Emma Merritt - Válassz Magadnak Csillagot

Bianca 019.
Emma Merritt
Válassz magadnak
csillagot!
A szőke hajú, zöld szemű Rachel válása után telekügynök lesz,

mert el kell tartania három gyermekét. Élvezi, amikor
elszabadulhat az íróasztala mellől, és a helyszínen tárgyalhat az
ügyfelekkel. Egy több ezer hektáros birtok adásvétele kapcsán
ismerkedik meg a fiatalon megözvegyült, nagyvilági életet folytató
Lucas Branddel, aki méltán megpályázhatná a Texas aranyifja
címet. Rachel lánya nem akarja tudomásul venni, hogy a szülei
elváltak, és mindent elkövet, hogy megzavarja anyja boldogságát…
Eredeti cím: Wish Upon a Star

Megjelenés: 1992. szeptember 03.
Emma Merritt Bianca 019. Vá lassz magadnak csillagot!
1. FEJEZET
Rachel March az autó ja mellett á llt, és a zord szépségű texasi dombvidéket szemlélte.
A vö lgyben bö lényfű és kaktusz nő tt a sű rű bozó t kö zö tt, a domboldalon pedig ó riá si
tö lgyek és cédrusok kapaszkodtak gyö kereikkel a sziklá s talajba. A vad vidéket
bearanyozta a hajnali napsü tés, és csak az idő nként feltá madó hű vö s szellő
figyelmeztetett arra, hogy kö zeleg az ő sz.
Rachel hirtelen nyerítést hallott a há ta mö gü l, megfordult, és egy lovat pillantott meg,
kantá rjá ná l az egyik kö zeli fa legalacsonyabb á gá hoz kö tve. A barna cső dö r felemelte a
fejét, és rá bá mult. Izmos, jó l megtermett á llat volt, bü szke tartá sa erő t és nyugalmat
sugá rzott.
Egy ideig gyö nyö rkö dve nézte a nemes jó szá got, majd az istá lló felé pillantott. Végre
megtalá lta Lucas Brandet! Hirtelen elfogta az idegesség. Nem szabad hibá znia, most
minden azon mú lik, mennyire sikerü l talpraesetten viselkednie az első talá lkozá sukkor.
Craig Maddocks, a fő nö ke, Lucas régi jó ismerő se volt. Nagyon meglepő dö tt, amikor
megtudta, hogy Brand nem hozzá , hanem Rachelhez fordult a birtok vá sá rlá s ü gyében.
A bará tnő je, Rose Gerwood révén ismerte meg Elaine Halstont, aki éppen vevő t
keresett há romezer hektá ros karrville-i birtoká ra. A birtok utá n érdeklő dő Lucasnak is
Rose adta meg Rachel telefonszá má t.
Becsukta a kocsiajtó t, és az istá lló hoz ment. A viharvert épü let korhadt deszkaajtaja
ferdén ló gott a rozsdá s vaspá ntokon. Rachel belépett, és hunyorogva nézett kö rü l a
félhomá lyban. Az elhanyagolt épü let belsejében má r néhá ny fecske is fészket rakott, a
tető gerendá kró l hatalmas pó khá ló k ló gtak alá .
Nem szeretett író asztalhoz lá ncolva dolgozni, ezért vá gyott mindig arra, hogy egyszer
majd ingatlanok kö zvetítésével foglalkozhasson. Most mégis szorongá s fogta el.
Tizennyolc hó napja dolgozik a Greater Southwest Real Estate Brokers cégnél, azó ta vá r
erre a pillanatra. Végre itt a nagy lehető ség: Lucas Brand tö bb ezer hektá r fö ldet akar
felvá sá rolni, és – ami a leglényegesebb – rendelkezik is hozzá a megfelelő mennyiségű
pénzzel.
Mindennek ellenére mégsem szívesen segítette volna hozzá a férfit éppen annak a
birtoknak a megvá sá rlá sá hoz, amelyik irá nt érdeklő dö tt. Lá tatlanul ellenszenvesnek
tartotta a sikeres ü gyvédbő l lett vá llalkozó t, aki telekü gyletek haszná bó l teremtett
magá nak gazdagsá got, és felesége halá la ó ta csak azzal tö rő dö tt, hogy felverekedhesse
magá t Texas legbefolyá sosabb személyiségei kö zé.
Az istá lló mélyébő l kétségbeesett tehénbő gés hallatszott, majd rö gtö n utá na erő teljes,
de bará tsá gos férfihang harsant fel:
– Ne á llj ott tá tott szá jjal! Gyere ide, és segíts!
Rachel csodá lkozva megindult a hang irá nyá ba. Jobbra-balra tekingetve sietett végig
az épü leten.
– Igyekezz má r!
Az asszony meggyorsította lépteit.
– Hiszen sietek, Lucas – csendü lt fel valahonnan egy kislá ny hangja. – Lá tod, má r itt is
vagyok.
2/90
Rachel sorra benézett a fapalá nkok mö gé, végü l az egyik rekeszben megpillantotta
ü gyfelét, amint egy tehén fö lé hajol aggó dva. Ott térdelt mellette az a kislá ny is, akinek az
elő bb a hangjá t hallotta.
– Azt hiszem, Mandy – szó lalt meg a férfi –, Bella ú gy dö ntö tt, hogy itt, ebben az
elhagyatott istá lló ban fog elleni.
– Jaj, ne! – Mandy olyan hirtelen kapta fel a fejét, hogy leesett ró la a szalmakalap, és
két vaskos, fekete hajfonata a há tá ra hullott. – Ugye csak viccelsz?
– Sajnos nem. Ez most má r egészen biztos.
Rachel csodá lkozva tekintett Lucas Brandre. A férfi szü rke puhakalapot, kocká s inget,
kopott farmert és elnyű tt csizmá t viselt. Egyá ltalá n nem lá tszott olyan pénzéhesnek és
hatalomvá gyó nak, amilyennek magá ban elképzelte, sokkal inká bb melegszívű és
bará tsá gos ember benyomá sá t keltette.
Lucas biztató an megveregette a tehén oldalá t:
– Ne izgulj, ö reglá ny! Miss Amanda és én majd gondoskodunk ró lad.
Mandy Bella nyaká hoz szorította szeplő s arcá t, és szelíd hangon korholni kezdte az
á llatot:
– Te buta jó szá g, miért csatangoltá l el ilyen messzire? – Aggó dó arccal nézett Lucasra:
– Most hogy visszü k vissza?
– Sehogy. Itt marad. Bella itt fogja vilá gra hó zni a borjá t, a mi segítségü nkkel.
– De te nem vagy á llatorvos! – kiá ltotta Mandy ijedten.
– Ez igaz, Mandy, de nincs má s vá lasztá sunk. Ez van. Remélem, simá n fog menni.
A férfi hangja vidá man csengett, de az arca komor maradt.
Rachel nem tudta levenni ró la a tekintetét. Eszébe jutott a Texas Monthly hasá bjain
olvasott cikk. Az ú jsá gíró nyugodt, hidegfejű , parancsolá shoz szokott nagyvá llalkozó nak
jellemezte a férfit, olyan embernek, akit soha nem tud térdre kényszeríteni az élet.
Elmosolyodott magá ban. A rettenthetetlen ü zletember most itt térdel egy vajú dó tehén
mellett, és szemmel lá tható lag minden erejét ö ssze kell szednie, hogy egy tizenéves
kislá ny elő tt megő rizhesse a magabiztossá g lá tszatá t.
– Talá n én tudok segíteni – szó lalt meg az asszony, és kö zelebb lépett.
Mindketten Rachel felé fordítottá k a fejü ket. Lucas annyira megdö bbent, hogy egy
hang sem jö tt ki a torká n. A vá ratlanul felbukkanó asszony elbű vö lő jelenség volt:
termete magas, alakja karcsú , zö ld szeme drá gakő ként ragyogott, hosszú sző ke haja
hullá mosan omlott a vá llá ra. Igazi érett szépség, ú gy a harmincas évei dereká n. Lucas
tekintete kívá ncsian vá ndorolt a fehér blú zró l a fekete szoknyá ra, majd lejjebb, a
lenyű gö ző en formá s lá bra.
Mivel sem a gyerek, sem a férfi nem vá laszolt, Rachel ismét megszó lalt:
– Szívesen segítenék, ha megengedik.
– Kö szö njü k az ajá nlatot – mormolta végü l Lucas. – De az igazat megvallva, egyá ltalá n
nem ú gy néz ki, mint egy á llatorvos.
– Tényleg nem vagyok az – felelte az asszony. – De meg kell mondanom, maga sem
lá tszik éppen á llatgondozó nak.
3/90
Lucas jó ízű en felnevetett.

– É n az egyenjogú sá g híve vagyok, szerintem egy férfibó l is lehet jó bá ba.
Rachel egy pillanatra elmerü lt a vidá man csillogó szü rke szempá r igézetében, majd
gyorsan ö sszeszedte magá t, és igyekezett megint a bajbajutott tehénre figyelni.
– Itt a kocsim, azzal hamar hozhatok segítséget – ajá nlotta.
A férfi letérdelt, és há tratolta kalapjá t a tarkó já ra.
– Hogy kerü l erre az isten há ta mö gö tti helyre? – kérdezte kívá ncsian. – Eltévedt?
– Rachel March vagyok, és ha jó l emlékszem, ma reggel hatra talá lkozó t beszéltü nk
meg egymá ssal.
– Az ö rdö gbe is! – kiá ltott fel a férfi, és dü hö sen a homloká ra csapott. Mikö zben
Mandyt és az elkó szá lt tehenet kereste, a talá lkozó teljesen kiment a fejébő l. Karó rá já ra
pillantott: fél tíz. – Nagyon sajná lom! Nem vettem észre, hogy így elrepü lt az idő .
– É n pedig má r azt hittem, hogy a titká rnő m jegyezte fel rosszul az idő pontot.
Lucas a fejét csó vá lta, és bocsá natkérő en mosolygott.
– Nem, Mrs. March, nem tö rtént tévedés. Korá n akartam talá lkozni magá val, mert
szerettem volna minél tö bbet lá tni a birtokbó l. Mindenesetre akkor még nem gondoltam,
hogy egy borjú szü letésénél kell majd segédkeznem. Rá adá sul kö zben ú gy alakult, hogy
má r kora délutá n el kell utaznom New Yorkba. Tö kéletesen igaza van, ha neheztel rá m. A
hajnali hat ó ra való ban elég szokatlan idő pont. Elnézést kérek, ha kellemetlenséget
okoztam.
Amikor az asszony a szemébe nézett, má r tudta, hogy ú gysem bírna soká ig haragudni
rá .
– Ha az embernek há rom gyereke van – szó lalt meg –, akiket ébreszteni, reggeliztetni
és iskolá ba indítani kell, akkor egy ilyen korai idő pont tö bb mint kellemetlen, Mr. Brand.
Ugyebá r, Mr. Brandhez van szerencsém?
– Természetesen.
A férfi felegyenesedett, beletö rö lte kezét a nadrá gjá ba, és egy kicsit hosszabb ideig
tartotta Rachel kezét a tenyerében, mint azt az udvariassá g megkö vetelte volna.
– Lucas Brand vagyok, és elnézését kérem, hogy eddig elfelejtettem bemutatkozni. –
Eleresztette az asszony kezét, és a lá nyra mutatott. – Ö pedig Miss Amanda Taylor. Mi
csak Mandynek szó lítjuk. Ez itt a tehene, Bella.
Mandy felemelte szeplő s arcá t, és komolyan nézett Rachelre:
– Jó napot, Mrs. March! Kérem, ne haragudjék Lucasra, csak engem és Bellá t akart
megkeresni!
– Nem haragszom rá – nyugtatta meg Mandyt Rachel. – Csak má r lassan kezdek arra
gyanakodni, hogy nem lá tszom elég komoly ü zletasszonynak. Eddig is voltak ugyan
ü gyfeleim, akik nem tartottá k be a megbeszélt idő pontot, de ez az első alkalom, hogy egy
tehén miatt vá rakoztatnak meg.
Bella elbő dü lt, és hevesen csapkodni kezdett a farká val.
– Bocsá ss meg, Bella! – mondta Rachel. – Nem akartalak megbá ntani. Belá tom, ha má r
vá rnom kell, há t inká bb miattad vá rjak, mint valaki má s miatt.
4/90
Ú gy tű nt, Bellá nak erő s fá jdalmai vannak. Lucas aggó dva hajolt az á llat fö lé, és Mandy
is szorongva figyelt. Szeretettel simogatta a tehén gö mbö lyű oldalá t.
– Mit gondolsz, ö rü l majd a kisbocinak? – térdelt a gyerek mellé Rachel.
– Nem tudom – felelte Mandy –, Bella á ltalá ban nagyon féltékeny mindenkire. Lucas
azonban azt á llítja, hogy az anyai érzések majd legyő zik az ö nzését. Ugye minden
rendben lesz?
– Há t persze – dü nnyö gte Lucas, és nem nézett a kislá nyra. – Ez az ö reg jó szá g csak
tudja má r, mit kell tennie ilyenkor.
– Bizonyá ra – reménykedett Mandy. – Lucas, emlékszel még, milyen volt, amikor
hazahoztuk?
– Igen, emlékszem.
– Lá tnia kellett volna, Mrs. March, hogy nézett ki akkor!
– Nana, Mandy, ne tú lozz, nem volt azért annyira rossz bő rben!
– Susie szerint igen.
– Á , Susie annyi mindent ö sszehord néha.
– De Lucas! – Mandy egy pillanatra megfeledkezett a helyzet komolysá gá ró l, és
kö nyékkel oldalba bö kte a férfit. – Susie Lagustrum a nevelő anyá m – magyará zta
Rachelnek. – É n ugyanis a Lucky Brand Gyermekotthon-ban lakom.
– Ez a gyermekotthon nem olyan, mint a tö bbi á rvahá z – fű zte hozzá Lucas, lá tva
Rachel csodá lkozó tekintetét. – Legfeljebb tíz-tizenkét lakó ja van csak egyszerre.
Há trá nyos helyzetű gyerekek szá má ra hoztuk létre, hogy megó vjuk ő ket az elkalló dá stó l.
Nem csak á rvá k nevelkednek ná lunk, bá r ő k vannak tö bbségben.
– Így igaz – helyeselt buzgó n Mandy. – De ami a legcsodá latosabb, hogy minden évben
ö rö kbe fogadhatunk egyet Lucas borjai kö zü l. Ső t idén má r a marhavá sá rra is
elmehettü nk vele. Ott lá ttam meg Bellá t, és mindjá rt tudtam, hogy nekem csak ő kell.
– Ő pedig szintén beléd szeretett az első lá tá sra – tette hozzá Lucas nevetve.
– Dugan azt á llította, hogy Bellá nak má r a vá gó hídon lenne a helye…
– Ez a jó ö reg tehén pedig azonnal megérezte, hogy ná lad biztonsá gban lesz.
– Igen – felelte a kislá ny. – Nekem nem kellett kisborjú . Nekem csak Bella kellett.
– Mandy, hozd ide azt a takaró t!
Lucas hangja nyugodtan és hatá rozottan csengett, Rachel mégis megérezte, hogy a
helyzet vá lsá gosra fordult.
– Segíthetek valamit?
– Pillanatnyilag csak annyit, hogy félreá ll az ú tbó l. – Lucas elvette a pokró cot, és
leterítette a szalmá ra.
– Ma má r aligha nézzü k meg a birtokot – jegyezte meg csaló dottan Rachel.
– Há t, nem tű nik tú l való színű nek… – felelte vontatottan a férfi.
– Mit gondolsz, Lucas, Bella nem féltékeny Mrs. Marchra? – kérdezte Mandy aggó dva.
A férfi felemelte a fejét, és elő bb Bellá ra, majd Rachelre nézett.
5/90
– Nem hiszem, Mandy. Mrs. March a nyomá ba sem érhet Bellá nak. Vegyü k csak sorra!
Bellá nak négy lá ba van, Mrs. Marchnak ezzel szemben csak kettő . Tová bbá Bella szeme
nagy és barna, Mrs. Marché pedig hozzá képest egészen kicsi, rá adá sul még zö ld is. Vagy
nézd csak meg a fü lü ket! Mrs. March ebben sem versenyezhet Bellá val, hisz a fü le
jó formá n ki sem lá tszik a sző ke haja aló l.
Mandy kuncogott, Rachel pedig mó ká s fintort vá gott. Bella, mintha csak értett volna
minden szó t, fejét Lucas felé fordította, és megbö kdö ste az orrá val. Lélegzete azonban
szaporá bb lett, és a teste reszketni kezdett.
– Mandy! – szó lalt meg a férfi nyugodt hangon. – Azt szeretném, ha segítséget hozná l.
Igazad volt. Bellá nak á llatorvos kell. Hívd ide Fred dokit!
Rachel azonnal felfogta a helyzet komolysá gá t. Elszorult a szíve, amikor lá tta, milyen
kétségbeesett arcot vá g a kislá ny.
– É n gyorsabb vagyok – ajá nlkozott készségesen. – Itt a kocsim. Csak mondja meg,
hová …
– Nem ismeri ki magá t a birtokon – szakította félbe Lucas. – Szaladj a nagy istá lló ba,
Mandy, és szó lj Dugannak! Ő tudja, mi a teendő ilyenkor.
– Itt akarok maradni! – jelentette ki a kislá ny reszkető hangon. – Kü lö nben is, Fred
doki a vá rosban van, Dugan és a fiú k pedig má r biztos hazamentek.
– Dugannak még ott kell lennie. Megbeszéltem vele, hogy addig vá r, amíg vissza nem
érkezem. Siess csak érte!
– Kérlek, Lucas, hadd maradjak! – esedezett Mandy. – Bella az én tehenem, és most
aká r el is pusztulhat, és én akkor…
– Tudom, milyen fontos neked Bella, és megértem azt is, hogy itt akarsz maradni.
Most azonban azzal segítesz a legtö bbet, ha elmész Duganhoz. Mi majd Mrs. March-csal a
gondjá t viseljü k Bellá nak, amíg vissza nem jö ssz.
– Nagyon fogok rá vigyá zni, Mandy – ígérte meg Rachel, és bá torító an a gyerek vá llá ra
tette a kezét.
Mandynek két kö vér kö nnycsepp gö rdü lt végig az arcá n.
– Légy hozzá kedves, Lucas! Pró bá ld megnyugtatni, és egy pillanatra se hagyd
egyedü l! Nem akarom, hogy magá nyosnak érezze magá t.
A férfi á tö lelte, és magá hoz szorította.
– Ne félj, nem hagyom magá ra! Mellette maradok, amíg vissza nem érkezel.
Mandy letö rö lte a kö nnyeit, és kiszaladt az istá lló bó l.
– Ugye nemsoká ra kezdő dik? – kérdezte Rachel.
– Igen. – A férfi finoman végigtapogatta a tehén hasá t – Tudja, Mandynek Bellá n kívü l
nincs senkije ezen a vilá gon, nem csoda há t, hogy ennyire ragaszkodik hozzá .
Rachelt mélyen megindította Lucas együ ttérző magatartá sa. Gyengéden
megsimogatta a tehén nyaká t, kö zben véletlenü l megérintette a férfi kezét. Akaratlanul
is ö sszerezzent, belsejét jó leső borzongá s já rta á t.
– Mandy szá má ra Bella a legfontosabb a vilá gon – folytatta a férfi. – A gyermekotthon,
ahol él, igazá n kicsiny. Régi szoká s, hogy itt minden gyerek ö rö kbe fogadhat egy
6/90
kisborjú t Szü kségü k van valamire, amit szerethetnek, és amit a sajá tjuknak tudhatnak.
Attó l a pillanattó l fogva, hogy Mandy meglá tta ezt a tehenet, má r nem akart magá nak
tö bbé kisborjú t. Ő t csak Bella érdekelte. Hiá ba pró bá lta meggyő zni Dugan, hogy ez az
á llat má r a puskagolyó á rá t sem éri meg, Mandy egyre csak azt ismételgette, szá má ra
Bella a legdrá gá bb. Bella egyébként ugyanolyan, mint Mandy. Mindig a maga feje utá n
megy. Egyszerű en nem lehet tudni, mi lakozik benne. Bernhard, az egyik biká m, teljesen
megszédítette.
– Ahogy elnézem, nem minden kö vetkezmény nélkü l – jegyezte meg Rachel.
Bella felemelte a fejét, és lihegett.
– Bocsá ss meg – mondta Lucas –, egyá ltalá n nem azt akarom mondani, hogy
kö nnyelmű volná l.
Mikor Bella ismét bő gni kezdett, és teste megvonaglott a fá jdalomtó l, a tá rsalgá s
abbamaradt.
A férfi letö rö lte homloká ró l a verítéket, és az á llat fö lé hajolt:
– Tü relem, ö reglá ny! – szó lt engesztelő en. – Itt vagyok melletted, és mindjá rt itt lesz
Dugan is.
A fá já sok egyre gyakoribbak lettek. Rachel szó tlanul figyelte, hogyan sü rgö lő dik Lucas
a vajú dó tehén kö rü l. Az á llatró l is, a férfiró l is patakokban folyt a veríték. Brand
kisvá rtatva felegyenesedett, és gondterhelten ö sszevonta a szemö ldö két.
– Valami baj van? – kérdezte az asszony.
– Farfekvéses – mormolta a férfi, és felemelte egyik karjá t, hogy az izzadsá got
letö rö lje a homloká ró l.
Rachel, mit sem tö rő dve azzal, hogy bepiszkolja a ruhá já t, leü lt, és az ö lébe vette Bella
fejét. Nyá l és veríték folyt a szoknyá já ra.
– Minden rendben – suttogta, és a szenvedéstő l tá gra nyílt nagy, barna szembe nézett.
– Lucas vigyá z rá d.
A férfi mindkét kezével felnyú lt az á llatba, hogy a borjú t megfordítsa. Bella hevesen
há nykoló dni kezdett a fá jdalomtó l, és farká val leü tö tte Lucas fejérő l a kalapot. Kis idő
mú lva Lucas, akinek má r az egész felső teste merő magzatvíz volt, botladozva há trá bb
lépett, karjá ban egy nedves, csú szó s kisborjú val. Ü gyes mozdulatokkal tisztá ra tö rö lte az
ú jszü lö tt á llatot, majd meghatottan felnézett.
– Fiú ! Nézd, milyen gyö nyö rű fiad szü letett, Bella!
Rachel boldogan nézte a bocit, aki má ris megpró bá lt vézna lá bain megá llni. Bella
elbő dü lt, és megfordította a fejét. Fel akart á llni, de visszarogyott a fö ldre. Fú jt két
hatalmasat, majd lassan megnyugodott, és becsukta a szemét.
Lucas levetette az ingét, hogy kezét és karjá t letö rö lje. Rachel kö zben odament
Bellá hoz, megsimogatta, és szó lt hozzá néhá ny gyengéd szó t. Arcá t a tehén nyaká ra tette,
érezte, hogyan emelkedik és sü llyed lélegzés kö zben az á llat teste. Egyszer csak
rémü lten vette észre, hogy Bella nem vesz má r levegő t… Az istá lló ban nagy lett a csend.
– Lucas! Csiná ljon valamit!
A férfi gyorsan az á llat mellé térdelt, azonban má r nem volt mit tennie. Szomorú an
megfogta az asszony kezét, de az hevesen elrá ntotta.
7/90
– Tegyen valamit! Nem hagyhatjuk elpusztulni! Mit szó l majd Mandy?

– Nem tehetü nk érte semmit – felelte csendesen Lucas. – Má r nem él.
– Ne! – Rachel szá má ra igazá n nem volt fontos ez a tehén és Mandy Taylort is alig
ismerte, most mégis magá n érezte a gyerek vá dló tekintetét.
Lucas is szomorú an gondolt Mandyre. Felsó hajtott, és a mellére vonta az asszony
arcá t. Rachelt gyengéd, melengető érzés tö ltö tte el. Vigaszt kereső en á tö lelte Brandet, és
haja selyemsá torként borult a férfira.
– Bellá t csak Mandy szeretete tette olyan értékessé, most az a legfontosabb, hogy
enyhíteni pró bá ljuk valahogy a kislá ny bá natá t – szó lalt meg Lucas.
Higgadt hangja megtö rte a vará zst, amely eddig Rachelt a hatalmá ban tartotta. Az
asszony hirtelen tudatá ra ébredt, hogy feje Lucas meztelen mellkasá n nyugszik.
Kibontakozott az ö lelésbő l, és a borjú ra pillantott.
– Ebben a kisborjú ban majd tová bb szeretheti Bellá t.
Mielő tt Lucas vá laszolhatott volna, fékcsikorgá s hallatszott, és autó kü rt szó lalt meg az
istá lló elő tt.
– Lucas, itt vagyunk! – visszhangzott Mandy kiá ltá sa az ö reg épü let falai kö zö tt.
– Megjö ttek – só hajtott fel Lucas, aztá n gyengéden félretolta Rachelt. – Nem akarom,
hogy Mandy lá ssa Bellá t, amíg nem beszéltem vele. – Ö les léptekkel a bejá rathoz sietett,
és felkapta a kislá nyt, amikor az belépett az ajtó n.
– Bella! – kiá ltotta Mandy, és szabadulni akart a férfi karjá bó l. – Hogy van Bella?
– Olyan gyorsan jö ttem, ahogy csak tudtam – mondta Dugan Mac Adams. Levette a
kalapjá t, és há trasimította sű rű , fehér hajá t. – Kellett valakit kerítenem, aki a gyerekeket
elviszi a vá sá rba.
Lucas intett a fejével a jó szá gigazgató nak. Dugan rö gtö n megértette, mi tö rtént.
A kislá ny hol az egyik, hol a má sik férfira pillantott.
– Bella meghalt – suttogta fá tyolos hangon.
– Igen – felelte Lucas. – Bella kimú lt.
2. FEJEZET
– Miért, Lucas… – szipogott Mandy reszkető ajakkal, és kö nnyek lepték el a szemét –,

miért hagytad Bellá t meghalni? – Tehetetlen szomorú sá gá ban a férfi felé csapott, aki,
ú gy érezte, most megcsalta ő t, pedig eddig a vilá gon legjobban benne bízott, leginká bb
hozzá vonzó dott. – Azt mondtad, rendben lesz minden. Megígérted.
Lucas minden erejét ö sszeszedve visszafojtotta a kö nnyeit, és magá hoz szorította a
tö rékeny gyerektestet. Nem volt hatalma élet és halá l felett, csak szeretetet és vigaszt
tudott nyú jtani a kislá nynak.
– Bella ö reg volt má r, és igen beteges. Nem lett volna szabad hagyni, hogy vemhes
legyen.
8/90
– De nem tudtam Bernhardtó l tá vol tartani – só hajtott Mandy. – Annyira szerette a

biká kat…
– Te megtettél mindent, amit lehetett – vigasztalta a férfi. – Bella tú l ö nfejű volt.
– Most teljesen egyedü l maradtam. Bella elhagyott, aká rcsak anya és apa. Senkim
nincs, aki szeretne, Lucas, senkim!
Rachelt is a sírá s kerü lgette, há tat fordított nekik. Legszívesebben magá hoz ö lelte
volna Mandyt, és elmondta volna, hogy egyá ltalá n nincs egyedü l, hogy most má r
legalá bb két ember van a fö ldö n, aki igenis szereti ő t. Nagyon jó l megértette a kislá ny
félelmét a magá nyossá gtó l, talá n, mert ő is ilyen elhagyatottnak érezte magá t, amikor
Jared tizenhét évi há zassá g utá n elvá lt tő le.
– É n szeretlek, Mandy – mondta Lucas megindultan –, Dugan és Mrs. Molly is
szeretnek. Soha nem fogsz egyedü l maradni, hisz ott vannak a tá rsaid a
gyermekotthonban. Mi mindannyian szeretü nk téged. – Erő s kezét a lá ny vá llá ra tette, és
ú gy tartotta a gyereket, hogy a szemébe nézhessen. – É s Bella is annyira szeretett téged,
hogy itthagyta neked maga helyett a fiá t, akit még éveken á t szerethetsz.
– Nekem nem a fia kell – zokogott Mandy, és eltolta magá tó l Lucast –, én Bellá t
akarom!
– Na jó – egyenesedett fel a férfi –, akkor megtartom magamnak a borjú t.
Mandy megtö rö lte az arcá t az ingével.
– Lá thatom Bellá t?
Kéz a kézben odamentek a kimú lt tehénhez. A gyerek megsimogatta Bellá t, de az
ú jszü lö tt borjú ra egy pillantá st sem vetett. Csak akkor emelte fel a fejét, és meredt a kis
á llatra, amikor az fá jdalmas hangon felbő gö tt.
Dugan is odalépett a bizonytalan lá bon á lló ú jszü lö tthö z.
– Szép borjú , Lucas. Azt hiszem, odaadhatná nk valamelyik gyereknek. Sok
gondoskodá st igényel.
– Igen, biztos lesz, aki majd ö rü l neki – helyeselt Lucas.
– Ő is á rva – szó lalt meg komoran Mandy.
– Ú gy van – felelte Lucas az ajtó félfá nak tá maszkodva. – Szü ksége van tehá t valakire,
aki majd szereti és gondozza.
– Az én kö telességem, hogy gondoskodjam ró la – jegyezte meg bizonytalanul Mandy.
– Nem, nem egyezem bele, hogy valaki csak kö telességtudatbó l fogadja ö rö kbe az
egyik á rva borjamat. – A férfi letérdelt Mandy mellé, és á tö lelte. – A szeretetnél
kevesebbel nem érem be, kicsikém.
A kislá ny lefejtette magá ró l Lucas karjá t, és csípő re tette a kezét.
– Megtarthatom, ha akarom. Bella az enyém volt, így a borja is engem illet.
Rachel ő szinte elismeréssel figyelte a jelenetet. Lucas ü gyesen elterelte Mandy
figyelmét bá natá ró l, és felkeltette érdeklő dését a kisborjú irá nt.
– Igazad van – egyezett bele Lucas. – ő a te borjad, és meg is tarthatod magadnak, de
csak akkor, ha szívesen teszed.
9/90
Mandy Lucas szemébe nézett.

– Szívesen teszem – jelentette ki hatá rozott hangon. – Tényleg. – Majd ismét a tetemre
pillantott, és elhaló hangon hozzá fű zte: – Csak annyira hiá nyzik Bella.
– Mindannyiunknak hiá nyzik – felelte Brand. – De meg kell tanulnunk, kicsim, hogy a
halá l együ tt já r az élettel.
– Szép temetést szeretnék neki – mondta Mandy.
– Mrs. Mollyra nyugodtan rá bízhatod az elő készü leteket – ajá nlotta fel habozá s nélkü l
a felesége segítségét Dugan. – Ó nagyon jó szervező , kü lö nö sen, ha engem ugrá ltathat. –
Bará tsá gosan mosolyogva Rachelre kacsintott és kezet nyú jtott neki. – Bocsá sson meg, a
nagy izgalomban egészen megfeledkeztem a jó modorró l. Dugan MacAdams vagyok, a
Brand-birtok jó szá gigazgató ja.
– Ö rü lö k, hogy megismerhettem, Mr. MacAdams.
– Szó lítson csak Dugannak!
– Rendben, Dugan – mosolyodott el az asszony. – Rachel March vagyok, és a Greater
Southwest Real Estate Brokers cégnél dolgozom.
– Szó val ezért lett volna olyan fontos Lucasnak kora hajnalban tá rgyalá sra mennie –
somolygott az idő s férfi.
– Dugan! Ne feledje, ki a munkaadó ja! – kiá ltotta Lucas, de nevető szeme elá rulta,
hogy csak tréfá bó l fenyegető zik.
– Igenis! – szalutá lt nevetve a jó szá gigazgató . – Tartom a szá m, nem leszek bolond a
hó végi fizetési csekkemet kocká ra tenni.
Mandy megrá ngatta Dugan kabá tujjá t:
– Mikor temetjü k el Bellá t? Most rö gtö n?
– Most nem lehet, Miss Amanda. Elő szö r vigyü k a borjú t a nagy istá lló ba! Minél
hamarabb talá lnunk kell neki egy pó tmamá t. Szaladj, és terítsd le a pokró cot a kocsiba!
Este beszélhetü nk Mrs. Mollyval a temetésrő l.
Mandy a fejére csapta szalmakalapjá t, és elviharzott Dugan mellett, aki nagy léptekkel
az autó hoz indult.
– Figyelj, Dugan, má r tudom is, mi lesz a neve!
– Na, mi?
– Gyémá nt – nevetett a kislá ny. – Mindig azt mondtad, Bella egy fabatká t sem ér. Ez a
borjú azonban, nem tagadhatod, hogy értékesebb egy darab fá ná l.
– Jó l van, Miss Amanda – mosolyodott el Dugan, akkor vigyü k el Gyémá ntot a nagy
istá lló ba! – Miutá n elhelyezte Mandyt és a borjú t a kocsiban, visszament még az
istá lló ba. – Visszajö n velem? – fordult Lucashoz.
A férfi a karó rá já ra pillantott.
– Nincs tú l késő má r a birtok megtekintéséhez? – kérdezte Rachelt.
– Nekem nincs – felelte az asszony. – Elaine-nek mindegy, mikor érkezü nk. Csak
rö viddel elő tte oda kell telefoná lnunk.
10/90
– Jó l van – bó lintott Lucas. – Akkor hazaugrunk, elintézek néhá ny telefont, és

megpró bá lom elhalasztani a mai tá rgyalá saimat. Ha nem megy, akkor talá lkozunk a
vá sá rban, Dugan, és segítek a bemutató ná l. Viszont ha sikerü l mindent á tszerveznem,
elő szö r zuhanyozni szeretnék meg á tö ltö zni, azutá n pedig Mrs. March-al kettesben
nekivá gunk a vilá gnak.
– Maga persze megfü rö dhet és á tö ltö zhet – zú goló dott Rachel. – De mi lesz velem?
Csupa kosz vagyok!
Lucas szélesen vigyorogva kapott az alkalmon, hogy végre alaposan szemü gyre veheti
az asszonyt, akinek a ruhá ja teljesen á tá zott a verítéktő l és a magzatvíztő l.
– Nekem így is tetszik, Mrs. March. De ha meg akar fü rö dni, természetesen a
há zamban majd megteheti. – A férfi voná sai ellá gyultak, amikor nevetett, és a szeme is
lenyű gö ző en csillogott kö zben.
Az asszonyt elfogta a vá gy, hogy megsimogassa Lucas borostá s á llá t. A szokatlan
gondolattó l enyhén megborzongott.
– Kö szö nö m, Mr. Brand. Maga igazá n lovagias.
– Tehá t – szó lt kö zbe Dugan – Mrs. March elviszi magá t a kocsijá n. Akkor én má ris
indulok. Viszlá t!
– Rendben, Dugan – bú csú zott tő le Lucas anélkü l, hogy levette volna a szemét
Rachelrő l.
Az asszony való sá ggal megbaboná zva nézte, ahogy a férfi erő s keze kö zeledik feléje,
és az arcá t sú rolva a hajá ba tú r. Lélegzetét visszafojtva ki akart térni az érintése elő l.
Lucas nevetve hú zta vissza a kezét. Ujjai kö zt egy szénaszá lat tartott.
– Nem lenne jó , Mrs. March, ha ez a hajá ban maradna. A mi Mrs. Mollynk igazi
régimó di asszonysá g. Még a végén meggyanú sítana bennü nket, hogy a széná ban
hancú roztunk.
Jó kedve á tragadt Rachelre, és az asszony is vele nevetett. A férfi, mintha csak
véletlenü l tenné, a vá llá ra csú sztatta a kezét
– Há t akkor gyerü nk!
Rachelt izgatottá tette Lucas kö zelsége. Selyemblú zá n á t is érezte kezének melegét.
Mivel Lucas bará ti mozdulatá ban semmilyen há tsó szá ndékot sem vélt felfedezni, nem
hú zó dott el a férfitó l.
– Az ö rdö gbe is, hogy fér el ebben a kocsiban? – kérdezte Lucas, amikor bepréselő dö tt
Rachel autó já ba.
Az asszony elő rehajolt, és ahogy bepillantott az utastérbe, jó ízű en nevetni kezdett.
Brand lá ba a mű szerfalnak szorult, az á lla a térdét érte, kezével pedig kétségbeesetten
pró bá lta kitapogatni a fogantyú t, hogy az ü lést há trébb á llíthassa.
– Ez egyá ltalá n nem nevetséges – mondta, és zordan Rachelre pillantott
– De bizony az – kacagott az asszony. – Egyébként itt a fogantyú … – Az ü lés
há tracsú szott. – így má r jobb?
– Igen, sokkal. Má r majdnem gö rcsö t kapott a lá bam.
11/90
– Sajná lom – szabadkozott Rachel. – Rendes kö rü lmények kö zö tt a sajá t autó mmal

