Gazdaság és vállalkozásfejlesztési ismeretek

Készítette a Pest Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

© Tempus Közalapítvány
 Tartalomjegyzék:

1 VÁLLALKOZÓI ALAPISMERETEK ..................................................................................................... 3

1.1 AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁS FŐBB JELLEMZŐI,......................................................................................... 3
1.2 A VÁLLALKOZÁS CÉLJAI ....................................................................................................................... 3
1.3 A VÁLLALKOZÁS TÁRSADALMI FELELŐSSÉGE ...................................................................................... 4
1.4 A VÁLLALKOZÁSOK KÖRNYEZETE ........................................................................................................ 6
1.5 A VÁLLALKOZÁSOK TÍPUSAI, FORMÁI .................................................................................................. 8
1.5.1 Az egyéni vállalkozás ...................................................................................................................... 9
1.5.2 Gazdasági társaságok ................................................................................................................... 10
1.5.3 A vállalkozások jogi formái közötti választás főbb szempontjai.................................................... 11
2 A VÁLLALKOZÁSOK MŰKÖDÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ALAPVETŐ JOGI, ADÓZÁSI,
PÉNZÜGYI ISMERETEK ................................................................................................................................ 14
2.1 KÖNYVELÉSI ALAPISMERETEK ............................................................................................................ 14
2.1.1 A könyveléssel kapcsolatos fogalmak............................................................................................ 14
2.1.2 Az egyszeres könyvvitel ................................................................................................................. 16
2.1.3 A kettős könyvvitel......................................................................................................................... 16
2.1.4 További nyilvántartások................................................................................................................ 17
2.2 ADÓZÁSI ALAPISMERETEK .................................................................................................................. 17
2.2.1 Adózási alapfogalmak ................................................................................................................... 17
2.2.2 A vállalkozókat érintő adótípusok ................................................................................................. 18
2.2.3 A nem önálló tevékenységből származó jövedelem adózása ......................................................... 18
2.2.4 Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózása ............................................................... 19
2.2.5 Az egyéni vállalkozók adózása ...................................................................................................... 20
2.2.6 A társas vállalkozások adózása..................................................................................................... 21
2.3 PÉNZÜGYI ISMERETEK, FINANSZÍROZÁS.............................................................................................. 24
2.3.1 Az induló vállalkozások tipikus pénzügyi problémái..................................................................... 24
2.3.2 A vállalkozások finanszírozási lehetőségei.................................................................................... 26
2.3.3 A hitelek csoportosítása ................................................................................................................ 26
2.3.4 Bank- és hitelkonstrukció-választás .............................................................................................. 27
3 VÁLLALKOZÁSOK AZ EU-BAN.......................................................................................................... 28
3.1 A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOKRA VONATKOZÓ KÖZÖSSÉGI ALAPELVEK ...................................... 28
3.2 VERSENYPOLITIKA ............................................................................................................................. 28
3.3 FOGYASZTÓVÉDELEM ......................................................................................................................... 31
3.4 ADÓZÁS .............................................................................................................................................. 33
4 A KKV-K HAZAI ÉS EU-S TÁMOGATÁSI RENDSZERE, PÁLYÁZATOK
KIVÁLASZTÁSÁNAK ELJÁRÁSRENDJE, KÖZBESZERZÉS ................................................................. 36
4.1 HAZAI ÉS EU-S TÁMOGATÁSOK RENDSZERE ....................................................................................... 36
4.1.1 A hazai költségvetési támogatások rendszere................................................................................ 36
4.1.2 Hazai és EU-s forrásokból közösen finanszírozott támogatások................................................... 37
4.2 A PÁLYÁZATOK KIVÁLASZTÁSÁNAK ELJÁRÁSRENDJE ........................................................................ 40

2
1 VÁLLALKOZÓI ALAPISMERETEK

1.1 AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁS FŐBB JELLEMZŐI,

Mai felfogásunk szerint az üzleti vállalkozás legátfogóbb ismertető jegyei az alábbiak:
a kitűzött célok megvalósítására viszonylag magas fokú döntési szabadság,
autonómia mellett kerül sor,
az üzleti tevékenység mindig profitorientált,
a tevékenység jelentős bizonytalansági tényezők fennállása, azaz kockázat mellett
folyik.

Az üzleti vállalkozások alapvető követelményei, amelyek az üzletkörtől függetlenül

valamennyi vállalkozásra érvényesek:
1. az üzleti vállalkozás, illetve a gazdálkodó szervezet (cég) alapvető céljának,
küldetésének meghatározása;
2. a piacorientáció, vagyis mindig a fogyasztói (vevői) igények mindenek felettisége
jegyében kell koordinálnia a vállalkozás során végbemenő folyamatokat;
3. az innovációs kényszer, amely alapfeltétele a fogyasztói igények kielégítésére
irányuló küldetés és piacorientáció érvényesülésének;
4. társadalmi felelősség érvényesítése a fogyasztókkal, együttműködő partnerekkel és
versenytársakkal, alkalmazottakkal és a széles közvéleménnyel szemben, ami
elsősorban a felső döntéshozói kör (tulajdonosok, vezető menedzserek) kötelessége;
5. a vállalkozások szervezeti kereteinek tértől, időtől és körülményektől függő
alakítása (nincs egyszer s mindenkorra érvényes szervezet).

Minden vállalkozásnak van egy belső ellentmondása:

rövidtávon jövedelemérdekeltség, hosszú távon pedig a vagyonérdekeltség a jellemző.
E konfliktus feloldása a vállalkozás alapvető közgazdasági problémája.

1.2 A VÁLLALKOZÁS CÉLJAI

A vállalkozás célhierarchiája:

A vállalkozás célkitűzései összetett rendszerben írhatók le, tehát célrendszert alkotnak, ahol a
fő-, illetve részcélok hierarchikusan egymásra épülnek, és különböző keresztmetszetekben
jelennek meg. A domináns cél a hosszú távú profitmaximalizálás, amit térben és időben más
típusú célok keresztezhetnek is. Ez az elsődleges cél a vállalat vezetése által megfogalmazott
küldetéshez kapcsolódik. Ennek alárendelődnek a további (rész) célok: a növekedésben,
fejlődésben való érdekeltség, az innováció és a termelékenység fokozása, a piaci pozíciók
megtartása, növelése, a likviditás megőrzése stb.

A vállalati célok három keresztmetszetben fogalmazódnak meg:

a) az első célsík a gazdálkodáshoz kapcsolódó célokat fogja át (nyereség-növelés, piaci
részesedés megőrzése, stb.);
b) a második keresztmetszet a belső érintettek céljait konkretizálja, nevezetesen a cégnek
az emberi erőforráshoz kapcsolódó preferenciáit és törekvéseit (bérhez, vállalati
juttatáshoz kapcsolódó célok, stb.)

3
c) a harmadik a kommunikációs sík, ami a vállalat megjelenítéséhez kapcsolódó célokat
fogja össze (PR; image, reklám, stb.)

Elsődleges cél

Köztes célok

Alsó célok

A három keresztmetszet természetesen nehezen különíthető el egymástól, a különböző célok

hatnak egymásra, erősítik illetve gyengítik egymást.

1.3 A VÁLLALKOZÁS TÁRSADALMI FELELŐSSÉGE

A vállalkozás (vállalat) nemcsak a gazdálkodás alapegysége, hanem egyúttal a társadalmi

struktúra több dimenziójában is szerepet játszik. Az üzleti tevékenység hatást gyakorol a
társadalomra, amit figyelembe kell venni a vállalati döntéshozatalban. A társadalmi felelősség
pénzbe kerül, de jó üzlet is lehet.
A vállalat nemcsak a tulajdonosokkal, hanem a fogyasztókkal, az alkalmazottakkal, a
szállítókkal és az általános nyilvánossággal szemben is felelősséggel tartozik. Ez a négy
terület jelenti a társadalmi felelősség "terepét".

A fejlett piacgazdaságokban a fogyasztónak joga van a biztonsághoz, az informáltsághoz, a

választáshoz és a meghallgatáshoz.

A jog a biztonsághoz azt jelenti, hogy a megvásárolt terméknek

a) biztonságosnak kell lennie;
b) részletes és egyértelmű használati utasítást kell tartalmaznia;
c) a gyártónak előzetesen tesztelnie kell a termék minőségét és megbízhatóságát.

A jog az informáltsághoz azt jelenti, hogy a fogyasztót részletesen informálni kell a

termékről, az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokról mielőtt megvásárolná azt. Jelezni kell
továbbá azokat a potenciális veszélyeket is, amelyek a termék fogyasztásánál
(alkalmazásánál) jelentkezhetnek.

A jog a választáshoz azt fejezi ki, hogy a fogyasztó szükséglete kielégítéséhez a különböző
gyártók és kereskedők által kínált termékek közül választhat.

4
A jog a meghallgatáshoz arra vonatkozik, hogy a fogyasztók panaszait valaki meghallgatja
és a gondokat orvosolja. A fogyasztóvédelem nem kizárólag a vállalkozások feladata, hanem
a kormányzaté is.

A társadalmilag felelős vezetők erőfeszítéseket tesznek a környezetszennyezés csökkentése

és a környezet megóvása érdekében.
A versenytársakkal és együttműködő partnerekkel szemben a vállalatok társadalmi felelőssége
az üzleti etikában teljesedik ki. Az etikus magatartás normái a megbízhatóságot, a
megvesztegethetetlenséget, a pontosságot, a toleranciát foglalják magukban.

A társadalmi felelősség érvényesítése a vállalattól időt, pénzt és szervezést igényel. A

társadalmi felelősség programja olyan hosszú távú befektetésként fogható fel, ami a
kommunikációs munkában és a vállalat piaci eredményeiben megtérül.

5
 1.4 A VÁLLALKOZÁSOK KÖRNYEZETE

A vállalatok meghatározott közegben működnek, amit összefoglalóan környezetnek nevezünk. A környezet elemzésére azért van szükség, mert
egyfelől a környezet alkotja a vállalati működés feltételrendszerét, másfelől a környezetben valósulnak meg a vállalat célkitűzései. Mint a következő
mutatja a vállalat környezetének igen sok összetevője van, s ezek figyelemmel kísérése, az ezekre való reagálás korántsem könnyű.
Az üzleti vállalkozások környezetének főbb összetevői:

Gazdasági rendszer, mechanizmus

Nemzeti gazdaságfejlesztési stratégia

Tudományos-technikai környezet

Erőforrás piacok ÜZLETI VÁLLALKOZÁSOK

Értékesítési piacok
Természeti környezet
Kulturális környezet

Az egyéni vállalkozóknak és a különféle gazdálkodó szervezetek döntéshozóinak (tulajdonosoknak, menedzsereknek) az üzleti stratégia és taktika
kialakítása és megvalósítása során ügyelni kell a nem, vagy csak korlátozottan változtatható társadalmi és makrogazdasági környezet állapotának és
fejlődési tendenciáinak figyelembe vételére.

6
A piaci környezet:

A piac a tényleges és potenciális eladók és vevők, illetve azok cserekapcsolatainak rendszere,

melynek legfőbb tényezői: a kereslet, a kínálat, az ár és a jövedelem.
Piaci mechanizmus: a gazdaságszervezés olyan formája, amelyben az egyes fogyasztók és az
üzleti szervezetek a piacokon keresztül lépnek kölcsönhatásba egymással, hogy megoldják a
gazdaságszervezés három központi problémáját:
Mit? (mely javakat, szolgáltatásokat)
Hogyan? (hogyan használjuk fel, kombináljuk az erőforrásokat a
termelésben/szolgáltatásban)
Kinek? (milyen elosztásban kell termelni a javakat) kérdésekkel kapcsolatos döntések
meghozása egy önszabályozó rendszer keretében megy végbe, amelyben a
feltételezések szerint a “piaci automatizmusok” szabályozzák a gazdaságot.

MIT

Javak és Pénz
Pénz
szolgáltatások

Pénz
HOGYAN KINEK
Termelési
inputok
A tiszta piacgazdaság mechanizmusa

A piacra történő - értékesítési célú - belépési korlátok leginkább a következőkkel

hozhatók kapcsolatba:
1) nagy volumennel történő megjelenés könnyen harcra szólítja a versenytársakat; az
eladások lassú és fokozatos növelése költséghátránnyal jár;
2) a márkás (differenciált termékekkel) telített piacra történő bekerülés jelentős
ráfordításokat igényel a "márkahűség" megtöréséhez;
3) gyakori nehezítő tényező hogy a valódi versenyképesség eléréséhez magas tőke, vagy
hitelszükséglet párosul;
4) a már piacon lévők által kialakított értékesítési csatornákhoz csak jelentős áldozatok
árán lehet hozzájutni, vagy egyébként teljesen új csatornákat kell kiépíteni;
5) jelentősek lehetnek a vásárlók egyszeri áttérési költségei;
6) a mérettől független költséghátrányok azokból az előnyökből következnek, amelyeket
az új belépő már nem tud megszerezni;

7
 7) makrogazdasági megfontolásokból váratlanul foganatosított kormányzati lépések
(előírások, korlátok, szabályok stb.);
8) a már piacon lévők tisztességtelen magatartásától, megtorló intézkedéseitől való
félelem.

A piacról való kilépés akadályai azért érdemelnek figyelmet, mert közvetve a belépést
akadályozzák. A belépni kívánó ugyanis azt mérlegeli, hogy kedvezőtlen üzletmenet esetén ki
tudja-e vonni erőforrásait, az milyen gyorsan történhet stb. A főbb kilépési korlátok az
alábbiak köré csoportosíthatók:

1) a pénzügyi intézményrendszer (bankok, tőzsdék) kiépítetlensége, vagy rossz hatásfokú

működése miatti problémák;
2) a vagyontárgyak pénzzé tételének nehézségei;
3) jogi akadályok, amennyiben a kilépést bizonyos törvényben rögzített feltételek
teljesítéséhez kötik.

1.5 A VÁLLALKOZÁSOK TÍPUSAI, FORMÁI

A vállalkozások választható jogi formáit - mint általában a piacgazdaságokban - nálunk is

törvényes előírások szabályozzák. A jogi előírások az egyes szervezeti formák között
főképpen a tulajdonlás mikéntje szerint tesznek különbséget. A tulajdonlás alapján
elkülöníthető szervezetek főbb csoportjai:

1) egyéni vállalkozás,
2) szövetkezet és
3) gazdasági társaság.

Ezek között vannak olyanok, amelyek önálló jogi személyek és olyanok, amelyek jogi
személyiséggel nem rendelkeznek.

A jogi személyiség fogalma azt jelenti, hogy ezek a társaságok tagjaiktól elkülönült
gazdálkodó szervezetek, tagjaiktól elkülönült vagyonnal és jogképességgel rendelkeznek,
amely kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem
csupán az emberhez fűződnek.

Jogi személyiség nélküli vállalkozási formák:

- egyéni vállalkozás,
- közkereseti társaság (KKT),
- betéti társaság (BT)

Jogi személyiségű vállalkozási formák:

- közös vállalat (KV)
- korlátolt felelősségű társaság (KFT)
- részvénytársaság (RT)

8
A jogi személyiségű cégek előnye, hogy a tulajdonosok felelősségvállalása korlátozott, míg az
önálló jogi személyiséggel nem rendelkezőké korlátlan (kivétel a betéti társaság kültagja).
Emellett azzal is számolni kell, hogy néhány fokozottabb ellenőrzés alá vont tevékenységet -
mint pl.: a dohányfeldolgozás - kizárólag jogi személyek végezhetnek.

A felelősségvállalás kérdése szoros kapcsolatban van a kockázatvállalás mértékével, ezért azt

az egyes jogi formák lényegi vonásának tekinthetjük.

Korlátlan a felelősség akkor, amikor az egyén a vállalt kötelezettségek teljesítésért teljes

vagyonával (személyes magánvagyonával is! ) felel. Korlátozott a felelősség akkor, ha az
egyén csak a cégnél elkülönített vagyona mértékéig vonható felelősségre.

1.5.1 Az egyéni vállalkozás

Az egyéni vállalkozás az a vállalkozói forma, amely esetén egy személy a tulajdonos, aki
korlátlan felelősséget vállal, és a vállalkozás nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel. Az
egyéni vállalkozás belföldi természetes személy üzletszerű - saját nevében és kockázatára,
rendszeres, haszonszerzés céljából folytatott - gazdasági tevékenysége.

"Egyéni vállalkozóként" az Egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény alapján lehet
üzletszerű tevékenységet folytatni.

Egyéni vállalkozó lehet minden:

- cselekvőképes,
- belföldi, állandó lakóhellyel rendelkező (tehát külföldi is, ha magyarországi lakhatási
engedéllyel rendelkezik)
- és az egyéni vállalkozás jogából ki nem zárt természetes személy.

Néhány kivételtől eltekintve nincs tevékenységi korlátozás (egyéni vállalkozás keretében nem
végezhető, pl. szeszgyártás, dohányfeldolgozás).

