Júlia 508.

Emma Darcy
Több mint befektetés

Nagyravá gyó anyja má r gyerekkora ó ta forgatá sró l

forgatá sra hajszolja Chloe-t. A lá ny végü l csakugyan jó
színésznő lesz, de még férjet is a mama vá laszt szá má ra.
Amikor há zassá ga ö sszeomlik, épp egy tévésorozat
fő szerepét já tssza, s a producer, a jó képű és nagy
hatalmú Max Hart felajá nlja neki a segítségét. Vajon
képes lesz-e az engedelmességhez szokott lá ny ö ná lló
dö ntést hozni, vagy most csupá n egy má sik ember veszi
á t élete fö lö tt az irá nyítá st? Az a férfi, akinek ő zsarnok
anyja és hű tlen férje szerint aligha jelenthet tö bbet,
mint egy jó befektetést…
 1. FEJEZET

Maximilian Hart nem tudta levenni tekintetét a lá nyró l. Az ú j tévésorozat

premierjének alkalmá bó l rendezett partin rengeteg híresség megjelent, akik
kö zö tt akadt jó néhá ny gyö nyö rű nő , de az ő szemében ez a lá ny tú lragyogta
a tö bbit. Volt benne valami bá jos egyszerű ség, amely a férfiakat és a nő ket
egyará nt vonzotta; ő szinte és szelíd benyomá st keltett. A lá ny a szomszédbó l,
akit mindenki kedvel, és akihez mindenki bizalommal fordul, gondolta Max.
A benne rejlő finom érzékiség minden férfit levesz a lá bá ró l.
Megjelenésében nem volt semmi feltű nő . Vá lla alá érő sző ke haja puhán
keretezte az arcá t, s amikor mosolygott, a szá ja mellett apró gö drö cskék
jelentek meg. Arcvoná sai lá gyak voltak, még az orra hegye is kecses hajlatban
végző dö tt. Teste minden részlete gö mbö lyded és formá s, nem tú lzó an, de
épp eléggé csá bító an.
Vonzerejének igazi kulcsa, a szeme a csillogó vilá goskék színével azt
sugallta, hogy a lelke nyitott. Tekintete nem titkolt semmit, látni engedte az
elbű vö lő sebezhető séget, amely minden férfiban felébresztette a védelmező
ö sztö nt.
Mindenki elhitte, hogy való ban ú gy érez, ahogy a film kocká in lá tható ,
nem pedig színészkedik. Ez a tehetség nagy sztá rrá teheti, és nem csupá n
abban a tévésorozatban, amelynek a jogait Max azért vá sá rolta meg, hogy
megmutathassa a vilá gnak, mit lá t ebben a lá nyban.
É rdekes mó don arró l má r nem volt meggyő ző dve, hogy a lá ny sztá r akar
lenni. Ezt mintha inká bb zsarnokoskodó anyja és ambició zus
forgató kö nyvíró férje erő ltette volna. A lá ny azt tette, amit ő k ketten
diktá ltak. Sosem tiltakozott, de Max lá tta szemében az elveszettséget, amikor
azt gondolta, senki sem figyeli, amikor nem kellett má sok elvá rá sainak
megfelelő en viselkednie.
Ma este azonban ő á llt a figyelem kö zéppontjá ban, mindenki szeretett
volna egy kicsit a kö zelébe férkő zni. Csak épp a hozzá legkö zelebb á lló
emberek hagytá k magá ra, á llapította meg Max, és nem volt meglepve. Sem a
lá ny anyja, sem a férje nem szeretett a há ttérbe szorulni, ami pedig
elkerü lhetetlen volt, amikor együ tt léptek a nyilvá nossá g elé.
Kö rü lnézett a teremben, és a lá ny anyjá t olyan nagy hatalmú tévés
szakemberek kö rében pillantotta meg, akiknek az ismeretsége hasznos lehet.
Max nem szeretett az asszonnyal tá rgyalni, de kénytelen volt, amikor az
asszony kinevezte magá t a lá nya ü gynö kének. Hű vö s és lényegre tö rő ü zleti
tá rgyalá sokat folytattak.
Stephanie Rollins erő szakos, mérhetetlen egó val megá ldott nő volt, a
legrosszabb anya-ü gynö k típus. Rö vid, élénk répaszínű re festett haja azt
harsogta: vegyél észre! Modora á llandó an azt hangsú lyozta, hogy ő is van
olyan jó abban, amit csiná l, mint a legtö bb férfi. Ö ltö zéke kihívó volt: szű k
szoknyá k, elképesztő en magas sarkú cipő k, amelyek a figyelmet formá s
lá bá ra irá nyítottá k.
Még a lá nyá nak adott névvel is – Chloe – szá ndékoltan az volt a célja, hogy
feltű nést keltsen. Chloe Rollins. Furcsa érzést hagyott a név Max szá já ban.
Tú lsá gosan mesterkéltnek tű nt ahhoz a személyhez, akit a lá nyban lá tott. Egy
egyszerű bb név jobban illett volna hozzá .
Mary.
Mary Hart.
A férfi szá ja alig észrevehető mosolyra hú zó dott, amikor a sajá t nevét
tette a lány ideá lis keresztneve mö gé. A há zassá g ugyanis nem szerepelt a
tervei kö zö tt. Nem vá gyott feleségre. Szexuá lis igényeinek kielégítésére
mindig talá lt partnert, komornyikja és szaká csa pedig megoldott minden
má st, ami egy feleség dolga lett volna. Rá adá sul Chloe Rollins férjes asszony,
Max pedig nem volt híve má s felesége elcsábítá sának, fő leg nem egy alkalmi
kaland kedvéért. A magá néletében ugyanú gy, tartó zkodott a zavaros
helyzetektő l, mint a munká ban.
Kívá ncsi volt, hogyan pró bá l hasznot hú zni a nő férje ebbő l a partibó l,
ezért tekintetével Tony Liptont, a jó képű sá rmő rt kereste a tö megben. Hozzá
nagyszerű en illett a neve. Helyén volt a beszélő kéje, de az író i tehetségérő l
Max nem volt meggyő ző dve. Az á ltala írt szö vegekbő l mindig hiá nyzott az
érzelmi tö ltet, azokhoz minden alkalommal hozzá kellett nyú lnia valakinek a
forgató kö nyvíró csapatbó l. Az egyetlen ok, amiért mégis alkalmazta, mert így
szerepelt a Chloe-val kö tö tt szerző désben.
É rdekes… Tony ezú ttal nem igyekezett a figyelem kö zéppontjába kerü lni.
A tö meg szélén á lldogá lt, félig há ttal, lá tszó lag feszü lt beszélgetést folytatva
felesége személyi asszisztensével, Laura Farrell-lel. A férfi arca dü hö s és
csaló dott volt. A lá nyé dü hö s és elszá nt. Tony megragadta Laura karjá t, és
erő sen tartotta, de ő kirá ntotta magá t a szorítá sbó l, és arcá n fortyogó
sértő dö ttséggel otthagyta a férfit, majd elindult egyenesen Chloe felé.
Max fejében azonnal bekapcsolt a vészjelző . Nem osztotta azt a nézetet,
miszerint egy sztá rnak mindegy, hogy jó t vagy rosszat, csak írjanak ró la az
ú jsá gok. Ő ú gy vélte, bá rmi, ami á rnyékot vethet a mű sor sikerére, fő leg a
fő szereplő re, igencsak kellemetlen lenne.
Utat vá gott a tö megen keresztü l, de mivel a terem má sik végébő l indult,
nem tudta megá llítani Laurá t. A lá ny ért hamarabb Chloe-hoz, á tverekedte
magá t az ő t kö rü lvevő embereken, és megá llt elő tte. Elszá ntan, dü hö sen
suttogva beszélt hozzá .
Chloe arckifejezése Max szá má ra egyértelmű vé tette, hogy nagy a baj.
Szerencsére néhány má sodperccel Laura utá n odaért, így magas és erő teljes
termetével eltakarta a lá tvá nyt a legkö zelebbi bá mészkodó k elő l.
– Menj az utambó l, Laura! – parancsolta fenyegető en, mire a nő há trébb
lépett.
Max gyorsan Chloe mellett termett, á tkarolta a dereká t, és szorosan maga
mellett tartva kivezette a terembő l, kö zben pedig ú gy tett, mintha valami
fontosat mondana neki. Má sik karjá t elő renyú jtva tá vol tartott mindenkit, aki
ú tjukba á llt volna.
– Ne csiná lj jelenetet! – kérte halkan. – Csak gyere velem, és biztonsá gos
helyre viszlek, ahol nyugodt kö rü lmények kö zö tt megbeszélhetjü k ezt a
problémá t!
A lány nem felelt. Ü res tekintettel bá mult maga elé, és kö vette a férfit,
mint egy robot. Mintha hirtelen eltű nt volna a lelke, s csak az ü res teste
lépdelt volna a férfi mellett. Max lá tta rajta, hogy bá rmit is mondott neki
Laura, az szinte sokkolta.
A legfontosabb célja az volt, hogy a lány – és a befektetés, amelyet Chloe
jelentett – biztonsá gba kerü ljö n. Meg akarta védeni mindená ron, és nem
érdekelte, hogy az anyja vagy a férje mit szó l a kö zbelépéséhez. Egyenesen
kivezette a hatalmas bá lterembő l, nem tö rő dve a tö bbi vendég rosszalló
pillantá saival. Senki nem mert ujjat hú zni Ausztrá lia legnagyobb tévés
moguljá val.
Erre az éjszaká ra Max kibérelte a tető téri lakosztá lyt, s mivel a parti
estéjén szerette volna Chloe Rollins tá rsasá gá t élvezni, nem hívta meg
aktuá lis bará tnő jét. Chloe nem ellenkezett, mikö zben a lifthez vezette,
felvitte a legfelső emeletre, bekísérte a lakosztá lyba, és leü ltette egy
karosszékbe. Aztá n a bá rszekrényhez lépett, és bő séges mennyiségű brandyt
tö ltö tt az egyik odakészített pohá rba, magá nak pedig whiskyt ö ntö tt.
– Idd meg ezt!
Az erélyes felszó lítá sra Chloe ajká hoz emelte a poharat. Forró sá g á radt
szét a nyaká n, az arcá n, és felrá zta elméjét a korá bbi bénultsá gbó l. Fá jdalmas
tiltakozá ssal telt tekintetét a férfira szegezte.
Maximilian Hart.
Borzongá s futott végig rajta, amint rá ébredt, hogy az a férfi á ll mellette,
akinek a hatalma mindig tá volsá gtartá sra késztette. Csak akkor kö nnyebbü lt
meg kissé, amikor a férfi há tat fordított neki, és elindult a dohá nyzó asztal
tú loldalá n á lló karosszék felé. Így má r elegendő fizikai tá volsá g volt kettő jü k
kö zö tt.
Max leü lt, szép formá jú kezében hanyagul tartva a poharat. Fekete haja,
erő teljes arcvoná sai, barna szeme, kreol bő re és tö kéletesen rajzolt szá ja
minden helyzetben felkeltette a nő k érdeklő dését, való di vonzereje mégis a
belő le sugá rzó rettenthetetlen erő volt, amely azt ü zente, hogy megszerez
bá rmit, amit akar, bá rmi á ron.
Nem biztonsá gos egyedü l maradni vele, futott á t Chloe agyá n, s hiába
tiltakozott a nem éppen helyénvaló érzések ellen, amelyeket a férfi keltett
benne. Kö rü lnézett a lakosztá lyban, és megpillantotta a hatalmas
franciaá gyat. Errő l eszébe jutott az az á gy, amelyet Tony kérésére vá sá roltak
a sajá t há ló szobá jukba.
Vajon Laurá val is haszná ltá k? Az volt az a hely, ahol Tony olyan
rettenetes mó don elá rulta?
– Mit mondott neked Laura Farrell?
A lá ny Maxre pillantott, és érezte, hogy nem kerü lheti el az ő szinte
vá laszadá st. Laura sem akarta eltitkolni az igazsá got, de ő maga sem. Nem
létezik olyan magyará zat, hogy ő ezek utá n visszatérjen a férjéhez.
– Viszonya van Tonyval. – Kettő s á rulá s: a nő , akiben bará tként megbízott
és a férfi, aki azt á llította, szereti. – É s babá t vá r… az ő gyerekét. – Tő le
viszont megtagadta a gyermeká ldá st Tony arra hivatkozva, hogy az ú j
tévésorozat tú l nagy lehető ség, és hiba lenne elszalasztani. Ajka
megremegett, amikor kimondta az utolsó szavakat: – Tony nem fog elhagyni
érte engem, mert én vagyok az ő aranytojá st tojó tyú kja.
– É rthető , hogy nem akar elhagyni – felelte Max cinikusan. – Ennél
azonban fontosabb kérdés, hogy te el akarod-e hagyni ő t.
Hirtelen harag ö ntö tte el a lá ny szívét, feltépve rengeteg régi sebet,
amelyet az anyja gyerekkora ó ta tartó , ellentmondá st nem tű rő irá nyítá sa
hagyott benne. Ahogyan elvá gta ő t minden olyan lehető ségtő l, amely nem
illett az á ltala elképzelt jö vő hö z. A Tonyval való há zassá got is ő erő ltette… és
a kisbabá ró l is ezért beszélte le, pedig arra Chloe annyira vá gyott.
 Elég, elég, elég! – villant át az agyá n, s kézfejével letö rö lte kö nnyeit.
A férfi kérdő n nézett rá .
– Igen – felelte a lá ny elszá ntan. – Nem hagyom, hogy te vagy Tony vagy
az anyá m a sző nyeg alá sö pö rjétek mindezt. Nem érdekel, ha ez nem tesz jó t
a hírnevemnek. Nem maradok ennek az embernek a felesége!
– Rendben – felelte a férfi. – Csak tudni szerettem volna, hogyan oldjuk
meg ezt a helyzetet, miután olyan hirtelen eltű ntü nk a bá lterembő l.
– Oda sem megyek vissza! – jelentette ki a lá ny vad elszá ntsá ggal. – Nem
akarok Tonyval beszélni, a kö zelében sem akarok lenni! É s az anyá m
mondandó já ra sem vagyok kívá ncsi!
A férfi néhá ny má sodpercig elgondolkodva méregette, mintha egy tű re
szú rt pillangó t vizsgá lna a nagyító alatt.
Chloe kortyolt egyet az italá bó l, abban bízva, hogy a brandy tü ze
megszabadítja a megalá ztatá s érzésétő l, hogy csak egy fejő stehénnek
tekintik ő t azok az emberek, akik mindezt tették vele.
Maximilian Hart sem kü lö nbö zik tő lü k, gondolta keserű en. Csak azért
tö rő dik velem, hogy megvédje a sajá t mű sorá t, a befektetését. Persze há lá s
volt neki, amiért kihozta a partiró l. Nem emlékezett rá , mi tö rtént pontosan,
de a férfi bizonyá ra lá tta, milyen hatá st tett rá Laura bejelentése, és ezzel a
lépéssel igyekezett minimá lisra csö kkenteni a botrá ny esélyét. No persze, a
show-nak folytató dnia kell!
De nem ma este.
– É rtem. Tehá t nem akarsz talá lkozni sem a zsarnok anyá ddal, sem a
férjeddel, aki minden bizonnyal azon mesterkedik, hogyan tudná ezt az
egészet Laura Farrell nyaká ba varrni, sajá t magá t pedig egy féltékeny nő
á rtatlan á ldozatá nak beá llítani… ami persze hazugsá g lenne – folytatta
keserű en Max. – Lá ttam ő ket egy intim beszélgetés kö zben, mielő tt Laura rá d
tá madott volna. Mérges volt Tonyra. Tényleg van kö ztü k valami.
– A baba a bizonyíték rá – mormogta Chloe keserű en.
– Hacsak nem beszélik rá az abortuszra.
A lá ny elrettenve nézett a férfira, aki erre megrá zta a fejét.
– É n biztosan nem – tiltakozott gyorsan.
Tony és az anyja. Chloe-nak mondania sem kellett, hogy való színű leg
ebben lá tjá k a megoldá st mindketten, hogy elkerü ljenek egy kellemetlen
botrá nyt, aztá n minden mehet tová bb.
A lá ny feje lü ktetni kezdett a sok magyará zkodá s gondolatá ra.
– Meg kell szabadulnom tő lü k! – Szinte észre sem vette, hogy mindezt
hangosan kimondta. Az agya elkeseredetten kutatott megoldá s utá n, de
minden szá l Tonyhoz és az anyjá hoz kö tö tte: a vagyona, az otthona, az egész
élete.
– É n meg tudlak védeni, Chloe.
A lányt kissé meglepte a vá ratlan ajá nlat, és zavartan tekintett a férfira. A
szemtelen magabiztossá g az arcá n ismét arra emlékeztette, mekkora
hatalom van a kezében. Természetes, hogy Maximilian Hart meg tudná
védeni, ha akarná . De vajon miért tenné?
– Biztonsá gos helyre kell kö ltö znö d, ahol senki sem zaklathat – mondta a
férfi tá rgyilagosan. – É n ezt meg tudom oldani.
Nyugalom és béke, gondolta só vá rogva Chloe.
– Haza kell mennem a ruhá imért – felelte.
– Nem kell. A kö ltö ztető k ö sszepakolnak, és elhoznak mindent.
– Még a bankká rtyá m sincs ná lam.
– Megbízunk egy ü gyvédet, hogy vizsgá lja meg az anyagi helyzetedet.
Addig is nyitok neked egy szá mlá t.
A lá ny ö sszerezzent.
– Az anyá m nem fogja hagyni.
– Kétlem, hogy erő sebb lenne ná lam – vá laszolta Max elszá ntan. – Bízz
bennem, Chloe! Bá rmit megtehetek azért, hogy a sajá t utadra léphess. Ha te
is ezt akarod.
Csá bító szavak. Az igen má r a lá ny nyelve hegyén volt. Aztá n felmerü lt
benne, hogy ezzel talá n nem tesz má st, mint az egyik elnyomott helyzetbő l
átsétá l egy má sikba.
– Miért tennéd meg mindezt értem? – Attó l félt, hogy ez az ember is a
sajá t képére akarja formá lni ő t, a fü ggetlenség ígérete csak á lca, s ami ezutá n
jö n, rosszabb lesz anná l is, mint amiben eddig része volt.
– Nem akarom, hogy bá rmi veszélyeztesse a sorozat sikerét. Tú l régó ta
dolgozom má r az elő készítésén. Te vagy a fő szereplő , Chloe. Szü kségem van
rá d, arra, amit csak te tudsz. Ha ehhez meg kell szabadítanom téged minden
nyomasztó kö tö ttségtő l vagy olyan emberektő l, akik fá jdalmat okoznak
neked, akkor megteszem. Biztonsá gos helyre viszlek, ahol senki nem mehet a
kö zeledbe az engedélyed nélkü l. Cserébe mindö ssze annyit kérek, dolgozz
velem, amíg a szerző désed tart.
Védelmezi a befektetését. Ez érthető . Maximilian Hart neve a sikerrel
fonó dott ö ssze, nem a kudarccal. Ez nem személyes ü gy szá má ra, hanem
ü zlet.
 Chloe hirtelen nevetségesnek talá lta az iménti félelmeit. Magabiztossá g
tö ltö tte el, s ú gy érezte, képes megtenni, amit a férfi kér tő le – hogy já tssza a
szerepét a sorozatban –, ha kö zben nem kell foglalkoznia az anyjá val, Tony-
val vagy Laurá val.
– Intézkedem, és tá vol tartom ő ket tő led – ígérte a férfi halkan, mintha
megérezte volna, mi já r a lá ny fejében. – Csak mondd, hogy ezt akarod, Chloe!
A lá ny zaklatott gondolatai elkalandoztak. Lelki szemei elő tt feltű nt egy
herceg fehér lovon, aki ezú ttal megvédi a sá rká nyoktó l. Ú gy érezte, okos
dolog elfogadni az ajá nlatot.
– Igen, ezt akarom – suttogta.
Max elégedetten á llt fel a karosszékbő l.
– Vá rj meg itt! Biztonsá gban leszel. É s valamit enned is kellene. Rendelj,
amit csak szeretnél! Helyezd magad kényelembe, és pihenj! Ma este nem
leszel kitéve tö bb zaklatá snak.
– Hová mész?
– Vissza a bá lterembe. – A férfi elégedetten mosolygott. – Elrendezem a
dolgokat.
Az ő dö ntése volt. A sajá t dö ntése! Chloe kissé furcsá n érezte magá t a
gondolattó l, mikö zben a férfit nézte, aki mellett olyan kö nnyű nek tű nt ez az
egész, és aki má ris a tettek mezejére lépett. Maximilian Hart. Akinek megvan
a hatalma, hogy elérje a céljait. É s most épp arra készü l, hogy ezzel a
hatalommal megszabadítsa ő t mindattó l, amit má r olyan régen szeretett
volna há trahagyni az életében.

Amint a férfi belépett a bá lterembe, Lisa Cox, az egyik legnagyobb

bulvá rlap szerkesztő je azonnal elé á llt, remélve, hogy első kézbő l értesü lhet
valamilyen szenzá ció ró l.
– Mi folyik itt, Max? – Szigorú arcú nő volt, hullá mos hajjal, kívá ncsi
tekintettel és éles nyelvvel. – Kiviharzol innen a hullasá padt Chloe-val, aztá n
egyedü l térsz vissza…
– Chloe lepihent.
– Nem érzi jó l magá t?
– Elfá rasztotta a parti, a folyamatos kérdések, nem volt alkalma enni vagy
inni sem. Azt hiszem, leeshetett a vércukorszintje – felelte aggó dá ssal a
hangjá ban a férfi. – É pp az édesanyjá hoz indultam, hogy beszá moljak neki a
lá nya á llapotá ró l, ha nem haragszol… – Kitért a nő ú tjábó l, tekintetével a
répaszínű fejet keresve.
 – Ez problémá t jelent a sorozat szempontjá bó l? – szó lt utána Lisa.
– Nem. Csak valakinek jobban oda kell rá figyelnie. Ez minden. É s
gondoskodom ró la, hogy ez meglegyen.
Téma lezá rva. Pont.
Stephanie Rollins a terem tú lsó végében élénk beszélgetést folytatott
Tony Liptonnal és Laura Farrell-lel. Való színű leg csak ő k há rman nem vették
észre a férfi kö zeledését, mert a tö megben mindenki igyekezett utat engedni
neki, lá tva, hogy egyenesen feléjü k tart.
Laura magas volt, modellalkatú , egyenes barna haja a lapocká já t sú rolta.
Elegá ns fekete ruhá t viselt. A szeme színe egy macská éra hasonlított, de
Max sosem lá tott benne irigységet, amikor Chloe-ra nézett, inká bb gő gö t.
Védence egészen má sként szokott Laurá ra nézni. Kedves volt, segítő kész,
és szívesen megtett bá rmit, amit az asszisztensnő je kért tő le. Ma este
azonban a boszorká ny megmutatta igazi arcá t. Max alig vá rta, hogy
eltá volíthassa ő t Chloe kö zelébő l.
Tony Liptont is tá vol akarta tudni. A hízelgő szélhá mos, aki azt hitte,
megfogta az isten lá bá t. Divatos sző ke hajá val és kék szemével aká r Robert
Redford kló nja is lehetett volna, azzal a kü lö nbséggel, hogy neki az egyetlen
erénye a jó képű ség és a jó beszélő ke volt.
Lebuktatok, gondolta Max, amint látta, hogy Tony észrevette, és gyorsan
figyelmeztette a tö bbieket is. A két nő szétrebbent, automatikusan helyet
csiná lva Maxnek a kö rü kben. Laura arcá n félelem és ellenségesség lá tszott.
Tudnia kellett, hogy Chloe személyi asszisztenseként megá sta a sajá t sírjá t,
de nyilvá n arra szá mított, hogy kö vér szeletet kap a lá ny vagyoná bó l Tony
hibá jáért cserébe. Szá má ra ez a terhesség sokat hozhat a konyhá ra.
Stephanie dü hö s volt, ajká t erő sen ö sszeszorította. Fejben má r biztosan
kiszá molta, mibe fog kerü lni neki mindez, és szemmel látható an nem tetszett
az eredmény.
A tá rsasá gban tapintható volt a feszü ltség, Max azonban nem akarta, hogy
az érdeklő dő kö zö nség szeme lá ttá ra rendezzék le az ü gyet.
– Nem kétséges, hogy mindannyian aggó dtok Chloe-ért – kezdte finom
szarkazmussal a hangjá ban. – Felvittem az egyik lakosztá lyba. Azt javaslom,
gyertek velem, hogy nyugodt kö rü lmények kö zö tt beszélhessü k meg, ami
tö rtént. Szeretném, ha senkihez nem szó lná tok, amíg kimegyü nk innen, mert
az kellemetlen kö vetkezményekkel já rhat.
– Egy ujjal sem nyú lhatsz hozzá m – mondta Laura kihívó an.
– Fogd be azt a lepcses szá dat! – szó lt rá erélyesen Tony.
 – Karolj belém, Stephanie! – parancsolta Max, és szenvtelen arccal Tonyra
pillantott. – Kö vess minket, és hozd a nő det is!
Azzal elindult Stephanie Rollinsszal a karjá n, fejével a nő felé hajolva,
mintha épp bizalmas beszélgetést folytatná nak.
Néhány perc mú lva mindannyian a termen kívü l voltak. Miutá n kiszá lltak
a liftbő l, a férfi egy ajtó hoz vezette ő ket. Egy komornyik á llt elő tte, aki
kinyitotta a lakosztá ly ajtajá t, majd á tadta a kulcsot Maxnek.
Bevonultak. Max bezá rta az ajtó t.
Stephanie szó lalt meg első ként.
– Hol van Chloe? – kérdezte, mikö zben gyanakvó an kö rü lnézett.
– Ahol lenni szeretne… ahol egyikő tö k sem mehet a kö zelébe – felelte a
férfi. Jéghideg megvetéssel a tekintetében végignézett há rmukon, aztá n
Stephanie-hoz fordult. – Mivel te vetted fel Laurá t mint Chloe személyi
asszisztensét, javaslom, hogy azonnal bocsá sd el. Nem lá tjuk szívesen a
jö vő ben Chloe kö zelében. Megértetted, Stephanie?
Az asszony bó lintott, tudta, hogy nincs értelme vitatkozni.
– Nem is dolgoznék neki tö bbet – dö rmö gte Laura.
Max elengedte a fü le mellett a megjegyzést, és Tony felé fordult.
– Ki vagy rú gva a forgató kö nyvíró csapatbó l.
– Ezt nem teheted! É rvényes szerző désem van! – kiabá lta.
– Megoldjuk. Az ü gyvédem felveszi veled a kapcsolatot, hogy
elrendezzü nk mindent. Mostantó l a szerző dés érvénytelen. Nem akarlak
meglá tni Chloe kö zelében a forgatá son.
– De…
– Hallgass, Tony! – sziszegte Max fenyegető hangon. – Ha akarom, az
egész tévés szakmá bó l eltá volíthatlak.
– Az ég szerelmére! Elkö vettem egy hibá t a magá néletemben, de ennek
semmi kö ze a munká mhoz!
– Ez nem magá nü gy, ha hatá ssal van az én ü zletemre.
Tony megtö rten csó vá lta a fejét. Nem hitte, hogy a kis kalandja Laura
Farrell-lel ilyen gyors és pusztító megtorlá st hoz. Most kikerü l a fontos
emberek kö rébő l, és nem lesz mellette Chloe, aki nélkü l nincs esélye
érvényesü lni.
Max elégedetten nyugtá zta, hogy a férfi tisztá ban van tettének
kö vetkezményeivel, és ismét Chloe anyjá hoz fordult. Szeretett volna
mindannyiuktó l egyszerre megszabadulni, de tudta, hogy a csalá di kö telékek
bonyolultak. Ebben a témá ban vissza kell fognia magá t, amíg nem beszélt
védencével.
– Nem hiszem, hogy a lá nyod javá t nézve hoztad meg a dö ntéseidet,
Stephanie, pedig nemcsak az ü gynö ke vagy, hanem az anyja is.
– Ezt nem én intéztem! – kiá ltotta a nő , kezével Laura és Tony felé
mutatva.
– Te vetted fel Laurá t, és te hagytad, hogy Tony így rá telepedjen Chloe
karrierjére. Egyik sem volt jó dö ntés – mondta Max kö nyö rtelenü l. – Holnap
délelő tt tizenegykor talá lkozunk az irodá mban, és megbeszéljü k, hogy
maradsz-e Chloe ü gynö ke, vagy sem.
– Ez csak a lá nyomra és rá m tartozik – ellenkezett az asszony
felhá borodva.
– Nem. Felhatalmazott, hogy intézzem el helyette ezt az ü gyet, és meg is
teszem. Ha gondolod, hozd magaddal az ü gyvédedet. Az enyém ott lesz.
– Hadd beszéljek vele! – kérte Stephanie hirtelen. Rémü let villant fel a
szemében. – Tú l sok mindenen mentü nk má r keresztü l együ tt ahhoz, hogy
most ennyivel elintézd.
– Chloe nem akar beszélni veled. – Max hangja kö nyö rtelen volt, nem
hagyta, hogy eltérítsék a tervétő l. – Ideje belenyugodnod, hogy tö bbé nem
uralkodhatsz a lányod felett, és jobban teszed, ha nem harcolsz ellenem.
Veszélyes ellenfél vagyok. – Néhá ny pillanatnyi fenyegető hatá sszü net utá n
folytatta: – Most visszamegyek a bá lterembe. Nem hiszem, hogy ma este
nektek is vissza kellene jö nnö tö k. A legjobb, ha észrevétlenü l leléptek.
Ezzel há tat fordított a díszes tá rsasá gnak, és visszament a bá lterembe.
Lisa Cox azonnal lecsapott rá .
– Chloe nem jö n vissza?
– Nem. A héten nagyon sok nyilvá nos megjelenése volt, most pihenésre
van szü ksége – felelte a férfi, és részérő l ezzel lezá rtnak tekintette a témá t. –
Miért nem beszélgetsz a tö bbi szereplő vel? Biztosan szívesen mesélnének a
sorozatró l.
Mosolygott, pró bá lta elfeledtetni a korá bbi feszü lt hangulatot, majd maga
is elindult a stá btagok felé. A kö vetkező negyven percet a tá rsasá gukban
tö ltö tte, ami elegendő volt ahhoz, hogy ezalatt a botrá nyos há rmas elhagyja a
szá llodá t.
Nem sokkal késő bb fá radtsá gra hivatkozva elkö szö nt, és elindult a
lakosztá ly felé, amelyben Chloe-t hagyta. Alig tö bb mint egy ó ra telt el azó ta,
hogy a lá ny dö ntö tt. Ha esetleg meggondolta magá t, meg kell győ znie, hogy
má r nem fordulhat vissza. Megtette az első lépéseket, most má r együ tt kell
végigmenniü k a megkezdett ú ton.
Ez a gondolat furcsamó d tetszett neki. Megérezte benne a birtoklá s ízét,
ami idegen volt szá má ra mindeddig, ha nő krő l volt szó . A sajá t szabadsá ga
mellett mindig tiszteletben tartotta a nő k szabadsá gá t is. De szakmai
értelemben Chloe Rollins az ö vé a szerző désü k lejá rtáig, és most a
magá néletében is felszabadult, ami Max szá má ra lehető séget nyitott arra,
hogy kimutathassa irá nta az érdeklő dését. Itt a lehető ség, hogy megismerje,
meghó dítsa, maga mellett tartsa, ameddig csak szeretné.
 2. FEJEZET

Chloe nem mozdult a karosszékbő l, ahol Max tá vozá sakor ü lt. Eddigi élete
eseményei kavarogtak a fejében. Anyjá nak fontosabb volt, hogy ő t a tévében
lá ssa viszont, mint az, hogy megvaló síthassa az á lmait. Tonyban épp azt
szerette, hogy el tudta hitetni vele, figyel rá mint nő re, és fontos neki, mit
szeretne. Ká r, hogy ez mind hazugsá g volt.
Azt kö vető en há zasodtak ö ssze, hogy Tony és az anyja megtalá ltá k a
kö zö s hangot, és ettő l kezdve negédes hízelgéssel és dicséretekkel együ tt
terelgették az á ltaluk ó hajtott célok felé. Ő volt a kulcs ahhoz az élethez,
amelyre az anyja és a férfi is vá gyott.
Hamar kiábrá ndult Tonybó l, amikor felismerte, hogyan manipulá lja az
életü ket a saját kénye-kedve szerint, de vele élni jobb volt, mint az anyjá val,
így megtett mindent, hogy a kapcsolatuk mű kö dő képes maradjon. Még abba
is beleegyezett, hogy a férfi bekerü ljö n a Maximilian Harttal kö tendő
szerző désébe, és tagja legyen a forgató kö nyvíró csapatnak. Tony azzal érvelt,
hogy így együ tt lehetnek, együ tt dolgozhatnak, de végü l tö bb idő t tö ltö tt
Laurá val, mint vele. Az á gyá ba vitte, teherbe ejtette, mikö zben otthon a
szerető férj szerepét já tszotta.
Igaz, ő akkor má r egyetlen szavá t sem hitte. A há zassá guk má r rég csak
papíron létezett, ezért akart olyan nagyon gyereket. Ú gy vélte, egy kisbaba
szeretete legalá bb való di lenne.
Chloe még mindig a brandyt szü rcsö lgette. Lassan visszatért belé az élet, s
egyre eltö kéltebben gondolt arra, hogy kezébe veszi a sorsá t, ha lejá r a
szerző dése Maximilian Harttal. Ugyanakkor jó érzés volt, hogy nincs egyedü l,
és szá míthat a férfira ebben a fontos helyzetben. Max tö kéletes karmester,
pontosan tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy való ra vá ljanak az elképzelései.
Chloe tudomá st sem vett az idő mú lá sá ró l, s amikor kinyílt a lakosztá ly
ajtaja, felpattant a karosszékbő l.
– Minden rendben – nyugtatta meg azonnal Max. – Csak akkor kell ú jra
talá lkoznod velü k, ha te is akarod. – Pillantá sa az ü res pohá rra tévedt a lány
kezében, majd hirtelen az asztal felé fordult. – Nem ettél semmit?
– Nem, én… – Chloe elpirult. – Eszembe sem jutott.
Max kedvesen mosolygott.
– Ha nem vagy éhes, nem kell enned. É n viszont rendelek néhány
szendvicset, abbó l te is vehetsz, ha szeretnél. – Az író asztalhoz ment, és
telefonon leadta a rendelést. Kö zben a lá nyhoz fordult. – Teá t, ká vét vagy
forró csokit?
– Forró csokit. É s ketchupot is kérek. – Chloe-ra hirtelen rá tö rt az éhség,
és alig vá rta, hogy megérkezzen a vacsorá juk.
Ezutá n a férfi felírt valamit a telefon melletti jegyzettö mbre.
– Foglaltam magamnak egy má sik lakosztá lyt, itt pedig letiltattam minden
bejö vő hívá st, így senki sem fog zavarni az éjszaka. Ha felébredsz, ezen a
szá mon érhetsz el – a jegyzettö mbre mutatott –, és reggeli kö zben
megbeszéljü k, mi legyen a kö vetkező lépés. Rendben?
A lá ny megkö nnyebbü lten nyugtá zta, hogy Max nem szá ndékozik vele
tö lteni az éjszaká t. Nem mintha aggó dott volna emiatt. Tudni lehetett, hogy a
férfi épp egy gyö nyö rű , elegá ns vö rö s hajú modellel, Shannah Liannel
randevú zgat.
– Tonynak nincs tö bbé kö ze a sorozathoz – folytatta Max. – Kirú gtam a
csapatbó l. Laura Farrelltő l is megszabadulunk.
Megtisztítja a terepet, hogy a show folytató dhasson, gondolta Chloe, és
elégedettséget érzett.
– Nagyszerű – nézett a férfira há lá san. – Kö szö nö m.
– Amíg a vacsorá ra vá runk, beszélnü nk kell az édesanyá dró l. Akarod,
hogy tová bbra is ő legyen az ü gynö kö d?
– Nem! – A vá laszban benne volt a lá ny minden korá bbi sérelme. – Vagy
jogilag akarnom kell?
Max megrá zta a fejét.
– Engedelmeddel szerveztem egy talá lkozó t vele holnapra azzal a céllal,
hogy lezá rjuk a kö ztetek érvényben lévő szerző dést. De még mindig
dö nthetsz má sként.
Tehá t má r el is kezdte. Chloe tisztelettel nézett a férfira.
– Nem szeretném, hogy a jö vő ben ő gondoskodjon a dolgaimró l – mondta
indulatosan.
– Rendben. Az ü gyvédem mindent elintéz.
Ennyi az egész? A lá ny csodá lkozva megrá zta a fejét. Nehezére esett
elhinni, hogy az egész eddigi életét megnehezítő béklyó k ilyen kö nnyen
lerá zhatok.
– Az anyá m nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Mit mondott, amikor a
talá lkozó ra hívtad?
– Veled akart beszélni, amit nem engedtem.
– Nem vagyok rá kívá ncsi.
 – É n is így gondoltam – felelte a férfi higgadtan, mint aki tö kéletesen ura a
helyzetnek.
– Holnap nekem is jelen kell lennem a megbeszélésen? – kérdezte Chloe
aggó dva.
– Szeretnél ott lenni?
– Nem. – Má r lá tta maga elő tt az anyjá t, ahogy hosszasan ecseteli, mi
mindent tett meg érte az évek alatt. Csak az a baj, hogy sosem érte tette.
– Attó l félsz, anyuká dnak sikerü l meggyő znie téged, hogy az ü gynö kö d
maradjon? – kérdezte Max, hangjá ban ő szinte kívá ncsisá ggal.
– Nem. Egyszerű en csak nem akarok beszélni vele. Ha ez az egész
megoldható nélkü lem…
– Kétségtelenü l simá bb lesz a jelenléted nélkü l. Holnap meghívom
reggelire az ü gyvédemet, és elmondhatod neki, mit szeretnél.
– Azt hiszem, így lesz a legjobb.
Ú jabb dö ntés, amelyet egyedü l hozott, a sajá t érdekében.
– Igen, Ha megbocsá tasz, felhívom most. Nyolc ó ra megfelel?
– Igen, de… – A lá ny lenézett kék selyemruhá já ra. – Ez az egyetlen ruhá m.
– Reggelihez jó lesz a fü rdő kö peny. Intézkedem, hogy hozzanak neked
ruhá t a hotel butikjá bó l, amint reggel kinyit. Ne a lá tszattal foglalkozz, Chloe!
A jö vő most a legfontosabb.

