Carol Finch

A rendíthetetlen
Ryder, a titokzatos agglegény testő ri megbízatá st kap. A má skor mindig higgadt
ü gynö kö t hatá rozottan felzaklatja, hogy ü gyfelét, a tü zes és pajkos Mackenzie Shafert
feleségeként kell bemutatnia. A lá ny nagyobb kísértést jelent, mint amivel Gage képes
megbirkó zni. Hogyan fogja megvédeni Macet a rosszfiú któ l, ha sajá t magá tó l sem képes
megó vni?
 1. FEJEZET
Gage Ryder lenézett a vá llá n alvó nő arcá ra. Nem csoda, hogy alszik, hiszen teljesen
kimerítette. Sajnos nem ú gy, ahogy a férfiak á ltalá ban ki szoktak fá rasztani egy gyö nyö rű
nő t, gondolta fanyar mosollyal. Ez a bizonyos hö lgy ugyanis ki nem á llhatja ő t, és csak a
kimerü ltség miatt haszná lja matracnak az ő testét. Ha Mackenzie Shafer ébren volna,
egyfolytá ban rajta kö szö rü lné a nyelvét.
Gage jelzett a piló tá nak, hogy csö kkentse a sebességet és a magassá got, hogy
észrevétlenü l hagyhassá k el a felségjel nélkü li gépet. Elhú zó dott Mackenzie-tő l, és
készü lő dni kezdett az ugrá sra. Gyakorlott mozdulatokkal csatolta magá ra az ejtő ernyő t,
majd kinyitotta a gép ajtajá t. Alant nem lá tott má st, csak tengernyi sö tétséget. A tá volban
azonban má r vilá gított a rö gtö nzö tt leszá lló hely, amelyet a há rom unokafivére készített
elő a kérésére. Gage két jó l megtö mö tt sportszatyrot lá mpá val felszerelt kis ejtő ernyő kre
erő sített, és kidobta ő ket a gépbő l.
Megfordult, és nagy levegő t vett, hogy lekü zdje idegességét. Ideje felébresztenie az
alvó sá rká nyt.
– Hé, Vacak! – igazította egyenesbe a lá ny elernyedt testét. Mackenzie még csak felig
volt magá ná l, mikö zben rá csatolta a hevedert. Mindketten sö tét ejtő ernyő s kezeslá bast
viseltek. – É bredj, kiszá llunk!
– Most épp hova megyü nk? – motyogta a lá ny, amint Gage a nyitott ajtó felé terelte.
– Talá lkozunk a csalá dommal, ú gyhogy ez egyszer pró bá lj szépen viselkedni!
A férfi vigyorogva simította ki Mackenzie gö ndö r hajá t az arcá bó l, hogy rá adhassa a
sisakot. Á lomittas agya bá rmelyik pillanatban rá dö bbenhet, hogy nincs lépcső az ajtó
elő tt, amin kiszá llhat – aztá n elszabadul a pokol. Így is tö rtént. Egy pillanat mú lva
elkerekedett a lá ny szeme, s ú gy kapaszkodott a férfiba, mint fuldokló az utolsó
szalmaszá lba.
– É des Istenem! – sikította, amikor rá ébredt, hogy hatszá z méterre vannak a fö ldtő l,
és Gage há tá ra ejtő ernyő van erő sítve. – Nem azt mondtad, hogy a piló ta letesz minket?
Becsaptá l, te alattomos gazember!
Gage elengedte a fü le mellett a sértést, és délnyugat felé mutatott,
– Lá tod azokat a fényeket?
A lá ny idegesen bó lintott, szeme még mindig akkora volt, mint egy csészealj.
– Te elő remehetsz, de én itt maradok, hogy lá ssam, a piló ta biztonsá gban leteszi-e a
gépet.
– Sajná lom, Vacak, de együ tt fogunk kiszá llni.
– Azt má r nem! – visította Mackenzie. – É n ugyan ki nem ugrom ebbő l a gépbő l.
– Jó lesz, meglá tod – buzdította Gage, és á tö lelte a dereká t. Lá tta, hogy pá nikroham
kö zeledik, így a zsebébe nyú lt. – Tessék, tedd ezt a kis pirulá t a nyelved alá , ettő l
mindjá rt jobban leszel!
A lá ny rémü lten hol a férfira, hol a gép nyitott ajtajá ra nézett.
– Az sem érdekel, ha ettő l a pirulá tó l megtanulok repü lni. Nem szá llok ki, és kész.
É rtetted?
Gage hirtelen mozdulattal bedugta a tablettá t Mac nyelve alá , és gyorsan kirá ntotta az
ujjá t a szá já bó l, mielő tt a lá ny leharapta volna.
– Ettő l mindjá rt fergeteges jó kedved lesz, és ez mindkettő nknek jó t fog tenni.
 Azzal má r ki is ugrott a gépbő l, nem adva idő t a lá nynak a tová bbi tiltakozá sra.
Sü vített a fü lü k mellett a levegő , ahogy belezuhantak a sö tétségbe.
– Jézusom! Jézusom! – sikított Mackenzie rémü lten,
Gage az egyik karjá val magá hoz ö lelte, és zuhanó testtartá st vett fél.
– Nyugalom, foglak – pró bá lta megnyugtatni a lá nyt, a nyaká hoz szorítva a fejét.
– Ha ezt tú léljü k, megö llek! – dü hö ngö tt Mac, mikö zben kezét-lá bá t a férfi kö ré
kulcsolva kapaszkodott az életéért. – É n… – folytatta volna a szidalmazá sá t, de elakadt a
szava, amint Gage meghú zta az ejtő ernyő zsinó rjá t, és az kinyílva hirtelen felfelé rá ntotta
ő ket.
A férfi felismerte a pillanatot, amikor a kis fehér tabletta hatni kezdett, mert a lá ny
ellazult. Remek. Ha nem akadá lyozza a manő verezésben, ezzel a modern, szabá lyozható
ernyő vel simá n fö ldet érnek.
Egészen addig zavartalanul figyelhetett is a tennivaló ira, amíg Mac kacéran hozzá
nem simult, és el nem kezdte csó kolgatni a nyaká t. Azt tervezte, hogy finoman meghú zza
mindkét zsinó rt, amint kö zelít a lenti fényekhez, és szép lassan érnek fö ldet. Kiképzett
ejtő ernyő s volt, szá mtalan ugrá st tudott má r a há ta mö gö tt. Csakhogy eddig nem
fonó dott kö réje Mac.
Az utó bbi években tapasztalta, milyen kü lö nleges hatá st gyakorol az emberekre ez a
kis fehér pirula, de Mac reakció já ra nem volt felkészü lve. Rá adá sul megdö bbentette a
sajá t ö sztö nö s vá lasza is annak a nő nek a kö zeledésére, akit immá r majdnem egy
évtizede szinte a hú gá nak tekintett. Hirtelen félelmetes, ú j megvilá gítá sban lá tta a lá nyt,
ami nem fért ö ssze jelenlegi feladatá val. Az ő dolga most az, hogy megvédje Macet
minden veszélytő l.
– Ó , a francba! – kapott észbe, amint észrevette, hogy épp a marhaitató tavacska felé
haladnak, amely majdnem szá z méterre volt a leszá lló hely fényeitő l.
A tö kéletes leszá llá snak toccsaná s lett a vége. Annyi ideje maradt, hogy tenyerével
eltakarja a lá ny arcá t, nehogy tú l sok vizet nyeljen.
Mac tehetetlen testének sú lyá tó l há tratá ntorodott, és elterü lt a ragadó s sá rban.
– Nahá t, ez jó pofa volt! Megcsiná lhatná nk még egyszer? – kérdezte a lá ny olyan
hangon, mint aki részeg. – Te aztá n tudod, hogyan kell egy nő t szó rakoztatni.
Gage hagyta, hogy futva érkező unokatestvérei, Wade és Quint karon ragadjá k, és
kihú zzá k a partra.
– Ha legkö zelebb megkérlek benneteket, hogy leszá lló helyet készítsetek nekem, ne
tegyétek ilyen kö zel a tó hoz! – dü nnyö gte, mihelyt szilá rd talajt ért a lá ba.
– A legfontosabb az volt, hogy tá vol legyen a fá któ l – felelte Quint. – De vá logató s
lettél! Kü lö nben isten hozott!
– Kö sz. – Gage kiakasztotta Mac hevederét, aztá n kö rü lnézett. – Vance hol van?
– Elment a csomagjaidért – jelentette Wade, majd Mac felé fordult. – É s ki a bará tod?
Gage szó nélkü l odatolta a dü lö ngélő lá nyt Wade-nek, hogy lecsatolhassa magá ró l az
ejtő ernyő t.
– Egy lá ny? – lepő dö tt meg az unokafivére. – Azt hittem, valami csomagró l van szó ,
amit itthon akarsz elrejteni, hogy biztonsá gban legyen.
– Ő az. A legú jabb megbízatá som.
Quint Ryder elvigyorodott.
– Kemény munka lehet, ö csém. Mennyi ideig kell ő rizned az á rut?
– Amíg el nem mú lik a feje fö lü l a veszély.
– A veszély? – csodá lkozott Wade.
– Emberrablá s fenyegeti, vagy még rosszabb – magyará zta Gage. – Hé, figyelj! –
kiá ltott hirtelen, de elkésett, mert Mackenzie remegő lá bai felmondtá k a szolgá latot, és a
lá ny lerogyott Wade elé. – Ne á lljatok ott, és ne bá muljá tok, mint egy csodabogarat!
Tanú sítsatok némi tiszteletet!
– Ó , persze! – vigyorgott Wade is. – Kidobod a gépbő l, és megmá rtogatod egy tó ban.
Így vigyá zol rá ?
Gage ledobta a feltekert ejtő ernyő t, hogy megnézze Mackenzie-t, mert a két rokon
nem igyekezett feltá mogatni ő t a fö ldrő l.
– Hé, Vacak, magadná l vagy?
Semmi vá lasz.
Gage levette a lá ny sisakjá t, mire dú s fü rtö kben kibomlott Mac holló fekete haja. Quint
felkapcsolta a zseblá mpá já t, s rá irá nyította Macre, mikö zben unokafivére kicipzá razta és
lehá mozta ró la a vizes kezeslá bast,
– Hű ha, kuzin! Ez nem egy Vacak, ez egy istennő . Ki a csuda ez a lá ny?
– Mackenzie Shafer – vá laszolta Gage, mikö zben ő is megszabadult vizes ö ltö zékétő l. –
A munkatá rsam lá nya. Daniel nem akarja, hogy elraboljá k, és megzsaroljá k vele, ugyanis
nagy nyomá st gyakorol rá egy csapat gazfickó . – Ö lbe kapta Mac elernyedt testét, s
elindult vele az egyik kisteherautó felé. – De ezt az infó t nem adhatjá tok tová bb.
Mindenki má snak ő a feleségem, és azért jö ttü nk haza, hogy megismerje a csalá dot.
– Micsoda? A feleséged? – somolygott Wade. – É rdekes á lca. Még csak nem is valami
rég lá tott unokatestvér, há zvezető nő vagy bará tnő ?
Gage komor képpel tű rte az évő dést. Bá r segítséget kért a rokonaitó l ehhez a
kü lö nleges megbízatá shoz, tudta, hogy ez együ tt já r a szoká sos ugratá ssal.
A négy fiatalember olyan kö zel á llt egymá shoz, mintha testvérek lettek volna, és
mindenben tá mogattá k egymá st. Ugyanakkor gyerekkoruk ó ta ott szeká ltá k és tréfá ltá k
meg egymá st, ahol tudtá k. Ú gy lá tszik, most ő van soron, rajta fog csattanni az ostor. De
mindent elvisel, csak Macet biztonsá gban tudja. Pedig a lá ny való sá gos nyű g tudott lenni
az éles nyelvével és heves természetével. Igaz, az együ tt tö ltö tt két hét alatt Gage má r
egészen megszokta. A dolgok tulajdonképpen jó l alakultak – egészen az ejtő ernyő s
ugrá sig. Az, ahogy a lá ny formá s teste kihívó an hozzá simult, arra emlékeztette a férfit,
hogy meglehető sen régó ta nem volt nő az életében. Ső t az incidens arra is felhívta a
figyelmét, hogy Mac kívá natos nő vé érett, bá r ő szintén remélte, hogy képes lesz ezentú l
is a kishú gá t lá tni benne. Ott fent a levegő ben kétségtelenü l jó l elvonta a figyelmét,
kü lö nben nem a marhaitató ban kö tö ttek volna ki.
Gage-t egy érkező autó lá mpá inak fénye zö kkentette ki gondolataibó l. Vance, a
harmadik unokatestvére fékezett mellette.
– Szia, Gage! Jó ú jra lá tni téged – kö szö ntö tte, majd a kisteherautó há tulja felé bö kö tt.
– Megtalá ltam a cuccodat. De hol az a titokzatos csomag, és ki ez a kicsike?
– A kettő egy és ugyanaz – magyará zta Quint vigyorogva, mikö zben sietett kinyitni a
kocsi ajtajá t Gage-nek. – Ő Gage á llító lagos felesége, Vacak.
– Vacak? – hü ledezett Vance Mac hibá tlan szépségű arcá t bá mulva. – Azt hittem, akit
így hívnak, az ú gy fest, mint egy manó , tele van szeplő vel, és csutkafrizurá ja van.
Gage jó l emlékezett a cingá r, deszkamellű , tü skehajú tinilá nyra, az egykori Macre.
Egyedü l a kifejező ibolyakék szeme volt benne szép.
– Sok évvel ezelő tt, amikor megismertem, még Vacak volt. Aztá n rá ragadt ez a
becenév, aká rcsak a Mac – magyará zta Gage,
Vance elmélyü lten tanulmá nyozta a lá ny formá s alakjá t, amelyet kellő képp
hangsú lyozott a szű k farmer és a testre simuló puló ver.
– Igazi szépség. De nem halott, ugye? Mert az azt jelentené, hogy nem végzed valami
jó l a munká d, kuzin.
 – Nyugtató t adtam neki, mielő tt kiugrottunk a gépbő l – felelte Gage. – Ugyanis nem
lelkesedett az ejtő ernyő ért.
Wade beszá llt a volá n mö gé. Gage eligazgatta Mac testét az ö lében, és igyekezett
figyelmen kívü l hagyni, ahogy a lá ny a nyaká ba szuszog. A kishú gom, a kishú gom,
ismételgette magá ban, amikor engedetlen férfiteste nem hagyta vá lasz nélkü l a lá ny
hozzá préselő dő puha testét.
– Elő bb hazaviszü nk benneteket, segítü nk berendezkedni, aztá n ö sszeszedjü k az
ernyő t meg a tö bbi autó t – mondta Quint, amint ő és Vance is beszá llt Wade kocsijá ba.
– Mindent ellenő riztü nk a há zadban, ahogy kérted – mondta Vance. – Tisztasá g van,
telepakoltuk kajá val a hű tő t, és minden mű kö dik. Na de meséld csak el, mi ez a dolog az
á lfeleséggel?
– Az, hogy… – Gage elhallgatott, amint Mac fészkelő dni kezdett az ö lében, majd azzal
ejtette zavarba védelmező jét, hogy á tö lelte a nyaká t, és forró csó kokkal borította.
– Ó , Justin, milyen régó ta vá rok erre! – motyogta bizonytalanul forgó nyelvvel. –
É ppen olyan jó az ízed, mint ahogy kinézel.
Gage-nek ö sszerá ndult a gyomra, amint unokafivérei kó rusban nevetni kezdtek.
– Miért hív Justinnak? – kérdezte Quint.
– Justin Sayer az á lnevem – felelte Gage, mikö zben igyekezett lekü zdeni az érzéseket,
amelyeket a nyaká ra zá porozó pihe-puha csó kok vá ltottak ki belő le. – Mac így ismer
engem.
– Ú gy fest, tö bb vagy neki egy á lnévnél – csú foló dott Vance. – Hatá rozottan beindult
tő led.
A megjegyzést tová bbi nevetés kö vette.
– A való sá gban még csak nem is kedvel – kapta el Gage a lá ny vá ndorú tra induló
kezét, amely má r a mellkasá t simogatta. – Csak a gyó gyszer hat rá így. De elő bb-utó bb
megismeritek az igazi Mackenzie Shafert. Egy elkényeztetett kis hercegnő , aki kifilézi az
embert a nyelvével, ha épp olyan a kedve.
– Jobb, ha elmondasz nekü nk mindent – kérte Wade, mikö zben megkerü lt egy
marhacsordá t, amely a legelő kapujá ná l heveredett le éjszaká ra. – Rendszerint titkoló zol
a megbízatá said felő l, de ha azt akarod, hogy ebben a mostaniban hatható san
tá mogassunk, tudnunk kell, mi a helyzet.
Gage épp a hormonjaival kü zdö tt, mert Mac szabad kezének bizonytalan ujjaival
lassan kigombolta az ingét, és belefú rta azokat a mellsző rzetébe. Elég nehéz ú gy
beszélgetni, hogy az embert kö zben megő rjítik egy ilyen bizalmas simogatá ssal.
Meglepetésként érte a gyó gyszernek ez a mellékhatá sa. Mac ellenségesen viselkedő
vadmacská bó l egy ó ra leforgá sa alatt szerelmesen doromboló cica lett.
– Daniel Shafer, az apja, aki most a megbízó m, az Á llamok oroszorszá gi
konzulá tusá nak a munkatá rsa – magyará zta. – A kormá ny kü ldte Szentpétervá rra a
kereskedelmi érdekeink képviseletére. Kö zö s hírszerző munká nk sorá n fö lö ttébb kényes
értesü léseket szereztü nk, s ezek az orosz maffiá val való kapcsolatokra utalnak.
Pénzmosá sró l van szó , amelyet fiktív amerikai importszá llítmá nyok segítségével
bonyolítanak,
Vance halkan fü ttyentett.
– Az angyalá t, Gage! Azt akarod mondani, hogy te és Daniel Shafer kü lfö ldi maffia
vezérek tyú kszemére léptetek, és most ü ldö znek titeket?
– Valahogy ú gy. Tú l sokat tudunk, de nem hozhatjuk nyilvá nossá gra, amíg az infó nem
jut el a megfelelő csatorná kon az illetékes á llami szervekhez. Rá adá sul egy má sik
beépített ü gynö ktő l megtudtuk, hogy tú szul akarjá k ejteni Mackenzie-t, így akarjá k
rá bírni az apjá t a hallgatá sra. Azonnal el kellett ő t hoznom. É pp az ü gyvédi
szakvizsgá já ra készü lt. Képzelhetitek, milyen dü hö s volt rá m, amikor szó nélkü l
magammal rá ngattam, és még azt sem mondhattam meg neki, hová megyü nk.
Gage figyelmét ismét a lá ny kö tö tte le, aki má r a mellkasá t csó kolgatta, s ezzel olyan
tű zbe hozta, hogy imá dkozni kezdett a régi, morcos Vacakért. Ez a megvá ltozott Mac
veszélyeztetné a megbízatá s sikerét.
– Má r majdnem ü gyvéd? É sz és szépség egy személyben? Szeretem az ilyen nő ket –
jelentette ki Quint a há tsó ü lésen.
– Nos, ennek a bizonyos nő nek tö bb esze van, mint tíz má siknak együ ttvéve – kö zö lte
Gage feszengve. – Mivel az apja szá mtalan helyen dolgozott má r, mint attasé, nagykö vet
vagy konzul, ő t a legjobb há zi tanító k oktattá k szerte a vilá gon. Tizenhat évesen kerü lt
fő iskolá ra, és ö t nyelven beszél folyékonyan. Miutá n hat kü lö nbö ző egyetem
kö vetelményeinek kellett megfelelnie hat kü lö nbö ző orszá gban, mindegyiken bő ven
megszerezte a szü kséges krediteket, és a Harvardon summa cum laude eredménnyel
diplomá zott.
– Az angyalá t! Mi ez a lá ny? – kérdezte hitetlenkedve Vance. – Nő i Einstein?
– Majdnem. Má r egy tucat á llá sajá nlatot kapott vezető cégektő l és magá nirodá któ l a
keleti parton. Képzelhetitek, mit hallgattam tő le, amiért végigrá ngattam az orszá gon
repü lő vel, vonattal, busszal meg kocsival, hogy az ü ldö ző k elveszítsék a nyomunkat.
– Tehá t ezért dö ntö ttél ú gy, hogy itt rejted el Oklahoma csendes szegletében, ahol
mindenki mindenkit ismer – fejtette meg Quint a rejtélyt, mikö zben Wade
bekanyarodott Gage há za elé. – Egy idegen arc itt azonnal feltű nik, és gyanakvá st kelt.
Azonnal megtudjuk, ha veszély fenyeget.
– Pontosan – felelte Gage. Aggodalmasan nézett az otthona felé. – Mivel Justin
Sayernek csak egy postafió kja van New Yorkban, de lakcíme sehol, nehéz lesz megtalá lni.
A legsü rgető bb feladata kétségkívü l ez a gö ndö r hajú nő személy volt, aki ú gy
felébresztette a hormonjait, hogy alig tudott megü lni a helyén. A lá ny ká bulatá ban
ö sszevissza simogatta, és Gage má r alig vá rta, hogy hazaérjenek. Nem tud értelmesen
gondolkodni, amíg azok a puha ajkak és kó borló kezek egyre tová bb tü zelik a vá gyá t.
– Azért lehet egy kis probléma a helyszínnel – akadékoskodott Wade.
– Mi lehet ezzel a gond?
– Dexter Nolan – mondta a há rom unokafivér egyszerre.
– A fenébe! – nyö gö tt fel Gage. – Ró la elfeledkeztem.
– Ebben az esetben hadd frissítsem fel a memó riá dat! – ajá nlkozott Quint. –
Nagyvonalú sá godban megengedted Dexnek, hogy a birtokod északi csü cskében á lló régi
há zba kö ltö zzö n, és ne fizessen bérleti díjat annak fejében, hogy figyeli a
marhatolvajokat meg az elkó borló á llatokat, amíg te ü zleti ü gyben utazgatsz.
– Mellesleg nemes gesztus volt a részedrő l – tette hozzá Vance. – A gond azonban az,
hogy Dex egy kicsit paranoiá s.
– Egy kicsit? – horkant fel Wade. – Ez aztá n az ó vatos fogalmazá s!
– Ha még emlékszel, Dex tová bb szolgá lt a Sivatagi Viharban, mint ameddig az idegei
bírtá k, és utá na nem tudott visszailleszkedni a civil életbe. Meg van győ ző dve arró l, hogy
bá rmelyik pillanatban vá ratlan tá madá s érheti a birtokot, ezért folyamatos készenlétben
á ll.
– Mindig ló g a nyaká ban egy tá vcső , hogy figyelhesse az érkező ellenséget, és magá ná l
tart egy fényképező gépet is, hogy rö gzíthesse a nyomokat – folytatta Vance.
– Fogadni mernék, hogy kiszú rta a te gépedet is, mikö zben ő rkö dö tt az éjjel-lá tó já val
– mondta Wade.
– Lehet, hogy nem is rossz, ha Dex vigyá z rá nk – jegyezte meg derű lá tó an Gage. –
Azonnal szó lni fog, ha gyanú s alakokat lá t a ranch kö rü l.
 – Akkor most má r csak azt kell kitalá lnod, hogyan magyará zod meg, miért kellett
ejtő ernyő vel megérkezned a sajá t birtokodra az éjszaka kö zepén ezzel a kis „csomaggal”
– figyelmeztette Quint. – Biztosan nem esik nehezedre.
Gage tö bbnyire csak annyit á rult el magá ró l, amennyit feltétlenü l szü kségesnek
tartott. Az első években még bá ntotta, hogy hazudnia kelt, de a tapasztalat megtanította,
hogy az ő szinteség és a kémkedés nem fér ö ssze. Mió ta tudta, hogy az ő szinteségbe bele
lehet halni, ragyogó an megtanulta elhallgatni az igazat, és elrejteni az érzéseit.
Mr. Hidegvérként szoktá k emlegetni, most azonban cserbenhagyta híres ö nuralma.
Hiá ba mondogatta magá nak, hogy Mac a kö zvetlen munkatá rsá nak a lá nya, szinte a
kishú ga, a teste nem vette be a mesét. Amikor a kocsi megá llt, vá llá val kilö kte az ajtajá t.
A lá ny kö zben szorosan á tö lelte a nyaká t, és csó kolgatni kezdte az á lla alatt.
– Akarlak, te cukorkandú r – dorombolta.
Wade harsá ny kacajra fakadt.
– Jézusom, cukorkandú r! Biztos vagy benne, hogy ez a nő ki nem á llhat téged? Még jó ,
hogy kiképzést kaptá l keleti harcmű vészetbő l. Ú gy lá tom, a végén neked lesz szü kséged
testő rre.
Gage egy darabig ö sszevont szemö ldö kkel tű rte, hogy gonosz unokafivérei kö rü lö tte
lebzseljenek, és nézzék, ahogy Mac ö nfeledten csó kolgatja, aztá n elbú csú zott tő lü k.
– Kö szö nö m a segítséget, innen má r boldogulok. Eltü ntethetitek a leszá lló hely
nyomait a legelő mrő l.
Quint szeretettel veregette meg a vá llá t.
– A viccet félretéve, kuzin, ö rü lü nk, hogy hazajö ttél egy kis idő re. Rendezkedj csak be
a „csomagoddal”, rá érsz késő bb kiegyenlíteni a szá mlá t azért, hogy évekig vigyá ztunk a
birtokodra.
– Kissé el vagy maradva a kerítésjavítá ssal, meg a marhá id gondozá sá val –
emlékeztette Wade tréfá san.
Amikor becsukó dott az ajtó a há rom cowboy mö gö tt, Gage sietve indult a
vendégszoba felé. Talpra á llította Mackenzie-t, de két kézzel kellett tartania, ú gy
dü lö ngélt.
– A csudá ba! Emlékeztess, hogy soha tö bbé ne adjak neked ebbő l a tablettá bó l! –
morogta, amikor a lá ny feje a vá llá ra hanyatlott, s ő semmit sem lá tott a fényes, gö ndö r
fü rtjeitő l.
Levette Mac csizmá já t, és ahogy volt, blú zban és farmernadrá gban, bedugta az á gyba.
Elbű vö lten nézte, amint elterü l, és érzéki mosollyal jutalmazza a fá radozá sá t.
Megpró bá lta levenni a lá nyró l a tekintetét, de nem ment. Mac rendkívü li szépséggé
serdü lt, amió ta nem lá tta.
Ekkor a lá ny felnyú lt, megmarkolta Gage gallérjá t, és magá ra hú zta a férfit. Az nem
tiltakozott, csak meredten bá multa Mac telt, érzéki ajká t, és azon tű nő dö tt, milyen érzés
lenne megcsó kolni.
– Fekü dj le velem, Justin! – hú zta Mac még kö zelebb. – Kívá nlak.
– Ú gy teszek, mintha ezt nem is hallottam volna – zihá lt Gage. É rezte teste
kö vetelő zését, amint két kezére tá maszkodott a lá ny fö lö tt: – Engedj el szépen, és aludj!
Mac rá sem hederített, csak kapaszkodott a gallérjá ba, és kicsó kolta belő le a szuszt.
Lehet, hogy a ruhá já nak és a bő rének pocsolyaszaga lett, ajká nak íze viszont
feledhetetlen volt.
Gage féktelen odaadá ssal viszonozta a csó kjá t. Felejtsd el a mesét a kishú gró l meg a
szomszéd lá nyró l! – dö ntö tte el magá ban. Elő szö r és utoljá ra megcsó kolja Mackenzie
Shafert, ha má r a gyó gyszer hatá sá ra ú gy viselkedik, mintha kedvelné ő t, ső t egyenesen
ő rü lten vonzó dna hozzá .
 A csó kot részben a megérkezés izgalma, részben a csaló dottsá g, részben a tiltott
szenvedély tette annyira izgató vá . Az ember elá brá ndozhat néha, nem? Kü lö nben is
izgatta, elká prá ztatta az a pompá s szirén, aki Mac buja testébe kö ltö zö tt.
A szirén kö zben csó kolta és simogatta, ahogy csak bírta, és a férfit egyre jobban
kínozta a mohó vá gy.
– Vetkő zzü nk le, Justin! – suttogta a lá ny, amikor végre feljö tt a felszínre levegő ért.
– Ne kísérts! – dü nnyö gte Gage, majd lefejtette a nyaká ró l Mac karjá t, és legyű rte
kínzó vá gyait. – Légy szíves, aludj el!
Egy ú jabb vérforraló csó k volt a vá lasz, amitő l veszélybe kerü lt Gage harmincnégy éve
tö kéletesített ö nuralma. Ha most nem sikerü l azonnal kiszabadulnia innen, a végén még
olyat tesz, amit megbá n.
Amíg ő az ö nuralmá ért kü zdö tt, és győ zkö dte magá t, hogy fejezze be ezt az észbontó
csó koló zá st, Mac egyszer csak elernyedt a karjá ban. Feje há tracsuklott, keze elengedte a
férfi gallérjá t. Végre elaludt! Há la istennek!
Gage nehezen lélegezve legö rdü lt az á gyró l, és zavartan nézett le a lá nyra. Tizenhat
éves volt, amikor elő szö r talá lkoztak. Egy gyereklá ny, akit kö nnyű volt Daniel
csemetéjének tekinteni. Ingerlékeny bakfis volt, és ő t hatá rozottan nem kedvelte, bá r
Gage sosem jö tt rá , mivel vívta ki az ellenszenvét. Most pedig Mackenzie vá ratlanul a
nyaká ba borult, ő pedig tú lsá gosan is élvezte.
Mosolyogva nézte ezt a kis kaméleont, aki ideiglenesen bekö ltö zö tt az életébe. Ha
legkö zelebb megint rajta fogja kö szö rü lni a nyelvét, majd felidézi magá ban ezt a csó kot,
és kö nnyebb lesz elviselnie az ellenséges hangnemet.
Lehajolt, hogy még egyszer utoljá ra megérintse szá já val a lá ny telt ajká t.
– Azt hiszem, reggel viszontlá tjuk az igazi Mac Shafert.
Azzal Gage egy nagy testvérhez méltó an á llig betakarta a lá nyt, eloltotta a szobá ban a
villanyt, aztá n indult a hideg zuhany alá .

