelent indokolatlan terhet a fogadó állam szociális ellátórendszerére jogszerűen öt
éven át
folyamatosan
tartózkodott a
fogadó
tagállamban
(további
kivételek
lehetségesek)
– munkavállalók
– vállalkozók
– szolgáltatásban részesülők
– diákok
– önellátó uniós polgárok
(d) Az uniós tagállamban való maradás joga
A célhoz kötődő tartózkodás esetén, a célt jelentő tevékenység megszűnése esetén is biztosìthat kivételesen az
uniós jog további tartózkodási jogot. Ez különösen a munkavállalók és az önálló vállalkozók esetében lehet
fontos, akkor, ha nem teljesìtették még a huzamos tartózkodási jog megszerzéséhez szükséges feltételeket.
Az EUM-Szerződés 45. cikk (3) bekezdésének d. pontja már kifejezetten szól arról, hogy a külföldi
munkavállaló egy tagállamban történő alkalmazását követően az adott tagállam területén maradjon, bizonyos
feltételek mellett. A korábbi másodlagos forrásokat felváltva, a 2004/38/EK irányelv 7. cikk (3) bekezdése
rögzìti konkrétan a munkavállalók és az önálló vállalkozók maradási jogának feltételeit. Így továbbra is
tartózkodási joggal rendelkezik például az a személy, aki baleset vagy betegség következtében vált
munkaképtelenné ideiglenes jelleggel, vagy korábbi munkájával összefüggő szakképzésben vesz részt, vagy –
bizonyos feltételek mellett – regisztrált, kényszerű munkanélkülivé vált.
(e) A családtagok és az idegenrendészeti szabályok
A családtagok idegenrendészeti jogait ugyancsak a 2004/38/EK irányelv szabályozza, és e jogok mutatis

mutandis nagyrészt igazodnak a közvetlen jogosult jogaihoz, ami a kiutazást, belépést és tartózkodást, valamint
ennek adminisztratìv feltételeit illeti. Lehetnek azonban néhány vonatkozásban eltérések, melyek a családtagok
sajátos helyzetéből fakadnak. Így beutazóvìzum kérhető olyan családtagtól, aki nem állampolgára uniós
403
tagállamnak. A három hónapon túli tartózkodás bejelentkezési igazolásának kiadásához a családtag kötelezhető
olyan igazolás bemutatására, mely a közvetlen jogosulttal való rokoni kapcsolatot bizonyìtja, illetve azt igazolja,
hogy ő például eltartott.
Az uniós tagállamban való maradás joga a családtagoknál, mint származékos jogosultaknál is felmerülhet, de
más vonatkozásban is. Ugyanis az eredeti jogosult tartózkodási joga is megszűnhet (pl. az eredeti jogosult
halála), vagy a családtagnak is megszűnhet a családi kapcsolata az eredeti jogosulttal (pl. házasság megszűnése).
Ilyen esetekben a családtag milyen feltételekkel jogosult továbbra is a fogadó állam területén tartózkodni? (A
kérdés csak akkor merül fel, ha ő maga, eredeti jogosultként nem szerezhet tartózkodási jogot, tehát nem
önfenntartó, vagy munkavállaló stb., illetve nem szerzett már korábban huzamos tartózkodási jogot).
Általános szabály, hogy az uniós polgár halála, vagy a fogadó államból történő távozása, a válás, vagy a
házasság érvénytelenìtése, a regisztrált élettársi kapcsolat megszüntetése nem érinti az uniós polgársággal
rendelkező családtagok tartózkodási jogát, azonban az ìgy maradó családtagoknak, a huzamos tartózkodási jog
megszerzéséhez külön feltételeket kell teljesìteni.
Az uniós polgársággal nem rendelkező családtag maradása, ennél bonyolultabb, további, külön
feltételrendszerhez kötött. (Például a valamely uniós tagállam állampolgárságával nem rendelkező családtag
akkor szerez jogot a maradáshoz, ha az eredeti jogosult uniós polgár halálát megelőzően, legalább egy évig
családtagként a fogadó államban tartózkodott – igaz, ez alól is van kivétel.) Ezek a feltételek különösen
összetettek a házasság vagy a regisztrált élettársi kapcsolat megszűnése esetén, megnehezìtvén a nem uniós
polgárok érdekházasságok révén történő tartózkodását.
7.5. 11.7.5. Az idegenrendészeti szabályok megszegése

A tartózkodási jogra vonatkozó adminisztratìv szabályok azt sugallják, hogy a megkìvánt okmányok hiánya
esetén, a jogosultat lehet kötelezni, hogy az érintett állam területét hagyja el (kiutasítás), illetve onnan el is
távolìtható (kitoloncolás).A Bìróság más véleményen volt a Royer-ügyben, ahol a belga hatóságok egy francia
állampolgár ellen illegális belépés és tartózkodás miatt eljárást folytattak, és egyben az illető személyt
kiutasìtották belga területről. A Bìróság a liège-i elsőfokú bìróság kérdésére kifejtette:
31 A fentiekből következően, egy tagállam állampolgárainak joga egy másik állam területére való belépésre és
ott-tartózkodásra a szerződésben meghatározott célokból – azaz munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként
foglalkozás vagy szakmai tevékenység keresése vagy gyakorlása, illetve a házastársához vagy családjához való
csatlakozás céljából – a szerződés által közvetlenül, vagy adott esetben a szerződést végrehajtó jogszabályban
biztosìtott jogot jelent.
32 Ebből következik, hogy ez a jog a tagállam illetékes hatósága által kibocsátott tartózkodási engedélytől
függetlenül megszerezhető.
33 Az engedély megadása tehát nem jogokat keletkeztető aktus, hanem arra szolgáló intézkedés, hogy a
tagállam részéről igazolja egy másik tagállam állampolgárának egyéni státusát a közösségi jog rendelkezéseire
tekintettel. […]
38 A fentiekből az is következik, hogy a külföldiek belépési, országon belüli mozgási és tartózkodási jogával
kapcsolatos jogi formaságok egyszerű elmulasztása egy tagállam állampolgára által nem alapoz meg egy
kiutasìtást elrendelő határozatot.
39 Mivel egy, a szerződés alapján megszerzett jog gyakorlásáról van szó, egy ilyen magatartást nem lehet
önmagában a közrend vagy a közbiztonság megsértésének tekinteni.
48/75 Jean Noel Royer [1976] EBHT 0497 (hasonlóan l. 118/75 Lynne Watson és Alessandro Belmann [1976]
EBHT 1185, 20. pont, és 157/79 Regina v Stanislaus Pieck [1980] EBHT 2171, 18. pont).
Az uniós szabályok ugyan nem zárják ki a büntetés lehetőségét az adminisztratìv előìrások megszegése miatt,
azonban az emiatt kilátásba helyezett joghátrány nem lehet túlzott. A Messner-ügyben volt terìtéken azon olasz
gyakorlat, hogy a határátlépéstől számìtott három napon belül a rendőrségen be kellett jelentkezni, és ennek
elmaradása esetén büntetőjogi szankciókkal kellett számolni. A Bìróság az ilyen súlyos szankciókat nem találta
összeegyeztethetőnek a személyek szabad mozgására vonatkozó alapvető uniós joggal, C-265/88 Lothar
Messner [1989] EBHT 4209, 15. pont (hasonlóan l. még 118/75 Lynne Watson és Alessandro Belmann [1976]
EBHT 1185, 21. pont, és 157/79 Regina v Stanislaus Pieck [1980] EBHT 2171, 19. pont)
404
7.6. 11.7.6. Korlátozások közegészségi, közrendi és

közbiztonsági okok miatt
Az uniós polgárok szabad mozgáshoz való joga nem korlátlan. A tagállamok korlátozhatják a személyek
(munkavállalók, szolgáltatók, letelepedők és más jogon szabad mozgással rendelkezők) szabad mozgását és
tartózkodását közegészségi, közrendi és közbiztonsági okok miatt. (L. pl. EUM-Szerződés 45. cikk (3)
bekezdését,52. cikk (1) bekezdését és 62. cikkét, valamint a 2004/38/EK irányelv VI. fejezetét is.) A
korlátozások elsősorban (de nem kizárólag) a szabad mozgás jogának idegenrendészeti vonatkozásait érintik, és
a korlátozás idegenrendészeti eszközök alkalmazását jelenti: pl. kiutasìtanak valakit a fogadó állam területéről,
vagy korlátozzák az állam területén a mozgását. Ezért a korlátozásokat a szabad mozgáshoz való jog első
rétegénél, az idegenrendészeti szabályozásnál tárgyaljuk.
A szabad mozgás korlátozásának okai meglehetősen általánosak (különösen a közrend fogalma), és értelmezésre
szorulnak. Egyrészt az Európai Bìróságra várt az a feladat, hogy megszabja azon határokat, melyeken belül a
tagállamok élhetnek korlátozással, értelmezvén ezen kivételeket, másrészt a másodlagos jogalkotásra, hogy a
szerződés általános rendelkezéseit kitöltő konkrét szabályokat fogadjon el.
A szerződéses rendelkezéseket a természetes személyek esetében eredetileg a 64/221/EGK tanácsi irányelv

konkretizálta, melyet szintén felváltott a 2004/38/EK tanácsi irányelv. Az irányelv, tehát a személyek szabad
mozgásával összefüggésben általános korlátozásokat tartalmazó jogszabály, melynek hatóköre kiterjed a tagálla-
mok állampolgáraira, akik belépnek egy másik tagállamba, vagy ott tartózkodnak, és azok családtagjaira, akkor
is, ha nem uniós állampolgárok. Az irányelv rendelkezéseinek alkalmazása a belépést és a tartózkodást érintő
tagállami (idegenrendészeti) intézkedésekre vonatkozik, ìgy tipikusan arra, amikor a jogosultak belépnek, a
tartózkodásukkal, bejelentkezésükkel kapcsolatos ügyintézésnél, és esetleges kiutasìtásuk esetén. Az intézkedés
fogalmát a Bìróság a Bouchereau-ügyben fogalmazta meg. Eszerint: „…intézkedésnek minősül minden olyan
aktus, mely érinti a Szerződés 39. [jelenleg EUMSz 45.] cikkében meghatározott személyek azon jogát, hogy a
tagállamokba a fogadó tagállam állampolgáraival azonos feltételek alapján belépjenek és ott tartózkodjanak.”
30/77 R. v Pierre Bouchereau [1977] EBHT 1999, 21. pont.
7.6.1. 11.7.6.1. A korlátozás indokai

(1) A közbiztonság védelme konkrétan körülìrható indok, azonban a személyek szabad mozgásának
korlátozásánál viszonylag alárendelt, a gyakorlat szempontjából nem túl jelentős szerepet játszik.
(2) Ami a közegészség védelmét szolgáló indokot illeti, a szabad mozgást korlátozó intézkedéseket csak
meghatározott betegségekkel lehet indokolni. E betegségek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által
meghatározott járványos, karanténköteles betegségek, illetve olyan más, fertőző vagy ragályos parazitás
betegségek, amelyekre vonatkozóan az ország állampolgárainak védelmét szolgáló rendelkezések vannak
hatályban. A fogadó állam szükség esetén kötelezheti a beutazó uniós polgárt tartózkodásának első három
hónapjában, hogy magát ingyenes orvosi vizsgálatnak vesse alá, annak igazolására, hogy nem szenved ilyen
betegségekben, de ez nem válhat rendszeressé. Ugyanakkor a beutazástól számìtott három hónap után
mutatkozó betegségek nem szolgálhatnak indokul a fogadó állam területéről való kiutasìtásra.
(3) Jóval általánosabb és bizonytalanabb tartalmú indok a közrend védelme. A közrend védelmének tartalmát
nem is lehet általában önmagában meghatározni, a Bìróság is inkább a korlátozásra okot adó magatartás
súlyosságára igyekszik utalni.79 A közrendre védelmére történő hivatkozás általános követelményeit már a
Rutili-döntés összefoglalta.
36/75 Roland Rutili v Ministre de l’intérieur
[1975] EBHT 1219
[Franciaországban lakóhellyel rendelkező, olasz állampolgárságú felperes ellen indìtott eljárás során az illető
tartózkodási engedélyét korlátozták oly módon, hogy négy francia megyében való tartózkodástól eltiltották,
beleértve azt a megyét is, amelyben lakott, és ahol családja élt. Ennek oka a felperes 1967-ben és 1968-ban
folytatott politikai és szakszervezeti tevékenysége, melyek miatt jelenléte e négy megyében a francia hatóságok
szerint, a közrendet várhatóan zavarni fogja. Az Európai Bìróság előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgálta,
hogy mennyiben megalapozott ez a korlátozás egy vendégmunkással szemben.]
79
A közrend fogalmának bizonytalanságára l. Király, 1998, 207. o.
Ugyancsak l. ezen összefüggésekben Kecskés és Nemessányi, 2007, 21. o.
405
26 A 39 [jelenleg EUMSz 45.] cikk (3) bekezdésében foglalt korlátozás erejénél fogva, a tagállamok, elvben,
változatlanul szabadon határozhatják meg a közrend követelményeit nemzeti igényeik fényében.
27 A közrend fogalmát a közösségi összefüggésben, és különösen, amikor a fogalommeghatározást a

munkavállalók egyenlő bánásmódja, illetve szabad mozgása alapelvektől való eltérés igazolására alkalmazzák,
megszorìtóan kell értelmezni, hogy annak tartalmát az egyes tagállamok ne határozhassák meg egyoldalúan,
úgy, hogy a Közösség intézményei általi ellenőrzés alól mentesülhessenek.
28 Ennek megfelelően, nem lehet korlátozni egyetlen tagállam állampolgárának sem azt a jogát, hogy egy másik
tagállam területére belépjen, ott tartózkodjon, és azon belül mozogjon, kivéve, ha jelenléte vagy magatartása
tényleges és kellően komoly veszélyt jelent a közrendre.
29 Ebben a vonatkozásban, a 64/221/EGK irányelv 3. cikke [jelenleg 2004/38/EK irányelv] azt a kötelezettséget
rója a tagállamokra, hogy a közösségi jog védelme alá tartozó személyek esetében döntésüket az egyedi
körülményekre, és ne általános megfontolásokra alapozzák.
30 Ezenkìvül, ugyanezen irányelv 2. cikke arról rendelkezik, hogy a közrendi okokat nem lehet
visszaélésszerűen alkalmazni úgy, hogy azokat „gazdasági célok érdekében érvényesìtsék”.
31 Az 1612/68/EGK rendelet 8. cikkét, amely az egyenlő bánásmódot biztosìtja a szakszervezeti tagság és az

azzal kapcsolatos jogok gyakorlásának vonatkozásában, sem lehet a közrendre hivatkozással korlátozni az ilyen
jogok gyakorlásából eredő indokok alapján.
32 Összességében véve, a tagállamok külföldiek ellenőrzésére vonatkozó jogkörének korlátozásai különös

megnyilvánulásai egy általánosabb elvnek, amelyet a Rómában, 1950. november 4-én aláìrt, és minden tagállam
által ratifikált, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény 8., 9., 10 és 11. cikkei,
valamint ezen egyezmény Strasbourgban, 1963. szeptember 16-án aláìrt 4. jegyzőkönyvének 2. cikke azonosan
fogalmaz meg, és amely arról rendelkezik, hogy a közrendi vagy közbiztonsági érdekből a fent emlìtett cikkek
által biztosìtott jogok nem, illetve csak olyan mértékig korlátozhatók, ami szükséges az ilyen érdekek
védelméhez „egy demokratikus társadalomban”.
[A Bìróság döntéséből az következett, hogy az ügyben a tartózkodás korlátozása nem volt összhangban a
közösségi rendelkezésekkel.]
Az ìtélet megállapìtásai mind a mai napig alapját képezik a Bìróság vonatkozó esetjogának. A 28. pontból
következtethető, hogy önmagában egy jogellenes magatartás még nem feltétlenül veszélyezteti olyan mértékben
a közrendet, hogy az uniós jog alapján korlátozható legyen a személyek szabad mozgása, mert a közrend
fenyegetettségének el kell érni egy viszonylag magas mértéket. A Bìróság a Bouchereau-ügyben továbbfonta a
gondolatot és rámutatott, hogy a közrendi okból való korlátozás, a társadalmi rend törvénysértéssel együtt járó
zavarán kìvül, minden esetben feltételezi egy tényleges és kellően súlyos veszély létét, mely a társadalom
alapérdekeit érinti. 30/77 R. v Pierre Bouchereau [1977] EBHT 1999, 35. pont. Ezt, a valódi, közvetlen és
kellően súlyos fenyegetés mércéjét az esetjog nyomán már tartalmazza a 2004/38/EK irányelv 27. cikk (2)
bekezdése is.
Másrészről a magatartásnak nem kell feltétlenül jogellenesnek lenni, elég, ha az állam a magatartás
társadalmilag ártalmas hatását artikulálja és bizonyìtja. Az Adoui/Cornuaille-ügyben azonban Belgium nem
tudott kellő alappal hivatkozni a prostitúció társadalmilag ártalmas hatására, mert saját állampolgáraival
szemben ilyen magatartás esetén nem alkalmazott hatékony megelőző és büntető intézkedéseket, l. 115 és
116/81 Rezguia Adoui v Belgium és Liège városa; Dominique Cornuaille v Belgium [1982] EBHT 1665.
7.6.2. 11.7.6.2. A korlátozás elvei

(1) Egyenlő bánásmód a korlátozó intézkedéseknél
Az egyenlő bánásmód követelménye kiterjed a korlátozó intézkedésekre is. Az uniós jog nem engedi meg, hogy
olyan korlátozást alkalmazzanak uniós állampolgárral szemben, melynek alkalmazása nem lehetséges helyi
állampolgár vonatkozásában. A Rutili-ügyben a tartózkodás helyének korlátozása részben azért bizonyult
összeegyeztethetetlennek az uniós joggal, mert ilyen korlátozást a francia hatóságok francia állampolgárral
szemben nem foganatosìthattak.
(2) A korlátozó intézkedéseket nem szabad gazdasági célok érdekében érvényesíteni
406
A korlátozó intézkedések csak a közérdek, közegészség vagy közbiztonság védelme céljából tehetők, és nem
keveredhetnek gazdasági indokokkal vagy célokkal.A Bìróság ìtéletei mellett erre kifejezetten utal a
2004/38/EK irányelv 27. cikk(1) bekezdése is.
(3) A korlátozás csak az érintett személyes magatartásán alapulhat
A közrendi, illetve közbiztonsági indokok alapján hozott intézkedések kizárólag az érintett személy
viselkedésén alapulhatnak, nem kapcsolódhatnak ezen túlnyúló indokokhoz. Ennek következtében az érintett
személlyel kapcsolatos korábbi, már nem aktuális tényekre és körülményekre nem szabad alapìtani korlátozó
intézkedést. Így például korábban hozott büntetőìtéletek (tkp. a büntetett előélet) önmagukban nem
szolgálhatnak alapul ilyen intézkedésekhez. Ezzel összhangban a Bìróság a van Duyn-ügyben hangsúlyozta,
hogy egy személy valamely szervezetben korábban betöltött és időközben megszűnt tagsága nem minősül
személyes magatartásnak. Ugyanakkor a Bouchereau-ügyben a Bìróság nem zárta ki, hogy a büntetett előéletre
okot adó múltbéli magatartás, esetleg hordozhat veszélyt később is a közrendre, de ezt az államnak kell
bizonyìtani, (28–29. pont)
A 2004/38/EK irányelv 27. cikk (2) bekezdése szerint az adott ügyhöz közvetlenül nem kapcsolódó, vagy
általános megelőzési megfontolásokon alapuló indokolások nem elfogadhatóak, ugyanis ezek sem az érintett
személyes magatartásán alapulnak. A Bìróság a Bonsignore-ügyben nem ismerte el jogszerűnek, amikor
általános megelőzési célból utasìtottak ki egy személyt. Egy Németországban tartózkodó olasz állampolgár
illegálisan tartott fegyverével véletlenül agyonlőtte testvérét. Bűnösnek találták fegyver jogellenes
birtoklásában, bìrságot szabtak ki vele szemben, és kiutasìtották. Az indokolás szerint a kiutasìtás általános
megelőzési intézkedés, mellyel a vendégmunkásokat kìvánták figyelmeztetni és visszatartani az ilyen
cselekedetektől. A Bìróság nem fogadta el a korlátozás (kiutasìtás) jogszerű alapjaként ezt az indokot, mivel
nincs vonatkozásban az érintett személy személyes magatartásával, l. 67/74 Carmelo A. Bonsignore v
Oberstadtdirektor der Stadt Köln [1975] EBHT 0297, megerősìtve a Nazli-ügyben, C-340/97 Ömer Nazli,
Caglar Nazli and Melike Nazli v Stadt Nürnberg [2000] EBHT I-00957.
(4) Az arányosság követelménye
A Bìróság gyakorlatából leszűrhető az a következtetés, hogy a korlátozó intézkedésnek arányosnak kell lennie
azon sérelemmel vagy fenyegetéssel, melyet az érintett személy magatartása jelent. Ennek nyomán ez a
követelmény megjelent a 2004/38/EK irányelv 27. cikk (2) bekezdésében, és 35. cikkében is. Az arányosság
követelménye például úgy mutatkozhat meg egy uniós állampolgárral kapcsolatban – ebben az összefüggésben
–, hogy mennyi időre utasìtják ki a tagállam területéről. A Calfa-ügyben a görög jogszabályok kötelezően
előìrták a végleges kiutasìtást olyan külföldivel szemben, aki kábìtószer birtoklásán kapnak, akkor is, ha a
kábìtószer csak személyes használatra van. Bár a görög bìróság éppen az arányosságra kérdezett rá, az Európai
Bìróság azért látta összeegyeztethetetlennek ezen előìrást az uniós joggal, mert a személyes magatartás
értékelése nélkül, automatikusan előìrta a végleges kiutasìtást. Látható azonban az ìtéletből, hogy ez az
intézkedés aránytalannak is bizonyulhat. L. C-348/96 Donatella Calfa [1999] EBHT I-0011, 26–29. pont
(5) Az alapjogok tiszteletben tartása
A személyek szabad mozgásának szabadságát korlátozó intézkedések során az államok kötelesek az alapjogokat
tiszteletben tartani. Ezen általános elv a korlátozó intézkedéseknél is érvényesül, e tekintetben alapügy a Rutili-
döntés 32. pontja.
(6) Eljárási biztosítékok
A korlátozó intézkedéseknél biztosìtandó eljárási garanciák alapvetően kétirányúak: a korlátozás és az ezt

alátámasztó indokolás közlése, valamint az ilyen intézkedés ellen fellebbezési lehetőség vagy bìrósági
felülvizsgálat (jogorvoslat) biztosìtása(l. erre a Rutili döntés – fent nem idézett – 33–39. pontját). Bár az irányelv
a személyek szabad mozgásának korlátozásánál elsősorban közigazgatási jellegű határozattal számol, azonban a
Bouchereau-ügyből kiviláglik, hogy ez nemcsak ilyen jellegű aktus lehet, hanem bármilyen tagállami aktus. Az
intézkedés során, ha az egyedi aktus, az érintettel a fellebbezési lehetőség mellett közölni kell azokat a közrendi,
közbiztonsági és közegészségügyi indokokat is, amelyek alapján a kérelmére vonatkozó döntést meghozták,
kivéve, ha ez nemzetbiztonsági érdekeket sértene. A kiutasìtott személynek legalább három hónapot kell
biztosìtani az állam elhagyására, a megalapozott, sürgős esetektől eltekintve.
7.7. 11.7.7. Az uniós polgárok szabad mozgása és a schengeni

együttműködés
407
A schengeni együttműködés legalapvetőbb szabálya (a személyellenőrzés megszüntetése a belső határokon), az

uniós polgárok szabad mozgásának elemi feltételét jelenti. A személyellenőrzés megszüntetése a szabad mozgás
első rétegéhez tartozik, tehát a szabad mozgást elősegìtő idegenrendészeti szabályok rétegéhez, azonban a
szabad mozgás biztosìtása ennél sokkal összetettebb követelményrendszert fog át. Már korábban láttuk, hogy a
schengeni együttműködés lényegében a személyellenőrzés megszüntetésének sokrétű következményeit próbálja
kezelni a tagállamok együttműködésének és információcseréjének erősìtésével. Mindezt jelentős részben a nem
uniós polgárok vonatkozásában teszi, bár például a rendőrségi, és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi
együttműködés természetesen az uniós polgárokat ugyanúgy érinti.
Az uniós polgárok szabad mozgásánál, az Amszterdami Szerződéssel az uniós jogba beépülő, eredendően
nemzetközi jogi eredetű schengeni együttműködést, már egy létező, a szabad mozgásra vonatkozó uniós
szabályozáshoz kellett beilleszteni. Ezért volt szükség arra is, hogy a Tanács külön jogszabályban határozza
meg az egyes schengeni normák uniós jogalapját (l. 1999/436/EK határozatot). Amennyiben a schengeni
vìvmányokhoz tartozó rendelkezések az uniós polgárok szabad mozgását valamilyen formában korlátozzák,
például a Schengeni Információs Rendszerben figyelmeztető jelzések formájában, akkor e korlátozásokat hozzá
kell illeszteni a jelenleg a 2004/38/EK irányelv által biztosìtott, a közrend, közbiztonság és közegészségügy
érdekein alapuló, és az előző pontban részletezett korlátozási lehetőségekhez. A két rendszer lehetséges
ellentétei időnként a felszìnre jönnek.
Spanyolország rendszeresen megtagadta a beutazást vagy vìzum kiállìtását az uniós polgárok olyan, uniós
tagállam állampolgárságával nem rendelkező családtagjaitól, akik a Schengeni Információs Rendszerben
figyelmeztető jelzés hatálya alatt álltak. A Bizottság által indìtott perben a Bìróságnak vizsgálnia kellett, hogy a
schengeni normák, és az uniós polgároknak (valamint családtagjaiknak) szabad mozgást biztosìtó uniós
szabályok miképpen érvényesülnek egymás mellett. A Bìróság úgy találta, hogy a schengeni szabályok
értelmében ilyen esetben a beléptetés vagy a vìzumkiadás automatikus elutasìtása ugyan megengedhető,
azonban, ha uniós polgárok házastársairól van szó, akkor a korlátozásnak meg kell felelnie a 64/221/EGK
(jelenleg 2004/38/EK) irányelvben foglalt szabályoknak is. Ez alapján, pedig vizsgálni kell, hogy az adott
személy valóban konkrét és súlyos veszélyt jelent-e az irányelv által védett közérdekre (közegészség, közrend és
közbiztonság). A figyelmeztető jelzés léte még nem feltétlenül támasztja ezt alá, és az irányelv szabályainak
tükrében ez nem vezethet a beléptetés vagy a vìzumkiadás automatikus megtagadásához. Ehhez a tagállamnak
kiegészìtő információk alapján egyedileg is meg kell vizsgálni az adott személy körülményeit, csak ìgy tudja
mérlegelni azt, hogy milyen veszélyt jelent a beutazása. (C-503/03 Bizottság v Spanyolország (Beléptetés
megtagadása) [2006] EBHT I-1097.)
Megjegyzés
1. A MRAX-ügyben egy eredeti jogosult uniós polgár házastársa nem uniós állam állampolgára volt, aki
jogosultsággal rendelkezett az uniós jog alapján az adott államban tartózkodni, mint családtag. A tartózkodási
engedély iránti kérelem benyújtásakor azonban már lejárt a vìzuma, ìgy a hatóságok megtagadták az engedély
kiadását, és kiutasìtották az országból. Ez az eljárás megfelelt az uniós jognak? Mérlegelje azt, hogy a
tartózkodási jog korlátozható a közrendre, közbiztonsági és közegészségügyi okokra hivatkozással! Játszhat itt
bármilyen szerepet a családi élethez való jog – mint uniós alapjog –, ahogy azt az Emberi Jogok Európai
Egyezményének (Róma, 1950) 8. cikke biztosìtja? L. C-459/99 Mouvement contre le racisme, l’antisémitisme et
la xénophobie ASBL (MRAX) v Belgium [2002] EBHT I-06591.
2. A 2004/38/EK irányelv nyomán nem lehetett fenntartani a magyar idegenrendészeti jog korábbi rendszerét
sem, hiszen az uniós polgárok és egyéb kedvezményezettek olyan beutazási és tartózkodási jogokkal bìrnak
Magyarország területén, amelyek nem hasonlìthatóak a nem uniós tagállamok állampolgárainak jogaihoz. Ezért
két idegenrendészeti törvény született, ìgy a 2007. évi I. tv. az uniós jogon alapuló szabad mozgást gyakorlókra,
mely egyben az irányelv átültetését is célozza, (l. 129. § (1) bekezdés, de a törvény más irányelv hatókörébe
tartozó kérdéseket is érint, l. pl. a Tanács 2003/109/EK irányelvét (2003. november 25.) a harmadik országok
huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról). Ezzel szemben a 2007. évi II. tv. a
többi külföldi belépését és tartózkodását szabályozza (a két törvény 2007. július 1. napján lépett hatályba).
Azonban az előbbinek nemcsak uniós polgárok esnek a hatálya alá. Kiterjed az Európai Gazdasági Térséghez
tartozó államok (az uniós tagállamokon kìvül Norvégia, Izland, Liechtenstein) állampolgáraira, a 2006. évi
CXXVI. törvénnyel kihirdetett, az Európai Gazdasági Térség megalapìtásáról szóló 1992. évi portói egyezmény
alapján, valamint az 1. § (1) bekezdés a) pontja értelmében Svájc állampolgáraira is, a 2006. évi CXXV.
törvényben kihirdetett, az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a
személyek szabad mozgásáról szóló 1999. június 21-i megállapodás alapján. (Összességében ún. EGT-
állampolgárok, de természetesen a törvény alkalmazásában nem számìtandóak ide a magyar állampolgárok,
akiknek állandó és feltétlen tartózkodási joguk van magyar területen.)
408
7.8. 11.7.8. A szabad mozgás általános joga (EUMSz 21. cikk)

Az eddigiekben a szabad mozgáshoz való jog első rétegét, az idegenrendészeti jogokat tárgyaltuk. A szabad
mozgás azonban nem csak a fizikai értelemben vett belépés és tartózkodást jelenti. A jog csak úgy érvényesülhet
teljesen, ha a mozgás célja is védelemben részesül, és egyben a mozgást nem akadályozza az olyan járulékos
jogok megvonása, melyek másokat (a fogadó tagállam állampolgárait) megilletik (pl. szociális ellátások). Így a
szabad mozgás jogának második és harmadik rétegénél erőteljes szerepre tesz szert az uniós jog egyik általános
elve, az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma. A munkavállalók és a vállalkozók szabad
mozgásánál a Bìróság már a Maastrichti Szerződés előtt kifejlesztette azokat az elveket és technikákat, mellyel a
szabad mozgást az adott területen a maga teljességében is védi (természetesen a létező uniós jogi korlátok
figyelembevételével), az állampolgárok közötti egyenlő bánásmód érvényesìtésével. Hosszú ideig kérdés volt,
hogy mindez átvihető-e az EUMSz 21. cikkére, a szabad mozgás általános jogára, azaz van-e a szabad
mozgáshoz való általános jognak, a Szerződések alapján védendő második és harmadik rétege.
7.8.1. 11.7.8.1. A szabad mozgáshoz kapcsolódó járulékos jogok

A szabad mozgás általános jogánál, az EUMSz 21. cikkének alkalmazásánál, nincs a mozgásnak védett célja,
mint a munkavállalók vagy vállalkozók esetében: itt a szabad mozgás bármilyen (legális) cél érdekében
gyakorolható. Éppen ezért, hamar felmerült a kérdés, hogy az uniós polgárok szabad mozgáshoz való joga, a
mozgás védett célja hìján, csak a fizikai értelemben vett belépést és tartózkodást védi egy másik tagállam
vonatkozásában, vagy ehhez is járulhatnak egyéb járulékos jogok. Erre a kérdésre a Bìróság a Sala-ügyben
válaszolt.
C-85/96 María Martínez Sala v Freistaat Bayern
[1998] EBHT I-2691
[A felperes egy spanyol állampolgár, aki 1968 óta élt Németországban. Időközönként munkát vállalt, amikor
nem volt munkája, szociális segélyt kapott. Mivel egy 1953-as egyezmény alapján nem volt kiutasìtható az
államból, időről időre rövid időtartamú tartózkodási engedélyt kapott. 1993. januárjában gyermeke született,
éppen egy olyan időszakban, amikor nem volt tartózkodási engedélye, de a hatóságok előtt volt ilyen engedély
iránti kérelme. A született gyermeke után gyermeknevelési támogatásért folyamodott Bajorországban. Bár
jogszerűen tartózkodott német területen, de nem rendelkezett akkor tartózkodási engedéllyel, ezért kérelmét
elutasìtották.A keletkező jogvitában a német bìróság előzetes döntést kezdeményezett. A Bìróság számára nem
volt elégséges adat, hogy megállapìthassa, alkalmazhatóak-e az uniós munkavállalóra vonatkozó uniós
szabályok. Éppen ezért vizsgálta azt is, hogy a felperes egyszerűen uniós polgárként jogosult-e az ellátásra.]
53 Valójában a tartózkodáshoz való jogosultság elismerése céljából a tartózkodási engedélynek csak deklaratìv
és bizonyìtási jellegű értéke van (lásd ebben az értelemben a 48/75. sz. Royer-ügyben 1976. április 8-án hozott
ìtélet [EBHT 1976., 497. o.] 50. pontját). Ezzel szemben az ügyből kitűnik, hogy a kérdéses ellátás odaìtélése
esetében a tartózkodási engedély konstitutìv jelleget ölt.
54 Ebből az következik, hogy ha valamely tagállam megköveteli egy másik tagállamnak a kérdéses pénzbeli
támogatáshoz hasonló ellátásban részesülni kìvánó állampolgárától, hogy saját közigazgatása által kiállìtott,
konstitutìv jelleggel bìró okmányt [azaz tartózkodási engedélyt] mutasson be, miközben saját állampolgártól
ilyen okmányt nem kér, ez egyenlőtlen elbánáshoz vezet.
55 A Szerződés alkalmazási körében és megfelelő igazolás hiányában a bánásmód ilyen egyenlőtlensége az EK-
Szerződés 6. [később 12., jelenleg EUMSz 18.] cikke által tiltott megkülönböztetést képez. [...]
61 Az alapeljárás felperese, mint valamely tagállam állandó jelleggel jogszerűen egy másik tagállam területén
tartózkodó állampolgára, a Szerződés uniós polgárságról szóló rendelkezéseinek ratione personae alkalmazási
körébe tartozik.
62 A Szerződés 8. [később 17., jelenleg EUMSz 20.] cikkének (2) bekezdése az uniós polgárság jogállásához
rendeli a Szerződésben meghatározott jogokat és kötelezettségeket, köztük a Szerződés 6. cikkében
meghatározott azon jogot, hogy a Szerződés ratione materiae alkalmazási körében ne kelljen állampolgárságon
alapuló megkülönböztetést elszenvednie.
63 Ebből következik, hogy az Európai Unió valamely polgára, aki, mint az alapeljárás felperese is, állandó
jelleggel jogszerűen tartózkodik a fogadó tagállam területén, minden a közösségi jog ratione materiae
409
alkalmazási körébe eső helyzetben hivatkozhat a Szerződés 6. cikkére, ideértve azt a helyzetet is, amikor ez a
tagállam késlelteti vagy megtagadja tőle egy olyanellátás odaìtélését, amelyet valamennyi, e tagállam területén
jogszerűen tartózkodó személynek megadnak, azzal az indokkal, hogy nem rendelkezik egy olyan okmánnyal,
amelyet nem követelnek meg ugyanezen tagállam állampolgáraitól, és amelynek kiadását közigazgatása
késleltetheti vagy megtagadhatja.
64 A szóban forgó, a Szerződés alkalmazási körébe eső egyenlőtlen elbánást nem lehet igazolhatónak tekinteni.
Lényegében közvetlenül a felperes állampolgárságán alapuló megkülönböztetésről van szó, és egyébként
semmilyen, egy ilyen egyenlőtlen elbánást igazoló részletet nem vetettek fel a Bìróság előtt.
A Sala-ügyben hozott ìtéletnek rendkìvüli hatása volt. Először vált nyilvánvalóvá, hogy egy tagállam területén
tartózkodó külföldi uniós polgár, anélkül, hogy munkavállalónak, vállalkozónak vagy diáknak minősülne, az
egyenlő bánásmód elve alapján jogot formálhat olyan ellátásokra, melyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a
szabad mozgás közvetlen lehetőségével vagy céljával, legfeljebb járulékos jelentősége van a joggyakorlás
vonatkozásában. Először a Sala-ügyben jött létre a szabad mozgáshoz való jog és az állampolgárságon alapuló
megkülönböztetés tilalmának olyan elegye, mely alapján, a szabad mozgás jogával élő uniós polgár számos
járulékos jogra tehet szert azon tagállammal szemben, melyben tartózkodik. A Sala-ügyben a gyermeknevelési
támogatás elnyeréséhez két tényezőt emelt ki a Bìróság: az egyik a jogszerű tartózkodás feltétele, a másik az
állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma.
A Sala-ügy azonban egy lényeges kérdést nyitva hagyott. Mivel Németország és az előterjesztést tevő bìróság is
elismerte a felperes német területen való tartózkodásának jogszerűségét (bár éppen nem volt tartózkodási
engedélye), ìgy nem kellett közvetlenül az EKSz 8a. (EUMSz 21.) cikkét alkalmazni. Így kérdéses maradt, hogy
a jogszerű tartózkodást önmagában az EUMSz 21. cikke megalapozhatja-e, egy személy alapìthat-e tartózkodási
jogot egyedül a Szerződés ezen rendelkezésére, azaz van-e ennek a rendelkezésnek közvetlen hatálya.
Amennyiben nincs, akkor a Sala-ügyben, a járulékos jogok élvezetének feltételeként támasztott jogszerű
tartózkodást, csak az uniós jog más rendelkezéseiből lehet levezetni, vagy pedig a tagállamok belső
jogszabályaik alapján elismerhetik egy uniós polgár tartózkodásának jogszerűségét, anélkül, hogy az uniós
jogból ez egyenesen következne.
Ezután jött négy évvel, az előzőekben már idézett a Baumbast-ügy, ahol a Bìróság, az ìtéletének 84. pontjában
kifejezetten elismerte, hogy az EK 18. [jelenleg EUMSz 21.] cikk (1) bekezdése egy világos és pontos
rendelkezés, és az itt foglalt szabad mozgáshoz való jog minden uniós polgárt közvetlenül megillet. Pusztán a
tagállami állampolgár jogállása, és az ebből eredő uniós polgár jogállása alapján, az egyik felperesnek joga volt
ahhoz, hogy az EK 18. cikk (1) bekezdésére hivatkozzon. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy az EUMSz 21.
cikkében foglalt jog a szabad mozgáshoz, bizonyos korlátozásokkal és feltételekkel, önmagában belépési és
tartózkodási jogot biztosìt egy uniós állampolgárnak egy másik tagállam tekintetében, melynek nem
állampolgára, és megalapozza tartózkodásának jogszerűségét. Elkerülhetetlen viszont az a kérdés, hogy milyen
korlátai és feltételei vannak az EUMSz 21. cikkben foglalt jog érvényesülésének.
7.8.2. 11.7.8.2. A szabad mozgás feltételei

A szabad mozgáshoz való jog nem feltétel nélküli az EUMSz 21. cikke alapján.A rendelkezés, közvetlen hatálya
ellenére, nem ad alapot minden körülmények között a tartózkodás jogszerűségének, mely a Sala-ügyben egyik
követelménye a járulékos jogok élvezetének. Kérdés, tehát, hogy mikor jogszerű a tartózkodás az EUMSz 21.
cikke alapján, tekintettel a rendelkezés végrehajtását jelentő másodlagos uniós szabályozásra is.
Az eredeti jogosultaknál, a szabad mozgás feltételeit és korlátait (a három hónapot meghaladó tartózkodásnál)
részben az uniós jogszabályok kifejezetten tartalmazzák, részben a Bìróság alakìtotta ki saját ìtélkezési
gyakorlatában. Célszerű egy átfogóbb, nem csak az EUMSz 21. cikkére korlátozódó áttekintést tenni.
A szabad mozgás alapfeltételei Feltételek megfogalmazása
(3 hónapot meghaladó
tartózkodásnál)
vállalkozók a személy minősüljön EUMSz 49. cikk és a ráépülő esetjog

vállalkozónak
410
szolgáltatásban részesülők a személy szolgáltatást vegyen EUMSz 56. cikk és a ráépülő esetjog
igénybe a másik tagállamban
A szabad mozgás alapfeltételei Feltételek megfogalmazása
(3 hónapot meghaladó
tartózkodásnál)
diákok – teljes körű egészségbiztosìtással EUMSz 21. cikk

rendelkezzen a fogadó államban, és
2004/38/EK irányelv 7(1) c.
– nyilatkozata szerint elegendő
anyagi fedezettel rendelkezzen
ahhoz, hogy tartózkodási ideje alatt
ne jelentsen terhet a fogadó
tagállam szociális ellátó
rendszerére, és
– iratkozzon be valamely elismert

oktatási intézménybe (szakképzés)
az általános tartózkodási jog – teljes körű egészségbiztosìtással EUMSz 21. cikk

jogosultjai (önellátó személyek) rendelkezzen a fogadó államban, és
2004/38/EK irányelv 7(1) b.
– elegendő anyagi fedezettel
rendelkezzen ahhoz, hogy
tartózkodási ideje alatt ne jelentsen
terhet a fogadó tagállam szociális
ellátó rendszerére
A szabad mozgás általános, alapfeltételeinek fenti összefoglaláshoz három megjegyzés kìvánkozik, melyek az
alapfeltételektől való eltérés lehetőségére vonatkoznak.
(1) A fentiek csak az általános, alapfeltételek. Az eredeti jogosultak egyéb, sajátos, az alapfeltételekhez
kapcsolódó, de ugyancsak az uniós jogból következő feltételek mellett is tartózkodhatnak jogszerűen egy másik
állam területén. (Ilyen helyzet például, amikor a munkavállalók és vállalkozók gazdasági tevékenységük
befejezése után is jogszerűen tartózkodhatnak egy másik tagállam területén a korábbi tevékenységükből fakadó
maradványjogok alapján, l a maradáshoz való jogot az előzőekben).
(2) A Sala-ügyben a Bìróság a jogszerű tartózkodás követelményét nem kötötte kizárólagosan az uniós joghoz: a
jogszerű tartózkodás során a járulékos jogok akkor is megilletik az uniós polgárt, ha tartózkodásának
jogszerűsége nem az uniós jogból fakad, hanem a tagállam belső jogából. C-456/02 Michel Trojani v Centre
public d’aide sociale de Bruxelles (CPAS) [2004] EBHT I-7573, 36-37. pont. Az uniós jogban foglalt
feltételeket csak akkor kell vizsgálni, ha a tartózkodás jogszerűségét a tagállam hatóságai nem ismerik el.
(3) A Bìróság ìtélkezési gyakorlatában időről időre felbukkanó kérdés, hogy a szabad mozgás jogát biztosìtó
elsődleges, szerződéses rendelkezés, és a korlátokat megfogalmazó másodlagos uniós jogszabályok (ma már
elsősorban a 2004/38/EK irányelv) hogy viszonyulnak egymáshoz, lehetnek-e például ellentétben egymással.
Ennek a lehetőségére utal az a tény, hogy a Bìróság, a szerződéses rendelkezésre hivatkozva, azt értelmezvén,
esetenként a másodlagos jogban meghatározott feltételektől eltér, némileg „felülìrja” azokat. Ilyen szembeötlő
döntése volt a Bìróságnak a Grzelczyk-ìtélet, ahol egy diák esetében az önellátásra vonatkozó feltételtől tekintett
el a Bìróság, (l. alább).
A fenti összefoglalóból látható, hogy az EUMSz 21. cikkére a gazdaságilag nem aktìv személyek, tehát a diákok
és az önellátó személyek, mint az általános tartózkodási jog jogosultjai alapìthatják jogszerű tartózkodásukat; az
uniós polgárok többi csoportjának a Szerződés más rendelkezése biztosìtja a jogszerű tartózkodás lehetőségét
(ez már a belső piac jogának részét képezi). A gazdaságilag nem aktìv személyeknél a szabad mozgás központi
feltétele az, hogy legyenek önellátóak, elsősorban legyen elegendő anyagi forrásuk a másik tagállamban történő
tartózkodás során.
411
7.8.3. 11.7.8.3. Az elegendő anyagi forrás követelménye

Az EUMSz 21. cikkében foglalt jog lényegi korlátjaként, az elegendő anyagi forrás követelménye – mely
természetesen nem alkalmazható a munkavállalókra és a vállalkozókra –, a gazdaságilag nem aktìv uniós
polgároknál több lényeges kérdést vet fel. Ezek jelentőségét az adja, hogy általában az uniós polgárok szabad
mozgásának lehetősége az elegendő anyagi forrás követelményén dől el.
(1) Az első probléma, hogy mikor lehet az anyagi fedezetet kielégìtőnek tekinteni, ugyanis ez a körülményektől
függően változhat. A 2004/38/EK irányelv 8 cikk(4) bekezdése azonban meghatároz három elvet, mely az
államok mérlegelési hatáskörét nagyban behatárolja. Egyrészt az államok nem határozhatnak meg általában egy
minimális összeget. A rendelkezésre álló források kielégìtő jellegét mindig az uniós polgár személyes és egyéb
körülményeinek ismeretében kell megállapìtani. Harmadsorban, pedig egyetlen esetben sem lehet ez az összeg
magasabb, mint az a küszöb, amely alatt a fogadó tagállam állampolgárai szociális segìtségnyújtásra lesznek
jogosultak, vagy amennyiben ez a kritérium nem alkalmazható, magasabb, mint a fogadó tagállam által fizetett
társadalombiztosìtási nyugdìjminimum.
Az irányelv által bevezetett új szabály az, hogy nem lehet általában meghatározni az elegendő anyagi forrás
minimális összegét, korábban az államok ezt megtehették. A változtatásnak az volt oka, hogy ez túl merev
szabály lenne, mely a szabad mozgás jogával élni kìvánó uniós polgárok sokféle helyzetére nem lehetne
megfelelően alkalmazni.80 A szabályozás mostani formája, ehelyett maximális összeget határoz meg, melynél
többet az államok nem követelhetnek e feltétel vizsgálata során.
(2) A másik probléma, hogy a gazdaságilag nem aktìv személyek szabad mozgását és tartózkodását lehetővé
tevő rendelkezések alkalmazása során, milyen módon bizonyìthatják a jogosultak az elegendő anyagi forrás,
illetve a megfelelő egészségbiztosìtás fennállását. Például Olaszország a korábbi (a 2004/38/EK irányelv által
hatályon kìvül helyezett) 90/364 és 90/365 irányelvek átültetésénél külön előìrta, hogy milyen módon, milyen
iratokkal bizonyìtható a jogosultság, és ezen iratok közül melyeket kell a jogosult saját állama hatóságainak
kibocsátania, illetve ellenjegyeznie. A Bìróság ezzel szemben a bizonyìtási eszközök rugalmasságát
hangsúlyozta, és álláspontja szerint Olaszország e megszorìtásokkal megsértette az uniós jogból fakadó
kötelezettségeit, mert az irányelvek nem ìrnak elő kötött bizonyìtási eszközöket,l. C-424/98 Bizottság v
Olaszország (Tartózkodási jogok) [2000] EBHT I-4001.
Ami a diákok tartózkodására vonatkozó rendelkezést illeti, az anyagi fedezet bizonyìtásánál más a helyzet,
hiszen elégséges a diák nyilatkozata, tehát nem kell a feltétel létét külön bizonyìtania. Korábban a Bizottság
kötelezettségszegési eljárást indìtott Franciaország és Hollandia ellen, mert a diákoktól bankszámlakivonat
bemutatását követelték az elegendő anyagi forrás igazolásához. Az ügy nem került a Bìróság elé, mert a két
állam megváltoztatta gyakorlatát.81
A nyilatkozat akkor is elég, ha a diákkal tartanak a származékos jogosult családtagjai is. A bìróság
megállapìtotta, hogy Olaszország megszegte az uniós jogból fakadó kötelezettségeit, amikor az elegendő anyagi
forrás okirati bizonyìtását követelte meg a diákoktól, amennyiben velük tartottak családtagjaik is, és ìgy kizárta
azt, hogy nyilatkozattal tegyenek eleget e tekintetben az elegendő anyagi feltétel bizonyìtásának.82
(3) Lényeges kérdés lehet az elegendő anyagi forrás vonatkozásában, hogy a megélhetés anyagi fedezetének
honnan kell származnia. A Bizottság fellépett egyes államok olyan gyakorlata ellen, amelynek során nem vették
figyelembe azokat az anyagi forrásokat, melyek a szülőktől vagy élettárstól eredtek, ugyanis az irányelv nem
korlátozza e tekintetben a jogosultakat.83
A már idézett Zhu/Chen-ügyben, az arányosság elve alapján, a Bìróság arra a következtetésre jutott, hogy a
szabad mozgás jogosultjainak nem kell személyesen rendelkezniük az szükséges anyagi forrással, elég, ha a
velük tartó családtagok forrásaira hagyatkozhatnak. Ellenkező következtetés azért lett volna aránytalan, mert a
feltétel célja, hogy a tagállam költségvetési forrásait védje, és e célnak megfelel az is, ha a családtag biztosìtja a
80
Proposal for a European Parliament and Council Directive on the
right of citizens of the Union and their family members to move and reside freely within the territory of the Member States, Brussels,
23.5.2001; COM(2001) 257 final; Article 8/point 5.
81
Third report from the Commission to the Council and the European
Parliament on the application of Directives 93/96, 90/364, 90/365 on the right of residence for students, economically inactive and retired
Union citizens; Brussels, 5.4.2006; COM(2006) 156 final; point 3.
82
C-424/98 Bizottság v Olaszország (Tartózkodási jogok) [2000]
83
Second Commission Report to the Council and Parliament on the
implementation of Directives 90/364, 90/365 and 93/96 (right of residence); Brussels, 5.3.2003; COM(2003) 101 final; point II.
412
szabad mozgás jogosultjának a megélhetését. C-200/02 Kunqian Catherine Zhu és Man Lavette Chen v
Secretary of State for the Home Department [2004] EBHT I-9925, 29–33. pont.
A kérdésben a Zhu/Chen-ìtélet fontos megállapìtásokat tartalmazott, azonban a fordulópontot egy Belgium

elleni kötelezettségszegés megállapìtása iránti per hozott. C-408/03 Bizottság v Belgium (Tartózkodási jogok)
[2006] EBHT I-2647. Belgium az uniós polgárok tartózkodási jogát attól a feltételtől tette függővé, hogy a
megélhetést biztosìtó anyagi forrásoknak a szabad mozgás jogát gyakorló uniós polgártól kell származnia, vagy
olyan, más személytől, akinek jogi kötelezettsége az uniós polgár eltartása vagy támogatása, minden más forrás
igénybevétele előtt. A Bìróság, részben hagyatkozva a Zhu/Chen-ìtéletre, megállapìtotta, hogy ez a gyakorlat
sérti a vonatkozó uniós jogszabályokat, ugyanakkor ennek részletesebb indokolását is megadta.A következtetés
nagyrészt a következő megállapìtásokon nyugszik.
45 A Belga Királyság elismeri, hogy az ilyen anyagi fedezet figyelembe vehető, amennyiben az a jogosulttal
tartási kötelezettséget is magában foglaló jogviszonyban álló személytől származik. Azt állìtja: e követelményt
az indokolja, hogy amennyiben megengedné az uniós polgárral jogilag nem szabályozott – és ìgy nehézségek
nélkül megszakìtható – kapcsolatban álló személy anyagi fedezetének figyelembevételét, túl nagy lenne annak
kockázata, hogy e polgár bizonyos idő után majd terhet ró a fogadó tagállam szociális ellátórendszerére.
46 Ez az indokolás nem fogadható el, mivel a jogosult és az anyagi fedezetet nyújtó személy közötti ilyen
jogviszony létének a Belga Királyság által javasolt megkövetelése aránytalan követelmény, mert túlmegy a
90/364 irányelv céljának eléréséhez – azaz a fogadó tagállam költségvetési érdekeinek védelméhez – szükséges
mértéken.
47 Az elegendő – akár saját, akár harmadik személytől származó – anyagi fedezet elvesztésének rejtett
kockázata akkor is fennáll, ha a harmadik személy vállalja, hogy anyagi segìtséget nyújt a tartózkodási jog
jogosultjának. Ezen anyagi fedezet elvesztése tehát nem feltétlenül függ annak származásától, mivel e kockázat
valóra válása a körülmények alakulásának függvénye.
48 E tényre figyelemmel – a fogadó tagállam jogos érdekeit védendő – tartalmaz a 90/364 irányelv olyan
rendelkezéseket, amelyek az anyagi fedezet elvesztése esetén a fogadó tagállam számára lehetővé teszik a
cselekvést annak elkerülése érdekében, hogy a tartózkodás terhet rójon ezen állam költségvetésére.
Mindezek az indokok, azonban nem zárják ki, hogy a tagállam a szükséges ellenőrzéseket elvégezze, ami az
uniós polgár anyagi forrásainak létét, összegét és elérhetőségét illeti.
(4) Lényeges probléma merül fel akkor, ha egy tartózkodási joggal rendelkező, korábban a megfelelő anyagi
forrást bizonyìtó, vagy diákként arra nyilatkozó személy járulékos jogként, igényt tart szociális jellegű juttatásra
a tartózkodás helye szerinti tagállamtól. Az ilyen juttatás igénylése, ugyanis eleve arra utal, hogy az uniós polgár
nem rendelkezik elegendő forrással a megélhetéshez. Márpedig a 2004/38/EK irányelv 14. cikk (2) bekezdése
világosan rögzìti, hogy a tartózkodásra jogosultaknak csak addig áll fenn ezen joguk, amìg teljesìtik az
irányelvben meghatározott feltételeit. Milyen következményekkel járhat szociális juttatás igénylése a jogszerű
tartózkodás jogalapja szempontjából. Az alapokat a Bìróság a Grzelczyk-ügyben fektette le, és ugyanakkor itt
ment el a legtovább e tekintetben az uniós polgárok szabad mozgáshoz való joga védelmében.
C-184/99 Rudy Grzelczyk
v Centre public d’aide sociale d’Ottignies-Louvain-la-Neuve
[2001] EBHT I-6193
[A felperes egy Belgiumban tanuló francia állampolgárságú diák, aki jogszerűen tartózkodott Belgium területén.
Tanulmányai első éveiben sikerült a megélhetését szolgáló forrásokat előteremtenie, részben munkák
vállalásával. Az utolsó évben azonban kénytelen volt minimális létfenntartáshoz szükséges megélhetési
támogatásra („minimex”) igényt benyújtani. Ez a juttatás a belga állampolgárokat megillethette, a külföldi uniós
polgárok közül viszont csak a munkavállalókat, akik az 1612/68/EGK rendelet hatálya alá tartoztak. A belga
hatóság először megìtélte számára a juttatást, majd később visszavonta. A belga bìróság, mely elé a jogvita
került, a Sala-ügy tanulságai nyomán előzetes döntéshozatalt kezdeményezett az Európai Bìróságon. Az
alapvető kérdés az volt, hogy a szociális juttatás igénylésével megszűnt-e a felperes belgiumi tartózkodásának
jogalapja, mivel láthatóan nem állt rendelkezésére elegendő forrás a megélhetéshez.]
42 Ez az értelmezés ugyanakkor nem zárja ki, hogy a fogadó állam úgy ìtélje meg, hogy egy diák, aki szociális
támogatásért folyamodott, már nem felel meg a tartózkodási jog megszerzéséhez szükséges feltételeknek, vagy a
413
közösségi jog által e tekintetben meghatározott korlátok tiszteletben tartása mellett intézkedjen az állampolgár
tartózkodási jogának visszavonása, vagy annak meg nem hosszabbìtása iránt.
43 Ugyanakkor az ilyen intézkedések semmiképpen sem lehetnek automatikus következményei annak, hogy egy
diák, aki egy másik tagállam állampolgára, a fogadó tagállam szociális támogatásáért folyamodott.
44 Igaz, hogy a 93/96 irányelv 4. cikke [jelenleg 2004/38/EK irányelv, lényegében azonos rendelkezéssel] úgy
rendelkezik, hogy a tartózkodási jog addig marad fenn, amìg a jog kedvezményezettjei teljesìtik az 1. cikkben
megállapìtott feltételeket. Ugyanakkor az irányelv hatodik preambulumbekezdése értelmében a tartózkodási jog
jogosultjai nem válhatnak „indokolatlan” teherré a fogadó tagállam költségvetése számára. A 93/96 irányelv,
akárcsak a 90/364 és a 90/365 irányelv, elismer tehát egy bizonyos pénzügyi szolidaritást a fogadó állam
állampolgárai és a másik tagállam állampolgárai között, különösen, ha a tartózkodási jog kedvezményezettjének
nehézségei ideiglenes jellegűek.
45 Emellett egy diák pénzügyi helyzete az idők során tőle független okokból is megváltozhat. Nyilatkozata
helytállósága tehát csak annak elkészìtésekor értékelhető.
46 A fentiekből következik, hogy a Szerződés 6. és 8. [jelenleg EUMSz 18. és 20.] cikkével ellentétes, hogy a
nem hozzájáruláson alapuló rendszer olyan szociális juttatásában való részesülés, mint a minimex, az olyan
tagállami állampolgárok esetén, akik nem annak a fogadó tagállamnak az állampolgárai, amelynek területén
jogszerűen tartózkodnak, attól a feltételtől függjön, hogy ez utóbbiak az 1612/68 rendelet alkalmazási körébe
tartoznak, mìg ugyanakkor egyetlen ilyen természetű feltételt sem alkalmaznak a fogadó tagállam
állampolgáraival szemben.
A Grzelczyk-ügyben a Bìróság a lehető legmesszebb ment el. Az ügy szikár tényei alapján, a felperesnek nem
volt elegendő anyagi forrása, tehát nem teljesìtette a jogszerű tartózkodás feltételeit, ìgy nem volt jogosult a
járulékos jogot jelentő minimex juttatásra sem. A Bìróság, azonban a szabad mozgás jogának és az
állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának együttes alkalmazásával (46. pont),
lényegében eltekintett a másodlagos jogban, tehát a 93/96/EK irányelvben meghatározott feltételektől (melyek a
jelenlegi irányelvben is azonosak).
Bár a Bìróság elismerte, hogy a tagállam jogosult a tartózkodás megszüntetésére, ha annak feltételei nem állnak
fenn, két lényeges korlátot emelt e döntési jogosultság elé. Egyrészt azt, hogy amennyiben egy uniós polgár
szociális juttatásra vonatkozó igényt nyújt be, nem vezethet automatikusan annak megállapìtásához, hogy a
tartózkodási joga megszűnt a megfelelő anyagi forrás hiánya miatt. Ilyen esetekben, az ügy egyedi körülményeit
is meg kell vizsgálni. Másrészt, a Bìróság bevezette a pénzügyi szolidaritás elvét: a tagállamnak a korábban
jogszerűen ott tartózkodó, és saját megélhetését biztosìtó uniós polgárral szemben – az egyedi körülmények
alapján – bizonyos türelemmel kell viseltetnie, különösen akkor, ha az uniós polgár anyagi nehézségei
átmenetiek.
A Grzelczyk-ügyben lefektetett elvek mind a mai napig irányadóak, azonban a későbbi esetekben részben eltérő
eredményekhez vezettek. A Grzelczyk-ìtélet nem utal arra, mint ahogy az előtte három évvel meghozott Sala-
ìtélet sem, hogy az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma, a szabad mozgáshoz való jog
érvényesülésével összefüggésben, nem korlátlan, és bizonyos esetekben alkalmazása kizárható. Ez később a
Bìróság ìtélkezését sokkal differenciáltabbá tette ahhoz képest, mint azt a Sala-,Grzelczyk- és Baumbast-ügyek
nyomán várni lehetett volna.
7.8.4. 11.7.8.4. Az egyenlőtlen bánásmód igazolhatósága