Stephanie Rollins az ü gyvédje nélkü l érkezett a megbeszélésre lila

ruhá ban, piros magas sarkú cipő ben, vö rö sre festett kö rmö kkel. Ahogy
belépett Max irodá já ba, kirívó ö ltö zkö dése és tú lzott magabiztossá ga is arró l
á rulkodott, nem tudja elképzelni, hogy elveszítheti a hatalmat a lá nya felett.
Lá tható an a férfi ü gyvédjének jelenléte sem ingatta meg. Megvető en nézett
mindkettő jü kre, mintha mindezt csak a show kedvéért csiná lná k.
Ú gy vélte, bá rmit is mondott Chloe a férfinak tegnap este, ma reggelre
biztosan meggondolta magá t. Képtelen lenne egyedü l boldogulni, nincs
senkije, fő leg most, hogy Tony elkö vette a megbocsá thatatlant, tö nkretéve
ezzel a szavahihető ségét.
Max rö viden és hű vö sen ü dvö zö lte, majd bemutatta az ü gyvédjét, Angus
Hilliardot, aki a cége jogi részlegét vezette. Hellyel kíná lta az asszonyt, aztá n
maga is leü lt az asztal tú loldalá n.
– Ú gy tű nik, nincs mirő l beszélnü nk a tová bbiakban, Stephanie. – Kezével
jelezte Angusnak, hogy adja á t a papírt, amelynek alá írá sá val a nő megszű nik
Chloe ü gynö kének lenni.
 Stephanie elvette, elolvasta; majd gú nyosan megszó lalt:
– Ez a szö veg annyit sem ér, mint a papír, amelyre nyomtatva van. Chloe
vissza fog térni hozzá m, amint megnyugszik. Ha nem pró bá ltad volna
befolyá solni tegnap éjjel azzal, hogy felajá nlod a segítséged…
– A tová bbiakban is segíteni fogok neki.
– Persze, biztos vagyok benne, hogy képviseled az érdekeit, amelyek
egyben a te érdekeid is, mint tudjuk, amíg érvényes kö ztetek a szerző dés. De
utá na…
– Ö sszehozom Chloe-t olyan elismert ü gynö kö kkel, akik nem fogjá k
kizsá kmá nyolni, ahogyan te tetted.
Stephanie szemé dü hö sen villant meg.
– Nélkü lem sehol sem tartana. A karrierje minden lépését én
egyengettem, nekem kö szö nheti, hogy képes szinte bá rmilyen szerepet
eljá tszani. É n tettem azzá , aki most pénzt hoz neked.
– Nem a te arcod ragyogja be a képernyő t – szö gezte le Max
ellentmondá st nem tű rő en. – Erre nem te tanítottad meg. Ez veleszü letett
tehetség, amelyet a sajá t hasznodra fordítottá l. Való jában te vagy az, aki
semmit sem ér nélkü le. – Max élvezte, hogy mindezt a nő re zú díthatja, s
élvezte a dü hö dt zavart a tekintetében.
– Azt hiszed, most a te kezedben van az irá nyítá s? – Stephanie
alá firkantotta a papírt, és felá llt. – Ha lejá r a szerző désed Chloe-val, soha nem
fog ú jat kö tni veled, abban biztos vagyok.
A férfi szigorú an és megvető en nézett a nő re.
– Erre nem szá míts, Stephanie! Azt javaslom, fogd a pénzt, amelyet a
lá nyod keresett neked, és kezdj ú j életet!
A nő ő rjö ngő dü hvel nézett rá . Hirtelen há tsó szá ndékot sejtett a
mondandó ja mö gö tt.
– Miért csiná lod ezt? Miért személyeskedsz?
Max cinikusan elmosolyodott, és há tradő lt a székén.
– Az igazsá g bajnoká nak szerepe most nagyon is kedvemre való .
Stephanie tekintete gyanakvó vá vá lt.
– Vagy egészen má s terveid vannak vele? Megragadod a lehető séget,
ugye?
A férfi ezt a kérdést nem hagyhatta megvá laszolatlanul.
– Talá n hallottad, hogy Shannah Liannel já rok, aki bizonyá ra nem ö rü lne
ennek az ö tletnek – felelte. – Bá rmilyen is a hírem a nő ket illető en, nem
tartok egyszerre két vasat a tű zben.
 – Bá rmit is akarsz Chloe-tó l, nem fog ö rö kké tartani. Ezt tudjuk – vá gott
vissza az asszony, á llá t ellenségesen felszegve. – É s amint leveszed ró la a
kezed, visszatér hozzá m.
Soha! – gondolta Max olyan elszá ntan, hogy sajá t magá t is meglepte.
Nézte, ahogy Stephanie Rollins győ ztes arckifejezéssel kiviharzik az
irodá jábó l, és magá ban megfogadta, hogy nem lesz igaza.
– Huh! Nem szeretnék ennek a nő nek a marká ban lenni – jegyezte meg az
ü gyvéd. A negyvenes éveiben já ró , kopasz, szemü veges férfi kedves
modorá val igyekezett elleplezni éles eszét. Keret nélkü li szemü vege mö gö tt a
szeme tettvá gytó l csillogott. – Annak alapjá n, amit Chloe mesélt arró l,
mennyit keresett kiskorú ként, aká r csalá ssal is megvá dolhatjuk…
– Nem, a mú ltat nem szeretném bolygatni – mondta Max hatá rozottan. –
Chloe-nak az lenne a legjobb, ha mielő bb lezá rulna életének ez a fejezete. A
jö vő re kell ö sszpontosítanunk, ebben pedig azzal segíthetü nk neki a
legtö bbet, ha tá vol tartjuk tő le az anyjá t.
– Szü ksége lesz egy testő rre – javasolta Angus. – Akarod, hogy
intézkedjem?
– Igen. Olyat keress, aki mellett biztonsá gban érzi magá t! Ö tvenes,
tapasztalt ember kell, amolyan apafigura. Kü ldd el délutá n a vaucluse-i
birtokra, hogy elő bb én beszélhessek vele!
– Rendben. – Az ü gyvéd zavartan mosolygott. – Nem lá ttalak még így
harcolni valaki má s igazá ért, Max, de be kell vallanom, van valami Chloe
Rollinsban.
Ezt a valamit a testő re is érezni fogja, gondolta Max, ezért nem akart egy
fiatal, vonzó férfit a lá ny mellé á llítani. Senkivel nem akart versengeni.
– Igen, van benne valami nagyon kü lö nö s – helyeselt mosolyogva,
mikö zben felá llt, majd hozzá tette: – É s igazá n nem nagy ü gy megvédenem ő t
ettő l a helyzettő l. Apró , de ö rö mteli feladat.
Angus felnevetett.
– Igen, ez az a Max, akit ismerek. Jó érzés lesz legyő zni a szö rnyű anyjá t.
Most visszamész a hotelbe?
– Igen. Lezá rod Tony Lipton szerző dését?
– Mint a szél.

Chloe nem bírt pihenni. Gondolatai az ú j, fü ggetlen élete kö rü l forogtak.

Szégyellte magá t, miutá n Maxnek és az ü gyvédjének reggel elmesélte,
mennyire kilá tá stalannak tű nt korá bban kitö rnie ebbő l a helyzetbő l.
Tizennyolc éves korá ban egyszer megpró bá lta, de kiderü lt, hogy a pénz,
amelynek a szá mlá já n kellett volna gyű lnie gyerekkora ó ta, egyszerű en nincs
meg.
Az anyja kezelte a keresetét, és arra kö ltö tte, amire jó nak lá tta: vá sá rolt
egy há zat maguknak, és csupa olyasmit, ami szerinte haszná ra vá lt Chloe
karrierjének – és a sajá tjá nak persze.
Mivel nem maradt pénze, és nem értett semmi má shoz, a lá ny
fü ggetlenségrő l sző tt á lmai szertefoszlottak. Beletö rő dö tt, hogy ú gy kell
tová bb dolgoznia, ahogy az anyja diktá lja, de ekkor má r ragaszkodott hozzá ,
hogy minden szerző désbő l egy meghatá rozott ö sszeg olyan bankszá mlá ra
kerü ljö n, amelyhez csak ő fért hozzá .
Való jában szerette a munká já t. Gyerekkora ó ta ö rö mét lelte benne, hogy a
fantá ziá ja alkotta vilá gokba képzelte magá t, így nem esett nehezére a
rendező k utasítá sát kö vetve bá rmilyen szerepet eljá tszani. De néha való di
életre vá gyott, olyanra, ahol nincs szerepjá tszá s, nincs színpad, és ahol
elegendő , ha ö nmagá t adja.
Megcsö rdü lt a telefon. Ez biztosan Max!
Chloe az író asztalhoz sietett, és felvette a kagyló t.
– Igen? – szó lt bele aggodalmas hangon.
– Itt minden rendben – érkezett a megnyugtató vá lasz. – É desanyá d
hivatalosan má r nem az ü gynö kö d. Indulok vissza a hotelbe. Talá ltá l a
felkü ldö tt ruhá k kö zö tt olyat, ami tetszik?
Annyi gondolat kavargott a lá ny fejében hirtelen, hogy nehezére esett a
kérdésre figyelnie.
– Ó , igen… kö szö nö m szépen. A tö bbit má r vissza is vitték. Felírtam a
kivá lasztott darabok á rá t, és amint hozzá férek a szá mlá mhoz, kifizetem ő ket.
– Nem gond – há rította el a férfi. – Ezek szerint felö ltö ztél, és készen á llsz
a nyilvá nossá g elé lépni.
Chloe-t egy pillanatra pá nik fogta el.
– Nyilvá nossá g? – Ú jsá gíró k á llnak a szá lloda elő tt, akik Tonyró l és
Laurá ró l akarjá k faggatni?
– Csak ebéd a szá llodá ban, Chloe. Foglaltattam magunknak asztalt a
Galaxy-ban. Teljesen biztonsá gos, és melletted leszek.
Biztonsá gban és nyugodt kö rü lmények kö zö tt ebédelnek egy étteremben,
gondolta a lá ny megkö nnyebbü lten. A lakosztá lyban kettesben feszü ltnek és
idegesnek érezte magá t a férfi mellett. Tú l erő sen hatott rá a vonzereje.
– Rendben – vá gta rá. – Hogy folyt le a talá lkozó ?
 – Ebéd kö zben megbeszéljü k. Fél ó ra mú lva ott vagyok.
Fél ó ra… Chloe letette a kagyló t, és a fényű ző fü rdő szobá ba ment, hogy
megigazítsa ú j, kék-fehér pö ttyö s ruhá já t. Hozzá fehér magas sarkú szandá lt
vá lasztott, és egy egyszerű fehér tá ská t. A csinos és elegá ns ö sszeá llítá s
tö kéletesen illett egy első osztá lyú étteremben elkö ltö tt ebédhez.
Felfrissítette az ajakfényt a szá já n, megigazította a hajá t, és ú gy dö ntö tt,
ma senki nem talá lhat kivetnivaló t a kü lsejében. Fő leg nem az anyja, aki ott
sem lesz. Ez a gondolat felvidította.
Amikor elkészü lt, az ablakhoz lépett, ahonnan csodá s kilá tá s nyílt az
ö bö lre. A kompokat bá multa, ahogy a kikö tő felé siklanak. A szívverése
hirtelen felgyorsult, amikor meghallotta, hogy nyílik a lakosztá ly ajtaja. Ú gy
tű nt, sehogyan sem vonhatja ki magá t Maximilian Hart hatá sa aló l.
A férfi belépett a szobá ba, majd mozdulatlanná dermedt, amint
megpillantotta a lá nyt a fö ldig érő ablakok elő tt á llva. Chloe agyá n az a
merész gondolat suhant á t, hogy talá n sikerü lt ő t meglepnie. Néhá ny
pillanatra érezni lehetett a feszü ltséget kettő jü k kö zt a levegő ben.
– Mary…
A név olyan lá gyan hangzott a férfi szá já bó l, hogy Chloe nem volt benne
biztos, jó l hallotta-e.
– Tessék?
A férfi megrá zta a fejét, s apró , zavart mosoly jelent meg az ajká n.
– Emlékeztetsz valakire.
Valakire, aki valaha fontos volt neki? Chloe szeretett volna tö bbet
megtudni errő l a nő rő l. Max vá ratlan elérzékenyü lése felkeltette az
érdeklő dését.
– Szép ez a ruha. Jó l á ll neked – jegyezte meg a férfi, de rö gtö n rá is tért az
ü zletre, és védence kezébe nyomott egy papírt. – Ezt alá kell írnod. Ezzel
felhatalmazod a kö ltö ztető céget, hogy bemenjenek a randwicki laká sodba,
ö sszepakoljá k a holmidat, és á tszá llítsá k a birtokomon á lló vendéghá zba.
Szenvtelenü l, tá rgyilagosan beszélt. Chloe elvette a papírt, és igyekezett
ú rrá lenni a sokkon. Szerette volna elhozni a dolgait a régi laká sbó l, szeretett
volna egy helyet szá mukra, de nem ilyen kö zel Maxhez. Ez veszélyes!
– Nem hiszem, hogy ez jó ö tlet… – Nyugtalanul pillantott a férfira. –
Biztosan talá lnék kiadó laká st.
– Má shol nem tudok figyelni a biztonsá godra, Chloe. Ez nem azt jelenti,
hogy együ tt fogunk élni. A vendéghá z elég tá vol van az én há zamtó l. A
legfontosabb szempont, hogy megó vjunk bá rminemű zaklatá stó l, és ez nem
csak édesanyá dra és Tonyra vonatkozik. Ha a botrá ny kipattan, a média
eszeveszett vadá szatba kezd, ami azt jelenti, hogy paparazzó k fogjá k kö vetni
minden lépésedet. A birtokomon biztonsá gban leszel. Tekints erre ú gy, mint
átmeneti megoldá sra, amíg kitalá lod, mit szeretnél kezdeni az életeddel!
Való ban szü ksége volt idő re és nyugalomra, hogy tervet készíthessen.
Ismerte anyja csö kö nyö s természetét, és Tony is biztosan megpró bá lná
meggyő zni, hogy gondolja meg magá t. Hogyan tud elbú jni, ha folyton
paparazzó k ü ldö zik, és toljá k az arcá ba a fényképező gépü ket? Tú l sok
minden veszélyeztette az á hított szabadsá got, amitő l csak Max tudta
megvédeni.
Nagyot só hajtott, há tha enyhü l a szorítá s a mellkasá ban, de ez sem
segített. Ú jabb zavaró gondolat villant fel benne.
– Lehet, hogy pletyká lni kezdenének ró lunk, ha ezt vá lasztom. Ú gy
értem… hogy elhagyom Tonyt, aztá n hozzá d kö ltö zö m…
A férfi szó rakozottan elmosolyodott a feltételezésen, hogy ő k ketten
szerető k is lehetnének.
– Egyértelmű vé fogom tenni, hogy a vendégemként tartó zkodsz ná lam,
Chloe. Arró l van szó , hogy tá mogatom a mű sorom fő szereplő jét, aki most
nehéz helyzetbe kerü lt.
A lá ny érezte, hogy ismét forró sá g ö nti el az arcá t.
– Nem hiszem, hogy Shannah Liannek tetszeni fog az ö tlet.
A férfi megvonta a vá llá t.
– Ez az én dolgom. Megoldom.
Persze hogy megoldja. Chloe ostobá nak érezte magá t a bizonytalansá ga
miatt, amikor nyilvá nvaló , hogy a férfi má r minden szempontbó l
megvizsgá lta a helyzetet.
– Van egy tollad? – kérdezte. Ú gy dö ntö tt, a legjobb, ha elfogadja az
ajá nlatot.
A férfi felé nyú jtott egy tollat, ő pedig a dohá nyzó asztalhoz ment, alá írta a
meghatalmazá st, majd egy há lá s mosoly kíséretében visszaadta a férfinak a
tollat és a papírt.
– Nagyon kedves tő led, hogy mindezt megteszed értem.
A férfi mosolya mélységes elégedettségrő l á rulkodott.
– É n ö rü lö k, hogy segíthetek neked.
A sző ke herceg fehér lovon… Igaz, ennek a hercegnek barna szeme volt,
amelynek elégedett csillogá sá t Chloe hirtelen nagyon vonzó nak talá lta. A
szívverése kihagyott egy ü temet.
 – Miután elmentél ma reggel, belenéztem az ú jsá gokba – kezdte. –
Gondoltam, írtak a tegnapi botrá nyró l. Amikor visszamentél a bá lterembe,
senki nem kérdezett semmit?
– Gondoskodtam ró la, hogy ne induljon el a pletyka. Ú gy vélem, nem á llsz
készen a média tá madá saira.
Gondoskodott ró la… Ez még vonzó bb volt benne, mint a fizikai
kisugá rzá sa. A lá nynak szö rnyen nehezére esett nem foglalkoznia mindezzel.
– A tö rténtek persze nem fognak titokban maradni – folytatta Max. –
Elő bb-utó bb valaki biztosan beszélni kezd ró la, de egyelő re idő t nyertü nk,
amíg biztonsá gos helyre kö ltö zö l.
– Kö szö nö m – mondta a lány rekedten. A férfi most érte veti be az erejét
és a befolyá sá t. Mélyeket lélegzett, hogy enyhítsen a torka szorítá sá n, majd
szomorú an megszó lalt: – Mindegy, mit mondasz az embereknek, pletyká lni
fognak ró la, hogy elhagytam Tonyt, és hozzá d kö ltö ztem.
– É s ez zavar téged?
Chloe néhá ny má sodpercig gondolkodott, mielő tt vá laszolt volna.
– Nem, ez való színű leg elviselhető bbé teszi a botrá nnyal já ró
megalá ztatá st, és jó t tesz a bü szkeségemnek. – Apró , ironikus mosoly kísérte
az igazsá got. – Te nagyobb hal vagy, mint Tony.
A férfi felnevetett, szeme vidá m szikrá kat szó rt.
– Feltétlenü l szó lj, ha majd tő lem is meg akarsz szabadulni!
– Ugyan – vá gott vissza a lá ny kö nnyedén, mikö zben ú jra forró sá g ö ntö tte
el az arcá t –, téged senki nem kö tö tt le soha.
– Igen, ú gy tű nik. Azt hiszem, az emberek tö bbsége veszélyes fenevadnak
tart. – Max kihívó an pillantott védencére. – Persze megpró bá lhatod kivetni
rá m a há ló dat.
A lá nyba hirtelen belehasított a gondolat, hogy a férfi pont ezt csiná lja
vele: kíméletlen hatékonysá ggal há ló t fon kö ré.
– Nekem nincs akkora hatalmam, mint neked.
– Neked is van hatalmad, Chloe – folytatta Max jó val komolyabb hangon. –
Vonzó d az embereket. Engem is.
A lá nyt jó leső izgalommal tö ltö tték el a szavai, ugyanakkor megijedt.
Hiszen ő még mindig férjes asszony, a férfinak pedig ott van Shannah Lian…
– Há t, bá rmit is talá lsz vonzó nak bennem, ö rü lö k neki – mondta. – Olyan
lehető séget kaptam tő led, amelyhez egyedü l nem jutottam volna hozzá .
– Remélem, ez az ú t boldogabb jö vő felé visz – mosolygott Max, és Chloe
felé nyú jtotta a karjá t. – Menjü nk, együ nk valami finomat!
 A lány felkapta a tá skájá t a dohá nyzó asztalró l, és a férfiba karolt. Nem
akart azon gondolkozni, miért teszi érte mindezt Max.
– Mikor kü ldö d el a faxot a kö ltö ztető knek? – érdeklő dö tt. A személyes
holmiját a lehető leghamarabb magá ná l szerette volna tudni.
– Megkérem a komornyikot az étterembe menet, hogy kü ldje el azonnal.
Chloe korá bban ú gy vélte, reménytelen kevesebb mint egy nap alatt
megszabadulni az anyjá tó l és Tonytó l, kü lö nö sen ú gy, hogy még csak hangos
szó vá ltá sra sem kerü l sor. Milyen szerencsés, hogy egy igazi ragadozó
vigyá zza a biztonsá gá t, és tá vol tart tő le minden rosszat!
Egész teste bizsergett a férfi kö zelségétő l, á m ezú ttal nyoma sem volt
benne félelemnek vagy ijedségnek. Csodá latosan érezte magá t Maximilian
Hart oldalá n.
 3. FEJEZET

