TSZN 2006 9 (B) Jaqueline Diamond - Írta És Rendezte

Jaqueline Diamond
Írta és rendezte
Laura Ellison sosem gondolta volna, hogy díjat nyer vígjá téká val. Egykori
fő iskolá já nak vezető sége azonban ú gy dö nt, hogy színpadra á llíttatja az ígéretes fiatal
író nő mű vét. Ki má s rendezhetné a darabot, mint Laura volt szerelme? Jared Benton tíz
éve darabokra tö rte a szívét, s a nő ebbő l arra kö vetkeztetett, a tü ndérmesék sosem
vá lnak való ra. Jared azonban béká bó l lassan kirá lyfivá vá ltozik…
Jaqueline Diamond Írta és rendezte (TSZN 2006/9/2.)
1. FEJEZET
Laura megpró bá lta a falba nyomni a szö get.
– Menj má r be, te nyavalyá s!
Az ujja má r sajgott, de a szö g csak nem akart a helyére menni. Néhá ny ó rá n belü l itt a
szilveszter, de addig esze á gá ban sincs ü nnepelni, amíg a helyére nem akasztotta ú j
laká sá ban a képeit, gondolta elszá ntan. Lekapta a lá bá ró l a tornacipő jét, és azzal
pró bá lta beverni a helyére a szö get. Természetesen a mű veletnek a cipő lá tta a ká rá t.
Má r rég vennie kellett volna egy szerszá mkészletet, de valahogyan mindig kiment a
fejébő l.
A szü kséges holmik beszerzése nem tartozott az erő sségei kö zé, ezért inká bb
bestoppolta a szakadt farmerjá t, és a foltos blú zá ra virá gmintá t varrt. Nem a szegénység
miatt – bá r egy feltö rekvő író szá má ra sosem volt kö nnyű az élet inká bb azért, mert
sajná lta a vá sá rlá sra elpocsékolt idő t és energiá t.
Á tkutatta a felhalmozott dobozokat, de még egy á rva kalapá csot sem talá lt. Aha, egy
faklumpa! Megfenyegette a cipő t, hogy beadja egy turká ló ba, ha nem teljesíti a feladatá t,
majd akció ba lendü lt. A szö g végre méltó helyére kerü lt.
Miutá n Santa Fébő l Kaliforniá ba kö ltö zö tt, há rom nap alatt egy vagyont kö ltö tt
hotelekre, defektes gumik javítá sá ra és benzinre. A színhá zi emberekre jellemző
baboná s hittel szemlélte a szö get, és ú gy érezte, ez az apró diadal jó ó men lehet.
Amikor végzett, a szoba falá n remekü l mutattak az Elfújta a szél, a Szerelmes
Shakespeare és a Love Story plaká tjai. Vá lasztá sai alapjá n egy idegen bizonyá ra
romantikus léleknek tartotta volna, de Laura tá vol á llt ettő l. Valamennyi film szomorú
véget ért a szerelmesek szá má ra, s pontosan ezért voltak kedvesek a szívének. Arra
emlékeztették, miért is nem lett belő le színésznő .
Jared Benton miatt.
Tíz éve, amikor frissen végzett, reményteli színmű vészetisként szerepet kapott a De
Lune Egyetem Rómeó és Júlia elő adá sá ban, beleszeretett Jaredbe. Akkor még azt hitte,
hogy az érzés kö lcsö nö s, de a férfi egy csá bos, férfimagazinok címlapjá ra illő cicababá val
jelent meg az évadzá ró bulin. Laura, aki bü szke volt fiú s alakjá ra és a fején éktelenkedő
répavö rö s boglyá ra, hatalmasat csaló dott a szerelemben.
Természetesen mindezen má r tú llépett. Sutba dobta ostoba terveit, hogy ragyogó
csillag legyen belő le, s az írá sba menekü lt, ahol lassan, de megá llíthatatlanul vá ndorolt
egyre feljebb a siker felé vezető létrá n. Amikor benevezte legú jabb darabjá t, az
Üvegcipellő kerestetik? –et az egykori iskolá ja á ltal szervezett neves versenybe, fogalma
sem volt arró l, hogy a drá ma tanszék ú j vezető je személyesen fogja színpadra vinni a
mű vét. Csak akkor tudta meg, amikor novemberben kapott Jared Bentontó l egy L. J.
Ellisonnak címzett gratulá ló -levelet.
Egyértelmű en kiderü lt, hogy a férfi nem emlékszik rá . Ezzel nem is volt semmi gond,
hiszen az elmú lt években neki sem já rt folyton-folyvá st az eszében. Laurá t lekö tö tte a
Kentuckyban szervezett gyermektá rsulat. Fel sem tű nt neki, hogy Jared híres lett a New
Jerseyben végzett munká ja révén, mivel író ként a Santa Fében mű kö dő színhá znak
dolgozott. Még a szeme színét sem tudta biztosan felidézni. Talá n a szü rke és a levendula
kü lö nö s keverékére emlékeztette az embert…
Laura há tralépett, hogy ellenő rizze, egyenesen á llnak-e a poszterek, majd kinyitotta
az ablakot. December ellenére a nap kellemetlenü l á tforró sította a laká st, amely a
szomszédban lakó nyugdíjas déká n gará zsa fö lé épü lt. A tekintete elidő zö tt a
2
pasztellszínű há zakon és az ananá sz formá jú pá lmafá kon. Az egyik hatalmas

eukaliptuszon megvillant valami vö rö s. Egy madá r lenne? Aká rmennyire is meregette a
szemét, képtelen volt rá jö nni, mi lehet az.
A kinti lépcső k nyikorgá sa jelezte, hogy rö videsen lá togató t kap, így há tat fordított a
titokzatos tü neménynek, és az ajtó hoz sietett.
– Hoztam egy kis há zi mentateá t – kö zö lte szá llá sadó ja, Mrs. Pipp, aki egyszerű en csak
Pipp déká nként írta alá a szerző dést, majd bevitorlá zott a laká sba, és a konyhapulton
helyet keresett a kü lö nféle mintá jú bö grékkel megpakolt, antik hatá sú kínai tá lcá nak.
Rojtos vá llkendő jével, ó riá si mintá s ruhá já ban és csatos cipő jében ú gy festett, mint
aki most lépett ki egy régi kö nyvbő l.
– Kö szö nö m, de á ltalá ban ká vét iszom. Nem lá tott valami furcsá t a fá n? Talá n egy
piros madá r volt, bá r inká bb ruhadarabnak tű nt.
– Való színű leg a szemkö zti szomszéd, Esther Zimpelman az – nyú jtotta Laura felé az
asszony az egyik csészét. – Ő és a bará tai alkotjá k a Szimat-csoportot. Á llandó an
kémkednek valaki utá n, bá r azt nem gondoltam volna, hogy az ő korá ban még a fá ra is
képes felmá szni.
Clair De Lune mindig is kü lö nö s hely volt, s mint tudjuk, a kü lö nö s helyek érdekes
ö tletekkel szolgá lnak az író knak.
– Kémkedik?
– Ne aggó djon, á rtalmatlan. Igya meg a teá já t, nem jó hidegen!
Laura belekó stolt a csipetnyi gyö mbérrel ízesített mentateá ba.
– Szokatlan íze van.
– Mondjuk inká bb ú gy, hogy jó erő s. Ma este szilveszteri bulit tartok, ú gyhogy ha van
kedve, jö jjö n el. Jelmez kö telező ! Idén betegség miatt elmaradt a farsangi bá l, ú gyhogy
ma behozom a lemaradá st.
– Majd megpró bá lok ö sszehozni valamit – ígérte Laura, aki korá bbi munkahelyein
gyakran besegített a kellékeseknek. Pipp déká n kö rü lnézett a szobá ban,
De a tekintete szerencsére nem a bevert szö geken, hanem az Üvegcipellő kerestetik!
sá rga dossziéjá n akadt meg.
– Szó val, ez lenne a díjnyertes mű ? Befejezte?
– Igen, bá r az első elő adá sig még biztosan legalá bb szá zszor á tírom majd.
Laurá nak ú gy tetszett a tö rténet, ahogy volt. Csipkelő dő stílusa és témá ja, amely
kigú nyolta a maradi romantikus szabá lyokat, tö kéletesen megfelelt az ízlésének, persze
az ember nem hagyhatja figyelmen kívü l a rendező észrevételeit, amelybő l Tednek
való színű leg lesz szép szá mmal. Pipp déká n arcá n mosoly terü lt szét. Laura jó l tudta,
hogy a címrő l a legtö bb embernek a Hamupipő ke jut az eszébe.
– Tudja, mit tervezek? Nyilvá n nem. Nos, februá rban lenne az ö tvenedik há zassá gi
évforduló m.
– Gratulá lok! Nagy ü nnepséget terveznek?
– Korá ntsem. Má r évtizedek ó ta nem talá lkoztam Watleyvel. Való színű leg
ö sszetévesztették egy ő skori kö vü lettel valamelyik á satá sá n, vagy egy mú zeum
ü vegvitrinjében pihen…, remélhető leg kitö mve.
– Elvá ltak?
– Nem kerü lt rá sor – só hajtott fel az asszony. – Tudja, nehezen adom fel a reményt…
– Izgalmas tö rténet – mosolyodott el Laura, aki szívesen haszná lta fel má s emberek
élményeit, bá r sosem lépte á t az illendő ség hatá rá t.
– Inká bb nem mesélem el, kü lö nben egy életre elmegy a kedve a romantiká tó l. A buli
nyolckor kezdő dik – tette még hozzá , majd a kijá rat felé indult. – Legyen pontos…, bá r a
tö bbiek biztosan késnek.
3
Laura az eszébe véste, hogy kilenc elő tt semmiképpen se menjen á t Pipp déká nhoz.
Zorro indulá shoz készü lő dö tt. Széles vá llá ra kanyarította fekete kö pö nyegét,
megigazította a kalapjá t, majd kilépett spanyol stílusú há zá nak kapujá n. Vö rö s
sportkocsijá hoz érve a dereká ra kö tö tt kard némi gondot okozott. Gyorsan leoldotta, és
az á larccal együ tt a há tsó ü lésre dobta. Nem akarta, hogy a helyi rendő rö k rosszat sejtve
a nyomá ba eredjenek. Zorro vakmerő ugyan, de nem ostoba!
A há za elő tt elhaladt egy apró cska autó , amely zsú folá sig tele volt fiatal nő kkel.
Egyikü k kihajolt az ablakon, és hatalmasat fü ttyentett.
– Ü dv, Benton professzor! – lassított le a sofő r. – Elvigyem? Kihajítom ezt a béna
bandá t, és jö het!
– Majd kihajítunk mi téged – kacagta az egyik nő .
– Kö szö nö m, hö lgyeim – hajolt meg Jared –, de nem tudnék vá lasztani ö nö k kö zü l. Jó
bulizá st!
Ahogy az autó elhajtott, még hallatszott a fiatalok nevetése és já tékos
méltatlankodá sa. Ezért színes a finom flö rtö ktő l hangos egyetemi élet! Jared elő szö r
ló há ton akart elmenni Pipp déká n bulijá ra, de hiá nyzott hozzá a legfontosabb kellék: a
ló . Egy bará tja kö lcsö nadta volna neki a pó nijá t, de amikor elképzelte, hogyan festene a
lá bá t a fö ldö n hú zó hő s, inká bb visszautasította az ajá nlatot.
Ki gondolta volna, hogy miutá n keresztü l-kasul utazta az orszá got, New Yorkbó l ide
fog kö ltö zni. Két éve érkezett, és azt a feladatot kapta, hogy mentse meg a bezá rá stó l az
egyetemi színhá zat. Harminckét évesen reménykedett benne, hogy a Broadway a
keblére ö leli, de miutá n színpadra á llította Az ifjúság édes madarát, a siker elmaradt.
„Szá rnyaszegett kakadu”. Ez volt a címe a Színhá zi Figyelő ben megjelent, jó indulatú nak
korá ntsem nevezhető kritiká nak.
Panaszra azonban nem volt oka. É lvezettel irá nyította az egyetemi színpadot, és ö rü lt
a kollégá k és a diá kok lelkesedésének. Ennek ellenére érezte, hogy valami hiá nyzik az
életébő l. Talá n ideje lenne tová bbá llni…
Egyelő re azonban életre kell keltenie az Üvegcipellő kerestetik! című darabot, amely
bizonyá ra a színhá zba csalja majd az elismert kritikusokat és producereket. Ö rü lt, hogy a
szá mos irkafirka kö zö tt igazi kincsre bukkant. A csípő s stílusa ellenére is romantikus
tö rténet má r a kezdet kezdetén megérintette, s az író szavai ismerő sen csengtek
szá má ra, aká r egy rég elfeledett dallam.
Jared lelassított Pipp déká n há za elő tt, s bemanő verezett két parkoló autó kö zé.
Kiszá llt, felö ltö tte a kardot és az á larcot. Zorro készen á llt a nagy bevonulá sra.
Laura azon tö prengett, hogy ha valakinek ilyen kicsi a há za, miért hív ennyi vendéget.
Az apró szobá kban és a szű k folyosó kon ö sszezsú foló dó emberek miatt olyan érzése
tá madt, mintha soha tö bbé nem juthatna ki a szabad levegő re. A vá ros szinte valamennyi
lakó ja ott volt, s mindenki egyszerre beszélt.
Laura innivaló utá n akart nézni, így belépett a félhomá lyba borult étkező be. A falakró l
komor tekintettel meredt rá Shakespeare, Poe és Twain. Az asztal kö rü l lazactekercset,
pisztá ciá t és sö rkorcsolyá t falatozó vendégek tolongtak. É ppen a puncsostá l felé tartott,
amikor ú tjá t á llta Drakula gró f.
– Te vagy az, Morticia? – kérdezte a bajuszos, idő s férfi, s alaposan szemü gyre vette
Laura fekete paró ká já t, fehérre festett arcá t és szű k bá rsonyruhá já t. –Megtalá ltam a lelki
tá rsam!
– Bizonyá ra Addams nagymamá t keresi.
– Ő is itt van?
4
– Runcie, viselkedj rendesen! – figyelmeztette a férfit a kissé megkopott

menyasszonyi ruhá ban pompá zó Pipp déká n. – Laura, bemutatom Herbert Runcilandet!
A hö lgy Laura Ellison, az ú j lakó m.
– Á , az ígéretes író ! Ö rü lö k a megtiszteltetésnek – csó kolt kezet Runcie.
– Honnan tudja, hogy író vagyok? – kérdezte Laura dö bbenten.
– A Szimat-csoport elő tt semmi nem marad titokban – mosolyodott el a férfi szélesen.
– Egyébként kivételes figyelmet szentelü nk a laká sá ba kö ltö ző knek. Tudnia kell, hogy az
ott lakó hö lgyek mindegyikét utolérte a szerelem.
– Há t, ez engem nem fenyeget – vonta meg a vá llá t Laura. Mivel a munká ja miatt
gyakran kellett utaznia, nem engedhette meg magá nak, hogy komoly kapcsolatba
bonyoló djon.
A bejá rat felő l nő i sikolyok hallatszottak, mintha legalá bbis egy híres színész lépett
volna a há zba.
– Csak nem versenytá rsam akadt? – kérdezte Runcie. – Kedvelem az érdekes
embereket, ú gyhogy reszkess, tró nbitorló !
– Ezzel én is így vagyok. Való színű leg azért, mert az életem merő unalom.
Pipp déká n kétkedve felvonta a szemö ldö két.
– Még hogy unalmas! Egy színhá zi hö lgy, aki utazgat, mint egy vá ndorcigá ny?! Azért
adtam ki magá nak a laká st, mert felkeltette az érdeklő désemet.
– É rdekes, de tú l fiatal hozzá m. Megnézem, ki jö tt – kö zö lte Runcie. Pipp déká n
rö videsen magá ra hagyta Laurá t, aki a citromos puncsot kortyolgatva szemü gyre vette a
vendégeket. A legtö bb emberrel ellentétben ő kifejezetten szeretett egyedü l maradni a
bulikon, mivel ilyenkor elraktá rozhatta az agyá ban a kihallgatott beszélgetéseket, és
felhaszná lhatta ő ket a kö vetkező darabjá ban.
Az elő szobá ban mozgoló dá s tá madt, és a nő k epekedve felsó hajtottak, ahogy
megjelent a színen Zorro. Egyetlen erő teljes mozdulattal há travetette a kö penyét, és
elő tű nt széles vá lla s izmos, nyú lá nk alakja.
Á tható tekintete végigpá sztá zta a tö meget, és Laura érezte, hogy a gyomra gö rcsbe
rá ndul, amint a férfi tekintete megakad rajta. A bő re bizsergett, mintha borssal szó rtá k
volna be.
Miért viselkedik így? Má s hő s is akad a meghívottak kö zö tt. Talá n az energiá tó l
duzzadó alak és a kívá ncsisá g teszi, amellyel a férfi méregeti. Mintha mindkettejü ket
ugyanaz a vá gy fű tené. A levegő izzott kö rü lö ttü k, és Laurá nak fogalma sem volt ró la,
hogy mi vá ltja ki a furcsá n kavargó érzéseket, de feltett szá ndéka volt, hogy utá najá r.
A megérkezésekor alakult lelkes nő i rajongó tá bor felvidította Jaredet. Elő kapta a

kardjá t, és egy pillanat alatt legyő zte képzelt ellenségét, majd a tapsvihar kö zepette
meghajolt.
Mivel aznap este nemcsak egyszerű bulira, hanem szilveszteri szó rakozá sra volt
hivatalos, ú gy dö ntö tt, hogy kihaszná lja az alkalmat. Kalandra fel! Nem tudta pontosan,
mit is keres, de volt egy olyan érzése, hogy ú j kihívá s vá r rá .
Amint meglá tta Morticiá t, azonnal magá val ragadta az ismeretlen csá bítá sa. Egyetlen
pillantá s elegendő volt ahhoz, hogy rá jö jjö n, az idegen nő szá mtalan bonyodalmat
okozhat. Valami kü lö nö s, tudatalatti kö tő dés alakult ki kö zö ttü k, mintha egy elő ző
életü kben má r talá lkoztak volna.
É szrevette, hogy a nő nyaká n vadul lü ktet egy ér. Vá gyott rá , mégis ellenkezni fog.
Nem menekü l el elő le, mert van benne tű z és bü szkeség. A tö meg szétnyílt Jared elő tt, s
rö videsen szemtő l szemben á llt Morticiá val. A nő tekintete egyszerre volt riadt és nyílt.
5
Jared megfogta a kezét és az ajká hoz emelte. Az érintés nyomá n borzongá s futott
végig Morticia testén.
– Ö rü lö k, hogy megismerhetlek.
– Má s vilá gbó l érkeztü nk, Zorro – lehelte a nő .
– Ez teszi még izgalmasabbá a talá lkozá sunkat.
– É s veszélyessé…
– Anná l jobb – bó lintott a férfi, s a tekintete a telt ajakra tapadt. – Megtisztelnél egy
tá nccal?
– Itt?
– Nem, inká bb a tető n! – vá gta rá Zorro, s színpadias mozdulattal az ég felé mutatott. –
Vagy inká bb a csillagok kö zö tt.
A szoba hirtelen fénybe borult, amikor a nő felnevetett.
– Maga aztá n ért a nő k nyelvén, señ or Zorro! Ú gy lá tom, jó kora rajongó tá borral
bü szkélkedhet.
A férfi kö rü lnézett, de ezú ttal tolakodó nak érezte a rá irá nyuló , vá gyakozó
tekinteteket.
– Menjü nk ki!
– Ebben a ruhá ban? A végén még dilihá zba zá rnak.
– Sétá ljunk egyet a kertben! Ú gy hallottam, hogy a lugas kü lö nö sen szép a
holdfényben.
Maga sem tudta, miért vá gyik rá ilyen nagyon, hogy egyedü l maradjon Morticiá val.
Talá n a sebezhető ség és a magabiztossá g furcsa keveréke hatott rá , vagy a kü lö nö s érzés,
hogy korá bban má r talá lkoztak valahol.
– Elő bb innék valamit.
– Majd én gondoskodom az italró l.
Amikor Jared belekortyolt a pohará ban lévő puncsba, azonnal tudta, hogy Pipp déká n
a sajá t vodká s-gyü mö lcsö s receptje alapjá n készítette el az italt. Ha Morticia felhajtja a
finomsá got, muszá j lesz megvédenie a kegyeiért versengő , tolakodó ifjoncoktó l. Persze
sajá t magá t nem sorolta ezek kö zé.
Az égbolt csillagos volt, az éjszaka pedig csípő s, és a szellő – tél ellenére – a nö vények
fű szeres illatá t hordozta. Ü res poharaikat egy kő padon hagytá k, s kö vették a
ró zsabokrok és színes virá gok szegélyezte ö svény ú tjá t. Jared Morticia vá llá ra terítette a
kö penyét, és a nő rö vid habozá s utá n megosztotta vele a kellemesen á tmelegedett
kuckó t.
– Nem tudom, miért bízom benned. Talá n mert… rettenthetetlennek tű nsz.
– Való já ban nem vagyok Zorro…, bá r talá n ez rejtett egyéniségem egyik oldala.
– Remélem is. Ma este legyél Zorro! Ne á ruld el a neved! Való színű leg sosem lá tlak
tö bbé, s így nem fogok megbá nni semmit.
– Olyasmire készü lsz, amit késő bb esetleg megbá nná l?
Jarednek egyá ltalá n nem volt ellenére, hogy ilyesmit tegyen. Á ltalá ban lassan haladt
elő re, hogy elkerü lje a bonyodalmakat és a félreértéseket. Csak lazá n! Ez volt a kedvenc
mondá sa. Kissé meglepő dö tt, hogy Morticia nem akarja tö bbé lá tni. Vajon miért ilyen
zá rkó zott?
– Még nem dö ntö ttem el. Nos, tá ncolunk?
Zorro és Morticia felvette a keringő zö k testtartá sá t, s a nő dú dolni kezdett egy dalt.
Kö nnyű , édes illata és kecses mozgá sa tü zet gyú jtott Jared lelke mélyén. Felismerte a
dalt, és csatlakozott. Ú gy tá ncoltak a pá zsiton, mint a régi idő k szerelmespá rjai.
Igazi tü ndér! – gondolta a férfi, mikö zben Morticia csá bító szemébe nézett. Egyszer
kihívó , má skor pedig szégyenlő s. Semmire sem vá gyott jobban, mint hogy megcsó kolja,
6
ugyanakkor tartott tő le, hogy az ezü stö s holdfény szü lö tte bá rmelyik pillanatban
eltű nhet. Lehet, hogy nem is e vilá gi lény? Mindegy, a lényeg, hogy aznap estére csak az
ö vé.
Laura nem értette, mi ü tö tt belé. Sejtette, hogy a puncs lehet az oka, de ennél azért
jó val értelmesebb magyará zattal tartozott magá nak. Bá r az á larc eltakarta Zorro arcá nak
nagy részét, csodá s, érzéki ajka nem maradt rejtve. A fü rkésző tekintet azt sugallta, hogy
sikerü lt meglepnie a férfit. Rendkívü l vonzó nak talá lta, ha egy erő s férfit elragadnak az
érzései, és nem tud uralkodni magá n.
Laura fő iskolá s kora ó ta mindig tartotta a há rom lépés tá volsá got, mivel tíz éve
megtanulta, hogy a szerelem nem neki való já ték. Most viszont esze á gá ban sem volt
beleszeretni Zorró ba. Ú gy tervezte, hogy nem marad soká ig a vá rosban, rá adá sul a
hö lgyek viselkedésébő l azonnal sejtette, hogy igazi nő csá bá sszal á ll szemben.
Á tadta magá t az édes má mornak, amelyet hó doló ja ébresztett benne. Má r elfelejtette,
milyen kellemes lehet egy erő s férfikéz érintése. Emlékeztette magá t, hogy tú l késő
kö szö nő levelet írnia a tá nc feltalá ló já nak. Zorro kö zelebb hú zta magá hoz, s a keze a
dereka alá csú szott. A teste azonnal elá rulta, hogy mit érez.
Gyengéden megfogta Laura arcá t, és megcsó kolta. A kü lö nö s érzés tető tő l talpig
á tjá rta a nő t, s az ujjai vibrá ló tá ncot já rtak a széles vá llon.
– Vá rj, hadd szabaduljak meg ettő l! – mormolta Zorro, és tü relmetlen mozdulattal
letépte magá ró l az á larcot.
Laura szíve kihagyott egy pillanatra, ahogy az á lmaiban szá mtalanszor lá tott arcra
pillantott. A nevető szempá r, a kissé hajlott orr… A lelke mélyén tudta, hogy csak
egyetlen férfi képes ilyen magassá gokba emelni. A férfi, aki ö sszetö rte a szívét, s aki
miatt megfogadta, hogy soha tö bbé nem bízik senkiben. Szédü lt, és forgott kö rü lö tte a
vilá g. El kell tű nnie!
A tá volbó l harang zú gá sa hallatszott, odabent pedig felharsantak a papírdudá k.
– Boldog ú j évet! – mondta Jared Benton.
Laura még egy utolsó riadt pillantá st vetett rá , majd eltű nt az éjszaká ban.
2. FEJEZET
Morticia viselkedése annyira meglepte Jaredet, hogy szinte fö ldbe gyö kerezett a lá ba.
A vonzó idegen kicsalta a holdfénybe, és ahogy éjfélt ü tö tt az ó ra, eltű nt. Azt má r nem!
Rö videsen magá hoz tért, és gondolkodni kezdett. Még a való di nevét sem tudja. Minél
hamarabb meg kell talá lnia. Biztos volt benne, hogy a nő nem ment vissza a há zba, mivel
nem hallott ajtó nyikorgá st. Fel-le rohangá lt a há z elő tt, de egyetlen autó sem hagyta el a
parkoló t. Néhá ny vidá m vendég a bejá rat elő tt koccintott, s hangos kacagá suk
visszhangot vert a há zak kö zö tt.
Jared kétségbeesetten fü rkészte a kö rnyéket, de odakint semmi sem mozdult. Még
egyszer ellenő rizte a kertet, majd visszament a há zba. A bejá ratná l az ö sszezsú foló dott
vendégek miatt meg kellett á llnia.
– Nem lá ttá tok Morticiá t? – kiá ltotta hangosan. –Kit?
– Bocs, de nem.
– Boldog ú j évet, Jared!
– Felejtsd el Morticiá t, vigyél magaddal engem!
Az emberek kö rbevették, hogy boldog ú j évet kívá njanak neki, s egy hö lgy
hatá rozottan belekarolt, hogy magá val hú zza a félhomá lyba. Mire udvariasan
kiszabadította magá t, elszá llt minden reménye. Morticia eltű nt. Á tfutott az agyá n, hogy
7
talá n csak a képzelete já tszott vele, hiszen a kissé becsípett idegen szokatlanul gyorsan
kereket oldott.
Clair De Lune kisvá ros, így paró ka ide vagy oda, azonnal felismeri majd a nő t, amint a
szemébe néz.
Laura kényelmes farmerjá ban ü ldö gélt a fö ldö n, és az ablakon beá ramló napfényben a
szö vegkö nyvet tanulmá nyozta. Megpró bá lta kitalá lni, mit vá ltoztat majd Jared, amikor
holnap talá lkoznak a megbeszélésen.
Az elő ző este tö rténtek utá n alig bírt elaludni, s még reggel is az á lmai hatá sa alatt
volt. Az á larc ellenére fel kellett volna ismernie! Ki má s tá ncol ilyen érzékien? Ki má snak
van ilyen andalító hangja? Azt kívá nta, bá rcsak ne kellene együ tt dolgozniuk. Ha
azonban igényt tart a díjra, ö ssze kell szednie magá t a kö vetkező hat hétben.
Jared bizonyá ra jó t kacag majd, ha megtudja, hogy Morticia való já ban nem má s, mint
egykori bará tnő je. Való já ban sosem randiztak hivatalosan az egyetem alatt, csak együ tt
pró bá ltá k a Rómeó és Júliát. Gyakran elő fordult, hogy a férfi laká sá n gyakoroltak, s a
kissé tú ljá tszott szerelmes jelenetek utá n a tapasztalatlan Laura ú gy érezte, valami
kialakuló ban van kö zö ttü k.
– Az ö rdö g vigye Jared Bentont! – fordult Clark Gable-hö z, aki a poszteren elmélyü lten
tanulmá nyozta Vivien Leigh ruhakivá gá sá t. – Csak szó rakozott velem. Mindegy, hiszen
most má r biztonsá gban vagyok. Tudom, milyen szemét alak.
Mikö zben Laura a szö vegkö nyvet lapozgatta, felkészü lt a kritiká ra, mert nem akarta,
hogy a férfi esetleges epés megjegyzései felzaklassá k. Ú gy dö ntö tt, hogy a szereplő ket
já tszó színészek a sajá t nevü ket haszná lhatjá k majd a darabban, ezért a szö vegben a
tulajdonsá gaikró l nevezte el ő ket, példá ul Ú jdonsü lt há zas férfinak vagy
Képhamisító nak.
Az első felvoná sban a harmincas éveiben já ró Ú j tulajdonos, aki cipő ket készít, és
soká ig az apja zsarnoki felü gyelete alatt dolgozott, megö rö kli a cipő gyá rat. Mialatt az
otthona sivá rsá gá n kesereg, és megpró bá lja elnyerni a gyö nyö rű , á m visszahú zó dó Fiatal
ö zvegy szívét, csodá latos ü vegcipellő ket, valamint olyan kü lö nleges lá bbeliket kezd
gyá rtani, amelyeknek anyagá t az interneten beszerzett vará zsszerrel itatja á t. A vá sá rló k
egytő l egyig szerelembe esnek, de a má sodik felvoná sban kiderü l, hogy a boldogsá g nem
mindenkinek já r, s a vá rosban felü ti fejét a zű rzavar.
Az Ú jdonsü lt há zasok beleszeretnek az első idegenbe, akit meglá tnak, a Képhamisító a
Rendő rnő kegyeiért verseng, s a nő annyira meglepő dik, amikor megismeri a férfi való di
énjét, hogy ő rü lt fú riaként ü ldö zni kezdi szerelmével. Kiderü l, hogy az á lmodozó Ú j
tulajdonos nem illik a Fiatal ö zvegyhez, aki való já ban anyagias és mohó . A harmadik
felvoná sban szö vetkezik a Képhamisító val, s rá veszik az Ú j tulajdonost, hogy kö ssö n
tű zká rra vonatkozó biztosítá st. A két elvetemü lt képmutató ugyanis fel akarja gyú jtani a
cipő gyá rat.
Amikor végü l megtö rik a vará zs, a szerelem gyű lö letté vá ltozik, s még az Ú jdonsü lt
há zasok is rá jö nnek, hogy nem tudjá k magukat tú ltenni az elszenvedett sérelmeken.
A sors fura fintora, hogy az első elő adá s pont Bá lint-napra esik. Nos, ha az emberek
szívecskés-angyalká s-habos befejezésre vá gynak, csaló dni fognak. Vajon mit vá ltoztatna
Jared? Soha nem tudott olvasni a gondolataiban, miért épp most lenne ez má sképp?
Kinézett az ablakon, és elgyö nyö rkö dö tt a kaliforniai télben. A rendezett kertekben
színes virá gok nyíltak, s az évszak ellenére a legtö bb fa zö ld lombkoroná t viselt. Mivel
tudta, hogy csak ideiglenesen marad Kaliforniá ban, egyre jobban élvezte a kellemes
idő já rá st.
8
Az egyik megtermett fá n ismét feltű nt a má r korá bban lá tott piros folt. Laura kihajolt
az ablakon, és hatalmasat fü ttyentett. A folt lassan megmozdult, s kiderü lt, hogy egy
tá vcső vel felszerelt, ő sz hajú férfi viharvert baseballsapká já t lá tja. Hívnia kellene a
rendő rséget. Felkapta a puló verét, és kiviharzott a laká sbó l. Az utca csendes volt, mivel a
lakó k való színű leg az elő ző esti buli fá radalmait pihenték ki. A fá n gubbasztó kerekképű
férfi kocká s ruhá t viselt, és annyira lefoglalta a nézelő dés, hogy észre sem vette Laurá t.
– Hé, maga ott a fá n! Szá lljon le ró lam!
A vö rö slő orr a Mikulá s egyik manó já t juttatta az eszébe.
– Hozzá m beszél?
– Pontosan. Engem kémlel egyfolytá ban.
– Drá ga ifjú hö lgyem – pirult fü lig a férfi –, miért tennék ilyet?
– Maga is a Szimatokhoz tartozik, ugye? Azt ajá nlom, valaki má s utá n szimatoljon!
Hirtelen feltű nt egy idő s asszony, akinek a nyaká ban nemcsak tá vcső , hanem egy
fényképező gép is ló gott. A kezében mobiltelefont tartott.
– Én figyelem magá t. Az ú r ott fö nt Hoagie Gunn. Az én nevem Esther Zimpelman, és a
maga baja, hogy idekö ltö zö tt a szomszédba. Ez a kö rnyék évek ó ta az én felségterü letem,
és higgye el, kémkedtem má r magá ná l jó val érdekesebb egyének utá n is. Két napja
kö ltö zö tt be, és még egyetlen férfi vendége m volt.
Há la istennek, az asszony nem lá tott be Pipp déká n kertjébe.
– Ha az ú r nem utá nam szimatol, akkor mit keres a fá n?
– É rtem má r, hogy mi zavarta meg! É n madá rlesen vagyok! A kö rnyéken fészkelő
bíbormellényes fészekhagyó kat keresem. Lá tta ő ket?
– Nem, viszont kérem, hogy tartsa magá t tá vol az ablakomtó l! É s maga is, Mrs.
Zimpelman. Ö rü lö k, hogy megismerhettem, de tö rő djö n a sajá t dolgá val! ; – Eszemben
sincs – vetette oda az idő s asszony, majd becsapta maga mö gö tt a há za ajtajá t.
– Szomorú , hogy egyesek nem tudnak mit kezdeni az életü kkel, amikor
megö regednek, és abban lelik ö rö mü ket, ha kö lcsö nvehetik egy idegenét – só hajtott fel
Hoagie. – A madarak sokkal érdekesebbek, mint az emberek. Biztos, hogy nem lá tott
egyetlen bíbormellényes fészekhagyó t sem? Az ü rü lékü k csíkos.
– Tessék? Kíméljen meg a részletektő l!
Amint Laura hazafelé indult, még hallotta, ahogy Hoagie utá na szó l:
– Megígérem, hogy még véletlenü l sem nézek be az ablaká n!
– Kö sz! – szó lt vissza, mikö zben a férfi megjegyzésén tö prengett. Egyesek nem tudnak
mit kezdeni az életü kkel, így abban lelik ö rö mü ket, ha kö lcsö nvehetik valaki má sét.
Ilyenek az író k is. Való já ban nem él visszavonultan, bá r a legtö bb színhá zi emberhez
hasonló an ő is csak egy szivacs. Magá ba szívja má sok érzelmeit és á talakítja ő ket valami
szebbé és jobbá . Tisztá ban volt vele, hogy a Jared irá nt tá plá lt érzései elő l menekü l
ahelyett, hogy bá tran szembenézne velü k.
A lényeg, hogy a férfi kiegyensú lyozottnak lá ssa! Ehhez azonban az eszébe kell vésnie,
hogy Jared Benton egy semmirekellő Don Jü an, aki még mindig kü lö nö s hatá ssal van rá .
Bizonyá ra szá mtalan fá jdalmas élményben lesz része kö zö s munká juk sorá n, de legalá bb
lesz mibő l ö tleteket merítenie a kö vetkező darabjá hoz.
Laura eltette a szö vegkö nyvet. Nincs szü ksége védelemre Jareddel szemben, hiszen
bá rmi is tö rténik majd kettejü k kö zö tt, író ként mindenképpen erő sebb lesz tő le.
Talá n hiba volt a Holdudvarba hívnia L. J. Ellisont, és inká bb a színhá zban kellett
volna talá lkoznia vele, gondolta Jared, mikö zben ü res ká véscsészéjébe bá mult. Ú gy
gondolta, hogy az oldott hangulatban kö zelebb kerü lhet leendő munkatá rsá hoz, de aztá n
eszébe jutott, hogy még azt sem tudja, nő -e vagy férfi az illető .
9
Az étterem, melynek falait egy képzeletbeli holdra szá llá s kü lö nö s jelenetei borítottá k,
rendkívü l népszerű volt az egyetemistá k kö rében. Jared a pincérnő t kereste, mert
szerette volna, ha valaki ú jratö lti a csészéjét. Szerencsére felbukkant Daffodil, a dundi
szaká csnő , s a kezében egy kanna frissen fő zö tt ká vét tartott.
– Nem tudom, hová tű nt ez a Stuart, de nem nézhetem tová bb, hogy Jared Benton elő tt
nincs ká vé. Nehéz jó pincérnő t talá lni, fő leg, hogy Stu természete hagy maga utá n némi
kívá nnivaló t. Sajná lom, hogy Cindy má r nincs itt. Sokszor eszembe jut, hogy le kellene
lépni innen, de végü l mindig maradok.
Cindy, a minnesotai tanító nő a Holdudvarban dolgozott egy ideig, majd hozzá ment
Jared legjobb bará tjá hoz, Hugh Bemling irodalomprofesszorhoz.
– Ö rü lö k, hogy marad! Senki nem készít olyan tú ró tortá t, mint kegyed.
– Amiért ilyen kedves, hozok magá nak egy szelettel. A vendégem!
Jared a tú ró tortá t majszolta, amikor kinyílt az ajtó és belépett egy fiatal nő . Elő szö r
lá ngoló vö rö s haja keltette fel a figyelmét, majd a tekintete a szeplő kkel tarkított csinos
arcró l karcsú alakjá ra siklott. Garbó t és farmert viselt, s a kezében aktatá ská t tartott.
Jared dö bbenten ismerte fel a nő t. Laura! Nem lá tta má r vagy…
Tíz év egy szempillantá s alatt a semmibe veszett, és ú jra á télte az évadzá ró buli
estéjét. A színhá z szinte izzott a feszü ltségtő l a Rómeó és Júlia utolsó elő adá sá n. Má r
bá nta, hogy má s nő vel érkezett a bulira, de ő és Laura vészesen kö zel kerü ltek
egymá shoz. Az emberek pletyká lni kezdtek ró luk, s mivel a lá nynak még há rom éve volt
a diplomaosztó ig, azon kapta magá t, hogy olyan á llá sajá nlatokat keres a színhá z
hirdető tá blá já n, amelyek Clair De Lune kö zelében vannak.
A lényeg, hogy a biztonsá g kedvéért meghívott egy ü resfejű cicababá t, aki fikarcnyit
sem érdekelte.
Csak akkor jö tt rá , hogy mekkora ostobasá got kö vetett el, amikor meglá tta Laura
szomorú arcá t. É retlen fejjel ú gy dö ntö tt, hogy megjá tssza magá t, mivel biztosra vette,
hogy a konfliktus elő bb-utó bb elsimul. Laura azonban elkerü lte, és Jared nyá rra elvá llalt
egy munká t a vilá g tú lsó felén.
Ö rü lt, hogy ú jra lá tja, de vajon mit keres itt? Miért méregeti ilyen kihívó an…?
– L. J. Ellison! – á llt fel dö bbenten. Nem csoda, hogy a szö vegkö nyv ilyen erő s
érzelmeket vá ltott ki belő le, hiszen annak a nő nek a gondolatait tartalmazta, akibe
majdnem beleszeretett.
– Szia! – kö szö nt Laura, s elsétá lt a kívá ncsian bá mészkodó diá kok mellett. –Ö rü lö k,
hogy lá tlak, Jared – nyú jtotta ki a kezét ü dvö zlésképpen.
A férfi normá lis esetben já tékosan megcsó kolta volna, de a nő viselkedése
visszatartotta ettő l. Ehelyett kezet rá ztak, s ahogy a nefritzö ld szempá rba nézett, a
lélegzete is elá llt.
– Morticia…
– Ü gyes – bó lintott Laura, majd a székre tette a tá ská já t, és leü lt.
Nem csoda, hogy megszö kö tt elő le, gondolta Jared. Bizonyá ra meglepő dö tt, amikor
levette az á larcá t.
– Ahelyett, hogy elinaltá l, elá rulhattad volna, hogy te vagy az.
Ú gy dö ntö tt, lassít a tempó n, és ó vatosan kipuhatolja, miféle meglepetéseket tartogat
még szá má ra egykori bará tnő je.
– Amint felismertelek, ellená llhatatlan vá gyat éreztem, hogy kereket oldjak.
– Sajná lom, hogy ezt vá ltom ki belő led. Remélem, má r nem haragszol rá m!
– Ugyan, dehogy! Ö rü lö k, hogy együ tt fogunk dolgozni. Igazgató ként híres vagy, s azt
szeretném, ha az elő adá s a lehető legjobban sikerü lne. Hallottam, hogy a bemutató n
jelen lesz néhá ny elismert kritikus is.
10
– Igen, ső t a New York Times egyik ú jsá gíró ja szintén betoppanhat – mondta Jared, aki
arra az elhatá rozá sra jutott, hogy a mú ltat jobb nem bolygatni. – Ha talá lunk egy
pincérnő t, rendelj magadnak reggelit, aztá n munká hoz lá thatunk.
Jared észrevette a Holdudvar tulajdonosá t, Stut, és megpró bá lta az asztalukhoz
csalogatni.
– É rdekli magukat, hogy mi a napi ajá nlatunk? – kérdezte a fehér kö tényes, morcos
férfi. – Gondolom, valami kü lö nlegességet kémek, ú gymint franciapirító st avoká dó val
vagy erő levest jégkrémmel.
– Egy csésze ká vét, legyen szíves – mondta Laura, s az arcizma sem rá ndult a
nyilvá nvaló udvariatlansá g hallatá n. Vagy kö télbő l vannak az idegei, vagy diá kkorá bó l
még emlékszik Stu rémséges természetére, gondolta Jared.
– Koffeinmenteset, eszpresszó t, feketét vagy tejeset?
– Eszpresszó t.
– Az nincs.
– Csak tö ltsö n valamit a csészémbe, ami fekete! Felfogta?
Stu meglepő dö tt a nyílt tá madá son, majd magá ban motyogva visszavonuló t fú jt.
– Szép volt.
– Szó val mi a véleményed a darabró l?
– Tetszik, de szeretnék néhá ny dolgot megvá ltoztatni.
– Hallgatlak.
Az elő ző este érzéki melegsége ú gy eltű nt, mint a fekete paró ka, a zö ld ruha és a fehér
arcfesték.
– Kissé fel kellene dobni. Bá r tele van lü ktetéssel és szellemességgel, kissé keserű
utó ízt hagy az ember lelkében.
– Remélem, nem csiricsá ré, ró zsaszín befejezésre vá gysz!
– Egyá ltalá n nem – csó vá lta meg a fejét Jared, és a megjelö lt résznél kinyitotta a sajá t
példá nyá t. – Vegyü k példá ul az Ö zvegyet! Tú l ö nző és mohó . Mi lenne, ha tö bbek kö zö tt
azért akarná felgyú jtani a gyá rat, mert rá jö n, mi tö rtént a cipő kkel, és nem tetszik neki,
ahogy az emberek á ldozatul esnek a bű bá jnak?
Laura lefirkantott néhá ny szó t a jegyzetfü zetébe.
– Rendben, benne vagyok.
– A harmadik felvoná sban, amikor a Rendő rnő a Képhamisító t kínozza egy
ü vegcipellő vel, a szigorú helyett jobb lenne évő dő re venni a hangnemet…
Jared ö rü lt, hogy a véleményü k mindenben egyezett, de képtelen volt elhinni, hogy
szilveszter éjjelén ezt a jégkirá lynő t ö lelte olyan forró n. Vá gyott a vadó c Morticiá ra!
Tulajdonképpen a régi Laurá t akarta, aki kedvességével és nyíltsá gá val meglá gyította a
szívét. Egyelő re azonban a darab volt a legfontosabb, s tudta, hogy szakmai téren csodá s
pá rost alkotnak majd.
Laura legszívesebben a férfi minden megjegyzésével vitá ba szá llt volna, de kénytelen
volt belá tni, hogy a darabja nem tö kéletes. Kelletlenü l beismerte, hogy Jared éleslá tá sa
csak a javá t szolgá lja. Ó vatos volt, mivel a férfi kedvessége má r sokszor levette a lá bá ró l.
Az emlékeiben ö nző szö rnyetegként élt, de sejtette, hogy egy érzéketlen gazember nem
lá tná á t ilyen jó l a szereplő k jellemét, és nem dobogtatná meg a szívét.
Laura arra szá mított, hogy rá menő s lesz és rideg, ehelyett Jared tü relmesen
elmagyará zta, mit miért szeretne megvá ltoztatni. É rzékenységével ú jfent sikerü lt
elvará zsolnia az á ldozatá t. Laurá t kissé aggasztotta a sajá t sebezhető sége, de bízott
abban, hogy a tapasztalatai és a jó zansá ga á tsegíti majd a helyzeten.
11
– Jö vő kedden szeretnék szereplő vá logatá st tartani – mondta Jared, miutá n