A Sala-döntés nyomán, a szabad mozgáshoz való jog további, járulékos jogokat generál oly módon, hogy
jogszerű tartózkodás esetén, az állampolgárok közötti egyenlő bánásmód elve alapján, a külföldi uniós polgár,
igényt tarthat olyan jogokra, melyekre azelőtt csak az adott tagállam állampolgárai. Azonban a szabad mozgás
jogának parttalanná tételéből fakadó következmények beláthatatlanok, ahogy Geelhoed főtanácsnok utal is rá a
Baumbast-ügyben. A szabad mozgás jogának és a diszkrimináció tilalmának kombinálásával ugyanis elvileg
eljuthatunk oda, hogy bármely külföldi uniós polgár, minden területen azonos jogállást követelhetne az adott
tagállam állampolgáraiéval.
Ami ezt akadályozza, egyrészt az, hogy az EUMSz 21. cikkében foglalt jognak, ìgy az uniós polgár jogszerű
tartózkodásának feltételei vannak, az nem hasonlìtható a tagállam saját állampolgáraiéhoz. A Grzelczyk-ìtélet
ezt megerősìtette (l. 43. pont), annak ellenére, hogy a konkrét ügyben a Bìróság lényegében eltekintett az
elegendő anyagi forrás feltételének alkalmazásától. Másrészt, a Sala-,Grzelczyk- és Baumbast-döntéseket
414
követően hangsúlyossá vált, hogy az egyenlő bánásmód követelménye sem alkalmazható mindig, az eltérő
bánásmód is lehet jogszerű és igazolható a tagállam által.
Már a Sala-ügyben is utalt arra a Bìróság, hogy az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma csak a
Szerződés hatálya alá eső helyzetekben érvényesül. Ennek gyakorlati hatása azonban alig volt, mert a Bìróság a
szabad mozgással kapcsolatos ügyekben, minden elé kerülő helyzetet összefüggésbe hozott az uniós joggal.
Még olyan kérdésekkel kapcsolatban is, mint az adózás, szükségét látta annak, hogy a tagállami szabályozást a
szabad mozgáshoz való joggal összefüggésben értékelje,l. pl. C-403/03 Egon Schempp v Finanzamt München V
[2005] EBHT I-6421. Ez a korlát tehát meglehetősen képlékenynek tűnik.
Azonban a Bìróság a Bidar-ügyben az egyenlő bánásmód másik korlátját emelte ki, visszanyúlva néhány
korábbi esethez, összekapcsolva azokat a szabad mozgáshoz való jognak, a Sala-üggyel kezdődő vonalával.
C-209/03 The Queen, ex parte Dany D. Bidar
v London Borough of Ealing és Secretary of State for Education
[2005] EBHT I-2119
[Dany Bidar francia állampolgárként középiskoláinak utolsó éveit az Egyesült Királyságban végezte el,
eltartásáról nagymamája gondoskodott. A középiskola befejezése után, közgazdasági tanulmányokba kezdett
Londonban. Tandìjának és megélhetésének fedezésére, kedvezményes diákhitelért folyamodott, melyet
elutasìtottak.A diákhitel feltétele volt többek között, hogy az igénylő legalább három évig az állam területén
lakjon, és letelepedett státust szerezzen. Bidar az első feltételnek igen, a másodiknak nem felelt meg, mert
letelepedett státust csak kivételesen lehetett szerezni az Egyesült Királyságban. A Bìróság az ügyben immár azt
is mérlegelte, hogy az eltérő bánásmód a tagállam saját állampolgárai és más uniós polgárok között milyen
módon igazolható.]
54 Az ilyesfajta eltérő bánásmód nem igazolható, csak akkor, ha objektìv, az érintett személyek
állampolgárságától független megfontolásokon alapul, és arányban áll a nemzeti jog jogszerű célkitűzésével [...].
57 A megélhetési költségek fedezésére szolgáló diáktámogatással kapcsolatban az is jogos, hogy a tagállam csak
azoknak a diákoknak nyújt ilyen támogatást, akik igazolták, hogy bizonyos fokig beilleszkedtek ezen állam
társadalmába [...]
59 Ugyanakkor annak megállapìtásával, hogy a szóban forgó diák egy meghatározott időszakban a fogadó
tagállamban tartózkodott, a beilleszkedés bizonyos foka bizonyìtottnak tekinthető.
60 Ami az olyan nemzeti szabályozást illeti, mint a Student Support Regulations, meg kell állapìtani, hogy a
fogadó tagállam társadalmába történő elégséges integráció garanciája következik azokból a feltételekből,
amelyek előìrják, hogy a diák korábbi lakóhelye – jelen esetben az alapügy által érintett brit szabályozás
értelmében három éven keresztül – a fogadó tagállam területén legyen.
61 Az a további feltétel, amely szerint a diákok csak akkor jogosultak a megélhetési költségeiket fedező
támogatásra, ha a fogadó tagállamban letelepedtek – ahhoz az előző pontban emlìtett feltételhez hasonlóan,
hogy azt megelőzően három évig rendelkezzenek ottani lakóhellyel –, megfelelhet azon jogos célnak, hogy
biztosìtsák, hogy a támogatás igénylője igazolta az érintett állam társadalmába történt beilleszkedésének
bizonyos fokát. Mindazonáltal nem vitatható, hogy az alapügyben érintett szabályozás más tagállamok
állampolgárai számára kizárja annak lehetőséget, hogy diákként megszerezhessék a letelepedett személy
jogállását. Tehát az ilyen állampolgár számára – a fogadó tagállam társadalmába történt valós beilleszkedésének
fokától függetlenül – lehetetlenné teszi, hogy e feltételnek eleget tegyen, és ebből következően azt is, hogy
jogosult legyen a megélhetési költségeket fedező támogatásra. Márpedig az ilyesfajta bánásmódot nem lehet az
emlìtett szabályozás jogos célja által igazolt bánásmódnak tekinteni.
62 Az ilyen bánásmód ugyanis megakadályozza, hogy az a diák, aki egy másik tagállam állampolgára, és
jogszerűen a fogadó államban tartózkodik, valamint középfokú tanulmányainak nagy részét ott végezte,
következésképpen valós kapcsolatot alakìtott ki ez utóbbi állam társadalmával, ugyanolyan feltételek mellett
folytathassa tanulmányait, mint ennek az államnak az ugyanilyen helyzetben lévő állampolgára.
[A Bìróság megállapìtásaiból következett, hogy az Egyesült Királyságban érvényesülő szabályozás nem felelt
meg az uniós jognak.]
415
A Bìróság az uniós polgárokat hátrányosan érintő eltérő bánásmód igazolásánál három feltételt állapìtott meg:
objektìv kritériumokon alapuljon, mely független az állampolgárságtól; valamely jogszerű célkitűzést
szolgáljon; e célkitűzéssel a szabályozás arányos legyen. Ezen absztrakt elveken túl, lényeges megállapìtása a
Bìróságnak, hogy a tagállam ilyen juttatások előfeltételéül jogszerűen követelheti meg az adott állam
társadalmával való valós kapcsolatot (lényegében a társadalomba való beilleszkedést, integrációt). A bizonyos
ideig történő helyben lakás követelménye, egy ilyen jogszerű célt arányosan szolgál.
A Bìróság eljutott addig, hogy konkrétan megfogalmazta az eltérő bánásmód igazolásának elveit, és egyben
ennek árnyékában elismerte, hogy a szabad mozgáshoz társuló járulékos jogok gyakorlásához a tagállamok
bizonyos helyben lakást követelhessenek meg. Ezt követve, például a Förster-ügyben a Bìróság megállapìtotta,
hogy az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmát nem sérti, ha egy tagállam a másik tagállam
állampolgáraival szemben öt éven át tartó előzetes tartózkodásra vonatkozó feltételt alkalmaz a megélhetési
költségek fedezésére szolgáló ösztöndìj odaìtélésénél. C-158/07 Jacqueline Förster v Hoofddirectie van de
Informatie Beheer Groep [2008] EBHT I-8507, 58–60. pont.
Az elv érvényesül azon személyeknél is, akik a szabad mozgáshoz való jog specifikus rendelkezésére
hivatkoznak: ìgy az álláskeresőknél a járulékos jogok élvezetének feltételeként megkövetelhető a
munkaerőpiachoz való valós kapcsolat, és ez igazolhat eltérő bánásmódot, l. pl. C-138/02 Brian Francis Collins
v Secretary of State for Work and Pensions [2004] EBHT I-2703, 66–73. pont, vagy C-22/08 és C-23/08
Athanasios Vatsouras és Josif Koupatantze v Arbeitsgemeinschaft (ARGE) Nürnberg 900 [2009] EBHT I-0000
(nincs még közzétéve), 36–40. pont.
Megjegyzések
1. Az önellátó személyek és a diákok tartózkodását megalapozó másik feltétel az, hogy teljes körű
egészségbiztosìtással rendelkezzenek a tartózkodás helye szerinti tagállamban. E feltételre külön nem érdemes e
keretek között kitérni, mert a Bìróság ìtélkezési gyakorlatában különösebb jogkérdéseket nem vetett fel e feltétel
teljesìtése. A Baumbast-ìtélet mindenesetre arra utal, hogy az uniós polgár egészségbiztosìtásának értékelésénél
figyelemmel kell lenni arra is, hogy az uniós jog bizonyos esetekben kötelezővé teheti a fogadó államban a
sürgősségi ellátást, pl. 1408/71/EGK tanácsi rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint (l. az ìtélet 89.
pontját).
2. A Grzelczyk-ügyben kialakìtott pénzügyi szolidaritás elvét érdekes módon vezette le a Bìróság, anélkül, hogy
megkérdőjelezte volna általában a tagállam hatáskörét az elegendő anyagi forrás hiányának megállapìtására. Az
akkori 93/96/EK irányelv preambuluma ugyanis arról beszél, hogy nem okozhat indokolatlan terhet a fogadó
államnak a tartózkodási jog gyakorlása az irányelv alapján. A Bìróság ebből a contrario úgy vélte, hogy a
tagállamra háruló indokolt teher még megengedhető az uniós jog alapján, és ez az indokolt teher viseléséből
ered az, hogy nem lehet automatikusan megszüntetni a tartózkodás szociális igény benyújtásánál, valamint ezen
indokolt teher a bizonyos fokú pénzügyi szolidaritás, például átmeneti pénzügyi zavarok esetén. C-184/99 Rudy
Grzelczyk v Centre public d’aide sociale d’Ottignies-Louvain-la-Neuve [2001] I-06193, 43-44. pont Az ìtélet
szövegéből kivehetően ez a megállapìtás nemcsak a diákokra, hanem az általános tartózkodási joggal
rendelkezőkre is alkalmazandó. (Az eset után a Bizottság rögtön fellépett azon tagállammal szemben, melynek
jogszabályai a tartózkodási jog ilyen automatikus visszavonását ìrták elő, l. a Bizottság jelentését, COM(2003)
101 final). A terhek viselésének szempontjából a jelenleg hatályos 2004/38/EK irányelv érdekes képet ad.
Számos rendelkezés arról szól, hogy az uniós polgár nem lehet teher (jelző nélkül) a fogadó tagállam szociális
ellátórendszerére: pl. önellátó személyek a 7. cikk (1) bekezdés b. pontja, diákok a 7. cikk (1) bekezdés c.
pontja, a származékos jogosult családtagok, akik a tagállamban maradnak az eredeti jogosult halála vagy
távozása után, a 12. cikk (2) bekezdés, vagy a származékos jogosult családtagok, akik a tagállamban maradnak a
házasság érvénytelenìtése, válás, illetve a regisztrált élettársi kapcsolat megszűnése után, a 12 cikk (2) bekezdés
alapján. Azonban a 14. cikk (1) bekezdés szerint, a három hónapig tartó, rövid idejű tartózkodás joga akkor
gyakorolható, ha az uniós polgár és családtagjai nem válnak indokolatlan teherré a fogadó állam szociális
ellátórendszerére. Az irányelv preambulumának (16) bekezdése ugyancsak indokolatlan teherről szól, ahogy
korábban a 93/96/EK irányelv, melyen a Grzelczyk-döntés nyugodott. A pénzügyi szolidaritás érvényesülése
szempontjából ìgy ellentét van mind a diákok, mind az önellátó személyek esetében a preambulum és a 7. cikk
között, hiszen az előbbi szerint a teher nem lehet indokolatlan, az utóbbi szerint, viszont egyáltalán nem lehet
teher az uniós polgár az ellátórendszerre.
3. Az EUM-Szerződés 21. cikk (1) bekezdése – feltételekkel, de – általában biztosìtja minden uniós polgárnak a
tagállamok területén való szabad mozgást és tartózkodást. Ez az általános rendelkezés átfogja azon
rendelkezéseket, melyek az uniós polgárok egyes csoportjainak biztosìtják a szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jogot (l. pl. EUM-Szerződés 45. és 56. cikkét.) Alapvető kérdés azonban, hogy a 21.
416
cikknek mi a viszonya a már létező, szabad mozgásra vonatkozó uniós rendelkezésekkel, mennyiben módosìtja
azok tartalmát, vagy éppen a jogosulti kört. Elnyelheti-e az uniós polgárok szabad mozgáshoz való általános
joga a szabad mozgást biztosìtó specifikus jogokat? A Bìróság nem engedheti meg a Szerződések értelmezése
során, hogy azok bizonyos rendelkezései feleslegessé váljanak, hiszen a specifikus rendelkezéseknek megvan a
maguk rendeltetése.
Ennek megfelelően a Bìróság gyakorlata arra utal, hogy az EUMSz 21. cikke nem érinti a szabad mozgásra
vonatkozó, már létező egyéb rendelkezéseket, és nem módosìtja azok tartalmát, mely évtizedek alatt alakult ki a
Bìróság joggyakorlatában. Itt inkább a jog egy általános megfogalmazásáról és egyben kinyilvánìtásáról van
szó, amelynek tartalmát az egyes konkrét rendelkezések, és az azok alapján kialakult gyakorlat szabja meg (l. az
előzőekben is). Ezt a felfogást alátámasztja a rendelkezés szövege is, mely a jog tartalmát további jogalkotási
aktusokhoz köti. A Bìróság világosan a lex specialis elvét követte például az Olazabal-ügyben:
26 Hasonlóan meg kell jegyezni, hogy a Szerződés 18. [jelenleg EUMSz 21.] cikke, mely általánosan
szabályozza minden uniós polgár jogát a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz a tagállamok területén, konkrét
kifejezést nyer a Szerződés 39. jelenleg [EUMSz 45.] cikkében, a munkavállalók szabad mozgásával
összefüggésben. Mivel az alapeljárásban szereplő tények ez utóbbi rendelkezés hatálya alá tartoznak, nem
szükséges a Szerződés 18. cikk (1) bekezdésének értelmezéséről dönteni.
C-100/01 Ministre de l’Intérieur v Aitor Oteiza Olazabal [2002] EBHT I-10981, 26. pont. (Hasonlóan a
Stylianakis-ügyben a szolgáltatások szabad áramlásával kapcsolatban, l. C-92/01 Georgios Stylianakis v Elliniko
Dimosio [2003] EBHT I-01291, 18–20. pont)
A fenti állásponttól függetlenül, a szabad mozgáshoz való jogot biztosìtó rendelkezések között nyilvánvalóan
szoros kapcsolat fog kialakulni. Ott, ahol valakinél bizonytalan a szabad mozgáshoz való jog valamely
specifikus szerződéses rendelkezés alapján, fel fogja hìvni a szabad mozgás uniós polgárokat megillető általános
jogát. Éppen ez volt a helyzet a Sala-ügyben, ahol kétségek voltak abban a tekintetben, hogy alkalmazhatóak-e a
munkavállalókra irányadó uniós jogszabályok.A szabad mozgást biztosìtó különböző rendelkezések
kapcsolatára világosan utal az a tény is, hogy az idegenrendészeti jogok voltaképpen egységesek a szabad
mozgás jogával rendelkező uniós polgárok csoportjai között, a másodlagos uniós jogalkotás és a Bìróság
joggyakorlata következtében. Ilyen tendencia van alakulóban a járulékos jogok vonatkozásában is (egy nem
járulékalapú szociális ellátás ugyanúgy szolgálhatja a vállalkozók vagy általában az uniós polgárok szabad
mozgását is). Amiben különbség lehet, az a mozgás céljának védelmét biztosìtó szabályok köre, illetve a szabad
mozgáshoz való jog gyakorlásának feltételei a jogosultak egyes csoportjainál.
4. A Bìróság ìtélkezési gyakorlata felveti a szabad mozgás jogát biztosìtó szerződéses rendelkezések, valamint a
másodlagos jogforrást jelentő irányelvi rendelkezések viszonyát. Az EUMSz 21. cikke lényegében általános
felhatalmazást ad, hogy irányelvekben a szabad mozgás általános jogának feltételeit szabályozzák, a Bìróság
esetenként egyszerűen eltekintett az irányelvekben lefektetett valamely feltételtől a Szerződésben biztosìtott
jogot értelmezve. Egészen nyilvánvaló volt ez a Grzelczyk-ügyben, ahol az elegendő anyagi forrás, mint feltétel
nem állt fenn, de a Baumbast-ügyben is, ahol a Baumbast-családnak Németországban volt ugyan teljes körű
egészségbiztosìtása, de a fogadó tagállamban, az Egyesült Királyságban ez még a sürgősségi ellátásokra sem
terjedt ki (Baumbast-ìtélet 89–93. pont). A Bìróság mindkét esetben felülìrta az irányelvi feltételeket
(megállapìtotta a tartózkodási jog fennállását), tipikusan az arányosság elvére hivatkozva. Mindez a jövőben is
nagy bizonytalanságot visz egyes esetek megìtélésébe, hiszen a jogszerű tartózkodás irányelvben meghatározott
feltételei relatìvvá válhatnak az elsődleges jogforrásban biztosìtott jog árnyékában.
417
12. fejezet - 12. fejezet. A belső piac
joga
Az 1.4.1. pontban leìrtakból kiderül, hogy az Európai Gazdasági Közösség, majd Európai Közösség központi
célja volt a közös piac kialakìtása és fenntartása. Bár a közös piac meghatározása nem szerepelt a Közösséget
alapìtó Szerződésben, annak rendelkezéseiből egyértelműen kiderült, hogy a közös piac középpontjában az áruk,
a személyek, a szolgáltatások (együtt a letelepedés szabadságával) és a tőke tagállamok között megvalósuló
szabad mozgása áll. Ezen alapszabadságok – a „négy szabadság” – megvalósìtása a korábbi közösségi célok
magvát jelentette, melyek nélkül az egész integráció elvesztette volna értelmét. Az Egységes Európai Okmány
(1986/1987) által tett módosìtás, a közös piac keretében megvalósuló sokrétű együttműködésen belül, egy új
fogalom, a belső piac fogalma alá sorolta ezeket a gazdasági alapszabadságokat, melyet az EUSz 26. cikk (volt
EKSz 14. cikk) (2) bekezdése tükröz. A belső piac ìgy megjelenő fogalma, az alapszabadságok
megvalósìtásának korábbi céljaihoz hozzátette azt az elemet, hogy ezek megvalósìtása belső határellenőrzés
nélkül történik (ez nem szerepelt az eredeti közösségi célok között). A belső piac, tehát a közös piacon belüli
együttműködés egy területe, mely az utóbbin belül központi szerepet tölt be. Ebből következően, a belső piac
joga az egész uniós anyagi jog legalapvetőbb jogterületei közé tartozik. 1
A belső piac joga a tagállamok egymás közötti kapcsolatait szabályozza. Az Unió és a harmadik államok vagy
nemzetközi szervezetek közötti kapcsolatok szabályozása alapvetően más területekre esik (pl. közös
kereskedelempolitika, vagy a vìzumok, menekültügy, bevándorlás uniós szintű szabályai). A belső piacot
szabályozó uniós jogi normák mélyen érinthetik a tagállamok belső jogának minden olyan területét, melyekben
az alapszabadságok akadályait képező jogi normák lehetnek, vagy melyek keretén belül ilyen akadályokat
képező joggyakorlat alakulhat ki (pl. adójog, idegenrendészeti jog stb.).
Az EK-Szerződés 14. (jelenleg EUMSz 26.) cikke azonban nem vált közvetlen hatályúvá a belső piac
megvalósìtására kitűzött időpont lejárta után sem, az további jogszabályokat kìvánt, melyeken keresztül a belső
piac kialakìtása megtörténhetett. Így a határellenőrzések megszüntetése nem lehetséges pusztán ezen szabály
alapján, hanem csak további harmonizációs intézkedések elfogadásával és alkalmazásával,l. C-378/97 Florus
Ariël Wijsenbeek [1999] EBHT I-06207, 40. pont.
Ez egyben rámutat a belső piac jogának egy fontos szerkezeti jellemzőjére. A belső piac jogának
középpontjában az EUM-Szerződés alapszabadságokat biztosìtó és szabályozó rendelkezései állnak. E
rendelkezéseket az Európai Bìróság értelmezi, megállapìtván e szabadságok korlátozásának határvonalait. A
belső piac szabályozásának e központi magja, tehát alapvetően az Európai Bìróság számtalan ügyében
formálódott és formálódik. Az alapszabadságok egyes korlátainak lebontása azonban nem lehetséges pusztán az
EUM-Szerződés alapszabadságokra vonatkozó szabályainak alkalmazásával. Az Európai Bìróság
joggyakorlatában ugyan számos korlátozást kiküszöbölt, de sok esetben, jogharmonizációs szabályok nélkül,
nem szüntethetőek meg egyes korlátozások (pl. szakmai képesìtések elismerése). A belső piac jogához tehát
elvileg hozzásorolandóak az alapszabadságok korlátozásait megszüntető, vagy az indokolt tagállami
korlátozásokat közelìtő vagy egységesìtő, másodlagos harmonizációs uniós jogszabályok. Az ìgy létrejött
harmonizációs joganyag ráépül a szabályozás azon magjára, melyet az EUM-Szerződés alapszabadságokra
vonatkozó rendelkezései képeznek.
A harmonizációs joganyag egyes esetekben közvetlenül tartalmaz rendelkezéseket az alapszabadságok

korlátaira vonatkozóan, máskor sokkal közvetettebb módon segìti e szabadságok kiépülését. Így nagyon nehéz
ebben az irányban meghúzni a belső piac jogának határait. A következőkben a belső piacra vonatkozó
szabályozás alapjait tekintjük át, vagyis az EUM-Szerződés alapszabadságokkal összefüggő rendelkezéseit,
hozzátéve az Európai Bìróság alapvető, kapcsolódó eseteit, jelezvén néhány alkalommal a harmonizáció
fontosabb irányait is.
1. 12.1. Az áruk szabad mozgása

Az áruk szabad mozgása azt a célt testesìti meg, hogy a tagállamok között az áru kereskedelmi akadályok nélkül
áramolhasson. Az államoknak nagyon sok eszköz van a kezükben, hogy védjék a saját piacukat, más államokból
1
A belső piac kialakulására és jellemzőire l. Berke et al., 2003, 27–32.
o.
418
12. fejezet. A belső piac joga
származó termékekkel szemben. Ezek között vannak olyan finom eszközök is, melyeket az uniós jognak
hatékonyan kell korlátozni, különben a belső piac fenntartása illúzió marad.
(1) A legkézenfekvőbb eszköz a vám, mely jelentősen megdrágìthatja a külföldi árut, ìgy hátrányosabb
helyzetbe hozza azt a belföldi piacon. Az uniós jog ìgy tiltja a belső határokon a vámok, és az azzal azonos
hatású dìjak alkalmazását (EUM-Szerződés 28 és 30. cikkei). Ez egyben a vámunió elengedhetetlen feltétele.
(2) Az államok hátrányos helyzetbe hozhatják a külföldi árut a kereskedelmet akadályozó, célzatos adóztatással.
Az EUM-Szerződés e kérdéssel a 110. cikkben foglalkozik, mely tiltja a piacvédő és diszkriminatìv adóztatást.
(3) A mennyiségi korlátozás (kvóta) hatékony, és egyben durva kereskedelmi eszköz a behozatal korlátozására,
de van számos olyan belső jogszabályi előìrás, melynek hasonló hatása van, és a behozatal mennyiségének
csökkenéséhez vezethet. Az EUM-Szerződés 34–36. cikkei e kereskedelmi akadály kiküszöbölését célozzák.
(4) Az állami támogatások segìtik a belső termelést, és versenyelőnyt biztosìthatnak a támogatott terméknek
más, külföldi termékkel szemben. Az állami támogatások ìgy ugyancsak kereskedelmi akadályként
jelentkezhetnek. Az uniós jog az állami támogatásokat is keretek közé szorìtja a belső piac megteremtésének és
fenntartásának érdekében (az EUM-Szerződés 107–109. cikkei). Az állami támogatásoknak az áruk szabad
mozgásán messze túlnyúló hatása van, és számos sajátos, e területen kìvül eső problémát vet fel. Így ehelyütt az
állami támogatások kérdésével nem foglalkozunk.2
Az áruk szabad mozgására vonatkozó uniós szabályozás meglehetősen általános. Az Európai Bìróság ìtélkezési
gyakorlatában konkrétabbá tette ezeket az előìrásokat, számtalan ügyben alkalmazván azokat. A következőkben
áttekintjük azokat az alapvető szabályokat és elveket, melyek az áruk szabad mozgását, ìgy az Európai
Közösség gazdasági alapjának fenntartását biztosìtják. Ebben az áttekintésben a kérdéseket az előbbi pontok
szerint csoportosìtom.
1.1. 12.1.1. A vámok és azzal azonos hatású díjak

alkalmazásának tilalma
A vámok és azzal azonos hatású dìjak alkalmazásának tilalmát az EUMSz 28. és 30. cikke tartalmazza. A 30.
cikk a következőképpen szól:
A tagállamok között tilos bármilyen behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású dìj. Ezt a tilalmat a
fiskális vámokra is alkalmazni kell.
A tilalom a vámunió alapját és feltételét képezi (l. EUMSz 28. cikkét), és nemcsak a behozatali vámokra terjed
ki, hanem a kiviteli vámokra is. A Bìróság a tilalom közvetlen hatályát már a nagy jelentőségű van Gend en
Loos-ügyben megállapìtotta, ìgy arra tagállami bìróság előtt igény alapìtható magánfelek által is. Az, hogy mi
minősül vámnak, kevéssé vitatható; ez nagyjából ugyanazt jelenti minden tagállamban. A tagállamok azonban
olyan jellegű pénzügyi terheket is bevezethetnek, melyek nem minősülnek vámnak, de hatásukban hasonlóak.
Ennek elkerülésére vezette be a Szerződés a „vámmal azonos hatású dìjak” fogalmát és alkalmazásának tilalmát
is. Ez a fogalom ugyanakkor a rendelkezés gyenge, bizonytalan pontját is jelenti az értelmezés szempontjából.
1.1.1. 12.1.1.1. A vámmal azonos hatású díj

Bizonytalan, milyen tìpusú dìjaknak van a vámmal azonos hatása. Az Európai Bìróság ezt megvilágìtó
gyakorlata igen fontos a rendelkezés érvényesülése szempontjából. A Bìróság 1969-ben két nagy jelentőségű, a
Szerződés fenti rendelkezéseit értelmező ügyben hozott döntést, lényegileg azonos elvek alapján. E
megállapìtások a mai napig uralják a vámok alkalmazásának tilalmát előìró szerződéshelyet. Az egyik a
Diamantarbeiders-ügy volt (2/69 és 3/69 Sociaal Fonds voor de Diamantarbeiders v S.A. Ch. Brachfeld & Sons
és Chougol Diamond Co. [1969] EBHT 0211), mìg a másikat az alábbiakban emeljük ki.
24/68 Bizottság v Olaszország (Statisztikai illetékek)
[1969] EBHT 0193
[Az alperes állam az exportált és részben importált áruk után kis összegű statisztikai illetéket szedett be. A
statisztikai adatgyűjtés célja az volt, hogy a hatóságok az árumozgást követhessék, ìgy átláthassák az olasz
2
L. erre, Dán, 2005, 91–98. o.
419
piacon a piaci folyamatokat. Ennek költségeit fedezte a kirótt illeték. Az alperes azzal védekezett, hogy az
illetéknek egyedi célja volt, ráadásul nincs semmilyen piacvédő hatása, hiszen az exportált árukra is kiterjed, és
nem is költségvetési bevételek növelése végett vetették ki – ìgy nem minősülhet a szerződés által tiltott dìjnak.
Az ügy alkalmat adott a Bìróságnak, hogy kifejtse álláspontját a vámmal azonos hatású dìjak jellemzőiről.]
6 A vámok tilalmának bevezetésével a Szerződés nem tesz különbséget az áruk között abban a tekintetben, hogy
versenyhelyzetben vannak-e vagy sem az importáló ország áruinak. A vámhatárok eltörlése tehát nem csak a
vámok védő jellegét kìvánja kizárólag megszüntetni, hanem éppen ellenkezőleg, a Szerződés a vámok és a
vámokkal azonos hatású dìjak eltörlésére vonatkozó szabálynak egy sokkal általánosabb hatást és hatályt kìvánt
nyújtani az áruk szabad mozgása biztosìtása végett.
7 A rendszer egészéből, valamint a tagállamok között mozgó árukat sújtó bármilyen vámteher általános és
abszolút tilalmából az következik, hogy a vámok attól függetlenül tiltottak, hogy milyen célból kerültek
bevezetésre, vagy mire kìvánják felhasználni a belőlük származó bevételeket […]
8 A vámok tilalmának kiterjesztése a vámokkal egyenlő hatású dìjakra azt a célt szolgálja, hogy hatékonyabbá
téve, kiegészìtse az e dìjakból származó kereskedelmi akadályok tilalmát. E két, egymást kiegészìtő fogalom
használata azt próbálja meg elkerülni a tagállamok közti kereskedelemben, hogy a Közösségen belül mozgó
árura bármilyen, tagállami államhatár átlépéséhez kötődő pénzügyi terhet rójanak ki.
9 Annak megállapìtására, hogy egy dìj vámmal egyenlő hatással rendelkezik, azokat a célkitűzéseket szükséges
figyelembe venni, amelyeket a Szerződés 9. és 12. [később EKSz 23. és 25., jelenleg EUMSz 28. és 30.] cikkeit
tartalmazó részei, cìmei és fejezetei tartalmaznak, különösen az áruk szabad mozgásával kapcsolatban. Ebből
következően, egy egyoldalúan kirótt pénzügyi teher, legyen az bármennyire kicsi is, legyen az elnevezése és
alkalmazásának módja bármilyen, amely a határon átlépő nemzeti és külföldi árukat terheli, amennyiben nem
kifejezetten vám, a Szerződés 9. és 12. cikkei értelmében vámmal egyenlő hatású dìjnak minősül még akkor is,
ha nem az állam javára hajtják be és nincs semmiféle megkülönböztető vagy védintézkedés jellege, még ha a
pénzügyi teherrel terhelt áru nem versenytársa semmilyen nemzeti terméknek.
10 Valamennyi fent emlìtett rendelkezésből, illetve azoknak a Szerződés többi rendelkezéséhez való
viszonyából következik, hogy új vámterhek vagy vámmal egyenlő hatású dìjak kirovásának az áruk szabad
mozgásának elvével összhangban megállapìtott tilalma egy olyan alapvető szabályt képez, amely anélkül, hogy
a Szerződés többi rendelkezésének alkalmazását sértené, nem enged semmilyen kivételt.
[E megállapìtásokból következően a Bìróság végül megállapìtotta, a Szerződésbe ütközik ezen statisztikai

illetékek kirovása és beszedése.]
A Statisztikai illetékek- és a Diamantarbeiders-ügyből is kiderült, hogy vámhoz hasonló hatást a

legkülönbözőbb állami közterhek is kiválthatnak. A vámmal azonos hatású dìjakat a tagállamok sokszor nevezik
„adóknak”, „illetékeknek”, „dìjaknak” vagy más pénzügyi hozzájárulásoknak. Nem az elnevezés a lényeg,
hanem az, hogy e dìjak kirovása kapcsolódik-e határátlépéshez, azaz csak a bejövő vagy kimenő árukat terhelik-
e (l. „Statisztikai illetékek”-ìtélet 9. pontját). Amennyiben a dìjak megfizetésének kötelezettsége a belső piacon
maradó árukra is kiterjed, fő szabályként már adókról, és nem vámmal azonos hatású dìjakról beszélünk. Ekkor
nem az EUM-Szerződés 28. és 30. cikke alkalmazandó, hanem 110. cikke, mely a kereskedelmi akadályt képező
adókat szabályozza.
1.1.2. 12.1.1.2. Az áru

Az EUMSz 28. cikke arról szól, hogy a vámunió kiterjed a „teljes árukereskedelemre”. Amikor azonban áruk
szabad mozgásáról beszélünk, joggal vetődik fel a kérdés, hogy minden dolog besorolható-e az áru fogalma alá,
vagy vannak-e kivételek. A megkülönböztetés lényeges, hiszen árunak nem minősülő dolgok nem tartoznak a
belső piac jogának, és ìgy a vámunió hatálya alá, ìgy mozgásuk korlátozható a tagállamok által. Voltak olyan
ügyek, ahol a tagállamok éppen azzal védekeztek, hogy a korlátozás alá eső dolgok nem minősülnek árunak a
Szerződés értelmében.3
7/68 Bizottság v Olaszország (Műkincsek)
[1968] EBHT 0617
3
Az áru fogalmára l. pl. Király, 1998, 93–95. o.
420
[Olaszország egy 1939-ben született törvénnyel jelentős „adót” rótt ki az országból kivitt olyan dolgokra,
melyeknek művészeti, régészeti, néprajzi és történelmi értéke volt. A Bizottság megkérdőjelezte ezen adó
jogszerűségét. Az alperes részben azzal védekezett, hogy a törvény hatálya alá eső dolgok nem minősülnek
árunak, ugyanis nem fogyasztási javak a szó hagyományos értelmében.]
A Szerződés 9. [később EKSz 23., jelenleg EUMSz 28.] cikke alapján a Közösség vámunión alapul, amely „az
áru-csereforgalom egészére kiterjed”. E rendelkezés szerint, áruk alatt a pénzben értékelhető termékeket kell
érteni, amelyek, mint olyanok alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék.
Az olasz törvény hatálya alá eső cikkek, bármilyen jellemzői is legyenek, melyek megkülönböztetik más fajtájú
árutól, ez utóbbiakra hasonlìtanak abban, hogy pénzben értékelhetők és ìgy kereskedelmi ügyletek tárgyát
képezhetik. Ezt az álláspontot alátámasztja magának az olasz törvénynek a szabályozása, mely a kérdéses adót
az érintett cikkek értékének arányában állapìtja meg.
A fenti megfontolásokból az következik, hogy ezen árukra a közös piac szabályai alkalmazandók, csak a
Szerződés által kifejezetten szabályozott kivételeknek alávetve.
A Bìróság az áru mibenlétére adott meghatározással lényegében követi a belső magánjogi meghatározásokat, és
ezzel bevonta az egyedi, nem helyettesìthető dolgokat is az áru fogalma alá. Az áru tekintetében azonban egy
további megkülönböztetést kell tenni. A belső piacon foroghatnak egyrészt olyan termékek, melyeket a
tagállamokban állìtottak elő, másrészt az áru származhat a közös piacon kìvülről, harmadik országokból. Az
EUMSz 28. cikkének (2) bekezdése alapján, a vámok alkalmazásának tilalmára vonatkozó rendelkezéseket
mind a tagállamokból származó, továbbá a harmadik országokból érkező és a tagállamokban szabad
forgalomban lévő termékekre is alkalmazni kell. Így a közös piacon a belső államhatárokon a harmadik
államból származó árukra is tilos a vámok vagy vámmal azonos hatású dìjak alkalmazása.
A harmadik országból származó áru akkor lehet csak szabad forgalomban, ha az uniós vámot megfizette, és a
közös piacra való belépéshez az egyéb feltételeket teljesìtette. Erről az EUM-Szerződés 29. cikke szól: „A
harmadik országokból érkező termékek akkor tekinthetők egy tagállamban szabad forgalomban lévőnek, ha az
adott tagállamban eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek, és a fizetendő vámot vagy az azzal azonos
hatású dìjakat az adott tagállamban e termékekre beszedték, és azt sem teljes egészében, sem részben nem
térìtették vissza.”
Megjegyzések
1. A vámmal azonos hatású dìj kérdése egy területen jelentős számú ügyet eredményezett.A határon bejövő áruk
állat- és növény-egészségügyi vizsgálatának dìja kétségtelenül a határátlépéshez kötődik. Ezzel szemben
azonban áll egyfajta „szolgáltatás”, maga a vizsgálat, amely elsősorban a hazai fogyasztók érdekében történik. A
Bìróság a Marimex(II)-ügyben foglalkozott először a kérdéssel, ahol az Olaszország által, a behozott marha- és
borjúhúson végzett állat-egészségügyi vizsgálatok dìjának megìtélése forgott kockán.
6 A tagállamok közötti kereskedelemben, a vámok és a vámmal egyenlő hatású dìjak tilalma valamennyi, a
behozatal során, illetve arra tekintettel kivetett dìjra értendő, amely hasonló hazai termékeket nem, csak a
behozott termékeket sújtja, és amely az előállìtási költség megváltoztatásával, az áruk szabad áramlására
ugyanolyan korlátozó hatást gyakorol, mint a vám.
7 Mivel ez a tilalom a pénzügyi terhek között, eltörlésük tekintetében nem enged megkülönböztetést azon az
alapon, hogy milyen célból szabják ki őket, ìgy kiterjed az áruk importjára tekintettel végzett egészségügyi
vizsgálatok miatt követelt dìjakra is. A helyzet más lenne, ha a pénzügyi terhek a belső dìjak egy olyan általános
rendszerének részét képeznék, amelyet szisztematikusan, ugyanazon feltételek alapján alkalmaznának hazai
termékekre és behozott termékekre egyaránt.
29/72 S.p.A. Marimex v Italian Finance Administration [1972] EBHT 1309, 6–7. pont. A Bìróság
megállapìtotta, hogy az ügyben a vizsgálati dìj vámmal azonos hatású dìjnak minősült. (Olaszország hivatkozott
részben arra is, hogy a vizsgálat mindenképpen jogszerű az EUMSz jelenlegi 36. cikke alapján, mely az
egészség védelméről szól. Miért nem fogott helyt ez a védekezés? Vizsgálja meg az EUMSz 36. cikkét!) A
Bìróság a Marimex(II)-ügyben utalt arra a helyzetre, amikor ilyen vizsgálati dìj nem minősül vámmal azonos
hatású dìjnak. Ezt utóbb több ügyben is megerősìtette, l pl. 314/82 Bizottság v Belgium (Baromfi-ügy) [1984]
EBHT 1543, 11. pont. Abban az esetben, ha egy ilyen vizsgálati dìj azonos módon és azonos feltételekkel
minden hasonló belföldi árura is alkalmazandó, nem vámmal azonos hatású dìjnak, hanem adónak minősül. Ez
egyenesen következik a „Statisztikai illetékek”- és a Diamantarbeiders-ügyekben körülìrt fogalomból.
421
2. Létezhet olyan helyzet, amikor a vizsgálatot a külföldről behozott valamely árura egy uniós jogszabály vagy
éppen egy nemzetközi szerződés ìrja elő anélkül, hogy a belföldi árura ez kiterjedne, tehát a Marimex(II)-
ügyben megfogalmazott feltétel nem teljesül. Ezen vizsgálatok dìját ugyancsak tilos az importőrrel szemben
kiróni a 28. és 30. cikk alapján, és ìgy a tagállamnak kell viselnie, vagy az ilyen dìj már nem vámmal azonos
hatású? Az ilyen tìpusú kötelezettség változtat a helyzet megìtélésén? L. 89/76 Bizottság v Hollandia (Növény-
egészségügyi vizsgálatok ) [1977] EBHT 1355, ahol ilyen kötelezettséget a Nemzetközi Növényvédelmi
Egyezmény (Róma,1951) ìrt elő, illetve 46/76 W. J. G. Bauhuis v Hollandia [1977] EBHT 0005, ahol a
64/43/EGK irányelv alapján volt kötelező bizonyos állategészségügyi vizsgálat.
3. Vámmal azonos hatású dìjnak minősül-e az importőrnek a határon, vagy a határon való átlépéssel
összefüggésben nyújtott szolgáltatás dìja? L. pl. a Donner-ügyet, ahol a külföldről jövő postacsomagok tartalma
után fizetendő ÁFA-ügyintézést végezte el a posta, de ezért dìjat kért, 39/82 Andreas Matthias Donner v
Hollandia [1983] EBHT 0019, vagy a Ford España-ügyet, ahol a felperes – a határ helyett – az üzleti
létesìtményében végzett vámvizsgálat után átalánydìjat fizetett a vámhatóságnak, 170/88 Ford España SA v
Estado español [1989] EBHT 2305. A mérlegelésnél lényeges tényező az, hogy a szolgáltatást igénybe vevő
importőrnek volt-e joga a szolgáltatást igénybevételét elkerülni? Amennyiben az importőrnek a szolgáltatás
elkerülésére nem volt lehetősége, megváltoztatja-e a megìtélést, hogy a szolgáltatás és a dìj szigorúan
értékarányos volt? Fordìtva, amennyiben az importőrnek a szolgáltatás elkerülésére volt lehetősége, de a
szolgáltatás és a dìj nem értékarányos, ekkor a dìj vámmal azonos hatású lesz?
4. A Thompson-ügyben a canterburyi bìróság elsőfokon megállapìtotta a vádlottak büntetőjogi felelősségét, mert

a törvényi tilalom ellenére aranyérméket (Krügerrand) vittek be az országba, ugyanakkor 1947 előtt vert
ezüstérméket vittek ki. Ezek az érmék részben, és egyes helyeken, még fizetési eszköznek minősültek, más
részük már nem volt érvényes fizetési eszköz. A másodfokú bìróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatal
során lényeges kérdés volt, hogy a belső jogban felállìtott tilalom összhangban volt-e a közösségi joggal, az áruk
szabad mozgására vonatkozó szabályokkal. E tekintetben egy előkérdést el kellett dönteni: ezek az érmék
árunak minősültek-e. 7/78 Regina v Ernest George Thompson, Brian Albert Johnson és Colin Alex Norman
Woodiwiss [1978] EBHT 2247. Vajon a fizetési eszköz árunak minősül? Abban az esetben, ha egy érme fizetési
eszköz, kiterjedhetnek-e rá egyszerre a tőke szabad áramlására és az áruk szabad mozgására vonatkozó
szabályok? Eltérő a jogi helyzet akkor, ha egy érme csak volt fizetőeszköz, de már nem az a fenti tényállás
megvalósulásának időpontjában?
1.2. 12.1.2. A diszkriminatív és piacvédő adóztatás tilalma

A forgalmi, vagy egyébként az áruk előállìtásához és kereskedelméhez kötődő adók (áfa, jövedék) lényegükben
abban különböznek a vámoktól, vagy az azonos hatású dìjaktól, hogy azonos módon és mértékben
alkalmazandók a belföldi és az importált (vagy exportálandó) árukra. Kivetésük nem a határon való átlépéssel
kapcsolatos. Ennek ellenére, az adóztatás bizonyos körülmények között a kereskedelem akadályát képezheti, és
korlátozhatja a belső piacon az áruk mozgását. Az EUM-Szerződés 110. (volt EKSz 90.) cikke ezért az adók
kivetését e szempontból korlátozza:
„A tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai
termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót. A tagállamok továbbá nem vetnek ki
más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja.”
A rendelkezés jogi konstrukciója lényegesen különbözik az előzőekben megismert 28. és 30. cikkben foglalt
tilalomtól. A vámokkal és a vámmal azonos hatású dìjaktól eltérően az adóztatás nem jellegénél fogva
akadályozza a kereskedelmet, csak bizonyos formáiban. Így nem az adóztatás ténye a jogellenes, hanem csak
annak esetleges diszkriminatìv és piacvédő hatása. Ez nehezebb mérlegelési és értelmezési gondokat vetìt előre.
Először azonban megkülönböztetést kell tenni a vámmal azonos hatású dìj és az adó között.
1.2.1. 12.1.2.1. Vámmal azonos hatású díj és az adó

Az adó és a vám (vámmal azonos hatású dìj) megkülönböztetése igen lényeges az áruk szabad mozgásánál. A
kétféle pénzügyi teher eltérő feltételek mellett, eltérő tilalmak alá eshet az EUM-Szerződés alapján, ìgy egy
tagállam által kivetett konkrét dìj besorolása adóként vagy vámmal azonos hatású dìjként, sokszor perdöntő
lehet. Ez azért okoz külön problémát, mert az Európai Bìróság joggyakorlata nem mindig világos a besorolás
feltételeit illetően. A kiindulópont a Statisztikai illetékek-ìtélet9. pontjában megadott definìció, mely a dìj
kivetését a határon való átlépéshez köti, tehát a kizárólag külföldi, importált vagy exportált termékeket sújtó
pénzügyi teher főszabályként vámmal azonos hatású dìj. Erre hìvta fel a figyelmet a Bìróság a Sokszorosító
gépek ügyében: „Ezért a vámmal azonos hatású dìj lényeges vonása, mely megkülönbözteti az adótól, abban áll,
422
hogy az előbbi egyedül egy importált terméket terhel, mìg az utóbbi mind az importált, mint a hazai
termékeket.” 90/79 Bizottság v Franciaország (Sokszorosìtó gépek) [1981] EBHT 0283, 13. pont.
Ez a viszonylag világos elv azonban megtörik abban az esetben, ha az importált terméket terhelő dìj a belső
adórendszerbe tagozódik (szokásos adóként, szokásos módon érvényesül). A Marimex(II)-ügytől világosan
látható, hogy a Bìróság ebben az esetben nem hajlandó a hagyományos tagállami adót vámmal azonos hatású
dìjnak tekinteni, akkor sem, ha külföldi árut sújt. A Bìróság sokszor idézett megállapìtása szerint:
…egy dìj nem minősìthető [vámmal azonos hatású dìjnak], ha a belső adók általános rendszerének részét képezi,
amelyet a termékek eredetétől függetlenül érvényesìtett objektìv kritériumok szerint, következetesen
alkalmaznak termékek kategóriáira, amely esetben ez a Szerződés 95. [később EKSz 90., jelenleg EUMSz 110.]
cikkének hatókörébe esik.
C-213/96 Outokumpu Oy [1998] EBHT I-1777, 20. pont. Ilyen esetekben tehát nem alkalmazható az EUM-
Szerződés 28. és 30. cikke, de ettől még minősülhet jogellenesnek a 110. cikk alapján. Már a Fink-Frucht- és a
Stier-ügyekben kiderült, hogy a szokásos, belső adó akkor sem minősìthető vámmal azonos hatású dìjnak, ha a
megadóztatott, importált termékeknek nincs hasonló vagy versenyhelyzetben lévő belföldi megfelelője. 27/67
Firma Fink-Frucht GmbH v Hauptzollamt München-Landsbergerstrasse [1968] EBHT 0327; 31/67 Firma
August Stier v Hauptzollamt Hamburg-Ericus [1968] EBHT 0347. Vámmal azonos hatású dìjnak csak akkor
minősülne, ha a kérdéses adónem vagy adókategória más, egyéb termékre nem, csak kizárólag erre a külföldi
termékre terjedne ki (tehát nem minősülne szokásos adónak).
1.2.2. 12.1.2.2. Az EUMSz 110. cikk alkalmazása

A tagállamokban közvetlen hatályú EUMSz 110. cikk célját az Európai Bìróság a következőképpen határozta
meg:
7 […] a 95. [később EKSz 90., jelenleg EUMSz 110.] cikk egészének az a célja, hogy a verseny normális
feltételeit fenntartva biztosìtsa az áruk szabad mozgását a tagállamok között a piacvédelem minden formájának
kiküszöbölésével, mely [piacvédelem] adódhat más tagállamból származó termékeket hátrányosan
megkülönböztető belső adóztatás alkalmazásából, és hogy a hazai és importált áruk közötti verseny
vonatkozásában biztosìtsa a belső adóztatás teljes semlegességét.
184/85 Bizottság v Olaszország (Banánadó) [1987] EBHT 2013, 7. pont.
Az EUMSz 110. cikk kétféle adóztatást tilt. Az első bekezdés alapján nem lehet egy másik tagállamból
származó termék adója magasabb, mint egy hasonló belföldi terméké. A második bekezdés szerint a más
tagállamból származó termékkel szemben az adóztatás nem szolgálhatja más (belföldi) termék védelmét. A két
bekezdés viszonya a jogszabály szövegének szintjén legalábbis kérdéses. Erre, valamint annak szemléltetésére,
hogy az adóztatás a gyakorlatban miféleképpen képezhet kereskedelmi akadályt, jó példát nyújt az alábbi,
klasszikussá érett ügy. (Megjegyzendő, hogy ugyanazon a napon hozott a Bìróság ìtéletet másik két, azonos
problémát felvető ügyben is, azonos megállapìtásokat téve, l. 169/78 Bizottság v Olaszország (Alkoholadó II)
[1980] EBHT 0385 és 171/78 Bizottság v Dánia (Alkoholadó III) [1980] EBHT 0447).
168/78 Bizottság v Franciaország (Alkoholadó I)
[1980] EBHT 0347
[Franciaországban a röviditalok egységes forgalmi adó alá estek, de a gint és a gabonaalapú röviditalokat (pl.
whisky, rum) külön termelési adó is terhelte. Az adóztatási rendszer eredménye az lett, hogy a hagyományos
francia italokat (konyak, calvados és armagnac) alacsonyabb adó terhelte, mint az elsősorban külföldről
behozott gabonaalapú röviditalokat. A Bizottság megkérdőjelezte, hogy ez az adóztatás összhangban van a 90.
cikkel, és kötelezettségszegés megállapìtása iránti pert indìtott Franciaország ellen. A Bìróság alkalmat kapott,
hogy a 90. cikk két bekezdéséről megállapìtásokat tegyen.]
5 Alapvető szabály e tekintetben a 95. [később EKSz 90., jelenleg EUMSz 110.] cikk (1) bekezdése, mely a
„hasonló” jellegűnek tekinthető hazai és importtermékeket sújtó adóterhek összehasonlìtásán alapul. E
rendelkezést, ahogyan azt a Bìróságnak is volt alkalma hangsúlyozni a 148/77 számú, Hansen és Balle ügyben
1978. október 10-én hozott ìtéletben (1978) EBHT 1787, tágan kell értelmezni, hogy kiterjedjen minden olyan
adóeljárásra, amely sérti a hazai és az importtermékek közötti egyenlő bánásmód elvét; tehát megfelelő
rugalmassággal kell értelmezni a „hasonló termékek” fogalmát. A Bìróság a 45/75. számú, Rewe ügyben 1976.
február 17-én hozott ìtéletben (1976) EBHT 181 kimondta, hogy hasonló jellegűnek kell tekinteni azokat a
423
termékeket, amelyek „a hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek és a fogyasztók szempontjából ugyanazon

igényeket elégìtik ki”. Tehát nem a termékek szigorúan azonos természetének, hanem azok hasonló és
összehasonlìtható használatának szempontja alapján kell meghatározni a 95. cikk (1) bekezdésének alkalmazási
területét.
6 Továbbá, a 95. cikk (2) bekezdésének szerepe az, hogy kiterjedjen a közvetett piacvédő adók minden
formájára azon termékek esetében, melyek anélkül, hogy az (1) bekezdés értelmében hasonlóak lennének, az
importőr ország bizonyos termékeivel részleges, közvetett vagy potenciális versenyhelyzetben vannak. A
Bìróság már megvilágìtotta e rendelkezés bizonyos vetületeit a 27/67 számú, Fink-Frucht ügyben 1968. április
4-én hozott ìtéletben (1968) EBHT 327, melyben megállapìtotta, hogy a 95. cikk (2) bekezdésének
alkalmazásához elegendő az, hogy az importált termék versenyhelyzetben legyen a védelmet élvező hazai
termeléssel gazdasági felhasználásuk egy vagy több területén, még akkor is, ha a 95. cikk (1) bekezdésében
megkövetelt hasonlóság feltétele nem teljesül.
7 Jóllehet a 95. cikk (1) bekezdésben szereplő kritérium az adóterhek összehasonlìtásából áll, az adómértékek,
az adókivetési feltételek vagy azok egyéb alkalmazási szabályai alapján, figyelembe véve az érintett termékek
esetében a megfelelően pontos összehasonlìtás nehézségét, a (2) bekezdés egy általánosabb feltételen alapszik, a
belső adórendszer piacvédő jellegén.
[A Bìróság mindhárom ügyben megállapìtotta a 95. cikk sérelmét, azt azonban nem döntötte el, hogy a piacvédő
adóztatás egyben diszkriminatìvnak is minősült-e.]
A fenti megállapìtások láthatóvá teszik azokat a pontokat, melyek kritikusak a rendelkezés alkalmazása
szempontjából. Az EUMSz 110. cikk első bekezdése, mely a közvetlen megkülönböztetést tiltja, logikailag az
adóztatott áruk hasonlóságára épül. A hasonló áruk viszonyában nem fordulhat elő különböző mértékű
adóztatás. E rendelkezés alkalmazásánál tehát perdöntő az, hogy a külföldi és a belföldi áru hasonló vagy sem.
Amennyiben az áru hasonló, egyenlő adóterhet kell viselniük.
Ezzel szemben a második bekezdésben a közvetett megkülönböztetés tiltott, a hasonlóság nem feltétel. Itt is
eltérő mértékű adóztatásról van szó, és ennek nem szabad védenie a belföldi terméket. Egy adó (vagy az
adóztatás eltérő mértéke) csak akkor képes erre, ha a két termék versenyhelyzetben van az adott piacon. A
versenyhelyzet hiányában, egy kedvezőtlen adóztatás hiába drágìtja a külföldi terméket, ha az (esetlegesen)
kevésbé adóztatott, és olcsóbb belföldi termék nem válthatja azt ki a fogyasztók vásárlása során. Itt tehát a
leglényegesebb szempont, hogy a két termék versenyhelyzetben van-e, és a Bìróságnak ezt kell mérlegelnie az
ügyek megìtélése során. Ugyanakkor két (nem hasonló) áru versenyhelyzete nem kìván feltétlenül azonos
adóztatást, az lehet elvileg eltérő mértékű, de nem védheti a belföldi terméket, erre példaként l. 356/85 Bizottság
v Belgium (Belga sör- és boradó) [1987] EBHT 3299.
A két bekezdésben foglalt tilalmak hatóköre egyrészt a hasonlóságon, másrészt a versenyhelyzet fennállásán
múlik. Lehet fogalmi vitát folytatni, hogy mennyiben fedi egymást a két tilalom, és melyik a tágabb. A Bìróság
azonban az Alkoholadó(I–III)-ügyekben világosan artikulálta, hogy a második bekezdésben lévő tilalom
tágabb(l. fent 7. pont) Így a diszkriminatìv adóztatás lényegében a piacvédő adóztatás minősìtett esetévé vált.
Az Alkoholadó(I)-ügy rámutat egyben az adóztatási piacvédő praktikák lényegére. Az állam nem tesz
formálisan különbséget importált és hazai áru között az adóztatásban. Ehelyett olyan termékeket sújt
alacsonyabb adóteherrel, melyek a hazai piacon főleg belföldi termelőktől kerülnek ki (de nem feltétlenül
kizárólagosan), olyan termékeket sújt magasabb adóteherrel, melyek a hazai piacra elsősorban külföldről
kerülnek be.
1.2.3. 12.1.2.3. A diszkriminatív adóztatás

Az EUMSz 110. cikk első bekezdésében a perdöntő szempont a termékek hasonlósága. A hasonlóság
megállapìtásának különböző szempontjai lehetnek. E szempontok különbözhetnek attól függően, milyen
termékről van szó. Más az összehasonlìtás alapja, ha például a banánt kell összevetni más gyümölcsökkel a
hasonlóság megállapìtása végett, pl. 184/85 Bizottság v Olaszország (Banánadó) [1987] EBHT 2013, más ha
különböző italfajtákat. A dán boradóval kapcsolatos ügyben arra kellett választ adni a Bìróságnak, hogy a
gyümölcsbor és a szőlőből készült bor hasonló-e a cikk alkalmazásánál. A Bìróság a hasonlóság
megállapìtásának szempontjait összefoglalta, legalábbis a szeszes italokra vonatkozóan, l. 106/84 Bizottság v
Dánia (Dán boradó) [1986] EBHT 0833, 12. pont:
424
12 A Bìróság a hasonlóság tág értelmezését hagyta jóvá […] és a termékek hasonlóságát nem a szigorú
azonosság függvényében ìtélte meg, hanem a felhasználás hasonló és összehasonlìtható jellege szerint. A
hasonlóság meghatározásához, tehát először is a két italkategória objektìv jellemzőit kell megvizsgálni, mint a
nyersanyag, az előállìtási eljárás, az organoleptikus jellemzők, nevezetesen az ìz és a szesztartalom, másrészt,
azt a tényt kell megvizsgálni, hogy a két italkategória alkalmas-e arra vagy sem, hogy a fogyasztók
szempontjából ugyanazon igényeket elégìtse ki.
Két áru hasonlósága nemcsak az áru általános sajátosságain át ìtélhető meg, hanem arról az oldalról is, hogy az
adóztatásbeli megkülönböztetés alapìtható-e az áruk valamilyen egyedi objektìv jellemzőjére. Amennyiben igen,
az általános hasonlóság ellenére nem érvényesül a tilalom. Az Alkoholadó(I)-ügyben Franciaország például
azzal érvelt, hogy a magasabb adó alá eső gabonaalapú italokat általában étkezés előtt fogyasztják, mìg az
alacsonyabb adó alá eső gyümölcsalapú italokat étkezés után. Ez olyan objektìv jellemzőjére kìvánt rámutatni az
összehasonlìtandó áruknak, melyek alapját képezhetik egy uniós joggal összhangban lévő adóztatásbeli
megkülönböztetésnek. Az ügyben ez az érv megbukott.
Egy másik ügyben Olaszország magasabb áfakulcs alá sorolta azokat az italokat, melyek oltalom alatt álló
eredetmegjelöléssel rendelkeztek. Olaszország ezeket luxusfogyasztást szolgáló italoknak tekintette. A Bìróság
előtt ez a megkülönböztetés ugyancsak megbukott, mert ez nem igazolhatja az eltérő adóztatást, különös
tekintettel arra, hogy Olaszországban ebben az időben nem voltak ilyen, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel
bìró hazai italok. 319/81 Bizottság v Olaszország (Röviditalok áfakulcsa) [1983] EBHT 0601.
Azonban a Bìróság számos ügyben elismerte annak lehetőségét, hogy az EUMSz 110. cikkben foglalt tilalmat
nem lehet alkalmazni, ha az adóztatásbeli megkülönböztetés objektìv jellemzőkön nyugszik, az áruk általános
hasonlósága mellett sem.A Bìróság ennek következő feltételeit látja:
21 […] a közösségi jog jelen fejlődési állapotában nem korlátozza az egyes tagállamok szabadságát bizonyos
termékek differenciált adórendszerének létrehozásában, olyan objektìv kritériumok alapján, mint a felhasznált
alapanyagok természete, vagy az alkalmazott gyártási eljárások. Összeegyeztethető a közösségi joggal,
amennyiben a szerződés és a másodlagos jog elvárásaival összeegyeztethető gazdaságpolitikai célokat követ, és
a szabályozás elkerüli a közvetlen vagy közvetett diszkrimináció minden formáját a más tagállamokból
származó import, és a konkurens hazai termékek védelmének bármely formája tekintetében.
142 és 143/80 Amministrazione delle Finanze dello Stato v Essevi SpA és Carlo Salengo [1981] EBHT 1413.,
21. pont, hasonlóan 46/80 SpA Vinal v SpA Orbat [1981] EBHT 0077, 13. pont.
1.2.4. 12.1.2.4. A piacvédő adóztatás

Azon termékek eltérő adóztatása, melyek nem minősülnek hasonlóaknak az EUMSz 110. cikk (1) bekezdése
alapján, még lehet piacvédő jellegű, és ìgy tiltott a második bekezdés értelmében. Az EUMSz 110. cikk (2)
bekezdésnél a kulcsfogalom a versenyhelyzet. Csak versenyhelyzetben lévő árukat lehet védeni egymástól.
Ezért a Bìróság első lépésként e tekintetben a versenyhelyzetet vizsgálja. A versenyhelyzet vizsgálata során a
fogyasztói szokásokból kell kiindulni. Ez ad ugyanis választ arra, hogy egy termék mennyiben helyettesìthető
egy másik termékkel. A helyettesìthetőségnek természetesen lehetnek objektìv, fizikai korlátai, azonban a
funkcionálisan azonos célt szolgáló termékeknél az általános fogyasztói szokások döntenek, pl. C-230/89
Bizottság v Görögország (Görög alkoholadó) 1991 EBHT I-1909. A Bìróság esetenként nem tér ki külön a
versenyhelyzet vizsgálatára, hanem eleve általában nézi az adóztatási rendszert az ügyben szereplő termékek
tekintetében, összevonva a versenyhelyzet vizsgálatát és az alábbi, a piacvédő hatás vizsgálatát tartalmazó
szempontot.
A versenyhelyzet fennállása esetén a Bìróság megvizsgálja, hogy az adóztatásnak van-e olyan hatása, hogy védi
a belföldi árut a vele versenyben lévő külföldi áruval szemben:
15 Ebből következik, hogy a kérdéses adó 95. [később EKSz 90., jelenleg EUMSz 110.] cikk második
bekezdésével való összeegyeztethetőségének bármely mérlegelésénél figyelembe kell venni az adó hatását az
érintett termékek közötti versenyre. A lényegi kérdés ezért az, hogy a vizsgált piacon az adó jellegénél fogva
hatást gyakorol-e az importált termék fogyasztásának csökkenésére a versenyben lévő hazai termék javára.
356/85 Bizottság v Belgium (Belga sör- és boradó) [1987] EBHT 3299, 15. pont. Az adóztatás piacvédő
hatásának kivédése a tagállam kötelezettsége. A Bìróság többször úgy fogalmazta meg ezt a követelményt, hogy
a versenyhelyzetben lévő termékek adóztatásának semlegesnek kell lennie, nem torzìthatja ezt a versenyt, pl.
425
323/87 Bizottság v Olaszország (Olasz rumadó) [1989] EBHT 2275, 7. pont. Ez következik a 90. cikk általános
céljából, ahogy azt a Bìróság felfogja (l. fent Banánadó-ügyet).
Egy adóztatás piacvédő hatásának mérlegelése sokszor nem egyszerű kérdés. Lényeges az, hogy a
versenyhelyzetben lévő termékek között milyen az adóterhek különbsége. Lehet különbség az adókulcsban, de
ez nem feltétlenül jár piacvédő hatással, l. 356/85 Bizottság v Belgium (Belga sör- és boradó) [1987] EBHT
3299. Emellett, a piacvédő hatás mérlegelésénél tekintettel kell lenni a versenyhelyzetben lévő áruk piaci
helyzetére, az eladási árukra, a fogyasztói szokások változására, az eladási statisztikákra. C-367-377/93
F.G.Roders és mások v Inspecteur der Invoerrechten en Accijnzen [1995] EBHT I-2229, 39. pont.
Megjegyzések
1. Helytálló volt a Bìróság álláspontja, amikor az Alkoholadó(I)-ügyben elutasìtotta az italok

megkülönböztetésének objektìv alapjára vonatkozó francia érvelést, mely szerint a gabonaalapú italokat
általában étkezés előtt fogyasztják, mìg az alacsonyabb adó alá eső gyümölcsalapú italokat étkezés után? Miért
nem jelent ez „objektìv kritériumot” a megkülönböztetésre? Amennyiben a fogyasztói szokások valóban
tükröznek ilyen különbséget, akkor milyen módon védené a hazai termékeket (gyümölcsalapú röviditalokat) az
adóztatás, ha azokat étkezés előtt nem fogyasztják?
2. Az összehasonlìtás szempontjainak feltárására vonatkozóan nagyon hasznosak azok az előzetes döntések,

melyekben a Bìróság nem maga dönti el két termék hasonlóságát, hanem leìrja az előterjesztő tagállami
bìróságnak, hogy miképpen mérlegelje az előtte fekvő ügyben szereplő termékeket. Ilyen a Roders-ügy, ahol
egyrészről a hagyományos pezsgő, másrészről a pezsgő gyümölcsborok összehasonlìtására adott iránymutatást a
Bìróság, a hasonlóság vagy a versenyhelyzet fennállására vagy éppen ezek hiányára, l. C-367-377/93
F.G.Roders és mások v Inspecteur der Invoerrechten en Accijnzen [1995] EBHT I-2229, 39. pont.
3. A piacvédő adóztatásnál is világosan érvényesül azon elv, hogy az objektív jellemzőkön nyugvó adóztatásbeli
megkülönböztetés, mely igazolható gazdaságpolitikai megfontolásokat takar, nem vezet a 110. cikk sérelméhez.
Ez, tehát nemcsak a diszkriminatìv adóztatás megállapìtásának egyik akadálya, kiterjed a közvetett
diszkrimináció (a piacvédő jelleg) fennállásának megìtélésére is.
23 Ennek megfelelően, anélkül, hogy meg kellene határozni azt, miszerint létezik-e versenyhelyzet a skót
whisky és a likőrtìpusú gyümölcsbor között, a második kérdésre nem lehet más a válasz, mint hogy fejlődésének
jelenlegi szakaszában a közösségi jog, és különösen az EGK-Szerződés 95. [EUMSz 110.] cikkének második
bekezdése, nem zárja ki az olyan adóztatási rendszer alkalmazását, mely objektìv kritériumok alapján
megkülönböztetést tesz bizonyos italok között.
243/84 John Walker & Sons Ltd v Ministeriet for Skatter og Afgifter [1986] EBHT 0875, 23. pont.
4. A piacvédő hatás (és az első bekezdésnél a diszkriminatìv jelleg) vizsgálata magában foglalja azt, hogy a
vizsgált termékek körében, a különböző adókategóriákban, milyen részt képez a külföldi áru, és milyen részt
képez a belföldi termék. A kulcsprobléma kétségtelenül az, hogy milyen arányban kell hazai áruknak
szerepelnie a magasabb adók alatt. Az Alkoholadó(I)-ügyben a Bìróság következtetéseit nem befolyásolta az,
hogy a tipikus francia terméknek minősülő ánizspálinka és -likőr is a gin, a whisky és a vodka mellett a
magasabb adókulcs alá esett, ugyanis a Bìróság szerint ez a tény még nem zárja ki az adóztatás piacvédő
jellegét. Ezzel szemben a Johnny Walker-ügyben a Bìróság azt a megállapìtást tette, hogy az adóztatási rendszer
nem juttatja előnyhöz a hazai termelőket, ha a hazai szeszes italok „jelentős része” esik mindegyik, kérdéses
adókategóriába, 243/84 John Walker & Sons Ltd v Ministeriet for Skatter og Afgifter [1986] EBHT 0875, 23.
pont. Az „Olasz rumadó”-ügyben viszont Olaszország sikertelenül próbálta bizonyìtani, hogy a hazai italok
jelentős részben lefedik a magasabb adósávot (l. fent, 14. pont.) A „Banánadó”-ügyben, ahol a banánnak
magasabb volt az adója, mint a többi gyümölcsnek, szóba sem jöhetett, hogy az olasz éves 120 tonna
banántermelés (Szicìliában) értékelhető résznek minősülne a magasabb adókategóriában, a 357 500 tonnás
behozatalhoz képest.
5. Az EUM-Szerződés 110. cikkére nem terjed ki a 28. cikk (2) bekezdése, azaz a tilalom csak a más
tagállamokban előállìtott termékekre terjed ki, harmadik országokból származó árukra nem. A rendelkezés
szövege szó szerint is más tagállamok termékeinek védelméről szól. A Banánadó-üggyel (l. fent) egy napon
eldöntött, azzal azonos tárgyú, Cooperativa Co-Frutta-ügyben a Bìróság azonban szakìtott a rendelkezés
szövegével. Itt, előzetes döntés iránti előterjesztésnél, az előterjesztő milánói bìróság egyenesen rákérdezett,
hogy az akkori EGKSz 95. (EUMSz 110.) cikket lehet-e alkalmazni nem közösségi tagállamból származó
banánra is. A Bìróság hivatkozott a közösségi hatáskörbe eső közös kereskedelempolitikára, az EGKSz 95.
426
(EUMSz 110.) cikk kiegészìtő szerepére a 9. és 12. (EUMSZ 28. és 30.) cikk vonatkozásában, és megállapìtotta,
hogy a közös piacon szabad forgalomba került nem közösségi árukra is vonatkozik a 95. cikkben foglalt tilalom.
Ezzel lényegében szakìtott a 95. cikk szó szerinti értelmezésével. 193/85 Cooperativa Co-Frutta Srl v
Amministrazione delle finanze dello Stato [1987] EBHT 2085, 25–29. pont.
6. Az EUM-Szerződés 110. cikkében foglalt tilalmak abban is különböznek a vámok alkalmazásának tilalmától,
hogy az utóbbiakkal ellentétben, nem védik a kivitelre szánt belföldi árukat a piacvédő vagy diszkriminatìv
adóztatással szemben (csak a másik tagállam termékeit, tehát az importot). A Larsen-Kjerulff-ügyben, előzetes
döntéshozatali eljárásban, a Bìróság másként gondolta. Kifejezetten eltért az akkori EGKSz 95. (EUMSz 110.)
cikk szövegétől, lényegében contra legem értelmezte azt. Erre két érvet használt: egyrészt a Szerződés más
adórendelkezéseire, a jelenlegi EUMSz 111. és 112. cikkeknek megfelelő rendelkezésekre hivatkozott, másrészt
arra, hogy a Szerződés adórendelkezéseinek rendszere és jellege egy általánosan semleges belső adórendszert
kìván meg, ami az exportárukra is érvényesìtendő. Ez az ügy világossá tette, hogy a diszkriminatìv és piacvédő
adóztatás tilalma fennáll a kivitelre szánt hazai termékeknél is. 142/77 Statens Kontrol med Ádle Metaller v
Preben Larsen; Flemming Kjerulff v Statens Kontrol med Ádle Metaller [1978] EBHT 1543, 21-25. pont.
1.2.5. 12.1.2.5. A gépjárművek lépcsőzetes adóztatása

