Debbie Macomber

VEGUL HAZATALALSZ

1
Debbie Macomber

VEGUL
HAZATALALSZ

2
 A mu eredeti cıme
Last One Home
Copyright © 2015 by Debbie Macomber
This translation is published by arrangement with Ballantine Books, an imprint of Random
House, a division of Penguin Random House LLC.

Hungarian translation © Banki Vera

© General Press Ko nyvkiado , 2018

Fordıtotta
BA NKI VERA
A borıto t
KISS GERGELY
tervezte

Kiadja a GENERAL PRESSKONYVKIADO

Felelő s kiadó KOLOSI BEATA

Mű szaki szerkesztő DANZIGER DA NIEL
Felelő s szerkesztő KENYOILDIKO

3
 DRAGA BARATAIM!

Orö mmel mutatom be ú j regé nyemet, amelynek a cı́me: Végül

hazatalálsz. Az egyik legkedvesebb gyermekkori emlé kem, aká rcsak
az ebben a kö nyvben szereplő nő vé reké , az, amikor a szomszé d
gyerekekkel bú jó cská zunk a parkban. A fő szereplő hö z, Cassie-hez
hasonló an é n is gyakran elrejtő ztem egy nagy bokor á gai kö zö tt,
hogy ne lá ssanak meg. Mi is alkonyatig já tszottunk, vá rtuk, hogy
kigyulladjon a lá mpa a verandá kon, ı́gy jelezté k ugyanis a szü leink,
hogy ideje hazamennü nk. Akkor aztá n mind szaladtunk a szü lő i
há zba.
A regé nyben a fő szereplő , Cassie felnő ttké nt meglehető sen
eltá volodik a csalá djá tó l. A tö rté net kezdetekor tizenhá rom é ve nem
lá tta a csalá dtagjait. Elké pzelhetetlennek tű nik szá má ra a
„hazaté ré s” gondolata, bá r má r ré gó ta vá gyik rá . Azt hiszem, ezt az
é rzé st mind megé rtjü k. Nem volt ugyan lá nytestvé rem, de sok
unokatestvé remhez nagyon kö zel á lltam, é s el sem tudom ké pzelni,
hogy bá rmelyikü kkel is megszakı́taná m a kapcsolatot.
Most pedig lapozzanak, é s talá lkozzanak az á ltalam megteremtett
egyik legerő sebb hő snő vel. Cassie ké szen á ll rá , hogy elmesé lje a
tö rté neté t, é s remé lem, ö nö k is ké szen á llnak az elolvasá sá ra.

Szı́vé lyes ü dvö zlettel:

Ui. Szerző ké nt nagy ö rö mö mre szolgá lnak az olvasó imtó l kapott
visszajelzé sek. Kapcsolatba lé phetnek velem a honlapomon
(debbiemacomber.com) vagy a Facebookon is. Ha szı́vesebben ı́rnak

4
levelet, a postai cı́mem: P.O. Box 1458, Port Orchard, WA 98366.

5
Roberta Stalbergnek, drága jó barátomnak, szerző- és kötögető-,
valamint úti- és cselszövő társamnak

6
 PROLOGUS

A tı́zé ves Cassie legkedvesebb é vszaka mindig is a nyá r volt. Az

utcá juk vé gé ben terü lt el a Larson Park, a kö rnyé k já tszó helye, ahol
az est hű vö sé ben a lá nytestvé reivel é s a kö rnyé kbeli gyerekekkel
rendre ö sszegyű ltek. A vacsora utá n a legné pszerű bb já té k a
bú jó cska volt, a gyerekek bá zisá t pedig a park kö zepé n á lló hatalmas
gesztenyefa jelentette.
– Aki bú jt, aki nem, megyek! – kiá ltotta Cassie nő vé re, a tizenké t
é ves Karen, aki nagyon jó volt a já té kban.
Cassie igyekezett elfojtani a kuncogá sá t. Jó bú vó helye volt, senki
sem ismerte a talajra boruló , nagy bokorban lé vő titkos rejteké t.
A nap perzselő en forró volt, de má r hű vö s szellő fú jt a lombok kö zö tt.
Amikor Cassie behunyta a szemé t, hallotta, hogyan é nekelnek
egymá snak a fá k.
A lá ny é pp elé g kicsi volt ahhoz, hogy befé rjen a bokor á gai kö zé ,
é s ott kuporogva lá thatatlanná vá lt. Csendben maradt, csak a
tü cskö k ciripeltek kö rü lö tte. A kö zelben frissen vá gtá k le a fü vet,
amelynek az illata tü sszenté sre ingerelte, de az tö nkretette volna a
já té kot. Cassie rejteké ben az volt a legjobb, hogy nagyon jó kilá tá st
biztosı́tott a levelek kö zü l, ı́gy lá thatta, mikor indul el Karen a
gesztenyefá tó l.
A testvé reivel é s a bará taival való mulatsá g é s já té k tö ké letes
befejezé se volt annak a napnak, amelyre Cassie é lete legjobb
napjaké nt tekintett. Kora dé lutá n teherautó á llt meg a há zuk elő tt,
csomagot hozott. Cassie ké t é ve á lmodott errő l a zongorá ró l; azó ta,
amió ta elkezdett zongoralecké ket venni. Mrs. Schneider, a taná rnő je
nemré g azt mondta a szü leinek, hogy egy zongora jó beruhá zá s
volna.

7
 A taná rnő szerint Cassie zenei tehetsé ggel van megá ldva.
A kislá ny szeretett a zongorá ná l ü lni, elbű vö lte minden hang,
amelyet megszó laltatott, é s ugyancsak elvará zsoltá k a dalok,
amelyeket a rá dió ban hallott. Mrs. Schneider szerint Cassie zenei
é rzé kkel szü letett. A kislá ny nem é rtette egé szen, mit is jelent ez;
talá n azt, hogy ha hallott egy dalt a rá dió ban, kotta né lkü l ké pes volt
lejá tszani a zongorá n.
Sajnos kizá ró lag az iskola tornatermé ben lé vő , ré gi pianı́nó n
gyakorolhatott, amelyhez csakis tanı́tá s utá n lehetett hozzá fé rni.
Mrs. Schneider szerint Cassie kiemelkedő eredmé nyt é rhet el, ha
sajá t zongorá n gyakorolhat. Csakhogy egy sajá t zongora igen sokba
kerü lt, ı́gy az anyja szomorú an elmagyará zta, hogy a csalá d nem
vá llalhat magá ra egy ekkora kiadá st.
Az é desapja azonban felü lbı́rá lta az anyja dö nté sé t. Kitartott
amellett, hogy meg fogjá k talá lni a mó djá t, hogy ki izessé k a
zongorá t, é s igaza is lett. Rá bukkant egy olyan pé nzü gyi programra,
amelynek a kereté ben a bé rlé ssel hó napró l hó napra tö rlesztetté k a
zongora vé telá rá t, é s megeskü dö tt, hogy ké pes kigazdá lkodni a
má ris szű kö s csalá di kö ltsé gveté sbő l a havi huszonö t dollá rt.
Amikor a szá llı́tó munká sok begö rdı́tetté k a há zba a zongorá t,
Cassie alig tudta fé ken tartani az ö rö mé t. Leü lt, é s vacsoraidő ig
já tszott; az anyja szakı́totta fé lbe, mert a lá nynak kellett aznap
megterı́tenie.
Nehezen vá lt meg a zongorá tó l az esti já té k idejé re, de a há zban
elviselhetetlenné vá lt a forró sá g, a hű vö s esti levegő pedig csalogatta
ő t . Cassie szü lei abban a kerti pavilonban ü ltek, amelyet az apja
é pı́tett, é s onnan tartottá k szemmel a parkot.
Az esti bú jó cská ban a szomszé dsá g csaknem minden gyereke ré szt
vett. Sö té tedé sig já tszhattak, amı́g a há zuk verandá já n ki nem gyú lt
a fé ny. Ez volt a csalá di jel, hogy haza kell té rniü k, é s lefekvé shez kell
ké szü lő dniü k.
Cassie feszengett, é rezte, hogy tü sszenteni fog. Ekkor

8
mennydö rgé s hallatszott. Az é vnek ebben a szaká ban nem volt
szokatlan a villá mlá s.
– Aki bú jt, aki nem, megyek! – kiá ltotta ismé t Karen.
Cassie lá tta, hogy a szomszé d gyerekek a fa felé indulnak. Amikor
tiszta volt a terep, elhagyta a bú vó helyé t, é s futá snak eredt. Karen
azonnal é szrevette ő t , é s a nyomá ba szegő dö tt; olyan elszá ntan
ü ldö zte, hogy Cassie csaknem elesett. Ha sikerü l elé rnie a
gesztenyefá t, mielő tt Karen megé rinti, akkor biztonsá gban lesz.
Cassie cikcakkban futott a gyepen, igyekezett elkerü lni a nő vé re
kinyú jtott kezé t. Mire a fa kö zelé be é rt, má r egy cseppnyi levegő je
sem maradt. A szeme sarká bó l lá tta Nichole-t, a legkisebb
testvé rü ket, aki elő bú jt egy pad mö gü l, a bú vó helyé rő l, é s ő is a fa
felé futott. Sietett, hogy ő legyen az első .
Cassie csaknem sikerrel já rt, de Karen gyorsabb volt ná la. Má r
majdnem megé rintette a fá t, amikor a nő vé re a vá llá ra csapott, é s
elkapta.
A há rom testvé r elterü lt a fü vö n, né zté k a sö té tbe burkoló zó eget.
Utá na hasra fordultak, lihegtek é s nevettek. Az utca ké t oldalá n sorra
gyú ltak ki a lá mpá k a verandá kon. A bará taik hamarosan eltű ntek a
sö té tben, csak Karen, Nichole é s Cassie maradt ott a nagy
gesztenyefa alatt.
Cassie szı́vé t boldogsá ggal tö ltö tte el ennek a tö ké letes napnak a
ragyogá sa. Szé les mosolyra nyı́lt a szá ja, szé ttá rta a karjá t,
megé rintette a testvé reit, mintha ezá ltal megoszthatná velü k ezt a
boldogsá got.
Az apjuk ott á llt a kerti pavilonban, hı́vta ő ket, mire a há rom lá ny
talpra ugrott. Karen felkiá ltott:
– Ki é r haza utolsó nak?
Karen é s Nichole jó l startolt, de Cassie is szorosan a nyomukban
szaladt.

9
 ELSO FEJEZET

A seattle-i King Megyei Bı́ró sá gon a Cassie Carter mellett ü lő
hihetetlenü l sová ny asszony ú gy remegett, mint a nyá rfalevé l.
Amikor a bı́ró belé pett a terembe, é s felszó lı́tottá k a jelenlé vő ket,
hogy á lljanak fel, Maureen alig tudott talpra á llni. Cassie á tö lelte az
asszony dereká t, é s segı́tett neki kiegyenesedni. Maureen csupa
csont é s bő r volt, Cassie é rezte a bordá it. Valamikor ő maga is ilyen
sová nyra fogyott. Maureenhoz hasonló an ő is lehangolt volt,
viharvert, é rzelmileg teljesen ö sszetö rt.
– Nagyszerű en csiná lod! – suttogta Cassie. Nagyon jó l tudta,
mekkora bá torsá gra van szü ksé ge Maureennak, hogy kiá lljon
tanú skodni a fé rje ellen. Cassie maga egykor Floridá ban ü lt egy
hasonló bı́ró sá gi teremben, csakhogy teljesen egyedü l. Duke, a fé rje
rá meredt, amikor lassan elfoglalta a tanú k padjá t. Sö té t szeme tele
volt gyű lö lettel. Arró l á rulkodott, hogy ha alkalma nyı́lna rá ,
megö lné ő t .
Es korá bban csaknem meg is tette.
Mé g csak pá r hó napja voltak há zasok, amikor Duke elő szö r ü tö tte
meg. A bará taival legurı́tott né há ny sö rt, é s amikor hazaé rt, Cassie
mé g nem ké szü lt el a vacsorá val. Nemtetszé sé t azzal mutatta ki,
hogy pofon ü tö tte a felesé gé t. Cassie megdö bbent. Az apja sohasem
ü tö tte meg az anyjá t, sem ő t , sem a ké t testvé ré t. Ré mü lten az arcá ra
szorı́totta a kezé t, é s nem nagyon tudta, mit is gondoljon.
Ez csak az első volt a sok hasonló pofon kö zü l. Utá na a fé rje
megbá nta, amit tett. Elborzadt attó l, hogy megü tö tte az asszonyt,
akit az é leté né l is jobban szeretett. Eltakarta az arcá t, sı́rva fakadt,
Cassie bocsá natá é rt kö nyö rgö tt. A helyzet iró niá ja abban á llt, hogy ő ,
a megbá ntott fé l uralkodott a haragjá n, hogy vigaszt nyú jthasson a

10
fé rjé nek. Utó lag belegondolva az egé sz felhá borı́tó volt. Duke
megü tö tte, é s ő , a felesé ge ké rt bocsá natot.
Ahogy teltek az é vek, a pofonok ö kö lcsapá sokká vá ltak, az
ö kö lcsapá sok pedig nagy veré sekké . Az utolsó veré s alatt ugyanazt
lá tta a fé rje szemé ben, mint a loridai tá rgyaló teremben.
Ez a pillantá s azt sugallta, hogy az asszony napjai meg vannak
szá mlá lva. Meg kell izetnie mindazé rt, amit tett.
Az utolsó alkalommal, amikor Duke Cassie-t ü tlegelte, az asszonyt
megrettentette a fé rje szemé bő l sugá rzó gyű lö let. Duke nem fog
leá llni, amı́g csak meg nem ö li ő t . Ez olyan vilá gos é s é rthető volt,
mint az autó pá lyá k hirdető tá blá i. Abban a pillanatban Cassie
minden ké tsé get kizá ró an tudta, hogy meg fog halni. Rö vid idő re
elveszı́tette az eszmé leté t, é s amikor magá hoz té rt, hallotta, hogy a
fé rje a konyhai ió kokban kotorá szik. Tudta, hogy egy ké st keres.
Cassie-ben mű kö dö tt az adrenalin, bá r szinte megbé nı́totta a
fé lelem. Sikerü lt bemenekü lnie a lá nya há ló szobá já ba, bezá rta az
ajtó t , é s a szé ktá mlá t a kilincs alá nyomta. Felkapta a hé té ves
Amieet, é s kiugrott az ablakon.
Nem vitte magá val a retikü ljé t, a papı́rjait, sem a pé nzé t. Nem
voltak bará tai, tartalé kai, csak a kislá nya é s a rajta lé vő ruha.
Nem is volt má sra szü ksé ge. A há zassá gá ban csupá n egyvalami
bizonyult é rté kesnek: a lá nya. Egy nő k szá má ra fenntartott
otthonban szá llá st é s segı́tsé get kapott. Duke-ot letartó ztattá k, é s fé l
é v bö rtö nre ı́té lté k.
A kö vetkező hó napokban Cassie igyekezett rendbe szedni az
é leté t. Megpró bá lt visszatalá lni az egykori é leté hez, amelyet maga
mö gö tt hagyott. Nem az volt a legnehezebb, hogy eljö tt Duke-tó l,
hanem az, hogy nem szá mı́thatott a csalá dja tá mogatá sá ra. Magá ra
maradt, szü lő k, testvé rek né lkü l. Egyedü l kellett boldogulnia, é s meg
is tette.
– Es mi lesz, ha a bı́ró nem hisz nekem? – suttogta Maureen; a
hangja ú gy remegett, hogy Cassie alig é rtette, mit mond.

11
 – Ott van a rendő rsé gi jelenté s – bá torı́totta Cassie.
– En... é n nem is tudom, ké pes leszek-e erre. – Maureen ismé t
remegni kezdett, erő sebben, mint korá bban. – Lonny nem is akart
bá ntani… egyszerű en nem tehet ró la. Tudod, olyan a termé szete,
elragadtatja magá t. Nem tudja, mit csiná l. Nem tehet ró la.
– Maureen, ezt má r megbeszé ltü k. Nem a te hibá d, ha ver a fé rjed.
Te nem tetté l semmi rosszat. – Cassie jó l ismerte az asszony
gondolatmeneté t: ha jobb felesé g lett volna, jobb há ziasszony, jobb
anya, akkor Duke nem izgatta volna fel magá t. Cassie hiá nyossá gai
vezettek el a bá ntalmazá sokhoz. Csak idő vel, tü relemmel, taná csokra
hallgatva fogadta el, hogy nem ö nmagá t kell ká rhoztatnia. Nem tett
semmit, amivel kié rdemelte volna a Duke-tó l kapott veré seket.
– De…
– En is egy olyan fé r i felesé ge voltam, aki vert engem –
emlé keztette Cassie a má sik asszonyt. – En is mindig arra
gondoltam, hogy az egé sz az é n hibá m. Ha mustá rt tettem volna a
szendvicsé be majoné z helyett, akkor nem vert volna meg. Errő l nem
lett volna szabad megfeledkeznem. Hogyan is lehettem ilyen ostoba?
Maureen, gondolj csak bele! Okö llel ü tné d a lá nyodat ilyesmié rt?
– Nem, soha… Sohasem ü tö ttem meg egyik gyermekemet sem.
– En sem szolgá ltam rá , é s te sem.
Maureen tá gra nyı́lt, ké tsé gbeesett szemmel né zett rá . Hajdan
Cassie tekintete is ezt a remé nytelensé get, ezt az ü ressé get
sugá rozta.
– Itt leszek – ı́gé rte meg Maureennak. – Nem hagylak magadra. Ha
ez vé get é r, visszaviszlek az otthonba.
Maureen olyannyira szorı́totta Cassie kezé t, hogy az ujjai
elfehé redtek.
– Meg tudom csiná lni.
– Há t persze! – biztatta Cassie, é s kedvesen á tö lelte Maureen
sová ny testé t. – Gondolj a gyerekekre!
Maureen egy percre lehunyta a szemé t, é s bó lintott.

12
 – Ha van igazsá g a vilá gon, Lonny bö rtö nbe kerü l – nyugtatta ő t
Cassie.
– De aztá n mi lesz velem?
– Az otthonban majd segı́tenek, talá lnak neked munká t é s laká st
is. – Cassie mindezt má r tö bbszö r is vé gigrá gta Maureennal, de a
tö ré keny lé leknek szü ksé ge volt rá , hogy ú jra é s ú jra hallja.
– De a papı́rmunka…
– Majd segı́tek neked kitö lteni az ű rlapokat, Maureen.
Cassie nagyon is megé rtette az asszony fé lelmeit. Aká rmilyen
kö nnyű nek is tetszhet má soknak az egé sz, ebben a helyzetben az
olyan kis apró sá gok is megvaló sı́thatatlannak tű nnek, mint a
jogosı́tvá ny megszerzé se vagy az á llá spá lyá zatokhoz szü ksé ges
ű rlapok kitö lté se. Duke nem engedte meg, hogy autó t vezessen.
Ezá ltal az ellenő rzé se alatt tarthatta ő t: ha ugyanis az asszony
autó hoz jut, aká r el is hagyhatta volna ő t . Amikor ö sszehá zasodtak,
Cassie-nek volt jogosı́tvá nya, de azó ta má r lejá rt, é s egy má sik
á llamban bocsá tottá k ki. A fé r i első lé pé se az volt, hogy eltá volı́tsa
ő t a csalá djá tó l, a bará taitó l. Spokane-bő l Floridá ba vitte, mert
abban remé nykedtek, hogy ott majd jó á llá st talá lhatnak. Csakhogy
ez sosem tö rté nt meg, a fé r i viszont sikeresen elszakı́totta ő t a
csalá djá tó l, a bará taitó l é s mindentő l, amit az idá ig ismert.
Aki nem volt csalá di erő szak á ldozata, nem é rti, mié rt vonakodik a
kiszolgá ltatott fé l, hogy tanú vallomá st tegyen, é s rá csok mö gé
juttassa a tá madó t . Csakis azok é rthetik meg, mekkora erő é s milyen
kö té lidegzet szü ksé ges ahhoz, hogy a tá rgyaló teremben elmondja,
miken ment keresztü l, aki maga is á té lte má r ezt az ő rü letet.
Amikor Maureent a tanú k padjá ra szó lı́tottá k, Cassie visszafojtott
lé legzettel igyelt. A kemé ny pad peremé re csú szott, amikor lá tta,
hogy a iatal anya milyen vonakodva á ll fel.
– Ne né zz Lonnyra! – igyelmeztette Cassie, é s menet kö zben
megszorı́totta a nő kezé t. – Ha ú gy é rzed, szü ksé ged van rá , né zz
inká bb rá m.

13
 Maureen holtsá padt volt, é s alig é szrevehető en bó lintott. Ugy tű nt,
fé l ó rá ra van szü ksé ge, hogy eljusson a terem vé gé tő l a tanú k
padjá ig. Szerencsé re kö vette Cassie taná csá t, lesü tö tte a szemé t, é s
nem pillantott fel, amikor elhaladt a fé rje mellett.
A bı́ró ké tszer szó lı́totta fel Maureent arra, hogy az é rthető sé g
kedvé é rt beszé ljen hangosabban.
Cassie csaknem é ljenezni kezdett, amikor Maureen kihú zta magá t,
é s elszá ntan megszó lalt. Kö zvetlenü l a bı́ró szemé be né zett, é s
é rthető en azt mondta:
– Ké rem, ne hagyja, hogy ú jra bá ntson! – Azzal felá llt, é s elhagyta
a tanú k padjá t.
Lonny felpattant, é s felé rontott. Maureen felsikoltott, de ké t
eskü dt elő resietett, lefogtá k az asszony fé rjé t, aki kö zben egyre csak
szó rta rá a fenyegeté seit meg a szitkait.
A bı́ró kalapá csá nak hangja olyan volt, aká r egy puskalö vé s;
é lesen, kellemetlenü l szó lt a teremben.
– Csendet! – ké rte. – Csendet a teremben!
Maureen odasietett, ahol Cassie vá rta; ő azonnal magá hoz ö lelte az
asszonyt, é s kivezette a tá rgyaló terembő l. Tanú skodott, é s tő le nem
vá rtak má r má st. Cassie meg volt győ ző dve arró l, hogy Lonny
kitö ré se nem vá lt a javá ra az ı́té let meghozatalakor. Miutá n az ü gyé sz
beszé lt Maureennal, kapcsolatba fog lé pni Cassie-vel. Az ü gy
bombabiztos alapokon á llt, é s nem kellett attó l tartaniuk, hogy
Lonny megú szhatja a bö rtö nt.
Cassie az á ldozat pá rtfogó ja volt, é s ebben a minő sé gé ben neki
kellett eljuttatnia Maureent a tá rgyalá sra é s vissza a nő i otthonba,
ahol ez idő tá jt Maureen meg a ké t gyermeke lakott. Vé gigtá mogatta
a remegő asszonyt a parkoló n.
Cassie ö nké ntes munká t vé gzett. Elvé gzett egy tanfolyamot, é s egy
napon, ha Isten is ú gy akarja, tová bbtanul majd, é s igazsá gü gyi
szociá lis taná csadó i diplomá t szerez. Ez azonban egyelő re
vá gyá lomnak bizonyult.

14
 Maureen nem szó lalt meg, amı́g be nem ü ltek Cassie autó já ba.
Amint bekapcsolta a biztonsá gi ö vet, szaggatott só haj szakadt ki
belő le, mintha csak akkor tudott volna levegő t venni.
– Megcsiná ltad – mondta neki dicsé rő en Cassie.
– Igen. Tú l vagyok a legrosszabbon.
Cassie-nek nem volt bá torsá ga megmondani, hogy a tá rgyalá s csak
a dolgok kezdeté t jelentette. Ha valakit é veken á t vernek, utá na
bé nı́tó an nehé z mé g a legegyszerű bb dö nté s meghozatala is.
Maureennak é s a gyerekeknek taná csokra, tá maszra lesz szü ksé gü k.
Szerencsé re az asszony má r belé pett egy tá mogató csoportba. Cassie
bá torı́tá ské pp é s ú tmutatá ské nt vele együ tt vett ré szt né há ny
ü lé sen. Maureen nem szó lalt meg, csak hallgatott, bá r né há nyszor
bó logatott. Lacey Wilson, a csoport vezető je nagyszerű en irá nyı́totta
a beszé lgeté st. A ré sztvevő k a gyó gyulá si folyamat kü lö nbö ző
szakaszaiban já rtak.
Elautó ztak az otthonig, Cassie pedig bekı́sé rte Maureent a há zba.
Az ó rá já ra pillantott, é s lá tta, hogy má ris ké sé sben van a
munkahelyé rő l. Maureen lá tható an vonakodott elszakadni tő le.
– Lá thatlak mé g ma este? – ké rdezte, amikor visszakı́sé rte Cassie-t
a bejá rathoz.
Az asszony tudta, hogy Maureennak szü ksé ge van rá , de azt is,
hogy nem szabadott tú lsá gosan fü ggenie tő le. Maureen elá llta a
bejá ratot; kö nyö rgő tekintettel meredt Cassie-re, hogy ı́gy bı́rja
maradá sra.
– Ké ső bb visszajö vö k – nyugtatta meg Cassie.
– Megı́gé red?
Maureen hangjá bó l szü ksé g, bizonytalansá g, fé lelem csengett ki.
Bá tortalanul né zett Cassie-re, a tekinteté ben ott rejtő zö tt az
ismeretlen jö vő tő l való fé lelem. Cassie ezt az é rzé st is jó l ismerte.
Ahhoz, hogy elhagyja Duke-ot, bá torsá gra é s hatá rozottsá gra volt
szü ksé g, de utá na is szinte mindenhez, amit tett.
– Megı́gé red? – ismé telte Maureen.

15
 – Megı́gé rem, de most mennem kell dolgozni. – Cassie-nek
nemcsak magá t, de Amieet is el kellett tartania. Fodrá sz volt Seattle
Kent nevű dé li ré szé n, egy é rdekes kö zö ssé g egyik szalonjá ban. Az
otthon addig gondoskodott ró la, amı́g el nem vé gezte a szü ksé ges
tanfolyamot, cseré be takarı́tott é s fő zö tt az ottaniakra. A vá lá stó l
szá mı́tva ö t é vé be telt, mire kimá szott abbó l a sö té t lyukbó l, amely a
Duke oldalá n é lt é leté t jelentette. Szerencsé re ama vé gzetes nap ó ta,
amikor a loridai tá rgyaló teremben tanú skodott ellene, tö bbé nem
hallott felő le.
Mire Cassie megé rkezett, a Goldie Locksná l má r minden
munkaá llomá son folyt a munka, egyedü l az ő szé ke volt ü res.
Fü ggetlen vá llalkozó ké nt az ü zlet tulajdonosá nak, Teresa
Sancheznek izetett azé rt, hogy itt dolgozhasson. Ez azt jelentette,
hogy ő izette a felhaszná lt termé keket, inté zte a foglalá sait,
kialakı́thatta a vendé gkö ré t, é s – ami a legnehezebb volt – minden
negyedé vben igyekezett fé lretenni annyit, hogy be izethesse az
iparű zé si é s a szö vetsé gi jö vedelemadó t .
– Mrs. Belcher megé rkezett a hajvá gá sra – szó lt Cassie-nek Rosie,
a recepció s, amikor é pp a kö penyé t vette fel. Felhú zta a cipzá rt, é s
felkapott egy baná nt az asztal kö zepé n á lló gyü mö lcsö skosá rbó l.
A bı́ró sá gi meghallgatá s tová bb tartott, mint gondolta.
– Leveled é rkezett – mondta Rosie, mikö zben Cassie a baná nt
há mozta.
– Ide? Való ban?
– Ké zzel cı́mezté k meg a borı́té kot, é s spokane-i bé lyegző van rajta.
Ismersz onnan valakit?
Cassie elcsendesedett. Az egé sz Columbia-medencé bő l csak a
nő vé re, Karen ı́rhatott neki. Amikor Cassie megé rkezett Kentbe,
rö vid ideig ugyanabban az otthonban hú zta meg magá t, ahol most
Maureen tartó zkodott a gyermekeivel. Onnan ı́rt Spokane-be a
nő vé ré nek, de tudatta vele, hogy a cı́me csak ideiglenes. Ha Karen fel
akarta venni vele a kapcsolatot, a legjobb helynek a fodrá szat tű nt,

16
ahol dolgozott. A testvé re ez idá ig nem kereste ő t .
Noha tett né mi erő feszı́té st azé rt, hogy ú jra kapcsolatba kerü ljö n a
csalá djá val, a testvé reihez fű ző dő kö telé k nem bizonyult elé g
erő snek. Miutá n ö sszeveszett a szü leivel é s a nő vé ré vel, Cassie
megszö kö tt, é s fé rjhez ment Duke-hoz. A csalá dja sohasem
bocsá totta meg neki, hogy ı́gy hagyta el ő ket, é s hogy ké ső bb sem
vette fel velü k a kapcsolatot. Otthon nem sokat tudtak ró la…
– Há tul van. Idehozzam neked? – ké rdezte Rosie.
– Most ne. – Meglepte, mennyire felkavarta a levé l hı́re. Ugy é rezte,
hogy a baná ndarab megakad a torká n, csak né mi erő feszı́té ssel
tudta lenyelni.
Cassie el sem tudta ké pzelni, mit akarhat tő le a nő vé re. De egyre
csak ezen já rt az agya. Karen mindig helyesen cselekedett. Erettsé gi
utá n fő iskolá ra já rt, aztá n fé rjhez ment, é s ké t tö ké letes gyermeke
szü letett. Spokane-ben maradt, segı́tette a szü leiket. Az é desapjuk
egy agyi vé rö mleny miatt vesztette az é leté t, né há ny hé ttel azutá n,
hogy Cassie megszabadult Duke-tó l. Az asszonynak nem volt egy
illé re sem, az otthonban é lt, é s a temeté sre sem tudott hazautazni.
Az anyja é s a testvé rei teljesen megrendü ltek. Cassie tú l bü szke volt
ahhoz, hogy elmagyará zza, milyen kö rü lmé nyek kö zö tt é l. A csalá d
csak annyit tudott, hogy elhagyta Duke-ot, é s Floridá ban lakik. Az
apja halá lakor senki sem ajá nlotta fel, hogy ki izeti az ú tikö ltsé gé t,
ı́gy aztá n Floridá ban maradt, ott siratta el szeretett apjá t, akivel
csaknem nyolc é ven á t nem is beszé lt.
Cassie egykor kü lö nö sen kö zel á llt az é desapjá hoz. A há rom lá ny
kö zü l ő volt a kedvence. A fé r it bü szkesé ggel tö ltö tte el minden,
amit Cassie elé rt: a jó osztá lyzatai, a né gyé ves fő iskolai ö sztö ndı́ja,
amelyet az é rettsé gi utá n elnyert. Aztá n ő Duke-é rt mindennek
há tat fordı́tott. Az apja sohasem tette tú l magá t azon, hogy
lemondott az ö sztö ndı́jró l, é s fé rjhez ment a fé r ihoz. Ami azt illeti, a
testvé rei sem.
– Cassie? – szakı́totta fé lbe a gondolatait Rosie. – Mrs. Belcher vá r

17
rá d.
– Igen… Bocsá nat.
– Ugy tű nt, nagyon elkalandoztak a gondolataid.
– Ugy is volt – mondta Cassie, é s mosolyt erő ltetett magá ra.
Kilé pett az ö ltö ző bő l, otthagyta a baná nt is, é s megkereste Mrs.
Belchert, aki a vá ró teremben a People magazin legutó bbi szá má t
olvasgatta.
– En má r nem is ismerem ezeket az embereket – mondta, amikor
felné zett Cassie-re. – Mé gis kik ezek a sztá rok? – Megrá zta a fejé t, é s
letette az ú jsá got.
Cassie a szé ké hez vezette a vendé gé t, beterı́tette az idő s nő vá llá t
egy mű anyag kendő vel, amelyet csipeszekkel rö gzı́tett az asszony
nyaká n.
– Remé lem, nem vá rattam meg ö nt nagyon – mentegető zö tt
Cassie.
– Egyá ltalá n nem – nyugtatta meg Mrs. Belcher. – Há lá s vagyok,
hogy kaptam idő pontot. Cassie kedves, maga mindig olyan elfoglalt!
Né zze csak, mennyire megnő tt a hajam! Ké tsé gbeejtő . Semmit sem
tudok csiná lni vele. Ma reggel a fé rjem kijelentette, hogy ú gy festek,
mint egy bozontos kutya, é s igaza van.
A tü kö rben talá lkozott a ké t asszony tekintete. Cassie mosolygott.
– Ezt hamarosan rendbe tesszü k. Ké rem, jö jjö n a mosó hoz!

Cassie-nek csak ö t ó ra tá já n volt lehető sé ge á tvenni a testvé re

levelé t. Pá r percig a borı́té kot bá multa, hogy elé g bá torsá got
gyű jtsö n a kinyitá sá hoz.
Egy szá l papı́rlap volt benne. Rosie né zte, ahogyan Cassie elolvassa
a levelet. Nem kellett soká ig vá rnia.
– Nos? – ké rdezte Rosie. A recepció s a fodrá szszalon
tulajdonosá nak unokahú ga volt, é s nem fé lt meré sz ké rdé seket
feltenni.

18
 – Ez az első alkalom a vá lá som ó ta, hogy Karen megkeres – felelte
Cassie, é s le sem vette a szemé t a levé lrő l.
– A testvé red rendbe akarja hozni a kapcsolatotokat? – ké rdezte
Rosie, é s a gé pelt oldalt né zte, talá n abban a remé nyben, hogy
sikerü l elolvasnia né há ny sort.
– Nem is tudom. – Cassie nem akart hiú remé nyeket tá plá lni.
– Dü hö s vagy rá ? – Rosie tá gra nyitotta sö té t, kifejező szemé t.
– En sohasem haragudtam rá – magyará zta Cassie. Amikor annak
idejé n elhagyta az otthont, az volt az első gondolata, hogy hazamegy.
Irt a csalá djá nak, mert pé nzre lett volna szü ksé ge. Az anyja, Sandra
Judson, akit lesú jtott a gyá sz, é s a fé rje hirtelen halá la utá ni
helyzettel kü szkö dö tt, Karent é s Nichole-t ké rte meg, hogy
vá laszoljanak Cassie ké ré sé re.
Karen szerint, aki a sajá t maga é s Nichole nevé ben nyilatkozott,
egyik testvé re sem tudott pé nzü gyi segı́tsé get nyú jtani Cassie-nek.
Karen fé rje é ppen munkané lkü li volt, alig boldogultak. Nichole
akkoriban ment fé rjhez, é s nem volt abban a helyzetben, hogy pé nzt
adjon kö lcsö n bá rkinek is. A való di ü zenet a sorok kö zö tt bú jt meg: ki
mint veti á gyá t…
Az anyjukat teljesen lefoglaltá k a biztosı́tó tá rsasá ggal é s az
ü gyvé dekkel folytatandó tá rgyalá sok. Az apjuk vá ratlanul halt meg,
é s az asszony ugyancsak anyagi nehé zsé gekkel kü zdö tt.
Amikor Cassie kihı́vta maga ellen a csalá dja haragjá t, é s fé rjhez
ment Duke-hoz, az apja megjö vendö lte, hogy egy nap majd
megalá zkodva fog hazaté rni. Akkoriban rendkı́vü l feldú lt é s haragos
volt. Cassie ú gy gondolta, az apja nem té vedett, ő kereste magá nak a
bajt. Akkor há t rá há rul a feladat, hogy kimá sszon ebbő l a gö dö rbő l.
A csalá dja segı́tsé ge né lkü l é veket kü szkö dö tt, mindenfé le munká t
elvá llalt, kajajegyen é lt, ö nkormá nyzati laká sokban, mı́g vé gü l
megszerezte a fodrá szoklevelé t. Csak egyé vi loridai munka utá n
tudott visszaté rni az Allamok nyugati partjá ra. Biztonsá gi okokbó l
Seattle kö rnyé ké re esett a vá lasztá sa. Ha Duke valaha is keresné ő t ,

19
Spokane-be menne, nem Dé l-Seattle-be.
Bá r Cassie igyekezett jó ké pet vá gni ehhez a helyzethez,
mé lysé gesen bá ntotta, hogy a csalá dja magá ra hagyta. A Duke
mellett tö ltö tt é vek sorá n titkon abban remé nykedett, hogy ha veszi
a bá torsá got, é s elhagyja a fé rjé t, az ö vé ire bá tran tá maszkodhat. Ez
azonban hiú á brá ndnak bizonyult. Ostoba mó don remé nykedett,
hiszen a csalá dja szemé ben lá tható lag megbocsá thatatlan dologra
vetemedett. Má r ké t é ve Washington á llamban é lt, é s ez volt az első
alkalom, hogy az egyik testvé re megkereste.
Ugy é rezte, a levé l való sá ggal é geti az ujjait. Ré gen vá rt erre a
pillanatra. Tizennyolc é vesen, vá randó san szö kö tt el Duke-kal. Most
azonban, harmincegy é vesen, má r jó val é rettebb volt a korá ná l.

20
 MASODIK FEJEZET

Cassie ké t há ló szobá s kis laká sa kö zel volt az iskolá hoz, ahol Amiee
hetedikbe já rt. Hihetetlennek tű nt, hogy a tizenké t é ves lá nya felső
tagozatos.
Kimerü lt, mire az utolsó vendé gé vel is vé gzett. Hajnali né gy ó ta
talpon volt, é s a nap nemcsak izikailag, de é rzelmileg is kimerı́tette.
– Vacsorá t fő ztem – jelentette be bü szké n Amiee, amikor Cassie
belé pett a laká sba.
– Nagyszerű ! Es mit eszü nk? Cordon bleu-t? Diane-steaket? Csak
nem a kedvencemet ké szı́tetted el? Lasagne lesz a vacsora?
– Mama! – morgott Amiee. – Nem is tudom, hogy kell megfő zni
ezeket az é teleket. Csiná ltam egy tonhalas egytá lé telt, de csak a
gá zró zsá n, nem a sü tő ben, mert az nem mű kö dik.
Cassie má r szó lt a há ziú rnak, nem mintha sokra ment volna vele.
A sü tő bedö glö tt, a fü rdő szobá ban csepegett a csap, é s a melegvı́z-
szolgá ltatá s sem volt kielé gı́tő , forró helyett minden kü lö nö sebb
jelzé s né lkü l hirtelen hideg vı́z folyt, leginká bb akkor, amikor Cassie
besamponozta a hajá t.
– A YouTube-on lá ttam egy receptet, olyan kö nnyű nek tű nt –
magyará zta Amiee, mikö zben az é telt kavargatta. Dagadt a keble a
bü szkesé gtő l, hogy ké pes volt vacsorá t ké szı́teni, é s Cassie ö rü lt
annak, hogy a lá nya ilyen vá llalkozó szellemű .
Az asszony leroskadt a kanapé ra, lerú gta a cipő jé t, é s é letet
masszı́rozott a lá bujjaiba. A kö vetkező izeté sbő l vesz magá nak egy
ú j cipő t , ebben fá jt a lá ba.
– Hogy ment Maureen ü gye a bı́ró sá gon? – é rdeklő dö tt Amiee, é s
tová bb kavargatta az é telt.
– Igazá n jó l. – Cassie nem sokkal korá bban kapta a hı́rt, mé g

21
mielő tt hazaindult volna a fodrá szatbó l, hogy Lonnyt egy é v
bö rtö nbü nteté sre é s ö tezer dollá r pé nzbı́rsá g ki izeté sé re ı́té lté k.
Egy darabig biztosan nem lesz alkalma Maureent zaklatni. –
Maureen é s a gyerekek biztonsá gban vannak.
Amiee az anyjá t igyelte.
– Ez jó ! Ugye?
– Nagyon jó . – Cassie a dohá nyzó asztalra tette a lá bá t,
há trahajtotta a fejé t, é s egy percre lehunyta a szemé t. Nem
bó biskolhatott el, bá r a gondolat igencsak csá bı́totta. Vacsora utá n
mé g meg kell lá togatnia Maureent, é s Amieenek is segı́tenie kell a
há zi feladatá ban.
– Mi volt ma a suliban?
– Azt hiszem, minden rendben ment.
– Tö rté nt valami fontos?
Amiee megvonta a vá llá t.
– Nem igazá n. Claudia feltett egy csú nya ké pet Bailey-rő l a
Facebookra, mire Bailey megvadult, é s azt akartá k, hogy eldö ntsem,
melyikő jü knek van igaza. Nem voltam rá hajlandó , é s akkor Bailey
egy gú nyos tweetet osztott meg Claudiá ró l a Twitteren, az bejá rta az
iskolá t. Mr. Sampson is megtudta, é s mindkettejü k anyuká já t behı́vta
az iskolá ba. – A lá ny megá llt, é s nagyot só hajtott. – Szeretné l tö bbet
hallani errő l?
– Nem igazá n.
– Nem ká rhoztatlak é rte, az egé sz olyan kú l.
– Kú l?
– Olyan mű . A kú l ma má r annyi mindent jelenthet, mama, nem
csak egyszerű en azt, hogy menő vagy kirá ly.
– Rendben, de nehé z ezzel lé pé st tartani – tette hozzá Cassie, é s
igyekezett nem mosolyogni, mert a lá nya tö ké letesen komolyan
mondta el mindezt.
– Kedvelem Claudiá t, de Bailey az é n MMF-em.
– A te micsodá d?

22
 – Az MMF-em. Mindenki má sná l fontosabb. A legjobb bará tom.
Erted?
– O! – Az asszony egyre nehezebben kö vette a lá nyá t.
Amiee kivett ké t ö ssze nem illő tá nyé rt a konyhaszekré nybő l, az
asztalra tette, aztá n kö zé pre á llı́totta a tonhalas edé nyt.
– Ké szen á llsz a vacsorá ra?
– Ké szen, szö rnyen é hes vagyok. – Cassie mindö ssze azt a fé l
baná nt ette meg ebé dre, é s mostanra megé hezett. Felá llt, az
asztalhoz ment, é s lá tta, hogy az é tel leginká bb egy sű rű leveshez
hasonlı́t , nem egy serpenyő s sü lthö z. Cassie gyermekkora ó ta nem
szerette a tonhalkonzervet, de nem volt szı́ve ezt Amieenek is
megemlı́teni, aki viszont nem tudott betelni a tonhallal. Amiee igazi
kedvence mé gis a KFC volt. Cassie megeskü dö tt volna, hogy a lá nya
alkalmanké nt ké pes lenne egy egé sz kosá rnyi csirkeszá rnyat is
megenni.
Leü ltek egymá ssal szemben, é s rö vid ima utá n Cassie szedett
magá nak egy adagot.
– Ez jó l né z ki.
– Mami, ezt nem kellett volna mondanod, a szó sz hı́g, é s tú lfő ztem
a té sztá t. Ré mesen né z ki, de legalá bb megpró bá ltam.
– Drá gasá gom, ké sz vacsorá val vá rtá l, nem fogok panaszkodni! Es
kü lö nben is, kiné z, ahogy kiné z, de nagyon jó az ı́ze. – Kissé tú lzott
ugyan, de muszá j volt ı́gy tennie.
Amiee igyekezett titkolni, mennyire elé gedett. Az asztal tú loldalá n
ü lő anyjá ra né zett. – Es hogy ment a munka?
– Jó l.
– Sajná lom, egyszavas vá laszokkal nem elé gszem meg! Emlé kezz a
szabá lyra! Tö bbet kell mondani, nem csak azt, hogy „jó ” vagy „oké ”.
Kommuniká lnunk kell, vagy te nem ezt a szó t haszná ltad?
– Igaz.
Amiee ide-oda ingatta a mutató ujjá t.
– Mami, nem egyszavas vá laszt vá rok.

23
 – Rendben, hagyj nekem egy percet, hadd gondolkodjam!
Leké stem az első vendé gem idő pontjá t. Mrs. Belcher hajvá gá sra jö tt,
de nem bá nta a ké sé st. Es tö rté nt mé g valami: kaptam egy levelet a
testvé remtő l. – Vajon hiba volt ezt megemlı́teni, kü lö nö sen, mert a
levé l bará tsá gtalan hangnemben ı́ró dott?
– Melyiktő l? – csillant fel Amiee szeme.
– Karentő l.
– O lakik Spokane-ben?
Cassie bó lintott. A lá nyá t elbű vö lté k a nagyné nik, nagybá csik é s az
unokatestvé rek, akikkel sohasem talá lkozott. Karen nem messze
lakott attó l a há ztó l, ahol mind a há rman felnő ttek. Nichole az
oregoni Portlandben é lt.
– Es mit ı́rt? – ké rdezte izgatottan Amiee.
Cassie má r megbá nta, hogy szó ba hozta a levelet. A lá nya nem
fogja megé rteni, hogyan mű kö dnek a csalá di erő viszonyok Cassie é s
a testvé rei kö zö tt. Mi tö bb, ezt nagyon nehé z is lenne elmagyará zni
neki.
– Nem sok mindent – mormolta, remé lve, hogy nem kell
ré szletekbe bocsá tkoznia.
– Eljö n lá togató ba? Alhatna a szobá mban, é n meg talá lkozhatné k
az unokatestvé reimmel, ő k alhatnak a kanapé n, é n meg egy
há ló zsá kban a fö ldö n, é s egé sz é jjel fenn lehetné nk, ilmeket
né zné nk, é s pattogatott kukoricá t enné nk, meg megismerné nk
egymá st. Igy tesznek az unokatestvé rek, ugye tudod? Bailey-nek van
egy unokatestvé re, aki Gig Harborben lakik, é s Bailey sok hé tvé gé t
tö lt ná luk. Ok LBO-k. Nem volna kirá ly, ha egy unokatestvé rem
lehetne az LBO-m? – Amiee mindezt egy szuszra adta elő .
– Vagy lehetne aká r a te MMF-ed? – hú zta ő t Cassie.
– Az olyan kirá ly lenne! – só hajtott fel Amiee.
Cassie annyira szerette volna, ha az é let ilyen egyszerű . Nem akart
csaló dá st okozni a lá nyá nak, ezé rt kitalá lt egy ü rü gyet, hogy mié rt
nem talá lkozhat a ké t csalá d.

24
 – Sajnos – mondta – Karen nő vé remnek nagyon fontos munká ja
van, egy nagyvá llalatná l dolgozik, nem szabadulhat el, ezé rt
való szı́nű leg a kö zeljö vő ben nem tud eljö nni Seattle-be.
– O! – A kislá ny vá lla csaló dottsá gá ban elő reesett. – Es mirő l is szó l
a levé l?
Talá n hiba errő l beszé lni, de Cassie belevá gott:
– Alapvető en arró l szó l, hogy szeretne mondani nekem valamit, de
nem ı́rta meg, hogy mit, é s ké r, hogy hı́vjam fel é n, mert elveszı́tette
a telefonszá momat.
– Es felhı́vtad?
– Mé g nem.
– Mami! – kiá ltott fel panaszos hangon Amiee. – Mé gis mire vá rsz?
Hı́vd fel a nő vé redet!
– Ugy lesz. – Cassie-nek ö ssze kell szednie a gondolatait, mielő tt
telefoná lna. Ez is a nehé z csalá di erő viszonyok folyomá nya. Az sem
segı́tett, hogy Karen kristá lytisztá n kifejtette: szerinte Cassie
minden hidat felé getett maga mö gö tt.
– Hı́vd fel, mami! – erő skö dö tt Amiee. – Mire vá rsz? A testvé redrő l
van szó . Tedd meg!
– De Karen é pp most é rhetett haza a munká bó l, biztos vacsorá zik.
A lá nya csak tı́zé ves, való szı́nű leg nem olyan segı́tő ké sz a konyhá ban,
mint te – mondta nevetve Cassie.
– Es mi meglá togathatjuk ő t? – faggató zott tová bb Amiee.
Ez cseles ké rdé s volt, é s Cassie-nek ü gyelnie kellett a
vá laszadá ssal.
– Attó l tartok, hogy egy darabig nem. A kocsink ré gi, ó cska darab,
azzal sosem é rné nk el Spokane-be.
Amiee rö gtö n lelombozó dott.
– Utá lom azt az autó t! – kiá ltotta. – Olyan ré gi, hogy mú zeumban
volna a helye. Azt hiszem, jó sok pé nzt kapná l é rte, ha antik
tá rgyké nt adná d el.
– Tudok vele munká ba já rni, é n nem panaszkodom rá . – Cassie

25
folyton azon aggó dott, hogy a tö bb mint né gyszá zezer kilomé tert
futott Honda vajon meddig bı́rja. Meg volt győ ző dve arró l, hogy
csakis valami é gi kö zbenjá rá s folytá n mű kö dik mé g.
– Hı́vd fel a nő vé redet, mami! Ké rlek! – Amiee ö sszetette a ké t
tenyeré t, mintha imá dkozna. – Nem igazsá g, hogy sosem talá lkoztam
mé g az unokatestvé reimmel!
– Oké , oké . – Valahol legbelü l Cassie szeretett volna beszé lni a
nő vé ré vel, de fé lt is. Karen vilá gossá tette szá má ra, hogy azt
szeretné , ha a hú ga tá vol tartaná magá t tő lü k. A nő vé re á ltal ı́rt
levelet nem a szeretet diktá lta. Nem is volt biztos benne, mi
ö sztö nö zhette levé lı́rá sra a testvé ré t, de tudta, hogy ez hamarosan
ú gyis kiderü l.
Annyi é v utá n is jó l emlé kezett rá , mennyit harcolt Karennel.
Altalá ban ugyanaz volt a vita oka. Az anyja Karenre bı́zta a vacsora
elké szı́té sé t, hogy Cassie gyakorolhasson a zongorá n. Ké ső bb Nichole
megterı́tett, majd leszedte az asztalt. Aztá n az apjuk Karent kü ldte
mosogatni, hogy Cassie addig já tszhasson neki. Azt mondta, a
kisebbik lá nyá t hallgatva jobban tud pihenni.
Az egyik este Karen é s Cassie nagyon ö sszeveszett.
– Te piszkosul el vagy ké nyeztetve! – vá gta a fejé hez Karen, mintha
a testvé ré nek halvá nylila gő ze sem lenne a dolgokró l.
– Nem igaz! – tagadta Cassie.
– De igen! Es ne hidd, hogy majd segı́tek neked azzal a
matematikadolgozattal! Ha olyan ü gyes vagy, oldd meg egyedü l,
vagy fuss a papá hoz segı́tsé gé rt. Ugyis te vagy a kedvence.
– Ez sem igaz – tagadta Cassie, de a szı́ve mé lyé n é rezte, hogy a
nő vé re igazat szó lt. Az apjuk neki ı́gé rte a csalá di ö rö ksé get ké pező
ká meá t is, amelyet a nagyanyjuk hagyott az apjukra.
– Azt hiszed, olyan kü lö nleges vagy, mert tudsz zongorá zni!
– Te meg azt ké pzeled, hogy mindenki má sná l jobb vagy, mert má r
megszerezted a jogosı́tvá nyt! – feleselt Cassie.
Ez ı́gy ment egy darabig, hangosan kiabá ltak, mı́g vé gü l megjelent

26
az apjuk, é s szé tvá lasztotta ő ket. Kamaszkorukban mindvé gig feszü lt
volt a kapcsolatuk. Ama á lomszerű nyá ri esté k ó ta, amikor
gyermekké nt a parkban já tszottak, az elkö vetkező é vekben minden
csak egyre rosszabb lett. A dü hö s veszekedé sü k azonban semmi volt
ahhoz ké pest, amely Cassie otthonró l való elszö ké sé t megelő zte.
– Mami? – tö rte meg Amiee hangja Cassie elmé lkedé sé t. – Jó l
é rzed magad?
– Há t persze – felelte Cassie, majd ú jra evé shez lá tott, é s mohó n a
szá já ba vett egy falatot.
Talá n ha az anyjuk tová bb é l, elsimulhattak volna a gondok Cassie
é s a testvé rei kö zö tt. Sajnos azonban nem sokkal az é desapjuk halá la
utá n tü dő rá kot á llapı́tottak meg az é desanyjukná l. Cassie emlé kei
szerint az asszony szü ntelen dohá nyzott, é s noha tudott az
egé szsé gü gyi kocká zatokró l, nem tö rő dö tt velü k. Mialatt Cassie a
fodrá sziskolá ba já rt, Karen tudatta vele, hogy az anyjuk sú lyos beteg.
Egy darabig Karen ré szletes ü zeneteket kü ldö tt az anyjuk
kezelé seirő l é s á llapotá ró l. Cassie bá torı́tó ü zenetekkel felelt, é s az
anyjá tó l is kapott ké t vagy há rom levelet. A kemo- é s a sugá rterá pia
azonban felemé sztette az asszony erejé t.
Cassie arra gondolt, hogy meglá togatja az anyjá t, de Karen tudatta
vele, hogy a megjelené se inká bb zavaró lag, mint megnyugtató lag
hatna. Cassie nem is tudta, mit mondhatna. Duke bö rtö nben volt.
Megpró bá lta megö lni ő t , é s é pphogy megmenekü lt elő le. Való ban, az
anyjá nak nem volt szü ksé ge arra, hogy hallja Cassie tö rté neté t.
Aztá n kifutott az idő bő l. Az asszonyt elvitte a rá k, ő meg nem
engedhette meg magá nak, hogy elutazzon a temeté sre. Akkoriban –
aká rcsak most – egyik napró l a má sikra é lt.
Amiee há tratolta a szé ké t, é s Cassie kezé be nyomta a telefont.
– Hı́vd fel a testvé redet!
Cassie vonakodva vette á t a ké szü lé ket, elő hú zta a levelet, é s
beü tö tte a lap aljá n szereplő szá mot.
A harmadik csengé st kö vető en egy kislá nyhang vá laszolt.

27
 – Halló ?
– Lily, te vagy az? – ké rdezte Cassie, é s igyekezett vidá m hangot
megü tni. Nem sokat tudott a nő vé re é leté rő l, de annyit igen, hogy
Karennek é s Garthnak ké t gyermeke van: Lily, az idő sebb é s egy
né há ny é vvel iatalabb kis iú . Ot az apjuk utá n Buddynak nevezté k
el.
– Igen – felelte bizonytalanul a tı́zé ves.
– A nagyné né d vagyok, Cassie a nevem.
– Nekem nincs Cassie nevű né niké m.
Cassie ezen nem lepő dö tt meg. Karen lá tható an nem fá radt azzal,
hogy elmesé lje: ké t lá nytestvé re van.
– Lily, ki telefoná lt? – hallott ekkor egy hangot a há tté rbő l.
Kı́sé rtetiesen emlé keztetett a nő vé ré é re.
– Valaki, aki azt á llı́tja, hogy a rokonunk.
Pá r má sodpercen belü l Cassie nő vé re á tvette a telefont a
kislá nyá tó l.
– Cassie?
– Szia! – Az asszony igyekezett nyugodt hangon beszé lni, nem
akarta, hogy Amiee lá ssa, mennyire nehé z neki ez a beszé lgeté s.
A lá nya ott á llt mellette, é s izgatottan hallgatta. – Megkaptam a
levelet – folytatta Cassie.
– Gondoltam, hiszen felhı́vtá l. – Karen ú gy beszé lt a testvé ré vel,
olyan tá rgyilagos hangon, mintha az egyik ü gyfelé vel csevegett
volna.
– Igen… te ké rté l rá , é s megadtad a telefonszá modat.
– Mondd meg neki, hogy van mobilod is – utası́totta Amiee. – Add
meg neki a szá modat, é s akkor bá rmikor felhı́vhat, ha akar!
Cassie elhessegette a kislá nyt.
– Hogy vagy? – ké rdezte udvariaskodva Karen.
– Jó l. Amiee é s é n jó l megvagyunk. – Az ő hangja is merevsé grő l
á rulkodott.
– A vá lá s vé gleges?

28
 Cassie mé ly levegő t vett, hogy megő rizze a nyugalmá t.
– Igen, má r né gy é s fé l é ve lezá rult. – Nem ó hajtott beszá molni
arró l, amit azó ta á té lt. – Ugy vettem ki a leveledbő l, hogy valamit
szeretné l kö zö lni velem.
– Igen. Má r csaknem tizennyolc hó napja, hogy anya meghalt.
Cassie-nek ö sszeszorult a torka. Mindké t szü lő je ané lkü l halt meg,
hogy lá tta volna a legidő sebb unoká já t.
– Vé gre eladtuk a há zat – folytatta Karen.
– Sajná lom, hogy nem segı́thettem tö bbet. – Cassie-t
nyomasztotta, hogy a szü leikkel é s a hagyaté kkal való tö rő dé s terhe
a testvé reire nehezedett.
– Nekem viszont nem volt má s vá lasztá som. Papa olyan vá ratlanul
halt meg, nem is vé grendelkezett. Megtettem anyá nké rt mindent,
amit tudtam, de ő nem volt olyan é rzelmi á llapotban, hogy fontos
dö nté seket hozzon, é s utá na olyan gyorsan hagyott itt bennü nket.
Nem titkolom, hogy az utolsó pá r é v nagyon megterhelő volt.
Aká rcsak Cassie é s Amiee szá má ra.
– Nos, azé rt ı́rtam neked, mert a szü leink bú torainak egy ré szé t
elraktá roztam. Nichole-lal ú gy dö ntö ttü nk, vidd csak el te is, amit
akarsz. Ezt mi má r megtettü k. Amire pedig nem tartasz igé nyt, majd
jó té konysá gi cé llal eladomá nyozzuk.
Cassie nem talá lta a szavakat. Akaratlanul is kö nnyek gyű ltek a
szemé be.
– Megengeded, hogy az enyé m legyen né há ny holmijuk? – Elfú lt a
hangja, alig akarta elhinni, hogy Karen felkı́ná l neki bá rmit is, ami
egykor a szü leiké volt.
– Igen, má r semmi sincs ott, ami bennü nket é rdekelne.
– Anya ebé dlő bú tora? – Cassie legkedvesebb emlé kei kö zé
tartoztak azok az ü nnepek, amikor kö rü lü lté k az asztalt, az anyjuk
elő vette a szé p porcelá nt, é s igazi len asztalkendő ket haszná ltak.
– Igen, az a raktá rban van. Má r nagyon kopott, é s né há ny szé k el is
tö rö tt.

29
 Cassie nem ké rdezett rá a zongorá ra. Azt má r biztosan ré gen
eladtá k, való szı́nű leg azutá n, hogy megszö kö tt Duke-kal.
– Kö szö nö m. – Az asszony kü szkö dö tt, nehogy feltö rjenek a
kö nnyei.
Amikor Karen ú jra megszó lalt, a hangja né mileg
megenyhü ltebben csengett.
– Nichole-nak é s nekem ott a fé rjü nk meg az otthonunk.
Cassie kié rezte a gú nyt a testvé re szavaibó l. A nő vé rei sokkal
jobban á lltak, mint ő , aki legfeljebb csak má sok jó indulatá ra
szá mı́thatott. De nem é rdekelte, hogy mit gondolnak ró la. A szemé t
elö ntö tté k a kö nnyek. Amiee beszaladt a fü rdő be, é s egy csomag
papı́r zsebkendő vel té rt vissza.
– Nem is tudom, mit mondjak – szó lalt meg megillető dö tt hangon
Cassie. – Nagyon boldog é s há lá s vagyok.
– Igen, nos… – Ugy tű nt, Karen sem tudja, mit kellene mondania.
Cassie elvette a zsebkendő t a lá nyá tó l, é s megtö rö lte a szemé t.
– Es mikor tudsz eljö nni a bú toré rt? – szó lalt meg Karen ismé t
hideg hangon.
Cassie vá lla elő reesett.
– En… é n nem is tudom. – Az ö reg Hondá já val biztosan nem jutna
el Spokane-be, é s nem ismert senkit, akinek lett volna teherautó ja.
– Elő re ki izettem ké thavi dı́jat a raktá rban, de a vé gtelensé gig
nem tudom ezt vá llalni, Cassie.
– Há t persze hogy nem. Megtalá lom a mó djá t, hogy elhozzam a
bú tort. Eget-fö ldet megmozgatok ezé rt.
– Rendben, tudasd velem, mikor é rsz rá , de ké rlek, jó val
hamarabb é rtesı́ts. Ezen a tavaszon Buddy egy baseballcsapatban
já tszik. Lily klariné t- é s tá ncó rá kat vesz. Oszinté n szó lva, nincs sok
szabad hé tvé gé m.
– Megpró bá llak idő ben é rtesı́teni. – Cassie szı́ve izgatottan
dobogott. – Es kö szö nö m.
– Igen… é s bocsá nat, de most befejezem, mert tá lalnom kell a

30
vacsorá t.
– Majd telefoná lok – ı́gé rte meg Cassie, é s bontotta a vonalat.
Amiee vá rakozó n né zett rá .
Cassie magá hoz ö lelte a lá nyá t.
– Lesz bú torunk, Amiee, a szü leim bú torai! – Megragadta a lá nya
kezé t, é s az apró konyhá ban dzsigget já rtak.
Ez volt a legjobb hı́r azó ta, hogy Cassie megtudta: Duke Cartert
bű nö snek talá lta a bı́ró sá g.

31
 HARMADIK FEJEZET

Karen Goodwin nem is tudta, mit gondoljon a testvé ré vel folytatott
beszé lgeté srő l. Nem volt meg neki Cassie e-mail-cı́me, sem a
lakcı́me, csak a munkahelye elé rhető sé gei, ezé rt is ı́rt oda.
Ugy é rezte, hogy a beszé lgeté s elé g furcsá ra sikeredett,
mindketten csak tapogató ztak. Karen jobban szerette volna, ha
tová bbra is tartjá k a hé t lé pé s tá volsá got. Cassie-nek gondjai voltak,
szü ksé get szenvedett, é s mind Karennek, mind Nichole-nak megvolt
a maga é lete é s csalá dja, ami miatt aggó dhattak. Nem kı́vá ntá k
magukra vá llalni Cassie problé má it. De mé gis, vé r volt a vé rü kbő l;
megé rdemelte, hogy valamiké pp ő is ré szesedjen a csalá di
ö rö ksé gbő l. Cassie-n mú lik, hogy elszá llı́tja-e azokat a bú torokat
hatvan napon belü l. Ertelmetlen é s igazsá gtalan lett volna, ha Karen
addig izeti a raktá rozá st, amı́g Cassie-nek alkalmas nem lesz, hogy
Spokane-be utazzon. Karen mindig elfoglalt volt, most is sok minden
já rt a fejé ben, tö bbek kö zö tt pé ldá ul az esti vacsora.
– Lily! – szó lt ki a konyhá bó l, é s sietve folytatta a vacsora
elő ké szı́té sé t. – Van há zi feladatod?
– Van, de nem sok.
– Akkor csiná ld meg!
Lily sokatmondó an felsó hajtott.
– Azt hittem, azt akarod, hogy megterı́tsem az asztalt.
– Terı́tsd meg, é s utá na lá ss a leckeı́rá shoz!
Lily odalé pett az ezü st evő eszkö zt tartalmazó ió khoz.
– Mié rt most kellene megcsiná lni a há zi feladatot? Mié rt nem
vá rhatné k vele vacsora utá nig?
– Mert este egy szü lő i munkakö zö ssé gi ö sszejö vetelre megyek, é s
ha segı́tsé gre szorulsz, nem leszek itt.

32
 – Papa majd segı́t – é rvelt Lily.
– Jobb szeretné m, ha most ké szü lné l el vele. – Garth nagyon elné ző
volt a gyerekeikkel. Kezdettő l fogva Karenre há rult a fegyelmezé s
feladata. A fé rje egy mé rnö ki iroda taná csadó jaké nt a munkanap
vé gé re é rzelmileg é s szellemileg is kimerü lt. Ha bá rmi má st ké rtek
tő le, mint azt, hogy a televı́zió csatorná i kö zö tt vá ltogasson, az nagy
erő feszı́té st jelentett szá má ra.
Lily engedelmesen elrendezte az asztalon az ezü st evő eszkö zö ket.
Karen ellenő rizte, hogy a lá nya mindent a megfelelő helyre tett-e.
Szá má ra minden kis apró sá g nagyon fontos volt. Má r ı́gy is tú l sok
csalá dban mellő zté k az etikettet meg a jó modort. Az ő há zá ban
ilyesmirő l szó sem lehetett. Karen gyerekei egyenes há ttal ü ltek az
asztalná l, é s nem beszé ltek tele szá jjal. Semmi, de semmi nem
idegesı́tette ő t jobban, mint a rossz modor.
Lily vonakodva ü lt le a konyhapulthoz a há zi feladatá val. Karen
belekeverte a tejszı́nt a sztroganof ba, Garth egyik kedvenc é telé be.
Lilyre pillantott, é s lá tta, hogy a lá nya a heti helyesı́rá si feladatá t
ké szı́ti. A kislá ny mellett ott volt a mobilja, é s utá nané zett minden
szó nak abban a szó tá rappliká ció ban, amelyet Karen telepı́tett a
ké szü lé ké re. Elgondolkodott, hogy vajon má s szü lő k gondoltak-e
erre. Ez jelentő sen megkö nnyı́tette Lily feladatá t. A lá ny a jó
tanulmá nyi eredmé nyeivel é rdemelte ki a mobilt. Buddy mé g tú l
kicsi volt ahhoz, hogy sajá t telefonja legyen. A kisebbik gyermekü k
gyakran elveszı́tette a holmijait, hiá nyzott belő le a felelő ssé gtudat.
Kinyı́lt a gará zsbó l a há zba vezető ajtó , é s megjelent Garth. Mint
mindennap, most is felakasztotta a kulcsait a konyhaajtó belső
oldalá n lé vő szö gre, majd a nappaliba tartva arcon csó kolta Karent,
ott azonnal felvette a tá virá nyı́tó t , é s az esti hı́rekre kapcsolt.
– Hol van Buddy? – ké rdezte Karen a tű zhely mellő l.
– Azt akarod mondani, hogy nincs itthon? – ké rdezte Garth
meglepő dve, felvont szemö ldö kkel.
– Nincs, baseballedzé sen van – emlé keztette Karen, aztá n eszé be

33
jutott az aznapi dá tum, é s nevetett. – Ez egy á prilisi tré fa?
– Ma elseje van?
– Garth, komolyan ké rdezem! Hol van Buddy?
A fé rje megdö rzsö lte a homloká t.
– Nekem kellett volna é rte menni?
Itt bizony szó sem volt tré fá ró l, a fé r i komolyan beszé lt.
– Igen, kedvesem, emlé keztettelek is rá ma reggel. Csak nem
felejtetted el?
– Szemmel lá tható an elfelejtettem – motyogta Garth, aztá n
gyorsan megfordult, leakasztotta a kulcsait, é s indult a gará zsba.
Karen utá nament, é s né zte, ahogy a fé rje beü l a SUV-já ba.
– Hogyan feledkezhetté l meg a iadró l? – ké rdezte.
A fé r i nem vett tudomá st a ké rdé srő l.
– Hú sz perc mú lva itt leszek – mondta.
A fé rje feledé kenysé ge felforgatta Karen menetrendjé t. Ugy vé lte,
hogy egy csalá dnak lehető sé g szerint együ tt kell vacsorá znia.
Nagyon zavarta, hogy olyan sok csalá di rı́tus lett az enyé szeté az é vek
folyamá n. Neki mindig sok programja volt – sport, zene, cserké szet,
egyhá zkö zsé gi feladatok –, é s ő is kö nnyedé n megtehette volna azt,
amit olyan sok bará tnő je, hogy egyszerű en a tű zhelyen hagyja az
é telt, é s mindenki eszik, amikor jó nak lá tja. Jó l tudta, hogy szá mos
csalá dná l bizony ez a mó di já rja. Azzal azonban, hogy a csalá dtagok
nem osztottá k meg egymá ssal a nap esemé nyeit, valami fontos is
elveszett. Karen nem akarta, hogy a gyermekeivel é s Garthszal is ez
tö rté njen. Mé g gyermekkorá ban nevelté k belé , a szü lei ugyanis
ragaszkodtak hozzá , hogy a csalá d minden este együ tt vacsorá zzon.
A sztroganoff alatt mé rsé kelte a lá ngot, é s elő vette az esti
ö sszejö vetelhez ké szı́tett jegyzeteit. A szü lő i munkakö zö ssé g
titká raké nt az ő feladata volt, hogy a jegyzetei alapjá n elké szı́tse az
elő ző ö sszejö vetel jegyző kö nyvé t, é s ki is nyomtassa. Szerencsé re ezt
mé g elő ző este megcsiná lta, é s a szü ksé ges papı́rok szé p rendben
sorakoztak az aktatá ská já ban.

34
 A té szta elké szü lt; mivel nem akarta tú lfő zni, leszű rte, é s
ö sszekeverte a tejszı́nes hú ssal. A salá ta a hű tő ben volt egy tá lban, a
mé lyhű tö tt borsó pedig a mikró ban, kiolvasztva.
Mivel Garth elfelejtett Buddyé rt menni, Karen tudta, hogy ezú ttal
nem vacsorá zhat a csalá djá val. Ké tsé gbe ejtette, hogy a fé rje olyan
felelő tlen, é s ké pes megfeledkezni a iá ró l. Gyű lö lte a gondolatot,
hogy Buddy ott vá rakozik a baseballpá lyá n, csak mert az apja
elfelejtett é rte menni.
– Mami! – szó lt a konyhapult mellő l Lily. – Nem is tudtam, hogy
van mé g egy nagyné né m.
Karen szá mı́thatott volna erre a ké rdé sre.
– Cassie-nek hı́vjá k.
– Hogyhogy sosem mesé lté l mé g ró la? – ké rdezte Lily, é s kö zben a
tolla vé gé t rá gta.
Karen kivette a lá nya szá já bó l a tollat. Lily jó l tudta, hogy az anyja
nem szereti ezt az undorı́tó szoká st.
– Nos, mert… – Azon tö rte a fejé t, hogyan is tudná a legjobban
elmagyará zni ezt a helyzetet. – Cassie tizennyolc é ves korá ban
megszö kö tt otthonró l.
Karen mé g most is, ennyi é v utá n is jó l emlé kezett arra a
megrá zkó dtatá sra, amit aznap reggel é reztek, amikor rá jö ttek, hogy
a testvé rü k elment. Cassie egy ü zenetet hagyott a pá rná já n, é s
tudatta, hogy fé rjhez megy Duke-hoz, egy fé r ihoz, akit a szü leik a
legkevé sbé sem kedveltek. Cassie szembeszá llt az akaratukkal, é s
leı́rhatatlan szomorú sá got okozott a csalá dnak, elkö vetve é lete
legnagyobb té vedé sé t. Attó l kezdve a csalá djuk soha tö bbé nem volt
olyan, mint korá bban. Es ami mé g rosszabb: é vekig semmit sem
tudtak Cassie-rő l.
– Es hová ment? – ké rdezte Lily, megszakı́tva az anyja gondolatait.
– Floridá ba. – Miné l kevesebbet mond, anná l jobb. Karen keze má r
nyú lt is a fakaná lé rt, hogy megkeverje a sztroganoffot.
– Nagymama é s nagypapa nem voltak idegesek? Nem mentek

35
utá na?
Karen nem ó hajtott ré szletekbe bocsá tkozni, é s el akarta terelni a
lá nya gondolatait.
– Ké szen vagy a lecké ddel? – ké rdezte.
– Igen! De mesé lj mé g a testvé redrő l! Fiatalabb Nichole
né niké mné l?
– Nem, ő a kö zé pső lá ny.
– Sohasem beszé lté l ró la.
– Lily, nem lett volna é rtelme. Cassie tö nkretette a sajá t é leté t.
Nem mutatott jó pé ldá t, é n pedig meg akartalak ettő l ó vni té ged é s
Buddyt. Hosszú ideig nem is hallottunk felő le.
Lilynek egy kis idő re volt szü ksé ge, hogy feldolgozza a hallottakat.
Má r é ppen ké szen á llt, hogy ú j ké rdé seket tegyen fel, amikor kinyı́lt
a konyhaajtó , é s Buddy rontott be.
– Apa ott hagyott a pá lyá n. – Vö rö sre sı́rt, haragos arcá n kö nnyek
patakzottak. – Má r csak é n voltam ott, az edző nek miattam kellett
maradnia! Nagyon mé rges volt, é s…
– Buddy, nagyon sajná lom! – szó lalt meg Garth, é s megpró bá lta
magá hoz ö lelni a iá t, de az nem ké rt belő le. Kiszabadult az apja
szorı́tá sá bó l, aztá n a kezé vel megdö rzsö lte az arcá t, hogy eltü ntesse
a kö nnyeit.
– Moss kezet! – szó lalt meg Karen. – A vacsora az asztalon van. –
Noha ez nem volt igaz, de má r nem sokat kellett vá rni, hogy ı́gy
legyen. Tá lba tette a sztroganoffot, az é pp elké szü lt zö ldborsó t é s a
salá tá t, majd mindent az asztal kö zepé re helyezett. Lily kitö ltö tte a
tejet. Karen felkapta a ké zi- é s az aktatá ská t, majd elindult az ajtó
felé .
– Ugyelj rá , hogy Buddy megcsiná lja a lecké jé t! – igyelmeztette
Karen a fé rjé t.
– Ugy lesz.
– Es az edé nyek legyenek a mosogató gé pben! Tö rö ljé tek le a
konyhapultokat é s a tű zhelyet!

36
 – Oké , oké . Há nyra é rsz haza?
– Tı́zné l semmiké pp sem ké ső bb – vetett egy pillantá st az asszony
a karó rá já ra.
– Megvá rlak – mondta Garth, é s megcsó kolta a felesé gé t, mielő tt a
ké t gyerekkel asztalhoz ü lt volna.

Karen má r há romnegyed tı́zre otthon volt. Ahogyan arra szá mı́tott
is, Garth ott ü lt a té vé elő tt. Első pillantá sra a konyha meglehető sen
tisztá nak tű nt, é s a té vé hangjá t leszá mı́tva a há zban csend honolt,
vagyis má r a gyerekek is lefekü dtek.
– Milyen volt az ö sszejö vetel? – ké rdezte Garth, aki a kinyı́ló ajtó
hangjá ra há trafordult.
– Ugy tű nt, rendben ment minden. Há la az é gnek ú gy dö ntö ttü nk,
hogy az utolsó tanı́tá si napon nem lesz bá l. Kineveztü nk egy
bizottsá got, amelynek má s mó dot kell talá lnia az adomá nygyű jté sre.
Abban maradtunk, hogy a bá l egyszerű en tú l sok munká val já r.
– Jó dö nté s – felelte Garth szó rakozott hangon.
– Minden rendben ment ma este?
– Há t persze – felelte a fé r i.
– Es te jó l vagy? – ké rdezte az asszony, mikö zben letette a tá ská já t,
é s bement a nappaliba.
– Persze, mié rt ne lenné k? – ké rdezte a fé r i, é s a felesé gé re né zett.
Kitá rta a karjá t, né má n jelezve, hogy ü ljö n mellé a kanapé ra.
Karen odakuporodott a fé rje mellé , nekidő lt, é s Garth á tö lelte a
vá llá t.
– Jó napod volt? – ké rdezte a fé rje, é s megcsó kolta a nő feje bú bjá t.
– Zsú folt.
– Minden napod zsú folt – jegyezte meg a fé rje az igazsá gnak
megfelelő en.
Karen nagyot só hajtott.
– Cassie megkapta a levelemet, é s felhı́vott. Lily vette fel a telefont,

37
é s utá na ké rdező skö dö tt felő le.
– Es mit mondtá l neki? – Garth ajka hosszan elidő zö tt a felesé ge
feje bú bjá n.
Karen fejé ben egé sz este szü ntelenü l kavarogtak a lá nya ké rdé sei.
– Nem is tudtam, mit feleljek neki. Ezt jobban vé gig kellett volna
gondolnom, mé g mielő tt megı́rtam volna a levelet Cassie-nek.
Termé szetes, hogy a gyerekek ké rdező skö dnek. – Karen
lelkiismerete nem volt tiszta. – Nichole é s é n helyesen cselekedtü nk?
– ké rdezte, é s elfordı́totta a fejé t, hogy a fé rjé re né zhessen.
Garth bó lintott, lá tható an elgondolkozott.
– Nagylelkű ek vagytok, hogy felajá nlottá tok a bú torokat.
– De há t mind csupa lom, azok a bú torok, amik se Nichole-nak, se
nekem nem kellettek. A legtö bb ré gi, divatjamú lt, é s nem is é r sokat.
– Karent meglepte, milyen é rzelmes é s meghatott lett Cassie hangja.
Mé rget nem vett volna rá , de a hú gá t mintha a sı́rá s kerü lgette
volna.
– Rossz a lelkiismereted, mert Nichole-lal elosztottá tok a há z
eladá sá bó l szá rmazó pé nzt?
Karen ú jra felsó hajtott, zavart volt, é s bizonytalan.
– Má r nem is tudom, mit gondolok. Cassie volt a papa kedvence, te
is tudod. Amikor megszö kö tt Duke-kal, apá nk csaknem belepusztult.
Amı́g ö ssze nem há zasodtak, nem mondta meg a szü leinknek, hogy
gyermeket vá rt.
– Gyermeket vá rt?
Karen lá tta, ahogy a fé rje gondolatban az é veket szá molta. Mielő tt
feltette volna a ké rdé sé t, az asszony vá laszolt:
– Mama postá n ajá ndé kokat kü ldö tt, annyira ö rü lt az első
unoká já nak. Abban remé nykedett, hogy annak ellené re, hogy
elszö kö tt itthonró l, bé ké t kö thetnek, de sohasem kaptunk semmifé le
visszajelzé st. – Karennek most elő szö r jutott eszé be, hogy a hú ga
vajon megkapta-e a babá nak szá nt ajá ndé kokat.
– Es mi lett Duke-kal?

38
 Karen nem tudta.
– Elvá ltak. Ugy ö t é ve, nem sokkal papa halá la utá n. Akkor Cassie
telefoná lt anyá nknak, é s segı́tsé get ké rt.
– Segı́tsé get?
– Pé nzt. Elhagyta Duke-ot, é s szeretett volna visszaté rni a nyugati
partra. Mama mé g a papa halá la utá ni helyzettel pró bá lt
megbirkó zni, ezé rt Nichole-t é s engem ké rt meg, hogy segı́tsü nk
Cassie-n.
– Eddig errő l sohasem beszé lté l nekem – mondta csodá lkozva
Garth.
Talá n el kellett volna mondania mindezt a fé rjé nek – ő talá n tudta
volna, hogyan kell Cassie-t kezelni, de Karen mé rges volt, é s nem
akart segı́teni a testvé ré nek. Rá adá sul ő t is az apja vá ratlan
halá lá nak a kö vetkezmé nyei foglalkoztattá k. Azok a napok csak
homá lyosan é ltek az emlé kezeté ben.
– Akkor mé g nem volt elrendezve az apá nk ö rö ksé ge, anyá nk is
anyagi nehé zsé gekkel kü zdö tt, egyre gyű ltek a ki izetetlen szá mlá i.
Apá nk temeté se is sokkal tö bbe kerü lt, mint amire szá mı́tottunk.
Nichole-ra é s rá m há rult volna, hogy ké szpé nzzel segı́tsü k ki Cassie-
t, é s mi egyszerű en nem voltunk abban a helyzetben, hogy
megtegyü k. Arra gondoltunk, hogy mennyire felelő tlenü l
viselkedett. Az utá n a zű rzavar utá n, amit Cassie keltett, ha pé nzt
kü ldü nk neki, annyi erő vel ki is szó rhattuk volna az ablakon. Aztá n
persze ott volt az a pé nz, amit a szü leink há zá nak az eladá sá bó l
kaptunk, de azt fé lretettü k a nyugdı́jas é vekre, é s kü lö nben is, az az
ö sszeg csak jó val Cassie ké ré se utá n futott be. Visszagondolva azt
kı́vá nom, bá rcsak segı́tettü nk volna neki, de az idő zı́té s igazá n rossz
volt.
– Es mi van Nichole-lal? O sem tudott segı́teni Cassie-nek?
– Ugye tré fá lsz? – A leg iatalabb testvé re sosem é rtett a
pé nzü gyekhez, ezé rt ezeket a ké rdé seket inká bb Jake-re, a fé rjé re
hagyta.

39
 – Igaz – felelte nevetve Garth.
Karen szerint Cassie való já ban csak a rossz dö nté s
kö vetkezmé nyeitő l szenvedett. O nem akart udvariatlan vagy
engesztelhetetlen lenni, de hogyan tanulhatná meg az ember a
felelő s viselkedé st, ha a csalá dja mindig kihú zza a bajbó l? Ez olyan,
mint a gyereknevelé s: hagyni kell, hogy a gyerkő cö k tanuljanak a
té vedé seikbő l, kü lö nben ú jra é s ú jra elkö vetik ugyanazokat a
hibá kat.
– Ez most má r veszett fejsze nyele – emlé keztette a fé rje.
– Há t persze, igazad van. – Karen azonban tová bbra sem tudta,
hogyan magyará zza meg a gyerekeinek, hogy van mé g egy
nagyné njü k, akirő l ez idá ig egy szó t sem hallottak. – Mit mondjak
Lilynek é s Buddynak? – ké rte Karen a fé rje taná csá t. – Biztosan
ké rdező skö dni fognak, é s ú gy é rzem, el kell magyará znom, hogy
Cassie annyi é ven á t mié rt nem volt ré sze az é letü nknek.
– Mondd nekik… – Garth habozott, aztá n megvonta a vá llá t.
– Lá tod, nem olyan kö nnyű , mint amilyennek lá tszik.
– Es mit mondtá l eddig Lilynek?
Karen ismé t megbá nta, hogy nem kezelte tapintatosabban a lá nya
ké rdé sé t.
– Azt mondtam, hogy azé rt nem beszé ltem Cassie-rő l, mert nem
lett volna jó pé ldaké p. Lily ké szen á llt rá , hogy tová bb gyö tö rjö n a
ké rdé seivel, de é ppen akkor á llı́tottá l be Buddyval.
– Lilyt ismerve nem adja fel, amı́g vá laszokat nem kap, ı́gy há t az
lesz a legjobb, ha má r most kigondolod, mit felelsz neki.
Karen kö zelebb hú zó dott a fé rjé hez, é lvezte az ö lelé se melegé t.
Nagyon is jó lesett neki, hogy lehunyhatta a szemé t, é s Garthhoz
dő lhetett. Kimerı́tette a Cassie-n é s az á ltala elkö vetett hibá kon való
tö prengé s. A há rom nő vé r kö zü l Cassie elő tt á llt a legı́gé retesebb
é let, é s sikerü lt mindent romba dö ntenie egy fé r i miatt.
– Azzal vá dolta az apá nkat, hogy fé lté keny Duke-ra – mormolta
Karen.

40
 – Es az volt?
Garth ké rdé se meglepte az asszonyt. Akkoriban nevetsé gesnek
tű nt ez a vá d, de most, hogy visszagondolt, Karen rá jö tt, hogy Cassie-
nek való szı́nű leg igaza volt. Az apjuk sokkal jobban ellenő rizte a
kedvence, Cassie iú ismerő seit, mint azokat, akik ő vagy Nichole
irá nt é rdeklő dtek.
– Apá nk sohasem kedvelte Duke-ot, é s megtiltotta Cassie-nek,
hogy talá lkozzon vele.
– Ezzel aztá n nem sokat é rhetett el – jegyezte meg a fé rje.
Garthnak igaza van, gondolta Karen.
– A hú gom attó l kezdve é jszaká nké nt kiszö kö tt a há zbó l, de a
szü leink vé gü l rá jö ttek.
– El tudom ké pzelni, milyen jelenet kö vetkezett ez utá n.
Karen mé g sohasem lá tta az apjá t annyira feldú ltnak. Nagy
veszekedé s volt, é s nem sokkal azutá n Cassie megszö kö tt, majd
fé rjhez ment Duke-hoz.
– Nem ké rdezett semmit sem a ká meá ró l – mormolta Karen.
– Ká mea? Arra gondolsz, amit Nichole az eskü vő jé n viselt?
Karen a fé rje karjá ra hajtotta a fejé t.
– A nagyanyá nké volt. Nagyapa hozta neki a má sodik
vilá ghá ború bó l, ajá ndé kké nt az eskü vő jü kre. Apa Cassie-nek szá nta,
hiszen mondtam, mindig is ő volt a kedvence. – Karennek nem
sikerü lt lepleznie a sé rtettsé gé t. – Miutá n Cassie megszö kö tt, papa
Nichole-nak adta a ká meá t.
– Mié rt nem neked, a legidő sebbnek?
– En megkaptam a nagymama gyö ngyeit. Cassie-nek tetszett a
ká mea, é s kamaszkorá ban kü lö nleges alkalmakkor viselhette is, az
apá nk engedé lyé vel. – Karen nem tudta elké pzelni, hogy Cassie
megfeledkezett volna ró la. Ha emlé kszik rá , nagy csaló dá s é ri majd.
Pá r percig mindketten csendben ü ltek.
– Tudod má r, mit mondasz Lilynek é s Buddynak? – ké rdezte a
fé rje, emlé keztetve ő t arra, hogy mé g nem felelt erre a ké rdé sre.

41
 – Nem is tudom. Gondolkozom rajta.
– Jó l teszed. Ezt ó vatosan kell kezelni.
Karen is ı́gy gondolta. A televı́zió a ké ső esti hı́reket kö zvetı́tette.
Már ilyen késő van? Karennek korá n reggel talá lkoznia kell egy iatal
pá rral, akik most vá sá roljá k meg é letü k első há zá t. Fé l nyolcra
jö nnek alá ı́rni az utolsó papı́rokat, mielő tt dolgozni menné nek. Ezé rt
Karennek hé tre bent kellett lennie az irodá ban.
– Jö ssz aludni? – ké rdezte Garthtó l.
– Egy perc mú lva – ı́gé rte a fé rje.
Esté nké nt á ltalá ban Garth szokott első ké nt lefekü dni. Karent
meglepte, hogy a fé r i mé g meg akarta né zni a hı́radó t . Garth
é szrevehette az asszony té tová zá sá t, é s felné zett.
– Felé breszthetlek? – ké rdezte bizakodó n, tö bbet sejtetve egy
egyszerű é bresztő né l.
Karen mosolyogva bó lintott.
– Bá rmikor felé breszthetsz, Garth.
A fé r i mosolygott, é s já té kosan morgott valamit.
A há ló szobá juk felé tartva Karen arra gondolt, milyen szerencsé s,
hogy a fé rje szereti ő t .

42
 NEGYEDIK FEJEZET

Ké t vendé g kö zö tt Cassie-nek volt tizenö t percnyi szü nete, ezé rt
beü lt az ö ltö ző be, hogy megné zze, é rkezett-e valamilyen ü zenete.
Korá bban Rosie bekapcsolta hozzá a sajá t unokatestvé ré t, Russellt,
aki kö zö lte, hogy a hé tvé gé re talá n tud szerezni neki munká t egy
vendé glá tó ipari cé gné l, amely a Seattle Sounders futballmeccsein
szolgá lja ki a né ző ket. Cassie rendelkezett az ehhez szü ksé ges
egé szsé gbiztosı́tá si ká rtyá val, mert amikor a fodrá sziskolá ba já rt,
mellette egy gyorsé tteremben dolgozott. Ha csak ké t vagy há rom
meccsre is kap munká t, eleget keresne ahhoz, hogy teherautó t
bé relhessen, é s elhozza Spokane-bő l azokat a bú torokat, amelyekrő l
Karen beszé lt. A nő vé re vilá gosan kijelentette, hogy nem hajlandó
ké t hó napná l tö bbet ki izetni a raktá rozá sé rt.
Cassie egy szé ken pihentette a lá bá t. Amikor lá tta, hogy
hangpostaü zenete is é rkezett, é s azt is lá tta, hogy kitő l, mindké t lá ba
a fö ldre esett, mint egy zsá k cement.
A Habitat for Humanitytő l.{1}
Erre vá rt. Ebbő l az ü zenetbő l tudja meg, hogy bekerü lt-e a
programba. Má r bemutatott minden szü ksé ges igazolá st, a szü leté si
anyakö nyvi kivonattó l a tá rsadalombiztosı́tá si igazolvá nyig, a
jö vedelemadó -bevallá stó l a bankszá mlakivonatokig. Ezenkı́vü l
igazolnia kellett hathavi, jö vedelmet biztosı́tó munká t.
Megan Victory, aki mindvé gig segı́tett Cassie-nek a ké rvé nyezé si
eljá rá sban, hozzá tette, hogy Cassie-nek ezenkı́vü l rendelkeznie kell
egy megtakarı́tá si szá mlá val is. Cassie nyitott is egyet, a minimá lis
leté ttel. Megtudta, hogy mielő tt bekerü l az ú j otthonra pá lyá zó k
kö zé , rendelkeznie kell annyi pé nzzel, hogy ki izethesse a há z első
é ves biztosı́tá si dı́já t.

