A Bajos Lokoto - Anne McAllister

Anne McAllister
A bá jos ló kö tő
Jake a vilá g legboldogabb gyereke lesz a nagybá tyja mellett, akit édesanyja,
Dori is ellená llhatatlannak talá l. Lassan, ó vatosan kö zelednek egymá shoz, á m
egyszer csak elragadjá k ő ket az érzéseik, és együ tt tö ltenek egy szenvedélyes
éjszaká t. Riley megkéri Dori kezét, ő azonban tudja, hogy a férfi való já ban a
szépséges Triciá ró l á lmodik…
Anne McAllister A bájos lókötő (RKSZ 2004/4/1.)
1. FEJEZET
Jake Malone halá lra unta magá t. Nem ment a fejébe, miért kell ezt a gyö nyö rű napot,
majd bizonyá ra a fél estét is eskü vő n tö ltenie, rá adá sul teljességgel feleslegesen. A
templomban nem neki kellett pá rná n bevinnie a gyű rű t, és a kó rusban sem énekelt.
Nincs má s dolga, mint az, hogy megü ljö n a fenekén. Azt viszont má r ó rá k ó ta csiná lja.
Jake eddig csak egyszer volt eskü vő n, akkor, amikor Milly, a nagynénje ment férjhez.
Pontosabban szeretett volna férjhez menni. Az az eskü vő bezzeg izgalmas volt! É s
rá adá sul rö vid is. Az esketésre ugyanis má r nem kerü lhetett sor, mert a templomba
vá ratlanul beá llított Milly néni korá bbi bará tja, Cash Callahan. Se szó , se beszéd lecsapta
a vő félyt, aki meg akarta á llítani, aztá n pedig neki mosott be egyet Milly néni. Az jó buli
volt!
Jake ezért aztá n semmi rosszra nem gondolt, amikor megtudta, hogy ma el kell jö nnie
erre az eskü vő re. Igaz, a mami elő re figyelmeztette, hogy ne reménykedjen, mert most
nem lesz mű sor, de ő azért mégis reménykedett egy kicsit. Végü l is Shane Nichols, a
vő legény legalá bb annyira jó fej, mint Cash, és Poppynak, a menyasszonynak vö rö s a
haja. Jake pedig sokszor hallotta a nagyapjá tó l, hogy a vö rö s hajú ak mind bajkeverő k.
Ma azonban nem rontott be a menyasszony régi bará tja a templomba, és senkit sem
ü tö ttek le. Jake kényszeredetten mosolygott, és fanyalogva kö rbenézett a szá lloda
kü lö ntermében. Sehol semmi izgi. Dö gunalom ez az egész, annyira az, hogy Shane és
Poppy má r szedelő zkö dik is.
– Miért mennek el ilyen hamar? – fordult Jake a mamá já hoz, mikö zben a ná sznép nagy
csinnadrattá val bú csú ztatta az ifjú pá rt.
– Ez így szoká s.
Jake kis ideig azon tö prengett, nem volna-e itt az ideje, hogy ú j szoká st vezessenek be.
– Nem mehetnénk el mi is, mama? – kérdezte végü l.
– Még nem, drá gá m.
Dori Malone megpaskolta a fia vá llá t, de nem nézett rá . Szö rnyen érezte magá t
szokatlanul magas sarkú cipő jében, s mikö zben egyik lá bá ró l a má sikra helyezte á t a
testsú lyá t, elszá ntan ö sszpontosított, hogy ne á sítson bele Russ Honnecker képébe.
Jake bizalmatlanul figyelte, hogyan zsongja kö rü l a mamá já t a holtunalmas Russ
Honnecker. A nő knek á llító lag fontos, hogy legyen féljü k. Felő le férjhez mehet a mami,
elvégre má r elég ö reg hozzá , csak nehogy ehhez a Honneckerhez! Ő ezt a pasast sosem
foga papá nak hívni, az tuti!
Jake ó vatosan megbö kte a mamá já t, ő azonban csak arrá bb hú zó dott kicsit, mialatt
szü ntelenü l bó logatott arra, amit Russ mondott neki. Jake-nek azok a já ték kutyá k
jutottak eszébe ró la, amelyek a kocsik kalaptartó já n szoktak bó logatni.
– Mama!
Jake ijedten há tralépett, amikor édesanyja erő sen megszorította a vá llá t. Ebben a
pillanatban ú jra megszó lalt a zene.
– Miért is ne, Russ? – mondta a mamá ja, és má r bele is simult Russ Honnecker kaijá ba.
– Mami!
É desanyja feléje fordult, és megrovó pillantá st vetett rá .
– Viselkedj rendesen! – sú gta oda neki.
Jake mogorvá n nézett vissza rá . Viselkedjen rendesen? Mintha nem azt csiná lná má r
ó rá k ó ta! Még egyszer mérgesen édesanyjá ra villantotta a szemét, aztá n felmá szott a
2
székére, és kinézett a sö tét éjszaká ba. Az egyik utcai lá mpa alatt egy cowboy á lldogá lt, de
ebben sem volt semmi kü lö nö s. Livingstonban lépten-nyomon lehet talá lkozni
cowboyokkal az utcá n, a boltokban, és ü tö tt-kopott kisteherautó ikkal a vá rosban is
gyakran feltű nnek. Jake csordahajtá s kö zben is megfigyelhette ő ket, amikor a
nagyapjá val pecá zni volt a vö lgyben. Ső t személyesen is ismer egy igazi cowboyt. Cash,
Milly néni régi bará tja rodeó lovas volt, mielő tt elszegő dö tt volna Taggart Joneshoz és Jed
McCallhoz. Ma má r csak tehénpá sztor, de az semmivel sem kisebb dolog, mint rodeó zni.
Amikor Milly néni elő szö r vitte el egy rodeó ra, Jake még csak kétéves volt, mégis
azonnal lenyű gö zték a cowboyok. Erő sebbnek és belevaló bbnak lá tta ő ket, mint a
hétkö znapi embereket. Az olyan hétkö znapi embereket, amilyen példá ul az ő nagyapja,
akinek vegyesboltja van, vagy Mr. Hudson, a nyugdíjas postatisztviselő , aki hetente
ö tszö r nyír fü vet a kertjében. Vagy mint ez a Russ Honnecker, aki tuti biztos, hogy a vilá g
legunalmasabb fickó ja. A cowboyok bezzeg nem unalmasak! Legfeljebb az eskü vő kö n,
mert ilyenkor még tő lü k is elvá rjá k, hogy rendesen viselkedjenek.
Jake az ablakü veghez nyomta az orrá t, hogy alaposabban szemü gyre vehesse a lá mpa
alatt á csorgó cowboyt. Hosszú ujjú inget és csizmá t viselt, a kalapjá t pedig mélyen az
arcá ba hú zta. A lá mpaoszlopot tá masztotta, mutató ujjá t beakasztotta a nadrá gja
ö vbú jtató já ba, s mikö zben a villanypó zná n dö rzsö lte a há tá t, figyelmesen nézte a
szá llodá t.
Az idegen felébresztette Jake kívá ncsisá gá t, és megint reménykedni kezdett. Ez a
cowboy talá n Poppy korá bbi bará tja, aki most arra készü l, hogy beverje Shane orrá t.
Jake reménye azonban má ris hamvá ba holt, mert rá jö tt, hogy ehhez má r késő van.
Poppyék elutaztak, és ő akkor is lemaradna a mű sorró l, ha az ismeretlen Shane utá n
menne, és való ban eltá ngá lná .
A cowboy még mindig az épü letet figyelte, és el is indult felé, de néhá ny lépés utá n
megá llt, megdö rzsö lte a tarkó já t, aztá n megint a villanyoszlopnak vetette a há tá t. Mire
vá rhat? É s miért nem jö n be?
A cowboy csizmá ja orrá val a betont bö kdö ste, és mintha vilá gító szikrá k rö pdö stek
volna a lá ba kö rü l. Ez meg mi volt? Jake visszafojtotta a lélegzetét, és még jobban
rá tapadt az ablakü vegre. Má r azt hitte, hogy az ismeretlen mégis bejö n a szá llodá ba,
mert lassan megint ellépett a pó zná tó l, de végü l csak zsebre vá gta a kezét, sarkon
fordult, és elnyelte a sö tétség.
Jake azonban azt még lá tta, hogy mindenü tt csillogó kis felhő cske csapott fel a
já rdá ró l, ahová a cowboy letette a lá bá t. Megigézve nézte a vará zsos pontocská kat, és
má r azt is tudta, hogy csillagport lá tott. Igen, igen, ez Stardust volt, a legnagyobb és a
legjobb az ö sszes cowboyok kö zü l. A mami sokat mesélt neki ró la, a papá ja pedig rajzot
is kü ldö tt ró la.
– Olyankor jö n majd el hozzá d, amikor egyá ltalá n nem szá mítasz rá , és akkor majd
magá val visz egy kalandos utazá sra – mondta egyszer Jake-nek a mamá ja, aztá n mélyen
a szemébe nézett, és egészen halkan folytatta: – Persze neked is elég bá tornak kell
lenned ahhoz, hogy elmenj vele.
Az az ismeretlen cowboy nem is Shane-t kereste, de nem á m! É ppen akkor, amikor ő a
legjobban unta magá t, Stardust eljö tt hozzá !
Jake leugrott a székrő l, és rohanni kezdett a termen keresztü l. Ú jra meg ú jra
beleü tkö zö tt a tá ncoló kba, és nem győ zö tt elnézést kérni tő lü k, de azért rendü letlenü l
folytatta ú tjá t az ajtó hoz. Má r majdnem odaért, amikor a há ta mö gü l meghallotta anyja
mérges kiá ltá sá t:
– Jake Malone!
– Gyere velem! – kiá ltotta vissza Jake. – Mami, gyere! Itt van! Ő az!
3
É desanyja egészen biztosan azonnal tudni fogja, kirő l beszél. Amikor Jake még kicsi
volt, a mamá ja minden este errő l a pá ratlan és csodá latos cowboytó l mesélt neki, aki
lehető séget ad az embereknek arra, hogy megvaló sítsá k az á lmaikat. É s Stardust most
eljö tt, neki pedig mindenképpen ki kell mennie hozzá !
– Jake! – szó lt rá most a nagyapja is, és ú gy mondta ki a nevét, hogy az egyértelmű en
parancs volt a megá llá sra, de Jake most nem engedelmeskedhetett.
Mintha mit sem hallott volna, á tvá gott az elő csarnokon, megkü zdö tt a sú lyos tö lgyfa
ajtó val, és leszá guldott a lépcső n. Szemét meregetve fü rkészte a sö tétséget, és a
titokzatos cowboyt kereste, aki eljö tt, hogy való ra vá ltsa az á lmait.
A cowboy azonban nyomtalanul eltű nt.
Riley Stratton ki nem á llhatta az eskü vő ket. Most is rosszul érezte magá t a bő rében,
mikö zben azt a sok idegent nézte a szá lloda elő tt. Mind olyan, de olyan boldognak
lá tszottak, mintha az egész vilá g a lá buk elő tt heverne. Neki viszont tö bbnyire az az
érzése, hogy az egész vilá g ö sszeeskü dö tt ellene. É ppen elég gondja-baja van, attó l má r
igazá n megkímélheti magá t, hogy még egy eskü vő n is részt vegyen. Azért még nem kell
bemennie, mert a szomszédjá tó l megtudta, hogy Dori Malone is ott van a vendégek
kö zö tt.
Csak azért jö tt ide, hogy megtö rténjen, aminek meg kell. Elmondja, mi tö rtént az
ö ccsével, felajá nlja Dorinak, hogy elfogadható á rat fizet neki a farmért, aztá n azonnal
utazik is vissza. Holnap pedig megint minden a régi lesz, és neki legfeljebb a borjak
felnevelésével kell tö rő dnie.
Elő bb azonban Riley még mindenképpen lá tni akarta a fiú t. Meghú zó dva á llt a
szá lloda elő tt, amikor a siető sen tá vozó ifjú pá rt kikísérték a rokonok és a bará tok, s rizst
meg konfettit szó rtak rá juk. Mindenki a ná sznépet bá multa, Riley viszont csak a fiú t
kereste a tö megben. Tudta, hogy ú gy nyolcéves lehet, és fényképeket is talá lt ró la abban
a kö teg borítékban a levelek kö zö tt, amelyeket a mú lt héten adtak á t neki.
Nagyjá bó l az volt Chris teljes hagyatéka, és mindaddig, amíg kézhez nem kapta, Riley
nem akarta elhinni, hogy az ö ccse való ban meghalt. Egyszerű en elképzelhetetlennek
tartotta, hogy Chris nem szá guldozik eszeveszetten a kocsijá n valahol a nagyvilá gban, és
má r sehol sem énekli gitá rszó mellett azokat az isteni dalait. Ö ccse régen, kö zel tíz éve
elment a há ztó l, és csak nagyon ritká n bukkant fel otthon. Riley megszokta má r, hogy
nincs vele, az azonban fel sem merü lt benne, hogy a testvére meghalhat. Nem, ezt még
akkor is elképzelhetetlennek tartotta, amikor pedig má r megkapta Chris hiteles halotti
anyakö nyvi kivonatá t. Arizoná bó l érkezett, ahol ö ccse élete utolsó éveiben élt.
Riley csak akkor mérte fel a tragédia való di sú lyá t, amikor kibontotta az első kö teg
borítékot, és ö t polaroid fénykép esett ki elé. Az első pillanatban Chris gyerekkori
fotó inak hitte ő ket, mert a kék szemű , barna hajú kisfiú nagyon hasonlított az ö ccsére.
De nem ő volt az. A fényképek há toldalá ra mindig ugyanazt a nevet írtá k rá : Jake. Jake
négy hó naposan, Jake az első szü letésnapjá n, há romévesen, Jake az ó vodá ban és a
hétéves Jake, kiesett tejfogakkal.
Rileynak halvá ny sejtelme sem volt arró l, ki a csoda lehet ez a Jake. Halkan
szitkozó dva kivette a borítékokbó l a leveleket, és sorra egymá s utá n elolvasta ő ket.
Azokbó l is ö t volt, mindegyiket finom nő i kéz vetette papírra, és az írá sokbó l Riley
megtudta azt, amit ö ccse élete végéig nem mondott el neki.
A fényképek Chris fiá t á brá zoltá k. Abban a pillanatban, amelyben ez kiderü lt szá má ra,
Riley végre felfogta, hogy az ö ccse meghalt. É s má st is megértett. Ha Chris hosszú éveken
á t képes volt elhallgatni elő le, a bá tyja elő l a fiá t, akkor teljességgel hamis volt az a kép,
amelyet ő alkotott magá nak a testvérérő l. Abba a képbe éppú gy nem fért bele, hogy az
4
életvidá m, vagá ny Chris életét veszítse egy vilá g végi hegyi ú ton, mint az, hogy egy kö zel
nyolcéves gyermek apja legyen.
Minél tová bb tö rte azonban a fejét Riley, anná l érthető bbnek talá lt sok mindent abbó l,
amit ö ccse az utó bbi években mondott és tett. Akkor is Jake-re, elhallgatott fiá ra
gondolhatott, amikor néhá ny éve, apjuk halá la utá n ő meg akarta vá sá rolni tő le a csalá di
farm má sik felét, Chris azonban csak annyit felelt az ajá nlatá ra, hogy nem mondhat le az
ö rö kségrő l.
– Hogyhogy nem mondhatsz le ró la? – kérdezte tő le Riley akkor értetlenü l.
Elképedése nem ismert hatá rokat, elvégre ö ccsének tizenö t éves kora ó ta az volt a
leghő bb vá gya, hogy elkerü ljö n a farmró l.
– Mert egyszer majd a gyerekeimre akarom hagyni.
Riley sok mindent el tudott képzelni a testvérérő l, csak azt nem, hogy megá llapodik és
megnő sü l, s ezt egyenesen meg is mondta neki.
– Sosem lehet tudni – vá laszolta Chris vigyorogva.
Riley akkor még nem sejtette, hogy való ban sok mindent nem tud. Ö ccse fia akkoriban
má r negyedik évében já rt.
Az ismeretlen nő két levelében is kö szö netet mondott Chrisnek a pénzért, amelyet
tő le kapott, és Riley szá má ra ez is megmagyará zott egyet-má st. Soha nem értette, miért
nem hajlandó a testvére eladni a részét, amikor pedig jó l jö nne neki az á ra, hiszen
semmilyen megtakarítá sa nincs. Ha rá kérdezett erre, Christő l mindig csak azt a vá laszt
kapta, hogy vannak fontosabb dolgok is. É s Riley most má r tudta, hogy ö ccse életében
való ban volt valami, vagyis valaki, aki mindennél tö bbet jelentett neki.
Miért nem mondtad el? – kérdezte gondolatban testvérétő l, bá r kérdésére maga is
tudta a vá laszt. Chris azért nem beszélt neki a fiá ró l, mert soha életében nem lá tta a
gyerekét, és nem vette feleségü l az anyjá t. Chris tudta, hogy ő felelő sségtudatró l és
kö telességekrő l prédiká lna neki, arra pedig nyilvá n nem vá gyott, és ezért inká bb
eltitkolta elő le a fia létezését.
Riley egyébként is gyakran hallotta az ö ccsétő l, hogy nem kellene á tkozottul
komolyan vennie a kö telességeit, ő viszont mindig azon a véleményen volt, hogy
Chrisnek nem á rtana, ha felelő sségteljesebben élne. Mint kiderü lt, testvérének ezt
legalá bb Jake-kel kapcsolatban sikerü lt is megvaló sítania. De csak a maga mó djá n, mert
végrendeletet má r nem készített, bá r ez való já ban nem is vallott volna rá . Ö ccse
vilá géletében sérthetetlennek és halhatatlannak képzelte magá t. Igaz, hogy
harmincévesen senki sem gondol igazá n a halá llal.
Chris azonban meghalt, s Riley eleinte ú gy gondolta, hogy testvérének ő az egyetlen
ö rö kö se, és immá r egyedü l az ö vé a Stratton-farm. A tö rvény betű je szerint ez így is volt,
hiszen Chris nem vette feleségü l gyermeke anyjá t. Megrö gzö tt agglegény volt, ső t
egyszer még „félig-meddig hajléktalannak” is nevezte magá t.
– Ma itt, holnap ott – tette hozzá .
Chris tehetséges muzsikus volt, menthetetlenü l beleszeretve a countryba és a rythm
and blues zenébe. Dalai tö bbségét ő maga írta, és szerzeményeit Riley, bá r nem volt
igazá n zeneértő , nagyon jó knak talá lta. Leginká bb azonban elszá ntsá gá ért csodá lta az
ö ccsét. Chris kisfiú korá tó l kezdve mindent megtett azért, hogy az egész vilá g
megismerje a nevét.
– Belő lem aztá n nem lesz ü res zsebű kis marhapá sztor! – mondogatta Rileynak olyan
gyakran, mintha csak valamelyik dala refrénjét ismételgette volna.
Nem mondta ki, de kijelentésében benne volt a folytatá s: nem ú gy, mint belő led. Chris
soha nem értette, miért nem akar Riley ugyanú gy elszabadulni a farmró l, mint ő .
5
– Így legalá bb Laramie-ig eljutsz – jegyezte meg akkor is, amikor Riley beiratkozott az
egyetemre.
Neki azonban má r há rom év mú lva le kellett mondania az egyetemi diplomá ró l. Ö ccse
még kö zépiskolá ba já rt, amikor meghalt az édesanyjuk, s miutá n leérettségizett, Chris
való ban elhagyta a csalá di farmot. Nem sokkal késő bb apjuk lovasbalesetet szenvedett,
megnyomorodott, és senkijü k sem volt, aki segítségére lehetett volna a gazdasá gban,
sem nagynéni, sem nagybá csi, de még unokatestvér sem, csak ő k ketten.
Riley így aztá n abbahagyta az egyetemet, és hazament, ö ccse azonban nem. Riley nem
bá nta, hogy így alakult. Amió ta az eszét tudta, ő éppen annyira szerette a farmjukat, mint
amennyire Chris gyű lö lte. É s volt annyira ostoba, hogy azt hitte, Tricia majd vele tart.
Nem, ma este nem akar Triciá ra gondolni, hogy az ö rdö g vinné el! Nélkü le is épp elég
gondolkodnivaló ja van. Ki kell talá lnia, mit mondjon Chris édesanyjá nak. Ahhoz viszont
semmi kedve, hogy egy eskü vő n beszéljen vele. Nem, inká bb kivá rja, hogy hazamenjen.
Biztosan nem marad soká ig. Egy gondos anya idejében á gyba kü ldi a kisfiá t, s a
leveleibő l kiderü lt, hogy Dori Malone szereti a gyerekét. Igaz, elkö vette azt az
ostobasá got, hogy beleszeretett Chrisbe, de ettő l még kö telességtudó anya.
É s éppen ezért nem fogja visszautasítani az ajá nlatomat, gondolta Riley
megkö nnyebbü lten, aztá n zsebre vá gta a kezét, és visszasétá lt a kisteherautó já hoz.
Majdnem este tízre já rt az idő , amikor Dori hazaérkezett. Riley jó két ó rá ja vá rt má r a

há za elő tt a kormá ny mö gö tt ü ldö gélve, mire a kocsibeá lló ra végre felhajtott egy, az
ö vénél semmivel sem kevésbé ü tö tt-kopott autó . Egy nő szá llt ki belő le, de a má sik ajtó
nem nyílt ki, és Riley má r azt hitte, mégsem Dori az, vagy talá n a bará tainá l hagyta a fiá t
éjszaká ra. Az asszony azonban megkerü lte a kocsijá t, egy alvó kisfiú t emelt ki az ü lésrő l,
és becipelte a há zba.
Szó val az ott Jake, Chris fia! Riley testén borzongá s futott végig, és egy pillanatig
haraggal gondolt az ö ccsére, aki képes volt arra, hogy egyszerű en tová bbá lljon, és vissza
se pillantson, még a gyereke kedvéért sem.
Riley ú gy dö ntö tt, vá r még, amíg édesanyja á gyba fekteti a fiú t. Akkor ő ugyan majd
csak sö tétben nézheti meg, de az nem szá mít, mert má r a fényképein is lá tta, hogy Jake
az apja tö kéletes, kicsinyített má sa. Neki pedig az unokaö ccse, és mégsem akarja, hogy
bá rmi kö ze legyen hozzá . Miért is akarná ? A fiú nem ismeri ő t, és ő sem ismeri a fiú t.
Csakhogy… most má r tud a létezésérő l. Amíg nem kapta meg azokat a leveleket, azt hitte,
hogy má r senkije sincs a vilá gon.
Nem mintha Christ tú l gyakran lá tta volna. Fél kezén meg tudná szá molni, há nyszor
talá lkoztak az utó bbi tíz évben, és akkor sem igen értették meg egymá st, amikor még egy
fedél alatt éltek. É ppen ellenkező leg, Rileynak gyerekkorá bó l és kamaszéveibő l
leginká bb az maradt meg az emlékezetében, hogy pü fö lték egymá st Chrisszel, vagy
együ tt verekedtek má s kö lykö kkel. Ezer és egy alkalommal kellett megvédenie az ö ccsét,
és ú jra meg ú jra ő hú zta ki a pá cbó l. Kicsit sem bá nkó dott, amikor Chris elment a há ztó l.
Nélkü le sokkal békésebb lett az élete.
Chris azonban mindezzel együ tt szó rakoztató fickó volt. Riley mindig is ő szintén
csodá lta az ö ccsét azért, hogy mindenkit el tudott bű vö lni. Ő soha nem á csorgott volna
ó rá kig egy nő há za elő tt arra vá rva, hogy beengedjék.
Ló dulj, ess tú l rajta! – parancsolt magá ra Riley, aztá n nagy levegő t vett, és elindult. A
bejá rati ajtó kivá gó dott, és Jake rontott ki rajta.
– Tudtam, tudtam! – kiá ltotta vékony kis hangjá n lelkesen. – Tudtam, hogy eljö ssz!
6
Riley megá llt, és tá tva felejtette a szá já t. Ö ccse fiá nak ugyanolyan barna haja volt, mint
az apjá nak, ugyanolyan széles arccsontja, de Chris akaratos á llá t és sugá rzó mosolyá t is
megö rö kö lte.
– Ugye hogy megmondtam? – Jake a vá lla fö lö tt futó pillantá st vetett az édesanyjá ra,
aki leszaladt utá na a lépcső n, aztá n megint Rileyhoz fordult. – Mire vá rsz még? Gyere be!
A gyerek megfogta a kezét, Riley pedig elképedten és zavarodottan hagyta, hogy
behú zza magá val a há zba.
– Jake vagyok – nézett fel rá ragyogó arccal a gyerek –, de te má r biztosan tudod, hogy
hívnak.
A kisfiú édesanyjá nak felbukkaná sa megmenekítette a vá laszadá stó l Rileyt. Most,
hogy elő szö r lá tta kö zelrő l Dori Malone-t, első gondolata az volt, hogy Chris nem is Chris
lett volna, ha nem azt a nő t vá lasztja, akinél egész Montaná ban nincs szebb. Igaz, neki
nem éppen ilyen az esete, hanem a sző ke és ná dszá lvékony Tricia, de azért Dori Malone-
t is nagyon szépnek talá lta. Arcá t sö tét haj keretezte, ajka érzéki volt, és nagy, mélykék
szeme való sá ggal kiragyogott a sö tét estébő l, mikö zben bizalmatlanul méregette ő t.
– Jacob Daniel Malone – fogta meg végü l a fia karjá t –, mi ü tö tt beléd, hogy éjnek
évadjá n pizsamá ban kirohansz az utcá ra, és idegeneket zaklatsz? Bocsá sson meg – vetett
az asszony zavart pillantá st Rileyra –, a fiam holtfá radt, és rég á gyban volna a helye.
Azért ilyen izgatott, mert azt képzeli, hogy…
– Ő Stardust, a csodacowboy! – szó lt kö zbe Jake. – Komolyan! Lá ttam, hogy
csillagfelhő t vetett a csizmá ja. Odakint á llt a szá lloda elő tt. Ugye te voltá l az?
A gyerek éppolyan bizakodá ssal és bizalommal nézett rá , ahogyan Chris szokott, és
Rileynak még a lélegzete is elá llt a dö bbenettő l. Végü l megesett a szíve a fiú n, és
ö sszeszedte magá t.
– Igen, én voltam – vá laszolta, mikö zben levette a kalapjá t, és beletú rt a hajá ba.
Jake boldogan nézett fel az édesanyjá ra.
– Na ugye!
Dori Malone szeme gyanakvá sró l á rulkodott, amikor elhú zta Rileytó l a fiá t, és
rá parancsolt, hogy menjen be a há zba.
– Vá rjon, kérem! Beszélnü nk kell – szó lt utá na Riley.
– Szerintem meg nem – felelte az asszony, aki szemlá tomá st nem osztozott fia
Stardust cowboy irá nti rajongá sá ban.
– Riley Stratton vagyok.
Beletelt néhá ny má sodpercbe, amíg Dori felfogta, amit hallott. Akkor viszont minden
csepp vér kifutott az arcá bó l.
– Csak egy perc lesz az egész – ígérte Riley.
Az asszony Jake-hez fordult.
– Futá s az á gyba!
– De…
– Semmi de! Legfő bb ideje, hogy elmenj aludni. Most azonnal!
– Mami!
– Azt mondtam, most rö gtö n.
A gyerek dacos pillantá st vetett az anyjá ra, majd segélykérő n Rileyra nézett.
– Késő re já r – nézte meg lá tvá nyosan az ó rá já t a cowboy.
Jake feladta, de olyan képet vá gott, mint akit megfosztottak valamitő l, ami nagyon
drá ga a szívének. Chris is mindig ilyen volt, ha valami nem ú gy tö rtént, ahogyan ő
szerette volna, gondolta Riley, és egy pillanatra lehunyta a szemét, mert fá jdalmasan
beléhasított a felismerés, hogy soha tö bbé nem lá thatja az ö ccsét
– Jó , megyek aludni – bó lintott hirtelen a gyerek, mint aki dö ntésre jutott magá ban.
7
É desanyja gyengéden megszorította a vá llá t.

