Marshall B. Rosenberg - A Szavak Ablakok Vagy Falak

Marshall
B. Rosenberg
A szavak ablakok vagy falak
1
A mű eredeti cı́me:
Nonviolenlt Communication… A Language of Compasssion
Az eredeti mű kiadó ja: Puddle Dancer Press,

www.kccpcominghack.corn é s a CNVC, www.cnvc.org
Fordı́totta: Bojtá r Tamá s
© Marshall B.osenberg,
R Ph.D., 1999
Lektorá lta: dr. Domjá n Lá szló Cs. Jó nai Eva Hava
Szerkesztette: Só lyom Ildikó
© Agykontroll Kft. Budapest,
2
Köszönetnyilvánítás
Há lá s vagyok a lehető sé gé rt, hogy Cari Rogers professzor mellett
tanulhattam é s dolgozhattam, amikor ő é ppen az egymá st segı́tő
kapcsolatok alkotó elemeit kutatta. E kutatá s eredmé nyei
kulcsfontossá gú szerepet já tszottak annak a kommuniká ció s
folyamatnak a kialakulá sá ban, amelyrő l ez a kö nyv szó l.
Orö kké há lá s leszek azé rt, hogy Michael Hakcem professzor
segı́tsé gé vel meglá thattam annak a pszicholó giai iskolá nak – az
emberek kó rlé lektani szemlé letű megkö zelı́té sé nek – a tudomá nyos
korlá tait, valamint tá rsadalmi é s politikai veszé lyeit, amelyet
ké pzettsé gemné l fogva korá bban gyakoroltam. E modell korlá tait
megé rtve fogtam hozzá egy má sfajta pszicholó giai megkö zelı́té si
mó d keresé sé hez, ami má r pontosabb ké pet nyú jt arró l, hogy
való já ban milyen é let is adatott meg nekü nk, embereknek.
Há lá s vagyok George Millernek é s George Albee-nek, akik fö lhı́vtá k
a pszicholó gusok igyelmé t arra, hogy keresni kell a „pszicholó gia
terjeszté sé nek” a haté konyabb mó dszereit. Segı́tettek belá tnom, hogy
az emberisé g mé rté ktelen szenvedé se a klinikai megkö zelı́té sné l
eredmé nyesebb mó dszert kö vetel.
Kö szö netet szeretné k mondani Lucy Leu-nak e kö nyv
szerkeszté sé ért é s a vé gleges ké zirat elké szı́té sé ért; Rita Herzognak
é s Kathy Smithnek a szerkeszté sben vá llalt segı́tsé gü ké rt; valamint
Darold Milligannek, Melanie Searsnek, Bridget Belgravenek, Marian
Moorenak, Kittrel McCordnak, Virginia Hoytenak é s Peter
Wcismilleinek a segı́tsé gü ké rt.
Vé gezetü l szeretné m há lá mat kifejezni Annie Muller bará tomnak,
akinek bá torı́tá sa erő t adott munká m spirituá lis alapjainak tisztá bb
kifejté sé hez, é s aki gazdagı́totta az é letemet.
A SZAVAK ABLAKOK (vagy falak)

Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
3
kettőnk közé éket ver ítéleted.
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?
Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,

s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék,
mondd, amit hallok, azt szó szerint értsem-e?
A szavak ablakok vagy falak.

Elítélnek vagy felszabadítanak.
Célom: úgy szólni és úgy igyelni,
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.
Tudod, van, amit el kell mondanom,

mert az igen fontos nekem.
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?
Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,

ha úgy éreznéd, nem szeretlek,
kérlek, ne a szavaimra igyelj,
hanem a mögöttük megbújó érzésre!
Ruth Bebermcyer
4
1. fejezet
SZÍVBŐL ADNI
Az erőszakmentes kommunikáció (EMK)

lényege
„Az életemet együttérzéssel akarom feltölteni, olyan áramlást

elindítani köztem és mások között, amely egymás szívből jövő
megajándékozásán alapszik.”
Dr. Marshall B.
5
Bevezető
Meggyő ző dé sem szerint termé szetes együ tté rzé sü nk sajá tossá ga,
hogy é lvezettel tudunk adni é s kapni. Ezé rt é lelem legnagyobb
ré szé ben alapvető en ké t ké rdé s foglalkoztatott. Mi az oka, hogy
idő vel annyira eltá volodunk termé szetes együ tté rzé sü nktő l, hogy
abbó l erő szakos é s kizsá kmá nyoló magatartá s lesz? Mi lehet a
magyará zata, hogy né há ny ember mé g a legnagyobb kihı́vá sok
kö zepette is meg tudja ő rizni termé szetes együ tté rzé sé t?
Ezek a ké rdé sek elő szö r 1943 nyará n, gyermekkoromban merü ltek
fö l bennem, amikor csalá dunk Detroitba, Michigan á llamba kö ltö zö tt.
Erkezé sü nk má sodik heté ben faji zavargá sok tö rtek ki egy kö zeli
parkban, melynek sorá n tö bb, mint 40 ember halt meg. Az
erő szakhullá m a mi kö rnyé kü nkö n tető zö tt, ezé rt há rom napot a
laká sba zá rva tö ltö ttü nk.
A zavargá sok utá n, iskolakezdé skor kellett rá jö nnö m, hogy a
nevü nk is lehet olyan veszé lyes, mint a bő rü nk szı́ne. Amikor
taná runk a né vsorolvasá s sorá n a nevemhez é rt, ké t iú ellensé gesen
odasú gta: „Mondd csak. te jakhee vagy?” Uj volt szá momra ez a szó ,
é s nem tudtam, hogy azt né melyek a zsidó k becsmé rlő
megnevezé sé re haszná ljá k. Iskola utá n a ké t gyerek megvá rt, a fö ldre
tepertek, majd megrugdostak.
Ezen emlé kezetes nyá r ó ta vizsgá lom a má r emlı́tett ké t ké rdé st.
Honnan vehetü nk erő t termé szetes együ tté rzé sü nk fenntartá sá ra
mé g a legnehezebb kö rü lmé nyek kö zepette is? Olyan emberekre
gondolok, mint pé ldá ul Elly Hillesum, aki mé g a né met koncentrá ció s
tá borok abszurd kö rü lmé nyei kö zö tt is együ tté rző lé ny tudott
maradni. Napló já ban a kö vetkező ket ı́rja:
„Nem ijedek meg könnyen. Nem azért, mintha bátor lennék,

hanem mert tudom, hogy emberekkel van dolgom, és minden erőmmel
azon kell lennem, hogy mindig megértsem mások tetteit. A mai reggel
igazi tanulsága nem az volt, hogy egy rosszkedvű Gestapo-tiszt rám
6
kiabált, hanem hogy harag helyett valódi együttérzéssel tudtam lenni
iránta, és szívem szerint megkérdeztem volna: »Nagyon boldogtalan
volt a gyermekkorod? Elhagyott a barátnőd?« Igen, Emlékiratok,
zaklatottnak, űzöttnek, mogorvának és gyengének tűnt. Szerettem
volna ott és azonnal foglalkozni vele. mert jól tudom, mekkora veszélyt
jelent az emberiségre, ha magukat nyomorultul érző iatalembereknek
megengedik, hogy szabadon garázdálkodjanak.”
Elly Hillesum: Emlékiratok
Az EMK olyan kommunikáció, amely azt eredményezi, hogy a

szívünkből adunk.
Mikö zben együ tté rzé sü nk – fenntartá sá nak té nyező it vizsgá ltam,
meglepett, hogy mekkora szerepe van a nyelvezetnek é s a
szó haszná latnak. Kidolgoztam a kommuniká ció nak – a beszé dnek é s
a igyelé snek – egy olyan mó djá t, amely lehető vé teszi, hogy való di
kapcsolatba kerü ljü nk ö nmagunkkal é s má sokkal, é s termé szetes
együ tté rzé sü nk tá g teret kapjon. A kapcsolat teremté snek ezt a
modelljé t erő szakmentes kommuniká ció nak (EMK) neveztem el. Az
erő szakmentes szó t Gandhi é rtelmezé sé ben haszná lom, tehá t a
termé szetes együ tté rzé sü nk kifejezé sé re, arra az á llapotra, amikor az
erő szak elhagyja a szı́vet. Ha nem is tartjuk beszé dmó dunkat
„erő szakosnak”, szavaink akkor is gyakran fá jdalmat é s bá natot
okoznak, sajá t magunknak vagy má soknak. Az á ltalam javasolt
folyamatot együ tté rző kommuniká ció nak is nevezhetjü k. A kö nyvben
vé gig az erő szakmentes kommuniká ció (EMK) elnevezé st haszná lom
ami azonban egyú ttal együ tté rző kommuniká ció t is jelent.
A FIGYELEM ÖSSZPONTOSÍTÁSÁNAK EGYIK

MÓDJA
Az EMK olyan nyelvi é s kommuniká ció s ké szsé geken alapszik,

amelyek a legnehezebb helyzetekben is segı́tenek megtartani
embersé gü nket. Való já ban nincs benne semmi ú j. Mindaz, amit az
7
EMK egyesı́t, má r é vszá zadok ó ta ismert. Emlé keztet arra, amit
mindig is tudtunk: miké nt é rdemes nekü nk, embereknek,
egymá shoz, viszonyulnunk, é s segı́t ú gy é lnü nk, ami való ban tü krö zi
is ezt a tudá st.
Az EMK megmutatja, hogyan vá ltoztathatjuk meg azt, ahogy
kifejezzü k magunkat, illetve ahogy má sokat meghallgatunk.
Eredmé nyeké nt szavaink má r nem csupá n megszoká son alapuló ,
automatikus reakció nk szü lemenyei lesznek, hanem tudatosan
megvá lasztott eszkö zö k, amelyek szoros kapcsolatban á llnak azzal,
amit hallunk, é rzü nk é s akarunk. Arra szoktat rá , hogy ő szinté n é s
tisztá n fejezzü k ki magunkat, mikö zben tisztelettel é s együ tté rzé ssel
igyelü nk a má sikra. Segı́tsé gé vel minden eszmecsere alkalmá val
felismerjü k sajá t magunk é s a má sik ember mé lyen rejlő
szü ksé gleteit. Az EMK arra trenı́roz bennü nket, hogy a minket é rintő
viselkedé sformá kat gondosan meg igyeljü k é s beazonosı́tsuk.
Megtanuljuk fö lismerni é s vilá gosan kifejezni, hogy az adott
helyzetben konkré tan mit is akarunk. A kommuniká ció nak ez a
formá ja egyszerű , mé gis rendkı́vü l mé ly á talakı́tó erejű .
Kapcsolataink ú j megvilá gı́tá sba kerü lnek, ha az EMK segı́tsé gé vel
fel igyelü nk ö nmagunk é s a má sik ember mé lyen meghú zó dó
szü ksé gleté re.
Ahogy az EMK felvá ltja ré gi, rö gzü lt kommuniká ció s szoká sainkat,
amelyek a minket é rő bı́rá lat vagy kritika hatá sá ra eddig
vé dekezé sre, visszavonulá sra vagy tá madá sra ké nyszerı́tettek, ú j
megvilá gı́tá sba kerü lnek szá ndé kaink é s kapcsolataink. Má s szemmel
lá tjuk má r magunkat é s beszé lgető partnerü nket is.
Új megvilágításban látjuk kapcsolatainkat, ha arra használjuk

az EMK-t, hogy meghalljuk önmagunk és a másik fél igényeit.
Az ellená llá s, a vé dekezé s é s az erő szakos reakció a minimá lisra

csö kken. Ha arra ö sszpontosı́tjuk igyelmü nket, hogy tisztá zzuk, mit
is igyeltü nk meg, mit é rzü nk é s mire vá gyunk, ahelyett hogy
diagnosztizá lná nk vagy bı́rá lná nk a má sikat, akkor fö ltá rul elő ttü nk
együ tté rzé sü nk mé lysé ge. A sajá t magunkra é s a má sikra irá nyuló ,
odaadó igyelem hangsú lyozá sá val az EMK elő segı́ti a tisztelet, a
8
igyelmessé g é s az empá tia kialakulá sá t, s azt a kö lcsö nö s vá gyat
é breszti fel, hogy mindketten a szı́vü nkbő l szó ljunk.
Habá r „kommuniká ció s folyamatnak” vagy „az együ tté rzé s
nyelvé nek” nevezem, az EMK tö bb, mint egy metó dus vagy egy
nyelvezet. Mé lyebb megkö zelı́té sé ben a mó dszer egy folyamatosan
mű kö dő emlé keztető , ami segı́t igyelmeinket odairá nyı́tani, ahol az
á ltalunk keresett dolgok való szı́nű leg rejlenek.
Ismeri annak az embernek a tö rté nete, aki né gyké zlá b keres
valamit az utcá n. Egy arra já ró rendő r megké rdezi, mit csiná l. – Az
autó kulcsaimat keresem – vá laszolja a kissé ittasnak tű nt fé r i.
– Itt veszı́tette el?
– Nem. Egy mellé kutcá ban ejtettem le, de itt sokkal jobb a
vilá gı́tá s…
Sugározzuk a tudatosság fénycsóváját oda, ahol remélhetően

meg is találjuk azt, amit keresünk!
Meg igyelé sem szerint kulturá lis ö rö ksé gü nk legtö bbü nket arra
ké sztet, hogy olyan helyekre ö sszpontosı́tsuk a igyelmü nket, ahol
való szı́nű leg nem kapjuk meg azt, amit keresü nk. Az EMK-t
eredetileg azé rt fejlesztettem ki, hogy az ö sztö nö zzö n tudatossá gom
fé nycsó vá já t olyan helyekre sugá rozni, ahol má r nagy
való szı́nű sé ggel meglelhetem azt, amit keresek. Az é lettő l é n
tö rté netesen együ tté rzé st, az egymá s kö zti kö lcsö nö s, szı́vbő l jö vő
„á ramlá st” ó hajtom kapni.
Az ilyenfajta együ tté rzé srő l – amit é n „szı́vbő l jö vő adá snak”
nevezek – szó l bará tom, Ruth Bebermeyer dala is:
„Given To” (Adva, 1978)

Akkor kapom a legtöbbet tőled,
amikor elfogadsz valamit tőlem.
Amikor megérzed örömömet,
azt, hogy adhatok neked.
És tudod, hogyha adok, nem azért teszem,
hogy téged lekötelezzelek,
9
hanem mert szeretném átélni azt a szeretetet,
amit irántad érzek.
Elfogadni jóérzéssel
a legnagyobb adomány lehel.
Nincs rá mód, hogy
e keltőt szétválasszam:
amikor adsz nekem,
én az elfogadásomat adom;
amikor te fogadsz el tőlem,
akkor én is kapok tőled,
és ez ami közös örömünk.
Ruth Bebermeyer „Given To” című

albumából
Amikor szı́vbő l adunk, azt azzal az ö rö mmel tesszü k, hogy ily
mó don egy má sik ember é leté t gazdagı́tjuk. Ez mindké t fé l szá má ra
ajá ndé k. Annak is, aki ad é s annak is, aki kap. Aki kap, annak nem kell
fé lnie azoktó l a kö vetkezmé nyektő l, amelyeket a fé lelembő l, a
bű ntudatbó l, a szé gyenbő l vagy a nyeresé gvá gybó l adott ajá ndé kok
rejtenek magukban. Az ajá ndé kozó ö rö me az a sajá t ö nbecsü lé sé t
nö velő , kellemes é rzé s, ami á tjá rja, amint lá tja, hogy erő feszı́té sé vel
hozzá já rult a má sik jó kö zé rzeté hez.
Az EMK haszná latá nak nem felté tele, hogy a beszé lgető partnered
is é rtse ezt a nyelvet, ső t mé g az sem, hogy hajlandó legyen irá ntad
együ tté rzé ssel viseltetni. Ha kitartunk az EMK alapelvei mellett, azzal
a kizá ró lagos szá ndé kkal, hogy együ tté rzé ssel adjunk é s kapjunk, é s
minden tő lü nk telhető t megteszü nk, hogy ezt a partnerü nkkel is
tudassuk, akkor ő csatlakozni fog hozzá nk a folyamatban, é s elé rjü k,
hogy mindketten együ tté rzé ssel igyelü nk egymá sra. Nem á llı́tom,
hogy erre a pontra mindig gyorsan eljutunk. Azt azonban igen, hogy
ha hű ek maradunk az EMK alapelveihez, akkor az együ tté rzé s idő vel
felté tlenü l kibontakozik.
AZ EMK – MODELL
10
A kö zö s cé l elé ré sé hez, tehá t ahhoz, hogy kö lcsö nö sen szı́vbő l
tudjunk egymá snak adni, tudatossá gunkat né gy terü letre – az EMK
modelljé nek né gy alkotó elemé re – ö sszpontosı́tjuk.
Az EMK négy alkotóeleme: 1. meg igyelések 2. érzések 3.

szükségletekre 4. kérések
Meg igyeljü k (1), hogy mi tö rté nik az adott helyzetben: mi az, amit
má sok tesznek vagy mondanak, amivel gazdagı́tjá k vagy é ppen nem
gazdagı́tjá k az é letü nket. A dolog kulcsa, hogy ké pesek legyü nk a
meg igyelé seinket ú gy kö zö lni, hogy abban nyoma se legyen
bı́rá latnak vagy minő sı́té snek. Egyszerű en csak kimondjuk, hogy mit
tesz a má sik, ami nekü nk vagy tetszik, vagy nem. Ezt kö vető en (2)
kifejezzü k é rzé sü nket, ami a má sik tetté nek meg igyelé se kö zben
é bred bennü nk: tehá t pl. a fá jdalmunkat, a fé lelmü nket, az
ö rö mü nket, a csodá latunkat, a bosszú sá gunkat. Utá na (3) elmondjuk,
hogy az emlı́tett é rzé sü nkhö z milyen szükséglet kapcsolódik. E
há rom té nyező tudatosı́tá sa szü ksé ges ahhoz, hogy az EMK-nak
megfelelő en vilá gosan é s ő szinté n megmutassuk pillanatnyi
lelkiá llapotunkat.
Ennek jegyé ben egy anya pé ldá ul ı́gy szó lna tiné dzser iá hoz:
„Pé ter! Ha ké t sá ros zoknigombó cot talá lok az ebé dlő asztal alatt, é s
má sik há rmat a tv mellett, akkor ideges leszek, mert bennem enné l
nagyobb rendre é l igé ny a mindkettő nk á ltal haszná lt szobá kban.”
Mondandó já t rö gtö n a negyedik ö sszetevő vel folytatná , vagyis egy
konkré t ké ré ssel: „Hajlandó lenné l-e a zoknijaidat a szobá dba vagy a
mosó gé pbe tenni?” A negyedik alkotóelem a másik emberhez
szóló olyan kérésünket tartalmazza, amelynek teljesítésével ő
mindkettőnk életét gazdagabbá, jobbá, szebbé tehetné.
Az EMK-nak tehá t az egyik ré sze e né gy informá ció nagyon vilá gos
jelzé se, szavakkal vagy má s eszkö zö kkel. A má sik ré sze ugyanezen
informá ció k fogadá sa a má sik embertő l. Ugy lé pü nk vele kapcsolatba,
hogy elő szö r tudomá sul vesszü k az ő meg igyelé sé t, é rzé sé t é s
szü ksé gleté t, majd a negyedik ré sszel, tehá t a ké ré se
meghallgatá sá val megtudjuk, hogy mivel gazdagı́thatná nk az ő é leté t.
11
Ha az emlı́tett szempontokra ö sszpontosı́tjuk a igyelmü nket, é s
ugyanebben tá mogatjuk beszé lgető partnerü nket, akkor a
kommuniká ció ké tirá nyú á ramlá sá t alapozzuk meg, amitő l az
együ tté rzé s egyszer csak magá tó l, termé szetes mó don megjelenik.
Megfogalmazó dik az é n meg igyelé sem, é rzé sem é s szü ksé gletem, s
hogy mit ké rek é letem gazdagı́tá sá hoz; valamint a te meg igyelé sed,
é rzé sed é s szü ksé gleted, s hogy mit ké rsz te, hogy az é leted
gazdagodjon.
AZ EMK MODELLJE
A konkré t tö rté né s, amit meg igyelünk, é s ami hatá ssal van a
kö zé rzetü nkre.
Hogyan érezzük magunkat azzal kapcsolatban, amit meg igyeltü nk.
A szükségleteink, é rté keink, vá gyaink stb., amelyek a megnevezett

é rzé seinket kivá ltottá k.
Azok a konkré t cselekedetek, amiket é letü nk gazdagabbá té tele

cé ljá bó l kérni ó hajtunk.
Az EMK két része: 1. kimutatni őszinteségünket a négy említett

elemmel 2. empátiával befogadni, a négy említett elemmel.
A modell alkalmazá sá t tetszé s szerint kezelhetjü k informá ció

adá ssal vagy a má sik fé l – emlı́tett mó don megfogalmazott –
informá ció já nak empatikus befogadá sá val. Jó llehet a 3-6
fejezetekben tanulunk meg má sokra igyelni é s magunkat kifejezni,
fontos má r most jelezni, hogy az EMK nem merev elő ı́rá sok halmaza!
Minden é lethelyzetben a szemé lyes é s a kulturá lis sajá tossá gokkal
ö sszhangban ajá nlatos azt alkalmazni! Az egyszerű sé g kedvé ért az
EMK „folyamatá ró l” vagy „nyelvé rő l” beszé lek, de a modell emlı́tett
né gy elemé t ki lehet ú gy is fejezni, hogy ekö zben egy szó t sem ejtü nk
12
ki a szá junkon. Az EMK lé nyege e né gy alkotó ré sz tudatosításában
rejlik é s nem az alkalmazott szavakban!
AZ EMK ALKALMAZÁSA SZŰKEBB ÉS TÁGABB

KÖRNYEZETÜNKBEN
Az EMK alkalmazá sa-ö nmagunkkal, egy má sik emberrel vagy

embercsoporttal való é rintkezé seinkben á llandó sı́tja bennü nk a
termé szetes együ tté rzé sü nket. Ezé rt az EMK olyan megkö zelı́té si
mó dnak nevezhető , amit a kommuniká ció minden szintjé n é s a
legkü lö nfé lé bb helyzetekben egyará nt haté konyan lehet alkalmazni.
Nevezetesen:
– a pá rkapcsolatban,
– a csalá dban,
– az iskolá ban,
– a szervezetekben
– é s az inté zmé nyekben,
– a pszichoterá piá ban
– é s a lelki taná csadá sban
– a diplomá ciai é s az ü zleti tá rgyalá sok sorá n, valamint bá rmilyen
termé szetű vitá ban é s kon liktusban.
Sokan haszná ljá k az EMK-t pá rkapcsolatuk elmé lyı́té sé re. ı́me egy
pé lda:
„Amikor megtanultam, hogy miként tudok befogadni (meghallani)

és adni (megnyilvánulni) az EMK segítségével, túl tudtam lépni azon a
reakciómon, hogy megtámadva érezzem magam, vagy hogy azt
gondoljam, hogy az illető »kutyába se vesz…«, és végre igazán igyelni
kezdtem a szavakra és a mögöttük meghúzódó érzésekre. Ennek
eredményeként egy fájdalommal teli fér it találtam, akivel 28 éve élek
házasságban. Az EMK – tanfolyam előtti héten azt javasolta, hogy
váljunk el. Hogy történetünket rövidre fogjam ma mindketten itt
vagyunk, továbbra is együtt élünk, és jól érezzük magunkat.
13
Megtanultam igyelni az érzésekre, kifejezni szükségleteimet és
elfogadni olyan válaszokat, amelyeket nem mindig akartam
meghallani. Ő nem azért jött el ide velem, hogy a kedvemre tegyen,
ahogy én sem azt tartom feladatomnak, hogy boldogságot teremtsek a
számára. Mindketten megtanultunk fejlődni, szeretetet elfogadni és
adni, hogy így mindkettőnk élete teljesebb lehessen.”
Egy San Diegoi foglalkozás egyik

résztvevője
Má sok haté konyabb munkahelyi kapcsolatok kié pı́té sé re

haszná ljá k a mó dszert. Egy taná r pé ldá ul a kö vetkező t ı́rja:
„Egy éve alkalmazom az EMK-t a speciális, kisegítő tanóráimon.

Olyan gyerekek esetében is működik, akik beszédhibásak, akik nehezen
tanulnak, illetve akikre komoly magatartási gondok jellemzők. Egyik
diákom köpköd, káromkodik, kiabál és ceruzával dö ködi azokat a
társait, akik a padja közelébe merészkednek. Ilyenkor igyelmeztetem:
»Kérlek, mondd ezt másképp! Használd a zsirá beszédet!« (Az EMK
megtanításához szemléltetőeszközként sok foglalkozásunkon
zsirá bábukat használunk.) Ő erre azonnal föláll, ránéz arra, akire a
haragja irányul, és nyugodtan mondja: »Arrébb mennél a padomtól?
Bosszant, ha ilyen közel jössz « A társa valahogy így felel: »Sajnálom.
Elfelejtettem, hogy ez zavar téged.«
Elkezdtem gondolkodni a szóban forgó gyerekkel kapcsolatban
érzett frusztráltságomon. Megpróbáltam rájönni, hogy tulajdonképpen
mit is igényelek tőle (a nyugalmon és a renden kívül). Világossá vált e
tanuló magatartási problémája a tanórám eredményével kapcsolatos
igényem teljesülését veszélyeztette. Hozzáteszem, igen sok időt fektetek
az óráim megtervezésébe. Azt is éreztem, hogy a iú miatt nem veszem
eléggé igyelembe a többi diák tanulási igényét. Amikor megint
jelenetet rendezett az órámon, így szóltam hozzá; «Nézd! Szükségem
van arra, hogy másokkal is legyen időm foglalkozni.« Lehet, hogy
naponta százszor is kellett igyelmeztetnem, de felfogta az üzenetemet,
és általában reszt vett a munkában.”
tanár, Evanston, Illinois állam
14
Egy orvos a kö vetkező t ı́rja:
„Orvosi praxisomban egyre többet alkalmazom az EMK-t. Néha

megkérdezik a betegeim, hogy pszichológus vagyok-e, mert más
orvosok általában nem érdeklődnek a mindennapjaik iránt, és arról
sem, hogy miként tudnak együtt élni betegségükkel. Az EMK segít
megérteni betegeim igényeit és azt, hogy éppen mit szeretnének
hallani. Ez a módszer leginkább a hemo íliás és az AIDS-es
betegeimmel való kapcsolatomban segít, mert náluk sokszor olyan
nagy fájdalom és düh jelentkezik, hogy az gyakran rontja a beteg és az
orvos vagy ápoló közti viszonyt. Nem régen egy AIDS-es asszony, akit
már 5 éve kezelek, azt mondta, hogy a legnagyobb segítséget az
jelentette számára, hogy kerestem a módját annak, hogy képes legyen
a mindennapjait élvezni.
Az EMK használata rengeteget segít nekem! Régebben, ha tudtam,
hogy a páciensem gyógyíthatatlan betegségben szenved, nem tudtam
őt őszintén arra bátorítani, hogy élvezze az életét. Az EMK-val új
gondolkodás– és beszédmódot alakítottam ki. Ámulatba ejt a hatása!
Energiával és örömmel végzem a munkámat, ahogy egyre jobban
belelendülök az EMK táncába.”
egy orvos Párizsból
Má sok a politika szı́nteré n alkalmazzá k a mó dszert. A francia

kabinet egyik tagja nő vé ré t meglá togatva é szrevette, hogy mennyire
má ské pp kommuniká l egymá ssal a testvé re é s a fé rje, mint ré gebben.
Miutá n ismertetté k vele az EMK alapelveit, eszé be jutott, hogy a
kö vetkező hé ten az igen é rzé keny pontokat é rintő ö rö kbefogadá si
eljá rá sok té má já ban kell tá rgyalnia algı́ri partnereivel. Az idő
rö vidsé ge miatt elkü ldtü nk egy franciá ul beszé lő oktató t Pá rizsba,
hogy segı́tsen a miniszternek. A magas rangú politikus algé riai
tá rgyalá sai sikeré t nagyré szt az ú jonnan elsajá tı́tott kommuniká ció s
techniká nak tulajdonı́totta.
Egy Jeruzsá lemben tartott foglalkozá son kü lö nbö ző politikai
meggyő ző dé sű izraeliek vettek reszt. A vá ros nyugati felé ben é pü lt
izraeli lakó negyeddel kapcsolatos – egymá sé tó l ugyancsak elté rő
15
á llá spontjukat az EMK segı́tsé gé vel vitattá k meg. A vá ros nyugati
oldalá n é lő izraeli telepesek tö bbsé ge ú gy vé li, hogy ottlé tü kkel
vallá sos kü ldeté sü ket teljesı́tik, ami miatt nemcsak a palesztinokkal,
de mé g azokkal az izraeliekkel is szembekerü lnek, akik elismerik a
palesztinok jogá t a nemzeti szuverenitá sra. Az oktató tá rsammal
ekkor bemutattuk, hogy milyen az együ tté rző igyelem az EMK-ban
é s arra ké rtü k a ré sztvevő ket, hogy egy-egy szerepjá té k kereté ben
jelenı́tsé k meg egymá s szá má ra az é lethelyzetü ket. 20 perc eltelté vel
az egyik telepes bejelentette, hogy hajlandó lenne lemondani terü leti
igé nyé rő l é s á tkö ltö zni a nemzetkö zileg is elismert izraeli terü letre,
ha politikai ellenfelei ké pesek lenné nek ú gy meghallgatni ő t, ahogy
az most tö rté nt.
Az EMK vilá gszerte é rté kes eszkö z az erő szakos kon liktusokkal é s
sú lyos etnikai, vallá si vagy politikai feszü ltsé gekkel terhes
kö zö ssé gek szá má ra. Az EMK oktatá sá nak elterjedé se é s alkalmazá sa
Izraelben, a palesztin vezető kné l, Nigé riá ban, Ruandá ban. Sierra
Leoné ban é s má sutt, kü lö nö sen ö rö mteli szá momra. Tá rsaimmal
nemré g Belgrá dban tö ltö ttü nk há rom, é rzelmileg forró napot a
bé ké ért kü zdő polgá rok oktatá sá val. Megé rkezé sü nkkor szemet
szú ró volt a ré sztvevő k remé nytelensé grő l á rulkodó arckifejezé se.
(Akkor zajlott a brutá lis há ború Szerbia é s Bosznia, illetve
Horvá torszá g kö zö tt.) A foglalkozá s kö zepe tá já n má r neveté sek is
felhangzottak, há lá juk é s ö rö mü k jeleké nt, hogy vé gre megtalá ltá k
azt a lelki tá maszt, amit kerestek. A kö vetkező ké t hé t sorá n,
horvá torszá gi, izraeli é s palesztin tanfolyamokon is sok olyan
elkeseredett emberrel talá lkoztunk a há ború sú jtotta orszá gokban,
akik az EMK tré ningeken nyerté k vissza lelki egyensú lyukat é s
ö nbizalmukat.
Boldognak é rzem magam, hogy a vilá got já rva egy olyan
kommuniká ció s folyamatot tanı́thatok meg az embereknek, amely
erő t é s ö rö met hoz é letü kbe. Most pedig ö rö mmel é s izgalommal
osztom meg Veled, kedves Olvasó , az EMK gazdag tá rhá zá t.
16
Összefoglaló
Az EMK segı́t kö zel kerü lni ö nmagunkhoz é s a má sik emberhez,
mikö zben mindkettő nkben kibontakozik sajá t termé szetes
együ tté rzé sü nk. Tá mogat kifejezé smó dunk é s a má sok felé irá nyuló
igyelmü nk á tformá lá sá ban ú gy, hogy igyelmü nket né gy dologra
irá nyı́tja: meg igyelé sü nkre, é rzé sü nkre, szü ksé gletü nkre é s
ké ré sü nkre. Mindezek cé lja é letü nk gazdagı́tá sa. Az EMK fokozza a
igyelem ö sszpontosı́tá sá t, a má sik irá nti tiszteletet, az empá tiá t é s
azt a vá gyat, hogy az egymá ssal kommuniká ló felek egyará nt szı́vbő l
adjanak egymá snak. Egyesek arra haszná ljá k az EMK-t, hogy
ö nmagukhoz együ tté rzé ssel forduljanak; má sok szemé lyes
kapcsolataik elmé lyı́té sé re; megint má sok haté kony munkahelyi vagy
politikai kapcsolatok megteremté sé re. Az EMK-t vilá gszerte
alkalmazzá k kü lö nbö ző szintű vitá k é s kon liktusok kezelé sé re.
17
Az EMK a gyakorlatban
A könyvben helyenként fölbukkannak „Az EMK gyakorlatban”
párbeszédek, amelyek példát mutatnak az alapelveinek alkalmazására.
Mindazonáltal emlékezzünk, hogy az EMK nem egy nyelvezet vagy
holmi szóhasználati technika, hanem olyan gondolkodásmód és
hozzáállás, ami sok esetben csönddel, erőteljes jelenléttel, mimikával
vagy testbeszéddel is kifejezhető! A könyvben előforduló, „Az EMK a
gyakorlatban” címmel jelzett szakaszokban olyan, a valóságban
elhangzott párbeszédek részleteit találod, amelyek praktikus okok
miatt sűrítmények. Részben emiatt sem tartalmazhatják azokat a
rövidebb-hosszabb történetmeséléseket, illetve csöndes, empatikus
pillanatokat, humort, gesztusokat stb. amelyek pedig hozzájárulnak a
két fél között kialakuló, természetes „áramláshoz”.
Betlehemben, a deheishai menekü lttá bor egyik mecseté ben

bemutattam az EMK-t az ott lé vő , mintegy 170 muzulmá n, palesztin
fé r inak. Abban az idő ben az amerikaiak nem szá mı́tottak arrafelé
né pszerű nek… Beszé dem kö zben egyszer csak é szrevettem, hogy
egyre erő sebb, ideges suttogá s hallatszik a kö zö nsé g soraibó l. „Azt
suttogjá k, hogy te amerikai vagy!” – igyelmeztetett a tolmá csom. Az
egyik fé r i egyszer csak fö lpattant. Elé m á llt, é s teljes erő bő l az
arcomba ü vö ltö tte: „Gyilkos!” Azonnal tucatnyi hang csatlakozott a
kó rushoz: „Gyilkos! Bé rgyilkos! Gyermekgyilkos! Gyilkos!”
Szerencsé re ké pes voltam a igyelmemet a palesztin fé r i é rzé seire
é s szü ksé gleteire ö sszpontosı́tani. Utban a menekü lttá bor felé tö bb
ü res gá zlö vedé k hü velyt lá ttam a fö ldö n. Mindegyiken tisztá n lá tszott
a „Made in USA” fö lirat. Tudtam, hogy a menekü ltek nagyon
haragszanak az amerikaiakra, amié rt kö nnygá zzal é s má s
fegyverekkel lá tjá k el Izraelt.
Azt az embert szó lı́tottam meg, aki gyilkosnak nevezett:
– Dü hö s vagy, mert azt szerelné d, hogy a kormá nyom má sra
haszná lja a pé nzé t, s nem Izraelnek eladott fegyverek gyá rtá sá ra?
18
(Nem tudtam, vajon helyes-e a sejtésem, de a legfontosabb, hogy
őszintén igyekezzek kapcsolódni a beszélgetőpartner érzéseihez és
szükségleteihez.)
– Persze, hogy dü hö s vagyok! Azt hiszed, szü ksé gü nk van a
kö nnygá zotokra? Szennyvı́zcsatorná ra van szü ksé gü nk, nem
kö nnygá zra. Há zakra! A sajá t orszá gunkra!
– Tehá t mé rges vagy, é s annak ö rü lné l, ha az é letkö rü lmé nyeitek
javı́tá sá ban é s a politikai fü ggetlensé getek megteremté sé ben
kapná tok tá mogatá st?
– El tudod te egyá ltalá n ké pzelni, hogy hogyan é lek itt má r 27 é ve a
csalá dommal, a gyerekeimmel!? Van valami halvá ny fogalmad arró l,
hogy min mentü nk é s min megyü nk itt keresztü l!?
– Azt hallom ki a szavaidbó l, hogy nagyon el vagy keseredve, é s
kı́vá ncsi vagy, tudom e vagy tudja-e bá rki is, milyen lehet ilyen
kö rü lmé nyek kö zö tt é lni.
– Tudni akarod!? Mondd csak, vannak gyerekeid? Iskolá ba já rnak?
Vannak já tszó tereik? Az é n iam beteg! A szennyvı́zben já tszik! Az
osztá lyá ban a gyerekeknek nincsenek kö nyvei! Lá ttá l má r olyan
iskolá t, ahol nincsenek kö nyvek?
– Azt hallom ki a szavaidbó l, hogy nagyon fá jdalmas neked itt
fö lnevelned a gyerekedet, s hogy azt szeretné d, ha tudná m, hogy
neked is fontos az, ami minden szü lő nek, tehá t hogy a gyereke jó
oktatá sban ré szesü ljö n, hogy egé szsé ges kö rnyezetben já tszhasson
é s nő hessen fel.
– Igy igaz! Ezek alapvető emberi jogok! Vagy nem ı́gy mondjá tok
Ameriká ban? Mié rt nem jö ttö k tö bben megné zni, hogy mifé le
„emberi jogokat” hoztok ide?!
– Tehá t azt szeretné d, ha sokkal tö bb amerikai tudná , hogy milyen
iszonyú szenvedé sek kö zepette é ltek itt, é s szembesü lné nek a
politikai akció ink kö vetkezmé nyeivel?
Pá rbeszé dü nk folytató dott. Mé g 20 percen á t beszé lt a fá jdalmá ró l,
mikö zben folyamatosan igyeltem a mondatai mö gö tt meghú zó dó
é rzé seire é s igé nyeire. Nem jeleztem, hogy egyeté rtek vele, vagy hogy
má s lenne a vé lemé nyem. Nem tá madá ské nt, hanem egy olyan
embertá rsamtó l é rkező ajá ndé kké nt fogadtam be a szavait, aki
19
hajlandó megosztani velem a gondolatait é s a mé ly sebeit jelző
fá jdalmá t.
Amint megé rezte a fé r i, hogy megé rtem ő t, ké pes lett arra, hogy
meghallgasson, s elmondhassam a tá borba jö vetelem cé ljá t. Egy
ó rá val ké ső bb ugyanaz a fé r i, aki gyilkosnak nevezett, meghı́vott
otthoná ba, egy Ramadá n ü nnepi vacsorá ra.
20
2. fejezet
AZ EGYÜTTÉRZÉST GÁTLÓ
KOMMUNIKÁCIÓ
„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel
ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni.”
Biblia, Máté 7:1
A kommunikálás bizonyos formái eltávolítanak minket a

természetes együttérzésünktől.
Termé szetes együ tté rzé sü nktő l való eltá volodá sunk okainak
tanulmá nyozá sa sorá n azonosı́tottam bizonyos nyelvi fordulatokat é s
kommuniká ció s mó dokat, amelyek szerintem hozzá já rulnak az
ö nmagunk é s a má sok felé irá nyuló erő szakos magatartá sunk
lé trejö tté hez. Ezeknek a kommuniká ció s mó doknak a megjelö lé sé re
az „é letidegen kommuniká ció ” kifejezé st haszná lom.
MORÁLIS ÍTÉLETEK
Az é letidegen kommuniká ció egyik fajtá ja az olyan morá lis ı́té let,
amely azt felté telezi, hogy akiknek a viselkedé se nem a mi
é rté keinkhez igazodik, az hibá s vagy rossz ember. Ezek az ı́té letek
olyan nyelvi fordulatokban jelennek meg, mint pl.: „Az a haj veled,
hogy tú l ö nző vagy.” „O lusta.” „Nekik elő ı́té leteik vannak.” „Ez nem
helyes.” A szemrehá nyá sok, sé rté sek, rendreutası́tá sok, cı́mké zé sek,
kritiká k, ö sszehasonlı́tá sok é s diagnó zisok mind ı́té lkezé si mó dok.
21
Az ítéletek világában a igyelmünk arra összpontosul, hogy KI
MILYEN vagy MICSODA.
Rumi, a szu i kö ltő , ı́gy ı́rt: „Tú l a helyes é s a helytelen

cselekedetekrő l vallott gondolatokon van egy ré t. Ott vá rok rá d.”
Ezzel szemben az é letidegen kommuniká ció bezá r minket a helyes é s
a helytelen vé lemé nyei kö zé , az ı́té lkezé s csapdá já ba. Olyan nyelv ez,
amely tele van az embereket é s az ő tetteiket ké t csoportba soroló é s
minő sı́tő szavakkal. Amikor ilyen nyelven beszé lü nk, akkor elı́té ljü k
má sok magatartá sá t, hiszen azzal foglalkozunk, hogy ki a jó , a rossz, a
normá lis, a nem normá lis, a felelő s, az okos, a felelő tlen, a tudatlan
stb.
Jó val felnő tté vá lá som elő tt má r megtanultam szemé lytelenü l
kommuniká lni, hogy ne kelljen kö zben kimutatnom, való já ban mi
zajlik bennem. Ma olyan emberekkel vagy magatartá sformá kkal
talá lkoztam, akik, illetve amelyek nem tetszettek vagy akiket, illetve
amelyeket nem é rtettem, akkor ezt az ő hibá juknak tulajdonı́tottam.
Ha a taná raim olyan elvé gzendő feladatot adtak, amit nem akartam
megcsiná lni, akkor ő k „szemetek„” vagy „abnormá lisan sokat
elvá ró ak” voltak. Ha valaki elé m vá gott a forgalomban, akkor a
reakció m az volt, hogy „te hü lye!” Amikor ezt a nyelvet haszná ljuk,
akkor gondolatainkban é s beszé dü nkben azzal foglalkozunk, hogy mi
a hiba a má sikban, hogy ı́gy viselkedik. Ritká bban gondolunk arra,
hogy mi a hiba bennü nk, hogy nem ú gy é rtü nk valamit vagy nem ú gy
reagá lunk valamire, ahogy szeretné nk. Figyelmü nket arra
ö sszpontosı́tjuk, hogy osztá lyozzuk, elemezzü k é s meghatá rozzuk a
hibá k sú lyossá gá t ahelyett, hogy azt né zné nk meg, hogy má soknak é s
nekü nk mire van szü ksé gü nk, amit nem kapunk meg. Igy vá lik a
pá rom „kö vetelő dző vé é s magatehetetlenné ”, ha tö bb kedvessé get
szeretne, mint amennyit é n nyú jtok neki. Ha azonban é n vá gyom
tö bb kedvessé gre, mint amennyit nyú jt nekem, akkor má r „zá rkó zott
é s é rzé ketlen”. Ha a munkatá rsamnak fontosabbak a ré szletek, mint
nekem, akkor ö „sző rszá lhasogató é s rugalmatlan”. Ha viszont nekem
fontosabbak a ré szletek, mint neki, akkor ő „hanyag é s rendetlen”.
22
A másik ember elemzése és véleményezése valójában saját
igényeink és értékeink kifejezése.
Meggyő ző dé sem szerint embertá rsaink ilyen elemző

vé lemé nyezé se sajá t é rté keink é s igé nyeink tragikus mó don tö rté nő
kifejezé se.
Azé rt tragikus, mert ha ebben a formá ban fejezzü k ki é rté keinket
é s szü ksé gleteinket, akkor é pp azokban erő sı́tjü k a vé dekezé st é s az
ellená llá st, akiknek a viselkedé se szá munkra a legfontosabb, vagy ha
mé gis hajlandó ak é rté keink szerint cselekedni, mert egyeté rtenek a
hibá jukkal kapcsolatos vé lemé nyü nkkel, akkor ezt való szı́nű leg
fé lelembő l, bű ntudatbó l vagy szé gyenkezé sbő l fogjá k megtenni.
Drá gá n izetü nk meg azé rt, ha é rté keinkhez é s igé nyeinkhez a
kö rü lö ttü nk é lő k nem szı́vbő l jö vő en igazodnak, hanem fé lelembő l,
bű ntudatbó l vagy szé gyenkezé stő l hajtva! Elő bb vagy utó bb meg
fogjuk tapasztalni azok jó indulatá nak a csö kkené sé t, akik az
é rté krendü nket kü lső vagy belső ké nyszer hatá sá ra fogadjá k el.
Erzelmileg ő k maguk is meg izetnek ezé rt, mert minden bizonnyal
bosszankodnak é s csö kken az ö nbizalmuk, amikor a mi
é rté krendü nket fé lelembő l, bű ntudatbó l vagy szé gyenkezé sbő l
fogadjá k el. Tová bbá minden alkalommal, amikor ezeket az
é rzé seiket az agyukban velü nk kapcsoljá k ö ssze akkor csö kken az
esé lyü nk arra, hogy a jö vő ben együ tté rzé ssel kezelik majd az
igé nyeinket é s az é rté krendü nket.
Fontos itt kü lö nbsé get tenni értékítélet é s morális ítélet kö zö tt.
Mindannyian hozunk é rté kı́té letet az é letben fontosnak tartott
dolgokkal kapcsolatban; pé ldá ul é rté kelhetjü k az ő szintesé get, a
szabadsá got, a bé ké t. Erté kı́té leteink tü krö zik arra vonatkozó
hitrendszerü nket, hogy szerintü nk miké nt tudjuk az é letet a
legjobban szolgá lni. Morális ítéleteket olyan emberekrő l é s
magatartá sformá kró l hozunk, akik, illetve amelyek nem igazodnak
é rté kı́té leteinkhez. Pé ldá ul: „Az erő szak rossz. Akik megö lnek
má sokat, azok gonosz emberek.” Ha az együ tté rzé s kifejezé sé t
tá mogató kö rnyezetben nő ttü nk volna fel, akkor megtanultuk volna
kifejezni é rté krendü nket é s igé nyeinket, s nem té telezné nk fel
azonnal hibá t, amint nem lá tjuk azokat é rvé nyesü lni. „Az erő szak
23
rossz” gondolat helyett pl. azt mondaná nk, hogy „fé lelmet kelt
bennem a kon liktusok erő szakos megoldá sa. En az ilyen ü gyek má s
mó don tö rté nő kezelé sé t é rté kelem.”
A nyelv é s az erő szak kapcsolata O. J. Harvey-nek, a coloradó i
egyetem pszicholó giaprofesszorá nak a kutatá si té má ja. Szá mos
orszá g irodalmá nak vé letlenszerű en vett mintá iban megvizsgá lta
azon szavak gyakorisá gá t, amelyek embereket osztá lyoznak é s
minő sı́tenek. Szoros ö sszefü ggé st talá lt e szavak haszná latá nak
gyakorisá ga é s az adott orszá gban elő forduló erő szakos
cselekmé nyek szá ma kö zö tt! Oszinté n szó lva nem lep meg, hogy
jelentő sen kevesebb erő szak fordul elő azokná l a né pekné l, ahol
emberi szü ksé gletekben gondolkoznak, mint ott, ahol az emberek
„jó nak” vagy „rossznak” bé lyegzik meg egymá st, é s mé lyen hisznek
abban, hogy a „rosszak” bü nteté st é rdemelnek. Az amerikai gyerekek
á ltal leginká bb né zett televı́zió s programok 75%-á ban a fő hő s
embereket gyilkol vagy ver meg. Ez az erő szak á ltalá ban a mű sor
„csú cspontja”. A né ző k, akiket megtanı́tottak arra, hogy a rossz
embereket meg kell bü ntetni, gyö nyö rkö dve né zik az erő szakot...
Az emberek osztályozása és megítélése hozzájárul az erőszak

terjedéséhez.
A Gyengeségből cı́mű kö nyvé ben Andrew Schmookler a Harvard

Egyetem kon liktus feloldá sokkal foglalkozó tanszé ké nek
munkatá rsa azt á llı́tja, hogy minden – szavakban megfogalmazott,
lelki vagy testi, é s csalá dtagok, tö rzsek vagy nemetek kö zö tti erő szak
olyan gondolatmenetbő l szá rmazik, amely a kon liktus oká t az
ellenfé l hibá já nak tartja. Schmookler tová bbá azt is á llı́tja, hogy az
ilyen gondolkodá sú emberek ké ptelenek meglá tni ö nmaguk é s
má sok sebezhető sé gé t, tehá t azt, hogy az egyé n mit é rezhet,
kı́vá nhat, hiá nyolhat, mitő l fé lhet stb. A hideghá ború alatt
megtapasztalhattuk ennek a veszé lyes gondolkodá smó dnak a
mechanizmusá t.
Vezető ink a volt Szovjetunió t „gonosz hatalomnak” tekintetté k,
amely az amerikai é letmó dot pró bá lja elpusztı́tani. A szovjet vezető k
az Egyesü lt Allamok lakosait „imperialista elnyomó knak” nevezté k,
24
akik ő ket akarjá k leigá zni. Egyik fé l sem ismerte fel é s el, hogy e
minő sı́té sek mö gö tt való já ban fá jdalom hú zó dik meg.
ÖSSZEHASONLÍTÁS
Az összehasonlítás az ítélkezés egy formája.
Az ı́té lkezé s egy má sik formá ja az ö sszehasonlı́tgatá s. Dan

Greenberg a Hogyan érezzük magunkat nyomorultul? cı́mű
kö nyvé ben a humor segı́tsé gé vel mutatja be az ö sszehasonlı́tgató
gondolkodá smó d rejtett, rá nk gyakorolt hatá sá t. Azt javasolja, hogy
azok, akik nyomorultul kı́vá njá k magukat é rezni, kezdjé k el magukat
má sokhoz hasonlı́tgatni. Az ez ü gyben mé g gyakorlatlanok szá má ra
né há ny elvé gzendő feladatot ı́r elő . Az első ben egy olyan nő é s fé r i
teljes alakos ké pe szerepel, ami megfelel a mai tö megtá jé koztatá s
sugallta szé psé gideá lnak. Az olvasó k teendő je, hogy jegyezzé k fö l
sajá t testmé reteiket, majd hasonlı́tsá k azokat ö ssze a ké pé n latható ,
vonzó alakok mellett fö ltü ntetett adatokkal, s ezt kö vető en
rá gó djanak a kü lö nbsé geken…
A gyakorlat garantá ltan kivá ltja az ı́gé rt hatá st: az ö sszehasonlı́tá s
elő rehaladtá val egyre nyomorultabbul é rezzü k magunkat. Miutá n a
lehető legmé lyebb depresszió ba sü llyedve lapozunk egyet,
fö lfedezzü k, hogy az emlı́tett, első gyakorlat csupá n kö nnyed
bemelegı́té s volt. Mivel a testi szé psé g viszonylag felszı́nes valami,
ezé rt Greenberg lehető sé get ad nekü nk arra, hogy immá r olyan
szempontbó l is ö sszehasonlı́tsuk magunkat má sokkal, ami má r
igazá n szá mı́t, nevezetesen az é letü nkben elé rt eredmé nyek teré n. A
telefonkö nyvet hı́vja segı́tsé gü l, hogy az olvasó k vé letlenszerű en
talá lhassanak olyan egyé neket, akikkel ö sszehasonlı́thatjá k magukat.
Az első né v, amelyet a telefonkö nyvbő l ő á llı́tó lag vé letlenszerű en
kivá lasztott; Wolfgang Amadeus Mozart. Greenberg fö lsorolja, hogy
tizené ves korá ra Mozart há ny nyelvet sajá tı́tott el, é s há ny
zenedarabot ı́rt. Ezt kö vető en fö lszó lı́tja az olvasó t, hogy vesse
papı́rra az é leté ben eddig elé rt, valamennyi eredmé nyé t, majd
25
hasonlı́tsa azt ö ssze Mozart 12 é ves korá ig nyú jtott teljesı́tmé nyé vel,
s ezutá n merengjen el a kü lö nbsé geken…
Hogy az effajta gondolkodá smó d milyen haté konyan gá tolja az
együ tté rzé st magunk é s má sok irá nyá ban az mé g azoknak az
olvasó knak is nyilvá nvaló vá vá lhat, akik soha tö bbé nem kerü lnek ki
az ezen gyakorlatok gerjesztette nyomorú sá gé rzé sbő l.
A FELELŐSSÉG TAGADÁSA
Használt nyelvezetünk elkeni személyes felelősségünket.
Az é letidegen kommuniká ció má sik formá ja a felelő ssé g tagadá sa.
Az é letidegen kommuniká ció elkeni a té nyt, hogy mindannyian
felelő sek vagyunk gondolatainké rt, é rzé seinké rt é s tetteinké rt. Az
olyan á ltalá nosı́tó kifejezé s, mint a „kell” – pé ldá ul: „vannak olyan
dolgok, amiket meg kell tenni, aká r tetszik, aká r nem” – azt mutatja,
hogy az ilyen fogalmazá s elkendő zi a szemé lyes felelő ssé get.
„Az ember ú gy é rzi” vagy „bű ntudatot é bresztesz bennem”
kifejezé sek is azt pé ldá zzá k, hogy miké nt há rı́tjuk má sra a
felelő ssé get sajá t é rzé seinké rt é s gondolatainké rt.
Hannah Arendt Eichmamn Jeruzsálemben cı́mű kö nyvé ben, amely
Adolph Eichmann ná ci tiszt há ború s bű nperé t dokumentá lja, idé zi
Eichmannt, aki elmondja, hogy a tiszti karban speciá lis nyelvezetet
haszná ltak a felelő ssé g elhá rı́tá sá ra. „Amlsspraehe”-nak hı́vtá k, ami
magyarul kö rü lbelü l „hivatali nyelvet” vagy „bü rokrata nyelvet”
jelent. Pé ldá ul arra a ké rdé sre, hogy mié rt tettek meg valamilyen
szö rnyű sé get, a vá lasz ı́gy hangzott: „muszá j volt”. Arra a ké rdé sre,
hogy mié rt volt „muszá j”, a vá lasz: „feletteseink parancsá ra” vagy „ez
volt az elő ı́rá s”, vagy „ez volt a tö rvé ny.”
Tettü nké rt akkor nem vá llaljuk a felelő ssé get, ha annak oká t a
kö vetkező k valamelyiké nek tulajdonı́tjuk:
• homá lyos, szemé lytelen erő k

„Kitakarítottam a szobámat, mert muszáj volt.”
26
• á llapotunk, diagnó zisunk, szemé lyes mú ltunk valamely esemé nye
„Azért iszom, mert alkoholista vagyok.”
• má sok tettei

„Azért verem a iamat, mert kiszaladt az utcára.”
• fő nö ki utası́tá s

„Azért hazudtam az ügyfelemnek, mert a főnököm utasított rá.”
• nyá jö sztö n

„Azért kezdtem el dohányozni, mert minden barátom cigizett.”
• szervezeti elő ı́rá s, szabá ly é s rendelkezé s

„Kizárlak az iskolából, mert ilyen vétség esetére az iskola
szabályzata ezt írja elő.”
• nemmel, tá rsadalmi helyzettel vagy é letkorral já ró szerep

„Utálom a munkámat, de végzem, mert el kell tartanom a
családomat.”
• lekü zdhetetlen vá gy

„Leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy megegyem azt a
csokoládét.”
Egy alkalommal, amikor szü lő k é s taná rok kö ré ben vitattuk meg
annak a beszé dmó dnak a veszé lyeit, amelyik azt sugallja, hogy nincs
vá lasztá si lehető sé gü nk, egy hö lgy dü hö sen tiltakozott:
„Má rpedig igenis vannak olyan dolgok, amiket meg kell tenned,
aká r tetszik, aká r nem! Es é n nem lá tok semmi kivetnivaló t abban,
hogy megmondjam a gyerekeimnek, hogy bizonyos dolgokat nekik is
meg kell tenniü k!” Arra a ké rdé sre, hogy pé ldá ul mit „kell” neki
tennie, ı́gy vá laszolt: „Ez kö nnyű ké rdé s. Miutá n innen hazaé rek,
fő znö m kell. Utá lok fő zni! Rettenetesen utá lok fő zni, de az elmú lt 20
é vben mindennap fő ztem, mé g akkor is, ha nagyon beteg voltam,
mert ez egyike azon dolgoknak, amelyeket egyszerű en meg kell
tennie az embernek.” Azt vá laszoltam, hogy szomorú vagyok, amikor
azt hallom, hogy é lete jelentő s ré szé t olyasmivel kell eltö ltenie, amit
27
utá l, mert azt ké nyszerbő l teszi, é s remé lem, hogy az EMK
megtanulá sa segı́t majd boldogı́tó bb alternatı́vá t talá lnia.
Orö mmel jelenthetem, hogy a hö lgy gyorsan tanult. A foglalkozá s
vé gé n hazament, é s bejelentette a csalá djá nak, hogy tö bbe nem akar
fő zni. A visszajelzé s lehető sé ge a csalá dja ré szé rő l 3 hé t mú lva
adatott meg, amikor is ké t ia ré szt vett egy má sik tanfolyamunkon.
Kı́vá ncsi voltam, hogyan reagá ltak mamá juk bejelenté sé re. Az
idő sebb iú fö lsó hajtott, „Marshall! Há lá t adtam Istennek!”
Taná cstalan tekintetemet lá tva, megmagyará zta: „Arra gondoltam
magamban, hogy ezentú l akkor vé gre talá n nem fog minden evé s
kö zben megá llá s né lkü l panaszkodni!”
Ki lehet cserélni a „nincs választásom” megfogalmazást olyan

megfogalmazásra, ami elismeri a választási lehetőségünket.
Egy má sik alkalommal, amikor iskolai taná csadá st vé geztem, az
egyik taná r ı́gy szó lt: „Utá lok osztá lyozni! Haszontalannak tartom, é s
csak szorongá st é breszt a diá kokban. De osztá lyoznom kell, mert ezt
kö veteli meg az iskola rendszabá lyzata.” Epp azt gyakoroltuk, hogyan
lehet ú gy beszé lni az osztá lyteremben, hogy az elő segı́tse a
tetteinké rt való tudatos felelő ssé gvá llalá st. Azt javasoltam a
taná rnak, hogy fordı́tsa le ennek szellemé ben az elő bbi mondatá t,
hogy „osztá lyoznom kell, mert ezt kö veteli meg az iskola
rendszabá lyzata”. Ké rtem, kezdje ú gy, hogy: „ú gy dö ntö k, hogy
osztá lyozni fogok, mert…” Té tová zá s né lkü l rá vá gta, hogy † „ú gy
dö ntö k, hogy osztá lyozni fogok, mert nem akarom elveszı́teni az
á llá somat”, majd gyorsan hozzá tette: „de é n nem szeretek ı́gy
fogalmazni, mert akkor ú gy é rzem, hogy é n vagyok é rte a felelő s…”
„Pontosan ezé rt javaslom, hogy mé gis ı́gy té gy” vá laszoltam.
Veszélyesek vagyunk, ha nem tudjuk, hogy felelősek vagyunk

viselkedésünkért, gondolkodásmódunkért érzelmeinkért.
Hasonló an é rzek, mint George Bernanos, francia regé ny- é s

ú jsá gı́ró , aki ı́gy ı́r:
28
Régóta úgy vélem, hogy ha egy napon az egyre hatékonyabban
pusztító technológia eltünteti fajunkat a Föld színéről, akkor
kihalásunkat nem lehet majd a kegyetlenség számlájára írni, és még
kevésbé persze a felháborodáséra, a megtorláséra és a bosszúálláséra,
amelyet a kegyetlenség von maga után… hanem a modern ember
engedelmességének, felelősségvállalása hiányának, a minden rendelet
szolgalelkű elfogadásának a számlájára.
Az eddig megtapaszt borzalmak é s az eljö vendő , az eddigiekné l is

nagyobb szö rnyű sé gek nem azt jelzik, hogy egyre tö bb lá zadó ,
engedetlen, kezelhetetlen ember é l vilá gszerte, hanem azt, hogy
folyamatosan nö vekszik az engedelmes, kö nnyen vezethető emberek
szá ma.
AZ ÉLETIDEGEN KOMMUNIKÁCIÓ EGYÉB

FORMÁI
Az együ tté rzé s egy má sik jellegzetes akadá lya, ha vá gyainkat
kö vetelé sek formá já ban fogalmazzuk meg. A kö vetelé s nyı́ltan vagy
burkoltan szemrehá nyá ssal vagy bü nteté ssel fenyegeti meg azt, aki
nem tesz neki eleget. Ez kultú rá nkban a kommuniká ció á ltalá nosan
elterjedi formá ja, kü lö nö sen a hatalmi helyzetben lé vő k ré szé rő l.
Az embereket semmire sem lehet kényszeríteni.
Fö lbecsü lhetetlen é rté kű lecké t kaptam gyermekeimtő l a

kö vetelé sekrő l. Egy ideig valahogy azt hittem, hogy szü lő ké nt az a
dolgom, hogy gyerekeimmel szemben kö vetelé seket tá masszak.
Hamarosan rá kelleti azonban jö nnö m, hogy a vilá g ö sszes kö vetelé se
együ ttvé ve sem elé g erő s ahhoz, hogy gyermekeimné l ily mó don
bá rmit is elé rjek. Megszı́vlelendő lecke ez nekü nk, szü lő knek,
taná roknak é s cé gvezető knek, akik azt hisszü k, hogy az a dolgunk,
hogy megvá ltoztassunk é s helyes viselkedé sre bı́rjunk má sokat.
29
Gyermekeim tanı́tottak meg arra, hogy nem tudom ő ket
engedelmessé gre kényszeríteni. Legfeljebb azt é rhetem el, hogy
utó lag azt kı́vá njá k, bá rcsak engedelmeskedtek volna, mert akkor
elkerü lhetté k volna a bü nteté st. Ké ső bb arra is megtanı́tottak, hogy
ha ostoba mó don bü nteté ssel mé gis annak kı́vá ná sá ra ké sztettem
ő ket, hogy bá rcsak engedelmeskedtek volna, akkor – megfelelő
eszkö zö kkel – ő k is el tudjá k é rni, hogy ké ső bb é n kı́vá njam, hogy
bá rcsak ne ké nyszerı́tettem volna ő ket semmire…
Ezt a té má t majd akkor fogjuk alaposabban szemü gyre venni,
amikor megtanuljuk megkü lö nbö ztetni a ké ré seket a kö vetelé sektő l –
ami az EMK lé nyeges ré sze.
A „ki mit érdemel” képleten alapuló gondolkodásmód

meggátolja az együttérző kommunikációt.
Az é letidegen kommuniká ció tová bbi eleme az a ké pzet, hogy

bizonyos cselekedetek jutalmazá st, má sok bü nteté st é rdemelnek. Ezt
a gondolkodá smó dot a „megé rdemel” szó fejezi ki. pl.: „megé rdemli a
bü nteté st azé rt, amit tett.” „Rosszasá got” felté telez azok ré szé rő l,
akik egy bizonyos mó don viselkedtek, é s bü nteté st ró ki rá juk, hogy
megbá njá k tettü ket é s vá ltoztassanak magatartá sukon. Hitem szerint
mindenkinek é rdeke, hogy az emberek ne azé rt vá ltozzanak, hogy ı́gy
elkerü ljé k a bü nteté st, hanem azé rt, mert lá tjá k, hogy a vá ltozá s a
hasznukra vá lik.
Az életidegen kommunikációnak mély ilozó iai és politikai

gyökerei vannak.
Legtö bben gyerekkorunktó l kezdve az olyan beszé dmó dba

tanultunk bele, ami arra ö sztö nö z, hogy minő sı́tsü nk,
ö sszehasonlı́tsunk, kö veteljü nk é s hangsú lyozzuk a vé lemé nyü nket,
á m az é rzé seinkrő l é s a szü ksé gleteinkrő l lehető leg hallgassunk. Az
é letidegen Kommuniká ció gyö kerei szerintem az emberi
termé szetrő l vallott né zeteink tö bb é vszá zada kialakult rendszeré be
nyú lnak vissza. Ezek a né zetek a velü nk szü letett gonoszsá got é s
30
tö ké letlensé gé t hangsú lyozzá k, é s nem kı́vá natos termé szetü nk
megzabolá zá sá ra a nevelé si hı́vjá k segı́tsé gü l. Az ilyen nevelé s
gyakran ké telyeket é breszt bennü nk é rzé seink é s igé nyeink
jogossá gá t illető en. Má r igen iatalon megtanuljuk elvá gni magunkat
a benső nkben zajló folyamá toktó l. Az é letidegen kommuniká ció
egyszerre forrá sa é s fenntartó ja a hierarchikus tá rsadalomnak,
amelynek mű kö dé se nagyszá mú befolyá solható , szolgalelkű
á llampolgá ri felté telez. Ha kapcsolatba kerü lü nk é rzé seinkkel é s
szü ksé gleteinkkel, akkor tö bbé má r nem leszü nk jó szolgá k, nem
leszü nk az é let alá rendelt szereplő i.
31
ÖSSZEFOGLALÁS
Termé szetü nkbő l adó dik, hogy é lvezetes szá munkra
együ tté rzé ssel adni é s kapni. Azonban sok olyan „é letidegen
kommuniká ció s” formá t tanultunk meg, amelyek a magunkat é s a
má sokat sé rtő beszé dhez é s magatartá shoz vezetnek. Az é letidegen
kommuniká ció egyik formá ja a morá lis ı́té let, amely rosszasá got vagy
hibá t felté telez azok ré szé rő l, akik nem a mi é rté krendü nk szerint
viselkednek. A má sik formá ja az ö sszehasonlı́tá s, ami gá tolhatja a
magunk é s a má sik ember irá nti együ tté rzé sü nket. Az é letidegen
kommuniká ció azt is elkendő zi, hogy való já ban mi vagyunk a
felelő sek gondolatainké rt, é rzé seinké rt é s tetteinké rt. Vá gyaink
kö vetelé s formá já ban tö rté nő megfogalmazá sa ugyancsak jellemző je
ennek a nyelvezetnek, é s szinté n gá tolja az együ tté rzé st.
32
3. fejezet
ÍTÉLKEZÉS NÉLKÜL FIGYELNI

