Professional Documents
Culture Documents
Reformkornak nevezzük Magyarország történetének 1830-48 közé eső időszakát, ahol a polgári-nemzeti
változást, s amelyet a forradalom zárt le 1848 tavaszán. A nemesi nemzet rendi önrendelkezési igénye már
jóval régebben jelentkezett, de polgári jellegű reformok ekkor még nem jöttek szóba. A feudális rendszerrel
beszélhetünk.
A reformkor elnevezés a 20. század elején honosodott meg a tudományban. A fogalom azt hivatott
kifejezni, hogy a korszak jellegadó politikai ereje, a reformtábor a tervezett gyökeres változásokat a
törvényhozással elfogadott reformok útján kívánta elérni. Forradalomra nem is gondoltak. Az 1848 előtt
elért eredmények ugyanakkor szerények voltak. Ebben az értelemben Kecskeméti Károly megfogalmazása
szerint reformtervek koráról lehetne inkább beszélni. A reformkor elnevezés viszont egy másik mozzanatra
is utal, arra, hogy fokozatosan kialakult egyfajta reformklíma, és felülkerekedett a reform gondolata, mivel a
reformok szükségességét az 1840-es évek második felére a változtatások merev ellenzői is elfogadták.
A korszak kezdetét illetően az évtizedek során módosult a történészek álláspontja és a közfelfogás is.
Horváth Mihály, Ballagi Géza és Szekfű Gyula 1830 körülire keltezték a korszak kezdetét. Széchenyi
hozzájárultak ahhoz, hogy a közfelfogás a kezdeteket 1825-re helyezze. A Hitel 1830-as megjelenése
mellett az újabb eredmények alapozták meg azt, hogy erre az évre tegyék a kezdőpontot. Mi most
A reformkor főszereplői
Széchenyi István
1791-ben született Bécsben. A napóleoni háborúkban harcolt, a főhadnagyi tisztségig vitte. 1815-ben
nyugat-európai körútra indult, járt Franciaországban és Angliában. Itt jött rá hazája elmaradottságára. Járt
megalapítása, kaszinók létrehozása. Kossuthtal ellentétbe került, ennek ellenére ő nevezte Széchenyit a
kormány menesztése után egyre jobban megőrült, végül Döblingben kötött ki. 1859-ben álnéven megírta az
Ein Blick-et, amelyben a Bach-rendszert bírálta. Hamar kiderült hogy ő volt, a rendőrség házkutatást tartott
szegény magyar birtokosokat, elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozik benne. A Világban (1831) egy
eljövendő polgári nemzet jövőképét rajzolja fel. Az 1832-ben kiadott Stádiumban 12 törvény mielőbbi
Wesselényi Miklós
társaságában utazást tett Franciaországban és Angliában. Visszatérve az ellenzék vezére lett. 1834-ben az
országgyűlésen játszott szerepe miatt perbe fogták. Közben 1838-ban a nagy pesti árvízben életeket
mentett, megkapta az árvízi hajós nevet. A perben 3 évet kapott, amelyet a budai várban kezdett letölteni.
Két hónap után egyre súlyosbodó szembetegsége miatt Graffenbergbe küldték gyógykezelésre. Innen
1843-ban tért haza, 1848-ig Zsibón élt, mint Kolozs vármegye alispánja. 1848-ban nagy szerepe volt
abban, hogy Erdély kimondta az uniót. 1848 szeptemberében Graffenbergbe menekült, majd egyre jobban
Kölcsey Ferenc
levelezett. 1810-ben Pestre utazott joggyakorlatra, ahol bekapcsolódott az irodalmi életbe. 1815-ben
Csekén telepedett le. 1823-ban írta meg legismertebb művét, a Himnuszt. 1832. november 12-én érkezett
meg Pozsonyba, és még aznap elkezdte írni az Országgyűlési Naplót. Az alsótáblán a liberális ellenzék
egyik vezetője lett. Az örökös megváltás ügyében szónokolt 1833 novemberében. Kemény szavakkal
lemondott. 1835. február 9-én mondta el a Búcsú az Országos Rendektől című beszédét, amiben
feloszlatása 1836-ban. Élete utolsó hónapjaiban Wesselényi védelmében dolgozott. Egy hivatalos útja
Deák Ferenc
Zala megyei középbirtokos családból származott. Jogi tanulmányok után bekapcsolódott megyéje
részt vett az országgyűlés munkájában. 1849-ben visszavonult. 1853-ban birtokát eladva Pestre költözött.
