J Ia 135. - Betty Neels - Nyiss Ajt A Szerelemnek!

Betty Neels
Nyiss ajtót a szerelemnek!
Apja halála óta Daisyre hárul a gond, hogy eltartsa édesanyját és húgát.
Képesítés nélküli óvónőként dolgozik, amikor megismerkedik Seymour doktorral,
s alig meri észrevenni, hogy a férfi mind nagyobb érdeklődést tanúsít iránta. De
hát miért is épp őt, az egyszerű körülmények közt élő, jelentéktelen külsejű lányt
választaná egy jóképű, híres és tehetős orvos?
Betty Neels Nyiss ajtót a szerelemnek! (Júlia 135.)
1. FEJEZET
A késő délutá ni nyá ri napsü tés hosszú á rnyakat vetített a já rdá ra. A
régimó di, komor, szü rke há zbó l meglepő en csendesen, katoná s rendben vonult
ki egy csapatnyi apró sá g. Az ó voda vezető je, Mrs. Gower-Jones szigorú
fegyelmet kö vetelt a gyerekektő l. Odakint anyuká k, dadusok vá rakoztak, hogy -
a szü lő k anyagi helyzetétő l fü ggő en - Fiaton, Mercedesen vagy Rangé Roveren
szá llítsá k haza a csö ppségeket.
A bú csú zá s szertartá sá ra aznap alacsony, telt idomú fiatal ó vó nő felü gyelt.
Vilá gosbarna hajá t szorosan há trafésü lve viselte. Arcá t nem lehetett éppen
szépnek mondani, a szája kicsit nagyobb, az orra kisebb volt a kelleténél.
Csupá n feltű nő en nagy, szü rke szeme, hosszú szempillá ja javított valamelyest
az ö sszbenyomá son.
- Daisy szemrevaló bb lenne, ha egy kicsit tö rő dne magá val - mondogatta
munkatá rsnő inek Mrs. Gower-Jones. - De meg kell hagyni, a gyerekek imá djá k.
A csemeték tá vozá sa utá n Daisy bezá rta az ajtó t, és a tá gas folyosó n a jobb
oldali első terembe sietett, ahol a já tékokat rakta helyü kre két má sik ifjú ó vó nő .
A kicsiket ugyan még nem az iskolá ra készítették elő , de néhá nyan má r
gyurmá ztak, barká csoltak. Ezek a foglalatossá gok pedig jó kora rendetlenséggel
já rtak.
- Ma pénzért dolgoztunk - szó lt az egyik lá ny. - Megkapjuk a hetibért.
Holnap szombat! Doverbe utazunk Ronnal, onnan meg komppal á tmegyü nk
vá sá rolni Boulogne-ba. - Ö sszeszedte és dobozba rakta a szanaszét heverő
építő kocká kat. - Mit csiná lsz a hét végén, Mandy?
A má sik lá ny az asztalká kat tö rö lgette.
- Bournemouthbe kirá ndulunk hatosban. Tá ncolni megyü nk a Télikertbe.
Szű ken leszü nk a kocsiban, de sok jó ember kis helyen is elfér. - Mandy kérdő en
nézett Daisyre. - É s te?
Minden pénteken megkérdezték a lá nyt, mi a hétvégi programja. Nem
mintha igazá n kívá ncsiak lettek volna, inká bb csak bará tsá gbó l.
2
- Még nem tudom - felelte mosolyogva Daisy, mint mindig. Tisztá ban volt
vele, hogy Mandy és Joyce kedvelik ugyan, de sajná ljá k szerény kü lsejéért,
egyhangú életmó djá ért. Az élete való ban nem volt vá ltozatos és izgalmas, de jó l
érezte magá t a bő rében, és soha nem elégedetlenkedett.
Tö bb mint egy ó rá ba telt, míg olyan rendet teremtettek a helyiségekben,
amilyet Mrs. Gower-Jones megkívá nt. Az ó voda vezető je ellenő rizte
munká jukat, s csak aztá n fizette ki a bért. Elő tte még figyelmeztette
alkalmazottait, legyenek pontosak, bá r mindenki tudta, hogy hétfő n fél kilenc
elő tt kell bejö nniü k.
Mandy meg Joyce elkö szö nt. Mindketten Old Sarumben laktak, és siettek,
hogy elérjék a buszt. Daisy a há tsó kijá raton á t a fészerbe ment ó cska
kerékpá rjá ért.
Salisburybő l ö t kilométernyi, jó l aszfaltozott ú t vezetett Wiltonba, á m a lá ny
most nem élvezte a kariká zá st. Az ú tszakasz ugyanis ilyenkor, a turistaidényben
eléggé zsú folt volt.
A keresztező désben ó vatosan besorolt a kö rforgalomba az ú t bal szélén,
hogy ne zavarja az autó sokat. A hét végén rá vá ró feladatok já rtak a fejében.
Daisy soha senkinek nem panaszkodott. É desapja halá la ó ta megszokta, hogy ő
viseli csalá djá ért a felelő sséget. Elkényeztetett mamá ja, akit a széltő l is ó vtak,
nem boldogult a szá mlá kkal, ső t még a napi kiadá sok beosztá sá val sem.
Daisy hamar rá jö tt, hogy ezentú l mindez az ő gondja. Szerényen éltek, de
adó ssá gok nélkü l, és Mrs. Pelham otthon maradhatott, vezethette a há ztartá st.
Az ö zvegyasszonyt a munká ba já rá snak még a gondolata is rémü lettel tö ltö tte
el.
Pamela, Daisy tizenö t éves hú ga még iskolá s volt, nem sokat tudott segíteni
odahaza. Ő is, aká r Mandy és Joyce, sajná lta ö nfelá ldozó nő vérét, amiért nem
kü lö nö sebben csinos, és egyetlen udvarló ja sincs. Pamela tö bbre akarta vinni,
mint Daisy. Kivá ló osztá lyzatokra tö rekedett, mert ú gy tervezte, egyetemen
tanul tová bb. Késő bb talá n férjhez megy egy gazdag fiatalemberhez, és nem lesz
3
tö bbé anyagi gondja. A csinos és értelmes lá ny nem elégedett meg ennél

kevesebbel.
Daisy bekanyarodott a fő ú tvonalró l Wilton kö zpontja felé. Ott á llt a
Vá roshá za híres parkjá val, amelyet minden erre já ró turista megtekintett. Daisy
Pelham édesapja annak idején az elö ljá ró sá gon dolgozott. A park mö gö tti
utcá cská ban bérelt kertes há zat, s a csalá d most is abban lakott. A lá ny
beá llította a kerékpá rt a szerszá mkamrá ba.
É desanyja éppen zö ldbabot vagdalt a konyhá ban. Az alacsony, még sö tét
hajú asszony csinos arcá ra finom rá ncokat véstek a gondok.
- Szervusz, drá gá m! - ü dvö zö lte idő sebbik lá nyá t. - Bá rá nykarajt sü tnék, de
elfelejtettem megvenni.
- Nem baj, mamiká m. - Daisy megcsó kolta Mrs. Pelham arcá t. - Má ris hozok.
Fő znél kö zben egy finom teá t? Ha Pamela megjö n, terítsen meg.
A lá ny visszabiciklizett a vá rosba, a fő ú tvonal tú lsó oldalá ra, a henteshez. A
keresztező désnél piros jelzést kapott. Vá rakozás kö zben egy mellette veszteglő
autó felkeltette érdeklő dését. Mikö zben a nagy, szü rke Rolls-Royce-ot csodá lta,
megérezte, hogy a kormá nyná l ü lő férfi figyeli ő t.
Elpirult, amikor meglá tta a kocsi vezető jének mosolyá t. Rajtakaptak, mint
egy iskolá s lá nyt, bosszankodott. Jó l megtermett ember, sö tét a haja, sű rű a
szemö ldö ke... Sajnos, ebben a pillanatban a lá mpa szabadra vá ltott, s a Rolls-
Royce elhú zott, mielő tt Daisy visszaü lt a kerékpá r nyergébe. Furcsa, gondolta.
Miért érzem ú gy, mintha valami jelentő s esemény tö rtént volna velem?
- Szedd ö ssze magad! figyelmeztette magá t hangosan, mire egy já ró kelő
csodá lkozva bá mult rá .
Mire hazaért, Pamelá t má r otthon talá lta. Együ tt készítették elő a vacsorá t,
aztá n há rmasban megteá ztak a kis nappaliban.
- Gyö nyö rű volt ma az idő ! - Pamela bekapott egy kekszet. - Hogyan telt a
napod?
4
- Ú gy, mint máskor. A négy ú j gyerek ará nylag tű rhető en viselkedik. Velü k
tizenö tre nő tt a csoportom létszá ma. Ketten kö zü lü k ikrek. Egyik kislá ny, má sik
fiú . Kicsit ö nfejű ek.
- Ugye Mrs. Gower-Jones csak jó csalá dbó l való csemetéket vá llal? -
kérdezte Mrs. Pelham.
- Az ikrek papá ja valami bá ró féle. Négyévesek. Azt hiszem, sok lesz velü k a
gondom. Mire elérkezik a vaká ció , bedughattok egy idegszanató riumba.
- Ó , te szegény! - sajná lkozott Pamela. - Mikor lesz az még? Addig sok víz
folyik le a Temzén...
Vacsora utá n Daisy leü lt a konyhaasztalhoz á tszá molni a kiadásokat.
Fizetése és édesanyja ö zvegyi nyugdíja szű ken fedezte szerény életmó djuk
kö ltségeit, á m Daisy néha elgondolkozott a jö vő n. Pamela elkö ltö zik, ha majd
egyetemre já r, és elő bb-utó bb férjhez megy. No de velem mi lesz? - tette fel
magá nak olykor a kérdést a nagyobbik Pelham lá ny.
Bará ti kö rébő l eddig még egyetlen fiatalember sem adta jelét, hogy
beleszeretett volna. É rthető , ismerte el, ahá nyszor a tü kö rbe nézett. Legalá bb
tanultam volna valami szakmá t!
Rosszul fizetett munká já t mégis szívesen végezte, és szerencsére az ó voda
sem volt messze. A hosszú szü nidő ben pedig alkalma nyílt pó tolni elmulasztott
há zi teendő it, gondozni a kertet.
Az értelmes, jó zan Daisy Pelham nem ringatta magá t hiú á brá ndokba.
Titokban néha vá gyó dott egy férfira, aki megszereti, feleségü l veszi, megosztja
vele kisebb-nagyobb gondjait. Jó lett volna kertes há zban lakni, ahol kedvü kre
já tszhatnak a gyerekeik. De az efféle á lmodozá st a lá ny csak nagy ritká n
engedte meg magá nak...
A hétvége hamar eltelt. Szombaton Daisy bevá sá rolt az édesanyja helyett,
mikö zben Pamela otthon tanult. Ebéd utá n gyomlá lni kezdett, de nem sokra
ment, mert Nyafi, a kandú r minduntalan a lá bá hoz dö rgö lő zö tt. Simogatni
kellett, já tszani vele.
5
- Te haszontalan! Te kis kandú rmá gus! - becézgette a lá ny. Képtelen volt

neki ellená llni.
Vasá rnap délelő tt há rmasban templomba mentek, a délutá nt pedig Daisy
ú jra a kertben tö ltö tte. Nyafi ezú ttal nem zavarta. A fü lledt melegben odabent
hű sö lt a konyha csempepadló já n.
Hétfő n Daisy korá n ú tnak indult. Mrs. Gower-Jones elvá rta az ó vó nő ktő l,
hogy felkészü lve fogadjá k a fél kilenckor érkező gyerekeket.
A napok ó ta tartó nyomasztó hő ség utá n az éjszakai vihar enyhü lést hozott,
de az utak reggelre nedvessé, csú szó ssá vá ltak. Amint a lá ny befordult a
Vá roshá zá ná l, kerékpá rja megfarolt és majdnem ö sszeü tkö zö tt egy autó val. A
kocsi vezető je hirtelen fékezett.
Daisy letá masztotta egyik lá bá t a fö ldre. Visszanyerve egyensú lyá t
kö rü lnézett, és a péntek esti Rolls-Royce-ot meg jó képű vezető jét pillantotta
meg. Ha nem ilyen kö rü lmények kö zö tt talá lkoznak, talá n ö rü l a
viszontlá tá snak. Hétvégi tevékenysége sorá n sokszor jutott eszébe az érdekes
férfi. Most azonban ingerü lten szó lt rá :
- Tú l gyorsan vezet! Majdnem halá lra gá zolt!
- Ez magá nak gyors? Ö tven kilométer ó rá nként? - csó vá lta a fejét az idegen,
mikö zben Daisy csuklyá val keretezett szelíd, festetlen arcá t méregette. -
Egyébként amint lá tom, él és virul.
- Má skor jobban vigyá zzon! - A lá ny ú gy figyelmeztette az autó st, ahogy a
rosszalkodó gyerekeket szokta. Visszaü lt a biciklire, és elindult. A Rolls-Royce
hamar utolérte, de Daisy, noha kimondottan nehezére esett, rá sem nézett a
kormá ny mö gö tt ü lő férfira.
Mandyt és Joyce-t még nem talá lta az ó vodá ban. Mrs. Gower-Jones minden
ajtó n bedugta hegyes orrá t, és ú jra ellenő rizte a helyiségeket.
- A já tszó szobá ban nagyobb rend is lehetne - zsémbelő dö tt. - Mindjá rt fél
kilenc, és még nincs itt senki!
6
- É n talá n senki vagyok? A lá nyok egyébként mindjá rt itt lesznek. Most

elő ztem meg ő ket - tette hozzá a való sá ghoz híven Daisy, hogy megnyugtassa a
szokásosná l is morcosabb fő nö kasszonyt.
- Szerencséjü k, hogy tü relmes vagyok - duzzogott a vezető . - Mire a
gyerekek megjö nnek, ne lá ssak itt egy porszemet sem! - szó lt és eltű nt a
szalonnak nevezett szobá ban. Itt fogadta a szü lő ket, és végezte a szerinte
rengeteg papírmunká t. Daisy azonban egyszer vá ratlanul toppant be, és
meglá tott az író asztalon egy fellapozott képes magazint. Az ó voda vezető je
tehá t munkaidő ben is megenged magá nak egy kis kikapcsoló dást!
Lassan szá llingó zni kezdtek a gyerekek. Az első k hosszasan bú csú ztak
kísérő jü ktő l, míg a késő bb érkező k má r alig értek rá elkö szö nni. A ruhatá rban
csakhamar nagy ö sszevisszasá g keletkezett a kü lö nféle ká bá tokbó l,
eső kö penyekbő l és tá ská kbó l. A vetkő zés-ö ltö zés a legzű rö sebb mű velet,
gondolta Daisy, mikö zben segített elhelyezni a holmit, és eldö ntö tte a vitá t, kit
illet meg a katicabogaras szekrényke.
Amilyen rosszul kezdő dö tt a nap, ú gy is folytató dott. A szakácsnő édesanyja
izgatottan telefoná lt. Leá nyá t heveny vakbélgyulladá ssal kó rhá zba szá llítottá k.
Mrs. Gower-Jones nyomban berontott a csö ppségekkel já tszó Daisyhez, és
megkérdezte, tud-e fő zni.
- Valamennyire - felelte a lá ny. Megpró bá lt kiszedni a Suzy nevű kislá ny
sző ke hajá bó l egy darabka gyurmá t. - Egyszerű ételeket.
- Mandy és Joyce semmit sem konyít hozzá . - Az ú jabb fejleménytő l a
fő nö knő amú gy is pocsék hangulata fagypont alá sü llyedt. - Maga fogja
helyettesíteni a szakácsnő t. Képzelje, kó rhá zba vitette magá t! Szerintem ez
felhá borító ! Mi lesz a gyerekek ebédjével? Azonnal lá sson hozzá!
- É s a csoportom? Egy fenékkel két lovon... kicsit nehéz.
- Majd én vigyá zok rá juk! Induljon má r! A konyhalá ny tétlenü l ü csö rö g.
Miért nem fő z Mrs. Gower-Jones? Ahhoz kevesebb tü relem kell, mint a
pajkos gyerekekhez, gondolta Daisy, de nem szó lt semmit. Á tadta a kö penyét, és
7
kiment a konyhá ba, ahol Marlene á lmatagon vá rakozott. Daisy ü dvö zö lte, és
megkérte, forraljon teavizet. Aztá n kö zö lte, hogy ma ő lesz a szakács.
Marlene abbahagyta a mélá zá st, és feltette a vizet.
- Hámozzak krumplit? - kérdezte. - Megpucolhatom a sá rgarépá t is. É pp
most hoztá k a dará lt hú st.
- Tehá t hú spogá csa lesz. Azt legalá bb szeretik a gyerekek. Hagymá t is
vá gjon, legyen szíves!
A tea kissé felélénkítette az á lmos Marlenét. Nekiá llt a burgonyá nak, a
répá nak, és hagymá t is aprított. Elő szedte a tá nyérokat, evő eszkö zö ket,
poharakat.
Daisy fű szereket keresett a szekrényben a vagdalt hú shoz. Ö sszegyú rta a
keveréket, laposra nyú jtotta, és minthogy má s megfelelő méretű szerszá m nem
volt kéznél, Mrs. Gower-Jones egyik metszett kristá lypohará val szaggatott
belő le pogá csá kat. Szívesen készített volna olajban sü lt krumplit is, a kicsik
kedvencét, de erre má r nem jutott idő . Á tnyomta a burgonyá t a présen,
hozzá keverte a tejet és a vajat, aztá n megpá rolta a sá rgarépá t. Pontosan fél
egyre minden elkészü lt.
A fő nö knő rosszalló an fú jtatott, mikor bejö tt ellenő rizni az ebédet.
- Hú spogá csa krumplipü rével! Tú l nehéz étel hétfő re. - Ahelyett, hogy
megkö szö nte volna Daisy fá radozá sá t, tová bb kö tekedett: - A petrezselyem is
felesleges a répá hoz, Miss Pelham.
Má snap beá llított egy á polatlan, idő sebb asszony, a kisegítő szaká csnő , aki
tö rve beszélte az angol nyelvet. Hal rudacská kat készített sü lt krumplival és
konzerv zö ldborsó val. Nem valami fényes konyhamű vészeti teljesítmény,
á llapította meg Daisy, de Mrs. Gower-Jones nyilvá n nem kapott sebtében
talá lékonyabb munkaerő t.
Szerdá n, amikor Daisy a gyerekek uzsonná ra szá nt tejéért ment, a
szaká csnő t mocskos edények és ételmaradékok kö zö tt talá lta a kitakarítatlan
konyhá ban.
8
Most ö rü lt csak a magá val hozott ebédnek. A fő nö knő ugyanis fukarsá gbó l
nem adott kosztot alkalmazottainak.
A lá ny aggó dott a kicsinyekért, de nem szívesen á rulkodott. Mégis ú gy
dö ntö tt, megkeresi Mrs. Gower-Jonest.
- Azt hiszem, az ú j szaká csnő nem á ll hivatá sa magaslatá n - kezdte
ó vatosan. - A konyha olyan, aká r egy csatatér...
- Ne ü sse bele mindenbe az orrá t! - vá gott szavá ba a fő nö kasszony. - A
szaká csnő érti a dolgá t.
A gyerekek aznap kiadó s egytá lé telt kaptak. A legkivá ló bb alapanyagokbó l -
jegyezte meg Mrs. Gower-Jones. Ebéd utá n lefektették ő ket pihenni. Má skor ez
az ó ra volt a nap legnyugodtabb ideje, de ma mintha elszabadult volna a pokol.
A kicsinyek sorra-hasfá já sra panaszkodtak, és a fü rdő szobá ba rohantak há nyni.
Má r aki idő ben odaért...
Daisy felébresztette szoká sos délutá ni szunyó ká lá sá bó l a fő nö knő t.
- Hívom a mentő ket - kö zö lte kertelés nélkü l. - A gyerekek rosszul vannak.
Majd mindegyik kihá nyta az ebédet. Attó l tartok, kó rhá zban a helyü k.
Mindhá rom ó vó nő nek meggyű lt a baja. Az apró sá gok kivétel nélkü l
megbetegedtek. Mandy, Joyce és Daisy kétségbeesetten tisztogatta,
nyugtatgatta ő ket.
É szre sem vették Mrs. Gower-Jonest, aki egy pillantá st vetett a felfordulá sra,
és kezét a szá já ra szorítva menekü lt a szalonba. Csak az első mentő autó
érkezésekor kerü lt elő .
- É rtesítem a szü lő ket - fontoskodott. - Miss Pelham, maga kísérje el a
gyerekeket a kó rhá zba, és telefoná lja meg nekem, mi a helyzet! Mandy, Joyce,
maguk maradjanak itt, és takarítsá k fel ezt az ocsmá nysá got!
Féló rá ba is beletelt, míg a negyven apró sá got betuszkoltá k a mentő autó kba.
Az utolsó ba Daisy is beszá llt. Szö rnyen elgyö tö rtnek lá tszott, és még
szö rnyebben bű zlö tt szegény, rá adá sul reszketett a gyerekekért. Az
ételmérgezés nem tréfadolog az ilyen csö ppségeknél. A lá ny borzongva gondolt
a fö rtelmes ú j szaká csnő re.
9
2. FEJEZET
A kó rhá z felvételi osztá lya gyereksírá stó l, jajgatá stó l visszhangzott. A

kicsinyek egyike-má sika viszont aggasztó an csendes volt.
Daisy bemutatkozott, s az egyik á poló nő azonnal magá val vitte mosakodni.
Bű zlő kezeslá basa helyett fehér kö penyt kapott, aztá n leü ltették, hogy segítsen
a nő vérnek kitö lteni a felvételi lapokat. Kö zben fel-felugrá lt, nyugtatgatta
azokat a gyerekeket, akik idő kö zben jobban lettek, és most má r a szü leik utá n
zokogtak.
Katie-t és Josht, az ikerpá rt kü lö nö sen megviselte a gyomormérgezés.
Utolsó ként kerü ltek sorra. Zö ldes színbe já tszó , sá padt arcocská juk, csendes,
levert viselkedésü k megijesztette Daisyt. Szoká sos élénkségü knek nyoma sem
maradt. A nő vér tü relmetlenü l kérdezte a nevü ket, de a lá ny vá lasz helyett
felá llt, a kerekes á gyhoz lépett, amelyben fejtő l-lá btó l fekü dt Katié meg Josh.
- Nemsoká ra jobban lesztek - simogatta ő ket. - Mindjá rt jö n a jó doktor
bá csi.
- Má r itt is van. - Két jó kora kéz ragadta meg az ovo néni dereká t, s
félretolta a lá nyt. Daisy megfordult és kit lá ttak szemei? A szü rke Rolls-Royce
tulajdonosá t!
- Melvin bácsi! - kiá ltottá k kó rusban az ikrek. - Nagyon fá j a hasam! - Katié
ö klendezni kezdett, mire Daisy gyorsan a szájá hoz tartott egy tö rü lkö ző t.
- No nézzék! - jegyezte meg az orvos. - Nem csak a szá ja nagy?
Lélekjelenlé te is van? Nő vérke! - fordult az á poló nő hö z. - Hozza az infú zió t,
mielő tt ez a két kis gézengú z teljesen kiszá rad! Sims doktor kö sse be ő ket. Hol
az a kisfiú , aki még mindig há ny? Szeretném megnézni. Maga meg szabaduljon
meg ettő l a maszatos tö rü lkö ző tő l! - szó lt oda Daisynek. Rá kacsintott az ikrekre,
aztá n eltű nt a kavarodá sban.
Az á poló nő , aki az adatokat vette fel, megmutatta Daisynek, hol a szennyes
tartó .
10
- Hogy hívjá k ezt a két gyereket, aki Melvin bá csinak nevezte Seymour
doktort? - kérdezte.
- Katié és Josh Thorley. A Wylye-vö lgyben laknak, azt hiszem, Steeple
Langfordban. Kitő l tudhatná m meg, mennyire sú lyos az á llapotuk? Mrs. Gower-
Jones vá rja a hívá somat, és értesíti a szü lő ket.
A nő vér mogorvá n felelte:
- Szerintem annak a bizonyos Mrs. Gower-hogyishívjá knak kutya
kö telessége lenne személyesen idefá radni. Majd meglá tom, mit tehetek...
Az egyik fiatal orvos egy nő vérrel elő készítette az infú zió t, de sehogy sem
sikerü lt nyugton tartani az ikreket. Sikoltoztak, kapá ló ztak, ide-oda dobá ltá k
magukat.
- Lenne szíves segíteni? - kérte Daisyt idegesen az orvos. - Nem bírok
ezekkel az ö rdö gfió ká kkal!
- Rosszul vannak - magyará zta a lá ny. - Mit vá r tő lü k? Még csak négyévesek.
- Lehajolt, megö lelte a gyerekeket, igyekezett megfékezni ő ket.
Seymour doktor visszajö tt, és egy pillanatig meglepő dve nézte a nagyszá jú
ó vó néni csinos, karcsú lá bá t.
- Nem kö nnyű á m elbá nni a hú gom csemetéivel. Ugye, kisasszony, maga az
ó vodá ban dolgozik? Megmondhatja a fő nö knő jének, hogy mindegyik gyerek
á llapota kielégítő . Néhá nyat a biztonsá g kedvéért itt tartunk éjszaká ra. A
nevü ket késő bb megtudhatja. Most pedig el innen!
Daisy elpirult mérgében. Kinek-minek nézi ő t Seymour doktor? Taknyos
kö lyö knek? Ilyenkor kellene bü szkén kiegyenesedni és megmondani a
véleményemet, gondolta. Ká r, hogy nincs gyakorlatom az ilyesmiben.
- Szó val ö n rokona Katie-nek és Joshnak? Tulajdonképpen nem csodá lom... -
vetette oda. Bú csú zó ul rá nevetett az ikrekre, há tat fordított és elment.
Szerencsére nem lá tta az orvos fö lényes mosolyá t.
Elkérte az éjszaká ra a kó rházban maradó gyerekek névsorá t, és felhívta
Mrs. Gower-Jonest.
11
- Be kell zá rnunk az ó vodá t! - tajtékzott a vezető nő . - Oda a jó hírem!

Maguknak meg az á llá suk - tette hozzá kajá nul.
Daisy megérezte, hogy a fő nö kasszony idegei hamarosan felmondjá k a
szolgá latot.
- Ezen má r nem vá ltoztathatunk - felelte higgadtan. - Mit kívá n, Mrs Gower-
Jones? Maradjak itt a kicsikkel, míg értü k jö nnek a szü lő k?
- Természetesen! Nekem ezer dolgom van, és Mandy meg Joyce még mindig
takarít. Rémes á llapotban van a há zam! Nem ezt vá rtam magá tó l, Miss Pelham!
Azt hittem, tud vigyá zni a gyerekeinkre.
Daisy nagyot nyelt, de bö lcsen hallgatott. Felhívta az édesanyjá t, aztá n
fogadta a sorban befutó anyá kat, apá kat. É szre sem vette az idő mú lá sá t.
Minden szü lő Mrs. Gower-Jonesszal akart beszélni, de minthogy a hö lgy nem
volt jelen, Daisynek tettek szemrehá nyá st, neki ö ntö tték ki a szívü ket.
É ppen az egyik felbő szü lt anyá val bajló dott, aki ő t vonta felelő sségre az
eseményekért, amikor egyszer csak felbukkant Seymour doktor.
- Ilyesminek nem lenne szabad elő fordulni - szó lt kö zbe. - Szerencsére
azonban egyetlen gyerek sem betegedett meg sú lyosan. - Az orvos lenézett az
anyja kezébe kapaszkodó sá padt kisfiú ra. - Holnaputá nra kutya baja ennek a
legénykének. Ugye megmondta a nő vér, milyen diétá ra fogja? É s kapjon sok
folyadékot! Ez a fiatal hö lgy az ó voda egyik dolgozó ja, és nem felelő s semmiért.
Meg kell vá rnunk a tisztiorvosi vizsgá latot, de biztos vagyok benne, hogy
romlott vagy rosszul elkészített ételt kaptak. Legjobb lesz, ha kapcsolatba lép az
intézmény vezető jével, asszonyom.
Csuda kellemes a hangja! - á mult Daisy. Mély, nyugodt és tekintélyt
parancsoló .
Az orvosbó l sugá rzó magabiztossá g hatá sá ra a dü hö s anya félszegen
elnézést kért a lá nytó l.
- Ő volt az utolsó ? - érdeklő dö tt Seymour doktor.
12
- Igen, kivéve azokat, akiket itt tartanak éjszaká ra. Segíthetek még
valamiben? A szü lő k esetleg kérdező skö dnek, mit hozzanak magukkal reggel,
meg ilyesmik...
- Mi az ó voda telefonszá ma?
Daisy megmondta. Kö zben alig bírt elfojtani egy á sítá st. Szeretett volna
minél hamarabb á gyba bú jni, de elő bb be kellett mennie az ó vodá ba a bicikliért
meg részletesen beszá molni Mrs. Gower-Jonesnak.
- A fő nö knő je nem nagyon tö ri magá t - jegyezte meg a doktor. - Miért nem ő
jö tt a gyerekekkel? Maga elmehet. - Az utolsó két szó nem hangzott
engedélynek, inká bb parancsnak. - Hogy jut haza?
- Az ó vodá ban hagytam a kerékpá romat. Meg a tá ská mat és a kabá tomat
tette hozzá habozva Daisy.
- Jó helyen van a holmija. Az ovi egyelő re ú gyis zá rva marad. Jö jjö n,
hazaviszem.
- Kö szö nö m, nem szü kséges - felelte a lá ny szelíd modorá hoz képest kissé
élesen.
- Ne csacsiskodjék! - Mielő tt Daisy tiltakozhatott volna, Seymour doktor a
karjá ná l fogva a kocsijá hoz vezette.
Még hogy csacsiskodik! Micsoda kifejezés! Ezt még senki nem mondta neki.
- Hol lakik?
- Wiltonban.
- Pontosabban?
- Tegyen csak le a fő téren.
- Halljam a címet!
- Box-villa, a Burcombe-ba vezető ú ton. De igazá n felesleges... A fő térrő l pá r
perc alatt hazaérek.
Az orvos vá laszra sem méltatta. Csak a wiltoni keresztező désnél szó lalt meg
ú jra.
- Jobbra vagy balra?
- Balra az utolsó há z.
13
Daisy legnagyobb meglepetésére a doktor kiszá llt, kisegítette a kocsibó l, és

kitá rta elő tte a kertkaput. Mrs. Pelham elő jö tt a há zbó l.
- Mi tö rtént, drá gá m? Olyan rö viden telefoná ltá l... Hogy vannak a gyerekek?
- A mama elgyö tö rt lá nyá t lá tva ijedten faggatta tová bb: - Te is megbetegedtél?
- Csak az apró sá gok. É n nem ettem az ebédbő l. - Daisy illedelmesen
bemutatta kísérő jét: - Seymour doktor volt szíves hazahozni.
- Ó , milyen kedves! - mosolygott elbű vö lten Mrs. Pelham. - Meghívhatom
egy csésze ká véra, doktor ú r?
Az orvos egy pillantá st vetett a lá nyra, és lemondott a ká vézá sró l. Daisyrő l
lerítt, hogy nincs elragadtatva az ö tlettő l.
- Kö szö nö m, de sü rgő s dolgom van a kó rhá zban. Talá n máskor...
- Mindig szívesen lá tjuk. Itt lakik Wiltonban? Nem lá ttam még a kocsijá t.
- Nem, Salisburyben, de a hú gomék a Wylye-vö lgyben...
- Nem is raboljuk tová bb a drá ga idejét. - Mrs. Pelham kezet nyú jtott. -
Há lá s vagyok, amiért hazahozta Daisyt.
A lá ny nem há lá lkodott. É szrevette a doktor mosolyá t, amint az meghallotta
a Daisy nevet. Kö zö nségesnek, nevetségesnek talá lja, ahogy én is, gondolta.
Nem rajongok ezért a hetyke, parancsoló modorú zsarnokért. Oda sem
bagó zott, amikor visszautasítottam a nagylelkű ajá nlatá t.
Tudta, hogy nélkü le ugyan még a bicikli pedá ljá t taposná , de mérgében
ezzel most nem tö rő dö tt.
- Aranyos ember! - jegyezte meg a mama a Rolls-Royce utá n nézve. - É s
milyen figyelmes! Otthagyta a munká já t és hazafuvarozott... Mindent
részletesen el kell mesélned. - Mrs. Pelham elfintorította az orrá t. - De elő bb
fü rö dj meg, drá gá m!
Má snap reggel Mrs. Gower-Jones kétségbeesetten fogadta Daisyt. Az eltű nt
szaká csnő t kö rö zte a rendő rség, a Tisztiorvosi Hivatal emberei pedig
megvizsgá ltá k a konyhá t, és kellemetlenebbné l kellemetlenebb kérdéseket
tettek fel. Alapos tatarozá st, fertő tlenítést rendeltek el.
14
- Hetekig, ső t hó napokig is eltarthat! - sirá nkozott a fő nö kasszony. - Maguk

há rman megkapjá k az egyheti fizetésü ket, és tö bbé egyikü ket sem akarom lá tni.
Ha majd az intézmény ú jra mű kö dik, tekintettel kell lennem a szü lő kre. É rthető ,
ha ezek utá n nem bízzá k magukra a gyerekeiket.
- É n magá ban nem bíznék a szü lő k helyében - felelte szemrebbenés nélkü l
Daisy. - Nem mi alkalmaztuk az ú j szakácsnő t.
Mrs. Gower-Jones mostaná ig békés, szelíd teremtésnek tartotta a lá nyt, s
most vérig sértve fö lfortyant:
- No de Miss Pelham! Hogy merészel ilyen hangon beszélni velem? -
mordult rá rá kvö rö sen.
Daisy nem jö tt ki a sodrá bó l.
- Miért, talá n nem ez az igazsá g? - Nyugodtan fű zte hozzá: - Ha kérné, sem
dolgoznék magá nak tö bbé. Az én bizalmam legalá bb annyira megrendü lt, mint
a szü lő ké.
- Tű njö n el! Ne is lá ssam! - kiá ltotta az asszony. - Tő lem ugyan hiá ba vá r
ajá nló levelet! Az utolsó hetibérét pedig csekken kü ldö m el.
- Tö ltse csak ki most azt a csekket. Nem sietek.
Hazafelé kerékpá rozva Daisy a jö vő n tö rte a fejét. Elő szö r is munka utá n
kell néznie. A mama nyugdíjá bó l nem tudnak há rman megélni. Pamela még két
évig kö zépiskolá s. A lakbér ugyan csekély, de az adó , a villanyszá mla magas, a
fű tés és az élelmiszer sokba kerü l. Ruhá zkodá sra, tisztító szerekre Daisy fizetése
nélkü l má r nem telik. A papá tó l maradt néhá ny szá z fontnyi bankbetétet
végszü kség esetére tartogatta a csalá d.
Otthon leü lt az édesanyja mellé, és kíméletesen beszá molt a fejleményekrő l.
- Két hétre még futja a pénzü nkbő l. Addigra biztosan talá lok munká t -
magyará zta. Aztá n elő vette az ú tkö zben vá sá rolt helyi ú jsá got, és
tanulmá nyozni kezdte az á llá shirdetéseket.
Tö bbnyire szá mító gép-kezelő ket kerestek, meg sertéstenyésztésben já rtas
munkaerő t a kö rnyékbeli telepekre. Daisy azonban sem a komputerekhez, sem
a disznó khoz nem értett. Holnap reggel tehá t vissza kell kerékpá roznia
15
Salisburybe, hogy jelentkezzen az á llá skö zvetítő irodá ban meg az

