TSZN 2006 9 (A) Jaqueline Diamond - Lovagi Tornacipő

Jaqueline Diamond
Lovagi tornacipő
Cindy McChad nem hisz a szemének,

amikor meglá tja azt az elektronikus levelet,
amelyben a vő legénye szakít vele. Nem
tö rő dik bele a vereségbe, és
Kaliforniá ba indul, hogy visszanyerje kedvesét.
Ott talá lkozik a szó rakozott
professzorral, Hugh Bemlinggel, akivel
szö vetségre lép, hogy kibogozzá k az
ö sszekuszá ló dott szá lakat. Cindynek
rö videsen arró l kell dö ntenie, a két lovag
kö zü l melyiket vá lassza…
Jaqueline Diamond Lovagi tornacipő (TSZN 2006/9/1.)
1. FEJEZET
Az egyetem kö zelében lévő nyü zsgő ká vézó ebédidő kö rnyékén nem volt éppen a
nyugalom szigete, így egyá ltalá n nem tű nt alkalmasnak arra, hogy az ember romantikus
légyottot szervezzen valamelyik apró asztalá ná l. A Holdudvar nevű hely zsú folá sig
megtelt diá kokkal, de a levegő ben ú szó hamburger- és hagymaszagban még egy
gyakorlott kö ltő egyébként szá rnyaló szíve is ö sszefacsarodott volna. Hugh Bemling
azonban elszá nt volt.
A szaká llas angoltaná r a szamá rfü les étlap mö gü l á lmatag tekintettel figyelte a
kaliforniai Clair De Lune legszebb teremtményét, az ö sszehasonlító irodalom
taná rsegédjét, Blair Rileyt. A hö lgy há rom ó da, két szonett, néhá ny késő esti limerick és
szá mos négysoros megírá sá ra ihlette Hugh-t. Mindezt azonban Riley sohasem olvashatta
el, mivel a férfi tú l sekélyesnek talá lta valamennyi mű vét, amelyek így végü l a
szemétkosá rban végezték.
A kü lö nleges taná rsegédnek fogalma sem volt Hugh érzéseirő l, aki viszont má r akkor
beleszeretett, amikor Blair elő szö r végigsuhant az Angol és Ö sszehasonlító Irodalom
Tanszék folyosó já n. Korá bban má r sokszor elképzelte, milyen lesz, amikor magá val
ragadja a má mor, de azt sohasem gondolta volna, hogy ilyen elsö prő erejű érzés keríti
hatalmá ba. Elő ző bará tnő i képét elhomá lyosította a karcsú szépség, aki egy pillanat alatt
levette a lá bá ró l ragyogó fekete hajá val, csillogó , zö ld szemével és rö vid pó ló já bó l
kivillanó tö kéletes bő rével.
Hugh-nak be kellett lá tnia, hogy a hö lgy meghó dítá sá ra sző tt tervét egy kis apró sá g –
egészen pontosan az asztal tú loldalá n ü ldö gélő jó képű , széles vá llú , aranyhajú férfi –
akadá lyozza, aki elszá ntan szorongatta Blair kezét. A De Lune Egyetem zá rt vilá gá ban
gyorsan terjedtek a hírek, így Hugh kü lö nö sebb nehézség nélkü l megtudta, hogy a
Minnesotá bó l érkezett jö vevény, Roland Greenwald, utolsó éves a kö zépkori irodalom
szakon.
Mikö zben Hugh megpró bá lta ö sszekaparni maradék ö nbizalmá t, arra gondolt, hogy
gyenge szívű lovagnak még sosem sikerü lt elnyernie egy nemes hö lgy szívét. Má rpedig ő
mindená ron győ zedelmeskedni akart. Ú gy tervezte, hogy a mű sor nyitó jelenetét akkor
kezdi el, ha majd ú jra kap rendesen levegő t.
Idegesen kisimított a homloká bó l egy ő sz szá lakkal tarkított hajtincset, s mivel szíve
hö lgye és kísérő je nem sietett rendezni a szá mlá t, levette fémkeretes szemü vegét, majd
rá lehelt a lencsékre és az ingujjá val megtö rö lte, készen á llt.
Blair há tradobta dú s hajá t, és Rolandra mosolygott. A férfi szemmel lá tható an
megbaboná zva mosolygott vissza. Nem is sejtette, hogy rö videsen elvérzik a szerelem
oltá rá n, és alulmarad a hő sies kü zdelemben.
Ahogy a nő elindult Hugh felé, tudomá st sem vett a ringó csípő jében gyö nyö rkö dő
hó doló k hadá ró l. A férfi felugrott, és degeszre tö mö tt zsebébő l elő rá ntotta a cetlire
firkantott verset, amelyet egész éjszaka finomítgatott. Szorosan megmarkolta a
ró zsaszirmokkal teli kis zacskó t, és hangosan olvasni kezdett:
– Egyszer volt egy taná rsegéd, Blair,
Szépségével senki sem ér fel.
Vá rjunk csak! Ez nem az a vers, amelyet tö kéletesre csiszolt, ez csak egy szerencsétlen
pró bá lkozá s. Szoká sos, elmebajos kapkodá sá nak kö szö nhető en bizonyá ra tévedésbő l
csú sztatta a zsebébe.
Most má r azonban nincs visszaú t, folytatnia kell, hiszen mindenki ő t bá mulja. A
tulajdonos, Stu Crockenmeyer, kezében a megrendelésekkel, a dö bbenettő l tá tva maradt
2
szá jjal meredt rá . A tű zhelynél sü rgö lő dő dundi szaká csnő , Daffodil O'Foy kezében
megá llt a merő kaná l, s ettő l ú gy festett, mint aki ü tésre emeli a teniszü tő jét. Hugh nem
tehetett má st, kénytelen volt folytatni a rö gtö nzö tt elő adá st.
Gyarló bő rö mbő l majd' kiugranék,
Ha lá ba elő tt térdre rogyhatnék.
A torká ban hatalmas gombó c keletkezett, ahogy meghallotta az egyik vendég elfojtott
kuncogá sá t. Blair odalépett hozzá , és gyengéden csak annyit mondott: Nekem írta ezt a
verset, Bemling professzor? Milyen kedves!
Roland tá gra nyílt szemmel, szó nélkü l nézett rá . Ú gy tű nt, Minnesotá ban az
embereknek nem tú l gyakran van részü k ilyen mű sorban.
A pá rocska elfordult, és a sző ke férfi kinyitotta az ajtó t, majd mindketten kiléptek a
langyos novemberi napsü tésbe. Hugh gyomra ö sszeszorult rémü letében. Blair elmegy,
mielő tt kiö nthetné a szívét! Sietve feltépte a tü llbő l készü lt kis zacskó t, és a levegő be
szó rta a tartalmá t. A huzatnak kö szö nhető en a ró zsaszirmok tö bbsége Stu
Crockenmeyer fején és tá tott szá já ban kö tö tt ki, mire a megtermett férfi utá lkozva
kö pkö dni kezdett. Hugh szégyentő l vö rö s fejjel kifizette a szá mlá já t, majd sietve
tá vozott.
Sajná lta, hogy a szavalá ssal csú fos kudarcot vallott, mégis meg volt ró la győ ző dve,
hogy a sziromeső csodá s meglepetés lett volna, ha az angyalok visszapillantó tü kö rrel
felszerelve érkeznének a fö ldre, és Blair legalá bb egy rö pke pillantá st vet rá . Mindent
egybevetve azonban ú gy érezte, megérte bolondot csiná lnia magá bó l. Most, hogy Blair
tisztá ban volt az irá nta tá plá lt érzéseivel, bizonyá ra rö videsen elveszti az érdeklő dését
az ü resfejű szépfiú irá nt.
Hugh azt kívá nta, bá rcsak a sors atlétatermettel és sző ke hajjal ajá ndékozta volna
meg. Sajnos erre most má r nem szá míthatott, a szíve viszont ugyanolyan lá ngolva és
ő szintén szeretett, ahogy bá rmely má s férfié. Erre rö videsen Blair is rá dö bben majd, s
viszonozza az érzéseit.
A kö zelgő tél illatá t hordozó jeges fuvallat végigsö pö rt a minnesotai softballpá lyá n, és
a levegő be emelte a színpompá s faleveleket. Bá r az ő sz nem kifejezetten kedvezett
ennek a sportá gnak, az oofdahi gyerekek kihaszná ltá k az ilyenkor ritká nak szá mító ,
kellemes idő t, hogy gyakoroljanak.
– Harmadik ü tés! – kiá ltotta a já tékvezető .
A lelá tó irá nyá bó l dü hö s mormogá s hallatszott, s az egyik néző felá llva adott hangot a
véleményének.
– Nem lá t a szemétő l? – ü vö ltö tte torkaszakadtá bó l. – A labda majdnem lekaszá lta a
fiam orrá t!
– Jobban já rt volna, ha nem csapkod ö sszevissza – jegyezte meg valaki.
Csak pró bá lta megvédeni magá t!
A pá lya szélén á lló izmos nő felemelte az eredményjelző tá blá t:
– Gratulá lok, Tigrisek! – bó lintott elégedetten.
– Na, azt má r nem! – mennydö rö gte a feldü hö dö tt apa, mikö zben utat tö rt magá nak a
lelá tó n ü csö rgő néző k kö zö tt. – A Mamutok győ zni fognak, és a fiam megérdemel még
egy lehető séget!
A férfi odacsö rtetett a vékonydongá jú já tékvezető hö z, és vészjó sló tekintettel nézett
le rá . Az egyik edző elindult felé, de ahogy az ó riá s ü tésre készen felemelte hatalmas
ö klét, megtorpant.
– Apa – hallatszott egy cérnavékony hang nincs semmi baj!
– Dehogy nincs, fogd be!
3
A tá blá s nő nek ekkor fogyott el a tü relme. Letette az eredményjelző t, és megigazította

vastag keretes szemü vegét, majd nyugodtan a dü hö ngő apá hoz lépett. Jó val kisebb volt
ná la, és bő puló vere sem rejthetett olyan félelmetes izmokat, amelyek révén felvehette
volna a versenyt a férfival. Volt azonban valami a megjelenésében, ami lá ttá n a tö meg
elcsendesedett.
– Maga ú j Oofdah-ban, ugye?
– Néhá ny hó napja kö ltö ztü nk ide – vonta meg a vá llá t az ó riá s.
– A nevem Cindy McChad – nyú jtotta ü dvö zlésre a kezét a nő . – Maga Al Saxon, ha nem
tévedek.
A férfi megsejtette, hogy lépre akarjá k csalni, így figyelmen kívü l hagyta a bará tsá gos
gesztust.
– Menjen az utambó l! – dö rmö gte ingerü lten.
– Inká bb maradok itt, ahol vagyok.
A pá lyá n á csorgó gyerekek kívá ncsian szemlélték a jelenetet. A lelá tó n ü lő egyik szü lő
fogadá st akart kö tni arra, hogy ki nyeri a vitá t, de mivel Miss McChad mellé á llt, a
tö bbiek nem tartottak vele.
A férfi dü he az egész testében remegő já tékvezető rő l az elszá nt nő re irá nyult, aki
elá llta elő tte az utat.
– Utoljá ra mondom, hogy á lljon félre!
– A softballszö vetség elnö ke vagyok – magyará zta tü relmesen Cindy, s vastag
szemü veglencséje mö gö tt felizzott a tekintete. – Ha panaszt kívá n tenni, hallgatom!
– É n figyelmeztettem! – mennydö rö gte Al, majd kihú zta magá t, és teljes
vá llszélességgel elő relendü lt, hogy egy jó l irá nyzott csellel ledö ntse a lá bá ró l az
ellenfelét.
A szemtanú k valamennyien má st á llítottak arró l, ami ezutá n tö rténi. Volt, aki azt
mesélte, hogy Miss McChad oldalra lépett, és egyszerű en elgá ncsolta az engedetlen
szü lő t, míg má sok szerint ú gy tért ki a tá madó ja elő l, mintha egy lassított felvételen
szereplő , titokzatos kungfuharcos lenne. A lényeg, hogy a férfi elvesztette az egyensú lyá t,
és tehetetlenü l a fö ldre zuhant.
Amint elterü lt a pá lya szélén, hatalmas szá rnycsapkodá s kö zepette egy csapatnyi,
gá gogó vadliba hú zott el a feje fö lö tt. Talá n ö sszetévesztették Miss Sandfelterrel, aki
kezében egy zacskó nyi kenyérmorzsá val tü relmesen vá rt rá juk a tó tú loldalá n. A lá tvá ny
dö bbenetes volt.
Al kétségbeesetten csapkodott, s amikor ú jra felnézett, kü lö nö s dolog tö rtént. Miss
McChad kö rü l kisebb torná dó keletkezett. A fö ldrő l nézve ú gy tű nt, mintha
természetfö lö tti erő k já tszadoztak volna a levegő ben ö rvénylő színes falevelekkel. A
vihar végü l elcsitult, és Al Saxon dö bbenten feltá pá szkodott. Cindy belekarolt, és
lekísérte a pá lyá ró l.
– Biztos vagyok benne, hogy szívesen csatlakozna a szurkoló k klubjá hoz – mondta
kedvesen. Ez volt az utolsó mondat, amelyet a kívá ncsiskodó k hallottak.
Hazafelé menet Cindy megá llt az élelmiszerbankná l, hogy segítsen zacskó kba rakni a
rá szoruló knak szá nt adomá nyokat.
– Beszéltél mostaná ban Rolanddal? – kérdezte a mellette szorgoskodó idő s férfi.
– Nem igazá n. Tudja, néha mennyire belefeledkezik a tanulá sba. Ha nem
figyelmeztetem, enni sem á ll fel a kö nyvei mellő l.
– A helyedben nem engedtem volna el olyan messzire. Emlékszel, amikor a
focimeccsen az ellenkező irá nyba indult el a labdá val? A jó ég tudja, mi tö rtént volna, ha
nem szaladsz oda hozzá , hogy figyelmeztesd.
4
– Biztos vagyok benne, hogy most má r jobban boldogul, hiszen tíz év telt el azó ta.
Cindy pakolá s utá n a kö nyvtá rba sietett, hogy ott is segítsen egy keveset. Mint minden
szombaton, ezú ttal is nagy volt a nyü zsgés.
– Gondolom, rö videsen kö lcsö nzö l néhá ny eskü vő i kö nyvet – kacsintott rá a
kö nyvtá rosnő , mikö zben megpró bá lta lekaparni a szá mító gép billentyű jére ragadt
rá gó gumit. – Jö vő jú niusra tervezitek, ugye?
– Még nem tű ztü k ki a dá tumot. Errő l kö zö sen dö ntü nk a vő legényemmel – vá laszolta
mosolyogva Cindy, á m Roland is tisztá ban volt vele, hogy ő mondja ki az utolsó szó t.
A férfi ugyan még nem lepte meg eljegyzési gyű rű vel, de má r hat éve, rö gtö n az
egyetemi diplomá juk megszerzése utá n elvette volna feleségü l. Cindy édesapja azonban
vá ratlanul meghalt, és az édesanyjá nak nagyobb szü ksége volt rá , mint Rolandnak.
Akkor ismerkedtek meg, amikor a fiú és a csalá dja az utca tú loldalá ra kö ltö zö tt, s egy
reggelen hó golyó csatá ba keveredtek egymá ssal. A kö zépiskola alatt együ tt já rtak, majd
az egyetem elvégzése utá n az oofdah-i á ltalá nos iskolá ban kezdtek tanítani. Amikor
Roland bejelentette, hogy ö sztö ndíjat nyert, s a kö zépkori irodalom szakon
megszerezheti a doktorá tust, Cindy beleegyezett, hogy két félévre elvá ljanak és a fiú Dél-
Kaliforniá ba utazzon.
Elkö szö nt a kö nyvtá rostó l, beszá llt az autó já ba, majd végighajtott a vá roson, ahol
felnő tt. Elhaladt a fá bó l készü lt templom elő tt, amelyben az édesapja tö bb mint hú sz
éven á t prédiká lt. Az édesanyja még mindig a kó rus vezető je volt, s nemrégiben Erős vár
a mi Istenünk címmel egy rock and roll stílusban felvett, vallá si dalokat tartalmazó cédét
is kiadatott.
Cindy megszoká sbó l lefékezett Ahmed Svéd Finomsá gai elő tt, hogy vegyen egy adag
hú spogá csá t és csalá nlevest, de aztá n eszébe jutott, hogy Roland nincs otthon. Két
hó napja hagyta el a szü leitő l ö rö kö lt roskatag há zat, amelyben mozdulni sem lehetett a
halomban á lló kö nyvektő l, iratoktó l, levelektő l és a hanyagul szétdobá lt ruhá któ l.
Mindig Cindy nézte á t a postá t, és gondoskodott ró la, hogy a ruhá k a mosó gépbe
kerü ljenek, rá adá sul a fiú tá vollétében még a bérlő ket is szemmel tartotta.
Ahogy a felhajtó ra kanyarodott, észrevette a Roland há zá nak kéményébő l felszá lló
szü rkés fü stö t. Milyen idilli kép! Kü lö nö s, de jö vő télen má r ő fog ott lakni. Megosztja a
kényelmes kis fészket jó képű , izmos lovagjá val, de elég kö zel lesz az édesanyjá hoz, hogy
szü kség esetén felszerelje a vihar ellen a spalettá kat, vagy kitakarítsa a lefolyó kat.
Megosztja a kényelmes kis fészket Rolanddal. Cindy megpró bá lta elképzelni, milyen
lesz, ha a csó koló zá sná l is tová bb mennek. Lelkész lá nyaként ragaszkodott a
szoká sokhoz, és bízott benne, hogy a kettejü k kö zö tt lévő vonzalom a há zassá guk évei
alatt sem mú lik el.
A ragyogó fényben ú szó , emeletes téglahá zba lépve megcsapta az orrá t a sü lő csirke
illata.
– Szia, anya!
A nappalibó l eget rengető klimpírozá s hallatszott.
– Te jó ég! – hallatszott az édesanyja kedves hangja. – Megijesztettél!
Frances McChad, aki tú lsá gosan apró nak tű nt ahhoz, hogy egy ilyen jó l megtermett
lá ny anyja legyen, á lmatag tekintettel meredt a zongorá n á lló kottá ra.
– Milyen napod volt? – kérdezte Cindy.
– Izgalmas – vá gta rá kipirult arccal a nő , és ahogy lendü letesen já tszani kezdett, ő szes
fü rtjei vidá m tá ncra perdü ltek. Beletelt egy kis idő be, mire Cindy felismerte a Csendes
éjt. Véleménye szerint nem volt tú l szerencsés a csacsacsa ritmusá ra feldolgozni a
kará csonyi dalt.
– Nagyon érdekes – mondta udvariasan.
5
– Rengeteg ö tletem van. Alig bírok magammal!

Frances vidá man csettintett, és lezá rta a zongora fedelét. Alig ért a lá nya vá llá ig.
– Majd vacsorá ná l beszélgetü nk. Fél ó ra mú lva talá lkozunk!
Milyen kü lö nö s. Az anyja á ltalá ban alig vá rta, hogy Cindy hazatérjen és elmesélje, mi
tö rtént vele a nap folyamá n. A férje halá la utá n foggal-kö rö mmel ragaszkodott a
lá nyá hoz. Legalá bbis egy ideig. A kó russal eltö ltö tt hosszú ó rá k utá n gyakran tért haza a
helyi élelmiszerboltban vá sá rolt sü lt csirkével vagy hamburgerrel. Cindy mindezt a
cédéfelvétellel já ró izgalomnak tudta be. Lehet, hogy Frances ú jabb vá llalkozá sba fogott,
hogy gyű jtsö n a templom javá ra? A zongora tetején ott á llt a Dobos fiú kottá ja, s mellette
az édesanyja kézzel írt megjegyzése: kipróbálni tangó változatban is!
– Jó sá gos ég! – só hajtott Cindy, majd elindult az utcá ra néző , apró há ló szobá ja felé. A
falakon a softballcsapatot és az oofdah-i á ltalá nos iskola tudomá nyos versenyét hirdető
poszterek sorakoztak. A fésü lkö dő asztalka csipketerítő jén egy ró la és Rolandró l készü lt
fotó á llt. Hirtelen ö tlettő l vezérelve bekapcsolta a szá mító gépét, hogy megnézze,
érkezett-e ú j e-mail. Arra volt kívá ncsi, hogy írt-e neki Roland. Vajon miért ilyen elfoglalt
Kaliforniá ban? Való színű leg azért nincs ideje felhívni ő t, vagy levelet írni, mert minden
idejét lekö ti a kö zépkor tanulmá nyozá sa.
Tö bb levele is érkezett. Á tfutotta az Á rvá kat Tá mogató Oofdah-i Bará ti Kö r hírlevelét,
valamint a taná rok szakszervezetének gyű lésére figyelmeztető értesítést. A végére
hagyta azt az e-mailt, amelynek tá rgy rovatá ban a Rolandtól szö veg á llt. Cindy szíve a
torká ban dobogott. Még magá nak sem merte bevallani, hogy mennyire izgult. Most, hogy
megjö tt végre a vá rva vá rt levél, ú jra csodá latosnak lá tta a vilá got.
Amint megnyitotta az ü zenetet, lá tta, hogy a szoká sosná l hosszabb.
Drága barátnőm, Cindy!
A férfi á ltalá ban csak drá ga Cindynek szó lította.
Emlékszel az eljegyzésünk napjára?
Mintha valaha is elfelejthetné!
Utolsó évesek voltunk a főiskolán és csak azért mentünk haza, hogy részt vegyünk a
város alapításának évfordulójára rendezett felvonuláson.
Cindy édesapja, aki a programot szervezte, nem talá lt embert, aki eljá tszhatta volna
Oofdah farmert, a vá ros első polgá rmesterét. O és Roland vidá man civakodtak azon,
hogy melyikü ké legyen a megtiszteltetés. Végü l mindketten felvették a kertésznadrá got,
vasvillá t ragadtak, és azzal szó rakoztattá k magukat, hogy széná val hajigá ltá k egymá st a
fő utcá n.
Amikor visszatértünk, édesapád megkérdezte, hogy mikor házasodunk már össze, én
pedig azt feleltem, hogy amint Cindy kitűzi a dátumot.
A nő boldogan elmosolyodott. A leírtakbó l egyértelmű en kiderü lt, hogy Roland is ú gy
gondolja, eleget vá rtak.
Természetesnek tűnt, hogy közös jövőt tervezünk. Mindig te voltál a legjobb barátom, és
ez a mai napig is így van.
Igaz, gondolta Cindy elégedetten. Az ismerő sö k gyakran mondogattá k, hogy az
egyetlen biztos dolog az életü kben Roland és Cindy kiegyensú lyozott kapcsolata.
Ugyanúgy szeretlek, mint régen, bár be kell vallanom, hogy rájöttem: a köztünk lévő
vonzalom inkább olyan, mint amit egy fivér érez a húga iránt. Talán ezért nem
igyekeztünk megpecsételni a kapcsolatunkat.
Cindy kérdő n felvonta a szemö ldö két, és ú jraolvasta az utolsó bekezdést. Mi ez a
butasá g, hogy „amit egy fivér érez a hú ga irá nt”?
Erre akkor jöttem rá, amikor szerelmes lettem itt, Clair De Lune-ben.
6
Cindy értetlenü l nézett maga elé. Biztosan ö sszekeveredett a levele valaki má séval, és
így kerü lt bele ez a kó sza mondat. Még hogy Roland má sba szerelmes! A szíve elszorult.
A férfi nélkü l ü res lenne az élete. Ez nem lehet igaz! Bizonyá ra van ésszerű magyará zat a
tö rténtekre.
Sajnálom, de fel kell bontanom az eljegyzésünket.
A szavak szá nakozva meredtek Cindyre.
Eleinte várni akartam a hírrel addig, amíg személyesen találkozunk, de aztán arra
gondoltam, hogy igazságtalanság ilyesmit karácsonykor közölni. Cinders, te vagy a legjobb
haverom, és remélem, megbocsátasz nekem! Szeretném, ha továbbra is barátok lennénk!
Szeretettel:
Roland.
Tehá t nem keveredett el a levél, az ü zenet neki szó l. A férfi a becenevét haszná lta, és
alá is írta az ü zenetet. Hogyan képes Roland csak így, elő zetes figyelmeztetés nélkü l a
nyaká ba zú dítani egy ilyen hírt? Miért ennyire gonosz?
Cindy agyá ba beleégett Roland vonzó arca, amely ezú ttal ravaszul vigyorgott vissza
rá .
Igaz, hogy sokat ló gtak együ tt, de a kapcsolatuk nem maradt a bará tsá g keretein belü l.
A hosszú éveken á t megosztott élmények és a meghitt beszélgetések révén elmélyü lt a
szerelmü k. Legalá bbis Cindy így érezte.
A vá ratlan kopogtatá s megijesztette.
– Ne haragudj, anya, megfeledkeztem a vacsorá ró l.
– Semmi baj – mosolyodott el Frances, mikö zben tyú kokat hajkurá szó kakasokkal
díszített kö tényébe tö rö lte a kezét. – Még nincs kész, de képtelen vagyok tová bb vá rni a
jó hírrel.
Cindy aznap este má r nem akart megbirkó zni egy ú jabb hírrel.
– Ki vele!
– Elfogadtam az á llá st, ú gyhogy itt á ll elő tted a rochesteri kó rus ú j vezető je! Tudom,
hogy azt mondtam, nem vá llalom, de meggondoltam magam.
– Má sfél ó rá nyira van innen – nyö gte Cindy fá radtan, mikö zben Roland levelén
tö prengett.
– Keresek egy laká st a munkahelyem kö zelében. Amint férjhez mégy, eladom a há zat.
– Micsoda? De miért?
– A rochesteri lelkész felhívott, és elá rulta, hogy a helyi rá dió ban megá llá s nélkü l,
ó riá si sikerrel já tsszá k az ú j cédémet. Való já ban ú gy tervezte, hogy az á ltalam
feldolgozott dalokbó l á llítjuk ö ssze a kará csonyi koncert programjá t. Szerinted is jó ö tlet
lenne latinos ritmusban elő adni A betlehemi falucskát?
Cindy utá lt ellentmondani. Rá adá sul azt akarta, hogy az édesanyja tehetsége ne
menjen veszendő be. Mégis…
– Mihez kezd nélkü led az itteni kó rus?
– Havonta kétszer eljö hetnek Rochesterbe pró bá lni – vont vá llat Frances. – Ő szintén
bevallom, hogy a há zért érzett felelő sség kezd kissé nyomasztani.
Néhá ny hó nappal ezelő tt még kö nyö rgö tt a lá nyá nak, hogy maradjon vele, kü lö nben
el kell adnia a há zat. Cindy ú gy érezte, mintha mindez évekkel ezelő tt tö rtént volna.
Hihetetlennek tű nt, hogy a Rolanddal való kapcsolata ilyen drasztikus vá ltozá son ment
keresztü l. Csodá s kis vilá ga néhá ny perc alatt fenekestő l felfordult. Az édesanyjá nak
tö bbé nincs rá szü ksége, és a férfi, akit szeret, azt hiszi, hogy valaki má sba szerelmes.
De csak hiszi! Kétségbeesetten kapaszkodott a szó ba. Képtelen volt beletö rő dni abba,
amit Roland írt. Bizonyá ra magá nyosnak érezte magá t, s így sebezhető vé vá lt.
7
Természetes, hogy az anyja ö rü l a lelkész dicséretének, de ez még nem ok arra, hogy

hirtelen felindulá sbó l elhagyja az otthoná t.
– Minden bará tod itt lakik. Itt van a helyed.
– Néha szü kség van vá ltozá sra – jegyezte meg az anyja bö lcsen.
– Mi lenne, ha pró baidő re vá llalná d a munká t? Kivennél egy szobá t Rochesterben, és
néhá ny hét alatt eldö ntenéd, hogy jó l érzed-e ott magad.
– De kicsim, má r igent mondtam.
– Ne égess fel magad mö gö tt minden hidat! – figyelmeztette Cindy.
– Igazad lehet – bó lintott az asszony. – A bú toraimat még nem vitetem á t, de a jö vő
héten má r munká ba kell á llnom. Remélem, nem bá nod, hogy egyedü l maradsz.
– Ú gy dö ntö ttem, á truccanok Kaliforniá ba. Vacsora utá n mindent elmesélek.
– Rendben, édesem.
Cindy gondolatai vadul kavarogtak. Legalá bb egy hó nap szabadsá got kell kivennie.
Személyesen fog Rolanddal beszélni, hiszen ez az egyetlen mó dja annak, hogy észhez
térítse. Rá adá sul ellenkezik a meggyő ző désével, hogy ö lbe tett kézzel ü ljö n és tétlenü l
vá rjon.
Elő szö r is helyettest kell talá lnia a tanítvá nyainak.
Az most a legfontosabb, hogy a vő legényének szü ksége van rá , és ez fordítva is igaz.
Cindy a torná cra dobta hatalmas bő rö ndjét, és má sodjá ra is becsengetett a há zba.

Odabent teljes csend honolt. Kü ldö tt egy e-mailt, amelyben megírta, hogy mikor érkezik.
Mi tö rténhetett a fő bérlő vel? Taná cstalanul kö rü lkémlelt, mintha ezzel elő csalogathatná
a figyelmetlen hö lgyet.
A csendes Erdei sétá ny Oofdah-ra emlékeztette, bá r itt jó val díszesebbek voltak a
há zak, és a telkek is nagyobbnak tű ntek. November ellenére a délutá ni levegő ben itt
nyoma sem volt a csípő s hidegnek. Az utat vaskos pá lmafá k szegélyezték, a kertekben
teljes pompá jukban virítottak a ró zsabokrok, s mindenfelé á rvá cská k és kankalinok
nyíltak. A lá tvá ny arra utalt, hogy tavaszodik.
Fő bérlő je némileg visszafogottabbnak tű nt. A há zikó nak, amely leginká bb egy
tü ndérmese boszorká nyá nak a bú vó helyére emlékeztetett, fekete zsindelyteteje és
mézeskalá csszerű kerítése volt, s jó kora, á rnyékot adó fa alatt bú jt meg. A kertben
virá gok helyett fű szernö vények ontottá k illatukat.
A kocsifelhajtó végében lévő gará zs fö lö tt volt az apró laká s, melyet Mrs. Pipp az
interneten hirdetett meg. Az á ra elfogadható nak tű nt, s ami még ennél is fontosabb volt;
a hö lgy egy hó napra is hajlandó volt kiadni.
– Ki nem á llhatom az unalmas bérlő ket, maga viszont ú gy tű nik, nem tartozik kö zéjü k
– mondta, amikor telefonon megbeszélték a részleteket.
Cindy ismét a csengő re tenyerelt. Talá n Mrs. Pipp beteg? Má r éppen be akarta tö rni az
ajtó t, amikor a kocsifelhajtó n megjelent egy zavart tekintetű férfi. Kitérdelt nadrá gjá ban
és kö nyö kvédő s tweedzakó já ban leginká bb egy professzorra hasonlított. Hosszú haja
volt, kiá lló arccsontja pedig értelemrő l á rulkodott. A férfi gondolataiba merü lve
baktatott fel a veranda lépcső jén.
– Elnézést – szó lt rá Cindy ö n Mr. Pipp?
– Kicsoda? – kérdezte a férfi, mikö zben feljebb tolta az orrnyergére csú szott
fémkeretes szemü vegét. A nő ö nkéntelen mozdulattal megigazította a sajá tjá t. Egész
helyes, gondolta, bá r csak olyan magas, mint én. Lesimította hosszú szoknyá já t és hozzá
illő puló verét.
– Ö n Mrs. Pipp férje?
8
– Nincs férje. Legalá bbis én sosem talá lkoztam vele. Egyébként mindenki Pipp
déká nnak hívja. Hugh Bemling vagyok. Angol és ö sszehasonlító irodalmat tanítok az
egyetemen – mutatkozott be a férfi, és kezet nyú jtott.
– Cindy McChad. É n má sodikosokkal bajló dok Minnesotá ban. Kivettem itt egy szobá t,
de ú gy tű nik, a tulajnak nyoma veszett.
– Leesett az ü zenet, amelyet hagyott – mutatott a professzor a lá btö rlő n heverő
cetlire.
Cindy lehajolt érte, és á tfutotta az ü zenetet: „A kö nyvesboltba mentem, majd jö vö k!”
– Még ó rá kig elmaradhat.
– Ná la sosem lehet tudni – vonta meg a vá llá t a férfi, és megpaskolta domborodó
zsebét. – Elhoztam a leveleit. Néha tévedésbő l még mindig a tanszékre kü ldik.
Lepakolok, és má r itt sem vagyok.
Bemling professzor letérdelt a gyó gynö vényá gyá s mellé, és a bokor mö gü l elő hú zott
egy á só t.
– Má r megbocsá ss, de mit mű velsz?
– Megkeresem a kulcsokat – nézett fel egy pillanatra a férfi. Cindy jó l lá tta, hogy a
szeme ragyogó kék. – Mindig ide á ssa a kulcsait, má skü lö nben elveszítené ő ket.
– Nincs esetleg kö ztü k a laká som kulcsa? – kérdezte a nő reménykedve.
Hugh a magasba emelt egy mű anyag zacskó t, és lerá zta ró la a fö ldet.
– Talá n valamelyik beleillik a zá rba.
Cindy tü relmesen megvá rta, amíg Hugh bevitte az elő szobá ba a gyű rö tt leveleket,
majd bezá rta a há zat, és a gará zs mellett futó viharvert lépcső hö z vezette. A férfi
vá ratlanul felé fordult és a csomagja utá n nyú lt.
– Elnézést, hadd segítsek!
A kezü k ö sszeért egy pillanatra, és Cindy észrevette, hogy Hugh vékony termete
ellenére kifejezetten erő s. Hirtelen melege lett, s a kü lö nö s érzést az enyhe idő já rá ssal és
a vastag kabá tjá val magyará zta. Bá r má r a bejá rat elő tt á lltak, mégis elengedte a tá ská ja
fü lét.
– Kö szö nö m.
– Igazá n nincs mit – mondta a professzor, de ahogy megmarkolta a jó kora bő rö nd
fogantyú já t, majdnem á tesett a lépcső korlá tjá n. Amikor visszanyerte az egyensú lyá t,
elő vette a kulcsokat, és rö vid keresgélés utá n rá bukkant a megfelelő re.
Cindy ilyenkor á ltalá ban megkö szö nte a segítséget és ú tjá ra engedte a lovagot, ezú ttal
azonban furcsa érzés kerítette hatalmá ba. Mikö zben a virá gillatú szellő végigsimított az
arcá n, hagyta, hogy a professzor a laká sba kísérje.
A szoba tá gas volt, és napfényes. A berendezés egy kihú zható kanapébó l, egy
író asztalbó l és egy székbő l á llt. Az ajtó mö gö tt apró konyha, még apró bb pult és egy
hű tő szekrény bú jt meg. Sajná latos mó don Cindy ú gy gondolta, nem illő egyedü l
maradnia egy idegen férfival, fő leg nem olyannal, aki kedves, mint Hugh.
– Nos, viszlá t! – mondta félszegen.
A professzor megpró bá lta lerá ncigá lni a kulcsot a csomó ró l, így egy szó t sem hallott a
bú csú bó l. A kulcs végü l lejö tt, de olyan szerencsétlenü l esett, hogy egyenesen az á gy alá
csú szott.
– Hová lett?
– Ott van! – mutatott Cindy az á gy felé.
– Gondolom, nincs ná lad autó emelő – só hajtott Hugh a homloká t rá ncolva.
– Mi lenne, ha felemelném, te pedig alá má szná l és kihalá szná d a kulcsot?
– Remek ö tlet – bó lintott a férfi, és letérdelt. Cindy azon tö prengett, milyen érzés
lenne, ha ő fekü dne a fö ldö n és Hugh tartaná a vá llá n Atlaszként a kanapét. Remekü l
9
festene, ahogy megfeszü lnek az izmai…, mert bizonyá ra lapulnak izmok a zakó ja alatt,
vagy nem?
Nem igazá n értette, hogy miért jut az eszébe ilyesmi, hiszen Roland izmairó l,
amelybő l egyébként volt jó cská n, sohasem fantá ziá lgatott. Ha ott lett volna vele,
bizonyá ra birkó zá ssal dö ntik el, hogy ki emelgesse a kanapét.
– Megvan! – kiá ltott fel a férfi diadalittasan, s hirtelen mozdulattal Cindy felé fordult.
A feje hatalmasat koppant a kanapé faszegélyén, és a fá jdalomtó l eltorzult arccal elterü lt
a fö ldö n.
Há t ez remek! É pp hogy megérkezett, má ris sikerü lt kiü téssel leterítenie az első
ismerő sét.
Hugh csillagokat lá tott, s érezte, hogy aká r egy ú j galaxis a vilá gmindenség dicső séges
ká oszá ban, ú gy szü letik meg benne egy rö vidke vers. Rö vid, mivel a fá jdalom miatt csak
ennyi telt tő le.
– Minnesota hö lgye, bedö ngö lt a fö ldbe – motyogta ká bá n.
– Pró bá lj meg balra fordulni! – hallatszott az erő teljes nő i hang. – Nem tudok segíteni,
mert a kanapét tartom.
Hugh-nak nem jutott eszébe jobb ö tlet, így engedelmeskedett. Erő t vett magá n, és
mikö zben ide-oda hengergő zö tt a fö ldö n, még élvezte is a tunyasá got megtö rő
testmozgá st.
– Elég legyen! – mondta a mellette á lló nő , majd tompa puffaná ssal a helyére tette a
kanapét. – Jó l vagy?
A férfi megpró bá lt felü lni. A feje sajgott, de má r hozzá szokott, hogy folyton
nekiü tkö zik valaminek, így nem aggó dott tú lzottan.
– Remekü l.
Cindy lekuporodott mellé a fö ldre, s a szemü veglencsén á t is jó l lá tszott, hogy
bú zavirá gszínű szemébő l sü t az aggodalom.
– Sajná lom! Fogalmam sincs, mi tö rtént.
– Az én hibá m volt – hú zta el a szá já t Hugh, s kö zben ö rü lt, hogy képes kö nnyedén
csevegni. Ez azt jelenti, hogy nem esett komolyabb baja, ső t sikerü lt legyő znie szoká sos
szégyenlő sségét.
– Maradj nyugton – adta ki a parancsot Cindy –, megnézem, van-e a szekrényben
valami iható , aztá n ha nem bá nod, kipakolnék.
– Egyá ltalá n nem bá nom – felelte a férfi, és feltá pá szkodott, hogy kényelembe
helyezze magá t a széken. Néhá ny perccel késő bb má r boldogan kortyolgatta a fahéjas
teá t, és figyelte, ahogy vendéglá tó ja kinyitja a bő rö ndjét.
Ú gy tű nt, Cindyt nem zavarja, hogy kö zö nség elő tt kell beraknia a szekrénybe a ruhá it
és a cipő it. Kissé zö mö k alkata miatt messze á llt attó l, hogy Hugh esete legyen, mégis volt
valami a megjelenésében és a vastag, sző ke copfban, ami az északi népek legendá it és
Brü nhildá t juttatta a férfi eszébe. Amikor kiemelt a bő rö ndje legaljá ró l egy bekeretezett
fényképet, és ó vatosan az asztalra tette, Hugh megigazította a szemü vegét, és
elő rehajolt. A kísérteties hasonló sá g meglepte. Felá llt, hogy kö zelebbrő l is szemü gyre
vegye a fotó t.
– Nahá t, ez ő ! Ú gy lá tom, együ tt fociztá l Rolanddal.
– Ismered? – derü lt fel Cindy arca. – A vő legényem. Nem fociztunk, csak beö ltö ztü nk a
felvonulá sra…
Beletelt egy kis idő be, mire Hugh felfogta a lényeget.
– Eljegyeztétek egymá st?
Cindy boldogan bó lintott.
10
– Jö vő nyá ron lesz az eskü vő nk.