já rok, de most javítjá k. A lá nyom kocsijá t kellett elkérnem.
– É n pedig má r azt gondoltam, hogy így akarja visszafizetni a kö lcsö nt, amiért reggel
hatra idehívtam.
– Nem – nevetett Rachel. – Nem vagyok bosszú á lló típus. Kü lö nö sen nem az
ü gyfeleimmel szemben.
– Mindjá rt tudtam, hogy nem aká rmilyen ü zletasszonnyal á llok szemben, Mrs. March
– dö rmö gte Lucas, akinek nagyon jó lesett Rachel finom, kissé fanyar nevetését hallania.
– Késő bb kezdtem ugyan, mint má sok, de én is nagyon remélem, hogy ez a munká mon
nem lá tszik meg.
– Hogyhogy késő bb kezdte? – tudakolta Lucas.
– Tizennyolc hó nappal ezelő tt elvá ltam. Akkor kellett elő szö r munká t vá llalnom.
– É s má ris ekkora birtokok kö zvetítésével foglalkozik! – szó lt Lucas elismerő en, majd
oldalt fordult az ü lésen, hogy jobban lá ssa az asszonyt.
– No, azért nem ment az olyan gyorsan és egyszerű en, Mr. Brand – nevetett Rachel.
– Szó lítson egyszerű en csak Lucasnak!
– Jó – egyezett bele az asszony. – Maga pedig engem Rachelnek.
– Nos, Rachel, mesélje má r el, hogyan lett magá bó l ü zletasszony!
– A vá lá s idején abban á llapodtunk meg a férjemmel, hogy még lehető vé teszi
szá momra valamilyen szakma kitanulá sá t – mesélte Rachel, egy cseppet sem szégyellve
életének ezt a kényes szakaszá t Lucas elő tt. – Olyan foglalkozá st kellett vá lasztanom,
amellyel a há rom gyerekemet, no és persze a macská mat is el tudom tartani. Az is fontos
volt szá momra, hogy a munká mon keresztü l bará tokat szerezzek. Ezért dö ntö ttem az
ingatlankö zvetítés mellett. A tanulá s befejeztével Dallasban kezdtem el dolgozni. Néhá ny
hó nappal késő bb megismertem a Maddocks testvéreket, Craiget és Nancy t. Craig
felajá nlott egy á llá st a Greater Southwest cégnél. Ő segített á tkö ltö znö m Dallasbó l San
Antonió ba, és azó ta itt élek.
– Régó ta ismerem Nancyt és Craiget. Kedves emberek – mondta Lucas. – Nem is
talá lhatna ná luk jobbat.
– Igen, ebben teljesen egyetértü nk – helyeselt Rachel. – Craig tö kéletes fő nö k.
Egy darabig némá n ü ltek egymá s mellett. Az asszony a vezetésre figyelt, Lucas pedig
elgondolkozott. Melegszívű és együ ttérző teremtés ez a Rachel. Milyen készségesen
segített Mandynek és Bellá nak. Azok kö zü l a nő k kö zü l, akiket Debra halá la ó ta
megismert, egy sem lett volna hajlandó segédkezni egy borjú szü letésénél. A férfi
elmosolyodott, Rachel pedig kérdő en nézett rá .
– Fogadok, nem volt még ilyen napja, mió ta ingatlankö zvetítéssel foglalkozik.
– Való ban nem – nevetett az asszony, és há trasimította a hajá t. – Sohasem fogom
elfelejteni ezt a napot, annyira csodá latos élmény volt.
– É n is mindig megható dom, amikor egy ú j élet szü letésének a tanú ja lehetek.
– Nem csak erre gondoltam. Engem az is lenyű gö zö tt, ahogy Mandyvel viselkedett.
Maga biztosan rendkívü l jó édesapa.
12/90
Lucas néhá ny pillanatig nem vá laszolt, majd hatá rozott hangon megszó lalt:
– Nem, semmi rendkívü li nincs bennem. Tudom, a lá nyom jó apá nak tart, de nem
hinném, hogy rendkívü linek is.
– Mindenesetre Mandyvel remekü l viselkedett – tartott ki a véleménye mellett Rachel.
– Egyszerű en szeretem ő t – jelentette ki Lucas. – A szü lei ná lam dolgoztak. Tavaly
kigyulladt a lakó kocsijuk, és mindketten a tű z á ldozatai lettek.
– Borzasztó ! – suttogta Rachel.
– Mandy ú gy kerü lte el a szerencsétlenséget, hogy aznap épp egy bará tnő jénél tö ltö tte
az éjszaká t. Egy darabig a nagynénjénél lakott, aztá n az unokatestvérénél hú zta meg
magá t, végü l bekö ltö zö tt a gyermekotthonba. Má r hat hó napja van ná lunk.
– Nem akartá k a rokonai, hogy ná luk maradjon? – kérdezte Rachel megü tkö zve.
– Nincsenek kö zeli rokonai. Csak ez a nagynéni meg egy má sodfokú unokatestvér.
Eddig azt sem tudtá k, hogy a kislá ny a vilá gon van.
– Nagyon bá ntotta Mandyt, hogy a rokonai nem ragaszkodtak hozzá jobban?
– Nem, ő velem akart maradni.
Megint nem szó ltak egymá shoz egy darabig, végü l Lucas tö rte meg a csendet:
– Kedves a lá nyá tó l, hogy kö lcsö nadta a kocsijá t.
– Nem szívesen tette. Ma a kedvenc csapata já tszik, és ő vitte volna el a bará tait is a
mérkő zésre. Amikor eljö ttem hazulró l, kö szö nni is alig volt hajlandó .
– Ó , istenem, mennyire ismerő s tö rténet! A lá nyom, Cheryl is ilyen. Tudja, a feleségem
halá la utá n megpró bá ltam anyja és apja lenni egy személyben.
– Azt hiszem, értem. Jared nem halt meg, de a vá lá s ó ta…-Rachel egy pillanatig
habozott mielő tt folytatta volna: – Neki… neki nincs sok ideje a gyerekekre, így ő t is
pó tolnom kell.
A személyes vallomá soktó l mindketten elkedvetlenedtek, ezért Rachel igyekezett
gyorsan témá t vá ltani.
– Milyen kedves ez a dimbes-dombos vidék! Valahá nyszor lá tom, mindig elá mulok a
szépségén.
– É n is így vagyok vele – mondta Lucas. – Tö bbek kö zö tt ezért érdeklő dö m a Halston-
birtok irá nt. Há romezer hektá r a Frio folyó mentén. Craig szerint pontosan ez az, amit
keresek.
– Tudok még néhá ny má s birtokot is mutatni magá nak – ajá nlotta fel gyorsan Rachel.
– Tommy Deltron ú gy ezerö tszá z hektá rt ad el Castroville-ben, és Emilio Esparza is kíná l
kétezer hektá rt Poteetben. Mindkét birtokot á tszeli egy folyó . Van ró luk néhá ny fénykép
a tá ská mban. Ha kívá ncsi rá , megmutatom.
– Kö szö nö m, de azok a fö ldek nem érdekelnek. Azt kell megnéznem, amit meg akarok
venni. Szeretném, ha az ú j terü let tö kéletesen illeszkedne a Brand-birtokhoz.
– A Brand-birtok – ismételte Rachel színtelen hangon. – Mintagazdasá gok,
bevá sá rló kö zpontok, á rvahá z. É s persze a Lucky Brand szá lloda. Há t, szó ami szó ,
bizonyá ra sokan tartjá k szerencsésnek magá t, Mr. Brand. Híres ember lett, szinte
mindenki ismeri a nevét Texasban.
13/90
– Megá llapodtunk, hogy Lucasnak szó lít – emlékeztette a férfi, majd a legcsekélyebb
hiú sá g nélkü l hozzá tette: – Való ban sikerü lt má r elérnem egy-két dolgot…
– A Lucky a beceneve?
– Fiatal koromban az volt.
– É s szerencsésnek tartja magá t? – nézett rá kérdő en Rachel.
A férfi elmosolyodott.
– Mindig is tudtam, hogy mit akarok elérni, és keményen megkü zdö ttem a céljaim
megvaló sítá sá ért. Elhatá roztam, hogy nagy pénzbirodalmat teremtek a semmibő l, és
most, íme, megvan. Ennyit a Brand-birtokró l és a szerencsémrő l.
Rachel olvasta, hogy Lucas Brand nagy szegénységben nő tt fel, de a szilá rd
eltö kéltség, hogy egyszer a csú csra kerü l, soha nem hagyta el. Negyvenéves korá ra
tö bbszö rö s milliomos lett.
– Hogy tervezte a mai napunkat? – kérdezte Lucas.
– Eredetileg ú gy gondoltam, hogy elő bb Poteetbe és Castroville-be megyü nk el, a
Halston-birtokot pedig visszafelé nézzü k meg.
– Ha nem lennénk miattam ekkora késésben, nem lenne ellenvetésem. Így azonban
azt javaslom, hogy ma csak a legkö zelebbit nézzü k meg. Ismeri má r a Halston-birtokot?
– Tö bbé-kevésbé – felelte kedvetlenü l Rachel.
– A gazdasá gi épü letek milyen á llapotban vannak?
– Javítá sra szorulnak. Mrs. Halston szerint egyet-kettő t le is kellene bontani.
– Ha nem kifizető dő a felú jítá suk, inká bb lebontatom ő ket – vá laszolta Lucas.
Rachelnek nagyon nem tetszett, hogy a férfi a régi épü leteket egyszerű en el akarja
tü ntetni.
– Tulajdonképpen milyen célbó l akarja megvenni a birtokot? Ha ismerem a terveit,
talá n jobb ajá nlatot is tehetek. Biztos talá lunk olyan birtokot, amely jobban megfelel az
elképzeléseinek. Példá ul olyat, ahol nincsenek régi épü letek, amiket le kellene bontatnia.
– Az épü letek nem zavarnak. Engem csak az érdekel, hogy olyan birtokot kapjak,
amilyent elképzeltem magamnak. – Hirtelen felemelte a kezét – Itt hajtson balra!
Lerö vidítjü k az utat hazá ig.
Rachel rá hajtott az ú tra.
Kis idő mú lva Lucas megint megszó lalt:
– Egyébként a birtok egy részét vadaskertnek akarom berendezni, a má sik felét a
gyerekeknek alakíttatná m á t a szü nidő re.
– A gyerekeknek? – kérdezte az asszony.
– Igen. A gyermekotthon szá má ra – felelte Lucas.
A vá lasz megindította Rachelt, de egy kicsit még gyanakodott magá ban, hogy esetleg a
férfi csak á mítani akarja. A dú sgazdag dallasi March csalá dró l szerzett keserű
tapasztalatai és a vá lá s Jaredtő l mély sebeket hagytak a lelkében. Azelő tt vakon bízott
mindenkiben, mostanra azonban má r kétkedő és kiá brá ndult lett.
– Csodá latos, amit a gyerekekért tesz.
14/90
Marchéktó l ugyan Rachel mindig azt hallotta, nagy szü kség van a jó tékonykodá sra,
á m a lelkesedése nyomban elmú lt, amikor rá jö tt, hogy a gazdagok nem igazá n
érdekeltek a szegények megsegítésében. Hamar megtanulta, hogy a jó tékonysá gi
szervezetekben folytatott munka csak kö telező szoká s Marchék életében, és az érzelmek
egyá ltalá n nem já tszanak szerepet benne.
– Szeretnék még néhá ny tö rténelmi értékű mű emléket is ú jjá építtetni. Leighton eladta
nekem azt az épü letet, amelyben a vá llalata első lerakata volt, egy ö reg vasú ti raktá rat a
Rio Grande vö lgyében. Ha megveszem a birtokot, az ö sszes ilyen jellegű épü letet helyre
akarom á llíttatni, hogy a nyilvá nossá g is részesedhessen a Halstonok és Leigthonok
hagyatéká bó l.
Rachel nem jutott szó hoz a meglepetéstő l. Lucas annyira má s, mint amilyennek
elképzelte… Kü lö nö sen megható dott attó l, hogy a férfi még a Leighton-hagyaték
gondozá sá ró l sem feledkezett meg.
– Mi tö rtént? – kérdezte Lucas. – Nem talá lja jó nak az ö tletemet?
– De, nagyon is – hebegte Rachel. – Csak… csak meglepő dtem.
– Miért? – érdeklő dö tt a férfi.
– Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagyvonalú lesz, miutá n Leightoh egész
ü zlethá ló zatá t felvá sá rolta.
Lucas kö nnyedén Rachel karjá ra tette a kezét.
– Leighton cső dbe jutott. Ú gy gondolom, kö lcsö nö sen sokat segítettü nk egymá snak.
Egyfelő l há lá s nekem, mert megmentem a Leighton-ö rö kséget, má srészt pedig ö rü l, hogy
segíthetett a gyermekotthonon.
Rachel a karjá n nyugvó kézre pillantott.
– A tehető s emberek nem feltétlenü l szö rnyetegek – folytatta a férfi. – Ne higgye, hogy
a gazdagok mind rosszak, és csak a szegények lehetnek jó k!
Az asszony lassan elhú zta a karjá t, Lucas érintése tú lsá gosan is felizgatta.
– Remélem, ez nem szemrehá nyá s akart lenni.
– Nem, dehogyis! Má r megtanultam, hogy ne tö rő djem az emberek véleményével, de
hogy maga mit gondol ró lam, az nagyon fontos nekem.
Rachel megbaboná zva tekintett a férfi szemébe.
Lucas rá kacsintott, majd évő dve megszó lalt:
– Jobban kellene figyelnie az ú tra, kü lö nben lehajtunk a…
Rachel az ú tra pillantott, és rémü lten felkiá ltott. '
– …a mező re – fejezte be a mondatot a férfi.
Milyen igaza van! Pá r percre má r majdnem megfeledkezett ró la, hogy Lucas Brand
csak egy ü gyfele, és semmi tö bb. Jó lesz, ha ezt alaposan az emlékezetébe vési.
– Megérkeztü nk – mondta Lucas, amikor behajtottak a nagykapun, amelyen egy

hatalmas ková csoltvas patkó ba vésve díszelgett a tulajdonos neve: Lucas Brand. Tá vol, a
dombtető n fehér kő épü let emelkedett komoran és lenyű gö ző en.
15/90
– Lucas, ez csodá latos – szó lalt meg Rachel elragadtatva.

– Igen – felelte a férfi, és a tekintete hirtelen elkomorodott –, való ban az. Tizenö t évvel
ezelő tt vettem a birtokot, amikor Debrá val ki akartunk kö ltö zni San Antonió bó l. Nem
éreztem jó l magam a vá rosban, és vissza akartam jö nni erre a vidékre. – Arcvoná sai
megkeményedtek, és néhá ny pillanatig habozott, mielő tt folytatta volna. – Az elő ző
tulajdonos há za a birtok há tsó végén á llt. Belü lrő l teljesen felú jítottuk, és most ott lakik
Dugan és Molly. Debra nem igazá n a vidéki életre szü letett. Ezért építtettem neki ezt az
ú j há zat.
Rachel megá llította az autó t egy tö lgy alatt, Lucas fü rgén kiszá llt, és kinyitotta a má sik
ajtó t az asszonynak, hogy kisegítse.
– Menjü nk, fü rö djü nk meg! – ajá nlotta széles mosollyal az arcá n.
Szavai teljesen á rtatlanul hangzottak, Rachel nem tudott megbotrá nkozni rajtuk.
Ugyanakkor Lucas annyira gyengéd és érzéki tekintettel nézett rá , hogy má r arra
gondolt, talá n jobb lenne elmenekü lnie. Vagy lehet, hogy csak a sajá t érzései ű znek vele
tréfá t?
3. FEJEZET
– Jobb lesz, ha a há tsó bejá raton megyü nk be – javasolta Lucas. – Nem tudom, mit
csiná lna velü nk Mrs. Molly, ha ilyen koszosan meglá tna bennü nket – Suttogva
hozzá fű zte: – Ö tvenhat éves, és mindannyiunk elő tt nagy tekintélye van, Dugant is
beleértve.
A gará zson keresztü l ó vakodtak be a há zba, de alighogy beléptek a nagy, vilá gos
konyhá ba, Mrs. Molly má ris rajtuk ü tö tt.
– Te jó sá gos ég, Lucas, mi tö rtént magá val? Hogy jut eszébe ilyen mocskosan bejö nni a
konyhá ba? Menjen ki azonnal, és mossa le magá t a kerti csapná l!
Rachel, a férfi há ta mö gü l kikukucská lva, egy termetes asszonysá got pillantott meg,
aki karba tett kézzel az ajtó ban á llt
– Ú gy néz ki, mintha meghempergett volna a disznó ó lban – zsö rtö lő dö tt tová bb a
há zvezető nő .
A férfi ekkor oldalra lépett, így Molly most má r Rachelt is észrevette, aki szintén elég
siralmas lá tvá nyt nyú jthatott, mert a tisztes asszonysá g kö szö nés helyett csak ennyit
mondott epésen:
– A hö lgy nemkü lö nben.
– Disznó ó lban ugyan nem voltunk – magyará zkodott Lucas –, viszont a régi istá lló ban
csakugyan já rtunk, és segítettü nk Bellá nak vilá gra hozni a borjá t.
Molly akkorá t bó lintott, hogy ő sz tincsei szinte tá ncot já rtak.
– Sejtettem. Nem tudom, miért, de minden gyerek és á llat szeret odamenni. Rendbe
kellene má r hozatnia azt az istá lló t, Lucas, így tú l veszélyes. – A ká véfő ző hö z ment,
amely a tá laló asztalon á llt. – Gondolom, szívesen inná nak egy csésze ká vét fü rdés utá n…
16/90
– Az bizony jó lenne – felelte Lucas. – É s néhá ny friss zsemle is, ha nem esik nehezére,
Molly.
Az ö reg há zvezető nő arca felragyogott.
– Tudja, hogy szívesen sü tö k, Mr. Brand. É s maga, Mrs. March? Szintén zsemlét kér
reggelire?
– Kö szö nö m, nekem elég lesz egy ká vé – felelte Rachel. – Má r reggeliztem.
– Majd meglá tjuk – szó lt sokatmondó pillantá ssal Molly.
Rachel kérdő en nézett Lucasra.
– Molly zsemléjének ugyanis nem lehet ellená llni – magyará zta a férfi.
– Szó val Bella leborjadzott. Bikaborjú ? – kérdezte Molly, mikö zben bekészítette a
ká vét.
– Az – felelte Lucas. – Szegény Bella sajnos nem élte tú l az ellést.
Molly megfordult. Kö nnyek lepték el a szemét
– Ugye mindig mondtam, hogy az a tehén tú l beteges. Gondolom, Mandy egészen
odavan a bá nattó l.
– Egy kicsit talá n má r sikerü lt megvigasztaló dnia – felelte Lucas. – Dugannal bevitték
a borjú t a nagy istá lló ba. Most pedig, Molly, szeretnénk megfü rö dni és á tö ltö zni.
– Igen, ez való ban nem á rtana. É n majd gondoskodom a hö lgyrő l. Jö jjö n, Mrs. March!
Amíg lezuhanyozik, kimosom és megszá rítom a ruhá já t.
Rachel kö vette a há zvezető nő t a mosó konyhá ba, ahol Molly kinyitotta egy
zuhanyzó fü lke ajtajá t.
– Itt levetkő zhet. Odaadom Lucas egyik kö ntö sét abban á tmehet majd a
vendégszobá ba fü rö dni.
Mikor Rachel belebú jt a puha holmiba, orrá t megü tö tte a férfi arcvizének illata, és
hirtelen lá tni vélte maga elő tt Lucast egy szá l kö ntö sben. Kellemes borzongá s futott
végig a testén, és egy pillanatig ú gy érezte, mintha a férfi vetkő ztette volna le.
– Itt vá rok kint, Mrs. March.
Molly szavai felriasztottá k á lmodozá sá bó l. Tizennyolc hó napja él férfi nélkü l, nem
csoda, ha védtelen az ilyen képzelgésekkel szemben. Mindenesetre elő vigyá zatosnak kell
lennie. Lucas Brand csak egy ü gyfél, semmi tö bb.
– Itt mindent megtalá l, amire csak szü ksége lehet – mondta a há zvezető nő a
vendégeknek fenntartott fü rdő szobá ban. – Itt van a tusfü rdő , az olaj és a hajszá rító . Itt
pedig a hajsü tő vas és a csavarok.
A fü rdő szoba rö gtö n megtetszett Rachelnek, mert nagyon hasonlított az ö véhez.
– Igazá n jó l felszerelkeztek. Mindenü tt fel lehet ismerni a gondos nő i kezek nyomá t a
há zban.
– Ne haszná ljon tö bbes szá mot, Mrs. March – figyelmeztette Molly, aki, amint Lucasra
terelő dö tt a szó , azonnal tá madó á llá st vett fel. – Csak egy nő van a há zban: Lucas leá nya,
Cheryl. – Letette a tiszta tö rü lkö ző ket a csempével kirakott fésü lkö dő -asztalra, és Rachel
17/90
szemébe nézett: – Ez a vendégszoba, Mrs. March. Ha Cheryl a szü nidő ben hazajö n, el
szokta hozni a bará tnő it.
A há zvezető nő nem akarta, hogy bá rki is azt gondolja, Lucas a bará tnő inek rendezett
be mindent ilyen szépen, bá r az utó bbi években néha tényleg felhozta ide a
nő ismerő seit. Molly szerette Lucast, és nem ítélte el ezért, de azt sem tű rte, hogy valaki
má s merészelje ezt tenni.
– Hozom a ruhá já t – mondta, és bement a há ló szobá ba.
– Mrs. MacAdams! – Rachel Molly utá n szaladt – Higgye el, nem szoktam
elhamarkodottan ítélni, és nem akartam Lucast bírá lni. Nekem is van egy serdü lő korú
lá nyom, és…
– Kérem, bocsá sson meg, Mrs. March! – fordult vissza az ajtó bó l Molly. – Lehet hogy
má r én vagyok tú l érzékeny, amikor Lucasró l van szó . A felesége halá la ó ta a sajtó nem
éppen bará tsá gosan bá nik vele. Kö nnyű erkö lcsű embernek á llítjá k be, pedig nem az. –
Hogy végre kiadta magá bó l, ami a szívét nyomta, megkö nnyebbü lt, és elnevette magá t: –
Má ris jö vö k, hozok tiszta alsó nemű t.
Amikor Rachel kijö tt a zuhany aló l, az á gyon má r ott vá rta a tiszta fehérnemű . Felvette
a finom, drá ga melltartó t. Hasonló kat hordott, amíg Jared felesége volt. Azutá n hozzá
kellett szoknia, hogy má r nem futja a pénzébő l ilyen holmikra. Benne nem keltett
keserű séget, hogy meg kellett elégednie alacsonyabb életszínvonallal, azon viszont má r
sokat gondolkozott, vajon milyen hatá ssal lehetnek a rosszabb anyagi kö rü lmények a
gyerekeire, fő leg a lá nyá ra.
Szemmel lá tható lag Jae volt az, aki a legjobban szenvedett emiatt. Az á llami iskola, a
kevesebb zsebpénz, a kényszerű ségbő l munká t vá llaló anyja és persze a há ztartá si
munka nem illettek bele abba a képbe, amelyet tizenhat éves korá ra kialakított magá nak
az életrő l. Rachel tudta, a lá nya szereti ő t, és nem kételkedett abban, hogy Jae vele és az
ö ccseivel szeretne élni. Ugyanakkor azt is tudta, mennyire csá bítja az a kényelem és
jó mó d, amit Jared és a csalá dja tudott volna megadni neki. Gyakran csalogattá k is ezzel a
gyereket, rá akartá k bírni: kö ltö zzék á t hozzá juk.
Jared mindent elkö vetett, hogy megvá ltoztassa a bíró sá gi végzést, Rachel azonban
nagyon jó l tudta, nem a gyerekek hiá nyoznak neki, hanem elvá lt feleségének akar ezzel
is fá jdalmat okozni. Igen hamar rá dö bbent a szomorú igazsá gra: Jared a gyerekeket
haszná lja fö l ahhoz, hogy bosszú t á lljon rajta. Volt férje ekö zben is a pénzében bízott,
mint mindig. Az ő felfogá sa szerint a szeretetet kö nnyebb megvá sá rolni, mint
kiérdemelni. Így pénzzel pró bá lta meg magá hoz édesgetni a gyerekeket, és há rmó juk
kö zü l erre Jae lá tszott a legfogékonyabbnak. A fiú k, Neal és Sammy, még tú l kicsik voltak
ahhoz, hogy így kü lö nö sebben befolyá solható k lettek volna.
Soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor Jared bejelentette, hogy el akar vá lni.
Ború s, decemberi délutá n volt, egy héttel kará csony elő tt. Jared idegesen já rká lt fö l-alá
az á gy és a szekrény kö zö tt
– A gyerekek természetesen ná lad maradhatnak. Szü kségü k van az anyjukra.
Persze nem ezért mondott le a gyerekeirő l, hanem egyszerű en azért, mert nem volt
kedve foglalkozni velü k. Szabad akart lenni, és fü ggetlen, ebben pedig ő k csak
akadá lyoztá k volna.
18/90
– Miért? Miért akarsz vá lni? – kérdezte Rachel. – Van valakid?

A férfi tü relmetlenü l felsó hajtott, és bosszú san nézett rá .
– Nem, Rachel. Nincs senkim. Csak fá j, hogy olyan asszonyt vettem el, aki a
tö kéletesség mintaképe. Te vagy a tö kéletes anya, a tö kéletes há ziasszony, a tö kéletes
tá rsasá gi dá ma. É s olyan tö kéletesen szervezed azt az á tkozott jó tékonysá gi mozgalmat
is. Erre és a gyerekekre megy el minden idő d. Rá m bezzeg egy perced sem jut.
– Ú gy élek és viselkedem, ahogy te akartad. Te és a csalá dod formá ltatok ilyenné.
– Olyan vagy, mint egy kú szó nö vény – vá dolta Jared –, kö rü lfonsz az indá iddal, és
kiszívod belő lem az életerő t
Rachelt ú gy megdö bbentette a férje szavaibó l sü tő rosszindulat, hogy szó tlanul az
á gyra roskadt. Tú lsá gosan is gyengének érezte magá t ahhoz, hogy szembe merjen szá llni
a férfival.
Jarednek igaza volt. Tizenhét éve szü ntelenü l azon fá radozott, hogy tö kéletes feleség,
a tö kéletes Mrs. Jared Jaeson March vá ljon belő le. Azt hitte, hogy ezt vá rjá k el tő le. Két év
egyetem utá n hozzá ment Jaredhez, és ettő l a pillanattó l fogva Marchék tulajdona lett. Ez
azonban nem zavarta. Szerette Jaredet, és csak azzal tö rő dö tt, hogy megfeleljen férje
elvá rá sainak.
Marchék ragaszkodtak ahhoz, hogy otthon maradjon, ő ugyan meg szerette volna
taetani az á llá sá t, de a férje nem engedte, hogy dolgozzon. Rachel készségesen eleget tett
a tekintélyes és gazdag csalá d kö veteléseinek. Egész életét nekik á ldozta, amit ő k
természetesnek vettek.
Jared biztos volt abban, hogy a vá lá s teljesen ö sszetö ri majd az asszonyt. Nem így
tö rtént, megtanult a sajá t lá bá n megá llni. Bebizonyította, hogy nem élő skö dő
kú szó nö vényhez, hanem bü szke tö lgyhö z hasonlít. Minden erejét arra fordította, hogy
kiegyensú lyozott kö rü lmények kö zö tt nevelhesse a gyerekeit. A férfiak szá má ra nem
jutott hely az életében. Nagyon jó l megvolt nélkü lü k. Riasztotta a gondolat, hogy még
egyszer megsebezhetik, ezért elhatá rozta, hogy tá vol fogja tartani magá t a veszélyes
érzelmektő l.
Valaki bekopogott az ajtó n, és Rachel felriadt gondolataibó l.
– Igen – kiá ltotta.
– En vagyok az, Mrs. March: Molly. Bejö hetek?
– Természetesen.
Molly egy szű k, piros szoknyá t és vajszínű selyemblú zt hozott a karjá n, má sik kezében
tartotta Rachel cipő jét, amelyet gondosan kisuvickolt.
– A ruhá ja sajnos tö nkrement, Mrs. March. Lá tom, ugyanazt a méretet hordja, mint
Cheryl. Lucas szerint felvehetne valamit az ő ruhá ibó l.
– Azt hiszem, nem marad má s vá lasztá som – felelte Rachel.
A folyosó ró l Lucas nevetése hallatszott:
– Bizony nem. Fogadó képes má r, hö lgyem?
– Igen, természetesen.
A férfi lenyomta a kilincset.
19/90
– Akkor, aká r kész van, aká r nem, én jö vö k.

– Jö jjö n be nyugodtan! – mondta Rachel.
Szeretett volna ugyanolyan kö nnyed és vidá m lenni, mint Lucas. Csodá lta a férfit
fesztelen modorá ért, aki kinyitotta az ajtó t, és megpillantotta Rachelt az ő kö ntö sébe
bú jva. A lá tvá ny olyan csá bító volt, hogy elakadt a lélegzete. Amikor végre eljutott a
tudatá ig, hogy Rachel és Molly ő t nézik, megkö szö rü lte a torká t, és bará tsá gos hangon
megszó lalt:
– Kérem, vegye fel azt a ruhá t! Az adó sa vagyok. Az én hibá m, hogy az istá lló ban talá lt
rá m, és segédkeznie kellett a szü lésnél.
– Talá n jobb lenne, ha bemennék a vá rosba, és vá sá rolnék valamit – vélekedett
Rachel.
– Az tú l sok idő be kerü lne. É n meg szeretném még ma megnézni a birtokot, és
rá adá sul kilencre vissza kell érnem.
– Ezek szerint sikerü lt lemondania a megbeszélést és elhalasztania az elutazá sá t?
Lucasnak nagyon tetszett, hogy az asszony így ö rü l.
– Csak tizenegykor kell elrepü lnö m. De most má r siessü nk!
Rachel azonban megígérte Jae-nek, hogy ma este elmehet Kirk Wilderrel a
focimeccsre. Fel kell tehá t még gyorsan hívnia a szomszédjá t, Cindyt, hogy megkérje,
nézzen rá Sammyre és Nealre, ameddig hazaér.
– Nekem még telefoná lnom kellene – szó lt Lucashoz. – Pó tmamá ró l kell
gondoskodnom, arra az esetre, ha nem érnék haza idő ben. É s Elaine Halstonnak is
jeleznem kell a lá togatá sunkat.
– Rendben – felelte Lucas – a konyhá ban vá rom.
Rachel gyorsan felö ltö zö tt, majd a telefonhoz ment. Cindy azonnal elvá llalta, hogy
vigyá z a gyerekekre:
– É s ha nem érnél haza a fektetésig, legfeljebb á thozom ő ket hozzá m. Hiszen tudod,
Ethan és Cody mennyire ö rü lnek nekik mindig.
Miutá n Elaine Halstont is értesítette a lá togatá sukró l, Rachel a konyhá ba sietett, ahol
Lucas má r a nagy tö lgyfa asztalná l ü lt, Molly pedig a késő i reggelivel foglalatoskodott.
– Mindent sikerü lt elintézni? – érdeklő dö tt Lucas. Felá llt, és odatolt egy széket az
asszonynak, kö zben alaposan végigmérte. A szoknya és a blú z tö kéletesen á llt rajta…
– Cindy elvá llalta, hogy vigyá z a gyerekekre, Elaine pedig há rom-négy ó rá n belü l vá r
bennü nket.
Lucas elmosolyodott.
– Talá n egy kicsit tú l sok idő t szá nt az ú tra.
– Ez utá n a reggel utá n, azt hiszem, természetes, hogy még néhá ny vá ratlan eseményt
beleszá mítottam a mai délelő ttü nkbe.
– Tudja, ilyen az élet Lucas mellett – vetette kö zbe Molly, és odament az asztalhoz,
hogy ká vét tö ltsö n Rachel csészéjébe. – Egy pillanatig sem lehet unatkozni mellette. – A
tá lcá ra mutatott. – Ha gondolja, van vaj, lekvá r, dzsem és méz.
20/90
– Tényleg nem kellene ennem – szabadkozott Rachel.

