Athén előtt

Ötkarikás beszélgetések sorozat

Jocha Károly
Geo-Sport Bt. (2003)

Magyarország 2000
Magyarország képe a nagyvilágban/Külföldi és hazai magyarok tanácskozása az országról
1997. május 30-31.
Balázs Béla, Magyar Bálint, Pomogáts Béla, Boros Zoltán, Határ Győző
Osiris Kiadó (1997)

III. Magyarország - 2000

A magyarság szellemi erőinek összefogása az ország euroatlanti integrációjának
sikeréért/Külföldi és hazai magyarok harmadik tanácskozása
Magyar Bálint, Cs. Gyímesi Éva, Határ Győző, Bodor Pál, Markó Béla
PanPress Lap- és Könyvkiadó Bt. (1998)
A magyar Michelangelo
"Ennek a századnak nem lesz Széchyje, ezzel én is tisztában vagyok"
------------------------------------------------------------
forrás: SE, Nemzeti Sport 2001.03.10
------------------------------------------------------------

- Születésnapi beszélgetésről lenne szó, emlékezésről, kellemes, ártalmatlan történetekről, ám

sehogyan sem fér a fejembe, hogy amíg a válogatott Dunaújvárosban edzőtáborozik, és mindenhol
folyik a felkészülés, Széchy Tamás, a valaha élt legeredményesebb magyar úszóedző ahelyett, hogy
a parton dirigálna, itt ül egy amúgy kellemes lakás nappalijában.

- Pedig egyszerű a magyarázat, befejeződött a nagy mű, végérvényesen szétverték a csapatomat. Az

utóbbi tíz évben már nem csupán arra kellett figyelnem, hogy a versenyzőket jól felkészítsem, hanem
arra is, hogy kivédjem a különböző támadásokat. Már nem megy, hetvenéves leszek március
huszonhetedikén. Néhány évvel ezelőtt kipofoztam volna az uszodából ezeket az embereket, de már
nem teszek ilyet, nem veszem fel a harcot.

- Nesze neked, születésnapi interjú...

- Nem számít, tényleg nem. Az utolsó akció az volt, hogy kirúgták mellőlem az egyik legfelkészültebb
magyar edzőt, Banka Pétert, aki, ne feledjük, Czene Attila nevelőedzője, de ott volt Darnyi, Szabó Joe
és a többiek felkészítésénél is. Korábban az állandó eredményességi kényszer hatása alatt
elkövettem azt a hibát, hogy nem neveltem fel a következő korosztályt. Régebben mindig vittem
magammal az edzőtáborokba két-három tizennégy-tizenöt éves tehetséget. Emlékszem, mindenki
engem ostorozott, amikor a fiatal Rózsát és Czenét elvittem az edzőtáborokba. Mit akar ezekkel a
tehetségtelenekkel, mondták. Atlanta előtt - mivel nagyon kellett az arany - nem tudtam a nevelésre
koncentrálni. Hiba volt, főleg, hogy rájöttem, mi lesz a magyar úszással, ha nem nevelek. Már nem
tehetem, az én műhelyemből most átemelték egy másik egyesületbe a gyerekeimet. A Csodacsapatot,
Molnár Ákost, Gyurta Dánielt és a többieket.

- Néhány éve pont azért költözött ide, hogy csupán néhány lépésre legyen a Komjádi uszodától. Lejár
még egyáltalán?

- Lejárok. Nem magam miatt, ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy mekkora veszteség lenne, ha
minden további nélkül kiszállnék a magyar úszósportból, így elvállaltam, hogy mesterkurzus keretében
foglalkozom az edzőkkel. A felhalmozott tudást és tapasztalatot a történtek ellenére szeretném
továbbadni.

- Van kinek?

- Ennek a századnak nem lesz Széchyje, ezzel én is tisztában vagyok. A legnagyobb baj, hogy ez a
mesterkurzus nem úgy megy: tartok egy misét, megáldom az illetőt, és utána mindent tudni fog. Ez
egy folyamat. Ugyanolyan folyamat, mint az úszó felkészítése. Nem csinálok titkot semmiből, az
edzésterveim egy részét - százfüzetnyit - például odaadtam tanulmányozásra egy pécsi edzőnek. A
többi, tonnányi mennyiségről van szó, megvan. Ezek már olyan edzéselméleti tanulmányok,
amilyeneket már nem biztos, hogy mindenki használni tud. Egyszóval: vannak ügyes edzők, de ma
még nem tudni, ki lesz képes arra, hogy átvegye a stafétabotot.

-Hosszú évtizedek óta keresik a Széchy-féle titkot. Volt, aki azzal vádolta, hogy doppingolja a
versenyzőit, más az edzésmódszereibe próbált belekötni. Van titok egyáltalán?

- A családomban mindig is képzett, magasan kvalifikált, művelt, sok ismerettel felruházott emberek
voltak. Bennem is volt késztetés, amely később alkotói kreativitássá teljesedett ki. Az tud csak alkotni,
aki a felhalmozott tapasztalatok alapján a sok ismeretből az adott szituációban meg tudja találni a
fontosat, a lényegeset. Akiben megvan ez a fajta kreativitás, az tehetséges. És azon a területen
valósítja meg magát, amelyik a leginkább izgatja. Ez lehet bármi, így úszás is. Leonardo lángelme
volt, zseni, de egyetlen szobrot, egyetlen festményt sem tudott tökéletesen befejezni. Tehetséges
ember volt, de nem olyan, mint Michelangelo. Ő látta az összefüggéseket, a lényegeset és a
lényegtelent. Ez emelte mindenki fölé. Azt hiszem, érti, mire gondolok.

- Tehetség, kreativitás, de biztosan volt valamilyen alapvető mozgatórugó?

-Gyerekként sokat álmodoztam, talán az átlagnál is többet. Mindig azt álmodtam, olimpiai bajnok
vagyok, világbajnok, gondolatban lejátszottam a döntőket, és mindig én nyertem. Nos ez nem adatott
meg, így a kitörési vágy megmaradt bennem. Már tizenéves koromban arra készültem, hogy nagyot
alkossak a sportban. Hogy melyikben, mindegy volt. Tényleg mindegy.

-Nyolc olimpiai aranyérem fűződik a nevéhez, számtalan világbajnoki medália, az Európa-bajnoki

győzelmekről nem is beszélve. Visszanézve az emúlt negyvennégy évre: ki volt a legtehetségesebb
verenyzője, ki volt az első az elsők között?

- Igazán nagy tehetségem sohasem volt.

- Ezt komolyan mondja?

- Igen. Bár vártam, sohasem adatott meg, hogy olyan versenyzőm legyen, mint a német Michael
Gross, aki egy kétméteres csoda volt. Ha nálam úszik, biztos, hogy egy perc ötven másodpercen belül
tudott volna kétszáz pillangón. Vannak őstehetségek, akik bárhol pottyannak le, egy közepes edző
mellett is világklasszisok lesznek. Nekem többet kellett dolgoznom, de higgye el, nem bánom. Így
legalább jobban kidomborulhatott az edzői kvalitásom.