Hill House – egyszerű név volt ez egy majdnem tö rténelmi eredetű kú ria
szá má ra Vaucluse-ban. Egy ausztrá l hajó má gná s, Arthur Hill építtette, aki az
elő ző évszá zad elején csiná lta meg a szerencséjét. Mindig is a csalá d
leszá rmazottai éltek itt, egészen há rom évvel ezelő ttig, amikor az utolsó
ö rö kö s is meghalt. Ezt kö vető en hatalmas hírverés kö zepette á rverésre
bocsátottá k a birtokot. Szá mtalan fotó jelent meg ró la magazinokban, írtak a
Hill csalá d tö rténetérő l és arró l, hogy a vételá rat jó tékonysá gi célokra
fordítjá k. Maximilian Hart tú llicitá lt mindenkit.
Akkoriban azt gondoltá k, befektetésnek veszi meg az ingatlant, amelyet
késő bb nagy haszonnal el tud adni. Végü l is egy ilyen nagyvilá gi férfi
stílusá hoz jobban illettek a tető téri luxuslaká sok. Mégsem adta el azó ta sem,
mi tö bb, ott élt.
Talá n a nyugalom vonzotta, gondolta Chloe, ahogy a birtokot kö rü lvevő
magas fehér téglakerítést nézte, mikö zben Max a tá virá nyító val kinyitotta a
ková csoltvas kaput. A férfi fekete Audijá val a há z elé hajtott, mikö zben egy
má sik gombbal bezá rta maguk mö gö tt a kaput.
Ideges feszü ltség kerítette hatalmá ba a lá nyt. Mivel egy fedél alatt fognak
lakni, Max kö zelsége elkerü lhetetlen lesz egy ideig, ami ijesztő en hatott rá . Ez
a férfi veszélyesen vonzó …
A kapu bezá ró dott mö gö ttü k, és kint rekedt egész Sydney – az anyja, Tony
és mindenki má s, aki zaklathatta volna. A há z felé vezető felhajtó szü rke
kö vekkel volt borítva, kétoldalt tö kéletesen á polt pá zsittal. A kerítés mentén
és a há z oldalá ban gyö nyö rű fá k sorakoztak.
A há romszintes vö rö stégla épü let a maga szimmetriájá val megkapó
lá tvá nyt nyú jtott. Oldalt mindkét szá rnyat fehér oromzat zá rta le, kö zépen, a
fő bejá rat felett kis fehér elő tető t tartottak a dó r oszlopok. Az első emeleti
magas, fehér, osztott ablakok tö kéletesén egy vonalban voltak a szü rke
cserepek kö zü l kibukkanó tető téri ablakokkal. A fö ldszinten egyforma
ü vegajtó k sorakoztak egymá s mellett, amelyeken keresztü l a szobá kat
elá raszthatta a ragyogó napfény.
Chloe azonnal beleszeretett ebbe a helybe. Az irigység és a kívá ncsisá g
nem hagyta nyugodni, amikor megkérdezte:
– Miért vetted meg ezt a birtokot, Max?
A férfi a lá nyra pillantott, lá tni akarta, hogy tetszik neki a há z, majd
elmosolyodott.
– Mert annyira hívogatott.
Chloe-t meglepte a vá lasz, mégis megértette a mö gö tte lakozó érzést.
– Ez azt jelenti, hogy nem is tervezed eladni?
– Soha. Mindent szeretek benne. Valahá nyszor á tgurulok a kapun, ú gy
érzem, otthon vagyok.
A férfi mélységes nyugalommal mondta mindezt, amitő l a lá nyban
felrémlett egy régi ú jsá gcikk arró l, hogyan érkezett a semmibő l, és
gazdagodott meg. Az édesanyja egyedü l nevelte fel, majd meghalt ká bító szer-
tú ladagolá sban, amikor a fia tizenhat éves volt. Az nem derü lt ki, hol éltek, és
milyen kö rü lmények kö zö tt, de Chloe biztos volt benne, hogy fiatalabb
korá ban sosem volt igazi otthona.
– Ez gyö nyö rű ! – suttogta lenyű gö zve. – Való ban nagyon otthonos.
– Igen, az. Gyakorlatilag ö rö kö ltem a komornyikot, a szaká csot és a
kertészt is Miss Elizabethtő l, a Hill csalá d utolsó tagjá tó l. A halá la utá n ő k
nyugdíjba mehettek volna a rá juk hagyott ö rö kséggel, mégis maradni
akartak. Ez a hely az ő otthonuk is.
– Ö rü lsz, hogy veled maradtak?
– Igen, ő k idetartoznak. Furcsa mó don mostanra ő k lettek a csalá dom. A
há rom E. – Max a lá nyra mosolygott. – Edgar a komornyik, a felesége, Elaine a
szaká cs, Eric pedig a fő kertész. A legfelső szinten laknak, a sajá t laká saikban.
Annyira profin mű kö dtetnek itt mindent, hogy ostobasá g lenne má st
megbízni. – Megá llt a há z elő tt a kö vezett felhajtó n, és leá llította a motort. –
Mindjá rt megismered Edgart. Ő elég tá volsá gtartó , de bará tsá gos. Meg fogja
mutatni neked a vendéghá zat, és beavat mindenbe a há z kö rü l, amit tudnod
kell.
Chloe-t megnyugtatta, hogy nem Max fogja elkísérni. Há lá san mosolygott
rá.
– Kö szö nö m még egyszer, hogy megmentettél.
– Ez természetes – felelte a férfi tartó zkodó an.
Amint a bejá rathoz értek, nyílt az ajtó , és egy magas, kissé pocakos,
ugyanakkor tiszteletet parancsoló kü lsejű ember fogadta ő ket. Fekete ö ltö nyt
és szü rke-fehér csíkos inget viselt fehér gallérral és mandzsettá val, szü rke
selyem nyakkendő vel. A haja ő sz, a szeme vilá goskék, az arca meglepő en
rá nctalan volt ahhoz képest, hogy nagyjá bó l hatvanéves lehetett. Biztosan
ritká n mosolyog, gondolta Chloe.
– Jó napot, uram! – mondta a komornyik, és udvariasan biccentett.
 – Edgar, ő Chloe Rollins.
A férfi illedelmesen meghajolt.
– Ü dvö zö ljü k Hill House-ban, Ms. Rollins.
– Kö szö nö m – felelte a lá ny, és kedvesen mosolygott a komornyikra.
– Beá llok a gará zsba az autó val, aztá n a kö nyvtá rban leszek, Edgar. Van
még néhá ny elintéznivaló m – mondta Max. – Gondjá t viseled Ms. Rollinsnak?
– Természetesen, uram. Ha velem tart, Ms. Rollins, szívesen megmutatom
a há zat.
Csodá latos komornyik, gondolta Chloe, mikö zben elindult a férfi
nyomá ban végig a széles elő csarnokon, amelynek kö zepén egy hatalmas
lépcső vezetett fel az első emeleti teraszra. A padló és a lépcső zö ld
sző nyeggel volt borítva, a szegélyeknél aranyszínű díszítéssel. A falak vö rö s
cédrus burkolata illett a korlá thoz. Az ö sszhatá s pompá s volt, de nem
hivalkodó .
A falakat festmények díszítették, mindegyik madarakat á brá zolt, de a lá ny
csak egyetlen pillantá st tudott vetni rá juk. Elhaladtak a lépcső mellett, dupla
szá rnyú ajtó k elő tt, melyeknek a felső része ü vegbő l volt, és egy-egy papagá j
díszelgett rajtuk. Chloe szerette volna tudni, milyen helyiségek lehetnek
mö gö ttü k, de ú gy gondolta, mint vendég jobb, ha nem kérdezi meg.
Edgar egy bá mulatosan szép teraszra vezette, amely a há z egész
hosszá ban elnyú lt. Há rom oldalró l félig zá rt lugas vette kö rü l, és kö zepét
csillogó medence foglalta el.
Gyö nyö rű zö ld sző lő futotta be a lugast, amely á rnyékot nyú jtott a nap
elő l. Fehér asztalok és székek á lltak a dó r oszlopok lá bainá l színes cserepes
virá gokkal. Kissé tá volabb, a boltívek alatt pedig a kikö tő lenyű gö ző lá tvá nya
tá rult a szem elé.
– A vendéghá z a kö vetkező teraszon van – mondta Edgar, végigvezetve a
lá nyt a medence mellett a lugas bal há tsó sarká ig. – Régen az volt a gyerekek
já tszó há za.
– Já tszó há z? – kérdezte Chloe. – Ő k nem a fő épü letben laktak?
– De igen. Napkö zben viszont itt já tszottak a dadus felü gyelete alatt, a
kisebbek pedig itt aludtak ebéd utá n. Miss Elizabeth mesélte, hogy nagyon
szerették ezt a kis kuckó t, amely csak az ő birodalmuk volt. Nem is
vá ltoztatott semmin, egészen a halá lá ig gyakran já rt le ide felidézni a régi
emlékeket.
– Azó ta is ugyanolyan minden? – Chloe-t elvará zsolta a já tszó há z
gondolata, Edgar pedig a lá ny elragadtatá sá t hallva bará tsá gosan
elmosolyodott.
– Nem teljesen, de Mr. Hart megő rizte a régi hangulatá t a felú jítá skor. A
ková csoltvas tű zhely, a babahá z, a kö nyvespolcok és a já tékospolcok
megmaradtak a nappaliban, és kiegészü ltek egy tévével meg egy dvd-
já tszó val. A konyhá t meg a fü rdő szobá t felú jítottá k. Biztos vagyok benne,
hogy kellemesnek fogja talá lni, Miss Rollins.
A lány felsó hajtott, s arra gondolt, bá rcsak lá thatta volna eredeti
á llapotá ban a vendéghá zat, de persze megértette, hogy szü kség volt a
vá ltoztatá sokra.
A teraszos elrendezésű birtokon kő lépcső vezetett le a kö vetkező szintre,
a dú s zö ld pá zsitot sű rű sö vény szegélyezte. A vö rö s téglá bó l épü lt há z a
szomszédos terasz egyik végében á llt, fehér ablakokkal és ajtó kkal, aká rcsak
a kú ria, csak kisebb méretben. A lépcső n elindulva Chloe észrevette, hogy
van még egy terasz ez alatt, amely egy kő falban végző dik, minden bizonnyal
azért, hogy a kikö tő hullá mait megfékezze. A végén egy stég nyú lt a vízbe,
mellette csó nakhá z á llt.
A medence szintjérő l nézve ezek mind lá thatatlanok voltak. Hosszú
lépcső soron lehetett megkö zelíteni, vagy a kerítés mentén vezető lejtő s ú ton.
Edgar kinyitotta a vendéghá z ajtajá t, á tadta a kulcsot a lá nynak, és
lá tvá nyos mozdulattal beljebb tessékelte. Chloe egy elragadó an bá jos
nappaliban talá lta magá t. Balra két hintaszék á llt, és egy kanapé ró zsamintá s
huzattal. A nagy, félkö ríves ablak alatt pá rná zott ü lő hely volt kialakítva, ahol
kényelmesen ö ssze lehetett gö mbö lyö dni olvasá shoz, vagy lustá n lehetett
nézni a kikö tő lá tvá nyá t. A ková csoltvas tű zhely elő tt vékony, krémszínű
gyékénysző nyeg borította a parkettá t, amely téli estéken tö kéletes
melegedő hely volt. Az ablak kö zelében, az egyik sarokban elbű vö lő babahá z
á llt, a má sikban a tévé. A bejá rat melletti falon végig szekrények és
kö nyvespolcok sorakoztak.
Jobb oldalon vidéki stílusú kö rasztal á llt hat székkel, mö gö ttü k a hasonló
stílusú bú torokkal berendezett konyha, benne lakkozott fa
konyhaszekrények és fehér mosogató .
Edgar megmutatta a kamrá t is.
– Elaine, a feleségem feltö ltö tte a legszü kségesebb dolgokkal, de ha
valami má st is szeretne, csak nyomja meg a telefonon a konyha feliratú
gombot, és jelezze neki! – Kinyitotta a hű tő szekrényt, amely szintén tele volt
élelmiszerrel, és még egy fasírt is volt benne elő készítve. – Csak be kell tolni
a sü tő be, és kész is a vacsora.
 – Kérem, kö szö nje meg Elaine-nek a nevemben – mondta Chloe há lá san. –
Ez nagyon kedves tő le.
Edgar ismét elmosolyodott.
– Megmutatom a tö bbi helyiséget is.
A há zban két há ló szoba volt, melyeket egy fü rdő kö tö tt ö ssze. Edgar
elmesélte, hogy a régi ká dat zuhanyfü lkére cserélték, hogy legyen elég hely a
mosó gépnek és a szá rító nak. A valaha volt fiú há ló szobá ban két egyszemélyes
á gy á llt, a lá nyok szobájá ban egy kétszemélyes, minden á gyon gyö nyö rű
patchwork takaró val. Mindkét há ló ban szekrények a fal teljes szélességében,
ami rengeteg helyet biztosított Chloe személyes holmijának tá rolá sá ra, bá r
nem tervezte, hogy mindent kipakol, csak a legszü kségesebbeket. Edgar az
ó rá já ra pillantott.
– Még csak negyed négy van. A kö ltö ztető k fél ö tre ígérték az érkezésü ket.
Eric, Mr. Hart kertésze és ezermestere segít majd kipakolni, és elviszi az ü res
dobozokat. A tö bbi maradhat a fiú k há ló já ban. Addig is, ha tehetek még
valamit ö nért…
– Nem, Edgar, kö szö nö m. Addig felfedezem a há zat.
– Nagyon szívesen, Ms. Rollins – felelte a komornyik, és meghajolt, majd
tá vozott.
Chloe készített magá nak egy csésze ká vét, és mikö zben szü rcsö lgette,
végignézte a kö nyvespolcokat. Talá lt egy halom cd-t, a klasszikus zenétő l
kezdve a popig tö bbféle stílusban, kortá rs irodalmat, bestsellereket.
Figyelmét mégis legjobban a régi kö nyvek ragadtá k meg: Dickens, Robert
Louis Stevenson, Edgar Allan Poe, a teljes Anne Shirley-sorozat, az
Encyclopaedia Britannica egy régi kiadá sa, régi rajzok madarakró l, a hajó k
tö rténete, kézimunkakö nyvek.
Elképzelte, ahogy a dadus annak idején varrni tanította a lá nyokat, a
madarakró l oktatta a fiú kat, egy boldog gyerekkor jeleneteit lá tta maga elő tt,
amelyben neki soha nem volt része, de a fantá ziá jában elevenen élt.
A szekrények még tö bb régi kincset rejtettek: egy kissé viseltes, de jó
á llapotú Monopoly, építő kocká k, egy má rvá ny sakk-készlet, ká rtyá k, kirakó k.
A lá ny ú gy dö ntö tt, egyet elkezd kirakni még ma este. Jobb szó rakozá s, mint a
tévét nézni.
Megitta a ká véjá t, és odalépett a legelbű vö lő bb régi berendezési tá rgyhoz,
a fá bó l készü lt, kétszintes babahá zhoz. Felhajtható s tetején á t be lehetett
nyú lni a má sodik emeletre, és rendezgetni a szobá kat. A há ló kban gyö nyö rű
bú torok voltak, szekrénykék, székek, fésü lkö dő asztalok, tü krö k, az á gyakon
apró patchwork takaró k. A fü rdő szobá ban apró fémlá bakon á lló mini-
porcelá nká d, egy szekrénykén mosdó tá l és egy pará nyi porcelá n vécécsésze.
Az ablakokat és ajtó kat ki lehetett nyitni. A fö ldszint is hasonló an szép
volt. A hallbó l lépcső vezetett a felső szintre. Az egyik oldalá n tö kéletesen
felszerelt étkező és konyha á llt, a má sikon szépen berendezett nappali,
mö gö tte apró tá roló és mosó konyha.
Chloe a fö ldö n ü lt, egyik ujjá val az apró kanapé selyemhuzatá t simogatta,
amikor hangos kopogá s riasztotta fel az á lmodozá sbó l. Kö rbenézett és a
szíve nagyot dobbant, amint tekintete talá lkozott Maximilian Hart ragyogó
pillantá sá val, aki az ü vegajtó n keresztü l ő t nézte. Felá llt, hogy ajtó t nyisson,
kö zben elö ntö tte az arcá t a pír, amiért a férfi ilyen gyerekes foglalatossá g
kö zben látta meg. Igyekezett visszanyerni lelki nyugalmá t, mikö zben
áthaladt a nappalin, és szomorká san elmosolyodott.
– Nekem nem volt babahá zam, amikor kicsi voltam – magyará zta.
– Voltá l te valaha is kislá ny? – kérdezte a férfi bará tsá gos hangon.
Chloe elfintorodott.
– Ami azt illeti, nem az á tlagos gyerekek életét éltem. Az anyá m… –
Hangja elhalkult, s az elméje ö sztö nö sen kizá rta az anyjá val kapcsolatos
gondolatokat.
– Az én életem sem volt mindennapi – felelte a férfi ironikusan. – É rzed
ezen a babahá zon, mennyire má s is lehet a gyerekkor?
– Igen, érzem – felelte a lá ny sietve. – É s nagyon tetszik, Max.
A férfi bó lintott, s a tekintete arró l á rulkodott, mintha megértette volna,
mirő l kellett lemondania Chloe-nak, és ebben mennyire hasonlít az
élettö rténetü k.
– Bejö hetek?
Chloe még jobban zavarba jö tt.
– Persze, bocsá nat…
– Hagyd nyitva az ajtó t! Szerettem volna néhá ny szó t vá ltani veled,
mielő tt bemutatom a testő rö det, aki odakint vá r.
– Testő r? – A meglepetés kellő képpen kizö kkentette a lá nyt zavará bó l.
– Ő fog a forgatá sokra vinni és hozni, vagy elvisz bá rhová , ahová csak
menni szeretnél. Mindig melletted lesz, amikor elhagyod a há zat, és
gondoskodik ró la, hogy senki ne férkő zhessen a kö zeledbe. Ez egy egyszerű
biztonsá gi intézkedés, Chloe, nem kell aggó dnod miatta. Késő bb nem lesz
szü kség rá, de szerintem eleinte jobban fogod érezni magad, ha melletted
van. – Bocsá natkérő en pillantott a lá nyra. – Sajnos nekem má s dolgokkal is
kell foglalkoznom, nem lehetek mindig melletted, hogy megvédjelek.
– Ezt nem is vá rhatom el.
– De szeretném ú gy érezni, megtettem mindent azért, hogy elkerü ljü k a
problémá kat. Utá lok tévedni – mondta gú nyos hangon Max.
Chloe a testő rt tú lzá snak tartotta.
– Rendben, ha ú gy gondolod, erre tényleg szü kség van – mondta mégis
bizonytalanul.
A férfi kilépett az ajtó n, hogy behívjon valakit, aki mostaná ig a kő lépcső
aljá n vá rakozott. Chloe valami behemó t fickó ra szá mított, aki ú gy néz ki,
mint egy kidobó egy éjszakai klubban. Megkö nnyebbü lt, amikor
megpillantotta a diszkrét szü rke ö ltö nyben belépő , ő szes hajú férfit, aki
ö tven év kö rü l já rhatott. Olyan magas volt, mint Max, széles vá llú , jó kiá llá sú ,
és magabiztos ember benyomá sá t keltette, aki a fizikai erejét is beveti, ha
szü kséges. Max bemutatta ő ket egymá snak.
– Ms. Chloe Rollins, Gerry Anderson.
A lá ny kezet nyú jtott, melyet a férfi rö viden megszorított.
– Szolgá latá ra, Ms. Rollins. Gerrynek szó lít mindenki, kérem, ö n is
szó lítson így bá tran! – Hangja mély volt, és kellemes.
– Kö szö nö m. Remélem, nem lesz sok gondja velem – felelte Chloe
szerényen.
– Bá rmi adó dik, megoldom, Ms. Rollins. – Elő vett egy mobiltelefont a
zsebébő l. – Hétfő reggel hatkor itt leszek, hogy elvigyem dolgozni. Ha addig is
szeretne valahova elmenni, hívjon ezen, és egyeztetü nk! – Megmutatta a sajá t
szá má t elmentve a telefonban, aztá n á tadta a lá nynak.
Szombat délutá n volt. A vasá rnap bizonyá ra eltelik a kipakolá ssal,
gondolta Chloe.
– Kö szö nö m, de nem megyek holnap sehova – mondta hatá rozottan.
– Azért ezt a telefont tartsa magá ná l! É jjel-nappal hívhat.
– Rendben.
– Kö szö nö m, Gerry – mondta Max.
A férfi tá vozott, ismét kettesben hagyva Chloe-t és Maxet. A férfi sö tét
szeme a lá ny tekintetébe fú ró dott, mintha a szívébe lá tna.
– Ö rö mmel hallom, hogy jó l érzed itt magad. Arra gondoltam, maradj itt,
amíg leforgatjuk az évad mind a tizenkét részét. Szá modra is egyszerű bb, ha
nem terelik el a figyelmedet a munká ró l, és nekem sem jelent problémát.
Két hó napig itt élni? Csá bító gondolat. De két hó nap a férfi kö zelében…
– Kö szö nö m – felelte a lá ny, bízva abban, hogy Max nem veszi észre a
zavará t.
– É s kérlek, haszná ld a medencét, amikor csak kedved van hozzá . Azt
mondjá k, holnap nagyon meleg lesz.
– Kö szö nö m – mondta ismét a nő , mikö zben ú gy érezte magá t, mint egy
papagáj, aki szavakat ismételget jelentés nélkü l.
– Nyugodj meg, Chloe! – A férfi szeme színe lá gy csokolá débarná ra
vá ltozott, kinyú jtotta a kezét, és finoman megsimogatta védence arcá t. –
É rezd jó l magad itt!
 4. FEJEZET

Max az egyik lugas alatt egy nyugá gyban rá érő sen elfoglalta magá t a
vasá rnapi ú jsá g sudokufeladvá nyá val. Idő nként felpillantott, há tha felbukkan
a medence felé igyekvő Chloe. Meleg volt a reggel, a felfutó nö vények
á rnyéka és a finom szél a kikö tő felő l kellemessé tette a vá rakozá st.
A férfi biztosra vette, hogy a lány elfogadja a meghívá sá t, és marad. Azt is
érezte, hogy egyre jobban vonzó dnak egymá shoz, á m egyelő re vissza kellett
fognia magá t. El akarta kerü lni, hogy ú gy tű njö n, ő diktá l.
A Chloe irá nt érzett vonzalmá nak ereje ő t magá t is meglepte. Eddig
minden kapcsolatá nak lényege a szex volt, a pillanatnyi jó érzés. Elő ző
éjszaka Shannah-val is lett volna rá alkalma. Bá r má r szakított vele, a nő
mégis meghívta magá hoz, hogy az á gyban is elbú csú zhassanak, de ő nem
érzett irá nta fizikai érdeklő dést. Végü l egy gyors puszival vá ltak el. Azért
esett nehezére Shannah-val foglalkoznia, mert Chloe já rt a fejében. Folyton
arra gondolt, vajon mit csiná l a vendéghá zban, és ő mit tehet azért, hogy a
lá nyt az á gyá ban tudhassa.
A férje má r nem jelentett akadá lyt, Max mégsem érezte helyesnek, hogy
viszonyt kezdjen vele. Chloe tú lsá gosan sebezhető volt még, nem
haszná lhatta ki a helyzetét. Vá rnia kellett, de most erejének minden
cseppjére szü ksége volt, hogy fékezze a vá gyait, amikor felpillantott, és
meglá tta a lá nyt a medencéhez kö zeledni.
Egyszerű , egyrészes tü rkiz fü rdő ruhá t viselt, mély dekoltá zzsal. Nő ies
alakjá nak gyö nyö rű részletei lá ttá n a férfi rö gtö n feszü lést érzett az
á gyéká ban.
Chloe nem vette észre Maxet az erő s napsü tésben, a lugas á rnyéká ban.
Ledobta tö rü lkö ző jét, levette a szandá ljá t, és a lépcső rő l belegá zolt a
medencébe. Mosolygott, mikö zben lassan elmerü lt a vízben, és karjaival
hullá mokat vert maga kö rü l. Max bá josnak talá lta arcá n a gö drö cskéket, és ő
maga is elmosolyodott.
A lá ny ellö kte magá t a lépcső tő l, és siklott, kö zben ú jra meg ú jra
megfordult a víz felszínén, lebegett, vizes fü rtjei mint egy aranyszínű gló ria
ú sztak a feje kö rü l. A férfi szívesen élvezte volna tová bb zavartalanul a
lá tvá nyá t, á m amikor Chloe ú szni kezdett, felá llt a nyugá gybó l, és a medence
széléhez sétá lt, hogy ü dvö zö lhesse.
– Jó reggelt!
 A lány riadtan kapta fel a fejét. Azt hitte, senki nincs a teraszon, és csak az
ö vé a medence, de ez Max hangja volt, aki alig egy méterre á llt tő le. A szíve
azonnal kalapá lni kezdett. A férfi egy apró fekete ú szó nadrá g kivételével
teljesen meztelen volt. Ú gy nézett ki széles vá llaival és mellkasá val, erő s
karjaival, mint egy olimpiai ú szó . Minden izma lenyű gö ző en kirajzoló dott,
dereka és a csípő je keskeny volt, combja és vá dlija erő teljes, barna bő re
pedig csak ú gy ragyogott.
– Sajná lom, ha megijesztettelek – mondta bű nbá nó an. – É pp olvasgattam
– mutatott a lugas alatt lévő nyugá gy felé –, amikor meghallottam, hogy a
medencében vagy. Nem bá nod, ha csatlakozom?
– Nem, persze hogy nem – hadarta Chloe.
– Jó l aludtá l?
– Igen, mint egy kisbaba.
– Ö rü lö k. Menjü nk ú szni!
A férfi elmerü lt a vízben, alig verve hullá mokat, és csak a fél tá v megtétele
utá n bukkant ki és siklott tová bb. Chloe kényelembe helyezte magá t a víz
alatti ü lő helyen, és Maxet nézte, ahogy egyik hosszat ró ja a má sik utá n. Soha
életében nem talá lkozott még ennyire vonzó férfival. Tony alakjá ra sem
lehetett panasza, de benne nem volt meg ez a fajta erő .
Mió ta itt volt, nem jutott eszébe sem Tony, sem Laura. Olyan érzés volt,
mintha elsodró dtak volna valahová messzire, és Chloe azonnal belemerü lt
volna ú j életébe, ahol szá mukra nincs hely. Biztonsá gban van, amíg Max
birtoká n marad. Biztonsá gban a Tonyval való rettenetes veszekedésektő l, az
anyja jelentette érzelmi zsarolá stó l.
De biztonsá gban lehet-e egy ragadozó mellett? A gondolat abban a
pillanatban merü lt fel benne, amikor Max leü lt mellé.
– Elvettem a kedved az ú szá stó l?
A lá ny zavará ban nevetni kezdett.
– Nem tudná m tartani veled az iramot.
– Lassan fogok ú szni – ígérte a férfi.
Megtettek néhá ny hosszt együ tt, majd Chloe a medence szélére
tempó zott, ahol a tö rü lkö ző jét hagyta.
– Elég volt? – kérdezte Max.
– Egyelő re. – Mikö zben a lá ny kikapaszkodott a lépcső n, érezte testén a
férfi fü rkésző tekintetét. Gyorsan felkapta a tö rü lkö ző t, és maga kö ré tekerte.
– Nem szeretek rossz hír hozó ja lenni, de szerintem lá tnod kellene, mit írt
Lisa Cox a vasá rnapi ú jsá g bulvá rrovatá ban – mondta a férfi, ahogy kö vette
ő t kifelé a medencébő l.
Chloe rémü lten fordult há tra.
– Rossz hír?
– Inká bb szenzá ció s – felelte Max cinikusan a nyugá gy felé haladva. –
Gyere és olvasd el! Tö ltö k egy italt, há tha attó l jobban fog tetszeni.
A lá ny aggodalma és rossz elő érzete elterelte a figyelmét a férfi majdnem
meztelen testérő l, mégis megkö nnyebbü lt, amikor az á rnyékba érve Max
felkapott egy tö rü lkö ző t, és a csípő je kö ré tekerte.
Az ú jsá g az egyik asztalon hevert néhá ny pohá r és egy hü tő tá ska mellett.
A férfi az asztalhoz lépett, kihú zott egy széket Chloe-nak, és a legfelső ú jsá gra
mutatott.
– Ez az. Foglalj helyet! – Kinyitotta a hű tő tá ská t és kivett belő le egy nagy
ü veg gyü mö lcslét, majd folytatta: – Nyilvá nvaló an Tony indította el a
tö rténetet. Bizonyá ra nem akart rosszat, csak amikor a kö ltö ztető k
elszá llítottá k a holmidat, megkérdezte, milyen alapon já rnak el, mire ő k
megmutattá k a faxot, rajta a címemmel.
Maximilian Hart birtoka Vaucluse-ban nagy lépés a randwicki laká shoz
képest, ahol most Tony egyedü l maradt. Rá adá sul kirú gtá k a forgató kö nyvíró
csapatbó l, és nem tudja befolyá solni az események alakulá sá t. Chloe el tudta
ró la képzelni, hogy bosszú ra vá gyik, hiszen ismerte má r.
– Lisa Cox hívott tegnap este, hogy megtudja, tényleg itt vagy-e, és hogy
kommentá ljam az eseményeket – folytatta Max. – Veled is beszélni akart, de
gondoltam, jobb, ha inká bb pihensz, és biztos nem akarsz rosszindulatú
pletyká kró l beszélgetni vele, így azt mondtam, nem vagy elérhető . – A
gyü mö lcslét két pohá rba tö ltö tte, és az egyiket a lá ny elé tette. Kívá ncsi
tekintettel folytatta: – Remélem, nem bá nod, hogy beleavatkoztam a dologba
Lisá val.
– Biztos vagyok benne, hogy jobban kezeled ezt a helyzetet, mint én
tenném – felelte a lá ny.
A férfi megvonta a vá llá t, és leü lt egy székre. Tekintete keménnyé és
kö nyö rtelenné vá ltozott, ahogy hatá rozottan kijelentette:
– Az igazat mondtam neki. – Gú nyos hangon folytatta: – Tony azt á llítja,
miattam hagytad el ő t, kihagyva azt a lényeges pontot, hogy megcsalt téged,
és teherbe ejtette az asszisztensedet. Ú gy tű nik, édesanyá d is az ő verzió jukat
erő síti, és engem tá mad, amiért nem vele vagy, mikö zben ő az anyá d, és
ebben a nehéz helyzetben mellette lenne a helyed. Azt nem említette, hogy
vele felbontottuk az ü gynö ki szerző dést.
 Chloe fintorogva hallgatta az anyja és Tony ténykedésének ö sszefoglaló já t
a tö rténtekrő l.
– Sajná lom, Max. Figyelmeztettelek, hogy lesz még bö jtje annak, ha így
pró bá lsz megvédeni, ahogyan tetted.
– Anná l nagyobb elszá ntsá ggal teszem. – A férfi szeme cinkosan felvillant.
– Teljesen el kell szakadnod tő lü k, Chloe. A legjobb, ha itt maradsz addig a
két hó napig, így elkerü lhetsz minden bosszú sá got. Itt nem férkő zhetnek a
kö zeledbe, és megtervezheted a jö vő det.
Szü letett harcos, gondolta a lá ny. Neki pedig tetszett, hogy megvédi ő t.
Talá n tú lsá gosan is. De meg kell tanulnia, hogyan á lljon ki saját magá ért, aká r
a férfival szemben is.
– Inká bb elolvasom az egész cikket – motyogta, és felvette az ú jsá got az
asztalró l.
A cikk sokkal részletesebb volt, mint ahogy Max elmesélte, és lényegében
véve ú gy festette le a férfit, mint szívtelen manipulá tort, aki elcsá bította
Chloe-t.
– Beperelhetnéd ő ket becsü letsértésért – mormogta a lá ny bosszú san.
– Jobb nem reagá lni minderre, így hamarabb eltű nik a téma az
érdektelenség sü llyesztő jében.
– Tudod, mi a legundorító bb az egészben? Az anyá m és Tony is azért
beszéltek le a gyerekvá llalá sró l, mert sokkal fontosabbnak tartottá k, hogy
szerepeljek a sorozatodban. É s gondolom, tényleg nem engem vá lasztottá l
volna, ha terhes vagyok…
A férfi megrá zta a fejét.
– Semmi nem téríthetett volna el attó l, hogy te szerepelj a mű sorban. –
Hatá rozott tekintetét szinte a lá ny tekintetébe fú rta. – Ha terhes lettél volna,
Chloe, a tö rténetet ú gy írtuk volna meg, hogy alkalmazkodjon a helyzethez.
– Komolyan?
A férfi szá ja szegletében apró , ö rö mteli mosoly jelent meg a lá ny
csodá lkozá sá t lá tva.
– Komolyan.
– Akkor nem volt igazuk. – Furcsa, mindez mekkora elégedettséggel
tö ltö tte el Chloe-t. – Nem mintha szá mítana – tette hozzá . – Még nagyobb
ká osz lenne most, ha terhes lennék, és Tony kikezdett volna Laurá val a
há tam mö gö tt. É s fogadni mernék, hogy az anyá m tudott az egészrő l. Az ő
figyelmét semmi sem kerü li el.
– Igazad lehet – felelte Max szá razon. – Nem lá ttam rajta felhá borodá st,
amikor szembesítettem a tényekkel a hotelben. Csak dü hö s volt, amiért
felkavartam az á lló vizet.
Dü hö s… Chloe mindig utá lta, ahogy az anyja má s emberekkel bá nt. Nehéz
ü gynö knek lenni, de a mó dszer, ahogy Stephanie Rollins csiná lta…
Az italá t kortyolgatta, mikö zben a férfi gondolatai szemmel lá tható an
messze já rtak. Szeme elkeskenyedett, mintha fontos problémá n já rna az
agya, és a megoldá st keresné. Néhá ny perccel késő bb a lá nyhoz fordult, és
kívá ncsian azt kérdezte:
– Mondd, Chloe… huszonhét éves vagy… tényleg annyira szeretnél má r
egy kisbabá t?
A lá ny elpirult. Má r bá nta, hogy szó ba hozta ezt a témá t, tudvá n, hogy sok
nő csak a harmincas évei elején alapít csalá dot.
– Nem olyan nagyon, nem – felelte gyorsan, majd egy szomorú
vá llrá ndítá s kö zepette bevallotta: – Csak szerettem volna valamit, ami igazi
az életemben. Az anyá m folyton megkavarta a dolgokat, Tony szintén. De egy
kisbaba… Egy kisbabá ná l ő szintébb dolog nincs a vilá gon, ugye?
– Ő szinte – ismételte a férfi tű nő dve.
– Mindenesetre ö rü lö k, hogy nem estem teherbe – bö kte ki. – A baba
Tonyhoz kö tö tt volna egész há tralévő életemre.
– Igaz. Így legalá bb tú lléphetsz rajta.
A lá ny elfintorodott.
– Má r csak a vá lá s van há tra.
– Az megoldható az ü gyvédeken keresztü l – mondta a férfi elutasító an. –
Nem kell talá lkoznotok. Csak elgondolkoztam, vajon annyira sü rgő s-e neked
ez a dolog, hogy azonnal á gyba bú jj valakivel, és teherbe ess.
A feltételezés meglepte Chloe-t, ezért indulatosan vá laszolt:
– Ennyire nem vagyok ostoba, Max!
A férfi megrá zta a fejét.
– Nem gondolom, hogy ostoba vagy, de az emberek néha nem dö ntenek
logikusan, ha valami trauma éri ő ket.
– É pp elég gond most szá momra, hogy elrendezzem az életemet, nem
hiányzik belő le egy kisbaba.
A férfi elégedetten nyugtá zta, hogy a lá ny nem készü l belerohanni valami
ő rü ltségbe, hanem inká bb rendezni akarja az életét.
– É hes vagyok – szó lalt meg. – Ideje ebédelni. – Kezébe vette a há zi
telefont. – Megkérem Edgart, hogy itt kint terítsen. Mondhatom, hogy ketten
eszü nk? Elaine-nek nem jelent gondot. Salá tá t kértem, ő mindig annyit csiná l,
amennyi egy hadseregnek is elég.
Chloe szívesen beszélgetett a férfival, és nem akarta, hogy véget érjen ez a
talá lkozó a medence partjá n. Rá adá sul fokozta a kísértést, hogy
megkó stolhatja Elaine ú jabb remekét.
– Kö szö nö m, szívesen.
Max figyelte a lá nyt, ahogy mosolyog, az ajka ívét, az apró gö drö cskéket
az arcá n, a szemében csillogó ö rö mö t, és arra gondolt, milyen szép. Nem
viselt sminket, a haja természetes hullá mokban keretezte az arcá t. Hibá tlan
bő re csak ú gy ragyogott. Szerette volna megérinteni, megízlelni, de még nem
jö tt el az ideje.
Megkérte Edgart, hogy terítsen két személyre a medence mellett. Azon
igyekezett, hogy ez a nap a lehető legkellemesebb, legpihentető bb és
legélvezetesebb legyen, hogy a lá ny itt akarja tö lteni a hátralévő két hó napot.
Chloe gyerek irá nti vá gya vá ratlan bö kkenő volt szá má ra.
Megkö nnyebbü lt, hogy tú lléptek rajta, mégis néhá ny pillanatra eljá tszott a
gondolattal, milyen lenne, ha a lá nnyal együ tt népesítenék be a vendéghá zat.
Két ó rá n á t ü ldö géltek a teraszon, megebédeltek, beszélgettek a
tévézésrő l. Nem kerü lt szó ba semmi személyes, így volt biztonsá gos. A férfi
inká bb kikérte Chloe véleményét a mű sorró l, a stá b tagjairó l és a szerepek
nehézségeirő l.
– Tudod, Max, én képtelen vagyok parancsszó ra érzéseket mutatni, ehhez
nem vagyok elég tehetséges – mondta a lá ny. – Ahhoz, hogy el tudjak já tszani
valakit, a karakter há tterét is ismernem kell, tudnom kell, mit gondol vagy
érez a kü lö nbö ző helyzetekben. Amikor forog a kamera, azzá az emberré
vá lok. Való sá g lesz, amit megmutatok.
A férfi tisztelte a lá ny elszá ntsá gá t és a szorgalmá t, de nem értett egyet
azzal, hogy nem elég tehetséges. A vérében volt a színészmesterség. Az arcá n
tü krö ző dö tt minden érzése, csak olvasni kellett benne.
Max elő szö r egy éveken á t futó szappanoperá ban lá tta a lá nyt.
Tú lragyogott mindenkit a szereplő k kö zö tt. Kiderü lt, hogy egész életét a
televízió képernyő jén tö ltö tte, kisbaba kora ó ta folyamatosan reklá mokban
és kü lö nbö ző mű sorokban szerepelt. A férfi megjegyezte a nevét, és arra vá rt,
hogy adó djon egy forgató kö nyv, amelyben igazá n megmutathatja a
tehetségét, és most, hogy erre sor kerü lt, Chloe nem okozott csaló dá st.
A lány édesapja is tehetséges színész volt, aki depresszió miatt ö ngyilkos
lett. Sokan sajná ltá k korai halá lá t. Max nem tudta elképzelni, hogy Stephanie
segíteni pró bá lt volna a férjének megkü zdeni ezzel a problémá val, azt anná l
inká bb, hogy ö nző hozzá á llá sá val csak még kö zelebb sodorta végzetes
dö ntéséhez.
Nem szerette volna, ha Chloe is depresszió s lesz, és ez befolyá solja a
teljesítményét a sorozatban. Boldognak tű nt ebben a pillanatban, bá r ő nem
tudhatta, mire gondol, vagy mit érez, amikor egyedü l marad.
Egy ö tlet ü tö tt szö get a fejébe. Chloe kisbabá t szeretett volna. Vehetne
neki egy kiskutyá t vagy kiscicá t, amelyrő l gondoskodhat, amellyel tö rő dhet,
az enyhítené a magá nyá t. Nagyszerű ö tletnek tű nt.
Edgar leszedte az asztalt, ká vét és sü teményt tá lalt helyette. Az ebéd a
végéhez kö zeledett. A lá ny megitta a ká véjá t, majd elszá ntan a férfihoz
fordult.
– Itt maradok arra a két hó napra.
Ennél jó val tö bbet is mondott, kifejezte há lá ját a férfi ajá nlata miatt, de ő
ezt alig hallotta a benne szétá radó ö rö mtő l. Győ zö tt!
É s elnyeri Chloe Rollins szívét is, mielő tt elhagyja a vendéghá zat!
 5. FEJEZET

