Jessica Hart

Jessica Hart
Városi lány
Szakácsnőt és nevelőnőt keres a csöndes ausztrál farmer, Chase, miután

bátyja feleségestől Amerikába utazott, ráhagyva kislányuk és a birtok
gondozásának összes nyűgét. Eleinte úgy tűnik, hogy a hirdetésre jelentkező
két angol barátnő kitűnően megfelel a feladatnak, egyikük azonban
hamarosan odébbáll, s így Beára, egy ízig-vérig városi teremtésre marad
minden munka. Chase mellett a lány megízleli a vidéki élet szépségeit és a
szerelem örömét is...
Jessica Hart Városi lány (Júlia 346.)
1. FEJEZET
- A prérin? - Bea elhű lve meredt a bará tnő jére. - Miért épp ott?
- Hogy miért? - Emilyt nem rendítette meg bará tnő je felhá borodá sa. -
Hogy kérdezhetsz ilyet egyá ltalá n? Mindenki ott szeretne dolgozni. Hiszen
ott minden csodá latos!
- Mi a nyavalya lenne ott csodá latos? Nem lá tni má st, csak barna,
lehangoló bokrokat.
- Csakhogy a bozó t kö rü l szívdö glesztő , cowboykalapos, poros csizmá s
férfiak nyü zsö gnek.
Bea lelkesedése erre a gondolatra sem csapott az egekbe.
- No persze, és egy csomó légy.
- Ugyan má r! - Emily fittyet há nyva a vendégekre, leü lt a bará tnő jével
szemben. - Ez életü nk nagy lehető sége! Vilá géletemben egy marhafarmon
szerettem volna dolgozni.
- Te beteg vagy! Mi abban olyan jó ?
- Mert ott minden olyan má s! Romantikus és elbű vö lő ! - Emily lelkesen
hadoná szott a szó noklatá hoz. - Kü lö nben is ott vannak a gyö kereim.
Bea most má r semmit sem értett. Legjobb tudomá sa szerint bará tnő je
Londonban szü letett. Ott is nő tt fel, és most van elő szö r Ausztrá liá ban.
- Mió ta érzel ilyeneket?
- Az anyá m ausztrá l - vetette oda kö nnyedén Emily. - A nagyanyá m
pedig egy farmon nő tt fel.
- Az én nagyanyá m meg Leamington Spá ban, de még sosem
kívá nkoztam ott letelepedni és dolgozni.
2 / 155
- Leamington Spá ra nem jellemző , hogy egymá st érnék a lasszó t

lengető férfiak, akik puszta kézzel fö ldre teperik a biká t. A prérin még
igazi férfiak élnek, Bea, nem olyan nyá picok, mint itt.
Emily megvető en kö rbepillantott a bá rban, á m tudomá st sem vett az
integető vendégekrő l, akiket ki kellett volna szolgá lnia, mivel ő volt a
pincér.
Bea kö vette a pillantá sá t. Ezen a vasá rnap estén a bá r zsú folá sig
megtelt fiatalokkal, akik élvezni akartá k a hétvége utolsó szabad ó rá it.
Amennyire meg tudta ítélni, akadt kö ztü k elég vá llas, jó vá gá sú férfi, akin
egy nő nem sok kivetnivaló t talá lhatott... kivéve persze, ha nemrég hagyta
el a teremtés egyik lenyű gö ző koroná ja, s egy idő re elege lett a férfiakbó l.
- Mi bajod ezekkel a srá cokkal? - kérdezte.
- Nyeszlett vá roslakó k - elégedetlenkedett Emily. - Ennyi erő vel aká r
Londonban is lehetnénk.
A tü kö rü veg ablakokon keresztü l á tsejlettek a sydneyi operahá z
kö rvonalai. Híres kupolá já nak fényei lenyű gö ző en rajzoló dtak ki az
éjszakai égbolton, s a kikö tő vizén ezernyi megvilá gított jacht hintá zott.
Azért ez a hely nem sokban hasonlít Londonra, gondolta Bea.
- Mi ü tö tt beléd, hogy egyszerre el akarsz menni innen? - kérdezte. -
Egy hete még csak Marcus já rt a fejedben, és igazá n nem mondhatod, hogy
nem volt klassz pasas.
- Tú l klassz volt - hú zta el a szá já t Emily -, de tanultam az esetbő l.
Elegem van a hozzá hasonló hapsikbó l. Igazi férfit akarok. Nyers erő t!
- No, ha nyerseségre vá gysz, akkor talá n való ban a bozó tos prérin a
helyed. - Bea nevetve emelte fel a pohará t.
- Komolyan gondolom, Bea - fogta kö nyö rgő re Emily. - Nem holmi
hirtelen szeszélyrő l van szó . Má r Londonban is mondtam, hogy a vad
vidékekre is el szeretnék jutni.
3 / 155
- Azt hittem, kirá ndulni akarsz az Uluru Nemzeti Parkba az Ayers

Rockhoz vagy Alice Springsbe. Marhafarmró l viszont nem volt szó .
- Nem turistaként akarok á trohanni azon a vidéken - makacskodott
Emily. - Az érdekel, milyen az igazi élet az ausztrá l prériken.
- Alig maradt má r idő nk a hazautazá sig - emlékeztette Bea a bará tnő jét.
- É s itt még annyi lá tnivaló van. Semmi kedvem az isten há ta mö gö tt
tö lteni a drá ga idő met. Menj, ha mindená ron menni akarsz, majd késő bb
talá lkozunk. Végü l is nem kell mindent együ tt csiná lnunk.
- Ez igaz, de nélkü led nem kapom meg az á llá st - nyafogott Emily. - Két
emberre van szü kségü k, és ha te nem szá llsz be, sü thetem az egészet.
- Majd felvesznek melléd valaki má st - érvelt Bea.
- Az a ranch hihetetlenü l nagy, és a vilá g végén van, ezért azt akarjá k,
hogy az alkalmazottak jó l kijö jjenek egymá ssal. Egyébként Calulla Downs
á llító lag Ausztrá lia-szerte híres hely. - Emilyt ú jra elragadta a lelkesedés. -
Valaki azt mesélte, akkora, mint Belgium... de az is lehet, hogy Walest
mondott. Mindenesetre hatalmas! É s egy meseszép, ó don há z á ll rajta. A
tulaj megszokta, hogy jö nnek-mennek az alkalmazottak, de Nick most két
bará tnő t akar felvenni.
- Ki az a Nick?
- Nick Sutherland. Ő a tulaj. Eszméletlenü l jó képű ! - só hajtott fel Emily
á tszellemü li á brá zattal. - Sző ke és iszonyú an férfias! É s a marká ns
voná sai...! Pont az én esetem. Ha azonban nem jö ssz velem, má st keres
magá nak. - Esdeklő n nézett Beá ra, d e ő ne m dő lt be. Ismerte jó l Emilyt.
- Ez esetben biztosan hamar talá l olyan lá nyokat, akik nagyobb
haszná ra lesznek a prérin, mint mi - hű tö tte le a bará tnő jét. - Mit
nyú jthatná nk mi azoknak az embereknek? Nem tudunk lovagolni, és nem
értü nk a tehenekhez meg a tö bbi dologhoz, ami ott kell.
4 / 155
- Nem marhahajcsá rokat keresnek, és nem nehéz munká ra kellü nk

nekik. Arra ott vannak a cowboyaik. Szaká csnő re és nevelő nő re van
szü kségü k.
- Nevelő nő re? - nevetett fel Bea. - Ez biztos csak valami vicc. Szerintem
a nevelő nő k má r rég kihaltak.
- Há t... én is furcsá lltam egy kicsit - ismerte el Emily. - Azt hiszem,
inká bb bébiszitterre gondoltak. A kislá ny csak ö téves, és biztosan nincs
vele sok gond. Inká bb arró l lehet szó , hogy vigyá zni kell rá , és néha
foglalkozni vele.
Beá nak kezdett elege lenni a bará tnő je makacssá gá bó l.
- Emily, mi nem értü nk a gyerekekhez!
- Ugyan má r, nem lehet olyan nehéz! - legyintett a lá ny. - Mesét olvasni,
vigyá zni a macikra... szó szerint gyerekjá ték.
- É n biztosan nem akarok a gyerekkel foglalkozni - jelentette ki
hatá rozottan Bea. - A gyerekek idegesítenek.
- Jó , jó , akkor majd én vá llalom a kislá nyt - csitította Emily. - Neked
csak fő znö d kell. É n kü lö nben sem szeretek fő zni, te viszont igazi csodá kat
vará zsolsz az asztalra. - A lá ny szá ndékosan tú lzott. - Amikor
megemlítettem Nicknek, hogy egy partiszervező cégnél dolgozol, egészen
odá ig volt. Azt mondta, ritkasá gszá mba megy, hogy sikerü l egy hivatá sos
szaká csnő t kifogniuk... Jaj, Bea, mondd má r, hogy velem tartasz! Olyan
isteni lesz, de nélkü led nem megy. Meglá tod, milyen jó l érezzü k majd
magunkat!
- Sydneyben nem érezzü k jó l magunkat? - méltatlankodott Bea. -
Remek a munká nk, klasszak a bará taink, szuper a szá llá sunk... nagyon jó
sorunk van. Kint, a pusztá ban kö zel sem lenne ilyen életü nk.
Bezá rkó zhatunk egy há zba egy gyerekkel. Odakint biztosan elviselhetetlen
a hő ség. Nincs szó rakozá si lehető ség. Még lovagolni sem tudunk. -
5 / 155
Megrá zta a fejét. - Nem élveznéd, én pedig egyenesen szö rnyű nek
talá lná m.
- Ugyanezt mondtad Londonban egész Ausztrá liá ró l - emlékeztette
Emily. - Nem akartá l velem jö nni, és biztos voltá l benne, hogy rettenetesen
fogod magad érezni. Most meg má r azon tö rö d a fejed, hogyan
telepü lhetnél á t véglegesen. É n rö gtö n mondtam, hogy tetszeni fog neked,
és igazam lett, elismered?
Bea kénytelen volt rá bó lintani.
- Igen.
- Akkor most miért nem hiszed el, ha azt á llítom, a farm is ugyanú gy
fog tetszeni?
Bea csak só hajtott, mert tudta, hogy a bará tnő je nem is vá r vá laszt.
Emily szigorú , fü rkésző tekintettel hajolt elő re. Felö ltö tte pszicholó gusi
arckifejezését.
- Mindennek Phil az oka - jelentette ki. - Annyira megbá ntott, hogy
most má r minden ú j dologtó l félsz.
- Ez nem igaz - tiltakozott a lá ny, de Emily nem hagyta magá t
elhallgattatni.
- Nincs ö nbizalmad. Amint valaki valami ú jra pró bá l rá beszélni,
bevonulsz a védő bá styá id mö gé. Emlékszel, mi tö rtént a mú ltkor a
butikban? Nem vetted meg azt a ruhá t, mert kicsit rö videbb volt a
szá modra megszokottná l.
- Azért nem vettem meg, mert kö vérített.
- Fantasztikusan á llt rajtad! De te épp ettő l riadtá l meg. Ha ugyanis
fantasztikusan néznél ki, valaki még a végén érdeklő dne irá ntad, és akkor
ne adj' isten beleszerethetnél az illető be.
Bea belekortyolt a borá ba.
- Marhasá g! - vetette oda dacosan.
6 / 155
- Most pedig izgalmas kalandot kíná lok fel, de te, te a kényelmes

vackodba bú jná l inká bb.
- É pp elég kalandot éltem má r meg. - Bea ö rü lt, hogy Emily nem
feszegeti tová bb a Phil-kérdést. - Nézz csak kö rü l! Itt vagyok veled. Az
ú jabb kalandod viszont azt jelentené, hogy nincs rendes WC, nincs
zuhany... nincs hajszá rító ! É s nagyon jó l tudod, hogy minden reggel meg
kell mosnom és szá rítanom a hajam.
- É pp ezért eszményi hely szá modra Calulla Downs - mondta
győ zelemittasan Emily. - Az itteniekhez képest ott luxuskö rü lmények
vannak. Eskü szö m! Á llító lag fantasztikus az a há z. Sokan bá rmit
megadná nak, hogy ott lakhassanak. Ebben a kalandban az a legszebb, hogy
a ranch kint van az érintetlen természetben, mégis van meleg folyó víz és
konnektor a hajszá rító dnak. Mit kívá nhatsz még?
- Ü zleteket, bá rokat, klubokat, színhá zakat, nagyvá rosi fényeket,
zenét...
- Mindezt bá rmikor megkaphatod, amit viszont én ajá nlok, az soha
vissza nem térő alkalom. Ü stö kö n kell ragadnunk!
- Nem is tudom...
- Nem kell ott maradnod életed végéig - ü tö tte a vasat Emily. - Nicknek
nem lesz ellenvetése, ha kikö tjü k, hogy csak egy hó napig maradunk. A
há tralévő idő ben, ahogy terveztü k, utazgathatunk még. Ha akarod,
mehetü nk aká r a Barrier-zá tonyhoz is. Na, mit szó lsz hozzá ?
Bea habozott, mert kifogyott az ellenérvekbő l. Jellemző Emilyre. Addig
szorongatja az embert, amíg be nem adja a dereká t.
- Kérlek!!! Annyira szeretnék odamenni, és nélkü led nem mehetek.
Szü kségem van rá d. Kü lö nben meg én melletted á lltam, amikor nehéz
helyzetben voltá l.
7 / 155
Igaz, gondolta Bea. Emily mindjá rt megjelent, amikor Phil bejelentette,

hogy elhagyja, rá adá sul azt is, ki miatt. A bará tnő je azonnal céltudatosan
kézbe vette a dolgait, amikor ő olyan ká bult és boldogtalan volt, hogy még
sírni sem tudott. Só hajtva megadta magá t.
- Na jó . Veled megyek, de csak egy hó napra! Egy perccel sem maradok
tová bb,
Emily ujjongva ugrott a nyaká ba.
- Angyal vagy! Tudtam, hogy szá míthatok rá d.
- Ú gy lá tom, hosszú hó nap lesz - mormolta maga elé Bea, és a bő rö ndjét
odahú zta a narancssá rga mű anyag székekhez, amelyek a mackinnoni
repü lő tér vá ró termében sorakoztak egymá s mellett. - Má r most
unatkozom, pedig épphogy megérkeztü nk.
A gépnek rö vid tíz percre volt szü ksége ahhoz, hogy letegyen hat utast,
kettő t felvegyen, majd tová bbrepü ljö n.
- Feltételezem, hogy tudattad Nick Sutherlanddel, mikor érkezü nk -
rogyott le Bea az egyik székre, és feltette a lá bá t a bő rö ndjére.
- Naná ! - vá gta rá Emily. - Egy bizonyos Chase-t kü ld értü nk.
- Chase-t?
- Való színű leg így hívjá k. Nick azt mondta, ő vezeti a ranchot. Ú gyhogy
olyan intéző féle lehet.
- É s a jelek szerint nem a legmegbízható bb fajta. Nyilvá n elfelejtette,
hogy jö vü nk.
- Nem hinném. Az idevaló si srá cok megbízható ak - jelentette ki Emily. -
Csak késik egy kicsit.
- Az má r biztos.
Emily elengedte a fü le mellett a csípő s megjegyzést.
- Ezek az erő s, hallgatag férfiak nem igazodnak az ó rá hoz. É pp ez a
kü lö nleges bennü k. Rá érő sen élnek, nem ismerik a rohaná st. Fogadjunk,
8 / 155
hogy széles karimá jú kalapban, kocká s ingben jelenik majd meg, hanyagul
rá nk mosolyog, aztá n... - Emily annyira belelovalta magá t ebbe az
elképzelésbe, hogy kénytelen volt a repü lő jeggyel legyezve lehű teni
felhevü lt arcá t. - Má r alig vá rom! Biztosan gyö nyö rű en lebarnult, magas,
karcsú , és az erő s napsü téstő l kis rá ncok képző dtek a szeme kö rü l. -
Á lmodozva bá mult a messzeségbe. - Talá n egy kicsit gyá moltalan, de
ö rdö gien lovagol, és amit a lasszó val mű vel... engem bá rmikor befoghatna
vele!
Bará tnő je virá gos fantá ziá ja megnevettette Beá t.
- Ha cowboyokró l á brá ndozol, rossz helyre tévedtél.
- Ugyanaz a kalap, ugyanaz a férfitípus! - jelentette ki Emily
megingathatatlan meggyő ző déssel. - Az Á llamokban a cowboykalapoknak
oldalt felhajtjá k a peremét. Egy ausztrá l cowboy akubrá t visel.
- Micsodá t?
- Akubrá t. Olyan, mint a cowboykalap, de nincs feltű rve a pereme. Bea
tapasztalatbó l tudta, hogy ká r ellentmondani a bará tnő jének.
- Meglep, hogy még nem szereztél be magadnak egyet - jegyezte meg a
lá ny farmerjá ra, kék kocká s ingére, amely természetesen tö kéletesen illett
Emily szeme színéhez, és a nyaká ba kö tö tt piros-fehér pö ttyö s kendő jére
nézve. - Rojtos dzsekit is vettél?
Emily há travetette sző ke fü rtjeit.
- Gú nyoló dj csak! Másokkal ellentétben én legalá bb a kö rnyezethez
illő en ö ltö ztem fel. Hogy vehettél fel ruhá t és tű sarkú t?
- Nemrég még halá linak tartottad a cipő met. - Bea kinyú jtotta egyik
lá bá t, hogy megcsodá lja a tervező lélegzetelá llító fantá ziá já ró l tanú skodó
kö rö mcipő t. - Teljesen kiakadtá l, hogy a te méretedben nem lehetett
kapni.
9 / 155
- Az még Sydneyben volt. Ahová illik, ott halá li, de itt nevetséges. Miért
nem vettél fel legalá bb farmert? - kérdezte szemrehá nyó an. - Azt hihetné
az ember, fogalmad sincs a prérirő l, és ez rá m is rossz fényt vet.
- Nem szeretek farmerban utazni. Ez a Nick pedig nem írta elő , mit
vegyü nk fel, ha nem tévedek.
- É n mindenesetre mosom kezeimet, ha Chase jó vá gá sú fickó lesz, és
téged vá rosi virá gszá lnak gú nyol majd - intette Emily Beá t. - Akkor aztá n
emésztheted magad a tű sarkú miatt, mikö zben én kitapasztalom, milyen
keze van egy ausztrá l cowboynak.
- Nem érdekel, mennyire jó vá gá sú . Csak egyet szeretnék tő le, hogy
végre idetolja a képét. - Bea levette a lá bá t a bő rö ndrő l, felá llt, és
tü relmetlenü l má szká lni kezdett. - Talá n meggondolta magá t ez a Nick
Hogyishívják, és mégis má sokat alkalmazott - vetette fel reménykedve.
- Nick Sutherlandnek hívjá k, és biztos vagyok benne, hogy nem tenne
ilyet - vette azonnal védelmébe a férfit Emily. - Majd kiugrott a bő rébő l
ö rö mében, amikor felhívtam, és kö zö ltem, hogy te is kö télnek á lltá l. Jó lett
volna, ha megismered - folytatta. - Istenien néz ki, és még kedves is. Pedig
tapasztalatbó l tudjuk, milyen ritká n pá rosul ez a két tulajdonsá g.
- Ha annyira kedves, miért nem ő maga jö n el értü nk?
- Mert nincs itthon. - Emilyn lá tszott, hogy ezt szerfelett sajná lja. - A
feleségének a tengerentú lon akadt dolga, és Nick elkísérte. Tö bbek kö zt
épp ezért kerestek valakit sü rgő sen a gyerek mellé.
- A feleségének? - Bea színpadias együ ttérzéssel ingatta a fejét. -
Biztosan csaló dott voltá l, hogy a fickó má r nem szabad préda.
- Há t igen - só hajtott fel Emily -, de amú gy is kicsit ö reg lett volna
hozzá m. Említette viszont, hogy van egy ö ccse - tette hozzá reménykedve.
- Nő s?
- Nem. Amennyire emlékszem, Nick nem említette, hogy nő s.
10 / 155
Bea má r mindent értett.

- Hogy hívjá k?
- Fogalmam sincs - felelte ő szinte sajná lattal Emily. - Nem akartam
Nicket kifaggatni. Tú l á tlá tszó lett volna. Annyit mondott, hogy az ö ccse
majd ü gyel a birtokra. Ká r a cowgirl felszerelésedért, ha Nick nincs is itt.
- Igen, de ez a Chase még mindig lépre jö het. Bá r egy intéző nem
egészen ugyanaz, de lefogadom, hogy remek hapsi lesz.
- Mi van, ha ő is nő s?
- Nem hinném. Ezek a pasik nem sokat já rnak szó rakozni - jelentette ki
tudá lékosan Emily. Mindig is arró l á lmodtam, hogy egyszer egy ilyen erő s,
hallgatag cowboyjal lesz viszonyom. Ha szerencsénk van, egyikü nknek az
ö cskö s jut, má sikunknak az intéző .
- Kö sz, de engem nem villanyoznak fel a dromedá r, hallgatag fazonok.
Jobban kedvelem az olyan férfiakat, akikkel nem csak a tehenekrő l lehet
beszélni. Kimegyek, megnézem, jö n-e végre-valahá ra.
Bea levette a feje bú bjá ró l a napszemü vegét, és az orrá ra illesztette,

aztá n kinyitotta az ü vegajtó t. Fullasztó , perzselő hő ség csapott az arcá ba, s
még a szemü veg sö tét ü vege mö gö tt is ö ssze kellett hú znia a szemét, mert
a fény elvakította.
Egy biztos: itt nem lehetne senkit szem elő l téveszteni, gondolta, és
feszü lten kémlelte az elhagyatott, nyílegyenes utat mindkét irá nyban.
Remélhető leg nemsoká ra megjelenik Emily egyik á lomlovagja, kü lö nben
kénytelenek lesznek begyalogolni a vá rosba. É s minden jel arra vall, hogy
jó cská n menetelhetnek, míg odaérnek.
Megvá ltá s volt visszatérni a légkondicioná lt vá ró ba. Á m az unalom
hamarosan elviselhetetlenné vá lt. A lá nyok felvá ltva mentek ki, hogy
11 / 155
megnézzék, nem kö zeledik-e já rmű . Má sfél ó ra is eltelt azonban, de csak

há rom rozzant teherautó dö cö gö tt el mellettü k.
Bea végü l elő halá szott egy ú jsá got a bő rö ndjébő l. É pp elmerü lt egy
cikk olvasá sá ban, amely a vá rosi élet ö rö meit taglalta, amikor tompa
zú gá st hallott a feje fö lö tt.
A kö vetkező pillanatban egy kis propelleres gép ereszkedett le a
kifutó ra, és a repü lő tér épü lete elé gurult. A gép megá llt, egy férfi ugrott ki
belő le, és siető s léptekkel megindult az épü let felé.
- Mit gondolsz, ő az?
Emily csaló dott lehetett, mert a fickó n nem kocká s ing volt. É s a
nyugalom sem á radt belő le, sokkal inká bb tü relmetlennek tű nt. Magas és
karcsú volt viszont, edzettnek, erő snek lá tszott - éppen Emily ízlése
szerint.
- Nem hiszem, hogy ő volna az - jegyezte meg Bea gunyorosan. - Nincs
rajta kalap.
A férfi belö kte a forgó ajtó t, és belépett a kis vá ró ba.
Bea együ tt érző n sandított a bará tnő jére. A pasas testfelépítése nem
volt rossz ugyan, de amú gy á tlagos megjelenésébő l félreérthetetlen
ingerü ltség á radt. Ú gy harminc-egynéhá ny éves lehetett, de idő sebbnek
tű nt. Nem igazá n hasonlított Emily cowboyideá ljá ra, mert a farmeréhez
egyszínű , sö tétbarna inget viselt. Kü lö nben is szinte minden barna volt
rajta: az arca, a haja, és Bea felkészü lt rá , hogy a szeme is barna lesz. Á m
amikor a férfi alaposan szemü gyre vette mindkettő jü ket, a lá ny
meglepetten lá tta, hogy jeges kék szeme van... a pillantá sa pedig
egyenesen bará tsá gtalan.
Az idegen hideg tekintete á ramü tésként érte Beá t, s egészen
beleborzongott. Mégis bü szkén felvetette a fejét, és á llta a férfi pillantá sá t.
Csak nem fog megijedni egy barna inges cowboytó l?
12 / 155
Chase lehiggadva vette szemü gyre a két nő t. Ezek volná nak az

eszményi kisegítő k, akiket Nick felhajtott? „Hidd el, épp ő k a megfelelő ek
nekü nk" - kö zö lte lelkesen, mielő tt beszá llt a gépbe.
Chase azonban egyá ltalá n nem talá lta ő ket eszményinek. A csinos kis
sző ke cowgirlkosztü mben pó zolt, a barna meg ú gy festett az elegá ns
ruhá já ban meg a tű sarkú cipő jében, mintha egy partira készü lne. Csak a
széles, telt ajka nem illett gő gö s arckifejezéséhez.
É pp ő k a megfelelő ek? Na, nem! Kö szö nö m! Chase elfojtotta só hajá t.
Ezekkel csak mérgelő dhet majd.
Hű vö sen egyikrő l a má sikra nézett, és megpró bá lta kitalá lni, melyikü k
lehet Emily Williams. A gő gö s barna mellett dö ntö tt. Az Emily név
nevelő nő sebben, régimó dibban hangzott, és a barna nő hö z illett jobban.
Ha a szá já t nem vesszü k figyelembe.
- Maga Emily Williams?
A hangja nyersebbre sikeredett, mint ahogy szerette volna, de a nő
nem rezdü lt ö ssze tő le.
- Ő Emily - kö zö lte Bea a bará tnő jére mutatva, aki bizonytalanul
mosolygott. - É n Bea Stevenson vagyok.
Tiszta, csengő hangja volt, s a kiejtése egyértelmű en elá rulta, hogy
angol. Chase-nek ö nkéntelenü l is az jutott eszébe, vajon elvá rja-e tő le,
hogy meghajoljon.
- Bee...? - kérdezett vissza, mert a név ú j volt szá má ra.
- Bea. A Beatrice rö videbb vá ltozata - vilá gosította fel hű vö sen a lá ny. -
Ö n pedig bizonyá ra Mr. Chase.
A férfi felvonta a szemö ldö két.
- A legtö bben csak Chase-nek neveznek.
A nő elengedte a fü le mellett a szavait. Bizonyá ra nem á ll szá ndéká ban
ú gy viselkedni, ahogy a „legtö bben" teszik, gondolta a férfi.
13 / 155
- Mr. Sutherland nem mondta magá nak, hogy jö vü nk?

- Ha nem mondta volna, nem lennék itt - mutatott rá a tényre a férfi. -
Jobb dolgom is akadt volna anná l, hogy a repü lő téren rostokoljak, arra
vá rva, hogy két szaká csnő felbukkanjon.
- Valamennyiü nknek akadt volna „jobb dolga" a vá rakozá sná l - vá gott
vissza élesen Bea -, ennek ellenére mi egész délutá n itt rostokoltunk. A gép
tö bb mint két ó rá ja leszá llt.
- Sajná lom. - A férfin azonban a sajná lat leghalvá nyabb jele sem
lá tszott. - Az egyik csordá nkat á t kellett terelni má sik legelő re, így nem
tudtam elő bb jö nni.
- Talá n még há lá snak is kellene lennü nk, hogy egyá ltalá n szakított rá nk
idő t?
- Bea... - nézett rá kérlelő n a bará tnő je.
Bea a fü le mö gé simította a hajá t, és lenyelte a tová bbi véleményét.
Korai volna hajba kapnia ezzel a fickó val, bá r valami az első má sodperctő l
fogva idegesítette rajta.
- Há lá s lehet, hogy nem felejtettem el magukat - vá laszolta teljes lelki
nyugalommal Chase. É s most a lehető legsü rgő sebben vissza kell mennem
- hadarta. – Ú gyhogy ha javasolhatná m, fogjá k a holmijukat, és induljunk.
- A r epü lő v e l? - Emily kezdett felvillanyozó dni.
- Az a leggyorsabb. - Chase végigmérte a lá nyt. - Vagy van valami
kifogá sa ellene?
- Nem, nem! Mindig is szerettem volna egy ilyen kisgéppel repü lni -
nyugtatta meg Emily. - Olyan izgalmas lehet!
Chase ú jabb só hajt nyomott el. Az egyik odavan a lelkesedéstő l, a
má sik legszívesebben sarkon fordulna. Mindegyik fajtá val volt má r dolga,
és nehéz elő re megjó solni, melyikkel lesz tö bb gond.
- Hol a csomagjuk?
14 / 155
A lá nyok a sarokban á lló hatalmas bő rö ndö kre mutattak. Chase

elképedve bá mult a jelzett irá nyba.
- A bá li ruhá k mellé még egy mosogató gépet is bepakoltak? - kérdezte
rosszmá jú an.
Bea megő rizte a hidegvérét.
- Tö bbek kö zt kö nyveket is hoztunk magunkkal, hogy ne unatkozzunk -
magyará zta hű vö sen.
- Calulla Downson nem lehet unatkozni - felelte rezzenéstelen arccal
Chase.
Mielő tt Bea vá laszolhatott volna, a férfi odament a bő rö ndö khö z.
- Ez a magá é? - kérdezte Emilytő l, és felemelte a kéket.
- Igen. Attó l félek, hogy egy kicsit nehéz...
Emilynek torká ra forrt a szabadkozá s, amikor a férfi kö nnyedén
felkapta az ó lomsú lyú csomagot.
- Vigyem a magá ét is? - fordult Beá hoz. A lá ny bü szkén emelte fel a
fejét.
- Kö szö nö m, magam is boldogulok.
- Rendben.
Chase nem erő ltette a dolgot. Kö nnyed léptekkel, mintha semmi sem
volna a kezében, megindult Emily bő rö ndjével a kijá rat felé. Bea nem
tehetett má st, vonszolni kezdte a csomagjá t utá na. Bá r a bő rö ndnek voltak
kerekei, a hepehupá s kifutó pá lyá n á llandó an oldalra billent és nekiü tő dö tt
a lá ny boká já nak, amitő l Bea még dü hö sebb lett.
- Ennyit a cowboyaid hanyag mosolyá ró l meg a rá érő s tempó jukró l! -
sziszegte a bará tnő je felé, aki a maga mó djá n segített a bő rö ndö t
egyenesen tartani.
- Talá n ma rossz napja van - igyekezett magyará zatot talá lni Emily.
15 / 155
- Ezzel nincs egyedü l. - Bea megá llt, hogy a kézfejével letö rö lje
homloká ró l a verítéket. Gyilkos hő ség volt, a lá ny mégis dacosan
tová bbindult. Inká bb ö sszerogyott volna, mintsem hogy segítséget kérjen
ettő l a pö khendi alaktó l.
Amikor a férfi a géphez ért, felhajította a bő rö ndö t a csomagtartó
részbe, és a lá nyok felé fordult, akik lemaradva kü zdö ttek a má sik
bő rö nddel. A barna Bea szemlá tomá st szenvedett, de a bü szkeségét nem
adta volna fel.
Ha neki így jobb, csak tessék! Chase figyelmét azonban nem kerü lte el,
mennyire kimerü lt a nő , mire elvergő dö tt a gépig. Az arca kivö rö sö dö tt, s
csapzott hajá t fá radtan simította há tra.
A férfi a csomagtartó felé bö kö tt.
- Sajá t kezű leg akarja feltenni a csomagjá t, vagy segítsek?
Bea megsemmisítő pillantá st lö vellt felé. Tíz centire se tudta volna
felemelni a bő rö ndjét, nemhogy a gépig.
- Megkö szö nném - felelte mereven, és utá lta a férfit, amiért olyan
kö nnyedén betette a raktérbe a má zsá s bő rö ndö t.
De még csak most kö vetkezett a java. Be kellett szá llnia a gépbe. Rég
megbá nta má r, hogy makacsul kitartott cseppet sem praktikus ö ltö zéke
mellett. Mert há t a gépen természetesen nem volt lépcső , amely
megkö nnyíthette volna a dolgá t. Komoly tornamutatvá ny á rá n lehetett
csak felhú zó dzkodni. Emily farmerben és csizmá ban já tszva vette az
akadá lyt, s ká rö rvendő n nézte Beá t az első ü lésre lehuppanva.
A lá ny fogcsikorgatva igyekezett kö vetni a bará tnő jét, de magas sarkú
cipő je mindig lecsú szott a síkos fémrő l, és nem tudott megtá maszkodni
semmiben, hogy felhú zza magá t a fü lkébe.
16 / 155
A há ta mö gü l hallotta Chase só hajtá sá t. A férfi hagyta egy ideig

kínló dni, majd egyszerű en félretolta, ruganyosan fellendü lt a gépre, aztá n
kinyú jtotta Bea felé a kezét.
- Jö jjö n, felhú zom - mondta.
Bea bá rmit megadott volna, hogy lemondhasson a segítségérő l, de nem
akart itt rekedni a kifutó pá lyá n.
Milyen erő s keze van! - á llapította meg akaratlan elismeréssel, amikor
Chase megragadta a csukló já t, és erő lkö dés nélkü l felhú zta a kabinba.
Bea izzadva, kivö rö sö dö tt fejjel, szá nalmas csomagként landolt a férfi
lá ba elő tt. A ruhá ja alaposan felcsú szott, ú gyhogy Chase elő tt nem maradt
rejtve a combja, amire a lá ny egyá ltalá n nem volt bü szke.
A fenébe! - gondolta tehetetlen dü hvel, mikö zben helyre rá ngatta a
szoknyá já t. Ó , bá r sose jö tt volna ide! Egyedü l az vigasztalta, hogy Chase
való színű leg ugyanerre vá gyott.
Á m egyikü knek sem maradt má s vá lasztá sa, mint elviselni a kö vetkező
négy hetet.
17 / 155
2. FEJEZET
Chase-nek csak egy leheletnyit ugrott feljebb a szemö ldö ke,

má skü lö nben nem lá tszott rajta, hogy észrevette volna Bea csupasz
combjá t. Rö gtö n elengedte viszont a lá ny kezét, és sietve becsapta az ajtó t,
elő remá szott, és gyakorlott mozdulatokkal elhelyezkedett a piló taü lésen.
Miutá n Bea leporolta magá t, leü lt Emily mö gé, aki egy „én
figyelmeztettelek" pillantá ssal nézett rá . Chase megnyomott néhá ny
gombot a feje fö lö tt, s tudomá st sem vett a lá nyok jelenlétérő l. Bea nagyon
remélte, hogy a férfi tudja, mit csiná l. Ő még sosem repü lt ilyen apró
géppel. Nem tű nt valami stabilnak. Ó vatosan megkopogtatta az oldalfalat.
- Bekapcsolta az ö vet?
Bea ö sszerezdü lt, amint Chase há trafordult, s nyugtalanító , kék
szemével rá nézett.
- Igen... má ris... - Engedelmesen kitapogatta az ö vet, de Chase jeges
tekintetétő l kü lö nö sen ü gyefogyottan viselkedett, s ú gy tű nt, egy
ö rö kkévaló sá gig tart, míg sikerü l bekattintania a zá rat.
- Aggó dik? - kérdezte enyhe tü relmetlenséggel a hangjá ban Chase.
- Csak a sú lyom miatt, és a hajammal kapcsolatban van némi
komplexusom, kü lö nben normá lis vagyok, mint bá rki má s.
- Tessék? - Chase ú gy nézett rá , mintha fö ldö nkívü livé vá ltozott volna.
Bea unott grimaszt vá gott, majd tagoltan kö zö lte:
- Bekapcsoltam az ö vet.
Chase gyanakvó tekintetet vetett rá , majd a mű szerfal felé fordult. A
kö vetkező pillanatban nekiló dultak a kifutó pá lyá n. Fü lsiketítő motorzaj
tö ltö tte be az utasteret, és Bea gyomra forogni kezdett, ahogy
felemelkedtek a levegő be. Igyekezett ö sszeszedni minden bá torsá gá t,
18 / 155
lehunyta a szemét, és két kézzel megmarkolta az ü lés peremét. Ha ezt a

repü lést tú léli, Emily lesheti, mikor hagyja magá t bá rmire is rá beszélni!
Csak akkor nyitotta ki a szemét, amikor a gép nagyjá bó l ú jra vízszintes
helyzetet vett fel. Megkocká ztatott egy pillantá st az ablakbó l, amit azonnal
mélységesen megbá nt. A biztonsá gos anyafö ld ijesztő mélységben volt
alattuk, s a sík, vö rö sesbarna talaj minden irá nyban a végtelenbe nyú lt.
Az első ü lésen Emily felszabadultan csevegett Chase-zel, s
szemlá tomá st nem zavarta, hogy a biztonsá gos fö ldtő l ezer méterre egy
papírrepü lő hö z hasonló alkotmá nyban repü l. Lá tható lag tú ltette magá t
első csaló dottsá gá n, és szemérmetlenü l flö rtö lni kezdett a férfival. Chase
szű kszavú vá laszai azonban arra engedtek kö vetkeztetni, hogy Emily nem
sok sikert ért el.
Bea nagy megelégedésére.
A lá nyban az a homá lyos gondolat kezdett alakot ö lteni, hogy Chase
azon férfiak kö zé tartozik, akikkel nem taná csos kikezdeni. Emily minden
kísérlete cső dö t mondott. Pedig nem sok férfi tudott ellená llni a bará tnő je
csillogó kék szemének, rafiná lt szempillarezgetésének. Á m Chase mintha
észre sem vette volna a mesterfogá sait.
Talá n megveti a nő ket, tö prengett Bea. Tulajdonképpen ká r érte...
olyan érzéki szá ja van... Vagy talá n nő s! Ez sem kizá rt. Kicsit elő rehajolt, és
ú gy tett, mintha keresne valamit a kézitá ská já ban. Kö zben kívá ncsian a
férfi jobb kezére lesett a kormá nyon.
Sehol semmi jegygyű rű . A keze viszont izgalmas. Az arckifejezését nem
lá thatta, csak az á llá t, az egyik fü lét és a nyaka egyik oldalá t. Erő s nyaka
van. Bea valahogy nem szerette a vékony nyakú pasasokat. Egy férfi
legyen erő s és robusztus felépítésű !
Vajon Chase-nek milyen nő k tetszenek? - tű nő dö tt el. Annyi biztos,
hogy nem vesztegeti az idejét a magas sarkú cipő kben botladozó barná kra.
19 / 155
Való színű leg inká bb a sportos, gyakorlatias nő k vonzzá k. Leginká bb a

sző ke, rö vid hajú ak, akik nem foglalkoznak mindennap hajmosá ssal és
hajszá rítgatá ssal.
Nos, mindenki a maga ízlése szerint vá laszt pá rt, ő t kü lö nben sem
érdekli ez a fickó . De azért ká r a szép, erő s nyaká ért... Bea só hajtva
fordította el a fejét. Csakhogy hova nézzen? Ha lefelé pillantott, rá tö rt a
rosszullét, az ég rikító kékje meg elvakította.
- Jó l van? - fordult há tra a férfi, és a homloká t rá ncolva nézett rá .
- Remekü l - felelte elutasító an Bea.
- Kicsit ijedtnek tű nik.
- Nem félek - ló dította a lá ny. - De nyugodtabb volnék, ha arra figyelne,
hová repü lü nk.
Chase erre halvá nyan elmosolyodott.
- Az ö reglá ny gyakorlatilag magá tó l is hazatalá l. Kü lö nben sincs itt
mivel ö sszeü tkö zni.
- Itt fö nt talá n nincs, de mi van, ha lefelé vesszü k az irá nyt? -
akadékoskodott Bea, és lemutatott a fö ldre.
- Ne aggó dj má r! - szó lt kö zbe Emily, aki ugyancsak há trafordult. - Nem
akarsz cserélni velem? Innen elö lrő l sokkal jobb a kilá tá s.
- Nem! - há rította el a nagylelkű ajá nlatot sietve a lá ny. - Má r így is
eléggé himbá ló zunk, há t még ha helyezkedni kezdü nk.
- Biztos vagy benne? Pedig ilyen szépet nem lá tsz mindennap!
Csodá s kilá tá s! - gondolta Bea. Minden barna, barna, barna. Ebbő l az
oldalablakon á t is épp eleget lá t.
- Egész biztos. - Vá gyakozva gondolt a vá ltozatos Sydneyre. Itt ú gy
érezte, mintha egy má sik bolygó ra kerü lt volna.
A zajtó l, a rá zkó dá stó l és az olajszagtó l megint rosszul lett. Ö ssze
kellett szorítania a szá já t, mert a gyomra há borogni kezdett. Má r csak ez
20 / 155
hiá nyzott, pedig eddig is remek benyomá st tett erre a Chase-re. El tudta
képzelni, milyen képet vá g majd, ha ö sszehá nyja a repü lő jét. Egy
tisztességes gépen legalá bb vannak zacskó k, amelyekbe há nyni lehet. Bea
feltű nés nélkü l kotorá szni kezdett a tá ská já ban, de még egy papír
zsebkendő t sem talá lt.
Istenem, kérlek, ne hagyd, hogy rosszul legyek! - imá dkozott magá ban,
mikö zben a gyomra egyfolytá ban liftezett. Ú gy lá tszik, ma se vége, se
hossza a megalá ztatá soknak. Megkö szö rü lte a torká t, és elő rehajolt.
- Meddig... meddig tart még az ú t Calulla Downsig, Mr. Chase?
- Még jó hú sz perc - felelt a férfi há trapillantva. - É s szó lítson csak
Chase-nek!
Nem vagyunk a hadseregben! Az pedig meg sem fordult Bea fejében,
hogy megkérdezze a keresztnevét.
- Inká bb maradok a Mr. Chase-nél - felelte ridegen, és há tradő lt.
A férfi vá llat vont.
- Ahogy tetszik.
A gép csak féló ra mú lva kezdett ereszkedni. Bea valahogy megú szta
há nyá s nélkü l, de nem sok hiá nyzott. Annyira vá gyott a szilá rd talajra,
hogy még az egyhangú , lapos, barna tá j is hívogató nak tű nt a szemében.
Alig ért a gép kereke a fö ldhö z, Bea felugrott, és az ajtó elé á llt, hogy
mielő bb kiszá llhasson. Chase gyanakodva nézte, de szó nélkü l rö gtö n
kinyitotta az ajtó t.
- Egy pillanat - szó lt rá bosszú san a lá nyra, amikor az azonnal ki akart
ugrani. - Még kitö ri a boká já t, ha ebben a cipő ben leugrik. - Hihetetlen
kö nnyedséggel kilendü lt a gépbő l, és kinyú jtotta a karjá t Bea felé. - Rajta! -
parancsolt rá .
21 / 155
A lá ny vonakodva elő rehajolt, kezét a férfi vá llá ra tette. Chase

megragadta a dereká t, és leemelte. Csak egy má sodpercig tartott, de Bea
érezte a férfi acélkemény testét, tenyerének melegét a vékony
ruhaanyagon á t. Talá n ez volt az oka, hogy megbotlott és nekiesett Chase-
nek.
- Bocsá nat - lehelte zavartan.
Chase azonban egyszerű en félretolta, és segített Emilynek leszá llni,
majd levette a csomagokat is.
- Olyan furá n nézel ki - á llapította meg Emily. - Jó l vagy?
Mielő tt Bea vá laszolhatott volna, egy nyitott terepjá ró t pillantottak
meg, amely vö rö s porfelhő t kavarva kö zeledett feléjü k a hepehupá s ú ton.
Hamarosan megá llt a gép mellett, és egy férfi ugrott ki belő le.
É s micsoda férfi! Emily nagy lélegzetet vett. Egy csapá sra elfelejtette,
hogy az imént még a bará tnő jéért aggó dott, hiszen ott á llt elő tte á lmai
cowboya!
A férfi magas, karcsú volt, és lélegzetelá llító an nézett ki. Ez aztá n
biztosan ö rdö gien lovagol, és még reggeli elő tt térdre kényszerít vagy egy
tucat biká t! Most ugyan sajná latos mó don nem volt lasszó a kezében, de ha
lovagol, biztosan ott ló g legalá bb egy a nyergén. A fickó minden má s
tekintetben megfelelt az á lomképnek: a csizmá ja poros volt, kocká s ingét
kö nyékig feltű rte, hogy lá tszó djon erő s alkarja… még egy széles karimá jú
kalap is volt a fején, amelyet vagá nyul kissé a szemére hú zott.
- Lehet, hogy ő Nick ö ccse? - sú gta reménykedve Emily a bará tnő jének,
majd legszebb mosolyá val ajá ndékozta meg az á lomcowboyt.
A fickó hanyagul visszamosolygott. Igen, ő a bozó tos préri szü lö tte,
ahogy Emily megá lmodta. Minden passzol, egészen a kalapja karimá já ig.
Beá bó l kis híjá n kibuggyant a nevetés. Ha itt volna a lova, a pasas lekapná
22 / 155
a kalapjá t, karjá ba venné Emilyt, megcsó kolná , aztá n a nyergébe emelné,