- Akkor úgy kérdezek, ki volt a legjobb alany arra, hogy a csúcsra lehessen vezetni?

- Hargitay és Darnyi volt önmagával szemben a legkegyetlenebb, ők viselték el legjobban a munkát.

Velük könnyű volt dolgozni, Szabó Joe-val is, de az ő olimpiai aranyérmét megsirattam, nem tagadom.

Ismertem az apját is. Nagydarab embert képzeljen el, testeset. Félő volt, és tudtam, Joe is hasonló
alkat lesz, így pedig versenyt futottunk az idővel. Nem vagyok egy sírós fajta, de amikor Szöulban
olimpiai bajnok lett kétszáz mellen, tényleg elsírtam magamat. Kiszakadt belőlem a feszültség, mert
tudtam, ha most nem nyer, sohasem lesz olimpiai bajnok. Úgy éreztem magam, mint egy maratoni
futó száz méterrel a cél előtt. Már nincs levegő, nincs energia, de mégis sikerül.

- Bár kétlem, hogy lenne, de van-e egyáltalán hiányérzete az edzői karrierjével kapcsolatban?

- Hargitay kimondottan peches volt, merthogy olimpiai bajnok lehetett volna Münchenben, és két érmet
is nyert volna, ha én akkor tapasztaltabb edző vagyok. Nem tudtam felmérni, hogy az olimpián minden
más, hogy nincsenek esélyesek, tehát mindenkire figyelni kell. És Rózsa két barcelonai aranyérme is
nagyon hiányzik.

- Aranyakról beszél, ám a jelenlegi elitet nézve meglehetősen pesszimista az ember. Lesz aranyunk
az athéni olimpián? Csak azért kérdezem, mert néhány évvel ezelőtt kis túlzással azt is meg tudta
mondani, hogy századra mennyit úszik Darnyi Tamás vagy Rózsa Norbert.

- Az Egyesült Államokban tanuló tehetségeket nem támogatják, semmit sem kapnak. Vétek. Így
könnyen megeshet, hogy a júliusi világbajnokságon és a jövő évi Európa-bajnokságon sem lesznek
magyar érmesek, és megkockáztatom, a kint tanulók közül már senki sem lesz ott az athéni olimpián.
Sem Gáspár, sem Czene, sem Kovács Ági, aki jelenleg is kint edzőtáborozik.

- Meglehetősen borúlátó...
- Az emberiség szempontjából is borúlátó vagyok. Annyi, de annyi hibát elkövettünk már. Félek attól,
hogy ami most folyik, az láncreakció. A természet jelez, árvizek, földrengések követik egymást, a
felmelegedés egyre jobban érezhető, az Északi-sarkon pedig leválik egy hatalmas jégtömb, és dél felé
indul. Félek, hogy a folyamatok begyűrűznek, félek, hogy nagyon rossz vége lesz ennek. De ez
engem már nem fog érinteni.

- Ne mondjon ilyet, hiszen még csak hetvenéves!

- Egyre többet gondolok a halálra. Sokan elmentek mostanában a korosztályomból. Csermák Józsi
vagy éppen Sinkovits Imre. Én úgy akarok elmenni, mint az édesapám. Akkoriban a mozikban a
híradó és a film között szünet is volt. Kint álltunk, adott húsz fillért, mert édesszájú voltam, ám miután
átnyújtotta, összeesett. Az orvos szerint mire földet ért, már nem élt. Egy pillanat alatt átlépett a létből
a nem létbe.

- Azért ennél vidámabb befejezést gondoltam...

- Amit lehetett, elértem, a vágyam beteljesült. Már nagyon régen nem álmodom azzal, hogy olimpiát
nyerek.

Életmű

Olimpia

München (1972)
3. Hargitay András (400 m vegyes)

Moszkva (1980)
1. Wladár Sándor (200 m hát)
2. Verrasztó Zoltán (200 m hát)
2. Vermes Albán (200 m mell)
3. Verrasztó Zoltán (400 m vegyes)

Szöul (1988)
1. Darnyi Tamás (200 m vegyes)
1. Darnyi Tamás (400 m vegyes)
1. Szabó József (200 m mell)

Barcelona (1992)
1. Darnyi Tamás (200 m vegyes)
1. Darnyi Tamás (400 m vegyes)
2. Rózsa Norbert (100 m mell)
2. Rózsa Norbert (200 m mell)
3. Czene Attila (200 m vegyes)

Atlanta (1996)
1. Rózsa Norbert (200 m mell)
1. Czene Attila (200 m vegyes)

Összesen: 8 arany, 4 ezüst, 3 bronz

Világbajnokság

Belgrád (1973)
1. Hargitay András (400 m vegyes)
2. Verrasztó Zoltán (200 m hát)
Cali (1975)
1. Hargitay András (200 m vegyes)
1. Hargitay András (400 m vegyes)
1. Verrasztó Zoltán (200 m hát)

Nyugat-Berlin (1978)
3. Hargitay András (400 m vegyes)
3. Verrasztó Zoltán (200 m hát)

Guayaquil (1982)
2. Wladár Sándor (200 m hát)

Madrid (1986)
1. Darnyi Tamás (200 m vegyes)
1. Darnyi Tamás (400 m vegyes)
1. Szabó József (200 m mell)

Perth (1991)
1. Darnyi Tamás (200 m vegyes)
1. Darnyi Tamás (400 m vegyes)
1. Rózsa Norbert (100 m mell)
2. Rózsa Norbert (200 m mell)
3. Darnyi Tamás (200 m pillangó)
3. Szabó József (200 m mell)

Róma (1994)
1. Rózsa Norbert (100 m mell)
1. Rózsa Norbert (200 m mell)
3. Czene Attila (200 m vegyes)
3. Deutsch Tamás (100 m hát)
3. 4x100 m vegyes váltó

1998 (Perth)
3. Rózsa Norbert (200 m mell)
3. 4x100 m vegyes váltó

Összesen: 12 arany, 3 ezüst, 9 bronz

Mesteri magány
Széchy Tamás önkéntes száműzetése

------------------------------------------------------------
forrás: (jánosy), A Színes Sport 2001.03.27
------------------------------------------------------------

Szemrebbenés nélkül letagadott húsz évet Széchy Tamás. Az egyik legsikeresebb úszóedzőnk szerint
csak papíron ünnepli ma 70. születésnapját, mert mindössze 50 évesnek érzi magát. Legalábbis
szellemileg. Most is tele van tervekkel, ötletekkel, csak éppen a megvalósítás ütközik akadályokba.

Szomorkás születésnap

Az idős mester szerint eltulajdonították ifjú és tehetséges tanítványait. Ugyan továbbra is az ő neve
fémjelzi azt a műhelyt, ahol a fiatal úszók készülnek, csak éppen Széchy Tamás nélkül fabatkát sem
ér az egész.
- Mindegy, már túltettem magam az ügyön, de nagyon hiányzik az uszodai légkör - mondja a mester.
- Hiába lakom pár lépésnyire a Komjáditól, inkább itthon ücsörgök, amúgy is éjjel-nappal csörög a
telefon, volt tanítványaim hívogatnak. Meg aztán két televíziós stáb is szeretne filmet forgatni
életemről, munkásságomról. Gát György producer is forgatott velem, ám az a film egyelőre dobozban
marad.