– Dehogynem – mondta Lucas, és ú gy fordította a tá lcá t, hogy az illatos, aranybarna
zsemle kö zvetlenü l az asszony elé kerü ljö n. – Ilyet még nem evett. A lekvá r és a dzsem
sajá t készítésű , a méz Mrs. Molly kaptá raibó l való .
– A vaj pedig az itteni Brand-élelmiszerboltbó l – fű zte hozzá derű sen Molly, és ő is
helyet foglalt.
A felszabadult csevegés és nevetgélés kö zben Rachel megivott két csésze ká vét
megevett há rom zsemlét, és megkó stolta a lekvá rt, a dzsemet és a mézet is.
– Vegyen még egyet! – kíná lta Lucas.
Rachel az asztalra tette a szalvétá t.
– Kö szö nö m, de tö bbet má r nem bírok. – Mollyra nézett – Fejedelmi volt ez a reggeli.
Ú gy érzem, annyit ettem, hogy egy hétre is elég lenne.
– Ó , dehogy – ellenkezett Molly – jó , ha két ó rá ra.
Lucas felá llt, és a helyére tolta a széket.
– Indulnunk kell, ha még ma Karrville-be akarunk érni. Menjü nk inká bb az én
kocsimmal! Abban valahogy jobban elfér a lá bam.
Negyedó ra mú lva má r ú ton voltak Karrville felé. Rachel legnagyobb meglepetésére,

minden ú jabb vá ratlan esemény nélkü l érték el céljukat, Mrs. Halston folyó parton á lló ,
kétszintes villá já t.
Amikor a verandá ra léptek, kinyílt az ajtó , és a kü szö bö n megjelent a hatvan év kö rü li
asszony. Elaine Halston rö vid, hullá mos hajá t há trafésü lve viselte. Karcsú volt, ruhá zata
jó ízlésrő l tanú skodott.
– Jó napot Rachel! – ü dvö zö lte bará tsá gos mosollyal az asszonyt. – Ö rü lö k, hogy ú jbó l
lá thatom.
– É n is ö rü lö k – felelte Rachel. – Mrs. Halston, hadd mutatom be Lucas Brandet.
– Kérem, szó lítson csak Elaine-nek! – Az asszony Lucas felé fordult, és ü dvö zlésre
nyú jtotta a kezét – Ö rü lö k, hogy megismerhetem, fiatalember. Rose Gerwood-tó l má r
rengeteget hallottam magá ró l.
– Rose nagyszerű asszony.
Elaine egyetértő en bó lintott, majd folytatta: – Rendszeresen az ú j Brand-á ruhá zban
vá sá rolok. Nagyon jó ü zlet. Igencsak igyekezniü k kell majd a versenytá rsainak!
– Kö szö nö m – mondta Lucas –, éppen ez a célom.
– No de nem akarom feleslegesen rabolni az idejü ket – folytatta Elaine. – Maguk a
birtokot jö ttek megnézni. É n majd elő remegyek az én kocsimmal, maguk pedig
kö vessenek a sajá tjukéval!
Rachel és Lucas tiltakozni kezdtek, á m Elaine egy kézmozdulattal lezá rta a vitá t.
– Mindannyiunk szá má ra ez a legjobb megoldá s – szö gezte le, és keresni kezdte
tá ská já ban a kulcsot – Ha esetleg tová bb akarná nak maradni a birtokon, mint én, így
legalá bb nem vagyok kö tve magukhoz.
21/90
Egy ó rá val késő bb Lucas beá llt Elaine kocsija mellé a birtok kö zponti épü lete elő tti
parkoló ba.
– Ez a fö ld tö bb mint szá z éve a csalá d birtoka – mondta Mrs. Halston akadozva.
– Miért akarja eladni? – kérdezte Lucas.
Az idő s hö lgy nem vá laszolt azonnal. Néhá ny lépést tett az autó ja felé, majd
mindkettő jü knek há ttal á llva megszó lalt:
– A férjemnek rá kja van, és má r alig bírjuk fizetni az orvosi kö ltségeket. É n
hatvanhá rom éves vagyok, Phil hetven. A há tralevő idejét szeretném, ha békében
tö ltené. A birtok sokat jelent nekem, de Phil még tö bbet.
Elaine vallomá sa mindkettő jü ket megindította.
– Bizonyá ra van má s lehető sége is, nem kell feltétlenü l a birtokot eladnia – mondta
Lucas.
– Igen, vannak má s lehető ségeim is, és nagyon alaposan megfontoltam ő ket. Így
legalá bb megtarthatom a vá rosi há zamat. Inká bb azt vá lasztom, mint a birtokot. – Kis
szü netet tartott, majd derű sen hozzá fű zte: – Elég ebbő l. Nézzü nk inká bb kö rü l!
Kérdezzék meg, amit kérdezni akarnak, én pedig a legjobb tudá som szerint vá laszolni
fogok.
– Vannak gyerekei? – érdeklő dö tt Lucas.
– Egy lá nyom – vá laszolta Elaine.
– É s ő mit szó l ahhoz, hogy eladja a birtokot?
– Megérti, ső t egyetért vele. Ó is inká bb azt szeremé, ha a vá rosi há zat tartaná nk meg.
– Ezek szerint nem fogja az elhatá rozá sá t érzelmi okokbó l megvá ltoztatni?
– Ezeken az érzéseken má r régen tú l vagyok, Lucas – vallotta be Elaine. – Modern nő
vagyok, aki a jelenben él. Ú gy érzem, elérkezett az idő , hogy a Halston-birtokot eladjam.
Egyébként mi a terve a birtokkal, ha megveszi?
– Vadasparkot akarok itt létesíteni, és egy szá llodá t építtettek az idelá togató k részére.
Elaine kezét a szeme fö lé emelve végignézett a tá jon, amelyet fiatalasszony kora ó ta
ismert. Az ő sz hamarosan aranybarná ra színez itt mindent.
– Sikeres vá llalkozá s lesz. Bizonyá ra tudja, hogy a Frio folyó á tszeli az egész birtokot.
– A folyó t még szeretném megnézni – mondta Lucas.
Amikor Elaine-tő l bú csú t vettek, a nap má r lemenő ben volt. Rachel ö rü lt, hogy
nemsoká ra megint kettesben maradhat a férfival. Lucas majd vezet, ő pedig
kényelmesen elhelyezkedik az ü lésen, és csak nézi, nézi a… férfit.
22/90
4. FEJEZET
Má r majdnem hazaérkeztek, amikor Lucasnak ú jabb ö tlete tá madt, hogyan

hosszabbíthatná k meg az együ ttlétü ket.
– Nem gondolja, hogy idő t nyernénk vele, ha mindjá rt hazavinném? Holnap majd
valamelyik emberem elviszi magá hoz az autó já t.
– Jó lenne – felelte Rachel – csak az a baj, hogy holnap nagyon zsú folt napom lesz, és
má r kora reggel szü kségem lesz a kocsira.
– Semmi baj – felelte a férfi. – Valamelyik benzinkú ttó l felhívom Dugant, és ő má ris… –
Itt abbahagyta a mondatot. – Ó , ez nem megy, kellene a kocsikulcs is.
– A tartalék kulcs a jobb oldali sá rvédő re van felerő sítve egy má gnessel.
– Nagyszerű . Akkor magá ná l talá lkozhatná nk Dugannal. Így két legyet ü tü nk egy
csapá sra, otthon lesz idejében a kocsija, Dugan pedig ki tud vinni engem a reptérre, és
hazaviszi utá na az én kocsimat is. Így megfelel?
– Igen – egyezett bele Rachel, és ö rü lt, hogy nem kell még elvá lnia Lucastó l. Egy
pillanatra elfelejtette, hogy ü zletasszony, és a férfi csupá n az egyik ü gyfele. Elmerengve
nézte Lucast. Nem volt olyan férfiszépség, mint Jared, de az asszonyt csodá lattal tö ltö tte
el szilá rd jelleme és megingathatatlan ö nbizalma.
Lucas megérezte, hogy Rachel ő t nézi, és kérdő pillantá st vetett rá . Az asszony
zavartan lesü tö tte a szemét.
– Mi a véleménye a birtokró l? – kérdezte, hogy leplezze a zavará t.
– Nem rossz, csak Mrs. Halston egy kicsit sokat kér érte. Ha meggondolom, hogy a
legtö bb épü letet fel kell ú jíttatni… Kö rü lbelü l egy hétre van szü kségem, hogy megtegyem
az ajá nlatomat. Azt hiszem, mégis meg kellene néznem a tö bbi birtokot is, mielő tt
dö ntenék. – Hirtelen témá t vá ltott. – Mit szó lna hozzá , ha benzinkú t helyett egy
vendéglő nél á llná nk meg? Így…
– …két legyet ü thetnénk egy csapá sra – vá gott kö zbe nevetve Rachel. – Felhívhatná
Dugant, és haraphatná nk is valamit.
– Jó l van, jó l van, nem ravaszkodom tová bb! – adta meg magá t a férfi. – Enne valamit,
vagy sietnie kell haza?
– Az igazat megvallva, éhes vagyok – vá laszolta Rachel. – É s haza sem kell annyira
sietnem. Cindy gondoskodik a fiú kró l. Ha nem érnék haza fektetésig, á tviszi ő ket
magá hoz.
– Igazá n kedves szomszédasszony ez a Cindy – jegyezte meg Lucas.
Rachel bó lintott.
– Ő a legjobb bará tnő m. Kö lcsö nö sen segítü nk egymá snak, és vigyá zunk a gyerekekre.
Holnap példá ul én veszem á t a csapatot. Baseballedzésü k lesz.
– Akkor most nyugodtan megvacsorá zhatunk. Mire lenne étvá gya?
Ez a teljesen mindennapi kérdés mélyen felkavarta az asszonyt. Má r régó ta nem hívta
meg férfi vacsorá zni… É s Jared soha nem kérdezte meg, hogy mit kívá nna enni.
23/90
– Frissensü ltre – vá laszolta Rachel, majd becsukott szemmel há tradő lt az ü lésen.

Lucas Rachelre pillantott, és elmerengve nézte, hogyan feszü l a blú z az asszony
kemény mellén.
Mivel nem kapott vá laszt, az asszony kinyitotta a szemét, és Lucasra nézett
– Talá n nem tetszik a javaslatom?
– De, kitű nő – mondta a férfi, és kelletlenü l ismét az ú tra fordította a tekintetét.
Rachel halkan felnevetett, Lucas csodá lkozva pillantott rá .
– Á ltalá ban van érzékem a humor irá nt, és tudom, mikor mondok vagy teszek valami
olyasmit, amin nevetni lehet. Most azonban semmit nem csiná ltam, ha jó l emlékszem.
– Ó , nem is magá n nevettem, Sammy jutott az eszembe.
– Sammy?
– A legkisebb fiam.
– Ugye nem azt akarja mondani, hogy a fiá ra emlékeztetem?
Rachel még mindig nevetve a fejét ingatta.
– Ha vacsorá zni megyü nk a gyerekekkel, Sammyt soha nem kérdezzü k meg, hogy
hová akar menni. Szá má ra csak egyetlen étterem létezik, és a legszívesebben ott enne a
hét minden napjá n.
– É s melyik ez az étterem?
– A Sombrero Rosa.
– Az a mexikó i gyorsbü fé? Azt hiszem, van a kö zelben valahol egy ilyenfajta vendéglő .
Talá n ízlene magá nak Miss Julie spanyolos fő ztje. Megpró bá ljuk?
– Nem hangzik rosszul – felelte az asszony.
Miutá n Lucas telefoná lt Dugannak, megrendelték a vacsorá t.

– Meséljen magá ró l valamit, Rachel! – kérlelte a férfi, mikö zben jeges teá já t
kortyolgatva há tradő lt a székén, és egy pillanatra sem vette le tekintetét az asszonyró l.
– Aligha lenne tú l szó rakoztató . Harminckilenc éves vagyok, elvá lt, es há rom gyerek
anyja.
– A tizenhat éves lá nyá ró l és Sammyrő l má r hallottam. Na és a má sik fiú ?
– Neal tízéves, Sammy hat.
– É s természetesen ö rö me telik bennü k – szó lt Lucas bá natos hangon. – É n is mindig
nagy csalá dró l á brá ndoztam… négy vagy ö t gyerekrő l…, de… nekü nk csak egy lett.
– Cheryl? – kérdezte az asszony.
A férfi bó lintott. Aztá n megfogta Rachel kezét, és megszorította.
– Szívesen hallanék a csalá djá ró l is, de most meséljen valamit inká bb magá ró l.
Az asszonyt annyira felkavarta a férfi kö zelsége, hogy képtelen volt a bará tsá gos
szempá rba nézni. Lehorgasztotta a fejét, és szó rakozottan a sajá t kezét tanulmá nyozta.
24/90
– Kérem, meséljen magá ró l, Rachel! – nó gatta kedves mosollyal Lucas.

– Nem tudom…, mit mondhatnék… – Nem akart magá ró l beszélni. A vá lá s sebei ugyan
má r begyó gyultak, de ha a Jareddel tö ltö tt évekre gondolt, még mindig fá jó érzések
tá madtak fö l benne.
– Rachel – mondta Lucas gyengéden – jó t tesz az embernek, ha beszél a fá jdalmairó l.
Igaz, én nem mentem keresztü l egy vá lá son… A feleségem, akivel huszonö t évig éltem
együ tt, rá kban halt meg. Tudom, ha az ember kiö nti a szívét, az segít egy kicsit a bá nat és
a magá nyossá g elviselésében. – Tekintete lefegyverezte az asszonyt. Lucas ó vatosan
megsimogatta Rachel kezét, majd gyengéd hangon folytatta: – Engedje meg, hogy a
bará tja legyek!
Mielő tt még Rachel rá ébredt volna, hogy mi is tö rténik vele, elmesélte a férfinak az
egész életét. Beszélt a gyerekkorá ró l, szü lei halá lá ró l, a Jareddel való há zassá gá ró l és a
Marchékná l tö ltö tt évekrő l. A vá lá st csak rö viden említette, majd a gyerekeirő l kezdett el
mesélni.
– A gyerekekkel is sok gond van, de ezek má r édes gondok – fejezte be végü l.
– Ha a gyerekei hasonlítanak az anyjukra, akkor ebben egészen bizonyos vagyok.
Most pedig, Rachel March, lá sson végre hozzá az evéshez, mielő tt még teljesen kihű l az
étel!
– Igenis, uram! – felelte az asszony vidá man, és villá já t a sü lt krumpliba szú rta.
Lucas el volt bű vö lve Racheltő l. É lvezettel itta a szavait, minden érdekelte, amit csak
mond. Legszívesebben megint elhalasztotta volna a dallasi megbeszélését, hogy az est
há tralévő részét is az asszonnyal tö lthesse.
– Most pedig, uram, maga kö vetkezik – mondta Rachel, miutá n lenyelte az utolsó fa
latot is. – Kérem, beszéljen magá ró l!
A férfi habozott. Kü lö nö s képessége volt, hogy bizalmat tudott ébreszteni má sokban.
Ezért lehetett belő le sikeres ü gyvéd. Ő maga ugyanakkor, zá rkó zott természet lévén,
mindig visszariadt attó l, hogy a magá néletérő l beszéljen.
Rachel sértő nek talá lta a férfi habozá sá t, szó nélkü l megtö rö lte kezét a szalvétá ban, és
a tá ská ja utá n nyú lt.
– Akkor há t, ideje, hogy induljunk.
Lucas az asztal fö lé hajolt, és ú jbó l megfogta az asszony kezét.
– Nem – mondta. – Még nem kell mennem, és magá t sem akarom még hazavinni.
– Akkor meséljen! Annyira szeretnék tö bbet tudni magá ró l.
– Mire kívá ncsi? – A férfi kiegyenesedett, és a hajá ba tú rt – Egy szegény gazdá lkodó fia
vagyok. A nap zö mét nehéz munká val kellett tö ltenem. Tizenö t éves koromban apá m
meghalt. Ott kellett hagynom az iskolá t, hogy anyá mró l és két ö csémrő l
gondoskodhassam. Tizennyolc évesen elvettem Debra Singletont, majd rö videsen
bevonultam katoná nak. Miutá n leszereltem, diplomá t szereztem. A San Antonió -i
egyetemre já rtam, ahol jogot hallgattam.
Mindez ú gy hangzott, mintha egy ú jsá gíró kérdéseire vá laszolt volna. Szá raz adatokat
sorolt fel, anélkü l hogy valami kö zelebbit elá rult volna magá ró l. Rachel azonban nem
elégedett meg ennyivel:
25/90
– Késő bb ismert ü gyvéd lett, valamennyi á llamban vá llalt ü gyeket.

– Nem egészen. Hawaiin vagy Alaszká ban még soha nem volt tá rgyalá som.
– De még lehet – mosolyodott el Rachel. – Hiszen nem mondott végleg bú csú t az
ü gyvédi hivatá snak, vagy talá n mégis?
– Ha így megy tová bb, lassan má r nem lesz esélyem visszatérni a jogi pá lyá ra. Néha
bű ntudatot érzek, amiért szívesebben foglalkozom má ssal.
– Miért? – kérdezte Rachel. Ez volt az első alkalom, hogy tö bbet tudott meg a férfiró l,
mint amennyit az életrajzi adatok elá rulnak.
Lucas megvonta a vá llá t, és kortyolt egyet a teá já bó l.
– Amíg én egyetemre já rtam, Debra dolgozott, ső t még késő bb is, ameddig az ü gyvédi
megbízatá saim nem hoztak elegendő pénzt. – A férfi szeme elhomá lyosodott. Most má r
feladta védekező magatartá sá t. – Fizetésnaptó l fizetésnapig éltü nk. Gyerekekre még nem
gondolhattunk. Meg kellett vá rni a minő sítésemet. Huszonhat éves voltam, amikor Debra
terhes lett. Megszü letett Cheryl. – Lucas elhallgatott, és szomorú an mosolygott, majd
rö vid szü net utá n folytatta: – É n tö bb gyereket szerettem volna, de Debra nem akarta.
Végü l végleg le kellett mondanunk arró l, hogy tö bb gyerekü nk legyen, ö rö kbefogadá sró l
pedig Debra hallani sem akart.
– Gondolom, nehéz lehetett ebbe beletö rő dnie.
– Igen, nehéz volt. De végü l is meg tudtam érteni Debra érzéseit, és méltá nyoltam a
dö ntését.
Most vá lt vilá gossá Rachel elő tt, hogy miért alapította Lucas a gyermekotthont.
– É s az utó bbi pá r évben idegen gyerekeket halmoz el a szeretetével.
– Így valahogy – felelte a férfi ó vatosan. Szokatlan dolog volt szá má ra kitá rulkozni,
egy má sik ember, kü lö nö sen egy nő elő tt.
– É s mit szó l ehhez a lá nya? – kérdezte Rachel.
– Eleinte nagyon lelkesedett a gyermekotthonért. De má r nem vagyok benne olyan
biztos, hogy most is így van. Az anyja halá la ó ta nagyon megvá ltozott. Persze ez érthető .
– A férfi arra a pará zs vitá ra gondolt, amit Cheryllel folytatott, amikor a lá ny bejelentette,
hogy ö ssze akar kö ltö zni a bará tjá val. Lucas meg volt győ ző dve arró l, hogy a lá nya csak
azért akar együ tt élni Duanne-nel, hogy bizonyítsa az ö ná lló sá gá t. Ezért arra kérte
Cherylt, ne hamarkodja el a dö ntését. A lá nya erre haragosan rá tá madt, és azzal vá dolta,
hogy uralkodni akar rajta és elnyomja ő t. Még most is dü hbe gurult, amikor a
vá daskodá saira gondolt.
– Há ny éves Cheryl? – firtatta Rachel.
– Hú sz.
– Egyetemista?
– Igen. Piackutatá sbó l írja a diplomamunká já t.
– Gondolom, nagyon bü szke rá …
– Minek is tagadná m?
Rachel a karó rá já ra nézett, és felsó hajtott:
26/90
– Indulnunk kell.
– Ká r. Jó l éreztem magamat a tá rsasá gá ban, Rachel.
– Kö szö nö m, szerintem is szép este volt.
Ú tkö zben hazafelé nem sokat beszélgettek. Mindketten sajná ltá k, hogy hamarosan el
kell vá lniuk egymá stó l. Amikor Rachel há zá hoz érkeztek, az asszony autó ja má r a
gará zsbejá ratná l á llt, Dugan pedig, mellén keresztbe font karral, egy hatalmas fá nak
tá maszkodott.
Lucas Rachel kocsija mellett á llt meg.
– Kö szö nö m ezt a kellemes napot – mondta.
– É n is kö szö nö k mindent – felelte az asszony. – É s kérem, szá moljon majd be nekem
Gyémá nt ú rfi tová bbi sorsá ró l!
– Feltétlenü l – ígérte meg Lucas. Kinyitotta a kocsiajtó t, kö zben odakiá ltott Dugannak:
– Pá r perc mú lva indulhatunk.
Dugan mosolyogva ü dvö zö lte Rachelt.
– Jó napot, Rachel! Szavamra, most még szebb, mint amikor elő szö r lá ttam.
Az asszony felnevetett.
– Kö szö nö m. Nem akar bejö nni?
– Nem, kö szö nö m. Inká bb kint vá rok.
A bejá rat elő tt Lucas elvette a kulcsot az asszonytó l, és kinyitotta az ajtó t.
– Nem isznak egy csésze ká vét Dugannal, mielő tt tová bbmennének? – kérdezte
Rachel.
– Kö szö nö m, nem. Ha nem akarom lekésni a gépemet, má ris indulnunk kell. Ahogy
visszajö ttem Dallasbó l, felhívom. Ha kö zben el akar érni, hagyjon ü zenetet a
titká rnő mnél!
Rachel bó lintott. Egy darabig szó tlanul nézték egymá st, végü l a férfi elmosolyodott,
megfordult, és a kocsijá hoz ment.
Az asszony megvá rta, hogy az autó eltű njö n a szeme elő l, aztá n bement a há zba.
FelhívtaCindyt, mondja meg a fiú knak, hogy hazaérkezett. A szomszédasszony azonban
ragaszkodott hozzá , hogy a gyerekek ná la maradjanak vacsorá ra.
Rachel lefekvéshez készü lő dö tt. Felvette a há ló ingét, és egy kö nyvvel a kezében ledő lt
az á gyra. Nem tudott azonban odafigyelni arra, amit olvasott. Gondolatai minduntalan
Lucas kö rü l kalandoztak. Becsukta a kö nyvet. Ideges lett, hogy ennyire nem tud
uralkodni a képzeletén. Ugyanolyan éretlenü l viselkedik, ahogy a lá nya szokott.
Szó rakozottan bekapcsolta a tévét, és nézni kezdett egy régi vadnyugati filmet.
Egyszer csak tü relmetlen kopogtatá st hallott a há tsó ajtó felő l. Á tsietett a konyhá n, és
elhú zta a reteszt. A két fiú érkezett meg.
– Csakhogy hazajö ttetek, má r azt hittem, ott akartok éjszaká zni.
27/90
Neal há trasimította homloká ba hulló , aranysző ke hajá t.

– Nem, ma nem. Nekem még dolgom van, hétfő re kész kell lennem a terepasztallal.
– Segíthetek Nealnek? – kérdezte Sammy kö nyö rö gve. – Kérlek, hadd segítsek!
– Nem, nem segíthetsz! – szó lt Neal hatá rozott hangon, és elszá guldott az anyja
mellett. – Még a végén mindent elrontaná l. Tényleg, ö cskö s, te olyan hü lye vagy
mindenhez.
– Neal! – szó lt rá Rachel élesen. – Ne beszélj így az ö cséddel!
– Egyá ltalá n nem vagyok hü lye – tiltakozott Sammy hevesen, és a bá tyja felé csapott. –
Mami, ugye, hogy segíthetek neki?
– Most nem, Sammy – vá laszolta Rachel nyugodt hangon. – Ez a tö rténelemleckéje, ezt
egyedü l kell megcsiná lnia.
– Engem mindig mindenbő l kihagytok! – panaszkodott Sammy, és toporzékolni
kezdett.
– Néha bizony ilyen az élet, ebbe meg kell tanulnod beletö rő dni. Most pedig irá ny a
fü rdő szoba! Itt az ideje, hogy aludni menj.
– Ilyen korá n? De há t péntek van. Miért nem maradhatok fenn én is addig, ameddig
Neal?
– Korá bban kell lefekü dnö d, mert fiatalabb vagy ná la, és tö bb alvá sra van szü kséged.
Most pedig elég legyen, nem akarok tö bb hangot hallani!
Késő bb az asszony Neal szobá já hoz ment, bekopogtatott, majd megvá rta a fiú
vá laszá t, mielő tt belépett volna. Neal a fü ggetlenségi há ború egyik ü tkö zetét pró bá lta
terepasztalon megjeleníteni.
– Tú l kemény voltá l Sammyhez, Neal. Bocsá natot kellene kérned tő le.
– Tudom, mami. Nem akartam megbá ntani, de néha az idegeimre megy.
– Még kicsi, tü relmesnek kell lennü nk vele.
– Igazad van. Talá n kifesthetné néhá ny katoná mat – engedett Neal.
– Nem errő l van szó – folytatta Rachel. – Ezek a te dolgaid, és Sammynek meg kell
tanulnia, hogy mindegyikő tö knek van olyan já téka is, amelyik csak az ö vé. De osztozni
valamin jó dolog, és szeretném, ha ezt mindketten szívesen tennétek.
– É rtem, mami. É n má r tudok is valamit. Sammy kereshetne nekem sziklá kat és
faá gakat, ú gyis szü kségem van rá juk az ö sszhatá shoz.
Rachel bü szke volt a fiá ra.
– Való ban jó l néz ki – mondta, és kö zelebbrő l is szemü gyre vette a terepasztalt.
– Kö sz, mami! Má r csak egy csapatot kell befestenem.
Rachel figyelmesen hallgatta Nealt, aki tervének minden apró részletébe beavatta.
Majd a fiú kérésére elolvasta a csatá ró l írt fogalmazá sá t is.
– Kitű nő – dicsérte meg –, de még javítanod kell rajta. Van benne néhá ny helyesírá si
hiba.
A fiú elhú zta a szá já t.
28/90
– Ez tö rténelemlecke, mama, nem nyelvtan.

– Akkor sem szabad hemzsegnie a helyesírá si hibá któ l. Nézd á t még egyszer, és
javítsd ki! Holnap ellenő rzö m.
– Jó , majd kijavítom – hajolt megint a terepasztal fö lé a gyerek.
– Jó éjszaká t, Neal!
– Jó éjt, anya!
Rachel lefekü dt az á gyra, és megint a tévét nézte. Jae még nem érkezett meg, ő pedig
nem tudott addig elaludni, amíg minden gyereke otthon nem volt. Valamivel késő bb egy
autó ajtajá nak a csapó dá sá t hallotta lentrő l, és kisvá rtatva kopogtattak az ajtajá n. Jae
beviharzott a szobá ba.
– Legyő ztü k a Judsont, mama! – lelkendezett. Lerú gta a cipő jét, és odaguggolt az á gy
mellé. – Képzeld, Jeff megsérü lt a mérkő zésen, és orvoshoz kellett vinni!
– Sajná lom szegény fiú t – mondta Rachel együ ttérző en.
– Ugyan, mami, ilyesmi minden meccsen megesik – nyugtatta meg anyjá t Jae, majd
lelkesen ú j témá ba kezdett: – Ugye má r beszéltem neked Alicias szü letésnapi bulijá ró l?
Tá ncos estét rendez a San Antonió -i Country Klubban. Szuper lesz, mami. Egyszerű en
szuper! É s Kirk megkérdezte, elmennék-e vele.
– De hiszen ez nagyszerű , Jae! Feltétlenü l vennü nk kell neked egy ú j ruhá t.
– Má r ki is néztem magamnak. Ma suli utá n elmentem Mary Jane-nel a ruhá já ért a
Sack szabó sá gba, és ott lá ttam egy csodá latos darabot. Elképesztő en gyö nyö rű !
Jae olyan szemléletesen írta le, hogy Rachel szinte maga elő tt lá tta a zö ld selyembő l és
csipkébő l készü lt kö lteményt.
– Eddig még soha nem vá gytam ilyesmire, de ezt feltétlenü l meg kell vennü nk, mami!
– kö nyö rgö tt a lá ny.
– Megvesszü k, ha nem tú l drá ga. Lesz há rom szabad napom. Nealnek azt ígértem,
hogy a szombatot vele tö ltö m. Vasá rnap Sammyvel megyek az á llatkertbe, de hétfő n még
szabad vagyok. Ha jó l tudom, hétfő n neked is szü net van. Elmehetnénk vá sá rolni.
– De jó lesz! – kiá ltott fel Jae, és hevesen á tö lelte az anyjá t. – Csak te és én. Sackéknél
megvesszü k a ruhá t, Leonná l pedig van egy pont hozzá illő cipő .
– Majd meglá tjuk – felelte mértéktartó an Rachel.
– Kérlek, anya – kö nyö rgö tt Jae. – Csak nézd meg!
Az asszony felsó hajtott.
– Na jó , de nem ígérek semmit.
Jae ö sszecsapta a tenyerét ö rö mében:
– Utá na megebédelü nk Lubbyná l, és itthon leszü nk, mielő tt Neal és Sammy
hazajö nnének az iskolá bó l.
– Jó , jó , benne vagyok.
– Kö szö nö m, mami – csó kolta homlokon Jae az anyjá t. – Te vagy a legjobb anya a
vilá gon!
29/90
5. FEJEZET
Rachel szemébő l patakzottak a kö nnyek, amikor hirtelen megszó lalt a telefon.

– Rachel? – kérdezte Lucas aggó dva. – Mi tö rtént?
– Semmi – nevetett az asszony, és papír zsebkendő vel tö rö lgette a szemét.
– Má r azt hittem, hogy sír.
– Sírok is – szipogta Rachel. – É ppen hagymá t aprítottam.
Erre má r a férfi is elnevette magá t.
– Csak azért hívtam fö l, mert kö zben a tudomá somra jutott, hogy az én szakértő im
becslései szerint Elaine Halston tú l drá gá n kíná lja a birtoká t. Mielő tt tová bb
foglalkoznék ezzel az ü ggyel, szeretném a má sik két birtokot is megnézni. Holnap este
hazarepü lö k. Talá lkozhatná nk esetleg szombaton délelő tt?
Rachel habozott. Má r megígérte Nealnek, hogy vele tö lti a szombatot. Ugyanakkor
nagyon szerette volna a birtokvá sá rlá st is minél hamarabb tető alá hozni. Szü ksége volt
a pénzre.
– Nem jó a szombat?
– Nem – felelte Rachel. – Neal bejutott az iskolai vetélkedő dö ntő jébe, és megígértem
neki, hogy erre a forduló ra elkísérem szombaton. Nem akarok neki csaló dá st okozni,
hiszen kü lö nben is elég…
– É rtem – mondta Lucas.
– É s mi lenne, ha szombaton délutá n talá lkozná nk? – vetette fel Rachel.
– Az meg nekem nem jó – sajná lkozott Lucas. – Megígértem Mandynek… – Itt hirtelen
félbeszakította a mondatot. – Tudja, mit? Van egy ö tletem. Azt ígértem Mandynek,
szombat délutá n elmegyek vele a rodeó ra. Mi lenne, ha velü nk jö nne… maga is a
gyerekekkel? Odamennék magukért, és együ tt tö lthetnénk az egész délutá nt.
– Rodeó ? – fontolgatta az asszony.
– É s marhakiá llítá s is lesz! Marhakiá llítá s és rodeó . Tudom, nem hangzik valami
csá bító an, de…
– É vek ó ta nem lá ttam ilyesmit.
– Akkor itt a kivá ló alkalom. Há nyra mehetek magukért?
– Tizenegykor osztjá k a díjakat.
– Rachel, mit szó lna hozzá , ha én is ott lennék magukkal délelő tt? Szívesen
megnézném Neal munká já t – fű zte hozzá a férfi. – É s a mű sor is érdekel. Talá n lá tok
valami érdekeset, amit hasznosítani tudok a gyermekotthonban.
– Ö rü lnék, ha eljö nne – szó lalt meg végü l Rachel halkan.
– Jó , akkor féló rá val elő tte ott leszek. A délelő tt a maguké, a délutá n pedig a miénk.
Rendben?
30/90
– Rendben – felelte az asszony vidá man, aztá n letette a telefonkagyló t.

– Szia, anya! – Sammy a szék tá mlá já ra akasztotta a baseballsapká já t, és egyenesen
hű tő szekrényhez ment. – Min vigyorogsz, anya?
– Vigyorognék? – Rachel gyorsan a konyhapulthoz lépett, és ismét nekilá tott a
hagymaszeletelésnek.
– Hmmm… – mormolta Sammy, mikö zben lecsavarta az á svá nyvizes ü veg kupakjá t –
Mi a kaja? Farkaséhes vagyok.
– Tonhal lesz krumplisalá tá val.
Sammy felká szá ló dott egy bá rszékre.
– Klassz, mami! Szeretem, ha fő zö l nekü nk.
Az asszony odahajolt a gyerekhez, és puszit nyomott koszos, pisze orrá ra.
– Neked igazá n kö nnyű a kedvedre tenni. Na eredj, hívd ide gyorsan Nealt és Jae-t,
aztá n mosd meg alaposan a…
– ...a kezedet – fejezte be Sammy.
– Ne csak a kezedet – igazította ki Rachel –, hanem deréktó l fö lfelé mindent!
Sammy fintort vá gott, majd gyorsan kiitta a maradék á svá nyvizet.
Kö zben Jae is bejö tt a konyhá ba, és szó rakozottan belekó stolt a krumplisalá tá ba.
– Ki telefoná lt, mami?
– Lucas Brand.
– Az meg kicsoda?
– Egy férfi, aki meg akarja vá sá rolni a Halston-birtokot. A mú lt héten talá lkoztam vele.
– Rachel nyakon legyintette Jae-t, aki kö zben tú lsá gosan is belemerü lt a torkoskodá sba.
– Vá rd meg, amíg az asztalon lesz!
– Hmm, isteni! – dü nnyö gte a lá ny tele szá jjal.
– Má rmint micsoda? – évő dö tt Rachel. – Lucas vagy az ebéd?
Jae a mosogató ba tette a kanalat, és há trafordult.
– Anya, te eltitkolsz valamit elő lem!
Az asszony rosszallá st érzett ki Jae hangjá bó l. Megtö rö lte a kezét a nadrá gjá ba, és
zavartan há trafordult.
– Szó val… Lucas szeretne velü nk eljö nni szombaton Neal versenyére, azutá n meg
elvinne bennü nket New Braunsfeldbe, a marhavá sá rba.
– Anya, szerinted okos dolog együ tt kirá ndulni valamelyik ü gyfeleddel?
– Itt inká bb ü zletrő l, mint szó rakozá sró l van szó – magyará zta zavartan Rachel.
– Tudom, még csak tizenhat vagyok, de a szó rakozá st má r én is meg tudom
kü lö nbö ztetni az ü zlettő l, mami. Ez a férfi meg akar ismerkedni a gyerekeiddel. Errő l van
szó . Ezt elhiheted nekem.
– Vagyis, mit mondhatok neki?
31/90
– Légy ó vatos, mami! – taná csolta Jae. – Má r majdnem negyvenéves vagy, és most
mégis ú gy viselkedsz, mint egy szerelmes kamaszlá ny.
– Kö szö nö m, de nem kértem tő led taná csot. Csak arra vagyok kívá ncsi, hogy velü nk
jö ssz-e, vagy sem.
– Nem érek rá – felelte Jae. – A Nemzeti Szociá lis Egylet szombat este tartja szoká sos
évi ö sszejö vetelét, hogy pénzt gyű jtsö n jó tékonysá gi célokra. Mindenképpen ott kell
lennem, benne vagyok a vezető ségben.
– Ezt való ban nem mulaszthatod el. Na menj, terítsd meg az asztalt, és szó lj az
ö cséidnek!
– Nagyon csinos ma, Rachel – jegyezte meg Lucas mosolyogva. – Má r egész nap
mondani akartam, de soha nem voltunk egyedü l.
Zajos forgatag vette ő ket kö rü l, Rachel azonban csak a férfit lá tta és hallotta. Az
asszony zö ld farmeringet, szű k farmernadrá got és fényesre kefélt cowboycsizmá t hú zott
fel erre az alkalomra.
– Jae hívta fel a figyelmemet, hogy olyan szerelést szerezzek magamnak, ami illik a
rodeó hoz – magyará zta. – Ez a vilá g annyira ú j szá momra…
Egymá s szemébe néztek, és teljesen megfeledkeztek az ő ket kö rü lvevő tö megrő l.
Lucas félresimított egy hajfü rtö t az asszony homloká bó l, kö zben tenyerével
megérintette az arcá t. Rachel megremegett. Nyelve hegyével ö nkéntelenü l is
megnedvesítette az ajká t. Á rtatlan, á m ingerlő mozdulatá tó l szikrá k gyú ltak a férfi
szemében. Mindketten érezték és ö rö mmel vették tudomá sul, hogy ennek a pillanatnak a
vará zsa alapvető en megvá ltoztatta kapcsolatukat.
– Ezt ú gy értsem, hogy én vagyok az első cowboy az életedben?
– Igen – felelte Rachel elhaló hangon. – Te vagy az első …
Lucas, mintha csak kitalá lta volna, mi já r a fejében, cinkosan kacsintott.
– Mit szó lná l hozzá , ha MacAdamsszel és Mandyvel együ tt a fiú k is hazamennének? –
Ujja hegyével gyengéden megsimogatta Rachel homloká t, mire az asszony testén
kellemes borzongá s futott végig.
– Jó – felelte. – ö rü lni fognak, hogy együ tt lehetnek má s gyerekekkel, és ú gy lá tom,
má r Mandyvel is ö sszebará tkoztak. Kö szö nö m neked a mai napot, Lucas. Olyan boldog
vagyok, hogy eljö ttél, és lá ttad Nealt győ zni a versenyen. A rodeó is csodá latos volt, meg
ez az egész vidá m, ü nnepi forgatag… – Ú gy érezte, képtelen szavakba ö nteni a há lá já t,
amiért Lucas egész nap olyan kedvesen és figyelmesen viselkedett a gyerekekkel.
– Neal remek srá c, ö rü lö k, hogy ott lehettem, amikor á tvette az első díjat. Mindkét
gyerekben van valami kü lö nleges, abban a kalapbolond Sammyben is. Biztos ö rü lne egy
cowboykalapnak, lefogadom, olyan még nincs neki. Majd kap tő lem egyet.
– Ezzel való színű leg egy életre elnyered a bará tsá gá t.
– Azt hiszem, olyan bará tra, mint Sammy, szü ksége is van az embernek.
32/90
Mind a ketten nevettek, Lucas já tékosan az ujja kö ré csavarta az asszony egyik

hajtincsét.
– Ká r, hogy Jae nem jö tt el. Szívesen megismertem volna.
– É n is nagyon sajná lom – mondta Rachel.
– Neal szerint szakasztott olyan, mint te.
– Igen, sokan mondjá k.
– Akkor nagyon csinos lehet – szó lt a férfi mosolyogva. – Alig vá rom má r, hogy én is
megismertesselek a lá nyommal.
– Ha hasonlít az apjá ra, nagyon fogom kedvelni.
– Gondolod?
Az asszony bó lintott, és az arcá t Lucas kezére hajtotta. Enyhén megremegett.
– Fá zol? – kérdezte a férfi.
– Kicsit hű vö s van. Hozhattam volna valami kabá tot magammal.
Lucas levette a dzsekijét.
– Tessék – mondta –, vedd fel ezt!
Rachel lehajtotta a fejét, hogy elkerü lje a férfi pillantá sá t. Attó l félt, Lucas azonnal
kiolvasná a szemébő l legrejtettebb gondolatait is. A férfi nagy hatá ssal volt rá , de ú gy
érezte, még nem készü lt fel eléggé arra, hogy viszonya legyen valakivel. Olyan hirtelen
jö tt minden, nem vá ghat bele ennyire felelő tlenü l egy ú jabb kapcsolatba.
– Mondd, kedvelsz te engem? – emelte fel az á llá t Lucas.
– Igen – suttogta az asszony.
– Te is nagyon sokat jelentesz nekem. – Lucas megérezte, hogy az asszonyban még
félelmet keltenek ezek a szavak, és lassan visszahú zta a kezét. – Akkor há t, Rachel March,
ö rü ljü nk együ tt ennek az estének! Megígérem, igyekezni fogok majd mindenben a
kedvedre tenni.
Rachel talá n még soha életében nem érezte magá t olyan boldognak, mint ezen az
estén. Felszabadultan nevetett, mint egy kisgyerek, és végigpró bá lta az ö sszes vá sá ri
já tékot. Lucas baseball-labdá kkal dobá lt célba fakancsó kra, és nyert Rachelnek egy
hatalmas, piros plü ssmackó t. Kö zben cukrozott almá t és vattacukrot ettek.
– Jó l érzed magad? – kérdezte a férfi, amikor leü ltek egy asztalhoz. A térdü k ö sszeért,
és egy pohá rbó l ittak két szívó szá llal.
– Nem emlékszem, hogy valaha is lett volna boldogabb estém.
– É n ugyanígy vagyok vele. Tudod, egyá ltalá n nem az a fontos, hogy mit csiná lunk,
hanem az, hogy kivel csiná ljuk. Kö szö nö m neked ezt a csodá latos napot.
– Nem kellene má r a gyerekekért mennü nk?
Lucas bó lintott, és mindketten felá lltak.
A kijá rathoz érve Rachel visszafordult. Még nem volt kedve elmenni. Furcsa mó don
ú gy érezte, valami nagyon lényegeset hagy itt, amikor kilép ebbő l a vará zslatos vilá gbó l.
33/90
Két kézzel szorította magá hoz a hatalmas mackó t, és a tér ü nnepi fényeit nézte. Az
ó riá skerék má gnesként vonzotta a tekintetét.
– Lucas! Ü ljü nk fel még egyszer az ó riá skerékre, mielő tt elmegyü nk! Kérlek szépen! –
nézett kö nyö rgő tekintettel a férfira.
Lucasnak éppú gy nem volt kedve még indulni, mint Rachelnek.
– Kívá nsá god szá momra parancs – sú gta, és kö nnyed csó kot lehelt az asszony ujjaira.
Á tkarolta Rachelt, és lassan sétá lva megindultak az ó riá skerék felé.
Az asszonyt teljesen megbaboná zta a férfi testének kö zelsége. Nem hallotta a
kö rü lö ttü k hullá mzó tö meg zsivajá t, a hangszó ró kbó l á radó zenét, teljesen kitö ltö tte a
boldogító érzés, hogy Lucas ott van mellette.
Az ó riá skerék gondolá já ban a mackó t kettő jü k kö zé ü ltette a padra.
– Nem, asszonyom – mondta Lucas, majd félretette a mackó t, és odahú zó dott
Rachelhez. – Nem fogom megengedni neki, hogy kö zénk ü ljö n.
Rachel csak akkor eszmélt fel, amikor má r magasan lebegtek, messze a vá sá r zajá tó l.
Lucas gyengéden á tö lelte, ő pedig a férfi mellkasá ra hajtotta a fejét, és révedezve
hallgatta ü temes szívverését.
– Mindent megadnék érte, ha tudná m, hogy most mire gondolsz – sú gta a férfi.
– Nézd a csillagokat! Olyan magasan vagyunk! Az embernek az az érzése, csak ki
kellene nyú jtania a kezét, hogy leszakítson egyet. Ú gy érzem magam, mintha a
mennyorszá gban lennék.
– Milyen jó lenne, ha az egyiket neked ajá ndékozhatná m, hogy hazavidd, és mindig
erre az estére emlékeztessen!
– Nem kell nekem csillag ahhoz, hogy emlékezzek erre az estére. É s a mackó sem.
Soha nem fogom elfelejteni ezt a napot.
– É n sem – vá laszolta a férfi, és Rachel arcá hoz hajolt.
Az asszony elhú zta a fejét… A szíve hevesen kalapá lt, és olyan erő sen kívá nta Lucast,
hogy ez a vad vá gy visszariasztotta. Ú gy érezte, ha most engedne a szenvedély
csá bítá sá nak, má r soha tö bbé nem lenne ereje védekezni a férfi kö zeledése ellen.
Elfordította az arcá t, nehogy Lucas kitalá lja a gondolatait.
– Ne! – suttogta. – Még korai.
Amikor Lucas meglá tta ijedt arcá t, szerette volna magá hoz szorítani és
megvigasztalni, de csak ennyit mondott:
– Megértem. Nem akarlak kényszeríteni semmire sem. Talá lkozhatunk holnap?
– Holnap nem érek rá .
A férfi csaló dott arcot vá gott, mielő tt azonban bá rmit is mondhatott volna, Rachel
felnevetett:
– Sammyvel á llatkertbe megyü nk.
Lucas szemmel lá tható lag megkö nnyebbü lt, hogy nem egy má sik férfival van
talá lkozó ja.
– Akkor holnap is szép napunk lesz.
34/90
– Ezt meg hogy érted?