Egyéni vállalkozást - több telephelyen, többféle tevékenységi területen, létszámkorlátozás

nélkül - bejelentés alapján, vállalkozói igazolvány birtokában lehet gyakorolni. Az egyéni
vállalkozásban legalább egy olyan személynek kell közreműködni, aki képesítéssel
rendelkezik, ha az egyéni vállalkozás tevékenysége képesítéshez kötött.

Az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában. A

"személyes közreműködés" a konkrét szakmai munkától kezdve a beszerzésen keresztül az
irányításig és szervezésig is terjedhet.

Az egyéni vállalkozó kötelezettségeiért teljes vagyonával korlátlanul felel.

Nem lehet egyéni vállalkozó:

- akit gazdasági, vagyon elleni, vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt
jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek,
- b) akit egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó - végrehajtandó -
szabadságvesztésre ítéltek,

9
- akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt
tevékenységre,
- aki egyéb jogszabályban - törvényben, törvényerejű rendeletben, kormányrendeletben -
meghatározott, a tevékenységre előírt foglalkoztatási tilalom alá esik,
- aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja (például, aki betéti társaság beltagja),
- akinek a korábban kiadott vállalkozói igazolványát visszavonták - társadalombiztosítási
járulék, nyugdíjjárulék, adóhátralék meg nem fizetése miatt - a tartozás kiegyenlítéséig,
- akinek adó-, vám- vagy TB tartozása van a kérelem benyújtásakor.

Az egyéni vállalkozó - mint munkáltató - alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot,

középfokú szakoktatási intézményi tanulót (szakmunkástanulót) foglalkoztathat. A
foglalkoztatható alkalmazottak száma sem korlátozott, az alkalmazottak számát a törvény nem
korlátozza. Segítő családtag lehet a vállalkozó közeli hozzátartozója, továbbá a vállalkozó
élettársa, egyenes ágbeli rokonának házastársa, házastársának egyenes ágbeli rokona,
valamint testvérének házastársa. A közeli hozzátartozók fogalmát a Polgári Törvénykönyv
határozza meg. Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbefogadott,
a mostoha, a nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülő, valamint a
testvér.

1.5.2 Gazdasági társaságok

A gazdasági társaságokról általában:

Magyarországon a választható formák szabályait a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi
CXLIV. törvény írja elő.

Gazdasági társaságot az állam, jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok
és természetes személyek (belföldiek és külföldiek) egyaránt alapíthatnak közös üzletszerű
gazdasági tevékenység folytatására, vagy ennek elősegítésére. A törvény külön hangsúlyozza
a külföldiek gazdasági társaságban lévő érdekeltségének védelmét és biztonságát. A gazdasági
társaságok úgynevezett vegyes vállalatként is létrejöhetnek.

A gazdasági társaságok jogalanyok, tehát cégnevük alatt jogokat és kötelezettségeket

szerezhetnek. Így tulajdont szerezhetnek, szerződést köthetnek, pert indíthatnak és
perelhetők is. Magyarországon jelenleg hatféle gazdasági társaság alapítható, éspedig:
közkereseti- és betéti társaság (jogi személyiség nélkül); korlátolt felelősségű társaság,
részvénytársaság, egyesülés és közös vállalat (jogi személyiséggel).

Valamennyi gazdasági társaságra jellemző:

1) az üzletszerű közös gazdasági tevékenység végzése;
2) vagyoni hozzájárulás a működéshez (kivéve az egyesülés),
3) a tagok közös kockázatvállalása, és
4) a saját cégnév alatti jogalanyiság, jogképesség.

10
Gazdasági társaság alapításához – általában – legalább két tag szükséges.

A gazdasági társaságok felett a törvényességi felügyeletet a cégbíróságok látják el. A

gazdasági társaságra vonatkozó tények és adatok nyilvánosak.

Gazdasági társaságot társasági szerződéssel lehet alapítani. (A társasági szerződésben meg

kell határozni a cégnevet és székhelyet, a tagok nevét és címét, a társasági vagyon mértékét,
rendelkezésre bocsátásának módját, idejét és mindazt, amit a törvény az egyes társasági
formáknál előír).

A társaság vagyona pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásokból (apport) áll. A gazdasági

társaság alapítását - a társasági szerződés megkötésétől számított - 30 napon belül be kell
jelenteni - bejegyzés és közzététel végett - a cégbíróságnak.
A gazdasági társaság a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre.

A gazdasági társaság a társasági szerződés aláírásától a cégbejegyzésig előtársaságként

működhet Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság
cégbejegyzési kérelme iránti kérelem benyújtását követően folytathat, azzal a megszorítással,
hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet. A gazdasági
társaságok vezető tisztségviselői a következők: igazgatók, ügyvezetők, igazgatósági tagok
(típustól függően).

1.5.3 A vállalkozások jogi formái közötti választás főbb szempontjai

A jogi forma megválasztásának problémája elsősorban az alapításnál merül fel. Annak menet
közbeni megváltoztatását igényelheti például a tőkebevonási szükséglet növekedése, a
kockázatvállalás mérséklése, stb.

A választás a következő kritériumok mérlegelése alapján történhet:

· Az induláshoz szükséges tőke nagysága
· A vállalkozás kötelezettségeiért vállalt anyagi felelősség mértéke
· A vállalkozás irányításában való részvétel lehetősége vagy kényszere
· Finanszírozási lehetőségek (saját tőkéből és idegen forrásokból)
· Adózási szabályok
· A külső ellenőrzés mértéke
· A befektetési cél
· Alapítási költségek, illetve a jogi formához kötődő költségek
· A tőkekivonás lehetősége

Az induláshoz szükséges tőke nagysága:

Az induló vállalkozások egy része többnyire kényszerpályán mozog. A pénzügyi lehetőségek
behatárolják a választást. Ha nem áll rendelkezésre a megfelelő tőke vagy egyéb olyan
eszköz, amit apportként lehet bevinni a vállalkozásba, akkor a vállalkozó viszonylag kis
összeggel képes csak vállalkozásának megindítására. A vállalkozó személyek vagy azok
csoportja egy részének számára nincs más lehetőség, mint a viszonylag kis tőkebefektetést

11
igénylő formák közötti választás, ilyennek tekinthetjük az egyéni vállalkozást, a
közkereseti társaságot és a betéti társaságot.
Meg kell említeni még a szövetkezeti formát is, ahol az induló vagyon nagysága szintén
nincsen jogszabályilag behatárolva.
A többi vállalkozási forma (Kft. és az Rt.) viszonylag jelentősebb induló tőkeerőt igényel.

A vállalkozás kötelezettségeiért vállalat anyagi felelősség mértéke:

Az egyéni vállalkozó, a KKT tagjai és a BT beltagja teljes vagyonukkal felelnek a
tartozásokért és az okozott károkért. Ebből a szempontból e formák választása hátrányos
következményeket vonhat maga után.
A felelősség (illetve a kockázat) vállalásánál azt kell mérlegelni, hogy a felelősségvállalás
milyen feltételek mellett érhet el olyan mértéket, amely már komoly veszélybe hozhatja az
egzisztenciát.

A vállalkozás irányításában való részvétel lehetősége vagy kényszere:

A vállalkozás irányítása két területet érint, mégpedig: az üzletvezetést és a képviseletet.
Az egyéni vállalkozó, mint cégének egyedüli tulajdonosa, vállalja az egész üzleti
tevékenység kockázatát és felel a cég tartozásaiért. Emiatt minden döntési jog egyedül
őt illet meg, illetve azt másra át nem ruházhatja.
A közkereseti társaságnál az üzletvezetésre és a képviseletre elvben minden tag
jogosult,
a betéti társaságnál viszont csak a beltagok.
A korlátolt felelősségű társaságok esetében az ügyvezető és a tulajdonos személyének
egybeesése nem szabály!
A részvénytársaságoknál pedig a tulajdonosok és a vállalat vezetésének szétválasztása
egyértelmű. A részvényesnek (a tőkét adónak) tulajdonképpen más dolga nincs, mint
részt venni a közgyűlésen és bekasszírozni a részvények után járó osztalékot.

Ha feltétlenül részt akarunk venni a vállalkozás irányításában, akkor azt a társasági formát
kell választanunk, amely a befektetésre szánt tőke nagysága mellett lehetővé teszi, hogy
meghatározó szerepet játsszunk a vállalkozás irányításában.

Finanszírozási lehetőségek:
Az idegen forrásból történő finanszírozás lehetőségét főként a saját tőke nagysága és a jogi
előírások szerinti felelősségi viszonyok befolyásolják.
Az egyéni vállalkozás esetében a saját tőke bázisát behatárolja a vállalkozó vagyona.
Ugyanez szab határt a hitelfelvételi lehetőségeknek is. Nagyobb vagyon esetén is
azonban a hosszú távú hiteleknél az egyéni vállalkozó hitelképességét hátrányosan
befolyásolja az a körülmény, hogy a vállalkozás sorsa szinte azonos a vállalkozó
sorsával. Emiatt a hitelt nyújtó rizikója különösen nagy.
A közkereseti társaságoknál problémát jelent, hogy minél több tagból áll a társaság,
annál nehezebb egyezségre jutni abban, hogy mekkora legyen a saját tőkebevitel,
illetve a későbbiekben a nyereségnek mekkora hányadát hagyják benn a
vállalkozásban. A hitelképessége viszont általában nagyobb a közkereseti

12
 társaságnak, mint az egyéni vállalkozásnak. Ez annak köszönhető, hogy itt már több
tagnak (minimum kettőnek) kell korlátlan felelősséget vállalnia a tartozásokért.
A betéti társaságban a saját finanszírozás lehetősége jóval nagyobb, hiszen viszonylag
könnyű olyan személyeket (kültagokat) találni, akik befektetnék a pénzüket, de nem
vállalják fel a korlátlan felelősség anyagi következményeit, és nem kívánnak
személyesen közreműködni a társaság munkájában. Emiatt a hitelképessége is
nagyobb lehet a betéti társaságnak, mint a közkereseti társaságnak.
A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság a legalkalmasabbak arra, hogy a
saját tőkeerőt megnöveljék. A részvénytársaságok esetében a tőkeemelés viszonylag
egyszerűen keresztülvihető újabb részvények kibocsátásával. A Kft-nél mindez
nehezebben oldható meg, hiszen az üzletrészek adás-vétele kevésbé szabadon történik.
A hitelek megszerzésére is jobb esélyük van a nagyobb tőkeerejű Kft-knek, vagy Rt-knek,
mint az egyéb társaságoknak.

Adózási szabályok:
Az adózásban megfigyelhető különbségek egyre inkább függetlenednek a vállalkozási
formától. A gazdasági társaságoknál az osztalékként kivett jövedelmet forrásadó terheli. A
munkabérek után viszont a társaságnak különböző járulékokat és az érintett
magánszemélynek SZJA-t, nyugdíjjárulékot és munkavállalói járulékot is kell fizetnie. A
kisebb társaságok tagjai ezért mérlegelhetik, hogy jövedelmüket munkabérként vagy inkább
adózott nyereségből fizetett osztalékként vegyék-e ki.
Az egyéni vállalkozók számára az adótörvények általában több választási lehetőséget is
biztosítanak.

A külső ellenőrzés mértéke:

A törvényi szabályozás szerint a külső ellenőrzés mértéke a részvénytársaságoknál a
legnagyobb. Ha a vállalkozók nem kívánnak erős külső ellenőrzés mellett működni, akkor
célszerűbb más társasági formát választaniuk. Bár igaz, hogy a többi társasági formánál is le
kell adni a cégbíróságnak a mérlegadatokat, ezek azonban nem publikusak. (Csak speciális
esetekben, a cégbíróság által kialakított játékszabályok szerint lehet ezeket a mérlegeket
megtekinteni).

Az egyéni vállalkozó a cége gazdálkodására vonatkozó adatokat nem köteles nyilvánosságra

hozni, az egyszemélyes Kft-nél viszont az éves beszámoló megtekintésének helyéről és
módjáról két országos napilapban és egy hivatalos lapban közleményt kell megjelentetni.

A befektetési cél:
Ha a befektető csupán a tőke hozadékában érdekelt, azt a formát kell preferálnia, amelyik
számára megfelelő hozadékot biztosít. Ebből a szempontból az Rt, a Kft és a BT jöhet
számításba. A várható hozadék kiszámításához két dolgot kell megközelítően előre jelezni,
mégpedig, hogy az adott vállalatnál milyen mértékű osztalékra, illetve az üzletrész, részvény
milyen mértékű és irányú árfolyamváltozására lehet számítani.

Azoknak viszont, akiknek a személyes közreműködés is fontos, a tőkebefektetéssel együtt

saját maguknak, esetleg családtagjaiknak is munkát szeretnének biztosítani, olyan formát
célszerű választani, ahol ennek lehetősége adott (egyéni vállalkozó, KKT, Bt, esetleg Kft).

Alapítási költségek, illetve a jogi formához kötődő költségek:

13
A vállalkozási formák mindegyikénél számolni kell bizonyos alapítási költségekkel és a jogi
formához kötődő működési költségekkel. Általában leszögezhető, hogy minél több a törvényi
előírás az alapítással, illetve a vállalkozás irányításával és ellenőrzésével kapcsolatban, annál
nagyobb kiadásokkal kell számolnunk.

A legtöbb ilyen célú ráfordítás a nagyobb méretű, tőkeegyesítő formáknál merül fel. Bizonyos
méretek felett például már a Kft-nek is szüksége van felügyelő-bizottságra, illetve
könyvvizsgálóra. Az Rt-knél viszont minden esetben számolni kell az igazgatóság és a
felügyelő-bizottság tagjai számára fizetett tiszteletdíjakkal, a közgyűlés megszervezésének és
lebonyolításának, az adatok publikálásának, stb. költségeivel.

A tőkekivonás lehetősége:
A jogi formák közötti választásnál azt is jól meg kell fontolni, hogy milyen hosszú időre
kívánjuk a befektetett tőkét lekötni. A tőkekivonás a legegyszerűbb az egyéni vállalkozásnál
és a részvénytársaságnál, hiszen ezekben az esetekben a befektető egyedül dönthet. A többi
vállalkozási formánál viszont a jogi szabályozás miatt hosszabb időt igényel a tőkerész
visszaszerzése, és különösen a Kft-knél - az elővásárlási jogok miatt - az is előfordulhat, hogy
a befektetett tőkét nem a valós értékén kapjuk vissza.

2 A VÁLLALKOZÁSOK MŰKÖDÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ALAPVETŐ JOGI,

ADÓZÁSI, PÉNZÜGYI ISMERETEK

2.1 KÖNYVELÉSI ALAPISMERETEK

2.1.1 A könyveléssel kapcsolatos fogalmak

A számvitel fogalmi meghatározása: A számvitel a gazdálkodás eseményeinek, a gazdasági
műveleteknek szervezett, rendszeres megfigyelése, mérése, számokkal kifejezett folyamatos
feljegyzése.

Számvitel feladata: rögzíteni, csoportosítani, összesíteni és a beszámolókban megjeleníteni

mindazokat a gazdasági eseményeket, amelyek a vállalkozás vagyoni helyzetére utalnak.

Könyvvitel feladata: az eszközöket és a forrásokat és az azokban bekövetkezett változásokat

folyamatosan, a keletkezés sorrendjében, a könyvviteli számlák segítségével, zárt rendszerben
nyilván tartsa.

Az eszköz a vállalkozás tulajdonában lévő vagy rendelkezésre álló dolgok értéke, a vagyonnak
befektetett eszközökben (immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök),
forgóeszközökben (készletek, követelések, befektetett pénzügyi eszközök), aktív időbeli
elhatárolásokban megjelenő formája. Befektetett eszközöknek azokat az anyagi eszközöket,
forgalomképes nem anyagi eszközöket (immateriális javakat) és befektetett pénzügyi
eszközöket nevezzük, melyek egy éven túl szolgálják a vállalkozást. A befektetett eszközök
után amortizációt (értékcsökkenést) kell elszámolni, a forgó eszközök pedig használatba
vételükkor teljes egészében költségként számolhatók el.

A forrás a vagyon, az eszközök eredetét mutatja. Ezek között megkülönböztetünk saját és

idegen forrásokat, hosszú és rövid lejáratú kötelezettségeket, passzív időbeli elhatárolásokat.

14
Minden eszköznek van forrása. A mérleg a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetét mutatja
úgy, hogy az adott pillanatban tartalmazza az összes eszközt és forrást. A mérleg bal oldalán
az eszközök vagy aktívák, jobb oldalán a források vagy passzívák helyezkednek el. Fontos,
hogy a mérleg két oldalának egyeznie kell – ezt a mérleg szerinti eredmény beállítása
biztosítja.