43
 Minden Habitatné l pá lyá zó nak á t kellett esnie ezen a procedú rá n,
ha való di otthonra vá gyott. Amikor má r minden papı́r megvolt, é s
Cassie kitö ltö tte a ké rvé ny ű rlapjá t, talá lkozott a csalá dokat
kivá lasztó bizottsá ggal. A beszé lgeté st kö vető en arra volt szü ksé g,
hogy elnyerje az igazgató taná cs jó vá hagyá sá t. Má r egy hó napja vá rt
a vé gső dö nté sre.
Cassie egy darabig csak bá mult a telefonra, mert ké ptelen volt
ö sszeszedni a bá torsá gá t, hogy meghallgassa az ü zenetet. Nagyon
fé lt attó l, hogy a bizottsá g nem talá lta ő t megfelelő jelö ltnek.
Teresa, az ü zlet tulajdonosa bejö tt az ö ltö ző be, é s kivett egy ü dı́tő t
a kö zö s hű tő szekré nybő l. Cassie-re pillantott, é s megá llt.
– Jó l é rzed magad?
– Igen. Mié rt ké rdezed?
Cassie kinyú jtotta a karjá t, é s á tadta a telefont a bará tnő jé nek.
– Itt van, hallgasd meg az ü zenetet, é s mondd meg, mi van benne.
– Ki hagyott neked ü zenetet?
Cassie nem akart magyará zkodni, fogytá n volt az ideje.
– Csak hallgasd meg, é s ne ké rdezz semmit!
Teresa elvette a telefont, megnyomta a megfelelő gombot, é s a
fü lé hez emelte a ké szü lé ket. Cassie annyira igyelte a bará tnő je
arcá t, hogy é szre sem vette, amikor Rosie belé pett a szobá ba.
– Megé rkezett Mr. Greenstein a hajvá gá sra.
Cassie le sem vette a szemé t a hely tulajdonosá ró l.
– Korá n é rkezett. Mondd meg neki, hogy pá r perc mú lva ott leszek.
Rosie kiment a szobá bó l, é s Teresa visszaadta a mobilt Cassie-nek.
– Mit mondtak? – ké rdezte az asszony, é s nagyon igyekezett, hogy
ne remegjen a hangja.
– Nos, kedvesem, ú gy tű nik, hogy elfogadtá k a ké relmedet.
Cassie lehunyta a szemé t, hogy megpró bá lja feldolgozni ezt a
remek hı́rt.
– Elfogadtá k a ké relmemet?
– Bizony!

44
 – Elfogadtak engem! – ismé telte, ez alkalommal hangosabban.
Olyan izgatott volt, hogy nem tudott nyugton maradni. Felpattant, é s
a magasba emelte mindké t ö klé t. – Sajá t há zam lesz! Igazi otthon
Amieenek é s nekem. Nem lesz tö bb sü tő né lkü li tű zhely, sem
mű kö dé ské ptelen gá zé gő k! Nem fognak csepegni a csapok a
fü rdő ben, é s a meleg vizet sem gonosz szellemek fogjá k irá nyı́tani!
– Azt ké rik, hogy ha lehet, munka utá n menj be az irodá jukba.
– Ott leszek. – Cassie kö rbetá ncolta az asztalt, é s olyan ö rö m já rta
á t, hogy ú gy é rezte, alig kap levegő t . Amiee iatal é lete sorá n elő szö r
vé gre stabil helyen é lhet. Lesznek szomszé djaik, tartozni fognak
valahová . Vé gre gyö keret verhetnek valahol, amely ez idá ig
olyannyira hiá nyzott Amiee é leté bő l.
Cassie jó l tudta, hogy ez a há z nem ajá ndé k. Elvá rjá k tő le bizonyos
szá mú ö nké ntes munkaó ra teljesı́té sé t, ı́gy viszonozhatja a
nagyszerű lehető sé get. A ledolgozandó ó rá k szá ma attó l fü gg, hogy
milyen há zat jelö lnek ki szá má ra.
A szerző dé s elő szö r szá znyolcvan munkaó rá t ı́r elő , é s nem
szü ksé gszerű en a sajá t há zá n dolgozik az ember, hanem azon, ahol
munká ské zre van szü ksé g. Há romszá z, illetve ö tszá z kö zö tti
munkaó rá t vá rnak el tő le, ha egy teljesen ú j há zba kö ltö zik be.
– Mesé ltem neked, hogy telefonon beszé ltem a nő vé remmel, ugye?
– Cassie felkiá ltott, mindké t kezé t a szá já ra tapasztotta, ké ptelen volt
elrejteni az ujjongá sá t. Szinte fel sem tudta fogni a jó hı́rt, kü lö nö sen,
hogy azutá n é rkezett, hogy Karennel is beszé lt.
– Cassie – szó lalt meg nevetve Teresa –, azt hiszem, ezt má r
mindenkinek elmondtad.
– Igazá n? – Bizonyá ra valami nagyon jó t tett, hogy ilyen rö vid idő
alatt ké t ilyen ó riá si ajá ndé kot kapott. Elő szö r a nő vé re felajá nlá sa,
é s most ez. Cassie arra vá gyott, hogy szé ttá rt karral csak kö rbe-
kö rbeforogjon, ı́gy mutatva ki, hogy az é lete é s a szı́ve nyitott, é s
hogy mé g tö bb rá vá ró jó dolgot ké pes befogadni. Má r meg izette a
maga nyomorú sá gadó já t. Hibá zott, tanult a lecké bő l. Ettő l kezdve

45
Duke é s a gyö trelmek, amelyeket a fé r i hozott az é leté be, nem
lé teznek tö bbé . Ez a korszak lezá rult. Vé ge. Nincs tö bbé .

Cassie utolsó vendé ge, Mrs. Wilma Scott hetente já rt hozzá mosá sra
é s beszá rı́tá sra. Az idő s asszony csaknem nyolcvané ves volt, é s mé g
mindig a sajá t otthoná ban lakott. Egyre nehezebben tudta azonban
felemelni a karjá t, ezé rt á llandó idő pontja volt Cassie-né l.
Megszerette az idő s asszonyt, é s é lvezte a heti talá lkozó ikat.
Amikor elké szü ltek, Wilma busá s borravaló t adott, Cassie pedig
kikı́sé rte az autó já hoz.
– Nem tudom, meddig leszek mé g ké pes vezetni – mormolta az
asszony, mikö zben Cassie kinyitotta a vezető ülé s ajtajá t. – Attó l
tartok, eljö n az idő , amikor meg kell gondolni, hogy bekö ltö zzem-e
egy olyan inté zmé nybe, ahol segı́tsé get is nyú jtanak a lakó knak. Az
é n koromban má r nehé zsé get jelentenek az ilyen nagy vá ltozá sok, de
há t ilyen az é let.
– Ilyen – helyeselt Cassie, é s odanyú jtotta Wilmá nak a biztonsá gi
ö vet, majd rá ntott rajta egyet, hogy az idő s nő kö nnyebben tudja
becsatolni. – Talá lkozunk a jö vő hé ten.
– Maga jó l dolgozik, Cassie. Ma este kü lö nö sen jó l akarok kiné zni,
mert elviszem vacsorá zni az unokaö csé met meg a felesé gé t. A ké t
lá nyukat fő iskolá ra já ratjá k, nem engedhetnek meg maguknak egy
ilyen esté t, ezzel akarom ké nyeztetni ő ket.
– On rendkı́vü l igyelmes – mondta Cassie. Nem emlé kezett olyan
alkalomra, amikor valaki meghı́vta volna ő t vacsorá zni. Ha idő nké nt
megengedhettek maguknak egy vacsorá t, Amiee mindig a KFC-be
akart menni.
– Johnnak é s nekem nem szü letett gyermekü nk, ezé rt fogadtam
ö rö kbe a ivé rem há rom gyermeké t. Nagyon é lvezem a velü k tö ltö tt
idő t . Kö szö nö m, Cassie. Senki sem tudja ilyen jó l megcsiná lni a
hajam, mint maga.

46
 – Kö szö nö m, Mrs. Scott. – Cassie becsukta a kocsiajtó t , é s
há tralé pett. Wilma kihajtott a parkoló bó l, majd elindult a Fourth
Avenue-n.
Cassie rendbe rakta a munkaá llomá sá t, fogta a tá ská já t, é s
elindult a Habitat irodá ja felé . Az ú ton ö rö mtő l zsongott a szı́ve. Le
sem lehetett volna vakarnia a mosolyá t. Uzenetet kü ldö tt a lá nyá nak,
é s megı́gé rte, hogy olyan hamar igyekszik otthon lenni, amilyen
hamar csak tud. Nem á rulta el Amieenek a ké sé se oká t, a
talá lkozó jukra tartogatta a meglepeté st.
Amikor Cassie belé pett az irodá ba, Megan Victory felpillantott. Az
ı́ró asztala mellett egy fé r i á llt, munká snadrá gban, szerszá mos ö vvel
a dereká n. Cassie-re né zett, é s ö sszevonta a szemö ldö ké t. Ugy tű nt,
nincs megelé gedve azzal, amit lá t, é s ez való szı́nű leg Cassie hajá ra
vonatkozott. A kö zelmú ltban Teresa ké szı́tette a frizurá já t, amikor a
Tacoma Dome nevű aré ná ban tartott fodrá szversenyre ké szü lt.
Cassie hajá t az egyik oldalon csaknem teljesen leborotvá lta, a má sik
oldalon hosszabbra hagyta, é s a vá gá s nyomá n az arcá ba ló gott a
haja. Teresa lilá s festé kkel kente be Cassie barna hajtincseinek a
vé gé t.
– Cassie – szó lalt meg Megan –, bemutatom Steve Brodyt.
– Udvö zlö m! – mondta Cassie, é s megpró bá lt tudomá st sem venni
a fé r i nem tú l kedves tekinteté rő l.
A fé r i mereven biccentett, é s nem mosolygott.
– Steve felü gyelete alatt fogod elvé gezni az „izzasztó ” ö nké ntes
munká kat. Steve ö nké ntes, ő a Habitat á ltal alkalmazott Stan
Pearson alatt dolgozik.
– Otszá z ó ra, ha egy ú j é pü letrő l van szó – emlé keztette Steve az
asszonyt, é s Cassie francia manikű rö s, á polt kezé re né zett. – Jobb
lesz, ha levá gatja a kö rmé t, ha azt akarja, hogy haszná t vegyé k egy
é pı́tkezé sen.
Cassie kihú zta magá t, é s a fé r ira meredt:
– Ha nem bá nja, majd aggó dom é n a kö rmeimé rt.

47
 – Nem vé letlenü l hı́vjá k ezt a munká t izzasztó nak – fordult felé a
fé r i. – Ha velem dolgozik, elvá rom, hogy dolgozzon, ú gy é rtem, hogy
kemé nyen odategye magá t.
Cassie Meganre né zett.
– Ne aggó djanak, el fogom vé gezni a feladatomat.
Megan a homloká t rá ncolva né zett a mű vezető re.
– Steve, van valami gond? – ké rdezte.
Steve elkapta a nő tekinteté t, de utá na ismé t Cassie-re né zett.
– Ré szemrő l nincs semmi baj. Elné zé st ké rek, ha tú l nyers voltam.
Csak vilá gosan el akartam mondani, mit vá rok el.
– Vettem az ü zenetet – szó lalt meg metsző n Cassie.
– Rendben. – A fé r i szemrebbené s né lkü l á llta az asszony
tekinteté t.
– Oké , ö rü lö k, hogy ezt lerendeztü k – á llt fel Megan. Elő rehajolt, a
tenyeré vel az ı́ró asztalá ra tá maszkodott. – Steve, é n megismertem
Cassie-t az interjú sorá n, é s azt hiszem, nem lesz vele semmi
gondod. Kivá ló jelö lt. Nincs semmi ké tsé gem afelő l, hogy ezt be is
fogja bizonyı́tani.
– Orö mmel né zek elé be – fonta ö ssze Steve a karjá t a mellkasá n.
Cassie há lá s volt Megan tá mogatá sá é rt, é s kö szö netké ppen
rá mosolygott. Nem hagyja, hogy Steve Brody megfé lemlı́tse. Ahogy
azt sem, hogy fö lé be kerekedjen. Sajná latos, hogy rö gtö n az elejé n
ı́gy alakult a helyzet, de ami Cassie-t illeti, neki nem volt baja a
fé r ival.
– Remé lem, holnap este hatra ott lesz a munkahelyen – szó lt hozzá
Steve. – A Young csalá d há zá n dolgozunk. – Azzal á tadott egy cé dulá t,
rajta a cı́mmel.
Cassie vé giggondolta a pé nteki munkarendjé t. Az utolsó vendé ge
ö tre jö n mosá sra-beraká sra, vagyis hatra é pphogy elké szü l. Es
Amieere is gondolnia kellett.
– Má ris gondjai vannak ezzel? – ké rdezte Steve.
Cassie kihú zta magá t, é s nem hagyta, hogy a fé r i megfé lemlı́tse.

48
 – Ott leszek hatra. – Es tudta, hogy mindent meg fog tenni, hogy
ı́gy legyen.
Steve tá vozott korá bban, é s amint becsukta maga mö gö tt az ajtó t ,
Cassie Meganhö z fordult.
– Mi lehet a baja?
A nő bocsá natké rő n pillantott rá .
– Meg nem tudná m mondani. Való szı́nű leg rossz napja van. Ké rlek,
ne vedd magadra.
– Ne vegyem magamra? – ismé telte Cassie. – Mié rt é rzett ilyen
ellenszenvet irá ntam az első pillanatban?
– Szerintem azé rt, mert csinos vagy, é s apró termetű . Azt hiszem, a
felesé gé re emlé kezteted.
– Van olyan nő , aki fé rjhez ment ehhez a neandervö lgyihez? –
Erezte, hogy a ké rdé s az ő szá já bó l kü lö nö sen furcsá n hangzik,
hiszen ő is fé rjhez ment Duke-hoz.
– Alicia há rom é ve halt meg.
– O, sajná lom! – Cassie megbá nta, amit mondott.
– Rá kos volt. A kezelé sei alatt is rengeteg ö nké ntes munká t
vé gzett. A halá la utá n Steve a Habitatné l kezdett el ö nké nteské nt
dolgozni. Elektrotechnikai cé ge van, ö tven alkalmazottal, ı́gy há t
szü ntelenü l dolgozik, vagy a cé gé né l, vagy itt. Szerintem a Habitat
segı́tsé gé vel kü zd a gyá sza ellen. Nagyszerű ickó , ha megismered,
biztos te is ı́gy gondolod majd.
– Gyerek?
– Nincs. Má soktó l hallottam, hogy Alicia há romszor elveté lt. Az
orvosok ké ső bb megá llapı́tottá k ná la a rá kot, talá n ezé rt nem tudta
kihordani a piciket.
A felesé ge halá la ré szben magyará zatot adhatott a viselkedé sé re,
de nem egé szen.
– Te talá lkoztá l az asszonnyal? – ké rdezte Cassie.
– Egyszer, egy adomá nygyű jtő esten. Steve szemmel lá tható an
ő rü lten szerette ő t . A halá la ó ta az egé sz vilá gra haragszik, ı́gy há t ha

49
azt mondom, ne vedd magadra, akkor té nyleg hinned kell nekem.
Cassie elhatá rozta, hogy mindent elkö vet, hogy ne legyen
ö sszeü tkö zé s kö zte é s Steve Brody kö zö tt, bá r ú gy vé lte, ezt nehé z
lesz elkerü lni.
– Old meg a kedvessé geddel – javasolta Megan.
– Csak ú gy nem ö lhetné m meg? – tré fá lt Cassie, é s mind a ketten
nevettek.
Cassie arra gondolt, hogy Megan ö tlete nem is olyan rossz.
Mindent el fog kö vetni, hogy kedves legyen a rosszkedvű Mr.
Brodyhoz.

50
 OTODIK FEJEZET

Cassie bedugta a fejé t a lá nya szobá já ba.

– Amiee, itt az idő , kelj fel, iskola!
A lá ny nyö szö rgö tt, megfordult, é s a fejé re hú zta a takaró t .
– Amiee! – Erő s tú lzá s lett volna azt á llı́tani, hogy a tizenké t é ves
kislá ny egy hajnali pacsirta lenne.
– Mé g ö t perc – kö nyö rgö tt Amiee.
– Má r kaptá l plusz ö t percet. Ha nem pattansz fel azonnal, leké sed
a buszt.
– Jó l van, jó l van.
– Es vesd be az á gyad!
– Mami…!
– Ne vitatkozz! – Cassie arra gondolt, eljö n-e valaha az az idő ,
amikor Amiee mosollyal fogja kö szö nteni a reggelt. Ugy vé lte, a lá nya
való ban egy szü letett á lmodozó .
Nagyjá bó l tı́z perccel ké ső bb Amiee kibotorká lt a fü rdő bő l,
felö ltö zö tt é s megfé sü lkö dö tt. Cassie a konyhaasztalra ké szı́tette a
reggelit: gabonapehely, pirı́tó s é s tej. O is sietett. Mivel az
é pı́tkezé sen kellett lennie este hatra, nem csú szhatott a munká já val,
kü lö nben mé g bajba kerü l. Cassie elszá nta magá t, hogy megragadja
a kı́ná lkozó alkalmat. Tú lsá gosan fontos volt, hogy otthont teremtsen
maguknak, ezt nem kocká ztathatta.
Ezenkı́vü l bizonyı́tani is akart annak az arrogá ns Steve Brodynak.
Ha azt hiszi, hogy nem ké pes elvé gezni a rá vá ró munká t, mert
francia manikű rje van, nagyon meg fog lepő dni.
Az a há z, amelyen aznap dolgoznia kellett, má r csaknem elké szü lt.
Cassie mé g nem talá lkozott a há z leendő lakó ival, a Young
há zaspá rral, de a Habitatné l dolgozó Megan mesé lt neki George-ró l

51
é s Shellyrő l. Eleinte nem volt laká suk, a csalá d egy autó ban é lt, aztá n
befogadtá k ő ket az egyik otthonba. Lassan-lassan sikerü lt annyira
rendbe jö nniü k, hogy megpá lyá zhattak egy há zat a Habitatné l.
A Young csalá d leendő otthona kö zel á llt a befejezé shez. Cassie
Megantő l tudta, hogy ma este vé geznek a tető vel. Cassie elké pzelni
sem tudott volna jobb munká t arra, hogy bizonyı́tsa a
rá termettsé gé t. Sohasem fé lt a magasban, é s ké szen á llt rá , hogy
megmutassa Steve Brodynak, mennyire komolyan veszi a rá bı́zott
feladatokat.
Amiee az asztalhoz ü lt, é s a gabonapehelyre né zett.
– Má r megint? – mondta intorogva.
– A gabona jó t tesz neked. Kü lö nben is, akció san vettem.
– Má r egy hó napja minden reggel ezt kapom. Legkö zelebb ne
vegyé l tı́z dobozzal, engem nem é rdekel, ha csak kilencvenkilenc
centbe kerü l egy doboz. Vá ltozatossá gra van szü ksé gem.
– Rendben, akkor holnap reggel buggyantott tojá st kapsz.
– Mami! – nyö szö rgö tt a kislá ny. – A buggyantott tojá s olyan nehé z
é tel.
– Fehé rje, kedvesem – jelentette ki magabiztosan Cassie. –
A fehé rje alapvető fontossá gú , tá plá lja az agysejtjeidet. Nem azt
mondtad, hogy hé tfő reggel rö gtö n egy tö rté nelemdolgozattal
kezdtek?
Amiee ú gy emelte a szá já hoz a kanalat, mintha enyvet enne, é s
megpró bá lta lenyelni az első falatot.
– Betetté l mindent a há tizsá kodba?
Amiee az anyjá ra meredt.
– Jó l van, jó l van, bocs, hogy megké rdeztem.
Cassie elrakta a tejet é s a cukortartó t , leszedte a szá rı́tó ró l a tiszta
edé nyt, é s elrakta a konyhaszekré nybe.
– Ne felejtsd el, Rosie munka utá n felvesz té ged.
– Mié rt? – né zett rá Amiee.
– Ké t dolog miatt. A templom i jú sá gi csoportjá nak pizzaestje lesz,

52
é s…
A lá nya kö zbevá gott.
– Milyen pizza lesz?
– Amiee! Milyen nevetsé ges ké rdé s! – A lá nyá nak há lá snak kellene
lennie a lehető sé gé rt, ahelyett hogy kı́vá ncsiskodna.
– Tudod, hogy nem szeretem a fekete olı́vabogyó t .
– Nem hiszem, hogy emiatt izgulnod kellene – rá zta meg a fejé t
Cassie.
– Es te hol leszel? – ké rdezte Amiee.
Cassie a karó rá já ra né zett. Az idő csak ú gy repü lt.
– Má r mondtam neked. A Habitat egyik há zá n fogok dolgozni.
– En is dolgozhatok veled?
– Ezt mé g nem tudom, de megké rdezem, é s akkor elő szö r veled
tudatom majd. – A lá nya ez idő alatt csak né há ny falatnyi
gabonapelyhet evett.
– Itt az idő – né zett ismé t az ó rá já ra Cassie. Ugy tű nt neki, hogy
Amiee minden reggel a legeslegutolsó pillanatban indul a
buszmegá lló felé .
A lá nya bekapott mé g egy utolsó kaná lnyi gabonapelyhet,
felmarkolta a pirı́tó st, a há tizsá kjá t a vá llá ra kapta, é s az ajtó felé
vette az irá nyt.
– Feltö ltö tted a mobilodat?
– Mami!
– Bocs, ostoba ké rdé s. Hı́vj, ha hazaé rté l az iskolá bó l!
– Mindig hı́vlak.
– Persze, mert é n minden reggel emlé keztetlek rá . – Majd Cassie
utá nakiá ltott: – Es azé rt teszem, mert szeretlek!
– Tudom. – Amiee az ajtó bó l visszafordult, é s elmosolyodott. –
Legyen jó napod!
– Neked is.
Az asszony rendet rakott a konyhá ban, bevetette a sajá t á gyá t,
elké szı́tette a sminkjé t, é s elindult a Goldie Locks fodrá szszalon felé .

53
Rosie má r bent volt, a ká vé gő zö lgö tt, az illata betö ltö tte a
helyisé get. Cassie má r ivott egy ká vé t otthon, de a szalonban ismé t
tö ltö tt magá nak.
– Kö szö nö m, hogy ma este felveszed Amieet.
Rosie a bejá ratná l lé vő pultná l ellenő rizte az ü zeneteket. Amikor
vé gzett, Cassie-re pillantott.
– Persze, nem problé ma. Es igyelj, elfelejtettem valamit, amit az
unokatestvé rem, Russell mondott.
Cassie erő sebben markolta a bö gré t.
– Mi lenne az? – Ha munká t kap a Seattle Saunderst ellá tó cé gtő l,
az nagyon sokat jelentene szá má ra. Csakis valami kü lö njö vedelem
tenné lehető vé , hogy elszá llı́thassa az annyira vá gyott é s egyben
szü ksé ges bú torokat.
Rosie feltartotta a hü velykujjá t.
– Szabad vagy most vasá rnap?
Cassie bó lintott. Ugy tű nt, rö vid idő alatt minden megvá ltozik
kö rü lö tte. Elő szö r jelentkezett a nő vé re, aztá n megtudta, hogy a
Habitat-program elfogadta a pá lyá zatá t, é s most ez. Kamaszkora ó ta
Cassie most elő szö r é rezte ú gy, hogy ura a sajá t é leté nek. Eveken á t
mintha az á rral szemben kellett volna ú sznia. Most, hogy nem á llt
má r Duke uralma alatt, minden megvá ltozott; immá r nem az
á ramlattal szemben, hanem azt kihaszná lva ú szott.
– Mi lenne a teendő m? – ké rdezte.
– Nagyon egyszerű . Be kell vinned a megrendelt é teleket a
pá holyokba. Russell majd eligazı́t a helyszı́nen. Azt ké ri, hogy korá n
lé gy ott, a papı́rmunka miatt.
– Rendben. A rendelkezé sé re á llok, amikor csak akarja.
– Elmondtam neki, milyen kemé nyen dolgozol.
– Kö szö nö m, Rosie. Nem is hinné d, milyen sokat jelent ez nekem. –
Visszafogta magá t, nehogy ott helyben megö lelje a bará tnő jé t. Sok
idő re volt szü ksé ge, mire lassan kibú jt abbó l a vé dő burokbó l,
amelyet ö nmaga é s Amiee kö ré é pı́tett. Duke nem né zett jó szemmel

54
semmifé le bará tsá got, aká r nő rő l, aká r fé r iró l volt szó . Cassie hamar
megtanulta, hogy nagy á rat kell izetnie, ha szembe mer szá llni a
fé rje akaratá val. A há zassá ga é vei alatt teljesen elszigetelten é lt, é s a
beteges kapcsolatnak ez volt az egyik legrosszabb oldala. Ké ső bb
ú jra meg kellett tanulnia, mit jelent bará tnak lenni é s bará tokkal
rendelkezni.
– Kö szö nö m – suttogta. Fontos volt, hogy Rosie é rezze, Cassie
milyen nagyra é rté keli a belé vetett bizalmá t. – Megı́gé rem, hogy é n
leszek a legjobb felszolgá ló , akit Russell valaha is alkalmazott.

Cassie pé nteki napja nagyon zsú folt volt. Kihagyta az ebé dszü netet,
csak ı́gy tudta tartani magá t a menetrendjé hez. Nem lehetett
egyszerre ké t helyen, é s muszá j volt a Habitat-programban ré szt
vennie.
Amint vé gzett az utolsó vendé gé vel, á tö ltö zö tt egy ré gi farmerba
é s egy vé kony puló verbe. Ké szen á llt rá , hogy felmá sszon a tető re, é s
bebizonyı́tsa, Steve milyen rosszul ı́té lte meg ő t . A kemé ny munka
sohasem okozott gondot szá má ra. Nem szö kö tt meg elő le, é s nem is
keresett kifogá sokat. Ké szen á llt rá , hogy minden szü ksé ges feladatot
elvé gezzen.
Lá tta, hogy Dé l-Seattle-ben van a megadott cı́m; odament,
leparkolt. Kellemes kö rnyé k volt, sok ú j é pü lettel. Ugy tű nt, a szó ban
forgó é pı́tkezé s is nagyon elő rehaladott á llapotban van. Egy pá r á llt a
há z elő tt; Cassie felté telezte, hogy George é s Shelly Young lehetnek
azok. Kiszá llt a kocsibó l, é s odament bemutatkozni.
– Cassie vagyok.
– En meg Shelly – mondta a magas, sová ny asszony, akinek hosszú ,
sö té t haja volt, é s a tekintete ide-oda já rt, mintha fé lt volna
szemkontaktust teremteni.
– En pedig George vagyok – lé pett elő re egy testes, izmos fé r i. –
Hallottam Steve-tő l, hogy ez az első munká ja a Habitatné l.

55
 – Első munka, első munkanap – magyará zta Cassie. – Má r
talá lkoztam Steve-vel, azt hiszem, nem tettem rá jó benyomá st. –
Talá n ezt nem kellett volna mondania. Meg is bá nta, hogy ilyen
meggondolatlanul locsogott.
– Mié rt? – ké rdezte Shelly, é s elő szö r né zett kö zvetlenü l Cassie-re,
aki az ujjaival vé gigfé sü lte a hajá t.
– Azt hiszem, nem szereti a lila szı́nt.
Shelly mosolygott.
– Es nem tetszik neki a francia manikű r sem – nyú jtotta elő re a
kezé t Cassie. – De é n hajlandó vagyok rendesen dolgozni, é s ezt be is
bizonyı́tom neki é s mindenki má snak, aki azt hiszi, hogy csak egy jó
nő vagyok.
– Steve nagyon jó ember – mondta George. – Velü nk van a munka
kezdete ó ta. Eleinte egy kicsit bará tsá gtalan volt, de amikor jobban
megismert bennü nket, felengedett.
– Nem is tudom – mondta Shelly –, hogy ki is vá ltozott meg, Steve
vagy mi.
– Van munká ja? – ké rdezte George.
– Fodrá sz vagyok – mondta Cassie, é s lá tta, hogy kö zben Steve is
megé rkezett.
A fé r i kiszá llt a teherautó já bó l, becsapta az ajtó t , é s elindult
felé jü k.
– A Goldie Locksná l dolgozom – folytatta Cassie.
Shelly elhú zta a szá já t.
– Gondoltam rá , hogy má s frizurá t kellene csiná ltatnom. Má r tö bb
mint egy é ve, hogy vá gattam a hajambó l.
– Itt á lldogá lnak, é s frizurá kró l beszé lgetnek, vagy dolgozni jö ttek?
– ké rdezte Steve. Bá r há rmukhoz szó lt, Cassie-nek hatá rozottan az
volt az é rzé se, hogy ezt a megjegyzé st neki cı́mezte.
Meg akarta mutatni, hogy megé rtette Steve-et.
– En dolgozni jö ttem – mondta.
– Orö mmel hallom – bó lintott Steve.

56
 – Ugy tudom, a tető hö z szü ksé ges anyagot tesszü k fel – mondta
George, é s a há z oldalá hoz tá masztott egy lé trá t. Má r ké szen á llt a
szegecselő gé p.
Steve helyeslő en bó lintott a má sik fé r i felé .
– George, akkor neked megvan a munká d.
A fé r i el is indult a lé tra felé .
– Shelly, neked be kell fejezned a gipszkarton illeszté sé t.
– Vettem – indult be a há zba az asszony.
Má r csak Cassie maradt.
– Es nekem mi lesz a feladatom?
Steve kivé telesen hosszan mé regette.
– Kö rü lö ttü nk rengeteg a szemé t. Szedje ö ssze!
– Hogyan? – ké rdezte dö bbenten Cassie.
– Hallotta – mondta Steve.
– Komolyan mondja? Azt akarja, hogy szedjem ö ssze a szemetet?
Steve nagyot só hajtott.
– E pillanatban a legjobb, amit tehet, ha megtisztı́tja a telket a
hulladé któ l – ismé telte el lassan. – Tisztá ban vagyok vele, hogy nem
valami elegá ns munka, de valakinek ezt is muszá j elvé geznie. Van
ezzel valami gondja?
Cassie meg volt győ ző dve arró l, hogy Steve szá ndé kosan meg
akarja ő t alá zni, é s ú gy dö ntö tt, ellená ll.
– Azé rt jö ttem ide, hogy igazi munká t vé gezzek – mondta.
– Ez is igazi munka – á llapı́totta meg a fé r i.
Szü ksé g eseté n Cassie ké szen á llt volna, hogy felkapaszkodjon a
tető re. Minden feladatot elvé gzett volna, amit a fé r i rá bı́z, de hogy a
terepet takarı́tsa? Vitatkozni akart, de belá tta, hogy abbó l nem
szá rmazna semmi jó .
– Semmi gond – mondta, amennyire tő le telt, igyekezett leplezni a
mé ltatlankodá sá t.
– Akkor a legjobb, ha hozzá lá t. – A fé r i á tadott Cassie-nek egy
vastag mű anyag zsá kot, é s elindult a há z há tsó frontja felé . A dü hö s

57
Cassie megragadta a zsá kot, majd megperdü lt. Ha ez minden, amit a
fé r i rá fog bı́zni, akkor, minden szentre, tesz ró la, hogy az é pı́tkezé s
helyszı́ne kifogá stalan legyen, mire hazamegy.
Az első harminc perc utá n Cassie belá tta, hogy való ban rengeteg
szemé t hevert szerteszé t. Mindent ö sszegyű jtö tt, nem csak a jó l
lá tható kó lá sdobozokat é s ú jsá glapokat. Lehető sé g szerint
kü lö nvá lasztotta az ú jrahasznosı́tható holmikat, a szö geket é s kisebb
csavarokat pedig fé lretette. Nem tudta, mit kezdjen velü k, de nem
akarta kidobni. Arra gondolt, talá n jobb, ha nem pazarolnak el
semmit, amit ké ső bb mé g felhaszná lhatnak.
Ugy negyven perccel ké ső bb megszó lalt a mobilja. A kijelző n lá tta,
hogy a seattle-i otthonbó l keresik. Való szı́nű leg Maureen akart
beszé lni vele.
– Igen? Cassie vagyok.
– Szia, Cassie!
– Mi ú jsá g? – Nem akart udvariatlan lenni, de pró bá lta a rö vid
ké rdé ssel jelezni Maureennak, hogy nem tud soká ig beszé lgetni.
– Ma elmentem egy á llá sinterjú ra.
– Maureen, ez nagyszerű ! Es hogy ment?
– Azt hiszem, jó l. Nem valami nagy munka… A Safeway á ruhá zban
zö ldsé geket kellene rakodni. A vezető egy nő volt. Lá tta, milyen
ideges vagyok, é s tü relmes volt velem. Azt mondta, ha
megbı́zható an, rendesen dolgozom, akkor megtart, é s kiké pez má s
munká ra. A tá mogató i csoportbó l Lacey Wilson á ll vele
kapcsolatban, ő ajá nlott a munká ra.
– Ugy é rzed, hogy jó l ment a meghallgatá s? – ké rdezte Cassie.
Maureen habozott.
– Szerintem igen, de feleolyan jó l se ment volna, ha Lacey elő tte
nem beszé lget velem. Pró bainterjú t rendeztü nk, Lacey ké rdé seket
tett fel nekem. Tö bb ö tletet is adott, amik segı́tettek nö velni az
ö nbizalmamat.
– Remekü l csiná lod – biztosı́totta ő t Cassie. – Mindig az aktuá lis

58
nap lebegjen a szemed elő tt, é s já rj mindig a helyes ú ton.
Ha Maureennak esé lye nyı́lik arra, hogy jö vedelmet szerezzen, az
ö nbecsü lé se ú gy megnő , hogy ü gyesebben kü zdi le a soron kö vetkező
akadá lyokat. Eleinte Cassie is megtapasztalta ezt a té tová zá st, az
ö nbizalom hiá nyá t, a mindenhez tá rsuló fé lelmet, hiszen amió ta
fé rjhez ment Duke-hoz, é veken á t tojá shé jon tá ncolt. Ha azt mondjá k
neked ú jra é s ú jra, hogy haszontalan emberi lé ny vagy, szinte
lehetetlen, hogy ne hidd el teljes mé rté kben, a szı́ved legmé lyé ig.
Ahhoz, hogy Cassie megá lljon a sajá t lá bá n, taná csokra volt
szü ksé ge, é s olyan nő k tá mogatá sá ra, akik megtapasztaltá k má r azt,
amit ő maga is. Egyszer csak feltö rt a belső ereje, megszabadult a
magá ra ké nyszerı́tett fé lelmektő l, é s tová bblé pett. Maureen is ké pes
lesz ugyanerre.
– Seattle é szaki ré szé ben van a munka, ha felvesznek, egy
edmondsi otthonba kö ltö zö m, utá na meg talá n egy ö nkormá nyzati
laká sba. Vagyis egy darabig való szı́nű leg nem foglak lá tni.
Cassie igyekezett leplezni a csaló dá sá t.
– Hidd el, minden rendben lesz – biztosı́totta a bará tnő jé t. – Es
szeretné m, ha tudná d, milyen bü szke vagyok rá d.
– Né lkü led nem lettem volna erre ké pes.
Cassie a szı́vé re szorı́totta a kezé t, annyira meghatottá k Maureen
szavai.
– Tartsuk majd a kapcsolatot, jó ?
– Ugy lesz. Mé g egyszer kö szö nö m, Cassie, kö szö nö k mindent, amit
é rtem tetté l.
Cassie ú gy é rezte, való já ban neki kellene kö szö netet mondania
Maureennak, amié rt megmutatta neki, hogy ő maga má r milyen
messzire jutott.
– Cassie!
A nevé t a há ztető rő l kiá ltottá k, é s inká bb hangzott vakkantá snak.
Cassie bontotta a vonalat, megfordult, majd megpillantotta Steve
Brodyt, aki a magasbó l bá mult le rá . Ilyen tá volsá gbó l is lá thatta,

59
milyen mé rges.
– Befejezte a csevegé st? – ké rdezte a fé r i.
– Igen. – Cassie-nek esze á gá ban sem volt magyará zkodni.
– Van munká ja, amit el kell vé geznie. Javaslom, lá sson hozzá .
Cassie felemelte a ké t kezé t, mintha nem é rtené a helyzetet.
– Ezek szerint nem telefoná lhatok?
– Nem, ha egy é pı́tkezé si terü leten szoborrá merevedik, é s tizenö t
percig cseveré szik.
Az asszony ö sszeszorı́totta a fogá t, nehogy vitá ba bocsá tkozzon.
Steve nem kedvelte ő t . Ha ez ı́gy megy tová bb, ké ptelenek lesznek
együ tt dolgozni.

60
 HATODIK FEJEZET

Szombaton Cassie fé l napot dolgozott a fodrá szszalonban, aztá n a

laká sukná l felvette Amieet, é s ú gy indult tová bb Dé l-Seattle-be,
Youngé k há zá hoz. Amiee kijelentette: má r tú l nagy ahhoz, hogy
bé biszittert hı́vjanak hozzá . Cassie igazat adott neki, de nem
szı́vesen hagyta volna egé sz napra magá ra a lá nyá t.
– Elmehetné nk a tó hoz? – ké rdezte Amiee, amikor beszá llt a
kocsiba.
– Sajná lom, drá gá m, ma nem.
– De mami, olyan gyö nyö rű az idő ! – tiltakozott Amiee. – Há ny
olyan napra szá mı́thatunk á prilisban, amikor sü t a nap, é s é pp a
hé tvé gé n?
Amieenek igaza volt. Az eső s é vszak dereká n Seattle-ben ritká n
sü tö tt ily ragyogó an a tavaszi nap. A ké k é g é s a dú s zö ld lombok
csodá latos együ ttest alkottak. Cassie sajnos foglalt volt szombat
dé lutá n.
– Le kell dolgoznom a kö telező ó rá kat, kü lö nben sohasem kapjuk
meg a há zunkat.
Amiee ö sszehú zta magá t a kocsiban, é s a tiltakozá sa jelé ü l
ö sszefonta a karjá t a mellkasá n.
– Azt legalá bb má r tudjuk, hogy hol lesz a há zunk?
– Mé g nem, de hamarosan megtudjuk. – Megan arró l biztosı́totta
Cassie-t, hogy tö bb lehető sé g kö zü l is vá laszthat a kö zeljö vő ben.
Lehetőségek.
A szó ú gy zengett a fejé ben, mint a visszhang egy kanyon falai
kö zö tt. Milyen szé pen csengett! Lehető sé g, lehető sé g, lehető sé g.
– Lesz sajá t há ló szobá m? – ké rdezte Amiee, é s most elő szö r
mutatott lelkesedé st a terv irá nt.

61
 Cassie megá llt az egyik piros lá mpá ná l, é s a lá nyá ra pillantott.
– Má r most is sajá t há ló szobá d van.
– Mami, a bará tnő imnek a szekré nyü k is nagyobb a szobá mná l!
Ez való szı́nű leg é s sajná latos mó don ı́gy is lehetett.
– Az ú j szobá d sokkal nagyobb lesz.
– Es lesznek benne igazi szekré nyek?
– Igen, lesz hely a cipő idnek, a kö nyveidnek, é s lesz ı́ró asztalod,
ahol megı́rhatod a há zi feladataidat.
– Igazi ı́ró asztalom?
– Igen, igazi ı́ró asztalod lesz – erő sı́tette meg az anyja. Cassie nem
akart megvaló sı́thatatlan ı́gé reteket tenni. Abban remé nykedett,
hogy az az ı́ró asztal, amit ő haszná lt mé g, ott lesz a nő vé re á ltal
emlı́tett bú torok kö zö tt. Sokat jelentett volna neki, ha olyasmit
adhatott volna a lá nyá nak, amely az ő gyermekkorá bó l szá rmazik.
– Segı́thetek é n is az é pı́tkezé sen? – ké rdezte Amiee.
– Nem tudom, de azt hiszem, nem. – Cassie ez ü gyben é rdeklő dö tt
Meganné l, é s megtudta, hogy az é pı́tkezé seken csak a tizenhat
é vü ket betö ltö tt szemé lyek dolgozhatnak. Megan azonban egy szó t
sem szó lt arró l, hogy odaviheti-e a lá nyá t az é pı́tkezé sre. Talá n
unalmas lesz Amieenek, de legalá bb együ tt lesznek, é s szemmel
tarthatja. Csak abban remé nykedett, hogy Steve Brody nem kö t bele
ebbe is, mint minden má sba.
– Es szerinted é n mit fogok csiná lni, amı́g te dolgozol? – nyafogott
Amiee, aki lá tható an nem lelkesedett a gondolaté rt, hogy
dologtalanul té nferegjen az é pı́tkezé sen.
– El kell szó rakoztatnod magad.
– Mivel?
– Hoztá l magaddal kö nyvet?
Amiee szenvedő pillantá st vetett az anyjá ra.
– Azt vá rod tő lem, hogy a kocsiban ü ljek, é s olvassak, amikor olyan
szé p az idő ?
Cassie együ tté rzett vele.

62
 – Nem lesz ez mindig ı́gy, Amiee, megı́gé rem. Sé tá lhatsz,
é lvezheted a termé szetet, é s egy csomó má st is csiná lhatsz.
A lá nya vá lla elő reesett, é s felvette a duzzogó testtartá st.
– Nem lesz olyan ré mes. – Cassie azt kı́vá nta, bá rcsak minden
má ské pp lehetne. Nagyon rosszul é rezte magá t emiatt, de nem
tudott vá ltoztatni a dolgon.
Amiee ö sszefonta a mellé n a karjá t, é s elé gedetlenü l morgott.
Amikor Cassie megé rkezett, Steve Brody teherautó ja mellett
parkolt le. Osszeszorult a szı́ve, remé lte, hogy a pé ntek esti
ö sszecsapá s utá n nem talá lkozik vele. Az elő ző este, mielő tt Cassie
elindult hazafelé , ellenő rizte, hogy egy ikarcnyi szemé tnek
mondható dolog sem maradt a telken é s a kö rnyé ké n. Ha Steve é szre
is vette, milyen remek munká t vé gzett, nem emlı́tette. Talá n
felesleges is megjegyezni, a fé r i szı́vesen mutatott rá a legkisebb
szabá lytalansá gra is, de nagyon fukarkodott a dicsé rettel. Cassie má r
attó l feszü lt lett, ha arra gondolt, milyen kritikus é s durva volt vele
ez az alak.
– Mi a baj?
Amiee való sá ggal olvasott a gondolataiban.
– Lá tod azt a teherautó t? – mutatott Steve já rmű ve felé .
– Hogyne lá tná m, amikor é ppen elő ttü nk parkol?!
– Nem jö vö k ki jó l a tulajdonosá val.
– Es az hogy lehet?
Cassie maga sem volt biztos ebben, é s nem tudta, hogyan
magyará zza el a kettejü k kö zö tti feszü ltsé get.
– Csak annyit tudok, hogy lá tható an nehezen fé rü nk meg egymá s
mellett. Bá rmit is csiná lsz ma dé lutá n, ké rlek, ne kerü lj Steve Brody
ú tjá ba. Megé rtetted?
Amiee bó lintott. Amikor Duke-kal é ltek együ tt, gyakran hallott
hasonló igyelmezteté seket. Má r ké t-há rom é ves korá ban olyan okos
volt, hogy tudta, tá vol kell tartania magá t az apjá tó l, ha az rossz
kedvé ben volt.

63
 – Olyan ez az ember, mint a papa? – fogta suttogó ra a kislá ny.
– Nem, csak mogorva – mondta Cassie, de azonnal meg is bá nta a
szavait.
– Es az mit jelent?
Cassie taná cstalan volt, hogyan magyará zzon el a lá nyá nak
olyasvalamit, amit ő maga sem é rtett.
– A Habitatné l a hö lgy azt mondta, hogy meghalt a felesé ge.
– Akkor tehá t szomorú .
– Igen, é s ettő l lett mogorva – tette hozzá Cassie. – Gyere,
bemutatlak Shellynek é s George-nak! Ez a há z lesz az otthonuk. Má r
majdnem ké szen van.
Amiee szeme igencsak elkerekedett, amint a né gy há ló szobá s
é pü letet szemlé lte.
– Azt akarod mondani, hogy ez az egé sz há z az ö vé k lesz?
Cassie elfojtott egy mosolyt.
– Igen, az egé sz há z.
Amiee le sem vette a szemé t az é pü letrő l.
– Es ilyen nagy lesz a mi há zunk is?
– Majdnem, de eggyel kevesebb há ló szoba lesz benne.
A lá nya affé le á hı́tattal é s csodá lattal né zett rá .
– Ez kú l!
– A jó é rtelemben vé ve? – Miutá n a lá nya korá bban má r
felvilá gosı́totta a szó sokfé le jelenté sé rő l, szeretett volna biztos lenni
abban, hogy ezú ttal ö rü l a hallottaknak.
– Persze!
Cassie kiszá llt a kocsibó l, é s Amiee szorosan mellette haladva
kö vette. Egy mé tert sem haladtak elő re, amikor Steve megá llı́totta
ő ket.
– O a lá nya? – ké rdezte a fé r i Cassie-tő l.
– Igen, ő Amiee. Amiee, ő pedig Steve.
A fé r i Amiee felé bó lintott, majd megké rdezte Cassie-t:
– Há ny é ves?

64
 – Tizenkettő .
– Akkor nem tartó zkodhat itt. Tizenhat é v alatti szemé ly nem
lehet jelen é pı́tkezé sen.
– En… é n nem leszek lá b alatt – pró bá lta megnyugtatni Amiee a
fé r it.
Steve nagyot só hajtott.
– Sajná lom. Ezek a szabá lyok. Tizenhat é vné l iatalabb szemé ly
nem tartó zkodhat itt.
Shelly tő lü k tá volabb á llt ugyan, de ó hatatlanul mindent hallott.
– Amiee, van egy veled csaknem egykorú lá nyom. Elvinné lek
hozzá nk, é s ott ketten ellehetné tek. Ez megfelelne neked?
Amiee Steve-re pillantott, é s bó lintott.
– Kö szö nö m – mondta Cassie a má sik asszonynak. Ez sokkal jobb
megoldá snak tű nt, mint hogy egyedü l hagyja a kislá nyt a laká sban,
vagy hogy né há ny ó rá n á t a kocsiban kelljen ü lnie.
Cassie is Shellyvel tartott a csalá d jelenlegi lakhelyé hez. Amikor
lá ttá k, hogy Amiee jó l ellesz az asszony lá nyá val, visszamentek az
é pı́tkezé sre.
– Kı́vá ncsi vagyok, Steve ma a szemé tszedé sen kı́vü l rá m mer-e
bı́zni valamit – morgott Cassie.
– Muszá j lesz, hiszen má r nincs semmi ö sszeszednivaló , mert
tegnap olyan nagyszerű munká t vé gezté l – mondta Shelly.
Az asszonynak igaza volt. Amikor visszaé rtek, Steve ott á llt,
mindké t kezé ben egy-egy festé kesvö drö t tartott.
– Ma mindketten festeni fognak.
– Biztos benne, hogy nem a szemé tosztá lyon a helyem? – ké rdezte
Cassie egy bá jos mosollyal.
Steve vá laszké pp a kezé be nyomta az egyik vö drö t . Cassie á tvette,
é s meglepő dö tt, milyen nehé z.
– Cassie, a maga dolga az lesz, hogy kö rbefesse az ablakokat é s a
nappaliba vezető á tjá ró t . Maga pedig az ebé dlő ben elkezdheti
hengerrel lefesteni a falakat – mondta Shellynek.

65
 Cassie megvá rta, amı́g Steve kimegy, majd ö sszecsapta a sarká t, é s
szalutá lt, mint egy engedelmes katona.
Shelly kuncogott.
– Mi ez az egé sz kö ztetek? – ké rdezte, é s lassan ingatta a fejé t.
Cassie megvonta a vá llá t.
– Ki tudja, mié rt, de nem kedvel engem. – El sem tudta ké pzelni,
mit tett vagy mondott, amivel ezt é rdemelte ki, de szemmel
lá tható an má r az elejé n rosszra fordult a kapcsolatuk. Nem mintha
az egé sz olyan nagy ü gy lett volna. A fé r i ellenszenve nem
aggasztotta. Steve-nek nem kell kedvelnie ő t , é s neki sem a fé r it.
Cassie elszá nta magá t, hogy bá rmit is mondjon ez az alak, nem
hagyja magá t megfé lemlı́teni. Megmé rette má r az erejé t a
megfé lemlı́té s mesteré vel, é s tú lé lte. Duke-hoz ké pest Steve igazi
amatő rnek szá mı́tott.
Shelly hozott egy rá dió t , az ebé dlő meg a nappali kö zö tti ré szre
tette, é s keresett egy zenecsatorná t. A ké t asszony munká hoz lá tott,
kö zben é nekeltek. Nem sokkal ké ső bb ecsettel a kezü kben boldogan
tá ncra perdü ltek, é s a legtö bbet igyekeztek kihozni a dalbó l.
– Há t ti ketten? – ké rdezte George, aki bejö tt, é s a hungarocell
hű tő tá ska felé tartott. – Ugy lá tom, tú l jó l mulattok.
– Ez azé rt van, mert mi Uncle Krackerrel é nekelü nk, de maga
Krumplifej ú rral dolgozik – felelte Cassie.
Shelly szeme elkerekedett, é s pró bá lta jelezni Cassie-nek, hogy
á lljon le. Az asszony csak akkor vette é szre, hogy Steve George
mö gö tt á ll.
Nos, nem mondott semmi olyasmit, amit a fé r i nem é rdemelt ki.
– Itt van – tö rte meg a feszü lt csendet George, é s odanyú jtott egy
ü veg vizet Steve-nek, mintha mi sem tö rté nt volna. A nő k felé
pillantott. – Ké rtek vizet?
– En nem – felelte Shelly.
– En sem.
A ké t fé r i megitta a vizet. Cassie mindená ron meg akarta mutatni,

66
mit tud, ezé rt ismé t munká hoz lá tott, é s kö rbefestette az ablakokat,
ahogyan Steve ké rte. A rá dió ban egy ú jabb dal kö vetkezett, é s Shelly
ugyan nem é nekelt, de Cassie nem tudta megá llni, hogy a lá bá val ne
verje a ritmust, ı́gy festett tová bb. Hamarosan azonban má r a
csı́pő jé t is mozgatta. Egyszer csak teljesen kö rbefordult, é s maga
elő tt lá tta Steve-et. Egy mé terre sem á llt tő le. A fé r i hideg, komor
pillantá sa lehű tö tte az asszonyt.
– Szü ksé ge van valamire? – ké rdezte Cassie, é s nem volt hajlandó
meghá trá lni.
– Nem a megfelelő ecsetet haszná lja – mondta a fé r i teljesen
é rzelemmentes hangon.
– Hogy mondta?
– Az ecset – ismé telte a fé r i, é s a Cassie kezé ben lé vő re mutatott.
– Ez nem a megfelelő mé ret, ezzel ké tszer annyi idő alatt festi le
ugyanazt a felü letet, mint egy nagyobbal. Haszná lja a nagyobbat,
csak elő szö r alaposan tisztı́tsa meg a haszná ltat.
Komolyan azt hitte, hogy otthagyja a festé ktő l ragacsos ecsetet?
Cassie kihú zta magá t, é s egyenesen á llt, mint egy telefonpó zna.
– En jobban szeretem ezt a kis ecsetet, tö ké letesen illik a kezembe,
é s szé p egyenletesen viszi fel a festé ket.
Steve rá bá mult, de Cassie-nek a szeme sem rebbent. Igazsá g
szerint nem ragaszkodott a kis ecsethez, de nem akarta, hogy a fé r i
azt higgye, parancsolhat neki.
– Akkor csiná lja, ahogy akarja!
– Ugy is lesz – mondta az asszony olyan é des, megadó hangon,
amennyire csak tő le tellett. Egé szen addig, amı́g Steve ki nem ment,
é s vissza nem té rt George-hoz a tető re, egy tapodtat sem mozdult.
Amikor Steve kiment a há zbó l, Shelly Cassie-hez fordult.
– Ugy tű nik, té nyleg nem kedvel té ged – suttogta, mintha attó l
fé lne, hogy a fé r i meghallhatja.
– Megmondtam.
– De ha Krumplifej ú rnak hı́vod, az nem segı́t a helyzeten.

67
 Cassie ezzel nem é rtett egyet.
– Csak egy lehetetlen alak, ahogyan Amiee jellemezte. – A lá nya
pá r perc alatt felmé rte, milyen ember is az elektrotechnikai
vá llalkozó .
– Nem mindig viselkedik ı́gy, mint most. Valahol legbelü l, azt
hiszem, kedvel té ged.
Ez annyira tá vol á llt az igazsá gtó l, hogy Cassie azt hitte, Shelly csak
tré fá l vele.
– Ha ı́gy á ll a helyzet, furcsá n mutatja ki.
– Komolyan beszé lek. Pró bá lj meg kedves lenni hozzá – taná csolta
Shelly. – Meglá tjuk, utá na vá ltozik-e a helyzet.
– Egyvalamit felejtesz csak el – nyú lt Cassie a festé kesvö dre utá n –,
hogy engem nem é rdekel, hogy Steve kedvel-e, vagy sem.
– Hosszú ideig kell együ tt dolgoznotok. A kö telező munkaó rá k nem
szá llnak el olyan hamar, ahogyan egyesek ké pzelik. Sok idő re,
erő feszı́té sre van szü ksé g, é s ha Steve-vel fogsz dolgozni, legalá bb
meg kellene pró bá lnod kijö nni vele, nem gondolod?
Shelly ré szé rő l ez má r igazi beszé dnek szá mı́tott. Az asszony
fé lé nk, csendes nő volt, de az elmú lt napok alatt kissé jobban
megnyı́lt, ı́gy Cassie azt é rezhette, hogy legalá bb van egy
szö vetsé gese.
– Steve az a tı́pus, akinek idő re van szü ksé ge, amı́g meg tud
kedvelni valakit – tette hozzá Shelly, é s visszaté rt az ebé dlő be
festeni.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy van egy kedves oldala is? –
morogta gú nyosan Cassie.
– George é s é n is elé ggé elbizonytalanodtunk, amikor elő szö r
talá lkoztunk vele – magyará zta Shelly, é s ó vatosan kö rü lné zett.
Cassie ú gy é rezte, ú jdonsü lt bará tja csak tú loz.
– Mindkettő tö kkel ı́gy viselkedett?
Shelly habozott.
Cassie rá hibá zott a dologra.

68
 – Nem egé szen – felelte Shelly helyett, é s ő is festeni kezdett.
– Idő be telt, amı́g megbará tkozott velü nk. Olyan, mintha egy vá rat
é pı́tett volna maga kö ré , é s onnan csak akkor jö n elő , ha
biztonsá gban é rzi magá t. Ma má r mindketten ú gy gondoljuk George-
dzsal, hogy igazá n nagyszerű ember. Adj neki egy esé lyt, Cassie!
– Oké , mé g egyszer megpró bá lom – mondta az asszony, aki
igyekezett jó l az emlé kezeté be vé sni Shelly szavait, bá r nem tá plá lt
nagy remé nyeket a fé r it illető en.
Affé le bé kü lő lé pé ské nt Cassie ecsetet cseré lt, é s rá jö tt, hogy
Steve-nek igaza van. A nagy ecset is olyan egyenletesen vitte fel a
festé ket, mint a kicsi, é s ké tszer gyorsabban haladhatott vele.
A bü szkesé ge é s a makacssá ga rengeteg pluszmunká já ba kerü lt.
Megvá rta, amı́g George é s Shelly hazafelé indult, é s csak akkor
kö zeledett Steve-hez.
– Mindjá rt utolé rlek titeket – mondta Shellynek. – Ké rlek, jelezd
Amieenek, hogy ö t perc mú lva é rkezem. Es ha van egy kis idő d,
levá gom a hajad is.
– Té nyleg megtenné d? – né zett rá Shelly.
– Orö mmel. – Cassie ú gy é rezte, tartozik ennyivel az asszonynak,
amié rt gondoskodott Amieerő l. A ké t kislá ny szemmel lá tható an
gyorsan ö sszebará tkozott.
– Beszé lni akarsz Steve-vel? – ké rdezte Shelly immá r halkabban.
– Megpró bá lok – felelte ugyancsak halkan Cassie.
A má sik asszony bá torı́tó lag né zett rá .
– Sok szerencsé t!
Cassie biztos volt abban, hogy arra szü ksé ge is lesz.
George é s Shelly elindult, Steve pedig é pp a szerszá mait szedte
ö ssze, amikor Cassie odalé pett hozzá .
A fé r i ú gy tett, mintha nem vette volna é szre, amı́g a nő a nevé n
nem szó lı́totta.
– Steve!
Megfordult, é s Cassie-re né zett. Az arca kifejezé stelen volt, nem

69
á rulta el az é rzé seit.
– Van egy perce?
A fé r i nem felelt, csak vá rt.
– Kicseré ltem az ecsetet, é s igaza volt, sokkal gyorsabban ment a
festé s.
Az egé sz sokkal kö nnyebb lett volna, ha a fé r i elmosolyodik, vagy
valami má ské nt adja a tudtá ra, hogy tisztá ban van vele, mekkora
erő feszı́té sé be kerü lt ez Cassie-nek. Lá tható an egy jottá nyit sem volt
hajlandó engedni.
– Azt hiszem, jobb volna a munkahelyi lé gkö r, ha mi ketten jó l
kijö nné nk.
A fé r i ú gy viselkedett, mintha nem é rtené , mirő l beszé l a nő .
– Nekem nincs bajom magá val. Jelenjen meg idő ben, vé gezze a
dolgá t, é s akkor jó l megleszü nk.
Cassie nem tudta, mire szá mı́tott, de erre biztosan nem. De
legalá bb megpró bá lta. A legjobb formá já t hozta.
– Csak hogy tudja, nekem sincs bajom magá val.
– Remek. Orü lö k, hogy ezt megbeszé ltü k. Talá lkozunk a jö vő hé ten!
Cassie ő szinté n remé lte, hogy elrendező dnek kö ztü k a dolgok.
Shelly ú tmutatá sa szerint fog viselkedni, de az volt az é rzé se, hogy a
jö vő hé ten é s az azt kö vető hetekben semmi sem fog vá ltozni.

70
 HETEDIK FEJEZET

Nichole Patterson szá má ra kü lö nleges é s ritka alkalom volt, hogy
egy napot tö lthetett a legjobb bará tnő jé vel. Egyé ves kisbabá ja napi
huszonné gy ó rá s oda igyelé st igé nyelt. Nagy szü ksé ge volt arra, hogy
az egykori é vfolyamtá rsá val é s legjobb bará tnő jé vel, Laurie-val
ebé deljen. Egy nap, amit teljesen ö nmagá nak szentelhet, tö ké letes
ellenszere lehet a kismamá kra gyakran rá tö rő bezá rtsá gé rzé snek.
– Elvezd a mai napot! – mondta neki bú csú zó ul Jake, amikor
munká ba indulva megcsó kolta. A fé rje egy Willamette-vö lgyi
borá szat kereskedő jeké nt gyakran é s sokat tú ló rá zott. Nagyon
szerencsé sek voltak, hogy Nichole otthon maradhatott a kis iukkal.
Nichole az ajtó bó l né zte, ahogy a fé rje kitolat a gará zsbó l. Jake
fé lú ton megá llt a felhajtó n, letekerte az ablakot, é s kiszó lt.
– Mikor é rsz haza?
– Nem tú l ké ső n. Gondolom, ö tre itt leszek. Rendben? – Egy kicsit
ostobá nak é rezte magá t, hogy ilyesmit ké rdez a fé rjé tő l.
Jake kedvesen mosolygott.
– Drá gá m, há t persze, é s vegyé l magadnak egy olyan spé ci
farmert, amit kiné zté l a neten.
– Jake…
– Megé rdemled – vette elejé t a felesé ge tiltakozá sá nak Jake. –
Té nyleg, é s mondj kö szö netet a nevemben is anyá mnak!
– Veszek neki is valamit, amié rt vigyá z Owenre.
– Arra semmi szü ksé g. Orü l, hogy ő t ké rted meg erre a feladatra.
Az is á ldá s volt, hogy Jake szü lei kö zel laktak, é s szı́vesen vigyá ztak
az egyetlen unoká jukra azon ritka alkalmakkor, amikor Nichole é s
Jake elmentek otthonró l. Sok bará tnő jé tő l elté rő en Nichole remekü l
kijö tt az anyó sá val, Leanne-nel. Kü lö nö sen fontos volt Jake szü leinek

71
a kö zelsé ge, hiszen az ő szü lei má r nem é ltek. Fá jdalmas volt arra
gondolnia, hogy Owent má r nem is lá thattá k.
Nichole pontosan tı́zkor talá lkozott Laurie-val a Nordstromná l, az
á ruhá z ugyanis ekkor nyitott. Egymá sba karoltak, ö rü ltek, hogy
viszontlá tjá k a má sikat.
– Ugy é rzem, mintha ú jra kamaszok lenné nk, é s ló gná nk az
iskolá bó l – mondta Laurie.
Nichole teljesen megé rtette a bará tnő jé t, mert ő is hasonló an
é rzett. Legalá bb egy é ve, Owen szü leté se ó ta nem volt egy teljes
napja ö nmagá ra.
Ré gen Nichole az iskolai bevá sá rlá sokat a ké t nő vé ré vel inté zte.
A szü lei egy tané vre szá z dollá rt adtak neki. A nő vé rei valamivel
tö bbet kaptak, mivel ő – a testvé reivel ellenté tben – megkaphatta a
lá nyok kinő tt ruhá it.
Az é desanyjuk nem szeretett vá sá rolni. Nichole csak né há ny olyan
alkalomra emlé kezett, amikor az anyjá val a vá rostó l é szakra lé vő
á ruhá zba mentek. Az asszony megkö nnyebbü lt, amikor Karen
megtanult vezetni, é s tö bbé nem kellett elkı́sé rnie a lá nyait a
bevá sá rlá sokra.
Nichole é s Cassie má r hetekkel augusztus elő tt tanulmá nyoztá k a
divatlapokat é s az á ruhá zak prospektusait, listá kat ké szı́tettek a
beszerzendő holmikró l, illetve arró l is, hogy hol é s mennyié rt
kapható k. Cassie nagyon jó volt a kiegé szı́tő k teré n. Lenyű gö ző
dolgokat mű velt, egy kendő vel az egé sz ö ltö zé k hatá sá t
megvá ltoztatta. Karen a sminkelé sben jeleskedett. Bá r mindez igen
ré gen tö rté nt, Nichole visszası́rta azokat a napokat: a nő vé reivel
eltö ltö tt, kü lö nleges perceket.
A legjobb mindig az iskolai bevá sá rlá s volt. Felesleges lett volna
arra igyelmeztetni ő ket, hogy bá rminek, amit vesznek, tartó snak
kell lennie. Karen é s Cassie szerencsé snek tartottá k Nichole-t, aki
megkapta a kinő tt holmijaikat. Errő l Nichole-nak persze teljesen
má s volt a vé lemé nye. Utá lta a nő vé rei haszná lt ruhá it, amelyek

72
miatt kevesebb pé nzt kapott a vá sá rlá sra. Mindig kevesebb
ö sszegbő l gazdá lkodhatott, mint a nő vé rei, é s ez az ő szempontjá bó l
igazsá gtalannak tetszett.
A ké t nő vé re kö zü l Cassie volt a tü relmesebb, gyakran vitt be a
pró bafü lké be ruhá kat Nichole-nak. Karen az anyjukhoz hasonló an
nem volt valami lelkes vá sá rló . O inká bb a kozmetikumok pultjá ná l
idő zö tt. Nichole mó ká snak talá lta, hogy má r é vek ó ta nem gondolt az
iskolai bevá sá rlá saikra. Miutá n Cassie elment, ez sem volt tö bbé
ugyanolyan, mint korá bban.
– Van szá modra egy meglepeté sem – tö rte meg Laurie Nichole
mé lá zá sá t, é s kifelé terelte a boltbó l a bará tnő jé t.
Nichole vá gyakozva né zett há tra. O első sorban vá sá rolni akart.
Nagy szü ksé ge volt egy ú j farmerre, mert a ré gi, testhezá lló darab
nem ment rá Owen szü leté se ó ta.
Talá n egy szá mmal nagyobbra lesz szü ksé ge, gondolta, bá r a té ny
elborzasztotta. A testsú lya ugyan csak né há ny kiló val gyarapodott,
de szemmel lá tható an mind a csı́pő jé re rakó dott le.
– Bő ven lesz idő nk vá sá rolni – magyará zta Laurie, é s berá ngatta
Nichole-t az ü zlethá zba.
– Hová cipelsz? – ké rdezte Nichole, de é lvezte a kalandot.
– Majd meglá tod.
A meglepeté s egy olyan szalon volt, amely szemö ldö kformá lá sra
szakosodott. Nichole é s Laurie ú gy nevetgé lt, mintha hú szé ves
diá klá nyok lenné nek. A mű velet vé gé n csak á multak, né há ny
sző rszá l eltá volı́tá sá val milyen lá tvá nyos kü lö nbsé get lehet elé rni.
Ennek a napnak minden perce olyan tö ké letes volt, amilyen csak
lehetett. Nichole-nak nagy szü ksé ge volt erre a kis kalandra, hogy
megő rizze a jó zan eszé t. Az anyasá g sokkal nagyobb terhet ró tt rá ,
mint azt korá bban elké pzelte. Nem mintha ne imá dta volna a iá t a
szı́ve legmé lyé bő l, de kimerı́tette, hogy sosem maradt ö nmagá ra
egyetlen perce sem. Pontosan egy ilyen né há ny ó rá s kikapcsoló dá sra
volt szü ksé ge. Tö bb mint egy é ve ma elő szö r é rezte gondtalannak é s

73
lazá nak magá t.
Miutá n megigazı́ttattá k a szemö ldö kü ket, Nichole é s Laurie
elindult, hogy megtalá lja a tö ké letes farmert. Bá r lehangolta, hogy
egy szá mmal nagyobbra volt szü ksé ge, a fehé r strasszal kirakott
nadrá g, amelyet Nichole felpró bá lt, egy szá mmal kisebbnek mutatta
ő t , vagy legalá bbis Laurie ezt á llı́totta.
– Rossz lesz a lelkiismeretem, ha ké tszá zö tven dollá rt adok egy
farmeré rt – vallotta be Nichole, amikor a hitelká rtyá val a kezé ben
mé rlegelte a dö nté st.
– De nem azt mondta Jake, hogy vedd meg?
– De igen. – Nichole mé gis habozott.
– Rajta, vedd meg! – sü rgette Laurie. – Engem aztá n nem lá tná l
té tová zni, ha a fé rjem azt javasolná , hogy vegyek magamnak valamit.
Kü lö nben is, megé rdemled ezt a farmert, é s mesé sen á ll rajtad.
Nichole-nak é ppen erre a biztatá sra volt szü ksé ge. Kivá lasztott
egy negyven szá zalé kkal leé rté kelt inget, ami illett a nadrá ghoz.
– Most má r csak egy cipő re van szü ksé ged – csá bı́tgatta Laurie.
– Azt má r nem lehet – nevetett Nichole. Má r ı́gy is rossz volt a
lelkiismerete, amié rt olyan sokat kö ltö tt a farmerre.
– Jake is ezt akarná – nyugtatta meg Laurie.
A bará tnő jé nek igaza van. Jake tú lsá gosan jó hozzá . Nichole
minden kı́vá nsá gá t leste. Vé gü l neki kellett szó lnia, hogy ne
halmozza el annyi ajá ndé kkal. Alig mú lt el egy hé t, hogy a fé rje ne
té rt volna haza valami meglepeté ssel. A fé r i azt á llı́totta, hogy ezzel
csak azt akarja kimutatni, mennyire imá dja a felesé gé t. Amió ta
megajá ndé kozta ő t egy iú val, folyton ı́gy viselkedett.
Ebé dre mindké t asszony rá ksalá tá t evett, a má rtá s termé szetesen
ott volt a salá ta mellett.
– Mikor voltá l utoljá ra pedikű rö sné l? – ké rdezte Nichole a
bará tnő jé t.
Laurie letette a villá já t.
– Hihetetlen, hogy ezt ké rded, de má r tö bb mint egy é ve. Lucy

74
ké té ves, é s minden percem az ö vé . Nekem nincs olyan csodá latos
anyó som, mint egyeseknek. Fizetnem kell a bé biszitteré rt, é s
fogalmad sincs, mit el nem ké rnek mostaná ban az ilyesmié rt.
– Akkor ma pedikű rö shö z megyü nk. Az ü zletkö zpontban lá ttam
egy szalont, é s ki volt ı́rva, hogy elő zetes bejelentkezé s né lkü l is
fogadnak vendé geket. – Nichole-nak jó oka volt arra, hogy erre is
igyeljen. Ha lesz idejü k bemenni egy cipő boltba, nem szı́vesen
mutatta volna meg a lá bá t az eladó nak.
Szerencsé jü kre ké t szakember is szabadnak bizonyult, ı́gy
egyidejű leg foglalkozhattak velü k. Alig harminc perccel azutá n, hogy
befejezté k az ebé det, Nichole é s Laurie egymá s mellett ü lve á ztatta
a lá bá t a kellemesen meleg vı́zben. A szé kek tá mlá ja pulzá lva
masszı́rozta a há tukat, ami jó leső en enyhı́tette Nichole
deré kfá jdalmá t. Ha ez nem maga a mennyorszá g, akkor piszkosul
kö zel á llt hozzá . Nichole lehunyta a szemé t, é s é lvezte a fé nyű ző
pillanatot.
Má r csaknem elbó biskolt, amikor megcsö rrent a telefonja.
Megijedt, hogy talá n tö rté nt valami Owennel, ezé rt felü lt, é s elő vette
a ké zitá ská já t.
Nem is pillantott a kijelző re, má ris beleszó lt a telefonba.
– Halló ?
– Nichole, Karen vagyok. – A nő vé re volt az.
– Valami baj van? – ké rdezte Nichole aggó dva, ahogy mereven ü lt.
– Nem, való já ban nincs baj. Hogy vagy?
Nichole volt a megmondható ja, hogy a nő vé re sohasem telefoná lt
neki csak azé rt, hogy a hogylé te felő l é rdeklő djö n.
– Karen, mi a baj?
Laurie a bará tnő jé re né zett, Nichole csak megvonta a vá llá t.
– Beszé ltem Cassie-vel.
A ké t testvé r má r megtaná cskozta egymá ssal a meglehető sen
furcsa első beszé lgeté st.
– Igen, de az má r pá r napja tö rté nt, nem igaz?

75
 – De igen.
– Es?
– Ké t dologró l van szó . Elő szö r is, biztos akarok lenni abban, hogy
nem bá ntad meg azt, amit tettü nk.
Milyen nevetsé ges felté telezé s! Má r ú gyis ké ső lenne
meggondolniuk magukat.
– Há t persze hogy nem bá ntam meg!
– Anyá nk azt akarta…
– Mindketten tudjuk, mit akart anya, aká rcsak azt, hogy szegé ny
má r nem volt eszé né l. Te is é ppolyan jó l tudod, mint é n, hogy a
vé gé n má r nem volt ö nmaga. Az idő nagy ré szé ben nem
gondolkozott é rtelmesen.
– Ez igaz…
Nichole el sem tudta ké pzelni, Karen mié rt á llt most elő
mindezzel.
– Karen! – mondta, é s halkabban ı́gy folytatta: – Má r tú l ké ső , hogy
meggondoljuk magunkat. Az ü gyvé d elrendezte a há z eladá sá bó l
befolyt pé nzt. – Habozott, é s hirtelen elö ntö tte a fé lelem. – Cassie a
vé grendeletrő l é rdeklő dö tt? – Ebbő l semmi haszna sem
szá rmazhatna, é s ezt Karen meg Nichole is jó l tudta. Miutá n Cassie
fé rjhez ment Duke-hoz, az apjuk tö rö lte Cassie nevé t a
vé grendeleté bő l. Nem annyira bü ntetni, mint vé delmezni akarta a
kedvenc lá nyá t. Nyilvá nvaló volt, hogy bá rmi é rté keset ö rö kö lne, a
mihaszna fé rje azt azonnal elté kozolná . Es az apjuknak igaza volt.
Ké ső bb az anyjuk, pá r nappal a halá la elő tt, arra ké rte a ké t testvé rt,
hogy segı́tsenek Cassie-nek.
– Nem gondolod… – Karen megtorpant, mintha fé lt volna
kimondani a szavakat.
– Hogy anya azt akarta, hogy mindent osszunk meg Cassie-vel? –
fejezte be Nichole a testvé re mondatá t. – Nem hiszem. Ugy vé lem,
azzal, hogy megkerestü k Cassie-t, é s felajá nlottuk neki a szü leink
bú torait, mé g tö bbet is kap anná l, mint amire szá mı́thatott. Ahogy

76
korá bban mondtad, Cassie a poklot já ratta meg a szü leinkkel.
– Való ban – helyeselt Karen. Amikor Cassie eltű nt, mintha az egé sz
csalá dot egy lidé rcnyomá s kı́sé rtette volna. Az apjuk teljesen
kimerü lt, nem tudott aludni. Lefogyott, é s nyugtalan lett. Az anyjuk
is nehezen viselte Cassie tá vozá sá t. Naphosszat csak ü lt a
konyhaasztalná l, sı́rdogá lt, é s egymá s utá n szı́vta a cigarettá kat.
Cassie tizennyolc é vesen má r felnő ttnek szá mı́tott, é s a Duke-kal
kö tö tt há zassá got az é letkorra hivatkozva nem lehetett
megakadá lyozni.
Nichole nem akart kő szı́vű nek tű nni, de Cassie olyan ré g hagyta el
a csalá dot, hogy má r arra se nagyon emlé keztek, hogyan is né zett ki.
A kö zé pső testvé rü k nem tartotta velü k a kapcsolatot, é s nem tű nt
megrendü ltnek sem, amikor megtudta, hogy meghalt az apjuk. Igaz
ugyan, hogy jelentkezett, amikor az anyjuk beteg lett, de akkor má r
tú l ké ső volt.
Nichole kihú zta magá t.
– Karen, meghoztuk a dö nté st, é s azt hiszem, helyesen
cselekedtü nk. Azt mondtad, Cassie boldognak tű nt, hogy megkapja a
bú tort, é s tulajdonké pp ö rü lhet is neki. – Ez szı́vtelenü l hangzott,
é rezte is, de kitartott mellette. – Hagyjuk a dolgot ennyiben.
Nichole ekkor é szrevette, hogy a kitö ré se csaknem mindenki
igyelmé t felkeltette a szalonban. Zavarba jö tt, lehajtotta a fejé t,
mert attó l fé lt, hogy a vé gé n jelenetet rendez.
– Tudom, hogy igazad van – szó lalt meg Karen egy pillanattal
ké ső bb. – En csak azt akartam tudni, hogy nem bá ntad-e meg, nem
gondoltad-e meg magad.
– Nem. – Nichole egyszerre nyugtatta meg é s é bresztett
aggodalmat benne. Karen sajná lta Cassie-t, de a dolgok sohasem
lesznek tö bbé olyanok, mint gyermekkorukban. Es az má r nagyon
ré gen volt. Cassie ennyi é v utá n sem kereste ő ket, é s nem tehet ú gy,
mintha mi sem tö rté nt volna. Most má r mindnyá jan é lté k a maguk
é leté t.

77
 – O volt az, aki a csalá dja helyett Duke-ot vá lasztotta – mondta
Karen, mintha ezá ltal megerő sı́té st nyerhetne az elhatá rozá sá ban.
– Igen. Nem volt ott, amikor apa meghalt, é s nem segı́tett anya
á polá sá ban sem. A há zat sem segı́tett kipakolni é s eladni. Mi ketten
dolgoztunk, sokszor napi tizenhat ó rá kat.
– Igazad van. Azt hiszem, csak meg akartam nyugtatni magam,
hogy nem estü nk tú lzá sba, amikor erre a dö nté sre jutottunk.
– Hogy te bá rmi tú lzó t csiná lná l? – Nichole nevetett. – Te vagy a
legkiegyensú lyozottabb, legtisztessé gesebb ember, akit ismerek.
– Igyekszem az lenni.
– Es az is vagy – mondta Nichole, bá r arra jutott, hogy ha Karen
ú jragondolta a dolgot, akkor talá n neki sem á rtana felü lvizsgá lnia a
dö nté sü ket. Majd megteszi, de nem most, amikor á llı́tó lag é ppen egy
gondtalan napot tö lt a legjobb bará tnő jé vel.
– Kü ldö k egy e-mailt Cassie-nek – mondta Karen.
– Té nyleg?
– Igen. Azt mondtam neki, hogy ké t hó napot elő re ki izettem a
szü leink holmijá nak a raktá rozá sá é rt, é s tö bbet nem tudok erre
á ldozni. Hatvan napja van, hogy elvigye a holmit, nem tö bb.
– Nem á rt hatá rokat szabni Cassie-nek.
– En is erre gondoltam. De nem tudom, hogy ő ezt felfogta-e... Ami
azt illeti, nem is mondtam meg neki, hogy a nyolcbó l ö t hé t má r
eltelt.
– Akkor ezt mindenké pp tudasd vele. Ha való ban akarja a bú tort,
megtalá lja a mó djá t, hogy Spokane-be menjen.
– Ugy é rzem, tisztessé gesebb megmondani neki, hogy kevesebb
mint há rom hete van arra, hogy a bú tort elvigye.
– Vagy izesse ő tová bb a raktá r bé rleti dı́já t.
– Szerinted elkü ldhetem neki az e-mailt? – ké rdezte Karen.
– Nem tudom, mié rt habozol. – Nichole ú gy é rezte, a nő vé re
bő kezű bb volt, mint kellett volna. Nem mintha az elraktá rozott
holmi kö zö tt bá rmi é rté kes lenne, legfeljebb a zongora jelenthet

78
kivé telt.
Kö zben befejezté k a pedikű rjé t, de annyira elmé lyedt a
beszé lgeté sben, hogy é szre sem vette. Elkö szö nt, é s a mobilt a
tá ská já ba tette.
Laurie rá né zett.
– Ez erő s volt. Nem is tudtam, hogy van mé g egy nő vé red.
– A való sá gban nincs. Cassie elment otthonró l, amikor tizenné gy
é ves voltam. Az eltelt é vek alatt pedig mintha felszı́vó dott volna.
Most elvá lt, é s vissza akar té rni a csalá dba, mintha mi sem tö rté nt
volna. Szerintem ez meglehető sen kü lö nö s. Eddig csak egyszer
keresett bennü nket, é s az is olyan furcsa meg kellemetlen volt. Nem
tudtunk mit mondani egymá snak. Azó ta nem hallottam felő le.
– Es te kerested ő t?
– Megpró bá ltam. Feladtam neki egy kará csonyi lapot, de
ké zbesı́tetlenü l visszajö tt, ú j cı́met pedig nem adott meg, ahová
tová bbı́thattam volna a leveleket. Ugy tű nik, a nő vé rem gyakran
kö ltö zö tt.
Nichole feszü lt volt, bá r nagyon szeretett volna lazı́tani.
– Jó t tenne egy kokté l. Es neked?
– Ihatunk? – ké rdezte bű ntudatosan Laurie.
– Ihatunk. Mire hazaindulunk, má r elmú lik a hatá sa.
Laurie vé gü l beleegyezett egy italba. Bementek a
bevá sá rló kö zpont melletti szá llodá ba, é s hagytá k, hogy egy hideg
mojito megtegye a maga vará zsos hatá sá t. Utá na visszaté rtek a
Nordstrom á ruhá zba.
Ahogy befelé haladtak, Nichole lá ba a fö ldbe gyö kerezett egy
retikü lö kkel teli kirakat elő tt. Megragadta a bará tnő je karjá t.
– Laurie, te is lá tod azt, amit é n?
A bará tnő je a Nichole á ltal jelzett irá nyba bá mult, de csak a fejé t
rá zta.
– Mit kellene lá tnom?
– Azt a Michael Kors tá ská t – suttogta Nichole, mintha egy

79
való sá gos szenté ly elő tt á llná nak.
– Nichole, ez tö bb szá z dollá rba kerü l!
– Tudom, tudom, az alkohol beszé l belő lem. Bolond lenné k, ha
csak megfordulna a fejemben a vá sá rlá s gondolata.
– Akkor talá n ne bá muld tová bb. – Laurie megragadta Nichole
kö nyö ké t, é s azt mondta: – Fordı́tsd el a fejed, é s té gy ú gy, mintha
nem is lá ttad volna.
– Ezt nem lehet nem bá mulni – mondta elfú ló hangon Nichole. –
Annyira szeretné m, ha az enyé m lenne ez a tá ska! Menj oda, né zd
meg az á rá t, é s gyere vissza.
– Biztos ezt akarod? – ké rdezte tő le ké tkedő n a bará tnő je.
– Igen, azt hiszem. – Nichole hirtelen azt é rezte, hogy szé dü l, é s a
gyomra is felkavarodott.
– Hı́vd fel Jake-et – taná csolta neki Laurie.
– Té nyleg hı́vjam fel?
– Igen. Azt mondja majd, hogy elment az eszed, de aztá n vedd meg
a nevé ben a há zassá gi é vforduló tokra.
– Jó ö tlet. – Nichole a mobiljá t keresgé lte a tá ská já ban.
Laurie kö zben odabattyogott a kiá llı́tott tá ská hoz. Egy eladó azon
nyomban ott termett, hogy a segı́tsé gé re legyen. Laurie
megtudakolta az á rat, bó lintott, majd visszaté rt Nichole-hoz, é s
felmutatta hé t ujjá t.
– Hé tszá z dollá rba kerü l – mondta Nichole a telefonba, a vonal
tú lsó vé gé n lé vő Jake-nek.
– Hé tszá z dollá r egy retikü lé rt? – ismé telte meg dö bbenten a fé r i.
Nichole jó l tudta, hogy ez az á r sokkal tö bb anná l, mint amit
magá ra kellene kö ltenie.
– Ugye tú l sokba kerü l?
– Drá gá m, ez egy csomó pé nz!
– Tudom. Igazad van. Olyan nevetsé ges vagyok!
Jake habozott, majd megszó lalt:
– Rendben van, bé bi, vedd csak meg. Te vagy a legelbű vö lő bb nő a

80
vilá gon, é s megé rdemled a gyö nyö rű dolgokat. Majd megtalá ljuk a
mó djá t, hogy ki izethessü k.
– Ezt ugye nem gondolod komolyan? – Nichole-nak csaknem
elakadt a szava.
– Rajta, drá gá m, vedd meg magadnak azt a tá ská t!
Nichole-nak persze tö bb sem kellett enné l.

81
 NYOLCADIK FEJEZET

Szombat este Cassie hamar eloltotta az é jjeliszekré nyé n á lló lá mpá t.
Kimerü lt volt. Egé sz hé ten dolgozott a fodrá szszalonban, é s kö zben
az é pı́tkezé sen is igyekezett miné l tö bb munkaó rá t letudni. Csaknem
este nyolcig vilá gos volt, ez is sokat segı́tett. Az idő jó ré szé ben
sikerü lt elkerü lnie Steve-et. Ugy lá tszott, hogy a fé r it lefoglaljá k az
ü zleti ü gyei, é s Cassie-nek meg is felelt ez a felá llá s. Vagy errő l
lehetett szó , vagy a fé r i dö ntö tt ú gy, hogy egyszerű en nem vesz
tudomá st ró la.
A sű rű hé t utá n a vasá rnap sem ı́gé rkezett é ppen pihentető nek,
de Cassie ezt nem bá nta. Izgatott volt, mert munká t kapott a Seattle
Sounders futballmeccsek cateringes csapatá ná l.
– Mami?
– Igen, drá gá m, mondd csak! – Ha Amiee beszé des kedvé ben van,
nincs esé lye a korai elalvá sra. A kislá ny alakja betö ltö tte a Cassie kis
há ló szobá já ba nyı́ló ajtó t .
Amiee só hajtott.
– Milyen volt, amikor olyan idő s voltá l, mint é n?
Cassie felkö nyö kö lt fekté ben. Amió ta megé rkezett a nő vé re levele,
Amiee ké rdé sekkel ostromolta ő t a ké t nagyné njé rő l, akiket mé g
nem ismert.
– Mire gondolsz? – ké rdezte. – Annyit azonnal mondhatok, hogy
nem volt mobiltelefonunk.
– Ezt tudom. Az é rdekelne, hogy milyen, ha lá nytestvé rei vannak
az embernek. Hordtá tok egymá s ruhá it?
A rá tö rő emlé kek jó leső é rzé ssel tö ltö tté k el Cassie-t.
– Allandó an – suttogta a sö té tsé gbe Cassie.
– Sohasem randiztatok ugyanazokkal a iú kkal?

