Magyarszecsőd 2021.10.17.

Textus: Máté 20,1-16

Kedves testvéreim!

Isten sokkal jobb annál, mint amit gondolsz róla, a te szíved pedig sokkal
rosszabb, mint képzeled. Tudom, nem leszek népszerű azzal, hogy ezzel a
gondolattal kezdtem. Az, hogy Isten sokkal jobb és, hogy ezt hirdesse, az az
igehirdető feladata, nem igaz? Ezért fizetik, nem? Azt pedig majd én eldöntöm,
hogy igaza van-e vagy sem. Mégis azzal, hogy épp megérkeztél ide a
templomba, és a lelkész rögtön ezzel indít, felháborító. Talán most ezzel sikerült
minden ellenszenvet elnyernem köztetek.
Megállapíthatjuk, hogy ez nem túlságosan jó kezdés, mert talán
sértegetésnek is tűnhet, pedig hidd el, nem annak szánom és távol álljon tőlem a
sértegetés. De mégis miért mondhattam ezt? Azért, mert Jézus példázata ezt
állítja elénk. Ebben a példázatban azt láthatjuk, hogy nem ismerjük valójában
Isten gazdag és dicsőséges jóságát és nagylelkűségét. A magunk szívében pedig
nem ismerjük fel azokat a vakfoltokat, amik még nem Isten kezében vannak,
hanem a gonosz markában tartja azt. Jézus példázata erre szeretne rámutatni.
Ennek a példázatnak a kicsengését pedig szinte közmondásszerűen szoktuk
alkalmazni: „Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
Vegyük végig ezt a példázatot és nézzük meg, hogy milyen jellemzők
mentén ismerhetjük meg ezt teljesen, és hogy hol vagyunk mi magunk is
megtalálhatók ebben.
Isten sokkal jobb, mint gondoljuk. Ezt igyekszik alátámasztani Jézus ezzel
a példázattal. Sokkal bőségesebb ez a példázat, minthogy egyetlen
mondanivalója legyen csupán, de az első tény, amit megismerhetünk az, hogy
Isten sokkal jobb, mint mi azt gondoljuk. Mondanivalóját illetőleg ez egy feje
tetejére állított példázat. Mert általánosan mi jellemző az emberi szívekre? Az,
hogy tegyük a jót és Isten majd megjutalmaz minket. Akár azzal, hogy ha a jót
cselekedjük, akkor a mennyek országába örök életünk lehet. De a valóság épp az
Magyarszecsőd 2021.10.17.

ellenkezője. Isten úgy igazságos az emberrel, hogy nem az érdemeire tekint,

hanem Jézusra tekint, mikor arról van szó, hogyan is élünk ezen a földön.
Megvan az az előítéletes gondolatunk is sokszor, hogy a keresztények feladata,
hogy csak a jót cselekszik és Istenben élve nem hibáznak. Pedig nem így van.
Aki Istenben él igenis tud hibázni. De nem mindegy, mit kezdünk ezzel.
Töredelmes szívvel megyünk oda az Atyához, aki Krisztusban megbocsát
nekünk, vagy helyre szeretnénk mi magunk állítani az elkövetett hibát.
Ez a példázat nagyon egyszerű, mégis felvet egy-két komoly kérdést.
Miért ad ugyanannyit a szőlősgazda annak az embernek, aki egész nap ott
robotolt a földeken kint és még a hőségtől is szenvedett, mint annak, aki csak
egy ment ki szőlőt művelni? Miért tartja ugyanolyan fontosnak a gazda, hogy
ugyanannyit kapjanak azok, akik egész nap robotoltak, mint azok, akik látszólag
egész nap csak léhűtők voltak és csak egy órácskára mentek el dolgozni? Miért
hátulról kezdi a munkások kifizetését a gazda és miért nem azokkal, akik látható
módon hűségesen robotoltak egész nap? Érdekes, de pont ez az egyik
kulcsmomentum. A mindvégig dolgozók mikor látták, hogy azok, akik csak egy
órára mentek el dolgozni, azok egy dénárt kaptak. Akkor mennyivel inkább
kapnak ők nagyobb fizetséget, ha már egész nap izzadtak? Egyrészt a gazda azt
kezd a saját pénzével amit akar. Ha ez a gazda ennyire jól bánik azokkal az
emberekkel, akik csak egy órát dolgoztak, akkor egy kis matekkal
kiszámolhatjuk, hogy legalább tízszer annyit kellett volna kapniuk az egész nap
dolgozónak. De ez nem így történt, és ezen felhúzzák, akarom mondani
felhúzzuk magunkat. Ez látszólag nem igazságos. Másrészt pedig azért, mert
Isten, válogatás nélkül adja Krisztust azoknak, akik kérik tőle. De ne feledjük,
hogy Krisztus Isten országáról mond itt példázatot, ahol a szőlő nem más, mint
Isten népe, Izrael, a gazda pedig maga Isten.
Ebben a példázatban a munkások a „több munka, több pénz” logikája
szerint élnek. Isten pedig az elsőknek épp annyit ad, mint amennyit az
utolsóknak. Látszólag nem bánják az egész nap szorgoskodók, hogy az általuk is
Magyarszecsőd 2021.10.17.