A bevétel a termékek, áruk értékesítéséből, szolgáltatások nyújtásából eredő hozam. A

költségek (ráfordítások) a hozamok, bevételek megszerzése érdekében felhasznált eszközök
értékét jelentik. Vannak közvetlen vagy közvetett költségek (termeléssel, szolgáltatással
közvetlen kapcsolatban vannak), változó vagy fix költségek (nagysága nincs közvetlen
kapcsolatban a vállalkozási tevékenység változásával).

A vállalkozás eredmény kimutatása naptári év bevételeit, költségeit, a mérleg szerinti

eredmény levezetését és az eredményre ható főbb tényezőket foglalja magába. Ez négyféle
eljárással készülhet: összköltségeljárással, forgalmi költségeljárással, (amelyeknek két-két
féle változata van). Az összköltségeljárást (6-7-es számlaosztályt nem használják) olyan
kisebb vállalkozások használják, ahol nem cél a költség-, önköltségszámítás. A forgalmi
költséggel történő eredmény kimutatást nagyobb, több telephellyel rendelkező vállalkozások
használják.

A mérleg és az eredmény kimutatás között tehát a mérleg szerinti eredmény teremti meg a
kapcsolatot.

A vállalkozások általában december 31.-i fordulónappal, a tárgyévet követő év 150 napig

készítik el a törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót. A
beszámoló lehet: éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, összevont (konszolidált)
éves beszámoló, egyszerűsített beszámoló (2004. január 1-től vállalkozások nem készíthetik).
A beszámoló formája függ a következőktől: éves nettó árbevétel, mérleg főösszeg,
foglalkoztatottak száma, könyvvezetés módja.

Az éves beszámoló mérlegből, eredmény kimutatásból, kiegészítő mellékletből és üzleti

jelentésből áll. A kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés olyan szöveges értékelések, melyek
egyrészt a leendő üzleti partnerek jobb megismerése céljából készülnek, másrészt a
beszámolóban szereplő adatok elemzését, különböző gazdasági számításokat, további
célkitűzéseket tartalmaznak. (A cégbíróságnál bejegyzett cégnek a beszámolót a
cégbírósághoz is el kell juttatni.)

Egyszerűsített éves beszámolót az a cég készíthet, ahol a következő mutatók közül kettő nem
haladja meg a határértéket: mérleg főösszege 150 millió Ft, éves nettó árbevétel 300 millió Ft,
foglalkoztatottak átlagos létszáma: 50 fő.

Összevont éves beszámolót kell készítenie annak a vállalkozónak, aki más vállalkozásban
többségi részesedéssel rendelkezik vagy döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol. Ekkor
tartalmaznia kell a beszámolónak: összevont mérleget, összevont eredmény kimutatást,
összevont kiegészítő mellékletet és üzleti jelentést.

A könyvvezetés az a folyamat, mely során a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló,

vagyoni, pénzügyi, és jövedelmi helyzetére kiható eseményekről folyamatosan nyilvántartást
vezet és azt a naptári év végével lezárja. A könyvvezetés alapvetően egyszeres és a kettős
könyvvitel rendszerében történhet. Az egyszeres könyvvitel pénzforgalmi jellegű (bevételek,

15
kiadások tényleges pénzmozgásokhoz kötődnek), a kettős könyvvitel eredmény szemléletű
(jelentkezik számla kibocsátásakor a bevétel, függetlenül a kiegyenlítés időpontjától).

2.1.2 Az egyszeres könyvvitel

Egyszeres könyvvitelt vezethetnek a számviteli törvény hatálya alá tartozó egyéb szervezetek:
alapítványok, egyesületek ügyvédi irodák stb. feltétel, hogy az éves nettó árbevételük
(vállalkozási tevékenységből származó) ne haladja meg az 50 millió Ft-ot.
Ugyan nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá az egyéni vállalkozók, de nekik is az
egyszeres könyvvitel szerint kell nyilvántartásaikat vezetni, azzal a kitétellel, hogy év végén
nem kell beszámolót készíteniük.
Téves nézet tehát, hogy az egyszeres könyvvitel 2004. január 1-től megszűnt (csak a társas
vállalkozások esetében igaz ez).
Az egyszeres könyvvitelt vezetni lehet:
- Bevételi nyilvántartásban. Az a magánszemély vezetheti, aki önálló tevékenységből
származó bevételeinek jövedelem tartalmát az SZJA törvény szerinti kulcsokkal kívánja
megállapítani. Bevételeinket időrendi sorrendben, a levont SZJA előleget is tartalmazó
bruttó összegben, a kifizetők feltüntetésével felsoroljuk.
- Bevételi és költség nyilvántartásban. Az a magánszemély vezetheti, aki nem ÁFA alany,
nem foglalkoztat alkalmazottat, kisegítő családtagot, költségei előző évben és várhatóan
sem haladják meg a 36 ezer Ft-ot. Időrendi sorrendben fel kell sorolni azokat az
eseményeket, melyek bevételek és költségek.
- Pénztárkönyvben vagy naplófőkönyvben. Pénztárkönyvet vezet tehát az a vállalkozó, aki
ÁFA alany, aki ettől függetlenül foglalkoztat alkalmazottat, kisegítő családtagot ill. aki
költségeit 36 ezer Ft-nál nagyobb összegben kívánja elszámolni. Pénztárkönyvet az
adóhatósággal hitelesíttetni kell. Ebbe a (adóköteles és adóalapba be nem számítható)
bevételeket naponta be kell vezetni és a kiadásokat is folyamatosan rögzíteni kell. Az
ÁFÁ-t külön rovatba kell vezetni. Az adatokat min. havonta összesíteni kell.

A pénztárkönyv egy egyszerűbb nyilvántartási forma, mert a bevételeken és kiadásokon kívül

egyéb tételek (tartozás, követelés, pénzmozgás) dokumentálása csak külön nyilvántartások
útján valósul meg. Míg a naplófőkönyv esetén a vállalkozás pénzmozgásait is külön
dokumentálni kell, vagyis ha bankból pénzt vesznek ki vagy fizetnek be, külön le kell
könyvelni és minden esetben a bankkivonat dátuma az irányadó.

Mind a pénztárkönyvben és a naplófőkönyvre is igaz, hogy a keletkező bevételek adó alapot

nem képező bevételek (csak ideiglenesen vannak jelen), felvett hitel, dolgozóktól levont SZJA
előleg, munkavállalói járulék és nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék (10%)), adóhatóság
által visszatérített ÁFA, SZJA.

Az ÁFA körbe tatozók az ÁFÁ-t a bevételek és kiadások terén külön könyvelik, ebből
állapítható meg, hogy ÁFÁ-t fizetni vagy visszaigényelni kell. Vannak olyan dokumentált
kiadások, melyek az adóköteles bevétellel szemben nem számolhatók el, ezek az adóalapot
nem csökkentő kiadások: hitel törlesztő részlete, adók rendezése (SZJA, ÁFA, társasági adó),
dolgozóktól levont munkavállalói járulék, és a 10 % utalása.

2.1.3 A kettős könyvvitel

16
Kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésében ill. tulajdonában lévő eszközökről és
azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles
vezetni, mely az eszközökben és forrásokban bekövetkezett változásokat a valóságnak
megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően mutatja. Ezt a könyvvezetést használja: minden
Kft., Rt. és jogi személyiségű vállalkozás stb., vagyis minden vállalkozás. A kettős
könyvvitelnél minden adatbejegyzés legalább két könyvviteli számlát is érint. A könyvviteli
számlákat a számlakeret foglalja rendszerbe. A számlarend a számlakereten belül tovább
részletezi, rendezi a számlákat. A Számviteli Törvény csak a számlakeretre vonatkozóan
tartalmaz kötelező előírást, az a lényeg, hogy a vezetett nyilvántartásokból a beszámoló
elkészítése biztosítható legyen. A számlaosztály, számlarend általános felépítéséből adódik az
egyes számlaosztályok közötti kapcsolat: 1-4 számlaosztályból (ezen belül a 1-3
számlaosztályt eszköz és aktív, a 4-es számlaosztályt forrás vagy passzív számlának is
szokták hívni) állítható össze a mérleg, a 5-9 számlaosztályból (ezen belül a 5-6-7-8
számlaosztályon tartják nyilván a költségeket, a 9-es számlaosztályon tartják nyilván a
kiadásokat) állítható össze az eredmény kimutatás. A 6-7-es számlaosztályok használata
szabadon eldönthető. A 0 számlaosztályban olyan nyilvántartásokat vezetnek, melyek a
vállalkozás vagyoni helyzetét, eredményét nem érintik.

A kettős könyvvitelnél a gazdasági események idősoros rögzítése naplón történik. Minden

tételt egy időben az előírt számlalapon és a naplón is rögzíteni szükséges. Legalább
negyedévenként főkönyvi kivonat készítésére is szükség van, mely egy teljes körű kimutatás
alapján a gazdálkodó egység összes számlájának az adott időszak végéig a halmozott
forgalmát és egyenlegét mutatja.

A kettős könyvvitel alkalmazása már bizonyos szakértelmet is megkövetel, ezért érdemes

annak vitelét szakemberre bízni.

2.1.4 További nyilvántartások

Egy vállalkozásnál szükség van további nyilvántartások-anailitikus nyilvántartások,

vezetésére is. Ezek olyan adatokat tartalmaznak, melyek az üzletmenethez elengedhetetlenek,
ugyanakkor a könyvviteli adatok csak összevontan tartalmazzák őket. Ilyenek lehetnek:
követelések, szállítókkal szembeni tartozások vezetése, tárgyi eszközök nyilvántartása,
árnyilvántartás, leltár, stb.

2.2 ADÓZÁSI ALAPISMERETEK

2.2.1 Adózási alapfogalmak

Az adó olyan szolgáltatás, amelyet az állam a gazdasági élet szereplőitől a maga által
meghatározott mérték és idő szerint megkövetel közvetlen ellenszolgáltatás nélkül.
Az adó alanya az a természetes személy, vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli
társaság, szervezet, melyre az adóról szóló anyagi jogszabály adó kötelezettséget állapít
meg.
Az adó tárgya a pénzben vagy természetes mértékegységben kifejezett jogosultság,
tevékenység, dolog, amely után az adót fizetik.
Az adó alapja az adó tárgyának pénzben kifejezett mennyisége, ami alapján a fizetendő adót
megállapítják.

17
Az adómérték a fizetendő adó összegének megállapítását szolgálja. Az adó mértéke
adókulccsal (lineáris, progresszív, degresszív), vagy adótétellel határozható meg.
Adótétellel kerül megállapításra a fizetendő adó akkor, ha az adóalapot nem pénzértékben,
hanem természetes mértékegységben határozták meg.
Az adókötelezettség az önadózási rendszerben a bejelentési kötelezettség mellett, magában
foglalja a nyilvántartási, bizonylatolási, bevallási, iratmegőrzési, adó megállapítási,
előlegfizetési, adó fizetési és adatszolgáltatási kötelezettségeket.
Az adócsalás az adókötelesség nem teljesítését, meg nem engedett adóelhárítást jelent.
Adómentesség esetén az anyagi jogszabályban meghatározott adó alanya vagy tárgya
mentesül az adózás alól.
Az adókedvezmény az adóztató által nyújtott olyan preferencia, amelynek célja az adózó
számára a fizetendő adó meghatározott mértékű visszatartásának engedélyezése.

2.2.2 A vállalkozókat érintő adótípusok

Az adók főbb típusai:

- állami: SZJA, ÁFA, Forgalmi adó, Társasági adó, Kereskedelmi és játékadó
- önkormányzati: helyi adó, gépjárműadó
- vámhatóság: vám, vámkezelési díj, import után ÁFA és fogyasztási adó, külföldön
nyilvántartott gépjárművek adója
- illetékhivatal: vagyonszerzési illeték, eljárási illeték

Személyi jövedelemadó rendszere:

Jövedelemtípusok az SZJA rendszerében:
- nem önálló tevékenységből származó jövedelem
- önálló tevékenységből származó jövedelem
- ingatlan, ingó vagyon és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem
- takarékbetétből, értékpapírból származó jövedelem
- kisösszegű és egyes más kifizetésekből származó jövedelem

2.2.3 A nem önálló tevékenységből származó jövedelem adózása

A nem önálló tevékenységből származó bevétel teljes egésze jövedelem. Ilyenek a

munkaviszonyból, az országgyűlési képviselői tiszteletdíjból, valamint a társas vállalkozás
tagsági viszonyából származó jövedelmek. Ide tartozik kapott pénzbeli, természetbeni
rendszeres vagy eseti juttatás, a munkáltató által a magánszemély javára kötött biztosítás, az
önkéntes biztosító pénztárba munkáltató által történt befizetés is.

A természetbeni juttatás adózása: az adóköteles természetbeni juttatások – mint jövedelem –

után az adó egységesen 44 %. (A 44 % adó a társaság költségei között elszámolható!)
Természetbeni juttatásnak kell tekinteni minden olyan terméket, szolgáltatást, amelyet a
kifizető a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen ad, pl.: ajándék,
kamatmentesen ill. a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamatú hitel (kivétel a lakáscélú
hitel nyújtása) vagy az összes norma szerinti üzemanyag költség és a ténylegesen felhasznált
üzemanyag árának különbsége.

18
A magánszemély a költségtérítésként kifizetett összeggel szemben vagy bizonylatok alapján
számolhatja el a költségeit vagy 90 %-os jövedelemhányaddal állapíthatja meg jövedelmét,
ilyen pl.: a tanfolyami hozzájárulás, oktatási költség megtérítése, tudományos konferencia,
kongresszus részvételi díjának megtérítése és egyes gépkocsi átalányok.

A személygépkocsik magáncélú használata adóköteles természetbeni juttatásnak minősül,

mely kötelezettséget a magánszemély átvállalhatja, de a kifizetőt terheli a bevallási
kötelezettség. (Az adófizetési kötelezettség nem él, ha bizonyítani tudja, hogy gépkocsiját
magáncélra sosem használja.) A társasági adó hatálya alá nem tartozó egyéni vállalkozó nem
tartozik a kifizető fogalmába. Az adó mértéke függ a gépkocsi értékétől és a használatban
lévő évektől.

2.2.4 Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózása

Önálló tevékenységek azok, amelyeket a magánszemélyek munkaviszonyon, szövetkezeti

tagsági viszonyon kívül, jövedelemszerzési céllal folytatnak.

Az önálló tevékenységet folytató magánszemélynek a jövedelme megállapítását illetően

választási lehetősége van: a tevékenységből származó jövedelmet vagy tételesen számlák
alapján költségelszámolással vagy a bevétel 90 %-ában lehet meghatározni.

Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyekre, illetőleg az ebből származó jövedelmekre

speciális szabályokat kell alkalmazni:

Szellemi tevékenységnek azt nevezzük, ha valamely a szerzői jogról szóló, szabadalmi

oltalomban résztvevő és a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás létrehozására irányul a
munkavégzés. A szellemi alkotásból származó jövedelmet is a már említett kétféle módszerrel
lehet megállapítani.

Mezőgazdasági kistermelő az, akinek a saját gazdaságban folytatott növénytermesztésből

(kivéve a dísznövénytermesztést), kertészeti termékek előállításából, ültetvénytelepítésből,
élőállatok tenyésztéséből és állati termékekből van jövedelme és e tevékenységet nem egyéni
vállalkozóként végzi (van azonban néhány kivétel is), de egyéni vállalkozónak minősül az a
mezőgazdasági kistermelő, akinek az e tevékenységéből származó árbevétele meghaladja az
évi 6 millió forintot.

A nem üzletszerű átruházásból származó jövedelem esetében az 1982. január 1. után szerzett
ingatlanok és nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jogok, ingó dolog átruházásából
származó jövedelem adóköteles. A jövedelmet a szerzéskori és az értékesítés után kapott
összeg különbözetéből kell megállapítani. Az ilyen típusú jövedelemszerzéssel szemben a
szerzéssel, értékesítéssel kapcsolatos, az értéknövelésre fordított igazolt költségek
érvényesíthetők. (Az érték megállapításánál a szerződésben foglalt érték, az öröklés,
ajándékozás esetén az illeték kiszabása alapjául szolgáló érték az irányadó.)

A takarék- és devizabetét, és az értékpapírból származó jövedelem, a tőzsdei ügyletben

értékesített, hitelviszonyt kifejező értékpapír árfolyamnyeresége, a nyilvánosan forgalmazott
befektetési jegy haszna, valamint a magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt
befektetés árfolyam-nyeresége 0%. Az értékpapírból, Kft. üzletrészből származó, ingyenes
értékpapír elidegenítéséből származó jövedelmek esetén 10%.

19
2.2.5 Az egyéni vállalkozók adózása

Olyan önálló tevékenységből származó jövedelem, amelyet vállalkozói igazolvány birtokában

vagy az egészségügyi és szociális szabályok keretében ill. egyéni vállalkozónak minősülő
kisipari, kiskereskedői tevékenységből, ügyvédi tevékenységből, évi 6 millió forintot
meghaladó mezőgazdasági kistermelésből származó bevételből szerez a magánszemély.