– Kö szö nö m, Jake. É s ne felejts el fogat mosni! Majd még bemegyek hozzá d jó éjszaká t
kívá nni, ha Mr. Stratton má r elment.
– É s azt is el kell mesélned, hogy mit mondott neked.
Dori Malone apró fintort vá gott.
– Rendben van, elmesélem, de csak akkor, ha rá d is tartozik.
Jake felnézett Rileyra, kis ideig fogva tartotta a pillantá sá t, aztá n visszafordult a
mamá já hoz.
– Biztosan ú gy lesz – jelentette ki teljes meggyő ző déssel.
8
2. FEJEZET
Kis ideig mind a ketten szó tlanul néztek Jake utá n. Végü l Dori tö rte meg a csendet:
– Jö jjö n be! Mégse az ajtó elő tt mondja el, amit akar, bá rmi legyen is az.
Riley belépett a pará nyi há zikó ba. Arra a kulipintyó ra emlékeztette, amelyben
egyetemista korá ban ö t diá ktá rsá val együ tt lakott. Ok ott ü res sö rö sdobozok és italos
rekeszek kö zö tt éltek, Dori Malone viszont otthonossá vará zsolta a há zá t. A bú torok
régiek voltak, de kényelmesnek lá tszottak, a falakon bekeretezett csalá di fényképek
fü ggtek, mellettü k gyerekfestmények és még egy régi tö lgyfa ó ra is.
– Foglaljon helyet! Megkíná lhatom ká véval?
– Kö szö nö m, nem kérek – felelte Riley, és pillantá sa az asztalon á lló fényképen akadt
meg, miutá n leü lt. A felvételen Jake egy fá n csimpaszkodott, és jellegzetes Chris Stratton-
féle mosolyra hú zta a szá já t. Rileynak nyelnie kellett egyet, hogy meg tudjon szó lalni. –
Remek kö lyö k.
– Igen, az. – Dori voná sai ellá gyultak, amíg ő is a fényképre nézett, á m aztá n megint
kimért lett a hangja. – É s élénk a képzelete, amint ezt az elő bb megtapasztalhatta. Ne is
tö rő djö n vele! – tette hozzá , és kurtá n felnevetett. – Korá bban sokszor meséltem neki
Stardust cowboyró l.
– Semmi baj. Jó l tudom, hogy nem én vagyok Stardust. Keresve sem lehetne
olyasvalakit talá lni, aki ná lam kevésbé hasonlít rá . Csillagport sem vet a csizmá m. Nekem
csak kö zö nséges porbó l jut tö bb, mint kellene.
Dori elmosolyodott.
– Mi van Chrisszel? – kérdezte aztá n.
– Meghalt. A mú lt hó napban Arizoná ban, autó balesetben – felelte Riley csendesen, és
éberen figyelte az asszony arcá t, hogy azonnal elhallgathasson, ha ö sszeomlana.
Dori azonban nem omlott ö ssze. Leereszkedett a kanapéra, majd mintha egy kicsit
még jobban elsá padt volna, a má sodperc tö rtrészéig dermedten ü lt, á m szinte azonnal
ö sszeszedte magá t.
– É rtem – mondta, mint aki beletö rő dö tt a megvá ltoztathatatlanba.
Riley ú gy lá tta rajta, hogy nem lepte meg igazá n, amit hallott.
– Szá mított rá , hogy így fogja végezni? – kérdezte.
Dori idegesen tö rdelte az ujjait.
– Szá mítani éppen nem szá mítottam, de… – kezdte, á m kis idő re elhallgatott, mintha a
megfelelő szavakat keresné. – Chris mindig veszélyesen élt. Féktelen volt, harsá ny, bá tor,
való di kalandor. Ahol csak megfordult, ott nyomot hagyott maga utá n.
– Csillagport? – csú szott ki akarata ellenére Riley szá já n. – Elnézést, nem akartam…
Dori azonban belá tó an mosolygott.
– Igen, egyszer talá n még azt is.
A falió ra elü tö tte a tízet. Mind a ketten hallgattak, amíg abbamaradtak a kongatá sok,
aztá n megint az asszony tö rte meg a csendet:
– Szó val maga a bá tyja. Sokat mesélt nekem a farmjukró l és a bá tyjá ró l. Maga volt a
példaképe.
Riley szívébe fá jdalom hasított.
– Chris mindig is nagy mesemondó volt.
9
– Gyö nyö rű tö rténeteket hallottam tő le. – Dori hangja egészen ellá gyult, és kis idő re
mintha visszarepü lt volna a mú ltba, á m aztá n ú jra csak Rileyra figyelt. – Mesélt magá nak
Jake-rő l?
– Egy szó val sem említette soha. – Riley érezte, hogy ez így tú lsá gosan kegyetlenü l
hangzott, de akkor is ez volt az igazsá g. – Chris egyébként csak nagyon ritká n lá togatott
haza – folytatta, hogy érthető bbé tegye a szavait. – Alighanem félt, hogy maradá sra
pró bá ltam volna bírni, ha tudok a fiá ró l.
Néhá ny pillanatra síri csend lett a szobá ban, és Riley má r azt hitte, valami rosszat
mondott.
– Chris nem arra szü letett, hogy csalá dapa legyen – felelte végü l Dori nagy só hajjal. –
Nem is sikerü lt megbará tkoznia a gondolattal, hogy mégis apa lett.
– Pénzt azért kü ldö tt maguknak – jegyezte meg Riley, és ú gy gondolta, vá laszképpen
azt fogja majd hallani, hogy apá nak lenni sokkal tö bbet jelent, mint pénzt kü ldeni.
Dori azonban semmi effélét nem mondott.
– Igen, kü ldö tt, és lehet, hogy tö bbre nem is volt képes. Hozzá m talá n ugyanazért nem
tudott visszajö nni, amiért a hazatérésre sem sikerü lt elszá nnia magá t. Akkor ugyanis
felelő sséget kellett volna vá llalnia bizonyos dolgokért.
Riley szinte szó ró l szó ra ugyanezt gondolta.
– Soha nem jö tt el magukhoz?
– Nem.
– Egyszer sem? – kérdezte meg még egyszer Riley, mert nehezére esett elhinni, hogy
Chris nem akarta lá tni a gyerekét.
– Sokszor megígérte – mosolyodott el Dori ö rö mtelenü l. – Hol kará csonyra ígérte
magá t, hol Jake szü letésnapjá ra, de magá nak ezzel aligha mondok ú jat.
Chris sok mindent megígért, talá n még komolyan is gondolta, de szinte soha nem
tudta betartani a szavá t.
Riley a fél életét Chris védelmezésével tö ltö tte, és olyankor is gyakran megvédte,
amikor ő sem értett egyet a viselkedésével. Az igazsá ggal szemben azonban nem vehette
védelmébe.
– Biztosan nem rossz szá ndékkal tette – felelte végü l jobb híjá n, csak hogy mondjon
valamit.
Teljes elképedésére Dori egyetértett vele.
– Tudom, hogy nem – vá laszolta, és megint nagyot só hajtott. – Miutá n az első ígéretét
nem tartotta be, nem is szá mítottam rá , hogy valaha is eljö n még, és Jake-et sem
ringattam hiú á brá ndokban.
– Ő tud Chrisrö l?
– Ismeri a nevét, és tudja, hogy a papá ja énekes volt, korá bban pedig cowboy. É s még
annyit meséltem neki ró la, hogy soha nem adta fel az á lmait. – Az asszony szavaiban
halvá ny nyoma sem volt keserű ségnek, és végü l még el is mosolyodott. – Való já ban a
Stardust cowboyró l szó ló tö rténet is Christő l szá rmazik. Amikor Jake kétéves volt,
levélben egy nagyon szép mesét kü ldö tt neki. Arró l szó lt, hogy a sö tét éjszaká ban
lovagol, és maga elé emel a nyeregbe egy kisfiú t, akivel aztá n nagyszerű kalandokat
élnek á t. É s ahol csak megfordulnak, ott csillagpor marad utá nuk.
Riley ö nkéntelenü l elmosolyodott. Ha nem tudja, akkor is kitalá lta volna, hogy ezt a
mesét csakis az ö ccse írhatta.
– A hú gom nem sokkal azelő tt elvitte egy rodeó ra, és Jake attó l fogva bolondult a
cowboyokért. Nem mondtam el neki, hogy azt a levelet az apja írta, mert még tú l kicsi
volt ahhoz, hogy megérthesse. Stardust cowboy viszont azonnal a mindene lett. – Az
emlék á brá ndos mosolyt csalt Dori ajká ra. – Annyiszor kellett felolvasnom neki azt a
10
mesét, hogy a végén má r rongyos lett a levélpapír. Valamikor késő bb mégis elá rultam
Jake-nek, hogy a papá ja kü ldte azt a levelet, de ő csak annyit kérdezett, hogy Stardust
cowboy magá val viszi-e majd a kalandos ú tjaira, én pedig igennel vá laszoltam. Vagy
talá n nemet kellett volna mondanom? – kérdezte, és kihívó pillantá st vetett Rileyra.
Ő semmit sem vá laszolt, csak megrá zta a fejét.
– Késő bb ú jabb és ú jabb tö rténeteket talá ltunk ki, ú j meg ú j kalandokat, amelyeket a
mesebeli kisfiú élt á t – tette hozzá az asszony, és tekintete a fia fényképére siklott. – Nem
hibá ztatom Christ – mondta halkan, mintha csak sajá t magá nak beszélne. – Semmi rossz
nincs abban, ha valaki az á lmainak él.
– Nem, való ban nincs.
Riley még nem felejtette el azokat az idő ket, amelyekben neki is voltak á lmai.
Otthonró l, csalá dró l, szép, aranyhajú feleségrő l á lmodott, míg a keserű való sá g ki nem
jó zanította. Nem tudhatta, hogy Dorinak is voltak-e ilyen á lmai, amelyeket Chrisszel
szeretett volna megosztani, de kö nnyen el tudta képzelni, hogy igen. Chrisért mindig is
bolondultak a lá nyok, és annyian keringtek kö rü lö tte, hogy má r azt sem tudta, mit
kezdjen velü k. Neki, Rileynak viszont egész életében csak egy bará tnő je volt, és má sra
nem is vá gyott, csakis… Triciá ra. Sietve elhessegette a gondolatait, és megkö szö rü lte a
torká t.
– Jake egy napon talá n majd megvaló síthatja Chris á lmait.
Dori hunyorogva nézett rá .
– Ezt hogy érti?
Rileyn lá tszott, mennyire sajná lja, hogy itt és így kell beszélnie errő l.
– Azt akarom mondani, hogy Jake most má r Chris ö rö kö se.
– Az ö rö kö se? – Az asszony hangja kétkedésrő l á rulkodott, de aztá n ú jra
elmosolyodott. – Ú gy érti, ő ö rö kli meg a gitá rjá t?
– Igen, azt is, ha kell neki. – Rileynak ez eddig eszébe sem jutott. – Odahaza van ná lam,
a farmon, és elkü ldhetem magá nak. É n azonban nem a gitá rra gondoltam, hanem arra,
hogy Jake-nek az apja ö rö kö seként lesz némi kezdő tő kéje, ha egyszer majd, mondjuk,
egyetemre akar menni.
– Chrisnek volt pénze?
– Készpénze nem, a farmunk fele viszont az ö vé volt.
Dorit jó idő re elnémította a csodá lkozá s.
– Akkor most Jake a farm résztulajdonosa? – szedte ö ssze végü l magá t.
Riley idegesen já rká lni kezdett a szobá ban.
– Nem ó riá sbirtok, csak egy farm. Az egész alig tö bb hatszá z hektá rná l.
Szarvasmarhá kat is tenyésztek. Nem hatalmas csorda, de eddig eltartott bennü nket,
vagyis engem. – Nem mintha rajtam kívü l bá rki má s igényt tartott volna rá , tette hozzá
gondolatban. – Nem mindenki vá gyik arra, hogy farmja legyen, és én készséggel
megvá sá rolom Jake-tő l a részét. Ú gy gondolom, mindenkinek ez lenne a legjobb. Maga
befektethetné a pénzt, a fia pedig, ha majd elég idő s lesz hozzá , felhaszná lhatja arra,
amire akarja. Elvégre mi haszna lenne abbó l, hogy van egy fél farmja, amikor még a
kö zelében sem él? A pénzzel sokkal jobban já rna. Mellesleg megjegyzem, szá mtalan
sokkal kellemesebb elfoglaltsá g létezik, mint gazdá lkodni. Meg aztá n – tette hozzá
szá razon –, egy napon az egész farm ú gyis Jake-é lesz.
– Komolyan? Hogyhogy?
Riley egyszeriben hosszú évek ó ta tartó magá nyossá gá nak teljes sú lyá t a vá llá n
érezte.
– Senkim sincs, akire ö rö kü l hagyhatná m.
Dori á mulva nézett rá .
11
– Ha most nincs is, késő bb még lehet csalá dja – mondta.
– Nem lesz – zá rta le Riley hatá rozottan a témá t. – A farmot Jake fogja megö rö kö lni.
Erre szavamat adom – tette még hozzá .
Az asszony ú gy ü lt a kanapén, mint akibe villá m vá gott. Riley tö kéletesen megértette
az elképedését, elvégre erre aztá n végképp nem szá míthatott. A térdére tá masztotta a
kö nyö két, és ó vatosan keresgélve a szavakat, megpró bá lta ú jra felvá zolni a helyzetet.
– Nézze, Miss Malone…
– Dori – javította ki az asszony.
– Dori – ismételte meg Riley udvariasan, bá r furcsá n érezte magá t attó l, hogy a
keresztnevén szó lítja. – Jó ü zletet csiná lna. Nem lennének anyagi gondjaik, és Jake-nek
sem kellene eladó sodnia, hogy egyetemre já rhasson. Ha pedig az apjá ra ü t, és nem akar
majd tanulni, akkor is azt kezdhet a pénzével, amit akar. Szabad lenne. Egy farm viszont
ó riá si kö tö ttség.
Dori még mindig hallgatott, és csak nagy soká ra jö tt meg a hangja.
– Ezen még gondolkodnom kell – mondta bizonytalanul.
– Gondolkodnia kell rajta?
Mi a fenén akar gondolkodni, amikor éppen most ajá nlott fel neki tö bb ezer dollá rt?
– Nagyon vá ratlanul ért ez az egész. Meg kell fontolnom, mit tegyek.
Á m legyen! – gondolta Riley. Dori talá n azért ilyen ó vatos, mert Chris utá n
megtanulta, hogy nem szabad elhamarkodott dö ntéseket hoznia. Ha ennyire akarja, ad
némi gondolkodá si idő t. A végén ú gyis az lesz, amit ő eltervezett.
– Rendben van. Gondoljon végig mindent nyugodtan, és hívjon fel, ha dö ntésre jutott!
Riley felá llt, cédulá t halá szott elő a zsebébő l, és rá firkantotta a telefonszá má t.
– Kö szö nö m szépen, Mr. Stratton – kelt fel Dori is a kanapéró l.
– Kérem, szó lítson Rileynak! – mondta a férfi sietve.
Az asszony elmosolyodott.
– Kö szö nö m szépen, Riley.
Dori ú gy mondta ki a nevét, mintha az má r a nyelvén szétolvadt volna. A férfinak
legalá bbis ilyen érzése tá madt, bá r nem értette, hogyan juthat ilyesmi egyá ltalá n az
eszébe. É rezte, hogy elvö rö sö dik, és sietve elkapta a tekintetet az asszonyró l.
– Részemrő l a szerencse – mondta érdes hangon, pedig megkö szö rü lte a torká t,
mielő tt megszó lalt. Anyá m biztosan bü szke lenne rá m, ha hallaná , milyen udvariasan
tá rsalgó k itt, gondolta, á m aztá n eszébe ö tlö tt, hogy lá togatá sá nak oká t mindennek lehet
nevezni, csak szerencsének nem. – Nem ú gy értettem… – kezdett magyará zkodni, és az
arca má r való sá ggal lá ngolt. – Azt akartam mondani, hogy…
Dori zavartan mosolygott.
– É rtettem.
Mikö zben az asszony rá emelte nagy, kék szemét, és kedves mosollyal ajá ndékozta
meg, Riley hihetetlennek tartotta, hogy Chris képes volt elhagyni ezt a nő t.
Ú jabb ostoba gondolat! Sietve megfordult, az ajtó hoz sietett, kinyitotta, de kezével a
kilincsen még egyszer visszafordult.
– Jake nagyszerű fiú . Chris bü szke lenne rá .
– Kö szö nö m – felelte Dori Malone szomorú mosollyal.
Riley kö szö nésképpen megbö kte a kalapja karimá já t, aztá n elhagyta a há zat. Ez
meglenne. Még néhá ny nap, és minden elrendező dik, gondolta. Kedvező ajá nlatot tett
Dori Malone-nak, és ezt ő is be fogja lá tni, miutá n beszélt a szü leivel, a bará tjá val, vagy
valaki má ssal, akiben megbízik. Okos nő nek tű nik, és rá adá sul még csinos is.
Csinos? Riley nem értette, miért foglalkozik ezzel aká r csak gondolatban is. Alighanem
az eskü vő az oka. Az eskü vő k mindig eszébe juttatjá k a nő ket, és vá gyakat ébresztenek
12
benne. Csakhogy neki nem Dori Malone kell, hanem Tricia. Ő t kívá nja évek hosszú sora
ó ta. Tricia azonban nem lesz az ö vé. Soha. Igazat mondott Jake anyjá nak. Mivel Triciá t
nem kaphatja meg, agglegényként fogja leélni az életét. Jake-en kívü l senkije sem lesz,
akire ö rö kü l hagyhatná a farmjá t.
Dori egészen addig nézett Riley utá n, amíg kisteherautó já nak há tsó lá mpá i eltű ntek a
sö tétben. Akkor nehéz só hajjal az ajtó félfá nak dő lt, lehunyta a szemét, és szorosan
ö sszefonta a karjá t, hogy ne reszkessen megá llíthatatlanul.
Chris meghalt. A hír mélyen megrá zta, és Riley még csak kísérletet sem tett arra, hogy
kíméletesen tudassa vele ezt a szö rnyű séget. Igaz, az a Chris, akit ő ismert és teljes
szívébő l szeretett, szá má ra má r akkor meghalt, amikor a portlandi zenecsarnok
ö ltö ző jében kö zö lte vele, hogy á llapotos. Korá bban is sejtette má r, hogy vá randó s, de
addig hallgatott a gyanú já ró l, amíg a nő gyó gyá sz aznap délutá n meg nem erő sítette a
sejtését.
– Gyerekü nk lesz – jelentette be, és egészen biztos volt abban, hogy Chris ö rö mmel
fogadja majd a nagy hírt.
Ő azonban soká ig egy á rva szó t sem szó lt, csak dermedten tartotta a karjá ban, aztá n
lassan elhú zó dott tő le, és ijesztő nyugalommal azt vá laszolta, hogy még nem tartja elég
érettnek magá t a csalá dalapítá shoz.
– Kö szö nö m, de ebbő l nem kérek – tette hozzá , mintha olyasmirő l beszélgetnének,
amin kedvü k szerint vá ltoztathatnak. – Nem fog ez menni nekem.
– De há t… – kezdett volna tiltakozni Dori.
– Nem sü lne el jó l, és ezt neked is tudnod kell. Soha nem titkoltam, hogyan
gondolkodom a há zassá gró l – vá gott megint a szavá ba Chris, aztá n azt taná csolta neki,
hogy menjen haza a szü leihez.
Dori dö bbenten nézett vissza rá . Hazakü ldi? Azok utá n, hogy miatta életre szó ló an
ö sszeveszett az apjá val, aki mindennek elmondta, miutá n bejelentette, hogy elmegy
otthonró l, mert Chrisszel akar élni?
– A szü leimhez soha tö bbé nem mehetek vissza – mondta Dori, és kö nnyekben tö rt ki.
Chris azonban ettő l csak tü relmetlen lett.
– Velem akkor sem maradhatsz. Egy csecsemő vel lehetetlen turnézni. Holnap má r
korá n reggel indulunk is tová bb.
Christ semmi má s nem érdekelte, csakis a zenekara.
– Most pedig mennem kell, egy ó ra mú lva kezdő dik az elő adá s – tette még hozzá .
A mű sornak pedig le kellett mennie, mindig, minden kö rü lmények kö zö tt. Ezzel Dori
tö kéletesen tisztá ban volt. É s azt is jó val hamarabb fel kellett volna ismernie, hogy Chris
életében csupá n egyetlen szerelem létezik: a zene. Az volt a kedvese, az imá dott
já tékszere, az élete.
– Szerettem veled élni.
Ez volt minden, amit a kapcsolatukró l mondani tudott. Dori késő bb má r ö rü lt annak,
hogy így alakult. Belá tta, hogy Chrisnek igaza volt, és a végén csak meggyű lö lték volna
egymá st, ha mégis együ tt maradnak. Az pedig egyikü knek sem lett volna jó , sem nekik,
sem a gyereknek. Anná l má r az is jobb, ha Jake apa nélkü l nő fel. Chris végü l is mindent
megadott a fiá nak, amit csak megadhatott. Jake tő le kapta gyö nyö rű kék szemét, sű rű ,
barna hajá t, huncut mosolyá t, elevenségét, nyitottsá gá t a vilá gra. É s azt a levelet a
Stardust cowboyró l szó ló tö rténettel, amely azó ta is lá zba hozza.
Fiuk vilá gra jö tte ó ta Dori semmit sem vá rt el Christő l. Egy fél farmot meg végképp
nem.
– Van egy farmom?
13
Dori megpö rdü lt a tengelye kö rü l. Jake a folyosó n á llt, és hatalmasra kerekedett

szemmel nézett rá , mint aki éppen egy szép á lombó l ébredt fel. Most, miutá n Riley
Stratton elment, Dorinak is olyan érzése volt, hogy csak á lmodta a lá togatá sá t.
– Neked nem farmod van, hanem á gyban a helyed – nézett szigorú an a fiá ra.
– Tudom, de…
– Egy szó t sem akarok hallani, ifjú ú r! Irá ny az á gy!
Jake fanyalogva engedelmeskedett, de kívá ncsisá ga még akkor sem lohadt le, amikor
má r a takaró alatt fekü dt.
– Az a cowboy… komolyan mondta, hogy van egy farmom?
– Azt mondta, hogy Chris… apá d… meghalt autó balesetben.
Dori má r a kö vetkező pillanatban megbá nta az éles hangot, és azt, hogy mindenfajta
felkészítés nélkü l hozta fia tudomá sá ra a halá lhírt. Jake ugyan soha nem talá lkozott az
apjá val, á m ez még nem jelenti azt, hogy semmit sem érez irá nta. É ppen ellenkező leg,
talá n éppen azért bá lvá nyozza Christ, mert nem ismeri. Ha szembesü lnie kellett volna a
rossz tulajdonsá gaival is, akkor való színű leg nem tartaná a csodá s Stardust cowboy
megtestesü lésének. Dori azt akarta, hogy Jake megértse, Chris is csak egyszerű fö ldi
halandó volt, aki nyaká t szegte az á rokban, mert gyorsabban hajtott a kocsijá val a
kelleténél.
A gyerek arca falfehér lett.
– Meghalt? – kérdezte remegő hangon.
Dori bű ntudatot érzett, amikor egyszeriben rá dö bbent, hogy Jake gondolatait ugyan
kitö ltö tték a farmró l szó ló hírek, de nem annyira, hogy má sra má r ne is bírjon figyelni.
Á tkarolta a fia vá llá t, és leü lt hozzá az á gy szélére.
– Sajná lom, Jake. Nem így kellett volna elmondanom.
A gyerek megvonta keskeny kis vá llá t.
– Semmi baj. Meg kellett tudnom.
– Igaz, de attó l még lehettem volna kíméletesebb.
– Hogyan halt meg? Mi tö rtént vele?
Dori ó vatosan elmondta, amit Rileytó l hallott. Jake feszü lten végighallgatta, aztá n kis
ideig még vá rt, édesanyja azonban nem folytatta.
– É s a farm? – kérdezte végü l a gyerek.
Ő persze nem feledkezett meg errő l.
– Kiderü lt, hogy a papá dnak volt egy fél farmja, és a fiaként most má r te vagy az
ö rö kö se.
– Mi az, hogy ö rö kö s?
– Akkor leszel ö rö kö s, ha valaki meghal, és te kapod meg azt, ami az ö vé volt.
– A farmot. – Jake halvá nyan elmosolyodott, és lefekü dt a pá rná já ra. – Klassz! Mindig
is szerettem volna egy farmot – mondta, és nagyot á sított. – É n mindjá rt tudtam. Amint
meglá ttam, azonnal tudtam, hogy ő Stardust cowboy.
– Stardust csak a mesében létezik – szó lt kö zbe Dori. – É s amit te csillagpornak hittél,
az konfetti volt. Emlékszel, mi szó rtuk Poppyékra, amikor elutaztak.
– É n akkor is lá ttam Stardust cowboyt! – kö tö tte Jake az ebet a karó hoz.
Dori nagy só hajjal belá tta, semmi értelme, hogy most tová bb vitatkozzanak ezen. Jobb
lesz, ha vá r vele holnap reggelig. Ha majd kialudta magá t, a fia talá n kö nnyebben
elfogadja, hogy bá rmennyire is szeretné ő az ellenkező jét hinni, Stardust cowboy csak
mesehő s, aki soha nem fog belépni Jake és Dori Malone életébe.
14
A mami nem hisz neki. Ő persze felnő tt, és a felnő ttek néha a legegyszerű bb dolgokat
sem képesek megérteni, gondolta Jake. Ő k mindenben logiká t meg csupa ilyeneket
keresnek, hogy felfogjá k azt, amirő l egy gyerek első lá tá sra tudja, hogy micsoda.
Pedig a mami egyébként á ltalá ban nem olyan, mint a tö bbi felnő tt. Eddig mindig hitt
neki, ha elmesélte, miket á lmodott Stardust cowboytó l. Ká r, hogy éppen most nem hisz!
Még nem, de majd be fogja lá tni, hogy tévedett. Stardust cowboy igenis eljö tt, mert
magá val szeretné vinni ő ket, hogy csodá s kalandokat éljenek á t együ tt.
É s ő bá rhová szívesen el is megy vele. Az nem szá mít, hogy Stardust cowboy
egyébként a nagybá tyja, és nem mesehő s. Az sem érdekes, hogy a mami boltban
vá sá rolható konfettinek tartja a csillagport. Ő soha életében nem lá tott még
izgalmasabbat, mint ma este, és aztá n egészen vá ratlanul lett egy fél farmja. Hogyan
á llíthatja a mami ezek utá n, hogy nem Stardust cowboy volt az, aki ezt a remek hírt hozta
nekik?
Dori pillantá sa a kihű lt palacsintá ra esett.

– Jake! – kiá ltotta el magá t tü relmetlenü l. – Jake!
Vasá rnaponként a fia má skor má r napkeltekor felébredt, és addig-addig nyaggatta ő t,
amíg nem kelt fel, hogy kiadó s reggelit készítsen maguknak. Egész héten a vasá rnap volt
az egyetlen nap, amelyen Dorinak nem kellett dolgoznia, ő azonban ahelyett, hogy
behozta volna az alvá shiá nyá t, minden vasá rnap Jake-kel já tszott vagy biciklizett. É s
olyankor egész idő alatt tö rténeteket meséltek egymá snak, amelyek mindig ú gy
kezdő dtek, hogy mi lenne, ha…
Ma azonban nem tö ltheti a fiá val a napot. Nem, mert a szü leit meghívtá k a bará taik,
akik a negyvenedik há zassá gi évforduló jukat ü nneplik, és ő megígérte, hogy beá ll
helyettü k dolgozni a boltban. Jake-et á t kell vinnie Millyhez, és ú gy gondolta, a
legkevesebb, amit megtehet érte, hogy elő tte még legalá bb kü lö nleges reggelivel lepi
meg. Neki viszont éppen ma kellett elaludnia!
– Jake! Kihű l a palacsintá d! – kiabá lt fel Dori ú jra az emeletre, és végre szapora
lá bdobogá st hallott a lépcső rő l.
Fia felö ltö zve jelent meg a konyhá ban, szeme ragyogott, arca olyan piros volt, mintha
futá sbó l érkezett volna meg, és két nagy utazó tá ská t cipelt magá val.
– Má r be is csomagoltam.
– Hogyhogy? Hová készü lsz?
– A farmra.
– A farmra? – kérdezte Dori elképedve.
Jake komolyan bó lintott.
– Mikor indulunk?
Dori nagyot nyelt, és meg kellett kapaszkodnia az egyik konyhaszékben.
– Nem megyü nk a farmra, drá gá m – felelte.
– Azért nem, mert ma dolgoznod kell? Sejtettem, de ú gy gondoltam, jobb, ha má r nem
kell csomagolá sra vesztegetnem az idő t. Mikor mehetü nk?
Dorinak uralkodnia kellett magá n, hogy ne veszítse el a tü relmét.
– Nemcsak ma nem megyü nk oda, hanem má skor sem.
– Hogyhogy? Az a farm má r a miénk, mami!
– Egyelő re még igen, de ez nem lesz soká ig így. Nem tarthatjuk meg, Jake.
Jake szeme elkerekedett.
– Miért nem?
– Mert eladjuk Mr. Strattonnak, akarom mondani, a bá csiká dnak. Felajá nlotta, hogy
megveszi tő lü nk.
15
– De én nem akarom eladni a farmomat.

– Ezt elhiszem, de akkor is el kell adnunk. Szü kségü nk lesz a pénzre, amelyet érte
kapunk.
– Nekem kell az a farm – makacskodott tová bb Jake. – Cowboy akarok lenni. Mindig is
az akartam lenni!
Uram, ajá ndékozz meg tü relemmel! – imá dkozott Dori gondolatban.
– Tudom – mondta csitító an a fiá nak –, de még csak hétéves vagy. Amíg felnő sz,
ezerszer is meggondolhatod magad.
– De én nem fogom! – fonta karba a kezét a gyerek. – É s egyébként is má r nemsoká ra
nyolc leszek.
– Jake, igazá bó l nem is tudod, mit csiná l egy cowboy.
– Igenis tudom! Cash elmesélte. Meg Milly is. É s te is. Tudom, mit csiná lnak a
cowboyok.
– Hallomá sbó l és tö rténetekbő l. A való sá g viszont má s. É s ha majd még akkor is
cowboy akarsz lenni, amikor má r felnő ttél, a bá csiká d biztosan meg fogja engedni, hogy
a farmjá n dolgozz.
– Mikor lesz az még!
– Há t nem ma, és nem is holnap, az biztos.
– De…
– Vége a vitá nak! – jelentette ki Dori ellentmondá st nem tű rő hangon. – É n má r
dö ntö ttem. – Azt nem tette hozzá , hogy a dö ntés meghozatalá ért egy á lmatlan éjszaká val
kellett fizetnie. – Kicsomagolni rá érsz majd késő bb. Most ü lj le, és reggelizz meg! Má r így
is késésben vagyunk, és még el kell hogy vigyelek Millyhez, mielő tt kinyitom a boltot.
Egy pillanatig ú gy tű nt, hogy Jake nem lesz hajlandó megmozdulni, de végü l
engedelmesen letelepedett az asztalhoz, és nekilá tott a hideg palacsintá nak.
– É n még nem dö ntö ttem – dü nnyö gte kö zben.
– Milly néninek nem kell mesélned a farmró l – mondta Dori Jake-nek, amikor má r
hú ga laká sá hoz tartottak a lépcső n.
– Nem szabad?
Dori a legkevésbé sem vá gyott arra, hogy a hú ga belekotyogjon a dolgaiba.
– Ne beszélj neki a farmró l, mert csak felizgatná magá t! – mondta fennhangon.
Jake olyan soká ig dobolt hiá bavaló an az ajtó n, hogy Dori má r attó l tartott, a testvére
megfeledkezett ró luk. Végü l azonban résnyire kinyílt az ajtó , és Milly dugta ki rajta kó cos
fejét. Csak fü rdő kö peny volt rajta, és zavarodottnak tű nt.
– Ti meg mit kerestek itt? – kérdezte, mikö zben ö sszehú zta magá n a kö ntö st, aztá n
bíborszínt ö ltö tt az arca, amint hirtelen fény gyú lt az agyá ban. – Jó sá gos ég!
– Ugye nem Dutton az? – hallatszott odabentrő l egy férfi hangja.
Dori most má r tudta, mi a magyará zat a fü rdő kö penyre, a kó cos hajra és a hú ga
pirulá sá ra.
– Te vagy az, Cash? – kiá ltott be a laká sba.
Jake szeme elkerekedett.
– Cash itt van? – kérdezte, és be akart rohanni a szobá ba, de édesanyja megfogta a
vá llá t. – Neki sem mesélhetem el? – nézett fel rá a gyerek.
Soha! Dorinak má r nyelve hegyén volt a vá lasz, de fia á rtatlan és reménykedő
tekintete lá ttá n nem vitte rá a lélek, hogy ki is mondja.
– Ma még nem – felelte kitérő en.
Jake fü lig érő szá jjal elszá guldott hiá nyos ö ltö zetű nagynénje mellett.
16
– Irtó jó dolog tö rtént, de nem mesélhetem el – ú jsá golta Cashnek, akin csak
farmernadrá g volt, és még azt sem sikerü lt teljesen ö sszegombolnia.
– Menj szépen, és nézz rajzfilmeket, amíg Milly néni és Cash bá csi felö ltö zik! – mondta
Dori a fiá nak. – Jó l lá tom, hogy ú jra helyénvaló a Cash bá csi titulus?
Milly megint elvö rö sö dö tt, Cash viszont hatá rozottan bó lintott.
– Ha má r így rá kérdeztél, az.
– Nagyszerű ! Gratulá lok!
– Koccinthatsz velü nk egy pohá r narancslével! – ajá nlotta fel Cash.
Dori megrá zta a fejét.
– Arra most nincs idő m, ki kell nyitnom a boltot – mondta, és má r indult is. – Fél hét
kö rü l itt vagyok Jake-ért.
– Jó mulatá st! – mondta Milly, aki egy lépéssel még szemmel lá tható lag a fö ld felett
já rt.
Cash kívá nsá ga sokkal inká bb illett a helyzethez.
– É s vigyá zz a kelbimbó kkal!
„Vigyá zz a kelbimbó kkal!” Jó ö tlet! Mi egyebet tehetne? Ha megkérdeznék, semmit

sem tudna mondani, ami a fonnyadt zö ldségek kivá logatá sá ná l ez idő szerint
izgalmasabb elfoglaltsá got jelenthetne az életében.
Miféle életedben? – szegezte magá nak maró ö ngú nnyal a kérdést gondolatban Dori,
mikö zben a pult mö gö tt á llt, és a tá vozó Mrs. Campion utá n nézett. Az ő életénél még
Mrs. Campion élete is izgalmasabb lehet, pedig neki má r legalá bb nyolcvan év nyomja a
vá llá t.
– Gyö nyö rű á lmom volt az éjjel – mesélte az elő bb az idő s hö lgy, és pirospozsgá s arca
duzzadó erő rő l á rulkodott. – Harrison Forddal randevú ztam – ú jsá golta csillogó
szemmel.
Dori irigyelte Mrs. Campiont az á lmaiért. Voltak idő k, amikor ő is á lmodott férfiakró l,
azok az idő k azonban elmú ltak. Á lmai má r régó ta nincsenek. Jake viszont itt van neki. É s
ez hihetetlenü l jó csere, gondolta. Meg ez a vegyesbolt is itt van, vagyis majd csak lesz, ha
az apja egyszer nyugdíjba megy.
– Nem kell azt elkapkodni – szokta mondogatni John Malone, aki mindig minden
vá ltozá st alaposan megfontolt.
Ez ugyanú gy igaz volt sajá t nyugalomba vonulá sá ra, mint az ú j á rucikkek
bevezetésére az ü zletben, vagy éppen a nyitvatartá si idő mó dosítá sá ra. Dori apja az
á llandó sá g, a vá ltozatlansá g és a hagyomá nyok híve volt. A boltot is, amelyet még a
nagyapja alapított, csak azó ta tartja nyitva vasá rnap is, amió ta egyszer szívroham miatt
kó rhá zba kerü lt, és betegsége alatt Milly bevezette ezt az ú jítá st.
Egyébként azonban minden maradt a régiben. A Malone-féle vegyesboltban kilencven
éve is ugyanazt á rultá k, mint ma. Apja ezt hagyomá nytiszteletnek nevezte, Dori viszont
maradisá gnak. Hiá ba mondta volna ki azonban kendő zetlenü l a véleményét, mert John
Malone nem hallgatott volna rá . Ő mindig is csak azt hallotta meg, amit akart.
Dori mindmá ig nem felejtette el a kelbimbó k miatt kitö rt botrá nyt, amelyre Cash is
célzott az elő bb. Dori bá tyja, Deke huszonegy éves volt, amikor apjuk munká ra fogta a
boltban, amit ő mindig is szívbő l utá lt, akkor meg kü lö nö sen, mert nem kísérhette el a
bará tnő jét nyaralni Franciaorszá gba. Amikor apjuk ki akarta vá logattatni vele az
elfonnyadt kelbimbó kat, Deke-nél végképp betelt a pohá r. A csip-csup ü gyö n kitö rt
veszekedés csú nyá n elfajult, s a szó csata vége az lett, hogy Deke apja lá ba elé vá gta a
kö tényét, aztá n elment. Elment, és soha tö bbé nem jö tt vissza.
17
Dori annak idején legalá bb annyira utá lta a boltot, mint Deke, a bá tyjá t viszont
való sá ggal istenítette. Vele együ tt még nagy nehezen elviselte apjuk munkamá niá já t, de
ú gy érezte, nélkü le nem bírná ki otthon. Deke utá n akart menni, akkor azonban
megismerkedett Chrisszel, és a gyö nyö rű énekhanggal megá ldott cowboy, aki szabad
madá rként já rta a vilá got, minden á lmá t megtestesítette.
Amikor Chris végü l Livingstonbó l is tová bbá llt, Dori vele tartott, mellette maradt, és
elhitette magá val, hogy ú gy szép az élete, ahogy van. É s ez egészen addig a napig így is
volt, amelyen bejelentette Chrisnek, hogy vá randó s, ő pedig hazakü ldte a szü leihez. Dori
akkor kétségbeesésében azt mondta: inká bb a halá l.
– Nem vagy te olyan ostoba – felelte neki Chris. – Soha nem tennél olyasmit, ami
á rthat a gyereknek.
É s ebben is igaza volt. Dori végü l á tlépte sajá t á rnyéká t, eltemette az á lmait, és
hazament. Visszatért a szü leihez, a vegyesbolthoz, ebbe a kelbimbó kkal kö zö s bö rtö nbe.
Ez a jelene, és a jö vő je is ez lesz.
De biztos, hogy annyira szö rnyű ez így? – kérdezte magá tó l gondolatban, és a
szemétre hajított egy aszott kelbimbó t. Az embereknek végü l is szü kségü k van
zö ldségekre.
– Chrisnek van egy fia?