és elvá gtatna vele a lemenő nap felé.
Ehelyett azonban Mr. Cowboy a kö vetkező ket mondta:
- A terepjá ró val jö ttem. Gondoltam, szü kséged lehet rá , ha a lá nyoknak
sok a csomagjuk.
Anyá m! Még az a sajá tos, cowboyfilmekbő l ismerő s hanghordozá s is
stimmel. Emily el volt bű vö lve.
- Olyan, mintha a mennyorszá gba csö ppentü nk volna - só hajtozott a
bará tnő jéhez hajolva.
- Nem hiszem, hogy Nick ö ccse volna. - Bea alaposan szemü gyre vette a
két férfit. Nagyjá bó l egyidő snek tű ntek, de egyértelmű volt, hogy Chase a
fő nö k.
Emily azonban má ris fü lig szerelmes volt.
- Lá ttad, hogy mosolyog?
Beá t azonban lekö tö tte a bő rö ndje irá nti aggodalom, amelyet a cowboy
épp fö ldobott a terepjá ró ra. Remélhető leg a hajszá rító ja tú léli a brutá lis
bá ná smó dot.
- Ő Baz. - Chase-nek kicsit késő n, de azért eszébe jutott, hogy
bemutassa a fickó t.
- Helló - ragyogott rá Emily. - Emily vagyok.
- Isten hozta Calulla Downson, Emily - kö szö ntö tte a lá nyt Baz sö tét
tó nusú , kellemes hangjá n.
Chase gunyoros mosollyal figyelte ő ket. Má r megint kezdő dik! Fel sem
tudta volna sorolni, há ny lá ny olvadt el azonnal, amint megpillantotta
Bazt. A kis sző ke sem kivétel. Bazt lá tva elaléltak a nő k. Chase nem értette,
hogy képes a fiú hosszú tá von elviselni ezt a hatá rtalan imá datot.
Akaratlanul Beá ra pillantott. A lá ny elnéző mosollyal figyelte a
bará tnő jét. Menynyire má s, ha mosolyog! Valahogy jó lesett Chase-nek,
23 / 155
hogy Beá ra nem hatott Baz legendá s vonzereje. Nem olyan szép, mint a kis
sző ke, de az arca nagyobb egyéniségrő l á rulkodik. Szép ívű a sö tét
szemö ldö ke, nemesen egyenes az orra, és persze csinos a dacos á lla. Az
ajka pedig egyenesen ellená llhatatlan! Sima, barna apró dfrizurá ja jelenleg
kissé megviselt volt. Frufruja a homloká ba tapadt, s sá padt arcá t kó cos
fü rtö k keretezték. Chase-nek feltű nt, milyen idegesen viselkedett repü lés
kö zben. Biztosan há nyingere volt. Való színű leg még mindig bizonytalanul
á ll a lá bá n.
Bea vá ratlanul felé fordította a fejét, mintha megérezte volna, hogy
nézi. Talá lkozott a pillantá suk. Kü lö nö s feszü ltség tá madt kö ztü k, s a
férfinak eszébe jutott, milyen puha és meleg volt a lá ny teste, amikor
lesegítette a géprő l.
- Ő pedig Bea - biccentett Baz felé.
- Jó napot, Bea.
- Helló . - Bea alig ismert rá a sajá t hangjá ra. Chase fü rkésző tekintete
ugyanis még jobban kibillentette amú gy is ingatag lelki egyensú lyá bó l.
Lekapta a fejérő l a napszemü vegét, és eltakarta vele a szemét.
- Hol van Chloe? - érdeklő dö tt Chase.
Baz erre jellegzetes éneklő s-cowboyos hangjá n egy bizonyos Julie-ró l
kezdett beszélni, mikö zben Emily só vá r pillantá ssal tapadt érzéki szá já ra.
- Akkor ú tkö zben felvehetjü k.
Chase a kocsihoz lépett, és beszá llt a kormá ny mö gé. Baz kö zben
felkapaszkodott a nyitott csomagtartó ra.
Emily feltű nés nélkü l oldalba bö kte a bará tnő jét.
- Te ü lj elő re! - mondta abban reménykedve, hogy há tul majd
eldiskurá lhat a szívdö glesztő Bazzel.
Chase azonban keresztü lhú zta a szá mítá sá t, mert á thajolt, és kitá rta a
jobb oldali első ajtó t.
24 / 155
- Há rom ü lés van, szá lljanak be! - kö zö lte szá razon.

Bea nagy bosszú sá gá ra ő kerü lt kö zépre. Mivel a sebvá ltó a
kormá nyná l volt, hiá nyzott a vezető t az utastó l elhatá roló konzol, s a lá ny
menet kö zben folyton odacsú szott Chase mellé. Olyankor sietve mindig
Emilyhez hú zó dott, aki az ajtó hoz szorult.
- Agyonnyomsz, Bea - panaszolta a bará tnő je.
Beá nak nem maradt má s vá lasztá sa, kénytelen volt a mű szerfalná l lévő
kapaszkodó t markolni, hogy lehető leg ne érjen hozzá Chase-hez. A dolog
nem volt egyszerű , mert a terepjá ró kegyetlenü l rá zkó dott az egyenetlen
talajon.
- Ki az a Julie? - kérdezte, hogy elterelje figyelmét a férfi combjá ró l. Meg
a kormá nykeréken nyugvó kezérő l, amelynek érintését még mindig érezte
a dereká n.
Bele is borzongott a rö pke emlékbe, s Chase elég furcsá n nézett rá .
- Julie az egyik marhapá sztorunk felesége. A nő s alkalmazottaknak
sajá t há zuk van a birtokon. Julie-nak van két gyereke, és eddig ő vigyá zott
Chloéra is.
Chase megá llt egy kis há z elő tt a pusztasá g kö zepén. Az épü letet
kerítés vette kö rü l apró udvarfélét alkotva. Há rom gyerek já tszott a
hosszú , á rnyékos verandá n. Amikor észrevették a terepjá ró t, egyikü k
leviharzott a lépcső n, és feléjü k rohant.
- Chase bá csi!
Bea ö rü lt, hogy kiszá llhat, és a szeme sarká bó l figyelte, ahogy a férfi
mosolyogva a karjá ba zá rja a gyereket. Szíven ü tö tte Chase mosolya. Pedig
nem elő szö r lá tott férfit mosolyogni. Csakhogy azok nem így mosolyogtak.
Most jutott el a tudatá ig, mit kiabá lt a kislá ny. Chase bá csi?
25 / 155
- A bá csiká ja?
Chase nevetve nézett rá .
- Igen, a nagybá tyja vagyok.
Erre még Emily figyelme is elterelő dö tt Bazrő l.
- Maga Nick testvére?
- Igen, Chase Sutherland vagyok.
- Azt hittü k, maga az intéző ! - Emily csengő n felkacagott. - Biztos
furcsá llotta, amikor Bea ragaszkodott hozzá , hogy Mr. Chase-nek szó lítsa.
Beá nak az arcizma sem rá ndult.
- Mr. Sutherland bizonyá ra tisztá ban volt vele, mit gondolunk -
jelentette ki, és megrovó n a férfira tekintett. - Miért nem szó lt, hogy az a
keresztneve?
- Hiszen mondtam elégszer, hogy szó lítson Chase-nek. - A férfin
lá tszott, hogy jó t mulat. - De maga mindená ron miszterezni akart. Azt
hittem, magukná l ez a mó di.
É lvezi, hogy hü lyét csiná lt belő lem, szö gezte le magá ban Bea.
Chase szeretettel a kislá ny vá llá ra tette a kezét. Chloe hosszú szö szke
hajá t kétoldalt szalaggal felkö tö tték. Angyalarca megható lett volna, ha
éber zö ld szeme nem kö lcsö nö z neki csibészes voná st.
- Chloe, kö szö nj szépen Emilynek és Beá nak! Ó , ezer bocsá nat! - A férfi
megjá tszott bű ntudattal Beá ra nézett. - Szó lítsa inká bb Miss Beá nak?
- A Bea tö kéletesen megfelel - mosolygott a gyerekre a lá ny. - Szia,
Chloe.
Chloe gyanakodva vette szemü gyre.
- Helló - felelte minden lelkesedés nélkü l.
A bará tnő k ö sszenéztek. Bá r nem értettek a gyerekekhez, annyit
felfogtak, hogy a kicsi nincs elragadtatva tő lü k.
26 / 155
- Emily és Bea fognak vigyá zni rá d, amíg édesapá d haza nem jö n -

magyará zta Chase az unokahú gá nak.
- Emily fog vigyá zni rá d - igyekezett sietve tisztá zni a kérdést Bea. - É n
fő zö k.
A gyerek bizalmatlanul emelte rá zö ld szemét.
- É s miért szó lítsalak Miss Beá nak?
- A nagybá tyá d csak viccelt.
- Miért?
- Fogalmam sincs. É n sem talá ltam viccesnek.
Chase szá ja sarka megrá ndult, de nem szó lt semmit, inká bb odament
Bazhez. Valamit kö zö lt vele, s felemelte a karjá t, mire az á lomcowboy
kényelmesen elindult a jelzett irá nyba. Emily csaló dottan nézett utá na.
- Ne aggó djon! - jegyezte meg gunyorosan Chase. - Ma este ú jra lá tni
fogja. Szá lljanak be! Te is, Chloe!
Elindultak, s az ú t talá n még kíméletlenebbü l rá zta ő ket. Bea érezte,
ahogy a por megtelepszik a bő rén, s a haja egyre csapzottabbá vá lik. Hogy
tudnak emberek itt élni? Hiszen itt nincs má s, csak barna bozó t, egy-egy
haldokló fa, a szá razsá gtó l repedezett fö ld. A hő ség pedig egyenesen
embertelen.
Aztá n Chase befordult egy keskenyebb ú tra, és hirtelen zö ld oá zis
kö zepén talá ltá k magukat. Beá nak elakadt a lélegzete. Hatalmas fá k
á rnyéka vető dö tt az ü de zö ld gyepre, amelyet folyamatosan permetezett
egy locsoló gép. Volt ott citromfa, ró zsaszín virá gú leanderbokor, szebbnél
szebb mediterrá n nö vények, s e pompá s kert kö zepén ott á llt egy há z. A
hatalmas kő épü letet széles veranda ö lelte kö rü l. Olyan volt, mint a
megtestesü lt béke és nyugalom.
- De gyö nyö rű ! - kiá ltott fel lelkesen Emily.
Bea hallgatott, de el kellett ismernie, hogy erre nem szá mított.
27 / 155
Chase megkerü lte a há zat, s há tul, egy poros udvaron egy gumifa alatt
parkolt le. Errő l az oldalró l a há z nem gyakorolt olyan nagy benyomá st. Itt
folytak a mindennapos munká k, itt á lltak a pajtá k, a víztartá ly meg a
szélmalom. Erre az oldalra nem pazaroltá k a vizet. A há zban azonban
kellemes hű vö s és végtelen csend fogadta ő ket. Az á polt fapadló csillogott,
a bú torokat jó ízlésre valló n vá logattá k ö ssze antik és modern darabokbó l.
Valakinek itt van stílusérzéke, gondolta Bea. É s pénze!
Chase a bő rö ndö ket egy kétá gyas szobá ba vitte, majd az ó rá já ra
pillantott.
- Jö jjö n, megmutatom a konyhá t - fordult Beá hoz -, és má r kezdhet is.
A férfi, miutá n Chloét Emilyre bízta, olyan gyorsan ment végig a
folyosó n, hogy Bea alig tudott lépést tartani vele.
- Itt a konyha. - Kinyitott egy ajtó t, s tá gas helyiségbe léptek. Bea
megkö nnyebbü lten lá tta, hogy munkahelye minden elképzelhető technikai
csodá val rendelkezik. Chase a szemkö zti oldalon egy ajtó ra mutatott.
- Odakint eszü nk a verandá n.
- Odakint?
- Este ott hű vö sebb van.
- É s a legyek?
- A verandá n van szú nyoghá ló - vetette oda tü relmetlenü l a férfi,
mintha mindez magá tó l értető dő volna. - Megtalá l mindent, amire
szü ksége lehet - folytatta a hű tő szekrényekre és pultokra mutatva. - Oldalt
van még egy kamra meg egy hű tő helyiség. Azt javaslom, elő szö r nézzen
alaposan kö rü l, hogy mindent megtalá ljon. Hétkor jö nnek be a
marhahajcsá rok vacsorá zni. Addig kell elkészü lnie. Van kérdése?
- Azt kérdezem magamtó l, mit keresek itt - szakadt ki Beá bó l.
Chase a homloká t rá ncolta.
- Ú gy tudtam, hivatá sos szaká csnő .
28 / 155
- Az vagyok, de attó l még nem tudok a gondolatokban olvasni.

A férfi ingerü lten az ó rá já ra pillantott.
- Mit akar még tudni?
- Példá ul azt, há ny fő re fő zzek.
- Ja, igen. - Chase ésszerű nek vélte a kérdést. - Kilencen vagyunk, plusz
maguk ketten. Chloe korá bban eszik. Hétkor á gyban a helye.
- Megmondom Emilynek - mondta mézesmá zos hangon a lá ny. - Valami
kü lö nleges kívá nsá g az ételekre vonatkozó an?
Szembefordult a férfival, s most elő szö r nézett egyenesen a szemébe.
Chase-t meglepte tiszta, meleg, aranybarna szeme, amely ú gy ragyogott,
mint a borostyá n.
- Hú st eszü nk - jelentette ki a férfi. - Nincs semmi extra kívá nsá g.
- Há t, ezzel talá n elboldogulok - jelentette ki Bea gunyorosan.
Chase levett egy kalapot az ajtó melletti fogasró l, és még egyszer
visszanézett a lá nyra.
- Ha nem boldogulna, semmi haszná t sem vennénk - mondta, s a
kö vetkező pillanatban becsapó dott mö gö tte a szú nyoghá ló s ajtó .
Chase csak hat utá n jö tt vissza. Bea felnézett, amikor meghallotta az

ajtó nyikorgá st, aztá n zavartalanul folytatta a zö ldségaprítá st.
Az ajtó becsapó dott, és a férfi felakasztotta a kalapjá t a fogasra.
- Minden rendben?
A hangja bosszantotta Beá t.
- A legnagyobb rendben - vetette oda, s haragosan csattogtatta a kést a
vá gó deszká n. - Nemrég leszá lltunk a semmi kö zepén, fogalmunk sincs, mi
hol van, mi hogy mű kö dik. Maga pedig eltű nik, aztá n meg elvá rja, hogy
minden rendben legyen.
29 / 155
- Nem maga akart egy marhafarmon dolgozni?

- Emily akart, nekem jobban tetszett volna egy civilizá ltabb munkahely.
Chase alaposan szemü gyre vette a lá nyt. Beá n lá tszott, hogy dü hö s, és a
férfi tapasztalatbó l tudta, hogy nem taná csos a szaká csnő kkel haragban
lenni. Ha vacsorá zni akar, ó vatosnak kell lennie.
- Ú gy lá tom, feltalá lta magá t. - Egy kis hízelgés sosem á rt. - Jó illat van.
Megtalá lt mindent, amire szü ksége volt?
- Némi keresgélés utá n - felelte Bea.
Egy ideig hallgattak.
- Hol van Emily? - pró bá lkozott Chase.
- Chloét fü rdeti.
- Hogy jö nnek ki egymá ssal?
A férfi taktiká ja kezdett hatni. Bea kissé megenyhü lt.
- Tapogató znak, ismerkednek.
Egész pontosan komoly csata zajlott le, mert Chloe ki akarta
tapasztalni, meddig mehet el. Hamar észrevette, hogy Emilyvel kö nnyen
elbá nik.
Á m ez nem az én problémá m, szö gezte le magá ban a lá ny. Neki megvan
a maga gondja. Ki kell ismernie magá t egy idegen konyhá ban, és
hirtelenjében tizenegy fő re vacsorá t teremteni az asztalra. Ez épp elég
nagy feladat.
Á tö ltö zö tt, á llapította meg magá ban Chase. A nevetséges tű sarkú cipő
helyett most lapos sarkú szandá lt viselt. A ruhá já t nadrá gra és egy ujjatlan
felső re cserélte, s egy kö tényt kö tö tt maga elé. A hajá t a fü le mö gé tű rte, és
a szeletelendő burgonyá ra koncentrá lt.
Chase kicsit kényelmetlenü l érezte magá t.
- Chloe kedves gyerek. Majd meglá tja, ha megszoktá k egymá st. Az
utó bbi idő ben sok ember megfordult mellette, akik nem soká ig maradtak.
30 / 155
Ú gyhogy ó vatosan viselkedik, mielő tt eldö ntené, megkedvel-e valakit,

vagy sem. Meg tudom érteni.
- É n is. - Bea felpillantott, és Chase ú jra meglepő dö tt a szeme színén. -
É n is így vagyok ezzel.
Ú jabb hallgatá s kö vetkezett.
Bea bő szen nekiesett egy sá rgarépá nak.
- Nem lehet kö nnyű Chloénak, hogy a szü lei tá vol vannak. Mikor jö nnek
haza?
Chase épp ki akarta nyitni a hű tő szekrényt, de a lá ny kérdésére
megdermedt, és a homloká t rá ncolva pillantott rá .
- Nick nem mondta el, mirő l van szó ?
- É n sosem talá lkoztam vele - vallotta be a lá ny. - Emily csak annyit
mesélt el, hogy a felesége az Á llamokba utazott, ő pedig utá nament.
Chase lassan leengedte a kezét.
- A dolog ennél bonyolultabb.
Most Bea kezében á llt meg a kés.
- Ezt hogy érti?
- Georgie elhagyta Nicket.
- Ó ! É s Chloéval mi lesz?
- Nem tud semmirő l. Kicsi még ahhoz, hogy megértse.
Chase kivett egy sö rt a hű tő bő l, kinyitotta, leü lt az asztalhoz, és a
tenyerében forgatta az ü veget. Nehezére esett Nick és Georgie
magá néletérő l beszélnie, de Beá t és Emilyt fel kell vilá gosítani a
tényá llá sró l, hogy helyesen viselkedhessenek Chloéval szemben.
- Nick megpró bá lja rá beszélni a feleségét, hogy hazajö jjö n.
Megkö nnyebbü léssel tö ltö tte el, hogy Bea nyugodtan fogadta a hírt. A
lá ny belekotorta a vá gó deszká ró l a répá t a fazékba, majd fogott egy fej
hagymá t.
31 / 155
- Miért ment egyá ltalá n Ameriká ba? Csak nem ott akar dolgozni?
- De. É pp ez a legnagyobb baj. Georgie színésznő , és Texasban forgat
egy filmet, amelyben ő a fő szereplő .
Bea lassan leengedte a kést.
- Ugye nem Georgie Graingerrő l beszél?
- Hallott ró la? - Chase meghú zta a sö rét.
Georgie Grainger a filmvilá g legú jabb csillaga volt. Néhá ny éve egy
mellékszerepben tű nt ki, s egyik napró l a má sikra hírnevet szerzett. Bea
egy beszélgető s mű sorban lá tta a tévében, és megirigyelte hamvas bő rét,
gesztenyebarna hajá t, gyö nyö rű zö ld szemét.
- Igazi szépség! - mondta akkor Philnek, aki morgott valamit vá laszul,
mert mint kiderü lt, inká bb a sző kéket kedvelte.
Bea má r akkor gyanakodhatott volna.
32 / 155
3. FEJEZET
- Nem tudtam, hogy férjnél van.

Bea olyan fiatalnak talá lta a szépséges színésznő t, hogy nehezen tudta
elképzelni feleségként és anyaként, s legkevésbé egy ilyen ranch
gazdasszonyaként, mint Calulla Downs.
- Nem sokan tudjá k. Titokban akarta tartani. Egy férj és egy gyerek
nem illik egy felfelé ívelő pá lyá hoz. - Chase hangja keserű en csengett. - Ha
má r valaki fenn van a csú cson, egy gyerek megható kellék lehet, de ha az
ember még csak ú tban van a csú cs felé, taná csosabb nem beszélni ró la. A
hozzá értő k fényes jö vő t jó soltak Georgie-nak, Hollywoodot emlegették, és
csillagá szati gá zsikkal kecsegtették. Ugye érti má r, a só gornő met nem
vonzotta tö bbé, hogy vacsorá t fő zzö n esténként az éhes
marhahajcsá roknak.
Nagyon is értem, gondolta Bea. Má r most, alig fél nap elteltével só vá ran
vá gyakozott a nagyvá ros fényei utá n.
Neki azonban nem volt sem gyereke, sem férje, akikre tekintettel
kellett volna lennie. Ú jra nekilá tott a répaaprítá snak.
- Egyá ltalá n miért ment hozzá Georgie a bá tyjá hoz, ha színésznő akart
lenni? - kérdezte. - Biztosan tudta, hogy itt, a vilá g végén nem csiná lhat
karriert.
Chase elgondolkodva meredt a sö rö sü vegre.
- Nagyon fiatal volt még, amikor talá lkozott Nickkel - mondta végü l. -
Akkor végezte el a színiiskolá t. A darabot, amelyben szerepet kapott, két
hét utá n levették a mű sorró l. Ú gy nézett ki, hogy a karrierbő l nem lesz
semmi. É s Nick nagyon meggyő ző tud lenni. Egyetlen rohammal bevette a
szívét.
33 / 155
Bea kívá ncsian pillantott a férfira. Chase egyértelmű en helytelenítette

a bá tyja viselkedését. A lá ny ő t nem igazá n tudta viharos hó dító ként
elképzelni. Inká bb az lehet rá jellemző , hogy szíve vá lasztottja elő tt á llva
megkocogtatja az ó rá já t, és mielő bbi dö ntést sü rget.
Kö zben Chase tová bb mesélt.
- Azt hiszem, Georgie szá má ra a há zassá g is csak egy eljá tszandó
szerep volt. A ranch ú rnő jének tekintette magá t, és ezt nagyon
romantikusnak talá lta. Pedig tudhatta volna, mit jelent ez, hiszen ő maga is
egy farmon nő tt fel - jegyezte meg szá razon a férfi. A lá nyra sandított, de
az szakavatott mozdulatokkal aprította a hagymá t, s nem lehetett rá jö nni,
mit gondol. - Georgie mindent megpró bá lt - folytatta. - Partikat rendezett.
A bará tnő i egymá snak adtá k a kilincset. Aztá n volt egy rossz évü nk,
anyagilag a cső d szélére kerü ltü nk. Georgie azt talá lta ki, hogy
foglalkozzunk turizmussal. Egész vagyont szó rt el olyan dolgokra,
amelyeket való já ban nem engedhettü nk meg magunknak. - Chase a
konyhai berendezésekre mutatott. - Felú jíttatta a há zat, megtoldatta egy ú j
szá rnnyal, és ragaszkodott hozzá , hogy szaká csnő t vegyü nk fel. Má niá já vá
vá lt, hogy fizető vendégeket fogadjunk, akik meg akarjá k ismerni a ranch
életét, anélkü l hogy a kezü ket bepiszkolná k, és lemondaná nak a
kényelmü krő l. Tulajdonképpen végü l bejö tt a szá mítá sa - ismerte el Chase.
- Még reklá mra sem kellett kö ltenü nk. Georgie-nak annyi bará tja volt,
hogy azok egymá snak ajá nlottá k a ranchot. Aztá n egyszer felbukkant egy
bará t, akit még a színhá zi tevékenysége idejébő l ismert. A fickó befutott
Hollywoodban, és telebeszélte Georgie fejét, hogy épp az ő ú j arcá ra
vá rnak odaá t. Mire felocsú dtunk, rá vette, hogy repü ljö n vele Los
Angelesbe, és já tsszon el egy szerepet. Akkor kezdő dö tt az egész cirkusz.
- Nick ellenezte?
- Lá tta má r Georgie valamelyik filmjét? - tért ki a vá lasz elő l Chase.
34 / 155
- Igen.
- Akkor tudja, hogy a só gornő m gyö nyö rű .
A férfi hangja ellá gyult, s Bea felkapta a fejét. Eddig azt gondolta, hogy
Chase nem kedveli a bá tyja feleségét, most azonban felö tlö tt benne, hogy a
férfi esetleg má s érzelmeket tá plá l a szép só gornő irá nt.
- Nick féltékeny volt?
- Természetesen! Minden férfi féltékeny lett volna.
Talá n még Chase is?
- É szrevette, hogy a felesége unatkozott, ha itthon volt. Eleinte azt
taná csolta neki, menjen és filmezzen, de nem gondolta komolyan, hogy
Georgie való ban befuthat. Aztá n egyik pillanatró l a má sikra sztá r lett, és
attó l kezdve minden megvá ltozott. Amikor ú jabb szerepet ajá nlottak neki,
Nick kö vetelte, hogy utasítsa vissza. Vá lasztá s elé á llította: ő vagy a film.
- Ajjaj!
- Há t ez az! Georgie nem az a fajta nő , aki hagyja magá t megzsarolni.
Fergeteges veszekedés kerekedett belő le, amely azzal végző dö tt, hogy
Georgie vá lni akart. Chloét is magá val vitte volna, de Nick joggal
feltételezte, hogy filmezés kö zben nem tud tö rő dni a gyerekkel. Georgie
pedig belá tta, hogy egyelő re itt jobb helyen van a lá nya.
- Nick azért ment utá na, hogy lebonyolítsá k a vá lá st?
- Nem. Szeremé visszahozni Georgie-t. A felesége tá vozá sa porig
sú jtotta. Csú nya dolgokat vá gtak egymá s fejéhez, és a bá tyá m tisztá ban
van azzal, hogy a békü lés nem fog kö nnyen menni. Nem szó lt Georgie-nak,
hogy megy. Szerintem nem is igazá n tudta, hol talá lja, de nagyon elszá nt
volt, hogy rá veszi, pró bá ljá k meg ú jra. - Kis szü net utá n folytatta: - Engem
kért meg, hogy vigyá zzak a lá nyá ra, amíg tá vol lesz. Beleegyeztem, de csak
azzal a feltétellel, hogy ú j szaká csnő t és bébiszittert vesz fel azok helyett,
akik elmenekü ltek az ö rö kö s veszekedésü k miatt. Megmondtam neki,
35 / 155
hogy elég a primadonná kbó l, szerezzen megfelelő nő ket. - A férfi végre

rá nézett Beá ra. - Erre elszerző dtette magá t és Emilyt.
- Szó val bennü nket is primadonná knak tart? - kérdezte sértő dö tten a
lá ny.
- Nos... mindenesetre nem ilyennek képzelem el az alkalmas
munkaerő t.
Bea felszegte a fejét.
- Honnan tudja, hogy én példá ul nem vagyok alkalmas?
A férfi nyugodtan kiitta a sö rét, és letette az ü veget az asztalra.
- Rö gtö n lá ttam a tű sarkú cipő jén.
- Miért is engedtem meg, hogy belerá ngass ilyen eszement dologba? -

dohogott Bea, tü relmetlenü l félrehajtva a takaró já t, majd bebú jt az á gyba.
- É s te még ezt kalandnak nevezed?
- De hiszen az is! - Emily zavartalanul fésü lgette tová bb a hajá t.
- Mi jó t talá lsz a hajnali fél ö tö s felkelésben?
- Hihetetlenü l romantikus, Bea! Képzeld csak el, amint odateszed a
férfiak elé a reggelit, mielő tt felnyergelnek, aztá n integetsz utá nuk, amint a
pirkadatban nekiindulnak, hogy kemény munká jukat végezzék. Ez... ez
valami gyö nyö rű !
- Ha olyan gyö nyö rű nek talá lod, kelj fel te, és csiná ld meg nekik a
reggelit!
- Tudod jó l, hogy nem értek ú gy a fő zéshez, mint te - emlékeztette a
bará tnő jét Emily. - Nem volna értelme, hogy mindketten felkeljü nk. -
Letette a hajkefét, és elkezdte kenegetni az arcá t meg a nyaká t hidratá ló
krémmel. - Annyira ö rü lö k, hogy idejö ttü nk - folytatta. - Sokkal klasszabb,
mint gondoltam. Tele van a levegő romá nccal.
36 / 155
Bea sö tét á brá zattal meredt a mennyezetre.

