A vallásszabadság érvényesülése a munkahelyen

„A tolerancia Európa lelke és a békés együttélés alapja a kontinensen” - fejezte ki Angela

Merkel köszöntő beszédében melyet 2017 októberében a reformáció kezdetének 500.
évfordulóján rendezett ünnepségén közölt1. A német kancellár többek között arról is beszélt,
hogy minden hívőt és vallási közösséget megillett a vallás szabadsága és zavartalan
gyakorlásának joga. A vallási szabadságot meg kell védeni a vallási fanatizmustól,
ugyanakkor az ellen is fel kell lépni, ha valamely vallást becsmérlik. Angela Merkel szerint
Európa szenvedésben gazdag története azt mutatja, hogy a tolerancia a nyitott társadalom
alapja is egyben, mely nélkül nem beszélhetünk vallásszabadságról sem. „Márpedig, ha
vallásszabadság nincs, a társadalmi fejlődés megreked!

Ezen esemény egyetlen nem német felszólalója Áder János magyar köztársasági elnök volt.
Többek között arról is beszélt, hogy a „magyar nyelvterületen, magyarul már a 16. században
kimondták a lelkiismeret szabadságát, miközben Európa még az egymásnak feszülő tanok
vallási türelmetlenségében égett” -mondta2.

Jogi értelemben azonban természetszerűen különválik az, amit gyakorta az egyház nyelvén
oly sokszor egy kalap alá veszünk, mint a vallási tolerancia, a lelkiismereti szabadság és a
vallásszabadság. Azonban elmondhatjuk, hogy mindezen értékek nem csak vallásos
jelentésükben, hanem társadalmi vonatkozásukban is egybecsengenek és köztük nemcsak
vallási, hanem jogi összefüggések is vannak. Amelyek még ma is időszerűnek mondhatóak és
gyakorta szükségesnek is.

A vallásszabadság, mint minden polgár alapjoga

A vallásszabadság, mint európai alapjog kérdése már elég rég az életem részét képezi, mivel
erősen megalapozott vallásos családból származom, ezért életem minden egyes percét átitatja
ezen kérdéskör legyen szó bármely kérdésről az életben. Leginkább azért is foglalkoztat eme
kérdéskör mert eddigi tapasztalataim mind arról árulkodnak, hogy vallásosságom csak
hátráltat mindennapi életem során. Mi sem bizonyítja ezt jobban az, hogy amint iskoláskorúvá

1
Angela Merkel köszöntőbeszéde, hozzáférés: 2021.03.26, https://mno.hu/kulfold/angela-merkel-tolerancia-
nelkul-nem-letezhet-nyitott-társadalom-2424785
2
Áder János köszöntőbeszéde, Köztársasági Elnöki Hivatal, hozzáférés: 2021. 03.26,
http://www.keh.hu/beszedek/2446_Ader_Janos_koztarsasagi_elnok_beszede_a_refomracio_500._evforduloja
_alkalmabol_tartott_unnepsegen_Wittenbergben&pnr=1

1
cseperedtem a kötelező szombati tanitások alkalmával nem tudtam részt venni
csoporttársaimmal ezeken az órákon, mely során hátrányom keletkezett, mert a tananyagot
magamnak kellett bepótolnom és még igazolást is kellett biztosítanom az iskola számára
mivel igazolatlan órának minősült a hiányzásom. Mindemellett azonban mégis szabadon
élhettem a vallásszabadsági jogommal és nem köteleztek az oktatáson való részvételre.
Azonban a mai napig ebből kifolyólag hátrányokat szenvedem, mivel míg a többi
csoporttársam rész vehetett egy-egy versenyen addig én sajnos nem, mivel a versenyeket
általában a szombati napokon szervezik meg az iskolák igy ez számomra automatikusan tiltott
területté vált mely során, kérhettem volna a részemre történő áthelyezést azonban valljuk be
őszintén mely szervező tetette volna át egy személy kedvéért a teljes versenyt amire már
hónapok óta készül? Úgy hiszem nem lettem volna a rajongótábor szíve csücske.