– Elkísérnélek titeket, ha megengeded. Ígérem, jó fiú leszek. Nem akarok semmi má st,
csak veled tö lteni néhá ny szép ó rá t.
– Nem bá nom – egyezett bele Rachel.
– Szeretném bebizonyítani neked, hogy csodá latos tá rsasá g vagyok.
– Ebben eddig sem kételkedtem.
New Braunsfeldbő l Lucky Brandbe hajtottak, és elhoztá k a fiú kat, akik a
kimerü ltségtő l azon nyomban el is szunnyadtak a kocsiban. Amikor hazaérkeztek,
Rachel-nek csak Nealt sikerü lt felébresztenie, Sammy má r tú l mélyen aludt.
Lucas felemelte a kisfiú t: – Melyik szobá ba vigyem?
– Jobbró l a má sodikba – kiá ltotta Rachel, majd elő reszaladt, hogy ajtó t nyisson, és
villanyt gyú jtson. – Neal! Vedd fel a pizsamá d, és bú jj gyorsan az á gyba! – Befutod Jae
szobá já ba is egy pillanatra, és gyengéden megcsó kolta alvó lá nyá t. – Jó éjszaká t, édesem!
– Utá na megnézte, Neal á gyba bú jt-e má r. Betakarta a kisfiú t, majd két puszit adott az
arcá ra. – Jó éjt, kicsim! – Lekapcsolta a villanyt, és á tment Sammy szobá já ba.
Lucas éppen a fió kokkal bajló dott.
– Nem talá lom a pizsamá já t. A fió kok tele vannak já tékokkal, kö nyvekkel és
mindenféle kacattal, de a pizsama…?
Rachel nevetett.
– Lá tod, így rak rendet a szobá já ban. – Hozta a pizsamá t, és á tö ltö ztette Sammyt.
Azutá n gondosan betakarta, és ő t is arcon csó kolta.
Amikor kimentek a szobá bó l, a férfi á tkarolta Rachelt, aki gyengéden lefejtette
magá ró l a kezét.
– Iszol egy csésze ká vét?
– Nem. Most mennem kell. Ki szeretném magam aludni holnapig.
– Nem kell eljö nnö d, ha fá radt vagy.
– De én szeretnék, mert olyan jó melletted lenni. É s megígérem, hogy lesz még olyan
esténk is, amikor gyerekek nélkü l, csak ketten leszü nk. Elmegyü nk majd színhá zba,
operá ba, hangversenyre…
– Ó , az csodá latos lenne! – só hajtott fel Rachel. Milyen régen is volt má r, hogy
szó rakozá sra szá nt egy estét!
– Rachel March, te vagy az egyik legszebb asszony, akit valaha is lá ttam.
– Maga aztá n tud hízelegni, Mr. Brand – évő dö tt szelíden Rachel.
– Mikor jö jjek értetek?
– Tízkor.
– Akkor viszlá t, holnap tízkor! – szorította meg a kezét bú csú zó ul a férfi.
Rachel, mielő tt lefekü dt volna, kiment a konyhá ba, hogy fő zzö n magá nak egy kakaó t.
– Nem tudsz aludni? – dugta be a fejét az ajtó n Jae.
35/90
Rachel levette a forró tejet a tű zhelyrő l, és elkeverte benne a kakaó t.

– Nagyon izgalmas nap volt a mai. Elő szö r meg kell egy kicsit nyugodnom. Há t te
miért nem alszol?
– Aludtam – felelte Jae csípő sen –, de felébresztettetek.
– Igazá n sajná lom. Ennyire hangosak voltunk?
– Jó lesett, amikor megcsó kolt? – kérdezte a lá ny. – Ö sszehasonlítottad apá val?
Rachel elborzadt a gondolatra, hogy a lá nya tanú ja volt a Lucas és kö zte lejá tszó dó
jelenetnek. A vá dló hangsú ly, amellyel Jae faggatta, bá ntotta, de megértette a lá ny
érzéseit.
– Nagyon jó l éreztem magam az este Lucasszal. Nagyszerű ember, és szeretném
jobban megismerni.
– Ha tudná d, milyen idétlen ez az egész, te és ez a férfi! Jó formá n nem is ismered, de
hagyod, hogy megcsó koljon és fogdosson…
– Elég! – vá gott kö zbe erélyesen az asszony. – Nem vagyok kö teles elszá molni neked a
tetteimmel!
Jae keserű en felnevetett:
– Ha ezt apá nak is megengedted volna, még mindig együ tt élnétek.
– Szerettem az apá dat, és még mindig a felesége lennék, ha nem akart volna tő lem
elvá lni. De elhagyott engem, és az élet megy tová bb.
Jae hozott egy csészét, és tö ltö tt magá nak a kakaó bó l. Rachelnek há tat fordítva beszélt
tová bb:
– Az anyá m vagy, és nem tudlak má shogy elképzelni, csak mint apa feleségét.
Rachel a vá llá ra tette a kezét:
– É rtelek én téged. De ha megismernéd Lucast, te is megszeretnéd.
Jae megrá ndította a vá llá t.
– Holnap is talá lkozol vele?
– Igen, velü nk jö n az á llatkertbe.
– Kívá ncsi vagy a véleményemre?
– Természetesen – felelte Rachel nyugodt hangon. – Nagyon kívá ncsi vagyok. De
bá rmi legyen is a véleményed, semmit sem fog vá ltoztatni azon, amit Lucas irá nt érzek.
– Akkor nincs mirő l beszélgetnü nk – mondta Jae, és szemét elfutotta a kö nny.
– Eljö ssz velü nk holnap az á llatkertbe?
– Nem! Holnap plaká tokat csiná lunk a jö vő heti mérkő zésre… Te is éled a magad
életét, hadd éljem én is az enyémet!
– Rendben van, Jae. Jó éjszaká t!
– Jó éjszaká t!
Rachelnek elnehezü lt a szíve. Megértette a lá nya lelkiá llapotá t, és szívesen segített is
volna neki az érzései tisztá zá sá ban. Ezt azonban Jae-nek magá nak kell megoldania. Nem
36/90
tehet egyebet, mint hogy a tová bbiakban is mindig a lá nya rendelkezésére á ll, ha
szü ksége van rá .
6. FEJEZET
– Most má r elég! Haza akarok menni! Torkig vagyok az á llatkerttel. – Cindy Calvidar
mindkét kezével végigsimította hullá mos, fekete hajá t. – A fiú k ná lam alhatnak, ha
akarod, Rachel. Te pedig Lucasszal tö lthetnéd az estét.
– Nagyszerű ! – helyeselt Neal. – É n Cindynél szeretnék aludni.
Sammy tapsolt.
– É n is! – Lelkesen odakiá ltott Cindy fiá nak. – Gyere, Ethan, menjü nk a zsirá fokhoz!
Cody má r ott van.
A két fiú elfutott a zsirá fok ketrecéhez.
– Nos, Rachel, mit szó lsz hozzá ? Ná lam alhatnak a fiú k?
Még mielő tt az asszony felelhetett volna, Cody felkiá ltott:
– Gyere, anya! Itt egy zsirá fbébi!
– Gondolkodj rajta, amíg megnézem ő ket! – szó lt Cindy mosolyogva.
Amikor magukra maradtak, Lucas megfogta az asszony kezét.
– Ha nincs ellene kifogá sod, hogy a fiú k Cindynél maradjanak éjszaká ra… É n nagyon
ö rü lnék, ha lenne egy kis idő nk kettesben, hogy kö zelebb kerü ljü nk egymá shoz. – A férfi
lefegyverző en mosolygott. – Szeretném azt hinni, hogy te is ezt kívá nod.
Az asszony habozott. Olyan érzés fogta el, mint egy serdü lő lá nyt az első talá lká ja
elő tt. De ő má r nem tizenéves, és nem tudja a vilá got ró szaszínű szemü vegen á t nézni.
Tapasztalatai ó vatossá gra intették.
– Ha a fiú kkal akarsz maradni – folytatta Lucas –, akkor is szívesen tö ltö m az estét
veletek. Azt teszem, amit te szeretnél. – Á rtatlan tekintettel nézett Rachelre, és
megszorította az asszony kezét. – Csak az a fontos, hogy veled lehessek. Jó l érzem
magam melletted.
– Mi indulunk – kiá ltotta Cindy. – Hogy dö ntö ttél?
– Anya – kérlelte Neal –, engedd meg!
– Na jó – egyezett bele Rachel, majd bará tnő jéhez fordult. – Kérlek, kö veteld meg
tő lü k, hogy szó t fogadjanak! Ne hagyd, hogy levegyenek a lá badró l!
– Igyekezni fogok! – kiá ltotta Cindy, és elindult a gyerekekkel a kijá rat felé.
– Nem vagy éhes? – kérdezte Lucas az asszonyt.
– De igen.
– É s hová szeretnél menni?
– A folyó hoz. Csak elő bb nézzü k meg a sziklakertet!
37/90
– Kocsival menjü nk?

– Nem. Libegő vel.
Kéz a kézben sétá ltak a jegypénztá rhoz, és hamarosan má r a libegő ben ü ltek. A
tá volban feltű nt a sziklakert és a mellette elterü lő , sima tü krű tó .
– Szeretem ezt a sziklakertet – á brá ndozott az asszony. – Ő sszel kü lö nö sen.
– Az ember nem is hinné, hogy itt valamikor csak kietlen kő rengeteg volt –
gondolkodott hangosan Lucas.
– Még szerencse, hogy az ember nem mindig csak pusztítja a természetet – jegyezte
meg Rachel.
A férfi elragadtatva figyelte. A lemenő nap fényében sző ke haja sugá rkoszorú ként
ragyogott. Szeme vará zslatosan csillogott, arca kipirult, hangja vidá man csengett:
– Lucas, hol kalandoznak a gondolataid?
– Ná lad. Gyö nyö rű vagy – bó kolt neki Lucas, és megsimogatta az arcá t.
– Kö szö nö m – mondta halkan Rachel, és elfordította a fejét.
Lucas kelletlenü l hú zta vissza a kezét.
– Ugye nem volt dolgod férfival, amió ta elvá ltatok?
– Nem. Te vagy az első . – Az asszony ellenkezés nélkü l hagyta, hogy á tkarolja a vá llá t.–
Furcsá llod?
– Az első randevú m jut az eszembe. Debra halá la utá n egy évvel tö rtént. – Arca
megrá ndult, majd fá jdalmasan elmosolyodott. – Tudod, hú szévesen az ember tele van
bizakodá ssal, és csak az izgatja, mikor kezdhet bele valamibe. De negyvenévesen má r
tudja, hogy tévedhet, és nagyon megfontolja a lépéseit.
– É s az is megeshet, hogy a szü lei helyett a gyerekeivel kell megbeszélnie a dolgait –
tette hozzá Rachel.
– Ez az a pillanat, amikor felismerjü k, hogy a szü leink egyá ltalá n nem voltak olyan
szigorú ak hozzá nk. A gyerekeink sokszor jó val magasabb kö vetelményeket tá masztanak
velü nk szemben.
Rachelnek eszébe jutott a tegnap esti vitá ja Jae-jel, és felsó hajtott.
– Nem akarsz beszélni ró la? – kérdezte a férfi.
– Azt hiszem, csak untatná lak…
– Nem kérdeztem volna, ha nem érdekelne igazá n.
– Tudod… – kezdett bele az asszony – Jae nagyon szenved a vá lá s miatt, és nem tudja
magá t tú ltenni rajta. Azt hiszi, hogy az apja és én majd ú jra egymá sra talá lunk.
– É s nem így lesz?
– Nem.
– A magam részérő l ő szintén ö rü lö k ennek. – Lucas szemmel lá tható lag
megkö nnyebbü lt, és kü lö nö s gyengédséggel nézett az asszonyra. – Má r nem szereted?
Rachel egy pillanatig gondolkodott:
– Nem.
38/90
Habozá sa csaló dá st okozott a férfinak, és felébresztette benne a gyanú t, hogy Rachel

esetleg csak elnyomja az érzéseit.
– Néha azt hiszem, hogy soha nem is szerettem – vallotta be az asszony. – Tú l fiatal
voltam, amikor megismertü k egymá st, és éppen akkoriban haltak meg a szü leim. A
nagynénémnél laktam, aki minden alkalmat megragadott, hogy az értésemre adja,
mennyire a terhére vagyok. Aztá n… férjhez mentem, mielő tt igazá n felfogtam volna, mi
tö rténik velem. Ezutá n pedig tizenhét éven á t Mrs. Jared Jaeson March szerepét kellett
alakítanom.
Jared Jaeson – ismételte Lucas fennhangon. – Akkor Jae az apja utá n kapta a nevét.
– Jue Ruella, Jared utá n és utá nam – pontosított Rachel. – Ruella a má sodik nevem.
– Jae miért nem jö tt el ma veletek? – kérdezte a férfi, hogy elterelje a szó t a vá lá sró l. A
kérdéseire vá laszt kapott, és nem akart tová bb Jaredrő l tá rsalogni.
– Plaká tokat készít a jö vő heti mérkő zésre a bará taival.
– Talá n este talá lkozom vele, amikor haza viszlek.
– Azt hiszem, még tú l korai lenne – vetette ellen Rachel. – A mú lt éjszaka lá tott elő szö r
má s férfival, amió ta az apja elhagyott bennü nket. Felébredt, amikor hazamentü nk, és
végignézte, ahogy… jó éjszaká t kívá ntá l nekem.
– Gondolom, feldú lta, hogy homlokon csó koltalak.
Az asszony némá n bó lintott.
– Majd tú lteszi magá t rajta. Higgy nekem! Ugyanígy volt Cheryllel is.
A libegő megérkezett a végá llomá sra. A tö bbi lá togató mö gö tt, kéz a kézben a
sziklakert pagodá já hoz ballagtak.
– A japá n teakert – tö rte meg a csendet Rachel. – Há t nem csodaszép?
Felsétá ltak a felső teraszra, ahonnan gyö nyö rű kilá tá s nyílott a tó ra.
– Az idő majd mindent megold.
– Jae viselkedésére gondolsz?
– Cheryl tizenö t éves volt, amikor meghalt az anyja. Egy ideig szinte ö sszenő ve éltü nk,
annyira féltü nk, hogy elveszíthetjü k egymá st, hiszen Debrá t is elveszítettü k. Azutá n
lassan mindegyikü nk a sajá t életét kezdte el élni. Eleinte nem tetszett Cheryl-nek, hogy
bará tnő im vannak, késő bb azonban hozzá szokott. Jae is ugyanezt fogja lenni. Csak idő
kérdése.
– De vajon meddig tart még? – só hajtott fel Rachel.
Felsétá ltak egy fahídra. Az asszony á thajolt a korlá t fö lö tt, hogy jobban lá ssa a
kristá lytiszta vízben fická ndozó aranyhalakat.
– Nézz csak oda! – kiá ltott fel Lucas. – Ká r, hogy Mandy nem lá thatja.
– Tényleg, hogy van Mandy?
– Má r egészen magá ra talá lt.
– É s Gyémá nt ú rfi?
A férfi szeme sarká ban vidá m rá ncok jelentek meg, voná sai ellá gyultak.
39/90
– Elvá laszthatatlanok egymá stó l.

– Csodá latosan viselkedtél Mandyvel, Lucas. Azó ta is gyakran gondolok arra a
reggelre.
– Szeretem a kislá nyt – felelte egyszerű en a férfi. – Ö rö kbe akarom fogadni.
– Hallottá l azó ta valamit a rokonairó l?
Lucas a korlá tnak tá maszkodott, és keresztbe fonta a karjá t a mellén.
– Semmi ú jat. Az unokabá tyja, Oscar Maynard és a felesége még nem dö ntö ttek, hogy
mit akarnak Mandyvel. Így legalá bb addig is velem maradhat.
– Há t Cherylnek mi a véleménye Mandy ö rö kbefogadá sá ró l?
– Helyesli. Mindig is szeretett volna magá nak egy kistestvért.
– Azt hittem, féltékeny rá .
– É pp ellenkező leg. Szerinte én lettem ö nző Debra halá la utá n, tú lzá sba vittem a
gondoskodá st, annyira féltem, hogy esetleg elveszítem ő t. Akkoriban nem lá ttam
vilá gosan, tényleg szinte agyonnyomtam Cherylt a szeretetemmel.
– Ismerő s á llapot – mondta Rachel. – Azt hiszem, minden szü lő hajlamos erre, aki
egyedü l neveli a gyerekét.
– Az eredmény az lett, hogy Cheryl elkezdett lá zadozni – folytatta Lucas, és a hangja
megkeményedett. – Ö sszekö ltö zö tt egy fiú val, akit csak kevéssel azelő tt ismert meg. Nem
azért élt vele, mert szerette, hanem csak azért, mert valamit be akart bizonyítani
magá nak és nekem.
Egy darabig némá n nézték a vizet, majd elindultak egy meredek, kanyargó s ö svény
felé. Amikor felértek a teakert teraszá ra, a nap má r a lá tó hatá r peremére ért.
– Induljunk a folyó hoz? – kérdezte a férfi, és kéz a kézben a parkoló hoz sétá ltak.
Mielő tt beszá lltak volna a kocsiba, Lucas megsimogatta az asszony hajá t. – Jó l érzed
magad?
– Igen – felelte Rachel, és mélyen a férfi komoly, szü rke szemébe nézett.
Lucas hirtelen nagyon taná cstalannak érezte magá t. Nem tudta biztosan, miért is
szá nt egy teljes hétvégét arra, hogy együ tt lehessen ezzel az asszonnyal. Az az első
pillanattó l kezdve vilá gos volt szá má ra, hogy Rachel nem olyan, mint a tö bbi nő , akivel
idá ig dolga akadt. Mindig ü gyelt arra, hogy kizá ró lag csak olyan asszonyokkal kerü ljö n
érintkezésbe, akik nem akartak tö bbet futó kalandná l, és így az ideig-ó rá ig tartó
kapcsolat egyik fél szá má ra sem jelentett kellemetlen elkö telezettséget.
– Milyen szép itt! – lelkesedett Rachel, amikor megérkeztek a folyó partra. – Mindig
lenyű gö z ez a fenséges csend és nyugalom. Amikor itt vagyok, ú gy érzem, mintha
megá llna az idő .
Kényelmesen bandukoltak a parti sétá nyon, majd betértek a Little Rhine vendéglő be.
– Maradj itt egy pillanatig! – mondta a férfi a bá rpultná l. – Megkérdezem, van-e
szabad asztaluk. – Vá ltott néhá ny szó t a fő pincérrel, majd visszatért az asszonyhoz. –
Nos, Mrs. March – szó lalt meg, miutá n egy pincér italt tö ltö tt nekik –, mikor mutatja meg
nekem a tö bbi birtokot?
40/90
Rachel egy ideig értetlenü l meredt rá , csak lassan fogta fel, mit is kérdeznek tő le.
– Ja… – hebegte –, amikor neked megfelel.
– A keddi nap jó lenne?
– Igen, Mr. Brand, kivá ló .
– Csü tö rtö k este pedig Rachel és Lucas talá lkozhatna egymá ssal…
– Rachel és Lucas? – ismételte meg zavartan az asszony.
– Szívesen elmennék veled csü tö rtö k este valahová .
Rachel arca felragyogott.
– Az nagyszerű lenne! – kiá ltott fel ö rö mmel, azonban rö gtö n le is lohadt a
lelkesedése. – De sajnos, nem érek rá . Megígértem Jae-nek, hogy elmegyek vele egy
klubba.
– É n nem tarthatnék veletek?
– Nem, inká bb ne gyere!
A férfi alig leplezte csaló dottsá gá t.
– Nem akarod, hogy Jae-t megismerjem?
– Dehogynem. Csak ú gy gondolom, most még tú l korai lenne. Egyelő re dü hö s rá d,
mert azt hiszi, hogy az apja helyébe akarsz lépni. Idő re van szü kségem, amíg felkészítem
a veled való talá lkozá sra.
Ekkor odajö tt a fő pincér, hogy az asztalukhoz vezesse ő ket.
Rachel bezá rta maga mö gö tt az ajtó t, és egy rö vid ideig mozdulatlan maradt. A
Lucasszal tö ltö tt estére gondolt, és nagyon boldog volt.
– Má r azt hittem, haza sem jö ssz! – á llt meg elő tte Jae ellenségesen. – Ha legkö zelebb
elmész, vigyél magaddal ó rá t is!
– Nem értem, miért teszel nekem szemrehá nyá st. Talá n én nem érdemlek meg egy kis
kikapcsoló dá st?
– Tudod, hogy nem errő l van szó . Soha nem gondoltam volna, hogy egy asszony a te
korodban…
Rachel tréfá san rá csapott a lá nya fenekére.
– „Egy asszony az én koromban”, mit akarsz ezzel mondani? Tudtommal az
idő sebbeknek sincs megtiltva, hogy érzelmeik legyenek.
Jae vá llat vont, és kiment a konyhá ba.
Rachel kö vette.
– Nahá t, itt meg ki rakott rendet?
– Ma korá bban jö ttem haza, mint terveztem – felelte Jae. – Gondoltam, segítek neked
egy kicsit.
41/90
Az asszonynak eszébe jutottak a ruhá k a szá rító n, és a mosó konyhá ba indult.

– Má r leszedtem ő ket, mami.
– Azért szorgoskodtá l ennyire, hogy holnap jó hangulatban legyek?
– Az ember megteszi, ami tő le telik – vigyorodott el Jae.
– Akkor há t nincs má s dolgom, mint megfü rö dni és á gyba bú jni – mondta az asszony.
– Holnap korá n kelü nk.
Mikö zben lefekvéshez készü lő dö tt, gondolatban még egyszer á télte a Lucasszal tö ltö tt
estét. Má r há ló ingben ü lt az á gy szélén, amikor Jae benyitott hozzá .
– Mitő l vagy ilyen vidá m, mami?
– Á , nem érdekes.
– Lucasra gondolsz?
– Ú gy valahogy – felelte Rachel.
Jae az anyja mellé telepedett az á gyra.
– Mami, meséld el a mai napodat! Olyan kívá ncsi vagyok.
– Nos… – kezdte Rachel komolykodó hangon –, miutá n elmentél az iskolá ba,
felébresztettem Nealt, aki…
Jae kuncogott, és tréfá san anyjá hoz vá gott egy kispá rná t.
– De anya, nem erre vagyok kívá ncsi! Azt akarom tudni, mit csiná ltatok Lucasszal.
Rachel elmesélt mindent, majd a végén ó vatosan megjegyezte:
– Szeretett volna ő is eljö nni csü tö rtö k este a klubba.
Jae szikrá zó szemmel felpattant:
– É s te rö gtö n beleegyeztél, ugye?!
– Nem.
– Meghiszem azt, hogy szeretett volna eljö nni! – mondta a lá ny, és kényelmesen
elnyú jtó zott az á gyon. – Tudja, hogy a jó vá hagyá somra van szü ksége, ha meg akar
szerezni téged.
– Há t ezt meg honnan veszed? – képedt el Rachel.
– Donná tó l. Az ő anyja má r há romszor vá lt el. Azt mondja, mindig ugyanaz a jelenet
ismétlő dik, amikor az anyja egy ú jabb férfit akar hozni a há zhoz. Má r unalmas. – Jae
hasra fordult, és a kö nyö kére tá maszkodott. – Azért jó érzés, hogy az én szavam is
szá mít. Talá n mégis meghívhatná nk egyszer vacsorá ra…
Az asszony felnevetett, és pajkosan ö sszekó colta a lá nya hajá t.
– Meg fogod szeretni – mondta. – Biztosra veszem, hogy megszereted.
*
– Ezt tenni velem! – dü hö ngö tt Jae. Bevá gta a kocsi ajtajá t, és toporzékolni kezdett. Kis
híjá n sírva fakadt. – Ha nem kapom meg a ruhá t, nem tudok elmenni a bá lba. Az egész
vá ros rajtam fog nevetni. E nélkü l a ruha nélkü l egy fabatká t sem ér az életem.
42/90
– Csodá lkoznék, ha így lenne – csitította Rachel, mikö zben bementek a há zba. –
Remélem, hogy az életednek nem pá r méter selyem és szatén ad értelmet. Csak annyit
ígértem, hogy elmegyek veled, és megnézzü k a ruhá t. Azt nem ígértem, hogy meg is
veszem.
Jae fel-alá já rká lt, és dü hö s pillantá sokat vetett az anyjá ra.
– Há t nem érted, anya? Donná nak a Frost fivéreknél vett ú j ruhá t az anyja, Niná -nak a
Menger Smart ü zletben. Lindá nak sajá t hitelká rtyá ja van Sackéknél. Sharon a Lord és
Taylornál vá sá rol. Te pedig azt vá rod tő lem, hogy a legolcsó bb boltokban vegyem a
ruhá imat. Ezekbe az ü zletekbe a bará tnő im a lá bukat sem tennék be, há t tudd meg, hogy
én sem fogom! – Jae végigrohant a folyosó n, beviharzott a szobá já ba, és onnan kiá ltott
vissza: – Fel fogom hívni apá t! Ő majd megveszi nekem azt a ruhá t!
RacheI má ris az ajtó ban termett.
– Jae Ruella March! Megtiltom, hogy felhívd az apá dat!
– Ezt nem teheted! – feleselt Jae toporzékolva. – Mégiscsak az apá m, jogom van
beszélni vele.
– Igen, az apá d – ismerte el Rachel higgadtan. – De ne felejtsd el, hogy én meg az
anyá d vagyok, és én nevellek téged. Te pedig gyerek vagy, és kö telességed
engedelmeskedni.
– Jobban tennéd, ha meggondolná d, hogyan viselkedsz velem – vá gott vissza Jae. Fejét
dacosan há travetette, ajka reszketett, és majdnem elbő gte magá t. – Kü lö nben elmegyek
apá hoz, és vele maradok.
Nem ez volt az első eset, hogy Rachel kilá tá stalannak érezte a helyzetet. Ú gy lá tta, a
lá nya egyéniségében egyre inká bb felszínre tö rnek a Jaredtő l ö rö kö lt rossz
tulajdonsá gok. Jae elkényeztetett, akaratos teremtés lett, aki egyszerű en képtelen
bá rmirő l is lemondani. Boldogan megvette volna neki azt a ruhá t. A legszívesebben
minden kívá nsá gá t teljesítette volna. De nem tehette.
– Kérlek, anya! – fogta kö nyö rgő re a lá nya. – Tudom, hogy van egy kis spó rolt pénzed.
– Igen, van. De nem fogok hozzá nyú lni, és nem hagyom, hogy zsaroljanak. A ruha, amit
egyetlen alkalomra akarsz felvenni, ö tszá z dollá rba kerü l, Jae.
Má sodpercekig némá n á lltak szemben egymá ssal.
– Ne hívd fel apá dat, hogy pénzt kérj tő le!
Jae hanyagul megvonta a vá llá t, elfordult, odament a magnó já hoz, és betett egy
kazettá t.
– Hallottad, amit mondtam? – kérdezte Rachel.
– Hallottam – felelte Jae há tra sem fordulva. Bekapcsolta a magnó t, és a legnagyobb
hangerő vel bö mbö ltetni kezdte a zenét.
43/90
7. FEJEZET
Rachel elrá molt a konyhá ban a reggeli utá n, majd mosogatni kezdett.
– Nem felejtettél el valamit? – kiá ltott Sammy utá n.
A gyerek fél lá bbal a kü szö bö n volt. Megtorpant, és félhangosan gondolkodni kezdett:
– Kesztyű , baseballü tő , labda… Nem. Semmit.
– É s a kö nyveid? – kérdezte Rachel az iskolatá ská ra mutatva.
– Ja – dü nnyö gte Sammy, és visszasomfordá lt a tá ská já ért. – Azt hittem, valami
fontosra gondoltá l.
Ekkor Neal rontott be a fü rdő szobá bó l.
– Mami! – kiá ltotta, mikö zben megtö rö lte az arcá t egy tö rü lkö ző ben. – Ma valamivel
késő bb jö vö k haza. Mrs. Jeffers segít nekem a kö nyvtá rban befejezni a festményemet. – A
tö rü lkö ző az asztalra repü lt. Neal leü lt, és tö ltö tt magá nak egy pohá r tejet.
– Akkor szia, mami! Ma elhozom Codyt – bú csú zott Sammy.
– Jó l van. Viszlá t délutá n!
Kö zben Neal jó étvá ggyal nekigyü rkő zö tt sonká bó l, tojá sbó l és pirító sbó l á lló
reggelijének. Amikor befejezte, megkérdezte:
– Hol van Jae? Ma még nem is lá ttam.
– Itt vagyok – hallatszott az ingerü lt vá lasz.
– De savanyú az á brá zatod! – csipkelő dö tt Neal, és szelesen hó na alá csapta a
kö nyveit. – Mi tö rtént? Ugrott az ú j ruhá d?
– Fogd be a cső rö d, Neal! Anya, mondd meg neki, hogy tartsa a szá já t!
– Hagyd békén, Neal! – szó lt Rachel nyugodtan. – Mit kérsz reggelire, Jae? Van tojá s,
sonka és pirító s.
– Pirító st kérek, és egy fél pohá r tejet. Nincs étvá gyam.
Neal vigyorgott.
– Fogyó zunk, fogyó zunk? – kérdezte gú nyosan.
– Neal! – fakadt ki Jae. – Szű nj má r meg!
– Kérlek, Neal! – szó lt rá figyelmeztető en az anyja is.
– Jó , mami. Má r viccelni sem szabad?
– Lá thatod, hogy nincs olyan hangulatban – magyará zta az anyja. – Siess, mert elkésel
az iskolá bó l!
Megszó lalt a telefon. A lá ny felugrott a reggelije mellő l, és a készü lékhez rohant.
– Halló ! – szó lt bele, és lopva az anyjá ra pillantott. – Apa az!
Rachel lassan becsukta a mosogató gép ajtajá t. Mindig szorongá ssal tö ltö tte el, ha
Jareddel kellett beszélnie, ez a mostani telefon pedig, ú gy érezte, kifejezetten a lehető
legrosszabbkor jö tt.
44/90
– Anya, téged keres – kö zö lte Jae.

Az asszony megtö rö lte a kezét, és lassan a készü lékhez ment. Nyomorultul érezte
magá t, a gyomra ö sszerá ndult az idegességtő l.
– Halló ! – szó lt bele ingerü lten a kagyló ba, és kö zben azon bosszankodott, hogy még
mindig ennyire fél Jaredtő l.
– Rachel, ne motyogj! – hallotta Jared parancsoló hangjá t. – Te vagy az, Rachel?
– Igen, én vagyok, ki má s lenne?
– Kü ldö k Jae-nek ezer dollá rt – mondta Jared.
Rachelben felforrt a méreg.
– Tessék? – kérdezte, majd dü hö sen Jae-re pillantott, aki feszengve ide-oda csú szká lt a
széken, és kerü lte anyja pillantá sá t.
– Jó l értetted, Rachel. Á tutaltatok ezer dollá rt, kérlek, gondoskodj ró la, hogy Jae
megkapja. Vedd meg neki azt a ruhá t, amelyikre vá gyik.
– Vegyem ezt utasítá snak?
– Igen, az ö rdö gbe is! Ha egy kicsit odafigyelnél a gyerekekre, és jobban beosztaná d a
pénzt, nem kellene annyi mindent megtagadnod tő lü k.
– Te nem hallottá l arró l, Jared, hogy az utó bbi idő ben mennyit emelkedtek az á rak?
– Csak ne pró bá ld meg kimagyará zni, Rachel!
Az asszony reszketett a haragtó l.
– Természetesen elkü ldheted neki a pénzt, és én gondoskodom ró la, hogy megkapja.
De a ruhá t nem fogja megvenni, megmondtam neki, hogy nem kaphatja meg.
– É n pedig azt mondom, hogy megkaphatja.
Rachel dü hö s pillantá st vetett Jae-re.
– Azt nem tudom megakadá lyozni, hogy pénzt kü ldj neki. Talá n Jae-t sem tudom
meggá tolni abban, hogy megvegye azt a ruhá t. Azt azonban garantá lhatom neked, Jared
Jaeson Mareh, hogy a bá lon nem fogja viselni. Nem hagyom, hogy semmibe vegye a
szavamat. Anná l sokkal jobban szeretem.
– Te jó sá gos ég! Rachel, nem értem, hogy lehet ekkora hű hó t csapni egy ruha miatt. Te
mindig is szerettél a bolhá bó l elefá ntot csiná lni.
– Nem a ruhá ró l van szó – felelte az asszony –, hanem a rossz hozzá á llá sró l. De te ezt
ú gysem tudod megérteni.
– Nem, tényleg nem tudom. Szeretnék beszélni a lá nyommal.
– Most nem, Jared. Iskolá ba kell mennie.
– Ú gysem tarthatod tő lem ö rö kké tá vol, Rachel – nevetett gú nyosan a férfi. – Te is
tudod, hogy a végén ú gyis hozzá m pá rtol majd mind a há rom. É s a ruhaü gyben sem ez
volt az utolsó szavam. A jö vő hétvégén igényt tartok a gyerekekre. Majd én
gondoskodom ró la, hogy Jae megkapja azt a ruhá t, amelyiket kivá lasztott. Te pedig,
hacsak nem akarod végleg megrontani a kapcsolatotokat, ne tiltsd meg neki, hogy a
bá lon viselje!
Rachel letette a kagyló t, és indulatosan a lá nyá hoz fordult:
45/90
– Te felhívtad az apá dat annak ellenére, hogy én megtiltottam?

