David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

David Kay
Huszonnégy óra
1. FEJEZET

Délután 4 óra 30 perc

Detin, Florida
Sarah Greenbert az órájára pillantott. Még tíz perce volt arra, hogy a bankban beváltsa a
fizetési csekkjét, befizesse a lakása bérleti díját, és visszaérjen a terepgyakorlatra. Ha nem
sikerül, akkor kamatot kell fizetnie a késedelmes befizetés miatt, de ami még ennél is
rosszabb, lemarad a gyakorlatról. Akkor pedig vége mindennek. Lena McKinney, a
Smaragdparti Különleges Egység vezetője szemében ennél nagyobb kihágás nem is létezik.
Sarah a különleges kommandó információs munkatársaként dolgozott, de már régóta
könyörgött a főnökének, hogy helyezze magasabb beosztásba.
A mára tervezett gyakorlat remek lehetőséget adott Sarah-nak arra, hogy meggyőzze
Lenát, és bebizonyítsa a rátermettségét. A parkoló zsúfolásig megtelt, de Sarah-nak az utolsó
pillanatban sikerült helyet találnia. Nagyon izgalmasnak tartotta, hogy a különleges
kommandónál dolgozhat, de több akcióra vágyott. A csapathoz számos megye tartozott, és ők
kezelték az olyan nehéz helyzeteket, amelyeket a helyi rendőrség nem tudott megoldani.
A különleges kommandó saját haderővel rendelkező és egyedi technikával felszerelt
önálló harcászati egység volt. Sarah azonban túl földhözragadtnak és közönségesnek tartotta a
beosztását. Ha túszejtés történt, az ő feladata volt, hogy kiderítse a foglyul ejtők kilétét, hogy
kiszámíthassák, miképpen viselkednek az adott helyzetben. Meg kellett szereznie az épületek
alaprajzát, a telefonszámokat, a szomszédok nevét és a rokonok foglalkozását. Ő derítette ki
az elkövető személyazonosságát és indítékait, ha családon belüli erőszak történt, vagy egy
támadó fegyvert fogott valakire.
A munkája rendkívül fontos volt, de úgy érezte, hogy sokkal többre is képes lenne. Ezt
akarta ma bizonyítani Lenának. Sarah magához vette a táskáját, kiugrott a járműből, és a
bankhoz szaladt. Sikerült még besurrannia az ajtón, mielőtt a biztonsági őr bezárta volna.
Hálás pillantást vetett az ősz hajú férfira. Sarah egész életében Detinben élt, és Tommy Tipton
már akkor biztonsági őr volt, amikor a lány az apjával ideköltözött.
– Köszönöm, Tommy – lihegte kifulladva.
– Semmi baj, Sarah – mosolygott a férfi. – Mindig örömmel látlak. Még akkor is, ha
későn jössz.

1/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

A lány futó mosolyt vetett rá, majd végignézett az előtéren. Két pénztáros dolgozott, és
majdnem egy tucat ügyfél sorakozott a pultnál. Sarah legszívesebben sikított volna
türelmetlenségében. A várakozás egy örökkévalóságig is eltarthat! Még el sem tudta dönteni,
hogy maradjon vagy távozzon, amikor egy mozdulat, melyet a szeme sarkából látott,
felkeltette a figyelmét. Rendőrösztöne azonnal működésbe lépett, és a tekintete az egyik
sorban álló férfira esett. Alaposan szemügyre vette, majd úgy döntött, hogy biztosan
képzelődik. Az idegenben nem volt semmi feltűnő. Kényelmes ruhát hordott, napszemüveget
viselt, és úgy tűnt, őt is idegesíti a lassú haladás. Kissé kilépett a sorból, hogy megnézze, kik
vannak még előtte, és türelmetlenül dobolt a lábával.
A lány megnyugodott, ám a következő pillanatban ismét feltámadt benne a furcsa érzés,
ezúttal még erősebben. Sarah ismét szemlélődni kezdett, és egy kicsit alaposabban
végignézett a soron. Az napszemüveges férfi visszalépett, ezért a lány most már az előtte álló
embereket is láthatta. A pultnál álldogált egy tizenéves pár, egy sortot és vászoncipőt viselő
ősz hajú nyugdíjas, egy nő, aki két eleven kisfiút igyekezett kordában tartani, egy türelmetlen
üzletember, aki egy iratcsomóval veregette a combját, valamint egy magányos, feketébe
öltözött férfi. Sarah tekintete erre az ügyfélre tapadt, és a szíve egy pillanatra megállt, majd
sebesebben kezdett verni.
Senki másnak nem volt ilyen széles válla és ilyen fekete haja. Senki mástól nem dobbanna
ekkorát a szíve. Senki nem tudná arra késztetni, hogy sarkon forduljon, és elrohanjon. Csak
Ray Maitland.
Az egyetlen férfi, akit szeretett és gyűlölt egyszerre…

2. FEJEZET

Délután 5 óra
Sarah elsuttogta magában a férfi nevét. Ray Maitland… Tudta, hogy még a városban van,
de már nem volt köztük semmilyen kapcsolat, és a középiskola utolsó éve óta nem is
beszéltek egymással. Amikor utoljára ölelkeztek, még mindketten fiatalok voltak, de soha
nem fogja elfelejteni a fiú hozzásimuló testének érintését. Ray mintha megérezte volna a
tekintetét, lassan megfordult, és hátranézett a válla fölött.
A haját hosszabban hordta – a gallérjáig ért –, barna szeme pedig még sötétebb és még
egykedvűbb volt, mint tizennyolc éves korában. Ő is kíváncsian végignézett a soron, hogy ki
figyeli. Egy másodperc múlva a férfi észrevette a lányt, és nem tudott uralkodni az arcán.
Mintha egy szempillantás alatt minden emlék végigpergett volna előtte. Sarah szinte érezte a
férfi arcán átsuhanó érzelmek lüktetését. Egy szívdobbanás alatt ismét tizennyolc éves lett.
Akkor a lány azt hitte, hogy semmi nem választhatja el őket egymástól. Azzal sem
törődött, hogy a fiút elhagyta az apja, a bátyja pedig az értelmi fogyatékosok intézetében volt.
Az anyjuk minden tőle telhetőt megtett, de pincérnői fizetéséből nem tudott olyan anyagi
hétteret biztosítani Ray számára, mint amilyet Sarah legtöbb barátja és a családja élvezett. A
lány szülei szerint Ray nem volt elég jó hozzá, de ő kiállt mellette. Szerette a fiút… Aztán
Ray elhagyta. Sarah az öccsével, az anyjával és az apjával nyaralni ment.
A kocsijuk alig érkezett vissza a ház elé, amikor Ray felhívta, hogy találkozzanak. A lány
a hátsó ülésre rakta az öccsét, és azt mondta a szüleinek, hogy fagylaltot kér. Öt perccel
később találkozott Rayjel az egyik cukrászdában. A fiú bevallotta neki, hogy elvette feleségül

2/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

Joan Wilsont, az előző barátnőjét. Sarah természetesen összetört a hír hallatán. Joannal
mindig gyűlölték egymást. Vetélytársnője a helyi seriff mostohalánya volt, és Ray még Sarah
előtt járt vele.
A lány soha nem bocsátotta meg Sarah-nak, hogy „elhalászta előle” a barátját – ahogy ő
fogalmazott. Ray tehát feleségül vette Joant. Ráadásul nem adott semmilyen magyarázatot,
pedig Sarah rengeteg kérdéssel bombázta. Sírt, könyörgött bolondot csinált magából, és
megfeledkezett minden méltóságáról. Nagyon sokáig bántotta, hogy ekkorát tévedett. A
fájdalom után pedig jött a harag… Sarah most sem tudta elfordítani a tekintetét, és Ray
szemébe nézett. Remélte, hogy az arcán nem látszanak a gondolatai.
A férfinak is sikerült már uralkodnia hirtelen támadt felindulásán. A lány hallotta, hogy a
válásuk csúnyán alakult, de Raynek sikerült megtartania a cégét. A tengerpartra menet Sarah
néha elhajtott a Maitland Motors mellett. A jól menő szerelőüzlet drága motorkerékpárok
javítására és eladására szakosodott.
A lány végre elkapta a szemét, és magában átkozódva az órájára nézett. Még szorosabban
megmarkolta fizetési csekkjét. El kell mennie. A pokolba a bérleti díjjal! A döntésének semmi
köze Rayhez, mondogatta magában.
A férfi semmit nem jelent számára, mert ami köztük történt, az már végérvényesen a
múlté.
Megfordult, hogy kiálljon a sorból, de ebben a pillanatban olyan megdöbbentő jelenet
játszódott le a szeme előtt, hogy földbe gyökerezett a lába. Egy pillanatig azt hitte, hogy nem
jól lát. A Ray mögött álló férfi, akin először megakadt a szeme, hirtelen megragadta Rayt.
Sarah rémülten látta, hogy pisztolyt szorít a homlokához.
– Bankrablás! – kiáltotta. – Mindenki a földre! Azonnal feküdjenek le a földre!