Ma azonban, mint fiatal munkavállaló igyekeztem volna a saját lábamra állni és a

munkaerőpiacon keresgetni kezdtem a munkák között, mivel rendelkezem már egy
diplomával. Számos helyre elküldtem az önéletrajzom és számos helyen érdeklődtem. Egyik
alkalommal vissza is hívtak egy állásinterjú megbeszélésére mely során a betanulási
időszakról folyt a beszélgetés melyek a szombati napokon lettek volna. Közöltem az interjút
tartó személlyel, hogy sajnos nekem ezen az időpontok nem felelnének meg mert a
lelkiismeretem nem engedné meg mindezt melyre azt volt a válasza, hogy márpedig, ha nem
tudom vállalni ezeket az időpontokat nincs is rám szükségük mivel az irodánál nem áll
módjukban sem felbontani a bevett módszereiket sem pedig egy külön kollegát biztosítani a
számomra, aki egy másik időpontban megtartaná a betanítást. Ezen választ kifejezetten
sértőnek találtam mivel úgy gondolom, hogy a vallásosságom nem kellene rosszabb
munkavállalóvá tennie engem bármely más munkavállalóval ellentétben mégis akkor azt
éreztem, hogy sohasem leszek elég jó egyik munkáltatónak sem pontosan amiatt mert vallásos
vagyok.

Ezért úgy gondolom, hogy mindannak ellenére, hogy a vallásszabadság tekintetében egy
szabad országban élünk mégis közvetve vagy akár közvetlenül hátrányaink származnak. Mert
attól, hogy valaki más, mint az átlag vagy nem követ vakon egy mások által kikövezett utat,
vagy mert képes az önálló döntéshozatalra és rendelkezik önálló véleménnyel, attól még
ugyanúgy ember marad, aki semmivel se nem jobb se nem rosszabb, mégis a társadalom által
generált előítéletek mintha valahogy többet számitanának mint maga az adott ember, akit
megítélnek. Mint ahogy Márai Sándor mondta Olyan világ jön című költeményében olyan
világ tárul elénk, ahol mindenki gyanússá válik, aki szép, tehetséges és aki jellemmel

2
rendelkezik. Vajon tényleg elérkezni látszik az az idő amikor mindezen szavak beteljesülni
látszanak? Szokatlanul furcsának találhatja az olvasó, hogy ma amikor a társadalom már a 21.
századot éli még foglalkozunk ily kérdésekkel, hisz azt gondolnánk, hogy ezt magunk mögött
hagytuk mind akkor, amikor szabályoztuk azokat, de gyakran nem elég szabályozni hanem
utána kell járni, és olyan embereket kell megbízni akik szívükön viselik eme nemes ügyet és
lelkiismeretesen végzik munkájukat, akiket nem lehet, holmi anyagi támogatással
elhallgattatni, s kik kiálnak az igazság mellett akkor is ha ez egyes feljebbvalóik tekintetében
nem derogál.

Ezért meg szeretném említeni az Európai Uniónak a Lisszaboni Szerződéssel 3 megújított

jogrendjét, amely 2010 után az egyén jogi védelme és jogainak érvényesítése előtt új
lehetőséget nyitott. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának jogerőre emelkedését- amely az
Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkével összhangban 4 a szerződésekkel azonos jogi
kötőerővel bír- az egyének jogainak védelme erőteljesebb szabályozást kapott melyek a
következő területeket érintik: az emberi méltóság sérthetetlen, a gondolat a lelkiismeret, és a
vallás szabadsághoz mindenkinek joga van, beleértve többek között a nem, faj, szín,
származás, nyelv, vallás vagy a meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti
kissebséghez tartozás, vagyoni helyzet, kor vagy szexuális irányultság alapján történő
megkülönböztetést is.