82
 – Soha. Apá nk ilyesmirő l hallani sem akart volna. Karen é s é n
á lltunk korban a legkö zelebb egymá shoz. O ké t é vvel idő sebb ná lam.
– Az apuká d elvitt té ged magá val horgá szni?
Cassie csak azt szerette volna tudni, hogyan szerzett errő l
tudomá st a lá nya.
– Há t errő l meg honnan tudsz?
– Egyszer el akartá l vinni engem horgá szni, é s a papa nem
engedte meg neked. Te megpró bá ltad elmagyará zni, hogy té ged
mindig elvitt az é desapá d, é s akkor a papa nagyon megharagudott
rá d, emlé kszel erre? Azt mondta, hogy te lené zed ő t é s… é s megü tö tt
té ged.
Cassie alig tudott nyelni, ú gy ö sszeszorult a torka.
– Igen, emlé kszem – suttogta. Igyekezett elterelni errő l a té má ró l
a tá rsalgá st, é s vidá m hangon megjegyezte: – Amikor kicsi voltam, az
é desapá nk gyakran elvitte horgá szni a csalá dot. A kifogott halat
megtisztı́tottuk, é s elké szı́tettü k vacsorá ra a tá bortű zné l. Ezek az
emlé kek gyerekkorom legszebbjei kö zé tartoznak.
Amiee belé pett a szobá ba, Cassie pedig felhajtotta a takaró t , majd
arra ké rte ő t , hogy bú jjon be mellé az á gyba. Az asszony szinte
azonnal é rezte, ahogy a hideg kis lá b az ö vé hez é r.
– Mesé lj nekem tö rté neteket abbó l az idő bő l, amikor olyan idő s
voltá l, mint é n!
– Hadd gondolkozzam! – szó lt Cassie suttogva, é s á tö lelte a lá nya
tö ré keny vá llá t. Szerető otthonban nő tt fel. Az anyja fé szekrakó tı́pus
volt, é s egé szen addig csak velü k foglalkozott, amı́g Nichole iskolá ba
nem kezdett já rni. Akkor elment dolgozni az iskolai menzá ra, ı́gy
nyaranta otthon lehetett a lá nyaival. Az anyjuk sokkal kevé sbé volt
tá rsasá gkedvelő , mint az apjuk, aki mindent mindig jó kedvvel
csiná lt. Cassie gyű lö lte a gondolatot, hogy az apjá val folytatott utolsó
beszé lgeté sekor is vitá ztak. A fé r i a kezdetektő l fogva nem kedvelte
Duke-ot, é s minden apai tekinté lyé t latba vetette, hogy kettejü ket
elvá lassza. Sajnos a kö vetelé seivel é pp az ellenkező hatá st sikerü lt

83
elé rnie. Cassie meg volt győ ző dve arró l, hogy szerelmes Duke-ba,
Duke biztatta, hogy talá lkozzanak titokban, amibe ő persze
beleegyezett.
– Mesé lj nekem a tá borozá sró l! – sü rgette Amiee, é s kö zelebb bú jt
hozzá .
Gyerekkora boldog idő szaká ró l beszé lni sokkal jobb é rzé ssel
tö ltö tte el, mint a fá jdalmas emlé keken rá gó dni. Abban a
remé nyben, hogy sikerü l á lomba ringatnia a lá nyá t, má r-má r
suttogva beszé lt:
– En segı́tettem apá nak sá trat verni, mikö zben anya, Karen é s
Nichole kipakoltak a furgonbó l mindent; az ö sszecsukható asztalt,
egy tá bori tű zhelyet é s egy hű tő tá ská t, benne há rom napra elegendő
é lelemmel. – Nagy kivá ltsá g volt, hogy ő t ké rte meg az apja, hogy
segı́tsen neki, é s rekordidő alatt fel is á llı́tottá k a sá trat.
– A Nemzeti Parkerdő ben voltatok, vagy egy kempingben? –
ké rdezte Amiee.
– Egyik helyen sem. Apa ismert né há ny embert, akiknek fö ldjei
voltak Colville kö zelé ben. Colville egy vá roska, Spokane-tő l é szakra.
A birtokon egy mesé s patak is csö rgedezett, é s apá nk engedé lyt
kapott arra, hogy ott tá borozzunk. Igazi kaland volt, mert rajtunk
kı́vü l nem volt ott senki. Mintha az egé sz vidé k a mié nk lett volna…
vagy legalá bbis ú gy hittü k. – Cassie az emlé kek hatá sá ra
elmosolyodott.
– Izgatott voltá l, hogy horgá szhattá l?
– Mind azok voltunk. Karen azt mondogatta, hogy ha egy gilisztá t
kell a horgá ra tennie, akkor nem hajlandó horgá szni. Nichole meg a
patak partjá n á llt, é s kiabá lt: „Ide, ide, halacská k!” Azt hitte, ki tudja
csalogatni ő ket a partra, é s akkor a puszta kezé vel megfoghatja ő ket.
Amikor apá nk fogott egy halat, nevet is akart neki adni.
– Há ny é ves volt a hú god? – kuncogott Amiee.
Cassie elgondolkodott.
– O né gy é vvel iatalabb ná lam, tehá t akkor ö t- vagy haté ves

84
lehetett.
– Jó l mulattatok?
– Igen, egé szen addig, amı́g Karen egyszer csak hiszté rikusan
sikoltozva fel nem é bresztett bennü nket.
Cassie é rezte, hogy a lá nya ellazulva bú jik hozzá . Legalá bb annyira
é lvezte hallgatni a tö rté neteket, ahogy ő maga a mesé lé st.
– Mi tö rté nt? – ké rdezte Amiee. – Mié rt sikı́tozott Karen? Egy
medve tá madta meg? – Amieet mindig is é rdekelté k a vadá llatok.
– Nem, nem medve volt, hanem valami má s.
– Mondd má r, mami, ne tarts ké tsé gek kö zö tt!
– Rendben, rendben. Ugye azt má r mondtam, hogy az é desapá m
egyik bará tjá nak a birtoká n tá boroztunk. Az illető azonban
elfelejtette kö zö lni, hogy bé rbe adta a terü letet egy szarvasmarha-
tenyé sztő nek. Es ha nem tudná d, akkor most elá rulom, hogy a
marhá k kı́vá ncsi á llatok. Meg akartá k tudni, mi az a furcsa é pı́tmé ny
a mező kö zepé n, ı́gy há t felfedező útra indultak. – Cassie nagyon
igyekezett, nehogy hangosan elnevesse magá t. – Kö rü lvettek minket
a szarvasmarhá k, nekimentek a sá tornak, felborı́tottá k az asztalt,
amin a tá bori tű zhely á llt, é s akkor, hogy mé g bonyolultabb legyen a
helyzet, a sá tor ö sszedő lt.
– Jaj, ne!
– El tudod ezt ké pzelni? – ké rdezte Cassie. – Az anyá nk, Karen é s
Nichole pá nikba estek, apá mmal pedig nem tudtuk felá llı́tani a
sá trat. – Akkor ré mes volt az egé sz, de most, ahogy Cassie elmesé lte
a lá nyá nak a tö rté netet, alig tudta visszafojtani a neveté sé t.
– Mami, mami, hagyd abba…! Szeretné k ké rdezni mé g valamit.
Cassie megtö rö lte a szemé t, é s pró bá lta lekü zdeni a ké szteté st,
hogy tová bb nevessen.
– Bocsá ss meg, olyan ré gen tö rté nt! Má r csaknem elfelejtettem az
egé szet.
– Horgá sztá l a patakban, é s fogtá l valamit?
– Igen, fogtam – jelentette ki bü szké n az asszony. – Kifogtam egy

85
nagy pisztrá ngot, ami mé g azokná l is nagyobb volt, mint amiket az
apá m fogott ki.
– Karen é s Nichole is fogtak halat?
– Nem. Nichole szentü l hitte, hogy puszta ké zzel is lehet halat
fogni. Karennek meg azt mondta az apá nk, hogy neki kell feltennie a
csalit a horogra, csakhogy arra nem volt hajlandó . – A hazavezető
hosszú ú ton a há rom nő vé r civakodott. Ahogy Cassie most felidé zte
magá ban az esemé nyeket, rá jö tt, hogy Karen fé lté keny volt rá .
Kö nyö rtelenü l gú nyolta Cassie-t, csak mert – vele ellenté tben – neki
sikerü lt halat fognia. Az egé szrő l Karen tehetett, de ő persze
korá ntsem ı́gy lá tta a dolgot.
A nő vé re ú gy vé lte, Cassie csak azé rt fogott halat, mert az apja
kedvence volt; persze ez a teó ria minden é szszerű sé get né lkü lö zö tt.
Az a té ny, hogy Cassie volt az apjuk kedvence, szakadá st okozott
kö zö ttü k, é s a fé lté kenykedé s forrá sá vá vá lt.
Tı́zé vesen Cassie ú gy vé lte, Karennek nem volt igaza, é s hogy
nevetsé gesen viselkedett. Most má r tudta, hogy a nő vé re nem
té vedett. Az apjuk nyilvá nvaló an Cassie-t ré szesı́tette elő nyben.
Abban az é vben mé g annak is megtalá lta a mó djá t, hogy zongorá t
vegyen neki. Es csakis Cassie-t vitte magá val, amikor valahová el
kellett mennie.
O volt az ő jó l tanuló lá nya, nem fé lt semmitő l, é s magabiztosan
lé pett fel minden helyzetben. Mintha csak a meg nem szü letett ia
lett volna. Az apjuk Karennek é s Cassie-nek is megtanı́totta, hogyan
kell kereket cseré lni, de csak Cassie-nek mutatta meg, miké nt kell
ellenő rizni a kocsi motorjá t, é s hogyan kell olajat cseré lni. Amikor
Cassie tizenhat é ves lett, neki ı́gé rte az é desanyjá tó l ö rö kö lt ká meá t
is; azt mondta, ő viselheti majd az eskü vő jé n. Cassie azonban
megszö kö tt, é s fé rjhez ment Duke-hoz, né há ny hé ttel azelő tt, hogy
megkezdte volna a fő iskolá t.
A ká mea.
Cassie é vekig nem gondolt rá , ahogyan a tá borozá sra sem. Az

86
emlé kezé s fá jdalommal já rt; ú gy tű nt, mindez azt jelké pezte, amit
elveszı́tett, amikor elszakadt a csalá djá tó l. A ká mea volt a
nagyanyjuk legé rté kesebb é kszere, az é desanyjuk is azt viselte az
eskü vő jé n. Arra gondolt, vajon melyik testvé ré é lett, miutá n ő
elhagyta ő ket.
A lá nya egyenletes lé legzé sé bő l tudta, hogy Amiee elaludt.
Kisimı́totta a tizenké t é ves kislá ny homloká bó l a hajá t, é s puha
csó kot lehelt az arcá ra.
Cassie a pá rná ra hajtotta a fejé t, lehunyt szemhé ja mö gö tt
né ma ilmké nt peregtek gyermekkori emlé kei.
A ké t testvé ré vel jó é s rossz idő ket is megé ltek. Ahogy
felcseperedtek, né ha komoly harcokat vı́vtak, de sosem tudtak soká ig
haragudni egymá sra. Volt idő , amikor ő k há rman nagyon kö zel á lltak
egymá shoz. Cassie mé g mindig nehezen hitte el, hogy é vek mú ltak el
ané lkü l, hogy beszé lt volna a testvé reivel. Ezek az é vek egy egé sz
é letnek tű ntek.

Cassie-nek vasá rnap reggel kilencre a CenturyLink Field stadionban

kellett lennie. Rosie unokatestvé re, Russell vá rta, hogy kitö ltsé k a
papı́rokat, megkapja az egyenruhá t, a kö té nyt, é s kijelö lje neki azt a
hat pá holyt, ahol majd ő szolgá l fel. A munka egyszerű nek tű nt.
A mé rkő zé s elő tti szerdá n a pá holytulajdonosok e-mailen
megrendelté k az é teleket. A munka nagyszerű lehető sé g volt Cassie
szá má ra, é s elhatá rozta, hogy a legjobbat hozza ki magá bó l.
Szü ksé ge volt a kü lö nmunká ra, mé g ha ez azt is jelentette, hogy heti
hé t napon á t dolgoznia kell. Tú l sok minden forgott kocká n.
Mivel korá bban mé g sohasem já rt a CenturyLink Fieldben, ső t ,
egy Seattle Sounders-meccsen sem, igazá n lenyű gö zte a stadion
mé rete. Finom kö d szá llt le, szemerké lt az eső , de mindez nem
hű tö tte le a szurkoló k lelkesedé sé t. Tö megek é rkeztek a lelá tó kra, é s
való sá ggal izzott a levegő a stadionban. Cassie ö nké ntelenü l is az

87
izgatottsá g hatá sa alá kerü lt.
Amikor az első kö rö s rendelé seket teljesı́tette, a fé nyű ző pá holyok
jó ré szt ü resek voltak. Feltö ltö tte a hű tő ket, fő ké nt sö rrel é s ü dı́tő vel.
Eszrevette, hogy Russell szemmel tartja, ı́gy mé g kemé nyebben
dolgozott. Az asszony ké tszer is ellenő rizte, hogy a megrendelé snek
megfelelő en osztotta-e szé t az italokat.
A szı́nfalak mö gö tt lá zas tevé kenysé g folyt.
Cassie kö vetkező feladata az volt, hogy a meccs hivatalos kezdete
elő tt fé l ó rá val felszolgá lja a meleg é teleket. Minden jó l ment, amı́g
be nem lé pett a harminchatos szá mú pá holyba.
– Helló , maga az egyik felszolgá ló ? – Egy feltű nő en csinos sző ke nő
lé pett Cassie-hez. Testhez simuló farmert viselt, é s a Seattle
Sounders lime-zö ld meg ké k szı́nű mezé t.
– Igen. Miben segı́thetek? – ké rdezte Cassie.
– A pá holyban nincs Olympia sö r. En csak Olympia sö rt iszom.
Cassie nem emlé kezett rá , hogy ilyen nevű sö rt lá tott volna a
listá kon.
– Borzasztó an sajná lom, ké rem, hadd ellenő rizzem. Amint tudok,
visszajö vö k.
– Tudom, hogy baboná snak tű nö k majd, de ha Olympiá t iszom a
meccs alatt, a Sounders győ z. – A nő nek hihetetlenü l hosszú , fekete
szempillá i voltak, é s nagy barna szeme.
– Utá nané zek, é s azonnal visszajö vö k – sietett ki Cassie a
pá holybó l abban a remé nyben, hogy megtalá lja Russellt. Tı́z percé be
tellett. Amikor rá bukkant, a fé r i tü relmetlenü l né zett Cassie-re. –
Mié rt nem szolgá lod fel a meleg elő ételt? – ké rdezte.
– A harminchatosban egy hö lgy Olympia sö rt akar.
– Micsodá t?
– Azt á llı́tja, hogy ha nem kap Olympia sö rt, a Sounders
elveszı́theti a mé rkő zé st.
Russell felvonta a szemö ldö ké t, é s megrá zta a fejé t.
– Mi nem forgalmazzuk ezt a má rká t. Az itallista ré szletes é s

88
pontos. Mondd meg neki, hogy nincs szerencsé je.
Cassie gyű lö lte a gondolatot, hogy rossz hı́rrel kell visszaté rnie.
– Van valami hasonló má rka, amit felszolgá lhatné k neki?
– Gondolom, van – felelte Russell vonakodva. – De minden
pluszitalt meg kell izetni a pá holy tulajdonosá nak, tehá t ezt neki
elő re jó vá kellene hagynia.
– Megé rtettem – felelte Cassie, é s sietett, hogy mindezt elmondja
a sző ke nő nek.
Amikor visszaé rt, a pá holy má r tele volt. Amint belé pett, a sző ke
nő azonnal odalé pett hozzá .
– Mi tartott ilyen soká ig? – ké rdezte tü relmetlenü l. – Mindjá rt
kezdő dik a meccs!
– Nagyon sajná lom – mondta Cassie, é s igyekezett olyan udvarias
lenni, amennyire csak tő le telt. A Duke-kal megé lt há zassá ga
megtanı́totta arra, hogy szeré ny é s bű nbá nó legyen. Lesü tö tte a
szemé t, é s ö sszefonta a kezé t. – Ugy tű nik, az ellá tó nem rendelkezik
Olympia sö rrel. Az elné zé sé t ké rem.
– Azt hittem, maga megé rtett. – A sző ke nő felemelte a hangjá t, é s
ké tsé gbeesetten szé ttá rta a karjá t.
– Van egy hasonló má rka, de azt csak a pá holy tulajdonosa
rendelheti meg. – Cassie szavait rö vid csend kö vette.
– Hogy hı́vjá k?
– Cassie.
– Cassie micsoda?
– Cassie Carter.
– Van valami gond? – szó lalt meg egy fé r ihang. Egy pasas lé pett
oda hozzá juk, de Cassie csak a lá bá t lá tta.
Má r akkor tudta, ki az. Bá r lesü tö tte a szemé t, felismerte a hangot.
Steve Brody.
Cassie a legszı́vesebben hangyá vá zsugorodott volna, hogy
eltű nhessen a szı́nrő l. Mennyire megalá zó , hogy é ppen itt kell vele
talá lkoznia! Nem akaró dzott neki, de felemelte a fejé t, é s a fé r i

89
szemé be né zett. Kihú zta magá t, é s csendben á llt.
– Ez... ez a felszolgá ló nem hajlandó Olympia sö rt szerezni nekem.
Cassie szerette volna megvé deni magá t, de csendben maradt. Szó
sem volt arró l, hogy ne lett volna hajlandó valamit felszolgá lni. Ső t ,
minden tő le telhető t megtett, hogy megszerezze azt, amit a nő akart.
– Ez igaz, Cassie? – ké rdezte a fé r i.
A sző ke nő Steve elé perdü lt.
– Te ismered ő t?
Steve egy kellemetlen má sodpercig csak vá rt, é s utá na annyit
felelt:
– Má r talá lkoztunk.
– Igazá n? – A sző ke felmé rte Cassie-t, é s halkan felmordult.
– Hagyd, Britt, mindjá rt kezdő dik a meccs.
– De a Sounders veszı́thet, ha nem kapom meg az Olympia
sö rö met.
– A Sounders ané lkü l is mindent megtesz majd a győ zelemé rt –
mondta a fé r i, é s elkormá nyozta Cassie mellő l a nő t .
Cassie kissé megnyugodott, aztá n kiment a pá holybó l, é s
meglepetten é szlelte, hogy remeg. Nemcsak azzal az eszement nő vel
kellett beszé lnie, de az sem volt kellemes, hogy Steve Brodyval itt
kellett talá lkoznia. Rá adá sul borzalmasan megalá zó nak talá lta, hogy
a fé r i csak vonakodva vallotta be, hogy ismerik egymá st.
Cassie felszolgá lta a meleg é teleket, é s esté re ú gy é rezte, legalá bb
nyolcvan kilomé tert gyalogolt.
Ideges volt, szé tszó rt, alig vá rta, hogy hazamenjen. Utkö zben
megá llt Rosie-ná l, hogy felvegye Amieet.
Hé t utá n é rt Rosie-hoz, aki izgatottan ké rdezte:
– Hogy ment?
Cassie nagyot nyelt.
– Attó l tartok, nem tú l jó l.
Rosie lá tható an meglepő dö tt.
– Mi tö rté nt? Azt mondtam Russellnek, hogy kitű nő munkaerő

90
vagy, szemé lyesen á lltam jó t é rted.
– Tudom, é s sajná lom. Sajnos Russell azt mondta, hogy tö bbet
nem fog tudni alkalmazni.
Amiee ott á llt az anyja mellett.
– Mami? – bá mult nagy barna szemé vel az asszonyra.
Cassie é rezte, hogy magyará zattal tartozik.
– Valaki panaszt tett ellenem. Egy kü lö nleges má rká jú sö rt
kö vetelt, é s mivel ezzel sok idő met elvette, nem tudtam idő ben
felszolgá lni a meleg é teleket a tö bbi pá holyban. Russell azt mondta,
sajná lja, de neki az a dolga, hogy boldoggá tegye a
pá holytulajdonosokat. Nem kocká ztathatja meg, hogy ilyesmi mé g
egyszer bekö vetkezzen.
– O, Cassie, annyira sajná lom!
– Igen, é n is. – Es az egé szben az volt a legrosszabb, hogy a hé ten
ú jra talá lkoznia kell majd Steve Brodyval.

91
 KILENCEDIK FEJEZET

Steve Brody ü zenetet kapott a Habitatné l dolgozó Megantő l,

amelyben arra ké rte, hogy a szá má ra megfelelő idő pontban ugorjon
be a szervezet irodá já ba. Bá rmirő l is van szó , a nő nyilvá nvaló an ú gy
ı́té lte meg, hogy arró l jobb nem telefonon beszé lni.
Mivel Steve meglehető sen elfoglalt volt, való sá ggal lehetetlennek
tű nt megfelelő idő pontot talá lni. A munkanapja é ppen elé ggé zsú folt
volt, nem vá gyott ú jabb programra. Ha azonban Megan hı́vja,
bizonyá ra valami fontos dolog já r a nő fejé ben.
Steve-nek a humanitá rius csoportná l vé gzett munká ja rengeteget
segı́tett abban, hogy megbirkó zzon az Alicia halá la utá ni gyá sszal.
A munká já nak hajnaltó l estig le kellett ő t foglalnia, meg kellett
dolgoztatnia az agyá t, é s izikailag is ki kellett merı́tenie ő t ahhoz,
hogy egy kis bé ké re talá ljon. Akkor tudja csak elfeledni azt a
tehetetlensé get, amit az á ltala szeretett nő utolsó lé legzetvé tele ó ta
é rzett.
Azt kı́vá nta, bá rcsak bevá lt volna a terve, de nem ı́gy tö rté nt.
Semmi sem segı́tett.
Alicia mindig ott volt a gondolataiban – mé g most, há rom é vvel a
halá lá t kö vető en is. Steve rá jö tt, hogy a gyá sz egyetlen ellenszere az
idő : ahogy mú ltak a hetek é s a hó napok, ú gy é rezte, valamivel
kö nnyebben ké pes lé tezni. Erzelmileg csaknem mindenkitő l tá vol
tartotta magá t. Erre szü ksé ge volt, hiszen má r megtapasztalta, hogy
szeretni, tö rő dni mekkora kocká zatot jelent a szı́ve szá má ra. Egyszer
má r csú nyá n megsebezte magá t, é s nem á llt ké szen rá , hogy ennek
ú jra kitegye magá t.
Egyvalakivel tett csak kivé telt: egy jó termé szetű , nyolcé ves
kis iú val, Joe Osborne unoká já val. Osborne egy ó riá si vá llalat

92
tulajdonosa volt, Steve tő le szerezte be a cé ge szá má ra az elektromos
felszerelé st. Ki tudja, mié rt, de Jeremy is megkedvelte Steve-et. Joe
egyszer bevitte a kis iú t a munkahelyé re, amikor Steve is ott volt, é s
a gyermek azonnal bá lvá nyozni kezdte a fé r it. O persze nem é rtette,
mit lá thatott benne a kis iú , de talá n megé rezte a szı́vé ben azt a
mé lyen gyö kerező vá gyat, hogy egy napon neki is ia szü lessen.
Aká rhogyan is volt, Jeremy addig ké rlelte a nagyapjá t, amı́g ú jra
ö ssze nem hozta Steve-vel. Jeremy megké rte a fé r it, hogy segı́tsen
neki ö sszeá llı́tani egy faautó t a kiscserké szek ö sszejö vetelé re, é s
azó ta jó pajtá sok lettek.
Steve Jeremyn keresztü l ismerte meg Brittet, Jeremy elvá lt anyjá t.
Kö zel sem kedvelte annyira az asszonyt, mint a iá t. Pá rszor
randevú zott Britt-tel, de nem tartotta komolynak a dolgot. Igazsá g
szerint ikarcnyi izikai vonzalmat sem é rzett a nő irá nt. Tudta, hogy
csinos, de valami taszı́totta benne. Csak azé rt talá lkozott vele
né há nyszor, mert arra gondolt, milyen tö ké letes lenne, ha
beleszeretne Jeremy anyjá ba. Nem akarta azonban, hogy Britt azt
higgye, gyengé d é rzelmeket tá plá l irá nta, mert akkor meg kellett
volna vallania, hogy ilyesmirő l szó sincsen.
Steve jogilag nem á llt a Habitat alkalmazá sá ban – ő csupá n
ö nké nteskedett. Stan Pearson viszont, az ő fő nö ke a szervezet
rendes, izetett alkalmazottja volt. O felü gyelte az ö nké ntesek
munká já t az é pı́tkezé sek minden szakaszá ban. Steve-nek azonban
olyan szé les kö rű ismeretei voltak, hogy ő t szü ksé gtelen lett volna
ellenő rizni.
Steve aznap né gykor letette a lantot, ı́gy volt egy ó rá ja, hogy
bené zzen a Habitat irodá já ba, majd onnan á tsiessen a Young-
há zhoz.
Arra az esté re Cassie Cartert is oda osztottá k be. Erdekes jellem
volt; vé gre egy nő , akiben van spiritusz. Nem hitte, hogy bá rmitő l is
visszariadna. Sohasem lá tott mé g olyan asszonyt, akinek ennyire
kifejező lett volna a szeme. Tudta, milyen nehezé re eshetett tartania

93
a szá já t, amikor Britt olyan é rtelmetlenü l kö vetelte a sö ré t. El kellett
ismernie: Cassie remekü l viselkedett, maga volt a megtestesü lt
udvariassá g.
Steve-et meglepte, hogy ott lá tta dolgozni a nő t a Sounders
stadionjá ban. Lá tható an ké t munká ja is volt, é s kö zben ó rá kat
szentelt a Habitatnek is. Az biztos, hogy pihené sre nem maradhatott
sok ideje.
A fé r it mé lysé ges zavarba ejtette Britt eltú lzott reakció ja, amié rt
Cassie nem tudta kielé gı́teni a ké ré sé t. Attó l a perctő l kezdve, hogy
Britt megtudta, ismerik egymá st Cassie-vel, ké rdé sekkel bombá zta
Steve-et a má sik nő vel kapcsolatban, informá ció kat akart kicsalni
belő le, tudni akarta, randevú znak-e. Ugy viselkedett, mint egy
fé lté keny há rpia. Steve azt is megbá nta, hogy kiment vele megné zni
a meccset.
Joe Osborne egy jó té konysá gi aukció n nyerte el a pá holy
haszná latá nak a jogá t, ő hı́vta meg Steve-et, a lá nyá t é s né há ny
bará tjá t. Jeremy a hé tvé gé t a tö bbnyire tá vol lé vő apjá val tö ltö tte, ő
nem volt ott a meccsen. Ha Steve ezt elő re tudja, nem biztos, hogy
elfogadja a meghı́vá st, bá r el kellett ismernie, hogy a mé rkő zé s
igazá n jó mulatsá g lett. Britt volt az egyetlen negatı́v té nyező , mert
ú gy viselkedett, mint egy elké nyeztetett kis kö lyö k. Gyá szos jó slatai
ellené re a Sounders győ zö tt, mé g akkor is, ha ő nem kapta meg a
kedvenc sö ré t.
Amikor Steve megé rkezett, Megan Victory az asztalá ná l ü lt. Ahogy
felpillantott rá , a fé r inak azonnal feltű nt a megszokott kedves
mosoly hiá nya.
– Baj van? – ké rdezte a fé r i.
– Nem is tudom.
– Mirő l van szó ? – hú zott ki Steve egy szé ket, é s leü lt. Valami azt
sú gta neki, hogy ez a beszé lgeté s nem lesz rö vid.
– Maga mé g mindig Cassie Carterrel dolgozik, ugye?
– Igen.

94
 – Hogy dolgozik?
– Nagyszerű en. Jó munká s. Megkapja tő lem a feladatot, é s elvé gzi –
felelte gyorsan, gé piesen a fé r i. Szerette, ha valakinek jó a
munkamorá lja, é s lelkiismeretesen dolgozik. Talá n nem a legjobb
alapá llá sbó l indultak, de a gö rö ngyö s első ú tszakasz utá n
mindketten megnyugodtak kissé .
– Az utó bbi idő ben é szlelt rajta valami vá ltozá st?
A fé r i megvonta a vá llá t.
– Nemigen. – Aztá n eszé be jutott, hogy mostaná ban Cassie
gyanú san szolgá latké sz volt, ez nem illett a jellemé hez. Igaz, ami
igaz, mindig pontosan é rkezett, kemé nyen dolgozott, de az elmú lt
hé t folyamá n alig vá ltottak pá r szó t . – Hadd fogalmazzak má ské pp.
Igencsak zá rkó zott lett. Elé g bará tsá gos a Young há zaspá rral, de
azon kı́vü l semmi. Mié rt ké rdi?
– Szerdá n bent volt az irodá ban.
Az asszony kissé elő rehajolt. Most, hogy Megan ezzel elő állt, a
fé r inak eszé be jutott, hogy Cassie egé sz hé ten nem volt ö nmaga. O
azonban annyi mindennel foglalkozott, hogy nem szentelt ennek
igyelmet.
– Mi a gond?
– Cassie lehangolt, tú lterhelt. Igyekszik, de nagyon aggasztja, hogy
olyan gyakran magá ra kell hagynia a lá nyá t. – Megan habozott. –
Szerintem azonban ezenkı́vü l sok minden má s is idegesı́ti. Nem
tudja vé letlenü l, mirő l lehet szó ?
Steve megrá zta a fejé t, majd aggó dva feltette az első ké rdé st, ami
az eszé be ö tlö tt.
– Ugye nem azt fontolgatja, hogy kilé p? – Ha ı́gy lenne, azon
igencsak meglepő dne. Kihallgatott ugyanis egy beszé lgeté st a nő é s
Shelly Young kö zö tt, amikor Cassie elmagyará zta, milyen izgatott é s
boldog, hogy bekerü lt a programba. Azt mondta, rengeteget jelent
szá má ra ez a lehető sé g.
– Arró l beszé ltü nk, hogy most egy idő re felfü ggesztené a munká t.

95
Nem veszı́tené el a má r ledolgozott ó rá kat, é s ha ú gy é rzi, ismé t
hadra fogható , akkor ezeket beszá mı́tjuk neki.
Steve nem igazá n tudta, mit feleljen. Bá r nem ismerte jó l Cassie-t,
ú gy tű nt, az asszony nem egykö nnyen adja fel. Lá tta má r, má s
jelö ltek miké nt jö nnek-mennek kedvü kre. Az egyik asszony pé ldá ul
egy hé t utá n feladta, mert nem tudta ö sszehangolni a rendes
munká já t azzal, amit a Habitatné l vé gzett. Amikor ez kiderü lt, Steve
mé g ö rü lt is, hogy má r nem kell vele foglalkoznia; az ő eseté ben
rö gtö n megé rezte, hogy a nő inká bb kapni szeret, nem annyira adni.
Bá r csak rö vid ideje dolgozott Cassie-vel, tudta, hogy ő adakozó
tı́pus. Levá gta, berakta Shelly hajá t, é s ez az egyszerű kedvessé g
ö nbizalmat adott Shellynek. George-nak is ingyen levá gta a hajá t, é s
a fé r itó l azt is megtudta, hogy a gyerekek frizurá já t is megigazı́totta.
Cassie mindezt azutá n csiná lta meg, hogy szombat dé lelő tt a
szalonban dolgozott, majd ö t ó rá t lehú zott az é pı́tkezé sen is.
Bizonyá ra nagyon kimerü lt lehetett. Steve jó l tudta magá ró l, hogy
mire hazaé r, minden porciká ja sajog, pedig ő nem dolgozott itt annyi
ó rá t, mint Cassie.
– Maga az első talá lkozó nkon ké telkedett Cassie-ben.
– Azó ta megvá ltozott a vé lemé nyem – felelte Steve gyorsan, é s
mé g mindig a hı́r hatá sa alatt volt. Ha Cassie most kilé p a projektbő l,
az szö rnyen csaló dottá tenné . – Má r meghozta a vé gleges dö nté st? –
ké rdezte kı́vá ncsian a fé r i.
– Nem, mé g gondolkozik rajta.
Steve elgondolkodott a hallottakon.
– Nem emlı́tette, mié rt lehangolt? Talá n valamilyen kezelé s
segı́tene rajta.
– Nem igazá n. Mit tud a mú ltjá ró l? – ké rdezte Megan.
– Nagyon keveset. – Steve á ltalá ban nem nagyon é rdeklő dö tt a
jelö ltek mú ltja irá nt, ha annak nem volt kö zvetlen hatá sa az á ltaluk
vé gzett munká ra. Ot nem é rdekelte a mú lt. Szı́vesebben tekintett a
jö vő be.

96
 – Egy bá ntalmazó há zassá gbó l szabadult.
Ez gyakori történet, gondolta szomorú an Steve.
– Amikor beszé lgettü nk, Cassie fokozatosan felengedett, é s ki
tudtam szedni belő le pá r informá ció t . Megtudtam, hogy tizenhá rom
é ve elhidegü lt a csalá dtagjaitó l. A volt fé rje tett ró la, hogy ne
lé phessen velü k kapcsolatba.
Steve szá mos hasonló tö rté netet hallott, ahol a fé rjek pontosan ı́gy
viselkedtek.
– Szerencsé tlen mó don é pp abban az idő szakban halt meg
mindké t szü lő je, é s az asszony nem tudott hazamenni a
temeté sü kre.
A fé r i aggó dva gondolt Cassie-re. O sem csak a felesé gé t veszı́tette
el, né há ny é vvel korá bban az apja is meghalt, ami sú lyos csapá st
jelentett a maga é s az egé sz csalá d szá má ra. Sohasem kö nnyű
elengedni a szeretteinket, é s el sem tudta ké pzelni, milyen lehet ez
akkor, ha mé g el sem bú csú zhatunk tő lü k.
– Nemré g megkereste ő t a nő vé re. Cassie izgatott volt, ö rü lt, hogy
jelentkezett a testvé re.
– Ez jó dolog. A csalá dnak ö ssze kell tartania. – Az ő rokonai az
orszá g kü lö nbö ző pontjain é ltek, é s ugyan tartotta velü k a
kapcsolatot, de ritká n nyı́lt alkalmuk talá lkozni.
Megan folytatta:
– Amikor elmesé lte nekem, hogy a nő vé re felhı́vta, Cassie
megemlı́tette, hogy az asszony fé lretett neki é s a lá nyá nak né há ny
tá rgyat a szü leik ingó sá gaibó l. Cassie-nek nincs má s dolga, mint
elmenni Spokane-be a bú toroké rt. Miutá n olyan sok é ven á t tá vol
volt a csalá djá tó l, ez rengeteget jelent neki.
Steve é rtetlenü l hallgatta ő t .
– Es?
– Es ezé rt kü lö nmunká t vá llalt. Csakis ı́gy lett volna ké pes
pluszpé nzt keresni, hogy teherautó t bé reljen, amivel Spokane-be
mehet.

97
 Steve má r tudott a kü lö nmunká ró l. A sajá t szemé vel lá tta Cassie-t
a CenturyLink Field stadionban.
– Ugy tű nik, valaki a mé rkő zé s alatt panaszt tett Cassie munká já ra
– folytatta Megan. – Ezé rt aztá n nem is ké rté k fel tová bbi munká ra.
Ezzel elveszı́tette az egyetlen lehető sé get, hogy megkeresse a
szü ksé ges pluszpé nzt.
Steve ö sszeszorı́totta a fogá t. Britt.
– De, gondolom, a bú torok egy raktá rban vannak.
– Igen, de a nő vé re csak ké t hó napot izetett ki, é s az idő csaknem
lejá rt. Cassie arra ké szü l, hogy felhı́vja a testvé ré t, é s kö zö lje vele,
hogy nem tudja elhozni a bú torokat. Pedig azok jelentik az utolsó
kapcsot a szü leihez.
– Es ezé rt akarja felfü ggeszteni a programban való ré szvé telé t? –
ké rdezte Steve, aki egyelő re nem lá tta á t az egé sz helyzetet.
– Nem egé szen. Azt hiszem, ez csak az egyik oka annak, hogy mié rt
é rzi magá t olyan levertnek, hogy mié rt csü ggedt el, mikö zben é pp
egy jobb é letre ké szü l. Es azt hiszem, az is komolyan aggasztja, hogy
elhanyagolja a lá nyá t. De megı́gé rte, hogy mé g alszik egyet a
vé gleges dö nté sre.
– Rendben. – Steve hirtelen nem tudott tová bb nyugton ü lni.
Felá llt, é s ide-oda já rká lt az irodá ban.
– Azé rt akartam beszé lni magá val, Steve, mert kı́vá ncsi vagyok a
vé lemé nyé re. Té vesen ı́té ltem meg Cassie-t? Megfelelő jelö lt
szá munkra?
A fé r i nem is gondolkodott a vá laszon.
– Cassie pontosan az a tı́pus, akin a Habitatnek segı́tenie kell.
Szorgalmas, becsü letes, é s kivá ló a munkaerkö lcse. Oszinté n
sajná lom, amikor azt hallom, hogy fel akarja fü ggeszteni az itt
vé gzett munká já t.
– Orü lö k, hogy bı́zik benne. En kezdettő l fogva rokonszenveztem
vele. Sok mindenen ment á t. Ha valakit tö bbszö r megvertek,
megalá ztak, annak hamar elpá rolog minden remé nytartalé ka.

98
 – Igen, ez ı́gy van. – Aliciá ra gondolt, é s arra a vá ltozá sra, amely
beá llt ná la, amikor feladott minden remé nyt. Nem sokkal azutá n a
felesé ge meghalt. Steve annyira elmerü lt a gondolataiban, hogy alig
hallotta Megant, aki tová bb beszé lt.
– Elné zé st – mondta Steve, é s igyekezett a nő re igyelni.
– Eppen a nagy zené s rendezvé nyü nkrő l beszé ltem.
– Igen? Mi a helyzet vele?
– Mindenekelő tt megkö szö nö m, hogy ú jra szponzorá lja az
esemé nyt.
– Nem tesz semmit.
– Ez a mi legnagyobb adomá nygyű jtő esemé nyü nk, é s az ö n
nagylelkű segı́tsé ge né lkü l nem tudná nk megtartani.
Immá r harmadik é ve ő volt az ü nnepsé g fő tá mogató ja. Alicia
emlé ké re adomá nyozott az alapnak. Epp csak elkezdett
ö nké nteskedni a Habitatné l, amikor a felesé gé né l petefé szekrá kot
á llapı́tottak meg. Az első menetet tú lé lte, de a betegsé g kiú julá sá t
nem. Annak idejé n igyelmezetté k ő ket, hogy aki tú lé l egy ilyen
tı́pusú , má r negyedik stá diumban lé vő rá kot, anná l sajnos nagy a
való szı́nű sé ge, hogy az egé sz ú jra kiú jul. Ez tö rté nt Aliciá val is.
A betegsé g a kiú julá skor nagyon agresszı́vnak mutatkozott, é s hat
hó napnyi szenvedé s utá n el is vitte a felesé gé t.
– A Fourteen Bones é tterem felajá nlotta, hogy á llja a vacsorá t.
– Nagy grillezé s lesz – mondta Steve, bá r csak fé lig igyelt arra,
amit Megan mondott. Kö zben Cassie helyzeté n sajná lkozott. Gyű lö lte
a gondolatot, hogy az asszony Britt viselkedé se miatt el is veszı́theti
az utolsó csalá di emlé keit. Ez rá é bresztette, hogy jó l dö ntö tt, amié rt
nem randevú zott tö bbé Britt-tel.
– Ez a legjobb – mondta Megan. – Es a zenekar…
– Igen?
– Az Oak Hill Boys megı́gé rte, hogy ismé t eljö n.
Nagyszerű en muzsiká lnak. Steve az elő ző é vben alig tudta
megá llni, hogy ne mozgassa a zené re a lá bá t. Nem volt valami nagy

99
tá ncos, de a zene igenis csá bı́totta. Ha Alicia mé g é lt volna, egy
szempillantá s alatt odavonszolja ő t a tá ncparkettre. Steve eleinte
tiltakozott volna, aztá n meg vé gigtá ncolta volna vele az é jszaká t.
Vá ratlanul ismé t teljesen letagló zta ő t a vesztesé g é rzé se.
– Ki fog felszolgá lni? – ké rdezte, mert mindená ron el akarta terelni
a gondolatait Cassie-rő l.
– Má r jelentkeztek az ö nké ntesek – mondta Megan.
– Ugy tű nik, hogy minden nagyon szé pen ö sszeá ll. – Megan remek
volt, Steve csodá lta a szervező ké pessé gé t.
– Má r tö bb mint ké tszá z jegyet adtunk el.
– Akkor telt há zunk lesz.
– Ugy tű nik – helyeselt az asszony. – Nos, vegye elő a
cowboykalapjá t, é s fé nyesı́tse ki a csizmá já t!
– Meglesz – ı́gé rte meg Steve, de mé g mindig gondterhelt volt. – Es
tudassa majd velem, hogyan dö ntö tt Cassie.
– Ugy lesz. Kö szö nö m, hogy bené zett, nagyra é rté kelem.
– Mindig a rendelkezé sé re á llok. – Steve feje való sá ggal zú gott,
amikor elhagyta a Habitat irodá já t. Nem hagyhatja ennyiben Cassie
ü gyé t. Bá r nem ő tehetett arró l, hogy elesett a munká tó l, mé gis
felelő snek é rezte magá t.
Fogta a telefonjá t, é s igyekezett visszaemlé kezni, hogy is hı́vjá k azt
a szalont, ahol Cassie dolgozik.
Miutá n eszé be jutott a né v, megkereste a weboldalt, kiné zte a
telefonszá mot, é s felhı́vta a szalont.
– Goldie Locks, Rosie beszé l. Miben segı́thetek?
– Hajvá gá sra lenne szü ksé gem. – Mé g nem tudta, mit is akar tenni
való já ban. Talá n kipuhatolhatná Cassie szá ndé ká t. Talá n segı́thetne
neki.
– Van kedvenc fodrá sza?
Steve azon kapta magá t, hogy mosolyog.
– Igen, ké rem, Cassie Carterhez szı́veskedjen beı́rni.

100
 TIZEDIK FEJEZET

Cassie rendkı́vü l meglepő dö tt, amikor odavezetté k a szé ké hez Steve
Brodyt. Nem tudta, mifé le já té kot ű z vele a fé r i. Lá tni akarja, hogy
hol dolgozik? Cassie-nek azonban esze á gá ban sem volt já tszadozni.
Steve beü lt a szé kbe, é s levette a kalapjá t.
– Hajvá gá s lesz – jelentette be, mintha Cassie erre magá tó l nem
jö tt volna rá .
A tü kö rben talá lkozott a tekintetü k, é s Cassie feltette a ké rdé st,
amit mindenkinek szokott, aki elő szö r já r ná la.
– Mi az elké pzelé se?
– Rö videbb legyen, mint amekkora most.
Igazá n vicces.
– Ké ri, hogy rö videbbre vá gjam a fü le kö rü l?
– Igen, ké rem.
Cassie elő vette a fé r iak szá má ra fenntartott mű anyag beterı́tő
kendő t . Ugy é rezte, nem adhat a vendé gé re egy magas sarkú cipő ket
á brá zoló darabot.
Szoká s szerint a kezé t a vendé g hajá ba mé lyesztette, hogy é rezze
az ujjaival. Dú s, egé szsé ges haj volt, é s csak egy icipicit hosszabb a
kelleté né l. A hajvá gá ssal vá rhatott volna mé g egy-ké t hetet.
Nyilvá nvaló an já rt valami a fé r i fejé ben, aminek semmi kö ze sem
volt a hajá hoz. Sokkal való szı́nű bb, hogy az ő Habitatné l tett
lá togatá sa miatt kereshette fel.
Cassie szó né lkü l á tkı́sé rte a vendé gé t a hajmosó hoz, hogy
megmossa a hajá t. A fé r i há trahajolt, lehunyta a szemé t, a nő pedig
ellenő rizte a vı́z hő mé rsé kleté t, bevizezte a fé r i hajá t, sampont vitt
fel rá , é s az ujjbegyé vel bemasszı́rozta a fé r i hajá ba. Bá r naponta
tucatszor vé gezte ezt a mozdulatot, ez alkalommal ú gy é rezte, hogy

101
valami furcsa é rzé s já rja á t. Az ujjai lassabban mozogtak, ahogy a
fé r i fejé t samponozta. Cassie testé t elö ntö tte a forró sá g. Az ujjai
bizseregtek, amikor a fé r ihoz é rt. Teljesen letagló zta, hogy ı́gy
reagá l Steve-re, hiszen é pp hogy kerü lni akarta ő t . Vá gyakozá s lett
ú rrá rajta, é s olyan é rzé sek tá madtak fel benne, amelyekre hosszú
ideje gondolni sem mert. Arra vá gyott, hogy megcsó koljá k é s
szeressé k. Hogy ké nyeztessé k é s megbecsü ljé k.
Megkö nnyebbü lt, amikor leö blı́thette a sampont. Nagy levegő t
vett, é s mé rges volt, hogy ilyen gondolatai tá madtak a fé r ival
kapcsolatban. A balzsamozá st olyan rö vid idő alatt inté zte el,
amilyen gyorsan csak lehetett. Honnan a csudá bó l jö tt elő mindez?
Olyan ké rdé sek voltak ezek, amelyeket való já ban nem is akart
feltenni, mert fé lt a vá laszoktó l.
Nem tudta, hogy Steve is é rezte-e azt, amit ő , mindenesetre nem
adta jelé t. A fé r i feje kö ré csavarta a tö rü lkö ző t , é s visszakı́sé rte a
szé ké hez. Amint leü ltette, fogta az olló já t, é s munká hoz lá tott.
A szakmá ban tö ltö tt né há ny é v alatt szá mtalan ember hajá t vá gta le.
Tudta, mit csiná l, jó fodrá sz volt. Azt viszont nem é rtette, hogy ez az
ember mié rt hozza ı́gy ki a sodrá bó l, é s ezen nem is akart
elmé lkedni. Nem ö rü lt neki, hogy ennyire feszeng a tá rsasá gá ban.
Cassie egy szó t sem szó lt.
Steve sem.
Ké ső bb azonban, amikor Cassie elő vette a villanyborotvá t, muszá j
volt megszó lalnia:
– Hajtsa elő re a fejé t! – mondta a fé r inak, remé lve, hogy kellő en
professzioná lisan hangzik.
Steve engedelmeskedett.
Cassie vé gighú zta a borotvá t a nyaká n, majd a fü le kö rü l. Amikor
elké szü lt, fogta a hajszá rı́tó t , alacsony fokozatra á llı́totta, é s lefú jta az
apró hajszá lakat, amelyek a fé r i nyaká n é s az arcá n maradhattak.
Amikor vé gzett, kicsatolta a beterı́tő kendő t , é s ó vatosan levette a
fé r iró l. A hú szperces hajvá gá s alatt nem vá ltottak tö bbet ké t-há rom

102
mondatná l.
– Mivel tartozom? – ké rdezte a fé r i.
Cassie megmondta neki. Steve felá llt, é s kihú zta a tá rcá t a
farzsebé bő l. Elő vett egy ö tvendollá ros bankjegyet.
– Hozom a visszajá ró t .
– Tartsa csak meg! – mondta a fé r i.
Cassie tekintete talá lkozott az ö vé vel.
– Tartsam meg? – ismé telte, mert azt hitte, fé lreé rtette a fé r it.
– Igen. – Steve habozott, de mé lyen a nő szemé be né zett. – Azt
hallottam, azon gondolkozik, hogy felfü ggeszti a munká já t a
Habitatné l.
Cassie tudta, hogy jó l okoskodott. Szemtő l szemben á lltak
egymá ssal, de ő nem szó lt semmit.
– Ez igaz?
– Es ha igen? – szó lalt meg Cassie, amikor a csend má r kezdett
kellemetlenné vá lni. – Mennyiben tartozik ez magá ra?
– Ne legyen bolond, Cassie! Ez csodá latos lehető sé g a maga é s a
lá nya szá má ra. A Habitat való di ajá ndé k, ne dobja el magá tó l!
– Mié rt é rzi felhatalmazva magá t arra, hogy taná csokat
osztogasson nekem? – ké rdezte a nő gú nyosan.
– Mert magá ban megvan az, ami ezt a dolgot sikerre vihetné , é s
ı́gy igazi otthont meg biztonsá got nyú jthatna a lá nyá nak.
Az asszony é rezte, hogy ezt bó knak kellene vennie, de mé gsem
tette.
– Kö szö nö m, majd megfontolom.
A fé r i habozott, mintha mé g szó lni szeretett volna valamit.
– En ezt a maga é rdeké ben mondtam. Nemré g a fü ltanú ja voltam
egy telefonbeszé lgeté sé nek. Nem tudom, ki volt a vonal má sik vé gé n,
ez nem is é rdekes, de azt hallottam, amit maga mondott.
– Ez azt jelenti, hogy kihallgatta a telefonbeszé lgeté semet?
– Nem volt szá ndé kos – mondta Steve, é s nem vett tudomá st a nő
vé dekező magatartá sá ró l. – Azt mondta valakinek, hogy a kö vetkező

103
lé pé snek mindig a helyes lé pé snek kell lennie – mondta Steve, kü lö n
hangsú lyozva a helyes é s a lépés szavakat. – Jó taná csot adott,
ö nmagá ra is alkalmazhatná , Cassie. Legyen helyes a kö vetkező
lé pé se, mert azzal, ha most kilé p a programbó l, biztosan nem
cselekszik helyesen.
Cassie emlé kezett rá , hogy Maureennak adta ezt a taná csot,
amikor bá torı́tani pró bá lta az asszonyt. A fé r i pedig most
elé rkezettnek lá tta az idő t , hogy a fejé hez vá gja a sajá t szavait.
– Lá tom, hogy maga ké retlenü l osztogatja a taná csait, hadd adjak
magá nak é n is egyet!
A fé r i Cassie felé fordult.
– Hogy mondta? – szó lalt meg hitetlenkedve. – Nekem nincs
szü ksé gem a taná csá ra.
– Ezzel nem é rtek egyet. Az a nő , akivel a Sounders-meccsen volt,
szé p kis alak.
– Britthez magá nak semmi kö ze – mondta a fé r i.
Cassie ezzel nem szá llt vitá ba.
– Egyeté rtek abban, hogy nem rá m tartozik a dolog. De magá ra
meg az nem tartozik, hogy dolgozom-e vagy sem a Habitatné l. Maga
ú gy é rezte, el kell mondania, amit gondol. Szeré ny vé lemé nyem
szerint nekem is kijá r ez a jog. En meghallgattam magá t, a
legkevesebb, hogy most maga is meghallgasson engem.
A fé r i ö sszefonta a karjá t a mellkasá n, terpeszben á llt, mintha
arra szá mı́tott volna, hogy az asszony nekiront.
– Rendben, hallgatom.
– Azt mondta, ne legyek bolond. Most azt javaslom, fogadja meg a
sajá t taná csá t. Britt nem magá nak való nő .
– Es ezt honnan tudja? – ké rdezte a fé r i, de kö zben jó l mulatott.
– Mert egy elké nyeztetett, kö vetelő ző , oktalan teremté s. Kü lö nben,
ha jobban belegondolok, talá n maguk ketten jobban ö sszeillenek,
mint ahogy elő szö r ké pzeltem. – Cassie egy bá jos mosollyal kı́sé rte a
szavait.

104
 – Nagyon vicces.
– Ha azt hiszi, tré fá lok, akkor té ved. – Cassie nagy levegő t vett, é s
belevá gott: – Abbó l, amiket a felesé gé rő l hallottam, az derü lt ki,
hogy csodá latos asszony volt. Amió ta a Habitatné l dolgozom, ké t
vagy há rom ember emlı́tette Aliciá t, é s minden alkalommal
é rzé keltem, mennyire fá j nekik a hiá nya. Az elbeszé lé seikbő l
kiderü lt, hogy ö rü ltek, hogy ismerhetté k, é s együ tt dolgozhattak
vele. Steve, ha nem tart igé nyt az é n taná csomra, ké rdezze meg
Aliciá t, mit é rezne ő , ha lá tná , hogy maga Britt-tel randizik.
A fé r i arca mé lyvö rö sre vá ltott, aztá n Steve megfordult, é s
kiviharzott a szalonbó l. Az ü zletben lé vő k megdermedtek, amikor
hallottá k, ahogy becsapta maga mö gö tt az ajtó t .
– Ez meg mi a fene volt? – ké rdezte Cassie-tő l Teresa, a
tulajdonosnő .
– Adtam neki né há ny ké retlen taná csot – vonta meg a vá llá t az
asszony.
– Ismered?
– O irá nyı́tja azt a Habitat-projektet, ahol az elmú lt hetekben
dolgoztam.
– Akkor ő az a Steve, akirő l annyit mesé lté l? – lé pett oda az
unokatestvé ré hez Rosie is.
– Attó l tartok, igen. – Cassie tová bbra is kibá mult az ablakon,
mintha Steve visszaté ré sé re vá rna, hogy befejezzé k a
beszé lgeté sü ket.
– Sosem emlı́tetted, hogy milyen jó ké pű .
– Steve? – Cassie igyekezett igyelmen kı́vü l hagyni, milyen hatá st
gyakorolt rá a fé r i. Az első talá lkozá sukkor szemrevaló nak tartotta,
de kezdettő l fogva olyan lehetetlenü l viselkedett vele, hogy ez a
benyomá sa feledé sbe is merü lt. Egé szen mostaná ig, a fejmosá sig. De
azt a pillanatot szı́vesen elfelejtette volna.
Teresa csak megrá zta a fejé t.
– Cassie…

105
 – Tudom… tudom. A vé lemé nyemet meg kellett volna tartanom
magamnak. O ú gy é rezte, hogy taná csokat kell adnia nekem, é s é n
csak viszonozni akartam a szı́vessé get.
Fé l ó ra eltelté vel Cassie ré mesen é rezte magá t. Nem lett volna
szabad olyasmiket mondania, mint amiket Steve-nek ö sszehordott.
Má r ı́gy is elé g nehezen tudott együ tt dolgozni vele, de most, hogy
meggondolatlanul eljá rt a szá ja, csak mé g jobban elmé lyı́tette az
ellenté tet az egyé bké nt is bonyolult kapcsolatukban. Es a legrosszab
az egé szben az volt, hogy pé nteken megint mellé osztottá k be
dolgozni.

Aznap este Cassie hozzá fogott a vacsora elké szı́té sé hez; Amiee a
konyhaasztalná l ü lt, é s a há zi feladata fö lé hajolt.
– Mami?
– Hm? – felelte minden lelkesedé s né lkü l Cassie.
– Mi a baj? – né zett fel Amiee a tankö nyvé bő l, majd felkö nyö kö lt,
é s a kezé be fogta a fejé t.
– Mibő l gondolod, hogy valami baj van? – Cassie igyekezett olyan
hangot megü tni, mintha ez volna a legnevetsé gesebb ké rdé s a
vilá gon.
– Há t, elő szö r is, ezen a hé ten mindennap buggyantott tojá st
csiná ltá l nekem reggelire.
– Es? – Cassie fehé rjé vel akarta indı́tani a lá nya napjá t, Amiee
kü lö nben is sokat panaszkodott má r az á rleszá llı́tá skor vá sá rolt
zabpehely miatt.
– Te utá lod a buggyantott tojá s szagá t. Ezt csak akkor fő zö d, ha
bü ntetni akarod magad.
– Való ban? – Cassie-nek errő l fogalma sem volt.
– Tudom, hogy kiborı́tott a kü lö nmunka elveszté se.
Amiee sajnos nem é rthette meg, mindez mivel is já r az é letü kre
né zve.

106
 – Ma este meg teljesen ö sszetö rtnek tű nsz. Mi a gond? – ké rdezte
Amiee.
Cassie meglepve tapasztalta, hogy tulajdonké pp egy nyitott kö nyv
a lá nya szá má ra.
– Ma udvariatlan voltam valakivel, é s olyasmiket mondtam, amiket
most má r bá nok.
– Hm. – A kislá ny komoly arcot vá gott. – Ugye tudod, mit mondtá l
nekem az udvariatlan szavakró l? Azt, hogy az egé sz olyan, mintha
kinyomná d a tubusbó l a fogkré met, aztá n meg azzal pró bá lkozná l,
hogy visszatö ltsd. A kimondott szavakat nem lehet visszaszı́vni,
ezé rt elő bb gondolkozz, aztá n beszé lj.
– Ezt é n mondtam? – Cassie erre nem emlé kezett.
– Te sok mindent mondasz, mami. Talá n azt hiszed, meg sem
hallom, de té vedsz. A mondá said egy ré szé t bele is ı́rom a napló mba.
Ez igazá n meglepte Cassie-t.
– Azé rt ı́rom fel, mert nem akarom elfelejteni, amit mondasz. Te
sok mindenre nem emlé kszel abbó l, amit az é desanyá d mondott, é n
nem akarok ı́gy já rni, ezé rt há t leı́rom.
Ez igaz volt, Cassie sok mindent elfelejtett, amit a szü lei mondtak
neki.
– Mitő l letté l ilyen okos? – ké rdezte a lá nyá t, é s megö lelte.
– Nem is tudom, de azt hiszem, az anyá mtó l ö rö kö ltem –
mosolygott Amiee.
– Há t ebben ké telkedné k, kü lö nö sen a mai napon.
– Ugye tudod, mit kell tenned?
Cassie tudta, de azt is, hogy nem lesz kö nnyű bocsá natot ké rnie
Steve-tő l. Ismerte a fé r it, ezé rt való szı́nű sı́tette, hogy nem fogja
megkö nnyı́teni a dolgá t.

Pé ntek dé lutá n Cassie gyorsan á tö ltö zö tt, é s a szalonbó l egyenesen
az é pı́tkezé sre sietett. Shelly é s George má r ott volt, Cassie a bará tai

107
mö gö tt parkolt le.
– Hol van Steve? – ké rdezte azonnal, mert a lehető leghamarabb
szeretett volna tú lesni a dolgon.
George felelt.
– SMS-t kü ldö tt, hogy pá r percet ké sik.
Cassie igyekezett nyugodtnak tű nni, mintha minden rendben
lenne. Egy pillanatig attó l fé lt, hogy Steve tá vol marad, hogy
elkerü lje a vele való talá lkozá st. Az is eszé be jutott, hogy tö bbé talá n
el sem jö n. Nem sok idő be tellett, mire rá jö tt, hogy ez nem illene a
fé r ihoz. Enné l ő sokkal gyakorlatiasabbnak tű nt.
Cassie idegesen vá rt Steve-re. Ha Shelly ezt é szre is vette, nem
tette szó vá . Ot perc mú lva megjelent a sarkon Steve teherautó ja.
Cassie gyomra ö sszerá ndult. Nem aludt jó l, a bocsá natké ré s
mó dozatain gondolkodott.
Mire a fé r i leparkolt, Cassie má r ott á llt a já rdaszegé lyné l.
A farmere há tsó zsebé be dugta a kezé t, é s vá rt.
Steve rá bá mult, majd kiugrott a kocsibó l, é s becsukta az ajtó t .
Tette mindezt olyan robajjal, hogy Cassie há trá lt egy lé pé st.
– Beszé lhetné k magá val egy percet? – ké rdezte tő le, ahogy a fé r i
megkerü lte a kocsijá t.
Steve nem felelt, de Cassie a hallgatá st beleegyezé snek vette.
– Bocsá natot akarok ké rni azé rt, amit mondtam. Altalá ban ké pes
vagyok megtartani magamnak a gondolataimat. Nem lett volna
szabad ké retlen taná csokat adnom magá nak. Es teljesen helytelen
volt a felesé gé t emlı́teni abban a helyzetben.
A fé r i egy bó lintá ssal jelezte, hogy elfogadja a bocsá natké ré st.
Cassie egy mosollyal pró bá lkozott.
– Ké pzelem, most maga vá rja el, hogy é n is bocsá natot ké rjek –
mondta a fé r i.
– Nem – biztosı́totta az asszony. – A kettő nek nincs kö ze
egymá shoz.
– Biztos ebben? – A fé r i lá tható an szkeptikus volt.

108
 – Igen, biztos.
A fé r i vé gigsimı́tott a tarkó já n.
– Evek ó ta nem vá gtá k le ilyen jó l a hajamat.
– En pedig mé g sohasem kaptam ekkora borravaló t – felelte
Cassie.
A fé r i mosolygott.
Cassie nem emlé kezett rá , hogy valaha is mosolyogni lá tta volna
Steve-et, ezé rt a mostani hihetetlen hatá st gyakorolt rá . Abban a
pillanatban Cassie rá jö tt, mit lá tott Rosie a fé r iban. Egy fé r ias,
karcsú , energikus ember á llt elő tte, aki megdobogtatta a nő k szı́vé t.
Az igazat megvallva, az ő szı́ve is gyorsabban vert tő le, é s ez
megdö bbentette Cassie-t.
– Most, hogy ezt elrendeztü k, mehetü nk dolgozni. – Cassie ö rü lt,
hogy bocsá natot ké rt, é s annak is, hogy a munka miatt ké nytelen volt
otthagyni a fé r it.
Má r pá r mé terre jutott, amikor Steve megá llı́totta.
– Cassie!
– Igen? – felelte, é s megfordult.
– Megan felhı́vott, kö zö lte, hogy má r eloszlottak a ké tsé gei, é s
marad a programban.
Cassie mosolygott, é s bó lintott.
– Valaki, akit nem szeretné k megnevezni, adott nekem egy jó
taná csot.
A fé r i ismé t mosolygott.
– Orü lö k, hogy megszı́vlelte.
– En is ö rü lö k, ez volt a helyes dö nté s.
– Oké , de most itt az idő , hogy fogja az ecsetet, é s mé g tö bb
munkaó rá t letudjon!
– Igenis, uram! – Cassie ú gy kö szö nt el, mint egy kö zlegé ny a
kiké pző tá borban, de a gesztus sokkal inká bb volt tiszteletet kifejező ,
semmint gú nyoló dó . Az asszony ö rö mé re Steve is szalutá lá ssal felelt.

109
 TIZENEGYEDIK FEJEZET

– Ki telefoná lt? – ké rdezte Garth, aki a tabletjé t olvasta az á gyban.

Karen becsukta a há ló szoba ajtajá t, testben-lé lekben fel volt
dú lva.
– A testvé rem.
– Baj van Nichole-lal? – Garth az é jjeliszekré nyre tette a tabletjé t,
é s felhajtotta Karennek a takaró t .
– Ami azt illeti, Cassie volt az – magyará zta Karen, é s becsusszant
a fé rje mellé az á gyba. Odabú jt Garthhoz, aki á tö lelte az asszony
vá llá t, hogy mé g jobban á tmelegı́tse.
– Es most mit akar? – ké rdezte ké telkedve a fé r i.
– Semmit. Csak egyszer ké rt pé nzt, de akkor é ppen nem tudtunk
adni neki.
– Nem é rtem, mié rt van mé g mindig bű ntudatod miatta. Ha akkor
pé nzt adtá l volna neki, a dolog sohasem jut nyugvó pontra. Minden
alkalommal, ha valami tö rté nt volna vele, hozzá d szaladt volna, hogy
megmentsd. Tudom, nehé z lehetett elutası́tani, de helyesen
cselekedté l.
– Enné l tö bbrő l van szó … – Garth nem tudott az utolsó ré mes
vitá jukró l, mielő tt Cassie elszö kö tt volna otthonró l.
– Karen – vá gott kö zbe a fé r i. – Elő ttem nem kell mentegetned
magad.
– Nem is teszem. Azt tettem, amit kellett. Cassie-nek meg kellett
tanulnia, hogy nem sé tá lhat vissza az é letü nkbe, mintha mi sem
tö rté nt volna. Mi akkor mé g az apá nk halá la utá ni dolgokkal
foglalkoztunk, é s nem akartam magamra venni az ő problé má it.
– Kedvesem, nem szeretné k vitatkozni veled. Amint mondtam,
helyesen cselekedté l.

110
 – Gondolkoztam a dolgon – mormolta az asszony, é s ö sszerá ncolta
a homloká t.
– Karen…
– Tudom, tudom. Nem jó á llandó an ezen rá gó dni. Ami tö rté nt,
megtö rté nt. Amikor az ö rö ksé grő l beszé ltem Nichole-lal, kitartott
amellett, hogy mindent helyesen tettü nk. A vé grendelet nem emlı́ti
Cassie-t, nekü nk egy pennyt sem kell adnunk neki a há z á rá bó l.
– Lá tom, hogy nem a jogi oldal izgat, hanem az erkö lcsi. Te
igazsá gos akarsz lenni.
A fé rje kö nnyen tudott olvasni a sorok kö zö tt.
– Igen. – Garth mindig tö ké letesen megé rtette ő t . Olyan volt,
mintha ott é lne a gondolataiban, amelyek gyakran
ellentmondá sosak, szö vevé nyesek voltak, ha Cassie kö rü l forogtak.
– Felajá nlottad neki a bú torokat, é s ö rü lt neki.
Az örült szó nem ı́rta le megfelelő en Cassie reakció já t. Az asszonyt
elá rasztotta a há la, nagyon boldog é s izgatott volt. Karen
elgondolkodott azon, hogy ezt a csaknem jelenté ktelen, ö nké ntelen
gesztust milyen nagyra é rté kelte a há lá s Cassie. O viszont azt a
dö nté st, amit annak idejé n Nichole-lal hoztak, nem ké pes
feldolgozni. Nem tudta, hogy mité vő legyen. A szá já ra tett ké zzel
elfojtott egy á sı́tá st.
– Mi okbó l telefoná lt Cassie? – ké rdezte Garth.
– Szerette volna tudni, meddig van ki izetve a raktá rozá s.
Megké rdeztem, mikor viszi el a szü leink holmijá t, de erre nem
tudott vá laszolni. Azt mondta, hogy amint sikerü l megszerveznie,
é rtü k jö n. – Ahogy Karen a beszé lgeté sü kre gondolt, ú gy vé lte,
Cassie elé ggé bizonytalan volt abban, hogy mikor tud á tutazni az
á llamon. – Azt mondtam neki, hogy ha szü ksé ges, adhatunk neki egy
kis extra idő t .
– Karen, azt hiszem, ezt má r megbeszé ltü k. Ké t hó nap, é s annyi.
– Garth, mé g egy hó napba nem fogunk belerokkanni. – Karent
meglepte, hogy a fé rje ebbő l ü gyet csiná l. – Kü lö nben is, mire

111
utolé rtem Cassie-t, má r nem á llt rendelkezé sé re ké t hó nap, hogy
inté zkedhessen. Szeretné m, ha neki is lenne valamije, ami a
szü leinkre emlé kezteti.
A fé rje megcsó kolta Karen feje bú bjá t.
– Tú lsá gosan igyelmes vagy.
– O a testvé rem – emlé keztette Karen a fé rjé t.
– A testvé red, akit való já ban alig ismersz.
Ez igaz. Karen tö bbé má r nem ismerte Cassie-t. Bá r együ tt nő ttek
fel, de a kapcsolatuk hirtelen megszakadt, amikor a hú ga tizennyolc
é vesen elhagyta ő ket. Megrá zta, amikor belegondolt, hogy azó ta nem
lá tta a testvé ré t, amió ta Cassie fé rjhez ment Duke-hoz.
Garth kinyú jtotta a karjá t, é s eloltotta az é jjeliszekré nyen á lló
lá mpá t.
– Nehé z napunk lesz holnap.
Karent nem is kellett erre emlé keztetnie. A napjai zsú foltak
voltak. Reggelente ú gy indult munká ba, mint egy versenyló a
Kentucky Derbyn. A hé tvé gé k sem voltak jobbak. Má r elmú lt
tizenegy, é s Karen megı́gé rte, hogy reggel elkı́sé ri Lilyt a
cserké szcsapata tanulmá nyi kirá ndulá sá ra, a spokane-i repü lő té rre.
Remé lte, hogy az egé sz csak ké t-há rom ó rá t vesz igé nybe.
Garth feladata volt, hogy Buddyt elvigye a baseballmé rkő zé sé re.
Ha sikerü l egyeztetni a programjaikat, ebé dkor talá lkoznak a csalá d
kedvenc pizzé riá já ban. Dé lutá n Karen Lilynek segı́t majd eladni a
sajá t cserké szsü temé nyes adagjá t. Engedé lyt kaptak, hogy az
Albertsons vegyeskereskedé s elő tti standon á ruljanak.
A sü temé nyá rusı́tá s ú jabb ké t ó rá t vesz majd igé nybe Karen
napjá bó l, ezenkı́vü l el kell indı́tani a mosá st is, é s elvé gezni né mi
há zimunká t. Arró l pedig fogalma sem volt, hogy mit fő zzö n
vacsorá ra.
Bá r nem é gtek a lá mpá k, é s a fé rje má r halkan horkolva aludt,
Karen agya ú gy pö rgö tt, mint egy felszá llni ké szü lő helikopter
rotorja. A vasá rnap sem lesz jobb. Fel kell ké szü lnie a vasá rnapi

112
iskola ö tö dik é s hatodik é vfolyamá nak adandó lecké jé re. Utá na Garth
nő vé ré hez hivatalosak vacsorá ra, é s Karenre há rult az é dessé g
elké szı́té se. Fogalma sem volt ró la, hogy tud kiszorı́tani egy kis idő t a
sü temé nysü té sre. Es hé tfő n reggel az alkalmazottak ö sszejö vetelt
tartanak a nyolcó rai nyitá s elő tt, ami azt jelenti, hogy…

– Mama! – Buddy hangja é bresztette fel Karent legmé lyebb á lmá bó l.
Felpattant, é s az á gya melletti digitá lis ó rá ra né zett. Epp csak elmú lt
né gy.
Kibú jt a takaró aló l, felvette a papucsá t, é s elindult, hogy
kö rü lné zzen. A ia a szobá juk elő tti folyosó n á llt.
– Mi a baj? – ké rdezte Karen, é s igyekezett elfojtani egy á sı́tá st.
– Daisy há nyt.
Daisy a macská juk volt, jobban mondva Lily macská ja, bá r sokkal
inká bb ragaszkodott Buddyhoz, mint a nő vé ré hez.
– Telehá nyta az á gyamat, olyan undorı́tó !
Nagyszerű! Epp erre vá gyott hajnalok hajnalá n.
– Gyere, á thú zom az á gyadat!
– Olyan, mintha vé res lenne.
Karen jobban megvizsgá lta a helyszı́nt. Ugy tű nt, Daisy való ban
há nyt, de nem a macskaeledelt adta ki magá bó l Buddy
á gynemű jé re. Egy egé r maradvá nya hevert az á gyon. Karen a
homloká ra szorı́totta a kezé t. Daisy há zimacska volt, akkor há t egé r
van a há zban.
– Mi folyik itt? – ké rdezte Garth, é s megjelent Buddy szobá ja
ajtajá ban. – Buliztok? Hogyhogy engem nem hı́vtatok meg?
– Daisy telehá nyta az á gyamat – mondta Buddy az apjá nak.
– Talá n te is meg akarod ezt né zni – mutatott Karen a rá gcsá ló
kö nnyen azonosı́tható maradvá nyá ra.
Garth az á gyhoz lé pett, Karennel egybefonó dott a tekintetü k.
– Remek.

113
 Es akkor mé g enyhé n fogalmazott.
– Szü ksé gü nk lesz valakire a rá gcsá ló irtó któ l – mondta Karen. –
Fogalmam sincs, hogy tudom ezt a hé ten megszervezni, annyi
dolgom van.
Garth lassan kifú jta a levegő t .
– Emiatt ne izgulj drá gá m, majd é n ké zbe veszem az ü gyet!
– A rá gcsá ló irtó csak hé tkö znap jö n ki, hacsak nem izetü nk neki
valami ő rü letes ö sszeget a hé tvé gi kiszá llá sé rt, egy fé l napot el kell
ké redzkednem a munká bó l, é s azt sem lehet tudni, idő ben é rkezik-
e…
– Karen! – szó lalt meg kedvesen Garth, é s megfogta az asszony
vá llá t. – A jö vő hé ten egyik nap majd itthon fogok dolgozni.
Elvá llalom ezt. Nem kell, hogy mindent te csiná lj meg. Van egy
fé rjed, nem tudom, emlé kszel-e.
– Nem bá nod? – Az asszony nem szá mı́tott rá , hogy Garth ilyen
ké szsé ges lesz.
– Egy rá gcsá ló irtó kocsira vá rakozni nem a legkedvesebb
mulatsá gom, de ki fogom bı́rni.
Karen megkö nnyebbü lten felsó hajtott.
– Buddy, amı́g á thú zom az á gyad, menj é s zuhanyozz le!
– Mé g egyszer? – tiltakozott a kis iú . – Nem emlé kszel, hogy
lefekvé s elő tt má r lezuhanyoztam?
– De meg kell tenned ú jra, é s mosd meg a hajad is.
– Papa? – fordult kö nyö rgő n az apjá hoz a gyerek.
– Tedd, amit az anyá d mond!
Noha a macska-egé r baleset nem tű nt a legjobb napindı́tó nak, de
a cserké szlá nyokkal nagyon mulatsá gosra sikeredett a tanulmá nyi
kirá ndulá s. Lily abban a korban volt, amikor mé g szı́vesen tö ltö tt
idő t az anyjá val. Karen é rezte, hogy kincské nt kell ó vnia, meg kell
becsü lnie ezeket az é veket, é s miné l tö bb kö zö s jó emlé ket kell
gyű jtenie a lá nyá val, mielő tt az a kamaszkorba lé pne.
Garth ı́gé reté hez hı́ven elvitte Buddyt a baseballmeccsre, é s

114
ü zenetet hagyott a rá gcsá ló irtó cé gnek. Nagy megkö nnyebbü lé st
jelentett Karennek, hogy ezt rá bı́zhatta, az asszony nagyra é rté kelte.
Az utó bbi idő ben tö bb mindent megcsiná lt a fé rje, é s Karen há lá s
volt é rte. Mé g a szá mlá k rendezé sé t is magá ra vá llalta, amikor
felszó lı́tá st kaptak egy elmaradt be izeté s miatt. Karen elismerte,
hogy nem izette meg idő ben a kö telező en vissza izetendő ö sszeget.
Garth remekü l é rtett a pé nzü gyekhez. Egy ideje lá tható an tö bb ideje
volt, mint Karennek, kü lö nö sen, amió ta az asszonyt a szü lő i
munkakö zö ssé g titká rá vá vá lasztottá k, é s tanı́tott a vasá rnapi
iskolá ban is.
– Ehes vagyok – jelentette ki Lily, amikor elkö szö ntek a
cserké szcsapattó l.
– Tudom, kedvesem, é n is. – Karen reggeli helyett csak egy almá t
kapott be. Kö rbeautó ztá k Spokane belvá rosá t, parkoló t keresve.
– Hol talá lkozunk a papá val?
– A Pizza Pete’sben – felelte szó rakozottan az anyja, mert
meglá tott egy szabad helyet a kö vetkező há ztö mbné l. Ha idő ben
zö ldre vá lt a lá mpa, az ö vé lehet, mielő tt egy má sik kocsi elfoglalná .
– Ugye a papa nem rendeli ú jbó l azt a halas pizzá t?
– Az szardella volt. Ha azt szeretne enni, majd rendel olyat
magá nak.
– Te sem szereted, ugye? – mondta megnyugodva Lily.
– Nem á m! – A lá mpa vá ltott, é s Karennek sikerü lt beá llnia a
kiszemelt helyre. Amikor belé ptek a pizzé riá ba, Garth é s Buddy az
egyik asztalná l ü ltek, é s má r megrendelté k a pizzá t.
– Semmi szardella! – szó lalt meg Garth, mé g mielő tt Lily
rá ké rdezett volna.
– Kö szö nö m. – Karen beü lt a bokszba, Lily az ö ccsé hez csatlakozott
a já té kteremben. Alig tette le a tá ská já t, amikor a ké t gyerek
visszarohant az asztalukhoz.
– Negyeddollá rosok kellené nek – jelentette ki elfú ló lé legzettel
Lily.

115
 Karen elő vette a pé nztá rcá já t, kivett belő le nyolc darab é rmé t,
né gyet-né gyet fejenké nt. A ké t gyerek ugyanolyan gyorsan tá vozott,
ahogyan é rkezett.
– Hogy ment Buddy meccse? – né zett a fé rjé re Karen.
– Vesztettek.
– Té nyleg? – Buddy csapata ebben a szezonban eddig veretlen
volt.
– Tizenhá rom-tı́zre, nagyon jó mé rkő zé s volt. Buddy csaló dott, de
azt hiszem, ez jó t tesz neki. A csapatuk tö bbet fog tanulni a
veresé gbő l, mint egy ú jabb győ zelembő l.
Garth ilyen volt. Aká rhogy alakult a helyzet, ő mindig megő rizte a
pozitı́v hozzá á llá sá t. Ez volt az egyik legvonzó bb tulajdonsá ga, é s
Karen ezé rt is szerette ő t olyan nagyon.
– Es mik a dé lutá ni tervek? – ké rdezte az asszony.
– Ideje volna a kertben tenni-venni. Hazafelé Buddyval veszü nk
gyeptrá gyá t é s organikus nö vé nytá pszert.
A kertre nagyon is rá fé rt a tö rő dé s; Karen nem is emlé kezett rá ,
mikor gyomlá lta ki utoljá ra a virá gá gyá sokat. Tavaly jú lius vé gé n,
kevé ssel a nyá r vé ge elő tt volt ideje kiü ltetni az egynyá ri virá gokat.
– Ez jó ö tlet.
– Azt hiszem, itt az idő , hogy megtanı́tsam Buddynak, hogyan kell
fü vet nyı́rni.
– Garth! O mé g tú l kicsi ahhoz, hogy a fű nyı́ró t kezelje!
A fé rje nevetett.
– Csak ugrattalak.
Megé rkezett a pizza, é s a gyerekek csatlakoztak a szü lő khö z. Garth
egy ó riá si csalá di vegetá riá nus pizzá t rendelt, ez volt Karen
kedvence, Garth inká bb a pepperonis-kolbá szosat szerette.
– Es hol a kolbá sz? – bá mult a tá nyé rjá ra Buddy. – Ezen a pizzá n
paradicsom van.
– Minden pizzá n van paradicsom, Buddy.
– A szó szban lehet, de itt a tetejé n is az van, lá tom.

116
 – Leszedheted a paradicsomot, ha akarod.
Buddy ú gy emelt fel egy vé kony szelet paradicsomot, mintha az az
á gyá n talá lt dö glö tt egé r lett volna.
Garth ö sszemosolygott Karennel. Az asszony az ilyen pillanatokat
szerette a legjobban, amikor együ tt volt a csalá d.
A vendé glő elő tt elvá ltak, Garth é s Buddy elindult a helyi
vaskereskedé sbe, Karen é s Lily az Albertsons vegyeskereskedé sbe
tartott. Ha Lily eladja a sü temé nyeit, Karen idő ben hazaé rhet, é s
segı́thet a kertben.
A sü temé nyeladá s lassabban ment, mint az asszony remé lte. Mire
hazaé rtek, ú gy é rezte, mintha egy maratont futott volna le. Garth é s
Buddy má r befejezté k a munká t, é s elpakoltá k a fű nyı́rá shoz
haszná lt szerszá mokat.
– Mi lesz vacsorá ra? – ké rdezte Buddy, amint Karen kilé pett a
kocsijá bó l. Az asszony tegnap ó ta nem is foglalkozott a vacsora
gondolatá val.
– Hamburger lesz – felelte helyette Garth.
Hol is já rnak a gondolatai? Karen há rom ó rá t tö ltö tt egy
é lelmiszer-á ruhá z elő tt, é s eszé be sem jutott, hogy beszaladjon, é s
vegyen valamit vacsorá ra.
– Nem vettem ki a mé lyhű tő bő l a hamburgereket – vallotta be a
fé rjé nek.
– Ne aggó dj, é n kivettem. Elé g jó az idő , begyú jtom a grillsü tő t .
Ujszerű volt a fé rje kezdemé nyező kedve, é s Karen nem is mondott
rá nemet.
– Tö ké letes. Kö szö nö m, kedvesem.
Lily beszaladt a há zba, hogy levegye a cserké sz-egyenruhá já t,
Buddy pedig biciklire pattant, é s á tkariká zott a bará tjá hoz,
Jameshez. Karen kiment az utcá ra, hogy megné zze a postá t. A há z
felé haladva a leveleket kiszortı́rozta a reklá mok é s a kataló gusok
tö mkelegé bő l. Megtorpant, amikor megpillantott egy banki é rtesı́tő t .
Bevitte a postá t a há zba, mialatt Garth elő hozta a fé szerbő l a

117
grillsü tő t , ahol té len tá roltá k, é s lemosta. Karen a bank levelé t
nyitotta ki, a tö bbi postá t a konyhapultra tette.
A szá mlá jukon nem volt pé nz, ilyenkor a bank automatikusan a
megtakarı́tá si szá mlá ró l fedezte a hiá nyt. Mé gis mi folyik itt?
Karen nem mondott semmit, amikor Garth bejö tt a há zba, csak
á tadta neki a papı́rlapot, hogy ő maga olvassa el.
– Nocsak! – motyogta a fé r i. – Talá n mé gsem vagyok olyan jó a
szá mlá k be izeté sé ben, mint gondoltam.
– Nem kü ldö tt SMS-t a bank? – ké rdezte a felesé ge. A szá mlá hoz
Garth szá má t adtá k meg.
– Ha igen, elkerü lte a igyelmemet.
– Ezzel já r valami pó tdı́j?
– Nem tudom – vallotta be Garth. – Ké tlem. Eddig sohasem
utası́tottá k el egyetlen csekkü nket sem… nos, technikailag mi nem
tudtunk ró la.
– De csak azé rt, mert jó kora ö sszeg van a megtakarı́tá si
szá mlá nkon.
– Szerencsé re! – csó kolta meg a fé r i a felesé ge arcá t, é s kinyitotta
a hű tő t , hogy kivegye a hú st.
– Té sztasalá tá t csiná lok a hamburgerekhez – mondta Karen, é s
ú gy dö ntö tt, elké szı́ti a holnap esti sü temé nyt is.

118
 TIZENKETTEDIK FEJEZET

Cassie nagyon meg volt ré mü lve, amikor a Habitat irodá já ban
beszé lt Megannel. Annyira feldú lta a vendé glá tó s ré szmunka
elveszté se, hogy egé szen ö sszezavarodott. De má r Steve Goldie
Locks-beli lá togatá sa elő tt eldö ntö tte, hogy nem fü ggeszti fel a
ré szvé telé t. A vitá juk, ha ezt annak lehet hı́vni, é s a bocsá natké ré s
tisztá zta kettejü k viszonyá t. Bizonyos fokig megbé ké ltek egymá ssal.
Cassie azon a hé ten ledolgozta az ó rá it, mindennap egy vagy ké t ó rá t
szorgoskodott az é pı́tkezé sen, a szalonbó l egyenesen odament.
Shelly é s George há za má r csaknem ké sznek volt mondható .
Kifestetté k a belső falakat, é s ké szü lt a padló is.
Vasá rnap Amiee legjobb bará tnő je, Claudia szü leté snapi
vendé gsé get adott, ı́gy Cassie hat ó rá t tudott a habitates munká nak
szentelni.
Rá adá sul Megan buzdı́tá sá ra alá ı́rta, hogy má jus harmadik
szombatjá n segı́t felszolgá lni é s a helyü kre kı́sé rni a vendé geket a
Habitat é ves zené s-tá ncos ü nnepsé gé n. Az adomá nygyű jtő
esemé nyen vé gzett ö nké ntes munka is be fog szá mı́tani a kö telező
ö tszá z ó rá ba. Sok ö nké ntes, kö ztü k Shelly is mesé lt neki az
ü nnepsé grő l, illetve arró l, hogy legutó bb mindenki milyen jó l é rezte
magá t. Cassie má r vá rta az esemé nyt.
Az asszony szeretett Shellyvel dolgozni. Eppen a szü lő k há ló já ban
vé gezté k el az utolsó simı́tá sokat.
– Minden rendben van? – ké rdezte Steve, aki é pp akkor é rkezett,
hogy egy kis ellenő rzé st tartson a szobá ban.
– Ugy haladunk, mint egy elszabadult tehervonat – biztosı́totta ő t
Cassie.
– Akkor lassı́tsanak! Nem kell kapkodni.

119
 – Rendben, kapitá ny! – cukkolta ő t Cassie.
A fé r i mosolygott, é s visszament a konyhá ba, ahol George-dzsal a
linó leumot raktá k le.
– Steve szerint olyan ü temben dolgozunk, hogy George é s é n ké t-
há rom hé ten belü l bekö ltö zhetü nk.
– Ez csodá latos hı́r! – Cassie-nek is volt jó hı́re. A Habitat
megvá sá rolt egy ü res telket abban a vá rosré szben, ahol Amiee
iskolá ja volt. Talá n maradhat a mostani iskolá já ban, ha ú j há zhoz
jutnak. Ez kü lö nö sen fontos volt szá má ra, miutá n a lá nya rö vidke
é lete sorá n má r megannyi vá ltozá st é lt meg. Cassie arra vá gyott a
leginká bb, hogy szeretetet é s való di, mé ly biztonsá gé rzetet
nyú jthasson Amieenek. A né há ny havonta egymá st kö vető
vá ltozá sok gyö ké rtelenné tetté k a kislá nyt. Miutá n Cassie elhagyta
Duke-ot, a helyzet javult ugyan valamelyest, de nem sokat. Egy
á llandó otthon kettejü k szá má ra tö bb volt, mint amit valaha is
remé lhetett.
– Cassie, megtenné d… – szó lalt meg Shelly.
Cassie é pp megfordult, amikor a lá ba megcsú szott egy friss
festé kfolton. Mielő tt felfoghatta volna, mi tö rté nik vele, elesett.
Hallotta, hogy a dzsekije ujja elszakad, é s olyan é les fá jdalmat é rzett,
hogy felkiá ltott.
– Jó l vagy? – futott oda hozzá Shelly.
– Azt hiszem. – Cassie nem annyira fá jdalmat é rzett, mint inká bb
dö bbenetet, de lá tta, hogy vé rzik a karja.
– Nem ú gy tű nik. Maradj itt! – kiá ltotta a pá nikba esett Shelly. – Ne
mozdulj!
– Jó l vagyok, Shelly – kö tö tte az ebet a karó hoz Cassie, bá r a karja
nagyon sajgott. Ké ptelen volt rá né zni, de é rezte, hogy erő sen vé rzik.
Az volt a legrosszabb, hogy tö nkrement a dzsekije. Alig volt né há ny
ruhá ja. Nem kellett volna ma ezt felvennie.
– Cassie megsé rü lt! – kiá ltotta oda Shelly Steve-nek, é s Cassie
hallotta a ré mü letet a bará tnő je hangjá ban.

120
 Egy percbe sem tellett, é s a fé r i ott termett mellette.
Shelly vé dő n Cassie fö lé hajolt.
– Csak arra ké rtem, hogy ne mozduljon.
Steve fé l té rdre ereszkedett Cassie mellett.
– Jó l tette, Shelly.
A fé r i arca komor volt. Cassie valamifé le kioktatá sra szá mı́tott.
– Most megné zné m, hogy mit tett magá val – mondta a fé r i.
Há traszó lt Shellynek, hogy hozza az első segé lydobozt.
– Jó l vagyok – ismé telte Cassie, akit zavarba ejtett a felfordulá s.
– Azt é n jobban meg tudom ı́té lni. – Mivel a dzseki ujja má r ú gyis
elszakadt, a fé r i leté pte, hogy jobban szemü gyre vehesse a sebet.
Shelly visszaté rt, é s odanyú jtotta az első segé lydobozt.
– Kö szö nö m – mondta a fé r i, majd kivett egy adag gé zt, é s a sebre
szorı́totta.
– Mennyi vé r! – mondta Shelly aggó dó , komor tekintettel. Cassie
nem lá thatta a sebet, mivel a karja há tsó ré szé n sé rü lt meg.
– Mé lynek lá tszik – mormolta George, aki immá r a felesé ge mellett
á llt. Az ő arca is aggodalomró l á rulkodott.
Shelly gyá szosan pillantott rá .
– Sajná lom, de ezt ö ssze kell varrni – jelentette be nagy só hajjal
Steve.
Bá r Cassie nem lá thatta a sebet, meg volt győ ző dve ró la, hogy nem
lehet annyira vé szes.
– Minden rendben lesz. Csak kö tö zze be, hogy ne vé rezzen, é s
olyan leszek, mint ú jkoromban. Nem is fá j nagyon, bekö tö tt ké zzel
folytathatom is a munká t.
– Há t persze – mondta Steve –, folytathatja, de nem itt, hanem a
sü rgő ssé gin.
– Steve! – tiltakozott Cassie.
A fé r i hatá rozottan az asszony szemé be né zett.
– Azt hittem, mostanra má r megtanulta, hogy jobban teszi, ha
nem vitatkozik velem.