„FIGYELJ!!! Alig van ennél fontosabb, szebb.”
Frederick Buechner, lelkész
Elviselem, amikor megmondod,

mit tettem és mit nem.
Értelmezéseidet is elviselem.
De kérlek, e kettőt sose keverd össze!
Ha össze akarod zavarni a dolgainkat,

elárulhatom a titkát:
keverd össze cselekedeteimet
az azzal kapcsolatos véleményeddel!
Mondhatod, hogy csalódtál

az el nem végzett házimunka láttán,
de ha "felelőtlennek" nevezel,
azzal sohasem fogsz tettre késztetni.
És mondd meg, ha sértve érzed magad,

amikor a közeledésedet elhárítom,
de ha érzéketlennek és hidegnek nevezel,
azzal nem növeled jövőbeli esélyeidet.
Igen, elviselem, amikor megmondod,

mit tettem és mit nem.
Értelmezéseidet is elviselem.
De kérlek, e kettőt sose keverd össze!
MBR
33
Az EMK első alkotó elemé nek feladata az, hogy szé tvá lassza a
meg igyelé st é s az ı́té lkezé st. Alaposan meg kell igyelnü nk a
kö zé rzetü nket befolyá soló jelensé geket, tehá t amit lá tunk, hallunk
vagy tapintunk, á m ané lkü l, hogy ebbe aká r csö ppnyi ı́té lkezé st is
vegyı́tené nk! A kö vetkező oldalon szereplő rajzos pé lda demonstrá lja
a szı́ntiszta meg igyelé s é s az ı́té lkezé st is tartalmazó meg igyelé s
kö zti kü lö nbsé get.
Ha a meg igyelést és az ítélkezést keverjük, akkor az emberek

hajlamosak a mondandónkból kritikát kihallani.
A meg igyelé s fontos eleme az EMK-nak, amivel vilá gosan é s

ő szinté n jelezzü k a má sik emberhez való viszonyunkat. Ha azonban
meg igyelé sü nkhö z é rté kı́té letet is keverü nk, azzal má r jelentő s
mé rté kben csö kkentjü k annak esé lyé t, hogy beszé lgető partnerü nk
meghallja a neki szá nt ü zenetü nket. Szavainkat vá rható an sokkal
inká bb kritiká nak vé li majd, ami ellená llá st vá lt ki belő le
mondandó nkkal szemben.
Az EMK nem kö veteli meg, hogy teljesen objektı́vek maradjunk é s
minden esetben tartó zkodjunk a vé lemé nynyilvá nı́tá stó l. Csupá n azt
javasolja, hogy válasszuk el egymástól a meg igyelé sü nket é s a
vé lemé nyü nket. Az EMK olyan „folyamatnyelv”, ami a merev, statikus
á ltalá nosı́tá sok helyett arra biztat, hogy a vé lemé nyedet mindig az
időhöz és az adott környezethez konkrétan kapcsoló dó meg igyelé sek
alapjá n alakı́tsd ki. Wendell Johnson, szemantiká val foglalkozó
szakember mutatott rá elő szö r arra, hogy milyen sok gondot okozunk
magunknak azzal, ha az á llandó an vá ltozó való sá g leı́rá sá ra statikus
megfogalmazá st haszná lunk: „Nyelvü nk tö ké letlen eszkö z, amit ré gen
é lt é s tudatlan ő seink alkottak meg. Animista – a termé szeti erő ket é s
jelensé geket megszemé lyesı́tő – nyelvezettel rendelkezü nk, ami a
tulajdonsá gaival arra ö sztö nö z, hogy vá ltozatlan, á llandó , egymá shoz
hasonló . »normá lis« jelensé geket ı́rjunk le vele, hogy vará zslatos
á talakulá sokró l, gyorsan bekö vetkező gyó gyulá sokró l, egyszerű
problé má kró l é s vé gleges megoldá sokró l beszé ljü nk vele. A vilá g
azonban, amelyet ezzel a nyelvvel akarunk szimbolizá lni, a folyamatok,
a vá ltozá sok, a kü lö nbsé gek, a dimenzió k, a tevé kenysé gek, a
34
kapcsolatok a nö vekedé s, a kö lcsö nhatá sok, a fejlő dé s, a tanulá s é s a
komplexitá s vilá ga! Való já ban az az egyik alapvető problé má nk, hogy
ellentmondá s feszü l a folyamatosan vá ltozó vilá gunk é s az alkalmazott
nyelvi formá ink viszonylagos statikussá ga kö zö tt.”
Kollegá im, Ruth Bebermeyer, dalszö vegé ben szembeá llı́tja
egymá ssal a statikus nyelvet é s a „folyamatnyelvet”, s ezzel
megvilá gı́tja az ı́té lkezé s é s a meg igyelé s kö zti kü lö nbsé get.
Sosem találkoztam még lusta emberrel:

de olyan emberrel már igen, akit –
amíg igyeltem őt – még sosem láttam futni.
És találkoztam már olyan emberrel is,
aki néha megtette, hogy ebéd és vacsora között
ledőlt aludni, vagy otthon maradt egy esős napon,
de lusta, az nem volt. Mielőtt bolondnak néznél,
gondolkodj el, lusta volt-e ő valóban,
vagy csak olyan dolgokat tett,
amiért mi valakire a „lusta" címkét akasztjuk?
Sosem találkoztam még hülye gyerekkel;

de olyan gyerekkel már igen, aki néha
számomra érthetetlen dolgokat művelt,
vagy úgy tett meg valamit, ahogy én nem tettem volna.
Találkoztam már olyan gyerekkel is,
aki másként látta a világot, mint én,
de hülye, az nem volt. Mielőtt hülyének neveznéd,
gondolkodj el, hülye gyerek volt-e ő, vagy csak olyan,
aki más dolgokat tudott, mint te?
Bárhogy is kerestem,
még sosem találkoztam szakáccsal;
de olyan emberrel már igen,
aki a vacsoránkat a hozzávalókból összeállította.
És olyannal is, aki begyújtotta a tűzhelyet,
s igyelte, hogy megfőtt-e már rajta az étel.
Igen, ilyent már láttam, de szakácsot még nem találtam.
Áruld el, amikor ránézel, szakácsot látsz-e
35
vagy egy embert, aki olyant tesz,
amit mi főzésnek nevezünk?
Akit egyesek lustának mondanak,

azt mások fáradtnak vagy lazának.
Akit egyesek hülyének neveznek,
azt mások csak másfajta gondolkodásúnak.
Szóval arra jöttem rá, hogy elkerülhetjük a zavart,
ha nem keverjük össze azt, amit látunk,
azzal, ami a véleményünk róla.
Mielőtt még rám szólnál, azt is elismerem,
hogy ez csak az én véleményem.
Ké t ember megy az utcá n. Az egyik pé nzt ad egy utcazené sznek.
Megszó lal a má sik: Tú lsá gosan bő kezű vagy!
36
Ké t ember megy az utcá n. Az egyik pé nzt ad egy utcazené sznek.
Megszó lal a má sik: Ha 5000 Ft-ot adsz egy utcazené sznek, akkor
szerintem tú l bő kezű vagy.
Az olyan negatı́v megjelö lé s hatá sa, mint a „lusta” vagy a „hü lye”,
elé g nyilvá nvaló , de az olyan pozitı́v vagy lá tszó lag kö zö mbö s cı́mké k,
mint „szaká cs” is akadá lyozzá k, hogy a má sik embert lé nye
teljessé gé ben lá thasd.
AZ EMBERI ÉRTELEM LEGMAGASABB SZINTJE
J. Krishnamurti indiai ilozó fus egyszer megjegyezte, hogy az emberi

é rtelem legmagasabb foká ra szerinte az lé pett fö l, aki má r mindent
é rté kelé s é s ı́té lkezé s né lkü l tud meg igyelni. Amikor elő szö r olvastam
ezt a kijelenté st, rö gtö n a „micsoda ostobasá g!” gondolata futott á t az
agyamon, mé g mielő tt rá jö hettem volna, hogy a gondolatra má ris egy
37
ı́té lkezé ssel reagá ltam… Sokunk szá má ra bizony nehé z ı́té let, kritika
é s egyé b, elemzé st tü krö ző reakció né lkü l, csupá n meg igyelé seket
té ve szó lni má s emberekrő l é s az ő magatartá sukró l.
Ennek nehé zsé gé re akkor igyeltem fel igazá n, amikor egy á ltalá nos
iskolá ba hı́vtak segı́teni, mert ott a taná rok é s az igazgató kö zö tt
gyakran tá madt kommuniká ció s problé ma. A kerü leti felü gyelő ké rt
fel, hogy segı́tsek fö loldani a kon liktust. Elő szö r csak a taná rokkal
akartam elbeszé lgetni, majd az igazgató val é s a taná rokkal együ tt.
Azzal kezdtem a megbeszé lé st, hogy megké rdeztem a taná rokat:
„Mit tesz az igazgató , ami ü tkö zik a ti szü ksé gletetekkel?” „Nagy a
szá ja!” – jö tt a gyors vá lasz az egyik taná rtó l. A ké rdé semre egy
meg igyelé s eredmé nyé t vá rtam vá laszul. A „nagy a szá ja” informá ció
ugyan tudtomra adta az illető pedagó gusnak az igazgató ró l alkotott
vé lemé nyé t, de nem tá jé koztatott arró l, vajon mit mond vagy tesz az
igazgató , amivel az adott taná rbó l a „nagy a szá ja” minő sı́té st vá ltja ki.
Miutá n felhı́vtam erre a igyelmet, egy má sik taná r ı́gy szó lt: „En
é rtem, mit é rt ezen a kollé gá m: hogy az igazgató tú l sokat beszé l.” Az
igazgató magatartá sá t vilá gosan lefestő meg igyelé s helyett ismé t egy
minő sı́té s hangzott el arró l, hogy mennyit beszé l az igazgató . A
harmadik taná r kijelentette: „Azt hiszi, hogy csak neki lehet
elmondá sra é rdemes gondolata.” Elmagyará ztam, hogy ha egy má sik
ember gondolatá t a telteibő l pró bá ljuk kikö vetkeztetni, az nem
ugyanaz, mintha meg igyeljü k a viselkedé sé t. Vé gü l a negyedik taná r is
kı́sé rletet tett ké rdé sem megvá laszolá sá ra: „Mindig a igyelem
kö zé ppontjá ban akar lenni.” Miutá n megjegyeztem, hogy ez is csak egy
arra vonatkozó kö vetkezteté s, hogy vajon mit akar egy má sik ember,
ké t taná r egyszerre mordult fel. „Há t nagyon nehé z a ké rdé sedet
megvá laszolni!”
Ezek utá n kö zö sen ké szı́tettü nk egy listá t azokró l, az igazgató ra
jellemző , konkrét viselkedési formákról, amelyek zavartá k ő ket. Nagyon
vigyá ztam, hogy a lista teljesen mentes legyen minden vé lemé nytő l. Az
é rtekezleteken az igazgató pl. a gyerekkorá ró l é s a há ború s emlé keirő l
mesé lt, ami miatt a tervezettné l sokszor aká r 20 perccel is ké ső bb
vé geztek. Ké rdé semre, hogy szó ltak-e valaha is az igazgató nak, hogy
ez bosszantja ő ket, azt felelté k, hogy megpró bá ltá k, de mint kiderü lt,
mindig csak é rté kı́té letet tartalmazó megjegyzé sekkel. Ilyenkor sose
utaltak konkré t viselkedé si formá ra, mint pl. a gyakori
38
anekdotá zá sá ra. Beleegyeztek, hogy az igazgató val tartandó kö zö s
megbeszé lé sü nkö n elő hozakodnak ezzel a dologgal.
Az igazgató i é rtekezletnek má r az első perceiben vilá gossá vá lt
szá momra, hogy mirő l is beszé ltek a taná rok. Fü ggetlenü l attó l, hogy
é ppen mirő l is folyt a szó az igazgató ú jra é s ú jra kö zbevá gott: „Ez
eszembe juttatja azokat az idő ket…”, é s belekezdett egy tö rté netbe a
gyerekkorá ró l vagy a há ború s é lmé nyeirő l. Vá rtam, hogy a taná rok
hangot adjanak az igazgató viselkedé sé vel kapcsolatos kellemetlen
é rzé seiknek. Az EMK haszná lata helyett azonban
metakommuniká ció val fejezté k ki nemtetszé sü ket. Né há nyan
rosszalló an forgattá k a szemü ket, má sok feltű nő en á sı́toztak, egyikü k
pedig az ó rá já t né zte. Egy ideig elviseltem ezt a fá jdalmas jelenetet, de
vé gü l megké rdeztem: „Nem akar valaki mondani valamit?” Kı́nos
csend kö vetkezett. Az a taná r, aki elő szö r szó lalt meg a
megbeszé lé sü nkö n ö sszeszedte minden bá torsá gá t, az igazgató
szemé be né zett, é s ı́gy szó lt: „Ed! Tú l sokat dumá lsz…” Ahogy ez a
tö rté net is rá vilá gı́t, nem mindig kö nnyű ré gi szoká sainkon tú llé pni, é s
tö ké letesı́tem azt a ké pessé gü nket, hogy kü lö n vá lasszuk a
meg igyelé sü nket é s a vé lemé nyü nket. Vé gü l a taná roknak sikerü lt
rá mutatniuk azokra a konkré t dolgokra, amelyek nem tetszettek
nekik. Az igazgató igyelmesen vé gighallgatta ő ket, majd megké rdezte:
„Mié rt nem szó ltatok nekem errő l hamarabb?” Elismerte, hogy tud
mesé lé si hajlamá ró l, é s rö gtö n bele is fogott egy ezzel a hajlamá val
kapcsolatos tö rté neté be… Fé lbeszakı́tottam – udvariasan é s kö zö ltem
vele a meg igyelé semet, hogy ismé t ugyanazt teszi. A megbeszé lé st
olyan lehető sé gek kö zö sen vé gzett ö sszegyű jté sé vel fejeztü k be,
amelyek segı́tsé gé vel ezentú l a taná rok inoman tudtá ra adhatjá k az
igazgató nak, ha a tö rté neteit nem fogadjá k ö rö mmel.
A kö vetkező tá blá zat a vé lemé nnyel kevert é s a vé lemé nytő l –
é rté kelé stő l – kü lö nvá lasztott meg igyelé sekre is mutat pé ldá kat.
Kommunikáció Példa az Példa az

értékítélettel értékítélettől
keveredő különválasztott
meg igyelésre meg igyelésre
A lenni ige haszná lata, Tú lsá gosan Amikor azt lá tom,
39
annak jelzé se né lkü l, hogy bő kezű vagy hogy az
az é rté kelő felelő ssé get ebé dpé nzedet az
vá llalna a vé lemé nyé ért. utolsó illé rig
má soknak adod, azt
gondolom, hogy tú l
bő kezű vagy.
Ité lkezé st is sugalló igé k Dani halogatja a Dani a vizsgá ira csak
haszná lata. teendő it az azokat megelő ző
este kezd tanulni
Olyan á llı́tá s, ami azt Nem ké szü l el Nem hiszem, hogy
sugallja, hogy egy má sik idő re a idő re elké szü l a
szemé ly gondolatai, dolgozatá val. dolgozatá val. vagy:
é rzé sei, szá ndé kai vagy Azt mondta, hogy
vá gyai alapjá n ez az „nem ké szü lö k el
egyetlen kö vetkezteté s idő re a
vonható le. dolgozatommal.”
A jó slá s é s a bizonyossá g Ha nem Ha nem
ö sszekeveré se. harmonikusan harmonikusan
ö sszeá llı́tott ö sszeá llı́tott é trenden
é trenden é lsz, é lsz, akkor attó l
akkor romlani tartok, esetleg
fog az egé szsé gi romlani fog az
á llapotod! egé szsé gi á llapotod.
Az á llı́tá ssal kapcsolatos A cigá nyok Mé g sosem lá ttam a
konkré tumok mellő zé se. elhanyagoljá k a Ró zsa utca 16. alatt
há zuk kö rü li lakó cigá ny csalá dot a
terü letet. já rdá jukon havat
lapá tolni.
Ké pessé geket megjelö lő Kiss Bé la rossz Kiss Bé la az utó bbi
szavak haszná lata a focista. 20 meccsen egyetlen
bennü nk rejlő ı́té lkezé s gó lt sem lő tt.
jelzé se né lkü l.
Hatá rozó szavak é s Já nos csú nya Nekem nem tetszik
mellé knevek haszná lata a Já nos kü lseje.
40
bennü nk rejlő ı́té lkezé s.
jelzé se né lkü l.
Megjegyzés: a mindig, soha, valaha, valahányszor stb. szavak

meg igyelé st fejeznek ki, ha a kö vetkező mó dokon haszná ljuk ő ket:
• Valahá nyszor meg igyeltem Já nost telefoná lá s kö zben, mindig
legalá bb 30 percen á t beszé lt.
• Nem emlé kszem, hogy valaha is ı́rtá l volna nekem.
Né ha ezeket a szavakat tú lzá sok megfogalmazá sá ra haszná ljá k,
amely esetben má r keveredik a meg igyelé s é s az ı́té lkezé s:
• Mindig dolgod van!

• Soha sincs itt, amikor szü ksé g lenne rá !
Ha ezeket a szavakat tú lzá sok kifejezé sé re haszná ljuk, akkor
reakció ké nt tö bbnyire nem együ tté rzé st, hanem vé dekezé st
tapasztalhatunk.
A gyakran, a ritkán é s hasonló szavak haszná lata szinté n
hozzá já rulhat a meg igyelé s é s a vé lemé ny ö sszekeveré sé hez.
Értékítélet Meg igyelés

Ritká n vagy partner Az utó bbi há rom alkalommal, amikor
olyan programhoz, valamilyen programot javasoltam, neked
amihez kedvem van. ahhoz nem volt kedved.
Gyakran lá togat meg. Hetente legalá bb há romszor meglá togat.
41
ÖSSZEFOGLALÁS
Az EMK első alkotó eleme a meg igyelé s é s a vé lemé nynyilvá nı́tá s
szé tvá lasztá sa. Ha ugyanis ö sszekeverjü k e kettő t, akkor
beszé lgető partnerü nk hajlamos a szavainkbó l kritiká t kihallani é s
ellená llni annak, amit mondunk. Az EMK dinamikus nyelv, ami ellenzi
a merev á ltalá nosı́tá sokat. Helyettü k a konkré t idő ponthoz é s
helyzethez kapcsolt meg igyelé seket javasolja, pl. „Kiss Bé la rossz
focista” kijelenté s helyett: „Kiss Bé la az utó bbi 20 meccsen egyetlen
gó lt sem lő tt.”
42
Az EMK a gyakorlatban!
Az EMK egyik tanuló ja ö nké ntes munká t vé gzett az
é lelmiszersegé lyeket elosztó kö zpontban. Egy alkalommal
megdö bbenve hallotta az egyik, é pp ú jsá got olvasó munkatá rsá tó l a
kö vetkező mondatot: „Ujra meg ké ne bé lyegezni a fattyú kat ebben az
orszá gban!”
Az EMK-t tanuló asszony megszokott reakció ja az ilyen kijelenté sre
korá bban az lelt volna, hogy egy szó t sem szó l, mé lyen elı́té li
magá ban a má sikat, majd ké ső bb, a helyszı́ntő l tá vol, ö nmagá ban
dolgozza fel az é rzé seit. Ezú ttal azonban eszé be jutott az a lehető sé g,
hogy a megdö bbentő szavak mö gö tt meghú zó dó érzésekre é s
szükségletekre igyeljen.
Asszony: (Először ellenőrzi, hogy jól tippelte-e meg, mit igyelt meg
a munkatársa.) – Talá n á llapotos tiné dzserekrő l olvasol az ú jsá gban?
Munkatárs: – Igen. Hihetetlen, há nyan vannak!
Asszony: (Most a munkatárs érzésére igyel, s arra, hogy vajon
milyen kielégítetlen szükségletéből eredhet az érzése.) – Azé rt
há borodtá l fel, mert azt szeretné d, ha a gyerekek stabil csalá dban
nő né nek lel?
Munkatárs: – Há t persze! Az apá m megö lt volna, ha ilyesmit
teszek!
Asszony: – Szó val az jutott eszedbe, hogy milyen volt a teherbe
esett lá nyok helyzete a te idő dben?
Munkatárs: – Naná ! Mi tudtuk, mi vá r rá nk, ha teherbe esü nk!
Allandó an rettegtü nk ennek a lehető sé gé tő l, nem ú gy, mint a mai
lá nyok!
Asszony: – Dü hı́t, hogy a manapsá g teherbe eső lá nyok nem fé lnek
a bü nteté stő l?
Munkatárs: – Há t a fé lelem é s a bü nteté s legalá bb hatott. Azt ı́rjá k
itt, hogy vannak olyan lá nyok, akik tö bb fé r ival is lefekszenek,
43
csakhogy teherbe essenek! Dö bbenetes! Ok csak szü lnek, mi meg, a
tá rsadalom tö bbi tagja, izessü nk é rte!
Ebben az á llı́tá sban az asszony ké l kü lö nbö ző é rzé st is
megfogalmazó dni hallott: megdö bbené st amiatt, hogy egyes lá nyok
szá ndé kosan teherbe esnek, é s bosszú sá got, hogy az ı́gy megszü letett
gyerekeké rt a szá mlá t vé gü l az adó izető knek kell á llniuk.
Gondolkozott, hogy melyik é rzé sre irá nyı́tsa az empá tiá já t.
Asszony: – Megdö bbent, hogy manapsá g ú gy esnek teherbe

emberek, hogy nem tö rő dnek a jó hı́rü kkel, a kö vetkezmé nyekkel é s a
pé nzü gyi helyzetü kkel... mindazzal, amivel ti annak idejé n nagyon is
szá moltatok?
Munkatárs: (Mivel érzi, hogy megdöbbenésre, megértésre talált,
ezért tovább lép másik érzelmére, a bosszúságra. Gyakran
tapasztalható, hogy ha a beszélőben az, érzések keveréke dúl, akkor
azokhoz az érzésekhez kanyarodik vissza, amelyek még nem kaptak
empatikus igyelmet. Az érzések összetett mixtúrája esetén a
hallgatónak nem kell azonnal és egyszerre re lektálnia valamennyi
érzésre. Az együttérzés áramlása akkor is folytatódik, ha az egyes
érzések, egymást követően, újra és újra fölbukkannak.) – Ugy van. Es
mit tippelsz, a vé gé n ki izeti meg mindennek az á rá t?
Asszony: – Ugy lá tom felbő szı́t a dolog, mert azt tartaná d
helyé nvaló nak, ha az adó ké nt be izetett pé nzedet má sra kö ltené k,
igaz?
Munkatárs: – Naná ! Mesé ltem, hogy a iam é s a felesé ge
szeretné nek egy má sodik gyereket, de anyagilag nem engedhetik
meg maguknak, holott mindketten ké t munkahelyen is dolgoznak?
Asszony: – Gondolom bá natos vagy emiatt. Biztosan nagyon
szeretné l egy má sodik unoká t…
Munkatárs: – Igy igaz, de nemcsak magam miatt ö rü lné k neki.
Asszony: – Nyilvá n a iadnak is jó lenne, ha akkora csalá dja
lehetne, amekkorá t tervezett magá nak… (Bár az asszony csak részben
találta el, mégsem szakította meg az empátia folyamát, lehetővé téve
munkatársának, hogy folytassa gondolatmenetét, és egy másik
fájdalmát is szóvá tehesse.)
Munkatárs: – Igen. Az se jó , ha egy gyerek egykeké nt nő fel.
44
Asszony: – Ertem. Szó val azt szeretné d, ha Katinak egy kisö ccse
szü letne?
Munkatárs: – Há t az bizony nagyszerű lenne…
Enné l a pontná l az asszony megkö nnyebbü lé st é rzett a

munkatá rsá val kapcsolatban. Pillanatnyi csend tá madt. Az asszony
meglepve konstatá lta, hogy bá r tová bbra is jelé t akarja adni
vé lemé nyé nek, azt má r nem é rezte annyira sü rgető nek é s feszı́tő nek,
mert má r nem lá tott kiá ltó kontrasztot kettejü k á llá spontja kö zö tt.
Megé rtette a munkatá rsa megjegyzé se mö gö tt megbú vó é rzelmeket
é s szü ksé gleteket, é s ezé rt má r nem é rezte azt, hogy kettejü ket „egy
vilá g” vá lasztja el egymá stó l.
Asszony: – Tudod, amikor azt mondtad, hogy ú jbó l meg ké ne

bé lyegezni a fattyú kat (M), elő szö r igazá n megijedtem (E), mert
nagyon fontos nekem, hogy a segı́tsé gre szoruló k tá mogatá sá t
valamennyien, akik itt dolgozunk, egyformá n jelentő s ü gynek
é rezzü k (Sz). Az é telé rt idejá rok egy ré sze is lá nyanya (M), é s biztos
akarok lenni abban, hogy ő k itt szı́vesen lá tott emberek (Sz).
Elmondaná d, mit é rzel, amikor azt lá tod, hogy Dó ra, vagy Zsuzsa é s a
iú bará tja beté r hozzá nk? (K)
Az asszony az EMK elveinek megfelelő en fejezte ki magá t, vagyis a

modellnek mind a né gy elemé t – a meg igyelé st (M), az é rzé st (E), az
igé nyt – vagy má s szó val: szü ksé gletet – (Sz) é s a ké ré st (K) –
alkalmazta.
A pá rbeszé d tová bb folytató dott, amı́g az asszony meg nem
bizonyosodott annak a szü ksé gleté nek a teljesü lé sé rő l, hogy
munkatá rsa a lá nyanyá kat is kedvesen fogadja é s segı́ti. Ami azonban
enné l is fontosabb volt: az asszony gazdagabb lett azzal a
tapasztalattal, hogy má r ú gy ké pes kifejezni az egyet nem é rté sé t,
hogy az az ő szintesé gre é s a kö lcsö nö s tiszteletre irá nyuló igé nyé t is
kielé gı́tette.
A munkatá rsa is elé gedetten tá vozott, hiszen a tiné dzserek
teherbeesé sé vel kapcsolatos aggodalmai maradé ktalanul
meghallgatá sra talá ltak. Mindké t beszé lgető partner azt é rezhette,
hogy a má sik megé rtette ő t, é s erő sı́tette kapcsolatukat, hogy
45
ellensé geskedé s né lkü l oszthattá k meg egymá ssal az azonos é s az
egymá stó l elté rő né zeteiket. Az EMK né lkü l a kapcsolatuk a tö rté ntek
utá n kö nnyen lehet, hogy romlani kezdett volna, aminek a
mindkettejü k á ltal fontosnak tartott, kö zö s munká juk – a rá szoruló k
segı́té se é s gondozá sa – ká rá t lá thatta volna.
46
4. fejezet
AZ ÉRZELMEK AZONOSÍTÁSA ÉS
KIFEJEZÉSE
A maszk
Mindig ott a maszk,

fehérlik kecses kezében,
mindig egy maszk fedi az arcát.
Valójában a csukló
tartotta könnyedén.
Tette a dolgát:
de néha mintha
észrevétlen
az ujjhegyek
megremegtek volna.
Áll-e még a maszk?
Egy életen át furdalt a kíváncsiság,

de kérdezni sosem mertem.
Ám aztán egyszer –
minden bátorságomat összeszedve –
a maszk mögé pillantottam.
De lám, ott semmit sem találtam,
a maszk mögött nem volt ott az arc!
Egy kéz volt

ő csupán,
mely kecsesen
tartotta a maszkját.
47
(Ismereten szerző)
Az EMK első alkotó eleme az ı́té lkezé s né lkü li meg igyelé s; a
má sodik pedig az é rzé seink kifejezé se. Rollo May pszichoanalitikus
vé lemé nye szerint „az é rett ember annyi á rnyalatot ké pes
megkü lö nbö ztetni az é rzé sei kö zö tt – erő set é s szenvedé lyeset, vagy
inomat é s é rzé kenyt ahá ny zenei ré szlet alkot egy szimfó niá i.” May
szerint azonban sokan csak olyan kevé s é rzelemfajtá t ismernek, mint
„ahá ny hangjegy ké pezi az é bresztő kü rtjelé t”...
SÚLYOS ÁRA VAN A KI NEM MUTATOTT

ÉRZÉSEKNEK
Tö bbnyire nagyobb a szó kincsü nk az emberek kü lö nfé le

elnevezé sé re, mint é rzelmi á llapotunk pontos leı́rá sá ra. Diá kké nt 21
é vet hú ztam le az amerikai iskolarendszerben, á m egyetlen taná rra
sem emlé kszem, aki azt ké rdezte volna tő lem, hogy mit érzek. Az
é rzé sek egyszerű en nem szá mı́tottak a fontos dolgok kö zé . Erté knek
a „helyes gondolkodá smó d” szá mı́tott, s hogy mi a „helyes”, azt persze
a rangot é s tekinté lyt birtokló k de iniá ltá k. Alapvető en arra
trenı́roztak bennü nket, hogy elfogadjuk má sok irá nyı́tá sá t, s nem
arra, hogy kapcsolatba kerü ljü nk ö nmagunkkal. Azt tanultuk meg,
hogy folytonosan a fejü nkben é ljü nk, azt talá lgatva: „vajon má sok
szerint most mit helyé nvaló mondanom é s tennem?”
Hogy miké nt kezdő dhet meg az é rzé seinktő l való eltá volodá s, azt
jó l pé ldá zza sajá t, 9 é ves kori esetem. Egyik nap tanı́tá s utá n
elbú jtam az osztá lyteremben, mert az iskola elő tt né há ny iú vá rt,
hogy alaposan elagyabugyá ljon. Egy taná rnő é szrevett, é s felszó lı́tott,
hogy tá vozzak. Amikor elmagyará ztam neki, hogy fé lek kimenni az
é pü letbő l, ı́gy szó lt: „a nagy iú k nem fé lnek.” Né há ny é vvel ké ső bb a
sport teré n kaptam hasonló jellegű tanı́tá st. Az edző k azokat a
já té kosokat dicsé rté k meg, akik hajlandó ak voltak „mindent
beleadni”, é s akkor is tová bb já tszottak, amikor mar elviselhetetlen
testi fá jdalmat é reztek. Ezt a lecké t oly remekü l megtanultam, hogy
48
ké ső bb egy teljes hó napon á t já tszottam baseballt kezeletlen, tö rö tt
csukló val…
Az egyik EMK-s foglalkozá son egy kollé giumi diá k a szobatá rsá ró l
beszé lt, aki annyira hangosan hallgatta a magnó já t, hogy nem tud
tő le aludni. Amikor megké rtem, mondja el, mit é rez ilyenkor, ı́gy
felelt: „Ugy é rzem. hogy nem helyé nvaló ké ső este ilyen hangosan
zené t hallgatni.” Rá mutattam. hogy amikor az „é rzem” szó utá n a
„hogy" .szó t haszná lja, akkor a vé lemé nyé t fogalmazza meg é s nem az
é rzé seit. Megké rtem, pró bá lja meg ú jra. "Ugy é rzem, ha valaki ilyet
tesz, az szemé lyisé gzavara utal." Elmagyará ztam, hogy ez mé g mindig
vélemény volt, nem pedig érzés. Elgondolkodott, majd idegesen
kijelentette: „Semmilyen é rzé sem sincs az ü ggyel kapcsolatban!”
Ennek a diá knak nyilvá nvaló an erő s é rzé sei voltak, á m nem hogy
megfogalmazni, de mé g csak fö lismerni sem tudta ő ket! Gyakori
jelensé g az é rzelmek azonosı́tá sá nak é s kifejezé sé nek ilyen
nehezı́tettsé ge. Tapasztalatom szerint kü lö nö sen jellemző az
ü gyvé dekre, a mé rnö kö kre, a rendő rtisztekre, a nagy vá llalatok
vezető ire é s a hivatá sos katoná kra; tehá t az olyan emberekre,
akiknek a munkakö re, illetve a szabá lyzata nem bá torı́tja ő ket
é rzelmeik kimutatá sá ra. A csalá dok nagyon megszenvedik, ha tagjaik
nem ké pesek é rzelmeik kifejezé sé re! Reba Melntire country é s
western é nekesnő a kö vetkező cı́mmel irt dalt apja halá lá ra: A
legcsodálatosabb fér i, akit nem ismertem… Eneké vel ké tsé gtelenü l
sokan azonosulnak, akik hozzá hasonló an soha nem tudtak olyan
é rzelmi kapcsolatot kialakı́tani apjukkal, amilyet szerettek volna.
Gyakran hallok ilyesfé lé ket: „Nem szeretné m, ha fé lreé rtené d –
hiszen a fé rjem csodá latos ember – de sose tudom, hogy mit é rez.”
Egy ilyen elé gedetlen felesé g egyszer magá val hozta a
foglalkozá sunkra a fé rjé t, é s ott a kö vetkező t mondta neki: „Ugy
é rzem magam, mintha egy fallal é lné k együ tt.” A fé rj reakció ja
tö ké letesen alá tá masztotta az elhangzott á llı́tá st: né ma é s
mozdulatlan maradt... A felesé g elkeseredve fordult felé m: „Lá tod!
Mindig ez tö rté nik! Csak ü l, é s egy szó t sem szó l! Olyan, mintha egy
fallal é lné k!”
„Azt hallom ki a szavaidbó l, hogy magá nyosnak é rzed magad, é s
tö bb é rzelmi kapcsolatra vá gysz a fé rjeddel” – vá laszoltam.
49
Egyeté rtett a megá llapı́tá sommal. Ezt kö vető en megpró bá ltam
rá nyitni a szemé t, hogy az „ú gy é rzem magam, mintha egy fallal é lné k
együ tt” jellegű mondatok való szı́nű leg nem fogjá k fé rje igyelmé t az ő
é rzelmeire é s kı́vá nsá gaira terelni. Sokkal inká bb kritiká nak veszi
azokat, mintsem arra irá nyuló biztatá snak, hogy kapcsoló djon az
é rzelmeihez. Az ilyen kijelenté sek rá adá sul sokszor ö nbeteljesı́tő
jó slatokké nt is mű kö dnek. Egy fé rj, aki pé ldá ul azt a kritiká t hallja,
hogy falké nt viselkedik, megbá ntó dva visszahú zó dik, nem vá laszol –
aká r egy fal – s ı́gy megerő sı́ti felesé ge ró la alkotott vé lemé nyé t.
Az é rzelmeinkkel kapcsolatos szó kincsü nk bő vı́té se nemcsak
benső sé ges kapcsolatainkban elő nyö s, hanem a szakmai vilá gban is.
Egy nagy svá jci vá llalat felké rt egyszer, hogy konzultá ljak a mű szaki
ré szlegü k dolgozó ival, mert meghö kkenve vetté k é szre, hogy a tö bbi
osztá ly munkatá rsai kerü lik ő ket. Amikor megké rdeztem a tö bbi
osztá ly né há ny dolgozó já t, hogy mi ennek az oka, azt vá laszoltá k,
hogy: „Utá lunk velü k tá rgyalni! Olyan é rzé s, mintha gé pekkel
beszé lgetné nk.” A problé ma enyhü lt, miutá n arra bá torı́tottam a
mű szakiakat, hogy a munkatá rsaikkal való é rintkezé sek sorá n jobban
mutassá k ki emberi voná saikat.
Má s alkalommal egy kó rhá z, adminisztratı́v dolgozó inak
segı́tettem, akik szorongva ké szü ltek egy tá rgyalá sra az orvosokkal. A
tá mogatá sukat akartá k megszerezni tervü khö z, amit azok nemré g
má r 17:1 ará nyban leszavaztak. Az adminisztrá torok izgatottan
vá rtá k, hogy bemutassam, miké nt tudná k alkalmazni az EMK-t az
adott szituá ció ban.
Az egyik adminisztrá tor szerepé be helyezkedve ı́gy nyitottam:
„Jelek felhozni a kö vetkező té má t.” Azé rt vá lasztottam ezt a bevezető
mondatot, mert é reztem, mennyire fé lnek az adminisztrá torok ismé t
elő hozakodni a gondjukkal. Mielő tt folytathattam volna, az egyikü k
leá llı́tott: „Ez ké ptelensé g! Sose vallhatjuk be az orvosoknak, hogy
fé lü nk!”
Sebezhetőségünk jelzése segíthet a kon liktusok megoldásában.
Arra a ké rdé semre, hogy mié rt tű nik oly lehetetlennek a fé lelem
bevallá sa, azonnal jö tt a vá lasz: „Ha bevallaná k a fé lelmü nket, biztos,
50
hogy ı́zekre szedné nek minket!” A vá lasz nem lepett meg. Gyakran
hallottam emberektő l, hogy el sem tudjá k ké pzelni. hogy a
munkahelyü kö n hangot adjanak é rzé seiknek. Orö mmel vettem,
amikor az egyik adminisztrá tor mé gis vá llalta, hogy a rettegve vá rt
tá rgyalá son megkocká ztatja jelezni a sebezhető sé get. Szakı́tva a
megszokott, szigorú an logikus, racioná lis é s é rzelemmentes stı́lusa
van, é rzé seit é s é rveit is elmondva kerté az orvosokat, hogy
vá ltoztassá k meg korá bbi dö nté sü ket. Azt tapasztalta, hogy a
reakció juk ugyancsak má smilyen volt, mint amitő l fé ltek. Orö mmel
lá tta, hogy az „ı́zekre szedé s” helyett 17:1 ará nyban a támogatták a
tervezetet. Ez a drá mai fordulat meggyő zte az adminisztrá torokat
arró l, hogy való ban hatalmas erő t jelent, ha valaki a munkahelyé n is
ki meri mutatni a sebezhető sé gé t.
Vé gü l hadd mesé ljem el szemé lyes é lmé nyemet, ami meg mutatta,
hogy milyen hatá sa is lehet é rzelmeink elkendő zé sé nek. EMK-t
tanı́tottam egy csapat belvá rosi gyereknek. Ahogy belé ptem a
terembe a gyerekek akik vidá man é s é lé nken beszé lgettek, hirtelen
elné multak. „Jó reggelt!” – ü dvö zö ltem ő ket. Né ma csö nd. Nagyon
ké nyelmetlenü l é reztem magam, de fé ltem elá rulni ezt. Ehelyett a
legszakmaibb stı́lusomban kezdtem el a mondó ká mat: „Ezen az ó rá n
olyan kommuniká ció s mó ddal foglalkozunk, amelynek az
alkalmazá sá t remé nyeim szerint igen hasznosnak fogjá tok majd
talá lni, otthoni é s bará ti kapcsolataitokban egyará nt.”
Folytattam a mó dszer ismerteté sé t, á m a jelek szerint egyikü k sem
igyelt rá m. Az egyik lá ny né mi kotorá szá s utá n elő halá szott a
tá ská já bó l egy reszelő t, é s buzgó n csinosı́tani kezdte a kö rmeit. Az
ablak mellett ü lő tanuló k igyelmé t az utcai forgalom kö tö tte le.
Egyre ké nyelmetlenebbü l é reztem magam, de tová bbra sem szó ltam
errő l egy szó t sem. Egyszer csak az egyik tanuló , aki ná lam
bá trabbnak bizonyult, megszó lalt: „Maga utá l feketé k kö zö tt lenni,
igaz?” Megdö bbentem, é s azonnal megé rtettem, hogy az elrejteni
pró bá lt feszé lyezettsé g é rzé semmel é n magam já rultam hozzá a iú
gondolatá hoz.
„Feszü ltnek é rzem magam” – vallottam be – „de nem azé rt, mert ti
feketé k vagytok. A kellemetlen é rzé sem azzal kapcsolatos, hogy nem
ismerek itt senkit, é s elfogadá st szerettem volna kapni.”
51
Sebezhető sé gem kimutatá sa nagy hatá ssal volt a gyerekekre.
Elkezdtek felő lem é rdeklő dni, megnyı́ltak, beszé ltek magukró l, é s az
EMK-ra is kı́vá ncsiak lettek.
ÉRZÉSEK SZEMBEN A NEM ÉRZÉSEKKEL
Tégy különbséget az érzések és a gondolatok közötti
Az angol nyelvben (is) zavart okoz, hogy sokszor az érzés szó

haszná lata ellené re való já ban mé gsem é rzé srő l beszé lü nk. Pé ldá ul az
„ú gy é rzem, hogy rossz ü zletet kö tö ttem” mondatban az „é rzem” szó
helyett pontosabb lett volna a „gondolom” szó haszná lata. Ha az
érzem szó t a kö vetkező szavak valamelyike kö veti, akkor á ltalá ban
nem az é rzé sek vilá gos megfogalmazá sá val á llunk szemben:
a) hogy, mint, mintha

„Ugy é rzem, hogy enné l jobban ké ne ezt tudnod.”
„Ugy é rzem magam, mintha egy fallal é lné k együ tt.”
b) én, te, ő, ők, ez, az névmások

„Ugy é rzem, énnekem á llandó an ké szenlé tben kell á llnom.”
„Ugy é rzem, ez teljesen hasztalan.”
c) emberekre utaló elnevezések, illetve főnevek

„Ugy é rzem, Anna meglehető sen nagyké pű .”
„Ugy é rzem, hogy a főnököm nagyon manipulatı́v ember.”
Erzelmeink kifejezé sé hez nem kell felté tlenü l haszná lni az érzem
szó t. Mondhatjuk ugyan, hogy „mérgesnek érzem magam,” de
egyszerű en azt is, hogy: „mé rges vagyok.”
Az EMK-ban kü lö nbsé get teszü nk a té nyleges é rzé seinket kifejező
szavak é s azon szavak kö zö tt, amelyek azt mondjá k el, hogy mit
gondolunk magunkról.
52
Különbséget teszünk aközött, AMIT ÉRZÜNK, illetve AMIT
GONDOLUNK magunkról.
A) Annak kö zlé se, amit gondolunk magunkró l:

„Gyenge gitá rosnak é rzem magam.”
Ebben a kijelenté sben gitá rosi ké pessé geimet é rté kelem ahelyett,
hogy tisztá n kifejezné m az é rzé seimet.
B) A té nyleges érzések kifejezé se:

„Csalódottnak é rzem magam a gitá rjá té kommal kapcsolatban.”
„Türelmetlennek é rzem magamat a gitá rjá té kommal kapcsolatban.”
„Frusztráltnak é rzem magam a gitá rjá té kommal kapcsolatban.”
Különbséget teszünk aközött, amit ÉRZÜNK, illetve aközött, amit

arról GONDOLUNK, hogy mások miként reagálnak ránk vagy
miként viselkednek velünk.
A „gyenge gitá ros” é rté kelé sem mö gö tt meghú zó dó té nyleges é rzé s
tehá t a csaló dottsá g, a tü relmetlensé g, a frusztrá ltsá g vagy esetleg
valamilyen egyé b é rzé s lehet.
Hasonló an hasznos, ha kü lö nbsé get teszü nk a kö rü lö ttü nk lé vő k
tetteire vonatkozó vé lemé nyü nk, illetve a té nyleges é rzé seid
kifejezé se kö zö tt. Ezt kö vető en olyan pé ldamondatok szerepelnek,
amelyek lá tszó lag é rzé seket fogalmaznak meg, holott azok való já ban
sokkal inká bb azt tü krö zik, hogy miként vélekedünk viselkedéséről.
A) „Ugy é rzem, hogy jelenté ktelen embernek tartanak a

munkatá rsaim.”
A jelentéktelen szó azt ı́rja le, hogy vé lemé nyem szerint miké nt
é rté kelnek a munkatá rsaim, s nem a té nyleges é rzé semet. Az utó bbit
pl. a kö vetkező szavakkal lehelne megfogalmazni: „szomorú vagyok”
vagy „elkeserít, hogy…”
B) „Ugy é rzem, fé lreé rtenek.”

Itt a félreértenek szó val a má sik ember megé rté sé nek a szintjé t
é rté kelem, s nem az aktuá lis é rzé semet kö zlö m. Ebben a helyzetben
53
az aggaszt vagy a bosszant szó val jelezné m való ban az é rzé semet.
C) „Mellőzöttnek é rzem magam.”

Ez megint má sok tetteinek az é rtelmezé se, é s nem az é rzé sü nket
vilá gosan é s egyé rtelmű en kifejező mondat. Bizonyá ra elő fordult má r
veled is, hogy ú gy é rezted, mellő znek, nem foglalkoznak veled, á m
ennek hatá sá ra mé gis megkönnyebbülést é rezté l, mert tö rté netesen
é ppen egyedü l ó hajtottá l lenni. Nyilvá n akadt olyan eset is, amikor
megbántva é rezted magad, mert ú gy lá ttad, hogy kutyá ba se vesznek,
kirekesztenek maguk kö zü l, holott te annak é pp az ellenkező jé re
vá gytá l.
A „mellőzött” szó é s tá rsai azt fejezik ki, hogy miként értelmezzük
mások tetteit vagy szavait, é s nem azt, hogy mit é rzü nk. Most az ilyen
jellegű , való já ban é rtelmezé st tü krö ző szavakra, illetve kifejezé sekre
sorolok fel pé ldá kat.
alá becsü lt elnyomott meggyö tö rt

becsapott é szre nem vett nem é rté kelt
beskatulyá zott fé lbeszakı́tott nem kı́vá nt
bevá lasztott fé lreé rtett nyomá s alatt tartott
bizalmat nem kapó kihaszná lt pá rtfogolt
biztosra vett korlá tozott provoká lt
cserbenhagyott manipulá lt sarokba szorı́tott
elá rult meg nem hallgatott tú lhajtott
elhagyott megfé lemlı́tett visszautası́tott
elhanyagolt megijesztett
elhaszná lt megtá madott
GYARAPÍTSUK AZ ÉRZÉSEINKET LEÍRÓ

SZÓKINCSÜNKET!
54
Erzé seink kifejezé sé re é rdemes az á ltalá nos, semmitmondó vagy
homá lyos tartalmú kifejezé sek helyett inká bb olyan szavakat
haszná lni, amelyek pontosan nevé n nevezik a bennü nk kialakult
é rzé seket. Ha pl. azt mondjuk, hogy „ezzel kapcsolatban jó é rzé s é l
bennem”, akkor a jó szó való já ban jelenthet pl. boldogságot, lelkes
izgalmat vagy feldobottságot. A jó é s a rossz szavak haszná lata
megakadá lyozza beszé lgető partnerü nk szá má ra, hogy kö nnyen
kapcsoló djon té nyleges, aktuá lis é rzé sü nkhö z.
A kö vetkező listá t azé rt á llı́tottam ö ssze, hogy segı́tsek é rzé seid
pontosabb megfogalmazá sá ban, é s jelezzem, milyen sokfé le é rzelmi
á llapot is lé tezik.
Milyen melléknevekkel fejezhetjük ki érzéseinket, ha nem kapjuk

meg azt, amire vágyunk?
aggó dó bú s elkedvetlenedett

á lmos bú skomor elké pedt
apatikus bú val bé lelt elké pesztett
bá gyadt bű ntudatot é rző elkeseredett
bá natos csaló dott ellensé ges
bá nattó l sú jtott csü ggedt elmé lá zó
bá nkó dó csü ggeteg elmé lsü lt
bá nkó dó csü ggeteg elmé lyü lt
bará tsá gtalan dermedt eltompult
bá tortalan dö bbent é rdektelen
begyulladt dü hö ngő erő tlen
beijedt dü hö s é rzé keny
beleunt egyhangú é rzé ketlen
bé nult egykedvű fakó
bizalmatlan elbá tortalanodott fá radt
bizonytalan elborzadt fá sult
55
bó dult elcsigá zott fé ktelen
boldogtalan elcsü ggedt felajzott
borulá tó elé gedetlen felbosszantott
ború s é lettelen felbő szü lt
bosszankodó elhagyatott feldú lt
bosszú s elhagyott fé lelemmel teli
bő sz elhidegü lt fé lé nk
bú bá natos elidegenedett felhú zott
felindult irritá lt meghö kkent
felingerelt irtó zó megijedt
felizgatott izgatott megkeseredett
felkavart ká bult megkı́nzott
felpapriká zott kedveszegett meglepett
fé lté keny kedvé t vesztett megrá zott
feltü zelt kedvetlen megré mü lt
fé nytelen kelletlen megrendü lt
feszé lyezett keserű megrettent
feszengő ké telkedő megriadt
feszü lt ké tsé gbeesett megrö kö nyö dö tt
forrongó kiá brá ndult megsé rtett
fö lkavart kié gett megszé gyenı́tett
frusztrá lt kifá radt megtö rt
gondterhelt kimerü lt megveté st é rző
gyá moltalan kı́nló dó megzavart
gyanakvó kizö kkent mé labú s
gyá szos komor melankolikus
gyá szos hangulatú kö zö mbö s mé regbe gurult
56
gyenge kö zö nyö s mé rges
gyö trő dő lagymatag mogorva
há borgó lankadt morcos
habozó lebé nult moró zus
hallgatag ledermedt nehé z
haragos lehangolt nyomorult
hatá rozatlan lehengerelt nyomorú sá gos
heves lelke vesztett nyomott hangulatú
hideg lendü leté t vesztett nyugtalan
hidegvé ré t vesztett letargikus ő rjö ngő
hú zó dozó letö rt ö sszetö rt szı́vű
hü ledező levert ö sszezavarodott
hű vö s lusta ö sszezavart
ideges magá ba roskadt pá nikba esett
ijedt magá nyos passzı́v
indulatos magá ra hagyott pesszimista
ingadozó megbá ntott remé nytelen
ingatag megbotrá nkozott remé nytelenü l vá gyó dó
ingerü lt megdö bbent remé nyvesztett
irigy meggyö tö rt ré mü lt
riadt szomorká san só vá rgó unott
rideg szomorkodó utá lkozó
rosszkedvű szomorú ü res
sajná lkozó szorongó vá gyakozó
savanyú tá masz né lkü li vigasztalan
sebzett taná cstalan visszafogott
sé rtett tartó zkodó visszautası́tott
57
siralmas tehetetlen visszavonuló
sivá r té pelő dő vonakodó
sodrá bó l kihozott tespedt zaklatott
sokkolt té tová zó zá rkó zott
só vá rgó tomboló zavarodott
sú lyos tompa zavaros
szé gyenkező tö prengő zavart
szé gyenlő s tü relmetlen zsé mbes
szenvedő tü zes zsibbadt
szenvtelen unatkozó
szkeptikus undorodó
Milyen érzésünk lehet, ha megkapjuk azt, amire vágyunk?
á lmé lkodó felszabadult megindult

á muló felvidult megittasult
bá muló felvillanyozott megjutalmazott
bará tsá gos inom megkö nnyebbü lt
bá tor fogé kony meglepett
bé ké s forrongó meglepő dö tt
beteljesedett fö lengedett megnyugodott
bizakodó fö lé bredt megré szegü lt
bı́zó fö lé lé nkü lt melegszı́vű
biztonsá gban levő fö lfrissü lt mé ltá nyoló
biztos fö lpezsdü lt mé ly
bó dult friss meré sz
boldog gondtalan nagyszerű
boldogsá gban gyengé d nyitott
58
ú szó
buzgó gyö nyö rkö dő nyugodt
bü szke há lá s odaadó
csodá latos higgadt optimista
csodá lkozó huncut ö mlengő
csö ndes ihletett ö nelé gü lt
derű lá tó inspirá lt ö rö mmá morban ú szó
derü lt intenzı́v ö rö mteli
derű s izgatott ö rvendező
diadalittas izzó ö sztö nző
é ber jó humorú ö sszeszedett
elá mult jó kedvű pompá s
elbá jolt kalandszomjas ragyogó
elbű vö lt kedé lyes rajongó
elé gedett kedves remek
elengedett kellemes remé nykedő
é lé nk kellemesen izgatott remé nyteli
é letteli ké szsé ges segı́tő ké sz
é letvidá m kiegyensú lyozott simogató
eleven kielé gı́tett sugá rzó
elká prá ztatott kielé gü lt szabad
elké pedt kipihent szelı́d
ellá gyult kı́vá ncsi szenvedé lyes
ellazult kö nnyed szeretetteljes
elmé lyedt lá gy szerető
elmé lyü lt lá ngoló szé tá radó
elmerü lt lá zas izgalomban szı́vet borzongató
59
lé vő
elragadtatott lebegő szı́vé t kitá ró
eltö ké lt lecsendesü lt szı́vet megremegtető
elvará zsolt lelkes szı́vvel-lé lekkel
ré sztvevő
elvá ró lendü letes teljes
emelkedett lenyugodott tú lá radó
energikus lenyű gö zö tt tú lcsorduló
é rdeklő dő letisztult tü ndö klő
erő s magabiztos tü relmes
é rzé keny magá hoz té rt tü zes
felbá torodott magá val ragadott ú j erő re kapott
felcsigá zott má moros ujjongó
feldobott megbaboná zott ü dvö zü lt
felfrissü lt megbé ké lt vá rakozó
felhangolt megbű vö lt vé gtelenü l boldog
felizgult megé rintett vidá m
felpapriká zott meghatott vı́g
felpezsdü lt meghö kkent
felpö rgö tt megigé zett
60
ÖSSZEFOGLALÁS
Onmagunk kifejezé sé nek má sodik alkotó eleme az é rzé sü nk. Ha
olyan szó kincset fejlesztü nk ki, amivel má r pontosan é s
egyé rtelmű en tudjuk megnevezni aktuá lis é rzé sü nket, kö nnyebben
tudunk egymá ssal kapcsolatba lé pni. Segı́theti a kon liktusok
megoldó dá sá t, ha é rzé seink kimutatá sá val hajlandó ak vagyunk
jelezni sebezhető sé gü nket. Az EMK kü lö nbsé get tesz a té nyleges
é rzé seket, illetve a gondolatokat, é rté kı́té leteinket é s é rtelmezé seket
tü krö ző szavak kö zö tt.
61
5.fejezet
FELELŐSSÉGET VÁLLALNI AZ
ÉRZÉSEINKÉRT
„Az embereket nem a dolgok zavarják, hanem a róluk alkotott
nézeteik.”
Epiktétusz
62
NÉGYFÉLE REAGÁLÁSI LEHETŐSÉG NEGATÍV
JELLEGŰ KÖZLÉSRE
Mások tettei hozzájárulhatnak ilyen-olyan érzésünk

létrejöttéhez, de nem azok okozzák azt.
Az EMK harmadik alkotó eleme é rzé sü nk gyö keré nek a beismeré se.
Az EMK segı́t tudatosı́tani, hogy a má sik ember tettei é s szavai
kivá lthatnak bennü nk ilyen-olyan é rzé st, de azok soha nem okai
annak. Belá tjuk, hogy jelentkező é rzé seink attó l fü ggenek, hogy
milyen, általunk megválasztott hozzá á llá ssal fogadjuk a má sik szavait
é s tetteit, valamint attó l, hogy az adott pillanatban milyen igé nyek é s
elvá rá sok é lnek bennü nk. Az EMK harmadik komponense rá szoktat,
hogy felelő ssé get vá llaljunk azé rt, amit é rzé seink keletkezé sé ért
teszü nk.
Negatív üzenetet hallva: négy választási lehetőség 1)

Önmagunkat hibáztatjuk. 2) Másokat hibáztatunk. 3) Saját
érzéseinket és igényeinket érzékeljük. 4) Mások érzéseit és
igényeit érzékeljük.
Négyféle reagálási lehetőség negatív jellegű közlésre:
1. Önmagunkat hibáztatjuk.
Ha valaki negatı́v tartalmú ü zenetet kommuniká l felé nk, aká r
verbá lis, aká r nem verbá lis mó don, annak fö ladá sá ra né gyfé le
lehető sé g kö zü l vá laszthatunk. Az egyik, hogy magunkra vesszü k,
mert jogos kritiká nak tekintjü k azt. Pé ldá ul valaki mé rgesen ezt
mondja: „Te vagy a legö nző bb ember, akivel valaha is talá lkoztam!”
Ha ezt magunkra vesszü k, akkor pl. ı́gy reagá lunk: „Há t igen, jobban
kellett volna igyelnem rá d.” Tehá t elfogadjuk a má sik vé lemé nyé t, é s
magunkat hibá ztatjuk. Ezé rt a dö nté sé rt drá gá n meg izetü nk
63
ö nbecsü lé sü nk teré n, mert ez a bű ntudat, a szé gyen é s a levertsé g
é rzé se felé terel minket.
2. Másokat hibáztatunk.
A má sik lehető sé g beszé lgető partnerü nk hibá ztatá sa. Ez esetben a
„Te vagy a legö nző bb ember, akivel valaha is talá lkoztam?” mondatra
pl. ı́gy tiltakozhatunk. „Nincs okod ezt mondani! En mindig
tekintettel vagyok az igé nyeidre! Való já ban te vagy ö nző , é s nem é n!”
Ha ı́gy fogadunk kö zlé seket, é s a má sikat hibá ztatjuk, akkor
való szı́nű leg haragot é rzü nk.
3. Érzékeljük saját érzéseinket és igényeinket.

A harmadik fé le reagá lá si mó d a negatı́v tartalmú ü zenetre, hogy a
tudatossá g fé nyé t sajá t é rzé seinkre é s szü ksé gleteinkre irá nyı́tjuk.
Pé ldá ul: „Amikor azt hallom, hogy a legö nző bb embernek tartasz,
akivel valaha is talá lkoztá l, akkor az fá j nekem. Szeretné k ugyanis
elismeré st kapni az erő feszı́té semé rt, hogy igyekszem igyelembe
venni a te igé nyeidet is.” Ha a igyelmet ilyen mó don sajá t é rzé seinkre
é s szü ksé gleteinkre irá nyı́tjuk, akkor rá jö vü nk, hogy fá jdalmunk
való já ban az erő feszı́té sü nk elismeré se irá nti igé nnyel kapcsolatos.
4. Érzékeljük mások érzéseit és igényeit.