Az egyéni vállalkozónak bevételként kell figyelembe venni a tevékenység ellenértékeként

kapott készpénzt vagy jóváírt összeget, ill. bármilyen ezek helyett adott vagyoni értéket.
Ugyancsak bevétel a tevékenységgel összefüggésben kapott kamat, kötbér, fogyasztói
árkiegészítés, az értékesített tárgyi eszközként kapott ellenérték. A nem kizárólag üzleti célra
használt ingó, ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítésekor a kapott ellenérték után a törvény
ingó, illetve ingatlanértékesítésre vonatkozó adózási szabályai alkalmazandók. (A bevételt
társadalombiztosítási járulék teljes összegével lehet csökkenteni.)

Bevételként kell figyelembe venni a vállalkozói tevékenység keretében előállított termékek,

nyújtott szolgáltatások forgalmi értékét is, ha az saját célra került felhasználásra vagy az
utóbb visszatérített adót (ill. társadalombiztosítási járulékot).

Az egyéni vállalkozó költségek az anyag- és árubeszerzésre, szállításra kifizetett összeg, az

alkalmazott munkabére és az azt terhelő társadalombiztosítási járulék, munkaadói járulék, a
segítő családtag részére fizetett juttatás és annak társadalombiztosítási járuléka. A főállású
segítő családtag juttatása – legalább heti 40 órai közreműködés – maximum a mindenkori
minimálbérnek megfelelő összeg, kiegészítő tevékenység esetén pedig annak arányos része
lehet. Költségként számolható el a kizárólag a tevékenységgel összefüggő biztosítási díj, a
pénzintézettől felvett üzleti hitelre visszafizetett összegre jutó kamat, a bevétel
megszerzésével összefüggésben kifizetett adók és perköltségek, a tevékenység gyakorlásával
összefüggésben felmerült utazás- és szállásköltség, a saját kötelezően fizetendő
társadalombiztosítási járulék.

A tevékenységgel arányosan számolhatók el azok az igazolt kiadások, melyek nem kizárólag

a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggésben merülnek fel. Ilyen pl. a lakástól
műszakilag el nem különülő iroda, műhely bérleti díja, fűtése, világítása, a telefonköltség.

A kezdő vállalkozók költségként számolhatják el a tevékenység megkezdését megelőző 3

évben felmerült, a tevékenység megkezdésével és gyakorlásával összefüggésben felmerült
kiadásaikat is a kezdés évében.

Költségként el nem számolható kiadás, amely olyan vagyontárgy beszerzésével,

fenntartásával kapcsolatos, melyet nem az üzleti tevékenysége során használ fel a vállalkozó.
Nem minősül költségnek a saját szükségletekre fordított kiadás, a hitelre, kölcsönre
visszafizetett összeg, az adóvizsgálat során megállapított adóhiány, bírság, a jövedelmet
terhelő személyi jövedelemadó.

Az értékcsökkenési leírással számolható el az egyéni vállalkozó a saját tulajdonában lévő,

kizárólag a vállalkozói tevékenységéhez használt tárgyi eszközeinek, immateriális javainak
beszerzési költsége. Az értékcsökkenési leírás alapja a beszerzési érték. A saját előállítású
tárgyi eszköz esetén a beszerzési ár az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával
igazolt ellenértéke. A személyi jövedelemadó törvény lehetőséget ad az egyéni

20
vállalkozóknak arra, hogy az 50 ezer Ft beszerzési érték alatti tárgyi eszközök költségét a
használatbavételkor egy összegben elszámolhassák.

A járművek költségei két részből állnak: beszerzési, fenntartási és üzemanyag költség

(különbség van személygépkocsik és az egyéb járművek között).

Ha a vállalkozó számára kedvezőbb, számla nélkül 3 Ft/km normaköltséget számolhat el,

mely magában foglalja az üzemanyag vásárláson kívüli valamennyi költséget. A
költségelszámolás alapja az útnyilvántartás, melyből hitelt érdemlően ki kell tűnnie a megtett
út céljának, hosszának. Az útnyilvántartásba az adóév elején és végén a kilométeróra állását
fel kell jegyezni. Az egyéni vállalkozó útnyilvántartás vezetése nélkül havi 500 km üzleti célú
utat számolhat el költségként (több személygépkocsi esetén is). A nem saját tulajdonú üzemi
célra használt jármű esetében költségként elszámolható az igazolt bérleti díj, az üzemanyag-
fogyasztás és számlák alapján azok a költségek, amelyek a bérleti szerződés alapján a
bérbevevőt terhelik.

Bevallás és előlegfizetés
A munkáltató által történő adó megállapítás előlegként megállapítása esetén a munkáltatónak
az általa kifizetett rendszeres jövedelemből, az adott havi jövedelem tizenkétszerese után
számított adó egy-tizenketted részét kell levonnia (figyelembe veheti az adókedvezményeket
is). A kifizetőnek a bér fogalmába nem tartozó egyéb jövedelmek esetén annak 40 %-át kell
előlegként levonni, s azt a tárgyhónapot követő 12-ik napjáig be kell fizetniük. A nyugdíjas
foglalkoztatott esetében a nyugdíjjal együtt számított jövedelem adójából le kell vonni a
nyugdíjra jutó adó összegét.

A vállalkozót a teljes adóévre köti a választása, attól év közben nem térhet el!

2.2.6 A társas vállalkozások adózása

A társasági adó
A társasági adókötelezettség feltétele, hogy az adó alany jövedelem- és vagyonszerzésre
irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenységet folytasson. Egyéni vállalkozó külön
bejelentkezés alapján válik az adó alanyává. A kötelezettség a tevékenység megkezdésének
napján kezdődik és a tevékenység befejezéséig tart, azaz az első kötelezettség-vállalás napján
kezdődik és a megszűnés napján fejeződik be.

Egyszeres könyvvitelt magánszemélyek, a társaságok közül a jogi személyiség nélküli

gazdasági társaságok (közkereseti társaság, betéti társaság) vezethetnek abban az esetben, ha
éves nettó árbevételük – két egymást követő évben – nem haladja meg az 50 millió forintot.
Ez a lehetőség a Bt. és KKt., által foglalkoztatottak létszámától és a mérleg főösszegétől
függetlenül fennáll. Ezt a módot a vállalkozás 2003. december 31-ig alkalmazhatja, 2004.
január 1-től át kell térnie kettős könyvvitel alkalmazására.

Ugyanakkor a törvény az egyszerűsített beszámoló készítését és az ezzel együtt járó egyszeres

könyvvitel vezetését nem teszi kötelezővé, tehát kettős könyvvitelt vezethet, és ennek
megfelelően készíthet éves beszámolót (egyszerűsített éves beszámolót) az egyéni vállalkozó
és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is. A társasági adófizetési kötelezettség
esetén az adó alapja nem egyezik meg a számviteli eredménnyel, a törvény rendelkezései

21
szerint korrekciós tételekkel módosul, ilyen lehet az igénybevett céltartalék, a veszteség
elhatárolása, a számviteli szabályok alapján számított amortizáció és a törvény által elismert
amortizáció különbsége, stb. A korrekciós tételek növelő, illetve csökkentő szerepet
tölthetnek be.

Az általános forgalmi adó

Az általános forgalmi adózás rendszerében az adóalanyok csak a termékhez, vagy a
szolgáltatáshoz saját maguk által hozzáadott érték után adóznak. A fő szabály szerint az
értékesítéskor az eladási árban beszedett adó összegéből az adóalany a vásárlásaiban
megfizetett előzetesen felszámított adót levonhatja.

Adóalany az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli

szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet,
és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.
Magánszemély csak akkor válik adóalannyá, ha üzletszerű rendszerességgel értékesít.

A gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen, vagy

üzletszerűen végzett tevékenység.

Nem tartozik a gazdasági tevékenység körébe, ha az illető azt a munkaviszony, vagy

szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejövő munkaviszony jellegű munkaviszony, vagy más
munkavégzésre irányuló jogviszony keretében végzi.

Az adó mértéke fő szabályként 25 %. Ettől eltérő alacsonyabb 0 %-os vagy 5 %-os, 15 %-os
és 25 %-os adómérték alkalmazására, valamint a végzett tevékenység tárgyánál fogva
adómentes értékesítések körére az ÁFA törvény mellékletei tartalmaznak felsorolást. A
kedvezményes kulcs, illetőleg tárgyi mentesség túlnyomó részben a tevékenység statisztikai
besorolásán alapul.

Az adóhatósági bejelentkezés előtt célszerű dönteni az általános forgalmi adókötelezettséggel

kapcsolatban is. Meg kell jelölni, hogy kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez a
vállalkozás, alanyi adómentességet választ vagy az adó megállapítás általános vagy
különleges módját, illetőleg a különleges eljárások közül melyiket.

Tárgyi adómentesség vonatkozik a postai szolgáltatás, a pénzügyi szolgáltatás, a

lakásszolgáltatás, közigazgatás, oktatás (abban az esetben, ha a szolgáltatást állami oktatási
vagy akkreditált intézmény vagy képzés veszi igénybe-egyéb esetben 25%-os kulcs alá
tartozik), humán egészségügyi szolgáltatás, sport- és szabadidős szolgáltatásra, ami azt jelenti,
hogy nem kell ÁFÁ-t felszámítani és fizetni, de az ehhez kapcsolód adó sem vonható le.

A főszabály szerint az az adóalany jogosult az adóév elején adómentességet választani, akinek

a gazdasági tevékenységének székhelye (telephelye) vagy az állandó lakóhelye belföldön van
és akkor, ha a bejelentést megelőző adóévben a gazdasági tevékenységéből származó
tényleges bevétele, valamint a bejelentés adóévében a gazdasági tevékenysége után ésszerűen
várható bevétele időarányosan nem haladja meg a feltételül szabott összeghatárt. Ez a bolti
kereskedelmi és vendéglátó-ipari tevékenységnél, valamint az egyéb gazdasági
tevékenységnél egységesen évi 4.000.000 forint, az általányadózást választó mezőgazdasági
kistermelő esetében 6.000.000 Ft.

22
A tárgyi adómentes értékesítésből, valamint a mezőgazdasági tevékenységből származó
bevételt az összeghatárnál nem kell figyelembe venni.

Az alanyi mentességet választó adóalany (a termékimport kivételével) főszabályként

adófizetésre nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja. Egyes értékesítései
kivételével nem terheli adó nyilvántartási, megállapítási, bevallási és elszámolási
kötelezettség. Ez tehát előnye a mentesség választásának. De természetesen van számlázási
ill. nyugtaadási kötelezettség.

Az alanyi adómentesség megszűnik a feltételül szabott bevételi összeghatár túllépésével,

melyet 15 napon belül az adóhatósághoz szintén be kell jelenteni. Az alanyi mentesség
megszűnését követő második adóév végéig alanyi mentesség nem választható!

Az általános forgalmi adó nettó összegéről a havi ÁFA bevallásra kötelezett adóalanynak
havonta, a tárgyhót követő hó 20-ig, a negyedéves ÁFA bevallásra kötelezett adóalanynak a
negyedévet követő hó 20-ig, az éves ÁFA bevallásra kötelezett vállalkozásoknak a tárgyévet
követő február 15-ig kell bevallást adni, és az elszámolandó adót is ez időpontig kell
befizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni. A bevallást attól függetlenül be kell
nyújtani, hogy az elszámolandó adó összege pozitív, vagy negatív, vagy esetleg nulla. Az az
ÁFA fizetésre kötelezett adóalany köteles havi ÁFA bevallásra, akinek az adóévet megelőző
évben a nettó módon számított fizetendő általános forgalmi adójának összege az 1.000.000
forintot elérte.

Az egyszerűsített vállalkozói adó

Az egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) a vállalkozások számára –ahogy nevéből is kitűnik –

egy egyszerűbb adózási formát jelent.
Az EVA választásának legegyszerűbb feltétele, hogy az éves nettó érbevétel az előző két
adóévben és várhatóan a tárgyévben nem haladhatja meg a 25 millió Ft-ot.

Hatálya alá tartozhat az egyéni vállalkozó, a közkereseti társaság és a betéti társaság, kft.,
szövetkezet, erdőbirtokossági társaság, végrehajtói iroda, ügyvédi iroda és a szabadalmi
ügyvivői iroda.
Nem lehet alanya a törvénynek az a gazdálkodó, aki a jövedéki adóról szóló törvény hatálya
alá tartozó tevékenységet folytat, közösségi adószámmal rendelkezik, bevétele meghaladja a
25 millió Ft-ot.
Az eva hatálya alá tartozó társas vállalkozásnak csak magányszemély tagjai lehetnek, más
gazdasági társaságban a tulajdonosoknak nem lehet részesedésük.

Az adó mértéke az összes megszerzett bevétel (áfát is tartalmazó és a vállalkozás minden

tevékenységéből elért bevétel) 15%-a.

Ez adó helyettesíti a társasági adót, a magánszemélyek osztalékadóját és a személygépkocsi

magánhasználat adóját is.

A törvény hatálya alá tartozók értékesítéseket Áfa-val számlázzák ki, de beszerzéseik után az
Áfa-t nem igényelhetik vissza.

Nyilvántartásaikat vagy a számvitelről szóló törvény alapján vagy az eva előírásai alapján
vezetik. Az EVA szerinti bevételi nyilvántartást vezetheti az egyéni vállalkozó, és a jogi

23
személyiség nélküli gazdasági társaság. Ebben az esetben a bevételekről vezet nyilvántartást a
vállalkozó (bevétel dátuma, partner neve, számla száma, esemény megnevezése, befolyt
összeg,), továbbá nyilvántartást kell vezetni a személyi jellegű kifizetésekről és járulékokról,
valamint a szigorú számadású bizonylatokról. Ezek a vállalkozások nem alanyai a számviteli
törvénynek, azonban, ha kikerülnek az EVA hatálya alól visszatérnek a számviteli törvény
hatálya alá. Ebben az esetben az induló vagyont könyvvizsgálóval kell hitelesíttetni.

2.3 PÉNZÜGYI ISMERETEK, FINANSZÍROZÁS

2.3.1 Az induló vállalkozások tipikus pénzügyi problémái

Az induló vállalkozások pénzügyi problémái közül elsőként kell említenünk a vállalkozások

tőkehiányát. Az elmúlt időszakban nem, vagy csak kis mértékben koncentrálódhatott a tőke a
magánszemélyek kezében. Így a vállalkozók többsége csak jelentős külső forrás bevonásával
képes vállalkozásba kezdeni. Sokszor a külső forrás felkutatása nagyon sok időt és fáradozást
jelent.

A következő probléma a vállalkozók gazdasági-vállalkozási ismereteinek a hiánya,

hiányossága. Ebből adódóan nem készítenek tervet, nem írják le, nem számolják ki a
vállalkozás tőkeszükségletét és a jövőbeli működésének eredményét. Örülnek annak, hogy
az induláshoz szükséges tőkét végre előteremtették, de nem számolnak a folyó termelés, a
működtetés finanszírozásával. Rendszerint alábecsülik a működési költségeket.

Nem foglalkoznak továbbá a követelésállomány - vevőállomány - finanszírozásával. A

vállalatok működésük során részben hitelre értékesítenek vevőiknek. Úgy gondolják,
azonban, hogy az így keletkezett kintlévőségeket a vevők pontosan, időben teljesíteni fogják.
Sok vállalat csődjének elsődleges oka az, hogy a vállalkozás tőkéjéhez képest rendkívül nagy
a követelésállománya.

Minden vállalatnál, így az indulóknál is meg kell határozni a beruházás pénzigényét. Az

induló tőke nagyságának meghatározásakor két tervet is kell készíteni. Egyrészt
számszerűsíteni kell a fejlesztéshez szükséges tőke nagyságát. Ezt nevezzük fejlesztési
tervnek. A fejlesztési tervben a beruházás megvalósításához szükséges eszközöket foglaljuk
össze.

Terv a fejlesztés pénzigényére:

-------------------------------------------------------------------------------------------------
Megnevezés I. hó II. hó III. hó ... Összesen
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Építés
Gépbeszerzés
Járművek
Forgóeszközök
ÁFA
Vám
Kamat
Egyéb
------------------------------------------------------------------------------------------------
Összesen

24
------------------------------------------------------------------------------------------------

Célszerű a terv elkészítésénél eszközcsoport szerinti bontást alkalmazni. Ezt általában havi
bontásban ütemezni is kell. A táblázatból látható az egyes sorok összege az adott
eszközcsoport tőkeszükségletét mutatja, míg az oszlopok összege számszerűsíti az adott
hónapban szükséges tőke mennyiségét.