Riley unottan vonogatta a vá llá t, mikö zben beszá molt Jeff Cannonnek az ú jsá gró l.
– Igen. Ez pedig azt jelenti, hogy most a gyereké a fél farm. Meg fogom vá sá rolni a
részét. Te csak fogalmazd meg írá sban az ajá nlatomat, hogy minden szabá lyos legyen.
Jeff ú gy nézett rá , mintha kétségbe vonná az épelméjű ségét.
– Az a gyerek tö rvény szerint semmiféle igényt nem tá maszthat. Egyetlen bíró sá g sem
adna igazat neki.
– Nem fogom megfosztani a testvérem fiá t az ö rö kségétő l. Az embernek kö telességei
vannak az unokaö ccsével szemben, akkor is, ha eddig nem tudott a létezésérő l. Chris is
kü ldö tt neki pénzt.
– Rendszeresen? Bíró sá g kö telezte rá ?
– Nem hiszem. Erre nem kérdeztem rá , de a levelekbő l ú gy vettem ki, hogy inká bb
alkalmanként tá mogatta a gyereket.
– Ha így á llunk…
– Az a lényeg, hogy Chris kü ldö tt pénzt a fiá nak, és nekem is miatta nem akarta eladni
a részét.
– Hosszú évekig viszont egyedü l te fektettél pénzt a farmba – jegyezte meg Jeff keserű
gú nnyal. – Az ö cséd csak a haszná t zsebelte be, és most még a gyerekéé is legyen a fele?
– Pontosan.
Riley nem akart vitá t nyitni errő l. Elő szö r ő t is bosszantotta, hogy kihú zzá k aló la a fél
farmjá t, most má r azonban furcsa ö rö mmel tö ltö tte el, hogy van egy unokaö ccse. Jó
érzés, hogy lett ö rö kö se. Egy kisfiú , aki nagyokat á lmodik, tele van reményekkel, és
lá zasan tü relmetlen. Neki is lehetett volna egy ilyen fia, ha…
Riley megkö szö rü lte a torká t, és csípő re tette a kezét.
– Így lesz jó . Ne aggodalmaskodj, Jeff!
– Jó , jó , de ná lad sem á ll zsá kszá mra a pénz. Mennyit akarsz felkíná lni annak a nő nek?
– kérdezte az ü gyvéd, és magasba szaladt a szemö ldö ke, amikor Riley megnevezte az
ö sszeget. – Ú gy lá tszik, tévedtem, és mégis felvet a pénz.
– Arra gondoltam, kö lcsö nt veszek fel. Ha tisztes ö sszeget ajá nlok fel neki, a fiú anyja
való színű leg nem kezd alkudozni velem.
18
– Vagy azt hiszi majd, hogy tö bb is akad ott, ahol ennyi van, és megpró bá lja felsró folni
az á rat.
– Nem fogja.
– Miért vagy ennyire biztos ebben? Ismered azt a nő t?
– Nem igazá n.
Rileynak valamiért mégis olyan érzése volt, mintha régó ta ismerné má r Dori Malone-
t. Kedves és jó zan gondolkodá sú teremtésnek tű nt. Mellette talá n még Chrisbő l is
kö telességtudó apa vá lt volna.
– Arra nem gondoltá l, hogy tulajdonostá rsak is lehetnének, mint Chrisszel voltatok? –
kérdezte Jeff.
– Nem.
– Miért nem?
– Ó , bocsá nat, Jeff! – hallotta meg Riley a há ta mö gü l egy nő lá gy, dallamos hangjá t,
amelyet nagyon is jó l ismert. – Most jö ttem meg a fodrá sztó l, és nem tudtam, hogy
dolgozol.
– Greta megmondhatta volna neked, de mindjá rt végzü nk, Trish – felelte Jeff
kedvetlenü l.
Trish… Amikor még Tricia Gamble-nek hívtá k, ő volt Riley nagy szerelme. Ma viszont,
vagyis immá r tizenkét éve, Jeff Cannon felesége.
– Greta való színű leg elment ebédelni. Senki sincs odakint – vá laszolta az asszony. – Ó ,
Riley! Hogy vagy?
Riley má r Tricia parfü mjének az illatá t is érezte. Ró zsa. Mindig is bolondult érte.
– Chris miatt vagy itt? – mosolygott rá az asszony kedvesen. – Nehéz lehet most
neked. É n is sokat gondolok az ö csédre – tette hozzá , és megpaskolta a vá llá t.
Riley izmai ö nkéntelenü l megfeszü ltek. Eszébe jutott, mekkora erő feszítésébe kerü lt,
hogy ne csiná ljon valami butasá got, amikor a temetésen Tricia megö lelte, egymá shoz ért
a testü k, és ő egészen kö zelrő l érezte ezt a ró zsaillatot.
– Kö szö nö m, jó l vagyok.
Jeff megkö szö rü lte a torká t.
– Nemsoká ra befejezzü k. Vá rná l addig az elő szobá ban? – kérdezte a feleségétő l.
– Hogyne, persze! Csak meg akartalak kérdezni, hogy együ tt ebédelü nk-e. Talá n Riley
is csatlakozik hozzá nk.
– Kö szö nö m, de nem – vá gta rá Riley azonnal, és felá llt. – Má r amú gy is végeztü nk, Jeff.
Mindent tudsz, és ú tjá ra indíthatod a dolgot.
– Trish vá rhat kicsit.
– Nem, nem, igaza van, mindjá rt dél, és nekem is sok még az elintéznivaló m.
– Még ma legépeltetem Gretá val a levelet, és azonnal el is kü ldö m neked. Csak alá kell
írnod, aztá n majd szá molj be a fejleményekrő l!
– Ú gy lesz. – Riley eltö kélten nem nézett Triciá ra. – Felhívlak, ha Dori Malone
elfogadta az ajá nlatomat – tette hozzá , aztá n erő t vett magá n, Tricia felé fordult, és
megbö kte a kalapja karimá já t. – Tová bbi szép napot, hö lgyem!
A megszó lítá s szemlá tomá st meglepte az asszonyt, de azért kedvesen elmosolyodott.
– Mindig ö rü lö k, ha lá thatlak, Riley – vá laszolta, és alig észrevehető en megérintette a
kézfejét.
Riley ö sszerezzent, és mélyen arcá ba hú zta a kalapjá t.
– Viszlá t! Legyetek jó k!
Sietve elhagyta a há zat, és csak akkor nyugodott meg valamelyest, amikor má r odaért
a kisteherautó já hoz. Mielő tt beszá llt volna, farmerjá ban megtö rö lte azt a kezét, amelyet
Tricia megérintett. Mikor lesz képes végre arra, hogy természetesen viselkedjen vele?
19
Trish réges-rég az ü gyvédje felesége, de ő má r a mosolyá tó l is azonnal elveszti a fejét, és

még mindig azonnal olyasmikre gondol, amikre nem volna szabad.
Hogy a fene vinné el!
20
3. FEJEZET
Jake természetesen nem tudta soká ig magá ban tartani a dolgot. Mire Dori bezá rta a
boltot, és visszament a fiá ért Millyhez, a titok má r rég kö zkinccsé vá lt.
– Mit hallok? Farmod van? – kérdezte a hú ga, amikor Dori szinte még be sem lépett a
laká sba.
A tagadá snak semmi értelme nem lett volna.
– Csak egy fél – vá laszolta Dori. – A má sik fele Chris bá tyjá é.
– Tudom, Jake elmesélte – mondta Milly, és mosolya eltű nt, amikor karjá ba zá rta a
nő vérét. – Sajná lom, ami Chrisszel tö rtént. Bá rcsak má sként alakult volna kö ztetek
minden!
– Csakhogy akkor Chris nem Chris lett volna – felelte Dori eltű nő dve. – Ami tő le telt,
azt mind megtette.
– Igazá n szép gondolat, hogy Jake-re hagyta a részét – jegyezte meg Milly. – Csak azt
nem értem, te miért akarod eladni.
Dori meghö kkent hú ga értetlenkedésén.
– De há t halvá ny sejtelmü nk sincs a gazdá lkodá sró l!
– Ezt éppen te mondod, aki még hozzá is akartá l menni egy cowboyhoz?
– Igen, kö rü lbelü l szá z évvel ezelő tt. Chris miatt pedig bolondot csiná ltam magambó l
– legyintett Dori, és kö rbenézett. – Jake hol van?
– Cash kivitte magá val Taggarthoz lovagolni – vá laszolta Milly a bű ntudat
leghalvá nyabb jele nélkü l.
– Jézusom!
– Jake mindig is cowboy akart lenni. Ugyanú gy, ahogy te egy cowboy felesége.
– Jaj, felejtsd má r el ezt! – mondta Dori éles hangon. – A Jake-kel egyidő s kisfiú k kö zü l
sokan szeretnének tű zoltó k vagy ű rhajó sok lenni, de azért még nem kü ldik ő ket
gyakorlati kiképzésre. É s csak kevesek vá laszthatjá k végü l azt a foglalkozá st, amelyrő l
gyerekkorukban á lmodoztak.
– Néhá nyan azért mégis – makacskodott Milly. – Ott van példá ul Deke.
– Ne gyere nekem Deke-kel! – dö rrent rá Dori elképedt hú gá ra. – Bocsá ss meg, nem
ú gy értettem – tette hozzá , mikö zben beletú rt a hajá ba, és mélyeket lélegzett, hogy
megnyugodjon. – Szó val lovagolni mentek. É s mikor jö nnek vissza?
– Egészen biztos, hogy lefekvésre itt lesznek – felelte Milly, és még be sem fejezte a
mondatot, amikor má r paprikapiros lett az arca.
Dorinak nem sikerü lt elfojtania a mosolyá t.
– Elhiszem, hogy azt Cash semmi pénzért nem hagyná ki.
– Nem azt akartam…
– Tudom, tudom – pró bá lta meg Dori oldani testvére zavará t. – Ennek má r rég meg
kellett volna tö rténnie. Casht és téged egymá snak teremtettek. Biztosan nagyon
boldogok lesztek.
Milly egy pillanatig habozott, de végü l bó lintott.
– Igen, most má r én is így gondolom.
Dori tö kéletesen értette a hú gá t. É veken á t ú gy tű nt, hogy Milly és Cash kapcsolata
ugyanú gy végző dik majd, mint az ö vé Chrisszel. A vá ndorélethez szokott, rodeó lovas
Cash Callahanrő l senki sem hitte, hogy hosszú ideig ki tudna tartani valaki mellett. Milly
négy évig bírta vele, á m aztá n feladta. Má sik férfit keresett magá nak, és amikor ú gy
21
dö ntö tt, hogy feleségü l megy Mike-hoz, Cash rá dö bbent, mirő l mondott le. Ostoba
mó don azonban tú l soká ig vá rt az érzései kimutatá sá val, azzal meg nem igazá n lopta
vissza magá t Milly szívébe, hogy a mú lt télen tö nkretette az eskü vő jét.
– Szeretlek, és te is szeretsz engem! – kiá ltotta oda neki a templomban kö zel kétszá z
ember fü le hallatá ra.
Milly viszont, aká r szerette Casht, aká r nem, a botrá ny utá n minden kapcsolatot
megszakított vele. Tegnap azonban, Poppy eskü vő jén megint talá lkoztak, és Milly
való színű leg belá tta végre, hogy még mindig ugyanú gy érez Cash irá nt, a férfi pedig
eljutott odá ig, hogy hajlandó , és végre képes is megá llapodni.
– Nem tudtam, bízhatom-e még benne a tö rténtek utá n – mondta most a hú ga
Dorinak. – Dü hö s voltam rá , de tudom, hogy szeretem. É s abban is egészen biztos
vagyok, hogy ő is szeret engem – tette hozzá lelkesen.
– Igen, szeret – helyeselt Dori. Eleinte ugyan nemigen hitt ebben, á m az utó bbi
hó napokban sajá t szemével lá tta, mekkorá t vá ltozott Cash. Megemberelte magá t, á llandó
munká t vá llalt, és a Millynek tett ö sszes ígéretét betartotta. – Most má r minden rendben
lesz.
– Remélem, bá r kicsit azért még félek. Kettő nk kö zü l mindig te voltá l a bá trabb.
– De csak dacbó l. Bá torsá g nélkü l nem vehettem fel a harcot apá val.
– Szerintem apa nélkü l is megy az neked. – Milly tenyerébe tá masztotta az á llá t, és
nő vére szemébe nézett. – É s azt hiszem, jó volna, ha még egyszer elgondolkodná l azon,
mit kezdesz Jake farmjá val.
Nem, nem és nem, mondogatta magá nak Dori ugyanú gy, mint a mú lt éjszaka is.
Lélekben akkor is kitartott még a dö ntése mellett, amikor a fia felhó lyagzott fenékkel, de
roppant lelkesen végre megjö tt a lovaglá sbó l.
– Irtó klassz volt, mami – mesélte Jake má r az á gyá ban fekve. – Cash azt mondta,
ü gyesen lovagolok, és jó cowboy vá lik majd belő lem.
Dori leü lt az á gy szélére, és kezébe vette a kö nyvet, amelybő l fel szokott olvasni a
fiá nak. Gyerekkorá ban ő is ugyanezt a kö nyvet olvasta.
– Most valami má st olvass, mami! – kérte Jake, és Dori meglepetten nézett rá . –
Stardust cowboyró l mesélj!
– Jake…
– Vagy majd inká bb én mondok el neked egy igaz tö rténetet.
A kisfiú bű bá jos mosolyra hú zta a szá já t, és ennek a lá tvá nynak Dori soha nem tudott
ellená llni.
– Nem hiszem… – kezdte, de Jake csaló dott arcocská ja lá ttá n félbehagyta a mondatot.
Nincs joga ahhoz, hogy egy á rtatlan gyereket megfosszon az á lmaitó l. Az élet ú gyis
megteszi majd helyette, nagyon is hamar. – Jó l van! – adta be a dereká t.
– Szó val egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú …
A tö rténet természetesen megint Stardustró l szó lt, és Dori ú gy gondolta, hogy ez
rendben is van így, amíg a cowboyok cowboya csak mesehő s. Szívesen figyelmeztette
volna azonban a fiá t, hogy a való sá g egészen má s. Ő aztá n ismeri a való életet, a felnő ttek
életét. Azt, amelyik szá má ra kilá tá stalan kü zdelmek végtelen sorá bó l és egy poros
vegyesboltbó l á ll.
– Csupa hó lyag lesz a gyerek lá ba abban a nyavalyá s csizmá ban – jegyezte meg John
Malone komoran, mikö zben Jake utá n nézett, aki a bolt elő tti kis parkoló n keresztü l egy
rozoga kisteherautó felé igyekezett.
– Cash lovagolni viszi – vá laszolta Dori csitító an.
22
– Elég lenne, ha ott venné fel a csizmá t. Nem kellene egész héten abban já rnia.
Ezzel természetesen Dori is tisztá ban volt. Noha ő konokul kitartott a farmmal
kapcsolatos dö ntése mellett, a fia legalá bb annyira á llhatatos maradt. A Riley Stratton
lá togatá sa utá ni reggelen Jake elő á sta cowboycsizmá já t, és azó ta csak alvá shoz vette le.
A malacperselyében ö sszegyű lt pénzbő l pedig még olyan cowboykalapot is vett
magá nak, amilyet Cash Callahan viselt.
– Semmire se jó ez az egész ostobasá g – zsö rtö lő dö tt tová bb Dori apja, mikö zben
folytatta az á ru kirakodá sá t.
– Jake még csak hétéves, apa. Semmi rossz nincs abban, ha egy kisgyerek ö rö mét leli
az életben.
– Te meg még tá mogatod is a buta á lmait, hogy farmja van, és ott fog élni!
– É n semmire sem bá torítom! Teszem, amit tehetek – felelte Dori, mikö zben
zacskó kat rakott ki a polcokra. – Azt hiszem, má sfajta zabpelyhet kellene rendelnü nk.
Lá ttam, hogy sok ú jdonsá got dobtak piacra – pró bá lta meg má sra terelni a szó t, de nem
já rt sikerrel.
– Megnyomorodnak a lá bujjai abban a csizmá ban – jelentette ki John Malone. – É s ha
egyfolytá ban hordja a kalapot, a végén még a haja is kihullik.
Dori nagy levegő t vett.
– Mit szó lná l hozzá , ha egy-két ú j ízt is kíná lná nk?
Apja szú ró s szemmel végigmérte.
– Azt szó lom hozzá , hogy szamá rsá g! Mi bajod neked a mi régi jó zabpelyhü nkkel?
Nemzedékek ó ta ezt eszik a népek.
– É vezredek ó ta – dü nnyö gte Dori az orra alatt. – Semmi bajom ezzel a zabpehellyel,
apa, de az emberek idő nként vá ltozatossá gra vá gynak.
– É n nem.
John Malone nem tréfá nak szá nta a kijelentését.
– Nem mindenki olyan, mint te vagy.
– Sajnos.
Dori tudta, hogy apja ezt is halá losan komolyan gondolta. Deke nem is egyszer apjuk
fejére olvasta, hogy azt hiszi magá ró l, ő egyedü l minden igazsá g tudó ja, minden eltérő
vélemény legfeljebb ostoba akadékoskodá s lehet. Dori nagyjá bó l-egészébő l egyetértett a
bá tyjá val, azt viszont mindenképpen apja javá ra kellett írnia, hogy visszafogadta ő t,
miutá n Chris elhagyta, Jake-et pedig egyenesen isteníti. Ezért pedig Dori sok mindent
hajlandó volt elnézni neki.
– Nem teszel jó t a gyereknek azzal, ha meghagyod abban a hitében, hogy megtarthatja
a farmot – folytatta John Malone. – Hatá rozottan nemet kellene mondanod.
– Má r megtettem, de még meg kell vá rnom, hogy megérkezzen Riley Stratton ajá nlata.
Meg fogom győ zni Jake-et – mondta Dori, apja azonban nem ú gy nézett vissza rá , mint
aki biztos abban, hogy ez így is lesz.
Péntek reggel megérkezett a levél, amelynek nyelvezetébő l kiderü lt, hogy ü gyvéd
fogalmazta meg, és a pontos vagyonleltá r ismertetése utá n vételi ajá nlatot tartalmazott
Jake ö rö krészére. Az ö sszeg olyan magas volt, hogy Dori soká ig csak hitetlenkedve
meredt a papírlapra. Miutá n felocsú dott első dö bbenetébő l, felfogta, hogy Jake jö vő je
miatt tö bbé nem kell aggó dnia, és még csendes há laimá t is kü ldö tt az égbe Chrisnek, aki
nagy jó sá gá ért talá n mégis a mennyorszá gba kerü lt.
Dori á mulata tová bb nő tt, amikor a vagyonleltá rt is elolvasta. Riley nem tú lzott, Jake
való ban komoly ö rö kség birtokosa lett. A felsorolá sban éppú gy szerepelt a
szarvasmarha-á llomá ny, a fö ldterü let és a szá ntó k nagysá ga, mint a tulajdonost
23
megillető vízhaszná lati jogok és a haszonbérleti szerző dések bevételei. Még a lakó há zró l,
a pajtá ró l és a tö bbi gazdasá gi épü letrő l is volt leírá s, amelynek alapjá n Dori
megpró bá lta elképzelni a farmot, á m aztá n gyorsan elhessegette magá tó l a gondolatot,
és inká bb felhívta Rance Phillipset, az ü gyvédet, akit Poppy apja, a vá rosi bíró ajá nlott
neki.
– Semmi akadá lya – felelte a jogá sz, miutá n Dori rö viden elmondta, miért van
szü ksége a szolgá lataira. – Á tnézem azt a szerző dést, és jö vő héten visszakü ldö m ö nnek.
Megy ez, mint a karikacsapá s, mosolyodott el Dori, miutá n letette a kagyló t, és
egyszeriben ú jra szépnek lá tta a vilá got. Abban azonban má r messze nem volt biztos,
hogy a fia is lelkesen fogadja majd a hírt, ha megjö n Taggart Jones farmjá ró l.
Jake-nek, bá r leégett a napon, és holtfá radtan érkezett haza, csak ú gy ragyogott az
arca.
– Képzeld, mami, segíthettem! – ú jsá golta lelkesen. – Taggart mondta, hogy mit
csiná ljak, és meg is dicsért, hogy jó l dolgoztam.
Dori á tkarolta a fia vá llá t.
– Nagyszerű ! Most viszont szedj elő gyorsan tiszta holmit, és hozd magaddal! A
nagyiékhoz megyü nk vacsorá ra, majd ná luk megmosakszol.
Jake egész ú ton a farmon végzett munká já ró l mesélt.
– Talá ld ki, mit csiná ltam ma! – szó lította fel a nagyapjá t, aki velü k egyszerre ért haza
a boltbó l. – Ő riztem a jó szá got! É s Taggart szerint nagyon jó l csiná ltam. Azt mondta,
remek gazda lesz belő lem.
John Malone arcá ró l eltű nt a mosoly, és sokatmondó pillantá st vetett a lá nyá ra.
– Má r megint elengedted!
– De amikor annyira szeret ott lenni!
– Csak ostobasá gokkal beszélik tele a fejét.
Dorinak má r nyelve hegyén volt a vá lasz, hogy ez rá galom, de még idejében – lenyelte
a mérgét. Elege volt má r a veszekedésekbő l, és gyenge szíve miatt is kímélni akarta az
apjá t. Sikerü lt is megő riznie a nyugalmá t, s mikö zben asztalhoz ü ltek, csak annyit
jegyzett meg, hogy Jake-nek valamivel el kell foglalnia magá t a nyá ron.
– A boltba is bejö het.
– Nem akarok odamenni – kotyogott kö zbe Jake. – Szö rnyű unalmas hely.
– Az a való élet – utasította rendre John Malone. – Ü lj egyenesen!
Jake kihú zta magá t, de villá já val ü tö getni kezdte a tá nyérja szélét.
– Hagyd ezt abba! É s ne szó ld le a boltot, mert egy szép napon majd a tiéd lesz –
rendszabá lyozta tová bb a nagyapja.
A gyerek fü lig érő szá jjal nézett rá .
– Nekem farmom van, és farmer leszek.
– Nem leszel – jelentette ki John Malone, á m aztá n nem foglalkozott tová bb a csaló dott
Jake-kel, hanem a lá nyá hoz fordult. – Megkaptad má r a szerző dést?
Dori nem vá laszolt, hanem a fiá t nézte dö bbenten, akinek minden szín eltű nt az
arcá ró l. Dori soha ezelő tt nem lá tta ilyennek. Még há romévesen, egy ételmérgezést
kö vető gyomormérgezés utá n sem volt ilyen sá padt.
– Megkaptad, vagy nem kaptad meg? – sü rgette apja tü relmetlenü l a vá laszt.
Dori nem bírta tová bb elviselni fia szenvedő arckifejezésének lá tvá nyá t, és lesü tö tte a
szemét.
– Megkaptam – felelte halkan.
Apja elégedetten bó lintott.
– Jó l van. Írd alá hamar! Ha pedig még mindig elszá ntan korszerű síteni akarsz, akkor
abbó l a pénzbő l vehetsz a boltba ú j polcokat, és azokra kirakhatod azokat a modern
24
vacakokat, amelyekért annyira odavagy. A tető t is felú jíthatjuk. Az má r ú gyis évek ó ta

esedékes lenne.
– A tető t? – kérdezte Jake gyenge hangon.
– Tudom, hogy nem az enyém az a pénz – folytatta John Malone, és ü gyet sem vetett
az unoká já ra –, de egy napon ú gyis Jake-re marad majd a bolt. Ú gyhogy végü l neki lesz
haszna abbó l, amit ma befektet.
– Eladjá tok a farmomat, hogy a boltra kö ltsétek az á rá t? – A kisfiú nem bírta tová bb,
és most má r kiabá lt. – De nekem nem kell a bolt!
– Jake! – szó lt rá Dori kétségbeesetten.
– É n a farmot szeretném!
– Ha majd nagyobb leszel…
Dori szerette volna megnyugtatni a fiá t, ugyanakkor azonban a krumplipü rével is
szívesen betö mte volna a szá já t. Nem akart veszekedést evés kö zben. Nem, miutá n nyolc
esztendeje egyfolytá ban azon dolgozott, hogy ne kerü ljö n sor ilyen ö sszetű zésekre.
– Annak a farmnak a fele az enyém, és én meg akarom tartani. Nekem nem kell az az
ó cska, régi bolt!
– Jake! – John Malone olyan hirtelen ugrott fel, hogy feldő lt a széke. Dori tú lsá gosan is
jó l ismerte ezt a fenyegető hangot. – Menj a szobá dba!
Jake egy pillanatra kő vé dermedt. Vele soha korá bban nem beszélt így a nagyapja, és
ilyen kérlelhetetlenü l sem nézett még rá . Mintha legalá bbis halá los bű nt kö vetett volna
el, amikor ki merte mondani, mit szeretne.
Dori á thajolt az asztalon, és megszorította Jake kezét. Fia feléje fordult, ő azonban
nem segíthetett rajta. Most még nem.
– Kérlek, Jake, menj szépen!
A gyerek keskeny vonallá szorította ö ssze a szá já t, és szemébő l nyoma veszett a
csillogá snak. Lassan visszahú zta a kezét, felkelt az asztaltó l, és elindult, de aztá n hirtelen
visszafordult. Elá rultá l! – ü zente a tekintete Dorinak, akinek majd megszakadt a szíve.
– Az a farm az enyém – suttogta a gyerek.
Dori oda akart menni hozzá , apja azonban megelő zte.
– Most aztá n má r elég, Jake! Azonnal menj fel a szobá dba!
É s a kisfiú kiment. Tá vozá sa utá n kínos csend á llt be, de a levegő ben mintha ott
rezgett volna a há zban korá bban lezajlott ö sszes elkeseredett ö sszetű zés emléke. Azé a
veszekedésé is, amelyet Deke folytatott az apjukkal, mielő tt ö rö kre bevá gta maga utá n az
ajtó t, és azé is, amelyik akkor tö rt ki, amikor Dori bejelentette, hogy elmegy Chrisszel.
Amió ta hazajö tt, mindent megtett azért, hogy azok az idő k soha ne térjenek vissza, most
azonban hiá bavaló knak kellett éreznie a fá radozá sait.
– Add ide a vagdaltat! – szó lította fel az apja.
Dori nem mozdult. Olyan érzése volt, mintha forgó szélbe kerü lt volna, amely
menthetetlenü l ö sszezavarta az érzéseit és a gondolatait.
– Jake kicsi még – simogatta meg csitító an a kézfejét az édesanyja. – Még nem tudja,
de majd megtanulja, mi a fontos az életben.
– De megtanulja á m! – tette hozzá John Malone mereven.
Miutá n vett magá nak a vagdaltbó l, a lá nya tá nyérjá ra is rakott belő le.
Dori meredten nézte a hú st, és érezte, hogy gombó c nő a torká ban.
– Jó llaktam. Nem kérek tö bbet.
Apja feléje bö kö tt a villá já val.
– Ne sértsd meg anyá dat! Rengeteget fá radt ezzel a vagdalttal.
– Legalá bb a kelbimbó bó l vegyél egy keveset, drá gá m! – mondta Carole Malone. – Azt
nagyon szereted.
25
„Majd megtanulja, mi a fontos az életben.”

– Egyél! – parancsolt rá Dorira az apja. – Jake nem fog belehalni. Hamar elfelejti az
egészet.
Dori tudta, hogy ez nem így lesz, s mikö zben engedelmesen megfogta a villá já t,
ö sszeszedte minden erejét, hogy ne kezdjen el ö klendezni.
Riley talá n életében nem érezte még ennyire fá radtnak magá t. Egy teljes hete nem
volt megá llá sa, napkeltétő l napnyugtá ig a csordá t hajtotta, ellá tta az á llatok sérü léseit,
védő oltá sokat adott be, kará mokat javított, és mindvégig pokolba kívá nta a szá raz
hő séget, amely miatt a jó szá g pocsolyá kban keresett hű sö lést. Rengeteg ideje és ereje
ment rá , hogy kivonszolja a borjakat egy dagonyá bó l, és má snap, egy má sik híná ros
tavacská ná l má ris elö lrő l kezdje az egészet. Egyre só vá rabban vá gyott egy kiadó s forró
fü rdő re, egy tá l meleg ételre, és arra, hogy végre egyszer nyolc ó rá t alhasson
egyvégtében.
Tavaly még nem kellett mindent egyedü l csiná lnia, mert Chris akkor legalá bb a
munka dandá rja idején besegített neki. Az ö ccse azonban nincs tö bbé, és Riley tudta,
hogy alkalmazottat, bá rmennyire is elkelne a segítő kéz, má r végképp nem lenne mibő l
fizetnie, ha megvá ltja Jake ö rö krészét. Ennek ellenére tová bbra is ki akarta fizetni az
unokaö ccsét, noha Jeff figyelmeztette, hogy gyakorlatilag ü res a bankszá mlá ja.
– Ha tö rik, ha szakad, felhajtom azt a pénzt – felelte neki Riley derü lá tó n. – A farmon
rengeteg régi holmi akad. Majd eladom ő ket.
– Az csupa ó cskasá g – jegyezte meg Jeff.
– Attó l fü gg, kinek. Valaki szá má ra talá n értékes régiségek – felelte Riley, és fel is adott
egy hirdetést a helyi lapban.
Most, miutá n fellovagolt a dombra, és lenézett a vö lgybe, beigazoló dni lá tta a
reményét. A farmhá z mellett egy idegen autó á llt, amely mö gé jó kora utá nfutó t kö tö ttek.
– Mégis nekem lett igazam! Mondtam én Jeffnek, hogy mindent hamar szét fognak
kapkodni – vigyorodott el Riley, és vá gtá ra fogta a lovat.
Még csak kö zeledett a há zhoz, amikor a pajta felő l má r egy gyerek futott eléje.
– Ő az! Megjö tt! – kiabá lta.
A vá rakozó kocsi ajtaja kinyílt, és egy nő szá llt ki belő le, aminek Riley kimondottan
megö rü lt. Ú gy gondolta, egy nő re sokkal kö nnyebben rá só zhatja az ó cskasá gait, és
lélekben felkészü lt rá , hogy a cél érdekében minden férfias vonzerejét bevesse.
A gyerek még mindig feléje szaladt, de ahhoz még messze volt tő le, hogy Riley
lá thassa az arcá t.
– Szia, Riley bá csi! Képzeld, a mamá val bekö ltö zü nk hozzá d!
26
4. FEJEZET
Dori kitö rő en lelkes fogadtatá st ugyan nem vá rt Chris bá tyjá tó l, de azért arra sem
szá mított tő le, hogy való sá ggal halá lra vá lik majd, amint meglá tja ő ket. Arca falfehér volt,
miutá n megá llította elő ttü k a lová t, és dö bbenten meredt rá juk.
Dori farmernadrá gjá ba tö rö lte izzadó tenyerét, és magá ra ö ltö tte szolgá lati mosolyá t,
amelyet apja boltjá nak a pultja mö gö tt szokott bevetni a vevő knél.
– Ú gy dö ntö ttü nk, mégsem adjuk el Jake tulajdonrészét.
Riley felvonta a szemö ldö két.
– Hogy mit csiná ltak?
Dori rendü letlenü l mosolygott tová bb, és elszá ntan leplezni igyekezett az idegességét.
– Ú gy dö ntö ttü nk, nem adjuk el – ismételte meg lassabban, bá r a férfi arckifejezése
elá rulta szá má ra, hogy első re is megértette.
– Elkü ldtem magá nak az ajá nlatomat – mondta Riley. – Azt hittem, megá llapodtunk, és
alá fogja írni.
– Igen, tudom. Roppant nagyvonalú volt az ajá nlata. Jake azonban nem akarja eladni a
részét. É s én egyetértek vele – tette hozzá Dori sietve, mert rá dö bbent, hogy mégsem
varrhat mindent szégyenszemre a fia nyaká ba.
– Mi a fészkes fenéért nem adjá k el? – kérdezte Riley gorombá n.
Dori futó pillantá st vetett a fiá ra, akinek dü hrohamokbó l bő séggel kijutott má r. Jake
arcá n azonban, ha észrevette is, hogy nagybá tyja nagyon mérges, semmi sem lá tszott
meg.
– Mert én cowboy akarok lenni – nézett egyenesen Riley szemébe, mikö zben
édesanyja helyett ő vá laszolta meg a férfi kérdését. – Tudom, azt mondtad a maminak,
hogy egyszer majd az enyém lesz az egész farm, de az nekem tú l messze van még. Ezért
vagyunk itt. Ezért kö ltö zü nk hozzá d.
Riley bénultan ü lt a lová n, és ú gy érezte magá t, mintha alaposan fejbe kó lintottá k
volna. Jake megsejthette, mi megy végbe benne, mert ú gy dö ntö tt, tová bbi magyará zattal
is szolgá l neki.
– Semmit sem akarunk elvenni tő led. Segíteni szeretnénk neked. Azó ta, hogy ott voltá l
ná lunk, egyfolytá ban tanulok. Sokat lovagoltam Cash bá csiká mmal, és a bará tjá nak,
Taggartnak még a csordahajtá sban is segítettem. Mind a ketten azt mondtá k, hogy ü gyes
vagyok – tette hozzá bü szkén a kisfiú .
Miutá n a gyerek elhallgatott, nagyon nagy lett a csend. Dori azon gondolkodott, mit
tenne, ha Riley Strattonnak aká r csak egyetlen rossz szava is lenne Jake-hez. Végü l arra
jutott, hogy való színű leg azonnal a torká nak ugrana. Elege van má r a gú nyoló dá sokbó l,
abbó l, hogy megkeserítsék az életét. É ppen ezért jö ttek most ide.
Apja az ő á lmait ö sszetiporta, ez volt az á ra annak, hogy John Malone nyolc éve
visszafogadta ő t a há zá ba. Azt azonban, hogy most még Jake á lmai is ö sszetö rjenek, Dori
má r nem engedhette meg. Azonnal tudta, mit kell tennie, amint a fiá ra nézett, akinek
krétafehér lett az arca, és csü ggedten magá ba roskadt arra a gondolatra, hogy egy dohos,
ó cska kis bolt jelenti a jö vő jét, amelyben élete végéig zabpelyhet és kelbimbó t fog á rulni.
– Persze hogy ü gyes vagy – szó lalt meg Riley nagy soká ra, és a nyeregbő l lemosolygott
Jake-re. – Végü l is Stratton-vér folyik az ereidben, és a mi fajtá nk nem fél a munká tó l.
Szavaiért Dori a legszívesebben megö lelte és megcsó kolta volna, mielő tt azonban még
valamilyen ostobasá g hagyhatta volna el a szá já t, a férfi feléje fordult.
27
– Egyszerű en nem értem – mondta.