3. FEJEZET

Délután 5 óra 15 perc

Ray érezte a homlokához szorított pisztoly csövéből áradó olajszagot. A fém hideg és
kemény volt. Egy másodpercig nem is értette, hogy mi történt, mert csak Sarah-ra tudott
figyelni.
A lány rá szegeződő döbbent tekintete jobban elárulta, hogy milyen nagy bajban van, mint
a fejéhez szorított harmincnyolcas pisztoly érintése. Csak semmi ostobaság, mondogatta
magában. Főleg most, hogy Sarah is itt van. Isten őrizz, hogy még több fájdalmat okozzon
vagy ártson neki.
Az életösztöne azonban erősebb volt, mint az óvatossága. Hirtelen megfordult, és
megragadta a férfi fegyvert tartó kezét. Ki akarta belőle csavarni a pisztolyt, de a támadója
szinte természetfölötti erővel szorította a homlokához a hideg csövet.
– Még egy ilyen próbálkozás, és lövök! – kiáltotta. A férfi azonnal felismerte a zavarodott
hanghordozást, mert a saját testvére is így szokott kiabálni vele. Ray elengedte a bűnöző
kezét, és megdermedt.
– Mindenki a padlóra! – adta ki a felbőszült férfi a parancsot. Ezután ismét felordított,
mert az egyik gyerek nem fogadott szót, kiszabadította magát halálra vált anyja kezéből, és

3/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

elszaladt. A rémült ügyfelek tehetetlenül nézték a jelenetet, néhányan sikítottak, mások a

döbbenettől meg sem tudtak szólalni. A rabló nagyot taszított Rayn, és a padlóra lökte. A férfi
esés közben észrevette, hogy a támadók többen vannak. Az elsőhöz még három rabló
csatlakozott, és mindegyiknek fegyver volt a kezében. Ray Sarah-ra pillantott. A lány tágra
nyílt szemében olyan félelem tükröződött, hogy a férfi gyomra összerándult. Követte a lány
tekintetét, és rájött, hogy mitől ijedt meg ennyire.
A támadó, aki először Rayt ragadta meg, most a kisgyereket kapta a hóna alá. Ray
rémülten nézte, hogy az anya felkiált, és a gyerekért rohan. A rabló felemelte a jobb kezét, és
egy lassú, már-már kecses mozdulattal fejbe vágta a nőt. Mindenki összerezzent, amikor a
kemény pisztoly hatalmasat koppant az asszony fején. Ezután a rabló nemtörődöm módon
elfordult, és a gyereket átnyújtotta az egyik bűntársának. Az ajtónál álló egyenruhás őr ekkor
két lépést tett előre. Addig a pillanatig Ray észre sem vette az idős férfit.
– Aa… azonnal tegye le azt a gyereket! – szólt rá a rablóra. A fegyvere és a hangja is
remegett, miközben szembefordult vele.
– Tegyék le a fegyvert, és akkor senkinek nem esik baja!
Ray nem volt biztos abban, hogy az őr szavainak lesz foganatja. A gonosztevő arcán egy
izom sem rezdült. Mintha nem értené, amit mondanak neki, és nem is érdekelné. A szeme
viszont elszántan villogott.
– Elkésett, öreg.
Azzal a támadó felemelte a pisztolyát, és lőtt…

4. FEJEZET

Délután 5 óra 30 perc

A pisztolylövés sokáig visszhangzott a bank előterében, és hatalmas hangzavar támadt a
nyomában. Sarah is felkiáltott, amikor Tommy Tipton némán összeesett, és a homlokán sötét
lyuk jelent meg. Ösztönösen oda akart rohanni hozzá, de a rabló ráfogta a pisztolyt.
– Hagyja békén! Tűnjön innen!
A lány kénytelen volt visszalépni és leülni a márványpadlóra, a többi ügyfél közé. Az
agyában egymást kergették a gondolatok. Valamit tennie kell, méghozzá minél előbb. Ekkor
majdnem hangosan elkáromkodta magát. A fegyverét a kocsi csomagtartójában hagyta.
Felnézett, és látta, hogy a négy férfi csendben tanácskozik. Nagyon remélte, hogy neki is
minél előbb eszébe jut valami okos gondolat. Ekkor a rablók elváltak egymástól, és négy
különböző irányba siettek. Egyikük egy stopperórán mérte az időt.
A másik még mindig a hóna alatt tartotta a kisgyereket, és most a bejárat közelében foglalt
helyet, a harmadik pedig a túszokat tartotta szemmel. Úgy tűnt, hogy a negyedik rabló a
főnök, aki most gyors utasításokat adott a két pénztárosnak. Az egyiknek megparancsolta,
hogy ő is feküdjön a padlóra a többiek mellé, a másiknak pedig odadobott egy táskát. Sarah
ijedten rezzent össze, mert az idősebb nő nem mozdult. Lucille Abbot már időtlen idők óta a
bankban dolgozott, és Sarah-t mindig kedves mosollyal fogadta. A férje tavaly nyáron
meghalt szívrohamban, de volt két unokája, és örömmel várta a harmadik érkezését.
– Mozogjon már! – üvöltött rá a férfi. – Töltse meg azt az átkozott táskát!

4/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

– Én… nem tehetem… – dadogta ijedten Lucille, és a melléhez szorította a táskát. Az arca
olyan fehér lett, mint a meszelt fal, csak a járomcsontján virított két apró vörös folt.
A férfi felemelte a kezét, a nőre fogta a fegyverét, és hüvelykujjával kibiztosította a
ravaszt.
– Ez majd segít!
A kis csattanástól a nő azonnal magához tért. Szó nélkül belenyúlt a legközelebbi fiókba,
és a bankjegyeket a zsákba gyömöszölte. Sarah nagyot sóhajtott. Észre sem vette, hogy eddig
visszatartotta a lélegzetét.
Az viszont azonnal feltűnt neki, hogy Ray közvetlenül mellette áll. A férfi kihasználta a
felfordulást, hogy a lányhoz húzódjon. Sarah-n kívül senki nem vette észre, hogy miben
mesterkedik. A lánynak ismét elakadt a lélegzete, mert a férfi fekete szeme alig néhány
centiméterre volt tőle, a feje pedig majdnem a vállához ért. Egy pillanatig nem is tudta, hogy
mitől ver olyan gyorsan a szíve: a bankrablók támadása, vagy Ray közelsége miatt.
Gyorsan végignézett a férfi kissé borostás arcán és telt ajkán. Pontosan olyan érzéki és
vonzó, mint ahogyan az emlékeiben élt. A férfi most megszólította. Szavai sürgetőek voltak,
és egyenesen a lány szemébe nézett.
– Itt van a fegyvered? – kérdezte.
– Nem, a kocsiban.
– És az adóvevő?
– Az is. – A lány hátranézett a válla fölött, majd ismét a férfira emelte a tekintetét.
– Valamit akkor is ki kell találnom. Ezek nem tréfálnak.
Mindketten Tommyra pillantottak, majd ismét egymás szemébe néztek. Ray a lány vállán
nyugtatta erős kezét, és Sarah még a pólón keresztül is érezte a testéből áradó forróságot,
ahogy hozzáért. Ekkor Sarah meghallotta, hogy Lucille halkan felkiált, és azonnal a nő
halottsápadt arcára pillantott.
A pénztárosnő már megtömte a táskát, és csak most vette észre Sarah-t. Lucille szeme
tágra nyílt a felismeréstől.
– Tegyél valamit! – sikoltotta az idős nő. – Sarah, az isten szerelmére, tegyél valamit,
hiszen rendőr vagy!

5. FEJEZET

Délután 5 óra 45 perc

A rabló durván felrántotta Sarah-t a padlóról, és a szemébe bámult. A lány dühöt és őrült
elszántságot látott a zöld szempárban. Az idő egyre telt, és ezt a férfi is jól tudta, hiszen a
stopperórás társa folyamatosan emlékeztette erre.
– Ez igaz?
A férfi gorombán megrázta Sarah vállát, mint egy kutya a lábtörlőt.
– Maga valóban egy átkozott zsaru?

5/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

– Igen. – A lány egyáltalán nem volt nyugodt, de remélte, hogy a hangja nem árulja el
zaklatottságát. Igyekezett higgadtnak tűnni, pedig a szíve majdnem kiugrott a helyéből. Ilyen
helyzetek kezelésére képezték ki, de egészen más volt személyesen átélni a támadást, mint
elméletben foglalkozni vele. Nem számított arra, hogy ennyire megrémül. Ray jelenléte
tovább nehezítette a dolgát. Sarah-t elfogta a tehetetlenség fojtogató érzése, ráadásul
feltámadtak benne a régi érzelmek. A kettő együtt a kétségbeesés határára sodorta.
A lány mély lélegzetet vett, elnyomta magában a rettegést, és nyugodt hangon megszólalt.
– Tévednek, ha azt hiszik, hogy meg tudnak szökni. Rosszul döntöttek, amikor ezt a
bankot választották.
– Menj oda, és tömd meg azokat az átkozott zsákokat! – kiáltott oda a férfi a válla fölött a
túszokat őrző társának, és ügyet sem vetett Sarah figyelmeztetésére. A másik férfi bólintott,
majd a pulthoz sietett. Ezután a zöld szemű rabló ismét Sarah-ra nézett, és fejével Ray felé
intett. Biztosan észrevette, hogy az előbb beszélgettek.
– Jó bankot választottam! – vágta a fejéhez durván. – Maga és a barátja nem fognak
megállítani minket.
Sarah követte a férfi tekintetét, és Rayre nézett. A gerincén furcsa érzés futott végig,
amikor belenézett régi szerelme szemébe. Amikor együtt voltak, a lány minden pillanatot
mélyebben élt át, a fényeket még ragyogóbbnak látta, és még az illatokat is erősebben érezte.
Mintha Ray jelenléte felkorbácsolta volna az érzékeit, hogy mindent erősebben és hevesebben
éljen át.
A lány lelkét elárasztották az érzelmek. Mit tud tenni? Hogyan védheti meg Rayt és a
többieket? Levette a tekintetét Rayről, és ismét a rabló szemébe nézett, aki még mindig a
vállát szorongatta.
– Valóban nem hiszem, hogy a barátommal meg tudjuk állítani magát.
A lány mély lélegzetet vett, és bátran folytatta.
– Mégis biztos vagyok abban, hogy meghiúsul a terve.
– Maga megbolondult – morogta a férfi, és a társához fordult. – Hány zsák van, Bobby
Lee?
– Még öt! Talán hat.
– A Smaragdparti Különleges Egység a legjobb a környéken – szólalt meg Sarah. Minél
tovább feltartóztatja a rablót, annál több esélye van a csapatnak, hogy ideérjen.
– Ha bekapcsolódnak az ügybe, akkor magának vége.
– Miért gondolja, hogy tudnak erről?
A lány megcsóválta a fejét, és már kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de aztán
meggondolta magát. A férfinak nem kell tudomást szereznie a néma riasztócsengőről, amelyet
a pénztárosok a lábukkal meg tudnak nyomni. Biztos volt benne, hogy Lucille-nek volt elég
lélekjelenléte, és már megtörtént a riasztás. Sarah éppen megfelelő válaszra készült, de amikor
kinyitotta a száját, már nem volt lehetősége megszólalni.
A bank előtt megszólalt egy hangosbeszélő.
– Itt a Smaragdparti Különleges Egység! – jelentette be egy harsány hang. – Körülvettük
az épületet, és átvettük a parancsnokságot. Tegyék le a fegyvereiket, és jöjjenek ki a bank elé!