Jae nem tudott az anyja szemébe nézni. Felá llt, és a mosogató géphez vitte a tá nyérjá t:
– Igen. Ú gy gondolom, nincs jogod, hogy tá vol tarts tő le.
– Jae! Csaló dtam benned. Egy hó nap szobafogsá g a ”jutalmad”. A mérkő zésre
elengedlek, mert tö rzsszurkoló vagy, de a meccs utá n azonnal jö ssz haza, semmi
haverok, semmi csavargá s! A hétvégén nem mehetsz sehová . Apá d megveheti ugyan a
ruhá t, de te nem fogod hordani. Ső t, kislá nyom, lehet, hogy a bá lba sem engedlek el. Ezen
majd még gondolkodom.
Jae felvonta a szemö ldö két:
– Ezt ugye nem gondolod komolyan, anya?!
– De igen – felelte Rachel higgadtan. – A lehető legkomolyabban. Nagyon nem tetszik,
amit a há tam mö gö tt mű veltél, és az sem, hogy apá dat és engem egymá s ellen pró bá ltá l
meg kijá tszani. Szeretlek, és azt akarom, hogy velem élj. De nem engedem magam az
orromná l fogva vezetni!
Nehéz szívvel figyelte, ahogy Jae fogja a kö nyveit, és elmegy hazulró l. Keserű kö nnyek
folytak végig az arcá n. A fü rdő szobá ba sietett, letépett egy papírtö rü lkö ző t, és azzal
itatta fö l a kö nnyeit.
A kapucsengő hangja juttatta eszébe, hogy ma reggelre Lucast vá rta. A nagy
izgalomban ez teljesen kiment a fejébő l. Mielő tt ajtó t nyitott volna, hideg vízzel gyorsan
lehű tö tte az arcá t. Nem akart kisírt szemmel mutatkozni a férfi elő tt, ezért cselhez
folyamodott:
– Még nem készü ltem el teljesen – szó lt ki az ajtó n. – Néhá ny percet vá rnod kell. Ü lj le
addig a nappaliban, és igyá l egy kis ká vét!
Amikor belépett a nappaliba, Lucas éppen ká vét tö ltö tt magá nak. A férfi felpillantott,
és rá mosolygott Rachelre, aki ma ü zletasszonyhoz illő ruhá t vett fel. Sö tétszü rke
kosztü m és zö ld csíkos ingblú z volt rajta. Lucasnak azonnal feltű nt az asszony duzzadt
szemhéja, de tapintatosan nem vett ró la tudomá st.
– Reggeliztél má r? – kérdezte Lucas.
– Hm, bekaptam valamit – nyú lt Rachel a ká véscsészéért. – É s te?
– Mrs. Molly soha nem engedi, hogy reggeli nélkü l menjek el hazulró l.
Rachel lopva végigmérte a férfit. A kék farmering nyitva volt a nyaká ná l, és lá tható vá
tette sö tétbarna mellsző rzetét. A testhez simuló nadrá g kiemelte karcsú dereká t és
izmos lá bá t.
– Még mindig a fejlő désben lévő fiatalembert lá tja bennem, akinek naponta
há romszor kiadó s étkezésre van szü ksége – fű zte hozzá Lucas, aztá n elakadt a hangja,
mert ö sszetalá lkozott a tekintetü k. Letette a csészét, odavezette Rachelt a pamlaghoz, és
gyengéd erő szakkal leü ltette. – Mi tö rtént?
– Mibő l gondolod, hogy tö rtént valami?
A mutató ujja hegyével végigsimította az asszony szemhéjá t, és letö rö lt egy
kö nnycseppet.
– Ó , Lucas! – só hajtott fel Rachel, és hagyta, hogy a férfi á tö lelje.
46/90
Lucas a mellére vonta az asszony fejét, és ú gy hallgatta végig a reggeli veszekedés

tö rténetét.
– É rthető Jae viselkedése – jegyezte meg, miutá n Rachel befejezte. – Hiszen még
gyerek.
– É n Jared magatartá sá t nem értem – panaszkodott az asszony. – Neki má r igazá n
tö bb esze lehetne. – Rö vid szü net utá n hozzá tette: – Csak a vá lá s utá n tudtam meg, hogy
milyen is való já ban. – Megnyugodott Lucas karjá ban, és egy darabig nem gondolt
semmire, csak élvezte, ahogy a férfi gyengéden simogatja a há tá t. Ö nkéntelenü l is
szorosabban simult hozzá . Hirtelen rá eszmélt, hogy melle a férfi mellkasá nak feszü l, és
kibú jt az ö lelésbő l. – Kö szö nö m – suttogta, majd amikor észrevette a férfi fü rkésző
tekintetét, megjegyezte: – Na, én is szép lehetek így, bedagadt szemmel!
– Bizony így van, Rachel March. Kisírt szemmel még elragadó bb vagy! – mondta
mosolyogva a férfi, és két keze kö zé fogta Rachel arcá t.
Az asszony ezú ttal nem hú zó dott el tő le. Ez a gyengéd, babusgató érintés valami eddig
soha nem tapasztalt érzést tá masztott fel Rachelben. Ajka só hajtva megnyílt, és Lucas
érezte, most mindent megkaphatna, amit csak kívá n. De nem akart tová bbmenni, nem
akarta az asszony pillanatnyi gyengeségét kihaszná lni. Kezét Rachel vá llá ra tette, és égő
vá ggyal nézett a szemébe.
Az asszony bizonytalan mosollyal felemelkedett. A meghitt pillanat vará zsa megtö rt,
Rachel zavarban érezte magá t. Fogta a ká véscsészéket, és kiment a konyhá ba. Amikor
hallotta, hogy a férfi is jö n utá na, szó rakozottan megkérdezte:
– Akarsz még egy ká vét, mielő tt…
– Sajná lom, hogy ö sszevesztetek Jae-jel – szakította félbe szelíden Lucas. – É s
sajná lom azt is, hogy most csak ez hajtott a karjaimba. De boldog vagyok, hogy itt
voltam, és vigasztalhattalak. Nem kérek bocsá natot, amiért megcsó koltalak. Meg
akartalak csó kolni, és egyá ltalá n nem bá nom, hogy megtettem.
– É n sem – suttogta Rachel.
A férfi há tralépett, pedig szívesen maradt volna, hiszen sokkal tö bbet kívá nt egy
csó kná l. De tudta, hogy ennek még nem jö tt el az ideje.
– Indulnunk kellene. Ma még hosszú ú t á ll elő ttü nk.
Felejthetetlen nap volt. Rachel minden gondjá t elfelejtette, és tö bb eladó birtokot is

megmutatott Lucasnak.
– Na, melyik tetszik legjobban? – kérdezte visszafelé jö vet
– Vá ltozatlanul a Halston-birtok – felelte Lucas. – Csak az á rá val nem vagyok
kibékü lve. Mutattam neked, hogy a szakértő im mennyire becsü lték az értékét?
– Igen. É s nekem is az a véleményem, ami neked. Talá n sikerü l Elaine-t meggyő znü nk.
– Talá n. Most azonban nem érek rá , ma este Dallasba kell utaznom.
Az asszony leplezni pró bá lta csaló dottsá gá t.
– Pénteken délutá n jö vö k vissza. Rá érsz aznap este? – folytatta a férfi.
47/90
– Nem, Lucas – felelte Rachel sajná lkozva. – A fiú k szerepelnek a Roosevelt hazatérése
című darabban, azonkívü l megígértem Jae-nek, hogy… Ó , Lucas, mindig van valami,
ami…
A férfi gyengéden megsimogatta az asszony kezét.
– Most is megkérdezem: elkísérhetlek benneteket?
Rachel meglepő dve nézett a férfira.
– Való ban akarod, Lucas?
– Igen. Így legalá bb megismerhetem Jae-t.
Rachel a reptér gará zsá ban parkolt. Neal és Sammy a há tsó ü lésen ü ltek, Jae pedig
mellette. Alighogy az asszony megá llította a kocsit, Jae kinyitotta az ajtó t, és kipattant
belő le.
– Nem talá lod furcsá nak, hogy Lucas tegnap nem jö tt el az elő adá sra? Bezzeg, amikor
veled meg a fiú kkal kell talá lkoznia, akkor mindig nagyon pontos. Azt hiszem,
nyilvá nvaló , hogy nem akar velem talá lkozni. Kitér az utambó l.
– Ez nem igaz, Jae. Ü zleti ü gyek miatt nem tudott jö nni. – Az asszony nem akarta a
lá nyá t emlékeztetni, mekkora botrá nyt csapott, amikor megtudta, hogy Lucas is ott akar
lenni az elő adá son.
– Jó kifogá s! – gú nyoló dott Jae, az anyja utá n sietve. – Ez csak azt bizonyítja, hogy az
ü zleti ü gyei jobban érdeklik, mint te. Kü lö nben eljö tt volna.
– Nekem fá jt a legjobban, hogy nem tudott eljö nni – bizonygatta Rachel. – De az
ilyesmi elő fordul néha.
– Vá rjuk csak ki, hogy milyen gyakran – feleselt a lá nya, és dacosan megrá zta a fejét.
A repü lő tér lépcső jéhez értek. A fiú k má r elő reszaladtak, Sammy fentrő l kiabá lt:
– Gyorsan, mami, kü lö nben elkésü nk!
– Még bő ven van idő nk – felelte Rachel. – Neal, hozhatná d a nő véred bő rö ndjét!
A fiú bosszú s képpel dü nnyö gö tt valamit maga elé, aztá n szó t fogadott.
Rachel a vá ró teremben maradt Jae indulá sá ig.
– Mami, miért nem jö ssz te is haza velem? – lépett Jae a beszá lló ká rtyá val a kezében
az anyjá hoz.
– Errő l má r épp eleget beszéltü nk, Jae.
– Apa nagyon ö rü lne, ha lá tna. Ezt biztosan tudom. Kérlek, anya, menjü nk haza
mindannyian! Legyü nk ismét egy csalá d!
Ebben a pillanatban Sammy érkezett rohanva.
– Nem mehetü nk apá hoz! – kiá ltotta. – Mami, megígérted nekü nk, hogy Lucas-hoz
megyü nk a birtokra.
48/90
– Megígértem, és el is megyü nk – nyugtatta meg Rachel a fiá t. – De most ne zavarj, a

nő véreddel beszélgetek.
– Na, jó – dö rmö gte Sammy, majd elszaladt, hogy megkeresse Nealt.
– Ha ma nem jö hetsz – javasolta Jae, amikor az ö ccse má r halló tá volsá gon kívü l volt ,
gyertek mindannyian a jö vő héten. Elmondom apá nak, hogy…
– Nem, Jae! – vá gott kö zbe Rachel. – Fogd má r fel végre, hogy apá ddal én tö bbet
képtelen lennék együ tt élni! Nem akarok visszamenni.
– Nem tudom elhinni, hogy komolyan gondolod, anya.
– Majd még beszélek neked errő l, ha visszajö ttél – ígérte meg Rachel.
– Lucas miatt nem akarsz jö nni, ugye?
– Apá d és én jó val azelő tt elvá ltunk, hogy Lucast megismertem volna.
– Légy ó vatos Lucasszal, mami! – mondta a lá ny, és á tö lelte az anyjá t. – Nem akarom,
hogy fá jdalmat okozzon neked.
– Ne aggó dj!
Elhangzott a má sodik felszó lítá s is a beszá llá sra, Jae megcsó kolta az anyjá t.
– Akkor há t, viszlá t vasá rnap! Ne felejts el kijö nni értem!
– Nem felejtem el, ebben biztos lehetsz – bú csú zott Rachel mosolyogva.
8. FEJEZET
Rachel a kanapén ü lt, és arra vá rt, hogy Lucas kijö jjö n végre a dolgozó szobá já bó l,
ahová néhá ny sü rgő s ü zleti ü gyét elintézni hú zó dott vissza. A két fiú t Dugan és Molly
MacAdams elvitték lá togató ba a gyermekotthonba. Az asszony há tradő lt a kanapén,
lehunyta a szemét, és a halk zenét hallgatta.
Végre kinyílt az ajtó .
– Bocsá ss meg! – hallotta Lucas hangjá t.
Mély lélegzetet vett, és felegyenesedett. Gyengéd mosoly suhant á t az arcá n.
– Nem hinném, hogy meg tudok bocsá tani. Végre kettesben lehetnénk, hisz a gyerekek
nincsenek itt, és Cheryl is csak késő n jö n haza, te pedig telefoná lá ssal tö ltö d a drá ga idő t.
– Maga is meglepő dö tt a vakmerő ségén.
– Remélem, nem zavar, hogy Cheryl hazajö n – mondta Lucas.
– Nem. Má r nagyon szeretném megismerni. Csak olyan jó lett volna egy kicsit
kettesben lenni veled.
– Szerencsére bő ven van még idő nk – biztosította a férfi, és leü lt a kanapéra. – Ez a mi
délutá nunk lesz – ígérte, és megfogta az asszony kezét.
Rachel vá gyakozva á tö lelte, és csó kra kíná lta a szá já t. Lucas ajka meleg volt, és puha.
Egyre erő sebben szorította magá hoz az asszonyt, és a csó kja mind kö vetelő dző bbé vá lt.
Ö lelés kö zben érezte magá hoz simulni Rachel mellét és combjá t, az asszony testének
49/90
érintése hatá rtalanul felkorbá csolta szenvedélyét. Mégis tudta, nem engedhet az
emésztő vá gyakozá snak, még nem jö tt el a beteljesü lés ideje. Nem akarta sü rgetni az
asszonyt, vagy erő szakkal kikényszeríteni a beleegyezését. Szá já t nagy nehezen elvonta
Rachel ajká ró l.
Az asszony egy pillanatig halvá ny mosollyal nézett rá , majd a mellkasá ra borult, és
elégedetten felsó hajtott.
Lucas apró csó kokkal borította a selymes, sző ke hajat, majd megszó lalt:
– Egyszer valami olyasmit mondtá l, hogy bizonyos értelemben én vagyok az első az
életedben.
– Igen… – erő sítette meg Rachel, és ujjait a férfi inge alá dugta, megérintette meleg
bő rét.
– É n is ugyanígy vagyok veled.
Az asszony kigombolt egy gombot, hogy tenyerét a férfi mellkasá ra csú sztathassa.
Amikor érezte, hogy Lucas mély levegő t vesz, halkan felnevetett:
– Ezt nem tudom elhinni – suttogta á lmodozva. – Annyi képet lá ttam ró lad az
ú jsá gokban, és mindegyiken má s nő volt melletted.
A férfi testén heves vá gy futott végig, amikor Rachel finoman megérintette a
mellbimbó já t.
– Ez igaz – ismerte el. – De Debra halá la ó ta te vagy az első nő , aki nem csak futó
kalandot jelent az életemben.
Ez az ő szinte vallomá s izgalomba hozta Rachelt, ö nkéntelenü l is kö zelebb hú zó dott a
férfihoz.
– Szeretném, ha jobban megismernénk egymá st – folytatta Lucas. – Ha tö bb idő t
tö ltenénk együ tt, és lehető séget adná nk magunknak arra, hogy egymá sba szerethessü nk.
– Boldog vagyok, hogy megismertelek – ü lt fel az asszony. – Olyan jó veled lenni,
Lucas!
A férfi megfogta a kezét, a szá já hoz emelte, és lá gyan megcsó kolta.
Két esztendő ó ta Lucas Brand volt az első férfi, aki vá gyat ébresztett Rachelben.
Nyelve hegyével megnedvesítette kiszá radt ajká t. Nem sejtette, hogy ez az á rtatlan
mozdulat mennyire felizgatja Lucast.
– Annyira má s vagy, mint amilyennek elképzeltelek…
– Jobb vagy rosszabb? – kérdezte a férfi, és ujjá val gyengéden végigsimított Rachel
nyaká n.
– Jobb – lehelte elfú ló hangon.
Lucas fö léje hajolt, és nyelvével megciró gatta az ajká t. Az asszony egész testével a
férfihoz simult, és ujjaival sű rű hajá ba tú rt. Egyre szorosabban ö lelte magá hoz Lucast, és
vá gyakozva nyitotta meg ajká t a férfi nyelve elő tt.
Lucas becsú sztatta kezét az asszony szoknyá ja alá , és izgató lassú sá ggal simogatta a
combjá t. Elhatalmasodott rajta a vá gy, és amikor Rachel a csípő jével hevesen mozogni
kezdett, felnyö gö tt. Ez még inká bb tű zbe hozta az asszonyt. Forró szavakkal becézgették
egymá st, s Rachel a férfi combja kö ré kulcsolta a lá bá t, aki kigombolta az asszony blú zá t,
50/90
és mellének bá rsonyos bő rét csó kolgatta, majd a melltartó csipkéin keresztü l finoman
harapdá lni kezdte a mellbimbó já t. Rachel nyö gdécselve a férfi csípő jéhez szorította a
csípő jét. Lucas kikapcsolta a melltartó t.
– Csodaszépek vagytok – suttogta az eléje tá ruló keblek lá ttá n, s ujjaival az érzékeny
bimbó t ciró gatta. – Gyö nyö rű vagy! – pillantott az asszony arcá ra. – Rachel, szeretném,
ha az enyém lennél, amint te is késznek érzed magad rá .
– Igen, tudom.
– É s mikor…? – kérdezte szenvedélytő l fű tö tt hangon.
– Azt nem tudom – suttogta Rachel. – Hamarosan.
– Mikor lá thatlak?
– De há t most is lá tsz. A hétvégén meg eljö vü nk az estélyedre. Vagy má r elfelejtetted?
– Nem felejtettem el. De engem az érdekel, hogy mikor lehetek veled kettesben. A
gyerekek nélkü l, zavartalanul. Hogy mikor lesz egy olyan este, amely egyedü l csak a
miénk.
– Nem tudom – mondta Rachel csendesen. Felü lt, hogy bekapcsolja a melltartó já t és
begombolja a blú zá t. Kö zben lehajtotta a fejét, és a haja az arcá ba hullott.
– Mit szó lná l a péntekhez két hét mú lva? Van két jegyem a Majestic Színház ba. Lenne
még elegendő idő d pó tmamá t keresni a gyerekek mellé.
Lucas hiá ba vá rt a vá laszra, az asszony még a fejét sem emelte fel. Gyengéden az á lla
alá nyú lt, és maga felé fordította az arcá t, hogy a szemébe nézhessen.
– Félek, Lucas – vallotta be Rachel.
– Nem kell félned. Mindig csak azt teszem, amit te is szeretnél…
– Akkor há t, két hét mú lva, pénteken – felelte az asszony.
Lucas lehajolt hozzá , és beleegyezését egy gyengéd csó kkal kö szö nte meg.
– Nincs kedved ló há tró l megnézni a birtokot? – kérdezte vá ratlanul.
– De van. Má r nagyon régen nem lovagoltam.
Kilovagoltak a fö ldekre, és gyö nyö rkö dve szemlélték a vará zslatos színekben
pompá zó ő szi tá jat. Az égen fehér bá rá nyfelhő k ú sztak, a nap melegen sü tö tt.
– Ö rü lö k, hogy Elaine-nek tetszett az ajá nlatom – jegyezte meg a férfi. – Elviszed neki
hétfő reggel a szerző dést?
– Amilyen korá n csak lehet.
– Azért kö ltö ztem ide – magyará zta Lucas –, mert szeretem ezt a tá jat, és az itt élő
embereket. Becsü lö m a nemes egyszerű ségü ket. Ha itt lehetek, boldognak érzem magam.
– Ezzel én is ugyanígy vagyok – mondta csendesen az asszony.
Lucas arca felragyogott, szá ja széles mosolyra hú zó dott. Hosszú gyeplő re engedte
lová t, és há trakiá ltott a vá lla fö lö tt:
– Csak utá nam! Meg akarom mutatni a gyermekotthont.
Dombnak felfelé, ü getésben haladtak á t a patkó val díszített kapu alatt. Amint a há z
elő tt megá llítottá k a lovaikat, Mandy rohant ki az épü letbő l:
51/90
– Lucas! Mrs. March! – Ugrá ndozva szaladt le a lépcső n, és Lucas karjá ba vetette
magá t. – Nem is reméltü k, hogy ma kijö ttö k hozzá nk.
A férfi felemelte a gyereket, és megforgatta a levegő ben.
– Kilovagoltunk, és elhatá roztuk, hogy bekukkantunk hozzá tok. Hol van Arney?
Alacsony, kó cos férfi lépett ki a há zbó l, és szarukeretes szemü vegét tö rö lgette egy
kendő vel.
– Itt vagyok, Lucas.
– Arney – fordult hozzá Lucas –, hadd mutassam be Mrs. Marchot! Rachel, ő Arnold
Lagustrum.
Arney a farzsebébe csú sztatta a kendő t, és feltette a szemü vegét. Kezet nyú jtott
Rachelnek.
– Má r sokat hallottam magá ró l, Mrs. March.
– Kérem, szó lítson csak Rachelnek!
– Maga pedig hívjon Arney-nak!
– Hol vannak a fiú k?
– Kilovagollak Dugannal és Mollyval – felelte Arney. Betessékelte a vendégeket a
há zba, majd Lucashoz fordult: – Lucas, beszélnem kell veled Steve miatt. Tudod, idén
vizsgá zik, és…
Rachel elnézést kért, és kiment a verandá ra, ahol megint ö sszeakadt Mandyvel.
– Akarod lá tni a szobá mat? – kérdezte a kislá ny.
– Igen, akarom.
Mandy há ló szobá ja tö lgyfa bú torokkal volt berendezve. Az á gyat piros-fehér kocká s
takaró díszítette, az ablakokon pedig muszlin fü ggö ny ló gott Az egyik sarokban
hintaszék á llt. A kislá ny bü szkén mutatott rá .
– Mrs. Molly mindannyiunknak ajá ndékoz egy bú tordarabot, amelyet magunkkal
vihetü nk majd, ha egyszer kikö ltö zü nk az otthonbó l. Szeretnéd kipró bá lni?
– Rachel, Mandy! – hallatszott Lucas hangja a há z elő l. – Hol vagytok?
– Itt vagyunk fenn! – kiá ltotta Mandy. – Megmutatom a szobá mat.
Mielő tt Lucas és Rachel tová bblovagoltak volna, meghívtá k Mandyt, hogy este Neallel
együ tt jö jjö n á t ő is hozzá juk. Amikor néhá ny ó ra mú lva hazaérkeztek, a fő épü let
bejá rata elő tt egy fekete autó t lá ttak.
– Megjö tt Cheryl – jegyezte meg Lucas, és belekarolt Rachelbe.
Cheryl magas, ná dszá lkarcsú , elbű vö lő teremtés volt. Kitá rt karokkal rohant az apja
felé, majd nevetve a nyaká ba borult
– Apa!
– Cheryl, drá gá m!
– Ó , apa, ú gy ö rü lö k, hogy megint itthon lehetek.
52/90
Lucas megfogta Rachel kezét.

– Cheryl, hadd mutassam be Rachel Marchot. Má r sokat meséltem neked ró la.
A lá ny tekintete egyszeriben fagyossá vá lt.
– Ja, az ingatlanü gynö k – mondta gú nyosan.
Rachel mosolygott.
– Igen, az ingatlanü gynö k – ismételte nevetve. Egyá ltalá n nem szégyellte a
foglalkozá sá t. – Ö rü lö k, hogy megismerhetem, Cheryl. A papá ja má r sokat mesélt
magá ró l.
Cheryl megigazította koromfekete hajá t, és a vá lla fö lö tt odavetette:
– Persze, persze. – Egyik karjá val á tö lelte az apjá t, és kö zben kihívó an tekintett
Rachelre. – Végü l is ez természetes. Tudja, Mrs. March, mi nagyon kö zel á llunk
egymá shoz.
– De ü ljü nk má r le végre! – szó lalt meg Lucas feltű nő en ideges hangon. Cheryl még
egyetlen nő ismerő sével sem viselkedett olyan hidegen és visszautasító an, mint most
Rachellel szemben.
A lá ny a kanapéhoz ment.
– Ü ljö n le mellém, Mrs. March! É ppen a fényképalbumot szeretném megnézni. Tartson
velem, így legalá bb meglá thatja, milyen boldog csalá d voltunk, amíg még élt az anyá m.
Ugye nem zavarja, ha beszélek ró la, vagy talá n mégis?
– Cheryl… – avatkozott kö zbe Lucas.
– Nem. Nem zavar – vá gott Rachel a férfi szavá ba.
Cheryl elragadó an mosolygott.
– A szü leim huszonö t évig voltak há zasok, Mrs. March. Nagyon szerették egymá st. Az
ilyen szerelmet még a halá l sem pusztíthatja el.
– Cheryl! – csattant fö l Lucas hangja. – Most má r elég legyen!
– Nem hiszem, hogy elég lenne – sziszegte Cheryl. – Pillanatnyilag nem ó hajtok errő l
tö bbet beszélni. Ha megengeded, apa, most elmegyek Rhodá hoz.
– Azt hiszem, bocsá natot kellene kérned Racheltő l.
– Nem, Lucas… – kezdett bele az asszony.
– Mivel apá m ú gy véli, hogy bocsá natkéréssel tartozom ö nnek, Mrs. March, én
teljesítem a kívá nsá gá t. Kérem, bocsá sson meg! – Mindezek utá n Cheryl emelt fő vel
tá vozott.
– Cheryl! – kiá ltott utá na Lucas, de az asszony megfogta a karjá t.
– Hagyd csak!
– Az ilyen viselkedést egyszerű en nem tű rö m – há borodott fö l a férfi. – Nincs joga így
megbá ntani téged.
– Most má r minden rendben van – csitította Rachel. – Ő t is meg kell értenü nk.
– Nincs minden rendben, és én nem tudom ő t megérteni!
– Attó l fél, hogy elveszít téged.
53/90
Lucast azonban nem sikerü lt meggyő znie.

– Hiszen nem te vagy az első asszony, akit Debra halá la ó ta megismertem. – Ekkor
hirtelen az asszony szemébe nézett, majd csak ennyit mondott: – Talá n mégis igazad
van.
Má r esteledett, de Cheryl még mindig nem érkezett haza. Lucas egy fotelban ü lt, és
kibá mult az ablakon. A lá nya viselkedése nagyon felbosszantotta, haragja még
korá ntsem szá llt el. Cheryl szá ntszá ndékkal el akarta riasztani Rachelt, pedig nagyon jó l
tudta, milyen fontos apja szá má ra az az asszony.
A bejá rati ajtó kinyílt, majd bezá rult. Kö nnyű léptek hallatszottak.
– Szevasz, apa, megjö ttem! – á llt meg Cheryl az ajtó ban.
– Má r éppen ideje volt – á llt fel Lucas. A hangja keményen csengett.
Cheryl felkapcsolta a villanyt, és a bá rpulthoz lépett.
– Azt hittem, nem érdekel, hogy mikor jö vö k haza. Ma szemmel lá tható lag teljesen
lekö tö tt téged Mrs. March meg a két fia.
– Tudod jó l, hogy be akartalak mutatni Rachelnek. Azt hiszed, nem esik rosszul neki,
ha elszaladsz elő le?
– Sajná lom, apa – felelte a lá ny, és elő vett egy ü veg gyü mö lcslét az italhű tő bő l. –
Egyszerű en nem tudtam elviselni… ahogy mosolyogtatok egymá sra.
Lucas há trasimította a hajá t, és az ablak elé á llt. Olyan dü hö s volt, hogy egy hang sem
jö tt ki a torká n.
Cheryl kinyitotta az ü veget, de nem ivott belő le. Alig hallható an megszó lalt:
– Nem tudtam elviselni, ahogy rá nézel… Ú gy néztél rá , mintha… mintha… – Képtelen
volt folytatni. Keresztü lment a szobá n, és erő tlenü l lerogyott a kanapéra.
– Mintha mi lett volna? – kérdezte Lucas.
Cheryl esedezve nézett az apjá ra:
– Kérlek, apa, ne veszekedjü nk!
– Ma olyan neveletlenü l viselkedtél, hogy szégyenkeznem kellett miattad. Rá adá sul
anyá d fényképeit haszná ltad fel Rachel ellen.
– Miért, nem szabad anyá ró l beszélnem?
– Ne forgasd ki a szavaimat! – fö rmedt rá Lucas. – Ezzel nyilvá nvaló an azt akartad a
tudtá ra adni, hogy itt semmi szü kség rá . É s Rachel természetesen ezt meg is értette.
Cheryl keresztbe fonta a karjá t a mellen, és há tradő lt a kanapén. Egy kö nnycsepp
gö rdü lt végig az arcá n, az ajka megremegett. Lucasnak hirtelen minden mérge elszá llt.
Má r nem lá tott má st, csak egyetlen, szeretett gyermekét, aki anyja elvesztése miatt
bá nkó dik.
– Szerettem az anyá dat – mondta gyengéden. – É s ha még élne, ma is há zasok
lennénk. De má r nem él, drá gá m. Semmi és senki nem tudja ő t visszahozni. – A kanapé
54/90
há ta mö gé lépett, és kezét a lá ny vá llá ra tette. – De én élek, Cheryl, és jogom van a

boldogsá ghoz!
– É s pont ez a Rachel hozná el szá modra a boldogsá got? – kérdezte a lá nya kö nnybe
fú ló hangon.
– Azt hiszem, igen, és szeretném megragadni ezt a lehető séget.
Cheryl dü hö sen felpattant, és kilö ttyintette a gyü mö lcslét. A ragacsos folyadék
beivó dott a sző nyegbe.
– Hogy szerethetsz bele ilyen kö nnyen egy má sik asszonyba?! Tö bbre tartod Rachcl
Marchot az anyá mná l?
Lucas a bá rpulthoz ment egy tö rlő kendő ért, hogy a kiö mlö tt gyü mö lcslét felitassa.
– Nem becsü lö m le az anyá dat. Semmilyen má s asszony nem pó tolhatja ő t. Senki nem
veheti á t az ő helyét a szívemben. De elég szeretet és hely van ott egy má sik asszony
szá má ra is.
– É s má s gyerekek szá má ra.
– Igen, má s gyerekek szá má ra is.
– Kü lö nö sen Rachel gyerekei szá má ra?
A férfi megnyitotta a vízcsapot, és kiö blítette a kendő t.
– Még csak pá r napja ismerem a fiú kat, de má ris megkedveltem ő ket.
– Apa, Rachel nem olyan asszony, mint azok, akikkel eddig dolgod volt. Egyszerű en
nem illik hozzá d.
– Cheryl – fordult a lá nyá hoz Lucas –, amikor odakö ltö ztél Duanne-hez, azt kívá ntad
tő lem, hogy ne szó ljak bele a magá néletedbe. Most én kérem ugyanezt a tapintatot tő led.
Cheryl kényszeredetten elmosolyodott:
– É s most le kell nyelnem a béká t, igaz, apa?
– Nem nagyon ízlik, ugye? – kérdezte Lucas szelíden.
A lá ny odaszaladt hozzá , és hevesen á tö lelte.
– Apa, nem akartam Rachelt bá ntani – szipogta. – Igazá n nem.
– Tudom – felelte neki Lucas megkö nnyebbü lt só hajjal, és magá hoz ö lelte. Remélte,
hogy hamarosan az az idő is eljö n, amikor a lá nya bocsá natot kér Racheltő l.
– Csak most értem meg, mit érezhettél, amikor Duanne-hez kö ltö ztem – suttogta
Cheryl.
– É n is megértelek téged. Mindketten megtanultuk a leckét. É s meg fogjuk tanulni azt
is, hogyan kell élni hagynunk a má sikat.
55/90
9. FEJEZET
Micsoda nap volt ez a mai! Rachel gyorsan lehú zta a cipő jét, félretette az irattá ská já t,
és lehuppant a pamlagra. Mi rossz jö hetne még egy ilyen hétvége és egy ilyen hétfő utá n?
Reggel meg akarta kö tni az adá svételi szerző dést Elaine-nel, de Elaine férjének
á llapota vá lsá gosra fordult, be kellett szá llíttatni a kó rhá zba. Így egyszerű en nem maradt
idő a szerző déssel foglalkozni.
A szerencsétlenségek sorozata azonban még szombaton kezdő dö tt. Má r a Cheryl-lel
való talá lkozá sa is nagyon kellemetlen élmény volt. Azutá n a vasá rnap még nagyobb
csapá st tartogatott. Jae visszajö tt Dallasbó l, és bejelentette, hogy az apjá ná l akar élni.
Rachel ú gy érezte, minden ö sszedő l kö rü lö tte.
Hétfő reggel, nem sokkal az Elaine-nel való sikertelen talá lkozá s elő tt, levelet kapott
Jaredtő l. Volt férje azt kö vetelte, hogy ezentú l a gyerekek tö bb idő t tö ltsenek ná la, és má r
a kö vetkező pénteken vigye el ő ket Dallasba.
Rachel lezuhanyozott, majd kiment a konyhá ba, hogy készítsen valami harapnivaló t a
gyerekeknek. Nemsoká ra megjö nnek az iskolá bó l, és szerette volna ő ket valami
finomsá ggal meglepni.
– Zsemle! – harsogta Sammy, mihelyt benyitott a há zba. Á tcsö rtetett a folyosó n, és
berontott a konyhá ba. – Mami, zsemleszagot érzek!
– Tényleg? Kérsz egyet?
Sammy vigyora magá ért beszélt.
– Eleget sü tö ttél, mami?
Rachel mosolygott:
– Há t persze!
Ajtó csukó dá s hallatszott, majd Neal kiá ltá sa:
– Mami, megjö ttem! Zsemleeee!!! –Még mielő tt az anyja megfordult volna, má ris
Sammy mellett ü lt. – Jaj, anya, mindjá rt éhen halok!
Amikor Jae hazajö tt, a két fiú má r a há zi feladata mellett kuksolt.
– Szia, mami, megjö ttem! Mi van vacsorá ra?
– Ma Lucasszal megyü nk vacsorá zni.
– Ja, igen – felelte Jae kedvetlenü l. – Teljesen kiment a fejembő l.
Rachel bezzeg má r a perceket is szá molta. Végre megszó lalt a telefon.
– Lucas! – mosolyodott el boldogan. – É ppen rá d gondoltam. Olyan jó , hogy együ tt
leszü nk ma este!
– É ppen ezért hívlak – mondta a férfi. – Nem végzek idő ben, sajnos, ma este nem
tudok elmenni veletek.
– Ó , Lucas – felelte az asszony csaló dottan. – Má r megint az ü zleti ü gyeid?
– Igen, de ahogy tudok, megyek – ígérte a férfi.
– Lucas, remélem, sejted, mit fog gondolni Jae!
56/90
– Tudom, és nagyon sajná lom, kedves. De nem mehetek. Itt ü lö k egy tá rgyalá s kellő s
kö zepén. Kérlek, magyará zd meg Jae-nek! Elvitted Elaine-hez a papírokat?
– Igen – felelte Rachel, és rö viden ö sszefoglalta a tö rténteket. – Még a héten alá írja és
visszakü ldi a szerző dést.
– Ki volt az? – kérdezte Jae, miutá n Rachel letette a kagyló t.
– Lucas.
– É s ezú ttal mi jö tt kö zbe?
– Késni fog. Még tart egy megbeszélése.
– Jellemző – felelte a lá ny. – Minden má s fontosabb neki, mint hogy engem
megismerjen.
– Ne légy ilyen undok, Jae! Még nincs veszve semmi. É tterembe ugyan nem megyü nk
el, de hozatunk helyette valami finomat magunknak.
– Mexikó i kajá t! – kiá ltott ki Sammy a konyhá bó l. – Mami, má r ezer éve nem ettem
semmi mexikó it!
– Mondjá tok, mit akartok, és én hozom! – ajá nlotta Jae.
Sammy elő sietett. Baseballsapká já t a homloká ba hú zta.
– Veled megyek!
– Kész vagy a leckével? – kérdezte Rachel.
Sammy a fejét rá zta.
– Muszá j néha szü netet tartanom, hogy felfrissü ljö n az agyam.
– Elő bb a há zi feladat – mutatott az anyja kérlelhetetlenü l a konyhaasztal felé.
– Ó , mami!
Vacsora utá n a fiú k tévét néztek, Jae visszavonult a szobá já ba telefoná lni.
Rachel rendet rakott az író asztalá n. Amikor el akarta tenni Jared levelét, kiesett belő le
egy csekk a padló ra. Az asszony felvette, és apró darabokra tépte, majd a papírkosá rba
dobta.
– Nincs szü kségem a pénzedre, Jared March! – mormolta haragosan.– É s
természetesen ezutá n is ná lam maradnak a gyerekek.
Most nagyon hiá nyzott neki Lucas. Vá gyakozva gondolt a férfi erejére és nyugalmá ra.
Szeretett volna beszélgetni vele. Jared levele alaposan felkavarta. Rá má r nem volt
hatá ssal a férje gazdagsá ga, de nagyon félt attó l, hogy a gyerekeket esetleg
megingathatja. Tudta, Jared hozzá szokott ahhoz, hogy mindent megvá sá rolhat magá nak,
ideértve az embereket is.
– Anya! – kiá ltotta Jae az ajtó bó l. – Ú gy gondolom, Lucas má r nem jö n. Lefekszem. Ez
volt há t a nagy ismerkedés…
– Együ tt já r a munká já val – mondta Rachel minden meggyő ző dés nélkü l. – Te még sok
mindent nem értesz.
– De egyet igen, mami. Má r má sodszor rá zott á t téged. Azt mondja, szeretne engem
megismerni, kö zben pedig lá tni sem akar.
57/90
– El fog jö nni. Kü lö nben fö lhívott volna.