- Az egyetlen, ami itt az elkö vetkező hetekben a levegő ben lesz, az a
halá los unalom.
- Mert még nem néztél kö rü l.
- Hol kellene kö rü lnéznem? A marhahajcsá rok kö zö tt?
- Ismerd el, hogy van kö ztü k néhá ny remek példá ny! Baz példá ul olyan,
mint egy isten, nem gondolod?
Bea kicsit eltö prengett.
- Nem néz ki rosszul, de nem lehet rá fogni, hogy sokat fecsegne.
A vacsorá hoz ö sszegyű lt férfiak kö zü l egyik sem volt valami
bő beszédű . Igaz, hogy Emily nem is hagyta szó hoz jutni ő ket. Mindentő l el
volt ragadtatva, kü lö nö sen Baztő l, és lehengerelte a férfitá rsasá got. A hét
ó ra kö rü l beszá llingó zó cowboyokat megigézte a szép sző ke bébiszitter
ragyogó kék szeme. Zavartan á lltak egyik lá bukró l a má sikra, mikö zben
gyá moltalanul bemutatkoztak. Emily mintha elvará zsolta volna ő ket.
Kivéve Chase-t. Bea biztos volt abban, hogy ő t nem olyan kö nnyű
becserkészni.
- Nem is kell fecsegnie - lelkendezett Emily, s ő is bebú jt az á gyá ba. -
Elég, ha lá tom, má r attó l bizseregni kezdek - só hajtotta á tszellemü lten.
- É s mi van azzal a terveddel, hogy egy ranch ú rnő je leszel? -
érdeklő dö tt Bea.
- Nos, mivel Nick má r foglalt, csak Chase jö hetne szá mítá sba. Vele
viszont el sem tudok képzelni semmit. É s te?
A legrettenetesebb az volt, hogy Bea nagyon is sok mindent el tudott
volna képzelni a férfival.
- Te miért nem? - kérdezte kitérő en.
- Olyan halvérű . - Emily kényelembe helyezkedett a pá rná in. - A gépen
mindent elkö vettem, hogy beszélgessek vele, de aká r a falhoz beszéltem
37 / 155
volna! Ez a pofa alkalmatlan egy forró kapcsolatra. Szerintem fogalma

sincs, mi a szenvedély.
- Tényleg nincs - értett egyet Bea. Benne ugyanez a vélemény alakult ki.
Bá r ha Chase szá já ra gondolt, megingott az elmélete.
- Nekem tú l zá rkó zott - folytatta Emily. - Az ember el sem hinné, hogy
Nick ö ccse. Ha engem kérdezel, kicsit fel kellene piszká lni, akkor talá n
nem lenne olyan félelmetes.
- Félelmetesnek éppen nem mondaná m. - Bea maga elé képzelte a
férfit, amint ott ü lt a konyhaasztalná l, és a bá tyja há zassá gá ró l mesélt.
Akkor egyá ltalá n nem tű nt megkö zelíthetetlennek.
- Mert te nem ijedsz meg olyan kö nnyen - jelentette ki Emily. -
Kü lö nben is, téged kedvel.
Bea dö bbenten nézett a bará tnő jére.
- Ezt meg honnan veszed?
- Nem kerü lte el a figyelmemet, hogy nézett rá d egész idő alatt a
vacsorá ná l.
Szó val Emilynek is feltű nt! Bea nem tudta eldö nteni, képzelő dik-e, de
ahá nyszor felnézett, Chase hű vö s pillantá sa mindig rá irá nyult. Azt
azonban tú lzá snak talá lta, hogy a férfi kedvelné.
- Biztos azon gondolkodott, hogyan tudna mielő bb megszabadulni
tő lü nk - jelentette ki erő ltetetten felnevetve.
- Egyhamar nem szabadul meg tő lü nk! - Emily lekapcsolta az éjjeli
lá mpá t. - Végre megtalá ltam á lmaim hő sét. Eszemben sincs elmenni
innen!
38 / 155
Má snap reggel fél ö tkor Bea felpattant az á gybó l, és lecsapta a veszettü l

csö rgő vekkert. Nyugtalanul aludt éjszaka, mert minden pillanatban attó l
tartott, hogy az ó ra csö rö gni kezd.
Keserves só hajjal dö rgö lte meg a szemét, aztá n felkattintotta az éjjeli
lá mpá t. A zaj nem zavarta Emilyt, egy templomi kó rus sem tudta volna
felébreszteni.
Odakint teljes sö tétség honolt, s a hajnali levegő kellemetlenü l hű vö s
volt. Bea reszketve ö ltö zö tt fel. Senki sem hívta fel arra a figyelmét, hogy
errefelé hideg is lehet, így aztá n nem hozott magá val puló vert. Kénytelen
volt egy nadrá ggal meg egy pó ló val beérni. Fá zó san ö sszehú zta magá t, és
vá gyakozó pillantá st vetett jó meleg á gyá ra, majd a sö tét folyosó n
tapogató zva elindult a konyha felé.
Amikor felkapcsolta a villanyt, a fényt rettenetesen zavaró nak talá lta.
Ö ssze kellett hú znia a szemét, míg hozzá szokott. Ú gy érezte magá t, mintha
ledará ltá k volna, mert legalá bb négy ó rá val kevesebbet aludt a
szoká sosná l. Ká bá n jö tt-ment a konyhá ban, vizet tett fel, megterítette az
asztalt, s rá rakta a reggelihez szü kséges dolgokat.
Chase ö t elő tt néhá ny perccel jelent meg. Amint a lá ny megpillantotta,
egy csapá sra felébredt. A mennyezeti vilá gítá s kíméletlen fényében a férfi
arca keményebbnek hatott, mint ahogy emlékezett rá .
Chase-nek feltű nt, hogy a lá ny nem fésü lkö dö tt meg, és a szeme kö rü l
is sö tét kariká k hú zó dtak. Rá adá sul rosszkedvű nek lá tszott. Ú gy lá tszik,
nem híve a korá n kelésnek. Ő azonban ö rü lt, hogy az ú j alkalmazott idő ben
felkelt, és szemlá tomá st uralta a helyzetet a konyhá ban, még ha kicsit
zilá ltan nézett is ki. Vajon egyenesen az á gybó l jö tt? Há t persze, nyilvá n
nem kelt fel egy ó rá val korá bban, ahogy az elő dei sem tették.
- Maga reszket - tű nt fel a férfinak.
39 / 155
- Fá zom - felelte Bea, és nekilá tott a kenyérszeletelésnek. - Kutya hideg

van itt.
- Ha fá zik, vegyen fel egy puló vert!
- Nincs puló verem.
- Csak hozott magá val valami meleg holmit - morogta Chase. - Mivel
tö mte meg azt a mamut nagysá gú bő rö ndjét?
- Nekem azt mondtá k, errefelé meleg van - vá laszolta harapó san Bea. -
Senki sem vilá gosított fel, hogy reggelente meg lehet fagyni.
Chase tü relmetlen só hajjal kiment a konyhá bó l, és nemsoká ra egy
kifakult puló verrel jö tt vissza.
- Vegye fel ezt! - nyomta a lá ny kezébe.
A lá ny tétová n nézegette a ruhadarabot.
- Kié?
- Az enyém. Kicsit nagy lesz, de legalá bb nem fog ú gy reszketni, mint a
nyá rfalevél.
Bea kelletlenü l belebú jt a puló verbe, amely meleg és tiszta volt, s a lá ny
olyan furcsá n ismerő snek talá lta az illatá t, mintha mindig is Chase
holmijait viselte volna.
Ahogy a férfi elő re megmondta, a puló ver tú l nagy volt, ú gyhogy Bea
kénytelen volt feltű rni az ujjá t. Igyekezett lekü zdeni kü lö nö s érzéseit, s
hatá rozottan kijelentette magá ban, hogy csupá n egy kö lcsö nruhadarabró l
van szó .
- Kö szö nö m - mondta kissé megkésve, és felnézett Chase-re. -
Visszaadom, ha kimostam.
- Tartsa csak meg! - legyintett a férfi. - Kü lö nben még félholtra fagy itt
minden reggel.
Egymá sra néztek, zavartan elfordultak, majd valami
megmagyará zhatatlan erő ú jra arra késztette ő ket, hogy egymá s felé
40 / 155
forduljanak. Bea homá lyosan észlelte a há ttérbő l a teafő ző sípolá sá t s a

hű tő szekrény halk zü mmö gését, de ezek a zajok csak még nyomasztó bbá
tették a hallgatá sukat. Az ijesztő vará zs csak akkor tö rt meg, amikor
csizmá s lépések hallatszottak a verandalépcső rő l. Bea gyorsan elfordult,
és berakta a kenyérszeleteket a pirító ba.
A munká sok reggeli kö zben nem sokat beszéltek. Csak néhá ny szó
esett a mai nap teendő irő l. Bea ö rü lt ennek. Így legalá bb nem kellett
hajnalok hajnalá n még tá rsalognia is.
- Pafferre itt leszü nk ú gy fél tizenegy kö rü l - kö zö lte Chase, amikor a
férfiak elhagytá k a konyhá t.
Ki vagy mi lehet az a paffer? Valamelyik marhahajcsá r? Egyiknek-
má siknak olyan fura neve volt.
- Pafferre? - kérdezett vissza ó vatosan Bea.
Chase észrevette a lá ny értetlen arckifejezését.
- Az a délelő tti pihenő . Olyankor teá znak az emberek, meg harapnak
hozzá valamit - magyará zta lassan, tagoltan, mintha egy gyerekhez
beszélne. - Ha addigra sü tne valamit, há lá sak volná nk.
Bea eredetileg vissza akart bú jni az á gyba, a sü tés meg sem fordult a
fejében. Rá nézett az ó rá ra. Fél tizenegyig még tö bb ó ra volt há tra. Ha
szerencséje van, pó tolhatja a hiá nyzó alvá st, lezuhanyozhat, beszá ríthatja
a hajá t, és még gyorsan sü thet is valamit.
- Jó - mondta, s kö zben igyekezett elfojtani az á sítá sá t.
- Akkor viszlá t.
Chase fogta a kalapjá t, de nem tette a fejére, hanem a lá nyt nézte. Bea
egy raká s tá nyért tartott a kezében, barna haja kó cos volt, és a
tú lméretezett puló verben egész má shogy festett, mint tegnap a reptéren.
41 / 155
- Kö szö nö m a reggelit - szó lt a férfi, aztá n má r el is tű nt a szú nyoghá ló s

ajtó mö gö tt.
Bea elbizonytalanodva meredt utá na. Miért nézett rá olyan kü lö nö sen
a férfi? Ö sszerezdü lt, mert a má sik ajtó felő l zajt hallott.
- Mi bajod van? - kérdezte gyanakodva Chloe. Ró zsaszínű ,
mackó mintá s pizsamá já ban olyan volt, mint egy angyalka.
- Semmi - felelte Bea, és a tá nyérokat a mosogató hoz vitte.
- Olyan lü kén mosolyogtá l.
Bea zavarba jö tt. Mi az ö rdö gért vesznek észre a gyerekek mindent?
- Kapok valamit inni? - folytatta a gyerek, anélkü l hogy vá laszt vá rt
volna.
Hol lehet Emily? - tö prengett bosszú san Bea. A falió rá n lá tta, hogy még
hat ó ra sincs.
- Mindig ilyen korá n kelsz fel? - kérdezte a kislá nytó l.
Chloe csodá lkozva emelte rá nagy, zö ld szemét. Ú gy lá tszik, neki a hat
ó ra nem tű nt korá nnak.
Most mit tegyek? - gondolkodott Bea. Nem fekhetett vissza, mert nem
hagyhatta egyedü l a gyereket. Le sem zuhanyozhat, amíg Emily fel nem
kel. Nem maradt má s há tra, reggelit készített a kislá nynak, és ivott vele
egy bö gre kakaó t. Idő kö zben odakint kivilá gosodott, s neki olyan érzése
tá madt, mintha má r ó rá k ó ta talpon volna.
- Miért van rajtad Chase bá csi puló vere? - kérdezte vá ratlanul Chloe.
Bea má r rég megfeledkezett a puló verrő l, s most végignézett magá n.
- Kö lcsö nadta, mert fá ztam.
Chloe eltö prengve kavargatta a kukoricapelyhet.
- Most te vagy Chase bá csi ú j bará tnő je?
Az ú j bará tnő je...?
- Nem. - Bea ó vatosan letette a bö grét az asztalra. - Miért kérdezed?
42 / 155
- Mert te vagy a szaká csnő .

- A szaká csnő egyben mindig Chase bá csiká d bará tnő je is?
- Csak néha.
- É rtem. - A lá ny ú jra felemelte a pohará t. - A legutó bbi szaká csnő a
bará tnő je volt? - tapogató zott ó vatosan.
- Kinek a bará tnő je?
- Chase bá csiká dé - só hajtott fel lemondó an Bea.
A gyerek elgondolkodott.
- Azt hiszem, igen.
Bea nem ö rü lt a vá lasznak.
- É n nem vagyok a bará tnő je - jelentette ki hatá rozottan.
- Akkor Emily a bará tnő je?
- Nem! - Emily és Chase? Nevetséges! - Nem - vá laszolta valamivel
higgadtabban. - Attó l tartok, a bá csiká dnak egy ideig ki kell bírnia bará tnő
nélkü l. - Ingerü lten felá llt. - Edd meg a reggelidet, én meg rendet rakok.
Ö sszeszedte a tá nyérokat, és épp a szemetesbe akarta rá zni ró luk a
morzsá t, amikor Chloe rémü lten felkiá ltott:
- Azt a tyú koknak kell adni!
É s természetesen ragaszkodott ahhoz, hogy Bea kimenjen vele a
tyú kó lhoz. Amikor az á llatok meghallottá k, hogy nyílik az ajtó ,
kotkodá csolva megrohantá k ő ket, és lelkesen csipegették fel a morzsá kat,
amelyeket a gyerek szó rt eléjü k.
Bea kissé megnyugodott, amint a tojá sokat ö sszegyű jtő kislá nyt
figyelte. Mi kö ze neki ahhoz, kivel szű ri ö ssze a levet Chase? Amíg nem
vá rja el tő le, hogy folytassa a hagyomá nyt, addig a dolog nem kell hogy
izgassa.
Chloe bü szkén tartotta felé a tá lká t, amelybe ö t tojá st szedett ö ssze.
43 / 155
- Ebbő l sü thetü nk valamit a pafferre - javasolta Bea. - Mit szeretnek a

férfiak?
- Chase bá csi a brió st szereti.
- Jó , akkor sü tü nk neki brió st. - így legalá bb alkalma lesz Chloét
beavatni a sü teménykészítés alapjaiba.
A kislá ny majd elolvadt a gyö nyö rű ségtő l. A gyanakvá sa szertefoszlott,
és egész idő alatt be nem á llt a szá ja.
Amikor Emily megjelent a konyhá ban, a brió s má r a sü tő ben volt, Bea

és Chloe pedig tető tő l talpig lisztesen á llt a konyha kö zepén. Bea
fellélegzett. Most végre elmehet zuhanyozni, és megmoshatja a hajá t. É pp
arra készü lt, hogy leveszi a kö tényét, és kö zli Emilyvel, mikor vegye ki a
brió st a sü tő bő l, amikor Chase lépett be a konyhá ba.
- Ilyen korá n visszajö tt? - szaladt ki Bea szá já n. - Még csak
há romnegyed tíz, fél tizenegyre vá rtuk.
- Chase bá csi, Chase bá csi! - Chloe izgatottan rá ngatta a férfi kezét. -
Brió st sü tö ttü nk! Elá rultam Beá nak, hogy azt szereted a legjobban, és azt
mondta, akkor sü tü nk brió st.
- Igazá n? - Chase Beá ra nézett.
- Hohó ! - szó lt kö zbe nevetve Emily. - Be akarsz lopó zni a há z urá nak
szívébe? Bea bosszú san ö sszeszorította a szá já t, és kibú jt a kö ténybő l.
- Csak azt kérdeztem, milyen sü teményt szeretnek errefelé.
- Chloénak igaza van. A brió st tényleg szeretem.
Amikor a férfi Beá ra nézett, a lá nyban ismét tudatosult, hogy
rettenetesen nézhet ki. Zavartan végigsimított lisztes arcá n.
- Má r alig vá rom a paffért - jelentette ki a férfi, és elindult a
dolgozó szoba felé.
44 / 155
Emily végre á tvette az ü gyeletet a konyhá ban, s Bea elmehetett

zuhanyozni. Megmosta a hajá t, majd kényelmesen beszá rította. Ismét
elfogadható an nézett ki. Így má r elő nyö sen jelenhet meg Chase elő tt.
Hamarosan kiderü lt azonban, hogy ká r volt igyekeznie. Amikor kilépett
a verandá ra a hatalmas teá skanná val, Chase épp vett egyet a sü teménybő l,
amelyet Chloe kíná lt kö rbe nagy elő vigyá zatossá ggal. Beá t, aki a bö gréket
teletö ltö tte, észre sem vette. Vemhes á llatokró l beszélt, kerítésekrő l, a
nagy terelés idő pontjá ró l, lehető séget sem adott neki, hogy á polt
megjelenésével elbű vö lje.
Így aztá n Bea leü lt a veranda má sik végébe, a lehető legtá volabb a
férfitó l, de a pillantá sa ú jra és ú jra visszatévedt rá . Chase figyelmesen
hallgatta az egyik emberét, idő nként bó logatott, vagy kö zbeszó lt. Végü l
kiitta a teá já t, majd felá llt, jelezve ezzel mindenkinek, hogy vége a
pihenő nek. A verandalépcső aljá n megá llt, és visszafordult. Megigazította
a kalapjá t, és Beá ra nézett.
- Finom volt a brió s - mondta mosolyogva.
- Kö szö nö m. - A lá ny akaratlanul is viszonozta a mosolyt, de amikor
észrevette, hogy Emily figyeli, szigorú képet vá gott, és csö rö mpö lve
ö sszeszedte a bö gréket. Mire ú jra felnézett, Chase má r messze já rt.
- Rö gtö n mondtam, hogy kedvel téged - ujjongott Emily.
Mivel Bea keze tele volt bö grével, a lá bá val nyitotta ki az ajtó t.
- A brió somat kedveli - jelentette ki nyomatékosan. - Ennyi az egész.
Egy mosollyal és egy bó kkal ő t nem lehet levenni a lá bá ró l. Ha Chase
azt hiszi, ő is olyan, mint a tö bbi szaká csnő volt, há t nagyot téved!
45 / 155
Este hatra Bea teljesen kimerü lt. A kemény munka nem volt ú jdonsá g
szá má ra, az volt viszont a hő ség, a hajnali kelés, nem is szó lva Chloe
á llandó kérdező skö désérő l.
Mitő l lett ilyen sima a hajad?
Miért van olyan messze Anglia?
Miért...? Miért...? Miért...? Bea megkö nnyebbü lten lélegzett fel, amikor
Emily, aki egész nap nem vette tú l komolyan a feladatá t, végre fü rö dni
vitte a kislá nyt. Bea a legszívesebben leü lt volna, hogy élvezze a
nyugalmat, de nem volt biztos benne, fel tud-e ú jbó l valaha is á llni.
- Chloe mindenképpen azt akarja, hogy te olvass neki mesét - jelentette
be Emily, amikor visszatért hozzá a konyhá ba. - Minden rendben van a
vacsorá val?
- Igen, de...
- Jó , akkor ledő lö k aludni egy kicsit, aztá n lezuhanyozom. Baz vacsora
utá n értem jö n a terepjá ró val.
Bea só hajtva levette a kö tényét.
Chloe ró zsaszínű pizsamá já ban az á gyá n ü lt vagy egy tucat mesekö nyv
kö zö tt.
- Csak egy mesét olvasok - tisztá zta a feltételeket Bea.
Chloe természetesen a leghosszabbat vá lasztotta ki, s csak akkor
maradt nyugton, amikor Bea letelepedett az á gya szélére.
- Anya is mindig így mesél nekem - jegyezte meg elégedetten a kislá ny.
Bea kívá ncsian pillantott rá . A gyereknek hiá nyzott az anyja. Milyen
lehet Georgie Grainger gyerekének lenni? Színésznő ként biztosan
izgalmasan adja elő a meséket. Chloénak most be kell érnie velem,
gondolta Bea. Végü l is minden jó l alakult, míg Chase be nem lépett a
szobá ba. A férfi lezuhanyozott, barna haja még nedvesen csillogott.
46 / 155
- Megvá rom, míg befejezi - kö zö lte, és leü lt az á gy má sik szélére, hogy

meghallgassa a mese végét.
Bea azonnal elveszítette a fonalat, és majdnem minden szó
kiolvasá sá ná l hibá zott. Megkö szö rü lte a torká t, és ú jra nekilendü lt, de
képtelen volt koncentrá lni, amikor Chase ott ü lt a kö zvetlen kö zelében, s
még mosolygott is. Végü l megpró bá lt á tugorni néhá ny oldalt, hogy
mielő bb a végére érjen, Chloe azonban észrevette a turpissá got.
- Kettő t lapoztá l - figyelmeztette a lá nyt.
- Tényleg? - Bea kelletlenü l visszalapozott.
Chase némá n figyelte. A lá ny arca kicsit kipirult. Talá n a fő zéstő l, de
lehet, hogy a tü relmetlenségtő l, amiért olyan lassan haladt a mesével.
Egyértelmű volt, hogy nem szokott gyerekekkel foglalkozni, de Chloe
meglepő mó don odavolt érte.
Bea tulajdonképpen nagyon csinos, má r ha valaki a komoly, okos nő ket
kedveli. Chase alaposan szemü gyre vette az arcá t. A lá ny a fü le mö gé tű rte
a hajá t, hosszú szempillá i beá rnyékoltá k borostyá nszínű szemét. Nem,
tulajdonképpen nem volt az esete. Tú l merev és tartó zkodó volt az ő
ízlésének.
Csak a szá ja... az volt hihetetlenü l csá bító .
Bea megkö nnyebbü lten olvasta fel az utolsó mondatot, és ö sszecsapta
a kö nyvet.
- Még egyet! - kö nyö rgö tt Chloe, de Chase hajthatatlan maradt.
- Nem, most alszol.
A gyerek szá ja elő szö r durcá san lefelé gö rbü lt, de nagybá csiká ja
hatá rozott arckifejezése csodá t tett. Chase bú csú zó ul adott egy puszit a
kislá nynak, és megcsiklandozta, mire Chloe visongva bebú jt a takaró ja alá .
47 / 155
Beá t meglepte, mennyire szereti a kislá ny a nagybá tyjá t. Pedig a férfi

nem ú gy nézett ki, mintha értene a gyerekekhez. De ez a mosoly... Bea
egészen megható dott tő le. Felá llt és elfordult.
- Megyek, utá nanézek a vacsorá nak.
- Neked még nem adtam puszit - tiltakozott Chloe.
Chase odaengedte az á gyhoz Beá t, de ö sszeért a testü k, amikor a lá ny
lehajolt a gyerekhez. Valami kü lö nö s dolog tö rtént, amikor Chloe á tö lelte a
nyaká t, és cuppanó s puszit nyomott az arcá ra.
- Jó éjszaká t!
Beá nak hihetetlenü l jó lesett a gyengédség, és ö nkéntelenü l viszonozta.
Má r fel akart egyenesedni, amikor a gyerek ú jra a nyaká ba
csimpaszkodott.
- Még egyet!
- Elég volt. Mindenki kapott puszit. Megpuszilt a nagybá tyá d, én is
téged, te meg engem.
- De Chase bá csit még nem pusziltad meg - akadékoskodott a kislá ny.
Beá nak arcá ba szö kö tt a vére.
- Mi nem fekszü nk le - mondta zavartan. - Ú gy értem, még nem. -
Atyaisten, ez még rosszabbul hangzott. - Majd késő bb megyü nk aludni, de
nem együ tt - pontosította a kérdést.
A gyerek nem hagyta elhallgattatni magá t.
- Akkor majd késő bb adsz neki puszit?
- Aludj, Chloe! - szó lt rá nyugodtan Chase, és kinyitotta Beá nak az ajtó t.
- Ne elegyedjen soha vitá ba egy ö tévessel! - taná csolta a lá nynak
somolyogva.
Bea merev tartá ssal kivonult elő tte a szobá bó l.
48 / 155
4. FEJEZET
Vacsora utá n Chase a konyhá ba ment ká vét fő zni. Bea épp egy lá bast
tö rö lgetett el. Fá radtnak lá tszott. A haja az arcá ba hullt, s lá gyan fénylett a
lá mpafényben, amikor lehajolt, hogy eltegye az alsó szekrénybe az edényt.
Piros, spagetti pá ntos ruhá t viselt, amely szabadon hagyta a vá llá t. A
lá tvá ny egész este magá ra vonzotta Chase tekintetét. Való színű leg Bea az
egyetlen a szaká csnő ink kö zü l, aki á tö ltö zik a vacsorá hoz, gondolta a férfi
némi ingerü ltséggel. Nagyon fontos lehet neki, hogy má s legyen, mint a
tö bbiek. Pedig nem is kellene kü lö nö sebben igyekeznie. Bá rmit tett, azt
jelezte, hogy nem erre a vidékre való , és nem is akar itt lenni. Miért nem
megy el, ha annyira nem tetszik neki?
A lá ny észrevette Chase-t, és felegyenesedett. A mozdulat, amellyel a
hajá t a fü le mö gé tű rte, má r nagyon is ismerő s volt a férfi szá má ra.
Kimerü lt, á llapította meg magá ban Chase. Egyet el kellett ismernie: Bea az
ö sszeesésig tudott dolgozni.
- Emily miért nem segít? - kérdezte nyersen.
- A fő zés nem az ő dolga. - Bá r a lá nyt bosszantotta, hogy Emily csapot-
papot itt hagyva eltű nt Bazzel, most ú gy érezte, kö telessége védelmébe
venni a bará tnő jét.
Chase a homloká t rá ncolta. Beá t szaká csnő nek alkalmaztá k, de a lá nyt
ez nem akadá lyozta meg abban, hogy tö rő djö n Chloéval is. A férfi ezért
ú gy érezte, tartozik neki egy kis segítséggel. Megfogta a kö vetkező fazekat,
és tö rö lgetni kezdte.
- Emily tulajdonképpen hova lett? Vagy talá ljam ki?
- Azt hiszem, Bazzel mentek el - vá laszolt ó vatosan a lá ny.
- Remélhető leg nem zavarja, hogy egy hosszú lista végére kerü lt.
49 / 155
Chase megvető hangja felbosszantotta Beá t.

- Való ban? - kérdezte mézédesen. - Pedig maga is hosszú listá val
dicsekedhet.
- Ezt meg honnan veszi? - kérdezte a férfi szemlá tomá st jó l szó rakozva.
- Chloe ú gy tapasztalta, hogy a szaká csnő automatikusan a maga
bará tnő je is.
- Mindent elhisz, amit egy ö téves gyerek ö sszehord?
- Miért, tá n nem igaz?
- Hogy maga a bará tnő m? - Chase gú nyosan vonta fel a szemö ldö két. -
Nem kellene ró la tudnia, ha így volna?
- Olyan rettenetesnek tű nik még a gondolata is, hogy mélyen elá stam
magamban - vá laszolta csípő sen a lá ny.
Chase azonban csak nevetett, s a nevetéstő l egyenesen ellená llhatatlan
lett, ami még jobban feldü hítette Beá t.
- Azt hiszem, Chloe Kirstyre gondolt - tö prengett hangosan a férfi.
Kirsty?
- Vagy Sue-ra - folytatta, s kö zben gondosan tö rö lgette a fazekat. - De az
is lehet, hogy Sophie-ra.
Bea gyanakodva nézte a férfit. Most szó rakozik vele?
- Vagy Sará ra?
- Csoda, hogy a nevü ket meg tudta jegyezni - vetette oda mogorvá n.
Chase szeme gyanú san csillogott.
- Van fogalma arró l, há ny angol lá ny fordult meg az utó bbi években
Calulla Downson? Aká rcsak maguk, odavoltak a prériért, de még anná l is
jobban tetszett nekik az a kecsegtető lehető ség, hogy feleségü l mehetnek
egymillió hold fö ldhö z.
50 / 155
- É n egyá ltalá n nem hasonlítok rá juk - tiltakozott hevesen Bea. -

Tegnap ó ta néhá ny dolgot má sként lá tok, de hogy lelkesednék, azt nem
mondhatná m.
- Nos, akkor olyanok voltak, mint Emily - helyesbített Chase. - Rajta az
első pillanatban lá ttam, hogy ugyanolyan, mint az elő dei. Mindent olyan
„hű , de romantikusnak" talá lnak. Arró l á brá ndoznak, hogy lovagolgatnak a
kö rnyéken, idő nként segédkeznek a marhaterelésben, de leginká bb arró l,
hogy kerítenek maguknak egy akubrá s fickó t, akinek legalá bb akkora
fö ldje van, mint fél Anglia.
A leírá s bizony az utolsó betű ig rá illett Emilyre.
- Miért nem vesz fel ausztrá l szaká csnő t, ha annyira megvet
bennü nket?
- Nem olyan kö nnyű , mint gondolja. Az ausztrá l nő k jó zanabbul
gondolkodnak a prérirő l. Tisztá ban vannak azzal, milyen nehéz és
magá nyos errefelé az élet. A legkö zelebbi kocsma két ó ra já rá sra van ide,
és az se valami nagy szá m. Aki szeret szó rakozni, annak má sfelé kell
kö rü lnéznie.
- Komolyan mondja? - Bea komoran pillantott a kezében tartott
konyharuhá ra. Fél kilenc van. Most épp egy bá rban vagy egy moziban
ü lhetne, vagy egy partin szó rakozhatna. Ehelyett sok szá z kilométerre a
civilizá ció tó l edényt mosogat.
- Az angol nő k belelovaljá k magukat holmi romantikus képzelgésbe, és
nem gondolnak a há trá nyokra - folytatta a férfi, mikö zben felvett egy
má sik fazekat. - Amint megpillantottá k Nicket, elaléltak. A bá tyá m nem
csupá n az idő sebb fiú a csalá dban, hanem olyan, mint egy hollywoodi
farmer. Minden nő azt remélte, hogy ő lesz Mrs. Sutherland.
- Nick persze mindegyikü ket elutasította, ugye? - kérdezte gunyorosan
a lá ny.
51 / 155
- Nick élvezte a helyzet elő nyeit, de mi, tö bbiek szenvedtü nk. Az étel
minő sége ugyanis észrevehető en romlott, mihelyt a nő k rá jö ttek, hogy a
bá tyá m nem veszi komolyan ő ket. Némi sírá s-rívá s utá n az egyik lá ny
ment, a má sik jö tt.
- Akkor biztosan megkö nnyebbü ltek, amikor Nick megnő sü lt - jegyezte
meg rosszmá jú an Bea.
- Nicknek jó volt, de amú gy nem sok minden vá ltozott. A lá nyok még
mindig ö zö nlenek, de ha egy Sutherlandet akarnak megfogni maguknak,
akkor má r csak egy lehető ségü k maradt.
- Szegény Chase, magá ba szeretnek bele?
- Ki beszél itt szerelemrő l? - kérdezte megvető en a férfi.
- Szó val most maga az, akinek védekeznie kell a nő k ostroma ellen?
Chase ingerü lten legyintett.
- Azt nem á llítottam, hogy mindig védekezem.
Beá nak ez a vá lasz nem tetszett.
- Képes lefekü dni velü k? - Tulajdonképpen miért is há borodik fel?
Természetesen lefekszik velü k. Csak nem hitte azt, hogy tartogatja magá t
az igazinak?
Chase jó t nevetett.
- Csak a csinosabbjá val.
Bea elfordult, és a kelleténél hevesebben kezdte sú rolni a pultot.
- Ez nem tisztességes! - ró tta meg gú nyosan a férfit. - Meddig á ltatja
ő ket, mielő tt kiadja az ú tjukat? Egy hó napig? Hat hétig?
- Nem szoktam kiadni az ú tjukat. Mindig elő re tisztá zom, hogy csak
olyan nő t veszek feleségü l, akit legalá bb egy évig nem ö l meg itt az
unalom. Tanultam Nick és Georgie példá já bó l. Pedig Georgie tudta, mire
vá llalkozik.
Chase felakasztotta a konyharuhá t az egyik szekrényajtó ra.
52 / 155
- Nem fogom ö sszekö tni az életem olyannal, akinek nem való ez a hely.
Sok olyan lá ny megfordult itt, aki nagyon is tetszett. A legtö bbel igazá n jó l
éreztem magam. Végü l is nem tettem szü zességi fogadalmat, ő k pedig
nagyon készségesek voltak. Ú gyhogy élveztü k a szép napokat, míg bú csú t
nem vettek. Hat hét mindegyikbő l épp elég volt. Ez az idő nemcsak arra
volt jó , hogy rá jö jjenek, nem fogok gyű rű t hú zni az ujjú kra, hanem arra is,
hogy felfogjá k, az itteni élet nem nekik való .
- Ezú ttal csaló dnia kell, mert Emily egy cseppet sem érdeklő dik maga
irá nt.
- Tudom. Az életem lényegesen egyszerű bb lett, amió ta Baz itt van -
jelentette ki Chase. - É s mivel birtokkal nem szolgá lhat, épp a
legmegveszekedettebb romantikusokná l éri el a legnagyobb sikereket.
Ká r, hogy elmegy. Rodeó zá sra adja a fejét. - A férfi a pultnak tá maszkodott,
és keresztbe fonta a karjá t. - Meg kell pró bá lnunk szerezni a helyére egy
ugyanolyan jó képű fickó t.
- É s mikor megy el Baz?
- Két hét mú lva. Miért érdekli?
- Mert akkor majd Emily is menni akar, és végre visszatérhetü nk
Sydneybe. Sajná lom, hogy megszakad a hagyomá ny - folytatta gú nyosan -,
mert én aztá n végleg nem fogok lefekü dni magá val, sem magá ba szeretni,
sem férjhez menni.
- Izgalmas kihívá sként hangzik. - Chase felegyenesedett, és megindult a
lá ny felé, aki ö nkéntelenü l behá trá lt a konyha sarká ba. Ott a férfi a feje
mellett jobbró l-balró l a falra tette a tenyerét. Bea csapdá ba kerü lt. -
Elfogadja? - kérdezte Chase halkan.
Bea szíve észvesztő en dobogott. A férfi olyan kö zel volt hozzá , hogy
még a szá ja és a szeme sarká ná l lévő apró rá ncokat is lá thatta.
53 / 155
Atyaisten, micsoda szá ja van! A lá ny egyszerű en nem tudta elfordítani

ró la a tekintetét. Kö nnyedén félretolhatta volna a férfi kezét, hogy
elmenjen onnan, de képtelen volt megmozdulni. Zavará ban
megnedvesítette az ajká t. Má r ú gy érezte, hogy a lá ba felmondja a
szolgá latot, de a szeme még mindig a férfi szá já ra tapadt.
Chase lassan lehajolt hozzá , és megcsó kolta. Bea heves, lerohanó
csó kra szá mított, arra azonban nem készü lt fel, hogy a férfi ajka olyan
megrá zó an gyengéd lesz, hogy még a lélegzete is elá ll. Ö sztö nö sen
kinyitotta az ajká t, és lehunyta a szemét.
Mielő tt észlelte volna, hogyan tö rtént, má r viszonozta a csó kot, amikor
pedig a férfi á tö lelte, eszébe sem jutott tiltakozni. Chase teste meleg és
izgató volt, és a lá ny magá ró l megfeledkezve simogatni kezdte a vá llá t.
Minden porciká ja olvadozni kezdett, s ú gy érezte, a felhő k kö zt lebeg.
Maradéktalanul á tadta magá t az izgató csó knak, Chase simogató kezének,
amely épp a há tá n siklott lefelé.
Amikor a férfi szá ja elvá lt az ajká tó l, Bea zihá lva kapkodta a levegő t,
mert Chase az á llá t, majd a fü lcimpá já t csó kolgatta.
- Igen, ez kihívá s - suttogta a férfi. - É s én elfogadom.
Bea még mindig a csó k hatá sa alatt á llt, ezért csak lassan jutottak el a
tudatá ig Chase szavai. Á lmodozó mosolya egy csapá sra eltű nt, és sietve
kiszabadította magá t a férfi karjá bó l. Mi a nyavalyá t mű vel itt? Hogy
csó kolhatta meg Chase Sutherlandet, amikor még csak nem is kedveli? No,
persze, ki hitte volna, hogy ez a kellemetlen, hideg férfi így tud csó kolni?!
Nagy nehezen ö sszeszedte magá t. Lehet, hogy jó l csó kol, de ő attó l még
nem fogja az á gyá ba invitá lni, ahogy az elő dei tették.
- É n viszont nem fogadom el - jelentette ki. - Kü lö nben is veszítene.
- Meglehet, de a kísérletezés jó lesne. - Chase megint elmosolyodott,
amitő l Beá t kezdte elhagyni az ereje. - Kér ká vét?
54 / 155
- Tessék?
A lá ny értetlenü l nézte, amint a férfi vizet tesz fel, aztá n megint a
pultnak dő l, mintha mi sem tö rtént volna.
- Fő zhetek teá t is, ha inká bb azt akar.
- Kö szö nö m, de nem akarok semmit.
Bea tová bbra is fel volt dú lva. Tiszta ő rü let, de még mindig a férfi
ö lelése és csó kja utá n só vá rgott... Elment az esze?
- Megyek lefekü dni - kö zö lte. - Egyedü l! - tette hozzá nyomatékosan.
Chase nevetve nézte az arcá t.
- Ahogy akarja - vonta meg a vá llá t, és a ká véfő zésnek szentelte a
figyelmét.
Bea nyugtalanul forgoló dott az á gyban, s nem tudott elaludni, pedig

halá losan fá radt volt. A csó k ízzé-porrá zú zta lelki békéjét.
Vajon há ny lá nyt csó kolt má r Chase a konyhá ban? Há nynak mutatta
meg, mi mindenhez ért még ilyen meglepő en jó l?
Bea a hasá ra fordult, és megpü fö lte a pá rná já t. Nem! Nem fog lefekü dni
vele! Eszében sincs. Fő leg így nem, hogy tudja, csupá n kihívá st jelent neki.
Ennek ellenére egyre csak az já rt a fejében, milyen lenne, ha... É pp sikerü lt
elszenderednie, amikor megérkezett Emily, és felébresztette.
- Alszol, Bea?
- Igen - mormolta a lá ny.
- Figyelj! Egyszerű en el kell mondanom neked: szerelmes vagyok!
- Remek! - Bea a pá rná já ba temette az arcá t.
- Mindig ilyen férfiró l á lmodtam, mint Baz! - lelkendezett a bará tnő je,
mikö zben levetkő zö tt, és bebú jt az á gyba. - Ne haragudj, hogy egész este
55 / 155
magadra hagytalak azzal a kiá llhatatlan Chase-zel - folytatta. - Nagyon

unalmas volt?
Bea, aki védekező n há tat fordított Emilynek, kinyitotta a szemét, és a
falat bá multa. Chase és az unalom? Még most is érezte a kezét és az ajká t a
bő rén, lá tta a mosolyá t, a csó kja ott égett a szá já n...
- Nem - vá laszolt rö viden.
- Jó . - Emily elhelyezkedett, majd lekapcsolta a lá mpá t. - Akkor ugye
nem bá nod, ha a holnap estét is Bazzel tö ltö m?
Má snap a reggelit csak fél hatra kérték, ú gyhogy Bea egy értékes
féló rá val tová bb alhatott. Nagy kü lö nbséget azonban nem észlelt.
Ugyanolyan sö tét volt, mint elő ző nap, és még az ö tó rai kelést is
lehetetlenü l korainak érezte. Amikor az ébresztő ó ra csö rö gni kezdett,
nyö gve hajtotta félre a takaró já t, és félá lomban bú jt bele a ruhá iba.
Megint iszonyatosan hideg volt. A pillantá sa a széktá mlá ra esett, ahová
a puló vert hajította, amikor beá llt a hő ség. Chase puló vere.
Akaratlanul a csó kra gondolt, és ettő l azonnal felébredt. Kicsit
habozott, mielő tt felvette volna a puló vert, és igyekezett nem tudomá st
venni az ismerő s illatró l, amely beleivó dott az anyagba. Nem fog
megfagyni csak azért, mert Chase megcsó kolta!
Ső t! Ú gy fog tenni, mintha semmi sem tö rtént volna. Chase-nek nem
szabad még csak sejtenie sem, hogy a fél éjszaká t ébren tö ltö tte miatta.
Ú gy tesz majd, mintha mindent elfelejtett volna.
Az elhatá rozá s dicséretes volt, á m Bea semmit sem tehetett az ellen,
hogy a szíve ne dobogjon a torká ban, valahá nyszor a férfi megjelent a
konyhá ban. A lá ny mindig ú gy csiná lt, mintha rémesen elfoglalt volna. Ú gy
tű nt, a férfinak sem á llt szá ndéká ban célozni a tö rténtekre. Beszá molt Nick
56 / 155
e-mailjérő l, és beszélt azokró l a lá togató kró l, akiknek a szá llá sá t elő kellett
készíteni. A lá ny azonban oda sem figyelt, elmé lyü lten bö kdö ste egy
villá val a hú st a grillen.
- Tehá t tudja, mi a teendő je? - figyelt fel végü l Chase kérdésére.
- Tessék? - nézett fel rá Bea értetlenü l.
A férfi felsó hajtott.
- Ide sem figyelt. - Emberfeletti tü relmet tanú sítva elö lrő l kezdte. - Nick
tegnap írt egy e-mailt. Á ltalá ban mindent ő szokott elő készíteni Georgie
vendégei szá má ra, de most elfelejtett emlékeztetni rá , hogy holnap egy
csoport érkezik. Való színű leg két pá rró l van szó , vagyis étkezésnél négy
fő vel tö bbre kell szá mítania. Meg tudja oldani?
- Természetesen - felelte élesen a lá ny.
- Még az a szerencse, hogy a sajá t kocsijukkal jö nnek, ú gyhogy nem kell
értü k menni - folytatta Chase. - Kilungrá ban ellenő riznem kell a kutakat,
így egész nap ú ton leszek. Errő l jut eszembe, készítene nekü nk
szendvicseket? É s valamit a pafferre is.
- Naná ! Nincs má s dolgom. Csak reggelit kell csiná lnom kilenc fő re,
vacsorá t tizenhá romra, most meg még szendvicset és sü teményt is akar.
- De há t azt mondta, megoldja.
- Meg is oldom - felelte a lá ny -, csak épp jó volna, ha idő ben szó lna.
Chase meg sem rezzent a kirohaná stó l.
- Amíg mi reggelizü nk, maga elkészítheti a szendvicseket.
Bea ö rü lt, hogy a férfiak egész nap tá vol lesznek. Csiná lt nekik egy nagy
csomag szendvicset a maradék sü ltbő l, és odapakolta a megmaradt
sü teményt is. Ez azonban azt jelentette, hogy a vendégeknek ú jat kell
sü tnie.
Miutá n Chase elment, Bea kü lö nö sen elá rvultnak érezte a há zat, még
akkor is, amikor Chloe és Emily megjelent. Á llandó an csizma kopogá sá t
57 / 155
vá rta a verandalépcső felő l, és meg-megá llt fü lelni, nem nyikordul-e meg a

szú nyoghá ló s ajtó .
Természetesen egyá ltalá n nem hiá nyzott neki Chase! Csak épp
szokatlanul hosszú nak tű nt a nap, anélkü l hogy a férfiak megjelentek
volna pafferre vagy ebédre.
Pedig a lá nynak akadt épp elég dolga. Egész nap nem volt egy perc
nyugta sem. Á t kellett mennie a vendégszá rnyba, fel kellett hú znia az
á gyakat, elő készítenie a szobá kat. Virá got szedett a vá zá kba, tö bbféle
sü teményt sü tö tt, hogy legyen tartalék is, megetette a tyú kokat meg a
kutyá kat, ö sszesö pö rt a verandá n, és elő készítette a meleg vacsorá t.
Idő nként Chloe és Emily felajá nlotta a segítségét, de hamar beleuntak
mindenbe, végü l Bea egyszerű bbnek talá lta, ha mindent maga intéz el.
A fizető vendégek - valamennyien amerikaiak - délutá n érkeztek meg.