A zavarba ejtő hír hallatá n eszébe jutott, hogy az embernek nem illik beleü tnie az
orrá t má sok magá nü gyeibe, csakhogy ezú ttal ő maga is érintve volt a dologban.
– Jobban tennéd, ha ezt Blair Rileyval is kö zö lnéd. Szerintem ugyanis azt hiszi, hogy a
srá c szabad.
– Szó val így hívjá k. Blair Riley – csó vá lta meg a fejét Cindy, és odalépett Hugh mellé. A
kö zelsége kellemesen bizsergető érzést vá ltott ki a férfibó l. S bá r a tö rékeny
hercegkisasszonyokat jobban kedvelte a harcos kirá lynő knél, a nő iesség sosem hagyta
hidegen. – Sajnos Roland is azt képzeli, hogy szabad.
– Ez meg hogyan lehet?
– Nagyon kedves fiú . és tá vol van az otthoná tó l.
Hugh elfogadható nak talá lta a magyará zatot, ugyanis az irodalom vilá gá n kívü l létező
romantikus kapcsolatokhoz nem sokat értett.
Amió ta kö zépiskolá sként rá jö tt, hogy lá nyok is élnek a fö ldö n, egyfajta zavarral
szemlélte a gyengébbik nemet. A szü lei sem jelentettek kü lö nö sebb segítséget, mivel
szá mukra a meghitt randit a kö nyvtá rban eltö ltö tt este jelentette. A versírá s azonban
némileg kö nnyített Hugh helyzetén, hiszen a szavakon keresztü l kö nnyebb volt kifejezni
az érzéseit. Az évek sorá n tö bb olyan randit is kö szö nhetett kö ltő i véná já nak, melyek
kö zü l néhá nybó l komoly kapcsolat kerekedett. A lá ng azonban néhá ny hó napon belü l
mindig kihunyt. Nem értette, mi lehet ennek az oka. Csodá lattal hallgatta Cindyt, aki
magabiztosan beszélt a Rolandhoz fű ző dő kapcsolatá ró l. Ha ez a nő tudja, hogyan
szakíthatja el a vő legényét Blairtő l, szívesen segít neki.
– Szerintem egyesíthetnénk az erő inket – ajá nlotta elszá ntan.
– Miért?
Hugh egy pillanatig habozott, majd azon kezdett tö prengeni, hogyan fogalmazza meg
a lényeget.
– Nos, Blair és én ugyan nem vagyunk együ tt, de véleményem szerint a sors ú gy
rendelte, hogy egy pá r legyü nk. A lényeg, hogy tá mogatlak, bá rmi legyen is a terved.
Amikor Cindy nem vá laszolt azonnal, Hugh kissé elkedvetlenedett. A kü lö nö s
jö vevény szokatlan nyugalommal tö ltö tte el, s szeretett volna még egy kicsit sü tkérezni
ebben a kellemes érzésben, mielő tt elvá lnak az ú tjaik.
Milyen rokonszenves ember! – gondolta Cindy. Ő szintén megmondta, hogy mit gondol
a sorsró l. Egyá ltalá n nem tartotta magá t romantikus léleknek, de má sokná l értékelte az
ilyesmit. Ennek ellenére mégis vonakodott attó l, hogy szö vetségre lépjen egy idegennel,
mert ú gy érezte, ezzel elá rulja a Rolandhoz fű ző dő viszonyá t. Még mindig hitt a kettejü k
kö zö tt kialakult bizalomban.
– Erre nincs semmi szü kség. Egyszerű en csak annyit szeretnék tudni, hogy hová já r a
szabadidejében. Az lenne a legjobb, ha véletlenü l ö sszefutnék vele.
Cindy nem akart erő szakosnak tű nni, rá adá sul abban reménykedett, hogy néhá ny
percnyi beszélgetés utá n Roland rá jö n, hogy az ő ket ö sszekö tő kapocs szét-
szakíthatatlan.
– Gyakran já rnak a Holdudvar nevű helyre – mondta Hugh, mikö zben letette ü res
csészéjét. – A Debussy ú t és a De Lune sugá rú t sarká n van. Elkísérhetlek, ha akarod.
Má r maga a gondolat, hogy Hugh-val sétá lhat, kellemes, csiklandó s érzéssel tö ltö tte el.
– Csak ha ú tba esik.
– Kétsaroknyira lakom innen, ú gyhogy nem gond.
Cindy elő szö r arra gondolt, hogy má r csak a november irá nti tiszteletbő l is kabá tot
vesz, de a szobá ba ö mlő napfény és a meleg miatt inká bb meggondolta magá t.
– Felő lem mehetü nk!
11
Amikor elindultak lefelé a lépcső n, egy apró termetű , kertészkedéshez ö ltö zö tt, idő s
hö lgy bukkant fel a semmibő l, és Cindy legnagyobb megdö bbenésére – s ú gy tű nt, Hugh
bosszú sá gá ra – szó nélkü l fényképezni kezdte ő ket.
– Pipp déká n, kérem, hagyja ezt abba! – szó lt rá Cindy hatá rozottan, mivel nem
értette, miért vá ltozott á t a szá llá sadó ja dü hö dt lesifotó ssá .
– Nem vagyok Pipp déká n! – csattant fel a hö lgy, mikö zben vá dló n meredt a meglepett
pá rra. – Arra lennék kívá ncsi, hogy maguk há zasok-e, vagy bű nben élnek? – kérdezte, és
a magasba tartotta a mobiltelefonjá t. – A bará taim kívá ncsiak a részletekre.
Cindy igyekezett magá hoz térni.
– Valamelyik szekta tagja?
– Jó sá gos ég, dehogy! – tiltakozott hevesen a nő . – É n vagyok a legjobb pletykagyű jtő a
kö rnyéken.
– A kotnyeles hö lgy Esther Zimpelman – mondta Hugh.
– Féltékeny, amiért a kutya sem tö rő dik vele – kapta fel a fejét az asszony ingerü lten. –
Ha idő ben felismerem, Bemling professzor, nem fecsérelek magá ra há rom képkocká t.
Legutó bb, amikor a klubban felhoztam a nevét, a bará taim megfenyegettek, hogy
kizá rnak. Azt mondtá k, nem elég botrá nyos az élete.
– A nevem Cindy McChad – mutatkozott be Cindy, de amikor kinyú jtotta a kezét,
rá jö tt, hogy a szomszédja nem tudja megrá zni, mert az egyikben telefont, a má sikban
pedig fényképező gépet tart. – Ö rü lö k, hogy megismerhetem. Mrs. Zimpelman. Miért nem
csiná l inká bb valami hasznos dolgot a szabadidejében? Biztosra veszem, hogy a helyi
kó rhá z ö rü l az ö nkéntesek segítségének.
– A Guild Kó rhá zbó l kipenderítettek, mert rajtakaptak, amikor a betegek kó rlapjait
olvasgattam. Maga rendkívü l magas – hú zta el a szá já t az asszony, és lassan há trá lni
kezdett. – Remélem, nem durva természetű .
– Csak ha felbosszantanak – felelte Cindy ő szintén. Soha nem bá ntott volna egy idő s
asszonyt, de azt sem akarta, hogy a kö rnyék a magá néletén csá mcsogjon.
– Isten hozta ná lunk! Remélem, sikerü l rosszalkodá son kapnom – mondta bú csú zó ul
Mrs. Zimpelman, és a fényképező gépét ó vó n magá hoz ö lelve hazafelé indult.
– Ő is egyike Clair De Lune színes egyéniségeinek.
– Sok van belő lü k?
– Nem igazá n – felelte Hugh rosszalló an.
Szorosan egymá s mellett indultak el a Forest Lane-en, de menet kö zben Cindy kissé
elhú zó dott a férfitó l. Hugh azt javasolta, hogy sétá ljanak el az egyetemig, mert így ha
késő bb meg akarja lá togatni Rolandot, kö nnyebben megtalá lja. Rá adá sul még csak négy
ó ra volt, s az étterem ü resen tá tongott. Cindy ú gy dö ntö tt, hogy este ott vacsorá zik, és
megvá rja a férfit.
Az egyetem terü lete sokkal kisebb volt, mint azé, amelyikben ő tanult, s a kö zépen
elnyú ló pá zsitot repkénnyel befuttatott kő épü letek vették kö rü l. A diá kok nyá ri ruhá ban
kerékpá roztak és gö rdeszká ztak a Hugh á ltal jakarandá nak nevezett tö rékeny fá k
lombjai alatt. Egy vékonyka levél a férfi hajá ba esett, s Cindy gondolkodá s nélkü l érte
nyú lt. A puha, dú s fú rtok arra csá bítottá k, hogy végigfuttassa rajtuk az ujjait, de aztá n
ellená llt a csá bítá snak. Bá r a professzor erő sen ő szü lt, való színű leg a harmincas évei
kö zepén já rhatott.
– Mindig ilyen magá tó l értető dő en érinted meg az embereket?
– Megszoktam, mivel a má sodikosaim igénylik az ilyesmit. Zavar?
– Nem – mosolyodott el a férfi szó rakozottan.
– Ü dv, Bemling professzor! Hogy s mint? – kiá ltott oda neki egy diá k, és anélkü l, hogy
megvá rta volna a vá laszt, tá rsaival együ tt tová bbá llt.
12
– Melyik szakra já rnak? – kérdezte Cindy.

– Fogalmam sincs. Csak a dolgozataik alapjá n tudom szá mon tartani a diá kjaimat, és
sajnos errefelé nem a homlokukra ragasztott iromá nyaikkal já rnak-kelnek.
– Az enyémek néha igen – vonta meg a vá llá t a nő . – Pró bá lom ő ket leszoktatni a
helytelen viselkedésrő l, de egyelő re nem megy. Egyébként merre van a tanszéked?
– Itt á llsz elő tte.
– Miért nem mondtad? – kérdezte Cindy, aki nagyon szeretett volna bekukucská lni a
professzor irodá já ba. – Nem hívsz be egy kicsit?
– Nincs sok lá tnivaló odabent – motyogta Hugh, és zavartan zsebre vá gta a kezét.
Amikor ú jra kihú zta, tucatnyi papír fecni hullott ki belő le, és a szél azonnal szá rnyra
kapta ő ket. Cindyvel együ tt kergették a papírdarabká kat, s ahogy a nő vissza akarta adni
az egyiket, észrevette, hogy írá s van rajta.
– Versekét írsz? Elolvashatom?
Hugh bó lintott, s a tekintete egyszerre tü krö zö tt lelkesedést és ó vatossá got. Cindy
ugyanolyan hangosan olvasta fel a verset, ahogy má sodikos tanítvá nyaiét szokta.
– Egyszer volt egy tanársegéd, Blair,
Szépségével senki sem ér fel.
– Ezt inká bb ne! – kapta ki a kezébő l Hugh a cetlit. – Van ennél sokkal jobb is. Má r ha
megtalá lom…
– Jobb lenne, ha bemennénk és keresnénk egy helyet, ahol négyszemkö zt
beszélhetü nk.
– Az… az irodá mra gondolsz?
– Miért ő rzö d ilyen bő szen? – kérdezte Cindy kissé irigykedve. Az á ltalá nos iskolá ban
tanító knak nem jutott kü lö n iroda. Ha nekem lenne, én mindenki elő tt felvá gnék vele.
– Rendetlenség van.
Mint a zsebedben?
– Anná l sokkal rosszabb a helyzet – vá laszolta Hugh gú nyos mosollyal. – De ha
annyira szeretnéd, megmutathatom. Te nem az a fajta vagy, aki mindenben csak a hibá t
keresi.
Az irodá ba Hugh-n kívü l senki má s nem léphetett be. A takarító csak azzal a feltétellel
lett volna hajlandó rendbe tenni a helyiséget, ha az iskola veszélyességi pó tlékot fizet
neki. A diá kok odakintrő l kiabá ltak be a professzoruknak, és tü relmesen megvá rtá k,
amíg kiment hozzá juk.
Hugh anélkü l, hogy nagy ü gyet csiná lt volna belő le, mindenfelé kö nyvespolcokat
á llított fel, így az embernek olyan érzése tá madt, mintha a tudomá ny tö bb kilométer
hosszú labirintusá ban bó klá szna.
A polcokon antikvá riumban vá sá rolt kö tetek és má s taná roktó l vagy kiadó któ l kapott
kö nyvek sorakoztak ö sszezsú folva. Helyet kaptak még itt megfakult ú jsá gok is, és a
Hogyan teremtsünk szebb otthont és kertet? néhá ny példá nya, amelynek egyik szá ma
lekö zö lte Hugh A hősiesség virága című esszéjét. Az asztalá n sohasem talá lt meg semmit,
mert á llandó an rendetlenség volt.
A magas irattartó szekrény legalsó fió kjá ban bú jtak meg a szerelmes versei.
Kamaszkorá tó l kezdve szá mon tartotta, hogy mit kinek kü ldö tt el.
Szerette egykor Melanie-t, ki a szívét darabokra tö rve dobta ki. Aztá n ott volt a
csodaszép Sarah és Isabelle, akik folyton forró csó kokkal halmoztá k el. Mindez persze
csak a kö ltő képzeletében tö rtént meg, má skü lö nben nem írt volna efféle á brá ndokró l.
Szíve hö lgyei kö zü l azonban Blair volt a legkü lö nlegesebb, s a hozzá írt versekrő l
kü lö n má solatokat készített. Ilyen volt az is, amelyet a Holdudvarban akart felolvasni.
13
Mikö zben Hugh a zsú folá sig tö mö tt fió kkal birkó zott, Cindy a felfordulá ssal mit sem
tö rő dve a polcon lévő kö nyveket nézegette.
– Ú gy lá tom, a kö ltészetet illető en széles az érdeklő dési kö rö d. Limerickek, Byron… ó ,
a Királyidillek! Imá dom az Artú r kirá lyró l szó ló mű veket.
Fogalmam sincs, hogyan éltem volna tú l a kamaszkort nélkü lü k.
A mesék hitet adtak Hugh-nak, aki meggyő ző déssel vallotta, hogy az ész
győ zedelmeskedhet a nyers erő fö lö tt. Sajnos, ma má r kevés nő értékelte a verselő ,
kü lö nleges á lmokat dédelgető hő sszerelmeseket. A legtö bben jobban kedvelték az olyan
széles vá llú , izomagyú szépfiú kat, mint Roland.
Hugh eleinte kényelmetlenü l érezte magá t, amiért Cindy a vetélytá rsa menyasszonya,
de aztá n elhessegette a kellemetlen érzést.
– Hol a vers, amelyet meg akartá l mutatni?
– Itt! – felelte Hugh, és keresgélni kezdte a Blair feliratú dossziét. Rá bukkant két régi
bará tnő jéhez, Betsyhez (A neved, mint a szélben lobogó vitorla, szerelmü nknek
szá rnyakat ad, s fü rge, aká r a motolla) és Carmenhez (ki a napná l is csodá sabb) írt
kö lteményére. A torká ban gombó cot érzett, mikö zben á tadta élete fő mű vét Cindynek,
aki ú gy vette kézbe a lapot, mintha egy tö rékeny mű tá rgy lenne. Valami kü lö nö s okná l
fogva fontos volt szá má ra a nő véleménye.
„Zöld a szemed, mint a legszebb, legfényesebb nefritkő.

Zöld, mint a dús lombok, s a fűszál, mely egyre nő.
A féltékenység zöld szemű szörnye rágja epedő lelkemet,
Am egyetlen pillantás elég, hogy lángra lobbantsd szívemet.
Szenvedélyem senki másnak, egyedül csak neked szól,
Amit majd egy szép nap talán te is végre viszonzol. „
Cindy tá rgyilagos hangja rá ébresztette Hugh-t, hogy mekkora baklö vést kö vetett el.
– Tú l egyszerű a rímfaragá som – mondta gyorsan, mielő tt még a nő bá rmit is
szó lhatott volna. – Rá adá sul rosszul hangzik az egész.
Cindy a melléhez szorította a lapot, s a férfi figyelmét nem kerü lte el a tekintélyes
méret.
– Az érzéseid nyilvá nvaló ak. A versbő l egyértelmű en kiderü l, hogy mély érzésű ember
vagy.
Hugh fü lig pirult.
– Azt hiszem, ez igaz.
– Ha egy nő kritiká val illet egy szerelmes verset, akkor nem érdemli meg ezeket a
szép sorokat. Egyébként mit szó lt hozzá ?
– Nem hallhatta, mivel tévedésbő l egy má sik verset vittem el. Hü lyét csiná ltam
magambó l, de nem érdekel. A szerelem megér minden szenvedést.
– Biztosra veszem, hogy amint elolvassa, azonnal a karodba hullik – mosolyodott el
Cindy. – Ha nem így lesz, akkor nem méltó a szerelmedre.
Soha, senki nem beszélt még így Hugh-val. Má r-má r azt kívá nta, hogy bá rcsak Cindy
ne lenne Roland jegyese, s írhatna neki egy verset. Kettejü k kapcsolata egyébként sem
lenne gyü mö lcsö ző .
Annak ellenére, hogy Cindy nem volt ná dszá ltermetű , tö rékeny teremtés és Hugh lá ba
nem remegett meg, amikor felbukkant, mégis kedvelte. Inká bb a bará tok csoportjá ba
sorolta, és ö rü lt, hogy rá akadt valakire, aki viszolygá s és gú nyoló dá s nélkü l olvassa fel a
verseit.
14
– Most rö gtö n elviszem neki – jelentette ki, mikö zben zsebre vá gta az ö sszehajtogatott
lapot. – Bizonyá ra Rolanddal együ tt ott talá ljuk az étteremben.
– Remek ö tlet! – derü lt fel Cindy arca. – Kissé aggó dtam, hogy mi lesz Blairrel, amikor
Roland szakít vele. Még kapó ra is jö n, hogy megvigasztalhatod!
Így tehá t, ha csak egyetlen estére, de mégiscsak egyesítették erő iket. Hugh ettő l
magabiztosabban nézett a talá lkozó elé.
– Induljunk!
– Rendben – bó lintott Cindy.
2. FEJEZET
Néhá ny irodahá ztó l eltekintve Clair De Lune belvá rosá ban fő ként egy- és kétemeletes,
fá bó l, valamint mű má rvá nybó l készü lt ü zletek és ká véhá zak á lltak, melyek szorosan
egymá shoz simultak, de Cindynek így is elnyerték a tetszését.
Ahogy kö zeledtek a Holdudvarhoz, Cindy szíve hevesebben vert. Most, hogy
rö videsen talá lkozik Rolanddal, ez a kis kiruccaná s korá ntsem tű nik olyan jó ö tletnek.
Eddig azt hitte, hogy ú gy ismeri a vő legényét, mint a tenyerét, de ezú ttal
elbizonytalanodott. Mi lesz, ha a kedvese való ban szerelmes? Má r maga a gondolat is
elegendő volt ahhoz, hogy a lélegzete is elakadjon.
– Csak nem há trá lsz meg? A helyzet egyértelmű en bá torsá gért kiá lt – biztatta magá t
Cindy fennhangon.
– Miféle helyzet? – torpant meg Hugh, amikor egy csapatnyi diá k dü bö rgö tt el
mellettü k. Beö zö nlö ttek az étterembe, és Cindy hallotta az odabentrő l kiszű rő dő
nevetést és az evő eszkö zö k vidá m csö rgését. – É rzelmi kocká zatot vá llalni a vilá g
legidegö lő bb szó rakozá sa – folytatta a férfi. – Rosszabb, mint a vadvízi evezés.
Legalá bbis azt hiszem…
– Igazad van – bó lintott Cindy. Rolanddal minden nyá ron sá torozni vitték a helyi
hittancsoport fiataljait, s egymá st heccelték, hogy melyikü k meri kipró bá lni a kü lö nbö ző
sportá gakat, beleértve a vadvízi evezést is. Akkor bezzeg nem félt!
– Ne tarts a kudarctó l! A szenvedésü nk eltö rpü l csodá s kü ldetésü nk mellett –
vigasztalta Hugh.
– Nem szoká som kudarcot vallani, ha viszont mégis megesik velem ilyesmi,
ö sszeszedem magam, és talpra á llok. Ezú ttal azonban szó ba sem jö het a vereség.
– Ú gy tű nik, sikeresebb életed van, mint nekem, csakhogy én soha nem adom fel.
– Biztosra veszem, hogy sok lá ny szívét hó dítottad má r meg, hiszen olyan… –
szerencsére még idejében észbe kapott, és nem mondta ki azt, hogy „édes vagy” –
...helyes vagy.
– Volt néhá ny bará tnő m, de a nagy szerelem kimaradt az életembő l – mondta Hugh
só vá rogva. – Fogalmam sincs arró l, hogy mi a hosszú kapcsolat titka.
– A hosszú kapcsolatró l tudnék mit mesélni – mosolyodott el Cindy. – A lényeg, hogy
mindig legyen otthon a má sik kedvenc nassolnivaló já bó l, és néha hagyd, hogy ő
vá lasszon videofilmet.
– Nem tű nik bonyolultnak.
Egyre hű vö sebb lett, s Cindy má r bá nta, hogy nem hozta magá val a kabá tjá t. Rá jö tt,
hogy a dél-kaliforniai enyhe idő já rá st éltető reklá mokbó l miért hagytá k ki az éjszakai
felvételeket.
– Menjü nk be!
– Rendben.
15
A Holdudvarba lépni olyan érzés volt, mint amikor az ember á tsétá l a hangok
fü ggö nyén. A linó leumpadló , a fá bó l készü lt bú torok, az ezü stö s színben já tszó , abszurd
ű rutazá sok képeivel díszített falak visszaverték a vacsorá zó vendégek beszélgetésének
zajá t. Az asztalokat fiatalok ü lték kö rbe. A nyü zsgő méhkason egy étellel megrakott
tá lcá val egyensú lyozó , kimerü lt pincérnő pró bá lta á tverekedni magá t.
Még ebben a zű rzavarban is lehetetlen volt nem észrevenni Rolandot. Kissé tá volabb
ü lt az asztaltó l, hogy elférjen hosszú lá ba, ragyogó sző ke haja majdnem széles vá llá ig ért,
s az ajká n mosoly já tszott. Egyszerű en uralta a teret.
– Semmi szü kség rendes lovakra – magyará zta az odaadó an figyelő tá rsainak. –
Needham professzornak van egy egész kará mnyi pó nija, s mivel a tanszék lelkes
tá mogató ja, bizonyá ra olcsó n kö lcsö nad nekü nk néhá nyat.
– É s honnan szerzü nk dá rdá kat? – kérdezte az egyik fiatalember. Cindy a lá rma
ellenére is jó l hallotta a beszélgetést, hiszen á ltalá nos iskolai tanító ként hozzá szokott
ahhoz, hogy kiszű rje a zajbó l, ami szá má ra érdekes.
– Rengeteg lehető ségü nk van – mondta a nő , aki há ttal ü lt Cindynek. A mély, érzéki
torokhang azonban tisztá n kivehető en eljutott hozzá . – Végigjá rhatjuk a lakberendezési
á ruhá zakat és a jelmezkö lcsö nző ket.
Ijesztő volt lá tni, milyen lazá n, magabiztosan viselkedik Roland az ú j kö rnyezetben, és
sok olyan bará tot szerzett, akiket Cindy egyá ltalá n nem ismert. Hugh gyengéden
megérintette a vá llá t, hogy lelket ö ntsö n belé, s éreztesse vele, nincs egyedü l.
Egy zö mö k, kö zépkorú , fehér kö tényt viselő férfi majdnem nekik ü tkö zö tt, mikö zben
utat tö rt magá nak a tö megben.
– Elnézést! – mondta Cindy.
– Vá rniuk kell, jelen pillanatban nincs hely – lengette meg a kezében tartott
jegyzettö mbö t. – Sokan vannak, és lebetegedett az egyik felszolgá ló m.
– Semmi gond!
Cindy figyelme ú jra Rolandra irá nyult. A férfi a mellette lévő szék há tá ra fektette a
karjá t, s a nő lá gy esésű , vá llig érő fekete haja finoman simogatta kemény izmait. Az,
hogy ilyen kö zel kerü lt egy má sik nő hö z, természetellenesnek tű nt Cindy szá má ra.
Ennek ellenére nem vette komolyan, hiszen néhá ny éve végigsírt egy szilveszteri bulit,
amikor Roland egy idegen lá nnyal flö rtö lt, majd nem sokkal késő bb szemtanú ja volt.
hogy teljesen elvesztette irá nta az érdeklő dését, mivel a hö lgy bevallotta, hogy ki nem
á llhatja a sportot. Mély lélegzetet vett, és kö zelebb lépett az asztalhoz.
– Szia, Roland! – mondta olyan kö nnyed természetességgel, mintha csak az elő ző
napon talá lkoztak volna utoljá ra. A férfi megfordult, de amikor meglá tta, az ajká ra
fagyott a mosoly.
– Cindy! – ká rogta fuldokolva.
– Ahogy mondod.
Rolandnak hirtelen eszébe jutott az illem, és felpattant a helyérő l. Hosszú hajá val
leginká bb egy vikingre hasonlított, s olyan vonzó volt, hogy egy pillanatra Cindy
lélegzete is elakadt.
– Mit keresel itt?
Cindy rá jö tt, hogy ki kellett volna talá lnia valami elfogadható indokot az érkezésére,
mivel „a kö rnyéken volt dolgom” nem hangzott hihető en.
– Arra gondoltam, hogy beszélnü nk kellene – mondta olyan nyugodtan, ahogyan a
rá szegező dő szempá rok tü zében csak tudta.
Hugh odalépett mellé.
– Eljegyezték egymá st – fordult a fekete hajú nő hö z, aki azonnal felá llt, és dö bbenten
hol Cindyre, hol pedig Rolandra nézett. Felvonta tö kéletes ívű szemö ldö két, és tá gra
16
nyitotta ragyogó , smaragdzö ld szemét. Karcsú volt, és rendkívü l csinos, s há la rö vidke

pó ló já nak, valamint apró rö vidnadrá gjá nak, ez az ö rvendetes tény senkinek sem kerü lte
el a figyelmét. Ahogy há trasimította a hajá t, vékony csukló já n megcsillantak a karkö tő k.
Nyilvá nvaló volt, hogy a kivételes szépségű nő miért ká prá ztatta el Hugh-t, de ez még
korá ntsem jelentette azt, hogy méltó a szerelmére. Vá rjunk csak! Nem Hugh-ró l, hanem
Rolandró l van szó !
– Blair…, ő Cindy McChad. Cindy. bemutatom Blair Rileyt.
– Eljegyeztétek egymá st? – kérdezte a nő bú gó , dallamos hangon.
– Má r szakítottunk. Nézd, Cindy, sajná lom, hogy hiá ba tetted meg ezt a hosszú utat.
Egy érzelemkitö rés valamennyiü ket zavarba hozta volna, ennek ellenére Cindy
képtelen volt elrejteni csaló dottsá gá t. Bá ntotta, hogy a legjobb bará tja semmibe veszi.
– Nem hiszem, hogy illendő e-mailben felbontani egy hat éve kö tö tt eljegyzést.
Roland arcá n ugyanaz a kisfiú s, szégyenlő s kifejezés jelent meg, amelyet Cindy
néhá ny napja lá tott az egyik tanítvá nyá ná l, amikor a gyerek a padszomszédja
há tizsá kjá ba dobott egy gyíkot.
– Talá n igazad van – bó lintott a férfi, majd kíméletlenü l hozzá tette: – Vége. Cindy.
Nem akarlak bá ntani, sem feldü híteni, de az az igazsá g, hogy megvá ltoztam.
– Remélem, nem hiszed, hogy szá ndékosan szakítottalak el benneteket egymá stó l –
szó lt kö zbe Blair. – Azt hittem, nem já r senkivel…
Cindynek rokonszenves volt az ő szinte fiatal nő .
– Nem a te hibá d. Rolandot sem hibá ztatom, amiért eltévelyedett. Arra azonban
gondoltá l má r, hogy mi lesz, ha a diplomaosztó utá n visszakö ltö zik Minnesotá ba?
Gyű lö lnéd azt a helyet. Első sorban azért, mert halá lra fagyná l.
Roland tekintete elsö tétü lt, s arra emlékeztette Cindyt, amikor a férfi vá ratlanul
bejelentette, hogy ö sztö ndíjat nyert a De Lune Egyetemre.
– Nem megyek vissza Oofdah-ba. Fő iskolá n szeretnék tanítani, s erre otthon nincs
lehető ségem.
Cindy szó hoz sem jutott. Képtelen volt kö vetni a villá mgyorsan vá ltozó eseményeket.
Hugh együ tt érző en belékarolt.
– Ha nem bá nod, én is mondanék valamit. Hoztam egy kis ajá ndékot Blairnek.
– Csak nyugodtan.
Cindy há lá s volt, amiért kissé elodá zhatja Roland fá jdalmas vallomá sá t. Hugh
elő hú zott a zsebébő l egy papírlapot, és a gyö nyö rű , fiatal nő elé á llva olvasni kezdte a
verset:
– Zö ld a szemed, mint a legszebb, legfényesebb nefritkő , zö ld, mint a dú s lombok…
Cindy azt kívá nta, bá rcsak hozzá is írna valaki ilyen lá ngoló szenvedélytő l izzó verset.
Bá rcsak Roland tö bb figyelmet szentelne neki! Nem csak most, hanem ú gy á ltalá ban.
Való já ban az sem volt tú l romantikus, amikor elhívta a szalagavató bá lra. Egyszerű en
csak odavetette, hogy: „Elmegyü nk a buliba, vagy itthon maradunk meccset nézni?”
Hugh sosem tenne fel ilyen kérdést. Miért nem értékeli Blair a rajongá sá t? A nő rideg
arckifejezését lá tva Cindy biztosra vette, hogy Hugh erő feszítései hiá bavaló ak.
– Nagyon szép vers, Bemling professzor.
– Magá nak írtam – nyú jtotta á t a férfi a kissé viharvert papírlapot.
– Kö szö nö m – mosolyodott el a nő , és a tá ská já ba tette a verset. – Bocsá ssanak meg,
de moziba megyü nk.
– Má r így is késésben vagyunk. Jobb, ha sietü nk – mondta Roland. Amikor Cindyvel
já rt moziba, még akkor sem volt hajlandó igyekezni, ha fél ó rá t késtek az elő adá sró l.
Pénzt dobott az asztalra, majd Blairrel együ tt a kijá rat felé indult. Az emberek
megfordultak utá nuk, de Cindy ezen egyá ltalá n nem csodá lkozott. Szép pá r voltak.
17
Tapintatlansá g, ső t egyenesen szívtelenség volt Rolandtó l, hogy ennyi év utá n csak