6/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

Sarah szíve nagyot dobbant, amikor felismerte Beck Winter hangját. A hatalmas termetű,
szőke férfi volt a csapat fő tárgyalóembere, a lány már sokszor látta akció közben. Ha valaki
képes ezt a helyzetet vérontás nélkül megoldani, akkor az Beck.
A férfi személyisége magával ragadó, a hangja kellemes és megnyugtató, a fellépése
pedig határozott és meggyőző volt. Ám Sarah megkönnyebbülése nem tartott sokáig.
A következő pillanatban a rabló a fejéhez szorította a pisztolyát, és hátulról elkapta a
nyakát. A lány így is csak Rayre tudott gondolni.

6. FEJEZET

Délután 6 óra
A bank elegáns előcsarnokában ismét eluralkodott a félelem, és Ray azonnal talpra ugrott.
Mielőtt még felegyenesedhetett volna, a pisztolyos támadó teljes erőből a lány halántékához
szorította a fegyver csövét, akárcsak vele tette a támadás elején. Ray úgy érezte, hogy a szíve
egy hatalmas dobbanás után megáll.
A pisztoly fémtestén megcsillant a mennyezeti lámpák fénye. Sarah nyugodtan állt a férfi
szorításában, sápadt volt, de arcán elszánt kifejezés ült. Ray sejtette, hogy a férfi hamarosan
tenni fog valamit, de nem akarta megvárni, hogy mire készül. Gondolkodás nélkül elindult
feléjük. A rabló Rayre meredt. A szeme ijesztően villogott.
– Állj! Ne mozduljon! – A többi túsz felé fordulva meglóbálta a fegyvert. – Csend legyen!
– kiáltotta. – Fogják be a szájukat, különben lelövöm ezt a zsarut!
A falnál kuporgó emberek elcsendesedtek, de a bank előtt tovább harsogott a
hangosbeszélő.
– Tudjuk, hogy kik maguk, és körülvettük a bankot. Tegyék le a fegyvert, és jöjjenek a
bejárati ajtóhoz! Engedjék el a túszokat!
A Sarah-t szorongató férfi keze még erősebben markolta a pisztolyt. Ray látta, hogy az
ujjai elfehérednek az erőlködéstől. Ray nem bírta tovább, mintha valami felrobbant volna a
lelkében. Éktelen haragra gerjedt, hogy valaki – bárki! – bántani merészeli Sarah-t.
Ismét feléjük indult, de két nagy lépés után Sarah felemelte a kezét, és megállította.
Amikor a rabló megérezte, hogy a lány megmozdult a markában, nagyot rántott rajta.
– Maradj nyugton, nem érted? – üvöltött Rayre. – Megmondtam, hogy ha közelebb jössz,
a lánynak vége!
Ray kénytelen volt megállni, és úgy érezte, mintha egy óriási marok szorongatná a szívét.
A férfi most szó nélkül megpördült, és váratlanul ellökte magától Sarah-t, hatalmasat ütve
közben a tenyerével a hátára.
– Kötözd meg! – szólt a társának, majd a pisztollyal Ray felé bökött, és folytatta. – Őt is.
Aztán tedd őket a másik falhoz!
Ezután a háta mögé pillantott. – Tűnjünk innen, Bobby Lee, mert baj lesz!
Sarah valósággal belerepült a stopperórás rabló karjába. A férfi durván elkapta, és
megpróbálta megfordítani, de a lány gyorsabb volt. Egy jól irányzott rúgással ágyékon találta
és a padlóra küldte a férfit.

7/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

Azonnal a következő felé fordult, de nem volt elég fürge. A negyedik rabló volt a
legnagyobb termetű. Hatalmas teste csak úgy dagadt az izmoktól, húsos és vörös arcán nem
sok jóindulat tükröződött. Fél kézzel megfogta Sarah mindkét csuklóját, és a lány minden
erőfeszítése ellenére pillanatok alatt megállította. Ray belsejében valami megpattant, amikor
meglátta Sarah-t a rabló markában vergődni. Ez alkalommal nem tudott magán uralkodni.
Nem tudta meghatározni, hogy milyen érzés fogta el, de minden elővigyázatossága
háttérbe szorult, és egész testét elöntötte az adrenalin. Sarah és a termetes rabló felé vetette
magát, és tekintetét elhomályosította a harag. Sarah felkiáltott, és kétségbeesetten rázta a fejét,
de Ray nem állt meg. Egy másodperc múlva gyors mozdulatot vett észre a szeme sarkából. Az
agya felfogta az esemény jelentőségét, és megértette, hogy mi történt. Magához tért az a férfi,
akit Sarah megrúgott, és most Ray felé indult. Ám a férfit ez sem érdekelte.
Csak az számított, hogy odaérjen Sarah-hoz. A pisztoly éles csattanása betöltötte az
előcsarnokot, és Ray elviselhetetlen fájdalmat érzett. Szeme előtt minden elsötétült, csak
fényes csillagokat látott. Aztán a földre rogyott…

7. FEJEZET

Délután 6 óra 30 perc

Sarah felsikoltott. A golyó eltalálta Rayt, és a férfi összeesett. A haja alól vér szivárgott,
és sötétvörös csíkot festett barnára sült arcára.
Gondolkodás nélkül hozzá akart rohanni, de a nagy termetű rabló a karjánál fogva
visszarántotta. Sarah azt hitte, hogy a válla kiugrik a helyéből. Az egész karja belesajdult, de
nem törődött a fájdalommal, hanem tovább dulakodott a férfival. Oda kell mennie Rayhez!
Ám hiába küzdött és vonaglott, a rabló ismét mozgásképtelenné tette.
Mivel tudta, hogy nem juthat a férfi közelébe, gyors pillantással felmérte az állapotát. A
látványtól hányingere támadt. Egész teste elgyengült, és úgy érezte, hogy rongyból van a lába.
A megrúgott férfi Ray ernyedt testét odavonszolta a falhoz, ahol a többi túsz is szorongott.
Ray feje a padlóhoz ütődött, vércsíkot húzva a fehér márványon. A lány leküzdötte a
hányingerét, és összeszedte magát. Vajon él még a férfi? Nem tudta megállapítani. Legalább a
különleges kommandó már megérkezett. Ezeket a szavakat néma imaként ismételgette
magában. Itt van a csapat! Minden az ő irányításuk alatt áll. Lena, Beck és a többiek nem
hagyják, hogy valami szörnyűség történjen velük.
Még akkor is ezeket a mondatokat hajtogatta magában, miközben a tagbaszakadt rabló
megkötözte a kezét, és a falhoz lökte. A lány nekiütődött a drága fali csempének, majd
lecsúszott a padlóra Ray mellé. A második rabló Ray kezét kötözte meg, majd gonosz
pillantást vetett Sarah-ra, és egy hatalmasat rúgott Raybe. A férfi felnyögött, a rabló pedig
odafutott három társához. Ismét összedugták a fejüket, és hevesen vitatkoztak, miközben kint
harsogott a hangosbeszélő.
A lány Rayre pillantott, és alaposan szemügyre vette az arcát. A férfi megmoccant. Sarah-
t hatalmas megkönnyebbülés fogta el, amikor ismét felnyögött. Legalább életben van! A
következő pillanatban a rablók folytatták a fosztogatást, és a pult mögött állva, kapkodva
gyömöszölték a pénzt a zsákokba. Úgy tettek, mintha egyáltalán nem foglalkoznának a kint
lévő kommandóval.

8/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

Nem fogják fel, hogy mi fog történni? Most már nem jutnak ki innen! Sarah nem túlzott,
amikor figyelmeztette a zöld szemű bankrablót. A Smaragdparti Különleges Egység valóban a
legjobb volt. Minden évben sorra nyerték a versenyeket és a különféle díjakat.
Egy csapat sem rendelkezett ilyen jó eredményekkel a letartóztatások és a
túszszabadítások terén. Ám ezért keményen meg kellett küzdeniük, és Sarah-nál senki nem
tudta jobban, hogy ez mit jelent. A lány torka annyira elszorult, hogy alig tudott nyelni.
Lassan ismét Ray felé fordította a fejét. A sérülés elég csúnyának tűnt.
A lövedék széles sávban felsértette a férfi fejét, és a seb erősen vérzett. Azonnal el kellene
látni. A tekintete most az anyára esett, aki még mindig a padlón hevert.
Néhány lépésnyire tőle Tommy feküdt, és látszott rajta, hogy már nem él. A lány
megpróbálta meglazítani a csuklójára tekert kötelet, de nagyon szoros volt. Nem fog
megszabadulni tőle. Lehunyta a szemét, és tovább erőlködött. Ám egy idő után feladta, és már
csak egy dolgot tehetett – imádkozni kezdett.
Két óra telt el így. Sarah egyre jobban kétségbeesett. Mozdulni sem tud, és nem segíthet
senkinek. A csapat továbbra is megpróbálta felvenni a kapcsolatot a bankban lévőkkel, de a
rablók nem törődtek az erőfeszítéseikkel. Biztosan azt hitték, hogy amíg nem beszélnek, addig
biztonságban vannak.
Pedig ha tudnák… – gondolta Sarah. Minden helyzetben számos megoldás létezik, és ha
sokáig nem mozdulnak el a holtpontról, akkor félő, hogy valamilyen váratlan esemény
történik. Lena nem szereti a véletleneket és a baleseteket. Nem akarja, hogy a kommandó
tagjai kimerüljenek és hibázzanak. Mostanra már biztosan körülkerítették a helyszínt, és
megszerezték a bank alaprajzát.
A terveket a kocsiban készítik el, amely a csapat felszerelését szállítja, és egyben ez volt
Sarah munkaállomása. Bárcsak most is ott lehetne, ahelyett, hogy itt csücsül! Beck Winter
hangja ismét betöltötte a bank előcsarnokát.
– Ha hamarosan nem kapunk választ, akkor behatolunk. Értik, amit mondok? Behatolunk!
Sarah nagyot nyelt, és közelebb húzódott Rayhez. Már órák óta próbálta magához téríteni,
de a férfi nem válaszolt. A lány egyre jobban aggódott érte. Lehet, hogy agyrázkódása van…
vagy valami még rosszabb.
– Ray! – unszolta. – Ray, hallasz engem?
A férfi azonban nem válaszolt, ezért Sarah ismét a bank előtt lévő emberekre gondolt.
Tudta, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek. Ám ismét rátört a kétségbeesés. Tennie
kellene valamit ahelyett, hogy itt ül, és azon töri a fejét, hogy mi lesz a kommandó következő
lépése.
A csarnok másik falánál kuporgó kis csoportra nézett. Lucille, az anya a két gyerekkel, az
üzletember… Összekötözött kézzel és fegyver nélkül nem sokat tehetett, de minél erősebben
gondolkodott, annál több ötlet jutott az eszébe.
Hirtelen rájött, hogy mit kell tennie. Még egy utolsó pillantást vetett Rayre, majd nagy
üggyel-bajjal a lábára állt.
– Hé! – kiáltott fel. – Hé, maga! – Felemelte összekötözött kezét, és a bankrablók
főnökére mutatott.
A pultnál egy csapatban álló támadók egy pillanatra szétrebbentek, és a lányra néztek.
Sarah egy pillanatig azt hitte, hogy nem is fognak válaszolni, de a főnök végül otthagyta a

