REGESZE TI

FÜZETEK
5

MAGYAR NEMZETI M Ú Z E U M
TÖRTÉNETI M Ú Z E U M
19 5 7
•KÉZIRAT GYANÁNT-
 RÉGÉSZETI ADATOK
SZENTES KÖRNYÉKÉNEK
TELEPÜLÉS TÖRTÉNETÉHEZ

KOVALOI SZKI JÚLIA

középkori-régész hallgató szakdolgozata
Felelős kiadó« Fülep Ferenc
Készült: a Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum
Rotaprint Üzemében 35o példányban, 5 1/4 iv
terjedelemben.
Fv.« Dajbukát Gergely.
 B e 7 e z e t ó_s

Dolgozatom szedeti célja az volt, hogy a Szentes-környé-

ki - ásatásokból ós szórványként előkerülő - II.századi emlék-
anyag lelőhelyeinek földrajzi elhelyezkedése alapján e terület
koraárpádkori település történetéhez adatokat szolgáltassak. E
munka alapja a XX.századi régészeti emlékek lelőhelyeinek pon-
tos meghatározása. Éppen ezért, legelőször is a nár eddig kö-
zölt leletek irodalmát és a szentesi múzeumban lévő közületien
anyagra vonatkozó adatokat gyűjtöttem össze. Sok esetben azon-
ban mind az ásatási feljegyzések, mind pedig a leltárkönyv a-
datai hiányosak voltak, s igy a lelőhelyek pontosabb meghatá -
rozásához nem voltak elegendők. Szükségessé vált tehát, hogy
mindazokat a lelőhelyeket, amelyeknél a feljegyzések nem nagy-
általánosságban /pl. Szentes határa/, hanem közelebbről is meg-
jelölték ugyan az ásatás vagy véletlenül előkerült lelet he-
lyét, de pontosabb rögzítéshez mégis kevésnek bizonyultak, te-
repbejárással azonosítsam.

A terepbejárás során nemcsak a régebbről ismert H.száza

di emlékek közül sikerült többnek a lelőhelyét azonosítanom és
újabbakat találnom, hanem természetesen igen sok máskorü lelő-
helyre ie rábukkantam. így vetődött fel az a gondolat, hogy
szakdolgozatomat a többi régészeti korokra is kiterjesszem. Az
aránylag szűk körű - csak XI. századi lelőhelyeket tartalmazó -
összeállítás tehát a régészeti korok lelőhelykataszterévé bő-
vült; a szegényesnek mutatkozó témakörből az egymás után követ-
kező régészeti korok, illetve népek településének kutatása lett,
beleértve a magyar későközépkort is, amelynél a régészeti meg-
figyelések mellett az irott források és régi térképek adatait
ie figyelembe vettem. /Az irott források és térképek különben
 - 2 -

igen becses edatokat szolgáltatták a földrajzi környezet, viták

stb. megrajzolásához is./
Az eredetileg kijelölt II. századi lelőhelyek igen nagy
területet zártak be. Ezt a rendelkezésre álló idő alatt részle-
tesen nem járhattam volna be. Ezért csak a Tisza /illetve Kur-
ca/ - Veker^Kórógy által határolt területet és legközvetlenebb
környékét vettem terepbejárásomon tüzetesebben vizsgálat alá.
/Teljességre még itt sem törekedhettem./ A nagyobb területen
osak a XI. századi temetők helyét azonosítottam terepbejárás-
sal, a aáskorá leleteknél viszont meg kellett elégednem az á-
eatások és a múzeumi leltárkönyv adatainak felhasznáü&ával. A
böldi révhez vezető útak szempontjából szükségesnek mutatkozott,
hogy a rév közelében a Tisza jobb oldalán lévő lelőhelyeket is
figyelembe vegyem.
Az egymásután következő korok település képének megrajzo-
lását erősen befolyásolta az, hogy az egyes korszakokból rend-
szeres kutatás emlékanyagára és feldolgozására támaszkodhattam,
más korszakoknál viszont szinte csak a szórványosén, véletlenül
előkerült leletekre voltam utalva.
így például területünk a népvándorláskor avar szakasza te-
kintetében hazánk egyik legjobban átkutatott része. Ez elsősor-
ban Csallány Gábor hosszú évtizedeken keresztül végzett lelkes
munkájának köszönhető. Bár ennek a munkának megvannak a maga
hiányosságai - aminek részletezése itt nem lehet célom - mégis
az ő érdeme, hogy a szentesi múzeumban vem hazánk leggazdagabb
avar gyűjteménye, ő kezdte meg e területen a honfoglaláekori és
kora-árpádkori kutatásokat is. Mindezt később itt ásató régé-
szeink /Csallány Dezső, Párducz, Zalotay, Szabó, stb./ tovább
terebélyesitették.
Sokkal vázlatosabb képet rajzolhatunk az őskor sok évezre-
det felölelő korszakáról. A szórványos leletek mellett alig egy-
két rendszeres ásatás az, ami bele világit a hatalmas korszak
egy-egy kisebb részletébe.
 Dolgozatom szerkezete a következő:

I. fejezetten a terület földrajzi képét ismertetem, meg-

kísérelve a viz szabályozás előtti állapotok rekonstruálását.
Az általános földrajzi leírások mellett a területre vonatkoző
részlettanulmányokat, néprajzi leírásokat is felhasználtam. A-
laptérképnek az 1899.évi Körös-Tisza-Marosi ármentesitő társu-
lat ártérfejlesztési térképét használtam, de figyelembe vettem
az e területet ábrázoló korábbi térképek adatait is.
II. fejezetben a régészeti korok, illetve népek település-
képét vázolom a leletanyag alapján.Megkísérlem az életmód meg-
határozását, az egyes korszakokon belüli időbeli felosztást, a
lelőhelyek elhelyezkedéséből mutatkozó útvonalak megrajzolását.
A magyar középkor tárgyalásánál a régészeti leletanyag
mellett az okleveles anyag tanúságait is felhasználtam.
III.fejezetben az összes lelőhelyeket feltüntető térkép
alapján levonható általános település történeti következteté-
seket tárgyalom, közelebbről megvizsgálva az utak, révek szere-
pét is.
Dolgozatomhoz csatolom a korok,illetve népek szerint ®ét-
választott régészeti lelőhelykatasztert, az ennek megfelelő-
en rendezett régészeti lelőhely térképeket, a József császár-ko-
ri úthálózat térképét és a területen lévő halmok térképét, me-
lyeket rá kell helyezni, mint alaptérképre a Körös-Tisza-Marosi
ármentesitő társulat rétegvonáas térképére,vagy az általam en-
nek alapján készitett szines térképre. Ezeken kivül csatolom a
területet ábrázoló térképek jegyzékét.
 A földrajzi környezet a lakosság életmódjának az alakú -
lását nem döntően ugyan, de mégis jelentősen befolyásolja. Ép-
pen ezért mielőtt részletesen foglalkoznék az egyes korok né-
pességének életével, szükségesnek látom vázlatosan ismertetni
azt a környezetet, melyben az itt élő népesség élete lefolyt.
Évmilliók alatt a hegyrendszerek kiemelkedése és a me-
dencék besüllyedése alakitotta hazánk med. területét. A hegyek
által körülzárt belső medencéket tenger borította. Idők folya-
mán általános lassü emelkedés következtében a tenger elhagyta
a legmélyebben fekvő területeket, közöttük legutóljára az Al-
földet is,1/ A tenger helyét tó, majd mocsaras, ingoványos site-
Bag foglalta el, ebbe vágták medrüket a folyók. A nagyon kis
lejtésű síkságon csak nehe cn találták meg végleges medrüket,
ezért vált olyan kanyargóé i az ütjük. A magukkal hozott horda-
lékot lerakva több ágra szakadoztak; szigetek, holt ágak kelet-
keztek. A folyók, - különösen az ország területén végig szinte
mindenütt sik területen folyó Tisza - még a legutóbbi időkben
is nagy mértékben változtatták medrüket. A Tisza kanyarulatai
például a mult században 5o év alatt loo-2oo méterrel is elto -
lódtak.2/

A síkságnak lefolyástalan területei is voltak, melyeknek

állandó vizéről az időszakonként megáradó folyók gondoskodtak.
Mindez különösen áll Szentes és Csongrád környékére, mely
az Alföld legalacsonyabb része.'/ Érthető tehát, hogy az itteni
folyók - Tisza-Körös stb. - medre a legkanyargósabbak közé tar-
;ozik ós, hogy ezt a területet holtágak, szigetek, tavak és le-
1/ Princz Gy. Magyar Pöldrajz. I. lo7.
2/ Cholnoky: A Tisza-meder helyváltoztatásai.Fdr.Közi.19o7.
3/ Átlagos tengerszint feletti magassága 8o-9o méter között vát-
takozik.
 - 5 -

folyástalan mocsarak tömege szaggatja meg.

Területünkön elsősorban a Tisza szabta meg a vidék viz -
rajzának alakulását. Évenkint rendszerint többször, hóolvadás-
kor, a tavaszi esőzések után és ősszel is elöntötte hatalmas
árterét és ilyenkor felduzzasztottá a tavak vizét is.
A Tiszába ömlő kisebb ü y ó k az áradásoktól függetlenül
is nagyon bővizüek voltak. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal ,
hogy régen csapadékosabb volt hazánk hatalmas erdőségekkel bo-
rított területe.1/ Még közvetlenül a szabályozás előtti idők-
ben is a Kurca medréről készült keresztmetszetek mutatják,hogy
a viz helyenként a 4 öl /kb. 8 m/ mélységet is elérte. / A Ve-
ker és Korógy széles medrei is hasonlóról tanúskodnak.
A folyók közti területeket a kisebb erek sokasága hálóz-
ta be. Kialakulásuk részben valószínűleg azzal is összefügg,
hogy az áradások alkalmával elöntött területek között az apa -
dás folyamán szint különbség keletkezett és a viz az alacso-
nyabb helyek felé igy tört utat magának. Szentes mai területén
nagyon sok érről tudunk, még a XIX. században is.'/ Ezek a Kun-
cát és a Kontra tavat kapcsolták össze. Különösen gazdag érhá-
lózata volt a Tisza-Kurca szigetnek és a Körös balpartján elte-
rülő hatalmas ártérnek.
A folyók helyenként az egyenetlenül mély területen tavak-
ká szélesedtek ki, például a Kurcán, de voltak az árterületen,
a folyók által állandóan vizzel ellátott különálló tavak is,
például a Kontra-tő, Sulymos-tó, Nándor-tó stb.
A vizek kiemelkedő kisebb-nagyobb hátakat fogtak közre ,
vagy határoltak, melyek részben még a folyók kialakulása előt-
ti tófenék magasabb részei voltak, részben pedig a folyók fel-
töltéséből keletkeztek. A feltöltődés a folyók szabályozásáig
állandóan folyt és az árteres rész sokszori formaváltozásóhoz

1/ Soó Rezső: A magyar puszta fejlődéstörténetének problémája.

Fdr.Közi.1931.5.
2/ Térk. jegyz. 19.
3/ Zalotay E. Szentes régi vízrajza. Kogutowioz Emlékkönyv 3o6.'
 - 6 -

vezetett, ugyanakkor az eredetileg mélyebb területek fokozatos

feltöltődését eredményezte. Ez a magyarázata például sok eset -
ben annak, nogy az egymás után települő népesség fokozatosan ma-
gasabb területeket foglal el. Gyakran megfigyelhetjük ezt oíyan
helyeken, ahol a történelem folyamán hosszá ideig ugyanarra a
helyre települtek.
A folyók járására és a növénytakaró kialakulására rendkí-
vül nagy hatása van az éghajlatnak is. A jégkorszak után a fel-
melegedő, erősen csapadékos idő az erdők ki alakulásának nagyon
kedvezett. Feltehetjük, hogy az Alföld jelentős részét erdő
borította; partmenti llgeterdők, ártéri mocsárerdők, szára^
homoki szálerdők és csejések.1/ Az ártereken füzes és tölgyer-
dők lehettek, amelyekre az is utal, hogy területünkön régésze-
ti leletekkel együtt erdőlakó állatok /bölény, szarvas/ csont-
jai is kerültek elő.2/
Az erdő egyre jobban elterjedő földműveléssel mind ki-
sebb-kisebb területekre szorul. Az őskorban a jó termőföld nye-
rése érdekében valószínűiéü fel is gyújtották az erdőt.^Jk nép-
vándorlás korában az egymást követő pásztornépek életmódja te-
remthette meg a puszta jellegű tájat. Azokon a területeken, a -
hol a legeltetés folyt az erdők nem tudtak felújulni.
Az erdő azonban még igy sem veszett ki teljesen. Mocsári
erdők maradványairól okleveles adatokat a korai magyar Időkből
nemcsak területünkhöz hasonló vidékekről,^/ hanem ha szerény
formában is e vidékről is ismerünk, V s ó t még a XVIII.- XIX.