ú gy eldobta. Ugyanakkor mégsem lepő dö tt meg. Hosszú éveken á t tű rte a szeszélyeit, és
sohasem tiltakozott, amikor a férfi egy izgalmasabb program reményében, az utolsó
pillanatban megvá ltoztatta eredeti tervü ket. Mindezt azért nem bá nta, mert Oofdah-ban
nem tú l gyakran szerveztek érdekes programokat. Roland Blair személyében most ú j
szó rakozá si lehető séget talá lt. Korá bban is elő fordult má r, hogy szakítottak.
Má sodévesek voltak, amikor a férfi elhagyta egy babaarcú pomponlá nyért, de rö vid
együ tt já rá s utá n visszatért Cindyhez, mert idegesítette a lá ny á llandó csivitelése.
A tizenkilenc évesen elkö vetett félrelépés megbocsá tható , huszonnyolc évesen
azonban má r magyará zatra szorul. Roland egyénisége nem vá ltozott tú l sokat az évek
sorá n. Cindy, aki mindig is jó szívű volt, ú gy dö ntö tt, ezú ttal is kivá rja, amíg a vő legénye
észhez tér.
Hugh idő kö zben talá lt egy ü res asztalt, ú gyhogy letelepedtek. Cindy néhá ny perccel
késő bb megunta a vá rakozá st. Elnézést kért, majd hozott két étlapot, és ö ntö tt egy-egy
csésze ká vét maguknak, hogy legalá bb igyanak valamit, amíg kivá lasztjá k, mit
vacsorá zzanak.
– Magad uram, ha szolgá d nincsen – mormolta, mikö zben leü lt. Csak akkor vette
észre, hogy Hugh ló gó orral, á llá t a tenyerébe tá masztva, kedveszegetten gubbaszt vele
szemben. Bá rcsak segíthetne rajta! Cindy azonban, életében elő szö r, még sajá t magá n
sem tudott segíteni.
Hugh-t nem zavarta, hogy Blair nem esett hanyatt a versétő l. A kü zdelem, amelyre
feltétlenü l szü kség volt ahhoz, hogy meghó dítsa szíve hö lgyét, tü relmet és pontos
tervezést kívá nt. A talá lkozá st sikerként kö nyvelte el, mivel bebizonyította, hogy a
szerelme á llhatatos, és nem adja fel egykö nnyen a harcot. Cindy azonban bizonyá ra
letö rt. Kegyetlenü l visszautasította a férfi, akiben feltétel nélkü l megbízott.
Hugh-t szokatlan mó don elö ntö tte a dü h. Csak egy gazember bont fel egy eljegyzést e-
mailben, s csak egy féleszű dob el magá tó l egy ilyen odaadó nő t. Cindy bizonyá ra
visszamegy Minnesotá ba, hiszen nincs semmi oka, hogy Clair De Lune-ben maradjon.
Hiá nyozni fog. Ezentú l tá rs nélkü l, egyedü l kell tová bbmasíroznia a romantika ö svényén.
– Sajná lom, hogy Roland nem tért észhez.
– Nem is tudom, mihez kezdtem volna nélkü led. Rengeteget segítettél.
– Kö nnyen ment, ugyanis sokszor kerü ltem má r hasonló helyzetbe. Ki tudná elfeledni
a gö rcsbe rá ndult gyomrot és a torokszorító gombó cot? Az évek sorá n sokat fejlő dtem,
de a kellemetlen élmények mély nyomot hagytak bennem.
– Pó nikró l meg dá rdá kró l beszélgettek. Mi ez az egész?
– A tö rténelem tanszék minden decemberben kö zépkori vigassá got és kará csonyi
vá sá rt tart – magyará zta Hugh. – Mindig valami ú j mű sorral lepik meg a kö zö nséget.
Gondolom, Roland és a bará tai lovagi torná t szerveznek.
A dolog kü lö nö snek, ső t ironikusnak tű nt, hiszen a fickó híjá n volt a romantikus
érzéseknek.
– Roland bizonyá ra élvezni fogja a felhajtá st. Végre villogtathatja az izmait és az
erejét.
– Irigylem. Szívesen részt vennék a lovagi torná n, hogy bebizonyítsam Blair-nek,
mennyire szeretem.
– Miért nem pró bá lod meg? Persze csak akkor, ha nem riadsz vissza néhá ny
zú zó dá stó l.
– A fá jdalom má sodlagos dolog, viszont való színű leg má r az első kö rben lecsapna
valamelyik izompacsirta, és eltö rne a szemü vegem.
18
Mivel Hugh á tlagos termetű , vékony férfi volt, elfogadta, hogy csak az á lmaiban lehet
csillogó vértezetű , hő s lovag.
– Talá n nem nyernél, de bebizonyítaná d, hogy van benned spiritusz – vonta meg a
vá llá t Cindy.
Hugh elérzékenyü lve megfogta a nő kezét.
– Kö szö nö m a biztatá st, de pró bá lom minimá lisra csö kkenteni a megalá ztatá sok
szá má t.
– A fizikai fá jdalmat gyakran kö nnyebb elviselni, mint a lelki gyö trelmeket –
só hajtotta Cindy, s a tekintete az ajtó ra tapadt, melyen á t Roland és szíve hö lgye nemrég
lépett ki.
Hugh nem tudta, hogyan vigasztalhatná meg, így tová bbra is csak a kezét szorongatta.
Sejtette, hogy magabiztossá ga ellenére Cindy érzékeny nő , s az imént sú lyos sebet
kapott.
– Azt hiszem, remek pá rost alkotunk. Jó lenne, ha a szö vetségü nk nem bomlana fel.
A sző ke hajfonat ide-oda csapó dott, ahogy Cindy hevesen megrá zta a fejét.
– Rolandnak segítség nélkü l kell rá jö nnie arra, hogy az érzelmei nem mélyek.
Rá adá sul fogalmam sincs, hogyan segíthetnék neked. Tudod, néha ajtó stó l rontok a
há zba, így elő fordulhat, hogy még jobban ö sszekuszá lom a dolgokat Blair és kö zted.
Mielő tt még Hugh bá rmit is vá laszolhatott volna, Cindy elfordult tő le és kö rü lnézett.
– Ha senki sem veszi fel a rendelést, én magam írom fel egy cetlire.
– Ne tekergesse a nyaká t, még ü gy marad. Má r itt is vagyok – morogta Stu
Crockenmeyer, aki kö zismert volt szö rnyű természetérő l. Ha a pincérhiá ny és az írott,
valamint íratlan szabá lyok megsértése nem kényszerítette arra, hogy a vendégekkel
érintkezzen, soha egyetlen szó t sem szó lt hozzá juk. Hugh remélte, hogy elmarad a
szoká sos, epés megjegyzés, mivel má skü lö nben kénytelen lett volna megvédeni
partnernő jét.
– Sonká s szendvicset kérek! Ha lehet, rozskenyérbő l.
– É n francia pirító st.
– Kö ret nincs – mondta Stu ingerü lten.
– Nem is kértü nk – mutatott rá Cindy.
– Tudom, de akartak.
– Az udvariatlansá ga miatt sok vendéget fog elveszíteni.
– Dolgozott má r pincérként?
– Igen, egy nyá ron á t, még a fő iskola alatt – felelte Cindy meglepetten.
– Akarja a meló t? – kérdezte Stu. – Ü resedés van, és ami a legfontosabb, lá tom, hogy
nem egykö nnyen jö n zavarba.
Cindy egy pillanatig habozott, majd igent mondott.
– Holnap délutá n má r kezdhet is. Négyre legyen itt!
Stu á tnyú jtotta a névjegyét, aztá n faképnél hagyta ő ket. Cindy mosolya napfénnyel
tö ltö tte be az éttermet.
– Szerencsém van! Kereshetek egy kis pénzt, amely fedezi az itt-tartó zkodá somat,
rá adá sul szemmel tarthatom Rolandot is.
– Ezek szerint maradsz még egy ideig? – kérdezte Hugh megkö nnyebbü lve.
– Nem így terveztem, de maradok.
Amikor odaértek Pipp déká n há zá hoz, a bejá rati ajtó fö lö tt égett a lá mpa. Cindy azon
gondolkodott, hogy becsengessen-e a szá llá sadó já hoz. Mielő tt azonban még bá rmit is
tehetett volna, vá ratlanul ott termett elő tte egy ő sz, kissé borzas hajú , hetvenes éveiben
já ró asszony. Vá llkendő t és a szélben lobogó , cigá nyos stílusú , tarka szoknyá t viselt.
19
– Bocsá sson meg, hogy nem voltam itthon, amikor megérkezett. A nevem Marié Pipp.
Hívjon csak Pipp déká nnak, ahogy mindenki! Kö sz, hogy elhoztad a leveleimet, Hugh.
Most má r hazamehetsz.
– Ö rü lö k, hogy segíthettem. Cindy, ha meggondolná d magad…
– Nem fogja – szó lt kö zbe a csípő s nyelvű hö lgy. – Egyetlen nő sem gondolná meg
magá t miattad, Hugh Bemling. Ő a harmadik bérlő m, akit zaklatsz, s mint tudjuk, az első
kettő ma má r boldog há zassá gban él.
– Félreérti a helyzetet, de mindegy. Rö videsen talá lkozunk, Cindy. Jó éjt!
Milyen kedves fickó ! Bá rcsak Oofdah-ban élne, s ö rö kre bará tok maradhatná nk! –
gondolta Cindy. Ká r, hogy gyengéd természete homlokegyenest ellenkezik az én
erő teljes egyéniségemmel.
– Nem udvarol nekem – mondta Mrs. Pippnek. – Szerelmes valakibe, és a segítségemet
kérte.
– Azt vá rja magá tó l, hogy kerítő nő t já tsszon? Mi a fene ü tö tt ebbe a fickó ba? – csó vá lta
meg a fejét az asszony, mikö zben furcsa, csettintő hang kíséretében beterelte Cindyt a
há zba. Igyon velem egy csésze teá t! Magam készítem a kertben termő mentá bó l.
A meghívá s csá bító an hangzott volna, ha nem vacsora utá n érkezik.
– É ppen most jö vü nk a Holdudvarbó l.
– Stu mérgezett ká véjá t ittá k? Akkor mindenképpen muszá j méregtelenítenie egy kis
teá val.
A déká n vá laszra sem vá rva elő resietett, és Cindy kívá ncsian kö vette a
kö nyvespolcokkal szegélyezett, keskeny elő szobá ba. Némelyik ritkasá g olyan régi volt,
hogy sá rgá sbarná ra fakult bő rkö tésének darabká i a padló ra peregtek. A szintén
kö nyvekkel telezsú folt tá rsalgó Hugh irodá já t juttatta Cindy eszébe. Miért is ne
hasonlítaná nak, hiszen mindketten tudó s emberek.
A déká n egy elegá ns étkező be vezette. A falra szerelt lá mpá k fényében jó l lá tszottak a
fö ldö n és az antik író asztalon halomba rakott kö nyvek. Díszes keretekben Mark Twain,
Poe és Shakespeare képmá sa fü ggö tt. A hatalmas szamová r alatt kék lá ng lobogott, s a
helyiséget betö ltö tte a menta illata.
– Ha lehet, mégiscsak szeretném megkó stolni a teá já t.
– Mindjá rt gondoltam – mosolyodott el a déká n, és két, kü lö nbö ző mintá jú csészébe
tö ltö tte az aranyló italt. – Most pedig meséljen arró l a képtelen ö tletrő l, hogyan fog
segíteni Hugh-nak megszerezni a héten soros szíve hö lgyét!
– Megkért, hogy segítsek, de sajnos nem tudok – mondta Cindy, és az elő re édesített,
zamatos teá ba kortyolt. – Kivá ló !
– Tudtam, hogy szereti az ízeket, hiszen Minnesotá bó l szá rmazik.
– Mibő l tudta?
– Magukná l készítik a legfinomabb sajtokat.
– Ö sszekeveri Wisconsinnal.
– Nincsenek messze egymá stó l. Képtelenség megjegyezni, hogy mirő l híres az ö tven
á llam. É s akkor még nem is említettem a kü lö nbö ző orszá gokat…
Az éles voná sok és a gyors, madá rra emlékeztető mozdulatok igazi kü lö ncö t takartak.
Cindy ö rü lt, hogy a vá rosban nem csak Mrs. Zimpelmanhoz hasonló fura figurá k élnek.
– Bö lcsen teszi, ha nem á ll ö ssze Bemling professzorral. A szerelmi élete és az
á llandó an kavargó érzései folyton szenvedést hoznak a fejére. Ha engem kérdez, sosem
nyeri el egyetlen hö lgy szívét sem.
– Kivá ló tá rsasá g, és szívesen segítenék neki, ha tudná m, hogyan.
A déká n csípő s, hö lgyhö z méltatlan megjegyzést tett:
– Segíteni? Azon a fickó n csak a rá olvasá s segíthet.
20
– Ismer ilyesmit? – kérdezte Cindy incselkedve.

– Talá n igen – bó lintott Pipp déká n, és á tnyú jtotta a nő nek az író asztal szélén lapuló
kö nyvet. – Ma vá sá roltam.
Varázslatos átalakulások az irodalomban. Cindy hiá ba lapozgatott elő re-há tra a
halvá ny fényben, nem talá lt vará zsigét a gyö trelmes szerelem gyó gyítá sá ra.
– Miért vette meg?
– Nemrég jelent meg egy cikkem, amely a filmeken á brá zolt és a legendá kban
megjelenő vérfarkasok kö zö tti kü lö nbségekkel foglalkozik. É rdekel, hogyan vá ltoznak á t
az emberek… má rmint az irodalmi mű vekben.
– Kérem, ne vá ltoztassa Hugh-t vérfarkassá ! Így kedvelem, ahogy van kérte Cindy,
majd felhö rpintette a maradék teá t. – Ö rü lö k, hogy megismertem, de most má r ideje
á gyba bú jnom.
– Kapott kulcsot? Ha má r így szó ba kerü ltek a vará zsigék. tudnia kell, hogy a laká sban
lakó k egytő l egyig szerelmesek lettek. A ná lam megszá lló fiatal hö lgyek valamennyien a
há zassá g szent kö telékébe léptek.
– Ez remek! Remélem, a vő legényemre is hat majd a vará zs.
Cindy korá bban má r mindent elmesélt a déká nnak.
– É n is. Na persze csak akkor, ha való ban ő az igazi.
– Ő az. Egyszerű en arró l van szó , hogy meg kell tanulnia megbecsü lni engem.
Egy ideig még beszélgettek a tanítá sró l és a má sodikosok, valamint a fő iskolá sok
kö zö tti kü lö nbségekrő l, így Cindy nem sokkal késő bb á sítozva nyitott be a laká sá ba.
Mikö zben levetkő zö tt, a vará zslatos á talakulá sokon já rt az esze. Nem a mesebeli
lényekké vá ltozó emberekre gondolt, hanem az oofdah-i bevá sá rló kö zpontban
megrendezésre kerü lő , szoká sos tavaszi á tvá ltozó versenyre.
Mindig elképedve figyelte, ahogy egy kis arcfesték és néhá ny jó l irá nyzott divattaná cs
csodá kat mű velt egyik-má sik munkatá rsá val. Egyszer Cindy megkérdezte Rolandtó l,
hogy benevezzen-e, de a fiú azt vá laszolta, hogy ú gy szereti, ahogy van.
Nem, semmi esetre sem vá ltoztat a megjelenésén, gondolta, mikö zben belebú jt
halvá nykék há ló ingébe. Még azt hihetnék, hogy versenyre akar kelni Blairrel. Ahogy a
kihú zható kanapén fekü dt, nem a vő legénye, hanem Hugh arca jelent meg elő tte.
Hosszú ra nő tt, ő szes haja, a voná sait eltakaró szö gletesre nyílt szaká ll, a csoszogó já rá s…
Az ember nem vá rhatja el Blairtő l, hogy beleszeressen egy olyan férfiba, aki – mint Cindy
nagyapja gyakran mondogatta – „véka alá rejti azt, amije van”.
Á talakulá s. Vá ltozá s. Micsoda hihetetlenü l jó ö tlet! Ezzel fog segíteni Hugh-nak!
Cindy felü lt az á gyá ban. Holnap első dolga lesz elmondani neki a tervét, amelynek
segítségével villá mgyorsan megoldó dnak majd a gondjaik. Hugh elnyeri Blair szerelmét,
s Roland rá dö bben, hogy lá ngoló rajongá sa nem má s, mint gyengén pará zsló tű z.
Cindy azzal a boldog érzéssel aludt el, hogy segíteni fog Hugh-nak. Egész éjjel ró la
á lmodott.
Szombaton reggel szö rnyű dolog tö rtént Hugh Bemlinggel, bá r kezdetben semmi sem
utalt arra, hogy rosszul indul majd a napja. Amikor felébredt a kö nyvesbolt fö lö tt
megbú vó tető téri laká sá ban, boldogan figyelte a spalettá kon á t beszű rő dő napfényt. Egy
pillanatig ú gy érezte, hogy csodá latos az élet.
De há t hogyan lehetséges ez, hiszen nem kerü lt kö zelebb ahhoz, hogy elnyerje Blair
szerelmét? Elgondolkodva félrehú zta az á gyá t kö rü lvevő szú nyoghá ló t, majd felkelt, és
ká vét készített magá nak. A forró , erő s ital megszabadította az agyá ra tekeredett
pó khá ló tó l, de a szokatlanul kellemes kö zérzetet nem tudta elű zni.
21
Valami nem volt rendben. Mivel gyermekkora ó ta magá nyos farkas volt. meg tanult
együ tt élni a tö kéletes tá rs utá ni só vá rgá s érzésével. Ö sztö nö sen gyanakvó volt a
jó kedvvel szemben, fő leg, ha az tová bb tartott néhá ny percnél. Azonnal tudta, hogy mit
kell tennie. Ha ír egy szerelmes verset, azonnal tovatű nik a boldogsá g érzése.
Hugh odalépett a faragott ruhá slá dá hoz, amely egyben író asztalként is szolgá lt, s
gyű rö tt pizsamá já val mit sem tö rő dve letelepedett elé a fö ldre. Az eredetileg
mű teremnek szá nt laká sban korá bban egy szobrá sznő és Afrika-kutató antropoló gus
férje lakott. Mivel visszatértek szeretett Afriká jukba, a bú torokkal együ tt Hugh-ra
testá ltá k a laká st, aki ö rü lt a viszonylag alacsony á ron beszerzett berendezésnek.
Lakberendező i képessége egyébként is kimerü lt a kö nyvespolcok felszerelésében. S bá r
elegendő pénzt gyű jtö tt ahhoz, hogy vegyen magá nak egy há zat, fogalma sem volt arró l,
hogy mihez kezdene vele.
A tolla végét rá gcsá lva meredt a jegyzettö mbre, melyet egy ingatlanü gynö k hagyott
ná la, aki megpró bá lta rá beszélni egy kö zeli telek megvá sá rlá sá ra. Elég nehéz volt
romantikus hangulatba ringatnia magá t, mikö zben egy kö zépkorú férfi fényképét és a
cége mottó já t bá multa: Bo Mallard ingatlankö zvetítő je szívesen á ll a vevő
rendelkezésére! Hirtelen mozdulattal megfordította a tö mbö t, és írni kezdett az ü res
lapra:
– Csodaszép Blair…
Az ihlet má r az első két szó utá n elszá llt. Fogalma sem volt ró la, hogyan írhatná le
Blair hajá nak szépségét anélkü l, hogy kö zhelyeket haszná lna, s a nő nevére rímelő
szavak is mind elcsépeltnek hatottak. Hugh ö ntö tt magá nak még egy csésze ká vét, majd
visszatért a lá da elé. Semmi. Eltelt egy teljes ó ra. de képtelen volt papírra vetni egyetlen
szó t is.
Hugh kétségbeesetten felnyö gö tt. Mindig attó l félt, hogy egyszer elszá ll az ihlete, és
soha tö bbé nem lesz képes írni. Valami szö rnyű ség tö rtént, s fogalma sem volt arró l,
hogy miképpen orvosolhatná a problémá t. Hacsak…
Ha részt venne a lovagi torná n, talá n ú jra visszatérne az életkedve. Gyermekként az
Artú r kirá lyró l szó ló versek és tö rténetek jelentették szá má ra a menedéket, csakhogy
Tennyson ezú ttal nem segíthetett. Tapasztalati ú ton kell visszatérnie a kijelö lt ö svényre.
Hugh bekapcsolta a szá mító gépét, és az egyetem honlapjá n megkereste a lovagi
torná ró l szó ló sajtó anyagot. Azonnal rá talá lt Blair Riley hercegnő felhívá sá ra, aki arra
bá torította az olvasó kat, hogy szá lljanak szembe bajnoká val, Roland Greenwalddal. Hugh
megfeszítette a vá llizmá t. Bizonyá ra fá jdalmas élményben lenne része, ső t az is lehet,
hogy á ttrappolna rajta egy pó ni. A szíve azt sú gta, hogy legyen vakmerő , a jó zan esze
viszont arra figyelmeztette, hogy keressen inká bb kevésbé kocká zatos utat imá dott
hö lgye szívéhez.
A kopogá s hallatá n kelletlenü l elhú zta a szá já t. Ma korá n kezdik az ü gynö kö k! Talá n a
kö nyvesbolt tulajdonosa keresi, hogy értesítse egy ú jabb verseskö tet érkezésérő l,
gondolta reménykedve. Felá llt, és kinyitotta az ajtó t.
A tekintete egyenesen egy boldogan mosolygó szá jra tapadt. Tegnap nem is tű nt fel
neki, hogy Cindy ilyen magas. Kontyba csavart, sző ke hajfonatá val, a maga harcos
amazon mó djá n kifejezetten elragadó volt.
– Remélem, nem zavarlak! Pipp déká n adta meg a címedet. Tá madt egy ö tletem,
amelyet most rö gtö n meg kell beszélnü nk!
Hugh abban a hiú reményben simított végig a hajá n, hogy sikerü l kiegyenesítenie.
– Gyere be! Kérsz egy ká vét?
Kö sz, de má r ittam – vá laszolta Cindy, mikö zben a laká st uraló , tö bb mint két méter
magas, fá bó l készü lt termékenység-istennő t vizslatta. – Nem semmi ez a szobor!
22
– Tudom – mormolta Hugh, aki zavarban volt, amiért Cindy pizsamá ban lá tja. Késő
bá nat! – Ki vele, mi az a nagy ö tlet!
Cindy lehuppant a fonott kanapéra.
– Ú j embert vará zsolunk belő led, Hugh Bemling. Blair nem hisz majd a szemének, ha
meglá t!
Ez egészen jó l hangzik, gondolta Hugh, és letelepedett egy vá szonszékbe.
– Halljam a részleteket!
Cindy tudta, hogy nem igazá n illendő hívatlanul berontani egy férfi laká sá ra, fő ként
nem szombaton reggel, amikor az emberek tö bbsége soká ig alszik. Eleinte csak egy
finom ká véra és egy rongyoskiflire vá gyott, majd kirakat nézegetést tervezett egészen
addig, amíg fel nem hívhatja Hugh-t.
A kö nyvesboltban á tbö ngészte az á talakítá sró l szó ló kö nyveket, de a szép
fényképeken pó zoló tö kéletes nő k és izompacsirta férfiak elbizonytalanítottá k, ú gyhogy
inká bb abbahagyta a nézelő dést. Nem az volt a célja, hogy Hugh-bó l filmcsillagot
faragjon. Ahhoz, hogy elnyerje egy nő szívét, csak néhá ny apró vá ltozá sra van szü kség.
Képtelen volt tová bb vá rni, hogy elmondja neki a jó hírt.
Bá r nem sokkal mú lt kilenc ó ra, mégis magabiztosan vá gott neki a férfi laká sá hoz
vezető lépcső sornak. Nem bá nta meg a dö ntését, bá r Hugh pizsamá ban és kissé á lmatag
tekintettel fogadta. Sajnos korá ntsem volt kö nnyű meggyő zni arró l, hogy kö télnek á lljon.
Borotvá lja le a szaká llá t? Még mit nem! Vá gassa le a bozontos ü stö két? Szó sem lehet
ró la!
– Azt viszont nem tagadhatod, hogy némi erő sítésre van szü kséged! – vetette be Cindy
konokul az utolsó adujá t.
– Miféle erő sítésre gondolsz? – csillant fel Hugh szeme.
Elő szö r reggeli kocogá st akart javasolni, de valami azt sú gta, hogy a reggel nem a férfi
kedvenc napszaka.
– Já rj edző terembe! Izmosodnod kell, és az á lló képességeden is van mit javítanod.
Hugh kihú zta magá t, amitő l néhá ny centiméterrel magasabb lett.
– Nem is rossz ö tlet! Ha erő sebb lennék, részt vehetnék a lovagi torná n. Velem kell
jö nnö d, hiszen fogalmam sincs ró la, hogyan mű kö dnek a gépek.
Cindy má r éppen tiltakozni akart, amikor lelki szemei elő tt megjelent a fallabdá zó ,
majd kimelegedve, izzadtan sú lyt emelő Hugh. Bizonyá ra kö nnyebben lá t hozzá az
erő sítéshez, ha van mellette egy tá rs. A Holdudvar egyébként sem emészti majd fel
minden energiá já t.
– Rendben. Még sosem voltam tag egyetlen edző teremben sem, viszont a
csapatjá tékokban otthon vagyok. É rdekes élmény lesz.
Egy ó rá val késő bb talá lkoztak az egyetem edző termében. Hugh sá padt végtagjai
rendkívü l vékonyak, á llapította meg Cindy szakértő szemmel. Korá bban betért egy
sportboltba, hogy megvá sá rolja az edzéshez szü kséges ruhá kat – mivel semmi ilyesmit
nem hozott magá val Kaliforniá ba s rö videsen má r ott nyö gtek és izzadtak egy kö zépkori
kínzó eszkö z mintá já ra készü lt gépen. Rolandnak bizonyá ra tetszenének, gondolta Cindy.
Ha itt lenne, az egykori profi sportoló kö nnyedén végigcsiná lná az edzésprogramot.
Persze az egyre bő vü lő , nő kbő l á lló rajongó tá bor lelkes biztatá sa mellett. Mindig
csodá lta vő legénye vonzerejét, ennek ellenére élvezte, hogy egy ilyen szép reggelen
Hugh mellett kínló dhat, s a testmozgá st nem szakítjá k meg a lelkes rajongó k.
– Hogy megy? – kérdezte Brad, az egyik alkalmazott. – É ppen azt akartam javasolni,
hogy vegyetek részt a déli rö plabda-foglalkozá son, de az edző beteget jelentett.
23
– É n szívesen megtartom az edzést – ajá nlotta Cindy, aki az elmú lt években

majdhogynem minden sportá gban já rtassá got szerzett.
– Komolyan? – kérdezte Hugh.
– Az nagyon jó lenne, mert a já tékosok csaló dottak voltak, hogy elmarad az edzés.
Megnézem, hogy itt vannak-e még.
Kiderü lt, hogy a szü kséges tizenkét já tékos helyett csak tizenegy van, így Cindy
edző sö dö tt és já tszott is egyszerre. Hugh-t há tra á llította, s miutá n elmagyará zta a
szabá lyokat, megkezdték a já tékot. Ú j élményt jelentett, hogy rö plabdá zá s kö zben
mindkét csapatnak utasítá sokat osztogatott, ennek ellenére maga is meglepő dö tt,
mennyire élvezi a testmozgá st. Régebben képes volt ó rá kon á t sportolni, de ahogy teltek
az évek, egyre tö bbszö r talá lta magá t a pá lyá n kívü l. Zihá ló lélegzete és sajgó izmai
ellenére remekü l érezte magá t, és remélte, hogy Hugh ugyanolyan jó l szó rakozik.
Amikor a férfinak sikerü lt á tü tnie a labdá t az ellenfél térfelére, a csapattá rsai szinte
hő sként ü nnepelték. Azzal senki sem tö rő dö tt, hogy nem szerzett pontot. Annak
ellenére, hogy tö bbszö r melléü tö tt, Hugh a já ték végére ú gy érezte, képes felvenni a
versenyt Rolanddal.
Fél tucat ember zsú foló dott a forró vizes medencébe, hogy kiá ztassa fá radt izmait, de
a legtö bben néhá ny perc mú lva má r odébbá lltak.
– Bizonyá ra jobb kondiban vannak, mint mi – mosolyodott el Cindy, amikor magukra
maradtak. – Fogalmam sincs, hogyan fogom felemelni a tá lcá kat az étteremben.
Há tradő lt, és lehunyta a szemét. Még akkor is vibrá l kö rü lö tte a levegő , amikor meg
sem moccan, gondolta Hugh. Izgalmas élmény volt figyelni, ahogy egyszerre já tszik,
utasítá sokat oszt és szemmel tartja pá rtfogoltjá t.
Eddig soha sem volt még nő a bará tja. Hö lgyismerő sei, akik megfeleltek romantikus
elvá rá sainak, kirá lynő i tró nt kaptak, s így azonnal tá vol kerü ltek tő le. Ha jó l belegondolt,
az egyetlen bará tja Jared Benton volt, aki a drá matanszéket vezette. Tavaly talá lkoztak
elő szö r, amikor a férfi taná csot kért tő le néhá ny klasszikus mű színpadi feldolgozá sá t
illető en. Néha együ tt ebédeltek, s a kö zvetlen, tá rsasá gkedvelő Jared, akin fü rtö kben
ló gtak a nő k, gyakran ugratta kö ltő i lelke miatt.
Jared sosem ajá nlotta fel, hogy segít neki megvá ltozni. Ha mégis megtette volna,
való színű leg nem lubickol vele együ tt olyan boldogan és felszabadultan, mint Cindyvel. A
nő ró zsá s arca és telt alakja az á rtatlan érzékiséget juttatta Hugh eszébe. Az egyetemen
szá mos érzéki hö lggyel talá lkozhatott az ember, má r ha a hiá nyos ö ltö zetbő l kikandiká ló
testrészek ezt jelentették. Talá n pont ezért olyan nehéz verset írni, gondolta elmélá zva.
A kö ltészet csupa titokzatossá g, a csupasz kö ldö k és a kínai papucs pedig rendkívü l tá vol
á ll ettő l.
Oofdah-ból érkezett Cindy… Képtelen volt folytatni. Má r maga a név sem tű nt tú lzottan
romantikusnak, rá adá sul az egyetlen rím, amely az eszébe jutott, a sicc ki volt.
– Mi já r az eszedben? – kérdezte kívá ncsian a nő .
– Kiégtem. Nem tudok tö bbé verselni – ismerte be Hugh.
– Kissé tú lteng benned a romantikus lelkesedés – felelte Cindy ő szintén. – Annyit
á brá ndoztá l Blairrő l, hogy megcsö mö rlö ttél.
– Ilyesmi még soha sem tö rtént velem. A szavak csak ú gy ö mlö ttek belő lem… eddig.
– Mi vá ltozott?
Ahogy Cindy felü lt, mélyen kivá gott fü rdő ruhá já ban jó l lá tszott telt, kerek melle, s
Hugh szinte érezte, ahogy a tenyere a gö mbö lyded szépségre simul.
– Biztosan az lehet a baj, hogy az elmú lt napokban ritká n talá lkoztam vele. Talá n
ahogyan a mű vészeknek modellre, nekem vizuá lis ö sztö nzésre van szü kségem.
24
– Gyakorolhatsz rajtam – mondta Cindy kü lö nö sebb szégyenlő skö dés nélkü l. –