Egy adóztatás piacvédő vagy diszkriminatìv jellegének megìtélése különösen bonyolult lehet, amikor a
tagállamok lépcsőzetes, fokozatosan emelkedő adóztatást vezetnek be különböző termékkategóriákra, tipikusan
gépjárművek esetében. Itt nehézséget jelent az adóbesorolás alapját képező tényezők értékelése (pl. teljesìtmény,
lökettérfogat, a gépjármű kora stb.), és a különböző kategóriájú járművek adózási szempontból történő
összehasonlìtása csakúgy, mint az azonos kategóriába tartozó új és használt járművek összevetése a viselt
adóteher szempontjából. Ezen adóztatási rendszerek szerint az adó mértéke fokozatosan emelkedik a gépjármű
valamely paraméterétől függően. (Az összehasonlìtás szempontjai természetesen mások, mint az italoknál, e
szempontokra l. C-421/97 Tarantik v Direction des services fiscaux de Seine-et-Marne [1999] EBHT I-3633). A
lépcsőzetes adóztatás bevezetése nem feltétlenül sérti a 110. cikket, a lényeg, hogy ne védje a hazai
gépjárműveket a külföldiekkel szemben, C-113/94 E. Jacquier, née Casarin v Directeur General des Impots
[1995] EBHT I-4203, 26. pont.
Görögország ilyen adóztatási rendszert vezetett be a személygépkocsik tekintetében. Az adó jelentősen

megemelkedett a megelőző kategóriához képest 1201 cm3-től, valamint 1801 cm3-től. A görög állam ezt az
adóztatási rendszert azzal indokolta, hogy az adó mértéke azon vevők vélt jövedelméhez igazodik, akik a
különböző kategóriájú gépjárműveket megvásárolják, tehát a különböző mértékű adóztatást végső soron
szociálpolitikai indokokkal magyarázta. Az tény, hogy Görögországban ebben az időszakban csak 1600 cm3
alatti személygépkocsit gyártottak, tehát az ennél magasabb lökettérfogatú járművek mind külföldiek voltak. C-
132/88 Bizottság v Görögország (Görög gépjárműadó) [1990] EBHT I-1567. Kérdés, milyen szempontok
érvényesülhetnek annak megìtélésénél, hogy itt diszkriminatìv vagy piacvédő adóztatás történt, vagy egyik sem,
és lehet-e az EUMSz 110. cikk kulcsfogalmait használni (hasonlóság, versenyhelyzet) például egy 1800 cm3 és
egy 1500 cm3 lökettérfogatú gépjármű egybevetése esetében? Bár a Görög gépjárműadó-ügyben a Bìróság nem
talált kötelezettségszegést, a különböző tagállami gépjárműadók sokszor bizonyulnak összeegyeztethetetlennek
a Szerződéssel, l. pl. 112/84 Michel Humblot v Directeur des services fiscaux [1985] EBHT 1367, C-265/99
Bizottság v Franciaország (Francia gépjárműadó) [2001] EBHT I-2305.
Ezekben az összefüggésekben, az EUMSz 110. cikkének alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket jól példázza
a magyar regisztrációs adó ügye.
C-290/05 és C-333/05 Nádasdi Ákos és Németh Ilona vVám- és Pénzügyőrség
[2006] EBHT I-10115
[Az egyesìtett ügyben a Bìróság, a Magyarországon forgalomba helyezett gépjárműveket terhelő, a csatlakozás
utáni időszakban, 2005. december 31-ig hatályban lévő regisztrációs adóhoz hasonló adókat ìtélte meg az EKSz
90. (jelenleg EUMSz 110.) cikk alapján. Központi kérdés volt, hogy a régebben, és az újonnan behozott,
használt gépjárművek ugyanolyan adóteher alá esnek-e. A két ügyet, a regisztrációs adót kiszabó határozatok
megtámadása folytán eljáró megyei bìróságok terjesztették előzetes döntéshozatalra az Európai Bìrósághoz.]
52 A regisztrációs adó rendszerében a motorra, a hengerűrtartalomra és a környezetvédelmi megfontoláson

alapuló besorolásra vonatkozó szempontok objektìv szempontok. Azok tehát alkalmazhatóak az ilyen
rendszerben. Az viszont nem követelmény, hogy az adó összege a személygépkocsi árához kapcsolódjon.
427
53 A más tagállamokból származó termékeket terhelő adó összege viszont nem lehet nagyobb a hasonló belföldi
termékeket terhelő adó összegénél.
54 Ugyanis az az új személygépkocsi, amely után Magyarországon megfizették a regisztrációs adót, idővel

veszìt piaci értékéből. Ezen értékvesztéssel arányosan szintén csökken a személygépkocsi megmaradó értékében
foglalt regisztrációs adó összege. A jármű eredeti értékének csak tört részéért értékesìthető használt
személygépkocsiként, amely rész magában foglalja a regisztrációsadómaradványt.
55 A kérdést előterjesztő bìróságok által a Bìróság részére benyújtott iratokból azonban kitűnik, hogy a
valamely másik tagállamban vásárolt, Magyarországon nyilvántartásba vett ugyanilyen tìpusú, korú, valamint a
futott kilométert és egyéb jellemzőit tekintve is azonos személygépkocsit e kategóriában 100%os regisztrációs
adó terheli. Következésképpen magasabb adó terheli a behozott használt személygépkocsikat, mint a
Magyarországon már nyilvántartásba vett és megadóztatott hasonló használt személygépkocsikat.
56 Ily módon, függetlenül a regisztrációs adó környezetvédelmi jellegű céljától és indokától, és attól, hogy ezek
nem állnak semmilyen kapcsolatban a személygépkocsi piaci értékével, az EK 90. cikk első bekezdése
megkìvánja az értékcsökkenés figyelembevételét a használt személygépkocsik adóztatása során, mivel ezen
adónak az a jellegzetessége, hogy azt kizárólag egy alkalommal, a személygépkocsiknak az adott tagállamban
történő használatához szükséges első nyilvántartásba vétele során vetik ki, és mivel ìgy az adó beépül a piaci
értékbe.
57 A fent kifejtettekből következően [...] az EK 90. cikk első bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal
ellentétes az olyan adó, mint amelyet a regisztrációs adóról szóló törvény vezetett be, amennyiben: azt a
használt személygépkocsiknak a tagállamban történő első forgalomba helyezése után vetik ki, és annak összegét
a személygépkocsik értékcsökkenésének figyelembevétele nélkül, azok műszaki tulajdonságai (motor tìpusa és
hengerűrtartalma) és környezetvédelmi besorolása alapján kell kiszámìtani, aminek folytán az adó más
tagállamból behozott használt személygépkocsikra történő alkalmazása esetén az adó összege meghaladja a
belföldön már nyilvántartásba vett hasonló használt személygépkocsik maradványértékében foglalt adó
összegét.
Ezekben az ügyekben, érthetően háttérbe szorul az egyes termékcsoportok összehasonlìtása vagy

versenyhelyzetük értékelése. Előtérbe kerül viszont az adókategóriák között, az adóterhek arányosságának
követelménye, valamint tágabban, az adóztatás semlegességének elve. Ugyanis a piacvédő és diszkriminatìv
adóztatás tilalmának célja, hogy biztosìtsa az adók teljes semlegességét a belföldi piacon található, és az
importált áruk közötti verseny során. A Nádasdi/Németh-ügyben, mint ahogy több más hasonló ügyben is, a
semlegesség hiányára a Bìróság azzal mutatott rá, hogy a belföldön már korábban forgalomba helyezett
gépjárművek regisztrációs adójának maradványértékét összevetette az újonnan behozott használt gépjárművek
után fizetendő adó mértékével. A használt gépjárművek értékcsökkenésének megfelelő figyelembevételére
vonatkozó követelményre egy egész esetjogi vonal épült, egészen a viszonylag korai, dán gépjármű regisztrációs
adó ügytől kezdve, C-47/88 Bizottság v Dánia (Gépjármű regisztrációs adó) [1990] EBHT I-4509. Ezt később
más hasonló ügyek követték, és többek között a Nádasdi/Németh-ügy is ebbe a sorba tartozik.
1.3. 12.1.3. Mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású

intézkedések tilalma
Az államok között kereskedelmi akadályt nem csak a vámok és adók képezhetnek. Olyan belső szabályok és
előìrások is érvényesülhetnek, melyek külön pénzügyi teher nélkül is, az állam piacáról távol tartják vagy
kiszorìtják a külföldi árukat, és a belföldi áruknak teremtenek kedvezőbb helyzetet. Az ilyen, legkülönbözőbb
tìpusú és fajtájú állami előìrásokat és intézkedéseket az uniós jog átfogóan mennyiségi korlátozásoknak vagy
azzal azonos hatású intézkedéseknek nevezi. Ezen intézkedések tilalma képezi a belső piacon a kereskedelmi
akadályok lebontásának legfontosabb és legátfogóbb szabályát (vö. GATT-egyezmény XI. cikkével). A tilalom
kiterjedt luxemburgi ìtélkezési gyakorlathoz vezetett, és sokkal több problémát hozott a felszìnre, mint az EUM-
Szerződés 28., 30. és 110. cikkei.
Alaprendelkezés az EUM-Szerződés 34. cikke, mely a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású
intézkedés.”
Az EUM-Szerződés 35. cikke a kivitel tekintetében ugyanezt szabályozza, mìg a 36. cikk (mentőklauzula)
felsorolja azokat a körülményeket, melyekre hivatkozva a tagállam mentesül a 34–35. cikkekben foglalt tilalom
428
betartása alól (pl. közerkölcs, közrend, közbiztonság érdekében stb.). Az uniós joggyakorlatban a behozatal
korlátozása az, amely a fő problémát jelenti. Az kevéssé jellemző, hogy a tagállam az exportot akadályozza, és
ìgy megsérti a 35. cikket. E szerződéses rendelkezések közvetlen hatályúak, tagállami bìróságokon rájuk lehet
hivatkozni és igényt alapìtani, pl. 13/68 SpA Salgoil v Italian Ministry of Foreign Trade [1968] EBHT 0661.
1.3.1. 12.1.3.1. A mennyiségi korlátozás

Az EUMSz 34. és 35. cikk rendelkezéseiben egyrészt a mennyiségi korlátozás, másrészt az azzal azonos hatású
intézkedés fogalma tisztázásra szorul. A Bìróságnak a kettő közötti viszonyra ritkán utalt. A Geddo-ügyben ezt
megtette, bár nem a Szerződés, hanem a 359/67/EGK rendelet értelmezésénél:
„A mennyiségi korlátozások tilalma olyan intézkedéseket takar, amely a körülményekből adódóan az import, az
export vagy a tranzitáruk teljes vagy részleges korlátozását jelentik. Azonos hatású intézkedések nem csak a
leìrt korlátozások formáját ölthetik; bármilyen forma vagy módszer érvényesüljön, ugyanolyan hatású
akadályoztatást képezhetnek.”
2/73 Riseria Luigi Geddo v Ente Nazionale Risi [1973] EBHT 0865, 7. pont. Bár ez a leìrás nem visz sokkal
közelebb a fogalmak konkrét ügyekben történő alkalmazásához, kiindulópontját jelentette az értelmezésnek. A
mennyiségi korlátozás fogalmával kevesebb gond van, mint az azzal azonos hatású intézkedések fogalmával. Az
utóbbi ugyanis tágabb kategória, mely felfoghatja mindazon ügyeket, melyekben kétséges, hogy az intézkedés
közvetlenül mennyiségi korlátozás-e, ìgy nem kell éles határokat keresgélni a két kategória között (L. pl. a
Roelstraete-ügyet, ahol a Bìróság nem is különböztette meg élesen a kettőt egy belga ármaximálási jogszabály
értékelésénél, 116/84 Henri Roelstraete [1985] EBHT 0170). Ugyanakkor mennyiségi korlátozással kapcsolatos
ügy összehasonlìthatatlanul kevesebb kerül a Bìróság elé, nem is volt nagy szükség fogalmi tisztázásokra. A
mennyiségi korlátozás fogalmát a gyakorlatban a Bìróság alapvetően három tìpusú intézkedésre érti.
(1) A mennyiségi korlátozást a Bìróság több ügyben azonosìtotta, illetve párhuzamba állìtotta a kereskedelmi
kvótával, 126/82 D. J. Smit Transport BV v Commissie Grensoverschrijdend Beroepsgoederenvervoer [1983]
EBHT 0073, 52/77 Leonce Cayrol v Giovanni Rivoira & Figli [1977] EBHT 2261. Ez a nemzetközi
kereskedelmi gyakorlatban az egyik legnyilvánvalóbb és legdurvább kereskedelmi akadály, mellyel egy állam
súlyban, értékben, darabban stb. korlátozza az importot (exportot) egy időszakra, egy vagy több terméket
tekintve.
(2) A Henn és Darby-ügyben kiderült, hogy a mennyiségi korlátozás fogalma nemcsak a szoros értelemben vett
korlátozást jelenti, hanem az import teljes tilalmát is magában foglalja, mint a korlátozás „legszélsőségesebb
formáját”, 34/79 Regina v Maurice Donald Henn és John Frederick Ernest Darby [1979] EBHT 3795, 12. pont.
(3) A Bìróság egyes esetekben az export- és importengedélyeket is mennyiségi korlátozásnak tekinti, pl. 212/88
F. Levy [1989] EBHT 3511, 17. pont, (ugyanakkor. több ügyben az ilyen engedélyezést azonos hatású
intézkedésnek tekintette, pl. C-189/95 Harry Franzén [1997] EBHT I-5909, 69-71. pont.)
1.3.2. 12.1.3.2. A mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések

A mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések meghatározása kiemelkedő jelentőségű. Ezen
fogalomnak kell megszűrni általában mindazon nem pénzügyi, állami kereskedelmi praktikákat, melyek nem
felelnek meg az uniós céloknak, akadályozzák az áruk szabad mozgását. E szűrés nem egyszerű, hiszen rengeteg
formájuk létezhet, védvén valamilyen módon a nemzeti piacot külföldi árukkal szemben. Mivel egy alapvető
uniós cél magvát jelentő jogfogalomról van szó, nem meglepő, hogy bonyolult luxemburgi ìtélkezési gyakorlat
alakult ki e tekintetben.
A Bìróság előtt azonban a Bizottság tette le az asztalra az elképzelését, mit is ért ilyen intézkedések alatt. A
70/50/EGK irányelvben, az átmeneti időszakra vonatkozóan, a Szerződés hatálybalépésének idején létező, a
mennyiségi korlátozással azonos hatású korlátozások megszüntetéséről rendelkezett a tagállamok felé. Az
irányelvnek, korlátozott hatálya ellenére, irányadó jelentősége volt a Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek
értelmezésénél, és a Bìróság gyakorlatának kiindulópontja is innen eredeztethető.
Az irányelv, jellemzően azon intézkedéseket tekinti a mennyiségi korlátozással azonos hatályúnak, melyek vagy
nem egyformán alkalmazandóak a hazai és a behozott termékekre (diszkriminatìv intézkedések), és
megakadályozzák azt a behozatalt, melyre egyébként sor kerülne, l. 2. cikk (1) bekezdés, vagy egyformán
alkalmazandóak a hazai és a behozott termékekre (nem diszkriminatìv intézkedések), amennyiben azok a
formával, a mérettel, a súllyal, az összetétellel, a külső megjelenéssel, az azonosìtással vagy a kiszereléssel
429
foglalkoznak, ha az ilyen intézkedéseknek az áruk szabad mozgására gyakorolt korlátozó hatása túllép a
kereskedelmi szabályozással járó hatások keretein (nem szükségesek és nem arányosak), l. 3. cikk.
Várható volt, hogy az irányelv megjelenése után, a Bìróság is hamarosan szembetalálkozik azzal, mi érthető
ilyen, tiltott intézkedéseken. Ez az alkalom a Dassonville-ügyben jött el, mely a Bìróság egyik legtöbbet idézett
ügyévé vált. Ez az ügy egyben megpróbálta konkrétabbá tenni a Geddo-ügyben megadott igen általános
feltételeket.
8/74 Procureur du Roi v Benoit és Gustave Dassonville
[1974] EBHT 0837
[Egy belga jogszabály a behozott röviditaloknál származási bizonyìtványt ìrt elő olyan feltétellel, hogy ezt a
származási országban kellett kiállìtani. A vádlottak skót whiskyt importáltak Franciaországból, mely ital szabad
forgalomban volt már a közös piacon. A vásárolt italra nem tudták beszerezni az Egyesült Királyságban
kiállìtott származási bizonyìtványt, ìgy büntetőeljárás indult ellenük. Az eljárásban felmerült, hogy a belga
jogszabály mennyiben állt összhangban a Szerződés akkori 30. (jelenleg EUMSz 34.) cikkével, ìgy a belga
bìróság előzetes döntés iránti előterjesztést tett Luxemburgban.]
4 Az iratokból és a tárgyalásból kitűnik, hogy az a kereskedő, aki Franciaországból, ott már szabad forgalomban
lévő Scotch whiskyt kìván Belgiumba importálni, a terméket közvetlenül az előállìtó országból behozó
importőrtől eltérően, csak komoly nehézségek árán juthat egy ilyen bizonyìtványhoz.
5 A tagállamok minden olyan kereskedelemre vonatkozó szabályát, amely közvetlenül vagy közvetve,
ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, mennyiségi korlátozásokkal
azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni.
6 Amìg nem létezik a fogyasztók számára a termékek eredetmegjelölésének valódiságát garantáló közösségi
rendszer, egy tagállam azzal a feltétellel hozhat intézkedéseket a tisztességtelen gyakorlat megelőzésére e
vonatkozásban, hogy az intézkedések ésszerűek, és hogy a megkìvánt bizonyìtási eszközöknek nincs a
tagállamok közötti kereskedelmet akadályozó hatása, valamint következésképpen azok a tagállamok minden
állampolgára számára hozzáférhetőek.
7 Anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni, miszerint az ilyen intézkedések a 36. [jelenleg EUMSz 36.] cikk
hatálya alá tartoznak-e, e cikk második mondatában kifejezett elv alapján, mindenesetre nem lehetnek önkényes
megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.
8 Ez fennállhat azon alakiságok esetében, melyeket valamely tagállam által egy termék eredetének igazolására
megkövetel, és amely követelményt komolyabb nehézség nélkül, helyzetüknél fogva, csak a közvetlen
importőrök tudják teljesìteni.
9 Ennélfogva a valamely tagállam által megkövetelt olyan eredetiségigazolás, amely nehezebben hozzáférhető
egy másik tagállamban szabad kereskedelmi forgalomban lévő, eredeti terméket importáló, mint az ugyanezen,
közvetlenül az előállìtó országból érkező terméket importáló számára, az a mennyiségi korlátozásokkal azonos
hatású intézkedést képez, mely összeegyeztethetetlen a Szerződéssel.
Az ìtélet 5. pontjában adott meghatározás a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésekre

vonatkozó, visszatérő és idézett megállapìtássá vált (Dassonville-formula). Ez a megállapìtás azonban
lényegesen különbözött a 70/50/EGK irányelvben leìrtaktól, és a jogellenes korlátozások körét lényegesen
tágabban húzza meg. Nem kìvánta meg, hogy a jogellenes intézkedés diszkriminatìv legyen a külföldi árukkal
szemben, jóllehet az ügyben a belga intézkedés ilyen jellegű volt (a Bìróság ezt később a Cassis de Dijon-
ügyben erősìti meg). A korlátozás jogellenességének nem feltétele továbbá, hogy ténylegesen akadályozza a
kereskedelmet a belső piacon, elég, ha potenciálisan ilyen akadályt képez (vö. az irányelv 2. cikk (1)
bekezdésével).
A Dassonville-formula rendkìvül tág határok között húzta meg a mennyiségi korlátozással azonos hatású
intézkedések fogalmát. A Bìróság további esetjoga e témakörben nem kis részben arra irányult, hogy ennek a
meghatározásnak a határait határozottabban megvonja, és ìgy az EUMSz 34. cikk alkalmazását kiszámìthatóbbá
tegye. Ennek az esetjognak két fő vonulata van. Az egyik a hazai és a behozott vagy exportált termékekre nem
egyformán alkalmazandó (diszkriminatìv) intézkedések megìtélése, a másik a hazai és a behozott vagy exportált
termékekre egyenlően alkalmazandó intézkedések megìtélése, az EUMSz 34–36. cikkek alapján.
430
(1) Diszkriminatív korlátozó intézkedések
A Dassonville-ügyben a belga korlátozó intézkedés diszkriminatìv volt, csak a behozott termékeket sújtotta. Az
ìtélet 5. pontjában megfogalmazott elv az ilyen intézkedésekre egyértelműen kiterjed, ìgy a diszkriminatìv
intézkedések értékelésében a Bìróság támaszkodhatott erre. Természetesen a hazai és importált árura nem
egyenlően alkalmazandó kereskedelmi intézkedések csak akkor akadhatnak fenn az EUMSz 34. vagy a 35. cikk
szűrőjén, ha az importra, illetve az exportálandó belföldi árukra hátrányosabbak, mint a belföldi árukra, ìgy
akadályozzák a behozatalt és a kivitelt. A Du Pont-ügyben egy olasz jogszabályi rendelkezés került terìtékre.
C-21/88 Du Pont de Nemours Italiana SpA v Unitú sanitaria localeNo 2 di Carrara
[1990] EBHT I-0889
[Olasz jogszabályok előìrták, hogy az olasz állami szerveknek és vállalatoknak beszerzéseik 30%-át délolasz
ipari és mezőgazdasági vállalkozásoktól kell beszerezniük. Az alperes egészségügyi hatóság, ennek megfelelően
radiológiai filmekre és folyadékokra kiìrt közbeszerzési pályázatának, összegszerűen 30%-át, ilyen hazai
vállalkozásoknak, fennmaradó részét pedig más vállalkozásoknak ìrta ki. Felperes, egy olasz cég, a döntést
megtámadta, mivel nem volt délolasz telephelye, ìgy a fenntartott 30%-os résznél nem felelt meg a
feltételeknek. A toszkánai tartományi közigazgatási bìróság előzetes döntés végett az Európai Bìrósághoz
fordult.]
11 E tekintetben meg kell állapìtani, hogy egy olyan rendszer, amelyelőnyben részesìti valamely tagállam
meghatározott térségében előállìtott árukat, megakadályozza az érintett közhatóságokat és szervezeteket abban,
hogy a szükségleteiket fedező áruk egy részét más tagállamokban honos vállalkozásoktól szerezzék be. E
körülmények között tehát a más tagállamokból származó termékek hátrányos megkülönböztetést szenvednek a
kérdéses tagállamban előállìtott termékekkel szemben, és ez akadályozza a Közösségen belüli rendes
kereskedelmi forgalmat. […]
13 Hangsúlyozni kell egyrészről azt, hogy a kérdéses tagállamnak ugyan nem minden nemzeti terméke élvez
előnyt a külföldi termékekkel szemben, azonban a kedvezményes rendszerbe tartozó összes termék nemzeti
termék, másrészről az a tény, hogy egy állami intézkedésnek az importra gyakorolt korlátozó hatása nem az
összes nemzeti terméket, hanem e termékeknek csak egy részét részesìti előnyben, a kérdéses intézkedést nem
vonhatja ki a 30. [később EKSz 28., jelenleg EUMSz 34.] cikkben foglalt tilalom alól.
14 Meg kell továbbá állapìtani azt, hogy megkülönböztető jellege miatt, egy olyan rendszert, mint amely az
alapeljárás tárgyát is képezi, nem indokolhatják a Bìróság joggyakorlata által elismert kényszerìtő érdekek; ilyen
érdekek csak olyan intézkedések tekintetében vehetők figyelembe, amelyek megkülönböztetés nélkül
alkalmazandók a nemzeti termékekre és az importált termékekre (a Bizottság v Írország 113/80. sz. ügyben
1981. június 17-én hozott ìtélet, [1981] EBHT1625). […]
18 A nemzeti bìróság által feltett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 30. cikket úgy kell értelmezni,
miszerint az kizárja az olyan nemzeti szabályozást, amely az állam területének bizonyos térségeiben honos
vállalkozások számára tartja fenn a közbeszerzések bizonyos részét.
Megjegyzések
1. A Du Pont-ügyben a felperes olasz cég volt. Az ügyben tehát egy előnyt biztosìtó olasz közigazgatási szerv
állt szemben egy, a közbeszerzési pályázaton biztosìtott előnytől eleső olasz céggel. Miért terjed erre ki az ügyre
a közösségi jog, nem egy állam belső jogviszonyairól van szó? Egyetért ön a Bìróság érvelésével? Vajon ez az
érvelés nem akkor fogna igazán helyt, ha a felperes egy másik tagállamban működő cég lett volna?
2. A felperes Olaszországból kìvánt narancsot importálni Franciaországba, hogy alkoholos italt állìtson elő
belőle. A francia jogszabályok azonban előìrták, hogy szesz vagy szeszes ital előállìtása céljából tilos bármilyen
importált nyersanyag desztillációja, kivéve a friss almát, körtét és szőlőt. Az importot a francia hatóságok nem
tiltották meg, de erre a rendelkezésre tekintettel – az etilalkoholra vonatkozó részleges francia monopólium
alapján – megtagadták az engedélyt ilyen ital előállìtására. A francia bìróság előzetes döntés végett az Európai
Bìrósághoz fordult. 119/78 SA Peureux v Directeur des Services fiscaux de la Haute-Saône et du territoire de
Belfort [1979] EBHT 0975. Ön szerint ez a francia rendelkezés sértené az EUMSz 34. cikket? Vegye
figyelembe, hogy a francia jogszabály nem akadályozta meg az importot, csak az importáru (narancs)
desztillálását, belőle alkoholos ital előállìtását. Vö. a 70/50/EGK irányelv 2. cikk (3) bekezdésének k) pontjával,
mely szerint mennyiségi korlátozással azonos hatású, diszkriminatìv intézkedés, ha: „ kizárólag a behozott
431
termékek magánszemélyek által történő megvásárlását akadályozzák, vagy kizárólag a hazai termékek
megvásárlását ösztönzik, követelik meg vagy részesìtik előnyben”.
3. A Bìróság elé nagy számban kerültek az importra vonatkozó diszkriminatìv tagállami intézkedések, azonban
ezek nem feltétlenül minősültek jogellenesnek, ha a 36. cikkben foglalt valamely mentőkörülmény megállt. A
diszkriminatìv intézkedések tìpusaira, fajtáira nézve tanulmányozza a 70/50/EGK irányelv 2. cikk (3)
bekezdését!
4. A Bìróság esetei között elsősorban importra vonatkozó diszkriminatìv intézkedések fordulnak elő. Ritkábban
előfordulnak diszkriminatìv exportkorlátozások is, melyek az EUM-Szerződés 35. cikkének alkalmazását vetik
fel. A Bìróság a Dusseldorp-ügyben a 35. cikk hatókörét a következőképpen ìrja le:
40 A 34. [később EKSz 29., jelenleg EUMSz 35.] cikk tiltja az export mennyiségi korlátozásait ugyanúgy,
ahogy minden azonos hatású intézkedést. A Bìróság kialakult esetjogának megfelelően, ez olyan nemzeti
intézkedéseket érint, melyek specifikus célként vagy hatásként korlátozzák az export-forgalmat és ezáltal
megkülönböztetést alakìtanak ki a tagállam belföldi és export kereskedelmének kezelésében oly módon, hogy az
érintett állam nemzeti termelésének vagy hazai piacának külön előnyt biztosìtanak (155/80 Oebel [1981] EBHT
1993, 15. pont.).
C-203/96 Chemische Afvalstoffen Dusseldorp BV és mások v Minister van Volkshuisvesting, Ruimtelijke

Ordening en Milieubeheer [1998] EBHT I-4075, 40. pont. A Bìróság ezen megállapìtása következik a
Dassonville-formulából, vagy attól eltérést jelent?
(2) Hazai és importált árura egyenlően alkalmazandó intézkedések
Az EUM-Szerződés 34. és 35. cikke egyértelműen érvényesül a hazai és importált árura nem egyenlően
alkalmazandó, diszkriminatìv kereskedelmi intézkedésekre. Arra, hogy ennél tágabb is lehet e rendelkezés
hatóköre, már utalt a 70/50/EGK irányelv 3. cikke, mely bizonyos, hazai és importált árura egyenlően
alkalmazandó kereskedelmi intézkedések tilalmát is előrevetìtette. A Dassonville-formula megfogalmazása sem
zárta ki azt, hogy a két szerződéshelyet ilyen vonatkozásban is lehet használni. Némi bizonytalanságot az
okozott, hogy itt nem egyenlően alkalmazandó belső jogszabályt vizsgált a Bìróság.
Az egyenlően alkalmazandó intézkedések jellemzője, hogy ugyanúgy kiterjednek a hazai, mint az importált
(vagy exportálandó) árura. Azonban ezek is akadályozhatják a közös piaci kereskedelmet, hiszen tartalmuknál
fogva nehezìthetik az importot és esetenként az exportot is. Kézenfekvő és jellemző lehet e tekintetben a
szabvány, mint tipikus, egyenlően alkalmazandó előìrás. Egy szokatlan szabványhoz hazai termelők már
alkalmazkodtak, de külföldiek csak jelentős többletköltséggel tudják ezt megtenni. Így hiába egyenlően
alkalmazandó intézkedés, ha az importot meggátolja vagy megnehezìti.
Az egyenlően alkalmazandó intézkedések megìtélése azonban igen nehéz problémát jelenthet a Bìróságnak.
Ezek csak közvetettebben akadályozzák az áruk szabad mozgását, és egyben számos indok (pl. a
fogyasztóvédelem, az egészség védelme), megkövetelheti az ilyen tagállami szabályok, minőségi és
egészségügyi előìrások, szabványok stb. alkalmazását. Sok előìrásnál viszont nincs meg az uniós harmonizáció,
tehát eltérőek a szabályok. Az egyik államban esetleg forgalmazható termék, mìg a másik államban valamilyen
okból tiltott vagy korlátozott a forgalmazása. Az eltérő szabályok, előìrások pedig akadályozzák a
kereskedelmet. A dilemmát jól példázza a Melkunie-ügy. A holland szabályozás szerint a pasztörizált és
sterilizált tejtermékekben nem lehet aktìv coliform baktérium, és aktìv mikroorganizmus is csak 50 000/ml
mértékben, kivéve a tejszìnhabot, ahol megengedett 200 000/ml mértékben. A vádlott német tejterméket
importált, mely eleget tett a német szabályozásnak, de a holland határértékeknek nem felelt meg, ìgy ott nem
volt forgalmazható. (97/83 CMC Melkunie BV [1984] EBHT 2367.) Egyrészt van egy tagállami
egészségvédelmi előìrás, mely eltér más tagállamokétól. Másrészt van a kereskedelem szabadsága, melyet a
Szerződés kìván biztosìtani. A Bìróságnak e két érdeket kellett kiegyensúlyoznia.
A nem harmonizált kereskedelmi intézkedések területén a fő kérdés az volt, hogy a szükséges, de eltérő
piacszabályozó tagállami előìrások kereskedelmet akadályozó hatásait hogy lehet csökkenteni. A Bìróság
rendkìvüli nehézségekkel találta magát szemben, hogy meglelje az egyensúlyt a különböző érdekek között, és
eldöntse, hogy az esetlegesen szükségessé váló szabályozás, mikor csap át piacvédelembe. Ez az egyensúlyozás
sokszor forrásba hozta az esetjogot.
(3) A „Cassis de Dijon”-ügy
432
A Bìróság már korán hangsúlyozta, hogy az egyenlően alkalmazandó intézkedések önmagukban nem
minősülnek mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedéseknek, ehhez az is kell, hogy akadályozzák,
elnehezìtsék az importot. A Tasca-ügy az első jelentős ügy volt, amelyben a Dassonville-formulát a Bìróság
érvényesìtette egyenlően alkalmazandó intézkedésre. Itt a Bìróság a padovai bìróság előterjesztésére
megállapìtotta, hogy az olasz előìrások a cukorár maximalizálására – bár egyenlően alkalmazandó intézkedések
– az árszint miatt jelentősen elnehezìtik az importot, ìgy az akkori EGKSz 30. (EKSz 28., jelenleg EUMSz 34.)
cikkbe ütköznek, 65/75 Riccardo Tasca [1976] EBHT 0291. L. még például a dohánytermékekkel kapcsolatban
13/77 SA G.B.-INNO-B.M. v Association des détaillants en tabac (ATAB) [1977] EBHT 2115.
Azonban a Bìróság – a Dassonville-formulát követve – az egyenlően alkalmazandó intézkedéseknél az alapokat

a „Cassis de Dijon”-ügyben vetette meg, és ez egyben kitűnő példáját szolgáltatja az egyenlően alkalmazandó
intézkedésnek, mely akadályozta az importot.
120/78 Rewe-Zentral AG v Bundesmonopolverwaltung für Branntwein
(Cassis de Dijon)
[1979] EBHT 0649
[Német jogszabály csak olyan gyümölcslikőr forgalmazását tette lehetővé, melynek legalább 25%-os
alkoholtartalma volt. A dijoni feketeribiszke-likőr (cassis), mely szabad forgalomban volt Franciaországban,
alkoholtartalma 15-20% között volt, ìgy a német piacon nem volt forgalmazható. A felperes engedélyért fordult
a szövetségi monopolhivatalhoz, hogy engedélyezze az ital forgalmazását, amely azt megtagadta. A Hessische
Finanzgericht (hesseni pénzügyi bìróság) elé került az ügy, amely előzetes döntés iránti előterjesztést tett. A
Bìróságnak mindenekelőtt állást kellett foglalnia abban, hogy a Dassonville-formula és egyáltalán a 28. cikk
mennyiben terjed ki egyenlően alkalmazandó intézkedésekre, és milyen a tagállamok szabadsága nem
harmonizált területen hasonló termékelőìrások alkalmazására.]
8 Az alkohol előállìtására és forgalmazására vonatkozó közös szabályok hiányában – a Bizottság által 1976.
december 7-én a Tanács elé terjesztett rendelettervezetet (HL C 309. 2. o.) még nem fogadta el a Tanács – a
tagállamok szabályozhatják a saját területükön az alkohol és az alkoholtartalmú italok előállìtásával és
forgalmazásával kapcsolatos összes kérdést. A kérdéses termékek forgalmazásával összefüggő nemzeti
jogszabályok közötti különbségekből adódó korlátozásokat a Közösségen belüli forgalomban annyiban kell
elfogadni, amennyiben e rendelkezések szükségesnek bizonyulnak, különösen a pénzügyi felügyelet
hatékonyságával, a közegészség védelmével, a kereskedelmi ügyletek tisztességével és a fogyasztók védelmével
összefüggő kényszerìtő érdekek kielégìtése céljából.
9 Az eljárásba beavatkozó Németországi Szövetségi Köztársaság kormánya különböző érveket hozott fel,
melyek álláspontja szerint igazolják a szeszes italok minimális alkoholtartalmára vonatkozó rendelkezések
alkalmazását, kiemelve egyrészt a közegészségügy védelmére, másrészt a fogyasztók tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat elleni védelmére vonatkozó megfontolásokat.
10 Ami a közegészségügy védelmét illeti, a német kormány szerint a nemzeti jogalkotás által meghatározott
minimális alkoholtartalom célja annak elkerülése, hogy a szeszes italok, különösen az alacsony alkoholtartalmú
italok elterjedjenek a nemzeti piacon, mivel az ilyen termékek álláspontja szerint könnyebben idézhetnek elő
függőséget, mint a magasabb alkoholtartalmú italok.
11 Az ilyen megfontolások nem döntőek akkor, ha a fogyasztó a piacon gyenge vagy közepes alkoholtartalmú
termékek rendkìvül széles körét szerezheti be, és ráadásul a német piacon szabad forgalomban lévő, magas
alkoholtartalmú italok nagy részét általában hìgìtott formában fogyasztják.
12 A német kormány kiemeli még, hogy az alacsonyabb alkoholtartalomra vonatkozó határérték meghatározása
bizonyos likőrök esetében a fogyasztók védelmét szolgálja a szeszes italokat előállìtók vagy forgalmazók
tisztességtelen piaci magatartásával szemben. Ez az érvelés azon a megfontoláson alapul, hogy az
alkoholtartalom csökkentése versenyelőnyt jelentene a magasabb alkoholtartalmú italokkal szemben, mivel az
alkohol az italok összetételében messze a legdrágább alkotóelem, az arra kivetett jelentős adóteher miatt.
Ezenfelül, a német kormány szerint, az alkoholtartalmú termékek szabad mozgásának elfogadása, amennyiben
azok alkoholtartalmukat tekintve megfelelnek az előállìtó országok szabályainak, azzal a hatással járna, hogy a
Közösségben a tagállamok bármelyikében elfogadott legalacsonyabb alkoholtartalom lenne a közös határérték,
sőt hatástalanná tenne minden előìrást e területen, mivel több tagállam szabályozása nem szab meg semmiféle
ilyen jellegű alsó határértéket.
433
13 Ahogy a Bizottság helyesen kimutatta, az italok alkoholtartalmára vonatkozó határértékek meghatározása a

forgalmazott termékek és azok elnevezésének szabványosìtását eredményezheti, ami a kereskedelmi ügyletek és
a fogyasztóknak szóló ajánlatok nagyobb átláthatóságát szolgálná. Azonban a következtetést nem lehet addig
vinni, hogy a minimális alkoholtartalom kötelező előìrását a kereskedelmi ügyletek tisztességességének
elengedhetetlen biztosìtékaként tekintsük, mivel könnyen biztosìtható a vevő megfelelő tájékoztatása a
származás és az alkoholtartalom megjelölésének előìrásával a termékek csomagolásán.
14 Az előzőekből látható, hogy az alkoholtartalmú italok minimális alkoholtartalmával kapcsolatos

követelmények nem szolgálnak közérdekű célt, és nem élveznek elsőbbséget az áruk szabad mozgásával
szemben, amely egyike a Közösség alapvető szabályainak. A gyakorlatban az ilyen természetű követelmények
lényegi hatása a magas alkoholtartalmú szeszes italok forgalmazásának elősegìtése, az e követelménynek meg
nem felelő, más tagállamokból származó termékek, nemzeti piacról történő kizárásával. Ezért úgy tűnik, hogy
az alkoholtartalmú italok értékesìtésénél a tagállam által támasztott egyoldalú követelmény a minimális
alkoholtartalomra vonatkozóan, kereskedelmi korlátozásnak minősül, mely összeegyeztethetetlen a Szerződés
[28.] cikkének rendelkezéseivel. Ezért nincs alapos indoka annak, hogy miért ne lehetne az alkoholtartalmú
italokat, amennyiben azokat jogszerűen állìtották elő és forgalmazták a tagállamok egyikében, bármely más
tagállamban forgalmazni. Az ilyen termékek értékesìtése nem tehető függővé a nemzeti szabályokban előìrt
határt el nem érő alkoholtartalmú italok forgalmazására vonatkozó jogszabályi tilalomtól.
A Bìróság a nem harmonizált kereskedelmi előìrások területén, tehát a következő megoldást találta:
harmonizáció hiányában is, a tagállamoknak a kereskedelem szabadsága érdekében meg kell engedniük olyan
termék forgalmazását, mely más tagállamokban jogszerűen forgalmazható (a kölcsönös elismerés elve – 14.
pont). Ez alól kivétel lehet, ha olyan kényszerítő érdek(„exigences impératives”) áll fenn, mely indokolja a
forgalmazás tiltását vagy korlátozását (ún. ésszerűségi szabály – 8. pont). Ilyen lehetséges kényszerìtő erejű
érdekeket a 8. pontban emlìt a Bìróság. (Természetesen az EUM-Szerződés 36. cikkében felsorolt
mentőkörülmények ugyancsak hasonló érdekeket testesìtenek meg, és mentesìthetnek a kölcsönös elismerés
elve alól.) A Cassis de Dijon-ügyben kifejtett álláspont komoly visszhangot váltott ki, és a Bizottság külön
közleményben foglalt állást a közös piaci integráció és jogharmonizáció megváltozott módszereiről (l. minderre
előzőleg a 4.4.3. pontot).
A Cassis de Dijon-ügyben a Bìróság az egyenlően alkalmazandó intézkedések megìtélésére is alkalmazta a

Dassonville-formulát(bár ezt már korábban is megtette, l. pl. a Tasca-ügyet fent). A formula és a kényszerìtő
érdekek elvének kombinált alkalmazását megerősìtette például a Gilli/Andres-ügyben. Itt olasz jogszabályok
tiltották olyan ecet forgalmazását mely nem bor erjesztéséből készült, és a német almaecetet forgalmazó
személyek ellen büntetőeljárást indìtottak. Ezt, a hazai és importált árura egyenlően alkalmazandó intézkedést (a
hazai termékekre is kiterjedt a tilalom), a Bìróság kifejezetten a Dassonville-formula alapján ìtélte meg, és
mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősìtette előzetes döntésében. 788/79 Herbert Gilli és
Paul Andres [1980] EBHT 2071, l. különösen az 5. pontot.
A Dassonville- és a Cassis de Dijon-ügyek vonulata azonban tágan húzta meg a mennyiségi korlátozással
azonos hatású intézkedés fogalmát, különösen az egyenlően alkalmazandó intézkedéseknél, hiszen a
kereskedelemre gyakorolt közvetett hatás is elégséges az EUMSz 34. és 35. cikk megsértéséhez. Az 1980-as
évektől kezdve a Bìróságnak szembe kellett néznie azzal a problémával, hogy milyen módon lehet a formula
hatását korlátozni.
(4) A Dassonville-formula további korlátozása
A Bìróság hamar szembetalálkozott azzal a problémával, hogy hol húzza meg a határt a kereskedelem (import és
export) jogszerű és jogszerűtlen korlátozása között, a Dassonville-formulaalapján. Egyre több olyan ügy került
ugyanis Luxemburgba, ahol a megkérdőjelezett tagállami intézkedés igen távoli kapcsolatban volt az import
vagy export korlátozásával, mégis belül esett a formula igen tágan meghúzott határain. Ezen esetekben olyan
intézkedésekről volt szó, melyek alkalmazása során bekövetkezhetett, hogy valamely terméknél vagy
termékcsoportnál a hazai piacon a fogyasztás visszaesett, és pusztán ezen oknál fogva – járulékosan – az import
is csökkenhetett. A problémát jól szemléltetik a következő ügyek.
(1) Az Oebel-ügyben a wiesbadeni városi bìróság előterjesztésére a Bìróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a
német szabályok, melyek tiltották a péktermékek éjszakai előállìtását és szállìtását, összeegyeztethetők-e a
mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések tilalmára vonatkozó szabályokkal. Ez úgy érintené az
exportot vagy az importot, hogy a német pékségek nem tudják időben a friss árut külföldre juttatni, ugyanakkor
a külföldi pékségek sem tudják időben beszállìtani. A Bìróság – megállapìtván, hogy ez egyenlően
alkalmazandó intézkedés volt – kifejtette, hogy az ilyen szabályozás az állam gazdasági és szociálpolitikája
434
körébe tartozik, ìgy az EGKSz 30. (EUMSz 34.) cikk feltételei nem érvényesülnek. 155/80 Sergius Oebel
[1981] EBHT 1993, különösen 16. pont.
(2) A Blesgen-ügyben azon belga jogszabályok megìtélése merült fel, melyek tiltották, illetve korlátozták a
közterületeken bizonyos szeszes italok fogyasztását, illetve forgalmazását. Mivel ez a fogyasztást csökkentette,
az importitalok behozatalában is csökkenést idézhet elő, ìgy azt akadályozza. Az előzetes döntésében a Bìróság
hangsúlyozta, hogy egyenlően alkalmazandó intézkedésről van szó. Úgy vélte, hogy ennek az intézkedésnek
nincs semmi köze az importhoz, és nem olyan jellegű, hogy importakadályt képezne. 75/81 Joseph Henri
Thomas Blesgen v Belgium [1982] EBHT 1211.
(3) A Torfaen-ügyben a Bìróság azon angol jogszabályokat vizsgálta, melyek – szűk kivételekkel – megtiltották
az üzleteknek a vasárnapi nyitvatartást és árusìtást. Ennek lehetett bizonyos általános fogyasztáscsökkentő
hatása, és ezen okból, csökkenthette az importot is. A Bìróság itt másként érvelt, mint a Blesgen-ügyben: azért
nem esik az EGKSz 30. (EUMSz 34.) cikk tilalma alá ez az intézkedés, mert „a közösségi kereskedelmet
korlátozó hatásai nem haladják meg az ilyen tìpusú szabályok lényegéből eredő hatásokat”, C-145/88 Torfaen
Borough Council v B & Q plc. [1989] EBHT 3851, idézet: 17. pont.
A Bìróság indokolása, mellyel elutasìtotta annak megállapìtását, hogy a vizsgált intézkedés sérti a mennyiségi
korlátozással azonos hatású intézkedések tilalmára vonatkozó szabályokat, élesen eltért ezekben, a lényegüket
tekintve hasonló ügyekben. Ez mind erősebben vetette fel annak igényét, hogy valamilyen elvi elhatárolás
legyen a kereskedelmet csak távolról, közvetve érintő intézkedések, és a Dassonville-formula határai közé
tartozó intézkedések között. A Bìróság ezt az elvi megkülönböztetést a Keck-ügyben tette meg.
C-267/91 és C-268/91 Bernard Keck és Daniel Mithouard
[1993] EBHT I-6097
[A francia jogszabályok tiltották azt, hogy a kereskedők termékeiket a beszerzési ár alatt adják el. A termelőkre
ez nem vonatkozott. Keck és Mithouard ellen büntetőeljárás indult, mert megszegték ezt a szabályt. Állìtásuk
szerint, azonban a francia jogszabály sértette – többek között – az EK-Szerződés 28. cikkét, mert olyan
kereskedelmi korlátozást jelentett, mely az importot korlátozta. A strasbourgi bìróság az ügyet előterjesztette
előzetes döntésre. Az ügyet a Bìróság teljes ülése döntötte el, új megközelìtést alkalmazva.]
12 Meg kell állapìtani, hogy az a nemzeti jogszabály, amely általánosságban tiltja a veszteséges viszonteladást,
nem jelenti a tagállamok közötti kereskedelem szabályozását.
13 Igaz ugyan, hogy egy ilyen jogszabály csökkentheti az értékesìtések mennyiségét, és ennek következtében a
más tagállamokból érkező termékek értékesìtésének mennyiségét is abban az értelemben, hogy megfosztja a
piaci szereplőket az értékesìtés elősegìtésének egyik módszerétől. Azonban kérdéses, hogy ez a lehetőség
elegendő-e ahhoz, hogy az érintett jogszabályt a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású
intézkedésnek lehessen minősìteni.
14 Tekintettel arra, hogy a gazdasági szereplők egyre gyakrabban hivatkoznak a Szerződés 30. [később EKSz
28., jelenleg EUMSz 34.] cikkére a gazdasági szabadságukat hatásukban korlátozó jogszabályok elleni
tiltakozásképpen, még abban az esetben is, amikor e jogszabályok nem másik tagállamból származó termékekre
vonatkoznak, a Bìróság szükségesnek látja, hogy e téren ìtélkezési gyakorlatát újravizsgálja és pontosìtsa.
15 A „Cassis de Dijon” ìtélettel (120/78. sz. Rewe-Zentral ügyben 1979. február 20-án hozott ìtélet [1979]
EBHT 649) kezdődő esetjog alapján, a30. cikk által tiltott, azonos hatású intézkedések az áruk szabad
mozgásának azon akadályai, amelyek a jogalkotás harmonizációjának hiányában, következményei a más
tagállamból származó, ott jogszerűen előállìtott és forgalmazott árukra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos
szabályok alkalmazásának (mint amilyenek a megnevezésre, a formára, a méretre, a súlyra, az összetételre, a
kiszerelésre, a cìmkézésre, a csomagolásra vonatkozó szabályok). Ez akkor is fennáll, ha e szabályok
megkülönböztetés nélkül minden termékre alkalmazandók, amennyiben e követelmények előìrását nem igazolja
olyan közérdekű cél, amely elsőbbséget élvez az áruk szabad mozgásának követelményénél.
16 Ugyanakkor, a korábbi ìtéltekkel ellentétben, az értékesìtés egyes körülményeit korlátozó vagy tiltó nemzeti
jogszabályok más tagállamokból származó termékekre történő alkalmazása, nem alkalmas a Közösségen belüli
kereskedelemnek a Dassonville-ìtélet (a 8/74. sz. ügyben 1974. július 11-én hozott ìtélet [1974] EBHT 837)
értelmében vett közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális akadályozására, amennyiben ezek az adott
állam területén tevékenykedő minden érintett kereskedőre vonatkoznak, és amennyiben mind jogilag, mind
ténylegesen ugyanúgy érintik a hazai termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását.
435
17 Valójában, amennyiben e feltételek teljesülnek, az ilyen tìpusú szabályozás alkalmazása a más tagállamból
származó, az ezen állam által meghatározott követelményeknek megfelelő termékek értékesìtésére, nem olyan
jellegű, hogy megakadályozná e termékek piachoz jutását, vagy jobban korlátozná ezek piacra jutását, mint a
hazai termékekét. Az ilyen szabályozás tehát nem tartozik a Szerződés 30. cikkének alkalmazási körébe.
A megközelìtés lényege, hogy a Bìróság megkülönbözteti egyrészt az áruk értékesítésére vonatkozó általános
kereskedelmi szabályokat, másrészt magukra az árukra (minőségére, csomagolására, összetételére stb.)
vonatkozó szabályokat. A Dassonville-formula alá csak az utóbbi szabályok tartozhatnak (Keck-formula),
amennyiben a16. pontban leìrt feltételek teljesülnek. Természetesen az általános értékesìtési feltételekre és
magára az árura vagy árucsoportra vonatkozó előìrások megkülönböztetése nem egyszerű, és a Keck-ügyre
ráépülő ìtélkezési gyakorlatban érzékelhető problémákat okozott.4
Ennek ellenére, nagy vonalakban megállapìthatóak a kereskedelmi szabályok és előìrások azon általános tìpusai,
melyeket a Bìróság kész általános értékesìtési feltételnek tekinteni. Néhány példa e körből.
(1) Az értékesìtés idejének korlátozása; l. a Semeraro Casa-ügy, ahol nem esett az EKSz 28. (EUMSz 34.) cikk
alá az az olasz jogszabály, mely az üzletek nyitvatartását szabályozta vasárnap és ünnepnapokon, C-418-421/93,
C-460-464/93, C-9-11/94, C-14/94,C-15/94, C-23/94, C-24/94 és C-332/94 Semeraro Casa Uno Srl és társai v
Sindaco del Comune di Erbusco és társai [1996] EBHT I-2975.
(2) Az értékesìtés helyének korlátozása; l. a „Tartósított anyatej”-ügyet, ahol nem esett az EGKSz 30 (EKSz
28., EUMSz 34.) cikk alá az a görög jogszabály, mely szerint csak gyógyszertárakban árusìtható a tartósìtott
anyatej, C-391/92 Bizottság v Görögország (Tartósìtott anyatej) [1995] EBHT I-1621.
(3) Az értékesìtési jog korlátozása; l. a Banchero-ügyet, ahol nem volt jogsértő azon olasz jogszabály, mely a
dohányáruk árusìtását csak külön engedéllyel rendelkező eladóknak tette lehetővé, C-387/93 Giorgio Domingo
Banchero [1995] EBHT I-4663.
(4) Az ármegállapìtás szabadságának korlátozása; l. Keck-ügyet, illetve a Belgapom-ügyet, ahol nem volt
jogsértő az a belga jogszabály, mely tiltotta áruk (az ügyben burgonya) eladását veszteséggel, illetve alacsony
nyereségrátával, C-63/94 Groupement national des negociants en pommes de terre de Belgique v ITM Belgium
és Vocarex Sa [1995] EBHT I-2467.
(5) Korlátozás a hirdetésekkel összefüggésben; l. Hünermund-ügyet, ahol nem volt jogsértő a Baden-
Württemberg tartományban (Németország), a gyógyszerészekre vonatkozó azon szakmai szabály, mely szerint a
gyógyszerészek gyógyszertáron kìvül nem hirdethették az általuk árusìtott gyógyhatású termékeiket, C-292/92
Ruth Hünermund és mások v Landesapothekerkammer Baden-Württemberg [1993] EBHT I-6787.
Megjegyzések
1. A Bìróság a Keck-ügyet megelőző ìtélkezési gyakorlatában a legkülönbözőbb indokokhoz nyúlt, hogy

megalapozza a vizsgált intézkedés kivonását az EGKSz 30. (EUMSz 34.) cikk hatálya alól. A Bìróság a
Blesgen-ügyben tagadta, hogy lenne importot korlátozó hatása a tagállam intézkedésének. A Torfaen-ügyben
elismerte ugyan az importot korlátozó hatást a vasárnapi zárva tartást előìró rendelkezéseknek, de azt
arányosnak vélte az intézkedés céljával. Kérdés, hogy a Blesgen-ügyben lehetett volna-e alkalmazni például az
Oebel-döntés indokait.
2. A Keck ügy azon ritka esetek egyike, amikor a Bìróság expressis verbis elismeri, hogy a megelőző esetjogától
eltér, l. 16. pont. A Bìróság azonban nem utal arra, hogy mely korábbi ügyek azok, amelyek megállapìtásait
felülìrta. Néhány példát a fentiekben láthattunk arról, hogy a Dassonville-formula határainak megvonására
vonatkozóan a nyolcvanas években elég kaotikus esetjog alakult ki. Ez nem is az általános kereskedelmi
szabályokat megìtélő ügyek kimenetelére vonatkozik, hanem azokra az indokokra, melyek alapján kizárhatóak
ezen intézkedések a 28. cikk hatálya alól. A Bìróság, ìgy valószìnűleg az egész erre vonatkozó esetjogtól eltérve
állìtotta fel a Keck-formulát. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a formula a Dassonville-ügyben tett
megállapìtásokat is jelentősen szűkìti. A Dassonville-formula határai tágak, és az értékesìtés körülményeire
vonatkozó általános szabályok is beférnek. (Ez ösztönözte azon szabályok támadását is a luxemburgi bìróság
előtt, melyek igen távoli és közvetett kapcsolatban álltak az importtal vagy az exporttal – és ezt a Bìróság sem
hagyta szó nélkül, l. Keck, 14. pont.) A Keck-ügy ìgy a Dassonville-ügyet is felülìrta, korlátozván az ott tett
megállapìtások hatókörét.
4
A Keck-formulát erőteljesen kritizálja Wilsher, aki szerint a
megkülönböztetés intuitìv alapokon működik. Wilsher, 2008, 18. o.
436
3. A Keck-formula nem annyira egy intézkedés piaci hatására koncentrál, mint az intézkedés tartalmi
jellegzetességeire, hatókörére. Elképzelhető olyan helyzet, amikor az egyenlően alkalmazandó általános
értékesìtési feltételek hatása olyan, hogy elnehezìti az importot. Az egyenlően alkalmazandó intézkedés is lehet
hatásában diszkriminatìv az importtal szemben, akkor is, ha általánosabb kereskedelmi szabályról van szó.
Ebben az esetben irányadó és követendő lehet a Keck-döntés? Az intézkedés tartalmi jegyeit vagy ettől
elvonatkoztatva, annak pusztán piaci hatását alapul vevő megközelìtések egymással konkurrálhatnak, és ez
eltérő döntésekhez is vezethet. E tekintetben érdemes összevetni a Tasca-ügyet a Keck- és Belgapom-ügyekkel,
ahol az ármegállapìtást korlátozó (bár részben eltérő jellegű) tagállami szabályok eltérő következtetésre adtak
okot.
Látni kell azonban, hogy a Keck-ügyet túlélte a piaci hatást vizsgáló megközelìtés is, melyet a Tasca-ügyben
láthattunk. Számos ügy példa arra a Keck előtti időszakban, hogy Bìróság vizsgálta, miszerint az intézkedés
hatása mennyire közvetlen és közeli a tagállamok közötti kereskedelemre. A hatást vizsgálva a Bìróság több
ügyben utalt arra, hogy a vizsgált intézkedés hatása a kereskedelemre túl közvetett és bizonytalan ahhoz, hogy az
EGKSz 30. (EUMSz 34.) cikk alá essen, l. pl. C-93/92 CMC Motorradcenter GmbH v Pelin Baskiciogullari
[1993] EBHT I-5009, 12. pont, C-379/92 Matteo Peralta [1994] EBHT I-3453, 24. pont. (Kérdés, hogy ez a
megközelìtés mennyiben tér el az Oebel-, a Blesgen- és a Torfaen-ügyekben megismert megközelìtéstől?)
A Keck utáni korszakban ez a megközelìtés nem vesztett teljesen talajt. Például a DIP Spa-ügyben a Bìróság az
új üzletek megnyitásának engedélyezésére vonatkozó olasz szabályokat azért vonta ki az EGKSz 30. (EUMSz
34.). cikk hatóköréből, mert közvetett és távoli hatása volt a közös piaci kereskedelemre. Ezt tette úgy, hogy a
Keck-formulát nem is emlìtette. C-140-142/94 DIP Spa és mások v Comune di Bassano del Grappa és mások
[1995] EBHT I-3257, 29-30. pont. Talán erőltetett lenne ebben az esetben két teljesen ellentétes megközelìtésről
beszélni, mely kizárja egymást. Az azonban tény, hogy a Bìróság láthatóan hajlandó esetenként a piaci hatást is
vizsgálni, enyhìtve a Keck-formula darabosságát.
4. Az áruk szabad mozgásánál, a magánfelek egyes cselekedeteire kiterjeszthető a 34. és 35. cikk hatálya? Az
„intézkedés”, vagy (ahogy a Dassonville-formula tartalmazza), „kereskedelmi szabály” csak állami, közjogi
jellegű aktus lehet, vagy e fogalmak alá sorolhatóak a magánfelek, piaci szereplők államok közötti
kereskedelmet korlátozó cselekedetei, üzletpolitikáját tartalmazó szabályzatai, megállapodásai is? A válaszhoz
kiindulást adhat a következő két ìtélet: 58/80 Dansk Supermarked A/S v A/S Imerco [1981] EBHT 0181, 17.
pont, és 311/85 ASBL Vereniging van Vlaamse Reisbureaus v ASBL Sociale Dienst van de Plaatselijke en
Gewestelijke Overheidsdiensten [1987] EBHT 3801, 30. pont.
1.3.3. 12.1.3.3. A korlátozó intézkedéseket igazoló körülmények