1860-tól vált újra politikailag aktívvá. 1861-ben országgyűlési képviselővé választották, a Felirati Párt
vezetője lett. 1865-ben megírta a Húsvéti cikket, amely egyik elindítója volt a kiegyezésnek. 1867 után nem
vállalt miniszterséget, de képviselőként befolyásolni tudta a Deák-párti kormányok munkáját. 1876-ban halt
meg.
Kossuth Lajos
folytatta. Emiatt letartóztatták, majd 1841-ben szabadon engedték és a Pesti Hírlap szerkesztője lett. 1844-
től ellenzéki egyesületek szervezője, vezetője, az ellenzék meghatározó politikusa. Az utolsó rendi
Nyilatkozatot. Ekkor Magyarország kormányzója lett. 1849. augusztus 11-én lemondott és emigrált.
Megfordult Törökországban, az USA-ban és Angliában is. Soha nem adta fel Magyarország
A reformkorban a Magyar Királyságban a rendi gyűlések (a diéta és a megyegyűlések) a politikai élet
legjelentősebb fórumai voltak. A diéta kétkamarás volt, alsótáblája a rendi képviselet elvén nyugodott. A
megyegyűléseken bármely megyei nemes részt vehetett, sőt szavazhatott. Az országgyűlést 1832-48
között a király már valóban 3 évente hívta össze, a megyei közgyűlések legalább negyedévente, vagy még
gyakrabban üléseztek.
egyház püspökei és a mágnáscsaládok felnőtt férfi tagjai vehettek részt. A felsőtábla hagyományosan az
udvari érdekeket képviselte, Bécs, a kormányzat álláspontját a nádor elsősorban a tisztségük okán
Az alsótáblán a király által kinevezett személynök elnökölt, az üléseken 49 vármegye, a jászkun kerület, a
hajdúvárosok és Horvátország 2-2 követe, kb. 50 szabad királyi város, kb. két tucat káptalan követe, a
túrmezei gróf és a távollevő mágnások több száz követe vehetett részt. Az érdemi viták a kerületi üléseken
Célkitűzéseiket Deák fogalmazta meg, amely szabadság és tulajdon volt. Politikájuk az érdekegyesítés
programját vallotta. Eszerint az egymással szemben álló osztályok érdekei a polgári átalakulást illetően
egyesíthetőek, a célhoz vezető úton az érdekek állandó egyeztetése szükséges. A liberálisok kezdettől
magyarságot illeti a vezető szerep. A liberálisok párttá 1847. március 15-én alakultak Ellenzéki Párt néven,
programját, az Ellenzéki Nyilatkozatot június 7-én fogadták el, amelyben a reformok mielőbbi sürgetése volt
a fő cél.
volt. Céljuk a reformok olyan formában és ütemben való végrehajtása volt, hogy az arisztokrácia és a
elsősorban olyan reformokat sürgettek, amelyek e csoportok szükségleteit fejezték ki. Pártjuk Konzervatív
Párt néven alakult meg 1846. november 12-én. Dessewffy ezt már nem érhette meg. A párt meghatározó
A reformkori országgyűlések főbb eseményei
adómegajánlás megtárgyalását tűzte ki fő célul, ehelyett a rendek az elmúlt 13 év sérelmeit hozták fel.
Törvény született az adózó népesség összeírásáról (1827/7. tc.). A diétán kompromisszum alakult ki az
udvar és a rendek között. Az udvar lemondott a rendeleti úton való kormányzásról. Rendi ajánlatból és a
nádor pártfogásával hívták életre a Magyar Tudós Társaságot (1827/11. tc.). Megalakításában nagy
szerepe volt Széchenyi Istvánnak, aki egy évi jövedelmét ajánlotta fel a célra.
reformerek csoportját Wesselényi vezette, akik felismerték, hogy a társadalmi reformokat a rendeknek kell
alsótáblán átment, de a felsőtábla már nem fogadta el. Az udvar támadást indított a reformerek ellen.