– Majd meg fogja. Nekem elhiheti, hogy így lesz – mosolygott fel rá Dori.
Riley nő ajká n soha korá bban nem lá tott még ilyen mosolyt. Szinte má r vakító an
sugá rzó volt, egyszerű en elképesztő , kis híjá n leszédü lt tő le a lová ró l.
Aztá n lassan tudatosodni kezdett benne Jake iménti szavainak az értelme. Mi a fenét
akart mondani azzal a srá c, hogy ide kö ltö znek hozzá ?
Arró l szó nem lehet! Csak a testemen á t! – akarta vá laszolni Riley, de nem vitte rá a
lélek, hogy ezt belemondja egy kisfiú szemébe, abba a Christő l ö rö kö lt nyílt tekintetű
szembe, amelyben Jake minden reménye és félelme ott ü lt.
Riley szá ndékosan lassan csutakolta le a lová t, hogy némi idő t nyerjen, mert ú gy
érezte, egyre kevésbé ura a helyzetnek. Hallotta, hogy Dori és Jake fel-le já r a lépcső n, és
hol kinyílik, hol becsukó dik a bejá rati ajtó . Anya és fia való ban bekö ltö znek hozzá , és ő
ezt csak ú gy akadá lyozhatná meg, ha elkü ldené ő ket. Riley azonban ú gy gondolta, ehhez
nincs joga. Lelki szemeivel má ris lá tta, hogy Jeff ká rö rvendő n vigyorog majd, ha értesü l a
fejleményekrő l, és mindö ssze annyit mond neki, hogy szá míthatott volna erre, elvégre ő
ajá nlotta fel a fele farmjá t, amire semmi sem kö telezte.
Riley egyedü l azzal vigasztalhatta magá t, hogy így legalá bb marad pénze
alkalmazottak felvételére. É s Dori meg a fia talá n nem marad itt soká ig. Igen, nagyon is
való színű , hogy hamar elmenekü lnek innen. Elvégre vá rosi emberek, és má sfajta élethez
szoktak. Biztosan gyakran já rtak vendéglő be és moziba, bá rmikor becsö ngethettek a
szomszédjukhoz, ha ná luk otthon elfogyott a cukor, és a vá rosi kisfiú k szeretnek együ tt
biciklizni a pajtá saikkal. Itt viszont nincs olyan szomszéd, akihez csak ú gy á t lehet
ugrani, mert a legkö zelebbi is jó ö t mérfö ldre lakik Dori Malone-nak azt is el kell
felejtenie, hogy szabad idejében kirakatokat nézegetni, vá sá rolgatni és ká vézgatni megy
majd egy csillogó -villogó ü zletkö zpontba.
Akik nem arra szü lettek, hogy farmon éljék le az életü ket, nem bírjá k itt soká ig. Olyan
is volt, hogy valaki itt szü letett, és mégis elmenekü lt innen. Példá ul Tricia. Ú gyhogy Dori
Malone és a fia aligha hú zza majd itt soká ig.
Ez a gondolatmenet valamelyest megnyugtatta Rileyt. Az pedig, hogy kis ideig
tá rsasá ga lesz, még kellemes is lehet, gondolta, és ú gy dö ntö tt, egyszerű en kivá rja, hogy
leteljen az a kis idő .
A farmhá z konyhá já ban a faburkolaton ugyanú gy meglá tszottak az évek, ahogyan a

berendezésen. A gá ztű zhely égő it még gyufá val kellett meggyú jtani. Dori talá lt is egy
skatulyá val, de mielő tt feltette volna fő ni a konzervlevest, még el kellett mosnia egy
fazekat. Riley nem tű nt a há zimunká k nagy bará tjá nak, mert a mosogató ban hegyekben
á llt a koszos edény.
A levessel Dori csak Jake éhségét akarta csillapítani, amíg rendes ételt nem készít.
Krumplit há mozott, aztá n marhahú st vett elő a magá val hozott hű tő tá ská bó l. Egy finom
vacsora afféle békekö tési ajá nlat is lehet, ha Riley esetleg ú gy érezné, hogy lerohantá k
vá ratlan felbukkaná sukkal.
– Kelbimbó viszont nem lesz – dü nnyö gte maga elé, mikö zben kidobta a krumplihéjat.
Kelbimbó t soha életében nem eszik tö bbé.
Mialatt Jake a levesét kanalazta, a krumpli pedig má r a fazékban rotyogott, Dori
folytatta a mosogatá st. Még nem végzett a rengeteg edénnyel, amely legalá bb egy hét
alatt gyű lhetett ö ssze, amikor a há tsó ajtó n á t Riley lépett be a konyhá ba.
Lova há tá n Riley Stratton tiszteletet parancsoló jelenség volt, á m hogy a sajá t lá bá n,
csizma nélkü l, zokniban is az lesz, azt Dori nem hitte volna. Most azonban be kellett
28
lá tnia, hogy tévedett. Chris is férfias jelenség volt, de tiszteletet soha nem ébresztett
Doriban. Riley nem volt magasabb az ö ccsénél, szintén kö zel szá zkilencvenö t centi, és
ugyanolyan karcsú is, de széles vá lla és kidolgozott felső teste miatt mégis erő sebbnek
tű nt. Testvéréénél sö tétebb és rö videbbre nyírt hajá val, élesebben megrajzolt voná saival
és hatá rozottabb vonalú á llá val Dori kicsit még félelmetesnek is talá lta. Nyelve hegyével
megnedvesítette az ajká t, és zavará ban nagyot nyelt.
Riley egy szó t sem szó lt. Kezével a kilincsen ú gy á llt az ajtó ban, mint akinek fö ldbe
gyö keredzett a lá ba, és elő bb Dorira, aztá n meg Jake-re szegezte a tekintetét.
– Kérsz te is? – mosolygott rá a kisfiú , szá ja felett paradicsomlevestő l nő tt bajszá val.
– Jake má r nagyon éhes volt – magyará zta Dori sietve a férfinak. – A levest egyébként
én hoztam magammal – tette hozzá , s bá r nem annak szá nta, mégis mentegető zésnek
hangzott, amit mondott.
– Bá rmibő l ehetnek, amit a há zban talá lnak – felelte Riley. – Igaz, nincs sok minden
itthon, mert rég nem voltam má r vá sá rolni.
– Ennivaló t hoztam bő ven – mutatott Dori a dobozokra és a zacskó kra, amelyeket a fal
mellé tett le. – Nyugodtan kö zö skö dhetü nk.
– Kö zö skö dhetü nk? – nézett vissza rá Riley megü tkö zve.
– Ú gy értem, megosztozhatunk az ennivaló n… a há zon.
A férfi nem vá laszolt. A csend egyre kínosabb lett, de Dori egyszer csak meghallotta,
hogy Rileynak hangosan korog a gyomra. Az első pillanatban nem tudta hová tenni a
furcsa hangot, á m aztá n megkö nnyebbü lten rá mosolygott a férfira, aki szemmel
lá tható an kissé zavarba jö tt.
– Ü ljö n le szépen! – mutatott Dori egy székre, mintha csak a sajá t konyhá já ban
lennének. – Biztosan megéhezett. A leves megfő tt, a krumpli mindjá rt kész lesz,
nemsoká ra megsü l a hú s, és friss zö ldbabot is hoztam – tette hozzá , majd elindult
tá nyérért.
Riley arca má r vö rö sen lá ngolt, fő leg, amikor meglá tta a tiszta edényeket.
– Mosogatnia igazá n nem kellett volna. Eszembe sem jutott…
– Eszébe sem juthatott, hogy beá llítunk – szakította félbe Dori. – Sajná lom, hogy
bejelentés nélkü l rohantuk le, de nem ment má sként. Ezek utá n az a legkevesebb, hogy
vacsorá t fő zö k magá nak. Most mindjá rt enne, vagy elő bb lezuhanyozik?
Riley egy pillanatra elképedt.
– Sü rgő sen le kell zuhanyoznom – dö ntö tte el aztá n.
– Amint végez, asztalhoz ü lhetü nk.
A férfi má r a folyosó n volt, amikor Dori utá nakiabá lt:
– Riley!
A férfi há tranézett.
– Kö szö nö m – ajá ndékozta meg Dori a legszebb mosolyá val.
Riley ú gy érezte magá t, mintha meghalt és a mennyorszá gba kerü lt volna. Egy
asszony fő zö tt rá ! Kapott levest, aztá n sü lt hú st burgonyapü rével és zö ldbabbal. Ilyen
finom há zi kosztot hosszú évek ó ta nem evett má r, vagy talá n soha életében még, és ezt
meg is mondta Dorinak.
– A paradicsomleves konzervbő l volt – mutatott az asszony az ü res dobozra –, én csak
feljavítottam egy kis petrezselyemmel.
Rileynak a krumplipü ré is nagyon ízlett, a zö ldbabot pedig egészen kü lö nlegesnek
talá lta.
29
– A krumplit szalonnadarabká kkal készítem – magyará zta Dori, amikor az első falat
utá n a férfi csodá lkozva felpillantott a tá nyérjá ró l –, de ha nem szereti, má skor majd nem
teszek bele.
Má skor? Ezek szerint lesz má skor is? Riley nem tudta, mit gondoljon errő l.
– Nagyon finom így – felelte végü l kitérő n.
– Ennek ö rü lö k – mosolygott rá megint Dori. – Szívesen kísérletezgetek.
A férfi ú jabb falatot dugott a szá já ba, és lassan, kö rü lményesen rá gta el, hogy
á tgondolhassa a vá laszá t. Zuhanyozá s kö zben is megpró bá lkozott má r a gondolkodá ssal,
de akkor nem já rt sikerrel. Egyfolytá ban Dori mosolya já rt az eszében, és a végén má r
hideg vizet kellett engednie magá ra…
Tricia ó ta nem fordult elő vele, hogy egy nő így ö sszezavarta volna. É s ez most is csak
azért eshetett meg vele, mert az utó bbi idő ben tú l sokat dolgozott, és kimerü lt. Be kell
hoznia az alvá shiá nyá t, és utá na megint ura lesz magá nak. Dori rá adá sul nem
lélegzetelá llító szépség, még csak nem is sző ke, neki pedig azok az esetei, gondolta, és
mégis nyelnie kellett egyet, hogy meg tudjon szó lalni.
– Végü l is kipró bá lhatjuk – vá laszolta nagy soká ra.
Má rmint a fő zést, amíg Dori és Jake itt lesz, tette hozzá gondolatban. Csak ne
mosolyogna rá így ez a nő !
– Kér még? – kérdezte Dori. – Bő ven van.
A férfi má r nemet akart mondani, á m aztá n eszébe jutott, hogy má snap, hidegen má r
biztosan nem lenne ilyen jó íze az ételnek.
– Igen, kö szö nö m! – felelte.
Miutá n mindent betermelt, jó llakottan há tradő lt a karosszékében. Aztá n Dori még
ká vét is készített, amely sokkal finomabb volt, mintha ő fő zte volna. Chris mindig
ihatatlan mosogató lének nevezte a ká véjá t, amit még a disznó k elé sem volna szabad
odaö nteni. Neki azonban az is megfelelt, és bá r nem tartotta nagy ká vészakértő nek
magá t, a sajá tja és a Dorié kö zö tti kü lö nbséget elemezgette, mikö zben lá bá t kéjesen
kinyú jtva a feketéjét kortyolgatta.
Kö nnyen meg tudná m szokni ezt az életet, futott á t a fején. A gondolatot azonban má r
a kö vetkező má sodpercben annyira ijesztő nek talá lta, hogy hirtelen kihú zta magá t
ü ltében, és olyan hevesen csapta le a bö gréjét, hogy a ká vé kifrö ccsent az asztalra. Mi a
fene ü tö tt belé? Nem akar ő semmit sem megszokni!
Dori felnézett a mosogatá sbó l.
– Valami baj van?
– Igen. Nem, nincs. Csak eszembe jutott valami – ká szá ló dott ki Riley a karosszékébő l.
– Még meg kell csiná lnom a kö nyvelést.
– Miattunk ne zavartassa magá t! Elő tte esetleg még megmutatná – kérdezte Dori némi
habozá s utá n –, hol alhat Jake? Má r nagyon fá radt.
– Nem is vagyok! – á llította a kisfiú , pedig szemlá tomá st le akart ragadni a szeme, és a
fejét is meg kellett tá masztania.
Riley uralkodott magá n, hogy ne mosolyogja meg a gyereket, aztá n megpró bá lta
kitalá lni, hol helyezze el erre a kis idő re a vendégeit.
– Gyere szépen velem! – fordult végü l Jake-hez. – Megkaphatod a régi szobá nkat.
– Kinek a szobá já t? – ébredt kívá ncsisá g a fiú cská ban.
– A papá dét és az enyémet. A papá d is mindig ott aludt, ha hazajö tt lá togató ba. – Riley
még mindig nem szokta meg, hogy apaként gondoljon Chrisre, de há t ettő l még ez volt az
igazsá g. – Erre! – emelte fel Jake csomagjá t, és elindult a folyosó n.
Egykori há ló szobá jukban még ott á llt régi emeletes á gyuk, és gimnazista éveikbő l
szá rmazó plaká tok borítottá k a falakat. Semmi sem vá ltozott a hosszú évek alatt, még
30
csak ki sem festették a helyiséget. Riley kicsit kínosan érezte magá t, Jake-et azonban
semmi má s nem érdekelte, csak az á gy.
– Hú , de klassz! Á lhatok én fö lü l?
Dori, akinek bizonyá ra feltű nt a szoba viharvert á llapota, kérdő pillantá st vetett
Rileyra.
– Szabad? – kérdezte ő is, és elmosolyodott. – Jake régó ta szeretne má r emeletes
á gyon aludni.
– Bá rhol alhat, ahol maga megengedi neki. A szekrényben van tiszta á gynemű .
Mindjá rt hozom.
A férfi má r segíteni akart Dorinak az á gyazá sban, á m aztá n rá dö bbent, hogy az ú gy tú l
bizalmas lenne, és gyorsan há trá bb hú zó dott.
– Menjen csak nyugodtan a munká já hoz!
– Hogy hová ?
– Kö nyvelni.
– Vagy ú gy! Persze… – Riley megvakarta a fejét, futó pillantá st vetett a kisfiú ra, és
kedves mosolyá t viszonozni pró bá lva eldü nnyö gö tt még egy „jó éjszaká t”-ot, majd szinte
kimenekü lt a szobá bó l.
A há ló szobá já bó l nyíló kis beugró ba hú zó dott vissza, amelyet apjuk mindig irodá nak
nevezett. Ez enyhe tú lzá s volt, mert a szű k kis kuckó ban mindö ssze egy asztal, a
szá mító gép, egy szék, és egy halom mező gazdasá gi folyó irat fért el. Riley szentü l
eltö kélte, hogy haszná lni fogja a modern masiná t, mert biztosan jó az, ha az ember fia
egyetlen gombnyomá sra mindenféle hasznos dolgokat megtudhat. Mindeddig azonban
nem bará tkozott meg a géppel, nem volt rá ideje. Most viszont egyszeriben lett.
A konyhá ba nem mert visszamenni, mert ú gy érezte, hogy az má ris Dori
felségterü lete. A kö nyvelést csak kifogá snak talá lta ki, á m az is munka lenne, ha végre
lelket lehelne a komputerébe. É s ha egyszer majd megérti azt a programot, amelyet
megvá sá rolt, akkor való di munká ra is haszná lhatja.
Elszá ntan be is kapcsolta, aztá n a képernyő re meredve megpró bá lta kitalá lni, mit
kellene tennie. A programon azonban még a sajá t életénél is kevésbé tudott eligazodni. A
monitoron listá k jelentek meg, amelyekre ő nem tartott igényt, amit viszont szeretett
volna megtudni, azt a gépe nem volt hajlandó elá rulni.
Riley gondolatai elkalandoztak, mert ú jra meg ú jra Dori Malone és az ő kis cowboya
já rt a fejében. Egyszer csak halk lépteket hallott a há ta mö gü l, és amikor hirtelen
mozdulattal megfordult, Dorival talá lta szemkö zt magá t.
– Elnézést a zavará sért – mondta az asszony –, csak arra gondoltam… Jake szeretne jó
éjszaká t kívá nni magá nak.
– É n má r kívá ntam neki.
– Igen, de ő még nem magá nak.
Riley habozva felá llt, Dori pedig elnézett mellette, és a képernyő re pillantott.
– A kö nyvelése?
A férfi elhú zta a szá já t.
– Az lesz, ha valaha is megtanulom haszná lni a szá mító gépet és a programot. Mind a
kettő vadonatú j, én meg csak egy ö reg cowboy vagyok – mondta mosolyogva.
– Annyira azért még nem ö reg – felelte Dori, és ő is elmosolyodott.
Mosolyá tó l Rileynak kellemes borzongá s futott végig a há tá n. Bá r lehet, hogy nem is
attó l van, csak ebben a zugban szorult meg a meleg, vagy má r kezd tavaszodni, akarta
hinni, á m azért ó vatosan ellépett az asszony mellett. Ú gy érezte, sokkal nagyobb
biztonsá gban lesz Jake-nél, mint itt, kettesben a mamá já val.
31
A fiú má r feje alatt ö sszekulcsolt kézzel fekü dt a felső á gyon, ott, ahol Riley aludt
régebben.
– Dylannek is emeletes á gya van, de ott mindig nekem kell lent aludnom. Itt viszont
enyém a felső á gy! – lelkendezett Jake.
– Ki az a Dylan?
– A legjobb bará tom. – Jake arcá ró l hirtelen eltű nt a mosoly. – Vagyis Livingstonban az
volt. Lehet, hogy most majd nem akar a bará tom lenni, mert elkö ltö ztü nk.
É s az is lehet, hogy nemsoká ra visszamentek a vá rosba, gondolta Riley.
– Egészen biztosan bará tok maradtok – mondta fennhangon. – Szerintem te hű séges
bará t vagy.
A gyerek má r megint mosolygott.
– Meglá togathatna bennü nket Dylan, mielő tt elkezdő dik az iskola?
– Errő l elő bb édesanyá dat kell megkérdeznü nk.
Jake belebú jt a pá rná já ba.
– Annyira nem is fontos. Az a fő , hogy itt vagyunk. Féltem, hogy a mama nemet mond,
pedig én igenis lá ttam a csillagport.
– Az nem csillagpor volt – jelentette ki Riley, a kisfiú azonban csak a vá llá t vonogatta
mosolyogva.
– Mami szerint konfetti – vá laszolta, de egyá ltalá n nem ú gy, mintha ő is ezt hinné.
– Jó l mondta a mamá d. Konfetti volt, por és szemét – felelte Riley, mert nem lá tott
okot arra, hogy megszépítse a való sá got.
– Aha! – Jake-et szemlá tomá st hidegen hagyta, amit hallott. – Cash, aki nemsoká ra a
bá csiká m lesz, azt mondja, hogy Stardust cowboy kü lö nféle alakokat képes ö lteni.
Riley belá tta, hogy minden szava falra há nyt borsó volt.
– Most má r ideje aludni! Fá radtnak lá tszol.
– Egy picit az is vagyok – ismerte el a kisfiú , aztá n bevackolta magá t a takaró ja alá , és
Riley felé nyú jtotta a kezét, aki egy pillanatig habozott, de végü l nagy, érdes tenyerébe
zá rta a kicsike kezet. – Amikor Taggartná l voltam, megtanultam, mi mindent kell
csiná lnia egy cowboynak – mesélte Jake komolyan, és szép szemével nagy-nagy
bizalommal nézett Rileyra. – Még sokat kell tanulnom, de te majd mindenre megtanítasz.
Jó ? Mert most má r tá rsak vagyunk, igaz?
Riley lassan bó lintott.
– Igen, tá rsak vagyunk.
Dori a szá mító gép képernyő jét nézegette. A program nagyon hasonlított arra, amelyet
Milly az apjuk boltjá ban telepíteti a gépre. Végü l is ez a szá mító gépek legnagyobb elő nye.
Bá rmennyire is kü lö nbö ző eknek tű nnek, való já ban mindegyik ugyanazon az elven
mű kö dik. Vilá gos, mint az egyszeregy. Nem ú gy, mint a való élet, gondolta Dori, és
mélyeket lélegzett, há tha attó l majd megnyugszik vadul kalapá ló szíve.
Amíg vacsorá t készített, teljesen nyugodt volt. Való színű leg azért, mert a fő zés
mindennapos tevékenységei kö zé tartozik, és bá rmikor kirá zza a kisujjá bó l.
Nyugalmá nak azonban egészen biztosan vége, ha Riley visszajö n hozzá . Egyelő re
sejtelme sincs ró la, hogyan magyará zza meg neki furcsa eljá rá sá t, de mindenképpen meg
kell értetnie vele, hogy ide kellett jö nniü k, mert nem volt má s vá lasztá suk.
– Most akkor elmeséli, mi tö rtént?
A férfi nesztelenü l jö tt vissza, és Dori ijedten felugrott, amikor egyszer csak
meghallotta a hangjá t. Ahogy hanyag tartá sban ott á llt elő tte, és magyará zatot vá rt tő le,
Dorit vadnyugati filmek hő seire emlékeztette.
32
– Nem mehetnénk á t egy má sik szobá ba? – kérdezte zavartan, mert Riley há ló szobá já t
nem érezte a legjobb helynek az elő ttü k á lló beszélgetéshez.
A férfi szó nélkü l kikapcsolta a szá mító gépet, aztá n á tmentek a nappaliba. Má r le is
ü ltek, de Dorinak csak nem akartak eszébe jutni a megfelelő szavak. Riley a lá bá t ló bá lta,
és vá rakozó n nézett rá , ő pedig még mindig gyá moltalanul tö rdelte ö lébe ejtett kezét, és
a vá llá t vonogatta.
– Tudom, arra szá mított, hogy elfogadjuk az ajá nlatá t. É n azt is terveztem, de végü l
nem tehettem meg – fogott bele nagy nehezen.
A férfi egyre csak hallgatott.
– El kellett jö nnü nk – folytatta Dori, miutá n semmilyen vá laszt nem kapott. – Apá m
kü lö nben egy életre ö sszetö rte volna Jake á lmait – csú szott ki a szá já n szinte magá tó l az
igazsá g, noha az elő bb még nem tudta, mit fog mondani. – Velem is megcsiná lta – tette
hozzá ő szintén –, de én nem is érdemeltem má st. Azt viszont nem engedhettem meg,
hogy a fiamnak ugyanolyan sors jusson.
Dori arra szá mított, hogy Riley eszelő snek fogja nevezni, ő azonban csak felá llt, és
ö sszefonta a kezét.
– Mondana kicsit tö bbet is, hogy jobban értsem? – kérte.
Dori teljesítette a kérését. Elmondta, hogy Jake mindig is cowboy szeretett volna
lenni, és arró l á lmodozott, hogy egyszer majd egy farmon élhet. Ú gy érezte, se eleje, se
vége annak, amit ö sszehord, de végü l felbá torodott, mert a férfi figyelmesen hallgatta.
Így aztá n elmesélte fia cowboykalapjá nak és csizmá já nak a tö rténetét, s hogy milyen
lelkesen szá molt be neki Jake mindig arró l a munká ró l, amelyet Taggartná l végzett.
Végü l azt is elmondta, mi tö rtént, amikor legutó bb a szü leinél vacsorá ztak.
– Lá tnia kellett volna, milyen volt Jake arca, miutá n apá m kijelentette, hogy az
ö rö kségbő l vá sá roljunk ú j polcokat a boltba a zabpelyheknek. – Dori nagyokat pislogott,
hogy szemébő l most se buggyanjanak ki azok a kö nnyek, amelyeket má r azó ta
visszafojtott, amió ta eljö ttek Livingstonbó l. – Ezutá n végképp nem adhattam el a fiam
ö rö krészét. Legalá bb esélyt kell kapnia arra, hogy való ra vá lthassa az á lmait. Meg tud
érteni?
Riley megértette. Nem akarta, és mégis megértette. A munká sok há ló helyéü l