ü gynö kségeknél.
Ezeken a helyeken másnap kö zö lték vele, nagyon nehéz munká hoz jutni
ebben az évszakban. Ha elő bb érdeklő dik, akadt volna valami, de most, sajnos...
Pedig Daisynek sü rgő sen szü ksége volt á llá sra.
Hét végére a lá ny má r majd minden reményét elveszítette, de anyjá nak és
hú gá nak minderrő l nem szó lt semmit.
Amikor csengettek, éppen az író asztalná l ü lt, s egy pó tmamá t kereső
hirdetésre vá laszolt. Minthogy Mrs. Pelham vásá rolni ment, Pamela meg a há zi
feladatá t készítette, Daisy ment ajtó t nyitni.
Rö gtö n megismerte a vá ratlan vendéget.
- Fá radjon be, Lady Thorley! Az ikrek má r teljesen rendbe jö ttek?
A lá ny betessékelte a hö lgyet a bará tsá gos nappaliba, ahol egy kerek
asztalká n friss ró zsá k virítottak a vá zá ban. Hellyel kíná lta az asszonyt, és
kívá ncsian vá rta, hogy megtudja a lá togatá s oká t.
- Talá lt má r ú j munká t? - tért azonnal a tá rgyra bará tsá gosan mosolyogva
Lady Thorley. - Azért kérdem, mert Mrs. Gower-Jones azt mondta, az ó voda
bizonytalan ideig zá rva lesz.
- Való ban. Egyheti fizetést kaptunk, és mindnyá junkat elbocsá tott.
- Lenne kedve á tmenetileg ná lunk dolgozni Steeple Langfordban? Az ikrek
nagyon szeretik magá t. É n nem boldogulok velü k egyedü l. Ha jobb á llá st talá l,
természetesen elmehet, de addig talá n ez is megfelel. Képzett nevelő nő t
keresek a gyerekekhez má r régó ta, de nem kö nnyű megfelelő t talá lni, és nem
akarom elhamarkodni a dolgot. Mi a véleménye, Daisy? Megpró bá lná ?
- Itthon lakhatnék?
- Ó , persze! Steeple Langford alig ö t kilométernyire van innen, és a busz...
- Kerékpá rral szoktam kö zlekedni.
- Elvá llalná ? Ú gy gondoltam, fél kilenctő l délutá n ö tig. Elég hosszú
munkaidő , de a szombatja, vasá rnapja szabad lenne. - A lady tétová zva
folytatta: Esetleg néha ná lunk éjszaká zna, ha esti programunk van. A
16
személyzet megbízható , de maga jobban ért a gyerekekhez. - Daisy hallgatott,

mire az asszony hozzá tette: - Nem tudom, mennyi volt a fizetése Mrs. Gower-
Jonesná l, de nem leszü nk szű kmarkú ak.
Lady Thorley mondott egy ö sszeget - az ó vodai hetibér kétszeresét.
Való sá gos istená ldá s! - gondolta a lá ny, á m kö telességének érezte megmondani,
milyen sok pénz ez egy képesítés nélkü li dadusnak.
- Minden pennyért keményen meg fog dolgozni - nyugtatta meg a lady. Nem
kényelmes munka vigyá zni a csemetéimre. Az oviban még kicsit félénkek
voltak, mert nem szoktá k meg az ú j kö rnyezetet, de ha kö zelebbrő l megismeri
ő ket... Amint lá tja, ő szinte vagyok. Imá dom a gyerekeimet, éppen ezért képtelen
vagyok kellő képpen szigorú an bá nni velü k.
- Sü rgő s a dolog? Bevallom, nincs ajá nló levelem.
- Ó , arra nincs is szü kség! Melvin szerint maga értelmes és becsü letes lá ny.
A bá tyá m sosem téved ilyesmiben.
Daisy pirulá sá t a fiatalasszony kimondottan rokonszenvesnek talá lta. Nem
sejtette a való sá got: a lá ny nem szerénységbő l, inká bb bosszú sá gbó l vö rö sö dö tt
el. É rtelmes és becsü letes? Szép kis bó k! Csak ennyi? Inká bb semmit se mondott
volna ró la a doktor! Daisy mérgében má r-má r visszautasította az ajá nlatot, de a
fizetésnek nem tudott ellená llni.
- Seymour doktor ú r igazá n lekö telez - felelte és megígérte, hogy másnap
reggel jelentkezik Steeple Langfordban.
A lady tá vozá sa utá n sebtében szá molni kezdett az á llá sra jelentkező levél
há tlapjá n. Ha csak ö t-hat hétig dolgozik Thorleyékná l, kifizethetik a telefon- és
villanyszá mlá t, ú j cipő t vehetnek a mamá nak, Pamelá nak divatos, bő puló vert,
és... Mivel is lepje meg magá t? - merengett Daisy. Csinos, magas sarkú cipő vel?
A templomon kívü l nincs hova felvenni... Vagy inká bb meleg csizmá t
vá sá roljon télire?
A kérdés egyelő re eldö ntetlen maradt. Mrs. Pelham megérkezett a vá rosbó l,
és hallvá n a jó hírt, elő vette a kü lö nleges alkalmakra tartogatott palackot.
Há rom pohá rka sherryt tö ltö tt ki belő le.
17
- Nyafiró l sem feledkezem meg - koccintott nevetve Daisy. - Neki is já r

valami. Kap egy nagy csomag drá ga macskaeledelt. Olyat, amilyet a tévében
hirdetnek, és talá n még egy doboz szardíniá t is.
18
3. FEJEZET
A kanyargó s utat szinte kizá ró lag a Wylye-vö lgy bará tsá gos, csinos
falvainak lakó i haszná ltá k. Gyö nyö rű kilá tá s nyílt ú tkö zben a festő i
facsoportokkal szegélyezett folyó ra. Hét á gra sü tö tt a nap.
Daisy biciklizés kö zben azon tű nő dö tt, milyen is lesz az ú j á llá sa. Kemény
munka vá r rá , az egyszer biztos, de elég szép a fizetés is.
Thorleyék faluvégi há za nagy ablakaival, oszlopsorral zá rt verandá já val
éppen olyan volt, mint a kö rnyék tö bbi ú ri laka. Nagy, á polt kert vette kö rü l,
ö reg fá kkal, virá gá gyá sokkal.
Daisy még le sem szá llt a dró t szamá rró l, má ris nyílt a kapu, és kirontottak
az ikrek egy fekete labrador tá rsasá gá ban.
- Jó reggelt! Ő t hogy hívjá k? - mutatott a kutyá ra a lá ny.
- Blackynek. Neked is van kutyá d? - érdeklő dö tt Josh.
- Volt, amikor akkora voltam, mint ti. Most egy Nyafi nevű kandú r lakik
ná lunk.
- Ugye megnézhetjü k majd?
- Talá n. Ha anyuká tok megengedi, ellá togathattok egyszer hozzá nk.
- Miért mondja á llandó an minden felnő tt, hogy talá n? - duzzogott Josh.
Erre má r nem felelhetett Daisy, mert megjelent a kü szö bö n a há z ú rnő je.
Olyan kö nnyű gyapjú ruhá t viselt, amilyenre a lá ny má r évek ó ta vá gyott.
- Isten hozta, Daisy! Jö jjö n, megmutatom a há zat. Most fejeztü k be a
reggelit. Megkíná lhatom egy ká véval?
- Kö szö nö m, má r ittam otthon.
A lá ny az egyik oszlophoz tá masztotta kerékpá rjá t, és az egész tá rsasá g
betó dult a villá ba. Odabent hangulatos, otthonos kö rnyezet fogadta Daisyt. A
fényű zést néhá ny értékes, régi bú tordarab képviselte. Mindenü tt bujá n
pompá ztak a szebbnél szebb szobanö vények. A helyiségekben, mint mindenü tt,
ahol gyerek és kutya él, nem volt tö kéletes a rend.
19
A jó kora első emeleti gyerekszoba a kertre nyílt. A falakat kö rö s-kö rü l

polcok borítottá k, zsú folá sig tele az ikrek já tékaival, képeskö nyveivel. Kö zépen
alacsony asztal á llt két székkel és néhá ny fotellal.
- A gyerekek inká bb odakint szeretnek já tszani - magyará zta Lady Thorley.
Nem lesz egy perc nyugta sem tő lü k. Megmutatom a kertet is, aztá n indulnom
kell. Nem baj? - kérdezte, de a vá laszt meg sem vá rva folytatta: - Fél tizenegykor
kapnak egy-egy pohá r tejet. Tizenkettő utá n á ltalá ban mindnyá jan együ tt
ebédelü nk. Ö tkor teá zunk és pontban hétkor á gyba dugjuk a két rosszcsontot. -
Tétová n nézett Daisyre. - Nem mindig érek haza ebédidő re.
- Jó l megleszü nk há rmasban is.
Daisy megnyugtató szavai hallatá n az asszony szívérő l nagy kő esett le.
- Nemrégiben volt egy nagyon szigorú dadusunk... - mesélte.
- Nem is tudom, én elég szigorú vagyok-e - nézett vidá man az ikrekre Daisy.
- Majd kiderü l.
A délelő ttö t a kertben tö ltö tték Blackyvel. Pontosan fél tizenegykor a lá ny
kihozta a gyerekeknek a tejet.
Katié és Josh borzalmasan viselkedtek az ebédnél. Csá mcsogtak,
gyü mö lcslevet lö ttyintettek a térítő re, felborítottá k a só tartó t, és egyfolytá ban
hintá ztak a székeiken, mikö zben ká rö rvendő en pislogtak mamá jukra.
- Ejnye, ejnye! - intette ő ket szelíden Lady Thorley, de mindhiá ba.
- Talá n jobb lenne, ha Katié és Josh egyelő re a gyerekszobá ban ebédelnének
javasolta Daisy. - Csak ő k ketten. É n meg csak ü lö k és figyelek.
A lady rö gtö n értette, mire akar a lá ny kilyukadni.
- Nagyszerű ö tlet! Erre má r gondolhattam volna én is. Holnaptó l odafent
esztek.
Az ikrek ö sszenéztek.
- Nem akarok! - kiabá lt Josh.
- É n sem! - csatlakozott hozzá Katié.
- Jó l van, nem erő szak a disznó tor - szó lt Daisy. - De ha nincs kedvetek
kettesben enni, viselkedjetek az asztalná l felnő tt mó dra.
20
- Te is olyan szigorú vagy, mint...

- Tévedsz. Ha most szépen, rendesen megesztek mindent, felolvasok nektek
egy mesét.
Hazafelé menet a lá ny felidézte magá ban egész munkanapjá t. Hosszú volt,
és fá radsá gos, de eredményes. Josh és Katié alapjá ban véve aranyosak, csak az
anyjuk elkényeztette, az elő ző dadus meg tú lsá gosan rö vid pó rá zra fogta ő ket.
Daisy a kö zéputat vá lasztotta. Ú gy vélte, az ikrek élénkek, pajkosak, s nehéz
nekik parancsolni. Csak az boldogul velü k, akit megkedvelnek.
Az első hét vége felé Daisy ú gy érezte, pedagó giai mó dszere kimondottan
sikeres. Soha nem talá lkozott még Katie-nél és Joshná l neveletlenebb
csemetékkel. Ha rossz fá t tettek a tű zre, olyan á rtatlan, nagy szemeket
meresztettek, hogy lehetetlenség volt haragudni rá juk. Daisyt megszerették, és
bá r néha nem szívesen, de tö bbnyire szó t fogadtak neki.
A lá nynak egyre jobban tetszett ez a munka. É lvezte az ide-oda biciklizést a
gyö nyö rű ú ton, a gyerekekkel a szabadban tö ltö tt ó rá kat. A késő nyá ri
melegben a kö zeledő ő sznek még nyoma sem mutatkozott. Mire megjö n a
szeles, eső s idő , má r rég nem leszek itt, gondolta, bá r Lady Thorley soha nem
emlegette a diplomá s nevelő nő t. Mindegy, ha nem is beszél ró la, elő bb-utó bb
talá l megfelelő t...
Pénteken a gyerekek édesanyja étteremben készü lt ebédelni bará tnő ivel.
Daisy má r elő ző nap elhatá rozta, hogy kihaszná lja a szép idő t, és batyubá lt
rendez há rmuknak a kertben. Idő kö zben ö sszebará tkozott a szaká csnő vel és az
idő secske szobalá nnyal, akik lelkesen tá mogattá k ö tletét.
Aznap az ikrek Blackyvel má r a kapu elő tt vá rtá k. Daisy megemlítette a
szabadtéri ebédet. A gyerekek egy ó rácská t a szobá jukban já tszottak, ott vá rtá k
meg a mamá jukat. A lady elbú csú zott tő lü k, és megígérte, hogy teá ra hazajö n.
Nagyon csinos és elegá ns volt ma. Sir Hugh bizonyá ra fü lig szerelmes belé,
vélte Daisy. Az ikrek puszit kaptak édesanyjuktó l, aki a lelkü kre kö tö tte,
legyenek jó k, szó fogadó ak. Aztá n a lady kiadta utasítá sait a személyzetnek, és
beü lt a kocsijá ba.
21
Daisy kiment a kicsikkel fogó cská zni. Késő bb a szaká csnő kihordta a kertbe
az edényeket, evő eszkö zö ket, poharakat meg egy kis asztalt.
- Lá tjá tok, milyen aranyos Mrs. Betts? - nevetett Daisy. - Ugye jó lesz idekint
enni? Gyertek, terítsü nk meg, aztá n kihozzuk az elemó zsiá t a konyhá bó l.
Mrs. Betts fejedelmi lakomá t készített. Kemény tojá st, sonká s szendvicset,
sü lt kolbá szká kat és gombá s tojá slepényt. Amikor Daisy kilépett a há zbó l a
megrakott tá lcá val, Seymour doktort a fű ben ü ldö gélve talá lta az asztal mellett.
A lá ny mö gö tt felbukkanó Josh gyü mö lcsö t hozott, Katié meg salá tá t.
Meglá tva nagybá tyjukat mindketten kiejtették kezü kbő l a tá lat, és ujjongva
futottak Melvin bá csihoz.
A férfi nevetve ö lelte magá hoz az ikreket.
- Magukkal ebédelhetek? Megengedi? - kérdezte Daisyt.
- Persze! - A lá ny tisztá ban volt vele, hogy a doki csak udvariassá gbó l tette
fel a kérdést. - Lady Thorley elment, de teá ra itthon lesz. - Daisy letette a tá lcá t.
Hozom a tö bbi ennivaló t.
Félú ton a há z felé az egész tá rsasá g kutyá stó l utolérte.
- Jó l érzi magá t itt? - érdeklő dö tt az orvos.
- Kö szö nö m kérdését, nagyon.
- Ö rü l, hogy viszontlá that?
Micsoda beképzelt, elviselhetetlen alak ez a nagybá csi!
- Ö rü lnö m kellene, doktor ú r?
- Most, hogy így rá kérdez... talá n nem is.
A konyhá ban Mrs. Betts hideg sü ltet rakott néhá ny kenyérszeletre. Az
ablakbó l ugyanis meglá tta Seymour doktort.
- Nehogy má r éhen maradjon, uram - buzgó lkodott. - Szerény véleményem
szerint egy ilyen jó l megtermett férfiembernek, mint a doktor ú r, nem elég
ebédre a kemény tojá s meg a sü lt kolbá sz.
Az orvos elvett egy hú sos szendvicset és jó ízű en beleharapott.
- A maga véleménye mindig helytá lló , Mrs. Betts. Ha mégsem tudok
megbirkó zni a kenyereivel, Daisy majd besegít.
22
Tehá t egyszerű en Daisy vagyok? A lá ny jobban szerette volna, ha Miss

Pelhamnek szó lítja a doktor, de nem merte rendreutasítani. Egy biztos, a
szendvicseihez nem nyú lok, gondolta.
Pró bá lt hű vö sen viselkedni, de valahogy nem sikerü lt. Az ikrek ma kedvenc
bá csiká juk tiszteletére olyanok voltak, mint a kisangyalok. Nem csá mcsogtak,
ü gyesen bá ntak a késsel-villá val. Josh egy falatot sem hagyott a tá nyérjá n, és
Katié, mint mindig, kö vette testvére példá já t.
Melvin bá csi vidá m tö rténetekkel szó rakoztatta a gyerekeket. Daisy
bá rmennyire is igyekezett, képtelen volt komoly maradni. Ö is jó l mulatott, és
az orvos irá nti ellenszenvérő l teljesen megfeledkezett. Egészen addig, míg az
étkezés vége felé a doktor így nem szó lt hozzá :
- Remélem, Margaret nem engedi el magá t egyhamar.
A lá ny megü tkö zö tt.
- Hogy érti ezt?
- Szerintem magá t az isten is gyermekkertésznek teremtette. Olyannak, akit
nemzedékek ö rö kö lnek egymá stó l.
- Nincs szá ndékomban ö rö klő dni, Seymour doktor ú r. - Daisynek nehezére
esett udvariasan vá laszolni.
- Nem? Inká bb férjhez megy?
- Eszemben sincs. S ha megengedi, szeretném megjegyezni, hogy semmi
kö ze hozzá .
Josh most is gyorsan kapcsolt.
- Te is nő tlen vagy, Melvin bá csi! Anyu azt mondta, ideje feleséget keresni
magadnak.
Az orvos elvett a tá lró l egy almá t.
- Anyá toknak igaza van. Foglalkoznom kell a gondolattal.
Daisy leszedte az asztalt.
- Ki-ki hozzon valamit - szó lt védenceihez. - De nehogy megint leejtsétek az
edényeket!
Seymour doktor is nagylelkű en segédkezett.
23
- Mi a kö vetkező napirendi pont? - puhatoló zott a konyha felé menet.

- A gyerekek a fü ggő á gyban pihennek, én meg felolvasok nekik.
- Nagyszerű ! É ppen elférü nk ott há rman. A vilá girodalomnak melyik
gyö ngyszeme van ma soron?
- A Grimm testvérek meséi. Az ikrek mindennap vá lasztanak belő lü k egyet.
A doktor felá llított egy nyugá gyat a két fa kö zé akasztott fü ggő á gy mellé.
- Mit szó lna A hű séges Já noshoz!
A lá ny leü lt, s fellapozta a kö nyvet.
- Az tú lsá gosan hosszú .
- Legalá bb elalszunk, mire a végére ér. - Az orvos lefekü dt, a gyerekek pedig
kétoldalt mellé fészkelő dtek. Mindhá rman lehunytá k a szemü ket, és meg sem
mukkantak. Daisy belekezdett a mesébe.
A dokinak igaza lett. Elő szö r Josh szunnyadt el, aztá n Katié. Minthogy
Melvin Seymour sem nyitotta ki a szemét, a lá ny azt hitte, ő t is elnyomta a
buzgó sá g.
Becsukta a kö nyvet, lerú gta szandá ljá t, és kényelmesen há tradő lt.
- Ugye nem kedvel engem, Daisy?
A lá ny eltitkolta meglepő dését. Alaposan megfontolta, mit is vá laszoljon.
- Alig ismerem...
- Ez igaz, de nem vá lasz a kérdésemre.
- Dehogynem! Honnan tudjam, kedvelem-e, ha egyszer nem ismerem
eléggé?
- Aha, értem - pislogott a doktor, mert szemébe sü tö tt a nap. - Ami engem
illet, tö bbnyire első lá tá sra tudom, ki rokonszenves nekem, és ki nem.
- Orvos lévén bizonyá ra nem lepi meg, mennyire kü lö nbö ző ek az emberek.
Seymour doktor elnéző en mosolygott. É szrevette az enyhe pírt Daisy arcá n.
Ú gy lá tszik, tévedtem, fontolgatta. Ez a lá ny vonzó bb, érdekesebb, mint hittem.
Késő bb, amikor az ikrek felébredtek, négyesben labdá ztak, míg Lady
Thorley meg nem érkezett. A gyerekek anyjukhoz rohantak,
belecsimpaszkodtak.
24
- Ó , Melvin! Jaj de ö rü lö k! Jó napot, Daisy! Nagyon fá rasztó napja volt?

Biztosan má r alig vá rja, hogy hazamehessen. Kísérjétek ki Daisyt, babá cská im!
Aztá n kérjétek meg Mrs. Bettst, hozzon nekü nk egy kanna teá t. Meg kell
beszélnem valamit Melvin bá csival.
Daisy tartó zkodó an elkö szö nt. Lady Thorley igazá n kedves és udvarias volt
mindig, de most félreérthetetlenü l tudtá ra adta, hogy jelenléte felesleges. Eddig
még soha nem rá zta így le. De há t ugye, ha itt a bá tyja... ilyenkor egy alkalmazott
jelenléte csupá n zavaró kö rü lmény.
A doktor a gyerekek meg a lá ny utá n nézett.
- Mit akarsz megbeszélni velem, Margaret?
- Hugh felhívott, és teljesen ö sszezavarodtam. Egyik kollégá ja
megbetegedett Há gá ban. Azt hiszem, sá rgasá got kapott... és Hugh-nak kell
helyettesítenie. A kö vetség szép, kényelmes laká st bocsá t rendelkezésü nkre...
de mit csiná ljak az ikrekkel? Vigyü k magunkkal, vagy hagyjuk itthon ő ket?
Utó bbi esetben Daisynek ide kellene kö ltö znie.
- Vigyétek el a gyerekeket Daisyvel együ tt!
- Ez lenne a legjobb megoldá s. Csak nem tudom, hajlandó -e a lá ny velü nk
jö nni.
- Kérdezd meg tő le! Hugh-nak mi a véleménye?
- Rá m bízza a dolgot, de attó l fél, felizgatjuk a gyerekeket. Vigyü k
magunkkal a kicsinyeket kü lfö ldre?
Az orvos felsó hajtott.
- Az isten szerelmére, Margaret! Hollandia nem a vilá g vége! Repü lő vel alig
egy ó ra... Ne haragudj, de most mennem kell. Elégedett vagy Daisyvel?
- Az nem kifejezés! El sem tudok képzelni ná la jobb segítséget. Ilyen
szerény, okos, megértő lá ny nem terem minden bokorban. Csak egy kicsit volna
csinosabb! Nagyszerű feleség lenne belő le.
Má snap reggel Daisyt legnagyobb meglepetésére Sir Hugh fogadta Steeple
Langfordban. A férfi alig volt idő sebb feleségénél. Kü lü gyi tevékenysége sorá n
tartá sa, mozgá sa, beszéde méltó sá gteljessé, kissé merevvé vá lt.
25
- Lenne szíves nekem szentelni néhá ny percet? - Az ikreket, akik szokásuk

szerint a kapu elő tt vá rtá k a lá nyt, apjuk a szobá jukba kü ldte.
Daisy megijedt. Nyilvá n most kö zli vele Thorley, hogy nem tartanak tö bbé
igényt a szolgá latá ra, mert megtalá ltá k a megfelelő nevelő nő t. Milyen ká r! A
lá ny nem szá mított rá , hogy ilyen hamar kiadjá k az ú tjá t.
Leü ltek a dolgozó szobá ban. Sir Hugh, aki nem sejtette, mi já r Daisy fejében,
kertelés nélkü l belekezdett:
- Bizonytalan idő re Há gá ba helyeztek. Nem tudom pontosan, meddig
leszü nk ott. Néhá ny hétig biztosan. Helyettesítenem kell egy beteg
munkatá rsamat. Hajlandó velü nk jö nni, Daisy?
- É n? - hitetlenkedett a lá ny.
- Persze, csak ha kedve tartja. A kö vetségi negyedben minden há zhoz kert is
tartozik. A kö zelben szép parkok vannak, és természetesen kö zel a tenger.
- De én nem tudok hollandul...
A férfi mosolygott.
- É n sem, de diplomata kö rö kben mindenki angolul beszél. Laknak ott más
angol csalá dok is. A gyerekek talá lnak já tszó tá rsakat, és maga sem lesz
magá nyos.
Daisy sokkal lelkiismeretesebb volt anná l, mint hogy azonnal dö ntsö n.
- Megbeszélhetem a dolgot az édesanyá mmal? Ha ő beleegyezik, szívesen
ö nö kkel tartok.
Sir Hugh bó lintott.
- Holnapra vá rom a vá laszá t. Nagyon ö rü lnénk, ha jö nne.
Este Daisy mindenrő l beszá molt a mamá nak.
- Csodás alkalom! - lelkesedett Mrs. Pelham. - Végre eljuthatsz kü lfö ldre.
Talá n majd talá lkozol egy hozzá d való fiatalemberrel. A kö vetségen rengetegen
dolgoznak...
- Persze, anyuká m. - A lá ny nem akarta kiá brá ndítani az anyjá t. Mi értelme
lenne elmondania, hogy a magafajta, á tlagos kü lsejű , képzetlen, szerény lá ny
26
nem remélhet diplomata udvarló t. Szerencsére Daisynek nem volt hajlama az

ö nsajná latra.
Aznap este szá mba vette siralmas ruhatá rá t. Pamelá nak jó ö tlete tá madt.
Elő kereste a mama nagynénjétő l ö rö kö lt eperszínű broká tfü ggö nyt. Kiteregette
a nappaliban és figyelmesen á tvizsgá lta, nem fakult-e ki, nincs-e rajta folt.
- Szerzü nk egy jó szabásmintá t, és divatos, bő szoknyá t varrunk belő le -
jelentette ki. - A fehér selyemblú zod, amelyet egyébként sohasem viselsz, éppen
illik hozzá .
- Gondolod, hogy szü kségem lesz ilyesmire?
- Nem biztos, de ha esetleg talá lká ra hívnak, kell egy megfelelő esti ö ltö zék.
É s vidd magaddal a kosztü mö det is! A ballonkabá todat pedig kitisztíttatjuk.
Reggel Daisy kö zö lte Sir Hugh-val, hogy szívesen elkíséri a csalá dot Há gá ba.
A férfi szemlá tomá st megkö nnyebbü lt, Lady Thorleyval pedig madarat lehetett
volna fogatni.
- Bevallom, éjszaka alig hunytam le a szememet. Ha nemet mond... nem is
tudom, hogy oldottam volna meg a gondomat. A gyerekek is boldogok lesznek.
Tudja, odaá t számtalan tá rsadalmi kö telezettségnek kell eleget tennem. De
azért lesz hetenként egy szabadnapja, és napkö zben egy-két ó ra hosszat azt
csiná l, amit akar. - Az asszony felnevetett. - Meglá tja, isteni lesz!
Daisy rá hagyta, bá r nem nagyon hitte, hogy isteni dolog lesz éjjel-nappal az
ikerpá rra vigyá zni. Szerette fá rasztó munká já t, de néha bizony má r-má r
elfogyott a tü relme. Ezt azonban jobbnak lá tta eltitkolni. Ő szintén megkedvelte
Lady Thorleyt, a gyerekek meg nagyon a szívéhez nő ttek.
27
4. FEJEZET
A Thorley-há zban nő ttö n-nő tt az ú ti lá z. Daisy kivá logatta Josh és Katié

ruhácská it, és gondosan becsomagolta a gyerekek kedvenc já tékait is.
Esténként a szoká sosná l tová bb maradt Steeple Langfordban, mert a lady majd
mindennap Londonba utazott vá sá rolni.
Daisy szerény ruhatá ra ú tra készen ló gott a szekrényben. Pamela
segítségével a broká tfü ggö nybő l megvarrta a csinos, hosszú , bő szoknyá t.
Munka kö zben tö bbszö r is felpró bá lta, és belá tta, hogy hú gá nak igaza volt,
való ban mutató s darab lett a lá tszó lag haszná lhatatlan textíliá bó l. A fehér
hernyó selyem blú z remekü l illett hozzá .
Két nappal az utazás elő tt beá llított Thorleyékhoz Seymour doktor. A lady
éppen a há ló szobá ban csomagolt, Daisy pedig az ikrekkel a gyerekek
szobá já ban ü csö rgö tt, mert zuhogott az eső .
Csak akkor vették észre a csendesen belopó dzó nagybá csit, amikor az Daisy
fü lébe sú gta:
- Nahá t! Maga kész festő mű vész! - bö kö tt a papírra rajzolt mesealakokra.
Daisy ö sszerezzent ijedtében, ú gyhogy a félkész nyuszi fü le lekonyult.
- Jó napot, doktor ú r! - ü dvö zö lte a férfit, amikor magá hoz tért rémü letébő l,
és gyorsan kiradírozta a nyú l fü lét.
A doktor odatelepedett mellé, felkapott egy ceruzá t, s a kicsinyek
ö rö mrivalgá sa kö zepette néhá ny szá l bajuszt pingá lt a nyuszi orra alá .
- Felkészü ltek az ú tra?
- Persze! Hívjam Lady Thorleyt?
- Kö szö nö m, ne fá radjon! Elő bb elbú csú zom a gyerekektő l. Katié, Josh,
remélem, jó l fogtok viselkedni. Nem szeretném, ha Daisy miattatok lefogyna és
megő szü lne.
Pedig igazá n nem á rtana leadni néhá ny kiló t, és ha megő szü lnék, legalá bb
lenne okom a hajfestésre. Utá lom a fakó , seszínű hajamat, gondolta a lá ny. Nem
véletlen, hogy Melvin bá csi éppen az alakomat és a hajszínemet hozza szó ba.
28
Szerencsére most néhá ny hétig nem kerü l a szemem elé ő doktorsá ga.
Kiá llhatatlan ez az ember!
- É rtem nem kell aggó dnia - vá laszolta az ikrek helyett, majd hozzá tette:
Mindketten aranyosak és szó fogadó ak.
Ez persze tú lzá s volt, de Katié jutalmul hozzá simult, és kijelentette:
- Daisy gyö nyö rű , és mi nagyon szeretjü k. Ő a mesebeli kirá lykisasszony, és
egyszer majd el is jö n érte a kirá lyfi. Méghozzá fehér lovon.
- Az bizony meglehet... - A doktor felá llt. - Megkeresem a mamá tokat.
Mielő tt elmegyek, még benézek hozzá tok.
Aznap este, hazaindulá skor Daisy megkerü lte biciklijével a Rolls-Royce-ot.
Nem is sejtette, hogy a kocsi tulajdonosa a nappali ablaká bó l ő t figyeli.
Harmadnapra Daisy elbú csú zott édesanyjá tó l, hú gá tó l és Nyafitó l. A
kertkapu elő tt, a kocsiban Lady Thorley vá rakozott rá . A lá ny má r elő ző leg a
csomagtartó ba tette a bő rö ndjét. Beszá llt a há tsó ü lésre Katié és Josh kö zé.
- Blacky a bá tyá mná l marad - mesélte az asszony. - A gyerekeknek majd
megszakad a szívü k utá na.
Daisy igyekezett megvigasztalni a bá natos ikreket.
- Képzeljétek, mennyi mindent mesélhettek majd Blackynek, amikor
viszontlá tjá tok. Ajá ndékot is hozhattok neki.
Katié valamennyire megnyugodott.
- Melvin bá csi biztosan vigyá z rá . Má sra nem is bíztuk volna.
- Vilá gos! Hiszen a kutyá tok csalá dtag. A bá csiká tokat mindig rá tok fogja
emlékeztetni. Amint megérkezü nk Hollandiá ba, kü ldü nk nekik egy szép
képeslapot.
Az ö tlet osztatlan sikert aratott.
Sir Hugh elő relá tó an gondoskodott csalá dja kényelmes utazásá ró l. A
gatwicki repü lő téren a kö vetség egyik alkalmazottja vá rta ő ket. Gondjaiba vette
az autó t, majd odakísérte a kis tá rsasá got a jegykezelő pulthoz. A csomagokat
felpakolta egy gurítható kocsira, s elintézte a vá mkezelést is.
29
A repü lő gépen Daisy a gyerekek mellett ü lt, Lady Thorley meg a széksorok
kö zti folyosó má sik oldalá n. Katié és Josh sü teményt meg limoná dét kapott, a
felnő ttek pedig ká vét. A légikisasszony késő bb színes képregényeket hozott a
kicsiknek. Merő kívá ncsisá gbó l a mosdó t is meglá togattá k, így aztá n gyorsan
elrepü lt az idő .
A leszá llá sná l a beszíjazott gyerekek ijedten kapaszkodtak a szék karfá já ba.
Daisy furcsa nyomá st érzett a gyomrá ban, amikor a gép lassan ereszkedni
kezdett. Eletében elő szö r ü lt repü lő n.
Schipolon, Há ga repü lő terén a kö vetségi gépkocsivezető vá rta a csalá dot, és
betessékelte ő ket egy régimó di limuzinba.
- Most autó zunk egy ó rá cská t - mondta, mikö zben besorolt a sű rű
forgalomba. A gyerekek ezú ttal anyjukat fogtá k kö zre, és kibá mészkodtak az
ablakon.
- Jé! Nahá t! - á lmélkodtak a szokatlan lá tnivaló kon. Daisy is kívá ncsian
nézelő dö tt. Minden érdekelte, má r csak azért is, mert megígérte az
édesanyjá nak, hogy részletes élménybeszá moló t kü ld neki.
A repü lő téri zsú folt ú tszakaszt elhagyva a gyorsforgalmi autó pá lyá n má r
sebesebben haladhattak. Jobbra-balra végtelen mező k terü ltek el, s csak a
fő vá roshoz kö zeledve lett vá ltozatosabb a tá j. A gyá répü leteket elhagyva fá kkal,
bokrokkal kö rü lvett, fényű ző villá k negyede kö vetkezett.
Végre elérték Há ga kü lvá rosá t. A sofő r lassított. Daisy szemü gyre vehette a
csú csos tetejű , magas, keskeny épü leteket, a csatorná kat, hidakat, a szű k
utcá kat.
A legelső szabadnapomon felfedező ú tra indulok, hatá rozta el.
Á tvá gtak Há ga belvá rosá n, és csakhamar széles fasorba értek. Hatalmas
kertek ö vezte, pompá s palotá k kö zö tt haladtak el, aztá n egy ugyancsak széles,
fá kkal szegélyezett ú tra kanyarodtak, amelyen ú jonnan épü lt, elő kelő
bérpalotá k és pompá s villá k vá ltogattá k egymá st. Mutató s, egyemeletes
téglaépü letnél á lltak meg.
30
A kocsi vezető je kiszá llt, kisegítette utasait, és a bejá rathoz vezette ő ket,
ahol a gondnoknő fogadta az ú j lakó kat.
- Remélem, má r forr a víz - szó lt Lady Thorley. - Majd meghalok egy csésze
teá ért. Ugye maga is, Daisy?
A lá ny kézen fogta a két csö ppséget.
- Kicsit szomjas vagyok.
A magas, csontos, kampó s orrú gondnoknő a ková csoltvas cirá dá kkal
ékesített lifthez terelte a csapatot.
- Ez a vasorrú bá ba? - suttogta megszeppenve Josh.
- Dehogy, aranyom! - sú gta vissza Daisy. - Ne félj tő le! Ez a néni tartja
rendben a há zat.
- Juffrouw Smit - mutatkozott be a felvonó ban a hollandus gondnoknő . - A
laká suk az emeleten van.
Odafent Smit kisasszony kinyitotta kulcsá val az ajtó t.
- íme, a lakosztá ly! Fá radjanak be!
A tá gas, magas mennyezetű helyiségek széles ablakai a kertre nyíltak, ahova
lépcső sor vezetett le egyenesen a teraszró l.
- A kert a rendelkezésü kre á ll.
- Csuda jó ! A fö ldszinti lakó is haszná lja a kertet?
- A, nem! Ott egy magá nyos ú r lakik. Nem tart rá igényt.
Daisy a korlá tra kö nyö kö lve lenézett. Az alattuk lévő kis elő kertet valami
titokzatos okná l fogva vaskerítés vette kö rü l.
- A szaká csnő meg a szobalá ny a konyhá ban vá rja ö nö ket.
Smit kisasszony elő rement. Á tvá gott két nagy fogadó termen, egy kisebb
nappalin, az elő szobá n, és kinyitotta a tá gas, vilá gos konyha ajtajá t. Első lá tá sra
feltű nt, hogy a helyiségben a há ztartá si technika minden vívmá nya
megtalá lható .
Két tagbaszakadt, kerek arcú , kö zépkorú , fehér kö tényes asszony á llt fel az
asztal mellő l bará tsá gosan mosolyogva.
31
- Isten hozta! - ismételgették, és kezet nyú jtottak a ladynek meg a lá nynak.