megbeszélték a vá ltoztatá sokat. – Való színű leg nem lesz kö nnyű olyan színészeket
talá lni, akik korban is megfelelnek az adott karakternek.
, – Régebben nem így mű kö dö tt a dolog. A diá kok bá rmilyen korosztá lyt eljá tszhattak.
Egyetemistaként maga is gyakran ö ltö tt ő sz paró ká t.
– Megvá ltoztak a dolgok, miutá n elmentél. Az ú j elnö k, Wilson Martin azt szeretné, ha
a színhá z még inká bb bevonná a munká já ba a vá ros kö zö sségét.
– Na és hogyan?
– A kérésére tavaly indítottunk egy színitanodá t, ahová nem csak a diá kok
jelentkezhettek. Rá bukkantunk néhá ny kifejezetten érdekes figurá ra. Egyébként
szerintem az ö tlet a bará tnő jétő l szá rmazott, aki maga is beiratkozott hozzá nk.
– Csak azt ne mondd, hogy szerepet kell adnunk neki – morogta Laura.
– Jó Ö zvegy lenne belő le. Biztos vagyok benne, hogy eljö n a vá logatá sra, és akkor majd
meglá tjuk, hogy mit tud. Nem halunk bele, ha adunk neki egy lehető séget.
Ismét felbukkant Stu, és ká vét tö ltö tt a csészéikbe.
– Megü resedett egy pincérnő i á llá s – mondta elő zetes bevezető nélkü l. – Kedvelem
azokat, akik nem rezeinek be tő lem, ú gyhogy ha érdekli…
– Stuart, a hö lgy nem pincérnő , hanem író .
Laura helyeselni akart, de meggondolta magá t. Kö zépiskolá s korá ban egy ideig
pincérnő skö dö tt, de aztá n felhagyott vele, mert az osztá lytá rsai folyton ugrattá k. Bü szke
volt rá , hogy azó ta – bá rmennyire is kellett a pénz – kizá ró lag szellemi munká t végzett.
Csakhogy egy író nak az a dolga, hogy a sajá t bő rén tapasztalja meg, milyen is az élet.
Rá adá sul a verseny díja alig fedezte a megélhetési kö ltségeit.
– Elfogadom! Persze csak akkor, ha ott lehetek a pró bá kon és a színhá zi
megbeszéléseken.
– Rendben – dö rmö gte Stu, és felemelte az asztalró l a szö vegkö nyvet. – Ezt maga írta?
– Naná ! Rá adá sul elnyerte az Egyetemi Díjat – vá laszolta a nő helyett Jared.
A nagydarab férfi belelapozott a szö vegkö nyvbe.
– Héká s, tudja, hogy a címe a Hamupipő két juttatja az ember eszébe?
– Na ne mondja!
Ahogy Stu olvasni kezdte az első sorokat, az arcá n mosoly terü lt szét. Laura nem is
sejtette, hogy a nyitó pá rbeszéd ilyen vicces.
– Mindenképpen megnézem majd a színhá zban. Lehet, hogy a szaká csnő t is érdekelné
a dolog…
– Csak nem randira akarja hívni? – ugratta Jared a morcos tulajdonost.
Stu arcá ra dö bbenet ü lt ki.
– A vilá gért sem! Csak arra gondoltam, hogy… elbeszélgethetnénk ró la, meg ilyesmi.
Na jó , akkor holnapra dö ntse el, hogy akar-e itt dolgozni, vagy nem!
Stu lassan a konyha felé sétá lt, s kö zben szeretettel simogatta a ká véskanná t.
Jared elő rehajolt, és mélyen a nő szemébe nézett. Laura biztonsá gban érezte magá t
mellette, de egy belső hang figyelmeztette, hogy ne dő ljö n be az igéző pillantá s
csá bítá sá nak.
– Biztos, hogy itt akarsz dolgozni? A pincérnő knek sok mindent el kell viselniü k, és
hallottam, hogy az a rengeteg tá lcaemelgetés nem tesz jó t a gerincnek.
– Szü kségem van a pénzre. Rá adá sul egy étteremben feltű nés nélkü l megfigyelhetem
az embereket.
Jared megfogta a nő kezét. A tenyere az idő k sorá n kissé kérgessé vá lt, amibő l Laura
arra kö vetkeztetett, hogy még mindig besegít a kellékek és a díszletek készítésébe.
12
– Laura, sajná lom, ami az egyetemen kettő nk kö zö tt tö rtént. A mú ltat képtelen vagyok
megvá ltoztatni, de remélem, hogy az a kis epizó d nem zavarja meg a jelenü nket.
– Azok az élmények segítettek, hogy azzá vá ljak, aki ma vagyok. Megnyertem az
Egyetemi Díjat, ú gyhogy való já ban kö szö nettel tartozom neked.
Jared Benton életében elő szö r nem tudta, hogy mit feleljen.
3. FEJEZET
Jarednek fogalma sem volt ró la, hogy miért vette meg a lá mpá t. Mikö zben zö ld
selyemkö ntö sében ide-oda já rká lt a há zban, a tekintete folyton megakadt rajta. Elő ző
nap lá tta meg elő szö r egy ü zlet kirakatá ban, s miutá n kifizette érte a borsos á rat,
hazavitte, és a nappaliban á lló asztalká ra helyezte. Az igaz, hogy az olvasá shoz megfelelő
vilá gítá sra volt szü ksége, a lá mpa azonban egyá ltalá n nem illett a szoba berendezéséhez.
Elő szö r is rettentő en csú nya volt. Vajon a piroslá mpá s há zak tulajdonosain kívü l akad
még olyasvalaki, aki pucér angyalká kkal díszített lá mpá t vá sá rol magá nak?
Jared szá ndékosan rendezte be a há zá t minimalista stílusban. Minden helyiség egy
hotel lakosztá lyá ra emlékeztette az embert. Egyrészt befektetésnek, má srészt pedig
fő hadiszá llá snak szá nta arra az esetre, hogy ha felkérést kap egy má sik színhá ztó l,
legyen hová visszatérnie. Az idő k sorá n ö sszegyű jtö tt szö vegkö nyvek és színhá zi
ereklyék a vendégszoba dobozaiba zá rva vá rtak a sorsukra. A New Yorkban és New
Jerseyben haszná lt meleg ruhá k egy hatalmas, naftalin-golyó kkal bebiztosított
utazó lá dá ban pihentek a gará zsá ban. Azt akarta elérni, hogy a há z minél kevesebbet
mutasson való di személyiségébő l.
Akkor meg minek vette a lá mpá t?
A vá laszt egyelő re homá ly fedte. Bosszantó , gondolta magá ban Jared, mikö zben egyik
kezében egy lekvá ros pirító ssal, a má sikban pedig egy ká véval teli csészével kó borolt a
há zban. Remélhető leg a férfiakra nem jö n rá a fészekrakó hó bort. Otthon kellett volna
maradnia tegnap, hogy elolvassa az irodá ja asztalá n talá lt, á tdolgozott szö vegkö nyvet.
Laura keményen dolgozott a hétvégén, hogy az aznapi meghallgatá sra elkészü ljö n a
munká val. Jared azonban elkísérte a bará tjá t, Hugh-t, és a feleségét, Cindyt, hogy
segítsen nekik bú tort talá lni az ú j otthonukba. Remekü l eligazodott az ü zletek
ú tvesztő iben, mivel a sajá t há zá hoz is egyedü l vá lasztotta ki a berendezés nagy részét.
Cindy, aki nemrég kö ltö zö tt a vá rosba, és Hugh, aki a kö ltészeten kívü l nem sok
mindenhez értett, nagyra értékelte a segítségét.
Így bukkant rá a lá mpá ra egy Viktó ria korabeli ü zlet kirakatá ban. Egy pillanatra
mintha hallotta volna az angyalká k szá rnysuhogá sá t és apró há rfá juk tá voli zenéjét.
Anélkü l, hogy á tgondolta volna, a pénztá rcá ja utá n nyú lt.
Mivel nem talá lt magyará zatot a viselkedésére, letelepedett a konyhaasztalhoz és
elő vette az á tírt szö vegkö nyvet. Á tfutotta, s azonnal rá jö tt, hogy a szereplő k jelleme
tetszető s vá ltozá son ment á t, és a pá rbeszédek is bő vü ltek néhá ny szellemes
megjegyzéssel.
Lapozgatá s kö zben megcsapta Laura parfü mjének finom, keserédes illata. Elképzelte,
amint a reggeli napfény megcsillan vö rö slő fü rtjein, s ahogy a szemébe néz, az arcá t
tarkító szeplő k még ragyogó bban virítanak.
Semmi sem vá ltozott. Tová bbra sem engedhet a tartó s kapcsolat csá bítá sá nak, hiszen
a sajá t édesanyja esetében is lá thatta, hogy mindez csak kö zépszerű séghez és
kétségbeeséshez vezethet.
13
Laura még olyankor is izgatott volt a meghallgatá sokon, amikor nem neki kellett a
színpadra á llnia. A jelentkező k idegessége rá is á tragadt.
– Abbahagyná d a nyü zsgést? – kérdezte Jared.
Kedd volt, és az egyetemi színhá z néző terének kö zepén ü ltek. A lá bukat feltették az
elő ttü k lévő szék tá mlá já ra, s ú gy hallgattá k a fő ként fiatal jelentkező ket. Laura azt
kívá nta, bá rcsak tö bb szerepet írhatott volna nekik. Megítélése szerint az Üvegcipellő
kerestetik?-ben pontosan annyi és olyan korú szereplő bukkant fel, amennyire és
amilyenre szü kség volt. Ennek ellenére sajná lta a tehetséges színészeket.
– Milyen ká r, hogy nem adhatunk szerepet mindegyikü knek!
– Ne aggó dj miattuk! – mormolta Jared. A férfi há trahajtotta a fejét és lehunyta a
szemét. Ú gy tű nt, mintha elbó biskolt volna, de Laura tisztá ban volt vele, hogy nagyon is
tudatá ban van annak, ami a színpadon zajlik. Amikor felé fordult, szinte beleremegett a
pillantá sá ba, aká r egy érzékeny hangvilla. Maga is meglepő dö tt rajta, de sajgó
fá jdalommal tö ltö tte el a levendulaszínű szempá rbó l sugá rzó melegség. Nem akarta
teljesen elnyomni az érzéseit, mert tudta, hogy ezzel az élet egyik legkü lö nlegesebb
élményétő l fosztaná meg magá t. Író ként szü ksége volt némi fá jdalomra és szenvedésre,
nő ként viszont… az ö rdö g vigye, fogalma sem volt ró la, hogy mire is lenne szü ksége!
Bö lcsebbnek talá lta, ha visszatér az eredeti beszédtémá hoz.
– Szerintem az egyetemistá k joggal vá rjá k el, hogy a színhá z lehető séget adjon nekik a
kiugrá sra.
– Az elő ző darabban, a Vízkereszt, vagy amit akartok-ban megmutathattá k, hogy mit
tudnak – magyará zta a férfi. – Fő ként diá kokra osztottam ugyanis a szerepeket.
– Azt ne mondd, hogy elvá llaltá l egy szokvá nyos Shakespeare-darabot!
– Nem tudom, hogy szá modra mit jelent a szokvá nyos szó , de ha ez megnyugtat, a
helyszín Hawaii volt, és fű szoknyá s lá nyok gitá roztak a színpadon – felelte tettetett
á rtatlansá ggal Jared.
– Tudhattam volna…
Meghallgattak még két jelö ltet, majd visszavonultak, hogy eldö ntsék, ki kapja meg a
szerepeket. A fiatalok kö zü l Laurá nak az a sző ke pá r tetszett, akiket Pipp déká n
szilveszteri bulijá n lá tott. Brad Wilkerson és Suzy Arkhoff kö zö tt izzott a levegő a
színpadon és a való vilá gban is. Jared szintén sok mindent lejegyzett, mikö zben az
elő adá sukat hallgatta, így kiderü lt, hogy megegyezik a véleményü k. A kö vetkező a
Képhamisító volt. Laura ö tven év kö rü linek képzelte a férfit, de a hetvenes Runcie elvitte
a pá lmá t a fiatalabbak elő l. Drakula jelmeze nélkü l is volt benne valami megnyerő
csibészség.
– A felnő tt színjá tszó kö rbe já r – mondta Jared. – Vajon ki legyen a pá rja…?
Amikor Runcie színpadra lépett, feltű nt egy kisebb csoport, amelynek lelkes tagjai
kiabá lva megtapsoltá k az elő adá s utá n. Laura észrevette kö zö ttü k Esthert, a kívá ncsi
szomszédot, de ú gy tű nt, az asszony nem akar szerencsét pró bá lni. Addig unszoltá k
viszont a mellette ü lő idő sebb nő t, amíg az fel nem á llt. Sietség nélkü l, bü szkén felszegett
fejjel lépett a színpadra.
– Azt akarjá k, hogy ezzel a mihaszná val olvassak együ tt? – kérdezte olyan éles
hangon, hogy a há tsó sorokban ü lő k is ö sszerezzentek.
– Igen – bó lintott Jared, és a listá ra pillantott. – Ö n Mariah Michaels?
– Talá lt. Nyolcvankilenc éve vagyok a fö ldö n. Nem talá l tú l ö regnek?
– Egyá ltalá n nem. Viszont figyelmeztetnem kell, hogy a szereplő , akit ö n já tszana, a
harmadik felvoná sban egy ü vegcipellő vel az életére tö r ennek a férfinak.
Mariah tekintete megpihent Runcie-n.
14
– Egyá ltalá n nem jelent gondot. Ha ú gy adó dik, sző rö stü l-bő rö stü l felfalom reggelire.
Bá r be kell vallanom, hogy kedvelem. Milyen furcsa! Régebben idege-sítő nek talá ltam –
tette még hozzá .
– Ettő l csak még izgalmasabb a dolog – suttogta Jared, majd odakiá ltott Mariah-nak: –
Kérem, kezdje a harmincharmadik oldal tetejétő l!
Mariah és Runcie remek pá rost alkotott, s abbó l, ahogy Jared elmosolyodott, Laura
tudta, hogy az asszony megkapja a szerepet.
– Kö szö nö m, remek volt! Van még jelentkező a Rendő rnő szerepére? Nincs? Nos,
akkor jö jjö n az Ú j tulajdonos és a Fiatal ö zvegy!
Akadt néhá ny reményteljes jelentkező , de egyik férfi sem felelt meg Laura
elvá rá sainak, a nő k pedig nem voltak elég gő gö sek. É szrevette, hogy a színpad mellett
vá rakozó nő tü relmetlenü l megcsó vá lja a fejét. Felismerte benne a kö nnyű vérű
madonná t, aki a szilveszteri bulin felajá nlkozott Jarednek.
– Na végre! – só hajtotta a cicababa, miutá n a férfi felolvasta Vanessa Sachet nevét. A
nő ú gy lépdelt fel a színpadra, mintha legalá bbis az Oscar-díjért menne.
– Hadd talá ljam ki! – sú gta oda Jarednek. – Ő az elnö k bará tnő je.
– Talá lt, sü llyedt! – mosolyodott el kedvesen a férfi. – Tavaly szép kis botrá nyt
kavartak, amikor lebuktak egy motelban, mivel valaki értesítette a felszarvazott férjet.
Az ó rá mon azt mesélte, hogy a vá lá sa utá n hollywoodi karrierre vá gyik.
– Remek.
Mintha rá szabtá k volna az ö nző ö zvegy szerepét.
– Nem tudom felolvasni, ha nem segít senki – jelentette be Vanessa. Az egyetemistá k
dö bbenten figyelték, ahogy a nő a rendező vel akadékoskodik, Jarednek azonban arcizma
sem rá ndult. Odalapozott az utolsó ű rlaphoz, majd a kö zö nség felé fordult.
– Megmondaná valaki, hogy Bernie Bernini férfi-e vagy nő ? Jelen van?
Felá llt egy tü skés hajú , karika fü lbevaló t, ró zsaszínű szaténinget és szű k, fekete
nadrá got viselő , nyurga alak, majd kedvesen mosolyogva integetni kezdett.
– Itt vagyok, rendező ú r!
– Nem vehet részt a vá logatá son! – sikoltotta Vanessa. – Ő a fodrá szom.
– Miért ne vehetnék részt? – feleselt vissza Bernie, mikö zben galambszelíd tekintetét
a nő re emelte. Olyan furcsá n izgett-mozgott elő re-há tra, hogy az ember nem tudta
eldö nteni, menekü lni akar, vagy tá ncolni. – Ha Mr. Bentonnak megfelelek, itt a helyem.
– Azt hiszem, férfi – mormolta Jared Laurá nak, majd hangosan csak annyit mondott: –
Kezdjenek hozzá !
Bernie magabiztos fellépése kissé esetlenre sikeredett. Felemelte a szö vegkö nyvet a
színpad szélérő l, és olyan tá vol helyezkedett el Vanessá tó l, mintha attó l tartana, hogy a
nő megharapja.
Amikor olvasni kezdték a szö veget, Laura kétségbeesetten hallgatta ő ket, de aztá n
lassan belejö ttek, s mielő tt még észbe kaphatott volna, a szavaik tü zet fogtak és életre
keltek. Vanessa gú nyos, csipkelő dő stílusa egyszerre volt rémisztő és izgalmas a
felvillanyozott Bernie szá má ra. Lehetséges, hogy ez a két ember vonzó dik egymá shoz?
Milyen furcsa! – gondolta Laura. Soha nem talá lkozott még két ennyire ellentétes
személyiséggel.
– Nem is volt olyan rossz – jelentette ki Vanessa, mire néhá ny diá k kuncogni kezdett.
– Ö rü lö k, hogy tetszett, Mrs. Sachet – mondta Jared kurtá n. – Kö szö nö m, hogy eljö ttek.
A végleges szereposztá st holnap reggel olvashatjá k a faliú jsá gon.
– Holnap nincs ó rá m, ú gyhogy legyen szíves, kü ldjö n egy e-mailt – szó lt kö zbe
Vanessa.
Jared rö vid hatá sszü netet tartott, mielő tt vá laszolt volna.
15
– Biztos vagyok benne, hogy bokros teendő i mellett tud majd idő t szakítani arra, hogy
benézzen.
– Szívesen elkü ldö m neked – ajá nlotta Bernie.
– Ez igazá n kedves tő led – mondta Vanessa, s a furcsa pá r együ tt sétá lt ki a színhá zbó l.
Mikö zben a tö bbi színész is tá vozni készü lt, egy magas, sző ke nő lépett ki a színpad
á rnyéká bó l, és feléjü k indult. Laura azon tö prengett, hogy vajon miért nem jelentkezett
az ö zvegy szerepére.
– Ki az ott?
Jared kö vette a tekintetét.
– Ja, ő Cindy Bemling, egy bará tom.
Laura jó kedve egy szempillantá s alatt elpá rolgott. Ostobasá g volt azt hinni, hogy Jared
szabad. A bará tnő jének bizonyá ra el kellett utaznia a vá rosbó l szilveszterkor.
– É rtem.
– Bemutattam volna, de késő n érkezett – á llt fel Jared, és kinyú jtó ztatta elgémberedett
tagjait. – Cindy felajá nlotta, hogy segít, ú gyhogy ő lesz az ü gyelő nk.
– Szia! Na, milyen voltam? – kérdezte a nő , ahogy odaért melléjü k. Laura, akarata
ellenére, azonnal megkedvelte nyíltsá ga miatt. – Figyelmeztettelek, hogy hozzá szoktam a
rendezkedéshez, de erő t vettem magamon és egyetlen megjegyzést sem tettem.
– Ö rü lö k, hogy tapasztalt kezekben vagyunk – mondta Jared, és Laurá hoz fordult. –
Cindy vezette az oofdahi színhá zat. É s ő irá nyította a softballcsapatot, megrendezte a
kará csonyi jó tékonysá gi vá sá rt és minden má st, amit csak el tudsz képzelni.
– Ö rü lö k, hogy megismerhetlek, Laura! Nagyon tetszik a darabod.
– Kö szö nö m – nyö gte a lá ny, mikö zben hatalmas gombó c keletkezett a torká ban. Jared
bizonyá ra rengeteg idő t tö lt Cindyvel, ha má ris megajá ndékozta egy szö vegkö nyvvel.
– A férjemnek is tetszett. A mú lt hó napban há zasodtunk ö ssze, ú gyhogy
mindkettő nknek feltű ntek a rejtett romantikus utalá sok.
Laura ö rü lt, hogy senki sem sejtette, milyen féltékeny lett. Mi az, hogy rejtett
romantikus utalá sok? A darab kigú nyolja a szerelmet, nem pedig dicső íti!
– Hugh ihletet kapott a versírá shoz? – kérdezte Jared, mikö zben ö sszeszedte az iratait.
– Igen, má r tö bb dicshimnuszt is kaptam tő le – felelte Cindy. – Laura, hallottam, hogy
a helyemre léptél a Holdudvarban.
– Ma este kezdek.
– Nos, akkor sok szerencsét! Most, hogy itt ragadtam a vá rosban, taná ri á llá st keresek,
de sajnos év kö zepe lévén nem sok esélyem van az elhelyezkedésre. A pró bá kon majd
talá lkozunk. Sziasztok!
– Má r alig vá rom!
Laurá nak eszébe jutott, hogy jó l jö nne egy bará tnő . Mivel folyton vá ndorolt, nehezére
esett bará tsá got kö tni. Ha má r a sors ú gy hozta, hogy néhá ny hó napra Clair De Lune-ben
kell élnie, ö rü lne a tá rsasá gnak. Buta féltékenységi jelenete utá n egyá ltalá n nem bízott
magá ban. É g veled, tá rgyilagossá g, viszlá t, jó tékony kétkedés! Laura vészesen kö zel
kerü lt ahhoz, hogy magá ba szippantsa az ö rvény, bá r fogalma sem volt arró l, hogy miért.
Jared nem kö zeledett hozzá , csak nyugodtan ü ldö gélt és ö nmagá t adta.
– Eszü nk valamit?
Laura rémü lten meredt a férfira.
– Kö sz, de nem – vetette oda, majd a kijá rat felé indult.
– Héká s!
– Mi az? – fordult vissza ingerü lten.
– Nem akarsz segíteni a színészek kivá lasztá sá ban?
16
Volt valami Jared hangjá ban, ami mindig elvará zsolta. Mintha arra csá bította volna,
hogy olyan dolgokat mű veljenek együ tt, aminek az égvilá gon semmi kö ze a színészek
kivá lasztá sá hoz. Vagy csak tréfá t ű znek vele az érzékei?
– Biztosra veszem, hogy egyedü l is boldogulsz – vá laszolta Laura, és mikö zben
kisietett a ragyogó januá ri napfénybe, az já rt az eszében, hogy egy hajszá lon mú lt a
szabadulá sa.
Jared késő estig a színhá zban maradt. A színészek kivá lasztá sa tö bb idő t vett igénybe,
mint azt eredetileg tervezte, mert képtelen volt eldö nteni, hogy melyik egyetemistá t
vegye be a darabba. Mivel az Ú jdonsü lt há zasok a szö vegkö nyv szerint szerelmesek
lesznek valaki má sba, szerencsére tö bb fiatalt is felvehetett. Az idő sebbek szerepére
azonban nem talá lt helyettest. Tö kéletesen ö sszeillő szereplő ket kell kivá lasztania,
kü lö nben a darab nem ér semmit.
Ha valami tö rténne az egyik férfi színésszel, beugorhat helyette. Ami a nő ket illeti…
Nos, csak reménykedhet, hogy Laura szü kség esetén nem há trá l meg.
Végü l sikerü lt ö sszeá llítania a listá t, s az író asztalá ra kö nyö kö lve á tadta magá t az
á lomképnek, amely egész nap kísértette. Lá tta maga elő tt az ö rö kké nyughatatlan
Laurá t, ahogyan rakoncá tlan fü rtjeivel já tszik, és halkan mormol valamit az orra alatt.
Vajon mi já rt az eszében egész délutá n?
Jaredet erő s vá gy kerítette hatalmá ba, hogy a nő kö zelében legyen. Nincs ebben
semmi rossz, nyugtatta meg magá t. Tudta, hogy hol talá lja, s mivel még nem vacsorá zott,
nem is kellett ü rü gyet keresnie, hogy talá lkozhasson vele. A vá llá ra kanyarította a fekete
piló tadzsekijét, bezá rta az irodá ja ajtajá t, majd miutá n a faliú jsá gra fü ggesztette a listá t,
a parkoló ba sietett az autó já hoz.
Rá érő sen haladt a De Lune sugá rú ton, New York utá n kü lö nö sen megszerette az
egyetemi vá ros nyugalmá t. Mindenfelé bará tokba botlott, s bá r egyre csak a csú csra
vá gyott, élvezte, hogy má r maga a megjelenése is tiszteletet ébreszt, és nem kell nap
mint nap pengeélen tá ncolva kocká ra tennie a hírnevét holmi má sodrendű darab
sikeréért.
Mi a gond, Jared? Á llandó sá gra vá gysz? – kérdezte ö nmagá tó l, ahogy bekanyarodott a
parkoló ba. Jobb, ha vigyá zol, kü lö nben elveszted a vará zsodat! Azt má r nem! Még nincs a
koporsó ban.
A falusi kunyhó ra emlékeztető étterem ablaká bó l hívogató fény ö mlö tt az utcá ra, s a
vendégeket a bejá rat fö lö tt egy hatalmas, mosolygó s telihold fogadta. Amikor belépett a
szoká s szerint nyü zsgő , zajos étterembe, azonnal kö rü lö lelte a dű lő hamburger illata.
– Jared, itt vagyunk! Gyere, ü lj le! – kiá ltottak oda neki a legnagyobb asztalná l ü csö rgő
végző sö k.
Az egyik taná rnő csá bos mosolyt kü ldö tt felé, s bá r Jared kedvelte, valami
visszatartotta attó l, hogy leü ljö n mellé. Valami vagy inká bb valaki, akit ö rö kre a szívébe
zá rt.
A szó ban forgó hö lgy éppen egy tá lcá val egyensú lyozott, mikö zben étellel megrakott
tá nyérokat tett le néhá ny diá k elé. Jaredet egy gyertyá ra emlékeztette. Karcsú volt, és az
ember szeme belefá radt, mire végigmérte a lá bujjá tó l a lá ngoló vö rö s hajkoroná já ig.
– Keressek ö nnek egy asztalt? – lépett oda hozzá a negyvenes éveiben já ró , sző ke
pincérnő . Jared emlékezett rá , hogy Magda a neve.
– Ha lehet, akkor inká bb Laura részlegébe ü lnék. Régi bará tom.
– Laura kö zelében akar lenni? – kérdezte a nő . Jared nem igazá n értette a kérdést.
– Mi ezzel a gond?
Magda halkan fü ttyentett.
17
– Valahá nyszor itt evett, soha nem ü lt le egyetlen nő mellé sem. Mindig ő k mentek oda
magá hoz.
– Tú loz.
– Rá adá sul még soha nem lá ttam, hogy egy nő vel együ tt érkezett volna. A taná rok
persze nem szá mítanak, és a darabjaiban szereplő k sem, viszont…
– Nem tudtam, hogy szemmel tart – mosolyodott el Jared, aki megtisztelő nek érezte a
figyelmet.
– Mindenki szemmel tartja magá t. Olyan, mint egy filmcsillag. Nehéz megfogalmazni,
de talá n a kü lö nö s kisugá rzá sa miatt lehet – magyará zta Magda leplezetlen
ő szinteséggel. – Na jó , ha akar, ü ljö n a konyha mellett lévő asztalhoz vagy a pulthoz!
– Hogy megy neki a munka? – kérdezte a férfi. – Má rmint ahhoz képest, hogy…
– Gyorsan tanul – vá laszolta Magda.
Jared a pult mellett dö ntö tt. Ezer éve nem ü lt ott, s mivel az étteremben kényelmes,
magasított forgó székek vá rtá k a vendégeket, erő s késztetést érzett, hogy ide-oda
pö rö gjö n rajtuk, aká r egy gyerek. Ímmel-á mmal bö ngészte végig az étlapot, mivel
minden fogá sá t ú gy ismerte, mint a há za kö zelében lévő bevá sá rló kö zpont polcain
sorakozó ételeket.
– Jó estét! Mit hozhatok… Ó , szia! – mosolygott rá Laura, s gyors mozdulattal kikapta a
ceruzá t a fü le mö gü l.
– Szalonná s-sajtos-avoká dó s szendvicset kérek!
– Az ú jraélesztést ajá ndékként adjuk hozzá . Mindegy, rossz vicc volt.
– Hogy megy a pincérnő skö dés?
Mikö zben Laura a kérdésen gondolkodott, ezernyi érzés tü krö ző dö tt az arcá n. Ez a nő
képtelen elengedni magá t, folyton já r az agya – gondolta Jared.
– Nekem kellene fizetnem azért, hogy itt dolgozhatom. Az elő bb is kihallgattam egy
pá r beszélgetését, ahol a nő még azt is meg akarta szabni a férfinak, hogy mit rendeljen.
Hihetetlen! „Azt hittem fogyó kú rá zol! Ne felejtsd el, mit mondott az orvos!” É s így
tová bb. Aztá n persze alaposan ö sszevesztek.
– Talá lkoztá l ismerő sö kkel? – kérdezte gyorsan Jared, mivel minél tová bb akarta
hallgatni a nő dallamos hangjá t és figyelni az arcá t.
– Vanessa Sachet volt itt nemrég egy fickó val, aki ú gy fest, mint egy jó llakott ó vodá s.
Gondolom, ő Martin elnö k. A nő teljesen ki volt akadva, amiért a férfi rá ntott
hagymakariká kat rendelt. Azt hiszem, rangon alulinak talá lta, hogy szíve vá lasztottja
ilyesmit eszik – kuncogta Laura.
– Ö rü lö k, hogy ilyen felszabadult lettél!
– Hogy érted ezt?
– Á ltalá ban megfontolt vagy, mint egy bíró , és ezerszer is á tgondolod a
mondanivaló dat, mielő tt megszó lalsz.
– Tényleg? Bizonyá ra olyankor is az írá son já r az eszem.
Jared boldog volt, amiért Laurá t vidá mnak és fesztelennek lá tja. Aznap este kö zel
érezte magá hoz, amit az együ tt tö ltö tt délutá nnak tudott be.
– Ha van kedved, munka utá n beü lhetü nk egy filmre – ajá nlotta. Az egyetemen
éjfélkor is tartottak vetítéseket.
– Nem is tudom – vonta meg a vá llá t Laura, s a ceruza félú ton megá llt a kezében.
– Beszélgethetü nk a szereplő krő l. Egyébként kifü ggesztettem a listá t, mielő tt eljö ttem
a színhá zbó l.
– Ne is mondd, tudom, hogy ki lesz a… Mi a fene folyik ott?
Laura a konyhá bó l kiá ramló fekete fü stre meredt. Jared gondolkodá s nélkü l á tugrotta
a pultot, és belö kte a csapó ajtó t.
18
– Mindenki jó l van? Hol a poroltó ?