Vé gü l a negatı́v tartalmú ü zenetre való reagá lá s negyedik mó dja az,
ha a tudatossá g fé nyé t beszé lgető partnerü nk é rzé seire é s
szü ksé gleteire irá nyı́tjuk, ahogy azokat é ppen kifejezte.
Megké rdezhetjü k pé ldá ul, hogy: „Azé rt é rzed magad megbá ntottnak,
mert azt szeretné d, ha tö bb igyelmet kapná nak a te igé nyeid?”
Ha elismerjü k igé nyeinket, vá gyainkat, elvá rá sainkat, é rté keinket
é s gondolatainkat, azzal felelő ssé get vá llalunk, é s nem a má sikat
hibá ztatjuk.
Figyeld meg a kü lö nbsé get a csaló dottsá g ké tfé le kifejezé se kö zö tt:
1. példa:
A: „Csaló dá st okoztá l nekem, hogy tegnap este nem jö tté l á t.”
B: „Csaló dottnak é reztem magam tegnap este, hogy nem jö tté l á t,
mert szerettem volna megbeszé lni veled né há ny, szá momra zavaró
dolgot.”
64
„A” esetben a beszé lő teljes mé rté kben a má sikra há rı́tja a
felelő ssé get csaló dottsá gá é rt, amié rt az azt tette, amit tett.
„B” esetben viszont má r azzal magyará zza csaló dottsá gá t, hogy a
sajá t vá gya nem teljesü lt.
2. példa:
A: „Nagyon fö lbosszantott, hogy fö lbontottá k a szerző dé st.”
B: „Nagy bosszú sá got é reztem, amikor fö lbontottá k a szerző dé st
mert azt gondoltam magamban, hogy ez szö rnyen felelő tlen lé pé s.”
„A” esetben a beszé lő teljes mé rté kben a má sik fé l viselkedé se
kö vetkezmé nyé nek tulajdonı́tja bosszú sá gá t, mı́g a „B” esetben
felelő ssé get vá llal sajá t é rzé sé ért azzal, hogy megnevezi a mö gö tte
meghú zó dó gondolatá t. Fö lismeri, hogy a má sikat hibá ztató
gondolkodá smó dja okozta a bosszú sá gé rzeté t. Az EMK-ban azonban
mé g egy lé pé s megté telé re ö sztö nö zzü k az illető t: azonosı́tsa azt,
amit akar! Tehá t tudatosı́tsa, hogy mely szü ksé glete, vá gya, elvá rá sa
vagy remé nye nem teljesü lt. Amint azt lá tni fogjuk, miné l jobban
ö ssze tudjuk kapcsolni az é rzé seinket a szü ksé gleteinkkel, anná l
kö nnyebb a má siknak együ tté rzé ssel fordulnia felé nk. A „B” szemé ly
pl. a kö vetkező szavakkal jelezhette volna az é rzé sé t é s a szü ksé glete
kö zti kapcsolatot:
„Amikor fö lbontottá k a szerző dé st, akkor nagyon bosszú s lettem,
mert azt remé ltem, hogy vissza tudjuk venni a tavaly elbocsá tott
dolgozó kat.”
Tégy különbséget a szívből jövő adás és a bűntudattól vezérelt

cselekedet között!
A bű ntudatkelté ssel tö rté nő rá hatá s alapsé má ja, hogy az illető az
é rzé seié rt a má sikra há rı́tja a felelő ssé get. Amikor pl. a szü lő k azt
mondjá k, hogy: „Fá j a mamá nak é s a papá nak, hogy rossz jegyeket
kapsz az iskolá ban”, akkor azt sugalljá k, hogy boldogsá guknak vagy
boldogtalansá guknak a gyerekü k cselekedete az oka. Első rá né zé sre
kö nnyen ö sszeté veszthető a má sok é rzé seié rt felvá llalt felelő ssé g a
65
má sokkal való igazi tö rő dé ssel. Ugy tű nik, mintha a gyerek tö rő dne a
szü leivel, é s rosszul é rzi magá t, mert ő k szenvednek. Ha azonban a
gyerekek, akik magukra vá llaljá k ezt a felelő ssé get, é s a szü lő i
igé nynek megfelelő en megvá ltoztatjá k a viselkedé sü ket, akkor azt
nem szı́vbő l teszik, hanem a bű ntudat elkerü lé se vé gett.
Segı́t, ha tudatosı́tjuk magunkban azokat a gyakori
szó fordulatokat, amelyekkel igyekszü nk elfedni a é rzé seinké rt
vá llalandó felelő ssé get:
1. Szemé lytelen né vmá sok – pl. „ez” vagy „az” haszná lata. Pé ldá ul:
„Nagyon dü hı́t (az), amikor helyesı́rá si hibá k fordulnak elő a
hivatalos tá jé koztató inkban!” „Ez nagyon zavar!”
2. Olyan kijelenté sek, amelyek csak a má sok cselekedeteit emlı́tik

Pé ldá ul: „Nagyon bá nt, ha nem telefoná lsz a szü leté snapomon.” vagy
„A mama szomorú , amikor nem eszed meg az é teledet,”
3. Az „é n… é rzem magam, mert…” mondatü tkö zé s, amiben aztá n

egy né v vagy egy má sik szemé lyre utaló szemé lyes né vmá s
kö vetkezik. Pé ldá ul: „(En) megbá ntva é rzem magam, mert (te) azt
mondtad, hogy nem szeretsz.” „(En) dü hö s vagyok, mert az igazgató
nem tartotta be a szavá t.”
Kapcsold össze az érzésedet az igényeddel. Tehát: „(Én)… érzem

magam, mert (én)…”
Az emlı́tett esetek mindegyiké ben ú gy erő sı́thetjü k felelő ssé gü nk

tudatá t, hogyha inká bb az …(é n) … é rzem magam, mert (é n)
mondatfű zé si ké pletet haszná ljuk.
Például:
1. „Nagyon dü hı́t, amikor helyesı́rá si hibá k fordulnak elő a
hivatalos tá jé koztató inkban, mert azt szeretné m, ha a cé gü nket
pro inak tartaná k.”
2. „Mama szomorú , ha nem eszed meg az é teledet, mert az akarom,
hogy erő s é s egé szsé ges lé gy.”
66
3. „Dü hı́t, hogy az igazgató nem tartotta be a szavat, mert
szá mı́tottam a szabad hé tvé gé re, hogy meglá togathassam a
bá tyá mat.”
AZ ÉRZÉSEK TÖVÉBEN MEGHÚZÓDÓ

SZÜKSÉGLETEK
Mások bírálata saját kielégítetlen igényeink átruházott

kifejezése.
Má sokra vonatkozó bı́rá lataink, kritiká ink, diagnó zisaink é s

é rtelmezé seink való já ban mind sajá t szü ksé gleteink á truhá zott
kifejezé sei. Ha valaki azt mondja: „Te sosem é rtesz meg!”, akkor
való já ban azt akarja mondani, hogy vá gyom a megé rté sre, de ez a
szü ksé gletem nincs kielé gı́tve. Ha egy felesé g azt mondja, hogy a
hé ten minden este soká ig dolgoztá l, jobban szereted a munká dat,
mint engem, akkor ezzel azt akarja kö zö lni, hogy a benső sé ges
kapcsolatra irá nyuló igé nye nincs kielé gı́tve.
Ha szü ksé gleteinket kö zvetett mó don, tehá t é rté kı́té let, é rtelmezé s
vagy ké p formá já ban fejezzü k ki, akkor beszé lgető partnerü nk azt
való szı́nű leg kritizá lá snak tekinti majd. Má rpedig, ha valakit
kritizá lnak, akkor az illető vá rható an ö nvé delemre vagy
ellentá madá sra fordı́tja az energiá já t. Ha beszé lgető partnerü nktő l
együ tté rző reakció t szeretné nk kapni, akkor tehá t magunk ellen
dolgozunk, ha szü ksé gleteinket az ő viselkedé sé nek az
é rtelmezé sé vel vagy diagnosztizá lá sá val fejezzü k ki.
Több esélyünk van szükségleteink kielégítésére, ha

megfogalmazzuk őket.
Má s utat é rdemes há t vá lasztanunk. Miné l kö zvetlenebbü l tudjuk
az é rzé seinket az igé nyeinkhez kapcsolni, anná l kö nnyebb má sok
szá má ra, hogy együ tté rzé ssel reagá ljanak a szü ksé gleteinkre.
67
Legtö bbü nket sajnos sohasem tanı́tottak meg az igé nyeikre
gondolni. Olyan gondolkodá sra szoktatlak minket, ami szerint, ha
szü ksé gleteink nem teljesü lnek, akkor a hibá t má sokban kell
keresnü nk. Ha pé ldá ul arra vá gyunk, hogy a kabá tok a szekré nyben
vá llfá n ló gjanak, akkor lustá nak nevezzü k gyermekü nket, ha ő azt a
dı́vá nyon hagyja. Vagy felelő tlennek tartjuk azokat a kollé gá inkat,
akik nem ú gy vé gzik a munká jukat, ahogy mi szerelné nk.
Kaliforniá ban egyszer fö lké rtek, hogy kö zvetı́tsek egy fö ldbirtokos-
é s egy bevá ndorolt fö ldmű vescsoport kö zö tt, mert szö rnyen
elmé rgesedett kon liktus alakult ki kö zö ttü k. Ké t ké rdé ssel kezdtem
a taná cskozá st: „Mi az igé nyü k? Ezen igé nyü kkel kapcsolatban má r
szeretné nek ké rni a má sik csoporttó l?” „Az a problé ma, hogy ezek
fajgyű lö lő k!” – kiabá lta az egyik fö ldmű ves. „Az a problé ma. hogy
ezek nem tisztelik a tö rvé nyt é s a rendet!” – kiabá lt vissza egy
fö ldbirtokos mé g hangosabban. Szoká s szerint mindké t tá bor tagjai
tehetsé gesebbnek bizonyulunk egymá s vé lt hibá inak elemzé sé ben,
mint sajá t szü ksé gleteik vilá gos megfogalmazá sá ban.
Hasonló helyzetben talá lkoztam egyszer egy izraeli é s egy
palesztin csoporttal, akik szü lő fö ldjü k bé ké jé nek visszaá llı́tá sa
é rdeké ben jö ttek ö ssze, hogy egymá s irá nti bizalmat é pı́tsenek ki.
Ugyanazokkal a ké rdé sekkel fordultam a ké t csoporthoz: „Mi az
igé nyü k? Ezen igé nyü kkel kapcsolatban mit szeretné nek ké rni a
má sik csoporttó l?” Szü ksé gleteik megfogalmazá sa helyett egy
palesztin Mukhtar – faluvezető – ı́gy vá laszolt: „Ezek ú gy viselkednek,
mint egy ná ci banda! – Nos, az effé le nyitó mondattal nem biztos.
hogy meg lehet nyerni egy izraeli csoport hajlandó sá gá t az
együ ttmű kö dé sre...
Az egyik izraeli nő azonnal fö lpattant: „Mukhtar! Csak egy
tapintatlan bunkó mond ilyent!„” Ezek az emberek azé rt jö ttek ö ssze,
hogy egymá s irá nti bizalmat é s harmó niá t alakı́tsanak ki. s má r az
első szavak utá n rosszabb volt a helyzet. mint addig... Ez gyakran
megtö rté nik, ha a felek ahhoz szoktak hozzá , hogy egymá st
elemezzé k é s hibá ztassá k ahelyett, hogy vilá gosan megfogalmazná k
az igé nyeiket. Adott esetben pé ldá ul ezt is mondhatta volna a zsidó
asszony: „Mukhtar! Tö bb tiszteletre van szü ksé gem ahhoz. hogy
beszé lgetni tudjunk. Ahelyett. hogy arró l beszé lne. hogy ö n szerint
68
mi hogyan viselkedü nk. azt javaslom. inká bb mondja el, mit teszü nk,
ami ö nnek nem tetszik!”
Ujra é s ú jra azt tapasztalom, hogy amint valaki elkezd arró l
beszé lni, hogy mire van szü ksé ge. é s nem arró l szó l, hogy mi a baj a
má sikkal, rö gtö n ó riá st mé rté kben megnő annak az esé lye, hogy
megtalá ljá k azt a lehető sé get, ami mindké t fé l igé nyeit kielé gı́ti.
A kö vetkező kben fö lsorolok né há ny, alapvető emberi szü ksé gletet,
ami mindannyiunkra jellemző :
Autonómia
– á lmaink, cé ljainak é s é rté keink megvá ltoztatá sa
– á lmaink, cé ljainak é s é rté keink megvá ltoztatá sá hoz vezető ú t
megvá lasztá sa
Fizikai gondoskodás
– é rinté s
– é tel
– hajlé k
– levegő
– pihené s
– szex
– testmozgá s, sport
– vé delem az é letü nket veszé lyeztető lé tformá kkal: vı́rusokkal,
bakté riumokkal, rovarokkal, ragadozó é lő lé nyekkel (fő leg az
emberekkel…) szemben
– vı́z
Integritás
– é rtelem
– hitelessé g
– kreativitá s
– ö nbecsü lé s
Játék Lelki közösség

– bé ke
– harmó nia
– ihlet
69
– rend
– szé psé g
Kölcsönös függőség
– bizalom
– biztatá s
– elfogadá s
– elismeré s
– empá tia
– é rzelmi biztonsá g
– igyelmessé g
– hozzá já rulá s az é let gazdagitusaihoz (olyanra fordı́tani az
erő nket, ami jobbá teszi az é letet)
– kö zelsé g
– kö zö ssé g
– megé rté s
– melegsé g ő szintesé g (az erő t adó ő szintesé g, ami lehető vé teszi,
hogy tanuljunk korlá taink megtapasztalá sá bó l)
– szeretet
– tá mogatá s
– tisztelet
Megemlékezés. ünneplés
– a vesztesé gekre – szeretteink, á lmaink stb. elveszté sé re – való
emlé kezé s (gyá sz)
– az é let teremté sé nek é s á lmaink beteljesü lé sé nek megü nneplé se
SZÜKSÉGLETEINK KIFEJEZÉSE VAGY

MAGUNKBA FOJTÁSA
Manapsá g, amikor gyakran elfordulnak tő lü nk azok, akik elő tt

feltá rjuk szü ksé gleteinket, nagy bá torsá g kell ahhoz, hogy mé gis ı́gy
tegyü nk. Kü lö nö sen a nő k á llnak a tá madá sok kereszttü zé ben.
Evszá zadokon keresztü l az ideá lis csalá danyá t az ö nfelá ldozá s, sajá t
szü ksé gleteinek megtagadá sa, a má sokró l való gondoskodá s
70
jellemezte. A nő k szocializá ció já nak alapja. hogy első sorban
má sokró l kell gondoskodniuk, emiatt gyakran nem vesznek tudomá st
sajá t szü ksé gleteikrő l.
Az egyik foglalkozá s sorá n megvitattuk, mi tö rté nik azokkal a
nő kkel, akik e té vhit szerint é lnek. Nos, ha hangot adnak ké ré seiknek,
akkor azt ú gy teszik, hogy az tü krö zi é s megerő sı́ti té ves felfogá sukat,
miszerint szü ksé gleteik nem jogosak é s nem is fontosak. Pé ldá ul egy
csalá danya ahelyett, hogy kimondaná nehé z napja volt, fá radt, é s este
egy kis szabadidő re van szü ksé ge szavaival inká bb holmi
vé dő beszé dre emlé keztet: „Egy lé legzetvé telnyi idő m sem volt ma
kivasaltam az ingeket, elinté ztem a heti mosá st, elvittem a kutyá t az
á llatorvoshoz, vacsorá t fő ztem, ö sszeké szı́tettem az ebé dcsomagokat,
é s szó ltam a szomszé doknak a lakó gyű lé srő l, szó val [kö nyö rö gve]
"mi lenne, ha ma te…?˝ „Nem!˝ csattan a vá lasz. Panaszos ké ré se a
hallgató já bó l együ tt é rzé s helyett ellená llá st vá lt ki. Mindenkinek
nehé z meghallani é s é rté kelni egy vé dő beszé d mö gö tt megbú vó
szü ksé gletet, rá adá sul negatı́v reakció t vá lt ki az olyan erő tlen
meggyő zé si kı́sé rlet, amely arró l szó l, hogy mit „kell megkapnia vagy
mit „é rdemel meg.
Ha mi magunk sem értékeljük saját szükségleteinket, akkor azt

mások sem fogják.
Rá adá sul mindennek kö vetkezté ben mé g megerő sı́té st is kap a
hite, hogy szü ksé gletei nem fontosak, holott csak az tö rté nt,
kommuniká ció s mó dszere ellenkezé st szü lt. A mamá m egyszer ré szt
vett egy olyan csoportfoglalkozá son, ahol azt vitattuk meg, hogy
mennyire fé lelmetes a nő k szá má ra hangot adni szü ksé gleteiknek.
Mamá m hirtelen fö lá llt, elhagyta a termet é s csak hosszú idő mú ltá n
jelent meg ú jra. Nagyon sá padtnak tű nt, ı́gy megké rdeztem tő le a
csoport elő tt:
– Mama jó l vagy?
– Igen – vá laszolta – , csak hirtelen olyasmire jö ttem rá , amit
nagyon nehé z elfogadnom.
– Mire?
71
– Arra, hogy 36 é ven á t dü hö s voltam az apá dra, mert nem
teljesı́tette egy olyan vá gyamat, amit való já ban soha nem fejeztem ki
szá má ra egyé rtelmű en.
Mamá m kijelenté se megfelelt a való sá gnak. Egyetlen alkalomra
sem emlé kszem, hogy egyé rtelmű en kifejezte volna szü ksé gleteit
apá m szá má ra. Cé lozgatott rá , kerü lgette, mint macska a forró ká sá t,
de sose ké rte kö zvetlenü l azt, amit szeretett volna.
Pró bá ltuk megé rteni, hogy mié rt volt olyan nehé z ez a szá má ra. A
mamá m szegé ny csalá dban nő tt fel. Fö lidé zte, hogy ha
gyermekkorá ban ké n valamit, akkor a testvé rei mindig
megdorgá ltá k: „Nem szabad ezt ké rned! Tudod, hogy szegé nyek
vagyunk! Azt hiszed, hogy csak te vagy fontos a csalá dban?” Lassan
kialakult benne az a meggyő ző dé s, hogy ha ké r valamit, akkor azzal
csak rosszallá st é s szé gyent hoz a fejé re.
Elmesé lte egy gyermekkori emlé ké t. A nő vé re vakbé lmű té t utá n
kapott egy gyö nyö rű erszé nyt. A mamá m 14 é ves volt akkor. O is
nagyon vá gyott egy ugyanolyan divatos, gyö ngyö kkel kirakott
erszé nyre. Es mit tett, ahelyett, hogy ké rt volna? Hasfá já st kezdett
szı́nlelni, mé gpedig olyan meggyő ző en, hogy a szü lei tö bb orvoshoz is
elvitté k. Nem talá ltak ná la semmi rendellenessé get, ezé rt vé gü l a
diagnó zis tisztá zá sa é rdeké ben mű té t mellett dö ntö ttek. Mamá m
mindent egy kocká ra tett fel, é s bejö tt neki. A mű té t utá n kapott egy
ugyanolyan erszé nyt! Ujjongott, amikor ké zbe vehette a vá rva vá rt
erszé nyt, annak ellené re, hogy az operá ció utó hatá sai miatt a pokol
kı́njait kellett kiá llnia. Ké t nő vé r ment be a kó rterembe, é s az egyik
egy lá zmé rő t dugott a szá já ba. A mamá m má sik nő vé r felé fordulva
azt mondta. „Mmm, mmmm”, é s felmutatta az erszé nyé t, hogy
elbü szké lkedjen vele. Az á poló nő erre ı́gy szó lt: „Oh, nekem? Igazá n
nem kellett volna. Nagyon kö szö nö m!”, é s elvette az erszé nyt. A
mamá mban egy vilá g omlott ö ssze, de nem bı́rta rá venni magá t, hogy
megmondja: „En nem akartam neked adni. Lé gy szı́ves add vissza!˝
Tö rté nete megrendı́tő pé lda arra, hogy milyen fá jdalmakat okozhat
magá nak az, aki nem fogalmazza meg vilá gosan szü ksé gleteit.
72
AZ ÉRZELMI RABSZOLGASÁGBÓL AZ
ÉRZELMI SZABADSÁGBA
Az é rzelmi szabadsá g felé vezető utunkon majd mindannyian

ugyanazt a há rom stá diumot é ljü k meg az emberekhez való
kapcsoló dá sunkban.
Első stádium: érzelmi rabszolgaság; felelősnek érezzük

magunkat mások érzéseiért.
Első stá dium: ebben a szakaszban, amit é n érzelmi

rabszolgaságnak nevezek, ú gy hisszü k, hogy felelő sek vagyunk
má sok é rzé seié rt. Ugy gondoljuk, hogy folyamatosan má sok
boldogsá gá ra kell tö rekednü nk. Ha ő k nem lá tszanak boldognak,
akkor azé rt mi é rezzü k magunkat felelő snek, é s pró bá lunk valamit
tenni. Ennek aztá n idő vel kö nnyen az lehet a kö vetkezmé nye, hogy a
hozzá nk legkö zelebb á lló emberek vé gü l terhessé vá lnak szá munkra!
A má sok é rzé seié rt vá llalt felelő ssé g benső sé ges kapcsolatokat
tehet tö nkre. Nagyon gyakran talá lkozom a kö vetkező dilemmá val:
„Nagyon fé lek a pá rkapcsolatoktó l. Minden alkalommal, amikor azt
lá tom, hogy a pá romnak valamilyen fá jdalma van vagy hiá nyzik neki
valami, akkor ú gy é rzem, mintha fogva tartana valami, mintha nem
kapné k levegő t, é s kimenekü lö k a kapcsolatbó l amilyen gyorsan csak
lehet.„”˝ Gyakori ez a reakció azok kö ré ben, akik a szerelmet sajá t
szü ksé gleteik megtagadá ské nt é lik meg, hogy a szeretett lé ny
szü ksé gleteit kiszolgá lhassá k. A kapcsolat kezdeti szakaszá ban a
szerelmespá r tagjai – szabad dö nté sü k alapjá n – é lvezettel é s
együ tté rzé ssel vannak együ tt. Viszonyuk ekkor jó kedvű , spontá n é s
gyö nyö rű . Ahogy azonban a kapcsolat „komollyá vá lik, ú gy kezd a pá r
ké t tagja egymá s é rzé seié rt egyre nagyobb felelő ssé get vá llalni.
Ha é n lenné k az a fé l, aki ezt fö lismeri, akkor a kö vetkező
magyará zattal tudatosı́taná m a helyzetet: „Nem tudom elviselni,
amikor azt lá tom, hogy elveszı́tem magam egy kapcsolatban. Amikor
é rzem a pá rom fá jdalmá t, elvesztem ö nmagam, é s ekkor egyszerű en
73
ki kell, hogy szabaduljak abbó l a helyzetbő l.” Ha nem lenné k
tisztá ban ezzel a reakció mmal, akkor való szı́nű leg a pá romat
okolná m kapcsolatunk megromlá sá é rt. Ezt mondaná m:„A pá rom
olyan há zsá rtos é s ragaszkodó , hogy az má r lassan tö nkreteszi a
kapcsolatunkat!” Erre a pá rom joggal ü tne vissza azzal, má rpedig az
ő szü ksé gleteivel semmi baj nincs. A helyzetet csak tová bb rontaná ,
ha igaznak vé lné a szemrehá nyá somat. Bö lcsebb, ha empatikus
vá laszt ad az é rzelmi rabszolgasá g okozta fá jdalmamra: „Szó val
hirtelen megriadsz. Nagyon nehé z fenntartanod a kö ztü nk lé vő
ő szinte igyelmessé get é s szeretetet ané lkü l, hogy ebbő l magadnak
felelő ssé get, feladatot, kö telessé get csiná lná l….Ugy é rzed, mintha az
é lettered beszű kü lne, mert ú gy é rzed, hogy á llandó an tö rő dnö d kell
velem.” Ha azonban az empatikus vá lasz helyett ı́gy szó l: „Feszü lt
vagy, mert é n tú lsá gosan kö vetelő ző vagyok veled?”, akkor
mindketten az é rzelmi rabszolgasá g bé klyó já ban fogunk vergő dni,
minimá lisra csö kkentve kapcsolatunk tú lé lé si esé lyeit.
Második stádium: „az undok”.˝Dühösek vagyunk; nem akarunk

többé felelősek lenni mások érzéseiért.
Má sodik stá dium: ebben a szakaszban rá jö vü nk arra, milyen sokba
kerü l má sok é rzelmeié rt felelő ssé get vá llalni, csak azé rt, hogy a
kedvü kben já rjunk. Amikor rá é bredü nk, hogy há ny é ven á t hagytuk
cserben sajá t magunkat, kö nnyen elkeseredhetü nk. Ezt a má sok
é rzé seié rt szakaszt né mi iró niá val az undok szakasznak neveztem el,
mert – a má sik fá jdalmainak é szlelé sekor – ilyesfé le megjegyzé seket
szoktunk tenni: „Ez a te bajod!” „En nem vagyok felelő s a te
é rzé seidé rt!” Tisztá ban vagyunk azzal, hogy mié rt nem vagyunk
felelő sek, de azzal mé g nem, hogy miké nt viselkedjü nk felelő sen
má sokkal ú gy, hogy az má r ne vezessen é rzelmi rabsá ghoz.
Ha kiemelkedü nk az é rzelmi rabszolgasá g stá diumá bó l, azé rt mé g
hordozhatunk magunkban fé lelmet é s bű ntudatot a sajá t
szü ksé gleteinkkel kapcsolatban. Nem meglepő tehá t, hogy ezeket a
szü ksé gleteinket olyan formá ban fejezzü k ki, hogy az má sok szá má ra
merevnek é s hajthatatlannak tű nik. Az egyik foglalkozá s szü neté ben
pé ldá ul egy iatal hö lgy ö rö mmel ú jsá golta fö lfedezé sé t, amit é rzelmi
74
rabszolgasá gá val kapcsolatba tett. A szü net utá n javaslatot tettem
arra vonatkozó an, hogy mivel folytassuk a munká t. A iatal hö lgy
magabiztosan kö zbeszó lt: „é n inká bb má st csiná lné k. Erzé keltem,
hogy ú jonnan fö lfedezett jogait gyakorolja szü ksé glete kilejezé sé vel –
mé g akkor is, ha ez ellenté tes volt má soké val.
Hogy segı́tsek rá talá lnia arra, amit akar, megké rdeztem: „Akkor is
má st akarsz csiná lni, ha ez ellenté tes az é n szü ksé gleteimmel?” Egy
pillanatig gondolkodott, majd azt hebegte, hogy „Igen… vagyis… Ugy
é rtem, nem.” Zavara jó l jelzi, hogy az „undok szakaszban” é bredü nk
rá , hogy az é rzelmi felszabadulá s tö bbet takar, mint szü ksé gleteink
egyszerű kinyilvá nı́tá sa.
Felidé ző dik benne lá nyom, Marla é rzelmi felszabadulá sá nak egyik
epizó dja. O mindig a „tö ké letes kislá ny” volt, aki sajá t
szü ksé gleteinek megtagadá sa á rá n akart megfelelni má sok
kı́vá nsá gainak. Amikor é szrevettem, hogy milyen gyakran nyomja el
sajá t vá gyait, csakhogy kedvé re tegyen má soknak, elmondtam neki,
mennyire ö rü lné k, ha gyakrabban hallaná m tő le sajá t igé nyeit.
Amikor elő szö r hoztam szó ba a té má t, Marla felkiá ltott: „De papa, é n
senkinek sem akarok csaló dá st okozni!”˝ Elmagyará ztam Marlanak,
hogy az ő szintesé ge nagyobb ajá ndé kot jelentene má soknak, mint az,
hogy kedvü kre tesz, csak azé rt, hogy biztosı́tsa nyugalmukat.
Bemutattam mó dszereket, ahogy együ tt é rezhet ané lkü l, hogy
felelő ssé get vá llalna az é rzé seiké rt.
Hamarosan hı́ré t vettem, hogy lá nyom má r nyı́ltabban fejezi ki az
é rzelmeit. Fö lhı́vott telefonon az iskola igazgató ja, akit lá tható an
megviselt egy Marlá val lezajlott vitá ja, mely arró l szó lt, hogy mié rt
visel Marla kezeslá bast az iskolá ban. „Matrla”, mondta „ iatal
lá nyoknak nem való ı́gy ö ltö zkö dniü k”. Mire Marla vá lasza egy velő s
„Menjen a fené be!” volt. Ez szá momra ü nneplé sre adott okot. Marla
leé rettsé gizett az é rzelmi rabsá gbó l, é s belé pett az „undok
szakaszba”. Megtanulta kifejezni a szü ksé gleteit, é s megkocká ztatni,
hogy ezé rt má sok visszatetszé sé vel kelljen szembené znie. Persze
mé g há travolt annak megtanulá sa, hogy igé nyé t ú gy fejezze ki, hogy
kö zben tiszteletben tartsa a má siké t is, de bı́ztam benne, hogy ennek
is eljö n az ideje.
75
Harmadik stádium: érzelmi felszabadulás: felelősséget
vállalunk szándékainkért és tetteinkért.
A harmadik stá diumban az érzelmi felszabadulás szakaszában

együ tté rzé ssel reagá lunk a má sik szü ksé gleteire de nem fé lelem,
bű ntudat vagy szé gyené rzet ö sztö nö z minket erre. Ezzel a
hozzá á llá ssal sajá t é s tá rsaink é leté t egyará nt gazdagı́tjuk. Teljes
felelő ssé get vá llalunk sajá t szá ndé kainké rt é s tetteinké rt, de nem
má sok é rzé seié rt! Ebben a szakaszban má r vilá gos szá munkra, hogy
má sok ká rá ra sosem tudjuk kielé gı́teni az igé nyeinket. Az é rzelmi
felszabadulá s azt jelenti, hogy mikö zben tisztá n kifejezzü k
szü ksé gleteinket má sok felé , azt is tudtukra adjuk, hogy az ö
szü ksé gleteik teljesü lé se ugyanolyan fontos a szá munkra, mint a
sajá tunké . Az EMK az ilyen szintű kapcsolatteremté st tá mogatja.
76
ÖSSZEFOGLALÁS
Az EMK harmadik alkotó eleme az é rzé seink mö gö tti szü ksé gletek
tudatosı́tá sa. Amit má sok tesznek vagy mondanak, az nem lehet
é rzé seink kivá ltó oka, legfeljebb ösztönzője. Ha valaki bı́rá lattal illet
miket, akkor né gyfé leké ppen fogadhatjuk ü zeneté t: (1) magunkat
hibá ztatjuk. (2) má sokat hibá ztattunk, (3) é rzé seinkre é s
szü ksé gleteinkre igyelü nk, (4) a má sik ember bı́rá latai mö gö tt
megbú jó é rzé sekre é s szü ksé gletekre igyelü nk.
Má sok minő sı́té se, kritiká ja, elemzé se é s megı́té lé se sajá t
szü ksé gleteink é s é rté keink elidegenedett kifejezé smó dja. A kritiká ra
vá laszul az emberek energiá jukat ö nvé delemre vagy ellentá madá sra
haszná ljá k fel. Miné l kö zvetlenebbü l tudjuk ö sszekapcsolni az
é rzé seinket a szü ksé gleteinkkel, anná l kö nnyebb má soknak
együ tté rzé ssel vá laszolni.
Napjainkban gyakran kı́mé letlenü l elı́té lik azokat, akik kimutatjá k
az é rzé seiket, ezé rt né ha fé lelmetes lehet ezt megtenni. Fő leg a nő k
szá má ra, akiknek a szocializá ció ja azt diktá lja, hogy má sok
szü ksé gleteirő l gondoskodjanak, é s megfeledkezzenek ö nmagukró l.
Erzelmi fejlő dé sü nk sorá n majd mindannyian há rom stá diumon
megyü nk á t: (1) „érzelmi rabszolgaság” – az a hiedelem, hogy
felelő sek vagyunk má sok é rzé seié rt –, (2) „undok szakasz” – nem
valljuk be, hogy tö rő dü nk má sok é rzé seivel é s szü ksé gleteivel, (3)
„érzelmi felszabadulás" – amely sorá n teljes felelő ssé get vá llalunk
sajá t é rzé seinké rt, de nem a má soké ért, é s kö zbeni tudatá ban
vagyunk annak, hogy má sok ká rá ra nem tudjuk kielé gı́teni sajá t
szü ksé gleteinket.
77
A kö vetkező pá rbeszé d egy foglalkozá s sorá n hangzott el.
Elő adá somat fé ló ra eltelté vel megszakı́tottam, hogy a ré sztvevő k
visszajelzé sé t ké rjem. Egyikő jü k fö lemelte a kezé t é s ı́gy szó lt: „Te
vagy a Iegnagyké pű bb elő adó , akivel csak valaha is talá lkoztam.”
Tö bbfé leké ppen reagá lhatok arra, ha valaki ı́gy szó l hozzá m. Az
egyik lehető sé g, hogy magamra veszem a vé lemé nyé t. Olyankor
szoktam ı́gy tenni, amikor indı́ttatá som van arra, hogy
megalá zkodjak, megvé djem magam, vagy kifogá sokat hozzak fö l. Egy
má sik lehető sé g (amit jó l begyakoroltam), hogy ellentá madá sba
menjek á t a felté telezett tá madá ssal szemben. A szó ban forgó
esetben azonban egy harmadik lehető sé get vá lasztottam. Arra
igyeltem, hogy vajon mi bú jhat meg az illető kijelenté se mö gö tt.
MBR: (találgatok a meg igyelésével kapcsolatban – Arra reagá lsz,

hogy né zeteim kifejté se kö zben 30 percen á t nem adtam lehető sé get,
hogy megszó lalj?
Résztvevő: – Nem, má r megint megpró bá lsz mindent
leegyszerű sı́teni.
MBR: (továbbra is tisztázni próbálom) – Arra reagá lsz, hogy nem
emlı́tettem meg, hogy a modell alkalmazá sa bonyolultnak tű nhet
né melyeknek?
Résztvevő: – Nem a modellrő l van szó , hanem ró lad!
MBR: – Idegesı́t, hogy egyszer sem emlı́tettem, hogy né ha nekem is
problé má t jelent a modell alkalmazá sa?
Résztvevő: (pillanatnyi szünet után) – Pontosan.
MBR: (Föllélegezve, hogy kapcsolatba kerültem a résztvevő
érzésével és szükségletével, arra összpontosítok, hogy mi lehet a
kérdése.) – Szeretné d, ha, itt é s most kijelentené m, hogy a folyamat
alkalmazá sa né ha szá momra is gyö trelmes?
Résztvevő: – Igen.
78
MBR: (Miután világossá vált a meg igyelése, az érzése, a szükséglete
és a kérése, meg igyelem magamban, hogy vajon hajlandó vagyok-e
teljesíteni a kérését.) – Igen, ez a folyamat gyakran szá momra is
nehé z. A kö zö s munká nk sorá n való szı́nű leg hallani fogsz tő lem
szá mos olyan esetet, amikor erö lkö dtem…, vagy teljesen elvesztettem
a kapcsolatot, ezzel a folyamattal, ezzel a tudatossá ggal, amelyet ma
nektek bemutatok. De nem adom fö l a kü zdelmet, mert a modellnek
kö szö nhető en á ltalá ban nagyon szoros kapcsolatokat sikerü l
kialakı́tanom má sokkal.
79
6. fejezet
OLYAT KÉRNI, AMI GAZDAGÍTJA AZ

ÉLETET
Eddig sorra vettü k az EMK első há rom alkotó elemé t, amelyek a
meg igyelést, az érzést és a szükségletet ı́rjá k le. Megtanultuk ú gy
haszná lni ő ket, hogy kö zben ne kritizá ljunk, elemezzü nk,
hibá ztassunk má sokat, hanem inká bb együ tté rzé sre ké sztessü k ő ket.
A modell negyedik é s egyben utolsó alkotó eleme arró l szó l, hogy mit
szeretnénk kérni másoktól, hogy é letü nk gazdagabbá vá ljon. Ha
kielé gı́tetlen szü ksé gleteink vannak, akkor a meg igyelé sü nk, é rzé sü nk
é s szü ksé gletü nk utá n egy pontos ké ré st fogalmazunk meg: olyat
ké rü nk, ami kielé gı́theti szü ksé gletü nket. Hogyan fejezhetjü k ki
ké ré sü nket ú gy, hogy má sok hajlandó ak legyenek együ tté rzé ssel
fordulni szü ksé gleteink felé ?
POZITÍV MEGFOGALMAZÁS
A kérések kifejezésére pozitív megfogalmazást alkalmazzunk.
Elő szö r is azt é rdemes mondani, hogy mit kiérünk, é s nem azt, hogy
mit nem. „Hogy teljesı́ted a ne csináldot?” hangzik bará tom, Ruth
Bebermeyer egyik gyermekdalá nak sora. „Annyi biztos, hogy amikor
azt hallom, ne tedd, azt é rzem: azért is.˝ Ez a dalszö veg ké t, a negatı́van
megfogalmazott ké ré sekné l fö lmerü lő problé má t vet fö l. Egyré szt:
ilyenkor sokan nem é rtik, hogy mit is ké rnek tő lü k. Má sré szt: a negatı́v
ké ré sek hajlamosak ö sztö nö s ellená llá st kivá ltani.
Az egyik foglalkozá sunkon egy hö lgy elmesé lte. miké nt sü lt el
visszafelé a munkahelyé n tú l sok idő t eltö ltö tt fé rjé hez inté zett ké ré se.
„Megké rtem, hogy ne tö ltsö n annyi idő t a munkahelyé n. Há rom hé t
80
mú lva lelkendezve ú jsá golta, hogy benevezett egy golfversenyre…” Az
asszonynak sikerü lt kö zö lnie fé rjé vel. hogy mit nem szeretne – ne
tö ltsö n annyi idő t a munkahelyé n –, de azt má r elfelejtette kö zö lni,
hogy mit szeretne! Megké rtü k, hogy fogalmazza á t a ké ré sé t. „Bá rcsak
azt mondtam volna neki, hogy hetente legalá bb egy esté t tö ltsö n
otthon a gyerekekkel é s velem.”
A vietnami há ború alatt nyilvá nos televı́zió s vitá ra hı́vtak egy olyan
emberrel, akinek a há ború val kapcsolatos vé lemé nye kü lö nbö zö tt az
enyé mtő l. A mű sorró l ké szü lt egy videofelvé tel, ı́gy a beszé lgeté st
aznap este otthon ú jra megné zhettem. Nagyon dü hı́tő volt lá tni
magam a ké pernyő n, ahogy az eredeti szá ndé kommal ellenté tesen
kommuniká lok. „Legkö zelebb, ha vitá ra kerü l a sor” – mondtam
magamban – „nem kö vetem el ú jra ezt a hibá t! Nem fogok
vé dekezé sbe szorulni. Nem engedem meg, hogy mé g egyszer bolondot
csiná ljanak belő lem!” Erdemes meg igyelni, hogy azt mondtam, hogy
mit nem alkarok csiná lni, s nem azt, hogy mit igen.
A kö vetkező hé ten, amikor meghı́vtak ugyanannak a vitá nak a
folytatá sá ra, lehető sé gem nyı́lt a hibá m jó vá té telé re. Utban a stú dió
felé egyre csak azt ismé telgettem magamban, hogy mit nem fogok
csiná lni. A mű sor elejé n ellenfelem ú gyanú gy nekem ugrott, ahogy az
elő ző hé ten tette. Ahogy rá m kerü lt a sor, vagy 10 má sodpercen á t
ké pes voltam ú gy kommuniká lni, hogy azt megfogadtam magamnak.
Vagyis nem szó ltam egy szó t sem. Csak ü ltem né má n. Azonban amint
kinyitottam a szá mat, azt tapasztaltam, hogy csak ú gy ö mlik belő lem a
szó , mé gpedig megint ú gy, ahogy nem akartam… Fá jdalmas lecké t
kaptam arró l, hogy mi tö rté nik, ha csak arra koncentrá lok, hogy mit
nem akarok csiná lni ané lkü l, hogy tisztá zná m mit akarok.
Egy alkalommal fö lké rtek, hogy segı́tsek né há ny kö zé piskolá snak,
akiknek hosszú panaszlistá juk volt az igazgató juk ellen. Fajgyű lö lő nek
tartottá k é s bosszú t akartak á llni rajta. A lelké sz, aki az i jakkal
foglalkozott, nagyon tartott az erő szak kirobbaná sá tó l. A iatalok az ő
kedvé ért egyeztek bele, hogy talá lkozzanak velem.
Azzal kezdté k, hogy rá m zú dı́tottá k az igazgató faji
diszkriminá ció val kapcsolatos bű nlajstromá t… Tö bb vá dpont
meghallgatá sa utá n azt javasoltam, hogy most tisztá zzá k magukban,
mit kı́vá nnak az igazgató tó l.
81
– „Es az mire jó ?” gú nyoló dott az egyikő jü k. „Má r megmondtuk neki,
hogy mit akarunk. Az volt a vá lasza, hogy: „Ki innen!˝ Nem ti fogjá tok
nekem megmondani, hogy mit csiná ljak.”
Megké rdeztem a diá koktó l, hogy mit ké rtek az igazgató tó l. Tö bbek
kö zt azt, hogy ne szó ljon bele a hajviseletü kbe. Azt taná csoltam, hogy
Iegkö zelebb – ha együ ttmű kö dő bb reakció t ó hajtanak megtapasztalni
– azt mondjá k meg, hogy mit szeretnének, é s ne azt, hogy mit nem. Ezt
kö vető en azt kö zö lté k az igazgató val, hogy igazsá gos bá ná smó dban
akarnak ré szesü lni, mire ő vé dekezé sbe ment á t é s hangosan tagadta,
hogy valaha is igazsá gtalan lett volna. Megkocká ztattam, hogy az
igazgató tó l mé g kedvező bb reakció t kaptak volna, ha pontosan
kö rü lı́rható tetteket ké rtek volna az „igazsá gos bá ná smó d” helyett.
Né mi együ tt-gondolkodá s utá n talá ltunk rá mó dot, hogy ké ré seiket
pozitı́v megfogalmazá sban fejezzé k ki. A beszé lgeté sü nk
eredmé nyeké nt a diá kok 38 pontba szedté k ö ssze azt, amit az
igazgató tó l ké mi szeretné nek. beleé rtve az „Egyeté rté sé t ké rjü k, hogy
fekete bő rű diá koknak is legyen szavazati joguk az iskolai egyenruha
megvá lasztá sakor”, é s „Azt szeretné nk, hogy fekete bő rű tanuló knak
szó lı́tson minket, ne pedig »hé maguknak!«”. Má snap a diá kok az
igazgató elé tá rtá k ké ré seiket, a begyakorolt pozitı́v megfogalmazá s
segı́tsé gé vel. Diadalittas telefonhı́vá st kaptam tő lü k: igazgató juk mind
a 38 ké ré s teljesı́té sé be beleegyezett!
A pozitı́v megfogalmazá son tú l fontos, hogy elkerü ljü k a homá lyos,
elvont vagy ké té rtelmű kifejezé smó dot, é s igyekezzü nk olyan
ké ré seket megfogalmazni, amelyeket teljesı́teni is lehet. Emlé kszem
egy karikatú rá ra, ahol egy ember a tó ba esett, s ahogy fulladozva
pró bá lt kiú szni, kikiá ltott a kutyá já nak a partra: „Lassie ké rj
segı́tsé get!” A kö vetkező ké pen a kutya pá cienské nt fekszik egy
pszichiá ter á gyá n… Ismeretes, hogy a „segı́tsé g”˝ mindenkinek má st
jelent: csalá dom né há ny tagja a „segı́ts nekem az edé nyekkel” ké ré st
ú gy é rtelmezi, hogy felü gyelniü k kell az edé nyek elmosá sá ná l…
Az egyik foglalkozá son elhangzott egy há zaspá r esete, amely jó l
szemlé lteti, mennyire akadá lyozhatja egymá s megé rté sé t a pontatlan
fogalmazá s. „Ne avatkozz a dolgaimba,” – kö vetelte a felesé g a fé rjtő l.
„Nem is avatkozom bele” – vá laszolt a fé rj. „De igenis, mindenbe
beleavatkozol!” – erő skö dö tt a felesé g. Arra a ké ré sre, hogy pozitı́v
megfogalmazá sba mondja el ugyanezt, a felesé g ı́gy felelt: „Azt ké rem
82
– hogy szabadon fejlő dhessek é s ö nmagam lehessek. Ez azonban
tová bbra is egy nagyon homá lyos kijelenté s, é s vé dekező vá laszt
vá lthat ki a má sikbó l. Egy ideig tö prengett a felesé g, hogy miké nt
tudná kifejezni a ké ré sé t vilá gosan, majd ı́gy szó lt; „Kı́nos, de ha
ő szinte akarok lenni, akkor azt hiszem, azt vá rom el tő led, hogy
mosolyogj, é s mond azt, hogy minden jó , amit csiná lok.” A homá lyos é s
elvont kifejezé smó dot gyakran az ehhez hasonló emberi já tszmá k
leplezé sé re haszná ljuk.
Ha kéréseinket tiszta, pozitív és megcselekedhető

megfogalmazásban tálaljuk, akkor kiderül, hogy pontosan mit
akarunk.
Hasonló fé lreé rté s volt egy apa é s 15 é ves ia kö zö tt, amikor
segı́tsé gé rt fordultak hozzá m. „Csak né mi felelő ssé gtudatot szeretné k
belé d nevelni” – á llı́totta az apa. „Tú l nagy ké ré s ez?” Azt javasoltam,
hogy mondja, mit tehetne a ia, ami a felelő ssé gtudatá t bizonyı́taná .
Miutá n né mi idő t szá ntunk ké ré se pontosı́tá sá ra, az apa fé lé nken ezt
mondta: „Há t elé g rosszul hangzik, de felelő ssé gtudat alatt é n
tulajdonké ppen azt é rtem, hogy mindig azt tegye, amit mondok.
Ugorjon, ha azt mondom, hogy ugorj, é s mindezt mosolyogva tegye…
Ezek utá n abban is egyeté rtettü nk, hogy ha a ia való ban ı́gy
viselkedne, akkor inká bb engedelmessé get tanulna, mint
felelő ssé gtudatot.
Gyakran haszná lunk ehhez hasonló homá lyos é s elvont
megfogalmazá sokat annak kifejezé sé re, hogy milyen é rzé seket vagy
vá ltozá st vá runk má soktó l. Ha pé ldá ul a munkaadó ő szinte szá ndé kkal
ı́gy szó l a beosztottjaihoz: „Azt akarom, hogy ha bá rmi gondotok van,
ne fé ljetek hozzá m fordulni”, akkor ez a mondata ugyan kifejezi a
vá gyá t, hogy az alkalmazottak „ne fé ljenek hozzá fordulni”, de azt má r
nem kö zli, vajon mit tehetné nek, hogy ı́gy is é rezzenek Bö lcsebb lenne
megcselekedhető dolgot ajá nlani pl. ı́gy: „Szeretné m, ha elmondanátok,
mit tehetnék, hogy kö nnyebb legyen szá motokra hozzá m fordulni, ha
bá rmi gondotok van.”
83
A homályos megfogalmazás hozzájárul a lelki egyensúly
felborulásához.
Hogy a homá lyos megfogalmazá s miké nt já rul hozzá a lelki

egyensú ly felborulá sá hoz, arra bemutatom egy depresszió val
jelentkező betegemmel folytatott pá rbeszé demet. (Klinikai
pszicholó gusi gyakorlatom sorá n szá mtalanszor zajlott le effé le
beszé lgeté s pá ciensem s kö ztem.)
A depresszió „jóságunk” jutalma.
Miutá n együ tté rzé ssel fordultam betegem é rzé sei felé ,
pá rbeszé dü nk a kö vetkező ké ppen alakult:
MBR: – Mi az, amit szeretne, de nem kap meg?

Beteg: – Nem tudom, mit szeretné k.
MBR: – Sejtettem, hogy ezt fogja mondani.
Beteg: – Mibő l?
MBR: – Elmé letem szerint azé rt esü nk depresszió ba, mert nem
kapjuk meg azt, amit szeretné nk. Azé rt nem kapjuk meg, amit
szeretné nk, mert sosem tanı́tottak meg minket arra, hogy hogyan
kaphatjuk meg. Ehelyett arra tanı́tottak, hogy jó kis iú k é s jó kislá nyok,
jó apuká k é s jó anyuká k legyü nk. Ha ezt felvá llaljuk, akkor nincs má s
vá lasztá sunk, mint megbará tkozni a depresszió nkkal. „Jó sá gunk”
jutalma a depresszió . Ha rendbe akar jö nni, akkor szeretné m, ha
tisztá zná nk, mit szeretne igazá n az emberektő l, hogy é lete
kellemesebbé , szebbé vá ljon.
Beteg: – Csak azt akarom, hogy valaki szeressen. Ez olyan nagy
ké ré s?
MBR: – Kezdetnek jó . Most szeretné m, ha megmondaná , mit
tegyenek az emberek, hogy az ö n szeretetigé nye kielé gü ljö n. En
pé ldá ul most mit tehetné k ennek é rdeké ben?
Beteg: – Tudja maga azt…
MBR: – Nem tudom. Szeretné m, ha megmondaná , mit tehetné k é n
vagy má s, hogy megkapja azt a szeretetet, amire vá gyik.
Beteg: – Ez nehé z.
84
MBR: – Igen, nehé z lehet pontosan megfogalmazott ké ré seket
kimondani. De gondolja meg, milyen nehé z má soknak teljesı́teni az
olyan ké ré seket, amelyekkel mé g mi magunk sem vagyunk tisztá ban!
Beteg: – Kezd vilá gossá vá lni, miveI tudná k má sok a
szü ksé gleteimet kielé gı́teni de szé gyenlem.
MBR: – Igen. gyakran ké nyelmetlen. Tehá t mit szeretne ké rni tő lem
é s má soktó l?
Beteg: – Ha való ban belegondolunk abba, hogy mit is ké rek, akkor
azt vá rom el, hogy szeressenek, akkor való já ban arra vá gyom, hogy
talá ljá k ki a ké ré seimet, mielő tt mé g nekem azok eszembe jutná nak.
Es azonnal teljesı́tsé k is ő ket.
MBR: – Há lá s vagyok a vilá gos beszé dé ért. Remé lem, belá tja, hogy
ily mó don nem igen fog olyan embert talá lni, aki az ö n szeretetigé nyé t
ki tudja elé gı́teni.
A betegeim nagyon hamar belá ttá k, hogy nincsenek igazá n

tudatá ban annak, mit is akarnak má soktó l, s hogy ez nagyban
hozzá já rult csaló dottsá gukhoz é s depresszió jukhoz.
A TUDATOS KÉRÉS
Ké ré sü nket né ha kö zvetve is vilá gosan tudjuk kifejezni. Tegyü k fel,
hogy é pp a konyhá ban vagy é s a té vé t né ző nő vé red kikiabá l neked;
„Szomjas vagyok!” ebben az esetben nyilvá nvaló , hogy egy pohá r vizet
ké r.
Nem biztos, hogy társunk megérti, mit kérünk tőle, ha csak az

érzéseinket közöljük vele.
Sokszor megesik, hogy ú gy fejezzü k ki nemtetszé sü nket, hogy

kö zben té vesen azt felté telezzü k, hogy a má sik megé rti a mö gö tte
megbú jó ké ré st is. Pé lda: a felesé g ı́gy szó l a fé rjé hez: „Dü hö s vagyok,
hogy elfelejtetté l vajat é s hagymá t hozni a vacsorá hoz!” A felesé g
szá má ra ugyan vilá gos lehet az igé nye, hogy a fé rje menjen vissza a
boltba, a fé rj szá má ra – az elhangzottak alapjá n – azonban nem.
85
Sokszor nem vagyunk tudatában, hogy mit is kérünk.
Mé g gyakoribb eset, hogy nem vagyunk tudatá ban annak, hogy mit
is ké rü nk. Beszé lü nk az illető höz á m ané lkü l, hogy való di pá rbeszé det
tudná nk teremteni vele. Szavainkat ú gy dobá ljuk felé , mintha az adott
szenté ly holmi szemeteskosá r lenne. Ilyen helyzetben a
beszé lgető tá rsunk, aki ké ptelen a szavainkbó l kihá mozni a ké ré st, a
kö vetkező tö rté netben vá zolthoz hasonló gyö trelmeket é lhet á t.
A dallasi repü lő té r terminá ljai kö zö tt kö zlekedő elektromos
kisvonaton szemben ü ltem egy há zaspá rral. A gé pü k indulá sá hoz
ké sve é rkező utasok szá má ra né ha bizony idegesı́tő lehet a kis vonat
csigatempó ja. A fé rj a felesé gé hez fordult é s nyomaté kosan ı́gy szó lt:
„Eletemben nem lá ttam mé g ilyen lassú vonatot!” A felesé g nem
vá laszolt, de lá tszott rajta, hogy feszü lt é s ké nyelmetlenü l é rzi magá t,
mert nem tudja, milyen vá laszt vá r tő le a fé rje. A fé rj ú gy tett, ahogy a
legtö bben tenni szoktunk, ha nem kapjuk meg azt a vá laszt, amit
akarunk: megismé telte elő ző szavait. Mé g hatá rozottabb hangon
megismé telte: „Életemben nem láttam még ilyen lassú vonatot!”
A felesé g nem tudta, mit vá laszoljon, s egyre feszü ltebbé vá lt. Vé gső
ké tsé gbeesé sé ben ı́gy fordult fé rjé hez: „Elektronika vezé rli.”
Gyanı́tottam, ez az informá ció nem fogja kielé gı́teni a fé rjé t. Igy is
tö rté nt, mert harmadszorra is megismé telte – mé g hangosabban –;
„ELETEMBEN NEM LATTAM MEG ILYEN LASSU VONATOT!” A felesé g
tü relme vé gké pp elfogyott, é s visszavá gott: „Mit vá rsz tő lem, mit
csiná ljak? Kiszá lljak é s toljam meg?” Sikerü lt há t egymá st
felidegesı́teniü k.
Mire vá rt a fé r i? Szerintem arra, hogy tü relmetlensé gé t megé rtsé k.
Ha ezt tudta volna a felesé ge, akkor pl. ı́gy vá laszolhatott volna: „Ugye
fé lsz, hogy leké ssü k a gé pü nket, é s fel vagy há borodva, mert szeretné d,
ha gyorsabb vonat kö zlekedne a terminá lok kö zö tt?”
Az imé nti pá rbeszé dben a felesé g é rzé kelte fé rje csaló dottsá gá t, de
fogalma sem volt arró l, vajon mit ké r tő le. Ugyanilyen gondot jelent az
a helyzet is, amikor az illető kö zli ugyan a ké ré sé t, de a mö gö tte
meghú zó dó é rzé seit é s szü ksé gleteit má r nem.
86
Azok kérések, amelyekben nem szerepelnek beszélő érzései és
szükségletei követelésnek tűnhetnek.
Ez fő leg akkor igaz, amikor a ké ré st ké rdé s formá já ban fejezzü k ki.
A „Mié rt nem vá gatod má r le a hajad?” kö nnyen tű nhet a iatalok
szá má ra kö vetelé ské nt, ha szü leik nem tá rjá k fel elő ttü k sajá t
é rzé seiket é s szü ksé gleteiket. Pé ldá ul: „Fé lü nk, hogy a hajad biciklizé s
kö zben beleló g a szemedbe, é s ı́gy balesetet okozhat. Hajlandó lenné l
levá gatni a hajad?”
Gyakoribb azonban, hogy valaki ú gy beszé l, hogy kö zben nem
tudatosul benne, mit is ké r. „En nem ké rek semmit” – jegyezheti meg.
„Csak jó l esett kimondanom a gondolataimat.” Hitem szerint minden
esetben, amikor valakinek mondunk valamit, azt azé rt tesszü k, mert
valamit ké rü nk tő le.
Minél világosabban fejezzük ki a kérésünket, annál valószínűbb,

hogy az meghallgatásra talál.
Talá n egyszerű en csak együ tté rzé st. A vonaton tü relmetlenkedő fé rj
eseté hez hasonló an, szeretné nk meggyő ző dni arró l, hogy szavainkat
megé rtetté k. Vagy esetleg ő szintesé gre vá gyunk: szeretné nk tudni
beszé lgető tá rsunk ő szinte vé lemé nyé t a gondolatainkró l. Vagy egy
olyan cselekedetet ké rü nk, ami remé nyü nk szerint ki fogja elé gı́teni a
szü ksé gleteinket. Miné l pontosabban fejezzü k ki, hogy mit vá runk el a
má siktó l, anná l való szı́nű bb, hogy szü ksé gleteink kielé gü lnek.
A VISSZAKÉRDEZÉS
Mint tudjuk, beszé lgető tá rsunk a mondanivaló nkat nem mindig
szá ndé kaink szerint é rtelmezi. Altalá ban tá rsunk hangjelzé seibő l
kö vetkeztetü nk arra, hogy megé rtette-e a mondanivaló nkat. Ha
viszont bizonytalanok vagyunk ebben, akkor vissza kell tudnunk
ké rdezni, hogy nem tö rté nt-e valamilyen fé lreé rté s. Ehhez né ha elé g
szokott lenni egy egyszerű ké rdé s. „Ez é rthető volt?”
87
Úgy bizonyosodhatunk meg arról, hogy mondani valónkat
szándékaink szerint értelmezték, ha visszakérdezünk.
Má skor tö bbre van szü ksé gü nk, mint egy „igen, é rtelek-re,˝ hogy
biztosak lelhessü nk abban, hogy való ban megé rtettek minket. Ilyenkor
megké rhetjü k tá rsunkat, hogy mondja el sajá t szavaival, mit hallott
tő lü nk. Ekkor alkalmunk nyı́lik ú jrafogalmazni mondandó nk azon
ré szé t, amelyik elté rt attó l, amit mi ó hajtunk kö zö lni.
Egy taná r pl. odamegy az egyik diá kjá hoz, é s ı́gy szó l: „Pé ter!
Atlapoztam tegnap a jegyzeteimet, é s nem talá ltam meg az egyik há zi
feladatodat. Szeretné m tudni, mi tö rté nt. Bejö nné l tanı́tá s utá n az
irodá mba?” „Jó .”˝ motyogja Pé ter, é s tová bbmegy. A taná r bizonytalan,
vajon megé rtette-e a diá k a ké ré sé t, ezé rt visszaké rdez:
– Elmondaná d, hogy mit hallottá l az imé nt tő lem?
– Azt mondta. hogy nem mehetek focizni, itt kell maradnom. mert
nem tetszett a há zi feladatom. A taná r megbizonyosodott a gyanú já ró l,
hogy Pé ter fé lreé rtette a ké ré sé t, ezé rt ú jra elmondja, de elő tte
á tgondolja a megjegyzé sé t. A „nem azt hallottad, amit mondtam”, „nem
ezt mondtam” vagy „fé lreé rtetté l” kijelenté seket Pé ter kö nnyen ú gy
é rtheti, hogy leszidtá k.
Köszönd meg hogy beszélgető társad megpróbálta

visszamondani, amit hallott.
A taná r megé rtve, hogy Pé ter ő szinté n visszamondta azt, amit
megé rtett. ezt mondhatja: „Há lá s vagyok, hogy visszamondtad azt,
amit hallottá l. Lá tom, hogy nem fejeztem ki magam olyan é rthető en,
ahogy szerettem volna. Hadd pró bá ljam meg ú jra!”
Mutasd ki empátiádat a beszélgetőtársad felé, akkor is, ha ő nem

akarja visszamondani a tőled hallottakat!
Kezdetben, amikor má sokat arra ké rü nk, hogy mondjá k vissza azt,
amit tő lü nk hallottak, ez furcsá nak é s nehé zkesnek tű nhet, mert
ritká n ké rik tő lü k ezt. Amikor azt javaslom az embereknek, hogy a
vilá gos kommuniká ció é rdeké ben ké rdezzenek vissza, sokan
88
idegenkednek tő le. Olyant reakció któ l fé lnek, mint: „Mit gondolsz,
sü ket vagyok?” vagy „Ne já tszd meg a pszicholó gust!” Megelő zhetjü k
az ilyen reagá lá st, ha elmondjuk, mié rt ké rjü k a visszajelzé st.
Vilá gossá tehetjü k, hogy nem szö vegé rté sü ket vizsgá ztatjuk, hanem
arró l akarunk meggyő ző dni, hogy vajon vilá gosan fejeztü k-e ki
magunkat. Ha ennek ellené re azt kapjuk: „Hallottam, amit mondtá l!
Nem vagyok hü lye!”, akkor ö sszpontosı́thatunk tá rsunk é rzé seire é s –
hangosan vagy magunkban – megké rdezhetjü k: „Haragszol, mert azt
szeretné d, ha ké pesnek tartaná lak arra, hogy rö gtö n megé rtsd a
szavaimat?”
NYÍLT VÁLASZ KÉRÉSE
Sebezhetőségünk jelzése után azt szeretnénk megtudni, hogy:

a. mit érez beszélgetőtársunk;
b. mit gondol partnerünk: vagy
c. hajlandó-e beszélgetőtársunk valamit megtenni.
Miutá n nyı́ltan kifejeztü k magunkat é s megé rté sre talá ltunk

kı́vá ncsiak szoktunk lenni beszé lgető tá rsunk reakció já ra. Erre a vá lasz
há romfé le lehet:
a. mit érez beszélgetőtársunk;
• Né ha a mondanivaló nk á ltal kivá lasztott é rzé sekre vagyunk

kı́vá ncsiak é s arra, hogy mi az oka ezeknek az é rzé seknek. Ké rhetjü k
ezt ı́gy: „Szeretné m tudni, milyen é rzé sek szü letnek benned azzal
kapcsolatban, amit mondtam é s mié rt.”
b. mit gondol partnerünk: vagy
• Má skor arra lehetü nk kı́vá ncsiak, hogy milyen gondolatokat

é bresztett mondanivaló nk beszé lgető tá rsunkban. Ilyenkor fontos
rá mutatni, hogy mely gondolataira vagyunk kı́vá ncsiak. Pé ldá ul azt
mondhatjuk: „Szeretné m, ha megmondaná d, hogy szerinted az
ö tletem jó -e, é s ha nem, akkor vajon mié rt nem”. ahelyett hogy:
89
„Szeretné m tudni, mit gondolsz arró l, amit mondtam.” Ha nem
jelezzü k, hogy mely gondolatatra vagyunk kı́vá ncsiak, akkor
partnerü nk hosszasan é rdekelhet olyasmirő l, ami nem é rdekel minket.
c. hajlandó-e beszélgetőtársunk valamit megtenni.
Olykor pedig arra lehetü nk kı́vá ncsiak, vajon hajlandó -e

beszé lgető tá rsunk valamit megtenni. Ez a ké ré s pl. ı́gy hangozhat:
„Szeretné m megtudni, hajlandó vagy-e a megbeszé lé sü nket egy hé ttel
elhalasztani.”
EGY CSOPORTHOZ INTÉZETT KÉRÉS
Kü lö nö sen fontos egy csoporthoz inté zett visszaké rdezé skor, hogy
pontosan kifejezzü k, milyen egyeté rté st, illetve ő szinte visszajelzé st
vá runk azt kö vető en, hogy befejeztü k mondandó nkat. Ha nem
fogalmazzuk meg egyé rtelmű en, hogy mire ké rtü nk vá laszt, akkor
olyan beszé lgeté st kezdemé nyezhetü nk, amire senkinek sincs
szü ksé ge.
Idő nké nt meghı́vnak, hogy dolgozzak olyan csoportokkal, akik a
kö zö ssé gü kben elharapó dzó fajgyű lö let miatt aggó dnak. E csoportok
gyakori panasza, hogy megbeszé lé seik unalmasak é s
eredmé nytelenek. A csoport nem engedhetné meg magá nak az
alacsony haté konysá got, mert nehezen tudjá k ki izetni a
megbeszé lé sekre való odautazá s kö ltsé geit é s az esetleges
gyermekfelü gyeletet. Az elhú zó dó é s kevé s eredmé nnyel vé gző dő
megbeszé lé sek miatt sokan kilé pnek a csoportbó l, azzal a
kijelenté ssel, hogy ez csak idő pocsé kolá s. Ugyanakkor az á ltaluk elé rni
kı́vá nt inté zmé nyi vá ltozá sok sok idő t é s energiá t igé nyelné nek. Ezek
az okok mind azt kö vetelné k meg, hogy ha egy ilyen csoport ö sszejö n,
akkor jó l haszná ljá k ki az együ tt tö ltö tt idő t.
Ismertem egy olyan csoportot, amely a helyi iskolarendszer
megvá ltoztatá sá ra alakult. Meggyő ző dé sü k szerint az iskolarendszer
irá nyı́tó i kö zü l tö bben a tanuló kat a bő rszı́nü k alapjá n kezelik ı́gy vá gy
ú gy. Taná cskozá saik nem voltak elé g haté konyak, é s egyre csö kkent a
csoport lé tszá ma, ezé rt meghı́vtak, hogy kı́sé rjem igyelemmel a
90
vitá jukat. Azt javasoltam, hogy folytassá k a megbeszé lé sü ket a
megszokott mó don, é s é n majd kö zbeszó lok, ha olyant tapasztalok,
amiben az EMK segı́teni tudná ő ket.
Az egyik fé r i azzal kezdte a megbeszé lé st, hogy felhı́vta a csoport
igyelmé t egy nemré g megjelent ú jsá gcikkre, amelyben egy szı́nes
bő rű anya panaszkodott az iskolaigazgató ra, a gyermeké vel szembeni
viselkedé se miatt. Egy asszony erre elmesé lt egy hasonló helyzetet,
amely vele ugyanabban az iskolá ban tö rté nt gyermekkorá ban. Ezt
kö vető en mindenki hozzá szó lt; hasonló tö rté neteket mondtak el. Hú sz
perc eltelté vel megké rdeztem a csoporttó l, vajon a jelenlegi
beszé lgeté s menete kielé gı́tő -e szá mukra. Egyikü k sem vá laszolt
igennel. „Ez megy minden megbeszé lé sen!” – fortyant fö l az egyik fé r i.
„Jobb idő tö lté st is el tudok ké pzelni, minthogy a ré gi marhasá gokat
hallgassam ú jra é s ú jra…”
Ezutá n megké rdeztem az első felszó laló tó i: „Meg tudná -e mondani,
hogy milyen reakció t vá rt a csoporttó l, amikor felhozta az ú jsá gcikk
té má já t?” „Erdekesnek talá ltam,” – vá laszolta. Megismé teltem, hogy
arra voltam kı́vá ncsi, milyen reakció t vá rt a csoporttó l, é s nem arra,
hogy mi volt a vé lemé nye a cikkrő l. Eltű nő dö tt egy pillanatra, majd
bevallotta: „Nem is tudom, mit akartam.”
Csoportos beszélgetéseken sok idő elvés, ha a felszólalók nem

tudják, hogy milyen reakciót, illetve választ várnak a csoporttól.
Azt hiszem ez az oka, hogy a csoport drá ga idejé bő l hú sz percet
elvesztegettek holmi meddő szó csé plé ssel. Ha ané lkü l szó lunk a
csoporthoz, hogy tudná nk, mi a cé lunk vele, akkor az gyakran
hiá bavaló vitá i eredmé nyez. Ha azonban van olyan szemé ly, aki
felü gyeli, hogy mindenki csak ú gy szó ljon hozzá a vitá hoz, hogy
pontosan meg is fogalmazza a ké ré sé t a csoporthoz, akkor ezzel
jelentő sen nö velheti a csoport munká já nak a haté konysá gá t. Az elő bbi
pé ldá ná l maradva: miutá n a szó ban forgó fé r i nem kö zö lte, hogy mi
cé lbó l idé zi az ú jsá gban megjelent tö rté netet, valamelyik ré sztvevő
joggal mondhatta volna: „Nem vilá gos szá momra, milyen vá laszt vá rsz
tő lü nk a tö rté netedre. Elmondaná d ezt is nekü nk?” Egy ilyen
kö zbeszó lá s sok idő t takarı́that meg.
91
A beszé lgeté sek a vé gtelensé gig elnyú lhatnak, ané lkü l, hogy azok
bá rkinek is a javá ra vá lná nak, ha a vita kezdemé nyező je nem jelzi,
hogy má r megkapta a vá laszt a ké rdé sé re. Indiá ban, ha a beszé lgeté s
sorá n valaki vá laszt kapott a ké rdé sé re, azt mondja. „bá sz”. Ez azt
jelenti: „ennyi elé g, megkaptam a vá laszt, tová bblé phetü nk.” Sajnos
nekü nk nincs erre kü lö n szavunk. Pedig minden kapcsolatunkban
hasznunkra vá lna, ha elterjesztené nk a „bá sz-gondolkodá st”.
KÉRÉS ÉS KÖVETELÉS
Beszélgetőtársunknak egy követelés hallatán két lehetősége

marad: vagy meghunyászkodik, vagy fellázad.
Ha felelő ssé gre voná stó l vagy bü nteté stő l tarthatnak, akkor
beszé lgető tá rsaink a ké ré seinket kö vetelé snek fogjá k hallani. Amikor
kö vetelé ssel á llunk elő , az embereknek ké t vá lasztá suk marad: vagy
meghunyá szkodnak, vagy fellá zadnak. Mindké t esetben ké nyszerı́tő
erő t é reznek a ké ré st megfogalmazó felő l, é s emiatt csö kken az esé ly,
hogy való di együ tté rzé ssel vá laszoljanak.
Honnan lehet tudni, hogy kéréssel vagy követeléssel állunk

szemben? Figyeld meg, mit tesz a beszélő, ha kérése nem teljesül!
Miné l tö bbszö r hibá ztattunk, bü ntettü nk vagy é bresztettü nk

bű ntudatot má sokban, amikor nem teljesı́tetté k a ké ré sü nket, anná l
gyakrabban fogjá k a kö vetkező ké ré sü nket is kö vetelé ské nt
é rtelmezni. Rá adá sul a hatá s má s kapcsolatokra is kiterjed: miné l
tö bbszö r hibá ztattá k é s bü ntetté k ismerő sü nket, illetve keltettek
benne bű ntudatot azé rt, mert nem teljesı́tette valaki ké ré sé t, anná l
nagyobb terhet visz bele a jö vő beli kapcsolataiba, é s anná l inká bb
fogja a mi ké ré sü nket is kö vetelé ské nt é rtelmezni.
Ha a kérés nem teljesülését kritika vagy ítélet követi, akkor

valójában követelés hangzott el.
92
Vizsgá ljuk meg egy helyzet ké t vá ltozatá t! Já nos ı́gy szó l
bará tnő jé hez, Jú liá hoz: „Egyedü l é rzem magam. Van kedved az esté t
velem tö lteni?” Ez vajon ké ré s vagy kö vetelé s volt? Ez attó l fü gg,
hogyan reagá l Já nos egy esetleges nemleges vá laszra. Ha Jú lia ezt
mondaná : „Já nos, nagyon fá radt vagyok. Ha tá rsasá gra vá gysz, pró bá lj
meg valaki má st megké rni, hogy veled tö ltse az esté t!”, é s erre Já nos
ı́gy reagá l: „Má r megint csak magadra gondolsz”, akkor ké ré se
kö vetelé s volt. Ahelyett, hogy együ tté rzé ssel fogadta volna, hogy Jú lia
fá radt, hibá ztatta ö t.
Vegyü nk szemü gyre egy má sik forgató kö nyv szerint alakuló
pá rbeszé det
A bűntudatkeltés kévetelést jelez.
János: – Egyedü l é rzem magam. Szeretné m, ha az esté t velem

tö ltené d.
Júlia: – Nagyon fá radt vagyok. Ha tá rsasá gra vá gysz, pró bá lj meg
valaki má st megké rni, hogy veled tö ltse az esté t!
Já nos elfordul, nem szó l egy szó t sem. Jú lia é rzi, hogy megsé rtő dö tt:
– Valami baj van?
János: – Nem, nincs.
Júlia: – Lá tom, hogy valami bajod van. Mi a baj?
János: – Tudod, milyen egyedü l é rzem magam. Ha igazá n szeretné l,
akkor velem tö ltené d az esté t.
Já nos – együ tté rzé s helyett – ú gy é rtelmezi Jú lia vá laszá t, hogy
cserbenhagyta, nem szereti. Miné l inká bb visszautası́tá ské nt
é rtelmezzü k a nemleges vá laszt, ké ré seink anná l inká bb
kö vetelé seknek fognak hangzani. Vé gü l ö nbeteljesı́tő jó slattá vá lnak,
hisz miné l tö bben hallanak tő lü nk kö vetelé seket, anná l kevesebben
fogjá k keresni a tá rsasá gunkat,
Akkor hangzik el valódi kérés, ha utána a beszélő hajlandó együtt