1/ Soó Eezső; A magyar puszta fejlődéstörténetének problémája.

Fdr. Közi. 1931.5.
2/ N.M. 1882/140. 1Y3-179.
3/ Kaán K« Alföldi kérdések. 28-29.
4/ A kunok 1279. évi kiváltság levelében a Nagy- és Kiskunság
területén lévő erdőket emiitik. /Kaán K.Alföldi kérdések.
A hódi erdőt 1337-ben emiitik /Anjoukori okmt.III.364./
5/ Az lo75/?/.évi garamszentbenedeki apátság adománylevele Al-
pár és Csongrád közötti fűzőseket, Sáp melletti fákat emliti
/Xnauz 1.23.58./ Csongrád-megyei erdőkről emlékezik meg Nana
comes végrendelete 1266-ból. /Cod.Dipl.IV.III.315./
 - 7 -

századi térképeken is látunk kisebb erdőket az itteni folyók

kanyarulataiban és a szigeteken.1/
Az árterületeket, az erek, tavak partjait és különösen a
mélyedésekben megrekedt lápos, mocsaras helyeket bizonyára ha-
talmas-nád-, sás-, káka-rengetegek _boritották. A Tisza - Kurca
közötti rét egyetlen nád-tenger volt még a SIX. században is.A
Kórógy által közrefogott Pertő - na élő emberek emlékezete sze-
rint is - néhány évtizeddel ezelőtt még nádas volt.
A vidék állatvilágának Jellege szorosan összefüggök a
földrajzi környezettel. A vizekben nagytömegű, sokfajta hal élt.
A XV. században erre utazó Bertrandon de la Brocquiére azt ir-
p
Ja, hogy seholsem látott annyi halat mint a Tiszában. / A ki-
sebb folyóknak is gazdag halállománya volt még a XIX. században
- is,V mennyivel inkább a korábbi időkben.
A nádrengetegekben, zsombékos helyeken nyilván a vízima-
darak tömege tanyázott. Kevésszámú utódaik még a mostani idők-
ben is élnek a szabályozott folyók árterén lévő füzesekben. A
mindenkori lakosság megélhetésének a változő súllyal meglévő
földművelés és állattartás mellett télen-nyáron egyik főforrá-
sa volt a halászat, de ehhez bizonyára a vadászat is hozzájá -
rult. A nádasok kitűnő búvóhelyet biztosítottak a farkasnak, a
partos helyeken megélt a róka.
Az állatvilágra utal néhány mai földrajzi név isi Rókás -
ér, Vidra-ár, ludas-ér»
A közlekedést bizonyos meghatározott helyekre a Tiszán
felfelé Szolnok, lefelé Szeged, a Körösön Nagyvárad felé a mult
században élt emberek szavai szerint viziutakon bonyolították
l e , V nyáron csónakon, kisebb távolságokra pedig télen Jégen

1/ Térk.Jegyz. lo, 11, 12, 2o.

2/ Szamota Ii Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszi-
geten. 91.
3/ Nyíri Au A kihaló szentesi viziélet néprajzi és népnyelvi ma-
radványai. Alf. Tud.Int. Svk.II.217»
4/ Nyiri A.s i.m.2ol, 267.
 - 8 -

is.V)A szárazföldi utaknál a legfontosabbak közül is alig akad

olyan, melynek egy-egy szakasza ne mélyebb területen haladna át.
Az utaknak ezeket a szakaszait meg kellett erősíteni. Erre annál
is inkább szükség volt, mert áradások alkalmával a vizek mégjoh
ban megduzzadtak. Cölöpözték, vagy helyenként bizonyára náddal ,
sással, gazzal töltötték fel ezeket a részeket s tették hosszabb
vagy rövidebb időre járhatóvá. Töltéssel Jelzik a böldi révhez
vezető utat a XVIII. századi térképek a Tisza árterületén ke-
2
resztülhaladó szakaszán. /
Nagyjából ilyen földrajzi adottságaik voltak ennek a terü-
letnek, amelyen az egymásután következő korok emberei éltek és
dolgoztak. A földrajzi környezetet a hosszú időn keresztül nem
tekinthetjük állandónak. Az ember munkájával igyekezett a kör-
nyezetet az életmódjához legalkalmasabbá tenni. Az ember munká-
ja folytán fokozatosan változó táj azonban lényegében nem ala-
kult át egészen mult századi folyószabályozásokig.

1/ Nyiri A.: i.m-ban az 175o-51. évi nagy árviz egykori leírá-

sa 2o6-7.
2/ Térk. Jegyz. lo, 15, 15.
 - 9 -

I. Őskor.

Szentes vidéke a régészeti leletek tanúsága szerint a fia-

talabb kőkortól kezdve az őskor minden szakaszában lakott volt.
A leletanyag egy részét pontosan időrendbe sorolták, de van né-
hány olyan lelet is, melynek a közelebbi korát lehetetlen meg-
állapítani. A régi leltárnaplók, feljegyzések egyszerűen ősko-
rinak irják le ezeket a tárgyakat, melyek egy része már elkal-
lódott, vagy olyan természetű, hogy több korszak emlékaiyaga kö-
zött ie meg lehet találni, pl. a csontoszközök, hálónehezékek,
kőbalták, de vannak közöttük fémtárgyak is. Minden esetben csu-
pán szórványos leletekről van szó, azonban nem hagyhatjuk eze-
ket figyelmen kivül, mert a terület benépesedésére feltétlenül
adatokat nyújtanak, lehetséges, hogy egy-egy helyről előkerült
bizonytalan korú őskori szórványok az ugyanazon helyen később
megtalált telepről, vagy temetőből származnak.
Sz en te s-Tűzköve a /l.-/2/x Csongrád Tárhát /I.-/4/ BökényL
rév /I.-/7/ Szentes belváros /l.-/9-ll/C3ongrád /I.-/16/
A leggyakoribb esetben a lelőhely megjelölése nagy terü-
letre vonatkozik.
Bökény Köröspart /I.-/3/ Csongrád /I.-/5/Vekerzug /I.-/6/
Szentes Kuroa /I.-/8/ Szentes /I.-/9/ Szentes Berek /I.-
/12/ Szentes Kucori /I.-/13/ Szegvár /I.-/14/ Mindszent
/I.-/15/ Szentes Kietőke /I.-/17/Szentes Vekerpart /!.-
/18-19/ Szentes vidéke /I.-/2o-22/