A lelkiismereti és vallásszabadság mint alapvető emberi jog a 20. század fontosabb

nemzetközi egyezményeiben kimondott vélelemmel bír. Az egyik legnagyobb hatású
okmányt az Európai Tanács tagjai Rómában fogadták el, 1950-ben Emberi Jogok Európai
Egyezménye címmel5. Az egyezmény 9.cikke a Gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság
címet viseli, és kimondja, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismereti és
vallásszabadsághoz. Ezen jog magába foglalja a vallás vagy a meggyőződés
megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg,
mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás, és
szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát6. Az egyezmény (2). bekezdése
3
„Lisszaboni Szerződés.” Lisszabon, 2007. december 13. ( Az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelent,
2007/C 306/01 számú dokumentum), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/?uri=CELEX:12007L/TXT,
Hozzáférés:2021.03.26.
4
Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes
szerkezetbe foglalt változata, (1). Ebben az unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december
7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e
charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a szerződések. https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/?uri=CELEX%3 A12012M%2FTXT, hozzáférés: 2021.03. 26.
5
https://www.echr.coe.int/Documents/Convention_HUN.pdf, hozzáférés: 2021.03.26.
6
http://www.ohchr.org/EN/UDHR/Documents/UDHR_Translations/hng.pdf, hozzáférés: 2021.04.05.

3
szerint a vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben
meghatározott korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a
közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és
szabadságainak védelme érdekében szükségesek.

Ennek köszönhetően 2018-ban elfogadása 70. évét ünneplő Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatának 18.cikke kimondja, hogy minden személynek joga van a gondolat, a
lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ezen nyilatkozat kimondja, hogy a jog magába
foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak
vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind nyilvánosság előtt, mind a
magánéletben, oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának
jogát. Ugyan akkor elmondható, hogy hasonlóan fontosnak tekinthető az Egyesült Nemzetek
Szövetsége közgyűlésének Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya,
amelynek 18-as cikke kimondja, hogy a gondolati, a lelkiismereti és a vallásszabadság a
személy azon szabadsága, hogy vallása, meggyőződése legyen, ezt egyénileg vagy
közösségben kinyilváníthassa felekezetben, szertartásokban, gyakorlatokban és oktatásban7.

Néhány vallásszabadsággal kapcsolatos ügyeset

Elmondható, hogy a vallási ünnepek terén az Emberi Jogok Európai Bírósága más számos
olyan kérdést megválaszolt, amely néhányunk számára nehézkesnek bizonyulhat. Ezért
megemlítenék néhányat mely számomra érdekes esetnek bizonyult.
A Konttinen kontra Finnország ügyben8 az állami vasútnál évek óta dolgozó Konttinen úr
értesítette munkáltatóját, hogy a Finn Hetednapi Adventista Egyházhoz történő csatlakozását
követően vallási meggyőződése miatt péntekenként korábban kell távoznia munkahelyéről9. A
munkáltatója ezt nem kívánta engedélyezni számára, így Konttinen úr az engedélye nélkül
péntek esténként többször is elhagyta munkahelyét, amiért végül figyelmeztetéseket és egy
fegyelmi eljárást követően elbocsátották munkahelyéről hanyagságra hivatkozva. Az
elbocsátást megelőzően Konttinen úr a kimaradó munkaórákat más napokon túlórával
kompenzálta, illetve kérvényezte áthelyezését egy másik munkakörbe, mivel több képesítéssel
is rendelkezett. A munkáltatója kezdetben megpróbálta áthelyezni, de ez üresedés hiányában

7
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97600008.TVR, hozzáférés: 2021.04.05.
8
1996. december 3-i Konttinen kontra Finnország ügy, 1996. december 3-i ítélet (ügyszám:24949/94)
9
Az adventista hitelvek szerint a vallás követőinek a szombati napon tartózkodniuk kell a munkavégzéstől, ami
már péntek este megkezdődik.

4
problémákat eredményezett, kollégái számára pedig aránytalan nehézségeket okozott volna a
munkarend átszervezése.

Konttinen úr érvelése szerint munkáltatója megsértette a vallásszabadságához való jogát és

egyértelműen nem hanyagsága miatt, hanem vallási meggyőződése miatt nem dolgozott
péntek esténként. A munkáltató ezzel szemben azzal érvelt, hogy a munkaszerződést
korábban kötötték meg, mint hogy a felperes felvette volna ezt a vallást, ezért amikor
csatlakozott ehhez az egyházhoz, összeegyeztethetetlenség miatt felmondhatott volna a
munkahelyén, illetve a téli évszak alatti péntek esti műszakokra, amikor hamarabb sötétedik
így vallási kötelezettségei is hamarabb állnak be szabadságot is kivehetett volna.
Munkáltatója szintén érvként hozta fel, hogy kellemetlenséggel járt volna a kollégái részéről a
munkarend átszervezése, továbbá a finn jogszabályok is megalapozták elbocsátását10.