2. FEJEZET
Mackenzie ébredezni kezdett. Szédü lt egy kicsit, és nehezére esett nyelni.
Csontszá raznak érezte a szá já t, és legszívesebben fel sem kelt volna, ú gy lü ktetett a feje.
Fél szemmel pislogott a plafonra, de fogalma sem volt, hol lehet. Az elmú lt két hét
maga volt a pokol. A Justin Sayer nevű há zi démon és hó hérsegéd egyik helyrő l a
má sikra vonszolta magá val, mintha tö rvény elő l menekü lő szö kevények volná nak.
Megszá llottan figyelt, mint akinek ü ldö zési má niá ja van, koszos motelekben aludt vele,
és mindenhol má s néven jelentkezett be. Mindig egybenyíló szobá kat vett ki, hogy baj
esetén egy pillanat alatt ná la teremhessen. Persze nem volt semmi baj, de mindez azért
kellett, hogy megnyugtassá k az ő idegbajos apjá t. Daniel Shafer akarta ú gy, hogy a lá nya
eltű njö n a színrő l, amíg elmú lik a feltételezett veszély a feje fö lü l.
Mégis mit gondolt az apja, mikor azt az embert bízta meg a védelmével, akit ő a
legkevésbé akart ebben a szerepben lá tni? Egy idegent kö nnyebben elviselt volna,
gondolta Mac, és inká bb visszasü ppedt az á lmok vilá gá ba.
Jó néhá ny ó ra mú lva végü l nagy keservesen felkelt, és meglepetten lá tta, hogy egy
kifakult farmer meg egy pamuting hever a széken a há ló szoba sarká ban. Istenem, má r
megint mi ez? – kérdezte magá tó l a fü rdő szoba felé botorká lva. Justin két hete
mindenféle á lruhá kat erő ltet rá . Sző ke vagy vö rö s paró ká t, inget, nadrá got,
napszemü veget. Most ú gy lá tszik, cowboy lá nynak akarja ö ltö ztetni. Ha még soká ig
folytatja, a végén maga sem tudja majd, hogy kicsoda való já ban.
A fü rdő ben lehá mozta magá ró l a ruhá t, amelyben aludt, és beá llt a zuhany alá . Ez volt,
ami éltette az elmú lt hetekben: a reggeli zuhany és az esti fü rdő . A nyugtató meleg víz és
a magá ny enyhítette kissé a feszü ltségét, amelyet a Justinnal való folyamatos együ ttlét
okozott. Amilyen paranoiá s, csoda, hogy nem á ll most is ő rt a fü rdő szoba ajtajá ban.
Tíz perc mú lva Mackenzie egy tö rü lkö ző be csavarva és felfrissü lve lépett vissza a
szobá ba ö ltö zkö dni. Hirtelen megtorpant, amikor á tvillant az agyá n egy kö dö s emlék,
ahogy á lmosan, ká bá n á ll egy repü lő nyitott ajtajá ban, Justin pedig kö zli vele, hogy ki
fognak ugrani. Míg ő ettő l a hírtő l teljesen kiborult, a férfi olyan hű vö sen á llt, mintha
napi rendszerességgel ugrana ki gépekbő l. Lehet, hogy így is van, mert egy pillanatig sem
habozott megragadni ő t, és magá val rá ntani a mélybe.
Mackenzie felvette a ruhá it, és ö sszevont szemö ldö kkel idézte fel, ahogy szorosan
Justin erő s testéhez lapulva zuhan a semmibe. Az ezt kö vető emlékképei teljesen
zavarosak voltak.
Amint belelépett a Justin á ltal odakészített csizmá ba, valami furcsa jutott az eszébe.
Zavartan igyekezett felidézni a részleteket. Meg mert volna eskü dni, hogy elő ző este
Justin ö lében ü lt, és kiélte legtitkosabb vá gyá lmait, amelyeket éveken á t elnyomott
magá ban.
– É pp ideje, hogy felkelj, Vacak.
Megugrasztotta Justin bá rsonyos baritonja. Visszanézett a vá lla fö lö tt, és lá tta, hogy a
férfi lezserü l tá maszkodik az ajtó félfá nak. Ő is pamutinget és vá szonnadrá got viselt,
izmos karjá t ö sszefonta széles mellén. Kö nnyed mosolya vá gyakozá st keltett Mac
szívében, olyan érzéseket, amelyek ellen évek ó ta hiá ba kü zdö tt. A csuda vigye ezt a
jó képű alakot! Miért kavarja fel ennyire?
Az első érzés, amelyet kivá ltott belő le, a neheztelés volt, de rö gtö n a má sodik a
kétségbeejtő és irreá lis lá ngolá s, amely kamaszkora ó ta ü ldö zte.
Félretette azonban az érzéseit, és széles gesztussal kö rü lmutatott a szobá ban.
– Most éppen hol vagyunk, és milyen színjá tékot fogunk já tszani?
– Az oklahomai farmomon – lepte meg a vá lasszal a férfi.
– A te farmodon? Nem is tudtam, hogy van neked olyan. – Mac felpattant az á gy
szélérő l, és megkezdte a kihallgatá st. – Mió ta van birtokod?
– Itt nő ttem fel. A ranch tö bb nemzedék ó ta a csalá domé.
Mackenzie felfedező ú tra indult a há zban, és első nek a gazda há ló szobá ja akadt az
ú tjá ba. Kívá ncsian végigpá sztá zta a férfias berendezést, s felfigyelt a hordozható
szá mító gépre az író asztalon. Tekintete az ö ltö ző asztalon á lló fényképekre esett.
Odalépett, és felvette az egyiket, amelyen Justin há rom hozzá nagyon hasonló ,
dö bbenetesen jó képű , atlétatermetű fiatalember mellett á ll.
– A fivéreid?
– Nincs testvérem. Ő k az unokatestvéreim. Holnap este talá lkozni fogsz velü k és a
feleségeikkel. Mellesleg ez itt a végá llomá s.
– Mennyi idő re? – kérdezte a lá ny Justin szü leinek a képét tanulmá nyozva.
– Amíg elmú lik a veszély. – A férfi bedobta elő ző napi szennyesét a szoba sarká ban
á lló tartó ba, majd odalépett Machez, és megfogta a kö nyö két.
– Gyere, Vacak! Késő bb annyit nézelő dhetsz, amennyit csak akarsz, de meg akartalak
vá rni az ebéddel, és má r majdnem éhen balok.
Mackenzie csak azért hagyta, hogy végigvezessék a folyosó n, mert lá tni akarta az
egész há zat, ahol Justin felnő tt.
 – Itt valakinek kitű nő az ízlése – jegyezte meg a két kanapéval, há tradö nthető
tévéfotelekkel meg egy nagy képernyő s tévével berendezett nappali lá ttá n. –Biztos a
szü leidnek.
– Kö sz, Vacak. Inká bb ne bó kolj, ha lehet! – nevetett fel a férfi. – A kuzinjaim tö ltö tték
fel étellel a hű tő t, ú gyhogy ne nekem sírj, ha valami nem tetszik!
A lá ny megtorpant, hogy szemü gyre vegye a tá gas konyhá t és ebédlő t. A nap
beragyogott a fö ldig érő ablakokon, meleg fénye elö mlö tt a terrakotta padló csempén.
Lenyű gö ző volt a dombok lá tvá nya, melyeken itt-ott tehenek és lovak tarká llottak. A
patakot sű rű facsoportok szegélyezték.
– Nahá t! – só hajtott fel elismerő en. – Micsoda festő i lá tkép!
– Tetszik?
A lá ny felfigyelt rá , hogy Justint ő szintén érdekli a véleménye az otthoná ró l. Ez
ú jdonsá g, gondolta. Ez a fickó rendszerint hű vö sen viselkedik, és alig mutatja ki az
érzéseit. Rezzenéstelenü l tű rte azt is, hogy ő szü ntelenü l szidta, mert végigrá ngatja az
egész vilá gon. Most meg hirtelen szá mít neki a véleménye. Végre van egy dolog, ami
megmozdít benne valamit odabent. Nem kellett zseninek lennie, hogy rá jö jjö n, ez a hely
kü lö nleges helyet foglal el Justin szívében. Bá rcsak ő is ilyen kü lö nleges lenne a férfi
szá má ra!
Mackenzie gyorsan elvetette ezt a lehetetlen gondolatot. Justin Sayernek ő csak egy
feladat, amiért megfizetik. Rá adá sul ez a pompá s, vonzó férfi a kishú gaként bá nik vele.
Mindig is ezt tette, pedig ezzel annyira sértette az ő nő i bü szkeségét, hogy el sem hinné.
– Nos? – sü rgette a vá laszt Gage,
– Imá dom. Azt hiszem, meg is veszem – felelt a lá ny a tő le elvá rt hű vö s nyugalommal.
– Mennyit kérsz érte?
– Mindenestő l? A marhá kkal együ tt?
Amint a férfi csillogó szemmel rá mosolygott, Mac ú gy érezte, ú jbó l beleszeret.
Megbaboná zva csak bó lintani tudott. Ebben a kö rnyezetben Justin valahogy má snak
tű nt. Lazá bbnak, nyugodtabbnak. Ez az ő birodalma, a menedéke, ismerte fel Mac a
lényeget.
– Mindenestő l – felelte végü l széles mosollyal.
A férfi lehajtotta a fejét. Olyan kö zel kerü lt Macéhez az arca, hogy a lá ny lá tta szeme
felcsillaná sá t, és meg tudta szá molni a szeme sarká bó l induló nevető rá ncokat. Elakadt a
lélegzete, amikor Justin tekintete az ajká ra esett. Meg akarja talá n csó kolni? Justin? Az
kizá rt. É s mégis… Macnek az a furcsa érzése tá madt, hogy tudja, milyen érzés ennek az
érzéki szá jnak az érintése az ajká n, tudja, milyen beszívni kö zelrő l a férfi illatá t, és
beleveszni a csó kjá ba.
Ugyan má r! Elment az esze?
– Erre még a papá d pénze sem elég – dö rmö gte Gage, mikö zben tekintetével
Mac arcá t pá sztá zta. – Ső t az á llamkincstá r pénze sem. Ettő l a birtoktó l nem vá lok
meg, Vacak.
Aztá n a férfi há tralépett, s má ris a helyére kerü lt a kö zö nyö s maszk. Olyan hirtelen
tö rtént a vá ltozá s, hogy Mac beleszédü lt. Egy pillanatra megeskü dö tt volna, hogy Justin
nő nek lá tta ő t, nem pedig egy gyereknek, mint az ismeretségü k kezdete ó ta mindig.
– Ü lj le, hozom az ebédet! – mondta a férfi, majd lö ncshú st és kü lö nbö ző szó szokat
vett elő a hű tő bő l. Egész idő alatt szidta magá t, amiért majdnem megcsó kolta Macet.
Ö rdö g és pokol! Nem tudott ú gy rá nézni ma reggel, hogy eszébe ne jutott volna az a
csá bító nő , akit az elő ző este megismert. Mintha valaki fejbe verte volna, és most nem
lá tna tisztá n. Ö sszemosó dott a veszekedő s kis manó , aki azzal szó rakozott, hogy pró bá ra
tegye a tü relmét és a kacér csá bító , aki elő ző este ö lelte. Most aztá n nem tudta, hogyan
viselkedjen.
No, ennek véget kell vetni itt és most, dö ntö tt Gage elszá ntan. Azért fizetik, hogy
megvédje Macet, nem pedig azért, hogy ö sszeszű rje vele a levet.
– Szó val mik a terveid? – kérdezte a lá ny. – Itt tö ltjü k az idő t, amíg apá m nem szó l,
hogy tiszta a levegő ?
– Igen. É n segítek az unokafivéreimnek a munká ban, mert az utó bbi években tú l sokat
voltam tá vol. Kará mokat kell építeni, kerítéseket javítani, marhá kat oltani, és elhajtani
ő ket a vá gó hídra vagy má s legelő kre. Azonkívü l takarmá nyt kell vetni, és feljavítani a
legelő ket.
– Tehá t cowboyt fogsz já tszani. Es nekem milyen szerepet szá ntá l? Ü ljek itt, és
malmozzak ahelyett, hogy építeném az ígéretes jogá szi karrieremet?
– Nagy vonalakban igen – erő sítette meg a lá ny sejtését Gage.
Mac elmosolyodott, és belekortyolt a pohará ba.
– Tipikus férfihozzá á llá s.
– É n egy tipikus férfi vagyok. Miért, mi má sra szá mítottá l'?
– Te visszatérsz a régi életedhez, én meg csak ló gjak a levegő ben, és vá rjak, amíg
megengeded, hogy tá vozzam? Ez a terv nem tetszik. Halljuk a B tervet!
– Nincs B terv. Te fogsz tö rő dni a há zzal.
Gage tudta, hogy Mac ettő l a plafonon lesz, mégis jobban meg tud birkó zni a dü hével,
mint azokkal a tilalmas érzésekkel, amelyek elfogtá k, mihelyt tú l soká ig nézte a lá nyt.
Mac szeme ö sszeszű kü lt haragjá ban.
– É n legyek a há zvezető nő d?
– Eltalá ltad. Hazahozom az alapanyagokat, te pedig megfő zö d.
– Miféle marhatenyésztő vagy te egyá ltalá n? Vagy ez nem is a te gazdasá god? –
kezdett gyanakodni a lá ny.
Gage az asztalra kö nyö kö lt, és kényszerítette magá t, hogy rá nézzen arra a gyö nyö rű
arcra. Ú gy dö ntö tt, ideje elmondani az igazat.
– Az igazi nevem Gage Ryder, és ez az én gazdasá gom – vallotta be. – A megbízatá sok
miatt sok á lnevem van, de itt mindenki Gage-nek ismer. Szokd meg, hogy így szó lítasz,
hogy ne keltsü nk gyanú t!
A lá ny ibolyakék szeme elkerekedett, és a torká n akadt a falat. Gage felugrott, hogy
megü tö gesse a há tá t.
– Te nem az apá m testő re, attaséja és taná csadó ja vagy? – nyö gte ki Mac, amikor
végre meg tudott szó lalni.
– Nem egészen.
– Akkor kinek dolgozol, ha nem a kormá nynak? – kérdezte a lá ny ö sszehú zott
szemmel.
– Egy kü lö nleges titkos szervezetnek, amely speciá lis szolgá latokat nyú jt a
megbízó inak, legyenek azok magá nszemélyek, cégek vagy kormá nyszervek –
magyará zta Gage a még mindig dö bbent arcot vá gó Mackenzie-nek. – A kormá ny
szerző dést kö t velü nk egyes feladatokra, mert mi má s megítélés alá esü nk, és nem
veszü nk el a bü rokrá cia ú tvesztő iben.
– Má s szó val azért szeret titeket megbízni bizonyos dolgokkal a kormá ny, mert a
magatok szabá lyai szerint já tszotok?
– Így is mondhatjuk – mosolyodott el Gage. – Az édesapá d az ö sszekö tő m. Viccesen
ú gy szokta mondani, hogy én vagyok a Charlie angyalai férfi vá ltozatban. A fő nö keim a
kémelhá rítá sban végzett munká juk sorá n olyan mennyiségű adatot gyű jtö ttek, hogy azt
még a Pentagon is irigyli. Két évbe telt, amíg ö sszegyű lt az informá ció az Ameriká ba
beszivá rgott orosz illegá lis há ló zatokró l és szindiká tusokró l.
– É s addig nem is volt semmi baj, amíg az orosz maffia rá nem jö tt, hogy ti ketten
beépü ltetek a há ló zatukba – gyanította a lá ny.
– Tö bbé-kevésbé. Az apá dnak a diplomá ciai mentessége ellenére el kellett rejtő znie,
téged pedig el kellett hoznom, nehogy tú szul ejtsenek, és ő t megzsarolhassá k veled. Nem
akart kö zted és a hazá ja irá nti kö telessége kö zö tt vá lasztani. Nem tehetik el lá b aló l,
mert abbó l nemzetkö zi botrá ny lenne, de hallgatá sra kényszeríthetik, ha téged
megkaparintanak.
Mackenzie há tradő lt a székén, hogy megeméssze a dö bbenetes informá ció t.
– Még az apá m sem tudja, hol vagyok, ugye?
– Nem, és ez ugyanú gy szolgá lja az ő biztonsá gá t, mint a tiédet. Még a csalá dom sem
tudja pontosan, kinek is dolgozom. Elfogadtá k, hogy nem beszélhetek errő l sokat. A
legtö bb megbízatá som titkos. De nem is tudom, miért mondom el neked mindezt. – Gage
felsó hajtott, és beletú rt holló fekete hajá ba. – Vagy talá n mégis.
– Talá n mert azt reméled. Így nem nehezítem meg a dolgodat, amíg itt vagyunk –
talá lgatta Mac. – Adj a gyereknek elegendő magyará zatot, hogy nyugton maradjon! Ugye,
007?
Gage ö nkéntelenü l viszonozta a lá ny pajkos mosolyá t. Mac ritká n mosolygott rá
ő szintén, s ez a mosoly most magá val ragadta a férfit.
– De van még valami – mondta, miutá n megkö szö rü lte a torká t. – Meg keli
indokolnom a jelenlétedet az ittenieknek. Az unokafivéreim tudjá k, hogy egy
megbízatá son dolgozom, á m a feleségeik nem.
– Tehá t az ideiglenes há zvezető nő d leszek?
Gage á llta a lá ny bosszú s tekintetét.
– Nem. A feleségem. Mellesleg ő rü lten szeretjü k egymá st.
Macnek tá tva maradt a szá ja.
– A feleséged? – sivította, aztá n egy pillanattal késő bb há travetett fejjel kacagni
kezdett. Gage nem ezt a reagá lá st vá rta. – Hű , de klassz! Annyit szexelhetü nk, amennyit
csak akarunk, és ö lelgethetlek aká r kettesben, aká r nyilvá nosan, senki sem fog rosszra
gondolni. – A lá ny hirtelen elhallgatott, majd Gage-re meredt, és akkorá t sikított, hogy a
férfinak majdnem megrepedt a dobhá rtyá ja. – Uramisten!
Gage felismerte a pillanatot, amikor Mac lelki szemei elő tt felbukkantak az elő ző este
tö rténtek. A szá já ba erő szakolt pirula emlékezettompító hatá sa elmú lt, és a lá nynak
minden eszébe jutott. A férfi azt remélte, sosem fognak elő tö rni ezek az emlékek, de nem
volt ekkora szerencséje.
– A tabletta, amit adtá l! – kiá ltotta Mac. – A francba, Justin… azaz Gage!
Mackenzie magá ba roskadt, és kezével eltakarta lá ngoló arcá t. Képek villantak fel
elő tte. Lá tta magá t, ahogy belekucorodik Gage ö lébe, és elnyomott vá gyait kiélve
csó kolja, simogatja, ahol éri. Halvá nyan emlékezett csak a kö rü lö tte folyó beszélgetés
zajá ra, de arra elevenen, ahogy merészen simogatja Gage férfiasan sző rö s mellkasá t, és
csó kolgatja az á llá t, a nyaká t.
Hangosan felnyö gö tt, amikor rá jö tt, hogy elalvá s elő tt az ajká t is megcsó kolta. Annyira
szégyellte magá t, hogy nem tudott tová bb nyugton ü lni, és Gage szemébe nézni.
Felpattant a székrő l és berohant abba a helyiségbe, amelyet legnagyobb való színű ség
szerint be lehetett zá rni: a fü rdő szobá ba.
– Gyere vissza, Mac! – kiá ltott utá na Gage.
 A lá ny hallotta, hogy a férfi széke feldő l, amint Gage az ü ldö zésére indul, de nem
lassított, hanem bezá rkó zott a fü rdő be, és kipirult arcá t bá multa a tü kö rben. Fekete,
természetes gö ndö r hajá val és tá gra nyílt szemével ú gy nézett ki, mint egy boszorká ny.
– Nyisd ki az ajtó t, Mac! – kö vetelte éles hangon a férfi.
– Nem, itt fogok lakni. Az ételt majd add be az ablakon! Nem akarlak lá tni tö bbé.
Tiszta hü lyét csiná ltam magambó l! – nyö szö rgö tt a lá ny kétségbeesetten.
A nyilvá nossá g elő tt nem já tszhatja el a szerelmes feleséget, mert a szerep tú l kö zel á ll
az igazsá ghoz, és az éles eszű Gage á t fog lá tni rajta.
– Hé, kö lyö k, ne vedd a szívedre! Tudom, hogy csak a pirula miatt tetted, nincs harag.
Má r el is felejtettem – nyugtatgatta a férfi.
– Ne hívj kö lyö knek! – morogta Mac a bezá rt ajtó mö gö tt, – Má r nem vagyok az.
Terhes csend kö vetkezett, mielő tt Gage vá laszolt.
– Tegnap este ó ta tisztá ban vagyok vele.
Mac felnyö gö tt, és lecsú szott a fal mellett a fö ldre.
– Az unokatestvéreid tanú i voltak a botrá nyos viselkedésemnek, igaz? Lá ttá k, hogy
rá d má szom, mint egy nimfomá niá s.
– Ne aggó dj! Megmondtam nekik, hogy tulajdonképpen utá lsz, és ez csak a gyó gyszer
mellékhatá sa. Na, gyere vissza, és fejezd be az ebédet! Délutá n még fel kell szerelnü nk
néhá ny riasztó berendezést, há tha mégis megtalá lnak a rosszfiú k.
Mac só hajtva tá masztotta a fejét az ajtó nak.
– Gage?
– Igen?
– Szö rnyen sajná lom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak a csalá dod elő tt.
– Felejtsd el! Mindenkinek vannak az életében kínos pillanatok. Végü l is nem
vetkő ztél elő ttem meztelenre.
– Mi lett volna, ha megteszem? – firtatta a lá ny.
– Mac! – jö tt a figyelmeztetés.
– Komolyan. Mi lett volna? Felelj!
– Addig nem, amíg ki nem nyitod az ajtó t.
– Nem. Még képtelen vagyok eléd á llni. Vá laszolj! Tudnom kell, hogyan reagá ltá l
volna. Szeretkeztél volna velem, ha levetkő zö m, és rá d vetem magam?
A lá ny lélegzet-visszafojtva vá rta a vá laszt, de hiá ba, nem érkezett felelet. A férfi
csendben tá vozott. Megalá zottsá ga ellenére Mackenzie hallani akarta az igazat, és ha
valamit tudni akart, ú gy indult meg a nyomon, mint egy vadá szkutya. Kinyitotta há t az
ajtó t, és elindult Gage utá n. Nem tudta, miért fontos neki ennyire a férfi vá lasza, de még
abban sem volt biztos, milyen vá lasznak ö rü lne. Nem, Gage nem haszná lta volna ki a
helyzetet, mert nem vonzó dik hozzá , vagy igen, nem utasított volna el egy gyors
hancú rozá st, ha má r egyszer egy nő meztelenü l rá veti magá t.
A konyhá ba visszaérve a má sodik hú sos szendvicse fö lö tt talá lta a férfit. Gage fel sem
nézett, ú gy tett, mintha ő ott sem lenne. Há t ebbő l elég! É vekig á tnézett rajta, és Mac má r
torkig volt ezzel, immá r felnő tt nő , és ideje, hogy Gage is annak kezelje.
– Igen vagy nem? – nyaggatta tová bb kíméletlenü l.
A férfi még mindig nem nézett rá .
– Nem szá mít – dü nnyö gte. – Semmi sem tö rtént, és nem is fog. Nyilvá nos helyen ú gy
fogunk viselkedni, mint akik szeretik egymá st, mert ezt vá rjá k el tő lü nk. Ha viszont
magunkban vagyunk, mindenki megmarad a maga térfelén, kölyök.
– Ha még egyszer kö lyö knek hívsz, a torkodnak ugrom – szö gezte le a lá ny
bosszú szomjasan.
Gage ü gyet sem vetett rá . Á tkozottul jó l tudta já tszani a kö zö mbö st.
 – Az apá d régi munkatá rsam. Kifejezetten arra kért, hogy védjelek meg, és én ezt is
fogom tenni. Nem lesz semmi vetkő zés meg szex. Te olyan vagy nekem, mint a kishú gom,
az apá d pedig szinte az apá m.
Mivel Mac idegei má r amú gy is pattaná sig feszü ltek, ettő l a megjegyzéstő l felszínre
tö rt az évek ó ta elfojtott sérelem.
– Há t ez az! Te vagy az a fiú , akire az apá m mindig is vá gyott. É vekig veled példá ló zott
nekem. Azzal a csodá latos fickó val, aki mindenben tö kéletes. – A lá ny csípő re tett kézzel
meresztette Gage-re villá mló szemeit. – Mit gondolsz, mit éreztem, amikor folyton Mr.
Tö kéleteshez hasonlítottak, és mindig én maradtam alul az ö sszehasonlítá sban? Hü lyére
hajtottam magam, hogy kitű nő tanuló legyek, és a tö redékét megkapjam annak a
dicséretnek, amivel apá m téged elhalmozott, de amit én elértem, az neki sosem volt elég.
É n voltam a kishú g a jeles nagy testvér á rnyéká ban. Ki tudná felvenni a versenyt a nulla-
nulla-hetessel, Mr. Hidegvérrel, Mr. Vilá gmindenséggel? Neked megvolt a sajá t apá d,
miért kellett elvenned az enyémet?
Mackenzie ú gy érezte, mintha végigfutott volna rajta az á ram, amikor Gage végre
felnézett rá azzal az eleven, szü rke szemével.
– Nem tudtam, hogy így érzel, Mac.
– Akkor nem vagy valami jó megfigyelő , James Bond. Pedig annyira nyilvá nvaló volt!
Sok évvel ezelő tt vesztettem el az anyá mat, és csak apa maradt nekem, de miattad még ő
sem egészen az enyém. Tudom, hogy szeret…
– De még mennyire! Má skü lö nben nem lennél itt – vá gott kö zbe Gage.
– …de én nem te vagyok! – fejezte be a mondatá t szinte kiabá lva a lá ny.
A férfi vette a bá torsá got, és rá mosolygott.
– Most, hogy ezt végre kiadtad magadbó l, mi lenne, ha letennéd a fenekedet, és
befalná d, amit eléd tettem? Késő bb befejezheted a dü hö ngést, ha szü kségét érzed, de ma
délutá n még dolgunk van. Egy ó rá n belü l meghozzá k a felszerelést.
– Leü lö k, és befogom a szá m, mihelyt vá laszoltá l a kérdésemre – alkudozott Mac.
Gage olyan forró pillantá st lö vellt feléje, hogy a lá nynak megroggyant a térde. Amió ta
ismerte a férfit, egyszer sem nézett rá ilyen nyílt, férfiú i érdeklő déssel. Elakadt a
lélegzete, a szíve pedig sebesen kezdett verni.
– Miért kell még anná l is bonyolultabbá tennü nk a helyzetet, mint amilyen, Vacak? –
kérdezte Gage. Reszelő s hangja elfojtott érzésekrő l á rulkodott.
A lá ny zavartan, legyő zö tten roskadt le a székre, és enni kezdett. Megfogadta
magá ban, hogy megadja Gage-nek, amit kívá n tő le. Négyszemkö zt a régi szemtelen,
nagyszá jú haver lesz, akivel a férfi kö nnyebben boldogul, nyilvá nosan azonban ki fogja
élni rajta minden titkos vá gyá t, és megragadja az alkalmat, hogy tisztá zza magá ban, mit
is érez Gage irá nt. Engedi, hogy hiá bavaló vonzó dá sa bejá rja a maga ú tjá t, és kiégeti
magá bó l. Így talá n képes lesz nyugodtan nekilá tni Ígéretes pá lyá ja építgetésének., ha
elmú lik a feje fö lü l a veszedelem.
Végü l ki fogja nő ni a Gage Ryder irá nti érzéseit, tú l foga tenni magá t a gyerekkori
fá jdalmakon, és ú j életet kezdhet.
– Ha így mosolyogsz, mindig ideges leszek – szó lalt meg a férfi, kizö kkentve Macet az
elmélkedésbő l. – Mire gondoltá l?
Aggó dik a fiú ? Minden oka megvan rá . Most megfizet az évek alatt felgyü lemlett
csaló dá sokért. Minden irá nybó l tű z alá veszi, fogadta meg magá ban Mac. Aztá n majd
meglá tjuk, mennyire marad higgadt Mr. Hidegvér. Hol ö rdö g lesz, hol angyal, és
kívá ncsian vá rja, hogyan fog Gage reagá lni erre a kettő s személyiségre.
A szü rke szempá r fö lö tt lassan ö sszeért a két sö tét szemö ldö k.
– Vá laszolj!
 A lá ny elégedetten villantott rá egy ö rdö gi mosolyt.
– Jobb, ha nem tudod, 007, ú gyhogy ne kérdezd!
A férfi egy hosszú pillanatiga szemébe nézett.
– Azt tervezed, hogy megkeseríted az életemet, igaz?
– Kicsoda? É n, a buta kislá ny? – pislogott Mac á rtatlanul. – Hogyan is tudná m
megnehezíteni egy ilyen hihetetlenü l ü gyes és okos ember életét?
Csengettek, és Gage felpattant, hogy ajtó t nyisson.
– Biztos megjö tt a felszerelés a fő hadiszá llá sró l,
Mackenzie lenyelte az utolsó falatjá t, és rendet rakott a konyhá ban. Nem tudta, hová
mennek, és mit fognak csiná lni délutá n, de két hét ó ta elő szö r érezte magá t
ö sszeszedettnek. Volt terve és célja: kikészíteni a rendíthetetlen Gage Rydert.

3. FEJEZET
– Mik ezek a kacatok? Az ú j évezred kémfelszerelése? – kérdezte Mac kívá ncsian,
felugorva egy ló há tá ra,
– Pontosan – felelte Gage egy nyeregtá ská ba gyö mö szö lve az ékszerdoboz nagysá gú
érzékelő ket. – Feleslegessé teszik az ő rszemélyzetet, és ö sszekapcsolható k a
szá mító gépemmel, így folyamatosan felü gyelet alatt tarthatjuk a kö rnyéket.
Mac a legelő kapuja felé irá nyította a lovat.
– Elá ssuk ő ket, vagy felakasztjuk a fá kra?
– Elá ssuk. – Gage elcsodá lkozott a kö nnyedségen, ahogy Mac megü lte a lová t. Még a
vadnyugati nyereg sem jelentett szá má ra akadá lyt, pedig angol nyergekhez szokott.
Leginká bb arra figyelt fel, milyen remekü l néz ki a lá ny szoros farmerben, ahogy hosszú
lá bai kö zé szorítja az á llatot. Eltű nő dö tt, hogyan festenének ezek a csodá s lá bak az ő
dereka kö rü l.
Gage akkorá t rá ndult a veszélyes és tiltott gondolatra, hogy a lova idegesen tá ncolni
kezdett alatta. A fene vigye el! A mú lt éjszaka érzéki eseményei és a ma reggeli
beszélgetés utá n nehezére esett szakmai dolgokra ö sszpontosítani.
Ez nem jó , ső t ó riá si gond. Nem akarta Macet annak a kedves, kívá natos nő nek lá tni,
akivé érett. Bá rcsak tová bbra is vézna, mell nélkü li csitri volna a levendulakék szemével!
Sajnos a tegnapi Vacak má ra észbontó szépséggé vá ltozott, s gö ndö r, fekete
hajzuhatagá nak lá tvá nyá tó l Gage ujjai viszketni kezdtek, annyira szerette volna
belemeríteni a fü rtö k kö zé.
– Nyugi, ö reg! – mondta a férfi, bá r maga sem tudta, hogy a ló nak vagy ö nmagá nak.
Kinyitotta a kerítéskaput, és csendben ö sszeszidta magá t, amiért olyasmirő l fantá ziá l,
ami sosem fog megtö rténni.
– Versenyezzü nk a tó ig! – kiá ltotta oda neki Mac, és má r szá guldott is, mielő tt Gage
vá laszolhatott volna.
A férfi megbiztatta há tasá t, és Mac utá n eredt. Persze hagyja, hogy győ zzö n. Ez a
legkevesebb, amivel tartozik neki azok utá n, hogy elmondta, mennyit versengett vele az
apja szeretetéért. Gage-nek fogalma sem volt, hogy Mac nem ö rü l az apjá hoz fű ző dő
bará tsá gá nak, és kirekesztettnek érzi magá t.
A hatá s kedvéért fej fej mellett lovagolt Mackel. A két ló egyszerre ugrotta á t a
keskeny patakmedret, aztá n futott tová bb a tó felé. Egy régi kép villant á t a férfi agyá n.
Lá tta magá t gondtalanul, szabadon szá guldani az unokafivéreivel. Hiá nyzott neki az
otthona és a há rom csibésszel való meleg bará tsá g.
 Mac a ló nyaká ra hajolt, hogy á tvegye a vezetést. Hosszú , fekete haja lobogott a
szélben, és Gage nem tudta eldö nteni, seprű nyélen lovagló boszorká nyra emlékezteti-e,
vagy szirénre, akt a habokat hasítja. Izgatta, lenyű gö zte, érdekelte a lá ny. Rémü lten
szisszent fel, amikor Mac hirtelen befékezte a lovat. A há tas felá gaskodott, és mellső
lá baival a levegő t kapá lta. Mac azonban meg sem rezzent a nyeregben, csak boldogan
nevetett, mert sikerü lt legyő znie Gage-t.
– Nos, nagy testvér – léptetett oda a férfihoz –, belenyugszol, vagy visszavá gó t akarsz?
– Az én lovamnak nagyobb sú lyt kellett cipelnie – magyará zkodott Gage.
A lá ny huncutul mosolygott.
– Ez csak kifogá s. Ismerd be, hogy nem tudsz velem lépést tartani!
– Igazad van, tisztességes győ zelem volt – adta meg magá t a férfi. – É s most mit
akarsz? Valami tró feá t?
– Igen. Olyasmit, amit a há ló szobá dban rejtegetsz. Ú gy lá ttam, te és a fiú k értetek a
rodeó hoz.
Gage kö zö mbö sen vá llat vont, majd elindult a cédrus- és nyá rfá kbó l á lló liget felé.
– Sportö sztö ndíjasok voltunk a fő iskolá n, így rodeó ztunk néhá ny évet. Kemény élet,
és nagyon veszélyes. A puszta részvételért is megérdemelné az ember a tró feá t.
– Ez némileg magyará zatot ad arra, miért vá lasztottá l ilyen veszélyes foglalkozá st.
Hírszerzés, kémkedés, intrika… Biztosan te ö rö kö lted a csalá dban az ö sszes
nyughatatlan gént.
– Az lehet – ismerte el Gage. – Az unokafivéreim szívesen hazajö ttek, és á tvették
szü leiktő l a gazdasá gokat. É n nem akartam letelepedni. Szinte véletlenü l kerü ltem a
hírszerzéshez. Egyszer megmentettem egy ü gynö kö t a szitá vá lö véstő l. A szervezet tett
egy érdekesnek ígérkező ajá nlatot, és hat hó napra az elképzelhető legszigorú bb
kiképzésnek vetett alá . Mindig is szerettem a kihívá sokat,
A férfi nem igazá n tudta, miért is beszél magá ró l ilyen részletesen, bá r ha Mac a
feleségét já tssza, tudnia kell ró la egyet s má st. Leszá llt a lová ró l, kinyitotta a
nyeregtá ská t, és egy kicsi, ö sszecsukható á só t hú zott elő .
– Jaj, de aranyos! – lelkesedett Mac. – Hová akarod a gö drö t? É s hogyan mű kö dnek
ezek a modern érzékelő k?
Gage a facsoport mellé mutatott.
– Hangra és fényre érzékenyek. Remekü l fogjuk lá tni a kö rnyéket, hacsak egy tehén
rá juk nem heveredik.
– É s ez a korszerű technika meg fogja akadá lyozni, hogy meglepjenek minket a
rosszfiú k? – lépett há tra Mae, hogy Gage el tudja helyezni a készü léket a gö dö rben.
– Pontosan.
– Megkérdezhetem, mibe kerü l az apá mnak ez az egész?
– Meg, csak nem vá laszolok.
– Vagyis semmi kö zö m hozzá . – Mikö zben Gage a szerkezet eltakará sá val foglalkozott,
a lá ny mö géje lépett, és finoman fenéken billentette. A férfi elvesztette az egyensú lyá t,
felbukott, és morcos képpel nézett vissza Macre, aki vidá man kuncogott. – Szó val van
egy holtsá v, ahová az én hiperszuper testő rö m sem lá t. Ezt jó tudni.
Amikor a lá ny tová bbsétá lt, Gage feltá pá szkodott. Mac mindig is ilyen csintalan volt,
élvezte, ha kínozhatta ő t, amikor csak tudta. Ezzel még elboldogul valahogy, csak a
csá bító szirén idegesíti, aki elő ző este kicsó kolta belő le a szuszt.
– Ha má r a tested ő rzésénél tartunk – lépett vá ratlanul a lá ny mö gé, ahonnan ő nem
lá tta, s a kö nyö khajlatá ba szorította a nyaká t –, nem á rtana megtanulnod néhá ny
ö nvédelmi… Aú ! – Hitetlenkedve felkiá ltott, amikor Mac mindkét kezével megragadta a
karjá t, csípő jével kilö kte a lá bá t aló la, és á tdobta a vá llá n. Egy darabig levegő ért
kapkodva fekü dt a há tá n a lá ny lá bainá l. Elő bb csak az eget lá tta, aztá n megjelent fö lö tte
egy mosolygó arc. – Hol…? – nyö gte Gage.
– Hongkongban. Apa ragaszkodott hozzá , hogy tanuljak harcmű vészetet. Ha jobban
belegondolok, nincs is szü kségem testő rre. Tudok magamra vigyá zni.
Amikor a kezét nyú jtotta Gage-nek, hogy felsegítse, az rá ntott egyet rajta, és menten
fordult a kocka. Mindentudó kisasszony egyszeriben a há tá n fekü dt, a férfi pedig fö lö tte.
– Ne bízd el magad, kö lyö k! – mordult rá , – Ha a fö ldre vittél egy férfit, azzal még csak
félig nyerted meg a csatá t.
Mac felemelt térde a legérzékenyebb pontjá n talá lta el Gage-t, aki felü vö ltö tt
fá jdalmá ban. A lá ny tenyerét az á lla alá tá masztva ú gy há travá gta a fejét, hogy
csillagokat lá tott. Még magá hoz sem tért az ellentá madá sbó l, amikor Mac má r félre is
lö kte, és felugrott a fö ldrő l.
– Sok mindent tudok én, 007 – jelentette ki, majd leporolta a nadrá gjá t. – Csak
folytasd, ha le akarsz mondani a gyermeká ldá sró l, és a szoprá n szó lamban akarsz
énekelni há tralévő életedben!
Gage dú lt-fú lt és fú jtatott, mire sikerü lt négykézlá bra emelkednie. A fenébe! Ezt nem
feltételezte volna Macrő l.
– Jó l van, kö lyö k – á llt fel nagy nehezen.
– Mondtam, hogy tö bbé ne hívj így – méltatlankodott a lá ny.
A férfi ezú ttal rá sem hederített,
– Lehet, hogy egy emberrel elbá nsz, de mi van, ha tö bben tá madnak rá d?
Mac vá llat vont, és visszaballagott a kikö tö tt lovakhoz.
– Még sosem kellett kipró bá lnom. Te meg a kuzinjaid pró bá ra tehettek, ha attó l
jobban alszol.
Gage ó vatosan mozogva kö vette. Két meccset má r elvesztett: a ló versenyt és az
ö nvédelmi pró bá t. Legalá bb jó t tett Mac ö nérzetének, ha má r ú gyis évek ó ta neheztel rá .
Megérdemel egy kis ká rö rvendést. Az olyan maffió zó kkal szemben azonban, akiket
való színű leg utá nuk kü ldtek, nincs felkészü lve a harcra. A gengsztervezérek
lelkiismeretlenü l, piszkos mó dszerekkel já tszanak.
– Most hová ? – kérdezte a lá ny a kancá ja há tá ró l. – Azt hittem, utá lni fogom ezt a
rejtő zkö dő sdit, de lenyű gö znek a tá gas mező k.
Gage is felszá llt a nyeregbe.
– Remélem, a konyhai leendő ket is ennyire szereted. Amíg én segítek az
unokatestvéreimnek, te a há ztartá st fogod vezetni. Ezt nem viccnek szá ntam.
– Á lmodban, cowboy – felelt a lá ny csibészes mosollyal. – Ez itt a te megbízatá sod,
igaz? A te kö telességed etetni, ö ltö ztetni és megvédeni engem. Ha te is akarsz enni,
csiná ld meg magadnak! É n kimosok magamra, te pedig magadra.
Gage délnek fordította a lová t, hogy elhelyezzen egy má sik készü léket.
– Vajon miért nem vagyok meglepve, hogy nem akarsz együ ttmű kö dni velem, és
tudatosan nehezíted az életemet? – morogta.
– Te sem kö nnyítetted meg az enyémet – felelte a lá ny kö nnyedén.
Bá r Gage rá szoktatta magá t a tü relemre, most azon imá dkozott, hogy minél hamarabb
lezá ruljon az ü gy. A nemzetkö zi alvilá g ellen letartó ztatá si parancsot szerezni azonban
nem megy egyik napró l a má sikra, így sejthető en soká ig lesz ö sszezá rva Mackel.
É s ő még azt hitte, a hírszerzés rendkívü l nehéz munka. Pedig ezzel a nő vel boldogulni
sokkal nehezebb.