9/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

többieket, és felé indult. A lány szívén átfutott a félelem, de már késő volt. Felhívta magára a
gonosztevő figyelmét.
– Mi van? – morogta a férfi a távolból.
– Jöjjön ide! – mondta a lány. – Van egy javaslatom a maga számára.

8. FEJEZET

Este 10 óra 30 perc

Ray először fájdalmat érzett. Másodszorra pedig Sarah jelenlétét. A lány mellette ült a
padlón, és most gyengéden megérintette. A keze érintése hűvös és lágy volt, ahogy a
homlokát törölgette. A férfi megrándult, amikor rájött, hogy hol van, és megpróbált felülni.
– Maradj nyugodtan! – szólt rá a lány. – Ha mozogsz, vérezni fog.
Sarah kissé kidugta a nyelvét a szájából, és így nézegette a férfi sebét.
– Nem vagyok ápolónő, de találtam egy elsősegélydobozt, teli kötszerrel. Azt hiszem,
sikerült elállítanom a vérzést. Majdnem két óráig eszméletlen voltál.
A férfi nem fogadott szót, és még egyszer megpróbált felegyenesedni, de szédülés fogta
el. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és megtapogatta a homlokán lévő gézt. Egy kis
helyiségben kucorogtak, ahol papíráruval és dossziékkal megrakott polcok sorakoztak.
– Hol az ördögben vagyunk?
– Bezártak minket a bank hátsó részén lévő raktárba.
– Mi lett a többiekkel?
– Elmentek – válaszolta a lány nyugodt hangon.
– Rábeszéltem a rablókat, hogy engedjék el a többi túszt, cserébe több időt kapnak. A
kommandó azzal fenyegetőzött, hogy betör a bankba, de rávettem őket, hogy még várjanak.
Ezért a túszejtők mindenkit elengedtek, és Tommy holttestét is kiadták. Megpróbáltam
meggyőzni őket, hogy téged is küldjenek ki, de nem akartak elengedni. Viszont sikerült
elérnem, hogy levegyék rólunk a kötelet. Azt hiszem, azért van ránk szükségük, hogy
megkapják a kívánt szállítóeszközt.
– Szerinted mit fognak követelni?
– Ki tudja? – vonta meg a vállát a lány. – Egy kocsit, talán egy repülőgépet. Amilyen sok
eszük van, talán Timbuktuba akarnak majd menni. Fogalmam sincs.
Ray bólintott, de a mozdulattól beléhasított a fájdalom. A lány kinyújtotta a kezét, és
megérintette a vállát.
– Ne mozogj! Ez egy nagyon csúnya seb. Szerencséd van, hogy életben maradtál.
Sarah érintése égette a bőrét. A férfi észrevette, hogy a körme halvány rózsaszínre van
festve. Régen is ilyen árnyalatú körömlakkot használt, döbbent rá a férfi. A szakításuk óta
hányszor elképzelte, hogy a lány megérinti! Tudta jól a választ: olyan sokszor, hogy nem is
lehet megszámolni.

10/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

A férfi megfogta a lány kezét, és ránézett. Sarah pillantása nyugtalan lett, amikor a férfi
megszólalt.
– Bocsánatot kérek.
A lány pillanatnyi habozás után megkérdezte: – Miért?
– Azért, amiért nem próbálkoztam jobban. Biztosan tehettem volna valamit… A lány
gyorsan megrázta a fejét, tincsei táncolni kezdtek az arca körül.
– Ne aggodalmaskodj emiatt! A kommandó majd megoldja a helyzetet. Beck nagyszerű
tárgyaló, és sikerül majd megállapodnia velük. Mivel már nincsenek túszok, sokkal több
lehetőségük lesz a cselekvésre.
A lány egy kis szünet után hozzátette: – Megtetted, amit tudtál.
– Igen? – A férfi arca megváltozott, és a vonásai megkeményedtek. – A kettőnk ügyében
is állandóan ezt mondogatom magamnak. Hogy azt tettem, amit tennem kellett. Pedig tudod,
mi az igazság?
A lány megnyalta az ajkát, és a szíve mintha megállt volna, miközben várta a folytatást.
– Nem azt tettem, ami az adott helyzetben a leghelyesebb volt. Mindent elrontottam,
méghozzá nagyon. Azóta minden áldott nap megbántam a döntésemet.

9. FEJEZET

Éjjel 11 óra 30 perc

Csönd telepedett közéjük, ami egy idő után szinte tapintható és fojtogató lett. A múlt
emlékei rájuk telepedtek, és nehéz volt elviselni a nyomást. Sarah megpróbált menekülni.
Kiszabadította a kezét, és távolabb húzódott Raytől.
– Ez már a múlt. Úgysem maradtunk volna együtt.
– Honnan tudod? – kérdezte a férfi. – Lehet, hogy mi ketten…
A lány lehajtotta a fejét, és nem engedte, hogy befejezze a mondatot.
– Hagyjuk ezt, Ray! Nem akarok erről beszélni. Ráadásul a helyzet most nem alkalmas a
magyarázkodásra.
A férfi várta, hogy a lány felemeli az arcát, de Sarah lesütötte a szemét. Ha a férfira nézne,
látszana rajta, hogy hazudik, és ezt nem akarta. Most nem.
– Megbántottalak – fakadt ki Ray. – Nem lett volna szabad. Nem ezt érdemelted.
A férfi szavai hallatán a lányt elárasztották az érzelmek, és nem tudott uralkodni magán.
Az évek óta hordott álarc egy szempillantás alatt lehullott. Felkapta a fejét, és egyenesen a
férfi sötét szemébe nézett.
– Nem csak megbántottál, Ray. Teljesen összetörtem, amikor elhagytál.
A férfi erőlködve kihúzta magát, és arca fájdalmasan megvonaglott.
– Tudom.
A lány pislogni kezdett, nehogy könnyek gyűljenek a szemébe.

11/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

Visszatértek a fájdalmas emlékek, és úgy érezte, mintha mindez tegnap történt volna.
– Legalább figyelmeztethettél volna, hogy ne érjen olyan váratlanul.
– Nem – mondta a férfi lassan. – Nem tudtalak figyelmeztetni.
– Ezt nem értem. Miért nem tudtad, hogy mit fogsz tenni? Mi akadályozott meg abban,
hogy…
– Bonyolult ügy volt. Túl bonyolult…
– Semmi nem lehet olyan bonyolult – vágott a szavába a lány. – Mit tettem, ami olyan
szörnyűséges volt, hogy elhagytál?
Karba fonta a kezét, mintha ezzel a mozdulattal megvédhetné a szívét. Pedig azt Ray már
évekkel ezelőtt összetörte.
– Nem tettél semmit – válaszolta a férfi megtört hangon. – Ennek semmi köze nem volt
hozzád. Ezt akkor is megmondtam, és ez az igazság.
– Hazudsz.
A férfi a fájdalommal nem törődve a lányhoz hajolt. Sarah nem mozdult, de nem is
húzódott el tőle. A férfi megfogta a lány vállát, és merőn a szemébe nézett. Fájdalmas volt
elmerülni ebben a tiszta kékségben.
– Ez az igazság, Sarah. Azért hagytalak el, mert nem volt más választásom. Te nem
tehettél semmiről. Valami… történt. Olyasmi, amiről egyikünk sem tehetett.
– Mi? Mondd el, Ray!
Az elmúlt öt évben a férfi ezerszer elképzelte ezt a jelenetet. Számtalanszor felvette a
telefont, hogy felhívja a lányt, de végül minden alkalommal lecsapta a kagylót. Néhányszor
még a lakása előtt is elhajtott.
A lány egy csendes mellékutcában lakott, virágokat tartott a verandán, és a házon egy
macska alakú szélkakas forgott. Néha sokáig fent maradt, és tévét nézett. A férfi látta a kék
villogást az ablakban. Ray mély lélegzetet vett.
– Nem maradhattunk együtt, Sarah. El kellett vennem Joant, mert terhes volt.

10. FEJEZET

Éjjel 12 óra
– Terhes? Egész idő alatt vele is lefeküdtél, míg együtt voltunk? Istenem! Azt hittem,
hogy szeretsz, közben meg ezt művelted! El sem tudom hinni, hogy ilyen aljas…
A férfi megszorította a lány vállát, és sötét szeme megvillant.
– Valóban szerettelek – mondta éles hangon. – Teljes szívemből szerettelek, Sarah.
Mindennél fontosabb voltál számomra…
A lány megpróbált elhúzódni, de a férfi nem engedte.
– Akkor hogy tudtad megtenni, hogy…
– Azt mondtam, hogy Joan terhes volt. Nem állítottam, hogy én voltam az apa.