A tőkeszükséglet másik része a kezdeti termelés, forgalmazás pénzigénye. Ezzel a

vállalkozók többsége nem számol. Kívánatos lenne, hogy a vállalkozás profiljától függően,
legalább fél, illetve egy évig képesek legyünk a vállalkozás működtetésének finanszírozására.
Hiszen egy induló vállalkozásnak időre van szüksége ahhoz, hogy megerősödjék a piacon.
Vannak azonban, akik azt képviselik, hogy legalább az első árbevétel realizálásáig biztosítsuk
a tőkét.

Terv a termelés, forgalmazás pénzigényére:

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Megnevezés I. hó II. hó ….. XII. hó Összesen
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Árbevétel
- Közvetlen költségek
= Bruttó nyereség (fedezet)
- Közvetett költségek
= Nettó adózás előtti nyereség
vagy veszteség
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez a terv tulajdonképpen egy jövedelmezőségi terv a legegyszerűbb formában. Természetesen

ezt a gyakorlatban jóval részletesebben kell kidolgozni. Mind a közvetlen, mind a közvetett
költségek esetében költség-nemenkénti bontást kell végezni. Általában előre egy évre havi
bontásban szokás elkészíteni. (Ezt a táblát nyereség-veszteség elszámolásnak szokás nevezni.)
Akkor válik szükségessé a működés külső finanszírozása, ha a táblázatban az árbevétel nem
fedezi a költségeket, tehát veszteség mutatható ki. Ebben az esetben, abban a hónapban,
amikor ez jelentkezik, szükség van forrásbevonásra, hogy a vállalakozás a fizetőképességét
képes legyen megőrizni.

Az előző két tervvel a vállalkozó választ adott azokra a beruházás-döntési kérdésekre, hogy
mibe és milyen időtávra fektesse be a tőkéjét. Ezt kell összevetni azzal a tervvel, amit
finanszírozási tervnek nevezünk. Ebben a tervben választ kapunk arra, hogy a beruházáshoz
szükséges tőkét honnan és hogyan teremtsük elő. A következő táblázat ezt mutatja:

Finanszírozási terv:
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Megnevezés I. hó II. hó III. hó ... Összesen
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Saját erő
Tőkéstárs
Hitel
Állami támogatás
(alapjuttatás)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

25
Az egyes forráscsoportok is tovább bonthatók a finanszírozási lehetőségek és időtáv szerint.

A fejlesztés igényének és forrásainak meghatározásakor előfordulhat az is, hogy a fejlesztés

forráshiány miatt nem valósulhat meg. Ebben az esetben újra kell kezdeni a fejlesztés
tervezését. Ennek során vizsgáljuk meg, hogy melyek a fejlesztés azon részei, ahol
megtakarítást lehet elérni (pl. olcsóbb anyagot használunk a beruházáshoz, vagy az eddig
tervezettnél kisebb kapacitással számolunk), majd így kalkuláljunk újra a finanszírozási
források lehetőségeivel.
Figyelembe kell venni azt is hogy az átalakított beruházási tervünk, megváltoztathatja a
megcélzott piaci szegmenst is. Például ha egy kezdetben exkluzívnak tervezett üzletet forrás
hiány miatt átalakítunk, akkor az üzlet ez által veszíthet az eleganciájából is. Így az eredetileg
megcélzott vásárlókör valószínűleg nem látogatja majd az üzletet, ennek következtében a
tervezett árbevétel is változni fog.

2.3.2 A vállalkozások finanszírozási lehetőségei

A vállalatok működésének, beruházásainak, befektetéseinek finanszírozására többféle

lehetőség kínálkozik. Finanszírozást folytathatunk a vállalatnál jelenlévő belső és külső
tőkéből. A vállalkozás szempontjából nem mellékes, hogy a felhasznált tőke saját vagy
idegen forrásból származik-e.

A vállalatok belső és külső finanszírozási lehetőségei:

Belső forrásból Külső forrásból
Saját tőkéből - jegyzett tőke - alap- és törzstőke emelés
- tőketartalék - kockázati tőke nyújtás
- nyereség
- belső működés
racionalizálása
Idegen tőkéből - hosszú lejáratú
bankhitelek
- rövid lejáratú bankhitelek
(folyószámla hitel)
- szállítói hitel
- faktoring
- hazai és nemzetközi
támogatások, hitelek

2.3.3 A hitelek csoportosítása

A bankok által nyújtott hitelek egy lehetséges megközelítésben a következőképpen
osztályozhatók:
Lejárat szerint megkülönböztethetők rövid lejáratú (egy éven belüli), középlejáratú
(egy és öt év közötti) és hosszú lejáratú (öt éven túli) hitelek.
A hitelfelvevők szerint lakossági, vállalati, költségvetési és bankközi hitelek vannak.
A fedezet jellege szerint beszélhetünk fedezettel rendelkező és fedezettel nem
rendelkező hitelekről. A fedezettel rendelkező hitelek közül a kézizálog-hitel fedezete
valamilyen ingó dolog, például valamilyen forgóeszköz vagy értékpapír. A

26
 jelzáloghitel fedezete ingatlan (telek, épület). Az okmányos hitel esetében a bank
fedezetként valamilyen áruokmányt kap (például a közraktárjegy zálogjegye).
A hitelszerződés tartalma szerint vannak pénzkölcsönök (tényleges pénzfolyósítás
történik) és kötelezettség-vállalási hitelek, amikor nincs pénzmozgás, mivel a bank
nem pénzét, hanem a saját hitelképességét, megbízhatóságát ajánlja fel az ügyfélnek
(kauciós hitelek, elfogadványhitelek és okmányos meghitelezés esetén).
Technikai értelemben megkülönböztethetők folyószámlahitelek, számlahitelek és
leszámítolási hitelek. A folyószámlahitelt a bankok rendkívül rövid időre adják az
ügyfél likviditási problémáinak áthidalására úgy, hogy a bank az ügyfél elszámolási
számlájáról túlfizetést teljesít. A számlahitel a köznapi értelemben vett hitel, amikor az
ügyfélnek az elszámolási számlája mellett egy hitelszámlája is van. Leszámítolási hitel
esetében a bank az ügyfél valamilyen értékpapírjára, rendszerint váltójára fizet ki
bizonyos összeget, amely nem tartalmazza a váltó lejártáig terjedő időszakra
vonatkozó kamatot.
A hitel céljai szerint vannak forgóeszközhitelek (éven belüli és éven túli lejárattal),
beruházási (fejlesztési) és ingatlanhitelek (ez utóbbi két formája a jelzálog- és az
építési hitel).

2.3.4 Bank- és hitelkonstrukció-választás

A vállalkozás számára mindig fontos kérdés a megfelelő üzleti partner-választás. Különösen
fontos kérdés, hogy üzletvitelünkhöz, igényeinkhez leginkább megfelelő bankot vagy
takarékszövetkezetet válasszunk. Ma már több mint 34 bank és több mint kétszáz
takarékszövetkezet szolgáltatásait vehetjük igénybe. A bankok mint vállalkozások
folyamatosan bővítik szolgáltatásaikat, és a vállalkozó egyre nehezebb helyzetbe kerül,
amikor bankot választ.

A jövőbeni üzleti siker egyik kulcskérdése lehet, hogy a választott bank szolgáltatásai
mennyiben segítik az ügyfél munkáját.

Mielőtt véglegesen döntenénk, próbáljuk megszerezni minél több bank termék- és szolgáltatás
ismertetőjét, és a szolgáltatások kondíciós listáját. Ez utóbbi azért is fontos, mert a piaci
verseny hatására a bankok szolgáltatásainak árai később költségeinket – így vállalkozásunk
nyereségességét – befolyásolhatják.

Mielőtt áttekintenénk azt, hogy milyen szempontok szerint érdemes összehasonlítani a banki
szolgáltatásokat, egy alapvető szempont mindenképpen javasolható: székhelyünk vagy
telephelyünk közelében keressünk partner-bankot! A bankválasztás másik alapvető
szempontja, hogy kizárólag belföldön kívánunk-e a vállalkozással működni, vagy külföldi
banktranzakciókat is igénylünk. A bankválasztás során érdemes a termékismertetők
mellett a szolgáltatások árát tartalmazó kondíciós listákat is összehasonlítani, annak
érdekében, hogy a szolgáltatásaiban is megfelelő, de költségeiben is a vállalkozás számára
optimális banki partnerre találjunk.
Próbáljunk információkat szerezni arról, hogy a bank termékkínálatában van-e a
vállalkozásunk tevékenységét célzottan támogató hitelfelvételi lehetőség.
A választott bank mennyiben korlátozza, hogy más banknál is számlánk legyen.

A bankok bizonyos konstrukcióikat általában kizárólagosan azon vállalkozóknak biztosítják,

akik döntően náluk vezetik számlájukat, vagy legalább számlaforgalmuk 50%-át az adott
banknál bonyolítják.

27
Még nehezebb probléma az optimális hitelkonstrukció kiválasztása. A bankok széles
termékválasztékot kínálnak, de a konstrukciók elérhetőségében számtalan speciális megkötést
alkalmaznak. Ezek a megkötések vagy a hitelcél, vagy a vállalkozói kör szempontjából
jelentenek korlátozásokat. A banki hitelek mellett lehetőség van kormányzati és nemzetközi
forrásokból biztosított támogatások, kedvezményes hitelek igénybevételére.

3 VÁLLALKOZÁSOK AZ EU-BAN

Az EU-tagállamok felismerték, hogy a kis- és középvállalkozások (KKV) kulcsszerepet

játszanak a munkahelyteremtésben és a gazdasági növekedésben, ezért széles körben
elismerik a KKV-k megkülönböztetett szabályozásának szükségességét. Az uniós szabályozás
fő célja a KKV-k fejlődését elősegítő adminisztratív, szabályozási és pénzügyi környezet
megteremtése, javítva ezzel versenyképességüket, ösztönözve európaivá és nemzetközivé
válásukat.

3.1 A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOKRA VONATKOZÓ KÖZÖSSÉGI ALAPELVEK

• A vállalkozások üzleti környezetének fejlesztésére és egyszerűsítésére vonatkozó
uniós szabályok;
• a kis- és középvállalkozások beruházási támogatását, gazdálkodásuk pénzügyi és
adminisztrációs terheit érintő szabályok;
• a kis- és középvállalkozások fennmaradása érdekében, a vállalkozások átruházására és
átalakulására vonatkozó ajánlások;
• a turizmus területére vonatkozó egyeztetési és együttműködési eljárások;
• a kis- és középvállalkozások határon átnyúló együttműködését érintő uniós szabályok.

Magyarország vállalta, hogy a csatlakozás napjától maradéktalanul alkalmazza a kis- és

középvállalkozásokra vonatkozó uniós elveket és szabályokat, átmeneti mentesség iránti
igényt nem jelentett be.

3.2 VERSENYPOLITIKA
A gazdasági versenyképesség minden működő piacgazdaság alapfeltétele. A gazdaság
szereplői közötti verseny hatékony működése elősegíti és felgyorsítja a gazdasági növekedést,
és olyan feltételeket teremt, hogy a fogyasztók a lehető legkedvezőbb feltételek mellett
vásárolhatnak és vehetik igénybe a szolgáltatásokat. Az EU alapvető célja, hogy – az áruk, a
személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása mellett – az egységes belső piacon
torzulásmentes verseny érvényesüljön.
A versenypolitikának két nagy területe van: a vállalatok magatartását szabályozó versenyjogra
(anti-tröszt politika) és a vállalatoknak nyújtható állami támogatások szabályozására.

Vállalatokra vonatkozó versenyszabályok

A Magyarországon hatályban lévő versenytörvény mind tartalmában, mind szellemében
követi a közösségi versenyszabályokat. A magyar versenyszabályozás a jogharmonizáció
keretében többször módosult, és így a közösségi követelményeknek megfelelő
versenyszabályozási környezet alakult ki hazánkban.

Vállalatok közötti megállapodások

28
A magyar versenytörvény – összhangban a közösségi rendelkezésekkel - tiltja azokat a
vállalatok közötti megállapodásokat, amelyek a versenyt akadályozzák, korlátozzák, vagy
torzítják. Ilyen megállapodásnak minősül például, ha a vállalatok piacfelosztásban vagy
árakban állapodnak meg, ha üzletfeleikkel a szerződés megkötését olyan
többletszolgáltatáshoz kötik, amely nem áll kapcsolatban a szerződés tárgyával, vagy például,
ha azonos ügyletek esetén eltérő kereskedelmi feltételeket alkalmaznak partnereikkel
szemben.
Ezek a megállapodások, mind a magyar szabályozás, mind a közösségi versenyjog értelmében
tilosak – kivéve, ha korlátozó tartalmuk ellenére olyan előnyöket is tartalmaznak, amelyek
hozzájárulnak az árutermelés vagy a forgalmazás javításához. Az általános tilalom mellett a
közösségi szabályozásnak megfelelően a magyar versenyjog is engedélyez olyan
megállapodásokat, amelyek ugyan korlátozó tartalmúak, de kedvező elemeket is magukban
foglalnak, így a fogyasztók érdekeit, a fogyasztói biztonságot előnyösen befolyásolják. A
legsúlyosabb versenykorlátozások azonban sohasem mentesülhetnek.
A csatlakozás után, ha a vállalatok közötti megállapodás befolyásolja az EU-tagállamok közti
kereskedelmet, akkor a közösségi szabályokat kell alkalmazni, bár megmarad a lehetőség a
nemzeti jog párhuzamos alkalmazására is. Egyes esetekben pedig, amikor a versenykorlátozás
hatása a közös piacon eléri a közösségi jogban meghatározott szintet, nem a magyar
Gazdasági Versenyhivatal lesz az élen járó versenyhatóság, hanem az Európai Bizottság
versenyügyekért felelős főigazgatósága. Az Európai Bizottság határozatait a vállalatok az
Európai Bíróság előtt támadhatják meg. A kereset megalapozottsága esetén a Bíróság új
eljárásra kötelezheti a Bizottságot, vagy a felek számára kedvező ítéletet hozhat.

Piaci erőfölény
A vállalati versenyszabályozás másik nagy területe a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés
tilalma. A versenyszabályozások – mind az uniós, mind a magyar – tiltják a domináns piaci
helyzetben lévő vállalatok erőfölénnyel való olyanfajta visszaélését, amely közvetlenül sérti a
fogyasztók és a versenytársak érdekeit, és ezzel torzítja a gazdasági versenyt.
Visszaélésnek számít például, ha a vállalatok a szerződéskötés megtagadásával, az árpolitika
tisztességtelen alakításával, indokolatlan árukapcsolással vagy a megrendelők lekötésével
megakadályozzák a versenytársak piaci lehetőségeit, és ezzel korlátozzák a fogyasztók
lehetőségeit. E téren is az a változás, hogy a csatlakozás után azon visszaéléseknél, amelyek
hatása a tagállami kereskedelmet érinti, a magyar versenyhatóság köteles lesz a közösségi
jogot (is) alkalmazni, illetve egyes esetekben a Bizottság jár majd el.

Vállalatok összeolvadása
A vállalati versenyszabályozás harmadik nagy csoportjába a vállalatok közötti koncentrációk
ellenőrzése tartozik. A meghatározott gazdasági erejű vállalatok összefonódásának bejelentése
a magyar versenytörvény alapján is kötelező, a fúzió létrejötte a Gazdasági Versenyhivatal
engedélyéhez kötött. A Gazdasági Versenyhivatal nem tilthatja meg az összefonódást, ha az
nem hoz létre, vagy nem erősít meg erőfölényt. Hasonlóan a már vázolt két esethez,
összefonódások esetén is egyes esetekben a Bizottság lesz az egyedül eljáró hatóság.
Az Európai Bizottság verseny-felügyeleti jogköre azt is jelenti, hogy a Bizottság a
vállalatoknál eljárást foganatosíthat, információt kérhet, szemlét tarthat, és betekinthet a
pénzügyi könyvekbe, többnapos vizsgálat esetén lepecsételheti a vizsgált helyiséget.
Lehetősége lesz a helyszínen vizsgálatot folytatni, bárkit meghallgatni, aki információval
rendelkezhet a jogsértés körülményeiről, sőt, a vállalati vezetők magánhasználatú helyiségeit,
gépjárműveit is átkutathatja. Ha vizsgálata saját határozatára alapul, akkor a vállalkozások
kötelesek lesznek annak alávetni magukat. Rendőrségi közreműködésre azonban a Bizottság
is csak a magyar bíróság engedélye alapján tarthat igényt.