Mackenzie a fü rdő szobai tü kö rbe nézve ró zsá ssá vará zsolta az arcá t. Elő tte soká ig
igazgatta a frizurá já t, és szű kö s ruhatá rá bó l kivá lasztotta az alakjá t leginká bb
hangsú lyozó darabokat. Feltű rte a szoknya dereká t, hogy az jó val a térde fö lé érjen, és
megpró bá lta eldö nteni, hogy szexi vagy inká bb feslett benyomá st kelt.
Ma mutatjá k be hivatalosan a Ryder csalá dnak, és jó benyomá st szeretett volna tenni
mindenkire. Nem tudta, Gage milyen nő kkel szokott megjelenni, de sejtette, hogy mű velt,
elő kelő , kifinomult hö lgyekkel. Ez a szerep tő le sem á llt tá vol, hiszen évek ó ta bá lokon és
banketteken jelent meg az apjá val, és já tszotta a há ziasszony szerepét a sajá t
rendezvényeiken.
Még egyszer utoljá ra megnézte magá t a tü kö rben, és kilépett a fü rdő bő l. Nem lesz
nehéz Gage szerető feleségét alakítania. Egyszerű en el kell engednie magá t, és ú gy
reagá lni a férfira, ahogy természetesen tenné. Ha Gage kínosan fogja érezni magá t attó l,
hogy ő ú gy néz rá , mintha meg akarná enni desszertnek, az az ő baja. Ma este nem fog a
kishú gaként bá nni vele, annyi szent.
A férfit a nappaliban talá lta színes westernö ltö zékben, amely hangsú lyozta erő teljes
felépítéséi. Jó l lá tszott, milyen széles a vá lla, keskeny a csípő je, és formá s a há tsó ja.
Hallva a lá ny lépteit, Gage megfordult. Mackenzie csá bos csípő riszá lá ssal kö zeledett.
Megérte, á llapította meg magá ban, ahogy a férfi tető tő l talpig végigmérte. Lá tta
felcsillanni szü rke szemében az elismerést. Nagyszerű ! Végre sikerü lt nő ként felkeltenie
az érdeklő dését.
– A csudá ba, kö lyö k, szenzá ció san nézel ki! – dö rmö gte a férfi.
Mackenzie há travetette a fejét, és megá llt egy figyelemfelkeltő nek szá nt pó zban.
– Kö szö nö m, édes. Te sem nézel ki rosszul. Azt javaslom, talá lj ki nekem egy jobb
becenevet, mint a kö lyö k! Legyen egyszerű , de hangozzék ismerő sen! Mi lenne, ha
mondjuk Keninek szó lítaná l? Kendra Ryder. Na, hogy tetszik, szívem?
– Legyen Kendra! – bó lintott Gage, majd a zsebébe nyú lt, elő vett egy egyszerű arany
karikagyű rű t, és a lá ny ujjá ra hú zta.
Macet furcsa érzés fogta el. A férfi a keze fö lé hajolt, megcsó kolta, s amikor felnézett
rá , a lá ny tekintete megakadt az ajká n. Ő rü lt vá gy fogta el, hogy megcsó kolja. A
gyó gyszer hatá sa alatt elcsattant csó kokra alig emlékezett. Nem tudta, pattogtak-e
szikrá k, sistergett-e a levegő . Ez a szerepjá tszá s épp arra lesz jó , hogy kiderítse, a való sá g
megfelel-e az á lmainak.
– Ha a kapcsolatunkró l kérdeznek, csak kö vesd, amit mondok! – kérte Gage. –
Igyekezzü nk a lehető legkö zelebb maradni az igazsá ghoz!
A lá ny kö nnyedén rá mosolygott, és ellibbent mellette.
– Ne aggó dj, drágám. Ü gyvédnek tanultam, tudom, hogyan kell az ü gyfelem érdekében
elő nyö s színben feltü ntetni a tényeket. Ső t el is tudom torzítani ő ket, amennyire lehet.
Nyugodtan bombá zzanak kérdésekkel, hihető vá laszokat fogok adni.
– Akkor jó , mert a lá nyok biztosan ki akarnak faggatni – felelte a férfi, majd karon
fogta Macet, és egy csillogó pick-uphoz vezette.
Mackenzie elhelyezkedett az ü lésen, és cseppet sem bá nta, hogy felhú zó dott amú gy is
rö vid szoknyá ja. Mű kö dik a taktika, á llapította meg pajkos elégedettséggel, amikor Gage
tekintete a hosszú combjá ra esett. Keresztbe tette a lá bá t, s a kö nyö klő re tá maszkodott.
– Adj egy kis tá jékoztatá st a rokonaidró l, édes! – szó lalt meg,
Gage erő vel elfordította a tekintetét utasa gyö nyö rű lá bá ró l és merész dekoltá zsá ró l, s
igyekezett a csalá di ö sszejö vetelre ö sszpontosítani. Belá tta, teljesen hiá bavaló
erő lkö dnie, hogy megő rizze magá ban a sová ny kamasz lá ny képét. Akinek van szeme,
lá thatja, hogy Mac immá r gyö nyö rű , érzéki nő .
Ká r, hogy Daniel egyetlen leá nyká ja. Micsoda beképzelt idió ta volt, amikor azt hitte,
nyugodtan eljá tszhatja a férj szerepét a megbízatá s sorá n! A vékony aranygyű rű a lá ny
ujjá n olyan kivá ltsá gok szimbó luma, melyekre nem formá lhat jogot.
 – Hé, van itthon valaki? – koppintott a fejére Mac. – Nem most van itt az ideje az
á brá ndozá snak, 007 – ugratta. – Tényekre van szü kségem.
Gage megrá zta a fejét, há tha kihullanak belő le az illetlen gondolatok, és igyekezett
megadni a kért felvilá gosítá st.
– Wade velem egyidő s. Egy taná rnő t vett feleségü l, és vele a Glori informatikai céget.
– Igazá n? Nagyszerű . É n is haszná ltam a programjaikat a jogi tanulmá nyaim sorá n.
– Wade volt a nő gyű lö lő a csalá dban, miutá n fuccsba ment az első há zassá ga, de most
megő rü l Laurá ért. Quintet nő bolondnak tartottá k, amíg ö ssze nem akadt a vö rö s hajú
konyhatü ndérrel, aki a fő téren lévő étterem, tulajdonosa. Ma ott fogunk vacsorá zni. Sok
idejébe telt, amíg meg tudta győ zni Stephanie-t, hogy komolyan gondolja a dolgot. – Gage
elvigyorodott. – Ami Vance-t, a tréfamestert illeti, ő t egyszer letartó ztatta egy rendő rnő ,
és azó ta sem ereszti. Nemrég titokban há zassá got kö tö ttek Las Vegasban. Az ő
feleségével még én sem talá lkoztam.
– Szó val te vagy az utolsó agglegény a csalá dban?
– Csak voltam – mutatta fel a gyű rű sujjá t Gage, amelyen Mac gyű rű jének pá rja
csillogott. – Hol is talá lkoztunk?
– Pá rizsban – vette a lapot a lá ny. – A nemzetkö zi szakmai gyakorlatom utolsó félévét
tö ltö ttem ott. Hagyatéki ü gyekkel, vagyonkezeléssel foglalkoztam, de já rtas vagyok
rá galmazá si, becsü letsértési, a magá nszféra megsértését érintő , valamint kö zlekedési
ü gyekben is.
Gage felvonta a szemö ldö két.
– Még valami, kedves jogá sznő ?
Mac hamiská san rá mosolygott.
– Még a csalá djogban is otthon vagyok. Vá lá s, érvénytelenítés, ö rö kbefogadá s. Idő tlen
idő k ó ta já rok az egyetemre. Hol ide, hol oda, hogy kö zel legyek apá hoz. – Kívá ncsi
szemmel kezdte méregetni Gage-t. – É s neked há ny megbízatá sod volt eddig, ahol a
férjet kellett já tszanod? Tudni szeretném, há ny nő t vittél á gyba, mielő tt ö sszekö tö ttü k az
életü nket.
Gage fanyarul elmosolyodott.
– Te vagy az első , drá gá m.
– Az első á lfeleséged? – nézett egyenesen a szemébe a lá ny. – É s há ny nő t csá bítottá l
el pusztá n azért, hogy informá ció t csalj ki belő lü k, vagy bejuss olyan helyekre, ahová
má sképp nem lehetett?
Gage kitért a vá lasz elő l.
– Jó kihallgató lennél, kedvesem. Kétségkívü l első rendű ü gyvéd leszel, ha letetted a
szakvizsgá dat.
– Má s szó val szá mtalan nő d volt a vilá gjá rá sod sorá n – fordította le a vá laszt Mac. –
Nahá t! Így még kü lö nlegesebbnek érezheti magá t az a lá ny, akit végü l elveszel.
– Biztos vagyok benne, hogy a te széptevő idnek is hosszú a listá ja – jegyezte meg
Gage, és meglepetten fedezte fel, hogy valami eddig ismeretlen féltékenységfélét érez. –
Szó val sok szívet ö sszetö rtél, babá m? – kérdezte ú jra. –Egy férjnek tudnia keli, mekkora
ö sszehasonlítá si alapja van a nejének.
– Ó , rengeteget – legyintett hanyagul Mac. – De ha bá rki megkérdi, természetesen te
vagy a legforró bb szerető , akit valaha ismertem. Mesélj még arró l a rendő rlá nyró l! Hogy
hívjá k?
– Mirandá nak, de Vance csak Randinek szó lítja. Kö rü lbelü l veled egyidő s. Alig vá rom,
hogy lá ssam ő ket együ tt. Azt mondjá k, ezek a hetenkénti csalá di vacsorá k
szertartá sszá mba mennek, tehá t rendszeresen fogunk talá lkozni a csalá ddal. Gyorsan
megismersz majd mindenkit.
 – Ha a segítségü kkel kiszabadulok a gazdasá gbó l, ö rö mmel – vetett komor pillantá st a
férfira Mac. – Megszoktam, hogy sosem vagyok soká ig egy helyen, ú gyhogy a négy fal
kö zö tt hamarosan megbolondulok.
– Itt jö n a képbe a há zitü ndérség – jegyezte meg Gage bekanyarodva az étterem elé.
– Ezt má r megbeszéltü k, drágám – bú gta maró gú nnyal Mac. – Eddig sem fő ztem
valami sokat, és most is szívesebben dolgoznék kisegítő ként egy ü gyvédi irodá ban,
mintsem hogy otthon lopjam a napot.
– Peched van, kö lyö k. Rá m bíztá k az életedet, ú gyhogy minden percben tudnom kell,
hol vagy, és mit csiná lsz. É n gondoskodom ró lad, amíg el nem mú lik a veszély, te pedig
maradsz a fenekeden.
– Rajtam lesz egy mikrofon és egy nyomkö vető . Bá rmelyik pillanatban ellenő rizhetsz
a csodá latos helymeghatá rozó rendszereddel.
– Nem – hangzott a megfellebbezhetetlen vá lasz. – Ne ringasd magad hamis
biztonsá gérzetbe! Az apá d ellenségei felforgatjá k az egész fö ldrészt, hogy megtalá ljanak.
Eltakarítottam magunk utá n a nyomokat, ahogy csak tudtam, de ezeknek a bű nö ző knek
kivá ló a technikai felszerelése.
A lá ny némá n farkasszemet nézett vele, majd kiszá llt a kocsibó l, és elindult az étterem
felé.
– A francba, Keni! – kiá ltott utá na Gage. Ö t lépéssel utolérte, és megragadta a karjá t. –
Higgadj le! – mondta neki halkan. – A vá rosiak és a csalá dom elő tt meg kell já tszanod,
hogy odavagy értem. Csak néhá ny ó rá ig bírd ki, aztá n otthon leharaphatod a fejemet!
Gage szinte érezte, ahogy a lá ny feszü ltsége csö kken. Mac feléje fordult, és hamiská s
mosolyra derü lt haragos arca. Ez a huncut manó hoz illő arckifejezés aggodalmat keltett
a férfiban. Bá r Mac elő kelő és kifinomult is tudott lenni, ha akart, volt egy csintalan,
lá zadó oldala, ami csak bajt hozhat a fejére.
A férfi megkeményítette a lelkét, és megpró bá lt nem reagá lni, amikor a lá ny á tkarolta
a vá llá t, és mesés testével hozzá dö rgö lő zö tt. Gage beszippantotta hajá nak és
parfü mjének csá bító illatá t, s elfogta a kíméletlen vá gy. Attó l tartott, cserbenhagyja az
évek alatt jó l begyakorolt ö nuralma.
– Meg is fizetsz késő bb, nyugodj meg, cukorfalat – bú gta a lá ny, és magá hoz hú zta a
férfi fejét. – De ha két ó ra hosszá ra szerető feleséget akarsz, megkapod.
Olyan perzselő volt a csó kja, hogy Gage agyá ban kicsapta a biztosítékot. Mac édes,
hívogató ö lelését a teste nem hagyhatta vá lasz nélkü l, és magá ró l teljesen megfeledkezve
falta a lá ny szá já t percekig.
– Fogadjunk, hogy ez Hoof's Roost legfrissebb há zaspá rja – csattant fel mellette Wade,
aki a feleségével kézen fogva kö zeledett. – Aká r haza is mehetnétek, ne tö rő djetek a
vacsorá val! – ugratta ő ket a férfi, és vá rta, hogy Gage bemutassa ő ket egymá snak.
Unokafivérének kis idő be telt, míg ö sszeszedte magá t, és meg tudott szó lalni.
– Ő Keni, azaz Kendra.
– Ö rü lö k, hogy ú jra lá tlak, Kendra – vigyorgott sokatmondó n Wade. – Amikor első
alkalommal talá lkoztunk, nem érezted jó l magad. Remélem, most má r minden rendben.
Gage piros pontot adott magá ban Macnek, hogy sikerü lt fesztelenü l vá laszolnia.
Ragyogó mosollyal nyú jtott kezet elő bb Laurá nak, aztá n Wade-nek.
– Kö szö nö m kérdésed, má r sokkal jobban vagyok. Az utazá s nem tesz jó t nekem –
magyará zta Laurá nak.
– Ü dvö zö llek a csalá dban – mosolygott rá melegen a fiatalasszony. – Wade mondta,
hogy jogot végeztél. Az iskolá nk kereskedelmijog-taná ra bizonyá ra szívesen meghívna
az ó rá ira vendég elő adó nak.
– Nagyszerű lenne! – lelkendezett Mac. – Bá rmikor.
 Gage dú lt-fú lt magá ban. Á tkozott nő személy! Ö t perce mondta neki, hogy nem mehet
sehová egyedü l, és ott kell maradnia a ranchon, ahol érzékelő k védik a biztonsá gá t.
– Nem hiszem… – pró bá lt tiltakozni.
– É n ö rü lnék neki, drá gá m – szakította félbe Mac. – Legalá bb addig is lenne valami
dolgom, amíg á llá st keresek.
Gage keze ö kö lbe szorult, a nő pedig ellibegett az étterem bejá rata felé. Ha hazaérnek,
megfojtja a kedves „feleségét” ezért az ellenszegü lésért.

4. FEJEZET
Mackenzie ö rö mmel tapasztalta, milyen kedvesek, bará tsá gosak hozzá a Ryderek, és
milyen szeretettel fogadjá k a csalá dban. Persze észrevette a férfiak feléje vetett titkos
pillantá sait is. Nyilvá n jó l szó rakoztak rajta, amikor a kocsiban rá má szott Gage-re. De a
„férje” lá tható an meghagyta nekik, hogy fogjá k be a szá jukat, s ő k tartottá k magukat a
parancshoz.
É lénk érdeklő déssel figyelte a bizalmas pillantá sokat és érintéseket, amelyeket a
pá rok vá ltottak egymá ssal. El akart tanulni tő lü k mindent, hogy hitelesen já tszhassa a
szerepét. Á tö lelte Gage vá llá t, és figyelmesen nézte, amikor beszélt. Szorosan hozzá bú jt a
padon, ahogy Randi is Vance-hez, még a combjá ra is rá tette a kezét, ahogy Steph tette
Quinttel, majd odadö rgö lte az orrá t az arcá hoz, ahogy Laura Wade-éhez.
É rezte, hogy Gage minden alkalommal ö sszerezzen – ú gy kell neki! –, és élvezte, hogy
szabadon kifejezheti titkos vonzalmá t. Annyi éven á t rejtette szereimét piszká ló dá s és
gonoszkodá s mö gé! Ha ez a bizalmaskodá s most idegesíti Gage.–t, az az ő baja. Minek
talá lta ki az á lhá zassá got?
– Szeretnél ü gyvédi irodá t nyitni a vá rosban? – kérdezte Randi kívá ncsian.
Mackenzie vá llat vont.
– Lehet. Nem akarom, hogy ká rba vesszen az a sok tanulá s.
– Jó lenne, ha itt gyakorolná d a hivatá sodat. Az egyetlen ü gyvédü nk rég tú l van a
nyugdíjkorhatá ron – mondta Steph a teá já t kortyolgatva. – Szerintem kapna az alkalmon,
hogy felvegyen maga mellé aká r még a szakvizsga elő tt.
– Majd beugrom hozzá , és beadom a pá lyá zatomat – vá laszolta Mac, tudva, hogy ezzel
magá ra haragítja Gage-t.
– Azt reméltem, egy kis idő t kizá ró lag egymá sra szá nunk, mielő tt elindulsz á llá st
keresni, édesem – szó lt kö zbe a férfi figyelmeztető pillantá ssal.
Mackenzie végighú zta mutató ujjá t Gage telt ajká n, és já tékosan rá kacsintott.
– Nem mintha elhanyagolná lak – dorombolta a színjá ték kedvéért. – Sö tétedés utá n
marad még idő , hogy megmutassam, milyen sokat jelentesz nekem.
A megjegyzés hangos tetszést aratott, a férfi pedig jeges tekintettel pró bá lta a lá ny
értésére adni, hogy vigyá zzon a szá já ra. Azt vá rhatod, mosolygott magá ban Mac, és
élvezettel nézte, ahogy Gage nyugtalanul feszeng a padon.
– Van egy ö tletem – szó lalt meg Vance. – Mi lenne, ha csatlakozná tok a fogadá shoz,
amelyet Randivel az eskü vő nk alkalmá bó l adunk? Tarthatná nk kettő s lakodalmat, ha
má r ú gyis hazajö n az egész csalá d. – Vance koromfekete szeme csak ú gy csillogott a
tréfá s gonoszkodá stó l, ahogy Gage-re pillantott. –Mit szó lsz hozzá , kuzin? Rá írjuk a ti
neveteket is a meghívó ra, és kész. – Majd Randire nézett, hogy a beleegyezését kérje. –
Nem bá nod, ha osztozunk a rivaldafényen a má sik ifjú pá rral?
A vonzó barna nő egyetértő en bó logatott.
 – Jó l hangzik.
– É n nem hiszem, hogy ez jó … – pró bá lt tiltakozni Gage.
– Akkor megbeszéltü k – jelentette ki Vance, mintha nem is hallotta volna.
Mackenzie észrevette, hogy Gage unokafivérei elfojtanak egy ká rö rvendő vigyort. Ú gy
fest a dolog, hogy testő rének bele kell tö rő dnie a folyamatos cukkolá sba. Ez a há rom
legalá bb olyan szélhá mos, mint ő maga.
– Tarthatná nk az ü nnepséget Gage birtoká n – javasolta hirtelen, még szorosabbra
hú zva „férje” nyaká n a hurkot.
– Na, vá rj csak egy pillanatra! – tö rt ki a férfi, de a tö bbiek lelkes ujjongá sa belefojtotta
a szó t.
– É n hozom a frissítő ket – ajá nlkozott Steph.
– É n elkészítem a meghívó kat – jelentkezett Laura.
– É n pedig feldíszítem a helyiséget – mondta Randi.
Gage magá ba roskadtan dő lt há tra. Ö rdö g és pokol! Ez a színjá ték kezd kezelhetetlen
méreteket ö lteni. Bá rcsak inká bb há zvezető nő ként mutatta volna be Macet! Kellett neki
aggó dni a lá ny jó híre miatt! Visszafelé sü lt el a jó szá ndéka.
– Ó riá si ö tlet! – csó kolta szá jon lelkesen a lá ny. – Legalá bb alkalmam lesz megismerni
az ö sszes bará todat és ismerő sö det, no és talá lkozhatom az anyó sommal meg az
apó sommal.
– Ezért még megfizetsz – morogta Gage a nő fü lébe. – É rjü nk csak haza!
Mac kuncogni kezdett, mintha a férfi valami huncutsá got sú gott volna a fü lébe.
– Itt és most? – já tszotta a meglepettet. – Ha így folytatod, még a végén azt hiszem,
hogy egy szexő rü lthö z mentem feleségü l.
A férfiak nevetésben tö rtek ki, Gage pedig figyelmeztetésü l erő sen megszorította a
lá ny combjá t.
– Kihú zod a gyufá t, Mac – sziszegte.
A lá ny csak édesen mosolygott.
– Ugatsz, de nem harapsz, Mr. Ő rkutya – sú gta vissza. – Viszont ha foltokat hagysz
rajtam, apa a fejedet veszi. Szépen megfizet a feladat végrehajtá sá ért, ú gyhogy ne tégy
ká rt az á ruban!
Gage ebben a pillanatban tényleg legszívesebben megfojtotta volna.
– Tényleg te vagy az, Gage? – hallotta meg hirtelen régi szerelme hangjá t a férfi. Elő tte
á llt az a nő , aki megtanította neki, hogy a romantikus kapcsolat nem való egy férfinak.
Még a fő iskola alatti rodeó s idő kben tö rtént, hogy egyszer késő n ért haza a kollégiumba,
és Sherryt egy bará tja karjai kö zt talá lta. Késő bb rá jö tt, hogy nem ő volt az egyetlen, aki
vigasztalta a lá nyt, míg ő a vá rostó l tá vol versenyzett. Ekkor tanulta meg, hogy ne bízzon
a csalá djá n kívü l senkiben.
– Szia, Sher, jó lá tni téged ennyi év utá n – kö szö nt a nő nek, aztá n nagy élvezettel
mutatta be neki a „féleségét”.
A nő nem zavartatta magá t.
– Bejö hetnél hozzá m a bú torboltba egyszer, hogy elbeszélgessü nk a régi szép idő krő l.
Amikor tá vozott az asztaltó l, Mac felvonta a szemö ldö két.
– Fogadni mernék, hogy a há ló szobabú tor a kedvence. Eltalá ltam?
Wade felnevetett.
– Ú gy hallom, személyesen pró bá lja ki a matracokat.
– Há t nagyon csaló dott lesz, ha rá d feni a fogá t – jelentette ki Mac, á tö lelve Gage vá llá t.
– Nem fogsz rá érni, hogy meglá togasd.
Ekkor megszó lalt Randi csipogó ja, és a lá ny azonnal felpattant az asztaltó l.
 – A fő nö k az. Dolgozunk egy ü gyö n, és biztos megkapta az ujjlenyomatokat. – Gyors
csó kot nyomott Vance ajká ra, és má r indult is kifelé.
– Veled megyek – fogta kézen a férje. – Ö rü lö k, hogy bekerü ltél kö zénk, Keni.
– Jobb, ha mi is indulunk – indítvá nyozta Gage.
– Akkor jö vő héten ugyanebben az idő ben – emlékeztette Quint. – Reggel Wade
birtoká n kezdü nk a marhá kkal. Nyolcra legyél ott!
Gage megragadta Mac kezét, és magá val hú zta, mielő tt még megbeszélne valami
konkrétat a gimná ziumi ó rá kkal kapcsolatban, hirtelen ö tlettő l vezérelve ajá nlkozna
pincérnek Stephhez, vagy jelentkezne kisegítő nek a bolhapiacon, amelyet Vance és
Randi említett.
– Lassíts má r! – mérgelő dö tt a lá ny. – Mindenki azt fogja gondolni, alig vá rod, hogy
hazavigyél, és pucérra vetkő ztess. Na és ki az a sző ke démon, aki kö rbeudvarolt? Minden
régi bará tnő d ilyen erő szakos?
Gage csak az utcá n vá laszolt.
– Nem kell miatta a féltékeny feleséget já tszanod. Nem akarok tő le semmit.
– Hm. Nem hiszem, hogy ez az érzés kö lcsö nö s – felelte a lá ny, és beká szá ló dott a
kocsiba. – Az ilyen nő az eseted?
– Nekem nincs esetem – jelentette ki a férfi, mikö zben beindította az autó t.
– Csak jelentéktelen kalandjaid? – csettintett a lá ny rosszalló an a nyelvével.
Gage elkínzottan felsó hajtott.
– Miért gondolja minden nő , hogy tudnia kell egy férfi mú ltjá nak minden szaftos
részletét? É n sem érdeklő dö m a te szexuá lis szoká said irá nt, nem igaz?
– Csak kérdezz nyugodtan! – szó lította fel Mac. – Nincs semmi rejtegetnivaló m. A
mú ltam nyitott kö nyv,
– Nos, engem nem érdekel, hogy kikkel voltá l eddig. É s képzeld, egy majdnem tíz
évvel ezelő tti há romnapos hétvége volt a leghosszabb kapcsolatom. Tú lléphetü nk végre
ezen a témá n, Vacak?
A lá ny ö sszeszű kü lt szemmel nézett rá .
– Tényleg fikarcnyit sem érdekel a mú ltam?
– Nem. A mú lt az elmú lt. – Na jó , azért kicsit kívá ncsi volt a férfiakra, akikkel Mac
eddig randevú zott, de ha kérdezne ró luk, azzal felhatalmazná ő t is a magá néletében való
kutakodá sra. Má rpedig errő l nem akart beszélni.
– Van azért valami jó is abban, hogy olyan elzá rtan élü nk a birtokodon – jegyezte meg
a lá ny. – Tanulmá nyozhatom a férfinép viselkedését, hangulatvá ltozá sait, szoká sait.
Talá n még hasznom is lesz belő le.
– A férfiaknak nincsenek hangulatvá ltozá sai – jelentette ki Gage kedvetlenü l.
– Dehogynem. Neked is egészen savanyú hangulatod volt egész este, mert nem ú gy
alakultak a dolgok, ahogy szeretted volna.
– Nem lesz semmiféle elő adá s-sorozat a gimná ziumban, és nem mész á llá sinterjú ra az
ü gyvédhez, vagy eladó nak a bolhapiacra – morogta Gage. – É s lemondod a há zamban
tartandó fogadá st is. Annyi ember kö zö tt nem tudok gondoskodni a biztonsá godró l.
Mac fellá zadt.
– Szó sem lehet ró la, hogy lemondjam!
– É s mi van, ha pont azon az estén toppan be egy csapat bű nö ző , és rabolja el a há z
asszonyá t? Gondolod, hogy megéri?
– Neked ü ldö zési má niá d van.
– Nem, csak ó vatos vagyok. Ha elrabolnak pusztá n azért, mert élvezed, ha
ellenkezhetsz velem, megnézheted, milyen dü hö s leszek. Ha élve megtalá llak – ami
egyá ltalá n nem biztos – pipacspirosra verem a fenekedet.
 – Semmi ilyesmi nem fog bekö vetkezni, 007 – mondta magabiztosan a lá ny. – Annyira
jó l eltü ntetted a nyomainkat, hogy sokszor magam sem tudtam, hol já runk. Rá adá sul, ha
idegenek bukkannak fel ebben a kisvá rosban, és oroszul kérdező skö dnek felő lem,
mindenki tudni fogja, hogy ő k a rosszfiú k.
Gage rá tért a kavicsos ú tra, aztá n nyomban le is fékezett az ú t kö zepén.
– Te tényleg nem érted – fordult a lá nyhoz. – Az, hogy az oroszok akarnak
megkaparintani, még nem jelenti azt, hogy nem bérelhetnek fel angolul beszélő
embereket. Gazemberek mindenü tt vannak.
Mae karba lette a kezét maga elő tt.
– É n mégis azt hiszem, hogy elragadott a képzeleted. Nem akarok az idő k végezetéig a
négy fal kö zö tt maradni, amíg te cowboyosdit já tszol, és élvezed a szabadsá got. Nekem is
le kell foglalnom magam valamivel.
Gage kétségbeesett só hajjal indította el ú jra a kocsit.
– Nézd, nem akarom, hogy bá ntó dá s érjen csak azért, mert nem tudsz megü lni a
há tsó don.
Mac duzzogva hallgatott hazá ig, aztá n amikor Gage leá llította a motort, kiugrott a
kocsibó l, és eliramodott.
– Hova a pokolba mész? – kiá ltott utá na a férfi.
– Sétá lni a sö tétben.
– Csak a holttestemen á t!
A lá ny megpö rdü lt.
– Nekem mindegy. Levegő re van szü kségem, és tá volsá gra. Tő led.
Gage-nek ismerő s volt ez az érzés, hagyta há t, hogy Mac eliramodjon a csű r felé.
Amikor a lá ny halló tá volsá gon kívü lre kerü lt, Gage elkezdett ká romkodni, mint a
zá poreső . Ez a nő meg fogja ő rjíteni. Képtelen meggyő zni az ó vatossá g fontossá gá ró l, és
ez halá lra idegesíti.
Rendben, ad neki – és magá nak – egy kis idő t, hogy lehiggadjon, de holnaptó l rö vid
pó rá zon tartja, és nem ereszti szem elő l.
Beszaladt a há zba az éjjellá tó szemü vegért, és elindult a lá ny nyomá ban. Nem baj,
hogy Mac haragszik rá , gondolta kö zben, ezt még mindig kö nnyebben elviseli, mint ha a
csá bító szirént já tssza. Azzal teljesen eltereli a figyelmét, ami veszélyes is lehet.
Nem lesz tö bb csó k meg simogatá s, jelentette ki elszá ntan, mert attó l képtelen
logikusan gondolkodni. Ellená llni Mac kedveskedésének kész kínszenvedés.
Gage-t a legkü lö nfélébb nehéz helyzetek megoldá sá ra képezték ki, és a lá nynak igaza
volt, amikor feltételezte, hogy néha udvarolnia is kellett bizonyos nő knek, ha attó l
megnyíltak elő tte a kívá nt kapuk, de az nem volt má s, mint munka. Mac viszont… Nos,
nem tudta igazá bó l megfogalmazni, mi is a lá ny azonkívü l, hogy nyű g a nyaká n. Ha lenne
egy kis esze, felhívná a fő nö keit, és kérne egy má sik ü gynö kö t, hogy vigye el innen a
lá nyt valami biztonsá gos, titkos helyre.
Talá n meg is teszi rö gtö n reggel, hiá ba kérte fel kifejezetten ő t Daniel Shafer a lá nya
védelmére. Inká bb tová bbra is értesü léseket szerez az ü gyben, hiszen két éve ezen
dolgozik. Ezt a tú lzottan nagy figyelmet igénylő „csomagot” meg ő rizgesse csak má s, ha
tudja!

Mackenzie mélyeket lélegzett, majd lassan kifú jta a friss levegő t, a mó dszer azonban
nem csillapította csaló dottsá gá t. Azért esett nehezére az ö sszezá rtsá g Gage-dzsel, mert
tú lsá gosan érzékeny volt arra, amit a férfi mondott, és ahogy mondta. Olyan fontos volt
neki, mint senki má s a vilá gon, s ezért egyre ingerü ltebben reagá lt rá .
 Megá llt, és végignézett a hullá mzó legelő kö n s a fasoron, amely a szomszédos szá ntó
hatá rá t jelezte. Magá ba szívta a tavaszi este békességét és a madá r-dalt.
A leheveredett marhá kat kikerü lve elindult a fá k felé. Isten ő rizz, hogy felriassza az
á llatokat, és azok nekirohanjanak a kerítésnek! Meg is kapná Gage-tő l a magá ét.
Mikö zben a fasorban á lldogá lt a holdfényt figyelve a mező felett, egy kesztyű s kéz
há tulró l hirtelen befogta a szá já t. Bá r belekö nyö kö lt fogvatartó ja hasá ba, a kö vetkező
pillanatban a fö ldö n talá lta magá t. Mielő tt beleharaphatott volna a férfi kezébe, az egy
bü dö s rongyot gyö mö szö lt a szá já ba, és térdével a fö ldhö z szegezte.
A tanult ö nvédelmi mó dszerek mit sem haszná lnak, ha meglepik az embert. Most
aztá n vég nélkü l hallgathatja Gage szidalmait, ha kiszabadul innen.
A férfi ragasztó szalaggal ö sszekö tö tte há tul a kezét, tett egy csíkot a szá já ra is,
végigtapogatta, majd megfordította, hogy befejezhesse a motozá st.
Mackenzie szeme tá gra nyílt a rémü lettő l, amikor megpillantotta az izmos, terepszínű
ruhá t, fekete, magas nyakú puló vert és símaszkot viselő idegent. Egy félelmetes puska
ló gott keresztben a mellén.
– Azt hiszed, nem lá ttalak kipottyanni abbó l a gépbő l, hú gom? – mormogta a férfi,
mikö zben ö sszeragasztotta a lá ny boká já t. – Má r vá rtalak, kisanyá m.
Mackenzie méltatlankodva vinnyogott a ragasztó alatt, amikor a férfi motozó keze a
mellkasá ró l lejjebb vá ndorolt.
– Az ember sosem tudhatja, kivel á ll szemben, hacsak meg nem győ ző dik ró la. Aha,
tényleg nő vagy – á llapította meg a marcona alak. – Nincs a nadrá godban
férfiberendezés. – Félrebillent fejjel tanulmá nyozta egy percig a lá ny arcá t. – Mi vagy te?
Csali? Mindjá rt kiderítjü k.
Azzal vá llá ra kapta a lá nyt, és eltű nt vele a fá k kö zö tt.
Mackenzie szidta magá t a figyelmetlenségéért. Ha Gage valaha is megtalá lja, elhú zza a
nó tá já t, az biztos. Má r ha megéri.