Boldogan lennék egy versed témá ja, ha ezzel segíthetek.
– Kö sz, de nem vagy az esetem.
Egy pillanatra kínos csend telepedett kö zéjü k. Hugh azon tö prengett, hogy
megbá ntotta-e Cindyt. Miért baj az, ha az ember ő szinte?
– Megyek, felö ltö zö m. Néhá ny ó ra mú lva munká ba kell indulnom, és nem hiszem,
hogy Mr. Crockenmeyer értékelné, ha fü rdő ruhá ban jelennék meg.
– Megígérted, hogy eljö ssz velem az edző terembe – figyelmeztette Hugh. – Hétkö znap
jó lenne az egy ó ra, mert akkor van szü netem. A szombati napra is beiktathatná nk némi
edzést…
– Rendben. Hétfő n talá lkozunk – mondta Cindy rö vid habozá s utá n, majd a medence
szélére tá maszkodva kiszá llt a vízbő l, és az ö ltö ző felé indult.
Hugh megjegyzése szíven ü tö tte. Eszébe sem jutott, hogy a férfi elutasítja az ajá nlatá t,
hogy Blair helyett ró la írjon verset.
Legalá bb kiderü lt, hogy nem Hugh esete. Ez fordítva is igaz volt, bá r Cindy sosem
mondott volna ilyesmit. Olyan hihetetlen az ö tlet, hogy egy férfi verset írjon hozzá ?
Korá bban nem vá gyott ilyesmire. Rolandnak eszébe sem jutott a kö ltészet, s Cindynek
fogalma sem volt. hogy mit tett volna, ha a férfi egy verssel á ll elő .
Megpró bá lta elfelejteni a tö rténteket, és igyekezett meggyő zni magá t arró l, hogy a
kellemetlen epizó d egyá ltalá n nem érdekli. Aznap este egykedvű en, de egy profi
alapossá gá val dolgozott a Holdudvarban. A kelleténél azonban jó val ingerü ltebb volt.
Amikor egyszerre tö bb vendég ö zö nlö tte el az éttermet, és Mr. Crockenmeyer ok nélkü l
rá ripakodott, Cindy megsemmisítő pillantá st lö vellt felé. A férfi szava elakadt, mire a
szaká csnő , Daffodil, a hü velykujjá t feltartva gratulá lt neki. A má sik pincérnő , Magda
Barton, cinkos kacsintá ssal fejezte ki egyetértését.
Cindy olyan elfoglalt volt, hogy észre sem vette, amikor Roland Blair és néhá ny
bará tja tá rsasá gá ban besétá lt az étterembe. Megkérhette volna Magdá t, hogy szolgá lja ki
ő ket, de végü l ú gy dö ntö tt, hogy nem fog eloldalogni behú zott farokkal, mint egy gyá va
kutya.
– Te meg mit keresel itt? – kérdezte Roland, amikor odalépett hozzá juk, hogy felvegye
a rendelést. – Csak nem itt dolgozol?
– A mai ajá nlatunk avoká dó s pite á fonyaszó sszal és burgonyapogá csá val, valamint
mexikó i sajtos palacsinta német krumplisalá tá val.
– Mint egy nemzetkö zi étteremben – mormolta Blair.
– Végü l is azért já runk ide, hogy a rosszullétig együ k magunkat – vigyorodott el egy
magas, vékony fiú .
– Miért nem mégy haza, Cindy? Nem akarok kő szívű nek tű nni, de fö lö slegesen kínzó d
magad.
– Talá n rá tudom venni Daffodilt, hogy lutefisk is kerü ljö n az étlapra.
– Komolyan? – csillant fel Roland szeme. – Régen ettem ilyesmit. Hiá nyzott…
– Mi az? – kérdezte Blair.
– Aszpikos tő kehal – felelte Cindy, s élvezettel figyelte, ahogy Rolandon kívü l
valamennyien undorodva megborzongnak. Az apró kis diadal azonban nem derítette
jó kedvre. – Kinek mit hozhatok?
A konyha felé menet hallotta, amint Blair megkérdezi Rolandtó l:
– Nem eszel ilyen tő kehalas rettenetet, ugye?
– Csalá nlevessel isteni!
25
Cindy olyan keményen dolgozott, hogy nem vette észre, amikor a kis csapat tá vozott.
Roland a szoká sos borravaló t hagyta az asztalon. Se tö bbet, se kevesebbet.
Cindy vasá rnap felhívta az édesanyjá t Rochesterben, aki a megszokott, higgadt
bö lcsességével reagá lt Roland viselkedésére.
– Mindig eléred, amit akarsz. Ezú ttal is így lesz.
– Milyen az ú j kó rus?
– Há t…
– Ellenségesek? – kérdezte Cindy, s má ris készen á llt arra, hogy repü lő re pattanjon és
ellá ssa az engedetlen kó rustagok bajá t.
– Nem, dehogy – nevetett fel Frances. – Kedvesek, csak furcsa egy idegen vá rosban
élni. Sokkal nyü zsgő bb, mint Oofdah, rá adá sul alig ismerek valakit.
– Magá nyos vagy – só hajtott fel Cindy. – Jaj, anya, pontosan ettő l tartottam!
– Azon gondolkodtam, hogy nem dö ntö ttem-e rosszul. Még nem adtam ki a há zat,
ú gyhogy bá rmikor hazatérhetek.
Cindyt kellemes nyugalom já rta á t. Az otthonuk mindig menedék volt szá má ra, s az
édesanyja a legfő bb vonzerő . Ennek ellenére azt szerette volna, ha az anyja szakmailag
fejlő dik és boldog, rá adá sul talá n sosem adó dik még egy ilyen lehető ség.
– Adj magadnak idő t, anya! Csak néhá ny napja vagy ott. Talá n megkedveled…
– Nem is tudom. Lehet, hogy tú l ö reg vagyok má r az ilyesmihez.
– Hatvanegy évesen egyá ltalá n nem vagy ö reg. Mit akarsz csiná lni az elkö vetkezendő
hú sz-harminc évben? Sü tö getsz a kis kö tényedben?
Cindy pontosan erre vá gyott, és persze arra, hogy ő és Roland ezalatt a kö zelben lévő
szerelmi fészekben boldogan éldegéljenek. Ha szerencséje van és a terve sikerrel já r,
mindez való sá ggá vá lhat.
– Igazad van! Rá adá sul most má r nem hagyhatom cserben ő ket, hiszen szá mítanak
rá m a kará csonyi koncert megszervezésében.
– Na lá tod!
Hugh a vasá rnap délutá nt dolgozatjavítá ssal tö ltö tte, s a szü netekben hol a versírá ssal
pró bá lkozott, hol pedig a Cindyvel tö rtént kellemetlen jeleneten tö prengett. A nő csak
segíteni akart neki, tapintatosabbnak kellett volna lennie.
Hogy levezesse a felgyü lemlett feszü ltséget, elment az edző terembe, és addig kínozta
magá t, amíg ú szott a verejtékben. A bű ntudata azonban nem mú lt el.
Az este folyamá n ú gy dö ntö tt, hogy virá gcsokorral – természetesen ró zsá val – és
kü lö nleges bonbonnal lepi meg Cindyt, de aztá n elvetette az ö tletet. Mindkét ajá ndék
szerelmet sugallt, s ettő l csak ú jra zavarba jö nnének mindketten.
É ppen tojá st sü tö tt reggelire, amikor kipattant a fejébő l az isteni szikra. Leborotvá lja
a szaká llá t! Így bebizonyíthatja, hogy ad Cindy véleményére. Gyorsan behabzsolta a
tojá st, majd a fü rdő szobá ba sietett, hogy szemü gyre vegye magá t. Tü kö rképe, az ő szü lő ,
szü rke szaká llú férfi legalá bb negyvenévesnek lá tszott, bá r Hugh csak harminchat volt.
Tíz éve, amikor megjelentek az első ő sz szá lak, ö rü lt, hogy idő sebbnek lá tszik a
korá ná l. Koraérett gyermekként kevés bará tja volt, mivel a legtö bben csodabogá rnak
tartottá k. A tananyag untatta, ezért á tugrott néhá ny osztá lyt, s tizenö t évesen
érettségizett, tizennyolc évesen pedig diplomá t szerzett. A kora miatt még inká bb
elszigetelő dö tt a tá rsaitó l. Miutá n doktorit szerzett és tanítani kezdett a fő iskolá n,
folyton diá knak nézték, így kifejezetten ö rü lt, amikor ő szü lni kezdett. Biztosra vette, a
megjelenése sokat segített abban, hogy a De Lune Egyetem teljes á llá sú professzora
lehessen.
26
Hugh elhú zta a szá já t. Kó cos haja és dú s szaká lla miatt nemcsak hogy idő sebbnek
nézett ki, de egyenesen ú gy festett, mint egy barlangjá bó l szabadult remete. Nem csoda,
hogy Blair ü gyet sem vetett rá .
Semmi kétség, meg kell szabadulnia a szaká lltó l!
Vagy má s formá ra borotvá lhatja. Bajusz és kecskeszaká ll? Munká hoz lá tott, és a
mosdó kagyló t lassan beterítette a sző r. Nem is rossz, gondolta, mikö zben minden
szö gbő l szemü gyre vette magá t a tü kö rben. Ú gy nézett ki, mint egy ő rü lt mű vész az
1920-as évekbő l. Szinte lá tta maga elő tt, ahogy Cindy jó t nevet a viccen. Rendben, akkor
vesszen a kecskeszaká ll!
A bajusszal angol ú riemberre hasonlított, aki épp most indul elegá ns klubjá ba, hogy
együ tt szivarozzon a bará taival. Mint Willie Fogg, akire fogadá sokat kö tö ttek, hogy
képes-e megkerü lni a fö ldet nyolcvan nap alatt. Hugh ú gy dö ntö tt, nem akar Fogg bő rébe
bú jni. Le a bajusszal!
A csupasz arc rendkívü li mó don megvá ltoztatta a megjelenését. Szégyenlő sen
vizsgá lgatta az elmú lt tizenö t év sorá n rejtve maradt pofacsontot és hatá rozott vonalú
á llá t. Hirtelen ú gy érezte, képtelen tová bb tanulmá nyozni magá t. A tü kö rben lévő férfi
egy szélhá mos. Amilyen hamar csak lehet, visszanö veszti azt az á tkozott szaká llt.
Aká r tetszik Cindynek, aká r nem, holnap kénytelen lesz szembe nézni az ú j Hugh-val.
3. FEJEZET
Amikor Cindy hétfő n reggel kilépett a laká sbó l, a lépcső aljá ban meglá tta a
toló kocsiban ü csö rgő Mrs. Zimpelmant. Feltételezte, hogy ő az, bá r az arcá t eltakaró
hatalmas fényképező gép miatt nem volt benne biztos.
– Remek képet csiná lhat a térdemrő l – mosolyodott el Cindy, aki bá r rö vidnadrá got
vett, minden pillanatban attó l tartott, hogy hó vihar csap le Clair De Lune vá rosá ra. – A
forradá st ki ne hagyja! A sebet akkor szereztem, amikor Roland véletlenü l megü tö tt egy
evező lapá ttal.
– Viccelő dhet, ha akar – vonta meg a vá llá t az idő s hö lgy én azonban nem dő lö k be
magá nak. Egyszer elő kell bú jnia.
– Kinek?
– A férfinak, akit odafent rejteget – ká rogta az asszony. – Engem nem ver á t! Má r
majdnem dél van, és még ki sem tette a lá bá t. Ne mondja, hogy egyedü l ü csö rgö tt
odafent!
– Attó l tartok, az életem korá ntsem olyan izgalmas, mint gondolja. A Holdudvarban
dolgoztam éjfélig, és nagyon fá radt voltam – magyará zta Cindy. Soká ig aludt, aztá n a
délelő tt há tralévő részét azzal tö ltö tte, hogy vá laszolt hú sz kisdiá kja e-mailjére.
Az idő s asszony csaló dottan leengedte a fényképező gépét.
– Ennél azért tö bbet szeretnék hallani. Most komolyan! Csak nem akarja, hogy egy
szerencsétlen, toló székbe kényszerü lt ö regasszony ü ldö zze a vá roson á t? Pletyká ra
vagyok éhes, és mint jó szomszédnak, a maga dolga intézkedni ez ü gyben.
– Mi tö rtént ö nnel? – kérdezte Cindy a nő lá bá n lévő gipsz lá ttá n.
– Szö rnyű balesetet szenvedtem. Megbotlottam, és leestem a verandá ró l. A Szimat-
csoport tagjai nem éreznek együ tt velem, mert nem kémkedés kö zben ért a baj. Mariah
azt mondta, hogy ha nem szá llítom a szoká sos pletyká t, kizá rhatnak. Nem szeretnék
abba a szö rnyű idő sek otthoná ba já rni, ahol má st sem csiná lnak, mint színhá zlá togatá st
szerveznek, és bugyuta dalokat énekelgetnek.
– Azt akarja mondani, hogy egy csoport tagja?
27
– Igen, ú gyhogy ha akar, elvihet egy darabon az edző terembe menet – mondta
kegyesen Mrs. Zimpelman, és há trébb gurult, hogy leengedje Cindyt a lépcső rő l. – Runcie
majd hazavisz. Igazi szoknyabolond, de mindig leá llítom, ha tú l rá menő ssé vá lik.
– Rendben – bó lintott Cindy, majd a bérelt autó felé menet megtorpant. – Honnan
tudja, hogy hová megyek?
– Sadie Wilkerson unoká ja ott dolgozik – felelte az asszony, mikö zben á tgurult a kocsi
tú loldalá ra. – Segítsen beszá llni! Még szerencse, hogy ilyen erő s, nagydarab leá nyzó .
A kissé viharvert autó val, amelyet Cindy olcsó n bérelt, elzö työ gtek az egyetemig.
Esther Zimpelman ezalatt rö vid idegenvezetést tartott.
– Az ott a sarkon Bill Sachet. Ő a legnagyobb ingatlanos a vá rosban. A felesége, Lynn,
nemrég az utcá n ordított vele, és a já ró kelő k fü le hallatá ra fajankó nak nevezte. Sosem
bocsá tom meg magamnak, hogy kihagytam a mű sort.
– Miért utá lja a felesége? – kérdezte Cindy, aki nem kedvelte a pletyká t, de a hallottak
felkeltették a figyelmét.
– Mert elhagyta Vanessa cicababa kisasszonyért, akit má r feleségü l is vett. Huszonhat
évvel fiatalabb Bilinél, rá adá sul igazi hozomá nyvadá sz. Lynn ugyan a vá lá s utá n jó kora
vagyont kapott, a férje á rulá sa azonban ö sszetö rte a szívét.
– Szö rnyű eset.
Esther az egyetem kö zelében lévő régi há zhoz irá nyította, melynek ajtajá n a
kö vetkező felirat á llt: Idő sek Klubja – Belépés csak tagoknak! Cindy megá llt az épü let
elő tt, és szemü gyre vette a kü lö nö s há zat. Bizonyá ra egy vará zsló tervezte, gondolta
elismerő en, ahogy elnézte az erkélyekkel, hegyes tető kkel és kerek toronnyal díszített
há romemeletes klubhá zat.
– Egyszerű en csodaszép!
– Eva St. Clair a végrendeletében az egyetemre hagyta, és megszabta, hogy idő sek
klubja legyen belő le. A vá rost a csalá djá ró l nevezték el. Egykori bará tnő je, Mariah
Michaels dö nt abban, hogy kit vegyenek fel. Nyolcvankilenc éves, és még mindig
erő teljes asszonysá g.
– Ő a pletykakirá lynő ?
– Ugyan, dehogy – csó vá lta meg a fejét tisztelettel a hangjá ban Esther.
Cindy kivette a csomagtartó bó l a toló kocsit, s ezalatt megjelent egy hetven év kö rü li,
elegá ns kalapot viselő , megtermett férfi.
– Ü dvö zlö m, gyö nyö rű , fiatal hö lgyem! A nevem Herbert Runciland – nyú jtotta ki a
kezét Cindy felé. Amikor azonban kezet fogtak, felfordította a nő tenyerét, és rö pke
csó kot lehelt rá .
– Viselkedj rendesen, Runcie – szó lt rá Esther –, és segíts felmenni a lépcső n!
Mr. Runciland azonnal engedelmeskedett. Felbukkant az ajtó ban egy fekete bő rű férfi,
hogy bevigye a toló széket. Hosea O'Donnellként mutatkozott be.
– Maga is a Szimat-csoport tagja? Csak nem a fő nö k személyesen?
Hosea felnevetett.
– Kedves hö lgyem, ö regkoromra én is pró bá ltam kü lö nccé vá lni, de sajna kissé
unalmas vagyok. Amikor mérnö kként nyugdíjba vonultam, azt hittem, nyugodt évek
vá rnak rá m. Kiderü lt azonban, hogy a bará taim meg akarjá k tanulni, hogyan kell
haszná lni a szá mító gépet, így itt ragadtam taná csadó nak.
– Szinte félek megkérdezni, hogy mi má st tanít még nekik. A kémelhá rítá s rejtelmeibe
nem vezeti be ő ket, ugye?
– Sosem fedjü k fel a mó dszereinket – mormolta Hosea titokzatos hangon. –
Gondoskodom ró la, hogy Esthert hazavigye valaki. Holnap is maga hozza el?
Miért is ne, hiszen minden délutá n eljö n majd az edző terembe.
28
– Ha az idő pont megfelel neki, felő lem rendben.

– Ez igazá n kedves magá tó l.
– Ö rü lö k, hogy Esthernek vannak bará tai. Jó lenne, ha nem kevernék bajba.
– Á rtalmatlanok vagyunk! – emelte fel a kezét Hosea vigyorogva. – Tö bbnyire.
A kívá ncsiskodá s néha ugyan bosszantó , de nem á rtanak vele senkinek, s legalá bb
lefoglaljá k magukat, gondolta Cindy. Mikö zben á thajtott az edző teremhez, a gondolatai
Hugh kö rü l forogtak. Szombat ó ta annyit dolgozott, hogy ideje sem volt a kö ztü k
tö rténteken tö prengeni. Vasá rnap reggel templomba ment, kora délutá n pedig vigyá zott
a gyü lekezeti megbeszélésre érkező k gyermekeire. A férfi megjegyzését azonban nem
tudta elfeledni.
Nem vagy az esetem. Ez azt jelenti, hogy nem tartozik azok kö zé, akikrő l a versek
szó lnak, s akik ihletet adnak Hugh-nak.
Fogalma sem volt ró la, hogy miért zavarja mindez. Talá n azért, mert egyelő re Roland
is ú gy gondolta, hogy nem az esete. Nincs szü ksége arra, hogy bá rkinek is az esete
legyen! Tö kéletesen jó l érzi magá t a bő rében. Mégis…
Valahá nyszor Hugh szó ba hozta Blairt, az azú rkék szempá r vá gyakozá ssal telt meg.
Bá rcsak Rolandba is szorult volna legalá bb egy icipici romantika! Cindy azonban nem
vá rta el tő le, hogy a hő sszerelmest já tssza, mert tudta, hogy mindez ellenkezik a
természetével. Hugh azonban ilyennek szü letett. De akkor miért nem képes
gyakorlá sként verset írni hozzá ?
Cindy a jelenléti ívre firkantotta a nevét, majd betette a tá ská já t az ö ltö ző szekrénybe.
A teremben feltű nt neki egy csinos, sző ke lá ny, aki elmélyü lten flö rtö lt a szobabiciklin
izzadó jó képű férfival. Mennyire hasonlít Hugh-ra, gondolta Cindy.
– Hahó ! – intett felé a férfi.
A felismerés villá mcsapá sként érte. Hugh tekerte a kerékpá rt! Elképedve araszolt oda
hozzá a gépek kö zö tt.
– Leborotvá ltam!
– Mit? – kérdezte a lá ny.
– Tetszik? – kérdezte Hugh, és oldalra fordította a fejét. Cindy megcsodá lta tö kéletes
arcélét, valamint telt, érzéki ajká t.
A gyomra hirtelen gö rcsbe rá ndult. Ha eddig nem volt az esete, milyen esélyei
maradtak most, hogy ragadnak rá a cicababá k? É s rá adá sul csak magá t okolhatja, hiszen
ő talá lta ki az á talakítá st. Nincs joga panaszkodni, hiszen egyébként is foglalt. Amint
Roland észhez tér, ú jra együ tt lesznek.
– Micsoda vá ltozá s!
– Mit borotvá ltá l le? – meredt a lá ny a férfira. – Szentséges ég, Bemling professzor! –
fakadt ki vá ratlanul, majd gyorsan kereket oldott.
– Visszanö vesztem, mert totá l idió tá nak érzem magam – vigyorodott el Hugh
szégyenlő sen.
Ha megteszi, ú jra az az á polatlan fickó lesz, aki csak Cindynek tetszik. A cél viszont az,
hogy Blair beleszeressen.
– Nincs abban semmi rossz, ha az ember helyes. Az a lá ny az elő bb kikezdett veled.
Milyen gyakran esik meg ilyesmi?
– Kikezdett velem? – kérdezte dö bbenten Hugh, s még a kerékpá rhajtá sró l is
megfeledkezett.
– Most má r csak csodá s izmokat kell nö vesztened, és biztos, hogy Blair is a lá bad elé
veti magá t – nyugtatta meg Cindy, majd felkapaszkodott egy má sik kerékpá rra.
– Remélem, lassan veti magá t a lá bam elé, hogy kö zben kigondolhassam, mit tegyek.
Ez az egész olyan ú j…
29
Egy ó rá n keresztü l kínoztá k magukat a gépeken, így Cindynek volt ideje beszá molni
Mrs. Zimpelmanró l és a Szimat-csoportró l. Hugh elmesélte, hogyan zajlott le a
szaká llborotvá lá s, beszélt a koraérettségével együ tt já ró élményeirő l és arró l, hogy miért
is akart a kelleténél idő sebbnek lá tszani. Edzés utá n együ tt léptek ki a szokatlanul
ragyogó , novemberi napsü tésbe.
– Munka elő tt veszek néhá ny ú j ruhá t – mondta Cindy. Ú gy dö ntö tt, hogy kissé
elő rébb hozza a szoká sos ruhatá r-megú jító vá sá rlá st. Semmi értelmét nem lá tta harcba
szá llni az idő já rá ssal, mivel biztosra vette, hogy néhá ny hétig még a vá rosban marad. –
Nem tartasz velem? Az inged gallérja kissé kopott. Eddig nem vettem észre, mert
eltakarta a szaká llad.
Hugh megvizsgá lta a gallért.
– Igazad van. Rá adá sul kezd kissé szű k lenni vá llban.
– Az izmaid miatt van. Kezdenek alakot ö lteni.
– Komolyan? – kérdezte a férfi, és vigyorogva megfeszítette a karizmá t, ami egy
pillanat alatt gö rcsbe rá ndult. – A fene! Azt hiszem, kissé tú lzá sba vittem az edzést.
– É n is – só hajtott fel Cindy, aki jó l tudta, hogy ilyenkor csak egy kellemes masszá zs
segíthet. Persze, esze á gá ban sem volt ilyesmit kérni Hugh-tó l.
A Holdudvar mö gö tti parkoló ban hagytá k az autó t, és elindultak, hogy végignézzék a
kirakatokat. Má sfél ó ra bő ven elegendő volt Cindy szá má ra, hogy kényelmesen
beszerezzen mindent, amire szü ksége van. É vrő l évre ugyanolyan ruhá kat vá sá rolt, de a
kaliforniai ü zletek kíná lata jó val színesebb volt, mint az oofdah-i boltoké. Amikor Hugh
beterelte a Férfi/Nő elnevezésű á ruhá zba, fellélegzett.
Kora délutá n lévén csak néhá nyan lézengtek odabent, így az eladó k azonnal rá juk
vetették magukat. Mielő tt még magukhoz térhettek volna, má r bent is voltak a
pró bafü lkében, és a lelkes eladó k zsá kszá mra hordtá k nekik a kü lö nféle ruhá kat.
– Gyakran já rsz ide? – szó lt á t Cindy a fü lkéket elvá lasztó falon.
– Sosem voltam még itt, de Jared Benton, akit mindenki jó l ö ltö zö ttnek tart, kedveli
ezt az ü zletet.
Cindy nem kérdezte meg, hogy ki az a Jared Benton, de annyit megjegyzett magá ban,
hogy a fickó nak jó ízlése van. Felpró bá lt még egy csodá s, lá bszá rkö zépig érő , csillagokkal
díszített mélykék ruhá t, amelyet hétkö znapokon is viselhetett, és még izgalmasabbá
tehetett egy hozzá illő , gyö nggyel díszített vá llkendő vel. Felnyalá bolta a kivá lasztott
szoknyá kat és rö vid ujjú pó ló kat, majd az ó rá já ra nézett. Dö bbenten lá tta, hogy nem sok
ideje maradt.
Kifizette az ú jonnan szerzett kincseket, és elkö szö nt Hugh-tó l, aki még mindig a
fü lkében ö ltö zkö dö tt.
– Viszlá t holnap!
– Hogy az ö rdö gbe végeztél ilyen gyorsan? – hangzott a kissé ingerü lt kérdés.
– A szü kség nagy ú r. Szia!
Nem volt kedve végignézni, ahogy Hugh ú j ruhatá rat vá laszt magá nak, hogy
elká prá ztassa Blairt. Kezdte zavarni, hogy a férfi kezét-lá bá t tö ri egy olyan nő kedvéért,
aki ü gyet sem vet rá . Milyen ó riá si kü lö nbség van kö zte és akö zö tt, ahogyan Roland
bá nik egykori és jö vendő beli menyasszonyá val! Ennél jobbat érdemlek, dö ntö tte el
Cindy.
Má rmint jobb bá ná smó dot, vagy Rolandná l jobbat? Lehetséges, hogy kettejü ket nem
egymá snak teremtette az ég? Leparkolt a petú niá val díszített Holdudvar elő tt, és azon
gondolkozott, hogy mit is felelhetne a sajá t kérdésére.
30
A vá lasz azonban vá ratott magá ra. Mivel nem akart elkésni, besurrant az étterem
há tsó bejá ratá n, és sietve felö ltö tte az ezü stszínű kö tényt. Magda vidá man ü dvö zö lte, s
Cindynek erő t kellett vennie magá n, hogy ugyanolyan boldogan kö szö njö n vissza.
Bá r még csak négy ó ra volt, a diá kok, a helybeliek és az egyetemi dolgozó k zsú folá sig
tö ltö tték az éttermet. Aznap hatkor kezdő dtek az esti ó rá k, így sokan korá n vacsorá ztak.
Fél ó rá val késő bb a bará tai tá rsasá gá ban megjelent Roland is. A Magdá hoz tartozó
asztalok egyikét foglaltá k el, való színű leg azért, hogy Rolandnak ne kelljen ú jra á télnie a
kínos jelenetet Cindyvel. A lá nynak há ttal ü lt le, ezzel is jelezve, hogy nem kívá n
tudomá st venni egykori menyasszonya jelenlétérő l. Lehet, hogy fel kellene adnia? –
tö prengett Cindy, mikö zben szendvicseket vitt ki az egyik vendégnek. Hitt abban, hogy
az apró jelek egy idő utá n egyetlen hatalmas, kozmikus jellé á llnak ö ssze. Az ü zenet
ezú ttal egyértelmű volt: hagyj békén!
Mindig nehezére esett bedobni a tö rü lkö ző t, ha azonban Kaliforniá ban marad, muszá j
lemondania az oofdah-i jó tékonysá gi vá sá r szervező i posztjá ró l, és szó lnia kell, hogy
nem vá llalhatja tová bb a kö zépiskolai kosá rlabdacsapat edzését sem.
– Hallottá tok, mi tö rtént Bemling professzorral? – kérdezte egy fiatal nő a bará taitó l. –
Leborotvá lta a szaká llá t, és Neve szerint kifejezetten cuki lett.
Cindy sejtette, hogy Neve-vel futott ö ssze az edző teremben.
– Ki kérte a jeges teá t?
– É n – felelte a vö rö s hajú lá ny, majd levegő vétel nélkü l folytatta a mondatot bá r
szerintem Neve otthon felejtette a kontaktlencséjét. – Még hogy Bemling professzor
cuki! Ugyan má r!
– Ma este irodalom-elő adá som lesz, ú gyhogy majd beszá molok.
– Higgyétek el, tényleg jó l néz ki – szó lt kö zbe Cindy.
A há rom grá cia dö bbenten meredt rá .
– Komolyan?
– Engem nem lep meg – mondta a vö rö s hajú lá ny. – Mindig tudtam, hogy a sok sző r
csinos pofit takar. Majdhogynem sajná lom, amiért leborotvá lta a szaká llá t.
Leborotvá lta? – hallatszott egy mélyen bú gó nő i hang. – De há t miért?
Cindy megfordult, és egyenesen Blair kívá ncsisá gtó l tá gra nyílt szemébe nézett. A
csodá s szempá r még inká bb kiemelte a nő finom, egzotikus voná sait.
Bizonyá ra tisztá ban volt vele, hogy Hugh azért vá ltoztatott a megjelenésén, mert el
akarja nyerni a szerelmét. Cindy ú gy érezte, ezt a hírt nem neki kell kö zö lnie az érintett
hö lggyel.
– Fiatalkorá ban jó ö tletnek tartotta, de most má r kinő tte ezt a hó bortot is.
– Nem ö reg kissé ahhoz, hogy hó bortjai legyenek? – kérdezte Blair.
– É pp most mondtam, hogy kinő tte. Egyébként pedig a harmincas évei kö zepén já r,
ú gyhogy szerintem tá vol van attó l, hogy ö regnek nevezzü k.
– Azt hittem, hogy legalá bb negyvenö t éves – vonta fel a szemö ldö két tö prengve az
egyik diá k. – Nem csoda, hogy késő n érő típus, hiszen igazi értelmiségi.
Lehetséges, hogy Blair vonzó dik Hugh-hoz? Cindy megpró bá lta elhessegetni a
rá telepedő kellemetlen érzést, és figyelmeztette magá t, hogy pontosan ez az, amit a férfi
el szeretne érni.
– Blair! – hallatszott mö gü lü k Roland hangja. – Foglaltam neked helyet.
Bá rmennyire is igyekezett elkerü lni a férfi tekintetét, a szeme mégis megakadt rajta.
Abban a pillanatban ú j kará csonyi dal csendü lt fel, amely arró l szó lt, hogy egy boldog
szerelmespá r együ tt szá nkó zik a hó esésben.
Cindy gondolatban visszatért a tavalyi kará csonyhoz. Miutá n megreggeliztek az
édesanyjá val, Roland elő bá nyá szta a gará zsbó l a régi szá nkó kat, és elindultak a kö zeli
31
havas hegyek felé. Ó rá kon á t kacagva versenyeztek, és addig maradtak, amíg a lá bujjuk
el nem gémberedett a hidegtő l, a kabá tjuk pedig teljesen á tá zott.
– Fogalmam sincs, mihez kezdenék nélkü led – vallotta be Roland hazafelé menet. –
Csak akkor vagyok igazá n ö nmagam, amikor veled lehetek.
A férfi rémü lt tekintete azonnal elá rulta, hogy ő t is hasonló gondolatok
foglalkoztatjá k. Amikor Blair odalépett hozzá , szinte észre sem vette.
Roland szeret engem! – só hajtott fel magá ban megkö nnyebbü lten Cindy, s abban a
pillanatban fontos dö ntést hozott. Kaliforniá ban marad.
A hét végére Hugh teljesen ö sszezavarodott. Á ltalá ban észrevétlenü l suhant á t az

egyetem udvará n, mikö zben egykedvű en ü dvö zö lte a diá kokat és a munkatá rsait, akik
csak egy rö pke pillantá sra méltattá k. Amió ta azonban leborotvá lta a szaká llá t és a
divatos ü zletben vá sá rolt garbó kban já rt, megvá ltozott az élete.
Az emberek megá llítottá k, hogy beszélgessenek vele. A diá klá nyok olyan
tanulmá nyokat akartak megvitatni, amelyekkel eddig soha nem volt gondjuk, az egyetem
postá ja nem cserélte el a leveleit a képző mű vészeti tanszéken dolgozó Hemming
professzoréval, a kö nyvtá ros pedig, aki mindig elkérte a személyi igazolvá nyá t, ha Hugh
kö lcsö nö zni akart, azt ajá nlotta, hogy jelentkezzen a diá kkö nyvtá ri szö vetségben
megü resedett helyre.
A rá irá nyuló figyelem kü lö nö s érzéssel tö ltö tte el. Mintha az ismerő sei egy teljesen
má s embert lá ttak volna benne. A lovagi torná ró l kiragasztott plaká t tö bbé má r nem
vá gyó dá ssal, inká bb aggodalommal tö ltö tte el. Most, hogy a jelentkezése való sá ggá
vá lhatott volna, rá dö bbent, hogy nem akar fel-le pará dézni, mint egy pá va. Mindezek
ellenére ú gy dö ntö tt, nem nö veszti vissza a szaká llá t. Tö bbé má r nem kell rejtő zkö dnie.
Pénteken együ tt ebédelt Jared Bentonnal. Hugh á ltalá ban az egyetem automatá já bó l
vá sá rolt, mosdó szivacsra emlékeztető tonhalas szendvicset evett, de amió ta
rendszeresen edzett, megnő tt az étvá gya is. Rá adá sul taná csot akart kérni a bará tjá tó l.
– Má r nem vagy olyan girnyó – jegyezte meg Jared. és beleharapott a hatalmas hú sos
szendvicsbe, mikö zben Hugh a vegetá riá nus hamburgerével bará tkozott. Felemelt egy
sü lt krumplit és elmélyü lten rá gcsá lni kezdte.
– Edző terembe já rok.
– Jó l teszed! – bó lintott Jared. mikö zben intett az étterembe lépő fiatal nő knek, akik
reménykedve néztek az asztaluk felé, de mivel lá ttá k, hogy nincs szabad hely, leü ltek a
legkö zelebbi asztalhoz. Tú l soká ig rejtő zkö dtél.
A pincérnő sokat sejtető pillantá st vetett Jaredre, aki azonban meg sem rezdü lt.
Hozzá szokott, hogy a nő k a lá ba elő tt hevernek. Nem volt az a kifejezett férfiszépség, de
kissé hajlott orrá val és kü lö nö s, levendulaszínű szemével megbaboná zta a gyengébbik
nemet.
– Hogyan kezeled?
– Mit? – kérdezett vissza Jared, mikö zben a kö zeli asztalná l ü lő diá klá nyok felé intett,
akik izgatottan kacará szva a nevét kiabá ltá k. – Bocs, de nem érek rá ! – szó lt oda nekik.
– A figyelmet. Mindenki felfigyel rá d.
– Való ban?
Hugh megpró bá lta má sképpen megkö zelíteni a témá t.
– Az a baj, hogy mindenki hanyatt esik az ú j kü lső m lá ttá n, kivéve a nő , akit szeretek.
Arra gondoltam, hogy tő led kérek taná csot.
– A szerelemrő l?
Jared a hajá ba tú rt, amely majdnem olyan hosszú volt, mint bará tjá é, de kó cos fü rtö k
helyett lá gy hullá mokban omlott a vá llá ra.
32
– Néhá ny éve beleszerettem egy lá nyba, de sajnos rossz volt az idő zítés. Azó ta nem
talá lkoztam olyannal, aki felkeltette volna az érdeklő désemet.
– É n igen. Ezért já rok edző terembe.
– Lá tom, ú j ruhá kat is vettél. Jó l á llnak – mondta Jared, és intett a pincérnek, aki egy
szelet répatortá t tett le elé. – Kérsz egy kis édességet?
– Részemrő l passzolok. Abban sem vagyok biztos, hogy illik-e egyá ltalá n ennem. Az
epekedő kö ltő k inká bb az éhezést vá lasztjá k.
– A nő ket manapsá g nem érdeklik a szerelemtő l sú jtott poétá k – figyelmeztette Jared.
– Taná csot akarsz? Flö rtö lj má s nő kkel! Randizz, de lehető leg ú gy, hogy á lmaid hö lgye
lá ssa, mit veszít, ha nem omlik a karodba.
Hugh-nak soha meg sem fordult a fejében, hogy bá rmely tettével vagy szavá val hű tlen
legyen Blairhez. Amió ta szemet vetett rá , kész volt minden á ldozatra… Persze csak
akkor, ha az á ldozathozatal mellett nyugodtan megtarthatta az ó rá it.
– Biztos vagy benne?
– Igen, ezt hívjá k fordított pszicholó giá nak. Az emberek arra vá gynak, amit nem
kaphatnak meg. Légy ő szinte! Ha ez a nő megpró bá lt volna behá ló zni, biztos, hogy nem
epekedsz utá na ilyen bő szen.
Hugh nem tudta, mit feleljen, hiszen soha, egyetlen nő sem pró bá lta még behá ló zni. A
felismerés legalá bb olyan fá jdalmas volt, mint amikor Cindy kanapéja palacsintá t csiná lt
belő le.
– Igazad lehet.
– Ja, és még egy tipp! Naprendszer Szépe!
– Mi?
Hugh remélte, hogy ez egy versenyló neve.
– Naprendszer Szépe. Egy fodrá szszalon a Jupiter és a Naprendszer sarká n. Keresd
Bernie-t!
– Nő vagy férfi?
– Nem tudom biztosan – ismerte be Jared. – A lényeg, hogy Bernie egy vará zsló .
– Rendben, elmegyek hozzá – egyezett bele Hugh. Ez a Bernie bizonyá ra tényleg
vará zsló , hiszen Jaredet is rá ncba szedte. – Kö sz.
Ebéd utá n elindult, hogy talá lkozzon Cindyvel az edző teremben. Azon gondolkozott,
hogy megfogadja-e Jared taná csá t és elhívja-e a nő t egy randevú ra. Nevetséges ö tlet!
Bizonyá ra visszautasítaná , má r a Roland irá nt tá plá lt érzései miatt is, rá adá sul Blairt
való színű leg hidegen hagyná a dolog.
Ennek ellenére soká ig tö prengett a fordított pszicholó gia elvén, hiszen Jared
Mentonná l senki nem ismerte jobban a nő i szívek rejtelmeit.
Cindy pénteken, a szabadnapjá n, mosni indult Pipp déká n há zá ba, majd egy ideig
cseverészett az édesanyjá val, s kö zben az já rt az eszében, hogyan hívja meg Rolandot a
há laadá s napi vacsorá ra. Az ü nnepig má r csak egy hét volt há tra.
Kínos lett volna meghívni a bará tai elő tt, a laká sá ra pedig Blair miatt nem akart
elmenni. Ha viszont e-mailt kü ld neki, akkor elintézheti annyival, hogy nem vá laszol.
Szombaton, amikor beért az edző terembe, sehol sem lá tta Hugh-t. Brad, akirő l
kiderü lt, hogy Esther bará tnő jének, Sadie-nek a rokona, azt ajá nlotta, hogy nézze meg az
uszodá ban.
Hugh a medencében ró tta a kö rö ket, s amint megpillantotta Cindyt, odaú szott hozzá .
Rolandhoz képest még mindig rendkívü l vékony volt, de magabiztosabban mozgott, mint
régen, és a vá lla is szélesebb lett.
33
Cindy is vá ltozott. Aznap reggel, amikor felvette a melltartó já t, eggyel beljebb kellett
csatolnia a kapcsot. Vagy fogyott, amin egyá ltalá n nem csodá lkozott volna, hiszen edz, és
nélkü lö znie kell az édesanyja fő ztjét, vagy a melltartó nyú lt ki a mosá sban.
– Hogyhogy ma ú szol?
– Egy ismerő sö m keresztedzést javasolt, ú gyhogy szó t fogadtam.
– A lovagi torna miatt csiná lod?
Hugh karcsú testérő l víz csö pö gö tt, mikö zben a vá laszon gondolkodott.
Még nem dö ntö ttem el, hogy benevezek-e. Korá n érkeztem, s mivel sú lyemeléssel
kezdtem, megizzadtam. Jó ö tletnek tű nt ú szni egyet. Bejö ssz?
– Á tö ltö zö m – bó lintott Cindy, s ö rü lt, hogy végü l bedobta a tá ská já ba a fü rdő ruhá já t.
Má r éppen indult volna az ö ltö ző be, amikor megtorpant. – Valahogyan má s a hajad…
– Levá gattam – hú zta ki magá t a férfi.
– Jó l á ll! Mindjá rt jö vö k.
Cindy egyrészes fü rdő ruhá ja kissé régimó dinak tű nt a tö bbi ú szó éhoz képest.
Egy lá ny példá ul olyan falatnyi bikinit viselt, amely nem sokat bízott a képzeletre. Az
ú szó mester já tékos vízirö plabda-meccset szervezett. A labdá ért való kü zdelem sorá n
Cindy és Hugh teste egy pillanatra ö sszeért a levegő ben, de Cindy gyorsabb volt, és
leszerelte a férfit. Néhá ny perccel késő bb ismét egymá s mellé kerü ltek, s annak ellenére,
hogy ezú ttal Hugh volt az ü gyesebb, a labda kirepü lt a medencébő l.
– Kint volt! – kiá ltott fel az ú szó mester.
– Ugyan má r! – tá rta szét a karjá t Cindy, aki a tö rténtek ellenére azonnal Hugh
védelmére kelt. – Mivel nem tisztá ztuk a szabá lyokat, azt mondom, az ü tés két pontot ér.
Mikö zben a tö bbiek taná cskoztak, Hugh há tulró l á tkarolta Cindyt.
– Nem szá mít, de azért kö sz. Remélem, nem ü tö ttelek meg.
– Semmi bajom, meg egyébként is én mentein neked – mondta, mikö zben há tradő lt.
Hugh teste meglepő en keménynek tű nt. Persze Roland nem ö lelte volna á t, hogy
megvigasztalja, hanem azonnal a labda utá n veti magá t. Mivel képtelenek voltak
megegyezni a szabá lyokban, a já ték véget ért. Cindy nem bá nta, mert szívesen élvezte
még egy kicsit Hugh karjá nak melegét. Csak most dö bbent rá , hogy miutá n a vő legénye
Kaliforniá ba utazott, az volt a legrosszabb, hogy nem volt kihez odabú jnia. Az arcbő rén
érezte, hogy Hugh kissé borostá s, s az érintés kü lö nö s borzongá ssal tö ltö tte el.
– Kifelé a medencébő l! – kiá ltotta az ú szó mester. – Egyszerre csak egy ó rá t lehetnek a
vízben. Nem akarjuk, hogy bá rki is megerő ltesse magá t, és a medence aljá ró l kelljen
kihalá szni!
Hugh lassan elengedte, s az ö ltö ző be menet Cindy észrevette, hogy a tekintete a
tá volba réved.
– Ú j versen já r az eszed? – kérdezte reménykedve.
– Még mindig nem vagyok verselő kedvemben.
Cindy gyomra gö rcsbe rá ndult a csaló dottsá gtó l. Dü hö s volt magá ra, amiért egy
pillanatra azt képzelte, hogy a férfi miatta vá g ilyen á lmatag képet. Csak azért, mert
á tkarolta, még nem szerelmes belé…
Késő bb az ö ltö ző elő tt talá lkoztak, s Cindynek azonnal feltű nt Hugh ú j frizurá ja. A
rö vid, dú s hajkorona keretbe foglalta a férfi kedves, értelmet sugá rzó arcá t.
– Klasszul sikerü lt.
~ Egy bará tom ajá nlotta a Naprendszer Szépe Szalont – vigyorodott el magabiztosan
Hugh.
– Hahó ! – hallatszott a folyosó végérő l egy riká csoló hang. Mrs. Zimpelman lecserélte
a toló kocsit egy já ró keretre, s most teljes erő bedobá ssal nyomult elő re. – Cindy,
beszélnü nk kell!
34
Egy vastagon kisminkelt, rö vidnadrá gos, vö rö s hajú hö lgy, valamint egy elegá ns
nadrá gkosztü mö t viselő dá ma kísérte. Ez utó bbi rosszalló an hú zta el a szá já t az á tható
kló rszag miatt.
– Jó l van, Mrs. Zimpelman? – kérdezte Cindy, mikö zben odasietett a kü lö nö s kis
csoporthoz.
– Há t persze. Tudom, hogy pénteken nem dolgozik, így megkérném, hogy vigyen el ma
este a Szimat-csoport sü rgő sen ö sszehívott ü lésére.
– Engem is. Ha gondolja, késő bb haza is fuvarozhat – szó lt kö zbe a vö rö s hajú hö lgy. –
Sadie Wilkerson vagyok.
Szó val ő Brad nagymamá ja. A csapat harmadik tagja Mariah Michaelsként
mutatkozott be. A rangidő s tiszt. Az asszony kézszorítá sa kemény volt, aká r a kő .
Szívesen elviszem mindannyiukat.
– Kö szö nö m, de Hosea értem jö n a sportkocsijá val – há rította el a meghívá st Mrs.
Michaels.
– Kétszemélyes – magyará zta Sadie.
Mrs. Zimpelman Hugh-ra nézett.
– Sajná lom, ha má s tervei voltak estére, fiatalember. Ma kisajá títjuk Cindyt.
– De késő bb megkaphatja – kuncogta Sadie.
– Remélem, Cindy laká sá n csiná ljá k majd, má skü lö nben nem tudom ő ket kö vetni. Mik
a szá ndékai a szomszédommal? – tudakolta rá menő sen, de mielő tt még vá laszt
kaphatott volna, a szá ja elé kapta a kezét és felsikkantott. – Hugh Bemling? Nem
ismertem fel!
– Jó sá gos ég, micsoda vá ltozá s! – mormolta Mrs. Michaels, és elő hú zott a tá ská já bó l
egy jegyzettö mbö t. – Mesélje el a részleteket! Hogyan vette rá magá t, hogy
megvá ltozzon, és ú j ruhatá rat szerezzen be?
– Ha lehet, inká bb nem vitatná m meg ö nö kkel.
A há rom grá cia ú gy meredt a férfira, mintha az ká romkodá sok ö zö nét zú dította volna
rá juk.
– Miért ilyen sü rgő s az ö sszejö vetel? – szó lt kö zbe Cindy.
– Titok – felelte Sadie. – Mivel azonban maga lesz a sofő r, idő vel beavatjuk.
– Mehetek esetleg én is? – kérdezte Hugh.
A hö lgyek tö prengve vizslattá k a férfit.
– Eddig mindenképpen nemet mondtam volna, mivel rajta van a D. U. listá nkon. Dö g
Unalmas.
– Ilyenekre nem fecséreljü k az idő nket – jegyezte meg Mariah.
– Most azonban, hogy ilyen cuki lett, meggondoljuk a dolgot.
– Ha velü nk jö nne, menet kö zben kiszedhetnénk belő le ezt-azt. Nem gondolod,
Mariah?
– Miért is ne? – zá rta le a témá t rö vid tö prengés utá n Mrs. Michaels. – Jó l jö n egy
belső s az egyetemen.
Cindy most má r való ban kívá ncsi lett. Sadie egy ideig még pusmogott Braddel, majd a
fiú á tnyú jtott neki egy gyű rö tt papírcetlit.
– Mi ez?
– Csak egy kis segítség – mosolyodott el sokat sejtető en az asszony.
– Cindy mesélt a csoportjukró l, és meg kell mondanom, nem okoztak csaló dá st –
jegyezte meg Hugh. majd elbú csú zott és az egyetemre indult.
– Ki gondolta volna, hogy Bemling professzor egy igazi cső dö r?! – mormolta Sadie.
– A há tsó já ra tízbő l nyolcat adok – fordult Esther Cindyhez.
35
– A vő legénye, Roland, kilencet kapott – mosolyodott el hű vö sen Mariah. –Runcie