x
A szövegben idézett zárójelben lévő számok a lelőhely-katasz-
terre és a térképmellékletekre egyaránt vonatkoznak.
 - lo -

1. Fiatalabb kőkor

A fiatalabb kőkorból a Kőrös és tiszai kultúra emlékeit

ismerjük tömegesebben erről a területről. Ezek az emlékek nagy-
részt véletlenül kisebb-nagyobb földmunkák alkalmával kerültek
elő, rendszeres ásatás alig-alig volt, az is csak igen kis lé-
lekzetú.
A Csongrád-belvárosi Tisza-partról évek során előkerült
leletekben a Kőrös és tiszai kultúra emlékeit megtalálhatjuk/l.
l/lo,ll./, de ugyanakkor az őskornak szinte minden szakaszából
ismeretesek innen leletek. Szinte megszakítatlannak látszik a
település élete az egész őskor folyamán.
A Kőrös kultúra telephelyét találták meg a Nagy Jaksor ke-
leti csücskében,/I.1/2./ ahol néhány napos ásatáson paticsházak
nyomai is előkerültek, Kis Jaksor parton,/l.l/4./a Kis Jaksor
és Tőke- ér összefolyásánál lévő Csúcs-földön /I.1/5/ és a ber-
ki Kurca-parton /I.1/27/. Kökényzúgban a Körös holt medrének
partján /I.1/3/ a tőkei Vekerparton /I.1/12/ a Szent Ilona-há-
ton /I.1/21/ a Sáp-halom mellett /I.1/29/ terepbejárásom alkal-
mával bukkantam ilyen telepre. A Körös-kultúra emlékeit ismer-
jük a Piosor-halómról /I.1/15/ és Derekegyházáról /I.1/35/.
Tűzhelyek, vermek kerültek elő tiszai cserepekkel Berek -
hátról, ahol sirokat is találtak /I.1/27/ a szentesi Kurca-part-
ról /I.l/2o/. Nagyhegy különböző pontjairól /I.1/17/ és Szegvár-
ról /I.1/33/ a Kurca és Kórógy összefolyásától. Tiszai telepről
tanúskodó cserepeket találtak a Ludas-ér déli partján /I.1/34/,
Szent Ilona szigeten /I.1/21/. Nagyon gazdag és változatos a-
nyagú tiszai települést találtam a Kontra tó melletti Tűzköve-
sen /I.1/31/. A fiatalabb kőkorból származó, de közelebbről meg
nem határozható telep volt a Ficsor-halmon /I.1/14/ a böldi rév
közelében /I.1/18/ Berekháton /I.1/24/ Fábiánsebestyénben a Kó-
rógyparton /I.1/19/ Kistőkén /I.1/13/.
Szórványosan kerültek be leletek a következő helyekről :
 - 11 -

Bökény /I.1/7/, Nagyhegy /I.1/18/, Csanytelek /I.1/36/,

Alsórét, /I.1/23/, Dónátpuszta /l.l/3o/, Szegvár /I.l
/32/, Nagytőke /I.1/37/, Csongrád Tisza-part /I.1/38/.
A leletek azt mutatják, hogy területünket a fiatalabb kő-
korban aránylag sűrűn benépesítették. A nagykiterjedésű telepék
főleg a folyók- erek zúgaiban, mocsarakból kiemelkedő szigete-
ken voltak, tehát azokon a helyeken, smelyek védelmet ic nyúj-
tottak a lakosság számára, ugyanakkor a megélhetést is biztosí-
tották. Több helyen találtak a leletek között hálónehezékeket,
kececsontot, halcsontokat, ez is mutatja, hogy a halászat ebb®
a korban döntő jelentőségű volt. A mocsári erdőkben, nádasokban
élő rengeteg vad pedig a vadászat számára nyújtott nagy lehető-
ségeket. A halászat, vadászat és gyűjtögetés mellett a kezdet-
leges földművelés és állattenyésztés is hozzá tartozott a la—
kosság megélhetésének forrásaihoz.

2. Rézkor

A fiatalabb kőkor emlékanyagától eltérően a rézkorból nem-

csak településeket, hanem temetőket is ismerünk. A kistőkei te-
metőben 28 sir került elő /I.2/9/, a teési át mellett 8 /I.2/7/,
Berekoldalon 3, /I.2/16/, Bökénynél /I.2/2/, Nagyhegyen /I.2/V»
és a Gyapjas-ér mellett /I.2/4/ is találtak csontvázakat. Ezek-
nek azonban egyeB kultúrák szerinti elkülönítése szinte lehetet-
len. Egyedül a kistőkei és teési úti temetőről tudjuk, hogy bod-
rogkeresztúri kultúra csoportjába tartozik. A telepek közül a
Borbás-földi /I.2/15/ tartozik ide. Telepre utaló jelenségeket
találtak Teésen is. /I.2/A/ Rézezerszámokból álló raktárlelet
volt Bánonháton /I.2/14/.
A legtöbb rézkori leletet szórványokból ismerjük.Ezek egy-
aránt előkerülhettek telepről és temetőből.
Sáphalom /1.2/V1/, Mindszent Kurca-torkolat /l.2/l9/£zent
László /I.2/11/, Szegvár /I.2/18/, Szentes Tűzköves /I.2/l/*eé-
si Körös-meder /I.2/6/, Csongrád Várhát /I.2/3/, Szentes Belvá-
 - 12 -

ros /I.2/12/, Gógány-part /I.2/13/, Ecser /I.2/8/.