Hosszú ideje nem ünnepelte itthon a születésnapját, az elmúlt másfél évtizedben szinte mindig
külföldön edzőtáborozott ilyenkor. Most legalább Budapesten élvezheti a tavasz és a jeles ünnep
örömeit. S persze amennyire lehet, figyelemmel kíséri a hazai úszósportot. Bár nincs túl jó véleménye
róla. Szerinte nincsenek klasszisok, s a mostani eredményekkel sem lehet túlzottan büszkélkedni.
- Fogalmam sincs, ki fog aranyat nyerni Athénban. Nincs nemzetközi színvonalú úszónk, márpedig
bízvást mondhatom, nem szoktam a levegőbe beszélni. Korábban aranyérmeket jósoltam, most
sajnos nem tudok ilyesmiről beszámolni. Igaz, akkor még én voltam a klasszis úszók edzője...

A vélt és valós sérelmeket leszámítva jól érzi magát Széchy Tamás, csak éppen az uszodát kerüli, az
önkéntes száműzetése talán a szövetség szerdai elnökségi ülésén szakadhat meg, mert a vezetők
akkor szeretnék köszönteni a 70 éves mestert.
Hetven
------------------------------------------------------------
forrás: SE, Nemzeti Sport 2001.03.27
------------------------------------------------------------

Széchy Tamás (Gyula, Békés vm., 1931. márc. 27.-): úszóedző. Ki kicsoda, százharmincadik oldal.
Felette Szebenszky Anikó atléta, alatta Szécsényi György hajómodellező. Nem igazságos. Széchynek
külön könyv dukálna, bársonnyal bevont szék a Komjádi uszodában, de lehetne Széchy-Komjádi is az
a bizonyos uszoda, ha nem sértek meg vele senkit.

Széchy Tamás tehetséges ember.

Ezért nem szeretik.

Sikeres. Ezért utálják.

És meg is tesznek mindent, hogy még életében lerombolják az életművét. Uraim, egy kis figyelmet
kérek: nem fog menni. Széchy szobra gránitból van.

Wladár Sándor, Darnyi Tamás, Szabó Joe, Rózsa Norbert, Czene Attila.

Öt név, nyolc olimpiai arany.

Iskolát teremtett, minden idők legsikeresebb magyar úszóedzője. Kétségtelen: nehéz ember.
Vitathatatlan: az edzésmódszerei súrolták a spártai modellt. De nyert. Sokat. A pályája hibátlan,
csupán egy "hiányossága" van: megöregedett. Ki is használják kegyetlenül. Tíz éve még kipofozta
volna ezeket az emberek az uszodából (idézet tőle), ma már nem harcol. Lenyelte, hogy elvegyék a
tehetségekből álló utánpótláscsapatát, lenyelte, hogy kirúgták mellőle az edzőjét. Sőt akkor sem szólt
semmit, mikor az egyik volt tanítványa "megüzente" neki: Öreg, jobban teszed, ha kevesebbet jársz a
Komjádiba.

Már nem érdekli. Otthon ül a kék szalonjában (ilyen is van neki, lehet irigykedni...), és talán éppen az
edzésterveit lapozgatja. A bejárónő behozza a délutáni kávéját, meg egy kis almáspitét. Az Öreg, az
úszópápa pedig csak ül, és azon gondolkozik, melyik csatorna Híradóját nézze meg elsőnek.

Kedden hetvenéves. Talán megzavarja valaki két Híradó között...

Száraz látogatás
Vendégségben voltunk a hetvenéves Széchy Tamásnál

------------------------------------------------------------
forrás: Jánosy Károly, (kaminski), A Színes Sport 2001.03.29
------------------------------------------------------------

Szégyellhetjük magunkat. Kínosnál is kínosabb, hogy a vendégek elrontják a házigazda

videokészülékét. S ez valóságos házimozi, hatalmas kivetítő áll a sarokban. S hiába nyomkodjuk a
távirányító gombjait, csak nem akar visszaállni az eredeti állapot. Nem csoda, hogy többször a fejéhez
kap Széchy Tamás: Úristen, kiket hívtam a lakásomba. Persze viccel, de mégis megnyugszik, amikor
fél óra elteltével megreparáljuk a szerkezetet.

Otthonában, otthonosan...

Minden idők egyik legsikeresebb magyar úszóedzőjének igencsak lakályos az otthona. Ami feltűnik,
az a rengeteg könyv. Széchy mester imád olvasni. Tudományos és szakmai munkák, történelem,
szépirodalom. Meg is becsüli az írott szót, hiszen olyan gyönyörű kézzel faragott polcon tartja a
könyveket, hogy az csoda.
- Egyik barátom csinálta - büszkélkedik.
- Barcelona előtt mondta, hogy ha aranyat nyerünk és megveszem a faanyagot, ingyen megcsinálja.
Tartotta a szavát.

A falakon családi képek. A viszonylag fiatalon elhunyt édesapa, a magas kort megért édesanya, egy
szívének kedves hölgy és - minő meglepetés - egy jóképű húsz-huszonkét éves fiatalember.
- A fiam - közli nemes egyszerűséggel.
- A Princeton Egyetemre jár.

S mielőtt felocsúdnánk a meglepetéstől, mindjárt kedvenc Pavarotti-áriáját szeretné meghallgattatni

velünk, ám mi inkább Darnyi perth-i úszására lennénk kíváncsiak. S bár egy fél órára elrontjuk a
videót, mégis sikerül megnézni Darnyit. Rengeteg kazettája van. Tanítványairól, más úszókról, és ott
vannak a komoly filmadaptációk mellett a habkönnyű akciófilmek.

Egyébként szerényen él. Az ebédet egy közeli vendéglőből hozatja - életében nem főzött -, s
mostanában az uszodát is kerüli. Kissé neheztel a szövetségi vezetőkre, bár nem éppen könynyű
természetét ismerve, a másik oldalnak sem lehet könnyű a mesterrel.

Bekukkantunk a gardróbszobába is. Szmokingok, öltönyök és cipők sorakoznak, a mester mégis

kedvenc melegítőjében érzi otthon magát. Hivatása a medence mellé kötötte, ritkán van módja
szmokingot ölteni magára. Így, melegítőben szokta, s szokták meg, s ezen aligha fog változtatni.
Az ISM fogadásán újra találkozott a magyar úszósport történetének két kiválósága, Széchy Tamás és
Rózsa Norbert. ,Még telefonon se tudtam elérni Norbit legalább fél éve!" - kiáltott fel meglepetésében
Széchy
- Nagyon sokat jelent nekem Tamás bácsi - mondta Rózsa.
- Több mint tíz évig dolgoztunk együtt, s ez életem legsikeresebb időszaka volt. Soha nem fogom
elfelejteni.