A fü stfelhő bő l két dö bbent arc bukkant elő . Daffodil kuktasapká ja félrecsú szott, Stu
inge pedig ki volt gombolva. A grillsü tő n sorakozó , lá ngoló hú spogá csá kbó l fü st szá llt fel.
– Ú gy lá tom, valaki jó l á tsü tve kérte a hamburgerét – jegyezte meg Jared.
– Jó sá gos ég! – ugrott fel a fö ldrő l Daffodil, és az égő hú sokra borított egy fémfedő t. –
Nem tudom, hogyan tö rténhetett ilyesmi! Mi csak… éppen a sü tő hö z indultam, amikor
elcsú sztam.
Stuart fü lig pirult.
– Segíteni akartam neki, és én is ugyanú gy já rtam. Bizonyá ra van egy… há t, tudja… egy
olajfolt a padló n.
– Soká ig tartott, mire feltá pá szkodtunk. Azt hiszem, ö regebbek vagyunk, mint
gondoltuk.
A tű zriasztó sikító hangja lehetetlenné tette a tová bbi magyará zkodá st. Stu
odarohant, hogy elhallgattassa a szerkentyű t, de néhá ny kívá ncsiskodó még így is
befurakodott a konyhá ba, hogy megnézze, mi tö rtént.
– Kihívtam a tű zoltó kat – mondta egy férfi. – Megsérü lt valaki, szó ljak a mentő knek is?
Stuart felkapott egy kö tényt, és maga elé kö tö tte, hogy eltakarja hiá nyos ö ltö zetét.
– Minden rendben. Minden a legnagyobb rendben.
Csakhogy az ü gy ezzel nem volt lezá rva. A Holdudvart beterítette a fü st, és amikor
megérkeztek a tű zoltó k, mindenkit kikü ldtek. Mivel má r majdnem tizenegy ó ra volt, Stu
bejelentette, hogy aznapra bezá r, s a pincérnő k kiosztottá k a szá mlá kat.
– Ö rü lö k, hogy végre szabad vagy – fordult Jared Laurá hoz.
– Azt hiszem, én is – bó lintott a nő . Az est hidegét annak ellenére sem érezte, hogy
csak egy vékony blú zt viselt az ezü stkö tény alatt. – Igazá n bá tor voltá l, ahogy a konyhá ba
rohantá l segíteni.
– A beképzeltségem az oka. Biztosra veszem, hogy legyő zhetetlen vagyok.
– Szó val Zorró ként való ban van egy má sik életed.
– Csak a kö peny hiá nyzik.
Amikor Jared felnézett, odafentrő l két hold ragyogott le rá juk – egy való di és egy
tetszető s dísz. A vendéglő elő tt zajló események ellenére ú gy érezte, egyedü l á llnak a
sá padt fényben. A vilá g megszű nt kö rü lö tte, s ő kilépett a való sá gbó l. Utoljá ra akkor élt
á t ilyesmit, amikor egyetemista korá ban véletlenü l tú ladagolta az influenza elleni
gyó gyszert. Mi tö rténik velem? – suttogta egy hang a fejében. Á ltalá ban tá vol tartotta
magá t az érzelmektő l, de aznap este valahogy képtelen lett volna rá .
Bá rmi volt is a levegő ben, Laurá ra szintén hatá st gyakorolt. Csak ú gy á radt belő le az
ö rö m és a szenvedély. Ú jra ugyanaz a csodá latos lá ny volt, akibe Jared tíz éve
beleszeretett. Azt hitte, azon a rettenetes évadzá ró bulin kiö lte magá bó l ezt az érzést, és
tö bbé má r nem lehet része a boldogsá gban. Ú gy tű nt, a sors adott nekik még egy esélyt.
Jared kézen fogta a lá nyt, és a zű rzavaron á t a kocsijá hoz vezette. Laura szó nélkü l
beü lt, s miutá n kijutottak a tű zoltó autó k gyű rű jébő l, hazafelé indultak.
Kü lö nleges esténk lesz, gondolta Jared, s titokban azt kívá nta, hogy soha ne érjen
véget a nap.
4. FEJEZET
Laura halkan énekelt a rá dió bó l á radó zenére. Ú gy érezte magá t, mint aki becsípett,
bá r a Holdudvarban egyá ltalá n nem á rultak alkoholt. Természetesnek tű nt, hogy együ tt
suhannak a sö tétlő dombok felé, mintha a sors eleve így rendelte volna.
19
Vajon mi vá ltozott meg ilyen hirtelen? A szilveszter este elcsattant csó k utá n minden
ugyanolyan volt, mint régen, most azonban… Laura megpró bá lt vá laszt talá lni a
kérdésére, de képtelen volt a gondolataira ö sszpontosítani. A rá dió ban felcsendü lő ú jabb
dal arra biztatta, hogy ne féljen a szerelemtő l.
– Ez az egész mesébe illő , ugye? – kérdezte Jared.
– Igen – bó lintott a nő . Vá rjunk csak egy percet! Ő nem ilyen érzelgő s. – Má rmint mire
gondolsz?
– Mindenre. A zenére, a csillagokra, az éttermi tű zre.
– Jared, szá modra is kü lö nö s, ami velü nk tö rténik? Ú gy érzem, mintha egy lá thatatlan
kéz irá nyítaná a dolgokat.
– Ne á llj ellen, Laura!
A nő egy pillanatig azt hitte, hogy Jared megismétli a dal szö vegét, és arra kéri, hogy
ne féljen a szerelemtő l. Akkor legalá bb biztosra vehette volna, hogy ez a furcsa jelenet
legalá bb annyira bű zlik, mint az odaégett hamburgerek.
– Hová megyü nk?
Laura nem gondolkodott, amikor bepattant a férfi autó já ba, mivel aznap gyalog ment
munká ba, de amint nyilvá nvaló vá vá lt, hogy nem Pipp déká n há za felé haladnak, tudni
akarta, mi az ú ti céljuk.
– Hozzá m.
– Rendben.
Ha Jared régi laká sá ra mennek, akkor rossz irá nyba fordultak. Hacsak el nem
kö ltö zö tt azó ta. Há t persze, hogy má r nem ugyanott lakik! Nyilvá nvaló , hogy a tá vol
tö ltö tt hosszú évek utá n nem tért vissza egykori kis laká sá ba. Laura élénken lá tta maga
elő tt az apró , alagsori kuckó t, amelyben szinte mozdulni sem lehetett a halomban á lló
kö nyvektő l és a szétszó rt szennyestő l. Á llandó an arcszesz-illat ú szott a levegő ben, és
Jared meg a lakó tá rsa csak nagy ritká n vetemedett arra, hogy elmosogasson. A legjobban
azonban a hepehupá s kanapé maradt meg az emlékezetében, amelyen a Rómeó és Júlia
á gyjelenetét pró bá ltá k. Egyik este Jared azt javasolta, hogy fekü djenek le és ú gy olvassá k
végig a jelenetü ket, de mielő tt még hozzá lá thattak volna a munká hoz, félredobtá k a
szö vegkö nyvet, és egymá snak estek. Laurá nak minden akaraterejére szü ksége volt
ahhoz, hogy megá lljt parancsoljon magá nak. Jared ú riemberként viselkedett, bá r ha nem
kéri meg rá , biztos, hogy ö nként nem vonult volna vissza.
– Megérkeztü nk.
Alattuk a sö tétségben Clair De Lune fényei ragyogtak.
– Csodaszép.
– Igen, és talá n tizennyolc év mú lva, amikor kifizettem érte a jelzá logkö lcsö nt, az
enyém lesz. Ha még itt leszek. Gyere, nézz kö rü l!
Kiszá lltak az autó bó l. A levegő csípő s volt ugyan, de Laura nem bá nta.
– Tö kéletes hely a tá nchoz.
– Jöjj, táncolj át velem a városon! – dú dolta Jared, mikö zben á tkarolta a dereká t. Nem
volt szü kségü k kísérő zenekarra, hiszen a szférá k zenéje mindkettejü k lelkét betö ltö tte. A
fejü k fö lö tt fényes csillagok szikrá ztak, s a vá ros a lá buk elő tt hevert. Miutá n kétszer
megkerü lték a kocsifelhajtó t, Jared kö nnyedén, anélkü l, hogy elvétette volna a lépést,
besuhant partnernő jével a há zba. Á tkeringő ztek az elő szobá n, majd a nappalin, ahol halk
kattaná ssal felkapcsoló dott egy lá mpa. Laura annyira meglepő dö tt, amikor a dundi
angyalká kra nézett, hogy még tá ncolni is elfelejtett.
– Eskü szö m, hogy verdesett a kis szá rnyuk!
– Bizonyá ra tú l sok ízfokozó kerü lt a kajá dba – mosolyodott el Jared, s a kezét
tová bbra is a nő dereká n tartotta.
20
– Igen, az lehet, mert Daffodil alaposan meghinti fű szerrel a sü lt krumplit.

– Most, hogy megoldottuk a rejtélyt, fontosabb dolgunk van – mormolta Jared, és
mielő tt még Laura tiltakozhatott volna, há tradö ntö tte a karjá ban. A nő teste még tíz év
elmú ltá val is ugyanolyan megadó an simult az ö véhez, mint amikor tö kélyre fejlesztették
a Rómeó és Júliához kitalá lt mozdulatot. – A fő hő s kö zelebb hú zó dik, hogy csó kot lopjon.
– A fő hő snő pedig azon nyomban észhez tér – mondta Laura, de ahelyett, hogy
elhú zó dott volna, végigsimított Jared kissé borostá s arcá n. Amikor az ajkuk ö sszeforrt,
sutba dobta a jó zan észt, és szenvedélyesen viszonozta a csó kot. Olyan kö nnyedén,
lá gyan érkeztek a kanapéra, mintha lebegnének. Az egész szinte való szerű tlennek tű nt, s
amikor Jared felnézett, a tekintete, aká rcsak Laurá é, kö dö s volt a vá gytó l. Laura fü lét
halk, finom zú gá s ü tö tte meg, s arra gondolt, hogy bizonyá ra az angyalká k
szá rnycsapkodá sá t hallja.
Jared végigcsó kolta a nyaká t, és kigombolta a blú zá t. Kikapcsolta a melltartó já t,
amelyrő l Laura viccesen azt mondogatta, hogy nem nagyobb egy névjegyká rtyá ná l, majd
a keze a mellére simult. É letében most elő szö r érezte, hogy a teste buja, és ezernyi
ö rö mö t rejt.
Laura keze felfedező ú tra indult az élettel teli férfitesten. Elidő zö tt a feszes há tsó n, a
kemény combon és a kidolgozott mellizmon. Amikor fiatalok voltak, ennél tová bb sosem
merészkedtek, ezú ttal azonban elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne lépje á t a
lá thatatlan hatá rvonalat.
– Mindent meg akarok kapni – hallatszott Jared suttogá sa a csendbe borult
éjszaká ban. –Azt akarom, hogy mindenhol az enyém légy!
Laura elő szö r azt hitte, hogy a férfi a testére és a lelkére vá gyik, de rö videsen kiderü lt,
hogy a há z valamennyi helyiségében magá évá akarja tenni. Hangos, vad kacagá s
kö zepette vá ndoroltak á t a konyhá ba, s miutá n Jared menet kö zben lehá mozta ró la a
ruhá t, a hű tő szekrénynek dö ntve tette magá évá .
– A szoknyá m még mindig rajtam van – zihá lta Laura.
Fogalma sem volt arró l, hogyan kerü lt le ró la az utolsó ruhadarab, mivel a testü k egy
pillanatra sem vá lt el egymá stó l, de késő bb má r csak arra emlékezett, hogy rö videsen
teljesen meztelenü l simultak ö ssze. A kö vetkező á llomá s a csodá latos csempével
díszített, ká ddal és zuhanyfű ikével ellá tott fü rdő szoba volt. Jared – ö lében Laurá val –
belépett a fü lkébe és megnyitotta a meleg vizet.
– Jó l szó rakozol? – kérdezte, majd vá laszra sem vá rva megragadta a nő t, és mélyen
beléhatolt. Laura torká bó l meglepett, kéjes sikoly tö rt fel, ahogy megkapaszkodott a férfi
vá llá ban. A félelmei elszá lltak, és ú gy érezte, soha életében nem volt még ilyen
gondtalan.
Jared figyelmeztetés nélkü l az ö lébe kapta, és csuromvizesen a há ló szobá ba vitte.
– Tö rü lkö ző t!
– A tö rü lkö ző a puhá nyoknak való – kö zö lte a férfi, s miutá n az á gyra tette Laurá t, ú jra
elmerü lt a csodá s, karcsú test kíná lta ö rö mö kben. A hatalmas á gy pillanatok alatt
felszívta a bő rü k nedvességét.
Ahogy Laura a férfinak feszü lt, a forró sá g elemi erő vel sö pö rt végig rajta, ü gy érezte,
menten lá ngra lobban. Jared izzó fehér fénnyé vá ltozott a karjá ban, és olyan
magassá gokba repü ltek együ tt, amelyrő l fö ldi halandó k csak á lmodhatnak.
– Van még két há ló szoba, de sajnos tö mve vannak dobozokkal – jegyezte meg a férfi,
amikor pihegve megpihentek a gyű rö tt lepedő n.
– Majd legkö zelebb kipró bá ljuk – mormolta Laura, mikö zben Jaredhez bú jt.
Elképzelni sem tudta, hogy mi tö rtént, és hová vezet ez az ő rü let, de abban a
pillanatban nem is érdekelte.
21
Jared kissé zavartan, ugyanakkor boldogan ébredt. Micsoda éjszaka volt! A mellette
alvó nő re pillantott, és elgyö nyö rkö dö tt szép voná saiban s a pá rná ra hulló kusza, vö rö s
fü rtjeiben. Bá rcsak korá bban talá lt volna rá , vagy ne engedte volna el tíz évvel azelő tt!
Az ó ra 7:10-et mutatott, s mivel kilenckor vá rtá k a tanítvá nyai, lassan ki kellett
ká szá ló dnia az á gybó l. Laura megfordult, és a takaró t letú rva, hatalmasat nyú jtó zkodott.
Pislogva felpillantott, és mielő tt megszó lalt, néhá ny má sodpercig csak nézte a férfit.
– Nem á lmodtam.
– Azt hitted, hogy igen? – kérdezte Jared, mikö zben egy vö rö s tincset az ujja kö ré
csavart.
– Na és a szá rnyukkal csapkodó angyalká k?
– Egy á lmodozó tú lfű tö tt képzeletének szü leményei.
Laura felmordult.
– Bizonyá ra valamiféle vará zslat hatá sa alá kerü ltü nk. Képtelenség, hogy az éjjel azt
tettü k, amit tettü nk.
– Má rpedig valaki nagyon jó l érezte magá t az este.
– Biztosan az a két ű rlény az X-aktá kbó l, akik kö lcsö nvették a testü nket.
– Jobb, ha reggeli kö zben ismerkedü nk meg velü k, mert kilenctő l tanítok.
Laura végigsimított a matracon.
– Csak képzelem, vagy való ban csuromvizesen ugrottunk be az á gyba? – kérdezte,
mikö zben Jared felkelt.
– Nem képzelő dsz – vigyorodott el a férfi, amikor eszébe jutott az érzéki jelenet.
– Akkor miért nem nedves a lepedő ?
– Mert a szenvedély heve felszá rította a vizet – vá laszolta Jared, akit soha nem izgatott
kü lö nö sebben a fizika, s meg volt ró la győ ző dve, hogy a tudó sok amú gy is minden héten
ú j elméletekkel á llnak elő . – Rá adá sul a matrac a dá n csú cstechnoló gia legvonzó bb
terméke. Gyakorlatilag majdnem minden folyadékot magá ba szív.
– Nem tudtam, hogy a dá nok ilyen ü gyesek – vonta meg a vá llá t Laura, majd felkelt, és
segített Jarednek megigazítani a tarka á gytakaró t.
– Gondolj csak bele! Nem kell akkora fegyverraktá rá t fenntartaniuk, mint az
amerikaiaknak. Nincsenek lézerirá nyítá sú rakétá ik, sem nukleá ris tengeralattjá ró ik, és
az ű rprogramban sem vesznek részt. Minden energiá jukat és idejü ket a bú torok
fejlesztésére fordíthatjá k. Szerintem aki ebben az á gyban alszik, az ö rö kké él.
– Ez butasá g – mosolyodott el Laura.
Dá nia említése meghozta Jared étvá gyá t, így miutá n mindketten fü rdő kö penybe
ö ltö ztek, addig keresgélt a fagyasztó ban, amíg rá nem bukkant a dá n citromos leveles
tésztá ra. A hű tő szekrényrő l eszébe jutott az éjszakai kalandjuk, s ú jra elö ntö tte a vá gy.
– Ma szerda van, ú gyhogy holnap nem kell korá n kelnem. Mit szó lná l hozzá , ha este
talá lkozná nk?
– Nem!
– Mi az, hogy nem? Ú gy érted, „nem, mert képtelen vagyok olyan soká ig vá rni”?
Laura a konyhapultra kö nyö kö lt, és á tható , mohazö ld szemét Jaredre emelte.
– Tudom, hogy furá n hangzik, de szinte hihetetlen, ami tegnap este tö rtént. Mintha
valaki vará zsport hintett volna rá nk.
– Miért?
– Mert ú gy érzem… Szó val, szerintem nem sajá t akaratunkbó l cselekedtü nk.
– É n azt hiszem, ugyanarra vá gytunk. Jó l éreztü k magunkat, és ez a lényeg.
– Persze, de… nem akarok komoly kapcsolatot.
22
– Akkor jó – vá gta rá Jared. Igyekezett meggyő zni magá t, hogy nem csaló dottsá got,
hanem megkö nnyebbü lést érez. – A karrierü nkre kell ö sszpontosítanunk. Bá rmikor
bejö het egy utazá s vagy egy ú j megbízatá s.
– Pontosan.
– Csak azt nem értem, hogy addig is miért ne érezhetnénk jó l magunkat? –kérdezte
Jared. Szá má ra az éjszaka csak az elő étel volt, amelyet nagyon is étvá gygerjesztő nek
talá lt.
– Elő bb vagy utó bb zá tonyra futna a viszonyunk, s ezzel veszélybe sodorná nk a
munkakapcsolatunkat is. Lassítsunk egy kicsit!
– Rendben. Este érted megyek, és megnézhetü nk egy filmet, aztá n visszajö vü nk ide, és
egy szó t sem ejtü nk a munká ró l, mikö zben…
– Csak semmi randizá s – vá gott kö zbe Laura. – Ne haragudj, tudom, hogy meglep, de
azt hiszem, jobb, ha tartjuk a há rom lépés tá volsá got.
Mikö zben Jared felfalta a má sodik citromos sü teményt, szá mba vette a lehető ségeit.
Nyilvá nvaló , hogy Laura nem vá gyik szokvá nyos kapcsolatra. Megértette, bá r nem
osztotta az aggodalmait.
– Talá lkozhatunk napkö zben – ajá nlotta bizakodva.
– Semmi szex – szö gezte le Laura ellentmondá st nem tű rő hangon.
– A zuhanyzó ban tö rténtek zavarnak? Vagy az a baj, hogy nem lett nedves az á gy?
Tudom, hogy sokan kiakadnak az ilyesmitő l. Ha ezzel van gond, majd figyelek, hogy
tö bbé ne forduljon elő .
Amikor a nő megrá zta a fejét, vö rö s fü rtjei csá bos tá ncot lejtettek, s Jared érezte, hogy
a vá gy végigciká zik a testén.
– A dolog korá ntsem ilyen egyszerű .
– Ne mondd, hogy nem élvezted!
Laura felhö rpintette a maradék ká véjá t.
– Csodá s volt! Tö kéletes, aká r egy szá l ró zsa. De a ró zsa egy idő utá n elhervad.
Ha a férfiassá gomra célozgat, ahhoz nekem is lesz egy-két szavam, gondolta Jared.
– Tá vol á llok a hervadá stó l.
Laura arcá n ró zsaszín pír jelent meg.
– Kérlek, fogadd el a dö ntésemet! Jared, biztos vagyok benne, hogy helyesen
cselekszem. Mindketten elvesztettü k a fejü nket, de bá rmilyen csodá s is volt, nem
akarom, hogy megismételjü k.
Bá r Jared durcá s volt, mégis el kellett fogadnia Laura dö ntését. Hirtelen eszébe jutott
valami, amire még akkor kellett volna gondolnia, mielő tt elvesztették a fejü ket.
– Nem védekeztü nk. Kérlek, mondd, hogy nem lehet semmi gond!
– Szerencséd van, tablettá t szedek.
– Hurrá !
A harmadik citromos sü temény má r nem ízlett Jarednek annyira, mint az elő ző kettő .
Az ízlelő bimbó i elégedettek lehettek, mert gyakran kedveskedett nekik finomsá gokkal,
de ezú ttal annak ellenére is elment az étvá gya, hogy Laura megnyugtatta, fogamzá sgá tló t
szed. Azzal, hogy nem talá lkoznak, nem csak a szexrő l mondanak le. Jared szeretett volna
tö bb idő t tö lteni Laurá val, hogy elvihesse tá ncolni, beszélgessenek, és együ tt
nevessenek. Beletö rő dik a visszautasítá sba. Rosszul tű ri ugyan, de tú l fogja élni.
Szó nélkü l, gondolataikba merü lve ö ltö ztek fel, majd Jared hazavitte Laurá t. Mielő tt
azonban még bú csú zá sképpen megcsó kolhatta volna, a nő má r ki is ugrott az autó bó l.
Ahogy felszá guldott a laká sá hoz vezető lépcső n, Jared szá má ra nyilvá nvaló vá vá lt, hogy
miképpen tudott olyan kö nnyedén kereket oldani szilveszter éjszaká já n.
23
Így a legjobb, dö ntö tte el magá ban az egyetem felé menet. De akkor miért érzi ú gy,
mintha elveszített volna valamit? Egyébként is, miért szed Laura fogamzá sgá tló t? Santa
Fében bizonyá ra volt bará tja. Valaki, akivel egy éjszaká ná l tö bbet akart együ tt lenni, s
aki miatt felíratta a tablettá t.
Nos, bá rki volt is a fickó , hoppon maradt. Jared ettő l némileg jobban érezte magá t.
Laura képtelen volt a munká já ra figyelni. Miutá n a meghallgatá son ú jra á tgondolta a
pá rbeszédeket, ú gy dö ntö tt, vá ltoztat néhá nyon. Alig hitte el, hogy tegnap este ú gy
viselkedett, mint egy szenvedélyes kis vadó c. Jared csodá latos volt, ő pedig… Nos,
mintha valaki má s bő rébe bú jt volna.
– Elment az eszem – szó lt oda Ryan O'Nealnek, aki azonban tová bbra is csak a
szerelmére figyelt a hatalmas plaká ton.
Még szerencse, hogy fogamzá sgá tló t szed, amelyet az orvos a rendszertelen
menstruá ció ja miatt írt fel neki. Ennek ellenére a mú lt éjszaká nak igenis lesznek nem
vá rt kö vetkezményei. Itt vannak mindjá rt a folyton kísértő emlékek… Rá jö tt, hogy a
színészi képességeire tová bbra is szá míthat, fő leg miutá n Oscar-díjat érdemlő
alakítá sá val biztosította a férfit a kö zö mbö sségérő l.
Ú gy érezte, helyesen cselekedett. Minél tö bb idő t tö ltenek együ tt szerető ként, késő bb
anná l nagyobb á rat kell majd fizetnie. Ha csak á lmodozik, soha nem jut egyrő l a kettő re.
Néhá ny ó ra mú lva ott kell lennie a Holdudvarban, rá adá sul szombaton má r elkezdő dnek
a pró bá k. Minél hamarabb be akarta fejezni a munká t, s remélte, hogy ha má shol ü t
tanyá t, kö nnyebben halad majd. Felkapta a szö vegkö nyvet és a laptopjá t, kilépett a
laká sbó l, és letelepedett egy eukaliptuszfa alatt.
A fa tetején észrevette a piros baseballsapká t, de Hoagie betartotta a szavá t, s az
ablaka helyett az utcá t fü rkészte a tá vcsö vével. Mivel má r akkor is ott gubbasztott,
amikor Jared hazahozta, Laura sejtette, hogy nem akar vele beszélgetni.
Amint kinyitotta a laptopot, a gondolatai ö rvényleni kezdtek. A szö vegkö nyvet egy
kiá lló gyö kérnek tá masztotta, és hozzá lá tott, hogy á tírja a pá rbeszédeket. É szre sem
vette az utcá n elhaladó autó kat és a kutyasétá ltató kat, mivel egy ó rá n keresztü l ú gy
dolgozott, mint egy megszá llott. Amikor végre felnézett, egy férfit pillantott meg Pipp
déká n há za elő tt. Annak ellenére, hogy Laura kerü lte a szemkontaktust, feltű nt neki,
hogy a hetvenes éveiben já ró vendég kifejezetten megnyerő . Afrikai vadá szkalapot,
barna vá szoninget és oldalzsebes rö vidnadrá got viselt, amely szabadon hagyta csontos
térdét. A férfi becsengetett, majd vá rt. Néhá ny perc mú lva kinyílt az ajtó és belépett a
há zba.
Csak nem egy udvarló ? – tö prengett Laura. Talá n az elveszett férj tért haza? Nos, ez
nem az ő dolga.
Még fél ó rá n keresztü l dolgozott, de csak azért hagyta abba a munká t, mert a szeme
sarká bó l lá tta, hogy egy viseltes tornacipő kö zeledik felé, majd megá ll elő tte, és
sü rgető en dobolni kezd.
– Ki volt az a fickó , aki hazahozta ma reggel? – kérdezte tü relmetlenü l Esther
Zimpelman. – A jö vő ben, ha megkérhetném, ne kü ldje el olyan gyorsan. Még megnézni
sem volt idő m, nemhogy lefényképezni.
– Ö rü lö k neki – felelte Laura, és a tekintetét ismét a képernyő re szegezte, de Mrs.
Zimpelman egy papírlapot dugott az orra alá , melyen a Szimat-jelentés felirat á llt.
– Mivel nem jutottam hozzá a szü kséges adatokhoz, kérem, tö ltse ki!
– Má r megbocsá sson, de… Azt vá rja tő lem, hogy á ruljam el magá nak és a kotnyeles
bará tainak, hogy kivel voltam, mit és meddig csiná ltam? Ja, és hogy mikor talá lkozunk
ú jra?
24
– Itt egy toll – kö zö lte Esther, és felkapta a fö ldrő l a szö vegkö nyvet. – Ezen nyugodtan
írhat. Gyerü nk, tö ltse ki!
Mielő tt még Laura bá rmit is mondhatott volna, néhá ny szá llingó zó levél kíséretében
lehuppant melléjü k Hoagie.
– Hasznosabb idő tö ltést is talá lhatná l magadnak, Esther – jegyezte meg a férfi, és
elvette az asszonytó l a szö vegkö nyvet.
A tekintetü k talá lkozott, s bá rmit akart is mondani Hoagie, ú gy tű nt, kiment a fejébő l.
Mindkettejü k arcá n boldog mosoly ragyogott fel, s a napfény gló riá t vont kö réjü k.
– Te jó ég… – mormolta Laura.
Bízott benne, hogy téved, bá r nem lá tszott véletlennek, ami az elő tte á lló két ember
kö zö tt tö rtént. Eszébe jutott, ahogy Vanessa és Bernie viselkedett a meghallgatá son, Stu
és Daffodil titkos talá lká ja a konyhá ban, valamint Mariah kijelentése, miszerint tö bbé
má r nem talá lja bosszantó nak Runcie-t.
Mindez azutá n esett meg, hogy a kezü kbe vették a szö vegkö nyvet. Rá adá sul nem
szabad megfeledkeznie a Jareddel tö ltö tt csodá latos, repkedő angyalká któ l hangos
együ ttlétérő l sem. Mintha az érzések, amelyeket a tö rténet megírá sa kö zben á télt, életre
keltek volna egy való di tü ndérmesébe oltva. Nevetséges! – nyugtatta magá t Laura.
Egyszerű en csak tú l komolyan veszi ezeket a véletlen egybeeséseket.
Hoagie és Esther még mindig egymá st nézte, s mielő tt a férfi megszó lalt volna,
nagyokat nyelt és megpró bá lta ö sszeszedni magá t.
– Tudod, amikor gyerekek voltunk és a csalá dunk gyakran ö sszejá rt, szerelmes
voltam beléd.
– Komolyan? – pihegte Esther. – Sosem beszéltél az érzéseidrő l.
Laura megkö nnyebbü lten felsó hajtott. Ú gy tű nt, a turbékoló szerelmesek vonzalma
má r régen kezdő dö tt és semmi kö ze a szö vegkö nyvhö z.
– Te voltá l a legszebb lá ny, akit ismertem – á radozott boldogsá gtó l ragyogó arccal a
férfi –, de tú l szégyenlő s voltam, hogy ezt bevalljam neked.
– Szó lhattá l volna – csó vá lta meg a fejét Esther, és ö rö kké komoly arcá n kislá nyos
mosoly terü lt szét. – É n is helyesnek tartottalak, de sosem mutattá l irá ntam kü lö nö sebb
érdeklő dést.
– Ez nem igaz! Csak há t… nem mertem szó lni, s mire ö sszeszedtem a bá torsá gomat,
má r hozzá mentél valaki má shoz.
– Bá rcsak szó ltá l volna! – mormolta Esther, s anélkü l, hogy levette volna a szemét a
férfiró l, visszavette tő le a szö vegkö nyvet és odanyú jtotta Laurá nak.
– Szá mított volna bá rmit is?
– Ki tudja azt megmondani, ennyi idő elteltével? A férjem jó ember volt. Nem dú lt
kö zö ttü nk lá ngolva a szerelem, de boldog há zassá gban éltü nk.
– É n lá ngolva szerettelek – vallotta be Hoagie. – Sosem talá lkoztam még hozzá d
hasonló , csodá s teremtménnyel. Talá n ezért nem nő sü ltem meg soha…
– Mi lenne, ha velem jö nnél a Szimat-csoport délutá ni gyű lésére, hogy jobban
megismerjü k egymá st? Vasá rnap ó riá si bulit csapunk, mivel két nagyon kedves
bará tunknak nemrég volt az eskü vő je, és meg akarjuk ü nnepelni.
– Jó l hangzik.
– Gyere, fő zö k neked valami finomsá got ebédre! – mosolyodott el ú jra Esther. –
Holnap majd segítek megkeresni azt a bíborszínű , nem tudom milyen madaradat.
– Remek – csillant fel Hoagie szeme.
A két szerelmes kö szö nés nélkü l odébbá llt, s Laura ö sszeszedte a holmijá t. A
darabnak semmi kö ze a tö rténtekhez, nyugtatta meg magá t ú jra. A biztonsá g kedvéért
azonban a fió kjá ba rejtette a szö vegkö nyvet, hogy ne férhessen hozzá senki.
25
5. FEJEZET
Jarednek alapos oka volt rá , hogy szerdá n este betérjen a Holdudvarba. Mégpedig az,
hogy a gyomra hangosan korgott. Természetesen rengeteg étterem volt még a vá rosban,
csakhogy Laura ebben dolgozott.
Csü tö rtö kö n ismét ott evett, s mivel a pró bá k szombaton kezdő dtek, ú gy gondolta,
muszá j mindennap meggyő ző dnie arró l, hogy az író nem hagyta-e el a vá rost. Vagy nem
raboltá k-e el. Vagy nem szippantotta-e be egy mesebeli torná dó . A bará tsá gos
kö szö nésen kívü l nem beszéltek egymá ssal, mivel Jared tiszteletben tartotta Laura
magá néletét, ső t rá adá sképpen mindig Magda asztalá hoz ü lt, ezzel is jelezve, hogy eleget
tesz a kérésének.
Pénteken délutá n Laura bemasírozott a színhá zba, és Jared író asztalá ra dobott
néhá ny lapot. Mielő tt még megszó lalt volna, a férfi feltartotta a kezét.
– Kérlek, csak azt ne mondd, hogy dü hö s vagy! Annyira vigyá ztam, hogy ne szegjem
meg az egyezségü nket.
– Dü hö s? – mutatott Laura a papírok felé. – Fogalmam sincs, mibő l kö vetkeztettél
erre. Csak ezeket hoztam el.
– Tá voltartó végzés? – emelte fel Jared az egyik lapot. Pá rbeszéd és utasítá sok a
színpadi viselkedésre vonatkozó an. Néhá ny má sodpercnyi habozá s utá n derengeni
kezdett, hogy mi az, amit a kezében tart: a má sodik felvoná s á tírt vá ltozata. – Ja… bocs!
– Miért haragudnék rá d? – tudakolta Laura, és le akart ü lni az egyetlen szabad székre,
de még idejében észrevette, hogy valami nincs rendben.
– Festékes a szék.
– Milyen színű ? – kérdezte Jared kü lö nö sebb érdeklő dés nélkü l, mikö zben a
pá rbeszédet tanulmá nyozta.
– Fehér.
– Akkor Bryan hagyta ott. Itt já rt taná csot kérni. Pantomimmű vésznek készü l.
– A há tsó já ra keni az arcfestéket?
Laura elő vett egy papír zsebkendő t és letö rö lte a széket.
– A srá cok az ö ltö ző ben felü lnek az asztalra is, ú gyhogy sosem lehet tudni, mi ragad a
ruhá jukra – magyará zta Jared, s olvasá s kö zben hirtelen felkacagott. – Ez jó ! A szereplő k
egyre érdekesebbé vá lnak.
– A tudatalattimban rengeteg dolog rejtő zik. Néha magam sem értem, honnan jö nnek
az ö tletek. Mindenképpen szerettem volna odaadni az á tdolgozott vá ltozatot a holnapi
pró ba elő tt.
– Kö szö nö m – mondta Jared, és a fió kjá ba tette a lapokat. – Majd a titká rnő m készít
ró la má solatokat.
Laura bó lintott. Jared rá jö tt, hogy az együ tt tö ltö tt csodá latos éjszaka ellenére nem
sokat tud ró la. Ha jobban ismerné, kö nnyebben menne a rendezés is.
– Ez a Sterndale nevű kisvá ros hasonlít ahhoz a helyhez, ahol felnő ttél? Lehet, hogy
korá bban má r mesélted, hol tö ltö tted a gyermekkorodat, de attó l tartok, elfelejtettem.
– Ha jó l emlékszem, folyton a jö vő nket tervezgettü k, ú gyhogy nem maradt idő nk a
mú ltra. Denverben szü lettem, s a csalá dom még mindig ott él.
– Jó ban vagy velü k?
– Há t persze – vonta meg a vá llá t Laura, és ö sszehú zta magá n a tú lméretezett
kardigá njá t. – Na és te?
– Most nem ró lam van szó . Nem én írtam darabot a csalá domró l.
– De én sem – vá gta rá a nő , s Jared ú gy érezte, mintha titkolna valamit.
26
– Csak szeretnélek jobban megismerni, mert azt hiszem, némelyik szereplő d