A fentiek alapján a korlátozó intézkedéseket igazoló körülmények két fő csoportba oszthatók. A kényszerítő
érdekek a Cassis de Dijon-ügy nyomán, mely a hazai és importárukra egyenlően alkalmazandó intézkedéseket
igazolhatják (tehetik jogossá), illetve az EUMSz 36. cikkben foglalt, jellegükben azonos mentőkörülmények,
melyek ezenfelül a nem egyenlően alkalmazandó (diszkriminatìv) intézkedések tekintetében is kimentést
jelenthetnek. A rendelkezés a következőképpen szól:
„A 34. és a 35. cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan
tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és
növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti
kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak és korlátozások
azonban nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett
korlátozásának eszközei.”
Az alkalmazás technikája és módja szempontjából a két csoport hasonlóan viselkedik. Az alkalmazás

kulcsfogalma a szükségesség és arányosság elve. Az EUMSz 36. cikkére, szinte mindegyik mentőkörülményre
kiterjedt ìtélkezési gyakorlat épül. Erre ugyan itt nincs lehetőség kitérni, azonban a korlátozó kereskedelmi
intézkedéseket igazoló körülmények alkalmazásának technikája és módja tekintetében jó példaként szolgálhat a
Smanor-eset.
298/87 Smanor SA
[1988] EBHT 4489
[A francia jogszabályok a „joghurt” elnevezést csak a friss tejterméknek tartották fenn. Ennek következtében a
francia Smanor SA cég nem használhatta a mélyhűtött termékére a „mélyhűtött joghurt” elnevezést. A francia
437
hatóságok csak a „mélyhűtött erjesztett tej” elnevezést engedélyezték volna. A l’aigle-i kereskedelmi bìróság
előzetes döntés végett fordult az Európai Bìrósághoz. Az volt a fő kérdés, hogy ez a kereskedelmi előìrás, mely
egy megszokott elnevezést fenntartott bizonyos árucsoportnak, és abból kizárt más, lényegét tekintve azonos
termékeket, mennyiben egyeztethető össze a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések tilalmával. A
Bìróság megállapìtotta, hogy az intézkedés közvetve korlátozza a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel más
tagállamokban is állìtanak elő ilyen mélyhűtött terméket. Az intézkedés az importot ugyan nem zárja ki, de
nehezebbé teszi azt, egy szokatlan elnevezésre kényszerìtve az ilyen terméket forgalmazókat. A következő
kérdés az volt, hogy valamilyen körülmény igazolhatja-e az intézkedést. Franciaország a közegészség és a
fogyasztók védelmére hivatkozott.]
15 […] az érintett termékek forgalmazására vonatkozó közös szabályok hiányában, a Közösségen belül a szabad
mozgás akadályait, melyek a nemzeti jogszabályok különbségeiből adódnak, mindaddig el kell fogadni, amìg
ezeknek, a hazai és importtermékekre megkülönböztetés nélkül alkalmazandó szabályoknak a szükségessége
igazolható a Szerződés 36. [később EKSz 30., jelenleg EUMSz 36.] cikkében felsorolt közérdeket tükröző
körülményekkel összhangban, úgy mint az emberek egészségének védelme, vagy kényszerìtő érdekekkel
[összhangban], vonatkozván inter alia a fogyasztók védelmére. Mindazonáltal, az ilyen rendelkezéseknek
arányosaknak kell lenniük a kitűzött céllal. Ha egy tagállamnak van választási lehetősége az ugyanazon cél
elérésére szolgáló különböző intézkedések között, azt az eszközt kell választania, mely a legkevésbé korlátozza
a szabad kereskedelmet. […]
17 Az emberek egészségének védelmén alapuló igazolás indokát nem lehet elfogadni olyan szabályok esetében,
mint ezek, amelyek a mélyhűtött joghurt forgalmazását nem tiltják, csak a „joghurt” név használatát.
18 Ami a fogyasztók védelmét illeti, a Bìróság jogszerűnek ismeri el, ha egy tagállam biztosìtja, hogy a
fogyasztók megfelelően legyenek tájékoztatva a számukra kìnált termékekről, ìgy lehetőséget biztosìtva, hogy
válasszanak ezen információ alapján (l. az 1987. március 12-i ìtéletet fent emlìtve, és az 1988. február 23-i
ìtéletet a 216/84 Bizottság v Franciaország ((1988)) EBHT 793 (tejpótlékok) ügyben).
19 Az ilyen tájékoztatás azonban tényleges legyen, mellőzve a „joghurt” elnevezés használatának tilalmát,
megkövetelve a megfelelő cìmkét a „mélyhűtött” jelző kötelező feltüntetésével, hogy világosan kiderüljön az az
eljárás, melyen a kérdéses termék átment.[…]
21 A helyzet csak akkor lenne más, ha a mélyhűtésen átesett joghurt elvesztené azon tulajdonságait, melyre a
fogyasztó számìt, amikor a „joghurt” elnevezésű terméket vásárolja.[…]
23 Ilyen körülmények között, a mélyhűtött termékek árusìtásakor a „joghurt” elnevezést tiltó nemzeti szabályok
aránytalannak tűnnek a fogyasztóvédelem céljából, amikor a mélyhűtött termékek tulajdonságai lényegükben
nem különböznek a friss termékétől, különösképpen a baktériummennyiség vonatkozásában, és amikor a
megfelelő feliratozás, együtt a termék eladására vagy fogyasztására nyitva álló időpont megjelölésével
elegendő, hogy a fogyasztóknak megfelelő információt nyújtson.
[A Bìróság megállapìtotta, hogy a vizsgált intézkedés nem egyeztethető össze az EGKSz 30. cikkel.]
A kereskedelmet korlátozó intézkedéseket igazoló körülmények alkalmazását két feltétel szabályozza: az

intézkedés szükséges legyen a körülményben foglalt cél eléréséhez, és ugyanakkor a megszorìtás arányos legyen
az elérendő célhoz képest.A Smanor-ügy mindkét tekintetben nyújt példát. Az emberek egészségének
védelméhez nem szükséges a joghurt elnevezésének tiltása mélyhűtött terméknél, hiszen maga a termék
forgalmazható, csak az elnevezés tiltott (17. pont). A fogyasztók védelmének biztosìtásához, viszont az
elnevezés tiltása, mint intézkedés aránytalan: ezt a célt egy kevésbé megszorìtó intézkedés is szolgálhatja,
nevezetesen a fogyasztók megfelelő tájékoztatása.
Az EUMSz 36. cikk második mondata a kereskedelmet korlátozó intézkedés igazolásának feltételhez kötését
jelenti: egy ilyen intézkedés akkor is jogellenes, ha valamilyen közérdeket szolgál ugyan, de egyben rejtett
korlátozással vagy önkényes megkülönböztetéssel jár. E feltételek vizsgálata esetenként összeolvadhat az
intézkedés szükségességének és arányosságának vizsgálatával, különösen, ami a rejtett korlátozást illeti. A
Bìróság kifejezetten utalt arra, hogy a rendelkezés utolsó mondatát is áthatja az arányosság követelménye,
247/84 Léon Motte [1985] EBHT 3887, 23. pont. Amennyiben egy egyébként igazolható intézkedés rejtett
korlátozással vagy önkényes megkülönböztetéssel jár, vagy ezt szolgálja, ez a tény megfosztja az intézkedést
attól a lehetőségtől, hogy igazolni lehessen a 36. cikk alapján, 132/80 NV United Foods és PVBA Aug. van den
Abeele v Belgium [1981] EBHT 0995, 26. pont. A „Szeszes italok hirdetése”-ügyben a vonatkozó francia
jogszabály a szeszes italok hirdetését részben tiltotta, részben korlátozta. Az intézkedés az EGKSz 30. (EUMSz
438
36.) cikk alapján, a közegészség védelme érdekében, igazolhatónak bizonyult volna. Azonban elbukott azért,
mert önkényes megkülönböztetést tartalmazott, ugyanis a szeszes italok különböző osztályainál nem egyforma
mértékben érvényesült a hirdetési korlátozás, 152/78 Bizottság v Franciaország (Szeszes italok hirdetése) [1980]
EBHT 2299, különösen 18. pont.
A rejtett korlátozás nehezebben megfogható, mivel az EUMSz 36. cikk alkalmazásának feltétele, hogy az
intézkedés álljon szemben a 34. (vagy 35.) cikkel, ami már eleve feltételezi a korlátozást. Így a Bìróság úgy
kezeli a kérdést, hogy behozza a hazai piac védelmének célzatát is. Rejtett korlátozás akkor történik, ha a
tagállam intézkedése ugyan igazolható a 36. cikkben felsorolt valamely tényezővel, azonban az közvetve a
piacvédelem célját, és egyben az import korlátozását is szolgálja. Ez egyfajta joggal való visszaélést is
implikálhat, l. Oliver, 2003, 226.o., valamint 40/82 Bizottság v Egyesült Királyság (Baromfiimport) [1984]
EBHT 0283.
Megjegyzések
1. A kényszerìtő érdekek (Cassis de Dijon-ìtélet) és az EUMSz 36. cikkben foglalt mentőkörülmények viszonya
meglehetősen sajátos. E viszony jellemzőit a következőképpen lehet összefoglalni.
(1) A kényszerìtő érdekek csak az egyenlően alkalmazandó intézkedések esetében kimentési ok, mìg a 36. cikk
emellett nem egyenlően alkalmazandó, diszkriminatìv intézkedéseket is igazolhatja. Pl. Th. Kohl KG v
Ringelhan & Rennett SA és Ringelhan Einrichtungs GmbH [1984] EBHT 3651, 19. pont.
(2) A kényszerìtő érdekek valamelyikének léte kizárja azt, hogy a vizsgált intézkedés az EUMSz 34. (vagy 35.)
cikket sértse, hiszen ebben az esetben nem tartozik az intézkedés a Dassonville-formula alá. Ezzel szemben a
36. cikkben foglalt mentőkörülmény megállapìthatósága esetén, az intézkedés sérti ugyan a 34. (vagy 35.)
cikket, azonban az intézkedés igazolható, ìgy az nem lesz jogellenes és a tagállam nem lesz ìgy felelős sem. Pl.
302/86 Bizottság v Dánia (Italgöngyöleg) [1988] EBHT 4607, 9. pont.
(3) Az EUMSz 36. cikkben foglalt mentőkörülmények zárt felsorolást képeznek, azok nem bővìthetőek, mìg a
kényszerìtő érdekek köre bővülhet a jövőben. L. a környezetvédelmi követelményeket, mint kényszerìtő
érdeket, mely nem szerepelt a Cassis de Dijon-ügyben a kereskedelem legitim akadályaként, 240/83 Procureur
de la République v Association de défense des bruleurs d’huiles usagées (ADBHU) [1985] EBHT 0531, 15.
pont, valamint fent az „Italgöngyöleg”-ügyet.
(4) Van a két felsorolás között zavarba ejtő átfedés is, az egészségügyi érdekek védelme területén, és itt a
Bìróság sokszor nem is tesz éles megkülönböztetést, l. pl. a Zoni-ügyet, ahol részben az volt a kérdés,
mennyiben veszélyezteti az emberi egészséget, ha az olasz „pasta”-t nem kizárólag durum búzából készìtik,
90/86 Zoni [1988] EBHT 4285, 12–14. pont.
2. A kényszerìtő érdekek és az EUMSz 36. cikkben foglalt mentőkörülmények körére, egyenként, tényezőnként
is külön ìtélkezési gyakorlat alakult ki, mely területenként sajátos problémákat vet fel. Különösen jelentős
(mennyiségben is) az egészséghez kapcsolódó érdekekkel, a fogyasztóvédelemmel, az ipari és kereskedelmi
tulajdon védelmével összefüggő ìtélkezési gyakorlat. Ezekre az igen érdekes területekre a jelen könyvben nem
térhetünk ki.
3. Az állami kereskedelmi monopóliumok megszorìtására szolgáló EUMSz 37. cikk kiegészìtője a mennyiségi
korlátozás és azzal azonos hatású intézkedések tilalmának, l. erre 59/75 Pubblico Ministero v Flavia Manghera
és mások [1976] EBHT 0091, 9. pont. A rendelkezés nem tiltja az állami kereskedelmi monopóliumok létét,
csak azok diszkriminatìv formáját. A 37. cikk (1) bekezdése alapján az állami kereskedelmi monopólium
szabályai „minden olyan szervre vonatkoznak, amelyen keresztül valamely tagállam jogilag vagy ténylegesen,
közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi, irányìtja vagy érzékelhetően befolyásolja a tagállamok közötti behozatalt
vagy kivitelt. Ezeket a rendelkezéseket az állam által másokra átruházott monopóliumokra ugyanúgy alkalmazni
kell.” A kereskedelmi monopólium kifejezetten áruk előállìtásával és forgalmazásával függ össze, nem terjed ki
a szolgáltatásokra.
A tilalom abban áll, hogy egy állami kereskedelmi monopólium gyakorlása során nem tehető megkülönböztetés
a tagállamok állampolgárai (cégei) között egy bizonyos termék forgalmazásának feltételeit tekintve. Mivel egy
tagállami kereskedelmi intézkedés diszkriminatìv jellegét az EUMSz 34. cikk alapján is vizsgálja a Bìróság, a
monopólium (mint sajátos kereskedelmi konstrukció) diszkriminatìv jellegének vizsgálata ezzel összefolyhat. A
Bìróság sokszor egymással párhuzamosan alkalmazza a két cikket. Így a Bìróság együtt állapìtotta meg a két
cikk sérelmét, amikor Görögország bizonyos kizárólagos jogokat tartott fenn a kőolaj importálásában és
439
forgalmazásában, C-347/88 Bizottság v Görögország (Kőolaj-monopólium) [1990] EBHT I-4747,50. pont,

hasonlóan a francia alkoholmonopóliummal kapcsolatban l. a fentiekben a 119/78 SA Peureux v Directeur des
Services fiscaux de la Haute-Saône et du territoire de Belfort [1979] EBHT 0975 ügyet, különösen a 30–32.
pontot.
Elmer főtanácsnok a Franzén-ügyben a kereskedelmi monopóliumokra vonatkozó rendelkezés lényegét a

következőképpen fogalmazta meg: „..a Szerződés 37. [EUMSz 37.] cikke a kereskedőkre vonatkozik, akik a
termékpiacon forgalmaznak. Ez a rendelkezés, ezért különbözik a Szerződés 30. [EUMSz 34.] cikkétől először
abban, hogy a tilalom a diszkriminációra van szűkìtve, másodszor abban, hogy nem az áruk szabad áramlását,
mint ilyet védi, hanem csak más tagállamok kereskedőit védi, akik részt vesznek az áruk szabad
áramoltatásában.” C-189/95 Harry Franzén [1997] EBHT I-5909, per AG Elmer 68. pont.A Bìróság erre a
megállapìtásra az ügyben hozott ìtélet 40. bekezdésében válaszolt: „Így a 37. [EUMSz 37.] cikk megköveteli,
hogy a monopólium megszervezésében és működtetésében kizárt legyen bármilyen diszkrimináció a tagállamok
állampolgárai között, ami a forgalmazás és árusìtás feltételeit illeti, úgy, hogy a más államból származó áruk
kereskedelme, jogilag vagy ténylegesen, ne szenvedjen hátrányt a hazai áruk kereskedelméhez képest, és a
verseny ne torzuljon a tagállamok gazdaságai között…” A Bìróság megállapìtása egybevág a főtanácsnok
álláspontjával, vagy burkoltan elutasìtja azt? Akkor, ennek alapján, az állami kereskedelmi monopóliumokat
szabályozó EUMSz 37. cikk a külföldi kereskedőt védi, az importárut védi, vagy általában az áruk szabad
mozgását védi sajátos körülmények között?
2. 12.2. A munkavállalók szabad mozgása

A munkavállaló szabad mozgása a gazdasági hatékonyság egyik lényeges feltétele, ìgy már a kezdetekkor a
közös piac egyik fontos szegmensének számìtott. Viszont, ma már az uniós polgárok szabad mozgása általános
elv (l. 11. fejezetet). Ennek ellenére a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályozás különállását két
alapvető tényező indokolja. Egyrészt, a munkavállalóknak nem kell olyan feltételeknek eleget tenniük a másik
tagállam területén való tartózkodáshoz, mint az általános tartózkodási joggal rendelkezőknek (pl. megfelelő
anyagi források vagy egészségbiztosìtás). Másrészt a kapcsolódó, a mozgás célját védő (a munkavállalás
szabadságával összefüggő) jogok és a járulékos (pl. szociális) jogok külön szabályozást igényelnek és
jelentenek. Mindez vonatkozik a vállalkozók szabad mozgására is, melyet a következő részben tekintünk át.
Így a következőkben e kedvezményezetti csoport helyzetét tekintjük át a szabad mozgással összefüggésben. Itt,
az előző fejezetben tárgyalt, és a külföldi munkavállalókra is alkalmazandó idegenrendészeti szabályokon és
jogokon túl, már a munkavégzésnek, mint a szabad mozgás céljának védelme kerül a középpontba, valamint az
ehhez kapcsolódó járulékos jogok (a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának második és harmadik
rétege). Így számos sajátos, csak a munkavállalókra vonatkoztatható, a munkavégzés szabadságát biztosìtó jog
kerül előtérbe.
Az EUM-Szerződés alaprendelkezése e tekintetben a 45. (volt EGKSz 48., majd EKSz 39.) cikk, mely a
leglényegesebb szabályokat tartalmazza egyik végrehajtási rendeletével, a munkavállalók Közösségen belüli
szabad mozgásáról szóló 1968. október 15-i 1612/68/EGK rendelettel együtt. E szabályok a már tárgyalt
idegenrendészeti akadályok mellett, más akadályok megszüntetését is előìrják. Védik az uniós munkavállaló
más tagállamban történő munkavégzését, amennyiben tiltja a hazai munkavállalókhoz képest hátrányos
megkülönböztetést a munkához jutásban, a munkafeltételekben, a munkaviszonnyal kapcsolatos jogokban, és
egyben olyan járulékos jogok gyakorlásában, mely a külföldi munkavégzést segìti elő.
2.1. 12.2.1. A munkavállaló és a munkaviszony

2.1.1. 12.2.1.1. Ki a munkavállaló?
Az EUMSz 45. cikk alkalmazása során a legfontosabb előkérdés, hogy ki a munkavállaló, aki védelemben
részesülhet. Az uniós jogszabályok kifejezetten nem foglalnak állást ebben az összefüggésben. A munkavállaló
fogalma nem feltétlenül egységes a tagállamokban, különösen, ami a határeseteket illeti. A Bìróság szilárd
álláspontja, hogy a munkavállaló fogalmaz uniós fogalom, és ennek folytán nem a tagállamok belső jogában
szokásos fogalmak alkalmazandók. Ezzel ugyanis lehetőség nyìlna a munkavállalói jogokat biztosìtó szabályok
személyi hatályának egyoldalú megváltoztatására. Ebből következik, hogy a munkáltató és munkavállaló
közötti, a belső jog által meghatározott jogviszony jellege sem döntő a 45. cikk alkalmazása szempontjából,
amennyiben a munkavállaló helyzete megfelel a munkavállaló uniós fogalmának, l. 344/87 Bettray v
Staatssecretaris van Justitie [1989] EBHT 1621,16. pont. A Bìróság az esetjogában alakìtotta ki álláspontját,
440
hogy kit kell érteni munkavállaló alatt a 45. cikk és végrehajtó szabályainak alkalmazása céljából. A Lawrie-
Blum-ügy e tekintetben sok kérdést tisztázott.
66/85 Deborah Lawrie-Blum v Land Baden-Württemberg
[1986] EBHT 2121
[A felperes angol állampolgár, aki Németországban, a freiburgi egyetemen tanár szakon végzett. Tanárként való
elhelyezkedésének feltétele a sikeres szakvizsga volt. A szakvizsga letételéhez minden tanárjelöltnek
szakvizsga-előkészìtőn kellett részt vennie, mely részben elméleti, részben gyakorlati képzésből állt, és
amelynek ideje alatt ideiglenesen közalkalmazotti jogállásba kerültek. A stuttgarti oktatási hivatal nem
engedélyezte a felperes szakvizsga-előkészìtőn való részvételét, mert nem volt német állampolgár. Az ügy végül
harmadfokon a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bìróság) elé került, mely előzetes döntés
végett az Európai Bìrósághoz fordult. Az egyik probléma az volt, hogy a felperes munkavállalónak minősül-e,
és ìgy kiterjed-e rá az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma.]
16 A munkavállaló 48. [később EKSz 39., jelenleg EUMSz 45.] cikk szerinti fogalmának a tagállami jogokban
nem lehet eltérő értelmezése, hanem közösségi jelentéssel rendelkezik, mivel a munkavállalók szabad mozgása
a Közösség egyik alapelve. A munkavállaló közösségi fogalmát kiterjesztően kell értelmezni, mivel ennek az
alapszabadságnak a terjedelmét határozza meg (az 53/81 sz. Levin ügyben 1982. március 23-án hozott ìtélet
[1982] EBHT 1035).
17 Ezt a fogalmat olyan objektìv kritériumok szerint kell meghatározni, amelyek az érintett személyek jogainak
és kötelességeinek tekintetében a munkaviszonyt jellemzik. Márpedig, a munkaviszonynak lényegi jellemzője
az, hogy valamely személy, meghatározott ideig, más javára és irányìtása alatt, dìjazás ellenében szolgáltatást
végez.
18 A jelen ügyben megállapìtható, hogy a gyakorló tanár a gyakorlat teljes ideje alatt azon oktatási intézmény
irányìtása és felügyelete alá tartozik, ahova beosztották. Az iskola ìrja elő számára a nyújtandó szolgáltatást és a
munkaidőt, az iskola utasìtásait végrehajtani, illetve belső szabályzatát betartani köteles. A gyakorlat jelentős
része alatt köteles az intézmény diákjainak órákat adni, aminek következtében ez utóbbi számára gazdasági
értékű szolgáltatást nyújt. Az általa kapott összegeket a nyújtott szolgáltatások és a gyakorlat teljesìtésével
együtt járó kötelezettségek ellentételezésének lehet tekinteni. Ebből következően, a jelen esetben a
munkaviszony fennállásának három ismérve teljesül.
19 Az a tény, hogy a pedagógusi gyakorlatot – más foglalkozások szakmai gyakorlatához hasonlóan – a

foglalkozás gyakorlásához szükséges gyakorlati felkészìtésnek lehet tekinteni, nem lehet akadálya a 48. cikk (1)
bekezdés alkalmazásának, feltéve, ha a szolgáltatást a munkavállalói tevékenységre jellemző feltételek mellett
nyújtják.
20 Ezenkìvül az sem állìtható, hogy az oktatási szolgáltatások, mivel nem gazdasági természetűek, nem
tartoznak a Szerződés hatályába. A 48. cikk alkalmazhatóságához lényegében csak az szükséges, hogy a
tevékenység dìjazás ellenében nyújtott munkavégzés jellegét öltse, tekintet nélkül arra, milyen területen
teljesìtették (l. a 36/74 sz. Walrave ügyben 1974. december 12-én hozott ìtéletet [1974] EBHT 1045). E
tevékenységek gazdasági természetét arra hivatkozva sem lehet vitatni, hogy közjogi jogviszony keretében
végzik azokat, tekintettel arra, hogy – amint arra a Bìróság a 152/73 sz. ügyben hozott, 1974. február 12-i
ìtéletében (Sotgiu v Deutsche Bundespost [1974] EBHT 153) rámutatott – a munkavállalót a munkaadóhoz fűző
jogviszony, legyen az közjogi státus vagy magánjogi szerződés, érdektelen a48. cikk alkalmazása
szempontjából.
21 Az a tény, hogy a gyakornok hetente csak néhány órát ad, és a kinevezett tanár kezdő fizetésénél kisebb
dìjazásban részesül, nem akadálya annak, hogy munkavállalónak tekintsük. A Bìróság a fent idézett Levin-
ügyben hozott ìtéletében megállapìtotta, hogy a munkavállaló és a munkavállalói tevékenység fogalmát úgy kell
értelmezni, hogy azok kiterjednek olyan személyekre is, akik – mivel nem teljes munkaidőben dolgoznak – a
teljes munkaidőben betöltött állásra előirányzottnál alacsonyabb dìjazásban részesülnek, feltéve, hogy valóságos
és tényleges tevékenység gyakorlásáról van szó. Ez utóbbi feltétel fennállása a jelen ügyben nem kérdőjelezhető
meg.
22 Mindebből következően, a kérdés első felére azt kell válaszolni, hogy azt a gyakorló tanárt, aki a közoktatási
hatóságok irányìtása és felügyelete alatt tanári pályára felkészìtő gyakorlatot teljesìt, amelynek során dìjazás
441
ellenében óraadás formájában szolgáltatást nyújt, az EGK-Szerződés 48. cikk (1) bekezdése értelmében vett
munkavállalónak kell tekinteni, bármilyen természetű jogviszonyban történjen a munkavégzés.
[A Bìróság úgy foglalt állást, hogy a felperes munkavállalónak minősül, és nem tekinthető közszolgálatban
állónak sem a 48 cikk (4) bekezdés alapján.]
A Bìróság a fenti ügyben a munkavállalói jogviszony fennállásának három feltételét világosan összefoglalta:
valóságos és tényleges tevékenység; más irányítása alatt végzi; és díjazás ellenében. Ugyanakkor vannak olyan
jogviszonyok, melyek határesetet képezhetnek, és kérdésesnek tűnik, hogy munkaviszonynak minősülhetnek-e.
A Bìróságnak, részben a Lawrie-Blum-ügyben foglalt megállapìtások alapján, el kellett döntenie néhány
határesetet.
2.1.2. 12.2.1.2. Kiegészítések a munkavállaló fogalmához

(1) Részmunkaidő kérdése. Az egyik ilyen kérdés, hogy a részmunkaidős dolgozó, (aki esetleg hetente csak
néhány órát dolgozik), az EUMSz 45. cikk hatálya alá esik-e. A Bìróság álláspontja szerint, a részmunkaidőben
dolgozó személy ugyanúgy munkavállalónak minősül, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott, akkor, ha
valódi és tényleges munkát végez (vö. fent Lawrie-Blum, 21. pont). A Levin-ügyben (a Bìróság által a
fentiekben idézve), ahol a brit állampolgárságú felperes Hollandiában alacsony munkaórában szobalányként
egészìtette ki saját, meglévő forrásait, ugyancsak munkavállalónak minősült, mert valódi és tényleges munkát
végzett. A munkavállalói jogállást az uniós jog alapján nem a munkaidő dönti el, hanem az, hogy a munka
valódi és tényleges legyen, ne „jelentéktelen és járulékos”, 53/81 Levin v Staatssecretaris van Justitie [1982]
(2) A jövedelem nagysága. Teljesen mindegy, hogy a munkavállaló keresete esetleg nem elég a megélhetéshez
(vö. fent Lawrie-Blum, 21. pont). Irreleváns, hogy keresetét honnan egészìti ki: ez lehet saját vagyon, eltarthatja
házastárs vagy rokon, sőt nem kizárt, hogy a munkaviszonyban álló alacsony keresetűeknek járó szociális
segélyből egészìti ki a jövedelmét. A Kempf-ügyben, a Hollandiában heti néhány órát adó német zenetanár a
létminimum alatti jövedelmét egészìtette ìgy ki, ami azonban nem jelentette azt, hogy ne minősült volna
munkavállalónak. 139/85 R. H. Kempf v Staatssecretaris van Justitie [1986] EBHT 1741.
(3) A munkaviszony rövid ideje. A munkaviszony fennállásának rövid ideje elvileg irreleváns a munkavállalói
jogállás szempontjából (ez a helyzet olyan jogok igénylésénél lényeges, melyek a dolgozót megilletik a
munkaviszony megszűnése esetén).A Ninni-Orasche-ügyben kiderült, hogy a munkavállalói jogállás
megállapìtásához rövid munkában állás is elegendő. A felsőoktatási tanulmányaihoz támogatásért folyamodó
felperes, aki előzőleg két és fél hónapig pincérnő volt Ausztriában, munkavállalónak minősült, mert: „az esetjog
fényében meg kell állapìtani, hogy az a tény, miszerint az alkalmazás rövid idejű, önmagában nem zárja ki e
munkaviszonyra a Szerződés 48. cikkének hatályát.” C-413/01 Franca Ninni-Orasche v Bundesminister für
Wissenschaft, Verkehr und Kunst [2003] EBHT I-13187, 25. pont, (l. még a Lair-ügyet és az ebben felvetődő
problémát később). Ugyanakkor lehetséges, hogy a munkaviszony fennállásának rövid ideje kétséget
támaszthat, hogy tényleges és valódi alkalmazásról van-e szó, C-357/89 V. J. M. Raulin v Minister van
Onderwijs en Wetenschappen [1992] EBHT I-1027, 14. pont.
(4) Állampolgárság. Az EUMSz 45. cikk nem szól arról, hogy mely állampolgárságú munkavállalókra terjed ki
a rendelkezés hatálya, azonban az 1612/68/EGK rendelet 1. és 2. cikke rögzìti, hogy csak az uniós tagállamok
állampolgárai élhetnek eredeti jogosultakként a munkaerő szabad mozgásából közvetlenül folyó jogokkal.
(5) Irányítás kérdése. Amennyiben a munkavégzés során az irányìtás hiányzik, a 45. cikk nem alkalmazható.
Egy társaság igazgatója, amely társaságnak ő az egyetlen tulajdonosa, nem alárendeltségi viszonyban végzi a
tevékenységét, ebből adódóan a Bìróság álláspontja szerint nem tekinthető a Szerződés 45. cikke értelmében
vett munkavállalónak, C-107/94 Asscher [1996] EBHT I-3089, 26. pont.
2.1.3. 12.2.1.3. Az uniós munkavállalók munkavégzésre vonatkozó jogai

A munkavállalóknak biztosìtandó jogok körére alapvetően az EUM-Szerződés45. cikk (2) és (3) bekezdése utal,
melyet a másodlagos jogforrások kiegészìtettek, és konkrétabban szabályoztak. Ennek alapján, az
idegenrendészeti jogokon kìvül a jogosultságok a következő két csoportokra bonthatók a hazai
munkavállalókkal egyenlő bánásmód a munkához jutásnál, és a hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmód a
munkaviszony fennállása alatt. E jogok azonban nem terjednek ki a közszolgálatban végzett munkára.
442
2.1.4. 12.2.1.4. A hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmód a munkához

jutásnál
Az 1612/68. sz. rendelet 2. cikke biztosìtja azt az alapvető jogot, hogy egy uniós munkavállaló egy uniós
tagállam területén az adott állam állampolgáraival azonos feltételekkel munkát vállalhasson. Ez azon alapvető
követelmény, mely a munkához jutás egyenlő feltételeinek biztosìtását ìrja elő egy hazai és egy másik uniós
tagállamból származó munkavállaló tekintetében. Ez a munkavállalók szabad mozgásának lényeges előfeltétele:
e nélkül a munkavállalók szabad mozgása illuzórikussá válna.
A rendelet tiltja az olyan tagállami gyakorlatot, mely például akadályozza a külföldi lakóhellyel rendelkező
munkavállalók toborzását; korlátozza a betölthető munkahelyek hirdetését a médiában; a foglalkoztatás
feltételéül állìtja, hogy a külföldi, uniós munkavállaló a munkaügyi hivatalnál bejelentkezzen, az uniós
munkavállalók alkalmazását vállalkozásban, tevékenységi ágban, egy régióban vagy országos szinten számban
vagy arányban korlátozzák vagy állások betöltését olyan feltételekhez köti, amelyek eltérnek a hazai
munkavállalókra alkalmazandó feltételektől.
A gyakorlatban legtöbbször két alapvető, esetenként nehezen áthidalható probléma merül fel: az egyik a külföldi
képesìtések elismerésének kérdése a munkához jutás során (mely önálló jelentőségű, tágabb probléma, ìgy azzal
külön foglalkozunk), a másik a helyi nyelvismeret megkövetelése az alkalmazás előfeltételeként. Ez két olyan
terület, ahol a hazai munkavállalók természetes előnyben lehetnek, illetve vannak a külföldiekkel szemben, ìgy a
munkához jutásnál egyenlőtlenség forrása lehet.
A nyelvismeret megkövetelését a rendelet 3. cikk (1) bekezdése lehetővé teszi olyan állásoknál, ahol azok
jellege megköveteli ezt a képességet. A kulcskérdés természetesen az, hogy milyen jellegzetességekkel kell
bìrnia annak az állásnak, mely a helyi nyelvismeretet szükségessé teszi az állás betöltésének előfeltételeként. Ezt
a konkrét körülmények döntik el, azonban a nyelvismeret szükségességét a Bìróság láthatóan tüzetesen és
szigorú mércével vizsgálja. A következő ügyben az állami szabályozás megütötte ezt a mércét.
C-379/87 Anita Groener v Minister for Education
and the City of Dublin Vocational Educational Committee
[1989] EBHT 3967
[Az ìr középiskolákban a tanárként való alkalmazáshoz megkövetelik az ìr nyelv megfelelő szintű ismeretét,
mely nyelv – mint nemzeti nyelv – az első számú hivatalos nyelv az országban. A felperes egy holland
munkavállaló, aki egy ìr művészeti iskolában kìvánt tartósan állást betölteni. Az ìr nyelvvizsgája azonban nem
sikerült, ìgy a kinevezését elutasìtották. Felmentést a követelmény alól annak ellenére sem kapott, hogy a
művészeti oktatás szinte kizárólag angolul, az állam második hivatalos nyelvén folyik. A perben lényegi
kérdésként merült fel, hogy egy tagállami előìrás, mely művészeti tanári állás betöltését nyelvismerethez köti,
ilyen körülmények között összeegyeztethető-e az EK-Szerződés 39. cikke (3) bekezdésével, és a munkavállalók
Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendelet 3. cikkével.]
19 Az EGK-Szerződés rendelkezései nem tiltják egy olyan politika elfogadását, amely egy tagállam nyelvének,
amely egyszerre a nemzeti nyelv és az első hivatalos nyelv is, megvédésére és fejlesztésére irányul.
Mindenesetre, e politika végrehajtása nem sérthet olyan alapvető szabadságot, mint a munkavállalók szabad
mozgása. Következésképpen az ilyen politika végrehajtása érdekében tett intézkedésekből következő elvárások
semmilyen esetben nem lehetnek aránytalanok a követett célhoz viszonyìtva, és az alkalmazásukra vonatkozó
részletes szabályok sem tartalmazhatnak megkülönböztetést más tagállamok állampolgárainak hátrányára.
20 Egy ilyen politika megvalósìtása érdekében el kell ismerni az oktatás fontosságát. A tanárok alapvető
szerepet játszanak nem csak az általuk biztosìtott oktatás, hanem az iskola mindennapos életében való
részvételük, és a diákjaikkal fenntartott kiváltságos kapcsolatok által is. Ebben az összefüggésben nem
ésszerűtlen, hogy elvárják tőlük az első nemzeti nyelv bizonyos ismeretét.
21 Ebből következik, hogy egy ilyen nyelv megfelelő ismeretének elvárását, amennyiben a megkövetelt ismereti
szint nem aránytalan a követett célkitűzéshez viszonyìtva, az 1612/68 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének utolsó
albekezdése értelmében a betöltendő állás jellegére tekintettel megkövetelt ismereteknek megfelelő feltételnek
kell tekinteni. […]
443
24 Következésképpen a második kérdésre adandó válasz az, hogy az állami szakközépiskolában az állandó,
teljes munkaidős tanári állás egy olyan jellegű állás, ami az 1612/68 tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének
utolsó albekezdése értelmében indokolttá teszi a nyelvi ismeretek elvárását, amennyiben a kérdéses nyelvi
elvárás a nemzeti nyelv, amely ezzel egyidejűleg az első hivatalos nyelv is, fejlesztési politikájának részét
képezi, és amennyiben ez az elvárás arányosan és megkülönböztetéstől mentesen kerül végrehajtásra.
2.1.5. 12.2.1.5. A hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmód a munkaviszony

fennállása alatt
A jogok e csoportja a külföldi, uniós munkavállalónak a munkavégzés során, a munkaviszony fennállása alatt
biztosìtja a hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmódot egyes területeken. Az 1612/68. sz. rendelet széles
körben nevesìt ilyen jogokat.E jogok gyakorlása során nemcsak a nyìlt, hanem a rejtett megkülönböztetés is
tilos, l. pl. C-259/91, C-331/91 és C-332/91 P. Alluè és mások v Universitá degli studi di Venezia és mások
[1993] EBHT I-4309, 11. pont.
(a) A hazai munkavállalókkal egyenlő munkafeltételek biztosítása
A külföldi, más uniós tagállamból származó munkavállalót a munkafeltételek tekintetében nem szabad
állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól eltérő módon kezelni. Az egyenlő bánásmód követelménye
különösen vonatkozik a bérezésre és egyéb munkahelyi juttatásokra, a foglalkoztatás körülményeire, a
munkaviszony megszüntetésére, a munkaviszony megszűnése esetén az újbóli elhelyezkedésre.A követelmény
lényegében kiterjed bármely munkafeltételre, ahol közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés valósul meg egy
külföldi, uniós munkavállaló hátrányára. A Schöning-Kougebetopoulou-ügyben egy külföldi állampolgár
szolgálati idejének számìtásával kapcsolatban merültek fel uniós jogi problémák.
C-15/96 Kalliope Schöning-Kougebetopoulou v Freieund Hansestadt Hamburg
[1998] EBHT I-0047
[A külföldi felperes Hamburgban kórházi orvosként dolgozott. A munkaviszonyára alkalmazandó kollektìv

szerződés (BAT) a közalkalmazottak számára nyolc év szolgálati idő után magasabb fizetési kategóriába történő
besorolást ìr elő, de nem veszi figyelembe azt az időt, amelyet a munkavállaló egy másik tagállam
közszolgálatában töltött be, hasonló tevékenységet folytatva. A hamburgi munkaügyi bìróság kérdésére, a
Bìróság előzetes döntést hozott az ügyben.]
23 Ahogyan azt a főtanácsnok indìtványának 12–14. pontjában megvilágìtotta, a BAT által előìrt szolgálati idő
alapján történő előmenetel feltételei ìgy nyilvánvalóan hátrányosak a vendégmunkásokra nézve, akik
pályafutásuk egy részét egy másik tagállam közszolgálatában töltötték el. Így e feltételek megsértik a
megkülönböztetés tilalmának a Szerződés 48. cikke és az 1612/68 rendelet 7. cikkének (1) és (4) bekezdése által
meghatározott elvét.
24 Ezt a megállapìtást a jelen eset körülményei között nem kérdőjelezi meg azon tény sem, hogy bizonyos
alkalmazottak a német közszolgálatban hasonló helyzetbe kerülhetnek, mint a vendégmunkások, és azon tény
sem, hogy a közszolgálat a tagállamokban különböző szervezeti és működési szabályoknak van alávetve. […]
26 Azon indokolást illetően, hogy a BAT egyik célja az alkalmazott hűségének megjutalmazása munkáltatójával
szemben, és motiválása pénzügyi helyzete javìtásának kilátásba helyezésével, a német kormány a meghallgatás
során úgy érvelt, hogy a BAT nemcsak a német közintézmények nagy részére terjed ki, hanem a közérdekű
feladatokat ellátó vállalkozásokra is.
27 Azonban, amennyiben ez a helyzet, egy intézményben vagy vállalkozásban eltöltött időszak

figyelembevétele a szolgálati idő alapján történő előmenetel meghatározása során, nem igazolható azzal a
törekvéssel, hogy a munkavállalókat megjutalmazzák hűségükért, tekintettel a munkáltatók sokféleségére.
Ellenkezőleg, ez a rendszer lehetővé teszi azoknak a munkavállalóknak, akikre a BAT vonatkozik, hogy
mobilak legyenek a jogilag egymástól független munkáltatók egy csoportján belül.
28 Az első kérdésre adandó válasz tehát az, hogy a Szerződés 48. [később EKSz 39., jelenleg EUMSz 45.] cikke
és az 1612/68 rendelet 7. cikkének(1) és (4) bekezdése kizár egy tagállam közszolgálatában alkalmazandó
kollektìv szerződésben található olyan záradékot, amely a közalkalmazottak számára nyolc év szolgálati idő
után előmenetelt ìr elő az ebben a szerződésben meghatározott fizetési kategóriában anélkül, hogy figyelembe
444
venné azt az időt, amelyet korábban hasonló tevékenységi területen másik tagállam közszolgálatában töltöttek
be.
(b) A hazai munkavállalókkal azonos szociális juttatások biztosítása
Ez a követelmény, mely a rendelet 7. cikk (2) bekezdésében lelhető fel, az egyik legnagyobb jelentőségű a
külföldi munkavállalók számára az uniós tagállamok területén, és nagy kiterjedésű esetjognak szolgált alapul az
Európai Bìróság előtt. Jelentőségét részben az adja, hogy a Bìróság a szociális juttatások fogalmát meglehetősen
szélesen értelmezte. Ennek alapja az volt, hogy a Bìróság a szociális juttatások fogalmát nem kötötte a
munkaszerződéshez, e juttatásoknak nem a munkaszerződésen kell alapulnia, és nem kell munkaviszonyon belül
megjelennie. Minden olyan szociális juttatás idetartozik, amelyet egy hazai munkavállaló ezen státusa miatt kap
– akár a munkáltatótól, akár az államtól vagy állami cégektől.
Ezt az alapvetést a Bìróság már a Cristini-ügyben megtette (32/75 Anita Cristini v Société nationale des
chemins de fer français [1975] EBHT 1085, 11. pont: vasúti kedvezmény, mint szociális juttatás kiterjesztése
egy külföldi munkavállaló özvegyére), és a nagy jelentőségű Even-ügyben fogalmazta meg a következő módon:
22 Mind e rendelkezésekből, mind a kitűzött célból következik, hogy azok a kedvezmények, amelyeket e
rendelet kiterjeszt a többi tagállam állampolgárára, átfognak minden olyan kedvezményt, akár
munkaszerződéshez kapcsolódik, akár nem, amelyet a hazai munkavállalóknak általános jelleggel biztosìtanak,
elsősorban objektìv munkavállalói minőségük alapján, vagy azon egyszerű tény miatt, hogy nemzeti területen
van a tartózkodási helyük, és amelynek a többi tagállam munkavállaló állampolgárára történő kiterjesztése a
Közösségen belüli mozgásuk megkönnyìtésére alkalmas.
207/78 Gilbert Even v Office national des pensions pour travailleurs salariés (ONPTS) [1979] EBHT 2019, 22.
pont. Az Even-elv nyomán a Bìróság számos tagállami juttatást minősìtett szociális juttatásnak, mely a 7. cikk
(2) bekezdésének hatókörébe esik. A tág értelmezés nemcsak az egyes juttatások minősìtésére vonatkozott,
hanem a cikk személyi hatályának bővìtésére is. A Bìróság értelmezése szerint, ugyanis a rendelkezés kiterjed a
családtagokat megillető szociális juttatásokra is olyan értelemben, hogy egy külföldi, uniós munkavállaló
tartózkodási joggal rendelkező családtagja is jogosult minden olyan szociális juttatásra, melyet egy hazai
munkavállaló, mint munkavállaló családtagja kap meg.
Az Even-elv kiterjeszti a 7. cikk (2) bekezdésének hatályát azon esetekre is, amikor egy hazai munkavállaló nem
munkavállalói státusa miatt kap szociális juttatást, hanem azért, mert az adott tagállam területén tartózkodik.
Ebből következően, és az egyenlő bánásmód követelményéből adódóan, egy másik uniós állam tartózkodási
engedéllyel rendelkező állampolgárát is megilletheti a kérdéses szociális juttatás. Itt azonban lényeges korlátok
vannak. A Bìróság a Lebon-ügyben jutott arra a következtetésre, hogy különbséget kell tenni a
munkaviszonyban álló, külföldi munkavállaló, és az ideiglenes tartózkodási joggal bìró, munkaviszonyban nem
álló, az ügyben munkát kereső uniós állampolgár között. Ez utóbbit nem illeti meg az egyenlő bánásmód
minden szociális juttatás tekintetében.
(c) Egyéb biztosított jogok
– A hazai munkavállalókkal azonos adókedvezmények. Az EUM-Szerződés45. cikke nyomán az 1612/68. sz.

rendelet 7. cikk (2) bekezdése adókedvezmények biztosìtásánál is tiltja a hátrányos megkülönböztetést. A hazai
és külföldi munkavállalók bérezése közötti megkülönböztetés tilalmát ugyanis könnyen alááshatná, ha ezen
egyenlő bért különböző módon adóztathatná az állam, ahol a külföldi munkavállaló tartózkodik. Az
adókedvezmények területén nyújtott egyenlő bánásmód vonatkozik az ingázó munkásokra is. A Schumacker-
ügyben nem felelt meg az EK-Szerződés 48. (EUMSz 45.) cikke által támasztott követelményeknek az a német
szabályozás, mely bizonyos adókedvezményt csak a huzamosan német területen tartózkodó munkásoknak
biztosìtott. Ez állampolgárságon alapuló közvetett megkülönböztetés, mert az ingázó munkások legnagyobb
része külföldi, C-279/93 Finanzamt Köln-Alstadt v Roland Schumacker [1995] EBHT I-0225, különösen 29.
pont.
– A hazai munkavállalókkal azonos feltételek szerint részesülhet szakképzésben és átképzésben. Az 1612/68. sz.
rendelet 7. cikk (3) bekezdése biztosìtja e tekintetben az egyenlő bánásmódot. Két lényeges probléma merül fel
e követelménnyel összefüggésben. Az egyik, hogy milyen oktatás minősül szakképzésnek, hiszen nem minden
oktatási formára alkalmazható ez a jog; a másik, hogy megilleti-e ez a jog azon külföldieket, akiknek megszűnt
a munkaviszonyuk a tanulmányuk megkezdése előtt.
445
A szakképzés a Bìróság gyakorlatában meglehetősen tág értelmet kapott. Idetartozik „minden olyan oktatási
forma, mely egy adott szakmára, foglalkozásra vagy munkakörre való képesìtés megszerzésére készìt fel, vagy
amely mely különleges alkalmasságot biztosìt egy ilyen szakma, foglalkozás gyakorlására vagy munkakör
betöltésére, a szakképzés körébe tartozik, bármilyen korúak vagy bármilyen szintű képzésben vegyenek is részt
a diákok vagy hallgatók, és akkor is, ha az oktatási program egy rész általános oktatást is tartalmaz.” 24/86
Vincent Blaizot v University of Liège és mások [1988] EBHT 0379, 15. pont. Ennek alapján például egyetemi
tanulmányok is szakképzésnek minősülhetnek (ahogy az adott ügyben az állatorvosi egyetemi tanulmányok
ennek minősültek).
A második kérdésnél a Bìróság abból indult ki, hogy e követelmény szempontjából egy külföldi akkor is
munkavállalónak tekinthető még, ha a tanulmányok megkezdése előtt megszűnt az államban a munkaviszonya.
A szakképzéshez és átképzéshez való részvételnél (és a kapcsolódó juttatásoknál) az egyenlő bánásmód azonban
csak akkor alkalmazandó, amennyiben fennáll folyamatosság a korábbi szakmai tevékenység és a tanulmányok
között – kivéve az olyan személynél, aki kényszerből lett munkanélküli, és akit helyzete kényszerìt például
átképzésre. (L. 39/86 Sylvie Lair v Universität Hannover [1988] EBHT 3161, 37. pont.) E megszorìtás meg
kìvánja akadályozni, hogy rövidebb munkavállalással különböző, oktatáshoz kapcsolódó jogosultságokat
lehessen szerezni egy tagállamban. Hozzá kell tenni azonban, hogy a Bìróság gyakorlatában nem annyira a
képzésekben való részvétel a fő probléma, hanem – ahogy a Lair-ügyben is – a képzésekhez kapcsolódó
kedvezmények (tandìjmentesség, ösztöndìj, támogatás) igénybevétele egy külföldi személy által.
– Egyenlő bánásmód a szakszervezeti tagságnál, és az azzal kapcsolatos jogok gyakorlásánál. Külföldi, uniós
munkavállalók azonos feltételekkel válhatnak szakszervezeti tagokká, és gyakorolhatják ehhez kapcsolódó
jogaikat, mint a hazai munkavállalók. Az ASTI-ügyben a Bìróság – a szakszervezet fogalmának uniós, autonóm
jelentést tulajdonìtván –, kimondta: az 1612/68 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése tiltja, hogy a jogalkotó
kizárja a külföldi munkavállalókat egy olyan szakmai kamara tagválasztásán való részvételből, ahova a belépés
kötelező, tagdìjat kell fizetniük, és amely szervezet a tag munkavállalók érdekvédelmét látja el, 213/90
Association de Soutien aux Travailleurs Immigres (ASTI) v Chambre des employés privés [1991] EBHT I-
3507, 22. pont.
– Egyenlő bánásmód lakhatási ügyekben. Az uniós munkavállaló ugyanazokat a jogokat és kedvezményeket

élvezi lakhatási ügyekben, amelyeket a hazai állampolgároknak nyújtanak. Idetartozik a lakás tulajdonjogának
megszerezhetősége, a lakásjegyzékbe történő felvétel (amennyiben van ilyen jegyzék).
Megjegyzések
1. A munkavállalók szabad mozgásánál, a csatlakozási szerződés alapján, az uniós tagállamok a csatlakozástól

számìtott hét évig korlátozhatják a magyar munkavállalók munkavállalását.A csatlakozás időpontjától számìtott
kétéves időszak meghosszabbìtható további három évvel a Bizottság értesìtése mellett, mìg további kétéves
korlátozás csak akkor lehetséges, ha egy tagállam munkaerőpiacának súlyos zavara alakul ki, vagy ennek
kialakulása fenyeget. Hasonló mértékű korlátozást Magyarország is bevezethet uniós tagállamok
állampolgárainak magyarországi munkavállalását tekintve.
2. Számos eset került az Európai Bìróság elé azzal összefüggésben, hogy egyes tagállamokban biztosìtott
különböző szociális kedvezményekre alkalmazható-e az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt
rendelkezés. Az Even-elv nyomán a „szociális kedvezmény” fogalma igen tág értelmezést nyert, ìme néhány
példa:
– e rendelkezés alá esik, hogy német állampolgársággal rendelkező munkavállaló, aki Belgiumban lakhellyel
rendelkezik, megkapja azt a jogot, miszerint a vele szemben indìtott büntetőjogi eljárás a szokásosan használt
nyelvtől eltérően, német nyelven történjen, amennyiben egyes belga állampolgárságú munkavállalók,
ugyanolyan feltételek mellett, e jog kedvezményében részesülhetnek (német nyelvű régiókban), 137/84
Ministère Public v Mutsch [1985] EBHT 2681;
– a gyermekszületések számát elősegìtő, kamatmentes születési kölcsönt biztosìtani kell a Németország

területén tartózkodó olasz vendégmunkásnak és feleségének annak ellenére, hogy ezt az állam népességpolitikai
megfontolásokból biztosìtja, 65/81 F. Reina és L. Reina v Landeskreditbank Baden-Württemberg [1982] EBHT
0033; hasonlóan C-185/96 Bizottság v Görögország (Nagycsaládosok juttatásai) [1998] I-6601;
– a belga állam által, időskorúaknak biztosìtott minimális, garantált jövedelem („minimex”) szociális
kedvezmény, ìgy ebben részesìteni kell olyan külföldi munkavállalót is, aki nem tartózkodott folyamatosan a
446
belga jogszabály által meghatározott öt évig Belgium területén, 249/83 Vera Hoeckx v Openbaar Centrum voor
Maatschappelijk Welzijn, Kalmthout [1985] EBHT 0973;
– szociális kedvezménynek minősülnek egyes esetekben az oktatásban a munkavállalóknak nyújtott általános

juttatások, kedvezmények, pl. 39/86 Sylvie Lair v Universität Hannover [1988] EBHT 3161, C-413/01 Franca
Ninni-Orasche v Bundesminister für Wissenschaft, Verkehr und Kunst [2003] EBHT I-13187.
3. A Groener-ügyben valóban szigorú volt a Bìróság mércéje, amikor megìtélte azt, hogy tartható-e az ìr
jogszabályok által támasztott nyelvi követelmény? Ön is úgy látja, hogy az állás jellege megkövetelte az ìr nyelv
tudását? Darmon főtanácsnok kimutatja, hogy az ìr állampolgároknak mintegy 30-40%-a beszéli az ìr nyelvet.
Ugyanakkor rámutat arra is, hogy az adatok szerint a felperes az egyetlen külföldi állampolgár, akinek nem
sikerült az ìr nyelvvizsga (akkoriban 187 külföldi tanár tanìtott ìr iskolákban). C-379/87 Anita Groener v
Minister for Education and the City of Dublin Vocational Educational Committee [1989] EBHT 3967, per AG
Darmon, 31–32. pont.
4. Egy köztársasági elnöki rendelkezés nyomán, az olasz egyetemeken az idegen nyelvi lektorok alkalmazására
vonatkozó szerződéseket legfeljebb egy évre lehet kötni, és – legfeljebb ötéves időszakon belül – évente
megújìthatók. Más egyetemi munkavállalóknál ilyen korlátok nem voltak. Az idegen nyelvi lektoroknak kb.
negyede olasz állampolgár, mìg a többi külföldi az olasz egyetemeken. Összeegyeztethető-e ez a szabályozás az
EUM-Szerződés 45. cikk (2) bekezdésével? L. 33/88 P. Alluè és C. M. Coonan v Universitá degli studi di
Venezia [1989] EBHT 1591, valamint C-259/91, C-331/91 és C-332/91 P. Alluè és mások v Universitá degli
studi di Venezia és mások [1993] EBHT I-4309.
2.2. 12.2.3. Az uniós munkavállalók családtagjai

A Szerződés 45. cikke nem szól a munkavállaló családtagjairól. Amennyiben a családtagok nem mehetnének a
munkavállalókkal, nem részesülnének bizonyos kedvezményekben, ez a munkavállalók szabad mozgásánál
tényleges akadályt képezne.
2.2.1. 12.2.3.1. Munkavállaláshoz való jog

A munkavállaló házastársa, 21 év alatti gyermeke, vagy eltartott gyermeke jogosult az államban bármilyen
munkavállalásra, akkor is, ha egyik uniós tagállamnak sem állampolgára. Gül-ügyben például a Bìróság
megállapìtotta, hogy egy Németországban dolgozó angol fodrász török származású orvos férje (aki
aneszteziológus vizsgát is tett Németországban), jogosult munkavállalásra, amennyiben a képesìtése elismert a
német gyakorlatban. 131/85 Emir Gül v Regierungspräsident Düsseldorf [1986] EBHT 1573, 30. pont.
2.2.2. 12.2.3.2 Egyenlő bánásmód bizonyos képzésekre történő felvételnél

Egy külföldi, alkalmazásban álló uniós polgár gyermekei, ha a gyermekek a munkavégzés szerinti fogadó állam
területén laknak, azonos feltételekkel nyernek felvételt általános oktatási intézménybe, szakmunkás- és egyéb
szakképzésre, mint az adott állam állampolgárai. A Bìróság nagyon lényeges elvet fogalmazott meg a
Casagrande-ügyben az 1612/68 rendelet 12. cikke alkalmazása vonatkozásában, mely ezen jogot tartalmazza.
9/74 Donato Casagrande v Landeshauptstadt München
[1974] EBHT 0773
[Az olasz állampolgárságú elsőrendű felperes (egy olasz munkavállaló gyermeke) középiskolába járt
Németországban (NSZK). Az oktatás támogatásáról szóló bajor törvény alapján havi 70 német márka mértékű
oktatási támogatást igényelt München önkormányzatától, melyet az megtagadott, mivel az csak német
állampolgároknak, menekülteknek és hontalanoknak folyósìtható. A közigazgatási bìróság előzetes döntésre
terjesztette elő az ügyet az Európai Bìrósághoz.]
3 A rendelet 12. cikke kimondja, hogy „egy másik tagállamban foglalkoztatott vagy alkalmazásban álló
állampolgár gyermekei, ha gyermekek a fogadó állam területén laknak, felvételt nyernek általános oktatási
intézménybe, szakmunkás- és szakképzésre az állam saját állampolgáraiéval azonos feltételekkel” a tagállamok
kötelesek támogatni „minden erőfeszìtést, amely lehetővé teszi, hogy ezek a gyermekek a képzéseken a lehető
legjobb feltételek mellett vegyenek részt.”
447
A rendelet preambulumának ötödik bekezdése értelmében, a rendelet kibocsátásának indoka többek között az,
hogy „a szabad mozgáshoz való jog, azért, hogy egy objektìv mérce szerint szabadon és méltósággal
gyakorolható legyen, megkìvánja, hogy […] kiküszöböljék a munkavállalók szabad mozgásának akadályait,
különösen amelyek a munkavállalónak azt a jogát érintik, hogy a családja vele legyen, és a családnak a
befogadó országba történő integrálódásra lehetősége legyen”.
4 Ez a beilleszkedés feltételezi, hogy egy külföldi munkavállaló középiskolai tanulmányokat folytatni kìvánó
gyermeke esetében, e gyermek, a befogadó ország ösztöndìjakra vonatkozó jogszabályai által nyújtott támogatás
kedvezményéből ugyanazokkal a feltételekkel részesüljön, mint a vele azonos helyzetben lévő állampolgárok.
[…]
Ebből arra kell következtetni, hogy a 12. cikk azon rendelkezése, amely szerint a szóban forgó gyermekeket a
képzésekre az állam „állampolgáraiéval azonos feltételekkel” kell felvenni, nemcsak a felvétellel kapcsolatos
szabályokat célozza, hanem azon általános intézkedéseket, amelyek az oktatásban való részvételt hivatottak
megkönnyìteni.
A Bìróság ezzel megállapìtotta, hogy a családtag (gyermek) ezen joga nem pusztán a képzésekre történő
felvételnél biztosìtandó egyenlőséget jelenti (mint az az ügy előtt általánosan elfogadott volt), hanem az
államnak kötelessége a képzéseken való részvételt megkönnyìtő kedvezményeket (pl. ösztöndìj,
tandìjkedvezmény) egyenlő mértékben biztosìtani az uniós munkavállalók gyermekeinek. Ezzel a Bìróság
nemcsak a képzésre történő felvételnél, hanem az abban való részvételnél, és nemcsak a formális, hanem a
materiális feltételek tekintetében is megköveteli az egyenlő bánásmódot.
2.2.3. 12.2.3.3. Egyenlő bánásmód szociális juttatások terén

A családtagok ezen joga ugyanúgy számos jogesetet eredményezett az Európai Bìróság előtt, mint a
munkavállalóknak egyenlően biztosìtandó szociális kedvezmények kérdése. A lényeges alapvetést és
kiindulópontot jelentő Cristini-ügy is egy külföldi munkavállaló özvegyének biztosìtandó kedvezmény
vonatkozásában keletkezett (l. előzőekben). Az esetjog jellemző vonulatát jelentő belga „minimex”
(megélhetéshez biztosìtott minimális jövedelem Belgiumban) ügyek sora – az 1612/68 rendelet tekintetében – is
egy külföldi munkavállaló családtagjának jogosultságával összefüggésben indult (l. 261/83 Carmela Castelli v
Office National des Pensions pour Travailleurs Salariés (ONPTS) [1984] EBHT 3199).
A családtagok ezen joga, ìgy egy igen fontos részét képezi a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó
luxemburgi esetjognak, amit ugyanúgy gazdagìt, mint a munkavállalóknak biztosìtandó szociális kedvezmények
problémája. E területen is ugyanúgy alkalmazza a Bìróság az Even-elvet, ami itt is a szociális kedvezmények
fogalmának tág felfogását jelentette.
94/84 Office national de l’emploi v Joszef Deak
[1985] EBHT 1873
[J. Deak magyar állampolgár Belgiumban tartózkodott olasz állampolgárságú édesanyjánál, aki ott
munkavállalóként dolgozott. Igényt nyújtott be a belga jogrendszer által fiatal, munkanélküli, munkát kereső
pályakezdőknek biztosìtott ún. várakozási támogatás iránt. Az igényt elutasìtották, mert a belga jog szerint e
támogatást külföldi és hontalan személynek csak nemzetközi egyezmény által meghatározott esetekben lehet
nyújtani.]
22 Amint az kiderül az 1975. szeptember 30-án, a 32/75. sz. ügyben (Cristini v SNCF [1975] EBHT 1085) és az
1976. december 16-án, a 63/76. sz. ügyben (Inzirillo kontra Caisse d’allocations familiales Lyon [1976] EBHT
2057) hozott ìtéletekből, az 1612/68/EGK rendeletben szabályozott egyenlő bánásmód elvének az is a célja,
hogy megakadályozza a munkavállaló eltartásra szoruló leszármazójával szembeni hátrányos
megkülönböztetést.
23 Egy munkavállaló, aki törekszik arra, hogy a gyermekeinek biztosìtsa azon szociális juttatások élvezetét,
melyeket a tagállamok jogrendszere határoz meg munkát kereső fiatalok támogatása céljából, arra lenne
ösztönözve, hogy ne maradjon abban a tagállamban, ahol letelepedett és munkát vállalt, ha ez az állam
megtagadhatná a munkavállaló gyermekeitől a szóban forgó ellátás kedvezményét a gyermekek külföldi
állampolgársága miatt. Ez a következmény, mint ahogy azt a már idézett 1976. december 16-i ìtélet is
leszögezte, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgására vonatkozó elv céljának ellenében hatna,
448
figyelembe véve többek között, az ezen elv alapján a munkavállaló és a családtagjai számára biztosìtott jogot,
hogy annak a tagállamnak a területén maradjanak, amelyben a munkavállaló munkát vállalt […]
24 Következésképpen, azt kell megállapìtani, hogy az 1612/68/EGK rendelet 7. cikke szerint egy tagállam nem
tagadhatja meg egy másik tagállam állampolgárságával rendelkező munkavállaló eltartásra szoruló
gyermekeitől, a jogrendszere által a fiatal munkát keresők érdekében nyújtott támogatást azon az alapon, hogy e
gyermekek más állam állampolgárai.
25 Ezen a megállapìtáson nem változtat az a körülmény, hogy a kérdéses gyermek nem tagállam állampolgára,
hanem harmadik ország állampolgára, ahogy az a nemzeti bìróság előtti ügyben is látható.
Megjegyzések
1. A házastárs fogalmába láthatóan nem tartozik bele az élettárs, ahogy a Bìróság a Reed-ügyben megállapìtotta;
de egy külföldi munkavállaló külföldi élettársának biztosìtani kell mindazon jogokat, melyekkel egy hazai
munkavállaló külföldi élettársa rendelkezik, 59/85 Hollandia v Ann Florence Reed [1986] EBHT 1283, 30.
pont. (Azonban a 2004/38/EK irányelv a regisztrált élettársat azonos kedvezményezetti helyzetbe hozza, mint a
házastársat, legalábbis az irányelvben foglalt jogok tekintetében.) Nem érinti a házastárs jogait, ha válás
szándékával külön él férjétől, 267/83 Aissatou Diatta v Land Berlin [1985] EBHT 0567, 20. pont, és az elvált
házastársnak is maradhatnak származékos jogai, amennyiben van valamilyen jogcìm alapján jogosult
leszármazója, C-413/99 Baumbast és R v Secretary of State for the Home Department [2002] EBHT I-07091.
Milyen származékos jogai maradhatnak a munkavállalóval kötött házasság felbontása esetén annak a
házastársnak, akinek nincs leszármazója a házasságból? Milyen különbségek mutatkoznak akkor, ha a házastárs
nem uniós polgár, illetve ha valamely tagállam állampolgárságával rendelkezik? A kérdés megválaszolásához a
2004/38/EK irányelv és az 1612/68/EGK rendelet nyújt iránymutatást.
2. A fentiekből láthatóan, a munkavállalók szabad mozgása és az uniós munkavállalóknak, valamint azok

családtagjainak, a szociális kedvezmények biztosìtása szorosan összefüggő kérdéseket jelent. Ezzel bizonyos
tekintetben már korábban az EK-Szerződés is számot vetett, hiszen jogalkotási feladatot tűzött ki a Tanácsnak,
amely értelmében el kell fogadnia a szociális biztonság területén azokat az intézkedéseket, amelyek a
munkavállalók szabad mozgásának biztosìtásához szükségesek a szociális juttatásoknál a jog megszerzése és
fenntartása, a juttatások összegének kiszámìtása és kifizetésének biztosìtása végett. A Tanács ennek alapján
fogadta el a nagy jelentőségű, azóta többször módosìtott 1408/71/EGK és 574/72/EGK rendeleteket, melyek
jelentős részben az uniós szociális jog alapját képezik. Ezek nemcsak a munkavállalókra, hanem az egyéni
vállalkozókra is kiterjednek, családtagjaikkal egyetemben. Meg kell azonban jegyezni, hogy az 1408/71 rendelet
a családtagok fogalmát másként határozza meg, mint az 1612/68 rendelet10. cikke, és a két rendelet hatóköre is
eltér egymástól.
3. Az 1612/68 rendelet 12. cikke alapján, a bizonyos képzésekre való felvételnél érvényesìtendő egyenlő
bánásmód az uniós munkavállaló gyermekeit illeti meg. A Bìróság ezt kiterjesztette szakképzésnél az uniós
munkavállaló házastársára is, bár nem a rendelet 12. cikke alapján.A Forcheri-ügyben egy Belgiumban dolgozó
olasz munkavállaló feleségének beiratkozási dìja került a Bìróság elé. A Bìróság kimondta, hogy a külföldi
hallgatók beiratkozási dìjának alkalmazása a felperes esetében nem egyeztethető össze az EK-Szerződés akkori
6. (később EKSz 12., jelenleg EUMSz 18.] cikkével, mely tiltja az állampolgárságon alapuló hátrányos
megkülönböztetést. 152/82 Sandro és Marisa Forcheri v Belgium és asbl Institut Supérieur de Sciences
Humaines Appliquées – Ecole Ouvriere Supérieure [1983] EBHT 2323, 18. pont.
2.3. 12.2.4. Az EUMSz 45. cikk alkalmazásának egyes feltételei

2.3.1. 12.2.4.1. Kivétel a közszolgálati állásoknál
Az EUM-Szerződés 45. cikke, azaz a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó jog, nem alkalmazható a
közszolgálatban történő foglalkoztatásra, l. 45. cikk (4) bekezdését. Azt, hogy milyen jellegű jogviszonyok
tartoznak ide, a Bìróság bontotta ki ìtélkezési gyakorlatában. A Bìróság e vonatkozásban a következő lényeges
megállapìtásokat tette.
(1) A „közszolgálat” jelentésének uniós fogalma van, a tagállami minősìtés e szempontból nem alkalmazható.
149/79 Bizottság v Belgium (Belga közszolgálat) [1980] EBHT 3881, 18. pont.
449
(2) A közszolgálati jogviszonyokra vonatkozó kivételt szűken kell értelmezni, hiszen egy uniós alapjogot, a
személyek szabad mozgását korlátozza. Pl. 66/85 Deborah Lawrie-Blum v Land Baden-Württemberg [1986]
(3) A kivételt csak az állás betöltésénél lehet alkalmazni; amennyiben egy uniós munkavállalót felvettek
közszolgálati állásra, már az EUMSz 45. cikk alkalmazandó a munkaviszonyára. L. erre 152/73 Giovanni Maria
Sotgiu v Deutsche Bundespost [1974] EBHT 0153, 4. pont.
(4) Ami a közszolgálat tartalmát illeti, a bìróság az első nagy közszolgálati ügyben, a Sotgiu-ügyben, ezt nem
határozta meg. Elvi szinten a „Belga közszolgálati-ügyben” a következő vezérfonalat adta (kiemelés a
szerzőtől):
12 Azt kell megvizsgálni tehát, hogy a keresetben emlìtett állások, a48. cikk (4) bekezdése értelmében
kapcsolódnak-e a közszolgálat fogalmához, amelyet egységesen kell értelmezni és alkalmazni az egész
Közösségben. El kell ismerni, hogy a fentebb emlìtett különbségtételi ismérvek alkalmazása konkrét esetekben
értékelési és elhatárolási problémákat vet fel. Az előzőekből következik, ez a minősìtés attól függ, hogy a
szóban forgó állások jellegzetesen a közszolgálat sajátságos tevékenységei közé tartoznak-e vagy sem, vagyis
azokat mennyiben jellemzi a közhatalom gyakorlása és az általános állami érdekek védelmének feladata. 149/79
Bizottság v Belgium (Belga közszolgálat) [1980] EBHT 3881, 12. pont.
Ennek tükrében, a konkrét esetekben, mérlegelés után kell megállapìtani a tagállami vagy az uniós
bìróságoknak, hogy egyes állások közszolgálathoz tartoznak vagy sem. A Bìróság gyakorlatában nem az a
döntő, hogy egy állás mely intézménynél van, hanem az, hogy az álláshoz kapcsolódó munkakörrel együtt jár-e
a közhatalom gyakorlása vagy az állami közérdek védelme (a funkcionális megközelìtés az intézményi
megközelìtéssel szemben – l. pl. C-473/93 Bizottság v Luxemburg (Közalkalmazottak foglalkoztatása) [1996]
EBHT I-3207, 25–27. pont.) A közszolgálati kivétel általánosságban ìgy szűkebb, mint például Magyarországon
a közalkalmazotti, de akár a köztisztviselői kategória.
2.3.2. 12.2.4.2. Határon átnyúló elem

Az EUMSz 45. cikk és végrehajtó szabályai csak abban az esetben alkalmazhatóak, amennyiben a munkavállaló
élt vagy él a szabad mozgáshoz való jogával más uniós tagállam vonatkozásában. Kell tehát egy határon átnyúló
elem (azaz ne minősüljön tisztán belső ügynek). Olyan jogi helyzetre, ahol a munkavállaló a saját államában
végez munkát, e uniós szabályok általában nem alkalmazhatóak, ezeket a tagállami jog uralja és szabályozza. 35
és 36/82 Elestina Esselina Christina Morson és Sweradjie Jhanjan v Hollandia [1982] 3723, 15–16. pont. A
határon átnyúló elem követelménye fennáll természetesen abban az esetben is, ha a munkavállaló valamely
családtagjának biztosìtandó származékos jogról van szó, 147/87 Saada Zaoui v CRAMIF [1987] EBHT 5511,
16. pont.
A Bìróság gyakorlata alapján, azonban a 45. cikk, és annak végrehajtó szabályai bizonyos esetekben relevánsak
és felhìvhatók a munkavállaló saját államában is, visszatérés után. Ez látható a Singh-ügyből, ahol az angol
feleség indiai férjét németországi munkavállalásuk, majd az Egyesült Királyságba való visszatérésük után –
válásukat követően – kiutasìtották. A Bìróság álláspontjából viszont az következik, hogy aki élt a 45. cikkben
foglalt jogával, nem minősülhet hátrányosabb bánásmódban a munkavállaló állampolgársága szerinti államban,
mint egy másik tagállamban, ìgy a tartózkodási jogot biztosìtani kell részére, C-370/90 The Queen v
Immigration Appeal Tribunal és Surinder Singh, ex parte Secretary of State for Home Department [1992] EBHT
I-4265, 25. pont. Ez megerősìtést nyert a Kraus-ügyben, ahol egy német állampolgár által, az Egyesült
Királyságban szerzett tudományos cìm viseléséről volt szó, Németországba való visszatérése után. A Bìróság
úgy vélte, hogy a Szerződés kizárja, a cìm viselésére vonatkozó ésszerűtlen és aránytalan tagállami korlátozást,
C-19/92 Dieter Kraus v Land Baden-Württemberg [1993] EBHT I-1663, 32. és 42. pont.
2.3.3. 12.2.4.3. Gazdasági célú tevékenység végzése

A munkavállalók szabad mozgása csak olyan személyek számára biztosìtott, akik gazdasági tevékenységet
végeznek vagy kìvánnak végezni. 53/81 Levin v Staatssecretaris van Justitie [1982] EBHT 1035, 17. pont. E
feltétellel általában nincs probléma, azonban vannak olyan tevékenységek, melyeknél a gazdasági cél közvetve
lelhető fel, és határesetet képeznek. A Bìróság a Lawrie-Blum-ügyben a gyakorló tanárjelölt tevékenységét
gazdasági tevékenységnek tekintette. A Bìróság szerint egy vallási közösségben végzett munka, ahol a fizetség
az ellátási költségek fedezése és zsebpénz volt, valódi és tényleges gazdasági tevékenységnek minősül
(Steymann-döntés, l. alább), ugyanakkor egy állami drogrehabilitációs programban való fizetett tevékenység
nélkülözi a gazdasági jelleget (Bettray-döntés, l. alább). A Bosman-ìtélet, vagy később a Lehtonen-döntés
450
alapján, a Bìróság szerint nincs akadálya annak, hogy egy hivatásos sportoló is gazdasági tevékenységet folytató
munkavállalónak minősüljön; a korlát itt is az, hogy valódi és tényleges munkavégzés legyen, C-176/96 Jyri
Lehtonen és Castors Canada Dry Namur-Braine ASBL v Fédération Royale Belge des Sociétés de Basketball
ASBL (FRBSB) [2000] EBHT I-2681, 46. pont.
2.3.4. 12.2.4.4. Az EUMSz 45. cikk közvetlen hatálya

A Bìróság a Szerződés ezen rendelkezésének közvetlen hatályát már a van Duyn-ügyben megállapìtotta. Itt
vertikális közvetlen hatályról volt szó, azaz a munkavállaló állammal, állami szervvel szemben hivatkozhat az
ebben foglalt szabályokra.
További kérdés, hogy a jogosìtott munkavállalókon kìvül felhìvhatja-e más is (pl. egy munkáltató) a cikkben
foglalt valamely szabályt. A Clean Car-ügyben egy cég ügyvezetőjének kinevezését akadályozta azon osztrák
előìrás, hogy egy cég vezetőjének csak az nevezhető ki, aki Ausztria területén lakik. Vajon egy munkáltató
felhìvhatja-e a Szerződést a tagállami hatóságokkal szemben? A Bìróság szerint a rendelkezésre nemcsak a
munkavállalók hivatkozhatnak, hanem a munkáltatók is, mivel a munkaadóknak szükséges biztosìtani azon
jogot, hogy a munkavállalókat a szabad mozgásra vonatkozó szabályok szerint vehessék fel. C-350/96 Clean
Car Autoservice GesmbH v Landeshauptmann von Wien [1998] EBHT I-2521, 25. pont.
Ezt különösképpen alátámasztotta az a tény, hogy megelőzően a Bosman-ügyből kiderült, miszerint a 45. cikk
(3) bekezdésében meghatározott közrendi, közbiztonsági és a közegészségügyi okokra nem csupán a tagállamok
hivatkozhatnak a munkavállalók szabad mozgásának törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseikből
eredő korlátozásainak igazolására, hanem magánemberek is magánszemélyek által kötött vagy elfogadott
megállapodásokból vagy egyéb aktusokból eredő ilyen korlátozások igazolására, l. C-415/93 Union royale belge
des sociétés de football association ASBL v Jean-Marc Bosman, Royal club liégeois SA v Jean-Marc Bosman és
mások és Union des associations européennes de football (UEFA) v Jean-Marc Bosman [1995] EBHT I-4921,
86. pont.
A fenti ügyekből már kellő alappal következtethetnénk arra, hogy az EUMSz45. cikkben foglalt szabályoknak
nemcsak vertikális, hanem horizontális közvetlen hatálya is van, magánfelek is felhìvhatják egymással szemben.
E következtetést kifejezetten és általánosan is alátámasztotta az Angonese-döntés, l. C-281/98 Roman Angonese
v Cassa di Risparmio di Bolzano SpA. [2000] EBHT I-04139, 36. pont.
3. 12.3. A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás

szabadsága
A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága a belső piac rendkìvül fontos szegmensét fogja át: a határon
átnyúló, illetve más tagállam területén végzett üzleti, gazdasági tevékenység védelmét. Az uniós belső piac nem
képzelhető el anélkül, hogy más tagállamból származó gazdasági társaságok, vállalkozások, vállalkozók ne
végezhetnének szabadon üzleti tevékenységet – a gazdaság különböző szektoraiban – egy másik tagállam
területén. Az alacsonyabb termelési költséggel járó működés helyének megtalálása, ugyanakkor azon helyi
piacok megközelìtése, melyen egy társaság a gazdasági versenybe jó esélyekkel szállhat be, egy hatékonyabb
gazdaság alakulását segìtik elő uniós szinten. Ugyanakkor az ìgy erősödő uniós vállalkozások a világgazdaság
szintjén is jobb helyzetbe kerülhetnek.
A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága – amely két különálló, de szomszédos területet jelöl – azt
célozza, hogy a tagállamok lebontsák azon akadályokat, melyek gátolják más tagállamból származó üzleti
vállalkozások tevékenységét a területükön. Az üzleti vállalkozások fogalmát tágan kell venni: nemcsak
gazdasági társaságokat foglalnak magukban, hanem szellemi szabadfoglalkozásúakat és különböző szakmák
gyakorlását vállalkozási formában, külföldön folytató egyéni vállalkozókat is.
A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága egymással szorosan kapcsolódó tevékenységi területekre

vonatkozik, hasonló gazdasági tevékenységek külföldi gyakorlását védi. Esetenként nehéz meghatározni, hogy
egy ügyben a letelepedésre vagy a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ugyanakkor e
két terület szabályai sok vonatkozásban közösek vagy párhuzamosak, az eltérésekre külön kitérek.
3.1. 12.3.1. A letelepedés szabadságának lényege és a jogosultak
451
A letelepedés szabadságával az uniós jog a más tagállamból származó külföldiek gazdasági tevékenységének
alapvető feltételét kìvánja biztosìtani egy uniós tagállamban. A letelepedés nem személyhez tapadó, személyes
jog (ahogy a magyar idegenrendészeti jogban), hanem általánosabb értelemben kell venni. Ez nemcsak a
természetes személyeket illeti meg, hanem valamely uniós tagállamban alapìtott, gazdasági tevékenységet végző
gazdasági társaságokat, cégeket, vagy egyéb szerveződéseket (a továbbiakban: jogi személyeket).
A letelepedés szabadságának alapnormáját az EUM-Szerződés 49. (korábban EGKSz 52., majd EKSz 43.) cikke
tartalmazza:
„Az alábbiakban megállapìtott rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy
másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra
a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam
valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapìtására vonatkoznak.
A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő
megkezdésére és folytatására, vállalkozások, ìgy különösen az 54. cikk második bekezdése szerinti társaságok
alapìtására és irányìtására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előìrt feltételek szerint,
figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is.”
Bár ez a rendelkezés csak természetes személyekre utal, a Szerződés 54. cikke kiterjeszti a rendelkezést jogi
személyekre is. Eszerint valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesìtő
okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye uniós tagállam területén
van, e szempontból ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok
állampolgárai. Az EUM-Szerződés „társaság” alatt ért minden olyan jogi személyt, mely a polgári vagy
kereskedelmi jog alapján jött létre, akár a közjog, akár a magánjog hatálya alá tartozik, a nonprofit szervezetek
kivételével.A társaság székhelye, központi ügyvezetésének vagy üzleti tevékenységének fő helye, egy olyan
kapcsolatot jelent egy tagállam jogrendszerével, mint a természetes személyek esetében az állampolgárság, l. pl.
270/83 Bizottság v Franciaország [1986] EBHT 0273, 18. pont.
A rendelkezésből látható, hogy a letelepedés szabadsága nem szűkebben vett idegenrendészeti jogot jelent,
hanem védett tevékenységként, egy másik államban vállalkozás keretében (önálló vállalkozó vagy társaság
által), gazdasági tevékenység folytatásának szabadságát. Ez formailag történhet – magyar fogalmak szerint –
egyéni vállalkozásban, cég alapìtásával, vagy már működő vállalkozás esetében képviselet, fióktelep stb.
alapìtásával.
A letelepedés szabadságának lényegét képezi a külföldiekkel szemben a hátrányos megkülönböztetés tilalma.