berendezett barakk elő tt á lldogá lt a sö tétben, az éjszakai égboltot nézegette, s azon
gondolkodott, szó l-e valami az ellen, amit Dori Malone-tó l hallott. De nem talá lt
ellenérveket. Megértette Dorit, mert ő maga is nagyon jó l tudta, mi az a kétségbeesés, és
hogy mit jelentenek az á lmok. Gyerekkorá ban neki is voltak á lmai, fiatal férfiként pedig
még tö bb.
Kisfiú ként ő is arró l á lmodott, hogy cowboy lesz, és apjuk nyomdoká ba lépve ö ccsével
együ tt gazdá lkodik majd ezen a farmon. Errő l akkor sem tett le, amikor Chrisrő l kiderü lt,
hogy má sféle tervei vannak. Azt a lá nyt is megtalá lta, akit feleségü l akart venni. Ú gy
képzelte el, hogy együ tt fog megö regedni vele, a farmot pedig a fiukra hagyja, ha majd
eljö n az ideje.
Ilyenekrő l á lmodott, á m aztá n az apja balesetet szenvedett, Tricia pedig kijelentette,
hogy nem jö n haza vele ide. Azért ment egyetemre, mondta, hogy elszabaduljon ebbő l a
porfészekbő l.
Riley abban reménykedett, hogy Triciá nak nem az volt az utolsó szava, és még
meggondolja magá t. É vek ó ta együ tt já rtak má r, és ő tudta, hogy soha má st nem fog
szeretni. Egy teljes évig bizakodott. Akkor Tricia feleségü l ment Jeffhez, a Stratton csalá d
ü gyvédjének, Jim Cannonnek a fiá hoz.
33
– Jeff jogot tanul. Nagy tervei vannak. Ő biztosan nem lesz szegény kis farmer –
magyará zta Tricia a dö ntését.
– Azt hittem, szeretsz – jegyezte meg Riley.
– Téged szeretlek is, de a farmot gyű lö lö m. Mondj le ró la, és hozzá d megyek.
Riley azonban nem tudta volna cserbenhagyni az apjá t, és a farmró l sem akart
lemondani.
– Ne tedd ezt velem! – kö nyö rgö tt. – Szeretlek.
Tricia megcsó kolta, aztá n má r csak mint Jeff feleségét lá tta viszont.
Rileyban idő nként ú jra feléledt a remény, akkor meg kü lö nö sen, amikor Jim Cannon
hat éve szívrohamot kapott, és hazahívta a fiá t Denverbő l, hogy vegye á t tő le az ü gyvédi
irodá t. Riley elő szö r megkeseredetten ú gy gondolta, hogy Tricia megérdemli a sorsá t.
Annak idején, amikor elhagyta ő t, ö sszetö rte az á lmait, és most az ö véi is ö sszetö rtek.
Ká rö rvendő gondolatai miatt azonban Riley hamar elszégyellte magá t, és utá na má r
ő szintén sajná lta Triciá t.
Hat éven á t elszá ntan gondolni sem akart rá , és a hazakö ltö zéséig csak egyszer
talá lkozott vele. Azó ta viszont havonta tö bbszö r is lá tta, és ha felhívta Jeffet, sokszor
Tricia vette fel a telefont. A hangjá t Riley még mindig izgató nak talá lta, de fá jt is hallania,
mert mindannyiszor élete legnagyobb csaló dá sá ra emlékeztette. Ú gy képzelte, hogy a
sors jó kat nevet rajtuk, rajta és Triciá n, miutá n mindkettejü kkel így elbá nt.
Arró l viszont sejtelme sem volt, vajon miért intézte most ú gy a sors, hogy Dori Malone
egyszer csak betoppanjon a mindennapjaiba. Ö nként á tengedte Jake-nek az ö rö krészét,
és jó tettének jutalmá ul, akkor is, ha bogaras ö reglegényként végzi, akitő l minden gyerek
félni fog, talá n majd megnyílik elő tte a mennyorszá g kapuja. Ezért azonban Dorinak és a
fiá nak még nem kellett volna mindjá rt idekö ltö znie hozzá . Ha otthon maradnak, neki
sem kellett volna a munká sbarakkba szá mű znie magá t.
– Ezt nem vá rhatjuk el magá tó l – mondta Dori alig féló rá ja, miutá n Riley megmondta
neki, hol fog aludni.
– Itt nincs elég hely, és így megkaphatja a há ló szobá mat.
– Nem kergethetjü k ki a sajá t há zá bó l! É n majd Jake-nél alszom.
Riley erre nem is vá laszolt, csak megmutatta Dorinak, hol talá l tiszta á gynemű t, aztá n
fogta a há ló zsá kjá t, és á tvitte a barakkba.
Ezért á lldogá lt má r jó ideje idekint az éjszaká ban, az égboltot nézegetve, amelyen
rengeteg csillag ragyogott. Má skor ü gyet sem vetett rá juk, ma azonban addig-addig
nézte ő ket, amíg szeme elő tt egybeolvadtak, és végü l má r olyannak lá tta az eget, mintha
beszó rtá k volna… csillagporral.
Riley odapillantott annak a szobá nak az ablaká ra, amelyben Jake aludt. Vagy mégsem
alszik? Valaki mintha kilesett volna a fü ggö ny mö gü l.
A férfi maga elé képzelte a kisfiú t, elbű vö lő mosolyá t, apjá tó l ö rö kö lt szemét,
rakoncá tlan ü stö két, és nagyon is megértette az á lmait, aká rcsak azt, hogy édesanyja
mindent meg akar adni neki. De bevá ltja-e majd a farm Jake reményeit? Nem lesz-e a
való sá g egészen má s, mint az, amit ő megá lmodott magá nak? Ha igen, akkor sincs mit
tenni. Az élet má r csak ilyen.
Mindenki azt hitte, hogy alszik, Jake azonban még ébren volt. Természetesen nagyon
elfá radt, de ki ne lenne elcsigá zott, miutá n egy teljes há ztartá st utá nfutó ra pakolt, aztá n
pedig éjszaka ö tszö r is felkelt, hogy megnézze, ott van-e még a há z elő tt az utá nfutó .
Jake meglepő dö tt, amikor a mamá ja egyszer csak kö zö lte vele, hogy meggondolta
magá t a farmmal kapcsolatban. Aztá n együ tt elmentek a nagypapá hoz, és a mami neki is
megmondta, hogy mégsem adjá k el az ö rö kséget. Mikö zben furcsa, fojtott hangon
34
beszélt, csípő re tette a kezét, és olyan erő sen ö kö lbe szorította, hogy a kézfeje egészen
elfehéredett.
Jake nagyapja arckifejezését is lá tta, és akkor megértette, hogy a mami és Milly néni
miért szoktá k morgó s vén medvének nevezni a nagypapá t. Most má r ő is tudta, hogy az.
– Elmegyek – mondta a mama a nagypapá nak. – Kikö ltö zü nk a farmra. Esélyt akarok
adni a fiamnak.
Nagyapa arca komoly volt, és elő bb falfehér, aztá n meg paprikapiros lett. Olyan
csú nyá n nézett, mintha valami szö rnyű séget hallott volna. Jake ijesztő nek talá lta, és má r
semmi má st nem akart, csak azt, hogy ne legyen megint veszekedés.
– Mami, nem baj, ha nem… – kezdte volna mondani, hogy inká bb adjá k el a farmjá t,
édesanyja azonban nem engedte, hogy befejezze.
– Ú gy lesz, ahogy mondtam – jelentette ki halkan, nyugodtan, de nagyon hatá rozottan.
Jake azonban még mindig nem igazá n hitte, hogy való ban ú gy lesz. Most viszont má r
itt vannak, és á llá t az ablakpá rká nyra tá masztva ő itt csodá lhatja a csillagokat. Az elő bb
az ú j szobá já ban is kö rü lnézett, és fényképeket talá lt a papá já ró l. Annyi idő s lehetett a
képeken, mint ő most. Az egyiken Riley bá csi is rajta volt, aki most kint á ll a barakk elő tt,
és ő is az égboltot kémleli.
Jake-nek eszébe jutott, hogy a mamá ja, amikor elő szö r vitte ki ő t éjszaka csillagokat
lesni, azt mondta, a csillagoknak nagy hatalmuk van, ö ssze tudjá k forrasztani az
embereket.
– Mi az, hogy ö sszeforrasztani? – kérdezte Jake.
Mamija ö sszefonta az ujjait az ö véivel.
– Valami ilyesmi. Te meg én ö ssze vagyunk kö tve egész életü nkre egymá ssal, mint
ahogy most ö sszekulcsoló dnak az ujjaink. A csillagok ezt akkor is meg tudjá k tenni, ha az
emberek nagyon messze vannak egymá stó l. A papá d most éppen Texasban van, de mi
ugyanazokat a csillagokat lá tjuk, mint ő .
– Komolyan?
Jake akkor nem igazá n tudta, milyen messze van tő lü k Texas, de abbó l, amit a mamá ja
mondott, ú gy sejtette, hogy nagyon messzire lehet.
– Bizony! – vá laszolta a mami, aztá n egy borítékot hú zott elő a zsebébő l. – Ezt a
levelet ma kaptam. Egy bará tom kü ldte. Menjü nk be, és felolvasom neked. Stardust
cowboytó l szó l.
Így kezdő dö tt minden. Mami felolvasta a levelet, Stardust cowboy tö rténetét. É s csak
sokkal-sokkal késő bb vallotta be Jake-nek, hogy azt a levelet a papá ja kü ldte. Jake azó ta
olyan sokszor hallotta azt a tö rténetet, hogy má r fejbő l tudta. A legeslegjobban a végét
szerette.
„É jszaka mindig nézz fel az égboltra! Biztos lehetsz benne, hogy Stardust cowboy ott
van valahol. Eljö nni azonban akkor fog hozzá d, amikor egyá ltalá n nem szá mítasz rá ,
hogy elvigyen magá val, és csodaszép kalandokat éljetek á t együ tt.”
– A papá d azt szeretné, hogy gondolj rá , Jake – magyará zta a mamá ja. – É s hogy tudd,
ő is gondol rá d. Azért kell felnézned az égboltra, mert a csillagok ö sszekö tnek
benneteket. Most má r érted?
Jake bá rmibe le merte volna fogadni, hogy a papá ja most is lá tja ő t a mennyorszá gbó l.
– Itt vagyok – beszélt hozzá csendesen. – A farmodon. A te régi szobá dban. É s ha most
hallasz, akkor azt szeretném mondani, hogy nagyon szépen kö szö nö m.
35
5. FEJEZET
Riley arra szá mított, hogy Jake-nek és Dorinak hamar elege lesz a vidéki életbő l. A
kerítésjavítá s, a beteg tehenek kezelése vagy a szénabetakarítá s sem nem kalandos, sem
nem szó rakoztató elfoglaltsá g. Kora reggeltő l késő estig folyt a munka, a nap
kíméletlenü l perzselt, és még az á llatok is csö kö nyö skö dtek. Riley a szénakaszá lá st
kü lö nö sen utá lta, Jake viszont való sá ggal kivirult tő le. Minden reggel hajnalok hajnalá n
kelt, és ragaszkodott hozzá , hogy ő is kimenjen a fö ldekre.
Első nap Riley szá mított is erre, és készen á llt a vá lasszal, bá r a barakkban, matracon
tö ltö tt éjszaka utá n kissé ká bá n ébredt. Rendesen munká ba akarta fogni a kisfiú t, de
nem kibabrá lá sbó l, hanem azért, hogy Jake megízlelhesse, milyen is az élet egy való di
farmon.
– A tá rsaknak a munká n is meg kell osztozniuk – mondta a gyereknek, mikö zben
felnyergelt szá má ra egy lovat.
– Tiszta sor. Má ris kezdhetjü k.
– Biztosan nem bá nja, hogy Jake egész nap a sarká ban lesz? – kérdezte Dori, aki éppen
reggelit készített.
Amió ta édesanyja tizenö t éve meghalt, Riley csak á lmodhatott arró l, hogy valaki
reggelit tesz elé.
– Persze hogy nem – vá laszolta. – Elvégre a farm az ö vé is.
Ebben a pillanatban szavak nélkü l is megá llapodtak abban, hogy nem kö nnyítik meg a
kisfiú dolgá t. Á lmaitó l nem akartá k megfosztani, de a való sá got sem kívá ntá k eltitkolni
elő le.
– Szép napot! – kiá ltott utá nuk Dori, miutá n Riley és Jake megreggelizett és nyeregbe
szá llt.
É s szép napjuk is lett. Jake ugyan há trá ltatta, és sokszor ú tjá ban volt, Riley mégis
élvezte, hogy ott van vele. A kisfiú kívá ncsisá ga szinte má r kielégíthetetlennek bizonyult.
Mindent tudni akart, szinte egyfolytá ban kérdezett, figyelmesen hallgatta Riley vá laszait,
és csak akkor beszélt, ha ú jabb kérdése volt, vagy ha éppen megfigyelt valamit.
Lényegében tehá t folyamatosan. Kérdéseit a férfi legjobb tudá sa szerint vá laszolta meg,
megjegyzései pedig bepillantá st engedtek szá má ra unokaö ccse gondolatvilá gá ba.
– Nagyapa azt szokta mondani, hogy ő sü lt hú snak szereti legjobban a szarvasmarhá t.
Nekem viszont sokkal jobban tetszenek a tehenek a legelő n – mesélte neki Jake mindjá rt
első nap. – Szépek így szabadon.
Egyetértek – felelte Riley, és így is volt.
Soha nem értette, mi vonzó t talá lhat Tricia egy vá rosban. Neki ott mindig olyan érzése
van, hogy meg kell fulladnia. Ő vidéken szeret élni, ahol egészen a lá tó hatá rig semmi sem
á ll a tekintete ú tjá ba, és ó rá kig já rhat-kelhet anélkü l, hogy egy teremtett lélekkel is
talá lkozna. Jake kivételével, természetesen.
Riley má r-má r ú gy érezte, hogy a kisfiú jobban hasonlít rá , a nagybá tyjá ra, mint az
apjá ra. Chris való színű leg a fiá t is ő skö vü letnek nevezné, ahogyan ő t is annak mondta
mindig azért, mert szerette a farmot.
– Egy kihaló félben lévő fajta egyik utolsó példá nya vagy – hallotta tő le Riley gyakran.
– Egy tizenkilencedik szá zadi cowboy, aki a huszonegyedikben igyekszik boldogulni.
Riley az évszá zadok kö zö tt pró bá lt meg hidat verni, amikor szá mító gépet vá sá rolt
magá nak, á m ezzel együ tt ö rö mmel tö ltö tte el, hogy a farm irá nti lelkesedését Jake is
36
osztja. É s Jake ugyanolyan keményen dolgozott, mint ő . Riley meg akarta értetni vele,
hogy a gazdá lkodá s emberpró bá ló munka, de azért mindig rajta tartotta a szemét, hogy
ne erő ltesse tú l magá t.
Aggodalma azonban feleslegesnek bizonyult. Jake tudott és szeretett is dolgozni. Első
nap rö gvest leégett ugyan, és má snap reggel meglehető sen viharvert á llapotban volt,
mégis hatá rozottan megrá zta a fejét, amikor Riley azt javasolta neki, hogy aznap inká bb
maradjon otthon.
– Nem lehet. Mi ketten tá rsak vagyunk – vá laszolta a gyerek hatá rozottan.
É s azok is voltak. Egész héten, napkeltétő l napnyugtá ig együ tt dolgoztak, és Jake ilyen
rö vid idő alatt is sokat vá ltozott. Erő sebb, ü gyesebb, ö ná lló bb lett, s egyre ritká bban
kellett Riley segítségét kérnie. Egyedü l nyergelte fel a lová t, kitrá gyá zta az istá lló kat, és
má r a lasszó hajítá s is sikerü lgetett neki. Még a kisteherautó t is el tudta vezetni, ha Riley
pá rná t tett a feneke alá , hogy kilá sson a kormá ny fö lö tt.
A hét végén arrafelé hajtottá k a csordá t, ahol egy kis tó volt a farmon. Riley és Chris
gyerekkorukban mindig odajá rtak ú szni, de má r az apjuk is ott fü rdö tt, amikor még ő
volt gyerek.
Jake nagy szemeket meresztett, miutá n Riley azzal á llt elő , hogy ú sszanak egyet.
– Ez komoly? – kérdezte a kisfiú , de azért rö gtö n lepattant a nyeregbő l.
Má r sietve kibú jt a csizmá já bó l, és ledobá lta magá ró l a ruhá it, amikor eszébe jutott,
hogy nincs ná luk fü rdő nadrá g.
– Az alsó nadrá g tö kéletesen megfelel a célnak – mondta neki Riley.
– Te is abban szoktá l ú szni?
– Persze.
Riley azt inká bb elhallgatta, hogy egyetemista korá ban mindig meztelenü l fü rdö tt
Triciá val. Bizonyos dolgokra a fiú knak maguktó l kell rá jö nniü k, amikor má r elég nagyok
hozzá .
– Aki utoljá ra ér be, az varangyos béka! – kiá ltotta Jake, és futá snak eredt. Belevetette
magá t a tó ba, és felvisított, amikor megérezte, hogy jéghideg a víz, de nem jö tt ki belő le.
– Gyere mar, Riley bá csi! Mire vá rsz még?
A férfi gyorsan levetkő zö tt, és ő is beszaladt a vízbe. Ö nfeledten já tszottak, frö cskö lték
egymá st, nagyokat nevettek, és csak akkor jö ttek ki a tó bó l, amikor Jake-nek má r lilulni
kezdett a szá ja. Miutá n taná cstalanul megkérdezte, miben tö rö lkö zzö n meg, Riley
megmutatta neki, mi mindenre lehet haszná lni egy farmeringet.
– Most meg csupa víz – morgoló dott Jake, miutá n belebú jt az ingébe.
– Ha ennyire nem tetszik, má skor majd biztosan nem akarsz eljö nni ide – jegyezte
meg Riley vigyorogva.
A gyerek elképedve nézett rá .
– Dehogyisnem! – jelentette ki. – Csak mostantó l mindig lesz tö rö lkö ző a
nyeregtá ská mban. Legkö zelebb a mamit is elhozzuk?
– Lehet – felelte Riley, mert jobb vá lasz nem jutott eszébe.
Bá rmennyire szerette is Jake tá rsasá gá t, az édesanyjá t, amennyire csak tehette,
kerü lte. Nem azért, mert nem kedvelte, arra Dori egyébként sem adott okot. Há rmuk
kö zü l mindig ő kelt fel a legkorá bban, reggelit készített, és még csomagolt is nekik
ennivaló t, hogy ne kelljen ü res gyomorral dolgozniuk. Este pedig, ha megtértek a
munká bó l, vacsorá val vá rta ő ket, méghozzá micsoda vacsorá kkal! Sü lt csirkével,
marhasü lttel, rá ntott szelettel, chilis babbal, és olyan friss salá tá kkal, amelyeket Riley
még életében nem lá tott, így elkészítve legalá bbis biztosan nem.
– Nem kellene ilyen jó l tartania – jegyezte meg egyik este. – Má r így is szorít a nadrá g.
37
Ő ú gy értette, hogy derékban szorítja a farmere, az asszony pillantá sa azonban nem a

dereká ra siklott, hanem néhá ny centivel lejjebb. A fenébe! – szitkozó dott Riley
gondolatban, aztá n pirulva sarkon fordult, és á tmenekü lt a barakkjá ba.
Attó l fogva lehető ség szerint kitért Dori ú tjá bó l, és mindig kieszelt valamilyen
kifogá st, ha Jake este há rmasban szeretett volna tévét nézni. Riley azt má r tú lontú l
bizalmas együ ttlétnek érezte volna, és inká bb lemondott ró la, mert nagyon is arra
emlékeztette, amit valamikor Triciá val remélt megélni. É s ő erre akart a legkevésbé
emlékezni.
Így aztá n tö bbnyire azt mondta Jake-nek, hogy még dolgoznia kell. Amikor viszont
nem sikerü lt idejekorá n magá ra hú znia a barakk ajtajá t, és lovat sem kellett éppen
betö rnie a kará mban, irodá nak berendezett kuckó já ban gubbasztott, és a szá mító géppel
vesző dö tt. Ilyenkor még csak nem is hazudta, hogy dolgozik. A komputer mindannyiszor
megizzasztotta, sokkal jobban, mint bá rmi má s, amit napkö zben csiná lt. É s ennek
nemcsak az az á tkozott kö nyvelő program volt az oka, hanem sokkal inká bb az, hogy a
há ló szobá ban kellett dolgoznia, ahová Dori idő kö zben befészkelte magá t.
Riley megpró bá lta elhitetni magá val, hogy a szobá ban semmi sem vá ltozott, és a
berendezésre ez igaz is volt. Ő mégis ú gy érezte magá t, mintha egy há rembe hatolt volna
be illetéktelenü l, mert mindenü tt nő i ruhá k hevertek, és ez a szokatlan lá tvá ny igencsak
zavarta. Dorit nem hibá ztathatta azért, hogy nem rá molt be a szekrénybe, mert az az ő
holmijá val volt tele. Végü l ki is ü rítette a fió kokat, ami bennü k volt, azt mind
utazó tá ská ba rakta, és á tvitte a barakkba.
Azt hitte, ezzel megoldotta a dolgot, de tévedett. Amikor legkö zelebb bement a
szobá ba, a szék há tá n kö nnyű há ló ing ló gott, a fió kos szekrény tetején pedig
csipkebugyik fekü dtek. Riley ingerü lten kirá ntotta a fió kot, hogy megnézze, miért nem
rakta be oda Dori a bugyijait, és egyszer csak szépen ö sszehajtott, egyszerű pó ló k mellett
leheletvékony melltartó kra esett a pillantá sa. Azonnal tudta, hogy ezentú l, ha Dorira néz,
mindig arra kell majd gondolnia, milyen izgató darabokat visel a pó ló ja és a
farmernadrá gja alatt. Nagyot kellett nyelnie, és nyelvét ö nkéntelenü l végighú zta az
ajká n.
Valahogy mindig azt képzelte, hogy az egész vilá gon Tricia az egyetlen nő , aki kedveli
a csá bos fehérnemű t. Soká ig bosszantotta, hogy szerelme má r nem az ő kedvéért vesz fel
má morító bugyikat és melltartó kat, most viszont szinte má r elszomorító nak talá lta, hogy
Dori Malone-nak is van izgató fehérnemű je, viszont senkije sincs, akinek a kedvéért
levehetné ő ket.
É s akkor még ott volt a parfü mje is! Riley soha korá bban nem érzett ilyen illatot, sem
Triciá n, sem egyetlen má sik nő n. Ez a rafiná lt illat egészen észrevétlenü l lopta be magá t
az orrá ba, s ha bement a konyhá ba, vagy olajat cserélt Dori kocsijá ban, egyszer csak
lecsapott rá , és tö bbé nem eresztette. Olyan volt, mint… Semmi nem jutott eszébe,
amihez hasonlíthatta volna. Dori Malone parfü mje ugyanolyan édes és izgató volt, mint ő
maga, és Rileyt szinte ő rü letbe kergette, ha tú l kö zel kerü ltek egymá shoz.
– Mondja csak, egy egész hordó val vett belő le? – kérdezte meg egyik este Doritó l, aki
éppen a szá rító bó l kivett fehérnemű t hajtogatta ö ssze.
– Egy hordó val? Mibő l? – kérdezte értetlenü l.
– A parfü mjébő l.
– Nem haszná lok parfü mö t. Talá n az ö blítő illatá t érzi – felelte Dori, és Riley orra elé
tartotta két vakító an fehér alsó nadrá gjá t.
– Mi a fenét mű vel az alsó nadrá gjaimmal?
– Ö sszehajtom ő ket. Talá n nem jó így, ahogy csiná lom? Maga má sként szokta?
38
Komolyan azt képzeli, hogy ez engem kicsit is érdekel? – gondolta Riley, és ingerü lten
kikapta Dori kezébő l az alsó nadrá gjait.
– Ne fá radjon ezzel!
– Ez nem fá radsá g.
Riley nagyon is fá rasztó nak talá lta a helyzetet, és sietve mindent ö sszekapkodott, ami
az ö vé volt.
– É n is ki tudom mosni a sajá t alsó nemű met – dö rmö gte kö zben.
– Valamivel el kell foglalnom magam – mondta Dori. – É n is ki akarom venni a részem
a munká bó l.
– Enélkü l is kiveszi. Maga fő z, és maga takarít.
– É s mosok is, ha megengedi.
A férfi magá hoz szorította az alsó nadrá gjait.
– É n csak segíteni szeretnék – jegyezte meg Dori olyan tü relmesen, mintha egy
kisgyerekhez beszélne, akinek mindent meg kell magyará znia.
Vagy egy maradi férfival, aki nem szereti, ha idegen nő fogdossa az alsó nemű jét. Jó l
van, ha ezen mú lik, akkor legyek maradi! Dori Malone nem az anyá m, és nem is a
feleségem! – gondolta Riley ingerü lten, és mégis forró sá g ö ntö tte el arra a gondolatra,
hogy Dorinak az elő bb még az alsó nadrá gjaihoz ért a keze. Ha Tricia lenne…
Pedig Triciá val kapcsolatos ö sszes reményét ö rö kre eltemette má r. Má s felesége,
szá má ra tehá t tabu, akire még csak gondolnia sem volna szabad. É s hogy most mégis
megszegte ezt a szabá lyt, az is Dori Malone bű ne. A felbukkaná sa elő tt nem kellett
á llandó an Triciá ra gondolnia, azó ta viszont igen.
Má r egy hete itt vannak, és Jake még mindig ugyanolyan lelkes, mint első nap volt.
Lehet, hogy a végén nem is mennek el? É s ő mit tegyen, ha való ban itt maradnak? Azt
má r megszokta, hogy Jake itt van vele, és meg is kedvelte a kö lykö t. Ha nem is a fia, de az
unokaö ccse. Ká r, hogy az édesanyjá val jö tt ide. Ró la és mindarró l, amit az emlékezetébe
idézett, Riley szíves ö rö mest lemondott volna.
Jó mulatá st! – gondolta Dori, mikö zben Riley utá n nézett, aki egy kisebb hegynyi,
gyű rö tt alsó nemű vel a karjá n a barakkja felé trappolt. Ez meg mi a fenére volt jó ? Dori
nem talá lt magyará zatot a férfi viselkedésére.
Elő szö r azt hitte, Riley csak megjá tssza a kedvességet, és való já ban a pokolba kívá nja
ő ket. Pá r nap utá n azonban belá tta, hogy tévedett. A férfi szemlá tomá st élvezi, hogy
Jake-kel tö ltheti a napokat. Ő t megkedvelte, csak belő le, az anyjá bó l nem kér.
Azok kö zé a cowboyok kö zé tartozna, akik a lovukkal beszélgetnek, nő kkel viszont
egész életü kben nem vá ltanak há rom szó ná l tö bbet? Vagy egyszerű en csak nő gyű lö lő ?
Talá n meg kellene kérdeznie tő le, mi baja vele. Dori á ltalá ban az egyenes beszéd híve
volt, ezú ttal azonban nem tartotta jó ö tletnek, hogy egyenesen rá kérdezzen Riley
mogorvasá gá nak az oká ra. Esetleg majd akkor, ha má r jobban megismerték egymá st.
Ami, a dolgok jelenlegi folyá sá t nézve, nagyjá bó l ú gy ezer év alatt jö n majd ö ssze.
– Veled szokott beszélgetni? – kérdezte meg Dori egyik este a fiá t, miutá n lefektette.
– Kicsoda? Riley bá csi? Persze hogy szokott! A farmró l, a tehenekrő l és a papá mró l is
mindenféléket mesél. Miért kérdezed?
– Csakú gy.
Szó val csak velem nem akar szó ba á llni, gondolta Dori. Ez így azért nem volt igaz.
Riley beszélt vele, pontosabban beszélt hozzá , hogy értésére adja, mit ne tegyen. „Ne
mossa ki és ne hajtogassa ö ssze az alsó nadrá gjaimat! Az is bő ven elég, hogy fő z, sü téssel
má r ne vesző djö n! Legyen olyan jó , és ne hagyja a komó d tetején a fehérnemű jét!
Kiü rítettem magá nak a fió kokat.”
39
Ami nagyon kedves volt tő le. Riley egyébként is mindig udvariasan viselkedett
Dorival. Vitathatatlanul figyelmes, elő zékeny volt vele. É s nagyon vigyá zott arra, hogy
még véletlenü l se kerü lhessen tú l kö zel hozzá .
É s ez téged miért zavar? – szegezte magá nak a kérdést Dori gondolatban. Mi má st
szeretnél? Flö rtö lni akarsz?
Szent ég, hogyan juthatott ilyesmi egyá ltalá n az eszébe? Mindenre vá gyik, csak arra
nem, hogy bá rmiféle kalandba keveredjen Riley Strattonnal.
Annyira azonban ismerte magá t, hogy pontosan tudja, mi bá ntja. Nem édes ó rá kra
vá gyott, hanem elismerésre. Nem szokta meg, hogy észre se vegyék benne a nő t. Soha a
kisujjá t sem mozdította azért, hogy magá ra vonja a férfiak figyelmét, de való színű leg
csak azért nem, mert a férfiak maguktó l is felfigyeltek rá . Amió ta az eszét tudja, a fiú k
mindig is érdeklő dtek irá nta. Ugrattá k, beszélgettek vele, kezü ket-lá bukat tö rték, hogy
elbű vö ljék. Bará tai izgalmasnak nevezték, és azt mondtá k, erő s kisugá rzá sa van. Milly
szerint pedig minden srá ccal azt érezteti, hogy ő aztá n egészen kü lö nleges valaki. Ha így
is volt, Dori semmit sem tett ennek érdekében. Egyszerű en ilyennek szü letett. Szerette
az embereket, és ezt ki is mutatta.
A fiú k má r az á ltalá nos iskolá ban is kö rü lrajongtá k, de Chris volt az első , akit Dori
komolyan vett, és az első férfi is ő volt az életében. Utá na ugyan nemigen talá lkozott
férfiakkal, de nem azért, mintha nem kapott volna ajá nlatokat. Sokan biztosan nem
bá ntá k volna, ha ö sszehajtogatva kapjá k vissza tő le a fehérnemű jü ket. Riley Stratton
bezzeg kézzel-lá bbal tiltakozik ellene. Fafej! Felő le aztá n nyugodtan tö rő dhet az
alsó gatyá ival. Talá l ő magá nak má s elfoglaltsá got is.
Dori má snap kocsiba ü lt, és bement a kö zeli kisvá rosba. Nem já rt még ott, idejö vet is
csak keresztü lhajtott rajta. Most élelmiszert kellett vennie, be akarta íratni a fiá t az
iskolá ba, és anyagot is szeretett volna vá sá rolni, hogy ú j fü ggö nyt varrjon a konyhá ba és
Jake szobá já ba.
A vá roska ú gy tizenö t kilométerre fekü dt a farmtó l, és egyetlen fő ú tbó l meg néhá ny
keresztutcá bó l á llt. Jeff Cannon ü gyvédi irodá ja mellett volt benne benzinkú t, egy kis
ká vézó , egyetlen, má r régen bezá rt élelmiszerbolt, egy kisebb mű hellyel is rendelkező
vasá ruü zlet, két bü fé, egy étterem, egy mú zeumnak á talakított bö rtö n, postahivatal és
mosó szalon.
Ennyit errő l, gondolta Dori, és elhajtott a telepü lés má sik végére, ahol egy kis
téglaépü letben az iskola mű kö dö tt. Itt majd talá n megtudja, kinek van a szomszédaik
kö zü l Jake-kel egyidő s gyereke. Riley elő bb-utó bb biztosan rá un arra, hogy Jake folyton a
nyaká n ló g. Idő nként nyilvá n ő is szeretne egyedü l lenni, és Jake-nek is a kortá rsai kö zü l
kell magá nak bará tokat talá lnia.
Az iskola nyitva volt, és Dori valahonnan egy nő hangjá t és gyerekek zsibongá sá t
hallotta. Elindult az egyetlen folyosó n, amelyrő l az osztá lytermek nyíltak, és belépett az
utolsó ajtó n, amely nem volt becsukva.
Egy ná dszá lvékony, bronzvö rö s nő két gyerekkel, akiknek szintén vö rö s hajuk volt,
éppen egy kö nyvespolcot készü lt arrá bb tolni, amikor az asszony felfigyelt Dorira, és
kedvesen rá mosolygott.
– Ó , ü dvö zlö m! Régó ta vá r má r, vagy csak eltévedt? Segítségére lehetek valamiben? –
kérdezte, és elő renyú jtott kézzel odalépett Dorihoz. – Maggie Tanner vagyok. É n tanítom
a harmadikosokat.
A harmadikosokat? Akkor éppen ő lenne Jake tanító nő je, gondolta Dori, és kezet
szorított az asszonnyal.
– Dori Malone vagyok. Most kö ltö ztü nk ide, és szeretném beíratni a fiamat.
40
– Ezzel Jeannie-hez, az iskolatitká runkhoz kell fordulnia, vagy Betsyhez, az

igazgató nő hö z. Ma viszont egyikü k sincs itt.
– Jake, a fiam most megy harmadikba.
– Akkor az én osztá lyomba kerü l. Meséljen ró la! Nem is hallottam még magukró l,
pedig ná lunk egyébként mindig villá mgyorsan terjednek a hírek. Mint minden
kisvá rosban, gondolom.
Dori elmosolyodott.
– Jake ma cowboynak tanul a nagybá tyja, Riley Stratton mellett.
Maggie hitetlenkedő n ingatta a fejét.
– Ha Riley a nagybá tyja, akkor…
– Chris Stratton fia – fejezte be Dori a mondatot, és kihú zta magá t.
A tanító nő t rokonszenvesnek talá lta, de nem tudhatta, mit tartanak Chrisrő l itt, a
szü lő helyén.
– Nagyon sajná lom, ami Chrisszel tö rtént – mondta Maggie. – Alig ismertem, mert én
csak akkor kö ltö ztem ide, amikor ő má r elment. Csak olyankor lá ttam hébe-hó ba, ha
hazajö tt meglá togatni a bá tyjá t. Kedvesnek tű nt. Rileyt viszont itt mi mind nagyon
szeretjü k. Az utolsó ingét is odaadná annak, aki rá szorul.
Kivéve, ha éppen ki kellene mosni azt az inget, gondolta Dori.
– Igen, nagyon rendes ember – mondta fennhangon.
– Rileyval fognak élni? – kérdezte Maggie.
– Csak együ tt lakunk. A farm felét Jake ö rö kö lte meg az apja utá n.
– Ó ! – kerekedett el a tanító nő szeme. – Ki hitte volna! Ú gy értem, senki sem tudott
arró l, hogy Chris végrendeletet hagyott há tra. Azt hittü k, hogy a halá la utá n Riley lesz… –
Maggie pirulva elhallgatott. – Jaj istenem, én meg az a nagy szá m! Elnézését kérem.
Dori zavara semmivel sem volt kisebb, mint a tanító nő é. Szó val nem volt végrendelet?
Nem Chris hagyta Jake-re a tulajdonrészét?
– Persze. Nem – hebegett ö sszevissza. – Akarom mondani, nincs miért elnézést kérnie.
É n is meglepő dtem egy kicsit.
– Mindenesetre ö rü lö k, hogy itt vannak – folytatta Maggie –, és annak is, hogy Jake az
én osztá lyomba fog já rni. A há rom fiamnak végre lesz kivel já tszania. É s persze Rileynak
is jobb így.
Miért lenne jobb Rileynak attó l, hogy elajá ndékozta a fele farmjá t? Dori nem értette,
mit akart ezzel mondani Maggie, és azt sem tudta, hogy ő maga mit tartson errő l az
egészrő l. Az lesz a legjobb, ha Rileytó l magá tó l kérdezi meg, mi is az igazsá g. É s meg is
fogja kérdezni, de meg á m!
A tanító nő szemlá tomá st nem vette észre, hogy Dori gondolatai elkalandoztak.
– Okvetlenü l ü nnepséget kell rendeznü nk az idekö ltö zésü k tiszteletére – mondta.
– Á , nem hiszem, hogy…
– Ez egy igazi kisvá ros. Fontos, hogy ismerjü k egymá st és ö sszetartsunk. Beszélek
Roberttel, a férjemmel, aztá n jelentkezem magukná l. Jó , hogy itt vannak – tette hozzá , és
megszorította Dori kezét.
Dori nem akart Jake elő tt beszélni Rileyval, de kettesben egy percig sem tudott együ tt
maradni vele. Viszont mindenképpen ki akarta kérdezni, méghozzá haladéktalanul. Az
asztalná l ú jra meg ú jra fü rkésző pillantá st vetett rá , a férfi azonban mindenhová nézett,
csak feléje nem.
Vacsora utá n megpró bá lta legalá bb annyi idő re eltá volítani a fiá t Riley kö zelébő l,
amíg tisztá zhatjá k, amit Maggie félig-meddig kikotyogott. Jake azonban kérdések ö zö nét
zú dította a nagybá tyjá ra, aki tü relmesen vá laszolgatott neki. Amikor pedig a gyerek
41
végre leü lt a tévé elé, a férfi az ó rá já ra nézett, dü nnyö gö tt valamit a munká já ró l, és má r

kint is volt a há tsó ajtó n.
Dori nem akart utá namenni. Most nem. Majd akkor, ha Jake má r lefekü dt. Akkor
viszont azon nyomban, mert tudta, hogy feleslegesen pró bá lkozna alvá ssal, amíg nem
kap vá laszt a kérdésére. Lehet, hogy Rileyt semmi sem kö telezte rá , hanem ö nként,
ajá ndékba adta Jake-nek a farmja felét, csak ezt mindeddig eltitkolta elő lü k? É s ha igen,
akkor miért?
42
6. FEJEZET
Riley meglepő dve felkapta a fejét, amikor kopogtattak a barakk ajtajá n.
– Tessék!
Egy szá l alsó nadrá gban fekü dt a matracon, egy cowboyregényt olvasott, és sajná lta,
hogy nem azokban a régi szép idő kben élt, amikor az élet még nem volt ennyire
bonyolult. Annak viszont megö rü lt, hogy Jake meglá togatja, mielő tt elmenne aludni.
– Unalmas a tévémű sor? – kérdezte, miutá n kinyílt az ajtó , á m aztá n meglá tta, hogy
nem Jake lépett be hozzá , hanem az édesanyja. – Eltévedt? – kérdezte, és rémü lten
keresni kezdte a farmernadrá gjá t. – Ki innen! Vá rjon odakint!
Dori tapodtat sem mozdult.
– Beszélnü nk kell – jelentette ki.
Riley kapkodva zoknit vett fel, aztá n farmerba, ingbe bú jt, és még csizmá t is hú zott,
bá r a legszívesebben lovagi pá ncélt vett volna magá ra.
– Mi az a nagyon fontos? – kérdezte végü l.
– Tudni szeretném, hagyott-e há tra Chris végrendeletet.
A férfi erre végképp nem szá mított.
– Ma ment be elő szö r a vá rosba, és má ris begyű jtö tte a pletyká kat? – kérdezte
gú nyosan.
– Ez nem pletyka. Meséltem, hogy talá lkoztam Jake leendő tanító nő jével. Maggie
Tannert szemlá tomá st meglepte, hogy Chris rá hagyta valakire a tulajdonrészét. Szó val
készített végrendeletet az ö ccse, vagy nem?
Riley lesü tö tte a szemét.
– Nem.
– Vagyis Jake-nek semmi kö ze a farmhoz.
– De van.
– Ha nem volt végrendelet, maga Chris ö rö kö se.
– Nem, Jake az – makacskodott Riley.
– Nem, ha…
– Kü ldö tt magá nak Chris pénzt Jake szá má ra?
– Igen, de…
– Azt a pénzt is a farm termelte meg. Chris semmit sem tartott meg a haszonbó l,
hanem az egészet a fiá nak adta.
– De…
– Maga nem ú gy gondolja, hogy az ö csém, ha készített volna végrendeletet, Jake-re
hagyta volna a farmot?
Dori egyszeriben elbizonytalanodott.
– Nem tudom, de ez nem is fontos. Csak az szá mít, hogy az apja semmit sem hagyott
Jake-re.
– Csak az szá mít, hogy mindenét rá hagyta volna. Ebben egészen biztos vagyok. Amint
értesü ltem Jake létezésérő l, azonnal tudtam, hogy ő t illeti az ö rö kség.
– Jogi értelemben azonban…
– A tö rvény szerint a farm felének Jake a tulajdonosa. A szü letési anyakö nyvi
kivonatá ban Chris szerepel apaként.
– Ezt meg honnan tudja?
– Utá nanéztem.
43
Dori dö bbenten meredt rá .