A lelőhelyek as újabb kőkoriakkal nagyjából azonos jelle-
gű helyeken vannak. A lakóseág életmódja az újabb kőkorhoz vi-
szonyítva nem sokat változhatott, csupán a növénytermesztés és
állattartás fokozottabb szerephez jutót;. Az agancs-kapákkal,á-
só-botokkal folytatott földművelés szükségessé tette, hogy ki-
csi, de tartósabb települések jöjjenek létre.

3- Bronzkor

A leletek tanúsága szerint - bér nem lehetett minden le -

lőhelyről előkerült anyag korát pontosan megállapítani - terű -
létünk valószínűleg az egész bronzkor folyamán lakott volt. A
bronzkor emlékanyaga temetőkből ós telepekről egyaránt ismere-
tes. Korai bronzkori telepről tudunk a bökényi Körös-part mel-
lett /I.3/5/, mely valószínűleg a bronzkor későbbi szakaszában
is létezett: mészbetétes edények is kerültek elő innen. A Kis-
és Nagy Jaksor összefolyásánál lévő gerincen /I.3/2/ is kora-
bronzkori házak helyét találták meg, ugyanitt két zsugorított
csontváz is volt. Korai edényt ismerünk a Körös partján lévő
Tűzköven halomról /I.3/4/. A bronzkor III.szakaszából való az
Ecseren kiásott két sir, melyeknek csak mellékleteit ismerjük,
/I.3/6/ a osongrádi /I.3/9/, és szegvári /I.3/21/ szórványos
leletek. Későbronzkori a zalotal telep /I.3/7/ és temető, a
Szentes Kurca-parti utcán /I.3/15/, Derekegyházán /I.3/22/ és
Csongrádon /I.3/24/ talált szórvány.

Pontosabban meg nem határozott korúak a nagyhegyi sirok ,

/I.3/11/, melyeket az itt feltárt gepida és avar temetővel egy
helyen találtak. Kb. lo sir került elő, köztük hamvasztásosak,
és nyújtott osontávzasek. Nagyhegyen a síroktól fél km-re öntő-
műhely maradványait találták meg /I.3/lo/. Szent Lászlón a ko-
raárpádkori temetővel egy helyen is volt 4 bronzkori sir /I. 3
/13/.ürnatemetőt említenek Kórógyszentgyörgyön /I.3/23/ és Dó-
nátváron /l.3/2o/.
 - 13 -

Szórványok kezűitek elő a következő helyekről: Szentes

Sóház /I.3/14/, Sáphalom /X.3/19/, Sárgapart /I.3/12/, Berek-
hát /I.3/18/, Dinnyéaszlget /I.3/8/, Csongrád Felgyő /X.3/16/,
Kunszentmárton /I.3/1/, teési bekötőút /I.3/25/.
Az aránylag kevás ás csak kis részben hiteles anyagbői i-
gen neház a bronzkori népesság összetételére következtetni. A
leletekre vonatkozó néhány megjegyzés /pl. mészbetétes edények,
zeugoritott-, nyújtott csontvázas, hamvasztásos temetkezée/hyil-
vánvalóan arra mutat, hogy a bronzkor folyamán kevert lakosság-
gal kell e területen számolni, bár annak időbeli egymásutánját,
vagy egykorúságát ma még nem tudjuk kimutatni. A Tiszán lévő
rév és a kereskedelmi útak szerepéről tanúskodik néhány olyan
jelonBég, melyek a dunántúli bronzkori anyagból ismerőBök/ham-
vasztásos temetkezés, mészbetétes edények/.

A lakosság megélhetésének gazdasági alapja a nagyarányú

külterjes földművelés és a fokozottabb állattenyésztés volt.
Feltehetjük, hogy a földművelés egyre nagyobbarányü elterjedé-
sével függ öseze az, hogy a nagy erdőségek eltűntek területünk-
ről. A már kiélt földek helyett űj, egy ideig gazdag termőföl-
det biztosítottak a kiirtott, felégetett erdők helyén. A föld-
művelés fejlettsége lehetővé tette, hogy nagyobb falvakba tö-
mörülhessen a lakosság. /Jaksor-part, Teés, Zalota/. A folyók
mellé épült falvak népe minden bizonnyal a halászat fejlettebb
formáit is alkalmazta.

4. Tagkor

A korai vaskorból szórványokon kivül csak raktárleleteket

ismerünk. Az értékes bronzeezközöket a helyi lakosság rejthette
a földbe az idegen támadók elól. Csongrádról /I.4/9/, Dónátról
/1.4/28/, Nagykegyről /I.4A7/, Bökényből /I.4/3/, Szentes 8ó-
gánypartról /I.4/22/, Terehalomról /I.4/21/ ás Mindszentről /I.
4/31/ kerültek elő a néha loo-nál is több tárgyból álló ilyen
leletek.
 - 14 -

Szkita emlékeket viszont,néhány szórványos lolet kivéte -

lével,csupán temetőkből ismerünk. Ezek közül a legkiemelkedőbb
a vekerzugi temető /X.4/14/. Az eddigi ásatások során 97 sírt
tártak fel. Közöttük nyújtott csontvázas, hamvasztásos sirok is
voltak, de akadt jelképes sir is,melyben csak mellékleteket tet-
tek. 12 külön lótemetkezést is találtak, egy vagy két lóval. A
Magyarországon e korból ismert egyetlen kocsi-temetkezés is itt
került elő. A feltárt sirok valószínűleg az egész tsmetőnek csak
kis részét teszik ki.
Szkita temetőt tártak fel Csanyteleken /I.4/26/.27 sirrél
tudunk, de valószínűleg ezt a temetőt sem tárták fel teljesen.
Az aránylag kis temetőben többféle temetkezési szokást figyel-
tek meg. Leggyakoribb volt a zsugorított csontvázas temetkezés.
Néhány sírgödörbe a megégett csontokat helyzetüknek megfelelő
sorrendben helyezték el, egy hamvasztásos uma-sirt is talál -
tak. Néhány esetben a hamuval keveredett csontokat halmocskába
gyűjtötték.
A kettőshalmi /I.4A/ ás kistőkei /I.4/13/ szkita sirok
ugyanarról a helyről kerültek elő, ahová később az avarok io
temstkeztsk. Mindkét helyen hanyatt fekvő és zsugorított csont-
vázakat találtak.
Vendelhalmon /I.4/12/ egy hanyatt fekvő csontváz került
elő.
Szkita szórványok Jutottak a müzeumba a következő helyek-
ről»
Pábiánaebestyán Kórógypart /I.4/I3/» Szentes Pelsőceorda-
Járás /I.4/16/, Zalota /I.4/5/, Csongrád Várhát /I.4/6/.
A késői vaskorbői származó, kelta telepre utaló leleteket
ismerünk a csongrádi Tisza-partról,/I.4A°/» ahonnan - amint lát
tuk - az őskornak korábbi szakaszaiból is kerültek elő leletek.
Hitelesen feltárt késő vaskori sírokat csak nagyon keve -
set ismerünk ezen a területem Szentes Szedertelepen négyj/I •
4/2o/, Berekháton egy sirt tártak fel. /I.4/23/. Késő vaskori
 - 15 -