Chloe hétfő reggel ú gy érezte, jó l tette, hogy elfogadta Gerry Anderson

ajá nlatát, és ö rü lt, hogy Max a rendelkezésére bocsá totta fekete, sö tétített
ablakos Audi Quattró ját. A paparazzó k ugyanis letá boroztak a vaucluse-i
birtok kapujá ná l, ső t a stú dió bejá ratá ná l is ott voltak. A botrá ny szaga
vonzotta ő ket.
Amikor beértek a stú dió ba, jelezte Gerrynek, hogy beszélni szeretne a
biztonsá gi ő rrel. Lehú zta az ablakot, miutá n az ő r hozzá juk lépett.
– Ms. Rollins? – Megérintette a sapká ját.
A lá ny mosolygott.
– Jó reggelt! Csak szerettem volna tá jékoztatni, hogy az anyá m, Stephanie
Rollins má r nem az ü gynö kö m, és ö rü lnék, ha tá vol tartaná a forgatá stó l.
A férfi bará tsá gosan bó lintott.
– Mr. Hart má r tájékoztatott. Nem kell aggó dnia, sem Mr. Lipton, sem Ms.
Farrell nem léphet be ide, Ms. Rollins.
Max egy lépéssel elő tte já rt. Mindenre gondolt.
A forgatá son a lá ny sokkal jobban érezte magá t az anyja nélkü l, aki
ezú ttal nem kritizá lta, irá nyította, fontoskodott mellette. A kollégá k és
stá btagok tudtak a tö rténtekrő l, s ennek kö szö nhető en mindenki nagyon
tapintatosan bá nt vele. Csak akkor nyugodtak meg, és tértek vissza a normá l
kerékvá gá sba, miutá n Chloe bebizonyította, hogy nagyszerű formá ban van,
és eltö kélten a munká já ra ö sszpontosít. É rezte, hogy nő ttö n-nő az ö nbizalma,
s hezitá lá s nélkü l képes kö vetni a rendező minden utasítá sá t.
Ezt kö vető en a tapintat helyére kívá ncsisá g kerü lt. Chloe nem ú gy
viselkedett, mint aki épp egy traumá n megy keresztü l. Lehet, hogy elhagyta
hű tlen férjét, és viszonyba kezdett Maximilian Harttal? Senki nem mondta ki,
de a lá ny látta a kérdést a szemü kben. É rdekes mó don nem érezte magá t
kínosan emiatt. Bá r a feltételezés nem volt igaz, ú gy vélte, az emberek
megértenék, ha így tett volna. Való já ban irigységet lá tott néhá ny kolléganő je
szemében, amikor ebédszü netben valaki Max vendéghá zá ró l kérdezte.
– Sokkal kisebb, mint gondolná d – felelte hű vö sen, hatá rozott
pillantá sá val megá lljt parancsolva a magá néletére vonatkozó tová bbi
kérdéseknek. Nem akarta elmesélni, mennyire kü lö nleges hely, és hogy a
kö vetkező két hó napot is ott fogja tö lteni. Senki má sra nem tartozott mindez,
csak rá és Maxre.
 Mégis akaratlanul is leleplezte a megá llapodá sukat aznap délutá n.
Megkérte Gerryt, hogy a stú dió bó l a kedvenc zö ldségeséhez vigye a
Kensingtonon. Testő re ragaszkodott hozzá , hogy elkísérje egészen az ü zletig,
mert ú gy lá tta, egy autó kö veti ő ket.
Véletlen, gondolta Chloe. A sö tétített ablakok megzavartá k a
paparazzó kat reggel, miért pazarolná k az idejü ket ismét arra, hogy
kö vessék?
Tévedett. Még csak néhány percet tö ltö tt az ü zletben, amikor egy
tú lsá gosan is ismerő s, éles hangot hallott maga mö gö tt.
– Nagyon szomorú dolog, ha egy anyá nak ü ldö znie kell a lá nya autó já t
ahhoz, hogy beszélhessen vele.
A lá ny a kezében tartott salá tá t a fö ldre ejtette. A szíve hevesen kezdett
verni, és egész testében remegett, mikö zben megfordult, hogy szembenézzen
a készü lő rohammal. Az anyja arca vö rö s volt a dü htő l, acélkék szeme vá dló
szikrá kat szó rt felé. A kezét felemelte, hogy megragadja Chloe vá llá t, és
megrá zza. A lá ny első gondolata az volt, hogy megadja magá t, de ezú ttal
kü zdö tt ellene. Má r nem gyerek, akit ilyen mó dszerrel fegyelmezni lehet, és
az anyja nem uralkodhat tö bbé felette. Kihú zta magá t, és nem há trá lt, bá r a
gyomra ö sszeszorult.
Gerry Anderson lépett kö zéjü k, amitő l Chloe megkö nnyebbü lt.
– Menjen az ú tbó l! Ez az én lá nyom! – suttogta az anyja, majd megragadta
a férfi karjá t, és pró bá lta félrelö kni.
– Ms. Rollins? – Gerry a lá nyra nézett.
– Beszélek vele, de maradjon a kö zelben, Gerry! – Chloe az anyjá hoz
fordult, és elszá ntan nézett rá. – Ha jelenetet rendezel, a testő rö m kö zbelép,
és elmegyü nk. Megértetted?
– A testő rö d? – kérdezte gú nyosan az asszony, mikö zben Gerry há trébb
lépett, hogy a két nő ismét szembe kerü lhessen. – Max Harté, ú gy érted. Most
ő tartja rajtad a kezét, csak tú l naiv vagy, hogy észrevedd.
– Pró bá l megvédeni a zaklatá sodtó l.
– É s vajon miért teszi? Feltetted má r magadnak ezt a kérdést?
– Nem érdekel, miért. Kiléptem a há zassá gombó l és abbó l a szö rnyű
helyzetbő l, amelyet titokban tartottá l elő ttem, így most inká bb a munká ra és
a pénzkeresésre koncentrá lok. Nem vagyok olyan naiv, hogy ezt ne látná m á t,
anya.
– Ma azért dolgoztá l, hogy Max Hartnak keress pénzt.
– Ő nem vezetett félre.
 – A te érdekedben tettü k – védekezett az asszony. – Ezen az egészen tú l
lehettü nk volna, ha Laura nem esik teherbe.
– Nem biztos, hogy tényleg ez volt az én érdekem, de ez má r nem is
fontos.
– Chloe, szü kséged van rá m. Egyedü l nem boldogulsz. É n vagyok az, aki
melletted á ll olyan hosszú ideje…
– Beletanulok.
– Azt hiszed, az olyan gyorsan megy? – gú nyoló dott az anyja.
– Nem. Biztosan idő be telik.
– É s egy halom rossz dö ntésbe. Példá ul hol fogsz lakni? Nem maradhatsz
ö rö kre Max vendéghá zá ban.
– Persze hogy nem.
Chloe nem esett kétségbe a kérdés hallatá n, talá n ez á rulta el az anyja
elő tt, amire Stephanie rö gtö n lecsapott:
– Felajánlotta, hogy maradj ná la, ugye? Mennyi idő re?
– Ez nem a te dolgod – vá gott vissza a lá ny.
– Tová bb, mint néhány nap. Tová bb, mint egy hét… Egy hó nap? Kettő ? – A
talá lgatá s hirtelen diadalmas bizonyossá ggá vá lt. – Igen, két hó napig. Amíg a
forgatá s véget nem ér. Ez igazá n jellemző rá . É s te olyan hiszékeny vagy, hogy
besétá ltá l a csapdá já ba.
– Ez nekem is ideá lis – bizonygatta Chloe, és utá lta, ahogyan az anyja
kiforgat mindent.
Az érveire csak egy gú nyos mordulá s volt a vá lasz.
– Csö bö rbő l vö dö rbe.
– Ez meg mit jelent?
Stephanie megvető en nézett Chloe-ra.
– Max Hart Tonyná l is rosszabb, egyik nő tő l megy a má sikig.
Készenlétben tart, te kö vetkezel Shannah Lian utá n, amire má r nem kell
sokat vá rni. Jegyezd meg, amit mondok! Nem telik két hó napba, fogadni
merek rá , s nagyobb ká oszban fogod végezni, mint amiben most vagy.
Szü kséged van rá m, Chloe. É n vagyok az egyetlen, aki mindig megvédett
téged. Max Hart vadá szik rá d, aztá n amikor kielégítetted az étvá gyá t…
– Elég volt! – kiá ltotta Chloe. – Nem kell ezt végighallgatnom, és nem is
akarom. Gerry! – Sü rgető en a férfihoz fordult. – Menni szeretnék.
A férfi azonnal á tkarolta a lá nyt, a má sik kezét elő retartva, hogy utat
tö rjö n maguknak.
– Elnézést, Mrs. Rollins – mondta udvariasan, és elindultak a kijá rat felé.
 – Ha majd rá jö ssz, hogy igazam volt, gyere haza! – vetette utá na az anyja.
– É n gondoskodom ró lad.
Chloe rezzenéstelen arccal haladt tová bb, és arra gondolt, igenis képes
magá ró l gondoskodni. Ami pedig azt illeti, Max nem veheti rá semmi
olyasmire, amit ő maga nem akar. A férfi mellett mindig volt vá lasztá sa. Nem
ú gy, mint az anyja mellett, aki mindig megmondta, mit kell tennie, és nem
ú gy, mint Tony mellett, aki megcsalta. Max mellett ö nmaga lehet, és ez jó
érzés. Egy nagy lépés elő re. Soha nem fog visszafordulni és az anyjá tó l kérni
segítséget.
– Szeretné, hogy elmenjü nk egy má sik ü zletbe? – kérdezte Gerry, miután
a lány beü lt az autó ba.
Chloe el is felejtette, hogy a bevá sá rló kocsit a gyü mö lcsö kkel az ü zlet
kö zepén hagyta.
– Holnap délutá n – felelte. A benne tá madt érzelmi vihar miatt nem tudott
ételre gondolni. – Menjü nk egyenesen haza, Gerry, kérem!
A férfi bó lintott, és szó nélkü l a kormá nyhoz ü lt.
Haza… Kö nnyek futottá k el a lá ny szemét. A vendéghá z nem az otthona,
mégis otthonosabban érezte magá t ott, mint eddig bá rhol, ahol az anyjá val
élt. Még a Tonyval kö zö s laká suk is a férje ízlése szerint lett berendezve, csak
hogy ö rö met okozzon neki. Való színű leg a vá lá si egyezség részeként meg is
akarja majd tartani. Chloe ú gy dö ntö tt, nem érdekli. Az elkö vetkező két
hó napban talá l magá nak egy sajá t otthont, ahol a sajá t kedve szerint élhet.
Potyogtak a kö nnyei, szívét fá jdalom já rta á t. Max segítségével az anyjá val
kö zö s mú ltja kellő képp tá vol kerü lt tő le mú lt péntek ó ta, de most ez a
talá lkozá s... A testét és a lelkét is kimerítette az erő feszítés, hogy
szembeszá lljon vele, és kiá lljon magá ért. Végü l elmenekü lt az ö sszecsapá s
elő l a testő r segítségével, akit Max elő relá tó an felfogadott mellé. Vajon
nélkü le is boldogult volna?
Nem volt biztos benne. A tehetetlenség jó l ismert érzése uralkodott el
rajta, bá rhogy pró bá lt kü zdeni ellene. Az anyja mindig megmondta, mit
csiná ljon, s ha ellená llt, képes volt érzelmileg megsemmisíteni ő t. Chloe pedig
a behó dolá st vá lasztotta, csak hogy ne kelljen szembesü lnie a haragjá val.
Szü ksége van a Max nyú jtotta menedékre és idő re, hogy megerő sö djö n. De az
anyja szerint Maxnek nemcsak szakmai, hanem személyes okai is vannak a
segítségnyú jtá sra… Való ban reménytelenü l hiszékeny lenne? Mi az igazsá g?
Kétségbeesetten pró bá lta visszanyerni a nyugalmá t, amikor megérkeztek
Max birtoká ra. Gerry kinyitotta neki az autó ajtajá t, s a lá ny lehajtott fejjel
szá llt ki.
– Kö szö nö m – mondta halkan, majd nagy levegő t vett. – Holnap
talá lkozunk.
– Szép estét, Ms. Rollins! – felelte a férfi.
– Ö nnek is – motyogta, és elsietett a vendéghá z felé, hogy elbú jhasson
bará tsá gos kényelmében, és megszabaduljon a szö rnyű érzéstő l, amelyet a
talá lkozá s hagyott benne.

Max keze ö kö lbe szorult a dü htő l, mikö zben Gerry Anderson

beszá moló já t hallgatta. Stephanie Rollins mindent megtesz azért, hogy
aranytojá st tojó tyú kjá t, a lá nyá t ismét a marká ban tarthassa. Tapasztalt
cselszö vő ként nyilvá n bá rmit bevet, hogy Chloe-ban kételyt, félelmet vagy
gyanakvá st ébresszen, ha ez kell ahhoz, hogy alá á ssa a belé vetett bizalmá t.
Szerencse, hogy a lá ny szembeszá llt vele, de vajon milyen á ron?
– Ez az asszony kémény dió – foglalta ö ssze Gerry a tö rténteket. –
Szerintem fizikailag és mentá lisan is sakkban tartja a lányá t. Nem kenyerem
nő ket megü tni, de nem esett volna nehezemre abban a helyzetben.
– Kedvemre való az ö tlet, de ne feledje, hogy rö gtö n beperelne erő szakért,
és a saját elő nyére fordítaná a helyzetet – figyelmeztette Max.
– Ms. Rollins… – a testő r megrá zta a fejét – van ebben a lá nyban valami.
Jó l tette, hogy megszabadította attó l a nő tő l.
Ú gy tű nt, Gerry fejében is kétségek tá madtak Max szá ndékaival
kapcsolatban. A férfi olvasott a tekintetében, amely kimondatlanul is azt
kérdezte, vajon hosszú tá von is jó lesz-e Chloe-hoz.
– Hazafelé sírt az autó ban – folytatta Gerry. – Nem tudom, mit tehet ez
ellen…
– Elterelem a figyelmét – mondta Max magabiztos mosollyal. – Holnap,
amíg Ms. Rollins a forgatá son van, be kellene szereznie egy kiskutyá t.
A testő r aggodalma egy pillanat alatt eltű nt, az arcá n széles mosoly jelent
meg.
– Nem probléma, Mr. Hart. Nekem is van kutyá m. Mindig szerettem ő ket.
A beszélgetés végeztével a két férfi felá llt, kezet fogott, és a testő r
elhagyta a kö nyvtá rat.

Chloe ö sszerezzent a kopogá sra. Miutá n megmosta kö nnyá ztatta arcá t, és

vett egy hosszú , forró zuhanyt, hogy ellazuljon, belebú jt selyemkimonó já ba,
és az ablak alatt ö sszekuporodva pró bá lta elterelni gondolatait a nap
eseményeirő l. Az ö bö lben horgonyzó hajó kat figyelte. Nem akart senkivel
sem talá lkozni vagy beszélni, ső t gondolkodni sem.
Ismét kopogtak. É s megint. Egyre sü rgető bben.
A lá ny rá jö tt, bá rki is az, bizonyá ra tudja, hogy otthon van, és biztosan
aggó dna, ha nem nyitna ajtó t. Só hajtva kelt fel és indult a bejá rat felé. Az
egyik ablakban Eric aggó dó arcá t pillantotta meg.
Chloe nem vá rt lá togató kat, de nem volt ellenére, hogy beszéljen a kedves
ö reg férfival, aki nagy segítségére volt a kö ltö zés és a kicsomagolá s sorá n. A
hetven kö rü li, sziká r és meglepő en erő s testalkatú ember bő re barna volt a
kerti munká tó l, bá r mindig viselt sapká t, hogy kopasz fejét megvédje a
leégéstő l.
Eric bá torító an mosolygott. Egy kosá r volt a kezében, amelyben zacskó k
sorakoztak. Néhá ny lépéssel mö gö tte a lá ny az ö sszetéveszthetetlen Max
Hart há ttal á lló alakjá t fedezte fel, ahogy kissé lehajtott fejjel mintha a
pá zsitot tanulmá nyozná .
A szíve rö gtö n hevesebben kezdett verni, és a kimonó t igazgatta a mellén.
É rezte, hogy a mellbimbó i megkeményednek. Ha az anyjá nak igaza volt
abban, mit akar tő le Max, akkor a férfi nem lá thatja ebben a ruhá ban. Még
provoká ció nak tekintené.
Jelezte Ericnek, hogy vá rjon, majd a há ló szobá ba sietett. Levette a
kimonó t, fehérnemű t, nadrá got és pó ló t vett fel, á tfésü lte a hajá t. Nem tett fel
sminket, amivel azt ü zente, nem tö rekszik rá , hogy mindená ron jó l nézzen ki.
Megá llt egy pillanatra, hogy vegyen pá r mély levegő t és megnyugodjon, majd
visszament a nappaliba, kinyitotta az ajtó t, és azonnal magyará zkodá sba
kezdett:
– Elnézést a vá rakozá sért, nem szá mítottam lá togató ra…
– Semmi baj, Ms. Chloe – nyugtatta Eric arcá n hatalmas mosollyal. –
Hoztunk ö nnek egy apró ü dvö zlő ajá ndékot.
– Ü dvö zlő ajá ndékot?
Eric oldalra lépett, Max pedig a lá ny felé fordult. Chloe zavara elillant, s a
meglepetéstő l elakadt a lélegzete, amikor a férfi karjá ban megpillantott egy
fekete-fehér kiskutyá t.
– Ez egy minifoxterrier – mondta Max, mikö zben gyengéden nézett a
kiskutyá ra, aki a kezét nyaldosta. – Egy á llatkereskedésben láttam meg, és a
szeme azt ü zente, szü ksége van valakire, aki szereti ő t. – Tekintete a kutyá ró l
a lányra vá ndorolt. – Eszembe jutottá l… és hogy tegnap azt mondtad,
szeretnél valami igazit az életedben.
 – Nekem hoztad? – A lá ny ö rö mébe szégyenérzet vegyü lt, amiért hagyta,
hogy az anyja megmérgezze gondolatait a férfival kapcsolatban. A csodá latos
herceg elhoz neki mindent, amire csak vá gyik…
– Szeretnéd?
– Igen! – Chloe a kiskutya utá n nyú lt, és mosolyogva á tvette. – Soha nem
volt há ziá llatom. Amíg élek, imá dni fogom. Nagyon kö szö nö m! – Magá hoz
ö lelte az apró izgő -mozgó testet, és nevetni kezdett, amikor a kiskutya a
nyaká t kezdte nyalogatni.
– Itt van minden, amire szü ksége lehet – mondta Eric. – Alvó kosá r,
kutyatá p, tá lak, pó rá z, kutyasampon… minden. Megengedi, hogy bevigyem,
és mindent megmutassak?
– Igen, kérem.
A lány beljebb lépett, azt vá rva, hogy Max is kö vetni fogja, de ő kint
maradt.
– Az én jutalmam, hogy lá thatom, mennyire ö rü lsz – mondta mosolyogva.
– Most itt hagylak titeket.
Nem vá rta meg a lá ny vá laszá t, eltű nt, mire ő megszó lalhatott volna.
Chloe kezébe fogta a kutyá t, leemelte a vá llá ró l, és az apró szempá rba
nézett, amely azt ü zente Maxnek, hogy ez a kis jó szá g szeretetre vá gyik.
Ugyanazt lá tta benne ő is, és ettő l elmosolyodott.
– Ez lesz az otthonod. Velem – mondta neki.
 6. FEJEZET

A hét há tralévő része csendesen zajlott. Chloe ideges volt a kö vetkező

bevá sá rlá s miatt, de nem hagyta magá t lebeszélni ró la. Nem akarta azt
érezni, hogy még mindig az anyja irá nyítja az életét. Minden este beszerezte
a kedvenc ételeit, és befészkelte magá t a vendéghá zba, ahol imá dott
kutyá já val tö lthette az idő t. Maxszel nem talá lkozott, így a helyzetet még
jobban élvezte. Ú gy vélte, ez is azt bizonyítja, az anyja tévedett, amikor a férfi
gondoskodá sá nak oká ra pró bá lt fényt deríteni.
Szombaton ragyogó idő volt, Chloe alig vá rta, hogy végezzen a mosá ssal
meg a takarítá ssal, és kimehessen a szabadba. É lvezte, hogy a kutyá val
mó ká s sétá kat tesznek a birtokon. A kis á llat folyton megá llt, és megszagolt
mindent, ami az ú tjá ba kerü lt, izgatottan csaholt egy-egy béka lá ttá n, és
lelkesen ugrá ndozott kö rbe-kö rbe. Chloe-t mulattatta a bohó ckodá sa,
nevetett, amikor a kiskutya felbukfencezett, majd gyorsan talpra ugrott, és
gyanakodva tekintett kö rbe, mintha azt kérdezné: „Ez most miért tö rtént?”
Aztá n ú jra elesett.
A fü vö n hemperegtek mindketten, amikor megjelent Max, aki épp a
csó nakhá z felé tartott.
– Sziasztok! – kiá ltotta, mire a lá ny ijedten ü lt fel. A férfi siető sen
hozzá tette: – Ne kelj fel! Gyö nyö rű ez a reggel. Gondoltam, kiviszem a
katamará nt az ö bö lbe.
A férfi – aká rcsak Chloe – sortot és pó ló t viselt. A lányt ismét lenyű gö zte a
gyö nyö rű teste, a szíve gyorsabban kezdett dobogni, a gyomra ö sszeszorult.
Max leguggolt, és kinyú jtotta kezét a kis négylá bú felé, aki nagy
szö kellésekkel elindult, hogy megszimatolja.
– Helló , kishaver! – A férfi a kutyus fü le tö vét vakargatta, kö zben a
gazdá já ra mosolygott. – Mi a neve?
– Luther.
– Luther. Komoly név egy ilyen já tékos kutyá nak.
– Méltó sá g van benne. Ő mindig ilyen kicsi marad, de azt képzeli, van
méltó sá ga, én pedig ezt megadom neki.
– É rtem. – Max mosolygott, tetszett neki az ö tlet. – Ez való ban fontos.
– É s Martin Luther Kingre emlékeztet.
A férfi szemö ldö ke a magasba ugrott a meglepetéstő l.
A lá ny nevetett, mikö zben magyará zni kezdte:
 – Fekete és fehér, Martin Luther King pedig a szegregá ció ellen harcolt,
hogy a feketéket és a fehéreket ö sszehozza.
– Ó , látszik, hogy sokat gondolkodtá l rajta.
– A névadá st jó l á t kell gondolni, mert egy egész életen á t viseljü k a
nevü nket. – Elfintorodott. – É n mindig utá ltam az enyémet.
A férfi kissé zavartan kérdezte:
– Miért?
A lány megrá zta a fejét, nem akarta elmesélni, mennyire szö rnyen
hangzott az anyja szá já bó l, amikor mérgesen szó lt rá.
– Csak nem szeretem.
– Megvá ltoztathatod.
A lá ny vá llat vont.
– Tú l késő . Má r mindenki így ismer.
– Sosem késő vá ltoztatni – mondta Max elkomorulva. Felkelt és a lány felé
indult, mikö zben a kutya a lá bai kö rü l ugrá ndozott. – Milyen nevet
vá lasztaná l magadnak? – kérdezte kívá ncsian.
– Maria. – Lá gy és kedves volt a név, ahogy kimondta. – Amió ta csak
lá ttam a West Side Storyt, szeretném, ha így hívná nak, bá r talá n nem illene a
Rollinshoz. Nem olyan kü lö nleges, mint a Chloe.
– Maria – ismételte a férfi szó rakozottan.
– É s végü l egy Tonyhoz mentem feleségü l – jegyezte meg a lá ny keserű
iró niá val. – Lá m, az á lmok milyen tévutakra visznek.
– Há t, ennek az á lomnak má r vége. Most itt van Luther, aki jobban rajong
érted, mint a férjed valaha is. – Max lefekü dt a fű be, és a kutyá t kezdte
simogatni. – Ugye, kishaver?
Igaza van, gondolta Chloe. Tony rajongá sa egy percig sem volt való di. De
ez má r a mú lt, nincs értelme ezen tö prengeni. Ha még egyszer férjhez megy,
talpig férfit kell vá lasztania. Olyat, mint…
A tekintete Maxen idő zö tt, aki hanyatt fekü dt a fű ben, és nevetve ú gy tett,
mintha Luther leterítette volna. A kutya a mellkasá ra ugrott, és nagy lelkesen
az á llá t nyaldosta.
– Ments meg! Hívd vissza! – kö nyö rgö tt Max Chloe-nak.
– Luther, gyere ide! – mondta a lá ny hatá rozottan, mire a kiskutya
odarohant hozzá , kö zben eszeveszetten csó vá lta a farká t. Gazdija az ö lébe
vonta és megnyugtatta, kö zben szó rakozottan nézte Maxet, ahogy az oldalá ra
fordul, és a kö nyö kére tá maszkodik. – Nem hinném, hogy téged meg kell
menteni egy ilyen kis zsebkutyá tó l.
 A férfi sö tét szeme pajkosan csillogott.
– É pp készü lt megkó stolni! Fel is falhatott volna!
Annyira vonzó volt, hogy Chloe egy vad pillanatra ő rü lten irigyelte
Shannah Liant, amiért kö zeli kapcsolatba kerü lt vele. Arra gondolt, bá rcsak ő
is megtapasztalhatná , milyen szerető , de aztá n gyorsan elhessegette ezt az
ijesztő gondolatot.
– Volt kutyá d, amikor kicsi voltá l, Max? – érdeklő dö tt.
A mosoly a férfi arcá n keserű grimasszá vá ltozott. Megrá zta a fejét.
– Amilyen kö rü lmények kö zö tt akkor éltem… nem lett volna tisztességes
egy kutyá val szemben.
Egy drogfü ggő anya nyilvá n nem biztosított szá má ra stabil életet, futott át
a lány agyá n.
– Egy idő ben dolgoztam vasá rnap reggelenként – emlékezett vissza Max.
– Ú jsá got á rultam a kö rnyékü nkö n, befü tyü ltem a há zakba, hogy jö jjenek ki
és vegyenek. A kutyá k mindig elő jö ttek, velü k jó l ö sszebará tkoztam.
Elkísértek az utca végéig, amíg a gazdá ik haza nem hívtá k ő ket. Szerettem azt
a munká t.
– Nagy utat tettél meg azó ta – mondta halkan Chloe.
– Igen. É s még hosszú az ú t odá ig, hogy megengedhessek magamnak egy
kutyá t.
Vagy egy feleséget… A lá ny azon tö prengett, vajon az anyjá val tö ltö tt
gyerekkori évek alatt tanulta-e meg, hogy ne ragaszkodjon senkihez és
semmihez, hanem csak magá ra szá mítson.
– Má r van otthonod – mondta.
– Egy hely, ahová hazajö hetek. Sokat utazom, Chloe.
– Nem szokott eleged lenni belő le? – kérdezte a lá ny kívá ncsian.
– A repü lő utak unalmasak. Ausztrá lia mindentő l nagyon messze van. De
tetszik, hogy szá momra olyan a vilá g, mint egy nagy já tszó tér. Nincsenek
korlá tok.
Chloe felsó hajtott.
– Melletted rá ébredek, hogy az én életem mennyire korlá tozott volt
mostaná ig. Még az orszá got sem hagytam el soha. Anyá m folyton egyre tö bb
és tö bb munká val halmozott el, pihenni is alig hagyott idő t.
– Most ezen is vá ltoztathatsz. Példá ul vitorlá ztá l valaha?
– Nem.
– Akkor gyere velem! Kihajó zunk a katamará nnal. – A férfi szemében az ú j
kihívá s fénye csillogott. – Csak néhá ny ó rá t maradunk, addig Eric vigyá z
Lutherre. É pp ná lad nyírja a sö vényt.
A lá ny szerette volna elfogadni a meghívá st, de az anyja felerő sítette a
félelmeit. Nem tudta, mi lesz, ha egyedü l marad ezzel a kö nyö rtelen
ragadozó val. A kutya jelenlétében a talá lkozá s kö nnyed volt, és szó rakoztató ,
de Luther nélkü l…
Az ö bö l felé nézett, aztá n hirtelen elhatá rozá ssal a férfi felé fordult.
– Mondanod kell majd, mit csiná ljak.
– Nem kell csiná lnod semmit, csak ü lnö d vagy fekü dnö d a fedélzeten, és
élvezni, ahogy szeljü k a habokat – mosolygott Max, mikö zben felkelt a
fö ldrő l. – Amíg Luthert Eric gondjaira bízod, én elő hozom a hajó t.
A lá ny arcá n kívá ncsisá g jelent meg, ahogy ő is feltá pá szkodott a fű bő l.
– Sietek, ahogy tudok.
– Csak nyugodtan! Hozz egy kalapot is, és napvédő krémet!