Elő szö r meglepő dtek, hogy egy ausztrá l birtokon egy angol nő fogadja
ő ket, de miutá n Bea megmutatta nekik a szobá ikat, majd teá val kíná lta
ő ket a verandá n, mindent csodá latosnak talá ltak. Elmesélték a lá nynak,
hogy régi nagy á lmuk volt egy ausztrá liai utazá s, de csak most
merészkedtek el a híres bozó tos ausztrá l prérire.
- A sá torozá stó l féltem - vallotta be Joan. - Ben kinevetett, de az ember
annyit hall az itteni pó kokró l meg kígyó kró l.
Bea dö bbenten hallgatott. Eddig a pó kokra és kígyó kra még nem is
gondolt!
- Akkor ajá nlotta Calulla Downst egy bará tnő nk bará tja, aki ismeri
Georgie Graingert. Azt mondtuk, ez kell nekü nk! Ú gyhogy megszakítottuk
az utazá sunkat, hogy néhá ny napot itt tö ltve megismerjü k a ranch életét.
Kö zben még a kényelmü nkrő l sem kell lemondanunk. Meg kell hagyni,
58 / 155
sokkal jobb itt, mint ahogy gondoltuk - jelentette ki Joan ragyogó

mosollyal. - Ná lunk, az Á llamokban is van sok eredeti ranch, de az itteniek
egész má sok.
- Igen, ez igaz - bó lintott Bea, csak épp azt nem értette, hogy képesek
egyesek ezért még fizetni is.
Vacsorá ná l a kibő vü lt asztaltá rsasá gnak kö szö nhető en lá rma és jó kedv
uralkodott. Az amerikaiaknak legalá bb olyan jó beszélő kéjü k volt, mint
Emilynek, így Chase-nek nem kellett szó val tartania ő ket. Nyugodtan
figyelhette Beá t, aki az asztal má sik végén ü lt. Nem lehetett feltű nő
szépségnek nevezni, de az arca finom voná sú , a bő re makulá tlan volt,
szokatlan borostyá nszínű szeme pedig egyenesen elbű vö lte.
A hajá ban is volt valami kü lö nö s, de Chase nem tudta volna
megmondani, mi. Bea az á llá t a tenyerébe tá masztva, mosolyogva hallgatta
Joan férjét. Chase-t megint meglepte, mennyire megvá ltoztatta az arcá t
egy mosoly: derű s és eleven lett egyszerre.
Ahogy minden vacsorá hoz, a lá ny erre az estére is elegá nsan ö ltö zö tt
fel, mintha csak Sydneyben volna. Ma krémszínű ruhá t viselt, amelynek a
kivá gá sa elég mértéktartó volt. Chase ö rü lt ennek, mert egész nap azon
igyekezett, hogy a tegnap esti ruha emlékét kitö rö lje a gondolataibó l.
Megint a tenyerén érezte a sima anyagot, alatta pedig Bea testét. A szá ja
kiszá radt. Most olyan higgadtnak és fegyelmezettnek tű nt a lá ny, de
tegnap az ajka forró és odaadó volt, egyszerű en csodá latos...
- Tessék. - Chase egy bö gre ká vét nyú jtott oda Beá nak, és leü lt mellé az
egyik ná dfotelba.
- Kö szö nö m.
59 / 155
A lá ny zavará ban bizonytalanul mocorogni kezdett. A vendégek a

hosszú ú t utá n idő ben lefekü dtek. Emily is rö gtö n le akart lépni Bazzel, de
Chase ragaszkodott hozzá , hogy segítsen a konyhá ban. Csak akkor engedte
el, amikor má r minden ragyogott odabent. Utá na azt javasolta Beá nak,
pihenjen egyet a verandá n, s felajá nlotta, hogy ká vét fő z neki. Még
viszonylag korá n volt, s a lá ny nem akart lefekü dni. Ugyanakkor tartott
attó l, hogy kettesben maradjon Chase-zel. Vonakodva vette el a bö grét, s
tétová n forgatta a kezében.
- Miért kényeztet el?
- A ká vé a legkevesebb, amivel tartozom magá nak - vá laszolta a férfi. -
Joanékra nagy hatá st gyakorolt, ahogy fogadta ő ket. Kü lö nö sen a
vadvirá gcsokor hatotta meg ő ket a szobá jukban, meg a tea a verandá n. Azt
hiszem, még egy vendéget sem fogadtak ná lunk ilyen nagy szeretettel.
- Tudja, mindig arró l á lmodoztam, hogy egyszer lesz egy sajá t
szá llodá m. Most egy kicsit kiélhettem ez irá nyú hajlamaimat.
- Szó val szá llodá ró l á lmodozik? - nézett rá csodá lkozva Chase.
- Nos... tö bbek kö zö tt.
- É s még mirő l?
Má r besö tétedett, a levegő kellemesen lehű lt. A veranda sarká ban egy
kék fényű lá mpa zü mmö gö tt, amely a szú nyoghá ló mö gé tévedt rovarokat
csapdá ba csalta. Kü lö nben teljes csend volt.
- Ez maradjon az én titkom - jelentette ki a lá ny. Még a sö tétben is lá tta,
hogy Chase mosolyog.
- Nagy jó zansá gra vall - mondta gunyorosan a férfi.
- Igen, jó zan vagyok. A jó zan Bea.
A lá ny hangjá bó l némi keserű ség érző dö tt ki. „Olyan jó zan vagy -
szokta mondani Phil. - Sosem tudod elengedni magad."
- Jó zannak éppen nem mondaná m - ellenkezett Chase.
60 / 155
Bea nem tudta eldö nteni, bó knak vagy sértésnek vegye a szavait.
- Miért nem?
- Há t... elég volt példá ul a cipő jére néznem.
Bea elnevette magá t.
- Ez a legkedvesebb, amit eddig mondott nekem, Mr. Sutherland.
- Ö rü lö k. - A férfi megcsodá lta Bea derű s arcá t. Olyan má s, amikor
nevet!
A pillantá suk talá lkozott, és Bea rö gtö n tudta, hogy ez nagy ballépés
volt. Valami megvá ltozott kö ztü k. Kialakult egy kö telék. Mintha ettő l
kezdve bará tok lennének, és nem két teljesen má s életmó dú ember, akik
rá adá sul nem is kedvelik egymá st.
A lá ny zavartan elfordult, mert eszébe jutott, milyen fantasztikus volt
Chase csó kja.
A beá llt csendet csak a kék fény sistergése szakította félbe idő nként.
Végü l a férfi megkö szö rü lte a torká t.
- Miért nem nyit szá llodá t, ha egyszer ez az á lma?
- Nyomó s pénzü gyi okokbó l. - Bea ö rü lt, hogy semleges vizekre
eveztek. - Nincs tő kém, és ha így megy tová bb, nem is lesz. Kü lö nben is egy
vidéki szá llodá t képzeltem el magamnak, de valahogy nem nekem való a
vidéki élet. Ebben a kérdésben reá lisabban kell gondolkodni. Ha á llandó an
ilyen helyen kellene élnem, elő bb-utó bb megő rü lnék. É n ízig-vérig vá rosi
ember vagyok. Minél nagyobb és mozgalmasabb a hely, anná l jobb.
Nem á rt ú jra emlékeztetni Chase-t, hogy nem szá ll ringbe a feleségi
posztért.
- É s mit kezd majd a nagyvá rosban? Vagy az is titok?
- Sajá t céget akarok létrehozni. Má r van is egy tervem. Egy
partiszolgá latot akarok alapítani kü lö nleges tá rsasá gi ö sszejö vetelekre. Ha
ma valaki sikeres akar lenni, tö bbet kell nyú jtani az ü gyfeleknek egy tá l
61 / 155
mogyoró ná l vagy egy pohá r borná l. Példá ul ínyencszendvicseket,

kü lö nleges, étvá gygerjesztő elő ételeket, fantá ziadú s rá gcsá lnivaló kat...
Tudja, mirő l beszélek.
- Nem - rá zta a fejét a férfi -, de biztosan így van, ha maga mondja.
- Természetesen ehhez is kö lcsö nt kell felvennem. - Bea kezdte beleélni
magá t. - Korá ntsem olyan sokat azonban, mint a szá llodá hoz. Biztosan
eltart egy darabig, amíg beindul az ü zlet, s kialakítom a vevő kö rö m, de
tudom, hogy meg fogom csiná lni - tette hozzá elszá ntan.
Chase nem volt benne olyan biztos. Bá r elég jó l ismerte má r a lá nyt
ahhoz, hogy tudja, ü gyesen, jó szervező készséggel és kő keményen képes
dolgozni, de az ajka elá rulta: nem elég gá tlá stalan ahhoz, hogy sikeres
ü zletasszony vá ljon belő le.
- Sydneyben példá ul van elég igény ilyen szolgá ltatá sra? - kérdezte.
- De még mennyire! Ott mindig tö rténik valami. - Bea vá gyakozó n
felsó hajtott. - Bá rcsak itt maradhatnék Ausztrá liá ban! Sajnos a vízumom
hamarosan lejá r, és vissza kell mennem Londonba.
Londonba. Philhez, a csalá domhoz meg a sok megalá zó emlékhez.
Bea hangulatvá ltozá sa nem kerü lte el a férfi figyelmét.
- Nem tű nik tú l lelkesnek a gondolattó l.
- Nem is vagyok az.
- Nem szereti Londont?
- Nem errő l van szó . Az szomorít el, hogy el kell hagynom Ausztrá liá t,
és nem lá tom tö bbé Sydneyt.
- Akkor jö jjö n vissza ú jra!
- Nem hiszem, hogy megengedhetném magamnak. Ha megalapítom a
cégemet, egy ideig nem futja semmi má sra. É s ha futná is, hamarosan
tú lkoros leszek a munkavá llalá si engedélyhez. Ha agysebész vagy valami
hasonló lenne a szakmá m, amit itt nagy becsben tartanak,
62 / 155
kivá ndorolhatnék. De a ható sá gok a thai rá kos buktá mtó l vagy a

kaprirü gyes kö retemtő l nem esnek hasra. - Bea letö rten gondolt a
jö vő jére, de gyorsan ö sszeszedte magá t. Nincs értelme nyafogni. Ez van,
ezt kell szeretni. Igyekezett vidá m képet vá gni. - É s mi a helyzet magá val?
Maga mirő l á lmodozik?
A férfi felvonta a szemö ldö két.
- Ismerjü k má r olyan jó l egymá st, hogy beavassam a legtitkosabb
vá gyaimba?
- Az ü zleti terveire gondoltam - utasította rendre Bea. - Soha nem akart
bekö ltö zni a vá rosba?
- Azt hiszi ró lam, hogy nem jutottam messzebb Mackinnonná l? -
kérdezte gú nyosan a férfi. - Sok vá rosban megfordultam.
- Dolgozott is ott?
A férfi megvonta a vá llá t.
- Egy ideig Londonban, de nem éreztem jó l magam.
- Nem unatkozik itt? Itt minden olyan... ü res.
- Ez attó l fü gg, mi szá munkra az ü resség.
- É s az ü zletek, bá rok, éttermek, mozik? Galériá k, mú zeumok,
koncertek? Azok sem hiá nyoznak?
- Azokkal bizony nem bő velkedü nk - ismerte el kö zö mbö sen Chase. - Itt
csak messze nyú ló fö ldek vannak, és végtelen csend. Meg a bozó t. Az
sosem unalmas.
Szó val ez a véleménye. Bea nyíltan a férfi szemébe nézett.
- Vilá gok vá lasztanak el bennü nket egymá stó l.
- Ú gy tű nik - értett egyet Chase. - Még szerencse, hogy nem akar
hozzá m jö nni.
- Nagy szerencse - jelentette ki Bea hatá rozottan.
Talá n tú l hatá rozottan is.
63 / 155
5. FEJEZET
Szombatig Bea egészen hozzá szokott a hajnali keléshez, és ahhoz, hogy

míg má sok aludtak, hú st és tojá st sü tö tt. Ö rö mét azonban nem lelte benne.
Azt viszont egyre nehezebben tudta elképzelni, hogy má shol legyen. A
sydneyi élete hihetetlenü l tá volinak tű nt, London pedig má r eszébe sem
jutott.
É s még azt hitte, hogy halá lra unja majd magá t a bozó tban! Ahogy
Chase megjó solta, sosem jutott ideje unatkozni. É letében nem dolgozott
még ilyen keményen. Emily, akit ugyancsak kimerítettek szenvedélyes
légyottjai Bazzel, csak nyolc kö rü l kecmergett ki az á gybó l. Addigra Bea
elkészítette a reggelit, sü teményt sü tö tt a pafferre, és rendet tett a
konyhá ban, mikö zben Chloe reggelizett.
Utá na a kislá nnyal együ tt kivitték a maradékot a tyú koknak, és
ö sszeszedték a tojá st. Bea az udvar kerítésén kívü lre nem is lépett. Á m a
napfelkelte elő tti hangulat, amikor a madarak csicseregve kö szö ntö tték az
ú j napot, egyre jobban tetszett neki.
Nagy ritká n észrevett egy-egy kengurut. Ha az á llat is meglá tta ő t, egy
pillanatig mozdulatlanná dermedt, aztá n elszö kdécselt. Bea szá má ra ú jak
voltak ezek a mulatsá gos á llatok, Chloe azonban semmi kü lö nö set nem
talá lt rajtuk.
- Chase bá csi azt mondja, a kenguru való sá gos istencsapá s -
magyará zta a kislá ny. - Hívnunk kell a kenguruvadá szokat.
- De olyan bohó ká sak!
Amikor Chloe elú jsá golta a nagybá tyjá nak, milyennek talá lta Bea a
kengurukat, Chase só hajtva a mennyezetre emelte a tekintetét.
- Bohó ká sak vagy nem, eleszik a marhá im elő l a fü vet.
64 / 155
Az amerikai turistá k azonban Bea véleményét osztottá k. Nagyon

élvezték a Calulla Downs-i napokat. Chase a terepjá ró val bejá rta velü k a
kö rnyéket, egy má sik alkalommal valamennyien kilovagoltak a legelő re, és
segítettek terelni a marhá kat.
- Velü nk kellett volna jö nnie, Bea! - lelkendezett Joan a vacsorá ná l, egy
folyó menti kirá ndulá s utá n. A lá ny jó kora kosá r ú travaló t készített nekik,
s a vendégek mindennel nagyon elégedettek voltak. - Hihetetlenü l
izgalmas volt!
- Bea nem lelkesedik a bozó tért - jegyezte meg Chase somolyogva. - Ő
jobban kedveli a nagyvá rost, ugye?
- Igen, én vá rosi ember vagyok - vallotta be vidá man a lá ny. - Akkor
érzem magam a legjobban, ha egy ká véhá zban ú jsá got olvashatok, és
kinézhetek az utcá n sétá ló emberekre.
Á llítá sa ellenére a vá ros kö zel sem hiá nyzott annyira, mint vá rta.
Szeretett fő zni, tetszett neki a hű vö s, csendes há z, és szívesen ü ldö gélt
este együ tt a tö bbiekkel a hosszú asztalná l.
É s ott volt Chase.
Emily minden este eltű nt Bazzel, és nemsoká ra má r az éjszaká kat is a
marhahajcsá r szá llá sá n tö ltö tte. Beá é volt tehá t az egész szoba. Esténként
elvonulhatott volna, de nem volt szíve Chase-re hagyni a vendégek
szó rakoztatá sá t. Így aztá n maradt, és valahogy az is szoká sá vá vá lt, hogy
miutá n a vendégek aludni tértek, elü ldö gélt még a férfival a verandá n a
sö tétben.
A kezdeti ö sszeü tkö zések ó ta má r tudtá k, miként is á llnak egymá ssal.
Rá jö ttek, hogy nem illenek ö ssze, így aztá n fesztelenebbü l beszélgethettek.
Bea má r alig gondolt a csó kra, csak néha, ha az asztal fö lö tt egymá sra
néztek, vagy ha a pillantá sa a férfi szá já ra tévedt.
65 / 155
Egyik este Chase figyelte a lá nyt, amint Joannal nevetve beszélgetett.

Az arca ragyogott, az ajka most is, mint mindig, nyugtalanító an kívá natos
volt. Sima haja selymesen fénylett, s az á llá ná l kicsit befelé fordult. Ha
valami zavarta, mindig a fü le mö gé tű rte a fü rtjeit. Rakoncá tlan haja
azonban ú jra elő rehullott, s a lá ny olyan mozdulattal vetette ismét há tra,
amitő l Chase-nek felgyorsult a légzése.
Bea természetesen nem volt az esete... tú lsá gosan vá rosi, tú lsá gosan
intelligens és tú lsá gosan fegyelmezett. Tú l nagy sú lyt fektetett a
kü lső ségekre, és mindig cserélgette a ruhá it. Rá adá sul nem hagyott
kétséget afelő l, hogy nem érdeklő dik irá nta.
Keményen dolgozik viszont, szö gezte le magá ban Chase, és remekü l
fő z. Nélkü le katasztró fá ba fulladt volna az amerikaiak lá togatá sa. Neki
nem lett volna ideje tö rő dni velü k, Bea azonban gondoskodott arró l, hogy
mindenki jó l érezze magá t. Még Chloe is boldogabbnak tű nt, és ez nem
Emilyn mú lott, aki szemlá tomá st csak henyélt, mikö zben a bará tnő je
helyette is dolgozott.
Tény, hogy a lá ny nem volt az esete, ennek ellenére mindig ö rü lt,
amikor ö sszefutottak a há zban. A férfi élvezte az esti verandá i
ü ldö gélésü ket is, amikor má r az amerikaiak aludni mentek. Mikö zben a
sö tétben beszélgettek, nem kellett attó l tartania, hogy Bea má r a
menyasszonyi ruhá já t tervezgeti. É s bá r néha megfordult a fejében, milyen
kö zel á ll hozzá a lá ny, és milyen egyszerű volna ú jra megérinteni és
megcsó kolni, nem tulajdonított nagy jelentő séget a dolognak. Nem fog
hiá nyozni neki, ha visszamegy a vá rosba. Bea sem má s, csak egyike a
szá mos konyhai alkalmazottnak.
66 / 155
Szombaton a vendégek há lá lkodva bú csú t vettek, és megígérték, hogy

tartjá k majd a kapcsolatot. Miutá n elmentek, Chase-nek hirtelen nagyon
nyugodtnak tű nt a ranch. Amikor ö tkor visszatért a há zba, Bea épp Chloét
vacsorá ztatta.
- Hol van Emily? - kérdezte gyanakodva, és felakasztotta a kalapjá t a
fogasra.
- Bement Bazzel meg a tö bbiekkel a vá rosba.
- É s maga?
Bea elmélyü lten mosogatott egy hatalmas fazekat.
- Valakinek itt kellett maradni Chloéval - jelentette ki belá tó an.
- Miért? - kotyogott kö zbe a kislá ny.
Chase arca elkomorult.
- Szó lnia kellett volna. Akkor elő bb hazajö vö k. Szombatonként
korá bban elengedem az embereket.
- Nem szá mít. - Bea megtö rö lte a kezét. - Nem lelkesített a gondolat,
hogy két ó rá n á t rá zassam magam a zö työ gő s ú ton, igyak egyet egy lá rmá s
kocsmá ban, aztá n hazafelé ú jra kirá zassam a lelkem.
„Tudod, mi a te bajod, Bea? - jutottak eszébe Emily szavai. - Nincs
benned kalandvá gy. Engedd má r el magad, és élvezd az életet!"
- Emily unalmasnak talá l - jegyezte meg kesernyés mosollyal.
- Kit érdekel Emily véleménye? - morogta dü hö sen a férfi. - Ú gy lá ttam,
a kisujjá t sem mozdította egész héten, rá adá sul Bazt sem hagyta aludni. A
fickó sosem volt tú l beszédes, de amió ta maguk itt vannak, ú gy má szká l
kö ztü nk, mint egy holdkó ros. Azelő tt jó marhahajcsá rnak szá mított, de
most semmi haszná t sem vesszü k. Megkö nnyebbü lés lesz, ha elmegy.
- El is felejtettem, hogy elmegy - mormolta Bea maga elé.
- Biztosan maga is szá molja má r a napokat. - A férfi hangjá ban mintha
keserű ség bujká lt volna.
67 / 155
Bea azonban ú gy érezte, egy ö rö kkévaló sá g telt el azó ta, hogy azt
á llította, mielő bb szeretne a vá rosba visszatérni.
- Emilyt nagyon le fogja sú jtani - jegyezte meg kitérő en. - Halá losan
odavan Bazért.
A maga részérő l ugyan nem értette, mi tetszik a bará tnő jének a
cowboyon. Igaz, ami igaz, jó képű volt, de alig nyitotta ki a szá já t. Vele
aztá n nem lehetett ú gy elbeszélgetni, mint Chase-zel.
- Ne aggó djon érte! - legyintett a férfi. - Emily tud magá ra vigyá zni.
- Nem aggó dom - fü llentette Bea. - Csak fá radt vagyok.
- Holnap szabadnapja van, kialudhatja magá t. Nem kell reggelit
csiná lnia, vacsorá ra pedig grillezü nk, ú gyhogy fő znie sem kell.
- É s mi lesz Chloéval? - A lá ny a gyerekre pillantott, aki érdeklő dve
hallgatta a beszélgetést.
- Majd én foglalkozom vele - vá llalta el Chase. - Maga szabad lesz, mint
a madá r.
- Nagyszerű . - Bea elgondolkodott, mit fog kezdeni egész nap a
szabadsá gá val. Itt nem volt vasá rnapi ú jsá g, sem piac, sem ká véhá z, ahol
kellemesen reggelizhetett volna. Nem volt sem mozi, sem galéria. Még egy
bará tnő je sem akadt, akit felhívhatott volna, hogy együ tt tö ltsék az idő t.
Chase persze itt volt, de ő nem a bará tja, hanem a fő nö ke. É s a férfi
nem adta jelét annak, hogy vele szeretné tö lteni a vasá rnapot.
Természetesen Bea sem szeretett volna vele lenni.
Ez nem lehet igaz!

Bea vekker nélkü l is felébredt má snap hajnali ö tkor. Megpró bá lt
visszaaludni, de nem sikerü lt. Elvbő l végü l is hatig á gyban maradt.
68 / 155
Mivel teljesen éber volt, elhatá rozta, hogy fő z magá nak teá t, és
kivételesen az á gyban issza meg.
É pp vilá gosodni kezdett, amikor mezítlá b a konyhá ba osont. Egyszer
csak meghallotta Chase hangjá t, amint Chloéval beszélgetett, és habozva
megá llt az ajtó ban.
- Bea! - kiá ltott fel a gyerek, amikor észrevette.
A férfi a mosogató ná l á llt, s vizet engedett a teafő ző be. Chloe hangjá ra
megfordult. Bea kó cosan, egy bő pó ló ban á llt ott, s a férfinak nem kellett
nagy fantá zia ahhoz, hogy kitalá lja, a pó ló alatt nem visel semmit. Hirtelen
kiszá radt a torka.
- Nem kellene mezítlá b má szká lnia - mondta rekedtes hangon.
- Miért nem? - tudakolta Chloe.
- A pó kok miatt - felelte a férfi. - Biztosan nem szeretne rá lépni egy
mérges pó kra. A kö vetkező má sodpercben Bea má r egy széken ü lt, és a
lá bá t felhú zta, mintha a konyha tele volna mérges pó kokkal. Rémü lt arcá t
lá tva a férfi elnevette magá t.
- Chloe majd idehozza a cipő jét, ugye, kicsim?
A gyerek engedelmesen elszaladt, s Bea meg Chase kettesben maradt a
konyhá ban. A férfi sietve a teá skanná ra ö sszpontosította a figyelmét.
- Nem is gondoltam má r a pó kokra - motyogta a lá ny.
- Igazá bó l nem tú l veszélyesek, csak vigyá zni kell, hova lép az ember. -
Chase feltette a tű zhelyre a kanná t. - Azt hittem, ma kialussza magá t.
- Megpró bá ltam. Sosem hittem volna, hogy egyszer még reggel hatkor
szemérmetlen lustá lkodó nak fogom érezni magam.
- Ú gy lá tszik, hozzá szokott az itteni élethez.
- Ú gy lá tszik.
- Tessék! - robbant be a konyhá ba Chloe, és Bea kezébe nyomta a
szandá ljá t.
69 / 155
- Kö szö nö m, édesem! - Gyorsan belebú jt a lá bbelibe.

- A haja... - szó lalt meg vá ratlanul a férfi.
- Mi van vele?
- Egész héten azon gondolkodtam, mi olyan furcsa rajta. Most má r
tudom! Reggelente hullá mos, este sima.
Bea ö nkéntelenü l zabolá tlan fü rtjeihez kapott.
- Még nem mostam meg.
- Miért, a mosá stó l egyenes lesz?
Chloe szá nakozó n nézett a nagybá tyjá ra.
- Jaj, Chase bá csi, há t utá na egyenesre szá rítja - magyará zta
tudá lékosan.
- Minden á ldott nap?
Bea kicsit habozva ismerte be:
- Igen.
Egy ideig hallgattak, aztá n Chase szó lalt meg tová bbra is értetlenü l:
- De há t miért kell egyenesre szá rítania?
- Mert nem szeretem hullá mosan. - Bea bosszú san tú rt bele a hajá ba. -
Angliá ban a pá rá s levegő miatt nem lehet vele bírni, itt meg a hő ség miatt.
Chase egy ideig csak nézte.
- Nekem tetszik hullá mosan. Így kellene hagynia. Gondolja csak meg,
mennyi idő t takaríthat meg vele!
- Nem á ll jó l a hullá mos haj. - Bea utá lta ezt a témá t. - A hajamat is meg
az életemet is kordá ban kell tartanom.
Chase leforrá zta a teá t.
- Azt hiszem, ezt hívjá k bolondériá nak.
- Emily is ezt mondja - ismerte be a lá ny. - Szerinte meg kellene
tanulnom veszélyesebben élni.
Chase az asztalra tette a kanná t.
70 / 155
- Kezdje mondjuk azzal, hogy vasá rnaponként nem egyenesíti ki a

hajá t.
- Nekem is tetszik hullá mosan! - jelentette ki Chloe. - Ne simítsd ma ki,
Bea!
- Inká bb lovagoljon ki velü nk! - Chase-t magá t is meglepte a sajá t
ö tlete.
Chloe teljesen belelkesedett.
- Ez az! Gyere velü nk, Bea!
- De há t nem is tudok lovagolni!
Itt lett volna az alkalom, hogy Chase feltű nés nélkü l visszakozzon,
ehelyett azonban felajá nlotta a lá nynak a legnyugodtabb lová t.
- Nagyon kö nnyű lovagolni - biztosította Beá t a kislá ny is -, ugye, Chase
bá csi? A férfi kitö ltö tte két csészébe a forró italt.
- Majd lassan megyü nk.
Bea tekintete a férfi ujjaira szegező dö tt a bö gre fü lén. Tö ltsö n egy
egész napot Chase-zel?
Chloe tü relmetlenü l szö kdécselt.
- Mondj igent, Bea!
Amikor Chase lá tta, mennyire kü szkö dik magá val a lá ny, annyit
mondott:
- Talá n inká bb szeretne kicsit egyedü l lenni.
Emilynek igaza van, gondolta Bea. Itt az ideje, hogy kicsit
veszélyesebben éljek. Persze egy ö téves gyerekkel meg egy ló val tö ltö tt
naptó l még nem lesz a kalandorok klubjá nak tagja. Azt meg senki sem
vá rja tő le, hogy repü lő rő l vagy sziklaszirtrő l vesse magá t a mélybe.
Mindö ssze egy napot kell eltö ltenie Chloéval. É s Chase-zel... Mitő l fél
annyira?
71 / 155
- Na jó , magukkal tartok - dö ntö tte el. - É s a veszélyesebb élet felé tett

első lépésként így hagyom a hajam.
Amikor Bea megpillantotta a hatalmas lovat, amelyet Chase neki szá nt,
mégis iná ba szá llt a bá torsá ga. Ennél még az ejtő ernyő zés sem lehet
rosszabb.
- É s hogy jutok oda fel?
- Tegye a lá bá t, a kengyelbe! - Chase megtartotta neki a vasat, majd
jelzett, hogy fogja meg a nyeregká pá t, s mielő tt a lá ny pá nikba eshetett
volna, nyeregbe emelte.
Bea riadtan pillantott le a fö ldre, aztá n a ló ra.
- Félek!
- Azt hittem, veszélyesen akar élni - nézett fel rá Chase nevetve, s a lá ny
ö rü lt, hogy a napszemü veg eltakarja a szemét.
- Kezdetnek beérném egy icipici veszéllyel is.
- Ne aggó djon! - Chase megpaskolta a ló nyaká t. - Az ö reg Duke má r
nem tud virtuskodni. Ha egy kicsit mégis megiramodna, itt leszek maga
mellett. - Megnyugtató an felemelte Duke kantá rá t.
- Szépen kérem, ne engedjen el! - só hajtotta a lá ny.
Chase nyugodtan felnézett rá .
- Nem fogom.
Chloe má r fö nn ü lt egy erő s kis pó ni há tá n, és ú gy tű nt, szá má ra ez a
vilá g legtermészetesebb dolga. Chase a fejébe csapta a kalapjá t, majd
felpattant a lová ra, amely még a lá nyéná l is nagyobb volt.
Kezdetben Bea gö rcsö sen igyekezett az imbolygó nyeregbe
kapaszkodni, de miutá n lá tta, milyen já mborul poroszká l Duke, s nem
forgat meggondolatlansá got a fejében, valamelyest felengedett, és
kö rü lnézett a tá jon.
72 / 155
A nap má r magasan á llt, s a folyó menti fá k alatt kellemes hű vö s volt.

Chase kö lcsö nadott Beá nak egy kalapot, s a lá ny egyre nagyobb
biztonsá gban érezte magá t a ló há tá n.
Amikor egy leló gó á g alatt ellovagolt, felhá borodott riká csolá ssal
rö ppent fel a feje fö lö tt egy kakaduraj. Bea kö vette a tekintetével a
rö ptü ket, s észrevette, hogy Chase mosolyogva ő t figyeli.
- Mondja csak, minden szaká csnő t megtanít lovagolni?
- Maga az első - rá zta meg a fejét a férfi.
- El is higgyem?
- Így van.
A lá ny kétkedve nézett rá .
- É s miért épp rá m esett a vá lasztá sa?
- Talá n tetszett az elképzelés, hogy van valami, amit nem tud -
vá laszolta Chase. - Nem fog á rtani magá nak, ha egyszer valaki má s felü gyel
magá ra.
A bolondjá t já ratja velem? - futott á t a lá ny fején. Á m akkor Chase
ellená llhatatlanul elmosolyodott... és ú gy tű nt, az idő megá llt. Bea gyorsan
észhez térítette magá t, és erő sen megmarkolta a kantá rt.
A folyó meder csontszá raz volt, s mindenü tt szá raz á gak hevertek
benne. Chase elmesélte, hogy az eső s idő szakban a folyó ki szokott á radni,
de Bea ezt elképzelhetetlennek tartotta. Annyira megszokta a
vigasztalanul kopá r, barna tá jat, hogy egészen meglepő dö tt, amikor egy
mélyen fekvő részhez értek, ahol éltető vizet talá ltak, amely még
megmenekü lt a perzselő napsugaraktó l.
- Kér teá t? - kérdezte Chase.
Bea annyira megszomjazott, hogy olyan ö rö mmel fogadta az ajá nlatot,
mintha a legfinomabb pezsgő vel kíná ltá k volna.
73 / 155
Chase leszá llt a ló ró l, s ö sszekö tö tte a kantá rá t Duke-éval. Chloét le

akarta emelni a nyeregbő l, de a kislá ny nem kért a segítségbő l.
- Le tudok szá llni egyedü l! - Fü rgén kivette a lá bá t a kengyelbő l, és
lecsusszant a pó niró l.
- É s maga? - Chase rá mosolygott a lá nyra, s Bea szíve hevesen verni
kezdett. - Maga is le tud szá llni egyedü l?
A lá ny bá rmit megadott volna azért, hogy ugyanolyan fü rgén
lepattanjon a nyeregbő l, mint Chloe. Á m belá tta, hogy segítség nélkü l
sosem fog lejutni a magasbó l.
- Azt hiszem, inká bb itt fenn teá zom - jelentette ki.
Chase felnevetett.
- Tegye a kezét a vá llamra! - Kinyú jtotta a lá ny felé a karjá t, megfogta a
dereká t, és leemelte a fö ldre.
Bea zavará ban nekiü tkö zö tt a férfinak. Chase teste kemény és erő s
volt, s a lá ny beleremegett az érintésbe. Még akkor is furcsá n ká ba volt,
amikor a férfi eltá volodott tő le.
Biztosan megá rtott az erő s napfény, gondolta. Némá n letelepedett az
á rnyékban egy meleg sziklá ra, és Chloét figyelte, aki a víz kö rü l
ugrá ndozott. Chase egy kis kő raká son ü gyesen tü zet rakott, majd levett
egy jó kora, fü les fémedényt a nyeregrő l.
Bea most zavartalanul figyelhette. A férfi ott ü lt a tá bortű z mellett,
kalapjá t mélyen a szemébe hú zta, s erő s teste teljesen lazá nak tű nt.
Kü lö nö s forró sá g já rta á t a lá ny szívét. A legszívesebben odament volna
Chase-hez, kö zel hajolt volna hozzá , hogy érezze a bő re illatá t. Milyen
lenne, ha a férfi á tö lelné, lassan a fö ldre fektetné...?
Bea elszö rnyedve fordította el a fejét. Ha nem vigyá z, ú gy já r, mint
Emily. Á ldozatul esik egy vá gyá lomnak, amely sosem vá lhat való ra. Ő és
Chase annyira kü lö nbö ző ek, mintha má s bolygó ró l jö ttek volna. Kü lö nben
74 / 155
is hamarosan elmegy innen. Nem érdemes gondolnia sem arra, milyen

vonzó nak talá lja a férfit.
Chase tealevelet szó rt az edénybe, és egy bottal megkeverte. Egy ideig
hagyta á llni, majd horpadt bá dogbö grékbe tö ltö tte az italt, s az egyiket
Beá nak kíná lta, majd odatelepedett mellé a sziklá ra. Bea valamennyi
érzéke riadó készü ltségre vá ltott. Tö bbszö r hevesen belefú jt az italba, s
kö zben vigyá zott, hogy ne nézzen Chase combjá ra, amely riasztó an kö zel
volt az ö véhez. Végü l megkocká ztatott egy kortyot. Az ital meglepő en jó ízű
volt.
Feltű nés nélkü l Chase-re sandított. A férfi, kalapjá t a homloká ba hú zva,
iszogatta a teá t, és a víz mellett já tszó Chloét figyelte. Á radt belő le az erő
és a nyugalom. Amikor vá ratlanul felpillantott, a szeme olyan vilá gos volt,
hogy Beá nak elakadt a lélegzete.
- Kérdezhetek valamit?
- Igen - felelte, s a légzése felgyorsult. - Természetesen.
- Mit keres maga itt?
- Hogy érti ezt?
Chase elfordult, és megint Chloét kezdte nézni.
- Maga nem szeret itt lenni. Nem való ide. Akkor miért jö tt?
- Emily kedvéért. - A lá nynak fá jt, hogy a férfi szerint nem való ide. -
Nick azt mondta neki, két bará tnő t akarnak alkalmazni.
- Ez igaz - bó lintott Chase. - Azelő tt mindig balhé volt. A szaká csnő nek
és a bébiszitternek elkerü lhetetlenü l sokat kellett együ tt lennie. Senkinek
sem jó , ha nem jö nnek ki egymá ssal.
- Igen, Nick beszélt errő l Emilyvel. Mivel ő nem igazá n tud fő zni,
rá beszélt, hogy jö jjek vele.
- Nincs má sik bará tnő je, akit magá val hozhatott volna?
75 / 155
- Olyan nincs, aki ú gy tud fő zni, mint én, és olyan sem, aki annyit
kö szö nhet neki, mint én - tette hozzá Bea. Amikor Chase értetlenü l meredt
rá , folytatta: - Emily talá n kicsit bolondosnak tű nik, de igazi bará tnő nek
bizonyult. Valahogy mindig irigyeltem. Csak ú gy sugá rzik belő le az
életkedv, és mellette mindig jó l érzi magá t az ember, és... nem kell
mondanom, hiszen maga is lá tja, mindenkit az ujja kö ré csavar.
Chase arcá n kétkedés jelent meg, de nem szó lt semmit.
- Mindig tele van tervekkel - mesélt tová bb Bea. - Á ltalá ban valami
nagyon romantikusá t vagy valami hatalmas ő rü ltséget vesz a fejébe, de
legalá bb tudja, mit akar. É s semmitő l sem riad vissza, hogy megvaló sítsa a
terveit. - Felsó hajtott, és ide-oda forgatta a bö grét a tenyerében. -
Emilyhez képest én gyá va vagyok. Utá lom a vá ltozá st, és nem kocká ztatok.
- Nyíltan a férfira emelte a tekintetét. - Nagyjá bó l annyi vakmerő ség telik
ki tő lem, hogy ne mossam meg a hajam. Szomorú , nem?
- Mégis elmerészkedett Ausztrá liá ba - emlékeztette a férfi.
- De csak azért, mert Emily nem tá gított. Ha rajtam mú lik, nem adom
fö l a munká m, a kényelmes otthonom és a londoni életem. Megfelelt ú gy,
ahogy volt. Nem akartam vá ltoztatni az életemen, mégis megtettem.
Az emlékek még mindig fá jtak. Chase nem nézett rá , csak ü lt mellette,
és hallgatta. Bea mégis ú gy érezte, ki kell ö ntenie neki a szívét. Nagy
levegő t vett, és tová bb beszélt:
- Volt egy férfi. Philnek hívtá k, és évekig együ tt já rtunk. Londonban
együ tt éltü nk, és ö ssze akartunk há zasodni. Az eljegyzési ö sszejö vetelre
meghívtuk minden bará tunkat, és má r kitű ztü k az eskü vő idő pontjá t. Má r
lá ttam magam a menyasszonyi ruhá ban, aztá n Phil egy napon hazajö tt, és
bejelentette, hogy nem vehet feleségü l.
- Megismert egy má sik nő t?
- A hú gomat.
76 / 155
Kettő s á rulá s! - gondolta Chase.