Engem Miennek hívnak- szó lt a tekintélyesebbik, nyilvá n a szaká csnő , és
tá rsá ra mutatott. - Ő meg Corrie. Kicsit beszélni angol, és mindent megérteni.
Fő zzek finom angol tea?
- Az jó lesz! - A lady Smit kisasszonyhoz fordult. - Kö szö njü k a szíves
fogadtatá st!
A gondnoknő elkö szö nt, a lady pedig megkérte a szakácsnő t, hozza a teá t a
nappaliba.
- Rá érü nk késő bb kicsomagolni. Elő bb felfrissü lü nk. Nemsoká ra itt lesz a
férjem is. A laká s igazá n megfelelő . Szép nagy és vilá gos. Gondoskodna a
gyerekekrő l, Daisy? Vacsora utá n azonnal bú jjanak á gyba!
A nappaliban a faragott író asztalon egy halom levél vá rta Lady Thorleyt.
- Jesszusom! - kiá ltotta az asszony, mikö zben á tfutotta a postá t. - Má ris
mennyi meghívá s! Remélem, nem vallok szégyent a ruhatá rammal.
Mién behozta a teá t meg a gyerekeknek a tejet. A rö vid pihenő utá n Daisy az
ikrekkel a gyerekszobá ba ment, és nekilá tott kicsomagolni. Minthogy Katié és
Josh segítettek, a mű velet majdnem egészen a lefekvés idejéig elhú zó dott. Lady
Thorley eltű nt a lá thatá rró l. Csak tá volró l, a laká s tú lsó végébő l hallatszott,
hogy beszél valakivel.
Miutá n minden a helyére kerü lt, Daisy kiment a kicsikkel a konyhá ba. Mién
éppen salá tá t kevert egy nagy fatá lban.
- Mit kap Katié és Josh vacsorá ra? - kérdezte a lá ny.
- Amit parancsolnak - mosolygott Mién.
- Talá n tejberizst? - nézett az ikrekre Daisy, de azok fanyalogva hú ztá k a
szá jukat. - Jó , akkor nem kaptok tejbepapit. Esetleg pirító st, vajjal, rá ntottá val,
joghurttal?
Josh a fejét rá zta.
- Angyalbö gyö rő t kérek. Krumplis nudlit cukorral és vajjal.
- É n is! - csatlakozott az elő tte szó ló hoz Katié.
32
- Rendben van - bó lintott Mién. - Hú sz perc mú lva kész, Miss. Corrie visz be
gyerekszoba.
Daisy megkö nnyebbü lten só hajtott fel. Mién angolnyelvtudá sa kielégítő . A
kiejtése elég furcsa, de sebaj. Fontos, hogy értik egymá st.
A lá ny kihaszná lta a szű k féló rá t, míg a vacsora elkészü l. Megmosdatta,
pizsamá ba és fü rdő kö penybe ö ltö ztette az ikreket. Pontosan az ígért idő ben
Corrie benyitott a tá lcá val. Katié és Josh imá dta a krumplistésztá t, és olyan
éhesek voltak, hogy kivételesen minden cirkusz nélkü l megvacsorá ztak. Mire a
szü leik bejö ttek, a tá nyérjuk má r majdnem ü res volt.
- Daisy! Milyen otthonos itt má ris minden! - ö rvendezett Lady Thorley.
Amint lá tom, jó l megértik egymá st a szaká csnő vel.
- Nagyon készséges, és egészen jó l beszél angolul. A gyerekek má r
megfü rö dtek. Csak fogat mosnak, aztá n má r le is fekhetnek.
- Biztosan holtfá radtak. Ha elaludtak, jö jjö n a nappaliba, vacsorá zzon
velü nk!
A há zaspá r nem idő zö tt soká a gyerekszobá ban. Az ikrek lefektetését
Daisyre bíztá k. Katié és Josh természetesen ellenkeztek, szerettek volna
kö rü lnézni az ú j laká sban, de a lá ny kö nyö rtelenü l á gyba parancsolta ő ket.
Addig olvasott nekik, amíg el nem aludtak. Akkor lá bujjhegyen kisurrant az
ajtó n.
Á tment kicsi, de kényelmesen berendezett szobá já ba, gyorsan kicsomagolt,
a gyerekekkel kö zö s fü rdő szobá ban á tö ltö zö tt, és sietett a nappaliba.
- Ma kivételesen itt eszü nk - szó lt a lady. - Hugh azt mondta, gyakran kell
majd vendégeket fogadnunk. Ugye nem veszi rossz néven, ha idő nként a
szobá já ban tá laljá k fel a vacsorá já t?
- Ellenkező leg. Szívesen vacsorá znék minden este a gyerekek kö zelében.
Legalá bb meghallom, ha felébrednek.
- Komolyan mondja? - kérdezte megkö nnyebbü lten Lady Thorley. - Délben
természetesen mindig együ tt étkezü nk, ha nincsenek éppen vendégeink. Most
pedig beszéljü nk a legfontosabbró l, a szabadidejérő l.
33
Daisy má r elő re lá tta, hogy napkö zben nem lesz egypercnyi megá llá sa sem.
Já tszhat a kicsikkel a kertben vagy a scheveningeni strandon, ahova sofő r viszi
majd há rmó jukat, amennyiben a ladynek éppen má s elfoglaltsá ga akad. A kö zeli
parkban is levegő zhet az ikrekkel. Ott alkalma lesz megismerkedni az angol
nevelő nő kkel.
- Hetenként egy szabadnap mindenképpen já r magá nak. Hugh egyik
munkatá rsá nak remek ö tlete tá madt. Nekik is van dadusuk, akinek szerda a
kimenő je. Ú gy gondolja, a felesége meg én aznap kö zö sen vigyá zná nk az ö sszes
gyerekre. Egyszer ná lunk, másszor ná luk. Szerdá nként nem lenne má s dolga,
mint reggeliig együ tt lenni az ikrekkel. Vacsorá ra sem kell okvetlen hazajö nnie.
Jó lesz így?
- A szerda tö kéletesen megfelel.
- Persze, tulajdonképpen tö bb pihenés is já rna - fű zte hozzá kicsit
bű ntudatosan az asszony. - Ká rpó tlá sul teljesen magá ra bízom, hova viszi a
gyerekeimet... csak tudnunk kell, mikor hol vannak. Azt hiszem, a strandra
mennek majd a legszívesebben, mert az ú jdonsá g szá mukra. Vasá rnaponként
olykor-olykor együ tt kirá ndulhatná nk, hacsak nem akar inká bb templomba
menni.
- Kö szö nö m, igazá n nagylelkű , Lady Thorley. Mindig bejelentem majd, hova
készü lü nk. Az ikrek jó val élénkebbek az á tlagosná l. Egy percig sem fogunk
unatkozni.
Vacsora utá n ká véztak, aztá n Daisy felá llt.
- Elnézést, most a szobá mba mennék. Levelet írok az anyá mnak.
- Inká bb hívja fel - szó lalt meg Sir Hugh. - Az elő szobá ban is talá l
készü léket. Nyugtassa meg az édesanyjá t, hogy szerencsésen megérkezett.
Levelet írni késő bb is rá ér.
A lá ny szívesen beszélt volna hosszasabban a mamá val és Pamelá val, de
illendő ségbő l rö vidre fogta az ú ti beszá moló t.
- Istenien érzem magam! Gyö nyö rű a laká s, a kert - mondta, aztá n hosszú
levelet ígért, és letette a kagyló t.
34
Amikor elment a félig nyitva á lló ajtó elő tt, a Thorley há zaspá r még a
nappaliban beszélgetett:
- Melvin nemsoká ra meglá togat minket - hallotta a lady csengő hangjá t.
Szerencsére jó nagy a laká s. Estélyt adunk a tiszteletére.
Daisy lefekvéshez készü lő dö tt. Nem vá gyott viszontlá tni Seymour doktort,
bá r hatá rozottan érdekelte a férfi. Ha itt is lakik majd, sok dolgunk nem lesz
egymá ssal, gondolta. Lady Thorley lelkesen tervezett ö sszejö vetelein amú gy
sem veszek részt. Nem mintha hiá nyozna... Eddig is csak kívü lrő l szemléltem
má sok ö rö mét.
- Jó l megvagyok én magamban - suttogta dacosan. Bebú jt a paplan alá , és
pillanatok mú lva mélyen aludt.
Má snap há rmasban indultak felfedező ú tra. Reggeli utá n bejá rtá k a kertet,
aztá n a kö zeli parkot vették szemü gyre. Soká nem idő zhettek ott, mert a lady
ebédre vá rta ő ket.
Az ikrek délutá ni pihenő je alatt Daisy megírta a mamá nak az ígért levelet.
Késő bb végigsétá ltak a fasoron, megcsodá ltá k a villamost. Utá na rö vid idő re
Scheveningenbe, a strandra autó ztak. Katié és Josh szívesebben utaztak volna
villamoson, ezért a lá ny el is hatá rozta, legkö zelebb szó ba hozza a dolgot a
ladynek.
Egészen jó l telt a nap, az ikreket szerencsére minden érdekli, á llapította
meg, amikor lefektette ő ket. Mién az egyik kedvencü ket, rakott krumplit
készített nekik, Corrie meg szíves ö rö mest tá lalta fel Daisynek a vacsorá t a
szobá já ban. Az élet Há gá ban kellemesnek, vá ltozatosnak ígérkezett.
Reggel a kö vetség egyik morcos gépkocsivezető je egyenesen
Scheveningenbe vitte há rmó jukat. Sajnos, nem mehettek villamoson. Lady
Thorleynak ugyan elvileg nem volt kifogá sa a tö megkö zlekedés ellen, de elő bb
érdeklő dni akart a bará tainá l, miféle népség utazik az ilyesfajta há gai
já rmű veken.
35
Nem szá mítva ezt a kis csaló dá st, csodaszép napot tö ltö ttek a tengerparton.
A strand akkora volt, hogy nem lá tszott a vége. A gyerekek homokvá rat
építettek, pancsikoltak a hű vö s vízben, aztá n farkaséhesen nekiestek a
magukkal hozott szendvicseknek, gyü mö lcssalá tá nak, sü teménynek. Estére ú gy
elfá radtak, hogy ellenkezés nélkü l bú jtak á gyba.
- Bá rcsak én is strandolhatnék! - só hajtotta az esti bú csú zkodáskor Lady
Thorley. - Ma este vendégségbe megyü nk - fordult Daisyhez. - Nézze a televízió t,
vagy sétá lgasson a kertben, ha inká bb ahhoz van kedve.
Minthogy a holland nyelvű tévémű sort nem értette, a lá ny kihaszná lta a
kellemes idő t, megvá rta, míg elalszanak az ikrek, aztá n leballagott a terasz
lépcső jén.
Az alkonyi levegő ben má r érző dö tt a kö zelítő ő sz hű vö s lehelete. Erő s
levendula- és szegfű szag keveredett a kert há tsó falá ná l dú san tenyésző ró zsá k
bó dító illatá val. Az ég lassan sö tétedett, nyugaton vö rö sen izzott a lemenő nap.
Daisy élvezte a csendet, a békét. Szívesen kó borolt volna még egy darabig a
virá gá gyak és bokrok kö zö tt, de fá zni kezdett. Amint a há z felé kö zeledett,
férfihang riasztotta meg. A fö ldszinti laká s kerítése mö gö tt sziká r, sző ke
fiatalember á llt.
- Má r tegnap meg akartam szó lítani, de két gyerek volt magá val. Engedje
meg, hogy bemutatkozzak. Philip Keynes vagyok. A kö vetségen dolgozom, és
ebben a kis laká sban lakom egyedü l. Ö rü lö k az ú j szomszédsá gnak. A csalá dhoz
tartozik, Miss?
- Ó , dehogy! Thorleyék ideiglenesen alkalmaztak, míg nem talá lnak az
ikrekhez szakképzett nevelő nő t. A nevem Daisy Pelham.
Kívá ncsian fü rkészték egymá st a vasrá cson á t. A lá ny rokonszenvesnek
talá lta Philip Keynest.
- Nem érzi magá t néha magá nyosnak? - kérdezte a férfi.
- Josh meg Katié mellett nincs rá idő m.
- De azért csak szabad néha?
36
- Napkö zben alig. Esténként meg Sir Hugh és Lady Margaret gyakran
elmennek hazulró l. Ilyenkor itthon kell maradnom.
- É s mikor van szabadnapja?
- Szerdá nként. Há gá ban rengeteg a lá tnivaló . Remélem, elég soká maradunk
itt. Szeretnék megismerkedni a vá rossal.
- Szívesen kalauzolom - ajá nlkozott Philip. - Egy héten egyszer szabaddá
tudom tenni a délutá nomat. Példá ul szerdá n. Eljö n velem?
- Igazá n nagyon kedves...
Philip megérezte a lá ny tétová zá sá t.
- Ne féljen! Sir Hugh ismer engem. Ha kívá nja, megkérem ő t, mutasson be
kettő nket hivatalosan is egymá snak.
Daisy most má r szégyellte bizalmatlansá gá t.
- Nem szü kséges, Mr. Keynes. Lekö telez, ha elkísér egy kis vá rosnézésre.
- Akkor meg is á llapodhatunk. Szerdá n fél egytő l szabad leszek, mint a
madá r. Tudja, hol a Bijenkorf Á ruhá z a belvá rosban? Talá lkozzunk a szemkö zti
ká véhá zban. El sem lehet téveszteni.
- Odatalá lok - mosolygott Daisy. - Most azonban mennem kell. Nem
szeretem soká ig magukra hagyni a gyerekeket. - Jó éjszaká t kívá nt Philip
Keynesnek, és felment a teraszra.
Mielő tt a szobá ba lépett, egy utolsó pillantá st vetett a sö tét kertbe. Philip
ablaká bó l vigasztaló fénysugá r vető dö tt a fá kra, virá gokra.
37
5. FEJEZET
A napok gyorsan mú ltak. Egykettő re szerda lett. Az ikrek meg Daisy alig
lá ttá k mostaná ban Lady Thorleyt. A há z ú rnő je vagy lá togató ba ment, vagy
vendégeket fogadott. Adott szavá t azonban betartotta, szerdá n betoppant a
gyerekek reggelijéné l.
- Jó mulatá st kívá nok, Daisy. Késő n jö n haza?
Nem való színű , vélte a lá ny. Philip nem említette, hogy vacsorá ra is
meghívja.
- A boltok zá ró rá ja utá n má r itt leszek.
- Mién majd megmelegíti magá nak az ételt. Hiá nyozni fog nekü nk.
Daisy izgatottan készü lő dö tt. É tvá gya sem volt, csak sebtében kapott be
néhá ny falatot. Ismeretlen ö rö mö knek, kalandoknak nézett elébe. Csatangolhat
az ü zletekben, tá ská já ban a hetibérével, és délutá nra is van programja.
Szerencsére aznap hű vö s volt az idő , felvehette egyetlen kifogá stalan
ö ltö zékét, jó l szabott kosztü mjét.
Há ga belvá rosa elbű vö lte, á mulatba ejtette. Nézegette az elő kelő boltok
kirakatait, és megdö bbent az á rcédulá k lá ttá n. Ki tud itt vá sá rolni? - tö prengett.
A Bijenkorf Á ruhá zban, amely hasonlított a londoni Selfridgesre, otthonosabban
mozgott. Itt az á rakat is az á tlagos keresetű vevő k zsebéhez szabtá k. Nem
mintha vá sá rolhatnékja tá madt volna. Erre még lesz ideje bő ven. Egyelő re csak
kö rü lnézett.
Fél egykor á tment a ká véhá zba, az utca tú loldalá ra. Philip Keynes má r vá rta.
A fiatalember természetes, nyílt modora hatá sá ra hamar elmú lt Daisy
kezdeti félszegsége. Ú gy vette észre, Philip szívesen vá llalja az idegenvezető
szerepét.
Keynes elmesélte, hogy bristoli, tehá t nem lakik messze Salisburytő l és
Wiltontó l. Ká vét ittak, és hozzá sajtos hollandi péksü teményt ettek.
Mint kiderü lt, mindketten rajongtak Wiltshire kies tá jainak természeti
szépségeiért.
38
- Nem szeretem a nagyvá rosokat - jegyezte meg a fiatalember. - Nekem

Há ga is tú lsá gosan zajos, forgalmas, de az itteni á llá som fontos fok a
szamá rlétrá n. Es maga, Daisy? Szeretne lá tni valamit a nagyvilá gbó l, mielő tt
végleg megtelepszik valahol?
A lá ny a fejét rá zta.
- Nem vá gyó dom el otthonró l. Szívesen jö ttem Hollandiá ba, de ha
hazamegyek, a kö rnyéken szeretnék munká t talá lni.
Nem soká ig ü ldö géltek a ká véhá zban. Philip elő re eltervezte, mi mindent
akar megmutatni délutá n Daisynek. Elő szö r a Binnenhof, a tö rténelmi
nevezetességű udvar kö zepén emelkedő Ridderzaalba, a gó tikus lovagterembe
mentek. Philip elmagyará zta, itt nyitjá k meg ü nnepélyesen minden szeptember
harmadik keddjén, a herceg napjá n az orszá ggyű lés munká já t.
Ezutá n megtekintették a híres Mauritshuis képgyű jteményét. A lá ny nem
bá nta volna, ha hosszasabban megcsodá lhatja Rembrandt, Vermeer és Rubens
festményeit, á m Philip ragaszkodott hozzá , hogy nézzék meg a Hofjivert, a
kö zeli négyszö gletes tavat, amelyet régi, pompá s polgá rhá zak vesznek kö rü l,
vizén pedig a há gai címeren is lá tható hattyú k ú szká lnak.
Aztá n rö vid pihenő t tartottak, megteá ztak. Amint kiléptek a cukrászdá bó l,
Daisy Seymour doktort pillantotta meg. Az orvost elsodorta a tö meg, nem vette
észre ő ket. A lá ny nem értette, miért ver hevesebben a szíve. Megö rü lt volna a
dokinak? Nem is szá mított rá , hogy talá lkoznak, hiszen ő , a dadus mindig
egyedü l vacsorá zik a szobá já ban.
Kísérő jérő l Daisy néhá ny má sodpercre meg is feledkezett.
- Nem haragszik, ha csak a villamosmegá lló ig tartok magá val? - kérdezte
Philip. - Fontos megbeszélésre kell mennem a kö vetségre. Jó l érezte magá t?
Okvetlen ismételjü k meg ezt a kellemes délutá nt. Ugye nem gondolta, hogy az
estét is együ tt tö ltjü k? - nézett aggodalmasan a lá nyra Keynes.
- Nem, dehogy! - nyugtatta meg gyorsan Daisy. - Nekem is dolgom van ma
még. Felesleges a villamoshoz kísérnie. Tudom, melyikre kell felszá llnom.
39
Philip azonban hallani sem akart errő l. Megvá rta a megá lló ban a já rmű vet,
amely hazaviszi a lá nyt.
- Vegye komolyan, amit az elő bb mondtam! - kérte bú csú zó ul. - Jö vő héten
talá lkozzunk ú jra! Alig lá tott valamit Há gá bó l. Elmehetnénk egyszer moziba is.
- Igen, Philip. Maga igazá n nagyon kedves. - Daisy nem nagyon bízott benne,
hogy a fiatalember ismét á ldoz rá egy fél napot, de há lá s volt a mai délutá nért.
Corrie nyitott kaput, és tö rt angolsá ggal kérte:

- Szó ljon, mikor hozzam vacsora.
- Kö szö nö m, Corrie! - A lá ny elindult a szobá ja felé, de a lady kiszó lt a
fogadó szoba nyitott ajtajá n:
- Maga az, Daisy? Jö jjö n, mesélje el nekü nk az élményeit!
A gazdagon, de kissé zsú foltan berendezett helyiség nyitott ablaka alatt, a
sarokkereveten négyen ü ltek: Sir Hugh, Lady Margaret, Seymour doktor meg
egy feltű nő en szép, drá ga holmiba ö ltö zö tt, harminc év kö rü li hö lgy.
Daisy életében elő szö r irigyelte meg egy má sik nő ruhá já t, cipő jét, tá ská já t,
parfü mjének illatá t.
- A bá tyá mat má r ismeri - szó lt kö nnyedén Lady Thorley. - A hö lgy pedig
Mevrouw van Taal.
- Jó estét! - bó lintott a lá ny.
- Jó l szó rakozott? - érdeklő dö tt udvariasan Sir Hugh. - Há ga gyö nyö rű , de
vezető nélkü l...
Daisy észrevette a doktor sokatmondó mosolyá t. Ezek szerint mégis lá tta
ő ket... Kedve tá madt volna megemlíteni Philip Keynest, ám szerényen csak
ennyit mondott:
- Igen, Há ga való ban érdekes. Egy nap alatt nem is lehet mindent megnézni.
Angyal szá llt á t a szobá n. A csendet Mevrouw van Taal tö rte meg -
kifogá stalan angol nyelven.
- A vá rosnézés szö rnyen fá rasztó dolog. De ha az embernek nincs jobb
programja, ezzel is telik az idő .
40
- Méghozzá élvezetesen - felelte Daisy. - Jó éjszaká t, Sir Hugh, Lady

Margaret! - Rá mosolygott az elegá ns holland nő re és Seymour doktorra is,
aztá n sarkon fordult, és halkan becsukta maga mö gö tt az ajtó t.
- Gratulá lok a hö lgyhö z - mormolta, mikö zben a szobá já ba sietett.
Az ikrek má r mélyen aludtak, Daisy nyugodtan vacsorá zhatott. Jégbe hű tö tt
tejszínes zö ldséglevest kapott, tyú kpecsenyét kirá lynő mó dra, spá rgá val és
burgonyakrokettel, csemegeként pedig csokolá dékrémet tejszínhabbal.
Jó l megy a sorom, gondolta ká vézá s kö zben. Jobban má r nem is mehetne...
Kellemesebb volna ugyan tá rsasá gban élvezni a sok finomsá got, de azért nem
bá nkó dom. Bú suljon a ló , elég nagy a feje.
Bizonyosan leesik az á lla, ha hallja a doktor szavait.
- Daisy nem veletek vacsorá zik, Margaret?
- Négyesben szoktunk ebédelni a gyerekekkel - mentegető zö tt a lady. - Este
is velü nk ehetne, de ő kérte, hadd maradhasson a szobá já ban. Ott meghallja, ha
Katié vagy Josh esetleg felébred.
Mevrouw van Taal csengő hangon kacagott fel.
- Kedves, jó Melvin! A dadusokat nem szoká s a csalá di asztalhoz ü ltetni.
Biztosan még egy rendes kisestélyije sincs. Az effajta lá nyok a rikító színeket
imá djá k.
- Szerintem Daisy soha nem visel rikító színeket - jegyezte meg Seymour
doktor, majd témá t vá ltott.
- Ideje hazaindulnom - szó lt nemsoká ra Mevrouw van Taal. - Hívna valaki
taxit? Szegény férjem halá la ó ta nem vezetek.
Az orvos azonnal felá llt.
- Hazaviszlek, ha megengeded, Rena. Amú gy is be kell mennem a kó rhá zba.
A hö lgy kacér mosollyal fogadta el az ajá nlatot.
Seymour doktor aznap Thorleyékná l tö ltö tte az éjszaká t. Daisy nem is
sejtette. Arró l sem tudott, hogy a férfi a szép ő szi napot ígérő ü de hajnalt a
kertben élvezi. Egy darabig sétá lgatott a kerti ú ton, míg észre nem vette a
fö ldszinti lakó t, aki ő t figyelte.
41
- Jó reggelt! - ü dvö zö lte bará tsá gosan a fiatalembert a vasrá cshoz lépve.
Melvin Seymour vagyok, Lady Thorley bá tyja. Lá ttam magá t tegnap Miss
Pelhammel.
Philip kezet fogott a doktorral, és bemutatkozott.
- Megmutattam Daisynek néhá ny há gai nevezetességet. Ő gondozza az
ikreket... de hiszen ezt ö n is tudja.
- Persze! Daisy bizonyá ra há lá s magá nak az idegenvezetésért. Nem kö nnyű
eligazodni egy ismeretlen vá rosban. - Az orvos a rá cshoz tá maszkodott. - Régen
lakik itt, Mr. Keynes?
- Majd egy éve, de remélem, hamarosan visszarendelnek Angliá ba. Maga is
a kö vetségen dolgozik?
- Nem, gyermekorvos vagyok. Eljö vö k néha megvizsgá lni egy-egy
kü lö nleges esetet, ha orvosi taná cskozá sra hívnak. - A doktor az ó rá já ra nézett. -
Mennem kell. Kilencre vá rnak Utrechtben. Viszontlá tá sra, Mr. Keynes! Még
biztosan talá lkozunk.
Seymour doktor felment a teraszra. Az ikrek kitö rő ö rö mmel fogadtá k.
Daisy má r felö ltö ztette ő ket, s most a reggelijü kért indult.
- Nekem is hozzon - kérte a férfi.
Bement a gyerekek szobá já ba. Corrie feltett egy negyedik terítéket, aztá n
Daisy segítségével behozta a zsemléket, kifliket, a felvá gottas tá lat, a tejet, a
ká vét. A vajat, a gyü mö lcsízt meg a mézet má r elő ző leg az asztalra készítette. A
kicsik szoká s szerint zabpelyhet kaptak tejjel és mézzel.
Daisy ká vét tö ltö tt a doktornak és magá nak. A nagybá tyjuk tud bá nni a
gyerekekkel, á llapította meg kö zben. Tartanak tő le, aká rcsak én. Á m amikor a
férfi rá kezdett mulatsá gos, há tborzongató meséi egyikére, mind a há rman a
hasukat fogtá k nevettü kben. A doki meg is jegyezte:
- Gyakrabban kellene nevetnie, Daisy! Jó l á ll magá nak a vidá msá g.
A lá ny elpirult.
- Ezt bó knak szá nta, doktor ú r?
42
- Nem, ténymegá llapítá snak. - A férfi kért még egy csésze ká vét. -
Beszélgettem az elő bb Philip Keynesszel. É rtelmes, rokonszenves fiatalember.
Csak azt nem értem, miért él vasrács mö gö tt, mint a ketrecbe zá rt vad. Jó l
érezte magá t vele?
- Igen. - Daisy arca megmerevedett. - Jó l ismeri a vá rost. - Felá llt,
megtö rö lte Josh és Katié szájá t, és levette az elő kéjü ket. - Elnézést, de ideje
indulnunk.
- Hova siet? - A doktor is felá llt, egymá s utá n megpö rgette a levegő ben az
ikreket, és csokit ígért nekik. Tétová n megá llt az ajtó ban, s visszajö tt a lá nyhoz,
hogy elkö szö njö n.
- Daisy nem kap bú csú puszit? - érdeklő dö tt a má r négyévesen is érzelmes
lelkű Katié.
- Ma nem. - Melvin bá csi vonakodva kihá trá lt.
Késő bb Daisy megtudta, hogy a doktor Utrechtbe utazott. Nagy kő esett le a
szívérő l. Azt azonban Lady Thorley elfelejtette hozzá tenni, hogy a bá tyja estére
visszajö n.
Aznap Scheveningenbe mentek, talá n most utoljá ra. Az idő kezdett ő sziessé
vá lni. Nem szá míthattak má r sok szép, meleg napra. Nemsoká ra vége a
szeptembernek. A nyá ri vendéglő k, elá rusító bó dék némelyike má r be is zá rt.
Egy-két hét mú lva csak a parkba já rhatnak, s ha megjö n a szeles, eső s ő sz,
jó szerével ki sem mozdulhatnak a házbó l.
Pontban ö t ó rá ra értek haza. Jutalmul kellemes meglepetésben részesü ltek:
Lady Thorleyt otthon talá ltá k.
- Volna kedve velü nk vacsorá zni? - szó lt a lady, mielő tt visszavonult
á tö ltö zni. - Csak szerény csalá di kö rben... Mindig olyan angyalian tü relmes a
gyerekekhez, Daisy. Nem is tudom, mire jutottunk volna maga nélkü l. Mrs.
Perry, az egyik kö vetségi bará tnő m odavan Katwijk-aan-Zeeért. Á llító lag sokkal
szebb, mint Scheveningen. Mit szó lna egy kirá ndulá shoz oda, míg tart a jó idő ?
Daisy helyeselt, mert érezte, hogy a lady ezt vá rja tő le. Lefektette a
gyerekeket, mesét olvasott nekik, aztá n amikor elaludtak, á tö ltö zö tt. Egyetlen
43
valamirevaló , sajá t kezű leg varrt broká tszoknyá já t vette fel a fehér
selyemblú zzal. Gondosan megfésü lkö dö tt, kevés alapozó t kent magá ra,
kirú zsozta a szá já t. Aztá n kiment a teraszra, és vá rta a vacsorá t jelző gongü tést.
A lemenő nap utolsó sugarai bearanyoztá k a kertet. Daisy a korlá tra
kö nyö kö lve fontolgatta, érdemes-e még lemenni a virá gok kö zé. Hirtelen
Seymour doktor á llt meg mellette. A lá ny ö sszerezzent.
- Csodá latos az este - szó lalt meg a férfi. - Hollandia a végtelen kék égbolt
birodalma...
- Há t nem Angliá ban kellene lennie? - Daisyt pillanatnyilag nem nagyon
érdekelte a mennybolt.
- Ejnye, kislá ny! - csó vá lta a fejét a férfi. - Ilyen bará tsá gtalanul kell
ü dvö zö lni a jó sá gos doktor bá csit?
A mosolya hatá rozottan megnyerő , ismerte el magá ban a lá ny.
- Azt hittem, má r elutazott... - hebegte. - Meglepő dtem.
- Ez má r egy fokkal jobban hangzik. - Az orvos le nem vette a szemét
Daisyrő l. - Nagyon csinos ma! Margaret azt mondta, velü nk vacsorá zik.
- Igen, Lady Margaret volt szíves meghívni. De most, hogy maga megjö tt...
- A hú gom nagyon jó l tudta, hogy itt leszek. Ritká n van alkalmunk a
gyerekekrő l beszélgetni, és ö rü lü nk, ha maga is jelen van. Josh meg Katié
imá djá k magá t. Sosem lá ttam ő ket ilyen nyugodtnak, kiegyensú lyozottnak.
- É n is szeretem ő ket, bá r bevallom, nem kö nnyű velü k boldogulni. -
Szellemesebb szö veg nem jutott a lá ny eszébe. Megö rü lt a gongü tésnek.
É tvá gygerjesztő ü l egy-egy pohá rka sherryt ittak. Daisy félszegsége
lassacská n feloldó dott. Ö ltö zéke miatt sem kellett szégyenkeznie, mert Lady
Margaret nem viselt estélyi ruhá t. Pezsgő színű selyemblú za, leheletvékony
fekete szoknyá ja a díszes ékszerö vvel azonban a legelő kelő bb londoni
divatcégtő l szá rmazott.
Ezú ttal gyertyafényné l étkeztek, az ü nnepélyesen megterített
ebédlő asztalná l.
44
A kö nnyű homá rleves utá n pá rolt articsó ká val kö rített gyö ngytyú kot
kaptak, desszertként pedig gyü mö lcs parfét tejszínhabbal. Fehér bordeaux-i
bort ittak hozzá , á m az édes csemegeborbó l meg a ká véhoz felszolgá lt
konyakbó l Daisy nem kért.
Nevelő nő knek nem való konyak, gondolta, meg nem is volt rá gusztusa.
Ö rü lt, hogy minden galiba nélkü l megú szta a vacsorá t. Ö sztö nö sen megérezte,
mikor kell hallgatnia, mikor megszó lalnia. Tá vozá sa utá n Sir Hugh meg is
jegyezte:
- Ez a lá ny sokkal kellemesebb asztaltá rs, mint Rena van Taal.
Kifogá stalanul viselkedik. Szerinted is, Melvin?
- Kétségkívü l! Szerencsések vagytok. Kincset tartogattok a há zatokban, ha
csak á tmenetileg is...
- Errő l jut eszembe! - szó lalt meg Lady Thorley. - Képzeljétek, mit mondott
ma Mrs. Ross! Brü sszelbe helyezik a férjét, és a gyerekeik nevelő nő je
hazakészü l Angliá ba. Az illető kivá ló an képzett pedagó gus, és tö bbéves
gyakorlata van az alapfokú oktatá sban. Mit gondoltok, érdeklő djek felő le? A
személyes ajá nlá s tö bbet ér a legragyogó bb bizonyítvá nyokná l.
- Nem rossz ö tlet - vélte Sir Hugh. - Foglalkozz a dologgal, drá gá m! Mint ma
megtudtam, legfeljebb egy hó napig maradunk itt. Amikor hazamegyü nk,
beléphetne az a hö lgy, ha tényleg olyan kivá ló , ahogy Mrs. Ross á llítja. Kü lö nben
sajná lom, hogy Daisyt el kell bocsá tanunk - tette hozzá elgondolkozva.
- É n is - rá ncolta homloká t a lady. - Kedves, tü relmes lá ny, a gyerekek
folyton á radoznak ró la. Gyö nyö rű ajá nló levelet írok neki.
Seymour doktor gondolataiba merü lve hallgatott.
Daisy ekö zben az igazak á lmá t aludta. Nem sejtette, hogy most dő lt el a
sorsa.
45
6. FEJEZET
É bredéskor Daisyt furcsa, feszü lt vá rakozá s tö ltö tte el. Csak nem annak
ö rü lö k, hogy viszontlá thatom a doktort? - tö prengett. Vajon ma is betoppan jó
reggelt kívá nni, s talá n ú jra velü nk reggelizik?
Seymour doktor azonban nem mutatkozott. Lady Thorley sem említette a
bá tyjá t szokásos reggeli lá togatá sakor.
A délelő ttö t Scheveningenben tö ltö tték. Végigsétá ltak a mó ló n, a hatalmas
parkon, és megnézték az akvá riumban a tengeri vilá got.
Csak délben, az ebédnél tudtá k meg, hogy Melvin bá csi hazautazott
Angliá ba.
- Halá lra dolgozza magá t a testvérem - panaszkodott a lady. - Ezerszer
megmondtam neki, nő sü ljö n má r meg végre, de mindig azt vá laszolja, nem ér rá
ilyesmire. Képtelenség! Fogadni mernék, ha egyszer majd szerelmes lesz, szakít
magá nak idő t erre.
Bá nom is én, gondolta Daisy. Csak ne Mevrouw van Taalba szeressen bele.
De miért tö rö m ezen a fejem? Tulajdonképpen nem kedvelem a doktort, és
kü lö nben is... Benő tt má r a feje lá gya. Tud magá ra vigyá zni.
Gyorsan mú ltak a napok, s má ris eljö tt a szerda. Ahogy elő re elhatá rozta,
Daisy bevillamosozott a vá rosba. Megint talá lkozó t beszéltek meg Philippel, aki
arra kérte, legyen négy ó rá ra a ká véhá zban, és menjenek együ tt moziba. A lá ny
ö rö mmel beleegyezett. Ú gy gondolta, vá sá rolgatá ssal kezdi a délelő ttö t.
A mamá nak szép ezü st melltű t vá lasztott, Pamelá nak meg színes
selyemsá lat. Az ajá ndékok elég sokba kerü ltek, ezért lemondott az ebédrő l.
Amú gy is rengeteg a lá tnivaló , vélte gyakorlatiasan. Az étkezéssel csak az
idő t pazarolná m.
Térképpel a kezében já rta a vá rost. A Kö rte Vijverbergrő l a Lange
Vijverbergre sétá lt, megcsodá lta a kilá tá st, a régi, festő i homlokzatú há zakat.
Borsos á ron belépő t vá ltott a Kostuum Museumba, ahol a ruhá zkodás
tö rténetét mutattá k be a tizennyolcadik szá zad kö zepétő l napjainkig. Aztá n
46
végigballagott a hosszú , fá kkal szegélyezett Lange Voorhouton, s meg-megá llt a

szép vá rosi palotá k, a kö vetségi épü letek és a pompá s Indes Szá lló elő tt.
Jó dolog lehet ilyen szép kö rnyezetben dolgozni! Daisynek Philip jutott
eszébe, aztá n a park fala mö gö tti szerény wiltoni há zuk. Milyen szegényes az
otthona ezekhez a fényű ző patríciuslaká sokhoz képest! Hirtelen honvá gya
tá madt. Szerette volna lá tni az édesanyjá t meg Pamelá t. Azzal vigasztalta magá t,
hogy félretett pénze szépen gyű lik a bankban. Még négy, talá n hat hét
Thorleyékná l és má ris tö bbet keresett, mint fél év alatt Mrs. Gower-Jonesná l.
A ká véhá zban Philip ö rö mmel ü dvö zö lte. Kö zvetlensége, kedvessége
megkö nnyítette a tá rsalgá st. Teá t és finom krémmel tö ltö tt, édes má zzal bevont
kü lö nbö ző alakú és ízű kis cukrá szsü teményeket rendeltek.
Késő bb megnéztek egy mulatsá gos amerikai filmvígjá tékot, utá na pedig
ká véztak, aztá n hazavillamosoztak. Bú csú zá skor az elő csarnokban a lá ny meg is
mondta Philipnek, má r rég nem tö ltö tte ilyen tanulsá gosan, szó rakoztató an a
napjá t.
Néhá ny percre beü lt még a Thorley há zaspá rhoz elmesélni, mi mindent
lá tott.
Alig vá rta a vacsorá t. A tea, a sü temény finom volt, de nem tú l laktató .
Tíz perc sem telt el, s bekopogott hozzá Corrie. Forró hú slevest, hideg
sonkasalá tá t, sajtokat, gyü mö lcsö t hozott. Daisy mindent megevett az utolsó
morzsá ig.
Benézett még az alvó gyerekekhez, aztá n fá radtan zuhant az á gyba.
Há gá ba végleg bekö szö ntö tt az ő sz. Reggelre hideg szél tá madt, patakokban
ö mlö tt az eső . Katié és Josh persze nyafogtak, nyű gö skö dtek, mindená ron a
strandra akartak menni.
Lady Thorley végü l megunta a dolgot.
- Nagyon nagy á ldozat lenne, ha teljesítené a kérésü ket? - kérdezte Daisyt.
Ha egyszer ennyire ragaszkodnak hozzá ... Majd ha á znak-fá znak, belá tjá k, hogy
ilyenkor jobb itthon.
47
Daisy tehá t csuklyá s eső kö penyt, gumicsizmá t adott a csö ppségekre, s