Má r kint já rtak az ö bö lben, amikor a férfi rá eszmélt, hogy a győ zelmének

á rnyoldala is van. Jó lesett lá tnia védencét felszabadultan Ö rü lni, ahogy
siklanak a vízen, hallania a nevetését, amikor a víz felcsap a hajó oldalá n, és
mindkettő jü ket beteríti… Á m mindez annyira felkorbá csolta a vá gyá t, hogy
fizikailag kellemetlenü l érezte magá t.
Tö bbszö r há tat kellett fordítania a lá nynak, és minden figyelmét a hajó ra
ö sszpontosítani, hogy enyhü ljö n a feszítés az á gyéká ban. Bő nadrá gja segített
leplezni az érzéseit – amíg mindketten csuromvizesek nem lettek. Mert akkor
Chloe nedves ruhá i a testére tapadtak, és kihangsú lyoztá k minden érzéki
domborulatá t.
Max nem emlékezett, hogy érzett volna ilyen vá gyat valaha nő irá nt.
Szerette volna lenyalogatni a só t Chloe gyö nyö rű arcá ró l, megízlelni a
nevetését, levenni a ruhá it, a mellei kö zé temetni az arcá t, megkó stolni
csábító an felmeredő mellbimbó it, szeretkezni vele és elfelejteni, miért nem
szabad ezt tenniü k.
Tudta, hogy a lá ny nem kö zö mbö s a vonzerejével szemben. Az, ahogy
hirtelen mély levegő t vett, ahogy elkapta ró la a tekintetét, vagy félénken
ö sszefonta hosszú , meztelen lábait – mind apró á rulkodó jel volt. Vajon
kü zdeni akar az érzés ellen, vagy hagyja, hogy megtö rténjen, amire
mindketten vá gynak?
Ha lerohanja, azzal lerombolhatja a bizalmá t. Ugyanakkor átkozottul
nehéz volt fékeznie magá t.
Még kell legalá bb egy hét, gondolta magá ban. Addig fokozó dhat a
vonzalom kettő jü k kö zö tt, ledö nthetik a fejü kben lévő akadá lyokat,
já tszhatnak a kísértéssel. Az egész tű nhet bará tsá gnak, amelyet a lá nynak
nincs oka visszautasítani.
– Jó l érezted magad? – kérdezte, miutá n kikö tö tte a hajó t a stéghez, és
megragadta a létrá t, hogy a hajó biztosan á lljon, és Chloe ki tudjon szá llni.
A lá ny tekintete rá ragyogott.
– Nagyszerű volt, Max! Kö szö nö m szépen!
A férfi mosolygott.
– Kemény munka a vitorlá zá s. Van kedved velem ebédelni a medence
mellett, miutá n megszá rítkoztá l? Az asztal alatt Luthernek is adhatunk
néhá ny falatot.
A lá ny felnevetett.
– Imá dja a csirkét.
– Megkérem Elaine-t, hogy csirkés Cézá r-salá tá t készítsen.
– Nagyszerű lenne. Má ris van két éhes vendéged.
Chloe azt mondogatta magá nak, ostobasá g visszautasítania a férfit, hiszen
ragyogó , szó rakoztató tá rsasá g. A belő le á radó vonzerő pedig minden nő re
hatá ssal lenne, mindö ssze meg kell tanulnia nem erre figyelni, hanem a
beszélgetésü kre. Csak így tudhat meg tö bbet ró la és az életérő l. Má rpedig ő
szeretett volna tudni mindent: hogyan jutott el idá ig, mit kellett tennie azért,
hogy az az ember lehessen, aki most.
Az ebéd finom volt. Chloe egy kendő t kö tö tt a dereká ra, a fü rdő ruha fö lé,
és élvezte a férfi jelenlétét. Mire odaért, Max má r kiszá llt a medencébő l, és
egy tö rü lkö ző t tekert a csípő je kö ré, amely épp elegendő takará st biztosított
a teste felkavaró lá tvá nyá nak.
Luther ö sszegö mbö lyö dve aludt az egyik napozó á gyon, míg ő k az
asztalná l elfogyasztottá k az ü veg bort, amelyet Edgar az ebédhez szolgá lt fel.
Chloe-ban élt a kívá ncsisá g, hogy tö bbet megtudjon Max mú ltjá ró l. Azt
gondolta, az sem baj, ha a férfi visszautasítja, hiszen joga van a
magá néletéhez. Legfeljebb elnézést kér, és témá t vá ltanak.
– Max, tudom, hogy édesanyá d ká bító szer-tú ladagolá sban halt meg,
amikor tizenhat éves voltá l. Keményebb dolgokon mentél keresztü l fiatalon,
mint én – kezdte bocsá natkérő pillantá ssal, amikor lá tta, hogy a kérdés
hallatá n a férfi arca elkomorul. – Csak azt szeretném tudni, hogyan jutottá l
tú l mindezen.
Max elfordította a tekintetét. Néhány feszü lt pillanatig Chloe ú gy érezte,
vívó dik, hogy feleljen-e a kérdésre, vagy ne. Mintha visszautazott volna az
idő ben, ízlelgette az emlékeket, és mérlegelte, vajon készen á ll-e rá , hogy
elmondjon bá rmit is. Amikor végü l megszó lalt, a hangja szenvtelen volt, és
elutasító :
– Amikor nincs semmid, vesztenivaló d sincs. Tová bblépsz, mert nincs
má s lehető séged. – Ismét a lá nyra nézett, a tekintete sö tét volt, és elszá nt. – A
te dolgod nehezebb, Chloe. Tudod, hogy mindig lesz valaki, akihez
visszamehetsz, ha ezt az utat tú l nehéznek talá lod. Ez gyengítheti az
eltö kéltségedet, hogy tová bblépj.
– Soha nem megyek vissza az anyá mhoz! – mondta a lá ny hatá rozottan, és
tudta, hogy ezt a lépést má r jó val hamarabb meg kellett volna tennie. A
kö nyö rtelen elvá rá sok reménytelen csapdá já bó l végre kiszabadult, és ezt
Maxnek kö szö nhette.
A férfi mosolygott.
– Remélem. Ma láttam benned azt az életerő t, amely korá bban csak a
kamera elő tt volt lá tható .
A férfi mellett Chloe való ban életerő sebbnek érezte magá t, mint valaha.
– Á lmodoztá l gyerekkorodban, Max?
– Nem. Tévét néztem. Pontosabban szívtam magamba. Nem kellett idő ben
lefekü dnö m, és a tévé segített kizá rni az anyá m ő rü lt dolgait. Ü ltem és azon
gondolkodtam, az egyik mű sornak miért van nagyobb sikere, mint a
má siknak. A tö rténet jobb? Vagy a színészek hitelesebbek? Esetleg ü gyesebb
az operatő r? Hogyan tudná m még jobban csiná lni? – Elhú zta a szá já t. –
Való színű leg ez volt a legjobb felkészü lés ahhoz, amivel most foglalkozom:
kitalá lni, miért szeretnek a néző k valamit, vagy miért nem, megszerezni
hozzá a legjobb színészeket és stá bot, hogy kihozhassuk a nézettségbő l a
lehető legjobbat.
– De nem a tévézéssel kezdted – jegyezte meg Chloe.
A férfi megrá zta a fejét.
– Nem akartam egy tévéstú dió ban kifutó fiú lenni, és akkoriban, tizenhat
évesen, csak az lehettem volna.
– Bekerü lhettél volna egy mű sorba, ha megpró bá lod.
– Nem akartam színész lenni. É n akartam csiná lni a mű sort, Chloe,
irá nyítani az egészet. Elő szö r egy kiadó ná l kaptam á llá st, ami mérfö ldkő volt
a televízió zá s felé – folytatta a férfi. – Hasonló volt a terü let: tö rténeteket
kellett eladni, rá jö nni, mi tetszik az embereknek, legyen az igaz tö rténet,
vagy kitalá lt. Tizennyolc éves koromra marketingmenedzser lettem, s ezá ltal
elég sok ajtó megnyílt elő ttem.
 – Tehá t annyi pénzt és hatalmat szereztél, hogy most má r te dö nthetsz
arró l, milyen mű sorokat gyá rtasz – mondta a lá ny csodá lattal a hangjá ban.
– Mmm… – Kö nyö rtelen fény csillant a férfi szemében. – A sajá t
eszkö zeimmel.
– Ahogyan engem is megszereztél erre a fő szerepre – motyogta Chloe. –
Nem tö rő dtél vele, mennyit alkudozik anyá m a szerző dés kapcsán.
Max tekintete megvá ltozott, amitő l a lá ny szíve nagyot dobbant.
– Akartalak téged – mondta.
A férfi megjegyzése lá tszó lag szakmai volt, mégis má s érzetet keltett.
Chloe gyorsan elkapta tekintetét, és hogy leplezze zavará t, felemelte
majdnem ü res pohará t, s lassan kiitta a tartalmá t.
– Mi volt a kedvenc mű sorod, amikor kicsi voltá l? – terelte gyorsan má sra
a szó t.
– A M.A.S.H. – felelte Max habozá s nélkü l. – A forgató kö nyv briliá ns volt, a
karakterek nagyszerű ek, a színészek szuperek, meg tudott nevettetni,
ugyanakkor sírni is lehetett rajta. Szerettem.
Szerette… A lány elgondolkozott, vajon szeretett-e valaha nő t ilyen
szenvedéllyel.
– Te is láttad? – kérdezte a férfi.
Chloe megrá zta a fejét.
– Nem. Ná lunk az anyá m mondta meg, mit nézhetek.
Max elfintorodott, majd elgondolkodva megszó lalt:
– Szeretnél belenézni? Megvan az egész sorozat a kö nyvtá ramban,
szívesen odaadom az első évadot, és ha tetszik…
– Jó ö tlet, kö szö nö m. – Chloe felpattant a székrő l, kihaszná lva az alkalmat,
hogy elmenekü ljö n a férfi bű vkö rébő l, de leginká bb sajá t zavaros érzelmei
elő l. – Odaadná d most, Max? A délelő tti szabad levegő és a bor…
Elá lmosodtam, lepihennék egy kicsit. De amikor felébredek, szeretném lá tni,
mi tetszett neked a filmben.
A férfi helyeslő en bó lintott és felá llt, Chloe pedig a karjá ra vette az alvó
Luthert.
A látogatá s Max kö nyvtá rá ban csak tíz percig tartott. A hatalmas szoba
csodá latos volt, tele filmekkel és tévésorozatokkal, és majdnem ugyanannyi
kö nyvvel. Max á tadott a lá nynak néhá ny kazettá t, és biztosította ró la, hogy
ha szeretne má st is megnézni, bá rmikor jö jjö n, és szolgá lja ki magá t. Chloe
megkö szö nte, és gyorsan tá vozott.
Fá radt volt, aludni szeretett volna, és megszabadulni a férfi kö rü l kavargó
gondolataitó l. Olvasni kezdett, aztá n lecsukó dott a szeme. Luther csaholá sá ra
ébredt, a szű nni nem akaró zajra lassan magá hoz tért. Megfordult az á gyon,
hogy magá hoz ö lelje a kutyá t, amikor észrevette, hogy a csaholá s a
nappalibó l jö n. Nem tudta elképzelni, mi zaklatta fel ennyire az á llatot.
Felkelt az á gybó l, és megigazította magá n a kimonó t, mikö zben kisétá lt a
há ló szobá bó l.
A meglepetéstő l fö ldbe gyö kerezett a lá ba. Egy arc bá mult befelé az ajtó
ü vegablaká n. Egy arc, amelyet soha tö bbet nem akart lá tni.
Tony Lipton arca.
Chloe hitetlenkedve bá mult rá , a férfi pedig, amint észrevette a feleségét,
arcá n győ zedelmes mosollyal a kilincs utá n nyú lt. Az ajtó nem volt bezá rva.
– Az istenverte kutya miatt nem voltam biztos benne, hogy jó helyen já rok
– mondta, és megvető en Lutherre nézett, aki még mindig csaholt és a lá bá ra
ugrá lt, mintha el akarná kü ldeni.
Jó kutya, gondolta Chloe, és azt kívá nta, bá rcsak lenne elég fizikai ereje,
hogy kitessékelje innen nemkívá natos férjét.
– Nincs jogod itt lenni, Tony! – sziszegte feléje dü hö sen. A férfi viszonozta
pillantá sát.
– Még mindig a feleségem vagy, és Max Milliá rdos Hartnak nincs joga
kö zénk á llni.
– Azt nem bá ntad, hogy Laura Farrell kö zénk á llt.
– Az nem jelentett semmit – legyintett a férfi lekicsinylő en.
– Nem mondaná m, hogy egy kisbaba semmi.
Tony hangnemet vá ltott, és jó val bará tsá gosabban folytatta:
– Csak hallgass meg, Chloe!
– Nem vagyok kívá ncsi az ú jabb hazugsá gaidra. Ezért fogadtam el Max
ajá nlatát, és kö ltö ztem ide. Az egyetlen, ami érdekel, hogy hogyan jutottá l á t
a kapun.
– Hajó val jö ttem, kikö tö ttem a stége alatt, így elkerü ltem a riasztó t,
felmá sztam a kő falon, és á tvertem a biztonsá giakat – mondta ö nelégü lt
mosollyal a hívatlan vendég.
– Akkor azt javaslom, ugyanezen az ú ton menj vissza, kü lö nben hívom az
ő rö ket, és letartó ztatnak birtokhá borítá sért.
– Nem hívsz senkit, Chloe. – Tony a konyhai pad elé ugrott, hogy a lá ny és
a telefon kö zé á lljon. Felemelte mindkét kezét, jelezvén, hogy nem fenyegető
szá ndékkal jö tt. – Csak beszélni szeretnék veled. Annyi együ tt tö ltö tt év után
megérdemlek egy esélyt, hogy…
 – Nem! – vá gta rá a lá ny. Elhatá rozta, hogy nem hagyja magá t
befolyá solni. – A há zassá gunknak vége, és nem gondolom meg magam.
– Tudom, hogy dü hö s vagy, és minden okod megvan rá, de… – A férfi
fú jtatott egyet, és megvető en lenézett Lutherre, aki abbahagyta a csaholá st,
helyette Tony nadrá gszá rá ba mélyesztette a fogait, és pró bá lta az ajtó felé
hú zni. – Leá llítaná d ezt a dö gö t? Tö nkreteszi a nadrá gomat.
– Ne beszélj így a kutyá mró l! A maga mó djá n egy idegentő l igyekszik
megvédeni engem, és egyá ltalá n nem érdekel a nadrá god. – Chloe dü hö sen
ö sszefonta karjait a mellén. – Neked kellene leá llítanod magad és tá voznod.
– A te kutyá d? Mió ta van neked kutyá d?
– Mió ta elkö ltö ztem azoktó l az emberektő l, akik nem akartá k, hogy
kutyá m legyen. Ró lad és az anyá mró l beszélek.
– Nem való neked kutya – ellenkezett a férfi.
– É s gyerek sem való nekem, igaz?
Tony megadó an felemelte a kezét.
– Rendben, rendben. – Elő vette lehengerlő nek vélt mosolyá t. – Részemrő l
rendben, ha szeretnéd megtartani a kutyá t. Nézd… majd megbará tkozom
vele. Mi a neve?
Chloe nem lá gyult el a hangnemvá ltá stó l.
– Nem kell tudnod a nevét. Nem leszel része az életének.
Tony meg sem hallotta ezt a kijelentést, leguggolt és a kutya felé fordult.
– Szia, kis ő rző -védő – mondta neki halkan. – Nagyon ü gyes vagy, de én
bará t vagyok.
Luthernek remekü l mű kö dtek az ö sztö nei. É gy pillanatig sem hitt Tony-
nak. Felmordult, amikor a férfi megérintette, elengedte a nadrá gszá rá t, és
fogait a csukló já ba mélyesztette.
– Jesszusom! Megharapott! – kiá ltott fel Tony dü hö sen.
Jó kutya, gondolta Chloe ká rö rvendő en. A férfi ugyanú gy pró bá lta á tverni
a kis jó szá got, ahogyan ő t a há zassá guk évei alatt, de ő má r levette a
szemellenző t. Tonynak nincs hatalma felette, és nem tudja rá venni, hogy
elhiggyen vagy megtegyen bá rmit is a kedvéért.
Csakhogy most ő volt az, aki felsikoltott, mert Tony lerá zta magá ró l a
kutyá t, megragadta izgő -mozgó testét, feltépte az ajtó t, és kidobta a teraszra.
A lány odafutott, á m a férfi elá llta az ú tjá t, így tehetetlen dü hében a mellkasá t
kezdte ü tni.
– Hogy merészelsz így bá nni vele, te szö rnyeteg? – kiabá lta. – Tű nj el
innen! Tű nj el az életembő l!
 – Chloe, megő rü ltél? – Tony megragadta a lá ny csukló já t, hogy megá llítsa.
– Nyugodj le! Csak szeretnék veled civilizá lt kö rü lmények kö zö tt beszélgetni
anélkü l, hogy ez a veszett kutya itt zavarogna, és ezt is fogjuk tenni.
– Engedj el! – sikította a lá ny, és pró bá lta kiszabadítani magá t a
szorítá sbó l.
A férfi arrébb vonszolta, és a kanapéra lö kte.
– Ü lj le és hallgass! – parancsolta vészjó sló tekintettel.
Chloe engedelmeskedett, mivel attó l tartott, hogy a férfi durvá bb
dolgokra is képes, ha ellenszegü l. Mozdulatlanul ü lt, és hallgatá sba
burkoló zott, meredten nézte, ahogy Tony odahú z egy hintaszéket, és leü l
vele szemben. Félt, de nem mutatta. Ismét csapdá ban érezte magá t, és csak
arra tudott gondolni, hogy valaki jö jjö n és mentse meg.
Luther ő rü lten csaholt odakint. Vajon Eric kint dolgozik a kertben? Vajon
meghallja a kiskutya aggodalmá t, és felmerü l benne, hogy valami baj van? De
való já ban Chloe nem Ericre gondolt. Azt akarta, hogy Max jö jjö n, a herceg, aki
megmenti ő t a sá rká nyoktó l.
 7. FEJEZET

Max ú gy dö ntö tt, az egyetlen mó d, hogy csillapítsa vá gyá t, a kemény

fizikai aktivitá s. Elhatá rozta, hogy leú szik hú sz hosszt a medencében
megá llá s nélkü l.
Felidézte magá ban Chloe reakció já t, ahogy gyorsan elkapta a pillantá sá t,
és zavartan a borospohara utá n nyú lt, aztá n megragadta az első adandó
alkalmat, hogy szabaduljon a tá rsasá gá tó l.
Még nem á ll készen, ő pedig nem szokta meg, hogy vá rnia kell. A nő k
á ltalá ban azonnal á gyba akartak bú jni vele, nem voltak fenntartá saik. Á m ez
nem hétkö znapi helyzet, Chloe pedig nem hétkö znapi nő . A lá nynak
nyilvá nvaló an le kell elő bb zá rnia a mú ltat, amely meggá tolja abban, hogy
átadja magá t a kettő jü k kö zö tt lévő szexuá lis vonzalomnak. Talá n megijedt?
Ú gy gondolta, tú l hamar jö tt mindez a férjével való szakítá s után?
Maxet egy cseppet sem izgatta volna, ha botrá nyt okoz kettő jü k
kapcsolata, de lehet, hogy a lá nyt aggasztotta. Azt azonban észre kellett
vennie, hogy ő tö rő dik vele, és a karrierjében sem tenne ká rt. A legjobb
szerepeket kapná, olyan helyekre jutna el, ahová soha azelő tt, megmutatná
neki az egész vilá got – és a vilá gnak ő t.
Ú gy sejtette, a lá nynak nem fontos a pénz, és nem az ambíció i vezérlik,
ami megkü lö nbö ztette a legtö bb nő tő l, akit ismert. Ez az első pillanattó l
tetszett neki. Nem is akarta, hogy Chloe má sként gondolkodjon. Csak egy
dolgot akart: ő t magá t.
A medence felé indult. A forró sá g nem akart enyhü lni. Talá n Chloe is
ú szna egyet a délutá ni pihenő utá n. Annyira akarta a lá nyt legalá bb egy rö vid
idő re lá tni!
Amint a medence mellé ért, meghallotta Luther vad, eszeveszett
csaholá sá t. Valami nincs rendben, futott át az agyá n. Gyorsított a léptein,
ahogy a lugas alatt a lány há za felé igyekezett. Ezen a nyá ron sok volt a kígyó .
Eric lá tott néhányat belő lü k a birtokon – á rtalmatlan zö ld kígyó kat –, de ez
nem jelentette azt, hogy nincsenek vö rö s hasú feketék is, vagy halá los
mará sú barná k. A terrierek híresek arró l, hogy szeretnek kígyó kra vadá szni.
Ha Luthert egy megmarja…
De miért nem hívja vissza a lá ny? Biztosan nem engedte ki egyedü l,
hiszen még kicsi, csak nyolchetes.
Ahogy megpillantotta a vendéghá zat, adrenalin borította el az agyá t.
Luther ő rjö ngve kaparta a bejá rati ajtó t, a lá ny pedig nem volt sehol.
Max kettesével szedte a lépcső fokokat. Luther tudomá st sem vett a
kö zeledésérő l, figyelmét teljesen lekö tö tte, ami a há zban folyt. Lehet, hogy
Chloe elá jult? Mi tö rténhetett?
Az ajtó hoz ment, s a kilincsre tette a kezét. Nem volt bezá rva. Lutherrel
együ tt berontottak a nappaliba. A kutya egyenesen a hintaszékbő l felpattanó
férfi felé rohant. Tony megfordult, haragosan pillantott Lutherre, majd
voná sai dü hö sre és kihívó ra vá ltoztak, ahogy meglá tta Maxet.
Chloe a kanapé tá volabbi sarká ban ü lt ö sszeroskadva, de az arca azonnal
megkö nnyebbü lt, amint megpillantotta hercegét. A hirtelen tá madt zavarban
felugrott a kanapéró l, és Tonyt megkerü lve Max karjaiba vetette magá t, aki
tú lsá gosan megö rü lt neki ahhoz, hogy ne zá rja a karjába, olyan szorosan,
hogy érezze a mellkasa és puha mellei zihá lá sá t, szíve gyors kalapá lá sát.
Arcá t a hajá hoz érintette, és a lá ny feje fö lö tt Tonyra bá mult.
– Hogy jutottá l be ide? – kérdezte dü hö dten.
Chloe vá laszolt gyorsan:
– Hajó val jö tt, kidobta Luthert, engem pedig kényszerített, hogy leü ljek és
meghallgassam. Pró bá ltam elkü ldeni, de…
– Kényszerített? – A férfiban nő tt az indulat, s egyre kö zelebb kerü lt
ahhoz, hogy megü sse a betolakodó t.
Félelem jelent meg Tony szemében.
– Uramisten! Chloe tú ldramatizá lja a dolgot. Csak beszélni akartam vele –
magyará zkodott. – Jogom van hozzá , a férje vagyok.
– Senkinek sincs joga má s jogait semmibe venni! – vá gott vissza Max
lenéző en, s igyekezett megfékezni indulatait. Az ö nkontroll a legfontosabb az
életben, ezt megtanulta. Jéghidegen folytatta: – Ez itt az én birtokom, Chloe
az én vendégem. Azt szeretné, hogy tá vozz, és én nem hagyhatom figyelmen
kívü l a kérését.
– Szemmel lá tható an ennél jó val tö bbrő l van szó – vá gott vissza Tony
azonnal Max majdnem meztelen testét vizsgá lva.
A férfi szá má ra hirtelen vilá gossá vá lt, hogy Tony verekedést pró bá l
provoká lni kettő jü k kö zö tt, nem érdekli, ha megsérü l, alighanem be akarja
perelni testi sértésért, és az ú jabb botrá nyos tö rténetet eladni a sajtó nak.
Max nem akarta megtenni neki ezt a szívességet. Nem alacsonyodna le odá ig,
bá rmilyen provoká ció ró l legyen is szó .
– Menj el, Tony, amíg szépen kérem. Má skü lö nben hívom a rendő rséget,
és beperellek birtokhá borítá sért. Ha pedig nem hagyod békén Chloe-t,
tá voltartá si végzést szerzek ellened, hogy még a kö zelébe se mehess. Ezzel
nem az ő nevét vagy az enyémet já ratod le, hanem a sajá todat.
Tony keze ö kö lbe szorult. Dü hö sen nézett Maxre, gyű lö lte a hatalmá t, le
akarta győ zni.
– Chloe az én feleségem – mondta, mintha ez megmagyará zhatná a
viselkedését.
A nő megfordult, hogy szemtő l szemben vá laszolhasson neki:
– Megmondtam, hogy a há zassá gunknak vége. Soha nem megyek vissza
hozzá d. Soha!
– Azért, mert teletö mte a fejedet mindenfélével! – kiabá lt a férfi Maxre
mutogatva. – Bolond vagy, ha hiszel neki, Chloe. Ha megkapta, amit akart
tő led, dobni fog, ugyanú gy, ahogy az ö sszes tö bbi nő t dobta, akivel dolga volt.
– Nem érdekel. Megkapom tő le, amire szü kségem van, és ha ez csak egy
rö vid idő re szó l, akkor is inká bb vele vagyok, mint veled.
Max jó kedvre derü lt ennek hallatá n. A lá ny sajá t dö ntést hozott, és
mellette dö ntö tt. Má r csak meg kell szabadulniuk a levakarhatatlan férjtő l.
– Add fel, Tony! – javasolta. – Ebbő l a helyzetbő l nem kerü lhetsz ki
győ ztesen. Menj el, vagy hívom a rendő rséget!
Luther felsorakozott Max és Chloe mö gö tt, és fenyegető en morogni
kezdett.
Tony most rá zú dította a keserű ségét.
– Nyomorult dö g!
Luther vicsorogva indult az ellenség felé, mire Tony belerú gott, hogy a
kutya a szoba má sik sarká ig repü lt. Chloe felsikoltott, és odarohant a bá tor
kis jó szá ghoz.
Maxnél elszakadt a cérna. A fejében visszhangzott a lá ny sikoltá sa. Nem
tudta elképzelni, hogyan lehet valaki ennyire kegyetlen egy védtelen á llattal.
Kö zelebb lépett Tonyhoz, és behú zott neki egyet, majd megragadta a fö ldö n
elterü lő férfit az ingénél fogva, s kidobta a teraszra. Ezutá n gyorsan
visszatért a nappaliba, hogy megnézze a kutyá t.
– Hívjunk á llatorvost? – kérdezte Chloe-t, aki az ö lében ringatta a
kiskutyá t.
– Nem hiszem, hogy eltö rt valamije – felelte aggó dva a lá ny. – Szerintem
csak megü thette magá t.
– Á tveszem mindjá rt, de elő bb behajítom Tonyt a hajó já ba.
– Nem kell finomkodnod vele – mondta a lá ny dü hö sen.
Max visszatért há t Tonyhoz, akinek kö zben sikerü lt négykézlá bra á llnia,
és ká bultan rá zta a fejét. Max agyá n á tfutott, hogy talá n nem volt okos lépés
megü tnie ezt a gazembert, de nem bá nta. Megkapta, amit érdemelt, még ha
primitív mó don is. Megragadta a betolakodó gallérjá t és ö vét, lábra á llította,
majd anélkü l hogy elengedte volna, elindult vele a hajó felé.
– Engedj el! Engedj el! – hö rö gte Tony, és kezeivel hadoná szva pró bá lt
egyensú lyozni.
– Erő szakos voltá l Chloe-val és a kutyá já val. Há t tessék, itt a viszonzá s –
mondta Max, mikö zben kö nyö rtelenü l tolta maga elő tt a férfit a csó nakhá z
felé.
Tony korá bban a stéghez kö tö tte ki a farmotoros bérelt csó nakjá t, a kő fal
takará sá ban.
– Ezt nem hagyom annyiban! Eltö rted az á llkapcsomat – ó bégatott.
– Nincsenek tanú k – felelte Max gú nyosan. – Chloe…
– Nem fog melletted tanú skodni. Megrú gtad a kutyá já t.
Elérték a lépcső t. Tony megpró bá lt kiszabadulni ellenfele szorítá sá bó l.
– Rendben, jó l van. Elmegyek. Csak vedd le ró lam a kezed!
– Oké, de ne pró bá lkozz semmivel, mert megbánod!
Max hagyta, hogy a férfi lebotorká ljon a lépcső n, és kö vette, hogy
meggyő ző djö n ró la, való ban elhagyja a birtokot. Nézte, amint bemá szik a
csó nakba, eloldozza a kö telet, beindítja a motort, és elindul az ö bö l felé.
Biztos volt benne, hogy nem tér vissza egyhamar, azt azonban megjegyezte,
hogy a biztonsá gi rendszer erő sítésre szorul az ö bö l felő l.

Luther ö sszegö mbö lyö dve aludt a lá ny ö lében, ami minden bizonnyal
normá lis reakció volt az ő t ért sokkra. Chloe legalá bbis ezt remélte.
Gyengéden simogatta, szerette volna elű zni az imént tö rténteknek még az
emlékét is. Milyen bá tor kiskutya! Vad csaholá sá val odahívta Maxet, amikor
neki a legnagyobb szü ksége volt a kö zbeavatkozá sá ra.
A férfi, aki szű k fekete fü rdő nadrá gjá ban ú gy festett, mint egy gö rö g isten,
ú jra megmentette. A lá ny nem tö rő dö tt vele, hogy ő is szinte meztelen volt.
Az sem zavarta, hogy Max á tö lelte ő t. Ha ő szinte akart lenni, élvezte a férfi
fizikai kö zelségét, és ő rü lten boldog volt, hogy leü tö tte Tonyt, s kidobta a
vendéghá zbó l. Ha valamilyen primitív kö zö sségben élnének, biztosan Maxet
vá lasztaná pá rjá ul. Szívesen megosztotta volna vele a barlangjá t, minden
értelemben.
De az életü k nem ilyen egyszerű . Az ö vé tele van rengeteg problémá val, és
nem vá rhatja el Maxtő l, hogy mindent megoldjon helyette. Egyébként is a
férfinak bará tnő je van, és arró l a kapcsolatró l sem feledkezhet meg. Mégis
ú gy érezte, egyre kö zelebb és kö zelebb kerü l hozzá , s igazsá g szerint akarta,
hogy a férfi vá gyjon rá, fü ggetlenü l a kö rü lményektő l.
Ez olyan nagy ostobasá g lenne?
Szeretett volna ú jra hozzá érni, érezni a karjá t maga kö rü l, az ö lelését,
mindent, amit a kö zelsége kivá lthat belő le.
De nem foglalkozhatott tová bb ezekkel a vá gyképekkel, mert Max
visszatért a vendéghá zba. Egy lélegzetelá llító pillanatra megá llt, sö tét
tekintetét rá szegezte, amitő l neki kiszá radt a torka. Aztá n a kutyá ra nézett az
ö lében, és lekuporodott mellé.
– A lélegzése, ú gy tű nik, rendben van – mondta a férfi. – Szerintem Tony a
hasát talá lta el, nem a bordá it. De ha szeretnéd, hogy hívjak orvost…
A lá ny megrá zta a fejét.
– Megvá rom, hogy felébredjen, és meglá tjuk, akkor hogy lesz.
Luther csö ndesen szuszogott, mikö zben Chloe a kosará ba tette. Csak egy
pillanatra nyitotta ki a szemét, hogy megnézze, minden rendben van-e, majd
azonnal ú jra becsukta.
A lá ny a selyemkimonó alatt nem viselt semmit, ezért gondosan
megigazította magá n a ruhá t, míg Max becsukta a bejá rati ajtó t, és
kö rbenézett a szobá ban.
– Biztonsá gban érzed magad, ha itt maradsz, Chloe? – kérdezte aggó dó
arckifejezéssel.
– Igen. Biztos vagyok benne, hogy Tony nem jö n vissza. – Chloe
elfintorodott. – Az én hibá m, hogy be tudott jö nni. Elfelejtettem bezá rni az
ajtó t, amikor lepihentem.
– Nem a te hibá d. Tonynak nem volt joga betö rni ide!
– Tudom, tudom. Ú gy értem… én voltam gondatlan, Max. Sajná lom, hogy
ismét neked kellett megmentened.
– Nem a te hibá d – ismételte a férfi, és kö zelebb lépett a lányhoz. –
Á ldozat vagy má r jó ideje, Chloe. Ideje vá ltoztatnod a gondolkodá sodon, és
megnézned, hol vagy most, és miért. – A lá ny vá lla kö ré fonta a karjait, s
finoman megmasszírozta feszü lt izmait. A tekintete izzott. – Azt mondtad,
velem akarsz lenni – emlékeztette halkan. – Azért mondtad ezt, mert
megmentettelek?
Chloe ö ntudatlanul a férfi mellkasá ra tette a kezét. Mintha valami
odavonzotta volna, és nem is akarta elvenni, élvezte testének melegét és
erejét. Szerette volna má shol is megérinteni, bá r remegett sajá t
merészségétő l. Egyfelő l tudta, hogy Max nem vesz el semmit, amit ő nem
akar nekiadni, má sfelő l mégis azt kívá nta, bá rcsak elvenné, és ezzel
átvá llalná tő le a felelő sséget.
Hogy ő gyenge lehessen… Hogy á ldozat lehessen…
Ez a felismerés nagyon megrá zta. Rá dö bbent, hogy ha való ban akarja a
férfit, kell elég erő t talá lnia magá ban arra, hogy ezt ki is tudja fejezni.
– Nem csupán há lá t érzek irá ntad – mondta. – É s nem akarom, hogy csak
azt érezd velem kapcsolatban, hogy meg kell védened – tette hozzá
vakmerő en. – Azt akarom…
Hirtelen ú gy érezte, mégsem tudja rá venni magá t, hogy hangosan
kimondja. A belsejében vadul tomboló vá gy teljesen ö sszezavarta.
– Ezt, Chloe? – suttogta a férfi, s a szeme csillogott, mikö zben kezével
végigsimította a lá ny nyaká t, hü velykujjá val felemelte az á llát, és az arcá t
kezdte ciró gatni.
A lány ajka szétnyílt, de nem szó lt, csak lassan és mélyen beszívta a
levegő t.
– Ezt? – ismételte meg Max, és Chloe felé hajolt. Igen, igen, ujjongott
magá ban a lá ny.
A férfi ajka finoman sú rolta az ö vét, ami az első pillanatban millió apró
elektromos szikrá t vetett kö ztü k. A csó k lá gy, bó dító volt, és Chloe még
tö bbet akart belő le. Kezét felcsú sztatta a férfi vá llá ra, á tfonta a nyaká t,
ujjaival a hajá ba tú rt, hogy még szorosabban érezhesse kö zelségét.
Dereka há lá san fogadta Max ö lelő karjá t, melle boldogan simult a férfi
izmos mellkasá hoz. É rezte kő kemény combjait, hasa izgalommal feszü lt neki
Max felajzott férfiassá gá nak. Az elméje eltompult az ö rö mtő l, tudvá n, hogy a
vá gyai teljes mértékben viszonzá sra talá ltak.
Nyelvü k szenvedélyesen kergette egymá st, ami szinte az ő rü letig fokozta
Chloe vá gyá t. Halk nyö gés hagyta el az ajká t, amikor a férfi egy pillanatra
elengedte, hogy levegő hö z jusson.
– Chloe… – nyö gte a lá ny fü lébe Max. Há traszegte a fejét, kezével Chloe
fenekét markolta, csípő jét a lá nyéhoz szorítva. Aztá n zihá ló lélegzettel a
karjá ba kapta, és a há ló szobá ba vitte.
Az á gy mellett kioldotta a kimonó ö vét, letolta a lá ny vá llá ró l,
végigcsó kolta meztelen bő rét. Ajka Chloe melléig vá ndorolt, nyelvével
felfedezve a kemény dombokat.
A lá ny szinte észre sem vette, ahogy a ruhá ja a fö ldre hullik. A férfit
figyelte, és a testében ébredő érzéseket. Á tö lelte, nedves mellét Max
mellkasá hoz szorította, egyik kezével végigsimított a gerincén, egészen a
nyaká ig, kezével beletú rt a hajá ba. Az ő rü lt csó koló zá s kö zepette hirtelen
zavarba jö tt, amikor rá eszmélt, hogy a férfi még nem olyan ruhá tlan, mint ő
maga. Hü velykujjá t Max nadrá gjá nak dereká ba dugta, és letolta feszes
fenekérő l. Amikor leguggolt, hogy teljesen lehú zza ró la a nadrá got,
meglepetten és ö rö mmel nyugtá zta a férfi izgalmá t.
Miutá n az utolsó ruhadarab is lekerü lt ró luk, Max a lá ny hajá ba markolt,
de Chloe megá llt, és arra gondolt, amit Tony minden alkalommal elvá rt tő le,
és amit most Maxszel ő maga szeretett volna: nyelvével megérinteni és
kö rbejá rni a férfiassá gá nak hegyét, az ajkai kö zé zá rni, lassan a szá já ba
venni, megízlelni feszes, selymes bő rét.
– Ne! – kiá ltott fel a férfi, és lehajolt, hogy felhú zza a lá nyt.
Chloe a visszautasítá stó l kissé ö sszezavarodottan szó lalt meg:
– Sajná lom. Azt hittem, szeretnéd. Tony…
– É n nem Tony vagyok! – mondta Max vadul. – Nem akarom, hogy
kiszolgá lj. Akarlak téged. É s megő rjítesz azzal, ha ezt folytatod… Igen,
szeretném, de nem most. Nem az első alkalommal. – Ú jra magá hoz ö lelte a
lá nyt, és az á gyra fektette. A szeme elá rulta, milyen nagyon kívá nja. –
Szeretnélek érezni, megízlelni, megismerni, lá tni az arcod, mikö zben eggyé
vá lunk.
A lá ny beleszédü lt, amint ajka megérintette a mellét, majd egyre lejjebb,
végig a testét. A hasa megfeszü lt, ahogy a férfi nyelve kö zeledett a
combjaihoz. Fantasztikus kínzá s volt ez, amelynek alig tudott ellená llni,
mégsem akarta, hogy véget érjen. Kezével a lepedő t markolta maga mellett,
mikö zben egész teste remegett a gyö nyö rű ségtő l. Szemét becsukta, minden
idegszá lá val arra ö sszpontosított, ami a testével tö rténik. Visszatartotta a
lélegzetét, míg mellkasa szinte szét nem robbant, majd lihegve, zihá lva
kapkodott levegő ért. Soha azelő tt nem érzett ilyet, soha… Olyan hihetetlenü l
csodá latos volt.
Ö nuralma a végső hatá rhoz kö zeledett, kezét a férfi hajába tú rta, magá hoz
hú zta, és egyre sü rgető bben suttogta:
– Hagyd abba… kérlek… kérlek… Szeretnélek érezni magamban… most!
Max felemelkedett, megfogta a lá ny kezét, és a feje fö lö tt a pá rná ra
szorította.
– Nézz rá m, Chloe! – kérte.
A lá ny teste eszeveszetten vá rta a folytatá st, remegett az izgalomtó l, de a
szemét kinyitotta, és pró bá lt a fö lö tte derengő arcra fó kuszá lni. Erre a
feszü lt, sö tét, jó képű arcra, a tekintetre, amelyben lobogott a tű z. Képtelen
volt gondolkodni, csak a férfi nevét ismételgette rekedten.
– Max…
– Igen… Fond kö rém a lábaidat, Chloe, és ne csukd be a szemed! – kérte a
férfi ismét.
A lány ajká t halk sikoly hagyta el, amikor megérezte Maxet a combjai
kö zö tt. A szíve ő rü lten kalapá lt, a teste forró volt, és lü ktető , kö zeledett a
csú cspont felé. A férfi még mélyebben hatolt belé. A lá ny levegő ért
kapkodott, ú gy érezte, mindjá rt elveszti az eszét. Fejét hátraszegte, és
felkiá ltott, amikor egész testét elö ntö tték a gyö nyö r hullá mai. Á lmodozó
tekintettel Maxre nézett, aki mindezt mű velte vele.
A férfi mosolygott, csillogó tekintetét nem vette le a lá nyró l, mikö zben
mellé dő lt, és hosszan megcsó kolta.
– Kö szö nö m – suttogta Chloe.
A férfi megrá zta a fejét.
– Még nincs vége.
Lá gy ritmusban kezdett mozogni a lányban, kö zben az arcá t nézte, és
Chloe meglepő dve tapasztalta, hogy a kéj ú jabb hullá mai borítjá k el a testét,
egyik a má sik utá n, nem olyan erő teljesen, mint az első alkalommal, de
ugyanolyan csodá latos érzéssel. A szívét elö ntö tte a szeretet a férfi irá nt.
Nézte az arcá t, ahogy a mozdulatai egyre gyorsabbá és erő teljesebbé vá ltak.
A szeme a csú cspont kö zelében szinte fekete lett.
Végü l Max há trahajtotta a fejét, és felkiá ltott, ahogy a gyö nyö r hullá mai
végigfutottak a testén. Levegő utá n kapkodva az á gyra rogyott, a hátá ra
fordult, a mellkasá ra hú zta a lá nyt, és szorosan á tö lelte.
 8. FEJEZET