Az EUMSz 49. cikk a fogadó állam állampolgáraival azonos feltételek biztosìtását ìrja elő.
3.2. 12.3.2. A szolgáltatásnyújtás szabadságának alapvető

vonásai
Az alapvető szabályt az EUM-Szerződés 56. cikke tartalmazza, mely szerint tilos az Unión belüli
szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében,
akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. A szolgáltatás
fogalmára nézve, viszont az 57. cikk ad eligazìtást:
„A Szerződések alkalmazásában »szolgáltatás« a rendszerint dìjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem

tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. Szolgáltatásnak
minősülnek különösen:
a) az ipari jellegű tevékenységek;
b) a kereskedelmi jellegű tevékenységek;
c) a kézműipari tevékenységek;
d) a szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek.
A letelepedési jogra vonatkozó fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a szolgáltatást nyújtó személy a
szolgáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban is
folytathatja az ezen állam saját állampolgáraira irányadó feltételek szerint.”
452
E jog a természetes személyek mellett kiterjed azon gazdasági tevékenységet végző szervezetekre is, melyek az
Unió valamely tagállamának honosai (EUMSz 54. és 62. cikkek). Az 57. cikkben adott felsorolás nem zárt, amit
jelez a „különösen” kifejezés is – tehát ennél a példálózásban felsoroltaknál a szolgáltatások köre sokkal
szélesebb lehet.
A szolgáltatásnyújtás szabadsága szubszidiárius jellegű: csak akkor alkalmazható, amennyiben a tevékenységre

nem alkalmazhatóak a többi szabadságra vonatkozó szabályok. Számos olyan szolgáltatás lehet, melyeknél az
összefüggés más uniós szabadságjogokkal nyilvánvaló. Az EK-Szerződés az 51. cikkben nevesìt is néhány ilyet.
A banki és biztosìtási szolgáltatások uniós liberalizációjánál alkalmazni kell a tőke szabad mozgására vonatkozó
szabályokat. Ugyanakkor a közlekedési szolgáltatásokra a közlekedési politikánál fellelhető rendelkezések az
irányadóak.
3.3. 12.3.3. A letelepedés és szolgáltatásnyújtás elkülönítése

Szolgáltatás esetében gazdasági tevékenységről van szó, melyet egy tagállam területén olyan vállalkozás nyújt,
amelynek másik államban van székhelye, telephelye, és a szolgáltatásnyújtás helyén nincs. Amennyiben lenne,
már a letelepedés jogára vonatkozó szabályok lennének alkalmazandóak rá. Az Európai Bìróság a „Biztosítási
szolgáltatások”-ügyben ennél is tovább ment. Eszerint a letelepedéshez való jog szabályai alkalmazandók,
amennyiben egy szolgáltatást nyújtó vállalkozásnak a másik uniós tagállam területén van egy állandó irodája,
melyet alkalmazottja vagy megbìzottja üzemeltet, 205/84 Bizottság v Németország (Biztosìtási szolgáltatások)
[1986] EBHT 3755. A Bìróság a más szempontból is nagy jelentőségű Gebhard-ügyben rajzolta fel az
elkülönìtés elveit.
C-55/94 Reinhard Gebhard
v Consiglio dell’Ordine degli Avvocati e Procuratori di Milano
[1995] EBHT I-4165
[A felperes német ügyvéd, aki olasz feleségével és három gyermekével áttelepedett Olaszországba, és mintegy
tìz évig egy milánói ügyvédi irodában munkatársként, illetve partnerként dolgozott. Ezután önálló ügyvédi
irodát alapìtott, amelyet olasz ügyvédekkel együttműködve vitt. A milánói ügyvédi kamara előtt eljárás indult
ellene, mivel nem kamarai tag, és nem volt jogosult az „avvocato” cìm használatára. Miután a kamara
felfüggesztette a tevékenységét, illetve a kamarai tagság iránti kérelméről nem határozott, az országos ügyvédi
kamarához (Consiglio Nazionale Forense) fordult, mely az ügyet előterjesztette az Európai Bìróságnál.]
20 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy annak az uniós állampolgárságú személynek a helyzetére, aki azért
megy egy másik tagállamba, hogy ott gazdasági tevékenységet végezzen, a Szerződésnek a munkavállalók
szabad mozgására, a letelepedési jogra, vagy a szolgáltatásokra vonatkozó fejezete vonatkozik, ezek azonban
egymást kizárják.[...]
22 Fel kell hìvni a figyelmet arra, hogy a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó fejezet rendelkezései másodlagosak a
letelepedésre vonatkozó fejezet rendelkezéseihez képest, amennyiben egyrészt az 59. [EKSz 49., jelenleg
EUMSz 56.] cikk első bekezdésének megfogalmazása azt feltételezi, hogy a szolgáltatást nyújtó személy,
valamint a szolgáltatást igénybe vevő személy két különböző tagállamban „telepedett le”, másrészt pedig a 60.
[EKSz 50., jelenleg EUMSz 57.] cikk első bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó
rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha a letelepedésre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandóak. Így
tehát szükséges megvizsgálni a „letelepedés” fogalmának alkalmazási körét.[...]
25 A letelepedés fogalma a Szerződés értelmében tehát széles jelentéssel bìr, ennek megfelelően magában
foglalja annak lehetőségét is, hogy egy uniós állampolgár állandó és folyamatos jelleggel részt vegyen a saját
államától eltérő másik tagállam gazdasági életében, és haszonra tegyen szert, a Közösségen belüli gazdasági és
társadalmi kölcsönös áthatás elősegìtése érdekében. (l. ilyen értelemben a 2/74 sz. Reyners-ügyben 1974. június
21-én hozott ìtélet [1974] EBHT 631, 21. pontját).
26 Ezzel szemben abban az esetben, amikor a szolgáltatást nyújtó személy egy másik tagállam területére megy,
a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó fejezet, azon belül pedig a 60. cikk harmadik bekezdése úgy
rendelkezik, hogy a szolgáltatás nyújtója ideiglenes jelleggel nyújthat szolgáltatásokat.
27 Ahogyan erre a főtanácsnok is rámutatott, a szóban forgó tevékenységek ideiglenes jellegét nemcsak a
szolgáltatás időtartama alapján, hanem ennek gyakorisága, ismétlődő vagy folyamatos jellege alapján kell
453
elbìrálni. A Szerződés értelmében a szolgáltatásnyújtás ideiglenes jellege nem zárja ki a szolgáltatást nyújtó
számára annak lehetőségét, hogy a fogadó országban infrastruktúrát teremtsen (akár iroda, dolgozószoba, vagy
fogadóhelyiség formájában), amennyiben ez az infrastruktúra a szóban forgó szolgáltatás elvégzéséhez
szükséges.
[A Bìróság szerint a felperesre a letelepedési jog szabályai alkalmazandóak. A Bìróság nem „döntötte el” az
ügyet, hanem megadta azokat a szempontokat, melyek alapján az előterjesztő hatóságnak mérlegelnie kell a
fellebbezésben felhozottakat, és az ügyvédi gyakorlat folytathatóságát felperes által.]
A fenti megállapìtásokból az következik, hogy a letelepedés lényeges jellemzője gazdasági tevékenység

folytatása egy másik tagállamban „állandó és folyamatos jelleggel”, és valamilyen állandó hely a fogadó
államban, ahonnan a tevékenységet a vállalkozás folytatja (ez utóbbi feltételre l. pl. C-221/89 The Queen v
Secretary of State for Transport, ex parte Factortame Ltd és mások (II) [1991] EBHT I-3905, 20. pont). Ettől
függetlenül további határesetek lehetnek és lesznek, különös tekintettel arra, hogy az ideiglenes
szolgáltatásnyújtásnál is lehetséges az infrastruktúra kiépìtése.
Megjegyzések
1. A jogosultak körénél az önálló vállalkozó kifejezés nem okozott problémát a rendelkezések alkalmazása
során, ez lényegében megfelel a magyar jogban honos egyéni vállalkozó kifejezésnek. A Bìróság a kifejezést a
Roosmalen-ügyben, az 1408/71/EGK társadalombiztosìtási rendelet keretében, ennél tágabban értelmezte, egy
Zaire-ban megbetegedett misszionárius pap tevékenységével összefüggésben. Eszerint mindenki idetartozik, aki
munkaszerződésen kìvül szakmája vagy hivatása gyakorlása során, szükségleteit legalább részben fedező
jövedelmet szerez, 300/84 A. J. M. van Roosmalen v Bestuur van de Bedrijfsvereniging voor de Gezondheid,
Geestelijke en Maatschappelijke Belangen [1986] EBHT 3097, 23. pont. Kérdés, hogy határeseteknél ez
használható-e az EUMSz 49. cikk (letelepedés) alkalmazásánál – tekintettel arra, hogy ez a rendelkezés
gazdasági célú, vállalkozási tevékenységet véd.
2. A Gebhard-döntés (nem idézett) 24. pontja, megerősìti a vállalkozások – Klopp-ügyben kifejezett –

másodlagos letelepedési jogát. Ennek alapján a Szerződés értelmében egy vállalkozó vagy gazdasági társaság
egyszerre több tagállamban is letelepedhet, nevezetesen például a gazdasági társaságok esetében képviseletek,
fióktelepek vagy leányvállalatok alapìtásával, illetve egy második telephely létrehozásával Természetesen ezt a
megállapìtást nem lehet úgy értelmezni, hogy kettőnél több helyen ne lehetne letelepedni egy vállalkozásnak.
3. Van, amikor a Bìróság nem tartja fontosnak a jogok elkülönìtését. Roux-ügyben az előterjesztő bìróság egy
pincérnő alkalmazásával kapcsolatosan kifejezetten kérte, hogy a Bìróság állapìtsa meg, milyen jogviszonyról
van szó – önálló vállalkozásról vagy munkaviszony keretében munkavégzésről. A Bìróság megtagadta a választ,
mert az ügy tárgya tartózkodási engedély megtagadása volt, és e tekintetben a munkavállalók szabad
mozgásához való jog, valamint a letelepedés szabadsága ugyanazt az uniós jogi védelmet biztosìtja, ìgy a kérdés
eldöntése nem érinti az ügy kimenetelét. C-363/89 Danielle Roux v Belgium [1991] EBHT I-0273, 23. pont.
3.4. 12.3.4. A 2006/123/EK irányelvről („szolgáltatási irányelv”)

A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának egyik leglényegesebb másodlagos jogforrásaként, az
Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-én elfogadta a 2006/123/EK irányelvet a belső piaci
szolgáltatásokról („szolgáltatási irányelv”), melynek rendelkezéseit a tagállamoknak 2009. december 28-ig
kellett átültetni belső jogukba. Az irányelvet a szolgáltatók letelepedési szabadságának gyakorlása és a
szolgáltatások szabad mozgásának megkönnyìtése érdekében fogadták el, ugyanakkor biztosìtani kìvánván
egyben a szolgáltatások magas szìnvonalának megőrzését. Az irányelv rendelkezései tehát nemcsak a (határon
átnyúló) szolgáltatásnyújtás szabadságát, hanem számos vonatkozásban, a szolgáltatók tekintetében a
letelepedés szabadságát is ugyanúgy szolgálják.
Az irányelv, valószìnűleg az egyik legfontosabb másodlagos uniós jogszabály, mely az uniós belső piac
kialakìtását és fenntartását célozza. Ez abból adódik, hogy a tagállamok nemzeti össztermékének meghatározó
része a szolgáltatásokból ered, és ezek szabad áramlására vonatkozó általános feltételek rögzìtése önmagában is
nagy jelentőségű, de ugyanakkor sok, különböző irányú szolgáltatói, fogyasztói, szektorális, egyéb gazdasági,
vagy éppen állami (igazgatási) érdek találkozási pontjában áll. Az irányelv elfogadása csak sok kompromisszum
árán vált lehetségessé, de átültetése és végrehajtása mégis komoly feladatot jelent az egyes tagállamok belső
454
jogrendszerében, ugyanis mélyen érinti az egész gazdasági szabályozást és közigazgatást. Az irányelvet

Magyarországon átültető 2009. évi LVI. törvény, közel háromszáz belső jogszabályt módosìtott. 5
Az irányelv uniós tagállam állampolgárságával rendelkező természetes személy, vagy valamely uniós
tagállamban letelepedett jogi személy szolgáltatókra terjed ki. Csak gazdasági jellegű szolgáltatásokra
vonatkozik, ahogy azt az EUM-Szerződés 57. cikke, és az Európai Bìróság gyakorlata meghatározta.
Ugyanakkor az irányelv1. cikkének (2) bekezdése, valamint 2. cikkének (2) bekezdése, a szolgáltatási
tevékenységek széles körét kiemeli az irányelv hatálya alól, mìg a 17. cikk további szolgáltatási területeken
zárja ki a szolgáltatásnyújtás szabadságát biztosìtó, irányelvben rögzìtett szabályokat. Az irányelv alapvetően
szubszidiárius jellegű. Amennyiben rendelkezései más, valamely szolgáltatást szabályozó uniós jogszabály
rendelkezésével ütköznek, akkor az utóbbiak rendelkezései alkalmazandók (az irányelv nevesìti pl. az
1408/71/EGK rendeletet, vagy a 2005/36/EK irányelvet, l. a 12.4. pontban). Ez vertikálisan is igaz, mert az
irányelv rendelkezései nem érintik például a tagállamok adójogi, szociális jogi, illetve bizonyos feltételekkel
nem érintik a büntetőjogi vagy munkajogi szabályozását sem.
Az irányelv, a szolgáltatásnyújtás, és a letelepedés teljesebb szabadságát biztosìtandó, meghatározza az erre

vonatkozó tagállami előìrások, korlátozások bevezetésének és fenntartásának elveit, nevesìt és kizár több olyan
korlátozást, mely alkalmas arra, hogy a külföldi szolgáltatók letelepedését, illetve a határon átnyúló
szolgáltatások nyújtását akadályozza, és a letelepedés tekintetében összehangolja az engedélyezési rendszereket,
az engedélyezési eljárások elveit. Az irányelv előìrja az adminisztratìv ügyintézés egyszerűsìtését (pl. eljárások
egyszerűsìtése, egyablakos ügyintézés kialakìtása), szabályozza az államok közötti igazgatási együttműködését
a szolgáltatók és az általuk nyújtott szolgáltatások felügyeletének hatékony biztosìtása céljából, harmonizálja a
szolgáltatások minőségét szolgáló különböző előìrásokat (a szolgáltatókra és a szolgáltatásokra vonatkozó
információkhoz a fogyasztók hozzájutását, a szakmai felelősségbiztosìtást és egyéb garanciák körét, illetve a
szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatás, reklám korlátainak feloldását), ugyanakkor
további harmonizációt helyez kilátásba, pl. az uniós szintű magatartási kódexek kidolgozása területén.
3.5. 12.3.5. A letelepedés szabadsága – a védelem jellege és

határai
A letelepedés szabadságát előìró rendelkezés nemcsak a letelepedés korlátozásának tilalmáról szól, hanem arról
is, hogy a letelepedéshez kapcsolódó gazdasági tevékenységet egy külföldi az adott tagállam állampolgáraival
azonos feltételek mellett jogosult végezni; sőt ez utóbbi tilalom adja a rendelkezés lényegét. Egy általános
szabadságjog rögzìtése mellett a rendelkezés tehát nevesìti az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés
tilalmát is, az EUM-Szerződés 18. cikkében foglalt általános tilalom folyományaként.
3.5.1. 12.3.5.1. Az állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetés

Az EUMSz 49. cikk alapján, a letelepedéshez való jog gyakorlása során tilos az állampolgárságon alapuló
megkülönböztetés. Az állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetés tilalma a kiterjed a letelepedési
gyakorlásának feltételeire, és az azzal kellően szoros kapcsolatban lévő járulékos körülményekre vonatkozó
tagállami előìrásokra és korlátozásokra. A megkülönböztetés közvetlen jellege azt jelöli, hogy a fogadó állam
állampolgáraira és az uniós letelepedőkre valamely feltétel vagy körülmény tekintetében eltérő szabályokat kell-
e alkalmazni, ez utóbbiak hátrányára. Az ilyen intézkedés, előìrás, korlátozás csak a szerződés által elismert
indokok alapján lehet jogszerű (pl. közegészségügyi, közbiztonsági okok, közrend védelme stb.).
Az állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetés tilalmába ütköző korai, látványos ügy volt a Reyners-
ügy. A felperes holland állampolgár, aki Belgiumban rendelkezett lakóhellyel, és ott szerzett jogi doktorátust. A
belga ügyvédi kamara azonban nem vette fel tagjai sorába, mivel nem volt belga állampolgár, és ez előfeltétel
volt. A belga Államtanács (Conseil d’Etat) előterjesztésére, előzetes döntéshozatali eljárásban, a Bìróság
megállapìtotta, hogy ilyen előìrás összeegyeztethetetlen az EGKSz 52. (később EKSz 43., jelenleg EUMSz 49.)
cikkével. Egyben a Bìróságnak alkalma nyìlt rá, hogy kifejtse: a rendelkezés az átmeneti időszak lejártától
közvetlen hatályú, ìgy magánfél jogokat alapozhat rá belső bìróság előtt is, 2/74 Jean Reyners v Belgium [1974]
EBHT 0631.
3.5.2. 12.3.5.2. A közvetett, burkolt megkülönböztetés kérdése
5
L. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosìtásáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével, és a belső piaci szolgáltatásokról
szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosìtásokról szóló 2009. évi LVI. törvényt.
455
Az EUMSz 49. cikkben foglalt rendelkezés lényege az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma a
letelepedési joggal összefüggő körülmények szabályozásában. Az előző pontban a közvetlen
megkülönböztetésre tértünk ki, azonban természetes kérdésként vetődik fel az, hogy a védelem túlmegy-e az
állampolgárságon alapuló, hátrányos, közvetlen megkülönböztetés tilalmán; azaz, a hazai és a külföldi
állampolgárokra egyenlően alkalmazandó, de objektìve a külföldiek hátrányára vezető szabályok sértik-e,
sérthetik-e a 49. cikket. Ez a szempont mindvégig lényeges a 49. cikk elemzésénél. A Bìróság erre a kérdésre,
már igen korán, igennel válaszolt a Thieffry-ügyben.
A felperes egy belga ügyvéd volt, akinek a belga jogi diplomáját, miután Párizsba költözött, a párizsi egyetem
elismerte a francia diplomával egyenértékűnek. A francia ügyvédi szakvizsga letétele után, kérte felvételét a
párizsi ügyvédi kamarába, melyet elutasìtottak, mert nem rendelkezett francia jogi diplomával. A párizsi
fellebbviteli bìróság előterjesztette az ügyet az Európai Bìróságnál előzetes döntésre. A francia jogszabályban
előìrt követelmény végül is egyenlően alkalmazandó volt hazai és közösségi állampolgárokra – szemben a
Reyners-üggyel –, de közvetetten a külföldieket sújtotta. A Bìróság úgy foglalt állást, hogy a letelepedés
szabadságával összeférhetetlen korlátozást jelent megkövetelni valamely tagállam olyan állampolgárától, aki
egy másik tagállamban szakmai, például ügyvédi tevékenységet kìván folytatni, hogy a letelepedés országának
jogszabályai által előìrt nemzeti oklevéllel rendelkezzen, miközben az érintett által származási országában
megszerzett oklevelet a letelepedés országának jogszabályai értelmében a hatáskörrel rendelkező hatóság
egyenértékűnek ismeri el, és az lehetővé teszi számára, hogy sikeresen letegye az adott szakmához kapcsolódó
speciális alkalmassági vizsgákat.
A Bìróság a későbbiek folyamán számtalanszor kifejtette, hogy a Szerződés „nemcsak az állampolgárságon

alapuló nyìlt megkülönböztetést tiltja, hanem a hátrányos megkülönböztetés minden leplezett formáját, amely a
megkülönböztetés más feltételét alkalmazva, a valóságban ugyanolyan eredményhez vezet”, l. először, a már
hivatkozott Sotgiu-ügyben (152/73 Giovanni Maria Sotgiu v Deutsche Bundespost [1974] EBHT 0153, 11.
pont), munkavállalókkal kapcsolatban, mìg a letelepedéssel kapcsolatban l. pl. C-1/93 Halliburton Services BV
v Staatssecretaris van Financien [1994] EBHT I-1137, 15. pont.
Azonban ez a lépés új problémát szült. A nyìlt diszkriminációt magukban foglaló eseteknél a formális, hátrányos
megkülönböztetés léte szilárd alapot nyújtott a jogsértés megállapìtására (l. Reyners-ügy). A saját és külföldi,
uniós állampolgárokra egyenlően alkalmazandó korlátozásoknál nyilvánvalóan nem lehet minden korlátozást
jogellenesnek tekinteni. Kérdéses azonban, mi alapján különìthetőek el azok a korlátozások, melyek sértik, és
azok, melyek nem sértik az EUMSz 49. cikkét. A probléma hasonló volt, mint amivel a Bìróság a „Cassis de
Dijon”-ügyben találkozott, a mennyiségi korlátozásokkal egyenlő hatású intézkedések kapcsán.
E probléma megoldására a Thieffry-ìtélet 15. pontja közvetetten válaszol, amely azt sugallja, hogy az egyenlően
alkalmazandó korlátozások, előìrások akkor férnek össze a letelepdés szabadságával, ha a „közjót” (tkp. a
közérdeket) szolgálják. Ugyanez az esetjogi vonulat, mely a közjót (közérdeket) tekinti az egyenlően
alkalmazandó intézkedéseknél a választóvonalnak, a szolgáltatásnyújtással összefüggésben, a három évvel előbb
meghozott van Binsbergen-döntéssel kezdődik.
3.5.3. 12.3.5.3. Az egyenlően alkalmazandó intézkedések jogszerűségének

feltételei
A Bìróság a Thieffry-ügy után számos alkalommal vizsgálta a közjó/közérdek alapján a hazai és külföldi
állampolgárokra egyenlően alkalmazandó, de a letelepedéshez való jogot mégis korlátozó tagállami előìrásokat.
Ennek során kristályosodott ki konkrétabban, hogy milyen feltételei lehetnek az egyenlően alkalmazandó
intézkedések jogszerűségének. E feltételek felsorolását a Bìróság először elvi szinten a Gebhard-ügyben
fogalmazta meg, visszanyúlva a Thieffry ügyig.
C-55/94 Reinhard Gebhard
v Consiglio dell’Ordine degli Avvocati e Procuratori di Milano
[1995] EBHT I-4165
[A tényállást röviden l. az előbbiekben, 12.3.3. pont]
35. Ugyanakkor egyes önálló vállalkozói tevékenységek megkezdése és folytatása függhet bizonyos közjó által
igazolt törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések tiszteletben tartásától, mint amilyenek a szervezeti,
a képesìtési, a szakmai etikai, az ellenőrzési és a felelősségi szabályok (lásd a 71/76 sz. Thieffry-ügyben 1977.
456
április 28-én hozott ìtélet [1977] EBHT 765, 12. pontját). Ezek a rendelkezések előìrhatják például, hogy egyes
tevékenységeket csak oklevél, bizonyìtvány vagy egyéb tanúsìtvány birtokosa, valamely szakmai szervezet
tagja, vagy bizonyos fegyelmi és ellenőrzési szabályok hatálya alá tartozó személy gyakorolhat. Előìrhatják
például azokat a feltételeket is, amelyek mellett az olyan szakmai elnevezések használhatók, mint amilyen az
„avvocato”.
36. Amennyiben egy bizonyos tevékenység megkezdését vagy folytatását a fogadó tagállamban ilyen
feltételekhez kötik, a másik tagállam állampolgárának, aki ugyanazt a tevékenységet kìvánja folytatni,
főszabályként meg kell felelnie ezeknek a feltételeknek. [...]
37. A Bìróság joggyakorlatából mindenesetre az következik, hogy azoknak a tagállami rendelkezéseknek,

amelyek a Szerződés által biztosìtott alapvető szabadságok gyakorlását esetleg korlátozzák, vagy legalábbis
kevésbé vonzóvá teszik, négy feltételnek kell megfelelniük: alkalmazásuk megkülönböztetéstől mentes, a
közérdek által igazoltak, alkalmasak az általuk elérni kìvánt célok megvalósìtásának biztosìtására, és nem
lépnek túl az elérni kìvánt cél megvalósìtásához szükséges mértéken (l. a C-19/92 sz. Kraus-ügyben 1993.
március 31-én hozott ìtélet [1993] EBHT I-1663, 32. pontját).
A Gebhard-döntés 37. pontjában felsorolt négy feltétel kiterjed és alkalmazható a szolgáltatásnyújtás, valamint a
munkavállalók mozgásának szabadságánál is. A Bìróság által tett megállapìtást láthatóan a „Cassis de Dijon”-
ügyben megfogalmazott ésszerűségi szabály ihlette, ami nem csoda, hiszen hasonló problémára adott választ.
Az egyes esetekben, az itt felsorolt feltéteken kell átszűrni azokat a tagállami intézkedéseket, melyek valamely
gazdasági tevékenység gyakorlásának feltételeit, vagy lényeges körülményeit érintik, vagy határozzák meg a
külföldi vállalkozó számára is.
A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv a letelepedés szabadságát is biztosìtja szolgáltatási
tevékenységet végzőknek. Az irányelv összeállìtásakor, a tagállamok szembesültek azzal a problémával, mint
korábban a Bìróság: mikor indokolt egy gazdasági tevékenységet (itt szolgáltatásnyújtást) engedélyhez kötni, és
ennek milyen feltételei lehetnek, hiszen ez korlátozza a piacot. Az irányelv lényegében követi a Bìróság
gyakorlatát, bár korlátozott hatókörben, hiszen csak szolgáltatást nyújtókra és korlátozások egy fajtájára, bár
általános fajtájára, az engedélyezésre vonatkozik. A letelepedett szolgáltatók szolgáltatási tevékenységét akkor
kötheti egy állam engedélyhez ha három lényeges feltétel áll fenn: a) nem jelent hátrányos megkülönböztetést;
b) az engedélyezés szükségességét „közérdeken alapuló kényszerìtő indok” alátámasztja (vö. Cassis-elv); c) az
engedélyezés, mint korlátozás arányos a kitűzött célhoz képest. Az alapkövetelményeken felül, az engedélyezési
rendszereknek olyan feltételeken kell alapulniuk, amelyek világosak és egyértelműek, objektìvek, előzetesen
nyilvánosságra hozták azokat; átláthatóak és hozzáférhetőek. Az irányelv, a Bìróság gyakorlata nyomán, számos
olyan körülményt emlìt, melyeket általában nem lehet feltételként állìtani szolgáltatásnyújtás gyakorlásához.
Például nem lehet előìrni egy szolgáltatónál, hogy csak egy államban legyen telephelye, vagy, hogy milyen
szervezeti formában működtesse telephelyét; nem szabad az állam területén egy szolgáltatást nyújtó jogi
személy vezető tisztségeinek betöltését állampolgársághoz vagy lakóhelyhez kötni; nem szabad a szolgáltatási
tevékenység gyakorlását ahhoz kötni, hogy a fogadó államban már korábban, egy adott időszakon keresztül,
gyakorolni kellett ezt a tevékenységet stb. (l. az irányelv 14. cikkét).
3.5.4. 12.3.5.4. A letelepedés járulékos körülményei

A letelepedés célját képező gazdasági tevékenység folytatásának számos feltétele lehet, melynél teljes
terjedelemben érvényesül az EUMSz 49. cikkben foglalt egyenlő bánásmód követelménye, ahogy az előző
pontokban láthattuk. Ugyanakkor a letelepedésnél, vagy letelepedettként, egy jogosult esetleg olyan
kedvezményekkel is kìván élni a helyi állampolgárokkal azonos módon, melyek ugyan nem kapcsolódnak
szorosan a letelepedés folytán gyakorolt gazdasági tevékenységhez, de a letelepedést, a tagállamban
tartózkodást vagy a gazdasági tevékenység gyakorlását megkönnyìtik, elősegìtik (ahogy láthattuk ezt a
munkavállalás esetében).
Az egyenlő bánásmód a járulékos körülményeknél csak közvetve védi ugyan a letelepedés célját jelentő
gazdasági tevékenységet, de ezekre is kiterjedhet a 49. cikk hatóköre, a hátrányos megkülönböztetés tilalma,
járulékos jogokat biztosìtván ezzel a letelepedő uniós állampolgárnak. A Meeusen-ügyben az volt a kérdés, hogy
a letelepedés szabadsága tartalmaz-e olyan jogot, hogy a letelepedést gyakorló vállalkozó gyermeke a helyi
állampolgárok gyermekeivel azonos feltételek mellett kapjon tanulmányaihoz szociális kedvezményt.
C-337/97 C.P.M. Meeusen v Hoofddirectie van de InformatieBeheer Groep
[1999] EBHT I-3289
457
[Hollandiában felsőoktatási tanulmányok folytatásához állami ösztöndìjat az vehetett igénybe, akinek az állam
területén volt a lakóhelye. A felperes és a szülei Belgiumban laktak, de az apa egy Hollandiában bejegyzett és
ott működő társaság egyedüli részvényese és igazgatója, az anya ennél a társaságnál munkavállalóként
dolgozott. A felperestől megtagadták a holland állam által biztosìtott ösztöndìjat, melyet Belgiumban
folytatandó tanulmányaihoz igényelt, mert nem rendelkezett lakóhellyel Hollandiában. A holland bìróság által
feltett egyik kérdés az volt, hogy egy önálló vállalkozó eltartott gyermeke, mint családtag, kaphat-e támogatást
tanulmányaihoz, és el kell-e tekinteni az eltartott gyermek lakóhelyére vonatkozó kiegészìtő feltételtől.]
27 Ezt illetően emlékeznünk kell, hogy a Szerződés 52. [később EKSz 43., jelenleg EUMSz 49.] cikke biztosìtja
a fogadó állam állampolgáraival egyenlő elbánást a tagállam állampolgárai számára, akik egy másik
tagállamban kìvánnak önálló vállalkozói tevékenységet folytatni, és megtilt minden állampolgárságon alapuló
hátrányos megkülönböztetést, amely akadályozza az ilyen tevékenység megkezdését vagy végzését. Ahogyan
azt a Bìróság a Bizottság v Luxemburg, C-111/91 számú ügyben 1993. március 10-én hozott ìtéletének 17.
pontjában ([1993] EBHT I-0817) megállapìtotta, az emlìtett tilalom nem kizárólag a szakmai tevékenységek
végzésének sajátos szabályaira vonatkozik, hanem ahogyan az a letelepedés szabadságára vonatkozó
korlátozások megszüntetésére irányuló általános programból következik (HL L 1962, 2, 36. o.), minden olyan
intézkedésre, mely egy tagállam törvényi, rendeleti, vagy közigazgatási rendelkezése nyomán, vagy egy ilyen
rendelkezés, illetve közigazgatási gyakorlat alkalmazásából adódóan, akadályozza más tagállamok
állampolgárainak önálló vállalkozói tevékenységét azáltal, hogy más tagállamok állampolgáraival az érintett
ország állampolgáraitól megkülönböztető módon bánik.
28 Ez a tilalom alkalmazandó tehát egy szociális kedvezmény adományozásához előìrt lakóhelyi feltétel
megkövetelésére is, ha megállapìtásra került, hogy ez a feltétel hátrányosan megkülönböztető jelleget ölt (az
emlìtett Bizottság v Luxemburg ìtélet 18. pontját).
A letelepedés közvetlen feltételei, és a járulékos körülmények között sokszor nem könnyű különbséget tenni, és
esetenként nem is lehet. Valamely szakmai tevékenységnél a kötelező kamarai tagság a gazdasági tevékenység
előfeltételét jelenti, ìgy bizonyosan alkalmazandó rá a 49. cikk, mìg egy családtagnak juttatandó szociális
kedvezmény megadása legfeljebb járulékos körülmény, nem a tevékenység gyakorlásának feltétele. Ugyanakkor
a külföldiek ingatlanvásárlására és -használatára vonatkozó szabályok egyes esetekben egy tevékenység
folytatásának előfeltételeihez is tartozhatnak, más esetekben csak járulékos körülmények – a gazdasági
tevékenység jellegétől függően.
Másrészről ki kell emelni, hogy az EUMSz 49. cikk alapján az egyenlő bánásmód követelménye nem terjedhet
ki a külföldi vállalkozót érintő minden körülményre.A tagállami korlátozó intézkedések csak akkor ìtélhetőek
meg a 49. cikk alapján, ha a letelepedést valamilyen módon – ha közvetve is – akadályozzák. Kell tehát
valamilyen kapcsolat a gazdasági tevékenység folytatása és a korlátozás között, ahhoz, hogy a letelepedéshez
való jogot alkalmazni lehessen. Ez a 49. cikk alkalmazási körének külső határa. A Konstantinidis-ügyben a
fogadó állam, Németország szabályai előìrták egy görög állampolgárságú masszőr vállalkozónál, hogy a nevét
jogszabályban meghatározott minta szerinti, latin betűs átìrásban kell feltüntetni. A jogvita abból kerekedett,
hogy a vállalkozó szerint az átìrás nem tükrözte megfelelően nevének görög kiejtését. A Bìróság szerint az ilyen
korlátozások, előìrások csak akkor érintik a letelepedés szabadságát, ha az alkalmazásuk a külföldinek „olyan
fokú nehézséget okoz, hogy a letelepedéshez való jog gyakorlásának szabadságába tényleges beavatkozást
jelent”. A Bìróság szerint itt ez az eset állt fenn, mert az átìrással bekövetkező torzulás a név kiejtésében azt a
veszélyt hordozza, hogy az illetőt az ügyfelek összetévesztik más személlyel. C-168/91 Christos Konstantinidis
v Stadt Altensteig – Standesamt és Landratsamt Calw – Ordnungsamt [1993] EBHT I-1191, 15–17. pont.
Megjegyzések
1. Külön kérdés, hogy a Bìróság – megkülönböztető jellegű tagállami intézkedés esetén – mikor vizsgálja az
ügyet az EUMSz 49. cikk antidiszkriminációs fordulata alapján, és mikor az általánosabb EUMSz 18. cikk
alapján. Úgy tűnik ez utóbbira akkor kerül sor, amikor olyan körülményt kell megìtélnie a Bìróságnak, mely
körülmény nincs már kellően szoros kapcsolatban a letelepedéssel, azt megìtélése szerint közvetve sem
akadályozza, C-274/96 Bickel és Franz [1998] EBHT I-07637.
2. A munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben már találkozhattunk a szabad mozgással járó járulékos
jogokkal. Ott e jogok határozottabban körvonalazódnak, hiszen az 1612/68/EGK rendelet több ilyen járulékos
jogot kifejezetten biztosìt. A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságánál nincs megfelelője e rendeletnek,
ìgy a járulékos jogokat a Bìróság közvetlenül az EUMSz 49. és 56. cikk alapján biztosìtja – ennek ellenére e
jogok körénél és terjedelménél nem érzékelhető lényeges különbség a három szabadság között. Ezt támasztja alá
a Meeusen-ügy is.
458
3. A letelepedéssel összefüggésben sok olyan körülmény van, amelyekre a Bìróság alkalmazta az EUMSz 49.
cikket – akár feltételnek, akár járulékos körülménynek tekintjük azokat. (Természetesen a 49. cikk alkalmazása
még nem jelenti a jogellenesség megállapìtását.)
Az EUMSz 49. cikk alapján ìtélendő meg olyan tagállami előìrás, mely egy gazdasági tevékenység folytatásával
összefüggésben egy szakmai szervezetben való kötelező tagságot ìr elő (ügyvéd, orvos stb.), pl. Gebhard-ügy,
31. pont; e tevékenység folytatását engedélyhez köti, illetve megfelelő szakmai képesìtéshez köti, pl. C-11/77
Richard Hugh Patrick v Ministre des affaires culturelles [1977] EBHT 1199; egy másik tagállamban bejegyzett
társaság képviseletének bejegyzését korlátozza, C-212/97 Centros Ltd v Erhvervs- og Selskabsstyrelsen [1999]
EBHT I-1459, 18-20. pont; előìrja a belépést a fogadó államban a társadalombiztosìtási rendszerbe, C-363/89
Danielle Roux v Belgium [1991] EBHT I-0273, 10. pont; a külföldiek ingatlanszerzését és ingatlanhasználatát
korlátozza fogadó államban, C-305/87 Bizottság v Görögország (Határmenti ingatlanok) [1989] EBHT 1461,
22. pont; bizonyos tìpusú kölcsönök igénybevételét korlátozza, 63/86 Bizottság v Olaszország (Olasz
lakáspolitika) [1988] EBHT 0029, 14. pont; a társasági adóztatással összefüggésben a külföldi részvényesek
adólevonásánál hátrányos megkülönböztetéseket tesz, C-270/83 Bizottság v Franciaország [1986] EBHT 0273,
21. pont. A Bìróság szerint egy hajó regisztrációja kapcsolódik a letelepéshez, amennyiben a hajó használata
gazdasági tevékenységet fog át, illetve a tulajdonos személy maga le kìván telepedni az adott államban, C-
221/89 The Queen v Secretary of State for Transport, ex parte Factortame Ltd és mások [1991] EBHT I-3905,
21-22. pont; ugyanez vonatkozik egy repülőgép lajstromozására is, C-203/98 Bizottság v Belgium
(Légijárművek lajstromozása) [1999] EBHT I-4899, 12. pont.
4. A Tanács 1961. december 18-án kiadott egy általános programot a letelepedés szabadságára vonatkozó
korlátozások eltörléséről, melyben kitér azokra a tipikus korlátozásokra, amelyeknél felmerülhet a 43. cikk
sérelme. Bár ez nem jogszabály, de a Bìróság a számos alkalommal támaszkodott a Tanács e dokumentumára, l.
pl. éppen a Thieffry-döntés 13. pontját.
3.5.5. 12.3.5.5. Az esetjog korlátai és a harmonizációs kényszer

Az eddig áttekintett szabályozás, döntően az EUM-Szerződés 49. cikk alkalmazására épülő ìtélkezésben alakult
ki. Azonban a Szerződés eleve célként tűzte ki a letelepedés szabadságával kapcsolatos másodlagos joganyag
kiépìtését, megalkotását, különösen az oklevelek, a bizonyìtványok és a képesìtés megszerzéséről szóló egyéb
tanúsìtványok kölcsönös elismerése céljából, valamint az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és
folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti, közigazgatási rendelkezések összehangolására.
E másodlagos jogszabályok nélkül, a letelepedéshez való jog számos bizonytalanságot, problémát hordoz. Bár a
Bìróság kiépìtette azon elveket, amelyek alapján, pusztán az EUMSz 49. cikket alkalmazva, megìtélhetők és
eldönthetők az elévitt ügyek, azonban bizonyos területeken a harmonizációs kényszer (a részletesebb szabályok
kìvánalma, a tagállami előìrások összehangolásának szükségessége) nyilvánvaló.A Bìróság, harmonizáció
hiányában, csak azt tudja megállapìtani, hogy a tagállamok hatáskörében van az adott kérdés rendezése, és
legfeljebb a 49. cikk alapján alkalmazható általános elvek szerint teszi mérlegre ezeket a belső szabályokat.
Esetenként, a hátrányos megkülönböztetés tilalma vagy a Gebhard-feltételek alapján jól megìtélhetőek az
ügyek. Ilyen például a lakóhelyhez kötöttség feltétele egyes tevékenységek folytatásánál, ahol a Bìróság tudja
mérlegelni, nem túlzott-e egy ilyen előìrás az adott tevékenységet figyelembe véve.
A hivatkozott 2006/123/EK irányelv, bár nem fogja át a letelepedés szabadságát, viszonylag részletesebb
szabályaival, feltehetően érezhető kihatással lesz a letelepedés szabadságával kapcsolatos egész ìtélkezési
gyakorlatra. Mivel az irányelv átültetési határideje 2009. decembere volt, ez csak évek múlva derülhet ki.
Van olyan terület, ahol a hátrányos megkülönböztetés tilalma, vagy a Gebhard-feltételek lényegében
alkalmatlanok harmonizációs jogszabály hiányában a letelepedés szabadságának megfelelő érvényesìtésére:
ilyen például a külföldön szerzett szakmai képesìtések elismerésének területe. A szakmai képesìtések előìrására
vitathatatlanul szükség van nagyon sok tevékenységnél. Kizárólag a fogadó államban megszerzett szakmai
képesìtések elfogadása, a külföldieket rendkìvül hátrányos helyzetbe hozza, lényegében meghiúsìthatja a
letelepedéshez való jog gyakorlását. Az államot viszont nem kötelezheti pusztán az EUMSz 49. cikk alapján a
Bìróság, hogy ismerje el a más államban szerzett képesìtéseket – ehhez harmonizációs jogszabály kell.A
Gebhard-feltételek alkalmazása nem segìt abban, hogy a Bìróság biztosìtsa a letelepedéshez való jog
gyakorlását akkor, amikor egy tagállam nem ismeri el a másik tagállamban kiadott képesìtést, és erre uniós jogi
norma sem kötelezi. A képesìtések elismerésének problémája legtöbbször nem oldható meg közérdekre,
arányosság és szükségesség elvére való hagyatkozással, ezért a harmonizációs kényszer e területen igen nagy
volt, amit az Unió a szabályozás szintjén megoldott (l. a 2005/34/EK irányelvre vonatkozó a 12.4.2 pontot).
459
Megjegyzések
1. Az uniós tagállamokban számos olyan előìrás van, mely az egyes szakmák vagy tevékenység gyakorlását
valamilyen feltételhez vagy feltételekhez köti. Ezek korlátozásnak minősülnek a letelepedési jog gyakorlásánál
is, ìgy felvetik az EUMSz 49. cikk alkalmazásának lehetőségét.A fentiekben néhány ilyen előìrást, korlátozást
megismerhettünk, és ezek jelentős része – egyenlően alkalmazandó előìrásként –, összeegyeztethető a 49.
cikkel. A Thieffry- és a Gebhard-ügyben a Bìróság külön kiemelte, hogy az egyes szakmák gyakorlásával
összefüggő szervezeti, képesítési, szakmai etikai, ellenőrzési és a felelősségi szabályok szükségesek, és csak
bizonyos feltételek esetén ütköznek a letelepedés szabadságába. A Bìróság esetjogából látható, hogy egy
tevékenység engedélyezése, vagy gyakorlásának kamarai tagsághoz kötése, önmagában – egyenlő alkalmazás
esetén – aligha sérti a letelepedéshez való jogot.
A tagállami korlátozásoknak három tìpusa viszont lényegesen befolyásolta az uniós joggyakorlatot, ezek: a) egy
tevékenység lakóhelyhez kötöttsége (a letelepedés összefüggéseiben főleg a társaságok alkalmazottainál), b) a
csak egy helyen folytatható tevékenységre vonatkozó megkötések (a másodlagos letelepedés korlátozása), és c)
valamely tevékenység gyakorlásához szükséges képesìtés előìrása. Mindhárom esetben – általában – egyenlően
alkalmazandó tagállami előìrásokról van szó, azonban ezen előìrások többsége jellegénél fogva jobban sújtja a
külföldieket – ìgy bőséges ìtélkezési gyakorlatnak nyitottak teret. A tevékenység gyakorlásához szükséges
szakmai képesìtés problémáira külön térünk majd ki; a másik két korlátozás megìtélésére viszont a Gebhard-
feltételek jól alkalmazhatóak, és a Bìróság hatékonyan érvényesìthette a 49. cikk mögött meghúzódó célokat: a
másodlagos letelepedés korlátozásánál l. pl. a 107/83 Ordre des Avocats v Klopp [1984] EBHT 2971, vagy C-
351/90 Bizottság v Luxemburg [1992] EBHT, I-3945 ügyeket; a lakóhelyhez kötöttségnél l. pl. C-355/98
Bizottság v Belgium (Biztonsági cégek engedélyezése) [2000] EBHT I-1221 ügyet.
2. A letelepedés jogát érintő előìrások között vannak olyan egyenlően alkalmazandó intézkedések, melyek
közvetett megkülönböztetést sem eredményeznek állampolgárság alapján, de mégis akadályozzák a letelepedés
szabadságát. A Bìróság ezt már érzékelte az Auer-ügyben: „Ahogy az a Szerződés [...] rendelkezéseiből is
következik, a letelepedés szabadsága nincs maradéktalanul biztosìtva egyedül a nemzeti bánásmód szabályának
alkalmazásával, mivel ennek alkalmazása ugyanis fenntart minden olyan akadályt, amelyek nem abból erednek,
hogy valaki nem rendelkezik a fogadó állam állampolgárságával …” C-136/78 Auer [1979] EBHT 437, 21.
pont. Kérdés, hogy pusztán az EUMSz 49. cikk alapján az ilyen akadályok megszüntethetők-e.
A munkavállalók szabad mozgásánál már megismert Kraus-ügy igen elgondolkodtató példa e tekintetben: itt
egy német állampolgár az Egyesült Királyságban szerzett oktatásban fokozatot, melyet nem viselhetett
Németországba való visszatérése után. Ez egyenlően alkalmazandó intézkedés, és az ügyben nem különböztette
meg hátrányosan a külföldieket, hiszen német állampolgár hìvta fel. Milyen alapon sértheti egy ilyen helyzet a
letelepedési jogot vagy éppen a munkavállalás szabadságát? A Bìróság a következőket mondta:
32 Következésképpen a 48. és 52. [később EKSz 39. és 43., jelenleg EUMSz 45. és 49.] cikkek tiltanak minden,
másik tagállamban megszerzett kiegészìtő egyetemi cìm használatának feltételeire vonatkozó olyan
nemzetiintézkedést, amely, még ha állampolgárság szerinti megkülönböztetés nélkül is alkalmazandó, a
Szerződés által biztosított szabadságok közösségi állampolgárok, beleértve az intézkedést hozó tagállam
állampolgárait is, általi gyakorlásának megzavarására vagy annak kevésbé vonzóvá tételére alkalmas. Csak
akkor lehetne másként, ha egy ilyen intézkedés a Szerződéssel összeegyeztethető törvényes célra irányulna és a
közérdek kényszerìtő indokaival lenne igazolható (l. e tekintetben a Thieffry 71/76 sz. ügyben 1977. április 28-i
ìtélet, 12. és 15. pont [1977] EBHT 765). Ráadásul hasonló esetben szükséges lenne, hogy a kérdéses nemzeti
szabályozás alkalmazása képes legyen az általa kitűzött cél megvalósìtását biztosìtani, és ne terjeszkedjen túl a
cél eléréséhez szükséges eszközökön (l. a Ramrath C-106/91 sz. ügyben 1992. május 20-i ìtélet 29. és 30.
pontját [1992] EBHT I-3351). C-19/92 Dieter Kraus v Land Baden-Württemberg [1993] EBHT I-1663, 32. pont
(kiemelés a szerzőtől).
Levonható olyan következtetés ebből, hogy az EUMSz 49. cikk tilt olyan tagállami intézkedést is, amely ugyan
nyìlt vagy rejtett megkülönböztetés nélkül egyenlően alkalmazandó, de a letelepedés szabadságát korlátozza
anélkül, hogy az a közérdekre hivatkozással indokolható lenne? Valóban kiterjeszthető ennyire a 49. cikk
hatóköre?
3. A Kraus-ügyet tekintve, van-e valamilyen eltérés a fent idézett megállapìtásban foglaltak, és a (későbbi)
Gebhard-ügyben, az egyenlően alkalmazandó intézkedések jogszerűségére vonatkozó feltételek között?
Párhuzamba lehet állìtani a közérdeken alapuló kényszerítő indokokat („pressing, imperative reasons of public
interest, raisons impérieuses d’ intérêt général”), a Cassis de Dijon-ügyben olvasható kényszerítő érdekekkel
(„mandatory requirements, exigences impératives”)?
460
4. Az előbbiekből is észlelhető, hogy a letelepedés szabadságával összefüggésben számos meghatározó

„jogászügy” került az Európai Bìróság elé. Ez elvileg ösztönözhette volna a jogászi (ügyvédi) foglalkozás
külföldi gyakorlására vonatkozó harmonizációt – de ez hosszú időt vett igénybe. Jóllehet, hogy az ügyvédi
szolgáltatásnyújtási szabadság hatékony gyakorlásának elősegìtéséről szóló 1977. március 22-i 77/249/EGK
tanácsi irányelv sok kérdést megoldott a jogászok határon átnyúló szolgáltatásnyújtásával összefüggésben, a
letelepedés kérdéseire azonban nem adott választ. A legalább három éven át tartó szakmai oktatás és képzés
befejezése után adományozott felsőoktatási oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló 1988.
december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelv a Gebhard-döntéssel kombinálódva ugyancsak továbblépést
jelentett. Azonban jelentős áttörés a 98/5/EK irányelv volt, az ügyvédi hivatásnak a képesìtés megszerzése
országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegìtéséről. Ez alapján bármely ügyvéd
jogosult állandó jelleggel bármely más tagállamban a saját tagállamában megszerzett szakmai cìmmel,
meghatározott tevékenységek folytatására, előzetes bejegyeztetési kötelezettség mellett, azon működési
szabályokat betartva, mint ami a fogadó tagállamban működő ügyvédekre irányadó.
5. A letelepedési jog biztosìtását elősegìtő másodlagos, harmonizációt szolgáló joganyag ma már tekintélyesre
növekedett. A társaságok letelepedésének szabadságát biztosìtó másodlagos jogszabályok sem pótolhatók
pusztán az EUMSz 49. cikkének, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkalmazásával. Bár a Bìróság
ügyek sorozatában ìtélte meg a cégek alapìtását korlátozó vagy szabályozó előìrásokat, pl. C-217/97 Centros Ltd
v Erhvervs- og Selskabsstyrelsen [1999] EBHT I-01459, a társaságokat vagy részvényeseit sújtó közvetlen vagy
közvetett megkülönböztetéseket, pl. C-254/97 Société Baxter és mások v Premier Ministre és mások [1999]
EBHT I-04809, a harmonizáció e területen is elkerülhetetlen volt az integráció szorosabbra fűzésekor. Ez a
harmonizáció, részben a Szerződés jelenlegi EUMSz 50. cikke, másrészt a jelenlegi EUMSz 114. és 115.
cikkekben foglalt általános harmonizációs rendelkezések alapján történt. A harmonizáció ezen iránya
becsatornázódott az uniós társasági jogi harmonizációba, annak részét alkotja, és önmagában is, ma már
hatalmas joganyagot képez – ìgy erre itt nem térhetünk ki. A társasági jogi harmonizációra l. Papp, 2005, 7–12.,
17–36. o.
3.6. 12.3.6. A szolgáltatásnyújtás szabadsága – a védelem jellege

és határai
A szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezések közül az EUMSz 56. cikk a határon átnyúló szolgáltatás
szabadságát emeli ki, mìg az 57. cikk (3) bekezdése szól az állampolgárságon alapuló hátrányos
megkülönböztetés tilalmáról. Ez utóbbi az EUM-Szerződés 18. cikkében fellehető általános háttérszabály
folyománya. Ugyanakkor a szolgáltatásnyújtás szabadságánál is felmerültek az egyenlően alkalmazandó
intézkedések jogszerűségének kérdései, ahogy az látható a letelepedéshez való jognál.
3.6.1. 12.3.6.1. Állampolgárságon alapuló megkülönböztetés és az egyenlően

alkalmazandó intézkedések
A szolgáltatásnyújtás területén az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést tartalmazó tagállami
intézkedést csak az EK-Szerződés által kifejezetten meghatározott indokokkal lehet kimenteni (l. EUMSz 62. és
52. cikkek) Amennyiben ilyen indokok nem állnak meg, az intézkedés nem egyeztethető össze a
szolgáltatásnyújtás jogára vonatkozó rendelkezésekkel. Így a Bìróság megállapìtotta ezt az
összeegyeztethetetlenséget akkor, amikor holland jogszabályok tiltották olyan külföldi televìziós vagy
rádióprogramok sugárzását, melyek holland közönséghez szóló, illetve holland feliratú hirdetéseket
tartalmaztak, 352/85 Bond van Adverteerders és mások v Hollandia [1988] EBHT 2085, 39. pont.
Gyakori probléma, hogy a tagállami szabályozás valamely szolgáltatás nyújtásának lehetőségét ahhoz köti, hogy
a szolgáltatást nyújtó az adott állam területén lakjon, tartózkodjon vagy tartson fenn telephelyet, irodát. Bár itt
nincs szó állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetésről, az ilyen intézkedések hatásai a külföldieket
a szolgáltatásnyújtásnál jobban sújtják (közvetett, rejtett megkülönböztetés), mint a hazai vállalkozókat, és ez az
56. cikkben foglaltak alapján jogellenes akadályt képezhet a szolgáltatásnyújtás szabadságánál. Kérdés ugyanaz,
mint a letelepedésnél: a külföldi és a hazai vállalkozókra egyenlően alkalmazandó, de a külföldieket ténylegesen
jobban sújtó, korlátozó szabályok milyen feltételek esetén akadhatnak fenn az EUMSz 56. cikkben foglalt
rendelkezésen.
A klasszikus alapügy az ilyen korlátozások megìtélésénél a van Binsbergen- (tkp. Kortmann)-ügy, ahol a
Bìróság a közvetett vagy rejtett megkülönböztetést tartalmazó tagállami intézkedésekre is alkalmazta az 56.
cikket.
461
33/74 J. H. M. van Binsbergen
v Bestuur van de Bedrijfsvereniging voor de Metaalnijverheid
[1974] EBHT 1299
[A holland bìróságon a felperes van Binsbergent egy Kortmann nevű jogász képviselte. Amikor ez utóbbi
Belgiumba költözött, a képviseleti jogát megvonták tőle, mert immár nem hollandiai lakosnak számìtott. A
holland jogszabályok értelmében ugyanis jogi képviseletet csak Hollandiában lakó jogi képviselő láthat el.
Fellebbezésre a holland legfelsőbb társadalombiztosìtási bìróság (Centrale Raad van Beroep) az ügyet
Luxemburgba utalta.]
10 A korlátozások, amelyek megszüntetését az 59. és 60. [EKSz 49. és 50., jelenleg EUMSz 56. és 57.] cikk
előìrja, magukban foglalják a szolgáltatást nyújtó személyre vonatkozó valamennyi követelményt, mely annak
állampolgárságán, vagy azon a körülményen alapszik, hogy nem rendelkezik állandó lakóhellyel a
szolgáltatásnyújtás helye szerinti államban, és amelyek nem alkalmazandóak az állam területén letelepedett
személyekre, vagy amelyek tiltják vagy akadályozzák a szolgáltatást nyújtó személy tevékenységét.
11 Különösen az a követelmény, hogy a szolgáltatást nyújtó személynek a szolgáltatás helye szerinti államban
állandó lakóhellyel kell rendelkeznie, a körülményektől függően azzal a következménnyel járhat, hogy minden
hasznos joghatástól megfosztaná az 59. cikket, amelynek pontosan azt a célja, hogy a szolgáltatásnyújtás
szabadságára vonatkozó korlátozásokat eltörölje azon személyek tekintetében, akik nem a szolgáltatásnyújtás
helye szerinti államban telepedtek le.
12 Azonban, figyelembe véve a szolgáltatásnyújtás különleges természetét, nem összeegyeztethetetlenek a