felvette régi ballonkabá tjá t. Villamossal utaztak Scheveningenbe, ahol színes
vö drö kkel, lapá tokkal felszerelkezve vonultak le a kihalt tengerpartra.
A lá nynak most valahogy jobban tetszett a strand, mint napsü tésben. A
szü rke ég alatt vadul hullá mzott a tenger, az ü res part holdbéli tá jként nyú lt a
végtelenbe.
Josh nem tö rő dö tt a széllel, az eső vel. Ragaszkodott a vá répítéshez.
Letérdeltek há rmasban a nedves homokba. É ppen védő fallal vették kö rü l az
erő dítményt, amikor Katié egyszer csak boldogan felkiá ltott. Az ikrek
felugrottak, és egy magá nyosan sétá ló férfi felé futottak, aki nem volt má s, mint
kedvenc nagybá tyjuk.
Daisy is feltá pá szkodott, leporolta nadrá gjá t, kabá tjá t. A doktor szoká sa
szerint egyenként felkapta, és megpö rgette a gyerekeket, aztá n kézen fogta
mindkettő t, és megnézte, mit alkottak.
- Jó napot, Daisy! - A férfi tető tő l talpig végigmérte a lá nyt, aki egy cseppet
sem ö rü lt a szemrevételezésnek. Szö rnyen nézhetek ki, mérgelő dö tt. A kabá tom
ö sszegyű rő dö tt, a hajam csapzott, rá adá sul ez a rémes csuklya...
- Pompás vá r! Az idejét sem tudom, mikor építettem ilyet utoljá ra. - A
doktor rá sem hederített az eső re. Leguggolt, és magas bá styá val egészítette ki
az építményt. - Mit szó l hozzá , Daisy? Ugye gyö nyö rű torony? Most má r
tö kéletes! fordult az ikrekhez. - Gyertek, hazaviszlek benneteket! Ideje
megszá rítkoznotok. - Ismét a lá nyra nézett.
Ne nevess, kérlek, ne nevess, mert jaj nekem! - fohá szkodott magá ban Daisy.
Szerencsére a férfi komoly maradt.
Amíg visszaértek a sétá nyra, a két felnő tt szó hoz sem jutott az ikrek vidá m
csivitelése kö zepette. Daisy ö rü lt ennek, mert zavará ban egy értelmes
mondatot sem lett volna képes kinyö gni.
A Rolls-Royce a sétá ny végén á llt. Az anyó sü lésen van Taal kisasszony
vá rakozott szemlá tomá st tü relmetlenü l.
48
- Ugye ismeritek egymá st? - tette fel a szó noki kérdést az orvos, mikö zben
az apró sá gok Daisyvel elhelyezkedtek a há tsó ü lésen.
Rena van Taal há trafordult, és végignézett az á zott tá rsasá gon.
- Sajá tos idő tö ltés strandolni ilyen idő ben - jegyezte meg csípő sen. - Bá r, ha
az embernek nem kell a kü lsejére ü gyelnie...
Daisy csak nagyot nyelt, á m Josh és Katié nem tett lakatot a szá já ra. Kerek
perec megmondtá k a véleményü ket a holland dá má nak: nincs anná l jobb
szó rakozás, mint eső ben homokvá rat építeni. Nagybá tyjuk helyeselt, de aztá n
lá tva a lá ny arckifejezését, bö lcsen másró l kezdett csevegni Rená val, mialatt
Daisy lecsillapíthatta felhá borodott védenceit.
Hazaérve azonnal a fü rdő szobá ba terelte az ikreket. Meleg zuhany alá
á llította, á tö ltö ztette a két á zott ü rgét. A kicsinyek afö lö tti ö rö mü kben, hogy
Melvin bá csival ebédelhetnek, szokatlanul engedelmesek voltak. Még Rena van
Taal irá nti haragjukró l is megfeledkeztek. Csak akkor komorult el az
arcocská juk, amikor meglá ttá k a hö lgyet a nappaliban, kezében sherrys
pohá rral nagybá tyjuk mellett.
- Miért van itt... - kezdett rá panaszosan Josh, mire Daisy gyorsan a szavá ba
vá gott:
- Meséld el anyuká dnak, milyen gyö nyö rű vá rat építettetek!
A kisfiú mogorvá n elhallgatott, de Katié kibö kte, ami a szívét nyomta:
- Azt hittem, Melvin bá csi velü nk ebédel, nem pedig a nénivel.
- Mindnyá jan együ tt eszü nk, kicsim - nyugtatgatta a lá ny. - Elmondod a
papá nak, mekkora rá kot talá ltá l? - Daisy észrevette, milyen jó l mulat
erő feszítésén a doktor, s bosszú san fordult el. Tulajdonképpen Seymour doki
feladata lenne megvédeni szíve hö lgyét a féltékeny ikrektő l.
Mién éppen jó kor jelentette be, hogy az ebéd tá lalva van. A gyerekek
arckifejezése ugyanis egyre vészjó sló bb lett. A lá ny há laimá t rebegett magá ban,
de hamar kiderü lt, hogy fohá sza sü ket fü lekre talá lt az égi hatalmakná l.
49
Rena van Taal sajnos szemben ü lt a kicsikkel. Daisy anélkü l, hogy rá nézett
volna Katie-re és Joshra, tudta, le nem veszik a szemü ket a nő rő l, és bá rmelyik
pillanatban szá mítani lehet szemtelen megjegyzésü kre.
Ezú ttal az orvos akadá lyozta meg a kitö rő félben lévő botrá nyt.
- Hoztam nektek valamit - mondta az ikreknek. - Ha jó k lesztek, és
anyuká tok megengedi, ebéd utá n megkapjá tok.
Daisy megkö nnyebbü lten lélegzett volna fel, de mikor a doktor rá kacsintott,
méregbe gurult. Most má r kizá ró lag a gyerekekkel foglalkozott, akik a beígért
ajá ndék reményében kifogá stalanul viselkedtek. Szokatlan csendességü k az
apjuknak is feltű nt. Megkérdezte, nincs-e valami bajuk.
- Maga csodá t mű velt, Daisy - tette hozzá Sir Hugh. - Remélem, akkor is
engedelmesek maradnak a csemetéim, ha... - A férfi elfelejtette, hogy Daisy még
mit sem sejt az ú j nevelő nő rő l. Felesége figyelmeztető pillantá sá ra elhallgatott.
Nem ez a legmegfelelő bb pillanat tudatni az ú jsá got a lá nnyal meg a
kicsikkel.
Rena van Taal igyekezett elbű vö lni mindenkit, és Daisy kénytelen volt
beismerni, ez sikerü lt is neki. Irigykedve csodá lta a szép holland nő t. Igazá n
ízlésesen ö ltö zkö dik! É s ahogy megjá tssza a védelemre szoruló , gyenge
asszonyt! Nincs az a férfi, akinek el ne csavarhatná a fejét. Csak a hangja ne
lenne ilyen éles! A lá ny igyekezett nem figyelni rá . Vajon meddig marad
Há gá ban a doktor? - fontolgatta. Nem mintha rá m tartozna... de mégis
szeretném tudni.
A gyerekek bekebelezték a pudingot is, aztá n felá lltak az asztaltó l, és puszit
adtak szü leiknek, nagybá tyjuknak. Van Taal néninek csak egy-egy jeges
pillantá s jutott.
- Vá rjatok meg az elő szobá ban - sú gta Josh fü lébe a doktor-, mindjá rt jö vö k!
Daisy velü k tartott. Mivel az ikrek nem csuktá k be rendesen az ajtó t,
kihallatszott a tá rsalgá s.
- Ennivaló ak! - á radozott hangosan Rena van Taal. - É s milyen illedelmesek!
Ez a lá ny, aki velü k van, feltű nő en csendes. Nem is csoda, ilyen jelentéktelen
50
kü lső vel... - Az asszony mesterkélten felnevetett. - Akkor is ilyen tü relmes, ha

há rmasban vannak? 0, nem akartam ró la rosszat mondani - tette hozzá gyorsan,
mert a tö bbiek zavartan hallgattak. - Biztosan jó ravaló teremtés, de annyi
mindent hall az ember az ilyen nő krő l...
- Daisy nem ilyen nő . - Seymour doktor hangja szokatlanul hidegen
csengett. - Tudom, jó t akarsz, Rena, de nem helyes olyanokat megítélni, akiket
nem ismerü nk. Ugye szerinted sem?
Az orvos felá llt, kiment és becsukta az ajtó t.
- Gondolom, meghallotta Rena szavait, Daisy - mentegető zö tt. -
Biztosíthatom, nem rosszindulatbó l fakadtak.
- Nem érdekel, mibő l fakadtak - felelte mereven a lá ny. - Felesleges
magyará zkodnia. Hol az ajá ndéka, doktor ú r? Adja oda Katie-nek és Joshnak,
aztá n eltű nü nk, és a hö lgy kedvére szidhat engem.
- Maga kis méregzsá k! Ne bosszankodjék má r! - nevetett a férfi. - Tud ró la,
milyen csodaszép a szeme?
- Az nem sokat vá ltoztat a jelentéktelen kü lső mö n - idézte Daisy Rená t.
- Ezt még megbeszéljü k. - Az orvos olyan szívet melengető én nézett
Daisyre, hogy a lá ny szemébe kö nny szö kö tt, amitő l még dü hö sebb lett. Kapó ra
jö tt a gyerekek kö vetelő zése. Melvin bá csi megkérte Josht, hozza be az elő tér
asztalká já ró l a csomagot.
- Csak akkor szabad megnézni, mi van benne, ha má r á gyban lesztek. - A
doktor megcsó kolta az ikreket meg Daisyt is. - Még ma elutazom. Ugye ö rü l?
- Nagyon! - fü llentette a lá ny. - Remélem, magá val viszi Mevrouw van Taal
kisasszonyt is.
A csomagban két zenélő dobozt talá ltak. Amikor felhú ztá k, a tetején lévő fiú
illetve leá nybaba Boccherini menü ettjének dallamá ra forogni kezdett. Az ikrek
ö rö mü kben elfelejtettek tiltakozni a délutá ni pihenés ellen. Még a szoká sos
mesérő l is lemondtak, így Daisynek jutott vá ratlanul egy kis szabadidő .
51
Sétá lni nem mehetett, minthogy még mindig zuhogott az eső . Nekiü lt levelet
írni a mamá éknak. Má r csak azért is, nehogy szü ntelenü l Seymour doki csó kjá ra
gondoljon.
Mi értelme errő l a férfiró l á lmodozni? Az a csó k csupá n amolyan csalá di
puszi volt, amilyet az unokahú g meg az unokaö ccsi is kapott. Ső t az én
esetemben talá n még a részvét is szerepet já tszott, latolgatta. Itt lesz-e még,
mire felébrednek a gyerekek? Bá r elmenne!
Imá ja ezú ttal meghallgattatott. Amikor a nappaliba mentek teá zni, a
doktornak se híre, se hamva nem volt.
- A bá tyá m má r ú ton van Anglia felé - szá molt be a lady. - Nemsoká ra
megint meglá togat minket. Valami orvosi ö sszerö ffenés lesz Leidenben, ha jó l
értettem.
A rossz idő tartó snak bizonyult. Végleg bú csú t inthettek a hosszú , forró
nyá rnak. Josh meg Katié tö bbnyire a há zban mú lattá k az idő t. Vidá msá guk
odalett, gyakran ö sszekaptak.
Daisy egy-egy ó rácská ra eső ben-szélben is sétá lni vitte ő ket. Meleg
puló verbe, eső kö penybe bugyolá lta mindkettő t, gumicsizmá t hú zott a lá bukra.
Futó versenyt rendeztek a kihalt parkban. Á m a délutá ni alvá s utá n frissen,
tettre készen ébredtek. Dadusuk csak akkor lélegezhetett fel, amikor este á gyba
dugta a két kis csibészt. Mostaná ban soká ig kellett felolvasnia, míg nagy
nehezen elaludtak.
Sajnos, a szabadnapjá n is esett az eső . Philip kö lcsö nkérte egyik bará tja
autó já t, mert meg akarta mutatni Daisynek Apeldoornt és Arnhemet. A csú nya
idő dacá ra jó kedvű en indultak ú tnak. A fiatalember sokat mesélt a tovatű nő
tá jak nevezetességérő l, tö rténelmérő l.
Apeldoornt a lá ny még ború s idő ben is elbű vö lő nek talá lta. Miutá n autó val
kö rbejá rtá k a helységet, beü ltek egy parti ká vézó ba enni-inni, aztá n elindultak
Arnhembe. Az ú t erdő k-mező k kö zö tt vezetett. Á tvá gtak egy-egy kis falun, néha
meg fá kkal kö rü lvett pompá s kastélyokat lá ttak messzirő l.
52
Arnhemben megnézték a szabadtéri mú zeumot, ahol szélmalmok,

paraszthá zak elevenítették fel az évszázadokkal ezelő tti falusi életet. Daisy az
eső ellenére ó rá k hosszat elsétá lgatott volna a skanzenben, de ideje volt
elindulni visszafelé.
Elő bb azonban még egy csésze tea mellett felmelegedtek egy kedves kis
cukrá szdá ban.
Odahaza régi bará tokként bú csú ztak el.
- Jö vő szerdá n is elkérem a kocsit - ígérte Philip. - Elmegyü nk északra
Alkmaarig és Leeuwardenig, a Watt-tenger partjá ra. Ugye egy darabig még
Há gá ban maradsz?
- Azt hiszem. Ú gy emlékszem, Sir Hugh egy hó napot, esetleg hat hetet
említett.
- Akkor talá lkozunk egy hét mú lva. Viszontlá tá sra, Daisy!
A fiatalember beszá llt az autó ba, hogy visszavigye a bará tjá nak. A lá ny
há lá san integetett utá na. Nem is tö lthette volna kellemesebben a napot. Jó volt
Philippel lenni... Mintha a testvérem lenne, gondolta.
Csengetésére Mién nyitott ajtó t. Elvette az esernyő jét, kö penyét.
- Jó , hogy jö n, Miss! Lady Thorley kétségbeesve... Az ikerek! - forgatta
szemét szö rnyü lkö dve az asszony.
Daisy a gyerekek há ló szobá já ba sietett. Lady Margaret pró bá lta lefektetni
ő ket, á m Katié és Josh hangosan tiltakozott. Dadusuk lá ttá n csak romlott a
helyzet.
- Ha csendben maradtok, elmesélem, mi mindent lá ttam ma - ígérte a lá ny.
Kívá njatok szépen jó éjszaká t a mamá nak, és takaró zzatok be, kü lö nben
elmarad az élménybeszá moló .
A lady megkö nnyebbü lten só hajtott fel.
- Mién féló ra mú lva a szobá já ba kü ldi a vacsorá t - szó lt vissza az ajtó bó l. Jó l
érezte magá t, Daisy?
- Remekü l, de attó l tartok, meglesz a bö jtje.
53
- Sajnos, én nem vagyok olyan angyalian tü relmes, mint maga. Jó éjszaká t,

és kö szö nö m, hogy megmentett!
Mikor végre á gyba kerü lt, a lá ny szép idő ért fohá szkodott. Lassacská n az
idegei is kezdték felmondani a szolgá latot. Az ikrekkel csak ú gy lehet
boldogulni, ha kitombolhatjá k magukat a szabadban.
54
7. FEJEZET
Daisy legnagyobb ö rö mére éjszaka elá llt az eső . Igaz, még mindig hideg szél
fú jt, az ég is borult maradt, de az ikrek tö bbet lehettek a friss levegő n.
Há rom meglehető sen békés napot kö vető en a negyediken rö viddel reggeli
utá n megjelent a gyerekszobá ban Seymour doktor. Katié és Josh viharosan
ü dvö zö lték, s Daisy is megö rü lt a viszontlá tá snak.
- A hú gom vá rja a nappaliban - szó lt a lá nyhoz az orvos, mikö zben lefejtette
magá ró l a gyerekeket. - Míg oda lesz, vigyá zok erre a két kis betyá rra.
Lady Thorley a reggeliző asztalná l ü lt, és Sir Hugh sem ment még el
hazulró l.
- Beszélni akarunk magá val - kezdte az asszony, majd férjére nézett.
- Ú gy van... - Sir Hugh a torká t kö szö rü lte. - A kö vetkező rő l van szó ...
kö hécselt ismét. - Mint tudja, ideiglenes munká ra kértü k fel, Daisy. Eredetileg
ú gy terveztü k, addig marad velü nk, míg visszatérü nk Steeple Langfordba, de
kö zben megvá ltozott a helyzet. Egyik itteni munkatá rsamat Brü sszelbe
helyezték, és a nevelő nő jü k nem tart velü k. Haza akar térni Angliá ba. Ez a hö lgy
hajlandó lenne belépni hozzá nk. Bizonyá ra megérti, hogy nem szalaszthatjuk el
ezt a kedvező alkalmat. Miss Thompson holnaputá n idekö ltö zik. Ugye lenne
olyan kedves egy napig vele maradni és megismertetni a há zzal, a
szokásainkkal? Négy nap mú lva hazautazhatna. A repü lő jegyrő l, az
ú tikö ltségrő l természetesen mi gondoskodunk.
- Szerencsés megoldá s - helyeselt a lá ny. - Ö rü lö k, hogy talá ltak megfelelő ,
kipró bá lt nevelő nő t.
Daisynek nehezére esett lenyelni a keserű pirulá t, á m ú gy beszélt, ahogy
elvá rtá k tő le. Még legalá bb egy hó napi munká ra szá mított az ikrek mellett. Fá jt
neki a hirtelen dö ntés, bá r a Thorley há zaspá r helyében maga sem cselekedett
volna másképp.
A lady mintha megérezte volna, mennyire elszomorodott a lá ny.
55
- Higgye el, Daisy, igen nagyra becsü ljü k a képességeit - bizonygatta. -

Kivá ló an bá nik a gyerekekkel. Nem is tudom, mi lett volna velü nk maga nélkü l.
- Szívesen foglalkoztam Katie-vel és Joshsal. Most pedig, ha megengedik,
elvinném ő ket sétá lni. Sietek, mert Seymour doktor ú r vigyá z rá juk.
- A bá tyá m má r ma este hazautazik. Délutá n a kó rhá zban van dolga. Menjen
csak, Daisy, nem tartjuk fel tová bb. Ha nem leszek itt délben, a teá ná l
talá lkozunk.
Az orvos és az ikrek az asztalná l ü ltek, mikor a lá ny belépett. Mindhá rman
kívá ncsian néztek rá .
- Hoztam nektek valamit, gyerekek - szó lt Melvin bá csi. - Odakint van az
esernyő tartó ban. Keressétek meg, aztá n mutassá tok meg a mamá nak és a
papá nak.
Az ikrek ú gy rohantak ki, mint egy ostromlott vá r védő i. A doktor felá llt.
- Meglepő dö tt, Daisy?
- Tudott ró la, hogy hazautazom?
- Igen, Margaret és Hugh a taná csomat kérték. Mrs. Ross nagyon dicsérte
Miss Thompsont. Szerintem jó ö tlet alkalmazni ő t. Josh és Katié mellé most má r
tekintélyesebb személy kell. Maga olyan, mintha a nő vérü k lenne. Minden
adottsá ga megvan a gyerekneveléshez, de tú lsá gosan jó szívű , elnéző . Ha tová bb
maradna velü k, hamarosan a fejére nő nének.
- Nem éppen elismerő a véleménye, doktor ú r - felelte csípő sen Daisy -, de
ö ntő l nem is vá rtam jobbat. Tudom, nem sokra tart, mégis... - A lá ny mélyet
lélegzett. - Nehéz lesz elszakadnom az ikrektő l. Csak az vigasztal, hogy nem kell
tö bbé magá val talá lkoznom. É s most elnézését kérem. Sétá lni megyü nk. - Még
visszaszó lt az ajtó bó l: - Adja á t jó kívá nsá gaimat Mevrouw van Taalnak.
Ö sszeillenek...
Szavai nyomá n a doktornak arcá ba szaladt a vér mérgében, aztá n szá ja
lassan mosolyra hú zó dott.
A lá ny felö ltö ztette az ikreket. Szerette volna, ha most egyedü l maradhat
egy kicsit. Nem szá mított tartó s á llá sra Thorleyékná l, de a vá ratlan elbocsá tá s
56
megdö bbentette. Honnan szerezzen hirtelenjében más munká t? Legalá bb elő re

szó ltak volna... A fizetését szinte teljes egészében félretette, de hetekig is
eltarthat, míg ú jra keresethez jut.
Nem ért rá ezen soká rá gó dni, mert az ikrek lekö tö tték minden figyelmét.
Katié és Josh fü rgén szedték apró lá baikat, és minduntalan kérdésekkel
ostromoltá k Daisyjü ket. Lesznek-e a parkban má s gyerekek is? Ha igen,
já tszhatnak-e velü k? Hollandusok lesznek, vagy angolok? - faggattá k. Ki tudja
ilyen kö rü lmények kö zö tt a jö vő jét tervezgetni?
Harmadnapra megérkezett Miss Thompson. A reggeli utá n toppant be.
Daisy éppen a kifestő fü zeteket meg a vízfestékeket szedte elő . Az idő ismét
bará tsá gtalanra fordult, a sétá t olyan korra halasztottá k, amikor kevésbé fú j az
északi szél.
Lady Thorley bevezette az ú j nevelő nő t a gyerekszobá ba. A magas, jó alakú ,
kellemes arcú Miss Thompson néhá ny évvel idő sebbnek lá tszott Daisynél.
- Bemutatom Amy Thompsont - szó lt a lady. - Amy, ő az elő dje, Daisy
Pelham.
A hö lgy kezet fogott Daisyvel, és rá mosolygott a két gyerekre, akik
gyanakodva nézegették az idegen nő t.
- Kö szö njetek szépen Miss Thompsonnak! - figyelmeztette ő ket az anyjuk.
Itt marad ná lunk, és...
- Minek? - vá gott kö zbe Josh, de aztá n Daisy biztatá sá ra pacsit adott
Amynek.
- Ő lesz az ú j nevelő nő tö k, drá gá m. Itthon fog tanítani titeket. Ugye milyen
jó lesz? Nem kell iskola-elő készítő be já rnotok.
Katié kelletlenü l ü dvö zö lte Miss Thompsont, és kijelentette:
- Tanítson inká bb Daisy!
- Nem lehet, kicsim. Vá r a mamá m meg a hú gom - szó lt gyorsan a lá ny a
sírá s-rívá st megelő zendő , de elkésett vele.
Katié zokogni kezdett, Josh meg a sző nyegre vetette magá t, és kézzel-lá bbal
kapá ló zott.
57
Daisy a kisfiú mellé térdelt.

- Odahaza kö zel lakom hozzá tok - vigasztalgatta. - Miss Thompson talá n
lesz olyan kedves, és meghív néha teá zni. Esetleg eljö n veletek hozzá m, és
já tszhattok Nyafival.
Josh a keze fejével maszatolta el kö nnyeit.
- Isten bizony?
A lá ny Amyre nézett, aki mosolyogva bó lintott.
- Isten bizony! Most pedig á llj fel szépen! Te se sírjá l, Katié! Elmegyü nk
négyesben, és megmutatjuk Miss Thompsonnak a kertet meg a parkot.
Elmesélitek, mit szerettek enni, mikor szoktunk sétá lni. Segítenetek kell neki,
ahogy nekem is segítettetek eleinte.
A gyerekek nehezen bará tkoztak meg az ú j nénivel, de Miss Thompson
értette a dolgá t. Megígérte, hogy elviszi ő ket Madurodamba, a liliputi vá rosba,
ahol megnézhetik a holland nagyvá rosok, falvak, szélmalmok, repü lő terek,
kikö tő k kicsinyített má sá t. Délutá nra az ikrek má r kezdtek beletö rő dni, hogy
má snaptó l Amy lesz velü k.
Este, amikor Josh és Katié má r aludt, Daisy ö sszecsomagolt, hajat mosott, és
elfogyasztotta a bú csú vacsorá t a Thorley há zaspá rral.
Sir Hugh á tnyú jtotta a repü lő jegyet.
- A kö vetség egyik sofő rje viszi Schipolba. A késő délelő tti já ratra foglaltunk
helyet, hogy tíz ó rakor még itt lehessen, amikor Miss Thompson érkezik.
Nehogy a gyerekek...
- Persze - vá gta rá Daisy. - É rtem...
- Londonbó l vonaton utazik tová bb? A borítékban lévő pénz bő ven elég lesz
az ú tikö ltségre. Talá n busz is megy Gatwickbő l Basingstoke felé.
- Kö szö nö k mindent, Sir Hugh! Eligazodom én... - szó lt bizakodva a lá ny,
pedig fogalma sem volt, mikor és milyen gyakran megy vonat Londonbó l
Salisburybe. Majdcsak hazajutok valahogy, gondolta. Hiszen a repü lő má r
délben Gatwickbe ér.
A há z ura szemlá tomá st megkö nnyebbü lt.
58
- Tehá t mindent megbeszéltü nk. Felhívja az édesanyjá t?

- Kö szö nö m, nem szü kséges. - Minthogy Daisy nem tudta pontosan, mikor
ér haza, nem akarta, hogy a mama feleslegesen izguljon.
Vacsora kö zben a lá ny tartó zkodó bban viselkedett, mint valaha. El sem
tudta képzelni, hogy holnap ilyenkor má r otthon lesz. Megint munka nélkü l...
Nehezére esett megvá lni az ikrektő l. Miss Thompson derék lá ny,
gondoskodik ró luk, megtanítja ő ket olvasni, írni, szá molni... vigasztalgatta
magá t Daisy, de a szíve majd megszakadt.
Eljö tt a ború s, szü rke reggel, a bú csú zá s reggele. Daisynek nem sikerü lt
olyan vidá mnak tettetnie magá t, mint szerette volna. Mielő tt beszá llt a kocsiba,
még egyszer visszanézett. A gyerekszoba eső verte ablaká hoz két pityergő ,
sá padt arcocska tapadt.
A gépkocsivezető szerencsére nem volt beszédes kedvében, így Daisy
elgondolkozhatott. Pró bá ljon ú jra dadusnak menni? Vagy szobalá nynak?
Kiszolgá lhatna valamelyik ü zletben, de vajon alkalmas-e rá ? Meg tudja-e győ zni
a vevő t, hogy vegye meg az á rut?
Schipolban a sofő r a jegykezelő pulthoz vitte a lá ny bő rö ndjét. Daisy
megkö szö nte fá radozásá t, borravaló t nyomott a marká ba, és beá llt a londoni
já ratra vá ró k sorá ba.
A gépen is csak az á llá skeresésen já rt az esze. Simá n ereszkedtek le
Gatwickben. Daisy megvá rta futó szalagon érkező csomagjá t, s kilépett az
épü letbő l. Odakint egy sor taxit, tá volabb pedig egy buszt lá tott. Talá n az viszi
Londonba? Má r éppen elindult, amikor valaki kivette kezébő l a bő rö ndö t.
- Amott á ll a kocsim! - kö zö lte vidá man Seymour doktor.
Daisy megdö bbenve bá mult a férfira.
- A buszhoz igyekszem... - nyö gte ki. - Hova viszi a kofferemet? - A lá ny
nyugalmat parancsolt magá ra. - Hogy kerü l ide, doktor ú r? É s miért?
- Tú l sokat kérdez egyszerre. - Az orvos karon fogta Daisyt. - Salisburybe
tartok. Margaret felhívott ma reggel. Tő le tudom, hogy maga ezzel a já rattal
érkezik. Gondoltam, elviszem, ha ú gyis egy irá nyba megyü nk.
59
Odaértek a Rolls-Royce-hoz. A doktor a csomagtartó ba rakta a bő rö ndö t,

besegítette a lá nyt a kocsiba, és elindultak.
- Hogy utazott?
- Kö szö nö m, jó l. - Mit is mondott utolsó talá lkozá sukkor ennek az
embernek? Hogy reméli, nem talá lkoznak tö bbé...
- Még mindig duzzog?
A fenébe! - bosszankodott Daisy.
- Nem tudom, mire gondol, Seymour doktor. Ne érezze kö telességének,
hogy csevegjen velem. Nem én akartam beü lni az autó já ba. Biztosan jó t akar, de
vilá gosan megmondtam, nem akarom viszontlá tni.
- Ó , persze... - A repü lő tér parkoló já bó l az ú tra fordulva a drá ga kocsi
zajtalanul suhant. - Ki sem nyitom a számat, ha nem akarja. Dő ljö n kényelmesen
há tra, és érezze magá t ú gy, mintha itt sem lennék!
Az orvos való ban meg sem mukkant egész idő alatt. Rá fordult a nyugat felé
vezető gyorsforgalmi ú tra. A kocsi gyorsan nyelte a kilométereket. Hamar
elérték a salisburyi elá gazá st és nemsoká ra Wiltont is. A doktor megá llt
Pelhamék há zá ná l, kivette a csomagot, a laká sajtó hoz vitte, és becsengetett.
- Kö szö nö m a fuvart! - Daisy mereven a férfi nyakkendő jére szegezte
szemét. - Behívhatom néhá ny percre?
- Kedves Daisykém! Há t békejobbot nyú jt nekem?
Az ajtó má r nyílt is. Mrs. PeIham csodá lkozva kiá ltotta:
- Drá gá m! Ez aztá n a meglepetés!
- Seymour doktor volt olyan kedves és hazahozott.
- É s nem is elő szö r! - Az asszony kezet nyú jtott az orvosnak. - Ma okvetlen
be kell jö nnie egy teá ra!
- Szívesen mennék, Mrs. Pelham, de má r elígérkeztem.
- Ká r! - A mama csaló dott képet vá gott. - így já r, aki orvosnak á ll! Soha
semmire nincs ideje.
A két nő megvá rta, míg a Rolls-Royce befordul a sarkon.
60
- Annyira ö rü lö k! - lelkendezett Mrs. Pelham. - Azt hittem, még néhá ny

hétig Há gá ban maradsz.
- É n is azt hittem, de Thorleyék talá ltak egy diplomá s nevelő nő t. Ezentú l ő
lesz az ikrekkel.
- Felteszem a teavizet, aztá n mindent elmesélsz. Pamela bá rmelyik
pillanatban megjö het. Hogy fog ö rü lni! - A mama a konyhá ba sietett. - Milyen
rendes ez a Seymour doktor! A reptéren talá lkoztatok?
- Amú gy is Salisburybe igyekezett, és Lady Thorleytó l tudta, mikor
érkezem.
- Ó , milyen kedves emberek! Jó l elbeszélgettetek ú tkö zben?
Daisy levette a kosztü mkabá tjá t.
- Remekü l! - felelte. Egészen meggyő ző en hangzott.
A teavíz még fel sem forrt, amikor Pamela megérkezett. Megö lelte nő vérét,
és be nem á llt a szá ja.
- Milyen az a Philip, akirő l írtá l? Mesélj! Sző ke, barna? Magas, alacsony?
Itthon is talá lkoztok?
- Lehet. Hazajö n szabadsá gra, és ha addig el nem felejt, talá n felhív. Ú gy
volt, hogy szerdá n Alkmaarba és Leeuwardenbe megyü nk kirá ndulni, én meg
vá ratlanul eljö ttem Há gá bó l. É pp csak elbú csú ztunk.
- Ugye mondtam, hogy megismerkedsz valakivel? - ragyogott a mama.
- Philip csak egy jó bará t, anyuká m. Magá nyosan él Há gá ban, és szívesen
megmutatta nekem a vá rost.
- Persze, drá gá m... - Mrs. Pelham hitte is, nem is a bará tsá got. - Má sokkal is
ö sszefutottá l?
- Thorleyékhoz sokan já rtak vendégségbe, meg aztá n beszélgettü nk a
parkban a tö bbi dadussal. É s persze Seymour doktor is gyakran eljö tt
Hollandiá ba. Orvosi megbeszélésekre hívtá k, s ha má r ott volt, meglá togatta a
hú gá t is.
- Együ tt repü ltetek haza?
61
- Nem, mama - só hajtotta Daisy. - Mint ahogy má r említettem, a doktor

Lady Margarettol tudta, mikor érkezem Gatwickbe, és eljö tt értem, mert ő is
Salisburybe tartott.
- Igazá n figyelmes! - mosolygott Mrs. Pelham. - De jó , hogy itt vagy! Bá r...
egészen jó l elboldogultunk Pamelá val.
- Tudom, anyu. Holnap viszem a fizetésemet a bankba. Alig kö ltö ttem
belő le.
- Jó l van, kicsikém. Gyere, fő zzü nk valami finomat!
Este, amikor Pamela má r lefekü dt, és Mrs. Pelham a nappaliban kö tö getett,
Daisy elő vette a há ztartá si kö nyvet, és megnézte a kiadá sokat. Néhá ny hétig
volt csak tá vol, de ú gy lá tszik, a mama kezébő l ezalatt kifolyt a pénz. Aggasztó a
helyzet, á llapította meg. Minél elő bb munká t kell talá lnom.
Ú gy tervezte, ezen a héten még itthon marad, rendbe szedi a laká st, a kertet,
kifizeti a szá mlá kat, amelyekrő l az édesanyja megfeledkezett, hétfő n pedig
bemegy Salisburybe, és á llá s utá n néz.
Daisy egész héten nem talá lt megfelelő munká t. Sem gyerekek mellé, sem
há ztartá sba nem kerestek senkit. Képesítés nélkü li ó vó nő pedig végképp nem
kellett.
- Legalá bb gép- és gyorsírni tudna, gyermekem - mondta a tisztviselő nő az
egyik á llá skö zvetítő ben. - Akkor pró bá lkozhatna néhá ny vá llalatná l. Vagy ha
gyakorlott elá rusító lenne! Itt van példá ul ez a butik, ahol divatos holmit
kíná lnak...
A lá ny bá natosan ingatta a fejét. Fogalma sincs, mi fá n terem a divatos
holmi, vallotta be.
- Nézze, kedvesem - vilá gosította fel a kö vér asszonysá g. - Csupá n taná csot
adhatok. Végezzen el egy tanfolyamot, tanuljon meg valami hasznos dolgot, és
csak akkor jö jjö n hozzá m vissza!
Daisy hazakariká zott, megrendelte télire az elő idényben olcsó bban kapható
szenet, és igyekezett nem gondolni rá , mennyire megcsappant megtakarított
pénze. Mi értelme ezen rá gó dni? - gondolta. Csak elgyá vulok tő le...
62
Megvett minden lapot, amelyben á llá shirdetéseket kö zö ltek, és ó rá k hosszat

írogatta a vá laszleveleket. Á m a legtö bben még csak nem is feleltek.
- Legalá bb írhatná nak! - panaszkodott az ö lében lustá lkodó Nyafinak. Nincs
bennü k egy szikrá nyi udvariassá g sem!
Elérkezett az októ ber, de nem hozott semmi jó t. A lá ny mindennap
bebiciklizett Salisburybe, és végiglá togatta az ü gynö kségeket.
- Old Sarumben há ztartá si alkalmazottat keres egy hatgyermekes csalá d.
Parasztgazdasá gban élnek. Nem sok a fizetés, és ott kellene laknia.
Daisy azt mondta, meggondolja a dolgot, s bá natá ban kö nnyelmű en beü lt
ká vézni egy eszpresszó ba. Pedig igencsak a fogá hoz vert minden pennyt.
Szerencsére nem tudta, hogy Seymour doktor is pont ugyanakkor ká vézik,
mégpedig a konyhá jukban. A lá togatá s ö tlete egészen véletlenü l tá madt,
magyará zta a férfi Mrs. Pelhamnek, és hozzá fű zte, ezú ttal, harmadszorra nem
utasítja vissza a teá ra vagy ká véra szó ló meghívá st.
- Megyek a hú gomékhoz Há gá ba, és Margaret biztosan érdeklő dik majd,
hogy van Daisy.
- Nem tú l jó l - tétová zott a mama. - Megint Salisburybe ment munká t
keresni. Nem is sejti, doktor ú r, milyen nehéz á llá shoz jutni ebben az évszakban,
ha valakinek nincs szakmá ja. Tudja, a férjem halá la utá n Daisy nem tanulhatott
tová bb. É n nem értek a gyakorlati dolgokhoz, az ö zvegyi nyugdíjambó l meg
nem futja há rmunk megélhetésére. A kisebbik lá nyom még iskolá s. Való sá gos
istená ldá s volt az az á llá s Mrs. Gower-Jonesná l.
- Tehá t Daisy most munkanélkü li?
- Sajnos - só hajtott Mrs. Pelham. - Szegény gyerek annyira eszi magá t! De
nem akarom terhelni a gondjainkkal. Daisy soha nem bocsá taná meg nekem.
- Talá n segíthetek - mosolygott az orvos. - A salisburyi kó rhá z kisegítő ket
keres, akik bizonyos, nem egészségü gyi képzettséget igénylő tevékenységet
végeznek az á poló nő k mellett. Olyasmit példá ul, mint az ételek kiosztá sa,
á gyhú zá s, szobanö vények gondozá sa meg hasonló k... A fizetés elég tű rhető , és a
63
beosztá s is. Nincs éjszakai ü gyelet. Á tmeneti megoldá snak talá n megtenné , míg
Daisy nem talá l megfelelő bb munká t.
- É s nem kell hozzá semmi gyakorlat, elő tanulmá ny? - kérdezte izgatottan
Mrs. Pelham.
- Csupá n értelem, emberség és tü relem. Daisyben megvan mindhá rom.
- Mihelyt hazaér, szó lok neki.
- Jó , de arra kérem, ne említse a nevemet. A kedves lá nya nagyon bü szke.
Borzad mindentő l, ami részvétre, kö nyö rü letre utalhat... Jobb lenne, ha azt
mesélné, egy bará tnő jétő l vagy ismerő sétő l hallott a dologró l.
Az asszony elgondolkozott.
- Igaza van, doktor ú r. Sok embert ismerek, szó ba hozhatta valamelyikü k...
Megértem, miért tartja helyesebbnek, ha nem mondom az ö n nevét. Daisy
aranyos lá ny, de borzasztó an ö nfejű .
Az orvos megivott még egy csésze ká vét, majd elbú csú zott Mrs. Pelhamtő l.
Jó bará tokként vá ltak el, az asszony hosszan integetett a kocsi utá n. Aztá n
visszaü lt az asztalhoz, és kifundá lta, hogyan adja be a dolgot a lá nyá nak.
Azon is tö rte a fejét, vajon tetszik-e Daisy ennek a szép, nagydarab férfinak.
A doktor hangja elég kö zö nyö sen csengett, de nem is csoda. Daisy nem
valami feltű nő szépség, s rá adá sul kertelés nélkü l mindenkinek megmondja a
magá ét. Biztosan az orvosnak is... Ez esetben kü lö nö sen szép Seymourtó l, hogy
mégis tö rő dik vele. Mrs. Pelham lemondó an legyintett. Bizonyá ra azért pró bá l
segíteni Daisynek, mert Lady Margaret megkérte rá .
64
8. FEJEZET
Hő snő nk meglehető sen leverten érkezett haza, á m édesanyja mondandó ja

lelket ö ntö tt belé.
- Ma talá lkoztam Mrs. Grenville-lel - kezdte Mrs. Pelham. - Ugye emlékszel
rá ? Az a bő beszédű , nyugalmazott á poló nő , akinek rendő r a fia. Tavaly
bekö ltö zö tt Salisburybe. Beszélgettü nk, és szó ba hozta, hogy a kó rház
kisegítő ket keres. Az ú jsá gban is hirdetnek. Ha rö gtö n jelentkezel, talá n
felvesznek.
- Pró ba szerencse. Reggel telefoná lok.
É jszaka Daisy nyugtalanul aludt. Amikor felriadt, eszébe jutott, hogy
Seymour doktor is a salisburyi kó rhá zban dolgozik. Elég baj az, gondolta
félá lomban. Mindegy, akkor is jobb ott, mint sehol.
Má snap korá n felhívta a kó rhá zat, és megtudakolta, való ban felvesznek-e
kisegítő ket. Igen, jelentkeztek má r néhá nyan, mondtá k neki, és megegyeztek az
idő pontban: jö jjö n el kettő re, s lehető leg hozzon magá val ajá nló leveleket.
Sokkal tö bben vá rakoztak a felvételre, mint Daisy hitte, s majdnem
utolsó ként kerü lt sorra. A szigorú nak lá tszó fő nő vér egymá s utá n tette fel a
kérdéseket, és a lá ny zavartan vá laszolgatott. Nem is sejtette, hogy Seymour
doktor szó lt má r a fő á poló nő nek, személyesen vá llal felelő sséget egy Daisy
Pelham nevű pá lyá zó ért. Miss Pelham szorgalmas és megbízható - tette hozzá
az orvos. - A hú gom gyerekeit gondozta, és csak azért jö tt el tő lü k, mert az
ikreket ezentú l diplomá s pedagó gus készíti elő az iskolá ra.
A szigorú nak lá tszó fő nő vér minderrő l azonban egy kukkot sem á rult el,
mert az orvos megkérte, hogy ő t, Seymour doktort ne említse a lá nynak. A hö lgy
végü l csak annyit volt szíves kö zö lni, értesítik majd Daisyt az eredményrő l.
- Nem nagyon reménykedem - só hajtotta a vacsorá ná l a lá ny. - Rengeteg a
jelentkező . Csupa tapasztalt, belevaló nő személy.
- Vá rjuk ki a végét, kislá nyom - vigasztalta a mama.
65
Nem kellett soká ig vá rni. A lá ny má r má snap levelet kapott. É rtesítették,