– Tiszta sor – vonogatta a vá llá t Jae. – É n mindenesetre megyek aludni.
Mú ltak az ó rá k, és Lucas nem jö tt, még csak nem is telefoná lt. Végü l Rachel is lefekü dt.
Soká ig nem jö tt á lom a szemére. Aztá n az ajtó csengő berregésére ébredt. Magá ra kapta a
pongyolá já t, és a teraszra kiszű rő dő fényben lá tta, hogy Lucas á ll az ajtó elő tt.
– Jó estét, tú l késő n jö vö k?
– Nem. – Ü dvö zlésképpen rá mosolygott, és odalépett mellé. – Kerü lj beljebb!
Lucas megö lelte, és mohó n megcsó kolta.
– Egy ö rö kkévaló sá gnak tű nt, mió ta nem lá ttalak.
– Nekem is.
– Alig van rajtad valami – suttogta a férfi, miutá n végigsimította a há tá t. – Nem is
sejted, mennyire felizgatsz!
– Akkor talá n zuhanyozz le hideg vízzel! – tréfá lkozott Rachel.
– Ha muszá j, aká r zuhanyozom is, de csakis veled.
Az asszony mosolyogva ingatta a fejét:
– É n má r fü rö dtem.
– Há t ez nem szép.
– Aztá n miért? – kö tekedett az asszony, és kibú jt a férfi ö lelésébő l. – Milyen italt
hozhatok? Ká vét, teá t, kakaó t, gyü mö lcslét vagy bort?
– Egy pohá r bort.
Lucas kö vette a nappaliba, és leü lt a pamlagra. Az asszony kiment a konyhá ba, hogy
tá lcá t és poharakat hozzon. A férfi kö zben lenyű gö zve figyelte csípő jének ringó
mozgá sá t.
– Sajná lom a mai estét.
– É n is – mondta az asszony.
– Jae csaló dott volt?
– Meglehető sen. Azt hiszi, nem vagy kívá ncsi rá .
A férfi felsó hajtott.
– A lá nyokkal nem valami szerencsésen kezdtü nk…
Az asszony kínosan mosolygott.
– Te még el sem kezdted. É n pedig má r az első kísérletnél kudarcot vallottam.
Lucas megfogta a kezét, és az ö lébe ü ltette az asszonyt.
– Mindent rendbe fogok hozni. Csak egy kis idő t adj még!
Rachel a vá llá ra hajtotta a fejét.
– Félek, má r nincs sok idő nk. A félév végén Jae Jaredhez akar kö ltö zni.
– Igazá n sajná lom – szorította magá hoz az asszonyt Lucas.
58/90
– Jaj, Lucas, attó l tartok, ezt má r nem bírom ki. Annyira szeretem, és annyira félek,
hogy elveszítem – esett kétségbe Rachel.
– Nem fogod elveszíteni – nyugtatgatta a férfi. – Ez egy olyan idő szak, amin á t kell
esnie. Addigra meg fogja vá ltoztatni a véleményét.
– Ő talá n igen, de Jared nem. – Rachel a pamlag sarká ba kuporodott, és elmesélte, mit
írt Jared a levelében. – Aká rmit csiná l is, nem fogom á tengedni neki a gyerekeket.
Amikor elvá ltunk, nem kellettek neki, most sem fogja megkapni ő ket!
– Csak beszél a levegő be – mondta Lucas – tenni nem tehet semmit.
– Tudom. Csak kínozni akar engem.
– Jae miatt pedig ne aggó dj! É szre fog térni.
– Tulajdonképpen én is érzem, hogy nem kellene megijednem, mégis néha annyira
félek. Talá n az lenne a legjobb, ha nem is beszélnénk tö bbet errő l. Meséld el inká bb, mit
intéztél ilyen soká ig!
Lucas egy alapítvá nyt hozott létre idő s emberek megsegítésére. Rachelt meghatotta,
hogy a férfi ennyire szívén viseli az á rvá k és az idő sek sorsá t. Marchék csak azért
jó tékonykodnak, mert elvá rjá k tő lü k. Lucas meggyő ző désbő l teszi.
– Untatlak? – kérdezte Lucas, amikor lá tta, hogy az asszony elnyom egy á sítá st
– Nem. Csak napok ó ta ez az első alkalom, hogy nem érzem magam idegesnek. Jó
hatá ssal vagy rá m, Lucas Brand.
– Te is rá m, Rachel March. –Lucas kivette az asszony kezébő l az ü res poharat, és az
asztalra tette. – Gondolkodtá l má r a kö vetkező kö zö s hétvégénken?
– Egy keveset…
– Csak egy keveset? – kérdezte Lucas, és megcsiklandozta az asszony karjá t.
– Ne, Lucas! – fordult el zavartan nevetgélve Rachel. – Na igen, az igazat megvallva,
sokat gondolkodtam rajta. A gyerekek két hét mú lva Jarednél tö ltik a hétvégét.
– Ez má r jobban hangzik – felelte Lucas, és abbahagyta a csiklandozá st.
– Az „ü gyvéd ú r” mindig ilyen mó dszereket alkalmaz, ha vallomá sra akar bírni
valakit?
– Csak akkor, ha a szívemen viselem az illető sorsá t.
Rachel odabú jt Lucashoz, és egy ideig így maradtak, mozdulatlanul. É jjel egyet ü tö tt
az ó ra.
– Nincs má r messze a reggel – tö rte meg a csendet Lucas.
– Bá rcsak maradhatná l! – suttogta az asszony.
– É n is nagyon szeretném.
A kö vetkező napok gyorsan elteltek. A Lucasszal való beszélgetés ö nbizalmat adott

Rachelnek, má r nem félt Jared fenyegetéseitő l.
59/90
Csü tö rtö k reggel felhívta, és kö zö lte vele; hogy a gyerekek egy héttel késő bb fogjá k
meglá togatni, mint ahogy a levelében kérte. Amikor Jared szitkozó dni kezdett, szó nélkü l
letette a kagyló t. Jared Marchnak tö bbé nincs hatalma fö lö tte.
Szombat délutá n Sammy és Neal, amint hazaérkeztek, má ris tombolni kezdtek a
laká sban.
Felvették a jelmezü ket, és kifestették az arcukat, készü ltek Lucas hagyomá nyos,
mindenszentek elő tti, vidá m Halloween-mulatsá gá ra, amelyre természetesen ő k is
hivatalosak voltak.
– Sammy, azt hiszem, a vá mpírok nem hordanak baseballsapká t
– É n is ezt mondom neki – ordította Neal. – De ő legalá bb felvesz valami jelmezt. Jae
be se akar ö ltö zni.
– Hol van Jae? – kérdezte Rachel.
– Fekszik az á gyá n, és duzzog – á rulkodott Neal.
Jae éppen telefoná lt, amikor az anyja belépett a szobá já ba.
– Donna – mondta, amikor Rachelt megpillantotta –, most be kell fejeznü nk. Majd
holnap felhívlak.
– Te miért nem készü lő dsz, Jae? Egy ó ra mú lva indulunk.
– Nem akarok maskará ba ö ltö zni. Nem vagyok gyerek.
– É n sem, és mégis lesz jelmezem.
– Az egészen má s – vélte Jae. – Te tetszeni akarsz Lucasnak. Engem pedig nem érdekel
az egész. Szívesebben lennék apá ná l Dallasban. De te nem engedsz el hozzá , mert még
mindig haragszol rá m a ruha miatt.
– Nem ezért ragaszkodtam hozzá , hogy itthon maradj – felelte Rachel. – Elő szö r is,
hétfő n felmérő t írsz, és gondolom, nem á rtana, ha készü lnél rá . Má sodszor pedig,
elfogadtad Lucas meghívá sá t. A jö vő hétvégét viszont má r apá ddal tö ltheted.
– Lucashoz csak kényszerbő l megyek – vitatkozott tová bb Jae –, és nem fogom magam
ott jó l érezni.
– Majd meglá tjuk.
Rachel a szobá já ba ment. Aranysá rga csipkébő l és szaténbó l készü lt ruhá ja az á gyon
fekü dt. Jó tü ndérnek akart beö ltö zni. Kibú jt szoknyá já bó l és blú zá bó l, de még mielő tt a
ruhá t felvehette volna, csö ngö tt a telefon. Elaine volt az.
– Mi ú jsá g? – kérdezte Rachel.
– Megkeresett tegnap Raymond Gordon a Kline cégtő l, és olyan kedvező ajá nlatot tett,
amelyet nem utasíthatok vissza. Tö bbet kíná l, mint amennyit eredetileg kértem.
– De há t má r megegyezett Lucasszal – hü ledezett Rachel. – É s egyetértett az
ajá nlatá val.
– Tudom – felelte Elaine. – De értse meg, Rachel, szü kségem van a pénzre!
– Elaine, ismeri Kline-ék hírét. Nem érdekli ő ket má s, csak a pénz. El tudja képzelni,
mit csiná lná nak a birtokbó l?
– Rachel, igazá n sajná lom, de nincs má s vá lasztá som.
60/90
Mrs. Halstont nem lehetett meggyő zni, hogy beszéljen még egyszer Lucasszal, mielő tt
végleg dö ntene. Rachel dü hö sen lecsapta a telefonkagyló t.
– Ezt nem teheti! – fakadt ki Lucas. Ö les léptekkel já rká lt fel és alá a nappaliban. A
fekete szmoking és a széles piros selyemö v fö lö tt fekete pelerint viselt. Vará zsló jelmeze
sehogy sem illett ború s hangulatá hoz. – Há t tö nkre akar tenni ez a nő ? Má r lekö tö ttem az
építő ket.
– Talá n ha egy kicsit erő szakosabb vagyok, hogy még aznap írja alá a szerző dést… –
tö prengett fennhangon az asszony. – De egyszerű en nem tudtam megtenni, hiszen a
férjét akkor vitték a kó rhá zba, és Elaine még abban sem lehetett biztos, hogy Phil
egyá ltalá n megéri-e a má snapot.
– Téged nem hibá ztatlak – intette le a férfi. – Nem tehettél egyebet.
– Neked szü kséged van erre a birtokra, tehá t harcolni fogunk érte.
Az asszony odament a telefonhoz, és Elaine szá má t tá rcsá zta. Szerencséje volt. Elaine
még nem írta alá a szerző dést, és hajlandó nak mutatkozott arra, hogy kedd reggel még
egyszer beszéljen Lucasszal.
– No, de most má r tényleg itt az ideje, hogy megismerjem Jae-t – mondta Lucas
megkö nnyebbü lten. Magá hoz vonta Rachelt. – Be kell bizonyítanom neki, hogy nem
vagyok szö rnyeteg.
– Az nem lesz nehéz. Te olyan csodá latos ember vagy – suttogta Rachel, és felemelte a
fejét.
Á tö lelték egymá st, de a testü k alig ért ö ssze. Lucas gyengéden megcsó kolta az
asszonyt.
– Mama! – hallatszott Jae kiá ltá sa a há tuk mö gü l.
Rachel hirtelen elugrott Lucastó l, és szégyenkezve pillantott a lá nyá ra. Lucas a zavar
leghalvá nyabb jele nélkü l rá mosolygott Jae-re, és odament hozzá .
– Végre megismerkedhetü nk!
A lá ny nem viszonozta a mosolyá t. Anyjá ró l lassan Lucasra nézett.
– Igen, itt a vá rva vá rt talá lkozá s, Mr. Brand – mondta ingerü lten. – Má r azt hittem, az
utolsó pillanatban lemondja ezt az estélyt is… valami ü zleti ü gy miatt. Anya azt mondja,
maga nagyon elfoglalt ember.
– Sajnos ez így igaz – felelte Lucas. – Rö gtö n bocsá natot is szeretnék kérni, hogy má r
két alkalommal el kellett halasztanunk a talá lkozá sunkat. – Szü rke szemével Jae-re
hunyorított, és elragadó an mosolygott. – Tényleg nem rajtam mú lott.
– Lucas, hol hagytam az almá s kosarat? – kiá ltotta a folyosó ró l feléjü k jö vet Molly. –
Ú gy emlékeztem, hogy a konyhaasztalra tettem, de nem. Kellene az alma a
zsá kbanfutá shoz.
– Há tul van a furgonban. Be akartam hozni, de…
– Ó , ha tudtam volna, nem mondom Jae-nek, hogy itt keresse. – Molly a szá zadforduló t
idéző fő kö tő ben és kartonruhá ban volt. – Segítenie kellett volna behozni. Még egy csomó
dolgunk van a tö bbi vendég megérkezéséig. Na, Jae, így legalá bb megismerted végre a
titokzatos férfiú t.
61/90
– Igen, Mrs. MacAdams – motyogta Jae –, megismertem.

– Aztá n majd ha má r annyira ismered, mint mi, akkor biztos szeretni is fogod.
– Talá n anyá m és az ö cséim majd megismerik annyira, Mrs. MacAdams. Nekem
azonban nem lesz rá alkalmam. – Jae nagy igyekezettel pró bá lt tisztes tá volsá gra kerü lni
Lucastó l. – A félév végén hazamegyek apá mhoz Dallasba.
– Jae! – kiá ltotta Rachel, és oda akart sietni a lá nyá hoz.
Lucas megragadta a karjá t, és szelíden lefogta.
– Adj neki idő t, Rachel! – mondta, amikor Jae má r kiment.
Molly helyeselt:
– Nem lesz semmi baj! Ne becsü lje le a lá nyá t! Visszaviszem magammal az istá lló ba.
Majd késő bb talá lkozunk.
Néhá ny perccel késő bb Lucas és Rachel is á tment az istá lló ba.
– Ó , Lucas! – kiá ltott fel elragadtatva az asszony az ü nnepien feldíszített épü let lá ttá n.
– Ez egyszerű en csodá latos!
A gerendá kon ló gó villany fü zérek fénye a nyitott ajtó n á t az udvarra esett. A fá kon
színes kínai lampionok himbá ló ztak, és tö klá mpá sok szegélyezték az utat.
– Szia, mami! Ez aztá n a buli! Neal és Mandy Dugannal vannak, éppen a lufikat fú jjá k
fö l a gerelyhajítá shoz. Meglá tod, én fogok nyerni! – Sammy ezzel el is tű nt a szemü k elő l.
Jae Mollynak segített a kocsit kipakolni, de hamarosan duzzogva visszahú zó dott az
istá lló legtá volabbi sarká ba. Senki sem tudta rá venni, hogy részt vegyen a mulatsá gban.
Lucas minden igyekezetével azon volt, hogy a gyerekek szá má ra felejthetetlenné
tegye ezt az estét. Rachelt való sá ggal megbaboná ztá k a régi idő k já tékai: a zsá kbanfutá s,
az almaevő verseny és az ü vegpergetés. Késő bb elindult, hogy megkeresse a fiait.
Mindkettő jü ket Jae mellett talá lta egy szénakö tegre kuporodva.
– Mi tö rtént? Azt hittem, talá ltatok má r magatoknak bará tokat.
– Olyan gyerekes ez az egész, mama – jelentette ki Jae megvető en. – Mi má r tú l nagyok
vagyunk az ilyesmihez.
– É n ugyan nem – ellenkezett Sammy, majd leugrott a bá lá ró l, és odaszaladt a tö bbi
gyerekhez: – Hé, Dugan, én is beszá llok!
– Rachel! – kiá ltotta Molly a má sik oldalró l. – Segítene nekem? Nem tudom ezt a
csomó t kibogozni.
– Má ris megyek! – kiá ltott vissza Rachel, de tová bbra is csak ott á llt tétová n Neal és
Jae elő tt, nem tudta, mit csiná ljon velü k.
Ekkor Lucas termett a há ta mö gö tt, megfogta az asszony vá llá t, és Molly felé
fordította.
– Menj, segíts Mollynak! Majd meglá tjuk, há tha én rá tudom venni Nealt és Jae-t, hogy
ő k is bekapcsoló djanak a já tékokba. – Leü lt Neal mellé a szénakö tegre. Mielő tt még
megszó lalhatott volna, Dugan odakiá ltott hozzá juk:
– Gyere, Neal, kellene nekü nk egy jó csapatkapitá ny!
A fiú boldogan ugrott fel, és odarohant az istá lló kö zepére, ahol a já ték folyt.
62/90
Lucas most má r egyedü l maradt a duzzogó Jae-jel.

– Hogy tetszik-e neked ez az egész, vagy sem, az a te dolgod, Jae. De legalá bb ne
rontsd el a fiú k szó rakozá sá t!
– Ezt nevezi szó rakozá snak?
– Igen. É s azt hiszem, a legtö bb gyerek egyetért velem.
– Ezek mind régi, idejétmú lt já tékok – vitatkozott Jae.
– Az ö cséidnek tetszenek, és való színű leg neked is tetszenének, ha nem hatá roztad
volna el má r jó elő re, hogy te ma este unatkozni fogsz. É n csak annyit szeretnék kérni
tő led, hogy légy tekintettel az édesanyá dra és az ö cséidre, ú gy, ahogy ő k is tekintettel
szoktak lenni rá d, és ne tedd tö nkre az estéjü ket.
Jae elpirult, mert érezte, hogy a férfi á tlá t rajta. Dü hö sen felugrott.
– Lucas Brand, maga nem az apá m, nem kérhet rajtam szá mon semmit! Az anyá mat az
ujja kö ré csavarhatja, de engem nem.
– Nem célom sem az anyá dat, sem léged az ujijam kö ré csavarni.
– Ne nézzen gyereknek! Tudom én jó l, mit akar az anyá mtó l.
– Jó , akkor ö ntsü nk tiszta vizet a pohá rba! Tetszik nekem az édesanyá d, és szívesen
vagyok a tá rsasá gá ban, mert vonzó és okos asszony. Azt szeretném, ha minél
alaposabban megismernénk egymá st.
– Nem kétlem, hogy ez sikerü lni is fog magá nak, Mr. Brand. Ú gy tű nik, az anyá m
inká bb hallgat magá ra, mint rá m.
– Jae, legyü nk bará tok!
Lucas a lá ny felé indult, aki azonban há trá lni kezdett elő le.
– Van nekem elég bará tom. Nincs szü kségem a maga bará tsá gá ra. – Ezzel hirtelen
sarkon fordult, és el akart rohanni, de véletlenü l ö sszeü tkö zö tt valakivel.
– Bocsá nat! – segítette fel Cheryl mosolyogva a botladozó Jae-t. – Nem gondoltam,
hogy má ris menekü lő re fogod.
– É n sem. Elnézést!
– Cheryl! – kiá ltotta Lucas. – Nem is vá rtalak!
Cheryl sugá rzó tekintettel nézett az apjá ra:
– Azt hitted, hagyom, hogy nélkü lem ü nnepeljetek?
– De jó , hogy itt vagy! – ö rvendezett Lucas. – Engedd meg, hogy bemutassam Rachel
lá nyá t. Jae, ez itt a lá nyom, Cheryl.
– Szia, Jae! Ö rü lö k, hogy megismerhettelek. Anyuká dtó l má r sokat hallottam ró lad.
– El tudom képzelni! – fintorodon el Jae, majd hozzá tette: – Egyébként én is hallottam
má r ró lad egyet s má st.
– Akkor nekü nk ö ssze kell tartanunk! – vélekedett Cheryl. – Így legalá bb kiderü l, hogy
igazat mondtak-e ró lunk. – Rá kacsintott Jae-re, majd az apjá hoz fordult: – Apa, megvolt
má r a legrosszabbul ö ltö zö ttek versenye?
– Egy ó ra mú lva kezdő dik. Meg kell vá rnunk, míg a négyest befejezik.
63/90
– Gyere, Jae! Menjü nk a há zba, és nézzü nk kö rü l, talá lunk-e jelmezeket! Ne maradjunk

le semmirő l, ha má r egyszer itt vagyunk… – Cheryl cinkosá n az apjá ra sandított. – Majd
késő bb megmutatjuk magunkat. Jó szó rakozá st!
– Meglesz – mosolygott Lucas a lá nyá ra, majd megkereste Rachelt.
– Lá ttam, hogy Jae-jel beszéltél. Még mindig morcos? – kérdezte az asszony.
– Igen, de legalá bb má r beszél – felelte Lucas, és elmesélte a Jae-jel folytatott
tá rsalgá st. – Csak ne aggó dj! – tette hozzá megnyugtató an. – Most, hogy végre kimondta,
mi nyomja a szívét, biztosan jobban érzi majd magá t.
– Nem tudom, Lucas. Nekem ú gy tű nik, hogy egyre rosszabb a helyzet. – Az asszony
nyugtalanul kö rü lnézett. – Most hol van?
– Cherylnél.
– Itt van Cheryl? – Rachelnek egy pillanatra elá llt a szívverése.
Lucas felnevetett.
– Minden a legnagyobb rendben. A há zba mentek jelmezt keresni.
– Jae be akar ö ltö zni? – kérdezte az asszony megrö kö nyö dve.
Lucas bó lintott.
– Nagyszerű en kijö nnek egymá ssal. Mondtam neked, hogy elő bb-utó bb minden jó ra
fordul.
– Ó , Lucas! – Az asszony szemébe ö rö mkö nnyek szö ktek. – Akkor ez lesz életem
legszebb estéje.
– É n mindent elkö vetek, hogy így legyen.
Rachel félrehú zó dott egy kicsit a vidá m tá rsasá gtó l, és az istá lló falnak dő lve a sö tét
égboltot fü rkészte. Az este való ban csodá latosan sikerü lt.
– Jó estét, Rachel! – kö szö nt rá vá ratlanul Cheryl. – Talá lkozni akartam veled.
Szeretnék bocsá natot kérni tő led a mú ltkori viselkedésemért.
– Nem haragudtam rá d. Azt hitted, hogy meg kell védened az apá dat tő lem.
– Akkor is undok voltam. – Cheryl hirtelen á tö lelte, és magá hoz szorította. –
Szeretném, ha jobban megismernénk egymá st, és bará tok lehetnénk.
– É n is szeretném – felelte az asszony.
– Jae miatt pedig ne aggó dj! Még egy kis idő , és ugyanú gy fogja apá t szeretni, mint én.
– Tudom – suttogta Rachel.
– De most má r mennem kell – mondta Cheryl. – Megígértem Jae-nek, hogy
megtanítom négyest tá ncolni. Te is megpró bá lod?
– Kicsit késő bb.
Az istá lló bó l zeneszó hallatszott. Az asszony tú l zaklatott volt ahhoz, hogy
visszamenjen a tá rsasá ghoz. Felnézett a tiszta, csillagos égboltra. Milyen szép is lett az
élete, mió ta Lucast megismerte!
– Vá lasztottá l magadnak csillagot? – hallatszott hirtelen a há ta mö gü l.
64/90
Rachel megfordult, és egyenesen Lucas karjá ba simult, arcá t a férfi hó fehér ingmellére
hajtotta.
– Igen…
– Es kívá ntá l valamit?
– Hogy mindig olyan boldog legyek, mint most.
– Az leszel – suttogta Lucas, és forró n megcsó kolta.
10. FEJEZET
Kedden Lucas és Rachel együ tt ment a Halston-birtokra San Antonió ba. Elaine végü l is
hajlandó nak mutatkozott ú jbó l tá rgyalni Lucasszal, ha ő is a Kline céghez hasonló
á rajá nlatot tesz.
– Elégedett vagy? – kérdezte Rachel.
– Igen. Remélem, még a há laadá s ü nnepe elő tt lebonyolítjuk az ü zletet. Errő l jut
eszembe, hol szoktak lenni a gyerekek az ü nnepek alatt?
– Há laadá skor ná lam vannak, kará csonykor Jarednél.
– Nem érzed magad nagyon egyedü l kará csonykor a gyerekek nélkü l?
– Jared pont kará csonykor hagyott el, két évvel ezelő tt. Azó ta kará csonykor valahogy
nem tud igazi ü nnepi hangulatom lenni. Ezért is gondoltam, hogy jobb ilyenkor a
gyerekeknek az apjukná l és a csalá djá ná l.
– Idén inká bb há laadá skor engedd el a gyerekeket Jaredhez, és tartsd ő ket otthon
kará csonykor! Tö ltsétek velem és a tü ndérekkel a kará csonyt!
– Veled szívesen. De milyen tü ndérekrő l beszélsz?
– Ezt a szoká st néhá ny éve vezettem be a birtokomon. A gyerekeket hozzá szeretném
szoktatni, hogy tegyenek valamit embertá rsaikért. Így legalá bb megismerik az ü nnep
igazi értelmét.
– É s hogy tudnak segíteni ezek a kis á rvá k má sokon? – kérdezte Rachel.
– Pá r héttel kará csony elő tt a gyerekek Dugan és Molly segítségével elkezdik
szervezni az ü nnepséget, és berendeznek egy kis mű helyt az istá lló ban. Já tékokat és
élelmiszert gyű jtenek, amit szenteste szétosztanak a rá szoruló csalá dok kö zö tt. É n
vagyok a Mikulá s, Dugan a krampusz, Mandy a jó tü ndér. Ú gy gondolom, itt az ideje,
hogy ez évtő l kezdve a télapó mellett egy télanyó is legyen – mondta Lucas, és kedvesen
megszorította az asszony kezét. – Na, mit szó lsz hozzá ?
– Nekem tetszik az ö tlet, de a gyerekek nevében nem beszélhetek, és kü lö nö sen nem
Jae nevében.
Mind a ketten tudtá k, hogy Cheryl és Jae jó l megértik egymá st, de Jae érzései mit sem
vá ltoztak Lucasszal szemben.
– A gyerekek elmennek a jö vő hétvégen Dallasba? – kérdezte Lucas.
– Igen.
65/90
– Akkor a péntek este a miénk…

– Igen, a miénk – erő sítette meg csendes és vá rakozá steli hangon az asszony.
Rachel á lomszép volt pénteken este. A hajá t feltű zte, ékszerként csak egy gyö ngysort
viselt. Fekete selyemruhá t vett fel, magas sarkú cipő jében kü lö nö sen jó l érvényesü lt
hosszú , karcsú lá ba.
A pontosan érkező Lucas lelkesen megcsodá lta, aztá n á tnyú jtott egy ü veg pezsgő t.
– Kérsz egy pohá rral, mielő tt indulunk? – kérdezte Rachel.
A férfi mosolyogva rá zta a fejét:
– Tedd be inká bb a hű tő be! Ha most inná nk, attó l félek, utá na má r nem mennénk el
sehova sem.
– Akkor gyorsan elteszem, hozom a tá ská m és a vá llkendő m, aztá n indulhatunk.
Amikor há tat fordított, Lucasnak elakadt a lélegzete. A ruha mély kivá gá sa szabadon
hagyta Rachel makulá tlan, fehér bő rét. A férfi elvette tő le a vá llkendő t, de nem terítette
azonnal a vá llá ra, hanem elő bb megcsó kolta a nyaká t a gyö ngysor kapcsa alatt. Az
érintéstő l vá rakozá steli borzongá s futott végig Rachel testén.
– Csak egy kis elő leg abbó l, ami ma éjszaka vá r rá nk – sú gta sejtelmesen a férfi.
Kint hatalmas bérautó vá rta ő ket sofő rrel. Rachel meglepő dö tt.
– Ma való ban ü nnepelni akarunk – magyará zta Lucas. – Egyedü l csak rá d szeretnék
figyelni, Rachel March.
Amikor visszaérkeztek a színhá zbó l, Rachelt idegesség fogta el. Lucas lesegítette ró la
a vá llkendő t. Az asszony gyorsan oldalra lépett, abban a hiszemben, hogy a férfi ú jra meg
akarja csó kolni a nyaká t. Félszegnek és gyá moltalannak érezte magá t.
– Kérsz egy pohá r pezsgő t? – kérdezte bizonytalanul.
– Talá n tö bbet is – felelte Lucas vidá man.
Amíg Rachel a konyhá ban volt a pezsgő ért, ő a nappaliba ment. Bekapcsolta a
lemezjá tszó t: kellemes, klasszikus zene csendü lt fel. Kibú jt a zakó já bó l, levette a
nyakkendő jét és széles selyemö vét. Amikor Rachel bejö tt a tá lcá val, épp egy
fényképalbumot lapozgatott. A haja ö sszekó coló dott, egy rakoncá tlan fü rt a homloká ba
ló gott. Ingének felső gombjai nyitva voltak. Felpillantott, aztá n elmosolyodott, és a pohá r
utá n nyú lt.
Rachel a szemben lévő karosszékbe akart ü lni, de Lucas megfogta a karjá t, és maga
mellé hú zta a pamlagra.
– Ü lj ide mellém!
Az asszony szíve hevesen kalapá lni kezdett. Lucas a vá llá ra tette a kezét, és bá torító an
rá mosolygott.
– Kettő nkre! – emelte fel a pohará t.
– Kettő nkre! – mondta az asszony is, és koccintottak.
– É s a szerelemre – tette hozzá Lucas.
66/90
– A szerelemre – suttogta Rachel. A buborékok csiklandoztá k az orrá t.

Lucas kivette a kezébő l a poharat, és ajká val megérintette azon a helyen, ahol ivott
belő le, majd á tnyú jtotta neki a sajá tjá t, és vá rakozó an nézett rá . Rachel kö vette a férfi
példá já t.
– Rachel – ö lelte magá hoz Lucas –, szeretlek.
– É n is szeretlek – vá laszolta csendes, simogató hangon.
A vallomá s megpecsételéseként ajkuk ö sszeforrott.
– Szeretném, ha az enyém lennél – suttogta a férfi vá gytó l elfú ló hangon.
– A tiéd leszek – lehelte az asszony.
Lucas a karjá ba vette, á tvitte a folyosó n, és a há ló szobá ban letette az á gyra. Rachel
kö zben a nyaká hoz szorította az arcá t, és szerelmes szavakat suttogott a fü lébe. A nyitva
hagyott ajtó n á t halvá ny fény szű rő dö tt be a folyosó ró l.
A férfi végig kigombolta az ingét, és ledobta magá ró l. Rachel megbaboná zva figyelte,
amint megoldja a nadrá gszíjá t, leveszi a nadrá gjá t, és az ingére ejti. Végü l ott á llt elő tte
szű k alsó nadrá gban, csípő re tett kézzel. Majd az alsó nadrá got is lehú zta, és nagy ívben
elhajította.
Rachel minden szégyenérzet nélkü l figyelte. A sö tét sző rzet a felső testén a csípő felé
kö zeledve egyre keskenyedett. Tekintete Lucas izmos combjá ra siklott. A szemébő l
sugá rzott a vá gy, nyelvével megnedvesítette az ajká t. Felemelte a kezét, és gyengéden
megérintette Lucas lá bá t. Ujjai lassan kú sztak a térdétő l egyre feljebb és feljebb.
Lucas tú lá radó szenvedéllyel vetette magá t az asszony mellé az á gyra, és lefogta a
kezét.
– Nem kell sietnü nk, kedves – intette gyengéden. – Ez az éjszaka a mienk, és azt
szeretném, ha minden gyö nyö rű ségét megkó stolná nk. – Levette Rachel nyaká ró l a
gyö ngysort, és lecsú sztatta a padló ra. Majd az asszonyt gyengéden megfordítva,
kikapcsolta a ruhá já t, és lesimította a vá llá ró l.
Pillanatok mú lva Rachel is meztelen volt.
Lucas kö nyö kére tá maszkodva az asszony fö lé hajolt, és apró csó kokkal borította el a
testét. Ajká val gyengéden ciró gatta selymes bő rét, majd felemelte a fejét, és szá ja az
asszony szá já t kereste.
Rachel beletú rt a férfi sű rű hajá ba, és erő sen magá hoz szorította a fejét. Egyre
hevesebb lett benne a vá gy, testének minden porciká já val kívá nta a beteljesü lést.
– Drá gá m, nem tudok tová bb vá rni! Szeretlek – suttogta Lucas. – Igen, teljes szívembő l
szeretlek.
A beteljesü lés pillanatai utá n sem engedték el egymá st, ö sszeö lelkezve fekü dtek, és
élvezték a testü kben szétá radó , jó leső ernyedtséget. Egyszer csak Rachel felugrott, és
meztelenü l kiszaladt a há ló szobá bó l.
– Hová mész? – kiá ltott utá na Lucas.
Az asszony pezsgő vel a kezében tért vissza a szobá ba:
– Nem hagyhatjuk megromolni! A vá lá som ó ta megtanultam takarékosan élni.
67/90
A pá rná nak tá maszkodva ü ltek az á gyon, pezsgő t ittak, beszélgettek, aztá n ú jbó l
szeretkeztek. A hajnal még ébren talá lta ő ket, szorosan egymá shoz simulva fekü dtek.
– Boldog vagy? – kérdezte a férfi.
– Soha nem voltam még ilyen boldog.
– A fényképek… ott a kisasztalon, a férjedrő l készü ltek?
– Igen, de má r csak a gyerekek miatt tartom ott ő ket. Mégiscsak ő az apjuk. Azt
hiszem, soha nem fogjá k megérteni, milyen kegyetlen volt velem, meg persze velü k.
Cheryl és a te helyzeted teljesen má s.
– Igen, má s, és azt hiszem, szomorú bb is… Tudod, Cheryl utá n Debra má r nem akart
tö bb gyereket. Irtó zott a terhességtő l. Egyszer mégis megint teherbe esett.
– É s elvetette a gyereket?
– Igen – felelte Lucas. – Kisfiú volt.
Az asszony magá hoz ö lelte, és hosszú ideig némá n simultak egymá shoz.
– Debra soha tö bbé nem lett terhes, és ö rö kbefogadá sró l sem akart hallani. Így
maradt Cheryl testvér nélkü l.
Rachel, amikor felébredt, egyedü l talá lta magá t az á gyban.