Gage az éjjellá tó val végigpá sztá zta a legelő t és a fá kat. Lá tott két préri farkast a
dombon, de Macnek nyoma veszett. Percrő l percre idegesebb lett. Olyan volt az egész,
mintha a lá ny egyik pillanatró l a má sikra kö ddé vá lt volna. Hideg verejték ü tkö zö tt ki a
homloká n, amikor belegondolt, hogy talá n elraboltá k az orra elő l.
Visszarohant a laptopjá hoz, hogy megnézze, mit mutatnak az érzékelő k.
Megkö nnyebbü lésére vagy inká bb rémü letére – még nem tudta, melyik – lá tta, hogy
villog az északnyugati szektorban elhelyezett készü lék, és egy já rmű szá guld á t a mező n.
Ha azonnal a nyomá ba ered, talá n nem veszti szem elö l.
Felkapta a há tizsá kjá t, és szá guldott a kocsihoz. Mire elérte a behajtó végét, tő re és
pisztolya má r készenlétben á llt.
Hogyan talá lhattá k meg ő ket ilyen hamar azok a gazemberek, amikor ő minden
szabá lyt betartott, és a legnagyobb ó vatossá ggal já rt el? Azt hitte, egy-két hét is eltelik
addig, mire komolyan oda kell figyelnie az esetleges veszélyre.
Ahogy az ú t északnak kanyarodott, megpillantotta a já rmű lá mpá it kö rü lbelü l fél
mérfö ldnyire maga elő tt. Gyorsan eloltotta a magá ét, és az éjjellá tó segítségével vezetett
tová bb. Idegessége hirtelen alá bbhagyott, amikor észrevette, hogy a kocsi bekanyarodik
egy fö ldú tra, mely az ismerő s, dü ledező kunyhó felé vezet a fá k kö zö tt.
Gage megkö nnyebbü lten só hajtott fel. Dexter Nolan való színű leg épp já rő rö zni volt,
hogy ellenő rizze, nem tö rtek-e be a birtokra a terroristá k, és elkapta Macet. Most épp
kihallgatni viszi. Dex hatá rozottan paranoiá s, és hibbant egy kicsit, mert nem sikerü lt
kihevernie az ö bö lhá ború sorá n elszenvedett idegfeszü ltséget. Való színű leg nem fogja
megkínozni a lá nyt – legalá bbis nem nagyon – mikö zben megpró bá lja kiszedni belő le az
informá ció kat.
Ú gy kell annak a nő személynek, gondolta Gage, mikö zben biztonsá gos tá volsá gbó l
kö vette Dex ö reg teherkocsijá t. Aztá n megá llt az ú ton, és figyelte, ahogy a férfi kiemeli
Macet a kocsibó l, kö rü lnéz, majd a vá llá ra vetve becipeli a há zba. Hagyja egy kicsit, hogy
jó l rá ijesszen, csak azutá n menti meg, hatá rozta el a férfi. Talá n ez egyszer igazat ad neki
a lá ny, és meghunyá szkodik.
A kiképzése sorá n elsajá tított ó vatos mozdulatokkal lopakodva megkerü lte a kunyhó t.
Ha a volt á llatorvos tényleg annyira begolyó zott, ahogy az unokafivérei á llítjá k, képes
volt csapdá kat és dró takadá lyokat felá llítani a tanyá ja kö rü l, ezért ó vatosan lépkedett.
É szre is vette a lá bszá rmagassá gban kihú zott dró tok csillogá sá t a fá k kö zö tt. Á tlépett
rajtuk, de figyelme nem lankadt, szá mított má sra is. Való ban volt egy má sodik védelmi
vonal ú gy tíz méterre a há ztó l. Gage azt is á tlépte, s halkan megkö zelítette a há tsó
ablakot. Megvizsgá lta az ablakkeretet, és fel is fedezte rajta a riasztó t. Alapos munká t
végzett a fickó .
A férfi elfojtott egy mosolyt, amikor meglá tta Macet mú miaként ö sszekö tö zve egy
széken. Dex ú gy kö rö zö tt kö rü lö tte, mint egy keselyű , és igyekezett rá ijeszteni. Sajnos a
lá ny egyá ltalá n nem lá tszott rémü ltnek, inká bb dü hö snek tű nt. Szeme ö sszeszű kü lt, a
há tá t mereven tartotta. A szá jpecek ellenére lá tszott, hogy ezerrel á tkozza Dextert,
Amikor elrabló ja letépte szá já ró l a ragasztó szalagot, kikö pte a rongyot, és nem
kímélte a férfit. Gage hallotta, ahogy a szabadon bocsá tá sá t kö veteli, és perrel fenyegeti
az á llatorvost.
Gage ú gy dö ntö tt, bekopog a bejá raton, mielő tt Mac tö bbet mond a kelleténél.
– Dex! Gage Ryder vagyok, engedj be!
– Gage? – kiá ltott ki a férfi. – Mit csiná lsz itt? Azt hittem, a vilá got já rod. Honnan
tudhatná m, hogy tényleg te vagy az?
– Persze hogy én vagyok. Hazajö ttem egy kis idő re. Ha nem nyitod ki az ajtó t, ezentú l
lakbért szedek tő led.
Ez a megjegyzés bebizonyította Dexnek, hogy való ban a há ziú r á ll az ajtó ban. Csak a
Ryder fiú k tudtak a megá llapodá sró l.
Az ajtó kinyílt, és Gage rá mosolygott az á lcá zá s mesterére. Dex a símaszk nyílá sá n á t
alaposan szemü gyre vette, aztá n Mac felé bö kö tt.
– Fogtam egy kémet. Itt ó lá lkodott a birtokodon.
– Nem vagyok kém! – vá gott vissza Mac. – Gage, oldozz ki, mielő tt teljesen elszorul a
vérkeringés a végtagjaimban!
Dex lerá ntotta fejérő l a símaszkot. Megdö rzsö lte a borostá já t, tekintete pedig oda-
vissza vá ndorolt Gage és Mac kö zö tt.
– Ti ismeritek egymá st?
– Ja. Ő a feleségem – tá jékoztatta Gage.
Dex bozontos szemö ldö ke a homloká ra szaladt.
– A feleséged? A fenébe! Nem is tudtam, hogy van feleséged.
– Ú j, nemrég szereztem – jelentette Gage. – Akartam má r szó lni neked, hogy
visszajö ttem, csak eddig nem értem rá – kacsintott sokatmondó n.
Dexter vigyorogva megfordult, és villá mgyorsan elő kapott egy hatalmas kést, hogy
kiszabadítsa a lá nyt.
– É rtem. Szemrevaló a kicsike. Hanem észrevettem egy felségjel nélkü li repü lő t meg
egy ejtő ernyő st a legelő d fö lö tt valamelyik éjjel. Mire odaértem, mindkettő eltű nt. Azó ta
első fokú riadó készü ltségben vagyok. Azt hiszem, beszivá rgott ide az ellenség. Jó lesz
vigyá znod.
 Gage ú gy dö ntö tt, legalá bbis részben felvilá gosítja Dextert.
– Ő a feleségem, Keni – mutatta be a lá nyt. – Mi ketten ugrottunk ki abbó l a gépbő l,
mert idegen felforgató elemek vannak a nyomá ban. Természetesen nem értesítettem
errő l a kö rnyéken élő polgá riakat, de mivel te katona vagy, tudom, hogy jelenteni fogsz
minden gyanú s mozgá st. Keninek védelemre van szü ksége. Remélem, szá míthatok rá d.
Dexter vigyá zzba vá gta magá t, és szalutá lt.
– Meghiszem azt. É s te is szá míthatsz rá m, hú gom – fordult Machez, aki felá llt, hogy
kö rü lnézzen a há zikó ban. – Sajná lom, hogy elraboltalak, de tudod, sosem lehet elég
ó vatos az ember.
– Semmi baj. É n meg sajná lom, hogy kiabá ltam veled. Ne sértő dj meg, Dex, de erre a
há zra rá férne egy alapos takarítá s. Biztosan sok idő t tö ltesz felderítéssel. Talá n
meghá lá lhatná m a védelmü nket azzal, hogy kicsinosítom egy kicsit a há zadat. Mondjuk
holnap?
Mac kihívó pillantá st vetett Gage-re. Merjen csak tiltakozni! A férfi megjegyezte
magá nak, hogy bezzeg az ő há zá t nem akarja kitakarítani. Viszont ha a kisasszony lekö ti
magá t a tavaszi nagytakarítá ssal, nincs miért panaszkodnia.
– Jó ö tlet – értett egyet. – Dex vigyá zhat rá d, amíg én holnap a marhá kkal leszek
elfoglalva.
– Szívesen leszek a testő re – felelte a férfi, aztá n kö rü lnézett a laká sban. –De
vigyá znod kell, mihez, nyú lsz, hú gom. Nem akarom, hogy bá rki belepiszká ljon a titkos
aktá imba és a fényképeimbe. Megvan a magam rendszere.
– Eszembe sem jutna – biztosította Mac ü nnepélyesen. – Az apá m diplomata, jó l
tudom, milyen fontos megő rizni a titkos informá ció kat.
– Akkor jó . Egy kis takarítá s való ban nem á rthat.
– Akkor ezt megbeszéltü k – szó lt kö zbe Gage. – Leteszem ná lad Kenit reggel, és
hazaviszem sö tétedés elő tt. Te pedig megvéded ő t mindenféle bérenctő l, aki el akarja
rabolni, hogy zsarolja vele az apjá t.
Dex boldog volt, hogy részt vehet az akció ban. Odalépett Machez, és bará tsá gosan
megö lelte.
– Megvédelek én, hú gom, ne félj! Ahhoz képest, hogy nő vagy, á tkozottul jó l harcoltá l,
amikor megleptelek. Majd mutatok neked még néhá ny ö nvédelmi trü kkö t.
– El ne kezdd! – motyogta Mac halkan Gage kocsija felé menet.
– Eszemben sincs – nyugtatta meg a férfi.. – Azért jó lecke volt ez neked. Dex
meglepett és elcipelt, mielő tt észbe kaphattá l volna. Lehet, hogy dilis egy kicsit, de a mi
oldalunkon á ll, és segíthet a figyelésben. Hazamehetü nk végre aludni? Holnap sok
munka vá r rá m.
A lá ny bó lintott, aztá n egy idő utá n megszó lalt:
– Sajná lom, hogy elrohantam, de néha szö rnyen felidegesítesz.
– Te is idegesítesz engem.
– Kö sz, hogy megmentettél.
– Szívesen, má skor is, kö lyö k. De legkö zelebb, ha idegesítelek, inká bb kiabá lj velem! A
frá sz jö tt rá m, amikor azt hittem, elraboltak.
A lá ny ingerkedve felhú zta a szemö ldö két.
– Nocsak, megijesztettelek? Jó tudni, hogy valamiféle érzelmet sikerü l kivá ltanom
belő led.
– Tö bbet, mint kellene – morgott Gage. El kellett fogadnia, hogy nem tudja letagadni
és elnyomni az érzelmeket, amelyeket a lá ny felkavart benne. – É s még valami.
Abbahagyhatod a csó kolgatá somat má sok elő tt.
A lá ny feléje fordult, gö ndö r fü rtjei csak ú gy repkedtek az arca kö rü l.
 – Nem jó l csiná lom? Mi baj van vele?
– Semmi baj nincs vele, csak tú lsá gosan elvonja a figyelmemet. Má r meggyő zted a
csalá domat és a bará taimat, hogy való ban van kö ztü nk valami, ú gyhogy lazíthatsz.
– Ahogy akarod, 007. Ha te nem tudod kezelni a színjá téknak ezt a részét… Engem
egyá ltalá n nem zavar.
Gage levette a szemét egy pillanatra az ú tró l, és lá tta, hogy a lá ny huncutul vigyorog.
– Ne kezdj ki velem, Mac! Nem vagyunk egy sú lycsoportban, aká rmit is gondolsz.
– Azt hiszem, én jobban tudom kezelni ezt a kabaréba illő lá tszathá zassá got – kö zö lte
a lá ny magabiztosan. – Lecsó kolhatná d a szá mat a helyérő l, mégsem lenne rá m
semmilyen hatá ssal, mert tudom, hogy csak já ték. A nő k tudnak uralkodni a
hormonjaikon.
– Való ban? – kérdezte a férfi halkan.
– Ez így van. Pusztá n arra kell gondolnom, hogy csak egy vagyok a hosszú sorban, akik
má r csó koltak téged, és menten elmegy a kedvem mindentő l. A férfiak szeretik azt
gondolni magukró l, hogy ajá ndékba adta ő ket az Isten a nő knek, és minden mozdulatuk
valami kü lö nleges. De szerintem, ha egyet megcsó kol az ember, megcsó kolta mindet.
Nem tudná l levenni a lá bamró l egy csó kkal.
Amikor megá lltak a há z elő tt, Mac feltépte a kocsiajtó t, és a bejá rat felé sietett.
– Á llj! – kiá ltott rá Gage. – É n megyek elő re. Mindig én megyek elő re, értetted? – Azzal
elsietett a lá ny mellett, és pisztollyal a kezében meggyő ző dö tt ró la, hogy a há z
biztonsá gos, mert amikor sietve a megmentésére indult, nyitva hagyta az ajtó t.
Mac a szemét forgatva vette az irá nyt a szobá ja felé.
– Nem tudom, ki rosszabb: te vagy Dexter. Szerintem mindketten dilisek vagytok egy
kicsit.
Gage megtorpant. Ez a nő má r megint szekírozza. De azért sem fog megtö rni, amiért
Mac gyö tri ő t, mint férfit, és kétségbe vonja tettei szakszerű ségét.
– Bá rcsak hagytam volna, hogy Dexter ott tartson éjszaká ra, és kínzá ssal pró bá ljon
kiszedni belő led terhelő informá ció t! – mérgelő dö tt,
– Nem sikerü lt volna – szó lt vissza a vá lla fö lö tt a lá ny. – Inká bb én csaltam volna ki
belő le mindent egy kis kedveskedéssel.
– Gondolod, Mata Hari?
– Holnap kideríthetjü k, vagyok-e olyan jó kém, mint te – kacsintott Mac, majd
becsukta maga mö gö tt az ajtó t.
A felbosszantott Gage hatá rozott léptekkel végigment a folyosó n, és felrá ntotta a lá ny
ajtajá t. Aztá n tá tva maradt a szá ja, amint megpillantotta meztelen há lá t és vá llá t, ahogy
rá omlott a sö tét hajzuhatag. Maga elé tartva levetett blú zá t, a nő télig há trafordult, hogy
belenézzen Gage tá gra nyílt szemébe.
– Igen? – kérdezte gú nyosan.
A bosszú sá g helyét egy pillanat alatt felajzottsá g vette á t. Gage becsukta az ajtó t,
mielő tt valami ő rü ltséget csiná lt volna. Bá rmennyire is nem akaró dzott elismernie, a
lá ny beférkő zö tt a lelkébe. Má sra sem tud gondolni, mint arra, hogy meztelenre
vetkő zteti és…
A fü rdő szobá ja felé vette az irá nyt, magá ra zá rta az ajtó t, és ledobta a ruhá it. Nem
akarta kívá nni Macet, nem akarta a lehetséges szerető t lá tni benne. Ez a megjá tszott
há zassá g volt a legrosszabb á lca, ami csak eszébe juthatott.
A hideg zuhany utá n dü hö s ká romkodá sok kö zepette elnyú lt az á gyá n, fejére hú zta a
pá rná t, és megpró bá lt elaludni.
 5. FEJEZET
Gage lelépett a magas pick-upró l, homloká ba hú zta a kalapjá t, és Wade kará mja felé
vette az irá nyt. Furcsa, milyen gyorsan tudott alkalmazkodni az itthoni élethez. É vekig
ö ltö nyt hordott nappal, éjjel pedig fekete kezeslá bast a felderítéshez. Kettő s életet élt, és
voltak idő k, amikor szinte maga sem tudta, ki is való já ban. Ritka hazalá togatá sai
jelentették szá má ra a kapaszkodó t.
A Mackel kapcsolatos gondok azonban az ő rü letbe kergették. Hiá ba tudta, hogy a
lá nyt jó kezekben hagyta, hiszen egy ü ldö zési má niá s volt felderítő ő rzi, aki folyamatos
készü ltségben van, mégis hiá nyzott az az ibolyaszemű istencsapá sa.
– Szedd a lá bad, Gage! – kiá ltott má r messzirő l Wade. É pp egy vö dö r orvossá got és
fecskendő ket tett le a terelő kapu mellé. – Ebédig végezni akarok ezeknek a borjaknak a
beoltá sá val és megbillogozá sá val.
Vance Wade felé bö kö tt a hü velykujjá val.
– Szerelmes a fiú , és ideges lesz, ha nem ebédelhet Laurá val.
– É s te hová tetted a jobbik feledet? – kérdezte Gage-tő l Quint, mikö zben bedugta a
pajtá bó l idá ig hú zott hosszabbító ba a billogvasat.
Gage lesétá lt a lejtő n, hogy csatlakozzon unokafivéreihez.
– Vacak ú gy dö ntö tt, hogy kitakarítja Dex há zikó já t.
A há rom férfi egyszerre nézett fel, és vonta ö ssze a szemö ldö két. Wade szó lalt meg
elő szö r:
– Dexre hagytad a lá nyt? Biztos vagy benne, hogy jó ö tlet?
– Jobb, mint ha otthon hagytam volna egyedü l. – Gage megszokott mozdulattal kapott
fel egy ostort, hogy a terelő kapuhoz hajtsa az első borjú t. – Volt egy kis incidensü nk
tegnap éjjel. Mac kiment sétá lni egyedü l a sö tétben, Dex pedig elkapta.
Quint felnevetett, s kö zben becsukta a borjú mö gö tt a fémkaput.
– Legalá bb halá lra ijesztette?
– Frá szt! É pp ő szidta Dextert, amikor odaértem. Sosem ijed meg, inká bb dü hö s lesz.
El kellett mondanom Dexnek, hogy mi az á bra, ő pedig megígérte, hogy eljá tssza mellette
a testő rt, amíg én nem vagyok otthon.
– Azért jobb, ha ó vatos leszel – figyelmeztette Vance, aki arró l gondoskodott, hogy a
borjú mozdulatlan maradjon. – Dex évek ó ta nem lá tott nő t. Nehogy kitö rjö n belő le a sok
elfojtott tesztoszteron!
– Így van – értett egyet Wade is, egy mű anyag lapocská t csippentve a borjú fü lébe. – A
végén még belebolondul a feleségedbe. Nem szeretném, ha ö sszeakasztaná tok a
bajszotokat miatta.
– Ez csak egy á lhá zassá g – emlékeztette Gage a rokonait.
– Ó , persze – bó logatott gú nyosan Wade. – Vacak csodá san já tszotta a szerepét tegnap
este. Ha engem kérdezel, szerintem ná la tö bbrő l van szó , mint já tékró l.
– Csakhogy senki sem kérdezett, kuzin – morgott dü hö sen Gage.
Quint rá nézett a má sik kettő re.
– Nektek nem ú gy tű nik, hogy a hazatért tékozló fiú kissé ingerlékeny?
– De – felelték azok egyszerre.
– Ingerlékeny. Tényleg ez a legjobb szó – tó dította Vance. – Szerintem ez az á lhá zassá g
izgalomba hozza, és most nem tudja, mihez kezdjen.
– Szá lljatok le ró lam! – vá gta oda Gage. – Ha ennek a megbízatá snak vége, Vacak
visszatér a sajá t vilá gá ba, és én is a magaméba.
 – Szó val te ú jbó l já rni kezded a vilá got, ő pedig fényes eredménnyel leteszi a
szakvizsgá já t – fordította le a kijelentést Wade. – É s téged egy cseppet sem fog érdekelni,
hogy lá tod-e még valaha.
– Pontosan! – vá gta rá Gage feltű nő gyorsasá ggal.
– Ezek szerint ú gy dö ntö ttél, hogy tá vol tartod magad Vacaktó l, és elfogadod Sherry
nem tú l burkolt ajá nlatá t? – kérdezte egyenesen Quint. – A matracok tü ndére alig vá rja,
hogy kipró bá lja veled a rugó kat.
– Tö kéletes megoldá s – értett egyet Vance is, amint szabadjá ra engedte a borjú t. – Te
folytatod Sherryvel, Dex pedig nyugodtan belehabarodhat Vacakba,
Gage-nek egyá ltalá n nem tetszett az ö tlet. Nem akart arra gondolni, milyen gyorsan
elvenné a szexéhes volt katona eszét Mac borná l is részegítő bb csó kja és a hozzá simuló
formá s nő i test puhasá ga,
– Beszélhetnénk valami má sró l? – morogta.
– Tudod, mit gondolok? – folytatta mégis Vance.
– Nem, és nem is érdekel – villantotta rá figyelmeztető tekintetét Gage, de hiá ba.
– É n azt gondolom, hogy te is vonzó dsz Vacakhoz, csak vagy tú l hü lye, vagy tú l makacs
vagy ahhoz, hogy elismerd – jelentette ki Quint.
– É n meg azt, hogy nem tudod, mit beszélsz. Az apja kö zeli munkatá rsam. Rá m bízta a
lá nyá t, és én olyan szakszerű en fogok eljá rni, ahogy csak tudok.
– Szó val igenis odavagy érte – cukkolta tová bb kíméletlenü l Vance. – Ö rü lö k, hogy
végre elismerted.
– Szó sincs ró la! – kiá ltotta Gage, megijesztve a soron kö vetkező borjú t, aminek
eredményeképpen kapott egy rú gá st a sípcsontjá ra. – A francba!– dő lt neki a borjú nak,
mielő tt az má sodszor is megrú gta volna. – Ő nekem munka, semmi tö bb.
– Rendben– szú rta bele az oltó anyagot az á llatba Quint –, akkor elmondom, mit ü zen
Sherry. Arra kér, lá togasd meg holnap este.
– Lehet, hogy meg is teszem – fortyogott Gage. – Akkor talá n megértitek, ti maflá k,
hogy semmi sincs Mac és kö ztem,
– Igen, ez meggyő zne – mondta Wade. – É s titeket, fiú k?
– Persze – felelte Vance. – Menj, és pró bá ld ki Sherry matracá t!
– Ez Vacakot is meggyő zné, hogy nem érdemes beleélnie magá t a feleséged szerepébe
– jegyezte meg Quint. – Tudod, ő még olyan fiatal, lehet, hogy jó t is tenne neki egy kis
kijó zanítá s. Nehogy a végén még azt higgye, te vagy az igazi! Mert abbó l nyilvá n nem
eszik.
– É s akkor milyen jó lesz, ha Dex ott van mellette, hogy megvigasztalja – toldotta meg
Wade.
Gage elő tt ismét megjelent a kínzó kép, amint Mac Dextert csó kolja. Egyá ltalá n nem
tetszett neki a dolog, bá r kü zdö tt az értelmetlen féltékenység ellen, amely hirtelen
elfogta.
– Fel fogom hívni Shert – vá gta oda mégis.
Félbeszakadt a munka a kará mban. A há rom unokafivér csodá lkozó pillantá st vetett a
negyedikre. Gage felszegte az á llá t.
– Csak mert ti megkergü ltetek és megnő sü ltetek, én még nem tervezek ilyesmit –
jelentette ki. – Szeretem a munká mat. Minden nap ú j kihívá s, ú j kaland. Nem akarom az
egész életemet ló há ton tö lteni, és a tehenek seggét bá mulni. É s nem akarom, hogy egy nő
ú gy kikészítsen, ahogy Mac… – Amikor rá jö tt, mit mondott, olyan hirtelen csukta be a
szá já t, hogy majdnem elharapta a nyelvét.
Az unokafivérek szemö ldö ke a magasba szaladt arcuk értő mosolyra derü lt.
– Ki ne mondjá tok! – dö rgö tt rá juk Gage.
 – Nem szó lunk mi egy szó t sem – vont vá llat Wade, aki alig tudta visszafojtani a
nevetést. – Elmondasz te helyettü nk mindent.
Wade hirtelen elhallgatott, Gage pedig kö vette a tekintetét. A dombon Mac sétá lt
feléjü k Dexterrel a sarká ban. A férfi olyan figyelemmel csü ngö tt a lá nyon, mint egy hű
kiskutya. A tehenek bő gésétő l nyilvá n nem hallottá k Dex teherkocsijá nak a zajá t. Gage
ö sszevont szemö ldö kkel hol Mac kö tö tt puló verbe és farmerbe burkolt csodá s alakjá t,
hol Dextert nézte, aki tisztá ra siká lta magá t és eltü ntette a borostá t az arcá ró l. Aztá n
ö nelégü lt unokafivéreire pillantott, akik most nyilvá n azt hiszik, igazuk lett Dexterrel
kapcsolatban. Ó , a pokolba!
Mac fü lig érő mosollyal á llt meg néhá ny lépésnyire a kará mtó l.
– Azért jö ttü nk, hogy megmondjuk, a vá rosban fogunk ebédelni. É s segítü nk a
bolhapiac szervezésében is.
Gage meglepetten pislogott. Dex, a remete a vá rosban ebédel, és bekapcsoló dik a
kö zö sségi munká ba? Ez aztá n a pá lfordulá s!
– Ne aggó dj, Gage – szó lalt meg az alkalmi testő r –, nem tévesztem Kenit szem elő l.
Senki sem á rthat neki, amíg vele vagyok.
– Pompá s – motyogta Gage. Feltű nt neki, milyen imá dattal néz végig Dex Mac formá s
alakjá n.
Lá tható an a fiú knak is feltű nt ugyanez, mert mindegyikü k szemébő l azt lehetett
kiolvasni: „Ugye megmondtam?”
– Kö szö nö m, Dex. Tudtam, hogy szá míthatok rá d.
Amikor Mac sarkon fordult és elindult felfelé a dombon, a férfi ú gy kö vette, mint az
á rnyék.
– Szegény Dex, jó l bekapta a legyet – jegyezte meg Wade. – Pletyká lni fognak a
vá rosban.
– Má r hallom is – folytatta Quint. – „Gage felesége olyan elbű vö lő , hogy még Dextert is
sikerü lt visszacsá bítania az emberek kö zé. Kész vará zsló !”
– Még jó , hogy téged ez egyá ltalá n nem érdekel – heccelte Vance. – De ha egy fickó így
lihegne Randi utá n, kísértésbe esnék, hogy lelő jem.
– Vadszamarak! Csak á lltok itt, vagy dolgozunk is? – morgott Gage.
Hogy elhallgattassa az unokafivéreit, olyan gyorsan terelte elébü k az á llatokat, hogy
nem értek rá tová bb csipkelő dni. Neki is jó l jö tt, hogy nem volt ideje Dexre és Macre
gondolni. Azért este figyelmeztetni fogja a lá nyt, hogy ne bá torítsa a pasast, aki ú gy néz
rá , mintha ibolyakék szemének egyetlen pillantá sá tó l felkelne a nap. A francba!

Mackenzie leö blítette a tá nyérokat vacsora utá n, és betette a mosogató gépbe. Nem is
emlékezett, mikor volt utoljá ra ilyen termékeny napja. Jó lesett kicsalogatni Dextert a
barlangjá bó l, és lá tni, ahogy ó rá ró l ó rá ra felszabadultabb, mikö zben gyű jtik a holmikat a
rendő rség á ltal szervezett jó tékonysá gi bolhapiacra, Lá m, a vacsorá ná l is milyen
beszédes volt. Ezú ttal Gage ü lt mogorvá n egész este, és egyszavas vá laszokná l tö bbet
nem lehetett belő le kicsalni.
– Jobb lesz, ha vigyá zol, mit csiná lsz Dexterrel.
Mackenzie ö sszerezzent, amikor Gage szinte a nyaká ba lihegte a figyelmeztetést. Azt
sem hallotta, hogy egyá ltalá n bejö tt a konyhá ba. Megfordult, és belenézett a villá mló ,
szü rke szemekbe.
– Szabad kérdeznem, mi a rossz abban, hogy sikerü lt visszacsalogatnom Dextert a
tá rsadalomba? Az az ember olyan magá nyosan és elszigetelten élt idá ig, hogy most be
nem á llt a szá ja egész nap.
 A lá ny há trahő kö lt, amikor Gage megtá maszkodott a pulton. A férfi lehajtotta a fejét,
mígnem az arcukat má r csak néhá ny centi vá lasztotta el egymá stó l.
– Nem az aggaszt, hogy beszélget veled, kö lyö k.
– Szá mtalanszor megmondtam má r, hogy ne szó líts kö lyö knek! – vá gott vissza Mac.
Nem engedte magá t megfélemlíteni, hiá ba tornyosult fö lébe Gage. – Ú gy dö ntö ttem, a
feladatomnak tekintem Dex tá rsasá gi életének helyreá llítá sá t, azonkívü l lefoglalom
magam némi tá rsadalmi munká val, csak hogy teljen az idő .
– Nos, Dexterrel má ris sokra jutottá l – mordult rá Gage. – Még a kuzinjaim is
észrevették, hogy csö pö g a nyá la utá nad. Majdnem elolvadt, valahá nyszor rá mosolyogtá l
a vacsorá ná l.
Mac szeme ö sszeszű kü lt.
– Csak mert tisztel engem, és élvezi a tá rsasá gomat, azt gondolod, hogy odavan
értem? Tévedsz,
– Nem. Férfi vagyok, és pontosan tudom, mit gondol egy má sik férfi. Lehet, hogy
lyukat beszélt ma a hasadba, de kö zben arra gondolt, hogy inká bb csó kot nyomna rá .
Ú gyhogy te ne á ltasd magad, kölyök!
Mackenzie tudta, csak ú gy késztetheti Gage-t meghá trá lá sra, ha tá madá sba lendü l.
– Tehá t azt mondod, ne tegyem ezt Dexterrel? – kérdezte, majd Gage nyaka kö ré fonta
a karjá t, és csá bító an hozzá szorította a csípő jét.
É des istenem! Az a gondolat éltette, hogy egy nap Gage lesz a kezdeményező , és
ö nként fogja magá hoz ö lelni. Vajon eljö n-e valaha az a nap? Lá bujjhegyre á llt, és
megcsó kolta a férfi érzéki ajká t.
– Meg talá n ezt se, ugye? – folytatta, azzal kigombolta Gage mellén az inget, és beletú rt
bozontos mellsző rzetébe.
É lvezettel nyugtá zta, hogy a férfinak kitá gulnak az orrlyukai, és felcsillan a szeme.
Remek, ugyanis ő t má r égette a vá gy a sajá t bizalmas mozdulataitó l.
– Pontosan – felelte nyersen Gage. – Ha csak megpró bá lod, Dex má r le is tepert,
mielő tt azt mondhatná d, fapapucs.
– Bezzeg te nem, hiszen rá d nem vagyok semmilyen hatá ssal, Mr. Rendíthetetlen –
dorombolta a lá ny.
Rajta. Gage. add meg magad! Csak egy kicsit!
– Így van. É s beá rullak az apá dná l, hogy nem hagysz békén, ha azonnal nem fejezed be
– nézett rá a férfi sö tét tekintettel, de nem tolta el magá tó l a simogató kezet, s Mac
érezte, hogy felgyorsul a szívverése a tenyere alatt.
– Á rulkodó s! – sú gta a lá ny, mielő tt Gage ajká ra nyomta a sajá tjá t.
A férfi viszonozta a csó kot, bá r erő sen kü zdö tt ö nmaga ellen. Mac élvezte Gage ízét és
izmos testének kö zelségét, de még mielő tt ő maga vesztette volna el az ö nuralmá t, és be
kellett volna ismernie, hogy Gage nagyobb hatá ssal van rá , mint ő a férfira, kibú jt a karjai
kö zü l, s az ebédlő asztalhoz lépett, hogy leszedje a maradék piszkos edényt.
– Csak hogy tudd, 007, rossz nyomon já rsz Dexterrel kapcsolatban. A délelő tt egy
részét a kalyibá ja takarítá sá val tö ltö ttü k, aztá n szabaduló leckéket adott nekem tá madá s
esetére. Az az ember kész tá rhá za a fontos informá ció knak, és rengeteget tanultam tő le.
– Példá ul?
– Az titok. Nem á rulhatom el neked – feleselt a lá ny.
– De igen. Felhatalmazá som van mindenféle titok kezelésére. Mellesleg finom volt a
vacsora – mondta békü lékenyen Gage.
– Kö sz. Stephanie-tó l kaptam a receptet, amikor ná la ebédeltü nk, és megtá rgyaltam
Laurá val, hogy szó l az iskolá ban az ó raadá s miatt.
Gage ö sszevonta sö tét szemö ldö két.
 – Megmondtam, hogy nem engedlek védelem nélkü l kó szá lni, amíg én itthon segítek a
fiú knak.
– Csak semmi aggodalom! Dex holnap is szívesen elkísér, bá rhová megyek.
– Holnap? – visszhangozta a férfi.
– Igen – folytatta a lá ny. – É s megá llok az ü gyvédi irodá ná l is, hogy érdeklő djem, van-e
á llá s.
– A fenébe, Mac! Egyá ltalá n nem figyeltél rá m, amikor azt magyará ztam, hogy meg
kell hú znod magad? Nem éppen most kell kiá llnod a vilá g elé.
– Ó vatos és figyelmes leszek, rá adá sul mellettem lesz a sasszemű Dexter. Annyi
fegyver meg mindenféle kacat van a ruhá ja alatt, hogy való sá gos egyszemélyes osztag –
ragaszkodott a terveihez a lá ny.
Gage gyanakvó pillantá st vetett rá .
– Honnan tudod, mi van a ruhá ja alatt?
– Ú gy érted, a szoká sos berendezésen kívü l? – ugratta felhá borító merészséggel Mac.
– Természetesen megmutatta a fegyvereit, csak hogy megnyugtasson, egy esetleges
tá madá s nem éri felkészü letlenü l.
Gage megragadta a lá ny kö nyö két.
– Ne zavard ö ssze Dex fejét, értetted? Fogalmam sincs, mennyire tiszta az agya.
– Tisztá bb, mint a tiéd – kü zdö tte ki magá t Mac a férfi szorítá sá bó l. – Miutá n azt hiszi,
mi ketten há zasok vagyunk, mellettem ellazulhat, és ö nmaga lehet. Ezenkívü l nem kezel
ostoba gyerekként.
– Ha én egyszer nő ként kezelnélek, mindketten nagy bajban lennénk – morogta Gage.
Mackenzie ravaszká s mosollyal helyesbített:
– Csak te. É n meg tudok birkó zni a helyzettel. Csak neked vannak gondjaid a bizalmas
kö zelséggel. Inká bb ide-oda utazgatsz a vilá gban, hogy ne kelljen komoly kapcsolatba
bonyoló dnod senkivel.
– Az a munká m miatt van! – tö rt ki a férfi,
– Ez csak kifogá s! – vá gott vissza a lá ny. – Nyilvá nvaló , hogy ez a Sherry nevű
nő személy belegyalogolt a lelkedbe évekkel ezelő tt, lerombolta a bü szkeségedet, és talá n
a szívedet is ö sszetö rte. Most aztá n meg vagy győ ző dve arró l, hogy ha még egyszer
beleszeretnél valakibe, mindez ú jra megtö rténne veled.
Gage az égre emelte a tekintetét.
– Nagyszerű ! Most meg Freud doktor hú gá nak képzeled magad. Mit tettem, hogy ezt
érdemlem a sorstó l?
– Nem kell ahhoz pszichiá ternek lenni, hogy lá ssa az ember, mennyire félsz
elkö telező dni – jelentette ki Mac. – Ső t szerintem tő lem is félsz. Még akkor is rettegsz,
amikor megcsó kolsz.
Gage széles mellkasa hullá mzott a méltatlankodá stó l, szü rke szeme vészjó sló an
ö sszeszű kü lt.
– Való ban?
– Pontosan. Eddig mindig én kezdeményeztem a csó kot, még nyilvá nos helyen is, ahol
azt vá rná k tő lü nk, hogy ú gy viselkedjü nk, mint egy gerlepá r. Csak hogy emlékeztesselek,
erre te hívtad fel a figyelmemet. Aztá n hirtelen bejelentetted, hogy nem kell tö bb csó k
még má sok kedvéért sem. De ő szintén szó lva nem vá ltottad be a reményeimet. Az
egyetemen jó néhá ny srá c ná lad sokkal jobban tudott csó koló zni. Hoppá , ezt talá n nem
kellett volna hangosan mondanom. Igazá n nem akartam.
Mackenzie nevetésben tö rt ki, amikor Gage ú gy há trahő kö lt, mintha pofon ü tö tte
volna. Te jó ég, tényleg sikerü lt kihoznia a sodrá bó l! Imá dta gyö tö rni a férfit. Lehet, hogy
éretlen, gyerekes dolog, de valahogy elégtételt vett ezá ltal a sokéves csaló dá sért,
viszonzatlan szerelemért.
– Nos, hadd mondjak neked valamit! – nézett rá sö téten Gage. – Ha egyszer ú gy
dö ntö k, hogy amú gy istenigazá bó l kicsó kolom belő led a szuszt, nem fogsz tö bbé
„megbirkó zni a helyzettel”, azt garantá lom.
– Mondani azt tudod! – vá gott vissza helykén a lá ny. – De sok beszédnek sok az alja.
– Sosem harapok, amíg nem kérnek meg rá – vá laszolta Gage kihívó vigyorral.
Mac erre felvetette az á llá t, merészen a férfira mosolygott, és felszó lította:
– Na jó , akkor harapj meg!
Gage szemö ldö ke magasra szaladt, s ú gy bá mult a nő re, mintha annak hirtelen egy
má sodik feje nő tt volna.
– Te sosem adod fel?
– Te sosem adod meg magad? – kérdezett vissza Mac. – Talá n csak egy vad, féktelen
viszonyt akarok. Miért is ne? Senki sem tudná meg, és senkit sem érdekelne.
– Engem igen, a pokolba is! Sosem kezdek valakivel, ha kü ldetésben vagyok. Ez itt
munka, Mac, én most dolgozom.
– Nos – sasszézott ki mellette a lá ny a konyhá bó l, rá hagyva a tová bbi rendraká st –
sikerü lt ú j értelmet adnod annak a kifejezésnek, hogy valaki a munká já val kö t
há zassá got. Pedig igazá n kihozhatná nk ebbő l a helyzetbő l a lehető legtö bbet, és
nagyokat szeretkezhetnénk minden éjjel, ha nem lennél ilyen gyá va.
Mackenzie mély elégtételt érezve mosolygott magá ban, amikor hallotta, hogy
csö rö mpö lve ö sszetö rik egy tá nyér, majd Gage kacskaringó san ká romkodni kezd. Tudta
jó l, hogy alaposan befű tö tt Mr. Rendíthetetlennek. Remek! Sikerü lt felidegesítenie, s
pillanatnyilag semminek sem ö rü lt ennél jobban.
A terve mű kö dik, aká r egy ó ramű , lezá rult a kü ldetés első szakasza. Gage észrevette
benne a nő t, má r nem tekinti puszta megbízatá snak. A má sodik szakaszban rá kell
vennie, hogy magá tó l csó kolja meg, a harmadikban pedig el kell érnie, hogy Gage Ryder
beleszeressen annak ellenére, hogy nem akar tartó s kapcsolatot. Nem lesz kö nnyű
feladat, de á lmodozni azért még lehet.