121
 Cassie cirkuszolhatott volna, de megé rezte, hogy most a vilá g
ö sszes kifogá sa sem é rne semmit.
– Legyen, ha annyira ragaszkodik hozzá .
– Ragaszkodom. – Steve olyan gyengé den segı́tette talpra az
asszonyt, amire az nem szá mı́tott. Pá r percig hagyta, hogy kicsit
ö sszeszedje magá t, kö zben a dereká ná l fogva szorosan tartotta.
Mire beü ltette Cassie-t a teherautó ba, az asszony karja olyan
erő sen hasogatott, hogy ö ssze kellett szorı́tania a fogá t, nehogy
felnyö gjö n. Gyö trelmesen hosszú nak tű nt az ú t a kó rhá zig. Egyikü k
sem beszé lt. Mire odaé rtek, Cassie má r szé delgett. Steve a bejá rat
kö zelé ben parkolt le.
– Ne mozduljon, jö vö k, é s kisegı́tem!
Cassie bevá rta a fé r it, aki kiemelte az ü lé sbő l. Az asszony té rde
csaknem ö sszecsuklott, amint a lá ba talajt é rt. Steve azonnal
á tkarolta, é s megtartotta.
A vá ró terem zsú folá sig tele volt. Meglepeté sé re csaknem azonnal
ő t szó lı́tottá k. Talá n Steve-nek itt is volt befolyá sa, bá r ezt nem
tartotta való szı́nű nek. Meglehet, hogy rosszabb az á llapota, mint
gondolta.
– Az adminisztrá ció ? – ké rdezte Cassie.
– Ne izgassa magá t, bı́zza rá m!
Egy doktornő megné zte a sebet, é s adott egy injekció t a fá jdalom
ellen.
Cassie utoljá ra egy olyan pillanatban já rt kó rhá zban, amely vé gü l
sorsfordı́tó nak bizonyult az é leté ben. Akkor is egy doktornő hö z
kerü lt. Duke azt mondta az ü gyeletes orvosnak, hogy a felesé ge
„balesetet” szenvedett, mert olyan „ü gyetlen” volt. Cassie-nek eltö rt
a karja, é s mindké t szeme kö rü l ké kesfekete folt é ktelenkedett.
A doktornő alaposan kiké rdezte. Jó l tudta, mi az igazsá g, é s Cassie is
tudta, hogy a doktornő tisztá ban van a helyzeté vel. A nő tekintete
elá rulta, hogy nem hisz a balesetes mesé ben.
Duke akkor kö zbelé pett. Amint feltetté k a gipszet, a fé rje

122
lerá ngatta a vizsgá ló asztalró l, é s magá val vonszolta. Ahogy sietve
menekü ltek a kó rhá zbó l, egy biztonsá gi ember futott utá nuk. Cassie
gyanı́totta, hogy a doktornő má ris megtette a szü ksé ges lé pé seket.
A fé rje azonban nem gyanı́thatta, hogy az orvos é szrevé tlenü l Cassie
zsebé be csú sztatta egy nő i otthon telefonszá má t. Né há ny hé ttel
ké ső bb Cassie oda menekü lt el.
Steve a vá ró teremben maradt, mialatt az asszonyt ellá ttá k az
orvosok. A vá gá s mé lyebb é s nagyobb volt, mintsem gondolta volna,
tizenké t ö lté ssel varrtá k ö ssze.
A mű velet vé gé n egy nő vé r kikı́sé rte az asszonyt a vá ró ba, ahol
Steve fel-alá já rká lt. Amikor meglá tta a nő t , megtorpant. Egymá sra
né ztek, é s Cassie ú gy lá tta, mintha a fé r i megkö nnyebbü lt volna.
– Olyan vagyok, mint ú jkoromban – mondta Steve-nek, biztató an
mosolygott, de egy kicsit megingott.
– Ezt jó hallani – felelte Steve, é s kivezette az asszonyt a kó rhá zbó l
a kocsiig. Ovatosan besegı́tette. Cassie grimaszokat vá gott, olyan
fá jdalmat vá ltott ki az erő feszı́té s, hogy beü ljö n a kisteherautó ba.
– Kapott fá jdalomcsillapı́tó s receptet? – ké rdezte Steve, é s
vá rakozó n kinyú jtotta a kezé t. – Adja csak ide!
– Mié rt? – ké rdezte Cassie.
– Mert kivá ltom magá nak.
Cassie nagyon szé dü lt.
– Nincs ná lam elé g ké szpé nz, é s…
– Emiatt rá é r mé g izgulni. – A hangja é reztette, hogy nem
hajlandó errő l vitá t nyitni.
Cassie tú l gyenge volt ahhoz, hogy ellenkezzen, ezé rt lehunyta a
szemé t, é s a fejé t az ablaknak tá masztotta. A fé r i megá llt a
gyó gyszertá r elő tt.
Amı́g Steve bement a gyó gyszereké rt, az asszony a kocsiban
maradt. Tová bbra is az ablaknak tá masztotta a fejé t. Eszé be jutott,
amikor a hú ga megvá gta magá t. Cassie ú gy tizenné gy lehetett,
amikor Nichole nekiszaladt a toló ajtó ü vegé nek. Az é desanyjuk

123
bevá sá rolni ment, Karen a bará taival volt. Csak Cassie tartó zkodott
otthon, é s csaknem pá nikba esett. Elborzadt a rengeteg vé rt lá tva,
de megő rizte a hidegvé ré t, é s tá rcsá zta a segé lyhı́vó t . A testvé re
karjá t tö rü lkö ző kbe csavarta, é s megtett mindent, hogy
megvigasztalja Nichole-t. Megnyugtatta, hogy nem fog meghalni, bá r
maga sem volt errő l meggyő ző dve. Pá r perc mú lva hazaé rt Karen,
rá né zett Nichole-ra, é s zokogni kezdett, ami csak mé g jobban
megijesztette a legkisebb testvé rü ket. Aztá n megé rkezett a mentő ,
é s elvitte a sé rü ltet. Karennek má r megvolt a jogosı́tvá nya, ő Cassie-
vel kö vette a mentő t . Sajnos kö zben az anyjuk is hazaé rt, de ő má r
csak a vé rben ú szó konyhá t lá tta. Cassie tudta, hogy ezt a napot
sosem fogja elfelejteni.
Miutá n Nichole sebeit ö sszevarrtá k, é s hazaté rhetett, Cassie meg
Karen egé sz dé lutá n vele maradt, felolvastak neki, é s azt
mondogattá k, hogy milyen bá tran viselkedett. Megı́gé rté k neki, hogy
haszná lhatja a sminkké szleteiket is. Nichole azon a dé lutá non Cassie
ö lé ben pihentette a fejé t, é s mielő tt elaludt volna, megkö szö nte neki,
hogy megmentette az é leté t.
Az asszony való szı́nű leg elbó biskolhatott, mert amikor kinyitotta a
szemé t, lá tta, hogy nem az é pı́tkezé s felé haladtak.
– Hová visz? – ké rdezte Steve-tő l meglepetten.
– Haza.
– De a kocsim az é pı́tkezé sen van.
– Ne idegeskedjen, megké rtem az egyik emberemet, hogy menjen
é rte, é s hozza el a laká sá hoz. En meg majd ő t viszem vissza.
Cassie nem is tudta, hogy mit mondjon, é s amikor megszó lalt, a
hangja rekedten csengett. Nem volt ahhoz szokva, hogy valaki ilyen
kö rü ltekintő é s segı́tő ké sz legyen vele.
– Kö szö nö m.
A fé r i megá llt a piros lá mpá ná l, é s az asszonyra né zett.
– Szı́vesen, Cassie. – A hangja meleg volt, kedves, gyengé dsé g
csengett ki belő le. Cassie csaknem elsı́rta magá t. Nem akarta

124
kimutatni a fé r inak az é rzelmeit. Az nagyon zavarba ejtő lenne.
A há zassá ga alatt megtanulta, hogyan kell visszafojtania a kö nnyeit.
Duke csak dü hö sebb lett, ha sı́rni lá tta ő t .
Meglepte, hogy Steve tudta a lakcı́mé t. Gyű lö lte a gondolatot, hogy
a fé r i meglá tja majd a szeré ny, kissé kopottas laká sá t. Ugy tervezte,
hogy amint megé rkeznek, kiszá ll, é s bemenekü l a há zba.
Steve leparkolt a há z elő tt.
– Mé g egyszer kö szö nö m – mondta Cassie, é s kinyitotta a kocsi
ajtajá t.
– Vá rjon csak egy pillanatot! Elkı́sé rem.
– Való ban?
– Nincs má s vá lasztá sa. Ugyis meg kell vá rnom Lennyt, aki
idehozza az autó já t, nekem pedig ő t kell visszavinnem.
– Há t persze, rendben. – Cassie elő kotorta a tá ská ja mé lyé rő l a
kulcsait, kinyitotta az ajtó t , é s arra gondolt, vajon mit fog gondolni a
fé r i, ha belé p a szeré ny laká sá ba.
Aztá n eszé be jutott, milyen ostoba. Ha egy szé p laká sban é lne,
nem lenne szü ksé ge a habitates há zra.
Amint belé ptek, a fé r i kinyitotta a konyhaszekré nyt, kivett egy
poharat, megtö ltö tte vı́zzel, é s egy fá jdalomcsillapı́tó t nyú jtott á t
Cassie-nek.
– Ezt vegye be, é s utá na dő ljö n le.
Az asszony a fé r ira bá mult, nem tudta, tiltakozzon-e, vagy tegye,
amit mond. Nem akarta, hogy egy fé r i ú jra parancsolgasson neki.
Tú l nagy utat tett meg azó ta, hogy ú jra valaki hatalmaskodá sá nak
rendelje alá magá t.
– Cassie? – né zett ké rdő n Steve az asszonyra.
Cassie rá jö tt, hogy nincs elé g ereje ahhoz, hogy szembeszá lljon
vele. Elvette a fé r i tenyeré bő l a pirulá t, a má sik kezé bő l a pohá r
vizet. Lenyelte a fá jdalomcsillapı́tó t é s egy má sik tablettá t is. Az
orvos azt azé rt adta, hogy kivé djé k az esetleges fertő zé seket.
Cassie ledő lt az á gyá ra, Steve betakarta a nappaliban talá lt

125
gyapjú takaró val. Cassie elhatá rozta, hogy megmutatja, enné l
kemé nyebb fá bó l faragtá k. Elké pzelhetetlen volt szá má ra, hogy a
dé lutá n kö zepé n szundiká ljon.
Mé gis elaludt. Amikor ismé t é bren volt, hangokra lett igyelmes.
Felismerte Steve hangjá t; biztosan megé rkezett a bará tja. A má sik
hang azonban nem fé r ihang volt, hanem Amieeé .
A lá nya hazaé rt. Valami tö rté nhetett, hiszen mé g nagyon korá n
volt. A lá nyá nak aznap csak ö t felé kellett hazajö nnie, é s most csak…
A karó rá já ra né zett. Hat is elmú lt. Ez lehetetlen!
– Amiee! – Cassie ledobta a rá terı́tett kendő t , é s felü lt. A szoba
forogni kezdett vele, ezé rt vá rt egy kicsit, mert attó l fé lt, hogy ha
most felkel az á gybó l, azonnal elá jul.
– Szia, mami! – mondta a lá nya a tő le megszokott hangon. – Itt van
Steve.
– Steve? – Azt hitte, a fé r i má r ré gen elment.
– Steve – ismé telte Amiee. – Ugye emlé kszel mé g rá ? –
Há trafordult, é s ú gy ké rdezte: – Biztos benne, hogy nem verte be a
fejé t is?
– Tudom, kicsoda Steve – motyogta Cassie, é s a homloká ra
szorı́totta a kezé t. A szoba tová bbra is forgott vele. – Csak azt
szeretné m tudni, mié rt van mé g mindig itt.
– Mami, nagyon udvariatlan vagy, pedig vacsorá t is hozott nekü nk.
– Aztá n halkabban hozzá tette: – A KFC-bő l!
Steve hamar kinyomozta, melyik az Amiee szı́vé hez vezető
legrö videbb ú t.
– Fé lretettem neked egy combot.
– Kedves tő led – mondta Cassie. Kilé pett a há ló szobá bó l, az
ajtó fé lfá ba kapaszkodott, hogy megő rizze az egyensú lyá t.
Aká rmilyen tablettá t is adott neki a fé r i, az teljesen kiü tö tte.
– Té nyleg nagyon kedves tő le – ismé telte meg Amiee. – A combot
szeretem a legjobban.
Cassie a homloká ra szorı́totta az egyik kezé t. Lá tta Steve-et, aki az

126
asztalná l ü lt, amelynek a kö zepé n egy tı́zdarabos KFC-kosá r á llt,
illetve mindaz, ami a menü vel já r.
– Nem kellett volna ilyen soká ig maradnia – mondta a fé r inak.
– Nem akartam, hogy ú gy jö jjö n haza a lá nya, hogy az á gyban
talá lja magá t egy sé rü lé ssel, é s nincs sehol senki.
Cassie má r majdnem azt mondta, hogy Amieenek furcsá bb
lehetett, hogy egy idegen fé r it talá lt a laká sban, de nem szó lalt meg.
– Hogy é rzi magá t? – ké rdezte Steve, ahogy felá llt.
– Nem is tudom… Mi van ezekben a pirulá kban? Teljesen
kiü tö ttek.
– Fá jdalmai vannak?
Cassie egy percre megá llt, hogy ezt vé giggondolja, majd azt
mondta:
– Nem hinné m.
– Remek.
– Az autó m? – Lehet, hogy nem sokat é rt az a kocsi, de a cé lnak
tö ké letesen megfelelt.
– Kint parkol.
– Steve mindenre gondolt, ő igazá n kú l, mami! – A kislá ny ragyogó
mosolyt villantott a fé r ira.
– Ne bı́zza el magá t! – mondta Cassie Steve-nek. – Ez a KFC mű ve,
a lá nyom gyengé je a rá ntott csirke.
– En is erre gondoltam – hú zta kis iú s mosolyra a szá já t a fé r i.
– Mé g egyszer kö szö nö m. – Steve Cassie minden vá rakozá sá t
felü lmú lta.
– Nem tesz semmit – felelte a fé r i az ajtó felé tartva.
– Igen, é n is kö szö nö m, Steve – szó lt kö zbe vé kony hangon Amiee.
A fé r i Cassie-re pillantott.
– Hı́vjon, ha szü ksé ge van valamire.
– Ugy lesz – nyugtatta meg a fé r it Amiee, megelő zve az anyjá t.
Steve tá vozott, é s a kislá ny kö rbetá ncolta a konyhá t.
– Mami, ez ugyanaz a ickó , akit korá bban nem szerettü nk?

127
Megvá ltozott, é s igazá n csú cs!
– Kedvelem Steve-et – mondta Cassie, elbagatellizá lva a való di
é rzelmeit. – O jó bará tom, de semmi tö bb, é rted? – Arra volt a
legkevé sbé szü ksé ge, hogy a lá nya valami romá ncra gyanakodjon
kö zte é s Steve kö zö tt.
– Mami! – suttogta Amiee, mintha rejtegetni való , nagy titokró l
lenne szó . – Egy egé sz kosá r KFC-t hozott nekem.
– Igen, drá gá m, tudom.
– Es nem ké rtem tő le. – A kislá ny szemé ben ez a tett annyit é rt,
mintha Steve maga sü tö tte volna neki a csirké t. – Pontosan olyan
ickó , akihez fé rjhez kellene menned… Ugye tudod? Má r ha valaha is
ú jra fé rjhez akarsz menni.
– Amiee! Ne lé gy nevetsé ges!
– Jó , jó , csak egy ö tlet volt – mondta a lá nya, mindké t kezé vel
hevesen gesztikulá lva, mielő tt kivett volna egy ú jabb csirkeszá rnyat
a kosá rbó l.

128
 TIZENHARMADIK FEJEZET

Steve-nek csak Cassie já rt a fejé ben. Egé sz nap rá gondolt. Arra, hogy
hogyan é rezheti magá t, kialakult-e valamilyen fertő zé s, é s remé lte,
hogy a napjá t otthon tö ltö tte, pihené ssel.
A temető felé tartva is Cassie kö rü l forogtak a gondolatai, é s
csaknem tú lhajtott a bejá raton. Az utolsó percben fordult be, é s
megdö bbentette, hogy egy má sik nő re gondol, mikö zben a felesé ge
sı́rjá hoz igyekszik.
Má r ké t hé t is eltelt, amió ta utoljá ra Alicia sı́rjá ná l já rt. Altalá ban
né há ny naponta ellá togatott hozzá . Fontos volt szá má ra, hogy
rendben tartsa a sı́rjá t, é s mindig friss virá g legyen rajta. Igaz, hogy
mostaná ban nagyon elfoglalt volt, de az igazat megvallva, ez sosem
volt má ské nt, mé gis mindig tudott idő t szakı́tani rá . Megrá zta a té ny,
hogy ezú ttal ké t hetet is kihagyott. A szoká sos helyen parkolt le,
majd kiszá llt a kocsibó l.
Fé l té rdre ereszkedett a sı́rkő felett. Leseperte ró la a fű szá lakat –
nemré g vá ghattak fü vet a temető ben –, ı́gy lá tható vá vá lt Alicia neve.
Elvitté k má r az elő ző lá togatá sa alkalmá val kivitt virá gait. Vizet
tö ltö tt a vá zá ba, é s beletette a friss virá gokat. Alicia mindig is
szerette a piros tulipá nokat, amiknek é pp most volt a szezonja.
– Talá lkoztam egy asszonnyal – mondta Steve, é s csak á llt a sı́rná l,
a karja esetlenü l ló gott a teste mellett. – Olyan makacs, mint egy
ö szvé r… A Habitatné l ö nké nteskedik, é s azó ta nagyon sokat gondolok
rá . – Megá llt, nem tudta, hogy megemlı́tse-e Cassie nevé t. – Volt egy
balesete a kö zelmú ltban, é s é n vittem be a sü rgő ssé gire.
Eszé be jutott, Cassie hogyan bizonygatta, hogy nincs semmi baja,
é s hogy egy kö té s is megteszi. Első re nem é rezte mé g a fá jdalmat, de
amikor mé gis a hatalmá ba kerı́tette, elsá padt é s hallgatott.

129
Egyetlenegyszer sem mutatta, mekkora fá jdalmai vannak, de Steve
lá tta a tekinteté t, é s azt, ahogy ö sszeszorı́totta a fogait, nehogy
feljajduljon.
Az asszony szemmel lá tható an irtó zott a kó rhá ztó l, bá r a
szemé lyzet remekü l dolgozott. Steve is gyű lö lte az egé szet.
A vá ró teremben megrohantá k az emlé kek, é ppen azok, amelyektő l
szeretett volna megszabadulni. Alicia é ppen abban a kó rhá zban
fekü dt. Amikor Cassie megjelent felkö tö tt karral, ö rö mmel tá vozott
vele együ tt.
Ujra Cassie-re gondolt. A tekinteté t Alicia sı́rkö vé re szegezte;
bű ntudata tá madt, hogy egy má sik nő re gondol a felesé ge sı́rjá ná l.
Ok ketten Aliciá val nagyon kö zel á lltak egymá shoz, é s az é lete
teljesen kiü resedett a felesé ge né lkü l. Má r há rom é v telt el azó ta,
hogy elment, é s a fá jdalom tompult valamelyest, de mé g mindig
ugyanolyan kö zel é rezte magá hoz az asszonyt. Ha izikailag nem is
lehetett tö bbé mellette, tudta, hogy Alicia ö rö kre vele marad.
– Cassie-nek hı́vjá k – suttogta. A zsebé be mé lyesztette a kezé t, é s
pá r percig csendben á llt. Mielő tt tá vozott volna, az ujjait a szá já hoz
szorı́totta, lehajolt, é s megé rintette a nevet a sı́rkö vö n, majd
visszament a teherautó já hoz, é s elhajtott.
Az igazat mondta Aliciá nak. Má r jó ideje csak Cassie-re tudott
gondolni. Mivel ő felelt a telken folyó é pı́tkezé sé rt, ezé rt ú gy é rezte,
kö telessé ge, hogy megbizonyosodjon ró la, miké nt boldogul az
asszony. Nem sikerü lt enné l jobb ü rü gyet kitalá lnia, mikö zben
Cassie laká sa felé tartott. Odaé rve jó né há ny percig ü lt az autó ban,
é s azon vı́vó dott, vajon betoppanhat-e bejelenté s né lkü l, é s hogy
helyesen cselekszik-e. Tudta, hogy tulajdonké ppen egy telefonhı́vá s
is megtenné , de szü ksé gé t é rezte – nos, rendben, arra vá gyott –,
hogy a sajá t szemé vel lá ssa, hogy van Cassie.
Az asszony lá nya nyitott ajtó t , é s a fé r it megpillantva ú gy
felcsillant a szeme, mint egy kisgyereké a kará csonyi ajá ndé kok
lá ttá n.

130
 – Szia, Steve! – ü dvö zö lte Amiee, mintha a legjobb bará tok
lenné nek. – Mami itthon van. – Kitá rta az ajtó t , é s betessé kelte a
fé r it.
Steve lá tta, hogy Cassie a tű zhelyné l á ll, ú gy tű nt, vacsorá t fő z.
Rö gtö n é szrevette, milyen sá padt az asszony. Ugyanazt a
fá jdalommal teli arckifejezé st lá tta, mint amikor bevitte a kó rhá zba.
Egy hosszú percig nem szó laltak meg, csak egymá sra bá multak.
Steve é rezte, ahogy Amiee elő bb az egyikü kre, majd a má sikukra
né zett, aztá n a tekintete ismé t rajta á llapodott meg.
– Mit keres itt? – ké rdezte Cassie, é s egyá ltalá n nem tű nt
boldognak, hogy viszontlá thatja ő t .
Ez az asszony nem igazán segít, hogy magabiztosnak érezzem
magam, gondolta a fé r i.
– Szerettem volna lá tni, hogy hogy van, é s megtudni, hogy akar-e
panaszt tenni.
– Panaszt? – rá ncolta ö ssze a homloká t Cassie. – Csak nem
gondolta komolyan, hogy beperelné m a Habitatet?
A má r jó l ismert tű z visszaté rt az asszony szemé be.
– Nem, de ez egy teljesen logikus kö vetkezteté s.
– Logikus? – ismé telte meg Cassie, é s halkan nevetett.
Steve ú gy é rezte, mindent sikerü l elrontania. Jobban já rt volna az
ő szintesé ggel, semhogy egyre mé lyebbre á ssa magá t egy olyan
gö dö rbe, ahonnan nagyon nehé z lesz kimá sznia.
– Való já ban azé rt ugrottam be, hogy lá ssam, hogy van.
– Mami ma dolgozott – szó lalt meg Amiee. – A legtö bben nem
dolgoznak hé tfő n, de mami bement, mert pluszpé nzre van szü ksé ge,
hogy elautó zhassunk Spokane-be…
– Amiee! – Az asszony olyan pillantá st vetett a lá nyá ra, ami
azonnal elhallgattatta a tizenké t é ves gyereket.
– Oké , oké , de ú gy gondoltam, Steve-nek tudnia kell.
– Bement a szalonba? – Steve el sem tudta ké pzelni, milyen
fá jdalommal já rhatott, ahogy Cassie egé sz nap a karjá t emelgette a

131
vendé gek kiszolgá lá sakor. Ugy gondolta, a sé rü lé se miatt az asszony
majd kivesz né há ny szabadnapot, é s alig akarta elhinni, hogy nem
ı́gy tett. – Nem tudja, hogy a szervezeté nek legalá bb egy nap
pihené sre van szü ksé ge a gyó gyulá shoz?
– Es nem vette be a fá jdalomcsillapı́tó já t sem, mert azt mondta,
hogy tiszta fejre van szü ksé ge – tö rt ki Amieebő l, aki csı́pő re tett
ké zzel az anyja elé á llt. – Ha akarsz, legyé l csak dü hö s rá m, de Steve-
nek tudnia kell. O mondta nekem, hogy gondoskodjam arró l, hogy
beveszed a gyó gyszert, é s sokat pihensz, de te nem ı́gy tetté l. Nem
vetted be az orvossá got, é s fé l é jszaka fent voltá l, ezt tudom, mert
hallottalak.
– Amiee! – mondta Cassie, é s zavartan elpirult. – Allj le, lé gy
szı́ves!
– Steve szeretné , ha elmondaná m neki – hú zta ki magá t a kislá ny,
mintha ké szen á llna a bü nteté sre.
Steve le sem tudta venni a szemé t Cassie-rő l.
– Bizonyá ra kimerü lt.
A makacs asszony nem erő sı́tette meg, de nem is tagadta a
felté telezé st.
– Jö jjö n, ü ljö n le! – A fé r i ü gyelt rá , hogy halkan, nyugodtan
beszé ljen. Amikor az asszony nem mozdult, odalé pett hozzá , é s
ké zen fogva a kanapé hoz vezette. Odaszó lt Amieenek: – Ké rlek, hozz
egy kis jeget!
– Rendben. – Amiee ö rü lt, hogy segı́thet. A mé lyhű tő bő l kivett egy
tá lcá nyi jé gkocká t. – Es most? – pillantott Steve-re tová bbi
utası́tá sok remé nyé ben.
– Tedd a jeget egy mű anyag zacskó ba, é s az egé szet tekerd be egy
tö rü lkö ző be.
Az a té ny, hogy Cassie nem szá llt vele szembe, bizonyı́totta a fé r i
igazá t: az asszony tú l korá n tú l sokat vá llalt. Amiee berá zta a jeget
egy ü res kenyereszacskó ba, é s hozott egy tiszta tö rü lkö ző t a
fü rdő bő l.

132
 – Itt van – mondta bü szké n.
Steve ó vatosan lefektette Cassie-t a kanapé ra, felemelte a karjá t,
é s a felkarjá ra tette a jeges borogatá st.
– Jó é rzé s? – ké rdezte.
Az asszony bó lintott, é s lehunyta a szemé t. Ugy é rezte, amikor a
kanapé tá mlá já ra fektette a fejé t, vé gre az egé sz testé ben
ellazulhatott.
– Hozhatom a fá jdalomcsillapı́tó t? – ké rdezte a segı́tő ké sz Amiee.
– Nem, attó l á lmos leszek – tiltakozott Cassie.
Steve ö sszeszorı́totta a fogá t, é s mialatt az asszony beszé lt,
igyekezett elrejteni, mennyire felpapriká zzá k a hallottak. Ez a nő a
makacsná l is makacsabb volt.
– Ha mé g nem gondolt volna rá , a szervezeté nek pihené sre van
szü ksé ge, hogy meggyó gyulhasson.
Ezt hallva Amiee a fü rdő be szá guldott, majd a gyó gyszeresü veggel
é s egy pohá r vı́zzel té rt vissza.
– Hallgass erre az emberre – mondta, é s á tadta a gyó gyszert meg a
vizet az anyjá nak.
Cassie nem tiltakozott.
– Mit szeret a legjobban a mamá d, ha jó t akar enni? – ké rdezte
Steve suttogva Amieető l.
– Egy Whoppert. En a KFC-t szeretem.
– Ez má r korá bban is feltű nt nekem – mondta a fé r i, é s pró bá lta
elrejteni a mosolyá t.
Amiee vigyorgott, majd halkan hozzá tette:
– Reggelire megettem egy combot, é s csaknem olyan inom volt,
mint tegnap este.
Steve kö zben elhatá rozá sra jutott. O is halkan szó lt a kislá nyhoz.
– Tedd fé lre azt, amit a mamá d ma este fő zni akart, é s mi ketten
elugrunk valami harapnivaló ért.
– Té nyleg? – csillant fel Amiee szeme.
– Té nyleg – visszhangozta a fé r i.

133
 A tizenké t é ves kislá ny teljesen el volt ragadtatva.
– Mondtam a maminak, hogy fé rjhez kellene mennie egy olyan
emberhez, mint maga, é s tudja, mit felelt? – Nem is vá rta meg a fé r i
vá laszá t, ú gy folytatta: – Azt, hogy az olyan fé r iak, mint maga, nem
vesznek el olyan nő ket, mint ő . Azt mondtam, nincs igaza, aztá n azt
felelte, hogy errő l nem akar beszé lgetni. Né ha ilyen rosszkedvű . –
Mikö zben beszé lt, a kislá ny leemelte a tű zrő l a lá bost, kivett ké t
virslit a forró vı́zbő l, betette egy kis szendvicseszacskó ba, mielő tt a
hű tő be rakta volna.
– Ké sz vagy? – ké rdezte Steve, é s ö rü lt, hogy Cassie má r
elszunnyadt.
– Ha elveszed a mamá t, kaphatok egy mini iPadet?
– O…! – Ritká n esett meg, hogy Steve nem talá lta a szavakat, de
Amiee teljesen zavarba hozta.
A kislá ny habozott.
– Ugye ezt nem lett volna szabad megké rdeznem tő led?
– Talá n ez mé g egy kicsit korai – tette a kislá ny vá llá ra a kezé t a
fé r i.
– Ugye nem mondod el a maminak? Tú lsá gosan felizgatná magá t.
– Ez a mi titkunk marad – mosolygott Steve.
Mire visszaté rtek, Cassie mé lyen aludt. Amiee lá bujjhegyen
odalé pett hozzá .
– Felé bresszem?
– Nem, hagyd csak aludni. – Steve arra gondolt, má snap is eljö n,
hogy megné zze, az asszony lecseré lte-e a kö té st a karjá n.
Amiee bizonytalankodni lá tszott.
– Talá n megenné a Whoppert.
– Majd megeszi, ha felé bred. – Steve a gyapjú takaró val betakarta
az alvó asszonyt, a teste mellett is alaposan betű rte. Ha nem lett
volna ott Amiee, meg is csó kolja a homloká t.
A kislá ny a fé r i minden mozdulatá t igyelte.
– Tegnap é jjel is ı́gy aludt itt.

134
 A jé g elolvadt, é s a té ny, hogy az asszony nem é rezte meg a
zacskó bó l kicsorgó vizet, bizonyı́totta, milyen kimerü lt lehet. Steve
nehezen tudta volna megmagyará zni, mié rt ó vná ilyen fé ltő n az
asszonyt.
– Most jobb, ha megyek – jelentette be Steve.
– Megmondjam a maminak, hogy hı́vjon fel, ha felé bred? –
ké rdezte remé nykedve a kislá ny.
– Nem, minden rendben van. Hagyd csak pihenni. – Ugy é rezte,
jobb, ha elmegy, mé g mielő tt Amiee eskü vő i ruhá kat kezd né zegetni
a mamá ja szá má ra.
– Oké . – Amiee csaló dottnak lá tszott, amikor kikı́sé rte az ajtó hoz. –
Bá rmikor eljö hetsz hozzá nk – nyugtatta meg a fé r it.
– Akkor is, ha nem hozok KFC-t? – ugratta Steve.
– Há t persze – felelte a kislá ny, aki komolyan vette a ké rdé st. – De
ha vé letlenü l lesz ná lad egy kosá r, anná l jobb.
Steve elindult a teherautó ja felé , é s nem á llta meg, hogy el ne
mosolyodjon.

135
 TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Steve nem engedé lyezte, hogy Cassie a kö vetkező hé ten az
é pı́tkezé sen dolgozzon. Ez igencsak bosszantotta az asszonyt,
kü lö nö sen, ha arra gondolt, hogy ilyen ü temben é vekbe telik majd,
mire ledolgozza a szü ksé ges munkaó rá kat. O ugyan nem hı́vta Steve-
et, de a fé r i á llandó kapcsolatban á llt Amieevel. Cassie hallotta a
telefonbeszé lgeté seiket, bá r a lá nya mindent elkö vetett, hogy
megő rizze a titká t. Az asszony hagyta, Amiee hadd higgye, hogy
fogalma sincs arró l, mi folyik kettejü k kö zö tt.
Cassie annyit tudott kivenni a beszé lgeté sekbő l, hogy Steve az ő
á llapota felő l é rdeklő dik, é s igyekszik megbizonyosodni afelő l, hogy
bevette-e a gyó gyszereit, é s nem dolgozik-e tú l sokat a szalonban.
Ami a sebet illette, szé pen gyó gyult. A sé rü lé s utá ni hé tfő n Cassie
tú lfeszı́tette a hú rt, sokat dolgozott, é s meg is izette az á rá t. Amikor
Steve beá llı́tott, má r csaknem ö sszeesett a fá radtsá gtó l.
Nyolc nappal a baleset utá n, hé tfő n Cassie kezdte jobban é rezni
magá t. Az Egyesü lt Allamok é szaknyugati ré gió já ban csodá latos volt
az idő . Sü tö tt a nap, enyhe szellő fú jt, a hő mé rsé klet hú sz-egyné há ny
fok lehetett. Amiee rekordidő alatt elké szı́tette a há zi feladatá t,
Cassie-nek sü rgetnie sem kellett, é s ez meglepte. Felté telezte, hogy
a lá nya a bará taival akarja é lvezni a gyö nyö rű napsü té st, de Amiee
otthon té nfergett akkor is, amikor má r elké szü lt a lecké ivel.
Cassie arra gondolt, hogy ö sszedob egy salá tá t vacsorá ra, amikor
valaki kopogott az ajtó n.
– Megyek é n! – Azzal Amiee ú gy rontott elő a szobá já bó l, mint egy
bö rtö né bő l szabaduló rab. Kinyitotta az ajtó t , é s hangosan, de
megjá tszott hangon azt kiá ltotta: – O, szia, Steve, micsoda
meglepeté s!

136
 Cassie mé g nem tudhatta, hogy ő k ketten ö sszebeszé ltek-e, de
hamarosan ezt is kiderı́ti.
Steve belé pett, az ujjait a farzsebé be mé lyesztette.
– Hogy é rzi magá t? – ké rdezte, ahogy az asszonyra né zett.
– Má r sokkal jobb a kedve – felelte Amiee az anyja helyett.
Cassie levette a szemé t Steve-rő l, hogy kellő en hosszú pillantá st
vethessen a lá nyá ra.
– Kö szö nö m, Amiee, é n is tudok vá laszolni. – Aztá n ismé t Steve-re
né zett, é s kijelentette: – Sokkal jobban vagyok.
A fé r i mosolyra hú zta a szá já t, mire az asszonynak ké retlenü l is
eszé be jutott, milyen vonzó a fé r i. Való já ban nem volna szabad
ilyesmit gondolnia Steve-rő l, má sré szt ké ptelen volt ellená llni a
lá tvá nynak.
– Orö mmel hallom – mondta kö nnyedé n a fé r i. – Ké szen á llna egy
kis kiruccaná sra?
– Mami é s é n nagyon szı́vesen…
Cassie egy pillantá ssal elhallgattatta a kislá nyt.
– Mé gis mire gondolt? – ké rdezte, mintha neki é s a lá nyá nak aká r
má s tervei is lehetné nek.
– Tudom, hogy hallott má r arró l az ú j telekrő l, amit a Habitat
vá sá rolt meg, innen nem messze.
Cassie é rezte, hogy a szı́ve gyorsabban kezd verni.
– Hallottam ró la valamit. – Megan emlı́tette a dolgot, de Cassie
nem mert é rdeklő dni a ré szletek irá nt. O csak egyike volt az ú j
otthonra vá ró knak, é s nem lá tta helyesnek, hogy é ppen ez irá nt a
telek irá nt é rdeklő djö n, amikor má sok biztosan megelő zik ő t a
vá ró listá n.
– Olyan szé p ez a dé lutá n, gondoltam, szı́vesen megné zné k azt a
telket – mondta Steve. Amiee ú gy tette ö ssze a kezé t, mintha buzgó n
imá dkozna, é s tá gra nyı́lt, kö nyö rgő szemmel né zett az anyjá ra. –
Ké rlek, mami, legalá bb vessü nk egy pillantá st a telekre!
Cassie-nek nem á llt szá ndé ká ban visszautası́tani az ajá nlatot.

137
 – Azt hiszem, beilleszthetjü k ezt a kirá ndulá st a kü lö nben zsú folt
programunkba.
Amiee ké ptelen volt visszafogni az ö rö mé t, ugrá ndozott é s
tapsikolt.
– De csak ha rendesen viselkedsz – tette hozzá halkan Cassie.
– Jó leszek, ı́gé rem – nyugtatta meg Amiee.
– Akkor megyü nk? – né zett Steve Cassie-re.
– Megyü nk. – A fé r i vezette a menetet, é s megvá rta, amı́g az
asszony bezá rja a laká st.
Ez alkalommal Steve szemé lyautó val é rkezett, egy né gyajtó s
szedá nnal, amely ú gy festett, mintha most gurult volna ki a
bemutató terembő l. Cassie eddig csak a teherautó já val lá tta a fé r it,
aki kiolvashatta a nő szemé bő l, min is já r az agya, mert amikor
kinyitotta neki az ajtó t , é s vá rta, hogy beszá lljon, azt mondta:
– Ez volt Alicia kocsija.
– O! – jegyezte meg kurtá n Cassie. A fé r i most elő szö r emlı́tette
meg elő tte az elhunyt felesé gé t.
Amiee bepattant a há tsó ü lé sre, é s kö rbeszimatolt.
– Hű , ennek a kocsinak ú j szaga van!
– Pedig má r tö bb mint há romé ves – mondta Steve, é s beü lt a
vezető ülé sbe. – Aliciá nak má r nem volt sok alkalma arra, hogy
vezesse, é n meg á ltalá ban a kisteherautó mmal já rok.
Cassie-nek nem kellett azon tö prengenie, miké nt alakı́tsa a
tá rsalgá st, mert Amiee ú gy beszé lgetett Steve-vel, mintha ré gi
bará tok lenné nek. Elmesé lte a fé r inak, mi tö rté nt a hé ten az
iskolá ban, fecsegett egy matekdolgozatró l é s a bará tnő jé rő l,
Claudiá ró l, aki immá r nem volt tö bbé az LBO-je.
– Remé lem, nem bá nod, hogy ilyeneket mesé lek – á llt le Amiee
egy hosszú é s bonyolult tö rté net kö zepé n, amely azt volt hivatott
elmagyará zni, hogy Claudia mié rt nem a legjobb bará tja tö bbé .
– Egyá ltalá n nem – felelte Steve. – Nagyon é rdekes tö rté net.
– Mami ragaszkodik hozzá , hogy ismerje a ré szleteket is – mondta

138
a kislá ny, mint akire nagy terhet ró ez a feladat. – Ez olyasmi, amit
mami é s a testvé rei minden este megtettek a szü leikkel a
vacsoraasztalná l, ı́gy aztá n percrő l percre elmesé lteti velem minden
napomat.
Steve egy pillanatra elfordı́totta a tekinteté t az ú tró l, é s a
szemö ldö ké t felvonva Cassie-re né zett, akinek vé gü l magyará zatot
kellett adnia erre.
– Amikor este a vacsorá ná l ü lü nk, szeretem, ha nem egyszavas
vá laszokat kapok.
– Lá tod, mire gondoltam? – só hajtott Amiee a nehé z feladat sú lya
alatt.
– Ertem – mondta a fé r i.
Kö rü lbelü l tı́z perc alatt odaé rtek a telekhez, amely Kent nyugati
dombjá n fekü dt. Steve alig parkolt le a kocsival, amikor Amiee
kivá gta a há tsó ajtó t , é s olyan gyorsan ugrott ki a kocsibó l, mint aki
egy robbaná s elő l menekü l.
– Ez az? – kiá ltotta Amiee, é s má r a telek felé né l já rt.
– Ez az – visszhangozta Steve, é s kö vette. – Es ez mind a tié tek.
Cassie nehezen fogta fel az egé szet. A telek nagy volt, sokkal
nagyobb, mint amiben remé nykedett, vagy amit elké pzelt. Lassan
utolé rte a lá nyá t. A telek há tsó ré szé ben, a kerı́té s kö zelé ben tö bb fa
is á llt. Steve az asszony utá n ment.
– Milyen fá k ezek? – ké rdezte Cassie. Leszakı́tott egy kis bimbó t , é s
megvizsgá lta.
– Alma. Ké t almafa é s egy szilvafa.
– Gyü mö lcsfá k – só hajtott nagyot Cassie.
– Mami, ké szı́thetü nk almaszó szt! Claudia nagymamá já ná l ettem,
ő maga csiná lta. Sokkal jobb volt anná l, mint amit a boltban veszü nk.
– Nem is csodá lom.
– Mi is ké szı́thetü nk majd?
– Ha elé g alma terem, há t persze, csiná lhatunk szó szt.
Amiee lelkesedé sé ben á tö lelte a fá t.

139
 – Teremj nekü nk almá t – szó lt a fá hoz. – Sok-sok almá t.
Cassie é szrevette, hogy Steve igyekszik elrejteni a mosolyá t.
A fö ldet bá multa, é s halkan kuncogott.
A telek ké t oldalá n lé vő szomszé dok má r elkerı́tetté k a telkeiket.
Cassie ı́gy jó l lá thatta a telek mé reté t. Oriá sinak tű nt.
– Lesz hely konyhakertnek is? – ké rdezte Steve-tő l.
– Szeretne egyet?
Cassie csak bó lintott, mert fé lt, hogy a hangja elá rulná , mifé le
é rzé sek tö rtek most rá . Az anyjá nak nagy kertje volt, é s nyaranta a
lá nyoknak kellett kigyomlá lniuk. Ok há rman já té kkal igyekeztek
feldobni a feladatot. Karen egy nagy gilisztá val kergette meg ő t .
Cassie az ö ntö ző berendezé sen is á tfutott, csak hogy elmenekü ljö n a
nő vé re elő l, é s olyan hangosan sikoltozott, hogy az anyjuk kijö tt a
há zbó l.
Amikor felpillantott, csak akkor hallotta meg, hogy Steve beszé l
hozzá .
– Megné zzü k Stannel, hogy lehet ú gy elhelyezni a há zat, hogy a
telek egy jó kora darabja megmaradjon kertnek.
Cassie nem is á lmodott arró l, hogy sajá t há za lesz, rá adá sul akkora
kerttel, ahol zö ldsé geket termeszthet. Osszeszorult a torka, ké ptelen
volt beszé lni. Kö rbejá rta a telket, hogy elrejtse a megható dottsá gá t,
szá molta a lé pteit, é s igyekezett felfogni, milyen szerencsé s.
– Ismered a szomszé dokat? – ké rdezte Amiee, é s mielő tt Steve
vá laszolhatott volna, folytatta: – Vannak itt velem egyidő s lá nyok? Es
hogy á llunk a iú kkal?
– Sajná lom, de mé g nem talá lkoztam egyik szomszé ddal sem –
felelte Steve Amieenek, majd ismé t Cassie-re igyelt. – Nos, mit szó l
hozzá ? Tetszik? Vagy vá rna inká bb, amı́g felbukkan egy ú jabb telek?
– Tetszik neki! – kiá ltott fel Amiee. – Tetszik neki! Mindkettő nknek
tetszik!
Az ö rö m elné mı́totta Cassie-t; ezú ttal nagyon ö rü lt, hogy a lá nya
szó lalt meg helyette.

140
 – Cassie? – né zett rá Steve, mert tő le vá rta a vá laszt.
Az asszony nagyot nyelt, a fé r ira mosolygott, é s bó lintott.
Szerencsé re nem is kellett tö bbet mondania, mert egy autó é rkezett
meg é s parkolt le Steve kocsija mellett.
Egy fé r i szá llt ki belő le, aki valahonnan ismerő s volt Cassie-nek,
bá r nem emlé kezett rá , hol is lá tta korá bban. Az ember egyenesen
Cassie felé tartott, é s a kezé t nyú jtotta.
– Stan Pearson – mutatkozott be, é s Steve felé biccentett.
– Stan lesz ennek a há znak az é pı́té svezető je – magyará zta Steve.
Cassie hirtelen megdö bbent, alig tudta elrejteni a csaló dá sá t.
– Maga nem fog a há zon dolgozni? – Amikor elő szö r talá lkoztak a
Habitatné l, Megan azt mondta neki, hogy Steve fogja irá nyı́tani az
é pı́tkezé st. Nagyon jó l emlé kezett erre, mert az első talá lkozá suk
utá n arra gondolt, megké rdezi, nem ké rhetne-e má svalakit helyette.
Es most… nos, né lkü le nem lenne ugyanolyan az egé sz.
Stan magyará zni kezdett, mintha olvasott volna az asszony
gondolataiban.
– Steve itt lesz. O ö nké ntes, de legalá bb annyit tud az
é pı́tkezé sekrő l, mint é n, ha nem tö bbet. Alapvető en é n mindent
rá bı́zok, kö zben egy má sik há z é pı́té sé t felü gyelem. Ezzel azt akarom
mondani, hogy idő nké nt itt is fel fogok bukkanni, hogy lá ssam, hogy
mennek a dolgok. Ugy, ahogy Youngé k há zá ná l is teszem. Jogilag é n
vagyok az é pı́té svezető , de á ltalá ban mindent Steve-re bı́zok.
Szó val Cassie korá bban ott talá lkozhatott Stannel. Eszé be jutott,
hogy tö bbszö r is lá tta a ké t fé r it taná cskozni.
– En izetett alkalmazott vagyok – magyará zta Stan. – Steve
ö nké ntes, bá r gyakran legalá bb annyit dolgozik, mint é n, vagy mé g
tö bbet.
– Ugye ott lesz pé nteken a Young-há zná l? – ké rdezte Stan Cassie-
tő l.
Az asszony é rtetlenü l né zett Steve-re. Erezte, hogy az egyhetes
tá vollé te alatt valamibő l kimaradt.

141
 – Há zszentelé s lesz – magyará zta Steve, majd Stanhez fordult. –
Cassie kihagyott egy hetet, ő az, akinek megsé rü lt a karja, ezt
emlı́tettem neked.
– Há t persze. Elfelejtettem. Hogy gyó gyul a sebe?
– Minden a legnagyobb rendben – felelte Cassie, aki nem akart
tú lontú l nagy jelentő sé get tulajdonı́tani a sé rü lé sé nek. – Csak egy
karcolá s az egé sz.
– Egy tizenké t ö lté ssel ö sszevarrt sebet nem nevezné k é pp
karcolá snak – rá ncolta a homloká t Steve.
Az asszony pró bá lt tudomá st sem venni ró la.
– Steve nem engedte meg, hogy dolgozzak – mondta, é s
ö sszehú zott szemmel né zett a fé r ira.
– Jó l tette. Nem szeretné nk, ha szé tnyı́lna a sebe – mondta Stan,
aztá n, mint aki té má t akar vá ltani, megjegyezte: – Elhoztam a há z
terveit, hogy megmutassam magá nak é s a lá nyá nak. Nagyon
hasonlı́t a Young-há z tervé hez.
– Má r megvannak a tervek? – kiá ltotta Amiee, é s odanyomult
Cassie mellé . – Há ny há ló szoba lesz?
– Há rom – felelte Stan.
– Há rom! Há rom há ló szoba! – kiá ltott fel Amiee.
– Mi legkevesebb há rom há ló val é pı́tjü k a há zakat – magyará zta
Steve a kislá nynak.
– Es mi van, ha csak egy szemé ly kö ltö zik be egy ilyen há zba? Neki
is há rom há ló szobá ja lesz?
– Igen – vette á t a szó t Stan. – Azé rt csiná ljuk ı́gy, hogy nö veljü k az
eladható sá got. Egy há romhá ló s há zat sokkal kö nnyebb eladni.
Stan a kocsija há tsó ü lé sé rő l egy papı́rhengert vett elő , levette a
kupakjá t, é s a tartalmá t a kocsija tetejé re terı́tette: a tervrajz egyik
vé gé t az ablaktö rlő tartotta, a má sikat a keze.
– Né zd csak meg alaposan, Amiee! – taná csolta Steve a kislá nynak,
aki ott szorongott Cassie é s Steve kö zö tt.
– Há ny né gyzetmé ter? – né zett Cassie a tervrajzra.

142
 – Szá ztı́z, ezek nem nagy há zak.
– Nem lá tta, hogy mekkora laká sban é lü nk? – ké rdezte Cassie fé lig
tré fá lkozva. Ahhoz ké pest a szá ztı́z né gyzetmé ter való di
udvarhá znak tű nt.
– Nem olyan ré gó ta gará zsokat is é pı́tü nk a há zakhoz, oda kerü l a
mosó - é s a szá rı́tó gé p.
– Kapunk mosó - é s szá rı́tó gé pet is? – Amiee csaknem magá nkı́vü l
volt, é s ö rö mé ben a kezé t dö rzsö lte. – Hallottad, mami? Lesz sajá t
mosó gé pü nk é s szá rı́tó nk!
– Hallottam.
Amiee aztá n – mintha a lehetetlennel vetekedne mindaz, amit
ké rdezni akart – nagy nehezen kibö kte:
– Lehet szó egy olyan tű zhelyrő l, amin kettő né l tö bb a gá zé gő , é s
mű kö dik a sü tő je?
– Vedd ú gy, hogy má ris a tié tek – biztosı́totta Steve.
Amiee lehunyta a szemé t, é s há trahajtotta a fejé t.
– Meghaltam, é s má r a mennyorszá gban vagyok?
Steve nevetett, é s Cassie-re né zett.
– Mindig ilyen?
– Attó l tartok, igen.
Stan szemmel lá tható an jó l mulatott, majd ö sszetekerte a
tervrajzot, é s visszadugta a hengerbe.
– Akkor pé nteken talá lkozunk? – né zett Cassie-re.
– Ki nem hagyná m.
Stan elhajtott, ő k há rman meg ott á lltak a já rdá n. Steve megvá rta,
amı́g Stan kocsija befordul a sarkon, é s csak utá na szó lalt meg.
Cassie-re né zett.
– Szereti a mexikó i konyhá t?
– Szereti – felelte Amiee, mielő tt Cassie szó lá sra nyithatta volna a
szá já t.
– Cassie? – Steve lá tható lag az asszony vá laszá ra vá rt.
– Há t persze – vonta meg a vá llá t a nő .

143
 Amiee dü hö sen az oldalá ra csapott.
– Ugyan, mami, az a kedvenced, te is tudod! Na persze a Whopper
mellett.
Há t ennyit a hű vö s viselkedé srő l.
– Mi já r a fejé ben? – ké rdezte Cassie. Eszrevette, hogy az utó bbi
idő ben Steve egyre tö bbet mosolyog.
– Kent belvá rosá ban van egy remek mexikó i é tterem.
– A Lindo? – Cassie ismerte a helyet, remek volt a konyhá ja.
– Já rt má r ott? – ké rdezte Steve.
Cassie bó lintott.
– Igen, ittunk ott egy sö rt a kollé gá kkal.
– Já rtá l ott? Ezt sohasem mondtad nekem – jegyezte meg Amiee
kissé sé rtő dö tten.
– Vannak dolgok, amikrő l nem mesé lek neked – mondta Cassie a
lá nyá nak.
Amiee Steve-re né zett.
– Rendelhetek sajtos enchiladá t?
– Termé szetesen.
– Ké t sajtos enchiladá t.
A fé r i mosolygott é s bó lintott.
– Nem vagyok tú l mohó , ugye nem?
– Nem – felelte a fé r i. – Ehes vagy, é s vé letlenü l é n is az vagyok.

144
 TIZENOTODIK FEJEZET

– Mami, kifesthetem magam? – kiabá lt ki Amiee a szobá já bó l.

– Majd ha tizenhá rom é ves leszel. – Cassie a fü rdő szobatü kö r elő tt
é ppen a szemé t hú zta ki.
– Maaamiii – nyú jtotta el a szó t nyafogva Amiee.
– Mi az?
– Ugy bá nsz velem, mint egy kisgyerekkel.
Ez ré gi vitaté ma volt kö ztü k, é s ebben Cassie nem engedett.
– Mert mé g gyerek vagy.
– De ez a há zavatá si ü nnepsé g fontos.
– Most mondhatsz aká rmit – kö zben Cassie a szempillaspirá llal
dolgozott –, de amikor a mi há zunk avatá sá ra kerü l sor, kifestheted a
szempillá d, é s feltehetsz egy kis pirosı́tó t is.
Amiee a kicsike fü rdő szoba ajtajá ban á llt.
– Megő rjı́tesz. Ugye tudod, hogy Claudia má r ö tö dikes korá tó l
sminkeli magá t?
– Az legyen az ő dolga.
– Mié rt vagy te ilyen? – rá zta meg a fejé t az elkeseredett lá ny.
– Itt fogsz vitatkozni velem napestig, vagy ö sszekapod magad,
hogy indulhassunk?
– Oké , oké , de belü l mé g dü hö ngö k – mondta a szemö ldö ké t
ö sszevonva Amiee.
– Az nem az é n bajom – jegyezte meg Cassie, é s mé g egy pillantá st
vetett magá ra a tü kö rben, mielő tt kijö tt volna a fü rdő bő l. A haja má r
kellő en megnő tt ahhoz, hogy eltü ntesse Teresa mű vé t, amikor mé g a
fodrá szversenyre ké szü lt. Nyoma sem volt a lilá s tincseknek, má r
csaknem a szoká sos bubifrizurá já t viselte. Remé lte, hogy Steve
é szreveszi a vá ltozá st.

145
 Nem, nem remé lte. Nem fontos, hogy é szreveszi-e, vagy sem. Nem
Steve kedvé é rt hozta rendbe a hajá t. Vagy legalá bbis ezt mondogatta
magá nak. Jó bará tok. A fé r i mé g a kezé t sem fogta meg, é s ez ı́gy
tö ké letesen rendben volt. Mivel mind a ketten a Habitat é pı́tkezé sé n
dolgoztak, bá rmilyen szemé lyes kapcsolat csak zavaró lenne. A fé r i
ezt ugyanolyan jó l tudta, mint ő .
– En má r ké sz vagyok – mondta tü relmetlenü l Amiee. – Mi tart
neked ilyen soká ig?
– Má ris indulunk. – Cassie bezá rta a laká st, é s anya meg lá nya
elindult a kocsijuk felé .
– Gondolod, hogy az ü nnepsé g utá n Steve meghı́v bennü nket
vacsorá ra? – ké rdezte Amiee remé nykedve. Ez a gyerek túl sokat
gondol a gyomrára, gondolta Cassie.
– Biztosı́thatlak, hogy nem fog.
– Mami, mit tetté l? – kiá ltott fel Amiee.
– Mit tettem volna? – ké rdezte az anyja.
Amiee dö bbenten ké rdezte:
– Ugye nem szakı́tottá l Steve-vel?
Cassie é rezte, hogy meg kell talá lnia a mó djá t, hogy gá tat szabjon
a lá nya ké pzelő erejé nek. Ez az egé sz roppant zavarba ejtő tudott
lenni.
– Amiee, kettő nknek elő szö r ö ssze kellene tartoznunk ahhoz, hogy
szakı́thassunk. Steve nem hı́v meg vacsorá zni bennü nket, mert az
ü nnepsé gen lesz ennivaló . Shelly mindkettő nket arra ké rt, hogy
maradjunk vacsorá ra. Ké rdeztem, hogy hozzak-e valamit, de azt
mondta, hogy a né pes csalá djuk mindenrő l gondoskodik.
– Mexikó i é telek lesznek?
– Ebben nem vagyok biztos, de való szı́nű . – Cassie tudta, hogy
Shelly anyja spanyol ajkú volt.
Amiee szemmel lá tható an megbé ké lt a helyzettel.
– Steve-et is meghı́vtá k?
– Meglepne, ha nem tetté k volna. Es, drá gasá gom, ne hozz zavarba

146
se engem, se Steve-et, megé rtetted?
Amiee rendkı́vü l kifejező en há trahajtotta a fejé t, mintha
meglepő dö tt volna a felté telezé sen.
– Mivel is tudná lak zavarba hozni benneteket?
– Azzal, hogy felemlegeted, hogy Steve vacsorá t hozott nekü nk,
hogy elvitt a Lindó ba, vagy ha bá rmi má st mondasz, amiben
kettő nkrő l van szó .
A lá nya rá né zett, aztá n lassan megrá zta a fejé t.
– Há t, ha ezt akarod! – Ugy tű nt, nem é rti a dolgot.
– Igen, ezt akarom, é s elő re is kö szö nö m neked, hogy ezt betartod.
Mire Cassie-é k a helyszı́nre é rtek, má r alig talá ltak parkoló helyet.
Az utca mindké t oldalá n autó k sorakoztak. A há z bejá ratá t egy nagy,
piros szalagbó l kö tö tt masni dı́szı́tette, az é pü let elő tt asztalok
sorakoztak, rengeteg, szı́nes é telt tartalmazó tá llal megrakva.
Shelly, George é s a gyerekek a kis verandá n á lltak. Volt egy
Amieevel kö rü lbelü l egykorú lá nyuk é s egy kilencé ves iuk. Mindenki
a legjobb ruhá já t viselte. Cassie tudta, hogy Steve a hé t elejé n
segı́tett a há zaspá rnak a bekö ltö zé sben. Cassie né há ny esté t
Shellyvel tö ltö tt, kicsomagoltá k a dobozokat.
Nagyon kellemes, bá r ború s idő volt. A csalá d, a bará tok, a Habitat
csapata é s az ö nké ntesek mind ott nyü zsö gtek. Cassie é szrevette
Steve-et, de nem igyekezett a kö zelé be kerü lni.
Amiee azonban nem é rezte, hogy ı́gy kellene tennie. A fé r ihoz
sietett, é s olyan beszá moló ba fogott, mintha hetek ó ta nem lá tta
volna ő t . Cassie-re há rult a feladat, hogy megmentse Steve-et a
lá nyá tó l.
– Mire vá r mindenki? – ké rdezte Amiee a fé r it, mikö zben Cassie
kö zeledett felé jü k. – Nem kellene á tvá gni a szalagot? Há t nem arró l
szó l ez az egé sz?
– Mé g nem é rkezett meg a pap. – Steve egyenesen Cassie-re
né zett, é s mosolygott. – Jó napot! – kö szö ntö tte.
– Jó napot! – Cassie zavarba jö tt a fé r i á tható pillantá sá tó l, é s

147
gyorsan megszó lalt: – Remé lem, Amiee nem zavarta.
– Egyá ltalá n nem – nyugtatta meg Steve.
Cassie lá tta, hogy a fé r i kedvesen vé gigmé ri ő t .
– Tetszik a frizurá ja.
– Kö szö nö m. – Cassie enyhé n elpirult, a kezé vel vé gigsimı́tott a
tarkó já n, majd a vá llá ná l fogva elvezette Steve mellő l a lá nyá t.
Aztá n megé rkezett Colcado atya. Odaá llt a Young csalá d mellé , é s
csodaszé p á ldá st mondott a há zra, arra ké rve Istent, hogy ő rizze
meg a benne lakó kedves csalá ddal együ tt. A szalag á tvá gá sa elő tt
George is mondott pá r szó t .
– Shelly é s é n kö szö netet mondunk mindazoknak, akik
hozzá já rultak a terv megvaló sı́tá sá hoz. Elő szö r is a
jó té konykodá sban oly jeles Kiwanis Klub helyi szervezeté nek, amely
lehető vé tette, hogy a csalá dunk megkapja ezt a há zat. Shellyvel má r
tizenhá rom é ve vagyunk há zasok, de ez lesz az első otthonunk. Olyan
bü szke vagyok, hogy ide kö ltö zhetek a csalá dommal, mert tudom,
hogy a ké t kezemmel é n is hozzá já rultam a felé pı́té sé hez, ahogyan
Shelly is. Kö zben rá jö ttem, hogy a felesé gem é ppolyan ü gyes
há zé pı́tő , mint amilyen inom tortillá t tud ké szı́teni.
– Sokkal tartozunk Steve Brodynak, né lkü le ez sosem sikerü lt
volna. A folyamat minden szakaszá ban itt volt mellettü nk. Tü relmes
volt, é s rengeteg idejé t á ldozta rá nk.
– En pedig kü lö n is kö szö netet szeretné k mondani Cassie
Carternek – tette hozzá fé lé nken Shelly.
– Igen, Cassie-nek is kö szö net já r – folytatta George –, aká rcsak a
tö bbi ö nké ntesnek, akik velü nk dolgoztak, hogy elké szü ljö n a
há zunk.
George szé les mosollyal az olló t tartó felesé gé re né zett.
– Ké szen á llsz?
Shelly visszamosolygott:
– Igen.
Shelly á tvá gta a szalagot, amely lehullott. Mindenki é ljenzett é s

148
tapsolt. Az emberek ö sszeö lelkeztek, ö rö m é s izgatottsá g tö ltö tte be
a levegő t . George vezette be az első csoportot.
Cassie é s Amiee kö vette a tö meget a há zba.
– Igy fog kiné zni a mi há zunk is, ha felé pü l? – ké rdezte Amiee, aki
szorosan Cassie mellett haladt, é s bekukkantott minden szobá ba.
– Igen.
– Mami – suttogta a kislá ny –, mit fogunk csiná lni ilyen sok
szobá val?
– O, azt hiszem, megtalá ljuk a mó djá t, hogy miké nt haszná ljuk
ő ket! – Cassie igyekezett komolyan vá laszolni. A há z nem volt ugyan
ó riá si, de Amiee szemé ben vé gtelenü l nagynak tű nt.
Az á ldá s é s az é pü let bejá rá sa utá n Shelly é s a csalá dja
papı́rtá nyé rokat, mű anyag villá kat hozott, é s szé keket vitt ki az
udvarra. Hamarosan sor formá ló dott a bü fé asztal elő tt. Mire Cassie
é s Amiee kijö tt a há zbó l, má r nem talá ltak ü lő helyet.
Cassie megá llt, kö rü lné zett a telken, é s lá tta, hogy Steve felé jü k
integet.
– Lenyitottam a teherautó há tsó ajtajá t, odaü lhetnek Amieevel –
ajá nlotta fel.
Az asszony elő szö r habozott, aztá n rá jö tt, hogy ostobá n viselkedik.
– Nagyszerű , kö szö njü k.
– Nem tudom, hogy maminak tetszik-e, vagy sem, ha
megmondom, de maga igazá n kú l – mondta Amiee, é s a fé r ira
mosolygott.
– Nocsak, kö szö nö m! – A lehajtott ajtó jó magas volt, ı́gy Steve
Amieet megemelte a dereká ná l fogva, é s minden erő feszı́té s né lkü l
felü ltette rá . Cassie-re né zett, aki ké rdő n felvonta a szemö ldö ké t.
– En egy kicsit nehezebb vagyok – kö zö lte az asszony.
Steve halkan nevetett, é s megjegyezte:
– Azt hiszem, ez is menni fog. – Amiee megfogta Cassie tá nyé rjá t.
Steve a dereká ná l á tkarolta az asszonyt, aki ö sztö nö sen a fé r i vá llá ra
tette a kezé t, amı́g az felemelte ő t .

149
 A fé r i a szü ksé gesné l egy perccel tová bb tartotta a szemé vel egy
magassá gban az asszonyt, a tekintetü k ö sszekapcsoló dott. Cassie a
fé r i szemé ben fá jdalmat é s vá gyakozá st lá tott, aztá n arra gondolt,
hogy talá n csak a sajá t é rzé seit lá tja benne visszatü krö ző dni A fé r i
szempillá ja megrebbent, é s Cassie ú gy é rezte, mintha á ramü té s
é rné . Visszafojtotta a lé legzeté t, mert meg volt győ ző dve arró l, hogy
Steve is é rezte ezt. Amikor leü lt a lehajtott ajtó ra, alig tudott ú jra
rendesen lé legezni.
– Te nem eszel? – ké rdezte Amiee Steve-tő l.
Megtö rt a vará zs, é s Cassie ő szinté n há lá s volt ezé rt, bá r ha Steve
ott, mindenki elő tt megcsó kolja, biztosan nem tiltakozik. Igazsá g
szerint nagyon ö rü lt volna neki. Legalá bb annyira megrendı́tette,
hogy mennyire vá gyott a fé r i csó kjá ra, mint amennyire fé lt attó l,
hogy ezzel nevetsé gessé teszi magá t.
– En is szerzek egy tá nyé rt – mondta Steve, é s ő is
megkö nnyebbü lt, hogy a bű vö s pillanat elmú lt.
Cassie igyekezett ö sszeszedni magá t, amı́g a fé r i é tel utá n né zett.
Ha Amiee é szre is vett valami szokatlant, nem emlı́tette.
Steve hamarosan visszaté rt, megpakolta a tá nyé rjá t Shelly
anyjá nak a fő ztjé vel. A tö meg lassan a felé re apadt. Steve a
kocsiajtó nak tá maszkodva evett, keresztbe tette a lá bá t.
– Hallottam, segı́tett Youngé knak a bekö ltö zé sben – mondta
Cassie, aki arra gondolt, talá n ez kellő ké pp biztonsá gos té ma lesz.
– Igen, de nem volt olyan sok holmijuk. Egy forduló val
megoldottuk; kö nnyebb, mint há romszor-né gyszer fordulni a kisebb
kocsival. – A fé r i habozott, é s felbá mult Cassie-re.
– Hogyan? – ké rdezte, é s meglepte a fé r iban beá llt vá ltozá s.
– A teherautó val.
– Igen?
– Van ü zleti cé lokra egy nagy teherautó m. Nem tú l gyakran
haszná lom, de szü ksé g eseté n ké szen á ll.
Cassie mé g mindig nem kapcsolt.

150
 – Gondolom, má s csalá doknak is segı́tett kö ltö zkö dni.
– Igen, ső t mi tö bb, magá nak is segı́thetek. Nem arró l van szó ,
hogy Spokane-bő l Seattle-be kellene szá llı́tani egy csomó bú tort?
Cassie a szı́vé re szorı́totta a kezé t, ú gy é rezte, azonnal kiugrik a
helyé rő l. Má r feladta a remé nyt, hogy valaha is el tudja hozni a szü lei
bú torait. Gyorsan kö zeledett a hatá ridő , é s tudta, ha nem talá l
megoldá st, akkor ké nytelen lesz veszni hagyni mindent.
– Cassie?
– Igen… igen. Jó lenne, de itt, Seattle-ben nem tudná m hová tenni
a holmikat. – Ez egy ú jabb problé má t jelentett, ami ré gó ta
foglalkoztatta.
– Megő rizhetem magá nak – javasolta Steve. – Nagy raktá ram van,
nem okozna gondot, hogy ott tá roljuk a bú torait. Mié rt nem ké rdezi
meg, hogy ezen a hé tvé gé n elmehetü nk-e é rtü k?
Cassie le volt nyű gö zve. Nem is tudta, mit feleljen.
– Nem ké rhetek ilyesmit magá tó l.
– Mami – kiá ltott fel Amiee –, mit makacskodsz? Há t persze hogy
ké rhetsz!
– Há t persze hogy ké rhet – visszhangozta Steve.
– De mindjá rt itt a hé tvé ge, é s a nő vé rem…
Steve elő vette az ö vé be csatolt mobilt, é s Cassie kezé be adta.
– Hı́vja fel most, lá ssuk, mehetü nk-e!
– De Amieenek holnap egy egé sz napos versenye lesz…
A lá nya fé lbeszakı́totta:
– Mehetek Claudiá val é s a mamá já val, nem bá njá k.
– Nos? – vonta fel Steve a szemö ldö ké t.
Az asszony é rezte, hogy nem utası́thatja el ezt a nagylelkű
ajá nlatot, hiszen olyan termé szetesen vetette fel a fé r i. Há lá snak
kellene lennie. Mit is mondott az anyja az ajá ndé k ló fogá ró l? O maga
sem é rtette, mié rt habozik.
– Felhı́vom a testvé remet – mondta.
– Es nem mondasz kö szö netet Steve-nek? – ké rdezte Amiee.

151
 – De, persze. Nagyon há lá s vagyok, Steve, igazá n há lá s. – Maga sem
é rtette azonban, mié rt rá ndult gö rcsbe a gyomra.

152
 TIZENHATODIK FEJEZET

Amikor vasá rnap reggel hatkor Steve megé rkezett Cassie-é rt, Amiee
má r fenn volt, é s ké szen á llt a kirá ndulá sra. Cassie bű ntudatot
é rzett, amié rt egy ilyen fontos napon magá ra hagyja a lá nyá t. Amieet
ez nem zavarta, de Cassie-nek voltak ké tsé gei.
– Ha vé get é rt, azonnal hı́vj fel! – ké rte a lá nyá t.
Amiee az é gre emelte a tekinteté t.
– Mama, indulj má r, ez nem nagy ü gy!
– Nekem az – felelte Cassie.
Amiee tudomá st sem vett az anyja aggodalmairó l.
– En nem is vagyok olyan jó . Csak azé rt veszek ré szt ezen, mert
Claudia is megy.
Steve a karó rá já ra pillantott, Cassie pedig tudta, hogy a fé r i má r
indulna. Otó rá s ú t vá rt rá juk, á t az á llamon, é s ú gy tervezté k, hogy
mé g ma haza is té rnek: kimerı́tő nap elé né ztek. Má ris nyomasztotta
a fé r i nagyvonalú ajá nlata.
Cassie elindult az ajtó felé , majd visszafordult.
– Nem tudom, mikor é rek haza.
– Mami! – Amiee tiltakozá ské pp a magasba emelte a karjá t. – Nem
indulná l má r el?
– Oké , oké .
Ahogy kié rt, az asszonyt igencsak meglepte Steve teherautó já nak
a mé rete. Tudta, hogy van egy elektrotechnikai vá llalata, de nem
fogta fel, milyen fontos lehet a cé g. Ha ez a teherautó é s egy raktá r is
a rendelkezé sé re á ll, akkor a fé r i sokkal sikeresebb, mint valaha is
gondolta. Steve kinyitotta az anyó sü lé s ajtajá t, é s besegı́tette az
asszonyt.
Seattle-bő l kifelé menet egyikü k sem beszé lt. Amikor rá té rtek az

153
I-90-es autó pá lyá ra, Steve Cassie-re pillantott.
– Megenged egy szemé lyes ké rdé st?
Az asszony kı́vá ncsi volt, mi já rhat a fé r i fejé ben, de ó vatosan
fogalmazta meg a vá laszá t.
– Ké rdezzen, de fenntartom a jogot, hogy ne vá laszoljak.
– Jogos. – A fé r i sá vot vá ltott, a suhanó autó k kö zö tt a jobb
szé lső be navigá lt. – Amikor megsé rü lt a karja, é s levettü k a kabá tjá t,
szá mos sebhelyet lá ttam a karjá n. Elmondja nekem, hogy tett szert
ezekre? – Steve nem né zett az asszonyra, é s Cassie há lá s volt ezé rt.
Mé rlegelte a szavait, é s elhatá rozta, hogy ugyanazt mondja a
fé r inak, amit á ltalá ban má soknak is szokott.
– Ezekkel a hegekkel izettem az ostobasá gomé rt.
– Hogy mondja?
– Ezt szoktam mondani azoknak a nő knek, akiknek az otthonban
igyekszem segı́teni.
– A volt fé rje mű velte ezt? – A fé r i hangja hitetlenkedő n csengett.
– Ha Duke-kal maradtam volna, má r nem é lné k. – Cassie-nek
efelő l nem volt semmi ké tsé ge. – Voltak pillanatok, amikor arra
gondoltam, bá rcsak megö lt volna. – Amikor az asszony meglá tta a
fé r i szö rnyü lkö dő arckifejezé sé t, ú gy dö ntö tt, inká bb elhallgat.
– Ezt nem mondhatja komolyan.
Cassie azonban nagyon is komolyan gondolta.
– Ha egy embert rendszeresen vernek, elveszı́ti az é letkedvé t, é s
má r nem is reagá l semmire. Aká rmilyen szö rnyű nek is tű nik most az
egé sz, voltak idő k, amikor ú gy é reztem, megé rdemlem a veré st.
– Hogy micsoda? – A fé r i nem is pró bá lta titkolni a
megrendü lé sé t.
– Bá rcsak igyelmesebb lettem volna! Bá rcsak elő szö r ő t
ké rdeztem volna meg! Bá rcsak jobb szaká csnő lenné k!
Steve ö sszeszorı́totta a fogá t; az asszony lá thatta, mennyire
feldú ltá k a hallottak.
– Egyetlen nő sem é rdemel veré st, Cassie.

154
 Az asszonynak rengeteg idejé be telt, mire erre maga is rá jö tt.
– Egyeté rtek, azé rt nevezem a hegeket az ostobasá gomé rt izetett
adó nak. – Cassie sajná lta, hogy az utó bbi idő ben nem tudott olyan
sok ö nké ntes munká t vé gezni az otthonban, mert minden szabad
idejé t az é pı́tkezé sen tö ltö tte. Ha majd ké szen lesz a há za, visszaté r a
korá bbi munká já hoz. Hiá nyzott neki. Hiá nyolta az ottani nő ket, azt,
hogy nem bizonyı́thatja be nekik, hogy ő k is ké pesek lesznek
boldogulni.
– Remé lem, a volt fé rje bö rtö nben van – mondta Steve
ö sszeszorı́tott foggal.
– Nem tudok ró la semmit, ső t mi tö bb, nem is é rdekel, amı́g tá vol
tartja magá t tő lem é s Amieető l.
Egy ó rá ra já rtak má r Seattle-tő l, amikor a Snoqualmie-hegyszoros
tetejé n megá lltak az egyik pihenő né l egy csé sze ká vé ra.
– Aliciá val gyakran tettü k meg ezt az utat – szó lalt meg Steve,
amikor tová bbindultak.
Csak ritká n beszé lt a felesé gé rő l; Cassie gyanı́totta, hogy az
emlı́té se is mekkora fá jdalommal já rhat.
– Szeretett a Yakima-vö lgybe kirá ndulni, é s a nyá ri hó napokban
bortú rá kon is ré szt vett.
– Es maga?
– Szerettem Aliciá t. Az utolsó nyá ron má r tudtuk, hogy legfeljebb
ö t-hat hó napja lehet há tra, é s olyan sokat igyekeztü nk együ tt lenni,
amennyit csak tudtunk. Az ü zlet megszenvedte, de egyetlen percet
sem bá ntam meg, amit az utolsó é vben vele tö ltö ttem.
– Ká r, hogy nem ismertem ő t – mondta Cassie. – Az az é rzé sem, jó
bará tok lehettü nk volna.
– En is azt kı́vá nom, bá rcsak ismerte volna – mormolta Steve. –
Má r há rom é ve tö rté nt, de olyan, mintha tegnap lettü nk volna együ tt
utoljá ra.
Szü ksé gtelen lett volna elmagyará zni Cassie-nek, hogy Steve csak
teljes szı́vé bő l tudott szeretni. Ha ő szeretett egy nő t , akkor az az

155
asszony é rezhette, hogy megbecsü lik.
– Csak azt sajná lom – folytatta elő rené zve a fé r i –, hogy nem
lehetett gyermekü nk. Az emberek azt mondogatjá k, egyedü lá lló
apaké nt most milyen nehé z lenne nekem. De é n nem bá nná m.
Cassie el sem tudta volna ké pzelni az é leté t Amiee né lkü l.
– Alicia nagyon jó szı́vű lehetett. Ugye ő vitte el magá t a Habitathez
is?
Steve bó lintott.
– Rengeteg ó rá t tö ltö tt ö nké nteské nt az irodá ban. Szenvedé lyesen
akart segı́teni a csalá doknak. Az emberek szeretté k. El sem tudja
ké pzelni, mennyien voltak a temeté sé n.
A jelző tá bla szerint egé szen kö zel já rtak Spokane-hez. Ugy
elmé lyedtek a beszé lgeté sben, hogy Cassie-nek fel sem tű nt, milyen
jó l haladnak. A kilomé terek é szrevé tlenü l fogytak. Cassie szı́ve
hirtelen é szvesztő ritmusban kezdett verni. A tenyere izzadt, é s
nehezé re esett a lé legzé s. Egy pillanatra ú gy é rezte, menten elá jul.
– Steve, ké rem, keressen egy helyet, ahol megá llhatunk! – suttogta
rettegé ssel teli hangon.
– Mi a baj? – A fé r i az ú tró l az asszonyra fordı́totta a tekinteté t.
– Nem tudom, csak azt ké rem, hogy á lljon fé lre. – Cassie arcá bó l
kiszaladt a vé r.
– Rendben, tartson ki. – A fé r i leté rt az ú tró l, é s leparkolt a
teherautó val.
Cassie kinyitotta az ajtó t , é s kiugrott. Szé dü lt, a kezé vel a kocsi
oldalá nak tá maszkodott, hogy megő rizze az egyensú lyá t.
Steve egy percen belü l mellette termett.
– Cassie, mi a baj?
Az asszony jó l ismerte ezt az é rzé st, amely tú l gyakran tö rt rá ,
miutá n fé rjhez ment Duke-hoz.
– Fé lek – suttogta az asszony.
– Mé gis mitő l fé l? – ké rdezte aggó dva Steve.
– Ezt nem é rtheti. – Az asszony a teherautó nak dő lt, a kezé vel

156
eltakarta az arcá t, é s mé lyeket lé legzett, hogy visszanyerje az
ö nuralmá t.
– Magyará zza csak el – bá torı́totta kedvesen a fé r i.
Cassie nem tudta, hol is kezdje.
– Most elő szö r talá lkozom a nő vé remmel, akit má r nem is tudom,
mió ta nem lá ttam. Tizennyolc é ves voltam, elő szö r lettem szerelmes.
Kü lö nö sen az apá m ellenezte, hogy Duke-kal talá lkozzak. Ezé rt aztá n
Duke meggyő zö tt, hogy nincs má s vá lasztá sunk, mint hogy
megszö kjü nk é s megeskü djü nk. Karen rá jö tt, hogy titokban kivettem
a bankbó l a fő iskolai tanulmá nyokra kapott pé nzt, é s gyanı́totta,
hogy mire ké szü lö k. Szö rnyen ö sszevesztü nk. Azt mondta, hogy
ostoba vagyok, aki ké ptelen belá tni, milyen alak is Duke. En meg azt
mondtam neki, hogy csak a fé lté kenysé g beszé l belő le, meg hogy egy
lú zer, é s hogy soha senki sem fog beleszeretni. Nagyon gyű lö letes
dolgokat vá gtunk egymá s fejé hez… Es az ó ta az ominó zus é jszaka ó ta
nem talá lkoztunk… Olyasmiket mondtam, amiket most má r nagyon
bá nok, é s… nos… nem tudom, hogy valaha is megbocsá t-e nekem.
– De ez má r olyan ré gen tö rté nt, Cassie – mondta Steve ugyanazon
a kedves hangon. – Egé sz biztosan ő is megbá nta má r, ami akkor
tö rté nt.
Cassie abban remé nykedett, hogy való ban ı́gy lesz, de a
testvé reivel alig é rintkeztek, é s az is mesterké ltre, fé lszegre
sikeredett. Amikor hozzá juk fordult, nem fogadtá k tú l szı́vé lyesen a
kö zeledé sé t. Ugy tű nt, sem Karen, sem Nichole nem ó hajtja tartani
vele a kapcsolatot.
– Amió ta idekö ltö zö tt, bizonyá ra talá lkozott má r a csalá dtagjaival.
Cassie leengedte a karjá t, kihú zta magá t, é s megrá zta a fejé t.
– Nem. Azó ta, hogy elszö ktem Duke-kal, nem talá lkoztunk. Neki
pedig az első dolga az volt, hogy olyan messzire vigyen a
csalá domtó l, amilyen messze csak tudott. Nem engedte meg, hogy
kapcsolatba lé pjek velü k… Utoljá ra tizené vesen já rtam Spokane-
ben.

157
 – De mintha azt mondta volna, hogy nemré g halt meg az anyja.
– Igy van.
– Es nem ment el a temeté sé re?
Cassie gyomra ö sszerá ndult, a sı́rá s fojtogatta.
– Nem… nem á llt mó domban, hogy Spokane-be utazzak, sok ezer
kilomé terre laktam. Anyá mmal telefonon beszé ltü nk, é s
megbé ké ltü nk… de a testvé reimmel erre sosem kerü lt sor.
– A hú ga is Spokane-ben lakik?
– Nem, Nichole é s a fé rje Portlandben é l. – A ké t testvé re
mindenben helyesen cselekedett. Cassie volt a fekete bá rá ny, a
kitaszı́tott, é s nem tudta, hogy ez lehet-e mé g má ské nt. Vá gyott arra,
hogy szorosabb kapcsolatot á poljon a testvé reivel, de sem Karen,
sem Nichole nem mutatott erre hajlandó sá got.
– A testvé rei nem fogtá k fel, miken ment keresztü l?
– Nem. – Steve ké rdé se jó l mutatta, hogy szinte fogalma sincs
arró l, mennyire bonyolult a testvé reivel való kapcsolata. Cassie nem
akart tová bb magyará zkodni. Má r eddig is tö bbet mondott anná l,
mint ami a szá ndé ká ban á llt.
– De…
Cassie lá tta, hogy a fé r i tová bb boncolgatná a ké rdé st.
– Ok nem tudnak semmit – mondta remegő hangon. – Nem fogjá k
fel… Azt hiszik, a sajá t akaratombó l nem vettem fel velü k a
kapcsolatot. Es haragszanak rá m a miatt a fá jdalom miatt, amit a
szü leinknek okoztam. Az apá m idő elő tt meghalt, aká rcsak az anyá m,
é s a testvé reim szerint az é n szö ké sem is hozzá já rult ehhez. Es az az
igazsá g, hogy való szı́nű leg igazuk is van.
Cassie leszegte a fejé t, é s elsı́rta magá t.
– Steve, hagyjon engem itt.
– Itt, az ú t szé lé n? – A fé r i megrá zta a fejé t. – Ilyet nem teszek.
Mé gis hogy gondolja ezt? Itt kilomé terekre nincs semmi.
– Akkor nem itt, valahol a vá roshoz kö zelebb. Talá lunk egy kis
vendé glő t , ott megvá rom.

158
 – Megvá r, mialatt é n mit csiná lok? – A fé r i ö sszerá ncolta a
homloká t, é s szemmel lá tható an fogalma sem volt arró l, mité vő
legyen.
– Megvá rom, amı́g talá lkozik a nő vé remmel.
A fé r i azonnal megrá zta a fejé t.
– Szó sem lehet ró la. Sajná lom, de ezt nem teszem meg.
Az asszony szı́ve fá jdalmasan hevesen vert.
– Ezt maga nem é rtheti meg! Ké rem! Nem vagyok rá ké pes.
– De az, é s meg is fogja tenni – tartott ki a fé r i. – Hol van az a
talpraesett nő , akivel a Habitat irodá já ban talá lkoztam? Az, aki
minden alkalommal szembeszá llt velem, amikor csak
ö sszefutottunk?
– Az a nő most itt á ll maga elő tt, é s remeg.
– Cassie! – Steve a nő vá llá ra tette a kezé t. – Maga erő sebb, mint
gondolná .
– Es ki mondja ezt? – Cassie-bő l a bá torsá g, az elszá ntsá g ı́rmagja
is eltű nt ebben a pillanatban.
– En – felelte Steve. – Maga az á ltalam ismert egyik legerő sebb nő .
Elmenekü lt egy szö rnyű sé ges há zassá gbó l. Bı́ró sá g elé vitte a fé rjé t,
é s ellene vallott. Es, mintha ez nem lenne elé g, a semmibő l talpra
á llt, hogy ú j é letet biztosı́tson magá nak é s a lá nyá nak. Szeré ny
vé lemé nyem szerint ehhez nem kevé s bá torsá g kellett, ami egy erő s
asszonyt felté telez.
Cassie kiegyenesedett. Igen, ő mindezt megcselekedte, ső t mé g
tö bbet is.
– Es mindezt egyedü l csiná lta vé gig, Cassie. Ugye senkire sem
tá maszkodhatott?
Az asszony megrá zta a fejé t.
– Mindjá rt gondoltam. Es jó anyja Amieenek.
Cassie csaknem elmosolyodott.
– Az a gyerek olyan szó kimondó .
– Té nyleg? – szó lt tettetett meglepő dö ttsé ggel Steve. – El sem

159
tudom ké pzelni, kitő l ö rö kö lte.
Az asszony vé gre halová nyan ugyan, de elmosolyodott.
– Cassie, meg tudja csiná lni! Tudom, hogy ı́gy van. Azok utá n, amit
elviselt, ez semmisé g, csak egy apró sá g.
– Maga nem ismeri a nő vé remet – mondta Cassie lassan, elfú ló
lé legzettel.
– Hasonlı́t valamennyire magá ra?
Cassie visszagondolt azokra az idő kre, amikor kö zö s szobá juk volt
Karennel.
– Egyá ltalá n nem hasonlı́tunk… Karen mindig olyan ö sszeszedett
volt, é n meg a szé tszó rt tı́pus. Karen nem viselte el a rendetlensé get,
ezé rt fogott egy ragasztó szalagot, elfelezte a szobá t, é s nekem tilos
volt á tlé pnem a kijelö lt hatá ron.
Steve elmosolyodott.
– Bá ntotta, hogy noha alig tanultam, mé gis jobb jegyeket kaptam.
Az iskola mindig nagyon kö nnyen ment nekem. Ha fő iskolá ra
mehettem volna… Elnyertem egy teljes ö sztö ndı́jat. A szü leim olyan
bü szké k voltak rá m.
– Es mindezt feladta, amikor fé rjhez ment Duke-hoz?
Cassie bó lintott, nem akarta elmondani, hogy á llapotos volt, é s
elvakı́totta a szerelem.
Az ö sztö ndı́j csak cseké ly á ldozat volt ahhoz ké pest, hogy a
iatalsá ga é s az ostobasá ga miatt minden má st is elveszı́tett. Igy
pé ldá ul az ö nbecsü lé sé t. Elveszı́tett minden kapcsolatot a
csalá djá val. A bü szkesé ge is semmivé lett. Nagy á rat izetett, amié rt
Duke-ot vá lasztotta, ső t az é vek sorá n tö bbszö rö sen is meg izette azt.
Az ostobasá ga adó ja…
– Duke valaha is… – Steve habozott, mintha ki sem merné ejteni a
szavakat. – Duke megü tö tte valaha is Amieet?
– Nem. Tudta…
Steve vá rta, hogy befejezze a mondatot.
– …tudta ugyanis, hogy bá rmit megtenné k a lá nyom vé delmé ben.

160
Nem haboztam volna fá jdalmat okozni neki. Megeskü dtem neki,
hogy ha egyszer is kezet emel a lá nyunkra, meg izet é rte, é s hogy
nem ú ssza meg olcsó n. – Duke persze igencsak megverte Cassie-t a
szemtelensé gé é rt, de komolyan is vette a felesé ge fenyegeté sé t. Egy
pofon, egy ü té s a kislá nyra, é s a fé r i a há tralé vő é leté ben ké nytelen
lett volna mindig ré sen lenni, mikor csap le rá a felesé ge.
Cassie mindenre el volt szá nva. Miutá n azonban ezt az
ultimá tumot adta a fé rjé nek, a veré sek egyre sú lyosabbak lettek. Az
emberek ké rdezgetté k, mié rt maradt meg a há zassá gban, mié rt
hagyta, hogy a fé rje bá ntalmazza. Azok, akik ilyesmit ké rdeznek,
való já ban nem ismerik az emberi lé lek mű kö dé sé t. Cassie ú gy
é rezte, hogy nincs má s vá lasztá sa: Duke bebeszé lte neki, hogy
egyedü l sohasem lenne ké pes boldogulni. Es az egé szben az volt a
legő rü letesebb, hogy ő hitt a fé r inak. Tudta azonban, hogy ha az
otthonban lé vő nő k nem tá mogatjá k, talá n most ő sem tartana itt.
Miattuk é rezte ú gy, hogy kö telessé ge má sokat is segı́teni annak a sok
jó nak a fejé ben, amit ő kapott.
– Jobban é rzi magá t? – ké rdezte Steve.
Cassie bó lintott.
– Folytathatjuk az utat?
– Mé g egy percet ké rek. – Cassie igyekezett mé lyeket lé legezni,
hogy megnyugtassa erő sen dobogó szı́vé t.
– Sé tá ljunk egy kicsit – javasolta Steve.
– Rendben. – Egymá s mellett csendben megtettek pá r mé tert a
fö ldú ton. – Nem… nem tudom, mit fogok mondani Karennek.
Steve leté pett egy hosszú fű szá lat, a szá já ba vette.
– Fogadné k, hogy a testvé re is é ppen ezen tö preng. Való szı́nű leg ő
is legalá bb ilyen ideges.
– Karen nem, ő mindig olyan ö sszeszedett volt. – Cassie-nek jutott
az é sz, a tehetsé g, a testvé reinek a szé psé g. Karent a kö zé piskolá ban
a diá ktá rsai szé psé gkirá lynő nek vá lasztottá k, é s Nichole-on is
lá tszott, hogy egy nap majd ugyanolyan szé p lesz, mint Karen.

161
 – El sem tudom ké pzelni ő t idegeskedve.
– Pedig a nyakamat tenné m rá , hogy most ő is ı́gy é rez – mondta
Steve, é s kö zben a hosszú fű szá lat rá gcsá lta.
Cassie felidé zte, hogy nem sokkal az apjuk halá la utá n milyen
kı́nos beszé lgeté st folytatott a nő vé ré vel. Karen é ppolyan
bizonytalannak tű nt, mint amilyen Cassie volt. A kö zelmú ltban,
amikor ú jra beszé ltek, a helyzet persze alig javult. Bá r talá n kevé sbé
tű ntek ó vatoskodó nak, ugyanakkor tová bbra is zá rkó zottak voltak.
Né há ny perc utá n Cassie lassan megfordult, é s elindult a
teherautó felé . Steve kö vette. Nem tett fel tö bb ké rdé st, nem
hı́zelgett neki, é s nem is nyaggatta.
– Indulhatunk? – ké rdezte, amikor a kocsihoz é rtek.
Cassie nagy levegő t vett, é s bó lintott.
A fé r i kinyitotta az anyó sü lé s ajtajá t, é s Cassie beszá llt. Steve-nek
igaza van. Meg tudja csiná lni. Meg fogja csiná lni.