bukkant rá .
– Blairnek tíz pontot szavazott meg, de nyilvá nvaló , hogy nem pá rtatlan a dologban.
Cindy kifelé menet megfogadta, hogy szemmel tartja a kotnyeles hö lgyeket.
Hugh kívá ncsian vá rta, hogy bejusson a régi St. Clair-há zba, amely azonnal elbű vö lte
gyö nyö rű , sö tét fá bó l faragott díszítéseivel, az 1900-as évekbő l való berendezésével és
Viktó ria korabeli regénybe illő szű k. félhomá lyos folyosó ival. Tö bb ajtó n is
bekukkantott, mikö zben a Szimat-csapat tagjaival a há zban bolyongott.
Az egyik helyiségben, amely leginká bb egy régi filmen lá tott haditaná csteremre
emlékeztetett, szá mtalan térkép sorakozott a falakon. Megfakult fő iskolai évkö nyvek,
emlékkö nyvek és videokazettá k tö ltö tték meg a polcokat. Hugh szívesen bá mészkodott
volna tová bb, de nem akarta, hogy kipenderítsék, így a szalonban ö sszegyű lt tá rsasá g
utá n sietett.
Odabent egy elektromos kandalló ontotta a meleget, s kö rü lö tte idő s emberek
csoportja melegedett. Mivel késő n érkezett, má r csak az ablakmélyedésben megbú vó
Cindy mellett talá lt helyet. Kü lö nö s só vá rgá s lett ú rrá rajta, amikor rá jö tt, hogy szorosan
egymá s mellé kell ü lniü k, s ez az érzés még inká bb felerő sö dö tt, amikor a csípő jü k egy
pillanatra egymá shoz ért.
– Bocsá nat! – suttogtá k egyszerre, majd ö t kívá ncsi szempá r tü zében zavartan
egymá sra mosolyogtak.
Hugh a medencében tö rténtek ó ta pró bá lta rendbe tenni az érzéseit. Soha nem
gondolta volna, hogy egy nő víztő l síkos bő re ilyen selymes lehet, s a rö pke érintés
nyomá n ilyen erő s érzelmek kelnek életre a szívében. Má skor is ö lelt má r á t nő ket, de az,
ahogy Cindyvel kapcsolatban érzett, mélyen felkavarta. Alig bírta visszafogni magá t, s
legszívesebben kö zelebb hajolt volna, hogy beszívja a nő virá gillatá t.
Ó vatosnak kell lennie, kü lö nben a minden lében kaná l Szimat-csoport kiszú rja, milyen
á llapotba kerü lt. Azon tö prengett, hogy szó ba hozza-e a há laadá snapot. Ú gy tervezte,
hogy szoká sá hoz híven vá sá rol egy fagyasztott pulyká t, s rá veszi Cindyt, hogy tartson
vele.
– A há laadá snapi vacsorá n gondolkoztam.
–Ó!
– Mit jelentsen ez az ó ?
– Semmit. É n csak…
Hugh azonnal rá jö tt, hogy megzavarta Cindyt az á lmodozá sban.
– Há laadá s? Meg akartam hívni Rolandot vacsorá ra, de nem volt rá megfelelő alkalom.
Mielő tt még a férfi vá laszolhatott volna, Mariah csendre intette a résztvevő ket.
– Valamennyien tudjá tok, hogy veszély fenyegeti a csapatunk létét.
Hugh szívesen megfogta volna Cindy kezét, de Mrs. Zimpelman a szeme sarká bó l
figyelte ő ket.
– A vendégeink segítségü nkre lehetnek. Van valakinek kifogá sa a jelenlétü k ellen? –
kérdezte, majd rö vid szü netet tartott. – Mivel senki sem tiltakozik, rá térek
ö sszejö vetelü nk céljá ra. Drá ga bará tnő m, Eva St. Clair kikö tö tte a végrendeletében, hogy
a há zat haszná lhatjuk a talá lkozó k megtartá sá ra, az egyetem azonban má r évekkel
ezelő tt szemet vetett az ingatlanra.
– Mit jelent ez pontosan? – kérdezte Cindy.
– Bő víteni akarjá k a parkoló t – felelte egy kedélyes ö regú r, akit Cindy Rundéként
azonosított.
36
– Ezt nem tehetik! – csattant fel Hosea. – A halá la utá n harminc évig még
haszná lhatjuk. Hét éve hunyt el.
– Sajnos végszü kség esetén vá ltozik a helyzet – mondta Mariah keserű en.
– A parkoló bő vítése aligha végszü kség – csó vá lta meg a fejét Cindy.
– Az a szö rnyű , Martin nevű pasas azt akarja, hogy az egyetem orvosi karral bő vü ljö n
– magyará zta Sadie.
– Má r meg is kezdte a tá rgyalá st Bill Sachettel… Tudja, az ingatlanossal – tette hozzá
Esther.
– Ha megegyeznek, Martin elnö k ó riá si pénzü gyi tá mogatá sra szá míthat, Sachet pedig
megbízá st kap az építkezés lebonyolítá sá ra. Eddig azt hittü k, hogy a reá ltudomá nyok
épü lete mellé hú zzá k fel az orvosi kart – morogta Hosea.
– Csakhogy… – Mariah elő rehajolt, s a jelenlévő k sokat sejtető en egymá sra néztek. –
Ez szigorú an bizalmas.
– Tartom a szá m – ígérte Cindy, mire Hugh szó nélkü l bó lintott. A hallottak kívá ncsivá
tették, mivel ú gy tű nt, a kívü lá lló k tö bbet tudnak az egyetemen folyó ü gyekrő l, mint ő
maga.
– Vanessa Sachet beugrott a héten, és kért egy szó ró lapot arró l, hogy miféle
tevékenységeket folytatunk a há zban.
– Talá n ő is csatlakozni akar a klubhoz – vonta meg a vá llá t Hugh.
– Harmincegy éves! – csattant fel Mrs. Zimpelman.
– Harminckettő . Bili a mú lt hó napban szervezett neki egy ó riá si bulit. Martin elnö k az
asztalfő n ü lt, és még az ú jsá gban is megjelent ró la egy cikk, ahogy á tkarolja Vanessa
dereká t. Egyértelmű , hogy bizalmas viszonyban vannak.
– Minek kellett neki a szó ró lap? – kérdezte Cindy.
– Szerintü nk a férjének segít megtervezni az ú j egészségü gyi kö zpontot – vá laszolta
Mrs. Michaels. – Talá n rá veheti az illetékeseket, hogy kritikusnak ítéljék a helyzetet, és
lebontathatja a há zunkat, ha be tudja bizonyítani, hogy a tagok ugyanilyen jó l éreznék
magukat az idő seknek fenntartott kö zpontban is.
– Nevetséges! Semmi kö zö s nincs bennü nk azokkal az unalmas emberekkel –
fü stö lgö tt Esther.
– Hallott valamit az ü gyrő l, Bemling professzor? – kérdezte Hosea.
– Sajnos, nem. Nem tartozom ugyan Martin elnö k bará ti kö réhez, de ígérem, nyitva
tartom a szemem.
– Esther a lá ba miatt nem szimatolhat, Sadie viszont majd kö rü lnéz a diá kokná l. Ú gy
tehetsz, mintha anya lennél.
– Az is vagyok – morogta az asszony –, bá r mostaná ban nem sokat lá tom a lá nyomat.
– É n is fü lelek a Holdudvarban – ajá nlotta Cindy.
– Az ü nnepek miatt néha azt kívá nom, bá rcsak én is az ö regek otthoná ban lehetnék.
Há laadá skor finom vacsorá t kapnak – fakadt ki Sadie, majd hirtelen a szá ja elé kapta a
kezét. – Bocsá nat. Nem ú gy értettem, csak há t… Brad síelni megy, és egyedü l leszek.
– Eljö het hozzá m – bukott ki Cindybő l az ajá nlat. – É s maga is, Esther. Valamennyiü ket
meghívom. Ha mindenki hoz valamit, igazi bulit tarthatunk. Pipp déká nnak is szó lok.
Hugh-nak feltű nt, hogy Rolandró l nem esett szó . Eldö ntö tte magá ban, hogyha nem
kell egy ú jabb ü nnepet egyedü l tö ltenie, még vetélytá rsa jelenléte sem fogja zavarni.
Kiderü lt, hogy senkinek sincs programja há laadá s napjá ra, így megbeszélték, hogy
há romkor talá lkoznak Cindynél.
Amikor Hugh beleszeretett szíve hö lgyeibe, soha sem jutott eszébe, hogy vajon ezek a
szépségek tudjá k-e, miként kell boldoggá tenni egy férfit. Nos, eljö tt az ideje, hogy a
belső értékeket is figyelembe vegye. Blairnek bizonyá ra lesz mit tanulnia Cindytő l.
37
Hazafelé menet azon gondolkodott, hogy peká ndió s, tö kö s vagy almá s pitét vigyen-e.
Végü l magá ban mosolyogva ú gy dö ntö tt, mindhá rombó l vá sá rol.
4. FEJEZET
Cindy szombaton korá n ment be dolgozni, mert mindkét délelő ttö s pincérnő beteget
jelentett. Stu egyfolytá ban a vendégeket ó csá rolta, és ö sszekeverte a megrendeléseket.
Az asztalná l ü lő k fü le hallatá ra arró l panaszkodott, hogy miért nem képes a sok
tö kéletlen ember ugyanazt kérni reggelire.
– Ismeri azt a mondá st, hogy „a vendégnek mindig igaza van”? – kérdezte egy turista,
mikö zben letette a videokamerá já t.
– Lefogadom, hogy maga rendelte azt a puccos alul rozskenyér, felü l fehér kenyér
szendvicset – dugta ki a fejét a konyhá bó l Daffodil.
– Ú gy szeretem.
– Joga van hozzá , hiszen ő fizet – jegyezte meg a hó fehér teniszcipő t és napellenző t
viselő feleség.
– Majd én á tveszem a vendégeket – ajá nlotta Cindy, hogy véget vessen a vitá nak.
– Rendben, kü lö nben a végén még kénytelenek leszü nk kihívni a mentő ket.
Stu nem említette, hogy miatta, vagy a vendégek kedvéért kell majd szó lni a
mentő sö knek.
– Ö nö knek mit hozhatok? – fordult Cindy a mellettü k lévő asztalná l ü lő fiatal pá rhoz.
– Hamburgert és sü lt krumplit – vá laszolta a férfi félénken.
– Nekem is ugyanezt… Persze, csak ha nem jelent gondot.
Két ó ra felé megjelent Blair, és letelepedett az egyik nagyobb asztalhoz. Cindy nem
bá nta volna, ha nem neki kell kiszolgá lnia, Stu azonban visszavonult az irodá já ba. Nem
volt má s vá lasztá sa, odalépett hozzá . Blair feltette a lá bá t az egyik székre, és a kö rmét
festette.
– Rendelsz valamit?
– Egy ká vé jó lesne, amíg megérkeznek a bará taim. Sok dolgod van? Szeretnék
kérdezni valamit.
Bá r Cindy nem ő t okolta a tö rténtek miatt, mégsem akart vele jó pofizni.
– Mindjá rt megnézem, hogy a tö bbiek kérnek-e valamit, aztá n visszajö vö k.
Néhá ny perccel késő bb letelepedett Blair mellé.
– Azon gondolkodtam… Jó ban vagy Hugh-val, ugye?
– Igen.
– Sokat vá ltozott mostaná ban. Ha neked kö szö nheti, igazi vará zsló vagy!
– Csak egy kicsit segítettem – mosolyodott el Cindy. Hugh nevében is ö rü lt a
dicséretnek, és be kellett vallania, hogy a rá irá nyuló figyelem szintén jó lesett neki.
– Talá n azt gondolod ró lam, hogy gonoszul elbá ntam vele, de amikor szerelmet
vallott, má r Rolanddal já rtam – pirult el Blair. – Fogalmam sem volt ró la, hogy
menyasszonya van. Sosem említette.
– Tudom, hogy nem szá ndékosan vetted el tő lem. Errő l akartá l beszélni?
– Szeretnélek jobban megismerni. Sosem talá lkoztam még ilyen nyugodt és
magabiztos emberrel, mint te. A tö rténtek utá n én való színű leg jelenetet rendeztem
volna, te viszont ú j bará tokat és munká t szereztél.
– Nem mondtam le ró la.
– Nem is vá rtam – hajolt elő re Blair, és pillanatnyi ö tlettő l vezérelve megpaskolta
Cindy karjá t. – Hugh mostaná ban nem írt nekem verseket. Gondolod, hogy talá lt valaki
má st?
38
– Leblokkolt. Ne vedd magadra!

Gyorsan ellenő rizte, hogy a vendégek kérnek-e valamit, majd a figyelmét ú jra Blairre
¡rá nyitotta. Kívá ncsi volt, hogy hová akar kilyukadni a nő .
– Nem tudod, hogy elhívott-e valakit az egyetemi bá lra?
– Azt sem tudtam, hogy bá lt szerveznek.
Blair kihalá szott a tá ská já bó l egy csomag cukorká t, és megkíná lta Cindyt, aki csak
ekkor jö tt rá , hogy reggeli ó ta nem evett és ivott semmit.
– Megértem, ha el akarod hívni Rolandot há laadá s napi vacsorá ra. Azért szó lok,
nehogy miattam kínosan érezd magad. Kész katasztró fa vagyok a konyhá ban, és Roland
má r tö bbszö r is említette, hogy remekü l fő zö l. Amikor az evésrő l beszél, mindig olyan
lesz a tekintete, mint egy mohó kiskutyá nak. Gondolom… sokat jelentetek egymá s
szá má ra.
Régen így volt – bó lintott Cindy, s legnagyobb rémü letére kö nnybe lá badt a szeme.
– Szö rnyen érzem magam – só hajtott fel Blair, akinek semmi sem kerü lte el a
figyelmét.
– Ha te nem lennél, nem jö ttem volna ide, és nem bará tkoztam volna ö ssze egy csomó
érdekes emberrel. Tudod mit? Há laadá s napi vacsorá t tartok, és szeretném, ha
eljö nnétek Rolanddal.
– Biztos, hogy én is menjek? – kérdezte Blair, de mielő tt még Cindy vá laszolhatott
volna, ú jra megszó lalt: – Hugh is ott lesz?
– Igen.
– Szívesen elmennék. Bá nni tö rtént is kö ztetek Rolanddal, jobb, ha megbeszélitek.
– Egyetértek.
Roland szívéhez nem mindig a gyomrá n á t vezetett az ú t, de a vacsora remek alkalmat
szolgá ltatott Cindy szá má ra ahhoz, hogy visszanyerje a szerelmét.
– Hozok egy kis fokhagymá s kenyeret meg friss gyü mö lcsö t.
– Remek! Há romra gyertek! Tudod, hol lakom?
– Igen, mindenki tudja.
Mikö zben Cindy kiszolgá lta az ú jonnan érkezetteket, azon tö prengett, hogy milyen
szerencsés, amiért Blair felhozta a há laadá stémá t. Má r majdnem lemondott arró l, hogy
meghívja Rolandot, de a véletlen a segítségére sietett. Volt egy olyan érzése, hogy
kü lö nleges ü nnepnek néznek elébe.
– Vedd meg még ma a pulyká t – taná csolta Frances – és csü tö rtö kre kiolvad.
– Kö sz a tippet!
Cindy az édesapja halá la utá n meg akarta kímélni az édesanyjá t az érzelmi
megrá zkó dtatá stó l, így néhá ny éven á t magá ra vá llalta a há laadá s napi vacsora
elkészítését.
– Milyen tö lteléket teszel bele?
Az anyja megpró bá lta emlékezetbő l lediktá lni Cindynek a régi, zsá lyá s á fonyatö ltelék
receptjét.
– Na és te? Remélem, nem leszel egyedü l!
– A lelkészék meghívtak. Rajtam kívü l má s á gró lszakadt is lesz ott. Ja, még azt
akartam megkérdezni, hogy tudod-e végig azt a bugyuta kis verset az ó rá ró l?
– Anya, mindig azt mondtad, hogy illetlen. Nem há laadá skor akarod elő adni, ugye?
– Csak ha elakad a tá rsalgá s. A zongoristá nak nagyon jó humora van és arra
gondoltam, hogy tetszene neki.
– Egyedü lá lló ez a zongorista?
– Ne kezdj el kerítő nő skö dni! Az apá d helyét senki sem tö ltheti be.
39
– Helyes a fickó ?
– A verset!
Cindy engedelmesen elszavalta a pajzá n versikét.
– Gondolod, hogy illendő ilyesmit elő adni egy lelkész há zá ban?
– Apa imá dta.
– Nem akarom megsérteni a há zigazdá kat. Albertnek viszont tetszene…
– Albert a zongorista?
– Tö rő dj a magad dolgá val! – kuncogta Cindy anyja pajkosan.
Cindy a hét valamennyi napjá n felírt néhá ny fontos dolgot a bevá sá rló listá já ra. Tervei
szerint krumplipü rét, édes krumplit, narancsmá rtá st, kétféle á fonyaszó szt – mert
á fonyaszó szbó l sosem elég – és mézes sonká t akart készíteni arra az esetre, ha valaki
nem szereti a pulyká t. Pipp déká n magá ra vá llalta a salá ta elkészítését, Esther pedig a
tö ltö tt hagymá ét, így az ő sü tő jü ket is haszná lhatta.
A nagy napon Hugh érkezett meg leghamarabb, hogy felá llítsa a kempingasztalt és a
székeket. A vendégek a megbeszéltnél korá bban bukkantak fel, mivel otthon csak
unatkoztak, és minél tová bb akartá k élvezni a sü lő pulyka illatá t. Mikö zben a régi szép
idő krő l beszélgettek, a laká s lassan megtelt.
Cindy egyá ltalá n nem bá nta, mert így legalá bb volt, aki segített krumplit pucolni és
ide-oda hordozgatni a tepsiket a szomszédai há zá ba meg vissza. Amikor Roland és Blair
megérkezett, Hugh – Runcie és Mariah bá torítá sa mellett – éppen a pulyká t manő verezte
ki a sü tő bő l.
– Ne dö ntse meg a tepsit! A tű zhelyre tegye, ne a konyhapultra! Ez az!
Cindy csak akkor figyelt fel Roland érkezésére, amikor meghallotta dö rgő hangjá t.
– Jó sá gos ég, micsoda illat, mintha otthon lennék!
Az apró , zsú folt konyhá ban talá lkozott a tekintetü k, és Cindy mélyen a férfi szemébe
nézett. Á ltalá nos iskolá s kora ó ta szerette, s még akkor is oda volt érte, amikor
incselkedéséért cserébe a sá rba dö ngö lte. Jelenléte megszokott volt, és biztonsá got
nyú jtott, aká rcsak Micimackó a gyerekeknek. Roland rá adá sul legalá bb olyan kedves és
szeretnivaló volt.
– Hová tegyem a kenyeret és a gyü mö lcsö t? – kérdezte Blair.
– Majd én elveszem – ajá nlotta Pipp déká n.
Hugh Mariah utasítá sait kö vetve ú gy helyezte el a pulyká t, hogy a szaft a tepsi végébe
folyjon.
– Ebbe az edénybe merd á t a levét! – kérte Cindy.
– Majd én segítek! – ajá nlotta Roland, de Runcie eltorlaszolta elő tte az utat.
– Má r megbocsá sson, fiatalember, de azt hiszi, hogy csak ú gy besétá lhat és elorozhatja
elő lem a lehullott finom falatokat? É n voltam itt elő szö r, ú gyhogy engem illet az
első bbség!
– Nem errő l van szó . Otthon is mindig én segítek Cindynek.
– Kicsit elkéstél – mordult fel Hugh szokatlanul ellenségesen. – Má r napok ó ta
készü lő dik. Késő este fekü dt le és korá n kelt.
Roland szeme résnyire szű kü lt.
– Gondolom, itt voltá l vele…
– Nem végig, de azért segítettem. Má r korá n reggel a pulyká t tö mte.
Cindy szá má ra szokatlan volt, hogy valaki kiá llt mellette. Roland mindig hagyta, hogy
megvédje az á llá spontjá t, s mivel jó l csiná lta, sohasem avatkozott kö zbe. A kü lö nö s az
volt, hogy maszatos kö ténye, pá rá s szemü vege és borzas haja ellenére Hugh rendkívü l
magabiztosnak tű nt. Barna garbó ja kiemelte egyre izmosabb alakjá t, s bá r egy fejjel
40
alacsonyabb volt Rolandná l, majdhogynem felvehette volna vele a harcot. Blair is

észrevette a vá ltozá st, mert mikö zben az elő ételek felé hú zta a bará tjá t, a tekintete
elidő zö tt Hugh-n.
A feszü ltséget Sadie megjelenése oldotta fel.
– Remélem, mindenki szereti a disznó lá bat és a pá colt tintahalat! A rokonaim
Imá djá k.
– Most má r legalá bb tudjuk, miért nem hívja meg senki – mormolta Runcie.
– Senki sem szereti? – kérdezte remegő szá jjal az asszony.
– Titokban bíztam benne, hogy valaki hoz tintahalat! – mentette meg a helyzetet
Hugh.
Sadie halvá nyan elmosolyodott.
– É n is megkó stolom – mondta Pipp déká n. – Szeretem az ú j ízeket.
– Mondd csak, Hugh, írtá l mostaná ban verset? – kérdezte Blair.
– A szentek nevében, csak nem bá torítani akarja? – kérdezte Esther.
– Bá rki tud verset írni – szó lt kö zbe Roland. Piros ró zsa, kék nefelejcs…
– Ne pró bá lkozzon, fiam! – szó lt rá Runcie.
– Csak normá lis rímeket pró bá lok faragni, nem ú gy, mint…
– Roland? –- rivallt rá Cindy.
– Igenis!
– Segíts egy kicsit!
Mikö zben Roland a pulyká t szeletelte, Cindy figyelmét nem kerü lte el, hogy Hugh és
Blair a fejét ö sszedugva beszélget. Kifejezetten ö rü lt neki, az viszont nagyon zavarta,
hogy ő és Roland má r nem képesek bará tokként beszélgetni. A férfi folyton a fociró l
regélt. Nem fejezték be egymá s mondatait, s amikor szó ba kerü lt a lovagi torna,
Cindynek folyton rá kellett kérdeznie, hogy ki kicsoda és mi mit jelent. Csak néhá ny
hó napot tö ltö ttek kü lö n, s má ris elhidegü ltek egymá stó l?
Amikor elkészü lt a rengeteg étel, mindenki megpakolta a tá nyérjá t és elhelyezkedett.
Roland Cindy és Mariah kö zé préselő dö tt, míg Blair Hugh-val, Pipp déká nnal és Sadie-vel
ü lt egy asztalhoz. Mielő tt még mindenki az asztal alá itta volna magá t, Hosea elő vett egy
gitá rt.
– Reménykedtem benne, hogy elénekelü nk néhá ny jó kis népdalt.
– Olyan a hangom, mint a repedt fazéknak – kö zö lte Blair vidá man.
– A há laadá s csak énekkel teljes – mondta Runcie.
– Valamennyien amatő rö k vagyunk – vonta meg a vá llá t Cindy. akit a bará tai gyakran
megkértek, hogy énekeljen eskü vő kö n vagy valamilyen jeles esemény alkalmá bó l.
Egymá s utá n énekelték a kö zkedvelt dalokat, s bá r Cindy szá ndékosan nem emelte fel
a hangjá t, Hosea tö bbszö r is elismerő pillantá st vetett rá .
– Most pedig szeretném megkérni a há ziasszonyunkat, hogy énekelje el az Isteni
kegyelem című dalt!
– Nagyon szívesen.
Cindy sosem volt lá mpalá zas, amikor az édesanyja kó rusá val lépett fel, ezú ttal
azonban izgult, amiért Hugh elő tt kell szerepelnie. Mély lélegzetet vett, legyő zte a
félelmét és énekelni kezdett.
Amikor Blair mellé telepedett az asztalhoz, Hugh-nak fogalma sem volt ró la, hogy mit
is mondjon. A nő azonban megmentette a helyzetet, és a kü lö nö s á talakulá sá ró l
érdeklő dö tt. Sadie egyfolytá ban fü lelt, és gondolatban lejegyezte a vá laszokat.
Hugh elő szö r ö rü lt a rá irá nyuló figyelemnek, de a téma egy idő utá n unalmassá vá lt.
Szerencsére Pipp déká n az étkezés há tralévő részében végig a vá mpírok és a
41
farkasemberek csodá s á talakulá sá ró l mesélt. Korá bbi lovagiassá gá nak kö szö nhető en a
férfi kénytelen volt tö bbtá nyérnyi pá colt tintahalat és disznó lá bat magá ba tö mni.
Elképzelte, hogy Artú r kirá ly udvará ban vacsorá zik, s így Sadie legnagyobb ö rö mére
vidá man falatozott.
A népdalok a gyermekkorá ra emlékeztették, mivel a szü lei nagyon szerettek énekelni.
Eleinte nem figyelt a tö bbiekre, de egy idő utá n zavarni kezdte egyikü k fü lsértő hangja.
Nem szá mított tö kéletes elő adá sra, hiszen a cél az volt. hogy mindenki jó l érezze magá t,
na de ilyen hamisan énekelni…
Bizonyá ra nem Blair, hanem az egyik asztaltá rsa sziréná zik ilyen rémségesen. Amikor
azonban a kö vetkező dalba kezdtek, rémü lten lá tta, hogy szíve hö lgyének torká bó l tö r fel
a há tborzongató vonyítá s. Hogyan lehetséges ez? Jane Austen hő snő i mindig csodá san
daloltak. Képtelenség verset írni egy pacsirtá hoz, amely ú gy ká rog, mint egy holló ! Mire
befejezték az éneklést, ö nkéntelenü l az eszébe villant egy gú nynév: Béka Blair.
Amikor Hosea megkérte Cindyt, hogy énekeljen, titokban bízott benne, hogy a gitá ros
jó okkal vá lasztotta ki a há zigazdá t. Ahogy felcsendü lt az angyali, tiszta hang, síri csend
lett, s mindenki megbaboná zva figyelte az elő adá st.
Cindy teljesen á talakult éneklés kö zben. Jó kora termete ellenére finom hangszerré
vá ltozott, s sző ke fü rtjei gló riá t vontak a feje kö ré. Szinte sugá rzott, s erre az elégedetten
vigyorgó Rolandon kívü l senki sem szá mított. Hugh irigykedve gondolt arra. hogy
Minnesotá ban bizonyá ra gyakran énekelgettek együ tt.
Amikor ú jra csend lett, egy ideig valamennyien ú gy ü ltek a helyü kö n, mintha
elvará zsoltá k volna ő ket.
– Sosem hallottam még ilyen csodá s elő adá st – szó lalt meg végü l Mariah.
– Bá rcsak elhoztam volna a magnó mat! – szipogta Mrs. Zimpelman.
– Pincérkedés helyett inká bb énekelnie kellene – mondta Pipp déká n.
– Kö szö nö m, de ahhoz rengeteget kellene gyakorolnom, rá adá sul semmi kedvem
minden fellépés elő tt megkü zdeni a részegekkel és a randalírozó kkal.
– Van még pite? – kérdezte Roland.
– Igen, rengeteg maradt.
– É nekelsz még? – kérdezte Blair. aki Hugh szá má ra még kedvesebb lett, amiért
értékelte Cindy hangjá t.
– Hé, emberek, lemaradunk a meccsrő l! – ugrott fel a helyérő l Roland, és sietve
bekapcsolta a televízió t.
Bá r Hugh-t zavarta a férfi érzéketlensége, maga is meglepő dö tt, milyen kellemes
elfoglaltsá g a bará taival meccset nézni. Kö zépiskolá s korá ban kimaradt ebbő l az
élménybő l. Beverly Hillsben nő tt fel, s bá r egyetemi taná r szü lei jó l kerestek, meg sem
kö zelítették a gazdag osztá lytá rsai életszínvonalá t. Mivel nem voltak divatos ruhá i és
sportkocsija, kiló gott a tö bbiek sorá bó l. Magá nyos volt, s végü l má r maga is elhitte, hogy
a kü lső ségek igenis szá mítanak.
Há la Cindynek, ma rá jö tt, hogy a tá rsasá gi élet nem is olyan rossz dolog. Még
Rolandnak is há lá s volt, amiért ostoba mó don elhagyta a bará tnő jét. Ha Cindy nem jö tt
volna Kaliforniá ba, nem segített volna neki megvá ltozni, így nem ü nnepelhetett volna
együ tt ú j bará taival, s Blair nem telepedett volna mellé, hogy együ tt nézzék a meccset.
Az élet csodaszép, gondolta Hugh, amíg Blair nem énekel.
Hugh elégedettsége zavarta Cindyt. Szégyellte magá t, amiért ilyen kívá ncsi, s nem
értette, miért nem említi a férfi Blair nevét. Vajon elhívta az egyetemi bá lra?
Az edző teremben nem mesélte el neki, hogy Roland pénteken este betoppant hozzá ,
és együ tt nézték a meccset. Nem lá tta értelmét, hiszen nem randira hívta. Minden ú gy
42
alakult, ahogy Hugh és ő eltervezték. Cindy megértette, hogy a néhá ny hó napnyi tá vollét
miatt ú jra ö ssze kell szokniuk. Nem akarta elsietni a dolgot, és remélte, hogy Hugh
tová bbra is a bará tja marad.
Amikor hétfő n beért az edző terembe. Brad a fallabdá zó k felé irá nyította. Hugh má r
bemelegített, s éppen azon igyekezett, hogy visszaü sse sajá t bevadult labdá já t.
– Jó , hogy itt vagy – mosolygott rá a férfi, mikö zben az ü tő jével já tszott. –Megvetted
végü l azt a csillagokkal díszített, kék ruhá t, ugye?
– Igen – vá laszolta Cindy, bá r fogalma sem volt, hogy mire akar kilyukadni Hugh.
– Remek, bá r egy kissé berozsdá sodtam.
– Mihez?
– A tá nchoz – vonta meg a vá llá t a férfi. – Ká r, hogy itt nem vehetek ó rá kat.
– Tá ncolni megyü nk?
– Nem szó ltak neked?
– Nem igazá n – hú zta el a szá já t Cindy, és ingerü lten csípő re vá gta a kezét. –Ki vele!
– Az egyetemi bá lró l van szó .
Cindy szíve hatalmasat dobbant, amiért Hugh nem Blairt, hanem ő t akarja elvinni a
bá lba. Aztá n hirtelen eszébe jutott a magyará zat: a Szimat-csoport keze lehet a dologban.
– Az egyetem elnö kérő l és ö rdö gi tervérő l van szó ?
– Pontosan – felelte Hugh, majd Cindy kezébe nyomott egy ü tő t. – Já ték kö zben
mindent elmondok, – Mariah felhívott tegnap este…
Mint kiderü lt, Mrs. Sachet szombaton ú jra ellá togatott a klubba. Ezú ttal kö rbe kellett
vezetni, és a tagok legnagyobb dö bbenetére moziba hívta valamennyiü ket. Miutá n
tá vozott, Runcie tá vcső vel figyelte. Az asszony egyenesen az egyetemre sietett.
– Szerintem ü gyvédet kellene fogadniuk.
– Az drá ga mulatsá g, rá adá sul a bará taink még nem is tudjá k, hogy mivel á llnak
szemben.
Amikor pihenő t tartottak, Hugh gyorsan lenyomott tíz fekvő tá maszt. A pó ló já n
verejtékfoltok jelentek meg, s Cindy arra gondolt, hogy valakinek meg kellene
masszíroznia azokat a fá radt izmokat, kisimítani a homloká bó l a nedves tincseket…
– Hosea lehallgató készü lékkel szerel fel, hogy felvehessü nk mindent, ami a bá lon
tö rténik. A díszvendég egyébként a Sachet há zaspá r lesz. Ha Martin elnö k kifecsegne
valami fontosat, a Szimat-csoport elvihetné a bizonyítékot az ü gyvédhez vagy az
egyetem vagyoná nak kezelő ihez. Egyébként két legyet ü thetü nk egy csapá sra, ugyanis a
taná rsegédek is ott lesznek.
Cindy torka ö sszeszorult, s elvétette az ü tést. Szó val, Hugh csak azért hívta el, mert a
Szimat-csoport megkérte rá . Való já ban azzal a nő vel akar tá ncolni, akit szeret.
– Ha van kedved hozzá , gyakorolhatjuk a tá ncot. Biztos, hogy Blair le lesz nyű gö zve,
ha meglá t.
– Nem vele akarok tá ncolni. Arra gondoltam – lihegte Hugh, mikö zben felkapta a
fö ldrő l a labdá t –, hogy mivel Roland kezd ú jra kö zel kerü lni hozzá d, féltékeny lesz, ha
együ tt tá ncolunk.
– É s így te is megkaparinthatod Blairt. Jó gondolat!
Hugh odalépett hozzá , és a vá llá ra tette a kezét.
– Felejtsd el Blairt! Az a fontos, hogy visszanyerd a vő legényedet.
Cindy meglepő dö tt, hogy Hugh nem á lmai asszonyá ra gondol. Bizonyá ra segíteni akar
a Szimat-csoportnak.
– A terv csak akkor mű kö dhet, ha Roland vetélytá rsat lá t bennem. Minden nap
dolgozol a héten? Legalá bb egyszer talá lkoznunk kellene, hogy pró bá ljunk.
43
– Szerdá n szó ló k Stunak, hogy korá bban megyek haza. Biztosan morogni fog, de má r
olyan sokszor helyettesítettem.
– Nyolcig van ó rá m, ú gyhogy ha neked megfelel, kilenckor talá lkozhatunk ná lam. Ott
tö bb hely van.
– Rendben, akkor kilenckor. Ja, és Hugh…
– Igen?
– Kö sz. Remélem, mindketten megtalá ljuk a boldogsá got!
– Nehogy elá ruld a Szimat-csoportnak, hogy féltékennyé akarjuk tenni Rolandot,
kü lö nben lő ttek a tervü nknek!
– Szerencsére Martin elnö kkel lesznek elfoglalva – vonta meg a vá llá t Cindy, s
há romszor egymá s utá n olyan erő vel ü tö tte meg a labdá t, hogy a verejtékben ú szó Hugh
képtelen volt visszaadni ő ket.
Harminchat éve sorá n még sosem fordult elő , hogy ilyen hosszú idő telt volna el
versírá s nélkü l. Szerdá n kettő tő l ö tig konzultá lt a diá kokkal, majd szü netet tartott, hogy
megegye a szendvicsét a telezsú folt asztalná l. Vacsora kö zben szó rakozottan firká lgatni
kezdett egy darab cetlire, amelyet a folyosó n talá lt.
Maga elé képzelte Blair igéző tekintetét és fekete hajá t, de csak néhá ny irka-firká ra
futotta az ihletébő l. Valahol azt olvasta, hogy az alkotó i vá lsá gbó l ú gy lehet kilá balni, ha
hagyja szabadon szá rnyalni a gondolatait. Talá n nem is Blairrő l fog szó lni a vers,
dö ntö tte el magá ban. Lá ssuk csak… A kifakult fal, a tá volbó l beszű rő dő csivitelés,
há laadá s, Hosea gitá rja, Cindy angyali hangja…
– A téli este szeles szá rnyain, Cindy dala ú gy szó l, mint a mandolin.
Hugh érezte, hogy a szavak kikívá nkoznak belő le, s a gá t végre á tszakad.
Egyetemistaként mindig bonyolult rímekre tö rekedett, azó ta azonban ú rrá lett rajta a
lustasá g. A mú zsá ja talá n pontosan ezért hagyta magá ra. A tolla á tugrott egy olajos
tonhaldarabká t, majd tová bbsiklott a papíron.
– Amikor a dallam elhal, s csend borul a szobá ra, azt kívá nom, bá rcsak tová bb dalolna
a poszá ta. Síri nyugalom hull reá nk, aká rcsak egy kriptá ban, de mosolya víg nyarat hoz, s
felragyog a homá lyban.
Hugh elégedetten há tradő lt, s ö rü lt, hogy ú jra képes alkotni. A romantika mindig
kedvenc témá i kö zé tartozott, de tú lzott rajongá sa má zsá s sú lyként nehezedett rá . A
zene felszabadította, s ú gy érezte, szívesen írna az ő szrő l, Vénuszró l, a fá nkot kitö ltő ,
citromos krémrő l…
Elhatá rozta, hogy az ó rá i elő tt elugrik egy fá nkért. Boldogan a tá ská já ba gyö mö szö lte
a verset, és hagyta, hogy a korgó gyomra vezesse.
5. FEJEZET
Stu vonakodva bá r, de beleegyezett, hogy Cindy aznap korá bban menjen haza. Ennek
ellenére egész este morgott, s amikor Blair és Roland Magda asztalá hoz telepedett,
ragaszkodott hozzá , hogy Cindy szolgá lja ki ő ket.
– Miért ilyen szú ró s? – kérdezte Blair.
– Mert korá bban megyek el.
– Oofdah-ban sosem vettél ki szabadsá got. Beteg sem voltá l soha… – vonta fel a
szemö ldö két Roland, olyan kétségbeesetten, mintha legalá bbis felborult volna a
vilá gegyetem egyensú lya.
– Kö ze van egy bizonyos illető hö z? Ne haragudj, nincs jogom kérdező skö dni –
csó vá lta meg a fejét Blair.
44
– Cindy nyitott kö nyv. Nem értem, miért titkoló zik.