– Még meg is akarta vá sá rolni a fiam részét. Pénzt akart adni valamiért, amit ingyen és
bérmentve is megkaphatott volna – mondta, mint aki képtelen elhinni, amit hall.
– Igen, akkor az egész farm az enyém lett volna – felelte Riley.
Dori keserű en felnevetett.
– Szép kis meglepetés lehetett magá nak, amikor egyszer csak beá llítottunk!
A férfi elhú zta a szá já t.
– A meglepetés nem jó szó . Amit én éreztem, az inká bb elképedés volt, dö bbenet.
– Miért hallgatta el? El is kü ldhetett volna bennü nket.
– Azt nem tehettem meg. Nem tö rhettem ö ssze Jake á lmá t.
– É n viszont ö sszetö rtem a magá ét.
– Nem! – szakadt fel a tiltakozá s Rileybó l. – É n rég eltemettem az á lmaimat – tette
hozzá , de azonnal megbá nta a szavait. Errő l senkinek sem szokott beszélni.
Dorinak má r nyelve hegyén volt a kérdés, hogy mi tö rtént, á m aztá n meggondolta
magá t.
– Sajná lom – nyelt nagyot végü l.
– Maga nem tehet ró la.
– Sok minden má sró l viszont igen.
– Ennyire azért nem rémes a helyzet. Kedvelem Jake-et. Nagyon megható a
lelkesedése és az igyekezete.
– Vagyis csak engem nem kedvel – szakadt ki végre Doribó l a fá jdalmas gondolat.
A férfi megü tkö zve nézett rá .
– Micsoda?
– Kerü li a tekintetemet. Csak akkor szó l hozzá m, ha elkerü lhetetlen, és a legtö bbszö r
olyankor is azt adja tudtomra, mit ne tegyek. Ha belépek valahova, maga azonnal kimegy
onnan. Esténként még tévét sem néz Jake-kel, mert én is ott vagyok. Ki nem á llhat
engem.
Dori melle elő tt karba font kézzel á llt ott, és harciasan nézett Rileyra.
– É n kedvelem magá t! É s nem kerü lö m a tekintetét. – A férfi arca lá ngolt. É letében
csak kevésszer érezte olyan rosszul magá t a bő rében, mint most. – Beszélni is szoktam
magá val. Csak nem akarom, hogy tú l sokat dolgozzon rá m, és…
– Mossam az ingeit – szó lt kö zbe Dori.
Rileynak való já ban nem az ingei okoztak fejtö rést.
– Nem szeretném kihaszná lni magá t. Ez minden.
– Ha itt bá rki is kihaszná l valakit, akkor Jake meg én haszná ljuk ki magá t. Semmi
keresnivaló nk nincs itt. Az lesz a legjobb, ha szépen alá írom azt az adá svételi szerző dést.
Ha má r ingyen semmiképpen sem akarja elfogadni a fele farmot, fizet nekem érte
valamilyen jelképes ö sszeget, és má r el is tű ntem innen a fiammal.
– Nem! Nem akarom, hogy ő … hogy maguk elmenjenek. – A férfi nagy levegő t vett. –
Igaz, elő szö r má s elképzeléseim voltak, á m miutá n maga megjelent itt Jake-kel… –
Rileynak nem sikerü lt megfogalmaznia, hogyan és miért vá ltoztak meg az érzései. – Így
jobb – zá rta le végü l.
Dori tekintete kétkedésrő l á rulkodott.
– Komolyan azt szeretném, hogy maradjanak – tette hozzá a férfi.
– Azt akarja, hogy Jake maradjon.
– Szeretném, ha mind a ketten maradná nak – mondta a férfi, bá r való já ban azt akarta,
hogy Dori menjen el. Csakhogy akkor a fiá t is magá val vinné. – Jake nagyon boldog itt.
– Tudom. É n viszont… az adó sá nak érzem magam.
Mennyire nem ismeri ő t, ha ilyeneket gondol!
44
– Nem kell ú gy éreznie. Arra semmi szü kség.

Dori szeme villá mokat há nyt.
– Ha még egyszer azt mondja valamire, hogy semmi szü kség rá , fogom magam, és
azonnal ö sszecsomagolok. Csak akkor maradunk, ha én felelek a há zimunká ért. É s én is
ki szeretném venni a részem a munká bó l.
Riley lehunyta a szemét.
– Milyen munká ra gondol?
– É rtek a kö nyveléshez.
Ezú ttal a férfin volt az elképedés sora.
– É rt a kö nyveléshez? – kérdezett vissza, és ú gy beszélt, mint egy fuldokló , aki
kö zelegni lá tja a megmentő jét.
– A hú gom megtanított rá . A boltunknak mindig ő kö nyvelt.
– Vagyis itt marad, ha magá ra bízom a kö nyvelést?
Dori szeme á rulkodó an csillogott, mintha csak nehezen sikerü lne elfojtania a
nevetést.
– É s a mosá st is.
A férfi megadta magá t.
– Nagyon ért az alkudozá shoz.
Dori arcá n mosoly á radt szét, és kezet nyú jtott Rileynak, aki elő szö r egészen
megrémü lt. Mindeddig vigyá zott, hogy még véletlenü l se érjen Dori Malone-hoz. Most
viszont nem volt má s vá lasztá sa, és végü l kezet szorított vele.
Tricia ó ta elő szö r érintett meg nő t. De miért jutott ez most eszébe?
Dori tudta, hogy tétová zá s nélkü l á t kell vennie a terepet, ha nem akar megint minden
apró sá gért megkü zdeni Rileyval. Így aztá n az ö sszes fü ggö nyt leszedte, lemosta az
ablakokat, falfestéket és deszká kat vá sá rolt, hogy kijavítsa a verandá t, és belevetette
magá t a munká ba. Fizetségnek má r Riley arckifejezése is bő ven elég volt neki.
– Mi folyik itt? – mordult rá a férfi, amikor belépett hozzá a konyhá ba.
– Kitakarítok, kimosom a fü ggö nyö ket, és á tfestem a falakat. Teszem a dolgomat.
Riley nyitva felejtette a szá já t, és mondani akart valamit, de végü l csak nagyot
só hajtott.
– Ha á tö ltö zö tt vacsorá hoz, legyen szíves, hozza á t a mosnivaló já t! – szó lította fel Dori.
– É n nem…
– Kü lö nben á tmegyek érte a barakkba.
É s meg is teszi, az egyszer biztos! Végü l is John Malone vére folyik az ereiben. Egész
életében keményen dolgozott, nyilvá n semmi kü lö nö set nem talá lt ebben. Riley elszá nt
ellenkezése miatt azonban az ő holmijá ra egészen má s szemmel nézett. Alsó nadrá gjait
kü lö nö s gonddal hajtogatta ö ssze, ső t néha még meg is simogatta ő ket, bá r való já ban
semmi izgalmas nem volt az egyszerű pamutalsó kban. Legalá bbis addig nem, amíg a
barakkjá ban nem lá tta Rileyt egy szá l alsó nadrá gban. Azt a lá tvá nyt azó ta sem tudja
elfelejteni.
Hagyd ezt abba! – parancsolt rá magá ra szigorú an, és elszá ntan végiggondolta, mi
mindent akar elvégezni a kö vetkező napokban. Tö bbek kö zö tt Jake szobá já t is ki fogja
festeni. Ott legalá bb biztonsá gos terepen mozoghat.
Á m aztá n eszébe jutott, hogy valamikor az volt Riley szobá ja. Reggelente, amikor Dori
bement, hogy megnézze, beá gyazott-e Jake, és nem hagyott-e disznó ó lat maga utá n,
mindig megnézte a fényképeket, amelyek fiatal korá ban á brá zoltá k Christ. É rdeklő dése
azonban egyre inká bb Riley képei felé fordult. Egy kicsit mindegyiken mogorvá nak tű nt,
még azon is, amelyiken egy szép sző ke nő vel á llt ö sszeö lelkezve. Dorit érdekelte volna,
45
mi lett azzal a nő vel, és hogy ő is része volt-e azoknak az á lmoknak, amelyeket Riley
eltemetett.
Ő t azonban nem akarta megkérdezni errő l, ú gyhogy inká bb nekilá tott, és kifestette
Jake szobá já t. A sajá tjá t is szívesen á tfestette volna, de mert az való já ban Riley há ló ja
volt, elő bb mindenképpen ki akarta kérni az engedélyét. Má snap este, vacsora utá n ö ssze
is szedte hozzá a bá torsá gá t.
– Zavarná , ha kifesteném a há ló szobá já t?
A férfi megü tkö zve nézett rá .
– Ki akarja festeni a barakkot?
– Nem azt, hanem a há ló já t. Azt a szobá t, amelyikben most én lakom.
– Vagy ú gy! – Riley egy pillanatra zavarodottnak tű nt, de végü l csak megvonta a vá llá t.
– Az má r a maga szobá ja. Azt tesz vele, amit jó nak lá t.
Dori ezt bá torítá snak vette.
– A maradék festékkel majd a barakkot is kifestem.
A férfi elgyö tö rten nézett rá , de visszafogta magá t, és hallgatott.
– Azt hiszem, a ró zsaszín lesz a legjobb.
Riley levegő utá n kapkodott.
– Tudja, mi lesz ró zsaszín!
Dori felkacagott.
– Besétá lt a csapdá mba! Egy null ide, Mr. Riley!
Riley való ban ú gy érezte magá t, mintha csapdá ba esett volna. Bá rhová tette be a lá bá t,
Dori má r ott volt, és javítgatott valamit, festett vagy mosott. Minden ruhadarab
megfordult a keze kö zö tt, és Riley nem hú zhatott alsó nadrá got anélkü l, hogy ne kellett
volna erre gondolnia.
Ez szépen lassan ugyanú gy ő rü letbe kergette, mint a gimná ziumban Tricia, aki elő bb
feltü zelte ő t, aztá n meg, mintha csak hideg vizet zú dított volna a nyaká ba, eltolta
magá tó l. Csakhogy Triciá nak azzal a hú zd meg, ereszd meg já tékkal akkor hatá rozott
célja volt, Dori Malone-nak pedig nincsenek há tsó szá ndékai. Ő is az idegeit tépdesi, de
csupá n szavakkal. Tricia ígéretesen, forró n megcsó kolta, és a karjá ba simult, Dori
viszont soha nem érinti meg.
Pedig neki az egyá ltalá n nem lenne ellenére, ső t! Ekö zben, és ezt Riley ö nmaga elő tt
nem tagadhatta, Dori Malone semmit sem tett azért, hogy benne efféle vá gyak
ébredjenek. Valamikor egészséges, felnő tt férfinak érezte magá t, akinek egészséges
szü kségletei voltak, de aztá n hosszú évekre elfojtotta ő ket. É s ez való színű leg ugyanígy
ment volna tová bb, ha Jake és szépséges édesanyja nem kö ltö zik be hozzá .
Dori Malone jelenléte má r ö nmagá ban csá bítá s volt, az, ahogyan a há ztartá st vezette,
esténként pedig, egy-egy dolgos nap utá n, vacsorá ná l mosollyal ajá ndékozta meg ő t. Dori
és Jake mindazt Riley emlékezetébe idézte, amit valamikor megá lmodott magá nak.
Tudatosítottá k benne, hogy mi hiá nyzik az életébő l. É s mi az, amit kívá n, mindennek
dacá ra.
Dori elégedett lehetett a teljesítményével. Az ö sszes ablakra ú j fü ggö nyt varrt, és
mindkét szobá t kifestette, természetesen nem ró zsaszínre, hanem kékre. Az egész há zat
olyan tisztá ra vará zsolta, hogy még az édesanyja is bü szke lett volna rá .
Amit végbe vitt, azt má r csak azért is komoly teljesítménynek kö nyvelhette el, mert
soha nem volt kimondott há zitü ndér. Itt is sokkal szívesebben csatlakozott volna Jake-
hez és Rileyhoz, amikor kilovagoltak, de az má r való színű leg sok lett volna a jó bó l. Így
aztá n egyelő re a há zhoz volt kö tve, de tudta, hogy ez nem lesz mindig így.
46
Idő kö zben a komputer felett is á tvette az uralmat. Riley szá mító gépes munká ja
mindeddig csupá n abbó l á llt, hogy ú jra meg ú jra elolvasta a kézikö nyvet, és meredten
bá multa a képernyő t.
Abban reménykedett, hogy a férfi majd megkéri, segítsen neki, mert nem boldogul a
szá mító géppel. Soká ig vá rt erre kitartó an, á m mindhiá ba. Végü l ú gy dö ntö tt, felgyorsítja
kicsit a folyamatokat. Amikor Riley legkö zelebb letelepedett a gépe elé, utá nament a
szobá ba, és lecsapott rá .
– Na, megnézzü k, hol a gond? – kérdezte, mintha éppen csak ú gy eszébe jutott volna.
A férfi szinte má r rémü lten ugrott fel a székérő l.
– Ki kérte meg, hogy jö jjö n be ide?
– Aki kérdi – felelte Dori, és szentü l eltö kélte, hogy nem hagyja lerá zni magá t. – Maga
engedte á t nekem ezt a szobá t, és ú gy emlékszem, egyszer má r a kö nyvelésrő l is
beszéltü nk.
– Igen, de erre semmi szü k… – Riley sietve elharapta a szó t, Dori azonban tudta, mit
akart mondani. A férfi végü l beletú rt a hajá ba, és reményvesztetten felsó hajtott. – Ú gy
utá lom ezt az egészet, ahogy van!
– Engedjen csak oda!
Dori konyhaszéket vitt oda magá nak, és leü lt Riley mellé, aki tá volabb akart hú zó dni
tő le, de a szű k kis kuckó ban ketten éppen csak hogy elfértek. Dorinak erő sen
ö sszpontosítania kellett, hogy csak a képernyő re és arra figyeljen, amit a férfi a
kö nyvelésrő l mond.
– Nem megy, és kész! – dő lt végü l há tra Riley bosszú san a székén.
– Hadd csiná ljam én! Addig menjen á t Jake-hez, vagy keressen má s elfoglaltsá got.
Majd szó lok, ha szü kségem lesz magá ra. – Dori szinte még be sem fejezte a mondatot,
amikor rá dö bbent, hogy félreérthető en fogalmazott. – Má rmint a kö nyveléshez – tette
hozzá gyorsan.
– Rendben – felelte a férfi, és a hangja természetellenesen fá tyolos volt. – Má r itt sem
vagyok.
Dori minden figyelmét a szá mító gépnek szentelte, ami még mindig nem ment
kö nnyen. De most má r legalá bb Riley nem ü lt ott szorosan mellette, és nem kellett attó l
tartania, hogy véletlenü l egymá shoz érnek.
Amikor megszó lalt a telefon, Dori gépiesen felvette a kagyló t.
– Maggie vagyok. Azért telefoná lok, hogy megkérdezzem, á tjö nnének-e szombaton
hozzá nk Rileyval és Jake-kel egy kis kerti sü tö getésre. A férjem testvéreit vá rjuk
lá togató ba, és ú gy gondoltuk, egy fü st alatt a szomszédainkat és a bará tainkat is
meghívjuk.
– Istenien hangzik, de persze még Rileyt is meg kell kérdeznem.
– Inká bb ne kérdezze, hanem á llítsa kész tények elé! Kü lö nben biztosan kitalá l
valamit, hogy miért nem ér rá .
– Ú gy lá tom, nagyon jó l ismeri.
– Riley nem egyedi eset. Mifelénk az ö sszes férfi ilyen – vá laszolta Maggie nevetve. –
Robert, a férjem sem ló g ki a sorbó l. Má r kilenc éve há zasok vagyunk, de még mindig
nem végeztem a megnevelésével.
– Ö rü lö k, hogy szombaton ő t is megismerhetem. É s persze a tö bbieket is.
– Ő k is nagyon kívá ncsiak má r magá ra. A srá cok pedig alig vá rjá k, hogy
talá lkozhassanak Jake-kel. Akkor há t szombaton lá tjuk egymá st.
– Igen.
Maggie má r letette, amikor Dori még mindig kezében szorongatta a kagyló t. Á llítsa
kész tények elé Rileyt? Nem, ahhoz nem szorult belé elég bá torsá g.
47
Riley nem bá nta volna, ha Maggie Tanner nem ü ti má sok dolgá ba az orrá t, de kö zben
azért ö rü lt is annak, hogy Jake-et és Dorit bemutathatja a helybelieknek. Ö rö me azonban
hamar elpá rolgott, mert tudta, hogy alaposan ki fogjá k tá rgyalni ő ket. Soha nem szerette,
ha ő volt a beszédtéma, és most elkerü lhetetlenü l annak kell lennie.
Rá adá sul holtbiztos, hogy Tricia és Jeff is ott lesznek a kerti partin. Jeff semmi pénzért
nem hagyná ki a lehető séget, hogy személyesen is megismerje az ő híres-neves
unokaö ccsét, a fele farm tulajdonosá t. Ahogyan egy ü gyvédhez illik, Jeff tartotta a szá já t,
a kö rnyék hírharangjai azonban má r rég szétkü rtö lték a nagy ú jsá got. Ez pedig azt
jelenti, hogy Tricia is mindent tud. Vajon mit szó l majd Jake-hez? – talá lgatta Riley. É s
Dorihoz?
48
7. FEJEZET
– Egyszer má r a mamit is elvihetnénk magunkkal – mondta Jake a nagybá tyjá nak
egyik reggel, mikö zben felnyergelték a lovaikat.
Riley meghú zta a hevedert, és vá laszképpen dü nnyö gö tt valamit, amibő l Jake-nek
nem sikerü lt kihallani, hogy igen volt, vagy nem.
– Nagyon jó l lovagol – tette hozzá .
Nem akarta annyiban hagyni a dolgot, mert ú gy gondolta, édesanyja élete kizá ró lag a
munká bó l á ll, amió ta itt élnek. Elő ző este meg is kérdezte tő le, miért nem tart néha
velü k. Elő tte a mami ú jabb tö rténetet mesélt neki Stardust cowboyró l, és mikö zben
hallgatta, Jake rá jö tt, hogy kettejü k kö zü l most má r ő tud tö bbet a cowboyokró l.
– Stardust egyszer talá n majd téged is magá val visz egy kalandos utazá sra –
mosolygott biztató lag a mamá já ra, amikor jó éjszaká tpuszit kapott tő le.
– Szerintem kettő nknek is bő ven elég annyi kaland, amennyiben neked részed van –
vá laszolta az édesanyja mosolyogva.
Jake utá na még soká ig ébren volt, mert nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a
mamá já nak mindig otthon kell maradnia. Ő bezzeg minden napot élvez, és ez így nem
igazsá g. Egyszer igenis ki kell lovagolnia velü k a maminak.
– Elvihetnénk magunkkal, ha majd legkö zelebb kihajtjuk a csordá t – gondolkodott
hangosan, és felszá llt a nyeregbe, miutá n ó is szorosra hú zta a hevedert. – Csomagolná nk
ennivaló t, és kint ebédelnénk a tó ná l – tette hozzá , most má r fennhangon, de
nagybá tyjá tó l, aki elő tte lovagolt, nem kapott vá laszt.
Riley nem tudta, mit mondhatna Jake-nek. Ú gy gondolta, a kelleténél má r így is tö bb
idő t tö lt együ tt Dori Malone-nal. Ha csak a konyhá ban kellett talá lkoznia vele, azt még
ú gy-ahogy kibírta, de olyankor is lá tta, amikor az esti szélben a hajá t szá rította a
verandá n, vagy egy kö nyvbe mélyedve ü ldö gélt a fiá val a kanapén. Idő nként pedig neki
is le kellett ü lnie Dori mellé, hogy meghallgassa, mit végzett a szá mító gépen. Olyankor
annyira kö zel volt hozzá , hogy a lélegzését is hallotta, s mikö zben magyará zott neki,
néha véletlenü l egymá shoz ért a kezü k.
É s mintha ez má r nem lett volna bő ven elég, Dori Malone még az á lmaiba is
végérvényesen beférkő zö tt. Korá bban soha nem voltak ilyen á lmai, vagy ha mégis, akkor
sem emlékezett rá juk. Ezeket viszont nem felejtette el, és ettő l még nehezebb volt Dori
szemébe néznie. Kizá ró lag napkö zben menekü lhetett el a kö zelébő l, ú gyhogy má s sem
hiá nyozna neki, mint hogy még dolgozni is magá val vigye. Nem, arró l szó sem lehet!
Jake azonban nem adta fel egykö nnyen.
– Maminak tetszene ez a hely – jegyezte meg, amikor éppen a kis tó mellett vezetett el
az ú tjuk.
– Eljö hetnél vele kettesben ide – mondta Riley, amikor má r letelepedtek a parton, és
kicsomagoltá k az ennivaló t, amelyet Dori készített ö ssze nekik.
– Mind a há rman eljö hetnénk – kö tö tte az ebet a karó hoz Jake.
Riley felvett egy kavicsot, és kipró bá lta, tud-e még kacsá zni. Elmosolyodott, amikor
kiderü lt, hogy nem jö tt ki a gyakorlatbó l, mert a kis kő tö bbszö r is felpattant a vízrő l.
– Jó ö tlet, csak nekem most éppen sok a dolgom – vá laszolta Jake-nek. – Gyertek el ide
holnap a mamá ddal, amíg én kihajtom a csordá t.
– De én azt szeretném, hogy te is gyere velü nk. Na, Riley, légy szíves!
– Nem.
49
– De…
– Nem, ha mondom!
Rileyt kiverte a verejték a gondolatra, hogy meglá tja Dori Malone-t fü rdő ruhá ban.
Dori há tradő lt a nyeregben, élvezte, hogy melengető napsugarak simogatjá k az arcá t,