Kölcsey a megyei követutasítás megváltozása miatt mondott le, Wesselényit és Lovassyt pedig perbe
Az 1839-40-es országgyűlés legnagyobb eseménye az önkéntes örökváltság elfogadása volt. Itt még az
44-esen már elfogadták a magyar nyelvről szóló törvényjavaslatot. Magyar lett a törvényhozás és a
országgyűlésen előtérbe került a közteherviselés ügye is. Széchenyi vetette fel, hogy mindenkinek
rendszeres új adót kellene fizetni, holdanként két garast. A javaslatot Kossuth is támogatta. Természetesen
a kezdeményezés a felsőház miatt bukott el. Az utolsó rendi országgyűlés 1847 novemberében ült össze,
amelyen érdemleges esemény nem történt. Az országgyűlés mindennapjait 1848 márciusa szakította meg.
1830 nyarán Oroszországból indult el, majd Lengyelországon keresztül jutott a magyar határ közelébe a
kolerajárvány. A galíciai-magyar határon 1830 decemberében katonai kordont állítottak fel, amelyet három
hónap múlva feloldottak, majd 1831 május végén újra visszaállítottak, de már későn, a járvány átterjedt az
országra. A járvány hatalmas pusztítást végzett, mintegy 250 ezren haltak meg. A hatóságok által tett
Az első konfliktuson, a Pesten július közepén kirobbant zavargáson a katonaság még aznap úrrá lett. Alig
A felkelés július utolsó napjaiban robbant ki, összesen mintegy 45 ezren vettek benne részt, túlnyomórészt
jobbágyok, zsellérek, de voltak közöttük kisnemesek is. A felkelők a földesurak, a vármegyei tisztviselők, a
földesúri ispánok, a papok vagy a kocsmát, boltot bérlő zsidók életére törtek, hadjáratot vezettek a
kastélyok ellen. A felkelésnek a mozgósított katonaság vetett véget, Sáros megyében a sebtében
statáriális bíróságok halálos ítéletét 119 elfogott felkelőn végre is hajtották. Miután az uralkodó november
A felkelés leverése után néhányan felismerték, hogy maga a jobbágy-földesúri viszony hordoz magában
tanulságait kevesen vonták le: a nemesek többsége visszariadt a reformok gondolatától, a reformok
irányába tájékozódók nagyobb részét viszont a keserű tapasztalat a gyökeres és mielőbbi reformok
1840 tavaszától változás következett be a kormányzat politikájában, ám ez nem járt személyi változásokkal,
sőt programszerű megfogalmazás sem nyert. Bécs ismét a status quo őrzését tekintette fő feladatának, a
kormányzat ügyelt a törvényesség, a jogszerűség betartására. Ennek ellenére a reformereknél egy időre
elterjedt az illúzió, hogy Bécs immár nem ellenzi a reformokat. A politikai légkör a 30-as évek második
feléhez képest valóban megváltozott, főleg azért, mert Bécs hallgatólagosan elismerte, hogy tiszteletben
kompromisszumhoz és 1848-ig egy felszólalást sem torolt meg politikai perrel. Ennek alapján a
megyegyűléseken soha nem látott élénk viták bontakoztak ki. Az új bécsi politika elősegítette azt is, hogy a
bővült.
A változásokban meghatározó szerepe volt Kossuthnak, aki szabadulása után 8 hónappal az 1841
januárjában meginduló Pesti Hírlap szerkesztője lett. Kossuth a mértékadó liberális vezetők nézeteit vagy
forradalmasította, vele és lapjával a cenzúra sem tudott mit kezdeni a hagyományos eszközökkel. Ennek
nyomán a Pesti Hírlap minden korábbinál több előfizetőre tett szert. Kossuth fellépése egyben sajtótörténeti
fordulatot hozott: az első modern értelemben vett politikai lap, a Pesti Hírlapot követve a többi lap is színt
vallott, a korábbi színtelen, krónikajellegű lapok a véleménysajtó első képviselőinek adták át helyüket.
Kossuth laphoz juttatása mögött az udvar politikai megfontolásai álltak. Metternich abban bízott, hogy a
cenzúra segítségével féken tartani, sőt kompromittálni tudja Kossuthot, vagy abban reménykedett, hogy a
szerkesztő várható radikális hangvétele elidegeníti majd a liberális tábortól a mérsékeltebbeket. Kossuthtot
azonban nem sikerült semlegesíteni, s a liberálisok egysége sem bomlott fel. Ezért Bécsben 1843 végén
úgy döntöttek, hogy kicsavarják a lapot Kossuth kezéből, s ennek megfelelően Landerer kiprovokálta a
szerkesztő távozását. Kossuth 1844 június végéig állt a lap élén, 365 számot szerkesztett és 219
vezércikket írt.