Max á tadta magá t a pillanatnak, és felidézte, ahogyan a lány teste

vá laszolt minden érintésére. Eszébe jutott a csodá lkozá s az arcá n. Biztos volt
benne, hogy soha nem érzett hasonló t korá bban, ami kü lö nö sen nagy
elégedettséggel tö ltö tte el. A férje nyilvá nvaló an ö nző szerető volt, csak
magá ra gondolt. Má moros lett a tudattó l, hogy ez az élmény meglepetés volt
Chloe szá má ra, hogy azt adta neki, amit má r régen meg kellett volna
tapasztalnia.
Ujjai kö ré fonta a lány selymes hajá t.
Hirtelen rá dö bbent, mennyire meggondolatlan volt. Nem haszná lt
ó vszert! A kutya miatt jö tt ide, nem szá mított arra, ami tö rtént. Aztá n amikor
meglá tta a vá gyat Chloe szemében, nem tö rő dö tt semmi má ssal.
Nem baj, gondjá t viseli majd a lá nynak és a gyereknek is, elveszi feleségü l,
ha arra van szü kség, fogadta meg, és maga is meglepő dö tt szokatlan
gondolatain. Nem tudta, meddig szeretne eljutni Chloe-val, de azt tudta, hogy
az utat kellemesebb ú gy megtenni, ha nem kell kö zben szá mítá sba venniü k
egy á rtatlan gyerek sorsá t.
– Chloe – szó lalt meg rekedt hangon.
– Hmm?
– Nem terveztem mindezt elő re, így nem hoztam ó vszert sem.
– Minden rendben – felelte a lá ny á lmodozó an. – Fogamzá sgá tló tablettá t
szedek – tette hozzá , mikö zben a férfit simogatta. Lá tható an lenyű gö zte
legérzékenyebb testrészének mérete és formá ja.
– A tű zzel játszol – figyelmeztette Max.
– Az jó ! – Chloe kajá n mosolyt kü ldö tt felé. – Látni szeretném.
A férfi felnevetett; meglepte a lá ny gá tlá stalan megjegyzése.
– Te egy kü lö nleges nő vagy – mondta komolyan. – Nem akarok csaló dá st
okozni neked.
– Nem is teszed. Mindig azt kapom tő led, amire szü kségem van, amit
szeretnék. Sosem okozol csaló dá st. É s ez csodá latos egyrészrő l… – Chloe
elhallgatott, és alig észrevehető en ö sszerá ncolta a homloká t.
– De?
– Olyan, mintha én mindig csak elfogadná m, amit kapok – fintorgott a
lá ny. – É s nem akarok tö bbé passzív lenni.
A férfi szó rakozottan elmosolyodott.
 – Nem voltá l passzív, Chloe. Nem vesztettem volna el teljesen a fejem, ha
nem adtá l volna ilyen izgató visszajelzéseket.
A lá ny megkö nnyebbü lten felsó hajtott.
– Há t, ö rü lö k, hogy nem okoztam csaló dá st. Kü lö nben egyá ltalá n nem
érzem magam rosszul a tö rténtek miatt, habá r kellene.
– Ugyan miért?
– Egyrészrő l pont olyat tettem, mint Laura Farrell, azzal a kü lö nbséggel,
hogy te és Shannah Lian nem vagytok há zasok. – Tekintete a férfi arcá t
kutatta. – Megfeledkeztél ró la, Max?
– Shannah és én befejeztü k – mondta gyorsan a férfi. – Bará tokként
vá ltunk el. Nem vettél el tő le semmit, és én sem csaltam meg ő t.
A lá ny oldalra fordult, és kö nyö kére tá maszkodva nézte Maxet. Ú gy
dö ntö tt, tudni akarja, az igazat, bá rmi legyen is az. Nem hallott híreket Max
és Shannah Lian szakítá sá ró l, való színű leg mert nemrég tö rténhetett. De
mikor? A vö rö s hajú szépség nem jelent meg a partin a férfi oldalá n. Ez azt
jelenti, hogy má r akkor sem voltak együ tt? Véget ért a kapcsolatuk, még
mielő tt kiderü lt volna Tony és Laura á rulá sa, ami utá n Max a segítségére
sietett?
Chloe nagyon remélte, hogy így volt. Nem akarta, hogy a férfival
kapcsolatban az anyjá nak és Tonynak legyen igaza. Másrészrő l nem lett
volna képes hazugsá gok kö zö tt élni.
Max tekintetében nyoma sem volt bű ntudatnak, a leghalvá nyabb
ő szintétlenségnek sem. Nyíltan nézett a lá nyra, s tü relmesen vá rta, hogy
Chloe kimondja, amit gondol, és megmagyará zza, miért hú zó dott el tő le.
– Te vetettél véget a kapcsolatnak, vagy Shannah?
– É n.
Chloe nem lepő dö tt meg. Nem tudta elképzelni, hogy Max ne tartaná az
élete minden szegletét az irá nyítá sa alatt. Itt volt az ideje feltenni a
legfontosabb kérdést:
– Mikor?
– Egy nappal azelő tt, hogy idejö ttél. Shannah-val vacsorá ztam, de folyton
rá d gondoltam.
Chloe mély lélegzetet vett, aztá n kibö kte:
– Mindent, amit értem tettél, azért tetted, mert… akartá l engem?
A férfi szá ja cinikus mosolyra hú zó dott.
– Szerintem nincs ember a fö ldö n, aki ne talá lna téged vonzó nak, de ha
azt kérdezed, azért vettelek-e a védelmembe, mert akartalak téged, akkor a
vá laszom: nem.
A lá ny arcá t szégyenteljes pír futotta el. Persze hogy nevetséges volt a
feltételezés! Max azért menekítette ki abbó l a kínos helyzetbő l, mert nem
akarta, hogy a parti kö zéppontjá ban egy olyan botrá ny á lljon, amelynek
semmi kö ze a show-hoz.
– Az igazat mondtam – folytatta Max. – A legfontosabb az volt, hogy
megvédjem a mű sorom fő szereplő jét, és biztosítsam a sikerét. É s be kell
vallanom, nagyon élveztem.
Harc volt, Max féltette a befektetését, gondolta a lá ny, míg a férfi hozzá
nem tette:
– Mindig tetszettél nekem, Chloe. Az viszont nem tetszett, ahogy az anyá d
bá nt veled. Nem kedveltem a férjedet, aki téged kihaszná lva igyekezett
boldogulni. De mindehhez semmi kö zö m nem volt, amíg fel nem hatalmaztá l,
hogy cselekedjek, és megszabadítsalak mindkettő jü ktő l. Csak ezutá n
kezdtem el azon gondolkodni, hogy… most má r az enyém lehetsz.
Ez a kijelentés sokkolta a lá nyt. Nem tudta, mit gondoljon. Max
megmozdult, amitő l ő ijedten a há tá ra gö rdü lt, a férfi pedig az oldalá ra
fordult, és a kezébe fogta az arcá t, hogy csak rá tudjon figyelni.
– Akartam, hogy ez tö rténjen, Chloe. Azonnal akartam, és meg is tettem
mindent, hogy megtö rténjen. Hogy velem legyél – mondta a legkevésbé sem
bocsánatkérő en. – De te is akartad, ú gy dö ntö ttél, velem akarsz lenni.
Dö ntések, igen. A férfi végig dö ntések elé á llította. Csá bító dö ntések,
vonzó dö ntések, logikus dö ntések, bá rmi, ami megfelelt a lelkiá llapotá nak. É s
az érzéseinek. Nem mondhatja, hogy csapdá ba csalta. Noha tudta, hogy a
hercegnek sö tét oldala is van, vele akart lenni.
Nem miatta ment tö nkre a há zassá ga, hanem Tony miatt. Max nem vette
át az irá nyítá st felette. Az anyjá nak sem lett igaza.
Igen, Max szakított Shannah Liannel, miatta! Chloe boldog volt, hogy ő
volt a kívá natosabb nő a férfi szá má ra, hogy ő szintén elmondta mindezt, és
ő szintén is cselekedett: befejezte az egyik kapcsolatot, mielő tt belekezdett
egy má sikba. Nem tett semmi rosszat.
Neki pedig csak csupa jó t. Mi tö bbet kérhetne még tő le? Szíve ő rü lt
kalapá lá sa csillapodni kezdett.
A férfi mosolygott, mintha olvasott volna a gondolataiban.
– Ú gy hiszem, rendes voltam veled, de mondd meg, ha nem!
A belső feszü ltség utolsó morzsá i is feloldó dtak egy nagy nevetésben. Max
elképesztő en vonzó volt, a lá ny pedig ú gy érezte, kivételesen szerencsés,
hogy ő t akarja. Kezébe fogta hercege arcá t, megcsó kolta.
– Tetszik, hogy ilyen rendes vagy velem – mondta.
A férfi is nevetett, szemében ö rö m csillogott. Já tékos csó kjuk hamar
szenvedélyessé vá lt. A lá ny testén eluralkodott az izgalom, és hamar ú jra
megtelt vad vá gyakozá ssal. Lejjebb csú sztatta a kezét Max testén, és
megmá morosodott attó l, hogy ennyire felizgatja ezt a kivételes férfit.
Nem sokkal késő bb egyszerre kiá ltottak fel a gyö nyö r pillanatá ban, és
egyszerre ernyedt el kimerü lt testü k. Chloe a férfi karjaiban fekü dt, a
tö kéletes boldogsá g érzésében lubickolva. Nem zavarta az sem, ha mindez
csak á tmeneti dolog. Jó l érezte magá t.
Halk nyü szítésre kapta fel a fejét Max mellkasá ró l. Luther! A kutya az á gy
mellett á llt apró , izmos lá bain, szeme élénken csillogott, fejét oldalra hajtotta,
és a két embert nézte az á gyban, ahol má skor csak egy szokott fekü dni.
– Minden rendben, Luther! – mondta neki Chloe. – Lá tod, ez Max.
– Helló , kishaver. Csatlakozol hozzá nk? – A férfi halkan beszélt a
kutyá hoz, és kinyú jtotta felé a kezét. Luther boldogan indult feléjü k, Max
pedig felvette, és az á gyra tette, ahol a kutya boldogan szö kellt egyikü ktő l a
má sikig, és az arcukat nyalogatta ö rö mében. Lá tható an nem sérü lt meg Tony
rú gá sá tó l.
– Ö rü lö k, hogy elfogadtad – mondta Max halkan. – Ha nem ugatott volna
ilyen eszelő sen egész délutá n, hogy felhívja a figyelmemet a bajra, még
mindig azon gondolkoznék, vajon mennyi ideig kell vá rnom, hogy ne tagadd
tová bb a vonzalmat kettő nk kö zö tt.
A lá ny felsó hajtott.
– Azt hittem, elrejthetem elő led.
A férfi megrá zta a fejét.
– A szexuá lis vonzalmat nem tudod elrejteni, Chloe, ez mindig jelen volt
kö zö ttü nk. Ezért nem érezted magad soha felszabadultnak a jelenlétemben.
Anyá dba vagy Tonyba kapaszkodtá l, csak hogy ne kelljen egyedü l maradnod
velem.
– Most má r biztonsá gban érzem magam veled – mondta hatá rozottan
Chloe. Egy dologban nem volt csak biztos: hogy nem fog beleszeretni a
férfiba. Mert Max tová bblép, az nem kétséges, ahogy tová bblépett Shannah
Lian utá n is. Miért pont ő lenne a kivétel? Jobb, ha nem á lmodozik.
A férfi kérdő n nézett rá .
– Min tö prengsz?
– Azon, hogy elfogadok mindent, amit ez a kapcsolat adhat nekem, addig,
ameddig akarsz engem, de nem szabad tú lsá gosan belemerü lnö m, mert
elő bb vagy utó bb ú gyis vége lesz.
Max első gondolata az volt, nem akarja, hogy ez véget érjen, de megá llta,
hogy kimondja. Soha egyetlen nő t sem á ltatott hosszú tá vú kapcsolat
reményével, és nem akarta ezt a gondolatot elü ltetni Chloe fejében sem.
– Tehá t elfogadsz mindent, amit ez a kapcsolat adhat neked – ismételte
tű nő dő en, és tekintete a lá nyét kereste. – Szeretnél szabá lyokat? Te dö ntesz.
Nem vagy a tulajdonom, és remélem, nem hagyod, hogy még egyszer valaki
uralkodjon feletted.
A férfi nem akart ö nző lenni. Chloe megérdemli, hogy kiteljesedjen, hogy
azzá vá ljék, aki lenni szeretne, és megszabaduljon a mú lt á rnyaitó l. Szerette
volna látni, ahogy ez bekö vetkezik, lá tni, ahogy a lá ny tová bblép, megtalá lja
sajá t magá t, megragadja a lehető ségeket. Az anyja á ltal kö ré vont burok
megszű nik, ő kilép belő le, és megszü letik az ú j Maria.
Maria… Mary…

Chloe felá llított bizonyos szabá lyokat. Nem akart Maxszel nyilvá nosan
mutatkozni. Elő szö r is értelmetlen lett volna ismét felhívni magukra a sajtó
figyelmét, hogy paparazzó k hada szabaduljon rájuk, amikor épp elü lt a
botrá ny. Má sodszor a forgatá son minden kolléga má sként viselkedett volna
vele. Ebbő l má r kapott ízelítő t. Harmadrészt nem akart tá madá si felü letet
biztosítani Tonynak, és azt sem akarta, hogy az anyja ú gy érezhesse, neki lett
igaza. Mert nem lett, de ezt ő nem tudhatta.
– Ha befejeztü k az évad forgatá sá t, és visszakö ltö ztem a sajá t laká somba,
majd mehetü nk bá rhová , ha akkor még mindig szeretnéd – mondta.
Hajthatatlan volt ebben a kérdésben.
– Há t jó . – Max kényszeredetten mosolygott. – Lá tom, fontos a
fü ggetlenséged megteremtése. De titokban azért addig is talá lkozhatunk,
ugye?
A lá ny felnevetett, és á tö lelte a férfit.
– Csaló dott lennék, ha nem talá lkozná nk.
– Mindent megteszek, hogy azt az idő t olyan kellemesen tö lthessü k
együ tt, amennyire lehetséges.
Chloe élvezte az életet a vendéghá zban, és Max tá rsasá gá t. É lvezte, bá rmit
csiná ltak együ tt: szeretkeztek, a M.A.S.H. epizó djait nézték, vitorlá ztak,
lustá lkodtak a medence mellett, Elaine finom fő ztjét ették vacsorá ra, vagy
éppen tévémű sorokat néztek és elemeztek.
 Olyan kö nnyű lett volna minden má sró l megfeledkezni! De a lá ny tudta,
hogy, rendbe kell szednie az életét – Maxtő l fü ggetlenü l. A férfi megadta neki
egy vá ló peres ü gyvéd szá má t, akinek segítségével átlá tta a helyzetét, és
képes volt dö nteni a kö vetkezményeket illető en. Az ü gyvéd biztosította ró la,
hogy igazsá gos megá llapodá st fog kö tni Tonyval, és nem hagyja, hogy a férfi
tö bbet kapjon, mint ami megilleti.
Chloe vá sá rolt magá nak egy autó t, egy fehér VW Bogarat, amely kicsi volt,
kényelmes, és kö nnyedén lehetett vele parkolni a vá rosban. Megtanult
egyedü l kö zlekedni, és elég magabiztossá got szerzett, hogy kézben tartsa a
sajá t ü gyeit. Gerry Andersontó l elbú csú zott, megkö szö nve, hogy gondjá t
viselte neki és Luthernek.
A megfelelő laká st illető en nem volt kö nnyű dolga, mivel a legtö bb helyen
nem láttak szívesen há ziá llatokat, ő pedig semmiképp sem akart Luther
nélkü l bekö ltö zni. Nem akart saját laká st vá sá rolni, amíg le nem zá rul a vá lá s,
így elég nehezen talá lt megfelelő bérelhető laká st.
– A parkhoz kö zel szeretnék lakni, ahova levihetem Luthert sétá lni –
mondta Maxnek egy ú jabb sikertelen laká snéző kö rú t utá n.
– Nem sü rget az idő , Chloe. Nagyon ö rü lö k neki, ha tová bb maradsz, mint
két hó nap.
– Nem akarok addig itt maradni, amíg má r neked is kellemetlen, Max.
– Tetszik, hogy itt vagy velem. Soká ig el tudnék így lenni.
A lá ny szíve nagyot dobbant. Neki is tetszett a helyzet, de nem akarta
Maxszel kapcsolatban á lmokba ringatni magá t. A soká ig talán egy év, vagy
kettő .
A férfi lá tta a szemében a bizonytalansá got, és szerette volna azonnal
meggyő zni. Szeretett hazajö nni hozzá , és jobban élvezte ezt a helyzetet, mint
valaha képzelte. Ö rö mteli vá rakozá ssal hajtott át a birtok kapujá n minden
alkalommal, és ezt nem Hill House lá tvá nya vá ltotta ki belő le, hanem az, hogy
ú jra Chloe-val lehet. É lvezte a tá rsasá gá t minden téren.
– Boldog vagy itt – vitatkozott vele –, Luther is boldog. Eric és Elaine is
ö rü lnek, ha gondoskodhatnak ró la, amikor nem vagy itthon. Amikor nem
vagyunk itthon. Ami hamarosan bekö vetkezik, amint vége a forgatá soknak.
A vendéghá zban beszélgettek. A férfi magá hoz hú zta kedvesét, a szemébe
nézett, és megsimogatta az arcá t.
– Szereted ezt a helyet – mondta lá gy, mégis meggyő ző hangon. – Van
sajá t autó d, fü ggetlen vagy. Ha attó l jobban érzed magad, és szívesebben
maradsz, fizethetsz bérleti díjat. Azt szeretném, ha maradná l.
 Szá mtalan érzés kavargott a lányban: vá gy, remény, szomorú sá g, félelem,
pá nik… Elhú zó dott a férfitó l, a gondolatok kétségbeesetten tö rtek elő belő le.
– Nem tehetem, Max. Ne is kérj erre!
A férfi nem értette, de nem mozdult. Nem tetszett neki a gondolat, hogy
félelmet ébreszt Chloe-ban. Soha nem á llt szá ndéká ban bá ntani ő t.
A lá ny mélyeket lélegzett, hogy visszanyerje a magabiztossá gá t ebben a
szorult helyzetben.
– Egész életemben… – kezdte, és mélyet lélegzett. – É letem nagy részében
azt tettem, amit az anyá m mondott. Megtanultam, mert megtanított rá , hogy
kö nnyebb engedelmeskedni, mint ellená llni.
Max látta, hogy elő tö rnek benne a régi megtorlá sok emlékei, s gyű lö let
ö ntö tte el Stephanie Rollins irá nt.
– Aztá n hozzá mentem Tonyhoz, és hamar rájö ttem, hogy csak eszkö z
vagyok szá má ra is… hogy rajtam keresztü l elérje, amit akar. Megint a
kö nnyebb utat vá lasztottam, mert mellette az élet valamivel kellemesebb
volt, mint anyá m mellett. Ú gy tett, mintha szeretne. Ezzel együ tt tudtam élni.
Vele kö nnyű volt.
A szélhá mos, aki arany kalitká ban tartja az aranytojá st tojó tyú kjá t,
gondolta a férfi nö vekvő megvetéssel. De a lelkiismerete halkan megszó lalt,
hogy talán most ő is ugyanezt teszi.
– Tú lsá gosan kö nnyű lenne itt maradnom veled, Max – folytatta Chloe. –
Ha ezt vá lasztaná m, azzal visszasü llyednék ugyanabba a régi mintá ba,
amelyet most meg kell vá ltoztatnom. A te kezedbe adná m az életemet
ahelyett, hogy a sajá tomba venném.
– Dehogy! – ellenkezett vehemensen a férfi. – Mellettem mindig ö nmagad
lehetsz.
A lá ny szomorú szemmel nézett rá.
– Nem lesz vá lasztá som, ha talá lkozol valakivel, aki felkelti az
érdeklő désedet. Shannah Liannek sem volt vá lasztá sa a végén, ugye?
Veled más. A szavak Max nyelve hegyén voltak, majdnem kimondta ő ket.
De bá rmennyire igaz volt, nem jelentett ígéretet arra, hogy soha nem fognak
elvá lni.
– Szü kségem van sajá t otthonra – mondta Chloe halkan, de hatá rozottan,
szemében bocsánatkérő mosollyal. – Nem akarom még egyszer azt érezni,
hogy nincs hova mennem, ha… a dolgok… elromlanak kö rü lö ttem. –
Kényszeredetten elmosolyodott. – Lehet, hogy ez a kapcsolat nem olyan lesz,
amilyenre vá gysz… amilyenre vá gyunk.
 – A legfontosabb, hogy te jó l érezd magad! – vá gta rá a férfi. – Sajná lom.
Nem gondoltam végig… csak azt szerettem volna, hogy semmi ne vá ltozzon. –
Némán megrá zta a fejét, bocsá natkérő en nézett a lá nyra, és gyengéden
átö lelte a vá llá t. – Amikor az anyá m meghalt, intézetbe kerü ltem. Alig
vá rtam, hogy befejezzem az iskolá t, és legyen pénzem, hogy elkö ltö zhessek.
Akarod, hogy segítsek laká st talá lni neked, Chloe?
Ö rö m csillant a lá ny szemében, ahogy á tö lelte Max dereká t, és szorosan
hozzá bú jt.
– Nem, má r eleget segítettél. El sem tudom mondani, mennyire há lá s
vagyok azért, amit értem tettél. Ha a kapcsolatunknak vége szakad egyszer,
akkor is mindig a legkedvesebb bará tomként fogok gondolni rá d.
– Hmm. Még nem á llok készen arra, hogy befejezzü k a kapcsolatunkat. É s
te?
– Nem. – Chloe kacéran nézett a férfira.
Max nevetett, és a karjá ba vonta a lá nyt. Luther ugatni kezdett a jó kedvű
vihá ncolá s lá ttá n, mire a férfi a kutyá ra mosolygott.
– Te is kapsz belő le, kishaver, de most én jö vö k.
A lány felnevetett, ahogy a férfi felkapta, és a há ló szobá ba vitte, majd
becsapta az ajtó t maguk mö gö tt.
Késő bb az á gyon fekve Max szorosan ö lelte, gyengéden simogatta Chloe
hajá t és gerince izgató vonalá t.
– Mellettem biztonsá gban vagy – suttogta. – Nem akarlak kihaszná lni
semmilyen értelemben.
A lá ny felsó hajtott, lélegzete a férfi mellkasá t sú rolta.
– Tudom, Max. Nincs szü kséged rá . Neked megvan a sajá t életed.
A férfit ez a mondat elgondolkodtatta. Amikor gyerek volt, az anyja
egyá ltalá n nem viselkedett felelő sségteljes szü lő ként. Gyakran elő fordult,
hogy nem vá sá rolt ennivaló t, mert a segélyt drogokra kö ltö tte. Elaludt
reggelenként, nem tö rő dve azzal, hogy iskolá ba vigye a fiá t. Max persze ment
egyedü l is, mert ott jobban érezte magá t.
Nem volt kö nnyű megtanulnia sajá t magá ró l gondoskodni, de ez volt az
egyetlen lehető sége a tú lélésre az anyja mellett. Utá lta az érzelmi kitö réseit,
amikor ö lelgette és csó kolgatta, és azt hajtogatta, mennyire szereti az ő
kisfiá t. Az á ltala szeretetnek nevezett dolog inká bb valami furcsa ká osz volt.
Max emlékezett rá , hogy akkor azt gondolta, mennyivel kö nnyebb lenne az
anyja nélkü l.
É s való ban jó l boldogult nélkü le, nem engedte, hogy bá rki vagy bá rmi
eltérítse a céljaitó l.
Vajon kielégítené-e, ha minden így maradna, ha tö bb idő t tö ltene Chloe-
val, mint eddig bá rki má ssal? Sosem zavarta az egyedü llét. Nem kellett
má sok véleményével foglalkoznia, mehetett a saját feje utá n. Kö vetkezetesen
kerü lte az érzelmi kö tö ttségeket, amelyek korlá tozzá k a szabadsá gá t, de
tudta, hogy hiá nyozni fog neki a lá ny tá rsasá ga, és tisztá zni akarta a jö vő jü k
alapjait. Olyan sok minden volt még, amit szeretett volna megosztani
kedvesével.
– Ha elkö ltö zö l, nem tarthatjuk tová bb titokban a kapcsolatunkat –
mondta tá rgyilagosan. – Valaki biztosan meglá tja, hogy meglá togatlak. Mert
akarod, hogy meglá togassalak, ugye? – kérdezte magabiztosan.
– Igen, persze – vá gta rá a lá ny gondolkodá s nélkü l.
– Akkor nem lá tom be, miért ne lá thatná nak minket nyilvá nosan. A
forgatá s nemsoká ra véget ér, s mire a kö vetkező évad elkezdő dik, a kollégá k
hozzá szoknak majd, hogy együ tt vagyunk. Nem fogod magad kellemetlenü l
érezni.
A lá ny nem vá laszolt.
Max nem lá tta az arcá t, nem tudta, mi já tszó dhat le a fejében. A
há zassá gá nak vége, amiatt nem kell aggó dnia, hogy mit gondol Tony. Amiatt
sem, hogy mit gondol az anyja. Ez a saját élete, ahhoz kezd vele, amihez akar.
Biztosan ő is azt szeretné, hogy annyi idő t tö ltsenek együ tt, amennyit csak
lehetséges. De nem megy bele a titkos szerető szerepbe. Ennél tö bbet akar.
Chloe fejében teljes zű rzavar uralkodott. Megijesztette a gondolat, hogy
nyilvá nosan egy ilyen befolyá sos ember oldalá n lá ssá k, és az ú j kedveseként
kö nyveljék el, ami elkerü lhetetlenü l elindítaná a talá lgatá sokat, hogy vajon
meddig fog tartani mindez, ismerve Max elő életét. Rá adá sul, bá r Tonyval má r
egy ideje elvá ltak ú tjaik, a Maxszel való kapcsolatá t botrá nyosnak fogjá k
tartani. Bá rhova mennek, ú jsá gíró k és fotó sok kö vetik majd minden
lépésü ket.
Azt kívá nta, bá rcsak tová bbra is titokban maradhatna a kapcsolatuk. Az
elmú lt két hó nap olyan kö nnyű volt, mintha a mennyorszá gban lettek volna…
Könnyű.
A szó t nem tudta kiverni a fejébő l. Arra figyelmeztette, hogy ez az ú t
visszaviszi a régi életébe. Az imént győ zte meg Maxet, hogy nem vá laszthatja
a kö nnyebb megoldá st, és nem maradhat itt vele. De bá rmi kö vetkezzék is
ezutá n, Max ott lesz mellette. É s ez mindennél fontosabb volt a szá má ra.
Felemelte a fejét a férfi mellkasá ró l, és rá mosolygott.
 – Ö rü lö k, ha randevú zhatok veled, Max – mondta, de titokban sokkal
tö bbet kívá nt: azt, hogy maradjon vele ez a csodá latos ember egy életen á t.
– Nagyszerű . – A férfi elégedetten mosolygott.
Chloe is elégedett volt. Max jó irá nyba vá ltoztatta meg az életét. Mindig
há lá s lesz neki ezért, akkor is, ha egyszer majd kilép belő le.
 9. FEJEZET