személyiségéhez a mú ltad rejti a kulcsot. Az édesapá dnak nem volt véletlenü l cipő gyá ra?
– Nem, egy kö zépiskolá ban tanít testnevelést.
– É s az édesanyá d?
– Matektaná r. Apa tenisz- és baseballedzéseket tart, anya pedig matekszakkö rt. A
diá kjai majdnem minden versenyen sikereket érnek el.
A hangjá bó l kicsengő bü szkeség ellenére Laura kissé szomorú nak tű nt. Jared az
elmú lt évek sorá n tö bb író val dolgozott együ tt, de egyikü k csalá di kapcsolatai sem
érdekelték. Ezú ttal azonban má s volt a helyzet. Mindent tudni akart, ami révén kö zelebb
kerü lhet Laurá hoz.
– Ha jó l emlékszem, van testvéred.
– Igen, egy hú ggal és egy nő vérrel á ldott meg az ég.
Legalá bb olyan nehéz volt kicsalni belő le a magá néletére vonatkozó részleteket, mint
elbeszélgetni egy pantomimmű vésszel. Bryan, aki rendkívü l komolyan vette a hivatá sá t,
papírfecnikre írt ü zenetek segítségével kommuniká lt. Jared a lelke mélyén sejtette, hogy
Laura a darabon keresztü l akarja tudatni a véleményét a kü lvilá ggal.
– Ha nem akarsz, nem kell ró luk beszélned – vonta meg a vá llá t, s titokban abban
reménykedett, hogy a megjegyzésével pont az ellenkező hatá st vá ltja ki.
Laura arcá n élénk színt ö ltö ttek a szeplő k.
– Semmi gond. Mindent megteszek annak érdekében, hogy jó író legyen belő lem. Még
akkor is, ha fá j…
Jared alig bírta visszafogni magá t, hogy ne rohanjon oda hozzá és zá rja a karjá ba.
Szinte rémisztő volt, annyira szerette ezt a nő t. Figyelmeztette magá t, hogy kizá ró lag
munkakapcsolat van kö zö ttü k, és ígéretet tett, hogy ez így is marad.
– Miért fá j, ha a csalá dodró l beszélsz?
Laura tekintetét sö tét felhő k á rnyékoltá k be.
– Tudom, hogy nem helyes, de… Egyébként szeretjü k egymá st, csak… É n vagyok a
kö zépső gyerek, és valahogy mindig ú gy éreztem, elveszek a nagy kavarodá sban.
– Ezt nehéz elképzelni – mosolyodott el Jared mivel nem vagy á tlagos.
– Komolyan? – derü lt fel egy pillanatra Laura arca, mikö zben rá érő sen tekergetett egy
hajtincset. – A répafrizurá mra célzol? Valamennyiü nknek vö rö s haja van, de a
nő véremnek, Leilá nak mindig csodá s sö rénye volt, Louanne-nek pedig gyű rű gö ndö r a
haja, aká r egy kisbabá nak. Az enyém leginká bb egy kirojtosodott felmosó rongyra
hasonlít.
– Azt hiszed, a szü leid nem foglalkoztak veled eleget, mert kö zépső gyerek vagy? –
kérdezte Jared, s ahogy elő rehajolt, azt kívá nta, bá rcsak ne lenne ott kö zö ttü k egy raká s
irat és a széles író asztal. – Nekem há rom testvérem van, és én vagyok a legidő sebb.
Mindig azon voltam kiakadva, hogy tú l sok felelő sség szakadt a nyakamba. Fő leg a
szü leim vá lá sa utá n… Na de beszéljü nk inká bb ró lad!
– Azt hittem, a szereplő k személyisége érdekel – vonta fel a szemö ldö két Laura, s az
arckifejezése elá rulta, hogy rö videsen teljesen visszahú zó dik a csigahá zá ba.
– Így van – helyeselt Jared. Legalá bbis részben. – Szó val, milyenek a testvéreid?
– Leila zseni. Anya folyton matekversenyekre hurcolta. Elég ró la annyi, hogy
ö sztö ndíjat nyert a mű szaki egyetemre, a férje pedig fizikus.
– Lenyű gö ző ! É s Louanne?
– Amikor há roméves volt, felkapott egy légycsapó t és elintézett egy szemtelen legyet,
amely halá lra idegesített bennü nket egész nap. Egyikü nk sem tudta elkapni, de neki
azonnal sikerü lt.
– Hadd talá ljam ki! Tenisz- vagy tollaslabdabajnok.
27
– Tenisz. Még Leilá ná l is tö bb díjat zsebelt be. Ő k ketten megtö ltö tték a tró feá ikkal a
nappaliban lévő ü veges vitrint. É n is nyertem néhá ny szavaló versenyt, és az
iskolaú jsá gban megjelent egy tö rténetem, de mindez korá ntsem volt olyan szenzá ció ,
mint a testvéreim teljesítménye.
– Ná lam reményteljesebb voltá l. É n folyton ló gtam a sulibó l, hogy gö rdeszká zni
mehessek – mondta Jared. – Csak a fő iskolá n jö ttem rá , hogy az ember megélhet abbó l,
amit mindennél jobban szeret, vagyis a színhá zbó l. Ö rü lö k, hogy a szü leim nem a
teljesítményem alapjá n ítéltek meg.
Miutá n az apja elhagyta ő ket, Jared nem igazá n tartotta vele a kapcsolatot, Betsy
Benton azonban mindenben tá mogatta négy gyermekét. Bá r nem tú l gyakran
talá lkoztak, sokszor beszéltek telefonon és hetente e-maileztek egymá snak.
– A szü leim nem ítéltek el, csak nem vettek ró lam tudomá st – magyará zta Laura. –
Talá n pontosan ez az oka, hogy ilyen becsvá gyó lettem,
– Bizonyítani akarsz?
– Pontosan.
– Nekem nem kell bizonyítanod – vá gta rá gondolkodá s nélkü l Jared, de a nő riadt
arckifejezését lá tva azonnal rá jö tt, hogy tú l messzire merészkedett.
– A fiatal há zaspá r nő i tagja kö nyvelő . Jó matekbó l, aká rcsak a nő véred,
– Nem tű nt fel a hasonló sá g, de igazad lehet – bó lintott Laura, és elő vett egy kis
noteszt, hogy lejegyezhesse a gondolatait. – Most hogy említetted, be kell ismernem,
hogy kissé keményen bá nok ezzel a szereplő vel,
– Indulatos, de van néhá ny vicces jelenete – nyugtatta meg Jared a nő t. – Azt azonban
nem igazá n értem, hogy a férje miért nem akarja ú jra kezdeni vele.
– Azért, mert vérig sértették egymá st. Lehet, hogy akaratlanul is így á llok bosszú t
Leilá n. Nem érdemli meg. Talá n a há zaspá r elmehetne egy taná csadá sra a darab végén.
– A reménysugá r! Pontosan ez az, ami hiá nyzik a szö vegkö nyvedbő l.
– Holnap reggel á tírom a felvoná st, de most rohannom kell dolgozni – á llt fel Laura. Az
ajtó bó l azonban még visszafordult. – Ma is a Holdudvarban vacsorá zol?
– Azt hiszem, igen.
– A mai ajá nlat grillezett sajt savanyú ká posztá val. Ne aggó dj, nem olyan rossz, mint
amilyennek hangzik!
Jared ki nem á llhatta a savanyú ká posztá t, de mindenképpen talá lkozni akart
Laurá val.
– É n mondom neked, hogy kész a fickó – á llította Magda, mikö zben elvették az étellel
megpakolt tá nyérokat a melegítő pultró l. – Jared Benton odavan valakiért, micsoda
szenzá ció ! Minden este itt vacsorá zik, s kö zben le sem veszi ró lad a szemét.
– Itt vacsorá zik egy raká s bará tja tá rsasá gá ban – javította ki Laura –, akiknek legalá bb
kétharmada nő .
– Mindig is tapadtak rá a csajok, de nem hiszem, hogy bá rmelyikü k is felkeltette volna
az érdeklő dését.
Laura ezt nehezen tudta elképzelni, ennek ellenére nem adott hangot a
véleményének, nehogy féltékenynek tű njö n. Jared néhá ny perce érkezett, majd
bará tsá gosan intett neki, és leü lt Magda asztalá hoz. Szinte azonnal megrohamozta
há rom nő , akik felvá ltva versengtek a figyelméért. Késő bb csatlakozott hozzá juk néhá ny
fiatal diá k és taná r is. Jared nemtö rő dö m kö nnyedséggel uralta a tá rsalgá st. Néha
kivonta magá t a beszélgetésbő l, és ú gy tett, mintha az unalomig ismert étlapot
bö ngészné, má skor pedig egyetlen megjegyzésével megnevettette a bará tait.
28
Mindig ilyen volt, még az egyetemen is, gondolta Laura. Bá rhol bukkant is fel, akarva-
akaratlanul azonnal a tá rsasá g kö zéppontjá vá vá lt. Mikö zben a piszkos tá nyérokat
szedte ö ssze egy asztalró l, hirtelen rá dö bbent az igazsá gra: nem a nő kre féltékeny,
hanem magá ra Jaredre. Míg ő t fiatalkorá ban nemcsak a szü lei, hanem gyakorlatilag
valamennyi ismerő se semmibe vette, addig a férfi természetes adottsá gai révén,
kü lö nö sebb erő feszítés nélkü l reflektorfénybe kerü lt. Arra szü letett, hogy népszerű
legyen, míg Laura csak kívü lrő l szemlélhette az eseményeket. Csak egy szá nalmas kis
hely jutott neki a vilá gegyetemben, ahol… nos, igen, ahol jó l érezte magá t.
Belekapaszkodott a tá lcá ba, nehogy leejtse. Miért nem jö tt rá erre korá bban?
Kamaszként fá jdalmasan érintette, hogy a szü lei szinte mindig a testvéreivel
foglalkoztak, de felnő ttként jó l érezte magá t a bő rében. Szerette figyelni az embereket, s
az, hogy észrevétlenü l elvegyü lhetett egy tá rsasá gban, igazi ajá ndék volt szá má ra.
Felsorolt magá ban egy halom viselkedési formá t, amelyet nem tanulmá nyozhatott volna,
ha olyan, mint Jared.
– Elégedettnek tű nsz – jegyezte meg Daffodil, amikor Laura a konyhá ba vitte a piszkos
tá nyérokat.
– Rá jö ttem, hogy minden a legnagyobb rendben van.
– Akkor itt az ideje, hogy tová bblépj! – mondta az asszony, mikö zben megfordította a
hú spogá csá kat. Az ínycsiklandó illatok arra csá bítottá k Laurá t, hogy még egyszer
vacsorá zzon. – A te korodban a szerelemmel kellene foglalkoznod.
Laura jeget tett egy kancsó ba, és felö ntö tte vízzel.
– Szerintem a szerelem sok vesző dséggel já r. Egyébként észrevetted, hogy Cupido
egyfolytá ban lö vö ldö z a nyilaival, és a célpontjai mindig kü lö nö s pá rok?
– Rá m és Stuartra gondolsz? – kérdezte a szaká csnő .
Laura ó vatossá gbó l egyetlen szó val sem említette a kínos epizó dot, és nem gondolta,
hogy maga a szaká csnő hozza fel a témá t.
– É n nem… vagyis, nem tartozik rá m.
– Ne aggó dj miattunk, hiszen felnő ttek vagyunk.
– Á rulj el valamit! Ha kiderü lne, hogy amit érzel, nem igazi… jobban mondva, nem
tartó s, akkor is ö rü lnél, hogy te és Stu kö zel kerü ltetek egymá shoz?
– Há t persze – vá gta rá Daffodil gondolkodá s nélkü l. – Nézd, kicsim, negyvenkét éves
vagyok. Két vá lá s van mö gö ttem, és a há rom mostohagyerekemnek csak akkor jut
eszébe, hogy élek, ha pénzre van szü ksége. Egy kis szó rakozá s Stuarttal sokkal
izgalmasabb, mint a sorozatok a tévében. Azokat megnézhetem késő bb is, viszont a fickó
nem biztos, hogy a jö vő héten is igényt tart a szolgá lataimra.
Talá n nem is olyan rossz az alkalmi szerelem, gondolta Laura, mikö zben ú jratö ltö tte a
vendégei pohará t. Amikor Jared felé pillantott, lá tta, hogy ott hever elő tte a
szö vegkö nyve. Korá bbi asztaltá rsai helyett most Cindy Bemling és egy vékony, vonzó
férfi ü lt mellette. Nyilvá nvaló volt, hogy az ü gyelő i feladatokró l beszélgetnek. Laurá t
lefoglaltá k az ú jonnan érkezett vendégek, így csak fél ó rá val késő bb jutott rá ideje, hogy
megnézze, mit csiná l Jared. A férfi há travetett fejjel kacagott, s a szeme vidá man
csillogott. Kiá lló arccsontja és kissé hajlott orra miatt leginká bb egy gö rö g birkó zó ra
emlékeztette az embert. É n bá rmikor szívesen birkó znék vele, gondolta Laura. A teste
bizseregni kezdett, ahogy eszébe jutott szenvedélyes együ ttlétü k.
– Rossz irá nyba haladsz, kislá ny – szó lt rá Magda.
Laura rémü lten ö sszerezzent.
– Mire gondolsz?
– É desem, a pasi odavan érted, de figyelmeztetlek, a férfiak nem megbízható ak.
Remélem, nem veszted el az eszed!
29
– Néhá ny hó nap mú lva tová bbá llok, ú gyhogy nem lesz semmi baj.
Magda sorba rendezte a megrendeléseket, hogy Daffodil eligazodjon kö zö ttü k.
– Megyek, megnézem, hogy Bemlingék kérnek-e még ká vét.
– Bá rmit teszel, a lényeg, hogy ne nyú lj a szö vegkö nyvhö z! – fakadt ki Laura.
– Miért ne?
Igen, miért is ne? Tulajdonképpen nincs rá oka, hogy erre kérje Magdá t.
– Há t…, balszerencsét jelent. De csak akkor, ha valaki, aki nem já tszik a darabban,
megfogja.
– Errő l még sosem hallottam – nevetett fel a nő . – Bá r azt tudom, hogy a színhá zi
emberek baboná sak. Nem mondjá k ki azt, hogy Macbeth, nehogy balszerencsét hozzon a
fejü kre.
– Skó t darabnak hívjuk – bó lintott Laura.
– Nézzenek csak oda! – mutatott Magda egy kö zépkorú , drá ga ö ltö nyt viselő férfira. –
Burt Page menő ü gyvéd, és a belvá rosban van az irodá ja. A vá lá sunkkor ő képviselte a
férjemet. Micsoda egy sznob! Csodá lkozom, hogy egyá ltalá n beteszi a lá bá t egy ilyen
helyre.
A férfi megá llt Jaredék asztalá ná l, s mikö zben beszélgettek, a szö vegkö nyvre
tá maszkodott.
– Miért nem a széket tá masztja inká bb?
– Rá férne néhá ny sorscsapá s – morogta Magda, majd felkapott egy kancsó t és a
vendégeihez indult.
Laura rémü lten figyelte, ahogy a nő arrébb tolja a szö vegkö nyvet, hogy elvegye az
asztalró l az ü res tá nyérokat. Semmi baj! – nyugtatgatta magá t. Talá n Burt Page nem is
olyan reménytelen eset. A férfi odanyú jtott Magdá nak egy tá nyért, s a tekintetü k
talá lkozott. Laura szinte hallotta az andalító hegedű szó t.
A szíve vadul vert. Csak képzelő dik! A tö rténteknek semmi kö ze a darabjá hoz. A
pincérnő és az ü gyvéd édesen mosolyogva odasétá lt egy ü res asztalhoz, majd leü ltek és
halkan beszélgetni kezdtek. Bemlingék elkö szö ntek, és hazafele indultak, így Jared egy
pillanatra egyedü l maradt. Laura kihaszná lta az alkalmat, és odasietett hozzá . Amint
leü lt, a férfi megfogta a kezét.
– Hiá nyoztá l.
– Egész este ugyanabban a helyiségben voltunk.
– De tá vol egymá stó l.
Jared vonzó mosolya lá ttá n Laura gyomra gö rcsbe rá ndult, és egy kellemetlen
gondolat kerítette hatalmá ba. Mi van, ha való ban létezik az ü vegcipellő -hatá s, és a férfi
irá nta tanú sított gyengédsége is ennek kö szö nhető ? Ha így van, a kö ztü k tö rténtek
semmit nem jelentenek szá má ra.
– Nem gondolod, hogy minden olyan furcsa mostaná ban?
– Mire célzol? – vonta fel a szemö ldö két Jared.
– Példá ul arra, ahogy Magda és az ü gyvéd egymá sra nézett.
– Burt magá nyos, ú gyhogy nem értem, miért ne beszélgethetne egy csinos nő vel.
– Mert Magda még csak nem is kedveli. Jaj, ez az egész olyan zavaros! Mintha
mindenki megbuggyant volna. Neked nem tű nt fel semmi?
– Csak az, hogy megbuggyanok, amiért má sokkal tö ltö d az idő det – mormolta a férfi,
és csá bos pillantá st vetett rá .
– Dolgozom.
– Má r nem soká ig.
30
– Dehogynem! – figyelmeztette Laura, majd az ó rá já ra lesett. A dö bbenettő l egy

pillanatra elá llt a szava. – Az lehetetlen, hogy má r há romnegyed tizenkettő van! Megyek,
ö sszeszedem a tá nyérokat.
– Megvá rlak.
Laura a lelke mélyén tudta, hogy tiltakoznia kellene, mégsem tette. *
Jared egész héten a fellegekben já rt, s esze á gá ban sem volt visszatérni a fö ldre.
É letfilozó fiá ja szerint ha az embert valamiféle véletlen folytá n magá val ragadja a má mor,
minden pillanatá t ki kell élveznie. Kellő tá volsá gbó l figyelte, amint Laura kirakja a
zsebébő l a borravaló t. Milyen vará zslatosan lá gyak a mozdulatai! Csodá lkozott, hogy az
étteremben lévő férfiak meg tudjá k á llni, hogy kikezdjenek vele.
Kedvelte a Holdudvart, bá r eddig a tú ró torta jelentette szá má ra a legfő bb vonzerő t.
Laura azonban élettel tö ltö tte meg a helyiséget, és a mosolya á tmelegítette Jared szívét.
Egy vékonyka kis hang, amelyet igyekezett elnyomni, azt sú gta, hogy tíz éve azért
szakított vele, mert nem akarta, hogy bá nni vagy bá rki a karrierje ú tjá ba á lljon. Ha
viszont még mindig szü ksége van a szabadsá gra, hogy nyomot hagyhasson maga utá n a
színhá z vilá gá ban, miért kezd vele ú jra viszonyt?
Ez nem ugyanaz, hiszen egyikü k sem szerelmes. A kapcsolatuk kellemes, aká r egy
pohá r gyö ngyö ző pezsgő , amelynek hatá sa ugyanolyan gyorsan elillan, mint ahogyan az
ember fejébe szá ll. Amikor az élet elszakítja majd ő ket egymá stó l, boldog emlékekkel
lesznek gazdagabbak.
Jared figyelte, amint Laura eltű nik a Személyzet feliratú ajtó mö gö tt, s nem sokkal
késő bb az ezü stszínű kö tény nélkü l tér vissza. Miért beszélget Magdá val? Há t nem lá tja,
milyen tü relmetlenü l vá rja, hogy együ tt legyenek?
Amikor Laura végre elindult felé, Jared vigyorogva felpattant, s érezte, hogy a lelke
szá rnyra kap, aká rcsak a falra festett, a hold felé szá lló hő légballon.
A laká sá ban volt két há ló szoba, egy fü rdő szoba és ki tudja há ny meg há ny apró fü lke,
amelyet még nem fedeztek fel.
31
6. FEJEZET
– Nem kellene talá lkozgatnunk – mormolta a nő , amikor szombaton reggel Jared
mellett ébredt.
– Miért?
– Mert be akarom fejezni a darabomat.
– Itt a helyed ná lam, hogy á télhesd a szenvedély minden apró mozzanatá t – mondta a
férfi, s a keze végigsiklott a nő fedetlen mellén.
– Ezen má r tú l vagyunk – mosolyodott el Laura, s megpró bá lta figyelmen kívü l hagyni
a testét elö ntő vá gyat. – Most, hogy nincs má r olyan hely, ahol nem szeretkeztü nk,
szakítanunk kell.
– Mondj tíz jó okot arra, hogy miért tennénk ilyet!
– Mert mindketten tudjuk, hogy mi lesz a vége.
– Ez nem elég jó érv – csó vá lta meg a fejét Jared, s kényelmesen elhelyezkedett a
pá rná n.
A takaró alig fedte csá bító an izmos testét, az ajka kissé szétnyílt, és lehunyt szemmel
vá rta a magyará zatot. Laura élvezettel nézte a reggeli napfényben fü rdő , csodá latos
férfit. Rettenetesen vá gyott rá . Attó l még, hogy nem csak fizikai vonzalmat érez irá nta,
miért ne tudna a viszonyuk végeztével ugyanolyan higgadtan és hű vö sen bú csú t
mondani, ahogyan Jared teszi majd? Laura sohasem vá gyott arra, hogy kizá ró lag
szexuá lis kapcsolatot tartson fenn valakivel. Csak néhá ny férfival já rt a tizenkilenc éves
korá ban elszenvedett fá jdalmas élmény ó ta, s velü k is pusztá n azért, hogy bebizonyítsa
magá nak, még mindig vonzó , s elfelejtheti végre Jaredet.
Most, hogy ú jra rá talá lt, még jobban szerette, mint korá bban, és legszívesebben
mindig mellette lett volna. Ha valami vicces dolog tö rtént vele, egész héten azon
tö prengett, hogy mikor mesélheti el végre Jarednek. Elképzelte, ahogy beszélgetnek, s a
férfi csak ú gy ragyog a bü szkeségtő l, amiért ilyen hihetetlenü l szellemes bará tnő re tett
szert.
Milyen ostoba volt, hogy ú jra besétá lt a szerelem csapdá já ba, ahol csak fá jdalom vá r
rá ! Még akkor sem érte meg, ha ez mint író t rengeteg tapasztalathoz juttatja.
– Nos, akkor azért, mert nincs elég tö rü lkö ző a fü rdő szobá idban – mondta Laura, s
ú gy dö ntö tt, a komoly kifogá sok helyett inká bb viccesekkel á ll elő . – Mert a há zad – attó l
a nevetséges angyalos lá mpá tó l eltekintve – ú gy van berendezve, mint egy szá lloda. Mert
nincs fü rdő szobasző nyeged, a frigó dban pedig csak sö rt és tú ró t tá rolsz, és az edényeid
nem illenek egymá shoz. Ez eddig mennyi? [ – Ö t.
– Folytassam?
Jared a szívére szorította a kezét.
– Képtelen vagyok tová bb hallgatni! Halá losan megsebeztél.
– Hatodik ok: nem bírod az építő kritiká t – jelentette ki Laura, majd kiká szá ló dott az
á gybó l. – Lezuhanyozok, aztá n hazamegyek reggelizni, mert szeretnék valami tá plá ló t
enni.
Délutá n mindenképpen talá lkoznak majd az első pró bá n, de addig is jobb, ha
elmenekü l, kü lö nben még inká bb a hatá sa alá kerü l, gondolta gondterhelten.
– Laura! – kiá ltott utá na Jared kétségbeesetten.
– Tessék! – kapta fel a fejét ijedten a nő .
– Komolyan azt gondolod, hogy ronda a lá mpá m?
Vá laszképpen hatalmas csattaná ssal bevá gó dott a fü rdő szobaajtó . Mire Laura végzett
a zuhanyozá ssal, Jared má r farmert és puló vert hú zott, s omlettet sü tö tt a konyhá ban.
32
– Lá tod, a sö rö n és a tú ró n kívü l má st is rejt az éléskamrá m! Csak hat okot sikerü lt

ö sszegyű jtened, rá adá sul egyik sem valami jó .
– Ö nelégü lt vagy! – hú zta el a szá já t Laura, és letelepedett az asztalhoz. – Ez a hetedik,
és má r magá ban elegendő ahhoz, hogy faképnél hagyjalak.
– Még legalá bb há rmat ö ssze kell szedned – mondta Jared, mikö zben csípő s má rtá st
ö ntö tt az omlettre.
– Tíz éve dobtá l az évadzá ró bulin.
– Azért vannak bizonyos szabá lyok. Régi sérelmekkel nem ér elő hozakodni.
– Ha bosszú ró l van szó , nincsenek szabá lyok. Ja, és szétdobá lod a ruhá idat. Nyolc.
– Ez az Y-kromoszó má val rendelkező k legtö bbjére jellemző – tiltakozott a férfi
ú gyhogy nem szá mít.
– Na jó , akkor lá ssuk a kö vetkező t: a falon fü ggő képeid ú gy festenek, mintha egy
raktá r mélyérő l halá sztad volna elő ő ket – mutatott Laura az unalmas tengerparti
jelenetet á brá zoló festményre.
– Megjegyezném, hogy ez egy rendkívü l értékes olajfestmény.
Jared félbevá gta az omlettet, majd a tá nyérokra tette.
– Bizonyá ra csak má solat – vont vá llat Laura. – Rá adá sul színben harmonizá l a
fü ggö nyö kkel.
– A mű vészi alkotá sok mindig harmonizá lnak a fü ggö nyö kkel – védte meg magá t
Jared, és ká vét tö ltö tt két csészébe, majd az asztalhoz vitte a reggelit. – Ezt a
lakberendező m mondta, aki egyébként rendkívü l kifinomult, így a fü ggö nyt drapériá nak
hívja.
– A mű vészi alkotá soknak le kell nyű gö zniü k a szemlélő t. Az pedig, hogy a fü ggö nyt
drapériá nak hívja valaki, nem kifinomultsá gra, inká bb pö khendiségre vall.
– A lényeg, hogy az unalmas mű vészi alkotá sok még nem szolgá ltatnak elegendő
indokot arra, hogy elhagyj.
Jared olyan sok só t tett az omlettjére, hogy a kristá lyok lassan apró halmot alkottak a
tojá son.
– Az viszont igen, hogy sznob lakberendező t alkalmazol – kilenc –, és tú l sok só t eszel.
Tíz! Való színű leg még negyvenéves korod elő tt szívrohamot kapsz, de mivel akkor én
má r nem leszek itt, egyá ltalá n nem izgat a dolog.
Jared felsó hajtott.
– Ehhez én nem vagyok hozzá szokva!
– Mihez?
– Egy olyan nő hö z, akinek még ná lam is élesebb a nyelve.
– Má r éppen ideje volt, hogy valaki helyre tegye ő méltó sá gá t – kö zö lte Laura, és a
szá já ba vett egy falat tojá st. Só tlan volt, de Jared kioktatá sa utá n esze á gá ban sem volt
bolondot csiná lni magá bó l azzal, hogy megsó zza.
– Való színű leg ezért kü ldö tt hozzá m a sors – mondta a férfi, majd miutá n jó ízű en
elfogyasztotta az omlettet, kényelmesen há tradő lt, és elgondolkodva szemü gyre vette a
há zá t. Laura kö vette a tekintetét.
A nappalit, a konyhá t, az étkező t és a dolgozó szobá t néhá ny pult és falrész vá lasztotta
el egymá stó l. Onnan, ahol ü ltek, egyértelmű en lá tszott, milyen unalmas az ö sszhatá s.
– Rendben, igazad van. A lakberendező m egy kontá r.
– Mit is jelent ez pontosan?
– Egy pancser. É s én is az vagyok, ú gyhogy ezzel le is zá rhatjuk a témá t. Megyü nk
vá sá rolni!
– Má rmint együ tt? – kérdezte Laura.
– Igen – vá laszolta a férfi ellentmondá st nem tű rő hangon.
33
A nő elő szö r tiltakozni akart, de aztá n meggondolta magá t. Kívá ncsi volt, hogy Jared
milyen kellékeket vá laszt.
– Itt minden van, amire szü kségem lehet – magyará zta Jared, mikö zben kiszá lltak a
kocsibó l.
A bevá sá rló kö zpontban a hatalmas, faltó l falig nyú jtó zkodó polcokon és á llvá nyokon
sorakozott a végtelen sok á ru.
– Melyik színkategó riá ba sorolná d a laká somat? – kérdezte Jared.
– Azt akarod mondani, hogy nem tudod?
A férfi megcsó vá lta a fejét.
– Az anyagok szü rkések…, legalá bbis azt hiszem.
– Bézs színű ek.
– Jó , akkor legyen bézs! A fü ggö nyeim pedig… lá ssuk csak, olyan zö ldesek és apró …
há t… sá rgá s foltok vannak rajtuk.
– Kékek bézs és ró zsaszín mintá kkal – javította ki Laura Jaredet, aki zavartan
megkö szö rü lte a torká t, és folytatta:
– A falak fehérek. Ezt biztosan tudom.
– Elefá ntcsontszínű ek. A szegélyléc kissé sö tétebb,
– Vannak szegélylécek a há zamban?
– Fogalmam sincs, hogyan rendezted be a szobá kat – só hajtott fel Laura. – Ne is
mondd, a lakberendező csiná lta!
– Nagyszerű munká t végzett. Míg én San Franciscó ban voltam és a nyá ri színhá zban
dolgoztam, mindent elintézett helyettem.
– A szín most nem szá mít. Az a lényeg, hogy olyan dolgokat vá sá roljunk, amelyek nem
illenek egymá shoz.
– Ez jó buli lesz! – derü lt fel Jared arca.
Elszá ntan megragadta a bevá sá rló kocsit és elindult a soron.
– Vehetnénk néhá ny porcelá nnyuszit a dohá nyzó asztalra. Jó lenne feldobni valamivel,
nem gondolod?
– A porcelá nnyuszik nem igazá n illenek a modern kiegészítő k kö zé – jegyezte meg
Laura.
– Azt mondtad, hogy egymá shoz nem illő izéket vegyü nk.
A lá ny hirtelen rá dö bbent, hogy jobban já r, ha beadja a dereká t, és a kevésbé giccses
díszek felé tereli Jaredet. ; – Maradjunk inká bb a libapá sztorlá nyká kná l!
– Vá rj csak! Talá ltam valami sokkal jobbat – mutatott a férfi a festett angyalszobrok
felé. – Szerintem remekü l mutatná nak a lá mpá m mellett.
– Vegyél minél tö bbet! Ne fogd vissza magad, végü l is a mértéktelenség a cél. A
bevá sá rló kosá rba kerü lt néhá ny skó tkocká s papírzsebkendő -tartó , má rvá ny
szemeteskosarak, egy hatalmas, digitá lis falió ra, lombzö ld tö rü lkö ző k és – a biztonsá g
kedvéért – rengeteg bíbor színű fü rdő szobai kilépő . Jared nem fejtette ki bő vebben, hogy
mit is jelent a „biztonsá g kedvéért”.
– Rendben, végeztü nk is – kö zö lte vidá man, és megkö nnyebbü lten a pénztá rhoz
sétá lt.
Miutá n mindent begyö mö szö ltek az autó apró csomagtartó já ba, Jared ahelyett, hogy
hazafuvarozta volna Laurá t, a belvá rosba hajtott és megá llt a Férfi/Nő elnevezésű ü zlet
elő tt.
– Mit akarsz még venni? – kérdezte a nő .
– É n semmit, de te igen. Holnapra kell egy ú j ruha. Laura egy pillanatra
elgondolkodott.
– Holnap csak a pró bá ra megyek.
34
– Vasá rnap nem tartunk pró bá t.