urnák voltak a kettíehalml szkítakor! temetőben /1.4/1/. Sírok-

ra utalő leletegyüttesekről temetkezésekre következtethetünk a
Teésen /X.4/8/ és a szegvári Tuzkövesen /X.4/27/olőkerült lálo-
tek esetében.
Kelta szórványokat Ismerünk Berekhátról /I.4/25/, Zalo -
tárói, /I.4/4/, Teásról /X.4/7/, Picsorhalomról /I.4/15/, Dó-
nátról /X.4/29/ és Tőkéről /I.4/35/.
A vaskor elején a szkíták megjelenése és általában a nép-
mozgalmak megindulása valószínűleg nagyon felforgatta a helyi
lakosság eddigi életét. A kora vaskori raktárleletek tanúsága
szerint az itt lakó, főleg földművelő és halász-népesség föld-
be rejtette értékes szerszámait ás egyrésze valószínűleg elme-
nekült a szkíták elől. A szkíták egyrésze Hérodotosz leirása
szerint Déloroszországban foglalkozott gabonatermeléssel. Va-
lószínűleg a meghóditott népeket fogták be erre a munkára.Fel-
tehetjük, hogy hazánk területén sem pusztították ki teljesen a
földműves népeket, hanem továbbra is földet műveltettek velük.
A szkíta temetőben megfigyelt többféle temetkezési mód azt bi-
zonyltja, hogy szokásaiban s nyilván etnikumában is keverék né-
pességről van szó. A szkitaság uralkodó rétege régi hazájában
vándorolva legeltető nomád életmódot folytatott. A vekerzugi ló-
temetkezések is mutatják, hogy az itteni szkíták is döntően ál-
lattartók voltak. Bizonyára az uralkodó réteg temetkezéseit kell
látnunk ebben a gazdag leletanyagú temetőben.

Tudjuk, hogy a szkita lakosság részben beleolvadt a kel-

taságba. Talán ennek az emlékét őrzi a kettőshalmi temető,mely-
ben kelta urnákat is találtak.
A szkita lelőhelyek földrajzi elhelyezkedése a Tisza mind-
két partján, világosan bizonyltja, hogy a fő útvonalak - nyil -
ván mint kereskedelmi utak - fontos szerepet játszottak e kor-
ban.
Területünkről eddig két olyan földvárról tudunk, amely a
leletek tanúsága szerint a vaskorban meg volt. Az egyik Csöng-
 - 16 -

rádon - mely bizonyára alapját képezte a későbbi szláv földvár-

nak is - a másik Dónáton. Mindkettő folyóvíz által részben kö-
rülvett védett helyen épült. A leletek azt mutatják, hogy az
egész vaskorban használták, de nem lehetetlen, hogy már koráb-
ban voltak itt erődítések. Annyi kétségtelen, hogy az erőtelje-
sebben meginduld különböző irányú népmozgalmak elleni védekező-
sül emalte ezeket a helyi lakosság.

IIi_Né£vándorlás_kora

Azoknak a népvándorláskori népeknek az emlékeit, amelyek

az Alföldön megfordultak, - a hunok kivételével - területünkön
is megtaláljuk. A gazdag anyagú népvándorláskori gyűjteményben
azonban van néhány tárgy, amiről - az őskornál már emiitett o-
kok miatt - nem lehet eldönteni, hogy melyik nép emlékanyagához
tartozik. Ezek közül pontosan megállapított lelőhelye csak a
kajáni őrlőköveknek van./II.-/3/, a többieké a leltárkönyvek a-
dataiból nem határozható meg egészen pontosan. Csongrád Sárkány-
farok /II.-/I/,Csongrád Szentgyörgy /II.-/2/, Szentes Gógánypart
/II.-/4/, Szegvár /II.-/5/.

1. Szarmatakor

A szarmatakorból származó emlékek nagy része Szentes vi-

dékén eddig temetőkből ismeretes. Egy-egy temetőben rendszerint
igen kevés sirt tártak fel. A legnagyobb volt a kistőkei temető
37 sirral /II.-/12/, a zalotai 24 /II. 1/7/, a sárgaparti 2o sír-
ral /II.l/2o/. Ezek között is a legtöbb sirról csak bejelentés
útján tudunk, nem hiteles ásatás alkalmával kerültek elő.
Igen sok helyről ismerünk néhány sirts Jaksorpart /II3/(>/,
Pétérszög /II.1/4/, Nagyvölgypart /II.1/24/,Nagyhegy /II.
1/19/» Szentes Pönköchát /II.1/13/> Derekegyháza Disznójá-
rás /II.1/29/, Csongrád Vendelhalom /ll.l/ll/, Csongrád Babóth
H. földje /Il.l/lo/.
 - 17 -