- Sajná lom - mondta egy idő utá n.
- Elő fordul - vont vá llat Bea. - Talá n mindenkinek jobb így.
Természetesen akkor nem így éreztem. Anna egyetemre já rt, és Phil má r
egy éve nem lá tta. Az eljegyzéskor talá lkoztak ú jra. Olyan hirtelen jö tt
nekik az egész, mint derü lt égbő l a villá mcsapá s. Most má r ú gy gondolom,
hogy tisztességes hú zá s volt Phil részérő l, amikor tiszta vizet ö ntö tt a
pohá rba. Akkor azonban kiborultam, mert nem szá mítottam rá . - Ma sem
értette, miért nem vett észre semmit. - Mindig kézben tartottam az életem
- jelentette ki szomorú an. - É n voltam a kedves, jó zan Bea, akire mindig
mindenki szá míthatott. Amikor tudomá st szereztem Anna és Phil
vonzalmá ró l, egy vilá g dő lt ö ssze bennem. - Elhallgatott, mert nagyon fá jt
szavakba ö ntenie a mondandó já t.
Chase csodá lta bü szkeségét, fegyelmezettségét.
- É s hogy viselkedett?
- Ó , tulajdonképpen nagyon civilizá ltan. - Bea lopva a férfira pillantott. -
Az ordítá s és a kö nnyek nem segítettek volna. Olyan voltam, mint aki
megbénult. - Elhallgatott, és visszagondolt a rettenetes napokra. - Emily
mentett meg - folytatta. - É vek ó ta Ausztrá liá ba kívá nkozott. Az édesanyja
ausztrá l, ú gyhogy neki nem voltak vízumgondjai. Egyszerű en bevett
engem is a terveibe. - Szó rakozottan meredt maga elé. - Tulajdonképpen
nem volt kedvem idejö nni, de ő mindent megszervezett. É n meg olyan
boldogtalan voltam, hogy nem érdekelt, mi tö rténik velem. Gyakorlatilag
magá val vonszolt... és ez volt a legjobb, ami tö rténhetett velem. Amint
Ausztrá lia fö ldjére léptem, azonnal megkedveltem, és ezt Emilynek
kö szö nhetem. Calulla Downsra azért jö ttem vele, mert nagyon sokkal
tartozom neki - vallotta be. - É s titkon abban reménykedtem, hogy ha nem
érzem itt jó l magam, kö nnyebb lesz visszatérnem Angliá ba - tette hozzá . -
77 / 155
Má r csak egy hó napom van, aztá n haza kell mennem. - Szomorú an

elmosolyodott. - Nem ö rü lö k. Phil és Anna hamarosan ö sszehá zasodnak,
és nekem jó képet kell vá gnom. Ú gy kell tennem, mintha nem zavarna.
Nem lesz kö nnyű .
- Attó l fü gg, tényleg csak ú gy kell-e tennie - jegyezte meg Chase. - Még
mindig fá j?
78 / 155
6. FEJEZET
Bea egy kicsit elgondolkodott.

- Nem, azt hiszem, má r nem fá j - vallotta be. - Sokkal jobban neheztelek
a hú gomra, mint Philre, és ez való színű leg azt jelenti, hogy nem volt má r
tú l értékes a kapcsolatunk. Emily mindig azt á llította, hogy nem szerettem
igazá n Philt - folytatta. - Szerinte csak biztonsá got kerestem, és talá n igaza
is volt. Ez azonban nem teszi kö nnyebbé szá momra, hogy Philt és Anná t
együ tt lá ssam.
- Majd megszokja - jegyezte meg Chase.
Bea keserű en fordult a férfi felé.
- Maga kö nnyen beszél! Tudja, milyen érzés felfedezni, hogy a jegyese
szerelmes a testvérébe?
A férfi furcsá n elmosolyodott.
- Mit gondol, hogy ismerte meg Nick Georgie-t?
- Csak nem akarta maga is feleségü l venni Georgie Graingert? - meredt
rá dö bbenten Bea.
- Annyira nem volt sú lyos az eset. - Chase megvonta a vá llá t. -
Szerelmes voltam belé.
Bea hitetlenkedve csó vá lta a fejét. Chase és a híres Georgie Grainger!
- Hogy jö ttek ö ssze?
- Ugyanabba a kö zépiskolá ba já rtunk Brisbane-ben - mesélte a férfi. -
Georgie is egy marhafarmon nő tt fel. Ő k nem laktak a vilá g végén, mint mi,
de ahhoz elég messze, hogy neki is kollégiumba kellett kö ltö znie. Két évvel
alattam já rt, és a tá ncos bulikon, sportolá sná l meg hasonló alkalmakkor
talá lkoztunk. - Kilocsolta a maradék teá já t a porba. - Má r akkor is csinos
volt, és mindenü tt ő á llt a kö zéppontban. - A férfi gyengéden
79 / 155
elmosolyodott, és Bea sajgó nyilallá st érzett a szívében. - Senki sem

lepő dö tt meg azon, hogy színésznő akart lenni, és jelentkezett a
színiiskolá ba. Igyekeztü nk gyakran talá lkozni, má r amennyire a
kö rü lmények engedték. Nem volt egyszerű , mert én itt éltem, ő pedig
Sydneyben. Megpró bá ltam minden hétvégén meglá togatni, és egyszer
elvittem magammal Nicket is. Megnéztü nk egy darabot, amelyben Georgie
is fellépett. Csak arra emlékszem, hogy az egész giccses volt, Georgie pedig
bű n rosszul já tszott. Nick azonban nem tudta levenni ró la a szemét.
Elő adá s utá n bementü nk hozzá az ö ltö ző be... Nos, én nem vagyok a
legfinomabb érzékű ember a vilá gon, de én is észrevettem, mi tö rtént.
Há rom héttel késő bb Georgie há tat fordított a színhá znak, és feleségü l
ment a bá tyá mhoz.
Chase végig higgadtan beszélt, és Bea kívá ncsian vizsgá lta az arca
rezdü léseit. A férfi nem ú gy festett, mint akinek ö sszetö rt a szíve, de ná la
nem lehetett egyszerű en kideríteni, mit érez.
- É s maga hogy vészelte á t? - Bea rö gtö n megbá nta a kérdését, amint
kiszaladt a szá já n. - Ne haragudjon, nem akartam tapintatlan lenni! -
szabadkozott.
- Semmi baj. - Chase csak legyintett. - Má r régen volt. Nem azt
nevezném életem legszebb idő szaká nak, de nem tudtam rá haragudni
soha.
Ha Georgie-ró l beszélt, a hangja mindig olyan gyengéd lett. Csak nem
vagyok féltékeny? - riadt meg Bea.
- Két évre a nyakamba vettem a vilá got - mesélte Chase. - Amikor
visszajö ttem, Nick és Georgie a farmon éltek, és én egyszerű en
odakö ltö ztem hozzá juk.
- Nem érezte magá t furcsá n? - Bea nem tudta volna elképzelni, hogy
Anná hoz és Philhez kö ltö zzö n.
80 / 155
- Mellettü k nem érezheti magá t furcsá n az ember. Ahhoz tú lsá gosan

kedves mindegyikü k. Georgie nagyszerű asszony. Maga kedvelné, Bea.
A lá ny ebben nem volt olyan biztos.
- Higgye el, nem lehet nem szeretni - erő skö dö tt Chase, amikor Bea
kétkedő arckifejezését meglá tta. - Néha ugyan kiborítja az embert, de nem
lehet haragudni rá . Egyszerű en ellená llhatatlan.
- Ú gy beszél, mintha még mindig szerelmes volna belé.
Ajjaj! Ez aztá n tagadhatatlanul féltékenyen hangzott. Chase felvonta a
szemö ldö két.
- Georgie egészen kü lö nleges ember, de nem kö nnyű vele élni -
magyará zta. - Lá ttam, mit mű vel néha Nickkel. Nem akarja elveszíteni, de a
karrierjét sem akarja feladni. Szü ksége van a vilá g tetszésnyilvá nítá sá ra,
és errefelé nem talá l sok rajongó t. Ö rü lö k, hogy mindezt megú sztam.
Még mindig szereti! - szö gezte le magá ban Bea. Még csak nem is
tagadja!
- Ezek szerint nem keres pó tlékot Georgie helyére? - kérdezte a
szá ndéká ná l sokkal élesebben.
- Nem - felelte a férfi. - Vá rok. Egy olyan nő re, aki illik hozzá m.
- Mit ért azon, hogy illik? - Bea má r ennyibő l is értette, hogy ő szó ba
sem jö hetne. Chase komolyan elgondolkodott a kérdésen.
- Olyan nő kell nekem, aki ide tartozik, aki ismeri az itteni életet. Nem
unatkozik, és nem panaszkodik, ha néha kemény az életü nk. Olyan nő , aki
hajlandó annyit dolgozni, mint én.
- Tú l sokat vá r - jegyezte meg Bea. - Nem gondolja, hogy nagyon
igényes?
- Reá lisnak tartom az elvá rá saimat - tartott ki az á llá spontja mellett a
férfi. - Most még Calulla Downson élek, de egyszer szeretnék sajá t farmot.
Mackinnonon tú l van egy eladó . Eléggé lepusztult, ú gyhogy mindent
81 / 155
elö lrő l kell kezdenem. Nem lesz kö nnyű . Olyan nő , aki á llandó an
ü zletekbe, mozikba vagy elegá ns éttermekbe vá gyó dik, nem vá lna
hasznomra.
Olyan nő , mint én, gondolta Bea. Pontosan az ellenkező je volt annak,
amilyen feleséget Chase elképzelt magá nak.
Mivel Baz má snap menni készü lt, Beá t nem lepte meg, hogy a bará tnő je
nem jö tt haza éjszaká ra. Biztosan bú csú zkodnak egymá stó l. A lá ny
remélte, hogy a bará tnő je nem veszi tú lsá gosan szívére az elvá lá st.
Miutá n azonban Chase és az emberei reggeli utá n felkerekedtek, Emily
ragyogva megjelent a konyhá ban.
- Jö vö k, hogy elkö szö njek tő led - jelentette ki, és á tö lelte Beá t.
- Hogyhogy elkö szö nsz?
- Elmegyek Bazzel. Elvisz a szü leihez, és bemutat nekik. - Emily
szeleburdin kö rbetá ncolta bará tnő jével az asztalt. - Ő rü lten boldog
vagyok! Tudtam, hogy az életem itt vesz majd fordulatot. Kö szö nö m, hogy
velem jö ttél, Bea. Nélkü led nem ismerhettem volna meg Bazt.
- De Emily... mit akarsz csiná lni?
Bará tnő je a boldogsá gtó l megittasulva kitá rta a karjá t.
- Egyszerű en csak mellette akarok lenni. Ennél tö bbre nincs
szü kségem.
- É s mi lesz itt a munká ddal?
- Baz fontosabb - mondta hatá rozottan a lá ny. - Azt hittem, ö rü lni fogsz
- folytatta kicsit sértő dö tten. - Most te is visszamehetsz Sydneybe, hiszen
csak miattam jö ttél ide.
- É s mégis ki fog itt fő zni? É s mi lesz Chloéval? Nem rú ghatok fel
mindent, és fő leg nem hagyhatom magá ra a gyereket - hívta fel bará tnő je
82 / 155
figyelmét a kö telességtudatra Bea, miutá n megbizonyosodott arró l, hogy

Chloe halló tá volsá gon kívü l van.
- Majd a mogorva Chase keres valakit helyetted - vetette oda
kö nnyedén Emily. - Baz azt mondta, szinte minden hó napban ú j lá nyok
voltak itt, ú gyhogy hamar talá l a helyü nkre valakit.
Beá nak nem tetszett az eljá rá s. Emily azonban má r visszakanyarodott
Bazhez. Felü lt az asztalra, és fergeteges jó kedvében a lá bá t ló bá lta.
- Ó , Bea, olyan boldog vagyok! Szeretném, ha te is ilyen szerelmes
lehetnél.
- Kö sz, inká bb nem - há rította el a jó kívá nsá got a lá ny. - Egyébként
hogy gondolhatod komolyan, hogy elmész Bazzel? Hiszen nem tudsz ró la
semmit.
- Tudom, hogy szeretem, és csak ez szá mít. - Emily mérgesen leugrott
az asztalró l. - Kérlek, ne prédiká lj! Menj vissza Sydneybe! Majd
jelentkezem ná lad, ha megtudom, hol fogunk lakni. É s természetesen
meghívlak az eskü vő mre, ha még akkor Ausztrá liá ban leszel.
Bea elképedve bá mult rá .
- Baz megkérte a kezed?
- Há t, szó szerint még nem - ismerte be Emily -, de olyan a
kapcsolatunk, hogy nem kell mindent kimondanunk. Szavak nélkü l is
tö kéletesen megértjü k egymá st. Tudom, hogy Baz szá momra az igazi.
Ha Emily valamit a fejébe vett, ká r volt vitatkozni vele. Bea só hajtva
gondolt arra, hogyan fogadja majd Chase a hírt.
- É s mikor akarsz elmenni?
- Má ris. Baz bepakolja a holmijait a kocsiba, én is becsomagolok, és
indulunk.
- De há t Chase csak délben jö n vissza - fakadt ki Bea.
83 / 155
- Majd te elmondasz neki mindent, ugye? - nézett rá Emily kö nyö rö gve.

- Chase olyan megkö zelíthetetlen, és ha megpró bá lom elmagyará zni neki,
hogy szeretjü k egymá st Bazzel, nem fogja megérteni.
Chase egyá ltalá n nem olyan megkö zelíthetetlen, mint Emily gondolja,
futott á t Bea fején. Abban viszont a bará tnő jének igaza van, hogy nem
fogja megérteni, ha mindent sutba dobva lelép az á lomcowboyjal.
- Neki oly mindegy, itt vagyunk-e, vagy sem. A lényeg, hogy valaki
fő zzö n és vigyá zzon Chloéra - érvelt Emily.
Való színű leg igaza van, gondolta letö rten Bea, amikor a bará tnő je
elszaladt csomagolni.
Kisvá rtatva Baz dudá lt a veranda elő tt. Emily a kezébe nyomta a
bő rö ndjét, megö lelte Chloét és Beá t, majd beü lt a kocsiba a férfi mellé, és
vidá man integetett nekik, mikö zben elhajtottak.
Ahogy Bea sejtette, Chase magá nkívü l volt, amikor értesü lt Emily
tá vozá sá ró l.
- Most biztosan maga is el akar menni, ugye? - A férfi dü hö dten já rká lt
fel-alá a konyhá ban.
- Csak ha talá lt valakit helyettü nk - vá laszolta higgadtan a lá ny.
- Még szép, hogy akkor megy csak el! - fö rmedt rá Chase, mintha ő lett
volna a hibá s Emily szö késéért. - Addig pedig maga vigyá z Chloéra is. É s ha
Emily azt hiszi, utá na kü ldö m a bérét, ó riá sit téved.
- Biztosan nem is vá rja el - pró bá lta megbékíteni Bea a férfit. - Szeret
meggondolatlan lenni, a pénz nem érdekli.
- Akkor megtalá lta zsá k a foltjá t - felelte dü hö sen Chase. - Bá r kétlem,
hogy a kapcsolatuk egy hó napná l tová bb fog tartani. - A férfi tombolva
ró tta a kö rö ket a konyhá ban, és még Chloe riadt arcá val sem tö rő dö tt. -
84 / 155
Nekü nk ez itt nem já ték. Nekü nk keményen kell dolgoznunk. Tízezer

marhá t kell legelő rő l legelő re terelnem. Erre persze Emily nem gondolt!
Annak való színű sége, hogy Emily Chase marhá ira gondoljon, bizony a
nullá val volt egyenlő .
- É pp elég baj az is, hogy nélkü lö znö m kell egy olyan tapasztalt
hajcsá rt, mint Baz. - Chase egyre jobban felhergelte magá t. - Most nincs
idő m ú j alkalmazottakat keresni, Bea. Bá rmennyire vá gyik is vissza az
imá dott nagyvá rosá ba, el kell lá tnia a munká já t, amíg jö n valaki má s.
A férfi kicsö rtetett a konyhá bó l, és becsapta maga utá n az ajtó t. Bea
tö kéletesen megértette a felhá borodá sá t. Amikor azonban megfordult,
észrevette, milyen rémü lt Chloe. Szemlá tomá st ú jdonsá g volt szá má ra,
hogy a nagybá tyja elvesztette az ö nuralmá t.
- Chase bá csi haragszik - suttogta, és az ajka megremegett.
Bea szeretettel az ö lébe hú zta, és á tö lelte.
- Ne félj, kicsim! - vigasztalta a gyereket. - Nem rá d haragszik.
- Hanem rá d?
- Egy kicsit rá m.
- Miért?
- Mert mérges Emilyre. Emily viszont nincs itt, így azon tö ltö tte ki a
mérgét, akit épp kéznél talá lt, kü lö nben még szétrobbant volna.
Chloe kuncogni kezdett.
- Szétrobban...? Ú gy, hogy bummm?
- Ú gy bizony. É s ezt, ugye, nem szeretnénk?
A délutá n kimerítő és végtelenü l hosszú volt. Chloéval tulajdonképpen

nem sok teendő adó dott, de Beá nak mindig figyelnie kellett, mit csiná l a
gyerek, vagy utá najá rni, merre van. Ha pedig a gyerek ott volt mellette, be
85 / 155
nem á llt a szá ja, ú gyhogy a lá ny nem tudott a fő zésre koncentrá lni. A
vacsora ma hagy majd némi kívá nnivaló t maga utá n, gondolta lemondó an.
Amikor Chase visszajö tt, Bea a verandá n ü lt a gyerekkel, és Chloe
frissen mosott hajá t fésü lte ki.
- Ha nem mocorogsz, nem hú zom annyira - hallotta a lá ny hangjá t.
Chase egy ideig figyelte ő ket az udvarró l. Neki is hosszú volt a
délutá nja. Rettenetesen kiborult Emily tá vozá sa miatt, és lelke mélyén
tudta, hogy azért reagá lt olyan hevesen, mert attó l tartott, Bea kihaszná lja
az alkalmat, s ő is elmegy.
Aztá n meg azért volt mérges, amiért nem volt szá má ra mindegy, marad
vagy megy a lá ny. Nagyon megszokta má r Beá t. Mindennap alig vá rta,
hogy visszaérjen a há zba. Szinte repítette a lá ba az utolsó métereken a
konyha felé, ahol a kipirult arcú lá nyt a tű zhely mellett talá lta, vagy a
hosszú asztalná l, ha épp terített, s rakoncá tlan hajá t a fü le mö gé tű rte.
É s egyszerű en elviselhetetlennek tartotta a gondolatot, hogy Bea
nélkü l, egyedü l ü ldö géljen a sö tétben a verandá n.
- Chase bá csi! - rikkantotta Chloe, amint felfedezte a férfit.
Tü relmetlenü l kiszabadította magá t Bea keze kö zü l, és rö pkö dő hajjal
leszaladt a nagybá tyja elé a verandalépcső n. - Bea kifésü li a hajam, de
nagyon hú zza.
- Ugyan, ne kényeskedj! - A férfi a karjá ban vitte fel Chloét a verandá ra,
ott letette, és gyengéden visszatolta Beá hoz. - Engedd, hogy rendesen
megfésü ljö n!
Bea igyekezett nyugodtnak tű nni, és minden figyelmét Chloe hajá nak
á ldozta.
- Ma nagyon mérges voltá l, Chase bá csi - emlékeztette a gyerek a
nagybá tyjá t.
- Igen.
86 / 155
- Bea azt mondta, azért kiabá ltá l vele, mert kü lö nben felrobbantá l
volna. - Chloe színpadiasan elő retolta a hasá t, és olyan meggyő ző en
utá nozta a kipukkadó luftballont, hogy Chase akaratlanul is elnevette
magá t.
- Beá nak igaza volt, mint mindig - ismerte el.
A férfi leü lt a lá ny mellé a padra, és kettejü k kö zé tette a kalapjá t.
- Sajná lom, hogy olyan otrombá n viselkedtem délben.
- Nem szá mít. Volt oka rá , hogy haragudjon.
- Nem lett volna szabad magá ra zú dítanom a dü hö met. - Chase
megkö szö rü lte a torká t. - Tudom, alig vá rja, hogy visszamehessen
Sydneybe, ennek ellenére hajlandó volna maradni, amíg talá lok maga
helyett valakit?
Kezdhette volna mindjá rt így is, ahelyett hogy parancsolgatott volna.
- Egy hó napra szerző dtem, és azt teljesítem is. - Bea még egyszer
á tfésü lte Chloe hajá t, aztá n elengedte a gyereket. - Idő kö zben megszoktam
itt, Chloét pedig egyenesen a szívembe zá rtam - tette hozzá . - Kü lö nben is
csak két hétrő l van szó . Nincs ellenemre, hogy Nick visszatéréséig, ahogy
szó volt ró la, itt maradjak.
Chase maga is meglepő dö tt, mekkora kő esett le a szívérő l. Még két
hétig itt marad! Két hétig nem kell aggó dnia, ki fő zi az ételt, ki vigyá z
Chloéra, és ki tö rő dik Georgie vendégeivel.
Még két hétig itt lesz mellette esténként...
- Kö szö nö m - mondta csendesen.
Bea a legelején azt mondta Emilynek, ő nem akar a gyerekkel

foglalkozni. Ehhez képest egy ideje má r minden este ő fektette le a kicsit,
és nem sok hiá nyzott ahhoz, hogy altató t is énekeljen neki.
87 / 155
- Á lmodj szépeket, édesem! - mondta, amikor Chloe olyan erő sen fonta
a nyaka kö ré a karjá t, hogy Bea alig kapott levegő t.
Chase az ajtó bó l nézte ő ket, és csaknem féltékeny volt. Szerette volna
ugyanú gy lehú zni magá hoz az á gyra a lá nyt, mint Chloe, érezni a bő rén
simogató hajá t.
Chase kö vette a lá nyt a konyhá ba, ahol má r készü lt a vacsora.
- Kö szö nö m, hogy ekkora szeretettel bá nik az unokahú gommal.
- Nincs mit. - A lá ny megforgatta a burgonyá t az olajban. - Még sosem
foglalkoztam gyerekekkel.
- Ezt nem hittem volna. Chloe nagyon szereti magá t.
- Ő mindenkit szeret.
- Ebben nem lennék olyan biztos - vitatkozott Chase. - Akadt egy-két
nevelő nő , akinek pokollá tette az életét.
Biztosan Kirstyét vagy Sue-ét meg a tö bbiét, akiknek a neve má r alig
jut eszébe, gondolta Bea.
- Biztosan nem kö nnyű neki, ha á llandó an vá ltoznak kö rü lö tte az
emberek - jelentette ki a lá ny, elhallgatva gonosz gondolatá t. - Az anyja is
hiá nyozhat neki.
- Chloe mellett sosem volt ott tartó san az anyja - vilá gosította fel a
lá nyt Chase. - Georgie kétségtelenü l szereti a lá nyá t, de belá tta, hogy jobb
neki, ha itt marad Nickkel, mintha egyik szá llodai szobá bó l a má sikba,
egyik forgatá sró l a má sikra cipelné magá val.
A férfi elbizonytalanodva nézett Beá ra, aki a tű zhelynél á llt, há tat
fordítva neki. Nickrő l, Georgie-ró l meg Chloéró l beszélgetnek, holott ő
má sra sem tud gondolni, mint hogy á tö lelje a lá nyt, és bevallja neki,
mennyire boldog, hogy itt maradt.
Bea azonban a fazekakkal, fedő kkel és a kevergetéssel volt elfoglalva. A
tartá sá n lá tszott, hogy feszü lt, s rá ü gyet sem vet. Végtére is csak azért
88 / 155
maradt, hogy kisegítse szorult helyzetébő l. A mai kirohaná sa utá n há lá s

lehet, hogy nem szedte ő is a sá torfá já t. Talá n má r most kényelmetlen
érzéssel gondol arra, hogy este kettesben lesznek. Lehet, hogy azért olyan
feszü lt...
Chase elhessegette nyomasztó gondolatait, felá llt, s azzal az ü rü ggyel,
hogy zuhanyoznia kell, kiment a konyhá bó l.
Este szoká s szerint a verandá n ittá k meg a ká vét, miutá n a

marhahajcsá rok visszatértek a szá llá sukra. Beá ban felmerü lt, hogy ő is
aludni tér, de az ú gy jö tt volna ki, mintha félne egyedü l maradni a férfival.
Nyugtalanította, hogy Chase a gyér fényben némá n és meglepő en
szó rakozottan ü l mellette. A veranda elő tti terü leten má r koromsö tét volt.
A kék fényű lá mpá ban néha-néha felsistergett egy pó rul já rt rovar. Bea
minden alkalommal ö sszerezdü lt, ha a férfi felvette a bö gréjét, vagy
elő rehajolt, hogy a térdére tá maszkodva kibá muljon az éjszaká ba.
Minél tová bb hallgattak, Bea anná l nyugtalanabb lett. A csend felő rö lte
az idegeit.
- Milyen nyugalom van Emily nélkü l - pró bá lt beszélgetést
kezdeményezni.
- Igen.
- Bá r ilyenkor sosem volt itt a há zban.
- Nem.
Ennyi erő vel egy juhá szkutyá val is tá rsaloghatott volna. Ső t ez még
anná l is rosszabb volt. A kutyá k legalá bb bará tsá gosan csó vá ltá k volna a
farkukat, és ö rü ltek volna annak, hogy valaki szó l hozzá juk. Bea ivott egy
korty ká vét, és feszü lten gondolkodott, milyen beszédtémá t vethetne fel.
89 / 155
- Figyeljen ide! - szó lalt meg Chase olyan vá ratlanul, hogy a lá ny

magá ra lö ttyintette a ká vét.
- Tessék. - Bea igyekezett letö rö lgetni magá ró l a meleg folyadékot.
- Olyan gö rcsö snek tű nik.
- Nem vagyok gö rcsö s.
- Jó , nem az. Ennek ellenére nem á rt, ha biztosítom, nem kell
nyugtalankodnia, ha kettesben van velem.
Bea nevetése nem volt tú l meggyő ző .
- Hiszen nem vagyunk egyedü l. Itt van Chloe, itt vannak az emberei,
Julie-ék...
Chase-ben legalá bb annyi jó érzés volt, hogy nem mutatott rá a
megá llapítá s hiá nyossá gaira. Az említettek ugyanis messze
halló tá volsá gon kívü l voltak.
- Akkor jó , ha nem nyugtalankodik.
- Nem nyugtalankodom - jelentette ki élesen Bea. - Kü lö nben is tudom,
hogy megvet bennü nket, angolokat.
Chase erre odafordult a lá nyhoz.
- Nem vetem meg magá t. Inká bb nagyon há lá s vagyok.
Há lá s? Melyik nő vá gyik arra, hogy egy férfi há lá s legyen neki?
- Jó - felelte erre. - Nem nyugtalankodom maga miatt, és magá nak sem
kell nyugtalankodnia, ha egyedü l marad velem.
Mindketten ö rü ltek, hogy má snaptó l ú j vendégeik lesznek. Chase hozta

el ő ket a mackinnoni repü lő térrő l, Bea pedig elő készített szá mukra
mindent, s kö zben igyekezett nem gondolni az á lmatlanul tö ltö tt elő ző
éjszaká ra.
90 / 155
A vendégek elevenek, jó kedvű ek voltak, s szemlá tomá st elhatá roztá k,

hogy a nyaralá suk minden percét kiélvezik. Szívesen segítettek Beá nak a
konyhá ban, és soká ig elü ldö géltek esténként a verandá n, így nem
fenyegetett a veszély, hogy a lá ny kettesben marad Chase-zel.
Bea igyekezett elhitetni magá val, hogy ö rü l ennek. A fő zés, az ö t
vendég ellá tá sa és Chloe minden energiá já t lekö tö tte. Hiszen ezért vagyok
itt, emlékeztette magá t. Nem azért, hogy Chase lépteit vá rjam só vá ran,
vagy a mosolyá t, amelyet nem valami bő kezű en mért.
91 / 155
7. FEJEZET
A harmadik napon Chase beadta a dereká t, és megengedte a

vendégeknek, hogy részt vegyenek a marhaterelésben. Bea a szoká sosná l
is korá bban kelt fel, hogy tartalmas reggelit készítsen mindenkinek.
Mikö zben a hajcsá rok a lovakat nyergelték, Chase elmagyará zta a
tá borhelyü khö z vezető utat.
- Ugye ki tudja hozni nekü nk az ebédet? Tizenkettő kö rü l ott leszü nk.
Gyorsan felrajzolta a lá nynak a legelő t, a vízfolyá sokat és a tö ltéseket.
Munká hoz készü lő dve a férfi má r feltű rte az inge ujjá t, s izmos karja
nyugtalanító an kö zel volt Beá hoz. Így aztá n a lá ny nehezen tudott
odafigyelni a magyará zatá ra.
- Minden vilá gos? - nézett rá szigorú an Chase.
- Igen... a harmadik kerítés utá n...
A férfi só hajtva egyenesedett fel.
- Ezt ne felejtse itthon! - A lá ny elé tolta a papírt. - Végszü kségben még
Chloe is odakalauzolja magá t.
A lovak má r felnyergelve vá rakoztak odakint. Amikor a lá ny az izgatott
vendégeknek ú travaló ul hatalmas adag fá nkot adott á t, mindenki ő t
kezdte sajná lni, amiért nem tarthat velü k.
- É n nem bá nom, hogy itthon kell maradnom - felelte. - A marhaterelés
nem a kedvenc idő tö ltésem.
Ennek ellenére kirekesztettnek érezte magá t, amikor délben a
csoportot Chase-zel és a marhahajcsá rokkal együ tt egy tá bortű z kö rü l
megpillantotta. Bekormá nyozta a terepjá ró t az á rnyékba.
- Hello, Bea! - integetett neki vidá man Janet.
92 / 155
Chase megfordult, és figyelte a lá nyt, amint fü rgén kiugrik a kocsibó l,

és kiveszi a há tsó ü lésrő l a szendvicses kosarat. Elegá ns szabá sú
sortjá ban, gyö ngyhímzéses pó ló já ban észbontó an rosszul ö ltö zö tt volt az
alkalomhoz. Csoda, hogy nem vette fel a kö rö mcipő jét!
A lá ny kö vette az elő reszö kdécselő Chloét, s sima haja minden
lépésénél fel-le rugó zott.
- Amint lá tom, idetalá lt - vette á t tő le Chase a kosarat.
- Nagy nehezen - felelte mereven Bea.
Chloe megrá ngatta a nagybá tyja karjá t.
- Elő szö r má sfelé ment. Azt mondta, rosszul rajzoltad a térképet.
Mindenki jó t nevetett, csak Bea mosolya tű nt egy kicsit
kényszeredettnek. Idefelé ú gy tű nt neki, hogy má r idő tlen idő k ó ta zö työ g
a sík, barna legelő kö n, amelyek mind egyformá k voltak. A forró sá g egyre
elviselhetetlenebb lett, s ő kétségbeesetten forgatta jobbra-balra a
térképet, s igyekezett tá jékozó dni. Végü l Chloe igazította ú tba.
A lá ny most végtelenü l ostobá nak érezte magá t, de elhatá rozta, hogy
nem veszi a dolgot a szívére, és leü lt Janet mellé egy fatö rzsre. Kö zben
igyekezett kerü lni Chase pillantá sá t, aki a szendvicseket osztotta szét.
Csak fél fü llel hallgatta Janet élménybeszá moló já t a délelő tti
eseményekrő l, míg az asszony só hajtva ki nem jelentette:
- Boldog lehet, hogy ilyen férje van, mint Chase!
Bea megdermedt.
- Tessék?
- May és én épp arró l beszéltü nk ma reggel, mennyire irigyeljü k.
- Bizony - szó lt kö zbe May. - Azt kívá ntuk, bá rcsak lennénk fiatalabbak.
A félreértésen megdö bbenve Bea egyik asszonyró l a má sikra nézett.
- De há t... mi nem vagyunk... én csak itt dolgozom.
93 / 155
- No de ilyet! - csó vá lta a fejét Janet. - Hé, hallottá tok? Bea és Chase
nem há zasok! Pedig olyan biztosak voltunk benne, ugye, May?
A má sik nő bó lintott.
- Feltű nt, ahogy egymá sra néznek.
Bea elvö rö sö dö tt. Nem mert Chase-re nézni.
- Nincs kö ztü nk semmi.
- Miért nincs? - May férje, Ron oldalba bö kte Chase-t. - Amilyen jó
szaká csnő Bea, én megfogná m magamnak.
Chase a fatö rzsö n szá legyenesen ü lő lá nyra nézett. Lá tszott rajta, hogy
a legszívesebben felszívó dott volna innét. A férfi halvá ny mosollyal csak
annyit vá laszolt:
- Azt hiszem, Beá nak má s tervei vannak.
- Ugyan má r, Chase! Melyik nő tudna ilyen férfit, mint maga,
elutasítani? Aztá n meg bá nhatja, ha hagyja elmenni.
A kö vetkező napokban ez volt a fő téma. May, Ron és a bará taik meg
voltak győ ző dve arró l, hogy a fiatalokat az ég is egymá snak rendelte.
Minden adandó alkalommal arra célozgattak, titokban biztosan van
kö ztü k valami. Beá nak és Chase-nek egyre nehezebb volt jó képet vá gni a
vicceikhez. Bea má r alig vá rta, hogy a csoport elutazzon. Amikor utá nuk
integetett bú csú zó ul, szá nakozva gondolt Chase-re, akinek még
Mackinnonig el kellett viselnie a megjegyzéseiket.
A lá ny végre fellélegezhetett.
- Há la istennek elmentek! - mondta este Chase mellé ü lve a csendes
verandá ra.
- Igen. Nincs senki, akit feltétlenü l meg kellene hívnunk az eskü vő nkre.
- Nem ecseteli senki, milyen szép pá r vagyunk.
94 / 155
- Nem célozgat senki arra, mit csiná lunk, ha egyedü l maradunk.

- É s nem talá lgatjá k, kü lö n alszunk-e.
Chase rosszalló mosollyal ingatta a fejét.
- Lassan má r kezdtek elviselhetetlenné vá lni.
- Valahogy nem akartá k elhinni, hogy nem tépjü k le egymá sró l a ruhá t.
Bea szavait csend kö vette.
- Csak puszta kívá ncsisá gbó l kérdem - szó lalt meg a férfi kö nnyed
hangon -, miért is nem tépjü k le egymá sró l a ruhá t?
- Mert... mert odá ig nem... nem terjed ki az érdeklő désü nk egymá s irá nt
- nyö gte ki a bonyolultra sikerü lt mondatot a lá ny.
- Aha.
- É s mert maga nem az esetem.
Chase a lá ny felé fordult, és figyelmesen nézett rá .
- É rtem - mondta.
- É s én sem vagyok a maga esete.
A férfi ezú ttal nem szó lt semmit, csak Bea ajká t bá multa.
- É s... mert a jö vő héten elmegyek.
Ú jabb hallgatá s kö vetkezett. Bea szíve a torká ban dobogott, és nagyon
nehezen kapott levegő t.
- Nézzen rá m, Bea! - kérte Chase.
A lá nynak eszébe jutott a tö bbi nő , akikkel Chase ugyanígy ü lhetett a
verandá n. Nézz rá m, Kirsty! Nézz rá m, Sue! Nézz rá m, Sara! Bea nem akart
feliratkozni a hosszú listá ra. Vagy mégis? Kó stoljon bele a mézbe? Vagy
okosabban teszi, ha inká bb tá vol tartja magá t tő le? Megremegett, amint a
férfi egy hajtincsét a fü le mö gé tű rte.
- Emlékszik még a... a kihívá sra? - kérdezte Chase.
Bea bő re lá ngolt, ahol a férfi hozzá ért.
- Milyen kihívá sra?
95 / 155
- Azt mondta, nem fog velem lefekü dni - emlékeztette Chase. - Nem fog
belém szeretni, és nem jö n hozzá m feleségü l.
- Ja, arra... - Bea megnedvesítette az ajká t. - Ebben a kérdésben nem sok
minden vá ltozott. Semmiképpen nem megyek magá hoz feleségü l -
jelentette ki bá tran.
- Nem, nem volna jó ö tlet - értett egyet a férfi. - Maga nem a nekem való
feleség. - Ennek ellenére a lá ny hajá ba fú rta az ujjait.
Bea megpró bá lt észhez térni.
- É s nem fogok magá ba szeretni.
Legalá bbis nem teljesen. Egy kicsit ugyanis má r beleszeretett. É s az a
kicsi elég volna ahhoz, hogy most bebú jjanak az á gyba, és szeretkezzenek.
Sok kö ze a szerelemhez persze nem lenne a dolognak.
- É n sem fogok magá ba szeretni. - Chase kö zelebb hú zó dott hozzá a
padon. - Ha jó l szá molom, most má r csak az a kérdés maradt, lefekszü nk-e
egymá ssal.
- Igen, má r csak ez a kérdés maradt - felelt a lá ny sietve.
Ha van esze, most rö gtö n felá ll, és elmegy innen. De hogy is lehetett
volna észnél, amikor Chase ilyen kö zel volt hozzá , és ú gy mosolygott rá ,
hogy forró borzongá s já rta á t a testét?
- Tá rgyalhatná nk errő l a kérdésrő l? - kérdezte halkan a férfi.
Bea ö nkéntelenü l elmosolyodott.
- Lehet ró la szó .
- Rendben. - Chase ú gy tett, mint aki nagyon elgondolkodik. - Mivel
nem akar szerelmes lenni, mit szó lna egy jelentéktelen, rö vid lejá ratú
kapcsolathoz?
- Az is hozzá tartozna, hogy letépjü k egymá sró l a ruhá t? - tudakolta
ó vatosan Bea.
96 / 155
- Persze. - Chase magá hoz hú zta a lá nyt. - Hozzá tartozik...

