A 3D nyomtató

A 3D nyomtató digitális modellekből 3D tárgyak

alkotására képes. A 3D nyomtatás az 1980-as években
bukkant fel. A rendszert Dr. Carl Deckard fejlesztette és
szabadalmaztatta. A 3D nyomtatás fogalom: MIT-ből
ered. 1995-ben 2 doktor Jim Bredt és Tim Anderson és
tintasugaras nyomtatót alakított át, hogy ne tintát
fecskendezzen a papira, hanem olvasszon egymásra
rétegeket, térbeli objektumok elérése céljából. 1990-re
készítették el ennek alapján piacképes gyártmányt.
Nyomtatáskor a gép beolvassa a modell adatait és sorba
egymásra illeszkedő rétegeket képez, folyadékból,
porból, vagy sík lemezekből. Ezek a rétegek alakra és
vastagságra megegyeznek a virtuális modell
metszeteivel. A módszer legnagyobb előnye, hogy
minden formás vagy geometriai testet elő tud állítani. A
mai technológiákkal egy nyomtatás néhány perctől
néhány óráig is eltarthat. A szeletelő program állítja elő
a nyomtatási fájlt. A programba történek a nyomtatási
beállítások. Itt lehet kiválasztani, hogy milyen
technológiát használjunk. Ha pontos alakra van szükség,
akkor a modell felbontására megfelelő ráhagyással kell
nyomtatni. A felesleges anyagot leolvaszthatják, vagy
oldószerrel leoldhatják.
Alkalmazzák: Fröccsöntésnél, ruhakészítésnél,
művégtagok, ételek, házak, irodák, fegyvereknél.