162
 TIZENHETEDIK FEJEZET

Nichole Patterson a fé rje kedvenc ebé djé t ké szı́tette el, a tá nyé rt egy
virá gmintá s alá té tre tette. Kitö ltö tt egy pohá r jegesteá t, é s ı́gy vá rta
Jake-et, hogy hazaté rjen a golfpá lyá ró l, ahol a haverjá val, Dave-vel
já tszott. A fé rje az utó bbi idő ben sok idő t tö ltö tt Dave-vel, de Nichole
nem bá nta. A kis iuk megszü leté se ó ta Jake kü lö nö sen
szeretetteljesen viselkedett vele. Az asszony egyszerű en imá dta a
Michael Kors tá ská t, bá r amikor idő nké nt rá pillantott, enyhe
bű ntudatot é rzett. Ha Jake nem biztatta volna, sohasem veszi meg
magá nak ezt a kü lö nleges darabot. A fé rje ugyanakkor nagyon is
é lvezte, ha ké nyeztethette ő t .
Kinyı́lt a gará zs ajtaja, é s Jake belé pett.
– Szia, kedvesem! – mondta, é s csó kot lehelt a felesé ge arcá ra.
Owen a padló n ü lt, é s já tszott, a já té kszereit mindenfelé eldobá lta.
Jake a magasba emelte a kis iá t, é s megcsó kolta pufó k arcocská já t.
Owen kiabá lt, elejtette a já té ká t, é s szé ttá rta a karjá t, mielő tt Jake
á tadta volna ő t Nichole-nak.
– Ebé det ké szı́tetté l nekem? – ké rdezte a fé r i.
– Egy szendvicset, é s a tű zhelyen van a leves. Hogy ment a golf?
Jake elő hú zott egy szé ket, é s leü lt.
– Nagyon jó eredmé nnyel zá rtam a já té kot.
Nichole remé lte, hogy a kis ia ö rö kö lte az apja sporttehetsé gé t.
Owen sok szempontbó l ı́gé retes teremté snek tű nt, kilenc hó naposan
má r já rt, é s minden é rdekelte. Az asszony szü ntelenü l a gyerekre
vigyá zott, é s egy cseppnyi szabad ideje sem volt, de nem bá nta. Az
anyasá g má r csak ezzel já r, é s Nichole é lvezte a szerepé t.
– Jó lesz a paradicsomleves? – ké rdezte az asszony, é s beü ltette
Owent az etető szé ké be. Odaadott neki egy maré k gabonapelyhet,

163
hogy lekö sse, amı́g felszolgá lja Jake ebé djé t.
– Tö ké letes. – Jake az ö lé be terı́tette az alá té ttel megegyező ,
virá gos mintá s asztalkendő t .
– Karen telefoná lt dé lelő tt, azt mondta, beszé lt Cassie-vel. –
Nichole az asztalra tette a levest, é s ő is leü lt az asztalhoz, a fé rjé vel
szemben.
Jake fé lretolta a szendvicsé t, hogy helyet csiná ljon a levesnek.
– A té kozló testvé r, akire má r alig emlé kszel?
– O, nagyon is jó l emlé kszem Cassie-re! Tudod, az egé sz olyan
furcsa. Amikor megszö kö tt Duke-kal, utá na olyan volt, mintha
megszű nt volna lé tezni. A szü leink megjá rtá k miatta a poklot.
Anyá nk betegre aggó dta magá t, é s a papa sohasem volt tö bbé a ré gi.
Odaü lt a zongora elé , é s csak bá multa a hangszert. Egyszer lá ttam,
amikor a szé ké ben ü lve kö nnyes szemmel né zte a zongorá t. Cassie
hozott né há ny rossz dö nté st, utá na meg tő lü nk ké rt segı́tsé get.
Emlé kszel, amikor telefoná lt, mert pé nzre volt szü ksé ge?
Jake nagyot harapott a szendvicsbő l, mielő tt bó lintott volna.
– De ú gy lá tszik, megbé ké lt Karennel?
– Nem igazá n. – Ha Cassie-rő l volt szó , Nichole Karen ú tmutatá sá t
kö vette. – De azt hiszem, most megindult a helyes irá nyba.
Jake aggodalmas arcot vá gott, é s a kanala utá n nyú lt.
– Cassie ismé t pé nzt ké rt?
– Nem, nem, ilyesmirő l szó sincs. Cassie azé rt jelentkezett, mert
elmegy, é s elszá llı́tja azt, ami megmaradt a szü leink holmijaibó l.
– Mit mondtam neked? – emelte fel igyelmeztető en a mutató ujjá t
Jake.
Nichole egy pillanatra ledermedt, mert fogalma sem volt, mire
utal a fé rje.
– Mit mondtá l nekem? – Jake olyan szexis volt, amikor ú gy
gondolta, hogy valamiben igaza van. A „tudod, hogy igazam van”
arckifejezé st egyenesen imá dnivaló nak talá lta. Jake szeme
hihetetlen ké kesszü rke volt, é s szerencsé re ezt a kis iuk is ö rö kö lte

164
tő le.
– Megmondtam neked – emlé keztette Jake –, hogy ha hatá ridő t
szabtok neki, a testvé red csodá latos mó don megtalá lja majd a
mó djá t, hogy elszá llı́tson mindent.
Ami azt illeti, Nichole nem emlé kezett semmi ilyesmire. Ezt ő
emlı́tette telefonon Karennek, ő javasolta, hogy adjanak Cassie-nek
ké t hó napot, é s ne tö bbet. Most, hogy belegondolt, az egé sz kissé
diktató rikusan hangzott, é s má r sajná lta, hogy olyan szigorú volt.
– Cassie ma az egyik bará tjá val Spokane-be megy. A Duke é s
Cassie há zassá gá t megelő ző nagy csalá di ö sszeveszé s utá n ez lesz az
első alkalom, hogy talá lkoznak. – A veszekedé s idejé n Nichole egy
szobá ban volt velü k, é s egy pá rná t szorı́tott a fejé re, hogy ne hallja
ő ket.
Jake elgondolkozott.
– Karen biztosan ideges.
– Nagyon ideges. Alig lehetett rá ismerni. – Miutá n Nichole beszé lt
a nő vé ré vel, szinte azt kı́vá nta, bá rcsak mellette lehetne Spokane-
ben. Való já ban ö rü lt volna, ha viszontlá thatja Cassie-t; ké nytelen
volt egy nagy levegő t venni, mert egé szen meglepte ő t , hogy
ilyesmire vá gyik. Cassie olyan soká ig nem volt az é lete ré sze, hogy
Nichole arra gondolt, má r nem maradt kö ztü k semmilyen é rzelmi
kapcsolat. Nos, azon a bű ntudaton kı́vü l legalá bbis, amit a Cassie
eltű né sé ben já tszott szerepé é rt é rzett, semmi má s.
– Mi folyton veszekedtü nk egymá ssal.
– Te é s Cassie?
– Mi há rman. Amikor Karen vé gző s lett a kö zé piskolá ban, ú gy
gondolta, joga van egy sajá t há ló szobá hoz. Karen é s Cassie
szü ntelenü l vitatkoztak a ruhá k, a iú k é s minden má s miatt. Az
apá nk Cassie pá rtjá t fogta. O volt a kedvence, ezt jó l tudtuk. Anyá nk
kedvence Karen volt. Az egyik nagy vita utá n apa ú gy dö ntö tt, hogy
Cassie é s é n egy szobá ba kerü lü nk.
– Neked kü lö n szobá d volt? – vonta fel Jake já té kosan a

165
szemö ldö ké t.
Nichole gyorsan megmagyará zta.
– Sokkal iatalabb voltam, mint Karen é s Cassie. Csak emiatt
lehetett kü lö n szobá m. Ok korban kö zelebb á lltak egymá shoz, ezé rt
egy szobá n osztoztak. En azonban nem voltam tú l boldog ettő l az ú j
mó ditó l. Rá adá sul Cassie mindig parancsolgatott, é jszaka meg
folyton é gett a lá mpa, mert olvasott. Anyá nak azt mondta, a suliba
kell, de persze ez nem volt igaz. Romantikus regé nyeket olvasott.
Odavittem anyá nkhoz az egyik ilyen „tankö nyvé t”. Rö gvest beá llt a
hadiá llapot kö ztem é s Cassie kö zö tt. – Elmosolyodott, amikor
visszagondolt arra, hogyan tré fá ltá k meg egymá st. Nichole a salá tá ra
ö ntö tte Cassie drá ga samponjá t, é s bosszú bó l Cassie tö nkretette
Nichole há zi feladatá t.
Jake folytatta az ebé djé t, é s é szre sem vette, hogy a felesé ge nem
eszik, aminek Nichole ö rü lt. Nem akarta felhı́vni a fé rje igyelmé t
arra az é hezé ssel já ró dié tá ra, amelybe é pp belefogott. Nichole
elszá nta magá t, hogy megszabadul az Owen szü leté sekor rajta
maradt feleslegtő l. Jake mintha csak olvasott volna a gondolataiban,
mert a felesé ge ü res tá nyé ralá té tjé re né zett, é s felvonta a
szemö ldö ké t.
– Es hol a te ebé ded?
– Nem eszem.
– Mié rt nem?
Nichole kissé elő rehajolt.
– Te ugyan nem panaszkodtá l a sú lyom miatt, é s meg kell
mondanom, drá gá m, mennyire há lá s vagyok ezé rt. De Owen
szü leté se ó ta felszedtem pá r kiló t .
A fé rje ismé t felvonta a szemö ldö ké t.
– Té nyleg? Es hol?
– Fő leg a csı́pő mö n lá tszik. Amikor Laurie-val vá sá rolni voltam,
kiderü lt, hogy egy szá mmal nagyobb farmerre van szü ksé gem.
Laurie megpró bá lt megvigasztalni. Azt mondja, ez a gyerekszü lé ssel

166
együ tt já r, de é n megmé rtem magam. A sú lytö bblet nem jelentő s, de
é n é rzem.
– Drá gá m, hagyd ezt abba! – A fé r i szerelmesen pillantott a
nejé re. – En egyetlen deká t sem vettem é szre, é s nekem nem szá mı́t ,
mennyit nyomsz. Szeretlek, é s az é n szememben ú gy vagy szé p,
ahogy vagy.
A fé r i é pp azt mondta, amire Nichole-nak szü ksé ge volt, é s amit
hallani remé lt.
– Most pedig egyé l. Nem tetszik a gondolat, hogy koplalsz. Semmi
szü ksé g rá . Tö ké letes vagy.
– Jake! – Az asszony csaknem elsı́rta magá t. Hogyan lehet ekkora
szerencsé je, hogy egy ilyen csodá latos emberhez ment felesé gü l? –
Nagyra é rté kelem, amit mondasz, de jobban é rezné m magam, ha
megszabadulné k a felesleges kiló któ l.
Jake fé lretolta a tá nyé rjá t, é s elgondolkozott.
– Szeretné l elmenni egy ilyen fogyó kú rá s kö zpontba?
– Nem is tudom… – Nichole maga sem tudta, mit akar. Gondolt rá ,
hogy csatlakozik egy fogyó kú rá s programhoz, de Owennel ezt
nehezen tudta volna megvaló sı́tani.
– Mit szó lná l egy fogyó kú rá s gyó gyfü rdő hö z? – folytatta Jake, é s a
szeme felcsillant az ö tlettő l. – Elmehetné l há rom-né gy napra,
megszabadulná l attó l a té ged zavaró pá r kiló tó l, é s minden rendbe
jö nne. Ahogy mondtam, tö ké letes vagy ú gy, ahogy vagy, de ha ez a
né há ny deka zavar té ged, akkor té gy ellene valamit.
Nichole sosem hitte volna, hogy a fé rje ilyen… drasztikus ö tlettel
á ll elő . Nem voltak olyan gazdagok, hogy gyó gyfü rdő kben
pihenhessenek. Ott volt ugyan az ő ö rö ksé ge, de azt a jö vő be való
befekteté snek tekintetté k, ı́gy felesleges dolgokra nem pazarolhattá k
el.
– En is olvastam ilyen gyó gyfü rdő krő l – só hajtott fel az asszony. –
De Jake, azok istentelenü l drá ga helyek.
– Való ban? – A fé r i meglepettnek tű nt. – Né zzü nk csak utá na! –

167
Kinyú jtotta a kezé t az aktatá ská já é rt, feltette az asztalra, é s kivette
belő le a lehetetlenü l kicsi laptopjá t, felnyitotta, majd bekapcsolta.
Bá r az ö tlet első re elé ggé extravagá nsnak tű nt, Nichole-on ú rrá
lett a kı́vá ncsisá g. Odahú zta a szé ké t a fé rje mellé , é s né zte, amint
beü t né há ny megfelelő kereső szó t a kereső be. Má sodperceken belü l
megjelent a fogyó kú rá s egé szsé gkö zpontok listá ja; orszá gszerte
rengeteg kö zü l lehetett vá lasztani.
Jake vé giggö rgette a listá t.
– Mit szó lsz ehhez itt, Arizoná ban?
Nichole az á rat né zte.
– Jake, ez tú l drá ga.
A fé rje megrá zta a fejé t.
– Szá mı́t az á r, ha valami boldoggá teszi a felesé gemet?
– En nem kö ltené k erre ilyen sokat! – Nichole tudta, hogy mindez
nagyon kedves é s nemes lelkű gesztus a fé rje ré szé rő l, de jó
lelkiismerettel nem fogadhatta el.
– De igen, megtehetjü k – makacskodott Jake. – Felhı́vom ő ket,
megtudom a ré szleteket, aztá n dö ntü nk.
Nichole mé g mindig bizonytalan volt.
– Nem szeretné k egyedü l menni, Jake. Né zd ezeket a golfpá lyá kat!
– A fű gyö nyö rű en zö ldellt. Jake egy golfparadicsomban pihenhetne.
A fé rje szomorú an só hajtott.
– Kedvesem, bá rcsak megtehetné m, de most nem tudok
elszabadulni a munká bó l. Kezdő dik a tavaszi forgalmazá s, ez a
legerő sebb szezonunk.
– Te mindig olyan elfoglalt vagy, Jake.
– Tudom, é s sajná lom, igazá n sajná lom, de a sok tú ló ra a
munká mmal já r. Eladá ssal foglalkozom, elé rhető nek kell lennem.
Megé rted, ugye?
Nichole megé rtette. A fé rje mindennap soká ig volt tá vol, é s ez
nem kö nnyı́tette meg az é leté t, de ez volt az á ra annak, hogy otthon
maradhatott Owennel.

168
 A kis iú csaknem elaludt az etető szé kben. Eljö tt a dé lutá ni alvá s
ideje. Nichole a karjá ba vette a kis iú t, aki egy kicsit mocorgott,
aztá n az anyjá hoz bú jt, é s lehunyta a szemé t.
– Mié rt nem utazol el Laurie-val? – ké rdezte Jake.
Nagyszerű ö tlet, csakhogy ezt Laurie sohasem engedhetné meg
magá nak. Nichole abban sem volt biztos, hogy nekik való ban telik
erre, ané lkü l hogy az ö rö ksé ghez kellene nyú lniuk.
– Lá ssuk, meg tudok-e egyezni az igazgató val – mondta szé les
mosollyal Jake. – Ugyis ezt csiná lom egé sz nap, drá gá m.
Az asszony habozott.
– Es mi lesz Owennel? – A iá t mé gsem viheti magá val.
Jake most elő szö r habozott, aztá n megszó lalt.
– En elboldogulok Owennel. Ugy é rtem, mé gis mekkora gondot
jelenthet egy totyogó csö ppsé g?
Nichole visszafojtott egy neveté st.
– Anyá mmal majd megoldjuk – tette hozzá Jake. Szü rké ské k szeme
elé rzé kenyü ltsé grő l á rulkodott, amikor Nichole-ra é s a karjá ban
tartott gyermekü kre né zett.
Nichole feje kavargott a sok gondolattó l. Jake tová bbra is kitartott
amellett, hogy a kis tú lsú ly nem szá mı́t , de akkor mé gis mié rt
javasolta ezt a divatos fü rdő helyet? Tová bbra sem tudta, hogy mit
kellene tennie.
Az asszony az ajká t harapdá lva mé rlegelte a javaslatot. Az egyik
fele repesett a gondolatra. A gyakorlatiasabb fele viszont nem tudott
má sra gondolni, csak az á rra.
Pá r perc mú lva megszó lalt.
– Hadd beszé ljek Laurie-val!
– Há t persze! – felelte lelkesen Jake. – En meg telefoná lok, é s
megtudom, mit lehet nektek kialkudni.
Az asszony megá llt.
– Rendben, megyek, é s lefektetem Owent.
Alig tı́z percig volt tá vol, amikor visszaté rt; hallotta, hogy Jake é pp

169
telefoná l.
– Talá n a há romnapos jobb volna. – A fé r i felpillantott, é s felemelt
hü velykujjal jelezte, hogy minden rendben.
Minden olyan gyorsan lezajlott, de Jake má r csak ilyen volt. Ha
eszé be jutott valami, nem habozott. Amikor mindent megbeszé lt a
gyó gyfü rdő vezető jé vel, azt mondta:
– Anyá t is felhı́vtam. Napkö zben boldogan vigyá z Owenre. Este
meg é n fogok remekü l mulatni a iammal.
– El fogsz boldogulni?
– Termé szetesen. Ebben á llapodtunk meg, nemde? – mondta
izgatottan Jake. – Ot nap lesz. Egy az odaú t, há rom a gyó gyfü rdő s
ké nyezteté s é s egy a visszaú t.
Nichole nem is tudta, mit mondjon.
– Ot nap. Mit is mondjak? Te vagy a legcsodá latosabb fé rj a
vilá gon! Kö szö nö m neked, Jake, nagyon kö szö nö m. – Most má r nem
volt má s dolga, mint egy ú titá rsat talá lni, lehető leg Laurie-t.
– Szerintem ez a kiruccaná s nagyon jó t fog tenni mindkettő tö knek
– mondta mosolyogva Jake.
Nichole á tö lelte a fé rjé t, é s hosszú , mé ly csó kban forrtak ö ssze.

170
 TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Mire Steve leparkolt a teherautó val Karen há za elő tt, Cassie egé sz
testé ben remegett. Az ujjai é rzé ketlenné vá ltak, olyan szorosan fonta
ö ssze a kezé t, felszı́nesen kapkodta a levegő t , a szı́ve dobogá sa egy
versenyló sebessé gé vel vetekedett. Egy pillanatig ú gy é rezte,
mindjá rt vé ge van.
– Cassie?
Steve mintha egy kú t mé lyé bő l szó lt volna hozzá .
– Jó l van?
Az asszony megrá zta a fejé t.
– Meg tudja csiná lni!
Kö nnyű azt mondani. Cassie-n teljesen ú rrá lettek az é rzelmek.
– Cassie?
– Menjü nk el innen, most, rö gtö n… En nem…
Steve má r habozott, mintha hajlandó lenne ı́gy tenni, de ekkor
kinyı́lt a há z bejá rati ajtaja, é s megjelent Cassie nő vé re. Karen ott
á llt a verandá n, ő ket né zte, é s vá rt.
– O a nő vé re? – ké rdezte Steve.
Cassie é s Karen egymá sra né zett. Cassie nem tudta, mire
szá mı́tson. Fel nem dolgozott harag? Elı́té lé s? Undor? Azt azonban
maga sem gondolta volna, hogy Karen is ugyanú gy habozik, hogy
ugyanolyan ké telyek gyö trik, mint ő t .
Cassie-nek beletelt egy pillanatba, mire felfogta, hogy Karen
é ppolyan bizonytalan, mint ő . Steve ugyan elő re ezt jó solta, de Cassie
nem hitt neki; meg volt győ ző dve ró la, hogy té ved. Karen é lete
minden szempontbó l jó l alakult: volt egy remek fé rje, biztos anyagi
helyzete é s ké t nagyszerű gyermeke. Amió ta az eszé t tudta, mindig a
helyes dolgokat cselekedte, elvé gezte a fő iskolá t, jó lá nya volt a

171
szü leiknek. O viselte a beteg anyjuk gondjá t, é s ő lett a szü lő k
vé grendeleté nek a vé grehajtó ja.
– Cassie?
Steve ú jra fé lbeszakı́totta a gondolatait. Az asszony felé je fordult,
é s lá tta a fé r i ké rdő tekinteté t.
– Mit akar, mit tegyek? – ké rdezte tő le Steve.
Cassie remegé se nem mú lt el.
– Ké rem, maradjon mindig mellettem.
– Ha ezt akarja.
– Ké rem! – suttogta Cassie, mert enné l hangosabban nem tudott
volna beszé lni. Ugy é rezte, nagyobb bá torsá gra volna szü ksé ge a
kocsiajtó kinyitá sá hoz, mint amivel rendelkezett. Ugyanazt a
kiszolgá ltatottsá got é lte á t, mint amikor eljö tt Duke-tó l: nincs
semmije, csak a lá nya é s az a ruhá ja, amit é ppen visel.
Steve kiugrott a kocsibó l, kö rbement, é s a kezé t nyú jtotta Cassie-
nek.
Ez a mozdulat meglepte az asszonyt, aki csak akkor vette é szre,
hogy ő ugyan má r kinyitotta az ajtajá t, de csak meredten ü l a helyé n.
Cassie elő szö r csak bá multa a fé r i kezé t, majd elfogadta a felé
nyú jtott segı́tő jobbot. A fé r i kedvesen megszorı́totta, mintha arra
akarta volna emlé keztetni, hogy erő sebb, mint gondolná . Abban a
pillanatban ez azonban igencsak ké tsé ges volt. Amikor lelé pett a
fö ldre, ú gy é rezte, a té rde nem ké pes megtartani.
– Cassie! – Karen lejö tt a verandalé pcső n, é s lassan kö zeledett felé .
– Szia, Karen!
Vagy egy mé terre megá lltak egymá stó l.
– Megvá ltoztá l – suttogta Cassie, mintha meglepné , hogy a nő vé re
má r nem hú szé ves, é s hogy egy é rett asszony lett belő le.
– Aká rcsak te.
Cassie mosolyogva bó lintott. Steve, ı́gé reté hez hı́ven, vé gig az
asszony mellett á llt.
– Alig ismertelek meg. Ha az utcá n talá lkozunk, talá n el is mentem

172
volna melletted.
Cassie arra gondolt, hogy vajon té nyleg ennyire megvá ltoztattá k-e
az elmú lt é vek.
– En vagyok az – suttogta, é s ö sszeszorult torká bó l nehezen tö rtek
elő a hangok.
– Olyan…
– Má s vagyok – segı́tette ki Cassie. Es ez ı́gy is volt. Annak a
lá nynak, aki az é jszaka kö zepé n megszö kö tt, nem sok kö ze volt a mai
Cassie-hez. Es a vá ltozá sok mé g a felszı́nen lá tható kná l is mé lyebbre
hatoltak.
– Nagyszerű en né zel ki. – Karen gyö nyö rű volt. Sű rű , sö té t hajá t
rö vidre vá gva viselte, ez kiemelte az arccsontjá t. A csalá dban csak
Nichole-nak volt sö té tsző ke haja, é s má r kamaszkorá ban azt ké rte,
hogy teljesen sző kı́tsé k ki.
Karen most elő szö r vette le a szemé t Cassie-rő l, é s Steve-re né zett.
Az asszony rá jö tt, hogy be kell mutatnia a fé r it a nő vé ré nek.
– Steve Brody, ő Karen, a nő vé rem.
Karen megszakı́totta a szemkontaktust Cassie-vel, é s kezet rá zott
Steve-vel.
– Kö szö nö m, hogy hazahozta a testvé remet.
Haza.
A szó ott visszhangzott Cassie fejé ben. Egykor Spokane volt az
otthona, de az má r egy emberö ltő vel korá bban volt. Artatlan
kamaszké nt tá vozott, ú gy é rezte, helyesen teszi, ha fé rjhez megy a
kisbabá ja é desapjá hoz. Milyen hihetetlenü l naiv volt!
– Gyertek be! – mondta Karen, mintha hirtelen eszé be jutott
volna, hogyan is illene viselkednie. Azzal bevezette ő ket a há zba.
Garth ott á llt az ajtó ban, ő ket vá rta. Bemutatkozott Steve-nek, a ké t
fé r i szı́vé lyesen kezet rá zott.
– Nem tudtam, há ny ó rá ra vá rhatlak benneteket – tö rdelte a kezé t
Karen idegessé gé ben –, de Garth meg é n megvá rtunk benneteket az
ebé ddel.

173
 – Ebé det ké szı́tetté l nekü nk? – Cassie Steve-re né zett,
bocsá natké rő mosolyt vetett rá . Má r jó val elmú lt egy ó ra, é s neki
eszé be sem jutott az ebé d. A fé r i mostanra má r biztosan majdnem
é hen halt. Cassie olyan ideges volt, olyannyira hatalmá ba kerı́tette a
rettegé s é s a fé lelem, hogy az evé srő l teljesen meg is feledkezett.
Garth megszó lalt:
– Beindı́tottam a grillsü tő t , gondoltam, ké szı́thetü nk pá r
hamburgert.
Steve lelkesen rá bó lintott.
– Ez remekü l hangzik. Segı́thetek?
– Há t persze! – Garth elő bb a konyhá ba, majd az ü veg toló ajtó n á t
a há tsó kertbe ment.
Cassie a kandalló pá rká nyá n lé vő fotó kat né zegette. Lily ké pe nem
lehetett ré gi: fogszabá lyozó t viselt, é s szá já ban a sok dró ttal
igyekezett mosolyogni. Buddy orrnyergé n vidá m szeplő k sorakoztak.
A ké t gyerek kö zü l Buddy hasonlı́tott a csalá d apai á gá ra; Cassie
elké pzelte, milyen izgatott é s boldog lenne az apja, hogy vé gre van
egy iú a csalá dban, az unoká ja. Szinte lá tta a lelki szemei elő tt, hogy
Buddy é s a nagyapja milyen kö zel á lltak volna egymá shoz.
– Sajná lom, hogy nem talá lkozhattok a gyerekekkel – mondta
Karen, majd gyorsan hozzá tette, mintha tartozna ezzel a
magyará zattal: – Lily a templomi csoporttal van, ö nké ntes munká t
vé geznek egy olcsó laká sos programban. Buddy a cserké szcsapatá val
van. Mindig olyan sok a dolguk. Mi is ilyenek voltunk? – ké rdezte
Karen.
– Nem hinné m – mondta Cassie, é s azokra a hosszú ó rá kra
gondolt, amikor a kö rnyé kü kö n szaladgá ltak.
– En sem. Neked zongoralecké id voltak, de kü lö nben szabadon
mozoghattunk. Mé g zongorá zol? – ké rdezte Karen.
A ké rdé sen Cassie majdnem nevetett egy jó t .
– Nem. – Egy zongora anyagilag elé rhetetlen volt szá má ra. Egykor
Cassie szı́vesen já tszott az apjá nak, amikor az hazaté rt a munká bó l.

174
Azt mondogatta, hogy a ré gi vallá sos himnuszok hatá sá ra jobban el
tud lazulni. Cassie gyanı́totta, hogy ez csak kegyes hazugsá g volt,
hogy ezzel is gyakorlá sra ö sztö nö zze, de való já ban nagyon é lvezte az
apjá val tö ltö tt, kü lö nleges ó rá kat.
– Eltettü k neked a zongorá t – mondta Karen, mikö zben a konyha
felé tartottak.
– Té nyleg? – Cassie alig tudta elhinni a nő vé re szavait.
– Igen. Hiszen csak te tudsz já tszani rajta. Nichole-bó l é s belő lem
teljesen hiá nyzik a zenei tehetsé g. A zongora ott van a raktá rban, a
bú torokkal együ tt. Gondolom, biztosan fel kell majd hangoltatni…
Cassie a szá ja elé emelte a kezé t, csaknem elsı́rta magá t. Evek
teltek el, amió ta utoljá ra já tszott, é s azó ta nem is gondolt arra, hogy
zongorá zhatna.
– Cassie? – Karen furcsa tekintetet vetett rá . – Minden rendben
van? Arra gondoltunk, hogy talá n ö rü lni fogsz a hangszernek.
– Igen, igen – sietett felelni a nő vé ré nek. – Csak nem szá mı́tottam
rá , hogy megtartottá tok…
– Há t persze hogy megtartottuk.
Cassie enyhı́teni akarta a reakció ja hevessé gé t, ezé rt
megké rdezte:
– Mi van mé g a raktá rban?
Karen kivett a hű tő bő l egy tá nyé rnyi felszeletelt paradicsomot,
hagymá t, ecetes uborká t, é s a konyhapultra tette.
– Má r hó napokkal ezelő tt kipakoltuk a há zat, é s nem emlé kszem
mindenre. Ott a kanapé , a hozzá illő szé kkel, de az viszonylag ú j
holmi, talá n nem is emlé kszel rá . Né há ny lá mpa… – Megá llt, mintha
megpró bá lná felidé zni mindazt, ami a raktá rban lehetett.
– Há ló szobabú tor? – Amiee annak nagyon ö rü lne.
– Igen, de meglehető sen viharvert. Csaknem kidobtam. Biztosan
sok minden lesz, ami té ged sem é rdekel majd. Vidd el, amire
szü ksé ged van, a tö bbit majd odaadjuk valamelyik jó té konysá gi
szervezetnek.

175
 Cassie bó lintott; egyszerű en ké ptelen volt szabadulni a
gondolattó l, hogy a testvé rei megmentetté k a zongorá t.
– A mama receptje alapjá n csiná ltam a krumplisalá tá t – mondta
Karen, mikö zben a hű tő bő l kivette a hú spogá csá kat.
Cassie-t annyira elragadtá k az emlé kei, hogy megfeledkezett arró l,
hogy ő is segı́thetne az ebé d elő ké szı́té sé ben.
– Kö szö nö m, Karen… igazá n, nagyon kö szö nö k mindent. Mondd,
miben segı́thetek az ebé ddel?
– Kiviheted a hú spogá csá kat Garthnak, ő a grillezett hamburgert
szereti. Nagyon szeret grillezni. Az elmú lt pá r hé tben nem volt olyan
sok munká ja, korá bban é rt haza, é s ő ké szı́tette el a vacsorá t. Ezen a
hé ten mindennap haszná ltuk a grillsü tő t – mesé lte Karen.
Cassie is szeretett volna mondani valamit, amivel enyhı́theti a
feszü ltsé get, de attó l fé lt, ha bá rmit szó l, olyasmit elevenı́t fel, ami
csak mé g tö bb bonyodalmat szü l. Kivitte a hú spogá csá kat. Steve é s
Garth ú gy beszé lgetett, mint akik é vek ó ta ismerik egymá st. Garth
á tvette a tá lat Cassie-tő l, de nem hagyta fé lbe a beszé lgeté st.
Steve ké rdő tekintetet vetett rá . Való szı́nű leg azt szerette volna
tudni, rendben mennek-e a dolgok kö zte é s a nő vé re kö zö tt. Az
asszony a fé r ira mosolygott, jelezve, hogy minden jó l megy, mé g ha
tú lzá s is lett volna ezt á llı́tani.
Cassie visszaté rt a konyhá ba, ahol a nő vé re é ppen egy zacskó
csipszet ö ntö tt ki egy tá lba.
– Arra gondoltam, hogy itt tá lalunk, é s kint esszü k meg.
– Rendben. – Cassie elveszettnek é rezte magá t, keresett valamit,
amivel a nő vé re segı́tsé gé re lehetett.
– A jegestea a hű tő ben van, azt kivihetné d.
– Orö mmel. – Szü ksé ge volt valami munká ra, hogy elfoglalja a
kezé t.
– Remé lem, hoztá l ké peket Amieerő l – tö rte meg a csendet Karen.
– Hoztam, persze – nyugtatta meg Cassie. – Ké ső bb majd
megmutatom. – El akarta mondani a nő vé ré nek, mennyire szeretné

176
Amiee megismerni a csalá dot, a nagyné niket, a nagybá csikat, az
unokatestvé reket. Azt szerette volna, ha a nő vé re megtudja, Amiee
hogyan ostromolja ő t a há rmuk gyerekkorá ró l szó ló tö rté neteké rt.
Nem mondott azonban semmit, az udvarias vá laszokon kı́vü l
minden egyé b megnyilvá nulá stó l tartó zkodott, nehogy
megbolygassa a tö ré keny bé ké t.
Karen felszeletelt jó pá r kemé ny tojá st, é s mű vé szien elrendezte a
szeleteket a krumplisalá tá s tá l tetejé n, é ppú gy, ahogy az anyjuk
szokta.
– Nem bá nod, ha ké rdezek valamit? – szó lalt meg habozva a
nő vé re.
Cassie ö sszeszedte magá t, é rezte, hogy a testvé re Duke-ró l akar
é rdeklő dni.
– Van vele valamilyen kapcsolatod? – ké rdezte Karen, de kerü lte a
hú ga tekinteté t.
– Semmilyen.
– Nem is já rul hozzá Amiee eltartá sá hoz? Remé lem, anyagilag
segı́t benneteket.
Cassie csaknem hangosan felnevetett; ha volt valaha jó vicc, ez az
volt. Ha Cassie-t a szerelem é s a hormonok nem vakı́tottá k volna el,
felismerhette volna, hogy Duke nem az az ember, akire szá mı́tani
lehet. Az apja ezt azonnal lá tta. O csak az eskü vő utá n jö tt rá , hogy
Duke egy munkahelyen sohasem tud pá r hé tné l tová bb
megmaradni. Gyerektartá s?! Mit is mondogatott az apjuk? Kutyá bó l
nem lesz szalonna? Duke vagy tú l ré szeg volt ahhoz, hogy dolgozzon,
vagy é pp drogokkal tö mte tele magá t, nehogy bá rmi hasznosra is
ké pes legyen. Amikor munká t talá lt, lobbané kony termé szete é s az
ivá sra való hajlama ó hatatlanul oda vezetett, hogy gyakran egy-ké t
hé t utá n kirú gtá k. Egy alkalommal egy nyolcó rá s munkanap utá n
tetté k ki a szű ré t. Cassie erre nagyon jó l emlé kezett, mert a fé r i ő t
okolta a tö rté nteké rt, é s meg is verte, mert ú gy vé lte, Cassie
szabotá lta el az ı́gé retes mosogató i pá lyafutá sá t.

177
 Karen elkerekedett, szomorú szemmel né zte a testvé ré t.
– Cassie, mié rt maradtá l olyan soká ig tá vol? Nem tudtad, hogy a
szü leink milyen ké tsé gbeesetten hiá nyoltak?
Az asszony alaposan megrá gta, mit mondjon. Elmondhatná az
igazat, felidé zhetné a há zassá ga borzalmait, de habozott. Attó l
tartott, hogy Karen nem hinne neki, talá n azt felté telezné , hogy csak
a ré szvé té re apellá l, vagy ami mé g rosszabb, elő hozakodik majd az
utolsó vitá jukkal, amikor a nő vé ré nek egyé bké nt mindenben igaza
volt.
– Nekem is mind hiá nyoztatok – suttogta. – Rettenetesen.
Ha Karen tudná az igazat, azt ké rdezné : „Mié rt maradtá l Duke-
kal?” Ezt a ké rdé st Cassie is ezerszer feltette má r magá nak. Nem volt
munká ja, sem pé nze, sem bará tai, sem kapcsolatai. Teljes
mé rté kben Duke-tó l fü ggö tt, a sajá t é s Amiee izikai jó lé té t illető en
is. Erzelmileg kö tő dö tt a fé r ihoz, de a kö telé kek szö gesdró tbó l
voltak, é s nem okoztak neki má st, mint fá jdalmat. Ennek ellené re
sem volt meg benne a bá torsá g, hogy elhagyja a fé r it, egé szen addig,
amı́g é let-halá l ké rdé ssé nem fajult a helyzet. Biztos volt benne,
hogy Karen ezt nem tudná megé rteni.
– Hogy mié rt maradtam tá vol? – ismé telte meg a nő vé re ké rdé sé t,
é s nem tudta, milyen vá laszt adjon. Meg sem kı́sé relt
magyará zkodni, csak annyit mondott: – Nem is tudom, mié rt tesszü k
azt, amit teszü nk?
Karen csak né zte Cassie-t, é s ö sszerá ncolta a homloká t.
– Né ha é n is felteszem magamnak ugyanezt a ké rdé st. Mié rt
tesszü k azt, amit teszü nk? – ismé telte meg lassan.
Cassie-t meglepte, milyen komoly lett a nő vé re.
– Van, amit megbá ntá l, Karen? – ké rdezte. Neki volt
megbá nnivaló ja, é s remé lte, hogy ezzel a ké rdé ssel megnyı́lik az ú t
az utolsó vitá juk megbeszé lé se felé .
Az elkomorodá s olyan gyorsan elmú lt, ahogyan jö tt.
– Nos, mindnyá junknak van megbá nnivaló ja, nem gondolod? –

178
ké rdezte Karen kö nnyedé n, mintha nem akarna fá jdalmas terepre
té vedni.
Cassie visszafojtotta a lé legzeté t, é s remé lte, hogy helyesen lé p,
amikor azt mondta:
– Nagyon bá nom a vitá t, amelyre nem sokkal azelő tt kerü lt sor,
hogy megszö ktem Duke-kal. – Nos, kimondta. Nagy levegő t vett, é s
vá rta Karen vá laszá t.
A nő vé re nem akart magyará zkodni.
– Ahogy mondtam, mindnyá junknak van megbá nnivaló ja.
Szemmel lá tható an nem kı́vá nt elő hozakodni a csú f
vá daskodá sokkal, amelyeket azon a napon egymá shoz vá gtak.
Felpillantott, mint aki té má t akar vá ltani.
– Ki neked Steve? – A vá lla felett egy pillantá st vetett a verandá n
á lló ké t fé r ira.
– Az egyik bará tom – felelte Cassie a ravasz ké rdé sre.
– Van valami kö zö tö k egymá shoz?
– Hogyan? Romantikus é rtelemben?
– Igen.
– Nem – oszlatott el minden ké tsé get Cassie. – Ilyesmirő l szó sincs.
– Mivel tudta, hogy ezzel nem elé gı́tette ki a testvé re kı́vá ncsisá gá t,
hozzá tette: – Onké ntes a Habitat for Humanityné l, é s az elmú lt
hó napban együ tt dolgoztunk. Biztosı́thatlak ró la, hogy semmi
romantikus dolog nincs kö zö ttü nk.
Karen erre a megjegyzé sre igencsak felvonta a szemö ldö ké t.
Szemmel lá tható an nem hitt Cassie-nek.
– Pedig ı́gy igaz – tartott ki Cassie az á llá spontja mellett. – Pá r é ve
ö zvegyü lt meg, mé g mindig ké ptelen elengedni a felesé ge emlé ké t. –
Cassie ö nbizalmá nak persze jó t tett volna, ha tudja, hogy Steve
é rdeklő dik irá nta, de nem lá tott erre utaló jeleket. Fizikai jelet
legalá bbis nem. Való ban kedves volt vele, nagylelkű é s gondoskodó ,
miutá n tú llé ptek a kezdeti torzsalkodá son, de ezt nem kö vette
semmifé le romantikus é rdeklő dé s.

179
 Ekkor kinyı́lt a toló ajtó , é s belé pett a ké t fé r i. Garth hozta a
hamburgeres tá lat a zsemlé kkel.
– Az ebé d tá lalva – mondta Garth, é s a konyhaasztalra tette a
tá lcá t. – Ehetü nk vé gre? Ehen halok!

180
 TIZENKILENCEDIK FEJEZET

Ahhoz ké pest, hogy ebé d elő tt milyen mesterké lt tá rsalgá st
folytatott a nő vé ré vel, az ebé d viszonylag kellemesen zajlott. Cassie
é rezte, hogy ö rö kre há lá s lesz Steve jelenlé té é rt. O minden olyan
té má ró l elterelte a beszé lgeté st, ami kellemetlen lehetett volna
Cassie-nek. Karen é s Garth az idő nagy ré szé ben a gyermekeikrő l
mesé ltek, ez biztonsá gos terepnek ı́gé rkezett. Cassie megmutatta
Amiee fé nyké peit; a nő vé re hosszasan né zte ő ket, mielő tt visszaadta
volna az asszonynak.
– Rá d hasonlı́t – mondta Karen a szokatlanul hosszú csend utá n.
Itt hirtelen megtorpant a beszé lgeté s, majd Cassie a Habitatné l
vé gzett munká já ró l mesé lt. Steve gyorsan megemlı́tette, hogy Cassie
tevé kenyen ré szt fog venni a sajá t há za megé pı́té sé ben is.
– El kell jö nniü k megné zni az elké szü lt há zat – javasolta Steve.
Karen Garthra né zett, aki fé lretette a hamburgeré t, é s bó lintott.
– Ez megfontolandó ö tlet.
Amikor befejezté k az ebé det, Cassie segı́tett elrakni a maradé kot.
Steve meg Garth a verandaasztalon csiná ltak rendet, é s
megtisztı́tottá k a grillsü tő t .
Amikor Cassie ismé t egyedü l maradt a nő vé ré vel, fel merte tenni a
ké rdé st:
– Té nyleg eljö nné tek, ha elké szü l a há z? – ké rdezte há ttal á llva
Karennek, mert fé lt, hogy mit olvasna ki a tekinteté bő l. A nő vé re
vá laszá tó l fü ggetlenü l Cassie tudatni akarta a csalá djá val, hogy
nagyon vá gyik arra, hogy ismé t egymá s é leté nek a ré szei legyenek.
– Es mikor lesz ké szen? – tudakolta Karen. – Akarom mondani,
elmegyü nk, de emlé kezz rá , hogy a gyerekek dolgai miatt mennyire
elfoglaltak vagyunk.

181
 Cassie ú gy é rezte, Karen csak kibú vó t keres.
– Nem fogom elfelejteni – mondta, é s igyekezett leplezni a
csaló dá sá t.
– Té len nem vagyunk olyan elfoglaltak, mint az é vnek ebben a
szaká ban – tette hozzá Karen.
– A jö vő hé ten kezdjü k a fö ldmunká t. Remé lhető leg kora tavaszra
leszü nk ké szen.
– Azt akarod mondani, hogy mé g bele sem fogtatok? – né zett rá
Karen meglepetten.
– Eddig nem a sajá t há zamon dolgoztam. Gyű jtö m a szü ksé ges
ó rá kat, má s csalá doknak segı́tek.
– O! – Karen mindö ssze ennyit fű zö tt hozzá , mikö zben megtö rö lte
a kezé t egy konyharuhá ban.
– Mindenki ké szen á ll, hogy elmenjü nk a raktá rba? – ké rdezte a
há zba lé pő Garth.
– En igen – biztosı́totta Cassie.
Karen é s Garth a kocsijukkal Steve teherautó ja elő tt haladtak.
Amint egyedü l maradtak, Steve megké rdezte:
– Minden renden ment a testvé ré vel?
– Igen, kellemesen elbeszé lgettü nk.
Annyira volt jó , amennyire azt elő re lá tta. Karen udvarias volt, de
nem kifejezetten szı́vé lyes. Ugy lá tszott, nem akart mindená ron
visszavá gni, de meglehet, hogy csak ké ső bb kerü l sor rá .
Mindenesetre legalá bb beszé ltek egymá ssal. Cassie vá rt egy percig,
aztá n Steve-re né zett, é s meglá tta a huncut mosolyá t. – Ugye nem
fogja most kijelenteni, hogy é n megmondtam? – ké rdezte Cassie.
– Nem akarja ezt hallani?
– Nem… de kö szö nö m a bá torı́tá st, szü ksé gem volt rá . – Nem hitte,
hogy a fé r i tisztá ban van vele, mennyit jelentett szá má ra, hogy
talá lkozhatott a nő vé ré vel. Ez volt az első lé pé s, hogy kö zelebb
kerü ljö n a csalá djá hoz. Rá dö bbent, mennyire szü ksé ge van a
testvé reire, é s hogy mennyire szö rnyen hiá nyolta ő ket. A testvé re

182
konyhá já ban á llva elhatá rozta, hogy minden szü ksé geset megtesz
azé rt, hogy ú jra kö tő dhessen a csalá djá hoz. Elné zé st ké r majd a
mú ltbeli té vedé seié rt, lenyeli a bü szkesé gé t, é s megtesz bá rmit.
– Garth rendes ickó , jó vele beszé lgetni – mondta Steve.
– Mirő l tá rsalogtak?
– Fé r idolgokró l – felelte né mi habozá s utá n Steve.
– Má s szavakkal olyasmirő l, amit nem akar nekem elmondani?
– Telitalá lat! – Szé les mosoly terü lt el Steve arcá n.
– Há t legyen, nem fogok ké rdező skö dni.
Elé rté k a spokane-i repü lő té r kö zelé ben lé vő ipartelepet, ahol a
raktá r á llt. Kint leparkoltak. Garthná l volt a kulcs, é s mielő tt
haszná lta volna, Karenhez fordult:
– Te tetté l fel ide egy má sik lakatot?
– En? Nem – tette a szı́vé re a kezé t Karen.
Garth kihú zta magá t, é s Karenhez fordult:
– Ugye ké t hó napra elő re ki izetted a raktá rozá st?
A raktá r elő tt vá rakozva Steve megá llt Cassie mö gö tt, é s a vá llá ra
tette a kezé t. A meleg é rinté stő l kellemes bizsergé s futott vé gig a nő
karjá n. Nem tudta, mire vé lje ezt a gesztust, aztá n meggyő zte magá t,
hogy való szı́nű leg nem jelent semmit.
– Megyek, ellenő rzö m a dolgot az irodá ban – morgott Garth. –
Remé lem, talá lunk itt valakit szombat dé lutá n.
– Kell lennie itt valakinek! – kiá ltott utá na Karen. Garth sebes
lé ptekkel haladt a raktá riroda felé . Karen zavartnak lá tszott, é s
elné zé st ké rt. – Ugy é rzem, itt csak valami fé lreé rté s lehet. Ujabban
Garth inté zi a be izeté seket, é s azó ta volt né há ny kisebb
problé má nk.
– Megesik – mondta Steve.
– Garth á ltalá ban nagyon felelő ssé gteljesen viselkedik. Azt
hiszem, a munkahelyé n nem jó l mennek a dolgok. O szeretne miné l
tö bb terhet levenni a vá llamró l, de nem tudom, jó volt-e rá bı́zni a
szá mlabe izeté seket, a dolog nem igazá n ú gy mű kö dik, ahogy

183
remé ltem.
Garth tı́z percen belü l visszaté rt egy emberrel, aki levette a
lakatot. Amint az illető tá vozott, Karen a fé rjé hez fordult.
– Mi volt ez?
– En azt hittem, te ezt elő re ki izetted. – Garth utá na Steve-hez é s
Cassie-hez fordult. – Sajná lom, de most má r minden rendben lesz.
– Kellemetlenü l é rzem magam, hogy ennyi gondot okoztam.
Tisztá ban vagyok vele, hogy hamarabb kellett volna eljö nnö m a
bú toroké rt.
– Semmi gond – felelte Garth. – En hibá ztam.
A helyisé g nem volt nagy. Steve é s Garth azonnal hozzá lá ttak, hogy
a holmikat á trakodjá k a teherautó ba. Szerencsé re a teherautó nak
volt emelő je, kü lö nben szinte lehetetlen lett volna felrakni a
zongorá t.
Amikor Steve kigö rdı́tette a Baldwin pianı́nó t , Cassie odalé pett, é s
megillető dö tten tette rá a kezé t. Kö nnyek gö rdü ltek le az arcá n, de
igyekezett elfojtani ő ket. A zongora lá tvá nya é rzelmileg legalá bb
olyan erő sen hatott rá , mint amikor a verandá n megpillantotta
Karent.
A Baldwin emlé keztette az elveszı́tett á rtatlansá gra, a csalá di
kapcsolatokra é s kü lö nö sen az apjá ra. Mindezt maga mö gö tt hagyta,
amikor megszö kö tt Duke-kal. Cassie a szá já ra szorı́totta a kezé t,
ahogy a sı́rá ssal kü szkö dö tt; zavarba hoztá k az ő t megrohanó
é rzelmek.
– Cassie – lé pett mellé Steve; a hangja aggó dó an csengett.
– Semmi, semmi – mondta Cassie. Orü lt, hogy a nő vé re má ssal volt
elfoglalva, é s nem lá tta a sı́rá stó l kipirosodott szemé t.
Steve tekintete elá rulta, hogy nem hisz Cassie-nek, de visszament,
é s tová bb rakodott.
Cassie é s Steve ú gy dö ntö tt, hogy most nem vá logatjá k szé t a
dobozok tartalmá t, hanem kiü rı́tik az egé sz raktá rt. A ké t fé r inak
ehhez nem is volt szü ksé ge sok idő re.

184
 Amikor vé geztek, Steve a farmere há tsó zsebé be dugta a kezé t.
– Indulhatunk vissza Seattle-be? – ké rdezte Cassie-tő l.
Az asszony lefoglalta Steve teljes napjá t; é rezte, hogy a fé r i má r
alig vá rja, hogy hazainduljanak.
– Ké sz vagyok. – A nő vé ré re é s Garthra né zett. – Nagyra é rté kelem
ezt – suttogta Cassie, é s ané lkü l, hogy meggondolta volna, á tö lelte a
testvé ré t. – Kö szö nö m.
Karen az első pillanatban nem viszonozta az ö lelé st, de utá na
magá hoz szorı́totta Cassie-t.
– Jó volt lá tni té ged.
– Té ged is – bó lintott Cassie.
Amikor elvá ltak, az asszony lá tta, hogy Steve má r a vezető ülé sben
ü l.
– Jobb, ha megyek. – Sokkal nehezebb volt elindulnia, mint ahogy
elké pzelte. Egy ré sze arra vá gyott, hogy maradhasson, hogy
visszaforgathassa az idő kereké t, egé szen kamaszkorá ig. Bá rmit
megadott volna azé rt, hogy visszautazhasson az idő ben, é s elé g okos
legyen ahhoz, hogy megbı́zzon a szü lei bö lcsessé gé ben. A mai
tudá sá val boldogan elfogadná a segı́tsé gü ket. Tudta azonban, hogy a
mú lt nem kı́ná l megoldá st. Má r azon az ú ton kell já rnia, amelyet
annyi é vvel ezelő tt vá lasztott, é s abbó l kell kihoznia a legtö bbet.
Ahogyan pá r hete ő mondta Maureennak: arra kell ü gyelni, hogy a
kö vetkező lé pé s mindig helyes legyen.
Steve lehú zta az ablaká t, é s kiszó lt:
– Cassie, mehetü nk?
Az asszony bó lintott, beszá llt a vezető fü lké be, é s integetett
Karennek meg Garthnak. Pá r perc alatt elé rté k az autó pá lyá ra
vezető felhajtó t . Steve hallgatott, Cassie pedig há lá s volt ezé rt, mert
é rezte, hogy a beszé lgeté s most meghaladná a ké pessé geit. Vé gig
elfordı́totta a fejé t, vissza akarta fojtani a kö nnyeit, de má r az arcá n
patakzottak. Aká rhogy is igyekezett, é rezte, hogy nem ké pes ú rrá
lenni a bá natá n. Olyan sokat veszı́tett: megbá ntotta a csalá djá t, é s

185
á rtott ö nmagá nak is. Talá n beszé lő viszonyban maradnak, de nem
ú gy tű nt, hogy a testvé rei a szı́vü k mé lyé n valaha is meg fognak
bocsá tani neki.
Steve megé rezhette a szorongá sá t, mert kedvesen megveregette
Cassie té rdé t. Az asszony nem volt ké pes felhagyni a sı́rá ssal, vaksin
kitapogatta a tá ská já t, é s kivett egy zsebkendő t , hogy kifú jja az orrá t.
– Sajná lom – suttogta szé gyenkezve, amié rt a fé r i sı́rni lá tja.
– Ne ké rjen elné zé st – mondta halkan Steve. – Sı́rjon csak, Cassie,
eressze ki a gő zt, tö bbé semmit sem kell magá ba fojtania!
Az asszony ekkor megtö rt. Ké tré t gö rnyedt, az arcá t a té rdé re
fektette, é s szı́vszaggató an zokogott a teherautó utasfü lké jé ben. Egy
perc mú lva é rezte, hogy Steve keze a há tá hoz é r, majd a fejé t
simogatva igyekezett vigaszt nyú jtani neki.
Aztá n arra lett igyelmes, hogy a teherautó jobbra fordul, é s lá tta,
hogy Steve behajt az egyik pihenő be. A parkoló szé lé n á llı́totta le a
kocsit, a teherautó k helyé n.
A zokogá s csuklá ssá alakult, az asszony vá lla is beleremegett, bá r
minden erejé vel pró bá lta uralni az é rzé seit. Nem já rt nagy sikerrel,
egy ú jabb zsebkendő re volt szü ksé ge.
– Cassie – sú gta oda Steve, majd kicsatolta az ö vé t, á tö lelte, é s
magá hoz szorı́totta az asszonyt. Ha a fé r i nem lett volna olyan
kedves é s gyengé d, talá n ellená ll neki. Steve suttogott neki valamit,
de egy szó t sem é rtett belő le, csak megnyugtató hangja hatolt á t a
fá jdalmon.
A fé r i a mutató ujjá t a nő á lla alá tette, majd felemelte a fejé t, é s
megcsó kolta. Steve szá ja meleg volt, é s puha, é s olyan erő sen ö lelte
az asszonyt, ahogy ebben a kifacsarodott pó zban csak tudta.
Olyan volt, mintha eggyé akarna vá lni vele, hogy az ö lelé ssel
elszı́vjon belő le minden fá jdalmat. Cassie a fé r i nyaka kö ré fonta a
karjá t, kö nnyek folytak az arcá n, le az á llá ig, de reagá lt a csó kra,
megnyitotta a szı́vé t. Hamarosan a csó koló zá s egyre hevesebb lett,
má r mindketten csak kapkodtá k a levegő t . Steve vonakodva

186
visszahú zó dott, homloká t az asszony homloká hoz szorı́totta, é s
mé lyeket lé legzett.
Egyikü k sem szó lalt meg. Mé g ha Cassie ké pes is lett volna rá , nem
tudta volna, hogy mit mondjon. Erezte, hogy Steve is ı́gy é rez. Pá r
perc mú lva a fé r i kedvesen megcsó kolta Cassie feje bú bjá t, a helyé re
hú zó dott, é s beindı́totta a motort. Az asszony ismé t ura volt
ö nmagá nak; letö rö lte az arcá ró l a kö nnyeket, kihú zta magá t, é s a
fejé t az ablakhoz tá masztotta.
Egy ó rá t is utazhattak, mire Steve megszó lalt.
– Garth megké rdezte tő lem, hogy é rdeklő dté l-e a ká mea irá nt.
Nem tudtam, mit feleljek neki.
A ká mea. Cassie az ajká ba harapott, majd igyekezett elmagyará zni
a dolgot.
– A nagyapá m adta a ká meá t a nagyanyá mnak a
há zassá gkö té sü kkor. Apá m, az első szü lö tt, megö rö kö lte. Ezt a csalá di
ereklyé t az apá m nekem akarta adni. Nem tudom, mi lett vele,
miutá n elmentem.
– Garth azt mondja, Nichole kapta meg.
– Tartsa csak meg… En mentem el…
Ujabb kö nnycsepp gö rdü lt le az arcá n.
– Bocsá nat… Jobb lett volna, ha szó ba sem hozom.
– Nem, ö rü lö k, hogy elmondtad… Má r gondoltam rá , mi lehetett
vele. – Jó l tette az apja, hogy nem adta oda neki, mert Duke azt is
pé nzzé tette volna, mint minden má s é rté ké t. Szü ntelen
pé nzhiá nyban szenvedett, bá r amit keresett, azt mindig csakis
magá ra kö ltö tte. Az á llami segé lyek né lkü l Cassie é s a kislá ny
é hezett volna.
– Azt mondtam Stannek, szó lok neki, ha egyó rá nyira leszü nk
Seattle-tő l. – Aztá n hozzá fű zte: – Megı́gé rte, hogy odajö n a raktá rhoz,
é s segı́t kipakolni a teherautó t . Vigyá zok a holmijaidra, ne aggó dj,
senki sem fé rhet majd hozzá juk.
– Kö szö nö m – mondta halkan Cassie. Nem talá lta a há lá já t mé ltó n

187
kifejező szavakat. Steve má r eddig is annyi mindent tett é rte. –
Amint ké sz lesz a há z, nem fogok tö bbet alkalmatlankodni.
– Errő l szó sincs, Cassie.
– Nem akarok a terhedre lenni, má r eddig is olyan kedves voltá l.
Steve felmordult.
– Cassie Carter, ne hidd, hogy egy szent vagyok! Hidd el nekem, szó
sincs ilyesmirő l!
A Snoqualmie-hegyszoros tetejé n megá lltak egy kis technikai
szü netre. Amikor Cassie kijö tt a mosdó bó l, lá tta, hogy Steve é pp
telefoná l. A nő kö zeledté re bontotta a vonalat.
– Egy ó rá n belü l talá lkozunk Stannel – jelentette be.
Cassie visszakapaszkodott a kabinba. Steve is beü lt, de nem
indı́totta be a motort. Ké t ké zzel markolta a kormá nykereket.
– Figyelj rá m, Cassie! Amikor megcsó koltalak, á tlé ptem egy
bizonyos hatá rt, ezé rt elné zé st ké rek.
– Nem lé pté l á t semmilyen hatá rt. – Cassie é rezte, hogy forró sá g
ö nti el az arcá t.
Az asszony vá laszá tó l a fé r i lá tható an megkö nnyebbü lt. Megfogta
Cassie kezé t, é s kedvesen megszorı́totta.
– Remek asszony vagy, Cassie.
– Nagyon ostoba lá ny voltam.
– Fiatal voltá l…
– Es bolond.
Steve tiltakozá ské pp megrá zta a fejé t.
– Ne gyö tö rd magad tö bbé olyasvalamié rt, ami tizenhá rom é ve
tö rté nt!
– Pró bá lkozom vele.
– Akkor pró bá lkozz mé g jobban!
Cassie elő szö r mosolyodott el, amió ta elhagytá k Spokane-t.
– Mió ta vagy ilyen diktató rikus? – ké rdezte, aztá n rá jö tt, mit is
mondott, é s hozzá tette: – Erre nem kell vá laszolnod. Mindig is
parancsolgató s voltá l.

188
 – Az lettem volna? – tré fá lkozott a fé r i.
– Há t nem emlé kszel az első talá lkozá sunkra? Rö gtö n
ö sszecsaptunk. Az arroganciá d az é n csö kö nyö ssé gemmel vı́vott
csatá t. Ha azt mondom, hogy nem a legkedvező bb pozı́ció bó l
indultunk, akkor inoman fogalmazok.
A fé r i mosolygott. Megfogta Cassie kezé t, az ujjaik ö sszefonó dtak.
– Azó ta megvá ltoztam.
– Aká rcsak é n. Tudod, nem is vagy olyan borzasztó !
Steve kuncogott.
– Erdekes, hogy ezt mondod, mert é n is ugyanezt gondoltam ró lad.
Ekkor megszó lalt a fé r i telefonja.
– Ez Stan lesz – mormolta, amikor felvette.
De nem a bará tja kereste.
Bá r Cassie nem hallotta a beszé lgeté st, de azt igen, hogy egy nő
hı́vta Steve-et, aki hallható an ideges volt. A nő percekig beszé lt,
mielő tt a fé r inak lehető sé ge lett volna egy szó t is szó lni.
– Figyelj, Britt, ma dolgom volt. Sajná lom, hogy nem lá thattam a
baseballmeccset, de nem lehetek ott minden mé rkő zé sen.
Britt.
Igy hı́vtá k a pá holybeli nő t , aki panaszt tett Cassie-re, mert nem
kapta meg a ké rt sö ré t. Cassie miatta veszı́tette el azt a munká t.
Hirtelen megé rtette, Steve mié rt volt hajlandó elszá llı́tani a szü lei
holmijá t. Bű ntudata volt, é s a spokane-i ú ttal vezekelt.
A szı́ve ö sszeszorult, é s szö rnyű csaló dottsá g lett ú rrá rajta. Ez a
nap nem arró l szó lt, hogy Steve segı́teni akart neki. Sokkal inká bb
arró l, hogy ezá ltal feloldozá st nyerjen a bű ntudat aló l, amié rt a
bará tnő je ká rt okozott neki. Nem csoda, ha ké ső bb má r szabadkozott
a csó k miatt.

189
 HUSZADIK FEJEZET

Ejszaka Cassie elhatá rozta, hogy vasá rnap nem megy dolgozni a
Habitathez, mert az elő ző nap nem volt Amieevel. A spokane-i ú t
testileg-lelkileg kimerı́tette, mé gis elkerü lte az á lom. Jó l tudta, hogy
mi gyö tri.
A testvé ré vel való talá lkozá s. Es, ha ő szinte akart lenni magá hoz,
Steve csó kja is.
Egé sz é jjel a Karennel folytatott beszé lgeté sé n rá gó dott, é s azon,
hogy a vé gé n milyen vonakodva ö lelte meg Cassie-t. Amikor hagyta,
hogy a gondolatai elkalandozzanak Karentő l, szembesü lnie kellett
azzal a zavaró telefonhı́vá ssal, amit Steve kapott Britt-tő l.
Nyilvá nvaló , hogy mé g mindig kö ze van ahhoz a nő hö z.
Visszagondolva Cassie zavarban volt, mert olyan szenvedé llyel
viszonozta Steve csó kjá t. Talá n felmenté st kı́ná lhat az az egyszerű
té ny, hogy vé gtelenü l kimerü lt volt.
Ez azonban nem adott magyará zatot arra, hogy Steve mié rt é ppen
akkor dö ntö tt ú gy, hogy megcsó kolja. Cassie csaknem biztos volt
afelő l, hogy má r a fé r i is azt kı́vá nja, bá rcsak ne tö rté nt volna meg.
Eszé be jutott, hogy elné zé st is ké rt miatta, azt mondta, hogy talá n
tú llé pett egy bizonyos hatá rt. Cassie ezt ú gy é rtelmezte, hogy a fé r i
aggó dott, nehogy az asszony a szü ksé gesné l tö bbet ké pzeljen a
csó kba, bá r ő szinté n szó lva, ő való ban nagyobb jelentő sé get
tulajdonı́tott neki. Erezte, hogy lassan beleszeret a fé r iba, é s ettő l
halá lra ré mü lt. Szerelmi té ren egyszer má r borzalmasat té vedett, é s
ezt nem akarta megismé telni.
Ha a kapcsolatokró l volt szó , Cassie sajná latosan rossz
emberismerő nek bizonyult. Steve Duke-kal szemben megbı́zható ,
felelő ssé gteljes embernek tű nt, hiszen Duke é lete á llandó zű rzavar

190
volt. Kezdetben ugyanakkor Duke is nagyszerű embernek lá tszott.
Az asszony fejé ben kavarogtak a gondolatok.
– Mami, fent vagy má r? – Cassie arra é bredt, hogy Amiee ott ü l az
á gya vé gé ben.
Az ablakon beá radt a napfé ny. Cassie felkö nyö kö lt, é s kidö rzsö lte
az á lmot a szemé bő l.
– Há ny ó ra van?
– Kilenc mú lt.
– Ugye viccelsz?
– Mié rt viccelné k? Nem megyü nk ma reggel templomba?
Cassie fé lrehajtotta a takaró já t, é s megré mü lt, amié rt ennyire
elaludt. Orá kig nem jö tt á lom a szemé re, utoljá ra valamivel há rom
elő tt né zte meg az ó rá já t.
– Há t persze hogy megyü nk!
– Elmé sz ké ső bb dolgozni a há zhoz?
– Nem. – Cassie kiugrott az á gybó l, a fü rdő felé tartva felkapott egy
inget é s egy farmert. – Veled szeretné m tö lteni a mai napot.
Amiee felderü lt.
– Es talá lkozunk Steve-vel?
Cassie megmerevedett, é s há trané zett a lá nyá ra.
– Nem. Mié rt ké rded?
A lá nyka megvonta a vá llá t.
– Mert az utó bbi idő ben szinte minden hé tvé gé n talá lkoztunk
Steve-vel.
– Nem, nem talá lkozunk. Es most siess, ké szü lj, megyü nk a
templomba!
– Oké , oké . Ehetü nk palacsintá t reggelire?
A lá nya folyton csak a hasá ra gondol.
– Ha lesz idő nk.
– Nincs idő nk. Mit szó lná l ahhoz, ha a templom utá n enné nk?
– Oké . Ahogy gondolod.
– Az IHOP palacsintá zó ban?

191
 – Amiee… nem engedhetjü k meg magunknak, hogy vendé glő ben
együ nk.
– Csak most az egyszer, mami, ké rlek. – Amiee imá ra kulcsolt
ké zzel ú gy kö nyö rgö tt, mintha egy, a nemzet biztonsá gá t é rintő
ké rdé srő l lenne szó . – Soká ig nem foglak erre ké rni. Csak most az
egyszer. Annyira szeretem az á fonyá s palacsintá jukat azzal a
kü lö nleges fű szeres sziruppal.
– Rendben, legyen.
– Igazá n? – Amiee ö sszedö rzsö lte a ké t kezé t, mint aki alig ké pes
ú rrá lenni az ö rö mé n. – Komolyan mondod? Nem fogod meggondolni
magad?
– Igen, komolyan mondom.
A kislá ny berohant a szobá já ba, é s rekordidő alatt felö ltö zö tt.
A fé l tı́zkor kezdő dő istentiszteletre akkor é rtek oda, amikor má r
szó lt a zene. A szertartá s első ré szé ben Amiee csatlakozott a
bará taihoz, majd a pré diká ció elő tt á tvonultak a vasá rnapi iskolá ba.
A gyerekek vidá man jö ttek ki a szenté lybő l, szemmel lá tható an
ö rü ltek annak, hogy vé gre megmenekü ltek.
Cassie é s Amiee az istentisztelet utá n talá lkoztak, é s a lá ny
emlé keztette az anyjá t az ı́gé reté re.
– Akkor megyü nk palacsintá t enni? – ké rdezte, mé g mielő tt az
autó hoz é rtek volna.
– Megyü nk.
– Es ezt nem vonod le a zsebpé nzembő l, ugye nem? – ké rdezte
Amiee, é s gyanakodva, ö sszeszű kü lt szemmel né zett az anyjá ra.
Cassie nevetett.
– Nem, de most, hogy emlı́ted, talá n ı́gy kellene tennem.
– De mami! – tiltakozott a kislá ny.
Cassie annyira feldú lt volt, amikor elkö szö nt Steve-tő l, hogy nem is
vacsorá zott. Mire a palacsintá zó ban asztalhoz ü ltek, é s ké zbe vetté k
a hatalmas IHOP-
é tlapot, Cassie má r farkasé hes lett.

192
 Mindketten palacsintá t rendeltek. Amiee á fonyá sat, Cassie teljes
kiő rlé sű lisztbő l ké szü ltet. Elé g ré g tö ltö tt el hosszabb idő t a
lá nyá val.
Amiee a reggeli alatt megá llá s né lkü l fecsegett, lelkes volt, é s
izgatott. Ugy dö ntö tt, hogy az ú j há zban halvá ny pá vaké kre festeti a
szobá já t, é s ké k fü ggö nyö kre vá gyott. Nem tengeré szké kre, hanem
é gszı́nké k fü ggö nyö kre. Szerinte a konyhá t sá rgá ra kellene festeni,
de e tekintetben ké szen á llt a kompromisszumokra. Cassie ö rö mmel
hallgatta a lá nya lelkes beszé dé t. Amiee legalá bb olyan izgatottan
vá gyott az ú j há zra, mint Cassie maga.
– Elmehetü nk moziba is? – ké rdezte Amiee.
– Nem, amikor ilyen gyö nyö rű az idő .
Egy mozi persze nagyszerű hely lett volna ahhoz, hogy elrejtő zzö n,
bá r maga sem tudta, hogy ki elő l akar elbú jni. Talá n ö nmaga elő l?
– Akkor marad a tengerpart. Emlé kezz csak rá , amikor kagyló kat
gyű jtö ttü nk… Az is má r jó ré gen volt.
– Nem is olyan ré gen, tavaly.
– Mami! – szó lalt meg Amiee ú gy, mintha vé gtelen tü relemmel
rendelkezne. – Egy é v nagy idő .
– Té nyleg? – ké rdezte Cassie, megjá tszva az ostobá t. Nem sokkal
azutá n, hogy Seattle kö rnyé ké n letelepedtek, Cassie elvitte a kislá nyt
a nyugat-seattle-i tengerpartra. Helyesebben szó lva, csak a Puget
Sound-ö bö lhö z, de olybá tű nt nekik, mintha az ó ceá n mellett
lenné nek. A kislá ny ide-oda rohangá lt a parton, a szé l fú jta a hajá t,
é s olyan boldognak lá tszott, amilyennek Cassie ré g nem lá tta. A nap
vé gé n né gy zsebü ket tö ltö tté k meg kagyló kkal. Cassie mindig azt
tervezte, hogy visszaté rnek, de az é lete igencsak bonyolulttá é s
zsú folttá vá lt. Há t ennyit a legjobb szá ndé kró l.
Visszaü ltek Cassie rozoga autó já ba, Amiee az anyó sü lé sen foglalt
helyet.
– Megá llhatunk a há zunkná l? – ké rdezte.
– A há zunkná l? – ismé telte kicsit zavartan Cassie. – A laká sunkra

193
gondolsz?
– Nem, a há zunkra, vagy ahol a há zunk lesz. Szeretné m ú jra lá tni a
telket.
– Ott nincs mé g semmi lá tnivaló – emlé keztette Cassie a lá nyá t. –
Az csak egy darab fö ld, semmi má s.
– De ott lesz az otthonunk.
– Egy nap való ban.
– Mami, ké rlek!
Cassie habozott, aztá n engedett a lá nyá nak. Arra gondolt, hogy a
Habitatné l vé gzendő munka miatt há nyszor hagyta magá ra Amieet.
Talá n nem baj, ha tudja, hogy mi is a cé lja ezeknek az á ldozatoknak.
Ez talá n segı́t neki megé rteni, hogy nem mindig lesz ilyen az é letü k.
Amint Cassie befordult a sarkon, megpillantotta Steve
teherautó já t. A fé r i ott volt a telken. Cassie szı́ve azonnal a torká ban
dobogott, alig bı́rt nyelni.
– Steve itt van? – kukucská lt ki az ablakon Amiee. – Mami, Steve az!
– vá laszolta meg sajá t ké rdé sé t a lá ny.
– Ugy tű nik – motyogta Cassie. Nem ké szü lt fel rá , hogy ilyen
hamar viszontlá ssa a fé r it a nagy é rzelmi ö sszeomlá sa utá n.
– Es ki van ott vele? – ké rdezte Amiee.
Cassie is lá tta, hogy egy kis iú van Steve-vel. Lá tható an azé rt hozta
magá val, hogy ö sszeszedjé k a hulladé kot a telken. A terü let kö zepé n
á gakat raktak halomba, mintha egy má glyá t ké szü ltek volna
gyú jtani.
Mielő tt Cassie megá llı́thatta volna, Amiee letekerte az ablakot, é s
kikiabá lt:
– Steve! Steve! – Olyan hevesen integetett a fé r i felé , mintha meg
kellene ő t menteni.
A neve hallatá n Steve felné zett, mosolygott, é s elindult Cassie
autó ja felé .
Amikor az asszony megá llt, Amiee kiugrott a kocsibó l, é s a fé r i
felé rohant. Cassie felsó hajtott, é s vá rta, hogy Steve odaé rjen hozzá .

194
 A fé r i egy percre megá llt, mondott valamit Amieenek, é s
tová bbment Cassie felé . Behajolt az anyó sü lé s nyitott ablaká n, é s
ö sszefont karral, meleg mosollyal ü dvö zö lte.
– Nem gondoltam, hogy ma itt talá lkozunk.
Az asszony sem szá mı́tott a talá lkozá sra. Persze tudta, hogy elő bb
vagy utó bb ú jra ö sszefutnak. Es talá n jobb is, hogy ez elő bb tö rté nt
meg. A fé l é jszaká t azzal tö ltö tte, hogy azon gondolkozott, mit is fog
mondani a fé r inak, ha ismé t talá lkoznak.
– Amiee ö tlete volt, lá tni akarta a há zat. Megpró bá ltam
elmagyará zni, hogy itt nincs semmifé le há z – mondta nevetve Cassie.
– De ő a telket is lá tni akarta.
– Mé g nincs. Ugye ezt akartad mondani.
– Amiee is pontosan ezt mondta. – Cassie tekintete a kislá nyá ra
té vedt, aki a hat-hé t é vesnek lá tszó kis iú val kezdett bará tkozni. – Es
a kis bará tod? – ké rdezte Cassie.
– Britt ia. – Steve olvasott az asszony tekinteté ben. – Ami Britt
telefonhı́vá sá t illeti…
– Milyen hı́vá st? – ké rdezte Cassie, de azonnal rá jö tt, milyen
gyerekesen viselkedik, mé gsem tudta megá llni, hogy ne ké rdezzen
vissza.
– Britt felhı́vott, mielő tt Seattle-be é rtü nk…
– Steve… – á llı́totta le a fé r it Cassie. Kinyú jtott kezé t a karjá ra
tette. – Figyelj rá m! Nem tartozol nekem semmilyen magyará zattal,
nem szá mı́t , hogy já rsz-e vele, vagy sem. Ez nem tartozik rá m.
A fé r i arca elkomorult.
– Nem tartozik rá d? – ismé telte.
– Igy van. Mi csak bará tok vagyunk.
– Bará tok? – ké rdezte Steve felvont szemö ldö kkel.
A fé r i nem kö nnyı́tette meg Cassie dolgá t. Elhatá rozta, hogy
ő szinte lesz.
– Igen, elismerem, hogy Spokane utá n egy kicsit elszabadultak a
dolgok, de szö rnyen feldú lt voltam. Az egé sz nem jelent semmit.

195
 – Mi nem jelent semmit?
– A csó k. – Cassie gyű lö lte, hogy a fé r i ezt a szó t kimondatta vele.
– A csó kok – helyesbı́tett a fé r i.
– Mindegy. – Cassie azt szerette volna elhitetni a fé r ival, hogy az ő
szemé ben nem nagy ü gy az egé sz. Csak ú gy megesett. Egy
é rzelmileg felfokozott pillanatban.
– Akkor há t azt szeretné d, ha inká bb bará tok maradná nk? –
ké rdezte a fé r i, é s tová bbra is szigorú tekintettel mé regette.
– Termé szetesen. Te nem?
A fé r i nem felelt semmit, csak elgondolkozva né zett az asszonyra.
A kis iú vidá man felkiá ltott, é s Amiee a nyomá ba eredt,
megkergette. Steve há trané zett.
– Jeremy nagyszerű gyerek. Aliciá nak nem lehetett gyereke, é s… –
Megá llt, mint aki rá jö tt, hogy tö bbet mondott anná l, mint amit akart.
– Jeremynek olyasvalakire van szü ksé ge, mint te magad. – Ahogy a
kis iú Steve-re né zett, Cassie lá thatta, mennyire bá lvá nyozza a fé r it.
– Ez igaz. Az apja á ltalá ban nincs a ké pben. En igyekszem hetente
legalá bb egyszer vele lenni.
Cassie kinyitotta a megnyikorduló kocsiajtó t , Steve pedig
megrá zta a fejé t.
– Csoda, hogy ez a kocsi mé g mű kö dik.
– Nagyon jó l kiszolgá l engem – mondta Cassie, az autó ja
vé delmé re kelve.
– Szü ksé ged lenne egy ú jra.
– Há t arra bizony egyhamar nem kerü l sor – mondta a nő .
– Mami! Mami! – rohant oda Amiee az anyjá hoz. – Steve tü zet fog
rakni, é s elé geti ezt a sok fá t. Itt maradhatunk, hogy vele é s
Jeremyvel hot dogot csiná ljunk?
– O… – Az asszony Steve-re né zett.
A fé r i megvonta a vá llá t, mintha csak Cassie-n mú lna a dolog.
– Szı́vesen lá tunk, ha maradni akartok.
– Nem alkalmatlankodná nk? – Hiszen ezt az idő t Steve Jeremyvel

196
akarta tö lteni.
– Nem, miné l tö bben vagyunk, anná l jobb.
– Maradunk, mami, maradunk? – ké rdezte kö nyö rgő n Amiee.
Cassie-nek minden ellené rve ellené re tetszett a gondolat, hogy
Steve-vel tö ltsé k az idő t .
– Rendben van.
Amiee é s Jeremy vadul é ljeneztek, lelkesen megö lelté k egymá st,
aztá n kö rbe-kö rbeszaladgá ltak. A lá nya lá tható an megkedvelte a
kis iú t. Cassie eddig nem is vette é szre, Amiee milyen jó l kijö n a
kisebb gyerekekkel.
Steve egy gereblyé t adott Cassie-nek, az asszony pedig hozzá fogott
a telek megtisztı́tá sá hoz, é s gallyakat, leveleket halmozott a
má glyá ra.
– Nincs izomlá zad a sok cipekedé stő l? – ké rdezte Cassie, mikö zben
egy csomó fá t rakott a má glyá ra.
– Csak egy kicsit – vallotta be a fé r i. Ha ennyit hajlandó
beismerni, akkor biztos, hogy tető tő l talpig sajog a teste.
Cassie lehajtott fejjel megszó lalt.
– Oszinté n há lá s vagyok, Steve. Né lkü led ezt nem tudtam volna
megcsiná lni. – Nem csak arra gondolt, hogy a fé r i felajá nlotta é s
elvezette a teherautó t , é s ő szinté n remé lte, hogy a fé r i megé rti,
mire cé loz.
– Semmisé g az egé sz – seperte fé lre a dicsé retet a fé r i. – En
magam akartam a dolgot.
– Britt miatt? – Cassie kimondta, mé g mielő tt vé giggondolta volna
magá ban a dolgot. – Azé rt, ami a Sounders-meccsen tö rté nt?
A fé r i nem vá laszolt azonnal.
– Gondolom, ré szben igen, de é n… – A fé r i nem fejezte be a
mondatot.
Pá r percig bará ti csendben együ tt dolgoztak tová bb. Aztá n a fé r i
megszó lalt:
– Ezen a hé ten nem leszek itt.

197
 – Való ban? – Cassie-nek azonnal hiá nyé rzete tá madt. Hiá nyozni
fog neki, mé g ha ezt nem is lett volna hajlandó beismerni.
– Most pá r hé tig a vá rostó l tá vol kell dolgoznom.
– De szombaton lesz a Habitat nagy rendezvé nye! – Amint Cassie
kimondta, má ris megbá nta a szavait.
– Nem kell aggó dni – mosolygott a fé r i. – Itt leszek a szombati
ü nnepsé gen.
– Nem aggó dtam – mondta Cassie, bá r tudta, hogy ez nincs ı́gy.
– Sejthettem volna – nevetett a fé r i.
– Ugy tudom, a te vá llalatod a rendezvé ny egyik legnagyobb
tá mogató ja. – Cassie tová bb gereblyé zett, mintha vé gtelenü l fontos
volna az utolsó á gacska vagy levé l is.
– Igen, ı́gy van. Ugye te ott leszel?
– Dolgozni fogok. Jó mó ka lesz ı́gy letudni pá rat a kö telező ó rá kbó l.
– De ugye nem egé sz este fogsz dolgozni?
– Nem… nem is tudom. Nem hiszem.
– Ha vé gezté l a mű szakoddal, talá n ké ső bb tá ncolhatná l velem…
Hiszen tudod, bará tok vagyunk, meg minden.
Cassie mosolyra hú zta a szá já t.
– Azt hiszem, ennek nincs akadá lya.
– Jó . – A fé r i is tová bb gereblyé zett, de ú gy tű nt, sokkal
lelkesebben, mint korá bban.

198
 HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Amikor Karen kedd este hazaé rt, a kocsikulcsá t a gará zsajtó belső
oldalá n lé vő kosá rba dobta. Garth a konyhá ban é pp a vacsorá t
ké szı́tette – a jó isten á ldja meg ezé rt! Ké t hete, mire hazaé rt, mindig
otthon talá lta ő t . Mivel a fé rjé nek ix izeté se volt, ha kevesebbet
dolgozott is egy nap, az szerencsé re nem jelentett bevé telkiesé st.
– Szia, é desem! – pillantott fel Garth a salá tá bó l, amit é ppen
ö sszeá llı́tott. – Hogy ment ma a munka?
– Jó l, de sok volt. – Az asszony odanyú lt, fogott egy retket, é s
elkezdte rá gcsá lni. – Es ná lad mi a helyzet?
Garth só hajtott.
– Minden rendben, legalá bbis remé lem. Mé g mindig a
Weyerhaeuser kö nyvelé sé t csiná lom.
Karen arcon csó kolta a fé rjé t, é s elvett mé g egy retket.
– Má r hó napok ó ta ezen dolgozol. – A fé r i nem szokott sokat
mesé lni a munká já ró l, a legtö bbszö r Karennek ú gy kellett kiszedni
belő le az informá ció kat.
– Kevesebb a munka. Ez egyré szt jó is, meg rossz is.
– Es van valami ú j a lá thatá ron?
– Nem sok minden. – Garth a paradicsomot szeletelte.
Garth egy nagy fafeldolgozó vá llalat szaké rtő jeké nt
tevé kenykedett, é s a mú ltban ez nagyon sok idejé t vette igé nybe.
A vá llalat az elmú lt é vek sorá n azonban egy kisebb vá lsá got é lt á t,
mert Washington á llamban egyre kevesebb fá t termeltek ki, de
szerencsé re mindig volt annyi, hogy a fé rje megtarthatta a
munká já t.
– Mi lesz a vacsora? – pillantott Karen a tű zhely felé .
– Paella.

199
 – Az Buddy kedvence – mosolygott Karen. Az elmú lt pá r hé tben
Garth legalá bb ké tszer ké szı́tette ezt, é s a nö vé sben lé vő iuk mellett
ritká n kellett a maradé k miatt aggó dniuk.
– Vacsora elő tt szeretné m felhı́vni a testvé remet. – Karen kibú jt a
cipő jé bő l, é s é letet masszı́rozott a lá bujjaiba. – Van mé g rá idő m,
ugye?
– Cassie-t hı́vod? – né zett rá Garth.
– Nichole-t. Mé g nem mesé ltem neki a hé tvé gé rő l. Nem
vá laszoltam a hı́vá saira. Azt hiszem, idő re volt szü ksé gem, hogy
megemé sszem az egé szet.
– Ugy emlé kszem, miutá n a testvé red visszautazott, azt mondtad,
hogy mindent meg akarsz tenni, hogy a jö vő ben gyakrabban lá ssá tok
egymá st.
– Igy is lesz.
A fé rje a konyhapultra tenyerelt, é s komoran né zett a felesé gé re.
– Cassie lá togatá sa ó ta nem alszol jó l.
Garthnak igaza volt. Valami nyomasztotta ő t a hú ga lá togatá sa ó ta.
Amikor megtudta, hogy a testvé re Spokane-be jö n, ú gy dö ntö tt, hogy
tá volsá gtartó é s kö zö mbö s lesz. Sohasem tudta elfelejteni azt a
veszekedé st, amelyre nem sokkal Cassie eltű né se elő tt kerü lt sor.
A hú ga olyasmiket vá gott a fejé hez, amiket sohasem tudott neki
megbocsá tani. Való szı́nű leg Cassie is hasonló an é rzett, hiszen csak
ezzel magyará zható a nyolc é vig tartó merev hallgatá sa. Amikor ú jra
hallott Cassie felő l, a testvé re nem ké rt bocsá natot. Nem is pró bá lt
kibé kü lni vele. Cassie alamizsná ra vá rt. Bajban volt, é s segı́tsé get
ké rt. De hol volt ő , amikor a szü leiknek szü ksé gü k lett volna rá ?
Sehogy sem tudtak rá talá lni.
Ahogy kö zeledett az a szombat, Karen egyre jobban aggó dott. Azt
akarta, hogy miutá n a megé rkező Cassie-t elkı́sé rik a raktá rhoz, az
ú tjá ra bocsá ssá k. Garth javasolta, hogy legalá bb ebé dre vendé geljé k
meg Cassie-t é s a bará tjá t. Karen csak vonakodva engedett neki.
Es akkor megé rkezett Cassie. Karen egy szempillantá s alatt lá tta,

200
hogy a hú ga é ppolyan ideges, mint ő . Karen ö sszeszedte magá t, mert
remé lte, hogy a lehető leggyorsabban tú ljut ezen a talá lkozá son.
Cassie azonban egyá ltalá n nem olyan volt, mint amilyennek
elké pzelte. Igen, a kü lsejé t illető en nem sokat vá ltozott… mé gis
má snak lá tta. Messze á llt az egykor lá zadozó , makacs kamasz lá nytó l.
Amikor a raktá r ajtajá ban Cassie elsı́rta magá t, é s ké tsé gbeesetten
igyekezett leplezni az é rzé seit, Karen is a kö nnyeivel kü szkö dö tt.
– Azt akarod mondani Nichole-nak, hogy hı́vja fel Cassie-t? –
szakı́totta meg Karen ré vedezé sé t Garth.
– Mé g… mé g nem tudom.
Karen kivette a tá ská já bó l a mobiljá t, é s leü lt a nappaliban.
Nichole-t hı́vta, há tradő lt, keresztbe tette a lá bá t, é s vá rt. Kö zben
Garth bevitt neki egy nagy pohá r jegesteá t, benne egy szelet
citrommal. Az asszony a fé rjé re mosolygott.
Nichole a má sodik csö rgé sre fogadta a hı́vá sá t.
– Szia, Nichole!
– Má r vá rtam, hogy jelentkezz! Hogy ment a dolog Cassie-vel?
Karen nem is tudta, hol kezdje.
– Azt hiszem… jó l ment. – Mé g mindig habozott, bizonytalan volt
az é rzé seiben. Ellenté tes gondolatok dú ltak benne, szomorú volt,
kimerü lt, é s sı́rá ssal kü zdö tt.
– Milyen volt Cassie?
– Nyilvá n ő is felnő tt, mint mi. En az apá nkat lá tom benne.
A szeme ké tsé gtelenü l apá é .
– Es... hogy ment az egé sz?
Erre a ké rdé sre má r sokkal nehezebb volt vá laszolni.
– Nem haragos, nem kihı́vó tö bbé , é s nem akarja bebizonyı́tani,
hogy csak neki van igaza, é s senki má snak. Az é n emlé keimben ú gy
é l, hogy folyton dü hö s volt, é s hogy mennyit vitatkozott a szü leinkkel,
kü lö nö sen, ha Duke-ró l volt szó . Mindig olyan talpraesettnek tű nt, de
a Duke-kal való talá lkozá sa utá n teljesen megvá ltozott.
– En ú gy emlé kszem rá , ahogy te leı́rtad. Es most milyen?

201
 Karen a legmegfelelő bb szó t kereste.
– Most nekem sokkal… alá zatosabbnak tű nt.
– Cassie? Alá zatosnak?
– Há lá s a legkisebb dolgoké rt is. – Karen igyekezett
megmagyará zni: – Ebé ddel vá rtuk…
– Ebé det fő zté l? En azt hittem…
– Tudod – vá gott kö zbe Karen –, Garth szerint ez volt a
legkevesebb, amit megtehettü nk. En meg voltam győ ző dve ró la,
hogy má r biztosan ettek, mielő tt ideé rtek volna, ezé rt feleslegesnek
tartottam az ebé det…
– Kı́nos volt a helyzet?
Igen, kü lö nö sen az elejé n.
– Mindketten feszengtü nk. Tudod, né há ny rö vid é s kı́nos
telefonbeszé lgeté sen kı́vü l é vek ó ta nem voltunk kapcsolatban
egymá ssal.
– Akkor mirő l beszé lgettetek?
– Leginká bb a gyerekekrő l. Kı́vá ncsi volt minden ré szletre, amit
Lilyrő l é s Buddyró l mesé ltem neki. Megmutatta Amiee fé nyké peit,
é s el sem hinné d, mennyire hasonlı́t a lá nya ő rá é s az apá nkra. Azt
mondta, hogy Amiee sokat ké rdező skö dik az unokatestvé reirő l.
Abbó l, amit hallottam, azt szű rtem le, hogy mi vagyunk Amiee
egyedü li rokonai. Erdeklő dtem Duke csalá dja felő l, de a
beszé lgeté sbő l kiderü lt, hogy Cassie sohasem talá lkozott a fé rje
egyetlen rokoná val sem. Ez furcsa, nem gondolod? Kü lö nben is azt
mondta, hogy Duke-kal sem á ll semmilyen kapcsolatban.
Karen ké ső bb rá jö tt, hogy az idegessé ge miatt sok mindent
elmulasztott, é s ahogy visszagondolt, pró bá lta ö sszeszedni az
elcsepegtetett informá ció kat.
– Nem sokat mondott Duke-ró l, de az a benyomá som, hogy a
há zassá guk a kezdetektő l fogva boldogtalan volt.
– O mé gis vele maradt.
– Ez igaz. – Karen ú gy vé lte, Cassie nagy á rat izethetett a

202
bü szkesé gé é rt. Nyilvá nvaló an nincstelenü l tá vozott a há zassá gbó l.
Nichole egy percig csendben volt, mintha a hallottakat dolgozta
volna fel.
– Ké rdezett valamit Cassie? Bá rmirő l?
A „bá rmi” a hú ga szá má ra való szı́nű leg a ká meá t é s az ö rö ksé get
jelentette.
– Nem, semmit. Rendkı́vü l há lá s volt azé rt, amit tő lü nk kapott.
Ugy tű nt, hogy azok a holmik, amiket sem te, sem é n nem
tekintettü nk fontosnak, neki magá t a vilá got jelentik.
– Talá n a zongora volt csak é rté kes, de tudtuk, hogy azt minden
bizonnyal szeretné .
– Orü lö k, hogy ú gy dö ntö ttü nk, neki adjuk. – Karen torka
ö sszeszorult, amikor arra gondolt, milyen volt Cassie, amikor
meglá tta a pianı́nó t . Az á llt a legkö zelebb az ajtó hoz, amikor Garth
kinyitotta a raktá rt. Cassie reakció ja azonnali volt, é s tú lá radó .
– Megö leltü k egymá st, amikor visszaindultak. – Karen itt kissé
tú lzott. Való já ban elő szö r Cassie ö lelte meg ő t . Egy pillanatba telt,
mire Karen viszonozta az ö lelé st. Mindketten a kö nnyeikkel
kü szkö dtek. Karen elhatá rozta, hogy é rzelmileg tá vol tartja magá t
Cassie-tő l, de az a fal lassan, té glá nké nt omlott le.
– Osszeö lelkeztetek? Es most mi lesz a kö vetkező lé pé s?
– Mé g nem tudom – jelentette ki gyorsan Karen. – Azt hiszem,
nyitottnak kell lennü nk Cassie felé . Nem kell semmit elkapkodni.
Haladhatunk lassan, lé pé srő l lé pé sre. Talá n te is felhı́vhatná d ő t .
– En? Mié rt nem te? Te voltá l a legtö bbszö r kapcsolatban vele. En
alig ismerem ő t .
– Az a helyzet – mondta Karen –, hogy mi nem ismerjü k ő t , é s
való já ban ő sem ismer minket. En azonban azt hiszem, eljö tt az idő ,
hogy ezen vá ltoztassunk.
Kinyı́lt a toló ajtó , Buddy lé pett be, é s automatikusan a hű tő hö z
lé pett. Kinyitotta, fogta a jegesteá s kancsó t , é s abbó l ivott.
– Buddy! – kiá ltott fel Karen, akit bosszantott a ia viselkedé se.

203
A szemé vel Gartht kereste, de a fé rje nem volt a konyhá ban.
A ia megfordult; meglepte, hogy az anyjá t ott talá lja.
– Szia, anya!
– Mennem kell – szó lt Karen Nichole-hoz, é s rosszalló an né zett a
iá ra.
– Oké . – Ugy tű nt, Nichole való já ban ö rü l, hogy befejezik ezt a
beszé lgeté st.
– Hı́vj hamarosan, é s akkor megbeszé ljü k, mi legyen a kö vetkező
lé pé s Cassie-vel.
– En Arizoná ba megyek.
– Arizoná ba?
– Laurie-val. Jake megszervezte, hogy egy exkluzı́v fü rdő helyen
pihenjü nk. Ot napig leszek tá vol, alig tudom elhinni.
– O, milyen remek ö tlet!
Nichole felsó hajtott.
– Remé ljü k, jó mó ka lesz. Eskü szö m neked, a legcsodá latosabb
emberhez mentem felesé gü l.
– Mindketten jó fé rjjel bü szké lkedhetü nk – tette hozzá Karen.
A gondolatai azonnal Cassie-re terelő dtek, é s azon tö prengett, mi
tö rté nhetett Duke-kal. Nem volt egé szen biztos benne, hogy való ban
tudni akarja. Talá n egyszer majd Cassie elmondja neki.
– Hamarosan beszé lü nk. Erezd jó l magad Arizoná ban! – zá rta le a
beszé lgeté st Karen.
Mire bontotta a hı́vá st, Buddy visszatette a kancsó t a hű tő be.
– Hol az apá d? – ké rdezte Karen.
Buddy, akinek az arca izzadt é s vö rö s volt a szomszé dokkal já tszott
baseballtó l, megvonta a vá llá t.
– O is mobilozott, mint te.
Karen Garth keresé sé re indult, é s az udvar tú lsó vé gé ben bukkant
rá . Ott já rká lt a kerı́té s menté n, lehajtott fejjel, gö rnyedt há ttal, a
beszé lgeté sben elmé lyedve. Karen kö zeledté re felné zett.
– Mennem kell! – mondta Garth a vonal tú lsó vé gé n lé vő nek. –

204
Igen, igen, é rtem, de pillanatnyilag semmit sem tehetek. Reggel
visszahı́vom. – A fé rje egyá ltalá n nem tű nt elé gedettnek. Feszü lt
arccal hallgatta a partneré t. – Rendben van, rendben van – mondta,
é s egy erő teljes mozdulattal bontotta a vonalat. Egy percig ú gy tű nt,
mé rgé ben a fű be hajı́tja a ké szü lé ket.
Garth jó termé szetű , alkalmazkodó ember volt, ritká n lehetett
ennyire feldú ltnak lá tni.
– Minden rendben van? – ké rdezte Karen.
– Csak a munka – rá zta meg a fejé t Garth.
– Problé má k?
– Lá thattad – mormolta. Aztá n meglepte Karent, mert szorosan
magá hoz ö lelte a felesé gé t, mintha arra lett volna szü ksé ge, hogy
belekapaszkodjon valakibe.
– Garth? – ké rdezte az asszony, mert lá tható an valami nagy bajró l
volt szó .
– Semmi. Hagyjuk most ennyiben, oké ?
Ez sem volt jellemző a fé rjé re. Most Karen ö lelte meg ő t , é s pá r
perc mú lva kart karba ö ltve bementek a há zba.
Buddy kérés nélkül megterített, ami elég meglepő, gondolta
mosolyogva Karen.
– Es hol van Lily?
– Ma dé lutá n tá ncó rá ja van.
Garth megtorpant.
– Ugye nem nekem kellett volna hazahoznom ő t?
– Nem, te a mú lt hé ten menté l é rte – emlé keztette Karen.
Garth felsó hajtott.
– Ugy lá tom, szü ksé gem lesz egy szemé lyi titká rra, hogy kö vetni
tudjam, mikor van rajtam a sor, hogy lebonyolı́tsam ezeket a
fuvarokat. – A fé r i elő vette a má r elké szı́tett salá tá t, é s az asztal
kö zepé re tette.
Vé gszó ra nyı́lt az ajtó , megjelent Lily, é s ledobta a há tizsá kjá t
kö zvetlenü l az ajtó mellé .