hogy felvették, s hétfő n má r be is léphet. Munkaideje fél kilenctő l fél ö tig tart, a
szombat és a vasá rnap szabad, csak minden negyedik hét végén van ü gyelet.
A kilá tá sba helyezett fizetés nem volt éppen busá s, de ú gy tű nt, fedezi a kis
csalá d napi kö ltségeit.
Hétfő n reggel Daisy izgalmá ban egy falatot sem tudott lenyelni.
- Ez is jobb, mint a semmi - jegyezte meg Pamela. - Amint megfelelő bbet
talá lsz, lépj le! Meglá tod, agyonhajszolnak, egész nap a padló t mosatjá k veled.
Daisy nem hagyta, hogy a hú ga elvegye a kedvét.
- Ö rü lö k ennek a munká nak. Szerintem izgalmas lesz.
Mint kiderü lt, Daisy munká ja való ban izgalmas, ső t olykor kifejezetten
zavaros és á ttekinthetetlen volt. A lá ny a belgyó gyá szat nő i osztá lyá ra kerü lt, s
egy harmincas évei végén já ró asszony lett a fő nö ke. A szemellenző s,
vaskalapos Mrs. Brett szigorú an ragaszkodott a szabá lyok betartá sá hoz, á m
édeskeveset tö rő dö tt a betegekkel. Mintha csak élettelen bá bok fekü dnének az
á gyakban...
Daisyt ez arra késztette, hogy bará tsá gosan mosolyogjon az á polt hö lgyekre,
kezü k ü gyébe tolja vizespoharaikat, cserélgesse ú jsá gjaikat, képes
magazinjaikat, felemelje, ha leejtettek valamit.
- Ne pazarolja ilyesmire az idejét! - mordult rá Mrs. Brett. - így sosem készü l
el. Maga csak szedje ö ssze az ü res csészéket, rakja a toló asztalra, és vigye a
konyhá ba!
Daisy engedelmeskedett, aztá n letö rö lte a maszatos szekrényeket, s
á ltalá ban mindent megtett, amire Mrs. Brett a fő nő vér nevében utasította.
Sosem lehetett biztos benne, kitő l szá rmazik való já ban a parancs, minthogy
maga a fő nő vér szó ba sem á llt vele.
A lá ny szétosztotta az ételeket, kikísérte a mosdó ba az idő s vagy gyenge
betegeket, lepedő t cserélt, ha baleset fordult elő , s ahá nyszor valakinek
há nyingere tá madt, rohant a vesetá llal. Az egész sü rgés-forgá s zű rzavarosnak
66
rémlett. Daisy nem volt benne biztos, megszokja-e valaha. Mrs. Brett
kíméletlenü l hajszolta, a nő vérek pedig levegő nek nézték.
Fél egykor az étkező be mehetett, ahol hozzá hasonló korú , má s osztá lyokon
dolgozó munkatá rsnő kkel talá lkozott. A kö zvetlen, nyílt lá nyok bará tsá gosan
fogadtá k, elbeszélgettek vele. Amikor megtudtá k, hogy Mrs. Bretthez osztottá k
be, egyikü k felvilá gosította:
- Há t nincs szerencséd! Az a nő kö zutá latnak ö rvend. Régi bú tordarab a
kó rhá zban, és ú gy tesz, mintha ő lenne az igazgató -fő orvos. Itt á ltalá ban
mindenki azon az osztá lyon marad, ahová belépett, de azért pró bá lj meg
elkerü lni onnan.
Daisy kicsit jobb hangulatban tért vissza munká já hoz. Ú gy gondolta, végü l is
ez az első napja, majdcsak megkedveli Mrs. Brett. Az asszonysá g azonban a
délutá n folyamá n egyre morcosabbá vá lt. Ha szó ra nyitotta a szá já t, kizá ró lag
rö vid parancsszavakat harsogott.
Ennek ellenére a lá ny otthon vidá man mesélte:
- Tetszik nekem ez a munka! Vá ltozatos és érdekes.
Mrs. Pelham megkérdezte tő le, talá lkozott-e orvosokkal is, mire Daisy
rö viden nemmel felelt. Nem akart csaló dá st okozni a mamá nak, s nem tette
hozzá , mi a helyzet való já ban a kó rhá zban. Nincs az a fő - vagy alorvos, aki egy
pillantá sra is méltatná a ró zsaszín kö penyes kisegítő ket.
A hét vége felé má r rá jö tt, Mrs. Brett szigorú ugyan és kegyetlen, de
képtelen a munka megszervezésére. Bá rmibe fogott Daisy, fő nö knő je ú jabb
paranccsal szakította félbe tevékenységét. Végü l a lá ny ú gy érezte, csak
feleslegesen szaladgá l.
Az asszony rossz szoká sai kö zé tartozott az is, hogy ahá nyszor kiosztotta az
evő eszkö zö ket, hanyagul az á gyra vetette a kést, villá t, kanalat. A
mozgá sképtelen betegek megvá rtá k, míg betéved valaki, és felszedi a padló ra
pottyant tá rgyakat.
Daisy errő l bö lcsen nem szó lt senkinek. Igyekezett a betegeknek mindenben
segíteni. Ha Mrs. Brett nem lá tta, apró ra vá gta nekik a hú st, kicserélte a
67
poharakban az á llott ivó vizet. Fő nö knő je, aki a ká ká n is csomó t keresett, mindig
talá lt valami okot, hogy megszidja. A lá ny el is hatá rozta, elő bb-utó bb alaposan
beolvas neki.
Péntek délutá n megkapta első fizetését. Aznap kö nnyebben viselte el
foglalkozá sa á rnyoldalait. Nem éppen nagy dicső ség képesítés nélkü li, kisegítő
á poló nő nek lenni, de Daisy tudta, hogy így legalá bb biztosítja a csalá d
megélhetését, és enyhítheti a betegek szenvedését is.
- Talá lkoztá l má r Seymour doktorral? - kérdezte vacsora kö zben az
édesanyja.
- Nem. - Daisy hajat mosott, és tö rü lkö ző bő l csavart turbá nban ü lt az asztal
mellé. - Ú gy hallottam, gyakran van dolga Londonban. Azt hiszem, csak sú lyos
esetekhez jö n el a salisburyi kó rhá zba.
- Milyen ká r! A Thorley csalá ddal ö sszejö ttö k majd, ha hazajö nnek?
- Néha meglá togatom ő ket. Megígértem a gyerekeknek.
Daisy fá jó szívvel emlékezett a Katie-vel és Joshsal tö ltö tt boldog napokra.
Nagybá tyjukat pedig, akit soha tö bbé nem akart lá tni, sehogy sem tudta kiverni
a fejébő l. Abban viszont biztos volt, hogy ő t má r el is felejtette a doktor.
A kö vetkező hét csü tö rtö kén Daisy az étkező be menet vá ratlanul
ö sszefutott Seymour doktorral. A lá ny tétová zott, má r-má r megá llt, de az orvos
futó lag rá mosolygott, és elsietett. Daisy zavarodottan nézett utá na.
Még mindig nem sikerü lt kiderítenie, milyen beosztá sban dolgozik Melvin
Seymour a kó rhá zban, de aká r fő orvos, aká r nem, nincs azon csodá lkoznivaló ,
hogy ü gyet sem vet a kisegítő személyzetre. Igen á m, de ő k régi ismerő sö k!
Szó lhatott volna egy szó t, vagy legalá bb annyit: jó napot kívá nok. Ettő l még nem
csorbulna a tekintélye.
Míg a teá já t itta a kantinban, megü tö tte a fü lét a férfi neve.
Asztalszomszédjai Seymour doktorró l cseverésztek.
- Nagyon érti a dolgá t, és remekü l tud bá nni a gyerekekkel. Ká r, hogy csak
hetenként kétszer jö n vizitelni, megvizsgá lni a magá nbetegeit. Aranyos ember!
Mindenkihez van egy-két jó szava. Bezzeg a tö bbi nagyképű doki!
68
A lá nyok kuncogtak.
- Mit vá rsz tő lü k? - szó lt egy barna pó tnő vérke. - Minket itt észre sem
vesznek. Seymour doktor az egyetlen, aki hozzá nk is udvarias. Igazi ú riember!
- É s nő s? - kívá ncsiskodott az egyik leá nyzó .
- Sajnos, nem tudom. Nem vagyunk olyan jó ban.
A kisegítő k megint nagyot nevettek, aztá n szétszéledt a tá rsasá g. Tehá t nem
kedvel engem, tű nő dö tt Daisy. Mindenkihez kedves, nekem meg nem is kö szö n.
Sértő dö ttségében megfeledkezett arró l, milyen elutasító an viselkedett ő
maga.
Megmondta nyíltan a doktornak, hogy nem tart igényt a tá rsasá gá ra.
Aznap délutá n hazafelé menet elsuhant mellette a Rolls-Royce. Vezető je
egyenesen elő reszegezte tekintetét, hiszen ilyenkor a legnagyobb a forgalom az
ú ton.
Miért épp engem vett volna észre? - fontolgatta Daisy, de azért mégis
jó lesett volna neki egy mosoly vagy bará tsá gos integetés.
- Lady Thorley telefoná lt! - fogadta otthon a mama. - Visszajö ttek, és az
ikrek vá gyó dnak utá nad, drá gá m. Mondtam a ladynek, hogy szabad vagy a hét
végén. Majd ú jra felhív. - Mrs. Pelham figyelmesen vizsgá lgatta idő sebbik
leá nygyermeke arcá t. - Nehéz napod volt? Gyere, ü lj le, kész a vacsora. Jó t fog
tenni neked egy kis kikapcsoló dás. Szö rnyen egyhangú az életed. Vagy a
kó rhá zban robotolsz, vagy itthon. A Thorley gyerekek alig vá rjá k, hogy
lá ssanak.
A lady még aznap este ú jra jelentkezett. Az ikrek jó l kijö nnek Miss
Thompsonnal, kö zö lte, de folyton Daisyt emlegetik.
- Mikor jö n el hozzá nk?
A lá ny megígérte, hogy szombaton délutá n elmegy, s kissé csaló dottan vette
tudomá sul Lady Margaret megjegyzését, miszerint sem a férje, sem a bá tyja
nem lesz szombaton Steeple Langfordban.
- Jó l megleszü nk férfiak nélkü l is - tette hozzá Lady Thorley. - Miss
Thompson is ö rü l a viszontlá tá snak.
69
Szombaton reggel zuhogott az eső , de Daisy azt sem bá nta. Két napig nem
hallja Mrs. Brett zsémbelő dését!
Elkészítette a reggelit, szendvicseket csomagolt Pamelá nak, aki kirá ndulni
ment a bará taival, felírta, mit kell vá sá rolni, és bebiciklizett a vá rosba.
Jó l megfontolta, mit vegyen. Pazarlá sra nem futotta a fizetésébő l. A piacon
mindent olcsó bban szerzett be a burgonyá t, a zö ldségeket, a gyü mö lcsö t. Végü l
a péknél frissen sü lt kenyeret fogott ki. Amikor hazaért, ebédkészítés elő tt
megká vézott a mamá val. Minthogy kettesben voltak, csak ragulevest fő ztek,
utá na pedig sajtot meg egy kis sü teményt ettek.
Daisy a szobá já ba ment ö ltö zkö dni. A sö tétkék dzsö rzé ruha, amelyet a
tavalyi téli vá sá ron fedezett fel, minden alkalomra megfelelt. Jó indulatú
bará tnő je egyszer tapintatosan felhívta a figyelmé t: aki nem kü lö nö sebben
csinos, lehető leg ne viseljen feltű nő színeket. Daisy megfogadta a taná csot, bá r
szívbő l unta, utá lta a sö tétkéket meg ruhatá ra tö bbi, bá natos színű darabjá t.
Az ikrek azonban akkor is kitö rő ö rö mmel ugrottak volna a nyaká ba, ha
krumpliszsá kban á llít be, és Lady Thorley meg Miss Thompson sem fogadta
volna kevésbé szívélyesen. Elmesélték egymá snak az elvá lá suk ó ta tö rténteket,
aztá n a lady visszavonult, Daisy meg Miss Thompson pedig a gyerekszobá ban
maradt Katie-vel és Joshsal.
A gyerekek megmutattá k a lá nynak ú j já tékaikat, utá na gyurmá zni kezdtek.
Erre Daisy idejében nem voltak hajlandó ak. Kü lö nbö ző színes,
felismerhetetlen figurá kat gyá rtottak.
- Sajnos, ü gyetlen vagyok - ismerte be Miss Thompson. - Kutyá t, macská t,
egeret még csak tudok mintá zni, de Josh má solatot szeretne a Buckingham
palotá ró l. - Amy nagydarab gyurmá t rakott Daisy elé. - Ú gy hallottam, magá nak
jobban megy.
Elő vettek egy fényképet, és a lá ny nekilá tott felépíteni a kirá lyi lakhelyet. Az
ikrek kö zben nagy buzgó n babá kat gyú rtak, amelyek szerintü k a kirá lynő t,
Fü lö p herceget meg a kutyá ikat á brá zoltá k. Késő bb Miss Thompson
megkérdezte, elmehet-e a postá ra, Daisyre hagyhatja-e a gyerekeket. Ha nem
70
zuhogna az eső , mindnyá jan együ tt sétá lhatná nak a postahivatalhoz,

sajná lkozott.
A lá ny szívesen helyettesítette Amy Thompsont. Josh kívá nsá gá ra
abbahagyta a palotaépítést, és tö bb példá nyban lerajzolta Nyafit, az ikrek meg
szépen kifestegették a rajzokat. Katié a kedvenc színével, élénk ró zsaszínnel,
Josh pedig élethű en, barna-fekete pettyekkel. Szerencse, hogy a méltó sá gteljes
Nyafi nem lá tja a ró la készü lt képmá sokat, gondolta Daisy.
A harmadik macskaportré rajzolá sakor egyszerre csak sugdoló zá s tá madt.
Mire a lá ny felnézett volna, két nagy, hű vö s kéz fogta be a szemét.
- Na ki van itt? - kérdezte a hang, amelyet szeretett volna elfelejteni.
A lá nynak nem kellett vá laszolnia, mert a gyerekek elragadtatva visongtak.
- Talá ld ki! Segítsü nk?
Daisy élvezte a férfi érintését. Még a hangja is kellemes izgalommal tö ltö tte
el.
- A Mikulá s? - kérdezte, mire az ikrek hangosan felkacagtak.
- Buta vagy! - kiabá lt Josh. - Hol van még a december!
- Még kettő t talá lgathatsz! - engedélyezte Katié.
- Mr. Cummins? - A lá ny a gyerekektő l hallott a szerelő rő l, aki itt já rt
megjavítani a fű tő testet.
- No még egyet!
- Seymour doktor?
- Kitalá ltad! - ujjongtak az ikrek. - Tényleg Melvin bá csi! Nem kell zá logot
adnod.
- Ká r! - A doktor kö nnyedén a lá ny vá llá ra tette kezét. - Nem bá nom, ha a
Mikulá ssal tévesztenek ö ssze, de ki az a Mr. Cummins?
- Bá dogos és vízvezeték-szerelő . - Daisy szerette volna, ha a férfi elveszi
ró la a mancsá t.
Á m a doki e-helyett a lá ny tarkó já t kezdte simogatni, ami Daisynek
kimondottan jó l esett. Ennek ellenére nem soká ig tű rte. Felpattant, és éppen
ekkor nyitott be Lady Thorley. Magá val hozta Miss Thompsont meg Blackyt is.
71
- Teá zzunk itt? - kérdezte a há z asszonya ellentmondá sra nem is szá mítva.
- Szó lok Mrs. Bettsnek - ajá nlkozott Amy Thompson.
Az asztalt persze Daisynek kellett letisztítania, mikö zben alig győ zte
elhessegetni a boldogan rá ugrá ló Blackyt. Seymour doktor a térdére ü ltette
Josht és Katie-t. A hú gá val beszélgetett, de kö zben a lá nyt figyelte.
- Mennem kell. Hatra ígérkeztem haza - jelentette be Daisy a teá zá s utá n. A
gyerekek tiltakoztak, mire a lá ny hozzá tette: - Kérjétek meg a mamá tokat és
Miss Thompsont, hogy engedjenek el egyszer hozzá nk benneteket. Akkor
személyesen is megismerkedhettek Nyafival.
- Mikor? - Josh legszívesebben má ris vele tartott volna.
- Bá rmelyik szombaton, kivéve a jö vő hetit, mert akkor dolgozom.
Lady Margaret meg a doktor kikísérték a kapuhoz Daisyt. A lá ny felvette
kö penyét, megkö szö nte a vendéglá tá st, és indult volna, á m az orvos megá llt a
nyitott ajtó ban.
- Elkísérem. Nemsoká ra visszajö vö k, Margaret.
Daisy má r csak odakint ellenkezhetett.
- A biciklim... Nem hagyhatom itt. Hogy menjek a kó rhá zba?
A doktor szó nélkü l kinyitotta az autó ajtajá t, betuszkolta a lá nyt, és a
kormá ny mö gé telepedett.
- Legkéső bb holnap délutá n á tkü ldő m a kerékpá rjá t. - A férfi becsatolta a
biztonsá gi ö vet, és elindította a motort. - Hogy tetszik az ú j munká ja?
- Mégis megismert a kó rházban? Pedig szó nélkü l elment mellettem. -
Megbolondultam? - fontolgatta magá ban Daisy. Nincs jogom megsértő dni...
Szeretem a munká mat meg a betegeket.
- De?
A talá ló kérdés hallatá n a lá ny megfeledkezett ró la, hogy szó ba sem akart
á llni a doktorral.
- Mrs. Brett, a kisegítő k fő nö knő je... Nagyon régen dolgozik az osztá lyon, és
rengeteg beteggel volt dolga. Bizonyá ra ez okozta, hogy megkérgesedett a szíve.
- É s maga mit tesz ellene?
72
- É n? Semmit. Néhá ny hete vagyok csak ott, és szeretném megtartani az

á llá somat. Hogy is merném bírá lni Mrs. Brett-tet? Amennyire tő lem telik,
segítek az á poltaknak. Friss vizet viszek nekik, felaprítom a hú st a tá nyérjukon,
felveszem a leejtett kö tő tű iket, ú jsá gjaikat. - Daisy elpirult. - Remélem, nem
veszi dicsekvésnek. Nem is értem, minek mesélem ezt magá nak.
- Miért nem kéri az á thelyezését egy má sik osztá lyra?
- A kisegítő ket oda kü ldik, ahol szü kség van rá juk. Senki nem kérdezi
tő lü nk, hol akarunk dolgozni. Hivatalosan kisegítő nek hívnak minket, de ú gy
bá nnak velü nk, mint a cselédekkel szoká s. - A lá ny mereven nézte az utat. -
Mikor utazik vissza Londonba?
A doktor ravaszká san mosolygott.
- Nemsoká ra. Ugye ö rü l neki? Azért ha a kó rhá zban véletlenü l talá lkozunk,
nem kell szó nélkü l elmennü nk egymá s mellett.
Daisynek egyetlen szellemes vá lasz sem jutott eszébe. Az ú thá tralévő
részében az ikrekrő l, Miss Thompsonró l és az idő já rá sró l csevegtek. A há zhoz
érve Seymour doktor udvariasan kisegítette a lá nyt, kinyitotta, majd becsukta
mö gö tte a kertkaput, mintegy jelezve, hogy nem tart igényt meghívá sra.
- Te vagy az, drá gá m? - kiá ltotta a konyhá bó l Mrs. Pelham. - Nagyon á tá ztá l?
- Autó val hoztak. - Daisy levette utá lt kö pö nyegét. - Holnap megkapom a
biciklimet.
- Ki hozott haza? - dugta ki kívá ncsian a fejét a mama a konyhaajtó n.
- Seymour doktor meglá togatta a hú gá t, és elfuvarozott. Még mindig zuhog
az eső - tette hozzá merő ben feleslegesen Daisy.
Mrs. Pelham elgondolkozva fü rkészte leá nyá t.
- Tudom, kicsim. - Az asszony kitá rta az ajtó t. - Segítesz elkészíteni a
felfú jtat? Keverd ki, ha van hozzá kedved. Az alma má r megfő tt.
A lá ny leü lt, és erő teljesen kavargatni kezdte az alapanyagot. Azon tö rte
kö zben a fejét, vajon a hú gá ná l marad-e Seymour doktor éjszaká ra. Hol lehet a
laká sa? Londonban vagy Salisburyben? Daisy a homloká t rá ncolta. Semmi
kö zö m hozzá . Nem is érdekel...
73
9. FEJEZET
Daisynek sehogy sem sikerü lt megnyernie Mrs. Brett kegyeit. Aká rmennyire
igyekezett, az asszony minden mozdulatá ban talá lt kivetnivaló t. Végü l a lá ny
beletö rő dö tt, hogy fő nö knő je ki nem á llhatja. Soha nem fogja elismerni
buzgalmá t, fá radozá sá t.
Pénteken délutá n, mielő tt hazaindultak, Mrs. Brett fenyegető hangon
mondta:
- A hétvégén kettő nk helyett kell dolgoznia! Képzelem, milyen felfordulá s
fogad itt hétfő n reggel!
A lá ny vá laszai mostaná ban má r csak egy-egy Igen, Mrs. Brett-re vagy Nem,
Mrs. Brett-re szorítkoztak. Jó kedvű en biciklizett haza. Két napig nyugodtan
dolgozhat. Nem zavarja á llandó an a kedélybeteg asszonysá g.
Mint kiderü lt, való ban sokkal jobban boldogult Mrs. Brett parancsolgatá sa,
zsö rtö lő dése nélkü l. Ú gy ment minden, mint a karikacsapá s. Senki nem
bosszantotta, zaklatta, piszká lta. Elvégezte teendő it, és jutott ideje a
magatehetetlen betegeket is vigasztalgatni. Estére megfá jdult a dereka, a lá ba,
de a jó l végzett munka tudatá ban elégedetten ment haza.
A vasá rnap talá n még a szombatná l is derű sebb hangulatban telt el. Az
ü gyeletes á poló nő csak délben jö tt be. Daisy egyenként elbeszélgetett a beteg
hö lgyekkel. Volt, akinek felolvasott, vagy segített keresztrejtvényt fejteni.
Amió ta a kó rhá zban tevékenykedett, most élvezte elő szö r igazá n a munká já t.
Este, amikor az elő csarnokon á t a kijá rat felé tartott, meglá tta Seymour
doktort.
A sarokban beszélgetett egy segédorvossal, annak vá lla fö lö tt figyelte a
lá nyt.
Daisy ú gy tett, mintha észre sem venné. Hazafelé szaporá bban taposta a
kerékpá r pedá ljá t, de egyetlen Rolls-Royce sem elő zte meg. Kifulladva érkezett
meg.
74
Mit is képzeltem? - szégyenkezett. Csak nem hittem komolyan, hogy a

doktor megá ll mellettem, megszó lít, rá m mosolyog?
A hétfő i szabadnapon segített a mamá nak alaposan kitakarítani a laká st,
dolgozott a kertben, s elment a kö nyvtá rba is. Az orvos csak néha jutott eszébe.
De kedden reggel, a kó rhá zba menet má r csak az motoszká lt a fejében, hogy
vajon talá lkozik-e ma vele.
- Má zlista vagy! - fogadta az egyik lá ny az ö ltö ző ben. - Á thelyeztek a
gyermekosztá lyra! É pp most hallottam Irmá tó l. Nem lá ttad a tá blá n a
beosztá st? Ki van írva!
- É n? A gyermekosztá lyra? Hiszen nem szokás senkit á thelyezni!
- Azt hiszem, megbetegedett valaki, és ahelyett... Te csak ne kérdező skö dj,
inká bb ö rü lj! A kó rhá z legjobb osztá lyá ra kerü lsz.
A nő i bel osztá ly csendjéhez képest a gyerekeknél éktelen zsivaj uralkodott.
A csecsemő k oá zá sá t, a kis betegek sírá sá t hangos felnő ttek pró bá ltá k
csendesíteni... Rá adásul egy lá thatatlan hangszó ró bó l muzsika á radt.
Kész bolondokhá za! - gondolta Daisy. Megá llt a csapó ajtó ná l, tö rte a fejét,
hol is jelentkezzék. Nyilvá n a fő nő vérnél, de vajon ő merre lehet?
Amint ott tétová zott, az egyik szobá bó l feltű nő en csinos nő vér lépett ki, és
kedvesen magá hoz intette.
- Maga az ú j kisegítő ? Jö jjö n az irodá mba!
Carter nő vér egészen má s volt, mint azok az á poló nő k, akiket Daisy eddig
ismert. Nemcsak a kü lseje, hanem a modora is elbű vö lő , csodá lkozott a lá ny.
Egybő l megszerette Beryl Cartert.
- Daisynek hívjá k? Tetszeni fog a neve a gyerekeknek! - A fő nő vér
belelapozott az író asztalá n fekvő iratokba. - Amint lá tom, ó vodá ban dolgozott.
É ppen ilyen lá ny kell nekü nk! Akinek helyén van a szíve meg az esze, és nem
kényeskedik. Most bemutatom Mollynak, a másik segítő nknek.
Molly a padló n térdelt. É pp a kö ménymagos levest tö rö lte fel, melyet az
egyik kisfiú mérgében kilö ttyintett.
- Jack mindig ezt csiná lja - szó lt nevetve.
75
- Majd én beszélek vele - jelentette ki Beryl. - Ő az ú j munkatá rsa, Molly.

Daisynek hívjá k.
- Szia, Daisy! - ö rvendezett Molly. - Jó , hogy jö ssz! Két kéz nem elég ide.
Szereted a gyerekeket?
- Nagyon!
- Akkor jó bará tok leszü nk. Légy szíves, segíts ö sszeszedni a reggeli edényt.
Kö zben beavatlak az osztá ly titkaiba.
Daisy má ris biztos volt benne, hogy imádni fogja a gyermekosztá lyt. Noha
beteg kicsinyeket á poltak, kimondottan vidá m hangulat uralkodott, és ettő l a
munka is kö nnyebben ment.
A nap folyamá n Daisy jó néhá nyszor elő hozta a felmosó vö drö t, á gyakat
hú zott, á tö ltö ztette a gyerekeket, majd kiosztotta az ebédet, ká vét fő zö tt
maguknak, s kö zben meghallgatta Molly taná csait.
Csakhamar kiderü lt, milyen végtelenü l jó szívű , kifogyhatatlan tü relmű
teremtés a kolléganő je. A nő vérek is bará tsá gosan fogadtá k az ú j kisegítő t.
Persze, nem egyenrangú ként, de éreztették vele, hogy a csapat fontos tagjá nak
tekintik.
A lá ny ezerszer is há lá t adott magá ban az égnek az ú j munkahelyért,
amelyet megint csak Seymour doktornak kö szö nhetett. Á m ezt Daisy nem is
sejtette.
- Haszná lható az ú j lá ny? - kérdezte Carter nő vért az irodá já ban a doktor,
mikö zben a kó rlapokat tanulmá nyozta, az asztalon nagy bö gre forró , fekete tea
illatozott.
- Daisy? Ó , való sá gos gyö ngyszem! Jó indulatú , szorgalmas... Ugye maga
ajá nlotta, doktor ú r? Nem is hasonlít az eddigi kisegítő kre. Molly, a munkatá rsa
tű zbe tenné érte a kezét. Ó hajt beszélni Daisyvel?
- Nem, kö szö nö m. Miss Pelham eddig a hú gom gyerekeire vigyá zott. Olyan
munkahelyre volt szü ksége, amely kö zel esik Wiltonhoz. De térjü nk vissza a kis
George Witthez. Ú jra rö ntgeneztessü k meg! Késő bb majd mindent megbeszélek
76
Dowling doktorral, ugyanis a héten má r nem jö vö k be. - Az orvos felá llt. - Kö sz a

teá t, nő vérke! Jö vő héten talá lkozunk.
Aznap Melvin Seymour késő este ment el a kó rhá zbó l. Há za a híres gó tikus
székesegyhá z kö zelében á llt. Mint a legtö bb kö rnyékbeli kis palota, ez is a
tizenkilencedik szá zad első éveiben épü lt, fényű ző , oszlopsoros homlokzattal,
ü vegezett erkéllyel. Az elő térben magas, sziká r, meghatá rozhatatlan korú
asszony fogadta a há z urá t.
- Végre megjö tt! - korholta szelíden. - A vacsorá ja ó rá k ó ta elkészü lt. Kikap
tő lem, ha nem eszi meg az egészet, mielő tt Londonba indul. Az ú titá ská já t má r
becsomagoltam. Van itt néhá ny ü zenet... -A há zvezető nő mondó ká já t nyü szítés,
vinnyogá s zavarta meg. - Na tessék! Belle megérezte, hogy itt a gazdi.
- Elnézést a késésért, Mrs. Trump! Ad nekem még ö t percet? Szeretném
ü dvö zö lni Belle-t, és szívnék egy kis friss levegő t.
A férfi kinyitotta a há tsó ajtó t, és kilépett a fallal kö rü lkerített, színpompá s
ő szi virá gokkal beü ltetett kertbe. A vilá gosbarna labrador szuka
szemrehá nyó an szű kö lve kö szö ntö tte. Seymour doktor lehajolt hozzá ,
megvakargatta a fü le tö vét, aztá n sétá ltak egyet kettesben.
Nemsoká ra megjelent Mrs. Trump, és behívta a doktort, aki engedelmesen
beballagott, megette ízletes, ám magá nyos vacsorá já t, majd a
dolgozó szobá já ban kó rlapokat, szakfolyó iratokat rakott diplomatatá ská já ba.
A poggyá szt Mrs. Trump az elő szobá ba készítette. Az orvos kiengedte Belle-
t, és a konyhá ba ment, ahol a há zvezető nő éppen a mosogató gépbe rakosgatta
az edényeket.
- Csak jö vő hét elején jö vö k haza, Mrs. Trump. Addig még telefoná lok.
Vigyá zzon magá ra!
A kocsiban a férfi megnézte, mennyi az idő . Késő n ér Londonba, de sebaj!
Szeretett éjjel autó zni az ü res utakon. Ilyenkor nyugodtan tű nő dhet
mindenfélén. Gondolhat példá ul Daisy Pelhamre.
77
A lá ny aznap este kapta meg Philip Keynes levelét. A fiatalember azt írta,
Bristolban tö lti a szabadsá gá t, és szeretné meglá togatni Daisyt. Elmehetnének
vacsorá zni, esetleg együ tt tö lthetnének egy napot. Arra kérte a lá nyt, hívja fel.
Mrs. Pelham és Pamela lelkesen fogadtá k a levél tartalmá t.
- Azonnal telefoná lj neki! - sü rgette Daisyt a hú ga. - Szabad a hétvégéd. A
Debenhams ü zlet végkiá rusítá st hirdet. Biztosan talá lsz valami olcsó , divatos
blú zt a kosztü mö dhö z. Rö vid ujjú t vegyél, tiszta selyembő l, kerek
nyakkivá gá ssal. Anyu gyö ngysora istenien illene hozzá .
Philip megö rü lt a hívá snak. Megbeszélték szombatra a talá lkozó t.
- Imá dom a természetet. Menjü nk kirá ndulni, és kö zben valahol
megebédelü nk. Van hozzá kedved? - kérdezte a fiatalember. - Sokat mesélek
majd, meg te is...
Daisy kicsit zavarban volt, amikor letette a kagyló t. Lefekvéskor Philip já rt a
fejében. Ö rü lt a viszontlá tá snak, szeretett a fiú val lenni. Jó l megvoltak együ tt,
sokkal békésebben, mint példá ul Seymour doktorral. Amikor elaludt, mégsem
Philiprő l, hanem az orvosró l á lmodott.
A doktor a héten má r nem mutatkozott az osztá lyon. Betegeit egy fiatal
segédorvos vette á t. Daisy érdeklő dö tt ró la Mollyná l, amíg a mosdó t
takarítottá k.
- Dowling doktor? Seymour asszisztense. Ha nincs itt a mester, ő foglalkozik
a kis betegeivel. - A lá ny érdeklő dve nézett Daisyre. - Ugye van bará tod?
- Nekem? Nincs.
- Hogy lehet az? Ilyen rendes lá nynak...
- Olyan bará tom, amilyenre te gondolsz, nincs. Szombaton ugyan kirá ndulni
megyek kivételesen valakivel, akit Hollandiá ban ismertem meg.
- Ilyen vilá glá tott vagy? De jó lenne egyszer kü lfö ldre menni! Az a valaki
holland?
- Angol, de Há gá ban dolgozik, és itthon tö lti a szabadsá gá t.
Molly szá razra tö rö lte a padló csempét.
78
- A mi Seymour dokink is gyakran já r Hollandiá ba. Nagy tudó s az az ember,

hidd el! Minden orvos tő le kér szakmai taná csot.
Há t igen, tö prengett Daisy. Gondoltam én, hogy kivételes férfi. Szívesen
beszélgetett volna még ró la, de nem mert kívá ncsiskodni. Inká bb megkérdezte,
mehet-e má r a konyhá ba az ebédért.
- Indulhatsz, és ne felejtsd el Carter nő vér tá lcá já t az irodá já ba vinni! Ebéd
utá n pedig kapjon egy bö gre jó erő s teá t.
Ez a hét is elmú lt. Eljö tt a szombat. Daisy korá n felkelt, s csinosan
felö ltö zö tt.
Megfogadta Pamela taná csá t, pénteken elment a ruhaboltba. Talá lt is
jutá nyos á ron egy halvá ny ró zsaszínű , nem feltű nő blú zt. Amennyiben Philip
étterembe viszi, leveheti a kosztü mkabá tjá t. A mama gyö ngysora alkalmivá
vará zsolta ö ltö zékét, legalá bbis azt remélte.
Mint mindig, most is ő készítette el a reggelit, és Nyafinak is adott
csirkenyakat. Leü ltek há rmasban az asztalhoz.
- Ma teletö mheted a bendő det - szó lt teli szá jjal Pamela. - Hova hív meg
Philip?
- Fogalmam sincs. Ha még nem já rt Salisburyben, bizonyá ra megnézi a
székesegyhá zat.
Pamela csodá lkozva meresztette szemét a nő vérére.
- Templomba mentek? Nem valami regényes program!
- Nem is vá rok romantiká t. - Daisynek képtelen gondolata tá madt: Seymour
doktorral még a katedrá lisban is csodás lenne együ tt lenni... A lá ny bosszú san
rá ncolta homloká t. Micsoda ö tlet! Térj észhez, Daisy Pelham!
Megitta a ká vét, leszedte az asztalt, beá gyazott, megfésü lkö dö tt, aztá n a
nappaliban vá rta Philipet.
Keynes pontosan a megbeszélt idő ben érkezett. Bemutatkozott Mrs.
Pelhamnek, Pamelá nak és Nyafinak, aztá n beszá lltak régimó di, Daisy ízléséhez
képest tú lsá gosá n rikító an piros kis kocsijá ba.
79
A fiatalember való ban nem lá tta még a salisburyi székesegyhá zat, de kész
elképzeléssel jö tt: a brit sziget déli partjá ra tervezett kirá ndulá st Fordingbridge
és Ringwood érintésével. Egyik bará tja említett neki egy kivá ló brockenhursti
éttermet, ahol helyi kü lö nlegességeket szolgá lnak fel.
Alig hagytá k el Salisbury hatá rá t, a szemkö zti sá vban Melvin Seymour
suhant el mellettü k. Sem Daisy, sem Philip nem vette észre a szü rke Rolls-
Royce-ot. A doktor viszont lá tta ő ket, és nem kerü lte el figyelmét a fiatal pá r
jó ízű nevetése sem.
Gondolt egyet, egyenesen Daisyék há zá hoz hajtott, és becsengetett. Mrs.
Pelham kitö rő ö rö mmel ü dvö zö lte.
- Micsoda kellemes meglepetés! Há t nem felejtett el minket? Sajnos, Daisy
épp most ment el. Fá radjon beljebb! Felteszek egy ká vét.
- Kö szö nö m, az jó l fog esni. - A doktor olyan vidá mnak lá tszott, mint akivel
madarat lehet fogatni. - A hú gomhoz tartok. Gondoltam, benézek...
A mama az autó felé mutatott.
- Jó l lá tok? Kutya ü l a kocsijá ban? Hozza csak be nyugodtan! Nyafi nem fog
félni tő le.
- Ő Belle, labrador. Szelíd jó szá g... de ki az a Nyafi?
- A kandú runk. Daisy szerint okos á llat, csak lusta.
A nappaliban telepedtek le. Belle a gazdá ja lá bá hoz fekü dt, Nyafi meg -
biztos, ami biztos - felugrott a kandalló pá rká nyá ra, onnan figyelte a terepet. Az
orvos kö zvetlensége arra késztette Mrs. Pelhamet, hogy meséljen Philiprő l.
- Azért tette meg a hosszú utat Bristolbó l, mert okvetlen kirá ndulni akart
Daisyvel - fejezte be tudó sítá sá t. - A déli partra mentek, de megkértem ő ket,
hogy érjenek haza teá ra.
Seymour doktor komolyan bó lintott.
- Aha! Philip Keynes. Alkalmam volt megismerkedni vele Há gá ban.
Rokonszenves, rendes fiatalember. - A férfi letette a csészét. - Mennem kell,
kü lö nben kapok a fejemre a hú gomtó l.
Bú csú záskor a doktor még megkérdezte:
80
- Daisy szeret a kó rhá zban dolgozni?