6. FEJEZET
Gage tö bb mint két hétig figyelte, amint Mac ide-oda má szká l Dexterrel a hű séges
ő rkutyá val a sarká ban. A lá ny belevetette magá t a bolhapiac szervezésébe, amely végü l
hatalmas bevételt hozott, kétszer is tartott elő adá st a kö zépiskolá ban, és heti há rom
alkalommal kisegítette délutá n az ü gyvédi irodá t.
Gage szá má ra vilá gossá vá lt, hogy a lá ny két lá bbal á ll a fö ldö n, és mindig a talpá ra
esik, mint a macska. Persze eleve ú gy nő tt fel, hogy ú jra meg ú jra alkalmazkodnia kellett
a folyton vá ltozó kö rü lményekhez. Ennyi idő alatt ú gy megismerkedett a helyiekkel,
hogy az ember azt gondolta volna, mindig is Hoot's Roost volt az otthona. Gage, ha
bemerészkedett a vá rosba, má st sem hallott, mint hogy milyen kellemes, ü dítő asszony a
felesége.
Kellemes, ü dítő ? Még mit nem! Ú gy ö sszezavarta a fejét, hogy azt sem tudja, merre
van észak. Nyugtalanító , az igen.
– Hé, ne vacakolj annyit, hanem tekerd le a szö gesdró tot! – szó lt rá tü relmetlenü l
Wade. – Ez itt a te kerítésed, miért éppen te piszmogsz?
 Gage engedelmesen megfogta a tekercset, és kihú zta a dró tot a Quint á ltal levert
oszlopig. Wade kívá ncsian figyelte.
– Mi az ö rdö g van veled? Má ris mehetnéked van?
– Az.
– Dehogy az – ellenkezett Quint. – Az bosszant, hogy nem bírsz Mackel.
– Mondtam, hogy elkényeztetett és veszettü l makacs.
– Szó ltá l az apjá nak, hogy ellenkezik veled, és nem hú zó dik meg a há ttérben? –
kérdezte Wade.
– Persze.
– É s mit mondott?
Gage nagyot só hajtott.
– Tisztá ban van vele, hogy Vacak nem egyszerű eset. Azt mondta, igyekezzek, ahogy
tudok, mert eltart még egy darabig, amíg megoldjá k ezt az ü gyet. Bá r begyű jtö tte a
szü kséges bizonyítékokat, és á t is adta az FBI-nak, azok csak lassan gö ngyö lítik fel a
szindiká tust. Ú gyhogy belá thatatlan idő re itt rekedtü nk.
– Amú gy sem mehetnétek még el – emlékeztette Quint. –Most jö n a lakodalom.
Gage felnyö gö tt.
– Ne is mondd! Még jó , hogy legalá bb arra rá tudtam beszélni Macet, hogy a ranch
helyett a vendéglő ben tartsuk. Nem kocká ztathatom meg. hogy az ü nnepség ü rü gyén
valaki alaposan szemü gyre vegye a há zamat.
– Az egész csalá d itt lesz az ü nnepségen, ú gyhogy szá lló vendégeid lesznek –
figyelmeztette Wade.
Gage felkapta a fejét.
– Ó , a pokolba!
Ez azt jelenti, hogy egy szobá ban kell aludniuk Mackel. Eddig annyi dolga volt, hogy
nem is gondolt bele, mivel já r, ha hazajö nnek a szü lei.
Rémü lt arca lá ttá n Wade és Quint nevetésben tö rt ki.
– Szép kis titkos ü gynö k vagy! Figyelmen kívü l hagytad ezt az apró kompliká ció t,
amikor kitervelted a mesét a há zassá gró l'?
– Az ö rdö gbe! – A kétségbeesett Gage segítségért fordult a kuzinjaihoz. – Most mit
csiná ljak Mackel?
– Jézusom, pajtá s! Azt hittem, ennyi idő sen má r tudod, mit kezdhetsz egy gyö nyö rű
nő vel az á gyban – gonoszkodott Wade – De ha taná csra van szü kséged, szívesen adok
egy-két tippet.
– Mi folyik itt? – kérdezte az ó cska kocsijá bó l kiká szá ló dó Vance. – Sajná lom, hogy
elkéstem, de Randivel volt még néhá ny elintéznivaló nk az ü nnepséggel kapcsolatban.
Veled meg mi van? – mérte végig csodá lkozva Gage-t. –Ú gy nézel ki, mint akinek
behú ztak egyet.
– Most jutott el az agyá ig, hogy egy szobá ban kell aludnia Vacakkal, ha megérkezik a
rokonsá g – kuncogott ká rö rvendő en Wade. – Aggó dik a teljesítménye miatt.
Mikö zben unokafivérei az ő rová sá ra nevettek, Gage kihú zta és rö gzítette a má sodik
sor dró tot.
– Bolondok! Nem értitek – mondta mérges arccal.
– Dehogynem – vigyorgott Vance – Ki vagy éhezve, ez a te bajod, pajtá s. Rá van írva a
homlokodra. Nyilvá n nem fogadtad el Sherry meghívá sá t a matracra.
Persze hogy nem, gondolta Gage. Ú gy érezte volna, hogy elá rulja Macet. Pedig ez kész
ő rü ltség. Nem tartozik semmivel a lá nynak, pusztá n védelemmel.
– Hagyjuk szegényt! – tá maszkodott Wade az egyik kerítésoszlopnak.
– Miért? – nyú lt el Quint a fö ldö n. – Olyan jó heccelni.
 – De még mennyire! – tó dította Vance. – Be kell hoznunk a kimaradt idő t. É vek ó ta
nem volt itthon ilyen hosszú ideig, kijá r neki egy kiadó s szeká lá s. Ki kell haszná lnunk a
lehető séget.
– Lehet, hogy nektek szü kségetek van egy feleségre, aki az orrotokná l fogva vezet
benneteket, de nekem ez nem hiá nyzik. É n élvezem a szabadsá gomat, az ö rdö g vigye el!
– Aha – gö rbü lt hamiská s vigyorra Wade szá ja.
– Jö hetek-mehetek, amikor csak akarok – magyará zkodott tová bb Gage. – Senkinek
sem tartozom felelő sséggel.
– Aha – fojtott vissza egy vigyort Vance is. – Most, hogy ezt ilyen jó l megbeszéltü k,
folytassuk a munká t!
A szeká lá s szerencsére ezzel egy idő re véget ért, s rokonai békén hagytá k Gage-t.
Egekbe magasztaltá k elő tte a há zassá got, az elkö telező dést, de ő nem kért belő le.
Folytassá k csak unokafivérei a csalá di hagyomá nyt, és legyen egy csomó gyerekü k!
Kényeztetni és szeretni fogja a kis huncutokat, de ő t ennél sokkal jobban vonzza a
vá ndorlá s.
Egyetlen nő sem tudná rá venni a letelepedésre. Neki csak az kell, hogy idő nként
legyen hová visszatérnie, mielő tt a kö vetkező ú tjá ra indul. Rá adá sul Mac még csak most
fejezte be az egyetemet, és elő tte á ll az élet meg a karrier. Igaz, a lá ny nem is akar tő le
má st, csak egy rö vid viszonyt. Rá adá sul Gage gyanította, hogy csak a kamaszkori
sérelmei miatti bosszú bó l flö rtö l vele.
Nem enged a kísértésnek, fogadta meg szentü l. Szeká lhatjá k az unokafivérei,
gyö tö rheti Mac, nem já rnak sikerrel. Arra képezték ki, hogy a munká ja sorá n ellená lljon
mindenfajta nyomá snak és á mítá snak. Belő le senki nem fog szerelemittas puhá nyt
faragni!

Mackenzie belebú jt a testére simuló , fekete ruhá ba, melyet a fogadá sra vá lasztott
magá nak, és lesimította a selymes anyagot a csípő jén. Feltű zö tt hajá val kifinomultabb
hö lgynek lá tszott, mint bá rmikor az utó bbi hetekben. Ma talá lkozni fog Gage rokonaival,
és jó benyomá st akar kelteni.
Tudta, hogy a férfi szü lei két éjszaká t tö ltenek a ranchon, ezért bevitte kevéske
holmijá t Gage szobá já ba, pipereszereit felsorakoztatta a férfi fü rdő szobá já nak polcá n.
É rdekes lesz a mai éjszaka, tű nő dö tt sejtelmes mosollyal. Gage még nem beszélt az
ö sszekö ltö zésrő l, való színű leg az utolsó pillanatig halogatja.
A lá ny kicsinosítva lépkedett végig a folyosó n. Megígérte Laurá nak, Stephnek és
Randinek, hogy korá bban beugrik az étterembe, és együ tt ellenő rzik az utolsó
simítá sokat. Mivel Gage ragaszkodott hozzá , hogy biztonsá gi okokbó l inká bb ott tartsá k
az ö sszejö vetelt, beadta a dereká t. Rá adá sul ott tö bb vendég fér el, mint a férfi
otthoná ban.
Elgondolkodva fordult be a folyosó n – és egyenest Gage-be ü tkö zö tt. Meg kellett
kapaszkodnia a férfi karjá ban, hogy el ne essen. Felnézve észrevette, hogy Gage tekintete
a dekoltá zsá ra siklik, s végigciká zott rajta egy kü lö nö s érzés. Hetek ó ta nem kerü ltek
ilyen kö zel egymá shoz, mert a férfi ó riá si erő feszítéssel tá vol tartotta magá t tő le. Macet
lelkesítette a gondolat, hogy ma este nem kerü lgetheti, hiszen az egész csalá d azt vá rja
tő lü k, hogy boldog há zaspá rként viselkedjenek.
– Az ég á ldjon, Mac, ugye lesz még rajtad valami má s is? – mordult rá Gage.
Ennyit a remélt bó kokró l. A lá ny csaló dottsá gá t elrejtve há tralépett és megpö rdü lt.
– Nem tetszik a ruhá m?
A férfi kétszer is alaposan végigmérte.
– Tú l sok lá tszik ki belő led.
 Mac elmosolyodott a testő re morcos á brá zatá n.
– Ne légy má r ilyen régimó di! Ezt fogom viselni, aká r tetszik neked, aká r nem. Ezek
szerint az sem tetszik neked, hogy nincs alatta semmi – tette hozzá .
– Ezt nem is akarom hallani!
Gage hő siesen á llta a lá ny kihívó pillantá sá t, de á rulkodó tekintete ú jbó l és ú jbó l a
ruha kivá gá sá ra és Mac merészen domborodó kebleire esett. Elö ntö tte a vá gy, s arra
gondolt, meddig kell még ellená llnia, és vajon sikerü l-e végig kitartania. Az biztos, hogy
hosszú , kínos éjszaká nak néz elébe.
– Mielő tt elfelejtem, á t kell… hm… vinnü nk.., hm… a holmidat az én szobá mba –
nyö gte ki sutá n.
A lá ny pimasz mosollyal vá laszolt:
– Má r rég á tvittem. Tudtam, hogy ö ssze kell kö ltö znü nk. Gondolod, hogy képes leszel
kezelni a helyzetet?
– Természetesen,
Egy frászt! Ha Mac belefekszik az á gyá ba, ő a padló ra kö ltö zik, má sképp nem bízhat
meg ö nmagá ban. Má r ú gyis az ö sszeomlá s szélén á ll.
– Ö rü lö k, hogy ura vagy a helyzetnek. Attó l féltem, ki fogsz akadni.
– Nem akadok, ki – méltatlankodott Gage. – Sosem akadok, ki.
– Ó , persze. Ti, titkos ü gynö kö k fel vagytok készü lve mindenre – felelt a lá ny
já tékosan. – Na lá ssuk, így van-e!
Gage-nek nem maradt ideje megacélozni az ö nuralmá t, mert a lá ny má ris a nyaka
kö ré fonta a karjait és forró n szá jon csó kolta. A férfi agya ettő l leblokkolt, keze
ö nkéntelenü l Mac fenekére vá ndorolt, s hirtelen magá hoz szorította. É rezte, ahogy a
kemény mellbimbó k a mellkasá hoz nyomó dnak, és ö sztö nö sen odanyú lt, hogy
végigsimítson rajtuk az ujjaival. Amikor a lá ny homorítva felkíná lta magá t neki,
tenyerébe fogta a halmokat, és felnyö gö tt az élvezettő l. Nyelve tá ncra kelt Mac szá já ban,
térdét benyomta a lá ny lá ba kö zé. Ö rü lt vá gy fogta el, hogy letépje ró la a tenyérnyi ruhá t,
és végigcsó kolja a selymes bő rt, ahol csak éri, aztá n magá évá tegye itt és most a fal
mellett, amíg nem csillapul kibírhatatlan vá gya.
Dudaszó rá ntotta vissza a férfit a való sá gba. Pislognia kellett, hogy felszá lljon elő le a
szenvedély vö rö s kö de.
– Ez Dex lesz – lihegte Mac, mikö zben eligazgatta a ruhá já t. – Korá bban bevisz, hogy
ellenő rizzü k a lá nyokkal az italokat és a terem díszítését.
Amint eltipegett azokon a hihetetlen tű sarkakon és abban a „kapj el, ha mersz”
ruhá ban alsó nemű nélkü l (nem viccelt, tényleg nem volt rajta), Gage nekiroskadt a
falnak. Aztá n ká romkodva levetette a munká singét, és elindult zuhanyozni.

Macnek még akkorra sem sikerü lt lehiggadnia, mire Dexterrel odaért a vendéglő hö z.
Az izgató talá lkozá s Gage-dzsel megmutatta, hogy ha a férfi elengedi magá t, igazi érzéki
vademberré tud vá lni. A lá ny mély levegő t vett, aztá n betuszkolta Dextert az ajtó n, és
csevegni kezdett Laurá val, Stephanie-val és Randivel, Bá r Dex lehajtotta a fejét, s csak
zavartan bó lintott kö szö nésképpen, az asszonyok kicsalogattá k a csigahá zá bó l, és
pillanatok alatt szó ra bírtá k. Amikor a férfi odébbá llt, hogy hozzon egy létrá t, és feltegye
az utolsó virá gfü zért is, a Ryder feleségek kö rü lfogtá k Mackenzie-t.
– Csodá t mű veltél Dexterrel – mondta Laura. – Elő szö r a jó tékonysá gi bolhapiac, most
meg ez! Nagy szó .
– Quint elmondta, hogy Dex évek ó ta nem vett részt semmiféle tá rsadalmi eseményen
– tette hozzá Steph.
 – Itt van nektek egy há ború s hő s, és még egyetlen nyilvá nos elismerést sem kapott –
méltatlankodott Mac. – Jú lius 4-én kitü ntethetné a vá ros.
– Csodá latos ö tlet! – lelkesedett Randi. – Dex tényleg kedves fickó , jobbat érdemel,
mint az ö nként vá llalt magá ny.
– Szeretném elérni, hogy a kö zö sség aktív tagja legyen – jelentette ki Mac.
– Segítü nk neked – erő sítette meg Steph.
Mac ravaszul elmosolyodott.
– Szeretnék ma este kerítő nő t já tszani, de addig is jó t tenne Dex ö nbizalmá nak, ha
felvá ltva megtá ncoltatná nk. Mit szó ltok?
A Ryder feleségek bó lintottak.
– Remélhető leg ez véget vet a pletyká nak, amely a vá rosban kering Dexterrő l és ró lad
– jegyezte meg Steph.
Mackenzie felkapta a fejét.
– Ó , az ég szerelmére! – Amikor a má sik há rom sajná lkozva bó lintott, a lá ny
felsó hajtott. – Kitaláljam, ki terjeszti? Szerintem Sherry, a matrackirá lynő .
– Ki má s? – erő sítette meg sejtését Laura. – Magá bó l indul ki. Az ő szoká sa elvenni
má sok pasijá t.
– A mú lt hó napban én is kísértésbe estem, hogy szitá vá lő jem, amikor rá szá llt Vance-
re – szó lalt meg Randi, – Most meg Gage-nek akar bajt okozni.
Mackenzie csendben eltű nő dö tt, vajon Gage felelevenítette-e a régi kapcsolatot.
Hetente néhá ny estét há zon kívü l tö ltö tt, és megkérte Dextert, hogy maradjon ná luk,
amíg ő haza nem ér. A gondolat, hogy Gage a készséges Sherry karjai kö zt talá l ö rö mö t,
mély fá jdalmat okozott, neki.
Mac ott akarta folytatni Gage-dzsel, ahol egy ó rá ja abbahagytá k. El akarta érni, hogy a
férfi olyan ő rü lten kívá nja ő t, hogy soha tö bbé ne gondoljon Sherryre. A pokolba is, miért
nem tudja magá hoz vonzani az egyetlen férfit, akinek a figyelmére vá gyik?
Amikor minden a helyére kerü lt, megérkeztek a Ryder fiú k a szü leikkel. Bá r
valamennyi észbontó an csinos volt a vadnyugati viseletben, Mackenzie csak Gage-t lá tta,
és ö sszeszorult a szíve az ö rö mtő l. Amikor a férfi szívdö glesztő mosollyal elindult felé,
kis híjá n elolvadt. A lá tszat kedvéért Gage lehajolt, és megpuszilta az arcá t.
– Meg ne pró bá lkozz még egyszer egy olyan hú zá ssal, mint az elő bb! – sú gta kö zben a
fü lébe. – Tudok veszélyes is lenni.
Csaló dottsá ga ellenére Macnek sikerü lt mosolyogva bemutatkozni Gage szü leinek.
Azok boldogan megö lelték, és azonnal befogadtá k a csalá dba. A lá ny azt kívá nta, bá rcsak
ne színjá ték volna ez az egész.
Amikor há rom rendő regyenruhá s férfi jelent meg a színen, mindenki Vance és Randi
felé fordult. A há rom férfi kö rü lfogta Vance-t, mintha ki akarná k hallgatni, hogy
meggyő ző dhessenek ró la, megérdemli-e Randit.
– Gyere, sorakozzunk fel Vance mö gé! – sú gta oda Gage, és Mac jó t derü lt azon, ahogy
a Ryder fiú k kö rü lfogtá k a rokonukat. Jó volt lá tni, hogy ö sszetart a csalá d. Bá rcsak ő is a
része lehetne!
– Kissé hirtelen elhatá rozá s volt, nem gondoljá tok? – mondta épp Randi apja, amikor
Mac és Gage halló tá volsá gba kerü lt.
– Nem, uram – karolta á t a félesége dereká t birtokló an Vance. – Randi a legfontosabb
ember az életemben, és nem kellett sok idő , hogy ezt észrevegyem – mosolygott apó sá ra.
– Nem adom ő t vissza, ú gyhogy ne is kérje!
A há rom zsaru arca rezzenéstelen maradt, nyilvá n nem volt humorérzékü k. Amikor
má r kellemetlenné kezdett vá lni a csend, Mackenzie odalépett hozzá juk, és
bemutatkozott. É pp elég tá rsadalmi eseményen vett má r részt, hogy tudja, hogyan lehet
bará tsá gos hangulatot teremteni. Egy szempillantá s alatt tá ncolni vitte Randi egyik
bá tyjá t, mire Laura is vette a lapot, és lecsapott a má sikra. Mielő tt a zsaruk kettő t tudtak
volna szó lni, má r já rtá k is a tá ncot.
– Okos taktika – ismerte el Steve Jackson, Randi bá tyja, és fanyar mosolyt villantott
Macre. – Mi vagy te? A csalá di békekö zvetítő ?
– Tö bbé-kevésbé – mosolygott Mackenzie a sö tét hajú rendő rre, aki nagyjá bó l egyidő s
lehetett Gage-dzsel. – A jogi karon végeztem, és bá r nemrég vagyok a Ryder csalá d tagja,
annyit mondhatok, hogy Vance odavan a hú godért. Bá rcsak mindannyian olyan
boldogok lehetnénk, mint ő k egymá ssal! É s mondd, milyen volt Randi kislá nyként? De
kérlek, ne akard bemesélni nekem, hogy az első szü letésnapjá tó l rendő rnek neveltétek!
Steve somolyogva vá laszolt:
– Jó ü gyvéd vagy, hallod-e? Még kö rü l sem tá ncoltuk a parkettet, má ris védekezésre
kényszerítesz. Ki fogod faggatni az ö csémet is?
Mackenzie já tékosan rá mosolygott.
– Miért is ne? Mindig szerettem a kihívá sokat.
– Azt lá tom, hiszen behá zasodtá l ebbe a famíliá ba. Melyik fiú hoz is tartozol?
– Hozzá m – á llt meg a há tuk mö gö tt Gage. – Kérem vissza a feleségemet, kedves
rokon! É s legyetek szívesek békén hagyni Vance-t! Jó gyerek, a hú god pedig á tkozottul
szerencsés, hogy megfogta magá nak.
– A nejed is épp ezt mondta – vá laszolt Steve. – Te meg azért vagy szerencsés, hogy
tiéd ez a kis hö lgy. Van bá torsá ga, stílusa, vá g az esze, és kivételes szépség. – A férfi
Macre kacsintott. – Nincs véletlenü l egy ikertestvéred?
Gage felvonta a szemö ldö két, amikor a fiatalember há tat fordított, hogy csatlakozzon
az apjá hoz.
– Ő t is elbű vö lted, mi?
Mackenzie vá llat vont,
– Aká rmilyen hihetetlen is szá modra, sok férfi jó l érzi magá t a tá rsasá gomban.
Á ltalá ban érdekesnek talá lnak.
– É n is annak tartalak. Azt hiszem, ezt épp nemrég bizonyítottam be – mondta halkan
Gage, és kissé eltolta magá tó l a lá nyt tá nc kö zben, mielő tt még a létfontossá gú
testrészeik ö sszeértek volna. – De folytasd csak, baboná zd meg a tö bbi Jacksont is, ha
még tö bb megerő sítésre van szü kséged!
– Nincs szü kségem megerő sítésre – tiltakozott Mac. – Csak ú gy véltem, nem á rt
megnyugtatni Randi bá tyjá t afelő l, hogy Vance tö kéletes tá rs a hú ga szá má ra. Steve nem
ú gy festett, mintha orrba akarna vá gni azért, mert megpró bá ltam meggyő zni. A te orrod
felő l má r nem volnék olyan biztos.
– Ne félts engem, kö lyö k!
– Sherrytő l se?
Gage eltévesztette a lépést.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Azt, hogy a lá nyok figyelmeztettek, Sherry kivetette rá d a há ló já t. É s miutá n
esténként nem voltá l otthon…
– Így természetesen azt feltételezted, hogy vele voltam – vá gott kö zbe Gage. – É s ha
igen? É n is hallottam á m olyan híreket, hogy van valami Dex és kö zted.
– É s ha igen? – szegte fel az á llá t Mac. – Mit érdekel az téged? Egyfolytá ban arra
figyelmeztetsz, hogy mi csak színjá tékot já tszunk.
– Gage! Végre megvagy! – szó lalt meg Sherry a há tuk mö gö tt.
 Tö kéletes idő zítés, gondolta a férfi. A folyosó n tö rténtek utá n jobb, ha Mac a
legrosszabbat feltételezi ró la. Kö nnyebben tud vele bá nni, ha dü hö s, mint ha kedves.
Legjobb lenne, ha nem is szó lna hozzá , amíg a szü lei ott éjszaká znak a ranchon.
– Ugye nem bá nod? – szó lt oda Sherry Macnek, majd vá laszt sem vá rva odabú jt Gage-
hez, és gyakorlatilag elrabolta egy lassú tá ncra.
– Finom megmozdulá s volt – mondta Gage kajá nul mosolyogva. Sherry festett sző ke
frizurá ja felett még lá tta Mac sértett arckifejezését. Bá r tudta, hogy így volt a legjobb,
bű ntudatot érzett, amiért megbá ntotta a lá nyt.
Bá r' Sher ú gy dö rgö lő zö tt hozzá , mint egy tü zelő macska, Gage-nek meg kellett
á llapítania, hogy bá rmit is érzett valaha ez irá nt a csá bító démon irá nt, az rég elmú lt.
Manapsá g csak egy nő van, aki kihozza belő le a férfit, és az éppen Wade-del tá ncol.
– A feleséged má s, mint amilyennek képzeltem – duruzsolt Sher a fü lébe. –Sosem
gondoltam volna ró lad, hogy liliom tiprá ssal foglalkozol, szépfiú .
– Sajná lom, Sher, de nem teszem tö nkre a csalá di boldogsá gom. Á ruld magad má snak,
az én eskü m ö rö kre szó l! – vá laszolta Gage nyersen.
Sherry visszahő kö lt, mintha arcul ü tö tték volna.
– Akkor bolond vagy, mert a nejed a há tad mö gö tt ö sszeszű ri a levet Dexterrel. Hetek
ó ta lá tom ő ket együ tt szerte a vá rosban.
Bá r a zö ld szemű szö rny majdnem belemart Gage-be, a férfi ú gy tett, mintha nem
érdekelné, hogy Dex olyan sok idő t tö lt együ tt Mackel. Végü l is a férfi a má sodik testő re,
nem igaz? A há zassá guk pedig csak á lca, ezt nem szabad elfelejtenie. Azonkívü l sokkal
jobban bízik Mac tisztességében, mint Sherben.
Amikor a dal véget ért, Gage otthagyta a tá ncpartnerét, és Randit kérte fel.
Megszoká sbó l kö rü lnézett, hol talá lja Macet. A lá ny épp Randi apjá val tá ncolt, és
kétségtelenü l ú jbó l Vance mellett kampá nyolt.
Hű ség a csalá dhoz, tű nő dö tt el a férfi. Mac pillanatok alatt beilleszkedett, és kész volt
megvédeni a bará tait és á llító lagos rokonait. Bezzeg Sherry sosem tö rő dö tt senkivel,
csak ö nmagá val. Gage abban a pillanatban megértette, hogy a szó beszéd ellenére semmi
sincs Dex és Mac kö zö tt, csak bará tsá g. A volt á llatorvos lá tható an odavan érte, de Mac
sosem á rulná el a „férjét”. Nem ilyen.
Ö t perccel késő bb Gage somolyogva figyelte, hogyan hurcolja magá val Laura és Mac
Dextert a terem tú lsó végébe, és mutatja be egy vonzó , vö rö sessző ke nő nek. Macet
mindö ssze azzal lehet vá dolni, hogy pá rt keres mindenkinek.

Mihelyt Gage becsukta maguk mö gö tt a há ló szoba ajtajá t, Mac má r viharzott is a

fü rdő szobá ba, hogy egy tú lméretezett pó ló ra cserélje bá li ruhá já t.
– Rendes volt tő led, amit ma este tettél – szó lt utá na Gage, ledobva magá ró l a
vadnyugati szabá sú sportzakó t.
– Sok rendes dolgot csiná ltam – felelt a lá ny, mikö zben kilépett a cipő jébő l. – Példá ul
nem kaptam ki valamelyik rendő r pisztolytá ská já bó l a fegyvert, és nem lő ttelek le, mert
hagytad, hogy Sherry elcipeljen mellő lem.
– Arra gondoltam, hogy agyba-fő be dicsérted Vance-t az ú j rokonai elő tt, és
bemutattad Dextert a kö nyvtá rosnő nek – felelt a férfi, majd odalépett a szá mító géphez,
hogy ellenő rizze az érzékelő k á ltal kü ldö tt jeleket. Semmi szokatlan tevékenység ma
éjjel. Ez megnyugtató .
Mikö zben Mac a fü rdő ben kilépett a ruhá já bó l, a tá gas, pezsgő fü rdő s ká dra esett a
pillantá sa, s ú gy dö ntö tt, abban á gyaz meg magá nak éjszaká ra. Mielő tt elindultak a
fogadá sra, azt vá rta, hogy Gage nyű gö skö dni fog az együ tt alvá s miatt, és má r elő re
élvezte. A Sherry-féle kö zjá ték ó ta azonban elvesztette a humorérzékét. Arra is rá jö tt,
hogy csak az idejét vesztegeti, ha azt hiszi, rá tudja venni Gage-t, hogy beleszeressen.
Lá tható an még csak nem is kívá nja.
Mostantó l fogva szép csendben el fogja viselni a heteket vagy hó napokat, amíg nem
térhet vissza a megszokott életéhez. Elfelejti csaló ka á lmá t, és elismeri a vereségét. Néha
csak ilyen á ron lehet tová bblépni. Gage Ryder mindig elérhetetlen marad szá má ra.
Semmi sem vá ltozott az eltelt idő alatt, csak ő szerette a férfit egyre jobban.
– Mit csiná lsz? – kérdezte Gage, amikor a lá ny lá bujjhegyre á llva igyekezett levenni
még két tarka takaró t a gardró b magas polcá ró l.
– Megá gyazok a fü rdő ká dban. Jó éjszaká t!
– Á lljunk csak meg egy pillanatra!
A lá ny felpillantott fészeképítés kö zben, s lá tta, hogy Gage karba tett kézzel
tá maszkodik az ajtó félfá nak, és tű nő dve figyeli.
– Mi az, má r nem is akarsz elcsá bítani? Azt hittem, rémá lommá szá ndékozod tenni
szá momra ezt az éjszaká t.
– Rosszul gondoltad, 007. – Mac felegyenesedett, és elviharzott Gage mellett egy
pá rná ért. – Ú gy dö ntö ttem, ezentú l a te szabá lyaid szerint já tszom, ú gyhogy ö rü lhetsz.
– Nem kell a ká dban aludnod, én á gyazok magamnak a fö ldö n.
Mac ö nelégü lten mosolygott.
– Hetek ó ta elkerü lsz, és nem győ zö l figyelmeztetni, hogy hagyjalak békén. Amennyire
rettegsz tő lem, még a végén szívrohamot kapsz, ha egy helyiségben kell aludnunk.
– Mac…
A lá ny becsapta Gage orra elő tt a fü rdő szobaajtó t. Mennyi visszautasítá st kell még
elviselnie, mielő tt megtanulja, hogy a férfi, akit mindig is kívá nt és szeretett, nem akarja
ő t?
– Nem voltam Sherrynél – mondta Gage a csukott ajtó nak, – Ő teljesen má s, mint te.
– Gondolom, ez egy ú jabb pont a javá ra – huppant le a takaró kra Mac.
– Csak hogy tudd, edzeni voltam esténként, hogy formá ban maradjak.
Ettő l azért egy kicsit jobban fogok aludni, gondolta a lá ny. Má r ha nem azzal tö lti az
éjszaká t, hogy elérhetetlen dolgok utá n vá gyakozik.