205
 – Ez volt é letem legrosszabb napja – jelentette ki hangosan
morogva. – Michael tizenké t é ves lett, ı́gy lett egy Facebook-pro ilja,
é s az első dolog, amit posztolt, egy ró lam ké szı́tett ré mes karikatú ra,
amit aztá n most mindenki megoszt.
– O, egek! – mondta Garth. – Ugy lá tszik, szü ksé ged van egy
ö lelé sre.
– Ugyan, papa, egy ö lelé s nem segı́t .
– Biztosan fog – mondott neki ellent az apja. – Egy ö lelé s mindig
segı́t .
Karen feltá lalta a paellá t, é s kivette a mikró bó l a zö ldbabot.
– Má r megint paella – panaszkodott Lily.
– Hé , hé , á ldd a szerencsé det! Lehetne hagymá s má j is, az é n
anyá m mindig azt ké szı́tett vacsorá ra.
Lily felemelte a fejé t, é s grimaszolt.
– Ez nagyon durva.
– Aldd a szerencsé det! – ismé telte meg Karen, amikor mind a
né gyen leü ltek a vacsorá hoz, é s imá dkoztak.
Az asztalná l é lé nk beszé lgeté s folyt, Karen csak ké ső bb igyelt fel
rá , hogy Garth alig vett benne ré szt. Amikor má r lefekvé shez
ké szü ltek, é szrevette, mennyire zá rkó zott lett a fé rje. Bá rmi is
tö rté nt a munkahelyé n, az nagyon megviselte.
Mindketten olvastak egy fé l ó rá t, mielő tt leoltottá k volna a
lá mpá kat. A sö té tben Garth megé rintette Karent.
– Szeretlek, Karen.
– Tudom. En is szeretlek. – Az asszony a fé rje vá llá ra hajtotta a
fejé t. Hosszú ideig nem tudott azonban elaludni, é s tudta, hogy
Garth is ı́gy volt ezzel.

206
 HUSZONKETTEDIK FEJEZET

Steve mé g annak a gondolatá t is gyű lö lte, ha egyetlen napra kellett
elhagynia a vá rost, há t mé g ha ö trő l volt szó . Rendes kö rü lmé nyek
kö zö tt szı́vesen ment ezekre a rö vid ü zleti utakra, mé g akkor is, ha
csak a hibá kat kellett elhá rı́tania. Most nem ı́gy á llt a helyzet.
Az igazat megvallva, gyű lö lte a gondolatot, hogy tá vol legyen
Cassie-tő l. Az asszony dö nthet ú gy, hogy tagadja, de valami erő s,
fontos kö telé k kezdett kialakulni kettejü k kö zö tt. Eddig nem igazá n
elemezgette, egyszerű en csak jó lesett neki. Mintha ismé t é lettel telt
volna meg. Ugy tű nt, Alicia halá lá val minden szempontbó l ő is vele
halt, é rzelmileg legalá bbis biztosan. Az első é vben mindennap
való sá ggal ké nyszerı́tenie kellett magá t arra, hogy felkeljen. Ugy
é rezte, hatalmas sú lyok nyomjá k a lá bá t é s a szı́vé t.
Igazsá gtalansá gnak tű nt, hogy a vilá g ú gy ment tová bb, mintha
semmi fontos nem tö rté nt volna. Igyekezett megkü zdeni a
depresszió val, bá r elhanyagolta az ü zleti ü gyeket is, amelyekre tö bb
igyelmet kellett volna szentelnie. Szerencsé re ott á llt mellette Stan,
é s megtette helyette, amire ő ké ptelen volt.
Ré szben Stannek kö szö nhette, hogy csatlakozott a Habitat-
programhoz. Steve vezé rigazgató ja otthagyta a vá llalatá t, a Brody
Electricalt, mert fő állá sú projektmenedzser lett a Habitatné l. Stan
fé lig erő szakkal vonszolta el Steve-et az első habitates é pı́tkezé sre.
Eleinte nem is volt lelkes ö nké ntes, amı́g be nem lá tta, milyen
kemé nyen dolgoznak ezek a csalá dok, hogy vé gre sajá t otthonuk
legyen.
Alicia nagyon hitt a Habitat munká já ban, é s rengeteget dolgozott
ö nké nteské nt. Az elmú lt ké t é s fé l é vben a Habitat a mentsvá rat
jelentette Steve szá má ra. Igy tudott kimá szni a gyá sz é s a vesztesé g

207
sö té t vermé bő l azzal, hogy má soké rt dolgozott. Stan megbı́zott
benne, a kezdetektő l a vé gső kig irá nyı́thatta a há zak é pı́té sé t, ő csak
né ha jelent meg, hogy ellenő rizze, megfelelő mó don halad-e az
é pı́tkezé s.
Aztá n Steve talá lkozott Cassie-vel. Eleinte sok né zetelté ré sü k volt,
é s ahogy Steve visszagondolt erre, arra is rá jö tt, hogy mié rt. Az első
perctő l fogva é rezte, hogy az asszony fenyegeté st jelenthet megtö rt
szı́vé re. Az utolsó é vben kezdte valamivel jobban é rezni magá t
abban az ú j szerepben, amit az é let nyú jtott neki. Nem vá gyott
vá ltozá sra, de akkor megjelent a nő a lilá ra festett hajá val, a felvá gott
nyelvé vel, é s minden alkalommal kihı́vá s elé á llı́totta. Nem há trá lt
meg, é s vilá gosan megé rttette vele, hogy nem engedi senkinek,
kü lö nö sen nem egy fé r inak, hogy irá nyı́tsa ő t .
Steve szinte az első pillanattó l fogva vonzó dott az asszonyhoz,
aztá n elhatá rozta, hogy elviszi Spokane-be. Mé g most sem tudta, mi
is tö rté nt azon a szombaton. Nem á llt szá ndé ká ban megcsó kolni
Cassie-t. De amikor lá tta, hogy ez az erő s, fü ggetlen nő szı́vszaggató
sı́rá sban tö r ki, megrendı́tette. Amikor leá llı́totta a teherautó t , csak
arra gondolt, hogy megö leli, magá hoz szorı́tja, é s megvigasztalja.
Mielő tt megá lljt parancsolhatott volna ö nmagá nak, má r csó koló ztak
is. Ritká n é rzett bá rmit is olyan jó nak é s helyesnek, mint amikor a
karjá ban tartotta Cassie-t.
Most má r ugyan szerdá t ı́rtak, de mé g mindig benne é lt az é rzé s,
ahogy megö lelte. A nő kedves volt, é s jó , megvolt benne minden,
amit Steve é rté kesnek tartott. Olyan embernek lá tta, aki tű zö n-vı́zen
á tmegy, é s nem megkeseredve, megverten kerü l ki a harcbó l, hanem
megedző dve; olyan volt, aká r a inom arany.
Kü lö n ö rü lt annak, hogy vasá rnap lá thatta ő t , bá r az asszony
meglepte, amikor kijelentette, hogy ő k csak jó bará tok. Megé rtette.
Igazá n megé rtette. Az asszony meg volt riadva. Oszinté n szó lva, ő is.
A helyzet szá má ra is olyan ú j volt, mint az asszonynak.
Ugy gondolta, hogy ad kettejü knek egy lé legzetvé telnyi idő t .

208
Vasá rnap reggel felvette Jeremyt, egy parkba vitte, hogy
biciklizhessen. Ké ső bb felkeresté k a telket, ahol majd Cassie há za
é pü l, mert – é s ez egy kicsit zavarba ejtő volt – ú gy é rezte, hogy ı́gy
valamilyen formá ban kapcsolatba kerü l a nő vel. Jeremy ö rö mmel
é pı́tett vá rat a telken ö sszeszedett szá raz á gakbó l, ı́gy há t egy
darabig ott idő ztek.
Es akkor Cassie megé rkezett Amieevel. Azon nyomban
elá rasztotta a boldogsá g, é s bá r kora dé lutá nra beborult az é g, ú gy
é rezte, hogy az egé sz napja sokkal jobb lett, vá ratlanul meleggé é s
napfé nyessé vá ltozott.
Steve nem volt biztos benne, merre tart a kettejü k kapcsolata, de
hagyta, hogy a dolgok menjenek a maguk ú tjá n. Idő vel az asszony is
meggondolja majd magá t. Steve elhatá rozta, hogy tü relmes lesz.
Talá n jó is, hogy elmegy a vá rosbó l, ezzel is idő t ad Cassie-nek.
– Steve! – tö rte meg a fé r i gondolatmeneté t a mű vezető .
Megrá zta a fejé t, é s megdö bbent, hogy ennyire elmé lyedt a sajá t
kis vilá gá ban.
– Bocsá nat, itt vagyok.
– Van má sik megbeszé lé se is? – ké rdezte tő le Charlie Lane.
A munka Washington á llam keleti, gabonatermő vidé ké n volt, a
Grand Coulee gá tná l. Steve cé ge viszonylag kicsi volt a tö bbi
versenytá rsá hoz ké pest, ezé rt szerencsé snek mondhatta magá t,
hogy elnyerte a megbı́zá st. Jó l becsü lte fel a munká t, é s rendkı́vü l
versenyké pes ajá nlatot tett. Most azonban a cé ge a beszá llı́tó
hibá já bó l sokat veszı́tett. Steve é pp azé rt utazott oda, hogy elhá rı́tsa
a felmerü lő akadá lyokat, é s elé g ideig marad majd ahhoz, hogy a
munka visszaá lljon a rendes keré kvá gá sba, mielő tt visszaté rne
Tacomá ba, a Habitat szombat esti nagy ö sszejö vetelé re.
– Mé g egy megbeszé lé s? – ismé telte meg a ké rdé st Steve. – Mié rt
ké rdi?
– Mert az ó rá já t né zegeti.
Steve-nek csak az já rt a fejé ben, hogy mikor beszé lhet ú jra Cassie-

209
vel. Nagy erő feszı́té sé be kerü lt, de az elmú lt há rom napban nem
hı́vta fel. Ugy é rezte, az asszonynak tö bb idő re van szü ksé ge, é s nem
akart rá ijeszteni. Csak abban remé nykedett, hogy Cassie-nek
é ppú gy hiá nyzik ő , ahogyan a nő neki.
Az volt az eredeti szá ndé ka, hogy kitart egy hé tig. Reggel azonban
azzal az erő s vá ggyal é bredt, hogy hallani akarja Cassie hangjá t. Ha
hı́vni akarja, kora estig kell vá rnia, amı́g be nem fejezi a Goldie
Locksban a munká t, é s az sem kizá rt, hogy a Habitatné l is le akar
majd dolgozni pá r ó rá t.
– Telefoná lnom kell – magyará zta Steve.
– Tehá t nem most akarja á tné zni ezeket a vá zlatrajzokat? –
ké rdezte Charlie.
– De, persze, most is megfelel.
Mire Steve visszaté rt a lepusztult szá llodai szobá já ba, ú gy é rezte
magá t, mint a lá ncdohá nyos, aki elhatá rozta, hogy a nap vé gé ig nem
nyú l cigarettá hoz. Leü lt az á gya szé lé re, fogta a mobiljá t, é s
é szrevette, hogy az ujjai remegnek, annyira szeretett volna Cassie-
vel beszé lni.
– Halló ?
Ez nem Cassie hangja volt; csak nem rossz szá mot hı́vott?
– Amiee?
– O, szia, Steve! – A tizenké t é ves lá nyka vidá m volt, ö rü lt, hogy
beszé lhet vele.
– Hol van a mamá d?
– Zuhanyozik, ha akarod, idehı́vom. Nem szokott soká ig benn
lenni, mert a meleg vı́z gyorsan elfogy.
– Ké ső bb visszahı́vom.
– Ne, ne! Amió ta elutaztá l, olyan rosszkedvű . Tudod, te vagy az ő
MMF-je.
– A micsodá ja?
– Az MMF-je. Aki mindenki má sná l fontosabb szá má ra. A legjobb
bará tja.

210
 Steve ö nké ntelenü l is szé lesen elmosolyodott.
– Té nyleg?
– Igen, mert há rom napon á t zabpelyhet reggelizett, pedig utá lja.
Tartsd egy percig, szó lok neki, hogy a vonalban vagy!
Steve hallotta, hogy Amiee leteszi valahová a telefont, é s az anyjá t
hı́vja.
– Mami, csö rgö tt a telefonod, é s felvettem.
Rö vid csend kö vetkezett; Cassie azt ké rdezhette, hogy ki a hı́vó .
Aztá n Amiee felelt:
– Steve. – Ujabb csend, majd Amiee szó lt bele a telefonba: –
A mami azt ü zeni, hogy mindjá rt jö n, é s ké rte, hogy beszé lgessek
veled, amı́g megtö rü lkö zik.
– Nos, hogy megy az iskola? – ké rdezte Steve.
– Azt hiszem, jó l. Claudia, a bará tnő m meghı́vott, hogy menjek el
vele é s az anyuká já val egy koncertre, de a mami elő szö r meg
szeretné hallgatni a banda dalait, mielő tt elengedne. Tudod, minden
zenekar durva szavakat haszná l. De ha a mami azt szeretné , hogy ne
halljak semmilyen ká romkodá st, akkor soha nem jutok el egy
koncertre sem.
– Ebben egyeté rtek a mamá ddal – mondta Steve.
– Ti, felnő ttek, mindig ö sszetartotok, ugye? – A kislá ny nem tű nt
mé rgesnek, inká bb beletö rő dő nek. – Itt a mami.
A fé r i mosolyogva hallgatta, ahogy Cassie elfú ló lé legzettel
mondja ki a nevé t.
– Steve?
– Szia, é n vagyok. – Szinte hallani vé lte Cassie szı́vveré sé t. Az
asszony persze nem tudhatta, hogy a fé r inak is csak ú gy lü ktet a vé r
a fü lé ben.
– Szia, Steve!
A fé r inak való já ban nem volt kü lö nö sebb oka a telefoná lá sra.
– Hogy mennek a dolgok? Já rtá l a hé ten a telken?
– Mindennap kimentem. Olyan gyorsan halad minden. Ma dé lutá n

211
kiö ntö tté k az alapot. Való já ban nem sokat tudtam segı́teni, de ott
á lltam, é s az egé sz idő alatt arra gondoltam: Ez lesz a mi házunk,
Amieeé és az enyém! Szinte hihetetlennek tű nt. – Cassie mindezt egy
szuszra mondta el.
– Es a munka csak most kezdő dik.
– Stan ott volt, mindent ellenő rzö tt.
Steve megké rte a legjobb bará tjá t, hogy helyettesı́tse. Stan jó
ember volt, Steve megbı́zott benne, tudta, hogy magasra teszi a
lé cet, é s megkö veteli a jó munká t.
– Shelly é s George is elugrottak. Ok má r letudtá k a kö telező
ó rá ikat, de mé gis eljö ttek.
– Nagyon jó emberek. – Steve-et jó leső é rzé ssel tö ltö tte el a Cassie
hangjá bó l kicsengő ö rö m.
– Es te hogy vagy? – ké rdezte Cassie. – Remé lem, sikerü lt
megoldanod a problé má t, bá rmi volt is az.
– Minden jó l megy. – Nem akarta beismerni, hogy magá nyos, é s
hogy unatkozik. – Es te sokat dolgoztá l?
– Há rom hajvá gá s, egy festé s, ké t dauer, mondhatjuk, hogy
elfoglalt voltam, ami persze nagyon jó . Igyekszem kialakı́tani a
vendé gkö rö met, ez segı́t az anyagi helyzetem jobbá té telé ben is. Ha
lesznek á llandó vendé geim, akkor tisztes megé lheté st tudok
biztosı́tani, é s nem kell majd annyit aggó dnom.
– Cassie, te nagyon jó fodrá sz vagy. Eppen arra gondoltam,
elő jegyezhetné l egy ú jabb hajvá gá sra.
– Erre semmi szü ksé g, bá rmikor szı́vesen levá gom a hajadat.
– Mondd meg neki, mami! – hallatszott a telefonban Amiee
esdeklő hangja.
– Mit kell nekem megmondani? – ké rdezte a fé r i.
– Nem é rdekes.
– Cassie! – A fé r i mé ly hangon suttogta a nevé t. – Rajta, mondd
csak el!
Steve hallotta, ahogy a nő felsó hajt, mintha pró bá lná ö sszeszedni

212
magá t.
– Egy levé l é rkezett Duke-tó l.
Cassie volt fé rje, az a rohadé k, aki verte ő t .
– Tudja a cı́medet? – A jó isten segı́tse meg, ha a tudomá sá ra jut,
hogy Duke valaha is ú jra Cassie kö zelé be jö n. Nem tudta, mit tenne,
de tartott attó l, hogy utá na biztosan a bö rtö nben vé gezné .
– Nem… nem tudhatja meg, hol é lek Amieevel. A levé l hat hé t
alatt jutott el hozzá m. Duke a hajdani idő s szomszé dasszonyunknak
ı́rt, aki inká bb az ő bará tja volt, mint az enyé m, de bará tké nt
tekintettem rá . Doris elvitte a levelet a nő i otthonba, é s onnan
tová bbı́tottá k nekem.
– Es?
– Duke gondatlansá gbó l elkö vetett emberö lé s vá djá val bö rtö nben
van. Hosszú ideig ott is fog maradni.
– Jó , de mit akart? – Ha vissza akarja kapni Cassie-t, nagy harcra
szá mı́that.
– Azt ı́rja, hogy mennyire szeret engem é s Amieet.
Steve hitetlenkedve felmordult.
– Az ember nem veri azt, akit szeret.
– Tudom.
– Vá laszolni akarsz neki?
– Nem. Má r megtanultam a lecké t. Egy szavá t sem hiszem el, é s
soha tö bbé nem hozom olyan helyzetbe magam meg a lá nyomat,
hogy bá nthassanak minket.
– Okos dö nté s.
– De Duke ı́rt valamit, amin elgondolkoztam. Tartsd egy percig,
kimegyek a laká sbó l.
Steve hallotta a zajokat, ahogy Cassie kijutott a friss levegő re.
– Mé g itt vagy? – ké rdezte Cassie. – Ki akartam jö nni, hogy Amiee
ne hallja, amit mondok.
– Hallgatlak. Mi az, ami elgondolkodtatott? – A fé r i é rezte, hogy
megfeszü lnek a nyakizmai.

213
 Az asszony habozott.
– Duke Amiee irá nt é rdeklő dö tt… Azt ı́rta, hogy sok ostoba dolgot
kö vetett el, é s az egyedü li jó dö nté st akkor hozta az é leté ben, amikor
elvett engem felesé gü l, é s hogy Amiee apja lehetett. Azt is ı́rja, hogy
megé rti, ha é n nem akarok tö bbé kapcsolatban lenni vele, é s nem is
akarok. Duke-ot teljesen kitö rö ltem az é letembő l.
– Es? – ké rdezte Steve.
– A vé gé n má r azt hitte, hogy minden rossz dolog, ami vele
tö rté nik, valahogyan az é n hibá m. Engem vá dolt, ha elveszı́tette a
munká já t, ha beverte a lá bujjá t, ha bá rmi tö rté nt vele. Ha ott
maradtam volna, meggyő ző dé sem, hogy… – Felsó hajtott. – Hagyjuk
is inká bb…
– Megö lt volna – fejezte be helyette Steve a mondatot.
– Igen. – Az asszony megtö rten suttogott. – Ha nem menekü ltem
volna el azon az é jszaká n, azt hiszem, Duke most az é n megö lé sem
miatt ü lne bö rtö nben. Ebben olyan biztos vagyok, mint ahogyan
most itt á llok, é s veled beszé lek.
– Akkor mé gis mié rt gondolkodsz azon, hogy aká r egy ikarcnyit is
tö rő dj vele? – ké rdezte Steve, é s visszafogta magá t, nehogy valami
sé rtő t mondjon.
– Nem ró lam van szó , hanem Amieerő l. Duke azt á llı́tja, hogy
szereti a lá nyá t, é s helye van az é leté ben. Arra ké r, hogy legalá bb azt
engedjem meg, hogy ı́rjon neki.
Steve habozott.
– Es má r tudod, mit fogsz tenni?
– Nem, fogalmam sincs ró la. Megvé dtem Amieet… Tú l iatal volt,
nem é rthette meg teljes mé rté kben azt, ami az apja é s kö ztem folyt.
Má r az otthonban é ltü nk, é s mé g mindig azt ké rdezgette, mikor
megyü nk haza. Azt mondta, hiá nyzik a papá ja.
Steve tudta, hogy ebben a ké rdé sben nem adhat taná csot. Ezt a
dö nté st Cassie-nek kell meghoznia.
– Ugy ö rü lö k, hogy felhı́vtá l – suttogta Cassie. – Ez a levé l nagyon

214
felkavart, é s rá nyomta a bé lyegé t az elmú lt napokra. Szü ksé gem volt
egy bará tra, akivel ezt megbeszé lhetem.
Barát. Steve kezdte megutá lni ezt a szó t .
– En pedig boldog vagyok, hogy megosztottad ezt velem. Bennem
megbı́zhatsz, Cassie. Rá m mindig szá mı́thatsz.
Egy hosszú percig az asszony nem felelt; Steve nem is volt biztos
benne, hogy a nő hallotta-e ő t .
– Cassie?
– Kö szö nö m – mondta vé gü l az asszony.

215
 HUSZONHARMADIK FEJEZET

Nichole é s a legjobb bará tnő je, Laurie pé ntek dé lutá n é rt
Phoenixbe, é s sorban á lltak a taxié rt, amivel eljuthattak a
Phoenician Garden Hotel and Spá ba. A kö zel harminché t fokos
hő mé rsé klet é les ellenté tben á llt az oregoni Portlandben mé rt
tizennyolc fokkal é s a szakadó eső vel.
– Lubickolni fogok ebben a napsü té sben – mondta Nichole, amikor
kihú zta a bő rö ndjé t a repü lő té rrő l, é s elindult a taxié rt sorban á lló k
felé . Lehunyta a szemé t, há trahajtotta a fejé t, é s hagyta, hogy az
arcá t á tjá rja a meleg. – El sem tudom mondani, mennyire
szü ksé gem van erre a kikapcsoló dá sra.
– Nekem is – helyeselt Laurie. – Nagyon kö szö nö m, hogy magaddal
hoztá l. El sem hiszem, hogy Jake ilyen kedvező á rat alkudott ki.
– O a legjobb – mondta Nichole. Meghatotta Laurie há lá ja, de ez a
gyó gyfü rdő s hé tvé ge egyedü l kö zel sem lett volna ilyen jó mulatsá g,
mint a bará tnő jé vel. Má rpedig elhatá rozta, hogy jó l é rzi magá t, mé g
akkor is, ha a ia má ris hiá nyzott neki. Sı́rt, amikor otthagyta az
anyó sá val, de Leanne annyira boldog volt, hogy ennyi idő t tö lthet az
egyetlen unoká já val. Nichole titokban arra szá mı́tott, hogy Jake
sajná lja majd, hogy megszervezte neki ezt az utat, de reggel nagyon
jó kedvű en vitte ki ő t a repü lő té rre. Megö lelté k, megcsó koltá k
egymá st, majd a fé rje sietve indult az irodá já ba.
Vé gre rá juk kerü lt a sor a taxiná l, má r ı́gy is é ppen eleget vá rtak.
Kellemetlen volt ilyen soká ig á csorogni az erő s napsü té sben, bá r
Nichole nevetett ö nmagá n. Arra gondolt, hogy pá r ó rá val korá bban,
hasonló helyzetben mennyire fá zott volna. Nichole megadta a
taxisnak a szá lloda nevé t, é s elindultak.
Megé rkezve lá ttá k, hogy a szá lloda kı́vü lrő l pontosan olyan, mint

216
amilyennek az interneten tű nt. Egy ajtó ná lló kinyitotta a taxi ajtajá t,
é s mé g mielő tt ké rté k volna, egy má sik fé r i odagö rdı́tett egy kocsit,
é s felrakta a bő rö ndö ket. Aztá n a recepció hoz kı́sé rté k ő ket, ahol egy
alkalmazott ü dvö zö lte az ú jonnan é rkező ket.
Nichole el volt ragadtatva. Kö rbefordulva szemü gyre vette a
fé nyű ző kö rnyezetet, a hı́vogató elő teret, a má rvá nyoszlopokat, az
ö blö s, pá rná zott karosszé keket é s kanapé kat.
Nichole é s Laurie beı́rtá k magukat a vendé gkö nyvbe. Perceken
belü l megkaptá k a kulcsaikat, é s az alkalmazott elkı́sé rte ő ket a
lifthez.
– Ez hihetetlen! – suttogta Laurie, amikor a szobá ba é rtek.
Hanyatt vá gta magá t az á gyon, szá rnyké nt kiterjesztett karokkal, é s
csaknem belesü ppedt a csodá s fehé r á gynemű be.
– A vá rtná l is ezerszer jobb – helyeselt Nichole. Odalé pett az
ablakhoz, é s lené zett a hatalmas ú szó medencé re, amelynek a szı́ne a
Karib-tengert idé zte. A medence kö rü l dú s pá zsit zö ldellt, é s kis
fehé r sá trak kı́ná ltak á rnyé kot. Szá mos napimá dó a forró sá gban a
vı́zbe má rtó zva hű sı́tette magá t.
– Menjü nk le a medencé hez! – javasolta Nichole. Fel akarta hı́vni
Jake-et, hogy tudassa vele, é psé gben megé rkeztek. Ké ső bb majd
ellenő rzi Owent; kı́vá ncsi volt, hogy boldogul vele Leanne. Nem
szerette volna, ha az anyó sa azt hiszi, automatikusan elfogadja a
nagylelkű segı́tsé gé t. Ereztetni ó hajtotta vele, mennyire nagyra
becsü li azt, hogy mindig szı́vesen vigyá z Owenre. Nichole nem
szı́vesen ismerte el, de hihetetlenü l furcsá nak talá lta, hogy a ia
nincs vele. A hé t minden napjá n, napi huszonné gy ó rá ban együ tt
voltak, a kis iú jelentette szá má ra az egé sz vilá got.
Kicsomagoltak, felvetté k a fü rdő ruhá ikat, é s elindultak. Nichole
má r alig vá rta a má snap reggelt, amikor is elkezdő dik a gyó gyfü rdő s
programjuk. Az volt a cé lja, hogy megtegye az első lé pé seket a
sú lyfeleslege ledolgozá sá é rt. Mielő tt ú jra gyermeket vá llalna, ettő l
mindenké pp meg akart szabadulni.

217
 Citromos-vodká s kokté lt rendeltek, amely tö ké letes dé lutá ni
kiegé szı́tő nek bizonyult. A medence partjá n lustá lkodtak,
megmá rtó ztak, hogy lehű ljenek, aztá n bevonultak az egyik sá torba,
amelyben ké t pá rná zott nyugá gy kapott helyet. Laurie elszundı́tott,
Nichole pedig felhı́vta a fé rjé t. Jake azonnal vá laszolt.
– Szia, drá gá m! – mondta az asszony, é s a szı́ve tú lcsordult a fé rje
irá nt é rzett szerelemtő l é s há lá tó l.
– Szia, szı́vecské m! Akkor há t é psé gben megé rkeztetek.
– Bizony. A repté ren azt olvastam, hogy itt harminché t fok van, de
nem is tű nik olyan melegnek.
– Mert alacsony a pá ratartalom – mondta Jake.
– Lauire-val a medencé né l ü lü nk a kokté ljainkkal. Ez olyan
fé nyű ző ! Jake, nem szabadna ennyire ké nyeztetned engem!
– Szé psé ges felesé gem, te megé rdemled a ké nyezteté st.
Nichole elmosolyodott.
– Rendben van, szı́vem, most jobb, ha visszamegyek dolgozni.
Felhı́vsz majd ké ső bb? – ké rdezte Jake. Kissé szó rakozottnak tű nt.
– Termé szetesen. Ugye nem fogsz megint ké ső ig dolgozni?
Jake nagyot só hajtott.
– Nincs má s vá lasztá som. Tudod, hogy mennek a dolgok itt a
borá szatban a tavaszi szá llı́tá sokkal.
Nichole tisztá ban volt ezzel.
– Ne dolgozz tú l sokat! – A fé rje mindig szá ztı́z szá zalé kosan
teljesı́tett a munká já ban. – Szia, szerelmem! – suttog a telefonba
Nichole, é s bontotta a hı́vá st.
Abban a pillanatban SMS-e é rkezett. A nő vé re volt, Karen.
Elolvasta a pá r szó t , majd ö sszerá ncolta a homloká t.
– Valami baj van? – ké rdezte Laurie a bará tnő jé tő l.
– A nő vé rem. Azt ké rdezi, felhı́vtam-e má r Cassie-t. Tö bbszö r is
beszé ltü nk ró la azó ta, hogy Karen talá lkozott a nő vé remmel, é s arra
bá torı́t , hogy é n is lé pjek vele kapcsolatba. – Nichole azonban
halogatta a hı́vá st. Nem tudta, mié rt, hacsak azé rt nem, mert

218
fogalma sem volt, mit is mondjon a testvé ré nek. A Cassie-vel
kapcsolatos emlé keit beá rnyé kolta az a borzalmas utolsó nyá r,
amikor ú gy tű nt, a nő vé re miatt az egé sz csalá d a darabjaira hullik.
Nichole akkor mé g csak tizenné gy é ves volt.
Volt valami, amit sohasem mondott el senkinek, mé g Karennek
sem. Megtalá lta Cassie napló já t, é s el is olvasta. Rá bukkant a
bejegyzé sre, amelyben Cassie leı́rta, amikor elő szö r szeretkezett
Duke-kal. Ugyan az első alkalom meglehető sen fá jt neki, de a
má sodik alkalommal má r é lvezte a dolgot. Aztá n egy ké ső bbi
bejegyzé sben Cassie azt is megosztotta a napló já val, hogy attó l tart,
teherbe esett. Amikor Nichole visszatette a fü zetet, valamit
elhibá zhatott, mert Cassie rá jö tt, hogy valaki hozzá nyú lt a
napló já hoz.
Es tudvá n tudta, hogy ki olvasta el. Az, ahogyan Nichole-ra né zett,
mindent elá rult: undorró l é s haragró l tanú skodott, ami lesú jtotta
Nichole-t.
Cassie a rá kö vetkező é jszaka szö kö tt meg Duke-kal.
Nichole torka elszorult. Soha senkinek sem szó lt egy szó t sem az
egé szrő l, mert attó l fé lt, hogy a nő vé re talá n miatta szö khetett meg.
Azt is sé relmezte, hogy Cassie nem bı́zott meg benne, pedig ő nem
akart szó lni a szü leiknek. A nő vé re csak egy levelet hagyott há tra,
amelyben megı́rta, hogy terhes, ı́gy vé gü l Nichole-nak sohasem
kellett szó lnia a napló ró l. A szü leinek é s Karennek fogalma sem
lehetett arró l, hogy a hı́r nem é rte ő t meglepeté ské nt.
Nichole feltekintett, é s lá tta, hogy Laurie ő t igyeli.
– Jó l vagy, Nichole?
– Sajná lom, é n csak… Mirő l is beszé ltü nk? – Persze nagyon is jó l
tudta, hogy mirő l.
– Karen nő vé redrő l, aki azt akarja, hogy hı́vd fel Cassie-t. De mié rt
nem ő keres té ged?
– Jó ké rdé s. – Amikor Cassie Seattle-be kö ltö zö tt, telefoná lt
Nichole-nak. A beszé lgeté s rö vid é s feszü lt volt. Nichole nem tudta,

219
mit is mondjon, é s ú gy tű nt, Cassie is ı́gy van ezzel. A nő vé re
gratulá lt neki az anyasá ghoz, aztá n a beszé lgeté s zavarba ejtő
csenddé alakult, ahogy mindketten igyekeztek valamilyen kö zö s
té má t talá lni. Nichole attó l fé lt, hogy ha bá rmit ké rdez Cassie
é leté rő l, a testvé re azonnal bontja a hı́vá st. Ugyanakkor tú l bü szke
volt ahhoz, hogy nagy é rdeklő dé st mutasson egy testvé r irá nt, aki
é veken á t a fü le botjá t se mozdı́totta a csalá djá t illető en. Azó ta nem
beszé ltek.
Laurie feltett mé g né há ny ké rdé st, amire Nichole egyszavas
vá laszokat adott. Nem akart Cassie-rő l beszé lni; nem szerette volna
felkavarni a mú ltat, kü lö nö sen, hogy az igen kellemetlen volt.
Laurie né há ny ú jabb sikertelen ké rdé s utá n elő vette az e-kö nyv-
olvasó já t. Nichole ledő lt, é s vá rta, hogy ő is elszundı́tson; hosszú nap
á llt mö gö tte, é s elfá radt. Lehunyta a szemé t, elengedte magá t, de a
gondolatai egyenesen Cassie-re terelő dtek.
A nő vé re volt vele, amikor ő , Nichole, tı́zé vesen csú nyá n
ö sszevá gta magá t, ahogy beleesett az ü veg toló ajtó ba. Nagyon
elevenen emlé kezett mindenre. Amikor meglá tta a rengeteg vé rt,
pá nikba esett. Cassie azonban nyugodt maradt, mindenre volt
gondja, mé g a mentő ket is kihı́vta. Csak ké ső bb, amikor a kó rhá zban
má r ö sszevarrtá k Nichole-t, akkor kezdett el remegni, illetve
kerü lgette a sı́rá s a nő vé ré t, majd vallotta be, hogy mennyire
megré mü lt. Nem is felté telezte volna ezt ró la.
Cassie segı́tett neki megé rteni a geometriá t is. Tü relmesen ü lt
mellette, é s sokkal é rthető bben magyará zott, mint a matektaná ra.
Karen tanı́totta meg sminkelni, de Cassie segı́tett neki, hogy menő
ö ltö zé keket á llı́tson ö ssze. Arra is megtanı́totta, hogyan fé sü lje a
hajá t.
Az emlé kek felkavartá k Nichole-t. Felü lt, é s elhatá rozta, hogy nem
gondol tö bbet Cassie-re. Má r elmú lt Owen dé lutá ni alvá sideje, ezé rt
ú gy dö ntö tt, felhı́vja az anyó sá t.
Leanne a má sodik csengé sre felvette a telefont. Egy kicsit ki volt

220
fulladva, mintha az unoká ja utá n futott volna.
– Nagyon kimerı́t té ged Owen? – ké rdezte aggó dva Nichole.
– En inká bb ú gy mondaná m, hogy segı́t iatalosnak maradni –
felelte Leanne halkan nevetve.
– Gondolom, egy Owennel tö ltö tt nap utá n nem is é rted, mié rt van
rajtam mé g mindig né mi pluszsú ly. Az ember azt ké pzelné , hogy
olyannak kellene lennem, mint egy fogpiszká ló nak – tré fá lt Nichole.
– En azonban szeretné m leadni ezt a pá r felesleges kiló t , mielő tt
megé rkezne a má sodik baba.
– Hamarosan megint teherbe szeretné l esni? – ké rdezte Leanne,
é s nem is igyekezett eltitkolni az ö rö mé t.
– Má r beszé lgettü nk ró la. – Nem tudta, hogy enné l tö bbet
elá rulhat-e az anyó sá nak. Jake feladata, hogy a hı́rt megossza a
csalá djá val. Nichole szerette a fé rje szü leit, de nem kö tő dö tt ú gy
hozzá juk, ahogyan szeretett volna. Leanne kedves volt, de szé tszó rt,
a fé rje pedig má r é vek ó ta csalta. Nichole mé g alig já rt Jake-kel,
amikor má r hallotta az errő l szó ló pletyká kat.
– Mé g egy kis unoka csodá latos volna – mondta Leanne.
Nichole kislá nyt szeretett volna, mert Jake-kel ú gy dö ntö ttek, csak
ké t gyermekü k lesz. Szü ksé gszerű is lett volna, hogy a ké t baba
kö zö tt ne legyen nagy a korkü lö nbsé g; ha otthon marad a kicsikkel,
ı́gy nem esik ki annyi idő , ha ismé t munká ba akar á llni. Francia
irodalombó l diplomá zott, ami nem volt nagy elő ny a
munkakeresé skor, de Nichole elszá nta magá t, hogy kiakná zza
mindazt, amit egykor tanult. Mindent szeretett, ami francia volt.
Most mé g nem tudta, mihez fog kezdeni, de rá é r mé g kitalá lni.
Amikor bontotta a hı́vá st az anyó sá val, ő is az e-kö nyv-olvasó já hoz
nyú lt, bá r nem tudta, az olvasá s ké pes lesz-e lekö tni a igyelmé t.
Laurie ott hevert mellette, é s nyugodtan olvasott. Ez a bizalmas
bará tsá g jele, gondolta Nichole. Szı́vesen voltak együ tt ané lkü l, hogy
szü ntelenü l csevegniü k kellett volna.
Nichole ké szü lé ké re ú jabb szö veges ü zenet é rkezett. Megné zte, é s

221
ké tsé gbeesetten felsó hajtott.
– Má r megint Karen az – szó lalt meg, mé g mielő tt Laurie feltette
volna a ké rdé st. – Vá laszt vá r.
– Addig fog ostromolni, amı́g fel nem hı́vod Cassie-t. Jobban já rsz,
ha most tú lesel a dolgon – taná csolta Laurie.
A bará tnő jé nek igaza volt. Karen ú gysem nyugszik, amı́g fel nem
hı́vja Cassie-t. Fé lre kell tennie a fé lelmeit, é s telefoná lnia kell,
ahogyan Laurie taná csolta, utá na pedig é lvezheti a vaká ció já t.
Karen megı́rta Cassie mobilszá má t, ezzel Nichole-t megkı́mé lte a
keresgé lé stő l. Kicsit remegett a keze, amikor megnyomta a hı́vá st
kezdemé nyező gombot. Mialatt a telefon kicsö ngö tt, azon gyö trő dö tt,
hogyan kellene indı́tania ezt a beszé lgeté st.
– Halló ? – Cassie bizonytalannak tű nt. Nichole arra gondolt, hogy
talá n a nő vé re ké szü lé ke kiı́rta a nevé t, é s emiatt habozott.
Nichole alig emlé kezett a testvé re hangjá ra. Alig tudta elhinni,
hogy Cassie-vel beszé l, aki hú s volt a hú sá bó l, vé r a vé ré bő l.
– Cassie, Nichole vagyok.
– Nichole! – Cassie hangja azonnal magasabban csengett, é s
boldog izgatottsá g hallatszott ki belő le. – O, Nichole, milyen jó
hallani té ged!
– Té ged is, Cassie – mondta, é s ő szinté n ı́gy is gondolta. Szinte
azonnal bű ntudat é bredt benne. Ré gen kapcsolatba kellett volna
lé pnie a testvé ré vel. A feje má ris tele volt egy csomó dologgal, amit
el akart mondani, illetve magyará zni neki.
– Amikor utoljá ra beszé ltü nk, az volt az é rzé sem, hogy nem
akarod, hogy zavarjalak – folytatta Cassie.
– Nagyon sajná lom… Olyan megrendı́tő volt té ged hallani – á llt elő
Nichole egy gyenge kifogá ssal, amit azonnal meg is bá nt. Nem lehet
olyan nehé z kimondani az igazat.
– Tudom. Szı́vesen hı́vtalak volna mé g, de azt szű rtem le, hogy
nem akarsz hallani felő lem.
Sajná latos mó don Cassie-nek igaza volt.

222
 – Pá r hó nap telt csak el anya halá la ó ta, é s nem is voltam
ö nmagam. – Ime, egy ú jabb fé ligazsá g.
Cassie hangja elgyengü lt.
– Tudom, é n sem voltam ö nmagam.
Nichole attó l fé lt, a hangja leleplezi a való di é rzé seit. Ugy vá gyott
arra, hogy tö bbet mondjon, de attó l fé lt, hogy a szavak nem ké pesek
á ttö rni a torká ban nő tt gombó con.
– Tudom, hogy te meg Karen haragudtatok rá m, amié rt nem
mentem el anya temeté sé re. Odaadtam volna mindenemet, hogy
veletek legyek, de nem volt rá lehető sé gem.
– Most má r nem szá mı́t – suttogta Nichole. Fé lt tö bbet mondani az
anyjukró l vagy az utolsó beszé lgeté sü krő l, ezé rt gyorsan té má t
vá ltott. – Karen azt mondta, hogy az elő ző hé tvé gé n ná la já rtá l.
– Egy bará tom odavitt, é s elszá llı́tottuk a szü leink bú torait. El sem
tudom mondani, mennyire há lá s vagyok. Fogalmam sem volt ró la,
hogy megtartottá tok a pianı́nó t . Azt hittem, anyá nk má r ré g eladta.
– Apa nem engedte volna meg neki – mondta Nichole. – Meg volt
győ ző dve ró la, hogy egy nap hazajö ssz.
A szavaira hirtelen csend tá madt, mintha Cassie-nek elakadt
volna a lé legzete.
– Ezt ugye nem kellett volna mondanom? – suttogta Nichole. Jó l
tudta, nem jó ö tlet, ha ő hı́vja Cassie-t. Az egé sz rosszul megy, ő
butasá gokat mond, é s ezzel megtö ri a kezdeti, az ú jrakezdé st cé lzó
szá rnypró bá lgatá saikat. – Sajná lom.
– Nem, nem, minden rendben van – mondta Cassie. Ugy tű nt,
kö zben ö sszeszedte magá t. – Csak szeretné m, ha tudná d, mennyire
há lá s vagyok, hogy megkaphattam.
Nichole az igazat mondta. Az apjuk nem volt hajlandó eladni a
zongorá t, mert azt remé lte, hogy Cassie egy nap visszaté r. Ugy tű nt,
sohasem mondott le ró la. A halá la elő tt tudatta Karennel é s vele,
hogy megbocsá totta Cassie-nek, hogy elszö kö tt Duke-kal. Az apjuk
ö nmagá t ká rhoztatta azé rt, hogy é veken á t nem tartottá k a

223
kapcsolatot. Es ebbé li meggyő ző dé sé ben senki sem tudta ő t
megingatni. Nichole azonban nem akarta ezt elmondani Cassie-nek,
nem akarta ezzel terhelni.
– Jó volt talá lkozni Karennel é s Garthszal. – Cassie is a kellemes
emlé kek felé akarta terelni a beszé lgeté st. – Lily é s Buddy sajnos
é pp nem voltak otthon. Remé lem, legkö zelebb lá thatom ő ket, é s
akkor Amiee is megismerheti az unokatestvé reit. Hogy van Jake é s
Owen?
– Remekü l. En most egy bará tnő mmel tö ltö m a hé tvé gé t, Owenre
Jake anyja vigyá z.
– Ez igazá n remek.
– Es veled tö rté nt valami izgalmas? – ké rdezte Nichole, pró bá lva
fenntartani a beszé lgeté st.
– Nos, szombaton egy nagy ö sszejö vetelre megyek.
– Egy micsodá ra?
Cassie nevetett.
– A Habitat for Humanity jó té konysá gi estjé rő l van szó , ahol
dolgozni fogok. Mondtam Karennek, hogy a Habitat segı́tsé gé vel lesz
vé gre otthonunk, Amieenek é s nekem. Sajá t há zunk lesz, é s ez
elő szö r tö rté nik meg Amiee é leté ben. Minden alkalommal, amikor
arra gondolok, hogy az elmú lt pá r é v alatt mekkorá t vá ltozott az
é letem, libabő rö s leszek. Fel sem foghatom, hogy ilyen szerencsé s
vagyok.
Nichole nem is tudta, hogy reagá ljon erre.
– Boldognak tű nsz.
– Az vagyok, Nichole, boldog vagyok, é s megkettő zi az ö rö mö met,
hogy hallhattalak. Kö szö nö m a hı́vá st. Rengeteget jelent nekem.
Nichole torká ban a gombó c gol labda nagysá gú ra nő tt.
– Sokkal hamarabb kellett volna jelentkeznem. A kö vetkező
alkalomig nem fogok ilyen sokat vá rni. – Mé g vagy tucatnyi ké rdé st
szeretett volna feltenni, de nem akarta veszé lyeztetni ezt a tö ré keny
bé ké t. A há zassá ga utá n Cassie-nek hogyhogy nem volt semmije?

224
Bá r a nő vé re errő l nem beszé lt, de Nichole felté telezte, hogy Duke
nem az a fé rj volt, akit a testvé re megé rdemelt volna.
– Lehet… szó val ö rü lné l, ha legkö zelebb é n telefoná lné k? –
ké rdezte Cassie.
– Igen, persze. Ké rlek, hı́vj bá rmikor!
– Akkor most isten veled!
– Isten veled! – Nichole bontotta a hı́vá st. Ekkor lá tta, hogy Laurie
ő t igyeli.
– Hogy ment? – ké rdezte a bará tnő je, é s alaposan tanulmá nyozta
az arcá t.
Nichole a szá já ra tette a kezé t, mert attó l fé lt, hogy menten elsı́rja
magá t.
– Jobban, mint szá mı́tottam rá – suttogta, é s sikerü lt visszafojtania
a kö nnyeit. – A testvé rem szombaton valami nagy ö sszejö vetelre
megy – mondta, a beszé lgeté s kö nnyebb oldalá t ragadva meg. Nem
akart sı́rni a csodaszé p medence partjá n. Am a kö nnyeinek nem
tudott megá lljt parancsolni, azok egyre csak patakzottak le az arcá n.
Hogyan is lehetett ez idá ig ennyire kö zö nyö s a testvé ré vel?

225
 HUSZONNEGYEDIK FEJEZET

Cassie egé sz hé ten lá zasan igyekezett, hogy ne gondoljon Steve-re,
de nem igazá n já rt sikerrel. Alig vá rta, hogy viszontlá thassa – egy
hé t sem telt mé g el ilyen lassan, mint ez. Né lkü le az é pı́tkezé sen
semmi sem volt ugyanolyan.
Szombat reggel korá n kelt. Az ü nnepsé get egy repü lő té ri
hangá rban rendezté k, é s sokat kellett dolgozniuk azon, hogy
mindennel elké szü ljenek. Szá mos ö nké ntes é rkezett, hogy
ledolgozzon jó né há nyat a kö telező ó rá ibó l. Hosszú , ö sszecsukható
asztalokat, szé keket á llı́tottak fel, piros-fehé r kocká s viaszosvá szon
abroszokat tettek az asztalokra, é s szé p rendben megterı́tettek,
minden tö ké letesnek tű nt.
A hangá r elő tt egy mű biká t á llı́tottak fel, amelyet meg lehetett
„lovagolni”, a leeső k szé nabá lá kra huppantak. A helyisé g kö zepé re
tett asztalon a csendes á rveré sre{2} bocsá tott tá rgyak sorakoztak.
Cassie-t meghatotta, hogy há ny vá llalat é s magá nszemé ly
adomá nyozott valamit erre az alkalomra. Felé ledt benne a remé ny,
hogy egyszer talá n ő is lesz olyan helyzetben, hogy segı́thet
má soknak, ahogy egykor ő is segı́tő lelkekre talá lt. A hangá r vé gé ben
egy szı́npad á llt a zenekar szá má ra, illetve egy bö rtö nrá cs; az
emberek beá llhattak mö gé , é s mó ká s felvé teleket ké szı́thettek.
Steve szerdá n hatá rozottan azt ı́gé rte, hogy az ü nnepsé gen
talá lkozni fognak. Cassie csak remé lhette, hogy semmi sem tartja
tová bb Washingtonban. Az ő elektrotechnikai vá llalata volt az
esemé ny egyik fő szponzora, ezé rt a nő biztosra vette, hogy ha
má sé rt nem, akkor ezé rt biztosan tiszteleté t teszi az ü nnepsé gen.
Cassie attó l tartott, hogy Steve-et igencsak felbosszantotta a Duke
levelé vel kapcsolatos beszé lgeté sü k. Hosszasan hallgatott, miutá n

226
arró l faggatta a fé r it, hogy mit tenne az ő helyé ben, é s nem sokkal
azutá n jó ü rü gyet is talá lt arra, hogy elkö szö njö n tő le.
A dé lelő tt dereká ra az ö nké ntesek berendezté k a hangá rt. Cassie-
nek nem volt lehető sé ge pihenni: a Goldie Locksná l dé lutá n há romig
jö ttek hozzá a vendé gek. Amiee a hé tvé gé re kempingezni ment
Claudia bará tnő jé nek a csalá djá val. A lá ny nagyon izgult, mert ez
volt az első tá borozá sa. Ismé t Claudia lett az LBO-je – vagy az MMF-
je?
Miutá n hazaté rt a munká bó l, Cassie ú gy é rezte, a lá nya né lkü l
ü res a laká s. Gyors zuhanyozá s utá n felö ltö zö tt, é s kü lö nö s gonddal
festette ki magá t, majd fé sü lte meg a hajá t. Ez fontos este volt
nemcsak a Habitat, hanem ö nmaga szá má ra is, é s a legjobb formá já t
akarta hozni.
Steve azt mondta, tá ncolni szeretne vele. Bizonyá ra csak ı́gy akarta
fenntartani a beszé lgeté st, de az asszony tú lsá gosan nagy
jelentő sé get tulajdonı́tott neki. Az egyik é jjel egyenesen azt á lmodta,
hogy tá ncolnak. Steve á tö lelte, magá hoz szorı́totta, mintha sohasem
akarná elengedni. Olyan kellemes volt az á lom, hogy é bredé s utá n
mé g tová bb szerette volna é lvezni, ezé rt lehunyt szemmel fekü dt, é s
pró bá lta felidé zni minden pillanatá t. Percek teltek el, mire rá vette
magá t, hogy felkeljen.
Vé gü l elké szü lt, é s elautó zott az ü nnepsé gre. Amikor a hangá r
mö gö tt leparkolt, a gyomra gö rcsbe rá ndult. Nem az esti munká ja
izgatta, az mindenké ppen jó mó ka lesz, ő csak Steve miatt
idegeskedett. Olyan volt, mintha hetek, hó napok ó ta nem lá tta volna,
holott csak pá r napró l volt szó .
Negyed hé t kö rü l elkezdtek szá llingó zni a vendé gek. A Fourteen
Bones, a helyi grillé tterem a parkoló terü leté n á llı́totta fel a
konyhá já t, szá mos hordozható grillsü tő vel. Az esti levegő t betö ltö tte
a mesquitefa é s a fü st illata.
Cassie egyik feladata az volt, hogy ü dvö zö lje é s az asztalaikhoz
kı́sé rje a vendé geket. A szemé vel szü ntelenü l Steve-et kereste, de

227
sehol sem lá tta.
Amikor minden vendé g helyet foglalt, az é tterem é s a Habitat
ö nké ntesei a hangá r melletti nagy sá torban elő ké szı́tetté k az
elő ételt, a tö ltö tt jalapeñ ó t , a ropogó s csirkeszá rnyat é s a kö vé r,
ró zsaszı́n, nyá rsra hú zott rá kot. Cassie segı́tett elké szı́teni az
é telestá lcá kat. Minden alkalmat megragadott, hogy kikukucská lva
vé gigpillantson a hangá ron, de Steve sehol sem mutatkozott.
Mire felszolgá ltá k a vacsorá t, má r feladta a remé nyt, hogy a fé r i el
tud jö nni. Bizonyá ra tö rté nt valami a Washington á llam keleti ré szé n
lé vő munkahelyé n, ami megakadá lyozta a hazajö vetelé t. Cassie
szö rnyen csaló dott volt.
Mivel azonban rengeteg teendő je akadt mé g, nem hagyhatta, hogy
bá rmi elterelje a igyelmé t. Amint megtudta, az ö sszejö vetel a
Habitat egyik legnagyobb adomá nygyű jtő esemé nye volt. Immá r
neki is é rdeke fű ző dö tt a Habitat sikeré hez, é s igyekezett a
munká nak szentelni magá t.
Aká r Steve-vel, aká r né lkü le.
A své dasztalos vacsora alatt Cassie-nek kellett feltö ltenie amerikai
ká posztasalá tá val a ké t asztalná l a nagy tá lakat. Eleinte ez nem is
tű nt igazi munká nak, de meglepeté sé re szü ntelen ott tologatta a
zsú rkocsit az ideiglenes konyha é s a své dasztalok kö zö tt.
A legtö bben, fé r iak é s nő k egyará nt, cowboyö ltö zé ket viseltek.
A fé r iak Stetson kalapban é s csizmá ban pó zoltak, é s sok nő rojtos
szé lű ruhá ban, piros nyakkendő ben é s fantá ziadú s, szı́nes
csizmá ban jelent meg.
Cassie-t lefoglalta a munká ja, é s nem szentelhetett az ilyesminek
tú l nagy igyelmet. Egyszer azonban egy ismerő s arcot pillantott
meg a tö megben, á m nem igazá n ö rü lt a viszontlá tá snak. Az a Britt
nevű nő szemé ly volt az, aki miatt elveszı́tette a munká já t a
CenturyLink Fielden, é s akivel Steve is valamifé le kapcsolatban á llt.
Egy idő s ú rral volt, é s mivel igencsak hasonlı́tott rá , Cassie arra
kö vetkeztetett, hogy a fé r i az apja lehet.

228
 A zenekar, amely má r bemelegı́tett, elfoglalta a szı́npadot, é s
elő lé pett egy bemondó . Cassie buzgó n rakosgatta ö ssze az ü res
tá nyé rokat, é s nem is igyelt oda, amı́g meg nem hallotta Steve
nevé t. Egy tá lcá n kukoricakenyeret vitt é pp, é s csaknem megbotlott,
amikor meglá tta a szı́npad felé tartó fé r it. Steve tehá t mé gis
megé rkezett az ü nnepsé gre.
Mikö zben a fé r i a szı́npad lé pcső in haladt felfelé , kö rü lné zett. Egy
percre megá llt, amikor megpillantotta Cassie-t. A tekintetü k
egymá sba fonó dott. Az alatt a rö vid pillanat alatt Cassie szı́ve a
torká ban dobogott. Akkor fogta fel, hogy Steve ő t kereste a
tö megben.
A bejelenté sek é s a bemutatá sok egymá st kö vetté k. Cassie kö zben
befejezte a munká t. A Habitat irodá já bó l Megan Victory
megkö szö nte az ö nké ntesek munká já t. Innentő l egy kü lö n
takarı́tó csapat vette á t a terepet; Cassie ı́gy felszabadult, é s kedve
szerint dö nthetett arró l, hogy hazamegy, vagy inká bb marad mé g.
Az asszony volt olyan elő relá tó , hogy hozott magá val vá ltó ruhá t.
Gyorsan bement a nő i mosdó ba, levette a Hamarosan otthonom lesz
feliratú piros pó ló t , é s felvett egy ké k kocká s, gombos inget: a
ruhatá rá nak ez volt a leginká bb westernes stı́lusú darabja, é s ehhez
ké k farmert hú zott. Nem volt cowboycsizmá ja, de a tornacipő is
megtette.
Mire elké szü lt, elkezdő dö tt a zene, é s né há ny pá r tá ncra is
perdü lt. Steve lá tható an vá rt rá , mert amint megjelent, a szeme
má ris az asszonyt ké mlelte. A fé r i a tá ncparkett tú loldalá n á llt, é s
azonnal elindult Cassie felé , a tá ncoló pá rok kö zö tt tö rve magá nak
utat.
Cassie elé be ment, fé lú ton talá lkoztak.
Ott á lltak a tá ncparkett kö zepé n, é s nagyra nyı́lt szemmel, ostobá n
bá multá k egymá st. Egyikü k sem szó lalt meg, a zene csak ú gy
harsogott kö rü lö ttü k.
– Nem lá ttalak – mondta csendesen az asszony.

229
 – Ké ső n é rkeztem, a vacsorá nak addigra má r vé ge volt.
A fé r i tová bbra is Cassie szemé be né zett. Az egyik tá ncos Steve-be
botlott, é s elné zé st ké rt.
– Talá n tá ncolhatná nk – nyú lt a fé r i Cassie felé .
Cassie elő relé pett, egyenesen a fé r i karjá ba.
– Bocsá nat… ebben nem vagyok valami jó .
A fé r i tudomá st sem vett a mentegető zé srő l, é s magá hoz
szorı́totta a nő t . Eppen ú gy tartotta, ahogyan Cassie megá lmodta.
Alig mozgott a lá buk. Az asszony arra gondolt: Ha ez nem a
mennyország, akkor igencsak közel lehet hozzá.
Cassie lehunyta a szemé t, é lvezni akart minden pillanatot, mielő tt
az egé sz lé nyé t á tjá ró boldogsá g tovaillanna.
– Hiá nyoztá l – sú gta a fé r i Cassie fü lé be.
A szavak teljesen felvillanyoztá k az asszonyt. El szerette volna
mondani, hogy milyen ü resnek talá lta a vilá got a fé r i né lkü l, de
é rezte, hogy nem tudna beszé lni. Jobb is volt ı́gy. Igy is annyi
mindennel kellett foglalkoznia, má r csak egy romá nc hiá nyzott. Ugy
hatá rozott azonban, hogy erre az esté re elné ző lesz magá val.
– Dö ntö tté l má r Duke é s Amiee ü gyé ben? – ké rdezte tő le Steve.
Az asszony felemelte a fejé t, é s a fé r i szemé be né zett.
– Attó l tartasz, hogy visszaengedem az é letembe Duke-ot? –
ké rdezte. – Nem vagyok olyan ostoba.
A fé r i elmosolyodott, é s engedett a szorı́tá son, amelyben addig
tartotta az asszonyt.
– Nem is gondoltam, hogy az lenné l.
– Megvá rom, amı́g Amiee tizenhá rom é ves lesz, é s hagyom, hogy ő
dö ntse el, ú jra kapcsolatba akar-e lé pni az apjá val.
– Ez jó dö nté snek tű nik – bó lintott a fé r i. Aztá n a fejé t lehajtva
Cassie fü lé be sú gta: – Mindennap arra gondoltam, hogy felhı́vlak.
– De nem tetted meg.
– Nem. De akartam. Veled akartam beszé lni, szerettem volna veled
lenni… ez má r olyan, mint a fü ggő sé g.

230
 Cassie-t jó leső é rzé ssel tö ltö tté k el e szavak, é s mosolygott. Ez volt
az, amit hallani szeretett volna, é s é ppen ettő l fé lt. Bá r vonakodott
beismerni, de erő s é rzelmeket tá plá lt Steve irá nt. Szü ntelen rá
gondolt. Mé gsem engedhette meg magá nak, hogy a fé r i uralja a
gondolatait vagy az é leté t. Nem most, amikor annyi minden má s
tö rté nik vele.
Annyi é v utá n vé gre felvette a kapcsolatot a testvé reivel. Szü ksé ge
volt rá juk, ő k jelentetté k a csalá djá t, az utolsó kapcsot a gyö kereihez.
Lassan kié pı́tette azt az á llandó sá got, amit mindig is szeretett volna
megadni a lá nyá nak. Bá rmennyire is csá bı́totta a gondolat, nem
hagyhatta, hogy Steve meghó dı́tsa a szı́vé t. Mé g nem. Nem most,
mert elő tte mé g sok-sok fontos dolgot kell elvé geznie.
– Teljesen ö sszezavartad a fejem – tette hozzá Steve.
Az asszony felemelte a fejé t, é s rá né zett. Szeretett volna valamit
mondani, de nem tudta, hogy mit. Ma este nem akart má st, mint egy
é jszaká t a fé r ival. Nem szerette volna becsapni Steve-et, de volt
annyira ö nző , hogy é lvezte ezt a gyengé d, romantikus fantá ziá lá st.
Hamupipő ke sem tö ltö tt egy é jszaká ná l tö bbet a kirá ly ival.
A fé r i mé g jobban magá hoz szorı́totta, mintha a testé vel akarná
bekebelezni az asszonyt.
– Sokat á lmodoztam errő l a percrő l, hogy ı́gy tartalak majd a
karomban, mint most.
Cassie-nek is eszé be jutott a sajá t á lma.
Ebben a pillanatban valaki kemé nyen megü tö gette Cassie vá llá t.
Az asszony lá tta, hogy Britt á ll mellettü k.
– Most rajtam a sor! – mondta Britt, é s é desen mosolygott Cassie-
re meg Steve-re.
– Britt? – mondta Steve felvont szemö ldö kkel. Nem engedte el
Cassie-t.
– Mé g nem is tá ncoltá l velem – panaszkodott a nő . – Ami azt illeti,
mé g annyit sem mondtá l, hogy helló ! Apa is szeretne ü dvö zö lni.
– Akkor hadd beszé ljek az apá ddal. – Steve megfogta Cassie kezé t,

231
é s á tvezette a tö megen, a terem vé ge felé , ahhoz az idő s ú rhoz, aki
Britt-tel é rkezett. Hagyta, hogy Britt kö vesse ő ket.
Steve kö zeledté re Joe Osborne felá llt. Mosolyogva kezet nyú jtott.
– Jó lá tni magá t, Steve!
– En is ö rü lö k, hogy lá tom, Joe.
Az ö regú r nyomaté kosan Cassie-re né zett, majd a lá nyá ra, aki
addigra csatlakozott a kis csoporthoz. Britt Cassie-re meredt.
– O Cassie Carter – mutatta be Steve az asszonyt az idő s fé r inak.
– Jó esté t, Cassie! – mondta Joe ő szinte, meleg mosollyal; Britt
szeme kö zben villá mokat szó rt Cassie-re. A ké t fé r i vagy nem lá tta
ezt, vagy ú gy tett, mintha nem venné é szre.
– Nagyszerű dolgot csiná ltatok itt – mondta Joe Steve-nek.
A fé r i há rı́totta az idő s ú r dicsé rő szavait.
– En nem sokat tettem, ez mind az ö nké ntesek munká ja, ő k
rendeztek el mindent – mutatott kö rbe a kezé vel. – Az olyan
ö nké nteseké , mint amilyen Cassie is.
– On a Habitatnek dolgozik? – fordult az asszonyhoz Joe.
– Azé rt dolgozom, hogy otthont teremtsek a lá nyomnak é s
magamnak – magyará zta Cassie, aki nem akarta megté veszteni Britt
apjá t. – En is a nagylelkű sé g egyik haszoné lvező je vagyok.
– O! – Az idő s ember tekintete meglepő dö ttsé grő l á rulkodott.
– Igen – szó lalt meg Britt –, Cassie egyike a segı́tsé gre
szoruló knak.
A szavaira feszü lt, kellemetlen csend volt a vá lasz.
– Akkor maguk ketten ı́gy talá lkoztak – tö rte meg Joe a kı́nos
pillanatot.
– Igen – felelte Steve, é s biztató pillantá st vetett Cassie-re. – Es é n
nagyon há lá s vagyok ezé rt.
– En is. – Cassie nem hagyta, hogy az elké nyeztetett, gazdag lá ny
megfé lemlı́tse. Steve karja Cassie dereká n nyugodott, mintegy
tudatva, hogy ő k egy pá rt alkotnak.
– Jó volt lá tni magá t, Joe – mondta Steve, é s egyet lé pett há tra. –

232
Most visszamegyek a hö lgyemmel a tá ncparkettre.
A hölgyemmel? Jóságos ég! Cassie a fé r ira pillantott, mert szerette
volna, ha nem szaladnak ennyire elő re.
– Há t persze! – mondta Joe, majd leü lt, é s megfogta a pohará t.
Cassie há trané zett, é s lá tta, hogy Britt való sá ggal belezuhan az
apja melletti szé kbe, é s a mellkasá n ö sszefont karral Cassie-re
bá mul. Nagyon is ú gy viselkedett, mint Amiee, nem ú gy, ahogy az
egy felnő tt nő hö z illik.
Amikor visszaé rtek a tá ncparkettre, Steve megszó lalt.
– Deré k kislá ny, remekü l kiá lltá l magadé rt.
– Ha Britt azt hiszi, hogy megfé lemlı́thet, meg fog lepő dni. Ná la
kemé nyebb alakokkal is elbá ntam má r.
– Azt tudom – morogta Steve, é s ú jra á tö lelte a nő t .
Olyan volt, mint hazaté rni – oda, ahová tartozik. Cassie a fé r i
vá llá ba fú rta a fejé t.
Minden szá mra tá ncoltak, má r ha tá ncnak lehet nevezni azt, ahogy
ide-oda csoszogtak é s á tö lelté k egymá st. Nem szá mı́tott a ritmus, a
lé pé seik nem vá ltoztak. A tá nc csak ü rü gy volt, hogy együ tt legyenek,
é s megé rinthessé k egymá st.
– Szé p kis lá tvá ny lehetü nk – mondta Cassie a fé r inak, amikor a
zenekar bejelentette, hogy az utolsó szá m kö vetkezik.
– Meglehet – ismerte el Steve. – De é rdekel ez té ged?
– Oszinté n szó lva, nem. Es té ged?
A fé r i habozott.
– Ké tsé gtelenü l sokat fognak ugratni a haverok.
Cassie mosolygott.
– Te ezt viccesnek talá lod? – ké rdezte a fé r i.
– Egy kicsit – felelte Cassie, é s mé g szé lesebben mosolygott.
A fé r i gyengé den arcon csó kolta az asszonyt.
Az est vé get é rt. A helyszı́nen maradó k lassan elindultak kifelé a
hangá rbó l. A Fourteen Bones is ö sszecsomagolta má r a hordozható
grillsü tő ket, é s tá vozott. Megjelent a takarı́tó csapat. Az autó k sorra

233
hagytá k el a parkoló t , a fé nyszó ró ik megvilá gı́tottá k az é jszaká t,
ahogy libasorban a kijá rat felé tartottak.
Steve ké zen fogta Cassie-t, é s a kisteherautó ja felé vezette.
– Kocsival jö ttem – emlé keztette az asszony.
– Tudom – mondta a fé r i, é s tová bbsé tá lt a telek vé ge felé , ahol a
kocsijá t hagyta.
– Es hová megyü nk?
– Sehová – né zett rá mosolyogva a fé r i.
– Sehová ?
– Ahogy mondom. – Lehajtotta a teherautó há tsó ajtajá t, megfogta
a nő dereká t, é s felü ltette a plató ra.
Cassie ott ü lt, a lá bá t ló bá lta. Steve azonnal csatlakozott hozzá , é s
á tö lelte a vá llá t, az asszony pedig odasimult hozzá .
– Egy hetem volt gondolkozni – kö zö lte a fé r i –, é s minden
gondolatom kö rü lö tted forgott.
Cassie nem tagadhatta, hogy ő is ugyanı́gy volt ezzel.
Nagyszerű nek, de egyben megrendı́tő nek is talá lta. Egyszer má r volt
fü lig szerelmes, é s annak borzalmas kö vetkezmé nyei lettek. Steve
persze nem olyan, mint Duke – emlé keztette magá t Cassie –, de hogy
a fé r inak adja a szı́vé t, mé g mindig kocká zatot, ső t veszé lyt jelentett
szá má ra. Nagyon is tisztá ban volt azzal, hogy immá r sok
vesztenivaló ja van. Nehé z volt kimá szni a gö dö r mé lyé rő l, é s soká ig
is tartott. Most má r olyan kö zel van az, amié rt annyit dolgozott, é s
rettegett, hogy a szerelem mellé kvá gá nyra tereli.
– Jó t tett a kü lö n tö ltö tt idő – mondta Steve.
– En is ú gy gondolom – tette hozzá Cassie.
– Olyan tá vlatokat nyitott, amikre szü ksé gem volt.
– Velem is ı́gy á ll a helyzet. – Azzal Cassie az é gre né zett.
Csodá latosan ragyogtak a csillagok; az asszony nem emlé kezett,
mikor é lt á t enné l tö ké letesebb é jszaká t.
A fé r i odahajolt, é s felemelte a nő á llá t, hogy megcsó kolhassa. Az
ajka mohó n tapadt az asszony szá já ra. Cassie csak akkor vetett vé get

234
a csó knak, amikor azt hitte, teljesen elgyengü l, é s a vé gé n leesik a
plató ró l.
Steve nagyot só hajtott, mielő tt folytatta volna a beszé det.
– Dö ntö ttem.
– O! – Cassie teljesen elveszett a pillanatban; alig tudott beszé lni,
nemhogy gondolkozni.
A fé r i hosszan né zett az asszony szemé be.
– Felmenté st ké rek az é pı́tkezé setek felü gyelete aló l.
Cassie vá rta, hogy felfogja a szavakat, aztá n rá bó lintott. Vagyis a
fé r i is megé rtette, hogy a kapcsolatuk tú l gyorsan halad elő re. Ideje
lesz egy kicsit visszalé pni é s lassı́tani. Meg kell tartaniuk a pá r lé pé s
tá volsá got.
– Azt hiszem, ez jó ö tlet.
– Való ban?
– Igen… Szerintem mind a ketten rá jö ttü nk, hogy a dolgok
felgyorsultak, é s nagyon hamar elmé lyü ltek. Szabadnak kell
lennü nk, ami nehé z, ha naponta talá lkozunk az é pı́tkezé sen.
Steve a kezé re tá maszkodva há tradő lt.
– Sohasem hittem, hogy ı́gy fogok é rezni irá ntad. Alicia halá la utá n
ú gy gondoltam, ké ptelen leszek bá rkit is szeretni. Mi ketten
nagyon… nagyon kö zel á lltunk egymá shoz… – A fé r i hangja elhalt,
mintha a kiejtett szavak egy fé lig begyó gyult sebet té ptek volna fel.
Cassie a kezé t a fé r ié ra tette, majd ö sszefonó dtak az ujjaik.
Kedvesen megszorı́totta Steve kezé t.
– En felvá llalná m ezt a kapcsolatot, Cassie, bá rhová is vezet
bennü nket. – Lehajtott fejjel beszé lt, nem is né zett az asszonyra. –
Lehet, hogy egy darabig olyan lesz, mintha egyet lé pné nk elő re,
kettő t há tra, de ha egyeté rtesz velem, é s adsz nekü nk egy esé lyt, é n
ké szen á llok.
Az asszony ú jra megszorı́totta a fé r i kezé t. Ha Steve megé rtette,
hogy sokkal lassabban kell haladniuk, akkor ú gy vé lte, ennyit ő is
megtehet.

235
– Egyeté rtek.

236
 HUSZONOTODIK FEJEZET

Vasá rnap reggel Cassie kellemes é rzé ssel é bredt. Az ü nnepsé g

vará zslatos volt, é lete legromantikusabb esté je. A beszé lgeté sü k
utá n mé g csó koló ztak Steve-vel, aztá n a fé r i elkı́sé rte ő t a kocsijá hoz.
Tizennyolc é ves kora ó ta elő szö r é rezte, hogy való ban szabad lehet,
hogy nem nehezedik rá a mú lt, é s egyedü l is ké pes jó dö nté seket
hozni. Legalá bbis igyekezett mindig erre gondolni.
A Steve-vel tö ltö tt este nem is lehetett volna szebb. Olyan volt,
mint egy való ra vá lt á lom. Megé rtetté k egymá st; ez az este mintha
mé g az idő n is felü l á llt volna. Hozzá hasonló an a fé r i is megé rtette,
hogy egyet vissza kell lé pniü k, é s á tmenetileg lassı́taniuk kell.
Amiee dé lutá nra volt vá rható a kempingezé sbő l, ı́gy Cassie az idő t
takarı́tá ssal tö ltö tte, mosott a lakó há z mö gö tti pé nzbedobó s
mosó gé ppel, lezuhanyozott, é s kifestette a kö rmé t. Ez való di luxus
volt, mert ritká n tudott idő t szentelni magá ra.
Nem sokkal ö t utá n Amiee berontott a laká sba, tele izgalommal é s
mondanivaló val.
– Ugy lá tom, jó l mulattá l – mondta Cassie, é s segı́tett becipelni a
lá ny há rom tá ská já t a laká sba, amit felté tlenü l magá val kellett
vinnie erre a kalandra. Há rom tá ska egyetlen tá vol tö ltö tt
é jszaká hoz. Há rom!
– Nagyszerű volt. Claudia papá ja elvitt bennü nket kirá ndulni az
eső erdő be. Tudtad, hogy Washington á llamban van az egyé bké nt
kontinentá lis é ghajlatú Egyesü lt Allamok legnagyobb mé rsé kelt ö vi
eső erdő je? Hoh eső erdő a neve, é s az Olympic Nemzeti Parkerdő ben
van.
– Való ban? – Cassie tudta ezt, de nem akarta lehű teni a lá nya
lelkesedé sé t.

237
 – Moha volt mindenü tt, é s tö bb helyen csú szott az ú t, é s az erdő
hihetetlenü l gyö nyö rű volt. Csak mentü nk é s mentü nk, ú gy tű nt,
mintha má r vagy tizenhat kilomé tert tettü nk volna meg, de
való já ban csak há rmat. Nem is tudtam, hogy ilyen hosszú lehet egy
kilomé ter. Claudia apjá nak volt tú rabotja is. En mindig azt hittem,
hogy botjuk csak az ö regeknek van, akik má r negyven-ö tven é vesek,
de Mr. Anastasia mé g nem olyan ö reg.
Cassie ü gyesen elfojtotta a mosolyá t.
– Es egy kempingtű zhelyen fő ztü nk. Claudia mamá ja elké szı́tett
egy nagyszerű levest, amiben minden volt, amit csak el tudsz
ké pzelni, é s nagyon ı́zlett. O, é s mé g s’morest is ké szı́tettü nk, tudod,
Graham-kekszbő l, pillecukorbó l é s olvasztott csokolá dé bó l. Nagyon
inom volt. Tı́zet is meg tudtam volna enni belő le, de csak há rmat
ettem.
– Egyszer nekü nk is ki kell majd pró bá lnunk – mondta Cassie, aki
boldogan né zte az ö rö mtő l ragyogó lá nyá t.
– Sajná lom, de nem lehet, ez csak tá bortű zné l ké szı́thető .
– Akkor há t egy nap el kell mennü nk sá torozni.
Amiee elkomolyodott.
– Mami, ez igazi tá borozá s volt, nem a kocsi mellett vertü nk sá trat,
ez nem egy piknik. Mi elgyalogoltunk a tá borhelyü nkig!
– Majd ü gyelni fogok erre.
– Mi van vacsorá ra? – pillantott a kislá ny az anyjá ra. – Ehen halok.
– Nagyszerű ö tletem van, hogyan tehetü nk ez ellen – szó lalt meg
az ajtó ban megjelenő Steve.
Olyan jó ké pű volt, hogy Cassie a legszı́vesebben ké t Graham-keksz
kö zé tette volna, hogy elmajszolja.
– Szia! – mondta, é s tudta, hogy boldogan é s izgatottan cseng a
hangja; való já ban az is volt. Az esze ugyanakkor azt sugallta, hogy ne
siesse el a dolgokat. Amikor elbú csú ztak egymá stó l, abban
maradtak, hogy akkor talá lkoznak, amikor Steve vé gleg visszaté r
Kelet-Washingtonbó l.

238
 – Nem vetted fel a telefont – né zett a fé r i Cassie-re.
– Bocsá nat, de ki-be já rká ltam, é s mostam is. Nem hallottam, hogy
csö rö g.
A fé r i tekintete meleg é s kedves volt, Cassie-n idő zö tt, de azutá n
Amiee felé fordı́totta a igyelmé t.
– Milyen volt a tá borozá s?
Cassie felemelt ké zzel á llı́totta le a fé r it.
– Ne is ké rdezd, mert lyukat beszé l majd a hasadba!
– Annyira jó volt?
– A lehető legjobb – felelt Amiee szé les mosollyal.
Steve az ajtó fé lfá nak tá maszkodott.
– Azé rt á lltam meg itt, hogy megtudjam: rá tudom-e beszé lni a
hö lgyeket, hogy fogadjá k el a vacsorameghı́vá somat.
– Engem meg tudsz győ zni ró la – felelte Cassie –, é s nem hiszem,
hogy Amieené l is bá rmilyen nehé zsé gbe ü tkö zné l.
– Rajta, menjü nk! – A lá nya a lelkesné l is lelkesebb volt. Fogta a
ké zitá ská já t, é s elindult az ajtó felé . – KFC? – javasolta azonnal.
– Ma nem, rendben?
– Rendben. – A kislá ny nem volt csaló dott, é s Cassie ö rü lt, amié rt
nem cirkuszolt.
Steve Kent kü lvá rosá ba vitte ő ket a kocsijá val, egy csalá di autó s
vendé glő be, ahol kint is voltak asztalok. Sajtburgereket rendelt, sü lt
krumplit, né mi innivaló t , é s kivitte az é telt az asztalukhoz, ahol
Cassie é s Amiee vá rt rá .
Steve letette a há tizsá kjá t, é s leü lt a padra Cassie mellé , Amieevel
szemben. A fé r i egyre nyugodtabb lett, ahogy a vendé glő hö z
kö zeledtek. Amiee szé tterı́tette a szalvé tá já t, a mű anyag ké ssel
ketté vá gta a burgeré t, é s beleharapott.
– Ez igazá n, igazá n inom.
– Van olyan jó , mint a KFC?
– Nem, de megkö zelı́ti.
Steve ké zbe vette a sajtburgeré t.

239
 – Ez az egyik kedvenc vendé glő m. Ré gen hetente egyszer-ké tszer
mindig itt ebé deltem – mondta.
– Es nem já rsz má r ide? – ké rdezte ké t falat kö zö tt Amiee. Addigra
má r eltü ntette a sajtburgere egyik felé t. Ugy lá tszik, a
kempingezé stő l csak nő tt az é tvá gya.
– Mostaná ban tö bb idő t tö ltö k papı́rmunká val, mint az
é pı́tkezé seken. Igy aztá n az ı́ró asztalomná l eszem. Az egyik ok,
amié rt szeretek a Habitatnek dolgozni, az az, hogy kimozdı́t az
irodá mbó l – magyará zta a fé r i.
Cassie lá tta, hogy Steve csak kivette az é telt a barna
papı́rzacskó bó l, de hozzá sem nyú lt. A fé r i egy percig hallgatott,
majd megkö szö rü lte a torká t.
– Van valami, ami miatt meghı́vtalak titeket vacsorá ra. – Steve
lá tható an Amieehez inté zte a szavait.
– Nem csak azé rt, mert é hes voltá l?
– Nem, most tö bbrő l van szó . – Steve elgondolkozva pillantott
Cassie-re, é s mé g inká bb elkomorodott. – Arró l szeretné k beszé lni
veled, Amiee, hogy já rni szeretné k a mamá ddal.
Amiee é rtetlenü l né zett Cassie-re, majd Steve-re é s ú jra Cassie-re.
– De há t é n azt hittem, má r együ tt já rtok!
Cassie felemelte a kezé t, hogy megá llá sra bı́rja Steve-et. Ez a
beszé lgeté s ú gy hangzik, mintha egy elő re eldö ntö tt ü gy lenne az,
hogy ő k ketten immá r egy pá rt alkotnak. Tegnap megá llapodtak
valamiben. Mé gpedig abban, hogy egyszerre csak egyet lé pnek elő re,
hogy nem szabad elkapkodni semmit, sem siettetni az esemé nyeket.
– En hivatalosan is szeretné k udvarolni a mamá dnak – magyará zta
Steve.
Amiee az anyjá ra né zett, majd Steve-re, é s zavartnak lá tszott.
– Mi a kü lö nbsé g a hivatalos é s a nem hivatalos együ tt já rá s
kö zö tt? – ké rdezte Amiee.
– Alljunk meg egy pillanatra! – szó lt kö zbe Cassie. Steve igencsak
elő reszaladt ezzel az egé sszel.

240
 De a fé r i kö zbevá gott. Nagy levegő t vett, mintha a gondolatait
szedte volna ö ssze.
– Azt szeretné m, ha tudná d, hogy komolyak a szá ndé kaim a
mamá ddal.
– Komolyak? – ismé telte meg hangosan Amiee. – Ez azt jelenti,
hogy el akarod venni ő t felesé gü l?
Cassie-nek elakadt a lé legzete, tiltakozni akart, hogy minden ilyen
elké pzelé s mé g korai lenne, de Steve megelő zte, é s má ris vá laszolt
Amieenek.
– Ezt mé g egy kicsit korai lenne kijelenteni. Nem venné m le a
mű sorró l a há zassá got, persze, ha az é desanyá d is egyeté rt, é s te is
szı́vesen elfogadsz mostohaapá dnak. Persze ezt majd ké ső bb kell
megvitatnunk.
Cassie-nek elakadt a szava. A szá ja ö nké ntelenü l mozgott, de
szavak nem hagytá k el, ami való szı́nű leg jobb is volt. Ha ké pes lett
volna beszé lni, ki tudja, miket mondott volna.
Steve szemmel lá tható an mindent lefutottnak vett. Tegnap Cassie
ú gy é rezte, hogy megé rtette ő t . Most má r tisztá n lá tta, hogy a
kapcsolatukat illető en nem é rtettek egyet. A korá bbi beszé lgeté sü k
ellené re kiderü lt, hogy talá n fé lreé rthető en viselkedett.
Amiee szeme sö té ten csillogott. Fé lretette az ennivaló já t.
– Te igazá n szeretheted a mamit.
Steve ekkor má r lazá bbnak tű nt, fogta a sajtburgeré t.
– Efelő l biztos lehetsz. Tudod, nem is olyan rossz.
– Hirtelen haragú is tud lenni – tudatta halk hangon Amiee,
mintha Cassie nem lett volna fü ltanú ja a beszé lgeté sü knek.
– Steve! – tiltakozott Cassie, ahogy vé gre rá talá lt a hangjá ra. –
Nekü nk kettő nknek komolyan meg kell beszé lnü nk valamit.
Steve é s a lá nya tudomá st sem vett ró la.
– A temperamentumá t egyszer-ké tszer é n is megtapasztaltam.
Van mé g má s rossz tulajdonsá ga is, amire szeretné d felhı́vni a
igyelmemet?

241
 – Hé , ti ketten! – szó lalt meg a mé ltatlankodó Cassie. – Steve, á llj
le, elő bb nekü nk kellene beszé lnü nk! – Igyekezett é rthető en ejteni a
szavakat, hogy semmit se lehessen fé lreé rteni. Mivel ú gy é rezte,
egyszer má r fé lreé rtetté k, most kristá lytisztá n akarta kifejezni
magá t.
Steve elhallgatott, majd Cassie felé fordult.
– Egy perc, mami, ez nagyon fontos – ellenkezett Amiee.
– Az is fontos, amit é n akarok mondani – vá gta rá az asszony, de
Steve é s Amiee nem is vett ró la tudomá st.
Steve javá ra legyen mondva, hogy bocsá natké rő n mosolygott
Cassie-re, mielő tt Amiee felé fordult volna.
– Vannak má s fontos ké rdé seid is? – ké rdezte Steve. – Van valami,
amit szeretné l tudni, mielő tt hivatalosan is udvarolni kezdené k az
anyuká dnak?
Amiee kortyolt egyet az italá bó l, aztá n az asztalra fektette az
alkarjá t.
– Hiszel Istenben?
– Igen – felelte Steve.
A kislá ny elgondolkozott, majd folytatta:
– Es já rsz templomba?
– Egy ideje nem – felelte habozva a fé r i.
– Es mié rt nem? – Amiee nem adta fel.
– Ti ketten, ebbő l elé g! – kiá ltott fel Cassie, aki percrő l percre
egyre ké nyelmetlenebbü l é rezte magá t.
Steve kedvesen megrá zta a fejé t, jelezve, hogy felelni szeretne
Amiee ké rdé seire.
– Volt, amikor haragudtam Istenre.
– Hogyhogy? – ké rdezte Amiee, aki nem tá gı́tott.
Steve nagyot só hajtott.
– Azé rt, mert meghalt a felesé gem. Imá dkoztam, hogy Isten
gyó gyı́tsa meg Aliciá t. Ez nem tö rté nt meg, ezé rt arra gondoltam,
hogy ha ő nem hallgat rá m, é n sem veszek ró la tudomá st.

242
 Amiee az ujjaival ü tö gette az asztal lapjá t, mikö zben a fé r i szavain
gondolkozott.
– Azt hiszem, meg tudom é rteni, hogy é rezhetted magad.
– Nagyra é rté kelem – mondta Steve. – Van mé g valami, amit tudni
akarsz?
Amiee hevesen bó logatott.
– Igen, mé g van. Itt az anyá mró l van szó , é s ha beengedü nk az
é letü nkbe, akkor szá mos fontos té nyező t tekintetbe kell venni.
Cassie fé lbeszakı́totta.
– Tú l messzire mentetek. Nem beszé lhettek ı́gy, ez mé g korai.
Steve, nagyon szé p, hogy tekintettel vagy Amiee é rzé seire, de azt
hiszem, ezt nekü nk kettő nknek kellene elő szö r megbeszé lnü nk. En
egyá ltalá n nem á llok mé g ké szen erre, hogy ilyen gyorsan haladjunk
elő re. Azt hittem, ezt má r megé rtetted.
Amiee Steve-et igyelte, a fé r i a kislá nyt. Mindketten ú gy tettek,
mintha Cassie nem is beszé lt volna, vagy mintha egy szavá t sem
hallottá k volna.
Az asszony ezt má r nem bı́rta elviselni. Felá llt a padró l, é s
ö sszefont karral já rká lni kezdett.
– Mé g valami? – ké rdezte Steve Amieető l. Ugy tű nt, hajlandó
mindenre ké szsé gesen vá laszolni, amit csak a lá nyka ké rdez.
– Ha te é s a mami komolyan gondoljá tok, tudod, igazá n komolyan,
é s ö ssze akartok há zasodni, szeretné tek gyermekeket?
– Igen – mondta Steve. Cassie felé né zett, é s egy pillanatra elkapta
a tekinteté t.
– Ami engem illet, ez egy vitá s pont lehet – mondta Cassie.
– Rendben – bó lintott hatá rozottan Amiee.
– Ezzel egyeté rtesz? – ké rdezte Steve.
– Nos, igen. Ké rdezd a mamit. Mindig is szerettem volna
testvé reket. Igy megoldó dik ez a gondom.
– Rendben – mondta Steve helyeslő n.
– Mé g egy dolog, de ez fontos.

243
 – Rajta, ké rdezz!
Amiee elő rehajolt, é s tizenké t é ve minden bö lcsessé gé vel
megszó lalt:
– Az é desanyá m csodá latos ember, é s sok mindenen ment
keresztü l. Ne á rts neki.
– Sohasem á llt szá ndé komban á rtani egyikő tö knek sem. Es
megı́gé rem, hogy alaposan meggondolok mindent, amit mondtá l.
Szó val, akkor ennyi az egé sz? Egyé b ké rdé s vagy javaslat?
Amiee felsó hajtott.
– Egyelő re ennyi, de fenntartom magamnak a jogot, hogy ké ső bb,
ha eszembe jut valami, akkor arró l ké rdezhessek. – Azzal
elé gedetten ismé t evé shez lá tott, é s a sü lt krumplit majszolta.
Steve is a sajtburgeré é rt nyú lt.
Egyedü l Cassie nem evett, ú gy zú gott a feje. Lá tható an sem Steve,
sem Amiee nem tö rő dö tt az ő é rzé seivel. Ezé rt aztá n percrő l percre
dü hö sebb lett.
Ekkor Amiee, hirtelen ö tlettő l hajtva, elő rehajolt, é s Steve-re
né zett.
– Ha tizenhat é ves leszek, megengeded, hogy autó t vezessek?
– Amiee! – szó lt rá Cassie.
– Ha é desanyá d megengedi.
– Es mit szó lsz egy autó hoz? Venné l nekem egy sajá t autó t?
Cassie el sem hitte mindezt.
– Amiee, Steve, azonnal hagyjá tok ezt abba, ebben a percben! –
csattant fel Cassie, é s csaknem kiabá lt, hogy magá ra vonja a
igyelmü ket.
– Jó l van, jó l van – mormolta Amiee. – Ezt biztos nem lett volna
szabad megké rdeznem, de Steve nem ró hatja fel nekem, hogy
megpró bá ltam.
– En azonban igen – jelentette ki Cassie. Megfordult, é s Steve-re
meredt. – Es Steve Brody, komolyan mondom, hogy nem é rté kelem,
ha olyasmiket felté telezel, amikhez nincs jogod.