és mélyen belélegezte a friss levegő t. Annyira jó l érezte magá t, hogy ú gy gondolta, hibá t
kö vetett el, és mégsem kellett volna eljö nniü k. Ezutá n majd csak még inká bb tisztá ban
lesz azzal, mi mindenben nem lehet része, mikö zben az egész napot a há zban tö lti. Elő ző
este azonban egyszerű en nem tudott nemet mondani, amikor Jake elő hozakodott a
tervével.
– Miért nem mégy feleségü l Riley bá csihoz?
Jake egészen vá ratlanul feltette azt a kérdést, amelyet Dori még gondolatban sem
mert megfogalmazni magá nak.
– Tessék? – meredt paprikapiros fejjel Jake-re. – Mit mondtá l?
– Má r majdnem olyanok vagyunk, mint egy igazi csalá d. Abban pedig mindig van
papa, mama és gyerek. Riley bá csi pedig néha ú gy néz rá d, mintha… Szó val ú gy, mintha a
férjed akarna lenni. – Most a kisfiú arcá t ö ntö tte el pír. – Szerintem jó lenne.
– Te inká bb ne gondolkodj ilyeneken! É s ne akarj engem senkivel se ö sszeboroná lni!
– Mi az, hogy ö sszeboroná lni?
– Férjet keresni a mamá dnak.
– Nem kell keresnem. Má r megvan: Riley bá csi.
– A bá csiká d nem akar megnő sü lni.
– Honnan tudod?
– Ő mondta. Ezért leszel te az ö rö kö se.
– Ez hü lyeség.
Dori osztotta a fia véleményét, á m ezt inká bb elhallgatta elő le.
– Ha neki így jó , tiszteletben kell tartanunk a dö ntését.
– É n rá beszélhetném.
– Eszedbe ne jusson! Egy á rva szó t sem szó lsz neki errő l. Megértettél?
Jake nem vá laszolt, csak a tó felé irá nyította a lová t. Dori kö vette a fiá t, és szavá t
akarta venni, hogy nem hozza szó ba a nagybá tyjá ná l a há zassá g dolgá t, de azonnal
megfeledkezett a szá ndéká ró l, amint meglá tta a tavat. Az elébe tá ruló kép olyan volt,
mintha valamelyik híres vadnyugati film egyik kocká ja lett volna. A vízpartot nyá rfá k
szegélyezték, alattuk pedig tehenek legelésztek. Békésebb falusi idillt elképzelni is nehéz
lett volna.
– Mi az ott?
– Az a tó , amelyikrő l meséltem neked. Gyere, menjü nk! – fogta Jake gyorsabb ü getésre
a lová t.
Amint odaértek, leugrott a nyeregbő l, szélsebesen alsó nadrá gra vetkő zö tt, és má r
bent is volt a vízben.
– Gyere be te is, mami!
Dorin fü rdő ruha volt a ruhá ja alatt. Amikor reggel megkérdezte a fiá t, miben fog
ú szni, Jake azt felelte, hogy Riley bá csi szerint az alsó nadrá g tö kéletesen megfelel a
célnak. Dori ö nkéntelenü l elképzelte, milyen lehet a férfi vizes alsó ban, és a felderengő
kép egyá ltalá n nem tett jó t a lelki békéjének…
Ő is levetkő zö tt, aztá n bement a tó ba. A víz meglepő en hideg volt, de Dori még ö rü lt is
ennek. Nem fog á rtani, ha kicsit lehű ti magá t, és nem jutnak eszébe ilyen forró
gondolatok.
50
Fél ó ra mú lva kimá sztak a partra, és letelepedtek egy sziklá ra, hogy megegyék, amit
magukkal hoztak.
– Riley bá csival gyakran jö ttö k ide?
– Nem olyan gyakran, mint én szeretnék. Sok a dolog az á llatokkal. Ma is meg kell
néznem ő ket.
– É s tudod, mire kell figyelned?
– Persze. A szembetegségekre. É s hogy nem sebesü ltek-e meg. Hogy egészségesnek
vagy betegnek lá tszanak-e. É rted?
Dori nem mert volna hatá rozott igennel vá laszolni.
– Egyre tö bbet tudok – mondta még Jake.
É s ez való ban így volt. Dori tudta, hogy helyesen dö ntö tt, amikor eljö ttek
Livingstonbó l. Jake itt való sá ggal kivirult, és ebben komoly szerepe volt Riley
Strattonnak.
Dori a fiá t nézegette, aki elnyú lva fekü dt a sziklá n. Bő re lebarnult, és karcsú , má r-má r
szá lká san izmos volt a teste. Megerő sö dö tt, és mindent egybevetve jobban hasonlított a
nagybá tyjá ra, mint az apjá ra. Semmi kétség, jó l tettem, hogy elhoztam ide, gondolta Dori.
Tö bbet nem is kívá nhatnék magamnak. Elvégre Jake boldogsá gá ró l van szó , és nem az
enyémrő l.
Eszével tudta ezt, csak azt nem értette, miért gondol mégis szü ntelenü l Rileyra.
Vacsorá ra má r hazaértek, s amint Dori megpillantotta Rileyt, azonnal eszébe ö tlö tt,
amit Jake mondott ú tkö zben. Attó l fogva egész este figyelte a férfit, és egyre inká bb ú gy
érezte, hogy Jake nem is tévedett. Amikor példá ul a gyerek a kirá ndulá sukró l mesélt,
Dori észrevette, hogy Riley gyors pillantá st vet rá , mintha csak azt pró bá lná meg
elképzelni, hogyan festhet fü rdő ruhá ban.
Igaz, ami igaz, neki ugyanilyen gondolatai tá madtak vele kapcsolatban a tó ná l. Nem
csoda, hogy felkeltette az érdeklő dését, elvégre á tkozottul jó képű férfi. Csakhogy ő , az
ö ccsétő l eltérő en, való színű leg nem tudja, milyen hatá ssal van a nő kre.
Dori végü l ú gy dö ntö tt, hogy sejtése ellenő rzésére merész kísérletet tesz.
– Majd mutatnék valamit, ha végeztem itt, és magá nak sincs má s dolga – mondta
Rileynak, mikö zben vacsora utá n leszedte az asztalt.
A férfi kissé megü tkö zve nézett rá .
– Rendben – felelte mégis, aztá n Jake-kel együ tt kiment az istá lló ba egy kiscsikó hoz.
Dori a szá mító géphez sietett, és behívta azt az adatbá zist, amelyen má r napok ó ta
dolgozott. Az á llatá llomá nyró l elektronikus nyilvá ntartá st hozott létre, amelyben az
ö sszes tehén és borjú mellett a tenyészbiká k is szerepeltek. Ez azonban most csak ü rü gy
volt arra, hogy Rileynak be kelljen jö nnie a szű k kis munkakuckó ba.
Dori gyorsan lezuhanyozott, megfésü lkö dö tt, és tiszta ruhá t keresett elő . Melltartó t is
ki akart venni a fió kbó l, á m aztá n meggondolta magá t. A melle mindig is lenyű gö zte a
férfiakat. Á rtani biztosan nem fog, gondolta mosolyogva, ha kiderítem, hogy ez Rileyra is
igaz-e.
Vett néhá ny mély lélegzetet, aztá n kilépett a há zbó l. Amint meglá tta, Riley azonnal
elindult feléje. Mint mindig, most is a vadnyugati filmek férfias hő seire emlékeztette
Dorit. A kö zelébe merészkednie szinte má r olyan volt, mintha egy éber, de még
gyanú tlan ragadozó hoz kö zeledne. Má r bá nta, hogy belefogott ebbe a já tékba, de
mindenképpen meg akarta tudni, van-e esélye Rileyná l. Mert ő á lmai férfija, és ezt tö bbé
nem tagadhatta ö nmaga elő tt.
Valamikor azt hitte, Chris az, akit á brá ndos kislá nyként megá lmodott magá nak, á m
aztá n Portlandben fá jdalmasan rá kellett dö bbennie, hogy tévedett, és nem is kicsit.
51
Ú tjaik ö rö kre elvá ltak, á m végső soron mégiscsak Chrisnek kö szö nheti, hogy eljutott ide,
a farmra, ahhoz a férfihoz, aki szá má ra való ban a nagy ő . É s akirő l még azt sem tudja,
hogy akar-e tő le bá rmit is.
É ppen ez az, amit most ki fog deríteni. Aztá n majd meglá tja, hogyan tová bb. Adja az
ég, hogy most ne megint egy olyan férfiba szeressen bele, akibe nem kellett volna!
Riley egész nap azon igyekezett, hogy ne pró bá lja meg fü rdő ruhá ban elképzelni Dorit.
Még mindig á ldotta az eszét azért, hogy nemet mondott a kö zö s kirá ndulá sra. Dori
Malone az unokaö ccse anyja, a testvére egykori szerelme, most pedig a vendége. Ezer és
egy oka van há t arra, hogy kitérjen az ú tjá bó l.
– Riley!
Amikor Dori odaért hozzá , a férfi nem á llta meg, hogy ne simítson ki egy tincset az
arcá bó l.
– Jobban tenné, ha ebben a szélben ö sszefogná a hajá t – jegyezte meg kimérten.
Dori azonban megrá zta a fejét, amitő l még vadabb tá ncba kezdtek a fü rtjei.
– A hajgumitó l sokszor megfá jdul a fejem.
– Ahogy gondolja! – morogta Riley. – Szó val, mit akar mutatni nekem?
– Ha most má r rá ér, bemehetnénk a szá mító géphez. Bevittem az utolsó ö t évben
szü letett ö sszes borjú szü letési sú lyá t.
A férfi ezt haszná lható ö tletnek tartotta, s mikö zben a há z felé tartottak, és Dori
felment elő tte a lépcső n, megcsodá lhatta a domborulatait és ruganyos já rá sá t. Elképzelni
nem tudta, mivel érik el a nő k, hogy mindig ú gy já rnak, mintha egy hajó fedélzetén
lépkednének.
– Má r bekészítettem egy konyhaszéket, hogy mind a ketten leü lhessü nk a gép elé.
Az á gyon idegesítő en á ttetsző há ló ing fekü dt a pá rna mellett, a nyitott ablakban pedig
kiakasztva szá radt egy fü rdő ruha. Hogy ne kelljen lá tnia ő ket, Riley becsukta a szemét,
aminek az lett a kö vetkezménye, hogy megbotlott a sző nyegben.
Dori elkapta a karjá t, hogy ne essen el, és néhá ny pillanatig mozdulatlanul meredtek
egymá sra. A férfi ú gy szedte a levegő t, mintha kilométereket futott volna le éppen, és
csodá lkozva lá tta, hogy Dori légzése is furcsá n felgyorsult.
– Semmi baj – szedte ö ssze magá t végü l Riley. – Má r megint nem néztem a lá bam elé.
Dori csak elmosolyodott, aztá n leü lt a szá mító gép elé, s a férfi kö vette a példá já t.
– Ez az – mutatott a képernyő re Dori.
Riley megpró bá lt odafigyelni a borjakró l és szü leikrő l készített tá blá zatokra,
amelyeket nagyon hasznosnak talá lt, valami azonban mintha zavarta volna. Hogy mi az,
arra csak akkor jö tt rá , amikor Dori kinyú jtotta a karjá t, és ő rá jö tt, hogy nincs rajta
melltartó . Felfedezését kis híjá n hangosan is kimondta.
– Ugye milyen érdekes?
– Micsoda? – kérdezte Riley, és nagyon ostoba képet vá gott.
– Hogy ez a bika itt nem teljesíti a feladatá t – bö kö tt a monitorra Dori az ujjá val.
A férfi nagyot nyelt, és tová bb hallgatott.
– Elgondolkodtatott a dolog – mondta Dori.
A biká k nemző képességén tö rte a fejét? Rileynak zú gott a feje, és hol forró sá g ö ntö tte
el, hol meg a hideg futkosott a há tá n.
– Ez a bika nem a miénk – folytatta Dori. – Ki akartam deríteni, má soknak is voltak-e
hasonló tapasztalataik vele, ezért felhívtam Robert Tannert, és…
– Hogy mit csiná lt?
– Ó ! Farmerek kö zö tt ez talá n illetlenségnek szá mít?
52
Riley megint lehunyta a szemét, és azt kívá nta, hogy itt és most azonnal nyelje el a
fö ld.
– Valami rosszat tettem?
A férfi kinyitotta a szemét. Dori arca olyan kö zel volt az ö véhez, hogy szinte még a
szempillá i rebbenését is érezte. Alig kellett volna megmozdulnia, hogy megcsó kolhassa.
De nem fogja! Nem, ha nem akarja elveszíteni a jó zan eszét.
– Jó l van? – kérdezte az asszony, és még kö zelebb csú szott hozzá .
Nem, a legkevésbé sem, felelte volna Riley a legszívesebben, de egy szó t sem sikerü lt
kinyö gnie. Végü l, hiá ba tiltakozott ellene az esze, odahajolt Dorihoz, és ajká val finoman
végigsimított a szá já n. Aztá n még az ö lébe is hú zta, mert meleg testének érintését
ugyanú gy élvezni akarta, mint az ajká ét.
É s Dori ugyanazt akarta, mint ő . Vá llá t, tarkó já t simogatta, a hajá val já tszott,
mikö zben szétnyitotta az ajká t, és nyelvével megérintette a nyelvét. A férfi testén
remegés futott végig, amikor á tadta magá t a régó ta nélkü lö zö tt élvezetnek.
Hosszú , forró csó kjuk mindazt emlékezetébe idézte, ami hosszú -hosszú évekig
hiá nyzott az életébő l. Egy nő édes lehelete az ajká n, mellkasá hoz simuló melle, ö lének
feszü lő csípő je való sá ggal elbó dította. É s eszébe juttatta, hogy milyen volt az, amikor
Triciá t csó kolta.
Odalent becsapó dott az ajtó , és Jake léptei hallatszottak fel hozzá juk.
– Mami! Riley bá csi!
Dori rémü lten visszaü lt a székére. Reszketve levegő utá n kapkodott, és tű zpiros volt
az arca. Riley biztos volt benne, hogy ő sem fest kü lö nbü l.
– Mami!
– Itt vagyunk – vá laszolt Dori reszketeg hangon a fiá nak. – A biká kró l beszélgetü nk
Riley bá csival.
– Klassz! – Jake megá llt az ajtó ban, és onnan nézegette ő ket. Hogy kö zben mire
gondolt, az nem derü lt ki, mert egyszer csak eszébe jutott, miért jö tt be hozzá juk a
há zba. – Gyertek le! Képzeljétek, lá ttam egy prérifarkast!
Csakis az lehetett, gondolta Riley. Az indiá nok szemfényvesztő csaló nak tartjá k a
prérifarkast, mert bolondjá t já ratja az emberrel, és hamis színben tü nteti fel elő tte a
való sá got. A való sá g azonban itt és most az, hogy ő megrö gzö tt agglegény, Dori pedig
olyan nő , aki má r régó ta férfi nélkü l él.
Riley tudta, hogy neki kell elnézést kérnie. Megbá nni azonban nem fogja, hogy
megtö rtént, ami megtö rtént, aká r hiba volt ez a csó k, aká r nem. Dori élete viszont
mostantó l sokkal nehezebb lesz, mert bizonyá ra azt hiszi, hogy ő kívá nja, és vá gyaival
ü ldö zni fogja.
É s kívá nja, persze hogy kívá nja, de csak a testét. Szeretni nem szereti. Nem, mert
abban is az apjá ra ü tö tt, hogy csak egyetlen nő létezhet az életében. Az a nő pedig az ő
szá má ra Tricia.
53
8. FEJEZET
Hét végéig, ha csak tehette, Riley kitért Dori ú tjá bó l, mert nem akart hiú reményeket
ébreszteni benne. É jszaká nként azonban egyre csak az ő ajká ra kellett gondolnia, a
testére, telt mellére, és ezek a gondolatok elraboltá k az á lmá t.
Lehet persze, hogy Dori Malone mindig ilyen készségesen fogadja a férfiak
kö zeledését. Ha igen, a kerti partin akkor is vissza kell fognia magá t. Ott szinte csak
csalá dos férfiak lesznek, és Wyomingban ez még mindig szá mít valamit. Tannerék
való színű leg egy-két nő tlen férfit is meghívtak, de az sem volna szerencsés, ha Dori
azonnal a nyakukba vetné magá t. Nem tenne jó t Jake-nek, ha az anyjá t kö nnyű prédá nak
kö nyvelnék el. É s nekem sem tenne jó t, ha mindenki azt hinné, hogy egy kis cafká t
hoztam a nyakukra, gondolta Riley.
Tudta, hogy mindenképpen figyelmeztetnie kell Dorit a viselkedési szabá lyokra. Arró l
viszont halvá ny sejtelme sem volt, hogyan tegye.
Riley nem kö zö mbö s irá nta. Akarja ő t, a testét legalá bbis. Hogy ennél tö bbet is
szeretne-e tő le, azt Dori nem tudta. Való já ban soha nem értette a férfiakat, de olyan
férfival sem hozta még ö ssze jó sora, aki annyira elbű vö lte volna, mint Riley. Ahogyan ő
csó kolta, ú gy életében nem csó koltá k még. Eddig hideg-rideg, jó zan és pá rjá t ritkító an
erényes cowboynak ismerte Riley Strattont, a csó kja azonban egészen má s volt.
Szenvedélyes és só vá r. Tü zes és elsö prő , aká r egy vulká nkitö rés.
Igen á m, de egy vulká n is csak akkor tö r ki, ha má r tú l nagy benne a feszítő nyomá s.
Mikor lobbanhatott lá ngra Riley, és miért fojtotta el ilyen soká ig a benne pará zsló tü zet?
Dori ezt a legszívesebben egyenesen megkérdezte volna tő le, de nem volt bá torsá ga
hozzá , és alkalma sem igen lett volna rá , mert a férfi való sá ggal menekü lt a kö zelébő l. Így
aztá n csak abban reménykedhetett, hogy Tannerék partijá n, régi ismerő sei kö rében
talá n majd jobban megérti.
Dori annak is ö rü lt, hogy szombaton megismerheti ú j szomszédait, és egyik nap
megkérte Rileyt, hogy meséljen kicsit a tö bbi vendégrő l.
– Nemsoká ra a sajá t szemeddel is lá thatod ő ket – felelte a férfi. – É s ne felejtsd el,
hogy a tö bbségü knek má r csalá dja van.
Dori értetlenü l hunyorgott.
– Ezt miért mondod?
– Csak ú gy!
Riley ezzel sarkon fordult, és á tment a barakkjá ba, Dori pedig má r sokadszorra
gondolta ú gy, hogy soha nem fogja megérteni a férfiakat. Tö bbet má r nem is nyílt
alkalma a vendégekrő l faggatnia Rileyt, így aztá n csak azzal készü lt a partira, hogy
csokolá dés kekszet sü tö tt, és két nagy tá l krumpli salá tá t készített, miutá n felhívta
Maggie Tannert, és kikérdezte a helyi szoká sokró l.
Mikö zben szombat délutá n megtették a tizenö t mérfö ldet Tannerék farmjá ig, és Jake
kettő jü k kö zö tt ü lt Riley kisteherautó já ban, egészen olyanok voltak, mint egy igazi
csalá d. É s csó kjuk ó ta Dori má r nem hitte azt, hogy ez csupá n soha meg nem való suló
á lom. Az a csó k mindent megvá ltoztatott.
Jake-kel egy fedél alatt természetesen nemigen oldható meg, hogy szerető k legyenek.
De miért kellene csak azoknak lenniü k, amikor ö ssze is há zasodhatnak? Semmi sem á ll
54
ú tjukban. Riley való színű leg csupá n azért mondta, hogy soha nem log megnő sü lni, mert
még nem talá lta meg az igazit. Most viszont…
Dori egyszeriben szinte má r ugyanolyan lelkesen gondolt a jö vő re, mint Jake.
Tanneréknél má r sokan ö sszegyű ltek, de Dori azonnal felfedezte Maggie-t, és ő is

rö gtö n az ü dvö zlésére sietett. Egy kisfiú volt vele, nem sokkal lehetett idő sebb az
ikreknél, akikkel Dori má r talá lkozott az iskolá ban.
– Ö rü lö k, hogy eljö ttek – mondta Maggie kedvesen. – Ő Jared, a legnagyobb fiunk.
Jared, ismerkedj meg Jake-kel! Szeptembertő l osztá lytá rsak lesztek.
A két fiú csupá n néhá ny má sodpercig méregette egymá st.
– A kutyá nknak kö lykei vannak. Meg akarod nézni ő ket? – kérdezte aztá n Jared.
Jake szeme azonnal felcsillant.
– Naná !
Dori tudta, mi lesz ennek a kö vetkezménye, és odapillantott Rileyra, aki má ris
egészen otthon érezte magá t, s egy ü veg sö rrel a kezében a kará m kerítését tá masztotta.
Egy Tracy és egy Sally nevű nő , akit Maggie má r bemutatott Dorinak, elvette tő le a
kekszet meg a krumplisalá tá s tá lakat, aztá n a tö bbi vendéggel is ö sszeismerkedett.
Mindenkit mosolyogva ü dvö zö lt, és ő t is ugyanolyan kedvesen fogadtá k.
– Ugye a maga fia van ott Jareddel? – kérdezte tő le Sam Gallagher, miutá n
kö szö nésképpen megbö kte a kalapja karimá já t. – Lá tszik rajta, hogy való di Stratton –
tette hozzá mosolyogva.
– Az bizony – helyeselt neki a két Walker fivér.
Dori kezdeti feszü ltsége má ris oldó dott valamelyest, mert ú gy érezte, mindenki
egészen természetesnek veszi, hogy ő egyszer csak belépett Riley életébe.
– Robert testvéreinek még nem mutattam be – kísérte oda kicsit késő bb Maggie két
férfihoz. – Luke, Noah, ő Dori, Riley Stratton unokaö ccsének, Jake-nek az édesanyja.
– Dori?
– Noah! – kiá ltott fel Dori meglepetten, amikor az ismerő s hang tulajdonosá ban
felismerte Noah Tannert, aki vigyorogva nézett rá .
Maggie á mulva méregette ő ket.
– Ti ismeritek egymá st?
Dori arca csak ú gy ragyogott.
– Valamikor egymá s kö zelében laktunk. – Ná la és a tá rsá ná l, Taggartná l tanult meg
lovagolni Jake. É s Noah lá nya volt a bébiszittere.
Most pedig Riley vigyá z rá , tette hozzá gondolatban Dori, és kö rbenézett. Riley még
mindig a kará mná l á llt, de má r nem a kerítést tá masztotta, hanem Jareddel és Jake-kel a
kiskutyá k fö lé hajolt.
– Ú gy lá tom, Riley jó l megérti magá t Jake-kel – jegyezte meg Maggie.
– Ó , igen! – felelte Dori zavartan, és elpirult, mert rajtakaptá k, hogy Rileyt nézegeti. –
É rt a gyerekekhez. Nagyon is.
– Ezt ö rö mmel hallom. Jake és Riley miatt is.
Dori szerette volna megkérdezni Maggie-tő l, hogyan érti ezt, de kö zben ú jabb
vendégek érkeztek: Brent Walker, a helyi orvos, egy taná r és az ü gyvéd Jeff Cannon a
feleségével, Triciá val. Dori ismerő snek talá lta a Cannon nevet, és ú gy sejtette, hogy az
ö rö kséggel kapcsolatos szerző désen talá lkozott vele. Az ü gyvéd alaposan megnézte ő t
magá nak, és csinos, sző ke felesége arca is kívá ncsisá gró l á rulkodott.
– Most kint élnek Ri… bocsá nat, a Stratton-farmon? – kérdezte Tricia Cannon, és
hangja nem igazá n volt bará tsá gos, á m ez valamiért nem lepte meg Dorit.
– Igen – felelté csak azért is mosolyogva. – Gyö nyö rű az a hely.
55
– Nem szű k há rmuknak a há z? – folytatta Tricia a kérdező skö dést.

– Nos, engem egy kicsit még mindig furdal a lelkiismeret, de Riley azt á llítja, ő t kicsit
sem zavarja, hogy a barakkban kell aludnia.
Tricia szemében ö rö mteli meglepő dés csillant fel.
– Kikö ltö zö tt a barakkba?
Jeff Cannon is kérdéseket tett fel Dorinak. Tudni akarta, honnan jö tt, hol, hogyan
ismerte meg Rileyt, és szinte má r kihallgatá snak vetette alá . Dori azonban tü relmesen
vá laszolgatott neki, mert megértette, hogy az ü gyvédjeként aggó dik Rileyért.
– Nézze meg maga is a kiskutyá kat! – szó lította fel Maggie, miutá n Jeff és Tricia
má sokkal kezdett beszélgetni.
– Ugye nem gazdá t keres nekik?
Maggie elnevette magá t.
– Ha beleszeretnek valamelyik apró sá gba, én nem fogok a vonzalmuk ú tjá ba á llni –
vá laszolta.
– Ettő l féltem.
– Ne féljen, semmit sem akarunk magukra erő ltetni.
– Ez eszembe sem jutott.
Odasétá ltak az alomhoz, ahol Jake, Jared és Riley egy-egy kö lykö t tartott a karjá ban.
– Skó t juhá szok – mondta Robert Tanner. – Remek pá sztorkutyá k. É s gyerekszerető k.
Jake a mamá ja kezébe nyomta az egyik kö lykö t. Dori felnevetett, amikor a kiskutya
nyalogatni kezdte a kezét.
– Ugye milyen aranyos? – kérdezte Jake csillogó szemmel.
– Nagyon… helyes.
Dori segítségkérő pillantá st vetett Rileyra, ő azonban ugyanolyan á brá ndos tekintettel
nézett vissza rá , mint Jake.
– Irtó jó fej! – erő skö dö tt tová bb Jake.
– Ez is az – mondta Riley, és megsimogatta a karjá n fekvő sző rpamacsot.
Robert Tanner felkacagott.
– Még nem lehet elvá lasztani ő ket az anyjuktó l, de ha néhá ny hét mú lva is így
gondoljá tok…
Jake-nek fü lig ért a szá ja.
– Hallod ezt, Tugger?
– Tugger? – kérdezte Dori és Riley egyszerre.
– Tuggernek neveztem el.
– Most inká bb tedd vissza szépen Tuggert a testvéreihez és a mamá já hoz! – mondta
Maggie. – Mi a helyzet, emberek? É hes valaki?
Senki sem felelt nemmel. A gyö nyö rű délutá nt mintha egyenesen kerti partira talá ltá k
volna ki, és Dorihoz mindenki nagyon kedves volt. Szinte má r a paradicsomban érezte
magá t, á m aztá n a kígyó t is felfedezte ebben a fö ldi paradicsomban. Egyszer csak rá jö tt,
hogy Tricia az a sző ke lá ny, akit Riley szobá já ban lá tott a fényképeken. Felismerésének
elő szö r nem tulajdonított kü lö nö sebb jelentő séget, mert a felvétel még gimnazista
korukban készü lt ró luk, és a diá kszerelmek nem arró l híresek, hogy kiá llná k az idő
pró bá já t.
Minél tová bb volt azonban együ tt velü k, Dori anná l biztosabb lett abban, hogy Tricia
és Riley kö zö tt még mindig van valami. Nem titkos viszony, mert nem vá ltottak lopva
pillantá sokat, és nem is érintették meg egymá st észrevétlenü l, hanem valami má s.
Á llandó figyelem. Bá rhová is ment Riley, Tricia soha nem tévesztette szem elő l. Dori
eleinte azt hitte, a sző ke nő ő t figyeli, de hamar rá jö tt, hogy Rileyt kö veti mindenhová a
tekintetével. Riley pedig Triciá t leste szü ntelenü l.
56
Szereti! Ezért olyan biztos abban, hogy soha nem fog megnő sü lni. Nem nő sü lhet meg,
mert az a nő , akit szeret, má r má s felesége. Dori most má r mindent értett, és fá jdalmasan
ö sszerá ndult a gyomra.
– Ö rü lö k, hogy Riley és maga együ tt él – lépett oda hozzá Sue, Sam Gallagher felesége.
Dori megü tkö zve nézett rá .
– Mi igazá bó l… ú gy értem… mi nem vagyunk együ tt…
– De még lehetnek.
– Nem hiszem, hogy én… érdekelném Rileyt – mondta Dori, és ö nkéntelenü l
odapillantott Triciá ra.
Sue kö vette a tekintetét.
– Riley korá n megkapta a maga leckéjét – mondta.
Szavaibó l Dori kitalá lta, hogy ismeri Riley és Tricia tö rténetét. Ami nem meglepő ,
elvégre egy ilyen kis kö zö sségben mindent tudnak egymá sró l az emberek.
– A tanulá st nem lehet elég korá n kezdeni – felelte Dori, és most má r ő is mosolygott.
– Riley inká bb az a tinó volt, amelyik azért tanult, hogy ö kö r legyen belő le. É s annyira
megszokta ezt az á llapotot, hogy azt hiszi, az egész vilá gon Tricia az egyetlen nő .
Reméljü k, maga majd kiveri ezt a téveszmét a fejébő l.
– Nem hiszem…
– Kedveli? – szegezte neki Sue egyenesen a kérdést.
– Persze, én…
– Ne kerü lgesse a forró ká sá t! Riley remek pasas. Egyetértü nk?
– Igen.
Sue tű nő dö n fü rkészte Dori arcá t.
– Valamikor az ö ccsét szerette.
– Igen, de nem…
– Nem ú gy, mint Rileyt.
– Riley és én soha nem…
– Még nem.
– Nem hinném, hogy mi valaha is…
– Nem szabad feladnia a reményt – zá rta rö vidre a témá t Sue. – Kü lö nben soha nem
kapja meg.
Dorinak nem jutott eszébe okos vá lasz. Azt mégsem kö thette egy szinte még
vadidegen orrá ra, hogy má ris halá losan beleszeretett Rileyba. Azok utá n azonban, amit
itt ma megtudott ró la, nem vonhatott le komoly kö vetkeztéseket a szá mító gép elő tt
kettő jü k kö zö tt elcsattant csó kró l. Rileyt nyilvá n csak a vá gyai ragadtá k el.
Dori erő tlenü l rá mosolygott Sue-ra.
– Megnézem, segíthetek-e valamit Maggie-nek a konyhá ban – mondta.
Maggie-nek azonban nem volt szü ksége a segítségére, és azt taná csolta neki, hogy
keresse meg Rileyt.
– Maga is ö ssze akar hozni vele? – kérdezte tő le Dori.
– É n csak reménykedem.
– Lehet, hogy nem is annyira jó ö tlet.
– A zene és egy kis tá nc viszont biztosan az.
Odakint idő kö zben má r dallamos, tá ncra csá bító zene szó lt, és Dori lá ba szinte
magá tó l mozogni kezdett. Lá tta, hogy Rileynak egy pillanatra vakrémü let ü lt ki az arcá ra,
amikor Maggie meglö kte, hogy menjen oda hozzá , és kérje fel, de ú gy tett, mintha
semmit sem vett volna észre. A férfi azonban má r a kö vetkező pillanatban ott á llt elő tte
csillogó ra kifényesített csizmá já ban, és most Dorinak szá llt egyszeriben iná ba a
bá torsá g.
57
– Szeretnél…
– Hogy tá ncolni szeretnék-e? – Riley gunyoros mosolyra hú zta a szá já t. – Egyesek
bizonyá ra nem neveznék tá ncnak, amit én annak gondolok, de néhá nyszor má r
megpró bá lkoztam vele. Apá m mindig azt mondta, hogy egy cowboynak tá ncolni
éppolyan jó l kell tudnia, mint lovagolni.
Dori felvonta a szemö ldö két.
– Mi, Strattonok mindenre nyitottak vagyunk.
É s észvesztő en jó képű ek is, gondolta Dori. Olyankor meg egyenesen lélegzet-
elá llító ak, amikor mosolyogtok. Vigyá zz! – figyelmeztette magá t gondolatban sietve.
Riley Stratton ö sszetö rheti a szívedet.
A férfi azonban má r á tö lelte, és tá ncolni kezdett vele. Nem szorította magá hoz, Dori
testén mégis kéjes borzongá s futott végig. Hogy Riley keze érintésétő l-e, vagy azért, mert
mindenki ö ssze akarta boroná lni ő ket, netá n attó l, ahogyan a férfi tá nc kö zben a
szemébe nézett, azt nem tudta volna megmondani. Csak abban volt biztos, hogy
elhagyatottnak érezte magá t, amikor a férfi a szá m utá n elengedte.
Ez az érzése még erő sebb lett, mikö zben kicsit késő bb azt nézte, hogy Riley éppen
Triciá val tá ncol. Tö kéletes pá rt alkottak, és Dori egészen biztos volt abban, hogy
valamikor nem csak a tá ncparketten voltak egy pá r. Hogy miért, melyikü k miatt
szakítottak, és miért ment Tricia végü l Jeffhez feleségü l, azt nem tudta. Azt viszont
tisztá n lá tta, hogy Tricia még ma sem kö zö mbö s Riley irá nt. É s legnagyobb bosszú sá gá ra
az is egyértelmű volt, hogy ez fordítva is így van.
Enyhe volt az este, Rileyró l mégis dő lt a víz. Megpró bá lta a tá ncra fogni, noha
pontosan tudta, hogy való já ban nem attó l izzad. Nem volt vak, és jó l lá tta, hogy Dori,
amió ta megcsó koltá k egymá st a szá mító gép elő tt, az ö lelése utá n só vá rog. É s ö nmaga
elő tt azt sem tagadhatta, hogy ő sem vá gyik má sra.
Futó kalandbó l azonban nem kér. Néhá nyszor abban is volt ugyan része, miutá n
Tricia elhagyta, de mindig hiá nyérzete maradt. A szerelem hiá nyzott azokbó l a
kapcsolatokbó l. A szerelem, amelytő l minden egészen má s lesz. Ő pedig Triciá t szereti,
akit hosszú évek ó ta nem érinthetett má r meg. Ma viszont ő volt az, aki mindenképpen
tá ncolni akart vele. Vajon miért?
Riley ú gy érezte magá t, mint egy kisfiú , aki vá gyakozva nézegeti az édességbolt
kirakatá ba kitett finomsá gokat, amelyeket sohasem kaphat meg.
Dorit egészen má s érzés volt a karjá ban tartania. Ő magasabb Triciá ná l, karcsú , de
nem tö rékeny.
– Mi van veled? – kérdezte Tricia, és felnézett rá hosszú , selymes szempillá i aló l.
– Semmi – felelte Riley, de kö zben egyfolytá ban azt talá lgatta magá ban, hol lehet Dori,
és végü l meglá tta, hogy Trace Jacksonnal tá ncol.
– Aú !
– Jaj, bocsá ss meg! – mosolyodott el Riley zavartan. – Kiestem az ü tembő l.
Tricia kétkedő n méregette.
– Má ris bevetette magá t – jegyezte meg vá ratlanul.
– Tessék? Kicsoda?
– A félig-meddig só gornő d, ki má s?
Riley ö sszeszorította az ajká t. Trace nem a megfelelő tá rsasá g Dori szá má ra.
– Dori tisztességes nő – jelentette ki, és maga sem értette, miért érzi ú gy, hogy meg
kell védenie Dorit. – É s jó anya.
– Nyilvá n.
– Ha jobban megismered, te is meg fogod kedvelni.
58
Tricia sugá rzó an felmosolygott rá .

– Biztosan ú gy lesz.
Riley odavezette Triciá t Dori és Trace mellé, s amint véget ért a szá m, Dorihoz fordult.
– Megyü nk haza – kö zö lte vele se szó , se beszéd. – Késő re já r, holnap hajnalban kell
kelnem.
59
9. FEJEZET
Riley arra ébredt, hogy eső cseppek verik az arcá t. Volt má r ilyen élményben része,
csakhogy most nem a szabadban aludt, hanem a barakkban. A fenébe! Ledobta magá ró l a
takaró t, és bele akart bú jni a farmerjá ba, de az is csuromvizes volt, aká rcsak az inge.
Szitkozó dva elbotorká lt a szekrényig, és szá raz holmit keresett, á m hiá ba. A tető
szitaként engedte á t a vizet.
Riley végü l ú gy dö ntö tt, hogy a há zban, a heverő n tö lti az éjszaka há tralévő részét.
Dori észre sem fogja venni.
Nesztelenü l beosont a há tsó ajtó n á t. Dori és Jake megérkezése ó ta most elő szö r já rt
éjszaka idebent, és bá r most nem lá tta ő ket, mégis ú gy érezte, hogy jelenlétü ktő l élet
kö ltö zö tt a há zá ba, és minden otthonosabb, melegebb lett. A levegő t még mindig
csokolá dés keksz illata tö ltö tte be, a konyhaasztalon pedig szépen ö sszehajtogatva tiszta
ruhá k fekü dtek.
Riley há lá san szá raz alsó nadrá gba és pó ló ba bú jt, aztá n belopó dzott a nappaliba. Má r
le akart fekü dni a kanapéra, amikor eszébe jutott, hogy kimegy fogat mosni a
fü rdő szobá ba, ha má r ú gyis idebent van. Odafelé el kellett mennie a há ló szobá ja elő tt,
vagyis Dori há ló szobá ja elő tt, és hirtelen kísértést érzett arra, hogy egy pillanatra
meglesse alvá s kö zben, ahogyan még soha nem lá tta.
Tudta, hogy tilosban já r, de kívá ncsisá ga végü l erő sebbnek bizonyult a jó zansá gá ná l.
Elő bb csak az ajtó ban á llt meg, de onnan semmit sem lá tott a sö tétben, ú gyhogy végü l
kö zelebb ment az á gyhoz.
Dori gyö nyö rű volt. Ha nem lenne az, Chris pillantá sra sem méltatta volna, gondolta
Riley, de azonnal el is hessegette magá tó l a gondolatot, hogy ez a csodaszép nő
valamikor az ö ccsét szerette.
Dori kéjeset só hajtott á lmá ban, és Riley nézte, hogy szorosan magá hoz ö leli a
pá rná já t, ú gy, ahogyan ő t még nem ö lelte. É s soha nem is fogja.
Tű nj el innen! – parancsolt rá egy belső hang. Most azonnal! É s még csak ne is gondolj
ilyesmire!
Nem is akarok ilyenekre gondolni, győ zkö dte magá t Riley késő bb, mikö zben elnyú lt a
heverő n. É n Triciá t szeretem. Á lmá ban aztá n mégis csak Dorit lá tta.
Az égbolt szü rke volt, és esett az eső , amikor Dori reggel hatkor felébredt. Riley má r
biztosan kiment a fö ldekre, gondolta, mikö zben kö ntö sbe bú jt. Az este azt mondta, korá n
el akar indulni.
A férfiró l Dorinak ö nkéntelenü l Tricia Cannon jutott eszébe. Tudta, hogy Rileytó l nem
kérdezheti meg, mi tö rtént kö zö ttü k. Ő soha nem mesélne neki egy má sik nő irá nt tá plá lt
érzéseirő l. Ne tö rd ezen a fejed! – utasította rendre magá t Dori gondolatban. Ha nem
reménykedsz, nem is csaló dhatsz.
Papucsot hú zott, és a konyhá ba indult ká vét fő zni, de a nappaliban hirtelen megá llt,
mintha fö ldbe gyö keredzett volna a lá ba. A kanapén Riley aludt, és deréktó l lefelé
lecsú szott ró la a takaró . Csupa izom testérő l Dori egyszerű en nem tudta levenni a
szemét. Tudta, hogy illetlenséget mű vel, amikor megbá mulja, mégsem hagyta abba, mert
nagyon régen nem gyö nyö rkö dhetett má r egy szinte teljesen meztelen férfiban.
Riley egyszer csak megmozdult á lmá ban. Dori ijedten há trá lt egy lépést, és feldö ntö tte
az á lló lá mpá t.
60
– Mi a… – morogta a férfi, és felpattant a szeme.