Az utolsó forgatá si hét megkezdése elő tti szombaton Chloe végre

megtalá lta a megfelelő laká st egy kicsi sorhá zban, a Centennial Parkkal
pá rhuzamos utcá ban. Nem zavarta, hogy a fü rdő re és a konyhá ra is rá fért
volna a felú jítá s. Két há ló szoba volt az emeleten, nagy nappali a fö ldszinten,
és hozzá egy kis elkerített kert is, ahová Luther kimehetett. Rá adá sul a
kö zelben voltak azok a boltok, ahová akkor já rt vá sá rolni, amikor
Randwickben lakott.
É rzelmileg nagy vá ltozá st jelentett szá má ra, hogy elhagyta a vendéghá zat,
Edgart, Elaine-t és Ericet, és elkö ltö zö tt Maxtő l. Ö rü lt, hogy nincs egyedü l.
Luther nélkü l sokkal magá nyosabb lett volna, bá r a kö ltö zés utáni első héten
nagyon lefoglaltá k a teendő k: berendezkedni az ú j laká sban, beszerezni a
szü kséges bú torokat, kutyaajtó t szereltetni a kert felé, és megtanítani
Luthert, hogyan haszná lja.
Max szinte minden este benézett hozzá , hogy lá ssa, hogyan boldogul.
Virá got hozott, és Elaine á ltal készített finomsá gokat. Minden alkalommal az
á gyban kö tö ttek ki, ső t néha el sem értek a há ló szobá ig.
Max nagyszerű szerető volt, leste minden kívá nsá gá t. Mellette a lá ny
gyö nyö rű nek érezte magá t. A férfi azt mondta, kü lö nleges. A kérdés az,
mennyire? Eléggé ahhoz, hogy vele akarja leélni az élete há tralévő részét?
Elkezdtek nyilvá nosan is talá lkozni. Partikra já rtak, jó tékonysá gi
rendezvényekre, színhá zba, operá ba, a vö rö s sző nyegen is megjelentek
együ tt egy filmbemutató n. Az egész vá ros ró luk beszélt: a tévémogul
ö sszejö tt a legutó bbi mű sora ü dvö skéjével. Max gyakorlottan kezelte az
irá ntuk tá madt érdeklő dést, Chloe-nak csak ragyognia kellett mellette. Nem
esett nehezére, hiszen szeretett vele lenni, és nem tö rő dö tt azzal, hogy
má sok mit gondolnak.
Mindö ssze Max egyetlen kérését utasította el: hogy legyen a Hill House-
ban rendezendő parti há ziasszonya. Chloe ú gy vélte, ez a szerep tú lsá gosan
hasonlítana arra, mintha a felesége lenne. Ha ezt megtenné, tú l kö zel kerü lne
titkos vá gyá hoz, hogy egy életre együ tt maradjanak. De má r leszá molt a
színleléssel.
Kerü lni akarta a visszatérést Hill House-ba. É pp elég volt egyszer
elhagynia azt a helyet, hiszen azt kívá nta, bá rcsak az lenne az otthona. Nem
akart ú jra meg ú jra szembesü lni ezzel az érzéssel.
 Max nem értette, a lá ny miért utasítja el minden meghívá sá t az otthonába.
– Szerettél ott lenni, kedvelted Elaine-t és a tö bbieket. Hiá nyzol nekik –
mondta. Arró l azonban nem beszélt, hogy neki is hiá nyzik. Nem engedte,
hogy bá rki észrevegyen rajta bá rmilyen gyengeséget. Nem voltak repedések
a magabiztossá ga alkotta pá ncélzaton.
– Az a te otthonod, Max. É n nem tartozom oda – felelte halkan Chloe.
A férfi nem értette.
– Nem kell odatartoznod. Gyere el lá togató ba!
Chloe megrá zta a fejét.
– Nem mehetek vissza. A sajá t utamon kell haladnom. Annyiszor
talá lkozunk, ahá nyszor csak akarod, nem? Sokat já runk el. Ez nem elég
neked? Nem kapod meg, amit szeretnél?
A férfi hosszan a lá ny szemébe nézett.
– A te dö ntésed – mondta végü l, értetlenkedő grimaszt vá gva.
Chloe megkö nnyebbü lésére a vacsorá kat ezutá n inká bb éttermekbe
szervezte, ahová ő is szívesen kísérte el.
Az ú j évad kezdete elő tti pihenés a végéhez kö zeledett, amikor a lá nynak
vá ratlan és egyá ltalá n nem ö rö mteli látogató ja akadt ú j otthoná ban. Hétfő
reggel volt, épp végzett egy halom mosnivaló val, és ká vézni készü lt, amikor
megszó lalt a csengő . Luther az ajtó hoz rohant, és ugatni kezdett. Talá n egy
futá r lesz, gondolta Chloe, de mielő tt kinyitotta volna, a biztonsá g kedvéért
kinézett a kémlelő nyílá son.
Sokkolta a lá tvá ny.
Laura Farrell á llt az ajtaja elő tt. Oldalvá st á llt, így jó l lá tszott gö mbö lyö dő
hasa, amelyet még jobban hangsú lyozott a szű k szü rke szoknya és a szü rke-
fehér felső . Hosszú barna haja elő rehullott, szinte eltakarta az arcá t.
Míg Chloe tétová zott, Laura megfordult és ú jra megnyomta a csengő t, így
lá tszott, hogy nem visel sminket, és csupa kö nny a szeme.
A lá ny há traugrott az ajtó tó l. É rtetlenség és meglepetés kavargott benne.
Miért jö n Laura Farrell sírva ide hozzá ? Nem gondolhatja, hogy visszaveszi
személyi asszisztensnek azok utá n, hogy ocsmá ny mó don elá rulta, és a
sorozat partijá n rá tá madott. Mit remél? Hogy egyik pillanatró l a má sikra
mindent megbocsá t neki?
Ha ezer évig élek, akkor sem, gondolta Chloe, mikö zben a csengő csak
szó lt, jelezvén, hogy Laura Farrell nem adja fel, és nem megy el innen
egyhamar.
Chloe egyfelő l borzongott a gondolattó l, hogy ú jra talá lkozzon ezzel a
nő vel, má sfelő l szeretett volna pontot tenni a tö rténetü k végére. Má r nem
akart kerü lni minden konfliktust.
Luther ő rü lten ugatott. Gazdá ja lehajolt, és az ö lébe vette a kutyá t, hogy
megnyugtassa, majd kinyitotta az ajtó t. Ú gy tervezte, megmondja Laurá nak,
hogy nem látja szívesen.
– Há la az égnek, hogy itt vagy! – só hajtott fel a vá ratlan vendég lá tvá nyos
megkö nnyebbü léssel. – Chloe, kérlek, beszélnem kell veled. Nincs senki,
akihez fordulhatnék. Tony… – A nő zokogni kezdett, kezével eltakarta az
arcá t, kö zben a fejét rá zta.
Chloe-nak semmi kedve nem volt végighallgatni, mi baja Laurá nak, á m
ú gy érezte, kegyetlen és érzéketlen lenne, ha ilyen á llapotban kü ldené el.
– Jobb, ha bejö ssz – mondta kelletlenü l, és félreá llt az ajtó bó l.
– Kö szö nö m, nagyon kö szö nö m – felelte Laura megtö rten.
Belépett a laká sba, mikö zben Luther egy pillanatra sem hagyta abba az
ugatá st. Megérezte Chloe ellenszenvét. Mozgoló dni kezdett a karjában,
szerette volna megvizsgá lni kö zelebbrő l a lá togató t, de gazdija nem engedte
el, amíg Laura le nem ü lt az étkező asztalná l. Zsebkendő t nyú jtott neki.
– Most leteszem a kutyá t. Kö rbe fog szaglá szni téged. Eszedbe ne jusson
belerú gni! – figyelmeztette a nő t.
– Sosem tennék ilyet – szipogta Laura.
Chloe elengedte Luthert, aki azonnal a nemkívá natos vendéghez rohant. A
lá ny a konyhá ba ment, ahol készített egy teá t Laurá nak és egy ká vét
magá nak, majd leü lt az asztal tú lsó oldalá n. Vá rt, hogy az exasszisztense, aki
beasszisztá lta magá t a férje á gyá ba, ö sszeszedje magá t, és beszélni kezdjen.
Laura végü l felemelte bá natos arcá t, és kétségbeesett hangon megszó lalt:
– Tony elhagyott. Bá r az ő gyerekét vá rom, mégsem hajlandó tá mogatni
engem.
Chloe-t meglepték a hallottak. A hazugsá gai és a hű tlensége ellenére, meg
azzal együ tt, ahogy legutó bb olyan durvá n Lutheren tö ltö tte ki a dü hét, nem
gondolta a férfiró l, hogy erre képes.
– Nem tudok elmenni dolgozni. Senki sem alkalmaz egy terhes személyi
asszisztenst – jajgatott Laura. – Chloe, segítened kell! Nem tudom ezt
végigcsiná lni segítség nélkü l.
Rengeteg egyedü lá lló anyá nak kell ö ná lló an boldogulnia, gondolta Chloe,
és Laura nem volt egy elveszett ember, de talá n most depresszió s, és nem
lá tja a helyzetébő l kivezető utat.
– Akarod, hogy beszéljek Tonyval? – kérdezte, mikö zben az já rt a fejében,
Laura igazá n arcá tlan, ha ezt vá rja a megcsalt feleségtő l.
A nő megrá zta a fejét.
– Hasztalan. Dü hö s, amiért azon a partin beszéltem veled, és nem akar
semmit sem tő lem, sem a gyerektő l. – Ismét felitatta záporozó kö nnyeit. –
Sajná lom, amiket akkor mondtam. Szö rnyen feldú lt voltam, és elképesztő en
szerelmes. Tony a gyerekem apja, ezért csak arra tudtam gondolni, hogy
hagyjon el téged, és engem vegyen feleségü l.
A megbántottsá ga ellenére Chloe egy csepp szá nalmat érzett rivá lisa
irá nt. A baba miatt. Annak ellenére, hogy Laurá nak nem lett volna szabad
viszonyt kezdenie Tonyval.
A nő elő rehajolt, és megértést vá rva folytatta:
– Pró bá ltam nem beleszeretni. A te férjed volt, ami azt jelentette, hogy
minden szempontbó l tiltott szá momra. Tényleg pró bá ltam kü zdeni a
vonzalom ellen, Chloe, de megérezte és kihaszná lta. Szerettem neked
dolgozni. Nem akartam elveszíteni a munká mat, de egy szö rnyű estén tú l
sokat ittam, és ő elcsábított. Ugyanolyan á ldozata voltam a vonzerejének,
mint te. Azt hittem, tényleg szeret, és téged csak a karrierje miatt vett
feleségü l. Szö rnyen sajná lom, hogy így megbá ntottalak, de te legalá bb most
Max Harttal já rsz, tová bbléptél, ső t feljebb is.
– Kétségtelenü l tová bbléptem, de egy vá lá s mindenkit megvisel. Az pedig,
hogy Max a bará tom, nem jelenti, hogy feljebb jutottam volna.
– Tö bb mint bará t, ebben biztos vagyok. – Laura szemében irigység
villant.
Nagyobb hal, mint Tony. Nem mondta ki, de Chloe tudta, hogy ezt
gondolja. A kö zepébe vá gott:
– Miért jö ttél ide, Laura?
A nő elcsigá zottan megrá zta a fejét. A kezével idegesen gesztikulá lni
kezdett.
– Nincs munká m. Azt hittem, Tony segíteni fog, de nem így tö rtént. Még a
lakbéremet sem tudom kifizetni. Szinte nyomorgó k, Chloe. – Kö nyö rgő n
nézett a lá nyra. – Nincs senki, akihez fordulhatnék. Valamikor bará tok
voltunk. Ha nem dolgoztam volna ilyen keményen Tony cégének, vagyis
neked…
Chloe haragja egyre nő tt.
– Azt akarod mondani, az én hibá m, hogy teherbe estél?
– Nem, nem… de Tony becsapott mindkettő nket. Azt hittem, meg fogod
érteni, ami tö rtént, és megbocsá tasz… a baba kedvéért… Kérlek, Chloe… Ha
tudná l egy kis pénzt kö lcsö nadni, amivel kihú zom egy darabig… Ezzel
gyakorlatilag kikerü ljü k Tonyt, azt adod nekem, amit ő adna. Az
ü gyvédednek megmondhatod, mire adtad, ő pedig levonja abbó l, amit Tony a
vá lá s utá n kap.
Az aranytojá st tojó tyú k. Chloe nem tudott szabadulni a gondolattó l. Nem
akart részt venni ebben a piszkos já tékban, á m egy kisbaba is részese volt a
tö rténteknek. Meglepte, hogy Tony ilyen érzéketlenü l viselkedik.
– Mekkora ö sszegre gondoltá l? – kérdezte, kínosan ü gyelve rá , hogy ne
ígérjen semmit.
Győ zelem… mohó sá g… valami ehhez hasonló villant fel Laura szemében,
ami ellentmondott lá tszó lagos elkeseredésének, bá r a kifejezés hamar eltű nt,
és a helyét ú jabb kö nnyá radat vette á t.
– Utá lom, hogy ezt kell mondanom… – megtö rö lte a szemét, pislogott
néhá nyat gyorsan, mélyet lélegzett és folytatta: – Talá n egy kerek ö sszeg
lenne a legjobb. Amibő l el tudok innen menni, és kialakítani egy egyszerű bb
és olcsó bb életet a gyermekemnek.
– Mégis mennyi, Laura? – Chloe kezdte unni, nem tetszett neki a helyzet.
A nő széttá rta a kezét, zavartan pillantott fel, majd bizonytalanul,
védekező en azt mondta:
– Ha tudná l írni egy csekket ö tvenezer dollá rró l…
Ö tvenezer?! Ez az arcá tlansá g letagló zta Chloe-t egy pillanatra. Ennyire
kö nnyű préda volt a mú ltban? Elég érzelmileg nyomá s alá helyezni, és má ris
adja a pénzt? Ez lenne az, amire Laura szá mított?
Bá r még mindig ott volt a baba.
– Nem fogok neked ennyi pénzt adni – mondta hatá rozottan. – Beszélek
az ü gyvédemmel, aki majd beszél Tony ü gyvédjével…
– De az hetekig vagy hó napokig is eltarthat! Nincs tö bb pénzem – jajgatott
a nő .
– Biztosítalak ró la, talá lunk megoldá st, hogy Tony vá llalja a felelő sséget.
Néhány napon belü l – mondta Chloe hideg eltö kéltséggel. Felá llt az asztaltó l,
jelezvén, hogy részérő l véget ért ez a kínos beszélgetés.
– Nem fogja… nem fogja! – kiabá lta sírva Laura, és ü lve maradt, arcá t a
kezébe temetve.
Luther is felpattant Chloe-val egy idő ben, és ugatni kezdett Laurá ra,
jelezvén, hogy á lljon fel. A nő azonban nem tö rő dö tt a kutyá val. Chloe
tü relmetlenü l só hajtott, elhallgattatta Luthert, és hatá rozottan azt mondta:
– Megígérem, hogy megkapod a gyerektartá st, így vagy ú gy. Ennél tö bbet
nem mondhatok.
– Jaj, kérlek, Chloe… – Laura esetlenü l felá llt a székbő l, szerencsétlennek
és kétségbeesettnek tű nt. – Ne kü ldj el ü res zsebbel! Nem tudom, mihez
kezdjek.
Ö ngyilkossá ggal fenyegető zik?
Luther ismét ugatni kezdett, nem tetszett neki, amit az ö sztö nei sú gtak.
– Ha tudná l írni egy csekket csak ö tezer dollá rró l – kö nyö rgö tt Laura.
Chloe-nak nem volt ínyére mindez, de épp elég zaklatott volt. A
tá ská já hoz lépett, és kivett a pénztá rcá já bó l ö tszá z dollá rt. Á tadta a pénzt
Laurá nak.
– Ennyi van ná lam. Kitart, amíg megkapod a gyerektartá st. A hívatlan
lá togató elvette a pénzt, de még tö bbet akart.
– Csekket is be tudok vá ltani…
– Nem. Megígértem, hogy lépni fogok az érdekedben, és á llom is a szavam.
Ennyi, Laura. Most szeretném, ha elmennél.
Chloe a bejá rati ajtó felé indult. Luther mö gö tte maradt, és Laurá t ugatta,
aki lassan elindult. Hangosan sírt, Chloe-nak az volt az érzése, ezzel igyekszik
megtö rni hajthatatlansá gá t. Vagy talá n mégsem. Utá lta ezt a helyzetet.
Felzaklatta, és megnehezítette, hogy helyesen cselekedjen.
Laura megá llt az ajtó ban, és ismét kö nyö rö gni készü lt.
– Nem, hagyd abba! – kiá ltott rá Chloe tü relmetlenü l. – Ne gyere ide még
egyszer, Laura! Nem veszel rá semmi má sra.
Csodá latos mó don a nő eddig szenvedő arca hirtelen kisimult. Kö nnyes
szeme dü hö sen felvillant, hangjá ban má r nem volt semmi tétová zá s.
– Mit szá mít vacak néhá ny ezer dollá r neked, amikor a sajá t fészkedet
Max Hart milliá rdjaival béleled? Szinte semmit. – A rosszindulatú hang
hízelgő re vá ltott: – Ez nem tú l szép tő led, Chloe. Engem lerá zol egy kis
alamizsná val, nem is gondolsz a babá ra…
Luther morgott, és Laura lá bá ra ugrá lt. Chloe szó nélkü l bezá rta mö gö tte
az ajtó t, majd megkö nnyebbü lten fellélegzett. Lehajolt, és a karjá ba vette a
hű séges ebet.
– Jó kutya vagy, megint megvédtél – mormogta a fü lébe, kedvesen
megsimogatta, és a kert felé indult, hogy minél messzebb kerü ljö n Laura
Farrelltő l.
Lü ktetett a feje, felkavarodott benne minden. A mú ltban olyan sokszor
adta meg magá t, bá rmit kértek tő le, csak hogy enyhü ljö n benne ez a szö rnyű
nyugtalansá g. Á m ezú ttal nem érezte magá t rosszul, amiért így bánt
Laurá val. Ez az egész Tony hibá ja, nem az ö vé. É s Laurá é, aki ostoba volt, ha
azt képzelte, ezzel megoldja a helyzetét. Ennek ellenére fel fogja hívni az
ü gyvédjét, így vagy ú gy, de a gyereknek meg kell kapnia a neki já ró
tá mogatá st.

Max leparkolt Audijá val Chloe há za elő tt, és megint azt kívá nta, bá rcsak
még mindig vele élne a lá ny Vaucluse-ban. Szerette, hogy ott volt tő le
karnyú jtá snyira, szerette, ha odahaza a lá ny vá rta. Tudta, hogy ö rü lnie
kellene, amiért Chloe egyedü l is megá llt a lá bá n, de nem tudott.
Még kevésbé ö rü lt, amikor megtudta Laura Farrell lá togatá sá nak
részleteit. A baba volt Chloe gyenge pontja. Max ú gy sejtette, mindig is az
marad.
– Mindenesetre szó ltam az ü gyvédemnek, hogy gyorsan lépni kellene, és
má r egyeztetett is egy talá lkozó t Tonyval holnapra – fejezte be kényszeredett
mosollyal a lá ny. – Szö rnyű lesz, de nem mehetek el a dolog mellett csak ú gy,
Max.
– Persze hogy nem – helyeselt a férfi. – De ne vegyél rá mérget, hogy
Laura az igazat mondta neked. Nekem valahogy nem tetszik ez a tö rténet.
A lá ny felnevetett.
– Luthernek sem tetszett Laura, még a szaga sem.
Max mosolygott.
– Jó ö tlet volt ez a kutya. Aranyba kellene ö nteni.
– Ú gy bizony! – Chloe a férfi nyaka kö ré fonta a karjá t, arcá t az arcá hoz
érintette, szeme vidá man csillogott. – Bá rmihez nyú lsz, az arannyá vá ltozik,
Max.
A férfi á tö lelte a lá ny dereká t, és magá hoz hú zta.
– Szeretnéd, hogy veled menjek holnap? Segíthetnék elrendezni a
dolgokat Tonyval.
– Nem. Ezt nekem kell megoldanom. Nem vá rhatom el, hogy mindig te
védj meg. Egyébként pedig az ü gyvédem irodá já ban teljes biztonsá gban
leszek.
– Ez igaz. Inká bb amiatt aggó dom, hogy kijö ttö k onnan. Ha Tony
begurul…
A lá nyon lá tszott, hogy ő t is nyugtalanítja a gondolat.
– Tudom. Felhívom Gerry Andersont, megkérem, hogy vigyen el az
ü gyvédhez, aztá n haza. Gerry kivá ló testő r.
Semleges megoldá s. Max azonban azt szerette volna, hogy Chloe mindent
megosszon vele, mert ő mindent meg akart osztani a lá nnyal. A jö vő nagyon
ü resnek tű nt nélkü le, ahogyan Hill House is ü res volt, mió ta nem volt ott, és
nem mehetett haza hozzá .
A férfi azelő tt soha nem gondolta, hogy ü res az élete. Elszá nt
céltudatossá g vezérelte, míg a semmibő l megteremtette azt az életet,
amelyre vá gyott. De Chloe fényt gyú jtott benne kedves, derű s, természetes
személyiségével, és ettő l minden, amit a mú ltban értéknek tartott, így a
szakmai sikerek és csillogá s is, má sodlagos fontossá gú lett.
A legfontosabb azonban hiá nyzott az életébő l.
 10. FEJEZET

Chloe ideges volt. Tony biztosan dü hö s lesz, és rosszindulatú , s bá r ott

lesz mindkettő jü k ü gyvédje, akik remélhető leg kordá ban tartjá k majd az
eseményeket, a férjével való ú jabb talá lkozá s nem ígérkezett kellemesnek.
– É rzem, hogy feszü lt, Ms. Rollins – jegyezte meg Gerry Anderson, ahogy
elindultak a vá ros felé. – Szeretném tudni, mi a baj. Elmondja, mire kell
figyelnem?
Kedves ember volt, Chloe biztonsá gban érezte magá t mellette. Nem esett
nehezére elmesélni neki Laura Farrell lá togatá sá t és a mostani talá lkozó
oká t.
– Megengedi, hogy adjak egy taná csot? – kérdezte a férfi, miutá n a lá ny
befejezte a beszá moló t.
– Igen, kérem.
– Ms. Farrell minden lehető séget megragad, hogy pénzt szedjen ki ö nbő l.
Dö rzsö lt szélhá mosnak tű nik, az ilyeneket elég jó l ismerem. Ne lepő djö n
meg, ha kiderü l, hogy Tonyt má r megfejte, amennyire csak tudta.
– Ú gy érti, csak hazudta, hogy Tonytó l nem kapott egy centet sem?
– Csak azt mondom, ez is egy lehető ség. Talá n most ö nt is megpró bá lja
kihaszná lni. – Gerry a lá nyra mosolygott. – Ö rü lö k, hogy nem hagyta magá t.
Chloe elfintorodott.
– Adtam neki ö tszá z dollá rt.
– Az nem olyan vészes. Jobban érezte magá t tő le. De azt hiszem, ezt
veszteségként kell elkö nyvelnie, kétlem, hogy Mr. Liptontó l visszakapná a
pénzt. Jobban tenné, ha végighallgatná az ő verzió já t is a tö rténtekrő l, mielő tt
bá rmivel megvá dolná . – Cinkos pillantá st vetett a lá nyra. – Rendben?
– Igen, kö szö nö m, Gerry – felelte a lá ny elgondolkodva. – Ö rü lö k, hogy
felhívtam. Sokkal… felkészü ltebbnek érzem magam.
– Itt leszek, ha nehézség adó dna.
Leparkoltak az Opera mellett, és Gerry felkísérte Chloe-t a Castlereagh
utcá n az ü gyvéd irodá já hoz, majd leü lt a vá ró ban, a tá rgyaló ajtaja mellett.
Tony és az ü gyvédje má r ott volt.
A férfiak visszafogott szü rke ö ltö nyt viseltek. Chloe halvá ny ró zsaszín
vá szonkosztü mben érkezett. A formá lis ü dvö zléseket kö vető en Tony azonnal
bó kolni kezdett a lá nynak, és ú gy mosolygott, mint aki ö rü l, hogy ismét
talá lkoznak.
 Chloe zavartan az ü gyvédekre nézett.
– Uraim, kezdhetjü k?
A felek a hosszú tá rgyaló asztal két oldalá n foglaltak helyet. Tony
elő rehajolt, felé nyú jtotta a kezét, és komolyan azt mondta:
– Laura hazudott neked, Chloe. Nekem is hazudott. Nem terhes. Soha nem
is volt. Az egész egy hazugsá g.
A lá ny szá mított rá , hogy meg fog lepő dni, de nem ennyire. Sokkolta a hír.
– De… lá ttam. A hasa alapjá n négy vagy ö t hó napos terhes lehet.
– Ü gyesen kitö mte, hidd el! – mondta Tony. – Amikor egy má sik férfi, akit
szintén becsapott, felkeresett, el akartam vinni orvoshoz, de nem engedte.
Azzal vá dolt, hogy nem bízom benne. É n nem hagytam annyiban a dolgot, és
elvittem egy doktorhoz. Ott kiderü lt az igazsá g.
Chloe csak bá mult a férfira, alig tudta elhinni, amit mond. Maga elő tt látta
Laurá t, ahogy a kü szö bö n á ll. Oldalró l egyértelmű en terhesnek lá tszott.
Vajon Tony talá lta ki ezt a tö rténetet, hogy jobb színben tü ntesse fel magá t?
– Miféle má sik férfi? – kérdezte. Végre ö sszeá llt a fejében a kép, kívá ncsi
volt, milyen bizonyítékkal á ll elő Tony minderre.
– Olvasott a szakítá sunkró l az ú jsá gban, és Laura Farrellrő l. Egy ideig
gondolkodott rajta, mit tegyen, aztá n ú gy dö ntö tt, megkeres. Azt mondta,
nem akarta, hogy Laura má st is olyan csú nyá n á tverjen, mint ő t, és aztá n
megú ssza. – Tony az ü gyvédjére nézett. – Kérem a vallomá sá t.
Az ü gyvéd elő vett egy mappá t, és á tadott a lá nynak néhá ny papírt. Az első
egy vallomá s volt, amelyet egy John Dennis Flaherty nevű férfi tett. Chloe
nem ismerte, és nem tudta elképzelni, hogy Tony ismerheti az orszá g má sik
végén élő Flahertyt, de végü l is lehetséges volt, hogy egy ottani ú jsá g
lekö zö ljö n egy sztá rbotrá nyt.
A lá ny olvasni kezdte a vallomá st. John Flaherty azt á llította, hogy Laura
Farrell a személyi asszisztense volt négy évvel ezelő tt. Elcsábította ő t, és
szexuá lis viszonyt kezdett vele, noha neki nem á llt szá ndéká ban felrú gni a
há zassá gá t, amit egyértelmű en Laura Farrell tudtá ra is adott. A nő lá tszó lag
belenyugodott a helyzetbe, míg egy nap azzal á llt elő , hogy véletlenü l teherbe
esett, és arra pró bá lta rá venni a férfi, hogy hagyja el a feleségét. Ő erre nem
volt hajlandó , véget vetett a kapcsolatuknak, és felajá nlotta, hogy fizeti a
gyerektartá st. Laura Farrell elment a feleségéhez, kö nyö rgö tt neki, hogy
engedje el a férfit, hogy ő k ö sszehá zasodhassanak. A feleség azonnal beadta a
vá ló keresetet. A férfi ezek utá n nem akart má st, csak hogy a nő tű njö n el az
életébő l, ezért hajlandó volt egy nagyobb ö sszeget is fizetni. Egy évvel
késő bb ú gy dö ntö tt, szeretné lá tni a gyereket. Felfogadott egy
magá nnyomozó t, aki kiderítette, hogy nincs gyerek, és annak sincs nyoma
sehol, hogy Laura valaha terhes volt, vagy szü lt volna.
Ezutá n a nyomozó fotó i kö vetkeztek. Kérdésre vá laszolva Laura azt
mondta, hogy a pénzt bú csú ajándékként kapta, és nem volt rá bizonyíték,
hogy nem így tö rtént. A nő szava á llt a férfi szava ellen, a volt feleség nem
tanú skodott a férj hű tlensége miatt. Így tö rvényes eszkö zö kkel nem tudtá k
bebizonyítani a csalá st, és visszaszerezni a pénzt.
A tö rténet elképesztette Chloe-t. Azon tű nő dö tt, mennyi lehetett a má sik
férfitó l kapott tekintélyes ö sszeg. De bá rmennyi is volt, nem rossz á r egy
kispá rná ért a ruhá ja alatt.
– Nem dő ltél be Laurá nak, ugye? – kérdezte Tony aggó dva. – Nem adtá l
neki pénzt, ugye?
A lá ny lassan felemelte a tekintetét a papírokró l, és egyenesen Tonyra
nézett.
– Nem. Ú gy gondoltam, neked kell megtenned. Ezért vagyunk most itt.
A férfi megkö nnyebbü lt.
– Legalá bb ezt megú sztuk.
Ú gy hangzott, mintha ezzel lekerü lt volna minden felelő sség Tony
vá llá ró l, de Chloe nem akarta annyiban hagyni.
– Miattad kerü ltü nk ide, Tony. Te adtad meg neki a lehető séget, hogy ezt
já tssza.
– Azt gondolod, nem á tkoztam el magam ezerszer, amiért besétá ltam a
csapdá já ba? – védekezett a férfi.
– Laura azt á llította, te csá bítottad el ő t.
– Persze hogy ezt mondta, mi má st mondott volna? Ez á llt az érdekében.
Mint ahogyan az is az érdekében á llt, hogy az első munkanapjá tó l kezdve
folyamatosan azt hirdesse, hogy megkaphatom ő t. Kacér pillantá sok.
Kétértelmű megjegyzések. Idő nként hozzá m ért, ahogy elment mellettem.
Egy halom alattomos trü kk. Hó napokig hidegen hagyott, nem akartam tő le
semmit. – Tony elő rehajolt, kék szeme kö nyö rgő en nézett. – Ott voltá l nekem
te, Chloe. Laura kis já tszadozá sairó l azt gondoltam, le tudom á llítani, de egy
partin aztá n tú l sokat ittam, és… – Idegesen a hajá ba tú rt. – Hidd el, az a nő
egy vadá llat. Amikor kijö ttem a fü rdő szobá bó l, ő visszalö kö tt, egy pillanat
alatt lehú zta a sliccemet, és…
– Kímélj meg a részletektő l! – csattant fel Chloe.
– Sajná lom, igazá n… Csak szerettem volna megértetni veled, hogy én nem
akartam ezt. Szeretlek! – kiá ltotta a férfi.
A lá ny érezte, hogy elö nti a dü h. Mindegy volt, hogy Laura csá bította el
Tonyt, vagy fordítva, a fü rdő szobai jelenet attó l még folytató dott. A tekintete
cinikussá vá lt, ahogy a megbocsá tá sra gondolt.
– Ne mondd, hogy ez volt az egyetlen alkalom, Tony. Tudom, hogy nem.
– Mit mondott neked Laura? – kérdezett vissza gyorsan a férfi.
– Az anyá m mondta. Szerinte ez a viszony nem volt fontos. A viszony,
Tony. Nem egy egyéjszaká s kaland.
Chloe lá tta a férfin, hogy ú jra á tgondolja a tö rténteket.
– Rendben – adta meg magá t bű nbá nó arccal. – Laura tudta, hogyan tud
szexszel a kö zelembe férkő zni, és megtett ezért mindent. Nincs férfi, aki
nemet tudott volna mondani a felajá nlkozá sá ra. É n is csak ember vagyok! De
rettenetes bű ntudatom volt, és végü l azért fejeztem be ezt az egészet, mert
nem akartam, hogy kö zénk á lljon.
Tony szá má ra a szex fontosabb a szerelemnél, á llapította meg Chloe.
Lehet, hogy Max is így van vele? Azért nem nő sü lt meg soha, mert ugyanazzal
a nő vel szeretkezni egy idő utá n unalmassá vá lik, és ő ragaszkodott ahhoz,
hogy bá rmikor ú j prédá ra vadá szhasson, ha arra tá mad kedve?
Szomorú sá g ö ntö tte el. Nem akart tö bbet hallani. Mogorvá n nézte a férfit,
akihez valamikor szerelembő l hozzá ment, és kimondta, amit gondolt:
– Nem akartad elveszíteni az aranytojá st tojó tyú kodat.
A férfi arcá t elfutotta a pír.
– Ezek Laura szavai, nem az enyémek. Elhatá rozta, hogy szétvá laszt
minket egymá stó l, Chloe, de most má r eltű nt az életü nkbő l. Nincs gyerek, aki
hozzá m kö tné. Ennek vége. – Kezét a lá ny felé nyú jtotta. – Kö nyö rgö m,
bocsá ss meg nekem! Adj nekü nk még egy esélyt!
A lá ny megrá zta a fejét, felá llt, és az ü gyvédekhez fordult.
– Kö szö nö m, hogy segítettek tisztá zni ezt a helyzetet.
Mindhá rom férfi felá llt, á m Tony még nagyobb hévvel folytatta a
mondandó já t:
– Kérlek, gondold végig! Azelő tt jó l mű kö dö tt a há zassá gunk. Tudom,
hogy gyereket szerettél volna, és én mindig csak halogattam, de tová bb nem
fogom, ha adsz nekü nk még egy esélyt. Megígérem…
Chloe-nak nem volt kétsége afelő l, hogy a férfi megtartaná az ígéretét. Egy
gyerek a legbiztosabb kapocs, hogy ö sszetartsa a há zassá gukat. De élénken
élt az emlékezetében, ahogy Lutherrel bá nt, egy védtelen kiskutyá val, és nem
hitte, hogy Tony jó apa lenne. Vagy jó férj. Sosem volt az.
 – A talá lkozó nak vége – mondta nyersen. – Nem miattunk kerü lt rá sor.
– De most má r lá thatod, hogy Laura á ldozata voltam, ahogy John Flaherty
is – mentegető zö tt a férfi. – Hagyod, hogy Laura győ zzö n?
– Ugyan! É s mi a jutalma? Ö tszá z dollá r? Mert tő lem annyit kapott.
– Elégedett lehet, hogy elvá lasztott minket – érvelt Tony vehemensen.
É rdekes mó don azonban Chloe ú gy érezte, Laura Farrell szívességet tett
neki. Hiszen miatta szá mtalan rossz dologtó l szabadult meg az életében.
– Tová bbléptem, Tony. Nincs visszaú t – mondta hatá rozottan.
A férfi arca ismét lá ngvö rö s lett.
– Megbocsá tom Max Hartot. Csak kihaszná lt téged.
A lá ny a fejét rá zta.
– Most mennem kell. Megkö szö nném – pillantott kö zben Tony ü gyvédjére
–, ha ö n és az ü gyfele a teremben maradná nak, amíg tá vozom.
– Rendben, Ms. Rollins – bó lintott az ü gyvéd.
– Chloe! – kérlelte tová bb Tony.
A lá ny megfordult, és az ajtó hoz ment.
– Max Hart sosem vesz feleségü l – vetette utá na Tony. – Nem ajá ndékoz
meg gyerekekkel. A sü llyesztő ben fogod végezni a tö bbi nő je kö zö tt.
Chloe is tudta, hogy Max tová bb fog lépni, ahogy eddig is mindig tette, és
tudta, hogy fá jdalmat fog neki okozni ezzel. De mellette á llt élete
legnehezebb idő szaká ban, segített, hogy megerő sö djék, és olyan emberré
vá ljék, aki képes megá llni a maga lá bá n. Elhatá rozta, hogy csak a jó ra
emlékszik az utá n is, hogy szétvá lnak ú tjaik. Ez ellensú lyozza majd az
elkerü lhetetlen fájdalmat.
Mikö zben kisétá lt a terembő l, még hallotta Tony kö nyö rgését. Gerry
Anderson felá llt a székébő l. Chloe megkö szö nte az ü gyvédjének a segítséget,
és elhagytá k az irodá t.

Max ú jra az ó rá já ra nézett.

– Mitő l vagy ilyen feszü lt? – kérdezte tő le Angus Hilliard, és élénk
érdeklő déssel figyelte a férfit a szemü vege mö gü l. – Harmadszor nézel az
ó rá dra, és rá ncolod a homlokod, arró l nem is beszélve, hogy egyá ltalá n nem
figyelsz arra, amirő l beszélgetü nk.
Max gú nyosan nézett a jogi osztá ly vezető jére, aki tú l okos ember volt
ahhoz, hogy bá rmilyen részlet elkerü lje a figyelmét.
– Chloe hívá sá t vá rom. Egy kellemetlen ü gyben tá rgyal Tony Liptonnal.
– Tehetek érted valamit?
 – Nem, a vá ló peres ü gyvédek má r intézkedtek. Az aggaszt, miért tart ilyen
soká ig a megbeszélés. El akartam kísérni Chloe-t…
– Jobban tetted, hogy nem mentél vele.
– Tudom, tudom. De nem bízom a volt férjében. Mindenesetre Chloe
kérte, hogy a testő r kísérje el a talá lkozó ra.
– Gerry Anderson?
– Igen – bó lintott Max.
– Az egyik legjobb. Miért nem hívod ő t? Derítsd ki, mi a helyzet! Itt a
szá ma. – Angus megnyitotta a telefonkö nyvet a szá mító gépén.
– Ezú ttal nem én vagyok az ü gyfele. É s Chloe megígérte, hogy hívni fog.
– Biztos vagyok benne, hogy Anderson megérti a helyzetet.
Maxnek nehezére esett felvenni a telefont, de az érzés, hogy Chloe
szá ndékosan nem hívja, egyre erő sö dö tt benne. Mostanra má r telefoná lnia
kellett volna. Hacsak nincs valami baj…
Felkapta a telefonjá t, s tíz perccel késő bb má r tudta, hogy Chloe rendben
hazaért, má r kevéssel déli tizenkettő utá n. A terhességgel kapcsolatos
hazugsá gró l is tudomá st szerzett, és hogy Laura Farrell ezt a já tékot má r
korá bban sikeresen eljá tszotta. A legnyugtalanító bb hír az volt, hogy Tony
vissza akarta hó dítani Chloe-t…
É s a lá ny most nem hívja, pedig megígérte. Talá n a férje ö nző ígéretein
gondolkodik? Tony Lipton biztosan a legá rtatlanabb á ldozatként lépett fel,
hogy kérjen még egy esélyt…
– Max, kikopik alattad a sző nyeg.
A megjegyzéstő l a férfi rá eszmélt, hogy kö rbe-kö rbe já rká l Angus
irodá jában, mint egy ketrecbe zá rt tigris. De a rá csokat nem tudja csak ú gy
félrelö kni. Chloe má r nem a birtoká n él, és ő csak akkor tud a kö zelébe
férkő zni, ha a lá ny is akarja.
Angus asztalá val szemben á llt meg, aki há tradő lt a székében, és színlelt
ijedtséggel felemelte a kezét, mintha attó l félne, mindjá rt lelö vik.
– Hé! Nem én vagyok a célpont! É n a békéltető vagyok, emlékszel? Csak
mondd meg, merre induljak!
– Ő az enyém! – A szavak keményen hangzottak a férfi szá já bó l. – Nem
akarom, hogy az a semmirekellő férje visszaoldalogjon az életébe.
Angus megvonta a vá llá t, és kérdő n nézett Maxre.
– Miért fogadná vissza? – kérdezte nyugodtan.
– Mért az asszisztense terhességérő l kiderü lt, hogy csalá s. Mert Tony
Lipton tudja, hogyan fordítsa ezt a sajá t haszná ra, az ö rö kké tartó
szerelemrő l meg a csalá dró l szó ló ígéretekrő l nem is beszélve. – A férfi
tehetetlenü l megvonta a vá llá t. – A terhesség a kulcsszó , hiszen Chloe
gyereket szeretne.
– Akkor add meg ezt neki, Max! Add meg neki te!
Mintha ez olyan egyszerű lenne! Max nagyot só hajtott.
Angus szü rke szeme magabiztosan csillogott.
– Ha Chloe gyerekeket szeretne, és te nem á llsz erre készen, elő bb vagy
utó bb el fogod veszíteni. Ez a nő knél ö sztö nö s. Ha azt akarod, hogy veled
maradjon, csak egy mó don érheted el. Má skü lö nben jobb, ha kezdesz
hozzá szokni a gondolathoz, hogy el kell engedned.
Max ú gy érezte, elviselhetetlen lenne végignézni, ahogy a lá ny kisétá l az
életébő l, és valaki má ssal folytatja tová bb.
– Sosem volt gondod a gyö nyö rű nő kkel. Azt kell hogy higgyem, Chloe
Rollinsban van valami kü lö nleges, de… ez a te életed, Max. A te dö ntésed.
Angusnak igaza van. Csak egy mó don szerezheti meg a lá nyt. Az egyetlen
kérdés az, vajon Chloe is szeretné-e vele megtenni azt a hosszú utat, amelyen
két ember együ tt elindulhat.
 11. FEJEZET