Szerződéssel a szolgáltatást nyújtó személlyel szemben támasztott olyan különleges követelmények, amelyeket
a közjó által igazolt szakmai szabályok alkalmazása indokol – nevezetesen a szervezeti, képesìtési, szakmai
etikai, ellenőrzési és felelősségi szabályok –, és amelyek a szolgáltatásnyújtás helye szerinti állam területén
letelepedett minden személyre vonatkoznak, amennyiben a szolgáltatást nyújtó személy kikerülne ezen
szabályok hatálya alól azon körülmény következtében, hogy egy másik tagállamban telepedett le.
13 Ugyanìgy nem tagadható meg egy tagállamtól olyan rendelkezések érvényesìtésének joga, amelyek célja
megakadályozni, hogy egy szolgáltatást nyújtó személy, akinek a tevékenysége teljesen vagy nagyrészt annak
területére irányul, az 59. cikk által biztosìtott szabadsággal azon célból éljen, hogy kivonja magát szakmai
szabályok alól, amelyek vonatkoznának rá, ha ennek az államnak a területén telepedett volna le.
14 Ezen elveknek megfelelően, nem lehet az 59. és 60. cikkel összeegyeztethetetlennek tekinteni az
igazságszolgáltatást segìtő személyekre vonatkozó azon követelményt, hogy meghatározott bìróságok
illetékességi területén legyen állandó telephelyük, amennyiben ez a követelmény objektìven szükséges az
igazságszolgáltatás működésével és a szakmai etikával kapcsolatos szakmai szabályok betartásának
biztosìtásához.
15 Ugyanakkor nem lehet ez a helyzet, ha egy tagállamban bizonyos szolgáltatások nyújtása nem tartozik
semmilyen képesìtési vagy szakmai szabály hatálya alá, és az állandó lakóhely követelményét az állam
területére történő utalással határozzák meg.
16 Egy tagállam területén korlátlanul gyakorolható szakmai tevékenységgel kapcsolatban, e tagállam területén
lakóhelyet megkövetelni az 59. és 60. cikkel összeegyeztethetetlen korlátozást jelent, amennyiben az
igazságszolgáltatás megfelelő működése kevésbé korlátozó intézkedések útján is megvalósìtható, ìgy mint a
kézbesìtési cìm előìrása.
A fenti ügyben a Bìróság határozottan leszögezte, hogy a külföldi és a hazai szolgáltatókra egyenlően
alkalmazandó korlátozások is sérthetik a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Különösen az ìtélet 11. pontja utal
arra, hogy a Bìróság túllépett a hazai és külföldi szolgáltatókkal való egyenlő bánásmód minimális
követelményén, és azt is jogsértőnek véli, ha a tagállami szabály a Szerződés vonatkozó rendelkezését
megfosztja hatékony érvényesülésétől, azaz megkülönböztetés nélkül sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát
általában. Ez óriási lépés volt a jelenlegi EUMSz 56. cikk hatókörének tágìtása felé. Azonban ez a lépés
ugyanazon problémát szülte, mint a letelepedéshez való jognál a Thieffry-ügy. Az egyenlően alkalmazandó
korlátozásoknál nyilvánvalóan nem lehet minden korlátozást jogellenesnek tekinteni, de mi alapján
különìthetőek el azok a korlátozások, melyek sértik, és azok, melyek nem sértik a 49. cikket.
462
E dilemmára a határozat 12. pontja kìván válaszolni, amely szerint az egyenlően alkalmazandó intézkedések
akkor férnek össze a szolgáltatásnyújtás szabadságával, ha a „közjót” (közérdeket) szolgálják. Nem részesülhet
olyan személy védelemben, aki külföldről kìvánja megkerülni egy tagállam közjót szolgáló előìrásait. Az
indokolásban később megjelenik az arányosság elve is, azonban a van Binsbergen-döntés mégsem hozta el az
egyenlően alkalmazandó korlátozások megengedhetőségének elvi szintű megalapozását a szolgáltatásnyújtás
területén, bár lényegében minden készen állt ehhez. Ennek feltételeit konkrétan és összefoglalva csak húsz évvel
később a Gebhard-döntés artikulálta a letelepedéshez való jog területén. A Gebhard-feltételeket a
szolgáltatásnyújtásra a Sandker-döntés terjesztette ki, l. C-3/95 Reisebüro Broede v Gerd Sandker [1996] EBHT
I-6511, 28. pont.
A Gebhard- és Sandker-ìtélet nyomán a szolgáltatásnyújtás területén is, az egyenlően alkalmazandó

intézkedések akkor egyeztethetőek össze az EUMSz 56. cikkel, amennyiben
– megkülönböztetéstől mentesen alkalmazzák,
– a közérdek által igazolhatóak,
– alkalmasak az általuk elérni kìvánt célok megvalósìtásának biztosìtására,
– nem lépnek túl az elérni kìvánt cél megvalósìtásához szükséges mértéken.
A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv, védvén a határon átnyúló szolgáltatást nyújtókat,
három általános elvet emlìt, melyet a tagállamoknak be kell tartani minden olyan korlátozásnál, mely
akadályozza ezt a tevékenységet (kivételek lehetségesek): ez a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a
szükségesség elve, és az arányosság elve (a követelménynek alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésének
biztosìtására, és nem haladhatja meg a cél eléréséhez szükséges mértéket). Kérdés, hogy az irányelv által
támasztott ezen hármas feltétel megfeleltethető-e a Gebhard-feltételeknek (illetve itt a Sandker-feltételeknek),
vagy eltér attól. Erre csak a Bìróság későbbi gyakorlata ad választ. Az irányelv ugyanakkor számos olyan
körülményt emlìt, melyeket nem lehet általában feltételként állìtani a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás
gyakorlásához. Például nem lehet a szolgáltató kötelezettsége, hogy telephellyel, irodával vagy egyéb
helyiséggel rendelkezzen a fogadó tagállam területén, vagy a fogadó tagállam – az uniós jog által megengedett
esetek kivételével – nem ìrhatja elő engedély beszerzését, nyilvántartásba vételt vagy szakmai szervezetbe való
belépést a tevékenység folytatásához stb. (l. részletesebben az irányelv 16. cikkének (2) bekezdését).
3.6.2. 12.3.6.2. A szolgáltatásnyújtás tipikus tagállami korlátozásai

A tagállamok a szolgáltatásnyújtást sokféle módon korlátozhatják – a letelepedés jogánál már megismert formái
a korlátozásnak itt is előfordulhatnak. Vannak azonban olyan tipikus problémák, melyek gyakran felbukkannak
a Bìróság esetjogában. Ezek legtöbbször formálisan egyenlően alkalmazandó intézkedések, előìrások,
korlátozások, de esetenként a külföldieket de facto jobban sújthatják. Az alábbiakban néhány tipikus példát
kiemelünk.
(a) Engedélyhez kötött tevékenységek
A tagállamok területén igen sok szolgáltatás nyújtása engedélyhez kötött. Ez természetesen korlátozza azon
szolgáltatókat is, akik vagy amelyek az adott államban szolgáltatást kìvánnak nyújtani. Ahogy a letelepedésnél
látható volt, az engedélyeztetés legtöbbször indokolható a közérdekkel, fogyasztók védelmével, a lényeges
kérdés inkább az intézkedés arányossága.
Az Egyesült Királyságban bejegyzett és működő munkaközvetìtő cég vezetője ellen Hollandiában büntetőeljárás
indult, mert a szükséges engedély nélkül végzett a cég Hollandiában is munkaerő-közvetìtést. A kérdés az volt,
hogy engedélyezéssel jogszerűn korlátozható-e a szolgáltatásnyújtás a Szerződés alapján. A Bìróság szerint
igen, ugyanis a munkaerőpiac szabályozása érzékeny terület szociális szempontból, és engedélyezéshez köthető
a munkaerő-közvetìtés, amennyiben az szükséges és arányos az elérni kìvánt célhoz. 279/80 Alfred John Webb
[1981] EBHT 3305. Egy Egyesült Királyságban működő, pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó cég telefonos úton
toborzott ügyfeleket Hollandiában. A holland szabályok tiltották az ügyféltoborzás ezen módját. A Bìróság
álláspontja szerint, a holland szabályok szükségesek voltak a fogyasztók védelme, valamint a holland
értékpapìrpiac védelme érdekében, és nem minősültek aránytalan intézkedéseknek sem. C-384/93 Alpine
Investments BV v Minister van Financien [1995] EBHT I-1141, 55–56. pont.
(b) A szolgáltatásnyújtás lakóhelyhez (letelepedéshez) kötése
463
A van Binsbergen-döntésre is tekintettel, ma már nyilvánvaló, hogy ilyen feltétel előìrása jogellenes,
amennyiben a Gebhard-feltételek nem állnak fenn. A Bìróság (a van Binsbergen-döntést követve) a
szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggő, egyik legfontosabb döntésében általánosan kimondta: „[…Az
EUMSz 56. és 57.] cikkek nem csak a szolgáltatóval szembeni, állampolgárságon alapuló, minden hátrányos
megkülönböztetés eltörlését követelik meg, hanem a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden olyan
korlátozásét is, melyet azon okból támasztottak, hogy a szolgáltató más tagállamban telepedett le, mint ahol a
szolgáltatást nyújtja.” 205/84 Bizottság v Németország (Biztosìtási szolgáltatások) [1986] EBHT 3755, 25. pont.
Ezen döntés 29. pontja alapján, az ilyen korlátozás csak akkor igazolható, amennyiben közérdeken alapuló
kényszerìtő indok követeli meg, e közérdek nem védett azon állam szabályai által, melyben a szolgáltató
letelepedett, és ezen érdeket nem lehet kevésbé korlátozó szabállyal megfelelően védeni (arányosság). (Vö. a
későbbi Gebhard-feltételekkel!)
(c) Tiltott szolgáltatások
Bizonyos esetekben valamely tevékenység azért tiltott, mert a tevékenység folytatására az adott állam
jogszabályai monopóliumot biztosìtanak. Azért mert egy tevékenység tiltott, elbìrálható az EUMSz 56. cikk
alapján, azaz minősülhet szolgáltatásnak. Itt a korlátozás jogszerűségét az dönti el, hogy a közérdek védelmét
szükséges és arányos intézkedések szolgálják-e a monopólium formájában. A Läärä-ügyben a Bìróság úgy
vélte, hogy a finn monopólium a pénznyerő automaták működtetésére arányos és szükséges intézkedés a
közérdek védelmére az elérendő célhoz képest, és nem áll szemben a szolgáltatásnyújtás szabadságával, C-
124/97 Markku Juhani Läärä, Cotswold Microsystems Ltd és Oy Transatlantic Software Ltd v
Kihlakunnansyyttäjä (Jyväskylä) és Finnország [1999] EBHT I-06067.
Más esetekben a tevékenység annak erkölcsileg kifogásolható jellege miatt tiltott. Ilyenkor – bár a Bìróság
mindig megállapìtotta a tevékenység szolgáltatás jellegét –, a központi kérdés nem a közérdek igazolhatósága. A
közérdek bizonyìtása nem jelent magas mércét az tagállamnak, ugyanis a Bìróság nem kérdőjelezi meg az adott
tagállamban érvényesülő erkölcsi elveket (l. az áruk szabad áramlásával összefüggésben 34/79 Regina v
Maurice Donald Henn és John Frederick Ernest Darby [1979] EBHT 3795). Ugyanakkor az intézkedés
szükségessége és arányossága valódi, materiális szempont lehet egy tagállami intézkedés elbìrálásánál, és az
ilyen tìpusú ügyekben ez jelenti a központi kérdést.
Ebben az összefüggésben felmerült a külföldi lottójátékban való részvétel, és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások
tilalma, pl. Schindler-döntésnél, (l. „Megjegyzések” 2. pont), a külföldön végzett abortuszokkal kapcsolatos
információk terjesztésének tilalma Írországban, l. C-159/90 The Society for the Protection of Unborn Children
Ireland Ltd v Stephen Grogan és mások [1991] EBHT I-4685; a Németországban illegálisnak minősülő, külföldi
bank által végzett banki ügyletek megìtélése az EGKSz 59.(EUMSz 56.) cikk alapján, 15/78 Société générale
alsacienne de banque SA v Walter Koestler [1978] EBHT 1971; a prostitúció tilalma, és e tilalom
igazolhatósága (társulási egyezményekkel összefüggésben), C-268/99 Aldona Malgorzata Jany és mások v
Staatssecretaris van Justitie [2001] EBHT I-08615.
(d) A szakmai képesítések elismerésének kérdése és a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás
Az előzőekben látható volt, hogy a letelepedésnél a szakmai képesìtések tagállamonkénti különbségei jelentős
akadályát képezik e szabadság gyakorlásának, és nincs ez másként a határon átnyúló szolgáltatásnyújtásnál is,
ezért e különbségek áthidalása a gazdasági alapszabadság szélesìtését jelenti. A szakmai képesìtések
elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv jelentős előrelépést jelent a másodlagos jogforrások szintjén az EUM-
Szerződés 56. cikkének konkretizálása vonatkozásában is, és lényeges rendelkezéseket tartalmaz a
szolgáltatások szabad áramlásának biztosìtása céljából. (Az irányelvről részletesebben l. az 12.4.2 pontot.)
Az irányelv rögzìti a szabad szolgáltatásnyújtás elvét abban a helyzetben, ha egy tagállamban jogszerűen
letelepedett szolgáltató átmeneti és alkalmi jelleggel ugyanazon szakmai tevékenységhez kötődő szolgáltatást
kìván nyújtani egy másik tagállamban. (A letelepedés esetén a gazdasági tevékenység állandó és folyamatos.)
Az irányelv keretei között a szolgáltatásnyújtás szabadsága abban nyilvánul meg, egyfajta általános tagállami
kötelezettségként, hogy a tagállamok szakmai képesìtéssel kapcsolatos indokok alapján nem korlátozhatják a
határon átnyúló szolgáltatásnyújtást. Itt tehát a szakmai képesìtések általános és széles körű kölcsönös
elismeréséről van szó átmeneti és alkalmi szolgáltatások nyújtása esetén, melyhez sokkal kevesebb feltétel
kötődik, mintha a szolgáltatást nyújtó le kìvánna telepedni a fogadó államban. A kevesebb feltétel, megkötöttség
miatt előre látható, sok jogvita tárgya lesz annak a feltételnek az értelmezése, hogy mikor minősül a szolgáltatás
nyújtása átmenetinek és alkalminak. Erre viszont a tagállamok, és végső soron az Európai Bìróság gyakorlata
fog választ adni.
464
A szolgáltatás minőségét azonban ilyenkor is biztosìtani kell, ez alapvető fogyasztói és szakmai érdek. Így az
ilyen szolgáltatásnak is ellenőrizhetőnek kell maradnia, és ennek első feltétele, hogy a fogadó állam hatóságai
tudjanak róla, miszerint egy szolgáltató egy másik tagállamból valamilyen határon átnyúló szolgáltatást nyújt,
valamilyen szakmát gyakorolva. Ennek biztosìtására ìrja elő az irányelv, hogy a tagállamok megkövetelhetik az
ilyen szolgáltatók előzetes bejelentkezését az illetékes hatóságnál. A bejelentkezés egy nyilatkozatból áll,
amelyhez csatolni kell a fogadó állam által meghatározott okiratokat (pl. állampolgárságot igazoló okirat,
szakmai képesìtés megszerzését bizonyìtó okirat stb.). A határon átnyúló szolgáltatás keretében folytatott
szakmai tevékenység gyakorlása végig a fogadó tagállamban érvényesülő, kérdéses szakmára közvetlenül
vonatkozó, szakmai magatartási, fegyelmi szabályok hatálya alá tartozik.
Ugyanakkor a fogadó tagállam (mint a határon átnyúló átmeneti és alkalmi szolgáltatásnyújtás célállama)
köteles bizonyos mentességeket adni az ilyen szolgáltatást nyújtóknak. Ez azt jelenti, hogy a határon átnyúló
szolgáltatást végző mentesül olyan előìrások alól, melyek kötik a fogadó államban, az adott szakmában, állandó
jelleggel szolgáltatást nyújtókat. A legfontosabb ilyen mentesség, hogy a szolgáltatásnak nem lehet feltétele az
érintett szakmában működő szakmai szervezet engedélye, akkor sem, ha a helyben letelepedett szolgáltatóknál a
szakma gyakorlása ehhez kötött. Bár elvileg előìrható, hogy a szolgáltató ilyen szervezet tagságával
rendelkezzen, vagy ideiglenesen nyilvántartásba vegyék, azonban ez teljesìthető azzal, hogy a fogadó állam a
szolgáltató bejelentkező nyilatkozatát megküldi az érintett szakmai szervezetnek, és ezzel – ha ez feltétel –
egyben megtörténik a nyilvántartásba vétel, illetve létrejön a tagsági viszony.
Megjegyzések
1. Ahhoz, hogy a Bìróság a van Binsbergen-ügyben nem tett összefoglaló megállapìtást magasabb elvi szinten
az egyenlően alkalmazandó intézkedésekre, hozzájárulhatott az is, miszerint az ügyben a holland előìrások végül
is bizonyos vonatkozásban ésszerűek voltak (letelepedésre kötelezni a jogi képviseletet végzőket). A közjót
szolgáló, egyenlően alkalmazandó korlátozások fordulata még egy ideig élt az esetjogban a szolgáltatásnyújtás
tekintetében is, megerősìtve egyben a van Binsbergen-döntést, pl. 279/80 Alfred John Webb [1981] EBHT
3305, vagy 205/84 Bizottság v Németország (Biztosìtási szolgáltatások) [1986] EBHT 3755, 24. pont, és
előfordul főtanácsnoki indìtványokban is. Ezt aztán kiváltotta a közérdek, de aztán a Gebhard-döntésben foglalt
feltételeket a Sandker-ügyben a Bìróság kifejezetten alkalmazza a szolgáltatásnyújtás területén is, mint
„kialakult, megszilárdult esetjogot”, ahol a közérdek csak a Gebhard-feltételek egyikeként szerepel.
Hozzá kell tenni azt, hogy a Bìróság még egy korlátozást tett az általános közérdeket szolgáló korlátozó
intézkedések tekintetében. Ez csak akkor jogszerű, amennyiben ez az érdek nem védett azon tagállam szabályai
által, melyben a szolgáltatásnyújtó letelepedett, és ahonnan a szolgáltatást nyújtja, l. 279/80 Alfred John Webb
[1981] EBHT 3305, 17. pont, C-180/89 Bizottság v Olaszország [1991] EBHT I-0709, 17. pont, C-43/93
Vander Elst v Office des Migrations Internationales [1994] EBHT I-3803, 16. pont). Ez nem alkalmazható
minden korlátozásnál, ahogy a korlátozás jellege miatt a van Binsbergen-ügyben sem lehetett volna alkalmazni.
2. A német állami lottójáték Hollandiában tevékenykedő megbìzottjai, leveleket küldtek az Egyesült

Királyságba, abból a célból, hogy ott ügyfeleket toborozzanak. Ellenük büntetőeljárás indult, mivel ezzel
megszegték a helyi szerencsejátékra vonatkozó jogszabályokat. Eszerint ugyanis tilos többek között külföldi
lottószelvényeket, illetve külföldi lottójátékban való részvételre vonatkozó hirdetéseket, felhìvásokat bevinni az
államba. Mit döntsön a Bìróság? A külföldi lottójátékokban való részvételre vonatkozó felhìvások
szabályozhatók (tilthatók) az állam által, az EUMSz 56. cikkre tekintettel? L. erre C-275/92 Her Majesty’s
Customs and Excise v Gerhart és Jörg Schindler [1994] EBHT I-1039.
3. A Säger-ügyben a Bìróság általánosan fogalmazza meg azt az elvet, amit a „Biztosítási szolgáltatások”-
ügyben a lakóhelyhez, telephelyhez kötöttséggel kapcsolatban mondott:
12 […] a Szerződés 59. [később EKSz 49., jelenleg EUMSz 56.] cikke nemcsak a szolgáltatást nyújtó
személlyel szembeni, minden, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés eltörlését követeli meg,
hanem bármely olyan korlátozás eltörlését is, még ha az egyenlően alkalmazandó a hazai és más tagállamból
származó szolgáltatókra, amely alkalmas meggátolni, vagy másként akadályozni egy szolgáltató tevékenységét,
aki egy másik tagállamban telepedett le, és ahol ő jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatást.
C-76/90 Manfred Säger v Dennemeyer & Co. Ltd. [1991] EBHT I-4221, 12. pont. Ebben az ügyben már tisztán
mutatkozik meg a Bìróság ìtélkezési gyakorlatában bekövetkezett változás, amely a hangsúlyt a közvetlen vagy
közvetett hátrányos megkülönböztetésről a szolgáltatási piachoz való hozzájutásra helyezi át. Az ügy bìzvást
állìtható párhuzamba a Kraus-üggyel, a letelepedés szabadsága tekintetében. Ez a tendencia azután ügyek
sorozatában figyelhető meg, pl. C-43/93 Vander Elst v Office des Migrations Internationales [1994] EBHT I-
465
3803, 14. pont, C-3/95 Reisebüro Broede v Gerd Sandker [1996] EBHT I-6511, 25. pont, C-58/98 Josef Corsten
[2000] EBHT I-07919, 33. pont. Természetesen a Gebhard-feltételek teljesülése, fenti jogtétel alá eső
intézkedést is igazolhat.
3.6.3. 12.3.6.3. A szolgáltatás igénybevételének szabadsága

A szolgáltatásnyújtás szabadságának biztosìtásánál egy ideig kérdéses volt, hogy e rendelkezés csak a
szolgáltatók szabad mozgását biztosìtja, vagy azon személyekét is, akik egy szolgáltatás igénybevétele végett
kìvánnak egy másik tagállamba menni, és ott egy helyben nyújtott szolgáltatást igénybe venni. A másodlagos
jogalkotás egyértelműen kiterjesztette a szabadságot a szolgáltatást igénybe vevő személyekre is. (L. a már
hatályát vesztett 64/221/EGK irányelv 1. cikkét, illetve az ugyancsak hatálytalan 73/148/EGK irányelvet.)
A Watson-ügyben a Bìróság lényegében hallgatólagosan elismerte, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága

magában foglalja a szolgáltatást igénybe vevők szabad mozgáshoz való jogát, 118/75 Lynne Watson és
Alessandro Belmann [1976] EBHT 1185. Ahol azonban ezt kifejezetten kinyilvánìtotta a Luisi/Carbone-ügy
volt. A jogvita két olasz állampolgár által, az államkincstár miniszterének határozatai ellen indìtott eljárások
keretében merült fel. E határozatokban pénzbìrságot szabtak ki velük szemben, mivel az olasz jogszabályok által
engedélyezett maximumot meghaladó összegű külföldi devizát szereztek be és kìvántak kivinni az országból.
Abban az időszakban 500 000 lìra volt évente az a maximális összeg, melyet az állandó lakosok kivihettek
turisztikai, üzleti, tanulmányi és orvosi kezelési célra. A Bìróság megállapìtotta:
16 [...] a szolgáltatásnyújtás szabadsága magában foglalja a szolgáltatást igénybe vevő szabadságát egy másik
tagállamba utazásra szolgáltatás igénybevétele végett, anélkül, hogy – akár a kifizetésekben is – korlátozások
akadályoznák őt, és hogy a turistákat, az orvosi kezelésben részesülőket, és a tanulmányi vagy üzleti ügyben
utazókat úgy kell tekinteni, mint szolgáltatást igénybe vevőket.
286/82 és 26/83 G. Luisi és G. Carbone v Ministero del Tesoro [1984] EBHT 0377, 16. pont. A szolgáltatás
igénybevételének szabadsága az oktatás területén komoly jogvitákhoz vezetett Luxemburgban. Az eddigiekből
is látható, hogy egy uniós tagállam állampolgára többféle jogcìmen bejuthat egy másik tagállam oktatási
rendszerébe, amennyiben az szakképzésnek minősül. Az oktatáshoz kapcsolódó, diákokat megillető jogokat
alakìtgatta már a luxemburgi joggyakorlat a diákokra vonatkozó irányelv elfogadása előtt is – nemcsak a
személyek szabad mozgásával összefüggésben, hanem attól függetlenül is, elsősorban az EGKSz 6. (jelenleg
EUMSz 18.) cikke alapján (az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma).
Így a Gravier-ügyben, a Belgiumban a külföldi diákokat sújtó, oktatási intézményekbe való bejutás
előfeltételeként szereplő beiratkozási dìjat („minerval”) kérdőjelezték meg, a felperes sem önálló jogon
munkavállaló vagy vállalkozó, sem azok családtagja nem volt (szemben a már megismert Forcheri-ügy
felperesével, l. előzőleg). A Gravier-ìtéletben a belga szabályozás az EGK-Szerződés szakképzésre vonatkozó
127. [EKSz 150. cikke, jelenleg EUMSz 166.] és a 6. [EKSz 12., jelenleg EUMSz 18.] cikkben foglalt
állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmának együttes alkalmazása folytán bizonyult elégtelennek,
függetlenül a személyek szabad mozgásától, 293/83 Gravier v City of Liege [1985] EBHT 593. Az igény másik
alapja azonban az volt, hogy a felperesnek joga van a belga oktatási intézmény nyújtotta szolgáltatást igénybe
venni az EGKSz 59. (EKSz 49., jelenleg EUMSz 56.) cikk alapján, és ezen okból joga van az egyenlő
bánásmódhoz a beiratkozási dìj tekintetében is.A Bìróság az igény ezen alapjáról nem nyilatkozott, de Slynn
főtanácsnok szerint az igény ezen alapja nem áll meg, mert a közoktatás nem szolgáltatás. Ez a tevékenység nem
dìjazás, ellenérték fejében történik, ìgy nem fér be az akkori EGKSz 59. cikkbe.
A Bìróság az ellenértékkel, mint fogalmi elemmel, a Humbel-ügyben foglalkozott behatóbban az oktatással

összefüggésben, és a Wirth-ügyben összegezte az álláspontját.
C-109/92 Stephan Max Wirth v Landeshauptstadt Hannover
[1993] EBHT I-6447
[Az alperes elutasìtotta a német állampolgárságú felperes ösztöndìj iránti kérelmét, melyet külföldi (holland)
zenei tanulmányainak folytatásához kért. Az elutasìtás indoka szerint a felperesnek németországi lakóhelye volt,
és ìgy a külföldi tanulmányokra folyósìtható ösztöndìj feltételeinek nem felel meg. Az előterjesztő bìróságnak
kétségei voltak, hogy a lakóhely megkötése összhangban van-e az uniós joggal, de az előkérdés az volt, hogy e
külföldi tanulmányok egyáltalán szolgáltatásnak minősülnek-e – és ìgy alkalmazható-e az egyenlő bánásmód
követelménye.]
466
14 Először is figyelembe kell venni, hogy a Szerződés 60. [később EKSz 50., jelenleg EUMSz 57.] cikkének (1)
bekezdése alapján, a szolgáltatásokról szóló fejezet a dìjazás ellenében nyújtott szolgáltatásokat érinti.
15 Ahogy a Bìróság már hangsúlyozta a 263/86 számú, Belgium v Humbel [1988] EBHT 5365 ügy 17., 18. és
19. pontjában, a dìjazás lényegi jellemzője abban áll, hogy az a kérdéses szolgáltatás ellentételezését jelenti,
általában a szolgáltató és a szolgáltatást igénybevevő közötti megállapodás nyomán. Ugyanebben az ìtéletben a
Bìróság megállapìtotta, hogy ez a jellemző hiányzik a nemzeti oktatási rendszer keretébe tartozó oktatásnál.
Először is, az állam, egy ilyen rendszer létrehozásával és fenntartásával, nem jövedelemszerző tevékenységbe
bocsátkozik, hanem a lakosság iránti kötelezettségeinek tesz eleget szociális, kulturális és oktatási területeken.
Másodszor, általában a kérdéses rendszert a költségvetésből finanszìrozzák, nem pedig a tanulók vagy szüleik.
A Bìróság hozzátette, miszerint a tevékenység ezen jellegét nem változtatja meg az a tény, hogy a tanulóknak
vagy a szüleiknek időnként fizetni kell beiratkozási dìjat vagy tandìjat abból a célból, hogy bizonyos mértékig
hozzájáruljanak a rendszer működési költségeihez.
16 E megfontolások egyaránt alkalmazhatóak a felsőoktatási intézményben nyújtott oktatásra, amelyet

alapvetően közpénzekből finanszìroznak.
17 Azonban, ahogy az Egyesült Királyság megállapìtotta, jóllehet a legtöbb felsőoktatási intézményt ìgy
finanszìrozzák, mindemellett néhányat alapvetően magánpénzekből tartanak fenn, nevezetesen a hallgatók vagy
a szüleik, és amelyek pénzügyi nyereségre törekszenek. Amikor ilyen intézményekben folytatnak oktatást, ez
szolgáltatásnak minősül a Szerződés 60. cikkének értelmében. Céljuk szolgáltatást nyújtani dìjazás ellenében.
Az oktatás tehát csak az esetek egy részében minősül szolgáltatásnak az EUMSz 57. cikk alapján. Ugyanilyen
gondok merülhetnek fel az egészségügyi szolgáltatásoknál, amennyiben azt közpénzekből vagy részben
közpénzekből fedezik (l. „Megjegyzések” 1. pont).6
A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv a szolgáltatást igénybevevők védelménél az

alapelvek tekintetében a Bìróság gyakorlatát követi, az állampolgárságon vagy lakóhelyen alapuló hátrányos
megkülönböztetés tilalmának rögzìtésével. Előìrja, hogy a tagállamok nem korlátozhatják egy másik
tagállamban letelepedett szolgáltató szolgáltatásának igénybevételét például saját hatóságoktól engedély
beszerzésére vonatkozó előìrás, vagy pénzügyi támogatás nyújtásának megkülönböztető korlátozása miatt azért,
mert a szolgáltató egy másik tagállamban szolgáltat. A szolgáltatásnyújtás helyének (államának) pedig köteles
biztosìtania, hogy a szolgáltatás igénybevevőjére ne vonatkozzanak megkülönböztető előìrások állampolgársága
vagy lakóhelye miatt, illetve azt, hogy a szolgáltató ne tegyen ilyen megkülönböztetést, legfeljebb objektìv
indokok alapján. Az irányelv részletesebb szabályokat nem az anyagi jogi feltételek vonatkozásában tartalmaz,
hanem a szolgáltatást igénybe vevő ügyintézését, tájékozódását, sérelem esetén, annak orvoslását kìvánja
megkönnyìteni.
3.6.4. 12.3.6.4. A szolgáltatásnyújtás járulékos körülményei

Látható volt, hogy a munkavállalás és letelepedés esetén az egyenlő bánásmód követelménye kiterjed olyan
járulékos körülményekre is, melyek a gazdasági tevékenységet elősegìtik, de annak nem képezik közvetlen
előfeltételét. A szolgáltatás és a szolgáltatás igénybevétele csak ideiglenes gazdasági tevékenység, nem jár
állandó letelepedéssel vagy hosszabb tartózkodással, ìgy e területen fölöttébb kérdéses, hogy milyen járulékos
jogai lehetnek az ezen tevékenységet másik tagállamban végzőknek (pl. szociális kedvezmények területén).
Látványos példa a Cowan-ügy, ahol egy Párizsban erőszakos bűncselekmény áldozatául esett brit turistától
megtagadták azt az állami kártalanìtást, mely a francia állampolgárokat, és a letelepedetteket megillette ilyen
esetekben. A Bìróság szerint itt egy szolgáltatást igénybe vevővel (turista) szemben sérült az egyenlő bánásmód
követelménye. 186/87 Ian William Cowan v Trésor public [1989] EBHT 0195, 20. pont. A Bìróság azonban ezt
nem az EGKSz 59. (jelenleg EUMSz 56.) cikk, hanem az EGK-Szerződés 6. (jelenleg EUMSz 18.) cikkére
alapìtotta, mely általában tiltja a szerződés hatókörében az állampolgárságon alapuló megkülönböztetést. Ez arra
enged következtetni, hogy a Bìróság a felperes kártalanìtáshoz való jogát nem a szolgáltatás igénybevételéhez
kötötte, mint járulékos jogot.
A Bìróság a gyakorlatában – elvileg – abból indul ki, hogy a szolgáltatókat ugyanolyan kedvezmények illetik
meg, mint tagállam állampolgárait. Ennek azonban – a tevékenység átmeneti, ideiglenes jellege miatt – több
korlátja lehet. Sok olyan járulékos körülmény mely a letelepedéshez való jogot vagy a munkavállalást elősegìti,
és ìgy köthető e szabadságokhoz, nem köthető az ideiglenes szolgáltatásnyújtáshoz (pl. bizonyos szociális
6
L. erre Newdick, 2006, 1645. o.
467
kedvezmények). Ez a konkrét kedvezményektől függ. A probléma azonban egyre inkább jelentőségét veszti,
mert az EUMSz 18. cikk alapján (és az uniós polgárok szabad mozgását biztosìtó EUMSz 21. cikket
alkalmazva) nem kell feltétlenül kapcsolatot keresni a 56. cikkben foglalt gazdasági tevékenységgel, és erre jó
példa a fenti eset.
3.7. 12.3.7. A szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadsága:

közös kérdések
3.7.1. 12.3.7.1. A jogok közvetlen hatálya
Mind a szolgáltatásnyújtás, mind a letelepedés szabadságánál, látszólag komoly akadályai voltak annak, hogy az
EUMSz 49 és 56. cikk közvetlen hatályát meg lehessen állapìtani. Ennek oka ott keresendő, hogy más,
kapcsolódó rendelkezések (pl. EUMSz 50. és 59. cikk) kifejezetten előirányoznak másodlagos jogalkotást e
jogok végrehajtásának elősegìtésére, illetve az akadályok lebontására.
Utaltunk rá, hogy a Bìróság a Reyners-ügyben ennek ellenére megállapìtotta a letelepedés jogát biztosìtó
rendelkezés közvetlen hatályát, az addig megjelent másodlagos jogszabályokra, és az átmeneti időszak elteltére
hivatkozva. Úgy vélte, hogy az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés szabálya kellően világos
és egyértelmű rendelkezés ahhoz, hogy közvetlen hatálya legyen, l. Reyners-ìtélet,25. pont. A későbbiekben,
azonban a Bìróság nem látta akadályát annak, hogy a közvetlen hatályt materiális értelemben tágìtsa, és ne csak
szorosan a megkülönböztetés tilalmára vonatkoztassa ezt, hanem az egyenlően alkalmazandó intézkedésekre
is,l. különösen az UNECTEF- és Vlassopoulou-ügyeket. A Reyners-döntés után már nem volt elvi akadálya
annak, hogy a van Binsbergen-ügyben a Bìróság közvetlen hatályt tulajdonìtson a szolgáltatásnyújtás
szabadságát biztosìtó rendelkezésnek. is.
3.7.2. 12.3.7.2. Gazdasági tevékenység

A szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadsága csak olyan tevékenységekre vonatkoztatható, melyek
gazdasági jellegűek, vagy gazdasági célúak. Ugyanazon elvek itt is alkalmazhatóak, melyek a munkavállalók
mozgásának szabadságánál. A Bìróság esetjoga követi is a Levin-döntést, amint a Steymann-ügyben
megmutatkozott.
Egy német állampolgár Hollandiában egy vallási közösség (a Bhagwan-közösség) tagjaként, szakipari és
háztartási munkákat végzett, és hozzájárult a közösség gazdasági fennmaradását biztosìtó kereskedelmi
tevékenységéhez. Cserében a közösség – a végzett munka természetétől és mértékétől függetlenül – ellátta
anyagi szükségleteit. A tartózkodási engedély iránti kérelem elutasìtása miatt el kellett dönteni, hogy ez
mennyiben minősül gazdasági tevékenységnek a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben. Bár a
Bìróság szerint itt nem szolgáltatásnyújtásról van szó (szemben az előterjesztő holland bìrósággal
álláspontjával), mert a felperes nem átmeneti tevékenységet folytatott, a tevékenység gazdasági jellegét
megállapìtotta:
12 Egy olyan esetben, mint amelyre a nemzeti bìróság kérdése vonatkozik, nem zárható ki eleve, hogy e
közösség tagjai által végzett munkák gazdasági tevékenységet képeznek a Szerződés 2. cikke [már hatályon
kìvül] értelmében. Valójában annyiban, amennyiben ezek a munkák, amelyek a Bhagwan-közösség gazdasági
önállóságát hivatottak biztosìtani, a közösségben való részvételnek lényeges elemét képezik, a közösség által a
tagok számára nyújtott szolgáltatások e munkák ellenszolgáltatásának tekinthetők.
13 Mindazonáltal, meg kell jegyezni, hogy amint arról a Bìróság 1982. március 23-án hozott ìtéletében
rendelkezett (53/81 sz. Levin-ügy [1981] EBHT 1035), e munkáknak valóságosnak és ténylegesnek kell lenniük
és nem olyan jellegűnek, hogy pusztán jelentéktelennek és járulékosnak bizonyuljanak. Ugyanakkor a nemzeti
bìróság megállapìtotta, hogy a jelen esetben a munkák valóságosak és ténylegesek voltak.
196/87 Udo Steymann v Staatssecretaris van Justitie [1988] EBHT 6159, 12–13. pont. A szolgáltatás esetében
az EUMSz 57. cikke kifejezetten kiemeli a tevékenység ellenében járó dìjazást, mint nélkülözhetetlen fogalmi
elemét a szolgáltatásnak.A szolgáltatás igénybevételének szabadságánál különösen sokszor merül fel az, hogy
egy tevékenység szolgáltatásnak minősül-e az 57. cikk alapján (l. oktatás, és egészségügyi ellátás).
A sporttevékenység tekintetében – a dìjazás szükségessége miatt – a Bìróság eleinte a hivatásos vagy

félhivatásos sportolók tevékenységét tekintette gazdasági jellegűnek, 13/76 Gaetano Donà v Mario Mantero
[1976] EBHT 1333, 12–13. pont, később azonban az amatőrnek minősìtett sportoló tevékenységét sem zárta ki
468
ebből a körből, C-51/96 és C-191/97 Christelle Deliège v Ligue francophone de judo et disciplines associées
ASBL, Ligue belge de judo ASBL, Union européenne de judo és François Pacquée [2000] EBHT I-02549, 46–
49. pont.
3.7.3. 12.3.7.3. Határon átnyúló elem

Az EUM-Szerződés 49. és 56. cikke nem alkalmazható olyan tevékenységre vagy ügyre, mely minden
vonatkozásban csak egy tagállamra szorìtkozik, ilyen ügyre példaként l. C-41/90 Höfner és Elser v Macrotron
GmbH [1991] EBHT I-1979, 36–40. pont. Mindez nem jelenti azt, hogy saját állampolgár saját államával
szemben ne hivatkozhatna a szolgáltatásnyújtás vagy a letelepedést akadályozó intézkedéseknél a szerződés
megfelelő rendelkezéseire, amennyiben igényének érvényesìtése összefüggésben van valamilyen határon
átnyúló elemmel. Erre a fentiekben is több példát láttunk, pl. a Wirth-, a Kraus-, vagy a Bond van
Adverteerders-ügyekben.
3.7.4. 12.3.7.4. Kivétel közhatalom gyakorlására irányuló tevékenységnél

Az EUM-Szerződés 51. és 62. cikke a jogok érvényesìtésének köréből kiveszi a közhatalomhoz kapcsolódó
tevékenységeket: „Valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó
tevékenységekre e fejezet rendelkezései az adott tagállam vonatkozásában nem alkalmazhatók.” A kivétel
párhuzamos a közszolgálatban való alkalmazás kivételével, a munkavállalók szabad mozgásánál. A Bìróság itt
sem a szervezetet nézi, amelynél a tevékenységet kell végezni, hanem a konkrét tevékenységet. A közhatalmi
tevékenységnek csak az a tevékenység minősül, amely „közvetlen és konkrét kapcsolatban van a közhatalom
gyakorlásával”.
Így nem került a közhatalmi kivétel alá: a közhatalmi szerveknél adatkezelő rendszerek tervezésére,
programozására és működtetésére irányuló tevékenység, C-3/88 Bizottság v Olaszország [1989] EBHT 4035,
13. pont; vagy a közhatalmat gyakorló belga biztosìtási felügyeletnél meghirdetett ellenőri állás, C-42/92
Adrianus Thijssen v Controledienst voor de verzekeringen [1993] EBHT I-4047, 22. pont; vagy az állami
lottójáték számìtógépesìtésére kiìrt pályázat által átfogott tevékenység, C-272/91 Bizottság v Olaszország
[1994] EBHT I-1409, 13. pont; vagy a közlekedési szakértő tevékenysége, C-306/89 Bizottság v Görögország
[1991] EBHT I-5863, 7. pont.
Megjegyzések
1. Több ügyben merült fel, mennyiben egyeztethető össze az uniós joggal, hogy egy állam betegbiztosìtási
alapja az állampolgár külföldi gyógykezelésének finanszìrozását előzetes bejelentéshez és jóváhagyáshoz köti.
Ez ugyanis korlátozza a szolgáltatás igénybevételét másik államban, amennyiben ez valóban szolgáltatásnak
minősül. Úgy tűnik, a Bìróság – legalábbis az elékerülő esetekben – a biztosìtási alapon történő egészségügyi
ellátást szolgáltatásnak tekinti, mert az ellenértéket nem feltétlenül annak kell fizetni, aki a szolgáltatást igénybe
veszi, és a biztosìtási dìj ellentételezése a szolgáltatásnak, l. pl. C-157/99 Smits és Peerbooms [2001] EBHT I-
5473, 57–58. pont. Ugyanez a helyzet nyugdìjbiztosìtás esetében is, C-422/01Försäkringsaktiebolaget Skandia
(publ) és Ola Ramstedt v Riksskatteverket [2003] EBHT I-06817, 24. pont.
2. A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv, bár nagyon általánosan, de szól a szolgáltatások
igénybevevőinek jogairól is. A védelem kettős: egyrészt a szolgáltatást igénybe vevők saját államának van olyan
kötelezettsége, hogy ne akadályozza egy másik államban nyújtott szolgáltatáshoz való hozzájutást; ugyanakkor
a fogadó tagállam nem alkalmazhat a szolgáltatás igénybevevőjére megkülönböztető előìrásokat, annak
állampolgársága vagy lakóhelye alapján.
3. A szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseknek van horizontális, közvetlen

hatálya? A munkavállalók esetében ezt az Angonese-döntés ugyan kifejezetten kimondja, de ez vonatkoztatható
automatikusan a másik két szabadságra? L. különösen a sportügyeket, ahol magánfelek közötti
igényérvényesìtésről volt szó, pl. 36/74 B.N.O. Walrave és L.J.N. Koch v Association Union cycliste
internationale, Koninklijke Nederlandsche Wielren Unie et Federacion Espanola Ciclismo [1974] EBHT 1405;
C-415/93 Union royale belge des sociétés de football association ASBL v Jean-Marc Bosman, Royal club
liégeois SA v Jean-Marc Bosman és társai, és Union des associations européennes de football v Jean-Marc
Bosman [1995] EBHT I-4921.
4. A Steymann-üggyel összefüggésben a kommentátorok a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos

megállapìtásokra koncentrálnak. Azonban a felperes által végzett tevékenység minek minősülhetett?
469
Amennyiben nem szolgáltatás volt, ez munkavállalás az EUMSz 45. cikke szerint, vagy letelepedés folytán
végzett gazdasági tevékenység az EUMSz 49. cikk szerint?
4. 12.4. A más tagállamban szerzett szakmai

képesítések elismerése
4.1. 12.4.1. A Vlassopoulou-elv
A más tagállamban szerzett szakképesìtés el nem ismerése, a személyek (munkavállalók, vállalkozók) szabad
mozgásának egyik legfőbb akadálya volt. Az Európai Bìróság ìtélkezési gyakorlata e területen a harmonizáció
hiányát alig tudta enyhìteni. Ott, ahol az állam valamilyen formában elismer egy másik államban szerzett
képesìtést, a Bìróság könnyebb helyzetben van, ez látható a Thieffry-ügyből vagy a Patrick-ügyből (ez
utóbbiban, egy francia jogszabály alapján, elismert volt Franciaországban a felperes által az Egyesült
Királyságban szerzett épìtészdiploma, l. C-11/77 Richard Hugh Patrick v Ministre des affaires culturelles [1977]
EBHT 1199.)
Amely esetben nem elismert a külföldi képesìtés az adott tagállamban, a Bìróság az EUMSz 49. cikk alapján
csak egy nem túl erős kötelezettséget tud a tagállamokra róni, melyet a Vlassopoulou-ügyben fogalmazott meg,
és ami szilárd esetjoggá vált.
C-340/89 Irene Vlassopoulou v Ministerium für Justiz, Bundes- und Europaangelegenheiten Baden-
Württemberg
[1991] EBHT I-2357
[A görög állampolgárságú felperes, aki jogászként Görögországban szerzett jogi szakképesìtést, és az athéni
ügyvédi kamara tagja, mintegy öt évig egy mannheimi ügyvédi irodában foglalkozott görög és uniós jogi
ügyekkel. Kérte ügyvédként való bejegyzését, amit a tartományi igazságügyi minisztérium elutasìtott, mert nem
rendelkezett Németországban az ügyvédekkel szemben támasztott megfelelő képesìtéssel. Kérdés, hogy
harmonizációs irányelv hiányában ez az elutasìtás jogszerű-e volt-e, tekintettel a letelepedéshez való jogra.]
15 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a nemzeti képesìtési feltételek, még ha állampolgárságon alapuló
megkülönböztetés nélkül alkalmazzák is, olyan hatást válthatnak ki, hogy akadályozzák más tagállamok
állampolgárait az EGK-Szerződés 52. [később EKSz 43., jelenleg EUMSz 49.] cikke által számukra biztosìtott
letelepedési jog gyakorlásában. Ez az eset akkor állhat fenn, ha az érintett személy által egy másik tagállamban
már megszerzett ismereteket és képesìtéseket a szóban forgó nemzeti előìrások figyelmen kìvül hagyják.
16 Következésképpen, egy tagállam, amelynél olyan szakma gyakorlásának engedélyezését kérelmezték,

melynek folytatása a nemzeti jog szerint oklevélhez vagy szakmai képesìtéshez kötött, oly módon köteles
figyelembe venni az érintett személy által ugyanazon szakma más tagállamban történő gyakorlása érdekében
megszerzett okleveleket, bizonyìtványokat és egyéb képesìtésre vonatkozó tanúsìtványokat, hogy az ezen
oklevelek által igazolt szakismereteket és képességeket összehasonlìtja a nemzeti jog szerint előìrt
képesìtésekkel és ismeretekkel.
17 E vizsgálati eljárásnak lehetővé kell tennie a fogadó tagállam hatóságai számára annak objektìv
megállapìtását, hogy a külföldi oklevél olyan ismeretek és képesìtések fennállását tanúsìtja a jogosult javára,
amelyek, ha nem is azonosak, de legalább egyenértékűek a nemzeti oklevél által tanúsìtottakkal. Egy külföldi
diploma egyenértékűségének megìtélésére kizárólag aszerint kerülhet sor, hogy – tekintettel a diploma által
igazolt tanulmányok és a gyakorlati képzés jellegére és időtartamára – ez a diploma birtokosának milyen szintű
ismereteit és készségeit tanúsìtja […]
19 Ha az oklevelek ezen összehasonlìtó vizsgálata arra a megállapìtásra vezet, hogy a külföldi oklevéllel igazolt
képesìtések és ismeretek megfelelnek a nemzeti jogszabályok által megkövetelt ismereteknek és képesìtéseknek,
a tagállam köteles elismerni, hogy ez az oklevél a nemzeti rendelkezésekben megállapìtott feltételeket kielégìti.
Ha azonban az összehasonlìtásból az következik, hogy a külföldi oklevél által igazolt, és a nemzeti
rendelkezések által megkövetelt ismeretek és képesìtések csak részben felelnek meg egymásnak, a fogadó
tagállam az érintett személytől követelheti annak igazolását, hogy megszerezte a hiányzó ismereteket és
képesìtéseket.
470
Az ìgy megfogalmazott Vlassopoulou-elv nem jelentett azonban túl erős kötelezettséget. Nem materális
kötelezettségről van szó elsősorban, hanem az egyenértékűség vizsgálatának, és az indokolásnak a
kötelezettségéről. Az elv hatóköre mutatja egyben az EUMSz 49. és 56. cikkének mindmáig fennálló korlátait,
ha nem támogatják harmonizációs intézkedések. Ugyanakkor felveti a rendelkezés közvetlen hatályának
korlátait is: egyes esetekben ugyanis a 49. cikk és 56. cikk – e tekintetben – nehezen alkalmazható további,
végrehajtó normák nélkül. A harmonizáció szükségessége nyilvánvaló volt, de ennek legfőbb akadálya a
képzések sokfélesége a tagállamokban, ami miatt nagyon nehéz volt egy közösen elfogadható nevezőt
kialakìtani.
Megjegyzések: a harmonizáció lépései
1. Szektorális harmonizáció. A Közösség kezdeti erőfeszìtései a szektorális harmonizációra irányultak, ahol

egyes szakmákra lebontva próbáltak a tagállamok megegyezni a képesìtések minimális követelményeiben, és
biztosìtani az ezen szakmákat gyakorló személyek letelepedését vagy munkavállalását, esetleg szolgáltatásait.
Így született – hosszas előkészìtés után – tizenkét szektorális irányelv az általános ápolókra, a fogorvosokra, az
állatorvosokra, a szülésznőkre, a gyógyszerészekre, az orvosokra, az épìtészmérnökökre. Ugyanakkor emellett
számos olyan irányelvet fogadott el a közösség, mely a szakipari munkákra, különböző ipari, mezőgazdasági és
kereskedelmi tevékenységekre vonatkoztak. Ezek között van olyan nagy jelentőségű jogszabály, mint a
kereskedelmi ügynökökre vonatkozó 86/653/EGK tanácsi irányelv, amely a kereskedelmi tevékenység igen
széles területét fogta át. Az irányelveknek ezen tömegét némileg kezelhetőbbé és áttekinthetőbbé tette az
1999/42/EK parlamenti-tanácsi irányelv, mely harmincöt szakipari és egyéb tevékenységekre vonatkozó
irányelvet foglalt egységes szabályozásba – és ìgy egy jelentős, általános irányelvvé vált.
2. A szakmai képesítések elismerésének általános rendszerei. Az áruk szabad áramlásánál a Cassis de Dijon-ügy
a kölcsönös elismerés elvét az integráció egyik legfontosabb eszközévé tette. Ez a képesìtések kölcsönös
elismerésére is kihatással volt, bár ennek eredményei több mint tìz évvel később mutatkoztak. A Közösség
elfogadott két általános irányelvet, melyek a képesìtések kölcsönös elismerését, és ennek feltételeit irányozták
elő. A személyek szabad mozgásánál ez tekinthető a másodlagos szabályozás egyik legfontosabb szegmensének.
A 89/48/EGK tanácsi irányelv a legalább hároméves felsőfokú szakoktatást és szakképzést lezáró oklevelek
elismerésének általános rendszeréről szólt. Kiterjedt a tagállamok minden olyan állampolgárára, aki önálló
vállalkozóként vagy munkavállalóként egy másik tagállamban akart ilyen oklevélhez kötött szakmai
tevékenységet folytatni. Az irányelv azonban nem terjedt ki azokra a szakmákra, melyekre nézve a szektorális
harmonizáció keretében külön irányelv vonatkozik, és amelyek három évnél kevesebb felsőfokú tanulmányi
időt, vagy nem felsőfokú tanulmányokat kìvánnak, illetve a nem szabályozott szakmákra (melyeknek folytatása
a fogadó államban nincs oklevél, bizonyìtvány vagy egyéb tanúsìtvány megszerzéséhez kötve). Ezt az irányelvet
egészìtette ki a 92/51/EGK tanácsi irányelv, mely a szakoktatás és szakképzés elismerésének második általános
rendszeréről szólt. Kiterjedt a tagállamok minden olyan állampolgárára, aki önálló vállalkozóként vagy
munkavállalóként egy másik tagállamban akart szakmai tevékenységet folytatni. Az irányelv nem terjedt ki
azokra a szakmákra, melyekre nézve a 89/48/EGK irányelv vagy a szektorális harmonizáció keretében külön
irányelv vonatkozott, vagy a nem szabályozott szakmákra (melyeknek folytatása a fogadó államban nem volt
oklevél, bizonyìtvány, vagy bármely más tanúsìtvány megszerzéséhez kötve).
3. Új, átfogó irányelv. A Bizottság – a 2001-es stockholmi Európai Tanács kezdeményezésére – 2002-ben
javaslattal élt a szakmai képesìtések kölcsönös elismerésére vonatkozó, meglehetősen bonyolult uniós rendszer
átalakìtására és egyszerűsìtésére. A Bizottság javaslata nyomán, végül 2005. szeptember 7-én született meg az
Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve a szakmai képesìtések elismeréséről. Az irányelv egységesìtette és
átláthatóbbá tette az eddig kialakìtott szabályokat, szabadabbá tette a határon átnyúló szolgáltatásnyújtást és
letelepedést a kölcsönös elismerés feltételeinek puhìtásával, egyszerűsìtette az adminisztratìv szabályokat.
4.2. 12.4.2. A 2005/36/EK irányelv a szakmai képesítések

elismeréséről
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve létrehozott egy egységes, viszonylag átlátható
rendszert a szakmai képesìtések elismerésére vonatkozóan, felváltván a korábbi, bonyolult, számos irányelv
útján kialakìtott szabályozást.7 Bár az új irányelv magán hordja a régi szabályozás nyomait, ennek ellenére
komoly előrelépésként értékelhető ezen, a sokszor bizonytalan tartalmú normákat tartalmazó területen. A
szakmai képesìtések elismerésének új szabályai megkönnyìtik a személyek szabad mozgását,
7
HL L 255., 2005.09.30.
471
szolgáltatásnyújtását és letelepedését, akár munkavállalás, akár vállalkozási tevékenység folytatása céljából

kìvánják ezt gyakorolni.
4.2.1. 12.4.2.1. Az irányelv hatálya és szabályozási rendszere

Az irányelv kiterjed a tagállamok minden olyan állampolgárára, akik önálló vállalkozóként vagy
munkavállalóként egy másik tagállamban (fogadó állam), valamilyen szabályozott szakmában – beleértve a
szabályozott szabadfoglalkozású tevékenységeket – kìvánnak szakmai tevékenységet folytatni, egy, a fogadó
államtól eltérő uniós tagállamban megszerzett szakmai képesìtés alapján. Az irányelv tartalmaz kivételesen
rendelkezéseket ezen túlmenően is (pl. nem uniós tagállamban szerzett szakmai képesìtés elismerésének egyes
feltételeire, l. a 3. cikk (3) bekezdését; vagy a nem szabályozott szakmák gyakorlására, 5. cikk (1) bekezdés b.
pontját).
Az irányelv a szabályozott szakmákban való elhelyezkedést könnyìti meg. Egy szakma akkor szabályozott, ha
jogszabályok annak gyakorlását vagy gyakorlásának módját, közvetlenül vagy közvetve, meghatározott szakmai
képesìtéshez kötik. Ezenfelül, vagy ilyen feltételek hìján is, szabályozott szakmának minősül az olyan szakmai
tevékenység, melyet az irányelvben leìrt szakmai szervezetek felügyelnek, azaz például megállapìtják a szakmai
magatartási szabályokat, a szakma folytatásához szükséges képesìtést tanúsìtó okiratot adnak ki, feljogosìtják
tagjaikat valamilyen szakmai cìm viselésére, illetve a szakma gyakorlását e szervezet tagságához kötik.
Az irányelv szubszidiárius jellegű: ha egy uniós jogi aktus valamely szakmai képesìtés elismerésére vonatkozó,
vagy azzal közvetlenül összefüggő rendelkezést tartalmaz, abban a tekintetben az irányelv nem alkalmazható. A
tagállamok az irányelvet 2007. október 20. napjáig voltak kötelesek átültetni belső jogrendszerükbe.
Az irányelv a szakmai képesìtések elismerésénél két alaphelyzettel számol. Az egyikben, egy tagállamban
letelepedett szolgáltató, átmeneti és alkalmi jelleggel, egy vagy több más államban is nyújt szolgáltatást,
valamilyen szakmát gyakorolva (határon átnyúló szolgáltatásnyújtás). A másik esetben az uniós tagállam
állampolgára letelepszik a fogadó tagállamban abból a célból, hogy munkavállalás vagy vállalkozás keretében,
állandó jelleggel, valamilyen szakmai tevékenységet folytasson. A következőkben ennek figyelembevételével
vizsgáljuk meg az irányelv fontosabb rendelkezéseit.
4.2.2. 12.4.2.2. A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás

(E tekintetben, az irányelv rendelkezéseire l. a 12.3.5.2 pontot.)
4.2.3. 12.4.2.3. A letelepedés jogával élők szakmai képesítésének elismerése

(a) A képesítések elismerésének három rendszere
A tagállamok képzési rendszerei igen eltérőek, és az egyes szakmák gyakorlásához szükséges képesìtések
megszerzése mögött is eltérő oktatási szint, követelmény, oktatási idő állhat. Ugyanakkor a tagállamoknak
alapvető érdeke, hogy a náluk letelepedett, más tagállamból érkezett uniós munkavállalók és vállalkozók a
szakmájukat kellő szìnvonalon és szakértelemmel gyakorolják, hiszen a fogyasztók elsősorban a fogadó állam
állampolgárai közül kerülnek ki. Így igen bonyolult és aprólékos feltételrendszer teljesüléséhez köti az irányelv
azt az általános, és az egész irányelv lényegét jelentő tagállami kötelezettséget, hogy egy tagállam egy uniós
tagállam állampolgárának köteles megengedni szakmája gyakorlását egy másik tagállamban szerzett képesìtés
alapján, l. 13. cikk (1) bekezdés.
Az alapkérdés abban fogalmazható meg, hogy mi alapján ismer el a fogadó tagállam egy másik tagállamban
szerzett képesìtést. Az „elismerés” ebben az összefüggésben nem jelent mást, mint azt, hogy a fogadó tagállam,
egy másik tagállamban szerzett szakmai képesìtés alapján, a saját területén engedi a képesìtéssel rendelkező
személynek a szakmája gyakorlását. Az irányelv az elismeréseknek három rendszerét alakìtotta ki.
(1) Elismerés a képesìtési szintek hasonlósága szerint (az elismerés általános rendszere).
A szakmák igen széles körénél, az erre előkészìtő képzések a legkülönbözőbb formát öltik az egyes
tagállamokban. Azonos szakma tekintetében is nagy különbségek léteznek az egyes tagállamok által előìrt
képzési és egyéb követelmények között.A jogharmonizáció csak igen kevés szakmánál érte el a konkrét képzési
követelményeket – l. alább a (3) pontot. A képesìtések elismerésének általános rendszere ezért a sokszìnű
képesìtési feltételeket vagy feltételrendszereket, és a hozzájuk kapcsolódó, a képesìtést bizonyìtó okiratokat,
tìpusokba (képesìtési szintekbe) sorolja azon az alapon, hogy milyen tìpusú, fokú, és mennyi időn át tartó képzés
472
áll mögötte, illetőleg milyen egyéb feltételei (pl. szakmai gyakorlat) lehetnek egy szakma gyakorlásának. Az
irányelv öt ilyen tìpust, azaz képesìtési szintet különböztet meg. Egy másik tagállamban szerzett képesìtés
elismerését pedig ahhoz kapcsolja, ahhoz a feltételhez köti, hogy a képesìtést nyújtó uniós tagállamban, és a
munkavállalót, vállalkozót fogadó másik uniós tagállamban az adott szakma gyakorlásának képzési és egyéb
követelményei melyik képesìtési szinthez sorolhatók, és e képesìtési szintek mennyire állnak közel egymáshoz.
(2) Elismerés a másik tagállamban szerzett szakmai tapasztalat alapján.
Az irányelv felsorolja azon tevékenységeket, amelyeknél, a kapcsolódó szakma gyakorlásának feltételeként a

fogadó államban támasztott általános, kereskedelmi vagy szakmai ismereteket és alkalmasságot kiváltja az
érintett szakma bizonyos, az irányelvben meghatározott időn keresztül való jogszerű gyakorlása egy másik
tagállamban. Ide a tevékenységek igen széles köre tartozik (pl. egyes textil-, fa-, bőr- fémipari tevékenységek,
kereskedelmi, szabadidő- és személyi szolgáltatások stb.)
(3) Elismerés a harmonizált képzési minimumkövetelmények alapján.
Az irányelv meghagyta azon szakmák külön szabályozását, melyekre nézve korábban – igen hosszú előkészìtés
után – létrejött szabályozás szektorális harmonizáció keretében, és a képesìtések elismerése az összehangolt
képzési minimumkövetelmények alapján történik. (L. az irányelven belül a külön rendelkezéseket az általános
ápolókra, a fogorvosokra, az állatorvosokra, a szülésznőkre, a gyógyszerészekre, az orvosokra, az
épìtészmérnökökre). Az általános elismerési szabályok e szakmákra csak kivételesen terjednek ki.
A következőkben a képesìtések elismerésének általános rendszerére térünk ki.
(b) A képesítések elismerésének általános rendszere
Az irányelv által szabályozott, és elismerendő képzések, végzettségek, képesìtések rendszere igen heterogén.
Kiterjedhet foglalkozásokra, melyeknél a fogadó állam felsőfokú képzést követel meg, de olyanokra is, ahol
nem kìván szakképzést, csak alkalmasságot vagy általános középfokú végzettséget. Itt kombinálódhatnak a
szakképzések közép- és felsőfokon, iskolarendszerben vagy iskolarendszeren kìvül, számot kell vetni a szakmai
gyakorlat, a szakmai tapasztalat, vagy pusztán az alkalmassági tanúsìtványok követelményével is. A fogadó
állam követelményrendszere természetesen eltérhet, és általában el is tér más tagállamokétól. Az irányelv a
fogadó állam követelményei szempontjából szabályozza a kötelező elismerés feltételeit akkor, ha a jelentkező
külföldi egy másik államban ugyanazon szakma folyatatásához eltérő (akár magasabb, akár alacsonyabb)
követelményeknek tett eleget. A kulcskérdés természetesen a képesìtések összehasonlìthatósága.
Egy adott szakmában, az egyes tagállamokban létező különböző tartalmú képesìtések összehasonlìthatósága
céljából, az irányelv öt képesìtési szintet (és kapcsolódó, a képesìtést tanúsìtó okiratfajtát) különböztet meg. Az
elismerés általános feltétele, hogy a képesìtést tanúsìtó okiratot azon tagállam, jogszabályban meghatározott
illetékes hatósága bocsássa ki, melyben az uniós tagállam állampolgára a képesìtést szerezte. Az egyes
képesìtési szinteknél szereplő, meghatározott tanulmányi ideig tartó képzés kiváltható az azzal egyenértékű,
részidős képzéssel is. A szabályozott képesìtési szintek a következők.
1. szint: Egy adott szakma tekintetében e képesìtési szinthez tartozik a képzettségi tanúsítvány, mely a
következőket tanúsìtja: a) az alábbi, 2–5. szinthez nem sorolható képzés elvégzését; vagy b) az általános
műveltséget nyújtó általános vagy középiskolai végzettséget; vagy c) külön, előzetes képzést nem kìvánó
vizsgát; vagy d) a szakmának valamely tagállamban három egymást követő éven át teljes munkaidőben történő
gyakorlását, illetve ezzel azonos időtartamban az előző tìz év folyamán részmunkaidőben történő gyakorlását.
2. szint: Egy adott szakma tekintetében e képesìtési szinthez tartozik a bizonyítvány, mely a következőket
tanúsìtja: a) általános jellegű középfokú képzés elvégzése, melyet az előìrásoknak megfelelően, a 3. szinttől
eltérő szakmai képzés, illetve szakmai gyakorlat egészìt ki; vagy b) műszaki, illetve szakmai jellegű középfokú
képzés elvégzése, melyet az előìrásoknak megfelelően, a 3. szinttől eltérő szakmai képzés, illetve szakmai
gyakorlat egészìt ki.
3. szint: Egy adott szakma tekintetében e képesìtési szinthez tartozik az oklevél (végbizonyítvány), mely a
következőket tanúsìtja: a) a 4. és az 5. szint alá nem tartozó, legalább egyéves felsőfokú képzés elvégzése; vagy
b) valamilyen középfokú képzés második ciklusának, és erre épülő szakmai képzésnek az elvégzése; vagy c) az
irányelvben rögzìtett, az előbbiekkel hasonló szakmai szìnvonalú és szintű speciális rendszerű képzés elvégzése.
4. szint: Egy adott szakma tekintetében e képesìtési szinthez tartozik azon oklevél (diploma), mely a
következőket tanúsìtja: felsőfokú (középfokú végzettségre épülő), legalább három-, de legfeljebb négyéves,
473
felsőoktatási intézményben, illetve azonos képzési szintet nyújtó egyéb intézményben folytatott képzés sikeres
elvégzése, a képzés mellett eshetőlegesen megkövetelt külön szakmai képzéssel, illetve gyakorlattal együtt.
5. szint: Egy adott szakma tekintetében e képesìtési szinthez tartozik azon oklevél, mely a következőket
tanúsìtja: felsőfokú (középfokú végzettségre épülő), négy évet meghaladó, felsőoktatási intézményben, illetve
azonos képzési szintet nyújtó egyéb intézményben folytatott képzés sikeres elvégzése, a képzés mellett
eshetőlegesen megkövetelt külön szakmai gyakorlattal együtt.
A fogadó tagállam az irányelvben szabályozott feltételek teljesìtésének igazolására elismeri a tagállamok

illetékes hatóságai által kiállìtott okmányokat, és ezen okmányokat a kérelmezőnek csatolnia kell az adott
foglalkozás gyakorlására irányuló kérelméhez. Az irányelv alapján – fő szabályként – a fogadó állam hiányos
képesìtésre való hivatkozással nem tagadhatja meg egy másik tagállam állampolgárától azt, hogy az a folytatni
kìvánt szakmát gyakorolja a helyi állampolgárokkal azonos feltételek mellett, amennyiben olyan, más
tagállamban szerzett képesìtést bizonyìtó okirattal rendelkezik, amely ott szükséges ahhoz, hogy ezt a szakmát
gyakorolja, és az a képesìtés, a fogadó tagállamban előìrt szakmai képesìtés szintjénél legfeljebb eggyel
alacsonyabb képesìtési szinttel egyenértékű képesìtésnek megfelel. Az elismerés legmarkánsabb korlátja éppen
ebben a szabályban nyilvánul meg: a képesìtést csak akkor köteles a fogadó állam elismerni, ha az a saját maga
által megkövetelt képesìtéshez képest, legfeljebb eggyel alacsonyabb (vagy azonos, vagy magasabb) képesìtési
szintnek felel meg.
Az elismerés, azonban további feltételekhez köthető, melyek közül kiemelendőek a kompenzációs intézkedések.
A fogadó állam, ugyanis a fenti feltételek fennállása mellett is kérheti a kérelmezőtől egy, három évnél nem
hosszabbalkalmazkodási időszak teljesìtését, illetve alkalmassági vizsga letételét. Ezt akkor teheti meg, ha a
megszerzett képesìtést nyújtó képzésben a képzési idő legalább egy évvel rövidebb, mint a fogadó államban;
vagy a megszerzett képesìtést nyújtó képzés olyan tárgyakat fogott át, amelyek lényegesen különböznek azoktól,
amelyek a fogadó tagállamban előìrt képesìtés megszerzéséhez szükségesek; vagy amennyiben a fogadó
államban a kérdéses szakma olyan szakmai tevékenységi területet is magában foglal, amely a kérelmező
származási tagállamában vagy abban a tagállamban, ahonnan a kérelmező érkezett, a szakmának nem képezi
részét, és ez a különbség a megszerzett képesìtést nyújtó képzés tárgyaiban is megnyilvánul.
Az alkalmazkodási időszak a szakma gyakorlása a fogadó tagállamban a kérelmező személy által, szakképzett
vezető irányìtása alatt, adott esetben további képzéssel kiegészìtve. Az alkalmassági vizsga a kérelmező szakmai
tudását felmérő vizsga a fogadó állam illetékes hatóságai előtt, különös tekintettel a kérdéses szakma azon
területeire, amelyeket az adott államban a kérelmező oklevele nem fed le.
A tagállam köteles felajánlani a választás lehetőségét a kérelmezőnek, hogy alkalmassági vizsga vagy az
alkalmazkodási időszak közül melyiket kìvánja teljesìteni.E választási lehetőséget az állam csak egy, a Bizottság
előtt lefolytatandó külön eljárás igénybevétele után, illetve az irányelvben kifejezetten szabályozott esetekben
tagadhatja meg. A kompenzációs intézkedések alkalmazását enyhìtheti az arányosság elve. Így a fogadó
államnak mindig meg kell bizonyosodnia arról, hogy a kérelmező szakmai tapasztalata áthidalja-e például a
képesìtést nyújtó képzés során hallgatott tantárgyak köre közötti lényeges különbségeket.
Ugyanakkor a kompenzációs intézkedések alkalmazását kizárja az, ha az adott szakma vonatkozásában „közös
(képesítési) követelményrendszert” fogadnak el uniós szinten. A közös követelményrendszer azon szakmai
képesìtési feltételeket tartalmazza, melyek egy-egy szakma tekintetében áthidalják a különbségeket az egyes
tagállamok képesìtési rendszerei között, elfogadhatóbbá téve egymás szabályozását. Amennyiben a külföldi
képesìtéssel rendelkező személy képesìtése megfelel az adott szakmában előzetesen elfogadott „közös
követelményrendszernek” (ha egyáltalán elfogadtak ilyet), akkor a fogadó tagállam kompenzációs intézkedést
nem ìrhat elő vele szemben.
Amennyiben szabályozott szakma gyakorlására irányuló engedély iránti kérelmet bìrál el a fogadó állam
hatósága, akkor megkövetelheti a külföldi képesìtéssel rendelkező kérelmezőtől az irányelvben meghatározott
dokumentumokat. Kétség esetén a fogadó állam hatósága közvetlenül is felveheti a kapcsolatot azon tagállam
illetékes hatóságával, mely a képesìtést tanúsìtó okiratot kiadta. Az engedélyezési eljárást három hónapon belül
határozattal kell lezárni, azonban ez a határidő egyes esetekben egy hónappal meghosszabbìtható. A külföldi
képesìtés alapján szakmát gyakorló személy használhatja a fogadó tagállamban, a gyakorolt szakmával
kapcsolatos, szabályozott szakmai cìmet is. Ugyanakkor a szakmai képesìtések elismerésének hatálya alá tartozó
személyeknek rendelkezniük kell olyan nyelvismerettel, mely szükséges a szakmának a fogadó tagállamban
való gyakorlásához.
4.3. 12.4.3. A Vlassopoulou-elv és a harmonizáció