29
Állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok
Az Európai Közösséget alapító Római Szerződés általános szabályként mondja ki, hogy tilos
állami támogatást nyújtani a vállalatok számára, ugyanakkor maga a szerződés felmentési
lehetőségekről is rendelkezik. A tagállamoknak új támogatási terveiket előre be kell
jelenteniük az Európai Bizottságnak engedélyeztetésre. Minden olyan állami támogatást,
amelyet előzetes bejelentés nélkül nyújtottak, vagy amelynek folyósítását még a bizottság
jóváhagyása előtt megkezdték, vissza kell fizetni – ha bebizonyosodik, hogy a támogatás nem
felel meg az uniós szabályoknak. A létező, régi támogatások folyamatos felülvizsgálata is a
bizottság feladata.
Az EU-ellenőrzés alá vont állami támogatás nemcsak pénzbeli juttatás lehet, hanem
bármilyen más formát is ölthet. Az Európai Bizottságot értesíteni kell nemcsak a központi
költségvetésből, hanem a helyi önkormányzatok által nyújtandó támogatások tervéről is. A
bizottság döntéseit az Európai Bíróság felülbírálhatja.
Az Európai Bizottság az ágazati támogatások helyett inkább a „horizontális kedvezményeket”
tartja megengedhetőnek. Ilyenek például a környezetvédelmi támogatások, a kis- és
középvállalkozásoknak folyósított, a kutatásra-fejlesztésre vagy a foglalkoztatásra-képzésre
fordított támogatások. Az érzékenyebb ágazatokban (hajógyártás, acélipar, autóipar,
textilipar) szigorúbb feltételek mellett a bizottság engedélyezi gazdasági előnyök nyújtását.
Az uniós regionális politika támogatási rendszerének átláthatóvá tétele érdekében minden
tagállamnak „regionális térképet” kell készítenie, amely az egy főre jutó GDP-adatok alapján
világossá teszi, melyik térségben milyen mértékű kedvezményt lehet nyújtani. A felső határ
természetesen a legszegényebb térségekben a legmagasabb: jelenleg a beruházás értékének
ötven százaléka.

Magyarországon a jogharmonizáció megvalósult, e téren nincs további teendő. A csatlakozás

időpontján túlnyúló feladat az állami támogatások folyamatosan átalakuló EU-
szabályozásának nyomon követése és betartása.
A csatlakozási szerződés tartalmazza azokat a támogatásokat, amelyeket az új tagállam a
csatlakozás után, külön bizottsági engedélyeztetés nélkül is fenntarthat. A szerződésben való
szerepeltetés feltétele, hogy az adott támogatást az illetékes magyar hatóság az EU
szabályaival összhangban lévőnek minősítse, és azt az Európai Bizottság is jóváhagyja.

Az ellenőrzés végrehajtását Magyarországnak is nemzeti keretek között kell megoldania.

Lényeges változás a csatlakozás után, hogy a támogatások előzetes engedélyezését és
folyamatos felülvizsgálatát az Európai Bizottság veszi át, és az állami támogatással
kapcsolatos magyar jogszabályok helyébe az EU-joganyag lép.
A jogharmonizáció részeként a három és tízmilliárd forint értékű beruházásoknál 2003. január
elsejétől megszűnt a befektetőknek járó tíz éves adómentesség lehetősége. Ám a befektetések
az EU rendszerével összhangban – adókedvezmény formájában is – támogathatók. Ennek
érdekében új magyar befektetés-ösztönzési stratégia készült, amelynek célja, hogy továbbra is
vonzó feltételeket teremtsen a magyarországi beruházásokhoz. A stratégiát megvalósító
intézkedéscsomag, az „Ügyes Magyarország” (Smart Hungary) tartalmazza az új
adókedvezmény-rendszert.

Átmeneti mentesség
A befektetésbarát környezet fenntartásával függnek össze a társasági adótörvény alapján
nyújtható adókedvezmények is: ez a versenyfejezetről folytatott tárgyalások legkomolyabb
kérdése volt. Az eredetileg 2011-ig érvényesíthető jogok kapcsán az EU és Magyarország
abban egyezett meg, hogy az érintett nagybefektetők adókedvezményeit átalakítják, EU-

30
konform átmeneti rendszer segítségével. Sikerült olyan megállapodást kötni, amely az érintett
nagyvállalati kör számára is kedvezőnek bizonyult. Ennek azért van különös jelentősége, mert
ezek a vállalatok a magyar export mintegy negyven százalékát, a munkaerő-foglalkoztatásnak
pedig kb. tíz százalékát adják.
A helyi adókról szóló törvényben szabályozott önkormányzati adókedvezményeknél az EU
elfogadta a 2007. december 31-ig tartó átmeneti időszakot azon vállalatok esetében, amelyek
nem kedvezményezettjei sem a nagybefektetői adókedvezményeknek, sem olyan támogatási
szabályozásnak, amely nincs összhangban az uniós szabályokkal.

3.3 FOGYASZTÓVÉDELEM
A fogyasztóvédelem azon szabályozási területek közé tartozik, amelyet az Európai Unió
kiemelten fontosnak tekint, hiszen a fogyasztóvédelem jelenleg az EU 380 millió, a kibővülés
után pedig 453 millió polgárának mindennapjait, közérzetét befolyásolja.

Közösségi politika:
A gazdaságban a fogyasztók és az árukat és szolgáltatásokat kínálók között nem érvényesül az
egyenlőségen alapuló kapcsolat, ezért a gyengébb egyéni fogyasztó piaci helyzetét jogi
eszközökkel meg kell erősíteni. Az uniós szintű fogyasztóvédelem az egységes belső piac
fokozatos megteremtésének következménye. Az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának
biztosítása közös jogszabályok elfogadását tette szükségessé a fogyasztói érdekek megfelelő
érvényesítésére. A fogyasztóknak alapvető érdekük, hogy elegendő és korrekt információ
álljon rendelkezésükre az egyes tranzakciók lebonyolítása előtt. Az intézkedések célja a
fogyasztók és az üzleti élet közötti strukturális egyensúlyhiány helyreállítása, amely a
fogyasztó információhoz való hozzáférésének, jogi ismereteinek és gazdasági lehetőségeinek
korlátaiból fakad.

A piacra kerülő termékeknek és szolgáltatásoknak biztonságosaknak kell lenniük, a

fogyasztóknak pedig meg kell kapniuk minden olyan információt, amely a számukra
legmegfelelőbb választást elősegíti. Alapvető követelmény, hogy a fogyasztók a nagyobb
választék és az alacsonyabb árak által az egységes piac előnyeiből részesüljenek, az alapvető
szolgáltatások hozzáférhetőek és megfizethetőek, valamint a kereskedők és szolgáltatók által
tett ajánlatok összehasonlíthatóak legyenek. Ezért a határokon átnyúló kereskedelem korlátait
le kell bontani annak érdekében, hogy a fogyasztók magabiztosabban vásároljanak az
országhatárokon kívül is az egész Európai Unióban: tudják azt, hogy más tagországok árui is
a hazaival hasonló mértékben megbízhatóak, más tagállamokban vásárolt termék
meghibásodása esetén is ugyanolyan joguk van arra, hogy a terméket díjmentesen
kicseréltethessék vagy megjavíttathassák.

A fogyasztási cikkek vásárlásához kapcsolódó szavatossági idő 2003. július elsejétől a

jelenlegi hat hónapról két évre emelkedik, ami azt jelenti, hogy egy mosógép megvásárlása
esetén a termék meghibásodásával kapcsolatos vásárlói kifogást a vásárlás napjától számított
két éven belül lehet igényelni a gyártótól.

A fogyasztóvédelemről szóló törvény elfogadása jelentette Magyarországon a

fogyasztóvédelemi szabályozás legjelentősebb állomását. A törvény deklarálja az Európai
Unióban elismert öt fogyasztói alapjogot, amelyek a fogyasztóvédelmi szabályozás alapját
képezik. Ennek során biztosítani kell:
• · a fogyasztók egészségének és biztonságának védelmét,
• · a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmét,

31
 • · a fogyasztóknak az oktatáshoz és tájékoztatáshoz való jogát,
• · a jogorvoslat és a kárigény érvényesítés jogát,
• · a fogyasztói érdekek képviseletét.

A törvényi szabályozás mellett a közösségi szabályoknak megfelelő részletszabályokat külön

jogszabályok tartalmazzák. E körbe tartozók közül legfontosabbak a tisztességtelen piaci
magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény, a termékfelelősségről, valamint a
gazdasági reklámtevékenységről szóló törvények. A vállalkozások szempontjából viszont
meghatározó szerepe van a termékek biztonságosságával, valamint a piacfelügyeleti eljárással
kapcsolatos jogszabályoknak.

A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény tiltja a

fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását. Ilyen lehet például az, ha az áru ára, vagy
valamely lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt állítanak, vagy ha elhallgatják azt,
hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, illetve az áruval szemben támasztott
szokásos követelményeknek, vagy ha különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik.

A termékfelelősségi szabályok lehetővé teszik azt, hogy bizonyos értékhatár feletti károkat a
kárt okozó termék gyártójától közvetlenül lehessen követelni akkor is, ha terméket nem tőle
vásárolták, hanem a kereskedő közbeiktatásával. Ez a felelősségi forma az általános polgári
jogi felelősségnél szigorúbb, mivel a gyártó csak nagyon szűk körben mentheti ki magát a
felelősség alól (például, ha bizonyítani tudja, hogy nem hozta forgalomba a terméket, vagy,
hogy a hiba a tudomány és a technika állása szerint a forgalomba hozatal előtt nem volt
felismerhető). Ha vásárolunk egy televízió készüléket, és az valamely belső meghibásodása
folytán kigyullad, a TV-készülék gyártójától lehet kérni azt, hogy térítse meg a kiégett lakás
helyreállításának költségeit.

A gazdasági reklámtevékenységet szabályozó törvény célja, hogy a fogyasztók gazdasági

érdekeit védje és olyan reklámetikát követeljen meg, amely tisztességes módon segíti elő a
fogyasztók termékek közötti választását.
A fogyasztóvédelmi szabályok szerint Magyarországon nem árusítható termék magyar nyelvű
tájékoztató nélkül. Az import termékekhez az idegen nyelvűvel azonos tartalmú magyar
nyelvű használati és kezelési útmutatót is mellékelni kell. Minden terméken fel kell tüntetni
az áru pontos megnevezését, származási helyét és a gyártó vagy forgalmazó nevét és címét.
Ha egy terméken egyszerre több árcédula is szerepel, a legalacsonyabbat kell érvényesnek
tekinteni.

A fogyasztóvédelem nem fejleszthető elszigetelten, a fogyasztókra ható egyéb területek

figyelembe vétele nélkül. A fogyasztókat foglalkoztató kérdések szisztematikus beépítése
minden uniós politikai területbe alapvető fontosságú.
Ennek megvalósítását szolgálta a jelenleg kidolgozás alatt álló második középtávú
fogyasztóvédelmi politika, amely három alapvető célt jelöl meg a 2003 – 2006 közötti
időszakra:
1. · egységes magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása, amely teljes körűen átfogja a
fogyasztóvédelmet érintő jogszabályok megalkotását és felülvizsgálatát, a piacfelügyeleti
rendszer működését, valamint a fogyasztói ismeretek bővítését,
2. · a fogyasztóvédelmi jogszabályok hatékony végrehajtásának megvalósítása, amelynek
keretében az átvett és hatályos jogszabályok betartása, végrehajtása és ennek ellenőrzése

32
 válik kiemelt feladattá. Fontos a tagállamok közötti végrehajtási együttműködés
kialakítása, amely a hatóságok közötti együttműködésben valósul meg,
3. · a fogyasztóvédelmi szervezetek felkészítése a csatlakozás után nemzetközileg is rájuk
háruló feladatokra, amelyek eléréséhez biztosítani kell a megfelelő működési feltételeket,
képzési lehetőségeket, valamint azt hogy már a csatlakozás előtt bekapcsolódhassanak a
nemzetközi fórumok munkájába és így rendelkezhessenek a megfelelő információkkal.

A kormányzati munkamegosztás szerint a fogyasztóvédelemért a gazdasági és közlekedési

miniszter a felelős. A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hatósági és piacfelügyeleti
feladatokat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek
látják el. A fogyasztóvédelmi törvény alapján a Főfelügyelőségnél került kiépítésre a
Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer, amely a veszélyes – nem megfelelő –
termékekre vonatkozó információkat tartalmazza. Ez egy számítógépes adatbázis, amely a
tagállamokban működő hasonló rendszerrel csatlakozásunkig kerül összekapcsolásra.

A fogyasztóvédelemről szóló törvény tette lehetővé a bírósági rendszer mellett alternatív

vitarendezési fórumként működő békéltető testületek létrehozását. A testületek 1999.
évfolyamán megalakultak a területi kamarák mellett valamennyi megyében, illetve a
fővárosban. Eddigi működésük alapján megállapítható, hogy a feladatkörükbe utalt áruk és
szolgáltatások minőségével, biztonságosságával, a termékfelelősséggel, valamint a
szerződések megkötésével és teljesítésével kapcsolatos fogyasztói jogviták gyors, hatékony és
olcsó rendezését megfelelő színvonalon látták el.

A fogyasztóvédelmi civil szervezetek tevékenysége jelentősen fejlődött, melynek

eredményeként egyre szélesebb körben vállalják fel a fogyasztói érdekek képviseletét,
jogérvényesítését és a fogyasztók tájékoztatását, oktatását. Lehetőségük van továbbá a
közérdekű keresetindításra minden olyan esetben, amikor a jogszabályba ütköző tevékenység
a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentős hátrányt okoz. E lehetőséggel az elmúlt
időszakban több alkalommal is éltek a szervezetek.

Az elkövetkezendő évek során a fogyasztóknak le kell aratniuk a belső piac, az áruk szabad
áramlása és az euró kézzel fogható gyümölcsét és látniuk kell a fogyasztói érdekek
valamennyi uniós politikába integrálásának konkrét eredményeit. Alapvető célunk, hogy a
már kibővített Európai Unió összes fogyasztója egyforma magas szintű védelmet élvezzen
mindenhol.

3.4 ADÓZÁS
Közösségi politika:
Az adókivetés joga az állami hatalom alapvető része. Az EU-tagállamok éppen ezért csak
azokon a területeken és olyan mértékig harmonizálták adórendszereiket, ahol és amennyire az
egységes belső piac megvalósításához szükséges volt. Az adózási kérdésekről mind a mai
napig egyhangúan döntenek a tagállamok: ha egyetlen EU-tagállam érdekeit is sérti a
tervezett új szabályozás, megakadályozhatja annak létrehozását.

Az adókat két nagy csoportra oszthatjuk. A közvetett adókat valamely termék vagy
szolgáltatás árában fizetjük meg, és az eladón keresztül jut el a költségvetésbe. Ezek az adók
szorosan kapcsolódnak az adásvételhez, az áruk és szolgáltatások mozgásához. A tagállamok
adószabályaik összehangolásakor elsősorban ezekkel a területekkel foglalkoznak. A másik
csoport a közvetlen adóké, amelyeket meghatározott eljárás során – például éves

33
rendszerességgel – közvetlenül az adóhivatalnak fizetünk be. Ezek az adók kevésbé
kapcsolódnak a négy alapszabadság (áruk, szolgáltatások, tőke és személyek szabad mozgása)
megvalósulásához. E téren így sokkal kisebb mértékű a nemzeti szabályok összehangolása.
A közvetett adók két nagy, a csatlakozás szempontjából fontos területe az általános forgalmi
adó (áfa, más országok szóhasználatában hozzáadott érték adó) és a jövedéki adó.

Általános forgalmi adó (áfa)

Az általános forgalmi adóra vonatkozóan a csatlakozási felkészülés legnagyobb része
folyamatosan valósult meg az elmúlt évek törvénymódosításainál. Így alapvető változásokra
már nem kell számítani, bár egyes változások csak a csatlakozáskor lépnek életbe, mivel a
Magyarország és az EU-tagállamok közötti, belső piaci szabályok értelemszerűen csak taggá
válásunkkor időszerűek. A hazai gyakorlatban alkalmazott 0 százalékos kedvezményes áfa-
kulcs nem felel meg az uniós szabályozásnak, ennek helyébe egy legalább öt százalékos kulcs
lép majd. (Lásd 1. táblázat.) Ez a változás Magyarországon elsősorban a gyógyszerek és
tankönyvek adóját érinti. A tagállamok ugyanakkor szabadon dönthetik el, más módon
kompenzálják-e azokat, akiket ez a lépés szociális szempontból hátrányosan érint.

A 25 százalékos normál áfa-kulcs nemcsak megfelel a közös alsó küszöb előírásnak, de

egyetlen tagállam sem alkalmaz ennél magasabb normál kulcsot. Egyes, a hazai adószabályok
szerint kedvezményes kulccsal adóztatott termékeknek a normál kulcs alá kell kerülniük – ám
az átcsoportosítások többsége már megtörtént a felkészülés során, így a fogyasztókat nem érik
különösebb meglepetések a csatlakozáskor. A már említett egyhangú döntéshozatal miatt a
közös áfa-szabályozás nem érte még el azt a teljességet, ami egy nemzeti piacra jellemző; erre
már csak belépésünk után, az egyetértésünkkel kerülhet sor.