Az ünnepségen megjelent Széchy másik egykori tanítványa, dr. Hargitay András, no meg Kiss László,
az úszóválogatott szövetségi kapitánya is.
- Tamás bácsi kétszer annyi idős, mint én leszek hamarosan, de akár ötször ennyit is élhetnék, akkor
sem tudnék annyit letenni az asztalra, mint ő - jegyezte meg Deutsch Tamás sportminiszter, aki
stílszerűen egy 1970-es évjáratú tokaji aszúval lepte meg a mesteredzőt.
Széchy Tamás Zemplényiről, Darnyiról és Armstrongról
Elméletben tréner
------------------------------------------------------------
forrás: SE, Nemzeti Sport 2003.03.19
------------------------------------------------------------

- Árulja el, mikor volt legutóbb a Komjádi uszodában?

- Várjon csak, talán egy hónapja - mondja a 72 éves Széchy Tamás (Hargitay, Verrasztó, Wladár,
Darnyi, Czene és Rózsa egykori edzője, volt szövetségi kapitány), aki az utóbbi években látványosan
eltávolodott az uszodától.

- Netán betegeskedik?
- Nem, a hideg miatt gondoltam úgy, hogy inkább nem megyek ki a
lakásból.
- Ha egy alföldi tanyán élne, talán még megérteném, de tudtommal
ötszáz méterre lakik az uszodától. Nagykabát, sál, sapka, és akár
gyalog is megtehetné a távolságot.
- Érzem, hogy valamilyen titkot keres.
- Találtam?
- Ki kell ábrándítanom, nincs titok. Nem azért nem megyek, mert
sértett vagyok. Nincs okom rá, amúgy meg jól érzem magam itthon.
- Azt hallottam, a családja miatt az utóbbi időben azért voltak nehéz
napjai ...
- Több rokonom is rövid időn belül távozott az élők sorából. A
testvéreim, mások. Nem tagadom, egy kicsit összetörtem. De már
jobban érzem magam, a történtek ellenére az egészségemmel is
minden rendben van. A vérnyomásom százharminc per nyolcvan, az
orvosom azt mondja: "Tamás, bár az enyém lenne ennyi." Cukros vagyok, de figyelek rá, tehát ezzel
sem lehet gond.
- Néhány éve reggeltől estig az uszodában volt, most viszont reggeltől estig otthon. Nem unalmas?
- Maga akkor nem ismer engem. Hogy is lehetne unalmas? Végre van időm arra, hogy szellemi életet
éljek. Tanulmányokat készítek, tanulmányokat olvasok, szerencsére arra is van időm, hogy az egyik
kedvencemnek, a matematikának hódoljak. Az öreg ember kevesebbet alszik, én sem vagyok
másképp. Van, hogy hajnali négykor még fent vagyok, ha belemerülök valamilyen tanulmányba,
egyszerűen nem érzem az időt. Megesett, hogy hajnalban elkezdtem olvasni, felnéztem a
papírjaimból, látom, hogy még szürkület van kint. Gondoltam, fél hét lehet, megyek reggelizni. Este fél
hét volt ... Nagyon egymásba tudnak mosódni a napok. De még mielőtt azt gondolná, hogy ez az öreg
ember egész nap csak az íróasztal felett görnyed, gyorsan elmondom, végre a televíziózásra is van
időm.
- Való Világ? Big Brother?
- Nem nézem ezeket a valóságmicsodákat, elkeserítően nívótlanok. Jobbára sportot nézek, meg a
híreket. Mostanában rászoktam a dagadt emberek birkózására.

- A szumóra gondol?
- Igen, arra. És a nagy szerelem újabban a kerékpár. A Tour de France maga a csoda. Emberfeletti
küzdelem, csodálatos taktika és mérhetetlen izgalom. Tisztelem azokat, akik ráéreznek, nem a
sprintfutamokban van a lehetőség. A profik a hegyekben nyerik meg a Tourt, tudják jól, abban van az
idő. A többi szakaszt pedig végigutazzák. Nem ők érnek elsőként Párizsba, de ők a legjobbak ... Itt
van például az amerikai Armstrong. Az az ember egy zseni.
- Olvasgat, tévézik, alszik, Széchy Tamás mint nyugdíjas. A stopper, a víz, a medence egyáltalán nem
hiányzik?
- Hiányzik, de egyre kevésbé. A gyakorlati munka immár elméletivé nemesült. Az utóbbi évek összes
világversenye megvan kazettán, a minap a 2001-es fukuokai világbajnokságot elemeztem. Olyan
videóm van, amely alkalmas arra, hogy minden tempót kikockázzak.
- Az jó lehet, viszont a magyar úszósportnak sem ártana némi gyakorlati segítség.
- Azért nehogy azt gondolja, hogy teljesen elszakadtam az uszodától. Naponta jönnek fel hozzám
edzők, versenyzők. Meghallgatom őket és segítek.
- Néhány éve kijelentette, minden vágya, hogy a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás vegye át
az edzői stafétabotot.
- Továbbra sem tettem le arról, hogy így legyen. Darnyi és Czene Attila lenne a megoldás. Darnyi
konok, kemény, akaratos fajta, komoly tudással. Mindig írta az edzéseredményeit, minden tréning
után elemezte a teljesítményét. Felkészültsége megkérdőjelezhetetlen, ha ő is akarja, kiváló edző
lehet belőle. Darnyi a tudás és a szorgalom, Czene a kreativitás és a reflex. Nagyon jó megérzései
vannak. Jó barátok, éppen ezért azt mondom, egymást kiegészítve nagy dolgokra lehetnének
képesek. Nekik nem kell sokat magyarázni, tudják, miről szól ez a szakma. Szükség van rájuk,
ugyanis nagyot változott a világ. Az én időmben, főleg a pályafutásom elején a világ úszósportja
gyenge volt. Elég volt csak a szakma, csak a munka. Manapság ugyanannyira fontos a
feltételrendszer.
- A feltételrendszert a Széchy-érában egy bizonyos Zemplényi György teremtette meg néhány évig.
Eszébe jut még néha-néha a csalásért elítélt úszómenedzser?
- Megesik, mindig sajnáltam azt az embert. A halála előtt is többször hívott telefonon. Üldözési
mániája volt. Telefonfülkékből hívott, mert azt mondta, figyelik, követik. Az utolsó hívása is egy kórház
melletti telefonfülkéből jött. Hogy meghalt, vagy nem halt meg, én nem tudom, mindenféle pletykák
keringenek. Ami kétségtelen: Zemplényi gonosz ember volt, azzá tette az élete. Mindig védekezni
akart, és ezért csinált annyi rosszat. Mert ha sok rosszat csinált, volt lehetősége a védekezésre.
- Már csak azt árulja el: ki nyeri idén a Tour de France-ot?
- Ha indul, akkor Armstrong. Ha nem, akkor nem is annyira fontos ...
Hisz az aranyváltó folytatásában
Széchy Tamás nem ér rá pihenni, sürgeti az idő

------------------------------------------------------------
forrás: , A Színes Sport 2000.10.17
------------------------------------------------------------

Amire régóta vártak, bekövetkezett, a világ egyik legeredményesebb úszóedzőjébe bele lehet rúgni.
Széchy Tamás nagyon csendesen érkezett haza a sydneyi olimpiáról, nem várta ünneplő tömeg a
repülőtéren, ami érthető is, húsz év után először fordult elő, hogy a tanítványai nem nyertek érmet az
ötkarikás játékokon. Igaz, amikor az aranygéppel érkezett, akkor sem fogadta virágeső, Széchy
sohasem volt a média kedvence.