244
 – Tú lsá gosan elő reszaladtam? – ké rdezte a fé r i, é s becsü leté re
legyen mondva, egy kicsit sajná lkozott.
– Beszé lnü nk kell… Kettesben, é s miné l elő bb, anná l jobb.
– Rendben, ahogyan akarod.
A lá nya Steve-re né zett.
– Es mikor akarod elkezdeni? – ké rdezte.
– Elkezdeni? Mit? – ké rdezett vissza Steve.
– Mikor akarsz elkezdeni a mamival já rni?
– Hamarosan – nyugtatta meg a fé r i, é s zavart tekinteté t
elfordı́totta Cassie-rő l. – Persze csak ha a mamá d beleegyezik.
Amiee sokatmondó an felsó hajtott.
– Há t persze hogy bele fog egyezni, rossz dö nté st hozna, ha nem.
Ezekben a napokban nagyon elfoglalt a Habitatné l, é s dolgozik is.
Korá n megy a szalonba, é s ké ső estig dolgozik az é pı́tkezé sen.
– Nekem meg most vissza kell té rnem az á llam keleti ré szé be.
Ami, az é desanyá d arcá n lé vő kifejezé st né zve, pillanatnyilag jó
dolognak tű nik.
– Mennyi idő re mé sz el? – ké rdezte Amiee.
– Nem tudom. Remé lem, csak pá r napra, de mielő tt visszaindulok
– mondta Steve –, azt hiszem, a mamá dnak é s nekem pá r percre
magunkra kellene maradnunk.
– Es meg fogod csó kolni? – csillant fel Amiee szeme.
Steve vigyorogva é s má r-má r suttogva azt felelte:
– Ha az anyuká d megengedi.

245
 HUSZONHATODIK FEJEZET

Steve hazavitte Cassie-t é s Amieet. Az asszony csendesen tö rdelte a

kezé t, mikö zben azon tö prengett, mit is mondjon a fé r inak.
Korá bban ú gy é rezte, felrobban, de a laká sa felé tartó ú ton enyhü lt a
haragja. Mindenké ppen ú gy talá lta azonban, hogy helyre kell tennie
a fé r it. A kis teherautó ban ü lve Amiee má r az eskü vő i ruhá kró l
beszé lt, é s megké rdezte, lehet-e nyoszolyó lá ny, ha Cassie hozzá megy
Steve-hez.
A laká sukhoz kö zeledve a fé r i telefonhı́vá st kapott. Cassie csak a
beszé lgeté s egyik felé t hallotta, de abbó l is vilá gosan kiderü lt, hogy
Steve-nek a lehető leghamarabb vissza kell té rnie a Grand Coulee
gá thoz.
Steve bekı́sé rte ő ket a laká sba. Amiee leü lt, hogy elké szı́tse a há zi
feladatá t. Cassie visszament a fé r ival az autó hoz, é s megá llt a
já rdá n. Steve felkapaszkodott a já rmű be, é s letekerte az ablakot.
Cassie nehé z szı́vvel tá maszkodott az ajtó nak.
– Beszé lnü nk kellene – mondta.
– Nem é rtem, mié rt vagy olyan ideges. – A fé r i tekintete ő szinte
zavarró l á rulkodott. – Tudom, tudom, Amiee egy kissé messzire
ment, de é n nagyon viccesnek talá ltam, olyan kedves volt. El kell
ismerned, a gyerek igazá n lelkes.
– Nem helyes belelovalni ő t ebbe, Steve.
– Nem azt tettem, Cassie. En komolyan beszé lek, ha kettő nkrő l van
szó . Tudom, azt akarod, hogy haladjunk lassan, é s meg is é rtem.
Hasonló an é rzek é n is, de fontos tisztá zni, hogy mindketten ugyanazt
akarjuk, nem gondolod?
– Igen, é s é ppen ezt szerettem volna elmondani egé sz dé lutá n.
– En azt szeretné m, ha megismerné nk egymá st, de ez csak akkor

246
lehetsé ges, ha elkö telezzü k magunkat e mellett a kapcsolat mellett.
En nem já rok senki má ssal, é s remé lem, te sem fogsz.
Ami az igazat illeti, Cassie senkit sem ismert, akivel szı́vesebben
randevú zott volna, mint Steve-vel.
– Ebben megegyezhetü nk?
Az asszony bó lintott.
– Biztos akarok lenni abban, hogy megé rtetté l – mondta Steve. –
Nem azé rt mondtam le az é pı́tkezé s felü gyeleté t, mert kevesebbet
akarlak lá tni. Epp hogy tö bb idő t akarok veled tö lteni. Ugy é reztem,
é rdekellenté t merü lne fel, ha a há zon együ tt dolgozná nk, é s kö zben
együ tt is já rná nk.
– Oké . Ebben igazad van.
– Akkor mi ketten rendben vagyunk?
– Rendben.
– Jobban is meg szerettem volna ezt beszé lni, de sajnos má ris
indulnom kell vissza. – A fé r i hangja habozá sró l á rulkodott.
Cassie is hasonló ké pp é rzett. Haragudott, é s a fé r i minden
erő feszı́té s né lkü l, tulajdonké pp pá r szó val a visszá já ra fordı́totta a
helyzetet. Steve jó tá rgyaló volt, jó ü zletember. Ez
elbizonytalanı́totta az asszonyt.
– Hamarosan beszé lü nk – mondta Steve. – Amint lehet, hı́vlak,
rendben?
Cassie bó lintott.
– Csó kolj meg, mielő tt elindulok.
Cassie odahajolt egy gyors csó kra, de a fé r i megfogta a tarkó já t, é s
megé rttette vele, hogy mennyire fog neki hiá nyozni. Cassie
lá bujjhegyen á llva csó koló zott, ujjait a fé r i hajá ba mé lyesztette.
Steve lassan engedte el ő t .
– Az ember mé g hozzá szokik, hogy ı́gy bocsá tjá k ú tnak.
Cassie kifulladt, a homloká t a fé r ié hoz szorı́totta.
– Nem is emlé kszem rá , mikor utaztam el a vá rosbó l ilyen
vonakodva.

247
 – Csak pá r napró l van szó . Ha visszajö ssz, ú jra beszé lü nk,
rendben?
– Mit szó lsz a szombat esté hez? – ké rdezte a fé r i.
– Igen, az jó lesz – suttogta az asszony.
A fé r i nevetett, a szá já t a nő ajká ra tapasztotta. A csó któ l Cassie
té rde elgyengü lt. Ijesztő nek talá lta, hogy Steve milyen kö nnyen
megsemmisı́ti az ő akaratá t. Mé g né há ny szó , é s Cassie hajlandó lesz
bá rmibe beleegyezni.
– Akkor há t szombat este vacsora, kettesben – mondta Steve.
– Valami csendes helyen, ahol beszé lgethetü nk.
– Persze. – A fé r i hosszan né zte Cassie-t, aztá n annyit suttogott: –
Akkor szombaton.
– Szombaton – ismé telte meg Cassie, é s há tralé pett a kocsitó l.
A já rdá n á llt, amı́g Steve autó ja el nem tű nt a tá volban.
Bent Amiee má r vá rta Cassie-t.
– Arra gondoltam – mondta a kislá ny komolyan –, hogy ti ketten
ö sszehá zasodtok, aztá n kapok tő letek egy lá nytestvé rt.
– Amiee, ké rlek! Steve é s é n nem há zasodunk ö ssze.
– Nem? – né zett rá elszö rnyedve a lá nya.
– Nos, ki tudja? Talá n majd egyszer, de nem a kö zeljö vő ben. Te
vagy az, aki ú gy elő reszaladsz.
– De mami, Steve azt mondta…
– Tudom, mit mondott, é s nem kellett volna ilyesmiket mondania.
– Cassie kiment a konyhá ba, fogott egy tö rlő ruhá t, é s letö rö lte a
korá bban elmosogatott edé nyekrő l az utolsó vı́zcseppet is. Erre
egyá ltalá n nem volt szü ksé g, de lefoglalta a kezé t, é s ı́gy nem kellett
á llnia a lá nya tekinteté t.
– Mié rt ne? Te igazá n szereted ő t , é n vagyok a megmondható ja.
Most is csó koló ztatok. Lá ttalak benneteket.
Há t persze… Cassie sejthette volna, hogy Amiee igyeli ő ket. O
pedig nem is tagadhatta, mennyire vonzó dik Steve-hez.
– Igazad van, é n… é n igazá n nagyon szeretem ő t .

248
 Amiee mindké t kezé vel a combjá ra csapott.
– Akkor há t mi a baj? Hallhattad Steve-et. Hivatalosan is já rni akar
veled. Az má r egy lé pé s a há zassá g felé .
Milyen kedves a lá nyá tó l, hogy felvilá gosı́tja ő t egy romantikus
kapcsolat kü lö nbö ző á llomá sairó l.
– Nem szá mı́t , mit jelent – mondta Cassie. – Mé g korai a
há zassá gró l beszé lni. Te ú gy gondolod, hogy ha egy kapcsolatban a
fé r i akar valamit, má r nem is szá mı́t a nő akarata? Majd megtudod
ezt, ha elé g nagy leszel ahhoz, hogy udvaroljanak neked:
biztosı́tanod kell, hogy te is hallathasd a hangod, legyen szó
bá rmilyen kapcsolatró l.
Amiee lehuppant a kanapé ra.
– De há t é n idő tlen idő k ó ta szeretné k egy lá nytestvé rt.
– Tudom.
– Es mikor talá lkozunk a né niké immel meg az
unokatestvé reimmel? – ké rdezte Amiee.
– Pé nteken beszé ltem a testvé remmel – mondta Cassie, é s ö rü lt,
hogy vé gre nem Steve-rő l tá rsalognak.
– Igazá n? Es Karen né nivel vagy Nichole né nivel? – hú zta ki magá t
é rdeklő dve Amiee.
– Nichole nagyné né ddel. O hı́vott fel. Ismé t talá lkozunk, Karen is
ott lesz.
Amiee egé szen felderü lt, a szeme izgatottan csillogott.
– En is mehetek?
– Termé szetesen. A testvé reim alig vá rjá k, hogy talá lkozzanak
veled, é s é n is ö rü lné k, ha megismerné d ő ket.
– Beszé lhetek nekik ró lad é s Steve-rő l? Vagy ezt te akarod inté zni?
Cassie sikeresen elfojtott egy kiá ltá st.
– Ezt szı́vesebben mondom el é n.
– Es idejö nnek? Mikor?
– Azt mé g nem tudom, Karen azt mondta, remé li, hogy né há ny
hé ten belü l. – Cassie az egyik ingová nyos tereprő l a má sikra té vedt.

249
Oszinté n remé lte, hogy igazá n meg fog bé ké lni a testvé reivel, de
nem volt biztos benne, hogy erre való ban sor fog kerü lni.
– Nincs há zi feladatod? – ké rdezte a lá nyá tó l Cassie.
– Nincs. Kitö ltö ttem a termé szettudomá nyos tesztet, é s ez volt
minden. Mé g azelő tt megı́rattad velem a tö bbit, mielő tt tá borozni
mentem volna. Ellenő rizted is az algebra-elő ké szı́tő munkalapomat.
– Igazá n?
– Mami, mi van veled az utó bbi idő ben? Ugy né zté l Steve-re, mint
aki nagyon felidegesı́tett, pedig ő csak jó t akar neked. Nem vetted
é szre?
– Micsodá t?
– Hogy ő hogyan né zett rá d. Mintha a nagy forró sá gban fagyit
kı́ná ltá l volna neki.
– Ké rlek, ebbő l elé g. – Cassie lerakta a konyharuhá t é s az utolsó
edé nyt, majd há tat fordı́tott a lá nyá nak, é s a konyhapultra
tá maszkodva igyekezett ö sszeszedni a gondolatait. Duke mindig
sü rgette. O szı́vesen vá rt volna az eskü vő vel, hagyott volna pá r hetet
a csalá dnak, hogy megszokjá k annak a gondolatá t, hogy szereti
Duke-ot. Aztá n beszé lt volna nekik a terhessé gé rő l. Duke azonban
nem akart hallgatni rá . Elhitette vele, hogy ilyen esetben a há zassá g
a tisztessé ges lé pé s, é s kijelentette, hogy a té ny, hogy Cassie vá rni
akar, felé r szá má ra egy arculcsapá ssal. Amikor vé gü l ott á lltak a
szertartá svezető elő tt, ú gy tü ntette fel, mintha ő k ketten á llná nak
szemben az egé sz vilá ggal. Elhitette Cassie-vel, hogy immá r ő a
csalá dja, é s nincs tö bbé szü ksé ge sem a szü leire, sem a testvé reire.
Az első né há ny hó napban hitt is neki. Mire rá jö tt, mekkorá t té vedett,
má r ké ső volt.
– Mami? – Cassie mintha a tá volbó l hallotta volna a lá nya hangjá t.
Az asszony ö sszeszedte magá t, visszaté rt a jelenbe. Olyan volt,
mintha hosszú , veszé lyes idő utazá sra adta volna a fejé t.
– Igen? – ké rdezte.
– Mesé ld el, mirő l beszé lgettetek Nichole-lal!

250
 – Jó l elcsevegtü nk. – Cassie izgatott volt, hogy hallotta Nichole-t.
Felté telezte, hogy Karen biztatá sá ra telefoná lt, nem mintha ez
szá mı́tott volna. A nehé zkes kezdet utá n jó l folyt a tá rsalgá s. Cassie
megé rtette a testvé rei habozá sá t, hogy kö zel engedjé k ő t magukhoz,
é s nem is haragudott é rte.
Amiee hangos á sı́tá sa megszakı́totta Cassie merengé sé t.
– Fá radt vagy – mondta a kislá nynak. Meglepetten lá tta, hogy alig
mú lt nyolc ó ra.
Amiee má sodszor is á sı́tott.
– Jó mó ka volt a tá borozá s, de egyá ltalá n nem ké nyelmes a fö ldö n
aludni.
– Ugy emlé kszem, Claudia azt mondta, hogy lesznek felfú jható
matracok.
– Voltak is, de az mé gsem olyan, mint igazi á gyban aludni.
A zsú folt nap utá n Cassie is ké szen á llt, hogy lepihenjen, de volt
mé g né há ny teendő je.
Fé l tı́z kö rü l megszó lalt a telefonja. Eppen be akart bú jni az á gyba
egy kö nyvvel. A bará tnő je, Rosie volt az a Goldie Locksbó l.
– Csak azé rt hı́vlak, hogy megtudjam, Steve odaé rt-e a szombati
ü nnepsé gre.
– Ott volt. – Cassie megpró bá lta titkolni, mennyire hiá nyzott neki
a tá vollé vő Steve, de nem já rt sikerrel.
– Igen? Es jó l mulattatok? – ké rdezte Rosie.
Cassie-nek eszé be jutott, hogyan né zett rá a fé r i a tá ncparkett
má sik oldalá ró l. Elindult felé , é s olyan volt, mintha egy lá thatatlan
szá l egyre kö zelebb hú zta volna ő ket egymá shoz.
– Csodá latos esté nk volt – ismerte be, é s hozzá tette: – A lehető
legjobb.
Nem szá mı́t , mit tartogat a jö vő szá mukra, de annak az esté nek a
romantikus emlé ke ö rö kre vele marad.
– Mesé lj neki magadró l é s Steve-rő l! – kiabá lt ki a szobá já bó l
Amiee, aki mé g nem aludt.

251
 Cassie a lá nya szobá já hoz ment, é s rá villantotta a szemé t.
– Mit mondott Amiee? – ké rdezte Rosie.
Cassie felsó hajtott, é s igyelmeztető pillantá st vetett a lá nyá ra.
– Semmi fontosat. Steve korá bban itt já rt, é s nagyon kedvesen
vacsorá ra hı́vott a jö vő hé tre.
– Igazi randevú lesz? – Rosie legalá bb olyan izgatott volt, mint
Amiee.
– Steve hivatalosan is já rni akar a mamival! – kiá ltotta Amiee.
– Hivatalosan já rni? – ké rdezte Rosie. – Az mé gis mit jelent?
– A lá nyom szerint egy olyan ú t, amely egyenesen az eljegyzé shez
vezet, de ez nevetsé ges.
Rosie nevetett, szinte ujjongott.
– Es mikor lesz az első randevú ?
– Jö vő szombaton.
– Nagyszerű . – Rosie hangja izgatottsá gró l á rulkodott. – Beı́rlak
szombat dé lutá nra Shirley-hez.
– Shirley-nek nem lesz ideje…
– Ugyan má r, ha hivatalosan randizol Steve-vel, a mi kö telessé gü nk
megtenni mindent, hogy az első t egy má sodik randevú kö vesse.
Erted?
– O! – Cassie má r nem volt biztos benne, hogy jó l tette-e, amikor
szó lt a bará tnő jé nek errő l a vacsorameghı́vá sró l.
– Alice-tő l is kell ké rni egy idő pontot, majd megcsiná lja a
kö rmö det.
– Epp ma dé lelő tt lakkoztam ki – tiltakozott Cassie.
Rosie sokatmondó an só hajtott.
– Ugy lá tom, nem hallottad, amit mondtam. A hajadat, a kezedet
megcsiná lhatjuk az ü zletben. Amire most gondolni kell, az a ruha.
Rendkı́vü l fontos, hogy mit fogsz viselni.
– Nincs egyetlen rendes ruhá ja sem! – kiá ltott fel hangosan Amiee.
A gyerekben olyan radar mű kö dö tt, amit egy denevé r is
megirigyelhetett volna.

252
 – Majd beszé lek Elainá val – folytatta Rosie. – Nagyjá bó l azonos a
mé retetek, ugye? Ott van az a ró zsaszı́nű ruhá ja…
– Csak nem az eskü vő i ruhá já ra gondolsz? – tiltakozott Cassie.
– De igen. Mivel nem tervezi, hogy ú jra fé rjhez megy, csak ott ló g a
szekré nyé ben. Valaki mé g haszná t vehetné . Neki má r szerencsé t
hozott. Bá r, ha jó l meggondolom, az a ruha tú lsá gosan szeré ny.
Elaina ró zsaszı́nű eskü vő i ruhá já t tö rö ljü k.
– Há la istennek!
– Elmegyü nk vá sá rolni – folytatta Rosie.
– Nem engedhetem meg…
– Ne is folytasd! Vannak helyek, ahol potom á ron talá lhatsz
megfelelő ruhá t. Es milyen é kszereid vannak?
– Oö ö…
– Ne izgulj emiatt! Maureennak rengeteg szé p darabja van. Hozzá
fog já rulni az ü gy sikeré hez.
Cassie ú gy é rezte magá t, mint amikor Steve é s Amiee
beszé lgettek.
– Figyelj, Rosie! Tudom, hogy jó t akarsz, é s nagyra é rté kelem, amit
tervezel, de…
– Egy szó t se tö bbet! – csattant fel Rosie. – Add oda Amieenek a
telefont.
– Mié rt akarsz beszé lni Amieevel?
– Csak tedd, amit mondok – só hajtott hangosan Rosie.
– Mikor letté l ilyen parancsolgató s?
– En? Parancsolgató s? Akkor te mé g nem ismersz! Most add csak
Amieet!
A ká bult Cassie odanyú jtotta a ké szü lé ket a lá nyá nak, aki ú gy
ragadta meg, mintha a Szent Grá lt adta volna oda neki. Amiee a
kanapé pá rná in té rdelt, é s elvette a ké szü lé ket.
– Mi a terv? – ké rdezte Amiee, é s a tekintete a kis laká sban fel s alá
já rká ló anyjá t kö vette.
Cassie hallá sa kö zel sem volt olyan é les, mint a lá nyá é , csak itt-ott

253
kapott el pá r szó t a beszé lgeté sbő l. Amit hallott, halvá ny ké pet adott
a tá rsalgá s lé nyegé rő l, é s abbó l nem sok jó ra kö vetkeztetett.
Amiee nyilvá n helyeselt mindent, mert olyanokat mondott, hogy
pompás, tökéletes, ez menni fog.
Egy ponton hangosan fel is nevetett.
– Mirő l van szó ? – ké rdezte Cassie. Nem tudta kö vetni, mit
szö vetkeznek ezek ketten.
Amiee ú gy hessegette el ő t , mint egy idegesı́tő szú nyogot.
Rosie é s Amiee elmerü lt a beszé lgeté sben, de a lá ny egy pillanatra
elvette a fü lé rő l a ké szü lé ket, é s megné zte. Megnyomott egy gombot,
é s folytatta a beszé lgeté st Rosie-val. Tizenö t perccel ké ső bb Amiee
befejezte a tá rsalgá st, é s visszaadta a telefont az anyjá nak.
– Az é gvilá gon semmivel sem kell tö rő dnö d – nyugtatta meg a
lá nya –, Rosie-val mindent elterveztü nk.
– Ezt jó tudni – mondta ironikusan Cassie, de Amiee komolyan
vette a dolgot.
– Rosie szerint Steve-nek hanyatt kell vá gó dnia, ha meglá t.
– Igen? Es ebbe nekem is van beleszó lá som?
Amiee elmerengett a ké rdé sen, a mutató ujjá val ü tö gette az arcá t,
gondolkodott.
– Igazá bó l nincs.
Cassie é ppen ettő l tartott.
– Es van mé g valami, mami.
– Micsoda?
– Mialatt Rosie-val beszé ltem, Steve is keresett. Gondoltam, talá n
vissza akarod hı́vni.

254
 HUSZONHETEDIK FEJEZET

Karen Goodwin az ı́ró asztalá ná l ü lt a Spokane Title-né l, é s egy

nyugdı́jas pá r iratait né zegette, akiket dé lutá nra vá rt. Gé piesen
felvette az asztalá n csö rgő telefont, é s meglepő dö tt, amikor Nichole-
t hallotta a vonalban.
– Mié rt nem a mobilomon keresel?
– Bocsá nat – mondta Nichole. – Olyan sok szá mod van, né ha
elfelejtem, melyik melyik.
– Beszé lté l Cassie-vel? – ké rdezte Karen.
– Igen.
– Es hogy ment?
– Remekü l. Mennyire igazad volt… Má r ré gen fel kellett volna
hı́vnom… Nem is tudom, mié rt nem tettem meg. – Nichole habozott,
aztá n fojtott hangon hozzá tette: – Ez ı́gy nem igaz. Tudom, mié rt
halogattam a hı́vá st.
– Mindnyá junknak kellemetlen volt…
Nichole fé lbeszakı́totta a nő vé ré t, é s kikotyogta az igazat.
– Amikor az a dolog megtö rté nt Duke-kal, é n elolvastam Cassie
napló já t… Tudtam, hogy terhes, ő pedig tisztá ban volt azzal, hogy
mit tettem. Attó l fé lt, elmondok mindent a szü leinknek, ezé rt szö kö tt
meg.
– Mit beszé lsz, Nichole? Nem emiatt szö kö tt meg.
– De igen, ezé rt – tartott ki a vé lemé nye mellett Nichole.
– Ezt Cassie mondta neked?
Nichole a vá laszadá s elő tt egy pillanatnyi szü netet tartott.
– Nem… Mi attó l kezdve egyá ltalá n nem beszé ltü nk tö bbé .
Karen é rezte, hogy a hú ga mindjá rt elsı́rja magá t. O is bű ntudatot
é rzett – aká rcsak mindnyá jan –, de eljö tt az idő , hogy lezá rjá k a

255
mú ltat, é s ú jra egy csalá ddá vá ljanak.
– Pá r perc mú lva ü zleti megbeszé lé sem van. Figyelj, ezt ké ső bb
megbeszé ljü k, de mielő tt befejezzü k, mondd el, hogy sikerü lt a
hé tvé gé d – ké rte a hú gá t Karen. Szı́vesen zá rta volna a beszé lgeté st
valami pozitı́v dologgal.
– A fü rdő hely mesé s volt – ismerte el Nichole. – Hogy is ne lett
volna az? Há rom á lló napon á t ké nyeztettek, mindennel ellá ttak, é s
mé g né há ny kiló t is sikerü lt leadnom.
– Ez nagyszerű ! – Karen egy picit irigykedett is a testvé ré re. Má r
há rom é ve nem volt nyaralni a csalá d.
– Felü dü lve é rkeztem haza, é s fü lig szerelmes vagyok a fé rjembe.
Sajnos Owen nehezen viselte a tá vollé temet. Amikor vasá rnap
dé lutá n visszaté rtem Portlandbe, Jake é s az anyja teljesen ki volt
merü lve.
– Jó , ha szü ksé g van az emberre, nem igaz? – Karennek nem volt
nehé z visszaemlé keznie azokra az idő kre, amikor a ké t gyerek mé g
csak totyogó s volt. Ugy tű nt, egy nap sem elé g hosszú . Aldá ské nt é lte
meg, hogy Garth é s az ő szü lei is a kö zelben laktak, é s mivel mindké t
pá r elő szö r é lvezte a nagyszü lő sé get, ezé rt buzgó n segı́tettek.
– Szü ksé g volt rá m, é s vá rtak is – mondta Nichole, majd halkabban
hozzá tette: – Abbó l, ahogy Jake reagá lt a hazaé rkezé semkor, azt
hihetted volna, hogy egy hó napig voltam tá vol.
Nichole mé g viszonylag friss há zas volt, é s igazá n é rté kelte a
romantiká t. Karen is ı́gy volt ezzel, de jó né há ny együ tt tö ltö tt é v
utá n a Garthszal folytatott há zasé let kiszá mı́tható é s alacsony
fokozatú volt, bá r nagyon kellemes.
– Megveszem Jake-nek azt a kü lö nleges BMW-t, amire annyira
vá gyik – jelentette ki Nichole. – Sohasem ké rte, de lá ttam a
prospektust, é s a jö vő hó napban lesz a szü leté snapja. Meglepeté snek
szá nom, má r felhı́vtam a kereskedő t , é s megvettem neki.
Karen tudta, hogy ez mit jelent. A hú ga elkö ltö tte a csalá di ö rö ksé g
nagy ré szé t, csak hogy egy kü lö nleges autó t vegyen a fé rjé nek.

256
Persze errő l neki kell dö ntenie. Karen nem ró hatja fel neki, hogy
szereti a fé rjé t, é s hogy egy nem mindennapi ajá ndé kkal akarja
meglepni a szü leté snapjá n.
– Ugye most nem fogsz lebeszé lni errő l? – ké rdezte Nichole.
– Egyá ltalá n nem. Nem tartozik rá m, mihez kezdesz a szü leinktő l
ö rö kö lt pé nzzel.
– Tudom… Csak Jake az utó bbi idő ben olyan csodá latosan
viselkedik. Gondoskodó , kedves, kü lö nö sen Owen szü leté se ó ta.
– Nichole, elő ttem nem kell mentegetned magad!
– Tudom, csak…
– Egy szó t se tö bbet! – vá gott kö zbe Karen. Nem tudta, a testvé re
mié rt é rzi ú gy, hogy szü ksé ge van a jó vá hagyá sá ra. Ugy tű nt, ilyen
vagy olyan formá ban mindenki vá gyik a megerő sı́té sre. Elkö szö ntek
egymá stó l, é s bontottá k a vonalat.
Tı́z perccel az Anson há zaspá rral esedé kes iratalá ı́rá si talá lkozó
elő tt ú jra csengett a hivatali telefonja.
– Karen Goodwin. Miben segı́thetek?
– A Thomas Jefferson Altalá nos Iskola á poló nő je vagyok –
jelentkezett egy hang a vonal tú lsó vé gé n.
– Ugye nincs semmi baj?
– Buddyró l van szó . Elkapta az in luenzá t, rosszul van, é s há nyt is.
Haza tudná vinni?
– O, egek! Há t persze, de é pp most kezdő dik egy megbeszé lé sem.
A hı́vá s nem is é rkezhetett volna rosszabbkor.
– Felhı́vom a fé rjemet, há tha ő be tud ugrani Buddyé rt.
Szegé ny kö lyö k, mindenné l jobban irtó zott a há nyá stó l! Nagyon
beteg lehet. Karen pró bá lkozott Garth mobiljá val, de az azonnal
hangpostá ra kapcsolt. A fé rje né ha ı́gy á llı́totta be a telefont,
kü lö nö sen, ha elmé lyü lt a munká já ban. Ezé rt a hivatali kö zvetlen
szá má val pró bá lkozott.
– Mark Holms irodá ja.
– Jó napot, Michelle! – szó lalt meg Karen, é s ü lté ben kihú zta

257
magá t. – Mark Holmes irodá ja? – Garth nem szó lt neki arró l, hogy
megvá ltozott volna a szá ma.
– Mrs. Goodwin? – ké rdezte Michelle. – Karen?
– Igen, beszé lnem kellene Garthszal. – Karen az iroda ü vegajtajá n
keresztü l lá tta, hogy Ansoné k megé rkeztek, é s leü ltetté k ő ket a
vá ró ban. – Nagyon sü rgő s dologró l van szó . El kellene menni
Buddyé rt, é s hazavinni ő t a sulibó l.
Karen szavaira hallgatá s volt a vá lasz.
– Michelle, hallotta, amit mondtam?
– Igen, Karen, igyeljen ide… Garth á prilis első hete ó ta nem
dolgozik itt. Gondolom, ezt biztosan tudja, é s csak megszoká sbó l
hı́vta ezt a szá mot.
– Nagyon mó ká s, de é n nem tré fá lok, beszé lnem kell Garthszal.
– En sem tré fá lok – jelentette ki Michelle. – Ilyesmivel sohasem
tré fá lné k. Gartht hetekkel ezelő tt elbocsá tottá k… Csak nem azt
akarja mondani, hogy nem szó lt errő l magá nak?
Karen megdö bbent.
– Karen? Mrs. Goodwin?
Karen letette a kagyló t . Valami nagyon nincs itt rendben. Az igaz,
hogy é szrevette, hogy az elmú lt né há ny hé tben Garth nem volt
ö nmaga, de arró l fogalma sem volt, hogy elveszı́tette az á llá sá t. Most,
hogy belegondolt, való ban lehangoltnak lá tta az utó bbi idő kben.
Amikor rá ké rdezett, mindig azt felelte, hogy nincs semmi komoly
baj. Munkahelyi nehé zsé gekre hivatkozott, de azt nem mondta, hogy
elbocsá tottá k. Ha Garth nem kapott volna izeté st, a csekkjeiket
mindenhol elutası́tottá k volna. A banki igazolá sok szerint a fé rje
azonban illé rre pontosan inté zte a be izeté seket. Ez ő rü let! Ké sz
rö hej! Há t persze hogy Garthnak van munká ja.
Karen nem tudta, mité vő legyen, ezé rt ú jra Garth mobiljá t hı́vta,
de ismé t a hangposta jelentkezett.
– Garth, ha ott vagy, ké rlek, vá laszolj! Nagyon fontos, Buddy beteg,
valakinek é rte kell mennie az iskolá ba. Má r megé rkeztek azok,

258
akikkel megbeszé lé sem van. Kü ldj SMS-t ö t percen belü l, kü lö nben
nekem kell itt hagynom az irodá t.
Karen felsó hajtott, a feje kavargott, a szı́ve hevesen vert. Felá llt,
majd ü dvö zö lte Mr. é s Mrs. Ansont. Amikor leü lt, hallotta, hogy jelez
a telefonja. Garth ü zeneté ben ez á llt: Úton vagyok, hazaviszem
Buddyt.
Garth nem tudta, hogy Karen korá bban felhı́vta az irodá já t. Nem
sejthette, hogy megtudta a titká t.
Hamarosan ú gyis megtudja. Abban a percben, ahogy hazaé r,
ké rdő re vonja.
Karennek fogalma sem volt ró la, hogy ment keresztü l az alá ı́rá si
ceremó niá n é s a nap fennmaradó ré szé n. Telefonon beszé lt rö viden
a iá val, de a fé rjé vel nem. Szü ksé ge volt a dé lutá nra, hogy
gondolkozzon, de mé g utá na sem tudta, mit is mondjon neki. Fel sem
foghatta, Garth hogyan volt ké pes titokban tartani elő tte é s
mindenki elő tt egy ilyen fontos té nyt: azt, hogy elveszı́tette a
munká já t.
Amikor Karen hazaé rt, Garth az utó bbi idő kben megszokottak
szerint a vacsorá t ké szı́tette. Az asszony most é rtette meg, a fé rje
mié rt é rt minden este olyan hamar haza az irodá bó l. Neki csak
annyit mondott, hogy kevesebbet dolgozik... mé g egy hazugsá g.
– Szervusz, é desem! – kö szö ntö tte a fé rje szé les mosollyal.
Az asszony lerakta a tá ská já t é s a kulcsait.
– Hogy van Buddy?
– Jobban. Vé gigaludta a dé lutá n nagy ré szé t.
– Hol van most? – Garth fel sem né zett, paradicsomot szeletelt a
salá tá hoz.
– A szobá já ban, az iPadjé vel já tszik.
– Es Lily?
Garth a paradicsomszeleteket a fejes salá tá hoz ö ntö tte, é s
felmarkolt egy csomó retket, hogy feldarabolja.
– Lily Elise Jefferiesszel van. Együ tt dolgoznak valami é v vé gi

259
projekten. Milyen napod volt?
– Kiá brá ndı́tó .
– Nem sikerü lt jó l az ü gy lezá rá sa? – Garth elő szö r né zett fel azó ta,
hogy ü dvö zö lte az asszonyt.
– Az jó l ment.
– Nagyszerű ! Tö rté nt valami má s is?
Karen má r ré gen megtanulta, hogy ha a gyerek hazudik, é s ő tudja
az igazsá got, nem szabad kerü lgetni a dolgot, é s felizgatni a
gyereket. Ugy vé lte, ez igaz lehet a fé rjé re is.
– Mié rt nem mondtad el nekem, hogy kirú gtak?
Garth felkapta a fejé t. A vá gó deszká ra tette a ké sé t, é s megtö rö lte
a kezé t az ö vé be dugott tö rlő ruhá ba.
– Kitő l tudod?
– Szá mı́t ez?
– Gondolom, nem. – A fé rje ké t ké zzel a konyhaasztalra
tá maszkodott, mintha fé lne, hogy nem tartja meg a lá ba.
– Michelle azt mondta, má r hetekkel ezelő tt tö rté nt.
– Igaz – bó lintott Garth. – Elő szö r azt hittem, csak egy rossz tré fa,
de sajnos é n voltam a tré fa tá rgya.
Karen sokat gondolkozott azó ta, hogy megtudta a titkot.
– Ez ugye aznap tö rté nt, amikor elfelejtetted hazahozni Buddyt a
baseballedzé srő l?
Garth nagyot nyelt, é s bó lintott.
– Fel voltam dú lva, aggó dtam, é s szé gyelltem magam. Nem
tudtam, hogyan mondjam ezt el neked… Nem tudtam, mit fogok
tenni.
– Te té nyleg azt hitted, hogy majd té ged hibá ztatlak?
– Nem tudtam, mit gondoljak! – csattant fel a fé r i. – Egyszer má r
á tmentü nk ezen, é s nem voltam biztos benne, hogy tú lé lné -e ezt a
há zassá gunk. Nem tudtam, ké pes leszek-e ú jra szembené zni ezzel,
é s hogy te ké pes leszel-e rá . Remé ltem, hogy hamar sikerü l ú j
munká t talá lnom, jó ajá nló leveleim vannak, é s rengeteg

260
tapasztalatom. Ugy gondoltam, majd akkor szó lok neked, ha má r lesz
ú jra munká m, é s akkor nem kell aggó dnod. Itt volt ez a dolog a
testvé reiddel, é s nem olyan ré g temettü k el az é desanyá dat. Nem
akartalak ú jabb rossz hı́rekkel terhelni.
– Ezek egyike sem lehet mentsé g. A felesé ged vagyok! Nem
gondolod, hogy jogom van tudni?
– Há t persze, igazad van. Meg kellett volna mondanom neked –
mondta Garth vé dekező en. – De nem kö nnyű elismerni a felesé ged
é s a csalá dod elő tt, hogy te csak egy vesztes vagy.
– Csak mert elveszı́tetted a munká dat? Ne lé gy nevetsé ges, Garth!
A fé r i kihú zta magá t, mindké t kezé t a fejé re tette.
– Ugyan, hagyj má r, Karen! Egy fé r inak van bü szkesé ge is.
A fé rje té nyleg azt gondolta, hogy ezé rt nem fogja ú gy becsü lni,
mint elő tte? Az elbocsá tá sok sajnos mindennaposak voltak. Karen
elő hú zott egy konyhaszé ket, é s leroskadt.
– Nagyon rosszulesik, Garth, hogy nem bı́ztá l meg bennem
annyira, hogy elmondd, min menté l á t. – Sok minden eszé be jutott
az asszonynak. A fé rje ké rte, hogy ő inté zhesse a szá mlá kat, egy
visszautası́tott csekk, a „fé lreé rté s” a raktá rná l, amit izeté s
hiá nyá ban lelakatoltak.
– Nem akartam, hogy megtudd… Azt remé ltem, pá r nap,
legfeljebb pá r hé t alatt ú j munká t talá lok.
– Es keresté l?
– Mit gondolsz, mé gis mit csiná ltam nap mint nap? – ké rdezte a
fé rje. – Egy csomó helyre elkü ldtem az é letrajzomat, a neten
keresgé ltem, á llá skeresé s kö zben lejá rtam a lá bamat. Ugy tű nik,
sehol nem keresnek embert. – Az utolsó szavakat elgyö tö rve mondta,
má r-má r kiabá lva: – Tudom, mert mindent megpró bá ltam, ami csak
a mó domban á llt! – Az é rzelmektő l elakadt a hangja, é s remegett a
keze.
A csend vibrá lt a konyhá ban.
– Kaptá l vé gkielé gı́té st? – Ez lenne az egyetlen magyará zat arra,

261
hogy az elmú lt ké t hó napban pé nz volt a kö zö s szá mlá jukon.
Garth lehorgasztotta a fejé t.
– Garth?
– Nem. Nem kaptam vé gkielé gı́té st.
– De akkor milyen pé nz ment a bankszá mlá nkra? – ké rdezte
izgatottan Karen.
Garth hirtelen sarkon fordult, kiment a konyhá bó l, az ü veg
toló ajtó n á t a há tsó udvarba sietett. Karen kedvetlenü l kö vette, é s
azt lá tta, hogy a fé rje té rden á ll, ö sszegö rnyedve, a karjá t vé dekező n
a feje fö lé emelve.
Odasietett, é s a fé r i mellé té rdelt.
– Garth, Garth, mi a baj?
A fé rje elő re-há tra ingatta magá t, mintha nagy kı́nokat á llna ki.
– Mondd el! – kö nyö rgö tt az asszony. – Mondd csak el!
A legnagyobb ré mü leté re a fé rje sı́rni kezdett, zokogá s rá zta az
egé sz testé t. Karen á tö lelte a fé rjé t, é s é rezte, hogy neki is csorognak
a kö nnyei, annyira á té lte a fé r i szenvedé sé t, a vesztesé gé t, mé g ha
korá bban nem is tudott ró la.
– Arra gondoltam, a legjobb kiú t, ha megö lö m magam – suttogta
Garth.
– Ne! – Karen csaknem felsikoltott. – Ne! Semmi sem elé g ok arra,
hogy elveszı́tselek. Te a fé rjem vagy… Mit csiná lné k né lkü led a
gyerekekkel?
– A szü leid pé nzé t é ltü k fel – mondta a fé r i, é s a kezé be temette az
arcá t.
A dö bbenettő l megfordult Karennel a vilá g. Az ö rö ksé ge… Egy
percig nem szó lalt meg, igyekezett felfogni a hı́rt. Vé gü l azt suttogta:
– Nem szá mı́t ... nem szá mı́t .
– Megpró bá ltam pó tolni a vesztesé get…
Karen há tá n vé gigfutott a hideg. Maga sem tudta, hogyan, de
kitalá lta:
– Tő zsdé zté l?

262
A fé r i bó lintott.
– Minden elment, minden.
– Té nyleg minden?
– Van mé g pá r ezer... Annyira, de annyira sajná lom!
Karen á tö lelte a fé rjé t, é s mind a ketten sı́rtak.

263
 HUSZONNYOLCADIK FEJEZET

Hé tfő n Steve felhı́vta Cassie-t, de a beszé lgeté s rö vidre é s

meglehető sen furcsá ra sikeredett. Kedden nem é rkezett hı́vá s, bá r
Cassie azt kı́vá nta, bá rcsak telefoná lna. Mindketten nagyon ó vatosan
viselkedtek, mintha arra ké szü ltek volna, hogy mezı́tlá b menjenek
vé gig az izzó pará zson.
Szerda este a fé r i ú jra telefoná lt, hogy megerő sı́tse a szombat esti
vacsorameghı́vá st. Mindketten tudtá k, hogy ez csak ü rü gy. Cassie
nem bá nta: hiá nyzott neki a fé r i, szı́vesen beszé lt vele, mindent
megtett, hogy a tá rsalgá s kö nnyed é s bará ti legyen. Szinte é rezte,
ahogy a fé r i ellazul, ezé rt ő is megpró bá lt ı́gy tenni.
Cassie-nek minden oka megvolt arra, hogy vidá m legyen, mert jó
hı́reket kapott.
– El sem tudod ké pzelni, mi tö rté nt ma – osztotta meg a jó hı́rt a
fé r ival. – Felhı́vott a testvé rem.
– Melyik?
– O, bocsá nat, Karen. Azé rt hı́vott, hogy megbeszé ljü nk egy
idő pontot, amikor eljö n Kentbe, é s meglá togat bennü nket. Es ami
mé g jobb, Nichole is idejö n Portlandbő l.
Steve nevetett.
– Lassabban, lassabban! Olyan gyorsan beszé lsz, hogy alig é rtem,
amit mondasz.
– Fogalmad sincs ró la, mit jelent ez nekem – szakadt ki az
asszonybó l. Ugy é rezte, hogy vé gre ö sszejö nnek a dolgok. O
mindvé gig ebben remé nykedett, é s azé rt imá dkozott, hogy
megvaló suljon. A szı́ve leghő bb vá gya volt, hogy kibé kü ljö n a
testvé reivel.
– Mesé lj! – biztatta a fé r i.

264
 Cassie nagy lé legzetet vett, é s igyekezett szé pen, é rthető en
beszé lni.
– Karen é s Nichole vasá rnaphoz egy hé tre eljö nnek Seattle-be.
Szinte hihetetlen, de mé g kamaszkoromban voltam utoljá ra együ tt
mindké t testvé remmel.
– Orü lö k az ö rö mö dnek, Cassie.
Bá rki szá má ra nehé z lett volna teljes mé rté kben felfogni ennek a
talá lkozó nak a jelentő sé gé t. Amikor Cassie Seattle-be kö ltö zö tt,
mindké t testvé re elhá rı́totta a kapcsolatfelvé telre irá nyuló
pró bá lkozá sait, é s ez rendkı́vü l lesú jtotta az asszonyt. O hosszú utat
tett meg hazá ig, nagy akadá lyokat kü zdö tt le, é s egyszer csak
udvariasan bezá rtá k az orra elő tt az ajtó t . Hetekre depresszió ba
zuhant. Nem segı́tett az sem, hogy Amiee szü ntelenü l a csalá d felő l
ké rdező skö dö tt. Hosszú idő telt el, mire ö ssze tudta szedni magá t. Es
nem sokkal azutá n, hogy ez vé gre sikerü lt neki, jelentkezett egy
há zé rt a Habitatné l.
– Nagyszerű ez a hı́r a testvé reidrő l. Igyekszem mihamarabb
visszaté rni Seattle-be, é s akkor tisztá zhatunk mindent.
Kellemetlenü l é rzem magam, mert sok mindent hagytunk fü ggő ben.
Nem is maradt idő nk semmire, mert azonnal indulnom kellett. Itt
halad a munka, de lassan. Aká rhogyan is, de szombaton ott leszek.
Talá lkozunk, megbeszé lü nk mindent, é s akkor mind a ketten
nyugodtabbak leszü nk, lá tni fogjuk, hogy fejlő dik ez a kapcsolat. Ez
kulcsfontossá gú .
Erezhető volt a fé r i hangjá ban az idegessé g. Mielő tt Cassie
felelhetett volna, belé pett a szobá ba Amiee. A karjá t lengetve
igyekezett felhı́vni magá ra Cassie igyelmé t.
– Mami, beszé lhetné k Steve-vel?
– Amiee, most nem – suttogta Cassie.
– Mami, de ez fontos – erő skö dö tt a lá nya.
– En… nem hinné m, hogy ez jó ö tlet.
A lá ny elkerekedett szemmel né zett az anyjá ra:

265
 – Mami, ké rlek!
Cassie á tadta a telefont a lá nyá nak, aki abban a pillanatban eltű nt
vele a szobá já ban. Bá r becsukta az ajtó t , a vé kony falakon á t Cassie
minden szó t hallott.
– Rosie é s é n mindent elterveztü nk szombat esté re – mondta
Amiee Steve-nek. – A Goldie Locksban elké szı́tik mami frizurá já t, é s
pedikű r is lesz. Ez azt jelenti, hogy egy elö l kivá gott cipő t kell
viselnie. Maminak azonban nagyon kicsi a lá ba, é s a szalonban egyik
kollé gá já nak sincs harminchetes lá ba.
Cassie az é gre fordı́totta a tekinteté t, é s igyekezett elké pzelni, mit
is gondolhat most Steve.
– O, é s a Goldie Locksbó l az egyik lá ny, azt hiszem, Bridget a neve,
kü lö nleges sminkes iskolá ba já r, é s megı́gé rte, hogy elké szı́ti a mami
sminkjé t. Mami el fog ká prá ztatni té ged, csak fel akarlak erre
ké szı́teni.
Cassie é rezte, hogy ennek vé get kell vetnie. Benyitott Amieehez,
bedugta a fejé t az ajtó n.
– Most é n jö vö k – sü rgette a lá nyá t.
Amiee tö rö kü lé sben ü lt az á gyá n, a telefont eltartotta, é s a
tenyeré vel eltakarta.
– Mé g egy pillanat, mami, most jö n a legjobb ré sz.
– Amiee! – tiltakozott Cassie.
– Rosie talá lt neki egy ruhá t – folytatta sebesen Amiee, mintha
Cassie ki akarná té pni a kezé bő l a telefont. – Az egyik
unokatestvé ré nek van egy…
– Amiee, azonnal add ide a telefont!
A lá nya nagyot só hajtott:
– A mami kö veteli, hogy adjam oda a ké szü lé ket.
Rö vid szü net kö vetkezett, aztá n Amiee izgatottan hozzá tette:
– Az tö ké letes lesz! Oké !
Lemá szott az á gyá ró l, é s kinyú jtott ké zzel odaadta Cassie-nek a
telefont.

266
 Az asszony nagy levegő t vett.
– Bá rcsak ne beszé lt volna annyit! – mondta Steve-nek.
– Nem ö rü lsz, hogy felfedte a titkaidat?
– Há t é ppen arró l van szó . Nincsenek titkaim. Te, Amiee, a lá nyok a
szalonban ú gy felfú jtá k ezt a randevú t, mintha minden ezen mú lna,
é s é n ezt nem akartam... Amiee bebeszé lte Rosie-nak, hogy mi
ketten má ris az oltá r felé tartunk…
– Es nem errő l van szó ? – ké rdezte a fé r i, aki é rezhető en é lvezte,
hogy ugrathatja. De az is lehet, hogy mé gsem ugratta, é s erre a
gondolatra igencsak ciká zni kezdtek a gondolatai.
Cassie zavarban volt.
– En csak annyit tudok, hogy a lá nyom é s a bará tnő im kidolgoztak
egy ő rü lt tervet, hogy bombá zó t faragjanak belő lem.
Cassie ebben nem akart ré szt venni, de bá rmit is mondott, nem
tudta meggyő zni a lá nyá t é s a Goldie Locks-beli bará tait.
– Sok nő ö rü lne ennek – mondta Steve.
– En nem ké rek belő le – tartott ki Cassie a vé lemé nye mellett.
– Akkor á llı́tsd le ő ket!
Bá rcsak ilyen egyszerű volna!
– Nem tudom.
– Biztos vagyok benne, hogy le tudod á llı́tani ő ket.
A fé r i elhitette vele, hogy ez kö nnyű , de való já ban nem volt az.
Azok alatt a hó napok alatt, amı́g a szalonban dolgozott, sohasem
lá tta a bará tnő it ilyen lelkesnek é s izgatottnak, semmilyen ü gyben.
Mintha valami nagyszerű alkalmat kı́ná lt volna nekik, hogy vé gre
megmutathassá k, milyen jó bará tai, é s Cassie nem akarta
megfosztani ő ket ettő l az é rzé stő l. Ugyanakkor fontos volt szá má ra,
hogy tisztá zza a fé r i elő tt: ez a nagy ké szü lő dé s nem az ő fejé bő l
pattant ki.
Cassie megpró bá lt magyará zkodni.
– En kedvellek té ged, Steve… Nem tagadhatom, hogy erő sen
vonzó dom hozzá d, de ez a dolog a hivatalos együ ttjá rá sró l, é s az,

267
hogy kiké rted Amiee engedé lyé t, nagyon ké nyelmetlen helyzetbe
hozott.
– Azt hiszem, ezt má r megé rtettem – mondta a fé r i.
Cassie a telefonban nem akart ebben elmerü lni, de most má r nem
á llhatott le.
– Nem lett volna szabad ú gy beszé lned Amieevel, ahogyan tetted,
elő bb velem kellett volna ezt egyeztetned. Nagyon jó l megvoltunk
együ tt, aztá n a lá nyom meg te hirtelen ú gy beszé ltetek kettő nkrő l,
mintha nyilvá nvaló lenne, hogy má r komoly a kapcsolatunk.
– Nem akartam, hogy az esemé nyek ilyen fordulatot vegyenek –
ismerte be a fé r i. – Igazad van, elhamarkodott volt megvitatni a
szá ndé kaimat a lá nyoddal. De emlé kezz csak rá : az ü nnepsé g utá n
ú gy vé ltem, egy malomban ő rö lü nk.
– Tudom, é s rettentő en sajná lom. Meg fogjuk ezt oldani, Steve,
nagyon kedvellek té ged.
– Tudom.
Volt mé g valami, ami zavarta Cassie-t.
– Arró l van szó … Nem akarom, hogy Amieet haszná ld fel…
– Amieet felhaszná lni? – csattant fel a fé r i. – Nekem ez sohasem
á llt szá ndé komban…
Nem volt helyes most elő hozakodnia ezekkel a dolgokkal.
– Nem szá ndé kossá gra gondoltam, mert tudom, hogy olyasmit
sosem tenné l – tisztá zta a dolgot az asszony. – Ne most beszé ljü k
meg ezt.
Csend telepedett rá juk.
– Biztos vagy benne, hogy ké ső bb szeretné d ezt megvitatni? –
ké rdezte a fé r i.
– Igen, ké rlek, hagyd, hogy elő szö r rendet tegyek a fejemben.
A fé r i egy kı́nos pillanatig habozott, majd megké rdezte:
– Az ü nnepsé g é jszaká ja akkor csak egy vé letlen volt?
– Nem! – kiá ltotta Cassie. – Nem! Az volt é letem legromantikusabb
é jszaká ja. Olyan kö nnyű lenne belé d szeretnem, ha csak arra kellene

268
alapoznom, ahogy á tkaroltá l a tá ncparketten. Olyan volt, mint…
Nem is tudom, talá lok-e szavakat, hogy elmondjam, hogyan é reztem
magam azon az esté n.
– Mint akivel tö rő dnek? – pró bá lkozott a fé r i.
– Igen. – Ez a szó tö ké letesen leı́rta, amit akkor é rzett.
– Komolyra fordı́tva a szó t , Cassie, é n nem lá tok itt semmilyen
problé má t – mondta a fé r i, é s egyre zavartabbnak tű nt. – Ha ú gy
vé lekedsz ró lam, ahogy é n ró lad, akkor mire fel ez a szorongá s?
Lassan akarsz haladni, ez ré szemrő l rendben van. Nekem is meg kell
oldanom a magam dolgait, de mindketten tudjuk, merre tartunk,
nem igaz? – Nem is vá rta meg az asszony vá laszá t. – Nem kell
elkapkodni semmit, é n pedig melletted á llok – mondta.
Cassie hagyta, hogy a szavakat beigya az agya, mielő tt felelt volna.
A fé r i azt á llı́totta, hogy egy oldalon á llnak, de ő mé g mindig
ké telkedett a fé r iban.
– A problé ma dió hé jban az – mondta Cassie, é s olyan erő sen
szorı́totta a mobiljá t, hogy belesajdultak az ujjai –, hogy é rzelmileg
mé g nem á llok erre ké szen. Tudod, mennyi terhet cipelek
magammal. Csak az utó bbi há rom-né gy hó napban sikerü lt rendbe
szedni az é letemet. Nem vá rom, hogy fehé r paripá n a
megmenté semre idelovagoljon a hő s kirá ly i, nem most, amikor
é letemben elő szö r sikerü lt sı́nre tennem a dolgokat.
– Rendben, ezt megé rtettem.
– Azt mondod, hogy megé rtesz engem, é s beé red azzal, hogy
lassan, napró l napra haladjunk, é n mé gis ú gy é rzem… mintha
sü rgetné l.
– Sohasem akartam, hogy ı́gy é rezd – felelte a fé r i.
– Tudom. En ú gy gondolom, hogy jó ember vagy, Steve.
– Azt gondolod…
– De be kell lá tnod, hogy a fé r iakró l alkotott vé lemé nyem e
ké rdé sben nem valami fé nyes…
– Tehá t most Duke-kal hasonlı́tasz ö ssze engem? – A fé r i hangja

269
ingerü lten csengett.
Az asszony azonnal visszavá gott.
– Sajnos Duke az egyetlen, akihez hasonlı́thatlak. O is szerelmes é s
romantikus volt… kezdetben.
– Ezt nem hiszem el! – motyogta utá lkozva a fé r i.
– Rossz ö tlet volt ma elő hozni mindezt. Sokkal jobb lesz, ha
né gyszemkö zt beszé ljü k meg. Szombat este mindent tisztá zunk –
ı́gé rte Cassie.
Nem sokkal ké ső bb Steve el is kö szö nt tő le, é s talá n ı́gy volt a
legjobb. Az sem lepte meg Cassie-t, hogy Steve a hé t há tralé vő
ré szé ben nem kereste ismé t.
Szombat reggel Cassie vegyes é rzelmekkel é bredt. Rettegett a
randevú tó l, é s egyben alig vá rta, hogy viszontlá thassa Steve-et.
Nagyon vá gyott rá , hogy vele legyen, de fé lt, hogy hibá zni fog.
Dé lelő tt há rom ó rá t dolgozott az é pı́tkezé sen, onnan ment a Goldie
Lockshoz, hogy megszé pü ljö n. Nem tú lzá s azt mondani, hogy Rosie
egy egé sz csapatot toborzott ö ssze. Cassie vonakodva vetette alá
magá t a kezelé seiknek.
Volt egy pillanat, amikor há rman is dolgoztak rajta egyszerre. Ott
á lltak kö rü lö tte, az egyik hajkefé vel, hajlakkal, a má sik a kö rmé t
reszelte, a harmadik buzgó n festette a lá bkö rmé t. Cassie lekü zdö tte
a vá gyat, hogy leá llı́tsa a bará tnő it, inká bb mosolygott, é s igyekezett
izgatottnak meg boldognak lá tszani.
– Steve ő rü lten jó ké pű – mondta Rosie. A kezé vel legyezte magá t,
mintha mindjá rt elalé lna. – Nagyon kellemes esté tek lesz.
Cassie mosolyt erő ltetett magá ra.
– Szerintem a pasas akkora gyé má ntgyű rű t hoz magá val, ami
lyukat é get majd a zsebé be.
– Nem, nem, ilyesmirő l szó sincsen – ismé telgette Cassie, é s
igyekezett fé kezni a benne egyre nö vekvő pá ni fé lelmet.
Teresa egyeté rtett az unokatestvé ré vel.
– Ha nem ma este, akkor hamarosan. O nem olyan fé r i, aki egy

270
asszony é rzé seivel já tszana. Nagyon megbı́zható ember, ugye tudod?
– Tartsd meg ezt a fé r it! – taná csolta Bridget. – Ugye tudod, mit
mondanak a fé r iakró l, akiknek ilyen nagy teherautó ja van? Nagy
teherautó , nagy…
– Bridget! – szó lt kö zbe Teresa. – Vettü k az ü zenetet.
– Igen, de Cassie is megé rtette? – ké rdezte Bridget elgondolkodva,
é s felvonta az egyik szé pen formá lt szemö ldö ké t.
Cassie egyikü knek sem felelt. A gondolatai vadul kavarogtak.
Azzal, hogy alá vetette magá t ennek a nagy hajcihő nek, hirtelen
bizalmatlan lett. Hagyta, hogy a bará tnő i ı́gy felfú jjá k ezt a randevú t,
ezzel talá n alá á sta a sajá t hitelessé gé t vagy minden má st, amit
korá bban felé pı́tett. A feje lü ktetett, é s csaknem lekü zdhetetlen
vá gyat é rzett, hogy felugorjon a szé kbő l, é s elmenekü ljö n.
– Kapiská lja – mondta Rosie.
Bridget olyan kitartó an né zett Cassie-re, hogy az asszony
elbá tortalanodott. A bará tnő je a homloká t rá ncolva fé lresö pö rte
Cassie frufrujá t.
– Mi az? – ké rdezte Cassie.
– A szemö ldö kö d – motyogta rosszalló arckifejezé ssel Bridget.
– Mi van vele? – Cassie ú gy é rezte, most nem ké r a csipeszbő l.
– Mikor szedetted ki utoljá ra?
– Fogalmam sincs ró la. – Cassie rö gtö n belá tta, hogy rossz vá laszt
adott.
Bridget azonnal á tvette az irá nyı́tá st.
– Itt az ideje, kedves bará tnő m. Ezt má r ré gen meg kellett volna
csiná lnod.
Mielő tt Cassie tiltakozhatott volna, Bridget lehajtotta a szé k
tá mlá já t, meleggyantá t kent Cassie szemö ldö ke alá , aki felszisszent,
amikor Bridget leté pte a gyantacsı́kot. Utá na a csipesszel alaposan
megbü ntette Cassie-t, amié rt soká ig elhanyagolta magá t.
Mire a bará tai vé geztek vele, Cassie tú l volt minden szurká lá son,
csipkedé sen, fé nyesı́té sen. Kimerü lt, é s egyá ltalá n nem volt jó kedvű .

271
Ekkor má r csupá n arra tudott gondolni, hogy bá rcsak
elmenekü lhetne.
– Gyö nyö rű vagy – mondta Teresa, é s há tralé pve megszemlé lte,
mit is alkottak. A mutató ujjá val megemelte Cassie á llá t, ú gy
vizsgá lta az arcá t é s a hajá t.
– Ha Steve ma este megké ri a kezedet, ké rjü k, ismerd majd el a
szerepü nket – mondta Rosie, é s csak ú gy dagadt a bü szkesé gtő l. –
Steve csak egy pillantá st vet rá d, é s elá jul. Hamarosan má r a
tenyeredbő l fog enni. Ne é rd be a má sodik legjobbal, megé rtetted?
Cassie pislogott a pillá ival, amelyet lé gycsapó nak is haszná lhatott
volna, olyan sű rű k voltak.
– A má sodik legjobbal?
– Meg ne pró bá lj ané lkü l tová bblé pni vele, hogy valami ne
csillogjon az ujjadon. Tarts ré gimó dinak, ha akarsz, de remé lem,
nem a semmié rt csiná ltuk mindezt vé gig.
Rosie ú gy fonta ö ssze a kezé t, mintha mindjá rt elő venné a
ró zsafü zé ré t, é s imá dkozni kezdene.
– Nem kell aggó dnod – nyugtatta meg Cassie.
Rosie nagyon elé gedettnek tű nt. – En is ı́gy gondolom. Most indulj,
é s ú gy inté zd, hogy az az ember fé l té rdre ereszkedve megké rje a
kezed.
– A pasinak csorogni fog utá nad a nyá la, ez biztos – tette hozzá
Teresa.
Ez az egész olyan nevetséges, gondolta ú jra Cassie.

A laká sba lé pve Cassie letette a tá ská já t, é s leroskadt az első ú tba
eső szé kre. A bará tnő i csak jó t akartak. Az ő hibá ja, hogy nem vitte rá
a lé lek, hogy csaló dá st okozzon nekik. Mé g jó , hogy Amiee nem volt
otthon, mert Cassie má r é rezte, hogy nem soká ig tudja kontrollá lni
magá t. Sı́rni szeretett volna, de tudta, a kö nnyek lemosná k a
szemfesté ket. Mintha mindez nem lett volna elé g, a fejfá já sa csak

272
erő sö dö tt, é s lü ktetett a halá nté ka is.
Megszó lalt a csengő , é s Cassie legalá bb harminc má sodpercig
maga elé bá mult, mire bá torsá got gyű jtö tt, hogy ajtó t nyisson.
Steve á llt ott, ö ltö nyben, é s sá rmosabbnak lá tta, mint valaha.
Há trafé sü lte a hajá t, alaposan megborotvá lkozott, ı́gy lá tható vá vá lt
az á llá n egy gö drö cske, amelyre Cassie ez idá ig fel sem igyelt. Steve
tá gra nyı́lt szemmel csodá lta a nő lá tvá nyá t. Egy mű anyag
virá gosdobozt tartott a kezé ben. Benne ró zsaszı́n ró zsabimbó kbó l
á lló mellcsokor volt, ezü stszı́nű szalaggal á tkö tve. Megkö szö rü lte a
torká t, é s halkan fü ttyentett.
– Ez igen!
– Ne! – mondta az asszony.
– Ne?
– Nem akarom ezt hallani.
– Ez egy bó k volt – mondta Steve, majd hozzá tette: – Beengedsz
vé gre, vagy sem?
– Nem tehetem – mondta Cassie, é s kö nnyek gyű ltek a szeme
sarká ba.
– Nem engedhetsz be? – ké rdezte megzavarodva a fé r i.
– Nem tehetem – mondta az asszony, mintha a vá lasza magá tó l
é rtető dő lenne.
– Mit nem tehetsz meg?
Cassie fel nem foghatta, mié rt olyan é rtetlen a fé r i.
– Nem mehetek vacsorá zni veled, ez nem helyes. En nem ilyen
vagyok, é s mé g azt gondolhatod… Sajná lom, Steve.
A fé r i szó rakozottan vé gighú zta az ujjá t a gondosan megfé sü lt
hajá n, ö sszekó colva a frizurá já t, amitő l csak mé g csinosabb é s
vonzó bb lett. Bá rmely má s nő rohant volna ajtó t nyitni, hogy a
nyakkendő jé né l fogva ragadja meg a fé r it, é s sebesen berá ntotta
volna, azzal sem tö rő dve, ha ezzel megfojtja.
– Azt hittem, beszé lgetni akarsz – rá ncolta a fé r i a homloká t.
– Akartam... é s fogok is, de nem most.

273
 A fé r i tekintete elkomorult.
– Azt akarod mondani, hogy ma este nem akarsz velem
vacsorá zni?
Az asszonyt majd megfojtotta a torká ban nö vő gombó c.
– Majd má skor, nagyon ké rlek.
– Holnap?
Mé g ez is tú l korainak tű nt. Cassie tagadó lag megrá zta a fejé t.
– Jó l é rzed magad? – ké rdezte a fé r i. – Cassie, te nem ilyen vagy.
Az asszony tisztá ban volt azzal, hogy milyen gyatrá n é s szokatlanul
hangzott minden, amit mondott. El sem tudta ké pzelni, mit is
gondolhat ró la a fé r i.
– Ké rlek, most menj el.
Steve pá r lé pé st há trá lt.
– Ha ezt akarod…
– Sajná lom.
– Ne mondogasd ezt…
– Sajná lom. – A nő keze az ajtó ra tapadt, é s lassan behajtotta.
– Hı́vj fel, amikor hajlandó leszel beszé lni, rendben?
Cassie bó lintott, é s becsukta az ajtó t . Amint kattant a zá r, az az
é rzé se tá madt, hogy nemcsak egy esté re csukta a fé r ira az ajtó t ,
hanem sokkal tö bbre.

274
 HUSZONKILENCEDIK FEJEZET

Cassie ezek utá n nem is tudta, mit mondjon a bará tnő inek,
kü lö nö sen, hogy annyi energiá t fektettek a megszé pı́té sé be.
Amikor hé tfő reggel megé rkezett a szalonba, szá mı́tott rá , hogy
ké rdé sekkel fogjá k bombá zni. Biztos volt benne, hogy Teresa, Rosie
é s Bridget a Steve-vel tö ltö tt romantikus este minden percé rő l
beszá moló t vá r tő le.
Igy is tö rté nt. Amint megé rkezett, ú gy vonzotta magá hoz a
bará tnő it, mint a hamelni patká nyfogó a gyerekeket.
– Ne csigá zz má r minket! – szó lalt meg Bridget. – Hogy ment a
randi?
– Igazam volt? Hozott a zsebé ben egy gyé má ntgyű rű t? – ké rdezte
Rosie.
Cassie el sem tudta ké pzelni, honnan vette Rosie ezt az ö tletet,
hacsak nem Amieető l.
– Nos… – Ameddig lehetett, nem né zett a lá nyok szemé be, aztá n
kihú zta magá t, é s ké szen á llt, hogy szembesü ljö n a csaló dá sukkal.
Teresa szé ttá rta a karjá t, é s igyelmeztette a tö bbieket.
– Hagyjá tok lé legzethez jutni ezt a lá nyt! Oké , Cassie, halljuk, mi
tö rté nt?
– Nem mentü nk sehová .
Mindhá rom bará tnő je felszisszent.
– Lemondta? – ké rdezte Rosie egy pillanatnyi dö bbent csend utá n.
– Nem, é n mondtam le.
– Te? – kiá ltottá k egyszerre mindhá rman.
– Ez egy hosszú tö rté net, é s ha nem bá njá tok, most nem szı́vesen
beszé lné k ró la.
Bridget nem volt hajlandó ilyen kö nnyen feladni.

275
 – Mit tett Steve?
– Bridget! – sú gta Teresa, é s elkormá nyozta a fodrá szt Cassie
mellő l. – Hagyd má r! Cassie majd elmesé li, ha ké szen á ll rá .
Cassie kedves pillantá ssal é s egy apró só hajjal mondott kö szö netet
a bará tnő jé nek. Olyasmit kellett volna elmagyará znia a
kollé ganő inek, amit mé g ő maga sem é rtett teljesen. Nem volt fé lő s
tı́pus, é s nyomá s hatá sá ra sem omlott ö ssze egykö nnyen. Amió ta
elhagyta Duke-ot, lekü zdö tt minden akadá lyt, megbirkó zott velü k.
Né há ny é v leforgá sa alatt ú j é letet alakı́tott ki a maga é s a lá nya
szá má ra. Kitanult egy mestersé get, há zak megé pı́té sé n fá radozott,
felvette a kapcsolatot a csalá djá val, é s mindezt gond né lkü l tette. Ha
azonban arró l volt szó , hogy szerelembe essen, akkor té tova lett,
megké rdő jelezte ö nmagá t é s Steve-et is. Bizonytalanná vá lt. Fé lt.
Elveszettnek é rezte magá t.
Cassie vé gigdolgozta a munkanapjá t, igyekezett megő rizni a
nyugalmá t, é s kielé gı́teni a vendé gei ó hajait.
Az é pı́tkezé sen nem volt rá szü ksé g, mert ebben a szakaszban
szakemberek szerelté k be az elektromos rendszert. Igy aztá n a
vá ltozatossá g kedvé é rt munka utá n egyenesen hazamehetett.
– Mami! – né zett fel Amiee, amikor Cassie belé pett. A kislá ny a
televı́zió elő tt ü lt, a té rdé t felhú zta az á llá ig, é s gabonapelyhet evett
egy tá lbó l. – Korá n jö tté l ma haza.
Cassie lepakolta a holmijá t, odament a lá nyá hoz, é s há tulró l
erő sen megö lelte.
– Mami? – Amiee fé lretette a tá lat, kinyú jtó ztatta a lá bá t, é s felá llt.
Ugyanazzal a csodá lkozó pillantá ssal né zett rá , mint a kollé gá i.
Cassie Amieenek sem mondott tö bbet, mint a Goldie Locks-beli
lá nyoknak.
– Most má r elmondod nekem, mié rt nem menté l el vacsorá zni
Steve-vel?
– Mé g nem.
Amiee é leté ben elő szö r lá tható an nem talá lt szavakat.

276
 – Rossz napod volt… mint tegnap?
– Valahogy ú gy.
– Steve telefoná lt. Azt mondta, pró bá lt hı́vni, de te nem vetted fel.
– Dolgoztam. Ha é ppen hajat festek, nem vehetem fel a telefont.
Az az igazsá g, hogy Steve a má r megszokott mó don ebé didő ben is
pró bá lkozott, de Cassie nem á llt mé g ké szen a beszé lgeté sre, é s azt
sem szerette volna, ha az a munkatá rsai elő tt zajlik le.
– Vissza fogod hı́vni?
– Termé szetesen.
Amiee a tekinteté vel kö vette a konyhá ba tartó Cassie-t.
– Mikor? Hı́vd vissza, mert ú gy tű nt, nagyon szeretne beszé lni
veled.
– Hamarosan felhı́vom. Bı́zd rá m, rendben? – Cassie-nek elő szö r
magá ban kellett tisztá zni a dolgokat, mielő tt ké szen á llt volna arra,
hogy Steve-vel is beszé ljen.
Amiee letette a gabonapelyhes tá lat.
– Haragszol rá ? Tett valami rosszat, amit nem akarsz elmondani
nekem?
– Steve nem tett semmi rosszat – nyugtatta meg Cassie a lá nyá t.
Amiee ö sszehú zta a szemé t.
– Ezt csak ú gy mondod, ugye? Csiná lt valamit, amit nem akarsz
elmesé lni nekem. – A kislá ny tett egy kö rt a kanapé kö rü l.
– Meghallgatná l vé gre? – ké rte Cassie. – Steve semmi rosszat nem
tett. En mondtam le a randevú t.
Abbó l, ahogy Amiee folytatta a já rká lá st, vilá gosan lá tszott, hogy a
lá nya nem hisz neki.
Cassie má r azon volt, hogy leü l Amieevel, é s a lehető legjobban
elmagyará zza, mi is tö rté nt, amikor kopogtak a bejá rati ajtó n.
Felté telezte, hogy Steve lesz, é s igaza volt.
Kinyitotta az ajtó t , é s egy percig csak né zté k egymá st.
– Mié rt nem veszed fel a telefont, ha hı́vlak? – ké rdezte a fé r i. –
Há rom ü zenetet is hagytam.

277
 – Steve jö tt? – ké rdezte Amiee.
A fé r i belé pett a laká sba.
– En vagyok – mondta, de a tekinteté t le sem vette Cassie arcá ró l.
Mielő tt az asszony é szrevette volna, hogy mire ké szü l a lá nya,
Amiee odament, é s sı́pcsonton rú gta Steve-et. Nagy erő vel.
– Au! – Steve lehajolt, é s a lá bszá rá t dö rzsö lte.
– Amiee! – kiá ltotta Cassie, aki megdö bbent a lá nya viselkedé sé t
lá tva.
– Ezt mié rt kaptam? – A fé r i immá r teljes egé szé ben a kislá nyra
igyelt.
– Mert megbá ntottad az anyuká mat! – Amiee ö sszefonta a karjá t a
mellkasá n, é s haragos pillantá st vetett a fé r ira. – Megmondtam,
addig já rhatsz a mamival, amı́g nem á rtasz neki. Mami beszé lhet
veled, ha akar, de é n nem akarlak lá tni tö bbé . Megé rtetted?
– Mé gis mit mondtá l a lá nyodnak? – ké rdezte Steve.
– Az igazat, azt, hogy é n mondtam le a talá lkozó t , nem te, de nem
hajlandó elhinni nekem. Meg van győ ző dve ró la, hogy valami
szö rnyű sé get tetté l. Annyira sajná lom, Steve!
A fé r i ké tsé gbeesett pillantá st vetett rá .
– Felhagyná l vé gre a bocsá natké ré sekkel? Mi ü tö tt belé d?
– Mami! – kiá ltotta Amiee. – Csak nem á llsz szó ba vele?!
– Amiee, ké rlek! – nyugtatgatta Cassie. – Adj nekü nk pá r percet,
hogy ezt kettesben megbeszé lhessü k Steve-vel!
A lá ny bó lintott, bevonult a szobá já ba, é s becsapta az ajtó t maga
mö gö tt.
– Jó erő set tud rú gni – dö rzsö lte meg Steve a lá bá t.
– Há rom é vig focizott, azé rt – mondta Cassie. – Elfoglalt voltam,
nem tudtam vá laszolni a hı́vá saidra, é s… – Az asszony fé lbehagyta a
mondatot, mert biztosra vette, hogy majd a fé r i befejezi helyette.
A fé r i beletú rt a hajá ba; Cassie nagyon szerette ezt a mozdulatot.
– Szombat este ó ta egyfolytá ban ezen agyalok. Nem é rtem, mi
tö rté nt velü nk, Cassie.

278
 A fé r i okkal volt zavart. Cassie csak akkor tudna mindent
elmagyará zni, akkor tudna beszé lni vele, ha elmondhatná neki a
fé lelmeit. Leü ltette a kanapé ra, mellé telepedett, a té rdü k ö sszeé rt.
Cassie a szı́vé re szorı́totta a kezé t.
– A lé nyeg az, hogy nem hiszem, hogy ké szen á llok egy komoly
kapcsolatra.
– Oké – felelte vontatottan a fé r i. – Csak nem vagyok biztos benne,
hogy ez mit jelent. Szü ksé gem van egy kis eligazı́tá sra. Azt akarod
mondani, hogy egyá ltalá n nem akarsz lá tni engem?
– Nem – vá laszolta sietve az asszony. – Igenis lá tni akarlak.
Szeretné m, ha bará tok lenné nk.
– Bará tok? – ismé telte meg a fé r i.
– Egyeté rtetté l velem abban, hogy lé pé srő l lé pé sre kell haladnunk
– emlé keztette az asszony.
– Bará tok – ismé telte meg ú jra Steve. – Cassie, ez ú gy hangzik,
mintha magad sem tudná d, hogy mit akarsz.
Cassie a té rdé re tá maszkodott, é s a kezé t bá multa.
– Szá momra ijesztő perspektı́va szerelembe esni. Az egyetlen
szerelmi tapasztalatom ö sszetö rt, é s fé lelemmel tö ltö tt el. Mikö zben
azt hirdetem, hogy má r egy ú j nő lettem, lá tható an nem vagyok
ké pes megszabadulni a mú lttó l vagy a fé lelmeimtő l. – Cassie
ö sszefonta a karjá t a mellé n, vé dekező testhelyzetet vett fel. Ugy
é rezte, tová bbi magyará zattal tartozik. – A szerelemben ez idá ig
nem voltam elé g kö rü ltekintő .
– Az é g szerelmé re, mé g kamasz voltá l, iatal é s naiv, amikor Duke-
kal talá lkoztá l, é s hozzá menté l!
– Igen, azó ta nagy utat tettem meg, de egy mé g hosszabb ú t vá r
rá m. Ugy é rzem, mé g nem alkalmas az idő , hogy elkö telezzem
magam valaki mellett. Es vé gü l is, mit tudok é n a szerelemrő l meg a
kapcsolatokró l? A vilá gon a legkö nnyebb dolog volna belé d
szeretnem, amiben má r ı́gy is fé lú ton já rok, é s halá losan meg vagyok
ré mü lve.

279
 – Tudom, hogy ez ı́gy a legkevé sbé sem é rthető , sajnos megvan
ennek a kocká zata, de remé lem, hogy mé gis megé rtesz, é s adsz idő t
arra, hogy felnő jek a helyzethez, é s meghozzam a dö nté seimet, hogy
ú jra felé pı́tsem az é letemet. Akkor é s csak akkor leszek majd nyitott
a szerelemre.
Steve nagyot só hajtott, é s megdö rzsö lte a tarkó já t.
– Akkor tehá t mit is jelent ez kettő nkre né zve?
Ott ü ltek egymá ssal szemben, a fé r i vá laszra vá rt, de Cassie nem
tudta, mit is mondjon neki. Egy percig sem volt ké tsé ge afelő l, hogy
Amiee kihallgatja ő ket, é s vé gig nyomon kö veti a beszé lgeté sü ket.
Eppen ezé rt mé g fontosabb volt, hogyan fogalmaz.
– Nem tudom, Steve. Azt hittem, tudom, de nem.
– Idő re van szü ksé ged, hogy ezt vé giggondold? Boldogan vá rok,
amı́g csak tisztá bb nem lesz a ké p. Sohasem akartam nyomá st
gyakorolni rá d, de ú gy tű nik, é ppen ezt tettem. Vagyis felté telezem,
nekem kell a bocsá natodat ké rnem.
Cassie nem tudta, mit is vá laszolhatna erre.
– Cassie?
Az asszony lassan bó lintott.
– Azt hiszem, pillanatnyilag ez volna a legjobb.
Ijesztő csend borult a szobá ra.
– Oké , akkor eszerint teszü nk majd – mondta a fé r i erő sebb
hangon. – En visszalé pek, amı́g ki nem talá lod, mit is szeretné l.
Megvá rom, amı́g te keresel majd. Ez ı́gy tisztessé ges?
– Tö bb is anná l.
Ekkor kinyı́lt Amiee szobá já nak az ajtaja. Steve mintha mondani
akart volna valamit, de bá rmi is volt az, inká bb nem szó lt egy szó t
sem.
– Szü ksé ged van rá m, mami?
– Nem, drá gá m. Elboldogulok, kö szö nö m.
A lá nya ké tkedő n né zett rá , de Cassie ké ré sé re visszaté rt a
szobá já ba, bá r ez alkalommal nem zá rta be az ajtó t .

280
 Steve felá llt, a cipő jé t bá multa.
– Akkor há t ı́gy á llunk.
– Egyelő re, amı́g rendet nem rakok a fejemben. – Az asszony
é rezte, hogy Steve-et a bü szkesé ge nem engedi a sajá t é rzé seirő l
beszé lni. Nem tudta, tová bbá ll-e, mikö zben ő arra ké ri, tartson ki.
Azt azonban biztosra vette, hogy neki ı́gy kell cselekednie, mé g akkor
is, ha ezzel nagy kocká zatot vá llal.
– Oké , megé rtettem. Annyi teret adok, amennyire csak szü ksé ged
van. – Azzal elindult az ajtó felé .
– De azé rt bará tok maradunk, ugye? – ké rdezte Cassie, é s
utá nasietett.
– Há t persze – felelte, egy vá llrá ndı́tá ssal elinté zve a ké rdé st.
Kiment, é s egyszer sem né zett vissza.
Cassie azt remé lte, hogy megkö nnyebbü l a Steve-vel folytatott
beszé lgeté s utá n, de csak mé lysé ges vesztesé get é rzett.

281
 HARMINCADIK FEJEZET

– Biztos, hogy idejö nnek a testvé reid? – Amiee magá nkı́vü l volt. –
Ide, a laká sunkba? Most vasá rnap? Ugye nem tré fá lsz? Mert ez
nagyon durva vicc lenne.
– Igen, idejö nnek vasá rnap – ismé telte meg Cassie. A lá nya
izgatottsá ga semmisé gnek tű nt az ő elragadtatá sá hoz ké pest, amit
Karen bejelenté sekor é rzett. Eppen erre volt szü ksé ge most, hogy
Steve-vel kapcsolatban olyan nehé z dö nté st hozott.
– Karen autó val é rkezik Spokane-bő l, Nichole pedig Portlandbő l
jö n.
– Utoljá ra a szü leté sem elő tt voltatok együ tt mindhá rman – ugrá lt
Amiee, mint egy ö té ves. Tapsolt, é s sokkal kisebbnek lá tszott a
korá ná l.
Cassie nevetett.
– Mit fogunk csiná lni… má rmint a beszé lgeté sen kı́vü l? – ké rdezte
Amiee, é s hirtelen aggó dni kezdett. – Fő zü nk valamit? Vagy
é tterembe megyü nk? – A kislá ny csak beszé lt, beszé lt, olyan
gyorsan, hogy a szavai szinte egybefolytak: – Van pé nzü nk arra, hogy
é tterembe hı́vjuk ő ket? Nichole elhozza vajon a kisbabá t, mert é n
boldogan já tszom vele, amı́g ti beszé lgettek, bá r szeretné m hallani,
mit beszé lnek a felnő ttek. Ez ı́gy jó is, ugye, mert ha nem, é n nem
leszek mé rges vagy ilyesmi, csak csaló dott. – Amiee megá llt, hogy
levegő t vegyen.
Cassie ú jra mosolygott, benne is tú lá radt az izgalom. A lá nya arca
ragyogott a boldogsá gtó l.
– Melyik ké rdé sre vá laszoljak elő szö r? – ké rdezte Cassie.
– Nem is tudom, mami, é n csak miattad ö rü lö k! – A kislá ny
odalé pett, é s ö sztö nö sen á tö lelte Cassie-t.

282
 Az asszony é pp nemré g é rt haza. A tá ská ja keresztben volt á tvetve
a vá llá n, é s az é pı́tkezé sen viselt pulcsi volt rajta. A szá mos
munkaó ra utá n nagy szü ksé ge volt arra, hogy egy forró zuhanyt
vegyen, illetve hogy egy kicsit pihenjen.
– Gyere, ü lj ide! – mutatott Amiee a kanapé ra, mintha az anyja
gondolataiban olvasna. – Kezdd az elejé n, é s mesé lj el nekem
minden ré szletet! – Fé lreseperte a tankö nyveit, é s helyet csiná lt az
anyjá nak. O leü lt a dohá nyzó asztalka szé lé re, é s tü relmetlenü l vá rta
Cassie elbeszé lé sé t.
– Nem sokkal dé l elő tt kö zö lté k, hogy biztosan jö nnek vasá rnap –
magyará zta Cassie. – Vendé gem volt, alig tudtam felvenni a telefont.
Eppen feltettem Mrs. Ruotolo dauerjá t, utá na volt hú sz percem, ı́gy
tudtam vá laszolni.
– Karen hı́vott, vagy Nichole? – hajolt elő re Amiee.
– Karen. Szerette volna, ha megerő sı́tjü k, hogy való ban rá é rü nk-e
vasá rnap, é s é n…
– Es te mit felelté l? – vá gott kö zbe Amiee.
– Hogy nincs má s programunk, é s hogy az egé sz napunk az ö vé k.
– Es mikor derü lt ki, hogy Nichole is jö n? – Amiee a ké t té rde kö zé
szorı́totta a kezé t, ı́gy fé kezte magá t, hogy ne gesztikulá ljon a nagy
ö rö mtő l.
– Karen mondta, hogy Nichole-lal megbeszé lté k, hogy együ tt
é rkezhetnek. Nichole Portlandbő l vonattal jö n Seattle-be, a belvá rosi
vasú tá llomá sra, ahol Karen a kocsijá val felveszi, é s onnan együ tt
jö nnek ide.
– Ki kell takarı́tani, nem gondolod? – né zett kö rü l nagyot só hajtva
Amiee.
– Ez nem rossz ö tlet. – A laká suk nem volt piszkos. Az egyik
konyhaszé ken, fonott kosá rban egy csomó mosott ruha vá rt
hajtogatá sra. Amiee tankö nyvei szerteszé t hevertek a
dohá nyzó asztalon é s a kanapé n, de a rendetlensé g ennyiben ki is
merü lt. A problé má t a ré gi, divatjamú lt bú torok jelentetté k. Az ö ssze

283
nem illő darabokat Cassie a Goodwillné l szerezte be. Amikor
megé rkeztek Seattle-be, szinte semmijü k sem volt. Szerencsé snek
é rezhetté k magukat, hogy azó ta ennyi mindenre szert tettek.
– Talá n valahol má sutt kellene velü k talá lkozni – mondta Amiee,
akinek az é desanyjá val egy rugó ra já rt az agya.
– Jó lesz itt – nyugtatta meg az asszony. – Ha lá tjá k, milyen a
laká sunk, megé rtik, mié rt vagyunk olyan há lá sak a szü leim
holmijaié rt.
– Ertem – só hajtotta Amiee. – Alig bı́rom kivá rni, hogy
bekö ltö zzü nk az ú j há zunkba! Olyan nagyszerű lesz!
– Az bizony! – Cassie gondolatban má r be is rendezte a szobá kat.
A nappaliban tö ké letes helye lesz a zongorá nak, az apja ré gi
ı́ró asztala a há rom há ló szoba kö zü l a legnagyobba kerü l. Es a
konyhaasztal, amelyné l ö sszegyű lt vacsorá ra a csalá d csaknem
minden este.
– Megtanı́thatlak já tszani – mondta elgondolkozva Cassie.
– Já tszani? Mit? – ké rdezte Amiee.
Az á lmodozá sba merü lt Cassie mosolygott, a fejé t a kanapé
tá mlá já ra hajtotta.
– Zongorá n já tszani. Bá r é n má r egy kicsit berozsdá sodtam. Evek
ó ta nem já tszottam, de á llı́tó lag ez is olyasmi, amit nem lehet
elfelejteni. Nem mondtam, hogy a holmik kö zö tt, amit Steve-vel
hazahoztunk, ott van a ré gi zongorá m is?
– Igazá n? Es tanulhatok zongorá zni? – ké rdezte Amiee.
– Ha akarsz. De igyelmeztetlek, é n má r é vek ó ta nem já tszottam. –
Csaknem tizenhá rom é ve… Alig tudta elhinni. A há zassá ga alatt
Cassie mindö ssze egyetlenegyszer já tszott. Egy vendé glő ben voltak,
Duke ivott, é s a haverjaival lá rmá zott. Cassie jó zan volt, nem talá lta a
helyé t, é s vonzotta az ott á lló zongora. Leü lt elé , é s jó leső é rzé ssel
tö ltö tte el, hogy ú jra é rezhette az ujjai alatt a hideg billentyű ket.
Olyan honvá gy tö rt rá , hogy alig tudta legyű rni a sı́rá st. Mivel
ké ptelen volt fé kezni magá t, já tszani kezdett. Ané lkü l, hogy

284
é szrevette volna, hamarosan az egé sz vendé glő rá igyelt.
Amikor Duke rá jö tt, hogy a felesé ge ü l a zongorá ná l, kirá ngatta a
vendé glő bő l, é s azt á llı́totta, hogy má r megint a re lektorfé nybe akar
kerü lni. Megeskü dö tt neki, hogy ha mé g egyszer a zongorá ná l talá lja,
eltö ri minden ujjá t. Ebben Cassie nem is ké telkedett. Attó l kezdve
bá rhol is lá tott egy zongorá t, igyekezett má sfele fordı́tani a
tekinteté t.
A fé rje minden alkalommal helyreutası́totta, ha az asszony
olyasmibe fogott, amihez ő maga nem é rtett.
– Mami? – A lá nyka az anyja té rdé re tette a kezé t. – Jó l vagy?
Hirtelen ú gy elcsendesedté l.
– Bocsá nat, drá gasá gom, csak elgondolkoztam.
– Van ennek valami kö ze a papá hoz?
A lá nya á tlá t rajta.
– Igen, de mibő l tudtad?
Amiee oldalra dö ntö tte a fejé t.
– Akkor ilyen szomorú az arcod, amikor rá gondolsz. Tudom, hogy
kaptá l tő le egy levelet. Megijesztett?
– Nem, itt tö ké letes biztonsá gban vagyunk. Nem kell aggó dnod.
Amiee megfogta az anyja kezé t, az ujjaik ö sszefonó dtak.
– Tudja, hogy hol lakunk?
Mindig is ez volt a legnagyobb aggodalmuk, bá rhol is é ltek.
– Fogalma sincs ró la.
– Akkor jó – bó lintott Amiee.
Cassie egy darabig nem is emlı́tette a lá nyá nak Duke ké ré sé t.
– Sajná lom, hogy ilyesmit kell mondanom, de az apá d bö rtö nben
van.
Amiee megvonta a vá llá t, mintha ez semmit sem jelentene neki.
– Oda való .
Cassie ebben teljesen egyeté rtett vele.
– Es mit akart a levé lben? Pé nzt? – Felnevetett, é s hozzá tette: –
Nem mintha nekü nk lenne.