– É bresztő , ideje felkelni! – Lucas egy szá l ingben, mezítlá b jö tt be a konyhá bó l, és
tá lcá n hozta a reggelit. – Gyorsan reggelizzü nk meg, azutá n barangoljunk egyet a hegyek
kö zö tt!
– Hatkor megérkeznek a gyerekek – mondta az asszony, és vett magá nak egy szelet
sonká t.
– Most az egyszer bízz mindent Lucas Brandre! Elmegyek Mandyért Braunsfeld-be, és
utá na elhozzuk a gyerekeket a repü lő térrő l. Este pedig hú st sü tü nk a kertben, aztá n
videó zunk.
– Csak így egyszerű en? – csettintett Rachel az ujjá val. – Csiribí-csiribá : hú ssü tés és
videó zá s?
– Na igen, ú gy gondoltam, te sü tö d a hú st, én meg a gyerekekkel videó zom.
– Nagy tévedés, Mr. Brand – nevetett Rachel. – É n nézem a filmet, te pedig megsü tö d a
hú st.
– Szereted, ha az embered papucsot hord? – évő dö tt Lucas.
– Azt szeretem, ha semmit nem hord…
– Asszonyom, kívá nsá ga szá momra parancs. – Az á gy fö lé hajolt, és magá hoz ö lelte
Rachelt.
68/90
11. FEJEZET
Rachel izgatott ö rö mmel vá rta a kará csonyt és a „tü ndérszolgá lat” kö rü li teendő ket.
Mielő tt elindult volna Lucashoz, vá sá rolt egy fenyő fá t, majd egész ú ton kará csonyi
dalokat hallgatott a kocsiban. Igazi ü nnepi hangulatban volt, és má r elő re ö rü lt annak,
hogy este Lucasszal együ tt fognak segíteni a gyerekeknek feldíszíteni a kará csonyfá t.
Megá llította a kocsit, és elindult az istá lló felé. Lucas néhá ny idő sebb fiú val lá dá kat
hordott ki az épü letbő l, és halomba raktá k ő ket a nyitott ajtó elő tt. Dugan és Sammy az
élelmiszercsomagokró l készített listá t, Jae és Mandy pedig azoknak a já tékoknak a
leltá rozá sá val volt elfoglalva, amelyeket Neal osztott két kupacba. Az egyik halomba a
javítá sra szoruló k kerü ltek, a má sikba pedig azok, amelyeket így is tová bb lehetett
ajá ndékozni.
– De jó , hogy megjö ttél! Má r kezdtem aggó dni – sietett elébe Lucas.
– Hosszú nap volt – felelte az asszony, amikor a férfi futó csó kkal ü dvö zö lte.
– De legalá bb kellemes?
– Nem mondhatná m.
Lucas á tö lelte, és magá hoz szorította:
– Hozok valamit inni. Mit kérsz?
– Á svá nyvizet.
– Mindjá rt itt vagyok – ígérte a férfi, és eltű nt az istá lló ban.
Kö zben Sammy is észrevette Rachelt, és boldogan odafutott hozzá :
– Anya, megvetted az ú j díszeket a kará csonyfá ra? – kérdezte izgatottan.
– Igen, és ma este fel is díszítjü k a fá t, ahogy megígértem.
Sammy ö rö mében nagyot ugrott, és megrá ngatta sapká ja ellenző jét.
– Tényleg megvan a fa? É s mekkora?
– Nagyobb, mint az apá d.
– Hé, Sammy! – kiá ltotta Dugan. – Ne lazsá lj! Ha még ma este be akarjuk fejezni a
csomagolá st, akkor igyekeznü nk kell.
– Igenis, uram! – Sammy vigyá zzba vá gta magá t. – Viszlá t késő bb, mami!
Lucas még nem kerü lt elő , így Rachel az istá lló ban sétá lgatott. Végü l anná l az asztalná l
á llt meg, ahol Jae és Mandy serénykedett.
Molly csípő re tett kézzel figyelte a két lá nyt.
– Az a dolgotok, hogy szétvá logassá tok a já tékokat. A selejt megy a szemétbe!
– Azt nem lehet! – kiá ltotta Jae és Mandy egyszerre.
– Olyan elhagyatott szegény, otthon kell neki – mondta félig tréfá san, félig komolyan
Jae, és magá hoz szorított egy elnyű tt macit.
– Nincs még elég kacat a szobá dban? – kérdezte Rachel ingerü lten, elértve lá nya
célzá sá t, majd Mollyhoz fordult: – Nem lá tta véletlenü l Lucast?
69/90
– Telefonhoz hívtá k – felelte Molly, és az istá lló há tsó sarká ban lévő ajtó felé mutatott.
– Most a raktá rat haszná ljuk titká rsá gnak. Menjen csak be!
Lucas még telefoná lt, amikor az asszony rá nyitotta az ajtó t.
– Rossz hír? – kérdezte, miutá n a férfi letette a kagyló t. Kivett két kis á svá nyvizes
ü veget a hű tő bő l, és az egyiket á tnyú jtotta Lucasnak.
– Arró l az épü letegyü ttesrő l van szó , ahol az ö regek fognak lakni. Má r meséltem
neked ró la.
Kopogtak az ajtó n.
– Anya, Lucas! Itt vagytok? – lépett be Neal. – Dugan azt mondja, hogy indulnunk kell.
Lucas az ó rá já ra nézett.
– Ú gy van – mondta, és elő jö tt az író asztal mö gü l.
– Anya! – lelkendezett sugá rzó arccal a gyerek. – Sammy azt mondja, má r megvetted a
kará csonyfá t.
– Igen – felelte Rachel, és pillantá sa Lucasra vá ndorolt – Együ tt fogjuk ma este
feldíszíteni.
– Lucas – szó lalt meg Neal –, ha nincs ellene kifogá sod, akkor veled mennék haza.
Sammy utazhat a lá nyokkal is.
– É n nem megyek a lá nyokkal! – tiltakozott Sammy, aki kö zben a testvére utá n jö tt.
Kis kezét Lucas tenyerébe csú sztatta, és kihú zta magá t: – É n is veled akarok menni!
Rachel rá mosolygott Sammyre. Megindultan figyelte, ahogyan Lucas letérdel a kisfiú
elé, és kezét a vá llá ra teszi.
– Mindkettő tö knek anyá tokkal kell mennetek. Fontos telefonhívá st kaptam. Csak
késő bb tudok utá natok menni.
– Miért, Lucas? – kérdezte a kisfiú csaló dottan. – De há t megígérted!
Rachel is csaló dottan nézett a férfira. Má r elege volt abbó l, hogy Lucas mindig
megszegi az ígéretét.
– Gyertek fiú k, induljunk! – só hajtott fá radtan. – Ma este még fel akarjuk díszíteni a
fá t, és holnap nekem korá n kell felkelnem.
– Sammy, azért nem mehetek, mert egy fontos megbeszélésem van – mentegető zö tt
Lucas.
– Jó , jó – felelte Sammy –, ha egyszer annyira fontos.
A fiú k kimentek, hogy elő kerítsék Jae-t és Mandyt.
– Rachel, egy csomó pénzembe kerü l, ha még ma nem tisztá zom az ü gyet –
magyará zkodott Lucas.
– Természetesen nem akarom, hogy aká r egyetlen fillért is elveszíts a drá ga
pénzedbő l – fortyant fel az asszony.
– Most haragszol rá m – jegyezte meg szomorú an a férfi.
– Inká bb csak csaló dott vagyok. Annyira ö rü ltem, hogy együ tt fogjuk a fá t feldíszíteni.
– Nem rajtam mú lik, Rachel.
70/90
– Majd mindig csak két tá rgyalá s kö zö tt szakítasz rá m idő t? – tö rt ki a keserű ség az

asszonybó l. – Te mondtad, milyen jó lenne, ha tö bbet lehetnénk együ tt. É n soha nem
sajná ltam rá d az idő met, de te mindig szű kmarkú an bá ntá l a tiéddel…
– Sem az idő , sem a hely nem alkalmas arra, hogy ezt megbeszéljü k – szakította félbe
Lucas. – Késő bb megyek. Jó ? – Á tfogta az asszony vá llá t, és megcsó kolta.
Rachel nem viszonozta a csó kot.
– Eskü szö m, hogy megyek! – fogadkozott megint a férfi.
– Má r nem igazá n tudok hinni neked.
– Majd még beszélü nk errő l.
Az asszony sértő dö tt és csaló dott volt. Hosszú nak és fá rasztó nak érezte az utat. Neal
és Sammy a há tsó ü lésen ü ltek, és halkan beszélgettek. Jae elö l ü lt mellette.
– Mami – tö rte meg hosszú hallgatá s utá n Jae a csendet. – Ugye megmondtam, hogy
Lucas inká bb a munká já val tö rő dik, mint veled?
– Foglalkoznia kell az ü zleti ü gyeivel – vette védelmébe Lucast az asszony.
– Ennek a ma esti dolognak vajmi kevés kö ze lehet az ü zlethez, anya – erő skö dö tt
tová bb Jae. – Ez is csak valami jó tékonykodá s… – Az arcá hoz szorította a szakadozott
já tékmackó t. – Ú gy gyű jti az ilyen feladatokat, mint má sok a régiségeket.
– Mami! – kiá ltott fel Sammy. – Nem vehetnénk valahol pizzá t? É hes vagyok!
– Jae hozat majd nekü nk, ha hazaértü nk – felelte Rachel, és ö rü lt, hogy végre témá t
vá lthatnak.
Amikor hazaérkeztek, felá llítottá k a kará csonyfá t. A fenyő csú csa majdnem elérte a
mennyezetet. Egy lemezrő l kará csonyi dalok szó ltak.
– É s most lá ssuk az ú j díszeket! – mondta Rachel tö bb lelkesedéssel a hangjá ban, mint
amennyit való já ban érzett. A pamlaghoz ment, és kinyitotta a dobozt. Elő szö r az égő sort
tették fö l. A szobá ban lekapcsoltá k a vilá gítá st, és csak a sok apró színes égő vilá gított a
kará csonyfá n. Hirtelen megszó lalt az ajtó csengő . Rachel szíve majd kiugrott ö rö mében a
helyérő l. Há t mégis idejében jö tt, gondolta repesve. Kinyitotta az ajtó t, és majd' hanyatt
esett a csodá lkozá stó l:
– Jared!
– Jó estét, Rachel! – kö szö ntö tte mély, zengő hangon a volt férje.
– Apa! – sikított fel Jae, Jaredhez rohant, és a nyaká ba borult.
A fiú k is mindjá rt odaszaladtak. Amikor tú l voltak a viharos ü dvö zlésen és a két kicsi
visszament a fá hoz, Rachel végre szó hoz jutott:
– Ez aztá n a meglepetés, Jared. Miért nem értesítettél, hogy jö ssz?
– Magam is az utolsó pillanatban tudtam meg. Egyszerű en lá tnom kellett téged.
Hiá nyoztá l.
Jae elégedett mosollyal visszavonult, kettesben hagyta a szü leit. Bá rmit megadott
volna azért, hogy kibékü ljenek.
– Ü zleti ü gyben vagyok a vá rosban. Tulajdonképpen fel akartalak hívni, hogy
meglá togathatlak-e. Ú gy megvá ltoztá l. Attó l féltem, ki fogsz dobni.
71/90
– Kö nnyen így is tö rténhetett volna – jegyezte meg Rachel ő szintén. – De nem

tilthatom meg, hogy meglá togasd a gyerekeidet.
– Nemcsak a gyerekek miatt jö ttem, azért is, hogy téged ú jra lá thassalak – vallotta be
Jared.
Rachel a kará csonyfa színes fényeinél szemü gyre vette hajdani férjét. Igényesen és
kifogá stalanul ö ltö zö tt, mint mindig, és vá ltozatlanul szép férfi benyomá sá t keltette.
Hullá mos, barna haja idő kö zben a halá ntéka tá jéká n ő szü lni kezdett; szemébő l
gyengédség és melegség sugá rzott. A pillantá sa Rachelrő l a nappalira siklott. Mindenfelé
dobozok és kará csonyfadíszek hevertek. A fá t részben má r feldíszítették.
– Maradhatok, Rachel?
– Kérlek, anya! – kiá ltott ki Jae a nappalibó l. – Apa segíthetne nekü nk.
Az asszony dü hö s lett. Jae nagyon jó l tudja, hogy késő bb Lucas is jö nni fog.
– Há t – szó lalt meg Sammy –, ha Lucas nem tud jö nni, miért is ne maradhatná l. Ú gyis
kell valaki, aki az angyalt felteszi a csú csra.
– Lucas? – kérdezte Jared, és Rachelre pillantott.
– Igen – felelte Sammy. – Ő a mama bará tja. El akart jö nni segíteni a díszítésben.
– Nem is tudtam, hogy van valakid – mondta Jared, és voná sai megkeményedtek.
– É n pedig azt nem tudtam, hogy engedélyt kell kérnem tő led.
– Nem, tényleg nem kell – felelte Jared, majd ú jbó l megkérdezte: – Nem maradhatnék
egy kicsit?
Rachel elkapta Jae kö nyö rgő pillantá sá t.
– Lucas, gondolom, még egy ideig nem jö n.
– De jó ! – kiá ltott fel Sammy. – Akkor itt maradhatsz, és figyelhetsz bennü nket, papi.
– Na jó – mosolyodott el engedékenyen Rachel.
A férje ö sszerá ncolt homlokkal kö vette a nappaliba. Levette a kabá tjá t, és a pamlag
há ttá mlá já ra tette. A szobá t nemsoká ra hangos nevetés zaja tö ltö tte be. Jared mó ká s
tö rténetekkel szó rakoztatta a gyerekeket. Rachel felhú zott lá bbal ü lt a karosszékben, és
figyelte. Mennyire megvá ltozott! Egy kezén meg tudta volna szá molni, há nyszor szakított
idő t korá bban a gyerekeire.
Az imént még dü hö s volt a be nem jelentett lá togatá s miatt, most mégis ö rü lt. Így
legalá bb megbizonyosodhatott arró l, hogy nem fél má r volt férjétő l. Egyszer s
mindenkorra tú ltette magá t a vá lá son, bá nata és fá jdalma végérvényesen a mú lté.
Megnyerte a csatá t, és ú j életet teremtett magá nak.
– Nem ihatná nk egy csésze ká vét? – kérdezte Jared.
– Ilyen késő n én má r nem iszom ká vét. Ha akarsz egyet, a konyhá ban van a ká véfő ző .
A ká vét pedig megtalá lod a fö lö tte lévő szekrényben.
– Anya, ez így nem tisztességes! – tiltakozott Jae. – Lucasnak bezzeg megfő zö d a ká vét.
Rachel szelíden elmosolyodott, és magabiztos pillantá st vetett Jaredre.
– Az má s. Lucast én hívtam hozzá nk, apá d viszont hívatlan vendég. De jó , annyit
elismerek, segített a fa feldíszítésében. Ú gyhogy ezú ttal kivételt teszek.
72/90
– Az igazat megvallva, én ú gy gondoltam, elmehetnénk valahova egy ká véra. Szívesen

beszélnék veled nyugodt kö rü lmények kö zö tt, Rachel.
– Tényleg, anya – szó lt kö zbe felbuzdulva Jae. – É n majd vigyá zok a fiú kra. Menjetek
csak bá tran!
– Nem tudom – tépelő dö tt Rachel. – Lucas bá rmelyik pillanatban itt lehet.
– Ilyen késő n? – kérdezte Jared, és egy pillantá st vetett a karó rá já ra.
– É n kértem rá – felelte az asszony. – Megbeszélésen van, és nem tud korá bban jö nni.
– Nem maradunk soká ig – só hajtott Jared, és kezével végigsimított a hajá n. –
Kü lö nben is, itt van Jae, ha kö zben véletlenü l megjö nne.
– Ha egyá ltalá n jö n – tette hozzá Jae.
Rachelnek nem sok kedve volt elmenni Jareddel. Egyszer azonban ú gyis meg kell
beszélniü k egymá ssal a dolgokat, talá n jobb, ha most tú lesnek ezen is.
– Jó l van – egyezett bele végü l. – Jae, ha Lucas jö n, mondd meg neki, hogy vá rjon meg!
Hamarosan itt vagyunk.
– Rendben, anya.
Negyedó rá val késő bb a sarki ká vézó ban ü ltek.

Jared cukrot és tejszínhabot tett a ká véjá ba.
– Rachel, te vagy a legszebb asszony, akit valaha is lá ttam. Má r egészen elfelejtettem,
hogy ragyog a szemed. Olyan rendkívü lien zö ld.
– Ha jó l emlékszem – felelte Rachel hidegen, és elhú zta a kezét Jared elő l –, a
kú szó nö vény zö ldjéhez hasonlít. Te neveztél így, Jared.
– Megvá ltoztá l, Rachel.
– Igen, megvá ltoztam. Fü ggetlen vagyok. Magamra talá ltam, bízom a sajá t
ítéletemben. Ez teszi lehető vé, hogy ú j életet teremtsek magamnak és a gyerekeknek.
– Nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutsz idá ig. Tulajdonképpen azt kívá ntam, ne
sikerü ljö n neked. Meg voltam győ ző dve, hogy a segítségemet fogod kérni.
– Lá tod, ez a te egyik nagy bajod. Soha nem gondoltá l má sra, mindig csak magadra.
– Rachel, gyere vissza hozzá m! Gyere haza!
– Jared, nekem má r itt az otthonom, San Antonió ban. Há t nem érted?
A férfi egy ideig dermedten nézte:
– Elégedett vagy az életeddel? Boldog vagy? Tényleg boldog?
– Boldogabb, mint valaha is voltam.
– É s ezt Lucasnak kö szö nheted?
– Igen, azt hiszem, első sorban neki.
73/90
– Anya azt ü zeni, hogy elment apá val, és nem tudja, mikor jö n meg. – Jae csak félig
nyitotta ki az ajtó t, ú gy beszélt a verandá n á lló Lucashoz. – Talá n nem kellene elá rulnom,
de arra gondolnak, hogy kibékü lnek.
Bá r Lucas tudta, hogy a lá ny minden bizonnyal tú loz, a hír mégis való sá gos
ostorcsapá sként érte. Fá jt neki, hogy Rachel egy má sik férfival van, és kü lö nö sen fá jt,
hogy a volt férje miatt nem vá rta meg ő t. Rá adá sul néhá ny ó rá val ezelő tt veszekedés
kö zben vá lt el tő le.
– Mondd meg édesanyá dnak, hogy itt voltam, és majd felhívom.
– É n má r biztosan á gyban leszek, mire hazajö n – mondta Jae. – De majd felírom, neki.
Jó éjt, Lucas!
A férfi hallotta, hogy becsukó dik mö gö tte az ajtó , és a zá rban elfordul a kulcs. Nem
nézett vissza. Kiment az utcá ra, és beü lt a kocsijá ba. Azt gondolta, inká bb reggel hívja
majd fel Rachelt, mert nem igazá n bízott benne, hogy Jae á tadja az ü zenetét.
Mindenesetre feltétlenü l meg kell tudnia, igazat mondott-e neki a lá ny.
Talá n tú l sokat vá rt Racheltő l, tú l sokat képzelt kettő jü k viszonyá ró l. Azt hitte, Rachel
ugyanú gy érez irá nta, mint ő az asszony irá nt. Pedig lehet, hogy korá ntsem szereti ő t
annyira…
12. FEJEZET
Rachel és Jared a kará csonyfa mellett á lltak a nappaliban.

– Rachel… – A férfi kinyú jtotta a kezét, de Rachel elhú zó dott tő le. – Az egész az én
bű nö m volt. Kérlek, bocsá ss meg nekem! Szeretném jó vá tenni a hibá mat.
– Má r késő , Jared. Egyszer tettél jó t velem életedben: amikor elvá ltá l tő lem.
– Megérdemlem, hogy sértegess, de nagyon remélem, nem gondolod komolyan, amit
mondasz. – Bű nbá nó á brá zattal ö lelésre tá rta a karjá t. – Rachel, olyan magá nyos vagyok.
Má r bá nom, hogy elvá ltunk. Pró bá ljuk meg még egyszer!
– Nem – felelte az asszony, és ismét há trá lt. Nem tudta volna elviselni, ha Jared
megérinti.
– Megvá ltoztam, Rachel. Má s ember lett belő lem.
– Jó neked. Ma má r én is má s vagyok, Jared. Ú j életet kezdtem a gyerekekkel.
– Szeretlek, Rachel.
Ez a vallomá s meghö kkentette az asszonyt. A szépen feldíszített kará csonyfá t nézte,
majd anélkü l, hogy megfordult volna, azt mondta:
– Két évvel ezelő tt ez a vallomá s fö ldö ntú li boldogsá ggal tö ltö tt volna el. Ma azonban
semmit sem jelent a szá momra.
Jared szitkozó dni kezdett. Nagy léptekkel odament az asszonyhoz, megragadta a
vá llá t, és erő vel kényszerítette, hogy megforduljon.
74/90
– Az ö rdö gbe is, nézz a szemembe! É n szerelmet vallok neked, te meg kö zben a
kará csonyfadíszekkel já tszadozol.
Rachel lerá zta magá ró l a kezét:
– Ne nyú lj hozzá m még egyszer, Jared! Tizenhét évig elviseltem, hogy rá m
kényszerítsd az akaratodat, de ennek egyszer és mindenkorra vége. Nem tű rö m, hogy
erő szakoskodj velem.
– Sajná lom, Rachel. Nem akartam, hogy fá jjon.
– Kérlek, Jared, fogd má r fel! A gyerekek miatt vagy itt. É n nem szeretlek téged, ső t
abban sem vagyok biztos, szerettelek-e valaha is.
– Nem tudom elhinni, amit mondasz! Hiszen mi boldog há zassá gban éltü nk nagyon
soká ig, Rachel!
– Férj és feleség voltunk, de má r nem vagyunk azok, és nem is kívá nná m tö bbé ezt a
há zassá got.
– É s mi lesz a gyerekekkel? – kérdezte dü hö sen. – Egyá ltalá n, gondolsz néha rá juk?
– Tö bbet, mint te valaha is életedben. Kezded elfelejteni, hogy te akartá l elvá lni tő lem.
– Igen – felelte a férfi csü ggedten. – Mindenért én vagyok a hibá s. – Hangja
reményvesztett lett, há ta meggö rnyedt. Most má r tudta, Racheltő l nem vá rhat
kö nyö rü letet. A pamlaghoz ment, és felemelte a kabá tjá t. Az ajtó bó l, má r a kilincset
fogva, visszafordult: – Kérlek, fontold meg még egyszer!
– Nincs mit megfontolnom.
– Ismét egy csalá d lehetnénk, Rachel – mondta elérzékenyü lve Jared.
Az asszony megdö bbent. Még soha nem hallotta Jaredet kérni, még soha nem lá tta
ilyen ö sszetö rtnek. Taná cstalanul nézett volt férjére.
– Ú gysem… ú gysem… – hebegte –, ú gysem sikerü lne, Jared. Elmú lt, kész, vége.
Jared rá jö tt, hogy veszített.
– Te sem gondolod komolyan, Rachel. Holnap reggel fö lhívlak.
– A vá laszom ugyanez lesz.
– Mégis felhívlak – mondta Jared.
Rachel feldú ltan csukta be az ajtó t mö gö tte. Ká bá n visszament a nappaliba,
lekuporodott egy karosszékbe, és a kará csonyfá ra meredt. Végre tiszta vizet ö ntö tt a
pohá rba. Eddig ugyanis a vá lá s kimondá sa ellenére sem érezte magá t teljesen
fü ggetlennek volt férjétő l. Most ez az érzés végleg megszű nt benne. Szabad lett.
Halk kopogtatá s riasztotta fel. Jared lesz az, gondolta. Nem akart ajtó t nyitni, de a
kopogá s csak nem szű nt meg. Végü l az ablakhoz ment, és kilesett a zsalun á t.
Lucas á llt a verandá n, hajá t ö sszeborzolta a szél. Lehajtott fejjel, csípő re tett kézzel
vá rt az ajtó elő tt.
Rachel kisietett az elő szobá ba.
– Nem gondoltam, hogy még eljö ssz.
– Má r já rtam itt egyszer. De te elmentél Jareddel…
75/90
Az asszony aggó dva fü rkészte Lucas arcá t.

– A… a… a gyerekekrő l akart velem beszélni – dadogta. – Csak ide, Jim ká vézó já ba
mentü nk.
Lucast nem érdekelte, hogy hová mentek. Az zavarta, hogy az asszony egyá ltalá n
hajlandó volt elmenni Jareddel.
– Miért mentél el vele, mikor tudtad, hogy jö vö k? – Olyan érzés gyö tö rte, amely eddig
teljesen ismeretlen volt szá má ra. Féltékeny volt. Féltékeny Jared Marchra. Ő , aki mindig
ura tudott maradni az érzelmeinek, most dö bbenten tapasztalta, hogy ezú ttal nem tud
parancsolni nekik. Arra a gondolatra, hogy Jared és Rachel talá lkoztak, kedve lett volna a
karjá ba kapni és magá évá tenni az asszonyt. Mégsem tett így. Azt akarta, hogy
szerelembő l legyen az ö vé, és nem durva indulatok kényszerére.
– Nem tudtam, mikorra vá rhatlak. Jae-t megkértem, szó ljon neked, hogy nemsoká ra
jö vü nk vissza. – Amikor Rachel észrevette a férfi meglepett á brá zatá t, gyanakodva
megkérdezte: – Talá n Jae nem adta á t az ü zenetemet?
Lucas nem akarta, hogy az anyja hazugsá gon érje Jae-t. Attó l tartott, akkor még
jobban elmérgesedne kettő jü k viszonya. Így inká bb megkerü lte a kérdést:
– Olyan féltékeny voltam, hogy nem is figyeltem oda arra, amit mondott. Csak azt
fogtam fel, hogy együ tt vagy Jareddel.
– Beszélnü nk kellett a gyerekekrő l – védekezett Rachel. – De gyere beljebb! Szeretnék
valamit mondani.
A nappaliban leü ltek egymá ssal szemben. Lucas kifejezéstelen arccal hallgatta az
asszony beszá moló já t Jared békü lési kísérletérő l.
– A pokolba! – szó lalt meg végü l halkan. – Gyű lö lö m, amiért még mindig kínoz téged. –
Á tü lt az asszony mellé a pamlagra, megragadta a kezét: – Szeretlek – mondta, és mélyen
Rachel szemébe nézett. – El akarlak venni feleségü l.
– Ó , Lucas! – kiá ltott fel az asszony, és ö nfeledt elragadtatá s tü krö ző dö tt az arcá n.
– Hozzá m jö nnél? – kérdezte a férfi.
– Nem gondolhatok csak magamra, Lucas. Gyerekeim vannak.
– É s az nem fordult meg a fejedben, hogy visszatérj hozzá ?
– Nem.
Lucas felá llt, és dü hö sen já rká lni kezdett.
– Miért kellett eljö nnie és elrontania a kará csonyunkat?
– Lucas, nem szeretem Jaredet, és nem akarok vele élni. De mindig része lesz az
életemnek, mert a gyerekeim apja. É s ha hozzá m akarsz tartozni, ezt el kell fogadnod.
– Kö nnyű azt mondani… Fogtok még talá lkozni?
– A héten ü zleti ü gyei a vá roshoz kö tik, és szabadidejét a gyerekekkel szeretné tö lteni.
– Téged akar lá tni! – fakadt ki Lucas keserű en.
– Meglehet, de a kérését nem tagadhatom meg. A gyerekeknek joguk van együ tt lenni
az apjukkal.
76/90
– Magá tó l értető dik – helyeselt Lucas kelletlenü l, majd hozzá tette: – Emlékeztetlek,
hogy a jö vő héten Houstonban leszek az ú j á ruhá zam megnyitá sá n.
– Igen, tudom.
– Minden este felhívlak. Nehéz szívvel megyek el, mert tudom, Jared mindent el fog
kö vetni, hogy visszacsá bítson.
– Szeretlek, Lucas. Bízzá l bennem! – borult Lucas nyaká ba az asszony.
Lucas megenyhü lve simogatta a há tá t, és a hajá ba csó kolt. Ezen az estén nagyon
nehezére esett elvá lnia Racheltő l. Má r tudta, ha elveszítené az asszonyt, sajá t magá bó l
veszítene el egy darabot. A maga mó djá n harcolt Rachel szerelméért: idő t hagyott neki,
hogy tisztá ba jö jjö n az érzéseivel.
– Most mennem kell – szó lalt meg nehéz szívvel.
– Szerettem volna, ha itt maradsz. Nem szívesen engedlek el – vallotta be az asszony,
és csó kra kíná lta az ajká t.
Lucas mély só hajtá ssal szorította magá hoz az asszonyt. A gyengéd csó k forró vá , a lá gy
ö lelés szenvedélyessé vá lt. Végü l a férfi felemelte a fejét.
– Jó éjszaká t! – suttogta, és bízott benne, hogy ez nem a végső bú csú ja lesz.
Rachelnek és Jae-nek má r potyogtak a kö nnyei a nevetéstő l. Sammy a Csillagok

háborúja című videó já tékot já tszotta Jareddel. Mindig a fiú nyert.
– A gyerekeknek sokkal kö nnyebb, mint a felnő tteknek – vigasztalta Sammy az apjá t. –
A mi ujjunk jobban illik a gombokhoz. Lucas azért megver néha.
– Sokat emlegeted Lucast – szó lt Jared ridegen. – Biztosan sok idő t tö lt veletek.
– Igen – felelte Sammy á rtatlanul. – Videó zni is szoktunk, amíg anya hú st sü t az
udvaron. Sokat já tszunk Lucasszal, igaz, Neal?
– Igaz – dü nnyö gte Neal anélkü l, hogy felemelte volna fejét a tudomá nyos-
fantasztikus regénybő l.
– Itt az ideje, hogy induljak – mondta Jared. – Van még egy megbeszélésem.
– Ó , apa! – Jae felugrott, és odaszaladt hozzá . – Nem kell ilyen korá n elmenned!
– De, muszá j. – Kezét a lá ny vá llá ra tette, és kö zben Rachelre nézett: – Mi lenne, ha
utá na talá lkozná nk valahol?
– Nem, Jared. É n fá radt vagyok. Ma korá n lefekszem.
– Ha visszajö ssz hozzá m – mondta behízelgő en Jared –, nem kell tö bbé dolgoznod.
Ismét egy csalá d lehetnénk, te otthon maradhatná l, és a gyerekekkel foglalkozhatná l…
ahogy az egy anyá hoz illik.
– Mi így is egy csalá d vagyunk, Jared – vá laszolta Rachel. – É s ne pró bá lkozz azzal,
hogy bű ntudatot ébressz bennem, amiért dolgoznom kell a gyerekek mellett!
Kö zben megcsö rrent a telefon. Neal vette fel a kagyló t.
– Egy asszony, pusztá n attó l, hogy egész nap otthon van, még nem lesz jó édesanya –
folytatta Rachel.
– Mami, telefon. Bizonyos Mrs. Halston keres.
77/90
Rachel kiment a konyhai készü lékhez. Elaine Halston azért telefoná lt, hogy kö zö lje,
mégis Lucasnak adja el a birtokot.
– Kö szö nö m, Elaine – ö rvendezett Rachel. – Lucas nagyon boldog lesz. Ő tényleg a
szívén viseli majd a birtok sorsá t.
– Tudom. Tudom, hogy ugyanú gy szereti ezt a vidéket, ahogyan én. Ezért is dö ntö ttem
mellette. É s most szeretnék olyan gyorsan tú l lenni a dolgon, amilyen gyorsan csak lehet.
Mikor tud kijö nni a papírokkal?
– Lucas elutazott Houstonba… – gondolkodott el egy pillanatra Rachel. – De azonnal
visszahívom, asszonyom, mihelyt sikerü lt elérnem.
Repü lni tudott volna a boldogsá gtó l, amikor letette a kagyló t. A nappalibó l
kihallatszott Jared hangja:
– Csak rajtatok mú lik, fiú k! Meg kell győ znö tö k anyá tokat, hogy jö jjö n haza. Sammy, te
nem akarsz hazajö nni?
Rachel dü hö sen rontott be a szobá ba.
– Kará csony elő tt nem – felelte Sammy. – Szeretném megnyerni azt a tízsebességes
bicajt.
– Majd én veszek neked biciklit, aká r tízet is, ha akarod. Nem kell kivá rnod, hogy nyerj
egyet.
– Nem csak a kerékpá rró l van szó , apa – szó lt kö zbe Neal nyugodtan. Félretette a
kö nyvet, hogy a testvére segítségére siessen. – Nekü nk élvezet Lucasszal dolgozni, és
tenni valamit má sokért.
– Ki a fene ez a Lucas? – csattant fö l Jared. – Ú gy beszéltek ró la, mintha valami félisten
lenne.
Sammy rémü lettő l tá gra nyílt szemmel meredt dü hö ngő apjá ra.
– A pokolba is! Elegem van belő le, hogy mindig csak ró la beszéltek. – Mutató ujjá val
színpadiasan a mellére bö kö tt, és Sammy felé indult. – É n vagyok az apá tok!
Sammy elszaladt, és meglapult az egyik sarokban. Az ijedtségtő l elsírta magá t.
– Ne kiabá lj a gyerekekkel, Jared! – Rachel a kisfiú és a férfi kö zé á llt. – Megijeszted
ő ket.
Sammy megfogta az anyja kezét.
– Menjetek a szobá tokba! – mondta az asszony tettetett nyugalommal. – Beszélni
akarok apá tokkal, mielő tt elmegy.
– Anya… Nem ú gy gondolta – védte az apjá t Jae. – Nem akarta Sammyt bá ntani.
Kérlek, engedd, hogy ú jra együ tt élhessü nk apá val! Ne feledd, mennyire megbá ntott
szombaton Lucas! Gondolj arra, há nyszor szegte má r meg az ígéretét az ü zleti ü gyei
miatt. Há t nem lá tod, hogy apa mennyire megvá ltozott?
– De lá tom – felelte Rachel, nem akart alkalmat adni a tová bbi vitá ra. Nem akarta Jae-
nek azt mondani, hogy az apja egy szemernyit sem vá ltozott. – Most pedig hagyj minket
magunkra, Jae!
– Kérlek, anya, légy má r egy kis belá tá ssal! – rimá nkodott a lá ny, mikö zben kihá trá lt a
szobá bó l.
78/90
Rachel nem hallgatott a kö nyö rgésére. Amikor magá ra maradt Jareddel, eléje á llt. Még
soha nem bosszantottá k fel annyira, mint most. Elhatá rozta, egyszer s mindenkorra
tisztá zza Jareddel, hogy tö bbé semmi kö zü k egymá shoz.
– Vá ltozatlanul csak ö rü lni tudok annak, hogy elvá ltunk – fogott bele. – Nem akarok
együ tt élni egy olyan emberrel, aki zsarolja a gyerekeit.
– Sajná lom, Rachel.
Jared az asszony felé indult, de az egy kézmozdulattal elhá rította a kö zeledését.
– Há t nem veszed észre, hogy féltékeny vagyok erre a férfira? Nem tudom elviselni a
gondolatot, hogy ő lesz a gyerekeim mostohaapja.
Szavai sü ket fü lekre talá ltak. Rachel tisztá ban volt vele, hogy Jared nem szeretni,
hanem birtokolni akarja ő t. Csak az fá j neki, hogy a felesége megtanult a sajá t lá bá ra
á llni, és hogy egy má sik férfi érdeklő dik irá nta. Ez sértette a hiú sá gá t.
– Rachel – kezdte ú jra a férfi –, azt akarom, hogy ú jbó l a feleségem légy, és ugyanolyan
boldogok legyü nk, mint voltunk.
– Boldogok? Kö szö nö m, de nem kérek az ilyen boldogsá gbó l. Igazi szerelmet és igazi
tá rsat akarok, Jared.
– De ugye, nem akarod azt mondani, hogy jó l érzed magad ebben a há znak csú folt
lyukban? Hogy mindennap szívesen mész dolgozni? Mondd a szemembe, hogy nem
hiá nyzik az a gazdagsá g, amit én kíná ltam neked!
Korá bban, egy hasonló beszélgetés sorá n, az asszony má r rég elsírta volna magá t. Az
az idő azonban má r elmú lt.
– Egyá ltalá n nem szégyellem, hogy ebben a „lyukban” lakom. É pp ellenkező leg:
bü szke vagyok az otthonomra. Szeretem a munká mat, és a gazdagsá got hiá nyolom a
legkevésbé. Ahhoz, Jared, nem kell vagyon, hogy az ember kezdjen valamit az életével.
Most pedig eredj, és ne gyere tö bbet hívatlanul!
– Ugye nem gondolod komolyan? – Jared nem akart hinni a fü lének, annyira
meglepő dö tt. – Egyá ltalá n nem gondolsz a gyerekekre?
– Mindig azt teszem – felelte Rachel. – Nem lennének boldogok, ha olyan szü lő k
nevelnék ő ket, akik nem szeretik egymá st.
– Azt hiszed, hogy tú ljá rhatsz az eszemen, Rachel March – kiá ltotta Jared, és ö klével a
levegő be csapott. – Pedig tévedsz. Semmibe sem kerü l nekem, hogy besá rozzam a neved
és rossz híredet keltsem. Akkor pedig majd meggyű lö lnek a gyerekek, és hallani sem
akarnak ró lad tö bbé.
Rachel végighallgatta gyű lö lettő l tajtékzó szavait. Nem volt biztos benne, komolyan
beszél-e, vagy csak rá akar ijeszteni. Mindenesetre eltö kélte, hogy semmiképpen sem
enged neki. Amikor Jared végre kifogyott a szuszbó l, higgadt hangon megszó lalt:
– Volt idő , amikor meg tudtá l félemlíteni. Ma má r ez nem megy. Nem tartok attó l, hogy
elveszítem a gyermekeim szeretetét. É s most menj végre! Megbeszéltü nk mindent, amit
meg kellett beszélnü nk.
– Bíró sá g elé viszem a dolgot – fenyegető zö tt Jared. – É s Lucas Brand nem fog
megvédeni téged.
– Lucas szeret engem. Ez ellen nem tehetsz semmit. Eredj má r, Jared!
79/90
– Megyek – kiá ltotta a férfi színpadiasan –, de ne gondold, hogy ilyen kö nnyen

megszabadulsz tő lem!
Hirtelen felpattant az ajtó , és Jae rohant be rajta.
– Apa – kiá ltotta –, ne menj vissza nélkü lem Dallasba!
– Csomagold ö ssze a holmidat! – felelte Jared.
– Az engedélyem nélkü l nem mehet veled – szó lt kö zbe Rachel. – É s az iskolá bó l is ki
kell jelentkeznie.
– Te meg persze nem engeded el, hogy bosszú t á llj rajtam – vá daskodott Jared.
– Kérlek, anya! – rimá nkodott Jae. – Két hét mú lva ú gyis vége a félévnek.
– Rendben – mondta az asszony, pedig a szíve majd megszakadt fá jdalmá ban.
– É s a fiú kkal mi lesz, Rachel? – Jared most má r vérszemet kapott. – Lehet, hogy
Sammy és Neal is velem szeretné tö lteni a szü nidő t, ő ket nem mered megkérdezni?
Rachel kénytelen-kelletlen behívta a fiú kat is.
– Apá tok szeremé tudni, hogy vele akarjá tok-e tö lteni a kará csonyt.
Egyik fiú sem vá laszolt rö gtö n. Elő bb az apjukra néztek, majd az anyjukra, végü l a
padló ra. Sammy emelte fel elő szö r a fejét:
– É n nem mehetek, apa. Segítenem kell Dugannak az élelmiszerek csomagolá sá ban.
Meg, tudod – hú zó dott oda Rachelhez, és megfogta a kezét –, a mi kará csonyfá nk alatt
szeretnék ü nnepelni, a mamá val. Olyan magá nyos lenne nélkü lem.
– É s te, Neal?
– É n is anyá val szeretnek maradni, apa.
– Rendben van, szó val így á llunk – mondta Jared há tborzongató nyugalommal, majd
Jae felé fordult; – Holnap délutá n há romkor érted jö vö k. Légy készen!
É jszaka volt, a gyerekek má r aludtak. Rachel szemére azonban nem jö tt á lom. A vá lá s
ó ta még soha nem érezte magá t ilyen nyomorultul. Nem tudta az életét Jae nélkü l
elképzelni, de annak sem lá tta semmi értelmét, hogy erő szakkal tartsa maga mellett a
lá nyá t.
Reggel felhívta Lucast Dallasban, hogy az ú j fejleményekrő l beszá moljon neki.