– Akkor jobb, ha dolgozom, kü lö nben Stuart dü hö s lesz.
Jared megcsó vá lta a fejét.
– Nem hagyhatod ki a bulit – mondta, mikö zben kiszá llt az autó bó l.
– Milyen bulit?
– A szimatok nem tudtak elmenni Cindy és Hugh eskü vő jére, így fogadá st rendeznek a
tiszteletü kre a nyugdíjasklubban. Csodá s régi épü let, mindenképpen lá tnod kell!
Laura sejtette, hogy ravasz mesterkedés á ldozata lehet, mégis ú gy dö ntö tt, belemegy a
já tékba.
– Szívesen szó rakoznék egy kicsit, de nem engedhetek meg magamnak egy ú j ruhá t.
Egyébként is van mit felvennem.
– Komolyan? – vonta fel a szemö ldö két Jared. – Remélem, nem arra a zö ld izére
gondolsz, amelyet Morticiaként viseltél!
– Van egy lapszoknyá m, és majd felveszek hozzá egy pulcsit.
– Nem a kö zépiskolá ban vagyunk. Egyébként is én fizetek!
– Azt má r nem!
– Mondjuk, hogy ezzel kö szö nö m meg a remek lakberendezési taná csaidat –
mosolygott rá a férfi, mikö zben megrohamozta ő ket há rom eladó nő .
– Benton professzor!
– Micsoda kellemes meglepetés!
– É rkezett két ú j ö ltö ny, amely tetszene magá nak, és néhá ny csinos nadrá g, amelyet
mintha ö nre szabtak volna – bú gta csá bosá n az egyik eladó nő .
– Kö szö nö m, hö lgyeim, de most a bará tnő mnek vá sá rolok – emelte fel a kezét
védekező en Jared.
A lelkes kis csapat arcá ró l egy pillanat alatt lehervadt a mosoly.
– Segítene valaki? – kérdezte egy vá sá rló , aki ö lében egy halomnyi ruhá val igyekezett
megfékezni engedetlen porontyá t.
– Azonnal jö vö k! – kapta fel a fejét az egyik eladó , és magá ra hagyta az ú jonnan
érkezetteket. A tö bbiek a nő i részleg felé irá nyítottá k Jaredet, majd sértő dö tten tá voztak.
Laura valahogyan nem érezte illendő nek, hogy egy férfi vá laszt neki ruhá t, ennek
ellenére igyekezett elnyomni a felszínre tö rő régimó di énjét. Az á rak elfogadható ak
voltak, mégis megtépá ztá k volna szoros kö ltségvetését, így inká bb beadta a dereká t.
– Pró bá ld fel ezt! Megy a szemedhez – nyú jtott felé Jared egy csodá latos anyagbó l
készü lt ruhá t. Laura meglepő dö tt, hogy emlékszik a szeme színére, holott arró l meg
fogalma sem volt, hogy milyen a sajá t fü ggö nye. – Nagyon szép, de tú l kivá gott.
– Na és?
– A színe tetszik, de a merész megoldá s nem nekem való . Ha nem vetted volna észre,
lapos vagyok, és ezt nem szeretném még jobban kihangsú lyozni.
Laura kamaszkorá ban sokszor kerü lt kínos helyzetbe emiatt, de felnő ttként
beletö rő dö tt abba, hogy ennyit szá nt neki a természet.
– Nekem tetszik a melled!
– Nem ismételnéd meg egy kicsit hangosabban? – kérdezte a nő fü lig pirulva. – Van
még egy-két ember a boltban, aki nem hallotta.
– Bocs – vigyorodott el Jared, de nem mutatott kü lö nö sebb megbá ná st. – Nézzü k
csak… Itt egy ugyanolyan színű , bá r ez mintá s.
A férfi egymá s utá n akasztotta le az á llvá nyró l a tö kéletes ízlésrő l á rulkodó
ruhakö lteményeket, melyek egytő l egyig illettek Laura egyéniségéhez. Végü l má r
elegendő gyű lt ö ssze ahhoz, hogy kényelmesen vá lasztani lehessen kö zü lü k, így a nő
visszavonult a pró bafü lke rejtekébe. Rá akadt egy szű k, finom esésű anyagbó l készü lt
35
ruhá ra, melynek mellrészét jó kora redő k díszítették, s amely kiemelte keskeny csípő jét
és hosszú lá bá t. Amikor kilépett a pró bafü lkébő l, hogy megmutassa Jarednek a ruhá t, a
férfi ragaszkodott hozzá , hogy fel-le já rká ljon és pö rö gjö n-forogjon elő tte, aká r egy
modell.
– Nem gondolod, hogy tú l elegá ns? – kérdezte Laura.
Jared rá érő sen legeltette a szemét az elé tá ruló lá tvá nyon.
– Tessék? – kérdezte hosszú szü net utá n.
– Nem tú l elegá ns?
– Annyira csá bos vagy benne, hogy az má r tö rvénysértő . Van belő le má sik? Vegyü nk
kettő t a biztonsá g kedvéért!
– Na jó , azért ne essü nk tú lzá sokba! – kérte Laura, s mielő tt még Jared folytathatta
volna az ö mlengést, visszament a pró bafü lkébe. A selymes anyag érintése felkeltette
benne a vá gyat, és szerette volna, ha az erő s ujjak végigsimogatjá k a testét, mielő tt
kibú jik a gyö nyö rű ruhá bó l. Vajon van még idejü k megá llni a laká sá ná l?
Laura az ó rá já ra nézett. Má r csak harminc percü k volt a pró ba kezdetéig. Az idő
ezú ttal nem neki dolgozott. Levette az estélyit, és visszamenekü lt megszokott ruhá iba.
Jared elő tt folyton megjelent Laura, ahogy csá bosan mosolyog, s a tekintete arra
biztatja, hogy tépje le ró la az ú j ruhá t. A gondolatai egyá ltalá n nem fértek ö ssze a
rendezéssel. Mikö zben az olvasó pró bá t hallgatta, tö bbszö r is figyelmeztetnie kellett
magá t arra, hogy nem á lmodozni, hanem dolgozni jö tt a színhá zba.
A szereplő gá rda tö kéletesen já tszott, bá r az ö sszpontosítá ssal akadtak gondok.
É rthető volt, hogy a fiatal pá r, Brad és Suzy miért fogja egymá s kezét az asztal alatt és a
tekintetü k miért kapcsoló dik ö ssze olyan gyakran, de az idő sebbek szá má ra nem talá lt
mentséget. Mariah Michaels ragaszkodott hozzá , hogy Herbert Runciland ö lébe ü ljö n, s
bá r az asszony á rtatlan arccal megmagyará zta, hogy nyolcvankilenc évesen miért nem
képes a kemény széken kuporogni, Jared szá má ra nyilvá nvaló volt, hogy mit mű velnek
az asztal alatt.
Még aggasztó bb volt, ahogy Vanessa Sachet egyre kö zelebb hú zó dott Bernie
Berninihez. Elő szö r is azért, mert a talpig elegá ns tá rsasá gi hö lgy rendkívü l furá n
mutatott a bohó ká s fodrá sz mellett, má sodszor pedig mert Wilson Martin elnö k eljö tt
megnézni a pró bá t, s ú gy tű nt, egyre dü hö sebb kicsapongó kedvesére.
A színhá zban tomboltak a hormonok, á m Jared bízott benne, hogy a kü lö nleges
hangulat a színészek elő nyére vá lik. Ennek ellenére ő szinte szívvel remélte, hogy nem
kell vá gytó l feszes nadrá gban végigkínló dnia valamennyi pró bá t.
Jó kora erő feszítésébe kerü lt, hogy ne bá mulja meredten Laurá t. Komolyan gondolta,
amit a mellérő l mondott. Egyszerű en elvará zsolta ez a nő . Olyan volt, mint egy gyö nyö rű
kis kobold, akit legszívesebben…
– Nézzü k még egyszer a jelenetet! – mondta, amikor a helyiségre csend borult. –
Mariah, ha megkérhetném, vegye kissé gú nyosabbra a hangnemet, Bernie, te pedig ne
felejtsd el, hogy ö sszetö rt a szíved, és szenvedsz!
– É rtem – bó lintott a fiatalember, és mikö zben a fü lbevaló já val já tszott, csá bos
pillantá st vetett Vanessa felé. Ezalatt Martin elnö k jó l hallható an csikorgatta a fogá t.
Amikor véget ért a pró ba, Jared Laurá val együ tt az autó já hoz sietett, és amilyen
gyorsan csak tudott, hazaszá guldott, hogy végignézze a kü lö n neki tartott
divatbemutató t.
Laura első lá tá sra beleszeretett az egyetemi nyugdíjasklubba, a Szimat-csoport

fő hadiszá llá sá ba, amely díszes erkélyeivel, csú csos tetejével és kerek tornyá val
36
rendkívü li lá tvá nyt nyú jtott. Lenyű gö zve nézte a faragott faszegélyeket és a pazar,
vaskos lépcső korlá tot.
– Az ember legszívesebben lecsú szna rajta, nem? – kérdezte Jared, és belekarolt a
nő be. A kocká s zakó és natú rszínű nadrá g, amelyet viselt, az idő k sorá n a De Lune
Egyetem professzorainak egyenruhá já vá vá lt.
– Inká bb nem – rá zta meg a fejét Laura, s végigsimított az ú j ruhá já n. – Nem
sportolá shoz ö ltö ztem.
– Az attó l fü gg, mit nevezel sportnak – kacsintott rá Jared, s a nő testén apró kis
villá mok ciká ztak végig.
– Viselkedj rendesen!
– Csak ha muszá j.
Beléptek a szalonba, ahol a gá zkandalló nak kö szö nhető en kellemes meleg fogadta a
vendégeket, s a selymes-sá rgá s fény megvilá gította az ő srégi barná sarany bú torokat. A
helyiség kö zepén á lló hosszú asztalon vá logatott finomsá gok sorakoztak. Cindy és Hugh
mosolyogva fogadta a jó kívá nsá gokat, s mindenkivel koccintottak.
– Remélem, nem ö ntö tték nyakon alkohollal a puncsot – mormolta Laura.
– Ezeket a vén csirkefogó kat nézve nem csodá lkoznék rajta – vá laszolta Jared.
Esther és Hoagie elmélyü lten beszélgetett a frissítő kkel teli asztal mellett, s ú gy tű nt,
egymá son kívü l semmi nem létezik szá mukra. Mariah éppen gyü mö lcslevet tö ltö tt a
puncsostá lba, amikor Runcie mö gé lopakodott, és megcsiklandozta. A két élemedett
korú felnő tt ú gy kuncogott, mint a csintalan iskolá s gyerekek.
– Nem a díszvendégek, inká bb ő k viselkednek friss há zasok mó djá ra – jegyezte meg
Laura.
Jared végigsimította a há tá t.
– Bará ti tá rsasá gban az ember nyugodtan kimutathatja az érzéseit.
– Na persze, de azért vannak bizonyos szabá lyok – vonta meg a vá llá t a nő , aki
szigorú sá ga ellenére élvezte a kö ztü k lévő kapcsolatot. A férfi érintése kellemes
emlékeket ébresztett benne.
Laura aggó dott egy kicsit, hogy Jared rá un, de a reggelinél vidá mabb és beszédesebb
volt, mint eddig bá rmikor: Evés utá n elrendezgették a lá mpa alatt a kerá miaangyalokat,
majd helyet kerestek az ú j ó rá nak. Ahogy Laura há tralépett, hogy szemü gyre vegye a
mű vü ket, kü lö nö s gondolat futott á t az agyá n: együ tt rendezik be a há zat. Az
otthonteremtés irá nti vá gy győ zedelmeskedett a szabadsá g fö lö tt.
Ne áltasd magad! Erő t vett magá n, és kiű zte a gondolataibó l a jö vő re vonatkozó
terveket.
– Odanézz, egy boldogtalan pá r! – mutatott Jared Mrs. Pipp és egy vadá szinget viselő
férfi felé. A déká n két lépéssel elő rébb já rt, és dü hö s pillantá st lö vellt a kérdő tekintetű
á ldozatok felé.
– Ki gondolta volna, hogy ö sszejö nnek az ö tvenedik há zassá gi évforduló jukon! –
suttogta a mellettü k á lló fekete bő rű férfi. – Ó , jó estét, a nevem Hosea O'Donnell.
– Ü dvö zlö m, Jared Benton vagyok, a hö lgy pedig Laura Ellison. Ö n is a Szimat-csoport
tagja?
– Mű szaki taná csadó ként segítem a munká jukat – vá laszolta bü szkén Hosea, aki
rendkívü l elegá ns volt piros szegfü vei díszített fekete ö ltö nyében –, ugyanis nyugdíjas
mérnö k vagyok.
– Mű szaki taná csadó ként?
– Rejtett mikrofonokkal, miniatű r felvevő kkel meg ilyesmikkel foglalkozom.
Laura halkan fü ttyentett.
– Nem mondom, maguk aztá n komolyan veszik a szimatolá st!
37
– így legalá bb lekö tik magukat, és nem keverednek bajba. Bá r inká bb ú gy

fogalmaznék, hogy nem keverednek komolyabb bajba. A dolgok rengeteget vá ltoztak
mostaná ban. Itt van mindjá rt Mariah és Runcie, nem is beszélve Estherrő l meg hű séges,
ö reg bará tjá ró l. Meglepő dnék, ha a sajá t magukén kívü l valaki má s magá nélete is
érdekelné ő ket.
– A Szimat-csoportnak van valami informá ció ja Pipp déká n férjérő l? – kérdezte Jared.
– É vekig pletyká ltak az eltű nt Mr. Pipprő l, de soha nem hittem el, hogy való ban létezik.
Nem ú gy fest, mintha maffiafő nö k vagy bukott karib-szigeteki diktá tor lenne.
– A neve Watley, és régész – mondta Hosea. – Angliá ban ismerkedtek meg Marie-vel,
és a há zassá guk utá n csak egy évig éltek együ tt. Mostaná ig egy csendes-ó ceá ni olasz
gyarmaton, bizonyos Prego Pregó n dolgozott. Ennyit tudunk ró la.
– Tö bb, mint amire szá mítottam. Kö sz az infó t! Elnézést, de még nem gratulá ltunk az
ifjú pá rnak.
– Ö rü lö k, hogy megismerhettem ö nö ket! – mosolyodott el Hosea.
A kö vetkező néhá ny ó ra kellemesen telt. Laura élvezettel hallgatta Cindy és Hugh
megismerkedésének kalandos tö rténetét. Eleinte azért szö vetkeztek, hogy segítsenek
egymá snak visszaszerezni egykori szerelmeiket, a tö rténet azonban azzal zá rult, hogy a
férfi egy kö zépkori lovagi torná n legyő zte Cindy volt bará tjá t, és a hatalmas tö meg elő tt
versben kérte meg a kezét.
Egyre tö bb vendég érkezett, s Laura lassan belefá radt abba, hogy mindenkinek
megjegyezze a nevét. Ú gy dö ntö tt, tartja magá t eredeti tervéhez, és teljes figyelmét
Jarednek szenteli. A férfi otthonosan mozgott természetes kö zegében, a színpompá s
tá rsasá gban. Kö nnyed kis vicceket sü tö tt el, emlékezett az ú jonnan bemutatottak nevére,
és tudta, mikor kell á tszellemü lten hallgatnia, vagy mikor jö tt el az ideje annak, hogy
feldobja a hangulatot egy izgalmas tö rténettel. Nem csoda, hogy a nő k kö ré gyű ltek.
Elbű vö lő semmiségekkel és udvarias gesztusokkal ugyanú gy elnyerte a professzorok,
mint a gyö nyö rű fiatal diá klá nyok tetszését. Nem hanyagolta el Laurá t, csak ö nmagá t
adta. Ha majd egy hó nap mú lva odébbá ll, nem kell aggó dnia amiatt, hogy Jared
magá nyosan tö lti az estéit, gondolta kissé szomorú an Laura. Eleinte hiá nyozni fog neki,
de bizonyá ra lesz, aki megvigasztalja.
Laura szerelmes volt belé. Szenvedélyesen, ő szintén és visszavonhatatlanul szerette,
bizonyos tekintetben má r tíz éve, de most, hogy az együ tt tö ltö tt érzéki éjszaká k utá n az
élete részévé vá lt, annyira vá gyott a szerelmére, hogy szinte má r fá jt.
7. FEJEZET
Jared a színészet mellett a tá rsasá gi életet kedvelte a legjobban, mivel ilyenkor szinte
szá rnyalt, és felhő tlenü l boldognak érezte magá t. Elő fordult, hogy azt kívá nta, bá rcsak
ne mondott volna le a színpadró l, de annak idején kénytelen volt vá lasztani, rá adá sul a
rendezés volt az igazi nagy szerelme.
A figyelme azonban folyton elkalandozott. Laura csodá latosan festett, s ahogy
csendben hallgatta a kö rü lö tte zajló beszélgetést, visszafogottsá gá val kitű nt a tö megbő l.
Jared tudta, hogy az agya egy pillanatra sem pihen, s míg ő magabiztosan csevegett,
addig a nő titokban anyagot gyű jtö tt a kö vetkező darabjá hoz.
Amikor Laura tekintete tú l soká ig idő zö tt a terem tú loldalá n beszélgető csoporton,
Jared faképnél hagyta a bará tait és odalépett mellé. Lá tta, ahogy Runcie elő vesz egy
példá nyt az Üvegcipellő kerestetik? –bő i, majd tová bbadja a tö bbieknek.
– Ezt azért nem kéne… – mormolta Laura.
– Miért ne? Senki sem fogja ellopni az ö tleteidet.
38
– Tudom, csak baboná s vagyok, ezért nem szeretem, ha idegenek lapozgatjá k a

darabomat – vonta meg a vá llá t a nő . Pipp déká n belelapozott a mű be, majd odanyú jtotta
a férjének, akit má r korá bban bemutatott Laurá nak és Jarednek. –Ez érdekes lesz…
– Mi?
– Ő k az utolsó pá r a fö ldö n, akirő l feltételezném, hogy… Na mindegy. A lényeg, hogy
való színű leg megdő l az elméletem, de ennek csak ö rü lö k.
– Kifejtenéd bő vebben?
– Inká bb hagyjuk, ostobasá g az egész. Felejtsd el, hogy megemlítettem!
Laura odalépett az asztalhoz, és a tá nyérjá ra tett néhá ny ínycsiklandó só s sü teményt
és tö ltö tt gombá t, Jared pedig á tvá gott a termen, s éppen akkor ért oda Watley Pipp
mellé, amikor az visszaadta a szö vegkö nyvet Runcie-nak.
– Errő l jut eszembe, hogy má r régen lá ttam tisztességes darabot – mondta a régész jó l
hallható an. – Emlékszel, drá gá m, annak idején sokat já rtunk színhá zba.
– Az első randevú nk is ott volt – vá laszolta Pipp déká n. – Miutá n a felfedező k
klubjá ban megismerkedtü nk, elvittél megnézni a 80 nap alatt a föld körült. Alig vá rtam,
hogy utazhassak.
– Azért jö ttél hozzá m feleségü l, hogy elkísérhess Afriká ba? Tudom, hogy mindig oda
vá gytá l…
– Igen, azó ta, hogy ott voltam az egyik elő adá sodon – felelte az asszony. –Huszonhat
évesen azt hittem, hogy végtelenü l romantikus vagy, rá adá sul még sosem volt dolgom
ilyen mű velt, idő sebb férfival.
– Idő sebb? De hiszen csak harminckettő voltam! Bá r be kell vallanom, néha ö tvennek
éreztem magam. Tá vol az otthonomtó l nagyon magá nyos voltam…
A férfi megfogta Pipp déká n kezét.
– Annyira magá nyos, hogy a tá rsasá g kedvéért elvettél feleségü l? Bizonyá ra
hatalmasat csaló dtá l.
– Ö sszetö rt a szívem, amikor elhagytá l – csó vá lta meg a fejét keserű en Watley. –
Nemcsak a tá rsasá g miatt kértem meg a kezedet, hanem mert gyö nyö rű nek talá ltalak. É s
ez a mai napig is így van.
– Milyen kedves vagy – mosolyodott el á brá ndos tekintettel Pipp déká n.
– Ez rémisztő – suttogta dö bbenten Laura, aki idő kö zben csatlakozott Jaredhez. –
Fura, de ú gy viselkednek, mint két szédü lt szerelmes, akik hosszú idő utá n végre
egymá sra talá ltak.
– De há t ez így is van. Hosszú idő utá n talá ltak egymá sra. Mi ebben a fura?
Mielő tt még Laura vá laszolhatott volna, Hugh Bemling felemelte a kezét, és a
vendégek figyelmét kérte.
– Szeretnék felolvasni egy verset, amelyet a feleségemnek írtam.
– Csaló dottak lettü nk volna, ha kihagyod – kiá ltott fel Jared vidá man, s egy idő re
megfeledkezett a Pipp csalá d gondjairó l. A vendégek kö zü l tö bben is lelkesen biztattá k
az ifjú férjet, mire Hugh a pillanat hevében bá tran felkapaszkodott egy székre,
megigazította a szemü vegét, mélyen a felesége szemébe nézett, aztá n elő kotort egy cetlit
a zsebébő l.
– Nyugtalan, bú s szívem egyedü l bolyongott,
É s a tiéd nélkü l épphogy csak dobogott.
Most má r végre tudom, mi is a szerelem,
Te hoztad el, Cindy, drá ga egyetlenem.
Kitö rt a tapsvihar, s Jared Laurá hoz fordult.

– Kizá ró lag Hugh képes ilyen rímeket faragni.
39
– Szerintem édes. Tényleg magá nyos volt, és nyugtalan?

– Minden héten má sba volt szerelmes, de én tudtam, hogy egy nap majd megtalá lja az
igazit és csalá dot alapít, hiszen erre szü letett.
– Ellenben…
– Ellenben velem – fejezte be a mondatot Jared.
Egy pillanatra felrémlett elő tte a há za és a kissé bohó ká s, kényelmes berendezés,
amely homlokegyenest kü lö nbö zö tt az á ltala kedvelt hű vö s, visszafogott stílustó l. Bá rki
azt gondolhatta volna, hogy valakinek sikerü lt megszelídítenie, és ú gy dö ntö tt, igá ba
hajtja a fejét. Soha! Azt má r nem!
Jared egy apró , zsú folt há zban nő tt fel, amelyben csak egy kis lyuk jutott neki és az
ö ccsének. Mindenfelé eldobá lt já tékok, kö nyvek, iskolai fü zetek és szá mlá k hevertek.
Az a legszörnyűbb, hogy a saját csapdám foglya vagyok, mondta az édesanyja egy este,
amikor a tű zhely mellett á llva igyekezett vacsorá t vará zsolni az asztalukra. Az asszony
egykor színésznő nek készü lt, de aztá n férjhez ment, gyerekeket szü lt és elvá lt.
– Nem akarsz csalá dot? – kérdezte Laura.
– Rengeteget utazom, s ez az életforma tö kéletesen boldoggá tesz. Gyű lö lö k egy
helyben toporogni és…
– É s ugyanazzal az emberrel együ tt lenni – fejezte be a mondatot a nő .
– Má s vagyok, mint a tö bbi ember. Ugyan má r, nem hiszem, hogy épp neked kellene
magyará zkodnom. Te is ugyanígy élsz. Egy hó nap mú lva má r… hol is leszel?
– Még nem tudom. Kaptam egy ajá nlatot a louisville-i színhá ztó l. Szeretném színpadra
vinni egy régebbi darabomat.
– Na lá tod! – derü lt fel Jared arca. Tudta, hogy Laura megérti. – Ebben a vilá gban fel
kell készü lni a vá ltozá sra, és gyakran tö bb ezer kilométernyit kell utazni egyetlen
megbízá s kedvéért. Gyakorlatiassá g nélkü l az ember elvész, és egy idő utá n
boldogtalanná vá lik.
– A gyakorlatiassá g az erő sséged – hú zta el a szá já t gú nyosan Laura.
Mariah ezt a pillanatot haszná lta ki arra, hogy lerú gja a cipő jét és felmá sszon egy
dohá nyzó asztalra.
– Most pedig ká nká nozni fogok az ifjú pá r tiszteletére – jelentette be fennhangon.
– Gyerü nk, kislá ny, mutasd meg, mit tudsz! – sikította Esther.
– Rá zd meg, csibém! – kiá ltotta Runcie.
Jared legjobb tudomá sa szerint a puncsban nem volt alkohol, ezért nem értette, miért
csak ő érzi ú gy, hogy egy nyolcvankilenc éves asszony komoly sérü lésnek van kitéve, ha
a dohá nyzó asztalon tá ncol. Odalépett Mariah-hoz, és elő zetes magyará zat nélkü l az
ö lébe kapta.
– Azt má r nem! Mivel nincs, aki helyettesítse a darabban, rendező ként kö telességem
megó vni a testi épségét.
Mariah nevetve cuppanó s csó kot nyomott a férfi arcá ra.
– Ez igazá n lovagias tett volt! Maga a vilá g legjobb rendező je.
Jared megelégedésére a vendégek nevetve figyelték a jelenetet. Minden rendben,
gondolta, mikö zben rö gtö nzö tt keringő be kezdett kissé tú lkoros szíve hö lgyével. Bá rmi
bá ntotta is Laurá t, mostanra bizonyá ra tú ltette magá t rajta.
Laura akkor surrant ki az ajtó n, amikor a buli a tető foká ra há gott. Félrehívta Cindyt,
és azt fü llentette, hogy megfá jdult a feje, majd megkérte, hogy ne szó ljon Jarednek.
– Olyan jó l érzi magá t, nem akarom elrontani a hangulatá t.
Az ifjú feleség kikísérte az elő csarnokba.
40
– Ahhoz képest, hogy értelmes ember, kissé nehezen esik le neki a tantusz – mondta
Cindy.
– Hogy érted ezt?
– Nem akarok belekontá rkodni má s magá néletébe, de ú gy lá tom, Jared még nem jö tt
rá , hogy benneteket egymá snak teremtett az ég.
– Mibő l gondolod? – kérdezte Laura tettetett kö zö nnyel.
– Hugh szerint Jared teljesen má sképp viselkedik veled, mint a tá rsasá gá ban lévő
tö bbi nő vel. Rá adá sul a tekintetedbő l csak ú gy sugá rzik a szerelem! Azért, mert a fickó
vak, én még nem vagyok az.
Laura a természetébő l adó dó an nem bízott senkiben, fő leg most, hogy az érzései
fá jdalommal tö ltö tték el, de Cindy, éles szemének kö szö nhető en Laura minden
igyekezete ellenére leleplezte a titká t.
– Tudtam, hogy veszélyes lehet rá m nézve, ha a kö zelében vagyok, de azt hittem, hogy
boldogulok.
– Idő re van szü ksége.
– Nincs idő m – mormolta Laura mogorvá n. – Rá adá sul mindegy, mennyi idő t adok
neki, neki az a fontos, hogy szabad legyen.
– Hugh biztos benne, hogy Jared szerelmes beléd.
– Bizonyá ra ö sszetéveszti a vonzalommal, amelyet a munkatá rsak gyakran éreznek
egymá s irá nt, ha nap mint nap együ tt kell dolgozniuk – csó vá lta meg a fejét Laura.
Elhatá rozta, hogy alaposan megvá logatja a szavait. Marié és Watley Pipp egymá sra
talá lá sa ellenére sem merte elá rulni senkinek, hogy a darabjá nak kö szö nhető az
ü vegcipellő -hatá s. – A rivaldafényben szü lető szerelmeknek vége szakad, amint legö rdü l
a fü ggö ny az utolsó elő adá s utá n. Fel kell készü lnö m arra, hogy tová bblépjek.
Cindy kikísérte Laurá t az utcá ra.
– Jó lesik egy kis friss levegő .
– Hugh nem fog keresni?
– Nem vagyunk ö sszenő ve – mosolyodott el a boldog feleség. – Jó l meglesz nélkü lem
is.
– Igyekszem tá vol tartani magam Jaredtő l, de eddig kudarcba fulladt minden
kísérletem. Ha a fejébe vesz valamit, szinte képtelenség meggyő zni.
– Elhiszem, hogy nem tudsz neki ellená llni – mosolyodott el Cindy. – Elragadó
egyéniség.
– Igen, ha éppen ú gy tartja kedve. Ha viszont nem, az olyan érzés, mint ha a nyá r
kö zepén hirtelen hó vihar tá madna.
– Há tborzongató lehet. Nem tudom elhinni, hogy valaha is rosszul bá nt veled.
– Pedig így volt. Tíz éve tö rtént, még egyetemista korunkban. Azt hittem, ugyanú gy
szeret, ahogyan én ő t. Aztá n az évadzá ró bulin vá ratlanul dobott.
– Azt tudtam, hogy korá bban má r talá lkoztatok, de a részleteket nem ismertem –
vonta meg a vá llá t Cindy, aki ú gy lépdelt Laura mellett, mintha jó l ismerné a nő
laká sá hoz vezető utat. Naná , hogy jó l ismeri, hiszen egy ideig ott lakott.
– Azon az estén… – Laura gombó cot érzett a torká ban, ahogy visszagondolt arra a
rémes napra. – Azon az estén ú gy gondoltam, nincs tová bb. Ő volt az egyetlen férfi, aki
fontos volt szá momra, de rá kellett dö bbennem, hogy az érzés korá ntsem kö lcsö nö s.
Akkor megeskü dtem, hogy bá rmi tö rténjen is, soha tö bbé nem kerü lö k ilyen megalá zó
helyzetbe. Lehet, hogy szá má ra nem létezem, de az ö nbecsü lésem mindennél tö bbet ér.
– Szá mon kérted tő le, amit tett? – kérdezte Cindy.
– Nem volt rá szü kség. Nyilvá nvaló an talá lt valaki má st, akit jobban kedvelt ná lam.
– Mi tö rtént a má sik lá nnyal?
41
– Fogalmam sincs.
Laura az elmú lt évek sorá n rengeteg pletyká t hallott Jaredrő l, de arró l nem tudott,
hogy foglalt lenne a szíve. Gyakran eltö prengett ezen, de aztá n arra gondolt, hogy a férfi
való színű leg vagy tú l szeszélyes ahhoz, hogy kibírja mellette bá rki is, vagy rá akadt egy
hozzá hasonló an hű tlen szerető re, akinek a kilétét titokban tartja.
– A férfiak gyakran maguk sem tudjá k, hogy mit akarnak. Ez persze ugyanú gy igaz a
nő kre is.
– É n jó l ismerem az érzéseimet. A szívem ü vegbő l van, s egyszer má r ö ssze kellett
ragasztanom.
– Akkor erő sebb, mint eddig bá rmikor. Az én szívem is ö sszetö rt egyszer, de tú léltem.
Az első gondolatom az volt, hogy bá rmi á ron vissza kell szereznem Rolandot, és rá kell
ébresztenem, hogy tévedett. Ez persze nem volt tú l jó ö tlet… Végü l elértem a célomat, de
idő kö zben megismerkedtem Hugh-val, és rá jö ttem, hogy ő t akarom.
– Szerencsés vagy – mondta Laura. El sem tudta képzelni, hogy Jared nyomá ba
eredjen, és kényszerítse, hogy szeresse. Arró l nem is beszélve, hogy má s férfira még csak
gondolni sem tudott. – Sosem talá lok még egy ilyen szerelmet. ' – Akkor majd lesz valaki
má s.
Laura nem vá gyott má sra, de tudta, hogy bará tnő je csak segíteni akar.
– Talá n.
A sarkon elvá ltak egymá stó l, és Cindy, miutá n sok szerencsét kívá nt neki, ruganyos
léptekkel visszaindult a klubba. Nem sok hiá nyzott, hogy Laura utá naeredjen. Jaredet
bizonyá ra rengeteg nő veszi kö rü l, és fel sem tű nik neki, hogy ö má r nincs ott… Talá l
majd valaki má st, s ezzel bebizonyosodik, hogy Cindynek igaza van.
Ahogy elindult a laká sá hoz vezető lépcső n, ú jra olyan érzése tá madt, mintha
lá thatatlanná vá lt volna. Eltö prengett rajta, hogy milyen lenne, ha tényleg eltű nhetne. Ha
a vará zslatnak kö szö nhető en mindenki szerelmes lesz, miért ne vá lhatna ká mforrá az a
nő , akit senki nem vesz észre?
Gyorsan kinyitotta az ajtó t, berontott a laká sba, és felkapta a jegyzetfü zetét. Lassan
alakot ö ltö tt egy ú j tö rténet, s Laura pillanatokon belü l megfeledkezett Jaredrő l és a
buliró l.
Eljö tt a bú csú ideje, de Jared sehol sem talá lta Laurá t. Miutá n az egész há zat bejá rta és
a fö ldszinten is alaposan kö rü lnézett, ú gy dö ntö tt, Cindy segítségét kéri.
– Megnéznéd, hogy Laura nincs-e a mosdó ban? Nem talá lom sehol.
– Má r elment.
– Mikor? – kérdezte Jared, mikö zben tü relmetlen mozdulattal bú csú t intett néhá ny
tá vozó vendégnek.
– Ú gy egy ó rá ja.
Jarednek feltű nt a nő hangjá ban bujká ló rosszallá s.
– Az én hibá m?
– Nem igazá n.
– Akkor meg mi a baj?
– Gyere, ü lj le egy kicsit! – mutatott Cindy a kanapéra. – Á rulj el valamit! Tíz éve miért
szakítottá l Laurá val?
Az ü gy egyá ltalá n nem tartozott Cindyre, de Jared pontosan azért kedvelte, mert
kertelés nélkü l mindig kimondta, amit gondolt.
– Kicsit tú ljá tszottam a dolgot – vallotta be a férfi. – Kö zel kerü ltü nk egymá shoz, és
megrémü ltem.
– Most is félsz?
42
Jared elő tt megjelent az édesanyja képe, akivel alaposan elbá nt az élet.