12/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

Sarah mozdulatlan lett, a férfi szavai sokáig visszhangoztak a fülében. Az agya nem tudta
feldolgozni a hallottakat. Az elmúlt évek során sok bűnnel vádolta a férfit, de ez a lehetőség
soha nem merült fel benne. Ray elengedte a lány vállát, de nem távolodott el tőle. Olyan közel
volt hozzá, hogy Sarah látta a nyakán az ér lüktetését, érezte a kedvenc szappanja illatát. Már
régen nem voltak egymáshoz ilyen közel, és Sarah számára egy pillanatra megszűnt a világ.
Ekkor rájött, hogy a férfi még nem válaszolt a kérdésére, és hatalmas erőfeszítésébe
került, hogy összeszedje a gondolatait.
– Akkor miért vetted el feleségül Joant? – kérdezte. – Miért tetted ezt, ha nem te voltál a
gyerek apja? Nem értem…
– Megerőszakolták – közölte a férfi nyers hangon. – Randevúra ment, a fickó összeverte,
majd megerőszakolta. Amikor rájött, hogy terhes, nem tudta, mit tegyen. Azt a gazembert
többé nem látta, de akkor sem tehetett volna semmit, ha újra találkozik vele. Ezért hozzám
fordult segítségért.
A férfi felemelte a tekintetét.
– Képtelen voltam cserbenhagyni, Sarah. Nem élte volna túl.
– Nem kellett volna… – Sarah még mindig nem tudta elhinni a történteket. – Miért nem
ment el a rendőrségre? Elmondhatta volna az iskolában a gyermekvédelmi felelősnek.
Elmehetett volna a templomba, ahová jár. A pokolba, Ray! Számtalan egyéb lehetőség lett
volna. Miért pont hozzád fordult?
A lánynak hirtelen eszébe jutott valami.
– Ray! Az apja volt a seriff! – kiáltott fel magából kikelve. – Joan apja volt a seriff.
Megtalálhatta volna azt a fiút. Megtehette volna, hogy…
Ray megcsóválta a fejét, és fájdalmas arccal lehunyta a szemét. Végül sikerült minden
erejét összeszednie, és ismét Sarah-ra nézett. A lány látta, hogy a férfi nem a sebe miatt
szenved, hanem egy sokkal fájdalmasabb sérülés érte a múltban.
– Nem mondhatta el az apjának, Sarah. Az egy megátalkodott ember volt, és nem hitt
volna neki. Már évek óta verte a szegény lányt, és szerintem megölte volna, ha megtudja.
Csak én segíthettem rajta.

11. FEJEZET

0 óra 30 perc
– Istenem… – suttogta maga elé Sarah döbbenten. – Bentley seriff? Azt akarod mondani,
hogy…
Ray a lány szavába vágott.
– Higgy nekem, Sarah! Ismertem azt a férfit. Erőszakos vadállat volt, ráadásul erős, mint
egy bivaly. Joannak esélye sem lett volna vele szemben. A férfi gyűlölte… illetve úgy
viselkedett, mintha gyűlölné. Talán mást érzett iránta, de azt nem tehette meg… Ezért inkább
rendszeresen bántalmazta.
Sarah-t hányinger fogta el.

13/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

– Szegény lány. Mindig azt hittem, hogy… – elhallgatott, majd így folytatta. – Nem
tudtam…
A férfi a lány feje fölött lévő ablakra nézett. Fogalma sem volt, hogy hány óra lehet, de az
utca fényei mögött teljes volt a sötétség.
– Senki nem tudta, csak én. Amikor a seriff este hazament, nekiesett Joannak… vagy az
anyjának. Azt hiszem, Joan néha szándékosan közéjük állt, hogy megvédje az anyját. Hidd el
nekem, valóságos pokol volt az élete.
Sarah elgondolkodott. Joan aranyhajú, zöld szemű, alacsony termetű, nagyon csinos lány
volt. Ő mindig féltékeny volt rá, mert nem sejtette… Összeszorult a szíve, ha elképzelte, mi
mindenen kellett keresztülmennie a lánynak. Rayre nézett, és az arca csupa szomorúság volt.
– Mi lett a gyerekkel? – kérdezte halkan. – Soha nem hallottam róla.
– Elveszítette a kisbabát, ami szerintem nem is baj.
A férfi arca megkeményedett, és zárkózott lett.
– Szerettünk volna még néhány évig kitartani egymás mellett, de aztán rájöttünk, hogy
semmi értelme. Nem voltunk szerelmesek, és azelőtt sem éreztünk semmit egymás iránt. Nem
úgy, mint…
Sarah tudta, hogy a férfi mit akar mondani. Válaszolni szeretett volna, de nehezen talált
szavakat. Ekkor Ray megrázta a fejét, és megragadta Sarah vállát.
– Hallgass egy kicsit! – Maga mögé húzta a lányt. Mindketten a földön ültek. Most Ray
közelebb hajolt az ajtóhoz, és a válla fölött hátranézve suttogta:
– Hallod? Azt hiszem, jön valaki…
A lány visszafojtott lélegzettel figyelt. A férfi érintése égette a bőrét. Ismerős érzés volt,
amelyről már évek óta álmodozott. A falhoz simulva hallgatózott, de csak a saját szívverését
hallotta. A férfi hamarosan megnyugodott. Sarah látta, hogy a vállát leengedi, és megfeszült
izmai ellazulnak. Ray megfordult, és karját lassan a lány felé nyújtotta…

12. FEJEZET

Hajnali 1 óra
Ray átölelte a lányt, és magához vonta. Úgy gondolta, hogy érzi Sarah szívverését, de nem
volt biztos benne. Talán csak elképzeli, hiszen annyira akarta. Annyira szerette volna, ha a
lány szíve gyorsabban dobog az ölelésében! Milyen régen nem tartotta már a karjában! Sarah
felemelte az arcát, a bőre ragyogott a kis irodában uralkodó félhomályban. Vajon a helyzetük
miatt ilyen kába, vagy az öleléstől jött zavarba?
A lány megnyalta a szája szélét, gyorsan körbepillantott a helyiségben, majd ismét a
férfira emelte a tekintetét.
– Azt hittem, hogy visszajönnek – magyarázta a férfi. A lány bólintott. Ray felemelte a
kezét, és megfogta Sarah állát. A bőre sima volt, és a férfi most is ugyanolyan érzékinek
tartotta, mint amikor fiatal és szerelmes volt. Lehunyt szemmel beszívta a teste illatát. Soha
nem használt parfümöt, jutott eszébe hirtelen. Nem is volt rá szüksége. A lány csábító illata
megcsapta az orrát, és minden emléket felidézett benne. Egy pillanat alatt ismét tizennyolc

14/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

éves lett, és a régi kocsija hátsó ülésén voltak. A férfi érezte, hogy a teste odalent
megkeményedik a gondolattól.
– Mit művelsz? – súgta a lány. A hangja rekedt és szexi volt. A férfi nem válaszolt, mert
képtelen lett volna megszólalni. A hirtelen rátörő vágytól egy hang sem jött ki a torkán, mert
úgy érezte magát, mint aki csapdába esett. Körülvették a múlt emlékei.
Ekkor a lány megérintette. Olyan volt, mintha egy galambtoll vagy egy angyal szárnya
simított volna végig a homlokán, de a férfi megrezzent az érintésétől. Hányszor riadt fel az
éjszaka közepén, mert azt álmodta, hogy a lány megsimogatja! Utána annál keserűbb volt a
felismerés, hogy ezt már soha többé nem élheti át – csak az álmaiban.
– Azt hittem, hogy meggyűlöltél – súgta a lány. A szeme könnyektől csillogott, és a férfi
úgy érezte, hogy megnyitja előtte a szívét.
– Arra gondoltam, hogy valami rosszat tettem, valami hibát követtem el, és kiábrándultál
belőlem.
A férfi önkéntelenül közelebb húzta magához a lányt. Olyan volt, mintha soha nem hagyta
volna el. A testük azonnal egymásra talált. Sarah átölelte a derekát, a férfi pedig a hátát
simogatta.
– Kiábrándulni belőled? – Ray a lány szemébe nézett a sötétben, és valami történt
közöttük. A férfi nem tudta sem megmagyarázni, sem megnevezni az érzést, de mégis
felismerte. Megrázta ez a váratlan élmény, és megdöbbent az erejétől. Tudta, hogy nem
hazudhat, és már nem titkolhatja többé az igazat. Most már nem.
– Mindig szerettelek, Sarah.
A rekedt suttogással kiejtett szavak a szívébe martak, és fájtak. A lány megragadta a
vállát, és várakozva pillantott fel rá. Ray lenézett rá, és hirtelen megértette a szavai
jelentőségét.