Rö viddel ezutá n Jae nézett be az ajtó n:
– Ú jra végiggondoltam az egészet, mama.
Az asszony szíve majd kiugrott ö rö mében. Talá n mégis itthon akar maradni a lá nya?
– Nem szabad azt hinned, hogy nem szeretlek, csak azért, mert apá hoz kö ltö zö m.
Rachel nem mutatta ki a csaló dottsá gá t. Á tö lelte Jae-t:
– Tudom, hogy szeretsz. Ebben egy pillanatig sem kételkedtem.
80/90
– De apá t is szeretem – folytatta Jae kö nnyezve. – Azt szeretném, ha mindkettő tö kkel

együ tt élhetnék. É s ez csak rajtad mú lik, anya.
Rachel leü lt Jae-jel az á gy szélére. Együ tt szenvedett a lá nyá val, és azt kívá nta, bá rcsak
enyhíthetné a fá jdalmá t. A vá lá st az egész csalá d megszenvedte.
– A há zassá gunk az apá ddal má r a mú lté, Jae. Nagyon szeretlek, kislá nyom, de sem
neked, sem az ö cséidnek nem haszná lna, ha kényszerbő l együ tt élnénk apá ddal, akivel
má r nem értjü k meg egymá st.
– Lucast szereted?
– Igen, ő t szeretem.
– Feleségü l mész hozzá ?
– Volt ró la szó .
– É s nem akarsz apá hoz visszatérni?
– Lucasnak ehhez semmi kö ze – á llt fel az á gy szélérő l Rachel. – Ha ő nem lenne, akkor
sem mennék vissza apá dhoz.
– Mami… – Jae ú jbó l kö nnyekre fakadt.
– Megértelek, Jae – szó lt Rachel a lá nyá hoz. – Nincs semmi baj. – Megpró bá lta leplezni
az elvá lá s fö lö tt érzett mérhetetlen fá jdalmá t. Nem volt kö nnyű .
Vasá rnap reggel Rachel a két fiú val New Braunsfeldbe hajtott, majd otthagyta ő ket, és
visszatért San Antonió ba. Dugan felajá nlotta, hogy este visszaviszi a fiú kat, ú gyis a
vá rosba készü l bevá sá rolni.
Este meghallgatta az ü zenetrö gzítő t. Lucas nem hívta. Vacsora utá n segített
becsomagolni az ajá ndékokat Sammynek és Nealnek. Egyszer csak megszó lalt a telefon.
– Lucas – mondta boldogan Rachel, amikor meghallotta a jó l ismert, mély hangot.
– Molly szó lt, hogy hívtá l, de nem hagytá l ü zenetet.
Az asszony aggó dá st vélt felfedezni Lucas hangjá ban.
– Csak azt akartam neked mondani, hogy nem megyek vissza Jaredhez.
– Szeretlek, Rachel. Bá rcsak ná lad lehetnék, hogy bebizonyítsam.
– Igen. Az igazá n szép lenne…
– Holnap délutá n há romkor érkezem. Ki tudná l jö nni elém a repü lő térre?
– Igen.
Rachel szíve olyan hevesen vert, hogy alig kapott levegő t.
– Jó lenne, ha szereznél valakit, aki vigyá zna a gyerekekre. Így kettesben tö lthetnénk
az estét.
– Rendben – mondta az asszony.
– Van egy meglepetésem a szá modra.
81/90
– Ó , Lucas!
– Nem vagy tú l beszédes – nevetett a férfi. – Tö rtént valami?
Rachel Jae-re gondolt. De errő l nem akart a fiú k elő tt beszélni.
– Elaine Halston felhívott. Alá akarja írni veled a szerző dést.
– Nagyszerű ! Beszélj meg vele egy idő pontot valamikorra a jö vő hétre. Minél
korá bban, anná l jobb.
– Lucas, dö ntö tt má r Mandy unokabá tyja?
– Ö nként természetesen nem akar lemondani a gyá msá gró l. Bíró sá g elé kell vinnem
az ü gyet. Ezért is nem hívtalak fel korá bban. El kellett mennem Woodville-be, há tha
sikerü l meggyő znö m.
– Alig vá rom má r, hogy lá ssalak – mondta csendesen Rachel. – Milyen meglepetést
tartogatsz a szá momra?
– Ha megmondaná m, nem lenne meglepetés. Holnap talá lkozunk, drá gá m.
– Viszlá t, holnap! – kö szö nt el az asszony.
13. FEJEZET
A folyó parti sétá ny kará csonyi díszben pompá zott. A partot szegélyező ciprusokon
millió nyi kis lá mpa ragyogott. A kő híd felő l kará csonyi dallamok hallatszottak. A
ká véhá zak tele voltak, a folyó mindkét partjá n emberá radat hö mpö lygö tt.
Az egyik mellékutcá ban Lucas és Rachel beü lt egy kis ká vézó ba.
– Gondolom, nagyon megviselt, hogy Jae az apjá t vá lasztotta.
– Igen – ismerte el az asszony. – De talá n jobb is, hogy így tö rtént. Ha egy ideig együ tt
él Jareddel, legalá bb meg fogja ismerni, milyen is való já ban.
– Egy pohá r bor és egy Margarita koktél – tette le eléjü k egy fiatal pincérnő az
italokat.
Rachel kortyolt egyet a borbó l.
– Boldog vagyok, hogy veled tö lthetem a kará csonyt, Lucas.
– É n is – nyú lt á t a férfi a kis asztal fö lö tt, és megfogta Rachel kezét. – Milyen jó , hogy
itthon vagyok, és lá thatlak téged! Mindig is tudtam, hogy szeretlek, de csak akkor
dö bbentem rá , milyen erő s ez az érzés, amikor elmentél Jareddel. Megő rjített a gondolat,
hogy esetleg visszatérsz hozzá . Má r-má r harcolni is kész lettem volna érted, attó l
fü ggetlenü l, hogy te akarod-e, vagy sem.
– Végü l mégsem tetted.
– Nem, mert ezzel becsaptam volna magunkat. Neked kellett dö ntened. Meg akartam
bizonyosodni arró l, hogy ugyanannyira szeretsz, mint amennyire én szeretlek.
– É n tényleg szeretlek – suttogta az asszony.
– Rachel, akarsz a feleségem lenni?
82/90
– Igen, akarok. De elő bb még beszélnü nk kellene egymá ssal – felelte az asszony.
– Nem ilyen vá laszra szá mítottam. É s azt reméltem, hogy egy kicsit jobban fogsz
lelkesedni.
– Lucas, tizenhét év azzal ment el az életembő l, hogy alá rendelt szerepet já tszottam
egy há zassá gban. Nem akarom, hogy ez még egyszer megtö rténjék.
– Rachel! – kiá ltott fel Lucas megrö kö nyö dve. – Hogyan feltételezhetsz ró lam
ilyesmit?!
– Félreértesz. Hadd magyará zzam meg, mire gondolok! Nehezen szerzett
szabadsá gomat most má r senkinek a kedvéért sem akarom felá ldozni. Attó l a férfitó l
tehá t, akihez feleségü l megyek, elvá rom, hogy való ban szeressen, és legyen rá m ideje.
Lucas idegesen há tradő lt a faragott tá mlá jú széken.
– Lucas, én megértem és nagyon becsü llek érte, hogy ennyire fontos szá modra a
rá szoruló k megsegítése. De nem akarom, hogy valahol az ü zlet és a jó tékonykodá s utá n
kö vetkezzem csak az életedben. Olyan férjet szeretnék, akinek én vagyok a legfontosabb.
– Te vagy a legfontosabb szá momra – szó lalt meg Lucas hatá rozott hangon. – Nem
kértem volna meg a kezedet, ha nem így lenne. Azt hiszem, gyerekes dolog, hogy
féltékenykedsz a munká mra.
Rachel nem vá laszolt azonnal, elő bb elgondolkodva ivott egy korty bort.
– Talá n gyerekes vagyok, talá n ö nző is, de azt hiszem, természetes, hogy
megpró bá lom védeni az érdekeimet.
– Mégis mit kívá nsz tő lem? Adjak fel mindent? Vagy talá n Mandyre vagy féltékeny?
Azt akarod, hogy ne fogadjam ö rö kbe?
Rachel elsá padt.
– Ez eszembe se jutott! É n nagyon szeretem Mandyt. Olyan nekem, mintha a sajá t
gyermekem volna.
– Mit akarsz há t?
– Azt szeretném, ha a munká d és a felelő sséged egy részét á truhá zná d má sra, hogy
legyen idő d azok szá má ra, aki szeretnek téged.
– Ha ö sszehá zasodunk, Rachel, nem kell tö bbé dolgoznod. Velem utazhatsz
mindenhova. Együ tt leszü nk, és együ tt fogunk dolgozni.
Az asszony elborzadt. É ppen ezt javasolta neki Jared is.
– Nem akarom, hogy megint valaki má s tervezze meg az életemet. É n szeretném
eldö nteni, hogy dolgozom-e, vagy sem. Tú l soká ig éltem egy olyan férfi oldalá n, akit
teljesen lekö tö tt a munká ja, és így nem maradt ideje a csalá dja szá má ra. Még egyszer
nem ugornék bele egy ilyen há zassá gba.
– De há t, Rachel, mikor nem volt idő m a szá modra? – vitatkozott a férfi.
Az asszony az ujjain szá molva sorolta fel azokat az eseteket, amikor a férfi
elfoglaltsá ga miatt le kellett mondaniuk az együ ttlétrő l.
– Ezek kö zö tt csak egy olyan alkalom van, amikor való ban nem tudtam elmenni. A
tö bbi esetben csupá n elkéstem. A bolhá bó l csiná lsz…
83/90
– Ki ne mondd! – Nem tudta volna elviselni, ha Lucas szá já bó l hallja Jared kedvenc
szó lá smondá sá t.
– Ú gy lá tom, fején talá ltam a szö get.
Rachel kényszeredetten elhú zta a szá já t.
– Kérlek, Lucas, vedd komolyan, amit mondok, mert ú gy is gondolom. Szá momra te
vagy a legfontosabb, és ezért elvá rom tő led, hogy ez fordítva is így legyen.
– Má r most is így van, erre aká r meg is eskü szö m neked. – Lucas a szá já hoz emelte a
tenyerét, és egy csó kot kü ldö tt Rachelnek. – Egyébként pedig igazad van. Tényleg
kevesebbet kellene dolgoznom. Megfogadom a taná csodat. A munka egy részét má sra
bízom, és így tö bb idő m jut majd a csalá domra.
– Kö szö nö m – só hajtott fel megkö nnyebbü lten Rachel. – Ennél tö bbet nem
kívá nhatok.
Kéz a kézben sétá ltak a folyó mentén.
– Holnap itt lép fel Neal a templomi kó russal – jegyezte meg Rachel.
– Azt én is szeretném meghallgatni. Elhozhatom Mandyt is? Há nyra menjü nk értetek?
– Ö rü lnék, ha eljö nnétek – felelte az asszony. – Ú gy hat ó ra tá jban szeretnénk indulni.
– Ha te itt vagy, Lucas, sokkal kö nnyebb elviselni, hogy anya megint késő n jö n csak
haza – vélekedett Sammy.
– Ennek ö rü lö k.
Lucas keresztbe font karral á llt az ajtó ban.
– Á llati jó ez a cowboykalap! – szó lt Sammy a tü kö rben nézegetve magá t. – Feltétlenü l
kellene hozzá egy olyan csizma, amilyen neked meg Dugannak van.
– Nem rossz ö tlet. Mit szó lná l hozzá , ha holnap vennénk egyet?
Sammy arcocská ja felragyogott.
– Ojjé! Komolyan mondod?
– Há t persze.
Lucas Sammy vá lla fö lö tt Nealre pillantott, aki éppen most jö tt lefelé a lépcső n.
– É s te, Neal? Te is akarsz egy cowboycsizmá t?
– Azt hiszem, nem – felelte Neal, majd megigazította az ö vet a dereká n, széttá rta a
karjá t, és megkérdezte: – Na, hogy nézek ki?
Sammy odament Lucas mellé az ajtó hoz.
– Hü lyén. Ki nem á llhatom az egyenruhá kat.
– Nagyszerű en festesz, Neal – dicsérte meg Lucas a fiú t. Kö zben Mandy is bedugta a
fejét a szobá ba:
– Indulunk má r végre?
84/90
– Meg kell még vá rnunk Rachelt – felelte Brand. Megcsö rrent a telefon, és Lucas
nyomban felvette.
– March laká s… Igen, itt Lucas. – Egy jó ideig hallgatott, majd megszó lalt: –
Természetesen megyek. Mikor hozzalak el? – Amikor letette a kagyló t, odaszó lt Neal-
nek: – Menjetek á t a szomszédba, és kérdezzétek meg Cindyt, ottmaradhatná tok-e, amíg
anyá tok hazajö n!
– Miért? – kívá ncsiskodott Sammy.
– Valamit még el kell intéznem.
– É s Neal hangversenye? – kérdezte szemrehá nyó hangon a gyerek.
– Mondjá tok meg anyá toknak, hogy ott talá lkozunk!
– Megint az ö regekrő l kell gondoskodnod, Lucas?
– Nem, ez valami fontosabb – hangzott a vá lasz. – Késő bb elmesélem.
– É s velem mi lesz? – kérdezte Mandy.
– Te elkísérsz – felelte neki Lucas.
Amikor Rachel hazajö tt a munká bó l, megtalá lta Neal cédulá já t: „A szomszédban
vagyunk Codyná l és Ethannél.”
Felhívta Cindyt, és nemsoká ra megérkeztek a fiú k.
– Hol van Lucas? – kérdezte az asszony.
– Telefonon keresték, azt mondta, el kell intéznie valami fontosat – szá molt be
Sammy.
– Elő re kell mennü nk, anya, ő majd utá nunk jö n – tette hozzá Neal.
Rachel csaló dottan a há ló ba ment, és á tö ltö zö tt. Vajon így lesz ez akkor is, ha
hozzá megy Lucashoz? Mindig az ü zleti ü gyek lesznek a fontosabbak?
Megint tá rcsá zta Cindy szá má t.
– Nincs kedvetek eljö nni velü nk Neal hangversenyére?
– Na és Lucas?
– Ü zleti tá rgyalá son van. Nem tudom, mikor fog elszabadulni. É s hogy egyá ltalá n
utá nunk jö n-e – tette hozzá halkan.
Egy ó ra mú lva Rachel és Cindy má r a folyó parton sétá ltak. Elő ző leg elvitték Nealt a
kó rus gyü lekező helyére. A má sik há rom gyerek elő ttü k szaladgá lt. Rachel annyira
szomorú volt, hogy nem tudta élvezni a kará csonyi forgatagot. Amikor a hídhoz értek,
rá zendített a templomi kó rus. Az asszony a csillagokat nézte, és azért kö nyö rgö tt
magá ban, hogy mellette legyen Lucas ezen az estén.
Egyszer csak valaki megfogta a vá llá t, és meleg férfihang hallatszott a há ta mö gü l:
– Megint a csillagokat nézed?
– Lucas! Mégis sikerü lt eljö nnö d?
– Igen, sikerü lt.
– Olyan boldog vagyok. Má r azt hittem, megint magamra hagysz. Mi lehet neked
fontosabb, mint én?
85/90
– Csak ez – felelte Lucas, és gyengéden megfordította az asszonyt.

Cheryl, Jae és Mandy nézett rá sugá rzó arccal.
– Ó , Lucas, miért nem á rultad el a fiú knak?
– Meg akartalak lepni benneteket.
Jae kitá rt karral rohant az anyjá hoz.
– É n kértem meg Lucast, hogy ne á ruljon el semmit.
– Mi tö rtént? – kérdezte Rachel. – Hogyhogy itt vagy?
– Haza akarok jö nni, mami. Nem akarok apá ná l élni.
Rachel félrevonult a lá nyá val, hogy nyugodtan beszélhessen vele. Sammy utá nuk
akart menni, de Lucas visszatartotta.
– Gyere, menjü nk el fagyizni!
Amikor az asszony egyedü l maradt Jae-jel, azt mondta neki:
– Remélem, most majd nem akarsz á llandó an egyikü nktő l a má sikunkhoz utazgatni,
csak azért, mert valamelyikü nkkel éppen ö sszevesztél? Ilyen já tékba én soha nem
mennék bele!
– Igazá n nem vehetem rossz néven tő led, ha nem akarod, hogy itt maradjak – felelte
Jae. – De igazad volt, anya. Apa megvá ltozott. Bará tnő je van. Bea Taylor, egy fotó modell.
– É s te féltékeny vagy rá ? – kérdezte Rachel.
– Egy kicsit – vallotta be Jae.
Rachel á tö lelte Jae-t, és erő sen magá hoz szorította.
– Bea gyű lö l engem, anya. Amikor rá jö ttem, hogy apá val együ tt Euró pá ban
szá ndékoznak eltö lteni a kará csonyt engem meg a nagyiékná l akarnak hagyni, jó l
ö sszevesztü nk.
Rachel talá n soha nem vetette meg jobban Jaredet, mint ebben a pillanatban. Csak
bosszú vá gybó l csalta el magá hoz Jae-t.
– Bea letolt, és bezá rt a szobá mba – folytatta tová bb a lá ny.
– É s apá d eltű rte ezt? – kérdezte Rachel elborzadva.
– Apa nem tudott ró la. Bea hazudott, ő pedig neki hitt. Engem még csak meg sem
akart hallgatni.
– Apá d kü ldö tt haza?
– Nem. Nem is tudja, hogy eljö ttem. Azt mondtam neki, hogy egy bará tnő mnél alszom.
– Ilyet nem lett volna szabad tenned! – korholta a lá nyt Rachel.
– Igen, tudom. De féltem, hogy kü lö nben nem enged. Kérlek, anya, ne kü ldj vissza!
– Ebben biztos lehetsz – ígérte meg Rachel. – El sem akartalak engedni. De fel kell
hívni apá dat. Minden hibá ja ellenére szeret téged, és aggó dni fog.
– Igen, mami – motyogta Jae kö nnybe lá badt szemmel.
– Na, anya, hogy tetszett a kó rus? – szaladt oda hozzá juk Neal.
86/90
– Csodá latos volt.

– Jae! – Neal arca sugá rzott az ö rö mtő l. – Há t te meg mit csiná lsz itt? Azt hittem,
apá ná l vagy. Hallottá l bennü nket énekelni?
Jae bó lintott, és nevetett.
– Hazajö ttem, és énekelni is hallottalak. Nagyszerű voltá l.
– Kö szö nö m – mondta Neal, és kö rü lnézett. – Na és hol vannak a tö bbiek? Lucas
megjö tt?
– Fagyizni mentek.
– Menjü nk mi is! – sü rgette a tö bbieket Neal. – É n is akarok fagyit!
Felmentek a cukrá szda emeletére, ahol a tö bbiek is ü ltek.
– Te mit szeremél? – kérdezte Lucas az asszonyt.
Most má r minden megvan, amit szeretnek, gondolta Rachel.
– Vaníliá t.
– Sima vaníliá t?
– Igen, csak azt.
– É n epret – mondta Jae.
– É n pedig karamellt és csokit – zá rta a sort Neal.
– Neal, nagyszerű en szerepelt a kó rusotok – szó lt elismerő en Lucas. – A szó ló d pedig
egyenesen remek volt.
– Komolyan mondod? – kérdezte a gyerek csillogó szemmel.
– Szépen énekelsz – ismerte el Sammy is, aki má r á llig ö sszemaszatolta magá t a
fagylalttal. – De ez a nadrá g… Miért nem vettél inká bb farmert?
– Na és ez a sá l… – kuncogott Cody.
– Ez nem sá l – sietett Cheryl Neal segítségére. – Ez ö v, és az egyenruhá hoz tartozik.
– Ne vitatkozzatok – szó lt kö zbe Lucas –, inká bb egyétek a fagyitokat! É s pró bá ljatok
meg odafigyelni, hogy a hasatokba is kerü ljö n legalá bb annyi, mint amennyi a ruhá tokra!
– Rachel, mi lenne, ha elvinném a gyerekeket New Braunsfeldbe? Van elég hely a
kocsimban – ajá nlkozott Cheryl.
– Ó , anya, olyan jó lenne! – kiá ltotta rö gtö n Sammy.
Jae lelkesen helyeselt.
– Nekü nk is mennü nk kell – mondta Cindy megértő mosollyal. – Add ide a kulcsot,
hazaviszem a kocsit!
Rachel egyedü l maradt Lucasszal. Kiballagtak a sétá nyra, és felmentek az egyik hajó
fedélzetére, ahol egy vidá m csoport kará csonyi dalokat énekelt. Egymá shoz simulva
hallgattak, és a tú lsó partot nézték. Vá lá sa ó ta ez volt az első alkalom, hogy Rachel
kará csonyi hangulatban érezte magá t.
87/90
– Holnap veszek neked egy jegygyű rű t – sú gta a fü lébe Lucas. – É s kará csonyeste a
fagyö ngy alatt az ujjadra hú zom. – Á tö lelte Rachelt, és ígéretét egy csó kkal erő sítette
meg.
UTÓ HANG
– Halá li jó , Lucas! – ujjongott Sammy, és leugrott a kis teherautó ró l. – Ez az első

alkalom, hogy igazi kará csonyfá nk van.
– Nem igaz – vitatkozott Neal, és a fü lére hú zta sapká já t a hideg szélben. – A tavalyit
má r elfelejtetted?
– Jó , jó , de az nem egészen szá mít igazinak. Azt anya vette. Ezt pedig mi magunk
vá gtuk ki.
Lucas lenyitotta a kocsi há tuljá t.
– Fiú k, gyertek a gará zsba, nézzü nk kö rü l, ö ssze tudunk-e ü tni valami tartó t ennek a
fá nak!
– É n tudom, hol tartja Dugan a szö geket! – kiá ltotta Sammy.
– Akkor keresd meg! – mondta Lucas. – É n iszom valami meleget. Akartok egy csésze
csokolá dét?
– Naná ! – vá laszolta Neal és Sammy kó rusban.
– Akkor gyerü nk a konyhá ba! A fenyő fatartó rá ér késő bb is.
– É n tejszínhabos kakaó t szeretnék, Lucas – mondta Sammy. Azutá n beszá guldott a
nappaliba, és bekapcsolta a tévét. – Mikor jö n haza anya?
– Minden pillanatban itt lehet – szó lt ki Lucas a konyhá bó l. Há rom csészét hozott a
szekrénybő l, és az ó rá já ra pillantott.
– Azt ugyan hiá ba nézed – mondta Neal, majd elhelyezkedett az egyik széken az
ebédlő asztalná l. – Tudhatná d, milyenek a nő k, ha vá sá rolni mennek.
– Most az egyszer talá n megbocsá thatunk nekik – kacsintott Lucas a mostoha-fiá ra. –
Elvégre nekü nk vesznek ajá ndékot.
Sammy is bejö tt a konyhá ba. Kék szeme tá gra nyílt az izgalomtó l:
– Anya egymillió év alatt sem talá lná ki, hogy egy melegítő felső t kap tő lem, igaz,
Lucas?
– Kitalá lja, ha nem maradsz csendben – vá gott kö zbe Neal. – Most jö nnek felfelé a
lépcső n.
Sammy kezét vigyorogva a szá ja elé kapta, és beszaladt a nappaliba.
Lucas elő vett még néhá ny poharat a szekrénybő l. Tejet ö ntö tt egy fazékba, majd a
tű zhelyre tette.
– Nahá t, Lucas, gyö nyö rű fá t hoztatok! – dicsérte meg ő ket Rachel. Mindkét keze tele
volt zacskó kkal meg csomagokkal.
88/90
– Gyere, segítek! – sietett elébe a férfi.

Az asszony nevetve tért ki elő le, és a há ló szoba felé indult.
– Most nem, Mr. Brand. Kará csony elő tt nem lá thatja az ajá ndékait.
Rachel mö gö tt Mandy botladozott, ugyancsak jó l megpakolva:
– Má r biztos ú gyis tudod… – kuncogott.
– Fogadok, Lucas, hogy mikor elvetted a mamá t, nem is sejtetted, milyen az, négy
nő vel élni egy fedél alatt… – á llapította meg komolykodva Neal.
– Az má r igaz – felelte Lucas nyú jtó zkodva, majd megkeverte a kakaó t. – Szá m szerint
persze fö lényben vannak, de mi nem hagyjuk elnyomni magunkat.
– Azt majd meglá tjuk! – kiá ltotta Cheryl a gará zsbó l.
– Ó , ti nő k, csak nem akartok ö sszeeskü dni ellenem? – tréfá lkozott Lucas.
– Talá n megkegyelmezü nk, ha nekü nk is adsz a kakaó bó l – kukkantott be a konyhá ba
Rachel.
– Hű de finom! – szimatolt a levegő be Cheryl befelé jö vet. – Egy nagyon nagy pohá rral
kérek, apa, sok tejszínhabbal. Figyelj, Neal! Vettü nk Mandyvel egy ú j videó já tékot.
Pró bá ljuk ki gyorsan, még mielő tt Sammy rá szabadul!
– Helyes! – mondta Neal, és má r pattant is fel a konyhaszékrő l, hogy Cheryl utá n
szaladjon a nappaliba.
– Hol van Jae? – kérdezte Lucas.
– Mindjá rt jö n – felelte Rachel. – Mollyval szorgoskodik az istá lló ban.
– A tü ndérszolgá lat legü gyesebb szervező je lett a mű helyben – jegyezte meg
elismerő en Lucas.
– Ö rö mét leli benne. Az elmú lt évben igazi felnő tt lett.
Lucas bó lintott, és Rachelhez hajolt, hogy szá jon csó kolja.
– Meséljen, Mrs. Brand, milyen napja volt ma?
– Sikerrel já rtunk. – Rachel kisimította a férfi gallérjá t, és tenyerét a mellkasá nak
tá masztotta. – Mindent megvettü nk, ami még hiá nyzott. Ma este, a kis Brand-tü ndé-
rekkel együ tt, kiszá llítjuk a rá szoruló knak az utolsó csomagokat is.
– Holnap pedig megü ljü k az első csalá di kará csonyesténket – tette hozzá vidá man
Lucas. – Má r csak egyvalami hiá nyzik. Mandy ö rö kbefogadá sa…
– Papírokkal vagy anélkü l, a csalá dhoz tartozik.
– Igen. Boldog vagyok, hogy te is így lá tod.
– Egyébként – jegyezte meg mintegy mellékesen Rachel – hazafelé jö vet benéztem az
irodá ba. Beszéltem Craiggel.
– Na és mirő l? – kívá ncsiskodott Lucas.
– Felmondtam.
– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
– Meggondoltad magad? Nem akarod, hogy feladjam a munká m?
89/90
– De, azt szeretném.

– Amikor Jared felesége voltam, azért végeztem jó tékonysá gi munká t, mert ezt vá rtá k
el tő lem. Most ö nként csiná lom, mert az életedhez tartozik. É s én szeretném veled ezt is
megosztani.
– Ó , Rachel! – Lucas erő sen magá hoz szorította az asszonyt. – Azt hittem, ennél jobban
má r nem lehet szeretni, és lá m, mégis napró l napra jobban szeretlek.
– Aká rcsak én téged – felelte az asszony.
Amikor az ajkuk ö sszeért, a nappalibó l Cheryl kiá ltá sa hallatszott:
– Hé, hol marad a kakaó ?
Rachel kibontakozott az ö lelésbő l, és kitö ltö tte a forró italt. Lucas mindegyik csészébe
tett egy nagy adag tejszínhabot. Amikor az asszony a tá lca utá n nyú lt, megfogta a kezét,
és megszorította az ujjá t a karikagyű rű fö lö tt.
– Boldog kará csonyt, Mrs. Brand!
– É s boldog ú j évet, Mr. Brand!
90/90

Emma Merritt - Válassz Magadnak Csillagot

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Emma Merritt - Válassz Magadnak Csillagot

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Bianca 019.

A szőke hajú, zöld szemű Rachel válása után telekügynök lesz,

Eredeti cím: Wish Upon a Star

Lucas jó ízű en felnevetett.

– Tegyen valamit! Nem hagyhatjuk elpusztulni! Mit szó l majd Mandy?

– Miért, Lucas… – szipogott Mandy reszkető ajakkal, és kö nnyek lepték el a szemét –,

– De nem tudtam Bernhardtó l tá vol tartani – só hajtott Mandy. – Annyira szerette a

Mandy Lucas szemébe nézett.

– Jó l van – bó lintott Lucas. – Akkor hazaugrunk, elintézek néhá ny telefont, és

– Sajná lom – szabadkozott Rachel. – Rendes kö rü lmények kö zö tt a sajá t autó mmal

– Megérkeztü nk – mondta Lucas, amikor behajtottak a nagykapun, amelyen egy

– Lucas, ez csodá latos – szó lalt meg Rachel elragadtatva.

– Miért? Miért akarsz vá lni? – kérdezte Rachel. – Van valakid?

– Akkor, aká r kész van, aká r nem, én jö vö k.

– Tényleg nem kellene ennem – szabadkozott Rachel.

Negyedó ra mú lva má r ú ton voltak Karrville felé. Rachel legnagyobb meglepetésére,

Má r majdnem hazaérkeztek, amikor Lucasnak ú jabb ö tlete tá madt, hogyan

– Frissensü ltre – vá laszolta Rachel, majd becsukott szemmel há tradő lt az ü lésen.

Miutá n Lucas telefoná lt Dugannak, megrendelték a vacsorá t.

– Kérem, meséljen magá ró l, Rachel! – nó gatta kedves mosollyal Lucas.

– Késő bb ismert ü gyvéd lett, valamennyi á llamban vá llalt ü gyeket.

Neal há trasimította homloká ba hulló , aranysző ke hajá t.

– Ez tö rténelemlecke, mama, nem nyelvtan.

Rachel szemébő l patakzottak a kö nnyek, amikor hirtelen megszó lalt a telefon.

– Rendben – felelte az asszony vidá man, aztá n letette a telefonkagyló t.

Mind a ketten nevettek, Lucas já tékosan az ujja kö ré csavarta az asszony egyik

– Ezt meg hogy érted?

Rachel levette a forró tejet a tű zhelyrő l, és elkeverte benne a kakaó t.

– Kocsival menjü nk?

Habozá sa csaló dá st okozott a férfinak, és felébresztette benne a gyanú t, hogy Rachel

– Elvá laszthatatlanok egymá stó l.

Az asszonynak eszébe jutottak a ruhá k a szá rító n, és a mosó konyhá ba indult.

– Anya, téged keres – kö zö lte Jae.

– Te felhívtad az apá dat annak ellenére, hogy én megtiltottam?

Lucas a mellére vonta az asszony fejét, és ú gy hallgatta végig a reggeli veszekedés

Felejthetetlen nap volt. Rachel minden gondjá t elfelejtette, és tö bb eladó birtokot is

– Megígértem, és el is megyü nk – nyugtatta meg Rachel a fiá t. – De most ne zavarj, a

Lucas megfogta Rachel kezét.

Lucast azonban nem sikerü lt meggyő znie.

há ta mö gé lépett, és kezét a lá ny vá llá ra tette. – De én élek, Cheryl, és jogom van a

– El fog jö nni. Kü lö nben fö lhívott volna.

A kö vetkező napok gyorsan elteltek. A Lucasszal való beszélgetés ö nbizalmat adott

– Igen, Mrs. MacAdams – motyogta Jae –, megismertem.

Lucas most má r egyedü l maradt a duzzogó Jae-jel.

– Gyere, Jae! Menjü nk a há zba, és nézzü nk kö rü l, talá lunk-e jelmezeket! Ne maradjunk

– Akkor a péntek este a miénk…

– A szerelemre – suttogta Rachel. A buborékok csiklandoztá k az orrá t.

Rachel, amikor felébredt, egyedü l talá lta magá t az á gyban.

– Majd mindig csak két tá rgyalá s kö zö tt szakítasz rá m idő t? – tö rt ki a keserű ség az

– Kö nnyen így is tö rténhetett volna – jegyezte meg Rachel ő szintén. – De nem

– Az igazat megvallva, én ú gy gondoltam, elmehetnénk valahova egy ká véra. Szívesen

Negyedó rá val késő bb a sarki ká vézó ban ü ltek.

Rachel és Jared a kará csonyfa mellett á lltak a nappaliban.

Az asszony aggó dva fü rkészte Lucas arcá t.

Rachelnek és Jae-nek má r potyogtak a kö nnyei a nevetéstő l. Sammy a Csillagok

– Megyek – kiá ltotta a férfi színpadiasan –, de ne gondold, hogy ilyen kö nnyen

Reggel felhívta Lucast Dallasban, hogy az ú j fejleményekrő l beszá moljon neki.

– De apá t is szeretem – folytatta Jae kö nnyezve. – Azt szeretném, ha mindkettő tö kkel

– Csak ez – felelte Lucas, és gyengéden megfordította az asszonyt.

– Csodá latos volt.

– Halá li jó , Lucas! – ujjongott Sammy, és leugrott a kis teherautó ró l. – Ez az első

– Gyere, segítek! – sietett elébe a férfi.

– De, azt szeretném.