természetesen csak a vendégeink kedvéért.
Bea engedett a kísértésnek.
- Ebben az esetben hajlandó volnék a kihívá som egy részét tö rö lni.
Nem beszélhetett tová bb, mert Chase szá ja só vá ran az ö vére tapadt.
Olyan csó k volt, amilyenrő l Bea még csak nem is á lmodott.
- Azt hiszem, ideje letépnü nk egymá sró l a ruhá t, nem gondolod? -
kérdezte végü l rekedt hangon Chase, tegező désre vá ltva.
Eltartott egy ideig, míg beértek a há ló szobá ba, mert meg-megá lltak
csó koló zni. Ott aztá n a férfi a lá bá val belö kte maguk utá n az ajtó t, s a
csó kok még vadabbak lettek. Bea tü relmetlenü l kigombolta Chase ingét, és
kirá ngatta a nadrá gjá bó l, mikö zben a férfi kísérleteket tett arra, hogy
valamiképp leszedje Beá ró l a ruhá t. Nem talá lta azonban a cipzá rt. Végü l
rá akadt a lá ny hó na alatt.
- Megvan! - lihegte, és apró csó kokat nyomott Bea vá llá ra. Kicsit
kü zdö tt a kapoccsal, de aztá n sikerü lt lehú znia a cipzá rt, majd lesimogatta
a lá nyró l a ruhá t, amely végü l a lá bukná l landolt.
Mikö zben megszabadultak az utolsó ruhadaraboktó l is, a csó koló zá st
folytatva araszoltak az á gy felé. Amikor lerogytak rá , Bea má r nem tudott
gondolkodni. Má r csak Chase teste, szá ja, simogató keze létezett szá má ra,
s éhesen simult a férfihoz. Egyikü knek sem jutott eszébe, milyen
kü lö nbö ző ek való já ban. Ö nkívü letben mozogtak a szerelem idő tlen, ő si
ritmusá ra, míg minden egy robbaná ssal felérő , gyö nyö rteli pillanatban
oldó dott fel. Utá na kimerü lten és egymá ssal eltelve fekü dtek ott.
- Azt hiszem, éppen nagyon boldoggá tettü k Mayt és Ront - suttogta
Bea, amikor végre meg tudott szó lalni.
- Kit érdekelnek! - mormolta elégedetten a lá ny nyaká ba Chase. - É n
lettem nagyon boldog.
97 / 155
Vigyá zat! Ez csak egy rö vid romá nc, figyelmeztette magá t Bea. Mégis
gyengéden megsimogatta a férfit, s érezte, ahogy erő s teste azonnal
reagá lt. É lvezettel kinyú jtó zott, majd bevallotta:
- Má r régó ta megpró bá ltam elképzelni, milyen lenne, ha együ tt
lennénk.
- É n is. Attó l kezdve, hogy meglá ttalak a tű sarkú cipő dben a
repü lő téren.
- Ezt nem hiszem el!
- Na jó , talá n nem rö gtö n - ismerte el Chase, és félresimította a lá ny
hajá t az arcá bó l. - De nem sokkal azutá ntó l és legkéső bb a folyó parti
kirá ndulá sunk ó ta.
- Má r elő bb is léphettél volna.
Chase a há tá ra gö rdü lt.
- Azt á llítottad, nem érdekellek.
- Nem akartam a kö vetkező szaká csnő lenni a listá don.
Bea a csillagfényben lá tta, hogy a férfi arca elkomolyodik.
- Sosem leszel az.
A lá ny megijedt, hogy tú lsá gosan kiadta magá t. Chase-nek nem szabad
azt gondolnia, hogy beleszeretett. Az mindent elrontana.
- Csak azt ne mondd, hogy én má s vagyok! - jelentette ki. - Hamarosan
elmegyek. Csak testi vonzó dá s kö t ö ssze bennü nket.
Ha sokat hajtogatja, egyszer majdcsak elhiszi.
- Igen - felelt rö vid hallgatá s utá n a férfi.
- Végre veszélyesen élek!
- Annyira azért mégsem volt veszélyes, hiszen védekeztü nk.
- Ú gy értem, hogy mégiscsak rá szá ntam magam. É s tudod, mit
mondok? - Bea kö zelebb bú jt a férfihoz, s a kezét izmos hasá ra tette. -
Fantasztikusan érzem magam.
98 / 155
Chase magá hoz szorította. Nem szabad a jö vő re gondolni, intette

magá t. Ebben a pillanatban a lá ny itt van a karjá ban, és ez elég.
- É n is - vallotta be.
A kö vetkező napokat Bea ú gy élte meg, mint valami csodá latos

lebegést ég s fö ld kö zö tt. Megtiltotta magá nak, hogy a jö vő re gondoljon.
Csak Chase erő s keze, izmos teste és gyengéd ajka já rt a fejében. Elég volt
a férfira néznie, má ris ú rrá lett rajta a vá gy. Alig hitte el, hogy kezdetben
nem szerette, és á tlagosnak talá lta a férfit.
- Miért nem szá rítod egyenesre mostaná ban a hajad? - kérdezte egyik
reggel Chloe.
- Amió ta Emily elment, nincs rá idő m - fü llentette a lá ny. Chase
szeretett beletú rni vad fü rtjeibe, ezért Bea ú gy hagyta, ahogy magá tó l volt.
A gyereket azonban má s szokatlan dolog is zavarta rajta.
- Mostaná ban mindig dú dolsz - mondta csaknem szemrehá nyó an.
- Mert boldog vagyok.
Ami tö kéletesen igaz volt. Ú gy tű nt, tö bb elő nye is van egy rö vid,
jelentéktelen kapcsolatnak. Nem voltak bonyodalmak, nem kellett
tépelő dnie azon, mit érez irá nta igazá n Chase. Nem kö veteltek egymá stó l
semmit, egyszerű en csak élvezték, amint a má ssá guk a szenvedélyes
éjszaká kon semmivé vá lik. Beá nak csak nagyon ritká n jutott eszébe, mi
lesz, ha lejá r az ideje itt. Olyankor gyorsan elhessegette a gondolatot, mert
minden idegszá la tiltakozott az ellen, hogy szembenézzen a kérdéssel.
Chase sem hozta szó ba soha a témá t. Minek tette volna? Hiszen nem
vagyunk szerelmesek egymá sba, gondolta Bea. Csak a szex kö t ö ssze
bennü nket. É s pillanatnyilag ez elég volt.
99 / 155
A szex pedig egyre jobb lett. Bea való sá ggal elolvadt a férfi karjá ban,
nem tudott betelni a gyengédségével és a csó kjaival, erő s testével. A férfi
azt éreztette vele, hogy szép és izgató , amit Phil mellett soha nem érzett.
Minden este ott ü lt a vacsorá ná l a férfival szemben, és reszketett a
vá rakozá stó l, milyen édes ö rö mö ket él majd á t a kö vetkező éjszaka. Alig
győ zte kivá rni, hogy az emberek megegyék a desszertjü ket.
A kö vetkező hét kö zepére a lá ny teljesen elveszítette az idő érzékét. A

napokat és az éjszaká kat mintha elá tkoztá k volna, hihetetlenü l gyorsan
peregtek. Hogy tarthattam Chase-t valaha is ridegnek? - tö prengett el,
amikor egyik este az asztal fö lö tt talá lkozott a pillantá suk. Tényleg volt
idő , amikor nyugtalanító nak talá lta, hogy vacsora utá n kettesben kell
maradnia vele? Most végtelen hosszú nak érezte a vacsorá kat.
Ezen az estén is megkö nnyebbü lt, amikor az emberek végre
felszedelő zkö dtek. Sietve leszedte az asztalt, amíg Chase odakint beszélt a
hajcsá rokkal. Má r a fazekakat mosogatta, amikor megnyikordult mö gö tte
az ajtó . Nem fordult há tra, de elmosolyodott, mert tudta, hogy a férfi má ris
megkívá nta. Chase odalépett a há ta mö gé, félretű rte a hajá t, és
megcsó kolta a nyaká t. A lá ny azonnal elgyengü lt, de valahogy sikerü lt
folytatnia a munká t.
- Hagyd abba! - duruzsolta a fü lébe a férfi, és kioldotta a kö tényét.
- Nem lehet - felelte kelletlenü l Bea. - Holnapig rá szá rad minden.
- Késő bb együ tt elmosogatjuk. - Chase ajka izgató an simogatta a
nyaká t.
A lá ny ellená llá sa megtö rt, s felemelte gumikesztyű s kezét, hogy Chase
levegye ró la a kö tényt.
100 / 155
- Aká r itt is maradhatná nk. Csiná lhatjuk itt is. - A férfi ajka Bea szá já t
kereste.
A lá ny szívdobogva figyelte, ahogy Chase lassan lehú zza a kezérő l a
kesztyű t.
- A konyhaasztalon?
- Miért ne?
A férfi elégedett dö rmö géssel magá hoz hú zta, Bea pedig a nyaka kö ré
fonta a karjá t.
- Nem valami kényelmes itt - suttogta a lá ny.
Chase keze azonban má r a combjá n matatott.
- Amíg nem pró bá ltuk ki, nem tudhatjuk.
Ebben a pillanatban csö rö gni kezdett a telefon a dolgozó szobá ban.
Mindketten megdermedtek. Calulla Downsra ritká n telefoná ltak, és mivel
a csö rgés nem maradt abba, minden bizonnyal fontos dologró l volt szó .
Chase halkan elká romkodta magá t.
- Ez csak Nick lehet. Má snak nem jut eszébe ilyenkor telefoná lni.
- Akkor menj, és vedd fel! - taná csolta Bea.
Chase még egyszer megcsó kolta, mielő tt elengedte volna.
- Eszedbe ne jusson visszahú zni a kesztyű t - figyelmeztette. - Mindjá rt
itt vagyok.
Beá nak azonban nemcsak a mosogatá s befejezésére maradt elég ideje,

de még a pultot is lesú rolta, mire a férfi visszajö tt. Olyan hosszú ra nyú lt a
telefonbeszélgetés, hogy a lá ny má r attó l tartott, valami rossz hír érkezett.
- Bocsá nat, hogy ilyen soká ig tartott. Nick és Georgie volt az. Rengeteg
mesélnivaló juk volt.
- Mi tö rtént?
101 / 155
- Kibékü ltek, és nagyon boldogok - mondta a férfi.

- Ez jó hír - jegyezte meg Bea.
- Igen, ső t nagyon jó . Legalá bbis szá mukra.
Chase há trasimította a hajá t. Természetesen ö rü lt a bá tyja és a
só gornő je boldogsá gá nak, de eszébe juttatta, hogy az ő kapcsolata Beá val
csak ideiglenes. Szá mukra nem adatik meg a tartó s boldogsá g. A lá ny
hamarosan visszamegy Londonba, és... nagyon fog hiá nyozni. Ezt
természetesen nem mondhatja meg neki. Jelentéktelen, rö vid, kö tő dés és
elvá rá sok nélkü li kapcsolatban á llapodtak meg.
- Olyan boldogok, hogy nem akarnak tö bbé elvá lni egymá stó l - folytatta
a férfi. - Nick Georgie-val marad a forgatá s végéig, aztá n együ tt jö nnek
haza.
- Mikor?
- Két hó nap mú lva. Elő tte még szeretnének elutazni egy má sodik
ná szú tra.
- Két hó nap mú lva? - meredt rá dö bbenten Bea. - É s mi lesz Chloéval?
- Georgie érdeklő dö tt, hogy van a lá nya. Mondtam, hogy remekü l. Azt
kérdezte, maradhat-e minden ú gy, mint eddig, hogy a gyereket ne kelljen
kiszakítaniuk a megszokott kö rnyezetébő l.
Georgie, Georgie! Mindig csak Georgie! - rá gó dott magá ban féltékenyen
a lá ny.
- É s mit vá laszoltá l?
- Mit vá laszolhattam volna? Nem ü ltethetem fel Chloét egy Los Angeles
felé tartó gépre azzal, hogy keresse meg a szü leit. - Chase kérlelő n
pillantott Beá ra. - Nem maradhatná l egy kicsit tová bb? - kérdezte
ó vatosan.
102 / 155
- Nem maradhatok. - Bea riadtan gondolt arra, milyen kevés ideje van
má r csak há tra. - A vízumom szű k egy hó napon belü l lejá r. - Nagy levegő t
vett. - Keresned kell valakit, és minél elő bb megléped, anná l jobb.
- Igazad van - vá laszolt csü ggedten a férfi. - Holnap felhívom az
ü gynö kséget.
Nyomasztó csend á llt be.
- Nagyon szeretnék maradni - vallotta be Bea.
- Elhiszem. - Chase kesernyésen elmosolyodott. - Szép volt együ tt,
ugye?
- Igen.
Chase odalépett hozzá , a dereka kö ré fonta a karjá t, mert most
mindenképpen meg kellett érintenie a lá nyt.
- Megpró bá lhatná nk a legjobbat kihozni a há tralévő idő bő l. Mit szó lsz
hozzá ?
Bea attó l tartott, hogy elsírja magá t, ezért á tö lelte a férfi nyaká t, és a
mellére hajtotta a fejét.
- Pró bá ljuk meg! - suttogta.
A lá ny megcsó kolta Chase vá llá t, és tenyerét lapos hasá ra tette. A férfi

mellkasa minden lélegzetvételénél egyenletesen emelkedett és sü llyedt.
Szinte kétségbeesetten szeretkeztek, belevesztek a simogatá sok,
becézések és csó kok má morá ba, s a vilá g egy idő re megszű nt létezni
kö rü lö ttü k. Csakhogy amikor elü lt az érzékek vihara, a vilá g megint ott
volt, és az elvá lá s ó rá ja feltartó ztathatatlanul kö zeledett.
Nem akarok elmenni, vallotta be magá nak Bea, mikö zben szorosan a
férfihoz simult. Csak ez a nyá ri romá nc fű z bennü nket egymá shoz,
emlékeztette magá t. Nem az volna a legokosabb, ha teljes mértékben
103 / 155
kiélveznék a kapcsolatukat, ahogy Chase taná csolta? Mi volna, ha addig

maradna, míg a lá ngok maguktó l kialszanak, és a való vilá g megint
elő térbe kerü l? Amíg végü l gondtalanul bú csú t vehetnek egymá stó l, és
folytathatjá k ú tjukat, anélkü l hogy a szívü k ö sszetö rne?
Csak egy lehető ség volt arra, hogy maradjon.
- Chase? Mit szó lná l ahhoz, ha maradnék, amíg Georgie és Nick
hazajö n?
Chase felkö nyö kö lt és rá nézett. A lá ny bő re selymesen fénylett a
holdfényben, a szeme sö tét és kifü rkészhetetlen volt.
- Azt hittem, el kell hagynod Ausztrá liá t.
- Ú gy is van - bó lintott Bea. - Kivéve, ha... - Egy pillanatra elillant a
bá torsá ga.
- Kivéve, ha?
A lá ny nagy levegő t vett.
- Kivéve, ha ö sszehá zasodunk. Vá rj! - folytatta gyorsan. - Tudom, mit
akarsz mondani, de az egész csak á tmeneti volna. Amint a bá tyá d hazajö tt,
elvá lhatunk.
Chase meglepetten hú zta ö ssze a szemét.
- Akkor minek ö sszehá zasodnunk?
- Mert ú gy Ausztrá liá ban maradhatok.
- Aha. - A férfi hangja ü resen csengett.
Természetesen Chase értette a lá ny á llá spontjá t. Nem lenne tö bb
gondja a vízummal, nem kellene visszatérnie Londonba a keserű
emlékeihez. Sydneyben pedig megalapíthatná a cégét, ahogy megá lmodta.
- É s nekem mi lenne a hasznom belő le? - kérdezte.
- Nem kell má st keresned Chloe mellé.
- Ez nem elég ok a há zassá gra.
104 / 155
- Tényleg nem. - Bea rá jö tt, hogy rosszul kezdett hozzá . - Csak arra
gondoltam... olyan jó l megvoltunk - futott neki még egyszer. - Mindketten
tudjuk, hogy nem lesz tartó s a kapcsolatunk - folytatta bizonytalanul. - É n
megrö gzö tt vá roslakó vagyok, te pedig vidéki lá nyt szeretnél. É n sosem
leszek alkalmas az itteni életre, és te sem fogsz bekö ltö zni Sydneybe, hogy
alkalmazkodj az én életformá mhoz. Nem akarok ö rö kre itt maradni,
Chase, de most még nem szeretnék elmenni.
- É n sem szeretném, hogy elmenj - szó lalt meg a férfi.
- Ne hidd, hogy bá rmire is kényszeríteni akarlak. - Bea kicsit
bizakodó bb lett. - Ha nem akarsz feleségü l venni, megértem. Akkor
elmegyek, amint ú j alkalmazottat talá ltá l. Kö ztü nk nincs szó szerelemrő l -
tette hozzá , mert eszébe jutott, hogyan vélekedett Chase az angol
lá nyokró l, akik a szerelmü kkel ü ldö zték. - Ez csak...
- Csak szex?
Bea nem akarta ilyen fehéren feketén kimondani, de há t nem errő l volt
szó ?
- Igen - felelte.
Chase nyú jtó zkodott egyet, aztá n a mennyezetre meredt.
- Való ban.
- Ha ö sszehá zasodná nk... az nem jelentene semmit. Nem kerü lne
pénzedbe. Kö thetü nk egy erre vonatkozó szerző dést, ha akarod. Nem
lenne semmiféle kö telezettséged. .. - Bea tehetetlenü l elhallgatott.
Mire szá mítottam tulajdonképpen? - tö prengett magá ban a férfi.
Szenvedélyes szerelmi vallomá sra? Bea nyíltan beszélt. Rá adá sul igaza
van. Ő k ketten alapvető en kü lö nbö znek egymá stó l. Hosszú tá von nem
mű kö dne a kapcsolatuk, még akkor sem, ha eddig minden jó volt. Ső t!
Nagyon jó !
105 / 155
Ha feleségü l veszi a lá nyt, akkor itt marad. Csak két hó napra ugyan, de
addig sem kellene ü res há zba hazatérnie, egyedü l aludnia az á gyá ban. Két
hó nap...
Bea végtelen hosszú nak talá lta a csendet.
- Felejtsd el az egészet! - mondta végü l. - Csak egy hirtelen ö tlet volt.
Csupá n gyakorlatias megoldá snak tű nt.
Chase elmosolyodott.
- Gyakorlatiasnak? - Birtokló n simogatni kezdte a lá ny meztelen testét.
- Kinek a szá má ra? - tette hozzá halk nevetéssel.
- Mindkettő nk szá má ra. - Beá ban felébredt a remény. - Nem kell idő t
vesztegetned arra, hogy az ú j szaká csnő t elcsá bítsd.
- Nagyon okos meglá tá s. - Chase lassan a lá nyra ereszkedett, és
csó kolgatni kezdte a vá llá t. - É s még sok egyéb elő nye is volna.
- Igen - só hajtotta Bea. - Rengeteg má s elő nye is volna... mindkettő nk
szá má ra.
- Meggyő ztél - suttogta a férfi.
Aztá n jó idő re abbahagytá k a beszélgetést.
Késő bb, amikor Bea elégedetten fekü dt a karjá ban, suttogva
megkérdezte:
- Biztos vagy benne?
- Egészen biztos. Kö telezettségek és zavaró érzelmek nélkü l
ö sszehá zasodunk, és elvá lunk, mielő tt odá ig jutná nk, hogy egymá s
idegeire megyü nk. Te megkapod, amit szeretnél: a vízumodat. É n pedig
kitombolhatom magam egy nem hozzá m illő nő vel, mielő tt megá llapodom
egy hozzá m illő mellett. - Mosolyogva nézett a lá nyra. - Minél tová bb
gondolkodom rajta, anná l jobban tetszik a javaslatod.
106 / 155
8. FEJEZET
Má snap reggel, miutá n Chase eligazította az embereit, Beá t a kertben

talá lta meg, ahol a lá ny citromot szedett.
- Elintéztem néhá ny telefont - mondta má r messzirő l. Elhaladt a fű ben
já tszadozó Chloe mellett, és szeretettel ö sszeborzolta a gyerek hajá t. -
Townsville-ben tartjuk az eskü vő t. - Amikor észrevette Bea csodá lkozó
pillantá sá t, hozzá tette: - Mackinnonban tú l sok embert ismerek. Teljes
csendben akarunk ö sszehá zasodni, ott viszont nagy cirkusz kerekedne
belő le. Pillanatok alatt bulikat szerveznének, és feltennék a kérdést, miért
nem vá rjuk meg az eskü vő vel Nickéket. Rá adá sul kínos volna, ha két
hó nap mú lva híre menne, hogy má ris elvá ltunk.
- Townsville tö kéletesen megfelel nekem - felelte a lá ny.
- A hétvégén végzü nk az ú j csordá val, és a kö zeljö vő ben vendégek sem
jö nnek. Ú gyhogy hétfő n ö sszehá zasodhatunk. - Az unokahú gá ra pillantott,
aki gondtalanul bolondozott a fű ben. - Chloét persze magunkkal kell
vinnü nk. Townsville-ben mindjá rt be is vá sá rolhatunk. Ott nagyobb a
vá laszték, mint Mackinnonban. Írj egy listá t arró l, mire van szü kségü nk.
Ne felejtsd el a fogkrémet meg a sö rt sem. Az utó bbibó l jó sok kell.
Kü lö nö s eskü vő i lista.
- Nagyon romantikus - jegyezte meg gunyorosan Bea.
- Nem is szerelmi há zassá g lesz - mondta Chase.
A lá ny a kezében tartott citromra meredt.
- Nem, nem lesz az.
Akaratlanul is az jutott eszébe, amikor elő szö r készü lő dö tt az
eskü vő jére. Phil kinevette, mert régimó di eskü vő t szeretett volna: szép
107 / 155
szertartá st a kö zeli, ó don templomban, díszes sá trat a szü lei kertjében a

mulatozá sra.
Most pedig ú jra férjhez menni készü lt, ezú ttal a legrö videbb
ceremó niá val, vendégek, csalá d és ü nneplés nélkü l.
- Mi bajod van? - kérdezte a férfi.
- Semmi. Csak arra gondoltam, hogy nem olyan lesz az eskü vő m, ahogy
elképzeltem.
- Még visszaléphetsz.
A lá ny á lmodozva nézett rá . Chase inge félig ki volt gombolva, és Bea
hirtelen lekü zdhetetlen vá gyat érzett, hogy megcsó kolja a mellkasá t.
- Bea?
A lá ny ö sszeszedte magá t.
- Nem akarok visszalépni.
- Biztos vagy benne?
- Biztos.
- Gyere ide! - A citrom ugyan kicsit ú tban volt, a férfi mégis magá hoz
hú zta a lá nyt, és megcsó kolta.
Bea ú gy érezte, élete legszebb pillanata volt ez a csó k. Itt á llt Calulla
Downs kertjében, fö lö tte magasodott az ausztrá l préri végtelen kék ege.
Chase ingének por-, nap- és ló illata volt, amelyhez hozzá vegyü lt a kö zéjü k
szorult citrom aromá ja is.
- Így má r jó - mondta a férfi, és elengedte Beá t.
Kü lö nö s mó don a lá ny a kö nnyeivel kü zdö tt, de azért sikerü lt
elmosolyodnia.
- Nagyon jó .
Négy nap mú lva elrepü ltek Townsville-be.
108 / 155
Beá t meglepte, hogy egyá ltalá n nem érezte magá t annyira boldognak a
vá rosban. Szinte zavartá k a zsú folt utcá k, a kö zlekedés lá rmá ja, a sok
ember, a toronyhá zak pedig egyenesen nyomasztó an hatottak rá . Pedig
Townsville meg sem kö zelítette nagysá gá ban Sydneyt vagy Londont.
Felmerü lt benne a kérdés, hogyan fogja elviselni a nagyvá rost, ha egyszer
visszatér oda.
Addig azonban van még két hó napja a prérin. Két hó napja Chase-zel.
Holnap pedig feleségü l megy hozzá ...
Bea hangulata sokkal jobb lett, amikor elhagytá k a szá llodá t, és
ebédelni mentek. Chloe mindenképpen hamburgert és sü lt krumplit akart
enni, és bá r Bea a sok marhahú sos étel utá n halra vá gyott, engedett a
gyerek kö nyö rgésének. Így aztá n egy gyorsétterembe mentek, ahol
nyomorú sá gosan kinéző hamburgert kaptak mű anyag tá nyé ron, hozzá
szá raz, kihű lt sü lt krumplit.
Chloe azonban így is mennyeinek talá lta, és kijelentette:
- Mindennap ilyet szeretnék enni!
- Hamar eltelnél vele, kü lö nö sen az ilyen mintapéldá nyoktó l - nevetett
Bea.
- Csiná lsz hamburgert a szü letésnapomra? - kö nyö rgö tt Chloe.
- Attó l fü gg, mikor van.
- Jú lius tizenö tö dikén. Akkor leszek hatéves - kö zö lte bü szkén a kicsi.
Bea gyors pillantá st vetett Chase-re. Chloe odavolt a gyö nyö rű ségtő l,
amikor meghallotta, hogy ö sszehá zasodnak, s most nem akarta elrontani a
gyerek ö rö mét. Való színű azonban, hogy akkor ő má r nem lesz itt...
- Majd meglá tjuk - vá laszolta kitérő en.
109 / 155
Ebéd utá n elmentek gyű rű t venni. Az ékszerü zletben Bea kínosan

érezte magá t, és mindjá rt az első gyű rű re rá bó lintott, amelyik illett az
ujjá ra. Chase nem hagyta, hogy kifizesse.
- Majd levonom a fizetésedbő l - tréfá lt, és kirakott a pultra egy
hitelká rtyá t.
Bea nem tehetett má st, mint hogy megkö szö nje. Mikö zben az eladó a
ká rtyá val volt elfoglalva, a lá ny alaposabban szemü gyre vette a gyű rű t.
- Gyö nyö rű .
- Akarsz hozzá egy gyémá ntgyű rű t is? - kérdezte Chase.
Má r megint viccel? A férfi arckifejezését Bea nem tudta megfejteni, így
megpró bá lta tréfá val elü tni a dolgot.
- Ha azt is levonod a fizetésembő l, akkor nem.
- Nem, ajá ndékba szeretném neked megvenni - vá laszolt kö nnyed
hangon Chase.
Egymá sra néztek, és Bea szíve vadul kalapá lni kezdett.
- Amikor Phil menyasszonya voltam, gyémá ntgyű rű t viseltem, de nem
hozott szerencsét - mondta. - Talá n most tö bb szerencsém lesz, ha
lemondok ró la.
- Reméljü k - vá laszolt rö viden Chase.
Chloe tü relmetlenkedni kezdett, mikor indulnak má r ruhá t venni neki
az eskü vő re. Mivel Chase-nek még néhá ny dolgot be kellett szereznie a
gazdasá gba, a lá nyok kettesben mentek el vá sá rolni. Chloe nagyon
céltudatos volt, pontosan tudta, mit akar. Habozá s nélkü l kivá lasztott egy
ró zsaszínű , fodros modellt, amely egyá ltalá n nem illett vidéki életü khö z.
- Szerintem benned igazi vá roslakó rejtő zik - ugratta a kislá nyt Bea, és
vett neki a ruha színéhez illő hajcsatokat és egy hajgumit.
- É s mit gondolsz, mit vegyek fel én? - kérdezte tő le.
110 / 155
Chloét egy hosszú , fehér, bő szoknyá s, csillogó díszítésű , fá tylas ruha

villanyozta fel, Bea azonban ú gy vélte, Chase nem talá lná viccesnek, ha
ebben jelenne meg.
- Tulajdonképpen felvehetem valamelyik magammal hozott ruhá mat is
- fontolgatta, de ö rü lt, hogy Chloe errő l hallani sem akar.
Folytattá k tehá t a bevá sá rló kö rutat. Bea végü l felfedezett egy elegá ns,
ujjatlan nyersselyem ruhá t, amelynek szokatlan, bronzos á rnyalata
remekü l illett a szeméhez, és nem is volt nagyon feltű nő . Vett hozzá egy
széles karimá jú szalmakalapot és egy pá r merészen magas sarkú
kö rö mcipő t.
Amikor minden megvolt, elhatá roztá k, hogy beü lnek valahova egy
ü dítő re, hogy megü nnepeljék a sikeres vá sá rlá st. A vá roskö zpontban egy
ká véhá z kerthelyiségében telepedtek le az egyik napernyő alá , ahonnan
nézegethették a já ró kelő ket.
- Mit hozhatok? - kérdezte vidá man a pincérnő .
A hangja kü lö nö sen ismerő s volt. Bea felkapta a fejét.
- Emily! - kiá ltott fel csodá lkozva.
- Bea! - Emily legalá bb annyira meglepő dö tt, mint a bará tnő je, és a
kö vetkező kérdése mindjá rt az volt: - Mit csiná ltá l a hajaddal? - A lá ny
kritikusan szemü gyre vette Bea hullá mos fü rtjeit. - Kilehelte a lelkét a
hajszá rító d?
Bea nem bocsá tkozott vitá ba a frizurá já ró l.
- Mit keresel itt, Emily?
- Hogy én mit csiná lok itt? Neked kellene má r rég Sydneyben lenned!
- Azt hittem, együ tt laksz Bazzel.
- Ó , abbó l nem lett semmi! - legyintett Emily. - Elindultam, hogy utá nad
menjek Sydneybe, és itt elakadtam. Mivel tetszett ez a hely, ú gy
111 / 155
gondoltam, maradok néhá ny hetet, keresek egy kis pénzt, hogy

megtanulhassak bú vá rkodni, és tová bbmegyek a zá tonyokhoz.
A lá ny megszokott mozdulattal a kö ténye zsebébe dugta a rendelési
blokkot, majd szigorú an Beá ra nézett.
- Most má r tudod, én mit csiná lok itt. De miért ü lsz itt te ezzel a
szokatlan boglyas frizurá val?
- Nem boglyas! Egyszerű en így nem kell annyit vacakolnom vele.
- Emily! - futott oda hozzá juk Chloe, aki eddig elcsellengett az asztalok
kö zö tt. - Képzeld, Bea és Chase bá csi holnap ö sszehá zasodnak, és én leszek
a koszorú slá ny!
- Kü lö nö s! - Emily hitetlenkedve rá zta a fejét. - Egy má sik Beá ró l lehet
szó . Az én Bea bará tnő mnek eszébe sem jutna ú gy férjhez menni, hogy
engem nem hív meg.
A gyerek nem értette az ironikus felhangot Emily megjegyzésében.
- Nem - biztosította nagy komolyan -, errő l a Beá ró l van szó .
- Bea! - dö rrent rá Emily.
- Nem értesíthettelek, mert nem tudtam, hol vagy - védekezett a lá ny.
- Ezek szerint igaz? - hü ledezett a bará tnő je.
- Tudod, nem egészen ú gy á ll a helyzet, ahogy gondolod...
- Férjhez mész Chase Sutherlandhez? De há t hogyhogy?
- Ezt most nem magyará zhatom el. - Bea jelentő ségteljesen Chloéra
pillantott. - Nem talá lkozhatná nk valahol késő bb?
- Hol szá lltatok meg?
Emily elismerő en fü ttyentett, amikor meghallotta a szá lloda nevét.
- Nagyon drá ga? - kérdezte riadtan Bea. Erre eddig nem is gondolt.
- A legjobb hely a vá rosban - mondta nyomatékosan Emily. - Figyelj!
Hatkor végzek itt. Fél hétkor talá lkozzunk a hotelbá rban! Mindent el kell
112 / 155
mesélned! Na, és most mit szó lná tok egy fagyihoz? - A lá ny Chloéra
kacsintott. - A vendégeim vagytok.
Chase nem lepő dö tt meg, amikor meghallotta, hogy Emily má r nincs

együ tt Bazzel. Azt viszont nem értette, miért volt kínos Bea szá má ra, hogy
a bará tnő jének a tudomá sá ra jutott az eskü vő jü k híre.
- Valamikor ú gyis megtudta volna - vonta meg a vá llá t. - Kü lö nben
mivel magyará ztad volna neki, hogy Sydneyben maradsz, és céget
alapítasz?
Amikor Bea nem vá laszolt, felajá nlotta:
- Majd én lefektetem Chloét, te meg csak menj, és talá lkozz Emilyvel!
A bará tnő je má r a bá rban vá rta Beá t.
- Gyerü nk! Mesélj! - esett neki Emily.
- Nincs sok mesélnivaló .
Leü lt Emily mellé egy bá rszékre, és beszá molt Nickrő l, Georgie-ró l meg
a lejá ró vízumró l.
- Ha férjhez megyek egy ausztrá lhoz, ugyanú gy korlá tlan ideig
maradhatok az orszá gban, mint te - fejezte be.
- De azt hittem, nem szeretsz ott kinn a bozó tosban élni.
Bea kerü lte a bará tnő je tekintetét.
- Nem akarok Calulla Downson maradni. Chase és én csak á tmeneti
megoldá snak szá ntuk a há zassá got. Ha Nick és Georgie hazajö n, elvá lunk,
és én visszamegyek Sydneybe.
- Megá ll az eszem! - ingatta a fejét Emily. - A végén te vá ltod való ra az
á lmomat!
- Azt hittem, a te á lmod Baz. Mi tö rtént?
Emily nagyot só hajtott
113 / 155
- Igazad volt. Untatott. Calulla Downson egész nap kint volt a legelő kö n,
és csak este talá lkoztunk. Attó l kezdve, hogy egész nap együ tt voltunk, az
agyá ra mentü nk egymá snak. Baz nem tudott má sró l beszélni, csak a
lovakró l, marhá kró l meg a kö vetkező rodeó ró l.
- Nem mutatott be a szü leinek?
- De, bemutatott, de a szü leiben sem talá ltam semmi kü lö nö set.
Hasonló , csak kisebb helyen laknak, mint Calulla Downs. Szó val nem
nekem való helyen. Lá tható lag zavarta ő ket, hogy á llandó an já rt a szá m.
Szerintem mindenki megkö nnyebbü lt, amikor eljö ttem.
- É s most mit csiná lsz?
- Egy ideig élvezem a strandéletet - á rulta el Emily. - De azért irigyellek
téged!
- Nincs rá okod. - Bea szó rakozottan forgatta a kezében a pohará t. -
Nem igazi há zassá g lesz.
- Lesz gyű rű az ujjadon, vagy nem?
- Az lesz, de fogalmazzunk ú gy: nem fogunk boldogan élni, míg meg
nem halunk - magyará zta tompá n Bea.
- Az csak rajtad mú lik. - Emily á tható an nézett a bará tnő jére. -
Lefekü dtél vele?
Bea tétová n elfordította a fejét, és kö rü lnézett a bá rban.
Emily vette a jelet.
- Aha! Szó val lefekü dtél vele. Mindig is furdalta az oldalam, mi van
kö ztetek.
- Ne gondold, hogy ez volna a nagy szerelem! - sietett tisztá zni a
kérdést Bea.
- Tegyél ró la, hogy az legyen! - parancsolt rá Emily. - Ne légy ü tő dö tt,
kicsim! Chase néha félelmetesnek tű nik, de jó l néz ki, és biztosan van mit a
tejbe aprítania. Képzeld csak el, há ny hold fö ld ú rnő je lehetsz!
114 / 155
- Nem is az esetem - ellenkezett halkan Bea.

- Nem fekü dnél le vele, ha nem volna az eseted. Ső t... - Emily
gyanakodva rá ncolta a szemö ldö két, aztá n a homloká ra ü tö tt. -
Beleszerettél! Eltalá ltam?
- Nem! - tiltakozott hevesen Bea. - Az igaz, hogy vonzó nak talá lom, de...
csak szexrő l van szó - mondta fojtott hangon, majd hangosabban
hozzá tette: - Nem á ll szá ndékomban a prérin letelepedni. Hamarosan
visszatérek Sydneybe.
- Nem kell kiabá lnod, Bea, anélkü l is tudjuk valamennyien - szó lalt meg
a há ta mö gö tt Chase. A lá nyok megü tkö zve fordultak há tra. - Sajná lom,
hogy zavarlak benneteket, de Chloe szeretné, ha jó éjszaká t kívá nná l neki.
Anélkü l nem tud elaludni.
Bea nem tudta, most mit csiná ljon. Hogy magyará zza meg Chase-nek,
amit véletlenü l meghallott?
- Megyek Chloéhoz - mondta. - Vá rj meg, Emily!
Á m amikor a lá ny visszajö tt a bá rba, a bará tnő jét má r nem talá lta ott.
Chase egyedü l ü lt a pultná l.
- Emily hova lett? - kérdezte a lá ny.
- Valamilyen bú vá roktató val kellett talá lkoznia. Való színű leg ő vá ltotta
le Bazt.
- Mondta, hogyan érhetem el?
- Nem, de holnap ott lesz az eskü vő n.
Bea riadtan nézett a férfira. Szerette a bará tnő jét, de bizonyos
kérdésekben nem bízott benne.
- Nem mondtad neki, hogy feltű nés nélkü l akarunk ö sszehá zasodni?
- Megpró bá ltam megértetni vele, de mindená ron ő akar lenni a tanú d.
Nem tudtam, hogyan beszéljem le ró la.
115 / 155
Bea még mindig arra a megjegyzésére gondolt, amelyet Chase

meghallott.
- Chase, én nem... - kezdte zavartan, de a férfi nem hagyta, hogy
befejezze.
- Nem kell magyará zkodnod. Mindketten tudjuk, miben á llapodtunk
meg. Két hó napig há zasok maradunk, aztá n rajtad á ll, hová mész, vagy mit
csiná lsz.
Férjnél van!
Bea az ujjá n ragyogó gyű rű re nézett, és megpró bá lta felfogni a
tö rténteket. Az eskü vő alatt szinte nem is volt magá ná l, csak arra
emlékezett, hogy végig szorította Chase kezét.
A férfi egy vadvirá gcsokrot vett neki. A szoká sos ró zsá k nem illettek
volna a ruhá já hoz, de a vadvirá gokkal, amelyek a bozó tos színeit idézték,
remekü l nézett ki.
Bea á brá ndosan mosolygott.
- Honnan tudtad, milyen ruhá m lesz?
- Fogalmam sem volt ró la - á rulta el Chase. - Azért vá lasztottam ezt a
csokrot, mert ú gy talá ltam, hozzá d való .
- Gyö nyö rű . Kö szö nö m. - A lá ny arcon csó kolta, s Chase karja a dereka
kö ré fonó dott.
Emily, aki figyelte ő ket, a szemét forgatta.
- Há t persze hogy nem vagy szerelmes belé! - sú gta a bará tnő jének, de
Bea nem is vá laszolt.
A nap há tralévő része is meglepő en kellemesen alakult. Emily magá val
hozta a bú vá roktató t, aki megtévesztésig hasonlított Bazre. Chloe ezú ttal
hiá ba kö nyö rgö tt, hogy hamburgert ebédeljenek, a tá rsasá g egy elegá ns
116 / 155
étterembe ment a kikö tő nél, és a délutá nt egy pergola á rnyéká ban

tö ltö tték. Emily rendelt egy ü veg pezsgő t, és ragaszkodott hozzá , hogy
koccintsanak az ifjú pá rra.
- É ljen a gyakorlatias, megegyezésen alapuló há zassá g!
Bea élvezte, hogy Chase mellett ü lhet. Chase a férje! Bá r ez a boldogsá g
csak behatá rolt idő re szó l, legalá bb a kö vetkező két hó napban a magá énak
mondhatja.
A legszívesebben hozzá bú jt volna - hiszen hivatalosan a férje -, de
valahogy nem volt bá torsá ga hozzá . Így aztá n csak ü lt ott, mosolygott,
csevegett, és tü relmetlenü l vá rta az éjszaká t.
Amikor Emily végre kedvetlenü l felá llt, és bú csú zkodni kezdett, Bea
kevés meggyő ző déssel tartó ztatta. Utá na má r csak Chloét kellett á gyba
dugniuk. Ez a feladat azonban nem bizonyult kö nnyű nek. Mintha a
kisö rdö g bú jt volna a gyerekbe. Nem akarta levetni a ruhá já t, és hallani
sem akart a lefekvésrő l.
- Nem vagyok fá radt - lá zadozott. - Nem akarok még aludni.
Amikor Bea végre á gyba kö nyö rö gte, Chloénak a kimerü ltségtő l má r
leragadt a szeme. A lá ny adott neki egy puszit, aztá n kiosont a szomszéd
szobá ba, és halkan becsukta az ö sszekö tő ajtó t.
Chase má r az á gyban fekü dt karjá t a feje alá téve. Egy pillanatra
egymá sra néztek, aztá n a férfi csalogató n kinyú jtotta a karjá t.
Bea levette a cipő jét, gyors mozdulatokkal megszabadult a ruhá já tó l,
aztá n bebú jt mellé az á gyba.
- Sikerü lt - suttogta, és a férfihoz simult.
Chase megfogta a kezét, amelyen a gyű rű t viselte, és a hü velykujjá val
megsimogatta.
- Nem volt nagyon rossz? Nem kellett arra gondolnod, mennyivel szebb
lett volna az az eskü vő , amelyre Phillel készü ltél?
117 / 155
- Nem - felelte az igazsá gnak megfelelő en a lá ny, fejét Chase vá llá ra

hajtva. - Ha hozzá mentem volna Philhez, az eskü vő napja kész
bolondokhá za lett volna. Rengeteg ember, rokonok, bará tok! Így viszont
nem kellett senkivel sem foglalkoznunk. Csodá latos eskü vő volt... csak mi,
minden kö telezettség nélkü l.
- Kö telezettség nélkü l... ez a há zassá gunk mottó ja - mondta
elgondolkodva Chase.
- Nem olyan rossz mottó - vélekedett Bea.
A férfi mosolyogva á tfordult, hogy felü lre kerü ljö n, aztá n megcsó kolta.
- Azért vannak dolgok, amelyeken még javíthatunk suttogta. - Csak
szorgalmasan gyakorolnunk kell.
Az eskü vő t kö vető napon friss gyü mö lcsö t, zö ldséget és má s, a ranchra

szü kséges élelmiszert vá sá roltak. Kiszá llíttattá k a repü lő térre, Chase
bepakolta a lá dá kat a gépbe, majd hazaindultak. Calulla Downson
kirá mollak, s amint a há zba értek, Beá nak má ris neki kellett lá tnia a
vacsorafő zésnek.
A jegygyű rű meg-megcsillant a kezén, ahogy dolgozott. A lá ny
kívá ncsian vá rta, mikor veszik észre és teszik szó vá , hogy lá m,
ö sszehá zasodtak Chase-zel. Csaló dnia kellett azonban. A beszélgetés ezen
az estén is, csakú gy, mint má skor, a lovakró l, marhá kró l és a
szá razsá gró l folyt.
- Tudjá k az emberek, hogy tegnap ö sszehá zasodtunk? - kérdezte
megü tkö zve Bea, miutá n a férfiak elvonultak a szá llá sukra.
Chase vá llat vont.
- Azt hiszem. Dougnak legalá bbis mondtam, amikor kö zö ltem, hogy két
napra elmegyü nk.
118 / 155
- Elképesztő , hogy egy szó val sem említették.