474
A diplomák és szakképesìtések elismerésére vonatkozó harmonizációs szabályok alkalmazásánál, az EUMSz

45., 49. és 56. cikkekben foglalt szabadságok – e területen – háttérbe szorulnak, a lex specialis
következményeként. Az e szabadságokból folyó általános elv, melyet a külföldi szakképesìtések elismerésével
összefüggésben a Bìróság a Vlassopoulou-ügyben állapìtott meg, ugyancsak a háttérben marad. Ugyanakkor a
Vlassopoulou-elv jelentősége azon esetekben megmarad, melyekre valamilyen okból a harmonizációs irányelv
hatálya nem terjed ki. (Erre kifejezetten utal a Bìróság a Hocsman-ìtéletben, l. C-238/98 Hugo Fernando
Hocsman v Ministre de l’Emploi et de la Solidarité [2000] EBHT I-06623, 34. pont). E helyzetekben, ugyanis
újra előtérbe kerül az a kérdés, hogy a munkavállalók és vállalkozók szabad mozgására és letelepedésére
vonatkozó általános szabadságok milyen kötelezettségeket rónak az államokra az irányelv hatálya alól kieső
szakmai képesìtések elismerése vonatkozásában, és ezen összefüggésekben hogy lehet értelmezni e
szabadságokat. Az alábbi joghelyzetek – bár a régi, hatályukat vesztett irányelvekkel összefüggésben – jól
szemléltetik az általános elvek előtérbe kerülését a másodlagos jogforrások által nem szabályozott
tényállásoknál.
A Dreessen-ügyben, egy olyan belga épìtésztől tagadta meg a belga épìtészkamara a bejegyzést, aki
Németországban szerezte épìtész diplomáját, de erre a tìpusú diplomára – a Bizottság álláspontja szerint
véletlenül – nem terjedt ki az épìtészmérnökökre vonatkozó irányelv hatálya. A Bìróság szerint azonban ez nem
adhat okot automatikusan a bejegyzés elutasìtására, hiszen a Vlassopoulou-döntés nyomán a tagállam köteles a
kérelmező diplomáit, bizonyìtványait, gyakorlatát figyelembe venni és érdemben, tartalmilag is összevetni a
hazai jogalkotás által támasztott követelményekkel. C-31/00 Conseil national de l’ordre des architectes v
Nicolas Dreessen [2002] EBHT I-00663, 29. és 31. pont. A Vlassopoulou-elv jelentősége ilyen esetekben
változatlan.
A harmonizációs irányelv hatálya nem terjed ki olyan szakmai képesìtésekre, melyeket nem uniós államban
szerez valaki. A 2005/36/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdése kifejezetten a tagállamokra hagyja, hogy
szabályozzák a szabályozott szakmák gyakorlásának lehetőségét azon uniós tagállamok állampolgárai számára,
akik nem valamely tagállamban szerzett szakmai képesìtésről szóló okirattal rendelkeznek. Ez azonban nem
jelent kötelezettséget a tagállamokra. Abban az esetben, amennyiben egy uniós tagállam állampolgára nem
uniós tagállamban szerez szakmai képesìtést, és ezt a szakmai képesìtést egy tagállamban elismerik a hazai
szakképesìtéssel egyenértékűnek, ebből nem származik egy másik uniós tagállamra kötelezettség, hogy a saját
területén folytatandó tevékenységnél maga is elismerje ezt a szakképesìtést. L. ezzel összefüggésben C-424/97
Salomone Haim v Kassenzahnärztliche Vereinigung Nordrhein (II) [2000] EBHT I-05123, 52. pont.
Úgy tűnik azonban, hogy a Bìróság kiterjesztette a Vlassopoulou-elvet az uniós tagállamok azon állampolgáraira
is, akik nem uniós tagállamban szereztek diplomát. Az, hogy itt nincs kötelezettség elismerésre irányelvi
rendelkezés hìján, nem jelenti azt, hogy ne lennének a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságából fakadó
(bár az irányelvben szabályozottaknál jóval gyengébb) tagállami kötelezettségek. L. a Hocsman-ügyben az
utólag spanyol, illetve francia állampolgárrá lett argentin urológus esetét, C-238/98 Hugo Fernando Hocsman v
Ministre de l’Emploi et de la Solidarité [2000] EBHT I-06623, 35-36. pont. Ezt a Bìróság megerősìtette például
a Morgenbesser-ügyben, C-313/01 Christine Morgenbesser v Consiglio dell’Ordine degli avvocati di Genova
[2003] EBHT I-13467, 58. pont.
A nem uniós tagállamok állampolgáraira a kölcsönös elismerés rendszerének hatálya nem terjed ki, akkor sem,
ha családtagként jogosultak munkavállalásra, illetve vállalkozói tevékenység folytatására, a helyi
állampolgárokkal egyenlő feltételek mellett.
Megjegyzések
1. A szabályozott szakma fogalma lényeges a 2005/36/EK irányelv hatálya szempontjából. A szabályozott

szakma főszabályként azt jelenti, hogy jogszabályok annak gyakorlását vagy gyakorlásának módját, közvetlenül
vagy közvetve, meghatározott szakmai képesìtéshez kötik. Azonban e fogalom alkalmazása sokszor komoly
nehézségbe ütközik, és számos ügyben vitás kérdésként merült fel az Európai Bìróság előtt is. Így már az
Aranitis-ügyben kérdés volt, hogy mikor minősül egy szakma jogilag szabályozottnak. (A jogvita lényege abban
állt, hogy egy görög geológus jogosult-e Németországban a „geológus” szakmai cìm használatára.) A Bìróság
megállapìtotta:
19 Egy szakma gyakorlásának megkezdését vagy gyakorlását közvetlenül jogilag szabályozottnak kell tekinteni,
amennyiben a fogadó tagállam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései olyan rendszert hoznak létre,
amely ezt a szakmai tevékenységet kifejezetten azoknak tartja fenn, akik megfelelnek bizonyos feltételeknek, és
gyakorlásának megkezdését megtiltja azoknak, akik nem felelnek meg e feltételeknek.
475
C-164/94 Georgios Aranitis v Land Berlin [1996] EBHT I-0135, 19. pont. Ez az alapvető megállapìtás később
tovább finomodott, és a Bìróság például eshetőlegesen kiterjesztette – bizonyos feltételek mellett – a kollektìv
szerződés által szabályozott, mint jogilag szabályozott feltételekre is (l. C-234/97 Teresa Fernández de
Bobadilla v Museo Nacional del Prado és társai [1999] EBHT I-4773.)
2. Amennyiben egy uniós tagállam állampolgára tanulmányait részben nem uniós tagállamban folytatta, és egy
uniós tagállamban egy egyetem e tanulmányokat beszámìtotta, és ìgy adta ki a diplomát, ezt egy másik
tagállamban nem lehet megkérdőjelezni, csak kivételes körülmények esetén. Ez ugyanis uniós tagállamban
szerzett képesìtés. Így egy eredetileg algériai állampolgársággal rendelkező orvos esetében, aki belga
állampolgárságot szerzett, és akinek hatéves algériai orvosi tanulmányait a ghenti egyetemen végzett orvosi
tanulmányok során beszámìtották, a francia orvosi kamarába való felvétel során, nem lehet megkérdőjelezni a
tanulmányok ilyen módon történő beszámìtását. A ghenti egyetem által kiadott diploma a 93/16/EGK irányelv
hatálya alá esik akkor is, ha a tanulmányok 85%-át nem az adott egyetemen folytatták. C-110/01 Malika
Tennah-Durez v Conseil national de l’ordre des médecins [2003] EBHT I-06239, 69. és 70. pont.
3. Magyarországon a külföldi szakmai képesìtések, oklevelek elismerését alapvetően a külföldi bizonyìtványok

és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény szabályozza. A törvény hatálya jóval tágabb a 2005/36/EK
irányelvnél, ugyanis kiterjed az uniós tagállamokon kìvül megszerzett szakmai képesìtésekre, illetve ezt tanúsìtó
okiratokra is, tehát átfogóan szabályozza a külföldi szakmai képesìtések elismerését. Az irányelv legfontosabb
átültető jogszabálya is e törvény, melynek rendelkezéseit a 2007. évi CXX. törvény az irányelvnek megfelelően
módosìtotta.
A külföldi szakmai képesìtések elismerésével foglalkozó központi szerv az Oktatási Hivatal keretében működő
Magyar Ekvivalencia és Információs Központ, mely a külföldön szerzett bizonyìtványok és oklevelek
elismerésére vonatkozó eljárásokat lefolytatja, információt nyújt, illetve külföldön való felhasználásra hatósági
bizonyìtványt ad ki magyar szakmai képesìtéseket tanúsìtó okiratokról. (Vannak szakmák, melyeknél az
elismerést más hatóságok végzik, pl. egyes egészségügyi szakmáknál a 2003-ban létrehozott Egészségügyi
Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal.)
5. 12.5. A tőke szabad mozgása

A tőkemozgás szabadsága egy lényeges gazdasági tényező mozgását könnyìti a belső piacon, ìgy gazdasági és
jogi értelemben is, annak nélkülözhetetlen összetevőjét képezi. A közös piac kialakìtásának időszakában, a
tagállamok kötelezettsége csak azon tőkemozgások fokozatos felszabadìtására terjedt ki, amelyek a közös piac
megfelelő működését biztosìtották (l. az akkori EGK-Szerződés 67. cikkét). A tagállamok közötti tőkemozgások
korlátainak általános (a közös piac fogalmától függetlenìtett) kiküszöbölését a 88/361/EGK irányelv tartalmazta.
Ezután a Maastrichti Szerződés (1992/1993) hatályon kìvül helyezte a korlátozott hatókörű 67. cikket, és az
irányelv tágabb alaprendelkezését követve, az EKSz 73b. cikk beillesztésével, általánosan biztosìtotta a tőke
szabad mozgását (bizonyos kivételek mellett). Ma az EUM-Szerződés 63. cikke az alaprendelkezés, mely a
következőképpen szól (azonos a korábbi EKSz 73b cikkel, melynek számozása az Amszterdami Szerződéssel
56. cikkre módosult):
(1) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok
közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás.
(2) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok
közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás.
A Bìróság a Bordessa-ügyben közvetlen hatályt tulajdonìtott a fent hivatkozott irányelv 1. és 4. cikkének,

melyek a tőkemozgás és fizetési műveletek szabadságát, valamint a lehetséges korlátozásokat szabályozzák, l.
C-358/93 és C-416/93 Aldo Bordessa, Vicente Mari Mellado és Concepcio Maestre [1995] EBHT I-0361, 35.
pont. Ezután nem volt meglepő, hogy az irányelvi rendelkezésekkel lényegileg azonos tartalmú, a Maastrichti
Szerződéssel bevezetett rendelkezéseket is közvetlen hatályúnak tekintette, mivel világos és feltétel nélküli
kötelezettséget tartalmaz (ez vonatkozik a harmadik államokkal kapcsolatos tőkemozgásra is). Sőt úgy tűnik,
hogy ez a közvetlen hatály magánfelek közötti jogvitában is érvényesül, tehát horizontális jellege is van.
Legalábbis a Bìróság előzetes döntésben értelmezte a tőke szabad mozgását biztosìtó rendelkezést a magánfelek
közötti jogvitában is, l. C-464/98 Westdeutsche Landesbank Girozentrale v Friedrich Stefan [2001] EBHT I-
00173.
5.1. 12.5.1. Mi a tőkemozgás?
476
Az EUMSz 63. cikkben foglalt tőke és fizetési műveletek fogalmát a 88/361/EGK irányelv rendelkezései
alapján lehet meghatározni. A Bìróság, amikor a szerződéses rendelkezés alkalmazási körét azonosìtja, az
irányelv rendelkezéseiből indul ki, mely igen részletes szabályozást tartalmaz e vonatkozásban (l. az irányelv I.
sz. mellékletét). A felsorolás nem zárt, tőkemozgásnak minősülhetnek itt fel nem sorolt műveletek is. Az
irányelv a tőkemozgások következő főbb fajtáit különbözteti meg:
1. közvetlen befektetések (pl. részesedés vállalkozásokban, hosszú távú kölcsönök);
2. ingatlanbefektetések;
3. tőkepiaci műveletek (pl. értékpapìr bevezetése, értékpapìr megszerzése);
4. kollektìv befektetési társaságok befektetési jegyeivel végrehajtott műveletek;
5. pénzpiaci műveletek;
6. pénzügyi intézményeknél folyószámla és betéti számla műveletek;
7. hitelezés kereskedelmi ügyletekkel vagy szolgáltatásnyújtással összefüggésben;
8. pénzügyi kölcsönök és hitelek;
9. kezesség, zálogjog, és egyéb garanciák nyújtása;
10. biztosìtási szerződésekkel kapcsolatos átutalások;
11. személyes tőkemozgások (pl. kölcsönök, ajándékok, alapìtványok, hozományok, örökség és hagyaték);
12. értékpapìrok és fizetőeszközök be- és kivitele;
13. egyéb tőkemozgások (pl. kártérìtés, szerzői jogdìjak, szolgáltatáshoz kapcsolódó pénzösszeg átutalása).
A tőkemozgás fogalmát a lehető legtágabban kell értelmezni, és ez magában foglalja azon műveleteket is,
amelyek technikai előfeltételét, lebonyolìtási módját jelentik a tőkemozgásnak, vagy járulékos jellegűek a
műveletek fent felsorolt tìpusainál. Így a tőkemozgás magában foglalja a kapcsolódó, bármely természetes vagy
jogi személy által végrehajtott műveletet, pl. ügyletek megkötését, teljesìtését, az átutalásokat, a piacon
rendelkezésre álló valamennyi pénzügyi technikához való hozzáférést, a számlanyitást és pénzeszközök számlán
való elhelyezését.
5.1.1. 12.5.2. A tőkemozgást korlátozó tagállami intézkedések

Az EUM-Szerződés 63. cikke alapján, a tagállamoknak a fentiek szerint meghatározott tőkemozgások esetében
nem szabad korlátozásokat bevezetni belső jogukban és joggyakorlatukban. A korlátozások sokféle formát
ölthetnek, nagyon nehezen határolható be azon élethelyzetek köre, melyeknél felvetődhet a tőke szabad
áramlásának akadályozása.
Tényállás szempontjából talán a legegyszerűbb ilyen élethelyzet, amikor egy tagállam korlátozza a
devizakivitelt vagy -behozatalt, és valaki ellen ennek megsértése miatt eljárás indul. L. a fent hivatkozott
Bordessa-ügyet, vagy a Sanz de Lera-ügyet, (C-163/94, C-165/94 és C-250/94 Lucas Emilio Sanz de Lera,
Raimundo Dìaz Jiménez és Figen Kapanoglu [1995] EBHT I-4821). Ezenfelül, azonban ide tartozhat minden
olyan tagállami intézkedés, mely a külföldi befektetőket elriasztja attól, hogy valamilyen befektetést végezzenek
az adott államban, ugyanis az ilyen intézkedések esetenként csak látszólagossá teszik a tőke szabad mozgását.
Az Európai Bìróság joggyakorlatában elsősorban az ingatlanforgalommal, és a gazdasági társaságokkal
kapcsolatos, a külföldieket hátrányosan érintő korlátozások kerültek terìtékre.
Az uniós jog nem tesz lehetővé olyan korlátozásokat, mely a külföldi, uniós tagállam állampolgárságával, vagy
honosságával rendelkező befektetőket visszatartja attól, hogy befektessenek gazdasági társaságokba. Ezért
például szemben állhat az uniós joggal, az államnak speciális jogokat biztosìtó, egyedi részvények
(„aranyrészvény”) léte egyes gazdasági társaságokban, (l. pl. C-282/04 és C-283/04 Bizottság v Hollandia
(Holland aranyrészvény-ügy) [2006] EBHT I-9141).8 Azonban az részvényesek jogainak más tìpusú korlátozása
8
Áttekintést ad Thirion, 2003, 225. o.
477
is támadhatóvá válhat az uniós jog alapján. Így nem állta ki a tőkemozgás szabadságát megkövetelő
rendelkezésének próbáját azon olasz szabályozás sem, mely egyes energiacégeknél, az alaptőke két százalékát
meghaladó részesedés megszerzése esetén, ha a részesedést szerző cég nem felelt meg bizonyos feltételeknek,
előìrta a szavazati jogok felfüggesztését (C-174/04 Bizottság v Olaszország (Energiarészvények) [2005] EBHT
I-4933).
Külön problémakör a Bìróság ìtélkezési gyakorlatában, amikor a tagállam a gazdasági társaságból származó
osztalék (vagy általában a tőkejövedelmek) adózási feltételeinél olyan adószabályokat alkalmaz, mely
hátrányosabb helyzetbe hozza a külföldi társaságokba befektetőket, vagy a külföldről származó
tőkejövedelemmel rendelkezőket. Így ellentétes az EUMSz 63. és 65. cikkel, ha a részvényes csak akkor
jogosult bizonyos adójóváìrásra, amennyiben az osztalékot fizető gazdasági társaság hazai (az adott tagállamban
honos), de nem jogosult akkor, ha a társaság külföldi (C-292/04 Wienand Meilicke, Heidi Christa Weyde és
Marina Stöffler v Finanzamt Bonn-Innenstadt [2007] EBHT I-1835, 31. pont.) Nem állta ki a próbát a Lenz-
ügyben azon osztrák adójogszabály sem, mely csak a hazai eredetű tőkejövedelmek jogosultjai számára tette
lehetővé a kedvezményes adókulcs szerinti adózást, a külföldi tőkejövedelmek után nem (C-315/02 Anneliese
Lenz v Finanzlandesdirektion für Tirol [2004] EBHT I-7063).
Az ingatlanforgalom korlátozása is visszatarthatja külföldi befektetőket attól, hogy befektessenek az adott

tagállamban, ìgy a kérdés jellegében a tőke szabad áramlását biztosìtó uniós szabályok hatálya alá eshet. A
külföldiek által történő ingatlanszerzés engedélyhez kötöttsége sértheti ezeket a szabályokat, l. pl. C-300/01
Doris Salzmann [2003] EBHT I-4899, vagy C-452/01 Margarethe Ospelt és Schlössle Weissenberg
Familienstiftung [2003] EBHT I-9743. Az ingatlanforgalmat érintő, látszólag nem nagy jelentőségű, specifikus
szabályok is akadályozhatják – jogellenesen – a tőke szabad mozgását. Erre szolgál példaként a Trummer-ügy.
C-222/97 Manfred Trummer és Peter Mayer
[1999] EBHT I-01661
[Az osztrák szabályozás szerint, az ingatlan-nyilvántartásba jelzálogot bejegyezni csak akkor lehetett, ha a
biztosìtott értéket osztrák valutában adták meg. Mayer, egy osztrák ingatlan német tulajdonosa német márkában
meghatározott vételárban eladott egy ingatlanrészt M. Trummer vevőnek, azonban a vételárhátralék biztosìtására
jelzálog bejegyzését kötötték ki. A jelzálog által biztosìtott értéket német márkában határozták meg, amit emiatt
elutasìtott az ingatlan-nyilvántartást vezető bìróság. Az ügy felkerült az osztrák legfelsőbb bìrósághoz (Oberster
Gerichtshof), amely előterjesztette az ügyet Luxemburgban.]
20 Ebben a vonatkozásban figyelemmel kell lenni arra, hogy a Szerződés nem határozza meg a tőkemozgás és a
fizetési műveletek fogalmát.
21 Ugyanakkor, mivel az EK-Szerződés 73b. [később EKSz 56. jelenleg EUMSz 63.] cikke lényegében
megismétli a 88/361 irányelv 1. cikkét, még ha utóbbi elfogadására az EGK-Szerződés 69. cikke és 70. cikkének
(1) bekezdése alapján került sor, amelyek helyébe időközben az EK-Szerződés 73b. és azt követő cikkei léptek,
az irányelvhez csatolt, a tőkemozgásokról szóló nómenklatúra a tőkemozgások fogalmának meghatározása
érdekében ugyanúgy iránymutató jellegű, mint amilyen korábban, a 73b., és az azt követő cikkek hatálybalépése
előtt volt, figyelemmel arra, hogy – bevezető rendelkezéseivel összhangban – a felsorolás nem teljes körű.
22 Márpedig a 88/361 irányelv I. mellékletének II. pontjából, a nómenklatúra bevezetéséből és a mellékletet

követő magyarázó megjegyzésekből kitűnik, hogy egy ingatlanbefektetés felszámolása tőkemozgásnak minősül.
[…]
24 Az alapeljárásban érintett jelzálog elválaszthatatlanul kötődik a tőkemozgásokhoz – a jelen esetben egy

ingatlanbefektetés felszámolásához. Továbbá, a 88/361 irányelvhez csatolt, a tőkemozgások
nómenklatúrájánakIX. pontja is tartalmazza a jelzálogot. Következésképpen, az a Szerződés 73b. cikkének
alkalmazási körébe tartozik.
25 Másodsorban megvizsgálandó, hogy a jelzálognak egy tagállam valutájában történő bejegyzésére vonatkozó
tilalom, a tőkemozgások korlátozásának minősül-e.
26 Egy ilyen szabályozás, mint ami az alapeljárás tárgyát képezi, gyengìti a kapcsolatot a biztosìtandó
követelés, amely valamely másik tagállam valutájában fizetendő, és a jelzálog között, amelynek értéke az
esetleges későbbi pénzügyi ingadozások nyomán alacsonyabb lehet a biztosìtandó követelés értékénél. Ez pedig
a biztosìték hatékonyságát, és ìgy annak megnyerő voltát csökkenti. Ez a szabályozás eltérìti az érdekelteket
478
abbéli szándékuktól, hogy valamely másik tagállam valutájában határozzák meg a követelést, és ìgy megfosztja
őket attól a jogosultságtól, amely a tőke- és fizetési műveletek szabad mozgásának összetevőjét képezi […]
27 Másfelől, a kérdéses szabályozás esetlegesen többletköltségeket ró a szerződő felekre, arra kényszerìtve őket,
hogy – kizárólag a jelzálogbejegyzés céljából –, a követelést a nemzeti valutába értékeljék át, és esetleg
dokumentálják ezt az átértékelést.
28 Ilyen feltételek mellett, azon kötelezettséget, hogy a nemzeti valutát közbe kell iktatni jelzálog létesìtése
céljából, a Szerződés 73b. cikke értelmében, elvileg a tőkemozgások korlátozásának kell tekinteni. […]
34 A fenti megfontolások nyomán, a kérdést feltevő bìróságnak adandó válasz az, hogy a Szerződés 73b. cikke
kizár egy olyan, a per tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozást, amely valamely más tagállam
valutájában fizetendő követelés biztosìtására szolgáló jelzálognak, nemzeti valutában történő bejegyzésére
kötelez.
A tagállami korlátozások igen sok formát ölthetnek, ahogy ezt a fenti, Trummer-ügy is bizonyìtja. Az EUM-
Szerződés 63. cikkében foglalt tilalom azonban természetszerűleg nem abszolút. Bár ilyen a fenti ügyben nem
merült fel, de vannak kivételek, melyek egyes esetekben lehetővé teszi a tagállamok számára a tőkemozgások és
fizetési műveletek korlátozását.
5.2. 12.5.3. A tőkemozgás korlátozása a Szerződés külön

rendelkezései alapján
Az EUM-Szerződés 64. és 65. cikke a tőkemozgás és a fizetési műveletek korlátozására több lehetőséget enged
a tagállamok számára.
(1) A tagállamok adójogukban alkalmazhatnak megkülönböztetéseket lakóhely vagy a tőkebefektetés helye

alapján, amennyiben az nem szolgál önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül. A
korlátozást azonban szorosan kell értelmezni, és nem biztos, hogy az ilyen alapon történő megkülönböztetések
mindegyike összeegyeztethető az EUM-Szerződéssel (különös tekintettel az önkényesség és a rejtett korlátozás
lehetőségére). A Bìróság úgy véli, hogy a lakóhely vagy a tőkebefektetés helye alapján történő
megkülönböztetéseknek vagy „objektìve nem összehasonlìtható helyzetekben” lévő adóalanyokra kell
vonatkozniuk, vagy általános érdekeket kell szolgálniuk, mint pl. az adórendszer egységessége, koherenciája –
és mindemellett mindkét esetben meg kell felelniük az arányosság elvének, l. pl. 319/02 Petri Manninen [2004]
Nem felelt meg e feltételeknek például az a luxemburgi adószabály, mely részvényvásárlásnál csak abban az
esetben adott jövedelemadónál kedvezményt, ha Luxemburgban bejegyzett cég részvényeit vásárolta meg az
adóalany, C-242/03 Ministre des Finances v Jean-Claude Weidert és Élisabeth Paulus [2004] EBHT I-7379, 28.
pont. Hasonlóan nem egyeztethető össze a szerződéssel, hogy az osztrák szabályozás csak Ausztriában
bejegyzett vállalatoktól származó osztalék adóztatásánál nyújt jövedelemadó-kedvezményt, 315/02 Anneliese
Lenz v Finanzlandesdirektion für Tirol [2004] EBHT I-7063, 49. pont.
(2) A tagállamok intézkedhetnek – különösen az adózás és a pénzügyi szervezetek prudenciális felügyelete terén
– jogszabályok megsértésének megakadályozására, illetve előìrhatják a tőkemozgások igazgatási vagy
statisztikai célú bejelentését – amennyiben ezek nem szolgálnak önkényes megkülönböztetés vagy rejtett
korlátozás eszközéül. A bejelentés (vagy engedélyezés) általában arra szolgál, hogy a tagállam hatósága észlelje
vagy megakadályozza olyan ügyletek létrejöttét, melyek sértenek alapvető, és az EUM-Szerződés által is védett
társadalmi érdekeket, és ìgy indokul szolgálnak valamilyen korlátozás alkalmazásához. A Reisch-ügyben épìtési
telkek vásárlása esetén előzetes bejelentési és engedélyezési eljárás ìrt elő osztrák tartományi jogszabály. A
Bìróság szerint, az engedélyezés nem egyeztethető össze a tőkemozgás szabadságával cikkel, mìg az előzetes
bejelentés előìrása igen. C-515/99, C-519-524/99 és C-526-540/99 Hans Reisch és mások [2002] EBHT I-2157.
(3) A tagállamok intézkedéseket hozhatnak a közrend vagy közbiztonság védelmében – amennyiben ezek nem
szolgálnak önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül.
E tekintetben az Eglise de scientologie-ügyben hozott döntés lényeges megállapìtásokat tett. Franciaország

egyes esetekben előzetes engedélyhez kötötte a külföldről jövő közvetlen befektetéseket, amennyiben azok a
közrendet, közbiztonságot fenyegetik. A felperesek kérvényezték a miniszterelnöknél néhány korlátozás
hatályon kìvül helyezését, ami nem történt meg. A francia Államtanács által előterjesztett ügyben nem is az volt
a kérdés, hogy ilyen előìrás korlátozásnak minősül-e, hanem az, hogy indokolható-e közrendi és közbiztonsági
479
okokkal. Látható az ügyből, hogy a Bìróság a közrendi és közbiztonsági indokokat teljesen azonos módon
kezeli, mint a letelepedés vagy szolgáltatásnyújtás szabadságánál előforduló ugyanilyen korlátozásokat (pl. a
tényleges és kellően súlyos fenyegetés követelménye, a jogorvoslathoz való jog stb.), sőt kifejezetten az e
körben hozott döntésekre hivatkozik vissza. A fenti ügyben a francia szabályozás azért nem bizonyult
összeegyeztethetőnek a Szerződéssel, mert általánosan vonatkozott a külföldi közvetlen befektetésekre, és
semmilyen meghatározás, részletesebb szabály nem szerepelt benne, hogy milyen körülmények esetén kerül
veszélybe a közrend vagy közbiztonság, ìgy a jogbiztonság követelménye is sérült. C-54/99 Association Eglise
de Scientologie de Paris és Scientology International Reserves Trust v Miniszterelnök [2000] EBHT I-01335,
különösen 20–23. pont.
(4) A fentieken túl, úgy tűnik, hogy a Bìróság az egyenlően alkalmazandó intézkedéseknél itt is alkalmazza a
Cassis de Dijon-ügyben megismert ésszerűségi szabályt. Több ügyből látható, hogy a tőkemozgás korlátozása
akkor is összeegyeztethető a Szerződéssel, ha valamilyen általános érdeket véd:
A tőke szabad mozgását, mint a Szerződés alapvető elvét, csak olyan nemzeti szabályok korlátozhatják,
melyeket a Szerződés 73d [EKSz 58., jelenleg 65.] cikkében foglalt indokok, vagy a közérdek érvényesülést
kìvánó követelményei alapoznak meg, és amelyek a fogadó állam területén tevékenységet folytató összes
személyre és vállalkozásra alkalmazhatóak. Továbbá, ahhoz, hogy igazolhatóak legyenek, a nemzeti
jogszabályoknak alkalmasaknak kell lenniük a kitűzött cél elérésére, és nem mehetnek túl azon, ami szükséges
ennek eléréséhez, hogy az arányosság elvével összhangban legyenek […]
C-367/98 Bizottság v Portugália (Privatizáció) [2002] EBHT I-4731, 49. pont (kiemelés a szerzőtől).
(5) A tőkemozgás korlátai harmadik államokkal szemben jogszerűen fenntarthatók abban az esetben, ha azok
tagállami vagy uniós jogszabályok alapján 1993. december 31-én hatályban voltak (Magyarország, Bulgária és
Észtország esetén ez az időpont 1999. december 31.), amennyiben azok közvetlen befektetéssel, pénzügyi
szolgáltatások nyújtásával, letelepedéssel vagy értékpapìrok tőkepiacokra történő bevezetésével összefüggőek.
A tőkemozgás szabadságától való átmeneti eltérésként, a csatlakozási szerződésben foglaltak alapján,

Magyarország öt évre fenntarthatta a külföldiek vonatkozásában a másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlan
megszerzésére vonatkozó, 2003. április 16-án hatályos jogszabályaiban foglalt korlátozásokat. Magyarország a
csatlakozástól számìtott hét éven keresztül fenntarthatja a csatlakozási szerződés aláìrásának időpontjában
hatályos jogszabályokban foglalt, a nem Magyarországon lakó vagy nem magyar állampolgár természetes
személyek, illetve a jogi személyek általi, mezőgazdasági földterület megszerzésére vonatkozó tilalmat.
Megjegyzések
1. A Maastrichti Szerződés által hozott változások előtt, az EGK-Szerződésben a tőke szabad áramlására
vonatkozó tagállami kötelezettségek nem voltak kellően világosak és feltétel nélküliek, a kötelezettség
terjedelme a Tanács további aktusától függött. Így további, végrehajtó másodlagos jogszabályok nélkül nem
látta a Bìróság azokat közvetlenül hatályosnak, l. 203/80 Guerrino Casati [1981] EBHT 2595, 9–12. pont.
Azonban a tőkemozgástól eltérően, a fizetési műveletek tekintetében, igen konkrét kötelezettségek keletkeztek
(nem kìvánván további végrehajtó szabályozást), amennyiben e fizetések kapcsolatban voltak más szabadság
gyakorlásával (pl. áruk szabad mozgása vagy szolgáltatás igénybevétele). Az árumozgás vagy a
szolgáltatásnyújtás felszabadìtása ugyanis szükségszerűen együtt járt a kapcsolódó fizetési műveletek
liberalizálásával is, l. e tekintetben 286/82 és 26/83 G. Luisi és G. Carbone v Ministero del Tesoro [1984] EBHT
0377, 13. pont.
2. A tőkemozgásnak sok fajtája van, és számos egyéb uniós jogterületet érint. A pénzügyi szolgáltatásoknál
egyébként is szorosan összefonódik a szolgáltatásnyújtás szabadságával is (pl. banki, biztosìtási szolgáltatások),
és sokszor nehéz elkülönìteni a két területet annak ellenére, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapvetően
szubszidiárius szabályozás. Emellett is számos uniós harmonizációs jogszabály, illetve harmonizációs jogterület
hozható a tőkemozgás szabadságával összefüggésbe. Átfedési pontok vannak például a társasági jogi, adójogi
harmonizáció egyes részei és a tőkemozgások között, l. pl. a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004/25/EK
európai parlamenti-tanácsi irányelvet (HL L 142., 2004.4.30., 12. o.), vagy a tőkeemelés közvetett adóirólszóló,
módosìtott 69/335/EGK tanácsi irányelvet (HL L 249., 1969.10.3., 25. o.) Ez utóbbi esetében a Bìróság
kifejezetten megállapìtotta, hogy a tőke szabad mozgásának elősegìtése végett hozták létre a harmonizált
szabályozást, 112/86 Amro Aandelen Fonds v Inspecteur der Registratie en Successie [1987] EBHT 4453, 7.
pont.
480
A pénzügyi és befektetési szolgáltatásokkal, azok hátterével összefüggő harmonizációs területek is figyelembe

jöhetnek, mint érintkezési pontok a tőkemozgás szabadságához, l. pl. az Európai Parlament és a Tanács
924/2009/EK rendeletét a határokon átnyúló fizetésekről (HL L 266., 2009.10.9., 11. o.), a határokon átnyúló
átutalásokról szóló 97/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 43., 1997.2.14., 25. o.), a pénzügyi
eszközök piacairól szóló 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.), az
értékpapìrok hivatalos tőzsdei jegyzésre történő bevezetéséről és az ilyen értékpapìrokról közzéteendő
információkról 2001/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, (HL L 184., 2001.7.6., 1. o.), vagy a
hitelintézetekről szóló 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 177., 2006.6.30., 1. o.), és a
bennfentes kereskedelemről és a piaci visszaélésről szóló 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet
(HL L 96., 2003.4.12., 16. o.).
3. A tőkemozgás és a fizetési műveletek korlátozása alól további, kisebb gyakorlati jelentőségű kivételek is
léteznek. Így az EUM-Szerződés 144. cikke alapján, amennyiben egy, a monetáris politikában, derogációs
rendelkezés alá eső tagállamban hirtelen fizetésimérleg-válság lép fel, az érintett tagállam bizonyos feltételek
esetén tehet szükséges, ideiglenes védintézkedéseket.E védintézkedések kiterjedhetnek a tőkemozgás
korlátozására is. Ugyanakkor a Tanács az EUM-Szerződés 66. cikke alapján védintézkedéseket hozhat
legfeljebb hat hónapos időszakra, ha a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás a
gazdasági és monetáris unió működésében súlyos nehézségeket okoz vagy azzal fenyeget.
481
B. függelék - Hivatkozott bírósági
határozatok
(Megjegyzés: dőlt betűvel szedve azok az oldalszámok, melyeken az adott határozatból idézet is szerepel.)
1. A Bíróság hivatkozott határozatai

(a felek neve rövidìtve, illetve részben elhagyva)
ABNA v Secretary of State for Health (C-194/04) [2005] EBHT I-10423....391, 392
AC-ATEL Electronics Vertriebs GmbH v Hauptzollamt München-Mitte (C-30/93) [1994] EBHT I-2305....136,
140
Adams v Bizottság (145/83) [1985] EBHT 3539....460, 469
ADBHU; Procureur v ADBHU (240/83) [1985] EBHT 0531....140, 493, 621
Adeneler v ELIG (C-212/04) [2006] EBHT I-6057....353
Adoui és Cornuaille v Belgium (115/81 és 116/81) [1982] EBHT 1665....573
Advocaten voor de Wereld VZW v Leden van de Ministerraad (C-303/05) [2007] EBHT I-3633....482
Airola v Bizottság (21/74) [1975] EBHT 0221....525
Alcan v Bizottság (69/69) [1970] EBHT 0385....117, 278–279
Aldona Malgorzata Jany és mások v Staatssecretaris van Justitie (C-268/99) [2001] EBHT I-08615....658
Alexander Moksel Import-Export GmbH & Co. Handels-KG v Bizottság (45/81) [1982] EBHT 1129....290
Algemene Scheeps Agentuur Dordrecht (C-311/04) [2006] EBHT I-0609....207, 211
Alliance for Natural Health és Nutri-Link (C-154/04 és C-155/04) [2005] EBHT I-6451....191
Alluè v Universitá degli studi di Venezia (33/88) [1989] EBHT 1591....632
Alluè v Universitá degli studi di Venezia (C-259/91, C-331/91 és C-332/91 P.) [1993] EBHT I-4309....628, 632
Almelo és mások v NV Energiebedrijf Ijsselmij (C-393/92) [1994] EBHT I-1477....415, 416–417
Alpine Investments v Minister van Financien (C-384/93) [1995] EBHT I-1141....657
Alsthom Atlantique v Sulzer SA (C-339/89) [1991] EBHT I-0107....310, 311
Alvis v Tanács (32/62) [1962] EBHT 0101....548
Amministrazione delle Finanze dello Stato v Societá Petrolifera Italiana és Spa Michelin Italiana (267-269/81)
[1983] EBHT 0801....400
Amro Aandelen Fonds v Inspecteur der Registratie en Successie (112/86) [1987] EBHT 4453....681
Amsterdam Bulb BV v Produktschap voor Siergewassen (50/76) [1977] EBHT 0137....229
Amylum v Tanács és Bizottság (116 és 124/77) [1979] EBHT 3497....466
Angonese v Cassa di Risparmio di Bolzano (C-281/98) [2000] EBHT I-04139....639, 665
Antonio v Amministrazione delle finanze dello Stato (C-246, 247, 248, 249/94) [1996] EBHT I-4373....310
482
Hivatkozott bìrósági határozatok
Antonissen (C-292/89) [1991] EBHT I-0745....241, 567
Aprile v Amministrazione delle Finanze dello Stato (C-228/96) [1998] EBHT I-7141....376–378
Aranitis v Land Berlin (C-164/94) [1996] EBHT I-0135....674
Arcado v SA Haviland (9/87) [1988] EBHT 1539....139
Arcaro (C-168/95) [1996] EBHT I-4705....351
Arcor v Németország (Arcor (III), (C-152, 153,154/07,) [2008] EBHT I-5959....331
Ariete-ügy: 811/79 Amministrazione delle finanze v Ariete [1980] EBHT 2545....256–258, 262
Asscher (C-107/94) [1996] EBHT I-3089....626
Associazione Industrie Siderurgiche Italiane v ESZAK Főhatósága (3/54) [1954] EBHT 0123....393
ASTI v Chambre des employés privés (213/90) [1991] EBHT I-3507....631
Atlanta v Bundesamt Fuerernaehrung und Forstwirtschaft (C-465/93) [1995] EBHT 3761....199, 257, 390, 391
Atxalandabaso v Európai Parlament (C-308/07 P.) [2009] EBHT I-0000 (nincs még közzétéve)....549
Auer (C-136/78) [1979] EBHT 0437....652
Auer v Ministere public (271/82) [1983] EBHT 2727....311, 344
Ausztria v Martin Huber (C-336/00) [2002] EBHT 7699....185
Axa Royale Belge v Georges Ochoa (C-386/00) [2002] EBHT I-2209....357
Babahenini v Belgium (C-113/97) [1998] EBHT I-0183....311
Banchero (C-387/93) [1995] EBHT I-4663....617
Banks v British Coal Corporation (C-128/92) [1994] EBHT I-1209....445
Barra v Belgium (309/85) [1988] EBHT 0355....262, 370
Bauer v Bizottság (C-299/93) [1995] EBHT I-0839....454, 457
Bauhuis v Hollandia (46/76) [1977] EBHT 0005....595
Baumbast és R v Secretary of State for the Home Department (C-413/99) [2002] EBHT I-07091....560–561,
579, 585, 587, 589, 636
Baxter v Premier Ministre (C-254/97) [1999] EBHT I-4809....653
Bayerische HNL v Tanács és Bizottság (83, 94/76 és 4, 15, 40/77) [1978] EBHT 1209....358, 464–465, 466
Becker v Finanzamt Münster-Innenstadt (8/81) [1982] EBHT 0053....324-326
Beentjes v Hollandia (31/87) [1988] EBHT 4635....415
Bela-Mühle v Grows-Farm (114/76) [1977] EBHT 1211....206, 291, 464
Belgapom; Groupement national des negociants en pommes de terre de Belgique v ITM Belgium és Vocarex Sa
(C-63/94) [1995] EBHT I-2467....617, 618
Belgium v Bizottság (Munkahely-teremtési támogatások) (C-110/03) [2005] EBHT I-2801....192
Belgium v Spanyolország (Borok eredet-megjelölése) (C-388/95) [2000] EBHT I-3123....440
483
Bellone v Yokohama (C-215/97) [1998] EBHT I-2191....357
Benedetti v Munari F.lli s.a.s. (52/76) [1977] EBHT 0163....401
Bergaderm v Bizottság (C-352/98 P.) [2000] EBHT I-5291....458
Bernáldez (C-129/94) [1996] EBHT I-1829....357
Bessin et Salson v Administration des douanes (386/87) [1989] EBHT 3551....375
Bettray v Staatssecretaris van Justitie (344/87) [1989] EBHT 1621....623, 638
Bianco v Directeur Général des douanes et droits indirects (331/85, 376/85 és 378/85) [1988] EBHT 1099....379
Bickel és Franz (C-274/96) [1998] EBHT I-7637....650
Bidar v London Borough of Ealing (C-209/03) [2005] EBHT I-2119....585, 586–587
Bilka-Kaufhaus v Karin Weber von Hartz (170/84) [1986] EBHT 1607....503
Birra Dreher v l’Administration italienne des finances (162/73) [1974] EBHT 0201....417
Birra Wührer v Tanács és Bizottság (256, 257, 265, 267/80, és 5, 51/81 és 282/82) [1984] EBHT 3693....470
Bizottság v Belgium (SNCB-támogatás) (156/77) [1978] EBHT 1881....270, 295, 438
Bizottság v Belgium (Vadon élő madarak) (247/85) [1987] EBHT 3029....435
Bizottság v Belgium (Személygépkocsik – ÁFA) (324/82) [1984] EBHT 1861....430
Bizottság v Belgium (Faanyagok átalányilletéke) (77/69) [1970] EBHT 0237....425
Bizottság v Belgium (Baromfi-ügy) (314/82) [1984] EBHT 1543....595
Bizottság v Belgium (Belga közszolgálat) (149/79) [1980] EBHT 3881....636, 637
Bizottság v Belgium (Belga sör- és boradó) (356/85) [1987] EBHT 3299....599, 601
Bizottság v Belgium (Biztonsági cégek engedélyezése) (C-355/98) [2000] EBHT I-1221....652
Bizottság v Belgium (Gépjárművek és mezőgazdasági gépek) (102/79) [1980] EBHT 1473....431, 433–434
Bizottság v Belgium (Helyhatósági választások) (C-323/97) [1998] EBHT I-4281....533
Bizottság v Belgium (Helyi adók) (85/85) [1986] EBHT 1149....429-430
Bizottság v Belgium (Hitelintézetek) (301/81) [1983] EBHT 0467....428, 434
Bizottság v Franciaország (Tengerészeti munkatörvénykönyv) (167/73) [1974] EBHT 0359....426, 434
Bizottság v Belgium (Légijárművek lajstromozása) (C-203/98) [1999] EBHT I-4899....650
Bizottság v Belgium (Tartózkodási jogok) (C-408/03) [2006] EBHT I-2647....582–583
Bizottság v CO.DE.MI. (318/81) [1985] EBHT 3693....456–457
Bizottság v Cresson (C-432/04) [2006] EBHT I-6387....108
Bizottság v Dánia (Alkoholadó III) (171/78) [1980] EBHT 0447....598
Bizottság v Dánia (Dán boradó) (106/84) [1986] EBHT 0833....600
Bizottság v Dánia (Italgöngyöleg) (302/86) [1988] EBHT 4607....621
484
Bizottság v Egyesült Királyság (Baromfiimport) (40/82) [1984] EBHT 0283....621
Bizottság v Egyesült Királyság (Bermuda II Egyezmény) (C-466/98) [2002] EBHT I-9427....215
Bizottság v Egyesült Királyság (Munkavállalói jogok cégátruházásnál) (C-382/92) [1994] EBHT I-2435....138
Bizottság v Európai Beruházási Bank (85/86) [1988] EBHT 1281....113
Bizottság v Feilhauer (C-209/90) [1992] EBHT I-2613....454
Bizottság v Franciaország (Alkoholadó I) (168/78) [1980] EBHT 0347....598–599, 600
Bizottság v Franciaország (C-270/83) [1986] EBHT 0273....640, 650
Bizottság v Franciaország (Francia gépjárműadó) (C-265/99) [2001] EBHT I-2305....604
Bizottság v Franciaország (Sokszorosìtó gépek) (90/79) [1981] EBHT 0283....597
Bizottság v Franciaország (Szeszes italok hirdetése) (152/78) [1980] EBHT 2299....621
Bizottság v Franciaország (Tengerészeti Munkatörvénykönyv II.) (C-334/94) [1996] EBHT I-1307....426
Bizottság v Franciaország (Textilipari támogatások) (52/83) [1983] EBHT 3707....295
Bizottság v Franciaország (Védett madarak tartása) (252/85) [1988] EBHT 2243....234
Bizottság v Görögország (Görög alkoholadó) (C-230/89) [1991] EBHT I-1909....601
Bizottság v Görögország (Olìvaolaj-kereskedelem) (272/86) [1988] EBHT 4875....426
Bizottság v Görögország (Adómentességek) (C-183/91) [1993] EBHT I-3131....295, 438
Bizottság v Görögország (Bìrság) (387/97) [2000] EBHT 5047....437
Bizottság v Görögország (C-120/94) [1993] EBHT I-3037 és [1996] EBHT I-1513....439
Bizottság v Görögország (C-306/89) [1991] EBHT I-5863....665
Bizottság v Görögország (Gabonaimport) (240/86) [1988] EBHT 1835....435
Bizottság v Görögország (Görög gépjárműadó) (C-132/88) [1990] EBHT I-1567....603, 604
Bizottság v Görögország (Hajók regisztrációja) (C-62/96) [1997] EBHT I-6725....519
Bizottság v Görögország (Határ menti ingatlanok) (C-305/87) [1989] EBHT 1461....650
Bizottság v Görögország (Importgyufa) (C-65/91) [1992] EBHT I-5245....426
Bizottság v Görögország (Kőolaj-monopólium) (C-347/88) [1990] EBHT I-4747....622
Bizottság v Görögország (Nagycsaládosok juttatásai) (C-185/96) [1998] I-6601....632
Bizottság v Görögország (Tartósìtott anyatej) (C-391/92) [1995] EBHT I-1621....617
Bizottság v Holland Antillák (C-142/00 P.) [2003] EBHT I-3484....290
Bizottság v Hollandia (Áramimport) (C-157/94) [1997] EBHT I-5699....138
Bizottság v Hollandia (Holland aranyrészvény-ügy) (C-282/04 és C-283/04) [2006] EBHT I-9141....677
Bizottság v Hollandia (Madárvédelem) (C-339/87) [1990] EBHT I-0851....234, 235
Bizottság v Hollandia (Manióka-ügy) (C-96/89) [1991] EBHT I-2461....425, 431
485
Bizottság v Hollandia (Növény-egészségügyi vizsgálatok ) (89/76) [1977] EBHT 1355....595
Bizottság v Hollandia (Vadon élő madarak védelme) (236/85) [1987] EBHT 3989....435
Bizottság v Írország (Burgonyaimport) (288/83) [1985] EBHT 1761....430
Bizottság v Írország (Vásároljon ìr árut!) (249/81) [1982] EBHT 4005....425
Bizottság v Luxemburg (C-351/90) [1992] EBHT, I-3945....652
Bizottság v Luxemburg (Közalkalmazottak foglalkoztatása) (C-473/93) [1996] EBHT I-3207....336, 637
Bizottság v Luxemburg és Belgium (Tejtermékek adója) (90/63 és 91/63) [1964] EBHT 1217....433
Bizottság v Németország (Biztosìtási szolgáltatások) (205/84) [1986] EBHT 3755....641, 657, 659
Bizottság v Németország (C-361/88) [1991] EBHT I-2567....434
Bizottság v Németország (Levegő ólomtartalma) (C-59/89) [1991] EBHT I-2607....231, 232–234
Bizottság v Németország (Nemzetközi Tejtermék Megállapodás) (C 61/94) [1996] EBHT I-3989....211–212
Bizottság v Németország (Növényvédő szerek) (C-137/96) [1997] EBHT I-6749....231
Bizottság v Németország (Nővérképzés) (29/84) [1985] EBHT 1661....235, 435
Bizottság v Németország (Sörszabvány) (178/84) [1987] EBHT 1227....194, 446
Bizottság v Németország (Tartózkodási engedélyek) (C-96/95) [1997] EBHT 1653....428–429, 435–436
Bizottság v Németország (Utazásszervezés – ÁFA) (C-74/91) [1992] EBHT I-5437....296
Bizottság v Németország (Vìzminőség-védelem) (C-298/95) [1996] EBHT I-6747....231, 434
Bizottság v Olaszország (Közbeszerzési feltételek) (C-362/90) [1992] EBHT I-2353.....431
Bizottság v Olaszország (Bizonyìtási szabályok) (104/86) [1988] EBHT 1799....379
Bizottság v Olaszország (52/75) [1976] EBHT 0277....434
Bizottság v Olaszország (80/987 irányelv) (22/87) [1989] EBHT 0143....231, 435
Bizottság v Olaszország (Alkoholadó II) (169/78) [1980] EBHT 0385....598
Bizottság v Olaszország (Állateledel) (363/85) [1987] EBHT 1733....234, 235
Bizottság v Olaszország (Banánadó) (184/85) [1987] EBHT 2013....597–598, 600
Bizottság v Olaszország (C-180/89) [1991] EBHT I-0709....659
Bizottság v Olaszország (C-272/91) [1994] EBHT I-1409....665
Bizottság v Olaszország (C-3/88) [1989] EBHT 4035....665
Bizottság v Olaszország (Energiarészvények) (C-174/04) [2005] EBHT I-4933....677
Bizottság v Olaszország (ENI-Lanerossi támogatás) (C-350/93) [1995] EBHT I-0699....51
Bizottság v Olaszország (Gyorsìtási határozat) (38/69) [1970] EBHT 0047....179, 180, 435
Bizottság v Olaszország (Import ÁFA) (257/86) [1988] EBHT 3249....195
Bizottság v Olaszország (Madárvédelem) (262/85) [1987] EBHT 3073....234
486
Bizottság v Olaszország (Műkincsek) (7/68) [1968] EBHT 0617....430, 594
Bizottság v Olaszország (Nők éjszakai munkája) (C-207/96) [1997] EBHT I-6869....428
Bizottság v Olaszország (Olasz lakáspolitika) (63/86) [1988] EBHT 0029....562, 650
Bizottság v Olaszország (Olasz rumadó) (323/87) [1989] EBHT 2275....601
Bizottság v Olaszország (Röviditalok ÁFA-kulcsa) (319/81) [1983] EBHT 0601....600
Bizottság v Olaszország (Statisztikai illetékek) (24/68) [1969] EBHT 0193....257, 592–593, 595, 597
Bizottság v Olaszország (Talajvìz-védelem) (360/87) [1991] EBHT I-0791....234
Bizottság v Olaszország (Támogatás levágott tehenekért) (39/72) [1973] EBHT 0101....50–51, 345, 435
Bizottság v Olaszország (Tartózkodási jogok) (C-424/98) [2000] EBHT I-4001....582
Bizottság v Olaszország (Veszélyes anyagok irányelv) (429/85) [1988] EBHT 084....233
Bizottság v Olaszország (Veszélyes hulladékok) (C-33/90) [1991] EBHT I-5987....425
Bizottság v Portugália (Privatizáció) (C-367/98) [2002] EBHT I-4731....680
Bizottság v Portugália (Tengeri szállìtások) (C-84/98) [2000] EBHT I-5215....215
Bizottság v Spanyolország (Beléptetés megtagadása) (C-503/03) [2006] EBHT I-1097....576
Bizottság v Spanyolország (C-278/01) [2003] EBHT I-14141....437
Bizottság v Stahlwerke Peine-Salzgitter (C-220/91 P.) [1993] EBHT I-2393....466
Bizottság v Tanács (22/70 - ERTA/AETR) [1971] EBHT 0263....172, 173, 176–177, 180
Bizottság v Tanács (515/97/EK rendelet) (C-209/97) [1999] EBHT 8067....185
Bizottság v Tanács (Általános vámpreferencia) (45/86) [1987] EBHT 1493....179, 182, 184
Bizottság v Tanács (FAO-egyezmény) (C-25/94) [1996] EBHT I-1469....175
Bizottság v Tanács (Közúti áruszállìtás) (C-211/01) [2003] EBHT I-8913.....185
Bizottság v Tanács (Rotterdami egyezmény) (C-94/03) [2006] EBHT I-0001....184
Bizottság v Tanács (Titánium-dioxid) (C-300/89) [1991] EBHT I-2867....183, 185
Blaizot v University of Liège és mások (24/86) [1988] EBHT 0379....631
Blesgen v Belgium (75/81) [1982] EBHT 1211....615, 617, 618
Bobadilla v Museo Nacional del Prado (C-234/97) [1999] EBHT I-4773....674
Bock v Bizottság (62/70) [1971] EBHT 0897....280, 281
Bond van Adverteerders és mások v Hollandia (352/85) [1988] EBHT 2085....654
Bonsignore v Oberstadtdirektor der Stadt Köln (67/74) [1975] EBHT 0297....574
Booker Aquacultur v Scottish Ministers (C-20/00 és C-64/00) [2003] EBHT I-7411....479, 490
Bordessa, Mellado és Maestre (C-358/93 és C-416/93) [1995] EBHT I-0361....675, 676
Bosch; 13/61 Kledingverkoopbedrijf de Geus en Uitdenbogerd v Robert Bosch GmbH és Maatschappij tot
voortzetting van de zaken der Firma Willem van Rijn [1962] EBHT 0089....48, 209, 411, 413
487
Bosman; Union royale belge des sociétés de football association v Bosman (C-415/93) [1995] EBHT I-
4921....191, 638, 639, 665
Bostock; C-2/92 The Queen v Ministry of Agriculture, Fisheries and Food, ex parte Dennis Clifford Bostock
[1994] EBHT I-0955....494–496
Bouchereau; R. v Bouchereau (30/77) [1977] EBHT 1999....406, 450, 571, 573, 574, 575
Bout és BV I. Bout en Zonen (21/81) [1982] EBHT 0381....196, 197
BP Soupergaz v Görögország (C-62/93) [1995] EBHT I-1883....311
Brasserie du Pêcheur v Németország és The Queen v Secretary of State for Transport, ex parte: Factortame Ltd
és mások (C-46/93 és C-48/93) [1996] EBHT I-1029....258, 360, 364, 379, 384, 443, 444, 445–447, 448, 449,
452
Bresciani (87/75) [1976] EBHT 0129....221
Briheche v Ministre de l’Intérieur (C-319/03) [2004] EBHT I-8807....510–511, 512
British American Tobacco (Investments) (C-491/01) [2002] EBHT I-11453....189–190
British Telecommunications (C-302/94) [1996] EBHT I-6417....448
British-American Tobacco Company Ltd és R. J. Reynolds Industries Inc. v Bizottság (142 és 156/84) [1987]
EBHT 4487....493
Broede v Sandker (C-3/95) [1996] EBHT I-6511....655, 656, 659, 660
Bussone v Ministère italien de l’agriculture (31/78) [1978] EBHT 2429....360
Buyl v Bizottság (817/79) [1982] EBHT 0245....149, 201
Büker v Hauptzollamt Cottbus (C-64/95) [1996] EBHT I-5105....160
Calpak v Bizottság (789, 790/79) [1980] EBHT 1949....290
Candolin v Vahinkovakuutusosakeyhtiö Pohjola (C-537/03) [2005] EBHT I-5745....357
Casagrande v Landeshauptstadt München (9/74) [1974] EBHT 0773....633-634
Casarin v Directeur General des Impots (C-113/94) [1995] EBHT I-4203....603
Casati (203/80) [1981] EBHT 2595....681
Cassis de Dijon; Rewe-Zentral AG v Bundesmonopolverwaltung für Branntwein (120/78) [1979] EBHT