7. FEJEZET
Gage-nek el kellett ismernie, hogy Mac tö kéletesen já tszotta a há ziasszonyt, amíg
ná luk voltak a szü lei. Ugyanolyan kö nnyedséggel bű vö lte el ő ket, mint a vá ros lakó it. Bá r
kétszemélyes kö zö nsége elő tt ő volt a legszerető bb feleség, a férfi észrevette, hogyan
vá ltozik meg az arckifejezése, amikor rá néz. Elhú zó dott tő le lélekben, nem incselkedett
vele, nem gyö tö rte tö bbé. Ö rü lnie kellett volna ennek, de nem tudott. Rá kellett jö nnie,
mennyire megszokta a lá nyt. Mihelyt Mac érzelmi bariká dot emelt kö zéjü k, semmi sem
volt tö bbé ugyanaz.
– Este vacsorá zzunk Stephnél! – vetette fö l Gage az egyik nap. – Hetek ó ta nem
mutatkoztunk együ tt nyilvá nosan.
– Kö szö nö m, én inká bb nem megyek. Amikor ma Dexterrel a vá rosban voltam, vettem
egy jó kö nyvet. Majd eszem egy szendvicset, és olvasok a szobá mban.
– Mi van veled? – vá gott komor arcot Gage. – Elő szö r azt mondod, nem bírod a
semmittevést, aztá n hirtelen ki sem lehet mozdítani a farmró l. Dexterrel elmész, velem
viszont nem.
Mac szó rakozottan nézett rá , mikö zben tová bb tö rö lgette a port.
 – Há rom hó nap utá n hozzá szoktam.
– Az ö rdö g vigye el! – tö rt ki a férfi. – Vissza akarom kapni a régi Macet!
A lá ny kezében megá llt egy pillanatra a portö rlő .
– Sajná lom. Emlékszel a mondá sra, hogy „vigyá zz, mit kívá nsz, mert a végén még
megkapod”? Há t megkaptad. Ú gy kezellek, mint egy bú tordarabot. Ha egy helyben
maradsz, szá míthatsz rá , hogy letö rlö m ró lad a port, és kifényesítelek.
A nagy képernyő s tévé teteje kö vetkezett, aztá n egy asztalka. Amikor Gage odalépett
Mac mellé, kapott egyet kö nyö kkel a gyomrá ba.
– Tá gulj innen, nem férek tő led.
– Ugyan má r! – csalogatta a férfi. – Csak egy vacsora és egy mozi. Még szeká lhatsz is
kö zben, ahogy jó lesik.
A lá ny szomorú mosolya és a tompa fény ametisztkék szemében megindította Gage-t.
Nem akarta megnevezni a lá ny á ltal benne keltett érzéseket, de azt tudta, hogy ha nem
kapja vissza a régi eleven Mackenzie-t, az olyan lesz, mintha az éltető levegő tő l fosztaná k
meg.
– Ne gyakorolj velem kegyet, 007! – vá gott vissza a lá ny. – Igyekszem tová bblépni,
ú gyhogy ne fá radj, és ne pró bá lj meg felvidítani!
A férfi zavartan vonta ö ssze a szemö ldö két.
– Mit értesz azon, hogy igyekszel tová bblépni?
– Semmit. Ne tö rő dj vele, és tű nj innen!
Amikor a lá ny elfordult, hogy tö rö lgessen tová bb, Gage elkapta a karjá t, és
megfordította. Elfogta a vá gy, hogy megcsó kolja azokat a lebiggyesztett ajkakat. Idejét
sem tudta, mikor érintette meg utoljá ra.
– Pontosan honnan lépsz tová bb? – firtatta.
Mac nagyot só hajtott, és megrá zta a fejét. Fekete ló farka csak ú gy rö pkö dö tt a vá lla
kö rü l.
– Ne vallass, Gage! Nem szá mít, nem a te gondod.
Te magad vagy a gondom – mondta keserű en a férfi.
– Nézd, ha vacsorá zni akarsz, menjü nk, csak ne tégy fel kö zben személyes kérdéseket!
A kapcsolatunk végü l is pusztá n ü zleti, nem igaz?
Megszó lalt a telefon, és a lá ny megkö nnyebbü lten szaladt, hogy felvegye. Legalá bb
volt ü rü gye eltá volodni Gage-tő l.
– Ryder laká s – szó lt bele a kagyló ba.
– Keni? Steph vagyok.
Végre egy bará ti hang!
– Szia, Steph! Mi ú jsá g?
– Kirú gunk a há mbó l a lá nyokkal. Quintre hirtelen rá tö rt a pó kerezhetnék, ú gyhogy
Gage hivatalos hozzá nk estére, mi, lá nyok pedig bevesszü k magunkat a vendéglő be.
Velü nk tartasz?
– De még mennyire! – lelkendezett Mac. – Pó ker Quintnél, lá nybuli a kocsmá ban –
kö zö lte a férfival, amint letette a telefont.
– Azt reméltem, együ tt tö lthetü nk egy kis idő t ma este – mondta Gage. – Hetek ó ta
lá tom, hogy bá nt valami, és tudni szeretném, mi az.
Leginká bb az, hogy kettejü kbő l sohasem lesz mi.
– Nem akarok beszélni ró la, de kö szö nö m, hogy meghallgattá l volna – mondta a lá ny a
fü rdő félé menet. Indult zuhanyozni.
– Pedig beszélni fogunk ró la – kö zö lte Gage a nyomá ban loholva,
– Ha rajtam mú lik, nem – zá rta be maga utá n a fü rdő szobaajtó t a lá ny.
 Miutá n megígérte Gage-nek, hogy nem tá gít Randi, Laura és Steph mellő l, Mac beü lt
Steph sportkocsijá ba, és megkö nnyebbü lten felsó hajtott.
– Nem szívesen ismerem el, de ez a meghívá s a legjobbkor jö tt – mondta. – Szü kségem
van egy kis szabadsá gra.
– Tá vol Gage-tő l? – kérdezte Steph jó érzékkel. – Ez az értelme az ilyen lá nybuliknak.
Má r aggó dtunk miattad. Az utó bbi idő ben nem vagy a régi lelkes ö nmagad. Baj van a
paradicsomban?
– Így is mondhatná nk – felelte halkan Mac.
– Nos, ma este elengedjü k magunkat, kikapcsolunk, és lazítani fogunk – jelentette ki
Steph, majd beá llt a helyi mulató parkoló já ba.
Bá r Mackenzie nem szokott ilyen mó don kikapcsoló dni, most készen á llt kiö blíteni
magá bó l a Gage irá nti viszonzatlan érzéseit egy kis alkohollal. Vissza akarta nyerni azt az
énjét, amelyet idő kö zben elveszített.
A fiatalasszonyok beü ltek a sarokba, és hallgattá k a zenegépbő l á radó
countrymuzsiká t. A bá rpultná l férfiak ü ltek, a parketten néhá ny pá r ö sszebú jva tá ncolt.
Mackenzie elégedetten mosolygott, amikor észrevette az egyik bokszban Dextert az
iskola kö nyvtá rosnő jével. Ezek szerint sikerrel já rt a kö zvetítő akció ja.
Randi kivételével, aki a sofő r szerepét vá llalta, mindenki borozott. Ittak Laurá ra,
akinek elkezdő dö tt a nyá ri szü nete, aztá n Randire, akinek a rokonsá ga megbékélt a
siető s eskü vő vel, majd Stephre, aki belefá radt a vendéglő jében rendezett szá mtalan
csalá di és ü zleti ö sszejö vetel megszervezésébe. Végü l pedig a má snapi, jú lius 4-i
ü nnepségek sikeres rendezésére, melyet Laura iskolá ja vá llait.
Ezutá n Mackenzie kö vetkezett.
– Te jö ssz. Mire akarsz inni? – kérdezték tő le.
A lá ny felemelte a pohará t.
– A bor jó tékony hatá sá ra. Kellett volna elő tte ennem valamit, kezd a fejembe szá llni.
A Ryder feleségek kuncogva ü rítették ki a poharukat.
– De komolyan – szó lalt meg Randi –, mi bá nt az utó bbi idő ben? Mondd el, hadd
segítsü nk!
– Ahhoz még tö bb bor kell. Hosszú tö rténet.
Randi intett a pincérnő nek.
– Ti aztá n kiszá radtatok – nevetett Wanda, amikor letett eléjü k még két jégbe hű tö tt
ü veget. – Fenékig, hö lgyeim, ezt ü zeni a pultos. – A nő kö zelebb hajolt. – Mellesleg egy
hímsoviniszta disznó .
– Akkor igyunk a vilá g ö sszes hímsovinisztá já ra – emelte fel Randi az ü dítő s pohará t.
– Tele volt velü k az akadémia, ahogy tele vannak velü k az utak is.
– É n is hozzá mentem má r kettő hö z is – tó dított a pincérnő . – Nem tudjá tok, milyen
szerencsések vagytok, hogy nektek olyan pasikat sikerü lt meglasszó znotok, akik
legalá bb egy kicsit tisztelnek benneteket.
– Vá rnak a tö bbi asztalná l, Wanda! – kiá ltott oda neki a csapos. – Fejezd be a
pletyká lkodá st!
– Lá tjá tok? Letö rne a keze, ha maga vinné ki az italokat. Na, érezzétek jó l magatokat,
és igyatok egyet rá m is!
Mac tú l sokat ivott, és megeredt a nyelve.
– Elő szö r is a nevem nem Kendra, hanem Mackenzie Shafer, és nem vagyok Gage
felesége.
Az asszonyoknak tá tva maradt a szá ja a meglepetéstő l.
– Nem vagytok há zasok? – há pogta Steph.
– Ssss! Ez titok. Gage-t a személyes védelmemre szerző dtették.
 – Mi a fenérő l beszélsz? – szű kü lt ö ssze Randi szeme. – É s pontosan ki a csodá nak
dolgozik Gage? Vance-bő l sosem tudok kicsikarni egyenes vá laszt.
– Azt nem mondhatom el – felelte halkan Mac. – De meg kell eskü dnö tö k, hogy semmit
sem adtok tová bb abbó l, amit most mondok.
A nő k ü nnepélyesen megeskü dtek, majd kö zelebb hajoltak Mackenzie-he2.
– Emberrablá s vagy gyilkossá g lehetséges célpontja vagyok az apá m miatt – sú gta
meg nekik bizalmasan. Má r alig forgott a nyelve.
– Komolyan mondod? Nem csak a bor beszél belő led? – firtatta Randi.
– Nem – ingatta a fejét Mac. – A rosszfiú k velem akarjá k hallgatá sra kényszeríteni az
apá mat, mert ha lebuktatja ő ket, hú sz évet vagy aká r életfogytiglani is kaphatnak.
– A férjeink tudjá k ezt? – kérdezte Randi.
– Igen. Ő k készítették elő a leszá lló helyet, amikor Gage kiugrott velem egy
repü lő gépbő l.
– Micsoda?! – kiá ltott fel fojtottan Steph. – Mindent tudtak, és nekü nk nem mondtak
semmit?
– Azt hittem, kö ztü nk nem lehetnek titkok – méltatlankodott Laura is. – Ezért még
megfizetnek.
A tö bbiek lelkesen bó logattak.
– Tehá t ez csak egy á lhá zassá g? – kérdezte zavartan Steph, – Pedig ti ketten ú gy
néztek ki, mint akik ő rü lten odavannak egymá sért.
– Nos, legalá bbis néhá ny héttel ezelő ttig így volt – helyesbített Randi. – De az a jó képű
szö rnyeteg nem haszná lta ki a helyzetet, ugye?
Mackenzie boldogtalanul felsó hajtott, és még tö bb borba fojtotta a bá natá t.
– Nem, a disznó . Kettő nk helyett is tartja magá t. Sajnos.
– Ő , ó ! – vette a lapot Steph. – Te szerelmes vagy belé, ő meg nem?
– Csak voltam – felelte akadozva Mac. – A lakodalom napjá n dö ntö ttem el, hogy tö bbé
nem pazarlom rá az érzelmeimet. Ú gyis reménytelen.
– Lá tom, sikerü lt – somolygott Laura. – Azért ló gatod az orrodat hetek ó ta, igaz? De
legalá bb megpró bá ltad.
Erre megint inni kellett.
– Kiszeretni valakibő l legalá bb olyan nehéz, mint kigyó gyulni egy ká ros szenvedélybő l
– jelentette ki Steph. – Neked szakszerű segítségre van szü kséged.
– Pontosan – értett egyet Randi. – Má rpedig ennél az asztalná l csupa szakember ü l. Mi
is megpró bá ltuk tú ltenni magunkat a Ryder fiú kon, és valamennyiü nk elbukott. Nem
maradt má s megoldá s, mint hozzá juk menni feleségü l,
Mackenzie ö sszeomlott.
– Azt mondjá tok, gyó gyíthatatlan vagyok?
– Attó l tartok, véged van – csó vá lta a fejét Laura.
– Ami Gage-t illeti, ő vidá man tud élni nélkü lem – mondta csü ggedten Mac. – Ha
pucéran rá vetném magam, akkor is csak há tat fordítana, és kiselő adá st tartana arró l,
hogy ez szá má ra egy megbízatá s, neki csak munka vagyok. Nem akar elkö telezettséget,
nem akar letelepedni. Akkor sem eresztene gyö keret, ha cserépbe ü ltetném, és hetente
ö ntö zném, – Mac ivott még egy pohá rral, hogy csö kkentse a visszautasítá s fá jdalmá t.
Mivel nem haszná lt, ivott rá még egyet. – Ezt egyszerű en nem értem. Miféle ember utasít
vissza egy kö telezettségek nélkü li viszonyt? Mert még ebbe is belementem volna, én
szá nalmas szerencsétlen – motyogta.
A Ryder feleségek kó rusban nyugtatgattá k, hogy egyá ltalá n nem szü letett vesztes,
amitő l kissé jobban érezte magá t.
– Kö szö nö m. Ti vagyok a vilá g legjobb bará tnő i.
 – A te oldaladon á llunk – biztosította Steph. – Talá n ha elcsá bítaná d…
Mackenzie legyintett.
– Azt má r pró bá ltam, de hiá ba. Rémü lten elmenekü lt.
– É s ha féltékennyé tennéd? – tű nő dö tt Laura, aztá n megrá zta a fejét. – Á , nem.
Nyilvá n hallotta a híreszteléseket Dexterrő l, de az sem érdekelte azt a tuskó t.
– Hagyjá tok! Ha elmú lik a veszély, hazarepü lö k, és folytatom az életemet. Ha nem
lá tom, talá n elfelejtem.
– Persze! – gú nyoló dott Steph. – Ahogy Jú lia Ró meó t vagy Marcus Antonius
Kleopá trá t. – Felemelt egy félig ü res borosü veget. – Talá n ebben rejlik a vá lasz, csak még
nem ittunk eleget.
– Csak keressétek tová bb, amíg én kimegyek a mosdó ba! – emelkedett fel Mackenzie.
Megfordult vele a vilá g, meg kellett kapaszkodnia az asztalban. – Hű , ne engedjetek
tö bbet inni!
– Mire visszajö ssz, meglesz a megoldá s – biztatta Randi.
Mac fejében szö get ü tö tt egy gondolat.
– Tudná tok adni egy mobilt? Az enyémet a tö ltő n hagytam,
Steph odaadta a magá ét, és a lelkére kö tö tte nehezen forgó nyelvvel:
– Pró bá lj tisztá n beszélni, mert alig forog a nyelved!
– Bagoly mondja verébnek – vigyorgott Mackenzie, aztá n bizonytalanul elindult a
félhomá lyos helyiségen á t a mosdó félé. Hunyorgatva pró bá lta megá llapítani, melyik a
nő i, de mielő tt beléphetett volna, egy lá thatatlan kéz befogta a szá já t, egy má sik pedig a
torká ra szorult. A lá ny reakció ideje annyira megnyú lt, hogy képtelen volt megvédeni
magá t. Tehetetlenü l szorult egy acélos férfimellhez. Tá madó ja há trafelé hú zta, és
betuszkolta a raktá rhelyiségbe.
– Az ö rdö gbe, hú gom, nézd meg magad! – sziszegett a fü lébe Dex ingerü lten. – Nem
megmondtam, hogy maradj mindig éber? Annyi bort ittá l, hogy meg sem tudsz mozdulni.
Mac megkö nnyebbü lten nekiroskadt a férfinak, és lélegzett egy mélyet, amikor az
lazított a szorítá sá n.
– Meg ne ijessz ennyire még egyszer!
– Tekintsd leckének! Ne igyá l tö bbé ennyit, és ne má szká lj egyedü l sö tét helyeken!
Megbeszéltü k, amikor ö nvédelemre tanítottalak. Egy pillanatra nem figyelsz oda, és
véged. – Dex kinyitotta a kamra ajtajá t, s odaterelte a lá nyt a nő i vécéhez. – Ő rt á llok,
amíg visszajö ssz. Legkö zelebb ne gyere ide egyedü l! É rtetted?
Mac ü gyetlenü l megveregette Dex izmos karjá t, és ká bá n rá mosolygott.
– Kö sz, Dexie. Ö rü lö k, hogy ö sszejö ttél Kristennel.
– Ja. Aranyos nő . Na, menj! Megvá rlak.
A lá ny becsukta maga mö gö tt az ajtó t, és beü tö tte apja szá má t a telefonba. Shafer a
má sodik csengetésre felvette.
– Papa, haza akarok menni – motyogta Mac. – Hó napok ó ta itt rostokolok.
– Kenzie? – csodá lkozott a férfi. – Mit csiná lsz? Olyan furcsa a hangod. Valami baj van?
– Igen, baj van. Haza akarok menni – dadogta a lá ny. – Nem bírom ezt tová bb,
megő rü lö k.
– Hol van Gage? Add nekem, légy szíves!
– Nem tudom, nincs itt.
– A francba! Honnan hívsz? Biztonsá gos ez a vonal?
Hogy biztonsá gos-e? Mac rá bá mult a telefonra.
– Nem tudom. De szá mít ez? Ez ú gyis csak egy beugratá s. – Amikor Dex kopogott az
ajtó n, gyorsan elkö szö nt. – Most mennem kell. Szia!
– Minden rendben? – kiabá lt be Dex.
 – Csak még egy perc – szó lt vissza a lá ny, aztá n elvégezte a dolgá t.
A csuda vigye el, az apja ugyanolyan paranoiá s, mint Gage, gondolta, mikö zben
visszatá ntorgott az elő térbe. Bú jj el, kerü ld a nyilvá nossá got, élj á lnéven, já tssz
szerepeket, és ü gyelj, hogy biztonsá gos legyen a telefonvonal! Micsoda szamá rsá g! A
maffia rá ijesztett az apjá ra és Gage-re, neki meg ezek ketten tö nkretették az életét. Ebbő l
elég!
– Remélem, nem kocsival jö tté! – morgoló dott Dex, mikö zben visszakísérte a lá nyt a
terembe.
– Van jó zan sofő rü nk, ne aggó dj! Menj vissza nyugodtan a bará tnő dhö z, és érezd jó l
magad. Dexie!
A férfi ö sszevonta a szemö ldö két.
– Te aztá n jó l bepiá ltá l. Maradj a rokonaiddal, rendben?
Mac visszabotorká lt a lá nyokhoz, és leü lt a helyére.
– No, kitalá ltatok valami biztos gyó gymó dot a szerelmi bá natra?
– Igen – bó lintott Laura – Az a véleményü nk, hogy meg kell mondanod neki, mit érzel
irá nta. Ne kerü lgesd tová bb, legjobb az ő szinteség.
– Jézusom! – kö nyö kö lt az asztalra Mac. – Adtam nektek tíz percet, és ezt bírtá tok
kitalá lni? Szó sincs ró la, hogy bevalljam!
– Pedig ez a legjobb, amit tehetsz – kö zö lte Randi. – É n is ö sszeszedtem annak idején a
bá torsá gomat, és kiderü lt, hogy Vance ugyanú gy érez, mint én.
– Gage nem Vance – mutatott rá Mac. – Má r csak azt vá rom, hogy vége legyen ennek a
hercehurcá nak. Egyedü l titeket foglak sajná lni. A bará tsá gra? – emelte magasba a
pohará t.

Ká rtyá zá s kö zben Gage folyamatosan az ó rá já t bá multa, s azon tű nő dö tt, meddig tart

még a lá nybuli. Ideges volt, és nyugtalan, mert nem tudta pontosan, mit csiná l Mac,
minden rendben van-e kö rü lö tte.
– Most já tszol vagy á brá ndozol? – kérdezte Wade, mert Gage csak dobolt az ujjaival az
asztalon. – Nem vagy valami szó rakoztató tá rsasá g ma este.
– Még a végén azt hisszü k, szívesebben lennél az á lfeleségeddel, mint az
unokatestvéreiddel – mó ká zott Vance.
– Ha má r szó ba kerü lt az á lfeleség – szó lalt meg Quint –, mi van vele mostaná ban?
Olyan, mintha lecsapoltá k volna belő le a régi elevenséget.
– Ö sszevesztetek? – kérdezte Wade, mikö zben azt figyelte, hogy Gage félszívvel
tologatja a lapokat.
– Nem – vá laszolta amaz mogorvá n –, de ú gy kerü l, mintha pestises volnék. Pró bá ltam
beszélni vele, de hiá ba.
– Biztos vagy benne, hogy nem tettél vagy mondtá l valamit, amitő l elment az
életkedve? – kérdezte Quint. – Rossz nézni, ahogy bá nkó dik. Biztos nem te vagy az oka?
– Semmit sem csiná ltam – védekezett Gage.
– Talá n épp ez a baj – tö prengett Vance. – Majd eleped érted, de te nem adod meg
neki, amit szeretne.
Gage felá llt, lecsapta az asztalra a lapjait, és szinte keresztü ldö fte unokafivéreit a
tekintetével.
– Nem értitek, idió tá k? Vacak ú gy fog visszamenni az apjá hoz, ahogyan elhoztam.
Semmi etyepetye, semmi rö pke viszony. É n profi vagyok!
– Jézusom, nem lehetne halkabban? – fogta be Quint a fü lét. – Agyadra ment az
ö nmegtartó ztatá s.
– Bá rcsak sose talá ltam volna ki ezt az á lcá t! – dü nnyö gte az elkeseredett Gage.
 – Miért? Mert irtó zol a há zassá g gondolatá tó l? – cukkolta Wade. – Régen mi is így
voltunk vele.
– Hagyjá tok abba! Nem akarom hallani, ahogy a há zassá g dicséretét zengitek. Csak azt
szeretném, hogy biztonsá gban tudhassam Macet, amíg hazajuttathatom. Mellesleg a
munká m sem tesz lehető vé semmiféle hosszú tá vú kapcsolatot, és ez így van jó l.
Quint hanyagul vá llat vont.
– Nem vagy te olyan jó l, mint ahogy mutatod, kuzin. De rá kellene jö nnö d, hogy mi
baja van annak a lá nynak, mielő tt a szemü nk elő tt sorvad el.
– Még ma kifaggatom… má r ha egyá ltalá n hazajö n – nézett ismét az ó rá já ra Gage.
Azzal otthagyta a ká rtyaasztalt, mert nem volt kedve hallgatni gonoszkodó rokonait.
Voltak idő k, amikor négyü k kellemes, já tékos bará tsá ga ö rö mmel tö ltö tte el, most
azonban hiá nyzott valami. Volt valami megoldatlan az életében.
– Szép á lmokat! – szó lt utá na Vance. – Ö lelgesd élvezettel a kispá rná dat!
– A kispá rná t! Azt! – morgott Gage kifele mentében. A torná con megá llt, és mélyen
beszívta a levegő t. Akkor érzékelte igazá n, milyen nyugtalan és feszü lt volt eddig, amikor
meglá tta Randi kocsijá t bekanyarodni a felhajtó ra. Minden rendben. Mac hazajö tt, most
má r való ban nyugodtan alhat.
Nagy léptekkel indult a kocsi felé, s dö bbenten torpant meg, amikor meghallotta a
bent ü lő k harsogó kacagá sá t. Nem kellett nagy ész, hogy kitalá lja, a lá nyok alaposan
felö ntö ttek a garatra. Hogy az a…! Az egész tá rsasá got elrabolhattá k volna! Dü hö sen
tépte fel az ajtó t. Két pillanat alatt felmérte, hogy Randi az egyetlen jó zan nő a
tá rsasá gban.
– Szia, Gagie! – tá ntorgott elő Steph. – Hogy vagy?
A férfi elvigyorodott.
– Szia, Vö rö ske! Istenem, ki mondta, hogy a nő knek tö bb esze van, mint a férfiaknak?
Nézzetek magatokra!
Amikor Mac bizonytalanul kiszá llt az autó bó l, és rossz irá nyba indult el, Gage utá na
futott, és a sajá t kocsija felé terelte. A férfi felhá borodottan fordult Randihez.
– Szép kis rendő r vagy! Bevihetted volna ő ket a detoxiká ló ba.
– Te pedig egy nehéz felfogá sú tö kfej vagy… – Randi hirtelen elhallgatott. – Vance is
meg fogja kapni a magá ét.
– Miért? Mit csiná ltam? – lepő dö tt meg a férfi.
– Inká bb mit nem csiná ltá l – vá laszolt Randi helyett Laura akadozva. – Hol van Wade?
Beszédem van azzal a gazemberrel.
– Quint is kap mindjá rt egyet – indult kacskaringó zva Steph a torná c felé.
Gage felhú zott szemö ldö ke olyan volt, mint két sö tét kérdő jel. Ezek a lá nyok nyilvá n
egész este a férjü ket szapultá k, a szerencsétlen férfiak meg azt hiszik, ö vék a
legboldogabb há zassá g. Ha-ha! A nejü k épp most készü l leharapni a fejü ket. Még Randi
is, aki pedig egy kortyot sem ivott. De vajon miért?
Gage ú gy dö ntö tt, mindenki tö rő djö n a maga bajá val, és odaszó lt Macnek:
– Gyerü nk, kö lyö k, hadd dugjalak á gyba!
Mac olyan hirtelen rá ntotta ki a karjá t a kezébő l, hogy megtá ntorodott, és nagyot
nyekkenve lehuppant a fű re. Gage némá n az égre nézett, a lá ny hó na alá nyú lt, és talpra
á llította.
– Tuok víá zni mahamra – mondta a lá ny, mégis a férfinak kellett tá maszkodnia. – Kö d
van… accsak én nem lá tok?
– Csak te. Na, szá llj be a kocsiba, mielő tt megint elesel! Mennyit ittá l?
– Nem eleget – motyogta Mac, mikö zben Gage betuszkolta az ü lésre.
Végre elindultak, s a férfiban enyhü lt a feszü ltség.
 A lá ny végre ú jra biztonsá gban volt. El is aludt a kocsiban hazá ig. A férfi nem
ébresztette fel, elő bb megnézte, minden rendben van-e a há zban. Meggyő ző dö tt ró la,
hogy senki sem akart idő kö zben behatolni, aztá n visszament Macért.
Amikor az ö lébe kapta, az a nyaka kö ré fonta a karjá t.
– Szia, édesem! Megjö ttem. Hiá nyoztam neked?
– Igen. Tulajdonképpen igen, – Gage-t furcsa gyengédség fogta el, amint a há z felé
lépdelt a lá nnyal. Ö sztö nö s mozdulattal lehajtotta a fejét, és kö nnyű csó kot lehelt
„csomagja” kipirult arcá ra. – Mihez kezdjek veled? – dü nnyö gte részben elkeseredetten,
részben mulatva a lá ny á llapotá n.
– Példá ul megcsó kolhatná l ú gy istenigazá bó l – jö tt a javaslat.
Ajaj! A férfi végigsietett a folyosó n, remélve, hogy az ital nem lesz olyan drasztikus
hatá ssal Macre, mint a kis fehér pirula. A sajá t érzései a felszín kö zelében fortyogtak. Az,
hogy visszakapta a lá nyt, és most itt tartja a karjá ban tö bbheti visszafogottsá g utá n,
nagyon is helyénvaló nak Já tszott. É rezte, hogy szü ksége van rá , nyughatatlan férfiteste
ismét lá zadozott.
Ú gy dö ntö tt, az lesz a megoldá s, ha begyö mö szö li Macet a zuhany alá , hogy
kijó zanodjon. Ezzel a szent elhatá rozá ssal cipelte a lá nyt a fü rdő szobá ba. Egyik kezével
tartotta, a má sikkal pedig megnyitotta a csapokat. Aztá n levette védencérő l a cipő t, és
tanakodni kezdett, hogyan tová bb. Levetkő ztetni nem jó ö tlet. Ha még tö bbet lá tna
belő le, nem tudná tová bb tü rtő ztetni magá t, annyi szent.
Bá r végü l ú gy dö ntö tt, ruhá stó l teszi a víz alá a kapatos leá nyzó t, az hirtelen
lerá ntotta magá ró l a blú zt, és kigombolta a farmerét.
– Ne! Vá rj! Ó , a francba…
Elhalt Gage ajká n a tiltakozá s, amint meglá tta Macet egy falatnyi bugyiban és hozzá
illő melltartó ban. Ú gy nézte, mint egy kiéhezett kukkoló , mikö zben a lá ny nem volt
tudatá ban sem a vonzerejének, sem annak, ami kö rü lö lte zajlik. Istenem, milyen érzéki,
gondolta Gage, mikö zben éhes tekintete fel-alá já rt a lá ny idomain. Viszketett a tenyere,
hogy megérinthesse a mellét, megsimogassa ívelt csípő jét. Hiá ba mondogatta magá nak,
hogy Mac alsó nemű ben ugyanolyan, mint bá rmelyik nő a strandon fü rdő ruhá ban, a
hormonjai nem hallgattak rá .
A lá ny megfogta a kapaszkodó t, és bizonytalanul beá llt a vízsugá r alá . Mielő tt Gage
behú zta volna rá az ü vegajtó t, még lá tta, ahogy az á tnedvesedő alsó nemű teljesen
á tlá tszó vá vá lik.
– Ö rdö g és pokol! – morogta. A lá tvá ny beleégett az agyá ba. Soha tö bbé nem tud majd
ú gy rá nézni Macre, hogy ne ilyennek lá ssa.
Kiszá guldott a fü rdő szobá bó l, futtá ban felkapott egy ü veg whiskyt, és jó l meghú zta. A
kép azonban most sem halvá nyult, s ő kortyintott még egyet, há tha az alkohol kitö rli az
agyá bó l.
Most má r csak annyit kell tenni, hogy kiszedi Macet a zuhany aló l, és á gyba dugja.
Visszanyerve az ö nuralmá t, Gage elindult a szobá ja felé. Néhá ny perc, és a lá ny aludni
fog, reggelre pedig kipiheni a buli fá radalmait. Az első és utolsó lá nybuliét, dö ntö tte el a
férfi. A Ryder feleségek rossz hatá ssal vannak Macre.
Ö t percen belü l minden megoldó dik, gondolta.
 8. FEJEZET
Gage levegő ért kapkodott, amikor meglá tta a lá nyt a fü rdő szoba ajtajá nak
tá maszkodva. Vizes hajá t betekerte egy tö rü lkö ző vel, á m testét most is csak az á tá zott
alsó nemű fedte. A whisky a férfinak csak az akaraterejét csö kkentette, a libidó já t nem.
Elö ntö tte a vá gy, mintha leforrá ztá k volna. Vére olyan hirtelen tó dult lefelé, hogy szinte
beleszédü lt.
Mac eltolta magá t az ajtó tó l, a fö ldre dobta fejérő l a tö rü lkö ző t, s bizonytalan ujjal
Gage felé bö kö tt.
– Mi nem tetszik neked bennem? – szegezte neki a kérdést még mindig akadozó
nyelvvel, aztá n nyomban á tö lelte a nyaká t, hozzá dö rgö lő zö tt, és kissé kö dö s tekintettel
egyenesen a szemébe nézett. – Tú l alacsony vagyok? Nem vagyok elég szép? Vagy nem
elég okos?
– Semmi bajom veled – nyö gte Gage lá ngoló testtel.
– Bizonyítsd be!
Mac szinte a fulladá sig csó kolta, a férfi pedig tudta, hogy nem menekü lhet. Annyiszor
há trá lt el ennek a bombá zó nak az ú tjá bó l, hogy végü l megadta magá t, a jó zan esze
legyő zetett. El kellett fogadnia elkerü lhetetlen vereségét.
– Akarlak – sú gta Mac Gage szá já tó l egy milliméternyire. – Csak egyetlenegyszer…
Még egy észveszejtő csó kkal adott nyomatékot a kívá nsá gá nak.
Gage ekkorra má r elfeledte, hogy a lá ny a megbízatá sa tá rgya, Daniel gyermeke, és azt
is, hogy egyá ltalá n nem való hozzá . Csak annyit tudott, hogy kívá nja. Behunyta há t a
szemét, s fenntartá s nélkü l csó kolni kezdte. Ha má r elkö veti a megbocsá thatatlant, tegye
a lehető legjobban. Késő bb ú gyis megfizet érte, egyelő re azonban elég a lelkiismeret-
furdalá sbó l.
Amint lerogyott a lá nnyal a hatalmas á gyra, Mac nevetése megtö ltö tte a szobá t. A férfi
nézte érzéki szá já t, érezte, ahogy domborulatai az ő testéhez simulnak, s alig vá rta, hogy
kö rü lö lelje a forró puhasá g. Mindent vagy semmit! Mint az éhező , ú gy csapott le a lá ny
ajká ra. Kutató keze kö rü lfogta kebleit, lehá mozta ró la a nedves melltartó t, s addig gyú rta
a telt halmokat, amíg Mac felnyö gö tt a gyö nyö rű ségtő l. Tü relmetlenü l letépte Gage-rő l az
inget, kö rmeivel végigszá ntott a há tá n, mire a férfi lehajtotta a fejét, hogy szá já ba vegye a
meredező csú csokat. Mac elfojtott nyö gései arra biztattá k, derítse ki, milyen hangokat
fog kiadni, ha lehú zza ró la a bugyit is.
– Gage… – hö rdü lt fel a lá ny, ahogy a férfi keze becsusszant a combjai kö zé.
É pp hogy hozzá ért forró vá gya kö zéppontjá hoz, a lá ny kirobbanó beteljesü lést élt á t,
amitő l Gage maradék jó zan esze is elszá llt. Még jó , hogy alapvető ö sztö nei nem hagytá k
cserben, s ú gy szerette Macet, mintha réges-rég egymá sra lettek volna hangolva– vagy a
há tralévő életü ket terveznék együ tt tö lteni.
Meg akarta ismerni mindenü tt, neki adni a napot, a holdat és a csillagokat, mert egy
ilyen nő megérdemel minden gyö nyö rű séget.
Gage nem tö rő dö tt a sajá t élvezetével, amíg minden érzékével meg nem ismerte a lá ny
pompá s testét. Tudni akarta, hogyan vá laszol a csó kjaira, az érintésére, mert ez volt az
egyetlen, amit még nem ismert. Lá tta má r ijedtnek, mérgesnek és harciasnak, elviselte a
gyö trését, a dacolá sá t, a tá volsá gtartá sá t. Viszont sosem lá tta még féktelennek,
felajzottnak és kielégü ltnek.
Mac ú gy kapaszkodott a vá llá ba, mint amikor az életét féltve kiugrott vele a gépbő l a
semmibe. Most azonban nem a jeges félelem, hanem a tű z emésztette.
 Hihetetlen! Gage még sosem ö rü lt ennyire annak, hogy kielégíthet egy nő t. Mac volt az
egyetlen, aki minden szinten megérintette: a testét és a lelkét egyará nt. Az egyetlen, aki
á ttö rte védő pajzsá t, és felszínre hozta az érzéseit.
Megcsodá lta a csó kjai és becézései nyomá n reszkető és levegő ért kapkodó lá nyt, s
dö bbenten ébredt rá , hogy ez tö bb, mint puszta vá gy. Meglepetten emelte fel a fejét, és a
szenvedélytő l elkö dö sü lt ibolyaszín szemekbe nézett.
– Szeress! – suttogta Mac. – Csak most az egyszer…
Gage ká bultan há mozta le magá ró l a farmert, és vette elő a kis fó liazacskó t a zsebébő l.
Aztá n betérdelt a lá ny lá ba kö zé, s megtá maszkodott a karjá n. Mac beletú rt a hajá ba, s
magá hoz hú zta a fejét, hogy észbontó csó kot nyomjon a szá já ra, mely elá rulta
csillapíthatatlan vá gyá t.
A férfi engedelmeskedett a felszó lítá snak. Félig el is nyelte a selymes forró sá g, á m
ekkor dö bbenten megtorpant.
– Mac? – nyö gte kérdő n.
– Mmmm – jö tt a felelet.
– É n azt hittem… – dadogta Gage, kü zdve a természetes ö sztö nnel, hogy mozogni
kezdjen a lá nyban. – É n nem tudtam… Miért nem mondtad?
– Hadititok, 007 – emelte meg a csípő jét Mac mosolyogva. – De most, hogy má r tudod
az igazat, meg kell, hogy ö ljelek – vigyorgott Gage szemébe. – Vagy ö leljelek? Nem is
tudom. Vá lassz!
– Az ö rdö gbe, te nő ! Te aztá n tele vagy meglepetésekkel! – mosolygott vissza Gage a
lelkiismeretével harcolva.
– Nem, veled vagyok tele – homorított Mae kihívó an. – De minél tö bb, anná l jobb. Még
tö bbet akarok!
Gage hangosan felnyö gö tt, amint a csá bító mozdulatok végső pró bá ra tették.
– Mindig el kell érned a célodat?
– Nem, csak veled… Juj!
Macnek elakadt a szava, amikor Gage, megadva magá t teste kö vetelésének,
ö nkéntelenü l teljesen beléhatolt, és elkezdett mozogni a szenvedély ő si ritmusá ra.
Minden érzése, minden szívdobbaná sa vá lasz volt az alatta fekvő pompá s nő i testre, a
lá ny ajká t elhagyó halk sikolyokra, biztató szavakra.
Tudta, hogy fá jdalmat okoz, és megpró bá lta lassítani az ü temet, de a vá gy szorítá sa
nem engedett.
Mac hihetetlenü l jó l érezte magá t Gage karjá ban, mintha egy test és egy lélek
lennének, tö kéletes harmó niá ban.
– Gage? É des istenem!
A férfi felismerte a pillanatot, amikor á tviharzott a lá nyon a beteljesü lés, mert benne
is visszhangra talá lt extá zisá nak ritmusos remegése. Magatehetetlenü l megremegett,
magá hoz szorította a lá nyt, és zuhanó repü lésben hullott vele alá . Nem voltak szavak,
amelyek leírhattá k volna a benne szétá radó ismeretlen érzéseket. Nem akart nevet
keresni annak, amit Mac irá nt érzett abban a pillanatban, mert tú l sokat érzett irá nta. É s
bá r ez halá lra rémítette, nem tudott egyszerű en legö rdü lni ró la, és felkelni mellő le, mert
nem volt lelkiereje hozzá . Még nem. Talá n néhá ny perc mú lva, amikor kitisztul az agya,
és visszanyeri az erejét.
Mac felsó hajtott, megcsó kolta a vá llá t, és huncutul rá mosolygott.
– Te vagy a valaha volt legjobb testő rö m.
Gage halkan felnevetett.
– Az egyetlen valaha volt testő rö d, ha jó l éreztem. Miért én, Mac?
 Feltá maszkodott, hogy lá ssa a lá ny kipirult arcá t s rajta a hamiská s félmosolyt. Vá laszt
nem kapott, mégis tudni vélte, miért ő , és miért most. Mac tú l sokat ivott, ő pedig kéznél
volt. A lá ny csak bebizonyította, hogy a férfiak milyen kö nnyen bedő lnek. Lá m, ő is
képtelen volt ellená llni, mert védence aprá nként felő rö lte a maradék lelkierejét.
Aggasztani kezdte, hogy bá r a veszélytő l meg tudta védeni, ö nmagá tó l mégsem. Ennyit a
profizmusá ró l.
Reggel furdalni fogja majd a lelkiismeret, de ezzel rá ér tö rő dni késő bb. É jjel még a
karjá ban tartja Mackenzie-t, és kiélvezi a birtoklá s kü lö nö s, szokatlan érzését. Végü l is
visszacsiná lni má r semmit sem lehet, és nevetségesen régimó di énje alá zattal fogadta,
hogy ő lett a lá ny első szerető je.
Legö rdü lt az á gyró l, hogy lehalkítsa a riasztó t, nehogy éjjel megzavarja Mac á lmá t.
Visszabú jt mellé, és csó kot nyomott az alvó nő bá rsonyos ajká ra.