1. táblázat
A tagállamok általános forgalmi adókulcsai[1]
Tagállam Alacsonyabb Kedvezményes Normál kulcs Parkoló
kedvezményes kulcs kulcs[3]
kulcs[2]
Ausztria - 10/12 20 -
Belgium - 6 21 12
Dánia - - 25 -
Egyesült Kir. - 5 17,5 -
Finno. - 8/17 22 -
Franciao. 2,1 5,5 19,6 -
Görögo. 4 8 18 -
Hollandia - 6 19 -
Íro. 4,3 12,5 21 12,5
Luxemburg 3 6 15 12
Németo. - 7 16 -
Olaszo. 4 10 20 -
Portugália - 5/12 17 -
Spanyolo. 4 7 16 -
Svédo. - 6/12 25 -
Forrás: VAT Rates Applied in the Member States of the EC, 2002
[1] 2002. május 1-én Forrás az Európai Bizottság Adó és Vámunió Főigazgatósága (DG TAXUD).
[2] Az 5%-os minimum szint bevezetésekor egyes tagállamoknak megadott mentességek alapján
[3] Azon tagállamokban, amelyek a jogszabály bevezetésekor kedvezményes kulcsot alkalmaztak a jogszabály által nem
megengedett esetekben

34
Átmeneti mentesség (Áfa)
Magyarország több esetben átmeneti menteséget kapott egyes közös áfa-szabályok alól. Az
EU-szabályok értelmében az energiafelhasználási és környezetvédelmi szempontból kevésbé
hatékony tüzelőanyagok (szén, brikett, tűzifa, faszén), illetve a Nyugat-Európában kevésbé
elterjedt távfűtési szolgáltatás normál kulcs alá tartozik. A hazai tüzelési szokások, valamint
az átállás és a modernizáció elősegítése érdekében, 2007 végéig továbbra is a jelenlegi
kedvezményes áfa-kulccsal (12 százalék) adóztathatók ezek a fűtőanyagok és a távfűtési
szolgáltatás. A földgáz és az elektromos áram változatlanul kedvezményes kulccsal adózik
majd.

Ugyanígy 2007. december 31-ig tartható fenn a kedvezményes áfa-kulcs az éttermi

szolgáltatásoknál, ami egyrészt lehetővé teszi a közétkeztetés árainak alacsony szinten tartását
addig, amíg a bérek jobban megközelítik az EU-átlagot, másrészt lehetőséget ad a hazai
vendéglátóipar versenyképességének fenntartására.

Az EU szabályrendszere támogatja a kis- és közepes méretű vállalkozásokat, de az ott

alkalmazott alanyi adómentesség határa alacsonyabb, mint a hazai. A tárgyalások
eredményeként ezt a magasabb küszöböt továbbra is határidő nélkül fenntarthatjuk.

Jövedéki adó
A jövedéki adó egyes termékek fogyasztására kivetett, közvetett adó. Ezt a hazai adófajtát
1998-ban vezették be, az uniós jövedéki szabályozás legteljesebb figyelembe vételével. Így a
hazai gyakorlat már ma is megfelelő, a csatlakozás után nem kell változásokra számítani.

A jövedéki adót a kőolajtermékekre, a dohánytermékekre és az alkoholra vetik ki. Az EU-

szabályozás az adó mértékére csak alsó értékeket állapít meg, amelyet a legtöbb termék
esetében már ma is teljesítünk. Ugyanakkor a csatlakozást követően várhatóan megszűnik a
fogyasztási adó, amelyet a jövedéki adóhoz hasonlóan vetettek ki például
személygépkocsikra, fűszerpaprikára, kávéra.

Átmeneti mentesség (jövedéki adó)

A jövedéki adó alá tartózó termékek közül leginkább a cigaretták jövedéki adója marad el a
közös uniós alsó értéktől. A hirtelen, nagy mértékű adóemelés eredményeként megnőne a
külföldről behozott, olcsóbb cigaretták fogyasztása, ezért a közös minimumszintet
Magyarországnak csak 2008. december 31-ig kell elérnie.

A hazai és az uniós jövedéki rendszer közötti talán legnagyobb különbség az, hogy az EU-ban
a magánszemélyek pálinkafőzését nem támogatják úgy, mint Magyarországon. Ennek oka,
hogy a jelenlegi tagállamokban hagyományosan másféle alkoholos italokat készítenek, és a
gyümölcstermelési kultúra is eltérő. A hazai és az uniós rendszer összehangolásáról végül is
úgy egyeztünk meg a csatlakozási tárgyalásokon, hogy Magyarországon a jelenlegi pálinka
bérfőzetési rendszer továbbra is működik, csupán a kedvezményesen előállítható mennyiség
csökken majd a csatlakozáskor háztartásonként évi 50 literre.

Társasági és osztalékadó
Az egységes belső piacon az áruk és szolgáltatások szabad mozgása mellett fontos a
tagállamok közötti gazdasági tevékenység akadályainak megszüntetése. A közvetlen adók
területén elsősorban olyan közös szabályok születtek, amelyek lehetővé teszik, hogy a
vállalatok két vagy több része adózási szempontból tagállamok között is ugyanúgy

35
működhessen, mintha ugyanabban a tagállamban lennének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy
egyfajta egységes társasági adó létezne az Európai Unióban.

Személyi jövedelemadó, helyi adók

A személyi jövedelemadóra nincs közös szabályozás, így változás itt sem várható. Csupán azt
az általános elvet kell érvényesíteni, hogy a többi EU-tagország állampolgárait is a magyar
állampolgárokéval egyenlő módon kell kezelni. A helyi adókra sincs közös szabályozás, de a
helyi adókedvezményeknél figyelembe kell venni az egységes versenyszabályokat.

Adóigazgatás
Az adóügyek mindennapi intézése továbbra is az APEH illetve a jövedéki adó esetében a
VPOP hatásköre marad. Változás csupán annyi várható, hogy a csatlakozással az ÁFA körbe
tartozó adóalanyok adóazonosítója elé a „HU” országjelzés kerül majd. Erről azonban a
hatóságok automatikusan gondoskodnak és tájékoztatják az érdekelteket.

4 A KKV-K HAZAI ÉS EU-S TÁMOGATÁSI RENDSZERE, PÁLYÁZATOK

KIVÁLASZTÁSÁNAK ELJÁRÁSRENDJE, KÖZBESZERZÉS

4.1 HAZAI ÉS EU-S TÁMOGATÁSOK RENDSZERE

Magyarország Európai Uniós csatlakozásával a mikro-, kis-, és középvállalkozásokat is érintő
támogatások rendszere átalakult. Jelenleg a hazai és uniós források felhasználásának
támogatási rendszere a következőképpen épül fel:
1. Kizárólag hazai költségvetési forrásokból finanszírozott támogatások:
• Központi költségvetési támogatások;
• Decentralizált (regionális) költségvetési támogatások;
2. Hazai és EU-s forrásokból közösen finanszírozott támogatások:
• Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai;
• Többéves Vállalat- és Vállalkozásfejlesztési Program;
3. Kizárólag EU-s forrásokból finanszírozott támogatások:
• Kohéziós Alap,
• Közösségi Kezdeményezések.

4.1.1 A hazai költségvetési támogatások rendszere.

Az Országgyűlés a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározására, valamint a
fejlődésük előmozdítását szolgáló állami támogatások összefoglalása érdekében megalkotta a
kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvényt, hogy
olyan gazdasági feltételek kerüljenek kialakításra, amelyek hosszú távon biztosítják a
verseny- és foglalkoztatási képesség növekedését, a versenyhátrányok csökkentését, valamint
a vállalkozások felzárkózását az Európai Unió követelményeihez.
Új fejezetet nyitott az állami támogatások versenyszempontú ellenőrzésében a 2002. január 1-
jén hatályba lépő 163/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet, ami a vállalkozásoknak nyújtott állami
támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjéről szól. Ez az európai unió vonatkozó
szabályaival összhangban határozza meg a vállalkozásoknak nyújtható támogatások körét és a
kapcsolódó eljárási szabályokat.

36
A hazai jogszabályi rend követi a közösségi szabályozás felépítését, mert az Európai Uniós
szabályozás is általánosan tiltja a versenytorzító, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő
állami támogatások nyújtását, a megengedhető támogatások körét pedig a Bizottság által
megalkotott szabályok tartalmazzák. Az államháztartásról szóló törvény 15. §-ának és a
kormányrendeletnek (2. §) a hatálya kiterjed minden államháztartási forrásból nyújtott
támogatásra, vagyis az önkormányzatok által a vállalkozásoknak nyújtott támogatásokra is.
A kormányrendelet az uniós szabályozásra építve, horizontális, ágazati és közösségi
értelemben vett regionális politikát különböztet meg, és tartalmazza az egyes támogatási
kategóriákra a vonatkozó részletszabályokat is.
A rendelet V. fejezete tartalmazza az uniós értelemben vett regionális támogatások
szabályozását, tehát a környezetvédelemhez és kutatás-fejlesztéshez nem kapcsolódó
beruházási támogatásokat, amelyek csak azoknak a régióknak nyújtható, amelyek a közösségi
átlag szintjét nem érik el. Magyarország jelenleg egész területe ilyennek minősül.

A központi költségvetésből támogatott programok

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által elkészített Széchényi Terv hivatott a
gazdasági folyamatokat élénkíteni támogatási rendszerével, amely egyik fő stratégiai célként a
kis- és középvállalkozások fejlesztését irányozza elő. A minisztérium kezelésében
rendelkezésre álló hazai források felhasználására az alábbi programok keretében lehet
pályázni:
• Nemzeti Energiatakarékossági Program (NEP)
• Smart Hungary
• Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program (SZVP);
• Széchenyi Turizmusfejlesztési Program (SZTP);
• Helyi Közúthálózat-fejlesztési Program;

4.1.2 Hazai és EU-s forrásokból közösen finanszírozott támogatások

A Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai
A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) az EU strukturális és kohéziós alapjainak fogadására és
felhasználására készült. Az NFT a kormányzat programozási időszakra (2004-2006.)
vonatkozó szándékainak és prioritásainak nyilatkozata, programutasítása az erőforrások és
költségek tekintetében. Az NFT specifikus céljai
• a versenyképesebb gazdaság,
• a humán erőforrások jobb kihasználása,
• jobb minőségű környezet és kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés,
amely célok elérésére az alábbi Operatív Programok és azok keretében megfogalmazott
prioritások és intézkedések szolgálnak:

I. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program

1. prioritás: Beruházásösztönzés
Intézkedések:
1.1 A tőkevonzó és –megtartó képesség fejlesztése
1.2 A vállalati szektor innovációs, menedzsment és környezetvédelmi szempontú
technológiai korszerűsítése
1.3 Üzleti infrastrukturális feltételek javítása
2. prioritás: A KKV-k támogatása

37
 Intézkedések:
2.1 A KKV-k műszaki, technológiai hátterének fejlesztése
2.2 Vállalkozói kultúra és ismeretek fejlesztése
2.3 Az együttműködés fejlesztése a vállalkozói szektorban
3. prioritás: A K+F+I támogatása
Intézkedések:
3.1 Alkalmazás-orientált kooperatív kutatási és technológia-fejlesztési tevékenységek
támogatása
3.2 Közfinanszírozású és non-profit kutatóhelyeken a kutatás, a technológiatranszfer
és kooperáció feltételeinek javítása
3.3 Vállalati K+F kapacitások és innovációs képességek erősítése
4. prioritás: Az információs társadalom kiépülésének elősegítése
Intézkedések:
4.1 E-gazdaság fejlesztése, e-kereskedelem ösztönzése
4.2 Információs iparág fejlesztése
4.3 E-közigazgatás fejlesztése
4.4 A szélessávú távközlési infrastruktúra bővítése

II. Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program

1. prioritás: Versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban
Intézkedések:
1.1. Mezőgazdasági beruházások támogatása
1.3. A halászati ágazat strukturális támogatása
1.4. Fiatal gazdálkodók induló támogatása
1.5. Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása
2. prioritás: Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása
Intézkedések:
2. 1. A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése
3. prioritás: A vidéki térségek fejlesztése
Intézkedések:
3.1 Vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése
3.2. A mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése
3.4 Falufejlesztés,- megújítás a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és
megőrzése
3.5 LEADER +

III. Humán Erőforrás-fejlesztési Operatív Program

1. prioritás: Aktív munkaerő-piaci politikák támogatása
Intézkedések:
1.1 A munkanélküliség megelőzése és kezelése
1.2 A foglalkoztatási szolgálat fejlesztése
1.3 A nők munkaerőpiacra való visszatérésének segítése
2. prioritás: Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem
Intézkedések:
2.1 Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási
rendszerben
2.2 A társadalmi beilleszkedést elősegítő programok és szolgáltatások támogatása

38
 2.3 Hátrányos helyzetű emberek foglalkoztathatóságának javítása
3. prioritás: Oktatás és képzés támogatása az egész életen át tartó tanulás részeként
Intézkedések:
3.1 Egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek és képességek fejlesztése
3.2 A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése
3.3 Az oktatási, képzési rendszer korszerűsítése
4. prioritás: Alkalmazkodóképesség és vállalkozói készségek fejlesztése
Intézkedések:
4.1 Munkahelyteremtéshez és a vállalkozóvá váláshoz kapcsolódó képzések
támogatása
4.2 A felnőttképzési rendszer fejlesztése
5. prioritás: Oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése
Intézkedések:
5.1 Az oktatási infrastruktúra fejlesztése
5.2 A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások
infrastrukturális fejlesztése
5.3 Egészségügyi infrastruktúra fejlesztése az elmaradott régiókban
5.4 Egészségügyi IT-fejlesztés az elmaradott régiókban

IV. Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program

1. prioritás: Környezetvédelem
Intézkedések:
1.1 A települési környezetvédelem erősítése
1.2 A környezetbiztonság növelése
1.3 A természetvédelem erősítése
1.4 Az energiagazdálkodás környezetbarát fejlesztése
2. prioritás: Közlekedési infrastruktúra fejlesztése
Intézkedések:
2.1 A környezetkímélő közlekedési infrastruktúra fejlesztése
2.2 A közlekedési infrastruktúra elérhetőséget javító fejlesztése
2.3 Az együttműködés fejlesztése a vállalkozói szektorban

V. Regionális Fejlesztési Operatív Program

1. prioritás: A turisztikai potenciál erősítése a régióban
Intézkedések:
1.1 Turisztikai vonzerők fejlesztése
1.2 Turisztikai fogadóképesség javítása
2. prioritás: Térségi infrastruktúra és települési környezet fejlesztése
Intézkedések:
2.1 Hátrányos helyzetű régiók és kistérségek elérhetőségének javítása
2.2 Városi területek rehabilitációja
2.3 Óvodai és alapfokú nevelési-oktatási intézmények infrastrukturális fejlesztése
3. prioritás: A humánerőforrás-fejlesztés regionális dimenziójának erősítése
Intézkedések:
3.1 A helyi közigazgatás és a civil szervezetek kapacitásépítése
3.2 A helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása
3.3 Felsőoktatási intézmények és helyi szereplők együttműködésének erősítése

39
 3.4 Régióspecifikus szakmai képzések támogatása

Az operatív programok intézkedéseinek részletes leírását az úgynevezett Programkiegészítő

Dokumentumok tartalmazzák.

Többéves Vállalat- és Vállalkozásfejlesztési Program 2001-2005:

A kis- és középvállalatok támogatásának és fejlesztésének legfontosabb uniós eszközei
továbbra is a többéves programok és az ezekhez kapcsolódó közös akciók. Az EU Tanácsa
2000. decemberében határozatot hozott a 2001-2005-re szóló Többéves Vállalati és
Vállalkozási Program (Multiannual Programme for Enterprise and Entrepreneurship, MAP)
elindításáról, a megvalósításra 450 millió eurót irányoztak elő. A MAP irányítását a
Vállalkozási Programot Irányító Bizottság (Enterprise Programme Management Committee,
EPMC) látja el.
A Többéves Vállalati és Vállalkozásfejlesztési Program öt célt határoz meg:
• a vállalkozások növekedésének és versenyképességének fokozása;
• a vállalkozások adminisztratív és szabályzó környezetének egyszerűsítése;
• a vállalkozói kultúra célcsoportos fejlesztése (kisebbség, nők, fiatal vállalkozók);
• a KKV-k pénzügyi helyzetének javítása;
• az uniós támogató szolgáltatások, programok igénybevételének megkönnyítése.

2002. szeptemberében hazánk aláírta a többéves programot Magyarország számára megnyitó

memorandumot.