Roland korá bban sosem érdeklő dö tt ennyire a dolgai utá n. Ha nem volt kedve
elmenni vele egy meccsre vagy moziba, nem kérdezte az oká t. Lehet, hogy tényleg
féltékeny? Maga is meglepő dö tt, de inká bb bosszantó nak, mint hízelgő nek érezte a
hirtelen rá irá nyuló figyelmet.
– Hozhatok még valamit?
– Kö sz, nem – morogta Roland.
Mikö zben Cindy felszolgá lt, azon tö prengett, hogy mi értelme féltékennyé tenni a
má sikat. Nem tetszett neki a hangnem, amelyet Roland haszná lt, és a magyará zkodá s
sem volt ínyére. Sejtette, hogy Roland még morcosabb lesz a bá lon, ennek ellenére nem
akart lemondani arró l, hogy Hugh-val tá ncoljon. Amikor vele volt, ú j, szédítő érzések
kerítették hatalmukba. Miért nem lá tja be Roland, hogy ezek az élmények még
gazdagabbá tehetik a kapcsolatukat?
Cindy minél jobban megismerte ö nmagá t, anná l lelkesebben nézett szembe az élettel,
s Roland is nyitottabb lett, amió ta Kaliforniá ban élt, hiszen otthon eszébe sem jutott
volna, hogy kö zépkori lovagi torná t szervezzen.
Cindy pontban nyolckor letette a kö penyét, és elsietett.
Hugh felcsavarta a mű fű re hasonlító anyagbó l készü lt sző nyeget, s szá radó

tö rü lkö ző it a termékenység-istennő re dobta. Hosszan keresgélt az elő ző lakó k á ltal
há trahagyott cédégyű jteményben, majd végü l ú gy dö ntö tt, hogy nem tú l jó ö tlet a tutsi
harcosok dobszó ló já ra vagy a pigmeusok tö rzsi dallamaira tá ncolnia Cindyvel.
Eszébe jutott, hogy illendő lenne megkíná lnia valamivel a vendégét, de a hű tő ben csak
ö sszeszá radt tú ró t, a fő bérlő je fiá nak gyű jtö tt dö glö tt bogarakat, egy pá r zoknit –
amelyet való színű leg félnó tá s kedvében tett oda valamint ehetetlen kínai ételt talá lt.
Amikor odakintrő l léptek zajá t hallotta, becsapta a hű tő szekrény ajtajá t, majd u
nadrá gjá ba tö rö lte izzadt tenyerét, és beengedte a vendéget.
– Szerinted pénteken ki kellene bontanom a hajamat? Errefelé nem igazá n divat ez a
viselet.
Hugh egy ideig nem jutott szó hoz, mert az érzékeit tú lterhelte a szeme elő tt
megjelenő lá tomá s. Cindynek friss ká véillata volt, és selymes bő re szinte kö nyö rgö tt,
hogy érintse meg. Kö tö tt felső je csá bító an tapadt telt mellére, s olyan kü lö nö s érzéseket
ébresztett benne, amelyeket még Ovidius sem tudott kellő képpen megfogalmazni.
– Nos?
– Ajá nlom a Naprendszer Szépét. Keresd Bernie-t!
– Remek – bó lintott Cindy, s ahogy belépett, a szoba megtelt melegséggel és élettel. –
Egyébként igazad volt, Roland való ban féltékeny. Remélem, nem csiná l magá bó l
bolondot a bá lon.
– Naná , hogy féltékeny! Bá rmelyik férfi az lenne. Nem gond, ha a rá dió zenéjére
tá ncolunk?
– Ha valami jó zene van, akkor nem – mondta Cindy, s odalépett a rá dió hoz. Talá lt egy
salsá t já tszó á llomá st, s azonnal ringató zni kezdett a kellemes dallamra. – Ilyesmit
fognak já tszani a bá lon is?
– Fogalmam sincs, még sosem voltam.
Cindy csá bos mozdulatai lá ttá n Hugh kételkedni kezdett benne, hogy képes lesz
megő rizni az ö nuralmá t. Keresgélni kezdett a rá dió á llomá sok kö zö tt, és rö vid
pró bá lkozá s utá n talá lt egy lassú szá mot.
– Imá dom ezt a dalt! Gyerü nk, ö lelj á t!
45
Hugh torka elszorult, s a teste riadó t fú jt, ahogy a karjá t Cindy dereká ra csú sztatta és
megfogta a kezét.
– Ne olyan gö rcsö sen! – szó lt rá a lá ny, és kö zelebb hú zó dott, – Tudod mit? Szorítsuk
egymá shoz az arcunkat, mint a régi filmeken! Mindig ki akartam pró bá lni, hogy milyen
érzés.
Ez lenne a tá nc? – tö prengett magá ban Hugh. Amikor á tö lelték egymá st, eszébe jutott,
milyen volt, amikor fő iskolá s korá ban elment néhá ny bulira, és a partnere szinte mindig
szó nélkü l faképnél hagyta. Olyan szorosan simultak ö ssze, hogy Cindy melltartó já nak
méretét is kö nnyű szerrel meg tudta volna mondani.
– Vezess! – mormolta a lá ny. – Pö rgess meg, de ne tú l gyorsan, nehogy nekimenjü nk
valakinek… ú gy értem, majd a bá lon. Eggyé olvadok veled, érzed?
Hugh nagyon is érezte. Hová vezet mindez? Meddig bírja még visszafogni magá t? A
vá laszok egyá ltalá n nem érdekelték. Most elő szö r értette meg, hogy miért ellenezték a
puritá nok a tá ncot. Ostoba fajankó k!
A szá mnak vége szakadt, de ő k tová bb tá ncoltak a sportoló k szá má ra készü lt gombá s
fertő zés elleni sportkrém reklá mjá ra, majd az idő já rá s-jelentésre. Kü lö nö s, hogy milyen
dallamos tud lenni a „helyenként zá porok vá rható k, s a levegő lehű l” kezdetű mondat,
gondolta Hugh.
Mire bejá tszottá k a kö vetkező szá mot, egész teste izzott a forró sá gtó l és a vá gytó l. A
keze Cindy há tá t és csá bos idomait becézte, a szá ja pedig épphogy csak sú rolta az arcá t.
A nő felemelte a fejét, és az ajká t kö nnyedén, mintegy pró baképp a férfiéhoz érintette.
Ennyi pontosan elegendő volt ahhoz, hogy Hugh megfeledkezzen a tá ncó rá ró l. Magá hoz
szorította Cindyt, és ahogy a testü k ö sszeért, a vá gy villá ma ciká zott á t rajta.
Cindy nyelve finoman az ajká hoz ért, s Hugh azonnal elmélyítette a csó kol. Az
ö sztö nei á tvették az irá nyítá st a jó zan esze fö lö tt. Fogalma sem volt ró la, honnan vette a
bá torsá got, de a keze szinte magá tó l siklott a nő telt mellére. Az agyá ra bíbor kö d borult,
és semmi má sra nem tudott gondolni, csak a kü lö nleges érzésre, amely á tjá rta.
Ezen csodás halmok megtöltik tenyerem.

Isten hozzád béke, ég veled fegyelem!
Hugh dö bbenten há trá lt egy lépést. Jó sá gos ég, egy vers Cindyrő l! Nemcsak belesző tte
valamelyik ó dá já ba, hanem egyenesen fő szerepet adott neki! Elá rulta a bará tsá gukat, és
hű tlen lett a Blair irá nt tá plá lt, ő szinte érzéseihez.
– Hugh, minden rendben? Sajná lom, hogy elragadtattuk magunkat!
– Az én hibá m, tiszta hü lye vagyok.
– Dehogy!
– Nem értheted… – nyö gte Hugh kétségbeesetten. – írni kezdtem. Korá bban azt
hittem, hogy a zene miatt van… Fogalmam sincs, mi ü tö tt belém!
– Semmi baj sincs veled – mondta hatá rozottan Cindy, s természetességével a
kö zépiskolai védő nő t juttatta Hugh eszébe. Ha má r itt tartunk, az a nő igazi cicababa
volt! A férfi és a nő arra szü letett, hogy érzelmeket vá ltson ki egymá sbó l. Nem kellett
volna megkísértenü nk a sorsot.
Hugh csaló dottan kapta fel a fejét.
– Ezek szerint nem jö ssz el velem a bá lba?
– Nem hagyhatjuk cserben a Szimat-csoportot – lépett há tra Cindy. – Viszont…
uralkodnunk kell magunkon. Ha felébrednek az ember ö sztö nei, nehéz ellená llni a
csá bítá snak.
46
– Ez volt a helyzet veled és Rolanddal is? – kérdezte Hugh, de ahogy kimondta, má r

meg is bá nta. Nem akart arra gondolni, hogy az a nagy melá k Cindyvel csó koló zik.
– Sosem vesztettü k el a fejü nket, mivel Roland tiszteletben tartotta azt, amiben hiszek.
– Ezzel én is így vagyok! Biztosra veszem, hogy tú léljü k a bá lt, aztá n pedig…
Cindy elkapta a tekintetét Hugh-ró l. Mindkettejü knek ugyanaz já rt az eszében: kis
szerencsével megkaphatjá k azt, akire vá gynak.
– Nem lesz gond – mondta Cindy, mikö zben felvette a tá ská já t a fonott karosszékbő l. –
Holnap talá lkozunk az edző teremben.
Mikö zben Hugh megá gyazott, lopva a termékenység-istennő re pillantott. Eskü dni
mert volna, hogy a szobor arcá n Mona Lisa-szerű mosoly já tszik.
– Ez mind a te hibá d – morogta alig hallható an.
Csü tö rtö kö n Cindy rá szá nta magá t, hogy elmenjen a laká sá tó l néhá ny saroknyira lévő
Naprendszer Szépe Szalonba. A modellek fényképeivel díszített falak a rikító sá rga, az
arany és a narancssá rga ezernyi á rnyalatá ban pompá ztak.
Otthon á ltalá ban az édesanyja vá gta a hajá t. É vente egyszer, a kará csonyi koncert
elő tt ellá togatott Miss Sandfelter ü zletébe, ahol szigorú csigá kba sü tö tték dú s tincseit.
Mikö zben a sorá ra vá rt, hagyta, hogy a gondolatai elkalandozzanak. Egész éjjel Hugh-
val á lmodott, s a lelkében virá got bontott egy ú j érzés. Mint ahogy a bimbó bó l csodá s
ró zsa lesz, Hugh érintése nyomá n ú gy tö rt felszínre a nő isége. A melle még mindig
bizsergett a vá gytó l.
Hű tlen lett Rolandhoz! Szerethet egyszerre két férfit? Hugh szerelmes Blairbe, s
megígérte, hogy segít elnyerni á lmai asszonyá t. Ami Rolandot illeti…
– Hé, te ott! – hallatszott egy színpadias hang.
Amikor Cindy felnézett, egy karcsú , sző kére festett, kefehajú teremtmény á llt elő tte,
aki ró zsaszín szemü vegén á t ő t vizslatta. Egyelő re nem tudta eldö nteni, hogy nő -e vagy
férfi.
– Napfényt hoztá l az életembe! Ez a hajzat! Olyan hosszú és… – Bernie
megborzongott. – Gyere velem, édes, kezdő dhet a csoda!
– Csak egy kis vá gá st szeretnék.
– Na persze – hú zta el a szá já t Bernie, és egy balett-tá ncos kecsességével odavezette
Cindyt az ezü st hajmosó á llvá nyhoz. – Fogadjunk, hogy egész életedben hosszú hajad
volt, és az anyuká d vá gja.
– így van – ismerte be kelletlenü l Cindy.
– Rengeteg lehető séged van – mormolta maga elé Bernie. – Maylene, mit gondolsz?
Rö vidke legyen, ugye? A halá ntékná l némi bíbort ajá nlanék…
Cindy alig bírta visszafogni magá t, s csak akkor nyugodott meg, amikor lá tta, hogy
Bernie nem tart a kezében sem festéket, sem pedig olló t.
– Bizonyá ra svéd vagy. Ez az arccsont! Tiszta Greta Garbó …
Cindy felá llt, és ú gy dö ntö tt, hogy jobb, ha visszavará zsolja a fö ldre ezt a kü lö nö s
teremtményt. Megragadta a vá llá t, és egyenesen ró zsaszín szemü vegébe nézett.
– Csak egy kis igazítá st kérek. Semmi festék! Ú gy szeretnék kisétá lni innen, hogy
felismerjem magam a tü kö rben.
Bernie tekintetében félelem villant.
– Tedd, amit kértem, és mindketten hosszú , boldog életnek nézü nk elébe.
– Rendben, kicsit helyre teszlek. Semmi extrém, csak lazá n! Itt helyben szö rnyet
halok, ha nem csalhatom elő belő led a tö rékeny szépséget!
Fél ó rá val késő bb Cindy feltette a szemü vegét. Bernie betartotta a szavá t. Legalá bbis
részben. A haja a vá llá ig ért, és kifelé kunkorodva finom kis tincsekre oszlott. Nem
47
gondolta volna, hogy a vá ltozá s ilyen szembetű nő lesz. Ha ö sszetalá lkozott volna
magá val az utcá n, Cindy fiatal, csinos hú gá nak nézi magá t.
– Egy kis smink, és mindenki a lá bad elő tt hever. Készíthetek ró lad egy fényképet?
Hahó , Maylene, fotó t kérü nk!
A vadó c vö rö s tincsekkel bü szkélkedő fodrá sznő lefényképezte ő ket, mikö zben Bernie
á tkarolta Cindy vá llá t, és rémisztő pó zba merevedett.
– Szó val, hová lesz a menet, kisasszony? É s mit veszel fel? Jó sá gos ég! – kapott a szá ja
elé, ahogy észrevette a tü relmetlenü l toporgó , villá mló tekintetű vendégét. –
Megfeledkeztem Vanessá ró l! Nos, Cindy, kedvesem, kukkants be gyakran! Au revoir!
– Kö sz! Ö rü lö k, hogy bíztam benned.
Mikö zben Cindy fizetett, lopva az ú j vendégre pillantott. Elegá ns volt, és
kifinomultnak tű nt. Talá n ő Mrs. Sachet? Amikor a nő megszó lalt, egyá ltalá n nem tű nt
kifinomultnak.
– Semmi kedvem vá rni, amíg kö rbeugrá lsz egy névtelen senkit! Drá ga az idő m. Lehet,
hogy te vagy a legjobb a vá rosban, de ha nem bá nsz velem megfelelő en, bá rmikor
á truccanhatok L. A.–be.
Maylene szeme résnyire szű kü lt.
– Ne tegye ezt velem, Mrs. Sachet! Ígérem, tö bbé nem fordul elő !
Ha Oofdah-ban lettek volna, Cindy egyszerű en odasétá l a nő hö z, és figyelmezteti, hogy
nem tú l illendő nyilvá nosan megalá zni valakit. Ahogy kilépett az utcá ra, és a Holdudvar
felé indult, meg is feledkezett ú j frizurá já ró l. Egy kamionsofő r azonban utá na fü tyü lt, s
egy férfi olyan meredten bá mult rá , hogy a bará tnő je a vá llá ba ö klö zve emlékeztette a jó
modorra.
Mindez olyan zavarba hozta, hogy azon gondolkodott, legkö zelebb baseball-sapká t
vesz fel, ha kilép az utcá ra. Holnap este a bá lon persze nem viselhet sapká t, de a Vanessa
Sachethez hasonló pá vá k mellett ú gysem figyel majd rá senki.
Hugh pénteken délutá n ú jabb verset írt. Bá r Cindy baseballsapká ban is rendkívü l
vonzó volt, ezú ttal mégsem ő , hanem az edzés ihlette meg. Mikö zben a bá lra készü lő dö tt,
azon tö prengett, hogyan boldogul majd Hosea lehallgató készü lékével.
Felajá nlotta Cindynek, hogy elviszi, de a nő ragaszkodott a sajá t autó já hoz. A
visszautasítá st azzal magyará zta, hogy ha minden a tervek szerint alakul, bizonyá ra haza
akarja majd fuvarozni Blairt. Hugh szívesebben autó ká zott volna Cindyvel, hogy kö zben
hallhassa, amint a rá dió bó l kiszű rő dő zenére énekel. Amikor odaért a klubba, Hosea
megmutatta, hogyan haszná lhatja a nyakkendő jébe rejtett mikrofont és a zsebében
lapuló , apró felvevő t.
– Itt az est hö lgye! – kiá ltott fel Hosea. – Istenem, milyen csodá s teremtés!
Hugh kö vette a férfi tekintetét, amely megá llapodott egy kék ruhá s, gyö nyö rű formá s
nő n. Lá gy esésű , sző ke haja a gyö ngyö kkel díszített vá llkendő jére hullott. Hugh
dö bbenten ismerte fel a bará tjá t és edző tá rsá t. Hogyan vá ltozhatott meg egyetlen
délutá n alatt?
– Jó sá gos ég, Cindy! – ugrott talpra Runcie. – Igazá n elragadó ma este.
– Kö szö nö m – mosolyodott el a lá ny, és tő le szokatlan mó don, idegesen babrá lta a
kendő jét. – Mit gondolsz, Hugh?
– Roland a lá bad elő tt fog heverni az est végére.
– Elő vettem a tartalék szemü vegemet, mert ez kisebb és jobban megy a ruhá mhoz. Ja,
és elmentem a fodrá szodhoz.
– Kivételes nő , ugye? Kicsit lö kö tt, de azért tehetséges.
– Nő ?
48
– Igen, azt hiszem, bá r…

– Remélem, az otthoni fodrá szom is le tudja majd vá gni ugyanilyenre!
Hugh képtelen volt levenni a szemét elbű vö lő partnerérő l. A parkoló felé menet a
holdfény megcsillant Cindy ruhá já n. A férfinak eszébe jutott a szenvedélyes csó kjuk, s a
teste azonnal felelt a pajzá n gondolatra. Elrejtő zhetnének a bokrok mö gö tt és… Hugh
megrá zkó dott. Megegyeztek, hogy elfelejtik a tö rténteket.
– Fá zol? Bebú jsz a kendő m alá ?
– Nem, itt a zakó m.
Ahogy Cindy kö zelebb hú zó dott hozzá , Hugh hajlott rá , hogy megfeledkezzen az
egyezségü krő l. Szerencsére odaértek az egyetem épü letéhez, amely ü vegablakaival ú gy
festett, aká r egy szépséges ékszerdoboz. Amint kö zeledtek a bejá rathoz, lá gy
komolyzene és kristá lypoharak finom csilingelése ü tö tte meg a fü lü ket.
– Ö rü lö k, hogy meghívtá l, még ha csak a Szimat-csoport kedvéért is!
– A bará tom vagy, szeretek veled lenni.
– Azt hiszem, nagyon kö zel kerü ltü nk egymá shoz – suttogta Cindy a félhomá lyban.
– É n is azt hiszem – mormolta Hugh, s érezte, hogy ö sszeszorul a torka.
– Talá n ma elérjü k a célunkat.
Mire gondol Cindy? Hugh szíve a torká ban dobogott. Csak nem arra célzott, hogy a bá l
utá n hazamegy vele?
– Te mondtad, hogy Roland és Blair is itt lesz.
Mi kö ze ehhez Rolandnak és Blairnek?
– Ha meglá tnak minket ilyen elegá nsan, biztosan nem hagyjuk ő ket hidegen.
Hugh kö rü l hirtelen olyan sö tét lett minden, hogy az épü letbő l kiszű rő dő fény
bá ntotta a szemét.
– Igazad van.
Amikor beléptek az elő csarnokba, Hugh ú gy érezte magá t, mintha valami csodá s
dologró l mondott volna le az imént.
Cindy bízott benne, hogy Hugh nem vette észre, mennyire szeretné megcsó kolni. A
szerdá n tö rténtek utá n tisztá ban volt vele, hogy ingová nyos terepen já rnak. Legalá bbis
ő … Kétségei sem voltak, hogy Hugh tová bbra is Blairt szereti, s a csó kot a romantikus
hangulatnak kö szö nhette.
Inká bb sajá t maga miatt aggó dott. Hugh remekü l festett sö tét zakó já ban, kissé borzas
hajá val és férfiasan vonzó mosolyá val. Azt kívá nta, bá rcsak egy pá r lehetnének.
Ennek semmi értelme. É s Roland?
Hugh bemutatta néhá ny munkatá rsá nak, s az egyik rendkívü l csinos férfi még kezet is
csó kolt neki.
– Ne is tö rő dj vele, Jared egy bohó c.
– Lá tom, elmentél Bernie-hez.
Hugh és Cindy egyszerre bó lintott.
– Kegyed pontosan olyan gyö nyö rű , amilyennek a bará tom lefestette.
– Bizonyá ra Blairre gondol.
– Szó val valaki má sró l meséltél? – bizonytalanodott el Jared.
– Mi csak bará tok vagyunk – sietett Cindy Hugh segítségére.
– Akkor ö rü lö k, hogy megfogadtad a taná csomat, cimbora, és má sokkal is randizol,
hogy féltékennyé tedd az igaz szerelmedet.
Cindy fü lig pirult, Hugh pedig kényelmetlenü l feszengett. Szerencsére mielő tt még
megszó lalhattak volna, két csinos hö lgy Jaredbe karolt, és magá val hú zta a
tá ncparkettre.
49
– Á ltalá ban nem ilyen tapintatlan. Nem azért hívtalak el a bá lba, mert Jared azt
taná csolta.
Semmi okod rá , hogy zavarban légy. Megegyeztü nk, hogy segítü nk egymá sak.
Hugh Cindy felé nyú jtotta a karjá t, ő pedig boldogan belekarolt.
Csiná ljunk ú gy, mintha felhő tlenü l boldogok lennénk, és mutassuk meg azoknak a
bizonyos illető knek, hogy mit hagynak ki, ha nem minket vá lasztanak!
A zenekar keringő t já tszott, s ahogy tá ncolni kezdtek, Cindynek olyan érzése tá madt,
mintha egy tü ndérmese kellő s kö zepébe csö ppent volna. Hugh olyan (Ínyesen és
kecsesen vezette, mint egy szü letett herceg… Ő a gonosz nő vér, aki addig tá ncolhat a
vá lasztottjá val, amíg meg nem érkezik az igazi Hamupipő ke.
A férfiak sejtelmesen mosolyogtak rá , s a tá nc felénél lekérte egy ő szü lő professzor,
majd egy vö rö s szaká llú , ló farkas férfi.
– Mindenki azt talá lgatja, hogy hol talá lt magá nak Hugh ilyen szépséget.
– Csak azó ta vagyok szépség, mió ta megismerkedtem vele.
Szerencsére a zenekar nem já tszott lassú szá mokat, így a hírnevü k és a jó zan eszü k is
megmaradt. Késő bb beá lltak a bü féasztalná l kígyó zó sorba, majd tá nyérjaikkal
egyensú lyozva utat tö rtek maguknak egy szabad asztalhoz. Amikor letelepedtek, Hugh a
fő asztal felé intett.
– Az ő sz hajú fickó Martin elnö k, mellette pedig a Sachet há zaspá r feszít.
A férfi a negyvenes évei kö zepén já rhatott, s gö ndö rö dő hajá val, kerek arcá val ú gy
festett, mint egy jó llakott ó vodá s.
– Ki ü l még ott?
– Fő ként egyetemi méltó sá gok, valamint a tá mogató k, kö ztü k James Bonderoff, a
szá mtalan szá mítá stechnikai céggel bíró iparmá gná s, és a felesége, Dex.
Cindynek sokkal szimpatikusabb volt a tehető s pá r, mint Sacheték. Dex alacsony volt,
és vidá m, s égnek meredő hajá ra rá fért volna, hogy Bernie rendbe tegye. A férj magas
volt, sportos, és nem titkolt csodá lattal nézett a feleségére.
Cindy szemlélő dését széknyikorgá s szakította félbe.
– Sziasztok! – ü dvö zö lte ő ket vidá man Blair és Roland. – Csatlakozhatunk?
Eskü dni mert volna, hogy Hugh arca dü hö sen megrá ndult. Bizonyá ra attó l tart, hogy
megzavarjá k a nyomozá st. Roland ritká n ö ltö zö tt ki, pedig izmos alakjá n remekü l
mutatott az ö ltö ny. Cindy csodá lattal nézett rá , de nem ú gy, mint ahogy az ember a
szerelmére néz, inká bb ú gy, mint egy jó bará tra. Má r nem érzett szomorú sá got, amiért
egy má sik nő vel lá tja.
Mi ü tö tt belé?
– Hű ha, fodrá szná l voltá l? – nézett vissza Roland.
– Ő rü lt jó lett – bó lintott Blair, aki észvesztő en festett spagettipá ntos zö ld
estélyijében. Szemmel lá tható an nem bá nta, hogy a bará tja a volt bará tnő jének bó kol. –
Te is jó l nézel ki, Hugh.
– É n? Kö szö nö m.
Evés kö zben fő leg a kö zelgő lovagi torná ró l folyt a tá rsalgá s.
– Képzeljétek, foglaló t kellett fizetnü nk arra az esetre, ha nem takarítaná nk fel a pó nik
ü rü lékét – jegyezte meg Roland.
– Hé, éppen eszü nk! – szó lt rá Cindy.
– Gyakran beszél így – csó vá lta meg a fejét Blair. – Fogalmam sincs, mihez kezdjek
vele!
– Az a legjobb, ha egy vasvillá val adsz nyomatékot a szavaidnak.
– Te aztá n tudod, hogyan kell bá nni velem – vigyorodott el Roland.
50
Hugh abban a pillanatban félrenyelt, s mikö zben Blair kétségbeesetten ide-oda

kapkodta a fejét, Cindy alaposan há tba verte a férfit.
– Nem kellett volna ekkorá t ü tnö d, Cinders. Szegény pá ra, majdnem kikö pte a tü dejét.
– Há la istennek, hogy jó l vagy – só hajtott fel Blair, majd kedvesen megveregette Hugh
karjá t.
Martin elnö k ekö zben felá llt, hogy beszédet mondjon, s Cindy az asztal alatt meglö kte
Hugh térdét, hogy ne felejtse el bekapcsolni a felvevő t.
Mi van veled, bolhá s lettél a fuldoklá stó l? – kérdezte Roland, amikor a férfi izegni-
mozogni kezdett.
Cindy szerette volna, ha az elnö k minél hamarabb mond valamit a terveirő l, hogy
Hugh-val együ tt kiszabadulhasson végre a kínos helyzetbő l. A jó llakott ó vodá s hetet-
havat ö sszehordott, de semmi olyasmirő l nem beszélt, ami szá mukra érdekes lehetett
volna. Cindy há tsó ja egy idő utá n annyira elzsibbadt, hogy má r nem is érezte, de
szerencsére a kínzá snak rö videsen vége szakadt.
Tá ncoljunk! – á llt fel Hugh.
– Igazá n kedves – pattant fel Blair, mielő tt még Cindy há tratolhatta volna a székét.
Bá r a férfi arcá n egyértelmű nemtetszés tü krö ző dö tt, a menekü lés lehetetlennek tű nt.
Rolanddal csatlakozunk hozzá tok – mosolyodott el Cindy. Tá nc kö zben legalá bb lesz
alkalmuk hallgató zni egy kicsit.
Cindynek hozzá kellett szoknia ahhoz, hogy a partnere magasabb ná la. Eszébe jutott,
mennyivel jobb volt Hugh-val tá ncolni. Az arcuk ö sszeért és…
– Micsoda megkö nnyebbü lés, hogy nem kell a lépéseimre figyelni – szó lalt meg
Roland, félbeszakítva Cindy gondolatait. – Meg arra, nehogy ö sszeroppantsam a
partnerem, ha szorosan magamhoz ö lelem.
– Szegény Blair – mormolta Cindy.
– Szerintem jó l elvan.
Blair tá nc kö zben szinte rá fonó dott Hugh-ra, aki ekö zben megpró bá lt kö zelebb
araszolni Martin elnö khö z és Mrs. Sachethez.
– Ú gy lá tom, a bará tnő d megvá ltoztatta az á llá spontjá t.
– Igen, azt talá lta ki, hogy a fickó igazi romantikus, á lmodozó típus. Rendes pasasnak
tű nik, de azért nem venném be a focicsapatba.
– Szerintem Blair sem azért tá ncol vele, mert egy bő rdarabot akar ide-oda rugdosni.
Amikor felharsant Vanessa csilingelő kacagá sa, Cindy kö zelebb hú zó dott a pá rhoz.
– Igazá n csodá s hely. A neve Holdfény Szá lló .
Csak nem akarja egy szá lló ba kö ltö ztetni a nyugdíjasokat?
– Kívá ncsi vagyok, mit szó lnak majd az otthoniak az ú j frizurá dhoz.
– Azt hittem, nem izgatnak az oofdah-i dolgok.
– Kará csonyra hazamegyek. Gondolom, te is. É desanyá dat nem hagyhatod magá ra.
– Rochesterbe kö ltö zö tt.
Cindy tekintete beszéd kö zben is Hugh-t kereste. A férfi bizonyá ra dü hö s, amiért
kémkednie kell, ahelyett, hogy szorosan hozzá simuló szerelmével foglalkozna. Jobb lett
volna, ha ő veszi fel a nyakkendő t.
– Hogyan tehette?
– Remek á llá sajá nlatot kapott. Rá adá sul ú gy volt, hogy nyá ron ö sszehá zasodunk.
– Nem gondoltam, hogy ilyen zű rt kavarok azzal a levéllel – vonta meg a vá llá t Roland,
aki a tö rténtek ó ta most elő szö r mutatott némi megbá ná st.
– Semmi gond – mosolyodott el Cindy, akit a férfi vallomá sá ná l sokkal jobban izgatott,
hogy mi tö rténik a tá ncparketten.
51
– Ennek ö rü lö k – derü lt fel Roland arca. – Szó val… van kedved elmenni valahová a bá l
utá n?
– Sok dolgom van.
– Héká s, mi lenne, ha együ tt mennénk az edző terembe? Mint a régi szép idő kben!
Miért vagy így meglepve? Még mindig én vagyok a legjobb cimbid, nem?
– Igen, de Hugh…
– É szre sem fogja venni, hogy ott vagyok.
– Remélem, Blair nem haszná lja ki Hugh-t. Ha ö sszetö ri a szívét, kénytelen leszek
mó resre tanítani.
– Felnő tt férfi – csó vá lta meg a fejét Roland. – Rá adá sul ú gy lá tom, nincs ellenére az
udvarlá s.
Cindy is lá tta, s ettő l még dü hö sebb lett.
6. FEJEZET
Mikö zben Blair rá fonó dott Hugh-ra, a nyakkendő alaposan ö sszegyű rő dö tt. Sosem
gondolta volna, hogy az ö tö rékeny virá gszá la való já ban tapadó s kú szó nö vény, amely
egyfolytá ban csak azt hajtogatja, hogy: Ó , Hugh, miért is nem jö ttem rá hamarabb?
Hogyan lehettem ilyen vak?
Nem mintha ez a férfit zavarta volna…
Vanessa és Martin elnö k beszélgetésébő l csak annyit hallott, hogy hétfő délutá nra
terveznek valamit. De vajon mit? Teadélutá nt a gazdasá gi igazgató val? Vagy a buldó zer
vezető jével, aki majd porig rombolja a nyugdíjasok klubjá t?
Az este sikertelenü l zá rult. Nem tudott meg semmi fontosat, rá adá sul Cindy-vel sem
tá ncolhatott tö bbé. Ú gy tű nt, semmi szü kség arra, hogy féltékennyé tegyék Rolandot,
mivel a fickó t le sem lehetett kaparni Cindyrő l. Amikor kiléptek az egyetem épü letébő l,
Roland elkö szö nt tő lü k, de ú gy tű nt, Blairnek nincs kedve kö vetni, így Hugh mindkét
hö lgyet á tkísérte a nyugdíjasklubba.
– Magá njellegű ü gyben kell beszélnü nk – jegyezte meg epésen Mariah.
– Elnézést – mondta Blair.
– Megvá rná l az autó ban? – kérdezte Hugh, mivel nyilvá nvaló volt, hogy neki kell
hazafuvaroznia hívatlan partnerét.
– Rendben, szunyó ká lok egy kicsit, aztá n kirú gunk a há mbó l!
Ilyenkor? Eszébe jutott, hogy a Neruda postása című film éjféltő l megy a helyi m-
vészmoziban, s mivel egy kö ltő rő l szó l, még kapó ra is jö het, ha megnézik. Miutá n Blair
magukra hagyta ő ket, Hosea levette a készü léket a nyakkendő jérő l.
– Attó l tartok, nem derítettem ki semmit.
– Martin elnö k nem sokat beszélt ma este – tette hozzá Cindy, s letelepedett az
ablakmélyedésbe. Amikor Hugh mellé ü lt, azonnal felpattant és a kandalló hoz sétá lt.
Mi ü tö tt belé? Meg akarta kérdezni Cindytő l, hogy megbá ntotta-e valamivel, de mivel
a Szimat-csoport tagjai á rgus szemekkel figyelték ő ket, elá llt az ö tlettő l.
– Lehet, hogy van olyasmi a szalagon, ami haszná lható . Egyedü l arra emlékszem, hogy
a hétfő délutá nt említették.
– Vanessa a Holdfény Szá lló ró l mondott valamit. Vajon ennek lehet kö ze a mi
ü gyü nkhö z? – kérdezte Cindy.
– Menjü nk á t a térképszobá ba!
Mind az ö ten végigsiettek a folyosó n, és benyitottak abba a helyiségbe, amelybe Hugh
korá bban má r bekukkantott.
– Itt a szá lló , az autó pá lya mellett – bö kö tt rá Mariah az egyik térképre.
52
– Van ott egy étterem, ahol megbeszélést tarthatnak? – kérdezte Cindy.