13. FEJEZET

Hajnali 1 óra 30 perc

Sarah úgy érezte, hogy egy láthatatlan kéz szorítja össze a szívét, miközben Ray karja
átöleli. Éppen elég fájdalmat élt már át a szakításuk miatt. Nagy kegyetlenség lenne a férfi
részéről, ha ilyet mondana, és közben nem gondolná komolyan. Biztos akart lenni abban,
hogy nem értette-e félre, amit hallott.
– Ezzel mit akarsz mondani? – kérdezte halk hangon. – Tudnom kell, hogy mire gondolsz,
amikor ezt mondod.
A férfi nem szavakkal válaszolt. Közelebb hajolt, és megcsókolta. Ajkának érintése árulta
el Sarah-nak, amit hallani akart. A férfi szereti. Valóban szereti. Önfeledten viszonozta a
csókot. Utána egy örökkévalóságnak tűnő ideig némán ölelték egymást. A testük ismét
egymásra talált, és kezük önkéntelenül felfedezőútra indult, hogy felidézzék a múlt édes
perceit. A lány érezte, hogy a férfi megerősödött az eltelt évek alatt.
A válla szélesebb, a csípője viszont keskenyebb lett. Vajon Ray észreveszi, hogy az ő
alakja is megváltozott? Amióta belépett a kommandóba, vékonyabb és izmosabb lett. Egy
kicsit aggódott, hogy Raynek tetszik-e ez a változás. A fiatalkori lágy idomok helyén most

15/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

kidolgozott izmok vannak a sok kemény edzésnek köszönhetően. Ray most is vonzónak
találja?
Nem volt szükség arra, hogy megkérdezze tőle. Ray mély torokhangon felnyögött, mohón
végigsimította a derekát, majd a csípőjét, végül megmarkolta a fenekét. Még közelebb húzta
magához, és a lány egy pillanatig azt hitte, hogy az ölébe fogja ültetni. Nem lepődött volna
meg rajta, és nem is bánta volna.
Nem állította le a férfi közeledését, mert egész testével szerette volna érezni. Még többet
akart. Úgy látszik, Ray szavak nélkül is megérezte a kívánságát, mert hirtelen felhúzta a lány
fekete pólóját, és alácsúsztatta a kezét. Sarah halkan felkiáltott, mert az érintése olyan forró
volt, hogy szinte égette a bőrét.
Évek óta nem voltak együtt, és nem szeretkeztek. A szakításuk óta számtalanszor felidézte
azokat a perceket, de a valóság mellett elhalványultak a képzeletében átélt élmények. Amióta
Ray eltűnt az életéből, egyetlen férfi sem tudta ennyire felizgatni. Sarah átvette az irányítást,
de Ray nem bánta. Megszűnt körülöttük a világ, már semmi nem számított, csak a kettejük
közt lobogó szenvedély. Nem tudtak ellenállni a pillanat követelésének és parancsának.
A lány később azon gondolkodott, hogyan történhetett meg mindez. Hogyan veszíthette el
ennyire a fejét? Még arról is megfeledkezett, hogy hol vannak, és milyen helyzetbe kerültek!
Ray olyan nagy hatással van rá, hogy a jelenléte még az életösztönt is eltompítja benne!
Lehet, hogy ez volt a pillanat üzenete? Az embernek még a halál torkában is arra kell
törekednie, hogy túléljen, hogy érezzen… és éljen. A lány nem talált választ a lelkében
kavargó érzelmekre, mert aznap minden olyan képtelenné és zavarossá vált.
Azzal viszont tisztában volt, hogy azért tette, amit tett, mert nem volt más választása.
Ebben a pillanatban semmi más nem számított, csak Ray hozzá simuló teste és bőrének forró
érintése. Ajkuk összeforrt, és egymás karjába vetették magukat. A csókjuk elmélyült, a
fellángoló szenvedély mindkettejük testében felidézte a múlt vágyait és gyönyöreit.

Hajnali 2 óra 30 perc

Az ajtó minden figyelmeztetés nélkül kivágódott. Ray és Sarah szétrebbentek, a lány
felkiáltott ijedtében. Ray viszont készenlétben tartotta az öklét. Nem tudta, hogy mi fog
történni, de nem akarta, hogy készületlenül érje.
– Jól szórakoznak?
A zöld szemű férfi állt az ajtóban. Gúnyos szavai ellenére semmi jókedv nem látszott az
arcán, inkább feszültnek tűnt. Görcsösen szorongatta a fegyverét. Ray a pisztolyról a férfi
arcára emelte a tekintetét. A rabló nem hagyott időt a válaszra, hanem megfordult, és intett az
egyik mögötte álló férfinak. Ray a nagy termetű támadót pillantotta meg, aki szinte teljes
egészében kitöltötte a kis helyiséget. Szó nélkül mellé lépett, és pisztolyt szegezett a
homlokának. Ray észrevette, hogy Sarah ösztönösen előrelendül, és felemeli a kezét, hogy
harcolni kezdjen. A zöld szemű azonban odafordult hozzá, és felrántotta a földről.
– Ne olyan hevesen! – mondta, és egy mobiltelefont nyomott a lány kezébe. – A barátai
ismét a vonalban vannak, azt akarom, hogy adja át nekik az üzenetemet.
Raynek minden akaraterejére szüksége volt, hogy visszafogja magát. Egyre az járt a
fejében, hogy a könyökével jól oldalba vágja a pisztolyos gazfickót, majd odaugrik a társához,
és bezúzza a koponyáját. Lelki szemei előtt már látta is a jelenetet. Sarah mindig sokat
jelentett neki, de az elmúlt néhány óra alatt meggyőződött arról, amit eddig is gyanított, bár
nem akart elfogadni. Szereti Sarah-t… és meg akarja menteni.

16/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

A tagbaszakadt bankrabló mintha megérezte volna a szándékát, húsos kezével

megérintette a karját.
– Eszébe ne jusson! – figyelmeztette fojtott hangon. – Meg fogja bánni.
Ray nem törődött a homlokának szegezett pisztollyal, hanem lerázta magáról a férfi kezét,
és hideg pillantást vetett rá. Ismét a zöld szemű szólalt meg, miközben úgy megszorította
Sarah karját, hogy elfehéredett a keze.
– Ideje pontot tenni az ügy végére. Erősítse meg, amit már megmondtam a kommandó
képviselőjének! Aztán közölje velük, hogy két órát kapnak! Addig kerítsenek egy helikoptert,
és állítsák készenlétbe a parkolóban! Ha itt lesz a jármű, akkor elmegyünk a pénzzel, és
kettejük közül valakivel. A pilótának csak akkor áruljuk el az úti célt, amikor beszálltunk.
Sarah elvette a telefont. Örült, hogy nem remeg a keze. A füléhez emelte a készüléket, de
még nem szólt bele, mert a rabló ismét rákezdte:
– Erről jut eszembe! Van még valami, amit meg kellene említenie a barátainak – mondta
könnyed hangon.
A lány közönyös arccal nézett a férfira. Ray csodálkozott, hogy milyen nyugodtan és
higgadtan viselkedik. Néhány másodperccel ezelőtt a szíve még az ő szíve alatt dobogott, és a
bőre tüzelt a vágytól. A férfi most elismeréssel adózott a lány határozottságának.
– Mi lenne az? – érdeklődött hűvösen Sarah.
A férfi Ray felé bökött a fejével.
– Ha nem követik az utasításainkat, akkor kénytelenek leszünk mi is tenni valamit. A
barátjával fogjuk kezdeni. Minden órában beleeresztünk egy golyót. A lábánál kezdjük, és
úgy haladunk felfelé.

14. FEJEZET

Hajnali 3 óra
Sarah azt hitte, hogy ennél jobban már nem félhet, de a rabló kijelentését meghallva mégis
úgy érezte, hogy a lába megbicsaklik, és a gyomra görcsbe rándul. Minden önuralmát
összeszedte. Nem nézett Ray szemébe, hanem közönyt színlelve a rablóhoz fordult.
– Értem – közölte fagyos hangon. A füléhez emelte a telefont, és beszélni kezdett. Beck
Winter jelentkezett a vonal másik végén. Senki más nem tudott jobban tárgyalni a
túszejtőkkel. Röviden és lényegre törően beszéltek.
– Helikoptert akarnak – mondta a lány. – A parkolóban. Két órátok van rá. Amikor
távoznak, én velük megyek. A kis helyiség másik végében Ray tiltakozni kezdett, de a
mellette álló férfi egy durva ütéssel elhallgattatta. A hevenyészett kötés alól szivárogni
kezdett a vér. Sarah némán felnyögött. Nagyon sajnálta a férfit, amiért megütötték, de
elhatározta, hogy nem engedi felszállni arra a helikopterre. Ha valakinek mindenáron mennie
kell, akkor ő lesz az a személy. Nem lepődött meg, amikor Beck megpróbált még több adatot
kiszedni belőle, de csak halk hümmögésekkel válaszolhatott. Ám két ilyen titkos szóváltás
után a rabló kikapta a telefont a kezéből, és gyorsan kikapcsolta.

17/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

– Beleegyezett? – Megtesznek minden tőlük telhetőt – mondta a lány. – De több időre van
szükségük.
– A barátja kedvéért reméljük, hogy ennyi is elég lesz.
A zöld szemű intett a Ray mellett álló tagbaszakadt fickónak. A rabló megkötözte a férfi
kezét, zöld szemű társa pedig Sarah-t tette cselekvésképtelenné. Ezután kilökdösték őket a
folyosóra. Elöl ment Ray, mögötte Sarah, akinek pisztolyt nyomtak a hátához. A lány dühös
volt a saját tehetetlensége miatt. Sokkal többet kellene elérnie. De nem tudott… Sarah
életében először értette meg a csapatmunka lényegét és jelentőségét.
Igaz, hogy rendőr volt, de ugyanakkor a különleges kommandó tagja is. Önmagában
semmire sem képes. A bank előtt lévő emberektől függ, hogy szabadul-e szorult helyzetéből.
Az ő feladatai a csapatban pontosan olyan fontosak, mint az akciótiszteké, akik fegyverrel a
kezükben betörnek az ajtón. Miért nem gondolt erre soha? Arra sem jött rá eddig, hogy még
mindig szereti Rayt.
Az ember sokszor nem veszi észre az élet nagy igazságait. Annyira elmerül a
részletekben, hogy nem látja a fától az erdőt. Most viszont kitisztult a látása. Az
előcsarnokban a rablók a földre lökték őket, a két szemben lévő falhoz. Több mint két óra
hosszat üldögéltek ott, és csak a szemükkel mondták el egymásnak, amit a szájukkal nem
tudtak. Sarah azonban még mindig nem volt hajlandó feladni. Az eltelt időt arra használta fel,
hogy meglazítsa a kezén lévő kötelet. Egy idő után érezte, hogy engedni kezd. Ekkor Sarah
észrevette, hogy a hatalmas termetű rabló Rayhez lép, és mond neki valamit. A férfi
arckifejezése nem változott beszéd közben, de a lány mégis sejtette, hogy valami készül.
Ray döbbenten nézett a rablóra, aki a háta mögé nyúlt, és valamit babrált a kötelével.
Sarah megdermedt, és agyában vadul kergették egymást a gondolatok. Talán elterelhetné a
figyelmét valamivel… valahogyan…
De erre nem jutott ideje. A következő pillanatban Ray rápillantott.
– Szeretlek – formálta szájával a néma üzenetet.
Ezután a két férfi együttes erővel lerohanta a három rablót, és a bank ajtaja kivágódott.
Reggel 6 óra
A füstgránát felrobbant, és a kommandó tagjai betörtek az ajtón. Sarah talpra ugrott, a
zűrzavart kihasználva kiszabadította magát, míg Ray és a negyedik rabló megtámadta a három
másik gonosztevőt.
A hatalmas felfordulásban a lány földhöz vágta a köteleit, és csatlakozott a többiekhez. A
várakozásnak megfelelően a kommandó gyorsan átvette az események irányítását. A csapat
tagjai jól képzettek voltak, mozdulataik kiszámított pontossággal érték el céljukat. Lena
McKinney és a fekete ruhába öltözött tisztek uralták a helyzetet, a többiek ellenőrizték az
előcsarnokot, és biztosították a terepet. Fegyverhasználatra nem is került sor. Lena Sarah-hoz
rohant.
– Jól vagy? – A nő általában nem szokta kimutatni az érzelmeit, de most átölelte a lányt,
és feszülten fürkészte az arcát. Szürke szeme csupa aggodalom volt.
– Istenem, Sarah! El sem tudtam hinni, amikor megtudtam, hogy te is bent vagy…
Sarah is megölelte a nőt, aztán Ray és a nagy testű rabló hozzájuk lépett. Sarah értetlenül
nézett rájuk.
– Maga segített nekünk? Nem értem…