talán léhűtőnek tartott emberek egész napi bért kapnak, egészen addig, amíg ők
meg nem kapják a saját jussukat. Egy pillanatra váltsunk szemszöget, és vegyük
észre, hogy a gazdának egy percig sem fáj az, hogy egy teljes napi bért fizet
azoknak, akik csak egy órára mentek el hozzá dolgozni.
Ez jól mutatja, hogy Isten egészen más, mint te vagy én. Ezért talán jogos,
mikor együtt tudunk érezni és együtt tudunk zúgolódni a korán kiment
munkásokkal. Bánthatja vagy piszkálhatja ez a példázat az igazságérzetünket.
De ami ennél is fontosabb, hogy nem a példázat piszkál minket, hanem Isten.
„Mit gondol ez a gazda? Azért melóztam egész nap, hogy aztán ugyanannyit
kapjak, mint az, aki alig csinált valamit? Azt hiszi ez a gazda, hogy én
jótékonykodom? Mit gondol az Isten? De ezt a gondolatot is meg kell fordítani.
Mit is gondolok én Istenről? Talán azt gondoljuk róla, hogy pont olyan, mint a
főnököd, aki ha jól teljesítesz, akkor jobban megjutalmaz? Patika mérlegen
szoktuk a mindennapi javainkat beárazni. Pontosan kiszámolod, hogy kinek mi
jár, beárazod magad a munkaerőpiacon, a társadalmi osztályok között, a
pihenési szokásaid alapján. Ezért elvárjuk vagy legalábbis azt hisszük, hogy
Isten is ez alapján a logika alapján működik. Isten megjutalmazza az arra
érdemest és megbünteti a semmirekellőt. A bökkenő ott van, hogy Istent ez nem
érdekli, azért, mert Ő jó. Azért sem érdekli, mert Isten gazdag, nagylelkű és
kegyelmes. Pontosan ugyannyit juttat Isten annak, akit talán te lenézel. Ez nem
beilleszthető a mi gondolkodásunkba. Pont azért, mert Isten sem ebből a
világból való. Mert Isten a teremtő, akinek ugyanolyan fontos és értékes az
utolsó, mint az első. A zúgolódásunk pedig a mi szívünk állapotát leplezi le.
Leleplezi azt, hogy mennyire ismered teremtő, szerető és megváltó Atyád. Nem
ismerjük teljesen gazdagságát. Mi gyűjtögetjük a jó pontokat, és ezzel tápláljuk
a vallásosságunkat és azt hisszük, hogy majd ez alapján fog minket Isten
megítélni. El tudom képzelni, hogy ilyenkor Isten azt mondja: Nem érted, nem
veszed észre, hogy én jó vagyok, tényleg jó? Isten tényleg sokkal jobb, mint
amit bármikor is elképzeltél róla. Azt gondolod, hogy rá kell szolgálnod a
Magyarszecsőd 2021.10.17.