érezni a másik féllel igyelembe véve az ő szükségleteit.
93
Biztosak lehetü nk abban, hogy Já nos ő szinte ké ré ssel fordult
Jú liá hoz, ha vá lasza Jú lia é rzé seinek é s szü ksé gleteinek az elismeré sé t
tü krö zi. Pl. azt mondja: „Kimerü lt vagy, é s inká bb pihené sre vá gysz ma
este?”
Egyé rtelmű en jelzi a má sik fé l szá má ra, hogy nem kö vetelé ssel,
hanem ké ré ssel fordulunk hozzá , ha hozzá tesszü k, hogy csak akkor
tegye meg, amit ké rü nk tő le, ha van hozzá kedve. Tehá t ké rdezhetü nk
ı́gy: „Van kedved megterı́teni?” ahelyett, hogy: „Ké rlek, terı́ts meg!” Am
az ő szinte ké ré s legerő teljesebb jele, ha együ tté rzé ssel fordulunk
ahhoz, aki nem akar eleget tenni a kı́vá nsá gunknak. A kö vetkező
oldalon olvasható pé ldá k azt demonstrá ljá k, hogy miké nt derü l ki az
elutası́tó vá laszra adott reakció bó l, hogy vajon kö vetelé s vagy ő szinte
ké ré s hangzott el. Ha ké pesek vagyunk együ tté rzé ssel megé rteni, hogy
a má sik mié rt nem teljesı́ti a ké ré sü nket, akkor az é n de inı́ció m
szerint ő szinte ké ré s hangzott el. A ké ré s elő nyben ré szesı́té se a
kö vetelé ssel szemben nem jelenti felté tlenü l, hogy el kell fogadnunk a
„nem” vá laszt, de azt igen, hogy nem győ zkö djü k tá rsunkat addig, amı́g
meg nem é rtettü k, mi gá tolja abban, hogy igent mondjon.
HATÁROZZUK MEG KÉRÉSÜNK CÉLJÁT!
Célunk az őszinteségen és az együttérzésen alapuló kapcsolat

kialakítása.
Az ő szinte ké ré s megfogalmazá sá hoz tisztá ban kell lenni a
cé lunkkal. Ha az a cé lunk, hogy má sok viselkedé sé t megvá ltoztassuk,
vagy hogy keresztü lvigyü k sajá t akaratunkat, akkor csaló dni fogunk az
EMK-ban. Ez a kommuniká ció s mó dszer ugyanis kizá ró lag azok
szá má ra ké szü lt, akik csak akkor szeretné nek má sokat valamire
rá bı́rni, ha azok azt szı́vesen é s együ tté rzé ssel hajlandó k megtenni. Az
EMK cé lja az ő szintesé gen é s az együ tté rzé sen alapuló kapcsolatok
kialakı́tá sa. Ha beszé lgető partnerü nk biztos lehet abban, hogy
első dleges cé lunk a kapcsolatunk minő sé gé nek a javı́tá sa, é s hogy
hitü nk szerint e folyamat kö zben mindkettő nk szü ksé glete kielé gü lhet,
94
akkor nyilvá nvaló vá vá lik szá má ra, hogy ő szinte ké ré ssel, s nem pedig
á lcá zott kö vetelé ssel fordultunk felé je.
Nehé z ezt a cé lkitű zé st folyamatosan szem elő tt tartani, kü lö nö sen a
szü lő knek, a taná roknak, a munkahelyi vezető knek é s má s, olyan
szemé lyeknek, akiknek munká juk sorá n emberekre kell hatniuk,
magatartá sokat kell befolyá solniuk.
Egy csalá danya, az egyik foglalkozá sunk ebé dszü neté bő l
visszaté rve, ı́gy szó lt: „Marshall! Hazamentem é s kipró bá ltam, de nem
jö tt be.” Megké rtem, mondja el, mi tö rté nt.
– Hazamentem, é s megfogalmaztam az é rzé seimet é s a
szü ksé gleteimet, é ppen ú gy, ahogy gyakoroltuk. Nem bı́rá ltam, nem
ı́té lkeztem, csak ennyit mondtam a iamnak: ,Csaló dott vagyok, amikor
azt lá tom, hogy nem vé gezted el a megı́gé rt há zimunká t, Rendes
laká sba szerettem volna hazaé rni.” Ezutá n jö tt a ké ré sem: megké rtem,
hogy azonnal fogjon hozzá a takarı́tá shoz.
– Ugy tű nik, tisztá n alkalmaztad mind a né gy alkotó elemet. Mi
tö rté nt ezutá n?
– Nem fogott neki a takarı́tá snak.
– Es ekkor mi tö rté nt?
– Megmondtam neki, hogy nem é lhet ilyen lustá n é s felelő tlenü l.
Vilá gos volt szá momra, hogy ez a csalá danya mé g nem tudott
kü lö nbsé get tenni a ké ré s é s a kö vetelé s kö zö tt. Mé g mindig attó l tette
fü ggő vé a folyamat eredmé nyessé gé t, hogy „ké ré seit” teljesı́tetté k-e
vagy sem. Az EMK gyakorlá sá nak az elejé n gyakran beleeshetü nk abba
a hibá ba, hogy a mó dszer alkotó elemeit mechanikusan alkalmazzuk,
ané lkü l, hogy szem elő tt tartaná nk a mö gö tte meghú zó dó alapelvet,
Kérés szemben a követeléssel
95
Kérés vagy követelés?
— Ké rlek, hozd napraké sz á llapotba az adatbá zist! – Nincs rá idő m.
Kérés volt.
Együ tté rzé s: – Dugig vagy munká val, é s minden percedre szü ksé g
van, hogy befejezd azt, amin é ppen dolgozol?
Követelés volt.
Bı́rá lat é s szemrehá nyá s:
– Rosszul gazdá lkodsz az idő ddel…
96
Követelés volt.
Bű ntudatkelté s: – Ha nem csak mindig magadra gondolná l, akkor
most megpró bá lná l idő t szakı́tani az adatbá zis napraké sz á llapotba
hozá sá ra.
Elő fordulhat azonban, hogy hiá ba vagyunk tudatá ban a

szá ndé kunknak, é s hiá ba fogalmazunk gondosan, a ké ré sü nket
né há nyan akkor is kö vetelé snek fogjá k é rtelmezni. Ez kü lö nö sen igaz
akkor, ha hatalmi helyzetben vagyunk, é s olyanokkal beszé lü nk,
akiknek má r akadtak tapasztalataik a hatalom ké pviselő inek
ké nyszerrendszabá lyairó l.
Egyszer egy gimná zium igazgató ja megké rt, mutassam be a
taná roknak, hogyan segı́thet az EMK szó t é rteni olyan tanuló kkal, akik
nem ú gy mű kö dnek együ tt a taná raikkal, ahogy azok szeretné k.
Megké rtek, hogy talá lkozzak 40 olyan diá kkal, akik beilleszkedé si
zavarokkal” kü szkö dtek. Megdö bbentő , hogyan vá lnak ezek a
megbé lyegzé sek ö nbeteljesı́tő jó slattá ! Ha az iskolá ban rá d
ragasztaná nak egy ilyen cı́mké t, te is felhatalmazá snak tekintené d,
hogy egy kis szı́nt vigyé l a szü rke hé tkö znapokba, é s mindennek
ellená llj, amire csak ké rnek.… Amikor cı́mké t ragasztunk valakire,
akkor hajlamosak vagyunk ú gy kezelni ő t, hogy az tová bb ö sztö nö zze
az illető t a problé má s viselkedé s folytatá sá ra. Az eredmé ny lá ttá n –
é rtelemszerű en – mé g megalapozottabbnak hisszü k a diagnó zisunkat.
Ezek a tanuló k tudtá k, hogy „beilleszkedé si zavarban szenvedő knek”
lettek minő sı́tve, ı́gy nem lepő dtem meg, hogy amikor belé ptem,
legtö bbjü k é ppen az ablakon kiló gva kiabá lt é s ká romkodott az
udvaron lé vő tá rsaik felé . Egy ké ré ssel kezdtem: „Szeretné m, ha
mindannyian idejö nné tek é s leü lné tek, hogy elmondhassam, ki
97
vagyok, é s mivel szeretné k ma foglalkozni.” A tanulok fele leü lt. Nem
voltam biztos, hogy valamennyien hallottá k a szavaimat, ezé rt
megismé teltem a ké ré semet. Ezutá n, kettő kivé telé vel, a tö bbiek is
leü ltek. Az a kettő azonban, akik sajnos é pp az osztá ly legnagyobb
nö vé sű tanuló i voltak, tová bbra is az ablakpá rká nyon ló gtak.
ké p
„Elné zé st,” szó lı́tottam meg ő ket, „a ké t ú riember egyike
megmondaná nekem, hogy mit hallott?” Egyikő jü k felé m fordult, é s
rá m mordult: „Ja. Azt mondta, hogy oda kell mennü nk, é s le kell
ü lnü nk.” Ezt gondoltam magamban: „ó , ó , tehá t kö vetelé snek hallotta a
ké ré semet!”
Hangosan pedig a kö vetkező t mondtam:
– Uram! (Megtanultam, hogy mindig „uram”-nak szó lı́tsam a nagy
bicepsszel rendelkező embereket, fő leg ha mé g tetová lá s is van rajta.)
Hajlandó lenne megmondani nekem, hogyan adhatná m a tudtá ra
ké ré semet ané lkü l, hogy az parancsolgatá snak hallatszana?
– Mi van? (Annyira megszokta, hogy a tanaraitó l mindig
kö vetelé seket hallott, hogy meghö kkentette a fogalmazá som.)
– Hogyan mondhatná m el ö nnek, hogy mit szeretné k, ané lkü l, hogy
ú gy tű nne, mintha nem tö rő dné k azzal, hogy ö n mit szeretne? –
ismé teltem meg.
Egy pillanatig té tová zott, majd megvonta a vallat, s ı́gy szolt:
– Nem tudom.
– Ez a pá rbeszé dü nk jó l pé ldá zza, hogy mirő l szeretné k ma
beszé lgetni ö nö kkel. Hitem szerint as emberek sokkal jobban é lvezik
egymá s tá rsasá gá t, ha parancsolgatá s né lkü l tudjá k kifejezni a
mondanivaló jukat. Amikor elmondom, hogy mit szeretné k, az nem azt
jelenti, hogy a ké ré semet ö nnek teljesı́tenie kell, mert má skü lö nben
megkeserı́tem az é leté t. Nem tudom, hogyan fejezzem ki ezt ú gy, hogy
elnyerjem a bizalmá t.
Megkö nnyebbü lé semre ezt mar megé rtette a iatalember, é s a
bará tjá val együ tt a helyé re ballagott. Az ilyesfajta helyzetekben
eltarthat egy ideig, amı́g ké ré sü nket szá ndé kunk szerint halljá k meg
az emberek.
Ké ré sek megfogalmazá sakor é rdemes tudatosan kerü lni a
kö vetkező , dő lt betű vel szedett szavakat, mert kö zlé sü nket
automatikusan kö vetelé ssé vá ltoztatjá k:
98
• Rendet kell maga utá n tennie.
• Az a dolga, hogy megtegye, amit ké rek tő le.
• Megérdemlem a izeté s emelé st.
• Jogosan tartom soká ig bent ő ket.
• Tö bb szabadidő illet meg.
Ha ilyen formá ban fejezzü k ki a szü ksé gleteinket, akkor biztos, hogy
má sokat fogunk hibá ztatni, ha nem a ké ré sü nknek megfelelő en já rnak
el. Bennem is tá madtak ilyesfajta, á lszent gondolatok, amikor a
legkisebb iam nem volt hajlandó kivinni a szemetet. Amikor
beosztottuk a há zi munká t, ő ugyan elvá llalta ezt a feladatot, mé gis
naponta kellett megkü zdeni azé rt, hogy meg is tegye. Ujra é s ú jra
emlé keztettem rá , hogy: „Ez a te feladatod,” „Mindannyiunknak van
feladata” stb. Azzal a cé llal tettem ezt, hogy rá vegyem a szemé t
kivitelé re.
Egyik este aztá n vé gü l oda igyeltem arra, amit a szemé t kivitelé vel
kapcsolatban mar jó ideje elmondani pró bá lt. A kö vetkező dalt ı́rtam
az akkori beszé lgeté sü nk kapcsá n. Miutá n iam é rzé kelte
együ tté rzé semet a helyzeté vel, soha tö bbe nem kellett
igyelmeztetnem e feladatara.
Brett dala
Ha jól értem,
nem követelsz tőlem semmit,
így kész vagyok meghallani, ha hívsz,
De ha uralkodni próbálsz,
mint egy pasa,
hamar bele fogod ütni az orrod a falba.
Ha oly, kegyesen emlékeztetsz
mindarra, amit eddig értem tettél,
akkor készülj fel a harcra!
Aztán kiabálhatsz, priiszkölhetsz,
nyöghetsz, nyöszöröghetsz és vagdalkozhatsz;
a szemét akkor is a helyén marad a sarokban.
Ha egyszer stílust váltanál,
kis időbe még beletelhet,
99
hogy megbocsássak és felejtsek.
Mert úgy tűnik nekem, addig nem láttad meg
bennem, is az embert,
míg minden elvárásodat nem teljesítettem.
100
ÖSSZEFOGLALÁS
Az EMK negyedik alkotó eleme: é rthető en kö zö lni, mit szeretnénk
kérni a másiktól azért, hogy egymás életét kölcsönösen
gazdagíthassak. Ennek sorá n kerü ljü k a homá lyos, elvont vagy
ké té rtelmű kifejezé sek haszná latá t, as pozitı́v megfogalmazá sra
tö rekedü nk; tehá t arró l beszé lü nk, amit ké rü nk, é s nem arró l, amit
nem ké rü nk.
Miné l egyé rtelmű bben tudjuk kifejezni, hogy mit vá runk, anná l
való szı́nű bb, hogy azt meg is kapjuk. Uzenetü nk nem mindig
szá ndé kaink szerint jut el a má sikhoz, ezé rt meg kell tanulnunk
megbizonyosodni arró l, hogy mondandó nkat pontosan é rtetté k-e.
Kü lö nö sen fontos ez, ha valamely csoport tagjaké nt szó lalunk fel.
Visszajelzé s hı́já n ugyanis olyan termé ketlen vitá t indı́thatunk el,
amely rengeteg idő t rabol el a csoporttó l.
A ké ré sek kö vetelé snek hangzanak, ha a má sik ú gy hiszi, hogy
ellenkezé se eseté n hibá ztatni vagy bü ntetni fogjuk ő t. Bizalmat
é breszthettü nk a má sik emberben, ha mondandó nkhoz
hozzá tesszü k, hogy csak akkor kı́vá njuk ké ré sü nk teljesı́teni, ha azt
az illető ö nszá ntá bó l teszi meg, mert ı́gy egyé rtelmű en jeleztü k neki,
hogy való ban ké ré st é s nem kö vetelé st inté ztü nk hozzá . Az EMK cé lja
nem a beszé lgető partnerü nk é s az ő viselkedé sé nek azon cé lbó l
tö rté nő megvá ltoztatá sa, hogy sajá t tö rekvé sü nk megvaló sulhasson,
hanem olyan, együ tté rzé sen é s ő szintesé gen alapuló , emberi
kapcsolat kialakı́tá sa, amelyben mindké t fé l szü ksé gletei kielé gü lnek.
101
Zsolt é s Botond tö bb, mint 30 é ve bará tok. Zsolt nem dohá nyzik, é s
az é vek folyamá n mindent megpró bá lt, hogy rá vegye Botondot,
hagyjon fel a napi ké t doboz cigaretta elszı́vá sá val. Bará tjá nak egyre
sú lyosbodó kö hö gé si rohamai egy napon arra ké sztetik Zsoltot, hogy
kieressze magá bó l a fö lgyü lemlett, de eddig magá ba fojtott mé rget é s
aggodalmá t.
Zsolt: – Botond! Tudom, hogy ezen má r tö bbszö r á trá gtuk
magunkat, mé gis megké rlek, igyelj rá m! Fé lek, hogy ez a rohadt cigi
elő bb-utó bb vé gezni fog veled. Te vagy a legjobb bará tom, é s
szeretné m miné l hosszabb ideig é lvezni a tá rsasá godat. Ké rlek, ne
vedd ezt kritiká nak, é n csupá n nagyon aggó dom miattad! (Botond ez
ideig mindig bı́rá latnak tekintette, ha Zsolt megpró bá lta ő t
meggyő zni arró l, hogy szokjon le.)
Botond: – Nem é rtem a nyugtalansá godat. Ré gó ta vagyunk
bará tok…
Zsolt: (kérést fejez ki) – Hajlandó lenné l leszokni?
Botond: – Bá rcsak ké pes lenné k rá !
Zsolt: ( igyelve Botond érzéseire és szükségleteire, amelyek
megakadályozták saját kérése teljesítését) – Fé lsz megpró bá lni, mert
nem akarsz kudarcot vallani?
Botond: – Aha… Tudod há nyszor pró bá ltam má r meg… Tudom.
hogy sok ismerő sö m lené z, amié rt nem vagyok ké pes leszokni.
Zsolt: (értelmezi Botond közlését) – En nem né zlek le emiatt. Mé g
akkor sem, ha esetleg most sem sikerü lne leszoknod. Csak azt
szeretné m, ha megpró bá lná d!
Botond: – Kö sz, de nem csak ró lad van szó … Mindenkirő l… Lá tni a
szemü kben: szá nalmas igurá nak tartanak.
Zsolt: (együtt érezve Botonddal) – Nyomasztó lehet meg Inas
gondolataival is foglalkozni, mikö zben amú gy is nehé z leszokni ró la.
Botond: - Rohadt gondolat, hogy a rabja vagyok, hogy hatalma van
fö lö ttem…
102
Zsolt: (Botond szemébe néz, megértően bólogat. Zsolt tekintetében
és hallgatásában tükröződik, hogy igazán fontos számára az ügy).
Botond: – Való já ban má r nem is é lvezem a dohá nyzá st.
Kikö zö sı́tettnek é s megvetettnek é rzem magam, ha emberek kö zt
dohá nyzom. Rö stellem magam.
Zsolt: (továbbra is együttérzéssel) – Ugy tű nik, való ban le szeretné l
szokni, de fé lsz a kudarctó l, mert az mé g jobban megté pá zhatja az
ö nbizalmadat.
Botond: – Igen, errő l van szó . Azt hiszem, meg sosem beszeltem
errő l ilyen nyı́ltan. Ha valaki azt javasolja, hogy szokjak le a cigirő l,
tö bbnyire elkü ldö m a fené be. Szı́vesen leszokné k, de nem azé rt, mert
noszogatnak.
Zsolt: – En nem akarlak noszogatni. Fogalmam sincs ró la, hogy
miké nt nyú jthatné k neked tá mogatá st a kudarctó l való fé lelmeddel
szemben, de ha tudná m. szı́vesen megtenné m. Persze… csak, ha te is
akarod…
Botond: – Igen, szeretnem. Nagyon megé rintett az aggodalmad é s
a segı́tő ké szsé ged. De…mi van, ha mé g nem é rzem ké sznek magam
rá . Azt is el tudod fogadni?
Zsolt: – Hat persze. Akkor is a bará tod maradok, é s ugyanannyira
fontos leszel nekem. Csak jó lenne, ha mé g soká ig lenné nk egymá s
mellett. (Zsolt kérésének az őszinteségét mutatja, hogy Botond válasza
nem kérdőjelezi meg benne a barátságukat. Az „ugyanannyira fontos
leszel nekem” szavakkal kifejezi Botond autonómia iránti
szükségletének megértését és elfogadását, amihez hozzáteszi saját
igényét is: „jó lenne, ha még sokáig lennénk egymás mellett.”)
Botond: – Hat, talá n ú jra megpró bá lom a leszoká st… De ne szó lj
senkinek, jó ?
Zsolt: – Persze. Te é rzed, hogy mikor á llsz rá ké szen. En hallgatok
ró la.
103
7. Fejezet
EMPÁTIÁVAL FORDULNI MÁSOK

FELÉ
Az EMK két része: – őszintén kilejezni magunkat – empátiával
fordulni mások felé
Az elő ző né gy fejezet az EMK né gy alkotó ré szé vel foglalkozott: a
meg igyelé ssel, az é rzé ssel, a szü ksé glettel avagy igé nnyel é s az
é letü nket gazdagı́tó ké ré ssel. Az eddig csak sajá t magunk kifejezé sé re
alkalmazott né gy alkotó ré szt most arra haszná ljuk, hogy meghalljuk
má sok meg igyelé sé t, é rzé sé t, igé nyé t é s ké ré sé t. A kommuniká ció s
folyamat e ré szé t ú gy nevezzü k, hogy „empá tiá val fordulni má sok
fele”.
JELENLÉT: LÉGY IS JELEN, AMIKOR TESZEL

VALAMIT!
Empátia: az elme kiürül, és a lényegünk igyel.
Az empá tia tiszteletteljes megé rté se annak, amit má sok megé lnek.
Chuang-Tzu, kı́nai ilozó fus szerint az empá tia teljes lé nyü nk
odaadá sá t kö veteli meg: „Az a hallá s, amihez csak a fü lü nket
haszná ljuk, egy dolog. A hallottak megé rté se má r egy má sik. A lé lek
befogadá sa viszont nem kö tő dik semmilyen é rzé kelé shez, sem a
fü lhö z, sem az é rtelemhez. Helyette azt kö veteli meg, hogy minden
é rzé kszervü nket kiü resı́tsü k. Ha é rzé kszerveink kiü rü ltek, akkor
egé sz lé nyü nkkel ké szen á llunk a befogadá sra. Ilyenkor teljesen
104
á té rezzü k azt, ami elő ttü nk á ll, amit a fü l nem hallhat, az elme pedig
nem é rthet meg.”
A má sok irá nti empá tiá nk akkor é bred fel, ha minden velü k
kapcsolatos elő ı́té letü nk má r eltű nt. Martin Buber, osztrá k szü leté sű ,
izraeli ilozó fus ı́gy ı́rja le az é let megkö vetelte jelenlé t minő sé gé t
„Minden hasonló sá g ellené re az é let minden megnyilvá nulá sá nak,
aká r egy ú jszü lö tt gyermeknek, mindig ú j arca van, amilyen eddig
mé g sosem lé tezett, é s nem is fog soha megismé tlő dni. Ezé rt az é let
mindig olyan vá laszt kö vetel meg tő led, amire nem ké szü lhetsz fel
elő re. Nem ké r a mú ltbó l. Jelenlé tet, felelő ssé get kı́vá n, té ged
kö vetel.”
Az empá tiá m: szü ksé ges jelenlé tet nem kö nnyű fenntartani. „A
szenvedő nek nyú jtott igyelem ké pessé ge nagyon ritka é s bonyolult
valami. Felé r egy csodá val. Maga a csoda!” – á llı́tja Simone Weil
francia ı́ró . „Legtö bben, akik biztosak e ké pessé gü kben, nem tudjá k,
mirő l beszé lnek.” Az empá tia nevé ben sokszor nagy a kı́sé rté s, hogy
taná csokat adjunk, vagy bá torı́tsunk é s sajá t helyzetü nkrő l é s
é rzé seinkrő l mesé ljü nk. Pedig az empá tia azt kö veteli meg, hogy
teljes igyelmü nket a má sik ember ü zeneté nek szenteljü k. Adjuk meg
neki a szü ksé ges idő t é s teret, hogy mindent kiadhasson magá bó l,
hogy é rezhesse, teljesen megé rtjü k ő t! Egy buddhista mondá s jó l
é rzé kelteti ezt a ké pessé get: „Ne csak cselekedj, lé gy jelen, amikor
teszel valamit!”
Kérdezz mielőtt tanácsot vagy bátorítást adnál!
Bosszantó lehet annak, akinek való já ban empá tiá m –

együ tté rzé sre – van szü ksé ge, ha mi azt hisszü k ró la, hogy
bá torı́tá sra vagy „problé mamegoldá sra” vá gyik. A lá nyom kapcsá n
alaposan megtanultam, hogy mielő tt taná csokat vagy bá torı́tá st
osztogatné k, ké tszer is gondoljam meg, ké rte-e azt tő lem az illető .
Egy nap a tü kö r elő tt á llva ı́gy szó lt: „ú gy né zek ki, mint egy disznó !”
„Te vagy a leggyö nyö rű bb teremté s a Fö ldö n.” jelentettem ki.
Elkeseredett pillantá st vetett rá m, é s feljajdult: „Jaj, apa!” Azzal
kirohant a szobá bó l, é s bevá gta maga mö gö tt az ajtó t. Ké ső bb jö ttem
rá , hogy való já ban empá tiá ra lett volna szü ksé ge. Rosszul idő zı́tett
105
bá torı́tá som helyett megké rdezhettem volna: „Elé gedetlen vagy
azzal, ahogy ma kiné zel?”
Bará tom, Holley Humphrey, csokorba gyű jtö tt né há ny olyan
viselkedé si mintá t, amelyek megakadá lyozzá k azt a fajta jelenlé tet,
amely a má sokhoz való empatikus kapcsoló dá sunkhoz szü ksé ges.
Lá ssunk né há ny pé ldá t!
• Taná csadá s: „Szerintem neked … ké ne” „Hogy-hogy mé g nem …?”
• Uberelé s: „Az mind semmi ahhoz ké pest, ami velem tö rté nt!”
• Bö lcselkedé s: „Ez a tapasztalat mé g hasznodra vá lhat, ha
hajlandó vagy …”
• Vigasztalá s: „Nem a te hibá d. Te minden tő led telhető t megtetté l.”
• Tö rté net mesé lé s: „Errő l az jut eszembe…”
• lekicsinylé s: „Fel a fejjel! Ne tö rj le emiatt!”
• Szimpatizá lá s: „ó , szegé nyké m!”
• Kihallgatá s: „Mikor kezdő dö tt?”
• Magyará zkodá s: „En fel akartalak hı́vni, de…”
• Kijavı́tá s: „Nem is ı́gy tö rté nt!”
Harold Kushner rabbi, a Jó emberekkel is történnek rossz dolgok

cı́mű kö nyvé ben fö lelevenı́ti, milyen fá jdalmasan é rintetté k ő t az
emberek vigasznak szá nt szavai ia haldoklá sa idejé n. Mé g
fá jdalmasabb volt szá má ra az a felismeré s, hogy 20 é ven á t hasonló
helyzetekben ő is ugyanilyen frá zisokkal traktá lt má sokat!
Az az elké pzelé s, hogy egy adott szituá ció t meg kell „javı́tanunk”,
hogy má sok jó l é rezzé k magukat, megfoszt minket jelenlé tü nktő l.
Taná csadó k é s terapeutá k szerepé t betö ltve kü lö nö sen fogé konyak
vagyunk erre a té veszmé re.
Egy alkalommal, amikor 23 mentá lhigié niá s szakemberrel

dolgoztam együ tt, megké rtem ő ket, ı́rjá k le szó ró l szó ra, mit
mondaná nak annak a pá ciensü knek, aki a kö vetkező panasszal fordul
hozzá juk: „Depresszió snak é rzem magam. Nem lá tom, mi é rtelme
lenne tová bb é lnem.” Osszegyű jtö ttem a vá laszaikat, é s
bejelentettem: „Most felolvasom mindenkinek a vá laszá t. Ké pzeljé tek
magatokat annak a szemé lynek a helyé be, aki é pp azt mondta el,
hogy bú skomornak é rzi magá t. é s emeljé tek fel a kezeteket minden
106
olyan mondat utá n, amelyrő l ú gy é rzitek, hogy aki mondta, megé rtett
benneteket!” A kezek a 23 szö veg kö zü l csak 3 eseté n emelkedtek a
magasba. Legtö bbszö r a „Mikor é rezte ezt elő szö r?” tı́pusú ké rdé sek
fordultak elő ; azt a lá tszatot keltve, hogy a szakember a diagnó zishoz,
majd a kezelé shez szü ksé ges informá ció kat gyű jti be. A való sá gban
azonban a problé ma ilyen tı́pusú , intellektuá lis megkö zelı́té se é ppen
azt a fajta jelenlé tet gá tolja meg, amelyet az empá tia megkö vetel.
Amikor a má sik szavainá l leragadunk, s azt vizsgá lgatjuk, hogy azok
mennyire á llnak ö sszhangban a gondolatainkkal, akkor az illető felé
fordulunk, de nem vagyunk együ tt vele. Az empá tia fő kellé ke a
jelenlé t: teljes mé rté kben együ tt lenni a má sikkal abban, amit megé l.
A jelenlé te megkö zelı́té se nem azonos sem a mentá lis megé rté ssel,
sem a szimpá tiá val. Olykor ú gy is dö nthetü nk, hogy szimpatizá lunk a
má sik emberrel, tehá t átérezzük az é rzé seit, de jó , ha tudjuk, hogy a
szimpá tia nem empá tia!
AZ ÉRZÉSEKRE ÉS A SZÜKSÉGLETEKRE
FIGYELNI
Függetlenül attól, hogy mit mond nekünk a másik ember, mi

csak azt halljuk meg belőle, hogy ő
a) mit igyelt meg,
b) mit érez,
c) mire van szüksége és
d) mit kér
Fü ggetlenü l attó l, hogy az emberek hogyan fejezik ki magukat, az

EMK-ban mi csak a meg igyelé seikre, az é rzé seikre é s a
szü ksé gleteikre, valamint az é letü ket gazdagı́tó ké ré seikre igyeljü nk!
Tegyü k fel, hogy kö lcsö nadjuk az autó nkat az ú j szomszé dunknak, aki
valamilyen vá ratlan vé szhelyzet miatt ké rte tő lü nk ezt a szı́vessé get.
107
Amikor ez a csalá dtagjaink tudomá sá ra jut, rá nk tá madnak: „Nem
vagy normá lis, hogy egy idegenben ı́gy megbı́zol!” A kö vetkező oldal
illusztrá ció i bemutatjá k, miké nt lehet rá hangoló dni a csalá dtagok
é rzé seire é s szü ksé gleteire ané lkü l, hogy (1) magunkat okolná nk é s a
mondataikat magunkra venné nk, vagy (2) hibá ztatná nk é s elı́té lné nk
ő ket.
Ebben a helyzetben nyilvá nvaló a csalá dtagok meg igyelé se, tehá t
hogy mire reagá lnak: arra, hogy az autó t kö lcsö nadtuk egy
idegennek. Má s helyzetekben ez nem mindig ilyen egyszerű . Ha egyik
kollé gá nk pl. azt mondja. hogy: „Te nem vagy jó kö zö ssé gi ember,”
akkor nem egyé rtelmű , hogy mi a meg igyelé se, de megpró bá lhatjuk
kitalá lni mit tettü nk, ami ezt a meg igyelé st eredmé nyezte.
A kö vetkező , EMK-foglalkozá son lezajlott pá rbeszé d bemutatja,
hogy milyen nehé z má snak az é rzé seire é s a szü ksé gleteire
ö sszpontosı́tanunk, ha felelő ssé get akarunk vá llalni az é rzé seié rt, é s
az ü zeneté t magunkra vesszü k. E pá rbeszé dben a felesé g
megpró bá lta meghallani a fé rje szavai mö gö tt megbú jó é rzé seket é s
szü ksé gleteket. Ugyanis azt javasoltam neki, hogy pró bá lja meg
kitalá lni fé rje é rzé seit é s szü ksé gleteit, majd ellenő rizze, hogy
sikerü lt-e.
A férj elhangzott szavai: – Minek beszelek é n neked!? Ugyse ü gyelsz

rá m.
A feleség reakciója: – Boldogtalan vagy miattam?
MBR: – Amikor azt mondod, „miattam”, azt sugallod, hogy te vagy
az oka az ő é rzé seinek. En inká bb azt ké rdezné m: Boldogtalan vagy,
mert arra lenne szü ksé ged, hogy…?” A igyelmed ı́gy a benne dú ló
é rzé sekre irá nyul, é s kevé sbé fogod magadra venni az ü zeneté t.
Feleség: – De mit mondjak? „Boldogtalan vagy, mert… ?” Mi miatt
boldogtalan?
108
MBR: – A fé rjed ü zeneté nek a tartalmá bó l indulj ki! Azt mondta:
„Minek is beszé lek é n neked!? Ugyse igyelsz rá m.” Amikor ezt
mondja, akkor vajon mire van szü ksé ge?
Feleség (megpróbálja empátiával meghallani a férje üzenete
mögötti szükségleteket): – Boldogtalan vagy. Mert ú gy é rzed, hogy
nem é rtelek meg?
MBR: – Figyeld meg, hogy arra ö sszpontosı́tasz, amit a fé rjed
gondol, é s nem arra, amire szü ksé ge van! Szerintem a kevé sbe
tű nnek az emberek fé lelmetesnek, ha a szü ksé gleteikre igyelsz, s
nem a veled kapcsolatos gondolataikra. Ne arra koncentrá lj, hogy ő
109
azé rt boldogtalan, mert azt hiszi, hogy nem igyelsz rá , hanem azt
puhatold ki, hogy mire van szü ksé ge! Kezdd ı́gy: „Boldogtalan vagy,
mert arra van szü ksé ged, hogy…”
Feleség (újra próbálkozik): – Boldogtalan vagy, mert arra van
szü ksé ged, hogy meghallgassanak?
MBR: – Pontosan erre gondoltam. Igy má r jelenté st nyernek a
fé rjed szavai?
Feleség: – Teljesen má s ı́gy! Oriá si a kü lö nbsé g! Ertem, mi tö rté nik
vele, ané lkü l, hogy kö zben bá rmi miatt is magamat hibá ztatná m.
A HALLOTTAK VISSZAMONDÁSA
Miutá n igyelmü nket tá rsunk meg igyelé sé re, szü ksé gleté re,
é rzé sé re é s az ő é leté t gazdagı́tó ké ré sé re ö sszpontosı́tottuk, é s meg
is hallottuk mindezeket, szü ksé gesnek é rezhetjü k, hogy
visszamondjuk azt amit megé rtettü nk. A 6. fejezetben, a ké ré sek
kapcsá n, má r foglalkoztunk azzal, hogy miké nt ké rjü k tá rsunktó l:
mondja el azt, amit hallott tő lü nk. Most arró l lesz szó , hogyan
ajá nljuk ezt fel beszé lgető partnerü nknek.
Ha pontosan megé rtettü k tá rsunk ü zeneté t, akkor a hallottak
visszamondá sa megnyugtatja ö t. Ha viszont a visszamondottak nem
azonosak az ü zeneté vel, akkor ily mó don lehető sé ge nyı́lik kijavı́tani
minket. A hallottak visszamondá sá nak egy má sik elő nye. Hogy ı́gy
alkalmat adunk tá rsunknak ú jra á tgondolni a mondanivaló já t, é s
elmé lyü lni ö nmagá ban.
Az EMK azt ajá nlja, hogy a hallattak visszamondá sá t foglaljuk
ké rdé sbe. Kiderü l ı́gy, hogy mit é rtettü nk meg, é s mit é rtettü nk
esetleg fé lre. A ké rdé sek a kö vetkező krő l szó lhatnak:
A) Má sok meg igyelé sé rő l: „Arra reagá lsz, hogy há ny esté t nem
tö ltö ttem otthon az elmú lt hé ten?”
B) Má sok é rzé seirő l é s az ezeket okozó szü ksé gletekrő l: „Rosszul
esik, hogy nem kaptá l tö bb elismeré st az erő feszı́té seidé rt?”
C) Má sok ké ré sé rő l: „Azt szeretné d, hogy elmondjam, mié rt
mondtam ezt?”
110
Ahhoz, hogy ezeket a ké rdé seket fö ltegyü k, é rzé kelnü nk kell, hogy
mi tö rté nik a má sikban, mikö zben – szü ksé g eseté n – ké rjü k a
helyesbı́té sé t. Figyeljü k meg a kü lö nbsé get az imé nti é s a kö vetkező
ké rdé sek kö zö tt:
a) „Mire gondolsz, mit tettem?”

b) „Hogy é rzed magad?” „Mié rt é rzed ı́gy magad?”
c) „Mit akarsz. mit tegyek?”
Ez a má sodik ké rdé s csoport ú gy ké r informá ció t, hogy elő tte nem
é rzé keli a beszé lő belső á llapotá t. Habá r első pillantá sra ezek
tű nhetnek a má sikban zajló dolgokhoz való kapcsoló dá s
legkö zvetlenebb mó djá nak, az a tapasztalatom, hogy az effajta
ké rdé sek kevé ssé alkalmasak a ké rdé ses informá ció megszerzé sé hez.
Olyan hatá st kelthetnek a tá rsunkban, mintha mi a taná ra kı́vá nná nk
lenni, é s vizsgá ztatná nk, vagy a pszicholó gusa, é s pá cienské nt
kezelné nk ő t.
Információ kérése előtt először saját érzéseinket és

szükségleteinket fejezzük ki!
Ha mé gis ú gy dö ntené nk, hogy ı́gy ké rü nk informá ció t, az a
tapasztalatom, hogy tá rsunk nagyobb biztonsá gban é rzi magá t, ha
elő szö r feltá rjuk azokat az é rzé seinket é s szü ksé gleteinket, amelyek
a ké rdé shez vezettek. Tehá t a „mit tettem?” ké rdé s helyett azt
mondhatjuk, hogy „feszü lt vagyok, mert szeretné k tisztá ban lenni
azzal, amire gondolsz. Hajlandó lenné l elmondani, mit tettem, ami
miatt ilyennek lá tsz?” Ezt a lé pé st nem mindig szü ksé ges megtenni –
né ha nem is jelent segı́tsé get – olyan helyzetekben, amikor é rzé seink
é s szü ksé gleteink tisztá n tü krö ző dnek a szö vegö sszefü ggé sbő l é s a
hangnembő l. Viszont kifejezetten ajá nlom akkor, ha a ké rdé seinket
erő s é rzelmi tö ltet kı́sé ri.
Mibő l lehet é szrevenni, hogy egy ü zenet a hallottak
visszamondá sá t igé nyli? Ha nem tudjuk eldö nteni, hogy pontosan
megé rtettü k-e a má sik ü zeneté t, akkor felté tlenü l szü ksé g van a
111
visszamondá sra, mert ezzel alkalmat adunk tá rsunknak, hogy ki
tudjon minket javı́tani. Mé g ha biztosak vagyunk is abban, hogy
megé rtettü k a hallottakat, é rzé kelhetjü k, hogy tá rsunk szeretne
meggyő ző dni arró l, hogy az ü zeneté t pontosan fogadtuk. Ezt az
ó hajá t esetleg meg is fogalmazza: „Ez vilá gos volt?” vagy „Erted mire
gondolok?” Ezekben a pillanatokban a hallottak pontos
visszamondá sa gyakran sokkal megnyugtató bb, mint egy egyszerű :
„Igen, é rtem.”
Egy kó rhá zban dolgozó ö nké ntest, rö viddel az EMK-tré ning utá n,
megké rtek a nő vé rek, hogy beszé ljen egy idő s beteggel: „Tö bbszö r
mondtuk má r a né ninek, hogy nem olyan sú lyos beteg, mint ahogy
gondolja, é s ha beszedné a gyó gyszereit, akkor jobban é rezné magá t.
De ö csak a szobá já ban ü l, é s azt ismé telgeti egé sz nap, hogy »Meg
akarok halni. Meg akarok halni.«” Az ö nké ntes bement az idő s
né nihez, é s ahogy a nő vé rek jelezté k, a né ni való ban azt mormolta,
hogy „Meg akarok halni.”
„Tehá t meg akar halni.” fordult hozzá empá tiá val az ö nké ntes. Ez
meglepte a né nit, fé lbeszakı́totta a mormolá sá t, é s ú gy tű nt, hogy
megkö nnyebbü lt. Elpanaszolta, hogy senki sem é rti meg, hogy milyen
rosszul é rzi magá t. A gyakornok tová bbra is visszamondta a né ni
é rzé seit. Nemsoká ra olyan meghitt hangulat alakult ki kettejü k
kö zö tt, hogy megö lelté k egymá st. Ké ső bb a nő vé rek meg akartá k
tudni, mi lehet a gyakornok titkos receptje, hiszen a né ni elkezdett
enni, bevette a gyó gyszereit, é s lá tható an jobb kedvre derü lt. Habá r a
nő vé rek pró bá ltak segı́teni rajta taná csokkal é s bá torı́tá ssal, amı́g
nem talá lkozott ezzel az ö nké ntessel, a né ni nem kapta meg azt,
amire igazá n szü ksé ge volt: egy igazi emberi kapcsolatot, hogy valaki
megé rtse a ké tsé gbeesé sé t.
Nincs minden esetre é rvé nyes ú tmutató a hallottak
visszamondá sá ra, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a beszé lő
é rzelmileg tú lfű tö tt hangulatban beszé l, akkor való szı́nű leg szı́vesen
visszahallaná tő lü nk az ü zeneté t. Ha mi vagyunk a má sik oldalon,
megkö nnyı́thetjü k tá rsunk helyzeté t, ha egyé rtelmű en tudtá ra adjuk,
mikor szeretné nk visszahallani a gondolatunkat, illetve mikor nem.
112
Csak akkor mondd vissza a hallottakat, ha az hozzájárul a
teljesebb együttérzéshez és egymás jobb megértéséhez!
Adó dhat olyan helyzet, amikor a hagyomá nyok tiszteletben tartá sa

é rdeké ben jobbnak lá tjuk nem megismé telni a má sik mondatait. Egy
alkalommal pl. egy kı́nai fé r i vett ré szt az egyik foglalkozá sunkon,
hogy megtanulja meghallani az apja megjegyzé sei mö gö tt
meghú zó dó é rzé seit é s szü ksé gleteit. Ez a fé r i annyira tartott apja
kritiká já tó l é s kirohaná saitó l, hogy hó napok teltek el egy-egy
talá lkozá suk kö zö tt. Tı́z é vvel ké ső bb beszé lgettü nk ú jra, é s
elú jsá golta, hogy a ké pessé ge, hogy meghallja az é rzé seket é s
szü ksé gleteket, alapvető en megvá ltoztatta a kapcsolatá t apjá val.
Olyannyira, hogy most má r szoros é s szeretetteljes viszony kö ti ő ket
egymá shoz! Habá r igyel apja é rzé seire é s szü ksé gleteire, sose
mondja vissza a hallottakat. „Sose mondom ki hangosan,”
magyará zta. „A mi orszá gunkban nagyon szokatlan lenne, ha valaki a
sajá t é rzé seirő l beszé lne. De há la annak, hogy a szavait é n má r nem
tá madá ské nt é rtelmezem, hanem az é rzé seit é s a szü ksé gleteit
hallom ki, belő lü k, kapcsolatunk csodá latosan jó lett.”
„Tehá t sohasem beszé lsz é rzé sekrő l, de ké pes vagy meghallani
ő ket?” – ké rdeztem.
„Eddig nem beszé ltem ró luk, de ú gy é rzem, most má r erre is
ké szen á llok” – vá laszolta. „Most, hogy kapcsolatunk ilyen szilá rd
alapokon á ll, ha azzal fordulné k hozzá , hogy szeretné k vele az
é rzé seinkrő l is beszé lni, akkor azt hiszem, hajlandó lenne rá .”
Nagyon fontos, hogy milyen hangnemben mondjuk vissza a
hallottakat. Amikor valaki visszahallja sajá t szavait, a kritika vagy a
gú ny legkisebb jelé re is rendkı́vü l é rzé kenyen reagá l! Ugyancsak
rosszul é rinti ő t a kinyilatkoztató jellegű hangnem, mert az azt
sugallaná , hogy mi megmondjuk neki, mi zajlik benne. Ha tudatosan
igyelü nk má sok é rzé seire é s szü ksé gleteire, akkor hangnemü nk
jelzi, hogy ké rdezzü k – nem pedig á llı́tjuk –, hogy helyesen é rtettü k a
hallottakat.
A megfélemlítő üzenetek mögött emberek vannak, akik arra

kérnek, hogy teljesítsük a szükségleteiket.
113
Arra is fö l kell ké szü lnü nk, hogy a hallottak visszamondá sa
mö gö tti szá ndé kunkat fé lreé rtik. „Nem ké rek a
pszichologizá lá sodbó l!” – mondhatjá k nekü nk, Ilyenkor tová bbra is
igyeljü nk a beszé lő é rzé seire é s szü ksé gleteire! Az illető ilyenkor
talá n mé g nem bı́zik ő szinte szá ndé kunkban, é s ezé rt jobban meg
kell győ ző dnie ró la, hogy hajlandó legyen visszahallani sajá t szavait.
Ahogy má r lá ttuk, minden kritika, tá madá s, sé rté s é s ı́té let elpá rolog,
ha igyelmü nket az ü zenet mö gö tt lé vő é rzé sekre é s szü ksé gletekre
fordı́tjuk. A gyakorlá s sorá n rá fogunk jö nni egy egyszerű igazsá gra:
minden olyan ü zenet mö gö tt, amelyet eddig ijesztő nek tartottunk,
olyan szemé ly á ll, aki arra ké r minket, hogy segı́tsü k hozzá ahhoz,
hogy jó l é rezze magá t. Ha ezzel a tudattal fogadjuk az emberek
ü zeneteit, akkor sohasem fogjuk megalá zó nak tekinteni má sok
hozzá nk inté zett szavait. Megalá zó vá akkor vá lnak, ha a má sok,
minket hibá ztató gondolataibó l a magunk szá má ra megalá zó ké pet
gyá rtunk.
Egy súlyos üzenet lehetőséget nyújt az élet gazdagabbá

tételéhez.
Joseph Campbell ı́ró é s mitoló gus a kö vetkező t ajá nlja: „Fé lre kell
tenni a »Mit fognak ró lam gondolni?« elké pzelé st a tö ké letes
boldogsá g kedvé ért.” Ezt a boldogsá got akkor kezdjü k
megtapasztalni, amikor a korá bban kritiká nak é s szemrehá nyá snak
tekintett megjegyzé sekben meglá tjuk a bennü k rejlő ajá ndé kot: egy
lehető sé get, hogy egy ember fá jdalmá t csö kkentsü k.
Ha gyakran tapasztaljuk, hogy szavaik visszamondá sakor a
beszé lgető partnereink bizalmatlanok a tö rekvé seinkkel é s az
ő szintesé gü nkkel szemben, akkor é rdemes alaposan megvizsgá lnunk
a szá ndé kainkat. Talá n gé piesen alkalmazzuk a hallottak
visszamondá sá nak mó dszeré t é s az EMK alkotó elemeit, ané lkü l, hogy
a cé lt szem elő tt tartaná nk. Ilyenkor megké rdezhetjü k magunktó l,
hogy mi a fontosabb szá munkra: „pontosan” betartani a folyamatot,
vagy kapcsoló dni az elő ttü nk á lló emberhez? Esetleg csak azé rt
114
haszná ljuk az EMK-t, hogy megvá ltoztassuk a má sik ember
magatartá sá t?
Van, aki azé rt á ll ellen a hallottak visszamondá sá nak, mert azt
idő pocsé kolá snak tartja. Egy vá roshá zi tisztviselő ezt mondta nekem
az egyik gyakorlati foglalkozá son: „Azé rt izetnek, hogy té nyeket é s
megoldá sokat adjak a minket fö lkereső embereknek, é s nem azé rt,
hogy pszichoterá piá val tö ltsem az idő t.” Ugyanez a tisztviselő nap
mint nap talá lta magá t szembe olyan dü hö s polgá rokkal, akik
é rzelmileg tú lfű tö tt hangulatban adtá k elő panaszaikat, é s
elé gedetlenü l tá voztak, mert senki sem hallgatta meg ő ket. Tö bben e
polgá rok kö zü l ké ső bb elá rultá k nekem, hogy: „Ha valaki belé p az
irodá já ba, má st sem hall tő le, mint adatokat, de nem tudni, hogy
vajon igyelt-e arra, amit az ü gyfelei elmondtak. Az adataival
szemben ilyenkor bizalmatlanokká vá lnak az emberek.”
A visszamondás időt takarít meg.
A hallottak visszamondá sa való já ban á ltalá ban idő t takarı́t meg!
Munkaü gyi tá rgyalá sokró l szó ló tanulmá nyok azt bizonyı́tjá k, hogy
egy-egy kon liktus feloldá sá hoz szü ksé ges idő megfeleződik, ha a
felek elő tte megegyeznek abban, hogy mielő tt reagá lná nak, mindenki
pontosan visszamondja azt, amit az elő tte szó ló mondott!
Emlé kszem egy fé r ira, aki eleinte ké telkedett abban, hogy a
beszé lgeté s sorá n é rtelme lenne visszamondani a hallottakat.
Há zassá guk vá lsá gos idő szaká ban vett ré szt felesé gé vel az EMK-
tré ningemen. A csoportfoglalkozá s alatt a felesé ge ezt mondta a
fé rjé nek:
– Te sosem igyelsz rá m.
– De igen! – vá laszolt a fé rj.
– Nem, te nem igyelsz rá m – ellenkezett a felesé g.
Megszó lı́tottam a fé rjet: „Attó l tartok, hogy most é ppen igazoltad
felesé ged á llı́tá sá t. Nem ú gy vá laszoltá l neki, hogy ő
meggyő ző dhetett volna arró l, hegy igyelté l rá .”
115
Lá tva é rtetlen arckifejezé sé t, megké rtem, engedje meg, hogy
eljá tszhassam az ő szerepé t. Boldogan beleegyezett, hiszen ebben
neki eddig nem sok sikeré lmé nye volt. Ezutá n a felesé ge é s kö ztem a
kö vetkező pá rbeszé d folyt:
Feleség: „Te sose igyelsz rá m.”
MBR, a fé rj szerepé ben: „Ugy tű nik, nagyon csaló dott vagy, mert a
beszé lgeté seink kö zben szorosabb kapcsolatot szeretné l é rezni
velem.”
A felesé g kö nnyekig megható dott, hogy megé rté sre talá lt. A
fé rjé hez fordultam, é s elmagyará ztam: „Ugy hiszem, a felesé ged
való já ban azt pró bá lta jelezni a szavaival, hogy visszajelzé st szeretne
kapni tő led az é rzé seirő l é s a szü ksé gleteirő l. Meg akart
bizonyosodni arró l, hogy igyelsz rá .” „Csupá n ezt ké rte volna?” –
ké rdezte hitetlenkedve a fé rj.
Rö viddel ezutá n első ké zbő l tapasztalhatta ezt meg, amint a
felesé ge visszamondta az ö elő ző leg hevesen elő adott mondatait.
Izlelgetve a visszahallottakat, rá m né zett é s kijelentette: „Mű kö dik.”
Megrendı́tő tapasztalat a való s é letben bizonysá got kapni arró l,
hogy valaki empatikusan kapcsoló dik hozzá nk!
FENNTARTANI Az EMPÁTIÁT
Az empátia fenntartásával fenntartásával hozzásegítjük

társunkat, hogy mélyebben kapcsolódhasson önmagához.
Azt javaslom, adjunk mindenkinek lehető sé get, hogy kibeszé lje
magá t, mielő tt problé má ja megoldá sá val vagy a gondolataira adott
vá lasszal foglalkozná nk! Ha tú l rö vidre fogjuk a kommuniká ció t,
akkor nem fejezzü k ki az é rzé seivel é s a szü ksé gleteivel kapcsolatos
ő szinte é rdeklő dé sü nket. Ez azt a lá tszatot keltheti, hogy gyorsan tú l
akarunk lenni rajta, vagy mi akarjuk helyette megoldani a
problé má já t. Rá adá sul az első ü zenet gyakran csak a jé ghegy csú csa;
azt tö bb ki nem fejezett, de hozzá kapcsoló dó – sokszor mé g
erő teljesebb – é rzé s kö vetheti. Azzal, hogy folyamatos igyelmet
szentelü nk a tá rsunkban zajló belső tö rté né seknek, lehető sé get
116
adunk neki, hogy teljesen feltá rja é s kifejezze ö nmagá t.
Megakadá lyozná nk ezt az á ramlá st, ha igyelmü nket
elhamarkodottan a ké ré sé re vagy sajá t magunk kifejezé sé re
irá nyı́taná nk.
Té telezzü k fel. hogy egy anya a kö vetkező szavakkal fordul
hozzá nk: „Ké ptelensé g a iammal kijö nni! Sosem teszi meg azt, amit
ké rek tő le!” Visszajelezhetjü k az é rzé seit é s szü ksé gleteit pl. a
kö vetkező ké ppen: „Ugy tű nik, hogy el vagy keseredve, é s szeretné l
valahogy kapcsolatot teremteni a iaddal.” A hallottak ilyen
visszamondá sa gyakran arra ö sztö nzi a má sikat, hogy jobban magá ba
né zzen. Ha visszajelzé sü nk talá lt, az anya a tö bbi é rzé se felé fordul:
„Talá n az é n hibá m. Mindig kiabá lok vele.” Tová bbra is igyelemmel
kö vetjü k kifejezett é rzé seit é s szü ksé gleteit, é s pé ldá ul ezt
mondhatjuk: „Bű ntudatod van, mert né ha tö bb megé rté st vá rná l el
magadtó l?” Ha az anya tová bbi megé rté st tapasztal
visszajelzé sü kben, akkor tová bb halad é rzé sei felé , é s pl. ı́gy szó l:
„Cső dö t mondtam anyaké nt.” Megmaradunk a kifejezett é rzé sekné l
é s szü ksé gletekné l: „Elkedvetlenedté l, é s szeretné l má ské pp
viszonyulni a iadhoz?” Addig folytatjuk ezt, amı́g tá rsunk ki nem
fogy az adott té má val kapcsolatos é rzé seibő l.
Abból tudjuk, hogy elegendő empátiát biztosítunk a másik

embernek, ha:
a) a feszültség oldódását érezzük rajta, vagy ha
b) a szóáradata véget ér.
Mi tanú sı́tja, hogy elegendő empá tiá t biztosı́tottunk tá rsunknak?

Elő szö r is, ha azt lá tjuk, hogy megkö nnyebbü l. E jelensé g a sajá t
testü nk feszü ltsé gé nek oldó dá sá ban is jelentkezik. Egy má sik, mé g
nyilvá nvaló bb jel, ha a szemé ly elhallgat, nem beszé l tová bb. Ha
bizonytalanok vagyunk abban, hogy vajon elegendő idő t tö ltö ttü nk-e
a folyamattal, akkor megké rdezhetjü k: „Van-e mé g valami. Amit
szı́vesen elmondaná l?”
117
AMIKOR A FÁJDALOM MEGAKADÁLYOZ
MINKET AZ EMPÁTIA KIFEJÉSÉBEN
Az empátia adásához magunknak is empátiára van szükségünk.
Az anya nem tudja gyermeké t szoptatni. ha nem jut ö maga is

elegendő tá plá lé khoz. Hasonló ké ppen, ha azt vesszü k é szre, hogy
minden erő feszı́té sü nk ellené re ké ptelenek vagyunk empá tiá val
fordulni valakihez, az á ltalá ban azt jelzi. hogy mi magunk vagyunk
annyira kié hezve empá tiá ra, hogy azt má soknak sem tudjuk
fö lkı́ná lni.
Né ha, amikor nyı́ltan elismerjü k, hogy sajá t bá natunk akadá lyoz
meg bennü nket az empatikus jelenlé tben, lehetsé ges, hogy é ppen a
tá rsunk fogja biztosı́tani szá munkra a kı́vá nt együ tté rzé st.
Olykor ö nmagunkat kell empatikus „első segé lyben” ré szesı́teni,
ugyanolyan szintű jelenlé tet é s igyelmet szentelve sajá t magunknak,
mint amilyent má soknak nyú jtaná nk. Az Egyesü lt Nemzetek volt
fő titká ra, Dag Hammarskjold. egyszer ezt mondta: „Miné l
ő szinté bben igyelsz a belső hangodra, anná l jobban meghallod, mi
folyik kint a vilá gban.” Ha kifejlő dö tt bennü nk a ké szsé g, hogy kellő
mennyisé gű empá tiá val lá ssuk el sajá t magunkat, akkor gyakran
né há ny má sodperc alatt elé rjü k a bennü nk levő feszü ltsé g
termé szetes feloldó dá sá t, ami ké pessé tesz minket arra, hogy
igyelmü nket a má sik ember felé fordı́tsuk. Ha ez nem mű kö dik, mé g
mindig marad né há ny lehető sé gü nk.
Sikolthatunk – erő szakmentesen. Emlé kszem, amikor há rom
napon á t kö zvetı́tettem ké t egymá st gyilkoló galeri kö zö tt. Az egyik
banda neve a Fekete Egyiptomiak, a má siké a Kelet-St. Louis-i
rendő rsé g volt… A „meccs” 2:1-re á llt – egy hó nap alatt há rom
halá lesettel. A harmadik feszü ltsé gekkel teli nap utá n, amely azzal
telt, hogy megpró bá ltam elé rni, hogy a ké t csapat meghallgassa
egymá st é s megoldjak né zetelté ré seiket, hazafelé menet az já rt a
fejemben, hogy egy é letre elegem van mindenfé le kon liktusbó l…
A há zamba lé pve veszekedő gyermekeim lá tvá nya fogadott. Nem
maradt energiá m empá tiá ra, ı́gy erő szakmentesen felsikoltottam:
118
„Nagyon fá radt vagyok! Most igazá n nem akarok a veszekedé setekkel
foglalkozni! Csak egy kis csö ndre é s bé ké re vá gyom!” Az idő sebb
iam, aki akkor 9 é ves volt, hirtelen megá llt, é s megké rdezte: „Akarsz
ró la beszé lni?” Ha má sok hibá ztatá sa né lkü l tudunk a fá jdalmunkró l
beszé lni, az a tapasztalatom, hogy mé g a felfokozott idegá llapotú
emberek is ké pesek meghallani szü ksé gleteinket. Persze nem ı́gy
kiabá lné k: „Mi van má r megint veletek!? Nem tudná tok normá lisan
viselkedni!? Epp most é rtem haza egy nagyon nehé z nap utá n!”, é s
semmilyen formá ban nem hibá ztatná m ő ket. Erő szakmentesen ú gy
sikoltok, hogy a pillanatnyi elkeseredettsé gemre, fá jdalmamra é s
szü ksé gleteimre hı́vom fel a igyelmet.
Ha viszont a má sik fel is olyan intenzitá sú é rzelmi á llapotban van,
hogy nem tud sem meghallgatni, sem magunkra hagyni minket, a
harmadik megoldá s az, ha egy idő re elmegyü nk. Ha szü netet é s
lehető sé get adunk magunknak, hogy a szü ksé ges empá tiá ban
ré szesü ljü nk, akkor majd ú jult erő vel csatlakozhatunk megint a
tá rsunkhoz.
119
ÖSSZEFOGLALÁS
Az empá tia má sok tiszteletteljes megé rté se. Empá tia helyett
gyakran hajlunk arra, hogy vagy taná csokkal, biztató szavakkal
á lljunk elő , vagy sajá t helyzetü nket, é rzé seinket kezdjü k el ecsetelni.
Az empá tia ezzel szemben azt kö veteli meg, hogy ü rı́tsü k ki
elmé nket, é s teljes lé nyü nkkel fogadjuk be a má sikat.
Az EMK-ban, fü ggetlenü l attó l, hogy tá rsunk milyen szavakkal
fejezi ki ö nmagá t, csak a meg igyelé seire, é rzé seim, szü ksé gleteire é s
ké ré sei igyelü nk. Ezutá n visszamondhatjuk azt, amit megé rtettü nk.
Fenntartjuk az empá tiá t. lehető sé get adva tá rsunknak, hogy teljesen
kifejezhesse ö nmagá t. mielő tt igyelmü nket a megoldá sokra vagy
ké ré sei teljesı́té sé n fordı́taná nk.
Ahhoz, hogy empá tiá t nyú jthassunk, nekü nk magunknak is
empá tiá m van szü ksé gü nk. Ha é szrevesszü k, hogy vé dekezni
kezdü nk, vagy ké ptelenek vagyunk empá tiá t adni tá rsunknak, akkor
(a) á lljunk meg, lé legezzü nk nagyokat, adjunk magunknak empá tiá t,
(b) sikoltsunk erő szakmentesen, vagy (c) tartsunk szü netet!
120
Egy fé r inak elő rehaladott tü dő rá kja van. A kö vetkező , otthoná ban
lejá tszó dó jelenete fé rj utolsó lehető sé ge arra, hogy felesé gé vel igazi
é rzelmi kapcsolatot alakı́tson ki é s megbeszé lje vele vé gzetes
á llapotá t, mielő tt a kó rhá zba vinné k. A jelenetben a há zhoz kijá ró
á poló nő , a beteg fé r i é s a neje szerepel. A felesé g kezdi el a
beszé lgeté st. A nő vé rnek panaszkodik a gyó gytorná szra, akit szinté n
a fé rje otthoni gondozá sá ra rendeltek ki.
Feleség: – Rossz a gyó gytorná szunk.