Az EJEB a háromlépcsős teszt feltételeinek elemzése közben megállapította, hogy

Konttinen úr elbocsátása eleget tesz a támasztott követelményeknek, tehát törvényes alapokon
nyugszik, szükségesnek és egyúttal arányosnak is minősült. A munkaszerződésben foglaltak
és a közszolgáltató munkáltató különleges helyzete indokolja a munkaidő betartását, mellyel a
munkavállalónak tisztában kellett lennie. A kérelmező vallási elveinek követése érdekében
kivehetett volna szabadságot is, hogy az elbocsátást megelőzze, vagy végső soron ott is
hagyhatta volna munkahelyét, egy olyat keresve, mely lehetővé teszi számára a különleges,
vallásszabadságára figyelemmel lévő bánásmódot.

Több kérdés is felmerült bennem miközben ezen esetet tanulmányoztam. Elsősorban az,
hogy amikor megtudta a munkáltató, hogy vallási okok miatt a munkavállalója nem fog
pénteken dolgozni miért nem rúgta ki azonnal? Másodsorban, mivel nem rúgta ki azonnal
ezzel azt erősítette meg a munkavállalóban, hogy számára ez nem okoz problémát még akkor
sem, ha személy szerint ő, ezt nem engedélyezi, ami azt eredményezi, hogy megtévesztette a
munkavállalóját, de véleményem szerint nem ez a fő probléma, hanem az, hogy ezek után,
mivel hagyta továbbra is dolgozni miközben tudta, hogy a dolgozója péntekenként nem fog
dolgozni tényleg megsértette a vallásszabadság jogát. Már csak abból is kiindulva, hogy a
dolgozó ezen felmerülő problémára megoldást igyekezett találni az által, hogy pótolta a nem
teljesített munkaórák számár amikor lehetősége adódott illetve kérte az áthelyezését annak
érdekében, hogy olyan munkakört lásson el, ahol talán ezen problémát sikerül megoldani,

10
Hasonló ügy volt az Egyesült Államokban a Sherbert kontra Verner (374 U.S. 398) eset, melynek
eredményeképpen létrejött az úgynevezett Sherbert-teszt eljárása, amely arra szolgál, hogy megállapítsa vajon a
kormány megsértete-e az egyén alkotmányos jogát a vallásszabadság gyakorlásához.

5
míg a munkáltatója folyamatosan csak akadékoskodott, és dolgozója munkavégzése során
csak a hibák sorozatát kereste, mindemelett látszatintézkedéseket is végrehajtott annak
érdekében, hogy megnyerje magának a bíróságot. Mivel a legfőbb vád ellene az volt, hogy
hanyag újabb kérdést vetett fel bennem az eset, leginkább azt, hogy ha valakit hanyag
munkavégzés során bocsátunk el akkor felfigyelnék arra az apró kis tényre, hogy a mi
esetünkben csak péntekenként volt vélhető ez a hanyagság míg a többi munkanapon nem, sőt,
igyekezett bepótolni a pénteki kieséseket, míg ha valaki hanyag munkavállalónak minősül
véleményem szerint a hét bármely napján jelentkeznének ezen elmaradások, kimaradások
nem csak a hét egyik napján. Emellett végkép igazságtalannak találom a munkáltató azon
nyilatkozatát melyben kijelenti, hogy a dolgozója használja el a szabadságát a pénteki napokra
amikor nem tudja ellátni a munkáját. Véleményem szerint senkit nem kötelezhetünk, és nem
is kényszeríthetünk, hogy mikor és mire használja el a szabadságát. Ahogy a többi dolgozót
megilletett a szabad szabadságkivétel miért kellett volna számára ezt a pénteki napokra
lekorlátozni? Ez vajon nem minősült volna aránytalanságnak a többi munkavállalóval
szemben? Véleményem szerint számos olyan kérdés van ezzel az üggyel kapcsolatban, ami
nem lett kellőképpen tisztázva, melyet homály fed s mely csak egyoldalú ténymegállapításon
alapszik.