– Nevetséges, de nincs.
– Bá rmire készü lnek is, elkapjuk ő ket! – kö zö lte Runcie. – Jól ismerem mindhá rom ott
dolgozó recepció st. Most rö gtö n felhívom Franklint. Hétfő n ő a soros.
– Fá radt vagyok – mondta Cindy. – Sok szerencsét mindenkinek!
Miutá n elbú csú ztak, Hugh az autó já hoz akarta kísérni a lá nyt.
– Erre semmi szü kség. Blair má r vá r rá d. Jó mulatá st!
– Talá lkozol Rolanddal?
– Nem.
Hugh most má r értette, miért viselkedett ilyen furcsá n Cindy. Bizonyá ra csaló dott
volt, amiért nem lehetett együ tt Rolanddal.
– Sajná lom.
– Nem kell. É rezzétek jó l magatokat!
Cindy beü lt az autó já ba, és elhajtott. Hugh ú gy érezte, kihunyt az egyetlen ragyogó
fény az éjszaká ban. A kocsija felé menet meglá tta Blairt, amint a fejét há trahajtva pihen
az első ü lésen. Profilbó l is tö kéletes volt. Azokat a Viktó ria korabeli bű bá josnő ket
juttatta az eszébe, akik ú toná lló kkal szű rték ö ssze a levet. Bizonyá ra bá rmelyik kö ltő
szívesen írt volna verset ró la. Bá rmelyik, de nem ő .
A sors kegyes volt hozzá , így Hugh megfogadta, hogy nem szú rja el a kíná lkozó
lehető séget.
Cindy maga sem értette, miért bá nt ilyen hű vö sen Hugh-val. Talá n azért, mert
magá val vitte Blairt a Szimat-csoport megbeszélésére. Kedves nő , de egyelő re nem
érdemelte ki, hogy megosszá k vele a titkukat.
Vajon Hugh ezentú l mindig bevonja szíve hö lgyét a kö zö s programjaikba? A vá lasz
való színű leg igen. Most, hogy egy pá r lettek… Cindy képtelen volt tová bb sző ni a
gondolat fonalá t. Ú gy dö ntö tt, felhívja az anyjá t, és elmeséli neki, hogy talá n Rolanddal
együ tt mennek haza kará csonykor.
– Ö rü lö k, hogy alakulnak a dolgok – mondta az édesanyja. – Részemrő l még nem
tudom, hogy Oofdah-ban tö ltö m-e az ü nnepeket. Még nem adtam ki a há zat, de…
– De mi? Tö rtént valami?
– Semmi kü lö nö s. Alberttel elmentü nk egy koncertre… vagyis kettő re. Mindketten
szeretjü k a komolyzenét.
– Albert a zongorista, ugye?
– Igen, egyébként nyugdíjas á cs.
– Gondolom, akkor jó a kézü gyessége.
– Honnan tudod…? – fakadt ki Frances, majd zavartan elhallgatott. – Vagyis…
Cindy hirtelen rá jö tt, mi is való já ban a helyzet Alberttel.
– Anya, csak nem együ tt já rtok?
– Te hoztad fel a… – Frances ismét elbizonytalanodott. – Azért mondtad, hogy jó a
kézü gyessége, mert á cs és zongorista is egyben…
– Ö rü lö k, hogy má shoz is ért – mormolta Cindy kedvetlenü l.
– Nem illendő ilyesmirő l csevegni – zá rta le a témá t Frances.
A beszélgetés ettő l kezdve kizá ró lag arra irá nyult, hogy milyen jó l mennek a kó rus
pró bá i.
Hugh-nak fogalma sem volt arró l, hogyan jutott el az edző terembe, bá r rémlett,
mintha korá bban autó ban ü lt volna. Az éjféli mozi utá n Blair még mindig nem volt
fá radt, és ragaszkodott ahhoz, hogy elmenjenek fagyizni.
53
Hugh hajnali há romkor zuhant be az á gyba, s ö t ó rá val késő bb Blair telefonja

ébresztette. A nő arró l csivitelt, hogy milyen csodá san érezte magá t az este.
A feje sajgott, ezért ú gy dö ntö tt, hogy ú szik egyet, mielő tt Cindy megérkezik. Ha a
vízben elalszik, fennmarad a felszínen, vagy legrosszabb esetben olyan gyorsan
bedará lja a tisztító berendezés, hogy észre sem veszi. Bá r az elmú lt egy hó nap alatt
rengeteget erő sö dö tt, az ú szá s ezú ttal nehezére esett.
Há rom fiatal nő a tanszékrő l egyfolytá ban ő t figyelte, s kö zben kuncogva sugdoló ztak.
Mivel azonban nem szentelt rá juk kellő figyelmet, má s á ldozat utá n néztek. Hugh
lelassított, és egy ideig a hasá n lebegett. A lá gy hullá mok elringattá k, és oldottá k a
fejében lü ktető fá jdalmat. Valaki beugrott a medencébe, s a hatalmas hullá mok a há tá ra
fordítottá k.
– Nem lá ttad Cindyt? – mennydö rö gte egy ismerő s férfihang.
– Nem – vá laszolta Hugh erő tlenü l, s bízott benne, hogy a hívatlan beszélgető partner
odébbá ll.
– Ú gy tudom, együ tt szoktatok edzeni.
Hugh kilesett leengedett pillá i aló l. A fenébe! Reménykedett benne, hogy rosszul lá t.
– Mit keresel itt, Roland?
– Cinders minden este dolgozik, ú gyhogy csak itt futhatok ö ssze vele.
Csak nem csatlakozni akar hozzá juk ez a tulok?
– Az ő ö tlete volt?
– Az ö vé vagy az enyém. Ugyanú gy gondolkozunk, mivel kö zel á llunk egymá shoz.
Hugh rá dö bbent, hogy nem tartozik rá , mit csiná l Cindy a szabadidejében. Az lesz a
legokosabb, ha kivá lik a há rmas fogatbó l, és egyedü l sportol tová bb. Egyedü l…? Az
edzésben az volt a legjobb, hogy együ tt lehetett Cindyvel.
– Ha ugyanú gy gondolkoztok, tudnod kellene, hogy hol van.
– Gondolatolvasó azért nem vagyok. Akarsz versenyezni? Adok egy hossz elő nyt.
Hugh tudta, hogy annyi esélye van a győ zelemre, mint a pocoknak a bevá sá rló kö zpont
parkoló já ban, mégis igent mondott. Szerencséje volt, mivel Roland belegabalyodott a
medence kö zepén csevegő taná rnő k há ló já ba, s mire kiká szá ló dott belő le, Hugh má r
jó cská n maga mö gö tt hagyta.
– Akarsz visszavá gó t? – kérdezte Roland a rajtkő be kapaszkodva.
Hugh nem akarta elá rulni, hogy az imént elhaszná lta aznapi energiatartaléka nagy
részét. A kínos helyzetbő l Cindy felbukkaná sa mentette ki. A haja legalá bb olyan
csodá san csillogott a kló rszagú uszodá ban, mint a holdfényben, s szerény fü rdő ruhá ja
kiemelte az alatta rejtő ző , telt idomokat.
– Megjö tt!
Cindy Roland fü lsértő fü ttyentésére feléjü k fordult.
– Ö regem, csodá san néz ki, mi? É s sző rö stü l-bő rö stü l az enyém!
Hugh ö nkéntelenü l elvigyorodott, és a torká bó l halk nyö gés tö rt fel.
– Na és Blair? – kérdezte tettetett kö nnyedséggel.
– Kedves lá ny, bá r egy idő utá n fá rasztó . Pró bá ltá l má r szkanderezni vele?
– Még nem.
– Na ja, te olyan kö ltő típus vagy. Írj neki ó dá kat, amíg lehet. Nézd csak meg Cindyt! Ő
maga a megtestesü lt kö ltészet!
– Bocs, hogy késtem! Esther megkért, hogy vigyem el a nyugdíjasklubba.
– Bizonyá ra ú jabb terveket eszelnek ki a… tudod mivel kapcsolatban – kapott észbe
Hugh, mielő tt még elszó lta volna magá t.
– Mivel kapcsolatban?
54
– A nyugdíjasokkal – vá laszolta gyorsan Cindy, és kecsesen beugrott a vízbe. Hugh

kö zelében bukkant fel, akinek szinte fizikai fá jdalmat okozott a kö zelsége. Szinte
sugá rzott belő le a forró sá g és az energia.
– Hogyhogy vannak olyan titkaid, amelyekrő l én nem tudok? – kérdezte Roland.
– Nem voltá l itt, hogy megosszam veled. Kiléptél az életembő l, emlékszel?
– Há t, most visszatérek – jelentette ki a férfi, és olyan kihívó an nézett Cindyre, mintha
arra bá torítaná , hogy ellentmondjon neki. – Versenyzü nk?
– É n má r tú l vagyok rajta. Egyébként nyertem – vonta meg a vá llá t Hugh.
Roland dicséretére legyen mondva, hogy nem hozta fel védekezésü l az ú tjá t
keresztező taná rnő ket.
Hugh figyelte, ahogy mindketten elő relendü lnek, és teljes erő bedobá ssal ú szni
kezdenek. Cindy egy á rnyalatnyival vő legénye elő tt ért célba.
– Gratulá lok – mosolygott rá Roland. – Ez nem az én napom.
A tanszéken dolgozó fiatal nő k vízilabdá zni kezdtek, és megkérdezték, nem akarnak-e
csatlakozni hozzá juk. Roland jó l irá nyzott lö vései és izmos, kisportolt alakja
természetesen elnyerte a hö lgyek tetszését.
– Bocs, de nem tudtam, hogy itt lesz. – hú zó dott oda Cindy Hugh-hoz.
– Semmi baj, ö rü lö k neki! Boldog vagy, ugye?
– Igen – felelte bizonytalanul Cindy, s a tekintete a tá volba révedt.
Hugh megpró bá lta elrejteni a csaló dottsá gá t. Az elmú lt hetek olyan kü lö nlegesek
voltak, aká r egy nyá ri vaká ció , amelyet szü rke, hétkö znapi életétő l tá vol tö ltö tt. Mint
minden gyerek, ő is azt kívá nta, bá rcsak sose érne véget a szü nidő .
A lelke mélyén azonban tudta, hogy a kívá nsá ga nem teljesü lhet.
Amikor Cindy hétfő n megérkezett a Holdudvarba, azonnal észrevette, hogy Daffodil és

Stu haragban van.
– Magda, megmondaná d neki, hogy valaki keresi telefonon? Bá r ő szintén szó lva
fogalmam sincs, ki lehet az az eszement, aki szó ba á ll vele.
– É n csak annyit mondtam, hogy hozassunk cukrá szsü teményt a Key Lune pékségbő l
– panaszkodott Stu Cindynek. – Má r ettő l a plafonon volt!
– Ez az ember azt gondolja, hogy amit sü tö k, nem elég jó a vendégeknek! – riká csolta
Daffodil. – Talá n keresnie kellene egy má sik szaká csnő t!
Stu tudta, hogy mikor kell visszavonuló t fú jnia.
– Bocsá nat, hogy felhoztam a témá t! Nekem megfelelnek a pitéid – morogta, mikö zben
becsö rtetett az irodá já ba.
– Ő rü lt egy nap! Még jó , hogy itt vagy – só hajtott fel Magda.
Cindy ö rü lt, hogy a tulaj és a szaká cs vitá ja elvonja a figyelmét a sajá t gondjairó l.
Roland meglá togatta vasá rnap, és bevallotta, hogy hiá nyzott neki, és szeretne minél
tö bbet vele lenni. Megeskü dö tt, hogy a viszonya Blairrel véget ért. Cindy jó ö tletnek
tartotta, hogy együ tt menjenek haza kará csonykor, mivel az ismerő s kö rnyezetben lesz
alkalmuk eldö nteni, hogy mit kezdjenek az életü kkel. A lelkében azonban hatalmas ű r
tá tongott.
Ahogy edző tá rsa is mondta, elérték a céljukat. Akkor miért tű nik szá má ra
színtelennek a vilá g Hugh nélkü l? Ö ssze kell szednie magá t!
Rö videsen felbukkant Roland a bará tai tá rsasá gá ban, és amikor Cindy odament
hozzá juk, hogy felvegye a rendelést, a férfi á tkarolta a dereká t.
– Ismét együ tt vagyunk!
– Ezek szerint ő lesz a hercegnő a lovagi torná n? – kérdezte az egyik fiatalember.
– Dolgoznom kell aznap.
55
Daffodil, aki nyilvá nvaló an hallgató zott, kidugta a fejét a konyhá bó l.

– Majd Stu beugrik helyetted.
– Ugyan má r!
Az asszony odamasírozott az irodá hoz, és feltépte az ajtó t.
– Stu, szombaton helyettesíted Cindyt!
– Egy nagy frá szt!
– Hajó t akarsz, beleegyezel.
– Rendben – hangzott a vá lasz rö vid habozá s utá n – de akkor békén hagysz!
– Ha nem említed tö bbé a Key Lune Pékséget, akkor igen.
Stu akkorá t só hajtott, hogy való színű leg az egész kö rnyék hallotta.
– Rendben.
– Na tessék! – bó lintott Daffodil elégedetten.
Cindy korá ntsem volt biztos abban, hogy el akar menni a lovagi torná ra, de most má r
nem utasíthatta vissza Roland meghívá sá t. A szívverése felgyorsult, amikor Blair és
Hugh belépett az étterembe. Egy pillanatra megtorpantak, de aztá n odaléptek a
tá rsasá ghoz. A férfi fá radtnak tű nt az edző teremben, de a tekintete ezú ttal vidá man
ragyogott.
– Kipihented magad? – kérdezte Cindy.
– Igen, muszá j volt, mert késő n fekü dtem le – vá laszolta Hugh, s a nő meglepett
pillantá sá t lá tva hozzá tette: – A lovagi torna tiszteletére egy héten keresztü l kö zépkori
filmeket vetítenek éjszaká nként.
– Az első lovagot néztü k. Csodá s volt! – á radozott Blair. – Egész délutá n szunyá ltá l?
Azt hittem, verset írtá l… Ú gy emlékszem, azt mondtad, hogy nemrég hoztá l ö ssze egyet.
Cindy, aki idő kö zben má sokat is kiszolgá lt, jó l hallotta Blair megjegyzését. Most, hogy
Hugh rá talá lt az igaz szerelemre, természetes, hogy a mú zsá ja tú ló rá zik. Ennek ellenére
nem akarta tová bb nézni, ahogy a boldog pá r vidá man turbékol.
– Csak nem kö nnybe lá badt a szemed? – kérdezte Magda, mikö zben a
fagylaltkelyheket készítette.
– Lehet, hogy megfá ztam.
– Gratulá lok, hogy ú jra együ tt vagy Rolanddal. Jó pasi! Hallottam, hogy kará csonykor
hazamégy. Sajná lom, hogy itt hagysz bennü nket.
– É n is – mondta Cindy, s megpró bá lt vidá mnak tű nni.
A vendégek á radata ö t ó ra felé mérséklő dö tt, s amikor a lá ny pihenő t akart tartani,
bevonult az étterembe Mariah, Sadie és Esther.
– Pezsgő t mindenkinek! – sikkantotta Mariah, majd lehuppant a Roland mellett lévő
asztalhoz.
– Alkoholt nem á rulhatunk. Mit szó lná nak a gyö mbérhez?
– Fagylalttal! – lelkesedett Sadie.
– É s karamellö ntettel! – tette hozzá Esther.
Miutá n Cindy kiszolgá lta a vendégeit, letelepedett melléjü k.
– – Mi tö rtént?
Hugh odament hozzá juk.
– É n is kívá ncsi vagyok.
Blair fel akart á llni, de Hugh intett, hogy maradjon a helyén. Roland jelentő ségteljesen
nézett Cindyre, á m ő is csak elutasítá st kapott.
– Az a lényeg, hogy… – kezdte Mariah, de Sadie kö zbevá gott.
– Vanessá nak és Martin elnö knek viszonya van!
– Nem szervezkedtek a klub ellen – mondta Esther szinte csaló dottan.
– Vanessa csak az alibi miatt já rt hozzá nk.
56
– Olyanok voltak, aká r a nyulak – magyará zta Sadie. – Hallatlan!

– Elmondjá k a férjének?
Mariah felhá borodva végigmérte Cindyt.
– Természetesen nem.
– A lényeg, hogy a klub nincs veszélyben.
– Hugh, mi a helyzet maga és Blair kö zö tt? – kérdezte Esther, és mikö zben elő vette a
fényképező gépét, két tá rsa kinyitotta a jegyzetfü zetét. – Ne mondja, hogy sikerü lt végre
becserkésznie á lmai egyik asszonyá t!
– Ú gy tudom, Cindy is visszakapta Rolandot. Mi lenne, ha készítenénk egy képet
négyü krő l?
– Jobban ö rü ltem, amikor a klub miatt aggó dtak. Nem tudom, Hugh hogy van vele, de
engem inká bb hagyjanak ki a pletyká kbó l!
– É n is inká bb a há ttérben maradnék – á llt fel Hugh. – Megyek tanítani. Viszlá t késő bb!
– mondta olyan hangosan, hogy Blair is meghallja, majd intett Cindynek.
– Azt hittem, bará tok vagyunk – vonta meg a vá llá t Mariah.
– Ha azt akarjá k, hogy ez így is maradjon, ne vá jká ljanak a magá néletü nkben –
figyelmeztette ő ket Cindy.
– Jobb, ha meghú zzuk magunkat – mondta Mariah, de amikor a bará tnő i egy
emberként felhö rdü ltek, hozzá tette: – Legalá bbis egyelő re. Van egy olyan érzésem, hogy
a tö rténetnek még nincs vége.
Hugh egyfolytá ban azon gondolkodott, amit Rolandtó l hallott. Vajon Cindy visszatér
kará csony utá n, vagy eltű nik Minnesota kö dében, aká r egy szép á lom? Alig tudott
odafigyelni az ó rá já n, de kénytelen volt ö sszeszedni magá t, mivel ő bá torította a
diá kokat, hogy írjanak, és olvassá k fel a verseiket. Ahhoz még volt ereje, hogy építő
kritiká val segítse a munká jukat, így az elő adá s végén mindenki elégedetten tá vozott.
Kivéve ő .
Hazafelé menet szeretett volna benézni a Holdudvarba, hogy talá lkozhasson Cindyvel.
Legszívesebben zá rá sig ott maradt volna, csak hogy a kö zelében lehessen, de attó l
tartott, hogy ö sszefut Blairrel. Ú gy érezte magá t, mint a kutya, amelyik lélekszakadva
rohan az autó utá n, s amikor utoléri, fogalma sincs, hogy mihez kezdjen vele. Így volt
Blairrel is. Kedvelte, s reménykedett benne, hogy egy idő utá n ugyanolyan jó bará tok
lesznek, mint Cindyvel.
É rdekes, hogy Blairrel sokkal tö bb kö zö s témá t kellett volna talá lnia, mint Cindyvel,
hiszen ugyanazon az egyetemen tanítottak és ugyanabban a tá rsasá gban forogtak. Ennek
ellenére fá rasztotta a nő lelkesedése és naivitá sa.
Mi ü tö tt belé? Ú gy dö ntö tt, néhá ny hétre elutazik valami kü lö nleges helyre… Mondjuk
Oofdah-ba? Hugh a gondolataiba merü lve baktatott a laká sa felé. Amikor meglá tta, hogy
valaki ü l a bejá rat elő tt, a szíve kihagyott egy pillanatra, de aztá n eszébe jutott, hogy
Cindy dolgozik.
– Szia! – á llt fel Blair, aki a hű vö s idő já rá s ellenére is csak egy vékony puló vert viselt. –
Arra gondoltam, hogy ö rü lnél egy kis tá rsasá gnak!
Hugh szó rakozottan bó lintott, majd kinyitotta az ajtó t.
– Csak az éjféli mozizá st hagyjuk ki! Kész vagyok!
– Rendben, ú gyis a Camelotot vetítik. Má r ezerszer lá ttam. Csodá latos a laká sod!
Honnan szerezted ezeket a cuccokat?
– Az elő ző lakó tó l.
Hugh bort tö ltö tt két mű anyag pohá rba, s odanyú jtotta az egyiket a termékenység-
istennő szobra elő tt á lló Blairnek.
57
– Nem semmi darab!

– Azt beszélik, vará zsereje van.
– Na ne! – nevetett fel a nő . – Csak egy má solat a hiszékeny turistá k szá má ra.
Hugh eskü dni mert volna, hogy a szobor szeme résnyire szű kü lt, és rosszalló an
elhú zta a szá já t.
– Vigyá zz, nehogy megsértsd az érzéseit!
– Milyen kedves vagy! Csak egy kö ltő képes arra, hogy emberi tulajdonsá gokkal
ruhá zzon fel egy élettelen tá rgyat. Való já ban azért jö ttem, hogy meghallgassam a
verseidet.
– Tudod…, nem ró lad szó lnak.
Blair egy pillanatra elbizonytalanodott.
– Talá ltá l valaki má st?
– Ú gy értem, nem szerelmes versek – vá laszolta Hugh némi bű ntudattal a hangjá ban.
– Akkor is szeretném hallani – vonta meg a vá llá t a nő , és lehuppant a fonott
kanapéra. Gyere, ü lj ide mellém!
– Az első a zenérő l szó l. A há laadá s napi vacsora utá n írtam.
Amikor befejezte a felolvasá st, Blair elgondolkodva nézett maga elé.
– A má sikat is hallani akarod? Az edzésrő l szó l…
– Há t persze.
A versek felolvasá sa utá n hosszú csend telepedett kö zéjü k.
– Jaj, Hugh… – só hajtott fel Blair.
– Ilyen rosszak? Talá n vissza kellene térnem a szerelmes versekhez…
– Ezek igenis szerelmes versek, és Cindyhez írtad mindkettő t.
– Nem…
Hugh elbizonytalanodott. Most, hogy Blair kimondta, ő is rá ébredt, hogy a versek
való ban Cindyrő l szó lnak.
– Vagyis… ő csak a bará tom.
– Tö bb ennél. Az igazsá g az arcodra van írva, és a verssorokbó l is csak ú gy sugá rzik.
Lehetséges volna?
Megjelent elő tte Cindy, ahogy együ tt edzenek, hallotta a nevetését, ahogy győ ztes
hadvezérként osztogatja a parancsokat há laadá s napjá n, s eszébe jutott az is. amikor
együ tt tá ncoltak. Miért nem jö tt rá hamarabb?
Igen, szereti Cindyt! – gondolta megkö nnyebbü lten. Egész életében a nagy szerelmet
vá rta. Ahogy oly sok lovag elő tte, a szent kelyhet kereste, az eszményi nő t, s abban a
tévhitben élt, hogy csak a tö kéletesség hozhatja meg szá má ra a boldogsá got.
Akkor bukkant rá a legcsodá sabb nő re, amikor nem is vá rta. Rá dö bbent, hogy
korá bban a szerelembe volt szerelmes. Most végre megismerte, mit is jelent való já ban ez
az érzés. Nem a szépség, hanem egy má sik ember lelkének csodá s volta vará zsolta el. A
tények azonban visszarepítették a rideg való sá gba.
– Hozzá megy Rolandhoz, ú gyhogy ha akarod, együ tt maradhatunk.
Blair szemében szomorú sá g és tisztelet tü krö ző dö tt.
– Kedvellek, Hugh, de el kell fogadnom, hogy má st szeretsz. Mikö zben utá nam
só vá rogtá l, beleszerettél Cindybe. Nem is csodá lom, kü lö nleges ember.
Hugh hirtelen megö lelte a nő t.
– Jó bará t vagy!
– Szerencsére nem vagyok szerelmes beléd, csak vonzó dom hozzá d. Egyébként
szerintem Cindy sem szerelmes Rolandba. Talá lt valakit, aki a lelki tá rsa lehet egy életen
á t: téged!
58
Hugh hinni akart Blair szavaiban, de az elmú lt napokban nem tö rtént olyasmi, ami
arra utalt volna, hogy Cindy szerelmes belé.
– Dö ntsd el, hogy mit akarsz tenni, de ne vá rj tú l soká ig! A lovagi torná n talá lkozunk –
á llt fel Blair, és az ajtó hoz ment. – É rdekes lenne, ha beneveznél. Kifejezetten helyes
trubadú r vá lna belő led.
– Nem tudok énekelni.
– Mindegy – mosolyodott el Blair. – Viszlá t, Hugh!
– Sajná lom, hogy nem vagyok szerelmes beléd.
– Tú lélem.
Á lmai megtestesü lt asszonya ezzel kisétá lt az ajtó n.
Hugh sajná lta, hogy elmegy, és kissé bosszankodott is. Még hogy trubadú r! Talá n egy
hó napja, amikor esetlen volt. és gyenge, ö rö mmel vá llalta volna ezt a szerepet, de
megvá ltozott.
Harcolni akart. Nem a sajá t bü szkesége miatt, hanem hogy legyő zze Rolandot. Blair
miatt is hajlandó lett volna elviselni néhá ny kék-zö ld foltot és zú zó dá st. Be akarta
bizonyítani Cindynek. hogy méltó a szerelmére. Persze az izmok még nem jelentik azt,
hogy valaki férfiasabb az á tlagná l, figyelmeztette intellektuá lis énje. Mi lesz, ha legyő zi
Rolandot, és Cindy aggó dva a segítségére siet?
Hugh bizonytalanul a termékenység-istennő re pillantott, s az utcá ró l beszű rő dő
fényben ú gy lá tta, mintha a szobor rá kacsintott volna. Szinte hallotta biztató szavait: vá gj
bele!
Igen! Szereti Cindyt, és még akkor is bebizonyítja neki, hogy ez fordítva is igaz, ha a
pó nik az egyetem atlétikai pá lyá já nak fü vébe dö ngö lik! Volt azonban egy kis gond. Nem
volt pá ncélja, dá rdá ja, pó nija, és fogalma sem arró l, hogyan kell kü zdeni. Az első
gondolata az volt. hogy Cindyhez fordul, de inká bb ú gy dö ntö tt, hogy Jared Bentontó l kér
taná csot.
7. FEJEZET
– Te leszel a fekete lovag – dö ntö tte el Jared, mikö zben az egyetem bü féjében
ebédeltek.
Hugh megpró bá lt nem gondolni a bá lra, amikor Cindyvel tá ncolt, s eszébe sem jutott,
hogy a sors Roland és Blair személyében elvá laszthatja ő ket egymá stó l.
– Ú gy érted, hogy a torna végéig titkolnom kell, ki vagyok?
– Pontosan. Ettő l lesz izgalmas a dolog. Rá adá sul ha felsü lsz, senki sem fog rá jö nni,
hogy a pá ncél Bemling professzort rejti.
– Bá rmi lesz is rajtam, Cindy tudni fogja, hogy én vagyok – mondta Hugh, mikö zben a
rá klevest kavargatta. – É n bá rmikor felismerném ő t, még ű rhajó sruhá ban is.
– Valami kü lö nö s, kozmikus vonzalom feszü l kettő tö k kö zö tt. Remélem, a hö lgy
észhez tér, mielő tt még késő lesz!
Csak nem irigységet lá tott felvillanni Jared tekintetében?
– É n is.
A kö zépkori irodalom egyik professzornő je odalépett az asztalukhoz, és Jared felé
nyú jtott egy barna-fekete kendő t.
– Jö ssz a lovagi torná ra? – kérdezte Jaredtő l. – Ha igen, viselnéd a kendő met?
– A legnagyobb ö rö mmel, Kerry – vá laszolta a férfi, és a nő re villantotta csibészes
mosolyá t.
– Lá tom, te is ismered a kozmikus vonzalom fogalmá t.
59
– Ugyan! Sosem éreztem még, hogy egy nő t nekem teremtett az ég. Egyszer kö zel
voltam ahhoz, hogy rá talá ljak a szerelemre, de elszú rtam.
– Miért nem keresed meg?
Jared vá llat vont.
– Nincs értelme. Szó val, visszatérve az ü gyedre, elcsenek a színhá zbó l egy pá ncélt,
Kerrytő l pedig megkérdezem, honnan veszik a tö bbiek a dá rdá kat. Harcolni
megtaníthatlak. Színmű vészetisként kivá ló oktatá st kaptam. Mi kell még?
– Orszá gomat egy ló ért.
Jared csettintett.
– Semmi gond, meglesz! Kerrynek van egy istá lló ja, s néha kö lcsö nö z lovakat a
diá koknak. Neked is biztosan ad egyet, ha még maradt. Ebéd utá n beszélhetü nk vele.
Ez azt jelenti, hogy nem mehet az edző terembe Cindyvel. Mivel minden bizonnyal
Roland is megy, való színű leg nem hiá nyzik majd nekik.
– Kö sz, az jó lesz.
Cindy bízott benne, hogy Hugh rá juk talá l a rö plabdapá lyá n. Eleinte folyton az ajtó t
kémlelte, de miutá n elhibá zott egy viszonylag kö nnyű leü tést, megpró bá lt a já tékra
ö sszpontosítani. Rolanddal egymá s ellen já tszottak, s mint ilyenkor mindig, ő k ketten
lettek a fő szereplő k.
Egy idő re megfeledkezett mindenrő l, s csak azon igyekezett, hogy olyan helyre ü sse a
labdá t, ahol Roland nem éri el. A sorsdö ntő ü tésnél azonban megbotlott, így az ellenfél
győ zö tt.
– Szép volt – nyú jtotta a kezét Roland felé.
Miért ilyen ingerü lt? Szeretett a vő legényével versenyezni, s ha veszített, alig vá rta,
hogy sor kerü ljö n a visszavá gó ra. Ezú ttal egyá ltalá n nem érdekelte, hogy mi lesz. Hugh
nélkü l minden színtelennek tű nt.
A nő k vidá man csicseregve Roland kö ré gyű ltek, de Cindy nem érzett sem
bü szkeséget, sem pedig féltékenységet. Elgondolkodva az ö ltö ző be sietett, hogy
lezuhanyozzon. Mi tö rténik vele? Má r nem bízott Rolandban, rá adá sul elég nehéz volt
élvezni a tá rsasá gá t, mikö zben egyfolytá ban Hugh kö rü l forogtak a gondolatai.
Hugh má shoz tartozik, figyelmeztette magá t. Ez itt a tö rténet vége.
Roland megkérdezte, hogy van-e kedve megnézni, ahogy a lovagi torná ra készü l, de
Cindy nemet mondott. Volt még egy-két ó rá ja munka elő tt, ennek ellenére biztosra vette,
hogy a torna sokkal érdekesebb lesz, ha nem tudja, mire szá míthat.
– Hugh hagyott nekem ü zenetet? – kérdezte Bradtő l.
– Mindjá rt megnézem – felelte a fiú , és á tlapozta az elő tte heverő cetliket. – Itt is van…
Elfoglalt lesz egész héten, ú gyhogy nem tud jö nni edzeni.
– Ennyi?
– Sajná lom, ennyi – vonta meg a vá llá t Brad.
Az ajtó ban megjelent a nagymamá ja, így elé sietett, hogy ü dvö zö lje.
– Itt vannak a jelentések, nagyi.
– Kö sz – mosolyodott el Sadie Wilkerson, de amint megpillantotta Cindyt,
bű ntudatosan lesü tö tte a szemét. – Ó , ü dvö zlö m!
– Csak nem a Rolandró l és ró lam készü lt anyag van magá ná l?
– Há t…
Cindy kinyú jtotta a kezét, s Sadie lassan beletette a borítékot, majd végignézte, ahogy
a jelentés darabokra tépve a szemetesben kö t ki.
– Elég legyen ebbő l!
Brad rá kvö rö s lett, s gyorsan á tment a recepció spult tú lsó felére.
60
– Igaza van, illetlenség kémkedni a bará tok utá n. Sajná lom.

– Semmi gond, de még egyszer ne forduljon elő !
Amikor Sadie-vel kisétá ltak a parkoló ba, elsuhant mellettü k egy vontató kocsi, s
bekanyarodott a Vénusz Fogadó elé.
– Lefogadom, hogy itt is vannak kémjeik.
– Naná ! – mosolyodott el Sadie, de a mosoly hirtelen rá fagyott az arcá ra, s a tekintete
megtelt éberséggel, aká r egy vadá szkopó nak. – Odanézzen, az ott Vanessa Sachet –
mutatott a dü hö sen gesztikulá ló , fiatal nő felé. – Tíz az egyhez, hogy nincs egyedü l. Nincs
véletlenü l magá ná l fényképező gép?
– Nincs – vá laszolta Cindy, s má r éppen be akart ü lni az autó já ba, amikor Sadie
elkapta a karjá t.
– El sem hiszem! Nina LaPonz, a volt Mrs. Sachet legjobb bará tnő je észrevette
Vanessá t, és megá llt az autó já val. Szerintem az a nő egy pillanatig sem habozna, hogy
befeketítse ezt a férjtolvaj banyá t. Nehogy itt hagyjon! Megő rü lö k, ha nem oszthatom
meg valakivel ezt az élményt! Rá adá sul szü kségem van egy szemtanú ra.
Cindy nem szeretett idegenek magá néletében vá jká lni, de attó l tartott, hogy ha
magá ra hagyja Sadie-t, aki nyolcvan felé já rt, az asszony még szívrohamot kap az
izgalomtó l. Mikö zben Vanessa – szemmel lá tható an hadarva – magyará zott valamit az
ö tvenes évei kö rü l já ró , kimért hö lgynek, a vontató vezető je beakasztott egy hatalmas
kampó t a kupé há tsó felébe.
Ebben a pillanatban jelent meg elégedett vigyorral az arcá n Martin elnö k.
Nyilvá nvaló an nem nézett a tü kö rbe, mielő tt az utcá ra lépett, mivel a haja borzas volt, s
az arcá n rú zsfoltok éktelenkedtek. A tekintete talá lkozott Niná éval, és a há rom szereplő
só bá lvá nnyá meredve bá mult egymá sra.
– Szö rnyet halok – zihá lta Sadie. – Hihetetlen, hogy a Szimat-csoport tagjai kö zü l pont
nekem jut az a megtiszteltetés, hogy lá thatok egy ilyen jelenetet! Most má r aká r meg is
halhatok.
– Inká bb ne! – kérte Cindy rémü lten.
Nina nem sokkal késő bb má r az autó já ban ü lt, s valamennyien jó l lá ttá k, ahogy a
fü léhez emeli a telefonjá t.
– Nem vesztegeti az idejét.
Az idő s hö lgy megszorította Cindy kezét.
– Ö rü lö k, hogy itt volt velem – mondta kö nnyes szemmel. Régi á lmom volt, hogy
lekö rö zzem a csapat tagjait. El sem tudom mondani, milyen sokat jelent ez nekem!
Gratulá lok!
– Mivel kedvelem magá t, mondanék valamit. Roland igazi szívtipró , de Hugh jobb
ember.
– Szerintem is – felelte Cindy gondolkodá s nélkü l.
– Ne aggó djon, nem á rulom el senkinek, de azért adnék egy taná csot: vá ltson partnert
és perdü ljö n tá ncra!
– Ezen má r tú l vagyok. Azért kö szö nö m. Elvigyem valahová ?
– Há t persze!
Cindy a klubhoz vitte Sadie-t, majd elkö szö nt tő le. Vezetés kö zben a jö vő jén
tö prengett. Még akkor is csak egy dolgot tehet, ha ezzel csaló dá st okoz néhá ny
embernek. Ha jobban szereti Hugh-t, mint Rolandot, nem mehet hozzá feleségü l! Ha nem
utazott volna Clair De Lune-be. bizonyá ra ö sszehá zasodnak, ahogyan tervezték – jobban
mondva, ahogyan Cindy tervezte. Tú l sok a hal
É letében elő szö r bizonytalan volt a jö vő jét illető en. Az elmú lt néhá ny hétben
tö rténtek gyö keresen megvá ltoztattá k az életét. Még azt sem tudta, mit érez Hugh irá nt,
61
bá r ha rá gondolt, azonnal a szenvedély, a szerelem és a melegség jutott az eszébe.