A Pesti Hírlap az adott valóság bemutatására, majd a változás módjának megvitatására törekedett.
Széchenyinek ellenérzései voltak és a Kelet népe című vitairatban támadta meg Kossuthot. Kossuth 1841
legfeltűnőbb jelenségeivel foglalkozott, a cikkei azt tudatosították az olvasóval, hogy a bemutatott esetek
nem véletlenek, hanem a fennálló társadalmi és jogrend következményei. Széchenyi 1841. június végén
ötletszerűen bírál, a megoldásra viszont nem ad javaslatot, meggondolatlanul a fennálló rend, a felsőbbség,
a birtokosok ellen izgat, így végső soron forradalmat készít elő, azaz a reform ügyét veszélyezteti. Kossuth
1841 szeptemberére írta meg Feleletét. Arra törekedett, hogy Széchenyi kerüljön a békebíró pozíciójába:
kihasználta, hogy elveit Széchenyi sem támadta, taktikusan visszautasította a vádakat, s bemutatta, hogy
programjának kimunkálásában. Kossuth maga is a liberális eszmekörben élt, de nyitott volt a demokratikus
eszmék iránt is. Élvezte a legtekintélyesebb liberálisok támogatását, de óvakodott is attól, hogy a maga
radikális nézeteivel viszályt szítson táborán belül, s hangja csak 1843 második felétől vált élesebbé, miután
arisztokrácia irányításával menjen végbe. Publicisztikájának egyik kulcseleme volt a szabad föld
követelése. Az ősiség eltörlése mellett az örökváltság mielőbbi lebonyolítását sürgette. Híve volt a teljes
közteherviselésnek.
Kossuth a liberálisok többségéhez hasonlóan Magyarország jövőjét a Habsburg Birodalmon belül látta, a
magyar önállóság helyreállításának vagy növelésének kérdését azonban nem vetette fel, valószínűleg
cenzurális okokból. Fellépett viszont a gazdasági önállóság érdekében, amelyet a politikai önállóság
előfeltételének tekintett. A Pesti Hírlap lelkes híve volt a magyarosodás kibontakozó folyamatának. Kossuth
elhatárolta magát a nyelv erőszakos terjesztésétől, ugyanakkor lapja legfőbb fórumává vált mindazoknak,
Széchenyi és Kossuth között vita második felvonására a Pesti Hírlap nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos
beszédében éles bírálatot gyakorolt a magyar nacionalizmus törekvései és különösen vadhajtásai felett. Az
viszont már olaj volt a tűzre amikor azt nyilatkozta, hogy a riválisok nacionalizmusa pusztán visszahatás
volna a magyarokéra, céljuk pedig csupán az önvédelem lenne. Az ingerült vita nyomán a gróf ismét
centrumpártot, középutas liberális irányzatot hozzon létre, Deák és Batthyány azonban nem voltak vevők
erre. Széchenyi egy időre a Jelenkorban állandósította publicisztikai tevékenységét, másfelől újból
kapcsolatot keresett a kormányzattal, 1845 augusztusában pedig kormányhivatalt is vállalt. Bécs azonban
A Széchenyi és Kossuth közötti vita 1848-ig újra és újra fellángolt. Az érvek meglepően keveset változtak.
Megváltozott azonban mindkettejük helye a politikai porondon, és így a vita jellege is módosult. A
liberálisként konzervatívokkal szövetkező Széchenyi politikai senkiföldjére került, míg Kossuth az ellenzéki
Felhasznált irodalom:
Gergely András: A nemzeti ébredés kora 1790-1848. Magyarország története 13. kötet (főszerk.:
Romsics Ignác). Kossuth Kiadó, Bp., 2009.
Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. Magyarok Európában III. kötet (szerk.:
Glatz Ferenc). História / Holnap Kiadó, Bp., 2001.
Magyarország története a 19. században (szerk.: Gergely András). Osiris Kiadó, Bp., 2003.
Olvass tovább: https://korok.webnode.hu/products/sasdi-tamas-a-reformkor-vazlatos-attekintes-1/