Azonban szeretnék egy pozitív kimenetelű példát is bemutatni, ami hasonló eseményről
számol be.

Érdemes megemlíteni két dán jogesetet is a közelmúltból. Az egyikben egy Jehova Tanúi
sorai közé tartozó tanárt azért bocsátottak el munkahelyéről, mert nem kívánt az iskolai
rendezvényen a karácsonyfa körül táncolni, lévén a vallás követői nem ünneplik a karácsonyt
és a tánc vallási cselekedetnek minősülne. A hölgy felajánlotta, hogy aznapra szabadságot
vesz ki, vagy a tánc helyett más feladatokat láthatna el, de ennek ellenére elbocsátották. Egy
másik ügyben egy Hetednapi Adventista Egyház tagjaként, vallása tanaival összhangban
megtagadta, hogy az iskolában egy szombati nyílt napon tanítson, kérve, hogy amiként azt
korábbiakban is tette, az intézmény egy másik tanárt jelöljön ki e célra. Mivel nem jelent meg
szombaton őt is elbocsátották. A Ligebehandlingsnævnet11 (Egyenlő Bánásmód Testület)
mindkét esetben megállapította, hogy a tanárok vallási meggyőződésükből tagadták meg a
kiszabott feladatok elvégzését, kiemelve, hogy mivel mindkét munkáltató hozzászólás nélkül

11
Ligebehandlingsnaevnet, 2021.04.05. (ügyszám:9192 és 9193).

6
elutasította a felajánlott alternatívákat, az intézkedés nem tekinthető szükségesnek és az
érintetteket kártérítés illeti12.

Ezen döntéssel teljes mértékben azonosulni tudok mert ha a helyükben lettem volna én is
ugyanezt tettem volna. Főleg, hogy a tényállások alapján nem ez volt az első eset és hogy a
javasolt megoldás úgyszólván már bevett szokásnak minősült a második úgy esetében.

A fenti ügyeket elemezve azt láthatjuk, hogy a tagállamok bíróságai rendszerint

toleránsabbak, megértőbbek a hagyományos, tradicionális vallásokkal és ünnepeikkel
szemben, mint azokkal, melyek újkeletűnek számítanak, vagy melyekre idegenkedve tekint a
társadalom egy része. Ezen túlmenően a vallási ünnepek tekintetében leginkább a
munkavállalóra és nem pedig a munkáltatóra hárul az alkalmazkodás kötelessége. Ami
számomra eléggé hátrányos szabályozásnak tűnik főleg abból kiindulva, hogyha már van egy
adott hátráltató tényező, ami megnehezíti egy munkavállaló helyzetét a munkaerőpiacon
akkor miért ő legyen az, aki alkalmazkodik főleg, hogy ez által burkoltan, de azt közvetítik,
hogy ha szeretne dolgozni akkor mondjon le elveiről, meggyőződéséről, hitének gyakorlásáról
mert azok ütköznek a munkahelyen már kialakított és bevett gyakorlatokkal. Véleményem
szerint nem csak a munkavállalónak lenne kötelessége engednie bizonyos pontokban, hanem
a munkáltatónak is. Ha pedig a vallási meggyőződés tényében nem tud az adott munkavállaló
engedni nem kellene automatikusan kirúgni, esélyt sem adni, de főleg diszkriminálni mivel
véleményem szerint az ilyen munkások sokkal lelkiismeretesebbek, hűségesebbek,
elfogadóbbak, és képesek erejükön felül is teljesíteni akkor, hogyha valaki elfogadja őket és
nem csodabogárként és problémás esetként tekintenek rájuk.

12
European Network Of Legal Experts In Gender Equality And Non-Discrimination: European equality law
review. Directorate-General for Justice and Consumers. 2019/2. p. 90.