0649....131, 246, 248–249, 609, 612–614, 616, 619, 621, 646, 647, 648, 652, 667, 680
Castelli v ONPTS (261/83) [1984] EBHT 3199....634
Cato v Bizottság (C-55/90) [1992] EBHT I-2533....467, 475
Cebag v Bizottság (C-142/91) [1993] EBHT I-0553....455
Celestini v Saar-Sektkellerei Faber (C-105/94) [1997] EBHT I-2971....419
Centros v Erhvervs- og Selskabsstyrelsen (C-217/97) [1999] EBHT I-01459....650, 653
Centrosteel v Adipol (C-456/98) [2000] EBHT I-6007....357
Chemiefarma v Bizottság (41/69) [1970] EBHT 0661....151
Chiquita Italia; Amministrazione delle finanze dello Stato v Chiquita Italia SpA (C-469/93) [1995] EBHT I-
4533....317
488
CIA Security International v Signalson (C-194/94) [1996] EBHT I-2201....247, 353, 356, 361
CILFIT és Lanificio di Gavardo SpA v Ministry of Health (283/81) [1982] EBHT 3415....131, 132–133, 139,
258, 264, 404–405, 406, 407, 419
Cinéthèque v Fédération nationale des cinémas français (60/84 és 61/84) [1985] EBHT 2605....497
Clean Car v Landeshauptmann von Wien
(C-350/96) [1998] EBHT I-2521....638
Clean Car v Stadt Wien (C-472/99) [2001] EBHT I-9687....369
Clemessy v Bizottság (267/82) [1986] EBHT 1907....459
CNTA v Bizottság (74/74) [1976] EBHT 0797....470
Codornìu v Tanács (C-309/89) [1994] EBHT I-1853....467
Cofaz v Bizottság (169/84) [1986] EBHT 0391....282
Co-Frutta v Amministrazione delle finanze dello Stato (193/85) [1987] EBHT 2085....603
Collino és Chiappero v Telecom Italia (C-343/98) [2000] EBHT I-6659....332, 333
Collins v Secretary of State for Work and Pensions (C-138/02) [2004] EBHT I-2703....587
Compagnie d’Approvisionnement de Transport et de Crédit et Grands Moulins de Paris SA v Bizottság (9/71

and 11/71) [1972] EBHT 0391....459
Confédération nationale des producteurs de fruits et légumes v Tanács (16/62 és 17/62) [1962] EBHT 0901....35
Consten v Bizottság (56 és 58/64) [1966] EBHT 0429....548
Corbeau (C-320/91) [1993] EBHT I-2533....311
Corsica Ferries v Corpo dei Piloti (C-18/93) [1994] EBHT I-1783....417, 422
Corsten (C-58/98) [2000] EBHT I-07919....660
Costa v E.N.E.L. (6/64) [1964] EBHT 1141....44, 45, 264, 310, 334–335, 338, 342, 409, 442
Costanzo v Comune di Milano (103/88) [1989] EBHT 1839....295, 328, 425
Courage v Crehan (C-453/99) [2001] EBHT I-6297....386, 445
Cowan v Trésor public [1989] EBHT 0195....564, 662
Cristini v Société nationale des chemins de fer français (32/75) [1975] EBHT 1085....630, 634, 635
Da Costa v Netherlands Inland Revenue Administration (28, 29,30/62) [1963] EBHT 0061....134, 258, 264, 404,
406
Dansk Supermarked A/S v A/S Imerco (58/80) [1981] EBHT 0181....618
Danske Slagterier v Németország (C-445/06) [2009] EBHT I-0000 (nincs még közzétéve)....378, 379
De Beste Boter v Bundesanstalt für landwirtschaftliche Marktordnung (99-100/76) [1977] EBHT 0861....191
De Boer Buizen BV v Tanács és Bizottság (81/86) [1987] EBHT 3677....459, 473–474
Deak; Office national de l’emploi v Joszef Deak (94/84) [1985] EBHT 1873....635
Debus (C-13/91 és C-113/91) [1992] EBHT I-3617....338
489
Decker KG v Hauptzollamt Landau (99/78) [1979] EBHT 0101....196
Deetzen (170/86) [1988] EBHT 2355....201
Defrenne v Sabena (149/77) [1978] EBHT 1365....505, 506
Defrenne v Sabena (43/75) [1976] EBHT 0455....257, 260, 261–262, 327, 332, 502, 503, 507
Degreef v Bizottság (80/63) [1964] EBHT 0767....402
Dekker v VJV-Centrum (C-177/88) [1990] EBHT I-3941....379, 380
Deliège v Ligue francophone de judo (C-51/96 és C-191/97) [2000] EBHT I-02549....664
Delimitis v Henninger Bräu (C-234/89) [1991] EBHT I-0935....176
Delkvist v Anklagemyndigheden (21/78) [1978] EBHT 2327....325
Demirel v Stadt Schwäbisch Gmünd (12/86) [1987] EBHT 3719....313, 478
Deutsche Milchkontor v Németország (205–215/82) [1983] EBHT 2633....197
Deutsche Shell v Hauptzollamt Hamburg-Harburg (C-188/91) [1993] EBHT I-0363....236
Develey v OHIM (C-238/06) [2007] EBHT I-9375....344
Deville v Administration des impôts (240/87) [1988] EBHT 3513....377
Devred v Bizottság (257/78) [1979] EBHT 3767....525
Di Felice v INAPTI (128/88) [1989] EBHT 0923....400–401, 402
Diamantarbeiders v Brachfeld (2/69 és 3/69) [1969] EBHT 0211....592, 593, 595
Dias v Director da Alfândega do Porto (C-343/90) [1992] EBHT I-4673....420
Diatta v Land Berlin (267/83) [1985] EBHT 0567....635
Didier Vergy (C-149/94) [1996] EBHT I-0299....170
Differdange v Bizottság (222/83) [1984] EBHT 2889....280
Dillenkofer v Németország (C-178/94, C-179/94, C-188/94, C-189/94 és C-190/94) [1996] EBHT I-4845....448
DIP v Comune di Bassano del Grappa (C-140-142/94) [1995] EBHT I-3257....618
Donà v Mantero (13/76) [1976] EBHT 1333....664
Donatella Calfa (C-348/96) [1999] EBHT I-0011....574
Donckerwolcke v Procureur de la République (41/76) [1976] EBHT 1921....175
Donner v Hollandia (39/82) [1983] EBHT 0019....595, 596
Dorsch Consult v Bundesbaugesellschaft (C-54/96) [1997] EBHT I-4961....331, 416, 417
Dorsch Consult v Tanács és Bizottság (C-237/98 P) [2000] EBHT I-4549....459
Douaneagent der NV Nederlandse Spoorwegen v Inspecteur der invoerrechten en accijnzen (38/75) [1975]
EBHT 1439....175
Dounias v Ypourgio Oikonomikon (C-228/98) [2000] EBHT 0577....368
Dow Chemical v Bizottság (97, 98, 99/87) [1989] EBHT 3165....336
490
Draehmpaehl v Urania Immobilienservice (C-180/95) [1997] EBHT I-2195....358, 379, 382
Dreessen; Conseil national de l’ordre des architectes v Nicolas Dreessen (C-31/00) [2002] EBHT I-0663....673
Du Pont de Nemours Italiana SpA v Unitú sanitaria locale (C-21/88) [1990] EBHT I-0889....609–610
Dzodzi v Belgium (C-297/88 és C-197/89) [1990] EBHT I-3763....400
Ecroyd Holdings (C-127/94) [1996] EBHT I-2731....295
Edis v Ministero delle Finanze (C-231/96) [1998] EBHT I-4951....366–367, 369, 374
Eglise de Scientologie de Paris v Miniszterelnök (C-54/99) [2000] EBHT I-01335....680
Egyesült Királyság v Bizottság (BSE-kór) (C-180/96) [1998] EBHT 2265....160
Egyesült Királyság v Tanács (Állati hormonok) (68/86) [1988] EBHT 0855.....184, 185, 272
Egyesült Királyság v Tanács (Munkaidő irányelv) (C-84/94) [1996] EBHT I-5755....191
Egyesült Királyság v Tanács (Tojótyúkok védelme) (131/86) [1988] EBHT 0905....185
Egyesült Királyság, Franciaország és Németország v Tanács (Comett II) (C-51/89, C-90/89 és C-94/89) [1991]
EBHT I-2757....176
El Corte Inglés v Cristina Blazquez Rivero (C-192/94) [1996] EBHT I-1281....190, 326
Elliniko Dimosio v Ellinika Dimitriaka AE (C-371/92) [1994] EBHT I-2391....496
Eman és Sevinger v College van burgemeester en wethouders (C-300/04) [2006] EBHT I-8055....530
Emesa Sugar v Aruba (C-17/98) [2000] EBHT I-0665....129
Emmott v Minister for Social Welfare (C-208/90) [1991] EBHT I-4269....376, 377, 378
Enka v Inspecteur der Invoerrechten (38/77) [1977] EBHT 2203....325
Eribrand; Ministero delle Finanze v Eribrand (C-467/01) [2003] EBHT I-6471....386
Eridania Zuccherifici Nazionali és mások v Bizottság (10 és18/68) [1969] EBHT 0459....303–304, 348
ERT v Dimotiki Etairia Pliroforissis (C-260/89) [1991] EBHT I-2925....311, 490, 495, 497
Essevi; Amministrazione delle Finanze dello Stato v Essevi és Salengo (142 és 143/80) [1981] EBHT
1413....600–601
Express Dairy Foods v Intervention Board for Agricultural Produce (130/79) [1980] EBHT 1887....364, 370,
382
Extramet Industrie SA v Tanács (C-358/89) [1991] EBHT I-2501....282, 283, 284, 294
Faccini Dori v Recreb Srl (C-91/92) [1994] EBHT I-3325....326, 330
Factortame (I): The Queen v Secretary of State for Transport, ex parte Factortame Ltd és társai (C-213/89)
[1990] EBHT I-2433....339, 388, 395, 442
Factortame (II) (C-221/89) [1991] EBHT I-3905....446, 643, 650
Factortame (III): l. Brasserie du Pêcheur
Fantask v Industriministeriet (C-188/95) [1997] EBHT I-6783....366, 379, 380
Farrauto v Bau-Berufsgenossenschaft (66/74) [1975] EBHT 0157....195
491
Fédéchar v ESZAK Főhatóság (8/55) [1955] EBHT 0291....177, 179
Fédération nationale de la boucherie en gros et du commerce en gros des viandes és mások v Tanács (19-22/62)
[1962] EBHT 0943....288, 324
Fedesa: The Queen v Minister of Agriculture, Fisheries and Food és Secretary of State for Health, ex parte:
Fedesa és mások (C-331/88) [1990] EBHT I-4023....193, 209
Fediol v Bizottság (191/82) [1983] EBHT 2913....548, 549
Fediol v Bizottság (70/87) [1989] EBHT 1781....315, 316, 345, 346
Feilhauer; Bizottság v Feilhauer (C-209/90) [1992] EBHT I-2613....454
FIAMM v Tanács és Bizottság (C-120/06 P. és C-121/06 P.) [2008] EBHT I-6513....314, 316
FII Group Litigation v Commissioners of Inland Revenue (C-446/04) [2006] EBHT I-11753....383
Fink-Frucht v Hauptzollamt München-Landsbergerstrasse (27/67) [1968] EBHT 0327....597, 599
Foglia v Novello (I) (104/79) [1980] EBHT 0745....419
Foglia v Novello (II) (244/80) [1981] EBHT 3045....418, 419
Forcheri v Belgium (152/82) [1983] EBHT 2323....636, 661
Ford España v Estado español (170/88) [1989] EBHT 2305....596
Forges de Thy-Marcinelle et Monceau v Bizottság (26/79 és 86/79) [1980] EBHT 1083....493
Foster és mások v British Gas plc. (C-188/89) [1990] EBHT I-3313....329, 330, 332, 333
Foto-Frost v Hauptzollamt Lübeck-Ost (314/85) [1987] EBHT 4199....269, 270, 295, 389, 410
Foyer culturel du Sart-Tilman v Bizottság (C-199/91) [1993] EBHT I-2667....492
Försäkringsaktiebolaget Skandia v Riksskatteverket (C-422/01) [2003] EBHT I-06817....665
Förster v Hoofddirectie van de Informatie Beheer Groep (C-158/07) [2008] EBHT I-8507....587
Franciaország és Írország v Bizottság (C-296/93, C-307/93) [1996] EBHT I-0795....198
Franciaország v Bizottság (EMOGA) (C-366/88) [1990] EBHT I-3571....276
Franciaország v Bizottság (Etilalkohol-ügy) (181/85) [1987] EBHT 0689....241, 296
Franciaország v Bizottság (Magatartási Szabályok) (C-303/90) [1991] EBHT 5315....181
Franciaország v Bizottság (Versenyjogi megállapodás) (C-327/91) [1994] EBHT I-3641....173, 181
Franciaország v Egyesült Királyság (Halászhálók) (141/78) [1979] EBHT 2923....440
Franciaország v Parlament (Parlament ülésezésének rendje) (C-345/95) [1997] EBHT I-5215....225
Franciaország, Olaszország és Egyesült Királyság v Bizottság (Átláthatósági irányelv) (188-190/80) [1982]

EBHT 2545....179, 191
Francovich és Bonifaci v Olaszország (C-6/90 és C-9/90) [1991] EBHT I-5357....262, 352, 392, 441–443, 444,
445, 446, 448, 452
Franzén (C-189/95) [1997] EBHT I-5909....607, 622
Frecassetti v Amministrazione delle finanze dello Stato (113/75) [1976] EBHT 0983....260
492
Futura Participations v Administration des contributions (C-250/95) [1997] EBHT I-2471....180
Gabriel Simon v Európai Közösségek Bìrósága (15/60) [1961] EBHT 0225....139, 140
G.B.-INNO-B.M. v ATAB (13/77) [1977] EBHT 2115....612
GAEC v Tanács és Bizottság (253/84) [1987] EBHT 0123....468–469
Garcia Avello v Belgium (C-148/02) [2003] EBHT I-11613....523-524, 525, 526
Gebhard v Consiglio dell’Ordine degli Avvocati e Procuratori di Milano (C-55/94) [1995] EBHT I-4165....562,
641, 642–643, 646, 647, 650, 651, 652, 653, 655, 656, 657, 659, 660
Geddo v Ente Nazionale Risi (2/73) [1973] EBHT 0865....606, 607
Gilli és Andres (788/79) [1980] EBHT 2071....614
Gilly v Directeur des Services Fiscaux (C-336/96) [1998] EBHT I-2793....217, 523
Giuffrida v Tanács (105/75) [1976] EBHT 1395....202
Goicoechea (C-296/08 PPU) [2008] EBHT I-6304....399
Gondrand; 169/80 Administration des douanes v Gondrand Frères és Garancini [1981] EBHT 1931....194, 195
Görögország v Bizottság (Paradicsomsűrìtmény) (192/83) [1985] EBHT 2791....242
Grad v Finanzamt Traunstein (9/70) [1970] EBHT 0825....117, 230, 318–319, 347
Grado és Bashir (C-291/96) [1997] EBHT I-5531.....420
Grands Moulins de Paris v EGK (50/86) [1987] EBHT 4833....466
Grant v South-West Trains (C-249/96) [1998] EBHT I-0621....494
Grasselli v Bizottság (23/80) [1980] EBHT 3709....548
Gravier v Liège városa (293/83) [1985] EBHT 0593....262, 370, 661
Grifoni v Euratom (C-308/87) [1990] EBHT I-1203....469
Grimaldi v Fonds des maladies professionnelles (C-322/88) [1989] EBHT 4407....236, 352, 360, 402
Groener v Minister for Education (C-379/87) [1989] EBHT 3967....627, 632
Grogan; Society for the Protection of Unborn Children v Grogan (C-159/90) [1991] EBHT I-4685....658
Grundig v Minstero delle Finanze (C-255/00) [2002] EBHT I-8003....376
Grzelczyk v Centre public d’aide sociale (C-184/99) [2001] EBHT I-6193....515, 580, 583–584, 585, 587, 588,
589
Gullung v Conseil de l’ordre des avocats du barreau (292/86) [1988] EBHT 0111....522, 523
Gül v Regierungspräsident Düsseldorf (131/85) [1986] EBHT 1573....633
Haahr Petroleum v Horsens Havn (C- 90/94) [1997] EBHT I-4085....378
Habermann-Beltermann v Arbeiterwohlfahrt (C-421/92) [1994] EBHT I-1657....350–351
Haegeman v Belgium (181/73) [1974] EBHT 0449....400, 472
Haegeman v Bizottság (96/71) [1972] EBHT 1005....211, 471-472, 473, 474
493
Haim v Kassenzahnärztliche Vereinigung (424/97) [2000] EBHT I-5123....424, 426, 448, 451, 673
Halliburton v Staatssecretaris van Financien (C-1/93) [1994] EBHT I-1137....646
Hans Just v Pénzügyminisztérium (68/79) [1980] EBHT 0501....366, 380
Hansa Fleisch v Landrat des Kreises Schleswig-Flensburg (C-156/91) [1992] EBHT I-5567....311, 320
Harz v Deutsche Tradax (79/83) [1984] EBHT 1921....425
Haselhorst v Finanzamt Düsseldorf-Altstadt (23/70) [1970] EBHT 0881....310, 311
Hassan és Ayadi v Tanács és Bizottság (C-399/06 P. és C-403/06 P.) [2009] EBHT I-0000 (nincs még
közzétéve).....86
Hauer v Land Rheinland-Pfalz (44/79) [1979] EBHT 3727....193, 478, 479, 493
Hauptzollamt Mainz v Kupferberg (104/81) [1982] EBHT 3641....207, 212, 313, 314, 315
Hedley Lomas; The Queen v Ministry of Agriculture, Fisheries and Food, ex parte: Hedley Lomas (C-5/94)
[1996] EBHT I-2553....443, 449, 467
Hein; Ministère Public of Luxembourg v Mrs. Madeleine Hein, née Müller (10/71) [1971] EBHT 0723....311
Henn; R. v Henn és Darby (34/79) [1979] EBHT 3795....607, 657
Hewlett Packard v Directeur Général des Douanes (C-250/91) [1993] EBHT I-1819....420
Hoche v Bundesanstalt für Landwirtschaftliche Marktordnung (C-174/89) [1990] EBHT I-2681....501
Hocsman v Ministre de l’Emploi (C-238/98) [2000] EBHT I-06623....673, 674
Hoechst v Bizottság (46/87 és 227/88) [1989] EBHT 2859....493
Hoeckx v Openbaar Centrum voor Maatschappelijk Welzijn (249/83) [1985] EBHT 0973....632
Hoekstra v Bestuur der Bedrijfsvereniging (75/63) [1964] EBHT 0347....222
Holdijk és mások (141-143/81) [1982] EBHT 1299....418–419, 421
Hollandia v Bizottság (Halászat – EMOGA(I)) (327/85) [1988] EBHT 1065....203
Hollandia v Bizottság (Halászat – EMOGA(II)) (237/86) [1987] EBHT 5251....175
Hollandia v Tanács és Parlament (Biotechnológiai találmányok) (C-377/98) [2001] EBHT I-7079....190, 219,
317, 482, 493
Hopkins v National Power plc (C-18/94) [1996] EBHT I-2281....333
Höfner és Elser v Macrotron C-41/90) [1991] EBHT I-1979....664
Humblet v Belgium (6/60) [1960] EBHT 1125....140, 442
Humblot v Directeur des services fiscaux (112/84) [1985] EBHT 1376....377, 604
Hurd v Jones (44/84) [1986] EBHT 0029....40, 222
Hutchison v Commissioners of Customs & Excise (C-369/04) [2007] EBHT I-5247....346
Hünermund v Landesapothekerkammer Baden-Württemberg (C-292/92) [1993] EBHT I-6787....617
IBM v Bizottság (60/81) [1981] EBHT 2639....274-275
ICC v Amministrazione delle Finanze dello Stato (66/80) [1981] EBHT 1191....254, 291–292, 295, 393
494
Imperial Chemical Industries v Bizottság (48/69) [1972] EBHT 0619....201
IN.CO.GE.’90; Ministero delle Finanze v IN.CO.GE.‘90 (C-10-22/97) [1998] EBHT I-06307....338
Industria Gomma Articoli Vari v ENCC (94/74) [1975] EBHT 0699....502
Infortec v Bizottság (C-157/90) [1992] EBHT I-3525....492
Inter-Environnement Wallonie v Région Wallonne, (C-129/96) [1997] EBHT I-7411....353
International Fruit Company v Produktschap voor Groenten en Fruit (21, 22, 23, 24/72) [1972] EBHT
1219....211, 314
Internationale Handelsgesellschaft mbH v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel (11/70)
[1970] EBHT 1125....336, 340, 476, 477
Intertanko v Secretary of State for Transport (C-308/06) [2008] EBHT I-4057....215
Ireks-Arkady v Tanács és Bizottság (238/78) [1979] EBHT 2955....380
Jämställdhetsombudsmannen v Örebro (C-236/98) [2000] EBHT I-2189....421–422
Jégo-Quéré; Bizottság v Jégo-Quéré & Cie SA (C-263/02 P.) [2004] EBHT I- 3425....284, 285, 286
Job Centre(I) (C-111/94) [1995] EBHT I-3361.....417, 423
Job Centre(II) (C-55/96) [1997] EBHT I-7119....417, 423
John Walker & Sons v Ministeriet for Skatter (243/84) [1986] EBHT 0875....602
Johnson v Chief Adjudication Officer (II) (C- 410/92) [1994] EBHT I-5483....378
Johnston v Chief Constable of the RUC (222/84) [1986] EBHT 1651....140, 362, 364, 385–386, 496–497
Kadi és Al Barakaat v Tanács (C-402/05 P. és C-415/05 P.) [2008] EBHT I- 6351....86
Kampelmann v Landschaftsverband Westfalen-Lippe (C-253, 254, 255, 256, 257, 258/96) [1997] EBHT I-
6907....333
Kampffmeyer v Bizottság és Tanács (56-60/74) [1976] EBHT 0711....468, 469
Kasim Ertanir v Land Hessen (C-98/96) [1997] EBHT I-5179....140, 170
Kaur (C-192/99) [2001] EBHT I-1237....519, 525, 530
Keck és Mithouard (C-267/91 és C-268/91) [1993] EBHT I-6097....258, 615-617, 618
Kempf v Staatssecretaris van Justitie (139/85) [1986] EBHT 1741....626
Kent Kirk; 63/83 Regina v Kent Kirk [1984] EBHT 2689....196
Kik v OHIM (C-361/01 P.) [2003] EBHT I-8283....552
Klattner v Elliniko Dimosio (C-389/95) [1997] EBHT I-2719....310
Klopp; Ordre des Avocats v Klopp (107/83) [1984] EBHT 2971....643, 652
Klöckner-Werke AG v Bizottság (II) (263/82) [1983] EBHT 4143....137-138
Knoors v Secretary of State for Economic Affairs (115/78) [1979] EBHT 0399....522
Kohl v Ringelhan [1984] EBHT 3651....621
Kolpinghuis Nijmegen BV (80/86) [1987] EBHT 3969....352, 353
495
Komninou v Bizottság (C-167/06 P) [2007] EBHT I-0141....546–547
Koninklijke Scholten Honig NV v Tanács és Bizottság (101/76) [1977] EBHT 0797....208, 284, 288–290, 291,
466
Konle v Ausztria (C-302/97) [1999] EBHT I-3099....424, 425
Konstantinidis v Stadt Altensteig (C-168/91) [1993] EBHT I-1191....649
Köbler v Ausztria (224/01) [2003] EBHT I-10239....450, 451–452
Köster; 25/70 Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel v Köster et Berodt [1970] EBHT
1161....156, 157, 241, 489
Kraaijeveld BV e.a. v Gedeputeerde Staten van Zuid-Holland (C-72/95) [1996] EBHT I-5403....137, 361, 396
Kramer (3,4 és 6/76) [1976] EBHT 1279....177
Kraus v Land Baden-Württemberg (C-19/92) [1993] EBHT I-1663....638, 647, 652, 660, 664
Kreil v Németország (C-285/98) [2000] EBHT I- 0069....336
Krohn v Bizottság (175/84) [1986] EBHT 0753....363, 461–462, 474, 475
Krüger v Hauptzollamt Hamburg-Jonas (C-334/95) [1997] EBHT I-4517....410
Kupferberg, l. Hauptzollamt Mainz
KYDEP v Tanács és Bizottság (C-146/91) [1994] EBHT I-4199....459, 475
L.T.M. v Maschinenbau Ulm (56/65) [1966] EBHT 0337....136
Läärä v Kihlakunnansyyttäjä (Jyväskylä) (C-124/97) [1999] EBHT I-6067....657
Lair v Universität Hannover (39/86) [1988] EBHT 3161....626, 631, 632
Lamberts; Európai Ombudsman v Lamberts (C-234/02 P.) [2004] EBHT I-2803....553
Larsy v INASTI (C-118/00) [2001] EBHT I-5063....448
Laub v Hauptzollamt Hamburg-Jonas (C-428/05) [2007] EBHT I-5069....550
Lawrie-Blum v Land Baden-Württemberg (66/85) [1986] EBHT 2121....623, 624–625, 636, 638
Leclerc Siples v Ministero delle Finanze (C-226/99) [2001] EBHT I-0277....386
Leclerc-Siplec v TF1 Publicité (C-412/93) [1995] EBHT I-0179....419
Legros; Administration des Douanes et Droits Indirects v Léopold Legros és társai (C-163/90) [1992] EBHT I-
4625....261
Lehtonen v FRBSB (C-176/96) [2000] EBHT I-2681....638
Lengyelország v Tanács (C-273/04) [2007] EBHT I-8925....276
Lenz v Finanzlandesdirektion für Tirol (C-315/02) [2004] EBHT I-7063....677, 679
Leonesio v Ministero dell‘agricoltura e foreste (93/71) [1972] EBHT 0287....318
Les Assurances du Crédit v Tanács és Bizottság (C-63/89) [1991] EBHT I-1799....466
Les Verts v Európai Parlament (294/83) [1986] EBHT 1339....39, 225, 268, 276
Leur-Bloem v Inspecteur der Belastingdienst/Ondernemingen (C-28/95) [1997] EBHT I-4161....400
496
Levez v T.H. Jennings (Harlow Pools) Ltd. (C-326/96) [1998] EBHT I-7835....367, 369, 376
Levin v Staatssecretaris van Justitie (53/81) [1982] EBHT 1035....624, 625, 638, 663, 664
Levy (212/88) [1989] EBHT 3511....607
Lippische Hauptgenossenschaft v Bundesanstalt für landwirtschaftliche Marktordnung (119/79 és 126/79)

[1980] EBHT 1863....262
Lisrestal; Bizottság v Lisrestal (C-32/95 P) [1996] EBHT I-5373....491–492, 493
Lommers v Minister van Landbouw, Natuurbeheer en Visserij (C-476/99) [2002] EBHT I-2891....510, 511
Lord Bethell v Bizottság (246/81) [1982] EBHT 2277....304
Lorenz v Németország (120/73) [1973] EBHT 1471....201, 548
Lucchini v Bizottság (1252/79) [1980] EBHT 3753....205
Lucchini v Bizottság (179/82) [1983] EBHT 3083....548
Luisi és Carbone v Ministero del Tesoro (286/82 és 26/83) [1984] EBHT 0377....660, 681
Luxemburg v Parlament (Parlament működésének helye I.) (230/81) [1983] EBHT 0255....225, 275
Luxemburg v Parlament (Parlament működésének helye II.) (108/83) [1984] EBHT 1945....225, 275
Lück v Hauptzollamt Köln-Rheinau (34/67) [1968] EBHT 0359....338, 339
Lütticke v Bizottság (4/69) [1971] EBHT 0325....458, 461, 471
Lütticke v Hauptzollamt Sarrelouis (57/65) [1966] EBHT 0293....309, 310, 339
LVM v Bizottság (C-238/99 P, C-244/99 P, C-245/99 P, C-247/99 P, C-250-252/99 P és C-254/99 P) [2002]

EBHT I-8375....479
Lyckeskog (C-99/00) [2002] EBHT 4839....406, 408, 409
Maag v Bizottság (43/84) [1985] EBHT 2581....457
Magorrian v Eastern Health and Social Services Board (246/96) [1997] EBHT I-7153....378
Maizena v Tanács (139/79) [1980] EBHT 3393....181
Man Sugar v IBAP (181/84) [1985] EBHT 2889....193
Manfredi v Lloyd Adriatico Assicurazioni (C-295, 296,297,298/04) [2006] EBHT I-6619....375, 376, 384
Manghera; Pubblico Ministero v Manghera (59/75) [1976] EBHT 0091....622
Manninen (319/02) [2004] EBHT I-7477....679
Marimex v Italian Finance Administration (29/72) [1972] EBHT 1309....257, 595, 597
Marks & Spencer v Commissioners of Customs and Excise (C-309/06) [2008] EBHT I-2283....380
Marleasing v La Comercial Internacional de Alimentacion (C-106/89) [1990] EBHT 4135....52, 256, 350, 351,
352, 360
Marshall v Health Authority ( C-271/91) [1993] EBHT I-4367....371, 372, 373, 381, 382
Marshall v Health Authority (152/84) [1986] EBHT 0723....311, 328, 329, 330, 331, 332, 354, 356, 360, 377
Maurin (C-144/95) [1996] EBHT I-2909....497
497
Mazzalai v Ferrovia del Renon (111/75) [1976] EBHT 0657.....402
Mecanarte v Chefe do Serviço da Conferencia Final da Alfândega do Porto (C-348/89) [1991] EBHT I-
3277....420
Mecke v Hauptzollamt Bremen-Ost (816/79) [1980] EBHT 3029....133
Meeusen v Hoofddirectie van de Informatie Beheer Groep (C-337/97) [1999] EBHT I-3289....562, 648–649,
650
Meilicke v Finanzamt Bonn-Innenstadt (C-292/04) [2007] EBHT I-1835....677
Meilicke v Meyer (C-83/91) [1992] EBHT 4871....401
Melkunie BV (97/83) [1984] EBHT 2367....611
Mendes Ferreira v Companhia de Seguros Mundial Confianca (C-348/98) [2000] EBHT I-6711....357, 358
Meroni v ESZAK Főhatóság (14, 16, 17, 20, 24, 26, 27/60 és 1/61) [1961] EBHT 0321....136, 293, 548
Messner (C-265/88) [1989] EBHT 4209....570
Metallgesellschaft v Commissioners of Inland Revenue (C-397/98 és C-410/98) [2001] EBHT I-1727....382,

383, 384
Metro v Bizottság (26/76) [1977] EBHT 1875....282
Micheletti v Delegacion del Gobierno en Cantabria (C-369/90) [1992] EBHT I-4239....519, 520, 521, 524, 525
Michelin v Bizottság (322/81) [1983] EBHT 3461....491
Mills v Európai Beruházási Bank (110/75) [1976] EBHT 0955....113
MIRECO; 826/79 Amministrazione delle finanze v MIRECO [1980] EBHT 2559....256, 257, 258
Miret v Fondo de Garantìa Salarial (C-334/92) [1993] EBHT I-6911....349, 350, 352
Molkereigenossenschaft Wiedergeltingen v Hauptzollamt Lindau (C-356/97) [2000] EBHT I-5461....193
Molkerei-Zentrale Westfalen/Lippe GmbH v Hauptzollamt Paderborn (28/67) [1968] EBHT 0211....309, 310,
339
Mondiet (C-405/92) [1993] EBHT I-6133....183, 212
Monte Arcosu v Regione Autonoma della Sardegna (C-403/98) [2001] EBHT I-0103....348
Morson és Jhanjan v Hollandia (35 és 36/82) [1982] 3723....637
Motorradcenter v Baskiciogullari (C-93/92) [1993] EBHT I-5009....618
Motte (247/84) [1985] EBHT 3887....621
Moulijn v Bizottság (6/74) [1974] EBHT 1287....135, 138, 139, 140, 141, 493
Moulins v Office national interprofessionnel des céréales (124/76 és 20/77) [1977] EBHT 1795....501
MRAX v Belgium (C-459/99) [2002] EBHT I-06591....576
Mulder v Tanács és Bizottság (C-104/89 és C-37/90) [1992] EBHT I-3061....465, 466
Mund v Hatrex Internationaal Transport (C-398/92) [1994] EBHT I-0467....217
Muñoz v Frumar Ltd (C-253/00) [2002] EBHT I-7289....386
498
Mutsch; Ministère Public v Mutsch (137/84) [1985] EBHT 2681....632
Nádasdi és Németh v Vám- és Pénzügyőrség (C-290/05 és C-333/05) [2006] EBHT I-10115....264, 368, 604–
605
Nakajima v Tanács (C-69/89) [1991] EBHT I-2069....315, 316
Nazli v Stadt Nürnberg (C-340/97) [2000] EBHT I-00957....574
Németország és mások v Bizottság (Migrációs politika) (281, 283, 284, 285 és 287/85) [1987] EBHT
3203....177–178
Németország v Bizottság (Borimport) (24/62) [1963] EBHT 0131....204
Németország v Európai Parlament és Tanács (Betétbiztosìtás) (C-233/94) [1997] EBHT I-2405....190, 205, 226
Németország v Tanács (Banánimport) (280/93) [1994] EBHT I-4973....221, 314, 315, 316
Neu v Secrétaire d‘Etat (C-90/90 és C-91/90) [1991] EBHT I-3617....494
Nikoloudi v Organismos Tilepikinonion Ellados (C-196/02) [2005] EBHT I-1789....356, 508
Ninni-Orasche v Bundesminister (C-413/01) [2003] EBHT I-13187....626, 632
Nold, Kohlen- und Baustoffgrosshandlung v Bizottság (4/73) [1974] EBHT 0491....215–216, 477
Norbrook Laboratories v Ministry of Agriculture (C-127/95) [1998] EBHT I-1531....448, 452
Norre v Brouwerij Concordia (47/76) [1977] EBHT 0065.....138
NV IAZ International Belgium v Bizottság (96–102, 104, 105, 108 és 110/82) [1983] EBHT 3369....548, 550
NV Internationale Crediet- en Handelsvereniging Rotterdam és De Coöperatieve Suikerfabriek en Raffinaderij

G.A. Puttershoek v Netherlands Minister of Agriculture and Fisheries (73/63 és 74/63) [1964] EBHT
0003....271
Nykybing Limiteret v Ministry of Agriculture (151/78) [1979] EBHT 0001....175
Océano Grupo v Quintero (C-240-244/98) [2000] EBHT I-4941....397
Oebel (155/80) [1981] EBHT 1993....611, 615, 618
Olaszország v Bizottság (Olìvaolaj) (C-285/94) [1997] EBHT 3519....208
Olaszország v Bizottság (Szójabab) (151/88) [1989] EBHT 1255....276
Olaszország v Tanács (Keményìtő-ügy) 166/78) [1979] EBHT 2575....208
Olazabal; Ministre de l’Intérieur v Olazabal (C-100/01) [2002] EBHT I-10981....588
Orkem v Bizottság (374/87) [1989] EBHT 0032....216, 478
Ospelt v Schlössle Weissenberg Familienstiftung (C-452/01) [2003] EBHT I-9743....677
Outokumpu Oy (C-213/96) [1998] EBHT I-1777....597
Österreichischer Zuchtverband für Ponys, Kleinpferde und Spezialrassen v. Burgenländische Landesregierung

(C-216/02) [2004] EBHT I-10683....331
P v S and Cornwall County Council (C-13/94) [1996] EBHT I-2143....506
Pafitis v Trapeza Kentrikis Ellados (C-441/93) [1996] EBHT I-1347....353, 354, 356, 357, 358, 361
Palacios de la Villa v Cortefiel Servicios (C-411/05) [2007] EBHT I-8531....356
499
Palermo; Caisse régionale d’assurance maladie v Palermo (237/78) [1979] EBHT 2645....502–503
Palmisani v INPS (C-261/95) [1997] EBHT I-4025....364, 368, 414, 447
Parlament v Tanács (Közúti dìjak) (C-21/94) [1995] EBHT I-1827....151
Parlament v Tanács (Általános vámpreferencia II.) (C-65/93) [1995] EBHT I-0643....151
Parlament v Tanács (Családegyesìtés) (C-540/03) [2006] EBHT I-5769....482
Parlament v Tanács (Csernobil-ügy) C-70/88) [1990] EBHT I-2041....181, 183, 277
Parlament v Tanács (Erdővédelmi rendeletek) (C-164/97 és C-165/97) [1999] EBHT I-1139....182–184, 185
Parlament v Tanács (Hallgatók letelepedése) (C-295/90) [1992] EBHT I-4193....181
Parlament v Tanács (Hulladékszállìtás) (C-187/93) [1994] EBHT I-2857....183
Parlament v Tanács (Komitológia) (302/87) [1988] EBHT 5615....157
Parlament v Tanács (Közlekedési politika) (13/83) [1985] EBHT 1513....301–302
Parlament v Tanács (Negyedik Loméi Megállapodás) (C-316/91) [1994] EBHT I-0625....181
Parlament v Tanács (Növényvédő szerek) (C-303/94) [1996] EBHT I-2943....183, 242
Parlament v Tanács (Telematikus adatcsere) (C-22/96) [1998] EBHT I-3231....185
Pascale v Bizottság (164/80) [1982] EBHT 0909....151
Patrick v Ministre des affaires culturelles (C-11/77) [1977] EBHT 1199....650, 666
Peralta (C-379/92) [1994] EBHT I-3453....211, 618
Peterbroeck, Van Campenhout & Cie v Belgium (C-312/93) [1995] EBHT I-4599....394, 395, 396, 397
Peureux v Directeur des Services fiscaux (119/78) [1979] EBHT 0975....610, 622
Philip Morris v Bizottság (730/79) [1980] EBHT 2671....235
Pieck; R. v Pieck (157/79) [1980] EBHT 2171....392, 570
Pizziolo v Bizottság (785/79) [1983] EBHT 1343....470
Plaumann & Co. v Bizottság (25/62) [1963] EBHT 0199....280, 281, 282–285, 460–461, 462, 471
Politi v Ministry for Finance (43/71) [1971] EBHT 1039....318, 344, 417
Polydor és RSO Records v Harlequin Records és Simons Records (270/80) [1982] EBHT 0329....315
Ponente Carni v Amministrazione delle Finanze dello Stato (C-71/91 és C-178/91) [1993] EBHT I-1915....366,
374
Port de Mertert, l. Hein;
Portugália v Tanács (Textilegyezmények) (C-149/96) [1999] EBHT I-8395....314, 315
Poulsen; C-286/90 Anklagemyndigheden v Poulsen és Diva Navigation [1992] EBHT I-6019....212, 213-214,
220, 317
Prais v Tanács (130/75) [1976] EBHT 1589....478, 493
Preston v Wolverhampton Healthcare (C-78/98) [2000] EBHT I-3201....364, 367, 368, 378
500
Pretore di Cento v X (110/76) [1977] EBHT 0851....422
Pretore di Salo v Ismeretlen tettesek (14/86) [1987] EBHT 2545....332, 416, 422
Pretura unificata di Torino v X (228/87) [1988] EBHT 5099....138, 423
Prisco v Amministrazione delle Finanze dello Stato (C-216/99 és C-222/99) [2002] EBHT I-6761....375
Racke v Hauptzollamt Mainz (C-162/96) [1998] EBHT I-3655....212, 317
Ratti (148/78) [1979] EBHT 1629....311, 322–323, 324, 325, 326, 332, 432
Rau v Bundesanstalt für landwirtschaftliche Marktordnung (133-136/85) [1987] EBHT 2289....494
Raulin v Minister van Onderwijs en Wetenschappen (C-357/89) [1992] EBHT I-1027....626
Razzouk v Bizottság (75/82 és 117/82) [1984] EBHT 1509....505
Rechberger v Ausztria (C-140/97) [1999] EBHT I-3499....449
Recheio Cash & Carry SA v Fazenda Pública/Registo Nacional de Pessoas Colectivas (C-30/02) [2004] EBHT
I-6051....375, 376, 378
Reed; Hollandia v Reed (59/85) [1986] EBHT 1283....635
Reemtsma v Ministero delle Finanze (C-35/05) [2007] EBHT I-2425....381
Reina v Landeskreditbank Baden-Württemberg (65/81) [1982] EBHT 0033....632
Reinarz v Bizottság (III) (55/70) [1971] EBHT 0179....548
Reisch (C-515/99, C-519-524/99 és C-526-540/99) [2002] EBHT I-2157....679
Rewe-Handelsgesellschaft v Hauptzollamt Kiel (158/80) [1981] EBHT 1805....363
Rewe-Zentralfinanz v Landwirtschaftskammer für das Saarland (33/76) [1976] EBHT 1989....262, 362, 370,
395
Reyners v Belgium (2/74) [1974] EBHT 0631....309, 310, 446, 562, 642, 645, 646, 663
Rheinmühlen-Düsseldorf v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel (II) (166/73) [1974] EBHT
0033....255, 256, 258, 411, 412, 414
Rheinmühlen-Düsseldorf v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel (III) (146/73) [1974] EBHT
0139....414
Rinau (C-195/08 PPU) [2008] EBHT I-5271....131, 399
Riunione Adriatica di Securtà v Dario Lo Bue, (C-233/01) [2002] EBHT I-9411....358
Rivoira & Figli (52/77) [1977] EBHT 2261....606
Roders v Inspecteur der Invoerrechten (C-367-377/93) [1995] EBHT I-2229....602
Roelstraete (116/84) [1985] EBHT 0170....606
Roosmalen v Bestuur van de Bedrijfsvereniging voor de Gezondheid, Geestelijke en Maatschappelijke Belangen

(300/84) [1986] EBHT 3097....643
Roquette Frères v Hauptzollamt Geldern (C-228/92) [1994] EBHT I-1445....262, 295
Roquette Frères v Tanács (138/79) [1980] EBHT 3333....150, 151, 277, 288
Roquette Frères v Directeur général de la concurrence (C-94/00) [2002] EBHT I-9011....479
501
Roudolff (803/79) [1980] EBHT 2015....135
Roux v Belgium (C-363/89) [1991] EBHT I-0273....643, 650
Royer (48/75) [1976] EBHT 0497....569, 570, 577
Rumi v Bizottság (258/80) [1982] EBHT 0487....196
Russo v AIMA (60/75) [1976] EBHT 0045....441, 443
Rustica Semences v Finanzamt Kehl (C-438/92) [1994] EBHT I-3519....175
Rutili v Ministre de l’intérieur (36/75) [1975] EBHT 1219....477, 571, 572, 573, 574, 575
Sabbatini v Európai Parlament (20/71) [1972] EBHT 0345....505
Sala v Freistaat Bayern (C-85/96) [1998] EBHT I-2691....577–578, 579, 580, 583, 585, 588
Saldanha v Hiross Holding AG (C-122/96) [1997] EBHT I-5325....522
Salgoil v Italian Ministry of Foreign Trade (13/68) [1968] EBHT 0661.....606
Salumi (I); 66, 127 és 128/79 Amministrazione delle Finanze v Salumi [1980] EBHT 1237....197, 256, 257,
260–261, 262, 367
Salumi (II); 212-217/80 Amministrazione delle finanze dello Stato v Salumi [1981] EBHT 2735....195, 196
Salzmann (C-300/01) [2003] EBHT I-4899....677
San Giorgio; Amministrazione delle Finanze dello Stato v San Giorgio (199/82) [1983] EBHT 3595....366, 370,
379, 443
Sanz de Lera (C-163/94, C-165/94 és C-250/94) [1995] EBHT I-4821....310, 676
Sas di Mario Mariano v Bizottság (C-358/90) [1992] EBHT I-2457....205
Sayag v Leduc (I) (5/68) [1968] EBHT 0575....460
Sayag v Leduc (II) (9/69) [1969] EBHT 0329....460
Scheer v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel. (30/70) [1970] EBHT 1197....156
Schempp v Finanzamt München V (C-403/03) [2005] EBHT I-6421....585
Schindler; Customs and Excise v Schindle(C-275/92) [1994] EBHT I-1039....658, 659
Schlüter v Hauptzollamt Hamburg-Jonas (94/71) [1972] EBHT 0307....134, 308, 314, 360
Schmidt v Bizottság. (210/81) [1983] EBHT 3045....303
Schöning-Kougebetopoulou v Hamburg (C-15/96) [1998] EBHT I-0047....628, 629
Schöppenstedt v Tanács (5/71) [1971] EBHT 0975....463, 465, 467
Schräder v Hauptzollamt Gronau (265/87) [1989] EBHT 2237....192–193
Schumacker; Finanzamt Köln-Alstadt v Schumacker (C-279/93) [1995] EBHT I-0225....631
Schwiering v Számvevőszék (I) (142/85) [1986] EBHT 3177....549
Schwiering v Számvevőszék (II) (321/85) [1986] EBHT 3199....549
Semeraro Casa v Sindaco del Comune di Erbusco (C-418-421/93, C-460-464/93, C-9-11/94, C-14/94,C-15/94,
C-23/94, C-24/94 és C-332/94) [1996] EBHT I-2975....617
502
Sermes v Directeur des services des douanes (C-323/88) [1990] EBHT I-3027....201
Sevince v Staatsecretaris van Justitie (C-192/89) [1990] EBHT I-3461....317, 318, 400
SGEEM v Európai Beruházási Bank (C-370/89) [1992] EBHT I-6211....113
Simmenthal (I): Simmenthal v Amministrazione delle Finanze (70/77) [1978] EBHT 1453....337, 423
Simmenthal (II): Amministrazione delle Finanze v Simmenthal SpA (106/77) [1978] EBHT 0629....169, 257,
337–338, 340, 342, 354, 360, 388, 442
Simmenthal (III): Simmenthal v Bizottság (92/78) [1979] EBHT 0777....270, 293–294
Singh (C-370/90) [1992] EBHT I-4265....637
Skoma-Lux v Celnì reditelstvì Olomouc (C-161/06) [2007] EBHT I-10841....238–240
Smanor (298/87) [1988] EBHT 4489....619–620
Smit Transport v Commissie Grensoverschrijdend Beroepsgoederenvervoer (126/82) [1983] EBHT 0073....606
Smith & Nephew Pharmaceuticals (C-201/94) [1996] EBHT I-5819....331
Smits és Peerbooms (C-157/99) [2001] EBHT I-5473....665
Société des produits de maïs v Administration des douanes et droits indirects (112/83) [1985] EBHT 0719....295
Société générale alsacienne de banque v Koestler (15/78) [1978] EBHT 1971....658
Sofrimport SARL v Bizottság (152/88) [1990] EBHT I-2477....197, 200, 281, 282
Sotgiu v Deutsche Bundespost (152/73) [1974] EBHT 0153....625, 636
Sozialhilfeverband Rohrbach (C-297/03) [2005] EBHT I-4305....311
Spac; Ministero delle Finanze v Spac (C-260/96) [1998] EBHT I-04997....375
Spanyolország v Bizottság (Állami befektetések) (C-278/92, C-279/92 és C-280/92) [1994] EBHT I-4103....201
Spanyolország v Egyesült Királyság (Gibraltári választások) (C-145/04) [2006] EBHT I-7917....532, 534
Spijker Kwasten v Bizottság (231/82) [1983] EBHT 2559....283, 284
Staatsanwaltschaft Freiburg v Franz Keller(234/85) [1986] EBHT 2897....493
Stadeco: Staatssecretaris van Financiën v Stadeco (C-566/07) [2009] EBHT I-0000 (nincs még
közzétéve)....380, 381
Statens Kontrol med Ádle Metaller v Larsen és Kjerulff (142/77) [1978] EBHT 1543....603
Stauder v Ulm – Sozialamt (29/69) [1969] EBHT 0419....49, 477, 489, 490
Steenhorst-Neerings v Bestuur van de Bedrijfsvereniging voor Detailhandel, Ambachten en Huisvrouwen (C-

338/91) [1993] EBHT I-5475....377, 378
Steymann v Staatssecretaris van Justitie (196/87) [1988] EBHT 6159....638, 663, 664, 665
Stier v Hauptzollamt Hamburg-Ericus (31/67) [1968] EBHT 0347....597
Stylianakis v Elliniko Dimosio (C-92/01) [2003] EBHT I-01291....588
Sucrimex v Bizottság (133/79) [1980] EBHT 1299....474
SUTS v ESZAK Főhatóság (1/57 és 14/57) [1957] EBHT 0203....548
503
Sutton: C-66/95 The Queen v Secretary of State for Social Security ex parte Eunice Sutton [1997] EBHT I-
2163....372–373, 382, 384
Svédország v Bizottság (C-64/05 P.) [2007] EBHT I-11389....536, 540
Svédország v Stockholm Lindöpark (C-150/99) [2001] EBHT I-0493....444
T. Port v Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung (C-68/95) [1996] EBHT I-6065....297–298, 304, 410
Tarantik v Direction des services fiscaux (C-421/97) [1999] EBHT I-3633....603
Tasca (65/75) [1976] EBHT 0291....612, 614, 618
Technische Universität München v Hauptzollamt München-Mitte (C-269/90) [1991] EBHT I-5469....203–204,

205
Tennah-Durez v Conseil national de l’ordre des médecins (C-110/01) [2003] EBHT I-6239....674
Texaco v Middelfart Havn (C-114/95 és C-115/95) [1997] EBHT I-4263....378
Thieffry v Conseil de l’Ordre des Avocates (71/76) [1977] EBHT 0765....645, 646, 647, 650, 651, 652, 655, 666
Thijssen v Controledienst voor de verzekeringen (C-42/92) [1993] EBHT I-4047....665
Thompson; R. v Thompson (7/78) [1978] EBHT 2247....596
Timex v Tanács és Bizottság (264/82) [1985] EBHT 0849....282
Tomadini v Amministrazione delle finanze (84/78) [1979] EBHT 1801....197
Torfaen Borough Council v B & Q (C-145/88) [1989] EBHT 3851....615, 617, 618
Torrekens; Caisse régionale de sécurité sociale v Torrekens (28/68) [1969] EBHT 0125....222
Toyo Bearing és mások v Tanács (113/77) [1979] EBHT 1185....242
Töpfer v Bizottság (112/77) [1978] EBHT 1019....197
Transocean Marine Paint Association v Bizottság (17/74) [1974] EBHT 1063....491
Trojani v Centre public d’aide sociale de Bruxelles (CPAS) (C-456/02) [2004] EBHT I-7573....580
Trummer és Mayer (C-222/97) [1999] EBHT I-01661....677–678
Tunnel Refineries v Tanács (114/81) [1982] EBHT 3249....151
Turner v Bizottság (263/83) [1985] EBHT 0893....151
TWD Textilwerke Deggendorf v Németország (C-188/92) [1994] EBHT I-0833....268–269
UFADE v Tanács és Bizottság (117/86) [1986] EBHT 3255....290
UNECTEF v Heylens (222/86) [1987] EBHT 4097....362, 364, 386, 663
Unibet v Justitiekanslern (C-432/05) [2007] EBHT I-2271....365, 391, 392
Unifrex v Bizottság és Tanács (281/82) [1984] EBHT 1969....472, 475
Unilever Italia v Central Food (C-443/98) [2000] EBHT I-7535....355, 356
Unilever v Smithkline Beecham (C-77/97) [1999] EBHT I-0431....357
Unión de Pequeños Agricultores (UPA) v Tanács (C-50/00 P.) [2002] EBHT I-6677....284, 285
504
Unitu Socio-Sanitaria Locale v Istituto nazionale per l’assicurazione contro gli infortuni sul lavoro (C-134/95)
[1997] EBHT I-0195....420
Universität Hamburg v Hauptzollamt Hamburg-Kehrwieder (216/82) [1983] EBHT 2771....270
Überschär v Bundesversicherungsanstalt für Angestellte (810/79) [1980] EBHT 2747....498, 499
Vaassen-Göbbels v Beambtenfonds voor het Mijnbedrijf (61/65) [1966] EBHT 0261....416, 417
Vajnai (C-328/04) [2005] EBHT I-8577....489
van Binsbergen v Bestuur van de Bedrijfsvereniging (33/74) [1974] EBHT 1299....646, 654–655, 657, 659, 663
van den Abeele v Belgium (132/80) [1981] EBHT 0995....621
Van der Elst v Office des Migrations Internationales (C-43/93) [1994] EBHT I-3803....659
van der Vecht; Bestuur der Sociale Verzekeringsbank v J. H. van der Vecht (19/67) [1967] EBHT 0445....406
van Dijk; Betriebskrankenkasse der Heseper Torfwerk GmbH v van Dijk (33/64) [1965] EBHT 0131....134, 344
van Duyn v Home Office (41/74) [1974] EBHT 1337....237, 320, 321–322, 324, 325, 340, 347, 353, 377, 574,
638
van Gend en Loos v Netherlands Inland Revenue Administration (26/62) [1963] EBHT 0003....39, 264, 305,
306–307, 308, 310, 333, 334, 339, 342, 355, 360, 433, 440, 441, 592
Van Parys v BIRB (C-377/02) [2005] EBHT I-1465....314
van Schijndel v Stichting Pensioenfonds (C-430/93 és C-431/93) [1995] EBHT I-4705....369, 395
Vandeweghe v Berufsgenossenschaft für die chemische Industrie (130/73) [1973] EBHT 1329....222
Vaneetveld v Le Foyer (C-316/93) [1994] EBHT I-0763....332
Variola v Amministrazione Italiana delle Finanze (34/73) [1973] EBHT 0981....228, 229, 345
Vatsouras és Koupatantze v ARGE Nürnberg 900 (C-22/08 és C-23/08) [2009] EBHT I-0000 (nincs még
közzétéve)....587
VBVB v Bizottság (43/82 és 63/82) [1984] EBHT 0019....493
Ventura v Landesversicherungsanstalt Schwaben (269/87) [1988] EBHT 6411....262
Verbond van Nederlandse Ondernemingen v Inspecteur der Invoerrechten en Accijnzen (51/76) [1977] EBHT
0113....324, 325
Vereniging van Vlaamse Reisbureaus v Sociale Dienst van de Plaatselijke en Gewestelijke Overheidsdiensten
(311/85) [1987] EBHT 3801....618
Verholen v Sociale Verzekeringsbank (C-87,88,89/90) [1991] EBHT I-3757....361
Vinal v SpA Orbat (46/80) [1981] EBHT 0077....601
Vlassopoulou v Ministerium für Justiz (C-340/89) [1991] EBHT I-2357....663, 666–667, 673, 674
Vloeberghs v Főhatóság (9/60 és 12/60) [1961] EBHT 0197....458, 461, 471
von Colson és Kamann v Land Nordrhein-Westfalen (14/83) [1984] EBHT 0189....349, 350, 352, 360, 371, 381,
425, 509
Vreugdenhil v Bizottság (C-282/90) [1992] EBHT I-1937....463, 467
Wachauf v Bundesamt für Ernährung und Forstwirtschaft (5/88) [1989] EBHT 2609....478, 494, 495, 496
505
Walrave és Koch v Association Union cycliste internationale (36/74) [1974] EBHT 1405....624, 665
Waterkeyn; Procureur v Waterkeyn (314-316/81 és 83/82) [1982] EBHT 4337....261
Watson és Belmann (118/75) [1976] EBHT 1185....570, 660
Webb (279/80) [1981] EBHT 3305....657, 659
Weber v Európai Parlament (C-314/91) [1993] EBHT I-1093....39
Weber v Milchwerke Paderborn-Rimbeck (40/88) [1988] EBHT 1395....403
Weber‘s Wine World v Abgabenberufungskommission Wien (C-147/01) [2003] EBHT I-11365....380
Weidert; Ministre des Finances v Weidert (C-242/03) [2004] EBHT I-7379....679
Wells v Secretary of State (C-201/02) [2004] EBHT I-0723....331, 355
Westdeutsche Landesbank v Stefan (C-464/98) [2001] EBHT I-00173....675
Wiener S.I. v Hauptzollamt Emmerich (C-338/95) [1997] EBHT I-6495....406
Wijsenbeek (C-378/97) [1999] EBHT I-06207....590
Wilhelm v Bundeskartellamt (14/68) [1969] EBHT 0001....117, 176
William Cook v Bizottság (C-198/91) [1993] EBHT I-2487....282
Wirth v Landeshauptstadt Hannover (C-109/92) [1993] EBHT I-6447....661–662, 664
Woodspring v Bakers of Nailsea (C-27/95) [1997] EBHT 1847....206, 209
World Wildlife Fund v Regione Veneto (C-118/94) [1996] EBHT I-1223....361
Wünsche v Németország (69/85) [1986] EBHT 0947....295, 296, 423
Ynos v Varga (C-302/04) [2006] EBHT I-0371....97–98
Zaera v Institut Nacional de la Seguridad Social (126/86) [1987] EBHT 3697....311, 312
Zaoui v CRAMIF (47/87) [1987] EBHT 5511....637
Zerbone Snc v Amministrazione delle finanze (94/77) [1978] EBHT 0099....228–229, 345
Zhu és Chen v Secretary of State for the Home Department (C-200/02) [2004] EBHT I-9925....521, 523, 582
Zoni (90/86) [1988] EBHT 4285....621, 622
Zuckerfabrik Süderdithmarschen AG v Hauptzollamt Itzehoe és Zuckerfabrik Soest GmbH v Hauptzollamt

Paderborn (C-143/88, C-92/89) [1991] EBHT I-0415....270, 388, 389–390, 391, 410
Zwartveld és mások (C-2/88) [1990] EBHT I-3365....39
2. A Bíróság hivatkozott véleményei

1/78 Vélemény (Nemzetközi gumiegyezmény) [1979] EBHT 2871....175
1/91 Vélemény (EGT-Szerződés I.) [1991] EBHT I-6079....39, 333, 484
2/91 Vélemény (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 170. sz. egyezménye) [1993] EBHT I-1061....177
2/94 Vélemény (Emberi Jogok Európai Egyezménye) [1996] EBHT I-1759....480, 481, 483–484, 489–490
506
1/03 Vélemény (Luganói Egyezmény) [2006] EBHT I-1145....80
3. A Törvényszék hivatkozott határozatai

(a felek neve rövidìtve, illetve részben elhagyva)
Area Cova v Tanács és Bizottság (T-196/99) [2001] EBHT II-3597....132, 550
Arizona Chemical v Bizottság (T-369/03) [2004] EBHT II-0205....551, 552
ASAJA v Tanács (T-295/04–T-297/04) [2005] EBHT II-3151....286, 287
Associazione delle cantine sociali venete v Ombudsman és Parlament (T-103/99) [2000] EBHT II-4165....547
Atxalandabaso v Európai Parlament (T-146/04) [2005] EBHT II-5989....549, 551
Automec v Bizottság (T-24/90) [1992] EBHT II-2223....303
BASF v Bizottság (T-80, 81, 83, 87, 88, 90, 93, 95, 97, 99, 100, 101, 103, 105, 107, 112/89) [1995] EBHT II-
0729....272
British Airways v Bizottság (T-371/94 és T-394/94) [1998] EBHT II-2405....208
British American Tobacco v Bizottság (T-111/00) [2001] EBHT II-02997....157
Cipeke v Bizottság (T-84/96) [1997] EBHT II-2081....205
Comafrica v Bizottság (T-70/94) [1996] EBHT II-1741....237
Confindustria v Tanács (T-382/94) [1996] EBHT II-0519....205
Dorsch Consult v Tanács és Bizottság (T-184/95) [1998] EBHT II-0667....459
Dumez v Bizottság (T-126/95) [1995] ECR II-2863....299–300
Ehcon v Bizottság (T-140/04) [2005] EBHT II-3287....544, 545
European Ferries v Bizottság (T-116/01 és T-118/01) [2003] EBHT II-2957....482
Ferrière Nord v Bizottság (T-143/89) [1995] II-0917.....139, 406
Greenpeace Council v Bizottság (T-585/93) [1995] EBHT II-2205....284
Jégo-Quéré v Bizottság (T-177/01) [2002] EBHT II-2365....284
Kyowa Hakko Kogyo v Bizottság (T-223/00) [2003] EBHT II-2553....482
Ladbroke Racing v Bizottság (T-32/93) [1994] EBHT II-1015....304
Lamberts v Ombudsman (T-209/00) [2002] EBHT II-2203....553
Lefèbvre v Bizottság (T-571/93) [1995] EBHT II-2379....302
Lengyelország v Bizottság (T-257/04) [2009] EBHT II-0000 (nincs még közzétéve)....276
Magyarország v Bizottság (Kukorica fajsúly-követelménye) (T-310/06) [2007] EBHT II-4619....198–200
max.mobil v Bizottság (T-54/99) [2002] EBHT II-0313....550
Messina v Bizottság (T-76/02) [2003] EBHT II- 3203....539
Mutual Aid Administration Services v Bizottság (T-186/96) [1997] EBHT II-1633....457
507
Odigitria v Tanács és Bizottság (T-572/93) [1995] EBHT II-2025....556, 558
Oleifici Italiani v Bizottság (T-44/96) [1997] EBHT II-1331....457, 471
Opel Austria GmbH v Tanács (T-115/94) [1997] ECR II-0039....212
Petrie v Bizottság (T-191/99) [2001] EBHT II-3677....535
Philip Morris v Bizottság (T-377/00) [2003] EBHT II-0001....181
Prodifarma v Bizottság (T-3/90) [1991] EBHT II-0001....304
Radio Telefis Eireann v Bizottság (T-69/89) [1991] EBHT II-0485....151, 272
Rothmans International v Bizottság (T-188/97) [1999] EBHT II-2463....157
Scippacercola v Bizottság (T-187/03) [2005] EBHT II-1029....539
Socurte v Bizottság (T-432-434/93) [1995] EBHT II-0503....151
Sogelma v Európai Újjáépìtési Ügynökség (T-411/06) [2008] EBHT II-2771....276
Stichting Certificatie Kraanverhuurbedrijf v Bizottság (T-213/95 és T-18/96) [1997] EBHT II-1739....201
Sunrider v OHIM (T-242/02) [2005] EBHT II-2793....550
TWD Textilwerke v Bizottság (T-244/93 és T-486/93) [1995] EBHT II-2265....270
UEAPME v Tanács (T-135/96) [1998] EBHT II-2335....284
Valio Oy v Bizottság (T-137/96) [1996] EBHT II-1327....168
Verein für Konsumenteninformation v Bizottság (T-2/03) [2005] EBHT II-1121....538
Vereniging van Exporteurs in Levende Varkens v Bizottság (T-481/93 és T-484/93) [1995] EBHT II-2941....467
Wafer Zoo v Bizottság (T-478/93) [1995] EBHT II-1479....470
Williams v Bizottság (T-42/05) [2008] EBHT II-0156....537
Wirtschaftsvereinigung Stahl, Thyssen Stahl AG, Preussag Stahl AG és Hoogovens Groep BV v Bizottság (T-
244/94) [1997] EBHT II-1963....242
X v Bizottság (T-121/89 és T-13/90) [1992] EBHT II-2195....493
4. Hivatkozott magyar alkotmánybírósági, illetve

bírósági határozatok
9/1990. (IV. 25.) AB határozat (személyi jövedelemadó) ABH 1990. 46. ....507
30/1998. (VI. 25.) AB határozat (Európai Megállapodás) ABH 1998. 220. ....93
28/2000. (IX. 8.) AB határozat (nemek egyenjogúsága) ABH 2000. 174. ....512
744/B/2004. AB határozat (lőfegyver-kereskedők adatnyilvántartása), ABH 2005. 1281. ....341
1053/E/2005. AB határozat (szerencsejáték szervezése), ABH 2006. 1824. ....96, 97, 341
66/2006. (XI. 29.) AB határozat (hitelintézetek különadója), ABH 2006. 725. ....341
72/2006. (XII. 15.) AB határozatot (egészségügyi dolgozók jogállása), ABH 2006. 819. ....96, 97, 341
Legfelsőbb Bìróság Kfv. I. 35.036/2006. (BH 2007. 250.)….98
508
Legfelsőbb Bìróság Kfv. I. 35.055/2007. (BH 2008. 135.)....97, 264–265
Legfelsőbb Bìróság Kfv. I.35.486/2006/5., LB-H-KJ-2007-104. ....98
Legfelsőbb Bìróság Kfv. I. 35.525/2006. (EBH 2007. 1732.)....342
Legfelsőbb Bìróság Kfv. III. 37.043/2007/4., LB-H-KJ-2007-239. ....342
Legfelsőbb Bìróság Kfv. III. 37.091/2004. (KGD 2005. 50.)....253
Legfelsőbb Bìróság Kfv. IV. 37.130/2007/7., LB-H-KJ-2008-62. ....253
Legfelsőbb Bìróság Mfv. II. 10.921/2005. (EBH 2006. 1442.)....94, 265, 329
Legfelsőbb Bìróság Pf. IV. 24.516/2006., (BH 2006. 15.)....222
Legfelsőbb Bìróság Pf. X. 24 705/2005/2. (BDT 2006. 1390.)....98
Fővárosi Ítélőtábla 5. Pkf. 26.608/2006/2. (BDT 2007. 1637.)....414
Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.499/2007/4., FIT 1-H-PJ-2007-40. ....369
Fővárosi Ítélőtábla 9. Pf. 20.676/2004/1. (BDT 2004. 1031.)....97
Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 3/2004. sz. ajánlása (BH 2005/4. szám)....97, 263
Fővárosi Ítélőtábla, 8. Pf. 21.087/2007/4., FIT-H-PJ-2007-345. ....253, 407
Baranya Megyei Bìróság 7.K.20.590/2006/10., 2-H-KJ-2006-5. ....329, 342
Hajdú-Bihar Megyei Bìróság 9-H-PJ-2007-24. ....331
Zala Megyei Bìróság 8.K.21.361/2006/10., 20-H-KJ-2007-12. ....328
509

2011 0001 548 EUjog

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

2011 0001 548 EUjog

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Az Európai Unió joga a gyakorlatban

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Publication date 2014

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

4.2. 2.4.2. A Bizottság feladatai és hatásköre ................................................................ 65

6.3. 3.6.3. A hatáskörrel való visszaélés tilalma .......................................................... 138

1.2. 6.1.2. A közvetlen hatály feltételei ....................................................................... 214

5.4.1. 7.5.4.1. Az előterjesztés szabadsága ......................................................... 285

5. 11.5. Az uniós polgárok és az uniós hivatali ügyintézés ................................................... 384

3.5. 12.3.5. A letelepedés szabadsága – a védelem jellege és határai .......................... 455

Luxembourg, 2010. február 25.

Dr. Juhász Endre

az Európai Unió Bìróságának bìrája

ÁFA általános forgalmi adó

AG főtanácsnok (Advocate General, Advocat Général)

Amszterdami Szerződés Amszterdami Szerződés az Európai Unióról szóló

Be. A büntetőeljárásról szóló, módosìtott 1998. évi XIX.

Bìróság vagy az Európai Unió Bìróságán belül a legmagasabb szintű

COREPER Állandó Képviselők Bizottsága

CPVO Közösségi Növényfajta-hivatal

EBB Európai Beruházási Bank

EBHT Európai Bìrósági Határozatok Tára (magyar nyelvű)

ECHA Európai Vegyianyag-ügynökség

ECOFIN Gazdasági és Pénzügyi Tanács

EDA Európai Védelmi Ügynökség

EFTA Európai Szabadkereskedelmi Társulás

EGK Európai Gazdasági Közösség (1993-tól Európai

EGT Európai Gazdasági Térség

EJEE Emberi Jogok Európai Egyezménye (Róma, 1950)

EK Európai Közösség (1993-ig Európai Gazdasági

EKB Európai Központi Bank

EK-Szerződés Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Róma

EKTB Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság

EMOGA Európai Mezőgazdasági és Orientációs Garanciaalap

ENSZ Egyesült Nemzetek Szervezete

ESZA Európai Szociális Alap

ESZAK Európai Szén- és Acél Közösség

ESZAK-Szerződés Szerződés az Európai Szén- és Acélközösség

EUMSz Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Róma

Euratom Európai Atomenergia Közösség

Euratom-Szerződés Szerződés az Európai Atomenergia Közösség

Europol Európai Rendőrségi Hivatal

EUSz Szerződés az Európai Unióról (Maastricht 1992)

FAO ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete

FRA Európai Unió Alapjogi Ügynöksége

FRONTEX Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való

GATT Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény

GSZB Gazdasági és Szociális Bizottság

HL az Európai Unió Hivatalos Lapja

KBER Központi Bankok Európai Rendszere

KKBP közös kül- és biztonságpolitika

NATO Észak-atlanti Szerződés Szervezete

Nizzai Szerződés Nizzai Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés,

NYEU Nyugat-európai Unió

OHIM Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és

OLAF Európai Csalásellenes Hivatal

per AG főtanácsnok (bìrósági határozathoz fűzött) indìtványa

Pp. a polgári perrendtartásról szóló, módosìtott 1952. évi

SIS Schengeni Információs Rendszer

TRIPS a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól

v „versus” (jogesetek megjelölésénél az ellenérdekű

WTO Kereskedelmi Világszervezet

A magyar bìrósági határozatok forrásául a Complex Döntvénytárat használtam.