Professional Documents
Culture Documents
Epuletszerkezettan III
Epuletszerkezettan III
ÉPÜLETSZERKEZETTAN III.
Készült a HEFOP 3.3.1-P.-2004-09-0102/1.0 pályázat támogatásával.
A dokumentum használata
Mozgás a dokumentumban
A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader meg-
szokott elemeit és módszereit használhatjuk.
Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő
hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegy-
zékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a követ-
kező oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra
visz vissza bennünket.
Tartalomjegyzék
1. Födémszerkezetek .......................................................................... 5
1.1. Gerendafödémek ......................................................................................... 9
1.2. Gerendás födémek..................................................................................... 10
1.3. Pallós és panelos födémek........................................................................ 22
1.4. Lemezfödémek...........................................................................................24
2. Boltozatok..................................................................................... 30
3. Tetőszerkezetek............................................................................ 36
3.1. Fa fedélszerkezetek....................................................................................37
3.2. Acél tetőszerkezetek .................................................................................. 56
4. Vázszerkezetek ............................................................................. 58
4.1. Vasbeton vázszerkezetek .......................................................................... 63
4.2. Acél vázszerkezetek ................................................................................... 71
5. Csarnokszerkezetek...................................................................... 84
5.1. Síkbeli erőjátékú csarnokszerkezetek ...................................................... 86
5.2. Térbeli erőjátékú csarnokszerkezetek ..................................................... 98
Irodalom...........................................................................................103
1. Födémszerkezetek
Tartószerkezeti követelmények:
• szilárdság: az állandó jellegű terhek (önsúly, válaszfalak, súlya és az eset-
leges terhek) hasznos terhek, berendezések, dinamikus igénybevételek
kellő biztonságú viselésére legyen a födém méretezve,
• tűzállóság: mértéke a födémben lévő éghető anyagoktól függ, a födém
tűzállósági fokozata feleljen meg az épületre vonatkozó tűzrendészeti
előírásoknak.
• együttdolgozás: a padozati réteget támadó koncentrált terhelés a födém
tartószerkezetének minél nagyobb felületén legyen elosztható.
• többtámaszúság: többtraktusos épület esetén az alátámasztó szerkezetek
fölött a födémmezők nyomatékbíró módon csatlakozhatnak. Ennek
előnyei: kisebb lehajlás, gazdaságosabb tartóméretek.
• kis lehajlás: kismértékű rezgés (a lehajlás megengedhető mértéke mono-
lit födémeknél a fesztávolság 1/600-ad része, előre gyártott födémek-
nél 1/300-ad része.
Épületszerkezeti követelmények:
• hővédelem: különböző mértékben fűtött helyiségek között és legfelső
(záró) födémnél fontos.
• hangvédelem: közbenső födémeknél, lakó- és középületekben jelentős a
lépéshang gátlás. A hangszigetelés a teherhordó szerkezet és a padozat
között elhelyezett hanglágy réteg. A padló kemény aljzata ez esetben
nem érintkezik közvetlenül a szilárd födémmel (ún. úsztatott padló).
• vízszigetelés: üzemi használati víz elleni szigetelés szükséges a közbenső
helyiségek vizes helyiségei alatt. Zárófödémekre lapostető esetén csa-
padékvíz elleni szigetelést kell készíteni. Párás terek felett páraszigete-
lés alkalmazása is szükséges lehet.
• épületgépészet elhelyezhetősége: a vízszintes helyzetű vezetékbe befogadása,
a függőleges vezetékek födémáttörésen való átvezethetősége.
Esztétikai követelmények:
• a födém alsó síkjának kialakítása,
• lakó- és középületeknél az alsó sík mennyezet kialakítás általában meg-
követelhető,
• látható gerendás, bordás, ill. kazettás födémeknél egyenletes kiosztásra,
harmonikus arányokra kell törekedni.
Födémszerkezetek fajtái:
A födémszerkezetek főbb osztályozási szempontjai: a beépítési hely, gyár-
tási és építési technológia, építőanyag és szerkezeti rendszer szerinti cso-
portosítás.
• Beépítési hely szerint a födémek lehetnek:
• pince fölötti födém,
• közbenső (emeletközi) födém,
• legfelső (záró-) födém.
Gyártási és építési technológia szerint megkülönböztetünk:
• monolit (helyszínen készített),
• félmonolit (részben helyszínen készített),
• előre gyártott (helyszínen vagy üzemben) és
• szerelt jellegű födémeket.
Födémek jellemző anyagai: fa, acél, beton, vasbeton, kerámia.
1.1. Gerendafödémek
Épületfelújításnál, födémcserénél, bontásnál gyakran találkozunk még csa-
pos gerendafödémmel. Sűrűn egymás mellé helyezett bárdolt vagy fűré-
szelt gerendák alkotják az alul sík teherhordó szerkezetet.