Nővér: (empatikus igyelemmel a feleség érzéseire és vágyaira) –
Mé rges vagy, é s má sfajta gondozá st szeretné l?
Feleség: – Nem é rti a dolgá t! Mé g a sé tá kat is leá llı́totta, mert a
fé rjem pulzusa felszö kö tt.
Nővér: (továbbra is a feleség érzéseire és vágyaira igyelve) – Arra
vá gysz, hogy a fé rjed meggyó gyuljon, é s ezé rt aggaszt, ha a
gyó gytorná sz nem erő lteti az erő nlé tjavı́tó sé tá kat?
Feleség: (elkezd sírni) – Igen, annyira lé lek.
Nővér: – Fé lsz, hogy elveszı́ted ö t?
Feleség: – Igen. Oly ré gó ta é lü nk együ tt.
Nővér: (a félelem mögötti egyéb érzésekre igyelve) – Aggó dsz, hogy
mi lesz veled, ha meghal?
Feleség: – El sem tudom ké pzelni az é letemet né lkü le. Mindig itt
volt mellettem. Mindig.
Nővér: –Tehá t szomorú vagy, ha arra gondolsz, hogy né lkü le kell
é lned?
Feleség: – Senkim sincs rajta kı́vü l. Tudod, ő a mindenem. A
lá nyom szó ra sem mé ltat!
Nővér: – Ugy tű nik, hogy amikor a lá nyodra gondolsz,
tehetetlennek é rzed magad, s azt szeretné d, bá rcsak jobb lenne a
kapcsolatotok.
Feleség: – Bá r jobb lenne, de ő olyan ö nző ! Nem is tudom, mié rt
vá llaltam gyereket. Sokat é rek most vele…
121
Nővér: – Tehá t ingerü lt é s csaló dott vagy, mert tö bb segı́tsé get
vá rná l a csalá dodtó l a fé rjed betegsé gé vel kapcsolatban?
Feleség: – Igen. O annyira beteg; nem tudom, hogy fogom ezt
egyedü l vé gigcsiná lni. Senkim sincs… mé g beszé lni sem tudok
senkivel, kivé ve veled … most. Mé g ő sem beszé l velem errő l… Né zz
rá ! (A férj hangtalanul, egykedvűen fekszik.) Egy szó t sem szó l!
Nővér: – Szomorú vagy, hogy nem tá mogatjá tok egymá st, é s nem
á lltok egymá ssal szorosabb kapcsolatban?
Feleség: – Igen. (Egy pillanatnyi szünetet tart, majd egy kérést
fogalmaz meg:) Beszé lj vele is, ú gy, ahogy most velem beszé lgetsz!
Nővér: (Hogy pontosan megértse a feleség kérése mögötti
szükségletet) – azt akarod, hogy ú gy igyeljen rá valaki, hogy az
megkö nnyı́tse szá má ra az é rzé seinek a kifejezé sé t?
Feleség: – Igen, igen, pontosan ez az! Azt akarom, hogy nyugodtan
beszé ljen, é s meg akarom ismerni az é rzé seit. (A nővér feltételezését
felhasználva feleség először arra jött rá, hogy mit is akart, és azután
ennek kifejezésére a megfelelő szavakat is megtalálta. Ez egy döntő
pillanat: sokaknak gyakran nehezére esik tisztázni, hogy az adott
helyzetben tulajdonképpen mit is akarnak. Jobbára csak azt tudják,
hogy mit nem akarnak. Láthatjuk, hogy egy pontos kérés – „Beszélj vele
is, úgy, ahogy most velem beszélgetsz!” – ajándék, ami erőt ad a
másiknak. Az ápolónő most már képes úgy cselekedni, hogy az
összhangban legyen a feleség kívánságával. Ez megváltoztatja a ház
légkörét, mert a nővér és a feleség együttérzésükben
„együttműködnek”.)
Nővér: (a férj felé fordulva) – Milyen é rzé sei tá madtak a felesé ge
szavait hallvá n?
Férj: – En nagyon szeretem ö t.
Nővér: – Szı́vesen kihaszná lná ezt az alkalmat arra, hogy ezt
megbeszé lje vele?
Férj: – Igen, ezt meg kell beszé lnü nk.
Nővér: – Elmondaná , hogy mit é rez a rá kkal kapcsolatban?
Férj: (rövid csend után) – Nem sok jó t. (Érzéseik leírására a „jó” és a
„rossz” szavakat gyakran akkor használják az emberek, ha még nem
tudták meghatározni pontosan, milyen érzéseket tapasztalnak
122
magukban. Segítené őt a feleségével való érzelmi kapcsolat
kialakításában, ha pontosabban meghatározná érzéseit.)
Nővér: (bátorítva őt a pontosításra) – Attó l fé l, hogy meghal?
Férj: – Nem, attó l nem fé lek. (Figyeljük meg, hogy a nővér téves
feltételezése nem veszélyezteti a párbeszéd kialakult áramlását!)
Nővér: – Indulatokat é breszt ö nben a halá l gondolata? (A nővér
továbbra is támogatja a férjet, mert a betegnek nehezére esik
megfogalmaznia belső tapasztalatait.)
Férj: – Nem, nem indulatokat.
Nővér: (Ekkorra, két téves feltételezés után, a nővér úgy dönt, hogy
önmagáról beszél őszintén.) – Há t, most má r igazá n kı́vá ncsi vagyok,
mit é rez Es szeretné m tudni, hajlandó lenne-e elmondani.
Férj: – Azt hiszem, azon gondolkozom, hogy miké nt lesz meg ő
né lkü lem.
Nővér: (Tudja, hogy a haldoklók gyakran azért tartanak ki, mert
féltik azokat, akiket maguk mögött hagynak. A betegeket, hogy
elengedhessék saját életüket, néha biztosítani kell arról, hogy
szeretteik elfogadják halálukat.) – Szeretné hallani, mit é rez a
felesé ge az elhangzott szavaival kapcsolatban?
Férj: – Igen.
Ekkor a felesé g is csatlakozik a beszé lgeté shez, s az á poló nő

jelenlé té ben a pá r elkezd egymá ssal nyı́ltan beszé lgetni. Ezt a
beszé lgeté st a felesé g gyó gytorná sszal kapcsolatos panasza indı́totta
el! Mé gis, a pá rbeszé d sorá n, amelyben empatikus igyelemmel
fordult hozzá valaki, rá jö tt, hogy é letü k e kritikus szakaszá ban,
való já ban a fé rjé vel való mé lyebb kapcsolatra vá gyott.
123
8. Fejezet
Az EMPÁTIA EREJE
A GYÓGYÍTÓ EMPÁTIA
Az empátia segítségével „újszerűen fogjuk érzékelni és megélni

a körülöttünk lévő világot.”
Carl Rogers ı́gy fogalmam meg az empá tia hatá sá t: „Amikor…
valaki ú gy hallgat meg, hogy kö zben nem ı́té l meg, nem pró bá l
felelő ssé get vá llalni helyetted, nem pró bá l megvá ltoztatni té ged, az
remek é rzé s. … Amikor igyelnek rá m é s meghallgatnak, ké pes
vagyok ú jszerű en é rzé kelni é s megé lni a kö rü lö ttem lé vő vilá got.
Ká prá zatos, ahogy megoldhatatlannak lá tszó dolgok megoldó dnak,
ha valaki igyel rá m! Amikor meghallgatnak, az á tlá thatatlannak tű nő
zű rzavarban sok minden a helyé re kerü l.”
Az empá tiá val kapcsolatos egyik legkedvesebb tö rté netem egy
alternatı́v iskola igazgató nő jé tő l szá rmazik. Egy napon, amikor
ebé dje vé gezté vel benyitott az irodá já ba, az á ltalá nos iskolá s Má rtá t
talá lta ott té tová n vá rakozva. Leü lt Má rta mellé , aki ezt ké rdezte
„Igazgató né ni! Volt má r olyan hete, hogy bá rmit tett, szá ndé ka
ellené re mindig megbá ntott valakit?”
„Igen,” felelt az igazgató nő . „Azt hiszem, é rtelek,” mire Má rta
belekezdett szomorú hete elmesé lé sé be. „Ekkorra”, mondta az
igazgató nő , „má r ké sé sben voltam egy nagyon fontos megbeszé lé srő l
– rajtam volt a kabá tom –, é s gondterhelten, hogy annyi embert meg
vá rakoztatok, megké rdeztem: »Má rta, mit tehetek é rte?« Má rta felé m
fordult, megfogta a vá llamat, egyenesen a szemembe né zett, é s
hatá rozottan ezt mondta: »Igazgató né ni! Nem ké rem, hogy bá rmit is
tegyen, csak arra ké rem, hogy igyeljen rá m!«
124
Ez volt é letem egyik legtanulsá gosabb pillanata – amit egy
gyereknek kö szö nhetek –, ı́gy ezt mondtam magamban: »Nem
é rdekelnek a rá m vá rakozó emberek!« Má rta é s é n addig ü ltü nk egy
fé lreeső padon, karommal á tö lelve a vá llá t, az ő karja a derekam kö ré
fonva, amı́g teljesen ki nem beszé lte magá t. Es é rdekes, nem is tartott
olyan soká ig!”
Munká m sorá n a legnagyobb megelé gedettsé ggel az tö lt el, amikor
arró l hallok, hogy emberek az EMK-t a má sokkal való empatikus
kapcsolatteremté si ké szsé gü k javı́tá sá ra haszná ltá k. Svá jci bará tom,
Laurence mesé lte, hogy mennyire feldü hı́tette, amikor a 6 é ves ia
kirohant a szobá bó l, mikö zben ő beszé lt hozzá . lzabell, a 10 é ves
lá nya, akivel korá bban együ tt vettek ré szt egy EMK-s foglalkozá son,
megjegyezte: „Szó val nagyon dü hö s vagy, mama. Azt szeretné d, ha
beszé lne veled, amikor mé rges, ahelyett, hogy elrohanna.” Laurence
csodá lkozott, mennyire megkö nnyebbü lt lzabell szavai hallatá n.
Azonnal oldó dott benne a feszü ltsé g, é s mire a ia visszaté rt, ké pessé
vá lt tö bb megé rté st tanú sı́tani irá nta.
Egy egyetemi taná rsegé d elmesé lte, hogyan hatott a tanuló k é s a
tanszé k kö zti kapcsolatá ra, hogy a tanszé k tö bb tagja megtanult
empatikusan igyelni é s kimutatni sebezhető sé gé t é s ő szintesé gé t. „A
diá kok egyre inká bb megnyı́ltak, é s olyan szemé lyes gondjairó l is
beszá moltak, amelyek akadá lyoztá k ő ket a tanulá sban. Miné l tö bb
szó esett errő l, anná l tö bb munká t tudtak elvé gezni! Orö mmel
hallgattuk meg ő ket, pedig ez igen sok idő nkbe kerü lt. Sajnos a dé ká n
megharagudott; azt mondta, hogy mi nem pszichoterapeutá k
vagyunk, s tö bbet ké ne tanı́tanunk é s kevesebbet ké ne beszé lgetnü nk
a tanuló kkal.”
Ké rdé semre, hogy hogyan fogadta ezt a tanszé k, a taná rsegé d ezt
felelte: „Empá tiá val fogadtuk a dé ká n aggodalmá t. Meghallottuk,
hogy gondterhelt, é s biztos akar lenni abban, hogy nem foglalkozunk
olyasmivel, amit nem tudunk kezelni. Arró l is meg akart győ ző dni,
hogy a beszé lgeté sekre fordı́tott idő nem megy az oktató i munká nk
rová sá ra. Ugy tű nt, megnyugtatta az. ahogy igyeltü nk rá . Tová bbra is
folytattuk ezeket a beszé lgeté seket a tanı́tvá nyainkkal, mert lá ttuk,
hogy miné l jobban ü gyelü nk rá juk, anná l jobban megy nekik a
tanulá s.”
125
Nehezebb együttérezni azokkal, akik nálunk nagyobb
hatalommal, magasabb státusszal, illetve jelentősebb
lehetőségekkel rendelkeznek.
Hierarchikusan felé pı́tett szervezetek eseté n hajlamosak vagyunk

feletteseink szavait parancsnak vagy ı́té letnek hallani. Amı́g az nem
esik nehezü nkre, hogy tá rsainkkal vagy a ranglé trá n alacsonyabb
hatalmi helyzetben lé vő kkel empatizá ljunk, addig empá tia helyett
kö nnyen kerü lü nk vé dekező vagy mentegető ző helyzetbe azokkal
szemben, akik „feletteseinknek” nevezik magukat. Ezé rt voltam
kü lö nö sen elé gedett, hogy a tanszé ki taná rsegé dek a dé ká nnal é s a
diá kokkal egyará nt ké pesek voltak empatizá lni.
AZ EMPÁTIA ÉS A SEBEZHETŐSÉG
KIMUTATÁSA
Minél több empátiával fordulunk társunk felé, annál nagyobb

biztonságban érezzük magunkat.
Né ha nagy kihı́vá st jelenthet az EMK segı́tsé gé vel kifejezni

magunkat, mert az a legmé lyebb é rzé seink é s szü ksé gleteink
feltá rá sá val já r együ tt. Kö nnyebben tudjuk ö nmagunkat kifejezni, ha
elő bb má sokkal empatizá lunk, mert ilyenkor az emberi
termé szetü kkel kerü lü nk kapcsolatba, é s é szrevesszü k a
mindannyiunkban meglé vő kö zö s tulajdonsá gokat. Miné l jobban
kapcsoló dunk a má sok szavai mö gö tt meghú zó dó é rzé sekhez é s
szü ksé gletekhez, anná l kevé sbé lesz fé lelmetes megnyı́lnunk elő ttü k.
Leginká bb azokban a helyzetekben vonakodunk kifejezni
sebezhető sé gü nket, amikor – hatalmi vagy irá nyı́tó helyzetü nk
vé delmé ben – fenn akarjuk tartani a „kemé ny iú ” ké pé t.
Egyszer azzal mutattam ki a sebezhető sé gemet egy clevelandi
galeri tagjai elő tt, hogy beismertem fá jdalmamat é s a nagyobb
126
tisztelet irá nti vá gyamat. „Na né zd csak,” jegyezte meg egyikő jü k,
„Neki ez fá j! Szegé nyke…” – mire a bará tai együ tt nevettek vele.
Ertelmezhettem volna ezt az esetet ú gy, hogy kihaszná ltá k
sebezhető sé gemet (2. lehető sé g: „má sokat hibá ztatni”), illetve
fordulhattam volna empá tiá val a viselkedé sü ket kivá ltó é rzé seik é s
szü ksé gleteik felé (4. lehető sé g).
Ha azt é rzem, hogy megalá znak é s kihaszná lnak, akkor tú l nagy
lesz a fá jdalmam, mé rgem vagy fé lelmem ahhoz, hogy empatizá lni
tudjak a beszé lgető partneremmel. Ilyen helyzetben legjobb, ha
elhagyom a helyszı́nt, hogy alkalmam legyen empá tiá t nyú jtani
ö nmagamnak vagy hogy azt egy má sik, megbı́zható forrá sbó l ké rjem.
Miutá n az ü gy kapcsá n rá talá ltam az engem gyö trő szü ksé gleteimre,
é s megfelelő empá tiá ban ré szesü ltem, má r ké pes leszek visszaté rni,
é s empá tiá val fogok tudni fordulni felé . Fá jdalmas helyzetekben
elő szö r ö nmagunk szá má ra javaslok empá tiá t, hogy elmé nk
tú ljuthasson a minket foglalkoztató gondolatokon, é s fö lismerhessü k
mé lyebben rejlő szü ksé gleteinket.
Ahogy igyelmesen hallgattam a galeritag „Na né zd csak! Neki ez
fá j! Szegé nyke”… megjegyzé sé t é s az azt kö vető neveté st, é rzé keltem
a tá rsasá g ingerü ltsé gé t. hogy elegü k van a szemrehá nyá sokbó l é s a
manipulá ció kbó l. Reakció juk azokra a mú ltbeli esetekre
vonatkozhatott, amikor az emberek a rosszallá sukat az „ez
fá jdalmasan é rint” fordulattal fejezté k ki. Minthogy szó ban nem
ellenő riztem ezt, nem tudhattam, hogy felté telezé sem helyes volt-e.
De azzal, hogy igyelmemet rá juk ö sszpontosı́tottam, elkerü ltem,
hogy az elhangzottakat magamra vegyem vagy hogy dü hbe guruljak.
Ahelyett, hogy elı́té ltem volna ő ket, amié rt kigú nyoltak é s
tiszteletlenü l bá ntak velem, arra koncentrá ltam, hogy meghalljam a
viselkedé sü ket kivá ltó fá jdalmat é s szü ksé gletet.
„Hé !” – kiá ltott fel egyikő jü k. „Marhasá gokat beszé lsz! Mi van, ha
egy má sik galeri fegyveres tagjaival kerü lsz ö ssze, ná lad meg nincsen
fegyver? Azt ajá nlod, hogy ilyenkor á lljunk le velü k beszé lgetni?
Marhasá g!”
Ismé t nevetni kezdtek, s é n a igyelmemet ú jra az é rzé seikre é s a
szü ksé gleteikre irá nyı́tottam:
127
– Ugy tű nik, eleged van az ilyen helyzetekben hasznavehetetlen
taná csokbó l.
– Igy igaz. Es ha te is ezen a kö rnyé ken é lné l, akkor pontosan
tudná d, hogy a taná csod tö mé ny marhasá g.
– Tehá t szeretné d, ha olyanok tanı́taná nak titeket, akik ismerő sek a
kö rnyé ken?
– Naná ! Ezek a manuszok szitá vá lő nek, mielő tt ké t szó elhagyná a
szá dat!
– Es azt akarod, hogy mielő tt valaki elkezd té ged valamire tanı́tani,
elő bb ismerje meg a kö rnyé k veszé lyeit? – igyeltem rá tová bb, né ha
hangosan, né ha magamban ismé telve a szavait.
Vagy há romnegyed ó rá ig beszé lgettü nk ı́gy, amikor hirtelen valami
megvá ltozott. Megé rezté k, hogy é n való ban megé rtem ő ket. A
program egyik taná csadó ja é szlelte a hirtelen vá ltá st, é s rá ké rdezett:
„Mit gondoltok errő l az emberrő l?” Az az ú riember, aki a legtö bb
borsot tö rte az orrom alá , ı́gy vá laszolt: „A legjobb elő adó , akivel
valaha talá lkoztam.”
Sokat „mondunk” azzal, amikor mások érzéseire és

szükségleteire igyelünk.
A taná csadó elké pedve fordult hozzá m, é s ezt sú gta: „De hiszen
semmirő l sem tartottá l nekik elő adá st! Nem is mondtá l nekik
semmit!” Való já ban azzal mondtam sokat, hogy megmutattam.
Semmit sem tudnak mondani nekem, amit ne lehetne á ltalá nos
emberi é rzé sekre é s szü ksé gletekre lefordı́tani.
AZ EMPÁTIA HASZNÁLATA A VESZÉLY

ELHÁRÍTÁSÁRA
Az empá tia feszü lt idegá llapotú emberekkel szemben tö rté nő
alkalmazá sa az erő szakkal fenyegető helyzeteket is megoldhatja.
St. Louis belvá rosá ban tanı́tó pedagó gusnő mesé lte el a kö vetkező
eseté t. Egyik este bennmaradt az iskolá ban, hogy egy diá kjá nak
128
segı́tsen. Annak ellené re tette ezt, hogy igyelmeztetté k a taná rokat,
hogy sajá t biztonsá guk é rdeké ben mindig hagyjá k el az é pü letet az
iskolanap vé gé n. Egy idegen lé pett be az osztá lyterembe, ahol a
kö vetkező pá rbeszé d zajlott le:
Fiatalember: – Vetkő zz le!

Tanárnő (látva, hogy a iú reszket): – Lá tom, mennyim fé lelmetes
ez a helyzet a szá modra.
Fiatalember: – Nem hallottad? Az istenit, vedd má r le a ruhá dat!
Tanámő: – Lá tom, hogy nagyon dü hö s vagy most, é s azt akarod,
hogy tegyem azt, amit mondasz.
Fiatalember: – Errő l van szó , é s meg fogod bá nni, ha ellenkezel!
Tanárnő: – Szeretné m, ha megmondaná d, van-e valamilyen má s
mó d arra, hogy a szü ksé gleteid teljesü ljenek, olyan megoldá s, amivel
nem bá ntaná l engem.
Fiatalember: – Azt mondtam, vetkő zz!
Tanárnő: – Hallom, mennyire akarod ezt. Ugyanakkor szeretné m,
ha tudná d, mennyire fé lek, é s milyen há lá s lenné k, ha elmenné l,
ané lkü l, hogy bá ntaná l.
Fiatalember: – Add ide a pé nztá rcá dat!
A taná rnő odaadta az idegennek a pé nztá rcá já t, megkö nnyebbü lve,
hogy a iú nem erő szakolta meg. Azt is elmondta, hogy valahá nyszor
empá tiá val reagá lt a iatalember szavaira, annak hajthatatlansá ga
é rezhető en csö kkent.
Egy nagyvá rosi rendő r, az EMK egyik haladó kurzusá n, a
kö vetkezü ket mondta nekem:
„Nagyon hálás vagyok, hogy legutoljára azt gyakoroltattad

velünk, hogyan kell empátiát nyújtani dühös embereknek. Néhány
nappal a kurzus után le kellett tartóztatnom valakit egy államilag
fenntartott, feketék lakta bérházban. Ahogy kijöttem vele a házból,
láttam, hogy a kocsimat kb. 60 ember veszi körül, és ezt skandálják:
»Engedd el! Semmi rosszat nem tett! A rendőrség fajgyűlölő disznókból
áll!« Habár nem hittem, hogy az empátia segíteni fog, nem sok
választásom maradt. visszamondtam a felém irányuló érzéseket.
Ilyeneket mondtam: »Szóval úgy gondoljátok, hogy semmi okom
129
letartóztatni ezt az embert? Úgy gondoljátok, hogy faji kérdésről van
szó?« További, még perceken át tartó visszajelzéseim után, a csoport
ellenérzése csökkent. A végén a tömeg szétnyílt, hogy eljuthassak a
kocsimig.”
Vé gezetü l szeretné m leı́rni annak a iatal hö lgynek az eseté t, aki
egy torontó i ká bı́tó szeres detoxiká ló kö zpont é jszakai mű szaká ban
az empá tiá t haszná lta fel az agresszió kivé dé sé re. A hö lgy a má sodik
EMK-s mű helymunká já n mesé lte el ezt a tö rté netet. Ejjel 11-kor,
né há ny hé ttel az első EMK-tré ning utá n, egy lá tható an ká bı́tó szer
hatá sa alatt á lló fé r i lé pett be az utcá ró l, é s egy szobá t kö vetelt
magá nak. A iatal hö lgy elmagyará zta, hogy minden szoba foglalt.
Epp á t akarta nyú jtani a fé r inak a legkö zelebbi detoxiká ló kö zpont
cı́mé t, amikor a fé r i leteperte a fö ldre. „A kö vetkező pillanatban má r
rajtam fekü dt, s ké st szegezve a torkomnak, ezt kiabá lta: »Ne hazudj
nekem, te szuka! Tudom. hogy van szobá tok!«”
Reakció já ban a hö lgy alkalmazta a tré ningen tanultakat, ü gyelve a
fé r i é rzé sein é s szü ksé gleteire.
– Te jó é g! Ebben a helyzetben is eszedbe jutott az EMK? –
ké rdeztem tő le lenyű gö zve.
– Volt má s vá lasztá si lehető sé gem? Tudod Marshall, a ké tsé gbeesé s
né ha a legjobb ké pessé geinket hozza elő belő lü nk. A vicc, amit a
mú ltkor mesé lté l, igazá n segı́tett. Tulajdonké ppen az mentette meg
az é letemet.
– Milyen vicc?
Empatizálj, ahelyett hogy „de”-vel tömnéd be egy mérges ember

száját!
– Emlé kszel, amikor azt mondtad, hogy sose tö md be „de”-vel egy
mé rges ember szá já t? Má r é pp vitá ba akartam szá llni vele. Azt
akartam mondani, hogy „De nekem té nyleg nincs má r szabad
szobá m!”, amikor eszembe jutott a vicces megjegyzé sed. Nagyon
bennem maradt, mert é pp egy hé ttel azelő tt vitatkoztam a
mamá mmal, aki ezt mondta nekem: „Meg tudná lak ö lni, amikor azt
vá laszolod nekem, hogy »de«!” Ké pzeld el, hogy ha a sajá t anyá m
130
ennyire dü hbe gurul e szó hallatá n, akkor mit tett volna velem ez a
fé r i, ha azt mondtam volna, hogy „De nekem té nyleg nincs má r
szabad szobá m!” Biztosan elvá gta volna a torkomat.
Ezé rt inká bb egy mé lyet só hajtottam, majd ı́gy szó ltam: „Ugy tű nik,
nagyon dü hö s vagy, é s egy szobá t akarsz szerezni.” Rá m ordı́tott:
„Lehet, hogy drogos vagyok, de Istenemre, engem is emberszá mba
kell venni! Elegem van abbó l. hogy mindenki kutyá ba vesz! Mé g a
szü leim is! Ennek most vé ge!” Csak az é rzé seire é s a szü ksé gleteire
ö sszpontosı́tottam, é s ezt mondtam: „Eleged van abbó l, hogy senki
sem tisztel é s becsü l?”
– Mennyi ideig tartott mindez? – ké rdeztem.
– Kb. 35 percig.
– Rettenetes lehetett!
Ha az emberek érzéseire és szükségleteire igyelünk, akkor nem

tűnnek szörnyetegeknek.
– „Nem, az első né há ny szó vá ltá s utá n má r nem volt az, mert
nyilvá nvaló vá vá lt valami, amit ná lad tanultunk. Amikor az é rzé seire
é s a szü ksé gleteire kezdtem koncentrá lni, má r nem szö rnyetegnek
lá ttam. Belá ttam, amit mondani szoktá l, hogy a szá mukra
szö rnyetegnek tű nő egyé nek emberi termé szeté t csupá n a
viselkedé sü k takarja el elő lü nk. Miné l jobban az é rzé seire é s a
szü ksé gleteire tudtam ö sszpontosı́tani, anná l inká bb meglá ttam
benne az elkeseredett, kielé gı́tetlen szü ksé gletű embert. Biztosra
vettem, hogy ha a igyelmemet fenntartom, nem fog bá ntalmazni.
Miutá n megkapta azt az empá tiá t, amire szü ksé ge volt, leszá llt ró lam,
eltette a ké sé t, é n meg segı́tettem neki szobá t talá lni egy má sik
kö zpontban.”
Jó leső é rzé ssel nyugtá ztam, hogy a szó ban forgó lá ny má r
megtanulta, hogyan kell az ilyen szé lső sé ges helyzeteket is
empá tiá val kezelni. Igy szó ltam hozzá : – Szerintem fö lö slegesen jö tté l
el ide ma este. Nekem ú gy tű nik, hogy az erő szakmentes
kommuniká ció t te má r mesterfokon elsajá tı́tottad, é s inká bb neked
kellene azt má soknak tanı́tani.
131
– Nem jö ttem hiá ba. Most ugyanis arra van szü ksé gem, hogy egy
nehé z dologban segı́ts nekem.
– Szinte fé lek megké rdezni: mi lehet mé g enné l is nehezebb?
– Most az anyá mmal kapcsolatban van szü ksé gem segı́tsé gre.
Annak ellené re, hogy belá ttam a „de”-jelensé get, tudod mi tö rté nt? A
rá kö vetkező este a vacsorá ná l, amikor elmondtam anyá mnak, mi
tö rté nt ezzel a fé r ival. Igy szó lt: „A szı́vbajt hozod rá nk azzal, hogy
ilyen munká t vé gzel! Allá st kell vá ltoztatnod!” Talá ld ki, mi volt a
vá laszom! „De anya, ez az é n é lnem!”
Kitalá lni sem tudtam volna enné l meggyő ző bb pé ldá t ami, hogy
milyen nehé z is né ha a sajá t csalá dtagjainkkal empatizá lni…
EMPÁTIA – ELUTASÍTÓ VÁLASZ ESETÉN
Ha empátiával fogadjuk mások nemleges válaszát, az megvéd

minket attól, hogy a „nem”-et magunkra vegyünk.
Má sok „nem” é s „nem akarok…” vá laszá t hajlaka vagyunk

szemé lyü nk elutası́tá saké nt é rtelmezni. Fontos az ilyen ü zenetek felé
is empá tiá val fordulni! Ha magunkra vesszü k, megsé rtő dhetü nk,
ané lkü l, hogy megé rtené nk, mi zajlik ilyenkor a má sik emberben.
Amikor tudatossá gunk fé nycsó vá já t a tá rsunk nem-je mö gö tti
é rzé seire é s szü ksé gleteire ö sszpontosı́tjuk, rá jö vü nk, hogy mi az,
amit szeretne, s mi az, ami megakadá lyozza ő t abban, hogy
szá munkra kedvező vá laszt adjon.
Egy foglalkozá s szü neté ben megké rdeztem az egyik hö lgytő l, hogy
eljö nne-e fagylaltozni velem é s né há ny má s ré sztvevő vel. „Nem!” –
vá gta rá ridegen. Hangszı́ne elutası́tó volt, á m eszembe jutott, hogy
é rdemes azokra az é rzé seire é s szü ksé gleteire hangoló dnom,
amelyeket a nemmel fejezett ki. „Ugy lá tom, dü hö s vagy” mondtam,
„ı́gy van?”
„Nem” – vá laszolta, – „csak nem akarom, hogy kijavı́tsanak, amint
kinyitom a szá mat.”
Most má r é reztem, hogy inká bb fé l, semmint dü hö s. Ezzel a
ké rdé ssel ellenő riztem: „Tehá t fé lsz, é s meg akarod kı́mé lni magad
132
attó l az é lmé nytő l, hogy a kommuniká ció dat valaki megbı́rá lja?”
„Igen” – erő sı́tett meg. „Elké pzelem, ahogy ott ü lü nk a
cukrá szdá ban, é s te mindent kijavı́tasz, amit mondok.”
Ekkor rá jö ttem, hogy a mű helymunka sorá n adott visszajelzé seim
ijesztő ek lehettek a szá má ra. Az ü zeneté vel szemben tanú sı́tott
empá tiá m tompı́totta a „nem” é lé t. Meghallottam azt a kı́vá nsá gá t,
hogy idegenek elő tt nem akarja kitenni magá t hasonló
helyesbı́té seknek. Miutá n biztosı́tottam, hogy idegenek elő tt nem
fogom kijavı́tani, kö zö sen kerestü nk olyan visszajelzé si mó dokat,
melyekkel biztonsá gban é rezné magá t. Es igen. vé gü l együ tt mentü nk
a cukrá szdá ba.
ÉLETTELEN BESZÉLGETÉSEK EMPÁTIÁVAL

TÖRTÉNŐ FELTÁMASZTÁSA
Való szı́nű leg má r mindannyian talá lkoztunk olyan helyzettel,

amikor é lettelen beszé lgeté sek kö zepé be csö ppentü nk. Mondjuk, egy
hivatalos ö sszejö vetelen, ahol ú gy hallgatunk valakit, hogy kö zben
semmilyen kapcsolatba nem kerü lü nk a beszé lő vel. Vagy egy „Fecseg-
O”-t hallgatunk – Kelly Bryson bará tom kifejezé sé vel é lve –,
olyasvalakit, aki vé get nem é rő beszé dé vel má r a hallgató i szellemi
é psé gé t veszé lyezteti… Kiapad az é leterő azokbó l a beszé lgeté sekbő l,
amelyekbő l hiá nyzik a kapcsolatunk a hozzá nk beszé lő szavait
meghatá rozó é rzé sekkel, szü ksé gletekkel, é s az azokbó l eredő
ké ré sekkel. Ez akkor fordul elő , ha az adott szemé lyek nincsenek
tudatá ban é rzé seinknek, szü ksé gleteiknek vagy ké ré seiknek.
Ilyenkor nem egé szsé ges é letenergia-csere ré szesei vagyunk, hanem
„szemeteskosá rrá ” vá lunk, amelybe beszé lgető partnerü nk az
agyonhaszná lt szavait hajigá lja…
Mikor é s hogyan szakı́tsunk fé lbe egy é lettelen beszé lgeté st, s
hogyan leheljü nk é letet bele? A mikorra az a vá laszom: abban a
pillanatban, amint aká r csak egy szó val is tö bbet hallottunk, mint
amennyire szü ksé gü nk volt. Miné l tová bb té tová znak, anná l
133
nehezebb lesz udvariasan kö zbelé pni. Szá ndé kunk nem az, hogy
á tvegyü k az irá nyı́tá st, hanem hogy segı́tsü nk a beszé lő nek é leterő vel
megtö lteni a szavait.
Egy beszélgetést úgy lehet életre kelteni, ha empátiával

félbeszakítjuk.
Minden az é rzé sekre é s a szü ksé gletekre való rá hangoló dá ssal
tesszü k. Igy, ha a nagyné niké nk ú jra belefog abba a hú szé ves
tö rté netbe, hogy hogyan hagyta ő t magá ra a fé rje ké t kisgyerekkel, pl.
a kö vetkező ké ppen szakı́thatjuk fé lbe: „Né niké m! Neked mé g mindig
fá j, hogy nem volt rá d tö bb tekintettel.” Az emberek gyakran nem is
tudjá k, hogy empá tiá m van szü ksé gü k. Ahogy azt sem, hogy azt a
legkö nnyebben ú gy kapjá k meg, ha a mú ltbeli igazsá gtalansá gok é s
nehé zsé gek felhá nytorgatá sa helyett inká bb a jelenleg bennü k
vibrá ló é rzé seket é s szü ksé gleteket fogalmazzak meg.
A beszé lgeté sek é letre kelté sé nek egy má sik mó dja, ha nyı́ltan
kifejezzü k a szorosabb kapcsolatteremté sre irá nyuló vá gyunkat, é s
ha informá ció t ké rü nk arra vonatkozó an, hogy ehhez mi segı́tene
hozzá . Egy alkalommal, egy kokté lpartin, olyan é lé nk beszé lgeté sbe
csö ppentem, amely szá momra tö ké letesen é lettelennek tű nt.
„Elné zé st,” szó ltam kö zbe. szavaimat ahhoz a kilenc emberhez
inté zve. akiknek a csoportjá ba kerü ltem. „Tü relmetlen vagyok, mert
szeretné k szorosabban ö sszekapcsoló dni veletek, de a
beszé lgeté sü nk nem ebbe az irá nyba folyik. Szeretné m megtudni,
hogy ez a beszé lgeté s kielé gı́ti-e a ti szü ksé gleteiteket, é s ha igen,
akkor vajon melyek azok?”
Mind a kilencen ú gy meredtek rá m, mintha patká nyt dobtam volna
a kokté los tá lba. Szerencsé re eszembe jutott – a halotti csend jelezte
– é rzé seikre é s a szü ksé gleteikre hangoló dni. ,,Dü hö sek vagytok,
mert folytatni szeretté tek volna a beszé lgeté st?” – ké rdeztem.
Tová bbi csend kö vetkezett, majd egyikő jü k vá laszolt: „Nem, nem
vagyok dü hö s. A ké rdé seden gondolkodtam. En sem é lveztem a
beszé lgeté st; az igazsá g az, hogy való já ban nagyon untatott.”
134
Ami a hallgatót untatja az a beszélőt is untatja.
Ugyancsak csodá lkoztam a vá laszá n, mert ő volt a csoport

hangadó ja! Ma má r nem lepő dö m meg az ilyesmin, mert rá jö ttem,
hogy az é lettelen beszé lgeté sek a hallgató sá g é s a beszé lő szá má ra
egyará nt unalmasak.
A beszélőnek jobb, ha a hallgatók félbeszakítják őket, ahelyett,

hogy úgy tennének, mintha igyelnének.
Hihetetlennek tű nhet: honnan vesszü k a bá torsá got, hogy

egyszerű en fé lbeszakı́tsunk valakit a mondat kö zepé n!? Egyszer
felmé ré st vé geztem egy bará ti tá rsasá gban. Mindegyikü ket
megké rdeztem: „Ha tö bb szó t mondasz valakinek, mint ahá nyat ö
hallani szeretne tő led, akkor azt szeretné d jobban, ha az illető ú gy
tenne, mintha igyel ne vagy ha fé lbeszakı́tana?” A megké rdezettek,
egy kivé tellel, mind azt felelté k, hogy inká bb szakı́tsá k ő ket fé lbe.
Ennek alapjá n alakult ki az a meggyő ző dé sem, hogy nagyobb
igyelmessé get jelent fé lbeszakı́tani valakit, mint ú gy tenni, mintha
igyelné k rá . Mindannyian arra vá gyunk, hogy szavainkkal
gazdagı́tsunk, ne pedig untassunk má sokat.
135
EMPÁTIA A NÉMASÁGGAL SZEMBEN
Empá tia szempontjá bó l legtö bbü nk szá má ra az egyik legnehezebb
helyzet a né ma ü zenet, tehá t ha a beszé lgető partnerü nk hallgatá sba
burkoló zik. Ez kü lö nö sen azokra a szituá ció kra igaz, amikor
kimutatjuk sebezhető sé gü nket, é s szeretné nk megtudni tá rsunknak
a szavainkra adott reakció já t. Ilyenkor kö nnyen megtö rté nhet, hogy a
vá lasz elmaradá sa legnagyobb fé lelmeinket vá ltja való ra, é s
elfelejtü nk a tá rsunknak a hallgatá sá val kifejezett é rzé seihez é s
szü ksé gleteihez kapcsoló dni.
A csenddel úgy empatizáljunk, hogy a mögötte lévő érzésekre és

szükségletekre igyeljünk!
Amikor egy ü zleti szervezet munkatá rsaival dolgoztam együ tt,

olyan megrendı́tő dolog hangzott el, hogy hirtelen elsı́rtam magam.
Ahogy felné ztem, a szervezet vezető jé tő l olyan reakció t é rzé keltem,
amit nagyon nehé z volt elfogadnom: né ma csendet. Elfordı́totta a
fejé t, olyan gesztussal, amit é n ellenszenvnek é rtelmeztem.
Szerencsé re eszembe jutott igyelmemet arra fordı́tani. hogy mi
tö rté nhet most benne. é s ezé rt ezt mondtam: „Azt é rzé kelem a
sı́rá somra adott reakció já bó l, hogy az ellenszenves volt az ö n
szá má ra, é s talá n inká bb olyasvalakit talá lna é rdemesnek
munkatá rsai ké pzé sé re, aki jobban ura az é rzé seinek.”
Ha igennel vá laszolt volna, akkor el tudtam volna fogadni, hogy
elté rő é rté keink vannak az é rzelmek kifejezé sé vel kapcsolatban, s
nem é reztem volna hibá nak, hogy kimutattam az é rzé semet. De
„igen” helyett az igazgató ı́gy vá laszolt: „Nem, egyá ltalá n nem. Csak
elgondolkodtam azon, mennyire szeretné a felesé gem, ha é n is ké pes
lenné k sı́rni.” Feltá rta elő ttü nk, hogy a felesé ge, akivel vá ló fé lben
voltak, mennyit panaszkodott arró l, hogy olyan vele é lni, mintha egy
sziklá val osztaná meg az é leté t.
136
Amikor mé g pszichoterapeutaké nt dolgoztam, egyszer egy 20 é ves
lá ny szü lei kerestek meg, aki addigra má r tö bb hó napot tö ltö tt
kó rhá zban, é s ott gyó gyszeres é s elektrosokk-kezelé st kapott. Mielő tt
hozzá m kerü lt, má r 3 hó napja egy szó t sem szó lt. Amikor behoztá k a
rendelő mbe, ú gy kellett betá mogatni, mert magá tó l nem lé pett volna
be.
A rendelő mben lekuporodott a szé ké re, reszketett, é s tekinteté t a
padló m szegezte. Megpró bá ltam empatikusan kapcsoló dni a
szavakban ki nem fejezett ü zenete mö gö tti é rzé sekhez é s
szü ksé gleteihez, s ezé rt ı́gy szó ltam: „Azt é rzé kelem, hogy fé lsz, é s
tudni szeretné d, vajon biztonsá gos-e neked itt megszó lalnod. Igy
van?”
Nem felelt, ezé rt a sajá t é rzé seimrő l beszé ltem. „Nagyon aggó dom
é rted, é s szeretné m, ha megmondaná d, tudok-e olyasmit mondani
vagy tenni, ami elő segı́tené , hogy biztonsá gban é rezd magad.” Semmi
vá lasz. A kö vetkező 40 perc azzal telt, hogy vagy az ő é rzé seit é s
szü ksé gleteit tü krö ztem vissza, vagy a sajá tomat. Semmilyen lá tható
vá laszt nem kaptam, mé g annak a legkisebb jelé t sem, hogy
tudomá sul vette volna, hogy kommuniká lni pró bá lok vele. Vé gezetü l
jeleztem, hogy elfá radtam, é s szeretné m, ha má snap is eljö nne.
A kö vetkező napok hasonló an teltek. Tová bbra is az é rzé seire é s a
szü ksé gleteire ö sszpontosı́tottam a igyelmemet, né ha szó ban
re lektá lva arra, amit megé rtettem, né ha pedig hangtalanul tettem
ugyanezt. Idő nké nt elmondtam, mi zajlik bennem. Tová bbra is csak
szó tlanul é s remegve ü lt a szé ké n.
A negyedik napon, amikor mé g mindig nem vá laszolt, megfogtam a
kezé t. Nem tudtam. hogy szavaim kifejezté k-e aggodalmamat, ezé rt
azt remé ltem, hogy a izikai kontaktus megfelelő bb eszkö z lesz. Az
első é rinté sre az izmai ö sszerá ndultak, é s mé g jobban
ö sszekuporodott az ü lé sen. Epp el akartam engedni a kezé t, amikor
egy pará nyi oldó dá st é reztem, ı́gy tová bb fogtam azt. Né há ny pillanat
mú lva é rzé keltem, hogy fokozatosan ellazul. A kö vetkező percekben a
kezé t fogva beszé ltem ugyanú gy hozzá , mint az első napokban. Meg
mindig nem mondott semmit.
Amikor má snap megé rkezett, mé g feszü ltebbnek tű nt, mint
legelő szö r, de egy valami vá ltozott: fé lte fordı́tott fejjel felé m
137
nyú jtotta ö kö lbe szorı́tott kezé t. Eleinte nem é rtettem ezt a gesztusá t,
de aztá n rá jö ttem, hogy valamit tart az ö klé ben, amit nekem akar
adni. Kezembe vé ve a kezet, kifejtettem az ujjai kö zü l egy ö sszegyű rt
papı́rt, amin a kö vetkező mondat á llt: „Lé gy szı́ves segı́ts
kimondanom, ami bennem van!”
Ujjongva vettem tudomá sul, hogy hajlandó nak mutatkozik
kommuniká lni velem. Egyó rá nyi tová bbi biztatá s utá n, vé gü l
kimondta az első mondatá t, lassan é s fé lelemmel telve. Amikor
visszamondtam neki, amit hallottam, megkö nnyebbü lni lá tszott, é s
tová bb beszé lt, akadozva é s szorongva. Egy é vvel ké ső bb elkü ldte
nekem napló já nak kö vetkező ré szleteit:
„A kórházat elektrosokk-kezelés és masszív gyógyszerezés után

hagytam el. Ez áprilisban lehetett. Az azt megelőző 3 hónap teljesen
kiesett az emlékezetemből, mint ahogy a megelőző 3 és fél év is.
Azt mondják, hogy a kórház utáni időszakban nem ettem, nem

beszéltem és egész nap az ágyban akartam maradni. Ezután küldtek
dr. Rosenberghez. Nem sok mindenre emlékszem abból a 2.3 hónapból,
kivéve, hogy ott ülök dr. Rosenberg irodájában és beszélgetünk
Akkortájt kezdtem el „fölébredni” amikor először találkoztam vele.

Fokozatosan megosztottan vele az engem zavaró dolgokat. Olyan
dolgokat mondtam el neki, melyekről álmomban sem gondoltam volna,
hogy valaha és bárkinek is beszélni fogok róluk. Emlékszem, milyen
fontos volt ez számomra. Nagyon nehezemre esett a beszéd. De
Rosenberg doktor aggódott értem, ezt kimutatta, és én akartam vele
beszélgetni. Mindig örömmel töltött el, ha valamit sikerült kifejezni
magamból. Emlékszem, ahogy számlálgattam a napokat, még az
órákat is, a következő találkozásunkig.
Azt is megtanultam, hogy nem is olyan rossz szembenézni a

valósággal. Egyre világosabbá válik számomra, hogy mi mindent kell
felvállalnom, mi mindent kell nekem magamnak elintéznem.
Ez fé lelmetes. Es nagyon nehé z. Es letö r, hogy bá rmennyire is

igyekszem, mé g mindig vannak kudarcaim. Ugyanakkor csodá latos
138
eredmé nyeim is.
Az elmú lt é v sorá n megtanultam, milyen csodá latos megosztani a

gondolataimat má sokkal. Azt hiszem, hogy ez csak a dolog egyik fele.
Orö mmá mort é rzek, amikor má sokhoz beszé lek é s azt lá tom é s
é rzem, hogy való ban igyelnek rá m, ső t, né ha mé g meg is é rtenek!”
Az empátia a jelenlevés képessége.
Nem győ zö k csodá lkozni az empá tia gyó gyı́tó erejé n. Ujra é s ú jra
tanú ja lehettem annak, ahogy emberek legyő zik lelki fá jdalmaik
bé nı́tó hatá sá t, ha elegendő idő t tö ltenek olyan valakinek a
tá rsasá gá ban, aki empá tiá val hallgatja ő ket. Ahhoz, hogy igyelni
tudjunk, nincs szü ksé gü nk a lelki folyamatok ismereté re, sem
pszicholó gusi ké pzettsé gre. Ami né lkü lö zhetetlen, az a jelenlé tü nk
azzal, ami é ppen lejá tszó dik az adott szemé lyben, azokkal a
szemé lyes é rzé sekkel é s szü ksé gletekkel, amelyeket abban a
pillanatban ő megtapasztal.
139
ÖSSZEFOGLALÁS
Az empá tiá m való ké pessé gü nk teszi lehető vé , hogy sebezhető ek
maradjunk, hogy elkerü ljü nk olyan helyzeteket, amelyek erő szakhoz
vezethetnek. Segı́t a „nem” szó t nem elutası́tá ské nt é rtelmezni, é letet
lehelni é lettelen beszé lgeté sekbe, é s mé g a csend mö gö tti é rzé seket
é s szü ksé gleteket is meghallani. Az emberek mindig legyő zhetik lelki
fá jdalmaik bé nı́tó hatá sá t, ha elé g idő t tö ltenek olyan valakinek a
tá rsasá gá ban, aki empá tiá val hallgatja ő ket.
140
9. FEJEZET
A DÜH TELJES KIFEJEZÉSE

A dü h kivá ló lehető sé g az EMK mé lysé geiben való elmerü lé sre,
mert a folyamat szá mos ö sszefü ggé sé re rá vilá gı́t. A dü h kifejezé se
vilá gosan bemutatja az EMK é s az egyé b kommuniká ció s formá k
kö zti kü lö nbsé get.
A gyilkosság csak felszíni jelenség.
Az a vé lemé nyem, hogy a gyilkossá g csak felszı́ni jelensé g.

Dü hü nkben ö lni, verni, hibá ztatni, má sokat izikailag vagy lelkileg
bá ntani: a bennü nk kavargó dolgoknak csupá n felszı́ni
megnyilvá nulá sai. Dü hü nk teljes kifejezé sé hez enné l sokkal
erő teljesebb eszkö zre van szü ksé g.
A legtö bb csoportnak, amellyel együ tt dolgozom, ez a felfogá s nagy
megkö nnyebbü lé st okoz. Ok eddig, amikor elnyomá st é s
diszkriminá ció t tapasztaltak meg, az erejü ket akartá k felhaszná lni a
helyzet megvá ltoztatá sá ra. Ezek az emberek az „erő szakmentes”
vagy „együ tté rzé s” szavakra ingerü lten reagá lnak, mert tú l sokszor
hallottá k má r, hogy csillapı́taniuk ké ne a dü hü ket, le kellene
higgadniuk, é s el kell fogadniuk a kialakult helyzetet. Minden olyan
megjegyzé s bosszantja ő ket, amely szerint a dü hü k olyan,
nemkı́vá natos jelensé g, amitő l meg kellene szabadulniuk. Ezzel
szemben é n nem arra biztatom az embereket, hogy ne vegyenek
tudomá st a dü hü krő l, hogy nyomjá k el vagy nyeljé k le azt, hanem
hogy fejezzé k ki teljes szı́vü kbő l dü hü k lé nyegé t.
MEGKÜLÖNBÖZTETNI A KIINDULÁSI
PONTOT A KIVÁLTÓ OKTÓL
141
Sosem azért leszünk dühösek, mert valaki valamit mond vagy
tesz.
Az EMK-ban dü hü nk kifejezé sé nek első lé pé se: mentesı́tjü k a
má sik embert a dü hü nkkel kapcsolatos bá rminemű felelő ssé gtő l.
Megszabadulnak az olyan gondolatoktó l, mint: „X. Y. feldü hı́tett,
amikor azt tette, hogy …” Felszı́nes az a gondolatmenet, amelyik
dü hü nk miatt a má sik embert hibá ztatja vagy bü nteti. Korá bban má r
emlı́tettem, hogy má sok viselkedé se hozzá já rulhat ilyen-olyan
é rzé sü nk jelentkezé sé hez, de annak nem a kivá ltó oka! Sohasem
azé rt leszü nk dü hö sek, mert valaki valamit tett. A má sik ember
viselkedé se hozzá já rulhat a dü hü nkhö z, de fontos vilá gosan
szé tvá lasztani a kiindulá si pontot a kivá ltó októ l!
A kü lö nbsé get egy své d bö rtö nben vé gzett munká m pé ldá já val
szeretné m szemlé ltetni. Az volt a feladatom, hogy bemutassam az
erő szakos cselekedetek miatt elı́té lt své d raboknak, hogyan
fejezhetik ki maradé ktalanul dü hü ket ané lkü l, hogy ö lné nek,
verekedné nek vagy má sokat megerő szakolná nak. Egy gyakorlat
sorá n, amikor le kellett ı́rniuk, hogy mi vá ltotta ki a dü hü ket,
egyikő jü k ezt ı́rta: „Há rom hete ké rvé nyeztem valamit a
bö rtö nigazgató sá gtó l, é s a mai napig sem vá laszoltak.” Mondata egy
meg igyelé s volt arró l, hogy mit tettek má sok, ami hozzá já rult a
dü hé hez.
Ezutá n megké rdeztem, hogy mi volt az oka a dü hé nek.
„Most mondtam!” – kiá ltott fel. „Dü hö s voltam, mert nem
vá laszoltak a ké rvé nyemre!” Má sok tette é s az ok egybemosá sá val
beleesett abba a hibá ba, hogy ú gy vé lte, a bö rtö nigazgató sá g
viselkedé se okozta a dü hé t. Ez gyakori olyan kultú rá kban, ahol az
emberek irá nyı́tá sá ra a bű ntudatkelté st haszná ljá k. Ezekben a
tá rsadalmakban fontos elhitetni az emberekkel, hogy ké pesek
vagyunk ő ket valamilyen é rzé sre rá bı́rni.
Ha a bűntudatot motivációként használjuk, akkor összekeverjük

a kiindulási pontot a kiváltó okkal.
142
Ahol a bű ntudat az erő szak é s a manipulá ció eszkö ze, ott
cé lravezető ö sszekeverni a kiindulá si pontot, tehá t a jelensé g idő beli
kezdeté t, a kivá ltó okkal. Má r szó volt arró l, hogy azok a gyerekek,
akik azt halljá k, hogy: „Rosszul esik a mamá nak é s a papá nak, ha
rossz jegyeket hozol haza”, abban a hitben é lnek, hogy a viselkedé sü k
az oka szü leik fá jdalmá nak. Ugyanez a folyamat igyelhető mé g a
tá rsas kapcsolatokná l is. Pé ldá ul: „Nagyon csaló dott leszek, ha nem
jö ssz el a szü leté snapi ö sszejö vetelemre!” Nyelvü nk hozzá já rul ehhez
a bű ntudatkeltő megfogalmazá shoz. Azt mondjuk: „feldü hı́tetté l”,
„megbá ntottá ”, „szomorú vagyok azé rt, amit tetté l” stb. Szá mos nyelvi
kifejezé sü nkkel azt pró bá ljuk elhitetni magunkkal, hogy é rzé seink
má sok tetteinek a fü ggvé nyei. Dü hü nk teljes kifejezé sé nek első
lé pé se rá jö nni arra, hogy é rzé seinket sohasem má sok tettei vá ltjá k ki.
A düh kiváltó oka saját gondolkodásunkban rejlik: elítélő és

hibáztató gondolatokban.
De há t akkor mi a dü h kivá ltó oka? Az 5. fejezetben megvitattuk azt

a né gy lehető sé get, amelyek kö zü l vá laszthatunk, ha nekü nk nem
tetsző ü zenettel kerü lü nk szembe. A dü h lesz a jutalmunk a má sodik
lehető sé g vá lasztá sá é rt: amikor dü hö sek vagyunk, akkor való já ban
egy felelő st is talá lunk. Má sok elı́té lé sé vel é s hibá ztatá sá val
eljá tsszuk Isten szerepé t, hisz rosszat tettek, tehá t megé rdemlik a
bü nteté st. Az a tapasztalatom, hogy ez a dü h oka. Ha nem is vagyunk
ennek eleinte tudatá ban, a dü h kivá ltó oká t saját gondolkodásunkban
talá lhatjuk meg!
Az 5. fejezet harmadik lehető sé ge, hogy tudatossá gunk
fé nycsó vá já t sajá t é rzé seinkre é s szü ksé gleteinkre irá nyı́tjuk. Má sok
hibá inak a mé ricské lé se é s megı́té lé se helyett vá laszthatjuk azt, hogy
inká bb a bennü nk á ramló é letenergiá hoz kapcsoló dunk. Ez az
energia pedig ú gy é rhető el, ha minden pillanatban a sajá t
szü ksé gleteinkre ö sszpontosı́tunk.
Ha pl. egy szá munkra fontos szemé ly ké sve é rkezik a
talá lkozó nkra, megsé rtő dü nk. Ha viszont az a fontos, hogy az idő t
haté konyan tö ltsü k, akkor tü relmetlenné vá lunk. Ha azonban egy kis
egyedü llé tre vá gyunk, pé ldá ul arra, hogy 30 percet pihenjü nk, mé g
143
há lá t is é rzü nk, ha fé ló rá t ké sik az illető . é s egyá ltalá n nem leszü nk
miatta dü hö sek. Tehá t nem a má sik fé l viselkedé se, hanem saját
szükségletünk az é rzé sü nk kivá ltó oka! Ha kapcsolatban vagyunk
szü ksé gleteinkkel, legyen az tisztelet, cé ltudatossá g vagy magá ny,
akkor kapcsolatban vagyunk é letenergiá nkkal is. Ez esetben lehetnek
ugyan intenzı́v é rzé seink, de sose vagyunk dü hö sek. A dü h olyan
é letidegen gondolkodá smó d eredmé nye, amely nincs kapcsolatban a
szü ksé gleteinkkel. Azt jelzi, hogy magunkban vizsgá lgatunk é s
elı́té lü nk má sokat, ahelyett. hogy arra ö sszpontosı́taná nk, amire
szü ksé gü nk van, s ı́gy azt persze nem is kapjuk meg.
A harmadik lehető sé gen kı́vü l – hogy sajá t é rzé seinkre é s
szü ksé gleteinkre ö sszpontosı́tunk – azt is vá laszthatjuk, hogy az
adott pillanatban tudatossá gunk fé nycsó vá já t a társunk é rzé seire é s
szü ksé gleteire irá nyı́tjuk. E negyedik lehető sé g vá lasztá sa eseté n sem
leszü nk soha dü hö sek. Nem nyomjuk el a dü hü nket; megtapasztaljuk,
hogy a dü h egyszerű en eltű nik, amint teljessé ggel együ tt vagyunk
tá rsunk é rzé seivel é s szü ksé gleteivel.
A DÜHÜNK AZ ÉLETET SZOLGÁLJA
Mások elítélésével az erőszak elterjedéséhez járulunk hozzá.
„Há t nincsenek olyan kö rü lmé nyek, amelyek eseté n jogos a
dü hü nk?” – ké rdezik tő lem gyakran. „Pé ldá ul nem kelt »jogos
felhá borodá st« a igyelmetlensé gbő l, hanyagsá gbó l elkö vetett
kö rnyezetszennyezé s?” A vá laszom: ha tá mogatom a kö zfelfogá st,
miszerint lé tezik „hanyagsá gbó l elkö vetett kö rnyezetszennyezé s”
vagy „lelkiismeretesen vé gzett munka”, vagy „kapzsi ember”, vagy
„erkö lcsö s szemé ly”, hozzá já rulok a bolygó nkon burjá nzó
erő szakhoz. Szerintem jobban szolgá ljuk az é letet, ha a „minek
nevezzü k azokat, akik gyilkolnak, erő szakoskodnak vagy a
kö rnyezetet szennyezik” ké rdé sen való gondolkodá s helyett arra
fordı́taná nk a igyelmü nket, amire szü ksé gü nk van.
144
Használjuk dühüket vészjelzőként!
A dü h minden megnyilvá nulá sá t az é letidegen, erő szakot kivá ltó
gondolkodá smó d eredmé nyé nek tartom. Minden dü hkitö ré s magja
egy kielé gı́tetlen szü ksé glet. Ebbő l viszont az kö vetkezik, hogy a
dü hö t a javunkra is fordı́thatjuk! Vé szjelző ké nt kezelhetjü k, hogy
rá é bresszen minket kielé gı́tetlen szü ksé gleteinkre é s arra, hogy
jelenlegi gondolkodá smó dunk nem oda vezet minket, ahol ki
tudná nk azokat elé gı́teni.
A düh büntetésre pazarolja az energiánkat.
A dü h teljes kifejezé sé hez elengedhetetlen a szü ksé gleteink

fö lismeré se. Igé nyeink kielé gı́té sé hez energiá ra is szü ksé gü nk van. A
dü h azonban energiá t pazarol el má sok bü nteté sé re, ahelyett, hogy
az energia sajá t szü ksé gleteink kielé gı́té sé re hasznosulna. A „jogos
felhá borodá s” helyett javaslom, hogy inká bb kapcsoló djunk
empá tiá val sajá t vagy má sok szü ksé gleteihez! Ehhez azonban sokat
kell gyakorolnunk, hogy a „Dü hö s vagyok, mert ő k…” kezdetű
mondatokat ú jra é s ú jra tudatosan „Dü hö s vagyok, mert arra van
szükségem, hogy…” kezdetű ekre cseré ljü k.
Emlé kezetes lecké t kaptam egyszer egy wisconsini i jú sá gi
javı́tó inté zet tanuló itó l. Ké t egymá st kö vető napon ké t, csaknem
egyforma erejű ü té st kaptam az orromra, majdnem azonos
kö rü lmé nyek kö zö tt. Az első alkalommal egy kö nyö k csapó dott az
arcomba, mikö zben ké t verekedő gyereket pró bá ltam szé tvá lasztani.
Hatá sá ra annyira kijö ttem a sodrombó l, hogy majdnem
visszaü tö ttem. Detroit utcá in, ahol felnő ttem, sokkal kevesebb is elé g
volt ahhoz, hogy dü hbe guruljak… A má sodik napon: hasonló helyzet,
ugyanaz az orr (tehá t mé g nagyobb izikai fá jdalom), á m semmi dü h!
Aznap este mé lyen elgondolkodtam a tapasztalatomon, é s

rá jö ttem, hogy az első gyereket gondolatban „elké nyeztetett kö lyö k”-
nek kö nyveltem el. Ez a vé lemé ny má r a fejemben volt, amikor
kö nyö ke az orromhoz vá gó dott. Az ü té s pillanatá ban automatikusan
a „Mit ké pzel ez az utá latos kö lyö k?!” gondolat jö tt elő belő lem. A
145
má sik gyerekkel szemben má sfajta ı́té letet hoztam: „szá nalmas
jó szá g”. Miutá n aggó dtam e gyerek miatt, habá r a má sodik esetné l az
orrom mé g jobban sajgott é s vé rzett, egyá ltalá n nem lettem dü hö s!
Nem is kaphattam volna enné l tanulsá gosabb lecké t arró l, hogy

nem a má sik fé l cselekedete, hanem a fejemben szü lető ké pek é s
é rtelmezé sek hozzá k lé tre a dü hö met.
A KIINDULÁSI PONT ÉS A KIVÁLTÓ OK