A szórványos leletek nagyrésze Is valószínűleg sírból ke-

rült eló. Eg/-egy fibula, karperec, orsógomb jutott a múzeumba
a következő helyekről: Szentes Lapistő /II.1/23/, Szentes Tadas
/II.1/16/, Kunszentmárton /II.1/1-2/, Dilitor /II.1/26/,Csong-
rád /II.1/9/, Csongrád 5o4 sz. /II.1/9/, Csongrád Verbőczy u.
15. /II.1/9/, Böldi rév /II.1/17/.
A szarmata temetők legtöbb esetben olyan helyeken vannak ,
ahol más korbél származó sírokat ls találtak. A temetők és szór-
ványos leletek nem nyújtanak még megközelítőleg sem hű képet a
szarmatakori életről. Ásatásokon nem fordítottak különösebb gaj-
dot a telepek feltárására, a földmunkák alkalmával megtalált te-
lepekkel pedig a munkások nem törődtek. A folyóiratokban megje-
lent közlemények mindössze két kelye» említenek településre vo-
natkozó adatékét: Berekháton 3 gödörről ir Csallány Dezső, me-
lyekbe gepida oirok voltak bele ásva, a gödrökben vasmécseseket
és edényeket talált, /II.1/25/ Pönköcháton pedig két gödröt ta-
láltak az ott dolgozó munkások /II.1/13/. Terepbejárásom alkal-
mával felszini nyomok alapján a következő helyeken találtam szar-
mata településeket: Pábiánsebestyéni határdomb /II.1/22/, Be-
senyőhalom /II.1/21/, Karáosonytelek /II.1/8/,Szegvár Tűzköves
/II.1/27/, Csongrád Gedahalom /III./19/.
Az eddigi tapasztalatok azt bizonyitják, hogy a fiatalabb
kőkor után a szarmata korban népeBült be legsűrűbben hazánk te-
rülete, főleg az Alföld. Nem lehetett más a helyzet a mi terüle-
tünkön sem, amit nyilvánvalóan bizonyit az, hogy mindenütt a vi-
zek mellett található lelőhelyek nemcsak a Tisza és árterülete
mentén helyezkednek el, hanem a belső területeken is.

Területünkön eddig előkerült szarmatakori leletek időren-

di besorolása lehetetlen. Tudjuk, hogy a keletről jött szarmata
nép rá települt a szkita-kelta-dák lakosságra. Ez a sokrétűség
meglátszik leletanyagunkon is. A keverék nép elsősorban földmű-
veléssel és halászattal foglalkozott.
E kor lakosságának egy része a népvándorlás későbbi sza -
 - 18 -

kaszában is nyilvánvalóan tovább élt ezen a területen.

2. Germánok

A korai germán /V.századi gót/ emlékanyagból csupán a

fábián-eebestyéni szórvány-leletet ismerjük./II.2/6/. A hite -
lesen - részben, vagy teljesen - feltárt temetőkben gepida si-
rokat ástak ki. Ezek közül kettó, a nagyhegyi /73 sir//ll.^4/
és a berekháti /2o2? eir//II.2/5/ valószínűleg teljesen feltárt.
Mindkét helyen avar temetőt is ástak ki, a leírásokból azonban
nem tudjuk meg, hogy a gepida sirok az avar temetőkön kivül
vagy azokban voltak-e. A kökényzugi temetőben /11.2/2/sem ge-
pida eirokat ástak ki csupán, hanem ugyanazon a területen ár-
pádkoriakat is találtak. Amig azonban az előbbieknél bizonyos-
nak vehetjük az avar sírokkal az egyidejűséget, a kökényzugi te-
metőnél erről nyilvánvalóan szó sem lehet.
Bizonyára temetőből való az a Teésről származó néhány
tárgy,melyet a szegedi múzeum őriz. /11.2/3/Ezeket Török Gyula
a gepida emlékek közé sorolja. Gepida szórványokat ismerünk Pé-
terszögből /II.2/1/ ás Mindszentről /II.2/7/.
A nagyhegyi és berekháti temetők alapján feltehetjük,hogy
az itteni gepida emlékek nagyrésze az avar korból származik.
Mivel - úgy tudjuk - hogy a germán népek általában földművelők
voltak, akár egyidőben éltek ezek az avarokkal, akár korábban
telepedett itt meg egyrészük, nyilvánvaló, hogy földműveléssel
és bizonyára halászattal kapcsolódtak bele a területünkön fo-
lyó életbe.
3i_Avarok

A Kárpátmedencében megtelepedő avarok egyik fő szállás-

területe az Alföldnek Szeged és Bihar közötti része volt.Szen-
tes vidéke ennek a területnek éppen a központját képezte.
Több mint 3o helyről ismerünk innen avar leleteket. Maga
ez a szám is bizonyitja, hogy az aránylag kis területet az avar
 - 19 -

korban sűrűn megszállották. Mutatják ezt a területen feltárt

népes temetők is. A kejáni temetőben pl. 459 sir került elő/11.
3/7/. Nagyhegyen egyik helyen 236, másik helyen 44 sirt tártak
fel. /lI.3/lo/ A temető széleit nem tudjuk, hogy megállapitot-
ták-e, lehet, hogy a két temetőrész összefügg, ami annál inkább
valószínű, mert a két terület leletanyega nagyjából megfelel
egymásnak. A lapistói temetőből 172 sirt tárt fel Csallány Gá-
bor /II.3/15/, de megjegyzi, hogy a temető még nincs kimerítve.
A kistőkei temető ásatását is a 147. sírnál abbahagyták /II.3/
/8/. Felsőcsordajárásról 137 sirt ismerünk./II.3/9/. Ezek va -
lószlnűleg mind csak részben feltárt temetők, mert párhuzamok
alapján tudjuk, hogy egy-egy avar temetőben 8oo-12oo sir is van.
Valószínűleg nagyobb temető néhány sirját tárták fel a
következő helyeken: Szentes Sárgapart /II.3/11/. Kunszentmárton
Eabranyi-telep /II.3/1/, Mindszent vasútállomás /II.3/31/, Do-
nát /II.3/14/, Berekhát /II.3/18/ Belsőecser /II.3/6/, Mind-
szent Helfi u. 248 /II.3/32/, Szegvár Kórógyszentgyörgy /II.3/
/24/, Szegvár Újtelep /II.3/23/, Szentes Lakos-u./lI.3/34/Szen-
tes Kurcapart /II.2/12/, Fertő 21 /II.3/34/, Csongrád Hunyadi-
tér /II.3/33/, Szentes Epressor /II.3/17/, Derekegyháza Rárós
/II.3/3o/, Ördöngöe-major /II.3/29/, Derekegyháza határa /II.3
/26/.
Valószínűleg vannak a területen magános sirok is. Ilyen a
kórógyparti /II.3/2o/, a derekegyházi /II.3/22/, a Laplstó 26.
sz. alatti /II.3/13/ és a Jaksor 7.sz.alatti sir /II.3/4/.Eze-
ken kivül sok helyről ismerünk szórványos leleteket. Pontos le-
lőhelyüket nem lehetett mindig megállapítani, igy könnyen le-
hetséges hogy a fentebb emiitett temetők valamelyikéből kerül-
tek ki, rendszerint ajándékozás űtján jutottak a múzeumba.