Az úszópápának szerencséje sem volt, mert 1988-ban Darnyi Tamás és Szabó József három
aranyának ünneplését háttérbe szorította a súlyemelők doppingbotránya, 1992-ben Darnyi újabb
győzelme helyett a média a Zemplényi-ügytől volt hangos, Rózsa Norbert és Czene Attila atlantai
bravúrját pedig beárnyékolta a szövetség nevezési botránya.

Az elmúlt négy évben a Széchy-ellenesség felerősödhetett, mert az 1998-ban rendezett

világbajnokságon a tanítványai csak bronzérmeket szereztek, ezért nem tudott visszavágni a
támadásoknak, a csoportját szétszedték. Ennek az egyik követkeménye volt a férfi szakág sikertelen
sydneyi szereplése, amely után azt hittük, hogy a hatvannyolc éves edző végre megpihen, s hátat
fordít a hálátlan sportágnak.

Azonban nagy meglepetésünkre még szabadságra sem ment el, sőt, amikor találkozót beszéltünk
meg vele, először azt mondta, nem ér rá, mert rengeteg a dolga, a fiatal versenyzői ügyeit intézi.

- A kérdés négyéves, már az atlantai olimpia után is megkérdeztük: miért nem búcsúzott el a
csúcson? Igazán megérdemelten élvezhetné az élő legendák békés és megbecsült életét.

- A válaszom sem új. Számomra az edzősködés nem megélhetési forrás, nem szakma, nem hivatás,
hanem szenvedély. Sokan isznak, dohányoznak, kábítószereznek. Nekem egyetlen szenvedélyem,
hogy a hazámnak világ- és olimpiai bajnokokat neveljek.

- És erről nem lehet leszokni? Az állandó támadások, az olimpiai gyengébb szereplés nem volt elég
ahhoz, hogy leszokjon róla?

- A támadásokhoz már hozzászoktam. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudok
meglenni nélkülük. Már a hetvenes években, amikor a KSI-ben dolgoztam megindult ellenem egy
hadjárat, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal harminc éve tart. Ennek a kiapadhatatlan forrása
az irigység. A hatvanas évek végéig a hazai úszóedzők jól ellavíroztak a langyos vízben, s akkor jött
egy idegen, egy volt atléta, aki ebbe az állóvízbe az eredményeivel belevágott. Tanítványaim egyre
jobb eredményeket értek el, világbajnokok lettek, 1975-ben például három vilégbajnoki aranyat
nyertek Caliban. Akkor kezdték el híresztelni rólam, hogy verem a versenyzőimet. Amikor pedig az
1976-os olimpián a remélt nagy siker elmaradt, itthon néhány kolléga pezsgőt bontott, s úgy ünnepelte
meg az elmaradt aranyakat. Hát ilyen környezetben dolgoztam és értem el a sikereket.

- Az ellenséges légkör kialakulásában nem játszott szerepet az, hogy egyeduralomra tört, hogy nem
ismerte el kollégái sikerét, és hogy aki az útjába állt, azt eltaposta?

-Ez olyan ostoba feltételezés, amit nem én, hanem maga a magyar úszósport eredményessége cáfol.
Egyvalamit azonban sohasem tudtam elviselni és támogatni, a tehetségtelen felfújt hólyagokat, akik
csak a szájukat járatják, nem csinálnak egyebet, csak fúrnak-faragnak. Nézze, a sport egy viszonylag
igazságos világ, mert itt nem számít a politikai hovatartozás, hogy kinek a kicsodája. Itt egy edző
számára az egyetlen bizonyítási lehetőség, hány bajnokot nevelt, hány világ- és olimpiai érmet tett le a
magyar sport asztalára.

- Ön húsz éve egyet, majd nyolcvannyolcban hármat, nyolc éve kettőt, majd ismét kettőt, az idén
viszont egyet sem. Miért szakadt meg ez a sorozat?

- Mert kilencvenkettő után, amikor a magyar úszósport a csúcsra jutott, elkövettem öreg fejjel azt a
hibát, hogy nem fordítottam elég figyelmet a fiatalokra. Húsz évig a váltóm remekül haladt.
Hargitayékat váltotta Darnyi, majd jött Rózsa és Czene. Mögöttük azonban nem álltak olyan fiatalok,
akik most, vagy már a sydneyi olimpia előtt átvehették volna az aranyból készült váltóbotot. Persze,
kerestem én az újabb tehetségeket, de sajnos az elmúlt nyolc évben nem akadtam olyan úszóra,
akiből világklasszist nevelhettem volna. Az elmúlt években sikerült valamelyest pótolnom a
mulasztást, s végre van egy olyan csoportom, amelyben ott úszkálnak az újabb váltótagok.

- Másfél hónapja itt, a Komjádiban azt mondta, azt ígérte, hogy Czene Attila és Rózsa Norbert is
megvédheti bajnokságát Sydneyben. Korábban arról volt híres, hogy szakmai kérdésekben nem
szokott tévedni.

- Most is csak azt mondhatom, hogy Rózsa Norbert fizikailag olyan, vagy jobb állapotban volt, mint az
atlantai olimpia előtt. Norbi 1998-ban a perthi világbajnokságon kétszáz mellen 2:13.59-cel úgy lett
harmadik, hogy ha erősebben kezd, és korábban kezd hajrázni, akkor világbajnok lesz. Ezután elkerült
tőlem, és amikor tavasszal visszatért, nagyon gyenge állapotban volt. Ez máig is rejtély, hiszen télen
például a Honvéddal még Brazíliában is edzőtáborozott. Nem az én feladatom kideríteni, hogy ki
használta őt fel arra, hogy a szövetség pénzén nyaraljon. Amikor láttam, hogy milyen állapotban van,
megmondtam Norbinak, hogy csak akkor vállalom el a felkészítését, ha látok reményt rá, hogy
visszakerüljön a világ élmezőnyébe. Újra elkezdtünk keményen dolgozni, és két hónap múlva úgy
véltem, hogy ámbátor olyan feladatot vállalok el, amiről nincs tapasztalatom, hiszen huszonnyolc éves
úszót még sohasem készítettem fel három hónap alatt az olimpiára, mégis igent mondtam.

- Már megbánta?