– Amikor nemrég errő l beszélgettü nk, elmondtam Laurá nak, hogy mit gondolok.
Némelyik ember arra szü letett, hogy folyton vá ndoroljon. Szerintem ő is ezek kö zé
tartozik.
Cindy vá llat vont.
– Talá n igazad van, de szerintem annak idején azért hagyott faképnél, mert meg
akarta védeni magá t.
– Mitő l? Soha nem tennék olyasmit, amivel… – amivel megbá nthatom, fejezte be Jared
gondolatban a mondatot. Szégyen ide vagy oda, pontosan ezt tette legutó bb. – Azért
ment haza, mert azt mondtam, hogy nem akarok végleg letelepedni?
– Nem kö tö tte az orromra.
– Kívá ncsi vagyok a véleményedre.
– Az biztos, hogy valami elkeserítette – adta be a dereká t Cindy.
– Elmegyek hozzá – dö ntö tte el Jared, aki má r alig vá rta, hogy elsimítsá k a
nézeteltérést, és ö sszebú jhasson Laurá val.
– É s mit mondasz neki? – folytatta a faggató zá st kö nyö rtelenü l Cindy.
– Hogy sajná lom, ami tö rtént.
– Azzal, hogy visszahízelged magad, csak rontasz a helyzeten.
– Te aztá n nem kertelsz – mormolta Jared. Mi a baj a hízelgéssel? Eddig mindig bevá lt.
– Szerintem az a legokosabb, ha alaposan á tgondolod a dolgokat, mielő tt odamégy. Ha
bambá n eléá llsz, azzal csak feldü híted.
Jared egy pillanatig habozott. Ha Laura valamiféle ajá nlatra vá r, akkor csaló dni fog.
– Nem akarok olyan ígéretet tenni, amelyet nem tudok betartani.
– Nem is kell.
– Szerinted ő ezt szeretné?
– Véleményem szerint csak ő szinteségre vá gyik, és persze arra, hogy hatá rozottan
kijelentsd, tö bbet szeretnél futó kapcsolatná l.
Jared villá mgyorsan végiggondolta a helyzetet.
– Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha békén hagyom egy ideig. A pró bá kon ú gyis
talá lkozunk.
– Szerinted ennyi elég? – kérdezte Cindy kétkedve.
– Bizonyá ra rá jö n, hogy az a legokosabb, ha élvezzü k a pillanatot, ó s nem aggó dunk
amiatt, hogy mi lesz holnap vagy holnaputá n – magyará zta Jared széles mozdulatokkal.
Amikor hangosan gondolkodott, gyakran vá lt terjengő ssé. Ez a szoká sa jó l jö tt, amikor
egy hatalmas elő adó teremben tartott ó rá t. – A vilá gegyetem metafiziká já t tekintve a jö vő
való já ban nem is létezik.
– Csak nem intellektuá lis kö ntö sbe akarod ö ltö ztetni ezt a maszlagot? – kérdezte
Hugh, aki éppen végszó ra érkezett. A kezében egy finomsá gokkal megrakott tá nyért
tartott.
– Azt hittem, sikerü lni fog, de elrontottad a szó noklatot – vá gott vissza Jared
vigyorogva. – Van még rá kszó sz?
– Csak győ zd megenni!
Egészen addig vidá man falatoztak, amíg a nyugdíjasok fel nem szó lítottá k ő ket, hogy
hordjá k el magukat, vagy csatlakozzanak a takarító brigá dhoz. Jared az elő bbi mellett
dö ntö tt.
A vá rtná l jó val nehezebben jutott haza, mivel az autó ja minden igyekezete ellenére
folyton Laura laká sa felé kanyarodott.
Az a legszörnyűbb, hogy a saját csapdám foglya vagyok! Szinte hallotta az édesanyja
elkeseredett szavait. Az asszony ö rö mében sírva fakadt, amikor Jared elő szö r vitte el az
43
á ltala rendezett elő adá sra. Legalá bbis akkor ú gy gondolta, hogy a boldogsá gtó l
potyognak a kö nnyei.
– Ne kö vesd el ugyanazt a hibá t, amit én! – ragadta meg a fia karjá t kö nnyes szemmel.
– Soha ne add fel!
Igaza volt. Neki és Laurá nak most a karrierjére kell ö sszpontosítania.
A láthatatlan énem. Laura ezt a sokatmondó címet adta az ú j darabjá nak, amely az
elmú lt hetekben betö ltö tte az életében keletkezett hatalmas ű rt. Azokon az estéken volt
a legnehezebb, amikor nem kellett dolgoznia a Holdudvarban. A szereplő k a pró ba
végeztével gyakran beü ltek valahová beszélgetni vagy inni egyet, s Laura ilyenkor az
írá sba menekü lt.
Természetesen az Üvegcipellő kerestetik? –en is volt mit javítani, de szerencsére a
pró bá k remekü l mentek, és a színészek jó l kijö ttek egymá ssal. Legalá bbis a színpadon.
Ú gy tű nt, a szerelem a való vilá gban teljesen á tvette az irá nyítá st. Mindez nem okozott
gondot a legfiatalabbak szá má ra, és a Mariah-Runcie pá ros is kitű nő en érezte magá t, de
Laura némileg aggó dott Vanessa és Bernie miatt.
Elképzelni sem tudta, hogy a színjá tszá s irá nt érzett rajongá sukon kívü l bá rmi kö zö s
legyen a furcsa pá rban. Rá adá sul Martin elnö k egyre gyakrabban vett részt a pró bá kon,
és most má r nemcsak a szíve hö lgyére vetett dü hö s pillantá sokat, hanem valamennyi
jelenlévő re. Laura ú gy lá tta, hogy Vanessa egyelő re még nem szakított vele, de a férfinak
szemmel lá tható an kétségei voltak a nő szerelmét illető en.
Legalá bb az idő já rá s nem romlott el. Laura má r elfelejtette, milyen csodá s a februá ri
napfényben fü rdő Dél-Kalifornia. Az amerikaiak tö bbsége ilyenkor dideregve vá rja a
tavaszt, de Clair De Lune lakó it a tél egy cseppet sem zavarta. Mindenfelé pipacsok
nyíltak, s a fá k csillogó sá rgá szö ld ruhá t ö ltö ttek. A diá kok kéz a kézben andalogtak, és a
délelő tti csendet csak a Marié és Watley Pipp tandemkerékpá rjá ra szerelt csengettyű
vidá m csilingelése tö rte meg.
Mivel Esthernek tériszonya volt, és nem akart fá ra má szni, ő és Hoagie egy apró létrá n
á llva kereste a lombok kö zö tt rejtő ző bíbormellényes fészekhagyó -kat. A Holdudvarban
is dú lt a szerelem. Magda ruhá já t egy csodá latos zafírkitű ző díszítette, amelyet ü gyvéd
bará tjá tó l kapott, Stuart pedig egy kartontá blá t tett az étterem eredeti neve elé, amelyen
a Szerelmesek Udvara felirat á llt.
Laura meghívá st kapott néhá ny Louisville-ben élő bará tjá tó l, akik felajá nlottá k, hogy
kö ltö zzö n hozzá juk, amíg színpadra á llítjá k a darabjá t. S bá r há lá s volt
segítő készségü kért, mégsem mondott igent, mivel reménykedett benne, hogy jobb
ajá nlatot kap, ha majd a kritikusok megírjá k a véleményü ket az Üvegcipellő kerestetik!
bemutató ja utá n.
Idő kö zben kiderü lt, hogy a „jobb ajá nlat” nem Jaredtő l fog érkezni. A férfi tová bbra is
bará tsá gosan viselkedett, de ú gy tű nt, egyá ltalá n nem bá nja, hogy Laura elkerü li. A
pró bá kon gyakran vetett rá sajná lkozó pillantá st, de nem adta tanú jelét annak, hogy
munkakapcsolaton kívü l bá rmi má st is szeretne.
Ismét gyorsan tú ltette magá t a szakítá son, gondolta Laura keserű en. Nem mintha
Jared má ssal talá lkozgatott volna, de mivel má r csak egy hetü k volt há tra a
díszelő adá sig, rettentő en elfoglalt volt. Ami elromolhatott egy színhá zban, az cl is
romlott. A díszlettervező k kö zö lték, hogy nem készü lnek el idő ben, hacsak Jared nem á ll
be kalapá lni és festeni legalá bb egy hétvégére. Vanessa a ruhá já ra panaszkodott, majd
végü l elvitte a szabó já hoz, aki á talakította, Cindy pedig a hét nagy részében Los Angelest
já rta, hogy á tlá tszó mű anyag cipő ket keressen, amelyek helyettesítik az ü vegtopá nká kat.
44
Szombaton este, hat nappal az első elő adá s elő tt azonban beü tö tt a mennykő . Bernie
késve érkezett a pró bá ra, majd mikö zben megszá llottan babrá lta a fü lbevaló já t,
bejelentette, hogy kilép.
– Sajná lom, de kaptam egy visszautasíthatatlan ajá nlatot egy hollywoodi
fodrá szszalontó l. Mi csiná lná nk a frizurá kat az egyik menő sorozat szereplő inek.
Egyszerű en imá dom a színészeket, akik szerepelnek benne! Azt akarjá k, hogy teljes
munkaidő ben dolgozzam, így az estéim sem lesznek szabadok.
Laura gö rcsö sen markolta a kezében tartott tollat. Ha valami alkalmatlan pojá ca kerü l
Bernie helyére, lő ttek a darab sikerének. A rossz kritika fá jdalmasan érinti majd Jaredet,
de mindent egybevetve Laura lesz a legnagyobb vesztes. Amennyiben Bernie nem
gondolja meg magá t, kénytelen lesz kitekerni a nyaká t.
8. FEJEZET
– Ezt nem hiszem el! – sikoltotta Vanessa. – Tö nkre akarsz tenni?
– Az agyamra megy az a fickó – intett Bernie idegesen az ü res szék felé, amelyben
á ltalá ban Wilson Martin ü csö rgö tt. – É jszaká nként má r aludni sem tudok miatta. Az
egyik legnagyobb egyetem fő nö ke a halá lomat kívá nja, értitek? A zsigereimben érzem.
Fogalmatok sincs ró la, milyen érzékeny vagyok az ilyen dolgokra!
– Ne Wilson miatt aggó dj, hanem miattam! – riká csolta Vanessa. – Cafatokra téplek!
– Nem mered megtenni! – dadogta síri hangon Bernie. A férfi annyira reszketett, hogy
Laura megsajná lta a szerencsétlen fodrá szt.
– Csak figyelj! – csattant fel Vanessa. – Hogy hagyhatsz el? Mi lesz a kö zö s terveinkkel?
– Nincsenek kö zö s terveink – motyogta Bernie, mikö zben egyre há trá lt.
– De lehettek volna!
– Ú gy érzem, becsapom magam – csó vá lta meg a fejét Bernie gondterhelten. – Nem
vagyok színész! Csak arra vá gyom, hogy ú jjá vará zsoljam az emberek frizurá já t – hadarta
riadtan, majd Laura felé fordult. – Példá ul a tiédet! Istenem, csodá t tehetnék azzal a
vö rö s zuhataggal!
Laura mindig is gyű lö lte a hajá t, rá adá sul mindenkitő l azt hallotta, hogy Bernie
nagyon tehetséges. Ez azonban nem a legjobb pillanat ahhoz, hogy bejelentkezzen hozzá .
Vanessa lekapta a lá bá ró l az egyik „ü vegtopá nká t”, és dü hö sen hadoná szott vele
Bernie orra elő tt.
– Vö rö s zuhatagot akarsz? Elnyisszantom a nyakad, és akkor lesz neked vö rö s
vérzuhatag!
– Ö sszpontosíts az artériá kra, akkor biztos a siker – szó lt kö zbe Mariah, és ő is kibú jt
az egyik cipő jébő l. Amikor a má sikat le akarta venni, megtá ntorodott, s leesett volna a
színpadró l, ha Runcie nem kapja el.
– Nyugodjon meg mindenki, és inká bb együ tt talá ljunk megoldá st a problémá ra! –
mondta Jared.
Abban a pillanatban megjelent az egyetem feje. Egyenesen a színpad felé indult, és egy
csillogó kardot tartott a kezében, amelyet Bernie-re szegezett. Menet kö zben tö bbszö r is
vészjó sló an megforgatta.
A fodrá sz torká bó l fojtott sikoly tö rt fel, majd eltű nt a fü ggö nyö k mö gö tt. Vanessa
dü hö sen ugrabugrá lt, mikö zben igyekezett felvenni a cipő jét, ugyanakkor megpró bá lta
utolérni Bernie-t.
– Csak ó vatosan! Nehogy megsérü ljö n valaki – figyelmeztette a színészeit Jared. – Mit
tehetek ö nért, elnö k ú r?
45
A fiatalos elnö k, akinek ő sz haja idő kö zben kü lö nö s á rnyalatot ö ltö tt, á tnyú jtotta a
kardot.
– Valaki ottfelejtette a pá lyá n még a decemberi lovagi torna utá n. Azó ta a Talált
tárgyak feliratú dobozban lapult, ú gyhogy gondoltam, visszahozom a tulajdonosnak.
– Bernie azt hitte, hogy ketté akarja hasítani – mondta Mariah. – Mellékesen
megjegyzem, hogy egyikü nk sem avatkozott volna kö zbe.
– Miért? – kérdezte az elnö k.
– Mert elmegy.
– Remek! Má rmint… a darabbó l lép ki, vagy a vá rost hagyja el?
– Mi a kü lö nbség? – csattant fel Vanessa.
– Há t… nem sok – motyogta Wilson Martin, s ahogy idegesen ő sz tincseibe tú rt, jó l
lá tszott, hogy vilá gosbarna a hajtö ve.
Laura is hallotta a pletyká t, miszerint a férfi szá ndékosan ő szre festtette a hajá t, hogy
tiszteletet ébresszen az emberekben. Most má r azt is tudta, hogy ki a fodrá sza. Bernie.
Az elnö k sértve érezte magá t, ezért nem já rt hozzá , pedig rá fért volna egy alapos
hajfestés.
– Most mi lesz? – sirá nkozott Vanessa. – Nincs fő szereplő . Nincs partnerem!
– Elnézést – dugta ki a fejét a fü ggö nyö k kö zü l Cindy –, de bizonyá ra van, aki
helyettesítse.
– Lenne, ha a rendező nk tudná a dolgá t – sziszegte Vanessa a rá jellemző
rosszindulattal. – Sajnos valamennyien tisztá ban vagyunk vele, hogy csak ez a két
szerencsétlen kamasz jö het szó ba – mutatott a Brad és Suzy helyettesítésére
szerző dtetett fiatalokra; akik csak egy kisebb szerepet kaptak a darabban.
Laura érezte, hogy Jaredben forrni kezd a méreg, és szinte sü t belő le a feszü ltség. Nem
csoda, hiszen mindjá rt bejelenti, hogy…
– É n vagyok a helyettes színész.
Laura sejtette, hogy ezt fogja mondani, mivel a meghallgatá son nem talá ltak megfelelő
embert. Biztosra vette, hogy Jared tö kéletesen alkalmas a feladatra, ső t sokkal jobban
alakítja majd a szerepét, mint Bernie.
– Te? – kérdezte dö bbenten Vanessa. – É s ki fog rendezni?
– Jared egy személyben lesz rendező és színész – mondta Cindy.
– Kitű nő megoldá s! – lelkesedett Mariin elnö k, s ú gy tű nt, mindjá rt a plafonig ugrik
ö rö mében és rá adá sként ö sszecsapja a sarká t a levegő ben.
Mikö zben Jared végigsietett a széksorok kö zö tt, lá tszott rajta, hogy az ú j kihívá s
izgalommal tö lti el.
– Még keményebben kell dolgoznunk, gyerekek!
– Há t, rendben – vonta meg a vá llá t Vanessa, mintha a dö ntéshozatal az ő kezében lett
volna.
– Kettő nk szá má ra még be kell iktatnunk néhá ny pró bá t. Egyelő re azonban vegyü k á t
a harmadik felvoná s má sodik jelenetét.
Martin elnö k fü työ részve tá vozott, Jared pedig kezében a szö vegkö nyvvel felpattant a
színpadra. A szereplő k szemmel lá tható an alig vá rtá k, hogy együ tt dolgozhassanak egy
tapasztalt színésszel. Jared má r az első alkalommal jobb alakítá st nyú jtott, mint Bernie,
mivel szenvedélyes egyénisége lendü letet adott a darabnak. Nemcsak hogy tudta a
szö veget, de tö kéletes ö sszhang alakult ki Vanessa és kö zte. A levegő izzott kö rü lö ttü k.
Laura elő tt gyakran felrémlett a jelenet. A színpadon ott á ll két érzéki ember. Vanessa
csá bosá n mosolyog. Az ö sztö nö k felszabadulnak, s Jared természetes kö zegében, a
figyelem kö zéppontjá ban szinte lá ngol a szenvedély tü zében.
46
Talá n tú l gyorsan engedte szabadon. Tisztá ban volt vele, hogy a zá ró elő adá s utá n
mindenképpen elvá lnak ú tjaik, de azt nem akarta végignézni, ahogy a férfi szerelmes
lesz vagy viszonyt kezd valakivel.
A gond csak az volt, hogy nem tudta eldö nteni, Jared színészkedik-e, vagy való ban
ennyire vonzó dik Vanessá hoz. Mégis mihez kezdjen, ha beigazoló dik a gyanú ja?
Jared vasá rnap reggel vidá man ugrott ki az á gybó l, mivel szoká sos reggeli letargiá já t
elnyomta az elő tte á lló feladat irá nti lelkesedése. Bá r jobban szerette volna, ha Bernie
visszatér a színpadra, ö rü lt, hogy ú jrajá tszhat.
Elő ző este megkérte Laurá t, hogy nyomtasson ki neki egy ú j szö vegkö nyvet, mivel az
ö vét gyakorlatilag beborítottá k a megjegyzések és a javítá sok, így akadt olyan
szö vegrész, amelyet el sem tudott olvasni. Legszívesebben a nő vel tartott volna, de
Vanessa ott ü lt az irodá já ban, így nem volt alkalmuk beszélgetni. Laura olyan gyorsan
kereket oldott, mintha egy fontos szertartá st zavart volna meg.
Az ég szerelmére, hiszen csak gyakoroltá k a szö vegü ket Vanessá val! Jared boldog volt,
amikor Martin elnö k bekopogott és véget vetett a rö gtö nzö tt pró bá nak. Vanessa
egyfolytá ban kacérkodott vele, ső t még akkor is csá bos pillantá sokat lö vellt felé, amikor
a szerepü k szerint veszekedniü k kellett.
Kényelmesen há tradő lt a székében, és mikö zben csokis gofrit falatozott, a frissen
nyomtatott szö vegkö nyvet bö ngészte. Milyen sú lyos! Nem gondolta volna, hogy Laura
ilyen sok szö veget írt hozzá . Amikor a végére lapozott, azonnal rá jö tt, mi a helyzet.
Véletlenü l hozzá tett néhá ny jelenetet egy má sik darabjá bó l.
A láthatatlan énem. É rdekes cím. Ú gy emlékezett, hogy ez a darab nem volt feltü ntetve
a lá ny életrajzá ban.
A tö rténet azonnal magá val ragadta, mivel minden sora Laura kü lö nleges
életszemléletét tü krö zte. A fő szereplő rendkívü li mó don hasonlított rá : visszafogott volt,
ugyanakkor erő s, sebezhető , talá lékony és érzéki. Jared olvasá s kö zben egyre jobban
belefeledkezett a tö rténetbe. Laura a lap szélére firkantott néhá ny megjegyzést, amely
arra utalt, hogy Jared egy ú j darab vá zlatá t tartja a kezében. Nem véletlen tehá t, hogy
hozzá kerü lt. Az író kívá ncsi a véleményére. Letette a gofrit, és nekilá tott, hogy
észrevételeivel kiegészítse a nő munká já t.
Milyen érzés lehet lá thatatlanná vá lni? Laura ú gy dö ntö tt, hogy a megfelelő Jelmez
segítségével kipró bá lja a nem mindennapi élményt. Elő vette az egyik dobozt, amelyet
Clair De Lune-be érkezése ó ta még nem volt ideje kipakolni, és megkereste benne a
leheletfinom fá tyolszö vetbő l készü lt hó fehér ruhá t. Amikor belebú jt és megpö rdü lt a
tü kö r elő tt, ú gy festett, aká r egy elmosó dott kísértet.
– A fehér ruhá s hö lgy készen á ll – suttogta maga elé.
Letelepedett a konyhapulthoz, majd kinyitotta a laptopjá t, hogy kiegészítse a darabot
az elő ző este leírtakkal. A lapokat azonban nem talá lta sehol. Bosszú san á tkutatta a
szemetest, majd benézett az asztal alá , de ú gy tű nt, a jegyzeteinek nyoma veszett.
Emlékezett rá , hogy elő ző este kinyomtatta Jarednek a szö vegkö nyvet, s munka
kö zben teljesen megfeledkezett az ú j darabró l. Bizonyá ra az Üvegcipellőkhöz fogta a
lapokat.
– A fenébe!
Semmi gond, nyugtatta magá t. Egyá ltalá n nem baj, ha elolvassa egy neves rendező .
Ennek ellenére a gyomra gö rcsbe rá ndult. Azzal, hogy odaadja valakinek az ú j darabot, a
lelke mélyén rejtő ző , titkos érzéseit tá rja fel.
47
Mikö zben á tfutotta a szá mító gépen tá rolt vá ltozatot, rá jö tt, hogy a hő snő férje
hasonlít Jaredre: magabiztos, szinte má r beképzelt, ő rü lten népszerű és hihetetlenü l
vonzó . Vajon a férfi azt fogja hinni, hogy a darab kettejü krő l szó l?
Bizonyá ra meg sem fordul ilyesmi a fejében. Kizá rt, hogy ezt gondolja.
Odakint megnyikordult a lépcső egy lendü letesen, gyorsan kö zeledő vendég siető s
léptei alatt, majd há rom kopogá s hallatszott. Jared volt az.
Laura ö nkéntelenü l a fü rdő kö penye utá n nyú lt, hogy eltakarja a vékony ruhá já t, de
aztá n eszébe jutott, hogy elő ző este leö ntö tte borral. Na mindegy! A színpadra készü lt
ruha á ttetsző volt ugyan, de legalá bb jó l á llt neki.
Az ajtó hoz ment, hogy kinyissa.
– Nagyszerű munka – mondta kö szö nés nélkü l a férfi, s a magasba emelte a
szö vegkö nyvet. Ahogy azonban a nő re nézett, a szá ja is tá tva maradt a csodá lkozá stó l. A
tekintete végigsiklott a karcsú alakon. – Tetszik a ruhá d… Má r ha lehet egyá ltalá n
ruhá nak nevezni.
Laurá nak is tetszett a férfi testre simuló farmerja és kigombolt, kék vá szoninge, de
ú gy dö ntö tt, inká bb nem teszi szó vá .
– Mit keresel itt ilyenkor?
Jared vá lasz helyett a székre dobta a szö vegkö nyvet, kézen fogta a nő t, majd magá val
hú zta a hajnali égbolt alá .
– Még tartozol egy tá nccal a kertben. A karomba akarlak zá rni.
– Mezítlá b vagyok – tiltakozott Laura, de Jared az ö lébe kapta, amint a lépcső aljá ra
éltek. Kicsit aggó dott, hogy a férfi leejti, bá r a romantikus filmeken ez sosem fordul elő .
Legalá bbis nem mutattá k. Természetesen nem tö rtént baj, s Jared kü lö nö sebb nehézség
nélkü l elvitte a kertig. A kö rü lö ttü k lévő bokrok és fá k levelein gyémá ntként ragyogtak a
harmatcseppek.
– Ha olyan tehetséges lennék, mint Hugh, írnék egy verset – mondta Jared.
– Ó , szépséges nö vények, ó , csodaszép zö ldségek – szavalta Laura mosolyogva.
– Ha kigú nyolsz, mehetsz a sajá t lá badon! – figyelmeztette a férfi, majd ó vatosan a
fű re tette. A selymes szá lak finoman csiklandoztá k Laura talpá t. – Egye fene, a cipő mre
teheted a lá badat – ajá nlotta fel Jared vigyorogva.
Laura elő szö r az egyik, majd a má sik lá bá t helyezte ó vatosan a puha bő rcipő re. Ahhoz,
hogy megtartsa az egyensú lyá t, Jared vá llá ba kellett kapaszkodnia.
– Mostantó l a kö nyö rü letességemre bízhatod magad.
– Ha elesek és a fű foltot hagy a ruhá mon, sosem bocsá tok meg neked – figyelmeztette
Laura.
– Jó sá gos ég! – só hajtott fel Jared. – Néha ú gy érzem, hogy egy cseppnyi romantika
sem szorult beléd.
Tévedett. Laura szíve hevesen vert, ahogy a testü k egymá shoz simult.
– Fogd be és tá ncoljunk!
– Ahogy kívá nja, hö lgyem – vigyorodott el Jared kajá nul.
Magá hoz szorította a nő t, majd keringő zni kezdett. Beletelt néhá ny percbe, mire
ö sszecsiszoló dtak, de egy idő utá n má r nemcsak hogy egyszerre dú doltá k a Hölgyválasz
című film betétdalá t, hanem kecsesen egy ü temre tá ncoltak a reggeli kö dfoszlá nyok
kö zö tt. Laura mosolyogva adta á t magá t a gondtalan boldogsá gnak.
Jared testébő l forró sá g á radt, melyet a vékony ruhá n á t is érzett, s bá r a friss hajnali
levegő finoman simogatta a há tá t, jó lesett még kö zelebb hú zó dni az izmos, meleg
férfitesthez. Szinte lebegett a biztonsá gos fészekben, amely elrejtette a vilá g elő l.
Megszű nt kö rü lö ttü k az élet, csak ő k ketten léteztek.
Az idilli hangulatot a há z felő l hallatszó ajtó nyikorgá s tö rte meg.
48
– Milyen csodá s ö tlet! Egy kis hajnali tá nc a kertben – kiá ltotta vidá man Pipp déká n,
aki mulatsá gosan festett virá gos há ló ingjében. – Watley, gyere ki!
Rö videsen megjelent Mr. Pipp is. Csíkos pizsamá t és há ló sapká t viselt, melynek végén
hosszú rojt fityegett.
– Szent ég, szerelmi légyott a pá zsitunkon!
– Tá ncoljunk! – nyú jtotta ki a kezét az asszony, mire a férfi gá lá nsá n a fű re vezette.
Hatalmas léptekkel, régimó di stílusban tá ncoltak, s kö zben egy Strauss-keringő dallamá t
dú doltá k.
– Tetszik a vá lasztá s – jegyezte meg Jared. – Kicsit kezdtem unni a Hölgyválasz
zenéjét.
– É n nem – vonta meg a vá llá t Laura. – Egyszerű en imá dom!
– Bocsá ss meg, hogy azt mondtam, nem vagy romantikus – mormolta a fü lébe Jared,
és finoman megharapta a fü lcimpá já t.
– Bizonyá ra nevetségesen festü nk – mondta Pipp déká n, miutá n a férje megpö rgette,
majd ú jra a karjá ba zá rta. – Remélem, Esther és Hoagie nem rejtő zö tt el a lombok kö zö tt,
hogy titokban fényképeket készítsenek ró lunk!
– Nem hiszem, hogy érdekeljü k ő ket, hacsak nincs csíkos ü rü lékü nk, mint a kedvenc
madaruknak – mosolyodott el Watley.
– Utoljá ra akkor volt ehhez hasonló bizarr egészségü gyi problémá m, amikor
Afriká ban já rtunk – csó vá lta meg a fejét az asszony, és megá llt, hogy kifú jja magá t. –
Emlékszel, amikor a szabad ég alatt tá ncoltunk?
– Olyan régen tö rtént, hogy má r a mi tá borunk is régészeti lelő helynek szá mit –
fordult Watley Laurá hoz és Jaredhez.
– Micsoda ná szú t volt! – mormolta Pipp déká n, és a tekintete a tá volba révedt. – Nem
is sejtettem, hogy mivel já r egy hat hó napos afrikai kiruccaná s.
– Jobban érezted volna magad, ha nem csíp meg az a rettenetes pó k – mondta a férfi, s
a kezét az asszony dereká ra csú sztatta. – Akkorá ra dagadtá l, mint egy léggö mb, és a
hajad nagy része kihullott.
– Ez szö rnyű !
Jared megá llt ugyan, de Laurá nak nem akaró dzott leszá llni a lá bá ró l. Remekü l érezte
magá t ott, ahol volt: a férfi ö lelő karjá ban.
– A tö rténtek utá n még nehezebben viseltem a hő séget. A meleg az agyamra ment, így
éjszaká nként levettem a ruhá mat, és a holdfényben tá ncoltam.
– Gyö nyö rű voltá l – só hajtott Mr. Pipp. – Mindenki azt hitte, hogy hippik vagyunk.
– Ugyan, dehogy! – nevetett fel a déká n, és já tékosan oldalba bö kte a férjét. – Akkor
még nem is voltak hippik.
– A hippik elő tt is volt élet? Nem lehetü nk ennyire vének!
– Tú l soká ig kuksoltá l a szigeteden – mondta az asszony, és hatalmasat nyú jtó zott. –
Tudod, Laura, ú jra fiatalnak érzem magam. Ezt teszi a szerelem az emberrel. Ismét Marié
vagyok. Miutá n faképnél hagytam Watleyt és azt az á tkozott expedíció t, meggyű lö ltem a
nevem. Valahá nyszor valaki kiejtette a szá já n, a férjem hangjá t hallottam. Szerettem,
ahogy becézgettél, drá gá m.
– É n is ö rö mö met leltem benne – felelte a férfi. – Csodaszép a neved.
Marié és Watley az emlékeibe burkoló zva visszavonult a sajá t kis vilá gá ba, Jared
pedig elindult Laura laká sa felé. Amikor biztonsá gos tá volsá gra voltak a há ztó l, a nő
leugrott a lá bá ró l és felszaladt a lépcső n.
Mikö zben egy tö rü lkö ző vel szá rítgatta a nedves lá bá t, a férfi elmondta, menynyire
tetszett neki az ú j darab.
49
– Kü lö nö s, kissé furcsa a hangulata, de épp ez az, ami megragadja az ember figyelmét.

A férj talá n tú l megnyerő , legyen egy leheletnyivel ellenszenvesebb.
– Igazad van – bó lintott Laura, aki ö rü lt az építő kritiká nak, és há lá s volt a segítségért.
Az asztalon heverő jegyzetfü zetért nyú lt, és lefirkantott néhá ny szó t. – A nő elhagyja, ami
arra utal, hogy nem is olyan kedves fickó .
– A végén ú jra lá tható vá vá lik? – kérdezte Jared.
– Igen, de még nem tudom, hogyan. Rengeteg szenvedésen kell keresztü lmennie
ahhoz, hogy ismét alakot ö lthessen.
– Szeretnék a rendező d lenni.
Laura nem tudta, mit mondjon. Vajon bö lcs dolog lenne hosszú hó napok elteltével
visszatérni a vá rosba, hogy együ tt dolgozhasson Jareddel? A férfinak addigra bizonyá ra
ú j bará tnő je lesz. Viszont kivá ló rendező . Keresve sem talá lna ná la megfelelő bb embert
arra, hogy színpadra á llítsa az ú j darabjá t.
– Még korai lenne eldö nteni. Meglá tjuk, hová kerü lö k, és milyen helyzetben leszek, ha
végeztem.
– ígérj meg valamit! – kérte a férfi, mikö zben kivett egy falevelet a nő hajá bó l. – Ha
befejezted, mindenképpen elkü ldö d nekem.
Laurá nak természetesen nehezére esett volna nemet mondani.
– ígérem.
Jared végigsimított az arcá n, s a nő érezte, hogy rö videsen bú csú t mondhat az
ö nuralmá nak.
– Mostaná ban elkerü ltél, én pedig hagytam – suttogta a férfi. – Nem akarom feldú lni a
nyugodt kis életedet.
– Má r azzal is feldú lod a nyugodt kis életemet, hogy itt ü lsz mellettem – ismerte be
Laura.
– Bá rcsak lazítaná l egy kicsit! Elképesztő dolgokat viszü nk végbe együ tt, de a
vará zslatnak egyszer vége szakad. Talá n szerencsénk lesz, és ú jra á télhetjü k a csodá t, ha
legkö zelebb talá lkozunk.
– Ahogy Pipp déká n és Watley? É vtizedek mú ltá n majd ö sszefutunk és felelevenítjü k
az emlékeinket?
– Ő mondta, hogy ú jra fiatalnak érzi magá t – vonta meg a vá llá t Jared. – Ez a vége,
amikor az ember hagyja, hogy a szerelem utat talá ljon a szívéhez. Mint tudjuk, az
érzelmek nincsenek korhoz kö tve.
Laura tudta, hogy ha a kísértés valaha emberi alakot ö ltene, Jared bő rébe bú jna.
Lazítani. Képes egyá ltalá n ilyesmire? A gondot csak az jelentette, hogy fogalma sem volt
arró l, hogyan kell félig-meddig szeretni valakit. Belepusztul, ha egy vagy aká r ö t év
mú lva má s nő mellett lá tja majd Jaredet. Kétségei sem voltak afelő l, hogy a férfinak
mindig lesz kit a karjá ba zá rnia.
– Képtelen vagyok rá .
Jared az ajká hoz emelte a karcsú kezet és megcsó kolta.
– Írj csak tová bb! Mennem kell, hogy gyakoroljak az elnö kasszonnyal.
– Engem pedig vá r az étterem.
Nehezére esett elengedni Jaredet, de ahogy bezá rta mö gö tte az ajtó t és a szobá já ba
indult, hogy á tö ltö zzö n, tudta, hogy ha most marasztalná , még tö bb szenvedésnek tenné
ki magá t.
Szerdá n, nem sokkal a Bá lint-napi bemutató elő tt – ahogy az má r lenni szokott –