- Nagyon! Kü lö nö sen amió ta a gyerekekhez helyezték. Ugye az a maga
osztá lya? Ezentú l bizonyá ra gyakrabban talá lkoznak. - Az asszony habozva
fű zte hozzá : - Igaz, a kisegítő ket az orvosok észre sem veszik.
- Ami engem illet, csak orvosokkal és a fő nő vérekkel á llok kapcsolatban, de
azért figyelemmel kísérem a lá nya sorsá t.
- Kö szö nö m, doktor ú r! - mosolygott elégedetten Mrs. Pelham. - Daisy
boldog lesz, ha viszontlá thatja magá t. Egyébként megő riztem ám a titkunkat!
Melvin Seymour nem szó lt semmit. Ú gy vélte, a mama nem ismeri eléggé a
lá nyá t. Még hogy Daisy boldog lesz, ha viszontlá tja ő t? Hiszen ki nem á llhatja!
Talá n éppen ezért foglalkozott vele ennyit a férfi. Idő kö zben megjelent a
lá ny életében a vő legényjelö lt is: a fiatal Philip Keynes, kö vetségi tisztviselő
Há gá bó l, aki ellen senkinek sem lehet kifogá sa. Eszményi tá rsa lenne Daisynek.
Megbízható , becsü letes, szorgalmas és nem néz ki érzelgő snek.
- Felő lem! Legyenek boldogok, ha neki Philip tetszik! - szó lt hangosan a
kocsiban. Belle meglepő dve hegyezte a fü lét.
Az orvost megnyugtatta volna, ha tudja, hogy Daisy egyá ltalá n nem nézi
vő legényjelö ltnek Keynest. Eszébe sem jutott ilyesmi. Philip éppen olyan volt,
amilyen fiú testvért minden nő kívá n magá nak. Vidá m, egyszerű srá c, igazi jó
bará t.
Mesélt há gai munká já ró l, terveirő l, gondjairó l. Brockenhurstben laktató
parasztos egytá lé telt ettek, s onnan Lymingtonba hajtottak. Kiszá lltak a
kocsibó l, és lesétá ltak a tengerpartra.
- Ismételjü k meg ezt a kirá ndulá st! - javasolta a visszaú ton Philip. - Még két
hétig tart a szabadsá gom. Jö vő szombaton Cheshire-be megyek a bará taimhoz,
de két hét mú lva talá lkozhatná nk.
- Sajnos, akkor ü gyeletes leszek.
- Nagy ká r! Meglá togathatlak a munkahelyeden?
- Isten ments! - Daisy fü lig pirult. - Csak ha sü rgő s, halaszthatatlan ü gyben
keresel. Má skü lö nben tilos.
81
- Akkor má r csak kará csonykor lá tlak. Á tjö nnék hozzá d valamelyik

ü nnepnapon.
A lá ny ö rü lt, hogy Philip nem sértő dö tt meg.
- Az jó lesz! Szeretettel vá rlak!
Otthon még teá ztak, sü teményt ettek. Ha Mrs. Pelham szerelmi regényt
remélt, csaló dnia kellett. Daisy kapcsolata a fiú val még csak nem is hasonlított
szerelemre.
Keynes hamarosan elbú csú zott. A keskeny wiltoni ú ton megkerü lt egy
szü rke Rolls-Royce-ot, de fogalma sem volt ró la, hogy aznap má r elmentek
egymá s mellett. A nagy kocsi vezető jének érdeklő dő pillantá sá t sem vette észre.
Az orvos Steeple Langfordbó l jö tt. A hú gá ékná l tö ltö tt néhá ny ó rá t.
Elbeszélgetet só gorá val, hancú rozott az ikrekkel.
- Hív a kö telesség! - jelentette ki egy idő mú lva, és elbú csú zott.
Most hazafelé tartott. Hétfő n korá n reggel vá rjá k a kó rhá zban, egy napra
meg nem érdemes Londonba furiká zni. Kö telessége aznap má r nem volt, bá r azt
forgatta a fejében, ne hívja-e meg Daisyt vacsorá zni. Talá n sikerü lne elnyerni a
bizalmá t, ső t esetleg a rokonszenvét is. Az ö tletet azonban rö gtö n elvetette. Te
vén szamá r! - szidta magá t. Mi jut eszedbe? Ilyesmivel csak éretlen taknyosok
pró bá lkoznak!
A szoká sosná l jó val mogorvá bban ü dvö zö lte Mrs. Trumpot. A jó asszony
erre kü lö nlegesen finom vacsorá t készített.
- A gazdi rosszkedvű - szó lt a tá lká já t éppen tisztá ra nyalogató Belle-nek. A
jó féle harapnivaló talá n felderíti.
A doktor, mint mindig, most is megdicsérte a vacsorá t, pedig nem is érezte
az ételek ízét, annyira mélyponton volt a hangulata. Á tballagott a
dolgozó szobá já ba, s tétlenü l ü ldö gélt lá bá ná l Belle-lel. Daisyre gondolt.
Nem érdemes gyö tö rni magam azért a lá nyért, sü tö tte ki végü l. Daisy
kezdettő l fogva megmondta vilá gosan, hogy nem kedvel. Meg aztá n ö reg is
vagyok hozzá .
82
Csak meg ne tudja véletlenü l, hogy én ajá nlottam be a kó rházba, késő bb

meg én helyeztettem á t a gyermekosztá lyra! Amilyen rá tarti, képes, és otthagy
csapot-papot...
Lady Margaret figyelmét is a bá tyja hívta fel annak idején a lá nyra. A doktor
taná csolta, vegye fel az ikrek mellé az á llá s nélkü l maradt dadust. Persze, Daisy
errő l mit sem sejt, és remélhető leg nem is tudja meg soha.
Eleinte az orvos csak megsajná lta és rokonszenvesnek tartotta a lá nyt, á m
idő kö zben egyre jobban érdekelte az értelmes, szerény és szorgalmas fiatal nő .
Szerette volna megkö nnyíteni kü zdelmes életét, levenni vá llá ró l a gondokat,
terheket.
Seymour doktor jó val éjfél utá n tért nyugovó ra. Nem gondolok tö bbé
Daisyre, hatá rozta el. Nincs talá n ezernyi má s teendő m, feladatom? Tö bbet
dolgozom, mint bá rki má s. Rá adásul bará taim is vannak, meg rokonaim...
Majdcsak talá lok egyszer magamhoz illő feleséget, akivel csalá dot alapíthatok.
Így vélte a bö lcs, kö ztiszteletnek ö rvendő Melvin Seymour doktor. Arra
azonban nem szá mított, hogy a jó zan esze, amelyre mindeddig méltá n volt
bü szke, ez egyszer bizony cserbenhagyja.
83
10. FEJEZET
Daisy csakhamar otthon érezte magá t a gyermekosztá lyon. Keményen

dolgozott, néha azt sem tudta, hova kapjon. Az idő nkénti fejetlenség ellenére,
há la Carter nő vér nyugalmá nak, derű jének, a hangulat mindig vidá m maradt.
Beryl Carter ü gyesen, talpraesetten oldotta meg a vá lsá gos helyzeteket. Ha
munkaidő n tú l benn kellett maradni, a fő nő vér jó példá val já rt elö l, ő sem ment
haza. Mindenki kedvelte a szép és jó szívű Carter nő vért.
Daisy néha arró l á lmodozott, milyen jó lenne á poló nő nek lenni, de sosem
lá zadt fel a piszkos munka, az alá rendeltség ellen. Mollyval jó bará tok lettek, s a
kis betegek mindkettejü kért rajongtak.
Seymour doktornak egy hétig színét sem lá ttá k. Mivel szombaton és
vasá rnap Molly volt az ü gyeletes, tő le tudta meg Daisy, hogy a doktor, még
mielő tt Londonba utazott, mindkét nap belá togatott az osztá lyra.
A lá ny egyik szeme nevetett, a má sik sírt. Ö rü lt, és csaló dott volt egyszerre.
- A hét végén megint eljö n a doktor? - kérdezte kö zö nyt színlelve.
- Á , dehogy! Hogy képzeled? Csak akkor tű nik fel a lá thatá ron, ha bonyolult
eset adó dik. Olyan, amivel a tö bbi doki nem boldogul. A magá nbetegeit is
lá togatnia kell. Csuda elfoglalt ember a mi Seymour doktorunk!
A kö vetkező szombaton és vasá rnapon Daisy volt szolgá latban. Vajon bejö n-
e a doktor? - tö prengett reggel kerékpá rozá s kö zben. Az elmú lt hétvégén itt
volt, meg aztá n a napokban ú jabb gyerekek is érkeztek, kö ztü k néhá ny
sú lyosabb eset.
Szombaton híre-hamva sem volt Melvin Seymournak. Az aggodalomra okot
adó kis betegeket Dowling doktor tö bbszö r is megvizsgá lta, és Carter nő vér, aki
szintén ü gyeletes volt, ó rá k hosszat tü relmesen elü ldö gélt egyik-má sik beteg
gyerek á gyá ná l. Daisyt érdekelte, mi a bajuk, de sem a fiatal orvost, sem a
fő nő vért nem merte kérdező skö déssel zavarni.
84
Vasá rnap is sok teendő je akadt. Estefelé, amikor a legtö bb apró sá g jobban
lett, jutott idő teafő zésre is. Daisy éppen Carter nő vérnek vitt egy csészével,
amikor meglá tta a folyosó n Philipet.
- Szia, Daisy! Eljö ttem hozzá d. Engedélyt kérek a lá togatá shoz a fő nő vértő l.
Ugye ez a szobá ja?
- Ez, de lá togatá sró l szó sem lehet, Philip. Megmondtam neked... - A lá ny
elkésett, Keynes má r be is kopogott. Carter nő vér a maga keresetlen
modorá ban kiá ltotta:
- Szabad, de csak ha sü rgő s az ü gy!
Ami ezutá n lejá tszó dott, olyan volt, mint a szerelmes filmek nagyjelenete.
Philip és Carter nő vér szá má ra megá llt az idő . Lá tszott rajtuk, hogy
megtalá ltá k azt, akire hiá ba vá rtak mostaná ig. Sem a fiatalember, sem a fő nő vér
nem vett tudomást arró l, hogy nincsenek egyedü l. Csak akkor tértek magukhoz,
amikor Daisy letette a tá lcá t.
A férfi szó lalt meg elő szö r:
- Egyik bará tomat hoztam be a kó rhá zba a nemrég operá lt nagymamá já hoz,
és benéztem Daisyhez. Még Hollandiá ban ismerkedtü nk meg. Philip Keynes
vagyok.
A nő vér pirulva nyú jtott kezet.
- Beryl Carter. Maguk jó bará tok? Tulajdonképpen tilos a dolgozó kat
lá togatni, de ha má r itt van...
- Ó , nem annyira fontos! - Philip szemlá tomá st megfeledkezett Daisyrő l, aki
a konyhá ba ment még egy csésze teá ért.
Mire visszatért, Carter nő vér má r hellyel kíná lta Keynest, és javá ban
beszélgettek.
Daisy sohasem hitte, hogy létezik szerelem első lá tá sra, á m amit lá tott,
hallott, meggyő zte, igenis, ilyen van. Ezeket az isten is egymá snak teremtette. Jó
lesz, ha Philip nagyobb laká st keres Há gá ban, vagy á thelyezteti magá t, gondolta.
A fiatalember a folyosó n elbú csú zott Daisytő l.
85
- A sors keze vezetett ide. Képzeld, holnap a nő vér szabad, és együ tt tö ltjü k
a napot.
- Nagyszerű ! Carter nő vér igazá n aranyos teremtés.
- Aranyos? Az nem kifejezés! Egy fö ldre szá llt angyal! Amint meglá ttam,
rö gtö n tudtam... - kezdett rá Philip a dicshimnuszra, de a lá ny szelíden
félbeszakította:
- Szívbő l ö rü lö k, hogy egymá sra talá ltatok. Sajnos, most mennem kell. Azért
hívj fel néha!
Karjá n egy halom pelenká val éppen a fehérnemű raktá rbó l lépett ki, amikor
meglá tta Seymour doktort. A férfi csak egy hű vö s pillantá sra méltatta. Mit
vétettem? - tű nő dö tt a lá ny. Nem vá rtam ö rö mujjongá st, de miért ilyen
elutasító ?
Talá n nem lepő dik meg ennyire, ha tudja, mi tö rtént az imént. Az orvos az
elő csarnokban ö sszefutott a tá vozó Philippel, aki meg sem ismerte. A
fiatalember se lá tott, se hallott. Olyan á lmodozó arccal andalgott kifelé, mint aki
a felhő kben já r.
Melvin Seymour aznap tová bb maradt az osztá lyon, mint Daisy, de késő bb
má r nem talá lkoztak. A lá ny elkö szö nt Carter nő vértő l, és hazabiciklizett.
Holnap szabadnapos vagyok, tanakodott ú tkö zben. Milyen ká r! Olyan ritká n van
ná lunk a doktor... á m ha ilyen hidegen néz rá m, jobb is, ha nem lá tom. Pedig az
utó bbi idő ben egészen jó l kijö ttü nk egymá ssal. Persze, ő elég tartó zkodó , de
mégis... A lá ny má r nem is ö rü lt a hétfő i pihenő napnak.
Alig ért haza kedden Daisy, csengettek.
- Kinyitná d? - kérte a tű zhely mellő l Mrs. Pelham. - Pamela a leckéjét írja
odafent.
- Megyek, mama. - A lá ny letette a macskaeledeles zacskó t.
A vá ratlan vendég nem volt más, mint személyesen Seymour doktor. Daisy
zavará ban nem fogadta valami kedvesen, ezért a férfi mellő zte az
udvariaskodást. Csak ennyit kérdezett:
- Bemehetek? Beszédem van magá val.
86
- Tessék!
A lá ny aká rhogy tö rte a fejét, el sem tudta képzelni, minek kö szö nheti a
lá togatá st. Csak nem kö vettem el valami hibá t? - tö prengett. Akkor sem az
orvos dolga, hanem Carter nő véré szó lni érte.
A nappaliba tessékelte a férfit, de az megá llt az elő szobá ban.
- A konyhá bó l jö n? - kérdezte. Ismerte a já rá st, és benyitott Mrs. Pelhamhez.
- Jó estét!
- Seymour doktor ú r! Micsoda ö rö m! - indult csodá lkozva a vendég felé a
mama. - Daisyvel akar beszélni? Felteszem a teavizet.
- Nem kérek teá t, Mrs. Pelham. Sietnem kell. Csak egy percre ugrottam be.
Nagy szívességet szeretnék kérni Daisytő l.
- Foglaljon azért helyet! Ne vigye el az á lmunkat!
Az orvos megvá rta, míg a há zikisasszony és édesanyja leü l. Ú ri modora
most is, mint mindig, mély benyomá st keltett Mrs. Pelhamben.
- A hú gom kért meg, hogy keressem fel Daisyt. Margaret bízik a
rá beszélő képességemben.
A két nő vá rakozva hallgatott. Az orvos folytatta:
- Miss Thompson a beteg édesanyjá hoz készü l, és Hugh-nak meg
Margaretnek szombaton este halaszthatatlan dolga van Londonban. Szeretnék
magukkal vinni az ikreket, és Daisytő l kérdeztetik, hajlandó -e elkísérni ő ket,
hogy vigyá zzon a gyerekekre. Csak két napró l van szó . Eljö nnének magá ért, és
haza is hozná k. Tudom, tegnap meg tegnapelő tt szolgá latban volt, és pihennie
kellene a hét végén. Mégis arra kérem, gondolja meg. A gyerekek annyira
szeretnék... és Margaret is csak magá ban bízik.
Daisy má r majdnem nemet mondott, de mégsem szó lalt meg. Elvégre ez
nem a doktor javaslata. A férfi csak a hú ga kérését tolmá csolja. Lady Thorleyt
viszont nem bá ntaná meg szívesen. Kérdő en nézett a mamá ra.
- Miért ne mennél, drá gá m? Jó t tenne neked egy kis vá ltozatossá g. É s Lady
Margaret mindig olyan kedves volt hozzá d...
87
A lá ny még mindig tétová zott, s talá n nemet is mond, ha nem jö n le Pamela,

aki meghallotta a konyhá bó l kiszű rő dő hangokat.
- Lemerném fogadni, miért jö tt doktor ú r! - Pamela széket hú zott magá nak
az asztalhoz. - Kö lcsö nkérni Daisyt. Mirő l van szó ? Skarlá tró l, kanyaró ró l?
- Nem egészségü gyi természetű a dolog - nevetett az orvos. - Csupá n
kü ldö ncként érkeztem. A hú gom szeretné, ha Daisy a hét végén Londonba
utazna velü k. Miss Thompson ugyanis hazamegy a beteg mamá já hoz.
- Londonba? - nézett kicsit irigykedve nő vérére a lá ny. - Ezt nem hagyhatod
ki!
A mama és a hú gocska eldö ntö tte a kérdést. Daisy nem tehetett má st,
beleegyezett. A doktor szívélyes bú csú t mondott, a nagylá ny meg kikísérte a
kertkapuhoz.
- Viszontlá tta a kirá ndulá suk ó ta a mi derék Philipü nket? - érdeklő dö tt a
férfi.
- Vasá rnap eljö tt a kó rhá zba, és megismerkedett Carter nő vérrel. - A lá ny
megfeledkezett magá ra kényszerített tartó zkodá sá ró l. - Ilyet most lá ttam
elő szö r életemben! Ú gy néztek egymá sra, mint akik mostaná ig csak a másikra
vá rtak. Legtö bben nem hisznek benne, hogy létezhet szerelem első lá tá sra, de
amió ta lá ttam kettejü ket, én má r tudom... - Az orvos széles mosolya lá ttá n Daisy
bosszú san tá rta ki a kaput. - Jó éjszaká t, Seymour doktor!
- Jó éjszaká t, Daisy!
A lá ny megvá rta, míg az orvos beszá ll a kocsiba, és elindul. Lassan hajtotta
be a vasrá csos kaput, pedig szíve szerint lendü letesen csapta volna be. Mi a
csudá nak fecsegtem ö ssze ennyit? - pironkodott. Gú nyosnak, ká rö rvendő nek
vélte a férfi nevetését. Azt hiszi, fá j a szívem az elhó dított udvarló mért!
A doktor a hú gá ékhoz hajtott. Ú tkö zben is mosolygott, de nem gú nyosan,
inká bb jó kedvű en. Most sokkal fiatalabbnak lá tszott a korá ná l. Vidá man
fü työ részett, mire a há tsó ü lésen szunyó ká ló Belie felébredt, és a nó ta ü temére
csó vá lni kezdte a farká t.
88
Má snap Daisy legnagyobb ö rö mére Seymour doktor nem mutatkozott a

kó rhá zban. A vizitnél Dowling doktor helyettesítette.
Késő bb a két lá ny, Molly és Daisy, Carter nő vérrő l pletyká lt.
- Vajon hová viszi a haverom a szerelmét? A magam részérő l á ldá somat
adom rá juk, és ö rö kké tartó boldogsá got kívá nok nekik.
- Beryl Carter tú l szép ahhoz, hogy itt savanyodjon meg a kó rhá zban - vélte
Molly. - Ideje anyá vá lennie. Eleget á polta má r mások csemetéit.
Este Daisy szokása szerint á tnézte ruhatá rá t. Igaz, hogy csak két napra
megy el, és senkit sem érdekel, mit vesz fel... Mint mindig, most is a
kosztü mjében fog utazni. Mindenesetre elviszi az ú j selyemblú zt is. Két vá ltá s
fehérnemű , egy pizsama, pipere holmi, má s nem is kell. Mindez elfér a vá llra
akasztható tá ská ban, így mindkét keze szabadon marad, vezetheti az ikreket.
- Mit gondolsz, lesz esti programod? - reménykedett Mrs. Pelham.
- Ugyan má r, anyuká m! A gyerekekre kell vigyá znom, amíg Sir Hugh és
Lady Margaret azon a bizonyos banketten vagy micsodá n lesz, ami miatt
Londonba utaznak. Vasá rnap délelő tt talá n sétá lunk egyet, délutá n meg má r
indulunk is vissza.
- Hol fogtok lakni?
- Fogalmam sincs. Azt hiszem, szá llodá ban, hacsak Thorleyéknak nincs
Londonban is laká suk.
Ettő l kezdve a mamá t nem érdekelte má r az egész kirá ndulá s.
- Nem lesz valami izgalmas - jegyezte meg.
Daisy nem szó lt semmit. Ő sem szá mított érdekes élményekre.
Carter nő vér másnap szebb volt, mint valaha, a szeme csillogott. Délelő tt
behívta Daisyt az irodá já ba, és hellyel kíná lta. A lá ny azt hitte, a fő nő vér
figyelmeztetni akarja valamire, vagy leszidja. Anná l jobban meglepő dö tt,
amikor Beryl Carter így szó lt:
- Beszélgettü nk magá ró l tegnap Philippel. Szerinte is sokkal eszesebb
anná l, semhogy kisegítő maradjon. Nem lenne kedve á poló nő nek menni?
Daisy habozva vá laszolta:
89
- Kedvem, az volna, de amíg a hú gom iskolá ba já r, pénzt kell keresnem. A

tanuló nő vérek csak jelképes fizetést kapnak. Meg nem is lakhatnék otthon...
- Mennyi ideig tanul még a testvére?
- Legalá bb há rom évig. Az egyetemen talá n kap ö sztö ndíjat. Akkor
jelentkezhetnék a nő vérképző be. Huszonkét éves vagyok, tehá t a korom nem
lesz akadá ly.
Mindez csupá n vá gyá lom, gondolta a lá ny, de hallgatott. Ha Pamela
egyetemista lesz, és elkö ltö zik hazulró l, ő nem hagyhatja egyedü l a mamá t.
- Nagy ká r - sajná lkozott Carter nő vér. - Egyelő re tehá t nem
vá ltoztathatunk a helyzetén. Legalá bb jó l érzi magá t ná lunk?
- Kitű nő en - felelte mély meggyő ző déssel Daisy.
- Bízzunk a jö vő ben - mosolygott a fő nő vér. - Há rom év mú lva való színű leg
nem leszek má r itt, de mielő tt felmondok, a vilá g legszebb ajá nló levelét írom
meg magá nak. - Beryl Carter komolyan folytatta: - Elnézést, amiért beleü tö m az
orromat a dolgá ba, de megkérdezhetem, miért nem tanult valami szakmá t?
- Apá m halá la utá n én lettem a csalá dfenntartó . Sü rgő sen pénzt kellett
keresnem.
- É rtem! Erre csak bü szke lehet. Ha mégis be akar iratkozni a
nő vérképző be, számítson rá m.
Daisy kételkedett benne, hogy erre valaha is sor kerü l. Megkö szö nte Carter
nő vér jó indulatá t, és visszament dolgozni.
90
11. FEJEZET
Vasá rnapra kiderü lt az ég, de a nap má r alig melegített. Marad a kosztü m,

puló verrel, gondolta Daisy, amikor a szoká sosná l korá bban felkelt.
Lady Thorley viszont féló rá t késett.
- Az ikrekkel vesző dtem - mentegető zö tt. - Há traü lne hozzá juk, Daisy?
Duzzognak, mert Blackyt nem hoztuk magunkkal. Maga biztosan megnyugtatja
ő ket. Nekem sajnos, nem sikerü lt.
Katié és Josh eleinte hő n szeretett Daisyjü kre sem hallgattak. Késő bb
lassacská n mégis elcsendesedtek, és nem volt velü k tö bbé baj.
London kü lvá rosá hoz érve a lá ny megkö nnyebbü lten lélegzett fel. Itt má r
akadt lá tnivaló . A két apró sá g jobbra-balra mutogatott, kérdező skö dö tt.
Dadusuk is izgatottan nézelő dö tt.
Lady Thorley végighajtott a Millbanken, azaz a Malom-parton, a Temze
melletti sétá nyon, ahol valamikor a Westminster-apá tsá g vízimalma á llt.
Rá fordultak a Northumberland kö rú tra, s a hatalmas, híres Trafalgar teret
érintve, a Pali Mailen mentek tová bb. Ezutá n Daisynek, aki ritká n já rt
Londonban, má r fogalma sem volt, merre já rnak.
Elő kelő lakó negyedbe jutottak, kerítéssel kö rü lvett, nagy, kertes há zak
mellett autó ztak el. Néha egy-egy park szakította meg az utat. A padokon
fiatalasszonyok sü tkéreztek, kö rü lö ttü k gyerekek já tszadoztak. Az egyik nagy
térnél Lady Thorley egy fá kkal szegélyezett ú tra fordult, és nemsoká ra
megá lltak egy kisebb, de tekintélyes villa elő tt.
- Megérkeztü nk - fordult há tra a lady. - Nagyon elfá radt, Daisy? A végén
má r egész tű rhető en viselkedett a két rosszcsont.
- Nem volt velü k semmi bajom. Vegyem ki a csomagokat, vagy maradjak a
gyerekekkel?
- Legyen szíves, maradjon velü k! Trim majd gondjaiba veszi a tá ská kat.
A kapu kitá rult, és egy idő sebb férfi sietett feléjü k.
91
- Jó napot, Trim! Ö rü lö k, hogy ú jra lá tom - ü dvö zö lte Lady Margaret. -

Bevinné a poggyá szt? Ez a fiatal hö lgy Miss Daisy Pelham. Ő vigyá z a
csemetéimre.
A laká j udvariasan kö szö nt Daisynek, és megsimogatta a gyerekek fejét.
Lady Thorley odaadta neki az autó kulcsá t.
- Isten hozta, Mylady! Mrs. Trim má r nagyon vá rja ö nö ket.
Az elő csarnokbó l hosszú folyosó nyílt. Innen nézve a há z sokkal
tá gasabbnak bizonyult, mint amilyennek az utcá ró l Daisy hitte. Egyelő re
azonban nem volt ideje alaposabban kö rü lnézni. Zö mö k, fekete hajú , kö zépkorú
asszony jö tt eléjü k bará tsá gosan mosolyogva. Az ikrek ujjongva rohantak hozzá .
- Ó , há t megjö ttek az én kis kedvenceim! Mekkorá t nő ttetek! - Mrs. Trim
megö lelte Katie-t meg Josht, és Lady Thorleyhoz fordult. - Rendbe hoztam a
szobá ikat, Mylady. A kisasszonyé a gyerekek melletti lesz. Foglaljon helyet a
nappaliban! Felmegyek a miss-szel, és mindent megmutatok neki, aztá n hozok
innivaló t mindenkinek.
Mrs. Trim, Daisy és az ikrek a szépen ívelt lépcső n az emeletre mentek, a
folyosó végérő l nyíló gyerekszobá ba. A nagy, vilá gos helyiségben két á gy és
fehér bú torok á lltak. Az ablak keskeny, de végelá thatatlanul hosszú kertre nyílt.
- É s itt alszik maga, miss - nyitotta ki az asszony a kö vetkező ajtó t, és
bekísérte a lá nyt a bá jos, vilá gos juharfa bú torokkal és kényelmes fotelokkal
berendezett szobá ba. Daisy megcsodá lta a ró zsaszínű , atlaszselyem á gytakaró t
meg az ugyanabbó l az anyagbó l készü lt fü ggö nyö ket. A padló t sü ppedő s,
krémszínű sző nyeg borította.
- A fü rdő szobá ja kö zö s a gyerekekkel - mutatta Mrs. Trim. - Remélem, ez
nem okoz gondot. - A há zvezető nő elbú csú zott. - Viszem az italt a nappaliba.
A lá ny megmosta a gyerekek arcá t, kezét, s megfésü lkö dö tt. Figyelmeztette
az ikreket, nehogy rajcsú rozzanak, mert a mama elfá radt a vezetéstő l.
- Megmutatod, merre van a nappali? - kérdezte lefelé menet Josht.
A kisfiú kézen fogva, nagy bü szkén vezette a faragott ajtó hoz. Lady Thorley
a kandalló ná l ü lt, melynek tizennyolcadik szá zadbeli Adams-stílusa azonnal
92
feltű nt Daisynek. Ugyancsak ez a mű vész tervezhette a drá ga, régi bú torokat,

kö ztü k az ü vegezett szekrénykét, az á lló lá mpá t, a borvö rö s bá rsonnyal bevont
fotelokat meg a falon ketyegő ó rá t.
- Megjö ttetek? - szó lt a lady. - Bizonyá ra eltikkadt má r a szomjú sá gtó l,
Daisy. Itt a finom, jégbe hű tö tt tea. Josh, Katié! Mrs. Trim limoná dét csiná lt
nektek, a kedvenceteket. Igyá tok meg az utolsó cseppig, hadd ö rü ljö n!
Amíg a frissítő ket iszogattá k, Lady Margaret beszá molt terveirő l.
- A bankett csak kilenckor kezdő dik, de elő tte fogadá s lesz. Hétkor indulunk
Hugh-val, és elég késő n érü nk haza. Ugye gondoskodik a gyerekekrő l, Daisy?
Idő ben egyenek, és fekü djenek le! Magá nak Mrs. Trim nyolckor tá lalja fel a
vacsorá t. Ne vá rjon rá nk, fekü djö n le, amikor kedve tartja! Jó lenne, ha a
kicsinyekkel reggelizne, és utá na elmehetnének sétá lni. A férjem meg én
bizonyá ra soká ig alszunk. Egykor ebédelü nk, és há romkor indulunk haza. Hugh
velü nk jö n, ú gyhogy nem kell vezetnem.
Daisy belekortyolt a teá ba.
- Legyen nyugodt, Lady Thorley! Bízza csak rá m az ikreket! Aká r velü k is
vacsorá zhatok, ha ú gy egyszerű bb. Nem, magá nak is kell egy kis nyugalom. Mrs.
Trim majd kiszolgá lja.
Az asszony az ó rá ra pillantott.
- Ó , hiszen má r ebédidő van! Katié, Josh, megittá tok a limoná dét?
Viselkedjetek rendesen az asztalná l!
- Má skü lö nben kizá rlak benneteket a kertbe! - szó lt az ajtó bó l Seymour
doktor. - Persze, csak kettő tö ket. Daisy itt marad. - A férfi bejö tt, megcsó kolta a
hú gá t, megö lelte a kicsiket. - Jó l utaztatok? Hugh mindjá rt itt lesz. Mrs. Trim,
engedélyez nekü nk néhá ny percet egy pohá rka sherryre?
Daisy meg sem bírt szó lalni meglepetésében. Hogy kerü l ide a doktor, és
miért beszél ú gy, mint aki otthon van?
Az orvos kitalá lta a gondolatá t.
- Isten hozta londoni lakomban, Daisy! - mosolygott elbű vö lő en a lá nyra,
mire az lesü tö tte a szemét, s elpirult.
93
- Miért vagy ilyen piros, Daisy? - kívá ncsiskodott Josh. Mielő tt édesanyja
rá szó lhatott volna, megjö tt Sir Hugh. A kö lcsö nö s ü dvö zlések meg a sherryzés
forgatagá ban a lá ny kissé ö sszeszedte magá t.
Az ebédnél nem nagyon kellett részt vennie a tá rsalgá sban, mert a
gyerekekkel bajló dott. A doktor igyekezett tö bbszö r is bevonni ő t a
beszélgetésbe, de a lá ny szű kszavú an felelgetett. Csevegés helyett inká bb az
ebédlő berendezését bá multa meg.
A faburkolatú falakat régi olajfestmények, fő leg arcképek díszítették. A
tizenkilencedik szá zad elejérő l szá rmazó nehéz mahagó nibú torok, a
kristá lypoharak, az ezü st étkészlet meg a damasztterítő és az asztalkendő k
gazdagsá gró l, vá lasztékos ízlésrő l á rulkodtak.
Az étkezés végeztével Daisy azonnal felá llt, és felkísérte szobá jukba az
ikreket. Szerencsére á lmosak voltak, s má r a mese felénél elszunnyadtak, de a
lá ny nem hagyta ő ket magukra. Leü lt az ablak mellé egy fotelba kicsit pihenni, s
néhá ny perc mú lva má r ő is mélyen aludt.
É bredéskor ott talá lta az orvost Josh á gyá n. A gyerekek kétoldalt
kuporogtak mellette, és mindhá rman Daisyt figyelték.
- Hortyogtá l! - nevetett Josh.
A lá nynak megint volt oka pirulni.
- Soha nem horkolok!
- Persze hogy nem! - védte meg Melvin bá csi. - Hö lgyeknek nem illik ilyet
mondani, Josh!
Daisy felegyenesedett.
- Kicsit elbó biskoltam. Sajná lom...
- Ne mentegető zzék! Korá n kelt, és ó rá k hosszat utazott ezzel a két
jó madá rral. Nem csoda, hogy elfá radt. De ha má r felébredt, szeretnénk, ha
velü nk tartana. Elmegyü nk az á llatkertbe. - A férfi megnézte, mennyi az idő . - Ö t
perc mú lva há rom. Ha sietü nk, van egy jó ó rá nk nézelő dni, és teá ra hazaérü nk. -
A doktor felá llt. - Elkészü lnek tíz perc alatt? A kocsiná l vá rom a tá rsasá got.
94
Most bezzeg nem kérették magukat a gyerekek! Daisy gyorsan felö ltö ztette
ő ket, és a megbeszélt idő elő tt egy perccel mindhá rman kiléptek a kapun.
Seymour doktor betuszkolta az ikreket a Rolls-Royce há tsó ü lésére, Daisyt
pedig maga mellé ü ltette.
A tá rsalgá s nem okozott gondot, minthogy Josh és Katié szü net nélkü l
csacsogott. A kora délutá ni gyér forgalomban hamar odaértek ú ti céljukhoz.
Ekkor kitö rt a vita: hova menjenek elő szö r?
- A kígyó khoz meg a skorpió khoz - jelentette ki Josh. - Aztá n cá pá t és
emberevő tigrist akarok lá tni.
Katié szívéhez azonban a mackó és az elefá nt á llt kö zelebb.
- Meg a tevék - tette hozzá .
- Ha ü gyesek vagyunk, mindet meglá togathatjuk - vélte a nagybá csi. -
Legyü nk tú l elő szö r a kígyó kon.
Daisy titokban neheztelt a doktorra. Az én véleményemre nem is kívá ncsi?
bosszankodott. Á m minél tová bb já rká ltak, anná l kevésbé duzzogott. Az ikrek
boldogan, elragadtatva sikongattak, bá csiká juk pedig még a lá ny elismerését is
kivívta tü relmes magyará zataival.
A kígyó kná l, skorpió kná l kellő képp borzongtak, aztá n megcsodá ltá k a
medvéket, kinevették az ö ntelt képű pú pos tevét, végignézték-kacagtá k a
csimpá nzok uzsonná já t, s végü l Josh meg Katié felü lhetett az elefá ntra.
- Hogy érzi magá t mostaná ban a kó rházban? - kérdezte az orvos Daisyt, míg
a gyerekek az ormá nyos ó riá s há tá n himbá ló ztak.
- Kö szö nö m, jó l!
Elmondja-e, mirő l beszélgetett Carter nő vérrel? - tö prengett a lá ny. Ú gy
dö ntö tt, inká bb nem. Minek terhelné a jö vő je gondjá val a doktort?
- Szerintem maga nem fog tú l soká ig ott maradni - jegyezte meg a férfi.
Daisy szíve nagyot dobbant ijedtében.
- Miért nem? Talá n elégedetlenek velem? Igaz, nem vagyok olyan fü rge,
mint Molly...
95
- Elégedetlenek? Szó sincs ró la! Kivá ló an dolgozik. Ez csak amolyan

megsejtés...
Tö bbet nem volt hajlandó mondani errő l Seymour doktor. A lá ny azt
kívá nta, bá rcsak hallgatott volna.
Az ő r visszavezette az elefá ntot, így Daisynek nem volt mó dja tová bb
faggatni a doktort. Pedig igencsak fú rta az oldalá t a kívá ncsisá g, honnan veszi,
hogy ő nem soká ig marad a kó rhá zban.
Az idő hű vö sre fordult, jó lesett otthon a forró tea. Mrs. Trim az ú gynevezett
kandalló szobá ban, az otthonos, kertre nyíló helyiségben terített meg. A pattogó
tű z mellett hamar felmelegedtek.
Lady Thorley nem soká ig maradt velü k.
- Á t kell ö ltö znö m. Féló ra mú lva indulunk. Melvin megkérte Triméket,
gondoskodjanak magá ró l, Daisy. Ahogy ismerem ő ket, finom vacsorá t kap. - Az
asszony megö lelte gyermekeit. - Mielő tt elmegyü nk, benézü nk hozzá tok apuval
jó éjszaká t kívá nni.
Az ikrek az ú j élményektő l fá radtan, vonakodá s nélkü l hagytá k magukat
lefektetni. Még az esti fü rdő re is nehezen tudta ő ket Daisy rá venni, pedig
má skor minden alkalmat megragadtak, hogy minél késő bb kerü ljenek á gyba.
Kipirulva, szappantó l illatozva bú jtak elő a fü rdő szobá bó l, amikor szü leik és
nagybá tyjuk bú csú zni jö tt.
Lady Thorley elragadó an csinos volt fémszá llal á tsző tt fekete estélyi
ruhá já ban, és Sir Hugh is jó l festett a fehér szmokingban. Á m az orvos
mindkettő jü kö n tú ltett. Estélyi ö ltö nye olyan jó l á llt neki, hogy Daisy alig bírta
levenni a szemét a férfiró l. Erő t vett magá n, s elfordult. Megint azt a gunyoros,
idegesítő mosolyt lá tta Seymour arcá n, amely minden alkalommal kihozta a
sodrá bó l.
A tö bb fogá sos, ízletes vacsora utá n a lá ny lefekvés elő tt még benézett az
ikrekhez. Mindkét apró sá g mélyen, békésen aludt. Daisy sietség nélkü l
megfü rdö tt, s jó leső en nyú jtó zott el a puha á gyban.
96
Mit csiná lhat most a doktor? - tű nő dö tt. Elment a bankettre Thorleyékkal,