285
 – Egyebek kö zö tt pé nzt is ké rt, de fő leg… – Cassie habozott, nem
volt biztos benne, hogy most jö tt el a megfelelő idő . Mé g szı́vesen
vá rt volna, de talá n most a legalkalmasabb, hogy errő l a lá nyá val
beszé ljen. – Szeretne kapcsolatba lé pni veled. Irni akar neked. Nem
voltam biztos benne, hogy ezt elmondjam-e neked, de az utolsó ö t
é vben sokat nő tté l, é s arra gondoltam, ha kapcsolatba akarsz kerü lni
az apá ddal, é n nem akadá lyozlak meg benne. Neked kell dö ntened.
Cassie nagyon kocká zatos lé pé sre szá nta el magá t. Minden kislá ny
ragaszkodik az apjá hoz. Cassie azzal is ó vta a lá nyá t, hogy nem
mesé lt el neki mindent, a legrosszabb dolgoktó l megkı́mé lte. A lá nya
azonban nem volt ostoba, tudta, mit é rzett Cassie az apja irá nt, é s
bı́zott az anyjá ban.
– Gondolkozhatok ezen, é s ké ső bb elmondhatom, hogy dö ntö ttem?
– ké rdezte a lá nya.
– Há t persze. Nem kell kapkodni, tedd majd azt, amit helyesnek
gondolsz.
Cassie megé rtette, hogy ezzel talá n kinyitotta Pandó ra szelencé jé t,
de muszá j volt vá llalnia ezt a kocká zatot.
Vé gigbeszé lté k az esté t, fő leg Cassie testvé reirő l é s a kö zelgő
lá togatá sró l esett szó . Mozgalmasnak ı́gé rkezett a hé tvé ge. Amiee azt
ké rte, hogy az ő feladata legyen a vasá rnapi fő zé s. Kö nnyű ebé d
mellett dö ntö tt. Talá n salá tá kat ké szı́t . Mikö zben a receptek kö zö tt
vá logatott, é s szaká cskö nyveket tanulmá nyozott, Cassie hosszan
zuhanyozott, é s lefekvé shez ké szü lt.
Aká rmilyen fá radt is volt, Cassie nem tudott elaludni. Kü lö nfé le
gondolatok kavarogtak a fejé ben, é s hol az egyik, hol a má sik kö tö tte
le a igyelmé t. Annyira szeretett volna ú jra kö zel kerü lni Karenhez
é s Nichole-hoz. Rengeteg megbeszé lnivaló juk volt egymá ssal. A ki
nem beszé lt sé rté sek é s sé rtő dé sek, az elvesztegetett é vek, a
csaló dá sok é s annyi fá jdalom, hogy az tö bb embernek is elé g lett
volna, aká r egy é letre is.
De nem csak Karen é s Nichole já rt a fejé ben. Steve is jelen volt a

286
gondolataiban. Ujra é s ú jra lejá tszotta fejben az utolsó
talá lkozá sukat. A fé r i á llta a szavá t, é s egé sz hé ten nem
mutatkozott. A hé tfő i beszé lgeté sü k ó ta Cassie nem hallott felő le, de
nem is szá mı́tott rá . Ha má s nem is, a bü szkesé ge megakadá lyozta
Steve-et abban, hogy kapcsolatba lé pjen vele.
Minden igaz volt, amit a fé r inak mondott. Mé g nem á llt ké szen
egy komoly kapcsolatra. Es mé gis, a fé r i né lkü l az egé sz vilá g
ü resnek tű nt szá má ra.

287
 HARMINCEGYEDIK FEJEZET

Cassie idegesen vá rta a testvé rei é rkezé sé t. Vasá rnap dé lutá n kettő
kö rü lre kellett a laká sá hoz é rniü k. Amint Cassie é s Amiee hazaé rtek
a templombó l, kitakarı́tottá k a kopott kis laká s minden zugá t.
A munka lekö tö tte Cassie-t, é s csö kkentette az izgatottsá gá t.
Amikor vé geztek a takarı́tá ssal, Cassie há tralé pve szemü gyre vette
a nappalit.
– Erre mé g anyá m is bü szke lenne – jelentette ki. Sandra Judson
nagyon gondos há ziasszony volt. Ha a tisztasá g szeretete kö zel á ll a
já mborsá ghoz, akkor az anyja e pillanatban há rfá n muzsiká l a
mennyben.
– A nagymama azt szokta mondani, hogy mindennek megvan a
maga helye, é s hogy mindent a maga helyé re kell tenni, ugye? –
idé zte Amiee a sohasem lá tott nagyanyja szavait. Ez nem volt csoda,
mert Cassie igencsak gyakran ismé telgette e mondatokat.
Ott ü ltek, é s tü relmetlenü l vá rtá k Karen é s Nichole é rkezé sé t.
Cassie a kezé t tö rdelte, é s ké t perc alatt má sodszor né zett az ó rá já ra.
– Mindjá rt itt lesznek – mondta Amieenek.
– Mami? – szó lalt meg halkan a kislá ny, é s Cassie-re né zett. –
Nekem valahogy hiá nyzik Steve.
Nem csak a lá nya é rzett ı́gy.
– Bizony, nekem is.
– Má r egy hé t telt el. Nem telefoná lt, nem jelentkezett?
– Nem, de azt ı́gé rtem, hogy é n jelentkezem majd, ha ú gy é rzem,
ké szen á llok.
Amiee felsó hajtott, a vá lla is elő reesett.
– Ugy sajná lom, hogy belerú gtam.
Cassie igyekezett elrejteni a mosolyá t.

288
 – De rá szolgá lt – tette hozzá a lá nya. – Arra gondoltam, hogy
esetleg kü ldö k neki egy SMS-t, é s bocsá natot ké rek. Szerinted ez jó
ö tlet lenne?
Cassie megható dott. Atö lelte a lá nya vá llá t, é s arcon csó kolta.
– Kedves gondolat, de szerintem most jobb ú gy hagyni a dolgokat,
ahogy vannak.
– Neked nem hiá nyzik?
O, nagyon is hiá nyzott a fé r i Cassie-nek, jobban, mint ahogy
elké pzelhető nek tartotta volna. A legszı́vesebben fü llentett volna, de
a lá nya tú lsá gosan jó l ismeri ő t . Nem volt é rdemes ilyesmivel
pró bá lkoznia.
– Hiá nyzik. Rettentő en.
Ekkor meghallottá k, hogy kint autó ajtó k csapó dnak. Amiee
azonnal felpattant, é s a bejá rathoz szaladt.
– Megjö ttek! – tá rta ki az ajtó t , é s kiszaladt, mé g mielő tt Cassie
felá llt volna a kanapé ró l.
– Te vagy Karen né ni? – ké rdezte Amiee. – Es te Nichole né ni?
Mindent tudok ró latok. Karen né ni ellopta a mami hajsü tő vasá t, é s
el is dugta, a mami meg mé rgesen ment az iskolá ba. Nichole né ni, te
copfot hordtá l. Mami nekem is befonta a hajam, é s azt mondta, hogy
é ppen ú gy né zek ki, mint te!
Cassie ott á llt az ajtó ban, mosolygott, é s kö nnyek gyű ltek a
szemé be. A szı́vé t elö ntö tté k az é rzé sek é s a szeretet, ahogy elné zte a
lá nyá t, amint ü dvö zli a nagyné njeit.
– Szia, Amiee! – ö lelte magá hoz Karen az unokahú gá t.
– Vigyá zhatok Owenre? – ké rdezte Amiee Nichole-tó l. – Mami azt
mondta, hogy ezt te dö ntö d el, de é n nagyon jó l tudok bá nni a
kisbabá kkal. Be is iratkoztam egy tanfolyamra, é s bizonyı́tvá nyt is
fogok kapni, meg minden. Szeretem a kisbabá kat. Ugy szeretné m, ha
a maminak lenne egy kisbabá ja, de ő most mindent felfü ggesztett
Steve-vel, ú gyhogy ez való szı́nű leg veszett fejsze nyele.
Cassie megö lelte Nichole-t, aki a karjá ban az alvó Owent tartotta.

289
Kö nnyek folytak az arcá n, nehezé re esett beszé lnie.
– Hogy megnő ttetek – mondta, é s neveté ssel palá stolta az
é rzelmeit. Elengedte a hú gá t, a ké zfejé vel letö rö lte a
kö nnycseppeket az arcá ró l. – Es itt a jó ké pű unokaö csé m!
Karen is sı́rt.
– Tudtam, hogy sor kerü l erre – suttogta, é s ő is halk neveté ssel
gyű rte le a zavará t.
– Ké rlek, gyertek beljebb! – mondta Cassie. Megö lelte Karent, é s
beterelte ő ket a laká sba.
– Mami a nagyi receptje szerint akart tortá t sü tni, de itt nincs
sü tő nk, ezé rt aztá n vettü k a tortá t. En arra gondoltam, ké szı́tek
salá tá kat, de mami azt mondta, hogy jobb a torta, mert ma
ü nneplü nk. Ké pzelem, hogy a torta kö zel sem olyan inom, mint amit
az anyuká tok sü tö tt, de há t ez van. Az é n anyuká m mindig ezt
mondja. A ti anyuká tok is mondogatta ezt, mert a mami egy csomó
olyasmit mond, amit az anyuká toktó l hallott.
– Biztosan nagyon inom a bolti torta is – nyugtatgatta Karen
Amieet.
– Lefektetheted Owent az á gyamba aludni, majd kö rberakom
pá rná kkal, hogy le ne guruljon. Ha akarod, odaü lö k mellé , é s
vigyá zok rá , amı́g fel nem é bred – ajá nlotta Amiee, aki
mindenké ppen a kedvü kben akart já rni.
– Rendben, de hagyd nyitva a há ló szobá d ajtajá t, hogy hallhassuk
a gyereket.
– Ez nem jelent majd gondot. Itt a falak nagyon jó l vezetik a
hangot – nyugtatta meg Amiee. – De azé rt nyitva hagyom az ajtó t .
Cassie felvá gta a tortá t, é s kitö ltö tte a ká vé t. Amiee kö rbevezette a
né niké it a laká sban, a „nagy kö rutazá s” legfeljebb tı́z má sodpercet
vett igé nybe.
– Ez a te há ló szobá d? – ké rdezte Nichole Amieető l, majd
megrö kö nyö dve né zte a szekré nymé retű szobá cská t.
– Kicsi, ugye? – mondta Amiee. – De a mami a Habitat segı́tsé gé vel

290
most egy ú j há zat é pı́t nekü nk. Minden szabad pillanatá ban
dolgozik, hogy ö sszegyű jtse a kellő ó raszá mot. Remé ljü k, hogy
kará csony elő tt teljesen ké sz lesz a há z. Ez most rettentő tá volinak
tű nik, mert má r mindketten kö ltö zné nk. Eddig a leghamarabb az
jutott há zhoz, aki hat hó nap alatt dolgozta le az ó rá it. Mami
kiszá molta, hogy ő nyolc hó nap alatt tudhatja le a kö telező ó rá kat.
Nagyon kirá ly, nem igaz? Es akkor egy sokkal nagyobb há ló szobá m
lesz.
Amiee Nichole-lal elment, hogy lefektessé k Owent.
– Gyere, ü ljü nk le! – invitá lta Cassie a nő vé ré t a kanapé hoz, ő meg
behozott egy szé ket a konyhá bó l.
Karen megö lelte Cassie-t. Hosszú percekig á lltak ı́gy, ö lelkezve,
Cassie is magá hoz szorı́totta a nő vé ré t.
– Mindenekelő tt szeretné m megmondani, Cassie, mennyire
sajná lom a mú ltban tö rté nteket. Amikor a bú toré rt jö tté l, nem
beszé ltü nk errő l, de kellene. Rettentő en sajná lom az utolsó
veszekedé sü nket é s a sok ré msé get, amit akkor mondtam neked.
Szö rnyű sé geket mondtam, te meg utá na megszö kté l Duke-kal.
Amikor kiderü lt, hogy elmentetek, meg voltam győ ző dve ró la, hogy
amiatt menté l el, amiket é n mondtam neked. A szü leink magukon
kı́vü l voltak az aggodalomtó l, é s é n té ged okoltalak. Nem kellett
volna, de ı́gy tettem. Aztá n kitartottam a harag mellett, mert
kö nnyebb volt rá d há rı́tani a felelő ssé get, mint beismerni, hogy
nekem is szerepem volt abban, hogy megszö kté l Duke-kal.
Cassie sohasem gondolta, hogy ezeket a szavakat fogja hallani
Karentő l. Elő rehajolt, a kezé t a nő vé re karjá ra tette.
– Ká r lenne egymá st ká rhoztatnunk. Bolond voltam, é s lá zadtam.
En is sajná lom, Karen, nagyon, nagyon sajná lom. Egyikü nknek sem
volt igaza. En is megbá ntam a szavaimat. Annyira szerettem volna
megmondani, hogy visszavonok minden csú fsá got, amit rá d szó rtam.
Karen keze enyhé n remegett.
– Amikor aztá n nem hallottunk felő led, senki sem tudta, mit

291
gondoljon. Es amikor ké ső bb segı́tsé get ké rté l, é n olyan csú nyá n
viselkedtem veled… Haragudtam, é s kitartottam az igazam mellett.
– Minden rendben van – suttogta neki Cassie. – Té nyleg rendben.
Elő szö r rosszulesett, nem tagadom, de Amiee é s é n elé rtü k, hogy
meglegyen mindaz, amire szü ksé gü nk van. A ré gi sé relem a mú lté .
A ké t testvé r ö sszeö lelkezett, é s zokogott. Pá r perc mú lva elvá ltak,
é s az é rzelmektő l zavartan nevettek. Most csak az szá mı́tott, hogy
együ tt vannak, é s ő szinté n tudnak beszé lni egymá ssal.
Nichole elő jö tt Amiee szobá já bó l, é s bejelentette:
– Owen alszik, é s Amiee vigyá z rá , hogy le ne essen az á gyró l.
Cassie letö rö lte az arcá t. Karen a tá ská já bó l elő vette a papı́r
zsebkendő it, é s egyet á tnyú jtott Cassie-nek.
– Bocsá natot ké rtem Cassie-tő l a veszekedé sü nké rt… é s minden
má sé rt – magyará zta Karen Nichole-nak, é s ő is megtö rö lte az arcá t.
Nichole leü lt Karen mellé , Cassie-re né zett, é s hamarosan neki is
kö nnyes lett a szeme.
– Nem Karen az egyetlen, aki sajná lja a tö rté nteket. – Nagy levegő t
vett. – Nekem is bocsá natot kell ké rnem tő led. Mielő tt elszö kté l
volna… é n... é n elolvastam a napló dat.
Cassie erre má r akkor rá jö tt. Eszrevette, hogy valaki megtalá lta a
napló já t, é s tisztá ban volt vele, hogy csak Nichole lehetett az.
– Tudom – mondta Cassie.
– A te szekré nyré szedben talá ltam rá , é s megé rtettem, hogy
rá jö tté l, é s tudod, hogy elolvastam.
– Te tudtad, hogy terhes voltam Amieevel.
Nichole lesü tö tt szemmel bó lintott.
– De nem mondtam volna meg a szü leinknek. Nem szó ltam volna,
de te elszö kté l, nem bı́ztá l bennem. Nem szó ltam volna, Cassie,
eskü szö m. Mielő tt megnyugtathattalak volna, te elmenté l. Es
otthagytad a napló t , mintha má r nem lett volna tö bbé é rdekes, hogy
ismerem-e a titkaidat vagy sem, hiszen tö bbé nem é rhettelek utol.
– Ti magatokat vá doltá tok azé rt, amié rt elszö ktem Duke-kal? Mind

292
a ketten? – Cassie-nek ezt nehezé re esett felfognia. A sok-sok eltelt
é v alatt a testvé rei felelő snek é rezté k magukat abbé li dö nté sé é rt,
hogy hozzá ment Duke-hoz. Mind a ketten meg voltak győ ző dve ró la,
hogy a tetteik vezettek ahhoz, hogy eltá volodtak egymá stó l.
– Nem – suttogta Cassie.
– Nem? – ismé telte meg Nichole.
– Nem, mert mielő tt ezekre sor kerü lt volna, Duke meggyő zö tt,
hogy nincs má s vá lasztá sunk, mint megszö kni. Ké tszá z dollá r volt a
takaré kszá mlá mon, é s ez elé g volt, hogy Floridá ba menjü nk. Azt
terveztü k, hogy mindketten ott keresü nk majd munká t.
Karen é s Nichole egymá sra né zett, aztá n Cassie-re, é s a
kö nnyeiken á t mosolyogtak.
– Mindketten annyira hiá nyoztatok nekem!
– Es te is hiá nyoztá l nekü nk – szó lalt meg kettő jü k nevé ben Karen.
– Miutá n elmenté l, semmi sem volt tö bbé ugyanolyan, mint
korá bban.
– Nekem sem. Mindvé gig azon gondolkoztam, hogyan is juthatné k
haza. Emlé keztek a parkra, ahol nyaranta bú jó cská ztunk?
– Ki é r haza utoljá ra…? De most má r hazaé rté l, Cassie.
Amiee ott á llt a szobá ja ajtajá ban.
– Mindenki kisı́rta má r magá t?
Cassie boldogan mosolygott a testvé reire, ú gy é rezte, megnyitotta
elő ttü k a szı́vé t.
– Azt hiszem, igen.
– Mesé ljetek egy tö rté netet azokbó l az idő kbő l, amikor akkorá k
voltatok, mint most é n! – kö nyö rgö tt nekik Amiee.
– Lá ssuk csak! – dő lt há tra Karen a kanapé n, é s Nichole-ra meg
Cassie-re né zett. – Emlé keztek Coulson nagymamá ra, aki fura
dolgokat fő zö tt nekü nk? – ké rdezte Karen.
– Azok a pizzá k, amiket nekü nk sü tö tt, angol muf inokkal – mondta
Nichole.
– Egyszer Dr. Seuss-fé le zö ld sonká s tojá st csiná lt nekü nk,

293
emlé keztek? – mondta Karen.
– Es savanyú ká posztá t szolgá lt fel desszertnek, é s inom volt –
tette hozzá Nichole.
– Megő rü ltetek? – ké rdezte Cassie. – Az nagyszerű volt! – Erre
mindhá rman nevettek.
Owen mocorgott, é s Amiee azonnal visszament a szobá já ba.
– Sohasem telefoná ltá l – mondta Nichole, de a hangja nem volt
sem bı́rá ló , sem vá dló .
– Nem tudtam – ismerte be Cassie, majd lesü tö tte a szemé t, é s
ö sszefonta az ujjait. – Duke nem engedte meg.
– Mit akarsz azzal mondani, hogy nem engedte meg? Hogyan
akadá lyozhatott meg ebben? Ott volt a mobilod, nem?
– Nem volt mobilom. Duke ú gy inté zte, hogy a csalá dombó l
senkivel se lé phessek kapcsolatba. Egyszer kö lcsö nké rtem az egyik
szomszé d mobiljá t, de rajtakapott, é s… Legyen elé g annyi, hogy
meg izettem az á rá t annak, hogy engedetlen voltam. – Cassie
elmondta, hogy megü tö tte ő t , é s ké t monokli lett a szeme alatt,
illetve a vá lla is ki icamodott. Az egyik bará tjuk rakta helyre, mert a
fé rje nem volt hajlandó bevinni ő t a rendelő be. Cassie olyan erő s
fá jdalmat é rzett, hogy egy rö vid idő re el is veszı́tette az eszmé leté t.
Soha tö bbé nem pró bá lta meg senki mobiljá t kö lcsö nké rni.
Dö bbent csend telepedett a szobá ban lé vő kre.
– Nem é rtem – folytatta Nichole. – Ha Duke ilyen kegyetlen volt,
mié rt nem hagytad ott?
Ezt a ké rdé st Cassie millió szor tette fel magá nak. Azt felelte
Nichole-nak, mint amit mindenkinek. Eljö nni Duke-tó l nem volt
olyan kö nnyű , mint amilyennek az első rá né zé sre tű nik.
– Az a helyzet, hogy nehé z kilé pni egy ilyen gyö trelmes helyzetbő l.
Nehezebb, mint ahogy az emberek elké pzelik.
– En nem kritizá lni akarlak, csak pró bá lom megé rteni a dolgot –
mondta Nichole.
– Apá nak nagyon hiá nyoztá l – tette hozzá Karen, é s megfogta

294
Cassie kezé t.
– Es nekem nagyon hiá nyzott ő meg anya, é s ti ketten is. Azt
hiszem, sohasem fogjá tok megtudni, mennyire vá gytam a csalá dom
utá n. – Cassie szeme kö nnybe lá badt, de hő siesen igyekezett
visszafojtani a sı́rá st. Azok alatt a magá nyos é vek alatt a szü lei é s a
testvé rei emlé ke tartotta benne a lelket, mert hitt abban, hogy egy
napon ú jra együ tt lehetnek.
Amiee ismé t megjelent az ajtó ban.
– Mami á llandó an mesé lt nekem ró latok. Azt hiszem, mindent
tudok, amit kettő tö krő l tudni lehet. Karen né ni, mikor talá lkozhatok
az unokatestvé reimmel? Tudod, é n vagyok a legidő sebb, é s ú gy
szeretné k talá lkozni Lilyvel. Má r sminkeli magá t? Mami tizenhá rom
é ves koromig nem akarja engedni. Azé rt, mert az ő anyuká ja is csak
akkor engedte meg neki.
– Lily nagyon fog ö rü lni, ha talá lkozhat veled.
– Lá thatom ő t nyá ron valamikor?
– Efelő l biztos lehetsz.
– Ké ső bb megá llapodunk egy idő pontban – ı́gé rte Cassie.
– Tudjá tok, hogy mami nem já r tö bbé Steve-vel? – ké rdezte Amiee.
Karen tekintete talá lkozott Cassie-é vel.
– Azt hiszem, errő l má r hallottam valamit. Jó l vagy? – tudakolta a
testvé re Cassie-tő l.
– Hiá nyzik nekü nk. – Az asszony helyett a lá nya felelt. – Mami nem
szeret errő l beszé lni, de tudom, hogy neki is.
Owen felé bredt, é s Nichole is talpra ugrott.
– Ki kell cseré lnem a pelenká já t.
– Segı́thetek? – ké rdezte Amiee, é s visszasietett a szobá já ba.
Karen megfogta Cassie kezé t.
– Sajná lom, hogy szakı́tottatok Steve-vel.
Cassie bó lintott.
– En is, de mé g nem á llok ké szen egy komoly kapcsolatra.
– Megé rtem, ha habozol. A kapcsolatok sosem kö nnyű ek.

295
A há zassá gok sem – szegte le Karen a fejé t.
Cassie habozott, majd megszorı́totta a nő vé re kezé t.
– Rendben vannak a dolgok kö zted é s Garth kö zö tt?
Karen bó lintott.
– Javaré szt igen. Garth há rom hó napja elveszı́tette a munká já t, é s
fé lt ezt nekem elmondani, inká bb a nyugdı́jas é veinkre fé lretett
pé nzt kö ltö tte el. Most mindent kezdhetü nk elö lrő l. A fé rjem a
mé lypontra jutott, é s ő szinté n szó lva, é n is. Anyagilag nehé z
helyzetben vagyunk, de nem ez bá nt annyira. Inká bb az fá j, hogy
Garth é rzelmi gyö trő dé sé t kell lá tnom. Mé g sohasem lá ttam ő t ilyen
helyzetben.
Cassie á tö lelte a testvé re vá llá t.
– En aztá n tudom, mit jelent a gö dö r aljá n lenni, a semmibő l
ú jrakezdeni. Ilyenkor csak egy ú t á ll az ember elő tt: csakis felfelé
lehet tartani.
– Mindennap munká t keres, é s letö rve, depresszió san té r haza. Az
ő terü leté n nem talá l semmit, é s ezt komolyan mondom.
– Van valami má s, amit tudna csiná lni? – ké rdezte Cassie.
– Nem is tudom. Sohasem gondoltam rá , hogy megké rdezzem tő le.
– Amikor otthagytam Duke-ot, semmihez sem é rtettem. Mivel
mindig szerettem a hajammal babrá lni, ezé rt fodrá sznak tanultam.
– Garth szeret golfozni, vagy legalá bbis ré gebben é lvezte, de most
erre nincs pé nz. – Karen elgondolkozott. – Rengeteg keresztrejtvé nyt
fejt, a szú dokuban is remekel. Ugy tudom, mostansá g leginká bb
ezzel tö lti a napjait. Becsü leté re legyen mondva, elvé gzi csaknem az
ö sszes há zimunká t, é s fő z is, de nem tudom elké pzelni, ahogy egy
laká stakarı́tó szolgá ltatá st indı́t be.
– Beszé lj vele errő l, é s talá n meg fogsz lepő dni.
– Felté tlenü l beszé lek vele. Mindkettő nknek tö bbfé le lehető sé g
utá n kell né znü nk. Pillanatnyilag a fejé t veri a falba. En meg olyan
ostobá nak é rzem magam. Tudnom kellett volna, hogy valami nincs
rendben, de bolond mó don nem igyeltem arra, amit az ö sztö neim

296
sú gtak.
– Jó ra fordul majd minden, Karen, higgy nekem. En is voltam ilyen
helyzetben. Az Ur „utat ké szı́tett a tengeren, ö své nyt a hatalmas
vı́zen á t”{3}. Megtette velem, é s meg fogja tenni veletek is.
Nichole Owennel a karjá ban té rt vissza. A baba az anyja vá llá ra
borult.
– Nem akar hozzá m jö nni – mondta csaló dottan Amiee. – Kitá rtam
felé a karomat, de elfordı́totta a fejé t, é s nem volt hajlandó rá m
né zni.
– Majd megteszi, ha jobban megismer – ı́gé rte Nichole.
Amiee azonban nem hagyta ennyiben a dolgot.
– Az unokatestvé red vagyok, Owen, é s lehet, hogy egy nap a
mamá d majd megengedi, hogy vigyá zzak rá d.
Nichole nevetett:
– Azt hiszem, ennek nincs akadá lya.
Leü ltek, megetté k a tortá t, é s ké t ó rá n á t szü net né lkü l
beszé lgettek. Amikor a testvé rei elmentek, Cassie tú lá radó an lelkes
volt, való sá ggal beleszé dü lt a boldogsá gba. A lá togatá s a vá rtná l is
jobban sikerü lt.
– Kedvelem a né niké imet – jelentette ki Amiee, amikor a já rdá n
á lltak, é s Karen autó ja elhajtott. – Pont olyanok, amilyennek leı́rtad
ő ket.
– Való ban nem sokat vá ltoztak.
– De te igen – á llı́totta Amiee.
Karen csalá di fé nyké palbumokat is hozott, amelyeket az anyjuk
ő rzö tt, é s ahogy vé gigné zté k a felvé teleket, sokat nevettek.
– Van ró lam ké ped kisbabakorombó l? – ké rdezte Amiee.
– Csak né há ny. – Nem szerette volna arra emlé keztetni a lá nyá t,
hogy nem volt pé nzü k olyan hı́vsá gos dolgokra, mint a
fé nyké pező gé p vagy a ilmek, hiszen Duke-nak italra é s drogokra
kellett a pé nz. Azt sem emlı́tette, hogy azt a kevé s ké pet, amire szert
tett, ott hagyta a laká sukban.

297
 – Jó , ha van az embernek csalá dja, ugye? – karolta á t Amiee az
anyja dereká t.
– Igen, ez ı́gy igaz – csó kolta meg Cassie a lá nya feje bú bjá t. Eszé be
jutott Steve, é s arra gondolt, hol lehet a csalá dja, é s vajon kö zel á llt-e
a szü leihez. Olyan sok dologró l nem beszé lgettek mé g. Aká rhogyan
is, de a fé r it sosem sikerü lt kivernie a fejé bő l.

298
 HARMINCKETTEDIK FEJEZET

Steve ké t hó napig vá rt Cassie jelentkezé sé re, aztá n feladta a
remé nyt. Az asszonynak kellett volna megtennie a kö vetkező lé pé st.
O sohasem akart nyomá st gyakorolni rá , á m most ú gy tű nt, innen
nincs visszaú t, é s nem teheti jó vá a té vedé sé t. Az első né há ny hé ten
nyugodt volt, de amikor az asszony nem jelentkezett, egyre
idegesebb lett. Az utolsó hat hé tben má r az egé sz vilá gra
haragudott. Odá ig jutott, hogy má r a legjobb bará tai is kerü lté k.
– Nem tudom, mi a bajod – csattant fel pé ntek ké ső dé lutá n Stan –,
de bá rmi is legyen az, ajá nlom, hogy oldd meg. – Azzal magá ra
hagyta.
Nem javı́tott a helyzeten az sem, hogy Britt szü ntelenü l zaklatta.
Nem sikerü lt megé rtetnie vele, hogy nem szá mı́t , mennyire kedveli
a iá t, vele nem ó hajt randevú zni.
Steve meg sem tudta volna mondani, há nyszor volt azon a ponton,
hogy felhı́vja Cassie-t. Semmibe sem kerü lt volna neki, de az asszony
teljesen egyé rtelmű en az é rté sé re adta, hogy majd ő fogja felvenni
vele a kapcsolatot. A kö vetkező lé pé st neki kellett megtennie, de
eddig nem ú gy tű nt, mintha hajlandó lenne rá .
Stan é s Megan segı́tsé gé vel, a Habitaten keresztü l is pró bá lt
megtudni ró la valamit. Cassie há za a tervek szerint ké szü lt. Stantő l
megtudta, hogy Cassie minden szabad percé t az é pı́tkezé sen tö lti.
A bú torait Steve tá rolta, amı́g csak szü ksé g nem lesz rá juk. Stannel
megü zente, hogy emiatt semmiké pp se fá jjon az asszony feje, addig
maradnak ott, amı́g kell. Remé lte, hogy Cassie szemé lyesen vá laszol,
de erre nem kerü lt sor.
Ahogy teltek a hetek, Steve-nek egyre rosszabb lett a kedve.
Gyakrabban já rt ki Alicia sı́rjá hoz, felette á llva panaszolta el neki a

299
bajait. A temető ben ü lt a kis teherautó já ban, é s visszagondolt Stan
szavaira. Ha tudná , hogyan rendezze el a dolgokat Cassie-vel, má r
ké t hó napja megtette volna. A helyzet holtpontra jutott.
Kiszá llt a kocsibó l, odament Alicia sı́rjá hoz. Megkö nnyebbü lt a
lelke, ha a felesé gé hez beszé lhetett; tisztá ban volt a helyzet
abszurditá sá val, hiszen az asszonytó l nem remé lhetett vá laszt.
Mé gis ı́gy tett, ez má r a szoká sá vá vá lt.
A felesé ge halá la utá ni idő kben csaknem naponta kiment a
temető be. Munká ba menet vagy onnan jö vet hetente há rom-
né gyszer is beté rt, é s a hé tvé geken is kilá togatott. Az idő mú lá sá val
ritkultak a lá togatá sok. Alicia ezt megé rtette volna, é s Steve afelő l is
biztos volt, hogy helyeselné , ha ezt az idő t inká bb a Habitatre
fordı́tja.
Gondoskodott arró l is, hogy a sı́r mindig rendben legyen, virá got
vitt a felesé gé nek. Alicia csalá dja a keleti parton é lt, egyedü l ő tudott
tö rő dni vele.
Amikor ezú ttal odaé rt, meglepő dve lá tta, hogy egy virá gcsokor
hever a sı́r elő tt. Legfeljebb né há ny napos lehetett. Steve el sem
tudta ké pzelni, ki tehette oda, é s való szı́nű leg sohasem fogja
megtudni. Friss virá gokkal pó tolta a má r hervadó csokrot.
– Egy ideje nem voltam itt – suttogta, majd felegyenesedett, é s ú gy
é rezte, magyará zattal tartozik a felesé gé nek. – Hamarabb akartam
jö nni.
Lehajolt, lesö pö rte a levá gott fű szá lakat a sı́rró l. A kö vö n ott volt
Alicia fé nyké pe, emlé keztetve ő t arra, milyen szé p volt az asszony, é s
milyen iatalon vesztette el az é leté t. Ha Alicia mosolygó arcá t né zte,
ú gy é rezte, kevé sbé furcsa, ha beszé l hozzá .
– Stan azt mondta, tegyem rendbe a dolgaimat. Bá rcsak rajtam
mú lna a dolog! De Cassie-vel nincs mit tenni – mondta. – Ez az ő
dö nté se. Hibá ztam, bocsá natot ké rtem, de az nem volt elé g. –
A legjobban az bá ntotta Steve-et, hogy Cassie egy ponton a volt
fé rjé vel hasonlı́totta ö ssze ő t , mintha ő is egy bű nö ző volna.

300
Osszeszorı́totta a szá já t, amikor Cassie szavaira gondolt. – Ha nem
ké pes kü lö nbsé get tenni egy olyan ember kö zö tt, mint é n, é s egy
olyan kö zö tt, mint Duke, akkor jobb is nekem né lkü le – mondta
hangosan.
A vá lla elő reesett. Tö bbszö r is elmondta má r ezt magá nak, de ettő l
mé g nem hitt benne.
Steve tudta, hogy ké t hó napja ú gy já r-kel a vilá gban, mint egy
sebesü lt medve. Ezt a dolgot tisztá znia kell. A felesé ge sı́rkö vé re
né zett, é s felsó hajtott.
Csendben tö prengett a megoldandó dilemmá n.
– Szeretem ezt az asszonyt? – ké rdezte ö nmagá tó l. – Azt hiszem,
igen – vá laszolt a sajá t ké rdé sé re. – Amió ta elvá ltunk, szü ntelenü l
gö rcsben van a gyomrom.
Kö rbejá rta a sı́rhelyet.
Megá llt, majd hirtelen beletú rt a hajá ba.
Vé gü l visszaté rt a kisteherautó já hoz. Magá val hozta a hervadt
csokrot, feldobta a plató ra, hogy majd otthon kidobja. Egy ká rtya
esett ki a csokorbó l. Steve felvette é s megné zte. Annak a
vegyeskereskedé snek a ká rtyá ja volt, ahol a virá got vetté k.
Egy kenti ü zleté .
Ez csak pá r há ztö mbnyire volt Cassie é s Amiee laká sá tó l.
Cassie ebbe az ü zletbe já rt vá sá rolni.
Steve elgondolkozott, aztá n megrá zta a fejé t.
Nem való szı́nű , hogy Cassie hozta ide a virá got. Elő szö r is, nem
tudhatja, hol van eltemetve Alicia, hacsak…
Fogta a mobiljá t, é s Stan szá má t tá rcsá zta. A bará tja a má sodik
csengé sre fel is vette a telefont.
– Steve?
– Lenne egy ké rdé sem – mondta a fé r i.
– Ugye nem harapod le a fejem, ha nem tetszik majd a vá lasz? –
ké rdezte a bará tja.
– Nem.

301
 – Jó , kü lö nben nem szı́vesen vá laszolok.
Steve akaratlanul is elmosolyodott.
– Cassie nem ké rdezte meg esetleg tő led, hogy hol van eltemetve
Alicia?
– Ezt mié rt akarod tudni? – habozott Stan.
– Mert virá gokat talá ltam Alicia sı́rjá n, de nem é n vettem ő ket.
– Volt benne talá n egy ká rtya Cassie nevé vel?
Stan szemmel lá tható an nem akart egyenesen felelni, ami
ö nmagá ban is sokatmondó volt.
– Olyan nem volt, amin a neve lett volna, csak a laká sá hoz kö zeli
bolté . Nekem ú gy tű nik, ezeket a virá gokat ő vihette ki.
– Ugye tudod, hogy egy vegyeskereskedé sben elé g sokan
megfordulhatnak?
– Biztosan ı́gy van – felelte Steve. Ami ugyanakkor ő t illette, má r
megkapta a vá laszt. – Kö szö nö m a segı́tsé get.
Ké t hó nap ó ta elő szö r enyhü lt Steve gyomorgö rcse. Elindult kifelé
a temető bő l. Rosszkedvű en, letö rten é rkezett Aliciá hoz, taná csot
akart ké rni, de nem szá mı́tott vá laszra. A felesé ge mé gis megadta
neki azt, amire szü ksé ge volt.
Magá ban fü työ ré szett, amikor megszó lalt a mobilja. Britt kereste.
Hagyta, hogy bekapcsoljon a hangpostá ja. Elindult az é pı́tkezé sre,
mert felté telezte, hogy Cassie é pp az utolsó kö telező ó rá it tudhatja
le.
A helyszı́nre é rkezve meglepte, mennyit haladtak a munká kkal. Az
alapfalak má r á lltak, é s a tető t is felraktá k. Stan szorgosan dolgozott,
de amikor kö zeledni lá tta Steve-et, elé be ment.
– Cassie-t keresed? – ké rdezte Stan.
– Hogy talá ltad ki? – kö nyö kö lt ki Steve a nyitott kocsiablakon.
– Nincs itt.
– Ugye nem rejtegeted elő lem? – rá ncolta ö ssze a homloká t Steve.
A bará tja vigyorgott.
– Nem. Anná l okosabb vagyok, mint hogy ilyen butasá got

302
csiná ljak.
– Akkor há t hol van?
– Az ő rző je vagyok é n ennek az asszonynak? – ké rdezte Stan.
A csaló dott Steve arra gondolt, talá n nem ez a legjobb pillanat,
hogy megkeresse Cassie-t. Idő t kellene hagynia magá nak, legalá bb
egy vagy ké t napot, hogy kigondolja, hogyan kö zelı́thetné meg ő t a
legjobban. Ez ké nyes ü gy volt, nem akarta elkapkodni.
Nem indult tehá t Cassie keresé sé re, hanem bement az irodá já ba,
ahol az ı́ró asztala tele volt elinté zendő papı́rmunká val. Ujra
megszó lalt a mobilja; ismé t Britt kereste.
– Halló ! – csattant fel Steve, aki nem volt é ppen beszé lgető s
kedvé ben.
– Nem hı́vsz vissza – mondta duzzogva Britt. – Jeremy szerette
volna, ha eljö ssz hozzá nk a hé tvé gé n.
– Rengeteg a dolgom. Ideadná d Jeremyt, hogy elmagyará zzam
neki?
Britt habozott.
– Az az é rzé sem, hogy nem akarsz lá tni sem engem, sem Jeremyt.
Erző dö tt a hangjá n a sé rtő dö ttsé g, é s Steve ké nyelmetlenü l é rezte
magá t.
– Figyelj ide, Britt! En má r má s mellett kö teleztem el magam.
A szı́ve legalá bbis má sé rt dobogott. Annak ellené re, hogy Cassie
lá tható an semmit sem akart tő le, ő bizony alaposan beleszeretett.
Nem lesz kö nnyű elfelejtenie ő t .
– Csak nem arra a lá nyra gondolsz az ü nnepsé grő l? Ez nem lehet
igaz! Steve, az egy szegé ny asszony, egy segé lyezé sre szoruló nő !
Nem mondhatod komolyan!
– Nagyon is komolyan beszé lek, Britt. Te gyö nyö rű vagy, é s Jeremy
nagyszerű kö lyö k. Boldogan maradok a iad bará tja, de ami
kettő nket illeti, az nem fog mű kö dni.
– Oké – felelte dacosan a nő . – Ez igazá n remek. – Azzal bontotta is
a hı́vá st, mielő tt Steve bá rmit is mondhatott volna, de való szı́nű leg

303
ez ı́gy volt a legjobb.
Steve egy darabig mé g kı́nosan é rezte magá t Britt miatt. Aztá n
igencsak lefoglalta a munká ja, é s mire ismé t felpillantott a
papı́rokbó l, má r besö té tedett. A karó rá já ra né zve dö bbenten lá tta,
hogy má r kilenc ó ra is elmú lt. A gyomra korgott. Dé lelő tt evett
utoljá ra, é s farkasé hes volt.
Bezá rta az irodá t, majd kocsiba ü lt. Maga sem tudta volna
megmagyará zni, mié rt, de Cassie laká sa elő tt parkolt le. Az utca
tú loldalá n ott á llt Cassie rozoga autó ja, vagyis az asszony minden
való szı́nű sé g szerint otthon tartó zkodott. Bent é gtek a lá mpá k, é s
ebbő l tudta, hogy a nő mé g fenn van.
Az este meleg volt, a bejá rati ajtó nyitva á llt, hogy né mi fuvallat
á tjá rja a laká st. Steve-et hajtotta valami, ami erő sebb volt a
bü szkesé gé né l é s a makacssá gá ná l. Kiszá llt a kisteherautó bó l.
Megeskü dö tt, hogy nem fogja felvenni Cassie-vel a kapcsolatot.
Megeskü dö tt, hogy megvá rja, amı́g a nő keresi ő t . Mikö zben pró bá lta
erre emlé keztetni magá t, kö rü lné zett, é s á tment az utcá n.
Amikor á té rt a tú lsó já rdá ra, meglá tta Cassie-t az ajtó nyı́lá sban.
Ugy é rezte, mintha a szı́vé be egy horog akadt volna, amely a nő felé
hú zta. Lassú lé ptekkel kö zeledett felé , vé gü l csak a szú nyoghá ló
vá lasztotta el ő ket egymá stó l. Má sfé l mé terre megá llt Cassie-tő l, é s
ú gy kapkodta a levegő t , mintha tı́z kilomé tert futott volna le.
Egy pillanatig csak bá multak egymá sra. Steve megeskü dö tt volna,
hogy sohasem lá tta mé g enné l szebbnek az asszonyt.
A fé r i kö zelebb lé pett, má r csak pá r centi é s a szú nyoghá ló s ajtó
vá lasztotta el ő ket.
Steve torka ö sszeszorult. Má r korá bban feltette magá nak a
ké rdé st, hogy szereti-e Cassie-t. Most, hogy ott á llt elő tte, minden
ké tsé ge elillant. Erezte, hogy fü lig szerelmes, é s bolondul Cassie-é rt.
Teljesen má s volt, mint amit Alicia irá nt é rzett. Együ tt já rtak
fő iskolá ra, é lvezté k az é letet, dolgoztak bennü k a hormonok.
Szerelmesek voltak, nagyon szerelmesek, ö sszehá zasodtak,

304
csodá latos terveket sző ttek az otthonró l, a csalá dró l, a jö vő rő l. A rá k
azonban megfosztotta ő ket mindettő l.
Cassie irá nt mé lyebb, é rettebb é rzé seket tá plá lt. Onké ntelenü l is
felemelte a kezé t, é s a há ló ra tapasztotta, ı́gy keresett kapcsolatot a
nő vel. Kis habozá s utá n Cassie is ugyanı́gy tett. Amint a tenyerü k
ö sszeé rt, Steve ú gy é rezte, ezzel a mozdulattal a szı́vü ket kö tö tté k
ö ssze.
– Jó esté t! – suttogta a fé r i.
– Jó esté t! – suttogta az asszony.
– Hiá nyoztá l.
Cassie mosolygott, beleharapott az alsó ajká ba, mintha nehezé re
esne elfojtani a sı́rá st.
– Nekem is hiá nyoztá l. – Leengedte a kezé t, é s kinyitotta az ajtó t ,
hogy a fé r i bemehessen.
Steve belé pett, majd azonnal á tö lelte é s magá hoz szorı́totta az
asszonyt. Mé lyeket lé legzett, é s lehunyta a szemé t. Beszippantotta a
nő illatá t, é lvezte a pillanatot, hogy a karjá ban tarthatja.
Cassie a fé r i nyaká ba temette az arcá t, é s belekapaszkodott. Steve
arra vá gyott, hogy megcsó kolhassa, hogy megmutassa, milyen
nyomorú sá gos volt az é lete Cassie né lkü l. Depresszió ssá vá lt,
haragossá é s elveszetté , é s csak most fogta fel, hogy hazaé rkezett,
hogy Cassie-hez tartozik, é s az asszony hozzá .
Mindketten hosszú , meré sz utazá st tettek meg, amı́g eljutottak a
má sikhoz. Semmi sem lenne tö bbé a helyé n az é leté ben Cassie
né lkü l. Az asszony mindannak a lehető sé gé t kı́ná lta, ami Alicia
halá lá val odaveszett. Otthont, egy gyermeket, a valakihez tartozá s
é rzé sé t, de azt is elhatá rozta, hogy nem fogja sü rgetni. Megtanulta a
lecké t. Tü relmes lesz, kivá r, amı́g el nem jö n az ő ideje.
– Sajná lom, ha siettettelek volna – sú gta a fé r i, mert ú gy é rezte,
ezt el kell mondania. – Adj nekem mé g egy esé lyt, megı́gé rem, hogy
ez alkalommal lé pé srő l lé pé sre haladok!
Az asszony felemelte a fejé t, é s csitı́tó lag a fé r i szá já ra tette az

305
ujjá t.
Steve á tö lelte az asszony dereká t, é s felemelte a fö ldrő l. Cassie a
fé r i nyaká t ö lelte, há travetette a fejé t, é s nevetett.
Steve kö rbe-kö rbeforgatta, vele nevetett, a szeretet elö ntö tte, ú gy
é rezte, a szı́ve menten szé treped.
– Mami? – ké rdezte Amiee, é s rö gtö n azutá n azt mondta: – Steve?
A kislá ny a szobá ja ajtajá ban á llt. Az anyjá ró l Steve-re né zett.
A fé r i letette a fö ldre Cassie-t.
Amiee csak né zte ő ket. Steve Cassie dereká n tartotta a karjá t, egy
percre sem akarta elengedni.
– Visszajö tté l? – ké rdezte Amiee a fé r itó l.
Steve Cassie-re né zett, lá tta az ö rö mö t az asszony arcá n, é s
bó lintott.
– Vissza.
– Amiee, kedvesem, azt hittem, olvasol – mondta Cassie.
– Olvastam, de aztá n elaludtam. Es felé bredtem.
– En is – mondta Steve.
Cassie a fé r ira né zett, é s szé lesen elmosolyodott.
– Es é n is – suttogta.
Steve beszá llt a kocsijá ba, é s egy KFC-kosá rral té rt vissza.
Mindhá rman asztalhoz ü ltek, é s jó kedvű en lakomá ztak. Steve
szá mtalanszor megfogta Cassie kezé t, alig tudott uralkodni magá n.
Amiee evett a krumplipü ré bő l, é s nem hagyta, hogy bá rki is egyen
a combokbó l, amiket má snapra tartogatott.
Miutá n befejezté k a vacsorá t, é s leszedté k az asztalt, Amiee
visszament a szobá já ba, Steve é s Cassie pedig a kanapé ra
kuporodott.
– Te vitté l virá got Alicia sı́rjá ra? – ké rdezte a fé r i.
Cassie felné zett Steve-re.
– Honnan tudod?
– Mié rt tetted?
Az asszony megszorı́totta a fé r i vá llá t.

306
 – Olyan nyomorultul é reztem magam, é s ne nevess ki, de taná csra
volt szü ksé gem. Tudom, hogy ez nevetsé gesen hangzik… hiszen ő
nem vá laszolhatott. Nem is tudom… De utá na jobban é reztem
magam.
– Ma é n is taná csé rt mentem ki hozzá – simı́tott vé gig Cassie arcá n
az ajkaival a fé r i. – Es nekem vá laszt adott.
– Való ban?
Steve ú jra megcsó kolta, ezú ttal hosszabban, hogy tudassa Cassie-
vel, mennyire hiá nyzott neki, é s hogy milyen ü res volt né lkü le az
é lete.
– O vezetett vissza hozzá d – emelte fel a fejé t Steve. – Egyenesen
hozzá d vezetett.

307
 HARMINCHARMADIK FEJEZET

Nichole ő szinté n ö rü lt. Abban a né há ny hó napban, amely a ké t
testvé ré vel való talá lkozó ja ó ta telt el, rendszeresen keresté k
egymá st. A megbé ké lé s Cassie-vel mindent megvá ltoztatott.
Sohasem gondolta, hogy ismé t ilyen kö zel fogja é rezni magá hoz a
nő vé ré t. A vele való megbé ké lé ssel bezá rult a kö r, a testvé rek szinte
á llandó kapcsolatban voltak. Naponta vá ltottak egymá ssal SMS-eket,
mintha ı́gy akarná k bepó tolni az elveszett idő t .
Bá r Cassie nem sokat beszé lt ró la, Nichole aprá nké nt egyre tö bbet
megtudott a Duke-kal kö tö tt há zassá g borzalmairó l. Az asszony
talá lkozott Steve Brodyval is, é s nagyon megkedvelte. Ugy lá tta,
Steve é s Cassie való ban ö sszeillő pá r, de lá tható an lassan haladtak
elő re. Cassie biztos akart lenni a dolgá ban, mielő tt ú jra igent
mondana valakinek.
Nichole-t lenyű gö zte a testvé re é pü lő há za. Cassie rendszeresen
kü ldö tt ké peket a munkamenetrő l. Má r csaknem ké sz volt, é s Karen
meg a csalá dja, valamint Nichole, Jake é s Owen azt tervezté k, hogy
odautaznak a kö vetkező hó napban esedé kes há zavató ü nnepsé gre.
Cassie errő l mit sem tudott, meglepeté snek szá ntá k.
Cassie megjelené sé ig Nichole nem é rté kelte megfelelő en a csalá di
kapcsolatok fontossá gá t. Persze tartotta a kapcsolatot Karennel, de
az apjuk halá la utá n, amelyet hamarosan az anyjuk halá la kö vetett,
egy kissé eltá volodtak egymá stó l. Mindketten nagyon elfoglaltak
voltak, é s az sem segı́tett, hogy nem ugyanabban az á llamban laktak.
Nichole, ané lkü l hogy a tudatá ban lett volna, lazá bbra fogta a
kapcsolatot a legidő sebb nő vé ré vel. Ez azonban má r a mú lté .
Csodá latos é rzé s volt ismé t egy csalá d ré szé nek lenni. Ez az ő
csalá dja. Vele é s Jake-kel kegyesen bá nt az é let, de Karennek é s

308
Garthnak problé má i adó dtak, noha szemmel lá tható an igyekeztek
ú rrá lenni rajtuk. Há rom hó nappal korá bban Garth letett egy
ingatlanü gynö ki vizsgá t, é s kereskedelmi cé lú ingatlanokat á rult.
Né há ny hé ten belü l nyé lbe ü tö tte az első nagyobb ü zleté t. Karen
nagyon izgult miatta. Garth nagyszerű ember volt: vonzó , a
ré szletekre is sokat adó , tá jé kozott. Karen egy vá llalatná l dolgozott,
ketten remek csapatot alkottak.
Amikor a csalá d fontossá gá ró l gondolkodott, Jake-rő l é s a sajá t
csalá djá ró l sem feledkezhetett meg. Ugy é rezte, egyre kö zelebb á ll a
Pattersonö khö z, kü lö nö sen Leanne-hez, az anyó sá hoz. Gyakran
lá togattak el Jake szü leihez, é s amı́g apa meg a ia golfozott, Nichole
é s az anyó sa vá sá rolt, vagy elvitté k Owent az á llatkertbe, né ha egy
parkba. Nagyszerű volt, hogy a fé rje szü leivel ilyen jó viszonyt
á poltak. Owennek immá r ő k voltak az egyedü li nagyszü lei.
A ia olyan gyorsan nő tt, mint pitypang a ré ten. Szü ntelen
ö rö mforrá st jelentett a nő é leté ben. Nichole szeretett volna
mihamarabb teherbe esni a má sodik babá val. Mosolyogva rakta be a
mosogató gé pbe a reggeliné l haszná lt edé nyeket. Owen a padló n
já tszott a xilofonjá val, é s ujjongva né zett fel rá , amikor nagy lá rmá t
csapott vele.
A kis iú az első szü leté snapja utá n nem sokkal má r nem igé nyelte
a dé lelő tti alvá st, de dé lutá nonké nt mé g aludt ké t ó rá t. Nichole
azalatt a kertben dolgozott, szerette ezt a munká t.
A há z mö gö tt kis konyhakertet lé tesı́tett, ahol salá ta, uborka é s
egy kis tö k termett, ami é ppen megfelelő lesz a ia szá má ra, hiszen
hamarosan együ tt faraghatjá k majd.
Jó formá n csak egyvalami aggasztotta Nichole-t: az, hogy Jake
rengeteget tú ló rá zott. A nap vé gé n testileg-lelkileg kimerü lten té rt
haza. Az utó bbi idő ben Nichole kissé depresszió snak is lá tta. Azt
remé lte, az ú j BMW majd feldobja a fé rjé t, é s eleinte ı́gy is volt, de
mostansá g ú gy é rezte, a fé r i egyre elé gedetlenebb. Nichole nemré g
azt javasolta, vá ltson munkahelyet, ha a mostani á llá sban ilyen sokat

309
kı́vá nnak tő le. Jake-nek nem lett volna gond má s munká t talá lni,
hiszen olyan sikeres volt a bortá rsasá gná l.
Osszel a dé li tű ző napnak sem volt má r akkora ereje. Az idő já rá s-
elő rejelzé s a hegyekben hó zá porokat ı́gé rt. Karen reggeli e-
mailjé bő l kiderü lt, hogy Spokane-ben leesett az idei első hó . Cassie
azt ı́rta, hogy Seattle-ben eső re szá mı́tanak. Minden ké tsé get
kizá ró an bekö szö ntö tt az ő sz.
Megszó lalt a kapucsengő , Nichole megtö rö lte a kezé t egy
konyharuhá ban, mielő tt ajtó t nyitott volna. Nem vá rt senkit,
kü lö nö sen nem dé lben.
Ajtó t nyitott, é s az anyó sa á llt elő tte.
– Leanne, micsoda meglepeté s! – tá rta ki az ajtó t Nichole.
Owen kitá rt karokkal tipegett a nagyanyja felé .
– Hogy van az é n kis unoká m? – ké rdezte Leanne, majd lehajolt, é s
felemelte Owent. Nagy csó kokkal halmozta el, é s Owen boldogan
sikongott.
– Remé lem, nem baj, hogy bejelenté s né lkü l á llı́tok be.
– Persze hogy nem – mondta Nichole, majd á tvezette az anyó sá t a
konyhá n. – Mit szó lsz egy csé sze ká vé hoz? Ma hű vö s van. Az imé nt
hoztam be a postá t, é s bá ntam, hogy nem vettem fel egy kö tö tt
kabá tot.
Leanne leü lt egy szé kre, a té rdé n tá ncoltatta a kis iú t, amı́g az
meg nem unta, é s le nem ké redzkedett. Be akarta mutatni a zenei
tudomá nyá t, ezé rt fogta a xilofont, é s boldogan pü fö lte. Igazá n
kedves, vidá m iú cska volt.
Leanne csodá s nagymama volt, é s az egyik beszé lgeté sü k
alkalmá val Nichole elmondta neki, mennyire szeretne mé g egy
kisbabá t. Az anyó sa el volt ragadtatva. Nem ké rdezett rá , hogy
Nichole terhes-e, vagy sem, ez nem illett volna hozzá . Az asszony
azonban gondterheltnek tű nt. Nichole jobbnak lá tta tisztá zni a
helyzetet.
– Azt remé ltem, ebben a hó napban teherbe esem – mondta

310
Leanne-nek, é s letett ké t bö gré t az asztalra –, de sajnos tegnap
csaló dnom kellett.
– Vannak dolgok, amik nem vé letlenü l alakulnak ú gy, ahogy –
mondta Leanne, de nem né zett Nichole szemé be.
– Ez alkalommal igazá n remé nykedtem.
– En is mindig tö bbet szerettem volna egy gyerekné l – mondta
Leanne, é s a kezé be fogta a ká vé sbö gré t. – De nekem nem sikerü lt. –
Az asszony habozott, a toló ajtó n kiné zett a torná c felé , é s amikor
megszó lalt, halkan annyit mondott:
– Jake má r kiskamasz volt amikor megtudtam, hogy Sean a tudtom
né lkü l elkö ttette az ondó vezeté ké t.
– O! – szö rnyedt el Nichole, é s hirtelen nem is tudta, mit mondjon.
– Nagyon sajná lom, ezt nem tudtam.
Az anyó sa ismé t a tá volba né zett.
– Biztosan kitalá lod, mié rt tett ı́gy Sean, é s mié rt nem szó lt
nekem.
– Nos, é n… – Nichole ismé t nem talá lta a szavakat, bá r é pp elé g
pletyka jutott a fü lé be az apó sa nő ügyeirő l.
– Ké pzelheted, mennyire megrendü ltem, amikor megtudtam,
hogy mit tett. Ugy vá gytam egy kisbaba utá n, annyira szerettem
volna egy kislá nyt, de erre nem kerü lt sor, é s amikor megtudtam a
mié rtjé t, má r ké ső volt.
– Te olyan vagy nekem, mintha az anyá m lenné l – veregette meg
Nichole Leanne kezé t.
– O, kedvesem! – suttogta az asszony. – Megfogadtam magamnak,
hogy nem teszem ezt… – Elő vette a tá ská já t, é s kivett belő le egy
zsebkendő t .
– Leanne, mirő l van szó ? – ké rdezte Nichole. Mé g sohasem lá tta
ennyire izgatottnak az anyó sá t.
Az asszony megtö rö lte a szemé t, ivott a ká vé já bó l, é s hamarosan
ö sszeszedte magá t.
– Azt hiszem, há rom é ve voltunk há zasok, amikor megtudtam,

311
hogy Seannak viszonya van valakivel. A mostani eszemmel tudom,
hogy akkor kellett volna elvá lnom tő le. De nem tettem meg. Jake
totyogó kisbaba volt, kö rü lbelü l akkora, mint most Owen, é s nagyon
ragaszkodott az apjá hoz, ahogy Owen is Jake-hez.
– Es te… nem, semmi, semmi.
– Mire gondoltá l?
– Bocsá ss meg, ez nem tartozik rá m! – Ilyenkor Nichole arra
vá gyott, bá rcsak elő bb gondolkozna, mielő tt kinyitná a szá já t.
– Hogy szembeszá lltam-e Seannal? – ké rdezte Leanne. – Ezt
szeretné d tudni?
Nichole bó lintott.
– Nem, amilyen ostoba voltam, elfordı́tottam a fejem, é s ú gy
tettem, mintha ez nem szá mı́tana. Sean gondoskodó csalá dapa volt.
A csalá domban sohasem volt vá lá s, é s zavarban voltam, hogy miké nt
is tudassam a szü leimmel a há zassá gtö ré st. Ma má r ez a sok kifogá s
olyan semmitmondó nak tű nik. – Ujra megtö rö lte a szemé t, é s kifú jta
az orrá t.
– Annyira sajná lom – sú gta Nichole, é s azt kı́vá nta, bá rcsak
megfelelő szavakkal vigasztalhatná az anyó sá t.
– Seannak a mű té t miatt nem kellett attó l tartania, hogy a
bará tnő i teherbe esnek. Amikor tudomá st szereztem a
beavatkozá sró l, szö rnyen felhá borodtam. Ugy é reztem, becsaptak é s
megalá ztak. Vá lá ssal fenyegető ztem, de Sean kö nyö rgö tt, hogy
maradjak. Sohasem ismerte be, hogy lefekü dt volna má s nő kkel, de
tisztá ban volt vele, hogy tudom. Egy darabig já tszotta a hű sé ges
fé rjet, de nemsoká ra minden visszaté rt a ré gi keré kvá gá sba. O má r
csak ilyen, folyton a kihı́vá sokat keresi. Mó ká s, nem igaz? – ké rdezte
Leanne, de nem ú gy tű nt, mintha való ban vá laszt vá rt volna
Nichole-tó l.
– Mó ká s? – ismé telte meg Nichole.
– Mó ká s, hogy mé g mindig mentegetem Seant – magyará zta az
asszony, é s az ö sszegyű rt papı́r zsebkendő t né zte.

312
 Nichole ú gy vé lte, tudja, mié rt lá togatta meg az anyó sa.
Harmincé vnyi há zassá g utá n elege lett. Be fogja adni a
vá ló keresetet, é s azt akarja, hogy Jake meg ő tudjanak ró la.
– Leanne – mondta kedvesen. – Remé lem, tudod, hogy bá rhogyan
is dö ntesz a há zassá godat illető en, Jake é s é n té ged fogunk
tá mogatni.
Az anyó sa a beszé lgeté sü k kezdete ó ta most elő szö r né zett
Nichole-ra.
– Bá rhogyan is dö ntö k? Mit akarsz ezzel mondani? – ké rdezte.
– Azt gondoltam… bocsá nat, ha fé lreé rtettelek. Azt hittem, azé rt
jö tté l, hogy elmondd nekem: el akarsz vá lni Seantó l.
Leanne rö viden felnevetett.
– Az biztos, hogy elvá lhatné k. De é vekkel ezelő tt kellett volna
megtennem, amikor mé g iatal voltam. Talá n megtalá lhattam volna
a boldogsá got egy olyan ember oldalá n, aki tudja, mi a hű sé g é s az
elkö telezettsé g. Egy becsü letes ember oldalá n.
– Leanne, te nem vagy ö reg – tiltakozott Nichole. – Nagyon szé p
asszony vagy. – Enné l tö bbet is akart mondani. – Te vagy az egyik
legmelegebb szı́vű , legnemesebb lelkű asszony, akit valaha is
ismertem. Aldom a napot, amikor a csalá dotok ré szé vé vá lhattam.
Nem tú loztam, amikor azt mondtam, hogy olyan vagy nekem, mintha
az anyá m lenné l.
Ujra kö nnyek lepté k el Leanne szemé t, majd folytak le az arcá n.
Ané lkü l, hogy é szrevetté k volna, Owen eltotyogott, é s egy doboz
papı́r zsebkendő vel té rt vissza. Csodaszé p nagy szemé vel, amely
annyira hasonlı́tott az apjá é ra, felné zett a nagyanyjá ra.
Ez az apró é s é des gesztus megtö rte a feszü ltsé get. Mindké t
asszony nevetett. Leanne az ö lé be vette az unoká já t, é s ú jra
csó kolgatta. Owen igyekezett szabadulni az ö lelé sbő l, é s a nagyanyja
visszatette a gyermeket a fö ldre. A kis iú eltű nt, visszaté rt egy
fakirakó ssal, majd leü lt Nichole lá bá hoz. Kiszedte az ö sszes darabot,
aztá n mindent visszapakolt a dobozba, az anyjá ra mosolygott, é s

313
vá rta a dicsé retet.
– Szé p munka, Owen! – mondta Nichole.
– Nagyon jó anya vagy – mondta halkan Leanne, é s az unoká já ra
mosolygott.
– Kö szö nö m. – Nichole arra gondolt, hogy az é desanyjá t illeti a
bó k, Sandra Judson ugyanis az otthonteremtő anya é s felesé g
kö vetendő pé ldá já t hagyta ö rö kü l a lá nyainak.
– Olyan vagy, mintha a soha meg nem szü letett lá nyom lenné l, é s
é ppen ezé rt é reztem ú gy, hogy el kell jö nnö m hozzá d – mondta
Leanne. Remegő szá jjal ejtette ki a szavakat. Megragadta Nichole
kezé t, é s ú gy szorı́totta a iatalasszony ujjait, hogy szinte fá jdalmat
okozott neki.
– Most jö ttem rá , milyen szö rnyű hibá t vé tettem – mondta, é s a
hangja felerő sö dö tt. – Ha iatalon hagytam volna el Seant, talá n Jake
é lete is má s lett volna, talá n… – Habozott, szemmel lá tható an nem
tudta, hogyan folytassa. – Amit most teszek, Owené rt é s é rted
teszem, é s ké rlek, hogy ne kö vesd el ugyanazt a hibá t, amit é n.
Nichole megborzongott, a hideg futkosott a há tá n, nem is tudta,
mit mondjon. Leanne nem utalhatott arra, amire Nichole gondolt.
– Leanne, mit akarsz ezzel mondani? – ké rdezte lassan, ó vatosan
formá lva a szavakat, nehogy fé lreé rthető k legyenek.
– Tegnap este Jake beá llı́tott, é s az apjá val akart beszé lni. Nem
tudta, hogy a kö zelben vagyok, é s hallom a beszé lgeté sü ket. Nem
akartam hallgató zni, de felfogtam a mondanivaló ja lé nyegé t, é s ú gy
é reztem, tudnod kell ró la.
– Mirő l? – Nichole szinte fé lve tette fel a ké rdé st, de olyan volt,
mintha egy szö rnyű autó balesetet lá tna, é s nem tudná tü rtő ztetni
magá t, hogy ne bá mé szkodjon. Az igazsá got akarta hallani.
– Amit mondok, azzal nagyon nagy fá jdalmat fogok okozni, Nichole.
Bá rmit megadné k, hogy megkı́mé ljelek ettő l a fá jdalomtó l, de ez
ellen semmit sem mondhatok vagy tehetek.
– Szeretné m tudni az igazat – tartott ki Nichole. Kihú zta magá t,

314
mint a bá tor katona a kivé gző osztag elő tt.
– Jake teherbe ejtett egy nő t .
Nichole felszisszent é s ö sszerá ndult. Olyannyira megrendü lt, é s
olyan fá jdalom hası́tott belé , hogy ö nké ntelenü l is majdnem leesett
a szé krő l.
Leanne mindké t kezé vel megfogta a menye kezé t.
– Jake taná csé rt é s segı́tsé gé rt jö tt az apjá hoz.
Nichole kiszabadı́totta az egyik kezé t, a szá já ra szorı́totta, mert
attó l fé lt, hogy sikoltozni kezd. Csak azé rt nem sı́rt, mert nem akarta
megijeszteni Owent.
– Bá rmit megtettem volna, hogy megkı́mé ljelek ettő l – mondta
Leanne, é s kö nnyek patakzottak az arcá n. – Ezt kizá ró lag Owen
é rdeké ben mondtam el neked. Nem tudtam, hogy Jake tisztá ban van
az apja hű tlenkedé sé vel… Amilyen az apa, olyan a ia. Ennek vé get
kell vetni, é s azt akarom, hogy Jake-kel vé ge is legyen. O a iam, az
é letemet adná m é rte, de nem hagyom, hogy tö nkretegyen té ged,
ahogy Sean tette velem. Megakadá lyozom, hogy arra nevelje a iá t,
hogy ne tisztelje é s ne becsü lje a felesé gé t, ahogyan egykor az apja is
cselekedett.
Nichole az anyó sa karjá ba kapaszkodott. Elő szö r heves haragot
é rzett, aztá n jö tt a mindent felü lı́ró vá gy, hogy visszavá gjon, é s
megbá ntsa Jake-et.
Azok az esté k, amikor á llı́tó lag tú ló rá zott! A sok ajá ndé k, amit neki
vett! Most má r mindent é rtett. Nem szerelembő l tette, amit tett,
hanem mert bű ntudata volt, ső t talá n mé g fé lt is.
Meg fog é rte izetni. Nichole elhatá rozta, hogy a legé rzé kenyebb
pontjá n fog visszavá gni. Má ris a bosszú t tervezgette.
– Nichole, annyira sajná lom! – sú gta Leanne.
– Helyesen cselekedté l. – Nichole alig ismert a sajá t hangjá ra. Az
agyá ban egyre csak kavarogtak a gondolatok.
– Tudom, mire gondolsz – folytatta Leanne –, illetve ha e
pillanatban mé g nem is, de ké ső bb biztosan. Kı́sé rté sbe esel, hogy

315
mentsé get talá lj Jake tetté re, magad fogod vá dolni, mintha belő led
hiá nyozna valami. En ezt tettem. Meg voltam győ ző dve arró l, hogy ha
csinosabb, karcsú bb lettem volna, vagy jobb szerető , Seannak nem
lett volna szü ksé ge má s nő kre. Bolond voltam. Ebbő l semmi sem
igaz. Nem benned van a hiba, hanem Seanban é s Jake-ben. Erted,
amit mondok? Ne ess ebbe a csapdá ba!
– Nem fogok – felelte halkan Nichole.
– Sokszor egyszerű bb magunkat á ltatni, de é n itt vagyok, é s
elmondhatom, hogy tú l nagy á rat kell é rte izetnü nk. Elrabolja tő led
az ö nbecsü lé sed, a mé ltó sá god, a lelked.
Nichole az anyó sa szemé be né zve lá thatta, hogy az asszony
ő szinté n ı́gy gondolja. A keze remegett, é s minden erejé vel azon volt,
hogy megpró bá lja felfogni a hı́rt.
– En… é n nem tudom, mité vő legyek.
– Egyelő re ne té gy semmit. Mindent gondolj alaposan vé gig,
mielő tt cselekedné l, é s lé gy okos. Beszé lj meg talá lkozó t egy
ü gyvé ddel, hogy megtudd, milyen jogaid vannak. Hallottam, hogy
Jake ü zleti ú tra megy.
– Reggel indul.
– Mennyi ideig lesz tá vol?
– Né gy… nem, ö t napig. – Nichole alig tudott gondolkodni. Mé lyen
é rintette az, amit Leanne mondott. Nagyon okosan kell viselkednie,
ó vatosnak kell lennie, é s meg kell fontolnia mindent. Termé szetesen
beszé lni fog a fé rjé vel, meghallgatja, mit is mond errő l, de addigra
má r tudni fogja, milyen lehető sé gei vannak.
– Kö szö nö m – mondta, é s igyekezett visszafogni a sı́rá st. – Tudom,
hogy ez nem lehetett kö nnyű neked.
Leanne megö lelte Nichole-t.
– Okos vagy, é s mé g elő tted az egé sz é let. Azt fogod tenni, ami a
legjobb neked é s Owennek. Tudom, hogy ı́gy fogsz cselekedni.
Nichole szı́vbő l remé lte, hogy az anyó sá nak igaza lesz.

316
 HARMINCNEGYEDIK FEJEZET

A há rom testvé r ott ü lt Nichole nappalijá ban. Cassie a hú ga

hangjá ban rejlő fá jdalom hatá sá ra otthagyott csapot-papot, é s
Amieevel Portlandbe utazott. Steve ragaszkodott hozzá , hogy az ő
kocsijá val menjenek, azzal, ami egykor Aliciá é volt. Karen is a
hú gá hoz utazott Spokane-bő l.
– Olyan há lá s vagyok, hogy mindketten eljö ttetek – mormolta
Nichole má r vagy szá zadszor.
Nichole az anyó sa lá togatá sa utá ni dé lelő ttö n felhı́vta Cassie-t.
Annyira feldú lt volt, hogy szinte nem is tudott ö sszefü ggő en
beszé lni. Jake ü zleti ú tra ment, é s ez ö t napot adott Nichole-nak,
hogy valamilyen tervet ková csoljon.
– Nem tudok tisztá n gondolkozni – motyogta.
– Nem is kell ezen a hé tvé gé n meghoznod a vé gleges dö nté st –
taná csolta Karen.
– Jake megé rezte, hogy valami van a levegő ben. Igyekeztem
normá lisan viselkedni, de alig tudtam rá né zni.
– Anná l jobb, ha tudja, hogy tudod – mondta Karen. – Ez
megkö nnyı́theti a dolgot.
– Csakhogy ebben az egé szben semmi sem kö nnyű .
– Nem is lehet az – helyeselt Cassie.
– Hogyan lehettem ilyen vak? – ké rdezte Nichole. – Az orrom elő tt
tö rté nt minden... é s é n nem vettem é szre semmit. Azok a ké ső esti
tú ló rá k, a kü lö nfé le kifogá sok, a vasá rnapok, amikor á llı́tó lag ké t
menetet já tszott, é s nem is tű nt fá radtnak. Akkor… azzal a nő vel volt.
– Te bı́ztá l benne – veregette meg Nichole vá llá t Karen.
– En mindenké ppen azt akarom, hogy egyedü l lehessek – mondta
Nichole. – Neki kell elkö ltö znie, amı́g kitalá lom, mi a legjobb nekem

317
é s Owennek.
– Mé g ne lé pj semmit. Mé g ne – mondta Karen.
– Leanne is ezt mondta.
Nichole korá bban má r emlı́tette a testvé reinek a bará tnő jé t,
Audrey-t, akivel szobatá rsak voltak a kollé giumban. Audrey jogot
tanult, é s az egyik legjobb portlandi ü gyvé di irodá ban dolgozott.
Azonnal elmagyará zta Nichole-nak, anyagilag hogyan biztosı́thatja
be magá t.
– El sem tudtam volna ké pzelni, hogy ilyesmi tö rté nhet velem é s
Jake-kel. Lá ttam, hogy Leanne majd belehalt, amikor elmondta
nekem, ami a tudomá sá ra jutott. Azt mondta, Owené rt teszi. Azé rt,
hogy ne ú gy nő jö n fel, hogy azt hiszi, elfogadható dolog megcsalni a
felesé get, ahogy a nagyapja é s az apja is tette.
– Leanne-nek alapos oka volt ı́gy cselekedni – jegyezte meg Karen.
Cassie megfogta Nichole hideg kezé t. A hú ga való sá ggal reszketett.
– Jobb volna, ha nem tudná l errő l? – ké rdezte kedvesen.
– Igen – sı́rta el magá t a hú ga, majd gyorsan megvá ltoztatta a
vé lemé nyé t. – Nem! Csak nem tudom, mit tegyek. Leanne egy hű tlen
fé rj oldalá n é lte tová bb az é leté t, de azt is mondta, hogy a szü ntelen
ö ná ltatá sé rt nagyon nagy á rat izetett.
Cassie nagyon is é rtette a testvé re bizonytalankodá sá t. Eveken á t
arró l győ zkö dte magá t, hogy Duke mellett nem is volt mindig
nyomorú sá gos az é let. Akadtak jobb idő szakok is. Amikor jó volt,
akkor nagyon jó volt, de amikor rossz, az a nyomorú sá gosná l is
nyomorú sá gosabbnak bizonyult. Cassie folyton a jó idő k emlé ké be
kapaszkodott, é s azt mesé lte be magá nak, hogy a rossz napok nem is
voltak olyan rosszak. Ahogyan teltek az é vek, mind kevesebb
ö rö mben volt ré szü k, rosszban ellenben anná l tö bbszö r. Ha akkor
este Duke nem indul el, hogy megkeresse a ké st, ki tudja, Cassie-nek
mikor lett volna elegendő bá torsá ga, hogy elhagyja ő t .
Nem kö nnyű ilyen helyzetben ö sszeszedni magunkat, é s a szó
szoros é rtelmé ben mindent ú jrakezdeni. Cassie pontosan tudta,

318
milyen nehé z is ez.
Amiee é s Lily a kis Owennel mulatott, mialatt a testvé rek
taná cskoztak.
– Bá rhogy is dö ntesz, mi melletted á llunk – nyugtatta meg Cassie
Nichole-t.
– Szá z szá zalé kig – tette hozzá Karen.
– Es mi lenne, ha együ tt maradná nk, é s há zassá gi taná csadó hoz
já rná nk? Gondoljá tok, hogy segı́tene? Tudom, hogy Jake szeret
engem meg Owent, é s hogy bá rmit megtenne, hogy megmentse ezt
a há zassá got.
– Ezt kettő tö knek kell eldö ntenetek.
– Ebben is tá mogatná tok?
– Há t persze – bó lintott Karen é s Cassie is.
– Leanne…
– Te nem az anyó sod vagy, neked é s Jake-nek kell meghoznotok a
dö nté st.
– Jake-nek megvannak a maga gyengesé gei. Ahogy
mindnyá junknak, ugye?
– Termé szetesen – mondta Karen.
– Vannak, akikné l ezek rosszabbak, má sokná l jobbak. Ha el kell
kö ltö znie, megrendü l, é s lá tni fogja, hogy komolyan beszé lek.
Halá losan komolyan. Nem tudok é s nem is akarok egy hű tlen fé rj
mellett é lni.
– Ha ezt tisztá zod vele, é s kitartasz a dö nté sed mellett, akkor talá n
rendbe hozhatod a há zassá godat – mondta Karen.
Nichole szeme kö nnyben ú szott.
– Ugy szeretlek mindkettő tö ket. Boldog é s há lá s vagyok, hogy a
testvé reimnek nevezhetlek benneteket.
Nichole megö lelte Cassie-t, é s Karen is csatlakozott hozzá juk.
Né há ny má sodpercig ott á lltak, egymá st á tö lelve, aztá n az egyikü k
elnevette magá t. Hamarosan mind a há rman nevettek, noha a
legszı́vesebben sı́rni tudtak volna.

319
 Fé l ó ra mú lva Karen é s Lily visszaindult Spokane-be.
– Ideje nekü nk is ú tra kelnü nk – mondta Cassie. Amiee Owennel
já tszott. Kü lö nö sen jó l bá nt a kicsikkel, akik ragaszkodtak hozzá .
– Mielő tt elindulná l, oda kell adnom neked valamit – jegyezte meg
Nichole. Felá llt, é s a keskeny folyosó n elindult a há ló szobá ja felé .
Cassie é s a lá nya ö sszené zett. El sem tudtá k ké pzelni, mirő l lehet
szó .
Nichole visszajö tt, é s letett az asztalra egy fadobozt. Valahonnan
ismerő snek tű nt Cassie szá má ra. Az asszony é rte nyú lt, é s má ris
tudta, hol é s mikor lá tta utoljá ra ezt a viharvert dobozká t. Ahı́tattal
vette a kezé be. Alig kapott levegő t , ú gy é rezte, gombó c nő tt a
torká ban.
– Tudod, mi ez? – ké rdezte Nichole.
Cassie bó lintott, é s azon fá radozott, nehogy elsı́rja magá t. Aztá n
megszó lalt:
– Ez a ká mea.
– Apa ezt mindig is neked szá nta.
Cassie kinyitotta a dobozt, de a kö nnyei fá tyolá n á t szinte nem is
lá tta a ká meá t. Ez volt az, amit a nagyapjuk ná szajá ndé kké nt vett a
szeretett asszony szá má ra. A nagyanyjuk viselte az eskü vő jé n.
Aká rcsak Cassie anyja, amikor fé rjhez ment a lá nyok é desapjá hoz.
– De…
Nichole rá szorı́totta Cassie kezé t a dobozra.
– Apa azt akarta, hogy ezt viseld az eskü vő dö n.
– De…
– Ha feleolyan okos vagy, mint amilyennek gondollak, te is tudod,
hogy egy nap fé rjhez fogsz menni Steve-hez. Es ez alkalommal ott
szeretné k lenni az eskü vő dö n, Cassie.
Cassie a kö nnyeit nyelte, é s bó lintott.
– Ott lesztek, mind a ketten, te é s Karen is.
– Mami, mi ez? – ké rdezte Amiee, aki Cassie-vel szemben ü lt a
kanapé n.

320
 – Csalá di ereklye.
– Es az mi?
– Ez egy darab a szü leim szereteté bő l, amit rá m hagytak.
Amiee megné zte a ká meá t.
– En is viselhetem az eskü vő mö n, ha Macklemore ú gy hatá roz,
hogy felesé gü l vesz?
– Há t persze – mosolygott Cassie.
Cassie ú jra megö lelte a hú gá t.
Nichole a fü lé be sú gta:
– A vilá got jelenti nekem, hogy te vagy a testvé rem. Minden okod
megvolna arra, hogy haragudj Karenre meg rá m, amié rt rosszul
bá ntunk veled, de te ennek ellené re tü relmesen szeretté l
bennü nket. A megbocsá tá sra való ké pessé ged segı́t nekem, hogy
miké nt oldjam meg Jake-kel a problé má m. Nem tudom, mit tartogat
a jö vő , de azt igen, hogy van ké t hihetetlen testvé rem, akik szeretni
é s tá mogatni fognak, aká rhogyan dö ntö k is.
– En is ı́gy gondolom – sú gta vissza Cassie.
Ugyan a lá nyok kö zü l az utolsó ké nt é s hosszú utat befutva é rt
cé lba, de vé gre-valahá ra azt mondhatta: hazatalá lt.
49815364

321
 EPILOGUS

Vé gre elé rkezett a nagy nap, tö bbhavi munka – é s ö tszá z kö telező
munkaó ra teljesı́té s – utá n Cassie há za elké szü lt. Megvolt a pé nze az
egyhavi laká sbiztosı́tá sra, amely a bankban kamatozott. Kö vetkezett
a kulcsá tadá s.
Youngé któ l elté rő en Cassie ebbő l az alkalombó l nem tervezett
semmilyen ü nnepsé get. Ott lesz Steve, Stan, Megan meg Maureen a
gyerekeivel. Azok, akiknek kö szö nhető en ez a terv megvaló sult. Az ő
bá torı́tá suk é s tá mogatá suk né lkü l nem szü letett volna meg a há z.
Steve é s Stan á tszá llı́totta a bú torokat Steve raktá rá bó l. A legelső
darab, amely bekerü lt a há zba, a zongora volt. Cassie ujjai
vé gigfutottak a billentyű kö n, é s elhú zta a szá já t. Amint
megengedheti magá nak, fel fogja hangoltatni a hangszert. Egyelő re a
raktá rban maradt egy csomó doboz a szü lei holmijaival, ké ső bb
majd á tné zi azokat is. A szobá kat azonban má r berendezte.
Elhı́vtá k a lelkipá sztort abbó l a templombó l, ahová Amieevel
já rtak, é s aki megı́gé rte, hogy mond egy rö vid há zszentelő imá t.
Minden alkalommal, amikor Cassie az é pü letre pillantott, hihetetlen
bü szkesé get é s elé gedettsé get é rzett. Visszaemlé kezett az első
napra, amikor bejá rta az ü res telket. Lehetetlen á lomnak tű nt a há z,
é s most itt á llt ké szen, berendezve. Amieenek nagy há ló szobá ja lett,
szekré nyekkel é s azzal az ı́ró asztallal, amelyné l egykor Cassie is
tanult, amikor annyi idő s volt, mint most a lá nya.
Steve felajá nlotta, hogy é rtü k megy, é s a há zhoz viszi ő ket. Cassie
ő szinté n é rté kelte ezt a kedves gesztust. Ha megkapja a kulcsokat,
majd visszamennek, é s ö sszeszedik a laká sbó l az utolsó holmikat.
Má r nem sok maradt, a nagyobb darabokat Steve, Stan é s George
Young korá bban á tvitté k az ú j há zba.

322
 Utkö zben Amiee izgatottan csacsogott.
– A mi sajá t há zunk! Es Steve, ha nem tudná d, van egy KFC alig ké t
kilomé terre a há ztó l. A mú ltkor a kocsiban ü lve, a kilomé teró ra
alapjá n lemé rtem. Ugyan gyalog is kö nnyű szerrel eljuthatné k oda,
de nem hinné m, hogy te vagy a mami azt szeretné tek, hogy a nagy
forgalomban az utcá n gyalogoljak. Ha ragaszkodtok hozzá , elfogadok
egy fuvart.
Steve ö sszemosolygott Cassie-vel.
– Azt hiszem, heti egy KFC-s vacsora a minimum, fő leg, ha ilyen
kö zel van.
– Ugy szeretné m, ha vé gre fé rjhez menné l ehhez az emberhez! –
motyogta magá ban Amiee.
– Mindent a maga idejé ben – felelte Cassie.
Steve megszorı́totta az asszony kezé t. Sokat gondolkoztak a
kapcsolatukró l, é s ú gy dö ntö ttek, hat hó napig jegyben já rnak.
A há zassá g immá r nagyon is ké zzelfogható nak tű nt.
– A hé tvé gé n Karen né ni é s Nichole né ni idejö n – mondta Amiee. –
El akartak jö nni a há zavatá sra, de valami fé lreé rté s akadt az
egyezteté skor.
– Ezt sajná lattal hallom.
– Kedvelni fogod ő ket – mondta Amiee. – Karen né ni nagyon
hasonı́t mamira, é s Nichole né ni is. – A lá ny halkabban hozzá tette: –
Nichole né ni é s a fé rje kü lö nkö ltö ztek.
– Errő l é n is hallottam.
Befordultak az ú j há z utcá já ba. Cassie hirtelen kihú zta magá t az
ü lé sen.
– Kié ez a sok autó , é s mit csiná lnak a há z elő tt?
– Talá n valaki vendé gsé get ad – felelte Steve szenvtelen arccal.
– Steve? – Valami ké szü lő dö tt, é s Cassie-nek nem volt ké tsé ge
afelő l, ki á ll a dolog mö gö tt. – Mi folyik itt?
– Csak né há ny bará t jö tt el.
– Az nem Karen né ni kocsija? – kiá ltott fel Amiee.

323
 Cassie jobban kö rü lné zett, é s a szı́ve egyre hevesebben vert. Tö bb
autó t is felismert. Teresa, Rosie, Shelly é s George Young má r ott
á lltak, sok má sik ismerő sé vel egyetemben.
Cassie a szá já ra szorı́totta a kezé t.
– Né zzé tek, mennyi ember! – suttogta. A bejá rati ajtó ra szé les,
vö rö s szalag volt kifeszı́tve egy hatalmas masnival. A gará zsajtó
nyitva volt, hosszú asztalokat é s ö sszecsukható szé keket á llı́tottak fel.
Ugy tű nt, hegyekben á ll az é tel a tá lakon.
– Ki vette ezt a sok é telt? – né zett Cassie Steve-re.
A fé r i szé lesen mosolygott, é s lá tható lag bü szke volt magá ra.
– Mindenki hozott valamit. Ez egy ü nnep, é s nem mú lhat el…
– …ü nneplé s né lkü l – fejezte be Amiee.
– Pontosan.
Cassie alig tudta elhinni, hogy ez a sok ember a rengeteg
elfoglaltsá ga ellené re idő t szakı́t arra, hogy osztozzanak vele ezen a
pillanaton.
– Ezt te szervezted, Steve?
– Segı́tettem. Mind segı́tettek. Szeretü nk té ged, Cassie.
Mindannyian a magunk mó djá n. Belopó ztá l a szı́vü nkbe, é s az
é letü nk fontos ré szé vé letté l. Az é n é letemnek pedig kü lö nö sen
fontos ré szé vé .
Steve a szá já hoz emelte Cassie kezé t, é s csó kot lehelt rá .
– Szeretlek, Cassie. Nincs olyasmi, amit meg ne tenné k é rted.
– Ha senki sem gondolt rá , vehetné l nekem egy kosá r
csirkeszá rnyat – szó lalt meg Amiee a lehető legkomolyabban.
– Amiee, kedvesem, azt hiszem, tö bb kosá r KFC vá r rá d mé g a mai
napon. En nem vagyok valami nagy szaká cs, é s amikor Shelly azt
javasolta, hogy mindenki hozzon valamit, azonnal tudtam, minek
ö rü lné l a legjobban.
Ahogy Steve megá llt a kocsival, Cassie letö rö lte a kö nnyeit. Amiee
kiugrott a kocsibó l, é s futva indult a bará tai meg az é telek felé .
Kiszá llt Cassie is, mire a jelenlé vő k megtapsoltá k.

324
 Pá r percig tartott az ima, a szalag á tvá gá sa, aztá n Cassie megkapta
a kulcsait, a há zé t, amelyé rt olyan sok ó rá t dolgozott. A telek dé li
ré szé n volt hely egy kis kertnek. Cassie nem győ zö tt á muldozni.
– Steve, ez té nyleg egy kerti pavilon a há z mellett?
– Ugy tű nik – nevetett a fé r i.
– De ké t napja mé g nem volt itt. Hogyan lehet…? Mikor…? Ki…? –
Ostoba ké rdé sek voltak ezek. Cassie jó l tudta, hogy ez Steve mű ve.
– Volt segı́tsé gem. Meglepő dté l? Emlé kszem, azt mondtad, a
szü leidnek is volt egy pavilonja.
Ké ső bb Cassie a kulcsokat a tenyeré ben szorongatta, é s jó leső
é rzé s já rta á t, ö nké ntelenü l is mosolygott. Ott voltak vele a
csalá dtagjai, a bará tai. Az é gre emelte a tekinteté t, é s kö szö netet
mondott Istennek ezé rt a pillanaté rt. Most é rezte igazá n, hogy vé gre
való ban hazatalá lt.

325
 TARTALOM

Drá ga Bará taim!

Ajá nlá s
Proló gus
Első fejezet
Má sodik fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Otö dik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik fejezet
Nyolcadik fejezet
Kilencedik fejezet
Tizedik fejezet
Tizenegyedik fejezet
Tizenkettedik fejezet
Tizenharmadik fejezet
Tizennegyedik fejezet
Tizenö tö dik fejezet
Tizenhatodik fejezet
Tizenhetedik fejezet
Tizennyolcadik fejezet
Tizenkilencedik fejezet
Huszadik fejezet
Huszonegyedik fejezet
Huszonkettedik fejezet
Huszonharmadik fejezet
Huszonnegyedik fejezet
Huszonö tö dik fejezet
Huszonhatodik fejezet
Huszonhetedik fejezet
Huszonnyolcadik fejezet

326
Huszonkilencedik fejezet
Harmincadik fejezet
Harmincegyedik fejezet
Harminckettedik fejezet
Harmincharmadik fejezet
Harmincnegyedik fejezet
Epiló gus
Hivatkozá sok

327
 HIVATKOZASOK

{1} A szervezet a vilá g hetven orszá gá ban azon fá radozik, hogy a szegé nyek lakhatá sá t
javı́tsá k, é s mindenki egy egé szsé ges, meg izethető , mé ltó otthonban é lhessen. – A szerk.
{2} A ré sztvevő k lezá rt borı́té kban teszik meg az ajá nlataikat, é s a felbontá s utá n derü l ki, ki
nyerte el a tá rgyat. – A ford.

{3} Ézsaiás könyve 43:16. A Bibliábó l szá rmazó idé zeteket a protestá ns ú j bibliafordı́tá s
alapjá n kö zö ljü k. – A szerk.
{4} Kiss Má rton fordı́tá sa

328