- Mit vá rtá l? Pezsgő s fogadá st ínyencfalatokkal?
- Legalá bb gratulá lhattak volna - sérelmezte a lá ny.
- Ha a tá rsasá gi illemszabá lyok betartá sá t vá rod, itt rossz helyen vagy. -
Chase berakta a mosogató ba a tá nyérokat. - Miért akarod egyá ltalá n, hogy
gratulá ljanak? A há zassá gunk nem igazi.
- Nem az, de ezt ő k nem tudjá k.
Chase felsó hajtott.
- Bea, mit akarsz tulajdonképpen?
Há t ez az! Mit akar? Maga sem tudta. A marhahajcsá rok kö zö mbö ssége
zavarta. Lá ttá k, ahogy jö ttek és mentek a lá nyok, és szerette volna a
hajcsá rok tudtá ra adni, hogy Chase nem azokat, hanem ő t vá lasztotta.
Legalá bb ü dvö zö lhettek volna, vagy valamilyen mó don jelezhették
volna, hogy nem egy vagyok a sok kö zü l, gondolta szomorú an mosogatá s
kö zben. De talá n ú gy vélték, hogy ő nem való a prérire, és hamarosan
ú gyis el fog menni. Minek pazaroljá k há t rá a drá ga szavakat?
Bea dacosan felvetette a fejét. Ha akarja, meg tudja mutatni ezeknek az
alakoknak, hogy megá llja itt a helyét!
Ez az elhatá rozá s vitte rá arra, hogy Chase-zel vasá rnap megint

kilovagoljon. Tudatosan nem hagyta, hogy a férfi vezesse kantá rszá ron a
lová t. Még egy kö nnyű , de nagyon kényelmetlen ü getésre is rá szá nta
magá t. Amikor Chase rö vid galoppot javasolt, olyan bü szke volt a
bá torsá gá ra, hogy a férfi nevetett rajta.
- Legkö zelebb má r rodeó zni fogsz - heccelte, és lesegítette a nyeregbő l.
Beá t boldoggá tette a dicsérete.
- A csö kö nyö s lovakat meghagyom inká bb neked.
119 / 155
Természetesen tudta, hogy néhá ny méter galoppal a já mbor Duke

há tá n nem fogja kivívni az itteni ö rdö gi lovasok tiszteletét, de kezdetnek
nem volt rossz.
Ily mó don felbá torodva egyre figyelmesebben hallgatta a terelésrő l,
biká kró l, lovak betö résérő l folytatott szakmai beszélgetéseket, abban
bízva, hogy egyszer talá n majd hozzá tud ő is szó lni.
Arra gondolt, hogy talá n abbó l is tanulhat, ha gyakrabban megy ki a
legelő re, és figyeli a férfiakat munka kö zben. Csak nagyon homá lyos
elképzelései voltak arró l, mit is csiná lnak pontosan, de egyelő re azzal is
beérné, hogy a kará mkerítésre kö nyö kö lve idő nként rá csaphat egy tehén
fenekére.
Kiderü lt azonban, hogy tú l egyszerű nek képzelte a dolgot. É pp egy
olyan napot vá lasztott ki, amikor a borjaknak eltá volítottá k a szarvá t.
Mindenfelé frö csö gö tt a vér, s a rémü lt, porfelhő ben rohangá ló á llatok ő t
is megijesztették. Eddig nem is tudta, milyen nagyok és ijesztő ek a
tehenek. Megrendü lten hú zó dott vissza, és lemondott arró l, hogy a
tehenek fenekét paskolja.
Csak nem nyitva maradt ott egy kapu? Ha a férfiak nem figyelnek, az
ideges csorda ki fog tö rni. Bea futni kezdett a kapu felé.
- Mi a ménkü t csiná lsz ott? - Chase vá gtatott elő a porfelhő bő l egy
fú jtató ló há tá n. - Itt akarjuk á tterelni a marhá kat! - Erő s kezével
megá llá sra késztette a lovat. - Félre az ú tbó l! - ordította tú l az á llatok
bő gését. - É s meg ne lá ssalak tö bbet idekint kalap nélkü l!
Bea elgyá moltalanodva menekü lt vissza a há zba. Minél jobban
igyekezett, anná l jobban kitű nt, hogy nem tartozik ide. Amikor elfogyott a
liszt, elhatá rozta, hogy Chloéval bemegy Mackinnonba, és ott bevá sá rol a
fű szeresnél, nem vá rja meg a heti szá llítá st. Így cselekszik egy igazi
farmerfeleség!
120 / 155
Arra azonban nem gondolt, hogy a farmerfeleségek tudjá k, hogyan kell

a terepjá ró t vezetni. Az ú t já rhatatlanabbnak bizonyult, mint hitte, s
valahol a semmi kö zepén egyszer csak elakadtak a homokban. Végü l Chloe
mutatta meg neki, hogyan kell haszná lni a rá dió t, így tudott segítséget
kérni Chase-tő l.
A férfi jö tt is, de mivel ki sem lá tszott a munká bó l, nem volt épp
bará tsá gos.
Ezen az estén az á gyban egyikü k sem szó lt egy szó t sem. Chase nem
mozdult, de Bea tudta, hogy nem alszik.
- Nagyon sajná lom, ami tö rtént - szó lalt meg végü l a sö tétben a lá ny.
Chase elő szö r nem vá laszolt semmit, aztá n felsó hajtott.
- Az én hibá m volt. Nem tudhattad, hogyan kell ezen a terepen autó zni.
Eddig való színű leg csak aszfaltozott utakon vezettél.
Bea tisztá ban volt azzal, hogy a férfi vigasztalni akarja, de ettő l még
inká bb kívü lá lló nak érezte magá t.
- Ne haragudj, hogy rá d kiabá ltam!
Amikor a lá ny ismét nem vá laszolt, Chase odafordult hozzá , és
megcsó kolta a vá llá t, aztá n izgató an lassan elindult ajká val a nyaka felé.
Bea ö sztö nö sen elfogadta a kö zeledését, és á tö lelte a férfit.
- Mindkettő nknek rossz napja volt - suttogta Chase a lá ny finom
bő réhez dö rgö lve az arcá t. - Tegyü k széppé az éjszaká t, és felejtsü nk el
mindent, jó ?
Ide tartozom, gondolta Bea, amikor á lmosan és kielégü lten
elfészkelő dö tt a férfi karja kö zt, mikö zben a teste még lü ktetett az á télt
gyö nyö rö ktő l. Persze nem tö lthetik az egész idejü ket az á gyban. Chase
talá n most kívá nja, de kemény munká t végző , gyakorlatiasan gondolkodó
ember. Olyan feleség, aki egyedü l még bevá sá rolni sem tud bemenni a
121 / 155
vá rosba, csak kolonc a nyaká n. Igazi tá rsra van szü ksége, nem ú jabb
gondra a meglévő k mellé.
122 / 155
9. FEJEZET
Két nap mú lva megjelent Erin.

Ő Georgie unokatestvére, és a férjével az ú j-dél-walesi farmjukon él,
mesélte Chase egy telefonbeszélgetés utá n. Holnap estétő l tehá t két fő vel
tö bbre kell szá mítaniuk a vacsorá ná l.
Amint Erin a farmerjá ban és akubrá já ban kiszá llt a terepjá ró bó l, Bea
rö gtö n tudta, hogy sosem fog a nyomá ba érni. Minden bizonnyal ő
testesítette meg Chase-nek a farmerfeleségrő l alkotott elképzelését. Az
egész napot kint tö ltö tte a férfiakkal, szakértő en hozzá szó lt az itatok, a
só tö mbö k és a takarmá nyá rak problémá já hoz, és mindenki azonnal
elismerte.
Erin magas és karcsú volt, s a farmerben és a kocká s ingben remekü l
nézett ki. Csodá lkozva lá tta, hogy Bea á tö ltö zik a vacsorá hoz.
- Lá tni magá n, hogy nem a prérin nő tt fel - jelentette ki nevetve.
Lefordítva ez azt jelentette: nincs még egy ember, aki ennyire nem a
helynek megfelelő en ö ltö zkö dik. Bea bizalmatlanul nézett rá . Erin
fü rdő szobá já ban biztosan nem volt rú zs. Szinte szá z szá zalék, hogy nem
venne meg a szü kségesnél egy szá mmal kisebb kö rö mcipő t csak azért,
mert má s méretben nincs. É s csomagolá sná l nem a hajszá rító já t rakja be
első ként a bő rö ndjébe.
Miért is tenné? Hisz a haja divatos, praktikus rö vid fazonra van vá gva,
a lá ba pedig olyan hosszú , hogy nincs szü ksége magas sarkú lá bbelire.
Mindenféle praktiká k nélkü l is csinos volt: bő re egészséges, a voná sai
finomak, zö ld szeme ragyogó . A pillantá sa viszont olyan hidegen
szegező dö tt Beá ra, hogy a lá ny pusztá n dacbó l ú jra kisimította a hajá t.
123 / 155
Mivel esélye sem volt az Erinnel szembeni megmérettetésben, így meg

sem pró bá lt versenyezni vele.
Szemlá tomá st Erin is így gondolta, mert elnéző leereszkedéssel
kezelte. A jegygyű rű t azonnal észrevette az ujjá n, és amikor Chase a
feleségeként mutatta be, meg sem pró bá lta eltitkolni a csodá lkozá sá t.
- Megnő sü ltél? - kiá ltotta dö bbenten.
- Sajná lom, hogy annyira meglepettnek tű ntem - mondta késő bb,
amikor Beá nak felajá nlotta a segítségét a konyhá ban. - Má r azt gondoltuk,
Chase sosem fog megnő sü lni, mert nem tudja kiheverni, hogy Georgie
Nickhez ment feleségü l. Ó , bocsá nat! - Ú gy tett, mint aki megbá nta, amit
mondott. - Ezt nem kellett volna elá rulnom.
Bea nagy ö nuralmat tanú sítva aprította tová bb a hagymá t.
- Semmi baj. Chase elmesélt mindent Georgie-ró l.
- Akkor biztosan azt is tudja, hogy egyenesen istenítette.
Bea szorosabban markolta a kést.
- Természetesen, de én inká bb az utolsó , mint az első szerelme akarok
lenni.
- Akkor maga nagyon merész. - Erin alattomosan mosolygott. - Georgie-
t nem kö nnyű fö lü lmú lni. Emlékszem, milyen féltékeny voltam rá
gyerekkoromban - folytatta, mikö zben nem nagy érzékkel feldarabolt egy
paradicsomot. - Georgie nemcsak szép volt, de elő bb tudott lovagolni, mint
já rni. - A nő rö vid hatá sszü netet tartott. - Maga lovagol?
- Néha - vá laszolta Bea, és az ö reg Duke há tá n tett szá nalmas
pró bá lkozá saira gondolt.
- Igazá n?
Erin kételkedése egyértelmű volt. Ki nem mondott kérdése kö rü lbelü l
így szó lt: hogy vehetett a nyaká ba Chase egy ilyen cső dtö meget?
124 / 155
- Á llító lag maga kitű nő en fő z - fogta meg a kö vetkező paradicsomot, és

az elő ző hö z hasonló an széttrancsírozta.
Bea azt is tudta, mit akart ezzel a mondatá val: Chase csak azért vette
feleségü l, mert jó má rtá sokat és almá s pitét tud készíteni. Erre má r a
vendégéhez hasonló alattomos mosollyal vá laszolt:
- Igen, Chase elégedett a konyhamű vészetemmel - mondta, majd
á rtatlan képpel hozzá tette: - Tö bbek kö zö tt azzal is, természetesen.
A nő elengedte a fü le mellett a szavait.
- Azt mondja, maga Londonbó l való - jegyezte meg lekicsinylő en. -
Biztosan hiá nyzik a nagyvá rosi nyü zsgés.
É rtsd: miért nem megy vissza oda, ahonnan jö tt?
- Nem, egyá ltalá n nem hiá nyzik - vá laszolta a lá ny teljes lelki
nyugalommal.
Ennek ellenére Erin aknamunká ja megtette a hatá sá t.
Miért tö ltö m itt a drá ga idő met, ahol kutyá ba sem vesznek? -
tö prengett el keserű en. Ő nem idevaló . Chase is megmondta. É s
gyakorolhatja élete végéig, hogyan kell a borjakat lasszó val befogni vagy
megbillogozni, az Erin-félék akkor is vá rosi virá gszá lnak fogjá k tartani:
nem idevaló nak, kívü lá lló nak.
Bea azt sem tudta, egyá ltalá n Chase szeretné-e, hogy itt maradjon. Ha
á tö lelte, ú gy tű nt, hogy érez valamit irá nta, de szerelemrő l vagy kö zö s
jö vő rő l sosem beszélt. Beérte a jelenlegi helyzettel.
Bea tová bb tö rte a fejét, miutá n Erin egy pohá r sö rrel kiü lt a férfiakhoz
a verandá ra. Belerakta egy lá bosba az Erin á ltal ö sszemaszlagolt
paradicsomot, hogy legalá bb szó szként haszná t vegye. Ö sszetéveszteném
a szexet a szerelemmel? - emésztette magá t.
Azelő tt épp elégszer vá dolta meg ezzel a hibá val Emilyt. A sajá t
érzelmei Chase irá nt olyan erő sek voltak, hogy el is felejtette, mennyire
125 / 155
kü lö nbö ző ek ő k ketten. Hogy is remélhetné, hogy a férfi vele akarja leélni

az életét?
- Mit szó lná l egy kirá ndulá shoz? - lépett be Chase néhá ny nap mú lva
ezzel a kérdéssel a konyhá ba. Bea épp egy almá spite-receptet pró bá lt ki,
amelyet egy megsá rgult szaká cskö nyvben talá lt.
- Kirá ndulá shoz? - ismételte értetlenü l. - Hová ?
- É pp most beszéltem telefonon egy mackinnoni ingatlankö zvetítő vel -
mesélte Chase. - A vá roson tú l van egy eladó ranch.
- Ranchot akarsz venni?
- Elő szö r csak megnézem. Van kedved velem jö nni?
- Szeretnéd, ha veled mennék? - csodá lkozott el Bea.
Miutá n a lá togató k elutaztak, lényegesen jobban megértették egymá st.
Chase-nek azonban annyi dolga volt a legelő kö n, hogy alig maradt idejü k
egymá sra. Csak az á gyban volt minden tová bbra is tö kéletes.
- Nekem fogalmam sincs arró l, mit kell tudni egy ranch vá sá rlá sakor -
figyelmeztette a férfit, bá r lelkesítette a gondolat, hogy elkísérheti.
- Az nem baj - felelt a férfi. - Ott maradhatunk egész napra. Julie-nak
biztosan nem lesz kifogá sa az ellen, hogy vigyá zzon Chloéra. Neked pedig
kellemes vá ltozatossá gszá mba menne - tette hozzá , mert nagyon szerette
volna, hogy a lá ny vele tartson.
Bea arca felragyogott. Egy egész napon á t kettesben lehet Chase-zel!
Idő kö zben a lá nynak má r olyan természetessé vá lt a repü lés, mint

má snak a kocsiká zá s.
Vá llalkozó kedvvel eltelve kényelembe helyezkedett a gép ü lésén.
- Hogy hívjá k a ranchot, amelyet kinéztél magadnak?
126 / 155
- Wilbara. - Chase lassan felemelte a gépet. - Amennyire emlékszem,

jó kora birtok, amelyet két má sikkal együ tt egy tá rsasá g vá sá rolt fel.
É veken á t nem tö rő dtek a fö lddel. Pedig ká r érte, mert remek legelő k
vannak arrafelé.
Ú gy egy ó ra mú lva Chase lejjebb ereszkedett, hogy kö zelebbrő l
megszemlélje a terü letet.
- Ez lesz Wilbara - jelentette ki.
Bea a szemét meresztette, és azon tű nő dö tt, vajon mirő l ismerhette fel
a férfi. Szá má ra minden ugyanolyan volt, mint eddig, legfeljebb kicsit
kö vesebbnek lá tszott a talaj. Terméketlennek tű nő , vö rö ses fö ld terü lt el
mindenfelé, amerre a szem ellá tott, s az egyhangú sá got csak néha tö rte
meg egy-egy szü rkés-zö ldes bokorcsoport.
- Ez volna a jó legelő ? - kérdezte kétkedő n.
Chase gunyorosan mosolygott rá .
- Itt nincsenek szaftos zö ld mező k, mint Angliá ban.
- Ha nem mondod, sosem jö vö k rá - vá laszolt nevetve a lá ny.
- De lá tná d csak az eső s évszak utá n! - folytatta a férfi, és kicsit oldalra
fordította a gépet, hogy egy folyó medret kö vessen. - Kiadó s eső utá n itt
nyakig ér a fű .
Bea megpró bá lta a repedezett, vö rö s fö ldet magas fű takaró val
elképzelni, de a fantá ziá ja cserbenhagyta.
- Nem tudom elhinni.
- Olyankor minden virá gba borul - mesélte a férfi. - Olyat még nem
lá ttá l.
- Meglepő .
Való sá ggal kíná lkozott az alkalom, hogy Chase arra kérje, maradjon
még egy hó nappal tová bb, és akkor a sajá t szemével lá thatja az
á talakulá st. De nem tette.
127 / 155
- Igen, az. - Csak ennyi volt a vá lasz.

Bea csaló dott volt. Pedig nem akart a jö vő re gondolni, csak a má nak
akart élni, élvezni a kapcsolatukat, amíg lehet.
- Kü ldj majd egy fényképet ró la! - jegyezte meg szá razon.
Chase élesen pillantott rá , de a lá ny ú gy tett, mintha a bozó tban ugrá ló
kengurukat figyelné.
- Kü ldö k - ígérte meg.
Wilbara leszá lló helye alig volt nagyobb egy tisztá sná l a bozó t kö zepén.
Errefelé sehol sem kellemes a fö ldet érés, gondolta a lá ny. Chase
megjegyzése fá jdalmasan emlékeztette arra, hogy feleségi minő sége
rö vidre szabott.
Egy szakadt kinézetű , magá t Walnak nevező férfi fogadta ő ket.
- Szó ltak az ingatlankö zvetítő tő l, hogy ma jö nnek - mondta rö gtö n a
tá rgyra térve, s a fejével a kö zelben á lló lepusztult terepjá ró felé intett. -
Jelezték, hogy szü kségü k lehet egy já rmű re. Mondtam, hogy majd én
kö rbeviszem magukat.
Bemá sztak az első ü lésekre. Chase ü lt a szélén, karjá t a há ttá mlá ra
tette, s ú gy fordult, hogy beszélni tudjon Wallal. Kalauzuk nyaktö rő
tempó ban hajtott a zö työ gő s terepen. Bea a két férfi kö zö tt foglalt helyet, s
ú gy érezte, a lelkét kirá zza a billegő alkotmá ny.
- Bocsá nat - motyogta, amikor egy nagy zö kkenő nél Walnak sodró dott.
- Nem szá mít - felelte az nagylelkű en. - Ú gyis régen volt má r, hogy ilyen
csinos lá nyok nyomó dtak az oldalamhoz.
Bea nem kételkedett a szavaiban, és igyekezett minél kö zelebb hú zó dni
Chase-hez. Walt nyilvá n azzal bíztá k meg, hogy felü gyeljen a gazdá tlan
farmra, és a fickó nagy magá nyá ban teljesen leszokott a mosakodá sró l.
128 / 155
Amikor a lá ny megbizonyosodott arró l, hogy való ban teljesen egyedü l él

itt, elképedve megkérdezte:
- Nem érzi magá nyosnak magá t?
- Nem - vont vá llat a férfi.
- De há t mit csiná l egész nap?
- Kinyírom a kengurukat meg a vadá llatokat - vigyorodott el Wal,
kivillantva hiá nyos fogsorá t.
Bea bizonytalanul elmosolyodott. Nem tudta, mit kezdjen a férfival, és
ú gy tű nt, Wal is furcsá nak talá lja ő t.
- Má r régó ta há zasok? - nézett kívá ncsian Chase-re.
- Nem.
Bea jobban szerette volna, ha Wal inká bb az ú tra figyel. A férfi
mindenen keresztü lgá zolt, ami az ú tjá ba kerü lt, kö veken, bokrokon,
szá raz á gakon, s nagyobb akadá lyokná l is csak az utolsó má sodpercben
kapta félre a kormá nyt.
- Valamikor én is voltam nő s. - Alig néhá ny centiméterrel repesztett el
egy termeszdomb mellett, s ú gy tű nt, valamin nagyon tö ri a fejét. - Nem jut
eszembe, hogy hívtá k.
Késő délutá nra Bea ú gy érezte, kö rbeutaztá k a fö ldet, s egyetlen ép

porciká ja sem maradt. Wal itt-ott csikorgó fékezéssel megá llt, s olyankor
kiszá lltak. Bea a fá jó fenekét masszírozta, és igyekezett elhajtani magá ró l a
legyeket, mikö zben Chase és kalauza tö ltéseket és má s ranchokró l
elbitangolt, céltalanul ő dö ngő teheneket vett szemü gyre. Az á llatok lustá n
megbá multá k a jö vevényeket, aztá n eltű ntek a bokrok kö zt.
A marhá k egészségesnek tű ntek, de még Bea is meg tudta á llapítani,
hogy a birtok siralmas á llapotban van. A kerítések ö sszedő ltek, a
129 / 155
tö ltéseket és az itató kná l fú rt kutakat rettenetesen elhanyagoltá k. Ennek

ellenére megü tkö zve nézte, hogy Chase a repü lő hö z érve kezet nyú jt
Walnak.
- Ennyi volt? - kérdezte elképedve.
- Azt hittem, eleged van. - Chase figyelmét nem kerü lte el, milyen
keserves képet vá gott a felesége, valahá nyszor a terepjá ró egy nagyobb
gö drö n kelt á t.
- De a há zat még nem is lá ttad - kifogá solta Bea.
Chase ettő l tartott.
- Nem hiszem, hogy sok néznivaló lenne rajta.
Megfogta a lá ny karjá t, és hú zni kezdte a gép felé.
Bea azonban lerá zta magá ró l a kezét.
- De hiszen ott fogunk... - Sietve kijavította magá t. - Ott fogsz lakni, ha
megveszed Wilbará t. Nem értem, miért nem veszed a fá radsá got, hogy
legalá bb megnézd.
- Szeretné, ha megmutatná m a há zat? - ajá nlkozott kö telességtudó an
Wal.
- Nem szü kséges - há rította el Chase, Bea azonban kö zbeavatkozott.
- De, Wal. Szeretnénk megnézni.
A férfi arca felragyogott, és má r nyitotta is ki a kocsi ajtajá t.
- Akkor szá lljanak be!
Egy rettenetesen ká tyú s ú ton dö cö gtek végig, majd Wal széles
mozdulattal egy há zra mutatva megá llt.
- Itt volná nk - jelentette ki. - Isten hozta magukat Wilbará n!
Bea percekig nem tudott megszó lalni a dö bbenettő l. A há z valaha jó l

megépített, masszív épü let lehetett, melyet széles veranda vett kö rü l, most
130 / 155
azonban kö zeljá rt az ö sszedő léshez. A verandatető rő l jó kora darabokban

hiá nyzott a hullá mpala, az ajtó k ló gtak rozsdá s pá ntjaikon.
Bea, aki hozzá szokott Calulla Downs bará tsá gos ranchépü letéhez,
polírozott faburkolatá hoz és á polt kertjéhez, elképedve meredt a csupasz,
poros udvarra, a rogyadozó melléképü letekre. Sehol egy folt zö ld, amely
enyhíthette volna a vigasztalan lá tvá nyt.
A há z belü lrő l sem volt vonzó bb. Ahogy bejá rtá k a helyiségeket,
lá bnyomuk ott maradt a porban, amely vastagon belepett mindent. Wal
végigvezette ő ket egy hosszú folyosó n, s szemlá tomá st élvezte az
ingatlanü gynö ki szerepet.
Kéjes mozdulattal szélesre tá rt egy ajtó t.
- A szerelem barlangja - jelentette ki vigyorogva.
- Micsoda?
- A fő há ló szoba - javította ki magá t, jelentő ségteljesen Beá ra kacsintva.
- Csak egy á gyat kell betenni, és má r kezdhetik is!
A lá ny elpirult, de Chase csak annyit kérdezett, há ny há ló szoba van a
há zban.
- Hat vagy hét, azt hiszem - felelte Wal némi gondolkodá s utá n. -
Azelő tt nagyok voltak a csalá dok. Maguk is akarnak gyerekeket? -
kívá ncsiskodott.
- Egyelő re nem. - Chase észrevette a lá ny vö rö s arcá t. Bea nem vá gyik
gyerekre, erre mérget vett volna.
- Addig meg szorgalmasan gyakorolnak, igaz? - kérdezte sokat sejtető
vihorá szá ssal Wal, és eltű nt a folyosó n.
- Micsoda alak! - sú gta Bea Chase-nek, mikö zben kö vették a férfit.
Chase egykedvű en legyintett.
- Csak fel akar hú zni.
- Sikerü lt neki.
131 / 155
- Ne tö rő dj vele!
A lá ny benézett egy ú jabb, lehangoló helyiségbe.
- Atyaisten, micsoda romhalmaz!
- Te akartad mindená ron lá tni a há zat - emlékeztette ingerü lten a férfi.
- Így van, és milyen jó , hogy megnéztü k. - Bea megpró bá lta felkapcsolni
a villanyt, de nem tö rtént semmi.
- Nincs á ram - tá jékoztatta Wal, aki megjelent a há tuk mö gö tt. - Ha
villanyt akarnak, meg kell javíttatni a generá tort.
- Igen, drá gá m, a generá tor nagyon fontos - jelentette ki Bea mézédes
hangon. - Tudod, a hajszá rító mhoz kell á ram.
Wal az év viccének talá lta a szavait.
- Hajszá rító ! - Ú gy hahotá zott, hogy Bea még akkor is hallotta, amikor a
fickó má r kiment Chase-zel az udvarra, hogy megmutassa a dü ledező
melléképü leteket.
Bea dacosan elindult a konyha felé. Az olyan nő , aki beszá rítja a hajá t,
itt nyilvá nvaló an kö znevetség tá rgya.
A poros konyha kö zepén megá llt. A kosz ellenére a konyha nem is volt
olyan rossz. Ha valaki kitakarítaná , és a falakat kellemesebb színű re
festené, szép tá gas, otthonos helyiség lenne belő le. Á t lehetne tö rni a falat
az ebédlő hö z, hogy még nagyobb legyen, a veranda á rnyékolá sá val pedig
ugyanolyan kellemes kü lső étkező helyet lehetne kialakítani, mint Calulla
Downson. Csak néhá ny nö vény és egy pergola kellene, és az ily mó don
kibő vített konyhá ná l kellemesebb munkahelyet el sem tudott volna
képzelni. A lá ny lassan kö rbefordult a poros padló n. Természetesen ki
kellene cserélni a vezetékeket a falban, ú j beépített szekrényt és
mosogató t kellene venni. Pillantá sa végigsiklott a pulton, s lelki szemeivel
má r lá tta az ú j, modern...
Hirtelen megdermedt. Az meg mi ott?
132 / 155
Velő trá zó n felsikoltott. Akkora ó riá spó k á llt lesben nyolc erő s lá bá n a
rozsdá s kenyértartó mellett, mint egy jó kora férfitenyér.
Bea perceken á t hipnotizá lva bá mult a szö rnyre. Az á llat megérezhette
halá lfélelmét, mert megindult egyenesen felé.
A lá ny vérfagyasztó sikolya egy horrorfilmben is megá llta volna a
helyét.
A pult szélén a pó k megá llt. Bea nem lá tta a szemét, de biztos volt
benne, hogy a szö rnyeteg hidegen és elszá ntan ő t nézi. Lassan, nagyon
lassan elkezdett há trá lni az ajtó felé. Ú gy érezte, semmiképpen sem
szabad há tat fordítania a bestiá nak. Aztá n ú jra felsikoltott, mert
nekiü tkö zö tt Chase-nek, aki hanyatt-homlok szaladt be a konyhá ba.
- Mi a baj? - kérdezte aggó dva.
Bea kétségbeesetten belekapaszkodott.
- Egy ó riá si... p... p... - Képtelen volt kimondani.
Chase kö vette tekintetével az irá nyt, amerre reszkető ujja mutatott.
- Te jó ég! Bea, ez csak egy pó k! - Bizonyá ra nem volt kedve a
megmentő hő st já tszani, mert kiszabadította magá t felesége szorítá sá bó l.
- Jó l megnő tt az ebadta! - Wal is megjelent a konyhá ban, és csodá lattal
adó zott a pó k méreteinek. - Nézzék csak a lá bait! Nem semmi!
- Hozzá ne érjen! - kiá ltotta Bea, amikor Wal a pó k fö lé hajolt.
- Hagyd abba ezt a cirkuszt! - parancsolt rá Chase. - Az a pó k nem bá nt
téged.
- De Walt bá nthatja. Nézd, mindjá rt tá mad!
- Marhasá g! A pó kok nem tá madnak, amíg nem érzik veszélyben
magukat.
- Néha veszélyesek - avatkozott kö zbe Wal. - Ismertem valakit, akit egy
ilyen há jas pó k, mint ez, megtá madott. A képébe ugrott, és megmarta,
amikor a fickó kinyitotta a fió kot. - Wal szétterpesztette az ujjait, és a
133 / 155
pó ktá madá st imitá lva az arca elé tartotta. - Szegénynek nem volt kellemes
hétvégéje.
Bea felnyö gö tt.
- Rosszul vagyok.
- Szedd ö ssze magad! Ne hisztériá zz! - mordult rá Chase, és kituszkolta
a szabadba.
A férfi oly kevés együ ttérzést tanú sított, hogy Bea, aki a kö nnyeivel
kü szkö dö tt, kirá ntotta a kezébő l a karjá t, és felhá borodottan nézett rá . Egy
szerető férj most á tö lelné a feleségét, és megvigasztalná !
Csakhogy Chase nem szerető férj...
A konyhá bó l ü tések, csapkodá s hangja hallatszott ki. Olyan volt, mintha
komoly harc alakult volna ki. Bea riadtan fordult az ajtó felé.
- Ugye Walnak nem esik baja?
- Mit gondolsz, szerinted a pó k tud kungfuzni? - gú nyoló dott Chase.
- Egy ilyen monstrumtó l minden kitelik. - Beá nak eszébe jutottak a
horrorfilmek, amelyeket Londonban lá tott.
A férfi csak egy megvető pillantá ssal vá laszolt. Ekkor Wal megjelent az
ajtó ban, és Bea annyira megkö nnyebbü lt, hogy majdnem a nyaká ba ugrott.
- Jó l van?
- Remekü l - vigyorgott elégedetten a férfi. - De a pó k nincs valami jó l.
- Ó , kö szö nö m!
- Nincs mit - felelte a férfi. - Mondtam, hogy szeretem kinyírni a
kellemetlenkedő á llatokat.
Bea alig vá rta, hogy beszá lljanak a repü lő be.
- Nem akar inká bb velü nk jö nni? - kérdezte aggodalmasan Waltó l.
- Nem, nincs semmi bajom. - A fickó t szemlá tomá st nem zavartá k a
kö rnyéken ó lá lkodó ó riá spó kok.
Odaintegetett Beá nak, amikor a lá ny felmá szott a gépre.
134 / 155
- Akkor viszlá t!
- Viszlá t? - A lá ny bekapcsolta a biztonsá gi ö vet, és Chase-re pillantott. -
Ez vicc volt?
- Hogyhogy?
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy visszajö ssz ide?
- Miért ne gondolná m? Nagyon jó fö ld ez.
- Nyü zsö gnek az ó riá srovarok!
Chase ingerü lten felnyö gö tt. Miért kell Beá nak mindig tú loznia?
- Csak egy pó k volt.
- Nem, ez nem pó k volt, hanem a Rettegés sztá rja.
- Minek a sztá rja?
- Az egy horrorfilm. - Bea felsó hajtott. - Neked persze nem kell ilyen
filmeket nézned, mert otthon is megismerheted a hideglelést.
Chase a legszívesebben elká romkodta volna magá t. Nem kellett volna
magá val hoznia Beá t Wilbará ra. Tudta elő re, hogy a ranch á llapota meg
fogja ijeszteni. Rá adá sul még az a szerencsétlen pó k is megjelent. Most
aztá n el sem tudja majd képzelni, hogy ott lakjon.
De talá n így a jó , gondolta elkeseredetten. Az egész halva szü letett ö tlet
volt. Hogy is vá rhatná el egy olyan nő tő l, mint Bea, hogy Wilbará n éljen...
egy olyan nő tő l, aki mindennap ó rá kig szá rítja a hajá t, nevetséges cipő ket
visel, és az egytá lételek mellé kö retet csiná l. Nem végző dö tt volna jó l.
Tulajdonképpen csak azért vitte magá val, hogy ha majd a lá ny elmegy,
oda tudja képzelni.
Má rpedig el fog menni. Chase ezt kezdettő l fogva tudta. Mégis
reménykedett benne, hogy Bea beilleszkedik, és megkedveli az itteni
életet. Wilbará n azonban még a tű zhelyet sem kapcsolhatja be, hiszen
rossz a generá tor, ahogy minden má s is.
Megszerezheti magá nak Wilbará t, de akkor le kell mondania Beá ró l.
135 / 155
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy megveszed? - szakította ki a

gondolataibó l a lá ny.
- Ha nem veszem meg, ott kell maradnom Nickkel és Georgie-val
Calulla Downson.
- De há t egy ilyen rémes á llapotú ranchon nem élhetsz egyedü l!
- Nem leszek egyedü l - vá laszolta Chase. - Vannak hajcsá raim, akik nem
tú l igényesek. Nem kell mindennap hajszá rító zni a hajukat... mint
egyeseknek. - Nem tudta megá llni, hogy ezt ne tegye hozzá .
- Akkor kíná lj fel egy á llá st Walnak is! Ő még csak nem is mosakszik
mindennap.
- Szá ndékomban á ll - felelte nyomatékkal a férfi. - Ismeri a birtokot, ért
a jó szá ghoz. Haszná t veszem majd.
Nem ú gy, mint neki.
Bea sértő dö tten vont vá llat.
- Há t igen, ha az életed egy ó riá spó kokkal teli romhalmazban akarod
leélni, nem is vá laszthatsz magadnak Wilbará ná l alkalmasabb helyet.
- Nem mindegy neked? - vá laszolt ingerü lten a férfi. - Te nem fogsz ott
élni.
- Nem, az biztos. Sydneyben fogok élni, és élvezni fogom az olyan apró
ö rö mö ket, mint a folyó víz, a telefon meg a villanyá ram. É s amikor az
ínyencfalatjaim mellé kö retet készítek, arra gondolok majd, vajon hogy
fő zö l ebben a konyhá ban. Neked kell ugyanis fő znö d, mert ilyen
kö rü lmények kö zé nem talá lsz embert, aki vá llalja a munká t.
Chase ö sszeszorította az ajká t.
- Lehet, hogy megnő sü lö k - jelentette ki komoran. - Keresek magamnak
egy nő t, aki nem fél ö sszekoszolni a kezét, aki hajlandó együ tt dolgozni és
az otthonunkat felépíteni velem. Olyan nő t, aki egy pó kot lá tva nem veszti
136 / 155
el a fejét, és tö bbet szeretne az élettő l, mint mű vészi falatká kat felszolgá lni
olyan embereknek, akik partikon lopjá k a napot.
- Remek ö tlet. - Bea egyre jobban felhú zta magá t. - Csak az a bö kkenő ,
hogy má r nő s vagy.
- Má r nem soká ig - vá gott vissza a férfi. - Nick és Georgie hamarosan
visszajö nnek, és ahogy megegyeztü nk, elvá lunk.
- Ne aggó dj! Nem fogom felrú gni a megá llapodá sunkat abban bízva,
hogy Wilbará ra csalsz, és lapá tot meg sö prű t nyomsz a kezembe.
- Ez nem is á llt a szá ndékomban.
- Minél elő bb elvá lunk, anná l jobb. - Bea annyira megbá ntó dott, hogy
mindená ron fá jdalmat akart okozni Chase-nek. - Ha a legmegfelelő bb
feleséget keresed Wilbará ra, nem szabad tú l vá logató snak lenned. Mit
szó lsz egy olyan hirdetéshez példá ul, hogy: „Igénytelen feleséget keresek.
Pó kbará tok, tová bbá takarítani igen, de mosakodni nem szerető k
elő nyben!" Talá n Erin segít neked megfelelő asszonyhoz jutni.
- Furcsa, hogy ezt mondod - mosolygott cinikusan Chase. - Amikor Erin
itt já rt, mesélt nekem egy alkalmasnak tű nő lá nyró l, aki a szomszédjuk
farmjá ró l való .
- Megvan há t a tö kéletes feleség! - jegyezte meg hideg mosollyal Bea. -
Velem ne tö rő dj, amint hazaértél, menj és jegyezd el!
- Lehet, hogy megteszem.
Az ú t há tralevő részében nem szó ltak egymá shoz. A kocsi a
leszá lló pá lya mellett vá rt rá juk az á rnyékban. Bea beszá llt, és jó l becsapta
az ajtó t. Tudta, hogy Chase ezt nagyon utá lja.
Mindketten olyan dü hö sek voltak, amikor megérkeztek a há zhoz, hogy
észre sem vették a veranda mellett á lló vadonatú j, csillogó , ezü stszü rke
autó t. Bea kiugrott a kocsibó l, ú jfent bevá gta az ajtó t, majd felszaladt a
lépcső n. Chase ezú ttal maga is a kocsiajtó n élte ki a haragjá t.
137 / 155
- Bea! Bea! - viharzott ki a verandá ra Chloe. - Talá ld ki, ki van itt!

Bea megtorpant. Chloénak nem Julie-ná l kellene lennie?
- Mit keresel te... - kezdte, de Chase, aki utolérte a lépcső n, má r az
ajtó ban megjelenő asszonyhoz fordult.
- Georgie!
Bea a férfira nézett. Az elő bb még dü hö s, keserű á brá zatá n kedves
mosoly jelent meg, aztá n a fiatal nő a karjá ba vetette magá t. Georgie
visszajö tt. Beá n halá los kétségbeesés vett erő t. El kell mennie!
138 / 155
10. FEJEZET
De én még nem készü ltem fel rá ! - gondolta pá nikba esve Bea.