- Nem, mert egyrészt Rózsának tartoztam ennyivel, másrészt pedig szakmailag is nagyon érdekes
feladat volt. Augusztus végére kitűnő fizikai állapotba került, sorra javította meg a korábbi
edzéseredményeit. Hogy mégsem sikerült? Látja, ez egy nagyon tanulságos eset. Az olimpián
kiderült, elkövettem egy hibát: annyira csak a testére figyeltem, hogy a lelki felkészülésre nem jutott
idő. Norbit nagyon megviselték az elmúlt évek történései, például kiállt egy olyan ember mellett, aki
ezt nem érdemelte meg, aki becsapta őt. A világ legnagyobb férfi mellúszója zsákutcába került,
ahonnan az egyetlen kijáratot egy sikeres olimpia jelenthetett volna számára. Lelkileg azonban sérült
volt, és ezért hiába volt a teste jó formában, nem jutott be a döntőbe. Mindezt figyelembe véve,
szakmailag nem okozott számomra csalódást, sőt ilyen siettetett felkészülés után is az elmúlt két év
legjobb teljesítményét nyújtotta, hiszen a világbajnokság óta nem úszott 2:15 percen belül. Tehát egy
ütközetet megnyertünk, de ez kevés volt a világ legyőzéséhez.
- A sikertelen elődöntő után hosszan beszélgetett Rózsával, akiről azóta sem tud senki semmit. Mi
lesz vele, abbahagyja vagy folytatja.?

- Erről ott kint, Sydneyben nem beszélgettünk. Norbi a sikertelen elődöntő után teljesen összeomlott,
hiszen elvesztette azt a lehetőséget, amelyben egyre jobban hitt, hogy egy jó olimpiai szerepléssel
élete anyagilag és erkölcsileg is egyenesbe kerül. Rózsa győzelemre termett, ezért tudott korábban
kiélezett helyzetekben is nyerni. A sportág, sőt a magyar sport erejét vagy gyengeségét jelzi majd,
hogyan segíti Rózsát kijutni abból a zsákutcából, amelybe került. Mert nemcsak akkor kell egy
versenyző mellé odaállni, amikor a dobogó tetején van, hanem akkor is, amikor sírva távozik az
uszodából.

- Amikor Czene Attila kétszáz vegyesen a világcsúcsnál jobb részidővel vezetett, hitt benne, hogy
megismételheti az atlantai bravúrját?

- Én sohasem hittem a tanítványaimban, hanem felkészítettem őket a győzelemre. Attila ugyan nem
egy Darnyi Tamás, aki annyira kimagaslott a mezőnyből, hogy például négyszázon csak az volt a
kérdés, milyen fölénnyel győz. Attila nyolc éve került a nemzetközi élmezőnybe, Barcelonában
bronzérmet szerzett, Atlantában felszabadultan, nagyon bátran vesenyezve olimpiai bajnok lett. Akkor
tudtam, hogy erre képes lehet, mert kitűnő állapotban volt. Azóta viszont nem edzett folyamatosan,
amióta pedig az Egyesült Államokban tanul, csak híreket hallottam felőle. A verseny előtt nekem
elmondta, hogy tanulmányai maitt a felkészülése nem siekerült úgy, mint négy évvel ezelőtt. Ennek
ellenére megpróbálta, bátran bekezdett, a táv végén viszont hiányzott az a kemény edzés, amely ilyen
szinten a bravúrhoz kell. Sajnálom, hogy végül lemaradt a dobogóról, mert három olimpián, három
érem nagyon szép teljesítmény lett volna.

- Az olimpia a sportág ünnepe lett, mert Ausztráliában nemzeti sport az úszás. Mivel magyarázza,
hogy a szigorúbb doppingellenőrzések ellenére tizenöt világcsúcs született az olimpiai uszodában?
- Az elmúlt négy évben új világklasszisok nőttek fel, akik olyan állócsillagokat is legyőztek, mint
amilyen a gyorsúszó orosz Popov. Az új bajnokokról azt hallottam, hogy még többet edzenek, mint az
elődjeik.

- Ezek szerint csak rosszindulatú híresztelés, hogy tiltott szerekkel érték el ezeket a kiugró
eredményeket.

- A doppinggal sohasem foglalkoztam, mert nem értek hozzá. Annyit viszont tudok, mert tapasztaltam,
hogy például egy jól felkészített Darnyit nem tudták legyőzni, pedig az ellenfeleiről kiderült, hogy tiltott
szereket is használtak. Sajnos, a beharangozott nagy ellenőrzés csak szemfényvesztés lett, ezért
néhány szakmailag megmagyarázhatatlan gyors fejlődésnek lehettünk tanúi. Az olasz mellúszó
Fioravanti kettős sikerének semmi alapja nem volt. Kétszáz vegyesen honfitársa, Rosolino káprázatos
időeredménnyel győzött, pedig korábban a két perc közelébe sem került. Aztán nemrég azt olvastam,
hogy Rosolinot ellenőrizték az olimpia előtt Olaszországban és szervezetében a növekedési hormon a
normális érték sokszorosa volt. Becsülöm az olaszokat, akik nem titkolták el, mint sok más országban
teszik.

- A tisztátalan körülmények ellenére mégis tovább akar dolgozni, fiatalokat akar felkészíteni a
következő olimpiára?

-Optimista vagyok, hiszek benne, hogy a dopping elleni harc sikeres lesz, mert ez csak pénz és
elhatározás kérdése. Remélem, négy év alatt letisztul az élsport, mert ez mindenkinek az érdeke.
Tehát nem szabad megállni és feladni, hinni kell a jövőben. Az elmúlt héten pénteken tartottam
értekezletet a fiatal úszóim szüleinek, amelyen felvázoltam a jövőt. A jelenlegi csapatban öt-hat olyan
tehetség van, aki a korosztályában jobb eredményt ért el, mint annak idején Hargitayék. Igaz, még
nagyon fiatalok, tizenhárom évesek, de az athéni olimpiára már a nemzetközi élmezőnybe kerülhet.

- Meddig még?

- Szeretnék még nagyon sokáig dolgozni. Üzenem az ellenségeimnek, ne reménykedjenek. Aztán...

Majd... Szép lenne a medence partján örökre elaludni.
Széchy Tamás nem akar kockáztatni
Rózsa ismét a régi
------------------------------------------------------------
forrás: Salánki Miklós, A Színes Sport 2000.09.05
------------------------------------------------------------

A magyar úszóválogatott nagyobbik része már megérkezett Sydneybe, a két címvédő, a vegyes úszó
Czene Attila és a mellúszó Rózsa Norbert viszont még csak készül a hosszú utazásra. Czene az
Egyesült Államokban edz, pénteken repül Ausztráliába, Rózsa a Komjádi uszodában készül, és
csütötökön indul el pályafutása harmadik olimpiájára.