gondok adó dtak a díszlettel. Az egyik fal vészjó sló an ingott, ezért azonnali javítá st
igényelt, a vilá gítá sért felelő s végző s diá k szá mító gépének mű kö dése pedig kérdésessé
50
vá lt. A gondokat csak tetézte a színészek zabolá tlan viselkedése. Ahogy a darab vége felé
a szereplő k szerelmi élete egyre bonyolultabbá vá lt, ú gy romlott meg a viszony az
á llandó an civakodó Mariah és Runcie kö zö tt, akik nemcsak a színpadon, hanem a
magá néletben is folyton martá k egymá st. Brad és Suzy megá llá s nélkü l veszekedett, s
gyakorlatilag alig beszéltek egymá ssal.
A szereplő k és a stá b hajnali négy ó rakor lá tott munká hoz, ennek ellenére este
kilenckor még mindig a harmadik felvoná st pró bá ltá k, s csak az elfogyasztott ká vé és
szendvicsek tartottá k bennü k a lelket. Még Jared is nyú zottnak érezte magá t, így egyre
nehezebben tű rte Vanessa szeszélyeit. Laura, aki a rö gtö nzö tt sú gó szerepét tö ltö tte be,
elszundiká lt a néző téren. Jared emlékezett rá , hogy má r évekkel ezelő tt is képes volt
ó rá kon á t mélyen aludni, aká r egy kisgyerek. Mosolyogva figyelte, ahogy békésen
szunyó ká l, s ú gy dö ntö tt, nem ébreszti fel. Mú lt vasá rnap ó ta csak ró la á lmodozott, és
felbukkant minden szabad gondolatá ban. Az életében szerepet já tszó nő k kö zü l egyedü l
Laura volt az, aki nem hagyta nyugodni.
Beleszeretett. Ahogy a fü ggö ny mö gö tt arra vá rt, hogy belépjen a színpadra, ú gy
dö ntö tt, nem enged teret az érzéseinek. Ha a kritikusok a vá rtak szerint fogadjá k a
darabot, a színhá zak mindkettejü ket szá mtalan kivá ló ajá nlattal á rasztjá k majd el. Bá r
Jared meg akarta tartani az egyetemen betö ltö tt á llá sá t, szü ksége volt arra, hogy fontos,
kihívá st jelentő feladatokat vá llaljon el. Harminckét évesen még mindig keresett
rendező nek szá mított. A szó rakoztató iparban sokat nyom a latban, ha valaki fiatal. Laura
szá má ra ugyanez volt a helyzet. A feltö rekvő , tehetséges író kat nagy becsben tartjá k, így
egyikü knek sem maradt vesztegetni való ideje.
Amikor Jared színre lépett, azonnal észrevette, hogy Martin elnö k, aki néhá ny sorral
Laura mö gö tt ü lt, tü relmetlenü l dobol a lá bá val. Az este folyamá n tö bbszö r tá vozott,
majd ú jra visszatért, ezú ttal azonban azonnal felpattant, amint véget ért a jelenet.
– Vanessa, induljunk! Be tudjá k fejezni nélkü led is, rá adá sul elkésü nk az alapítvá ny
régiségvá sá rá ró l és lemaradsz a rabszolgaá rverésrő l.
– Ne légy nevetséges! – mordult rá Vanessa, majd elfordult, és Jaredre villantotta a
fogorvosnak kö szö nhető en csá bos mosolyá t. – Soha nem hagyná lak itt a pá cban.
Martin elnö k tü relmetlenü l igazgatta De Lune Egyetem feliratú baseballsapká já t,
amely nem takarta el teljesen a narancssá rga színben já tszó hajkoroná já t. Jared
gyanította, hogy az otthoni hajfestés nem az erő ssége.
– Most rö gtö n gyere le! Megígérted, hogy ez az ostoba színészhó bort nem akadá lyoz
meg abban, hogy a fontos dolgokkal is foglalkozz. Ha má r jelentkeztél az á rverésre,
kö telességed elmenni.
– Ostoba hó bort? – vicsorogta Vanessa. – Bebizonyítom, hogy igazi ő stehetség vagyok!
Hiá ba ígérted meg, hogy licitá lsz rá m az á rverésen, azért sem fogom á ruba bocsá tani
magam!
– Mindenki lelkesen tá mogatja a programot – sziszegte Martin elnö k. – Kínos
helyzetbe hozol egy csomó idegen elő tt.
A színészek zavartan toporogtak, a kimerü lt Laura viszont, aki elő ző este soká ig
dolgozott, végigaludta a perpatvart. Ha nem maga Wilson Martin zavarta volna meg a
pró bá t, Jared gondolkodá s nélkü l kipenderíti, az egyetem vezető jével azonban ezt nem
tehette meg.
– Gyorsan befejezzü k – szó lt kö zbe abban a reményben, hogy rendet teremthet.
– Most rö gtö n befejezik! – vetette oda a narancssá rga hajú elnö k.
– Sajná lom, de ha nem javítom meg a lá mpá kat, holnap este is késő n megyü nk haza –
szó lt ki a fő vilá gosító a néző tér végében lévő , apró fü lkébő l.
51
– Senki nem ló ghat meg – figyelmeztette ő ket Cindy mivel a pró bá ra érkező néző ktő l
befolyó ö sszeget jó tékonysá gi célokra ajá nlottuk fel.
– Indulá s, Vanessa! Tö bbé nem léphetsz fel! – kö zö lte ellentmondá st nem tű rő hangon
Martin elnö k.
– Azt csak hiszed!
Jared csodá lkozott, hogy egy befolyá sos férfi miért viselkedik ilyen gyerekesen.
– Attó l tartok, nincs, aki helyettesítse a hö lgyet.
– Ez má r nem az én gondom. Vagy Vanessa nélkü l folytatjá k, vagy lő ttek az
elő adá snak!
Jared igyekezett higgadt maradni.
– Elfelejti, hogy a darab díjat nyert, így pénteken este rengeteg kritikusra
szá míthatunk. Rosszul venné ki magá t, ha nyomó s ok nélkü l elmaradna az elő adá s.
– Majd én megmondom, hogy mi legyen az indok: nincs fő szereplő , mert maga tú l
hanyag volt, hogy helyettesrő l gondoskodjon. A hö lgyet ezennel kihú zhatja a listá ró l.
Tévedsz, Vanessa, ha azt hiszed, hogy nem tudom, miben sá ntiká lsz!
– Igazá n? Kifejtenéd bő vebben?
Martin egy pillanatig habozott, mintha meggondolta volna magá t.
– Egész héten Los Angelesbe rohangá ltá l, hogy a drá ga szerelmeddel, azzal a fura
figurá val szó rakozz.
– Bernie-re gondolsz? Talá n tényleg fura, de én így is kedvelem.
Kü lö nö s, de Vanessa épp a minap említette, hogy elege van Bernie-bő l, gondolta Jared.
Ezek szerint tö bbrő l van szó puszta munkakapcsolatná l. Egyre csak azon tö prengett,
hogyan akadá lyozza meg a kitö rni készü lő égihá ború t.
– Elnö k ú r, szívesen elengedem Vanessá t a pró bá ró l, mivel ma ú gyis be kell á llítanunk
a vilá gítá st.
A férfi zavartan babrá lta a sapká já t, mint aki sejti, hogy ezú ttal tú llő tt a célon.
– Há t… ebben az esetben…
– Na most aztá n má r elég! – riká csolta Vanessa, mikö zben leugrott a színpadró l és
felkapta a székrő l a tá ská já t. – Senki sem bá nhat így velem! Bizonyá ra nem ö rü lnél,
Wilson, ha kitá lalnék a sajtó nak! Bernie majd bemutat a tévés bará tainak, ú gyhogy nem
akarlak tö bbé lá tni sem téged, sem pedig a színhá zat!
Jared dö bbenten meredt a nő re. Képtelen volt elhinni, hogy kocká ra teszi az elő adá s
sikerét csak azért, hogy kibabrá ljon a bará tjá val.
– Nem hagyhatod cserben azokat, akik bíztak benned – szó lt utá na Cindy.
– Majd meglá tjuk! – vetette oda Vanessa, majd kiviharzott a színhá zbó l.
Martin elnö k utá nasietett, s odabent jó l hallottá k, ahogy veszekednek. Ajtó csapó dá s
hallatszott, majd síri csend lett.
– Talá n még visszajö n – szó lalt meg Suzy.
– Micsoda banya! – mormolta Mariah.
– Azt hiszem, bú csú t inthetü nk neki – vonta meg a vá llá t Jared, aki nem akarta arra
pazarolni a drá ga idő t, hogy a helyettes színész hiá nyá n tö preng.
Egyetlen színésznő létezik, aki tudja a szö veget, és nemcsak hogy tehetségesebb
Vanessá ná l, de tapasztaltabb is. A jelenlévő k valamennyien ugyanarra gondoltak, mivel a
tekintetü k az író nő re tapadt. Laura, aki az ajtó csapó dá stó l lassan ébredezni kezdett,
hatalmasat á sított. Kinyitotta a szemét, és meglepetten meredt az ő t vizslató színészekre.
– Hű ha! Kimaradtam valamibő l?
9. FEJEZET
52
– Má r évek ó ta szerelmes vagyok beléd – mondta Jared. – Csodá lkozom, hogy nem
vetted észre.
– Az lehetetlen. Természetednél fogva képtelen vagy bá rmiféle érzést kicsikarni
magadbó l – csó vá lta meg a fejét Laura, majd rö vid habozá s utá n folytatta: – Rá adá sul
nem vá llalhatom a kocká zatot… Fő leg azok utá n, amin keresztü lmentem.
– Ennyire megbá ntottalak? – kérdezte Jared, és egészen kö zel lépett a nő hö z.
– Segítséget kérek – hú zta el a szá já t Laura.
– Szerettem a férjemet, bá r… – szó lt ki Cindy a zenekari á rokbó l.
– Szerettem a férjemet, bá r az emberek a há tam mö gö tt jégkirá lynő nek neveztek.
Elfordult a férfitó l, majd a vará zslatnak engedve ú jra Jaredre nézett. –Talá n igazuk volt,
most azonban… most azonban alig ismerek magamra – folytatta bizonytalanul. – É s alig
tudom a szö veget. Kihagytam valamit, ugye?
– Attó l tartok, igen.
Laura kimerü lten a kanapéra tá maszkodott.
– A szö vegkö nyvvel a kezemben kell já rká lnom egész nap.
– Tartsunk szü netet, mielő tt kidő l a fő szereplő – ajá nlotta Jared. Csü tö rtö k este volt, s
má r kora reggel ó ta dolgoztak. Az elő ző napi kapkodá s miatt valamennyien holtfá radtan
érkeztek a pró bá ra, bá r Laura tudta, hogy az izgatottsá g elő bb-utó bb elű zi a
kimerü ltséget.
Milyen ostoba volt, amiért azt hitte, hogy kínos lesz együ tt já tszania Jareddel!
Igyekezniü k kellett, ha el akartak készü lni, így az érzelmekre nem fecsérelhettek sem
idő t, sem pedig energiá t. A szívét gondosan bezá rta a kalitká já ba, s a kulcsot jó messzire
hajította. Legalá bbis szombat estig. Az ö sztö nei azt sú gtá k, hogy aká rcsak tíz évvel
ezelő tt, most is a végzetébe rohan.
– Ha nem vigyá zol, á llva elalszol – jegyezte meg Jared.
Laura egész nap a szö vegét tanulta, majd ellenő rizte a díszletet, s végü l részt vett a
hosszú ra nyú lt ruhapró bá n.
– Pihenésre lenne szü kségetek, nekem pedig haza kell mennem – mondta Cindy. –
Amikor Hugh legutó bb vacsorá t fő zö tt, felgyú jtotta a fü ggö nyt.
– De csak azért, mert flambírozott baná nnal akart meglepni – védte meg Jared a
bará tjá t.
– Ma este pizzá t sü t, ezért a laká s való színű leg tele lesz tésztadarabká kkal, és ú gy néz
majd ki, mint Dali egyik szü rrealista lidércnyomá sra emlékeztető festménye.
– Ö rü lö k, hogy csak két elő adá sunk lesz – á sította Laura. – Megyek, ö sszeszedem a
holmimat.
Mire visszatért, Cindy má r hazament, Jared pedig még egyszer ellenő rizte a vilá gítá st.
– Ú gy tű nik, mű kö dik.
– Csodá lkozom, hogy Vanessa ilyen sző rö sszívű – mondta Laura. Tudta, hogy mennie
kellene, de inká bb ott maradt még egy kicsit beszélgetni.
– Neki nincs szíve.
Most, hogy egyedü l maradtak, el akarta mondani a férfinak, hogy mennyire hiá nyzott
neki az elmú lt hetekben.
– Akarod, hogy megosszak veled egy nevetséges kis titkot?
– Naná ! – vigyorodott el Jared, s bá r kö zelebb hú zó dott a nő hö z, nem érintette meg.
– Arra gondoltam, hogy… – kezdte Laura, de aztá n elbizonytalanodott. Tú l messzire
ment, de most má r nem tá ncolhat vissza. – Szó val, szerintem a darab kü lö nö s hatá ssal
van az emberekre. Azok, akik elolvastá k vagy csak megérintették a szö vegkö nyvet,
szerelmesek lettek.
53
– Mint Bernie és Vanessa? Vagy Mariah és Runcie? Nos, ha való ban ez tö rtént, akkor
elmú lt a hatá s.
– Aká rcsak a darabban. Bá r mi késő bb kezdtü nk já tszani benne, mégis veszélyben
vagyunk.
– Akkor ez mindent megmagyará z! – derü lt fel Jared arca.
Laura értetlen arcot vá gott.
– Folyton elö nt a vá gy, hogy a karomba kapjalak, és sző rö stü l-bő rö stü l felfaljalak.
– Erre most nincs idő nk! – figyelmeztette a nő , de sajná lta, hogy kifogá st kell keresnie.
– Van még két teljes ó rá nk. Vegyü nk hamburgert, és szeretkezés kö zben együ k meg!
Laura nem tudta eldö nteni, hogy megtisztelő nek vagy sértő nek tekintse-e az ajá nlatot.
– Viccelsz? Ma nem vagy tú lzottan romantikus hangulatban!
– Akkor vegyü nk szendvicset egy automatá bó l, és rejtő zzü nk el az irodá mban!
Jared olyan lelkesnek tű nt, hogy Laura legszívesebben megcsó kolta volna.
Való já ban meg is csó kolta. Má r elfelejtette, milyen finom illata van a férfinak, s milyen
nagy szü ksége van arra, hogy az ereje révén életre keljen a teste.
– Héká sok, elég legyen! – hallatszott Daffodil erélyes hangja. A kezében egy hatalmas
dobozt tartott, amelybő l frissen sü tö tt hamburger illata érző dö tt. – Hoztam egy kis
vacsorá t!
Jared habozva nézett a dobozra.
– Ez igazá n kedves magá tó l.
– Egy fenéket! Stuart jegyet vett a holnapi elő adá sra, aztá n eladta egy bará tjá nak. Azt
mondta, bizonyá ra elment az esze, amiért randira hívott. Kö zö ltem vele, hogy tehet egy
szívességet!
– Kiléptél?
– Ideiglenesen. Holnap ú gyis térden á llva fog kö nyö rö gni, hogy menjek vissza hozzá ,
egyelő re azonban nem szeretnék má st, mint megnézni a darabot. A vacsi fejében
eljö hetek?
– Nincs abban a dobozban esetleg egy tú ró torta is? – kérdezte Jared bizakodva.
– De van.
Az ü nnepi vacsora jó kedvre derítette mindkettejü ket, s Laura ö rü lt, hogy Daffodil
megmentette attó l, hogy végzetes hibá t kö vessen el. Vagy mégsem? Ő szintén szó lva,
legszívesebben egész nap csak vétkezett volna. Az ü vegcipellő -hatá s az oka. Ez lehet az
egyedü li magyará zat.
– Sajná lom, fiacská m, de sajnos nem lehetek ott az elő adá son. Ú j ü zletet nyit a cég, és
rá m bíztá k az elő készü leteket.
Betsy Benton a sajná lkozá s ellenére vidá mnak tű nt. Amió ta diplomá t szerzett a
kereskedelmi fő iskolá n és elhelyezkedett egy hatalmas ü zletlá ncná l, remekü l érezte
magá t a bő rében.
– Gondoltam, mivel tegnap volt a bemutató – mosolyodott el Jared, s a lá bá t a
konyhaasztalra tette. Még mindig jó leső érzéssel gondolt az elő ző estére.
– Te jó ég, tényleg! Teljesen elvesztettem az idő érzékemet.
– É n is.
Miutá n legö rdü lt a fü ggö ny, megrohantá k ő ket a néző k soraiban megbú jó riporterek
és producerek, késő bb pedig a diá koknak osztogattak autogramot. Mire mindenki eltű nt,
Laura teljesen kimerü lt, így Jared lemondott a tervérő l, hogy kü lö n kis meglepetést
szervezzen neki.
A mai este azonban má s lesz. A producer, Indigo Frampton, aki egykor színésznő ként
dolgozott, ott lesz a zá ró bulin, de utá na csak Laurá é és az ö vé a vilá g.
54
– Hogy ment?
– Csodá s volt! – vá gta rá a férfi á lszerénység nélkü l.
– Bü szke vagyok rá d.
– Kö szi, anya! Persze nem csak az én érdemem.
– Igen, említetted, hogy sokra tartod az író nő t. Laurá nak hívjá k, ugye? Na és milyen
volt színésznő ként?
– A néző k á llva ü nnepelték és ö tszö r tapsoltá k vissza.
Jared élvezte a kitü ntető figyelmet. A színpadon izzott a feszü ltség, ahogy Laurá val
megjelentek. Nem színészkedtek, egyszerű en annyira beleélték magukat a szerepbe,
hogy élethű alakítá st nyú jtottak.
– Tudod, anya, ö rü lö k, hogy boldog vagy. Gyerekkorunkban keményen dolgoztá l, és
feladtad miattunk az á lmaidat.
– Tessék? Ja, igen, te jó ég, korá bban tényleg azt hittem, hogy tehetséges vagyok, de
nyilvá nvaló an tú lértékeltem magam. Ö rü lö k, hogy gyerekeket szü ltem. Az biztos, hogy a
magá ny felemésztett volna, ha ti nem vagytok velem. A férfiak ezt má sképp lá tjá k.
Bá rmikor lehet gyerekü k, de a nő knek az idő mú lá sa a legnagyobb bü ntetés. Na jó ,
hagyjuk a lelkizést. Ne felejtsd el elkü ldeni a kritiká kat! De csak a jó kat!
– Csakis azokat szoktam elolvasni!
Miutá n Jared letette a telefont, rendelt Laurá nak egy hatalmas csokor ró zsá t. Még
anná l is nagyobb volt, mint amelyet elő ző nap kü ldö tt.
– Reménytelen vagyok – só hajtott fel Laura. – Félek elmenni a buliba. Legszívesebben

rö gtö n az elő adá s utá n megszö knék.
Cindy és Laura együ tt ebédelt, mivel Hugh aznap tová bbképzésen vett részt. A tegnap
esti siker utá n jö tt az elkerü lhetetlen ébredés, és há lá s volt, amiért nem kellett egyedü l
kuksolnia a laká sá ban.
– Nélkü led semmit sem ér a buli – csó vá lta meg a fejét Cindy, és salá tá t kevert a
tonhalhoz. Hugh-val a belvá rostó l és Pipp déká n há zá tó l nem messze vettek egy
csodaszép kis há zat. – Elvégre te vagy a fő szereplő és az író !
A Bá lint-nap kü lö nleges meglepetést tartogatott szá má ra. Annyira beleélte magá t a
Fiatal ö zvegy szerepébe, aki eleinte szá mító és ö nző volt, majd végü l olyan elvakult
szerelmessé vá lt, hogy az elő adá s végén szíve szerint leteperte volna Jaredet. Tudta
azonban, hogy csak ú gy kímélheti meg magá t a fá jdalomtó l, ha tá vol marad a férfitó l.
– Mi a legrosszabb, ami tö rténhet? – kérdezte Cindy szendvicskészítés kö zben.
– Az, hogy ú jra elhagy. Való színű leg má r ki is szemelte a kö vetkező á ldozatá t.
– Nem mondta el, hogy tíz éve miért hívott meg egy má sik nő t a zá ró bulira, ugye?
– Nem…
– Megijedt. Nagyon szeretett, ú gyhogy kénytelen volt eltaszítani magá tó l. A terve
azonban tú l jó l sikerü lt, mivel ö rö kre elhagytad.
– Ezt ő mesélte? – kérdezte Laura dö bbenten.
– Igen. A férfiak néha rettentő tö kfejek.
– Nem ú gy, mint a nő k – hú zta el a szá já t gú nyosan Laura.
– Van egy ö tletem!
– Benne vagyok, bá rmi legyen is az.
– Ruhá d van, ú gyhogy má r csak téged kell rá ncba szednü nk.
– Mi a gond velem?
– Semmi, csak az ö nbizalmaddal kell kezdenü nk valamit. Gondoskodunk ró la, hogy te
legyél a legszebb nő a bulin. Ha Jared olyan ostoba, hogy ezt nem veszi észre, akkor
legalá bb vá logathatsz a rá d akaszkodó hó doló k kö zö tt.
55
– Azt nem hiszem – vonta meg a vá llá t Laura, de a hangulata valamivel jobb lett. – Na
és hogyan tegyü nk csodá t?
– Bernie-nél kezdjü k!
Amikor Laura benyitott a Beverly Hillsen lévő , talpig ü veg szalonba, kellemes illat
csapta meg. A parfü mö k, festékek és hajlakkok egyvelege jelezte, hogy a való vilá gbó l
egyenesen az á lmok fö ldjére kerü ltek. Mindenfelé orchideá k pompá ztak, és Mozart
andalító zenéje szó rakoztatta a vendégeket.
– Cindy! Laura! Teremtő m, annyira ö rü lö k, hogy eljö ttetek! Le kellett mondanom
miattatok a hercegnő t, de megígértem neki, hogy holnap ú jjá vará zsolom. Fogalmam
sincs, hogy minek a hercegnő je, való színű leg a sajá t há zá nak, de mindenki így szó lítja.
Legalá bb egybillió éves és hihetetlenü l elegá ns. A frizurá t ajá ndékba kapod, ú gyhogy
beleadok apait-anyait!
– Mit jelent pontosan az apai-anyai? – kérdezte Laura, s kö zben félénk pillantá st vetett
egy falon fü ggő képre, melyen ú gy festett a modell, mint aki a konnektorba dugta az
ujjá t. A haja az égnek á llt és kü lö nö s színekben já tszott.
Cindy az egyó rá nyi autó zá s sorá n elmesélte, hogy Bernie elő szö r rá is a frá szt hozta,
de aztá n csodá latos frizurá val ajá ndékozta meg.
– Ne aggó dj, nem csiná l belő led ő rü lt rockénekest!
Bernie halová ny tü skéi lekó kadtak, ahogy színes szemü vegén á t Laura hajá t
mustrá lta.
– Nem? Pedig ez az élénkvö rö s szín rengeteg ö tletet ad az embernek. Szinte izzok az
izgalomtó l – nyú jtotta ki a kezét. – Tessék, érj csak hozzá m!
Amikor Laura megérintette a férfi bő rét, apró á ramü tést érzett.
– Szó val, gesztenyebarna melírral kezdek, hogy lá gyabbá tegyem a fü rtjeidet, aztá n
semmi kétség, alaposan megkopasztalak. Bízz bennem! Kiemelem a szemed színét…
Jó sá gos ég, olyan zö ld, aká r a nefritkő ! Egyszerű en csodá latosak! Gyerü nk, a mosó tá lhoz
veled!
Amikor Cindy megtudta, hogy az á talakítá s ó rá kig tart, ú gy dö ntö tt, hogy elmegy a
helyi mú zeumba.
– Ne aggó dj, nem fogod megbá nni, hogy eljö ttél!
Laura má r meg is bá nta, de tú l késő lett volna megfutamodni. Az utolsó simítá sok
elő tt Bernie letakarta a tü krö t.
– Csak a végeredményt lá thatod. Egyébként gratulá lok a sikeredhez! Hallottam, hogy
sokkal jobb voltá l, mint Vanessa. Ez persze nem lep meg, mert má s dolog, ha az ember
eljá tszik egy keményszívű nő t, s megint má s, ha annak szü letik.
– Azt hittem, kedveled.
– Ú gy ö t percig én is azt hittem – hú zta el a szá já t Bernie, mikö zben Laura hajá t
igazgatta –, de ahogy elhagytam a vá rost, abban a pillanatban rá dö bbentem, hogy ki nem
á llhatom.
– Ezek szerint nem talá lkozgattok?
– Csü tö rtö kö n beá llított ide, és volt képe rá m parancsolni, hogy mutassam be néhá ny
fontos embernek, akiktő l szerepeket kaphat. Mintha én lennék a hollywoodi szereposztó
dívá ny! Ismerek egy-két nagykutyá t, de azok utá n, hogy faképnél hagyta a tá rsulatot,
eszem á gá ban sincs ö sszehozni velü k.
Ú gy tű nt, Bernie má r megfeledkezett arró l, hogy ő is a legrosszabbkor lépett ki.
– Voilá ! – rikkantotta a férfi, majd levette a tü kö rrő l a terítő t.
56
Laura dö bbenten meredt a divatos, rö vid frizurá t viselő nő re, akinek zö ld szeme
igéző en ragyogott, s telt ajka érzéki mosolyra hú zó dott. Most, hogy eltű nt a fejérő l a
zabolá tlan hajkorona, finom voná sai még nagyobb hangsú lyt kaptak.
– Hű ha!
Bernie sugá rzott a boldogsá gtó l. Vajon mit szó l majd Jared? – tö prengett Laura,
mikö zben ide-oda forgatta a fejét, hogy minden oldalró l szemü gyre vehesse ú j frizurá já t.
Végü l is mindegy. Legalá bb jó l nézzen ki, amikor az esti elő adá s utá n ú jra darabokra
tö rik a szíve.
10. FEJEZET
A kö zö nség lélegzet-visszafojtva figyelte, amint Laura á tsétá lt a színpadon. Szinte
kényszerítették, hogy megforduljon és…
– Van remény szá munkra. Meg kell pró bá lnunk rendbe hozni a dolgokat!
Vá rjunk csak egy percet! Ez a rész nem is volt benne a szö vegkö nyvben! Szó nélkü l
kellett volna Jaredre néznie, amíg le nem gö rdü l a fü ggö ny.
– Benne vagyok.
A fü ggö ny lassan eltakarta a színpadot. Cindy bizonyá ra szá ndékosan vá rt még egy
ideig, há tha eszü kbe jut tová bb hú zni a befejezést.
Mi ü tö tt belé? Miért vá ltoztatta meg a végét? A tö bbi szerelmespá r a színpadon és a
való vilá gban is szakított, de ú gy érezte, szá mukra még van remény. Amit mondott,
komolyan gondolta. Jared mosolyogva sietett oda hozzá , és a magasba emelte a kezét,
hogy Laura belecsaphasson a tenyerébe.
Odakint dö rgő tapsvihar fogadta ő ket, és a tö bbi színész is elfoglalta a helyét, hogy
meghajoljon. A kö zö nség fü tyü lt és éljenzett, s ezú ttal hatszor kellett kimenniü k, hogy
ú jra meg ú jra meghajoljanak.
– Ha legkö zelebb rá tok tö r az alkotá si lá z, lehető leg szó ljatok – kérte Cindy.
– Fogalmam sincs, mi ü tö tt belém – mormolta Laura.
– Magá val ragadott a hév. Nincs ebben semmi rossz – vonta meg a vá llá t Jared. –
Emberek, talá lkozunk az egyetemen!
A zá ró bulit egy kü lö nteremben tartottá k, ahová hivatalos volt minden résztvevő ,
valamint a bará tok és a rokonok is. Laura nem szívesen vá lt meg Jaredtő l, de le kellett
vetnie a jelmezt, rá adá sul biztosra vette, hogy a férfit rengeteg rajongó vá rja az ö ltö ző je
elő tt. Legnagyobb meglepetésére neki is jutott a hó doló kbó l. Mikö zben alá írta a diá kok
programfü zetét, észrevette, hogy Martin elnö k egy harmincas éveiben já ró pá rral
beszélget. Meglepő en narancssá rga haja ezú ttal rémisztő ő szibarackszínben já tszott.
– Csodá latos elő adá s volt – rá zta meg vidá man Laura kezét. – Sokkal jobban já tszott,
mint az a bizonyos valaki, akinek nem mondjuk ki a nevét, rá adá sul a darabja lenyű gö ző !
Szeretném bemutatni az egyetem tá mogató inak, Jim és Dex Bonderoffnak.
– Nagyon tetszett a darabja – á radozott a dundi, bará tsá gos nő .
– Bü szkék vagyunk, hogy elő szö r ná lunk á llította színpadra!
– Sok ö regdiá k lemaradt ró la, ú gyhogy szeretnék, ha holnap is tartaná nak egy
elő adá st. Jim és Dex felajá nlotta, hogy fedezi a kö ltségeket.
Laurá nak dolgoznia kellett volna a Holdudvarban, de tudta, hogy Stuart elengedi.
Amió ta a férfi visszakö nyö rö gte Daffodilt, kifejezetten jó hangulatban volt.
– Ha a tö bbiek is belemennek, nekem megfelel.
– Majd beszélü nk Jareddel. Szép munka volt!
Miutá n Laura magá ra maradt, kissé szorongva gondolt arra, hogy vajon fognak-e még
vá ltoztatni a szö vegkö nyvö n. Még egy elő adá s! Magá ra terítette a zö ld, fekete és vö rö s
57
színben pompá zó vá llkendő jét, majd szemü gyre vette magá t a tü kö rben. Mostaná ban a
szoká sosná l is kevesebbet evett, ami nem zavarta volna, ha nem a felső testérő l adja le a
kiló kat. Ná dszá lkarcsú volt, szinte má r tö rékeny, de amíg Jarednek így is tetszik, addig
nincs baj.
Belebú jt a kabá tjá ba, majd elindult az egyetem fő épü lete felé. Odabent kellemes meleg
fogadta, s azonnal lá tta, hogy a má sodik emeleten lévő ü vegteremben má r javá ban folyik
a buli. Mariah Hosea-val érkezett, akit Laura a Cindyék tiszteletére adott fogadá sró l má r
ismert, Runcie pedig egy Sadie Wilkerson nevű hö lggyel, aki szintén a Szimat-csoport
tagja volt. Cindy és Hugh a terem tú loldalá ró l integetett neki, s ú j bará tai lá ttá n Laurá t
hirtelen elfogta a vá gy, hogy ö rö kre Clair De Lune-ben maradjon.
A bejá rat felő l hallatszó vidá m kiabá lá s Jared érkezését jelezte. A férfi rendkívü l
vonzó volt sö tét ö ltö nyéhez illő , kigombolt nyakú ingében. Laura alig vá rta, hogy
lehá mozza ró la.
Abban a pillanatban azonban feltű nt mellette egy nő .
Magas volt, és gyö nyö rű . Holló fekete haja, kék szeme és egzotikus voná sai
ellená llhatatlanná tették. Tö kéletes alakjá ra méregdrá ga, híres tervező á ltal készített
ruha simult, mely kiemelte karcsú dereká t és telt keblét.
Laura dü hö sen, ugyanakkor dö bbenten figyelte a jelenetet. A lelke mélyén ú gy érezte,
csú ful elá rultá k.
Jared nem szá mított rá , hogy Indigo Frampton ilyen kihívó ruhá ban jelenik meg a
bulin. Elő ző este megpró bá lt ugyan flö rtö lni vele, de jó l tudta, hogy sok nő csak azért
tesz ilyesmit, nehogy kijö jjö n a gyakorlatbó l. A színhá z irá nt érzett vonzalmukon kívü l
nem volt bennü k semmi kö zö s, de mivel a nő a Firepower nevű híres cég elnö khelyettese
és még híresebb alapító já nak exfelesége volt, nem hagyhatta faképnél.
Egyfolytá ban Laura já rt az eszében, aki valahá nyszor a kö zelébe kerü lt a színpadon,
felforró sította maga kö rü l a levegő t. Ú j frizurá ja a szoká sosná l is nagyobb hatá st
gyakorolt Jaredre. Amió ta csak belépett a terembe, alig vá rta, hogy megszabaduljon
Indigó tó l és egyedü l maradjon Laurá val. Amikor meglá tta, intett neki, de aztá n hirtelen
észrevette, hogy valami nincs rendben.
A nő dü hö sen meredt Indigó ra. A tekintetébő l csak ú gy sü tö tt a rosszallá s, ső t ami
még ennél is rosszabb, a gyű lö let.
Jared ú gy érezte, ú jra megismétlő dik a tíz évvel ezelő tti rémá lom. Akkor azt hitte,
hogy Laura tudja, a mellette lévő nő nem jelent szá má ra semmit. Tévedett. Ezú ttal
azonban gondoskodik ró la, hogy megtudja az igazat.
– Megyek és gratulá lok az író nak.
– Veled tartok – jelentette ki Indigó , mikö zben leemelt egy pohá r pezsgő t a hozzá
legkö zelebb á lló pincér tá lcá já ró l.
Mivel a nő a karjá ba csimpaszkodott, Jared nem utasíthatta vissza, így a nagy
sietségben gyakorlatilag á tvonszolta a termen.
– Holnap ú jra elő adjuk a darabot – bukott ki belő le az első dolog, ami az eszébe jutott.
– Tudok ró la – felelte hű vö sen Laura.
– Indigo Frampton vagyok, a Firepower elnö khelyettese. Gratulá lok a darabjá hoz! Van
ü gynö ke? Még nem adta el a megfilmesítés jogá t, ugye?
– Nem – mormolta Laura, s a tekintete ide-oda já rt Jared és a nő kö zö tt. – É s nincs
ü gynö kö m.
– Most, hogy híres lett, kapkodni fognak maga utá n. A cégem filmet akar készíteni egy
színvonalas darabbó l, és azt hiszem, ez a tö rténet megéri a befektetést. Megadom
néhá ny kivá ló ü gynö k telefonszá má t.
58
Jared boldog volt, amiért Indigó t jobban érdekelte az ú j tehetség, mint a vele való
kacérkodá s. Miutá n névjegyká rtyá t cseréltek, lefejtette magá ró l a nő karjá t, és Laura
mellé hú zó dott.
– Meg kell még beszélnü nk néhá ny dolgot a holnapi elő adá ssal kapcsolatban.
A csá bos producer ú gy dö ntö tt, hogy ú j vizekre evez.
– Megyek, bemutatkozom a vonzó Brad Wilkersonnak. Tetszett, ahogy levette az ingét
a színpadon. Szerintem szép jö vő á ll elő tte.
Amikor a nő magukra hagyta ő ket, Jared Laurá hoz fordult.
– Azt hitted, a bará tnő m? – kérdezte mosolyogva, de amikor lá tta, hogy a nő szeme
kö nnyben ú szik, ú gy dö ntö tt, magyará zkodá s helyett megpró bá lja inká bb felvidítani. –
Martin elnö k mondta, hogy má r szó lt neked a holnapi elő adá sró l, így azt hittem, vele
fogsz megjelenni. Most, hogy dobta Vanessá t, biztosan ú j szerelem utá n néz.
Laurá bó l kitö rt a nevetés.
– Gondolod, hogy randiznék egy olyan pasassal, akinek gyü mö lcskoktélhoz hasonlít a
frizurá ja?
– Errő l jut eszembe, tetszik a hajad!
– Bernie mű ve.
– Elmentél ahhoz a kö pö nyegforgató hoz? Á ruló !
– Cindyt okold!
– Mindenesetre alig vá rom, hogy kö zelebbrő l is megvizsgá ljam a vá gá stechniká já t –
suttogta Jared Laura fü lébe. – El tudod intézni, hogy a modell lehető leg ne viseljen
semmit?
– Naná ! – lehelte a nő .
Ha Jared nem érezte volna ú gy, hogy a színészei miatt kö telessége ott maradni a bulin,
azonnal szavá n fogta volna Laurá t.
Ostobasá g volt baboná san rettegnie attó l, hogy ú jra á t fogja élni a tíz évvel ezelő tti
kellemetlen élményeket. Lehetséges, hogy ő és Jared nemcsak néhá ny hétig vagy
hó napig lesznek együ tt, hanem… Egyelő re nem mert a jö vő re gondolni. Talá n mégsem
megy Louisville-be. Bizonyá ra rengeteg lehető sége adó dik arra, hogy Clair De Lune
kö zelében helyezkedjen el. Rá adá sul Los Angeles is csak egyó rá nyira van.
Amikor beléptek Jared há zá ba, Laura egy szédítő pillanatig halk duruzsolá st hallott, s
mintha lá tta volna az ide-oda repkedő , csintalan angyalká kat.
– Bizonyá ra tú l sok pezsgő t ittam.
– A pezsgő bő l nem lehet tú l sokat inni.
A ruhá ik ú gy tű ntek el, mintha valaki levará zsolta volna ró luk. Szeretkeztek a vadító
színű sző nyegeken, a kanapén, a há ló szobá ban és a fü rdő szobá ban. Amikor
csuromvizesen elő bukkantak a zuhanyzó bó l, azokon a puha sző nyegeken folytattá k az
ö lelkezést, amelyek beborítottá k a hideg já ró lapot. Szó val erre gondolt Jared, amikor a
biztonsá g kedvéért megvá sá rolta azt a rengeteg fü rdő szoba-sző nyeget!
– Kényelmes? – kérdezte a férfi a kö nyö kére tá maszkodva.
– Ezzel kellene bevonnod az egész laká st.
– Az kissé tú lzá s lenne.
– Aludjunk itt! – mosolyodott el Laura, és a férfihoz bú jt.
– Rendben.
Kora reggel Laurá t telefoncsö rgés ébresztette. Az éjszaka folyamá n Jared visszavitte a
há ló szobá ba, így hallotta, ahogy a férfi á lmos hangon beszélget a szomszéd szobá ban.
– Tényleg? Még nem néztem meg a faxokat. A New York Times? Remek! É s az L.A.
Times?
59
Laura kiká szá ló dott az á gybó l, és ahogy á tbotorká lt a má sik szobá ba, a kívá ncsisá ga
egyre nő tt. A fax elő tt kisebb halom papír á llt, s a gép egyre csak ontotta magá bó l a
lapokat. Felemelt egy kö teget, és á tfutotta a kritiká kat. A legtö bben dicsérték a színészi
teljesítményt, a darabot és a rendező t, de kisebb szá mban azért akadtak bírá ló cikkek is.
– Siker! – suttogta.
Jared szó nélkü l bó lintott, s kö zben firkantott valamit a jegyzetfü zetébe. Amikor
letette a telefont, a tekintete szinte ragyogott a boldogsá gtó l.
– A chicagó i színhá ztó l hívtak. A rendező azt mondta, nem akart holnapig vá rni, mert
félt, hogy addigra nem marad hely az elő jegyzési naptá ramban. Azt akarja, hogy A vágy
villamosát rendezzem.
– Az a kedvenc darabod.
Laura készen á llt rá , hogy á ldozatot hozzon a kapcsolatukért, mivel mindenképpen a
férfi kö zelében akart maradni. A telefon ú jra csengett, s ezú ttal Jared egyik bará tja
érdeklő dö tt, hogy augusztusban színpadra vinné-e Csehov egyik darabjá t.
– Kik já tszaná nak benne? Komolyan? Remek… Rendben, vá llalom!
– Ha minden jó l megy, a vá rosi színhá zban is mű sorra tű zik a darabot – fordult
Laurá hoz, miutá n letette a telefont.
A nő abban a pillanatban rá jö tt, hogy nem egy csinos vetélytá rs, hanem a férfi
becsvá gya jelenti az igazi ellenfelet. A gyomra gö rcsbe rá ndult. Ezek szerint Jared
komolyan gondolta, amit mondott, s való ban nem akar megá llapodni.
– Arra gondoltam, hogy mégsem megyek el Louisville-be. Ha mindketten készek
vagyunk á ldozatot hozni, tö bb idő t tö lthetü nk együ tt.
– Benne vagyok! – bó lintott a férfi, és végignyú lt az á gyon.
– Ez biztos?
– Figyelj rá m! Itt a nagy lehető ség, hogy való ra vá ltsuk az á lmainkat. Nem szabad
elszalasztanunk egyetlen ajá nlatot sem, mert…
Jared szavait a telefon csö rgése szakította félbe.
– Hagyd, majd az ü zenetrö gzítő …
A férfi azonban bocsá natkérő en megvonta a vá llá t.
– Tessék! Jó reggelt, Mr. Powers!
A hollywoodi nagykutya nem vesztegette az idejét.
– Ö rü lö k, hogy Indigó nak tetszik a munká m. Kedden? Rá érek. A terveimrő l? Nyitott
vagyok bá rmire.
Laura tudta, hogy vesztett. Mikö zben Jared megbeszélte a részleteket, felkelt és
ö ltö zkö dni kezdett. Amikor elkészü lt, rö vid ü zenetet hagyott a konyhaasztalon, majd
hazafelé indult. Tű sarkú cipellő jében egyensú lyozva felszá llt a buszra, s kö zben azon
tö prengett, hogy Jared talá n nem is szereti annyira, hogy á ldozatot hozzon érte.
Mire felvonszolta magá t a laká sá hoz vezető lépcső n, a lá ba legalá bb annyira sajgott,
mint a szíve. Kényelmes ruhá t hú zott, és lerogyott a kanapéra. A tekintete megakadt a
Szerelmes Shakespeare című film poszterén.
– Neked is el kellett hagynod, de legalá bb egy ideig élvezhetted a szerelmét – só hajtott
Gwyneth Paltrow képét nézve. – Vajon ezek az élmények kitartanak életem végéig?
A nagy szerelmek mindig katasztrofá lis véget érnek… vagy szép poszter lesz belő lü k.
Ha lenne fényképe Jaredrő l, hozzá vá gná a tű sarkú já t. A pokolba azzal a gazemberrel!
Amikor megcsö rrent a telefon, elő szö r nem akarta felvenni. Esze á gá ban sem volt
Jareddel cseverészni. Végü l azonban meggondolta magá t.
– Miss Ellison? George Johnston vagyok a floridai egyetemrő l.
– Mit tehetek ö nért?
60
Hó napokkal ezelő tt megpá lyá zott egy ö sztö ndíjat, de mivel nem értesítették, azt hitte,
elú szott a dolog.
– É ppen most olvastam egy kritiká t ö nrő l a New York Timesban. Má r odaígértü k az
ö sztö ndíjat valaki má snak, de van egy ö tletem, amelyet szeretném, ha megvitatná nk.
Az egyetem egyik ö regdiá kja felajá nlotta, hogy tá mogat egy fiatal, tehetséges író t, így
Laura amellett, hogy dolgozhatna az ú j darabjá n, még fizetést is kapna. Florida remek
bú vó hely lesz, rá adá sul jó messzire esik Clair De Lune-tő l! – gondolta elégedetten.
11. FEJEZET
Jared nem értette, miért szö kö tt meg Laura, amíg ő telefoná lt. Miért csiná l ilyen nagy
ü gyet abbó l, hogy kü lö n kell tö lteniü k egy kis idő t? Mindketten tudtá k, hogy elő bb-utó bb
el kell bú csú zniuk egymá stó l.
Mikö zben egy sü teménnyel a kezében a há zat já rta, azon tö prengett, hogy miért
vá sá rolta meg a skó t kocká s zsebkendő tartó kat és a nevetséges porcelá nangyalká kat.
Talá n Laurá nak igaza van, és a darabja való ban kü lö nö s hatá st gyakorol az emberekre.
Há la istennek, hogy még idejében észhez tért. Egyetlen nap alatt tö bb á llá sajá nlatot
kapott, mint egész évben. Az egyik dobozbó l elő halá szta A vágy villamosa szamá rfü les
példá nyá t, majd olvasni kezdte. Ú j ö tletei tá madtak, és a színpadra á llítá shoz is jó
néhá ny remek vá ltoztatá st eszelt ki.
Mikö zben a fö ldö n fekü dt és a lá bá t a dohá nyzó asztalon pihentette, hirtelen feltű nt
neki, milyen csend van. Nem a szoká sos vasá rnap reggeli nyugalmat érezte, inká bb…
ü rességet. Olyan volt, mint az élete Laura felbukkaná sa elő tt.
Komor hangulatban folytatta az olvasá st, de a sorok ö sszemosó dtak, és Laura képe
jelent meg elő tte. Itt kellene lennie vele. Dolgozhatna a má sik szobá ban. Miért ilyen
makacs? Jared ú gy dö ntö tt, hogy észhez téríti, ezért a telefonkagyló utá n nyú lt.
– Tessék! – hallatszott egy éteri hang.
– É n vagyok. Nem fejeztü k be a beszélgetést.
– Ne haragudj!
– Semmi gond. É rted megyek.
– Nem kell. Megígértem Stuartnak, hogy dolgozom néhá ny ó rá t ma és holnap. Utá na
ú gyis gondoskodnia kell az utó domró l.
– Kilépsz? Miért?
– Nem tudom, hogy említettem-e má r, de megpá lyá ztam egy ö sztö ndíjat Floridá ban,
és ma telefoná ltak, hogy engem vá lasztottak a jelentkező k kö zü l.
– Csodá s! Ez azt jelenti, hogy írhatsz, és még fizetnek is?
– Igen, bá r meg kell tartanom néhá ny ó rá t.
– Nem muszá j odakö ltö znö d, ugye?
– Dehogynem.
Laura nem lehet tő le ilyen tá vol.
– Esetleg a kö rnyéken is talá lná l munká t.
– Ez egy kivá ló lehető ség. Az egyetem szerző désben á ll az egyik nagyobb színhá zzal…
– Nem mehetsz el! – vá gott kö zbe Jared.
– Majd én eldö ntö m, hogy megyek-e vagy nem.
Jared tudta, hogy a hízelgés csodá kra képes, de ezú ttal nem jutott semmi az eszébe.
– Hibá t kö vetsz el.
– Nem maradhatok, hacsak nem kapok jobb ajá nlatot.
– Hogyan érted ezt?
– Gondolkozz el rajta! Rohannom kell, szia!
61
Jared hosszan ü lt a telefonkagyló val a kezében a semmibe meredve. Ez nevetséges!