vagy egy Lady Margarethez hasonló an elő kelő ö ltö zékű hö lgyet hívott meg
vacsorá zni?
A lá ny mély á lomba merü lt, mielő tt kisü thette volna, miért szomorodik el
ettő l az elképzeléstő l.
Reggel az ikrek ébresztették fel. Kétfelő l az á gyá ra má sztak, a hajá t
huzigá ltá k, a fü lébe sugdostak:
- Ne aludj má r, Daisy! Já tszani akarunk. Menjü nk a kertbe!
A lá ny á lmosan dö rgö lte a szemét.
- Korá n van még - pislogott az ó rá ra. - Alig mú lt hat ó ra. Bú jjatok inká bb
mellém a paplan alá ! Mesélek nektek, aztá n alusztok még egy sort.
Katie-nek tetszett az ö tlet, de Josh dacosan vonta ö ssze szemö ldö két.
- A kertbe akarok menni! Szegény Belle olyan magá nyos odakint!
Ezzel Katie-t is meggyő zte. Daisy kénytelen-kelletlen beadta a dereká t.
Felö ltö ztek, leosontak a lépcső n, s a konyhá n á t kilopó ztak a kertbe. Belle
ö rö mében vinnyogva ugrá lt rá juk.
Hiá ba igyekeztek halkan kiszö kni, valaki észrevette a korá n kelő ket. Egyszer
csak ott termett mellettü k a há z ura, s puszit kért a gyerekektő l.
- Hallja a madá rdalt? - kérdezte Daisyt. - Hamarosan felkel a nap. Mintha
nem is London kö zepén lennénk! - Karon fogta a lá nyt, és az utat szegélyező
virá gá gyá sok kö zö tt kivezette a kert teljes szélességében zö ldellő pá zsitra, majd
tová bb, egy fá k és bokrok mö gé rejtő ző kicsiny há zhoz.
- A boszorká ny kunyhó ja. - A doktor kinyitotta a kerti lak ajtajá t. Olyan volt
odabent, mint egy babaszobá ban. A fal mentén kö rben beépített pad, tarka
pá rná kkal. Mielő tt a férfi hellyel kíná lhatta volna Daisyt, a gyerekek kutyá stó l
utolérték ő ket. Ó riási felfordulá st rendeztek. Kinyitogattá k a szekrényeket,
edényeket szedtek elő , és kijelentették, hogy itt reggeliznek. Melvin bá csi
azonban lefú jta a tervet, pedig Josh vá ltig bizonygatta, hogy itt jó sá gos boszorka
lakik, és az ilyenek kö ztudottan vendégszerető ek.
97
- Ideje bú csú t venni a boszorká nytó l - figyelmeztette az ikreket

nagybá tyjuk.
Katié és Josh szépen rendet raktak.
- Viszlá t, boszi! - kiá ltoztá k, és elő rerohantak Belle-lel. A felnő ttek lassan
sétá lva kö vették ő ket. A vadsző lő vel befuttatott fal melletti utat vá lasztottá k. A
felkelő nap sugarai megcsillantak a leveleken, a fal vö rö s kö vein.
- Csodá latos a kertje - szó lt á brá ndosan Daisy. - Mint a tü ndérmesében!
- A há z má r IV. Gyö rgy ideje ó ta a csalá dunké. Akkoriban kis kerteket
építettek, sokfajta nö vénnyel. Londonban nagy kincs egy ilyen zö ld sziget. Itt az
ember megfeledkezhet az egész vilá gró l.
Lady Thorley nem jelent meg a reggelinél. A két gyerek mintaszerű en
viselkedett. É desapjuk jutalmul megkérdezte ő ket:
- Mit szeretnétek csiná lni délelő tt? Csak ebéd utá n indulunk haza.
- Emeletes buszon utazni! - vá gta rá Josh. Minthogy sem Sir Hugh, sem
Seymour doktor nem fogadta kitö rő ö rö mmel a javaslatot, Daisy ajá nlkozott:
- Jó ö tlet! Ha megtudhatná nk, melyik vonal jö het szá mítá sba, és mikorra
kell visszaérnü nk, szívesen elviszlek benneteket.
- A vá rosnéző busz a Trafalgar térrő l indul. Odaviszem magukat, visszafelé
meg jö jjenek taxival. - A doktor kérdő en nézett a lá nyra. - Van elég pénz
magá ná l?
Daisy elvö rö sö dö tt. Most megint cselédnek érezte magá t.
- Nem tudom, mennyibe kerü l a taxi, de azt hiszem, kevés lesz, ami ná lam
van.
Sir Hugh elő vett a tá rcá já bó l néhá ny bankó t.
- Ennyi talá n elég. Ha mégsem, akkor itthon fizetjü k ki a sofő rt.
Tíz perc mú lva Daisy kilépett a há zbó l a gyerekekkel. Hitte is, nem is, hogy a
doktor való ban elviszi ő ket a Trafalgar térre. Meglepő dö tt, amikor meglá tta a
férfit a kocsija mellett.
98
Az ikrek ú gy lá tszik, nem kételkedtek nagybá tyjuk ígéretében, a legnagyobb

természetességgel bemá sztak gyorsan a há tsó ü lésre. Daisy ma reggel
má sodszor szégyellte el magá t.
- Ugye nem hitt nekem? - Az orvos hangjá ban szemrehá nyá s csengett.
- Ő szintén szó lva, nem. Késő éjszaká ig fenn maradt, hajnalban meg má r
talpon volt.
- Ú gy van, de megérte...
A lá ny felidézte a kerti sétá t. Mindjá rt el is hatá rozta, iparkodik elfelejteni az
egészet.
Az ó riá si térre érve megnézték a Nelson-emlékoszlopot, aztá n a busz
csigalépcső jén felmá sztak az emeletre. Ú tkö zben Daisy megmutatta a
gyerekeknek az Alsó há zat, a Westminster-apá tsá got, a Buckingham-palotá t, a
Towert meg a kö rutazá son lá tható tö bbi nevezetességet.
Josht és Katie-t a kirá lyi palotá n kívü l nem nagyon érdekelték a régi
épü letek.
Mint minden kisgyerek, inká bb a forgalmat és a já rdá kon hö mpö lygő színes
emberá radatot bá multá k. Mű veltségü k nem nagyon gyarapodott, de azért ebéd
kö zben egyet s mást megemlítettek.
- Tudom á m, ki építette a nagy templom két tornyá t - kö zö lte Josh a
szü leivel. - Daisy megmondta: Christopher Wren. É n is építész leszek, és sokkal
szebbeket csiná lok.
- Lá ttunk lovas katoná kat is! - lelkendezett Katié. - É s mentő autó t! Kék fény
forgott rajta, és hangosan nínó zott. Biztosan balesethez sietett.
A doktor alig vett részt a tá rsalgá sban. Fá radtnak lá tszott. Mint hú ga
megjegyzésébő l kiderü lt, délelő ttjét a kó rhá zban tö ltö tte. A csalá di lá togatá s
kizö kkenthette a kerékvá gá sbó l, kü lö nö sen a két kis haszontalan csemete,
gondolta Daisy.
É n csak tudom, milyen fá rasztó ak!
Ebéd utá n a lá ny felö ltö ztette az ikreket az ú tra, és levitte a csomagokat.
99
Thorleyék má r az elő szobá ban bú csú zkodtak. Senki nem kérdezte a doktort,
mikor jö n megint Salisburybe.
A lá ny megkö szö nte a há zigazdá nak a szíveslá tá st.
- Boldog vagyok, hogy vendégü l lá thattam - felelte a férfi.
Daisy beü lt Joshhoz és Katie-hez. Visszanézett a há tsó ablakon a Belle
nyakö rvet szorongató doktorra. Hiá nyozni fog, ha nem lá tom viszont egyhamar,
vallotta be magá nak.
Az utazá s jó cská n pró bá ra tette Daisy tü relmét. Az ikrek minduntalan
ö sszevesztek, nyafogtak, mert még nem akartak hazamenni. A lá ny fellélegzett,
amikor megá lltak a há zuk elő tt.
- Nemsoká ra eljö vö k hozzá tok! - ígérte a gyerekeknek. Szerényen
elhá rította Lady Thorley bő beszédű és Sir Hugh szű kszavú há lá lkodá sá t.
- Hívjon fel minél elő bb! - kiá ltott utá na Lady Margaret. - Ma má r késő van...
Tudja, a kicsik miatt.
- Persze! - Daisy nem irigyelte a ladyt. Nem lesz kö nnyű ma á gyba dugni
Katie-t és Josht.
Nyafin kívü l csak egy cédulá t talá lt otthon, a konyhaasztalon. A mama
templomba ment, Pamela meg a legjobb bará tnő jénél tö ltö tte a vasá rnapot.
A lá ny felvitte ú titá ská já t, aztá n á tö ltö zö tt. Teavizet forralt, és vacsorá t
készített. A mama biztosan nem ebédelt rendesen, hiszen egyedü l volt. Daisy
benézett a hű tő szekrénybe, és megnyugodott. Minden van itthon, ami egy
spanyol omletthez kell.
Féló ra mú lva megjö tt Mrs. Pelham.
- Má r itthon vagy? Ne haragudj, nem tudtam, mikor érkezel, ezért
elmentem az esti á jtatossá gra. - A mama beleszimatolt a konyha levegő jébe. -
Isteni illat! Omlettet sü tö ttél? Mi lenne velem nélkü led?
Vacsora kö zben Daisy elmesélte a londoni hétvégét. Mrs. Pelham
figyelmesen hallgatta a szerény élménybeszá moló t, s végü l kijelentette:
- Igazá n rendkívü l szeretetreméltó ember ez a Seymour doktor! Mondd el
részletesen, milyen a há za, a kertje! Képzelem, mennyire csodá latos!
100
Pamela idő ben érkezett, az étel még meleg volt. Ő is elsorolta, mi minden
tö rtént vele aznap. Seymour doktorró l meg a há zá ró l nem esett tö bb szó . Csak
lefekvéskor peregtek le ú jra a vendégeskedés filmkocká i Daisy lelki szemei
elő tt.
101
12. FEJEZET
Daisy má snap délutá n lá tta viszont a doktort a kó rhá zban. A teaszü netbő l
visszatérve a folyosó n pillantotta meg. Melvin Seymour, kezét fehér
kö penyének zsebébe sü llyesztve, Carter nő vérrel és Dowling doktorral
beszélgetett. A lá nynak ismét feltű nt, mennyivel magasabb ez az ember
mindenki má sná l.
Megá llt, és leste a férfit, akin há tulró l is lá tszott, milyen fá radt. A lá ny
hirtelen vá gyat érzett, hogy segítsen rajta, levegye a terhet vá llá ró l,
gondoskodjon ró la. A lélegzete is elá llt, ú gy meglepő dö tt ettő l az érzéstő l. A
doktor, mintha megérezné a tekintetét, megfordult.
Uramisten! Hiszen szerelmes vagyok belé! A felfedezés megdö bbentette a
lá nyt, á m egy pillanatig sem kételkedett igaz voltá ban. Szíve boldogsá ggal telt
meg, mosolyogni készü lt, á m a férfi komolynak lá tszott.
Olyan vagyok, mint egy gyerek, aki a Meseorszá gró l á lmodik, szégyenkezett
Daisy. Lesü tö tt szemmel sietett a folyosó végére, a szennyes tá roló ba, ahol
Molly a piszkos á gyhuzatokat kö tö tte batyukba.
- Mi van veled? - kérdezte, de a keze nem á llt meg. - Szellemet lá ttá l? Fehér
vagy, mint a mosott lepedő !
- Á , csak fá j egy kicsit a fejem.
Mollyt azonban nem tudta megtéveszteni.
- É rdekes! Seymour doktor is pocsékul néz ki. Nem csoda. Hol itt van, hol
Londonban, hol meg Hollandiá ban. Megá rt neki a nagy hajsza. Mi a csudá nak
á ldozza fel magá t? Ott a szép há za a templom mellett... Mi kell neki még?
- Tehá t Salisburyben is van há za? - szó lta el magá t Daisy. - Nem csak
Londonban?
- Azt mondod, Londonban is van? De há t miért is ne? Megérdemli.
Agyondolgozza magá t a má sok gyerekeiért. - Molly ö sszecsomó zta az utolsó
batyut. Má ra elég a munká bó l!
102
Kifelé menet Daisy félénken nézett kö rü l. Nem lá tta a Rolls-Royce-ot,

ugyanis a doktor a kó rhá z mö gö tt parkolt aznap, de ezt a lá ny nem tudta, mint
ahogy azt sem, hogy a férfi ő t lesi az ablakbó l.
Az orvos mosolygott, mert észrevette, amint Daisy ó vatosan kö rü lkémlel,
mielő tt felü l a kerékpá rra. Az imént nagyon szerette volna magá hoz ö lelni a
folyosó n.
Még jó is, hogy nem adó dott rá alkalom, gondolta. Elő bb legyen biztos benne
a lá ny, mit érez irá nta.
Daisynek eszébe sem jutott kételkedni ú jonnan fellobbant érzelmében.
Csupá n azt nem tudta, ezentú l hogyan viselkedjék.
Legokosabb lenne azonnal felmondani, és má s á llá s utá n nézni, lehető leg
minél messzebb a kó rhá ztó l. Á m ha arra gondolt, mi tö rténik, ha nem lá thatja
tö bbé a férfit, egész testében reszketni kezdett, és já rmű ve veszedelmesen
megingott alatta.
Má srészt viszont, ha szinte mindennap talá lkoznak, iszonyú ö nfegyelemre
lesz szü ksége. Nem szabad beszélnie a férfival, még csak rá sem mosolyoghat.
É s ha egy napon a nagyszerű gyermekorvos fogja magá t, és megnő sü l? El fogod
viselni? - kérdezte magá t a lá ny. Egy pillantá ssal, egy szó val sem á rulod el a
titkodat?
Hazaérve a kerékpá rt szokása szerint beá llította a szerszá moskamrá ba. A
konyhá ban a mama éppen tésztá t gyú rt.
- Szervusz, drá gá m! - ü dvö zö lte vidá man lá nyá t. - Pizza lesz vacsorá ra!
Képzeld, megjö tt a gá zszá mla, és nem is olyan vészes, mint gondoltam. Amió ta a
kó rhá zban dolgozol, sokkal kö nnyebb az életü nk. Tudom, jobbat érdemelnél...
Daisy megcsó kolta a mamá t, levette a kabá tjá t, és enni adott Nyafinak.
- Ez aztá n a jó hír, anyuká m! Holnap be is fizetem a szá mlá t.
Má snap Molly nem jö tt be a kó rhá zba.
- Aggó dom érte - nyugtalankodott Carter nő vér. - É vek ó ta soha nem késett,
nem hiá nyzott. Remélem, nem beteg. Sajnos, nincs telefonja.
- Há tha buliban volt este, és elaludt - vélte az egyik á poló nő .
103
Molly azonban késő bb sem jelentkezett. Délutá n Carter nő vér megkereste

Daisyt.
- Nekem kellene megnéznem, mi van Mollyval, csak há t Philip értem jö n. Ma
mutat be az édesanyjá nak...
- Majd én elmegyek - ajá nlkozott Daisy. - Megmondaná a címét?
Való színű leg feleslegesen féltjü k, de az ö rdö g nem alszik. Talá n nem is olyan
nagy kerü lő hazafelé menet.
Mint kiderü lt, a megadott cím való ban ú tba esett. Molly a Fisherton Street
egyik mellékutcá já ban lakott, amely mellett Daisy mindennap elkariká zott. Az
egyszerű sorhá z utá n má r csak kidő lt-bedő lt pajtá k á lltak a gazban, meg ó cska
fakerítések, amelyek elvá lasztottá k a telkeket a pusztasá gtó l.
Daisy a rozsdás vasrá cshoz tá masztotta já rmű vét, és bekopogott a fénye
vesztett fémkariká val. Jó darabig eltartott, míg egy fiatalasszony - fején
hajcsavaró kkal, karjá n csecsemő vel - ajtó t nyitott.
- Jó estét! - A lá ny még munkatá rsnő je vezetéknevét sem kérdezte meg a
fő nő vértő l, ezért most kissé zavarban volt. - Mollyhoz jö ttem... Itt lakik?
- Molly Watts? Igen. Menjen csak fel a lépcső n, és mindjá rt balra... Ma még
nem is lá ttam. A fene tudja, mi lehet vele.
A lépcső há zban egyetlen huszonö tö s villanykö rte égett. Daisy bekopogott az
ajtó n, de nem vá laszolt senki. Ó vatosan lenyomta a kilincset, és belépett a kis
helyiségbe. Erő s bú torpaszta szag ü tö tte meg az orrá t.
- Molly? - Daisy az á gyhoz lépett. Bará tnő je félig ü lt, félig fekü dt, arcá n
lá zró zsá k égtek. Karjá ban fehér-fekete foltos macská t szorongatott. A lá bá ná l
fekvő borzas keverék eb a vendég kö zeledtére morogni kezdett.
- Mi bajod, Molly? Fá j valami?
- Itt, a mellemben... - A beteg lá ny kinyitotta a szemét. - Kérlek, Daisy,
gondoskodj ró luk... - nyö gte ki nagy nehezen.
Ide orvos kell, méghozzá sü rgő sen, gondolta ijedten Daisy. Legjobb lenne
azonnal kó rhá zba szá llítani.
- Az á llatok... - mormolta Molly. - Ma még nem kaptak enni.
104
A fü ggö nnyel elkerített konyhafü lkében Daisy megtalá lta a kutya- és

macskaeledelt. Megtö ltö tte a két tá lká t, egy edényben friss vizet tett a fö ldre,
aztá n Mollyt is megitatta.
- Rö gtö n jö vö k. Hívok orvost.
A telefonfü lkét az utca kö zepe tá já n talá lta meg. A kó rhá z kö zpontjá tó l
habozás nélkü l a gyermekosztá lyt kérte. Carter nő vért még ott talá lta.
- Há la istennek! - só hajtotta megkö nnyebbü lten. - Jó , hogy elértem. Molly
nagyon beteg. A mellében érez fá jdalmat, és azt hiszem, nagyon magas a lá za.
Mit tegyek?
- Maradjon mellette! Kü ldö k mentő t. Van neki há ziorvosa?
- Nem hiszem. Viszlá t, sietek hozzá vissza.
Daisy felhívta az édesanyjá t is, megmondta, hogy késő n ér haza.
Molly á llapota nem javult. A lá ny má r félig ö ntudatlan volt, és idő nként
kö hö gő gö rcs jö tt rá . A jó llakott á llatok ú jra az á gyá n fekü dtek. Daisy megfogta a
lá ny forró kezét, kitapintotta gyenge, de gyors érverését. Vizet hozott a
mosdó tá lban, belemá rtotta és kicsavarta a zsebkendő jét, azzal hű sítgette
bará tnő je égő arcá t.
Néhá ny perc elteltével valaki halkan kopogott.
- Tessék! - A lá ny megfordult.
Az ajtó ban Seymour doktor á llt.
- Jelen voltam, amikor Carter nő vérrel beszélt. Mindjá rt itt lesznek a
mentő k. Van Mollynak orvosa?
- Fogalmam sincs. Az-az asszony, aki beengedett, talá n tudja.
- Majd késő bb érdeklő dü nk. - A doktor a beteg lá ny fö lé hajolt.
Megnyugtató an beszélt hozzá , mikö zben megfogta a csukló já t. - Minden
rendben lesz, Molly. Bevisszü k a kó rhá zba, ott gondjá t viselik.
Molly megragadta az orvos karjá t.
- Dominó és Bobby... Mi lesz velü k? Nem maradhatnak itt egyedü l.
- A cicá t meg a kutyá t magammal viszem. Ná lam lesznek, míg maga meg
nem gyó gyul.
105
- Daisy, te vagy a fü ltanú ! Megígérte...

- Nyugi, Molly! Amit Seymour doktor ígér, azt be is tartja. Ne tö rő dj te most
semmivel!
Megjö tt a mentő autó , Mollyt hordá gyra fektették. A doktor lekísérte ő ket,
aztá n visszajö tt Bobbyert és Dominó ért, levitte ő ket a kocsijá ba. Daisy rendet
rakott, kicserélte az á tizzadt á gyhuzatot.
- Ú gy lá tszik, heveny tü dő gyulladá sa van. - A férfi kö rü lnézett a szegényes
szobá ban. - Molly nem lakhat itt. Hagyjon mindent ú gy, ahogy van, én majd
intézkedem. Most hazaviszem az á llatokat. Elkísérne?
- De... és a kerékpá rom?
- Ezt a gondot is megoldjuk. - Az orvos kituszkolta a lá nyt, s bezá rta az ajtó t.
Megkeresték a fő bérlő nő t.
- Elvitték a szerencsétlent? - Az asszony idő kö zben kivette hajcsavaró it.
- Kó rhá zba szá llíttattuk Miss Wattst. A kutyá t meg a macská t elvisszü k.
Holnap kü ldö k ide egy embert, aki ö sszecsomagolja Molly holmijá t. Asszonyom,
nem ismer véletlenü l valakit, aki Wiltonba juttatna egy biciklit? - A férfi
elő hú zott a zsebébő l egy bankó t.
- Majd az uram... - bó lintott a fiatalasszony. - Hagyja meg a pontos címet!
A doktor felírta noteszébe az utca nevét, a há zszá mot, kitépte a lapot, és
belegö ngyö lte a pénzt.
- Remélem, ennyi elég lesz a kedves férje fá radozá sá ért. Elő re is kö szö nö m!
Dominó és Bobby fü lét-farká t eleresztve kuporgott a kocsiban. Daisy
annyira megsajná lta a két elanyá tlanodott jó szá got, hogy sírva fakadt. Ú tkö zben
végig szipogott. Minden olyan vá ratlanul tö rtént, gyorsan kellett intézkednie,
nem ért rá tö prengeni. Most, utó lag tö rt ki rajta az idegesség.
Az orvos is hallgatott. Amikor megá lltak a ház elő tt, tiszta zsebkendő t
nyomott a lá ny kezébe, és megvá rta, míg letö rli kö nnyeit.
- Hozná a cicá t? A konyhá ba visszü k szegénykéket. Mrs. Trump majd ad
nekik valamit.
- É n má r megetettem ő ket. Molly lá zasan is csak értü k aggó dott.
106
- Jó l van, kislá ny! - Az orvos Daisy kezébe adta Dominó t, hó na alá vette a
reszkető kutyust, és kinyitotta a kaput.
- Jó estét! - ü dvö zö lte az elő szobá ban Mrs. Trumpot. - Hoztunk két
szá lló vendéget. Legalá bb Belle-nek lesz tá rsasá ga. Itt maradnak egy ideig.
Megbetegedett a gazdá juk.
Mrs. Trumpnak arcizma sem rá ndult.
- Ugye mindnyá jan éhesek, uram? - kérdezte, és kívá ncsian nézett Daisyre.
- Miss Daisy Pelham - mutatta be a doktor a lá nyt. - Ő kereste fel beteg
munkatá rsnő jét, akit aztá n kó rhá zba vittek. Daisy, a hö lgy Mrs. Trump, a
há zvezető nő m.
A lá ny kezet nyú jtott, az asszony pedig melegen viszonozta a kézszorítá st,
és mosolyogva megkérdezte:
- Akkor mi legyen a vacsorá já val, uram?
- Mit gondol, elég lesz két személynek? Miss Pelham velem eszik, aztá n
hazaviszem.
A lá ny még nem szokta meg a doktor parancsoló modorá t. Hiszen meg sem
hívta! Egyszerű en kijelenti, hogy ő itt vacsorá zik! Tiltakozni készü lt, de a férfi
megelő zte.
- Ugye megszerzi nekem ezt az ö rö met, Daisy? Csak hívja fel elő bb az
édesanyjá t. - Az orvos elvette a cicá t, s bevitte a konyhá ba. Mielő tt a lá ny észbe
kapott, Seymour doktor visszajö tt, s lesegítette a kabá tjá t. - Jö jjö n! A telefon a
nappaliban van. - Gyengéden, de hatá rozottan betessékelte Daisyt, aki ámulva
nézett kö rü l.
Balra ü vegajtó nyílt a kertre, jobboldalt pedig boltív vá lasztotta el a
helyiséget az ebédlő tő l. A kandalló ban lobogott a tű z, két oldalá n a ró zsafa
asztalka mellett egy-egy hatalmas kerevet terpeszkedett. A falakat bíborszínű
tapéta borította, melynek mintá ja a mennyezetre festve megismétlő dö tt.
Az ablakná l régimó di pamlag á llt, elő tte há romlá bú asztal, a kecses fali
polcon meg értékes, fá bó l faragott afrikai szobrocská k. A sarokban Daisy kisebb
107
zongorá t fedezett fel, néhá ny kényelmes fotelt meg egy ö ntö ttvas asztalká t,
amelyen friss krizantémcsokor pompá zott egy japá n vá zá ban.
A lá ny egy darabig csak á llt, és bá mult.
- Gyö nyö rű a nappalija - szó lalt meg végre. - A londoni há zá nak is szép a
berendezése, de itt valahogy otthonosabb.
- Ez az igazi otthonom. - A doktor fejbő l tá rcsá zta fel Daisy szá má t, és
á tnyú jtotta neki a kagyló t, majd kinyitotta a kertajtó t, és beengedte Belle-t.
- Nincs semmi baj, anyuká m - mondta gyorsan Daisy, amint meghallotta a
mama hangjá t. - Seymour doktorná l vagyok. Meghívott vacsorá zni, és utá na
hazavisz. Majd mindent elmesélek. Igazá n jó l vagyok, isten bizony! Jó éjszaká t,
anyu!
A kandalló ná l az orvos Belle-lel já tszott.
- Eszü nk és má ris indulunk - ígérte. - Utá na benézek Mollyhoz. Holnaptó l
Walker doktor, a legkivá ló bb belgyó gyá sz viseli gondjá t. Majdnem biztosan
vírusos tü dő gyulladá sró l van szó . Kap antibiotikumokat, és egy hétig, legfeljebb
tíz napig a kó rhá zban marad. Keresnü nk kell neki egy tisztességes laká st. Abba
a lyukba nem mehet vissza. Szö rnyű hely!
- De tiszta, mint a patyolat! - vitatkozott Daisy. - Egy ö sszkomfortos albérlet
pedig nagyon drá ga.
A férfi a tá laló hoz lépett, amelyen palackok sorakoztak.
- Iszik velem egy pohá rka sherryt? Jó t tenne most magá nak.
A lá ny szoká sa szerint fü lig pirult. Képzelem, milyen megviselt lehetek, ha
ezt mondja... A hajam kó cos, az orrom piros, és fénylik...
- Kö szö nö m - felelte, mikö zben ú gy á llt, mint aki nyá rsat nyelt.
- É rdeklő dö m majd valami rendes kiadó laká s utá n. - A doktor kitö ltö tte az
italt, és a lá nynak nyú jtotta az egyik poharat. - Nem tudja véletlenü l, Mollyé a
bú tor?
- Való színű leg. Minden darab tü kö rfényes. Az egész szoba bú torpaszta
szagú . - Daisy belekortyolt a sherrybe. - Mi lesz Dominó és Bobby sorsa?
108
- Itt maradnak. Szeretem az á llatokat, aká rcsak Mrs. Trump. Belle is jó l

meglesz velü k a kertben.
- De maga alig van itthon...
A doktor nem vá laszolt erre, és a lá ny mérgelő dö tt. Miért kell nekem folyton
ostobasá gokat fecsegnem? Még azt hiszi, érdekel a magá nélete. Beszéljü nk
inká bb másró l! De mirő l?
Mrs. Trump éppen jó kor jö tt megkérni a há z urá t és vendégét, fá radjanak az
asztalhoz.
- Ú j lakó tá rsaink má r mélyen alszanak - tette hozzá . - É lvezik a tű zhely
melegét. Szegény pá rá k kimerü ltek a sok izgalomtó l.
Mrs. Trump ugyanolyan vá lasztékosan terítette meg az asztalt, mint Trim
asszony Londonban. A doktor elő hú zott egy széket, megvá rta, míg a lá ny helyet
foglal, s leü lt vele szemben. Két kis kristá lyedényre mutatott.
- Só és bors, amennyiben ó hajtja...
Egyikre sem volt szü kség, mert Mrs. Trump jó l eltalá lta a fű szerezést. A
finom, habart hagymaleves enyhe só ska íze meglepte Daisyt, aki értett
valamelyest a konyhamű vészethez, s inká bb csak takarékossá gi okokbó l
készített egyszerű ételeket. Kívá ncsian vá rta a kö vetkező fogá st.
A figyelmes házigazda mindenfélérő l csevegett, és fehérbort tö ltö tt a
poharakba. Tehá t csirke lesz, vagy hal, gondolta a lá ny.
- Igen, Salisbury való ban szép vá ros - felelte a doktor megjegyzésére
szó rakozottan.
Nem csirkét, nem halat, hanem kacsasü ltet kaptak. Daisy életében most
evett ilyet elő szö r. Mrs. Trump isteni narancsmá rtá st tá lalt fel hozzá , amelyet
valami érdekes fű szerrel bolondított meg. A lá ny nem tudta megá llapítani, mi
lehet az.
Alkalomadtá n meg kellene kérdezni, gondolta, de ú gy vélte, erre aligha
kerü l sor.
A kacsa utá n gyü mö lcskrémmel nyakon ö ntö tt fagylaltot ettek. Daisy ritká n
jutott ilyen finomsá ghoz, mégsem szedett magá nak belő le másodszor.
109
- Soha nem ettem még ilyen remek vacsorá t - dő lt há tra jó llakottan.

- Mrs. Trump istená ldotta szaká cstehetség, de ma ö nmagá t is felü lmú lta.
Milyen a koszt a kantinban?
- Tű rhető . Persze, má s dolog szá z emberre fő zni, mint egyre. Gyakran
adnak ká posztá t, krumplit, vagdaltat. - A lá ny elhallgatott. Attó l félt, untatja a
doktort. Indulnom kellene.
Pedig a férfi egy cseppet sem unatkozott. É lvezte Daisy ö nfeledt mosolyá t,
kellemes hangjá t. Arra gondolt, milyen jó l mutat az asztalá ná l a lá ny. Mindebbő l
azonban egy á rva kukkot sem á rult el.
- Ká vét? - kérdezte ehelyett. - A nappaliban megisszuk, aztá n levizitelü nk
Dominó ná l meg Bobbyná l, és hazaszá llítom magá t.
A lá ny elfá radt az eseménydú s, hosszú nap utá n. A koffein sem haszná lt,
ü ltében elaludt. A doktor ó vatosan kivette kezébő l a csészét. Megint
megá llapította, milyen jó l illik a há zá ba Daisy. Fényes az orrocská ja, a rú zs
elkenő dö tt a szá já n, légzése majdnem horkolá s... Mégis milyen bá jos,
szeretnivaló ... Gyengéden megérintette a lá ny vá llá t.
- Bocsá nat, doktor ú r! - riadt fö l Daisy. - A sherry az oka, meg a bor... Mit
gondol most ró lam?
De Melvin Seymour erre nem szó lt semmit. Minek hozza még jobban
zavarba szegényt?
- Hazaviszem - á llt fel. - Nehéz napja volt. Ugye holnap munká ba megy?
- Persze! De azért nézzü nk be egy pillanatra az á llatokhoz. Molly holnap
biztosan ró luk érdeklő dik legelő szö r.
Dominó és Bobby békésen pihent a konyhakö vö n. Daisy megsimogatta ő ket.
- Ne féljetek, meggyó gyul a gazdi!
A cica meg a kutya gyanakodva pislantott fel a lá togató kra, aztá n tová bb
szunyó ká ltak.
- Jó dolguk lesz ná lunk - szó lt Mrs. Trump. - Megmondhatja a gazdá juknak.
110
Az orvos a kocsiban nem zavarta beszélgetéssel á lmos ú titá rsá t. A há zná l

első nek szá llt ki, s becsengetett. Megnyugtatta Mrs. Pelhamet, hogy Daisy
reggelre kialussza magá t, és megint a régi lesz. Aztá n elbú csú zott.
- Kö szö nö k mindent, doktor ú r! - A lá ny megszorongatta az orvos kezét. A
segítséget, a nagyszerű vacsorá t meg azt is, hogy szá llá st ad Molly
kedvenceinek. Benéz még ma este hozzá ?
- Vilá gos, hiszen megígértem. Jó éjszaká t, Daisy! Aludjon jó l, á lmodjon
szépeket!
A lá ny még elmesélte a mamá nak és Pamelá nak a tö rténteket, pedig alig
bírta nyitva tartani a szemét.
Pamela észre is vette, milyen fá radt a nő vére.
- Mars az á gyba! Ugye holnap korá n kell kelned? Aludj kicsit tová bb! Majd
én csiná lom meg a reggelit, és gondoskodom Nyafiró l is. Igazá n adhattak volna
neked kivételesen egy szabadnapot.
- Hogyisne! Amíg Molly beteg, nekem kell elvégeznem az ő munká já t is.
111
13. FEJEZET
Daisy má snap, a ká vészü netben á tment meglá togatni Mollyt. Elő bb azonban
udvariassá gbó l bekopogott a nő i bel osztá ly fő nő vérének ajtajá n.
- Maga az? - szó lt az asszony mogorvá n. - Utasítá st kaptam, hogy aká rmikor
jö n, engedjem be Miss Wattshoz. Az utolsó szobá ban talá lja. - A fő nő vér olyan
arccal hajolt vissza író asztala fö lé, mintha ez a kivételezés mélyen sértené
tekintélyét.
A folyosó n a lá ny Mrs. Brett-tel talá lkozott.
- Maga mit keres itt? - mordult rá egykori fő nö knő je.
Daisy meg sem á llt, ú gy vá laszolta:
- Lá togató ba jö ttem.
Molly pá rná já hoz tá maszkodva ü lt az á gyá ban. Korá ntsem lá tszott má r
olyan betegnek, mint elő ző este. Persze, mindketten tudtá k, hogy még hetekig
pihennie kell.
- Szia, Molly! Lá tom, sokkal jobban vagy! Képzeld, bá rmikor benézhetek
hozzá d. Most mondta a fő nő vér. Dominó nak meg Bobbynak jó l megy a sora,
miattuk ne aggó dj! Seymour doktor há zvezető nő je kényezteti ő ket.
- Tudom, mesélte a doki. Itt já rt este. É s mi lesz a szobá mmal?
- A doktor keres neked ú j albérletet. Mit hozzak, ha legkö zelebb jö vö k?
- A fogkefémet, a papucsomat, a kö ntö sö met, szappant, fogpasztá t és fő leg a
kézitá ská mat.
- Hazafelé menet beugrom, és mindent ö sszecsomagolok.
- Kö sz, igazá n aranyos vagy.
- Nem baj, ha csak holnap reggel kapod meg?
- Dehogy!
Daisy titokban azt remélte, Mollyná l talá lja Melvin Seymourt, de csaló dottan
kellett tá voznia. Buzgó n nekilá tott a munká nak, hiszen kettejü k dolgá t végezte.
A nő vérek ugyan segítettek neki, de estefelé így is holtfá radtan szá llt a
kerékpá rra.
112
- Menjen csak fel! - morogta Molly fő bérlő nő je. - Remélem, ma má r má s