Reggel Mackenzie nagyot nyú jtó zkodott, és hirtelen valami ismeretlen fá jdalmat
érzett. Halvá nyan emlékezett rá , hogy nyakló nélkü l itta a bort, és egész este vihogott a
lá nyokkal. Kinyitotta a szemét, és felnyö gö tt, amikor valami lá thatatlan kalapá cs kezdte
ü tni belü lrő l a fejét.
Ó vatosan feltá maszkodott a kö nyö kére, kisimította arcá bó l gö ndö r fü rtjeit, és
remélte, hogy a szoba nem fog hullá mozni vele.
Zavartan hö rdü lt fel, amikor pillantá sa Gage karcsú , izmos testére esett, aki mellette
hevert, és alig fedte némi takaró . Jézusom, mit csiná ltak? Alig tette fel magá nak a
kérdést, amikor foszlá nyokban kezdtek visszatérni az emlékei. A részletek ugyan
homá lyban maradtak, de má r semmi kétsége nem volt afelő l, hogy mit mű veltek.
Mielő tt még felkészü lhetett volna a Gage-dzsel való szembenézésre, kipattantak az
ezü stszü rke szemek. Mac arca lá ngba borult, és szemérmesen maga elé kapta a takaró t.
Ő sidő k ó ta arra vá rt, hogy egyszer ebben az á gyban ébredjen, most mégis kínosan érezte
magá t.
– Jó reggelt, Mac! – ü dvö zö lte halkan a férfi.
– Jó reggelt, Gage! – pihegte a lá ny, s a plafont kezdte bá mulni.
Most végtelenü l boldognak kellene lennie, hogy végre sikerü lt elcsá bítania á lmai
szerető jét, csakhogy nem emlékezett rá , pontosan hogyan is kerü ltek együ tt az á gyba.
Hisztérikusan nevetni kezdett, amikor felfogta a helyzet iró niá já t. Micsoda
igazsá gtalansá ga a sorsnak, hogy szerelmeskedett az egyetlen emberrel, aki valaha is
érdekelte, és nem emlékszik a szaftos részletekre!
– Jó reggelt, hétalvó ! Ú gy gondoltuk, szeretnél egy korai…
Mackenzie felsikoltott, ahogy megpillantotta Gage unokatestvéreit az ajtó ban. Gage is
felü lt, mintha pó k csípte volna meg.
– Ó , a francba! – nyö gte, aztá n a képernyő re nézett, ahol villó ztak a szenzorok fényei,
jelezve a betolakodó kat, de hangot nem adott a készü lék.
Mackenzie a fejére hú zta a takaró t, és imá dkozott, hogy haljon meg szégyenében. Nem
akart tová bb élni, hogy naponta hallania kelljen a Ryder fiú k ugratá sait. Nem elég, hogy
lá ttá k, amint első este Gage nyaká ra má szott a kocsiban? Feltétlenü l itt kellett lenniü k
élete legnagyobb mérfö ldkö vénél is?
– Van csengő ! Legkö zelebb haszná ljá tok! – mennydö rö gte a há ziú r.
Wade kajá nul kuncogni kezdett.
– Minek csengettü nk volna? Tö bbet voltunk ebben a há zban az utó bbi években, mint
te. Kü lö nben is errefelé a nyitott kapuk elve érvényesü l.
– Ná lam nem. Ne merészeljetek még egyszer kopogá s nélkü l bejö nni! É rtitek?
A há rom gazfickó nevetésben tö rt ki, Mackenzie pedig felnyö gö tt a takaró alatt.
 – Kifelé, vadszamarak! – kiá ltott rá juk tü relmetlenü l Gage.
Mihelyt azok há rman kiléptek a há zbó l, Mackenzie felpattant, magá ra tekerte a
takaró t, és futott vissza a szobá já ba. Most mit csiná ljon? Tegyen ú gy, mintha nem tö rtént
volna semmi? Gage-dzsel szembenézni is nehéz lesz, de ezekkel az ö rdö gi pasasokkal
szinte lehetetlen.
Gyá vá n bebú jt az á gyá ba, és megpró bá lta kialudni magá bó l a fejfá já st. Addig nem
akart egyetlen Rydert sem lá tni, amíg ö ssze nem szedte magá t.
Gage magá ra rá ntotta a ruhá it, és kilépett a torná cra, ahol a tö bbiek vá rtak rá .
– Indulá s dolgozni! – viharzott el mellettü k, hogy felnyergelje a lovakat.
Amikor a szívtelen gyü lekezet dú dolni kezdte a há ta mö gö tt a ná szinduló t, Gage
há trafordult, és mutató ujjá val megfenyegette ő ket.
– Ne merjétek cukkolni Vacakot! Ez volt neki az első …
É szbe kapott, és gyorsan becsukta a szá já t. Nem emlékezett, mikor pirult el utoljá ra,
de má ris érezte, hogy forró sodik az arca. Azért kü lö n szégyellte magá t, hogy hírszerző
tiszt létére ilyen kö nnyen eljá rt a szá ja.
Há rom pá r fekete szemö ldö k rá ndult a magasba, és há rom fanyar mosoly villant
feléje.
– Ne aggó dj, kuzin – szó lalt meg Wade –, mi ugyanígy já rtunk! Csak csodá lni és
tisztelni lehet azokat a nő ket, akik tudjá k, mit akarnak, és nem elégszenek meg
kevesebbel.
– Ettő l most kü lö nlegesnek érzed magad, és elő tö rt belő led a védelmező ö sztö n, nem
igaz? – mondta Quint, ismerve a dö rgést.
– Engem tulajdonképpen nem is lep meg – vetette kö zbe Vance. – Nem fogjuk szeká lni
Vacakot, mert nagyon szeretjü k. Téged persze attó l még piszká lhatunk…
Gage elnézte há rom vigyorgó unokatestvérét. Az ő asszonyaik ezek szerint megvá rtá k,
amíg szerelembe estek. Szerelembe? Gage ö sszerá ndult. Hiszen Mac nem szereti ő t! Vagy
mégis? Nem, a dolgok egyszerű en csak kikerü ltek az ellenő rzésü k aló l, miutá n a lá ny
lerészegedett. Cukkolta és kínozta ugyan eddig is, de ugyan miért szeretné?
Gage hirtelen elindult vissza a há zba.
– Mindjá rt jö vö k, nyergeljétek fel addig a lovakat helyettem!
Aká rmilyen kínos is, beszélnie kell Mackel. Végigszá guldott a folyosó n, és berontott a
lá ny szobá já ba. Addig rá zta, amíg felébredt.
– Csak egy kérdés: szeretsz te engem?
A lá ny felszegte az á llá t, és dü hö s pillantá st vetett rá .
– Ez az első kérdés, amit felteszel annak, akivel lefekü dtél?
Gage fenyegető en nézett rá , de Mac nem azért volt Mac, hogy kö nnyen meg lehessen
félemlíteni.
– Felejtsd el a tö bbi nő t, most ró lad van szó !
A lá ny a kö nyö kére tá maszkodott.
– Mi ez? Kihallgatá s? Talá n bű n szeretni téged? É s mi érte a bü ntetés? Az, hogy
elhagysz? Elmenekü lsz és elrejtő zö l, ha megneszeled, hogy egy nő beléd szeretett?
Gage észrevette, hogy a felhá borodott visszakérdezéssel Mac el akarja odá zni a
vá laszt.
– Az igazat akarom hallani, addig nem megyek el innen – jelentette ki.
Mac mély levegő t vett, s a férfinak ü gyelnie kellett, hogy ne akadjon meg a tekintete a
nő hullá mzó keblén.
– Vá laszolj!
 – Ha rendszerint rémü lten vilá ggá szaladsz a szerelem elő l, akkor jobb, ha má ris
csomagolsz – felelt a lá ny, de kerü lte Gage tekintetét. – Az igazat akarod? Há t tessék: má r
nem is emlékszem, volt-e idő , amikor nem szerettelek.
Megfogadta há t a Ryder feleségek taná csá t, és kipakolt. Azonnal tudta, hogy ó riá si
hibá t kö vetett el, mert Gage olyan, mint az ö rdö gszekér, az a szélfú tta gaz, amelynek
nincs szü ksége gyö kerekre. Az ő részérő l nem szerelem volt ez az éjszaka, nem
szerelmeskedés. Tudta ezt jó l, mégis fá jt.
A férfi ú gy bá mult rá , mintha nem értette volna jó l, amit mondott.
– Ez igent jelent? Egyenes vá laszt kértem, Mac. Igen vagy nem?
A lá ny megsemmisítő pillantá st vetett rá , maga kö ré tekerte a takaró t, és felá llt.
– Igen. De nehéz a felfogá sod, 007! Hiá ba haragudtam rá d apá m miatt, attó l még te
voltá l az ideá lom. Micsoda ellentmondá s! – só hajtott, és kisö pö rte a hajá t az arcá bó l. –
Egyszerre szerettelek és gyű lö ltelek. Azt kívá ntam… – Mac vá llat vont. – De nem szá mít.
Sosem vetted észre, mit érzek irá ntad.
Gage tehetetlenü l tá rta szét a karjá t.
– Mac, én nem tudtam errő l…
– Ugyan má r! – szakította félbe a lá ny. – Nem tudtad, mert nem érdekeltelek annyira,
hogy a felszín mö gé nézz. De nehogy elkezdj most utó lag mentegető zni! Ami téged illet,
ez csak alkalmi szex volt az éjjel, jó szó rakozá s. A tö rténetnek vége.
– Hogy létezik, hogy egy ilyen gyö nyö rű , intelligens nő még soha…?
– Hogyan lehetséges? Egyik fő iskolá n sem tö ltö ttem tö bbet fél évnél, hogyan
alakíthattam volna ki bá rkivel is komoly kapcsolatot? Az sem segített, hogy minden férfit
hozzá d mértem. De ne aggó dj, nem fogom megkérdezni, hogy neked is olyan jó volt-e,
mint nekem. – A lá ny ö nironikus nevetésben tö rt ki. – Az igazsá g az, hogy nem is
emlékszem valami sokra. Te jobban tudod, mint én, hogy élveztem-e.
Mac a fü rdő be indult egy aszpirinért. Gage utolérte, s maga felé fordította,
bá rmennyire tiltakozott.
– Nagyszerű en érezted magad, Vacak – sú gta a fü lébe, miutá n sikerü lt kö zel hú znia
magá hoz. – A lehető legjobban.
Mac elpirult, és ficá nkolni kezdett, hogy kiszabaduljon a szorítá sbó l.
– Engedj el, fá j a fejem! Nincs dolgod odakint?
– De igen, csakhogy nem megyek addig sehová , amíg nem tisztá ztuk a dolgokat.
– Minden tiszta. Te mész cowboyosdit já tszani, én meg tová bb tervezgetem ezt a kis
nyaralá somat – gú nyoló dott a lá ny.
Szerencsére visszatért az ö nvédelmi reflexe, á llapította meg a lá ny magá ban. Ú gy tud
tá rgyalni Gage-dzsel, hogy nem fakad sírva. El kell fogadnia, hogy a férfi nem viszonozza
a szerelmét. De vajon hogyan jö tt rá arra, hogy ő viszont szereti? Talá n mú lt éjjel elá rulta
magá t?
– Bemész Dexterrel a vá rosba? – kérdezte Gage vá ratlanul.
– Ezt szoktam tenni, nem? – Mac gratulá lt magá nak a jogá szi kétértelmű séghez. Ezt a
vá laszt lehetett ú gy is érteni, hogy igen, mégsem á llította sem ezt, sem az ellenkező jét. –
Szeretnék lezuhanyozni.
Gage elengedte, de tová bbra is ú gy nézett rá , mintha valami kü lö nleges élő lényt
tanulmá nyozna a mikroszkó p alatt.
– Erre gondoltá l tegnap, amikor azt mondtad, hogy pró bá lsz tová bblépni? Ezért
kerü ltél az utó bbi hetekben?
– Persze – bó lintott a lá ny megadó an.
Miutá n bezá rta maga mö gö tt a fü rdő szoba ajtajá t, fá jdalmasan felnyö gö tt, és
majdnem ö sszeesett, annyira elgyengü lt. A gyö trő fejfá já s és Gage kihallgatá sa megtette
a magá ét. Most, hogy a férfi má r tudta az igazat, és nyilvá nvaló an nem viszonozza az ő
mély érzéseit, nincs má s há tra, mint a szö kés. Az elmú lt hó napok sorá n bá tran
viselkedett, de ezek utá n nem tud egy fedél alatt élni Gage-dzsel.
Megmondta az apjá nak, hogy kész elhagyni a rejtekhelyét, és visszatérni a normá lis
életbe, s ezt is fogja tenni. Nem lesz tö bbé Gage Ryder „munká ja”, és a nagylelkű ségére
sem tart igényt. Megvá ltoztatja a gondolkodá sá t, és folytatja az életét. Gage pedig az a
férfi marad, akit szerethetett volna egész életében.
Mackenzie tudta, hogyan fogja testő re kezelni a szívbő l jö vő vallomá sá t. Taktikusan és
diplomatikusan leépíti ő t, és igyekszik megő rizni a bará tsá gukat az apjá val való
kapcsolata kedvéért. Ezt azonban ő nem vá rja meg, dö ntö tte el. Ö sszecsomagol, és
eltű nik innen, amilyen gyorsan csak lehet.

Gage zavart gondolataiba merü lve tért vissza a kará mhoz. Mac tényleg szereti ő t? A
piszká ló dá sokkal csak az igazi érzéseit pró bá lja leplezni? Amikor kérdő re vonta,
ő szintén vá laszolt: Már nem is emlékszem, volt-e idő, amikor nem szerettelek. A lá ny
szavai egyre csak kavarogtak az agyá ban. Most mit kezdjen ezzel a megdö bbentő
informá ció val? Mit akar vele kezdeni?
– Hajlandó vagy ló ra ü lni, vagy á csorogjunk itt, amíg rendbe teszed a szerelmi
életedet? – kérdezte Wade tü relmetlenü l.
Quint az ó rá já ra nézett.
– Kevés az idő nk. Azt mondtam Stephnek, hogy fél hatra a lő téren leszü nk.
– Az apó som meg a só goraim is megérkeznek nemsoká ra. Alig maradt idő nk á thajtani
az ü sző idet az északnyugati legelő re.
Gage nyeregbe lendü lt, és azon tö rte a fejét, hogyan szoktak bele az unokafivérei az
elmú lt idő ben a marhatenyésztésbe, há zasodtak meg, és vá ltak a kö zö sség aktív tagjaivá .
Gyö keret vertek, míg ő rö pdö sö tt ide-oda, mint egy vá ndormadá r. Sok éve azért nem
akart hazatérni, mert megalá zta egy nő , akiben ostobá n megbízott, és akirő l azt hitte,
hű séges hozzá . Aztá n pedig megszokta, hogy bő rö ndbő l éljen, és ne foglalkozzon má ssal,
csak a nemzetkö zi biztonsá g kérdéseivel.
De hirtelen semmi sem volt olyan fontos, mint nézni Macet, ahogy dacosan á ll elő tte,
és minden bü szkeségét és zavará t legyő zve bevallja, hogy szereti. Becsü letes, ő szinte,
megbízható , hű séges. Ilyen Mac, mindig is ilyen volt.
Gage beutazta a vilá got, de a csalá dtagjain kívü l nem talá lkozott senki má ssal, akinek
a jelleme Macéhez lett volna fogható . Még ennek a kisvá rosi kö zö sségnek a dolgaiba is
belevetette magá t, mindenü tt segíteni akar, má soknak szenteli az idejét és energiá já t,
mert igazi kö zö sségi ember.
Ő hó napokig kü zdö tt, hogy ne kelljen elismernie a lá ny erényeit, mert csak így
remélhette megtartani az érzelmi, fizikai és szakmailag kö telező tá volsá got, de
Oklahoma dombjain lovagolva most má r nem tagadhatta tová bb az érzéseit. Talá lt egy
nő t, akiben megbízhat, aki sosem á rulná el, és szereti ő t. No, ezzel mit kezdjen?
Elmosolyodott, amint eszébe jutott, milyen nagy erő feszítésébe kerü lt fékezni magá t,
amikor Mac a kö zö nség kedvéért a csá bító szirént já tszotta. Most dö bbent rá , hogy az
nem is já ték volt. A lá ny szabadjá ra engedte titkolt érzéseit, ő pedig teljes erő bő l kü zdö tt,
nehogy elkapja a hév a szerelmes, já tékos nő incselkedéseitő l. Ez az élettel teli, pimasz,
provokatív lá ny befurakodott a bő re alá , s ő majd belepusztult az irá nta való
vá gyakozá sba. É lete legszebb élménye volt a tegnap este, Mac pedig még csak nem is
emlékszik a szerelmeskedésü k hihetetlen részleteire. A sors eme fintorá n hangosan
felnevetett.
– Mi olyan vicces? – kérdezte Vance.
 Gage ö sszerezzent. Annyira belemerü lt a gondolataiba, hogy el is felejtette, nincsen
egyedü l. Még ennél is kü lö nö sebb volt, hogy a kuzinjai egy szó val sem piszká ltá k munka
kö zben,
– Szó val mit akarsz tenni? – szegezte neki a kérdést Wade. – Bezá rod Vacakot egy
szekrénybe, hogy ne tudjon elhagyni, belevilá gítasz a szemébe, és kicsikarod belő le a
szerelmi vallomá st?
– Honnan tudod, mit érez irá ntam? – kapta fel a fejét Gage.
– Megmondtuk neked má r az első este. Nem kellett hozzá kó dfejtő masina, hogy
rá jö jjü nk, mennyire rajong érted. De te nem fogtad fel.
– É s most mit kezdesz vele? – érdeklő dö tt Wade. – Elszú rod a legjobb dolgot, ami
valaha tö rtént veled, és elrepü lsz az ismeretlenbe, ha ennek az ü gynek vége?
– Nem tudom – dü nnyö gte Gage. – Ennyire elő re még nem gondolkodtam. A fenébe, ez
azért vá ltoztat a dolgon!
– Vá ltoztat a dolgon? – vonta fel a szemö ldö két Vance. – Te aztá n tudsz fogalmazni,
amikor akkora horderejű dologró l van szó , ami megvá ltoztathatja az egész életedet!
– Akkor nem, ha Gage nem szerelmes Macbe – szö gezte le Wade. – Vagy mégis
szereted?
– Nem vagyok benne biztos, hogy tudom, mi a szerelem – vallotta be ő szintén Gage.
– Elő szö r is, ha ú gy gerjedsz rá , mint soha senki má sra, má r tudhatod, hogy horogra
akadtá l – magyará zta Quint.
Az angyalá t! – gondolta Gage. Az első kérdésre igen a vá lasz.
– Má sodszor – fejtegette Wade –, ha boldoggá és elégedetté tesz, amikor vele vagy,
még ha csak beszélgettek, esztek vagy tévéztek is, bizony benne csü csü lsz a pá cban.
Ajaj, a má sodik pontra is csak igennel vá laszolhat.
– Ha pedig még a gondolatá ra is megő rü lsz annak, hogy egy má sik férfi olyan
bizalmasan és teljesen ismerheti, mint te, neked véged – fejezte be az oktatá st Vance.
Ö rdö g és pokol, akkor nincs kibú vó , ismerte be Gage.
– Ha egyedü l ő t akarod az á gyadba éjjel… – folytatta Quint.
– …és ha egyedü l ő t akarod lá tni magad mellett reggel… – sző tte tová bb Wade.
– …és ha rá nézel, elszorul a torkod, mert olyan gyö nyö rű nek lá tod… – mondta Vance.
– ...akkor hatá rozottan bekaptad a horgot – fejezte be a mondatot Quint.
Gage lehorgasztotta a fejét.
– Akkor bekaptam.
Wade felnevetett.
– Má r értem, miért talá ltad ki, hogy a feleséged szerepét já tssza, nem pedig a
há zvezető nő ét.
– Jutott má r eszedbe, miért aggattá l rá egy gyerekes meg egy férfias becenevet? Így
akartad bagatellizá lni az irá nta való vonzalmadat – vetette fel Quint.
– Jézusom, ez má r kicsit sok – horkant fél Gage. – Ha nem haragszotok, nem fogom
kitá rgyalni veletek a há tralévő életemet az alatt a rö vid idő alatt, amíg zö ldebb legelő re
tereljü k a marhá kat.
– Annyit legalá bb megtanultá l, hogy má skor ne hozd haza a munká d, mert kö nnyen
tö bb lehet belő le – filozofá lt Vance.
Gage a gondolataiba merü lve terelgette a marhá kat. Jó , elismeri, hogy szerelmes. No
de mi a helyzet az ő nehéz, veszélyes munká já val és Mac ígéretes karrierjével?
Idá ig jutott, amikor megpillantotta Dex Nolan tragacsá t a mező n. Agya hirtelen riadó t
fú jt. A tö rö tt szélvédő n á t lá tta, hogy a férfi egyedü l van, pedig Macnek vele kellene
lennie.
– Mit keres itt Dex? – kérdezte Wade, és leugrott a lová ró l.
 Mihelyt az á llatorvos kiszá llt az ö reg kisteherautó bó l, Gage rá kiá ltott:
– Hol a pokolban van Keni?
Dex megtorpant.
– Azt hittem, veled maradt.
Gage felidézte, hogyan felelt Mac, amikor rá kérdezett a programjá ra, s rá dö bbent,
hogy nem vá laszolt egyenesen.
– Szentséges ég! – ordította. A kitérő vá lasz csak egyet jelenthet: a lá ny megsértő dö tt
attó l, hogy szerelmi vallomá sá ra egy kukkot sem vá laszolt, szedte a sá torfá já t és elment.
– Lá ttam két jellegtelen barna szedá nt robogni a kö ves ú ton észak felö l – jelentette
Dex. – Oklahoma megyei volt a rendszá muk, gondolom, bérelt autó k. Négy férfi ü lt
bennü k. Rossz érzésem van.
Gage-nek is rossz érzései tá madtak. Mac mellett nincsen testő r, rá adá sul csaló dott,
mert ő elképesztő en rosszul reagá lt a vallomá sá ra.
– Talá lkozzunk a ranchon, Dex! – szó lt oda sietve. – Hozd az ö sszes fegyveredet!
Ná lam lesz rá dió és minden, ami egy rajtaü téshez kell.
– Ó , nagyszerű ! – fordította Vance a lová t hazafelé. – Tű zharc a vá rosunkban a
fü ggetlenség napjá n.
– Hol van Randi? – kiabá lt Gage, mikö zben vá gtattak hegyen-vö lgyö n á t.
– Az étteremben talá lkozik Laurá val és Stephanie-val! – kiá ltott vissza Vance. –
Vacakot is oda vá rjá k.
– Együ tt vannak mindnyá jan? – ü vö ltö tt fel Wade. – A mindenségit!
Ú gy szá guldottak a há z felé, mint az apokalipszis négy lovasa. A megbízatá s hirtelen
komoly fordulatot vett, és tú lsá gosan személyessé vá lt. Gage-t cserbenhagyta a
professzionalizmus, és elfogta a jeges félelem, amikor arra gondolt, hogy Macet bá rmi
baj érheti. Ö sszeszorult a szíve a gondolatra, hogy elveszítheti. Mr. Rendíthetetlent
legyű rte a pá nik.

9. FEJEZET
Mackenzie a tenyerével idő nként letö rö lte a kö vér kö nnycseppeket, amelyek
végigfolytak az arcá n, mikö zben Gage kisteherautó já val a vá ros felé tartott.
Sikerü lt kordá ban tartania az érzelmeit, mialatt a férfi vallató ra fogta, de mire
ö sszecsomagolt, és bekapcsolta a biztonsá gi ö vet, rá dö bbent, hogy sosem lá tja ő t tö bbé.
Elő szö r és utoljá ra tö rték ö ssze a szívét. Ezentú l egyedü l azzal tö rő dik, hogy az orszá g
legjobb jogá sza vá ljék belő le. Semmi sem fogja elvonni a figyelmét a karrierjérő l, mert
nem lesz még egy férfi az életében.
Visszapislogta a kö nnyeit, amikor észrevette, hogy két já rmű elá llja a fő ú t felhajtó já t.
Belelépett a fékbe, s dö bbenten lá tta, hogy a kocsibó l négy férfi ugrik elő , és félelmetes
pisztolyokkal hadoná szva rohannak felé.
– Jézusom! – kiá ltott fel, és villá mgyorsan há tramenetbe tette az autó t. – Jó l van, jó l
van, csak semmi pá nik! – mondogatta izgatottan. – Te ü lsz terepjá ró ban, haszná ld ki az
elő nyö det!
Rá fordult a legkö zelebbi fö ldú tra, mely a legelő k felé vezetett. Kétségbeesetten
keresett egy má sik, vá rosba vezető kavicsos utat. Semmiképp sem akarta a gö csö rtö s
ú ton ö sszevissza lö vö ldö ző gazembereket Gage gazdasá ga felé vezetni. Amú gy sincs
otthon senki, hogy segítsen.
 Dex felhívta a figyelmét, hogy a legjobb védekezés, ha belevész a tö megbe. Egyedü l
elrejtő zni sokkal veszélyesebb. A ma esti fü ggetlenség napi ü nnepségre ö sszesereglő
tö meg talá n elrettenti a négy Frankenstein-fejű gazfickó t attó l, hogy a vá rosba tolja a
képét.
Mackenzie megdö ntö tte a terepjá ró k sebességrekordjá t. Nem merte levenni a szemét
a gö rö ngyö s ú tró l, hogy kihalá ssza a telefonjá t a tá ská já bó l.
– Vegyél levegő t – figyelmeztette magá t –, és hívd fel magadra a figyelmet, ahogy
Dextő l tanultad!
Bekapcsolta a vészjelző t, és folyamatosan dudá lt. Sajnos egy lélek sem jö tt arra,
amikor rá kanyarodott a fő ú tra. Remélhető leg a vá ros peremén má r nagyobb lesz a
forgalom.
Megkö nnyebbü lésére a két autó fél mérfö lddel lemaradt. Sü rgő sen talá lnia kell egy
helyet, ahol elbú jhat, és ahonnan felhívhatja Gage-t.
Az étterem! – jutott eszébe hirtelen. Ott akart talá lkozni a lá nyokkal. Steph az
ü nnepség miatt zá rva tartott ma, és a téren nyitott standot. Remélhető leg Laura és Randi
még nincs ott, Stephet pedig el tudja kü ldeni valami biztonsá gos helyre, mielő tt lecsap a
vihar.
A visszapillantó tü kö rbő l lá tta, hogy ü ldö ző i má r csak négy saroknyira maradnak el
mö gö tte. Bevá gó dott a parkoló ba, felkapta a tá ská já t, és kiugrott a kocsibó l. Berontott az
étterembe, s bezá rta az ajtó t maga mö gö tt. Amikor meghallotta a konyhá bó l kiszű rő dő
beszédhangokat, odarohant és bekiá ltott:
– Azonnal el kell mennetek innen! Induljatok, Steph!
A fiatalasszonyok rá csodá lkoztak.
– Jézusom, ú gy nézel ki, mint aki szellemet lá tott – mondta Laura.
– Mi baj van? – érdeklő dö tt aggó dó arccal Randi.
– A gazemberek, akikrő l beszéltem nektek… – vá laszolt Mac kifulladva. – Kö vettek a
vá rosba. El kell tű nnö tö k a há tsó ajtó n – intett vadul hadoná szva arrafelé. – Nem
akarom, hogy bajotok essen. Menjetek!
Ü ldö ző i ekkor má r dö rö mbö ltek az ajtó n. Mackenzie kétségbeesetten kö rbepillantott,
és rohanni kezdett a két tű zoltó készü lék felé.
– Rö gtö nö zzetek! – suttogta, mikö zben odaadta a két „fegyvert” Laurá nak és
Stephnek. – É n elvonom a figyelmü ket, ti meg fussatok!
É szrevette, hogy Randi elő hú zza a pisztolyá t, és nem mozdul.
– Elő szö r is ki kell mennü nk a konyhá bó l. A golyó k itt lepattanhatnak a rozsdamentes
acél berendezésrő l – sú gta vissza Steph, – Nem megyü nk sehová , nem hagyunk itt téged.
– Szó sem lehet ró la! – mondta egyszerre Laura és Randi is.
– Megsérü lhettek – motyogta Mac. – Nem hagyhatom, hogy belekeveredjetek ebbe az
egészbe.
– Errő l szó l a testvériség, emlékszel? Mindenki egyért – tiltakozott elszá ntan Steph.
Mac négykézlá bra ereszkedett, s a Ryder feleségek kö vették a példá já t. Az ajtó má r
recsegett az ü tésektő l.
– Steph, nyomd ki a biztosítékot, és mindenki vegye elő a mobiljá t! Mihelyt
koromsö tét lesz, segítséget hívunk.
A helyiség sö tétbe borult, és Mac fellélegzett.
– Miss Shafer! – kiá ltott be egy idegen kiejtéssel beszélő férfi. – Azt hiszem, tudja,
miért vagyunk itt. Mindkét bejá ratot elá lltuk, ne nehezítse meg a dolgot!