szeretetére? Ezt vallásosságnak nevezzük. Vagy azt gondolod, hogy ez

igazságtalan és keresel egy olyan helyet, ahol a saját igazságérzeted után menve,
attól a valami mástól várod az örömöd és boldogságod. Ez a szabadosság. A
vallásos úgy nem hiszi Isten jóságát, hogy vallásos a másik pedig nyíltan
ellenszegül Isten jóságának. Isten viszont sokkal jobb, mint amit mi valaha is
gondolnánk róla. Ebből két dolog következik, amit most nézzünk meg. Az egyik
ilyen dolog, hogy mi hogyan viszonyulunk másokhoz, a másik pedig az, hogyan
viszonyulunk Istenhez.
Hogyan viszonyulunk másokhoz.
Isten jósága leplezi le a szívünket. A munkások méltatlankodására Isten
csak annyit mond, hogy nem bánik velünk igazságtalanul. Miért gondolod azt,
hogy neked több jár, mint a másiknak? Talán vele másképp állapodott meg
Isten? Miért gondolod azt, hogy neked több jár, de a másiknak nem? Milyen a
mi szívünk? A mi szívünk sokkal rosszabb, mint azt mi gondolnánk. De ez nem
evangélium. Az evangélium az, hogy Isten arra tekint, hogy ki van, ki lakik a te
szívedben. Ha az egész nap robotolók először kapták volna meg a jussukat,
akkor azt hiszem magukkal megelégedve mentek volna el és nem foglalkoztak
volna azzal, hogy aki csak egy órát dolgozott, az miért kapott ugyanannyit, mint
ők. De az, hogy egyenlővé tette a gazda azokkal, akik csak utolsó pillanatban
csatlakoztak, az felháborító. Vajon mi hogyan fordulunk a másik ember felé?
Méricskéljük, hogy mit tett meg a másik a gyülekezetért?
Hogyan viszonyulunk Istenhez.
A munkások a gazda ellen zúgolódtak. Érdekes ez a zúgolódás kifejezés.
Jézus direkt használja ezt a szót, emlékeztetve Izrael szomorú történetére, a
pusztában történt zúgolódásra. Ugyanis mikor Mózes kivezette Isten népét
Egyiptomból, akkor zúgolódtak amiatt, hogy szomjan pusztulnak, mikor a
pusztába mentek. Ezzel pedig Istent méltatják, mert nem hitték el, hogy Isten jót
tervezett velük. Jobban szerettek volna egy olyan Istent és sokszor mi is így
vagyunk ezzel, akinek az akaratába nem mi simulunk bele, hanem egy olyan
Magyarszecsőd 2021.10.17.

Isten után vágyakozunk, akit meg lehet vásárolni a saját jócselekedeteinkkel.

Zúgolódnak a munkások. Egész nap robotoltak a hőségben. Mi pedig átfordítjuk
ezt a saját nyelvünkre. Mennyi adakozás, mennyi imádság, mennyi mindent
tettünk már meg, és soroljuk az érdemeinket. Engedelmeskedünk és azt hisszük,
hogy majd megadja nekünk bőséges jutalmát. De Isten nem ilyen. Láthattuk. Ő
egyszerűen jó. Egyszerűen mindenki élvezi a gazda jóságát, aki hozzá fordul.
Krisztusért tehetjük ezt meg. Ő az, aki helyreállít a zúgolódásból a
vallásosságból, büszkeségből, kételkedésből. A gonosz pedig folyamatosan azt
akarja elhitetni veled, hogy érdemeid alapján fog megigazítani Isten, pedig nem.
Krisztusért igazít meg Isten. Egyedül az Ő vére által igazulunk meg. Ez pedig az
a feje tetejére állított világ, amit már hangsúlyoztam. Máté evangéliumának 19.
és 20. fejezete folyamatosan arról szól, hogy Isten világa feje tetejére állított
világ. Legalábbis a mi szemszögünkből. De Isten igazsága ilyen. Jézus
szenvedett azért a bűnért, amit te elkövettél, és amit én elkövetek. Isten maga
fizeti ki annak az árát, hogy bűnösök vagyunk. Ez Isten jósága. Mérhetetlen
kegyelme és jósága irántad és irántam. Isten szeretetének a jósága az is, hogy
Jézus halála a bűnért való áldozat volt.
Ha ebben a szemléletben tudunk tekinteni erre a példázatra, akkor nem
tönkretesz minket, hanem helyretesz. Minél inkább rájössz, hogy a szívednek
Krisztusra van szüksége, annál inkább helyre igazít téged Isten. Isten nem
hagyott elveszni téged, hanem a saját Fiát adta érted. Minél inkább elismered
Isten irántad való jóságát, annál hálásabb és örömtelibb módon fogsz
munkálkodni az Ő szőlőjében. Ha tehát utolsó vagy, akkor legyél hálás, mert
akkor az azt jelenti, hogy már munkálkodsz jó ideje Isten szőlőjében és már rég
elfogadtad Isten jóságát. Ha pedig még zúgolódsz, akkor kezdj el könyörögni.
Ha még magas fal választ el Istentől, akkor kérd Tőle, hogy omlassza le a
falakat körülötted és a szíved körül. Gondolkozz és elmélkedj sokat arról, hogy
Isten a jó gazda. Egy napon pedig örömmel tudd kimondani, miután megérted
Isten jóságát: Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók. Ámen