GYAKORLATI JELENTŐSÉGE
Fontos megkü lö nbö ztetni a kivá ltó okot a kiindulá si ponttó l,
gyakorlati é s taktikai sı́kon egyará nt. Ezt a své d elı́té lttel, Johnnal
folytatott pá rbeszé demmel szemlé ltetem:
John: – Há rom hete ké rtem valamit a bö rtö nigazgató sá gtó l, é s mé g
mindig nem kaptam rá vá laszt!
MBR: – Amikor ez tö rté nt, dü hö s letté l. De mi miatt?
John: – Most mondtam! Nem vá laszoltak a ké rvé nyemre!
MBR: – Vá rj! A „dü hö s voltam, mert ő k…” gondolat helyett azt
javaslom, á llj meg, é s igyeld meg, mit mondasz magadban, ami
annyira feldü hı́t!
John: – Semmit sem mondok magamban!
MBR: – Allj! Lassı́ts! Csak arra igyelj, ami a benső dben zajlik!
John: (némán töpreng. majd): – Azt mondom magamban, hogy nem
tisztelik az embert; ő k egy hideg, arc né lkü li, bü rokrata banda, akik
csak magukkal tö rő dnek. Egy…
MBR: – Kö szö nö m, ez elé g. Most má r lá tod, mié rt vagy dü hö s: a
gondolkodá smó dod az oka!
John: – Mi a baj a gondolkodá smó dommal!?
MBR: – Nem azt mondom, hogy bá rmi baj lenne ezzel a
gondolkodá smó ddal. Vedd é szre, ha azt mondaná m, hogy baj van
veled a gondolkodá smó dod miatt, akkor ı́gy gondolkodné k ró lad is.
Nem azt á llı́tom, hogy helytelen má sokat megı́té lni, arc né lkü li
bü rokratá knak, vagy nemtö rő dö mnek, ö nző nek nevezni ő ket. De azt
146
igen, hogy ez a gondolkodá smó dod az oka a dü hö dnek. Osszpontosı́ts
a szü ksé gleteidre: mire van szü ksé ged ebben a helyzetben?
John: (hosszú csend után) – Marshall! Nekem arra a ké pzé sre van
szü ksé gem, amit ké rvé nyeztem. Ha nem kapom meg, akkor a
szabadlá bra helyezé sem utá n vissza fogok ide kerü lni! Ez olyan
biztos, mint ahogy itt lá tsz engem.
Ha tudatára ébredünk szükségleteinek, akkor dühünk teret

enged az életet szolgáló érzéseknek.
MBR: – Most, hogy a igyelmed a szü ksé gleteidre irá nyul, hogy
é rzed magad?
John: – Fé lek.
MBR: – Most ké pzeld magad egy bö rtö nigazgató helyé be! Ha é n
egy elı́té lt vagyok, mikor lesz tö bb esé lyem a szü ksé gleteim
kielé gı́té sé re? Ha azt mondom: „Nekem nagy szü ksé gem van arra a
tré ningre, mert fé lek attó l, ami tö rté nni fog, ha nem kapom meg…”,
vagy ha ú gy kö zeledem felé d, hogy arc né lkü li bü rokratá nak
tekintelek? (John a földet bámulja, némán).
MBR: – Mi van, haver?
John: – Most nem tudok beszé lni ró la.
Az erőszak abból a hitből ered, hogy a fájdalmunk oka a másik

ember, és ezért bűnhődnie kell.
Há rom ó rá val ké ső bb odajö tt hozzá m John, é s azt mondta:
„Marshall! Bá rcsak ké t é vvel korá bban tanulhattam volna meg azt,
amit ma reggel tanı́tottá l nekem! Akkor nem kellett volna megö lnö m
a legjobb bará tomat…”
Az erő szak az embereknek azon a meggyő ző dé sé n alapszik –
ahogy ennek a iatal elı́té ltnek az esete is mutatja –, hogy a fá jdalmuk
oka má sokban keresendő , amibő l az is kö vetkezik, hogy az illető
bü nteté st é rdemel.
147
Idézzük fel a nehéz üzenetekre adható válaszok négy
lehetőségét!
1. saját magunk hibáztatása
2. mások hibáztatása
3. saját érzéseink érzékelése mások érzéseinek és

szükségleteinek az érzékelése
Egyszer rajtakaptam a iatalabbik iamat, ahogy egy szá zast elvett

a nő vé re szobá já bó l. „Brett! Megké rdezted a nő vé redtő l, hogy
elveheted-e azt?” „Nem tő le vettem el” – vá laszolta. Egyszer csak
né gy lehető sé ggel talá ltam szemben magam. Nevezhettem volna
hazugnak, ami szü ksé gleteim ellen hatott volna, hiszen má sok
elı́té lé se csö kkenti szü ksé gleteim kielé gı́té sé nek az esé lyé t.
Sorsdö ntő volt, hogy hova ö sszpontosı́tom a igyelmemet. Ha
hazugnak nevezem, akkor az elvisz egy irá nyba. Ha ú gy é rtelmezem,
hogy nem tisztel elé ggé , akkor az egy má sik irá nyba. Ha viszont
abban a pillanatban empá tiá val fordulok felé , vagy nyı́ltan
kimondom, hogy mit é rzek, s hogy mire lenne szü ksé gem, azzal
nagyban hozzá já rulné k igé nyeim kielé gı́té sé hez.
Vá lasztott reakció m – amely ebben a helyzetben szerencsé snek
bizonyult – nem annyira a szavaimban nyilvá nult meg, mint inká bb a
tetteimben. Ahelyett, hogy hazugnak neveztem volna, megpró bá ltam
az é rzé seit megé rteni. Ugy é rzé keltem, hogy fé l, é s az az igé nye, hogy
megvé dje magá t a bü nteté stő l. Az empá tiá mmal esé lyem maradt az
é rzelmi kapcsolat fenntartá sá ra, amelybő l kiindulva mindkettő nk
szü ksé glete kielé gü lhetett. Ha viszont abbó l az á llá spontbó l
kö zeledtem volna felé , hogy hazudik – mé g ha ezt nem is mondtam
volna ki hangosan –, akkor kevé sbé é rezte volna magá t biztonsá gban
ahhoz, hogy ő szinté n elmondja, mi tö rté nt.
Mások elítélése egy önbeteljesítő jóslat megvalósulásához.
Ezzel pedig a folyamat ré szesé vé vá ltam volna, hiszen ha valakit
hazugnak nevezek, cinkossá vá lok egy ö nbeteljesı́tő jó slat
148
megvaló sulá sá ban. Mié rt mondana bá rki is igazat, tudvá n, hogy
emiatt el fogjá k ı́té lni vagy meg fogjá k bü ntetni?
Az a tapasztalatom, hogy amikor a fejü nk tele van ı́té letekkel,
miszerint má sok rosszak, kapzsik, felelő tlenek, hazugok, csaló k,
kö rnyezetszennyező k, pro ithajhá szok vagy viselkedé sü k bá rmi
miatt helytelen, akkor ő ket sem fogja é rdekelni a mi szü ksé gletü nk.
Ha a kö rnyezet vé delmé nek é rdeké ben azzal a hozzá á llá ssal
kö zeledü nk egy multinacioná lis cé g vezető jé hez, hogy: „Maga
pusztı́tja a bolygó nkat, nincs joga a termé szettel ı́gy visszaé lni!”, ezzel
megakadá lyozzuk sajá t szü ksé gleteink kielé gı́té sé t. Nagyon ritka az
olyan ember, aki ké pes ú gy igyelni a szü ksé gleteinkre, hogy azokat
az ő hibá inak megnevezé se ré vé n kö zö ljü k vele. Persze, sikerü lhet az
embereket ı́té leteinkkel annyira megfé lemlı́teni, hogy vé gü l is
teljesı́tik az igé nyeinket. Ha annyira megijednek – bű ntudatot
é reznek vagy szé gyenlik magukat –, hogy ez viselkedé sü k
megvá ltoztatá sá t eredmé nyezi, akkor a lá tszat alapjá n joggal
hihetjü k, hogy lehet ú gy is „nyerni”, ha nyı́ltan megkritizá lunk
má sokat.
Ha a szé lesebb ö sszefü ggé seket is megvizsgá ljuk, akkor azt is
lá thatjuk, hogy minden alkalommal, amikor ily mó don é rjü k el
szü ksé gleteink kielé gı́té sé t, nemcsak veszı́tü nk, de mé g aktı́van
hozzá is já rulunk a bolygó nkon terjedő erő szakhoz. Megoldottuk
ugyan a kö zvetlen problé má nkat, á m teremtettü nk egy má sikat.
Ugyanis miné l tö bb szemrehá nyá s é s ı́té let szü letik, anná l tö bb
vé dekezé sbe vagy tá madá sba ké nyszerı́tett emberrel talá lkozunk a
jö vő ben, akiket nem fognak é rdekelni a szü ksé gleteink. Tehá t, ha a
jelen szü ksé gletü nk ki is elé gü l, a jö vő ben drá gá n meg izetü nk mé g
é rte.
A DÜH KIFEJEZÉSÉNEK NÉGY LÉPCSŐFOKA
A düh kifejezésének lépcsőfokai:
1. Állj meg! Lélegezz!
149
2. Azonosítsd ítélkező gondolataidat!
Vegyü k sorra, milyen konkré t lé pé seket igé nyel a dü h teljes
kifejezé sé nek a folyamata! Az első teendő csupá n egy mé ly
lé legzetvé tel. Egyetlen lé pé st sem teszü nk má sok megfeddé sé re vagy
megbü nteté sé re. Hallgatunk. Ezt kö vető en azonosı́tjuk a dü hü nket
kivá ltó gondolatainkat. Pé ldá ul meghallunk egy elejtett megjegyzé st,
amibő l arra kö vetkeztetü nk, hogy egy tá rsalgá sbó l faji
hovatartozá suk miatt hagytak ki minket. Eszleljü k dü hü nket,
megá llunk é s felismerjü k a fejü nkben kavargó gondolatokat: „Ez
igazsá gtalan volt! Fajgyű lö lő !” Tudjuk, hogy az ehhez hasonló ı́té letek
kielé gı́tetlen szü ksé gleteink vé gzetes kifejezé sei, tehá t tová bblé pü nk,
é s kapcsoló dunk az e gondolatok mö gö tt meghú zó dó
szü ksé gleteinkhez.
3. Kapcsolódj szükségleteidhez!
Ha valakit fajgyű lö lő nek nevezek, akkor a szü ksé gleteim az
ö sszetartozá s, az egyenlő sé g, a tisztelet vagy a kapcsolatteremté s
lehet.
4. Fejezd ki érzéseidet és kielégítetlen szükségleteidet!
Ezutá n megszó lalunk, é s kifejezzü k dü hü nket, á m a dü h mostanra

má r szü ksé gletekké é s a szü ksé gletekhez kapcsoló dó é rzé sekké
alakult á t. Nagy bá torsá got igé nyel hangot adni ezeknek az
é rzé seinknek. Kö nnyű nekem dü hbe gurulni, é s azt mondani, hogy:
„ilyet csak fajgyű lö lő k mondanak!” Mé g é lvezem is, ahogy kimondom.
A szavaim mö gö tti mé lyebb é rzé sekig é s szü ksé gletekig eljutni
azonban má r aká r ijesztő is lehet. Dü hü nk teljes kifejezé sé re ezt
mondhatjuk: „Amikor a szobá ba lé pve ú gy kezdté l el má sokkal
beszé lgetni, hogy hozzá m egy szó t sem szó ltá l, é s aztá n egy
megjegyzé st tetté l a fehé r emberekre, akkor a gyomrom ö sszerá ndult
é s megijedtem; ez belő lem az egyenlő sé g irá nti vá gyamat hozta elő .
Szeretné m, ha elmondaná d, mit é rzel, amikor e szavaimat hallod!”
150
EMPÁTIÁVAL KEZDENI
Legtö bbszö r nekü nk kell a kezdő lé pé st megtenni, s akkor má r
beszé lgető partnerü nk is hajlandó lesz rá kapcsoló dni a bennü nk zajló
folyamatokra. Empá tiá val kell felé je fordulnunk, ha azt akarjuk, hogy
aztá n ő is ü gyeljen rá nk, s el tudja fogadni é rzé seinket é s
szü ksé gleteinket.
Minél jobban igyelünk másokra, annál jobban igyelnek ránk.
Miné l inká bb ké pesek vagyunk empá tiá val kezelni azt, ami ő t olyan
viselkedé sre ké sztette, amely a mi szü ksé gleteinket nem elé gı́tette ki,
anná l való szı́nű bb, hogy ké ső bb ő is ké pes lesz ezt viszonozni.
Az EMK-val eltö ltö tt 30 é v beszé lgeté sei gazdag tapasztalatokkal
szolgá ltak olyan emberekrő l, akik szenvedé lyes vé lemé nyt
alakı́tottak ki bizonyos etnikai csoportokkal kapcsolatban. Egyik nap
pé ldá ul, kora reggel, irá nytaxiba ü ltem a repü lő té ren, hogy a
vá roskö zpontba jussak. A kocsi rá dió já n megszó lalt a diszpé cser
hangja: „Menj el Fishman ú ré rt a Fő utcai zsinagó gá hoz!” A mellettem
ü lő utas erre a kö vetkező t morogta: „Ezek a zsidó jakhecek azé rt
kelnek ilyen korá n, hogy mindenkibő l pé nzt csalhassanak ki…”
A kö vetkező 20 má sodpercben alig lá ttam a dü htő l. Né há ny é vvel
korá bban tá n mé g ö ssze is verekedtem volna egy ilyen
megjegyzé sé rt. Most, né há ny mé ly lé legzet utá n, empá tiá val
fordultam a bennem kavargó fá jdalmam, fé lelmem é s haragom felé .
Gondoskodtam az é rzelmeimrő l.
Legyünk tudatában az elménkben fölmerülő erőszakos

gondolatoknak, anélkül, hogy elítélnénk azokat!
Tudatá ban voltam annak, hogy dü hö met nem az utastá rsam, s nem
is a kijelenté se okozta. Megjegyzé se egy vulká n kitö ré sé t indı́totta el
bennem, de tudtam, hogy a haragom é s a fé lelmem egy sokkal
mé lyebb forrá sbó l tá plá lkozik, mint az elhangzott szavak.
151
Há tradő ltem, é s szabadjá ra engedtem erő szakos gondolataimat. Mé g
é lveztem is a ké psort, ahogy ké pzeletben megfogom a ickó fejé t é s
beverem a ké pé t.
Ez az empá tia ké pessé tett arra, hogy igyelmemet az ü zenete
mö gö tti emberi mivoltá ra ö sszpontosı́tsam. Csak ezek utá n hagytá k
el az első szavak a szá mat: „Azt é rzi, hogy…?” Megpró bá ltam
empá tiá val fordulni felé , meghallani a fá jdalmá t. Mié rt? Mert meg
akartam lá tni benne az emberi szé psé get, s szerettem volna
megé rtetni vele, min mentem á t, amikor a megjegyzé sé t
meghallottam. Tudtam, hogy nem szá mı́thatok tő le megé rté sre, ha
é ppen vihar dú l a fejé ben. A szá ndé kom az volt, hogy kapcsolatot
lé tesı́tsek vele, é s tiszteletteljes empá tiá val forduljak a mondata
mö gö tt rejlő é letenergiá hoz. A tapasztalatom ugyanis azt mutatja,
hogy ha ké pes vagyok empá tiá val fordulni a má sik ember felé , akkor
ő is ké pes lesz rá m igyelni. Nem lesz neki kö nnyű , de ké pes lesz rá .
„El van keseredve?” – ké rdeztem. „Ugy tű nik, rossz tapasztalatai
vannak a zsidó kkal.”
Rá m né zett egy pillanatra: „Igen! Undorı́tó ak, bá rmit megtenné nek
egy kis pé nzé rt!”
„Bizalmatlan, mert biztonsá gban akar lenni, ha pé nzü gyi
kapcsolatba kerü l velü k?”
„Pontosan ı́gy van!” – kiá ltott fel, tová bbi ı́té leteket engedve meg
magá nak, amelyekben é n az é rzé seit é s a szü ksé gleteit igyeltem. Ha
igyelmü nk a má sik ember é rzelmeire é s szü ksé gleteire irá nyul,
akkor feltá rul elő ttü nk kö zö s emberi sorsunk. Valahá nyszor
meghallom a fé lelmé t, é s hogy meg akarja vé deni magá t, rá ismerek a
sajá t fé lelmemre, s arra, hogy é n is meg akarom vé deni magamat.
Ha a másik ember érzéseire és szükségleteire igyelünk, akkor

ráismerünk közös emberi sorsunkra.
Ha a igyelmem embertá rsam é rzé seire é s szü ksé gleteire irá nyul,
akkor vilá gossá vá lik szá momra szü ksé gleteink egyetemessé ge.
Oriá si kon liktust é reztem a fejé ben kavargó gondolatok miatt, de
rá jö ttem, hogy az emberek tá rsasá gá t sokkal jobban tudom é lvezni,
ha nem a gondolataikra – fő leg nem az ilyenfajta gondolataim –,
152
hanem az é rzé seikre koncentrá lok. Az emberek szı́vé re é s nem a
fejü kre hallgatva talá ltam rá az é let legszebb oldalá ra.
O tová bb folytatta haragja é s elkeseredettsé ge kifejezé sé t. Mielő tt
é szbe kaphattam volna, vé gzett a zsidó kkal, é s á tté rt a feketé kre.
Tö bb minden okozott neki fá jdalmat. Kö zel 1O percen á t hallgattam
szavait, majd abbahagyta. Ekkorra s é rezte meg, hogy megé rtetté k.
Ezt kö vető en mondtam el, hogy mi zajlott le bennem:
MBR: „Tudja, amikor elő szö r elkezdett beszé lni, nagyon dü hö s,
elkeseredett, szomorú é s taná cstalan lettem, mert nekem egé szen
má s tapasztalataim vannak a zsidó kkal kapcsolatban, mint ö nnek, é s
szerettem volna, ha ö nnek is inká bb hozzá m hasonló tapasztalatai
lettek volna. Elmondaná , hogy miké nt é rtette a mostani szavaimat?”
Fér i: „Nem ú gy é rtettem. hogy mindegyik…”
MBR: „Elné zé st, vá rjon, vá rjon! Elmondaná , mit hallott az imé nt
tő lem?”
Fér i: „Mirő l beszé l?”
A szükségletünk az, hogy a másik ember valóban meghallja a

fájdalmukat.
MBR: „Had ismé teljem meg, amit mondani akarok. Csak azt
szeretné m, ha meghallaná a fá jdalmamat, amiket a szavai hallatá n
é reztem. Nagyon fontos nekem, hogy ezt meghallja. Azt mondtam,
hogy fá jdalmas volt hallgatom ö nt, mert nekem egé szen má s
tapasztalataim vannak a zsidó kkal kapcsolatban. Azt kı́vá ntam,
bá rcsak ö nnek is má s tapasztalatai lettek volna, mint amelyekrő l
mesé lt. Elmondaná , mit hallott?”
Fér i: „Azt mondja, hogy nincs jogom ı́gy beszé lni.”
MBR: „Nem, szeretné m, ha má st hallana ki a szavaimbó l, mint amit
mondani akarok. Nem, nem akarom ö nt hibá ztatni. Egyá ltalá n nem
á llt szá ndé komban ö nt hibá ztatni.”
Az emberek nem értik meg a fájdalmunkat, ha azt hiszik, hogy

hibásak benne.
153
Le akartam lassı́tani a beszé lgeté st, mert tapasztalatom szerint az
emberek miné l inká bb szemrehá nyá st hallanak ki a szavainkbó l,
anná l kevé sbé é rtik meg a fá jdalmunkat. Ha ez az ember azt mondta
volna: „Nem lett volna szabad ilyesmiket á llı́tanom, ezek
tulajdonké ppen fajgyű lö lő gondolatok voltak,” az azt jelentette volna,
hogy kö zben nem é rtette meg a fá jdalmamat. Ahogy az emberek azt
hiszik, hogy valami rosszat tettek, nem tudnak tö bbé a fá jdalmunkra
igyelni.
Nem akartam, hogy szemrehá nyá ské nt é rtelmezze a

mondandó mat. Azt szerettem volna elé rni, hogy megé rtse, mi ment
vé gbe a szı́vemben, amikor kibö kte a vé lemé nyé t. Kö nnyű valakit
hibá ztatni valamié rt. Az emberek megszoktá k a szemrehá nyá sokat.
Né ha egyeté rtenek velü k, é s megutá ljá k magukat – ami nem
akadá lyozza meg ő ket abban, hogy tová bbra is ugyanú gy
viselkedjenek –, né ha pedig minket utá lnak meg, mert fajgyű lö lő nek
hı́vjuk ő ket – ami szinté n nincs hatá ssal magatartá sukra. Ha
szemrehá nyá st hallottak ki szavainkbó l, ahogy é n is ezt tapasztaltam
a taxiban, akkor le kell lassı́tanunk, é s egy ideig meg igyelnü nk kell a
fá jdalmukra.
SZÁNJUNK RÁ IDŐT!
Az eddig tá rgyalt folyamat megé lé sé nek talá n legfontosabb ré sze,
hogy nem szabad elsietni. Eleinte esetlennek é rezhetjü k magunkat a
megszokott é s automatikusan haszná lt viselkedé smintá któ l való
elté ré s miatt, de ha az é letü nket é rté krendszerü nknek megfelelő en,
tudatosan szeretné nk leé lni, akkor erre idő t is kell szá nnunk.
Sam Williams bará tom lejegyezte magá nak e modell alapelemeit
egy kis, né vjegy ká rtya mé retű papı́rra, s abbó l „puská zott” a
munkahelyé n. Ha szembekerü lt fő nö ké vel, Sam megá llt, rá né zett a
kezé ben lé vő papı́rjá ra, é s idő t szá nt rá , hogy a megfelelő vá laszt
megtalá lja. Amikor megké rdeztem tő le, hogy a bará tai nem
furcsá llottá k-e, hogy á llandó an egy papı́rlapba bá mul, mielő tt
vá laszolna nekik, Sam ı́gy felelt: „Való já ban nem nagyon lassı́tja le ez
154
a beszé lgeté st. De mé g ha nagyon le is lassı́taná , akkor is megé rné .
Nekem ugyanis rendkı́vü l fontos, hogy beszé lgeté seimben igazi
pá rbeszé d jö hessen lé tre.” Otthon meg nyı́ltabban é s feltű nő en
haszná lta „puská já t”, elmagyará zva felesé gé nek é s gyerekeinek, mié rt
fontos ez a szá má ra. Ha bá rmilyen vita kerekedett a csalá dban, ő idő t
szá nt rá , hogy megné zze a jegyzeté t. Egy hó nap utá n ú gy é rezte, hogy
má r a ká rtya né lkü l is elboldogul. Aztá n egyik este vitá ja tá madt
né gyé ves iá val, Sciottie-val, a té vé né zé srő l, s a vita nem tú l ró zsá san
alakult. „Apa!” – szó lt Scottie sü rgető en: „Jó lenne, ha elő keresné d a
ká rtyá dat!”
Gyakoroljuk, hogy az ítéletek mögött észrevegyük a kielégítetlen

szükségleteket!
Azok szá má ra, akik nehé z helyzetekben is alkalmazni szeretnek az

EMK-t, a kö vetkező gyakorlatot javaslom. Amint lá ttuk, dü hü nk
ı́té letekbő l, kategorizá lá sokbó l é s szemrehá nyá sokbó l tá plá lkozik,
amelyek alapjá n meghatá rozzuk, hogy az embereknek mit „kell”
tenniü k, é s mit „é rdemelnek” meg. Ké szı́tsü nk egy listá t a fejü nkben
leggyakrabban elő forduló ı́té letekrő l! Tá mpontké nt javaslom a „Nem
szeretem azokat az embereket, akik, mondatszerkezetet.
Gyű jtsü k egybe az ö sszes negatı́v ı́té letet, majd ké rdezzü k meg
magunktó l sorra, mindegyikkel kapcsolatban: „Amikor ezt az ı́té letet
hozom valaki felett, vajon milyen kielé gü letlen szü ksé gletem hú zó dik
meg annak há tteré ben?” Ezzel a mó dszerrel rá szoktatjuk magunkat,
hogy emberek feletti Ité letek helyett kielé gı́tetlen szü ksé gletekben
gondolkodjunk.
Szánj rá időt!
A gyakorlá s elengedhetetlen, mert valamennyien erő szakos

kö rnyezetben nő ttü nk fel – mé g ha az nem is Detroit belvá rosa volt.
Az ı́té lkezé s é s a szemrehá nyá s emiatt termé szetü nkké vá lt. Az EMK-t
kö rü ltekintő en kell alkalmaznunk. El kell gondolkodnunk, mielő tt
megszó lalná nk, é s szavak helyett olykor csak egy mé lyet kell
155
lé legeznü nk. A folyamat megtanulá sa é s begyakorlá sa egyará nt idő t
igé nyel.
156
ÖSSZEFOGLALÁS
Má sok hibá ztatá sa é s bü nteté se dü hü nk felszı́nes megnyilvá nulá sa.
Ha dü hü nket teljes mé rté kben szeretné nk kifejezni, akkor az első
lé pé s, hogy a szó ban forgó embert megszabadı́tjuk a dü hü nkkel
kapcsolatos minden felelő ssé gtő l. Tudatossá gunk fé nycsó vá já t sajá t
é rzé seinkre é s szü ksé gleteinkre irá nyı́tjuk. Szü ksé gleteink
kifejezé sé vel sokkal tö bb esé lyü nk van azok kielé gı́té sé re, mint az
ı́té lkezé ssel, a szemrehá nyá sok szó rá sá val, vagy má sok
megbü nteté sé vel.
A düh kifejezésének a 4 lépése: (1) á lljunk meg é s vegyü nk mé ly
lé legzetet, (2) azonosı́tsuk ı́té leteinket, (3) kapcsoló djunk ö ssze
szü ksé gleteinkkel, é s (4) fejezzü k ki é rzé seinket é s kielé gı́tetlen
szü ksé gleteinket! A 3. é s 4. lé pé s kö zö tt né ha azt is vá laszthatjuk,
hogy empá tiá val fordulunk a má sik ember felé , hogy aztá n ő is ké pes
legyen jobban rá nk ü gyelni, amikor a 4. lé pé sben kifejezzü k
magunkat.
Az EMK megtanulá sa é s begyakorlá sa egyará nt idő t igé nyel.
157
A 15 é ves Vili engedé ly né lkü l vitte el a csalá d egy bará tjá nak,
Jó zsefnek a kocsijá t. Ké t bará tjá val elment furiká zni, majd ané lkü l,
hogy bá rki is é szrevette volna, a kocsit sé rtetlenü l visszavitte a
gará zsba. Jó zsef14 é ves lá nya, Eva, aki szinté n a kocsiban ü lt,
elmondta apjá nak, hogy mi tö rté nt. Jó zsef pedig elmondta Vili
apjá nak, aki most a iá val beszé lget errő l. Az apa nemré g kezdte el
gyakorolni az EMK-t.
Apa: – Hallom, hogy te, Eva é s Dá vid engedé ly né lkü l vitté tek el
Jó zsef autó já t.
Vili: – Nem, ez nem igaz!
Apu: (hangosan) – Ne hazudj nekem; ez csak sú lyosbı́tja a
helyzetet! (Aztán eszébe jut, hogy először saját érzéseihez és
szükségleteihez érdemes kapcsolódni, ha kapcsolatot akar létesíteni a
iával.) Ulj csak le egy pillanatra; gondolkoznom kell!
(Magába nézve meglátja, mennyire dühös, és hogy fél. Dühös, mert

ezt mondja magában: „Vilinek lehetne több esze is!” és „Újabban
hazudik!” Megijed, amikor azokra a következményekre gondol,
amelyeket nemcsak Vili tette, de a saját iával kapcsolatos hibás
ítéletet is hordozhatnak magukban. „Hülyeség volt azt gondokon hogy
több esze is lehetne.” „Valaki akár bele is halhatott volna ebbe a
kirándulásba!” Észrevesz magát: „Hoppá! Le kell fordítanom a »hülye«
és a »hazug« címkéket érzésekre és szükségletekre. A »hülye«
gondolom azt jelenti, hogy csalódtam magamban: azt reméltem, hogy
jobban ismerem a iamat. És ami a »hazugot« illeti, nagyon félek, mert
szeretnék pontos információkra támaszkodni a helyzettel
kapcsolatban.” Csendben van. amíg megrágja magában, hogyan kezdje
újra a beszélgetést.)
– Vili! Fé lsz, hogy ha pontosan elmondod, mi tö rté nt, akkor
bü nteté st kapsz?
158
Vili: – Igen. Mindig nagyon mé rges leszel, ha olyant teszek, ami
neked nem tetszik.
Apa: – Azt mondod, hogy tö bb megé rté sre é s igazsá gosabb
bá ná smó dra vá gysz a tetteiddel kapcsolatban?
Vili: – Mintha te ké pes lenné l igazsá gos é s megé rtő bb lenni!
Apa: (magában: „Ettől aztán tényleg begurulok, amikor ilyeneket
mond! Hát nem látja, milyen nehéz dolgom van? Igazán elkelne egy kis
megértés és egy kis igyelem a félelmemmel kapcsolatban…”) – Ugy
tű nik nekem, hogy attó l tartasz, bá rmit is mondj, nem fogok neked
igazat adni.
Vili: – Erdekel is té ged, hogy igazsá gos lé gy velem szemben! Ha
bá rmi tö rté nik csak a bü nteté ssel tö rő dsz! Kü lö nben is, nem dő lt
ö ssze a vilá g! Mé g ha el is vittü k a kocsit, senkinek sem esett baja, é s
a já rgá ny is sé rtetlen maradt!
Apa: – Attó l fé lsz, hogy sú lyos kö vetkezmé nyei lesznek, ha
beismered, hogy elvitted a kocsit, é s szeretné l abban bı́zni, hogy
igazsá gosan bá nok veled?
Vili: – igen.
Apa: (csendben időt ad kapcsolatuk elmélyüléséhez) – Hogyan
tudná lak biztosı́tani errő l?
Vili: – Igé rd meg, hogy soha tö bbé nem bü ntetsz meg!
Apa: (Felismerve, hogy a büntetés nem segíti Vilit abban, hogy
tetteinek' következményeiért felelősséget vállaljon, hanem csak
nagyobb elszakadást és ellenállást okoz, az apa kifejezi hajlandóságát
Vili kérésének teljesítésére.) – Nyitott vagyok egy ilyen
megá llapodá sra, ha tová bbra is fennmarad kö ztü nk a pá rbeszé d.
Vagyis addig beszé lgetü nk, amı́g nem é rzem, hogy megé rtetted a
kocsi elvitelé vel já ró ö sszes lehetsé ges kö vetkezmé nyt. De a jö vő ben,
ha ú gy tapasztalom, hogy nem lá tod á t a rá d leselkedő veszé lyeket,
akkor erő szakot fogok alkalmazni, kizá ró lag a te biztonsá god
é rdeké ben.
Vili: – Ez jó ! Jó hallani, hogy olyan hü lye vagyok, hogy erő szakot
kell alkalmaznod, hogy megvé dj ö nmagamtó l!
Apa: (Megszakad kapcsolata az érzéseivel. Csendben ezt mondja
magának: „Néha legszívesebben megölném ezt a kis… Rettenetesen
begurulok, amikor ilyeneket vág a fejemhez! Őt tényleg nem érdekli… A
159
fenébe! Mire van most szükségem ? Arra, hogy ha ennyire töröm
magam, legalább egy kis elismerést kapjak.” Hangosan, dühösen:) –
Tudod Vili, amikor ilyeneket mondasz, attó l nagyon dü hbe gurulok.
Pró bá lok mellé d á llni, de amikor ilyeneket hallok…! Né zd, tudnom
kell, hogy egyá ltalá n hajlandó vagy-e folytatni a beszé lgeté st!
Vili: – Nem é rdekel.
Apa: – Vili, é n té nyleg szı́vesebben igyelné k rá d, minthogy a ré gi
szoká somhoz hı́ven szemrehá nyá sokat é s fenyegeté seket szó rjak rá d,
ha olyant teszel, ami nekem nem tetszik. De ha azt hallom, hogy: „Jó
tudni, hogy olyan hü lye vagyok”, é s abban a hangnemben, amit é pp
most haszná ltá l, akkor nehé z tü rtő ztetnem magam. Jó lenne, ha
segı́tené l. Persze csak akkor, ha azt akarod, hogy igyeljek rá d, é s ne
szemrehá nyá sokkal é s fenyegeté ssel inté zzem el az ü gyet. Ha pedig
nem akarod, akkor nem marad má s vá lasztá som,mint a ré gi mó dszer.
Vili: – Es az mi lenne?
Apa: Há t mostanra má r ott tartané k, hogy: „Ké t é v szobafogsá g,
semmi té vé zé s, autó , zsebpé nz, randevú k, semmi!”
Vili: – Akkor talá n inká bb kipró bá lná m az ú j mó dszert…
Apa: (viccesen) – Orü lö k, hogy a lé tfenntartá si re lexeid mé g jó l
mű kö dnek… Most tudnom kell, hajlandó vagy-e az ő szintesé gedet é s
a sebezhető sé gedet megosztani velem?
Vili: – Mit é rtesz „sebezhető sé gen”?
Apa: – Azt, hogy elmondod, mit é rzel való já ban azokkal a
dolgokkal kapcsolatban, amelyekrő l beszé lgettü nk, é s é n ugyanı́gy
teszek. (Határozott hangon:) Hajlandó vagy erre?
Vili: – Rendben, megpró bá lom.
Apa: (megkönnyebbülve felsóhajt) – Kö szö nö m. Há lá s vagyok, hogy
megpró bá lod. Emlı́tettem, hogy Jó ska há rom hó napos szobafogsá gra
ı́té lte Evá t é s mindentő l eltiltotta? Mi a vé lemé nyed errő l?
Vili: – Micsoda igazsá gtalansá g!
Apa: – Szeretné m hallani, hogy mit é rzel ezzel kapcsolatban!
Vili: – Má r megmondtam: abszolú t igazsá gtalan!
Apa: (rájön, hogy Vili nincs kapcsolatban az érzéseivel, ezért
rákérdez:) – Szomorú vagy, hogy ilyen drá gá n kell meg izetnie a
té vedé sé ért?
Vili: – Nem, nem errő l van szó . Nem az ő hibá ja volt.
160
Apa: – Tehá t az zavar, hogy olyané rt tı́zet, ami való já ban a te
ö tleted volt?
Vili: – Há t igen, ő csak belement abba, amit javasoltam.
Apa: – Ugy tű nik, fá j neked, hogy Eva szá má ra ilyen
kö vetkezmé nyekkel já rt a dö nté sed.
Vili: – Valahogy ı́gy…
Apa: – Vili! Szeretné m tudni, hogy belá tod-e, milyen
kö vetkezmé nyei lettek annak, amit tetté l?
Vili: – Há t arra nem gondoltam, hogy valami baj szá rmazhat
belő le… Igen, azt hiszem, való ban hibá ztam…
Apa: – Inká bb ú gy tekintsd, hogy olyasmit tetté l, ami nem ú gy
vé gző dö tt, ahogy szeretted volna. Mé g mindig nem vagyok biztos
benne, hogy á tlá tod-e a kö vetkezmé nyeket. Elmondaná d, hogy é rzed
magad most azzal kapcsolatban, amit tetté l?
Vili: – Hü lyé nek é rzem magam apa… Nem akartam senkinek bajt
okozni.
Apa: (Vili önkritikáját érzésekre és szükségletekre fordítva) – Tehá t
szomorú vagy, é s sajná lod, amit tetté l, mert szeretné d, ha bı́zná nak
benned, ha tudná k, hogy nem akarsz rosszat?
Vili: – Igen, nem akartam ekkora bajt okozni. Ez eszembe sem
jutott.
Apa: – Arra gondolsz, hogy bá rcsak jobban á tgondoltad volna a
dolgot, é s tisztá ban letté l volna azzal, hogy mit csiná lsz?
Vili: (elgondolkozva) – Igen…
Apa: – Ezt megnyugtató hallani, é s hogy Jó ska is kö nnyebben
tú ljusson az eseten, szeretné m, ha ugyanezt elmondaná d neki is.
Hajlandó vagy erre?
Vili: – Attó l nagyon fé lek! O biztos nagyon dü hö s lesz!
Apa: – Igen, ez való szı́nű . Ez egyike a kö vetkezmé nyeknek.
Hajlandó vagy felelő ssé get vá llalni a tetteidé rt? Kedvelem Jó ská t,
szeretné m tová bbra is a bará tomnak tudni, é s gondolom, te is fenn
akarod tartani a kapcsolatodat Evá val. Igy van?
Vili: – O a bará tom.
Apa: – Akkor induljunk hozzá juk?
Vili: (félve és tétován) – Há t… rendben. Igen, azt hiszem.
161
Apa: Fé lsz, é s szeretné d magad biztonsá gban tudni, amikor
odamé sz?
Vili: – Igen.
Apa: – Együ tt megyü nk. Ott leszek melletted é s veled. Nagyon
bü szke vagyok rá d, hogy ezt megteszed!
162
10. Fejezet
AZ OLTALMAZÓERŐ
AMIKOR AZ OLTALMAZÓERŐ
ELKERÜLHETETLEN
Ha a vitá ban á lló feleknek megvan a lehető sé gü k, hogy teljessé ggel
kifejezhessé k ö nmagukat a meg igyelé sen, é rzé sen, szü ksé gleten é s
ké tesen keresztü l – é s mindketten empá tiá val fordulnak egymá s felé
–, akkor á ltalá ban olyan megoldá shoz lehet jutni, ami mindké t fé l
szü ksé gleté t egyformá n kielé gı́ti, vagy minimum az az eredmé ny,
hogy nyugodtan é s jó szá ndé kú an tudomá sul veszik vé lemé nyü k
kü lö nbö ző sé gé t.
Akadnak azonban olyan helyzetek, amikor nincs lehető sé g az ilyen
pá rbeszé dre, é s az é let vagy má s szemé lyi jogok vé delme cé ljá bó l
elkerü lhetetlen az erő alkalmazá sa. Pé ldá ul, amikor a má sik fé l nem
hajlandó kommuniká lni, vagy a kü szö bö n á lló veszé ly nem hagy idő t
a kommuniká ció ra. Ezekben a helyzetekben folyamodhatunk az erő
alkalmazá sá hoz. Ilyen esetekben az EMK megkö veteli, hogy
kü lö nbsé get tegyü nk az oltalmazó - é s a bü ntető erő kö zö tt.
AZ ERŐ ALKALMAZÁSA MÖGÖTTI

GONDOLATMENET
A kétféle erő: az oltalmazó és a büntető.
Az oltalmazó erő alkalmazá sa mö gö tt baleset vagy mé ltá nytalansá g
elkerü lé sé nek a szá ndé ka á ll. A bü ntető erő mö gö tti szá ndé k az, hogy
valaki izessen meg a hibá snak ı́té lt tetté ért. Ha megragadjuk az
163
ú ttesten á trohanó gyereket, hogy megó vjuk a balesettő l, akkor
oltalmazó erő t alkalmazunk. A bü ntető erő alkalmazá sa adott esetben
az elfenekelé s vagy a feddé s lenne – „Hogy lehetsz ilyen hü lye!
Szé gyelld magad!” –, tehá t, ha izikai vagy lelki tá madá st inté zné nk
ellene.
Az oltalmazóerő mögötti szándék kizárólag védelem, s nem

büntetés, hibáztatás vagy elítélés.
Amikor oltalmazó erő t alkalmazunk, akkor a vé delembe vett

é letre/é letekre vagy emberi jogokra ö sszpontosı́tunk, ané lkü l, hogy
elı́té lné nk az embert vagy a viselkedé si mó dot. Nem hibá ztatjuk é s
nem ı́té ljü k el az ú ttesten á trohanó gyereket; gondolkodá sunk csak a
gyereket fenyegető veszé ly elhá rı́tá sá ig terjed. (A szociá lis é s
politikai kon liktusok oltalmazó erő vel tö rté nő megoldá sá val Robert
Irwin Erőszakmentes társadalmi védelem cı́mű kö nyve foglalkozik.)
Az oltalmazó erő alkalmazá sa mö gö tti gondolatmenet: az emberek
sajá t magukra é s má sokra veszé lyes viselkedé sé nek az oka a
tudatlansá guk. Ezen oktatá ssal lehet vá ltoztatni, nem pedig
bü nteté ssel! A tudatlansá g okai: (a) tetteink kö vetkezmé nyeit nem
lá tjuk elő re, (b) nem tudjuk, hogyan lehetne a szü ksé gleteinket
má sok veszé lyezteté se né lkü l kielé gı́teni, (c) azt hisszü k, hogy
„jogunk van” má sokat megbü ntetni vagy bá ntani, mert ő k azt
„megé rdemlik”, (d) é rzé ki csaló dá s, pé ldá ul egy „belső hang”
parancsá ra ö lü nk meg valakit.
A bü ntető erő viszont azon a meggondolá son alapszik, hogy az
emberek rosszak é s gonoszak, s ezé rt kö vetnek el vé tsé geket,
amelyeké rt bű nhő dniü k kell. Olyan bü ntető inté zkedé sekkel
biztosı́tjuk „megjavulá sukat”, amelyek (1) a szenvedé s ré vé n
segı́tenek fö lismerni hibá s magatartá sukat, (2) emiatt bű nbá natot
é reznek é s (3) megvá ltoznak. A gyakorlat ezzel szemben azt mutatja,
hogy a bü ntető inté zkedé sek nem bű nbá natra é s tanulá sra ö sztö nzik
az é rintetteket, hanem haragot é s ellensé ges magatartá st vá ltanak ki
belő lü k, s felerő sı́tik bennü k az ellená llá st é pp azzal a magatartá ssal
szemben, amelyet esetü kben el szeretné nk é rni.
164
A BÜNTETŐERŐ TÍPUSAI
A veré s az erő szak egyik bü ntető eszkö ze. Tapasztalatom szerint a
testi fenyı́té s nagyon ké nyes té ma a szü lő k szá má ra. Né melyikü k
vehemensen vé delmezi, a Bibliá ban lá tva igazolva magá t: „Aki a
vessző t kı́mé li, iá t nem szereti. Azé rt terjed a bű nö zé s, mert
manapsá g a szü lö k nem verik a gyerekeiket.” Az a meggyő ző dé sü k,
hogy a testi fenyı́té s a szeretetü k jele, amellyel meghatá rozzá k a
gyerekek hatá rait.
A testi fenyítéstől való félelem feledteti a gyerekkel azt az

együttérzést, amely a szülői követelések mögött rejlik.
Má s szü lő k ugyanilyen meggyő ző dé ssel á llı́tjá k, hogy a veré s nem a
szeretetü k jele é s hatá stalan, mert azt tanı́tja meg a gyerekeknek,
hogy ha semmi sem vá lik be, akkor joggal folyamodhatunk a izikai
erő szak eszkö zé hez.
En attó l tartok, hogy a gyerekek fé lelme a testi fenyı́té stő l feledteti
azt az együ tté rzé st, amely a szü lő i kö vetelé sek mö gö tt rejlik. A szü lő k
gyakran á llı́tjá k, hogy „muszá j” bü nteté st alkalmazniuk, mert nem
tudnak má s olyan eszkö zrő l, ami a gyereket a szá má ra „jó ” irá nyba
terelné . Vé lemé nyü ket olyan anekdotá kkal tá masztjá k alá , amelyek
szerint egyes gyerekek utó bb há lá sak voltak, mert bü nteté sü knek
kö szö nhető en „kinyı́lt a szemü k”. Né gy gyerek felnevelé se utá n
mé lyen együ tt é rzek a szü lő kkel, akik a gyerekeik mindennapos
oktatá sa é s felü gyelete é rdeké ben jelentő s erő feszı́té seket tesznek.
Ez azonban nem csö kkenti aggodalmamat a testi fenyı́té s
vonatkozá sá ban.
Elő szö r is: vajon azok, akik az ilyen bü nteté s mellett
kardoskodnak, tudatá ban vannak-e a té nynek, hogy a gyerekek
nagyon sokszor inká bb vá lasztjá k – mé g sajá t é rdekü k ellené re is – az
ellená llá st, csakhogy ne kelljen meghunyá szkodniuk az erő szakkal
szemben? Má sodszor: a testi fenyı́té s lá tszó lagos eredmé nyessé ge
nem jelenti azt, hogy a gyerek befolyá solá sá ra má s mó dszerek nem
vá ltak volna be. Vé gezetü l: osztom sok szü lő fé lelmé t a testi fenyı́té s
165
tá rsadalmi kö vetkezmé nyeivel kapcsolatban. Ha mi, szü lő k,
erő szakhoz folyamodunk, csatá t ugyan nyerhetü nk é s elé rhetjü k,
hogy a gyerek engedelmeskedjen. de vajon ezzel nem já rulunk-e
hozzá a né zetelté ré sek erő szakos megoldá sá nak tá rsadalmi
elfogadá sá hoz?
Büntetés az is, ha valakit elítélünk vagy kedvezményeket

vonunk meg tőle.
A bü nteté snek egyé b, nem izikai erő szakon alapuló formá i is
lé teznek. Pé ldá ul hibá ztatni valakit, vagy rossz hı́ré t kelteni. A szü lő
ı́té lete pl. lehet az, hogy a gyermeke „rossz”, „ö nző ” vagy „é rtetlen”. A
bü ntető erő má sik formá ja valamely kedvezmé ny megvoná sa, pl. a
gyerek nem vezetheti a csalá d autó já t. Az ilyen tı́pusú bü nteté s, tehá t
a tisztelet é s a tö rő dé s megtagadá sa, az egyik legerő teljesebb
fenyegeté s.
A BÜNTETÉS ÁRA
A büntetéstől való félelmünkben a saját értékeink helyett a

következményekre összpontosítunk.
Ha kizá ró lag azé rt engedelmeskedü nk, hogy elkerü ljü k a

bü nteté st, akkor igyelmü nket elkerü li tevé kenysé gü nk való di é rté ke.
Helyette csak arra koncentrá lunk, hogy milyen kö vetkezmé nyekkel
já rhat, ha nem tesszü k meg azt, amit elvá rnak tő lü nk. Ha egy dolgozó
teljesı́tmé nyé nek hajtó ereje a bü nteté stő l való fé lelem, akkor elvé gzi
ugyan a feladatá t, de a munkafegyelem csö kken; a termelé kenysé g –
elő bb vagy utó bb, de – esni fog. Bü ntető erő szak alkalmazá sa eseté n
az ö nbecsü lé sü nk is hanyatlik. Ha a gyerek azé rt mos fogat, hogy
aztá n ne ű zzenek belő le gú nyt, akkor a fogai ugyan é pek maradnak,
á m az ö nbecsü lé se má r nem. A bü nteté s á ra má sok jó indulatá nak
elveszté se.
166
A büntetéstől való félelem csökkenti az önbizalmunkat.
Miné l tö bbszö r já tsszuk el a bü ntető angyal szerepé t, anná l kevé sbé
fogjuk sajá t szü ksé gleteink szá má ra má sok együ tté rzé sé t elnyerni.
Egy iskolaigazgató bará tomat meglá togattam az irodá já ban.
Egyszer csak é szrevette az ablaká bó l, hogy egy nagyobb gyerek egy
kisebbet ver. „Bocsá ss meg egy pillanatra” – mondta, é s elindult az
udvar felé . Megragadta a nagyobb gyereket, rá csapott é s megszidta:
„Majd é n megtanı́talak, hogy nem szabad a kisebbet bá ntani!” Amikor
az iskolaigazgató visszaté rt, megjegyeztem: „Nem hiszem, hogy azt a
lecké t adtad a gyereknek, amit szá ndé kod szerint adni akartá l.
Gyanı́tom, azt tanulta meg, hogy nem szabad a kisebbet bá ntani, ha
egy nagyobb ember – mint az igazgató – azt meglá thatja. Ha valamit
elé rté l, az annak a gondolatnak a megerő sö dé se, hogy ha valamit el
akarsz é rni, ahhoz ü tni kell.”
Ilyen helyzetekben azt javaslom, elő szö r empá tiá val forduljunk
ahhoz a gyerekhez, aki erő szakosan viselkedik! Ha pl. meglá tná m,
hogy egy gyerek azé rt verekszik valakivel, mert kicsú foltá k,
empá tiá val fordulné k felé : „Lá tom, dü hö s vagy, mert azt akarod. Hogy
tö bb tekintettel legyenek rá d.” Ha helyes volta felté telezé sem, é s a
gyerek ezt visszaigazolja, akkor sajá t é rzé seimmel, szü ksé gleteimmel
é s ké ré semmel folytatná m. mellő zve minden szemrehá nyá st:
„Szomorú vagyok, mert olyan mó dot szeretné k talá lni a tisztelet
megszerzé sé re, amelybő l nem szá rmazik ellensé geskedé s. Szeretné m
tudni, hajlandó vagy-e velem má s mó dszerek utá n kutatni, hogy
megkapd azt a tiszteletet. amelyre vá gysz?”
A BÜNTETÉS KORLÁTAIT BEMUTATÓ KÉT

KÉRDÉS
Első kérdés: Mit akarok, mit tegyen ez az ember? Második

kérdés: Milyen indítékok vezessék őt a kérésem teljesítéséhez?
Ké t ké rdé s vilá gı́t rá arra, mié rt nem való szı́nű , hogy má sok
viselkedé sé t meg tudjuk vá ltoztatni a bü nteté s eszkö zé vel. Az első
167
ké rdé s: Mi az, amit szeretnék, hogy másképp tegyen ez az ember? Ha
csak ezt az első ké rdé st tesszü k fel, a bü nteté s megfelelő eszkö znek
tű nhet, mert a bü ntető erő kilá tá sba helyezé se vagy gyakorlá sa
való ban hatá st gyakorolhat az adott viselkedé sre. A má sodik ké rdé s
azonban má r nyilvá nvaló vá teszi, hogy a bü nteté s nem fogja elé rni a
cé ljá t: Milyen indítékok vezessék őt kérésem teljesítéséhez?
Ritká n tesszü k fel ezt az utó bbi ké rdé st, de ha egyszer feltettü k,
akkor rá jö vü nk, hogy a bü nteté s é s a jutalom megakadá lyozza az
embereket, hogy azé rt az indı́té ké rt tehessenek meg nekü nk valamit,
amié rt mi szeretné nk, hogy megtegyé k. Hitem szerint ké ré seink
teljesı́té sekor a szó ban forgó szemé ly indı́té ká nak igyelembevé tele
rendkı́vü l fontos. Pé ldá ul a szemrehá nyá s é s a bü nteté s nem
tá mogatná annak a vá gyunknak a teljesü lé sé t, hogy gyerekeink a
rendszeretettő l vezé relve takarı́tsá k ki a szobá jukat. Legtö bbszö r a
hatalmi viszonyoknak engedelmeskedve („mert a mama azt
mondta„), a bü nteté s elkerü lé se é rdeké ben, vagy a szü lő
felbosszantá sá tó l, elutası́tá sá val való fé lelmü k miatt tesznek rendet a
szobá jukban. Ezzel szemben az EMK olyan erkö lcsi fejlő dé s
lehető sé gé t nyú jtja, amely az autonó miá n é s a kö lcsö nö s
egymá srautaltsá gon alapszik; amelynek sorá n felelő ssé get vá llalunk
tetteinké rt; ezenkı́vü l tudatá ban vagyunk annak, hogy a magunk é s a
má sok jó lé te nem vá lasztható el egymá stó l.
OLTALMAZÓERŐ AZ ISKOLÁBAN
Szeretné m elmesé lni, hogyan alkalmaztuk né há ny tanuló val együ tt
az oltalmazó erő t egy alternatı́v iskola kaotikus helyzeté nek
helyreá llı́tá sá ra. Ez az iskola a má shonnan kitiltott, illetve kimaradt
tanuló k szá má ra jö tt lé tre. Az iskolavezeté ssel azt pró bá ltuk
bebizonyı́tani, hogy az EMK elvein alapuló iskola hatá ssal van ezekre
a gyerekekre. A taná ri karnak tanı́tottam meg az EMK-t, majd
taná csadó ké nt mű kö dtem kö zre a tané v sorá n. A taná ri kar
felké szı́té sé re kapott 4 nap alatt nem tudtam megfelelő en bemutatni
az EMK é s az engedé kenysé g kö zti kü lö nbsé get. Ezé rt né há ny taná r
inká bb elkerü lte a kon liktusos, problé má s helyzeteket. Az egyre
168
kaotikusabb á llapot miatt a vezető k má r az iskola bezá rá sá nak a
gondolatá t fontolgattá k.
Amikor megké rtem, hogy beszé lhessek azokkal a tanuló kkal, akik
leginká bb hozzá já rultak a rendetlensé ghez, az igazgató nyolc, 11 é s
14 é v kö zti gyereket vá lasztott ki. A kö vetkező sorok a tanuló kkal
folytatott beszé lgeté sem ré szletei.
MBR: (Érzésemet és szükségleteimet fejezem ki, puhatolózó

kérdések nélkül) – Nagyon felzaklatott a taná roknak az a
visszajelzé se, hogy tö bb osztá lyban kezd a helyzet kezelhetetlenné
vá lni. Szeretné m, ha ez az iskola sikeres lenne. Remé lem, tudtok
segı́teni nekem abban, hogy megé rtsem, mi a gond, é s hogy mit lehet
tenni a megoldá sé rt.
Gábor: – Ebben az iskolá ban hü lyé k a taná rok!
MBR: – Azt mondod Gá bor, hogy a taná rok ellenszenvesek
szá modra, é s azt szeretné d, hogy vá ltoztassanak a viselkedé sü kö n?
Gábor: – Nem. Attó l hü lyé k, hogy csak á llnak, é s nem csiná lnak
semmit.
MBR: – Azé rt ellenszenvesek, mert azt akarná d, hogy valamit
tegyenek, ha egy problé ma felmerü l? (Ez a második kísérlet, hogy
befogadjam az érzéseket és szükségleteket.)
Gábor: – Igy van. Itt mindenki azt csiná l, amit akar, ő k meg csak
á llnak é s mosolyognak, mint a dilinyó sok.
MBR: – Mondaná l egy pé ldá t arra, hogy a taná rok nem csiná lnak
semmit?
Gábor: – Ez nem lesz nehé z. Ma is az egyik kis krapek, fé nyes
nappal, farzsebé ben egy ü veg pá linká val sé tá lt be az osztá lyba.
Mindenki lá tta, a taná rnő is, de ö fé lrené zett.
MBR: – Azt mondod, hogy nem tudod tisztelni az olyan taná rokat,
akik nem csiná lnak semmit. Azt szeretné d, ha tenné nek valamit. (Ez
további kísérlet a teljes megértésre.)
Gábor: – Igen.
MBR: – Csaló dott vagyok, mert azt szeretné m, ha a taná rok meg
tudná k oldani a problé má kat a tanuló kkal, de ú gy tű nik, nem sikerü lt
megmutatnom nekik, amit akartam.
169
A beszélgetés ezt követően arra a másik súlyos problémára
terelődött, hogy azok a tanulók, akik nem vesznek részt az órai
munkában, zavarják a többieket.
MBR: – Nagyon fontos nekem, hogy megoldjuk ezt a gondot, mert

a taná rokat ez zavarja a legjobban. Nagyon ö rü lné k, ha
megosztaná tok ezzel kapcsolatos gondolataitokat.
Jocó: – A taná roknak pá lcá val a kezü kben ké ne já rniuk. (A St.
Louis-i igazgatók egy része bőrrel bevont pálcát használt a resti
fenyítésekhez.)
MBR: – Azt gondolod, hogy a taná roknak meg ké ne verniü k a
má sokat zavaró diá kokat?
Jocó : – Csak ı́gy fognak rendet tanulni.
MBR: – Tehá t szerinted nincs má s megoldá s. (Még próbálom Jocó
érzéseit megérteni.)
Jocó: (Egyetértően bólogat.)
MBR: – Elkedvetlenı́tene, ha ez lenne az egyetlen mó dszer.
Gyű lö lö m az ilyen megoldá sokat, é s ezé rt má sokat keresek.
Feri: – Mié rt?
MBR: – Tö bb oka van. Ha é n pá lcá val tartok rendet az iskolá ban,
vajon mi tö rté nne, ha valamelyikő tö kkel, akit megü tö ttem, este
ö sszefutné k a parkoló ban?
Feri: (mosolyogva) – Akkor lenne csak szü ksé ge igazá n nagy
polcá ra!
MBR: (Visszajelzés nélkül folytatom, mert biztos vagyok abban, hogy
megértenem Feri üzenetét, és hogy ő tudja ezt.) – Errő l beszé lek.
Szeretné m, ha megé rtené d, hogy engem nyomaszt a dolgok ilyen
elinté zé se. Tú l feledé keny vagyok ahhoz, hogy mindig magamná l
tartsak egy nagy botot, de ettő l fü ggetlenü l is gyű lö lnek ü tni vele.
Feri: – Kirú ghatná a ludasokat az iskolá bó l.
MBR: – Azt javaslod Feri, hogy ki ké ne tiltanunk a gyerekek egy
ré szé t az iskolá bó l?
Feri: – Igen.
MBR: – Ez az ö tlet se kedvemre való . Meg akarom mutatni, hogy a
gyerekek kirú gá sa né lkü l is meg lehet oldani a né zetelté ré seket.
Kudarcnak é lnem meg, ha csak erre lenné nk ké pesek.
170
Gábor: – Ha egy krapek nem csiná l semmit, tegye ö t egy „semmit-
se-csiná ló k” szobá ba!
MBR: – Szeretné l egy olyan szobá t Gá bor, ahová a má sokat zavaró
tanuló kat el lehetne kü ldeni?
Gábor: – Igy van. Minek vannak a tanteremben. ha semmit sem
csiná lnak?
MBR: – Nagyon é rdekel ez az ö tlet! Kı́vá ncsi vagyok, hogyan
mű kö dne szerinted ez a szoba.
Gábor: – Né ha ú gy jö ssz az iskolá ba, hogy belé d bú jt az ö rdö g:
semmihez sincs kedved. Ezé rt lenne egy szobá nk, ahol addig
lenné nek a tanuló k, amı́g meg nem jö n a kedvü k a munká hoz.
MBR: – Ertem, de lehet, hogy a taná rok aggó dni fognak, hogy
hajlandó ak lesznek-e a tanuló k a „semmit-se-csiná ló k” szobá ba
menni.
Gábor: (magabiztosan) – Hajlandó ak lesznek.
Megemlı́tettem, hogy szerintem a terv akkor fog bevá lni, ha sikerü l

meggyő zni mindenkit, hogy cé lunk nem a bü nteté s, hanem egy olyan
hely megteremté se, ahova azok mehetnek, akiknek nincs kedvü k
tanulni, é s ez ugyanakkor lehető sé get ad a tanulá sra a tö bbieknek.
Azt is felvetettem, hogy a „semmit-se-csiná ló ” szobá ja akkor lesz
sikeres, ha mindenki szá má ra vilá gos, hogy ez nem egy taná ri
rendelet, hanem a tanuló k ö tlete volt.
Kialakı́tottunk egy „semmit-se-csiná ló k” szobá t azoknak a
tanuló knak, akik nyugtalanok voltak, é s nem akartak ré szt venni az
iskolai munká ban, vagy akiknek a viselkedé se zavart má sokat a
tanulá sban. Né ha a tanuló k ké rté k, hogy odamehessenek; né ha a
taná rok ké rté k erre a diá kot. Az EMK-ban leginká bb já rtas taná rt
tettü k a „semmit-se-csiná ló k” szobá já ba, aki tartalmas
beszé lgeté seket folytatott az oda beté rő kkel. Ez a felá llá s bá mulatos
sikert hozott a rend helyreá llı́tá sá ban, mert az ö tletet kivitelező
tanuló k vilá gossá tetté k tá rsaiknak, hogy mi a cé l ja: megvé deni a
tanulni vá gyó k é rdekeit. A diá kokkal folytatott pá rbeszé det
haszná ltuk fel arra, hogy bemutassuk a taná roknak: a kon liktusok
elkerü lé sé n vagy a bü nteté sen kı́vü l lé teznek egyé b eszkö zö k is a
problé má k megoldá sá ra.
171
ÖSSZEFOGLALÁS
Amikor kö zvetlen veszé ly fenyeget é s nincs lehető sé g a
kommuniká ció ra, oltalmazó erő alkalmazá sá ra ké nyszerü lhetü nk. Az
oltalmazó erő mö gö tti szá ndé k a testi sé rü lé s vagy az igazsá gtalansá g
elkerü lé se, é s sohasem má sok megbü nteté se, kı́nzá sa, bű nbá natra
sarkallá sa vagy megvá ltoztatá sa. A bü ntető erő alkalmazá sa á ltalá ban
ellensé geskedé st szü l é s a ké ré ssel szemben ellená llá st szı́t. A
bü nteté s csö kkenti a jó indulatot é s az ö nbizalmat. A ké ré s
teljesı́té sé nek belső é rté ke helyett igyelmü nk a kü lső
kö vetkezmé nyekre terelő dik. A szemrehá nyá s é s a bü nteté s nem
segı́t bennü nket, hogy má sokban a szá munkra é rté kes motivá ció t
fö lé bresszü k.
172
11. FEJEZET
ÖNMAGUNK FELSZABADÍTÁSA ÉS
MÁSOK TÁMOGATÁSA
Az emberiség
örök almát alussza
– ma is –,
ringatózva közeli szeretteinek
szűkre szabott gyönyörűségén.
Teilhard de Chardin
teológus
SZABADÍTSUK MEG MAGUNKAT

MEGRÖGZÖTT SZOKÁSAINKTÓL!
Eddig az EMK-t a má sokkal folytatott haté kony kommuniká ció é s

kapcsolat eszkö zeké nt vizsgá ltuk. Ezen tú lmenő en ez a nyelv sajá t
belső pá rbeszé dü nket is tá mogatja. Azokat a legsú lyosabb ı́té leteket
is lefordı́thatjuk é rzé sekre é s szü ksé gletekre, amelyekkel gyakran
ö nmagunkat illetjü k.
Emberi kiteljesedé sü nk korlá tait a szü lő i jó indulat, a taná rok, az
egyhá zak é s hasonló té nyező k hatá rozzá k meg. A generá ció kon é s
é vszá zadokon á t belé nk é pü lt beidegző dé s olyan mé ly, hogy ma má r
é szrevé tlenü l fejti ki hatá sá t. Egyik mű sorszá má ban Buddy Hackett
nevettető , aki mamá ja remek é s hatalmas mennyisé gű fő ztjé n nő tt
fel, beismerte, hogy csak a katonasá gná l jö tt rá , hogy az ebé det
hasfá já s né lkü l is be lehet fejezni. Hasonló ké ppen é pü ltek be a
mindennapjainkba a generá ció kon á tö rö klö tt fá jdalmak, olyannyira,
173
hogy má r nem is vesszü k ő ket é szre. Rengeteg energiá t é s
tudatossá got kö vetel felismerni pusztı́tó szoká sainkat, é s á talakı́tani
ő ket olyan é rté kes gondolatokká é s magatartá ssá , amelyek
tá mogatnak bennü nket.
Meg lehet szabadulni öröklött beidegződéseinktől!
Az EMK arra ö sztö nö z bennü nket, hogy vá lasszuk szé t
meg igyelé seinket é s ı́té leteinket. Erre azé rt van szü ksé g, hogy
felismerjü k az é rzé seinket alakı́tó gondolatainkat é s
szü ksé gleteinket, é s hogy teljesı́thető é s egyé rtelmű ké ré seket
fejezzü nk ki. Az EMK felhı́vja a igyelmü nket a mindennapjainkat
befolyá soló , ö rö kö lt szoká sainkra. Kulcsfontossá gú e beidegzé sre
fordı́tani a igyelmü nket, hogy a rá nk gyakorolt hatá sukat
megtö rhessü k.
A BELSŐ KONFLIKTUSOK FELOLDÁSA
Az EMK-t alkalmazhatjuk a gyakran depresszió hoz vezető belső

kon liktusaink feloldá sá ra is. Ernest Becker a Pszichiátria forradalma
cı́mű mű vé ben a depresszió t „az alternatı́vá k kognitı́v fogsá gá nak”
nevezi. Ez azt jelenti, hogy belső , ı́té lkező pá rbeszé deink sorá n
eltá volodunk szü ksé gleteinktő l, é s ı́gy nem á ll mó dunkban bá rmit is
tenni azok kielé gı́té sé n. A depresszió jelzi szá munkra, hogy
eltá volodtunk szü ksé gleteinktő l.
Egy EMK-t tanuló hö lgynek sú lyos depresszió s rohama volt. Arra
ké rté k, azonosı́tsa a legmé lyebb depresszió já ban megszó laló belső
hangjá t, é s ı́rja le pá rbeszé d formá já ban, mintha belső ré szei
egymá ssal beszé lgetné nek. Az első ké t sor ı́gy hangzott:
Első hang („az önmegvalósító nő”): Valamit kezdenem kell má r az
é letemmel! Elté kozlom az idő met é s a szaktudá somat!
Má sodik hang („gondoskodó anya”): Ez irreá lis! Ké t gyermek anyja
vagy, é s mé g ennek a szerepnek sem tudsz megfelelni! Akkor meg mit
akarsz?
174
Figyeljü k meg, hogy a hö lgy belső ü zenete hemzseg az olyan elı́té lő
szavaktó l, mint „kell,” „elté kozlom az idő met é s a szaktudá somat”,
„megfelelni" stb. E pá rbeszé d variá ció i má r hó napok ó ta zakatolnak
az asszony fejé ben. Ezt kö vető en megké rté k „az ö nmegvaló sı́tó nő t”,
hogy ké pzeletben vegyen be egy „EMK-pirulá t”, é s fogalmazza á t a
kijelenté sé t a kö vetkező ké ppen: „ A (… é rzem magam). B (mert arra
van szü ksé gem, hogy…), C (ezé rt most azt szeretnem. hogy…)”
A „valamit kezdenem kell má r az é letemmel. Elté kozlom az idő met
é s a szaktudá somat” mondatokat a kö vetkező ké ppen fordı́totta le a
hö lgy: „Olyan sok idő t tö ltö ttem otthon a gyerekeimmel a hivatá som
gyakorlá sa né lkü l, hogy csü ggedté é s elé gedetlenné vá ltam, mert
hiányzik az a sikeré lmé ny, amit ré gebben a munká m nyú jtott.”
Ezutá n a „gondoskodó anya” szavait fordı́totta le az EMK nyelvé re.
Az „Ez irreá lis. Ké t gyermek anyja vagy, é s mé g ennek a szerepnek
sem tudsz megfelelni. Akkor meg mit akarsz?” mondatok a
kö vetkező kre vá ltoztak: „Amikor arra gondolok, hogy ú jra dolgozni
fogok, félek, mert szükségem van arra a biztonsá gé rzetre, hogy a
gyerekekrő l is tudok gondoskodni. Ezért szeretném már most
megtervezni a gyerekek felü gyel-etet, é s elegendő idő t biztosı́tani a
velü k való együ ttlé tre olyankor, amikor nem vagyok fá radt.”
Ha képesek vagyunk meghallani saját érzéseinket és

szükségleteinket, és empatizálni tudunk velük, akkor
megszabadulhatunk a depressziótól.
Ez az asszony nagyon megkö nnyebbü lt attó l, hogy belső ü zeneteit

az EMK nyelvé re fordı́totta le. Igy má r tú l tudott lé pni az ö nmagá ban,
folyton-folyvá st ismé telgetett gondolatokon, é s ké pes volt empá tiá val
fordulni ö nmagá hoz. A gyakorlati problé má kat – megfelelő
gyerekvigyá zó keresé sé t é s fé rje egyeté rtő tá mogatá sá nak a
megszerzé sé t – ugyan tová bbra is meg kellett oldania, de má r nem
volt kité ve a magá t elı́té lő belső pá rbeszé dnek, amely nem engedte
szü ksé gleteit tudatosı́tani.
ÁLOMRONTÓ FORDULATOK
175
Sajá t karrieremre alapvető hatá ssal volt egy má sik gyakorlat,
amely bemutatja, hogyan tud az EMK kiszabadı́tani minket az ö nké nt
fö lé pı́tett bö rtö nü nkbő l. Ebben a gyakorlatban feltá rjuk, vajon
megfosztjuk-e magunkat vá lasztá si lehető sé gektő l az „á lomrontó
fordulatokkal”.
Első feladat: ı́rjuk ö ssze azokat a kö telessé geinket, amelyeket nem
szeretü nk elvé gezni. Amikor mé g klinikai pszicholó guské nt
dolgoztam, e listá m é lé re a „klinikai beszá moló kat kell Irnom” á llt.
Gyű lö ltem ezeket a beszá moló kat, mé gis napi egy ó rá t tö ltö ttem a
megı́rá sukkal. Listá m má sodik té tele ı́gy hangzott: „a gyerekeket
iskolá ba kell vinnem kocsival”.
A gyakorlat kö vetkező lé pé se, hogy minden „……… kell csiná lnom”
jellegű mondatot á tı́runk „é n ……… elvé gzé sé t vá lasztom, mert azt
akarom, hogy…” mondattá alakı́tjuk. Ekö zben ugyanis rá dö bbenü nk a
té nyre, hogy mindig van vá lasztá si lehető sé gü nk, mé g ha olykor a
lehető sé gek egyike sem kedvü nkre való . Azt is felismerjü k, hogy mié rt
vá lasztunk olyat, amit nem szı́vesen teszü nk.
Ismerjük fel a „kell” mögötti választási lehetőségeket!
Amikor elő szö r pró bá ltam lefordı́tani a „kell”-et „akarom”-ra, arra
jutottam, hogy: „Azé rt kell klinikai beszá moló kat ı́rnom, mert klinikai
pszicholó gus vagyok, é s minden klinikai pszicholó gus beszá moló kat
ké szı́t.” Fö lismerve e gondolatmenet dő resé gé t, jobban szemü gyre
vettem indı́té kaimat. Né há ny hó nappal korá bban má r
megá llapı́tottam, hogy a beszá moló k nem szolgá ljá k betegeimet
olyan mé rté kben, mint amennyi idő t a megı́rá sukkal tö ltö k. Mié rt
fektetek mé gis ezek elké szı́té sé be ennyi energiá t? Vé gü l rá jö ttem,
hogy kizá ró lag az é rtü k kapott jö vedelem miatt teszem. Nos, az volt
az utolsó nap, hogy elké szı́tettem egy beszá moló t. Miutá n kiderü lt,
hogy a pé nz volt a fő indı́té kom, ú gy dö ntö ttem, hogy ezentú l
szá momra mé lyebb cé lokat beteljesı́tő tevé kenysé ggel fogok
jö vedelmet szerezni.
Amikor vé giggondoltam a gyerekek iskolá ba szá llı́tá sá t, rá jö ttem,
való já ban azt akarom, hogy ő k é lvezhessé k az iskola nyú jtotta
elő nyö ket. Kö nnyen já rhattak volna gyalog is a szomszé dos iskolá ba,
176
de az az iskola, amelybe ı́rattam ő ket, sokkal kö zelebb á llt az é n
oktatá si elveimhez. Erre a motivá ció m ö sszpontosı́tva tová bbra is
kocsival vittem ő ket az iskolá jukba. Azonban az az egyszerű vá ltá s a
gondolkodá smó domban, ami a „muszá j"-bó l „ezt vá lasztom, mert azt
akarom…”-ot eredmé nyezett, megvá ltoztam a hozzá á llá somat. Az,
hogy reggelente emlé keztettem magamat a feladat cé ljá ra, segı́tett
ö rö mmel megtenni az utat.
BELŐ KÖRNYEZETÜNK KARBANTARTÁSA
Ha kritikai, szemrehá nyó vagy mé rges gondolatainkkal vagyunk

leterhelve, akkor nehé z fenntartanunk egy egé szsé ges belső
lelkiá llapotot. Az EMK egy bé ké sebb kedé lyá llapotba segı́t hozzá
azzal, hogy arra ö sszpontosı́tunk, amit igazá n szeretné nk, s nem arra,
hogy mi a bajunk.
Egy há romnapos tré ning ré sztvevő je jelentő s sikeré rő l szá molt be.
A mű helymunká n az egyik cé lkitű zé se az volt, hogy ezentú l jobban
igyeljen ö nmagá ra. A má sodik nap elő tti hajnalon é lete
legszö rnyű bb fejfá já sá ra é bredt. „Korá bban ilyen alkalommal mindig
elkezdtem vizsgá lni, mit csiná ltam rosszul. Talá n az é tel miatt van?
Tú l nagy stresszben é lek? Ezt vagy azt nem tettem meg? Az EMK
hatá sá ra ezú ttal azonban inká bb ezt ké rdeztem: »Mit tehetné k a
fejfá já s ellen?«
Arra összpontosítsunk, amit akarunk, és ne arra, ami nem

sikerült!
Felü ltem, é s nagyon lassú nyakkö rzé seket vé geztem, majd
fö lkeltem, kö rbesé tá ltam, é s má s dolgokat is kitalá ltam, hogy javı́tsak
az á llapotomon, ahelyett. hogy magamat szidtam volna. A fejfá já som
annyira enyhü lt, hogy ma má r ké pes voltam itt mindvé gig igyelni.
Szá momra ez ó riá si eredmé ny! Miutá n empá tiá val fordultam a
fejfá já som felé , megé rtettem, hogy elő ző nap nem igyeltem magamra
elé ggé , é s a fejfá já s való já ban arra igyelmeztetett, hogy tö bb
177
tö rő dé sre van szü ksé gem. Vé gü l megadtam magamnak a szü ksé ges
igyelmet, é s ké pes voltam vé gig jelen lenni. Egé sz eddigi é letemet
vé gigkı́sé rte a fejfá já s é s ez alapvető fordulatot jelentett szá momra!”
Egy má sik tré ningen az egyik ré sztvevő azt ké rdezte, hogyan lehet
az EMK-t arra haszná lni, hogy az autó pá lyá n, vezeté s kö zben, ne
tá madjanak benne indulatot kivá ltó gondolatok. Pontosan é rtettem,
mirő l beszé l. A munká m miatt ugyanis é vekig já rtam az orszá got
kocsival. Vezeté s kö zben sokszor az agyamban ciká zó , erő szakos
gondolatok merı́tettek ki a leginká bb. Bá rki, aki nem nekem
megfelelő en vezetett, az maga volt a sá tá n! Rö pkö dtek az olyan
gondolatok a fejemben. mint: „Mi a fene tö rté nt ezzel az emberrel?
Azt se tudja, merre megy?” Ebben az á llapotban az volt az egyetlen
cé lom, hogy a má sik vezető meg izessen a tetté ért. Miutá n erre nem
volt semmilyen eszkö zö m, a dü h ú gy befé szkelte magá t a testembe,
hogy az má r az egé szsé gemnek is megá rtott.
Oldjuk föl a stresszt azzal, hogy a saját érzéseinkre és

szükségleteinkre irányítjuk a igyelmünket!
Idő vel megtanultam ı́té leteimet é rzé sekre é s szü ksé gletekre
fordı́tani, é s empá tiá val fordulni ö nmagam felé . „Megdö bbent, hogy
az emberek ı́gy vezetnek; jó lenne, ha belá tná k, milyen veszé lybe
sodornak ezzel má sokat!” Ejha! Elké pedve lá ttam, hogyan csö kken a
stressz attó l, hogy é rzé seim é s szü ksé gleteim tudatá ra é bredek,
ané lkü l, hogy miattuk má sokat okolné k.
Ké ső bb elhatá roztam, hogy empá tiá val fordulok az autó vezető k
felé , é s má r rö gtö n az első pró bá lkozá somat jutalom koroná zta. Egy, a
megengedett sebessé gné l jó val lassabban haladó autó mö gé
szorultam, amely minden keresztező dé sné l egyre nagyobb
mé rté kben lelassult. Fü stö lö gtem é s morogtam magamban: „Igy nem
lehet vezetni!” Eszrevettem, milyen stresszt okozok ezzel
ö nmagamnak, é s ezé rt inká bb arra ö sszpontosı́tottam, vajon mit
é rezhet a má sik kocsi vezető je, é s mire lehet szü ksé ge.
178
Oldjuk föl a stresszt azzal, hogy empátiával fordulunk a
beszélgetőpartnerünk felé!
Erzé keltem, hogy elté vedt, ö ssze van zavarodva, é s a mö gö tte
haladó k tü relmé re van szü ksé ge. Amikor kiszé lesedett az ú t,
megelő ztem, é s azt lá ttam, hogy az autó t egy ré mü lt arcú , a
nyolcvanas é veiben já ró hö lgy vezeti. Orü ltem, hogy
empá tiakı́sé rletem megakadá lyozta, hogy rá dudá ljak, é s belekezdjek
a szoká sos taktiká mba, amelyet addig a nekem nem tetsző mó don
vezető emberekkel szemben alkalmaztam.
DIAGNÓZIS HELYETT ERŐSZAKMENTES