nem jö n. Semmi kedvem egész este ajtó t nyitogatni.
A lá ny elnézést kért, felment a lépcső n, s benyitott a kis szobá ba. Az
ablakná l egy fotelban Seymour doktor ü ldö gélt elgondolkozva.
Mily csodá latos viszontlá tni! - ö rvendezett magá ban Daisy.
- Molly megkért, vigyem be neki a holmijá t - hadarta kicsit zavartan. - Nem
is gondoltam a kulcsra...
Az orvos elő vette zsebébő l a szó ban forgó kulcsot.
- Tő le tudom, hogy maga idejö n. Gondoltam, megvá rom. Egyébként Mrs.
Trump említette egy bará tnő jét, egy ö zvegyasszonyt, akinek szép kis há za van a
Churchfields utcá ban. Kiadó az egyik szobá ja. Mi lenne, ha holnap este
elmennénk megnézni?
- Elmennénk? - kérdezte a tö bbes szá mot hangsú lyozva Daisy.
A férfi a kopott tá mlá nak dő lt, és figyelmesen szemü gyre vette a lá nyt.
- Maga biztosan jobban tudja ná lam, mi felel meg Mollynak.
- É s ő tud errő l? Hajlandó elkö ltö zni?
- Megkérdeztem, volna-e kedve olyan há zban lakni, ahol Dominó és Bobby
kedvü kre szaladgá lhatnak a kertben. Azt mondta, ö rö mmel. Ha megfelelő a
laká s, Molly a kó rhá zbó l egyenesen oda mehet. - Az orvos egy pillanatra
elhallgatott, aztá n kedvesen érdeklő dö tt: - Nehéz napja volt, Daisy?
- Megjá rja... A nő vérek igazá n megértő ek, és á llító lag hamarosan kapok
ideiglenes segítséget. Ideadná a laká skulcsot? Nem szeretném tová bb feltartani.
- Ilyen hamar lerá z? - mosolygott a doktor. - Csomagoljon ö ssze mindent
Mollynak! Beviszem neki.
A lá ny reklá mszatyorba rakta mindazt, amit bará tnő je kért, s a holmi
tetejére tette a kézitá ská t.
- Nem lá ttam a kocsijá t odakint.
- A kó rházba gyalogszerrel is tíz perc alatt beérek. - A férfi elvette a
csomagot, kituszkolta Daisyt, és bezá rta maguk mö gö tt az ajtó t. - Akkor tehá t
113
holnap este vá rom a portá sfü lkénél. Autó val megyü nk. A biciklijét hagyja
kivételesen a kó rházná l, s másnap reggel jö jjö n busszal!
A lá ny rá bó lintott. Amikor leértek, felbukkant a laká sadó nő .
- Most jö ttek utoljá ra? A lakbér csak a hét végéig van kifizetve. Ha szombat
estig nem lá tok pénzt, másnak adom ki a szobá t.
- Kié a bú tor? Miss Wattsé? - kérdezte az orvos.
- Igen, mindent ő hozott, kivéve a sző nyeget meg az á lló lá mpá t. Tehá t
kikö ltö zik? Anná l jobb. Legalá bb megszabadulok a kutyá já tó l meg a
macská já tó l. Eleget tű rtem á llatokat a há zamban.
- Holnap elvitetem a bú tort. Kérem, maradjon itthon, míg nem jö nnek a
szá llító k. Jó estét, asszonyom!
Az ajtó hangosan becsapó dott mö gö ttü k. A doktor ellentmondá st nem
tű rő en jelentette ki:
- Be ne tegye tö bbé ide a lá bá t! Megtiltom! A tö bbit bízza csak rá m. -
Megvá rta, amíg a lá ny felü l a kerékpá rra. - Jó éjszaká t, Daisy! - szó lt, és nevetve
megcsó kolta.
A lá ny majd leesett a biciklirő l meglepetésében. Valamit mormolt, aztá n
amilyen gyorsan csak bírt, elkariká zott. A férfi hosszan nézett utá na.
A nevetés emlékétő l Daisy hazá ig nem szabadult meg, a csó kot pedig még
kevésbé tudta elfelejteni. Bará ti puszi volt csupá n, beszélte be magá nak. Nem
tö bb, mintha megsimogatná a kutyá já t...
Betolta a helyére a kerékpá rt, és egyenesen a konyhá ba ment, ahol Pamela a
há zi feladatá t készítette.
- Megjö ttél, Daisy? - jö tt elő a nappalibó l Mrs. Pelham. - Kezdtem má r
aggó dni. Késő re já r.
- Holnap meg holnaputá n is késő bb érek haza, anyuká m. Mollynak még
nincs helyettese. Ma este a laká sá n já rtam a holmijá ért.
- É s utá na még visszamentél a kó rhá zba?
- Nem. Ott volt Seymour doktor is, és ő vitte be a csomagot.
114
Mrs. Pelham szeme felcsillant. Daisy sejtette, mit forgat a fejében a mama.
Nem veszi észre szegény, milyen reménytelenü l á brá ndozik.
- Nagyszerű ember ez a doktor. Mostaná ban gyakrabban talá lkoztok? -
puhatoló zott Mrs. Pelham.
A lá nya felsó hajtott.
- Csakis Molly miatt, mama. Seymour doktor megkért, nézzek meg holnap
egy laká st a bará tnő m szá má ra. A szoba, ahol eddig lakott, nagyon lehangoló .
Sö tét és kicsi. A fő bérlő nő rő l meg jobb nem is beszélni...
Daisy elhallgatta, hogy kettesben mennek laká snéző be az orvossal. Ezzel
csak a mama képtelen á lmait tá plá lná .
A lá ny másnap is soká ig dolgozott. A beígért ideiglenes kisegítő nem
jelentkezett, rá adásul Daisy délben meglá togatta Mollyt, s az erre szá nt
negyedó rá t csak ú gy pó tolhatta, hogy á llva kapta be az ebédjét – dará lthú s
szeletet sá rgarépá val a pudingot pedig meg sem kó stolta. Nem sok kedve volt
este még laká st is nézni, de ígéretét betartotta.
Amikor leért az elő csarnokba, a doktor az egyik fő orvossal beszélgetve á llt a
bejá ratná l. A két férfi ü dvö zö lte a lá nyt, s a fő orvos elkö szö nt.
Seymour doktor a kocsijához kísérte Daisyt.
- Fá rasztó napja volt?
- Eléggé.
- Já rt Mollyná l?
- Igen. Má r sokkal jobban van.
- Persze, ebédszü netben lá togatta meg.
- Csak akkor értem rá . - A lá ny izgalmasabb pá rbeszédet is el tudott volna
képzelni, de képtelen volt megerő ltetni fá radt agyá t.
- Tehá t éhes. - Az orvos az autó telefon gombjait nyomkodta. - Mrs. Pelham?
Itt Melvin Seymour. Elmegyü nk Daisyvel laká st nézni. Ugye tud ró la? - Egy
darabig hallgatott, a lá ny meg zavartan fordult el. A mama most bizonyá ra
kikottyantja, hogy ú gy tudta, Daisy egyedü l intézi ezt az ü gyet. - Ne aggó djék,
Mrs. Pelham! Természetesen hazaviszem a lá nyá t. Kö szö nö m a meghívá st.
115
Az autó néhá ny perc mú lva csinos, elő kertes sorhá zakbó l á lló utcá ban
fékezett. A csengetésre dundi, kö zépkorú asszony nyitott ajtó t.
- Seymour doktor? Mrs. King vagyok. Fá radjanak be! Mrs. Trump
tá jékoztatott...
- Jó estét, Mrs. King! A hö lgy Miss Pelham, Miss Watts munkatá rsa.
Megkértem, ő t, jö jjö n velem. Ú gy vélem, jobban ismeri Miss Watts ízlését, mint
én.
- Természetesen! - mosolygott Mrs. King.
Bevezette ő ket a tá gas, vilá gos fö ldszinti szobá ba. A verandá ró l néhá ny
lépcső vitt a bekerített kertbe. A mosdó mellett gá zká lyha á llt, a sarokba
fő ző lapot szereltek, tová bbá polcokat meg egy kis mosogató t.
- Boldogult férjem sokat betegeskedett. Neki rendeztü k be ezt a helyiséget.
magyará zta Mrs. King. - A zuhanyozó az elő szobá bó l nyílik. Nekem kü lö n
fü rdő szobá m van odafö nt. A kisasszony elhozza a sajá t bú torait?
Minthogy az orvos a verandá n nézelő dö tt, Daisy vá laszolt:
- El. De nem egyedü l jö n.
- A bará tjá val? Egy személyrő l volt szó ...
- A bará tait is hozza. A kutyá já t meg a macská já t. Nem baj?
- Dehogy! Má r régó ta szeretnék kutyá t. Félek egyedü l, fő leg éjszaka.
- Tetszik nekem a szoba meg a veranda is. Kérdés, nem lesz-e sok a bér
Mollynak.
- Ugye ő is a kó rhá zban dolgozik? Mrs. Trumptó l tudom, mennyit keres.
Megfelelne neki hetente annyi, amennyire gondoltam? - Az asszony meglepő en
alacsony ö sszeget nevezett meg.
- Azt hiszem, igen. Beszélek vele, aztá n holnap értesítem ö nt.
Az orvos kö zben visszajö tt, és Mrs. Kinghez fordult.
- Má ris megá llapodhatunk. Kifizetem egy hó napra elő re a lakbért.
- Nem siette el a dolgot, Seymour doktor? - szó lt a Wilton felé vezető ú ton
Daisy. - Há tha nem tetszik Mollynak a szoba.
- Magá nak tetszik?
116
- Nagyon!
- Akkor nincs gond!
A lá ny azt hitte, egyedü l szá ll ki a há zukná l, á m a doktor leá llította a motort.
- Az édesanyja meghívott egy csésze ká véra.
Pamela má r jö tt is elébü k.
- Befelé! A ká vé forró , és anyu oldalá t majd kifú rja a kívá ncsisá g.
Mrs. Pelham a féltve ő rzö tt, nagyanyjá tó l ö rö kö lt porcelá nkészlettel terített
meg, és á nizsos teasü teményt is sü tö tt. Az orvos levette a zakó já t, letelepedett,
és készségesen vá laszolgatott a kérdésekre. Ú gy viselkedett, mint a csalá d régi
bará tja.
Mintegy há romnegyed ó ra mú lva Daisy kikísérte a vendéget.
- Reggel benézek Mollyhoz - bú csú zott a férfi. - Jó lenne, ha maga mesélne
neki részletesen az ú j otthoná ró l. Ha beleegyezik a kö ltö zésbe, azonnal
odaszá llíttatom a bú torait.
- Ritkasá g manapsá g az ilyen aranyos ú riember - lelkendezett Mrs. Pelham,
amikor nagyobbik lá nya visszatért. - Mindjá rt kész a vacsora. Mit gondoltok,
ízlett a doktornak a sü tim?
- Mivel alig hagyott belő le, biztosan - vonta le a kö vetkeztetést Pamela.
Amint itt ü ldö gélt ingujjban, és fecserészett, senki nem nézte volna
nemzetkö zileg elismert szaktekintélynek.
Daisy csodá lkozva bá mult kishú gá ra.
- Ezt honnan veszed?
- A Ki kicsodá bó l. Jó hosszú szó cikk van ró la, a neve elő tt egy sornyi
titulussal. Miért vá gsz ilyen unott képet? Talá n nem is érdekel?
- Nem tú lsá gosan...
Az ebédszü netben Daisy meglepő en jó színben talá lta kolléganő jét. Az ú j
laká sra nem kellett rá beszélni, mivel a doktor má r mindenrő l beszá molt neki.
Szinte kész helyzet elé á llította, és Molly boldogan egyezett bele a
kö ltö zkö désbe.
117
- Mi lett volna velem nélkü letek? Soha nem felejtem el, amit értem és a
kedvenceimért tettetek - á radozott meghatottan. - Sajá t, kü lö n zuhanyozó m
lesz, rá adá sul verandá m is, és Dominó meg Bobby egész nap kint lehet a
kertben! Ha tudná nak beszélni, ő k is megkö szö nnék...
Daisy visszasietett a gyermekosztá lyra. Igyekezett megbirkó zni az egyre
szaporodó feladatokkal. Tö prengésre nem jutott ideje. Annyi baj legyen! Tiszta
haszon! - gondolta.
Este, mielő tt elkö szö ntek egymá stó l, Carter nő vér elá rulta, hogy hamarosan
megtartjá k az eljegyzést Philippel.
- Holnap hivatalosan is bejelentem - tette hozzá -, de azt akartam, hogy
maga tudja meg elő szö r. Ugye eljö n az eskü vő nkre?
A lá ny gratulá lt, s megcsodá lta a gyémá ntgyű rű t, amelyet Beryl Carter
egyelő re aranylá ncra fű zve viselt á poló nő i egyenruhá ja alatt. Daisy szívbő l
ö rü lt a nő vér és Philip boldogsá gá nak. Igazá n ö sszeillő pá r! - ismerte el
magá ban. El ne felejtsek levélben szerencsét kívá nni Keynes bará tomnak.
Mielő tt kilépett a kapun, a portá s alig olvasható an címzett borítékot adott á t
neki. A rö vid levélkében Seymour doktor arra kérte, menjen el Mrs. Kinghez, és
nézzen utá na, rendben megérkezett-e Molly minden ingó sá ga. Alá írá sként csak
egy M.S.- biggyesztett az ü zenet végére.
Daisy nehezen silabizá lta ki az írást.
- Micsoda macskakapará s! - morogta mérgesen, á m gondosan
ö sszehajtogatta a levelet, hogy majd este a pá rná ja alá rejtse.
A bú torokat leszá llítottá k, a szobá t csinosan berendezték. Daisy
kifogá stalannak talá lta Molly ú j otthoná t. Minden ragyogott a tisztasá gtó l.
Kö szö netet mondott Mrs. Kingnek, aki elá rulta, hogy Mrs. Trump segített neki.
- A doktor kért meg erre mindkettő nket. Szü letett ú riember!
Daisynek vasá rnap dolgoznia kellett, de szombatra szabadnapot kapott.
Ö rö mmel elfogadta há t Lady Thorley meghívá sá t Miss Thompson szü letésnapi
uzsonná já ra. A doktort azonban nem talá lta Steeple Langfordban, hiá ba
reménykedett.
118
- Talá n Londonban van - említette futó lag a bá tyjá t Lady Margaret. - Elvégre
neki is lehet magá nélete.
Csaló dottsá ga ellenére a lá ny kellemes délutá nt tö ltö tt Thorleyékná l. A lady
gyö nyö rű szü letésnapi tortá t hozatott. Jó ízű en ettek-ittak, aztá n Amy
Thompson megmutatta az ajá ndékait, kö ztü k a legértékesebbeket, Katié sajá t
kezű leg fű zö tt gyö ngysorá t, meg Josh Blackyt á brá zoló gyurmaszobrocská já t.
Az ü nnepelt ezutá n vá laszthatott, melyik tá rsasjá tékkal szó rakozzanak. A
tapasztalt nevelő nő persze az ikrek kedvencére, a Ne nevess korá nta szavazott.
Bú csú zó ul Daisynek meg kellett ígérnie, hogy hamarosan ú jra eljö n.
119
14. FEJEZET
Reggel vasá rnapiasan gyér forgalomban biciklizett a lá ny a kó rhá zba. A

hétkö znapok sü rgés-forgá sa odabent is csillapult, kivéve a gyermekosztá lyt. A
szabadnapos Carter nő vér helyettese szakmailag ugyan megá llta a helyét, de
képtelen volt rendet, fegyelmet tartani.
Daisy magá ra ö ltö tte ró zsaszínű kö penyét. Abban a vigasztaló tudatban
vetette magá t a munká ba, hogy a régó ta beígért kisegítő má snap végre való ban
eljö n.
Ebédszü netben á tment Mollyhoz, aki szépen gyó gyulgatott. Má r szinte
teljesen egészségesnek lá tszott.
- Bá rcsak kiengednének! - só hajtotta. - Mindenki kedves itt hozzá m, de a
fő nő vér meg Mrs. Brett! - forgatta szö rnyü lkö dve a szemét. - Rémes két
há zisá rká ny! Semmi pénzért nem dolgoznék a kezü k alatt!
- Nem is kell - nyugtatta meg Daisy. - Carter nő vér má r szá molja a napokat.
Alig vá rja, hogy vissza gyere, aká rcsak én. - A lá ny megnézte, mennyi az idő .
Mennem kell. Gyó gyulj szépen tová bb! Hiá nyzol mindnyá junknak.
Molly arca felderü lt.
- Kö szö nö m a lá togatá st! Tegnap itt já rt Mrs. Trump. Há t nem kedves?
Mesélt Dominó ró l és Bobbyró l. Azt mondta, jó l megy a soruk. Csak má r velü k
lehetnék!
- Légy még egy kicsit tü relemmel, Molly! Meglá tod, mennyire élvezitek
majd az ú j laká st.
A szü lő k és a nagymamá k, nagypapá k vasá rnaponként csak ú gy nyü zsö gtek
a gyermekosztá lyon. Az á poló nő knek és segítő iknek meggyű lt a bajuk ilyenkor.
Némelyik apró sá g sírt, mert nem akarta elengedni hozzá tartozó it, s
néhá nyan elrontottá k a gyomrukat a tö méntelen csokitó l, sü teménytő l,
gyü mö lcstő l. Pedig a szabá lyok szerint ilyesmit csak a nő véreknek lett volna
szabad á tadni.
A lá togatá si idő letelté vel az egész személyzet nekilá tott az esti teendő knek.
120
Daisy fá radhatatlanul rohangá lt ide-oda. Á gyat hú zott, vacsorá t osztott,

késő bb meg kivitte az edényeket a mosogató ba. A konyhalá ny nem győ zte
sü rgetni.
É ppen a tá lcá kat segített elmosni, amikor zaj hallatszott az utcá ró l. Eleinte
messzirő l, mint a tá voli mennydö rgés, de késő bb tisztá n kivehető vé vá lt a
kiá ltozá s, a kö zeledő tö meg moraja.
- Gará zdá lkodó taknyosok - szó lt megvető en a konyhalá ny. - Ö sszeverő dnek
ordítozni egy kicsit. Ú gy lá tszik, nincs jobb dolguk...
A fő nő vér helyettese is hasonló an vélekedett.
- Vajon mi a csuda ellen tiltakoznak? Jut eszembe! Daisy, menjen má r le
legyen szíves, hozza fel az alkoholt! Carter nő vér tegnap megrendelte, de
elfelejtették felkü ldeni a patiká bó l.
A gyó gyszerész, aki má r menni készü lt, kelletlenü l morogta:
- Minek maguknak alkohol vasá rnap este? - Mogorvá n tolta a lá ny elé az
ü veget. - Attó l tartok, itt ma még nagy balhé lesz. Ö rü lö k, ha ép bő rrel
hazajutok.
Daisy udvariasan megkö szö nte a patikus fá radozá sá t, ború lá tá sá t azonban
nem osztotta. Visszaindult az osztá lyra. A személyzetnek ugyan szigorú an
megtiltottá k, hogy a fő lépcső n kö zlekedjen, de így a lá nynak nem kellett kerü lő t
tennie. Azt remélte, ilyenkor nem talá lkozik senkivel.
Egyre hangosabban, fenyegető bben hallatszott be a lá rma az elő csarnokba.
Majdcsak elvonul a cső cselék a kó rhá z elő l, remélte a lá ny, de tévedett. A
fiatalok bandá ja a bejá ratná l tö mö rü lt, és a fő kolomposok ü vö ltö zve nyomultak
a kettő s lengő ajtó n befelé.
Ennek a fele sem tréfa, dobbant meg Daisy szíve. A portá sfü lke felé
pillantott.
Ott mindig ü l valaki, és biztosan má r telefoná l is a rendő rségnek.
A fü lke azonban ezú ttal ü res volt. Se kö zel, se tá vol egy lélek, akinek
szó lhatna... Az elő térbő l nyíló folyosó k, a fö ldszinti irodá k, taná cstermek
kihaltan tá tonganak.
121
A banda egy pillanatra megtorpant a lá ny lá ttá n. De csak egy pillanatra,,

aztá n má r ö zö nlö ttek is az elő csarnokba. Némelyikü k baseballü tő vel
hadonászott, vezető jü k pedig ledö ntö tte talapzatá ró l egy rég megboldogult
fő orvos mellszobrá t. Ekkor lá tta meg Daisy a fiú kezében a kést.
Iszonyú an félt a bicská tó l, de nem há trá lt meg.
- Kifelé! - kiá ltotta, ahogy a torká n kifért. - Ez kó rház!
- É s te vagy a fő nő vér? - rö hö gtek a részeg huligá nok. - Azt hiszed,
feltartó ztathatod az angolszá sz ifjú sá got?
A gyü levész had elő renyomta vezéreit. Viharos tetszésnyilvá nítá sok
kö zepette még egy mellszobor - a kó rhá z alapító já é - zuhant le, és tö rö tt apró
darabokra a kő padló n.
Daisy, még amikor meglá tta a csendhá borító kat, letette az alkoholos ü veget
a lépcső legalsó foká ra. Most azonban felkapta, s gö rcsö sen szorongatta. Nem a
leghatá sosabb fegyver, de ha az egyik tá madó képébe vá gná ...
Még egyszer figyelmeztette a cső cseléket:
- Tű nés innen! Pillanatok kérdése, és itt a rendő rség!
Szavait á ltalá nos gú nykacaj és szitokö zö n fogadta.
A fő kolompos, aki lelö kte a szobrokat, fenyegető en kö zeledett a lá nyhoz.
Daisy szorosabban markolta az ü veget. Ekkor valaki há tulró l félretolta, és
megszó lalt mellette egy férfi:
- Egy pillanat... Ká r az alkoholért.
- Melvin! - suttogta a lá ny. Tö bbet nem bírt kinyö gni. Az orvos nyugodtan,
szelíden kérte:
- Hozz segítséget, kedvesem! Hívd fel a rendő rséget, há tha még nem tudjá k,
mi folyik itt.
- Nem hagylak magadra! Képesek és kinyírnak!
- Tedd, amit mondtam, Daisy! - parancsolta a doktor.
A lá ny nem mert ellenkezni. Felrohant a lépcső n, s kifulladva ért az első
emeletre, a belgyó gyá szat férfiosztá lyá ra.
122
- Huligá nok rohamozzá k a kó rhá zat! - kiá ltotta az első ú tjá ba kerü lő
nő vérnek. - Seymour doktor egyedü l van a hallban! Segítsen valaki!
A nő vér szó nélkü l eltű nt, majd két markos á poló val tért vissza.
- Hívja a rendő rséget, és értesítse a portá st meg a gondnokot! - szó lt
futtá ban az egyik á poló . - Megtalá lja a szá mokat az író asztalon...
Daisy há romszor kilencet tá rcsá zott az irodá ban. Tudnak a rendbontá sró l,
mondta a rendő rség telefonkö zpontosa. A kü lö nítmény má r ú ton van a kó rhá z
felé.
A lá ny felhívta a portá st és a gondnokot, aztá n felment a gyermekosztá lyra.
- Csakhogy itt van! Hol mászká lt ilyen soká ig? É s mi ez a zaj odalent?
- Csapatnyi részeg, ká bító szeres srá c rontott a kó rhá zba. - Ennél tö bbet
nem is mondott Daisy.
A nő vér nem kérdező skö dö tt tová bb.
- Ezért ilyen sá padt? Ü ljö n le, igyon egy teá t! Ú gyis lejá r nemsoká ra a
munkaideje.
A fö ldszintrő l durva férfihangok, lá bdobogá s hallatszott. Szerencsére csak
tompá n, kü lö nben a gyerekek halá lra rémü ltek volna.
A nő vér magá ra hagyta Daisyt. Míg a lá ny a teá já t kortyolgatta, fejében
vadul kavarogtak a gondolatok. Olyan gyorsan tö rtént minden, hogy alig
emlékezett rá , mit mondott, mit csiná lt. Csak egyet tudott biztosan: Melvinnek
szó lította a doktort, az meg ő t kedvesemnek. Hozz segítséget, kedvesem! - így
mondta. Talá n mert vigasztalni, megnyugtatni akart....
Felberregett a telefon.
- Halló ! - szó lt a kagyló ba a lá ny.
- Maradj ott, ahol vagy! - hallotta Seymour doktor hangjá t. - Felmegyek!
- Jó . - A lá ny megkö nnyebbü lésében majdnem sírva fakadt.
Csakhamar befutott a nő vér. Sü rgő sen jelentést kellett írnia a tö rténtekrő l.
- Jó l van, Daisy? Cowie doktor azt mondta, a rendő rö k elvitték a fickó kat.
Maga nagyon bá tor! Egyes-egyedü l odaá llt az ő rjö ngő cső cselék elé. Nem félt?
- Dehogynem! Talá n meg is futamodom, ha nem jö n Seymour doktor.
123
- Tő le tudja mindenki, hogy maga milyen talpraesetten, hő siesen

viselkedett. Le a kalappal! É n rö gtö n felvettem volna a nyú lcipő t.
- Azt hiszem, ijedtemben mozdulni sem bírtam - mosolygott Daisy.
A nő vér ú jra megá llapította, mennyivel kü lö nb ez a lá ny a tö bbi kisegítő nél.
Nyílt az ajtó , megjö tt Seymour doktor.
- Vedd a kabá todat! - fordult Daisyhez. - Hazaviszlek. Jobban vagy má r?
- Kö szö nö m, igen. - A lá nyt bosszantotta a kérdés. Talá n bizony hisztériá s
rohamot kaptam? - fü stö lgö tt magá ban.
- Ö t perc mú lva indulunk. Vá rlak odalent.
- Mit csiná ltak velü k a rendő rö k? - érdeklő dö tt a suhancok sorsá ró l az
autó ban Daisy.
- Néhá nyat letartó ztattak, a tö bbiek meg szétfutottak a szélró zsa minden
irá nyá ba. Ú gy hallottam, nem idevaló siak.
A férfi hangja hű vö sen, kö zö nyö sen csengett. Daisy nem mert tová bb
kívá ncsiskodni. A há zná l gyorsan ki akart szá llni, de a doktor nem engedte.
- Ne siess, vá rj meg, bekísérlek!
- Felesleges.
Melvin Seymour mintha meg sem hallaná , kiszá llt, kinyitotta a bal oldali
ajtó t, és magá hoz ö lelte a lá nyt.
Mielő tt Daisy tiltakozhatott, má r jö tt is kifelé Mrs. Pelham.
- Drá ga kislá nyom! Nem esett bajod? Hogy tö rténhet ilyen szö rnyű ség?
Képzelem, mennyire megijedtél. Ha nem jö n a doktor... - Az asszony az orvoshoz
fordult. - Hogyan kö szö njem meg? Megmentette a lá nyom életét!
- Nem volt az életmentés, Mrs. Pelham. - Az orvos a szű k elő szobá ba terelte
a lá nyt. - Véletlenü l arra já rtam. Daisy nélkü lem is elbá nt volna azzal a
bandá val.
- Ami igaz, az igaz, nem veszíti el kö nnyen a fejét - ismerte el a mama.
Engedje meg mégis, hogy megkö szö njem! - Mrs. Pelham tétová zott. - Biztosan
sok a dolga, de ha megkíná lhatná m valamivel...
- Kö szö nettel elfogadná m.
124
Amió ta megérkeztek, Daisy egy á rva kukkot sem szó lt. Az orvos lesegítette a
kabá tjá t, levette a sá ljá t, ső t még a kesztyű jét is lehú zta, és a konyhá ba vezette a
lá nyt. Aztá n leü lt mellé, és mindenfélérő l elbeszélgetett a mamá val meg
Pamelá val, kivéve a kó rhá z ostromá t.
A kisebbik Pelham lá ny nem bírta soká ig tü rtő ztetni magá t. Amikor
édesanyjuk kitö ltö tte a ká vét, és elő vette a sü teményes tá lat, nő véréhez fordult.
- Nem is féltél?
Daisy gyorsan letette csészéjét, felpattant, és sírva rohant ki a konyhá bó l. A
mama és Pamela megdö bbenve nézett utá na.
- Hagyjá k békén, Mrs. Pelham! Nagy megrá zkó dtatá st élt á t, és most
kö vetkezett be az ellenhatá s. Bü szkék lehetnek rá . Rendkívü l bá tran á llta a
sarat. Kialussza magá t, és holnapra kutya baja.
- A mi aranyos Daisynk - lá badt kö nnybe Mrs. Pelham szeme. - Mindig is jó
gyerek volt...
- Azt elhiszem!
Pamela felfigyelt a doktor meghatott hangjá ra.
- Szereti? - kérdezte ü gyet sem vetve a mama felhá borodott integetésére.
- Teljes szívembő l - mosolygott az orvos. - De most má r igazá n mennem
kell.
Pamela kikísérte a kocsihoz.
- Nem á rulkodom - kacsintott a férfira.
- Helyes. - A doktor megpuszilta a hú gocska arcá t, beü lt a Rolls-Royce-ba, és
elhajtott.
Ahogy Seymour doktor megjó solta, reggelre Daisy jó l kialudta magá t.
Kiadó san megreggelizett, és mintha mi sem tö rtént volna, bebiciklizett a
kó rhá zba. Pedig aznap senki sem csodá lkozott volna, ha otthon marad
kipihenni az izgalmakat.
Daisyt egyetlen dolog zavarta csupá n. Szégyenkezett, amiért idegességében
a keresztnevén szó lította a doktort. El is hatá rozta, hogy amint talá lkoznak,
elnézését kéri. Ez a kis baki igazá n megbocsá tható ... Míg a kö penyébe bú jt,
125
szépen eltervezte mondó ká já t, aztá n mint minden reggel, jelentkezett Carter

nő vérnél.
Seymour doktornak egész nap színét sem lá tta. A nevét sem említette senki.
Csak estefelé derü lt ki Beryl Carter egy megjegyzésébő l, hogy az orvos
Hollandiá ba utazott.
- Elő adást tart az egyetemen - tette hozzá a fő nő vér. - Nem aká rki az-az
ember. Mit nem adtam volna, ha lá thatom, amint egymaga elbá nik az eszement,
bicská s cső cselékkel!
Daisy fá jó szívvel ment haza. Mikor lá tom ő t viszont? - kesergett.
Két nap mú lva Daisy Pelhamet munka kö zben Carter nő vér szobá já ba
hívattá k.
É ppen az ü res tejes bö gréket gyű jtö tte ö ssze. Bevitte a tá lcá t a konyhá ba,
majd bekopogott a fő nő vérhez.
Senki sem vá laszolt. A lá ny ó vatosan résnyire kinyitotta az ajtó t, és
bekukkantott.
Az író asztalná l Seymour doktor ü lt.
- Bocsá nat, uram... Carter nő vér hívatott. - Daisy képtelen volt tö bbet
kinyö gni. Ö rö mében a lélegzete is akadozott.
- ...de a nő vér nincs itt - fejezte be a mondatot az orvos. - Gyere csak be!
A férfi felá llt, becsukta az ajtó t, és Daisy mellé lépett. A lá ny szeme az orvos
mellényével kerü lt egy vonalba. Megszá molta a gombokat a finom, szü rke
szö veten, aztá n elmélyü lten tanulmá nyozta a csíkos, kétségkívü l Olaszorszá gbó l
szá rmazó selyem nyakkendő t. Tekintetét nem merte feljebb emelni.
Megpró bá lta felidézni a tegnapelő tt megfogalmazott bocsá natkérő szö veget.
- Sosem hittem volna, milyen nehéz dolog megkérni valakinek a kezét -
szó lalt meg végre a doktor. - Kö nnyen felismerem a gyermekbénulá st, a tü sző s
mandulagyulladá st, a skarlá tot, kanyaró t, szamá rkö hö gést vagy a szokvá nyos
megfá zá st, á m azt csak sejtem, mi rejtő zik a szívedben. Sem a rö ntgen, sem a
legkorszerű bb orvosi mű szer nem mutatná ki. Nem talá lok szavakat...
Mindezt mosolyogva mondta, Daisy meg gyorsan rá kezdett:
126
- Vigyá zzon a nyelvére, doktor ú r! Késő bb megbá nhatja a szavait. Bizonyá ra

nagyon fá radt, és nem érzi jó l magá t. Elfelejtette, hogy én csupá n egyszerű ,
képesítés nélkü li kisegítő vagyok?
- Való ban? Egyszerű kisegítő ? - nevetett a férfi. - Nem, te az én Daisym vagy.
A legédesebb lá ny a vilá gon... Nehéz volt téged meghó dítani. Szeretlek, amió ta
elő szö r meglá ttalak.
Daisy elképedve nézett az orvos szemébe.
- Hiszen soha egy szó val sem...
- Vilá gos! Hiszen te egyszer s mindenkorra elhatá roztad, hogy ki nem
á llhatjuk egymá st. É s vajon miért? Mert szö rnyen makacs, ö nfejű teremtés az én
kis Daisym. - A férfi ezt ú gy mondta, mint egy bó kot. - Végtelenü l ó vatosnak
kellett lennem, nehogy félreérts. Aztá n egyszer csak Melvinnek szó lítottá l, és az
életemet féltetted. Lá ttam a szép szü rke szemedben, hogy te is szeretsz, hiá ba
hangoztattad mindig az ellenkező jét.
- De... én... - A lá ny mély levegő t vett. - Igen, szeretlek!
Tö bbet nem szó lhatott. Az orvos magá hoz ö lelte, s szenvedélyesen
megcsó kolta.
- Hozzá m jö ssz feleségü l? - kérdezte elakadó lélegzettel. - Méghozzá most
rö gtö n...
- Legalá bb egy hét a felmondá si idő !
- Ezt vehetem ú gy, hogy igent mondasz?
A lá ny csak bó lintott.
- A felmondá s ne aggasszon! Majd én mindent elintézek - jelentette ki a
férfi.
- De hiszen Molly még beteg! Nem hagyhatom pá cban az osztá lyt.
- Dehogynem! Ma vagy itt utoljá ra.
Daisy kö nnyes szemmel mosolygott.
- Mennem kell, Melvin. A tejes bö grék... É s mit szó lnak majd a tö bbiek? A
nő vér meg...
127
- Az eskü vő nkö n lesz alkalmuk elmondani a véleményü ket. - A doktor ismét

megcsó kolta a lá nyt. - Vá rlak a portá ná l.
Daisy csak bá mult, mint a moziban. Minden gond a mú lté, a jö vő pedig
csodá latos... Hihetetlen...! Lá bujjhegyre á llt, és megpuszilta szerelmese arcá t,
mielő tt visszatért a munká jához. Má r csak egy féló rá cská ra...
128

J Ia 135. - Betty Neels - Nyiss Ajt A Szerelemnek!

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

J Ia 135. - Betty Neels - Nyiss Ajt A Szerelemnek!

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Betty Neels

Nyiss ajtót a szerelemnek!

tö bbé anyagi gondja. A csinos és értelmes lá ny nem elégedett meg ennél

- Te haszontalan! Te kis kandú rmá gus! - becézgette a lá ny. Képtelen volt

- É n talá n senki vagyok? A lá nyok egyébként mindjá rt itt lesznek. Most

A kó rhá z felvételi osztá lya gyereksírá stó l, jajgatá stó l visszhangzott. A

- Be kell zá rnunk az ó vodá t! - tajtékzott a vezető nő . - Oda a jó hírem!

Daisy legnagyobb meglepetésére a doktor kiszá llt, kisegítette a kocsibó l, és

- Hetekig, ső t hó napokig is eltarthat! - sirá nkozott a fő nö kasszony. - Maguk

Salisburybe, hogy jelentkezzen az á llá skö zvetítő irodá ban meg az

személyzet megbízható , de maga jobban ért a gyerekekhez. - Daisy hallgatott,

- Nyafiró l sem feledkezem meg - koccintott nevetve Daisy. - Neki is já r

A jó kora első emeleti gyerekszoba a kertre nyílt. A falakat kö rö s-kö rü l

- Te is olyan szigorú vagy, mint...

Tehá t egyszerű en Daisy vagyok? A lá ny jobban szerette volna, ha Miss

- Mi a kö vetkező napirendi pont? - puhatoló zott a konyha felé menet.

- Ó , Melvin! Jaj de ö rü lö k! Jó napot, Daisy! Nagyon fá rasztó napja volt?

- Lenne szíves nekem szentelni néhá ny percet? - Az ikreket, akik szokásuk

nem remélhet diplomata udvarló t. Szerencsére Daisynek nem volt hajlama az

A Thorley-há zban nő ttö n-nő tt az ú ti lá z. Daisy kivá logatta Josh és Katié

- Isten hozta! - ismételgették, és kezet nyú jtottak a ladynek meg a lá nynak.

- Nem szeretem a nagyvá rosokat - jegyezte meg a fiatalember. - Nekem

Corrie nyitott kaput, és tö rt angolsá ggal kérte:

- Méghozzá élvezetesen - felelte Daisy. - Jó éjszaká t, Sir Hugh, Lady

végigballagott a hosszú , fá kkal szegélyezett Lange Voorhouton, s meg-megá llt a

Daisy tehá t csuklyá s eső kö penyt, gumicsizmá t adott a csö ppségekre, s

kü lső vel... - Az asszony mesterkélten felnevetett. - Akkor is ilyen tü relmes, ha

Arnhemben megnézték a szabadtéri mú zeumot, ahol szélmalmok,

- Sajnos, én nem vagyok olyan angyalian tü relmes, mint maga. Jó éjszaká t,

- Higgye el, Daisy, igen nagyra becsü ljü k a képességeit - bizonygatta. -

megdö bbentette. Honnan szerezzen hirtelenjében más munká t? Legalá bb elő re

Daisy a kisfiú mellé térdelt.

- Tehá t mindent megbeszéltü nk. Felhívja az édesanyjá t?

Odaértek a Rolls-Royce-hoz. A doktor a csomagtartó ba rakta a bő rö ndö t,

- Annyira ö rü lö k! - lelkendezett Mrs. Pelham. - Azt hittem, még néhá ny

- Nem, mama - só hajtotta Daisy. - Mint ahogy má r említettem, a doktor

Megvett minden lapot, amelyben á llá shirdetéseket kö zö ltek, és ó rá k hosszat

Hő snő nk meglehető sen leverten érkezett haza, á m édesanyja mondandó ja

Nem kellett soká ig vá rni. A lá ny má r má snap levelet kapott. É rtesítették,

zuhogna az eső , mindnyá jan együ tt sétá lhatná nak a postahivatalhoz,

- É n? Semmit. Néhá ny hete vagyok csak ott, és szeretném megtartani az

Mit is képzeltem? - szégyenkezett. Csak nem hittem komolyan, hogy a

- Majd én beszélek vele - jelentette ki Beryl. - Ő az ú j munkatá rsa, Molly.

Dowling doktorral, ugyanis a héten má r nem jö vö k be. - Az orvos felá llt. - Kö sz a

- A mi Seymour dokink is gyakran já r Hollandiá ba. Nagy tudó s az az ember,

- Daisy szeret a kó rhá zban dolgozni?

- Akkor má r csak kará csonykor lá tlak. Á tjö nnék hozzá d valamelyik

Csak meg ne tudja véletlenü l, hogy én ajá nlottam be a kó rházba, késő bb

Daisy csakhamar otthon érezte magá t a gyermekosztá lyon. Keményen

A lá ny még mindig tétová zott, s talá n nemet is mond, ha nem jö n le Pamela,

Má snap Daisy legnagyobb ö rö mére Seymour doktor nem mutatkozott a

- Kedvem, az volna, de amíg a hú gom iskolá ba já r, pénzt kell keresnem. A

Vasá rnapra kiderü lt az ég, de a nap má r alig melegített. Marad a kosztü m,

- Jó napot, Trim! Ö rü lö k, hogy ú jra lá tom - ü dvö zö lte Lady Margaret. -

feltű nt Daisynek. Ugyancsak ez a mű vész tervezhette a drá ga, régi bú torokat,

- Elégedetlenek? Szó sincs ró la! Kivá ló an dolgozik. Ez csak amolyan

Mit csiná lhat most a doktor? - tű nő dö tt. Elment a bankettre Thorleyékkal,

- Ideje bú csú t venni a boszorká nytó l - figyelmeztette az ikreket

Az ikrek ú gy lá tszik, nem kételkedtek nagybá tyjuk ígéretében, a legnagyobb

Kifelé menet Daisy félénken nézett kö rü l. Nem lá tta a Rolls-Royce-ot,

Molly azonban késő bb sem jelentkezett. Délutá n Carter nő vér megkereste

A fü ggö nnyel elkerített konyhafü lkében Daisy megtalá lta a kutya- és

- Daisy, te vagy a fü ltanú ! Megígérte...