Visszatérjen Oofdah-ba, ahol minden és mindenki Rolandra s a régi énjére emlékezteti?
Sok mindent kellett á tgondolnia.
Hugh csü tö rtö kre megtanulta, hogyan maradjon nyugodtan poroszká ló fekete pó nija,
Ebenezer nyergében, mikö zben a dá rdá já t tartja. A kartonbó l készü lt sisak a kelleténél
jobban megnehezítette a dolgá t, rá adá sul nem hallott benne jó l, és a homloká ró l lecsorgó
verejték miatt ú gy érezte magá t, mintha a víz alatt lenne.
– Remekü l csiná lod! – dicsérte meg Jared, aki beugrott, hogy ellenő rizze, hogyan halad
Hugh. – Mit szó lná l egy kis versenyhez?
– Benne vagyok – lihegte a férfi, s kö zben elhú zta a szá já t a kifutó n terjengő szag
miatt. A kerekasztal lovagjá nak azonban meg sem kottyan némi kellemetlenség.
– Csak ó vatosan! – figyelmeztette Kerry, aki készségesen vá llalta, hogy megtanítja
Hugh-t lovagolni. – Semmi kedvem kó rhá zba vinni.
Nem sokkal késő bb felbukkant Jared. Egy viharvert pó ni nyergében ü lt, és hosszú lá ba
a fö ldet seperte.
– Há lá t adok az égnek, hogy nem kell az egész iskola elő tt galoppoznom, mint egy
megkergü lt kirá lyfinak.
– Kö sz a biztatá st.
– Ne aggó dj! Te nem tű nsz olyan nevetségesnek, mint Roland, mert alacsonyabb vagy.
– Nem kéne egy pajzs?
– Gondolod, hogy tudsz ú gy lovagolni, ha mindkét kezedben fogsz valamit? –kérdezte
Jared.
– Fekete lovagként erő snek és magabiztosnak kell tű nnö m, amikor belovagolok az
aréná ba. Még akkor is, ha ö t perccel késő bb a fű be harapok…
– Akkor lá ssuk a pajzsot! Kerry, szereznél egyet?
– Mindjá rt hozom – felelte a nő , s rö videsen felbukkant két, kartondobozbó l készü lt
pajzzsal. Azon, amelyet Hugh kapott, jó l lá tszott A világ legpuhább toalettpapírja felirat.
Jared példá já t kö vetve erő sen megmarkolta a kö zepére erő sített fogó t, és a konyhai
papírtö rlő hengerébő l eszká bá lt dá rdá t.
Kerry jelt adott a kendő jével, s a két pó ni tá madá sba lendü lt. Na jó , ne szépítsü k:
botladozva megindult. Jared Hugh ide-oda lebbenő pajzsá ba vá gta a dá rdá já t, majd
sikerü lt meglö knie a férfit, aki elejtette a pajzsá t, a pó ni nyaká ra bukott, és bá r
pró bá lkozott, mégsem tudta eltalá lni az ellenfelét.
Amint a há tasok a kijá rat felé poroszká ltak, a két lovagot hisztérikus kacagá s fogadta.
Kerry a korlá tba kapaszkodva rá zkó dott a nevetéstő l.
– Nem az a fontos, hogy nevetségesen festettü nk, hanem hogy ki győ zö tt? –kiá ltotta
oda neki Jared.
– Te – ismerte be Hugh. – Bá r meg kell mondanom, szá nalmas kis ü tés volt.
– Legalá bb nem ü ltél fenékre.
– Lá tod, ez igaz.
Annak ellenére, hogy nem szerepelt tú l jó l a pró bá n, Hugh élvezte az ö sszecsapá st.
Mikö zben leszá llt a pó nijá ró l, arra gondolt, hogy nem is lenne olyan szö rnyű a szombati
verseny, ha csak a poén kedvéért nevezne be.
A helyzet azonban korá ntsem volt ró zsá s. Két nap mú lva kocká ra teszi a bü szkeségét
és való színű leg a testi épségét is azért, hogy elnyerje szerelme szívét. Tudta, hogy
elveszítheti Cindyt. Nem amiatt, hogy esetleg felsü l, mint hő s lovag, hanem mert a nő
még mindig Rolandot szereti. Lehet, hogy a kü ldetése eleve kudarcra van ítélve!
62
Nem szá mít. Nyú lszívű lovag még sosem győ zedelmeskedett a szerelem csatá já ban. A
lá bá ba és a há tsó já ba nyilalló fá jdalom ellenére Hugh magabiztosan kihú zta magá t.
Semmi sem á llhat az ú tjá ba! Sem a félelem, sem a sajgó izmok, sem pedig a jó zan ész!
Szerette Cindyt, s feltett szá ndéka volt, hogy bebizonyítja, méltó a szerelmére.
Amikor Cindy pénteken délutá n visszatért a vá sá rlá sbó l, Mrs. Zimpelman á llította
meg.
– Bill Sachet ma korá n reggel az ü gyvédjéhez sietett – jelentette be elégedetten.
– Meg sem merem kérdezni, hogy honnan tudja – csó vá lta meg a fejét Cindy,
mikö zben az élelmiszerrel teli zacskó val egyensú lyozott.
– Az irodahá zban, ahol az ü gyvéd dolgozik, van egy virá gbolt, és a vezető je…
– …a Szimat-csoportnak dolgozik – fejezte be a mondatot Cindy.
Az utca tú loldalá ró l hangos fü tyü lés hallatszott, de oda sem kellett néznie, hogy tudja,
Roland kö zeleg. Ki má s ismémé errefelé a Drága Minnesota című dalt?
– Segíthetek? – lépett oda hozzá Roland.
– Há t persze.
A férfi dö bbenten meredt rá , de szerencsére még idő ben elkapta a zacskó t. Ez volt az
első alkalom, hogy Cindy elfogadta a segítségét. Az egész életét uraló makacs
szabadsá gvá gy semmivé lett, amint hozzá szokott Hugh lovagias viselkedéséhez.
– Sadie azt mondta, hogy nem szimatolhatunk utá natok, ú gyhogy eltű nö k a színrő l.
Hacsak nem akartok nekem mondani valamit. Van esetleg ná lad egy apró
bá rsonydobozka, Roland? Tervezel mostaná ban nagyobb vá sá rlá st… mondjuk egy
ékszerboltban?
– Viszlá t, Esther! – mondta Cindy ellentmondá st nem tű rő hangon, mire az idő s hö lgy
csaló dottan hazafelé indult.
Roland a konyhá ba vitte a zacskó t, majd kotorá szni kezdett benne.
– Mi lesz a vacsora? Hű , pá colt hering! – csillant fel a szeme. Lepattintotta a doboz
tetejét, és elő vett egy villá t.
Mikö zben Cindy a férfit figyelte, szá mtalan érzés kavargott a lelkében. A régi bará t
irá nt tá plá lt szeretet viaskodott az ingerü ltséggel, melyet amiatt érzett, hogy Roland
magá tó l értető dő en azt hitte, neki vá sá rolta a finomsá gokat. Tö bbé má r nem érzett
vá gyat arra, hogy á tö lelje és hozzá bú jjon.
El kell á rulnia neki az igazat, kü lö nben még valami ostobasá got talá l mondani a
holnapi lovagi torná n.
– Beszélnü nk kell!
A férfi kezében megá llt a heringgel teli villa.
– Csak képzelem, vagy való ban fagyos lett a levegő ? – kérdezte vigyorogva, de amikor
Cindy nem vá laszolt, elkomorodott. – Még a hozzá m hasonló mihaszná k is tudjá k, hogy
nem jelent semmi jó t, ha egy nő arra kér, hogy beszélgessü nk. Valami rosszat tettem?
– Ugyan, dehogy – só hajtott fel Cindy, és lehuppant Roland mellé a kanapéra, amely
má r az első naptó l kezdve Hugh-ra emlékeztette.
– Nos?
– Az e-mailben, amit kü ldtél…
– Ne is emlékeztess rá !
– Szó val nem tévedtél sokat. Jó bará tok vagyunk, de a szerelmü nknek vége.
– Tudtam, hogy nem szá míthatok semmi jó ra. Bü ntetésben vagyok?
– Tessék? Ilyen gonosznak hiszel? Ha az ember szeret valakit, nem ü ldö zi el.
Roland olyan esdeklő en nézett rá , mint egy kivert kiskutya.
– A végén még elhiszem, hogy komolyan gondolod.
63
Cindy hirtelen elbizonytalanodott. Visszautasítja a férfit, akire mindig ú gy gondolt,

mint jö vendő beli férjére? Mindenképpen tisztá znia kell egyet s má st.
– Má r nem érzek irá ntad ugyanú gy, mint régen.
– Gondolom, amiatt, amit tettem. Nem hibá ztatlak érte.
– Hogyan lehetsz ilyen higgadt? – fakadt ki Cindy.
– Mert megértelek. Most, hogy visszatértem hozzá d, természetesen meg akarsz
leckéztetni. Ezt nevezik késleltetett reakció nak. Még mindig dü hö s vagy rá m Blair miatt,
de nem baj. Adj egy kis idő t, Cinders, és minden olyan lesz, mint régen!
– Nem hiszem.
Cindy nem említette Hugh nevét, mert ú gy érezte, nincs hozzá joga. A férfi szereti
Blairt, és ő sosem tenne olyasmit, amivel veszélybe sodorná a szerelmü ket. Ennek
ellenére rettentő en hiá nyzott neki. A kedvessége, a figyelmessége és a gyengédség,
amellyel levette a lá bá ró l. Ö sszeszedte magá t, mert nem akart sírni Roland elő tt.
– Ne add fel, Cindy! Egyszerű en csak tö bb idő t kell együ tt tö ltenü nk.
– Azt hiszem, az első géppel visszarepü lö k Oofdah-ba. Talá n otthon tisztá bban lá tom
majd a dolgokat.
– Nem mehetsz el! – szorította meg a vá llá t Roland. – Holnap lesz a nagy nap. Meg kell
nézned, ahogy megvédem a becsü letemet.
– Má rmint a hercegnő becsü letét – javította ki Cindy. – Mielő tt még megkérdeznéd,
nem vagyok féltékeny Blairre. Rendben, maradok.
– É lvezni fogod a versenyt! Azon sem csodá lkoznék, ha kiü tnél a nyeregbő l, és te
magad folytatná d helyettem a kü zdelmet – vigyorodott el Roland.
A gondolat, hogy legyő zheti a férfit, kissé felvidította, és ö nkéntelenü l elmosolyodott.
– Ott leszek holnap.
– Remek! Megnézzü k a meccset?
– Há t persze – bó lintott Cindy, és á tnyú jtotta Rolandnak a tá virá nyító t.
Vajon Hugh részt vesz a lovagi torná n? Egyszer említette, hogy szeretne benevezni, de
nem lá tta a pró bá kon és az edző terembe sem já rt má r. Bizonyá ra Blairrel jö n. Cindy alig
vá rta, hogy utoljá ra lá ssa, bá r tudta, hogy a szíve darabokra fog tö rni.
Hugh az egyetemi színhá z ö ltö ző jében bú jt bele hevenyészett pá ncéljá ba. Annak
ellenére, hogy az atlétikai pá lya viszonylag messze volt, jó l hallatszott a zene és a tö meg
zsibongá sa. A pó nit a díszletraktá r mellett hagytá k, s ellá ttá k vízzel és élelemmel. Az
ö ltö ztető , akit beavattak a tervbe, fekete-bíbor ló takaró t készített és ugyanilyen színű re
festette Ebenezer gyeplő jét is.
Hugh szemü gyre vette magá t a tü kö rben. Kö nnyű , de hihetetlenü l élethű felszerelése
fekete pajzsbó l, rö vid tuniká bó l, harisnyá bó l, fekete védő kesztyű bő l és csizmá bó l,
valamint tollakkal díszített sisakbó l á llt. Sajnos nem vá rt gondja adó dott a sisakkal,
ugyanis nem fért alá a szemü vege.
– Mi ú jsá g? – dugta be a fejét Jared az ajtó n.
– Nem lá tok semmit.
– Felemelheted a rostélyt.
– Ú gy értem, hogy nem fér be alá a szemü vegem.
Jared kö hö gésnek á lcá zta feltö rni készü lő nevetését.
– Mennyire sú lyos a dolog?
Hugh felkészü lt rá , hogy kínos lesz, amikor kiü tik a nyeregbő l, de ha kihívó ja helyett
egy bü fékocsi ellen indít tá madá st, biztos, hogy mindenki rajta fog nevetni.
– Felveszek egy jelmezt, és kikísérlek. Ha egyszer szemben á llsz Rolanddal, nem
vétheted el a célt. Jó nagydarab fickó .
64
– Remek – hú zta el a szá já t Hugh, mikö zben megpró bá lta legyő zni a torokszorító
érzést. Nem há trá l meg! A biztonsá g kedvéért a tuniká ja zsebébe rejtette a szemü vegét,
amely jó l megfért az ott lapuló dobozka mellett.
Jared rö videsen visszatért. Vö rö s bá rsonytuniká t és fekete harisnyá t viselt, melyre
félrecsapott kalapja tette fel a koroná t.
– A tavalyi Rómeó és Júlia elő adá sró l maradt itt. Gondoltam, nem tö rö m meg a
kö zépkori vará zst, ha má r nekem kell a kü zdő térre kísérnem.
– Le vagyok nyű gö zve.
Jared elrontotta az Ö sszképet, amikor elő hú zott a zsebébő l egy mobiltelefont.
– Kerry felhív majd, ha elkezdő dik a harc. Mivel te vagy a rejtélyes fekete lovag, az
utolsó pillanatig titokban kell tartanunk a kilétedet.
– Csak nehogy elkéssü nk – mondta Hugh elszá ntan, s érezte, hogy a lá ba remegni
kezd. A félelemben nincs semmi szégyellnivaló , csak a megfutamodá sban, ahhoz pedig
má r egyébként is késő .
Cindy má r hetek ó ta má st sem hallott, csak a lovagi torná ró l szó ló regéket, s bá r részt
vett a pró bá kon, mégsem gondolta, hogy ilyen nagyszabá sú eseményben lesz része.
A délutá ni szélben bü szkén lobogtak a pó zná kra hú zott zá szló k, s a léggö mbö k vadul
ide-oda libbentek. Mindenfelé hírnö kö k és apró dok tü sténkedtek, s még az egyetemi
biztonsá gi szolgá lat emberei is kö zépkori gú nyá ba bú jtak. A lelá tó k zsú folá sig teltek, s
Cindy má r bá nta, hogy nem érkezett korá bban. A pakolá s és a repü lő jegy-foglalá s
azonban felemésztette az ideje nagy részét.
A pá lya kö zelében kialakított tribü nö n foglaltak helyet az egyetemi dolgozó k, a torna
rendező i és természetesen Blair hercegnő , akinek csodá latos, aranyszínű ruhá já n
megcsillant a napfény. A fekete hajá ban illatozó virá gkoszorú csak még meseszerű bbé
tette a megjelenését. A mellette lévő hely, amelyet bizonyá ra Hugh-nak tartott fenn, ü res
volt.
Cindy tekintete a felsorakozott hő sö ket pá sztá zta, s azonnal meglá tta Rolandot. Ha a
vikingek tartottak lovagi torná kat, bizonyá ra ú gy festettek a nyeregben, mint jó bará tja.
Bá r a lovuk való színű leg nemesebb volt. A férfi Blair ruhá já hoz illő aranysá lat viselt, s a
tö meg biztatá sá tó l kísérve fel-le pará dézott a pá lya mentén.
Milyen jó neki! Má s kö rü lmények kö zö tt ő is a lovagok kö zö tt lett volna, de egyelő re
jobban izgatta, hol lehet Hugh, és hová fog ü lni.
– Cindy! Cindy, itt vagyok! – hallatszott egy furcsá n eltorzult nő i hang. Blair, kezében
egy hangszó ró val, vadul integetett felé.
– Nekem foglaltad a helyet? Igazá n kedves tő led!
– Roland téged szeret, ú gyhogy a hely a tiéd. Rá adá sul együ tt jobban szó rakozunk
majd.
Cindy letelepedett a sugá rzó an szép hercegnő mellé, s titkon ö rü lt, hogy a ró zsá kkal
díszített ú j ruhá já t vette fel.
– Valamit el kell á rulnom Hugh-val kapcsolatban – hajolt oda hozzá Blair –, bá r nem
vagyok benne biztos, hogy az én feladatom elmondani…
Csak nem eljegyezték egymá st? Cindy egy pillanatra megszédü lt, s rendkívü l há lá s
volt, amiért a trombitá k zaja félbeszakította a beszélgetésü ket. A lovagok Roland
vezetésével felvonultak, és a néző k ü dvrivalgá sa kö zepette mosolyogva meghajoltak.
Cindy észrevette, hogy a Szimat-csoport tagjainak fényképező gépe egy percre sem
pihen.
A tarka menet megá llt a hercegnő elő tt, aki szó lá sra emelte a hangszó ró já t.
65
Bajnokom, Roland Greenwald kihívja a jelenlévő ket, hogy megkü zdjenek a kezemért
és a kegyeimért. A lovagi torná t ezennel megnyitom! – tette még hozzá , majd leü lt. –
Milyen voltam?
Remekü l csiná ltad!
Az egyik lovag jelezte, hogy kész a harcra, s az ö sszecsapá s megkezdő dö tt. Roland
valamennyiü ket legyő zte. Az egyik lovagnak elszakadt a nadrá gja, a má sikat levetette a
lova, és harc helyett inká bb a legelést vá lasztotta. A napfényben csillogó trombitá k, a
színes forgatag, a lovagi torna izgalma és a nem mindennapi lá tvá ny lenyű gö zte Cindyt, a
tekintete mégis egyfolytá ban Hugh-t kereste. Miért hagy ki egy ilyen eseményt?
Az elmú lt egy hó napban mindennap talá lkoztak, bá r az utó bbi héten egyá ltalá n nem
lá tta a férfit. Ú gy utazzon vissza Oofdah-ba, hogy el sem bú csú zik tő le? Cindy torka
ö sszeszorult. Annyira szerette a férfit, hogy az érzés még ő t is meglepte. Hugh miért nem
szereti viszont? Most rö gtö n meg kell keresnie.
– Sajná lom, de mennem kell.
– Odanézz! – mutatott a hercegnő a pá lya tú lsó végében felbukkanó lovagra. –Ki az
ö rdö g az?
A vá ratlanul megjelenő férfi éjfekete pó nin lovagolt, s a sisakjá n fekete-bíbor toll
lobogott. Egy apró d kísérte, akinél szintén hangszó ró volt.
– A fekete lovag kihívja Sir Rolandot, hogy megkü zdjö n vele a szeretett nő kezéért!
Cindy bá rhol és bá rmikor felismerte volna a lovagot egyenes tartá sá ró l, bü szkén
felszegett fejérő l és karcsú termetérő l. Blair zavart tekintete azonban arró l á rulkodott,
hogy fogalma sincs ró la, kit rejt a pá ncél. Milyen furcsa, hogy bá r Hugh azért jö tt, hogy
elnyerje szerelme kezét, Blair még csak fel sem ismeri. Ú gy dö ntö tt, észrevétlenü l
eltű nik, nehogy a sírá sá val elrontsa a nagy pillanatot, de képtelen volt megmozdulni.
Nem akarta elszalasztani az utolsó lehető séget, hogy lá ssa, amint Hugh romantikus
lelke szá rnyra kap, és felolvassa a Blairnek írt verset, majd szíve hö lgye végre a kegyeibe
fogadja. Magá val akarta vinni ezt az emléket.
– Még mindig nem tudom, hogy ki az – sú gta Blair. – É s te?
– Hugh.
– Komolyan? – kérdezte a nő dö bbenten, és a szemét meresztve figyelte a fekete
lovagot. Jó sá gos ég, tényleg ő az! Nem esik bá ntó dá sa?
Cindy hasonló dolgok miatt aggó dott, de megértette, miért nevezett be Hugh a lovagi
torná ra.
– Egy igazi romantikus hő s nem tö rő dik a veszéllyel.
– Remélem, győ z!
– É n is.
Roland ellenfelei kö zü l senki sem bírta egy menetnél tová bb. Sportoló i mú ltja és ereje
révén mindenki fö lö tt kö nnyedén diadalmaskodott. Hugh-nak esélye sem volt arra, hogy
legyő zze, bá r volt egy fegyvere, amely szü kség esetén kisegíthette a bajbó l. Cindy még
ilyen messzirő l is érezte, mennyire elszá nt. A tö bbiekkel ellentétben szá má ra mindez
nem a já tékró l szó lt.
Felharsantak a trombitá k. Blair pedig felemelte, majd a fö ldre ejtette a kendő jét.
Roland megsarkantyú zta a pó nijá t, de Hugh csak akkor indult el, amikor az apró dja
felkiá ltott:
– Mehetsz!
A tö meg elcsendesedett, s Cindy szá má ra ú gy tű nt, mindenki hallja a dobpergésként
visszhangzó szívverését. A két férfi elő renyú jtott dá rdá val haladt egymá s felé. Bá r
Roland nagyobb volt, Hugh pó nija magasabbnak tű nt.
66
Hirtelen kiszabadult a tartó já bó l az egyik zá szló , és a pá lyá ra hullva megrémisztette

Roland pó nijá t. Az á llat megriadt, s Hugh talá lat nélkü l ellovagolt mellette.
Rolandnak sikerü lt a nyeregben maradnia, de hirtelen meggondolta magá t, és
visszatért eredeti kiinduló pontjá hoz. Hugh zavarodottan hol jobbra, hol pedig balra
kapta a dá rdá já t. Mi tö rténhetett? A tö meg felmorajlott, s az apró d megpró bá lt odafutni
urá hoz, de a biztonsá gi ő rö k megá llítottá k.
– Nincs rajta a szemü vege – jö tt rá Cindy. – Nem lá tja Rolandot, mert beleolvad a
há ttérbe.
– Jó sá gos ég! – kapott a szívéhez Blair. – Nem avatkozhatunk kö zbe, mert mindenki
azt fogja hinni, hogy csalunk!
Van egy ö tletem! Add ide a hangosbeszélő t!
Cindy felszegte a fejét, és a mikrofonba énekelte a himnusz első sorá t. Reménykedett
benne, hogy az emberek nem veszik észre, mi a szá ndéka. Hugh-nak akart segíteni, hogy
a férfi betá jolhassa, hol van.
Beletelt néhá ny má sodpercbe, mire Hugh rá jö tt, mi ezzel Cindy célja. Ellenfele felé
fordult, majd megsarkantyú zta a pó nijá t. Roland má r ú ton volt felé, s amikor kö zel értek
egymá shoz, mindkét lovag dá rdá ja célba talá lt. Hugh a fö ldre zuhant, Roland viszont a
nyeregben maradt. A zavarodott pó ni szá má ra ez volt az utolsó csepp a pohá rban. Egy
rodeó n versenyző ló nak is dicséretére vá lt volna, ahogy há tsó lá bá val a levegő be rá gott
és a fö ldre dobta a gazdá já t.
– Nem sérü lt meg senki? – á llt fel Blair.
– Nem hiszem.
Hugh és Roland kirá ntotta a kardjá t, s a kisebb termetű férfi ezú ttal olyan hirtelen
tá madt ellenfelére, hogy sikerü lt meglepnie. Lankadatlanul verekedte magá t elő re
egészen addig, amíg Roland térdre nem kényszerü lt. Megpró bá lt felá llni, de Hugh
hatalmasat csapott a sisakjá ra.
– Megadom magam! – kiá ltotta Roland nem titkolt bosszú sá ggal a hangjá ban. – Hé,
hagyd abba, megadom magam!
A fekete lovag leengedte a kardjá t, és a tribü nhö z lépett.
– Vedd le a sisakodat! – kérte Blair.
A hő s lovag diadalmasan fü rdö tt a ragyogó napfényben, amely gló riá t vont karcsú
alakja kö ré. A tö megbő l dö bbent pusmogá s és meglepett kiá ltá sok hangzottak fel.
– É ljen Bemling professzor! – sikoltotta egy nő .
– Szép volt, Bemling! – mennydö rö gte egy férfihang.
Hugh a tuniká ja zsebében matatott, majd elő hú zta a szemü vegét, és feltette. Cindy
vidá msá ga egy pillanat alatt semmivé foszlott. A munkatá rsai és a diá kok elő tt fogja
megkérni a hercegnő kezét. Bizonyá ra erre akarta figyelmeztetni Blair. Mivel feltű nés
nélkü l nem tá vozhatott volna, a helyén maradt, és vá rt.
– Tessék – dobta le a hangszó ró t Blair Hugh-nak.
– Szeretnék felolvasni egy verset!
A lelá tó k felő l elfojtott kuncogá s hallatszott.
– Gyerü nk, professzor, mutassa meg, mit tud! – kiá ltotta az egyik diá k.
Amikor a férfi felnézett, Cindy eskü dni mert volna, hogy rá néz. Bizonyá ra képzelő dik,
és az érzékei ű znek vele csú fos tréfá t.
Igaz szerelemre vártam, míg egy csodás napon

Kiléptem az árnyból, s eljött az én napom.
67
Há la a jó égnek, hogy ú jra képes verselni, gondolta Cindy kö nnyben ú szó szemmel.
Ezért az egyért há lá s lehet Blairnek.
Napról napra együtt, mint barát, s mint méltó társ,

Majdnem elengedtem, s ezért nem jár megbocsátás.
Cindy azon tö prengett, hogy mió ta bará tja és tá rsa Blair Hugh-nak. A pá lyá ra simuló
csendben a férfi fél térdre ereszkedett, és elő vett a zsebébő l egy apró ékszerdobozt.
Amikor kinyitotta, a nap fénye megcsillant a gyémá ntgyű rű n. Cindy ú gy érezte, képtelen
végighallgatni a verset, de mivel még sosem omlott ö ssze nyilvá nos helyen, ezú ttal is
megpró bá lta ö sszeszedni magá t. A tekintete talá lkozott a férfiéval.
Örömteli szívvel teszem fel e kérdést:

hozzám jössz-e Cindy most és mindörökké?
A lelá tó kon felzú gott a tö meg. Miért néz így rá Hugh? Bizonyá ra rosszul hallotta, s ha
vá laszol, bolondot csiná l magá bó l. Blair finoman meglö kte.
– Gyerü nk, mondj igent!
Egy reszelő s hang a nevét kezdte skandá lni, majd mindenki csatlakozott hozzá .
– Cindy! Cindy! – harsogtá k az emberek.
– Jobb, ha gyorsan dö ntesz, kü lö nben bevadulnak!
Hugh arcá n remény és bizonytalansá g tü krö ző dö tt. Cindy csendre intette a tö meget.
– Igen – felelte, majd tö lcsért formá lt a kezébő l és hozzá tette: – Persze hogy igen!
Az emberek boldogan kiabá ltak, s a pá lya tú loldalá n á lló bíborruhá s apró d a győ zelem
jeleként vadul lengette Kerry kendő jét. Hugh, kezében a gyű rű vel, felmá szott Cindyhez, s
a lá ny kinyú jtotta a kezét, hogy a férfi az ujjá ra hú zhassa a kivételesen szép ékszert.
– Szeretlek – lehelte Cindy, aki még mindig alig mert levegő t venni.
– É n is szeretlek! – mosolygott rá Hugh, majd elő rehajolt, és megcsó kolta a
menyasszonyá t. Cindy lelkében ezernyi léggö mb szabadult fel, s valamennyi az ¿g felé
szá llt. A mesébe illő jelenetet éles villaná s szakította félbe.
– Mi a…?
Amikor a fehér foltok eltű ntek Cindy szeme elő l, Sadie élénk tekintetét és Runcie
elő renyú jtott diktafonjá t lá tta.
– Nyilatkozná nak?
– Maguk aztá n javíthatatlanok – nevetett fel Cindy. – Valamennyiü ket meghívom az
eskü vő nkre!
Fél ó rá val késő bb Hugh az ö ltö ző be sietett, Cindy pedig megkereste Rolandot. Az
izgalmas események sorá n teljesen megfeledkezett ró la.
– Remélem, nem haragszol… Tegnap szó ltam, hogy nem mehetek hozzá d.
– Azt azonban nem mondtad, hogy má sba vagy szerelmes – hú zta el a szá já t
Roland szomorú an, és kissé megrá ntotta a pó nija kantá rjá t, hogy indulá sra ö sztö kélje
az á llatot.
– Mert azt hittem, hogy Hugh Blairt szereti.
– Tanultam az esetbő l. Ha legkö zelebb rá talá lok a tö kéletes nő re, azonnal veszek neki
egy gyű rű t, mielő tt még valaki megelő z.
– Megtalá lod az igazit, mert egy szeretnivaló , nagy maci vagy!
– Kö sz. Most mennem kell, mert rö videsen kezdő dik a meccs. Ja, és tanultam még
valamit.
68
– Vagyis?
– Sose szakíts e-mailben! – mondta a férfi, s melegen á tö lelte Cindyt.
– Viszlá t!
Ahogy Roland tá volodott, odafutott hozzá az egyik nő i lovag, és erő sen megrá zta a
kezét. Egymá shoz igazítottá k a lépteiket, s a legnagyobb egyetértésben sétá ltak tová bb.
Cindy boldogan indult az irodalom tanszék felé, ahol Hugh má r vá rt rá .
8. FEJEZET
Hugh akkor lá tott utoljá ra hó esést, amikor a szü lei síelni vitték Dél-Kaliforniá ba.
Kará csony napjá n nemcsak hogy esett a hó Oofdah-ban, hanem fehér lepelként
beterítette az egész vá rost. Cindyvel együ tt a konyhá ban ü ltek, és forró csokolá dét
iszogattak.
– Hihetetlenü l szép!
– Szerencsére a szomszédoknak van terepjá ró juk, ú gyhogy ha az utakat nem
takarítjá k le, kivihetnek bennü nket a repü lő térre.
– Igazi kaland lesz. Amió ta megismertelek, kaland az életem!
– Mi má s lehetne? – hajolt oda hozzá boldogsá gtó l ragyogva Cindy. – Egy lovagi torná n
kérted meg a kezemet, tö bb szá z ember elő tt. Ezzel megpecsételted a sorsunkat.
– Reméljü k!
Hugh még mindig alig akarta elhinni, ami az elmú lt héten tö rtént. Miutá n eljegyezték
egymá st, rá jö ttek, hogy nem akarnak vá rni az eskü vő vel, így Oofdah-ba repü ltek, és
kará csony este egy meghitt szertartá s keretében ö sszehá zasodtak.
Frances elhozta az ú jdonsü lt bará tjá t, s megérkeztek Hugh szü lei is, akik má snap
tová bbrepü ltek Kanadá ba, hogy az ismerő seikkel tö ltsék az ü nnepeket. A San Diegó -i
tengerpartra utaztak ná szú tra, ahol a boldogsá gban ú szva tervezték a jö vő jü ket. Cindy
á llá st akart keresni Clair De Lune-ben, Hugh pedig ú gy dö ntö tt, hogy mielő bb há zat
vá sá rol kettejü knek. Erre azonban volt még elegendő idejü k.
Felhívtá k a Szimat-csoportot, és elnézést kértek, amiért nem tudtá k lehető vé tenni
szá mukra, hogy ott legyenek az eskü vő jü kö n. Mariah azonban megnyugtatta ő ket, hogy
januá rban amú gy is ó riá si fogadá st akarnak rendezni a tiszteletü kre.
A ná széjszaká juk szenvedélyesen telt, s Hugh végre megtapasztalhatta, milyen csodá s
is az, amikor két embert nemcsak vá gy, hanem igaz szerelem is ö sszekö t.
– Elfelejtettem neked kará csonyi ajá ndékot venni – dö bbent rá a férfi, mikö zben az
odakint sü vítő szelet hallgattá k.
– Amit én kérek, azt most rö gtö n meg is kapom – mosolyodott el Cindy, majd a férje
ö lébe telepedett, és á tkarolta a nyaká t. Hugh azonnal megfeledkezett a kü lvilá gró l, csak a
bimbó zó , gyengéd szerelmü k szá mított. Fogalma sem volt arró l, hogy meddig ö lelték és
csó koltá k egymá st, de a lá ba lassan elgémberedett.
– Nem ö rü lö k neki, de…
– Tudom, tudom, nem akarlak megnyomorítani. Rengeteg tervem van még veled a
jö vő re nézve. Elő bb azonban á tadná m az ajá ndékodat. Gyere á t a nappaliba!
Hugh bü szkén kihú zta magá t, s kö vette a feleségét. Miutá n eljá tszotta a fekete lovag
szerepét, megfogadta, hogy soha tö bbé nem ö lti fel a szó rakozott professzor á lruhá t.
Cindy a zongorá hoz lépett, s odanyú jtotta a férjének a Kedvenc karácsonyi dalaim című
kö nyvet.
– Vá laszd, amelyiket csak akarod!
– Koncertet adsz nekem? Jaj, de jó ! Mindegyik a kedvencem.
– Igyekezni fogok, hogy sor kerü ljö n valamennyi dalra.
69
Ahogy az angyali hang felcsendü lt, Hugh kinézett az ablakon. A kertben á lló fenyő fá k
á gait betakarta a hó , s odakint minden békés volt.
– Csendes éj, szentséges éj…
Hugh lehunyta a szemét, és hagyta, hogy szá rnyá ra vegye a csodá latos muzsika. A dal
vége felé a felesége á tszellemü lt, szépséges arcá t figyelte.
– Jézusunk békét ígér…
Annak a nő nek az oldalá n talá lt rá a sajá t békéjére, akit a vilá gon a legjobban
szeretett. Ú gy érezte, olyan kö zel kerü lt Cindyhez, amilyen kö zel csak lehet. A
Karácsonyra otthon leszek című dalt má r együ tt énekelték, s Hugh megfogadta, hogy
élete há tralévő részében mindig otthon lesz ezen a csodá latos ü nnepen.
70

TSZN 2006 9 (A) Jaqueline Diamond - Lovagi Tornacipő

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

TSZN 2006 9 (A) Jaqueline Diamond - Lovagi Tornacipő

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Jaqueline Diamond

Cindy McChad nem hisz a szemének,

A tá blá s nő nek ekkor fogyott el a tü relme. Letette az eredményjelző t, és megigazította

– Rengeteg ö tletem van. Alig bírok magammal!

Természetes, hogy az anyja ö rü l a lelkész dicséretének, de ez még nem ok arra, hogy

Cindy a torná cra dobta hatalmas bő rö ndjét, és má sodjá ra is becsengetett a há zba.

– Jö vő nyá ron lesz az eskü vő nk.

– Melyik szakra já rnak? – kérdezte Cindy.

„Zöld a szemed, mint a legszebb, legfényesebb nefritkő.

nyitotta ragyogó , smaragdzö ld szemét. Karcsú volt, és rendkívü l csinos, s há la rö vidke

Tapintatlansá g, ső t egyenesen szívtelenség volt Rolandtó l, hogy ennyi év utá n csak

– Ismer ilyesmit? – kérdezte Cindy incselkedve.

– É n szívesen megtartom az edzést – ajá nlotta Cindy, aki az elmú lt években

– Gyakorolhatsz rajtam – mondta Cindy kü lö nö sebb szégyenlő skö dés nélkü l. –

– Ha az idő pont megfelel neki, felő lem rendben.

A hét végére Hugh teljesen ö sszezavarodott. Á ltalá ban észrevétlenü l suhant á t az

– A vő legénye, Roland, kilencet kapott – mosolyodott el hű vö sen Mariah. –Runcie

– Leblokkolt. Ne vedd magadra!

alacsonyabb volt Rolandná l, majdhogynem felvehette volna vele a harcot. Blair is

– Cindy nyitott kö nyv. Nem értem, miért titkoló zik.

Hugh felcsavarta a mű fű re hasonlító anyagbó l készü lt sző nyeget, s szá radó

Ezen csodás halmok megtöltik tenyerem.

– Ez volt a helyzet veled és Rolanddal is? – kérdezte Hugh, de ahogy kimondta, má r

– Igen, azt hiszem, bá r…

Hugh abban a pillanatban félrenyelt, s mikö zben Blair kétségbeesetten ide-oda

– Van ott egy étterem, ahol megbeszélést tarthatnak? – kérdezte Cindy.

Hugh hajnali há romkor zuhant be az á gyba, s ö t ó rá val késő bb Blair telefonja

– A nyugdíjasokkal – vá laszolta gyorsan Cindy, és kecsesen beugrott a vízbe. Hugh

Amikor Cindy hétfő n megérkezett a Holdudvarba, azonnal észrevette, hogy Daffodil és

Daffodil, aki nyilvá nvaló an hallgató zott, kidugta a fejét a konyhá bó l.

– Olyanok voltak, aká r a nyulak – magyará zta Sadie. – Hallatlan!

– Nem semmi darab!

– Igaza van, illetlenség kémkedni a bará tok utá n. Sajná lom.

bá r ha rá gondolt, azonnal a szenvedély, a szerelem és a melegség jutott az eszébe.

Cindy hirtelen elbizonytalanodott. Visszautasítja a férfit, akire mindig ú gy gondolt,

Hirtelen kiszabadult a tartó já bó l az egyik zá szló , és a pá lyá ra hullva megrémisztette

Igaz szerelemre vártam, míg egy csodás napon

Napról napra együtt, mint barát, s mint méltó társ,

Örömteli szívvel teszem fel e kérdést:

You might also like