18/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

Lena a férfi felé intett a fejével.

– Hadd mutassam be Jack Cuttert, aki a vám- és pénzügyőrség beépített ügynöke.
A hatalmas férfi kezet nyújtott Sarah-nak.
– Elnézést – mondta mentegetőzve. – Nem tudtam, hogy mire készül a banda. Egyszer
csak a főnök idehozott minket, és a kezembe nyomott egy pisztolyt. Nem értettem a helyzetet.
Sarah annyira meg volt döbbenve, hogy csak bólintott.
– Jack már majdnem egy éve beépített ügynökként dolgozik – magyarázta Lena Sarah-
nak. – Most viszont feláldozta a saját nyomozását, hogy véget vessen ennek a bankrablásnak.
Sarah követte Jack Cutter pillantását, és meglátta a három rablót, akiket már meg is
bilincseltek. A banda vezetője olyan gyűlölettel nézett vissza rá, hogy Sarah még az
előcsarnok másik végében is beleborzongott.
– Majdnem elkaptam – szólalt meg Jack Cutter. – Meg akart vásárolni egy karib-tengeri
drogszállítmányt, de nem volt elég pénze.
A férfi Sarah-hoz és Lenához fordult, az arcán látszott, hogy nagyon bánja, ami történt.
– Azért rabolta ki a bankot, mert a vásárláshoz készpénzre volt szüksége. Ha sejtettem
volna, figyelmeztettem volna magukat.
Sarah bólintott, de már nem a férfira figyelt. Hirtelen észrevette, hogy Ray már nincs
mellette. Kétségbeesetten pásztázta az előcsarnokot, és a férfit kereste a tekintetével. Ez nem
lehet! Látta a kommandó tagjait, a bank tisztviselőit, az egészségügyi személyzetet, de
Raynek nyoma veszett.
A lány szíve elszorult. Sehol nem látta a férfit. Megint elhagyta őt… Pont úgy, mint
azelőtt.

15. FEJEZET

Délelőtt 11 óra
Sarah teljesen összeomlott, mire átesett a kihallgatásokon, és végre hazamehetett. Lena
vezette Sarah dzsipjét, egy másik tiszt követte őket Lena terepjárójával. Nem akarták, hogy
Sarah ilyen állapotban a kormány mögé üljön, ezzel a lány is egyetértett.
Amikor megérkeztek, Lena megállt a járda mellett, és Sarah-hoz fordulva leállította a
dzsip motorját.
– Biztos, hogy nem akarsz inkább eljönni hozzám? Megvacsoráznánk, aztán kiülnénk a
verandára. Nem jó ötlet, hogy egyedül töltsd a mai éjszakát… – tette hozzá halk hangon.
Sarah beletúrt a hajába, amely ugyanolyan zilált volt, mint az érzelmei.
– Semmi bajom, Lena. Tényleg. Igaz, hogy… ijesztő volt, de már rendbe jöttem. Nem kell
vigyáznod rám.
– Azt hiszem, én is valami hasonlót mondtam volna…
– Ezt bóknak veszem – mosolygott Sarah bánatosan.

19/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

– Nagyon helyes – nézett rá Lena vidáman. – Nagyszerű munkát végeztél odabenn, Sarah.
Sikerült megőrizned a hidegvéredet. Büszke vagyok rád.
Kis habozás után folytatta.
– Felhívod azt a férfit, aki bent volt veled a bankban? Rayt…
A csapat nemcsak azt jelentette, hogy együtt dolgoznak, hanem egy család is voltak, és
Lena jól ismerte Sarah történetét. A magánéletüket nem tudták titokban tartani egymás előtt.
– Fogalmam sincs – válaszolta Sarah. – Arra gondoltam, hogy talán újra össze fogunk
jönni… de aztán elment. Azt hiszem, ez önmagáért beszél.
– Ne legyél ebben olyan biztos! – figyelmeztette Lena. – Soha nem tudhatod, hogy valaki
mit forgat a fejében, még akkor sem, ha közel áll hozzád.
– Lehet – ismerte be kelletlenül Sarah. – De a bankban nem csak beszélgettünk. Annál
sokkal több történt köztünk, Lena. Ray mindent elmondott, és megmagyarázta, hogy mi
történt, amikor együtt jártunk. Aztán… nos, ismét felfedeztük egymást. Azt hittem, hogy…
A lány szavai elhaltak, és a reményei is. Lena megveregette a vállát.
– Ne add fel! – mondta. – Lehet, hogy a végén meglepődsz még, hogy mi lesz ebből.
– Talán igazad van. Egy dolgot megtanultam ebből a kalandból, mégpedig valami nagyon
fontosat. Lena szürke szeme kíváncsivá vált.
– Mi az?
Sarah mély lélegzetet vett.
– Rájöttem a csapatmunka fontosságára. Mostanáig nem értettem. Pedig mindnyájan
fontosak vagyunk. Nemcsak azok, akik betörnek az ajtón, hanem azok is, akik az íróasztalnál
ülnek, és megszerzik a szükséges adatokat.
– Egész idő alatt ezt magyaráztam neked.
– Most már tudom – jelentette ki Sarah.
– Elég nehéz lecke volt – mosolygott Lena –, de örülök, hogy minden jóra fordult. Ray
miatt sem kell aggódnod. Minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Mindig ez történik.
Sarah bement a házba, becsukta maga mögött az ajtót, majd lerogyott a padlóra. Teljesen
egyedül volt. Senki sem látta, ezért hagyta, hogy könnyei végigfolyjanak az arcán. Lena
nagyon okos és hihetetlenül erős nő volt, de most nem tudta, hogy miről beszél. Ebből a
kapcsolatból már semmi nem lesz. Sarah és Ray szerelmében semmi nem fordul már jóra.

Déli 12 óra
Ray belépett a házába, és becsapta maga mögött az ajtót. Ragaszkodott ahhoz, hogy a
parkolóban hallgassák ki, aztán felpattant a motorjára, és elszáguldott. Ha tovább marad a
helyszínen, még nagyobb bolondot csinál magából.
A ház hátsó részében kibújt az ingéből és a farmerjából, majd a zuhany alá állt. Kinyitotta
a csapot, de még a jéghideg vízsugár sem tudta kiverni a fejéből Sarah-t.
Állandóan a lány barna hajára, vakítóan kék szemére és lágy ajkára gondolt. Amikor ma
megérintette, úgy érezte, mintha egy régi álma vált volna valóra. Az ajka íze édesebb volt,
mint ahogy az emlékeiben élt. Amióta utoljára ölelte, Sarah nővé vált, méghozzá micsoda
nővé! Lelki szemei előtt lezajlott minden, ami köztük történt.

20/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

Lehunyta a szemét, és homlokát a hideg csempéhez szorította. A víz erős sugárban

zubogott a hátára. Mi a csudát tett? Felemelte a fejét, és megdörzsölte az arcát. A lány mindig
az emlékeiben élt, és most egy hirtelen döntése miatt már örökre ott fog maradni. Az ajka íze
miatt évekig nem fog tudni aludni.
A férfi kilépett a zuhany alól, és megtörülközött. Megrázta a fejét, mire a vízcseppek a
tükörre hullottak. Ez vicces, gondolta. Nem volt pszichiáter, de úgy tudta, hogy egy ilyen
túszdráma után mindenkit félelmek és rémálmok gyötörnek. Neki nem voltak ilyen problémái.
A homlokához szorított pisztoly hideg csöve sem ijesztette meg jobban, mint a saját érzelmei.
Csak Sarah-ra vágyott. A lány mégsem lehet az övé.
Túlságosan nagy fájdalmat okozott neki a múltban, és nevetséges lett volna elvárni tőle,
hogy jöjjön vissza hozzá… csak azért, mert mindent elmagyarázott neki. Sarah okos nő.
Lehet, hogy megcsókolta, sőt többet is tett, de nem fog még egyszer egy olyan szerencsétlen
alakkal kezdeni, mint ő. Nem fog adni neki még egy esélyt, pedig ő azt szeretné, hogy örökre
együtt maradjanak.
A törülközővel a dereka körül kisétált a konyhába, és a hűtőhöz lépett. Elővett egy sört, és
két hatalmas korttyal megitta. A keserű ital jólesett a torkának, de nem oltotta a szívében égő
sóvárgását.