1.4. Lemezfödémek
A monolit vasbeton födémek főbb sajátosságai:
• szerkezeti kialakításuk, méreteik az igénybevételt jól követik,
• a monolit kialakítás lehetővé teszi az egyes szerkezeti részek maradék-
talan együttdolgozását, biztosítja a többtámaszú kialakítást,
• a monolit vasbeton födém mint saját síkjában merev tárcsa, hatéko-
nyan részt vesz az épület vízszintes merevítésében,
• hagyományos monolit eljárás esetén az építés magas állványozó és
zsaluzó faanyag igényű,
• nedves építési eljárással készül a födémszerkezet és csak kellő szilárdu-
lási idő után terhelhető,
• a monolit vasbeton födém időtálló és fokozottan tűzálló,
• lépéshanggátlása a viszonylag magas önsúly miatt jó, de lépéshang el-
len szigetelni kell,
• épületgépészeti szempontból kedvező – födémáttörések az egyedi
szerkezet esetén egyszerűen kialakíthatók,
• a födém acéligénye viszonylag magas (80-120 N/m2).
A következőkben a vasbeton lemezfödémek különböző változatait ismer-
tetjük. A lemezfödémeket kezdetben a monolitikus megoldás jellemezte,
azonban a későbbiek során kialakultak bennmaradó zsaluzattal, zsaluzóge-
rendával vagy kéregelemmel kombinált ún. félmonolit megoldások, majd
megjelentek nagytáblás előre gyártott lemezszerű födémszerkezetek is.
1.4.1. Alul-felül sík lemezfödém
Egy vagy két irányban teherviselően kialakított változatai léteznek. Kisebb
alapterületű, legfeljebb 3-4 m falnyílású terek fölött alkalmazzák (27. ábra).
Nagyobb fesztávolságok esetén a lemezvastagság és az önsúly túlzottan
megnő. Ez esetben a bordás lemez gazdaságosabb.
1.4.4. Gombafödém
2. Boltozatok
A boltozatok íves felületű térlefedő szerkezetek, amelyeket a XIX. század
közepéig széles körben alkalmaztak. A boltozatok és kupolák önállóan is
alkalmasak téralkotásra, akár csarnok jellegű építmények kialakítására is. A
korszerű síkfödémek megjelenése előtt a faanyagú födémek mellett a bol-
tozatokat alkalmazták széles körben térlefedő szerkezetként és közbenső
födémek szerkezetei is gyakran boltozott kialakításúak voltak. Az acélge-
rendás födémek mezőkitöltésére sokáig alkalmazták még a lapos donga
jellegű poroszsüveg boltozatot.
Mivel épületállományunk jelentős részében találunk boltozatokat és az
épületrekonstrukciós munkák során közvetlen kapcsolatba is kerülhetünk
boltozatokkal kapcsolatos épületszerkezeti problémákkal, nem hiányoz-
hatnak az épületszerkezettanból a boltozatok alapismeretei sem.
A boltozati formák származtatása:
A boltozatok alakját íves felületekből származtatjuk. Hengerfelületből
származnak: a dongaboltozat, ebből pedig a kolostorboltozat, teknőbolto-
zat, valamint a római és román keresztboltozat (36. ábra). Gömb- ill. for-
gásfelületből származnak: a kupolaboltozat, csehboltozat és csehsüveg
boltozat (37 ábra).
Alapfogalmak:
Vezérgörbe: az a görbe vonal, amelynek mozgásából származik a boltozati
felület.
Boltozati mező: a boltozatos építmény falakkal vagy boltövekkel határolt
része.
Boltsüveg, vaknegyed: a dongaboltozatot függőleges átlós síkokkal való met-
szése után kialakuló boltozati mezők. Szemléletes ábrázolásuk a 36. ábrán
látható.
Záradékvonal: a boltozati ív (vezérgörbe) legmagasabb pontján a boltozat
tengelyvonalával párhuzamosan futó vonal.
Intradosz: a boltozat belső (alsó) felülete.
Extradosz: a boltozat külső (felső) felülete. A boltozat részeit a 38. ábrán
szemléltetjük.
3. Tetőszerkezetek
A magastető jellegzetes építészeti formaképző elem, amely az épület lefe-
dését szolgálja, de egyúttal gondoskodik a csapadékvíz lehető leggyorsabb
levezetéséről is.