Szentes Sáphalom /II.3/19/, Szentes Lapistó /II.3/31/,

Szegvár Nagyoroo /II.3/25/, Kunszentmárton Péterszög/II.
3/2/, Szentes Bökény /II.3/5/, Mindszent Rudaspart 93 sz.
/II.3/28/.
Területünkön a lemezes, préselt és griffes-indás csopor-
 - 2o -

tot egyaránt megtaláljuk.

A magános sirok közül egyikben sem volt griffes-indás ve-
ret. A derekegyházi sirból /II.3/22/ sima bronz lemezből ké-
szült szijvégek kerültek ki. A halott mellett ij, nyil, paizs,
két 10-, egy marha- és juhkoponya volt a hozzájuk tartozó lá-
bakkal. Ceallány Dezső a VI.századra keltezi a sirt. A Lapistó
26 sz. alatti /II.3/13/ szintén lókoponyával és lábakkal elte-
metett férfi sirjában áttört, préselt ezüstveretes öv és kétélű
egyenes kard volt. A kórógyparti /II.3/2o/ aknás sirba elteme-
tettnek arany borltásos préselt ezüst veretekkel diszitett ö-
ve, süvege, granuláoiós fülbevalója volt. A melléje temetett
lovon is aranyboritásos préselt ezüst veretes lószerszámot ta-
láltak. Maurikios Tiberioe pénze 6o2 utáni időre keltezi a sirt.
A Jaksor 7.ez. alatt talált sirból /II.3/4/ vaskás került elő.
A sir korát Heracllus ás fia Heraolius Constantinus arany pén-
ze 641 utánra határozza meg.
Lemezes szijvégek voltak a mindszenti vasútállomás mellet-
ti Birokban /II.3/31/. A Szentes donáti temető /II.3A4/arány -
lag szegényes mellékletű sírjaiban néhány préselt díszt talál-
tak. A Szentes kurcaperti temető /XX.3/X2/ egyik sirjában gula-
alakú arany fülbevaló volt. Ugyanilyen került elő a sárgaparti
egyik sirból is./IX.3/ll/
A kajáni temetőben /IX.3/7/ néhány préseléssel készült da-
rabon griffeket látunk, az övdiszek többsége öntött griffes-in-
iás. A nagyhegyi /U.2/\o/, és a feleőcsordajárási temetőben/I.
2/9/ egy-egy sírban volt préselt öweret, a többieknél öntött
griffes-indás veretek voltak.
A területen előkerült avar leletek nagyobb része griffes-
indás jellegű. Ebbe a csoportba tartoznak a következő helyeken
előkerült temetők: Szentes Lapistó /II.3A5/, Szentes Lakos u.
/II.3/34/, Szegvár Újtelep /II.3/23/, Szegvár Kórógyszent-
györgy /XX.3/23/, Mindszent Helffy U./II.3/32/, Szentes
Kietőke Uo/XX.3/8/, Csongrád Hunyadi tár /II.3/33/, Pé -
térszög /II«3/2/,
 Griffes-indás szórványt ismerünk Nagyoromról /II.3/25/.
A leírásokból nem derült ki, hogy a következő helyeken
előkerült avar temetők melyik csoporthoz tartoznak» Szentes
Bökény /II.3/5/, Lidaspart /II.3/28/, Lapistó /II.3/21/,
Ördöngős-major /II.3/29/, Belsőecser /II.3/6/, Szentes
Epressor /II.3/17/» Derekegyháza Bárós "/II.3/3o/, Fertő
21.ez./II.3/16/, Dereksgyháza /II.3/26/.
Tudjuk, hogy a nomád pásztornépeknek nagy területre van
szükségük ahhoz, hogy állataik számára állandóan elegendő le-
gelőt biztosítsanak. A mi aránylag kis területünkön a lelőhe-
lyek tűi sűrűn vannak ahhoz, hogy egyidőben élő csoportokról
lehessen szó. Ha elfogadjuk azt, hogy a lemezes, préselt és
griffes-indás csoport időbeli egymás-ntánt jelent, még ezen be-
lül is fel kell tételeznünk, hogy a temetők nem egykorúak.
Avar települést, mely életmódjukhoz közvetlenül adatokat
nyújthatna, még eddig nem ismerünk. Ezen a nehézségen csak rés-
ben segit az, hogy a történeti forrásanyag alapján tudjuk,hogy
tömegükben nagy állattartó nomádok voltak. Erre utal néhány
vonás a temetkezési szokásaikban is, pl. a lovas temetkezések.
Tudjuk, hogy az avarok általában a teljes lovat eltemették ha-
lottaikkal, /Kajánban £l lovasBir, Kórőgy-parti aknás-sir/ ér-
dekes azonban, hogy területünkön lévő avar temetőkben vannak
a honfoglalás korára jellemző lókoponyával és lábakkal való te-
metkezések is. Feltehető, hogy az ide temetkezők szokás és hie-
delem anyaga igen közel állott a honfoglalókéhoz. Az sem lehe-
tetlen, hogy az avar csoportok egyik-másika megérte a magyar
honfoglalást.

Területünk földrajzi viszonyai minden lehetőséget megad-

tak az állattartó életmódhoz. Viz volt bőségesen. Az állandó
szárazulatok mellett az évente többször is elöntött laposabb
részeken dás legelőt talált a jószág.
Nyilvánvaló, hogy az avarok értettek a nagy halászat kü-
lönböző formáihoz is. A pásztornépek halászatáról mult századi
oroszföldi néprajzi adatok is tanúskodnak. /Lásd Jankó JánossA