16. FEJEZET

Délután 3 óra 30 perc

Sarah későn ébredt, zúgó fejjel és fájó szívvel. Az ágyában heverve végiggondolta az
előző nap eseményeit. Még huszonnégy óra sem telt el azóta, hogy bement a bankba. Nem
gondolta volna, hogy egy nap leforgása alatt az élete a feje tetejére áll, ráadásul ismét
feltámad benne a múlt minden öröme és fájdalma.
A munkája, a szerelme, a jövője. Úgy tűnt, már semmi sem a régi. A nap sugarai
bevilágítottak a hálószobába, és a szemközti falon táncoltak. Fényük Ray szemének
ragyogására emlékeztette. Ray már nem az a fiatal fiú volt, akit évekkel korábban ismert.
Felnőtt, másik emberré vált.
Az arcán még mindig látszott a régi egykedvű és nemtörődöm kifejezés, mégis az elvei
szerint élő, határozott ember lett belőle. Kevés férfi lett volna hajlandó olyan áldozatra, hogy
elveszi feleségül a bajba jutott volt barátnőjét. Sarah nem tudta, mit gondoljon Ray tetteiről.
A férfi helyesen cselekedett, Sarah-nak mégis fájt a döntése. Ugyanakkor éppen azért
szerette, mert ilyen volt. Ha nem így viselkedett volna, akkor egészen más ember lett volna.
Ray mélyen érző fiú volt, aki a mások érdekeit fontosabbnak tartotta a sajátjánál. Helyesen
cselekedett, ám ezzel olyan fájdalmat okozott neki, amelyet mind a mai napig nem volt képes
sem felfogni, sem megérteni.
A lány felsóhajtott, és a takarót félredobva kikelt az ágyból. Akármit is érez Ray iránt,
akármit érez a férfi iránta, ez már nem számít. Tegnap éjjel a férfi eltűnt, és Sarah úgy érezte,
hogy ezzel már véglegesen kilépett az életéből. Valószínűleg soha többé nem fogja látni Ray
Maitlandet, és önámítás lenne, ha ezek után még abban reménykedne, hogy a váratlan
találkozásuk után valami még lehet köztük. Sarah kibotorkált a konyhába, és végtelenül
szomorúnak érezte magát.

21/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

A szél az arcába csapott, de Ray még több gázt adott, és a motorkerékpár már-már elérte a
végsebességét. A férfi balján elsuhanó táj – a kékeszöld tenger és a vakítóan fehér homok –
homályos csíkká változott, ahogy a jármű végigszáguldott az úton.
Milyen jó lenne a gondolatait is így eltompítani, hogy ne fájjanak! Nem tudott sem aludni,
sem dolgozni. Miután kitakarította a házát, bement az üzletébe.
Az alkalmazottai hallottak a bankrablásról, egy fotóriporter még fényképet is készített
róla, amikor elhagyta a bank előcsarnokát a kommandós mentőakció után. Nem válaszolt az
autószerelők kérdéseire, ahogy a riporterekére sem. Nem akart beszélni az esetről, és arról
sem, hogy milyen szerepet játszott benne. Legszívesebben elfelejtette volna, hogy egyáltalán
megtörtént.
Erre azonban nem volt képes. Egyfolytában Sarah kék szemét látta maga előtt. Akármerre
nézett, mintha ő nézne vissza rá szemrehányó arccal. A kezén még mindig érezte Sarah
bőrének lágy tapintását, ajkán érezte a lány szájának ízét. Amikor elérte a város határát,
lassított. Semmit nem tehet. Reménytelen a helyzete. Sarah úgyis mindig vele lesz. A
szívében és a gondolataiban.
Amikor elmondta neki Joan történetét, úgy tűnt, hogy a lány megérti. De az arca elárulta
az igazi érzéseit. Ray mindig sejtette, hogy fájdalmat okozott neki… Annyira megbántotta,
hogy a lány soha nem fog megbocsátani. Ő már hiába magyarázkodik, akkor is az történt,
hogy mást választott. Ezt nem lehet jóvátenni. Ray megállt egy piros lámpánál, és a
kimerültségtől égő szemmel körülnézett.
Az a legszomorúbb az egészben, hogy tegnap igazat mondott Sarah-nak. Szereti őt. Tiszta
szívéből szereti. A férfi ismét gázt adott, a motor felbőgött és nekilódult, füstölgő csíkot
hagyva maga mögött az aszfalton. Miután bevallotta és kimondta az érzéseit önmagának, a
szavak önálló életet kezdtek élni. Többé nem viselkedhet úgy, mintha mi sem történt volna.
De hát miért erőlködik? Miért próbál megfeledkezni arról, ami ennyire egyértelmű?
A kérdéstől hirtelen kijózanodott. Egy darabig még űzte a motorkerékpárt, s a gondolatai
is hasonló sebességgel cikáztak az agyában. Ám végül feladta. Egy határozott mozdulattal
felugratott a járművel a járdára, fékezett, és megdörgölte az arcát. Miért nem fogta fel előbb,
hogy ez mit jelent? Miért nem vett róla tudomást ilyen sokáig? Azt hitte, hogy nem elég jó
Sarah-nak. Állandóan kifogásokat keresett, és megindokolta önmaga előtt, hogy miért nem
keresheti meg. Sokszor fel akarta hívni, de a végén mindig arra a következtetésre jutott, hogy
a lány úgysem állna vele szóba.
Miért? Miért viselkedett így? Ennek semmi értelme nem volt. De ekkor hirtelen
megtalálta a választ, mert a magában kimondott szavak ereje felnyitotta a szemét. Most már
észrevette azt, ami mindvégig a szeme előtt volt, csak ő nem látta. Mennyi évet elpazarolt, és
senkit sem hibáztathat, csak saját magát! A férfi lassan felemelte a fejét, és jobbra nézett.
A Mexikói-öböl végtelen kéksége tárult a szeme elé. A hullámok vakítóan csillogtak a
fényben. A férfi halkan elkáromkodta magát, szavait elkapta a szél. Egy órát töltött el a
parton, majd beindította a motort, és továbbhajtott.

Délután 5 óra 30 perc

Sarah szorosabbra fogta magán a köntösét, és kinyitotta a bejárati ajtót. Papucsban
kicsoszogott, és ösztönös mozdulattal lehajolt, hogy felvegye az esti újságot. Az újságosfiú
mindig a lábtörlőjére szokta tenni, de most nem volt ott.

22/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

Ekkor felegyenesedett, és meglátta Rayt. A verandáján lévő fehér műanyag széken ült, és
az újságot olvasta. Látszott rajta, hogy már jó ideje ott van. A lába mellett műanyag
kávéspohár állt egy péksüteményes zacskó társaságában.
Amikor a férfi észrevette, felvonta az egyik szemöldökét, és a lány úgy érezte, hogy
azonnal elolvad.
– Nem akartalak felébreszteni – szólalt meg a férfi. – Remélem, nem baj, hogy
kényelembe helyeztem magam.
A lány becsukta maga mögött az ajtót, és lassan a másik üres székhez ment. Nagy hibát
követsz el, mondogatta magában. Menj be a házba! Felejtsd el! Sarah azonban nem törődött a
figyelmeztető hangokkal, hanem vett egy süteményt a feléje nyújtott zacskóból, majd leült.
– Szeretnék mondani valamit – vágott bele a férfi minden előzetes óvatoskodás nélkül. –
Amit már nagyon régen el kellett volna mondanom.
A lány úgy érezte, hogy a sütemény fűrészporrá válik a szájában, de tovább rágcsálta. Ray
most közelebb hajolt hozzá. Már megborotválkozott, és átöltözött. Fekete haja csillogott az
este elhaló fényében, és a lánynak megdobbant a szíve, amikor eszébe jutott, hogy milyen
érzés beletúrni a lágy, éjfekete tincsekbe.
– Sok minden van a kapcsolatunkban, amit nem lett volna szabad megtennem. Nem kellett
volna tegnap szó nélkül távoznom. Nem lett volna szabad elhagynom téged, és feleségül
vennem Joant. Sőt, talán az is kár, hogy találkoztunk…
A férfi elhallgatott.
– A legrosszabb mégis az, hogy nem vettem tudomást az igazságról, Sarah. Ezért úgy
éreztem, hogy ma mindenképpen el kell jönnöm ide, hogy elmondjam neked.
Sarah nagyot nyelt.
– Én… értem…
– Nem. Nem érted, mit akarok.
A férfi szelíden a lány szavába vágott, és szomorú arccal folytatta.
– Mert én is csak nemrég fogtam fel.
Megfogta a lány kezét.
– Féltem, Sarah. Nagyon féltem. Amikor találkoztunk, és egymásba szerettünk, még soha
senki iránt nem éreztem úgy, mint irántad. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen csodálatos
lány szerethet engem. Azt hiszem, azért vettem el feleségül Joant, mert az volt a könnyebb
választás.
– Könnyebb választás? Feladtad a saját életed, hogy segíts neki…
– Joan nem volt veszélyes, nem érted? Vele nem kellett annak lennem, akinek te hittél.
– Ez nevetséges! – Sarah megszorította a férfi kezét. – Te pontosan az vagy, akinek
hiszlek. Bátor, okos, kedves… Minden nő ilyen férfira vágyik.
– Minden nő? – A férfi egy pillanatig hallgatott, és a lány visszatartotta a lélegzetét.
– Ez azt jelenti, hogy te is? Tudnál engem szeretni, Sarah? Úgy, ahogyan én téged?
A lány gondolkodás nélkül válaszolt.

23/24
David Kay eHarlequin Huszonnégy óra

– Igen. – Olyan szorosan fogta a férfi kezét, hogy elfehéredtek az ujjai. – Te vagy az
egyetlen férfi az életemben, Ray. Tizennyolc éves korom óta szeretlek. Hiába akartam
elfelejteni ezt az érzést, nem tudtam.
A férfi most az ölébe vonta a lányt, és átölelte. Sarah valósággal elolvadt a karjában.
Többé már nem volt szükségük szavakra. A csókjuk mindent elárult.

Vége

24/24