A lány az otthoná ban ü lt a kerti padon. Luthert etette apró

sonkadarabokkal, mikö zben a kutya a lá ba kö rü l ugrá ndozott. Ő még nem
volt éhes. A Tonyval való talá lkozá s mély undorral tö ltö tte el. Beszélni sem
akart ró la.
A mobilja mellette fekü dt a padon. Max vá rta a hívá sá t a talá lkozó utá n.
Mocskos anyagiak, gondolta. Az egész annyira taszító ! Fő leg a beszá moló a
fü rdő szobai szexrő l…
Vajon Maxnek volt hasonló élménye? Visszautasította, vagy hagyta, hogy
megtö rténjék, és élvezte a vá ratlan izgalmat? Vajon mennyit jelent neki egy
nő a nyilvá nvaló szexuá lis ö rö mö n kívü l, amelyet kap és ad?
Alig hallotta meg a csengő hangjá t, de Luther azonnal berohant a laká sba,
és az ajtó mö gü l ugatni kezdett. Chloe nem mozdult, nem akart beszélni
senkivel. A csengő tová bb szó lt. Luther nem hagyta abba az ugatá st. A lá ny
arra gondolt, hogy Gerry Anderson és Max is tudja a mobilszá má t, és
felhívhatjá k, ha tudni szeretnék, itthon van-e.
Bá rki á llt is az ajtó elő tt, egy idő utá n elment. Luther visszatért Chloe-hoz,
és látható an nagyon bü szke volt magá ra, amiért elriasztotta a hívatlan
lá togató t. A lányhoz ü getett egy kis simogatá sért, aki rá mosolygott, lehajolt
és az ö lébe vette, ahol a kiskutya elégedetten ö sszegö mbö lyö dö tt.
– Ö rü lö k, hogy itt vagy nekem, Luther – suttogta Chloe. Valami, amit Max
egy kisbaba helyett adott neki.
Figyelmes ajándék. Gondos ajá ndék. Ami egyú ttal azt is jelzi, hogy a
férfinak nem á ll szá ndéká ban igazi gyerekkel megajá ndékozni.
Ráébredt, miért célzott Max a viszonylag fiatal korá ra. Nyilvá nvaló an nem
akart bű ntudatot érezni, amiért elveszi az ő idejét az anyasá gtó l. A
gyerekvá llalá s nem szerepelt Max tervei kö zö tt. A vá gyat jobb
kü lö nvá lasztani a hosszú tá vú elkö telező déstő l. Max becsü letes, de a sajá t
érdekeit tartja szem elő tt. Ha ő jó val tö bbet szeretne tő le, az nem a férfi
hibá ja.
Luther hirtelen izgatott lett, felemelte a fejét, a fü lét hegyezte, és mély
hangon morogni kezdett, mikö zben a magas fakerítést bá multa, amely a
kertek kö zö tti utcá cská kat vá lasztotta el egymá stó l. Valaki rá ngatni kezdte a
kaput. Luther leugrott a lá ny ö lébő l, és a kert végébe rohant, ahol ő rü lt
ugatá sba kezdett.
 Chloe is akció ba lendü lt. A kapu elég erő s volt ahhoz, hogy senki ne
tudjon bejö nni rajta, de ha valaki azzal a szá ndékkal jö tt, hogy betö rjö n,
annak biztos nem akadá ly á tmá szni a kétméteres kerítésen. Mivel a
csengetésre nem érkezett vá lasz, az illető azt hihette, hogy nincs itthon senki.
A kert felő l betö rni sokkal diszkrétebb, mint a Centennial Park mellett, az
utcá ró l. Chloe gyorsan felkapta a mobiljá t, és kö vette Luthert a kerítéshez.
– Hívom a rendő rséget, ha nem tű nik el azonnal a kapumtó l! – kiá ltotta
kifelé. – Menjen el, vagy má r tá rcsá zok is!
– Chloe! – Ú gy hangzott, mint egy megkö nnyebbü lt kiá ltá s. – É n vagyok
az… az anyá d. Aggó dtam érted. Az ég szerelmére, engedj be!
A lá ny tú lsá gosan meglepő dö tt ahhoz, hogy felelni tudjon. Az anyja! Itt!
Kitő l tudhatja a címét? Igaz, Laura Farrellnek is sikerü lt kinyomoznia, vagyis
bá rki megtalá lhatja, aki elég elszá nt.
– Chloe! – A kérlelés az asszony hangjá ban tová bb erő sö dö tt. – Engedj be!
– Nem, nem hiszem, hogy ez jó ö tlet – felelte a lá ny. – Nem kell aggó dnod
miattam. Tö kéletesen jó l vagyok.
– Nem hiszem! – csattant fel Stephanie. – Mindig elbú jsz, ha valami
felzaklat; és most is ezt teszed: elbú jsz ide. Szívesen segítek neked egyenesbe
hozni a dolgokat, csak nyisd ki a kaput!
– Nincs szü kségem a segítségedre, anya. Csak menj el, és hagyj békén!
– Tudok a Laura Farrell-ü gyrő l. Tudom, mi tö rtént a ma délelő tti
megbeszélésen Tonyval. Annyira szeretne visszakapni téged…
– Ő kü ldö tt ide?
– Nem, persze hogy nem! Bá r azt el kell mondanom, hogy jobban rajong
érted, mint Max Hart valaha fog, de nekem te vagy a fontos és az, ami neked a
legjobb.
– Megoldom magam a dolgaimat, kö szö nö m.
– Nem, nem tudod megoldani. Kishal vagy te ebben a vízben. Max Hart
kihaszná l téged, ameddig lá tja, milyen csillogó szemmel nézel rá . Meg kell
értened, hogy az érdeklő dése irá ntad nem tart ö rö kké, és ha nem á llok
melletted a megfelelő pillanatban, eltű nsz a sü llyesztő ben. Ha okos vagy, ezt
a kapcsolatot ugró deszkaként haszná lhatod. Meg kell tanulnod haszná lni az
agyadat, kicsim! É n meg tudlak tanítani a trü kkö kre…
A hallottaktó l Chloe-nak forogni kezdett a gyomra. A bá ntó hang tová bb
duruzsolt arró l, hogyan haszná lhatná ki Maxet a karrierje érdekében, hogyan
hú zhatná a legnagyobb hasznot a kapcsolatukbó l, amíg még tart, mert
egyszer ú gyis vége lesz…
 Vége lesz…
– Hagyd abba! – kiá ltotta Chloe.
– Engedj be, kicsim, hogy megbeszélhessü k! Az anyá d vagyok. Mindig
melletted leszek. Szü kséged van rá m.
– Nem! – Chloe a fü lére szorította a kezét. – Most bemegyek. Hagyj békén,
anya, vagy hívom a rendő rséget!
A hang tová bbra is pró bá lt beférkő zni az agyá ba, mikö zben a lá ny ellépett
a kerítéstő l, és majdnem megbotlott Lutherben, aki a gazdá ja feszü ltségét
érezve izgatottan ugrá lt a lába kö rü l.
Chloe megkö nnyebbü lt, amikor elérte a konyhai ajtó t. Jó érzés volt
becsukni maga mö gö tt. Felvá nszorgott az emeletre, a há ló szobá ban ledobta
magá ró l a ruhá it, bemá szott az á gyba, az arcá t a pá rná ba fú rta, és a fejére
hú zta a takaró t. Kizá rta az egész vilá got. Nem érdekelte, hogy elbú jik. Néha
elbú jva a legkö nnyebb elviselni az elviselhetetlent.

Max egész délutá n Chloe hívá sá t vá rta. A lá ny nem szokta megszegni az

ígéretét. Talá n annyira felzaklatta a Tonyval való talá lkozá s, hogy nem akar
vele sem beszélni? Bá rmi tö rtént is, Max nem tudott szabadulni a
gondolattó l, hogy vesztésre á ll.
Délutá n ö t ó rá ra eldö ntö tte, hogy szembenéz a helyzettel. A lá ny há zá hoz
ment, de hiá ba csengetett. Luther sem ugatott az ajtó mö gü l. Ez azt jelentette,
hogy Chloe nincs itthon, és az ebet is magá val vitte, talá n sétá lnak a parkban.
Á tment az ú ton. Fél ó rá n keresztü l kó szá lt, mire megbizonyosodott ró la,
hogy nincsenek ott. Teljes taná cstalansá gá ban megpró bá lta felhívni a lá nyt a
mobiljá n, de még bizonytalanabb lett attó l, hogy a telefon ki volt kapcsolva.
Visszament a há zhoz, és ú jra csengetett. Nem jö tt vá lasz. Chloe korá bban
adott neki egy kulcsot, hogy be tudjon menni akkor is, ha ő nincs itthon. Max
nem szívesen haszná lta, de nem tudott szabadulni attó l a gondolattó l, hogy
esetleg nincs minden rendben odabent a lá nnyal. A legtö bb baleset a
há ztartá sokban tö rténik…
Bedugta a kulcsot a zá rba, és kinyitotta. Ahogy belépett, halk morgá s
emlékeztette Luther jelenlétére. Felnézett. A kutya a lépcső tetején á llt
felborzolt sző rrel, tá madá sra készen. Amikor felismerte Maxet, elhallgatott,
és visszasietett Chloe há ló szobá ja felé.
Alszik? Ilyenkor? Talá n beteg? Tú l gyenge ahhoz, hogy felkeljen?
A férfi visszazá rta az ajtó t, majd halkan a lépcső hö z ment. É rezte, hogy a
szívverése gyorsabb, mint szokott. Kettesével szedte a fokokat, minél elő bb
tudni akarta, mi tö rtént.
A lá ny az á gyban fekü dt ö sszegö mbö lyö dve, a ruhá i hanyagul szerteszét a
fö ldre dobá lva. Csak a sző ke haja lá tszott ki a takaró aló l. Luther a mellette
lévő pá rnán hevert.
Max egy ideig az á gy mellett á llt, Chloe lélegzetét hallgatta. Amennyire
meg tudta ítélni, minden rendben volt. Ellená llt a kísértésnek, hogy ő is
ledobja a ruhá it, és mellé bú jjon az á gyba, nem a szex miatt, csak hogy
átö lelje és megnyugodjon, minden rendben van velü k.
Egy széket hú zott az á gy mellé, és leü lt. Ő és a kutya együ tt vá rtá k, hogy
életü k legfontosabb szereplő je megmozduljon, és ú jra szó ljon hozzá juk.
Chloe lassan ébredezni kezdett. A szemhéja tú l nehéz volt, hogy kinyissa,
egyszerű bb volt csukva tartani.
Jobb lenne visszazuhanni a feledésbe, gondolta. Az ü res semmi érzése,
amellyel á lomba sírta magá t, kívá natosabb á llapot, mint felidézni a
szomorú sá ga oká t, és ú jra ugyanazokat a gyö trő gondolatokat kergetni a
fejében. Jobb lenne tá vol tartani ő ket.
Mélyet lélegzett, és nyú jtó zott egyet. Apró , nedves nyelv nyalta meg a
homloká t. Luther! Olyan soká ig aludt, hogy elmulasztott neki vacsorá t adni?
Nem lustá lkodhat itt tová bb, ha a kutya éhes! É s milyen nagyszerű ő rző ként
viselkedett!
Egyik kezét felemelte, lehú zta a takaró t a fejérő l, és szeretettel
megborzolta a sző rt Luther fü le mö gö tt.
– Minden rendben. A mami felkel, drá gá m – mormogta neki, és lassan
kinyitotta a szemét.
– É n is itt vagyok.
Max hangja… mély és rekedt.
A lány szeme kipattant. A férfi az á gy mellett ü lt elő rehajolva, s a térdére
kö nyö kö lve, feszü lten kutatta kedvese tekintetét.
– Aggó dtam miattad, Chloe, így aztá n bejö ttem.
A lá nynak eszébe jutott, hogy azt ígérte, hívni fogja.
– Sajná lom… Telefoná lnom kellett volna. De idejö tt az anyá m…
– Idejö tt?
A férfi aggó dó hangja eszébe juttatta az anyja jó taná csait.
– Nem fogom ezt csiná lni – mormogta eltö kélten.
– Mit?
Chloe felü lt, kezével á tkulcsolta a térdét, mikö zben szomorú an nézte a
férfit, akit szeretett. Nyers ő szinteséggel vá laszolt:
 – Azt taná csolta, facsarjak ki belő led mindent, amit lehet, amíg még
élvezed a velem való kapcsolatot.
Max felegyenesedett, arcá n megjelent a visszafogott indulat.
– Nem kellett volna beengedned, Chloe. Nem kellett volna meghallgatnod.
– Nem engedtem be. De nem kö nnyű nem meghallani, amikor a kerítés
tú loldalá ró l kiabá l.
– Micsoda kitartó nő személy! – sziszegte a férfi a fogai kö zö tt. Felá llt,
kezével idegesen gesztikulá lni kezdett. – Nem maradhatsz itt, Chloe!
Tová bbra is zaklatni fog, most, hogy tudja, hol laksz. É s elmondja Tonynak is,
idekö ltö znek a kü szö bö dre, és teletö mik a fejedet mindenféle butasá ggal,
csak hogy ellenem fordítsanak, és visszaszerezzenek téged.
Furcsa volt Maxet ilyen feldú ltnak és idegesnek látni. Mindig ura volt a
helyzetnek és ö nmagá nak. A lá ny nézte, ahogy fel-alá já rká l a
há ló szobá já ban, és dü hö sen beszél arró l, ami a fejében kavarog.
– Semmi kétségem afelő l, hogy Tony vissza akar kapni téged, a Laura-
ü gyet rosszindulatú megtévesztésnek á llítja be, amelynek ő az á ldozata, és
megbocsá tá sért fog kö nyö rö gni…
A lá ny meglepetten kérdezte:
– Te tudsz errő l?
A férfi szembefordult vele, és megadó an felemelte a kezét.
– Aggó dtam érted, amiért nem hívtá l, ezért felhívtam Gerry Andersont, és
mielő tt azt mondaná d, hogy nincs jogom ő t kérdezni arró l, mi tö rtént veled,
jelentem, nem bírtam ki, hogy ne tudjam, esetleg nem kerü ltél-e bajba. Ezért
jö ttem be a kulccsal, amit adtá l, mivel nem vá laszoltá l a csengetésre, és a
telefonodon sem értelek el. Luther mutatta meg, hogy itt vagy fent, mert ő
megérti, hogy tö rő dö m veled. – Amikor befejezte, a szeme szenvedélyesen
csillogott.
A neve hallatá n a kutyus felugrott a pá rná ró l, és az á gy má sik végéhez
ü getett, hogy Max megsimogathassa. A férfi a lányt nézte, mikö zben a kis
há ző rző t ciró gatta.
– Hazaviszlek magamhoz benneteket. Nincs helye ellenvetésnek. –
Elő vette a mobiljá t. – Hívom Edgart, hogy tudja, érkezü nk, és Elaine-t, hogy
két fő re készítsen vacsorá t.
– Nem, Max. – A lá ny megrá zta a fejét. Maga is meglepő dö tt, milyen
nyugodt maradt, talá n mert kisírta magá bó l az ö sszes érzést ma délutá n,
mielő tt elaludt. – Nem menekü lö k el megint az életem elő l.
A férfi értetlenü l nézte.
 – Jobb neked velem. Meg tudlak védeni, biztosítom…
– Meddig, Max? – vá gott kö zbe szá razon Chloe.
– Ameddig csak kell. – A vá lasz hatá rozott volt, és céltudatos.
A lá ny felsó hajtott, szomorú , lemondó tekintettel nézett a férfira.
– Egyszer ú gyis vége lesz… É s ha hagyom, hogy tő led fü ggjek, ú gy még
nehezebb lesz tová bblépnem. A mai nap – megrá ndult az arca – nehéz volt,
kemény… Szerettem volna kiszakadni belő le, de szembe kell néznem má s
dolgokkal is, nem vá rhatom el folyton, hogy megments.
A férfi ö sszeszorította az ajká t, a tekintete lá ngolt.
– Ez nekem nem tetszik – tö rt ki belő le szenvedélyesen. – Nem tetszik,
hogy egyedü l akarsz lenni. Te hozzá m tartozol.
A lány szíve nagyot dobbant ennek hallatá n. Ez volt az első alkalom, hogy
Max így beszélt a kö ztü k lévő kapcsolatró l. Visszatartotta a lélegzetét, á lmai
és félelmei, a férfi irá nt érzett szerelme és vá gyai kavarogtak a fejében, az
igazi beteljesü lésre vá rva.
De volt még egy kérdés, amelyre vá laszt szeretett volna kapni. Hirtelen ki
is mondta:
– Te lefekü dtél volna vele, Max?
– Kivel? – A férfi meglepve és értetlenü l nézett rá.
– Laura Farrell-lel… – Chloe-nak pír ö ntö tte el az arcá t, mikö zben
elmagyará zta, mit is szeretne tudni pontosan. – Ha kikezdett volna veled a
fü rdő szobá ban… példá ul lehú zza a sliccedet… és…
A férfi arcá n dö bbent nemtetszés tü krö ző dö tt, ami elű zte a lá ny fejébő l a
szö rnyű képet.
– Soha! Azonnal kitessékeltem volna… – Megrá zta a fejét, mint aki a
kérdést sem érti. – Szá mtalanszor tettek pró bá ra ilyen nő k, Chloe, de mindig
elkü ldtem ő ket. Nemcsak azért, mert problémá sak, hanem mert nem is
szeretem az ilyesmit.
A bizonyossá g okozta megkö nnyebbü lés jó érzéssel tö ltö tte el a lá nyt.
Természetes, hogy Max nem foglalkozik olyasvalakivel, akit nem ő maga
vá laszt. Tudnia kellett volna. Az ő ereje abban van, hogy a sajá t akaratát
kö veti. Az irá nyítá s mestere. Habá r e pillanatban nem tű nt olyan tö kéletesen
a maga urá nak.
– Ezzel magyará zta Tony a hű tlenségét? – szegezte neki Max a kérdést.
– Nem szá mít.
– Nekem szá mít, ha azt hiszed, én is ezt tenném.
– Nem. – A lány bocsá natkérő en mosolygott. – Má r tudom, hogy te nem
tennéd. Sajná lom, hogy szó ba hoztam.
– É n nem vagyok olyan, mint Tony!
– Tudom. Ez az egész csak ö sszezavarta a fejemet.
– Ezért szeretnélek megszabadítani tő le. – Néhá ny pillanattal késő bb a
férfi má r az á gyon ü lt a lá ny mellett, á tö lelte a vá llá t, és maga felé fordította, s
a má sik kezével félresimított az arcá bó l egy hajtincset. – Gyere haza velem,
legalá bb ma estére! Ami ma tö rtént veled, az tö bb mint elég. Engedd, hogy
visszavigyelek Hill House-ba! Engedd, hogy Elaine finom vacsorá val
kényeztessen! Adj magadnak idő t a pihenésre ott, ahol nem zavar semmi! –
Megcsó kolta Chloe homloká t, mintha így tö ltené fejébe a pozitív
gondolatokat. – Mondd, hogy velem jö ssz! – suttogta, és rá mosolygott. – Ha
má sért nem, há t azért, hogy ne kelljen aggó dnom miattad.
A lá ny viszonozta a mosolyá t.
– Nos, ennyit talán megtehetek érted. Rendben, megyek. Hívd Edgart,
amíg lezuhanyozom és felö ltö zö m!
Nem volt nehéz dö ntés. Max tö rő dö tt vele, ő pedig szerette a tö rő dését, és
szerette volna élvezni, amíg csak lehetséges.
 12. FEJEZET

Te hozzám tartozol Chloe ezeket a szavakat ízlelgette a szívében, ahogy

kilépett a zuhany aló l, megtö rö lkö zö tt és felö ltö zö tt. Olyan érzés volt, mintha
Max ígéretet tett volna, hogy soha nem hagyja el. Ha ez igaz, akkor ez egy
olyan lépés a jö vő felé, amelyrő l eddig á lmodni sem mert.
Megfésü lte a hajá t, szolidan kisminkelte magá t, mély lélegzetet vett, hogy
megnyugodjék, majd kisétá lt a fü rdő szobá bó l, és megá llt a lépcső tetején.
Max a nappaliban épp Luther utazó dobozá t készítette ki az ajtó mellé.
– Nem kell magunkkal vinnü nk Luthert – szó lt le Chloe. – Megszokta, hogy
idő nként egyedü l marad itt, amikor valamit el kell intéznem.
A férfi megfordult, felnézett a lá nyra. Tekintete kemény lett, és hatá rozott.
– Ez nem valami elintéznivaló – mondta. Majd ahogy észrevette a pö ttyö s
ruhá t, amelyet Chloe akkor viselt, amikor elő szö r vitte a birtoká ra, hirtelen
megvá ltozott az arckifejezése, a szá ja ö rö mteli, elégedett mosolyra hú zó dott.
– Luther jobban érzi magá t velü nk – tette hozzá .
Velü nk… kettő nkkel… mi há rman együ tt.
– Csirkét ígértem neki vacsorá ra – folytatta a férfi meggyő ző en. – Elaine
má r készíti neki. Tudod, mennyire szereti a csirkét.
A lá ny felnevetett, s á tadta magá t a meghitt pillanatnak.
– Rendben, ezt az élvezetet nem tagadhatom meg tő le – felelte, és
figyelmeztette magá t, hogy ne tulajdonítson mindennek tú l nagy
jelentő séget. Tú l nagy csaló dá s lenne, ha beleélné magá t egy olyan á lomba,
amelynek semmi kö ze a való sá ghoz.
Amikor má r az autó ban ü ltek, a férfi a lá ny keze utá n nyú lt. Kapcsoló dni
akart hozzá , és ez nem csak a szexrő l szó lt. Mozdulata megerő sítette azokat a
csodá latosan gyö nyö rű szavakat: hozzá m tartozol.
Kérlek, add, hogy igaz legyen! – fohá szkodott magá ban Chloe. Amit
egykor Tony irá nt érzett – azt a kö nnyed, sú lytalan szerelmet –, hasonlítani
sem lehetett a Max irá nt érzett szerelme mélységéhez. Tudta, hogy nem lesz
még egy férfi, aki a helyére léphetne az életben.
Megérkeztek a birtok kapujá hoz. Max elengedte kedvese kezét, hogy a
tá virá nyító val kinyissa a kaput. Ahogy behajtottak, és a lá ny megpillantotta
Hill House-t, a hazatérés ö rö me tö ltö tte el a lelkét. Ez volt az oka, hogy nem
akart visszatérni. Vará zslatos há z volt ez a maga klasszikus tö kéletességével,
a boldog élet ígéretével a méltó sá gteljes falakon belü l.
 A férfi a fő bejá rat mellett parkolt le. Nem szá llt ki azonnal, hanem Chloe-
hoz fordult, ismét megfogta a kezét, és feszü lten figyelte az arcá t, mintha
egyetlen rezdü lését sem akarná elmulasztani, mikö zben beszél:
– Nemcsak Edgar, Eric és Elaine hiá nyolt téged, amíg nem voltá l itt.
Nekem is nagyon hiá nyoztá l. Ö rü lö k, hogy visszajö ttél.
A lá nynak egy pillanatra elszorult a torka, nem tudott megszó lalni, de
titkolni sem tudta, milyen sokat jelentenek neki ezek a szavak.
– Jó itt lenni, Max. Kö szö nö m, hogy…
– Nem kell megkö szö nnö d… Ez a há z azonban ü res, rideg és szomorú hely
nélkü led.
Chloe alig tudta elhinni, hogy Max ilyen romantikus dolgot mondott neki.
Má rpedig a férfi mindig ő szinte volt, így hinnie kellett neki.
Luther elaludt a kosará ban. Max kivette az autó bó l, aztá n kisegítette az
ü lésbő l a lá nyt, aki belekarolt, és együ tt mentek fel a lépcső n.
Edgar ajtó t nyitott, mielő tt odaértek volna. Kissé meghajolt, majd
há tralépett, hogy utat engedjen az érkező knek.
– Jó estét, Mr. Hart! – Majd a méltó sá gteljes ü dvö zlést megtö rve Chloe-ra
mosolygott. – Ü dvö zö ljü k itthon, Ms. Rollins! Ö rü lü nk, hogy ismét a
szolgá latá ra lehetü nk.
A lá ny szívét elborítottá k az érzelmek. Nagyon jó volt olyan emberek
kö zö tt lenni, akik ő szintén kedvelték, és jó t akartak neki, nem pedig
kihaszná ltá k ezerféle mó don. Ő is boldogan mosolygott.
– Kö szö nö m, Edgar. Nekem is hiá nyoztak mindannyian. Jó érzés ú jra…
még egyszer itt lenni – fejezte be gyorsan a mondatot.
A nyelve hegyén volt, hogy itthon, de bá rmennyire is szerette volna, ez
nem volt az ő otthona. Még nem. Talá n sosem lesz.
Mindamellett Edgar, Eric és Elaine mindent megtettek, hogy otthon
érezze magá t. A konyhá ban Elaine olyan kedvesen ü dvö zö lte, mintha a rég
nem lá tott lá nyá t lá tná viszont, Eric arca csupa mosoly volt, s elmesélte, hogy
Chloe kedvenc virá gait ü ltette a vendéghá z mellé. Amikor Luther felébredt,
Eric kivette a kosá rbó l, hogy megö lelgesse, és mosolyogva csodá lkozott,
mekkorá t nő tt kerti pajtá sa.
Edgar jó val lelkesebben szolgá lta fel a vacsorá t, mint má skor. Chloe-nak
részletesen elmagyará zta, Elaine melyik fogá st hogyan készítette, és Max
utó lagos engedelmével kinyitott egy ü veg finom bort is.
Chloe élvezte a felé irá nyuló figyelmet és gondoskodá st. Az étel nagyszerű
volt, a bor remek, s a lá ny egész este ú gy érezte, kitü ntetett személy Hill
House ö sszes lakó ja szá má ra. É s Max tekintete egész este azt sú gta, nagyon is
az. Kö nnyű volt így elhinnie, hogy a férfi komolyan gondolta, amikor azt
mondta, ez az ő otthona is. Nem egy menedék. Egy igazi otthon. Mindö rö kre.
Vacsora utá n Max javasolta, hogy sétá ljanak el a vendéghá zhoz, és nézzék
meg Eric ú j virá gait.
Má r alkonyodott. A lá ny boldogan a férfiéba ö ltö tte a karjá t, élvezte a
kö zelségét, szeretett volna még kö zelebb kerü lni hozzá . Ú gy tű nt, Max is
élvezi, hogy Chloe mellette van. Csendesen sétá ltak végig a teraszon. A
levegő t betö ltö tte a lugasra felfutott já zmin illata. Az ö bö l tú loldalá n a vá ros
fényei megvilá gítottá k a vizet, ami olyan volt, mintha tü ndérorszá gban lettek
volna.
Chloe ö nkéntelenü l elmosolyodott, ha arra gondolt, milyen ideges és
ó vatos volt Max jelenlétében, amikor elő szö r jö tt ide. Nyugtalanította a
férfibó l á radó szexuá lis vonzerő , és bizonytalanná tette, hogy nem tudta,
miért akarja a védelmébe venni. Tö rő dö tt vele, azzal a lá nnyal, aki volt és
azzal, akivé vá lni akart. Senki má s nem tudott volna így gondoskodni ró la. Az
ő segítségével megtanult magá ra is gondolni, dö ntéseket hozni, azokat
megvaló sítani.
A férfi karjá ba kapaszkodott, és a vá llá nak tá masztotta a fejét, így sétá ltak
el a vendéghá zig.
– Kö szö nö m, hogy az a férfi vagy, aki – mondta.
– Tö bbé má r nem az vagyok, aki voltam. Nekem kellene megkö szö nnö m,
hogy ilyen nő vagy, Chloe. Rá ébresztettél, hogy sokkal tö bbet kaphatok anná l,
mint amire eddig vá gytam… amivel beértem…
– Mire gondolsz? – kérdezte a lá ny.
Max soká ra vá laszolt, és amikor megszó lalt, olyan volt, mintha magá ban
tű nő dne, egyfajta szá mvetést végezne.
– Azt hiszem, má r kisgyerekként megtanultam, hogy érzelmileg
fü ggetlennek kell lennem… Ez volt a tú lélés kulcsa, hogy boldoguljak egyedü l,
ne engedjek senkit olyan kö zel, hogy fá jdalmat okozhasson, ne fü ggjek
senkitő l. Elboldogultam magam. Ez nem azt jelenti, hogy nem élveztem má s
emberek tá rsasá gá t, férfiakét és nő két, de soha nem engedtem, hogy
szü kségem legyen rá juk, mert azzal hatalmuk lett volna fö lö ttem.
– Ezt kétségkívü l jó l csiná ltad, Max. Sikeres ember vagy.
– Annyira sikeres, hogy emiatt nem vettem észre, mi az, ami hiá nyzik.
Amikor az ö sztö neim á ttö rtek a magam felépítette falakon, és olyan dolgokat
sú gtak, amelyek elfogadhatatlanok voltak az eszem szá má ra, ú gy gondoltam,
azok csak ő rü lt képzelgések. – Megrá zta a fejét. – De nem azok voltak. –
Megá llt, a lá ny arcá t maga felé fordította, a tekintete elszá nt volt, és komoly.
Vá gyakozva nézett Chloe szemébe, arcá t a keze kö zé fogta. – Te vagy az én
Marym.
Mary? Chloe ö sszezavarodott. Hallotta má r tő le ezt a nevet, amikor a parti
utá n a férfi visszatért a hotelszobá ba… néhá ny pillanatig ott volt kö ztü k az a
vibrá lá s, ahogy nézett rá … aztá n kimondta ezt a nevet, de azonnal el is
hessegette... Azt mondta, emlékezteti valakire.
Aggodalom szorította ö ssze a lá ny szívét. Elveszített valakit, akit Marynek
hívtak? Nem akarta emlékeztetni a férfit má s nő re, aki valamikor fontos volt
szá má ra. Ö nmaga akart lenni.
– Engem nem így hívnak, Max – suttogta rekedten.
– É n neveztelek el így. A Chloe nem illik hozzá d. Magamban Marynek
neveztelek el, még akkor, amikor semmi esély nem volt rá , hogy te és én…
Nem Chloe Rollins voltá l, hanem Mary Hart.
– Hart? De hát ez a te neved!
– Igen. É s szeretném, ha a tiéd is lenne. Legyél a feleségem! Oszd meg
velem az életed há tralévő részét! – mondta a férfi olyan szenvedéllyel, amely
meglepte a lá nyt. – Tudom, hogy nem há zasodhatunk ö ssze, amíg el nem
vá lsz, de nem tudok vá rni egyetlen napot sem, hogy együ tt legyü nk, együ tt
éljü nk. – Mély levegő t vett, és a szavak, amelyeket Chloe annyira szomjazott,
kitó dultak az ajká n. – Szeretlek, Chloe! Mindent szeretek benned. É s nem
akarok semmi má st, csak hogy velem, mellettem legyél ö nmagad.
– Ó , Max! – A lá ny karjá t a férfi nyaka kö ré fonta, és ragyogó szemében ott
csillogott a szerelem, amelyet tö bbé nem kellett elrejtenie. – É n is veled
akarok lenni. Mostantó l mindig. El kellett mennem innen, mert azt
gondoltam, a kapcsolatunk nem tart soká ig, és fel kellett készü lnö m az
elvá lá sra, pedig tudtam, hogy senki má st nem fogok ú gy szeretni, mint téged.
– Gyű lö ltem, hogy elkö ltö ztél. Soha tö bbé nem vá lunk el – ígérte Max. –
Megadjuk egymá snak mindazt, amit nem kaptunk meg, mielő tt
megismerkedtü nk volna. A lehető legboldogabb pá r leszü nk, Chloe.

Nem sokkal az utá n, hogy Chloe igent mondott Max kérésére, megtudta,
hogy az anyja Los Angelesbe kö ltö zö tt, és ott alapított színészü gynö kséget. A
kö nyö rtelen csillogá s a férfi szemében elá rulta, hogy az ő keze van a
dologban, így akarta biztosítani, hogy a nő t, akit szeret, ne há borgathassa
soha tö bbet Stephanie Rollins.
 Chloe nem kérdezte errő l, csak hatalmas megkö nnyebbü léssel vette
tudomá sul, hogy az anyja végleg kilépett az életébő l, és soha nem tér vissza.
Tony is elkö ltö zö tt Sydneybő l Byron Baybe, Ú j-Dél-Wales északi partjá ra,
ahol csatlakozott egy író i munkacsoporthoz. Kö nyvírá sban gondolkodott.
Chloe ú gy vélte, ezzel inká bb csak a sajá t fontossá gá t szeretné fitogtatni,
kö zben pedig elveri a tő le kapott pénzt.
A vá lá s lezajlott anélkü l, hogy ú jra talá lkozniuk kellett volna.
Chloe nem félt tő le, hogy ismét szembe kell néznie Laura Farrell-lel. Az
exasszisztensének tudnia kellett, hogy csalá sá ra fény derü l, amint felveszi a
kapcsolatot Tonyval a gyerektartá st illető en, és nem já tszhatja el ú jra
ugyanazt a színdarabot. Néhá ny hó nappal késő bb letartó ztattá k, mert
megpró bá lt megzsarolni egy vagyonos ü zletembert, és Chloe ö rü lt, hogy
végre valaki megá llította az á rmá nykodá sá t.
Ő és Max ö sszehá zasodtak, amint a tö rvény szerint lehetséges volt.
Gerry Anderson az életü k á llandó szereplő jévé vá lt, elkísérte Chloe-t
mindenhová , ahová Max nem tudott vele tartani, és ő felelt a gyerekeik
biztonsá gá ért is évekkel késő bb.
Max tová bblépett a mozi vilá gá ba. A filmjeiben mindig kapott szerepet a
felesége is, és mindegyik kasszasiker lett. Ő k ketten legendá vá vá ltak a mozi
tö rténetében, nemcsak a szakmai sikereik révén, hanem a kapcsolatuk
kü lö nlegessége, az egymá s irá nt érzett szerelem mindig ragyogó fénye miatt
is.
Négy gyermekü k szü letett, két fiú és két lá ny, akikkel együ tt utaztak,
bá rhová is mentek. Volt laká suk New Yorkban és Londonban, gyö nyö rű
há zaik Franciaorszá gban és Olaszorszá gban, hogy együ tt lehessen a csalá d
akkor is, ha a munka má shová szó lította ő ket, de az igazi otthonuk mindig
Hill House maradt.
A gyerekek imá dtá k, hogy volt egy saját há zuk, amely csak az ö vék. A
vendégek a há zban kaptak szá llá st. Edgar, Eric és Elaine is velü k maradt
életü k há tralévő részében. Olyanok voltak, mint a nagyszü lő k, ö rö mmel
vigyá ztak a gyerekekre, és gondjá t viselték Luthernek.
A kérdés, amelyet Max egyszer feltett magá nak – hogy elég jó lesz-e ő
Chloe Rollins szá má ra egy életen á t –, egyre kevésbé volt fontos, ahogy
mú ltak az évek. Hihetetlen ö rö mö t jelentett szá má ra, ha nézhette felesége
arcá t, ahogy megjelenik rajta minden érzés, és azok az érzések ő t is
mérhetetlenü l boldoggá tették. Az ő kedvéért elű zte a sö tét fellegeket,
ahogyan Chloe is megkü zdö tt a sajá tjaival érte.
A bará taik csak ú gy emlegették ő ket: Max és Mary Hart…