A hagyományos magastető szerkezetek alapvetően három fő részből
állnak. A tetőszerkezetből (ami a teherhordó szerepet tölti be) a héjazat-
tartó elemekből (ez lehet tetőlécezés, deszkázat, vagy szelemenek sora) és
a héjazatból (ami különböző tetőfedő anyagokból alakítható ki) és a tulaj-
donképpeni térelhatároló szerepet tölti be. Mivel a tetők hajlásszöge,
geometriai alakja szorosan összefügg a alkalmazható héjazat anyagával,
elemméretével, illesztésével – azaz vízzáróságával – már a fedélszerkezet
jellegének megválasztásakor gondosan mérlegelni kell a szóba jöhető
tetőhéjazatok fajtáit.
3.1. Fa fedélszerkezetek
A fa anyagú fedélszékek rendszerint hagyományos ácsszerkezetekként
készülnek tapasztalati alapon, de építhetők gazdaságosan méretezett sze-
gezett, szeglemezes kötésű, vagy ragasztott szerkezetek is. Kialakíthatók
térbeli rácsos vagy íves egyedi fedélszékek is ilyen igény esetén.
4. Vázszerkezetek
Vázas épületről akkor beszélünk, ha az épület födémterhelését nem a fa-
lak, hanem a vázszerkezet pillérei ill. oszlopok, valamint a rajtuk végigfutó
vázgerendák hordják.
Fogalom meghatározások:
Pillér: Általában négyszög, vagy derékszögben metsződő síkokkal határolt,
viszonylag kis keresztmetszetű, önálló függőleges teherhordó szerkezet.
Oszlop: Az épületváz függőleges eleme, rendszerint kör vagy sokszög ke-
resztmetszetű.
Pillérváz: Főként magas épület acél vagy vasbeton pillérekből kialakított
függőleges teherhordó szerkezete. A gerendázattal sarokmereven össze-
építve keretszerkeztet alkot. A vázkitöltő vagy vázat burkoló falak csak a
váz és a födém elkészülte után kivitelezhetők. A vázas épület homlokzati
falszerkezetei csak térelhatároló jellegűek, tehát terhelést nem hordanak.
A vázas épület fontosabb szerkezeti elemei: váz (pillér-gerenda, vagy osz-
lop-gerenda váz), térelhatároló és térelválasztó falszerkezetek, födémszer-
kezetek, merevítő szerkezetek (pl. monolit fal- és födémtárcsa, szélrács,
hosszkötés, stb.).
E fejezetben az ún. cellás vázszerkezetekkel foglalkozunk, melyeket el-
sősorban középületek, ritkábban lakóépületek építésénél alkalmazzák. A
nagy osztatlan terek létrehozására alkalmas csarnokvázak ismertetésére a
Csarnokszerkezetek c. fejezetben kerül sor.
A vázszerkezetek alkalmazásának főbb jellemzői a következők:
• ugyanolyan nagyságú hasznos alapterület kialakítása esetén a vázas
épület beépített alapterülete és köbtartalma jelentősen kisebb, mint a
tömörfalas épületé,
• a falak az összes szinten azonos vastagságúak,
• az épület összsúlya kisebb, az alapozási költségek csökkennek,
• a vázas épület általában gyorsabban és alacsonyabb helyszíni élőmunka
igénnyel építhető, mint a falazott szerkezetű tömörfalas épület,
• a közlekedés által okozott dinamikus hatásokkal, valamint léglökéssel
és földrengéssel szemben a vázszerkezet általában előnyösebben visel-
kedik, mint a tömörfalas szerkezet,
5. Csarnokszerkezetek
Irodalom
Dr. Gábor László: Épületszerkezettan I–IV. Budapest, 1979, Tankönyvki-
adó.
Dr. Lévai Jenő: Épületszerkezetek I–II. Budapest, 1979, Tankönyvkiadó.
Dr. Tallós Elemér – Dr. Koppány Attila: Épületszerkezetek. Győr, 1990.
Dr. Koppány Attila: Épületszerkezettan I–II. Győr, 1994, Novadat Bt.
Dr. Karácson Sándor: Épületszerkezetek. Ábragyűjtemény 1–2. Budapest,
1990.
Király Sándor: Szerkezettervezés, csarnokszerkezetek, ábragyűjtemény. Budapest,
1980, Tankönyvkiadó.
Tobiás László – Tobiás Lóránd: Ácsszerkezetek. Budapest, 1971, Műszaki
Könyvkiadó.
Dr. Tóth Elek: Könnyűszerkezetes acélvázas lakóépületek hazai fejleszté-
se. Magyar Építőipar, 2002, LII. évfolyam 11–12. szám.
Dr. Böhönyei János – Pálvölgyi Ervin: A modulkoordinált építési rendszer.
Budapest, 1981, Műszaki Könyvkiadó.
Dr. Sebestyén Gyula: Könnyűszerkezetes építés. Budapest, 1971, Műszaki
Könyvkiadó.