4.2 A PÁLYÁZATOK KIVÁLASZTÁSÁNAK ELJÁRÁSRENDJE

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium keretében működő Gazdasági Versenyképesség

Operatív Program Irányító Hatóság (a továbbiakban GVOP IH) a pályázatkezelési feladatokra
közreműködő szervezeteket vesz igénybe, akik az eljárásrendben szabályozott kérdésekben a
Minisztérium felhatalmazása alapján járnak el az alábbiakban foglaltak szerint.

Pályázatok beérkezése
Valamennyi, a megjelölt címre beérkező pályázat:
• regisztrálásra kerül, és
• azonosító jellel kerül ellátásra.

A beérkezést követően megvizsgálásra kerül:

• a benyújtási határidővel kapcsolatos feltételek betartása;
• a pályázat megfelelő példányszáma;
• a Formanyomtatvány megfelelő formátuma (a Formanyomtatvány sem tartalmában,
sem alakjában nem változtatható, kézírással nem lehet kitöltve, ellenkező esetben a
pályázat feldolgozására nincs lehetőség);
• a formanyomtatvány 1 példányban elektronikus formában is (floppy, CD lemez)
benyújtásra került.

Amennyiben a benyújtott pályázat nem felel meg a fenti feltételeknek, a pályázat kizárásra
kerül. A pályáztatás ezen szakaszában hiánypótlásra nincs lehetőség.

40
Jogosultság vizsgálata
Amennyiben a fentiekben felsorolt feltételek adott pályázat vonatkozásában
maradéktalanul teljesülnek, vizsgálatra kerül a pályázó és a pályázat jogosultsága a
pályázók köre, valamint a támogatható tevékenységek, a támogatható költségek
szempontjából.
Amennyiben a pályázó/pályázat nem jogosult a támogatás odaítélésére, úgy
• a pályázó ezen feltételek utólagos teljesítésére nem szólítható fel; és
• a pályázat teljességének vizsgálatát, valamint további értékelését nem kell elvégezni,
azaz a pályázat a pályázati elbírálásból kizárásra kerül.
A pályázó az elutasítás részletes okait tartalmazó levélben értesül jogosulatlanságáról.

A pályázat teljességének vizsgálata

Ezt követően sor kerül a pályázat teljességének vizsgálatára tekintettel arra, hogy:
• a formanyomtatvány valamennyi pontja maradéktalanul kitöltésre került-e, illetve a
pályázót nem érintő pont(ok)nál feltüntetésre került-e, hogy „pályázatomra nem
vonatkozik”;
• a pályázó a formanyomtatvány minden oldalát ellátta-e cégszerű aláírásával;
• a formanyomtatvány floppy, illetve CD lemezen is rendelkezésre áll-e, a csatolt
lemezen levő adatok épsége, használhatósága;
• a pályázó valamennyi előírt mellékletet megfelelően kitöltve csatolta-e pályázatához;
• a Magyar Államkincstár részére küldendő adatlapot a támogatási döntésről legalább
egy eredeti példányban beküldte-e, és azt az előírásoknak megfelelően töltötte-e ki.

A mellékletek hiánypótlásának rendje

A pályázat formai hiányossága esetén a közreműködő szervezet a pályázót kizárólag
írásban, egyszeri alkalommal megfelelő, de maximum 15 naptári napos határidő
kitűzésével formai hiánypótlásra szólítja fel. A pályázati útmutatókban az Irányító
Hatóság minden esetben feltűnteti a hiánypótolható és a nem hiánypótolható
mellékleteket, nyilatkozatokat, dokumentumokat. Amennyiben a pályázat nem teljes, vagy
olyan melléklet hiányzik, amely nem kerülhet hiánypótlásra, a pályázat az elbírálásból
kizárásra kerül.
A pályázó által aláírt, visszaérkezett tértivevény szelvény igazolja a kézhezvétel
időpontját, azaz a hiánypótlási időszak kezdetét. A hiánypótlás során bekért
dokumentumokat a pályázónak az előírt példányszámban, ajánlott küldeményként a
felszólító levélben megadott címre kell megküldeni.
Amennyiben a pályázó nem tesz eleget a hiánypótlási felszólításnak, azaz nem küldte be
megfelelően a kért dokumentumokat, vagy elmulasztotta a hiánypótlásra biztosított
határidőt, az a pályázati elbírálásból való kizárását fogja eredményezni.
A beérkezett hiánypótlási dokumentumokat a teljesség feltételei alapján, a kézhezvételt
követően ismételten megvizsgálják és amennyiben a hiánypótlást követően sem teljes a
pályázat, a pályázó elutasításra kerül.

Befogadás (pályázat teljességének való megfelelés)

Amennyiben a pályázat a fenti szempontokat figyelembe véve megfelel a jogosultság és a
teljesség feltételeinek, a pályázat befogadásra kerül. A befogadás tényéről a pályázót
írásban értesítik.

41
 Az értesítés (Befogadó nyilatkozat) tartalmazza:
• a pályázat benyújtásának időpontját,
• a pályázat azonosító jelét,
• a pályázat befogadásának tényét és időpontját*.
Hiánypótolt pályázat esetén a befogadás időpontja megegyezik a hiánypótlás keretében
beküldött dokumentumok benyújtásának időpontjával.
A befogadó nyilatkozat kizárólag a pályázat formai megfelelőségét igazolja, nem jelenti
a támogatás megítélését!

Tartalmi elemzés
A pályázat tartalmi elemzése annak megállapítására irányul, hogy a pályázatban szereplő
információk az elbíráláshoz szükséges részletességgel és tartalommal rendelkezésre
állnak-e. Amennyiben további részletezés, pontosítás szükséges, abban az esetben a
közreműködő szervezet. egy alkalommal tartalmi kiegészítésre hívhatja fel a pályázót.

Elbírálás szempontrendszere
A formai és jogosultsági értékelés után kerül sor a pályázatok szakmai szempontú
értékelésére, ami a támogathatóság megítélését szolgálja. Az értékelők a projekt
megvalósíthatóságát és szakmai tartalmát vizsgálják általában az alábbi főbb szempontok
alapján:
• A projekt illeszkedése az adott intézkedés céljaihoz;
• A tervezés és megvalósítás módszertana;
• Költségvetés, költséghatékonyság;
• Fenntarthatóság;
• A menedzsment felkészültsége, kapacitása;
• Horizontális elveknek való megfelelés;
• Szinergia;
• Regionális célokhoz való igazodás.
A szakmai szempontok értékelése pontozással történik, ami lehetőséget ad a pályázatok
összehasonlítására. Ez alapján kerül összeállításra a támogatásra javasolt projektek listája,
amelyen azok a pályázatok szerepelnek, amelyek elérték a meghatározott minimum
ponthatárt, illetve az egyes szempontoknál előírt minimum értékeket. A felállított lista
sorrendje alapján ítélik meg a támogatást a rendelkezésre álló források erejéig.

Döntés
Az Irányító Hatóság (IH) a benyújtott pályázatok elbírálása érdekében Bizottságot hoz
létre. A Bizottság a felállított szakmai szempontrendszer alapján alakítja ki javaslatát.

A Bíráló Bizottság összetétele:

A Bíráló Bizottság munkájában az alábbi státusszal rendelkező tagok vehetnek részt:
• szavazati joggal rendelkező tagok: az Irányító Hatóság képviselői, az érintett
minisztériumok képviselői, szakmai testületek képviselői, a regionális szervezetek
képviselői, felkért szakértők;
• tanácskozási és véleményezési joggal rendelkező tagok: jogi és ellenőrzési részlegek
képviselői, a közreműködő szervezet. képviselői (külső szakértő/pályázati menedzser).

42
 A döntés megalapozása a kiválasztás feltételein túl a pályázati menedzser / külső szakértő
által készített, és a Bíráló Bizottság tagjai számára előzetesen megküldött értékelő lap
megállapításaival, pontszámaival és javaslataival egészül ki.

Amennyiben a Bíráló Bizottság indokoltnak látja, – nem áll rendelkezésére a döntési

javaslat meghozatalához szükséges valamennyi információ – a döntés megalapozottsága
érdekében előzetes helyszíni ellenőrzés lefolytatását javasolhatja.
A Bíráló Bizottság döntési javaslata az IH vezetőjéhez vagy az általa felhatalmazott
személyhez kerül döntésre.

Az IH vezetőjének döntése kézhezvételét követő 15 naptári napon belül írásban értesítést

kap a pályázót a támogatás odaítéléséről, és a támogatási szerződés megkötésének
feltételeiről.

A Támogatási Szerződés megkötésének feltételei

A támogatásról szóló döntést követően az MVf Kht. Támogatási Szerződést (II. melléklet
„Támogatási Szerződés – minta”) köt a nyertes pályázóval (továbbiakban:
Kedvezményezett).

A Támogatási Szerződés megkötésének feltétele, hogy a Kedvezményezett az

előírásoknak megfelelően és határidőre teljesítse a szerződéskötéshez szükséges
feltételeket (lásd III. melléklet „Tájékoztató a Támogatási Szerződés megkötésének
feltételeiről”). A szerződéskötéshez szükséges dokumentumok bemutatására vonatkozó
határidő elmulasztása esetén a támogatási döntés hatályát veszti.

A szerződés és mellékletei a pályázatban foglaltaktól, illetve a támogatási döntéstől eltérő

adatot nem tartalmazhatnak!

A Kedvezményezett köteles a Támogatási Szerződésben foglalt feltételeknek megfelelően

végrehajtani a projektet. Amennyiben a Kedvezményezett nem a feltételeknek
megfelelően jár el, az IH jogosult a finanszírozás felfüggesztésére, a támogatás
csökkentésére, visszavonására, a támogatásból már kifizetett összegek teljes vagy
részleges visszafizetésének kezdeményezésére, a szerződéstől való elállásra.

A Támogatási Szerződés módosítása

A Támogatási Szerződés módosítása csak kivételesen indokolt esetben, olyan célból és
tartalommal lehetséges, amely a projekt eredeti célkitűzését nem változtatja meg.

A Támogatási Szerződés módosításának kezdeményezése kizárólag írásban és Támogatási

Szerződésmódosítási kérelem kitöltése útján lehetséges, amelyet a Kedvezményezettnek a
szerződéskötést végző közreműködő szervezethez kell eljuttatnia.
A szerződésmódosítási kérelem beérkezését követően a támogatási összeg folyósítása a
kérelem elbírálásáig felfüggesztésre kerül.

A pénzügyi elszámolás, finanszírozás folyamata

Az elszámolást, a támogatás folyósítását a vissza nem térítendő támogatások esetében a
Kedvezményezett kezdeményezi, a Támogatási szerződésben meghatározott
időpontoknak megfelelően.

43
 Amennyiben a projekt összköltsége (kiadása) csökken a tervezetthez képest, a támogatási
összeg is arányosan csökken.
A támogatás folyósítása a pályázatban részletezett projekt elfogadott költségvetési
összetételét igazoló dokumentumok és kimutatások alapján történik.
Amennyiben a projekt költségei meghaladják a Támogatási Szerződésben rögzített
összeget, a többletráfordítást a Kedvezményezett saját forrása növelésével, illetve egyéb
idegen forrás igénybevételével köteles ellensúlyozni, mivel a megítélt támogatás összege
nem követi a költségek emelkedését.
Amennyiben a pályázatban szerepeltetett, a Támogatási Szerződésben rögzített
költségvetés belső arányai, bármely tétel vonatkozásában 10 %-ot meghaladó mértékben
megváltoznak, úgy a Kedvezményezett köteles a Támogatási Szerződés módosítását –
írásos kérelem formájában, a kérelem tárgya és indoklás megjelölése mellett –
kezdeményezni.
A Kedvezményezett a Támogatási Szerződés alapján a projekt – szerződésben
meghatározott – befejezését követő 60 napon belül pénzügyileg és műszakilag is
elszámolni köteles a finanszírozást végző szervezetnél.

Projektek helyszíni ellenőrzése

A Strukturális Alapok keretében nyújtott támogatások irányítási és ellenőrzési rendszerei
tekintetében szem előtt kell tartani a vonatkozó európai uniós jogszabályokat is,
különösen az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásának részletes szabályairól szóló
438/2001/EK bizottsági rendeletet, melynek 4. cikkében megfogalmazottak értelmében a
helyszíni ellenőrzés célja:
• A támogatási szerződésben meghatározott projekt fizikai megvalósulásának
ellenőrzése,
• A számlák és azonos bizonyító erejű könyvelési dokumentumok ellenőrzése,
• A nemzeti és közösségi szabályok betartásának, különösen a költségek
elszámolhatóságára, a közbeszerzésre, az állami támogatásokra, a
környezetvédelemre, az esélyegyenlőségre, a tájékoztatásra és nyilvánosságra
vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzése,
• A szabálytalanságok megelőzése és feltárása.

Az ellenőrzések zavartalan lebonyolítása érdekében a projekt végrehajtása során keletkező

dokumentumokat elkülönített módon szükséges tárolni és nyilvántartani, amely
alapfeltétele az ellenőrzési jogosultság érvényesítésének.

A pályázat benyújtását követően a projekt befejezéséig a következő helyszíni ellenőrzésekre

kerülhet sor:

Előzetes ellenőrzés
Előzetes helyszíni ellenőrzésre akkor kerül sor, ha azt a Bíráló Bizottság kéri vagy a beadott
dokumentumok szükségessé teszik. Az előzetes ellenőrzés fajtái:

a) döntést megelőző ellenőrzés;

b) szerződéskötést megelőző ellenőrzés.

44
b) A szerződéskötést megelőző ellenőrzés a szerződés és mellékleteit képező adatok és
dokumentumok valódiságával és pontosságával kapcsolatos ellenőrzés.

Közbenső ellenőrzés
Közbenső ellenőrzésre (a pénzügyi elszámolás, finanszírozás folyamatában végzett
ellenőrzés) a finanszírozás szakaszában, a támogatási szerződés megkötését követően kerül
sor. A vizsgálat célja a támogatási igénybevétel jogosságának és szabályszerűségének
ellenőrzése.

A projekt pénzügyi lezárását megelőző, a pénzügyi beszámolóhoz kapcsolódó ellenőrzés

A megvalósítást követően a projekt pénzügyi lezárása a pénzügyi beszámoló és egyéb
benyújtott dokumentumok alapján történik, a lezáráshoz helyszíni ellenőrzés is kapcsolódhat.
Célja annak megállapítása, hogy a támogatott beruházás a támogatás megítélésének alapját
képező pályázatban, illetve a támogatási szerződésben rögzítettek szerint valósult-e meg,
illetve a források felhasználása rendeltetésszerűen történt-e. Az ellenőrzés keretében a projekt
fizikai, pénzügyi megvalósulása és az előzetesen (a támogatási szerződésben) vállaltak
kerülnek összehasonlításra.

Projekt-lezáró ellenőrzés
Projekt-lezáró ellenőrzésre a végelszámolást követően a szerződésben vállalt kötelezettségek
teljesítése, a záró jegyzőkönyv aláírása előtt kerül sor.

A projekt befejezését helyszíni ellenőrzés alapján készült záró jegyzőkönyv dokumentálja,

amely tanúsítja a támogatási szerződésben vállalt feladatok teljesítését, a számszerűsített
vállalásoknak a szerződés időtartama alatti megvalósulását.

A záró jegyzőkönyv a következő dokumentumok, információk alapján készül:

• a kedvezményezett időközi monitoring beszámolói határidőre történő teljesítése;
• a kedvezményezett végső beszámolója;
• a megvalósított projekt helyszíni ellenőrzésének megállapításai.

Az utólagos ellenőrzés magában foglalhatja a projekt megvalósulásán túl az előírt működési

időtartam biztosításának megfelelő vizsgálatot is.

Támogatások ellenőrzése
Az Áht. (többszörösen módosított 1992. évi XXXVIII. törvény) 122. § alapján az arra
feljogosított szervezetek a pályázat és támogatási szerződés bármelyik szakaszában
ellenőrzést végezhetnek, amelynek során a fentieket, illetve az ellenőrzési programjukban
foglalt bármely más, a pályázattal és a támogatással összefüggő dokumentumot, objektumot
vizsgálhatnak, információt kérhetnek. A költségvetési és európai uniós forrásokból származó
támogatások kedvezményezettje köteles az ellenőrzés érdekében az Európai Számvevőszék és
az Európai Bizottság, az Állami Számvevőszék illetékes szervezetei, a kormány által kijelölt
belső ellenőrzési szerv, a fejezetek ellenőrzési szervezetei, a Kincstár, illetve az európai uniós
támogatások irányító hatóságai és a kifizető hatóság képviselőit ellenőrzési munkájukban a
helyszínen is a megfelelő dokumentumok, számlák, a program megvalósítását igazoló
okmányok, bizonylatok rendelkezésre bocsátásával, illetve a fizikai teljesítés vizsgálatában
segíteni. A felhasználással és az ellenőrzéssel összefüggő kötelezettségek megszegése
szankciót von maga után.

45
Az anyagot a Pest Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Készítette

46