KOMMUNIKÁCIÓ
Sok é vvel ezelő tt, miutá n é letem 9 é vé t má r azzal tö ltö ttem el,
hogy – megszerezve a szü ksé ges ké pzé st é s diplomá kat –
pszichoterapeutá vá vá ljak, kezembe akadt egy pá rbeszé d, amely
Martin Buber izraeli ilozó fus é s Carl Rogers amerikai pszicholó gus
kö zö tt zajlott le. Buber ké tsé gbe vonta, hogy a pszichoterapeuta
szerepet já tszva bá rki ké pes lehet haté kony pszichoterá piá t vé gezni.
Bubert, aki annak idejé n az Egyesü lt Allamokban vendé geskedett,
meghı́vtá k Carl Rogersszel együ tt egy csapat mentá lhigié niá s
szakember elő tt zajló , nyilvá nos vitá ra.
A beszé lgeté s sorá n Buber kijelentette, hogy lelki fejlő dé s csak ké t,
sebezhető sé gé t egyará nt kinyilvá nı́tó szemé ly való di talá lkozá sakor
tö rté nhet, amit ő „é n-te kapcsolatnak” nevezett. Ugy vé lte, hogy ilyen
kapcsolatra nincs esé ly, ha a ké t ember pszichoterapeutaké nt é s
pá cienské nt talá lkozik egymá ssal. Rogers egyeté rtett Buberrel abban,
hogy a nyı́ltsá g elengedhetetlen felté tele az elő relé pé snek, viszont
tová bbra is ú gy vé lte, hogy a felvilá gosult pszichoterapeuta ké pes
meghaladni sajá t szerepé t, é s hitelesen é s haté konyan tud foglalkozni
a pá ciensé vel.
Buber szkeptikus maradt. Az volta vé lemé nye, hogy mé g ha a
pszichoterapeuta el is kö telezi magá t, é s ké pes is a pá cienseit nyiltan
179
kezelni, ezek az emberi talá lkozá sok addig nem jö hetnek lé tre, amı́g
az egyik fé l pá ciensnek, a má sik pedig pszichoterapeutá nak tekinti
magá t. Rá mutatott, hogy má r maga az idő pont-egyezteté s, tová bbá a
rendelő i helyszı́n, s hogy a kliens izet azé rt, hogy a szakember
„Javı́tson a helyzeté n”, lehetetlenné teszi a ké t fé l kö zö tti hiteles
talá lkozá st.
Ez a pá rbeszé d rá vilá gı́tott a klinikai tá volsá gtartá ssal kapcsolatos
ambivalens é rzé seimre, amely azonban szentnek é s sé rthetetlennek
szá mı́tott az á ltalam tanult, pszichoanalitikus pszichoterá piá ban. Ha
a terapeuta a pszichoterá pia sorá n feltá rja sajá t é rzé seit é s
szü ksé gleteit, az a szakma szabá lyai szerint az ő abnormalitá sá nak a
jele. Egy hozzá é rtő pszichoterapeuta a terá piá s folyamaton kı́vü l
marad. A feladata, hogy olyan tü kö r legyen, amelyre pá ciense sajá t
é rzelmeit vetı́ti, amelyeket aztá n kö zö sen dolgoznak fel. Az elmé letet
é rtettem, mely szerint a pszichoterapeuta belső folyamatait ki kell
hagyni a pszichoterá piá bó l, nehogy aztá n az ő belső kon liktusaival
foglalkozzanak a pá ciens problé má i helyett. Ennek ellené re sosem
é reztem helyé n való nak, hogy a megkö vetelt tá volsá got fenntartsam,
ső t elő nyö snek talá ltam, ha ö nmagamat is bevontam a folyamatba.
Értelmezés helyett empátiával fordultam pácienseim felé;

diagnosztizálás helyett megnyíltam előttük.
Elkezdtem kı́sé rletezni. A klinikai szaknyelv helyett az EMK-t

kezdtem haszná lni. Ahelyett, hogy a tanult szemé lyisé gi jegyek
alapjá n é rtelmeztem volna pá cienseim szavait, empá tiá val ü gyeltem
rá juk. Diagnó zis helyett feltá rtam elő ttü k azt, ami é ppen bennem
tö rté nt. Eleinte ez ijesztő volt. Tartottam attó l, hogy kollé gá im
elutası́tjá k azt a sajá tos mó dot, ahogy a pá cienseimmel beszé lgetek.
Az eredmé nyek azonban mind a pá cienseim, mind a magam
szá má ra annyira meggyő ző ek voltak, hogy a kezdeti
hatá rozatlansá gom hamar elmú lt. Ma, 35 é vvel ké ső bb, má r nem
szá mı́t eretnek gondolatnak, hogy a terapeuta teljesen á tadja
ö nmagá t a terapeutapá ciens kapcsolatnak, á m annak idejé n gyakran
meghı́vtak pszichoterá piá val foglalkozó konferenciá kra, hogy
mutassam be ú jszerű felfogá somat.
180
Egyszer egy á llami elmegyó gyinté zetbe invitá ltak, hogy mutassam
be – mentá lhigié niá s szakemberek nagy csoportja elő tt –, hogyan
lehet az EMK-val segı́teni depresszió s embereken. Az egyó rá s
bemutató m utá n egy pá cienst hoztak, akit ki kellett ké rdeznem, hogy
azutá n é rté kelé st é s kezelé si javaslatot tegyek. Egy 29 é ves,
há romgyermekes anyá val beszé lgettem, kö rü lbelü l fé ló rá n keresztü l.
Miutá n elhagyta a termet, a kezelé sé vel megbı́zott szemé lyzet tett fő l
nekem ké rdé seket. „Dr. Rosenberg!” – kezdte a beteg pszichiá tere.
„Ké rem, vé gezzen differenciá ldiagnosztizá lá st! Vé lemé nye szerint ez
az asszony skizofré n reakció kat mutat, vagy ká bı́tó szer induká lta
pszichó zisban szenved?”
Azt feleltem, hogy az ilyen ké rdé sfelveté ssel nem tudok mit
kezdeni. Má r a pszichiá triai orvosi gyakorlatom idejé n sem é rtettem,
hogyan lehet embereket kó rtani osztá lyokba sorolni. Azó ta olvastam
olyan beszá moló kró l, amelyek szerint a pszicholó gusok é s a
pszichiá terek kö ré ben ezekkel a fogalmakkal kapcsolatban
né zetelté ré sek vannak. A tanulmá nyok azt a meglepő té nyt mutattá k
ki, hogy egy-egy elmegyó gyinté zet betegeinek a diagnó zisa sokkal
inká bb fü ggö tt attó l, hogy orvosaik mely pszichiá triai iskolá hoz
tartoztak, minta betegek jellemző magatartá sá tó l!
„Vonakodné k attó l – folytattam –, hogy ezeket a fogalmakat
alkalmazzam, mé g ha haszná latuk kö vetkezetes is lenne, mert a beteg
szempontjá bó l nem lá tom haszná t. Mı́g testi betegsé gek eseté n
gyakran segı́t a kezelé si mó d meghatá rozá sá ban, ha rá tudunk
mutatni a betegsé g kialakulá sá nak a folyamatá ra, addig az á ltalunk
elmebajoknak nevezett terü leten ezt má r nem á llı́thatom.
Tapasztalatom szerint a kó rhá zi esetek kezelé sekor az orvosok az idő
nagy ré szé t a diagnó zis felá llı́tá sá val tö ltik el. Ahogy a rendelkezé sre
á lló idő fogy, az eseté rt felelő s pszichiá ter sü rgetni kezdi a tö bbieket,
hogy tegyenek javaslatot a kezelé s mó djá ra. Ez a sü rgeté s a diagnó zis
feletti civakodá sban gyakran sü ket fü lekre talá l.”
Elmagyará ztam a pszichiá tereknek, hogy az EMK a beteg bajai
helyett a kö vetkező ké rdé sek feltevé sé re ö sztö nö z: „Mit é rez ez az
ember? Mire van szü ksé ge? Hogyan é rzem magam vele kapcsolatban,
é s az é rzé seim mö gö tt milyen szü ksé gleteim bú jnak meg? Milyen
tettekre é s dö nté sekre ké rné m ezt az embert, melyek hitem szerint
181
boldogabbá tenné k ő t?” Minthogy az ezen ké rdé sekre adott vá laszok
sok mindent elá rulnak ö nmagunkró l é s é rté krendü nkrő l, ez a
hozzá á llá s sokkal sebezhető bbé tesz minket, mintha egyszerű en
diagnosztizá lná nk – mentá lis mű kö dé se szerint kategorizá lná nk – a
má sik embert.
Egy má sik alkalommal arra ké rtek fel, hogy olyan emberekkel
ismertessem az EMK-t, akikné l kró nikus skizofré niá t á llapı́tottak
meg. Kö rü lbelü l 80 pszicholó gus, pszichiá ter, gondozó é s á poló nő
jelenlé té ben, 15 beteget kı́sé rtek fel hozzá m az emelvé nyre.
Bemutatkoztam, é s elmagyará ztam az EMK cé ljá t. Az egyik pá ciens
szavai a jelek szerint nem á lltak ö sszefü ggé sben az elhangzottakkal.
Mivel tudtam, hogy kró nikus skizofré nnek diagnosztizá ltá k,
beleestem a klinikai gondolkodá smó d csapdá já ba, é s azt
felté teleztem, hogy az ő zavarodottsá ga miatt nem é rtem a szavait.
„Ugy tű nik, gondot okoz ö nnek mondandó m megé rté se” – jegyeztem
meg.
Erre egy má sik pá ciens kö zbeszó lt: „En é nem amit mondott”, é s
elmagyará zta, miké nt fü ggenek ö ssze betegtá rsa szavai az á ltalam
mondottakkal. Felismerve, hogy nem ö beszé lt zavartan, hanem é n
nem fogtam fel a gondolataink kö zti ö sszefü ggé st, elszö rnyedtem
azon a kö nnyedsé gen, ahogy á thá rı́tottam a felelő ssé get
kommuniká ció nk fennakadá sá é rt. Bö lcsebb lett volna felvá llalni az
é rzé seimet, é s pl. azt mondani, hogy: „Ossze vagyok zavarodva.
Szeretné m lá tni az ö sszefü ggé st a szavai é s az á ltalam elmondottak
kö zö tt. Hajlandó lenne elmagyará zni?”
E rö vid kizö kkené stő l eltekintve, amit a megszokott, klinikai
gondolkodá sba való visszacsusszaná som okozott, a betegekkel
tö rté nt talá lkozó m sikeresen zajlott. A hallgató sá g a betegek pozitı́v
megnyilvá nulá sainak hatá sá ra kı́vá ncsi volt, hogy ezt a csoportot é n
is szokatlanul jó l együ ttmű kö dő nek talá ltam-e. Azt vá laszoltam a
ké rdé sre, hogy ha az emberek elemzé se é s kategorizá lá sa helyett a
bennü k é s a bennem egyformá n lü ktető é lethez kapcsoló dom, akkor
erre az emberek á ltalá ban pozitı́van reagá lnak.
Az egyik orvos azt javasolta, hogy gyakorlá ské ppen vé gezzü nk
hasonló kı́sé rletet né há ny pszicholó gus é s pszichiá ter ré szvé telé vel.
Ekkor az emelvé nyen ü lő betegek helyet cseré ltek né há ny, a
182
hallgató sá g soraibó l jelentkező szakemberrel. A velü k folytatott
beszé lgeté s sorá n bizony nehé zsé geim tá madtak. Pé ldá ul nem
sikerü lt megvilá gı́tanom az egyik pszichiá ter szá má ra az
intellektuá lis meg é rté s é s az EMK empá tiá ja kö zti kü lö nbsé get. Ha
valaki a csoportbó l é rzé seket nyilvá nı́tott ki, akkor ő az é rzé sek
mö gö tti pszicholó giai dinamiká val kapcsolatos né zeteit hozta elő ,
ahelyett, hogy empá tiá val fordult volna a fö lmerü lt é rzé sek felé .
Amikor ez má r harmadszor ismé tlő dö tt meg, az egyik beteg a
né ző té rrő l bekiabá lt: „Há t nem veszi é szre, hogy má r harmadszor
teszi ugyanazt? Ertelmezi a mondatait, ahelyett, hogy empatizá lna az
é rzé seivel!”
Az EMK ké szsé geinek é s tudatossá gá nak alkalmazá sá val tehá t
hiteles, nyı́lt é s egyenjogú emberi talá lkozá sokkal tá mogathatunk
má sokat az olyan szakmai jellegű kapcsolatok helyett, amelyeket az
é rzelmi tá volsá gtartá s, az elemzé s é s a hierarchia jellem.
183
ÖSSZEFOGLALÁS
Az EMK javı́tja a belső kommuniká ció nkat, mert segı́t lefordı́tania
belső ü zeneteinket é rzé sekre é s szü ksé gletekre. Ha ké pesek vagyunk
fö lfedezni é rzé seinket é s szü ksé gleteinket, é s empá tiá val kezelni
ő ket, akkor megszabadulhatunk a depresszió nktó l, EMK-val
helyettesı́thetjü k az „á lomrontó ” fordulatokat, é s minden
cselekedetü nkben felismerhetjü k vá lasztá si szabadsá gunkat. Az EMK
biztosı́tja szá munkra a bé ké sebb lelkiá llapot elé ré sé hez vezető
eszkö zt é s rá lá tá st, mert megmutatja, hogy a magunk é s má sok hibá i
helyett miké nt ö sszpontosı́tsunk arra, amit igazá n akarunk. Az EMK-t
szakmabeliek is alkalmazhatjá k tá mogató i é s pszichoterá piá s
munká jukban, hogy pá cienseikkel ő szinte é s egyenjogú kapcsolatot
hozzanak lé tre.
184
Az Eltart-tré ning egyik hallgató já tó l hallottam a kö vetkező
tö rté netet.
„Akkoriban té rtem haza az első , bentlaká sos EMK-tré ningemrő l.

Otthon Irisz bará tnő m vá rt rá m, akit ké t é ve nem lá ttam. Irisszel, aki
25 é ve dolgozik iskolakö nyvtá roské nt, elő szö r egy intenzı́v, ké thetes,
a vadonban tö ltö tt. kü lö nleges kirá ndulá son talá lkoztam. A tú ra egy
há romnapos, teljes elszigeteltsé gben tö ltendő bö jttel vé gző dö tt a
Sziklá s-hegysé gben. Miutá n meghallgatta lelkes beszá moló mat az
EMK-ró l, Irisz elá rulta, hogy mé g mindig fá j neki, amit az egyik
tú ravezető nk mondott neki 6 é ve, Coloradó ban. Mé g ma is tisztá n á ll
elő ttem a tú ravezető ké pe: Leav, a vad nő , aki kö té lhorzsolá soktó l
ké rges kezé vel tart egy bebiztosı́tott testet, amelyik a hegyorom alatt
himbá ló dzik, á llati ü rü lé kbő l olvas nyomokat, ü vö lt a sö té tben,
eltá ncolja boldogsá gá t, vilá ggá kiá ltja igazsá gá t é s á brá ndozva né z
utá nunk, ahogy a tá volodó buszunkbó l bú csú t intü nk neki. Az egyik
né gyszemkö zti visszajelzé s sorá n Irisz a kö vetkező ket kapta Leavtő l:
„Nem bı́rom az olyan embereket, mint te! Mindig kedves é s szé p, a
já mbor kis kö nyvtá ros mintapé ldá nya. Mié rt nem hagyod ezt má r
abba, é s kezdesz el igazan é lni?”
Hat é ve visszhangoztak Irisz fejé ben Leav szavai, é s hat é ve
vá laszolgatott neki mindig ugyanú gy. Mindketten kı́vá ncsiak voltunk,
vajon az EMK ismerete hogyan hatna erre a helyzetre.
Írisz: (Az EMK-t mellőzve, kritikát és megrovást hall.) – Nincs jogod

ilyeneket mondani ró lam! Azt sem tudod, ki, illetve milyen
kö nyvtá ros vagyok! En komolyan veszem a hivatá somat, é s jobb ha
tudod, hogy ugyanolyan nevelő nek tartom magam, mint bá rmelyik
taná r!
Én, Leav szerepében: (Az EMK alapján empátiával ügyelve
Íriszre.) – Ugy tű nik, dü hö s vagy, mert azt akarod, hogy mielő tt
kritizá lni kezdené lek, elő bb ismerjelek meg. Igy van?
185
Írisz: – Igen. Nem is tudod, milyen nehezemre esett feliratkozni
erre a tú rá ra! Es lá tod? Itt vagyok, vé gigcsiná ltam! Felvá llaltam
minden kihı́vá st é s megfeleltem nekik!
Én, Leav szerepében: – Azt akarod mondani, hogy fá j, hogy nem
kaptá l elismeré st a bá torsá godé n é s a fá radozá sodé rt?
A beszé lgeté s kö zben Irisz hirtelen megvá ltozik. Ugyanis amikor
valaki azt é rzi, hogy igazá n „megé rtettek”, annak testi jelei is vannak.
Ilyenkor pl. az lá tszik, hogy az izmai fö lengednek, é s sokszor melyet
só hajt. Ez tö bbnyire azt jelzi, hogy elegendő empá tiá t kapott, é s ké sz
arra, hogy a megfogalmazott fá jdalmá n tú l immá r má sra is tudjon
ü gyelni. Most má r megtudja hallani a beszé lgető partner é rzé seit é s
szü ksé gleteit. De az is lehet, hogy ekkor tud rá lelni egy má sik
fá jdalmá nak a kitá lalá sá ra. Irisz eseté ben azt é reztem, hogy valami
mé g kikı́vá nkozna belő le, mielő tt igyelni tudna Leavre. Irisznek
ugyanis 6 é ve volt arra, hogy folyamatos szemrehá nyá ssal illesse
magá t, amié rt nem ú gy reagá lt Leav szavaira, ahogy szeretett volna. A
inom vá ltá s utá n rö gtö n folytatta há t:
Írisz: – A fené be, ezt akkor, 6 é ve kellett volna elmondanom neki!

Én: (A magam szerepében, empatikus barátként.) – Csaló dott vagy,
hogy akkor nem fejezted ki magad jobban?
Írisz: – Idió tá nak é rnem magam! Tudtam, hogy nem vagyok egy
„já mbor kis kö nyvtá ros”, de mié rt nem tudtam ezt neki megmondani?
Én: – Arra gondolsz, hogy „bá rcsuk kimondtad volna ezt”?
Írisz: – Igen. Es dü hö s is vagyok magamra. Mié rt hagytam, hogy ı́gy
meghurcoljon?
Én: – Magabiztosabb szeletté l volna lenni?
Írisz: – Pontosan. Nem szabad elfelejtenem, hogy ki kell á llnom
magamé rt.
Irisz elcsendesedik egy pillanatra. Most má r ké szen á ll arra, hogy
az EMK szellemé ben meghallja vé gre Leav mondandó já t.
Én, Leav szerepében: – Irisz! Nem bı́rom az olyan embereket,

mint te! Mindig kedves, szé p, a já mbor kis kö nyvtá ros mintapé ldá nya.
Mié rt nem hagyod ezt má r abba, é s kezdesz el é lni?
186
Írisz: (Leav érzéseire, szükségleteire és kéréseire igyelve.) – Leav!
Ugy tű nik, igen csaló dott vagy… csaló dott, mert… mert é n… (Itt Írisz
rajta kapta magát egy gyakori hibán. Az „én” szó használatával
magára vállalja a felelősséget Leav érzéseiért. Bölcsebb, ha pl. a
„Csalódott vagy, mert én úgy viselkedtem, hogy…” mondat helyett azt
mondja: „Csalódott vagy, mert valami mást vártál tőlem.” Újra neki
rugaszkodik.) Rendben Leav. Ugy hallom, nagyon csaló dott vagy, mert
azt akarod… hm… azt akarod…
Mikö zben igyekeztem miné l nagyobb mé rté kben azonosulni

Leavvet, hirtelen beugrott, hogy mi az, amire é n (Leavké nt) vá gyom:
– „Kapcsolatteremté s!… – Ezt szeretné m! Kapcsoló dni szeretné k…
hozzá d, Irisz! Es annyira idegesı́t ez a kedvessé ged é s inomsá god,
amely elvá laszt minket egymá stó l, hogy leakarom ő ket rombolni,
hogy való ban megé rinthesselek!”
Mindketten ká bultan ü ltü nk e vá ratlan „kirohaná s” haltam. Vé gü l
Irisz szó lalt meg: „Ha tudtam volna, hogy ez a szá ndé ka, ha ki tudta
volna mondani, hogy ő szinte talá lkozá sra vá gyott velem… A
mindenit! Há t ez aká r szeretetteljes megnyilvá nulá snak is
nevezhető !” Irisznek nem volt alkalma ellenő rizni, vajon-igaz volt-e
az a kö vetkezteté s, amit az EMK-s gyakorlat sorá n megé rtett, illetve
megé rzett. Viszont olyan szilá rd meggyő ző dé se szü letett e gyö trő
kon liktussal kapcsolatban, amely megkö nnyı́tette szá má ra, hogy
immá r azon helyzetekben is tudatos maradjon, amelyekben valakitő l
első hallá sra lekezelő nek tű nő szavakat hall.
187
12. FEJEZET
AZ ELISMERÉS KIFEJEZÉSE AZ
ERŐSZAKMENTES
KOMMUNIKÁCIÓBAN
„…minél jártasabbá válsz a hála művészetében, annál kevésbé
leszel játékszere a neheztelésnek, a depressziónak és a
kétségbeesésnek. A hála varázsitala fokozatosan feloldja éned kemény
burkát – a birtoklás és az ellenőrzés kényszerét –, és nagylelkű lénnyé
változtat. A hála átélése spirituális alkímia, nemes szívűvé és
nagylelkűvé változtat.”
Sam Keen
AZ ELISMERÉS MÖGÖTTI SZÁNDÉK
„Remek volt a beszá moló d!”

„Rendkı́vü l é rzé keny ember vagy.”
„Kedves volt tő led, hogy fö lajá nlottad, hogy hazaviszel.”
Az udvariasság gyakran ítéletet jelent – még ha pozitívat is.
A felsorolt mondatok pé ldá k az elismeré s é letidegen

kommuniká ció szerinti jelzé sé re. Meglepő nek tű nhet, hogy a
dicsé retet é s az udvariassá got é letidegennek nevezem. Rö gtö n
é rthető vé vá lik azonban, ha meg igyeljü k, hogy az effajta
dicsé retekkel milyen keveset á rul el ö nmagá ró l a beszé lő , mikö zben
188
ı́té leteket hirdet ki. Mindenfé le ı́té letet – pozitı́vat é s negatı́vat
egyará nt – é letidegen kommuniká ció nak vé lek.
A vá llalati szfé rá ban tartott elő adá saim sorá n sokszor talá lkozom
olyan vezető kkel, akik a dicsé ret gyakorlatá t azzal tá masztjá k alá ,
hogy az „hasznos”. A „kutatá sok szerint” – á llı́tjá k –, „ha egy vezető
megdicsé ri az alkalmazottjá t, akkor az jobban fog dolgozni. Ugyanez
vonatkozik az iskolá kra: ha a taná rok megdicsé rik a diá kokat, akkor
azok jobban fognak tanulni.” Atné ztem ezeket a tanulmá nyokat, é s az
a vé lemé nyem, hogy a dicsé retben ré szesü lö k való ban jobban
dolgoznak, de csak eleinte. Miutá n felismerik a dicsé ret mö gö tt
megbú jó manipulá ció s szá ndé kot, haté konysá guk visszaesik. Nem
szabad igyelmen kı́vü l hagyni, hogy az elismeré s é rté ké t csorbı́tja,
ha az emberek megé rzik benne azt a há tsó szá ndé kot, hogy a
dicsé rettel valamit el akarnak é rni ná luk.
Tová bbá : amikor má sok befolyá solá sá ra pozitı́v visszajelzé s!
alkalmazunk, nem egyé rtelmű , hogy ő k hogyan fogadjá k ezt az
ü zenetet. Egy karikatú rá n az egyik amerikai bennszü lö tt ezt mondja
tá rsá nak: „Figyeld meg, hogyan alkalmazom a modern pszicholó gia
eredmé nyeit a lovamon!” Ezutá n odamennek a lova kö zelé be, hogy az
hallhassa a beszé lgeté sü ket, majd felkiá lt: „Nekem van a leggyorsabb
é s legbá trabb lovam az egé sz vadnyugaton!” A ló elszomorodik, é s ezt
mondja magá ban: „Most aztá n jó l né zek ki! Ezek szerint vett
magá nak egy ú j lovat…”
Az elismerést ünneplésre és ne manipulálásra használjuk!
Az EMK-val az elismeré s szavait kizá ró lag az ü nneplé sre

haszná ljuk, nem pedig arra, hogy valamit elé rjü nk vele. Szá ndé kunk
megü nnepelni azt, hogy má sok hozzá já rultak é letü nk
gazdagodá sá hoz.
AZ ELISMERÉS HÁROM ALKOTÓRÉSZE
189
Az EMK az elismeré s kifejezé sé nek há rom alkotó ré szé t
kü lö nbö zteti meg:
1. a jó kedvü nket elő idé ző cselekedetek;

2. azok a szü ksé gleteink, amelyek kielé gü ltek; é s
3. azok a kellemes é rzé sek, amelyeket e kielé gü lt szü ksé gleteknek
kö szö nhetü nk.
„Köszönetnyilvánítás” az EMK-ban: „Ezt tetted; ezt érzem; ez a

szükségletem elégül ki.”
Az alkotó ré szek sorrendje vá ltozó , é s né ha egy mosoly vagy egy
egyszerű „kö szö nö m” mindhá rmat kifejezi. De ha biztosak akarunk
lenni, hogy há lá nkat a maga teljessé gé ben fogadjá k, akkor hasznos
lehet olyan kifejezé smó dot talá lni, amelyben mindhá rom ré sz
szerepel. A kö vetkező pá rbeszé d azt szemlé lteti, hogyan vá ltható á t a
dicsé ret olyan elismeré sre, amely mindhá rom alkotó ré szt
tartalmazza.
Résztvevő (aki a foglalkozás után megszólított): – Marshall,

ragyogó voltá l!
MBR: – Enné l tö bbet szeretné k kapni a nagyrabecsü lé sedbő l.
Résztvevő: – Mire gondolsz?
MBR: – Eletem sorá n má r sok mindennek hı́vtak, mé gsem
tanultam semmi kü lö nö set abbó l, hogy elmondtá k, mi vagyok.
Szeretné k tanulni a nagyrabecsü lé sedbő l é s szeretné m é lvezni azt, de
ehhez tö bb informá ció ra lenne szü ksé gem.
Résztvevő: – Pé ldá ul?
MBR: – Elő szö r is tudni szeretné m, mit mondtam vagy tettem, ami
az é letet szá modra csodá latosabbá tette.
Résztvevő: – Há t, olyan intelligens vagy.
MBR: – Attó l tartok, hogy egy ú jabb ı́té letet hoztá l, ami tová bbra
sem á rulja el szá momra, hogy mit tettem, amitő l az é leted
csodá latosabbá vá lt.
(Az illető egy ideig elgondolkozott, majd rámutatott a foglalkozáson
írt jegyzeteire:) Né zd, errő l a ké t dologró l beszé lek.
190
MBR: – Tehá t ezeké rt vagy há lá s.
Résztvevő: – Igen.
MBR: – Ezutá n szeretné m megtudni, hogyan é rzed magad ezzel a
ké t dologgal kapcsolatban.
Résztvevő: – Remé nyteljesnek é s felszabadultnak.
MBR: – Most pedig szeretné m megtudni, milyen szü ksé gleteid
elé gü ltek ki azzal, hogy ezt a ké t dolgot elmondtam.
Résztvevő: – Van egy 18 é ves iam, akivel nem tudok szó t é rteni.
Eddig eredmé ny né lkü l pró bá lkoztam, hogy szeretet teljesebb
kapcsolatot alakı́tsak ki vele, é s ez a ké t dolog, amit elmondtá l,
megadta az irá nyt, amelyen elindulhatok.
E há rom informá ció birtoká ban – mit tettem, hogyan é lezte ő
magá t é s milyen szü ksé gletei teljesü ltek – má r együ tt tudtam
ü nnepelni vele há lá já nak kifejezé sé t. Az EMK megfogalmazá sá ban a
há lá já nak pl. ı́gy adhatott volna hangot: „Marshall! Amikor ezt a ké t
dolgot elmondtad (jegyzeteim mutatva), remé nysé get é s
megkö nnyebbü lé st é reztem, mert ré gó ta pró bá lok szorosabb
kapcsolatba kerü lni a iammal, é s ezek segı́tettek meglá tni, hogy mit
tehetek.”
AZ ELISMERÉS FOGADÁSA
Sokunknak nehezé re esik az elismeré s kö nnyed elfogadá sa. Azon

aggá lyoskodunk, hogy való ban megé rdemeljü k-e. Feszü ltekké
vá lhatunk, hogy vajon mit vá rnak el é rte cseré be – kü lö nö sen, ha az
elismeré s a taná runktó l vagy a fő nö kü nktő l é rkezik, akik
teljesı́tmé nyü nk fokozá sa cé ljá bó l mondjá k az elismerő szavakat.
Esetleg attó l fé lü nk, hogy nem tudunk megfelelni az elismeré s
mö gö tti vá rakozá snak. Egy olyan tá rsadalomban, ahol a
„megszerzem, ki izetem, megé rdemlem” az á rucsere megszokott
formá ja, idegenü l hat az egyszerű ajá ndé kozá s é s annak elfogadá sa.
Az EMK arra bá torı́t, hogy ugyanolyan empá tiá val fogadjuk az
elismeré st, mint minden má s ü zenetet. Meghallgatjuk, mit tettü nk,
amivel hozzá já rultunk má sok jó lé té hez, s hogy ezá ltal milyen
191
é rzé seik é s szü ksé gleteik elé gü ltek ki. Szı́vü nkbe zá rjuk azt a
má morı́tó igazsá got, hogy hozzá tudtunk já rulni má sok é leté nek a
szebbé té telé hez.
Az elismeré s kö nnyed elfogadá sá t bará tom, Nafez Assailey
tanı́totta meg nekem. O annak a palesztin csoportnak volt a tagja,
amelyet meghı́vtam Svá jcba egy EMK-tré ningre. Abban az idő ben egy
palesztin-izraeli csoport tré ningje, biztonsá gi megfontolá sok miatt,
nem volt kivitelezhető . A mű helymunka vé gé n Nafez odajö tt hozzá m.
„Ez a tré ning nagy segı́tsé get jelent szá munkra a hazá nk bé ké jé ért
folytatott munká nkban” – mondta „Há lá mat a szu i muzulmá n
hagyomá ny szerint szeretné m kifejezni; mi ı́gy teszü nk, ha valamit
kü lö nö sen meg szeretné nk kö szö nni.” Erre hü velykujjá t
ö sszekulcsolta az enyé mmel, a szemembe né zett é s ezt mondta: „az
Istent csó kolom meg benned, aki megengedte neked, hogy ezt
nekü nk á tadd.” Ezutá n megcsó kolta a kezemet.
Az elismerést fogadjuk fölényeskedés és álszerénység nélkül!
Há lá já nak kifejezé sé vel Nafez megmutatta nekem, hogyan lehet
má ské pp fogadni az elismeré st, mint a legtö bben szoktá k. Altalá ban
ké t, egymá ssal ellenté tes reakció kö zü l vá lasztunk. Az egyik vé glet az
egoizmus: azt hinni, hogy az elismeré s má sok fö lé emel minket. A
má sik vé glet pedig az á lszeré nysé g, amellyel elhá rı́tjuk az elismeré st:
„O, szó ra sem é rdemes…” Nafez megmutatta, hogy é lvezettel is
fogadhatom az elismeré st, hiszen tudom, hogy Istentő l való az a
ké pessé gü nk, hogy má sok é leté t gazdagı́tani tudjuk. Ennek
tudatá ban má r elkerü lhetem mind az ö nelé gü ltsé g, mind pedig az
á lszeré nysé g csapdá já t.
Golda Meir izraeli miniszterelnö ksé ge idejé n egyszer megszidta
egyik miniszteré t: „Ne lé gy oly alá zatos! Annyira nem vagy
nagyszerű !” A kö vetkező sorok, amelyeket MarianneWilliamson
ı́ró nak tulajdonı́tanak, egy ú jabb emlé keztető szá momra az
á lszeré nysé g elkerü lé sé re:
Nem az a legnagyobb félelmünk, hogy esetleg alkalmatlanok
vagyunk. A legnagyobb félelmük az, hogy képességeink minden
képzeletet fölülmúlnak.
192
Ragyogásunk és nem sötétségünk az, ami megrémít minket. Isten
gyermekei vagyunk. Ennek tudata nélkül nem szolgálhatjuk az
emberiséget.
Nem megvilágosodott az, aki addig zsugorodik, amíg mások

számára már nem tűnik félelmetesnek.
Arra születtünk, hogy a bennünk lévő Isten dicsőségét tisztán

megmutassuk. Ez nemcsak néhány kiválasztottnak adatott meg, ez
mindenkiben élő valóság.
Ahogy szabadjára engedjük benső fényünk sugárzását, tudat alatt

másolatok is lehetővé tesszük ugyanezt.
Ahogy felszabadulunk félelmeink alól, gondtalan jelenlétünk

másokat is felszabadít.
AZ ELISMERÉS UTÁNI VÁGY
Az elismeré s elfogadá sá val já ró minden kı́n ellené re szinte
mindannyian vá gyunk a szı́vbő l kapott megbecsü lé sre. Egy
alkalommal meglepeté sbulit szerveztek szá momra az ismerő seim,
ahol a 12 é ves bará tom javaslatá ra a ré sztvevő k já té kos formá ban
mutatkozhattak be egymá snak. Mindannyian leı́rtunk egy ké rdé st,
majd bedobtuk azt egy dobozba. Ezt kö vető en talá lomra kihú zott
mindenki egy cé dulá t, é s hangosan vá laszolt az azon olvasható
ké rdé sre.
Meglepve tapasztaltam, hogy az emberek mennyire ki vannak
é hezve a munkahelyi megbecsü lé sre. „Rengeteget dolgozhatsz”
hallottam szá mtalanszor, „mé gsem hallasz soha egy jó szó t senkitő l.
De hibá zz aká r csak egyszer is, rö gtö n lesz valaki, aki rá d tá mad!”
Ezé rt a ké rdé s-felelek já té kban a kö vetkező t ı́rtam a cé dulá ra:
„Milyen elismeré st adhatna neked valaki ahhoz, hogy ö rö mö dben
tá ncra perdü lj?”
193
Egy hö lgy hú zta ki a ké rdé semet a dobozbó l. Fö lolvasta, majd
elsı́rta magá t. Egy nő i szociá lis otthon igazgató jaké nt jelentő s
erő feszı́té seket tett, hogy – hó napró l hó napra – mindenki szá má ra
megfelelő munkabeosztá st ké szı́tsen. A munkabeosztá s
kihirdeté sekor mé gis mindig talá lt benne valaki kifogá solnivaló t.
Egyszer sem fordult elő , hogy elismeré st kapott volna az igazsá gos
beosztá sé rt. Mikö zben felolvasta a ké rdé semet, mindez á tvillant az
agyá n, é s az elismeré s utá ni vá gya miatt szö ktek kö nnyek a szemé be.
Az igazgató nő tö rté nete hallatá n egy má sik bará tom is megké rte,
hadd vá laszoljon a ké rdé sre. Ezek utá n mindenki sorban
megvá laszolta a ké rdé st, tö bben kö nnyek kö zepette.
Hajlamosak vagyunk inkább a rosszat észrevenni, mint a jót.
A manipulá lt „simogatá sok” helyett a való di elismeré sre nemcsak a

munkahelyen vá gyunk, hanem a csalá dban is. Egy este, miutá n
rá szó ltam a iamra, mert nem vé gezte el a há zi munká já t, ı́gy
vá laszolt: „Apa, é szrevetted milyen gyakran beszé lsz arró l, ami rossz,
de szinte soha arró l, ami jó ?” Meg igyelé se mé ly nyomot hagyott
bennem. Rá jö ttem, hogy mindig azt né zem, mit lehetne jobban tenni,
é s alig szakı́tok idő t arra, hogy megü nnepeljem a sikereket. Epp
akkor fejeztem be egy tö bb, mint 100 ré sztvevő s kurzust, amelyet
egy kivé tellel mindenki nagyra é rté kelt. Ennek ellené re a fejemben
csak annak az egy embernek az elé gedetlensé ge maradt meg.
Aznap este ittam egy dalt, amely ı́gy kezdő dik:
„Ha mindent 98%-ban sikerrel elvégzek,

akkor a sikertelen 2%-ra emlékszem…”
Az jutott eszem be, hogy magamé vá tehetné m egy taná rismerő sö m
jó szoká sá t. Egyik tanuló ja, aki nem ké szü lt fel a vizsgá ra,
elhatá rozta, hogy ü resen adja be a dolgozatá t, csupá n a nevé t ı́rta a
lapra. Nagyon meglepő dö tt, amikor a taná rnő 14%-ra é rté kelte a
munká já t. „Mire kaptam a l4%-ot?” – ké rdezte hitetlenkedve. „A
tisztasá gra” – felelte a taná rnő . Brett iam „é bresztő je” ó ta igyekszem
fö lismerni a kö rnyezetemben lé vő k azon cselekedeteit, amelyek
194
gazdagı́tjá k az é letemet, é s iparkodom fejleszteni a szó kincsemet
ezek elismeré sé re.
TÚLJUTNI AZ ELISMERÉS KIFEJEZÉSÉVEL

SZEMBENI ELLENÉRZÉSEKEN
Mé lyen megé rintett John Powell A szerelem megtartásának titkai

cı́mű kö nyvé nek egy ré szlete, amelyben leı́rja afeletti szomorú sá gá t,
hogy sosem mondta el apjá nak, milyen nagyra is é rté keli ö t. Nagyon
szomorú dolog elszalasztani az é letü nkre legnagyobb befolyá ssal
lé vő k megbecsü lé sé t!
Azonnal eszembe jutott egyik nagybá tyá m. Julius Fox.
Gyerekkoromban naponta jö tt á polni a nagyanyá mat, aki teljesen le
volt bé nulva. A gondozá s kö zben mindig meleg é s szeretetteljes
mosoly ü lt az arcá n. Lehetett bá rmilyen, a gyermeki szem szá má ra
kellemetlennek tű nő a feladat, ú gy kezelte a nagyanyá mat, mintha a
legnagyobb szı́vessé gnek tekintené , hogy foglalkozhat vele. Ez a
nagyszerű fé r i modellké nt szolgá lt szá momra, é s pé ldá ja
szá mtalanszor jelentett nekem jelentő s tá maszt.
Amikor halá los beteg lett, rá jö ttem, hogy sosem fejeztem ki az
elismeré semet nagybá tyá mnak. Fontolgattam ugyan, de
ellené rzé seim is voltak ezzel kapcsolatban. „Biztosan tudja, milyen
sokat jelent nekem, ané lkü l is, hogy elmondaná m neki. Kü lö nben is
biztos kı́nos volna az elismerő szavaimat hallgatni” – mondtam
magamnak. Azonban ahogy megfogalmazó dtak ezek a gondolatok a
fejemben, rö gtö n tudtam, hogy té vesek. Rengetegszer felté teleztem
alaptalanul, hogy a szó ban forgó emberek jó l tudjá k, mennyire há lá s
vagyok nekik. S mé g ha feszengtek is az elismerő szavak hallatá n,
akkor is ö rü ltek a há la kifejezé sé nek.
Mé g ezutá n is té tová ztam, azt gondolva, hogy a szavak nem
ké pesek hű en visszaadni azt, amit é rzek. Ezen a trü kkö n is hamar
á tlá ttam: igen, való igaz, hogy a szavak gyenge tü krei mé ly
é rzé seinknek, de azt is megtanultam, hogy: „Nem az eredmé ny a
fontos, hanem a szá ndé k.”
195
A vé letlen ú gy hozta, hogy az egyik csalá di ebé dné l Julius bá csiká m
melle kerü ltem az asztalná l, é s az elismerő szavak csak ú gy ö mlö ttek
belő lem. O ö rö mmel fogadta azokat, minden pironkodá s né lkü l.
Olyan ö rö mmá morban mentem haza aznap este, hogy abbó l egy vers
szü letett, amelyet elkü ldtem neki. Ké ső bb hallottam, hogy a há rom
hé ttel ké ső bb bekö vetkezett halá lá ig mindennap felolvastatta
magá nak azt a verset.
196
ÖSSZEFOGLALÁS
A szokvá nyos dicsé ret gyakran vá lik ı́té lkezé ssé , bá rmily pozitı́v
legyen is, é s né ha má sok viselkedé sé nek a manipulá lá sá ra szolgá l. Az
EMK az elismeré st kizá ró lag az ü nneplé s cé ljá ra tartja fenn.
Megnevezzü k (1) a cselekedetet, amely jó l lé tü nkhö z hozzá já rult, (2)
a szü ksé gletü nket, amely kielé gü lt, é s (3) a kiteljesedett ö rö mö t,
amit mindenek eredmé nyeztek.
Ha ilyen mó don ré szesü lü nk elismeré sben, akkor elkerü lhetjü k az
á lszeré nysé get é s a felső bbrendű sé gi é rzé st, mert együ tt ö rü lü nk az
elismeré st kifejező szemé llyel.
197
13. FEJEZET
Együttérzés önmagunkkal
Váljunk mi magunk azzá a változássá, amit a világban szeretnénk
látni!
Mahatma Gandhi
Az EMK legfontosabb alkalmazási területe az önmagunkkal való

együttérzés fejlesztése lehet.
Lá ttuk, hogy az EMK miké nt já rul hozzá bará ti é s csalá di
kapcsolataink fejleszté sé hez, s hogyan haszná lhatjuk azt a politikai
é letben. Am a legfontosabb alkalmazá sa abban á llhat, ahogyan
ö nmagunkkal bá nunk. Ha agresszı́vak vagyunk ö nmagunkkal, akkor
bizony igen nehé z ő szinté n együ tt é rezni má sokkal.
JUSSON ESZÜNKBE, HOGY KÜLÖNLEGESEK

VAGYUNK!
Herb Gardner szı́ndarabjá ban, az „Ezer bohó c”-ban, a fő hő s nem
engedi el 12 é ves unokaö ccsé t a gyermekjó lé ti szolgá lat
munkatá rsaival. A kö vetkező t mondja nekik: „Azt akarom. hogy
mielő tt elmegy, fö lismerje ö nmaga kivé telessé gé t. Má skü lö nben
sohasem fogja azt é szrevenni. Azt akarom, hogy é ber maradjon, é s…
lá ssa… a vé gtelen szá mú lehető sé gé t. Azt akarom, hogy tudja, minden
erő feszı́té st megé r, hogy fricská t adhasson a vilá gnak, amikor csak
lehető sé get kap rá . Es azt akarom, hogy ismerje azt az »apró ,
titokzatos, de jelentő s okot«, amié rt ember lett é s nem szé k.”
198
Komolyan hiszem: legtö bbü nk nem tudja. hogy kü lö nleges dolog
embernek lenni, s elfelejtettü k az „apró , titokzatos, de jelentő s okot”.
amit a nagybá csi oly szenvedé lyesen akart az unokaö ccsé vel
megismertetni.
Az EMK segít oly módon értékelni önmagunkat, hogy az a

fejlődésünket támogassa, ne pedig az önutálatunkat.
Amikor ö nkritikus é nké pü nk megakadá lyozza, hogy meglá ssuk

magunkban a szé psé get, akkor elveszı́tjü k a kapcsolatot azzal a szent
é leterő vel, ami mindannyiunk energiaforrá sa. Arra
kondicioná ló dtunk, hogy – megannyi hibá val rendelkező – tá rgyké nt
lá ssuk ö nmagunkat. Csoda-e ezek utá n, hogy sokunk aztá n
agresszı́van viszonyul ö nmagá hoz?
Egy fontos terü let, ahol ezt az agresszivitá st együ tté rzé ssel
vá lthatjuk fel: ö nmagunk pillanatonké nti é rté kelé se. Mivel azt
szeretné nk, hogy minden cselekedetü nk gazdagı́tsa az é letet, ezé rt
nagyon fontos tudnunk oly mó don é rté kelni esemé nyeket é s
helyzeteket, ami lehető vé teszi, hogy tanuljunk belő lü k, é s azok –
minket szolgá ló – tová bbi dö nté si lehető sé geket nyú jtsanak. Sajnos
az a mó d, ahogyan megtanultuk é rté kelni magunkat, gyakran jobban
tá mogatja az ö n utá latot, mint a tanulá st.
ÖNMAGUNK ÉRTÉKELÉSE OLYANKOR,

AMIKOR A CSELEKEDETÜNK NEM
TÖKÉLETES
Tré ningjeimen gyakran ké rem a ré sztvevő ktő l: emlé kezzenek
vissza egy kö zelmú ltbeli alkalomra, amikor valami olyat tettek, amit
ma má r bá nnak, hogy megtetté k. Ezt kö vető en megvizsgá ljuk, hogyan
kommuniká ltak ö nmagukkal kö zvetlenü l a – hé tkö znapi nyelven –
„hibá nak” vagy „té vedé snek” nevezett esemé ny utá n. Tipikus
megnyilvá nulá sok: „Ez ostobasá g volt!” „Hogy tehettem ilyen
199
hü lyesé get?!” „Mi a fene baj van velem?!” „Mindig, mindent
elrontasz!” „Ez ö nző sé g volt!”
Megtanı́tottá k ő ket ú gy ı́té lni meg magukat, amiben eleve benne
van, hogy amit tettek, az rossz vagy helytelen; s mivel a tetteiké rt ő k a
felelő sek, é rtelemszerű en megé rdemlik a szenvedé st. Tragikus, hogy
oly sokunk elvé sz az ö nutá latban, ahelyett, hogy pro itá lná nk
té vedé seinkbő l, amelyek megismertetnek korlá tainkkal, é s jelzik
tová bbfejlő dé sü nk vá lasztandó irá nyá t.
Ha olykor meg is tanuljuk a „lecké t” azon hibá k kapcsá n,
amelyeké rt kemé nyen elı́té ljü k ö nmagunkat, akkor sem kö zö mbö s,
hogy a vá ltozá s é s a tanulá s mö gö tt milyen jellegű energia bú jik meg.
Azt szeretné m, ha a vá ltozá st egyé rtelmű en az a vá gy motivá lna, hogy
az é letet ö nmagunk é s má sok szá má ra teljesebbé akarjuk tenni, s az
indı́té k nem az olyan destruktı́v energia lenne, mint a szé gyen é s a
bű ntudat.
Ha ö né rté kelé sü nk szé gyené rzetet okoz, é s ennek hatá sá ra
vá ltoztatjuk meg a viselkedé sü nket, akkor hagyjuk, hogy
fejlő dé sü nket é s tanulá sunkat az ö nutá lat irá nyı́tsa. A szé gyen az
ö nutá lat egyik formá ja, s ha valamit szé gyen hatá sá ra teszü nk, akkor
az nem lesz felszabadult é s ö rö mteli cselekedet. Mé g ha az is a
szá ndé kunk, hogy kedvesebben é s igyelmesebben viselkedjü nk, á m
cselekedeteink rugó jaké nt az emberek szé gyent vagy bű ntudatot
é rzé kelnek, akkor vá rható an kevé sbé é rté kelik majd a tettü nket,
mintha tisztá n az é let szebbé té telé nek emberi vá gya motivá lt volna
minket.
Kerüld önmagad vonatkozásában a „kellett volna” gondolatát!
Lé tezik a nyelvü nkben egy kifejezé s, amely hatalmas erő vel ké pes
bű ntudatot vagy szé gyené rzetet kelteni. Ezt az agresszı́v szó pá rt
gyakran haszná ljuk tetteink é rté kelé sé hez, s emiatt az oly mé lyen
beivó dott tudatunkba, hogy sokunk el sem tudná ké pzelni né lkü le az
é leté t. Ez a szó pá r a „kellett volna”. Pé ldá ul: „jobban kellett volna
tudnom…” vagy „nem kellett volna azt tennem”. Amikor ö nmagunkkal
kapcsolatban ezt a kifejezé st haszná ljuk, akkor á ltalá ban ellená llunk
a tanulá snak, mert a „kellett volna” kö zvetve azt is ü zeni, hogy nincs
200
vá lasztá si lehető sé gü nk. Bá rmifé le kö vetelé st hallunk, hajlamosak
vagyunk annak ellená llni, mert az az autonó miá nkat fenyegeti – azt
az igen erő s szü ksé gletü nket, hogy az ü gyeinkben mi dö nthessü nk.
Ez a basá skodá sra adott reakció nk. Mé g az esetben is, ha az egyfajta
belső basá skodá s, ami a „kellett volna” vagy a „kellene” formá já ban
jelentkezik.
A belső kö vetelé s hasonló megnyilvá nulá sa jelenik meg a
kö vetkező ö né rté kelé sben is: „Szö rnyű , hogy mit teszek! Ezen most
má r való ban vá ltoztatnom ké ne!” Gondolj egy pillanatra azokra,
akiktő l ilyeneket hallottá l: „Igazan abba ké ne hagynom a cigizé st”.
Vagy „Most má r való ban tennem kell valamit, hogy tö bbet
sportoljak!” Azt mondogatjá k, hogy mit „kell” tenniü k, s kö zben
ellená llnak, mert az emberi lé nyek nem szolgasá gra teremtő dtek.
Nem arra szü lettü nk, hogy megadjuk magunkat a „kell” é s a „kellene”
utası́tá soknak, fü ggetlenü l attó l, hogy azok kı́vü lrő l vagy benső nkbő l
szá rmaznak. S ha mé gis behó dolunk é s engedelmeskedü nk ezeknek a
kö vetelé seknek, a cselekedeteink olyan energiá bó l szá rmaznak,
amibő l hiá nyzik az é ltető ö rö m.
AZ ÖNKRITIKA ÉS A BELSŐ KÖVETELÉSEK

ÉRTELMEZÉSE
Az önkritika – mint minden kritika – a kielégítetlen

szükségletek tragikus kifejezése.
Ha az ö nmagunkkal folytatott kommuniká ció ra rendszeresen a

kritizá lá s, a hibá ztatá s é s a kö vetelő zé s jellemző , akkor nem meglepő ,
hogy az é nké pü nk alapjá n „sokkal inká bb szé knek é rezzü k
magunkat, mintsem emberi lé nynek.” Az EMK egyik alapvető á llı́tá sa,
hogy: valahá nyszor valakit hibá snak vagy rossznak nevezü nk,
való já ban azt mondjuk, hogy az illető nem a szü ksé gleteinkkel
harmó niá ban cselekszik. Ha a kritiká nk tö rté netesen ö n magunkra
irá nyul, akkor való já ban tehá t azt mondjuk: „nem cselekszem a
szü ksé gleteimmel harmó niá ban.” Meggyő ző dé sem, hogy ha
201
megtanuljuk ö né rté kelé sü nket abbó l a szempontbó l alakı́tani, hogy a
szü ksé gleteink kielé gı́té st nyertek-e, s ha igen, akkor milyen
mé rté kben, sokkal való szı́nű bb, hogy az ö né rté kelé sü nkbő l való ban
tanulni fogunk. Ettő l kezdve, ha olyant teszü nk, ami nem gazdagı́tja
az é letü nket, akkor azt tekintjü k majd feladatunknak, hogy
pillanatró l pillanatra oly mó don é rté keljü k ö nmagunkat, ami ké t
vonatkozá sban is vá ltozá sra ö sztö nö z minket. Arra, hogy:
1. abba az irá nyba forduljunk, amerre menni szeretné nk; é s
2. szé gyen vagy bű ntudat helyett inká bb az ö nmagunk irá nt é rzett
tiszteletbő l é s együ tté rzé sbő l cselekedjü nk.
AZ EMK SZERINTI GYÁSZOLÁS
Nevelteté sü nknek é s szocializá ció nknak kö szö nhető en a

legtö bbü nk szá má ra való szı́nű leg má r tú l ké ső elmé nket arra
trenı́rozni, hogy tisztá n a pillanatnyi szü ksé gleteink é s az é rté keink
fü ggvé nyé ben gondolkodjunk. Ahogy azonban megtanultuk a
má sokkal folytatott beszé lgeté sekben hallott kritiká k lefordı́tá sá t,
ugyanú gy rá szoktathatjuk magunkat arra is, hogy é szrevegyü k az
ö nkritiká t tartalmazó , ö nmagunkhoz inté zett szavakat, s hogy ez
esetben azonnal a mö gö ttü k meghú zó dó szü ksé gletre irá nyı́tsuk a
igyelmü nket.
Ha pé ldá ul é szrevesszü k, hogy valamilyen tettü nk miatt
szemrehá nyá st teszü nk magunknak – pé ldá ul: „A fene egye meg! Má r
megint elrontottad!” –, akkor azonnal megá llhatunk, é s
megké rdezhetjü k magunktó l: „Milyen kielé gı́tetlen szü ksé gletemet
fejezem ki ezzel az erkö lcsi ı́té lettel?” Amikor ö sszekapcsoló dunk a
szü ksé glettel – é s meglehet, hogy a szü ksé gletek tö bb ré tegé t talá ljuk
–, akkor a testü nkben hatá rozott vá ltozá st veszü nk majd é szre.
Az EMK-ban a gyászolás azt jelenti, hogy összekapcsolódunk

azokkal az érzésekkel és kielégítetlen szükségletekkel,
amelyeket olyan múltbeli cselekedetünk váltott ki , amit ma már
bánunk.
202
Az ö nkritika „má r megint elrontottad” szavai miatt é rzett szé gyen,
bű ntudat vagy deprimá ltsá g helyett má s é rzé seket tapasztalunk, pl.
szomorú sá got, frusztrá ció t, csaló dottsá got, fé lelmet vagy bá natot.
Ezekkel az é rzé sekkel a termé szet cselekvé sre ö sztö nö z. Arra, hogy
igyekezzü nk a magunk szá má ra biztosı́tani azt, amire szü ksé gü nk
van, s amit é rté knek tekintü nk. Ezek az é rzé sek má r teljesen má s
hatá st gyakorolnak a lelkü nkre é s a testü nkre, mint az é rzelmi
eltá volodá st kivá ltó szé gyen, bű ntudat é s deprimá ltsá g.
Az EMK-ban a gyá szolá s azt jelenti, hogy teljesen
ö sszekapcsoló dunk azokkal a kielé gı́tetlen szü ksé gleteinkkel é s
é rzé seinkkel, amelyek akkor keletkeztek, amikor valamilyen
cselekedetü nkkel elé gedetlenek voltunk. Ez a megbá ná s
megtapasztalá sa, á m olyan megbá ná sé , ami segı́t ö nvá d é s ö nutá lat
né lkü l tanulni a tö rté ntekbő l. Meglá tjuk, hogy cselekedetü nk má s
irá nyba vitt minket, mint amerre szü ksé gleteink é s é rté keink vittek
volna, é s megnyitjuk magunkat azon é rzé sek szá má ra, amelyek ebbő l
a felismeré sbő l szá rmaznak. Amikor tudatossá gunkat a
szü ksé gletü nkre irá nyı́tjuk, akkor termé szetes mó don aktivá ló dik
kreativitá sunk, hogy megtalá ljuk az adott szü ksé glet kielé gı́té sé nek
mó djá t. Az ö nvá daskodá s erkö lcsi ı́té letei ezzel é pp ellenté tes
hatá sú ak: eltakarjá k elö lü nk az ilyen lehető sé geket, é s á llandó sı́tjá k
az ö nbü nteté s á llapotá t.
MEGBOCSÁTÁS ÖNMAGUNKNAK
Az EMK-ban önmagunknak történő megbocsátás azt jelenti,

hogy összekapcsolódunk azzal a szükséglettel, amit
megpróbáltunk kielégíteni akkor, amikor azt tettük, amit most
már bánunk.
A gyá sz folyamatá t az ö nmagunknak tö rté nő megbocsá tá ssal

folytatjuk. Figyelmü nket azon ré szü nk felé fordı́tjuk, amelyik a jelen
helyzetü nkhö z vezető cselekedetü nket vá lasztotta, s megké rdezzü k
magunktó l: „Amikor azt tettem, amit most má r bá nok, a tettemmel
203
vajon milyen szü ksé gletemet pró bá ltam kielé gı́teni?”
Meggyő ző dé sem, hogy minden cselekedetü nkkel a szü ksé gleteinket
akarjuk kielé gı́teni, é s az é rté keinket szeretné nk megvaló sı́tani. Ez
attó l fü ggetlenü l igaz, hogy adott cselekedetü nk kielé gı́ti-e a
szü ksé gletü nket vagy sem, s hogy tettü nknek utó lag ö rü lü nk, vagy
má r bá njuk azt.
Ha együ tté rzé ssel igyeljü k ö nmagunkat, akkor meg tudjuk hallani
a há tté rben megbú vó szü ksé gletü nket. Onmagunknak abban a
pillanatban bocsá tunk meg, amint lé trejö n ez az együ tté rző
kapcsolat. Ekkor ké pesek leszü nk é szrevenni, hogy a dö nté sü nkkel
való já ban haszná lni pró bá ltunk magunknak, é s a gyá szolá s sorá n
megtanuljuk, hogyan nem sikerü lt a szü ksé gletü nket kielé gı́teni.
Az ö nmagunkkal való együ tté rzé sné l fontos szempont, hogy
mindké t ré szü nket empatikusan tudjuk kezelni. Azt is, amelyik bá nja
a tö rté nteket, s azt is, amelyik az adott cselekedetet vé ghez vitte. A
gyá szolá s é s az ö nmagunknak tö rté nő megbocsá tá s folyamata
felszabadı́tó lag hat: a tanulá s é s a fejlő dé s irá nyá ba terel minket. Ha
minden pillanatban ké pesek vagyunk ö sszekapcsoló dni a
szü ksé gleteinkkel, akkor egyre kreatı́vabban tudunk azokkal
ö sszhangban cselekedni.
A PÖTTYÖS ÖLTÖNY LECKÉJE
A gyá szolá s é s az ö nmagunknak való megbocsá tá s folyamatá t egy

velem tö rté nt eseten szeretnem szemlé ltetni. Egy fontos
tanfolyamom elő tti napon vá sá roltam magamnak egy vilá gosszü rke,
nyá ri ö ltö nyt. A nagy lé tszá mú kurzusom vé gé n a ré sztvevő k
tolongtak kö rü lö ttem, autogramot, az elé rhető sé gemet é s egyé b
informá ció kat ké rtek. Siettem, mert hamarosan má shol kellett
megjelennem, ezé rt az elé m rakott papı́rokra sebtiben rá ı́rtam a
nevemet, illetve a ké rt informá ció kat, majd rohantam ki a terembő l.
Siettemben kupak né lkü l tettem a tollamat az ö ltö nyö m zsebé be. Az
é pü leten kı́vü l é rve elborzadva konstatá ltam, hogy a szé p, vilá gos
szü rke ö ltö nyö m immá r pö ttyö s! Hú sz percig kegyetlen voltam
magamhoz: „Hogy lehetté l ilyen igyelmetlen?! Mekkora ö kö r vagy!”
204
Tö nkretettem a vadonatú j ö ltö nyö met. Ha valamikor, há t most aztá n
igazá n szü ksé gem volt együ tté rzé sre é s megé rté sre. Mé gis ú gy
reagá ltam a helyzetre, amitő l hihetetlenü l pocsé kul é reztem
magamat.
Szerencsé re – mindö ssze 20 pere utá n – é szrevettem, hogy mit is
mű velek. Leá llı́tottam belső monoló gomat, é s elkezdtem keresni azt a
kielé gü letlen szü ksé gletemet, ami azzal fü ggö tt ö ssze, hogy a
tollamat kupak né lkü l tettem a zsebembe. Megké rdeztem magamtó l:
„Milyen szü ksé glet lapul amö gö tt, hogy » igyelmetlennek« é s
»ö kö rnek« titulá ltam magamat”?
Azonnal rá jö ttem, hogy az igé nyem az volt: bá rcsak jobban
gondoskodtam volna magamró l. Tö bb igyelmet szerettem volna
fordı́tani sajá t szü ksé gleteimre, mikö zben igyekeztem mindenki
má sé t kielé gı́teni. Amint megé rtettem ö nmagam ezen ré szé t, é s
ö sszekapcsoló dtam azzal az erő s vá gyammal, hogy jobban
tudatosı́tsam sajá t jó lé temet, é s tö bbet tö rő djek vele, az é rzé seim
megvá ltoztak. Amint a magam irá nt tá plá lt dü h, szé gyen é s bű ntudat
szertefoszlott, a testemben oldó dott a feszü ltsé g. Teljesen
meggyá szoltam a tö nkretett ö ltö nyö met é s a kupak né lkü li tollamat,
amint megnyitottam magamat egyré szt az ekkor feltö rő
szomorú sá gé rzé snek, má sré szt annak a vá gynak, hogy a jö vő ben
jobban gondoskodjak magamró l.
Kö vetkező lé pé ské nt a igyelmemet arra a szü ksé gletre
fordı́tottam, amit akkor pró bá ltam kielé gı́teni, amikor a kupak
né lkü li tollat a zsebembe tettem. Tudatosult bennem, hogy nagyon
sokra é rté keltem, hogy oda igyeljek az ott lé vő k szü ksé gleteire.
Akkor vagyunk együttérzőek önmagunkkal, ha képesek

vagyunk keblünkre ölelni énünk valamennyi részét, és
fölismerni az egyes részeink révén kifejezem juttatott
szükségleteket és értékeket.
Mikö zben gondoskodtam a tö bbiekrő l, nem hagytam idő t arra,

hogy magamró l is hasonló an gondoskodjak. Amint rá jö ttem, hogy
amiatt a szü ksé gletem miatt tettem el siettemben a tollat
gondolkodá s né lkü l, hogy gondoskodá ssal viszonyulhassak
205
má sokhoz, a vá daskodá s helyett azonnal megé reztem az
ö nmagammal való együ tté rzé s é des ı́zé t!
Ebben az együ tté rző lé gkö rben ké pes vagyok má r mindké t
szü ksé gletet szem elő tt tartani: igyelmesnek lenni má sok
szü ksé gleteire; é s ugyanakkor tudatá ban lenni a sajá tomé nak, s
jobban gondoskodni ö nmagamró l. Ha tudatá ban vagyok mindké t
szü ksé gletemnek, akkor jó val tö bb erő forrá ssal rendelkezem a
megoldá shoz, é s a hasonló helyzetekre má r tö bbfé le
viselkedé smó dot tudok talá lni, mintha ezt a tudatossá got az
ö nkritika tengeré ben elveszı́tené m.
„NE TÉGY OLYANT, AMI NEM SZÓRAKOZTAT”
Azt szeretnénk, ha tevékenységeinket az élet teljesebbé

tételének vágya irányítaná, s nem a félelem, a bűntudat, a
négyen vagy a kötelességtudat.
A gyá szolá s é s az ö nmagunknak való megbocsá tá s mellett a sokat

emlegetett „ö nmagunkkal való együ tté rzé s” má sik aspektusa a
minden tevé kenysé gü nk mö gö tt meghú zó dó energia. Amikor azt
taná csolom, hogy „Ne té gy olyant, ami nem szó rakoztat!”, egyesek
radiká lisnak, má r-má r ő rü ltnek tartanak. Meg vagyok azonban
győ ző dve arró l, hogy az ö nmagunkkal való együ tté rzé s lé nyeges
vonatkozá sa, hogy vá lasztá sainkat tisztá n az é let teljesebbé té telé nek
vá gya motivá lja, s ne a fé lelem, a bű ntudat, a szé gyen, az
engedelmessé g vagy a kö telessé gtudat. Ha tudjuk, hogy
tevé kenysé gü nk mö gö tt az é let teljesebbé té telé nek cé lja hú zó dik
meg, tehá t a minket ö sztö nző lé lekenergia kizá ró lag arra irá nyul,
hogy az é letet szebbé tegyü k magunk é s má sok szá má ra, akkor mé g a
kemé ny munká t is vala mennyire szó rakozá ské nt fogjuk
megtapasztalni. Ha azonban kö telessé gtudattó l, engedelmessé gtő l,
fé lelemtő l, bű ntudattó l vagy szé gyentő l hajtva vé gezzü k, akkor mé g
az amú gy ö rö mteli tevé kenysé g is elveszı́ti pozitı́v jellegé t, é s vele
szemben vé gü l ellená llá s alakul ki bennü nk!
206
A 2. fejezetben arró l volt szó , hogy é rdemes a vá lasztá s hiá nyá t
jelző kifejezé s helyett olyat haszná lni, ami a vá lasztá s lehető sé gé t
fogalmazza meg. Sok é vvel ezelő tt olyan tevé kenysé gbe kezdtem, ami
jelentő sen nö velte é letem ö rö mmennyisé gé t, mikö zben csö kkentette
a depresszió t, a bű ntudatot é s a szé gyent. Az ö nmagunkkal való
együ tté rzé sü nk fejleszté sé nek egyik lehetsé ges mó dszereké nt
ajá nlom ezt, mert segı́t az é letü nket ö rö mteli szó rakozá ské nt
megé lni, é s minden tevé kenysé gü nk mö gö tt tudatosan é szrevenni az
é let szebbé té telé t szolgá ló szü ksé gletet.
FORDÍTSUK ÁT A „KELL”-T „AZT VÁLASZTOM,