Gage és a tö bbiek leugrottak a ló ró l, mire mind a négyü k telefonja egyszerre szó lalt
meg.
 – Mac vagyok Steph éttermébő l. Négy gazember befű tö tt nekü nk – hallotta Gage az
izgatott hangot.
– Vá rj, ne tegyétek le! – sú gta a telefonba. – Má ris indulunk, és kapcsolatban kell
maradnunk anélkü l, hogy a gazfickó k telefoncsö rgést hallaná nak, ami elvezetné ő ket
hozzá tok.
– Az isten verje meg! – dö rmö gte Wade Gage mö gö tt. – Muszá j volt a feleségeinknek
épp egy helyen lenniü k?
– Bizonyá ra. Randi motyogott valamit a mú lt éjjel valami testvériségrő l – morogta
Vance. – Semmiképp sem hagyná , hogy Vacak egyedü l nézzen szembe a veszéllyel.
– Ahogy Steph sem – tette hozzá Quint. – É s most mindannyian bent rekedtek az
étteremben. Ha a gazemberek szó szerint hidegre akarjá k tenni ő ket, és belö kik a
fagyasztó ba…
– Csillapodj, Quint! – szó lalt meg Gage olyan nyugodtan, ahogy csak kitelt tő le. – Senki
sem fog jégkrémet csiná lni az édes kis feleségedbő l. Vance, hívd a rendő rfő nö kö t, és
mondd meg neki, hogy a tető felő l kö zelítü nk, nehogy felhívjuk magunkra a figyelmet! Az
ü nnepség elő készü letei folytató djanak, hogy gyanú t ne fogjanak a gazemberek.
Vance má r hívta is Randi fő nö két, Gage pedig fejhallgató kat, kommandó sruhá t és
éjjellá tó készü léket halá szott elő a zsá kjá bó l.
– Lá tom, felkészü ltél a legrosszabbra – jegyezte meg Wade.
– Az biztos, és sajnos be is kö vetkezett. Sajná lom, hogy a feleségeitek is
belekeveredtek.
Gage elhallgatott, amint észrevette, hogy villog a szá mító gépe. Azonnal beü tö tte a
kó dot, amely ö sszekö ttetést teremtett a fő hadiszá llá ssal. A szá mtalan alaposan
ellenő rzö tt vonalon keresztü l érkezett értesü lésre éktelenü l ká romkodni kezdett. Daniel
kö zö lte vele, hogy Mac az elő ző este nem biztonsá gos telefonvonalon hívta, ezért talá ltá k
meg ilyen gyorsan a gazemberek.
– Gage! – kiá ltott be Dex az ajtó n. – Ná lam van minden. Kö tél, fegyver, tö ltény.
Vance elá mult a bő séges felszerelés lá ttá n.
– Fel tudná l szerelni egy egész kommandó sosztagot!
– Fel kell készü lni mindenre. Indulhatunk?
Gage felkapta a telefont, amely ö sszekö tö tte Mackel. Sová ny vigasz, de ez is valami.
– Felderítjü k, honnan a legcélszerű bb behatolni – mondta, s má r indultak is.

Mackenzie hallotta, mit mondott Dex és Gage, s má ris jobban érezte magá t. Ú ton van a
segítség. Nekik addig nem kell má st tenni, mint bú jó cská t já tszani a sö tétben, és
reménykedni, hogy a mentő csapat idő ben odaér.
Ü ldö ző i kö zben betö rtek a há tsó ajtó n á t az étterembe, és most ká romkodva
botorká ltak a sö tétben a székek kö zö tt.
– Ideje kü lö nvá lnunk – adta ki Randi higgadtan az utasítá st. – Ne há trá ljatok be
semmiféle sarokba, hogy mindig tová bb tudjatok menekü lni!
– Steph, te ú gy ismered ezt a helyet, mint a tenyeredet – mondta Mac. – Hol vannak a
legjobb bú vó helyek?
– Példá ul az italos részen. Laura, te menj oda! A pult alatt van egy kis zug. Randi, ott
van a legnagyobb asztal, ahol a szű k kö rű rendezvényeket szoktuk tartani. Elnyú lhatsz
az alá ja tolt pá rná zott székeken.
– Jó . Onnan talá n eljutok az ajtó ig. Biztos eltorlaszoltá k, de remélhető leg szabaddá
tudom tenni az utat.
– A nő i mosdó is jó lehet – folytatta Steph.
 – Biztosan – sú gta vissza Mac. A há rom fémfü lke és az elő tér épp megfelel arra, amit
kitalá lt.
– É n a raktá rba megyek, annak két kijá rata van – mondta még Steph.
– Jó , akkor menjü nk! Tartsá tok kéznél a telefont, hogy halljá tok, merre já r a
mentő osztag! – rendelkezett Mac. – É s legyetek talá lékonyak, mindená ron védjétek meg
magatokat!
– Miss Shafer! – szó lalt meg az emberrabló k szó szó ló ja. – Kezdjü k elveszíteni a
tü relmü nket. Maga elég okos ahhoz, hogy tudja, nincs menekvés.
Mac nyelvet nyú jtott a hang irá nyá ba. Annyira azért mégsem okos. Beleszeretett egy
olyan férfiba, aki mihelyt meghallotta az ő szerelmi vallomá sá t, csak bá mult rá , mintha
valami ű rlény á llna elő tte. Ezekkel a fickó kkal remélhető leg kö nnyebb dolga lesz.

Gage a tá vcsö vével pá sztá zta a vendéglő utcá já t. A helyi rendő rö k és Vance ú j rokonai
elhelyezkedtek az épü leten kívü l. Unokafivérei ugyan nem kaptak semmiféle fegyveres
kiképzést, de kemény legények voltak, rá adá sul fű tö tte ő ket a bosszú vá gy.
– Tizenö t perc mú lva kezdő dik a tű zijá ték – szó lt oda Wade Gage-nek. – A zaj
elnyomja majd azt, amit mi keltü nk.
– Vance, ugye van egy lépcső a régi épü let má sodik szintjérő l az étteremhez? –
kérdezte Gage.
– Nincs. Steph szü lei évekkel ezelő tt lebontattá k. A felső raktá rszintre létrá n já rnak
fel.
– É s hol van a nyílá s, ahonnan régen a lépcső kiindult? – tudakolta Dex.
– A mosdó khoz vezető folyosó mellett.
Gage elgondolkodva bó lintott.
– Mondjá tok meg a lá nyoknak, hogy tizenö t percen belü l bent vagyunk! – szó lt oda az
unokafivéreinek– Legyetek vele tisztá ban, hol bú jtak, el! – Ő maga is belesuttogott a
mobiljá ba. – Mac, má r csak tizenö t perc. Hol vagy?
– A nő i mosdó ban. De ne aggó dj miattam, mentsétek ki elő bb a tö bbieket! Ez nem az ő
harcuk.
Hangjá nak komor elszá ntsá ga megriasztotta a férfit.
– A fenébe, Mac, el ne kezdj hő skö dni! É rtetted? – Nagyot ká romkodott, amikor rá jö tt,
hogy a lá ny kö zben bontotta a vonalat. Zsebre tette a haszontalan telefont, és felkapta a
géppisztolyá t. – Indulá s!
Gage és csapata létrá n jutott fel az épü let tetejére. Alattuk hö mpö lygö tt az ü nneplő
tö meg a bü fésá trak kö rü l, s a tá ncparkett is kezdett benépesü lni. Az emberek ugyanú gy
nem tudtá k, mi készü l, mint a négy gazfickó .
Gage a meglepetésszerű éjszakai rajtaü tések szakértő je volt, és ha nem lenne
személyesen is érdekelt a mű velet kimenetelében, most nem folyna a há tá n hideg
verejték. Tudta, hogy Mac készü l valamire, és ettő l elfogta a jeges rémü let. Oda kell érnie
hozzá , mielő tt vakmerő ö tlete esetleg nagy bajba sodorja.
Mihelyt Dex rö gzítette a kö telet, Gage leereszkedett a régi téglaépü let oldalá n, hogy
elérje az ablakot. Halkan szitkozó dott, amikor képtelen volt azt feltolni, mert a festéktő l
beragadt. Végü l egy késsel kikaparta a festéket a résbő l, s az ablak harmadszori
pró bá lkozá sra kinyílt.
Mikö zben a tö bbiek is leereszkedtek, Gage a zseblá mpa fényénél kö rü lnézett.
É vtizedekkel korá bban ezek a helyiségek lakó szobá k lehettek, most csak lehullott
vakolat és pó khá ló k szegélyezték a falakat.
– Vigyá zzatok, hová léptek! – suttogott bele a fejére erő sített mikrofonba. – Nehogy
elá ruljon minket a padló recsegés!
 A csapat lá bujjhegyen, a fal mentén lopakodott a hajdan volt lépcső lejá ró hoz. Gage
rá nézett az ó rá já ra.
– Még há rom perc.
A tö bbiek felemelt hü velykujjal jelezték, hogy értik.
Ez volt a férfi életének leghosszabb, leggyö trelmesebb há rom perce. Má r tú l akart
lenni mindenen, és a karjá ba kapni Macet, hogy lá ssa, egy darabban van-e. Azutá n pedig
megfojtani azért a késő esti telefonhívá sért, amely elá rulta.

Má r csak há rom perc, gondolta Mackenzie, szá mba véve rö gtö nzö tt fegyvereit. Bá r a
mosdó nem sok lehető séget kíná lt, talá lékonysá gért nem kellett a szomszédba mennie. A
mosdó kagyló kat eltö mte papírtö rü lkö ző kkel, hogy a víz tú lfolyjon a padló ra, aztá n
szétlocsolta a – folyékonyszappan-tartó k tartalmá t, hogy csú szó s réteg keletkezzen a
kö vö n. Arra szá mított, hogy mihelyt felhívja magá ra a figyelmet, a fickó k berohannak, és
azonnal fenékre ü lnek. Abban is reménykedett, hogy a vécék fém vá lasztó fala védelmet
nyú jt majd a golyó k ellen. De mielő tt még erre sor kerü l, remélte, hogy el tudja dobni a
„grá ná tokat” – a szappannal á titatott, vizes vécépapírtekercseket.
A lehető legtö bbet kihozta korlá tozott „fegyverkészletébő l”. A kö zépső fü lkében felá llt
a vécé tetejére, magá hoz vette a „grá ná tokat”, és akkorá t kiá ltott, hogy attó l felébredtek
volna a halottak is. Egy pillanattal késő bb meghallotta kintrő l a tű zijá ték petá rdá inak
robbaná sá t, és a kö zeledő , izgatott férfihangokat.
A robbaná sok nyilvá nvaló an megijesztették a gazembereket.
– Hé, idió tá k! – ordibá lt Mackenzie. – Itt vagyok a mosdó ban!
A folyosó ró l hallatszó dü bö rgés jelezte, hogy a négy bérenc egyesü lt erő vel készü l
betö rni.
Mackenzie dobogó szívvel ragadta meg az első szappantó l csö pö gő lö vedéket. A
tejü veg ablakon beszű rő dő halvá ny fényben jó l lá tta az ajtó t. A tű zijá ték színes
felvillaná sai kísérteties fénycsíkokat vetítettek a falakra.
Olyan ez az egész, mint egy horrorfilm, gondolta a lá ny. Még a tü krö k is jó szolgá latot
fognak tenni, ha a meglepett gazfickó k meglá tjá k bennü k magukat.
Megfeszü lő testtel, dobá sra emelt kézzel figyelte, ahogy felpattan az ajtó , és a négy
gorilla fegyverrel a kézben beesik a helyiségbe. É ppen ú gy tö rtént minden, ahogy
eltervezte. A nagy lendü lettő l a négy férfi elvesztette az egyensú lyá t, kicsú szott a lá buk
aló l a talaj. Meglepetten kiá ltottak fel, ahogy fenékre estek, és a fejü ket alaposan
beverték a kő be. Kivá ló célpontot szolgá ltattak Macnek. A talá latokat sű rű á tkozó dá s
kö vette, s a férfiak dü hö ngve tö rö lgették szemü kbő l a szappant, ami csak rontott a
helyzeten. Nem lá ttak semmit.
A lá ny kitö rt a fü lkébő l, és kirú gta a pisztolyt a legkö zelebbi fickó kezébő l. Ebben a
pillanatban megérkezett a testvériség tö bbi tagja, Laura és Steph a tű zoltó készü lékek
habjá val á rasztotta el a férfiakat, Mackenzie és Randi pedig lefegyverezte ő ket.
– Szép munka volt, Mackenzie – dicsérte meg Randi a lá nyt, aztá n meg is feddte. – De
azért szó lnod kellett volna, mit tervezel, hogy ne egyedü l kelljen á llnod a sarat.
Ekkor jelent meg a felszabadító sereg. Zseblá mpá val rá vilá gítottak a habbal borított
zsoldosokra.
– Elkéstetek, de azért hatá sos volt a bevonulá s – vigyorgott rá juk Steph.
– Jó l vagy, Vö rö ske? – kérdezte Quint, ó vatosan araszolva a felesége felé.
– Remekü l. De attó l még feltakaríttatom Mackenzie-vel ezt a síkos csapdá t, amelyet a
gazembereknek á llított – kacsintott a bará tnő jére.
– Te is jó l vagy, Randi? – á llt meg Vance a felesége mellett.
 – Pompá san – nyomott egy csó kot a rendő rnő a férje arcá ra. – Mellesleg jó l á ll neked a
kommandó sruha.
– Semmi bajod? – vilá gított rá Wade zseblá mpá já val a feleségére. – A fenébe is, Laura,
vért izzadtam miattad!
– Jó l vagyok, édesem – ö lelte meg a férjét az asszony. – Mackenzie magá ra vonta a
figyelmet, nehogy minket kapjanak el.
A lá ny nem tö rő dö tt sem a dicséretekkel, sem a szidá ssal, egyedü l Gage vészjó sló
arckifejezése érdekelte. A férfi eddig meg sem szó lalt, csak gyilkos pillantá sokat vetett rá
az ajtó bó l. Jobb lesz biztonsá gos tá volsá gban maradni tő le, dö ntö tt Mac, és teljes
figyelmét a fö ldö n fekvő gazfickó kra fordította.
– Minden rendben, hú gom? – kérdezte tő le Dex, aki bezzeg odalépett hozzá , hogy
melegen megö lelje. – Jó kislá ny! Bü szke vagyok rá d.
– Kö szö nö m, Dex, a leckéid nélkü l nem mentem volna semmire.
Egy perccel késő bb megérkeztek a helyi rendő rö k is. A gazembereket megbilincselték,
talpra rá ngattá k, és kivitték az épü letbő l.
Mackenzie ö rü lt, hogy nem kellett félbeszakítani odakint az ü nnepséget, és há lá t adott
az égnek, hogy elmú lt a veszély. Mire mindenki elhagyta a helyiséget, má r csak egyetlen
akadá ly tornyosult kö zte és az ajtó kö zö tt: Gage.
A lá ny felkészü lt a dü hkitö résre, ami nem is maradt el.
– Mégis mi a fenét gondoltá l? – ü vö ltö tt a férfi.
– Mikor mit gondoltam? – vá gott vissza Mac. – Fogalmazz pontosabban!
Gage ó riá si levegő t vett, majd szétrepedt a tü deje.
– A kénkö ves pokolba! Soha, de soha ne telefoná lj egy lehallgatható telefonvonalró l,
hacsak nem akarod, hogy perceken belü l megtalá ljanak!
A lá ny kínosan érezte magá t.
– Igazá n sajná lom.
– Sajná lod? Ennyi? – ordított tová bb Gage. – Alig volt idő nk cselekedni! Két hetet
tö ltö ttem, azzal, hogy eltü ntessem a nyomainkat, te pedig ö t perc alatt tö nkretettél
mindent!
Mac még sosem lá tta ilyen dü hö snek a férfit. Még a fü le is vö rö s volt. Keze ö kö lbe
szorult, szép szá ja szinte vicsorgott.
A lá ny megpró bá lta egy mosollyal elejét venni a kö vetkező dü hkitö résnek.
– Való ban sajná lom. Tú l sok bort ittam tegnap este, és hirtelen ö tlettő l vezérelve
felhívtam apá t.
– Ma délutá n sem gondolkodtá l, amikor kíséret nélkü l mentél el hazulró l – fortyogott
tová bb Gage. – Ennyi erő vel aká r céltá blá t is akaszthattá l volna a nyakadba, és kiá llhattá l
volna egy zá szló val integetni, hogy „itt vagyok, kapjatok el”!
– Ne kiabá lj velem! – mondta halkan Mackenzie. – Tudod, rossz napom volt, és épp
most éltem á t egy nehéz helyzetet.
– Az egész incidenst el lehetett volna kerü lni, ha nyugton maradtá l volna? – kiabá lta
Gage.
Mackenzie nem értette, mi ü tö tt a férfiba. A helyzet végü l is megoldó dott, és senkinek
sem esett bá ntó dá sa. Engedi még egy darabig dü hö ngeni Gage-t, hiszen tényleg
tö nkretette a munká ja eredményét, bajba keverte a csalá djá t, de a szidá sbó l is elég lesz
egyszer. Jobb, ha most elmegy, mielő tt ő is elveszti a tü relmét.
A férfi azonban nem mozdult az ajtó bó l. Izmos karjá t ö sszefonta mellkasá n, és
villá mló tekintettel meredt védencére. Szerencsére kopogtak, és Gage kénytelen volt
elhagyni ő rhelyét.
– Mi az? – vakkantott ki.
 Randi érkezett.
– A fő nö k beszélni akar veled az irodá já ban – jelentette. Papírmunka meg minden.
Tate bá csi szeretné, ha eligazítaná d, hogyan kezelje az ü gyet.
Gage mereven bó lintott, majd odavá gta Macnek:
– Még nem végeztem veled! Otthon talá lkozunk.
Amikor elment, Mac megkö nnyebbü lten engedte le a vá llá t. Még épp megnézheti a
tű zijá ték végét, lá thatja, ahogy Dexter á tveszi a kitü ntetését, és elbú csú zhat a Ryder
csalá dtó l. Aztá n pedig elautó zik Oklahoma City repü lő terére, mert má r semmi oka nincs
maradni. A gazfickó k a fogdá ban csü csü lnek, az ő élete pedig visszatérhet a régi
kerékvá gá sba.
Megbá ná st és szomorú sá got érzett, hogy az utolsó kép, amelyet Gage-rő l magá val
visz, a férfi dü htő l eltorzult arca lesz. De talá n nem is baj. Így kö nnyebb lesz elfelejteni.
A fejében azonban megszó lalt egy kis hang, és Gage modorá ban figyelmeztette: azt
vá rhatod, kölyök!

10. FEJEZET
Gage még mindig nem tért magá hoz attó l, ahogy a lá ny halá lmegvető bá torsá ggal
elbá nt a gazemberekkel. Má r ú ton volt a segítség, ő azonban mindenkit megelő zve
magá ra vonta a figyelmet. Megfagyott a vér az ereiben, amikor meghallotta, ahogy kikiá lt
az ü ldö ző inek. A pokol minden kínjá t á télte, amíg a má sodik szinten lopakodott, hogy a
csapó ajtó n á t csendben lejusson a fö ldszintre. Szinte hallotta a fegyverropogá st, amint
szitá vá lö vik Macet, és má r a gondolattó l is égnek á llt a haja. El kellett azonban ismernie,
hogy a lá ny zseniá lis csapdá t á llított.
– Még írd alá ezt a két ű rlapot, és mehetsz – zö kkentette ki a rendő rfő nö k nyomasztó
gondolataibó l. – A feleséged szenzá ció san feltalá lta magá t. Képzelem, milyen bü szke
vagy rá , Gage.
– Az nem kifejezés – motyogta a férfi, mikö zben odabiggyesztette szignó já t a lapra. – A
szö vetségiek holnap jö nnek a foglyaidért. Kö szö nö m a segítségedet, fő nö k, és ö rü lö k,
hogy nem kellett tö nkretenni az ü nnepséget.
Tate fanyarul elmosolyodott.
– É pp a megfelelő nap arra, hogy érvényt szerezzü nk a tö rvénynek, nem igaz? Ó , és
gratulá lok a há zassá godhoz! Az unokahú gom nagyon kedveli a feleségedet.
Gage morgott valamit, aztá n sietett kifelé. Gyorsan haza akart érni, mert még nem
fejezte be a beszélgetést Mackel.
A kapitá nysá gra menet észrevette, hogy jó néhá ny helyen be van horpadva az autó ja,
s a gondolatra, hogy Mac egy autó s ü ldö zés részese volt, ú jra feltá madt a harci kedve.
Mindez nem tö rtént volna meg, ha a lá ny a ranchon marad. Csakhogy Nagyokos
kisasszony fü tyü lt a figyelmeztetésére, hogy sehová ne menjen egyedü l, és ezzel
veszélybe sodorta a maga s a Ryder feleségek életét is.
Bá r az unokafivérei nem szó ltak egy szó t sem, Gage tudta, hogy szö rnyen aggó dtak az
asszonyaikért. Természetesen ezért is Mac volt a felelő s. Aká rcsak azokért a viharos
érzelmekért, amelyek benne kavarogtak.
A férfi még elcsípte a tű zijá ték végét. A színes csillagok fényénél a csalá djá t vette
észre egy padon. Odalépett hozzá juk, hogy bocsá natot kérjen Mac nevében a szö rnyű
ijedségért.
– Hé, Rambo! – heccelte ő t já tékosan Randi. – Kész a papírmunka?
 – Igen. É s nagyon sajná lom… – fogott Gage a mentegető zésbe.
– Szomorú , hogy Mac elment – vá gott kö zbe Steph fanyar mosollyal. – Ká r, hogy
kilépett a testvériségbő l.
– Elment? – ismételte értetlen képpel Gage. – Ú gy érted, visszament a ranchra?
Laura megrá zta sző ke loboncá t.
– Nem. A volt Mrs. Gage Ryder elkö szö nt, és elhajtott a reptérre.
– Micsoda?! – Gage nem hitt a fü lének.
– Ugye ö rü lsz, hogy nincs vele tö bb gondod? – ugratta Quint. – Legalá bb nem kell
aggó dnod amiatt, hogy életre szó ló dö ntésekre kényszerít.
– Megkért, hogy adjuk á t neked a nagyrabecsü lését – kö zö lte Vance, nehezen ő rizve
meg a komolysá gá t– Azt mondta, megpró bá lta kifejezni a há lá já t, de nem volt idő d
meghallgatni, ú gy ordítottá l. Szó val kö szö ni szépen.
– Valaki adja kö lcsö n a kocsijá t! – kiá ltott a rokonaira Gage. – Nem mehet el, még nem
végeztem vele!
– Nagy ká r, mert ahogy elnéztem, ő végzett veled – dobta oda Wade Gage-nek a
kocsikulcsá t. – Sok szerencsét az ü ldö zéshez!
Gage ú gy szá guldott az autó pá lya felé, mintha a pokol ö sszes ö rdö ge kergetné. Kö zben
telefoná lt a pá lyafelü gyeletnek, hogy tartó ztassá k fel a lá nyt. Lehet, hogy Vacak még
mindig nincs biztonsá gban, hiszen még nem kaptá k meg a „veszély elmú lt” jelzést.
Kis idő mú lva megpillantotta a kocsijá t az ú t szélén, ahol Mac a pó tkerékkel kü zdö tt.
Biztos kilyukasztotta a gumit valami, amíg á tszá guldott a legelő n, s az lassan leeresztett.
Gage lehú zó dott az ú tpadká ra, és kiszá llt Wade autó já bó l. Mac há trahő kö lt, amikor
rá ismert. Nyilvá n attó l tartott, hogy a férfi ismét a torká nak ugrik.
Gage odalépett hozzá , és karon ragadta.
– Te nő – mondta –, eskü szö m az égre, hogy egyik kü ldetésemmel sem volt még ennyi
gondom. Nem mehetsz el, amíg Daniel nem szó l. Gyere, hazamegyü nk!
Mac lecö vekelt, á m Gage kö nnyedén kimozdította, s hú zta maga utá n.
– Má r bebizonyítottam, hogy tudom kezelni a veszélyes helyzeteket – tiltakozott a
lá ny. – Haza akarok menni!
– É pp oda viszlek.
Mac gyanakodva nézett a férfira, amint az sebességbe tette a kisteherautó t, és
visszafordult a vá ros felé,
– Nem ordítoztá l még velem eleget?
– De nem á m!
– Ne fá radj, nem hallgatlak tová bb!
Miutá n biztonsá gban tudta a lá nyt, Gage megkö nnyebbü lten só hajtott fel. Végre
lazíthat, megszű nt a nyomá s, felkapta a telefonjá t, s szó lt Vance-nek, hogy cserélje ki a
kocsija kerekét, és vigye haza. Volt pó tkulcsuk egymá s autó já hoz, így kéznél volt a
segítség.
Végre itthon, gondolta, amikor beá llt a há za elő tti felhajtó ra. Aká rhogy is tiltakozik
Mac, nem engedi el, amíg Daniel és a fő nö kei le nem fú jjá k az akció t.
– Lezuhanyozom, mielő tt szíjat hasítasz a há tambó l – ugrott le a lá ny a
kisteherkocsiró l. – Tiszta szappan vagyok.
– Legalá bb nem tiszta vér – morgott Gage, és kö vette ő t a há zba. – Mostanra aká r
halott is lehetnél.
– Nos, nem vagyok az – feleselt Mac. – Bá r annak talá n jobban ö rü lnél.
Megszabadulhattá l volna tő lem ö rö kre.
– Ne adj ö tleteket! – fenyegető zö tt mogorvá n a férfi, majd ő is elindult a fü rdő szobá ja
felé. Miutá n elkészü lt, rá nézett a laptopjá ra, s lá tta, hogy érkezett egy ú jabb ü zenet.
 – Má r épp itt volt az ideje – mondta hangosan, amikor elolvasta. Az FBI-ü gynö kö k
végre megszolgá ltá k a pénzü ket, és elfogtá k a gengsztereket, akik Danielt szorongattá k.
Mac immá r szabad.
Gage elgondolkodva á llt a szá mító gépe mellett a dereká ra tekert tö rü lkö ző ben, és
pró bá lta felfogni, mit is jelent ez. A megbízatá s véget ért, s a férfiban valami furcsa
ü resség tá madt. Jézusom, mi ez a szentimentalizmus hirtelen? Csak nem lett belő le egy
tú lérzékeny tö kfilkó ? Az is Mac hibá ja lenne. Annyira megvá ltoztatta, hogy má r rá sem
ismer ö nmagá ra.
Megfordult és kimasírozott a folyosó ra, ahol belefutott Macbe, aki szintén egy
tö rü lkö ző be csavarba vonult a szobá ja felé. A lá ny felszegte az á llá t, és majdnem
felnyá rsalta a tekintetével. A zuhany alatt nyilvá n kigondolt szá mtalan kíméletlen
vá laszt, ha ő netá n ú jbó l szapulni kezdené.
Az volt a furcsa, hogy má r nem volt kedve leharapni Mac fejét. Kü lö nben is má s
megvilá gítá sba kerü ltek a dolgok, mikö zben ő és a tö bbiek egyesü lt erő vel igyekeztek
megmenteni a lá nyokat. Csakhogy a végén rá juk má r nem is volt szü kség. Ö rü lt volna, ha
Mac hő se és megmentő je lehet, de a sors ezt is megtagadta tő le. Talá n butasá g, de
szerette volna, ha a lá ny érzi, hogy rá mindig szá míthat, Most mégis ú gy érezte,
Mackenzie megérdemelte, hogy maga arassa le a dicső séget, ha má r annyi éven á t
elnyomva érezte magá t.
Gage nagy levegő t vett, lassan kifú jta, majd megszó lalt:
– Azt gondoltam…
– Az má r régen rossz – vá gott kö zbe pimaszul a lá ny.
Amikor el akart siklani a férfi mellett, az á tkarolta a dereká t, és a sajá t há ló szobá ja
felé terelte.
– Ü lj le! – mutatott az á gyá ra.
Mac á lla még magasabbra emelkedett
– Nem!
Gage só hajtva az égre emelte a tekintetét. Ez az ibolyaszemű ö rdö gfió ka nem fogja
megkö nnyíteni a dolgá t. Sebaj, gondolta, azzal kioldotta dereká n a tö rü lkö ző csomó já t, s
hagyta, hogy az lehulljon a fö ldre. Mély elégtétellel figyelte, hogy a lá ny szeme
elkerekedik, amint meglá tja felajzottsá gá t. Mégis mire szá mított a kis boszorká ny? Tá n
arra, hogy egy normá lis, eleven férfi kibírja egy ilyen pompá s, fü rdő lepedő be tekert nő
lá tvá nyá t anélkü l, hogy reagá lna rá ?
Mac szá ja tá tva maradt, amint dö bbent tekintetét Gage arcá ra emelte.
– Mi… miért… – dadogta. Ez volt az első alkalom, hogy elakadt a szava a férfi
jelenlétében.
– Dobd le a tö rü lkö ző det. Vacak! – kérte a lá nyt Gage. – Van még egy befejezetlen
ü gyü nk.
– Mi… – Mac ismét csak ennyit tudott kinyö gni.
A férfi odanyú lt, hogy kioldja a csomó t, aztá n a meztelen lá ny dereka kö ré fonta a
karjá t.
– Ú jra kell já tszanunk életed legszebb ó rá it, mert nagyon zavar, hogy nem emlékszel
arra az estére, amikor én is életem legszebb ó rá it éltem á t – mondta, mielő tt ajká val
sú rolta volna Mac á llá t.
A lá ny szeme tá gra nyílt, amint há trahajtotta kó cos, gö ndö r fejét, hogy még nagyobb
csodá lkozá ssal nézzen a férfira.
– Neked is…?
Gage elvigyorodott azon, hogy végre sikerü lt Mac szó kincsét egy-két szó tagos
szavakra korlá toznia. Kibillentette a lá nyt az egyensú lyá bó l.
 – Hatá rozottan. É s tekintve, hogy mennyire szeretsz engem, valamint én mennyire
szeretlek téged, ú gy gondolom…
– Te szeretsz engem? – nyö gö tt fel Mac rekedten a dö bbenettő l. – Mió ta?
– Nem tudom biztosan. Lassan, észrevétlenü l alakult ki, mikö zben igyekeztem
meggyő zni magamat arró l, hogy nem helyénvaló , amit irá ntad érzek. Nehéz jó l végezni
az embernek a munká já t, ha érzelmileg is belebonyoló dik. Nem is fordult elő velem
ilyesmi, amíg ki nem neveztek a testő rö dnek, és el nem vetted az eszemet.
Amikor a lá ny erre a vilá g legszebb mosolyá val vá laszolt, Gage ú gy érezte, menten
elolvad. Istenem, de szereti ezt a nő t! Az unokafivérei addig bizonygattá k, hogy a
szerelem ö sszes tü netétő l szenved, amíg kénytelen volt elfogadni, hogy sú lyosan elkapta
ezt a betegséget, és ká r is ellene harcolnia. .
Mac lassan végigtolta tenyerét kedvese mellkasá n, és ö sszekulcsolta ujjait a férfi feje
mö gö tt. Amint pompá s teste megmozdult, Gage felnyö gö tt. Elege volt a beszédbő l,
készen á llt megmutatni Macnek, milyen sokat jelent neki. Lehajtotta a fejét, s minden
szerelmét, szenvedélyét, szeretetét beleadta a csó kba. Meglepetésére a lá ny hirtelen
há trahő kö lt, és csodá lkozó arccal meredt rá ,
– Tudod, hogy elő szö r csó koltá l meg magadtó l? Istenem, talá n tényleg komolyan
gondolod, hogy szeretsz!
– Persze hogy komolyan gondolom – jelentette ki sértetten Gage. – Azt hiszed, minden
nő nek ilyeneket mondtam, akivel ö sszehozott a sors? Há t tudd meg, hogy soha nem
mondtam ezt még senkinek!
A vá lasz lá tható an végtelenü l tetszett Macnek. Ragyogó mosollyal nyugtá zta, amitő l
csak még magasabbra csapott a férfiban a lá ng.
– Nos, akkor ha én szeretlek téged, és te is szeretsz engem… – kezdett ú jabb
okfejtésbe a lá ny.
– Nézd, Mac – vá gott kö zbe Gage – ha ezt most rö gtö n kell megbeszélni, akkor siess,
mert má r nem soká ig tudok gondolkodni. Szerintem csiná ljuk rendesen, ahogy szoká s:
há zassá g, csalá d, meg ami kell! Szeretném, ha ez a ranch lenne az otthonunk. Azt hiszem,
ezzel a munká mnak is befellegzett, mert nem bírnék ki nélkü led még egy hosszabb
megbízatá st. – A férfi mély levegő t vett, aztá n folytatta: – Nekem is szü kségem van arra,
amire az unokafivéreim má r rá talá ltak. Ha te folytatni akarod ígéretes pá lyafutá sodat,
á m tedd! De én mindvégig veled akarok lenni. Hozzá m jö ssz feleségü l? Az egész vá ros
há zasokként tekint rá nk, és má r én magam is szeretek így tekinteni magunkra.
– Biztos vagy benne? – kérdezte Mac ü nnepélyesen komoly arccal.
– A lehető legbiztosabb, szívem – dö ntö tte le Gage vigyorogva az á gyra. – Semmiben
sem voltam még ennyire biztos. É n akarok lenni az első és az utolsó férfi is az életedben.
Mackenzie á lma beteljesü lt: Gage tényleg szereti ő t! Az elutasítá s mély
szomorú sá gá nak helyét féktelen ö rö m vette á t.
Csó kjukat a telefon csö rgése szakította félbe.
A férfi szitkozó dni kezdett.
– Ha a gazember kuzinjaim azok, lelö vö m mind a há rmat! – Oldalra gö rdü lt, és
belemordult a telefonba. – Mi van?
– Gage, itt Daniel. Most, hogy az ü gyet felgö ngyö lítették a szö vetségiek, és a
bizonyítékaink elegendő ek lesznek a vá demeléshez, szeretném megkö szö nni neked,
hogy vigyá ztá l Kenzie-re. Az adó sod vagyok. Nem is tudom, hogyan há lá lhatná m meg ezt
valaha is.
Gage jelentő ségteljesen Macre nézett.
– Ú gy, hogy nekem adod ő t.
– Mirő l beszélsz? – lepő dö tt meg Daniel.
 – Arró l, hogy meg szeretném tartani – jelentette ki Gage, mikö zben le nem vette a
szemét a lá nyró l. – Tudod, a szö veg ú gy szokott kezdő dni, hogy „akarod-e ezt a nő t…”
Igen, akarom.
Rö vid hallgatá s utá n Daniel megszó lalt:
– Komolyan mondod? É s Kenzie mit szó l hozzá ?
– Miért nem kérded meg ő t magá t? – adta á t a kagyló t a lá nynak Gage. – Mondd meg
neki, hogy odavagy értem, de siess, hogy folytathassuk végre, amit abbahagytunk!
Mac kikapta Gage kezébő l a telefont.
– Apa, ide kell jö nnö d Oklahomá ba az eskü vő nkre, méghozzá gyorsan.
Daniel nevetve vá laszolt:
– É pp itt az ideje. Má r akkor kinéztem neked ezt a fiú t, amikor megismertem. Mit
gondolsz, miért dicsértem ő t elő tted évekig? Ezért vá lasztottam ő t a testő rö dnek is,
kicsim.
– Milyen ravasz ró ka vagy te, apa!
– A munká mbó l fakad. Mihelyt lehet, má ris utazom Oklahomá ba. Azok utá n, amit Gage
és én az utó bbi két évben tettü nk, amú gy sem vagyok valami népszerű a vilá gnak ezen a
felén.
Amikor Mackenzie letette a telefont, végre annak a jó képű szélhá mosnak szentelhette
magá t, aki a beszélgetés kö zben ugyancsak elterelte a figyelmét a simogatá sá val
Jó val késő bb elégedetten és a legnagyobb boldogsá gban pihentek ö sszebú jva. A lá ny
rá mosolygott Gage-re.
– Igazad volt, tényleg azok voltak addigi életem legszebb ó rá i. De azért gyakoroljunk
meg, há tha lehet szebb is!
A férfi elmerü lt az elbű vö lő ametisztkék szempá rban, és tudta, sosem fogja sajná lni,
hogy feladta érte az eddigi mozgalmas életéi. Ú j, fontosabb feladat vá r rá Mackenzie
férjeként. Így lesz belő le igazi testő r, aki teljes szívével, lelkével ő rzi csodá latos
asszonyá t egy életen á t. Azt szoktá k mondani, nem jó , ha az ember hazaviszi a munká t,
á m Gage ez egyszer nem bá nta, hogy megszegte a szabá lyt.