Egy szál Rózsa a vízben. Az olimpiai bajnok egyedül maradt, a hármas pályán úszik, a parton ül a
mester, Széchy Tamás, aki időt mér, jegyzetel. Az elmúlt évekhez képest annyi a változás, hogy az
idős edző nem a sárga műanyag széken ül, hanem a kényelmesebb, új fehéren. Az uszodában, mint
egy hatalmas csendharangban készül az újabb mű, amely már majdnem kész.

- Őszintén megmondom, amikor Rózsa áprilisban jelentkezett, hogy visszatérne az Alma Materbe,
nem gondoltam volna, hogy idáig eljuthatunk. Meg is mondtam neki, csak akkor leszek újra az edzője,
ha úgy látom, hogy képes lehet megvédeni címét Sydneyben. Az augusztusi athéni, majd a budapesti
versenyen már olyan eredményt ért el, amire már lehettet építkezni. Fizikailag megerősődött, a
felmérések azt mutatták, hogy olyan állapotban van, mint négy évvel ezelőtt.

Széchy szavait az óra is igazolja, a feladat nyolcszor 100 mell csak lábbal. Rózsa 1:22 perccel kezd,
az utolsó viszont huszonegyes tempóval 1:16-ra sikerül, amely egyéni csúcs, eddigi legjobbja 1:17.5
perc volt. A 28 éves világbajnokot láthatólag feldobja a jó eredmény, iszik néhány kortyot a parton lévő
kulacsából, majd folytatja. Kétszer 100 mell következik kézzel. A második után Széchy mosolyog,
majd bemondja az eredményt, 1:07.5 perc, ez is egyéni csúcs, Rózsa egy másodpercet javított
pályafutása eddigi legjobbján.

A levezetés után a kopasz Rózsa kiszáll a medencéből, s rá sem lehet ismerni, eltüntek a gondok az
arcáról, a tekintete újra nevet, s májusi fáradt, öreg úszó helyett egy gladiátor törülközik.

- Hatalmas lelki tehertől szabadultam meg - mondja az olimpiai bajnok, - mert sokáig úgy nézett ki,
hogy képtelen leszek nemzetközi szintű teljesítményre. Ezek a felmérő eredmények a számomra
nagyon biztatóak. Eddig is hittem magamban, de a közepes eredményeim miatt nem volt őnbizalmam.
Az elmúlt négy hónap lelkileg volt nehéz, mert miközben keményen edzettem, a kivülállók jó
eredményeket vártak tőlem. Fizikailag könnyebb volt, mert korábban már Tamás bácsinál
hozzászoktam a sok munkához. Végre ismét jól megy az úszás, ezért nem félek senkitől.

A mester is derűlátó, olyan eredményeket jósol, hogy le sem merem írni, maradjunk annyiban, hogy
nagyon jó eredményt vár Rózsától - ha semmi nem jön közbe. S még az is bizonytalan, hogy Széchy
ott lesz e tanitványával az olimpián:

- A munkámat elvégeztem, Rózsa kész, nyugodtan utazhat Sydneybe. Éppen az olimpiára való utazás
miatt részt vettem egy sokrétű orvosi kivizsgáláson. Sajnos, az orvosok azt javasolták, hogy ne
vállaljam ezt a hosszú, fárasztó, számomra már veszélyes utat. Ráadásul, a gerincproblémám miatt
két-három óránál nem ülhetek többet egyszerre. Ezen a héten készül el az újabb orvosi vizsgálat
eredménye, s ha megoldható a cukorbetegségem kezelése ilyen hosszú úton, akkor talán elutazom a
hetedik olimpiámra. Kockáztatni viszont nem akarok, mert még sokáig szeretnék edzősködni, a fiatal
úszóim közül többen beérhetnek Athénra. S ha a 2008-as olimpiát majd Párizsban rendezik, oda
szívesen elutazom. Habár még Sydneybe is eljuthatok, ezért a héten kimegyek megnézni a
repülőgépet, s ha valóban van olyan hely, ahol a hosszú úton pihenhetek, lefekhetek, akkor
szeptember tizenkettedikén elutazom.

Vége az edzésnek, az uszoda benépesül. Széchy Tamás csomagol, a 69 éves edző táskával a
kezében elindul a közeli lakásába pihenni, hogy estére ismét hazatérjen a Komjádiba.
A magányos úszópápa
Széchy Tamás éjszakánként még mindig új edzésmódszereken töri a fejét
0
2002. december 7., szombat 00:00, frissítve: szombat 00:00 , szerző: Salánki Miklós

Eredménycentrikus világunkban a siker csak a jelenben érdemes elismerésre, glóriára és

védelemre. Ha lenne szobra a legsikeresebb magyar edzőnek, Széchy Tamásnak, a fontoskodó
sportvezetők évente megkoszorúznák, csak hogy szerepeljenek. A tavaly visszavonult,
hetvenegy éves úszópápa azonban élő legenda, akivel nem tudnak mit kezdeni, magányosan
él budai lakásában.

- Úszás -

Az elegáns lakás hosszú előszobájában a bejárattól jobbra a konyha, majd a dolgozószoba