HOGY”-RA!
Első lé pé s

Mit teszel az é letedben, amit nem ö rö mteli tevé kenysé gnek é lsz
meg? Irj listá t mindazokró l a teendő idrő l, amikrő l azt mondod
magadnak, hogy „meg kell csiná lnom”. minden olyan tevé kenysé grő l,
amitő l irtó zol, de mé gis megteszed, mert ú gy gondolod, hogy nincs
má s vá lasztá si lehető sé ged!
Amikor elő szö r vé gigtekintettem a listá mon, má r a hossza lá ttá n
rá dö bbentem, idő m java ré szé ben mié rt is nem é lvezem az é letet.
Kiderü lt, hogy egy á tlagos napon rengeteg olyant teszek, amikrő l
trü kkö sen elhitettem magammal, hogy azokat „meg kell tenni”.
Listá m első té tele a „beszá moló kat ı́rok a pá ciensek pillanatnyi
á llapotá ró l” volt. Utá ltam ezt a feladatot, mé gis naponta legalá bb egy
ó rá t gyö trő dtem velü k. A má sodik té tel „a gyerekeket az iskolá ba
fuvarozom” volt.
Má sodik lé pé s

Miutá n elké szü lté l a listá ddal, ő szinté n valld be magadnak, hogy
ezeket a dolgokat azé rt teszed, mert ı́gy dö ntö tté l, s nem azé rt, mert
meg kell tenned. Ird minden pont elé : „azt vá lasztom, hogy…”!
Emlé kszem sajá t ellená llá somra e lé pé ssel szemben. A beszá moló k
ı́rá sa – mondtam magamnak – nem olyan dolog, amit é n
207
vá lasztottam! Ezt meg kell csiná lnom! Klinikai pszicholó gus vagyok,
ezé rt meg kell ı́rnom ezeket a beszá moló kat.
Harmadik lé pé s

Miutá n elismerted, hogy te vá lasztottad az adott tevé kenysé get,
kerü lj kapcsolatba vá lasztá sod való di szá ndé ká val! Oly mó don. Hogy
leı́rod é s befejezed a kö vetkező fé lmondatot: .Azé rt dö ntö ttem ú gy,
hogy … mert azt szeretné m, hogy…”.
Elő szö r csak tö prengtem, ugyan mié rt is ı́rom é n ezeket a

beszá moló kat. Né há ny hó nappal korá bban má r megá llapı́tottam,
hogy azok való já ban nem szolgá ljá k olyan mé rté kben a klienseimet,
hogy megé rné az ı́rogatá sukkal tö ltö tt idő rá fordı́tá st. Vé gü l
rá dö bbentem, hogy kizá ró lag azé rt dö ntö ttem a beszá moló k
megı́rá sa mellett, mert meg akartam kapni azt a jö vedelmet, amit az
ezzel já ró munka biztosı́tott a szá momra. Amint erre rá eszmé ltem,
tö bbé egyetlen beszá moló t sem ı́rtam. El sem tudom mondani,
mekkora ö rö met é rzek, ha arra gondolok, milyen sok beszá moló t
nem ı́rtam meg attó l a 35 é vvel ezelő tti pillanattó l kezdve!
Minden döntésednél tudatosítsd, hogy ez milyen igényt szolgál!
Amikor rá dö bbentem, hogy az első dleges motivá ció m a

pé nzszerzé s volt, azonnal tudtam: ké pes vagyok má s megoldá st is
talá lni, hogy anyagilag gondoskodjak magamró l, é s inká bb kuká zni
fogok az ennivaló é rt, mint hogy aká r mé g egy beszá moló t megı́rjak.
Az ö rö mtelen teendő k listá já nak má sodik pontjaké nt a gyerekek
iskolá ba fuvarozá sa szerepelt. Miutá n vé giggondoltam az ü gyet,
ö rö met é reztem azon elő nyö k lá ttá n, amelyek gyerekeimet abbó l
fakadó an é rik, hogy az adott iskolá ban tanulhatnak. Akadt ugyan
iskola kő hajı́tá snyira is, á m a gyerekeim iskolá já ban tanı́tó taná rok
szemlé lete sokkal jobban harmonizá lt az oktatá ssal kapcsolatban
kialakı́tott é rté krendszeremmel. Ezé rt tová bbra is naponta
fuvaroztam ő ket, de má r teljesen má s hozzá á llá ssal. Nem azt
mondogattam, hogy „O, a fene egye meg, má r megint furiká znom
kell!”, hanem tudatá ban voltam cé lomnak, tehá t annak, hogy
208
gyermekeim minő sé gi oktatá sban ré szesü ljenek. Né ha persze
ké tszer-há romszor is emlé keztetnem kellett magamat az ú ton, hogy
mi cé lt is szolgá l a tevé kenysé gem.
SZOKJUNK RÁ ANNAK MEGFIGYELÉSÉRE,

HOGY CSELEKEDETEINK MÖGÖTT MILYEN
ENERGIA TALÁLHATÓ!
Az „Azé rt dö ntö ttem ú gy, hogy mert azt szeretné m, hogy…”
fé lmondat teljessé té tele kapcsá n talá n – amint az velem is tö rté nt – a
meghozott dö nté sedet alá tá masztó é rté keket fedezel fel.
Meggyő ző dé sem, hogy ha tisztá zzuk magunkkal, hogy egy-egy
tevé kenysé gü nk milyen szü ksé gletü nket szolgá lja, akkor azt má r
já té knak é ljü k meg, mé g akkor is, ha az tö rté netesen kemé ny
munká val, nehé zsé ggel vagy aká r frusztrá ció val is já r.
A listá don szereplő né há ny té tellel kapcsolatban ugyanakkor
esetleg a kö vetkező motivá ció k valamelyiké t talá lod majd:
1. Pé nzé rt
Tá rsadalmunkban a kı́vü lrő l jö vő jutalmazá s leggyakoribb formá ja
a pé nz. Az első dlegesen kı́vü lrő l jö vő jutalom irá nti vagy vezé relte
dö nté seké rt nagy arat izetü nk: azok megfosztanak minket attó l az
é letö rö mtő l, ami olyan tevé kenysé gekbő l fakad, amiket csupá n
valamilyen emberi szü ksé glet kielé gı́té se é rdeké ben teszü nk. Az
EMK-ban haszná lt szü ksé glet de inı́ció é rtelmé ben a pé nz nem
„szü ksé gletü nk”, hanem csupá n azon szá mtalan lehető sé g egyike,
amellyel a szü ksé gletü nk kielé gı́thető .
2. Elismeré sé rt
A pé nzhez hasonló an, a má soktó l szá rmazó elismeré s is kı́vü lrő l
jö vő jutalmazá s. Kultú rá nk arra tanı́tott, hogy ki legyü nk é hezve a
jutalomra. Olyan iskolá kba já rtunk, ahol jutalmazá ssal motivá ltak
minket a tanulá sra: olyan csalá dokban nő ttü nk fel, ahol
megjutalmaztak minket, ha jó kis iú k é s jó kislá nyok voltunk, é s
209
megbü ntettek, ha gondozó ink ú gy ı́té lté k meg, hogy nem azok
vagyunk.
Ezé rt felnő ttké nt is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az é let
arró l szó l, hogy jutalomé rt tegyü nk dolgokat. Szinte fü ggő sé gben
é lü nk; elismerő mosolyra, vá llon veregeté sre, szó beli dicsé retre
vá gyunk, arra, hogy tö bbek kö zt „jó embernek,” „jó szü lő nek,” „jó
á llampolgá rnak,” „jó munkatá rsnak,” „jó bará tnak” mondjanak
minket. Megteszü nk dolgokat, hogy az emberek szeressenek, é s
elkerü ljü k azokat a tevé kenysé geket, amik hatá sá ra esetleg nem
kedvelné nek vagy megbü ntetné nek minket.
Tragikusnak talá lom, hogy kemé nyen dolgozunk azé rt, hogy
szeretetet vegyü nk, s hogy hitü nk szerint meg kell tagadni sajá t
magunkat, é s má soké rt kell cselekednü nk, ha azt akarjuk, hogy
szeressenek minket. Ha egyszerű en az é let teljesebbé té telé nek a
szellemé ben cselekszü nk, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a tö bbi
ember é rté kelni fog bennü nket. Az elismeré sü k szá munkra azonban
csupá n visszajelzé ské nt szolgá l majd, ami azt mutatja, hogy elé rtü k
cé lunkat. Ha ú gy dö ntü nk, hogy erő nket az é let teljesebbé té telé nek
szolgá latá ba á llı́tjuk, szolgá latá ba á llı́tjuk, é s ezt sikerrel tesszü k,
akkor ez az ö nmagunk ü nneplé sé nek olyan ő szinte ö rö mé t
eredmé nyezi majd, amit a má soktó l kapott helyeslé s ö rö me meg sem
kö zelı́t.
3. Elkerü lni a bü nteté st

Né há nyunk csak azé n izet jö vedelemadó t, hogy elkerü lje a
bü nteté st. Ennek kö vetkezté ben az adó bevallá s é vente ismé tlő dő
rituá lé já hoz bizonyos mé rté kű harag tá rsul. Emlé kszem,
gyerekkoromban az apá m é s a nagyapá m mennyire má ské nt
viszonyult az adó izeté shez. Oroszorszá gbó l telepü ltek á t az Egyesü lt
Allamokba, é s ö rö mmel tá mogattá k azt a kormá nyt, amelyikrő l azt
tartottá k, hogy ú gy megvé di a polgá rait, ahogyan a cá r az ö vé it nem.
Oszinte ö rö met é reztek, amikor elkü ldté k csekkjü ket az amerikai
kormá nynak, mert lelki szemeikkel azt a sok embert lá ttá k, akik
jó lé té t az ő be izetett adó dollá rjaik teszik lehető vé .
210
Tudd, hogy mit teszel a pénz vagy az elismerés iránti vágyból,
illetve félelem, szégyen vagy bűntudat hatására! Tudd, hogy
milyen árat izetsz ezekért a tetteidért!
4. Elkerü lni a szé gyent

Akadhatnak olyan tevé kenysé gek, amiket csupá n azé rt teszü nk
meg, hogy elkerü ljü k a szé gyen é rzeté t. Tudjuk, hogy ha nem tesszü k
meg ő ket, akkor szenvedni fogunk a szigorú ö nkritiká nktó l, hallva
sajá t hangunkat, miszerint valami baj van velü nk, vagy hü lyé k
vagyunk. Ha valamilyen tevé kenysé gü nket kizá ró lag a szé gyen
elkerü lé se motivá lja, akkor azt idő vel á ltalá ban utá lni fogjuk.
5. Elkerü lni a bű ntudatot

Olykor ı́gy gondolkodunk: „Ha ezt nem teszem meg, Csaló dnak
bennem.” Fé lü nk, hogy aztá n majd szé gyellni fogjuk magunkat, mert
nem feleltü nk meg má s emberek velü nk szembeni elvá rá sainak.
Teljesen má s, ha azé rt teszü nk meg valamit, hogy valaki elvá rá sainak
megfeleljü nk, é s ı́gy elkerü ljü k a bű ntudatot, vagy pedig azé rt, mert
vilá gosan tudatá ban vagyunk azon vá gyunknak, hogy szeretné nk
hozzá já rulni má sok boldogsá gá hoz. Az első esetben egy szenvedé ssel
teli vilá gban é lü nk, a má sodikban egy já té kkal teliben.
6. Kö telessé gbő l

Amikor olyan nyelvezetet haszná lunk, ami tagadja a vá lasztá s
lehető sé gé t – ké ne, kell, illene, muszá j, nem tehetem meg, az a
dolgom stb. –, akkor viselkedé sü nk a bű ntudat, a kö telessé gtudat
vagy az engedelmessé g homá lyos é rzé sé bő l fakad. Szerintem ez a
szociá lisan legveszé lyesebb é s a szemé ly szá má ra
legszerencsé tlenebb cselekvé si forma, mert ilyenkor nincs
kapcsolatunk sajá t szü ksé gleteinkkel.
Valamennyi viselkedésmód legveszélyesebbje, ha azért teszünk

valamit, mert „azt elvárják tőlünk”.
A 2. fejezetben lá thattuk, miké nt tette lehető vé az „Amtssprache”

Adolf Eichman é s kollé gá i szá má ra, hogy emberek tı́zezreit kü ldjé k
211
halá lba ané lkü l, hogy ez é rzelmileg megé rintette volna ő ket, vagy
hogy cselekedetü ké rt szemé lyes felelő ssé get é reztek volna. Amikor
olyan nyelvet beszé lü nk, ami tagadja a vá lasztá s lehető sé gé t, akkor a
bennü nk lü ktető elevensé get olyan lé lektelen, gé pies
gondolkodá smó dra cseré ljü k le, ami elvá laszt minket való di
ö nmagunktó l.
Miutá n á tvizsgá ltad listá d té teleit, talá n ú gy dö ntesz, hogy nem
csiná lsz tová bb valamit, hasonló szellemben, ahogy é n abbahagytam
a beszá moló k ı́rogatá sá t. Bá rmennyire is radiká lisnak hangzik,
való ban lehetsé ges kizá ró lag já té kbó l cselekedni. Vé lemé nyem
szerint olyan mé rté kben vagyunk együ tté rző ek ö nmagunkkal,
amilyen mé rté kben bele tudunk merü lni – pillanatró l pillanatra, é s
kizá ró lag az é let gazdagı́tá sa irá nti vá gyunktó l hajtva – az é let
gazdagabbá té telé nek já té ká ba.
212
ÖSSZEFOGLALÁS
Az EMK talá n legfontosabb alkalmazá si terü lete az, ahogy
ö nmagunkkal bá nunk. Ha hibá zunk, haszná lhatjuk az EMK szerinti
gyá szolá s é s az ö nmagunknak való megbocsá tá s folyamatá t, hogy
meglá thassuk, milyen irá nyban fejlő dhetü nk; ahelyett, hogy
moralizá ló ö nkritiká nkba gabalyodná nk. Ha cselekedeteinket a
kielé gı́tetlen szü ksé gleteink alapjá n é rté keljü k, akkor a vá ltozá s felé
nem a szé gyen, a bű ntudat, a dü h vagy a depresszió lö k minket,
hanem az az ő szinte vá gy, hogy hozzá akarunk já rulni ö nmagunk é s
má sok jó lé té hez.
Az ö nmagunkkal való együ tté rzé st gyakoroljuk akkor is, amikor a
mindennapi é letü nkben csak olyan cselekedeteket hajtunk vé gre,
amelyek ö sszhangban á llnak szü ksé gleteinkkel é s é rté keinkkel, s
nem kö telessé gtudatbó l, elismeré sé rt, illetve a bű ntudat, a szé gyen
é s a bü nteté s elkerü lé se cé ljá bó l cselekszü nk. Ha á ttekintjü k azokat a
jelenleg mé g rendszeresen vé gzett, ö rö mtelen tevé kenysé geinket,
amelyekre kö telezzü k magunkat, é s szó tá runkban kicseré ljü k a „meg
kell tennem”-eket „azt vá lasztom. hogy…”-okra, akkor é letü nkben
sokkal tö bb ö rö met é s integritá st tapasztalunk majd.
213
UTÓSZÓ
Egyszer megké rdeztem Julius bá csiká mat, mi a titka az ö
rendkı́vü li együ tt é rző ké pessé gé nek. A ké rdé st megtisztelteté snek
vette, é s eltű nő dö tt egy darabig, mielő tt nekifogott volna a vá lasznak:
„Sok jó taná rral á ldott meg az é let.” Amikor rá ké rdeztem, hogy kik
voltak ő k, ı́gy emlé kezett vissza: „A nagymamá d volt é letem legjobb
taná ra. Te má r betegen ismerted meg, ı́gy nem tudhatod, milyen volt
ő igazá n. Pé ldá ul emlı́tette-e neked, hogy a gazdasá gi vá lsá g idejé n 3
é vre magá hoz vett egy szabó t, s annak a felesé gé t é s ké t gyermeké t,
amikor az elvesztene a há zá t é s az ü zleté t?” Jó l emlé kszem a
tö rté netre. Mé ly benyomá st tett rá m az eset, melyet anyá mtó l tudtam
meg, mert el sem tudtam ké pzelni, miké nt tudott nagyanyá m a
szeré ny mé retű há zukban, ahol 9 gyermeké t nevelte, mé g a szabó
csalá djá nak is helyet szorı́tani.
Julius bá csiká m mé g fö lidé zett né há ny anekdotá t nagyanyá m
jó indulatá ró l, amelyek gyerekkorombó l má r ismerő sek voltak. Aztá n
megké rdezte: – Anyá d biztos mesé lte Jé zus eseté t.
– Kiét?
– Jézusét.
– Nem, sosem beszélt Jézusról.
Jé zus tö rté nete volt az utolsó , amelyet halá la elő tt bá csiká m
megosztott velem. Igaz tö rté net volt ez egy fé r iró l, aki nagyanyá m
há zá nak há tsó bejá ratá n kopogott be ennivaló é rt. Ez nem szá mı́tott
szokatlan esetnek. Habá r nagyanyá m nagyon szegé ny volt, az egé sz
kö rnyé k jó l tudta, hogy bá rkit ellá t tá plá lé kkal, aki feltű nik az
ajtajá ná l. A szó ban forgó fé r i szaká llas volt, ragacsos, hosszú , fekete
hajjal, rongyos ruhá ban é s egy á gakbó l ö sszefont keresztet viselt a
nyaká ban. Nagyanyá m behı́vta a konyhá já ba, s é tellel kı́ná lta, Amı́g a
fé r i evett, megké rdezte tő le a nevé t.
– A nevem: Jézus – válaszolta ő.
214
– Van vezetékneved is? – kérdezte a nagymamim.
– Én Jézus, az Úr vagyok. (Nagyanyám csak törte az angolt. Isidor,
egy másik nagybátyám mesélte később, hogy amikor belépett a
konyhába, és meglátta a fér it, nagyanyám úgy mutatta be neki: „Ő
mister Azúr.”)
Ezutá n nagyanyá m megké rdezte a fé r itő l, hogy hol lakik.
– Nincs otthonom.
– Akkor hol fogod ma este a fejed lehajtani ? Hideg van!
– Nem tudom.
– Akarsz itt maradni? – kérdezte a nagyanyám.
Hé t é vig maradt a há zban.

Nagyanyá mnak veleszü letett ké pessé ge volt az erő szakmentes
kommuniká ció . Nem az jutott az eszé be, hogy „mi” ez az ember. Az
esetben bizonyá ra ö rü ltnek tartotta volna, é s igyekezett volna
megszabadulni tő le. Nem, ő mindig azon gondolkodott, hogy mit é rez
az adott ember, é s mire van szü ksé ge. Ha é hes, adj neki enni! Ha
nincs tető a feje fö lö tt, biztosı́ts szá má ra szá llá st!
Nagyanyá m imá dott tá ncolni, é s anyá m sokszor idé zte a mondá sá t:
„Sose acsarogj, ha tá ncra is perdü lhetsz!” A nagyanyá mró l szó ló dallal
fejezem be ezt az együ tté rzé srő l szó ló kö nyvet, ami ró la szó l, egy
olyan emberrő l, aki beszé lte é s meg is é lte az EMK lé nyegé t.
Egy Jézus nevű fér i kopogtatott

nagyanyám ajtaján egy nap.
Némi élelmet kért,
ám annál többet kapott.
Jézus Krisztus, az Úr vagyok – jelentette ki.
Tanúbizonyságért nagyanyám mégse rohant Rómába.
Hét éven át velünk maradt,
mint sok más hajléktalan.
Nagyanyám a maga sajátos, zsidó módján
mutatta be nekem Jézus tanítását.
Az ő természetes módján
„Tápláld az éhezőket, gyógyítsd a betegeket,
csak azután pihenj!
215
Sose ácsorogj, ha táncra is perdülhetsz!
Legyen az otthonod meghitt fészek!„
Nagyanyám a maga sajátos, zsidó módján
Az ő természetes módján
216
AZ ERŐSZAKMENTES
KOMMUNIKÁCIÓ MODELLJE
Őszintén elmondom, hogy Empátiával igyelem, hogy te

érzem magam, szemrehányás hogy vagy, anélkül, hogy
és kritika nélkül. szavaidat szemrehányásnak
vagy kritikának tekinteném.
1. Azokat a konkré t 1. Azokat a konkré t
cselekedeteket/tö rté né seket, cselekedeteket/tö rté né seket,
amelyeket meg igyelek (lá tok, amelyeket meg igyelsz (lá tsz,
hallok, emlé kezetemben rö gzı́tek hallasz, emlé kezetedben
vagy elké pzelek), amelyek rö gzı́tesz vagy elké pzelsz),
hozzá já rulnak (vagy é ppen nem amelyek hozzá já rulnak (vagy
já rulnak hozzá ) a jó lé temhez: é ppen nem já rulnak hozzá ) a
jó lé tedhez:
„Amikor az! (látom, hallom)…” „Amikor azt (látod, hallod)…”
2. Hogy érzem magam e 2. Hogy érzed magad e
cselekedetek/tö rté né sek cselekedetek/tö rté né sek
kapcsá n: kapcsá n:
„…érzem magam” „azt érzed-e,…”
3. Az é rzé semet megteremtő 3. Az é rzé sedet megteremtő
szükségletek, é rté kek, szükségletek, é rté kek,
kı́vá nsá gok, elvá rá sok vagy kı́vá nsá gok, elvá rá sok vagy
gondolatok formá já ban gondolatok formá já ban
megjelenő é letenergiá t: megjelenő é letenergiá t:
„mert szükségem lenne ”-rá” „mert szükséged lenne…”
Világosan és követelés nélkül Empátiával és követelés nélkül
kérem azt, ami gazdagítaná az fogadom azt, ami gazdagítaná
életemet. az életedet.
217
4. A konkré t cselekedeteket, 4. A konkré t cselekedeteket,
amelyek megté telé nek ö rü lné k: amelyek megté telé nek ö rü lné l:
„és azt kérem tőled, hogy…” „és szerelnéd-e, ha én…?”
218
GYAKORLATOK
A kö vetkező feladatok azok szá má ra ké szü ltek, akik gyakorolni
szeretné k az EMK né gy alkotó ré szé t:
1. gyakorlat: Meg igyelé s vagy é rté kelé s?

2. gyakorlat: Az é rzé sek kifejezé se
3. gyakorlat: A szü ksé gletek felismeré se
4. gyakorlat: A ké ré sek kifejezé se
219
1. GYAKORLAT
Meg igyelés vagy értékelés?
A meg igyelé s é s é rté kelé s megkü lö nbö zteté sé ben való já rtassá god
meghatá rozá sá hoz vé gezd el a kö vetkező feladatot! Kariká zd be
azoknak a mondatoknak a sorszá má t, amelyek szerinted olyan tiszta
meg igyelé st tartalmaznak, amelyekbe nem keveredett é rté kelé s!
1. Já nos dü hö s volt rá m tegnap, pedig semmi oka nem volt rá .
2. Tegnap este Anikó té vé né zé s kö zben rá gta a kö rmé t.
3. A megbeszé lé s sorá n Sanyi nem ké rte ki a vé lemé nyemet.
4. Apá m jó ember.
5. Juli tú l sokat dolgozik.
6. Henrik agresszı́v.
7. Anna e hé t minden napjá n a sor elejé n volt.
8. A iam gyakran nem mos fogat.
9. Luká cs azt mondta, nem á ll jó l nekem a sá rga szı́n.
10. Nagyné né m a beszé lgeté seinkkor panaszkodik.
Ime a vá laszaim az I. gyakorlattal kapcsolatban:
1. Ha ezt a szá mot bekariká ztad, akkor nem vagyunk egy

vé lemé nyen. A „semmi oka nem volt rá ” gondolatot é rté kelé snek
tartom. Tová bbá azt a felté telezé st is, hogy Já nos dü hö s volt. Lehet
megbá ntott, fé lhet, szomorú lehet stb. Erté kelé s né lkü li meg igyelé s
lenne pl. a kö vetkező mondat: „Já nos azt mondta, hogy dü hö s.” vagy
„Já nos az asztalt verte.”
2. Ha bekariká ztad ezt a szá mot, akkor egyeté rtü nk abban, hogy
olyan meg igyelé srő l van szó , amelybe nem keveredett é rté kelé s.
220
4. Ha ezt a szá mot megjelö lted, akkor nem vagyunk egy
vé lemé nyen. A „jó ember” kifejezé st é n é rté kelé snek tartom.
Erté kelé s né lkü li meg igyelé s pl. a kö vetkező lenne: „Az elmú lt 25
é vben apá m a jö vedelmé nek az egytizedé t jó té kony cé lokra
fordı́totta.”
5. Ha ezt a szá mot bekariká ztad, akkor nem vagyunk egy

vé lemé nyen. A „tú l sok” szá momra é rté kelé st jelent. Erté kelé s né lkü li
meg igyelé s lenne pl. az, hogy: „Ezen a hé ten Juli tö bb, mint 60 ó rá t
tö ltö tt az irodá já ban.”
6. Ha megjelö ltet! ezt a szá mot, akkor nem vagyunk egy

vé lemé nyen. Az „agresszı́v” kifejezé st é rté kelé snek tartom. Erté kelé s
né lkü li meg igyelé s lenne pl. a kö vetkező : „Henrik megü tö tte a
nő vé ré t, amikor az egy má sik té vé állomá sra kapcsolt á t.”
8. Ha ezt a szá mot kariká ztad be, akkor nem vagyunk egy
vé lemé nyen. A „gyakran” szó t nem tartom é rté kelé s né lkü li
meg igyelé snek. Helyette azt lehetne mondani. hogy: „A iam a hé ten
ké tszer hagyta ki a fogmosá st lefekvé s elő tt.”
10. Ha bekariká ztad ezt a szá mot, akkor nem egyezik a

vé lemé nyü nk. A „panaszkodik” szó t é rté kelé snek tartom. Az
é rté kelé s né lkü li meg igyelé s pl, ı́gy szó lna: „Nagyné né m há romszor
hı́vott fel ezen a hé ten, é s minden alkalommal olyan emberekrő l
beszé lt, akik nem ú gy bá ntak vele, ahogy ő azt szerette volna.”
221
2. GYAKORLAT
Az érzések kifejezése
Ha kı́vá ncsi vagy, hogy egyezik-e a vé lemé nyü nk az é rzé sek
kifejezé sé ben, akkor kariká zd be azoknak a mondatoknak a
sorszá má t, amelyek szerinted é rzé seket fejeznek ki!
1. Ugy é rzem, nem szeretsz.

2. Szomorú vagyok, hogy elmé sz.
3. Megijedek, amikor ezt mondod.
4. Ha nem ü dvö zö lsz, akkor ú gy é rzem, hogy nem tö rő dsz velem.
5. Orü lö k, hogy el tudsz jö nni!
6. Gusztustalan vagy!
7. Legszı́vesebben jó l megverné lek!
8. Ugy é rzem, fé lreé rtenek.
9. Jó é rzé ssel tö lt el, amit é rtem tetté l.
10. Erté ktelen vagyok.
Ime a vá laszaim a 2. gyakorlattal kapcsolatban:
1. Ha bekariká ztad ezt a szá mot. akkor nem vagyunk egy

vé lemé nyen. A „nem szeretsz” kifejezé st nem tartom é rzé snek.
Szá momra ez a beszé lő egy gondolatá t fejezi ki a má sik é rzé seirő l, é s
nem az é rzé sé t. Ha az „é n ú gy é rzem” kifejezé st az „é n”, „te”, „ő ”, „ő k”,
„nekem”, „neked” stb., „az”, „mint” vagy „mintha” szó kö veti, az
szá momra á ltalá ban nem é rzé st fejez ki. Erzé st fejezhet ki pé ldá ul a
„szomorú vagyok” vagy az „aggó dom”.
2. Ha ezt a szá mot kariká ztad be, akkor egyeté rtü nk abban, hogy ez
a mondat é rzé st fejez ki.
222
vé lemé nyen. A „nem tö rő dsz velem” kifejezé s szerintem nem é rzé s.
Nekem ez inká bb azt fejezi ki, hogy mit gondol a beszé lő arró l, amit a
má sik ember tesz vele. Az é rzé sé t pl. ı́gy lehetne kifejezni: „Ha nem
ü dvö zö lsz, amikor belé psz a szobá ba, akkor magá nyosnak é rzem
magam.”
vé lemé nyen. A „gusztustalan” kifejezé s szerintem nem é rzé s. Nekem
azt fejezi ki, amit a beszé lő gondol a má sik emberrő l é s nem az
é rzé sé t. Az utó bbit pl. ı́gy lehetne kifejezni: „Fel vagyok há borodva!”
vé lemé nyen. A „Legszı́vesebben jó l megverné lek!” mondat szerintem
nem é rzé s. Szá momra ez inká bb a beszé lő elké pzelé sé t fejezi ki é s
nem az é rzé sé t. Az utó bbit pl. ı́gy lehetne kifejezni: „Haragszom.”
vé lemé nyen. A „fé lreé rtenek” kifejezé s szerintem nem é rzé s. Nekem
azt fejezi ki, amit a beszé lő gondol a má sik emberrő l. Az é rzé sé t
ebben az esetben pl. ı́gy lehetne kifejezni: „csaló dott vagyok” vagy
„lehangolt vagyok”.
a mondat é rzé st fejez ki. bar a „jó ” szó nem sokat mond az
é rzé seinkrő l. Má s szó val tö bbet á rulhatok el magamró l, pl. ha azt
mondom, hogy „felszabadult”, „há lá s” vagy „lelkes” vagyok.
vé lemé nyen. Az „é rté ktelen” kifejezé s nem é rzé s. Szerintem a beszé lő
ö nmagá val kapcsolatos gondolatá t fejezi ki é s nem az é rzé sé t. Az
utó bbit pl. ı́gy lehetne kifejezni: „ké telkedem a ké pessé geimben”,
vagy „lehangoltnak é rzem magam”.
223
3. GYAKORLAT
A szükségletek elismerése
A szü ksé gletek azonosı́tá sá nak gyakorlá sá ra kariká zd be azoknak
a mondatoknak a sorszá má t, amelyekben a beszé lő vá llalja a
felelő ssé get az é rzé seié rt!
1. Felidegesı́tetté l azzal, hogy vá llalati dokumentumokat hagytá l a

tá rgyaló terem padló já n.
2. Dü hö s vagyok, amikor ezt mondod, mert tiszteletre vá gyom, é s a
szavaidat sé rté snek veszem.
3. Idegesı́t, ha ké sel.
4. Szomorú vagyok, hogy nem vacsorá zol velem, mert azt
remé ltem, együ tt tö ltjü k az esté t.
5. Csaló dott vagyok, mert nem ké szı́tetted el, pedig megı́gé rted.
6. Lehangolt vagyok, mert azt remé ltem, hogy jobban fogok haladni
a munká mmal.
7. Az emberek csipkelő dé se né ha nagyon bá nt.
8. Orü lö k, hogy megkaptad azt a dı́jat
9. Megijedek, ha felemeled a hangodat.
10. Orü lö k, hogy felajá nlottad, hogy hazaviszel, mert elő bb
akartam hazaé rni, mint a gyerekeim.
1. Ha ezt a szá mot kariká ztad be. akkor nem vagyunk egy
vé lemé nyen. Nekem ez a mondat azt fejezi ki, hogy a beszé lő
é rzé seié rt kizá ró lag a má sik fé l viselkedé se a felelő s. Nem tá rja fel a
beszé lő azon szü ksé gleteit vagy gondolatait, amelyek hozzá já rultak
az é rzé seihez. Inká bb pl. ezt mondhatta volna: „Idegesı́t, ha a
tá rgyaló terem padló já n hagysz vá llalati dokumentumokat, mert
biztonsá gosan é s mindenki szá má ra hozzá fé rhető mó don akarom
tá rolni ő ket.”
224
2. Ha ezt a szá mot kariká ztad be, akkor egyeté rtü nk abban, hogy a
beszé lő felelő ssé get vá llal az é rzelmeié rt.
3. Ha ezt a szá mot kariká ztad be, akkor elté r a vé lemé nyü nk. Az
é rzé sei mö gö tt meghú zó dó szü ksé gletek vagy gondolatok
kifejezé sé re a beszé lő pl. ezt mondhatta volna: „Idegesı́t, hogy ké ső n
é rkezté l, mert azt remé ltem, hogy jegyet kapunk az első sorok
valamelyiké be.”
kifejezé sé re a beszé lő pl. ezt mondhatta volna: „Nem ké szı́tetted el,
pedig megı́gé rted, é s é n csaló dott vagyok, mert szeretné k bı́zni
benned.”
kifejezé sé re a beszé lő pl. ezt mondhatta volna: „Idő nké nt bá nt,
amikor csipkelő dnek velem, mert azt szeretné m, hogy é rté keljenek,
nem pedig azt, hogy kritizá ljanak.”
kifejezé sé re a beszé lő pl. ezt mondhatta volna: „Amikor megkaptad
azt a dı́jat, ö rü ltem, hogy elismerik a munká dat, amelyet a projektbe
fektetté l.”
kifejezé sé re a beszé lő pl. ezt mondhatta volna: „Megijedek, ha
225
felemeled a hangodat, mert azt ké pzelem, hogy valakinek baja eshet,
é s biztos szeretné k lenni abban, hogy itt mindenki biztonsá gban van.”
10. Ha ezt a szá mot kariká ztad be, akkor egyeté rtü nk abban, hogy
a beszé lő felelő ssé get vá llal az é rzelmeié rt.
226
4. GYAKORLAT
A kérések kifejezése
Annak megá llapı́tá sá ra, hogy egy vé lemé nyen vagyunk-e a ké ré sek
egyé rtelmű kifejezé sé ben, kariká zd be azoknak a mondatoknak a
szá má t, amelyekben a beszé lő szerinted egyé rtelmű en szó lı́t fel egy
bizonyos cselekedetre!
1. Erts má r meg!

2. Ké rlek, mondj egy olyan dolgot, amelyet tettem, é s é rté kelsz!
3. Szeretné m, ha tö bb ö nbizalmad lenne.
4. Hagyd abba az ivá st!
5. Engedd, hogy ö nmagam legyek!
6. Szeretné m, ha ő szinte lenné l velem a tegnapi megbeszé lé ssel
kapcsolatban.
7. Szeretné m, ha a megengedett sebessé gné l nem vezetné l
gyorsabban.
8. Szeretné lek jobban megismerni.
9. Szeretné m. ha tiszteletben tartaná d a magá né letemet.
10. Szeretné m, ha gyakrabban ké szı́tené l vacsorá t.
vé lemé nyen. Szá momra az „é rts meg” szavak nem egy adott
tevé kenysé gre vonatkozó , konkré t ké ré st fejeznek ki. A beszé lő pl. ezt
mondhatta volna: „Ismé teld meg, amit hallottá l tő lem!”
a mondat egyé rtelmű en fejezi ki azt, amit a beszé lő ké r.
vé lemé nyen. Szá momra a „tö bb ö nbizalmad” szavak nem egy adott
227
mondhatta volna: „Szeretné m, ha elvé gezné l egy ö nismereti
tanfolyamot, ami nö velné az ö nbizalmadat.”
vé lemé nyen. Szá momra a „hagyd abba az ivá st” szavak nem egy adott
mondhatta volna: „Azt szeretné m, ha elmondaná d, milyen
szü ksé gleteidet elé gı́ti ki az ivá s, é s akkor megpró bá lná nk má s
megoldá st talá lni.”
vé lemé nyen. Szá momra az „engedd, hogy ö nmagam legyek” szavak
nem egy adott tevé kenysé gre vonatkozó , konkré t ké ré st fejeznek ki.
A beszé lő pl. ezt mondhatta volna: „Szeretné m, ha azt mondaná d,
hogy nem fogod megszakı́tani a kapcsolatunkat – mé g akkor sem, ha
olyat teszek, ami nem tetszik neked.”
vé lemé nyen. Nekem az „ő szinte lenné l” szavak nem egy adott
mondhatta volna: „Szeretné m. ha elmondaná d. mit é rzel azzal
kapcsolatban, amit tettem. é s mit tegyek má ské pp.”
a mondat egyé rtelmű en fejezi ki azt, amit a beszé lő ké r.
vé lemé nyen. Szá momra ez a mondat nem egy adott tevé kenysé gre
vonatkozó , konkré t ké ré st fejez ki. A beszé lő pl. ezt mondhatta volna:
„Volna kedved hetente egyszer együ tt ebé delni velem?”
vé lemé nyen. Szá momra a „tiszteletben tartaná d" szavak nem egy
adott tevé kenysé gre vonatkozó , konkré t ké ré st fejeznek ki. A beszé lő
pl. ezt mondhatta volna: „Szeretné m, ha megegyezné nk abban, hogy
kopogtatá s né lkü l nem lé psz be az ajtó mon.”
228
vé lemé nyen. Szá momra a „gyakrabban” szó nem egy adott
tevé kenysé gre vonatkozó , konkré t ké ré st fejez ki. A beszé lő pl. ezt
mondhatta volna: „Szeretné m. ha minden hé tfő este ké szı́tené l
vacsorá t.”
229
IRODALOM
Alinsky, Saul D, Rules for Radicals: A Practical Primer far Realistic
Radicals. New York: Random House, 1971.
Becker, Ernest. The Birth and Death of Meaning. New York: Free
Press, 1971.
Becker, Ernest. The Revolution in Psychiatry: The New
Understanding Of Man. New York: Free Press. 1964.
Benedict, Ruth. „Synergy-Patterns of the Good Culture.” Psychology
Today. June 1970.
Boserup, Anders and Mack, Andrew. War Without Weapons Non-
Violence in National Defense. New York: Schoken, 1975.
Bowles, Samuel and Gintis, Herbert. Shooling in Capitalist America:
Educational Reform andd the Contradictions of Economic life. New
York: Basic Books. 1976.
Buber. Martin. I and Thou. New York: Scribner, 1953.
Craig, James and Marguerite, Synergie Power. Berkeley. CA:
Proactive Press, 1974.
Dass, Ram. The Only Dance There Is. Harper & Row. 1974.
Dass, Ram and Bush, Mirabai. Compassion in Action: Setting Out on
the Path of Service. New York: Knopf, 1985.
Domhoff, William G. The Higher Circles: The Governing Glass in
America. New York: Vintage Books, 1971.
Ellis, Albert. A Guide to Rational Living. Wilshire Book Co., 1961.
Freire, Paulo. Pedagogy of the Oppressed. Herder and Herder, 1971.
Fromm, Erich. Escape from Freedom. Holt, Rinehart & Winston,
1941.
Fromm. Erich. The Art of Loving. Harper a Row. 1956.
Gendlin, Eugene: Focusing. Living Skills Media Center. Portland, OR.
1978.
Glenn, Michael and Kunnes, Richard. Repression or Revolution.
Harper and Row. I973.
230
Greenburg, Dan and Jacobs, Marcia. How to Make Yourself
Miserable. New York, Vintage Books, 1987.
Harvey, O. J. Conceptual Systems and Personality Organization.
Harper & Row. 1961.
Holt, Hohn. How Children Fail. New York: Pitman, 1964.
Humphreys. Christmas. The Way of Action. Penguin Books, 1960.
Irwin, Robert. Nonviolent Social Defense. Harper & Row, 1972.
Katz, Michael. Caste, Bureaucracy and The Schools.
Katz, Michael. School Reform: Past and Present. Boston, Little,
Brown & Co., 1971.
Kaufmann, Walter. Without Guilt and Justice. New York P.H. Wyden,
1973.
Kun, Sam. To a Dancing God. New York: Harper and Row. 1970.
Keen. Sem. Hymns To An Unknown God: Awakening The Spirit in
Everyday Life. New York: Bantam Books. 1994.
Kelly. George A. The Psychology of Personal Constructs. Volumers. 1
& 2. New York: Norton, 1955.
Kom ield, Jack. A Patth with Heart: A Guide Through the Perils and
Promises of Spiritual Life. New York: Bantam Books. 1993.
Kozol, Jonathan. The Night is Dark and I Am Far from Home.
Boston: Houghton-Mif lin Co., 1975.
Kurtz, Ernest. and Ketcham, Katherine. The Spirituality of
Imperfection: Modem Wisdom from Classic Stories. New York: Bantam
Books. 1992.
Lyons, Gracie. Constructive Criticism. Oakland, CA: IRT Press, 1977.
Mager, Robert. Preparing Instructional Objectives. Fearon Pub.,
1962.
Maslow Abraham. Eupsyhian Management. Dorsey Press. 1965.
Maslow Abraham. Toward a Psychology of Beiing. Princeton, NJ:
Van Nostrand, 1962.
McLaughlin, Corinne and Davidson, Gordon. Spiritual Politics:
Changing the World from the Inside Out. New York: Ballantine Books.
1994.
Milgram, Stanley. Obedience to Authority. New York: Harper and
Row, I974.
231
Postman, Neil and Weingartner, Charles. Teaching as a Subversive
Activity. Delacorte. 1969.
Postrnan, Neil and Weingarlner, Charlcs. The Soft Revolution: A
Studem Handbook for Turning Schools Around. New York: Delta. 1971.
Powell, John. The Secret of Stayig in Love. Niles, IL: Argus. 1974.
Powell, John. Why Am I Afraid to Tell You Who I Am? Niles, IL:
Argus. 1976.
Putney, Snell. The Conquest of Society. Belmont, CA: Wadsworth,
1972.
Robben, John. Coming to My Senses. New York: Thomas Crowell.
1973.
Rogers, Carl. Freedome to Learn. Charles E. Merrill. 1969.
Rogers, Carl. On Personal Power. New York: Delacorte, 1977.
Rogers, Carl. „Some Elements of Effective Interpersonal
Communication.” Mimeographed paper from speech given at
California Institute of Technology, Pasadena, CA, Nov. 9, 1964.
Rosenberg, Marshall. Mutual Education: Toward Autonomy and
Interdependence. Seattle: Special Child Publications, 1972.
Ryan. William. Blaming the Victim. New York: Vintage Books, 1971.
Scheff. Thomas. Labeling Madness. Englewood Cliffs, NJ: Prentice-
Hall, 1975.
Schmookler, Andrew Bard. Out of Weakness: Healing the Wounds
that Dríve Us to War. New York: Bantam Books, 1988.
Sharp, Gene. Social Power and Political Freedom. Boston: Porter
Sargent, 1980.
Steiner, Claude. Scripts People Live. Grove Pess, 1974.
Szasz, Thomas. Ideology and Insanily. New York: Doubleday. 1970.
Tagore, Rabindranath. Sadhana: The Realization of Life. Tucson:
Omen Press, 1972.
232
AZ EMK-KÖZPONT KÜLDETÉSE
Az EMK-kö zpont kü ldeté se: vilá gmé retű oktatá si program
elké szı́té se azoknak a ké szsé geknek az elsajá tı́tá sá ra, amelyek
birtoká ban az emberek bé ké ben tudnak é lni, é s hozzá tudnak fé rni az
é let fenntartá sá hoz szü ksé ges erő forrá sokhoz. Az együ ttmű kö dő
emberek olyan há ló zatá t lá tjuk megvaló sulni vilá gszerte, amely az
EMK-t az egé sz Fö ldö n hozzá fé rhető vé teszi, oly mó don, hogy minden
emberi é rintkezé s magá t a cé lul kitű zö tt folyamatot tü krö zze.
Az oktatá si program tananyaga olyan gondolatmeneten,
nyelvezeten é s kommuniká ció n alapszik, amely tá mogatja az
emberek azon igyekezeté t, hogy kapcsoló djanak a bennü k é s a
má sokban egyará nt é rzé kelhető é letenergiá hoz, hogy az
erő forrá sokat együ tté rzé ssel, a né zetelté ré seket pedig bé ké sen
oldjá k meg.
A tananyagot a helyi szervezetek tré nerei á ltal vezetett
mű helymunká k, audio- é s videoanyagok, kiadvá nyok é s já té kok,
tö megtá jé koztatá si eszkö zö k é s az EMK folyamatá n alapuló iskolá k
segı́tsé gé vel tesszü k hozzá fé rhető vé .
A EMK-központ (CNVC) egy nonpro ít szervezet (50Ic3), amely a
műhelymunkák bevételéből és hozzájárulásokból tartja fenn magát.
Minden hozzájárulás adómentes.
233
A SZERZŐRŐL ÉS A NEMZETKÖZI
EMK-KÖZPONTRÓL
dr. Marshall B. Rosenberg
Dr. Roscnberg a Nemzetkö zi EMK-kö zpont nonpro it szervezeté nek

megalapı́tó ja é s oktatá si vezető je. Dr. Rosenberg a doktorá tusá t
klinikai pszicholó giá bó l szerezte a Wisconsini Egyetemen, 1961 -ben.
Az Amerikai Pszicholó gusok Vizsgabizottsá ga I966-ban a klinikai
pszicholó gia nagydoktori cı́mé t adomá nyozta neki.
Az EMK modellje tü krö zi dr. Rosenberg kutatá sá nak eredmé nyé t,
amelyet a bé keteremtő ké szsé gek szé les kö rű elterjeszté sé ért
folytatott. Haté kony eszkö zö ket foglal magá ban a szemé lyes, ü zleti é s
politikai szı́ntereken zajló né zetelté ré sek fö loldá sá ra. Az elmú lt 30 é v
sorá n dr. Rosenberg tö bb, mintegy tucat kü lö nbö ző orszá gban
vezette be az EMK-t nevelő knek, tanuló knak, szü lő knek, vezető knek,
egé szsé gü gyi é s elmegyó gyinté zeti dolgozó knak, katonai vezető knek,
bé keaktivistá knak, ü gyvé deknek, elı́té lteknek, rendő rö knek é s
papoknak tartott kurzusaival.
Dr. Rosenberg jelenleg a svá jci Wassenfallenho ban é l. Euró pa
szerte é s az USA-ban tanı́t, rendszeresen utazik Afriká ba, Kelet-
Euró pá ba é s a Kö zel-Keletre, ahol EMK-tré ningeket tart é s
kon liktuskö zvetı́té st folytat.
Az EMK-kö zpont ké ri Ont, fontolja meg annak a lehető sé gé t, hogy
munkahelyé re, iskolá já ba vagy egyé b szervezeté be meghı́vjon egy
EMK-tré nert. Vilá gszerte vannak olyan akkreditá lt tré nerek, akik
hajlandó ak ellá togatni Onö khö z. Tová bbi informá ció é rt ké rjü k, vegye
fel a kapcsolatot az EMK-kö zponttal!
Ha fel szeretne kerü lni az EMK-kö zpont levelezé si listá já ra, vagy
tá mogatni kı́vá nja a bé ké sebb vilá g megteremté sé re irá nyuló
234
erő feszı́té seinket, vegye fel a kapcsolatot az EMK-kö zponttal,
amelynek az elé rhető sé ge:
Center for Nonviolent Communication, lnternational Of ice

2428 Foothill Blvd., Ste. E
La Crescenta, CA 91214. U.S.A.
Tel: 1-818-957-9393. fax: l -81 8-957- 1424,
E-mail: cnvc@cnvc.org
Honlap: www.envc.org
dr. Marshall B. Rosenberg, Founder e-mail cı́me:
Marshall_Rosenbererg@compuserve.com
Gary Baran, Executive Ditector e-mail cı́me: gbaran@cnvc.org
235
A NEMZETKÖZI EMK-KÖZPONT
ÁLTAL HITELESÍTETT MAGYAR
TRÉNEREK
Jó nai Eva Hava
Telefon: (1) 274-2687, e-mail: hava@emk.hu, www.emk.hu
Rambala Eva
Telefon: (1) 368-9424, e-mail: eva@rambala.hu
www.eroszakmenteskommunikacio.org
dr. Ruczek Eva

Telefon: (1) 318-9333. e-mail: eruczek@axelero.hu
236
Table of Contents
1. fejezet
SZIVBOL ADNI
Az erő szakmentes kommuniká ció (EMK)
lé nyege
Bevezető
A FIGYELEM OSSZPONTOSITASANAK
EGYIK MODJA
AZ EMK – MODELL
AZ EMK MODELLJE
AZ EMK ALKALMAZASA SZUKEBB ES
TAGABB KORNYEZETUNKBEN
Osszefoglaló
2. fejezet
AZ EGYUTTERZEST GATLO KOMMUNIKACIO
MORALIS ITELETEK
OSSZEHASONLITAS
A FELELOSSEG TAGADASA
AZ ELETIDEGEN KOMMUNIKACIO
EGYEB FORMAI
OSSZEFOGLALAS
3. fejezet
ITELKEZES NELKUL FIGYELNI
AZ EMBERI ERTELEM LEGMAGASABB
SZINTJE
OSSZEFOGLALAS
Az EMK a gyakorlatban!
4. fejezet
AZ ERZELMEK AZONOSITASA ES KIFEJEZESE
A maszk
SULYOS ARA VAN A KI NEM MUTATOTT
ERZESEKNEK
237
ERZESEK SZEMBEN A NEM
ERZESEKKEL
GYARAPITSUK AZ ERZESEINKET LEIRO
SZOKINCSUNKET!
OSSZEFOGLALAS
5.fejezet
FELELOSSEGET VALLALNI AZ ERZESEINKERT
NEGYFELE REAGALASI LEHETOSEG
NEGATIV JELLEGU KOZLESRE
AZ ERZESEK TOVEBEN MEGHUZODO
SZUKSEGLETEK
SZUKSEGLETEINK KIFEJEZESE VAGY
MAGUNKBA FOJTASA
AZ ERZELMI RABSZOLGASAGBOL AZ
ERZELMI SZABADSAGBA
OSSZEFOGLALAS
6. fejezet
OLYAT KERNI, AMI GAZDAGITJA AZ ELETET
POZITIV MEGFOGALMAZAS
A TUDATOS KERES
A VISSZAKERDEZES
NYILT VALASZ KERESE
EGY CSOPORTHOZ INTEZETT KERES
KERES ES KOVETELES
HATAROZZUK MEG KERESUNK CELJAT!
OSSZEFOGLALAS
7. Fejezet
EMPATIAVAL FORDULNI MASOK FELE
JELENLET: LEGY IS JELEN, AMIKOR
TESZEL VALAMIT!
AZ ERZESEKRE ES A SZUKSEGLETEKRE
FIGYELNI
A HALLOTTAK VISSZAMONDASA
FENNTARTANI Az EMPATIAT
238
AMIKOR A FAJDALOM MEGAKADALYOZ
MINKET AZ EMPATIA KIFEJESEBEN
OSSZEFOGLALAS
8. Fejezet
Az EMPATIA EREJE
A GYOGYITO EMPATIA
AZ EMPATIA ES A SEBEZHETOSEG
KIMUTATASA
AZ EMPATIA HASZNALATA A VESZELY
ELHARITASARA
EMPATIA – ELUTASITO VALASZ ESETEN
ELETTELEN BESZELGETESEK
EMPATIAVAL TORTENO
FELTAMASZTASA
EMPATIA A NEMASAGGAL SZEMBEN
OSSZEFOGLALAS
9. FEJEZET
A DUH TELJES KIFEJEZESE
MEGKULONBOZTETNI A KIINDULASI
PONTOT A KIVALTO OKTOL
A DUHUNK AZ ELETET SZOLGALJA
A KIINDULASI PONT ES A KIVALTO OK
GYAKORLATI JELENTOSEGE
A DUH KIFEJEZESENEK NEGY
LEPCSOFOKA
EMPATIAVAL KEZDENI
SZANJUNK RA IDOT!
OSSZEFOGLALAS
10. Fejezet
AZ OLTALMAZOERO
AMIKOR AZ OLTALMAZOERO
ELKERULHETETLEN
AZ ERO ALKALMAZASA MOGOTTI
GONDOLATMENET
239
A BUNTETOERO TIPUSAI
A BUNTETES ARA
A BUNTETES KORLATAIT BEMUTATO
KET KERDES
OLTALMAZOERO AZ ISKOLABAN
OSSZEFOGLALAS
11. FEJEZET
ONMAGUNK FELSZABADITASA ES MASOK TAMOGATASA
SZABADITSUK MEG MAGUNKAT
MEGROGZOTT SZOKASAINKTOL!
A BELSO KONFLIKTUSOK FELOLDASA
ALOMRONTO FORDULATOK
BELO KORNYEZETUNK
KARBANTARTASA
DIAGNOZIS HELYETT EROSZAKMENTES
KOMMUNIKACIO
OSSZEFOGLALAS
12. FEJEZET
AZ ELISMERES KIFEJEZESE AZ EROSZAKMENTES
KOMMUNIKACIOBAN
AZ ELISMERES MOGOTTI SZANDEK
AZ ELISMERES HAROM ALKOTORESZE
AZ ELISMERES FOGADASA
AZ ELISMERES UTANI VAGY
TULJUTNI AZ ELISMERES
KIFEJEZESEVEL SZEMBENI
ELLENERZESEKEN
OSSZEFOGLALAS
13. FEJEZET
Együ tté rzé s ö nmagunkkal
JUSSON ESZUNKBE, HOGY
KULONLEGESEK VAGYUNK!
ONMAGUNK ERTEKELESE OLYANKOR,
AMIKOR A CSELEKEDETUNK NEM
TOKELETES
240
AZ ONKRITIKA ES A BELSO
KOVETELESEK ERTELMEZESE
AZ EMK SZERINTI GYASZOLAS
MEGBOCSATAS ONMAGUNKNAK
A POTTYOS OLTONY LECKEJE
„NE TEGY OLYANT, AMI NEM
SZORAKOZTAT”
FORDITSUK AT A „KELL”-T „AZT
VALASZTOM, HOGY”-RA!
SZOKJUNK RA ANNAK
MEGFIGYELESERE, HOGY
CSELEKEDETEINK MOGOTT MILYEN
ENERGIA TALALHATO!
OSSZEFOGLALAS
UTOSZO
AZ EROSZAKMENTES KOMMUNIKACIO MODELLJE
GYAKORLATOK
Meg igyelé s vagy é rté kelé s?
Az é rzé sek kifejezé se
A szü ksé gletek elismeré se
A ké ré sek kifejezé se
1. GYAKORLAT
2. GYAKORLAT
3. GYAKORLAT
4. GYAKORLAT
IRODALOM
AZ EMK-KOZPONT KULDETESE
A SZERZOROL ES A NEMZETKOZI EMK-KOZPONTROL
dr. Marshall B. Rosenberg
A NEMZETKOZI EMK-KOZPONT ALTAL HITELESITETT
MAGYAR TRENEREK
241

Marshall B. Rosenberg - A Szavak Ablakok Vagy Falak

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Marshall B. Rosenberg - A Szavak Ablakok Vagy Falak

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Marshall

A szavak ablakok vagy falak

Nonviolenlt Communication… A Language of Compasssion

Az eredeti mű kiadó ja: Puddle Dancer Press,

Fordı́totta: Bojtá r Tamá s

Szerkesztette: Só lyom Ildikó

© Agykontroll Kft. Budapest,

A SZAVAK ABLAKOK (vagy falak)

Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,

A szavak ablakok vagy falak.

Tudod, van, amit el kell mondanom,

Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,

Az erőszakmentes kommunikáció (EMK)

„Az életemet együttérzéssel akarom feltölteni, olyan áramlást

„Nem ijedek meg könnyen. Nem azért, mintha bátor lennék,

Elly Hillesum: Emlékiratok

Az EMK olyan kommunikáció, amely azt eredményezi, hogy a

A FIGYELEM ÖSSZPONTOSÍTÁSÁNAK EGYIK

Az EMK olyan nyelvi é s kommuniká ció s ké szsé geken alapszik,

Új megvilágításban látjuk kapcsolatainkat, ha arra használjuk

Az ellená llá s, a vé dekezé s é s az erő szakos reakció a minimá lisra

Sugározzuk a tudatosság fénycsóváját oda, ahol remélhetően

„Given To” (Adva, 1978)

Ruth Bebermeyer „Given To” című

Az EMK négy alkotóeleme: 1. meg igyelések 2. érzések 3.

Hogyan érezzük magunkat azzal kapcsolatban, amit meg igyeltü nk.

A szükségleteink, é rté keink, vá gyaink stb., amelyek a megnevezett

Azok a konkré t cselekedetek, amiket é letü nk gazdagabbá té tele

Az EMK két része: 1. kimutatni őszinteségünket a négy említett

A modell alkalmazá sá t tetszé s szerint kezelhetjü k informá ció

AZ EMK ALKALMAZÁSA SZŰKEBB ÉS TÁGABB

Az EMK alkalmazá sa-ö nmagunkkal, egy má sik emberrel vagy

„Amikor megtanultam, hogy miként tudok befogadni (meghallani)

Egy San Diegoi foglalkozás egyik

Má sok haté konyabb munkahelyi kapcsolatok kié pı́té sé re

„Egy éve alkalmazom az EMK-t a speciális, kisegítő tanóráimon.

tanár, Evanston, Illinois állam

„Orvosi praxisomban egyre többet alkalmazom az EMK-t. Néha

egy orvos Párizsból

Má sok a politika szı́nteré n alkalmazzá k a mó dszert. A francia

Betlehemben, a deheishai menekü lttá bor egyik mecseté ben

Biblia, Máté 7:1

A kommunikálás bizonyos formái eltávolítanak minket a

Rumi, a szu i kö ltő , ı́gy ı́rt: „Tú l a helyes é s a helytelen

Meggyő ző dé sem szerint embertá rsaink ilyen elemző

Az emberek osztályozása és megítélése hozzájárul az erőszak

A Gyengeségből cı́mű kö nyvé ben Andrew Schmookler a Harvard

Az összehasonlítás az ítélkezés egy formája.

Az ı́té lkezé s egy má sik formá ja az ö sszehasonlı́tgatá s. Dan

Használt nyelvezetünk elkeni személyes felelősségünket.

• homá lyos, szemé lytelen erő k

• má sok tettei

• fő nö ki utası́tá s

• nyá jö sztö n

• szervezeti elő ı́rá s, szabá ly é s rendelkezé s

• nemmel, tá rsadalmi helyzettel vagy é letkorral já ró szerep

• lekü zdhetetlen vá gy

Ki lehet cserélni a „nincs választásom” megfogalmazást olyan

Veszélyesek vagyunk, ha nem tudjuk, hogy felelősek vagyunk

Hasonló an é rzek, mint George Bernanos, francia regé ny- é s

Az eddig megtapaszt borzalmak é s az eljö vendő , az eddigiekné l is

AZ ÉLETIDEGEN KOMMUNIKÁCIÓ EGYÉB

Az embereket semmire sem lehet kényszeríteni.

Fö lbecsü lhetetlen é rté kű lecké t kaptam gyermekeimtő l a