Laura nem menekü lhet el, valahá nyszor forró lesz a talaj a lá ba alatt. Az lenne a
kapcsolatuk lényege, hogy megosszá k egymá ssal a szakmai sikereiket is. Ha Laura
Floridá ban fejezi be a szö vegkö nyvet, akkor má s fogja színpadra á llítani a darabot. Má s
segíti á t a nehézségeken, és má s lá tja el jó ö tletekkel. Má s mellett kel fel reggelente, és
má sra ragyog az a csodaszép, zafírzö ld szempá r…
Jared rá dö bbent, hogy az ő villamosá t nem vá gynak, hanem féltékenységnek hívjá k.
Ú gy érezte, Laura kü lö nö s darabjá nak hatá sa még korá ntsem mú lt el. Bá rcsak ne
kellene ma részt vennie az elő adá son, akkor nyugodtan tö prenghetne a tö rténteken!
Vajon miféle ajá nlatra célzott? Minden bizonnyal kedvező bbre, mint a floridai. De há t
honnan vá rhatna ilyen ajá nlatot?
Laura vasá rnap délutá n éppen a Holdudvarba indult, amikor meglá tta a há za elő tt
sepregető Pipp déká nt.
– Ki akarom seperni annak a félnó tá snak még az emlékét is – morogta az asszony az
orra alatt.
Ú gy tű nt, az ú jraélesztett szerelemnek vége.
– Mi tö rtént?
– Ajá ndékot kaptam tő le Bá lint-napra.
Laura gyanította, hogy az ajá ndék nem nyerte el a déká n tetszését.
– Igazá n kedves tő le. É s mit adott?
– Egy ajá ndékutalvá nyt, amelyet tetanuszinjekció ra vá lthatok.
Ez még a Clair De Lune-i kü lö nö s szoká sokhoz képest is furcsa volt.
– Azért hízelgett itt nekem, hogy elcsaljon arra a nyavalyá s szigetre. Azt akarta, hogy
kö szvényes létemre sá torban aludjak!
– Kidobta?
– Régészfelszerelésestő l együ tt. Arra akart rá venni, hogy adjam el a há zamat és
fedezzem az expedíció kö ltségeit. Micsoda egy pió ca!
– Sajná lom. Elvá lik tő le?
– Majd meglá tjuk.
– Kérdezhetek valamit? Miért hagyta el annak idején?
– Az utolsó csepp az volt a pohá rban, amikor egy hibbant hiéna betö rt a sá tramba, és
megette azt a kö nyvritkasá got, amelyet urdu nyelvrő l fordítottam. Watley csak annyit
mondott, hogy így legalá bb tö bbet segítek majd neki.
– Má r elment? É n is szívesen fenéken billenteném!
– Tegnap feltettem egy repü lő gépre. Egyébként lá ttuk a darabjá t. Csodá s volt!
– Kö szö nö m. Errő l jut eszembe: a héten elutazom, ú gyhogy ú j bérlő t kell keresnie.
– Semmi gond. Ö rü lö k, hogy itt lakott ná lam!
Pipp déká n visszatért a sepregetéshez. s ahogy Laura munká ba indult, észrevette,
hogy az eukaliptuszfa alatt parkoló autó szélvédő jén csíkos madá rü rü lék éktelenkedik.
Esthert és Hoagie-t sehol nem lá tta.
Cindy nem akarta elhinni, hogy a bará tnő je Floridá ba szö kik.
– Miért sietsz ennyire? – kérdezte, mikö zben Laura az ö ltö ző jében sminkelt.
– Ma lesz az utolsó elő adá s, ú gyhogy ideje odébbá llnom.
– Azt hittem, komolyra fordult a kapcsolatotok Jareddel.
– Nem lenne idő nk egymá sra. Tú l nagy á ldozatot hozna azzal, ha ki kellene lépnie a
rivaldafénybő l.
– Tehetek érted valamit?
62
– Má r így is sokat segítettél – mosolyodott el Laura. – Há lá bó l hoztam neked egy kis

ajá ndékot.
Cindy elő szö r tiltakozni akart, de aztá n arra gondolt, hogy Laura má r amú gy is
megvette az ajá ndéká t, ú gyhogy felesleges ellenkeznie. A nő elő vette a tá ská já bó l az ú j
darab frissen nyomtatott, alá írt példá nyá t.
– Ha esetleg híres leszek, talá n ér majd valamit.
– Szá momra most is sokat ér!
Hugh bü szke volt a dediká lt verseskö teteire, de most végre ő is hozzá lá that a
gyű jtö getéshez.
– Ez pedig a má sik ajá ndékod – nyú jtott á t Laura egy szalaggal díszített dobozt.
Cindy kinyitotta, majd levette a selyempapírt egy pá r szilikonbó l készü lt csinos
cipellő rő l.
– Hü ! Hol talá ltad?
– Az interneten rendeltem. Fel kellett hívnom Hugh-t, hogy megkérdezzem, há nyas
cipő t hordasz. Kicsit izgultam, há tha nem kapom meg idő ben, de nem volt gond.
Cindy edző cipő ben volt, de legszívesebben azonnal belebú jt volna a rendkívü l
kényelmesnek lá tszó , tü ndö klő topá nká ba. Sajnos azonban vá rta a munka, mivel az
ü gyelő nek má r az elő adá s elő tt a helyén kellett lennie.
– Nagyon tetszik! Ígérem, hogy rö videsen felveszem.
– Hugh ma este el akar vinni vacsorá zni, ú gyhogy lesz alkalmad kipró bá lni.
– Mondtam neki, hogy való színű leg tú l fá radt leszek, de a héten majd bepó toljuk.
Kö szö nö m a cipő t! Mindig nagy becsben fogom tartani a kellemes emlékek miatt.
– Szerencsés vagy, hogy nincs szü kséged vará zslatra.
– Mire?
– Tudod, az ü vegcipellő -hatá s. Volt egy olyan furcsa érzésem, hogy a pró bá k alatt
mindenki a darab vará zsa alá kerü lt.
– Csodá s képzelő erő vel vagy megá ldva – mosolyodott el Cindy, s az ajtó hoz sietett. –
Kéz- és lá btö rést ma estére!
– Kö sz!
Nem sokkal késő bb Cindy mindenkit figyelmeztetett, hogy má r csak tíz percü k maradt
a kezdésig. Mikö zben a helyére sétá lt, rá tö rt a szomorú sá g. A színészek és a stá b tagjai
lassan szinte csalá dtagnak tekintették egymá st, de az elő adá s végeztével bú csú t
mondhatnak az idilli hangulatnak.
A jö vő azonban bizonyá ra valamennyiü k szá má ra tartogat kellemes meglepetéseket.
Cindyt a napokban felhívta egy kö zeli á ltalá nos iskola igazgató ja, és kö zö lte, hogy az
egyik taná rnő szü lési szabadsá gra megy. Rö videsen ú jra taníthat!
A színészek lassan elfoglaltá k a helyü ket, s a fények kialudtak a néző téren. A
kö vetkező má sfél ó ra gyorsan elrepü lt. Cindyt annyira lekö tö tték a színpadi események,
hogy nem vette észre, amikor a cipő fű ző je beleakadt egy kiá lló szö gbe, és kibomlott.
Késő bb lehajolt, hogy bekö sse, de azonnal lá tta, hogy el is szakadt.
Pillanatnyi habozá s utá n ú gy dö ntö tt, hogy felveszi az á lü vegcipellő t, amelyet Laurá tó l
kapott. A jó kora sarok ellenére a cipő rendkívü l kényelmes volt, s tö kéletesen illett a
lá bá ra, aká r egy kényelmes há zi papucs. A sö tétben kü lö nö s, vö rö ses színben já tszott.
– Talá n nem esek hasra – mormolta az orra alatt.
Jared és Laura megkezdte az utolsó jelenetet, s Cindy érezte, hogy a néző téren egyre
nő a feszü ltség. Hogyan hagyhatja itt Laura élete nagy szerelmét? É s Jared miért nem
tartja vissza? Cindy bizsergető meleget érzett a lá bá n, ami azért volt kü lö nö s, mert a
színfalak mö gö tt szinte mindig fá zott. Amikor lenézett, má r a farmerja is ró zsaszín,
foszforeszká ló fényben ú szott. Mi tö rténik itt?
63
Laura há tat fordított Jarednek, és a színpad tú lsó végébe menekü lt. A kö zö nség
visszafojtott lélegzettel figyelte a jelenetet. Cindy megmarkolta a fü ggö ny leengedésére
szolgá ló emelő kart. Felkészü lt rá , hogy az elő ző estéhez hasonló an vá ltozhat a
szö vegkö nyv, így feszü lten figyelte, hogy mikor lesz vége a darabnak.
Laura Jared felé fordult, s a néző téren tá madt hirtelen mozgoló dá sbó l ítélve a
kö zö nség egy emberként izgult a szerelmü kért.
– Bíztam benne, hogy van szá munkra remény – mondta az író bó l lett színésznő de…
Jared elő kapott a zsebébő l egy ékszerdobozká t, Cindy pedig meglepetten figyelte az
ú jabb vá ltoztatá st.
– Tö bbé má r nem kell reménykedned. Gyere hozzá m feleségü l! É ljü nk együ tt!
A reflektorfényben mindenki jó l lá tta a csodá san csillogó gyémá ntgyű rű t.
Cindy azon tö prengett, hogy a szemfü les nő nek hogyan sikerü lt á tá llítania az
ö nmű kö dő lá mpá kat.
– Nem is tudom, mit mondjak… – dadogta Laura.
Cindyt elö ntö tte a forró sá g, mintha a színpadon á lló szerelmesek rá is kivetítették
volna az egymá s irá nt érzett szenvedélyü ket. Rettentő en vá gyott Hugh-ra. Még hogy tú l
fá radt? Ugyan má r!
– Mondjon igent! – kiá ltotta egy férfi a néző térrő l.
– Menjen hozzá , kü lö nben egész életében bá nni fogja! – taná csolta egy nő .
– Azt hiszem, eldö ntö tték helyettem – mosolyodott el Laura. – Igen!
Egyikü k sem mozdult, s Cindy végre észbe kapott. A fü ggö ny!
Alig vá rta, hogy Hugh megérkezzen. Megígérte, hogy a színfalak mö gö tt talá lkoznak.
Hol marad má r? Gyertyafényes vacsora, majd séta! Utá na hazamennek, és viszlá t,
fá radtsá g!
– Itt vagyok – mormolta a férfi, és há tulró l á tö lelte. Mintha a gondolataiban olvasott
volna.
– Indulhatunk, drá gá m! Mindjá rt éhen halok! – hadarta Cindy, mikö zben
villá mgyorsan ö sszeszedte a holmijá t.
– É n nem csak vacsorá ra éhezem…
– Versenyezzü nk az autó ig! – suttogta Cindy.
Ahogy kacagva kirontottak az éjszaká ba, a nő cipő je rubinszínű szikrá kat szó rt a
sö tétben.
– Persze a való vilá gban nem vagyunk jegyesek – mormolta maga elé Laura.
Amikor igent mondott, a szerep és a Fiatal ö zvegy kedvéért tette. Nincs a vilá gon
olyan bíró sá g, amely arra kö telezhetné, hogy betartsa a színpadon tett ígéretét. Ezzel
nyilvá n Jared is tisztá ban van. Milyen remek fordulatot eszelt ki a végére! Egy biztos: a
kö zö nséget boldoggá tették.
Laura lassan felö ltö zö tt, s kö zben ú gy dö ntö tt, hogy nem vá ltoztatja meg a darab
eredeti végét, mivel tudta, hogy a gyű rű s jelenet csakis egy olyan kü lö nleges kisugá rzá sú
színésszel hatá sos, mint Jared. Hirtelen elö ntö tték az érzelmek, és kimerü lten leroskadt
egy székbe. Kit akart becsapni? Titokban reménykedett ugyan, de má r kinő tt a
tü ndérmesékbő l.
Az á lmodozá sbó l erő teljes kopogtatá s riasztotta fel.
– Miért akarjá k az emberek megszerezni az alá írá sunkat? – kérdezte Jared, miutá n
becsukta maga mö gö tt az ajtó t. – Még nem vagyunk híresek.
– Amíg nem hitelkérelmet kell alá írnom, addig nem izgat.
– Valamit elfelejtettem odaadni – mondta a férfi, és az asztalra tette a bá rsony
ékszerdobozt.
64
– Olyan, mintha igazi lenne – lehelte Laura.

Jared felhá borodá st színlelt.
– Az is!
Laura kínosan érezte magá t, mivel nem merte megkérdezni, hogy az ajá nlat komoly-e,
vagy Jared csak a drá mai hatá s kedvéért kérte meg a kezét.
– Mit akarsz ezzel elérni?
A férfi leü lt mellé, és megfogta a kezét.
– Azt, hogy szeress, tisztelj, és mindenekelő tt engedelmeskedj. Ez azt jelenti, hogy
nem utazhatsz el Floridá ba.
– Gondoltam, hogy erre megy ki a já ték. Nem az eskü vő i harangok zú gá sá t hallottam,
hanem a fogad csikorgá sá t.
– Le akarsz lá ncolni? – ugratta a férfi, de Laura megérezte a belő le á radó félelmet.
Való ban azt hiszi, hogy képes lenne bilincsbe verni? Hirtelen elö ntö tte a dü h. Nem ő
hozta fel a há zassá g témá já t. Esze á gá ban sem volt olyan férfihoz kö tni az életét, aki
kényszerbő l venné el.
– Dehogy! Fogjuk a tö rténteket a darabra! Magá val ragadott a hév, és olyan befejezést
vá lasztottá l, amely a fü ggö ny legö rdü lése utá n má r nem tű nik vonzó nak. Mit jelentene
szá modra, ha elfogadná m a gyű rű t?
– Azt, hogy jegyesek vagyunk.
– É s még?
– Hogy együ tt fogunk élni.
– Folytasd!
– Tudod jó l, hogy mit jelképez egy gyémá ntgyű rű ! A lényeg, hogy ne hagyj el!
– Te persze bá rmikor leléphetsz.
– De csak egy rö vid idő re.
Beéri ennyivel? Maradhatna Clair De Lune-ben, hogy otthont teremtsen, írogasson és
kö nnyed kis viszonyt folytasson Jareddel. Valami hiá nyzott, ezért Laura ú gy dö ntö tt,
inká bb nem kér a jegyességbő l.
– Nem lehet.
Jared elkomorodott.
– Visszautasítod az ajá nlatomat?
– Sajná lom, de igen.
A férfi megfogta a nő kezét és az arcá hoz szorította.
– Gyere velem haza, és hagyd, hogy meggyő zzelek!
Laura tudta, hogy Jared egyetlen perc alatt képes lenne elő csalogatni a
bíbormellényes fészekhagyó t a fá k lombjai kö zü l, és rá venni a lá mpaernyő re festett
angyalká kat, hogy verdessenek a szá rnyukkal. Ő t azonban képtelen volt boldoggá tenni.
Ha engedne neki, holnap ú jra á t kellene élnie a való sá got. Kiszabadította a kezét,
becsukta az ékszerdobozt, és visszaadta a férfinak.
– Kö szö nö m, de nem hiszek a hosszú jegyességben.
Mielő tt még Jared bevethette volna méltá n híres meggyő ző erejét, Laura felpattant, és
kirohant az éjszaká ba.
12. FEJEZET
Amikor má snap reggel Laura kilépett a laká sa ajtajá n. Estherbe botlott, aki
megszá llottan siká lta a lépcső t.
– Mit mű vel itt? – kérdezte dö bbenten.
– Nem akarom, hogy valaki elcsú sszon a madá rü rü léken.
65
– Szerintem a nedves lépcső csú szó sabb.

– Nem maga miatt aggó dom. A jö vő héttő l kibéreltem a laká sá t.
– Kikö ltö zik a há zá bó l?
– Hoagie-val feltettü k a madaras képet az internetre, és az orszá g kü lö nbö ző részérő l
érkeznek a madá rleső k, hogy lá ssá k a bíbormellényes fészekhagyó t.
– Arra nem gondolt, hogy ha elesek, és kó rhá zba kerü lö k, még tová bb maradok?
– Ugyan má r! – pattant fel Esther, s a hirtelen mozdulattó l megtá ntorodott. –Te jó ég,
rosszul vagyok! Hoagie!
A hő s megmentő azonnal elő ugrott a bokrok kö zü l, ahol minden bizonnyal kedvenc
madará t kereste.
– Mi tö rtént, mézes puszedlim?
– Csak megszédü lt – vá laszolta Laura, mikö zben lelopakodott a lépcső n.
– Gyere a papá hoz!
A két idő s ember kacagva kapaszkodott egymá sba. Laura – Esther tapintatlansá ga
ellenére – ö rü lt, hogy a pá r kapcsolata kiá llta a pró bá t.
Jared az ó rá ja utá n az irodá ban nézegette a fekete-fehér fényképeket, amelyeket az

egyik diá kja készített a csü tö rtö ki pró bá n. Laura olyan tö rékenynek tű nt valamennyin,
hogy Jared ö nkéntelenü l is meg akarta védelmezni. De miért nem hagyja, hogy szeresse?
Végre rá szá nta magá t, hogy megkérje a kezét, erre kikosarazza.
Szerette Laurá t, vá gyott rá , és mindig mellette akart lenni. Említette a lá nykérés
sorá n, hogy szereti? Dehogy. Mondania kellett volna. Hogyan lehet ennyire kemény egy
ilyen finom teremtés? Miért megy el, amikor nyilvá nvaló an ő is szerelmes belé?
Lepillantott a fü zetére, amelybe az ó ra alatt a kö vetkező mondatot firkantotta: az ember
azt lá tja, amit akar, így a dolgokat tö bb szemszö gbő l is érdemes megvizsgá lni. Vajon mit
lá t majd, ha Laura szemével nézi ö nmagá t?
Stuart szintén nem repesett a boldogsá gtó l, amikor Laura bejelentette, hogy
elkö ltö zik.
– Mondtam, hogy csak ideiglenesen vagyok itt.
– Mindenki csak ideiglenesen csiná l mindent – morogta a férfi.
– Nem gondolt még arra, hogy ú j vá llalkozá sba kellene kezdenie?
– Szeret panaszkodni – szó lt ki Daffodil a konyhá bó l.
– Akkor jó helyen van – mosolyodott el Laura.
– Tú ló rá zhatok, ha akarjá tok. Rengeteg szabadidő m van – só hajtott fel Magda.
– Mi tö rtént Burttel?
– Pénteken színhá zba mentü nk, és azó ta nem hívott.
– Talá n vá ratlanul el kellett utaznia.
– A bará taim figyelmeztettek, hogy ez lesz a vége, de nem hittem nekik – csó vá lta meg
a fejét Magda kö nnyes szemmel.
– Ha érne valamit, kitartott volna melletted.
Nem sokkal késő bb megjelent Jared. Vidá mnak, ső t kifejezetten boldognak és
elégedettnek tű nt. Laura ú gy dö ntö tt, hagyja, hadd élvezze még egy kicsit a sajá t
tá rsasá gá t.
– Elnézést kisasszony, kiszolgá lna végre?!
Néhá ny hö lgyvendég felnézett, s lá tszott rajtuk, hogy szívesen jelentkeznének
pincérnő nek, ha egész nap csak Jaredet kellene kiszolgá lniuk.
– Mit hozhatok? – lépett oda hozzá Laura, aki ú gy dö ntö tt, hogy nincs értelme
gyerekesen viselkedni.
66
– Van cseresznyés tú ró torta?

– Csak tejszínes van.
– É s mikor lesz cseresznyés? – kérdezte a férfi, s elő vette a hatá ridő napló já t.
– Fogalmam sincs, nem én vagyok a szaká csnő !
Laura nem tudta eldö nteni, hogy Jared szá ndékosan ilyen szemtelen-e, vagy csak
já tszik vele.
– Gondolod, hogy jú nius 21-én készítenének egyet?
– Akkor má r nem leszek itt.
– De itt lehetsz, mivel a floridai egyetemen akkor van vége a félévnek. Utá nanéztem a
honlapjukon.
Laura ö nkéntelenü l elmosolyodott.
– Való ban? É s miért kellene visszajö nnö m 21-én?
– Mivel mindketten elfoglaltak vagyunk, rá m maradt, hogy kitű zzem az eskü vő nk
napjá t. Te mondtad, hogy nem hiszel a hosszú jegyességben.
Micsoda arcá tlansá g!
– Kikosaraztalak.
Laurá nak feltű nt, hogy a Holdudvarra síri csend borult. Az alkalmazottak tá tott szá jjal
figyelték a jelenetet.
– Azon a hétvégén lesz egy taná ri konferencia, de nem veszek részt rajta… Ha a
nyá ron nem lesz má s dolgod, velem jö hetnél Chicagó ba és New Jerseybe.
– É s mi lesz a ná szú ttal? – kérdezte Daffodil.
– Egy hétvége San Franciscó ban?
– Inká bb Hawaiin. Ne add alá bb! – taná csolta Magda. Laura kihívó an nézett a férfira.
– Az ü gynö keimmel tá rgyalj!
– Ha nem kell tíz szá zalékot fizetnem, akkor rendben. Egy hét Hawaiin. Daffodil,
fő znél az eskü vő re? É n tú ró tortá t szeretnék a szoká sos hatalmas habcsó k helyett, de
Laura majd eldö nti, hogy melyik a jobb.
– Floridá ba utazom, ú gyhogy nem lesz idő m megszervezni az eskü vő t.
– Majd én elintézem. A rendezkedés a szakmá mmal já r. Nos?
– Nos mi?
A szurkoló tá bor vá rakozó n meredt Jaredre.
– Jó l van na!
A férfi felá llt, majd meghajolt, és Laura elé térdelt. Elő vette az ékszerdobozt, és a
magasba emelte.
– Laura Ellison, hozzá m jö ssz feleségü l?
A vendégek ugyanolyan feszü lten vá rtá k a nő vá laszá t, mint a színhá zi kö zö nség a
harmadik felvoná s végén. Ezú ttal azonban nem a színpadon á lltak, s Laura jö vő je fü ggö tt
attó l, hogy mit felel.
– Még nem mondtad el, hogy mit jelent szá modra a há zassá g.
Jared meglepetten nézett rá . Nyilvá nvaló an nem készü lt fel a vizsgá ztatá sra. Remek!
Laura nem akarta, hogy egy szö vegkö nyvbő l idézzen.
– Azt szeretném megtudni, hogy a há zassá g beleillik-e Jared Benton vilá gmegvá ltó
terveibe?
– Adj egy percet! Nem, fél is elég… tíz má sodperc… Az élettő l csak tö kéletes karriert és
rengeteg bará tot kértem, de az elmú lt hetekben rá jö ttem, hogy mindez mit sem ér, ha a
szívemben hatalmas ű r tá tong.
Magda felsó hajtott, Daffodil pedig helyeslő en bó logatott.
– Jó kezdet – jegyezte meg Laura.
67
– Annyira szeretlek, hogy hajlandó vagyok á ldozatot hozni a kapcsolatunkért. A

há zassá g azt jelenti, hogy a há zambó l otthon lesz még akkor is, ha ezt csak egy ronda
lá mpá val érhetjü k el. Amikor elmégy tő lem, minden pillanatban szenvedni fogok, és
kamerá kat szereltetek fel a szá llodai szobá dban, hogy nézhesselek, amikor alszol.
– Ez a legbonyolultabb leá nykérés, amelyet valaha hallottam.
– Szó sincs leá nykérésrő l, inká bb nevezzü k vallomá snak. Amikor vitá ra kerü l sor
kettő nk kö zö tt, hagylak majd érvelni, bá r elő re tudom, hogy nehezemre fog esni. Néha
beismerem, hogy tévedtem, és csendben, szó tlanul szenvedek.
Laura sejtette, hogy Jared a lá nykérésbő l is színhá zat csiná l majd, de ezú ttal nem
zavarta, mert kifejezetten élvezte az elő adá st. Néhá ny vendég tapsolni kezdett.
– Ez minden?
– Szá momra a há zassá g azt jelenti, hogy egy bará ttal tö ltö m az életemet, akihez
mindig fordulhatok, bá rmi gondom van, és ő is szá míthat rá m. Ez azt jelenti, hogy az
á lmaid ugyanolyan fontosak nekem, mint te magad. Együ tt vá gunk neki az ismeretlen
felfedezésének, s az életü nk most má r ö rö kre ö sszefonó dik.
Laura ö sszeszedte magá t, és kinyö gte az egyetlen szó t, amely eszébe jutott.
– Igen.
– A há zassá g azt jelenti…
– Elnézést – szó lt kö zbe Burt Page, aki éppen akkor lépett be az étterembe, kezében
egy csokor virá ggal. – Ü gyvédként azt taná csolná m, hogy írass alá a hö lggyel egy
szerző dést, nehogy meggondolja magá t.
– Kö sz – mormolta Jared, majd megfogta Laura kezét, és az ujjá ra hú zta a gyű rű t. – Ne
felejtsd el, hogy igent mondtá l!
– Nem fogom, mivel komolyan gondoltam.
Laura nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Micsoda rémséges gazfickó , de
pontosan ezért szereti. Jared felugrott, és a karjá ba kapta, majd kivitte a ragyogó
napsü tésbe.
– Drá ga menyasszonyom!
– Mi az ö rdö gö t mű velsz? – kuncogta Laura.
– Megpecsételem az egyezséget – vá laszolta Jared, majd megcsó kolta a nő t.
Amikor visszatértek az étterembe, tapsviharral és jó kívá nsá gokkal fogadtá k ő ket.
– Csak gyakoroltam, hogyan fogom á tvinni a kü szö bö n.
Laura a kö nnyein á t lá tta, ahogy Magda magá hoz ö leli a virá gcsokrot szorongató
Burtö t. Egy jegy á rá ért két boldogsá g já r. Ezen tegyen tú l valaki!
UTÓ HANG
– Burt kissé szégyenlő s, de Jared példá já n okulva megkérte a kezem. Szeptemberben
lesz az eskü vő nk, remélem, eljö ttö k! – mondta Magda.
– Mindenképpen.
– Ha fodrá szra van szü kséged, csak szó lj. Laura bará tja az én bará tom is – kö zö lte
Bernie, aki az utolsó simítá sokat végezte a menyasszony frizurá já n.
Szokatlan volt ugyan, hogy egy férfi koszorú slá nynak á ll, de Cindy megígérte, hogy
becsempészi Bernie-t Leila és Louanne kö zé. Az elmú lt négy hó nap leginká bb egy
torná dó ra hasonlított. Laura élvezte a Floridá ban tö ltö tt idő szakot, de megfogadta, hogy
soha tö bbé nem vá lik el Jaredtő l. Mikö zben A láthatatlan énemen dolgozott, felhívta egy
híres ü gynö k, és kö zö lte vele, hogy szeretnék bemutatni a Broadway-n az Üvegcipellő
kerestetik! című darabjá t.
68
– Csodá s a ruhá d! – jegyezte meg Laura nő vére, Leila, aki elő ző nap érkezett
Bostonbó l a férjével. – Floridá ban vetted?
– Nem… – rá zta meg a fejét Laura, mikö zben végigsimított a finom francia-csipkébő l
készü lt ruhá n. – Jared bukkant rá egy régiségboltban,
– Hihetetlen! Mindenesetre jó vá lasztá s volt.
– Szerintem is. Figyeltétek, milyen vará zslatosan festett a ró zsá val díszített ká polna a
tegnapi pró bá n? Azt is ő intézte.
– Egy kicsit besegítettem – mormolta Bernie, majd há tralépett, és szemü gyre vette a
mű vét. – Egyszerű en tö kéletes.
– Kö szö nö m, hogy menyasszonyt faragtá l belő lem!
– Ezt inká bb Jarednek kö szö nd! – intett bú csú t Bernie kuncogva, és má r el is tű nt.
– Kezdő dhet az elő adá s – mondta Cindy, amikor a koszorú slá nyokat fényképező nő is
magukra hagyta ő ket.
Miutá n megbeszélték, hogy ki hol á lljon, elindultak az egyetem parkjá n keresztü l.
Sokan integettek és tapsoltak, s akadtak olyan nő k, akik sírva bú csú ztattá k Jaredet az
agglegényélettő l. Laura szívverése felgyorsult, ahogy beléptek a ká polná ba. Alig vá rta,
hogy kimondja az igent, amely egy életre a szerelméhez kö ti.
– Mindenki a helyén van – suttogta Leila. – Indulhatunk!
Az édesapja bü szkén mosolygott rá , s amint Laura belékarolt, felcsendü lt a zene, s
elindultak az oltá r felé. Jared csodá san festett ú j szmokingjá ban, így magabiztosan
mosolyogva vá rta leendő feleségét.
Laura a vendégek kö zö tt észrevette Pipp déká nt, a Szimat-csoport tagjait, Esthert és
Hoagie-t, akik szorosan ö sszebú jva figyelték az eseményeket, az egymá stó l tisztes
tá volsá gban ü lő Runcie-t és Mariah-t, valamint Suzyt, aki Jared egyik tanítvá nyá val, a
kifestett arcú pantomimmű vésszel érkezett. Martin elnö k szintén részt vett az eskü vő n,
így Bernie igyekezett minél kisebbre ö sszehú zni magá t.
Az édesapja megcsó kolta Laurá t, ő pedig mosolyogva belekarolt Jaredbe.
– Hú , milyen dö gö s szerkó ! – suttogta a férfi. – Rá érsz a fogadá s utá n?
Laurá bó l majdnem kitö rt a nevetés. Lehetetlen egy alak! Ahogy a papot hallgatta,
hirtelen eszébe jutott, hogyan teszi ismét lá tható vá az ú j darabja hő snő jét. Ahogy az
emberek egyre jobban megszeretik a bö lcsessége miatt, ú gy nyeri majd vissza az eredeti
alakjá t. Alig vá rta, hogy lejegyezhesse az ö tletet. Miért nincs zsebe a menyasszonyi
ruhá nak? Mikö zben ezen tö prengett, feltű nt neki, hogy a ká polná ban síri csend lett. A
pap kissé ingerü ltnek tű nt, Jared pedig kérdő n nézett rá .
– Igen!
A jelenlévő k jó l hallható an felsó hajtottak, s a szertartá s folytató dott.
– Mostantó l kezdve férj és feleség vagytok.
– Mit mű veltél az elő bb? – kérdezte Jared, miutá n megcsó koltá k egymá st.
– Tá madt egy remek ö tletem az ú j darabhoz. Van ná lad papír meg toll?
– Attó l tartok, nincs. Igazá n ö rü lö k, hogy hasznosan tö ltö d az idő t – csipkelő dö tt Jared.
Laura kissé felemelte a ruha szélét, nehogy elessen a lépcső n, és elindult, hogy fogadja
a meghívottak jó kívá nsá gait.
– Odanézzetek! Ü vegcipellő van rajta! – sikkantotta Mariah.
Laura mosolyogva elő renyú jtotta a lá bá t, s a díszlettervező ktő l kö lcsö nzö tt topá nka
szinte életre kelt a nap vö rö slő fényében.
– Vará zslat! – suttogta Magda.
Való ban az, gondolta Laura, ahogy a boldogsá gtó l sugá rzó rokonok és bará tok
gyű rű jében a kijá rat felé indult a férjével. Ká prá zatos a mai nap, és a jö vő is, amely rá nk
vá r. Igazi vará zslat ez, így biztos, hogy ö rö kké tart majd, és bearanyozza az életü nket.
69

TSZN 2006 9 (B) Jaqueline Diamond - Írta És Rendezte

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

TSZN 2006 9 (B) Jaqueline Diamond - Írta És Rendezte

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Jaqueline Diamond

pasztellszínű há zakon és az ananá sz formá jú pá lmafá kon. Az egyik hatalmas

– Runcie, viselkedj rendesen! – figyelmeztette a férfit a kissé megkopott

A megérkezésekor alakult lelkes nő i rajongó tá bor felvidította Jaredet. Elő kapta a

– Jö vő kedden szeretnék szereplő vá logatá st tartani – mondta Jared, miutá n

– Mindenki jó l van? Hol a poroltó ?

– Igen, az lehet, mert Daffodil alaposan meghinti fű szerrel a sü lt krumplit.

– Csak szeretnélek jobban megismerni, mert azt hiszem, némelyik szereplő d

– Dehogynem! – figyelmeztette Laura, majd az ó rá já ra lesett. A dö bbenettő l egy

– Lá tod, a sö rö n és a tú ró n kívü l má st is rejt az éléskamrá m! Csak hat okot sikerü lt

– Vasá rnap nem tartunk pró bá t.

Laura első lá tá sra beleszeretett az egyetemi nyugdíjasklubba, a Szimat-csoport

– így legalá bb lekö tik magukat, és nem keverednek bajba. Bá r inká bb ú gy

– Tudom, csak baboná s vagyok, ezért nem szeretem, ha idegenek lapozgatjá k a

Kitö rt a tapsvihar, s Jared Laurá hoz fordult.

– Szerintem édes. Tényleg magá nyos volt, és nyugtalan?

Jared elő tt megjelent az édesanyja képe, akivel alaposan elbá nt az élet.

– Kü lö nö s, kissé furcsa a hangulata, de épp ez az, ami megragadja az ember figyelmét.

Szerdá n, nem sokkal a Bá lint-napi bemutató elő tt – ahogy az má r lenni szokott –

– Reménytelen vagyok – só hajtott fel Laura. – Félek elmenni a buliba. Legszívesebben

Jared hosszan ü lt a telefonkagyló val a kezében a semmibe meredve. Ez nevetséges!

– Má r így is sokat segítettél – mosolyodott el Laura. – Há lá bó l hoztam neked egy kis

– Olyan, mintha igazi lenne – lehelte Laura.

– Szerintem a nedves lépcső csú szó sabb.

Jared az ó rá ja utá n az irodá ban nézegette a fekete-fehér fényképeket, amelyeket az

– Van cseresznyés tú ró torta?

– Annyira szeretlek, hogy hajlandó vagyok á ldozatot hozni a kapcsolatunkért. A

You might also like