található, ahol egy új szerkezet, egy futógép található. A ,,hogyan került ez ide?” kérdésre
választ ad a mester termete, a házigazda a hetvenedik születésnapja óta bizony felszedett jó
néhány kilót. A tágas nappaliban Széchy Tamás az asztal melletti kényelmes bőrfotelba
süpped, ahonnét a telefon elérhető, s a tévé távkapcsolójával a világ is.
Széchy Tamás ötvenévi munka – közte harmincöt évi, ahogy ő nevezi: alkotás – után tavaly
került távol a medencétől. Harmincöt évig hajnalban kelt, most viszont már ráér lustálkodni.
– Mikor szokott felkelni?
– Felébredni, vagy felkelni? Mert a kettő nem ugyanaz. Ha későn fekszem le, akkor is
hajnalban felébredek, de már nincs miért felkelnem. Amikor a hatvanas években
édesanyámmal Szent István-telepen laktam, a négy óra előtti szolgálati HÉV-vel utaztam a
Császár uszodához. Később, amikor a Fraknó utcában éltem, már ráértem fél ötkor felkelni.
Három éve költöztem ide, azért, hogy közel legyek a Komjádi uszodához, de a közelség
előnyét csak egy évig élvezhettem.
Az új lakás ízlésesen van berendezve, a falon családi fotók, a házigazdával szemben, a szoba
sarkában nagy képernyős televízió.
– Amióta nyugdíjba vonult, bizonyára sokat nézi a televíziót.
– Á, fenét! Mit nézzek rajta? Annál azért drágább az időm, hogy a kereskedelmi csatornák
népbutító sorozatait bámuljam. Már a politikai műsorok is bosszantanak. Mert milyen világ
az, amelyben egy nagyhatalom a saját érdeke szerint jóra és rosszra osztja a világot, és
elvárja, hogy ezt szentírásként tiszteletben tartsák. Mindig büszke voltam, és lehettem is a
magyarságomra, helyettem ne mondják meg, mi a jó, mi a rossz.
– Ezek után a belpolitikáról nem is kérdezem…
– Ne is! Visszatérve viszont a televízióra, a sportközvetítéseket szívesen megnézem. De csak
a minőségi sportot. A labdarúgó NB I mérkőzéseire nem pazarlom az időmet, viszont nagy
élvezettel figyeltem például a debreceni tornász-világbajnokság versenyeit. Örültem Csollány
Szilveszter győzelmének. Kedvelem az ökölvívást is, korábban Kovács István, mostanában
pedig Erdei Zsolt mérkőzéseit szoktam figyelni.
– Ez némileg meglepő, mert atlétaként, majd úszóedzőként is olyan sportágban élt, amelyben
a versenyző elsősorban önmagával csatázik.
– Fiatalkoromban kipróbáltam az ökölvívást is, sőt egy ideig edzősködtem a bokszolóknál.
– Hogyan viselte el az ütéseket?
– Bármilyen sportágat is űz valaki, a sportban kaphat pofonokat. A futó vagy az úszó, ha nem
tud küzdeni, harcolni, akkor legyőzik. A tehetség egyik eleme a küzdőképesség. Az ökölvívás
az egyik legősibb, legigazságosabb sportág, amelyben a fizikai erő, a technikai tudás és a
küzdőszellem ötvöződik.
– Arra gondoltam, hogy a nyugdíjas Széchy Tamás egy napjáról beszélgetünk, de még azt
sem árulta el eddig, hogy mikor kel fel.
– Éjszaka sokszor felébredek. Ilyenkor olyan dolgokkal foglalkozom, amire korábban nem
jutott időm. Például rendkívül érdekelt a fizika és a matematika, ezért most aktívan
foglalkozom a fény kettős természetével.
Remélem, megbocsátják, ha a hosszú fizikai előadás – melyből keveset értettem meg –
leírásától eltekintek. A vendéglátót a világűrből a telefon csöngetése repíti viszsza a földre.
– Marika, vedd fel a telefont! – kiáltja a házvezetőnőnek, olyan harsogó hangon, ahogy
korábban a versenyzőit irányította az edzéseken.
– Kényszerű visszavonulása után azt tervezte a szövetség vezetőivel, hogy majd az edzőknek
tart tanfolyamokat.
– Aki megkért, hogy segítsek, nem utasítottam vissza. Szívesen adok szakmai tanácsot, de azt
ne várják el, hogy az évtizedek alatt bennem felhalmozódott tudással házalni fogok.
– Így viszont elveszhet a magyar úszósport számára hasznosítható öröksége.
– Ez már nem az én gondom. Letettem a magyar sport asztalára csak olimpiai aranyból
nyolcat, több tucat világ- és Európa-bajnoki érmet is. Ezt a magyar sport történetéből már
nem lehet kitörölni. Szerettem volna tovább dolgozni, fiatalokat felkészíteni az athéni
olimpiára, de erre már nem kaptam lehetőséget. Úgy élek most itt, mint egy partra
kényszerített hajóskapitány, aki azonban készül az újabb vízi ütközetre. Továbbra is
figyelemmel kísérem a sportág fejlődését, mert a szellemi munkát nem hagytam abba. Újabb
és újabb edzésmódszereken töröm a fejemet. Az én célom mindig az volt, hogy megelőzzem a
világot. Kívülállóként nem akarom a kollégáimat kritizálni, de sokszor a fejemet csóválom,
amikor például arról olvasok, hogy a válogatott keret kéthetes edzőtáborozáson vett részt.
Ennek ugyanis nincs sok értelme…
– Még akkor sem, ha így készültek fel a rövid pályás Európa-bajnokságra?
– Na, ezt ne is említse! Az utóbbi időben meglepődve olvastam, hogy hazánkban szokatlan a
rövid pályás edzés és versenyzés. Ez nevetséges, mert ezerkilencszázhetvenhatig, amíg a
Komjádi uszoda nem épült fel, az öreg Császárban huszonöt méteres medencében készítettem
fel Hargitay Andrásékat, akik aztán ötvenméteres medencében is elverték a világot.
– Az már rég volt. Évtizedek óta viszont az idén először fordult elő, hogy úszóink nem
nyertek aranyérmet Európa-bajnokságon. Hogyan látja a magyar úszósport jövőjét?
– Kovács Ági már többször igazolta világklasszisát. Ha vállalja a korábbi edzésmunkát és
megfelelően felkészítik, akkor az athéni olimpián is bizonyíthat. Risztov Éva nagyon
szorgalmas versenyző. Mellettük minden nehézség ellenére még több tehetsége is van a
magyar úszósportnak. A jövő sikere tehát azon múlik, hogy ezekből a fiatalokból az edzők
képesek lesznek-e világklasszisokat nevelni. Ez nem könnyű, mert az úszásban az idén bevált
recept jövőre már nem sokat ér, ezért az edzőknek állandóan újítaniuk kell, ha meg akarják
előzni a világot. A jelenleg aktív edzőkről nem mondok véleményt, viszont meggyőződésem,
hogy Darnyi Tamásból kiváló szakember lesz. Amikor néhány éve kivittem magammal
Amerikába, ott úgy vezette az edzéseket, mint én fiatalkoromban. Tamásban megvan a
tapasztalat, az akarat, ezért csak rajta múlik, hogy vállalja-e ezt a nehéz hivatást.
– Mit üzen Darnyinak? Megéri vállalni?
– Ezt neki kell eldönteni. Ha viszont megkeres, segítek.
– Milyen a kapcsolata a volt tanítványaival? Rózsáék felkeresik idős és magányos
mesterüket?
– Mindegyikük a saját életét éli. Ez így természetes. Ezt tudomásul kell vennem. A múltban is
legtöbbször akkor kerestek, amikor segítenem kellett. Ez persze az én hibám is, mert az elmúlt
évtizedekben a világbajnokok mellett állandóan a jövőt is építettem, így nem jutott időm arra,
hogy a versenyzőimet magamhoz szoktassam. Nem titkolom, jó lenne, ha többször
találkozhatnánk, de ennél nagyobb gond, hogy ha hajnalban felébredek, nincs miért
felkelnem.
– Olyan keserűen mondja ezt, mintha a megérdemelt pihenő nyűg lenne.
– Az elmúlt években a családomban többen meghaltak, a nővérem is. Egyedül maradtam.
Persze nem vagyok teljesen magányos, mert sokan hívnak, keresnek. Inkább úgy érzem,
céltalan lett az életem.
– De hát már mindent elért. A hatvanöt érem után mit jelenthet a hatvanhatodik?
– Számomra nagyon sokat. Mert a győztes tanítvány mellett a dobogó mellett állni csodálatos,
de az odáig vezető út is boldogságot jelent.
Széchy Tamás hetvenéves koráig sikeresen viaskodott az idővel, nyugdíjba vonulása óta
viszont mintha feladta volna a küzdelmet. Ezt jelzi, hogy amikor arról érdeklődöm, hogy a
dolgozószobájában lévő futógépen mennyi az egyéni csúcsa négyszáz méteren, legyintve csak
azt válaszolja:
– Nem szoktam az időt figyelni!