Természetesen el akart menni... csak nem most rö gtö n.
- É s maga biztosan Bea! - Georgie megragadta a kezét, és megrá zta. -
Nem tudom, hogyan kö szö njem meg, hogy olyan szeretettel tö rő dö tt a
lá nyommal.
A szívélyes ü dvö zlés utá n behú zta magá val a há zba a lá nyt. Bea
tulajdonképpen nem akarta megkedvelni Georgie-t, feltett szá ndéka volt,
hogy ellená ll a bű bá já nak, de hiá ba volt minden. Georgie-t egyszerű en
szeretni kellett, amint azt Chase elő re megmondta. A nő bemutatta
Nicknek, aki tényleg olyan lehengerlő én jó képű volt, ahogy Emily leírta.
Bea zavartan hasonlította ö ssze a két férfit. Hihetetlen, hogy testvérek. A
fesztelen, elbű vö lő Nick mellett Chase visszahú zó dó nak és feszü ltnek tű nt.
- Szó val maga a só gornő m - szö gezte le jó kedvű en Nick, és kicsit
tá volabb tolta magá tó l Beá t, hogy alaposabban szemü gyre vehesse. - Má r
sokat hallottunk magá ró l.
Chase értetlenü l nézett Georgie-ra.
- Hogyhogy ilyen korá n hazajö ttetek?
- A forgatá sok befejező dtek, és épp Mexikó ba akartunk menni
mézeshetezni, de akkor Erin, az unokatestvérem felhívott, és kü lö nö s
dolgokat hordott ö ssze. Azt á llította, hogy megnő sü ltél, Chase! - Georgie
gyanakodva nézett a férfira. - Mivel biztosak voltunk abban, hogy nem
tennél ilyet, anélkü l hogy minket értesítettél volna, arra gondoltunk, talá n
Chloénak esett baja, és Erin így akar hazacsalni bennü nket. Azonnal gépre
ü ltü nk, és hazarepü ltü nk. Akkor ijedtü nk csak meg igazá n, amikor ü resen
talá ltuk a há zat. Teljesen kikészü ltem. Végü l Julie-ná l bukkantunk rá a
139 / 155
gyerekre. Chloe elmesélte, hogy szeretitek egymá st. Nagyon

megkö nnyebbü ltem, kü lö nö sen azutá n, amit Erin ö sszezagyvá lt.
- Mit mondott Chloe? - akadt el Chase Georgie egyik mondatá ná l.
- Azt, hogy lá ttam, ahogy csó koló ztatok - magyará zta nagy komolyan a
gyerek. - É s anyá nak megmutattam a koszorú slá nyruhá mat.
Bea végre magá hoz tért annyira, hogy meg tudott szó lalni.
- Megyek, és felteszek teavizet.
- Ilyenkor nem teá t kell inni! - á llította le vidá man Georgie. - Amint
megbizonyosodtunk arró l, hogy minden a legnagyobb rendben van, Nick
betett a hű tő be egy ü veg pezsgő t. Menj, drá gá m, hozd ide! - fordult a
férjéhez. - Rengeteg ü nnepelnivaló nk van.
Miutá n Nick kiment, Georgie belekarolt Chase-be, és megcsó kolta az
arcá t.
- Ő szintén szó lva kicsit megsértő dtü nk, hogy nem szó ltá l nekü nk -
mondta szemrehá nyó an. - Tudhattad volna, hogy mindenképpen ott
akarunk lenni az eskü vő dö n.
- Azért nem szó ltam, mert nem volt fontos - jelentette ki higgadtan a
férfi.
Milyen kedves! - gondolta Bea.
- Attó l tartok, Chloe nem ismeri a há tteret - folytatta Chase. - Gyakorlati
megfontolá sokbó l há zasodtunk ö ssze. Azért, hogy Bea Ausztrá liá ban
maradhasson. A kotnyeles unokatestvéred megspó rolhatta volna magá nak
a telefonhívá st.
Georgie dö bbenten nézett hol Chase-re, hol Beá ra.
- Ez igaz?
- Igen - bó lintott Bea, és még mosolyognia is sikerü lt. Mivel Chase olyan
brutá lisan ő szinte volt, neki sem kellett kertelnie. - A há zassá ggal
140 / 155
megkerü lhettem a vízumelő írá sokat. Megegyeztü nk, hogy rö gtö n elvá lunk,
amint maguk hazajö nnek.
- Ú gy van - hagyta helyben Chase. - Mindketten alig vá rjuk, hogy
elvá lhassunk.
- Akkor igyunk! - lépett be Nick a pezsgő vel meg a poharakkal, és
észrevette a dö bbent csendet. Gyanakodva nézett kö rü l. - Lemaradtam
valamirő l?
- Bea és én épp most meséltü k el Georgie-nak, hogy csak rö vid idő re
szó ló lá tszathá zassá got kö tö ttü nk - szá molt be hű vö s hangon a
tö rténtekrő l Chase. - Bea csak azért maradt itt, hogy vigyá zhasson Chloéra,
amíg vissza nem jö ttö k. Ennyi az egész. Amint lehet, visszarepü l Sydneybe.
- Tényleg el akar menni, Bea? - kérdezte Georgie késő bb a konyhá ban,

miutá n lefektette a kislá nyá t.
- Így á llapodtunk meg. - Bea idő kö zben ö sszeszedte magá t. - Szeretnék
Sydneyben egy partiszervező céget alapítani. - Ha sokat ismételgeti, talá n
egyszer el fogja hinni, hogy való ban erre vá gyik.
Georgie leü lt mellé az asztalhoz.
- É s mi van magá val meg Chase-zel?
- Az csak rö vid ideig tartott. - A lá nynak sikerü lt kö zö mbö snek tű nnie. -
Nagyon há lá s vagyok Chase-nek. Ha nem vett volna el, má r rég Londonban
volnék.
- Akkor tényleg csak szü kségbő l há zasodtak ö ssze?
Bea a szenvedélyes éjszaká kra gondolt a férfi karjá ban.
- Igen.
- É s ha még tová bb itt maradna? - vetette fel ó vatosan Georgie.
141 / 155
- Nincs értelme. - Bea kivette a sü tő formá t a sü tő bő l, és szemü gyre

vette a felfú jtat. - Egyikü nk sem gondol kö zö s jö vő re.
- Miért nem?
- Erin biztosan elmondta, hogy én nem illek ide.
- Mit szá mít, mit mond Erin! - Georgie a szemét forgatta. - Mit tud ő ?
Velem is mindig azt akarta elhitetni, hogy nincs itt semmi keresnivaló m.
Nézzen csak rá m!
A nő a gyö ngysorá ra, az ujjait ékesítő gyű rű kre s elegá ns
selyemkosztü mjére mutatott. Az egész megjelenése tö kéletes ellentéte
volt annak, amit Erin képviselt.
- Ú gy talá lja, hogy én illek ide? - kérdezte Georgie.
Bea nem nézett rá , ú gy felelt:
- Erin szerint maga nagyon jó l lovagol.
- Jó l lovagolok, de egy farmernak nem olyan nő kell, aki tud lovagolni.
Nem segítek a billogozá sná l, sem a kasztrá lá sná l meg a tö bbi szö rnyű
tevékenységnél, amit a férfiak kint mű velnek a kará mokná l. Semmit sem
teszek, amit Erin szerint egy feleségnek tennie kellene, de ez Nicket nem
zavarja.
- De Chase-t zavarná - szaladt ki Bea szá já n.
- Talá n csak azt hiszi, de téved. Nick és én elfelejtettü k, hogy minden
akadá lyt le lehet győ zni, ha két ember szereti egymá st - folytatta nagyon
komolyan Georgie. - É s erre majdnem rá ment a há zassá gunk. Amikor jó
néhá ny héttel ezelő tt elhagytam Calulla Downst, nem hittem, hogy valaha
is visszatérek ide. Meg voltam győ ző dve arró l, hogy Nicknek nem olyan nő
kell, amilyen én vagyok, és Chloénak is má s anyá ra volna szü ksége... Azt
hittem, nélkü lem jobb lesz nekik, de tévedtem. - Georgie elgondolkodva
hallgatott egy ideig, aztá n elmosolyodott. - Kiderü lt, hogy mindketten ú gy
szeretnek, amilyen vagyok.
142 / 155
- Ez azt jelenti, hogy feladja a karrierjét? - kérdezte Bea.

- Nem. - Georgie a fejét rá zta. - A filmezés sokat jelent nekem,
szü kségem van rá . Mostantó l azonban évente csak egy filmet vá llalok, Nick
és Chloe pedig elkísérnek majd. A tö bbi idő t itt tö ltjü k, mert Nicknek
tö rő dnie kell a birtokkal.
- Ö rü lö k, hogy megtalá ltá k a jó megoldá st - jegyezte meg ő szinte
mosollyal a lá ny.
- Megpró bá lhatná k ugyanezt maguk is.
Bea lemondó an legyintett.
- Ná lunk má s a helyzet.
- Igazá n? - nézett rá kétkedő n Georgie. - Maguknak kell eldö nteniü k,
mit akarnak. Hogy Erin mit gondol, az mindegy.
- Tudjuk, mit akarunk. - Bea nagy levegő t vett. - É n vissza akarok menni
Sydneybe, Chase pedig meg akarja venni Wilbará t. - Bea valahogy ú gy
érezte, kö telessége meggyő znie Georgie-t. - Nem tudom elképzelni, hogy
itt éljek - folytatta kö nnyed hangon, mintha csak egy pá r cipő rő l beszélne,
nem a jö vő jérő l, amelybő l hiá nyozni fog Chase. - Azt meg végleg nem, hogy
Wilbará n...
- Még jó , hogy nem akar Wilbará n élni! - vá gott kö zbe Nick, aki Chase-
zel épp belépett a konyhá ba, és meghallotta az utolsó szavakat. - Az a
ranch egy romhalmaz. Megpró bá ltam lebeszélni ró la Chase-t - mondta a
feleségének -, és azt javasoltam, osszuk meg Calulla Downst, és építsü nk
neki egy sajá t há zat.
Georgie szeme felragyogott.
- Nagyszerű ö tlet!
Nick gyengéden megsimogatta az asszony hajá t.
- Szerintem is, de Chase hallani sem akar ró la. Ragaszkodik
Wilbará hoz. Nem tudná lebeszélni ró la, Bea? Térítse észre!
143 / 155
- Ehhez Beá nak semmi kö ze - jelentette ki Chase. - Ő vissza akar menni

Sydneybe.
- Tudasd velem a sydneyi címedet, akkor elkü ldö m a vá lá shoz

szü kséges papírokat - mondta a férfi.
A gép féló rá t késett, és ő k ott ü ltek a mackinnoni repü lő tér mű anyag
székein. Bea reggel a hajá t simá ra szá rította, rö vid szoknyá t vett fel, hozzá
egy szű k felső részt meg a kedvenc cipő jét. Ha má r vissza kell térnie a
vá rosba, tegye stílusosan! Talá n jobb is, hogy így végző dö tt. Egy ideig
szerették egymá st, aztá n veszekedtek, de tegnap este Chase megmutatta,
milyen nehéz természete van.
Bea abban a szobá ban aludt, amelyet azelő tt Emilyvel osztott meg.
Chase dü hö s volt, amiért neki nem tetszett Wilbara, de há t miért vitte
magá val, ha nem kívá ncsi a véleményére? Még azt sem kérdezte meg, nem
akar-e mégis az eső s évszakig itt maradni. Akinek egy csö pp esze van, nem
szeretné az életét olyan lehetetlen helyen tö lteni, mint Wilbara - kivéve
persze Walt meg a rovarokat.
- Jelentkezem, amint tudom, hol fogok lakni - mondta nagy
ö nfegyelemmel a lá ny. - Calulla Downsra írjak, vagy egyenesen Wilbará ra?
- Wilbará ra - felelte a férfi. - Ott leszek.
A lá ny fá jó szívvel lehú zta a jegygyű rű jét, és á tnyú jtotta Chase-nek.
- Tessék. - A szíve majdnem megszakadt. - Ezt kis híjá n elfelejtettem.
A férfi ö sszeszorította a szá já t, és a gyű rű t az inge zsebébe csú sztatta.
- Talá n jobb, ha egy ideig vá runk a vá lá ssal, nehogy a bevá ndorlá si
hivatal gyanú t fogjon - taná csolta kö zö mbö sen. - Persze, ha megismernél
valakit, és meg akarná d gyorsítani az eljá rá st, csak szó lj!
144 / 155
Bea nem tudta elképzelni, hogy valaha is má s férfiba legyen szerelmes.

Á m az is lehet, hogy Chase szeretne majd ú jra szabad lenni.
- Ez rá d is ugyanú gy á ll.
Ú jabb hallgatá s kö vetkezett. Bea felnézett az égre, és azt kívá nta,
bá rcsak jö nne má r a repü lő . Amikor aztá n az ezü stö s gép végü l leszá llt, a
lá ny pá nikba esett. Eljö tt a bú csú pillanata. Minden rettentő en gyorsan
tö rtént. A kifutó pá lyá n nagy nyü zsgés tá madt, leengedték a lépcső t,
kiszá lltak az utasok, s a csomagszá llító kocsi, amelyen csak Bea bő rö ndje
á rvá lkodott, odagurult a repü lő csomagtere alá .
- A gép indulá sra kész - jelentette a repü lő téri alkalmazott. A két má sik
utas odament hozzá , és bemutattá k a beszá lló ká rtyá jukat.
Bea szinte ö nkívü letben felá llt. Chase is kö vette a példá já t. Az arca meg
sem rezdü lt, amikor fogta Bea vá lltá ská já t, és odanyú jtotta neki.
Hagy elmenni! - dö bbent rá Bea. Eddig nem hitte el, hogy tényleg így
lesz. Szó val vége. Bea reszketve szívta be a levegő t.
- Akkor há t... sok szerencsét Wilbará n - nyö gte ki emberfeletti
erő feszítés á rá n.
- Neked pedig sok szerencsét a partiszolgá latodhoz. - Chase arcvoná sai
kemények voltak. - Kö szö nö m, hogy olyan becsü lettel dolgoztá l - tette
hozzá mereven.
- É n kö szö nö m, hogy feleségü l vettél - viszonozta udvariassá gá t a lá ny.
- Nélkü led má r nem lennék Ausztrá liá ban.
- Ö rü lö k, hogy segíthetek megvaló sítani a terveidet.
Bea nem folytatta, mert nem akart tová bb hazudni, a vá llá ra tette a
tá ská t, és csak annyit mondott:
- Há t... mennem kell. - Gyorsan há tralépett, mielő tt a férfi karjá ba
vetette volna magá t, kö nyö rö gve, hogy maradhasson. Attó l tartva, hogy
145 / 155
elsírja magá t, feltette a napszemü vegét, és az alkalmazotthoz ment a

beszá lló ká rtyá já val.
- Kellemes repü lést! - mondta neki udvariasan a férfi.
Bea csak bó lintott, de egy lépés utá n valami arra kényszerítette, hogy
megforduljon. Chase merev arccal bá mult rá , s a lá nynak csaknem
megszakadt a szíve.
- Minden jó t, Bea! - mondta a férfi.
Bea nagyon szeretett volna mosolyogni, de nem ment. Kilépett az ajtó n,
mielő tt Chase észrevehette volna, hogy az ajka remeg. A kö nnyei
kicsordultak a napszemü veg aló l, mikö zben a géphez ment, és tö bbet nem
fordult há tra.
- Aggó dom érted - jelentette ki Emily.

A lá ny Bea utá n há rom héttel bukkant fel Sydneyben, miutá n kiderü lt,
hogy a bú vá roktató já nak má r van egy bará tnő je otthon.
- Megint egy herceg, akirő l kiderü lt, hogy való já ban béka - mesélte
nevetve. Idő kö zben szemet vetett a bá rtulajdonosra, akinél munká t
kapott.
- Olyan lehangolt vagy - á llapította meg a bará tnő jérő l. - Pedig azt
hittem, boldog leszel, ha visszajö hetsz Sydneybe. - Gyanakodva
végigmérte Beá t. - Hiá nyzik Chase, ugye?
Emily rá tapintott a lá ny fá jó pontjá ra. Chase pokolian hiá nyzott neki.
Dü hö s elszá ntsá ggal érkezett meg Sydneybe. Elhatá rozta, hogy elfelejti az
egész tö rténetet, és mindent ú jrakezd a vá rosban. Azó ta eltelt hat hét, és
még mindig emésztette a vá gy Chase irá nt. A hat hét csak arra volt elég,
hogy biztos legyen benne, szerelmes a férfiba. Ami Chase-zel ö sszekö tö tte,
146 / 155
sokkal tö bb volt, mint szex. Chase a lénye részévé vá lt, nélkü le csak fél
ember volt. É s most mitévő legyen?
„Nem tartozol ide - mondta a férfi -, én olyan nő re vá rok, aki illik
hozzá m."
Nem ő lesz az a nő , erre kü lö nö sen a wilbarai nap utá n nincs esélye.
Gyerekesen, hisztérikusan és gő gö sen viselkedett ott. Visszariadt egy kis
portó l, egy kis gondozatlansá gtó l. Nem csoda, ha Chase ö rü lt, hogy
megszabadulhatott tő le.
Pedig épp bá torsá got kellett volna ö ntenem belé, ismerte fel most,
amikor má r késő volt. Azt kellett volna mondania, milyen izgalmas volna
együ tt ú jra felépíteniü k Wilbará t, és kö zö s otthonukká tenni. De nem ezt
tette, hanem kiabá lt, és megvető megjegyzéseket vá gott a férfi fejéhez,
aztá n meg elmenekü lt egy pó któ l.
A pó k tényleg megijesztett, ismerte be Bea. Vajon hozzá tudna szokni
valaha is a csú szó má szó khoz? Bá torsá g kell ahhoz, hogy valaki olyan
helyen éljen, mint Wilbara.
Annyi azért mégsem, mint ahhoz az élethez, amelyet Chase nélkü l kell
leélnie.
Dö ntésre szá nta el magá t. Hétvégére foglaltatott helyet egy mackinnoni

gépre. El kell mennie Chase-hez, hogy megmondja neki, mennyire szereti,
és hogy még egy lehető séget kérjen tő le. Lehet, hogy a férfi majd
visszautasítja, de legalá bb megpró bá lja.
Még egy estély, és má r megy is hozzá . Mivel még nem jutott odá ig, hogy
megnyithatta volna sajá t ü zletét, megint a régi cégénél dolgozott, ahol tá rt
karokkal fogadtá k. Aztá n kapcsolatba lépett azokkal az emberekkel, akiket
Georgie ajá nlott neki.
147 / 155
Georgie egyik bará tnő je adott estélyt, és Bea tá lcá n miniszendvicseket

kíná lt kö rbe.
Fekete, ujjatlan ruhá já ban já rt-kelt a rá ü gyet sem vető vendégek
kö zö tt, és kíná lgatta ő ket a vá logatott finomsá gokkal. A zajos terem
idegesítette, és fá jdalmasan vá gyakozott a préri csendje utá n. Még egy
nap!
A meghívottak kö zö tt, a tö megtő l tá volabb hú zó dva Bea észrevett egy
magá nyos férfit, aki kibá mult a kertbe. Ő is olyan rosszul érzi magá t,
aká rcsak én.
Bea odalépett a férfihoz.
- Megkíná lhatom... - A férfi megfordult, Beá nak pedig elakadt a szava. A
tá lca kiesett volna a kezébő l, ha a magá nyos vendég nem tartja meg.
- Chase? - Bea értetlenü l bá mult rá . Igen, ő az! Sová nyabb lett,
sziká rabb, és nagyon nem illett a ragyogó kö rnyezetbe. De ő volt az! - Mit
csiná lsz te itt? - nyö gte ki a lá ny.
- A há zigazda Georgie egyik bará tnő je. - Chase alig ismerte meg a sajá t
hangjá t. - Említettem neki, hogy Sydneyben vagyok, és meghívott.
- Azt hittem, ki nem á llhatod a partikat.
A férfi nem vá laszolt. Nem tudta levenni a szemét Beá ró l. Kis fekete
ruhá já ban, a fü le mö gé tű rt hajá val nyugtalanító an elegá ns volt, mégis
nagyon tö rékeny. Szép szeme alatt sö tét á rnyék hú zó dott. Chase hirtelen
nem tudta, mit mondjon. Má r négy, hasonló an szö rnyű estélyen vett részt,
remélve, hogy a lá ny nyomá ra akad. Egyre csak arró l á brá ndozott, hogy
megtalá lja, és most, hogy itt á llt elő tte, elfelejtette gondosan kitervelt
mondandó já t.
- Azt mondtad, jelentkezni fogsz - mondta szemrehá nyó an.
Bea elfordította a tekintetét.
148 / 155
- Ne haragudj! - Ez a pillanat nem volt alkalmas arra, hogy bevallja, a

vá lá s miatt halogatta a jelentkezést. - Akartam írni, de... olyan sok dolgom
volt.
- Napok ó ta pró bá llak megtalá lni - folytatta Chase. - Beszélnem kell
veled.
Komoly hangja megijesztette a lá nyt. Talá lt egy tö kéletes feleséget?
Ezért jö tt volna?
- Mirő l akarsz beszélni? - kérdezte mereven.
Chase vá laszolni akart, amikor egy csoport mellettü k hangos
kacagá sban tö rt ki. Egy nő nyilvá nvaló an tú l sokat ivott, és riká csolt, mert
az egyik fickó néhá ny miniszendvicset pró bá lt a ruhá ja kivá gá sá ba rakni.
- Itt nem beszélhetü nk. - Chase idegesen beletú rt a hajá ba. - Menjü nk
ki!
Bea erő sebben markolta a tá lcá t.
- É n dolgozom - mondta elbizonytalanodva.
- Tényleg azt hiszed, hogy észreveszi valaki, ha néhá ny percre eltű nsz?
- kérdezte a férfi.
Igaza van. A hangulat a tető foká ra há gott, és a tö bbi felszolgá ló hiá ba
kíná lgatta a vendégeket, az apró remekmű vek má r senkit sem érdekeltek.
Nem fogok hiá nyozni, dö ntö tte el Bea. Letette a tá lcá t, és kö vette a férfit a
teraszra.
A kertet lépcső zetesen alakítottá k ki a domboldalon, s alattuk egy
medence vize csillogott.
Némá n lesétá ltak néhá ny lépcső n, és a medence kö zelében leü ltek egy
pergola alá . Néhá ny percig csak ü ltek ott, egyikü k sem szó lalt meg.
A csend azonban kezdett elviselhetetlen lenni, és Bea lá zasan tö rte a
fejét, mirő l beszélgethetnének.
- Hogy van Chloe? - kérdezte végü l.
149 / 155
- Remekü l.
- É s Georgie meg Nick?
- Ő k is.
Ú jabb hallgatá s.
- Hogy boldogul Georgie a fő zéssel?
- Ú j szaká csnő nk van.
- Aha. - A lá nynak fá jt, hogy olyan kö nnyen helyettesítették. - É s
milyen?
- Kitű nő . - Chase megkö nnyebbü lt attó l, hogy végre volt mirő l
beszélniü k. - Moragnek hívjá k. Skó t. Egy farmró l való , és otthon érzi magá t
ná lunk.
Bea ezt jobban szerette volna nem hallani. Féltékeny lett.
- Kedves?
- Kedves.
Mennyire kedves? Annyira, hogy Chase az élete há tralevő részét vele
akarja tö lteni?
- Mi a helyzet... Wilbará n? - kérdezte Bea, hogy az igazsá g pillanatá t
elodá zza.
Chase lassan felé fordult.
- Nem vettem meg Wilbará t.
- Nem? - A lá ny erre nem szá mított. - É s miért nem?
- Egy ideig Sydneyben akarok maradni - á rulta el vonakodva Chase. -
Talá n keresek itt magamnak munká t.
Bea dö bbenten meredt rá . Biztosan rosszul hallott.
- Sydneyben akarsz maradni?
Chase bó lintott.
- Miért?
A férfi elfordult, és kínjá ban fészkelő dni kezdett.
150 / 155
- Arra gondoltam, ha itt vagyok, néha lá thatlak. - Bá r jutná nak eszébe a

gondosan kiagyalt mondatai! - Arra gondoltam... valamivel kö nnyebb
lenne, ha a kö zeledben lennék.
- Az én kö zelemben? - Bea attó l tartott, á lmodik.
- Igen.
- É n meg azt hittem, a vá lá s miatt jö ttél.
- Nem - rá zta meg a fejét a férfi. - Vagyis bizonyos szempontbó l a vá lá s
miatt. Meg akartalak kérdezni, nem felejthetnénk-e el, és nem
kezdhetnénk-e mindent elö lrő l. É s mivel tudom, mennyire szereted
Sydneyt, gondoltam, vá llalhatnék itt munká t. Ha nem akarsz velem élni,
legalá bb néha talá lkozhatná nk. - A férfi egyre gyorsabban beszélt. - Ha
nem jö n ö ssze, még mindig elvá lhatunk, ha akarod - fejezte be.
Bea csak ü lt ott, és ingatta a fejét, mert nem tudta elhinni, amit hallott.
Chase rosszul értelmezte a hallgatá sá t.
- Kérlek, adj még egy esélyt, bá r tudom, hogy nem érdemlem meg -
kö nyö rgö tt. - Georgie megértette velem, milyen makacs szamá r voltam. De
tudod, nagyon feldü hö dtem, amikor kerek perec elutasítottad Wilbará t. É s
magamra is dü hö s voltam, amiért elhitettem magammal, hogy hajlandó
leszel ott élni velem.
Amikor a lá ny még mindig hallgatott, Chase a térdére tá maszkodott, és
elő rehajolt.
- Ostoba voltam, és ö nző . É s tú l makacs ahhoz, hogy belá ssam, mekkora
szü kségem van rá d. Nélkü led Wilbara vigasztalannak tű nt. Wal mindig
felő led érdeklő dö tt, és sü rgetett, mi a szá ndékunk a birtokkal. Aztá n má r
nem bírtam tová bb, és megmondtam neki, hogy nem vesszü k meg. Akkor
kö zö ltem Nickkel meg Georgie-val, hogy megkereslek. - Chase elhallgatott
egy pillanatra. - De nem volt kö nnyű feladat. - Eszébe jutottak az elmú lt,
kétségbeesett napok. - Mivel nem tudtam, hol laksz, nem tehettem má st,
151 / 155
Georgie bará tainá l kérdező skö dtem, há tha hallottak valamit felő led. Senki
sem tudott semmit, de mindenki meghívott a partijá ra. Ú gy vélték, valaki a
felszolgá ló k kö zü l ismerhet. Ez az ö tö dik parti há rom napon belü l -
panaszolta Chase. - Má r éppen fel akartam adni, és má s eszkö zhö z
folyamodni, amikor egyszer csak itt á lltá l elő ttem.
Bea szédü lt.
- Azt mondtad, nem szeretsz - suttogta tompá n.
- Hazudtam. - A férfi a vizet bá multa. - Nem akartalak semmire
rá kényszeríteni. Azt hittem, nem lesz jó vége a kapcsolatunknak. Aztá n
bebeszéltem magamnak, hogy elmú lik a szerelmem, ha má r nem leszel
mellettem. De nem mú lt el. - A férfi felegyenesedett, és Bea szemébe
nézett. - Iszonyú an hiá nyoztá l.
A lá ny érezte, hogy csodá latos boldogsá g á rad szét a tagjaiban.
- É n is azt á llítottam, hogy nem szeretlek - emlékeztette Chase-t.
- Igen, tudom. Nem kérek tő led semmi olyat, amit nem tudsz megadni
nekem - ígérte a férfi. - Egyszerű en csak melletted akarok lenni.
Bea tétová n a férfira mosolygott, és kezét a vá llá ra tette.
- É n is hazudtam, Chase - vallotta be. - Nem mondtam meg az igazsá got.
- Miféle igazsá got?
- Azt, hogy szeretlek.
- Bea... - A férfi megpró bá lt olvasni a lá ny gondolataiban. - Bea... -
ismételte, és magá hoz hú zta. - Mondd még egyszer!
É s végre megcsó kolhattá k egymá st, kétségbeesetten, tü relmetlen
szenvedéllyel, elű zve a hosszú hetek emlékét, amikor egymá sért
epekedtek, s keserű en néztek a vigasztalan, ü res jö vő be.
- Szeretlek... szeretlek - suttogta Bea, és csó kolta a férfit, ahol érte,
megmá morosodva a boldogsá gtó l és a megkö nnyebbü léstő l, hogy Chase
viszonozza az érzelmeit.
152 / 155
- Miért nem mondtad má r korá bban? - kérdezte a férfi halkan. - Annyi

idő t elvesztegettü nk!
- É s te miért nem mondtad?
- Nem voltam benne biztos, hogy tú ltetted magad Philen. Nagy
fá jdalmat okozott neked.
Bea elgondolkodva bó lintott.
- Igen, de ha nem tette volna, nem talá lkozom veled, és nem ismerem
meg az igazi szerelmet. Nekem te vagy az igazi. - Gyengéden megcsó kolta a
férfit, hogy megpecsételje az ígéretét. - É s mi a helyzet veled? - kérdezte
aztá n kívá ncsian. - Tú ljutottá l Georgie-n?
Chase elhú zó dott tő le, és értetlenü l bá mult rá .
- Georgie-n?
- Féltem, hogy egy kicsit még mindig szerelmes vagy belé - vallotta be
Bea. - Erin tö bbszö r is hangsú lyozta, mennyire imá dtad.
- Az az ü gy Georgie-val má r nagyon régen volt. Akkor azt hittem, hogy
szeretem, de csak elhitettem magammal. Amit irá nta éreztem, azt nem
lehet ö sszehasonlítani az irá ntad érzett szerelmemmel. - Chase megfogta a
lá ny kezét, és belecsó kolt a tenyerébe. - Nem tudom megfogalmazni, de az
biztos, hogy ö sszetartozunk, és nélkü led nem tudok élni.
Bea elégedetten bó lintott, majd á tö lelte a férfi nyaká t.
- Annak ellenére, hogy hozzá d illő nő t kerestél?
- Szá momra csak egy megfelelő nő van. - Chase ú jra megcsó kolta. - É s
az itt ü l mellettem.
Bea á tszellemü lt só hajjal hajtotta a fejét a férfi vá llá ra. Chase
gyengéden félresimította a hajá t.
- Szó val, asszony, maradunk há zasok?
- Igen - lehelte Bea boldogan.
- Akkor holnap elindulunk há zat keresni - javasolta a férfi.
153 / 155
Bea felegyenesedett.
- Van egy kis gond.
- Mi?
- Tudom, hogy nem szeretnél Sydneyben lakni.
- Ha mellettem vagy, nekem itt is jó lesz - jelentette ki Chase.
- Há t ez az! É n nem leszek itt. Holnap elutazom Sydneybő l. Má r
lefoglaltam a repü lő jegyet.
Chase rémü lten hallgatott.
- Hová repü lsz? - Hirtelen szö rnyű gyanú tá madt benne. - Vissza
Angliá ba?
- Még nem dö ntö ttem el, hová megyek pontosan, de ú gy hallottam,
Mackinnon mellett van egy ranch, ahol nagyon kell most egy asszony. Sok
lesz a munka, de izgat a kihívá s, hogyan lehetne oda egy igazi otthont
vará zsolni. É s abban bíztam, ha nagyon kedves leszek a tulajdonoshoz,
talá n tartó san is alkalmaz. Feltéve, ha nem olyan ostoba, hogy Sydneybe
kö ltö zzö n.
Chase hitetlenkedve nézett rá .
- Wilbará ra akarsz menni? - kérdezte ó vatosan.
Bea halkan nevetgélt.
- Ott akarsz élni, nem?
- De te utá lod a bozó tot.
- Azt mondtam, de nem igaz. A legyekért meg a pó kokért tényleg nem
vagyok oda, de korá ntsem utá lom ő ket annyira, mint ahogy téged
szeretlek.
Chase-nek fü lig ért a szá ja.
- Há t annyira szeretsz?
- Még anná l is jobban! - Bea hevesen megcsó kolta. - Sokkal, de sokkal
jobban.
154 / 155
- Biztos vagy a dologban, Bea? - tette fel a kérdést kis idő mú lva Chase.
- Wilbara nem neked való hely. Dü ledezik, piszkos, és minden, csak nem
otthonos.
- Akkor majd rendbe tesszü k.
- Kegyetlenü l nagy munka lesz - figyelmeztette a férfi.
- Tudom, de együ tt leszü nk, és ez a legfontosabb - mosolygott boldogan
a lá ny.
Chase még mindig kételkedett.
- É s mi lesz a pó kokkal meg a csú szó má szó kkal?
- Walra bízzuk ő ket.
- De komolyan, Bea. - Chase biztos akart lenni abban, tudja-e a lá ny, mit
vá llal. - Wilbará n most még a legalapvető bb dolgok is hiá nyoznak.
Rá adá sul kilométerekre van mindattó l, amire egy nő vá gyhat.
- Ú gy érted, az ü zletektő l, bá roktó l, moziktó l?
- Az efféléktő l. - Chase lehangoltan gondolt arra, milyen keveset
nyú jthat szerelmének.
Bea á tkarolta a nyaká t, és a fü lébe suttogta:
- Megtanultam, hogy sok dolog, amit nélkü lö zhetetlennek tartottam,
nem is olyan fontos. Meg fogsz lepő dni, milyen kevéssel beérem - tette
hozzá , és csó kolgatni kezdte az á llá t.
Chase szorosabban ö lelte magá hoz.
- Példá ul egy konnektorral a hajszá rító dnak? - ugratta. Bea nevetve
megcsó kolta.
- É s veled.
155 / 155

Jessica Hart - Városi Lány

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Jessica Hart - Városi Lány

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Szakácsnőt és nevelőnőt keres a csöndes ausztrál farmer, Chase, miután

- Leamington Spá ra nem jellemző , hogy egymá st érnék a lasszó t

- Azt hittem, kirá ndulni akarsz az Uluru Nemzeti Parkba az Ayers

- Nem marhahajcsá rokat keresnek, és nem nehéz munká ra kellü nk

- Most pedig izgalmas kalandot kíná lok fel, de te, te a kényelmes

Igaz, gondolta Bea. Emily mindjá rt megjelent, amikor Phil bejelentette,

Bea má r mindent értett.

Bea levette a feje bú bjá ró l a napszemü vegét, és az orrá ra illesztette,

megnézzék, nem kö zeledik-e já rmű . Má sfél ó ra is eltelt azonban, de csak

Chase lehiggadva vette szemü gyre a két nő t. Ezek volná nak az

- Mr. Sutherland nem mondta magá nak, hogy jö vü nk?

A lá nyok a sarokban á lló hatalmas bő rö ndö kre mutattak. Chase

A há ta mö gü l hallotta Chase só hajtá sá t. A férfi hagyta egy ideig

Chase-nek csak egy leheletnyit ugrott feljebb a szemö ldö ke,

lehunyta a szemét, és két kézzel megmarkolta az ü lés peremét. Ha ezt a

Való színű leg inká bb a sportos, gyakorlatias nő k vonzzá k. Leginká bb a

A lá ny vonakodva elő rehajolt, kezét a férfi vá llá ra tette. Chase

a kalapjá t, karjá ba venné Emilyt, megcsó kolná , aztá n a nyergébe emelné,

- Há rom ü lés van, szá lljanak be! - kö zö lte szá razon.

- Emily és Bea fognak vigyá zni rá d, amíg édesapá d haza nem jö n -

- Az vagyok, de attó l még nem tudok a gondolatokban olvasni.

Chase csak hat utá n jö tt vissza. Bea felnézett, amikor meghallotta az

- Nem maga akart egy marhafarmon dolgozni?

Ú gyhogy ó vatosan viselkedik, mielő tt eldö ntené, megkedvel-e valakit,

- Nem tudtam, hogy férjnél van.

Bea kívá ncsian pillantott a férfira. Chase egyértelmű en helytelenítette

hogy elég a primadonná kbó l, szerezzen megfelelő nő ket. - A férfi végre

- Miért is engedtem meg, hogy belerá ngass ilyen eszement dologba? -

Bea sö tét á brá zattal meredt a mennyezetre.

volna! Ez a pofa alkalmatlan egy forró kapcsolatra. Szerintem fogalma

Má snap reggel fél ö tkor Bea felpattant az á gybó l, és lecsapta a veszettü l

- Fá zom - felelte Bea, és nekilá tott a kenyérszeletelésnek. - Kutya hideg

forduljanak. Bea homá lyosan észlelte a há ttérbő l a teafő ző sípolá sá t s a

- Kö szö nö m a reggelit - szó lt a férfi, aztá n má r el is tű nt a szú nyoghá ló s

- Mert te vagy a szaká csnő .

- Ebbő l sü thetü nk valamit a pafferre - javasolta Bea. - Mit szeretnek a

Amikor Emily megjelent a konyhá ban, a brió s má r a sü tő ben volt, Bea

Emily végre á tvette az ü gyeletet a konyhá ban, s Bea elmehetett

- Megvá rom, míg befejezi - kö zö lte, és leü lt az á gy má sik szélére, hogy

Beá t meglepte, mennyire szereti a kislá ny a nagybá tyjá t. Pedig a férfi

Chase megvető hangja felbosszantotta Beá t.

- É n egyá ltalá n nem hasonlítok rá juk - tiltakozott hevesen Bea. -

Atyaisten, micsoda szá ja van! A lá ny egyszerű en nem tudta elfordítani

Bea nyugtalanul forgoló dott az á gyban, s nem tudott elaludni, pedig

magadra hagytalak azzal a kiá llhatatlan Chase-zel - folytatta. - Nagyon

vá rta a verandalépcső felő l, és meg-megá llt fü lelni, nem nyikordul-e meg a

A fizető vendégek - valamennyien amerikaiak - délutá n érkeztek meg.

sokkal jobb itt, mint ahogy gondoltuk - jelentette ki Joan ragyogó

A lá ny zavará ban bizonytalanul mocorogni kezdett. A vendégek a

mogyoró ná l vagy egy pohá r borná l. Példá ul ínyencszendvicseket,

kivá ndorolhatnék. De a ható sá gok a thai rá kos buktá mtó l vagy a

Szombatig Bea egészen hozzá szokott a hajnali keléshez, és ahhoz, hogy

Az amerikai turistá k azonban Bea véleményét osztottá k. Nagyon

Egyik este Chase figyelte a lá nyt, amint Joannal nevetve beszélgetett.

Szombaton a vendégek há lá lkodva bú csú t vettek, és megígérték, hogy

Ez nem lehet igaz!

- Kö szö nö m, édesem! - Gyorsan belebú jt a lá bbelibe.

- Kezdje mondjuk azzal, hogy vasá rnaponként nem egyenesíti ki a

- Na jó , magukkal tartok - dö ntö tte el. - É s a veszélyesebb élet felé tett

A nap má r magasan á llt, s a folyó menti fá k alatt kellemes hű vö s volt.

Chase leszá llt a ló ró l, s ö sszekö tö tte a kantá rá t Duke-éval. Chloét le

is hamarosan elmegy innen. Nem érdemes gondolnia sem arra, milyen