– É n… te… – Dori arca lá ngba borult. – Elmú lt hat ó ra – nyö gte ki végü l. – Te hogy
kerü lsz ide?
Riley felü lt, és magá ra hú zta a takaró t.
– A barakk beá zott, ezért jö ttem be ide aludni, és… – A férfi kiugrott az á gybó l, és a
fü rdő szobá ba sietett. – Azonnal indulnom kell.
Dori dö bbenten meredt a fü rdő szoba becsukó dott ajtajá ra, á m az má r a kö vetkező
pillanatban kinyílt.
– Dori…
– Igen?
– Ideadná d a ruhá mat?
Riley a szokottná l korá bban ment haza, mert meg akarta javítani a barakk tetejét.
Legnagyobb á mulatá ra azonban Dori addigra má r az ö sszes holmijá t visszavitte a há zba.
– Nem kell a barakkban aludnod, amikor itt van a há ló szobá d. É n majd bekö ltö zö m
Jake-hez.
– Arró l szó nem lehet.
– Akkor aludj te ná la!
– Hú , de jó ! – lelkendezett Jake. – Meglá tod, hogy klassz lesz.
É s Jake való ban kellemesebb szobatá rsnak bizonyult, mint amilyen annak idején Chris
volt. Abban viszont az apjá ra ü tö tt, hogy villanyoltá s utá n ő is szeretett még beszélgetni.
– Odakint van – suttogta a gyerek, és Riley azonnal tudta, kire gondol.
– Az csak mese, Jake.
– Tudom – felelte a fiú –, de attó l még igaz lehet. Ez abbó l is lá tszik, hogy én itt vagyok.
É s ugye Tuggert is megkapom?
– Igen, persze. Az á lmaink azonban nem mindig teljesü lnek.
– Nem, de néha azért mégis – jelentette ki Jake teljes meggyő ző déssel.
Rileyt nem vitte rá a lélek, hogy kiá brá ndítsa a gyereket.
– Néha igen – vá laszolta. – Most viszont alvá s van, kü lö nben keservesen megbá nod,
hogy valaha is betetted ide a lá bad.
Ami Tricia és Riley kö zö tt tö rtént, bá rmi volt is az, még mindig nem zá rult le. Néhá ny
nap mú lva Tricia mindhá rmukat meghívta vacsorá ra, ami má r ö nmagá ban is kü lö nö s
volt, s bá r nem vetette magá t Riley nyaká ba, ú jra meg ú jra megérintette, mintha csak
véletlenü l tö rténne, és ez nem kerü lte el Dori figyelmét.
Jeffnek lá tszó lag semmi sem tű nt fel, má r csak azért sem, mert neki még este is
dolgoznia kellett, amiért vacsora kö zben elő re is elnézésü ket kérte.
– Egy ü gyvédnek nincs megszabott munkaideje.
– Ahogyan egy cowboynak sem – jegyezte meg Riley.
Tricia a karjá ra tette a kezét.
– Te mégis mindig szakítottá l rá m idő t.
Riley zavartan elhú zta a karjá t.
– Mikor volt az má r! – nevetett fel kissé gö rcsö sen.
Tricia elő reszegezte az á llá t.
– Nem is annyira régen. Egyetemista korunkban Riley nagyon figyelmes volt velem –
mondta, és mindenkire rá mosolygott, de ú gy beszélt, mintha még mindig jogot
formá lhatna Rileyra.
Dori akkor semmit sem mondott, miutá n azonban hazamentek, és Jake má r á gyban
volt, kérdő re vonta Rileyt.
61
– Akkor most mondd el szépen, hogy mi ez az egész!

A férfi a legkevésbé sem értette, mi ez az egész, és nem tudta, mi já rhat Tricia fejében.
É vekig kutyá ba sem vette ő t, a kerti parti ó ta azonban feltű nő en megvá ltozott.
– Mi folyik kö zted és Tricia Cannon kö zö tt? – makacskodott Dori.
– Semmi a vilá gon. Mi a csodá ra gondolsz? – csattant fel Riley dü hö sen.
– Nem tudom, mit gondoljak, ezért kérdezlek téged. Az biztos, hogy valamikor volt
valami kö zö ttetek.
– A gimná ziumban és még az egyetemen is együ tt já rtunk. Ennyi.
Dori felvonta a szemö ldö két, de egy szó t sem szó lt.
– A fenébe! A teljes tö rténetet hallani akarod? Jó l van, legyen meg az akaratod!
Feleségü l akartam venni Triciá t, és azt hittem, ő is hozzá m akar jö nni. Itt, a farmon
akartam élni vele. Az apja azonban elszegényedett farmer volt, és ő mindig is arró l
á lmodott, hogy egy szép napon elkerü lhet majd innen a vá rosba. Nyilvá n azt hitte, esélyt
kapott erre azzal, hogy én is egyetemre mentem. Anyá m azonban meghalt, az ö regem
pedig balesetet szenvedett, és hamarabb haza kellett jö nnö m, mint terveztem. Tricia
nem akart velem tartani, és akkor jö tt ö ssze Jefffel. Késő bb azonban ő t is hazahívta az
apja, és má r hat éve ú jra itt élnek. Ez minden. Nincs benne semmi érdekes.
– Ez minden? – kérdezett vissza Dori fejcsó vá lva. – A lá tszat nagyon nem erre vall.
– Pedig így van – á llította Riley konokul.
Egy darabig szó tlanul farkasszemet néztek.
– Szereted – mondta végü l Dori halkan.
– Szerettem.
– Ő még mindig szeret téged?
– Dehogyis!
Dori kérdő n nézett rá , a férfi pedig idegesen zsebre dugta a kezét.
– É letemben nem hallottam ennél nagyobb butasá got. Tricia hosszú évek ó ta férjnél
van! Semmit sem akar tő lem.
Dori hallgatott, de mélyen Riley szemébe nézett, és abbó l pró bá lta meg kiolvasni a
vá laszt, amelyet ő nem tudott, vagy inká bb nem akart megadni neki.
Képzelő dés az egész, gondolta Riley, de azért meglepte, hogy Tricia nem sokkal a
vacsorameghívá s utá n felhívta, és kikérte a taná csá t, mert lovat akart vá sá rolni a fiá nak.
Riley ezt még valamennyire érthető nek talá lta, elvégre ő ért a lovakhoz, Jeffnek viszont
halvá ny sejtelme sincs ró luk. Tricia azonban legkö zelebb azért hívta fel, hogy elú jsá golja,
gyermeke szü letett két ismerő sü knek, akikkel együ tt já rtak egyetemre.
Riley mindezt nem mesélte el Dorinak, mert nem akarta még jobban megerő síteni
abban a hitében, hogy ő bá torította Triciá t a telefonhívá sokra. Tricia ekö zben arró l van
meggyő ző dve, hogy Dorit bá torítja kö zeledésre. Micsoda képtelen helyzetbe kerü lt!
– Igazá n nagyon csinos – jegyezte meg Tricia tö bbszö r is Doriró l, és ezt Riley sem
tagadhatta. – Kezdem azt hinni, hogy szemet vetettél rá .
– Ne nevettesd ki magad! Az ö csém bará tnő je volt, és én soha nem kezdenék olyan
nő vel, aki má shoz tartozik.
– Ez igaz – felelte Tricia, és mintha elégedettség csendü lt volna ki a hangjá bó l.
Riley és Dori éppen a szá mító gép elő tt ü lt, amikor megszó lalt a telefon. A férfi, mint
ezen a szű k helyen mindig, most is érezte Dori illatá t, aki akaratlanul is ú jra meg ú jra
megérintette ő t. Rileynak má r az is megfordult a fejében, hogy esetleg kö zeledhetne
hozzá kicsit, ha má r azt a nő t ú gysem kaphatja meg, akit szeret.
Miutá n felvette a kagyló t, és meghallotta Tricia hangjá t, azonnal idegesség fogta el.
62
– Mi ú jsá g? – kérdezte kissé tü relmetlenü l.

– Csak azt akartam elmesélni neked, hogy talá ltam lovat Mattnek.
– Nagyszerű !
– Hétéves pej. Meg tudná d nézni holnap?
– Biztosra nem ígérhetem. Nagyon sok a dolgom.
– É n is á tmehetek hozzá d a lovon. Legalá bb mindjá rt kipró bá lná m. Talá lkozzunk a
tó ná l!
Triciá val a tó ná l? Riley ú gy ü lt ott, mintha nyá rsat nyelt volna.
– Nos, én…
– Délutá n há rom kö rü l – rendelkezett tová bb Tricia. – Azt meg tudod oldani, igaz?
– É n… való színű leg, de…
– Pompá s! Viszlá t holnap! É s kö szö nö m, drá gá m.
É s má r kattant is a vonal.
Drá gá m? Tricia a drá gá já nak nevezte?
– Ki volt az? – kérdezte Dori.
– Tricia. Vett a fiá nak egy lovat, és megkért, hogy mondjak ró la véleményt. – A férfi a
gondolataiba mélyedve felá llt a székérő l. Tricia talá lkozni akar vele, méghozzá a tó ná l.
Mit jelenthet ez? – Folytathatná nk holnap a kö nyvelést? Alig á llok a lá bamon.
Dori kis ideig habozott, mielő tt bó lintott.
– Persze, ahogy akarod.
Riley egész nap azon tö rte a fejét, miként érhetné el, hogy ne kelljen talá lkoznia
Triciá val. Sok okosat aligha mondhat neki, elvégre má r megvette azt a lovat, és való já ban
semmi szü ksége a taná csá ra. Ha viszont talá lkoznak, ő kikérheti a véleményét Doriró l és
Jake-rő l is, ami még fontosabb.
Így aztá n, miutá n végzett a legelő n, Riley kiment a tó hoz, és pontban há romkor meg is
érkezett. Mivel Triciá nak még híre-hamva sem volt, kikö tö tte a lová t egy fá hoz, aztá n
leü lt a vízpartra, és ö nkéntelenü l azok az idő k jutottak eszébe, amikor gyakran
talá lkozott idekint Triciá val. Gondolatai azonban hamar má s irá nyt vettek, és elképzelte,
hogyan fü rö dhetett itt a fiá val Dori. É s hogy milyen lenne, ha Jake nélkü l, csak vele lenne
itt, és meztelenü l á llna elő tte.
A fenébe! A férfi dü hö sen az ó rá já ra pillantott. Má r fél négy is elmú lt. Lehet, hogy
Tricia megfeledkezett a talá lkozó jukró l? Nem fog napestig rá vá rni, amikor haza is
mehet Dorihoz.
Tricia egy ó ra mú lva sem kerü lt még elő , és Riley megkö nnyebbü lten fellélegzett.
Helyes. A mú lt maradjon csak meg mú ltnak! – gondolta, mikö zben kibú jt a csizmá já bó l,
aztá n meztelenre vetkő zö tt, és beugrott a tó ba, hogy a hideg víztő l kitisztuljon a feje.
Amikor visszafordult, meglepetten lá tta, hogy Tricia ott á ll a parton. A férfi gyorsan
leü lt, hogy legalá bb derékig eltakarja a víz.
– Szép tő led, hogy megvá rtá l – mondta az asszony. – A fü rdés pedig remek ö tlet – tette
hozzá , és má r gombolni is kezdte a blú zá t.
Riley elképedve meredt rá .
– Mi a fenét… Ne csiná ld!
– Mit ne csiná ljak?
– Vá rj! – kiá ltotta a férfi. – Kimegyek hozzá d.
Szerencsére azonban még idejében eszébe jutott, hogy meztelenü l nem mehet ki a
vízbő l. Tricia is megérthette, miért habozik, mert csá bosan elmosolyodott.
– Nem akarsz ú szni velem, Riley?
– Tricia! Fel akarok ö ltö zni, hogy megnézzem azt a lovat.
63
– Nem kell. Remek á llat.

– Ne já tssz velem! – mondta a férfi figyelmeztető n.
Tricia arcá ró l leolvadt a mosoly.
– Ez nem já ték.
Riley rosszat sejtett.
– Itt viszont nagy a hő ség – tette hozzá Tricia, és folytatta a blú za kigombolá sá t.
– Trish! Hagyd ezt abba!
Tricia, mintha mit sem hallott volna, mindent ledobá lt magá ró l. A férfinak elakadt a
szava, mikö zben nézte. É vek, hosszú évek ó ta lá tta utoljá ra meztelenü l, és azó ta még
izgató bb, teltebb lett a teste.
Tricia má r be is ugrott hozzá a vízbe, és á tkulcsolta a nyaká t, de Riley eltolta magá tó l.
– Nagy isten, Trish! Ne csiná ld ezt!
– Miért ne? – kérdezte az asszony hosszú szempillá it rebegtetve.
A férfi még tá volabb hú zó dott tő le.
– Az ég szerelmére, férjnél vagy!
Ellenvetésével azonban semmire sem ment. Tricia belekapaszkodott a vá llá ba, és oda
tapadt hozzá .
– Tudom, hogy még mindig akarsz – bú gta a férfi fü lébe.
Riley kínzó vá gyai ellenére mégis kitartó an rá zta a fejét.
– Nem, és neked sem volna szabad ezt csiná lnod. A fenébe is, férjed van!
– Erre esetleg Jeff figyelmét is felhívhatná d – mondta az asszony keserű en.
– Mit jelentsen ez? Jeff szeret téged!
– De nem ú gy, mint te.
A férfi lefejtette magá ró l Tricia kezét, tá volabb tolta magá tó l, és a szemébe nézett.
– Menj haza szépen! Most azonnal! Magad sem tudod, mit teszel, Trish – pró bá lta meg
észre téríteni, aztá n elú szott mellő le.
Tricia felá llt a vízben, és csípő re tett kézzel nézett utá na.
– Ha ennyire ragaszkodsz hozzá , Riley Stratton, á m legyen! – mondta végü l, és
kigá zolt a tó bó l.
A férfi há tat fordított neki, és mélyeket lélegzett. Hallotta, hogy Tricia felö ltö zik, és
nyeregbe szá ll, de néhá ny lépés utá n egy pillanatra még megá llította a lová t.
– Ö rö k vesztes vagy, Riley! – kiá ltotta oda neki.
Tricia végre elment, és a férfi lassan visszanyerte a nyugalmá t. Ú gy gondolta, most
má r fellélegezhet, mert nem érheti semmi baj.
Miutá n azonban kiment a partra, sem a lová t, sem a ruhá it nem talá lta ott, ahol
hagyta.
64
10. FEJEZET
Dori egész nap feszü lt volt. Tudta, hogy Rileynak sok a dolga, mégis abban
reménykedett, hogy talá n mégsem jö n meg nagyon késő n, és akkor kettesben lehetnek,
mert Jake éjszaká ra is Tanneréknél marad. Hogy lefoglalja magá t, lecserélte az
á gynemű ket, s kö zben elragadta a képzelete. Gondolatban megosztotta az á gyá t Riley-
val, és emlékfoszlá nyok idéző dtek fel benne. Lelki szemeivel ú jra lá tta a férfit kigombolt
inggel, nyitott farmernadrá gban és meztelen felső testtel is, amint a hajá t szá rítja éppen.
Riley soha nem vette észre, hogy figyeli, ő viszont mindig megkívá nta. É s tö bbre, sokkal
tö bbre vá gyott. Arra, hogy testestü l-lelkestü l az ö vé legyen.
Az ó rá k egyre csak teltek, és lassanként kihű lt a vacsora, amelyet Dori ma kü lö nö s
gonddal készített el. Gondolataiba mélyedve az ablakná l á llt, és Riley érkezését leste,
amikor megcsö rrent a telefon.
Milly volt az. A hú ga hetente egyszer felhívta, és soká ig mindig csak Jake felő l
érdeklő dö tt, de miutá n egyszer szó ba kerü lt kö zö ttü k Riley, ró la is mindent tudni akart.
– Olyan, mint Chris volt? – kérdezte.
– Nem egészen.
– Jobb?
– Nem akarom ö sszehasonlítgatni ő ket – felelte Dori kimérten.
– Vagyis igen – fordította le a szavait magá nak a hú ga, és azó ta egy alkalmat sem
mulasztott el, ha kérdező skö dhetett Rileyró l.
– Boldog vagy? – kérdezte most Milly.
– Persze. Miért ne lennék? – vá laszolta Dori, és tová bbra is kinézett az ablakon.
Hú ga megérezhette, hogy valami nyomasztja, mert hirtelen má sra terelte a szó t.
– Jó l van. É n mindig egyetértettem a dö ntéseddel, és azt hiszem, apá nak is jó t tett,
hogy elmentél.
Dori alig vá ltott szó t a szü leikkel, amió ta elkö ltö zö tt Livingstonbó l.
– Hogyhogy jó t tett neki?
– Elgondolkodó lett.
– É s ez szerinted jó ?
– Igen. Azt hiszem, magá ba szá llt.
– Mondd csak – vá ltott á t most Dori má s témá ra –, mikorra tervezitek tulajdonképpen
az eskü vő tö ket?
– A marhavá sá r utá nra. Téged is elvá runk Rileyval és Jake-kel.
– Nos, Jake és én…
– Nem, nem, mind a há rman gyertek! Szeretném végre megismerni Rileyt.
Dori félrehú zta a fü ggö nyt, mert egyszer csak meglá tta Riley lová t. Felnyergelve á llt a
kará mná l, de a férfi nem volt ott vele.
– Itt vagy még? – kérdezte Milly.
– Igen, csak Riley lova kö tö tte le a figyelmemet. Most jö tt meg, de…
– Akkor nem is tartalak fel tová bb. Jó mulatá st! – mondta Milly célzatosan.
Dori helyére tette a kagyló t, és kiment a há z elé, de Rileyt sehol sem lá tta.
Má r lemenő ben volt a nap, amikor Riley végre ló dobogá st hallott. Tö bb mint há rom
ó rá ja ü lt a tó parton, de még mindig forrt benne a méreg. Dü hö s volt magá ra, és persze
65
Triciá ra is. Most azonban legalá bb visszajö tt, neki pedig nem kell egy szá l csizmá ban
hazamennie. Azt elég bajos lett volna megmagyará znia Dorinak.
Má r egészen kö zelrő l hallotta a ló dobogá st.
– Riley!
– Itt vagyok! – kiá ltott vissza a férfi, á m aztá n hirtelen elnémult.
Ez nem Tricia hangja volt!
– Merre? – kérdezte Dori.
A fenébe, mégis meghallott! – gondolta Riley, és ó vatosan visszaereszkedett a jéghideg
tó ba, ami ott, ahol á llt, a dereká ig ért. A legszívesebben a víz alá merü lt volna, de Dori
má r felfedezte, és lová ró l leugorva odasietett a partra.
– Te meg mit mű velsz ott?
A férfi vá laszra nyitotta a szá já t, de egy hangot sem sikerü lt kinyö gnie.
– Tö rtént veled valami? A lovad egyedü l jö tt vissza a kará mhoz. Megijedtem, hogy
bajod esett.
Dori értetlenü l meredt rá , arca ő szinte aggó dá sró l á rulkodott, és nagyon kívá natos
volt. Kívá natos és gyö nyö rű . Sokkal szebb, mint Tricia valaha is. Ha délutá n Dori jö tt
volna utá nam a vízbe, ő t biztosan nem utasítottam volna vissza, gondolta a férfi.
– Mi van veled, Riley?
– Gyere be!
A férfi hangja elcsuklott, és nem akarta elhinni, hogy az elő bbi mondat az ő szá já t
hagyta el.
– Tessék? – képedt el Dori még jobban.
– Semmi. É n…
Riley tudta, hogy mondania kellene valamit, de semmi okos nem jutott eszébe.
– Miért vagy a tó ban?
A férfi nagy levegő t vett.
– Nagyon meleg volt idekint, és gondoltam, ú szom egyet.
– É s?
– Ú sztam is, csak kö zben eltű nt a lovam. É s a ruhá m is.
Riley a végén má r csak suttogott, de Dori így is értette, és hitetlenkedve kö rbenézett a
tó parton.
– Elvesztek a ruhá id?
Riley egyszeriben nem fá zott tö bbé, és attó l tartott, felforr kö rü lö tte a víz, ha Dori
tová bbra is így néz rá .
– Nem vesztek el.
– Akkor mi tö rtént?
– Elvitte ő ket egy patká ny.
Dori elmosolyodott.
– Egy patká ny?
A férfi nagyot nyelt.
– Igen – felelte teljes meggyő ző déssel. Ekkora aljassá gra csakis egy patká ny képes.
– A csizmá dat viszont itt hagyta.
– Az való színű leg tú l nehéz volt neki.
– Vagy talá n azt akarta, hogy így kelljen hazamenned.
– Lehet – szű rte a szó t Riley a foga kö zö tt.
– Nem volt tú l kedves patká ny. Magadra haragítottad valamivel?
A férfi errő l a legkevésbé sem akart beszélni, Dori viszont vá laszt vá rt tő le.
– Má r bent voltam a vízben, amikor Tricia megjö tt, és az az ostoba ö tlete tá madt, hogy
ú sszunk együ tt.
66
Dori végig mélyen a szemébe nézett, mikö zben figyelmesen hallgatta a

magyará zkodá sá t.
– Hogy ú sszatok – ismételte meg lassan.
– Igen. É s má st is akart.
– Vagy ú gy!
– É n viszont nem. Nem tehettem. A fenébe is, Tricia férjes asszony! Ezt neki is
megmondtam.
– Mire ő fogta magá t, és ellopta a ruhá idat.
A férfi elvö rö sö dö tt.
– Magá nkívü l volt – mondta, és egyre ostobá bbnak érezte magá t. – Odabú jt hozzá m,
én meg ellö ktem.
– Ellö kted? – kerekedett hatalmasra Dori szeme.
Riley a vá llá t vonogatta.
– Igen. Borzalmasan dü hö s volt.
– Azt el tudom képzelni – felelte Dori, és felnevetett.
– Ez nem vicces! – nézett rá a férfi komoran.
Dori megtö rö lte a szemét.
– Nem, nem az – mondta, bá r még mindig nevethetnékje volt. – Most mi legyen? –
kérdezte, miutá n sikerü lt ö sszeszednie magá t.
– Lá ttam, hogy Jake lová val jö ttél. A nyeregtá ská já ban lennie kell tö rö lkö ző nek. Légy
szíves, hozd ide!
Egy darabig ú gy tű nt, Dori nem képes elszakadni a férfi lá tvá nyá tó l, végü l azonban
erő t vett magá n, és elindult. A tö rö lkö ző nem volt tú l nagy, de annyit azért eltakarhatott,
amennyit mindenképpen kellett.
– Dobd ide, légy szíves! – kérte a férfi.
Miutá n a víz alatt magá ra tekerte, dö bbenten lá tta, hogy a tö rö lkö ző leginká bb egy
sá torra hasonlít.
– Segíthetek? – kérdezte Dori, miutá n Riley lecö vekelt.
– Nem.
– Valami baj van?
– Tudod te jó l, mi van.
Dori arcá ra elő bb értetlenség ü lt ki, á m aztá n szélesen elmosolyodott.
– Csak nem zavarok talá n?
Most a férfi rá ncolta értetlenü l a homloká t.
– Má rmint a… lelkesü ltséged – bö kö tt a fejével Dori a tö rö lkö ző felé. – Ú gy értem,
hogy miattam van, ami… É rted má r?
Dori kerü lte a tekintetét, és Riley halvá nyan elmosolyodott.
– Igen, miattad van.
Dori most egyenesen a férfira nézett, és sugá rzó mosollyal ajá ndékozta meg.
– Akkor nem zavar – mondta, és odanyú jtotta neki a kezét, ő azonban még mindig
tétová zott. – Az ég á ldjon meg, Riley, gyere má r ki a vízbő l!
Dori annak idején sokszor ü lt egy lovon a bá tyja mö gö tt, a dereká t á tö lelve, és a fiá val
is lovagolt má r így. Az azonban egészen má s volt, mint most, amikor egy meztelen férfi
ü lt elő tte. Vagyis majdnem meztelen, mert csizma és tö rö lkö ző azért volt Rileyn.
Amikor a férfi fellendü lt a nyeregbe, Dori nem á llta meg, hogy ne leselkedjen. É s meg
kellett hagynia, Riley Stratton ezen a téren is lenyű gö ző nek bizonyult. Vá gyait
szemlá tomá st a hideg víz sem csillapította, és Dori lá tta rajta, hogy nem érzi jó l magá t a
bő rében, mikö zben elő tte ü l a nyeregben.
67
– Jó l vagy? – kérdezte tő le, és kissé enyhített a szorítá sá n, hogy szabadabban

mozoghasson. – Gyalog is hazamehetek.
– Nem – morogta megtö rten a férfi.
Dori érezte a hangjá ban a feszü ltséget, ezért elengedte a férfit. Így azonban a há tá hoz
kellett simulnia, de az még mindig jobb és veszélytelenebb volt, mint a dereká t szorítani.
– Gyí te! – fogta vá gtá ra Riley a lovat.
Valahol egyszer olvasott arró l, hogy az elő já ték nagyon fontos. De hogy egy férfi bele
is halhat, arró l egy szó sem á llt abban a cikkben. Igaz, a szakértő k aligha azt értették
elő já tékon, hogy egy meztelen férfi egy lovon ü l egy nő vel. Ha nekik ez nem is jutott
eszü kbe, attó l még beillett elő já téknak, és Riley kis híjá n belepusztult.
Hetek ó ta kívá nja má r Dori Malone-t, eddig azonban csak olyankor kerü ltek kö zel
egymá shoz, amikor a szá mító gép elő tt ü ltek. Az azonban semmi sem volt ahhoz képest,
hogy Dori arca most a vá llá n fekü dt, lehelete a bő rét simogatta, és néha még mintha a
nyelvét és a fogait is a bő rén érezte volna.
– Ki akarja hú zni a gyufá t, Miss Malone? – kérdezte a férfi ingerü lten, amikor má r nem
bírta tová bb.
– Nem tudom, Mr. Stratton. Még az is lehet, hogy igen.
– A tű zzel já tszol.
– Komolyan?
Dori hangja egyszerre volt á rtatlan és érzéki. Riley elszá ntan kü zdö tt, hogy
visszanyelje a nyugalmá t, vá gya azonban mit sem csitult. Ó rá knak tű nt, míg végre
hazaértek.
A há z elő tt leugrott a ló ró l, aztá n fél kézzel a tö rö lkö ző t tartotta a dereká n, a má sikkal
pedig Dorit ö lelte magá hoz. Azonnal a falhoz szorította, miutá n bementek, és bezá rta
maguk mö gö tt az ajtó t.
– Elpusztulok – suttogta Riley fojtott hangon, és lá zas tü relmetlenséggel Dori ajká ra
tapasztotta az ajká t.
Azt hitte, eszét veszti, amikor Dori a fü lcimpá já t kezdte harapdá lni, és keze elindult
lefelé a hasá n.
– Ahhoz képest, hogy a halá lodon vagy, nagyon is elevennek tű nsz – mondta, miutá n
á tfogta, amit keresett.
– Ne itt! Menjü nk be a há ló szobá ba! – zihá lta a férfi.
Elengedte a tö rö lkö ző t, és ö lbe kapta Dorit. A há ló szobá ban megbotlott a sző nyegben,
és Dorival együ tt az á gyra zuhant.
Mindeddig abban a tudatban élte az életét, hogy ő olyan férfi, aki szá má ra csak egy nő
létezhet. Ebben nem is tévedett, abban viszont igen, hogy Tricia lenne az. Most má r
bizton tudta, hogy Dorit akarja. Ró la á lmodott, ő t zá rta a szívébe, és igen, ő t szereti.
Ő pedig nem olyan, mint Tricia. É desebb, kedvesebb, természetesebb ná la. Dori
Malone egyszer csak belépett az életébe, felrá zta bénult ká bultsá gá bó l, és a mú ltbó l
visszatérítette a jelenbe. Megajá ndékozta Jake-kel, és reményekkel is. Visszaadta az
á lmait, amelyekrő l pedig má r azt hitte, ö rö kre eltemette ő ket.
Igen, szereti Dorit. É s most meg is mutatja neki, milyen nagyon szereti. Csak
sikerü ljö n még egy kicsit visszafognia magá t!
Kapkodva, ü gyetlenkedve gombolni kezdte a blú zá t, de Dori segített neki. Riley nem
akarta kivá rni, hogy még a cipő jét is levegye, az asszony azonban ugyanolyan meztelen
akart lenni, mint ő . É s csodaszép volt, amikor végü l ruhá tlanul elnyú lt az á gyon. A férfi
megigézve nézte, és tudta, hogy most minden á lma be fog teljesedni.
– Riley! – nyú jtotta ki feléje a kezét Dori hívogató n.
– Ó , drá gá m! – fekü dt a férfi végre mosolyogva a combja kö zé.
68
Hagyta, hogy ő irá nyítsa, és csukott szemmel á tadta magá t az ö rö mnek, amely minden
porciká já t á tjá rta. Alig-alig bírt uralkodni magá n, és boldogan felnyö gö tt, mikö zben mind
mélyebben beléhatolt Doriba. Ő készségesen nekifeszítette a testet, gyengéden
simogatta az arcá t, Riley pedig csó kokat lehelt a nyaká ra, az orrá ra, az ajká ra. Minden
ö nfegyelmét mozgó sítania kellett, amikor nyelvü k kéjes já tékba kezdett egymá ssal. Ne
még! Még ne! – parancsolt rá magá ra.
Dori egyszer csak megemelte a csípő jét, még szorosabban magá hoz ö lelte Rileyt,
izmai megfeszü ltek, testén borzongá s futott végig, ahogy felért a csú csra.
A férfi még ugyanabban a má sodpercben kö vette.
Az éjszaka még egyszer egymá séi lettek. Aztá n ú jra, és megint. Dori egy idő utá n
felhagyott a szá molá ssal. Az idő megszű nt létezni. Tudta, hogy ami itt és most tö rténik
kö zö ttü k, abbó l Rileynak szavak nélkü l is meg kell értenie, hogy szereti ő t.
Az első beteljesü lés utá n egymá s mellett fekü dtek, és a férfi mélyen Dori szemébe
nézett.
– É n má s ember vagyok, mint Chris – suttogta halkan.
Dori a mellkasá t simogatta, és szívére tapasztotta a tenyerét.
– Nem Christ keresem benned. Nekem te kellesz – mondta.
Szavainak csó kokkal adott hitelt, és nemcsak a testével, de szívével, lelkével is
megajá ndékozta Rileyt.
Amikor Dori késő bb azt javasolta, hogy zuhanyozzanak le együ tt, a férfi arcá ra egy
pillanatra zavart ijedtség ü lt ki.
– Pompá s ö tlet! – felelte végü l mégis.
– Ezt a tó ná l is megtehettü k volna – jegyezte meg Dori, miutá n kö lcsö nö sen
beszappanoztá k egymá st.
Riley belecsó kolt a nyaká ba.
– Nekem itt jobban tetszik.
É s így is volt. Most, hogy má r tudta, Dori nem Christ keresi benne, ő is megmutathatta
neki, hogy nem Triciá ra gondol, mikö zben vele van, hanem ő t akarja. Csak ő t!
A férfinak felgyorsult a légzése, amikor Dori keze elindult lefelé a testén.
– Hé, asszony, meg akarsz gyilkolni?
– Szeretni akarlak. Remélem, nem kérek tú l sokat? – kérdezte Dori á rtatlan hangon.
– Az majd mindjá rt kiderü l – emelte meg Riley, hogy beléhatolhasson.
Dori testén kéjes borzongá s futott végig.
– Igen, igen, ezt akarom – zihá lta.
A férfi pedig megadta neki, amire vá gyott.
Riley lesz a papá ja. Jake egészen biztos volt ebben, pedig senki sem mondta még neki.
Ő azonban, miutá n hazajö tt Jaredtő l, lá tta, hogyan néz egymá sra a mami és Riley. Néha
pedig, amikor azt hitték hogy nem veszi észre, lopva megsimogattá k egymá st. É s egyszer
még csó koló ztak is! Neki az tetszett a legeslegjobban.
Jake az ablakná l ü lt, és a csillagos égboltot fü rkészte. Eszébe jutott, hogy régen
sokszor ü ldö gélt a mamija ö lében, együ tt nézegették a csillagokat, és a mami kö zben
Stardust cowboyró l mesélt neki. É s ha a mami megkérdezte tő le, hol szeretne most
éppen lenni, ő mindig azt vá laszolta, hogy ott, ahol a papá ja van. É desanyja erre
odavonta magá hoz, és a szíve fö lé tette a kezét.
– A papá d ott van bent, Jake.
Ez így is volt igaz. A szívében volt, és azokban a tö rténetekben, amelyek Stardust
cowboyró l szó ltak, aki való ra vá ltja az emberek á lmait.
69
– Ugye nem haragudná l meg, ha Riley lenne a papá m? – kérdezte most halkan, aztá n
felnézett az égboltra, és a csillagok villó dzá sá t édesapja egyetértésének vette. –
Meglá tod, minden jó lesz. Mami szerint a szívü nkbe mindenki belefér. Akkor pedig én
egyszerre szerethetlek téged és Rileyt is.
A hír futó tű zként terjedt, és Dori ú gy érezte, mindenki hamarabb tudta, mint ő , hogy
Riley feleségü l fogja venni. A fodrá szná l az eskü vő jü k idő pontjá ró l kérdezték, a
vegyesboltban pedig kis híjá n kiesett a kezébő l a tejesü veg, amikor meghallotta, hogy az
emberek éppen azt talá lgatjá k, hová mennek majd ná szú tra.
– Maggie-tő l hallottá tok, hogy ö sszehá zasodunk Rileyval? – nézett rá juk nagy
szemeket meresztve.
Maggie, amikor reggel hazavitte Jake-et, kö nnyen kiolvashatta a szemébő l, hogy
boldog.
– Nem – rá zta meg a fejét Robert Tanner. – Azt hiszem, Jared mesélte.
– Jared? É s ő honnan… – Dori ö sszerezzent, amikor beléhasított a felismerés. – Csak
nem Jake… – harapta el a mondatot, és ki tudta volna tekerni a fia nyaká t.
Rileyval természetesen szó ba jö tt kö zö ttü k a há zassá g. Má r má snap este beszéltek
ró la, de nem Jake elő tt, hanem csak azutá n, hogy ő elment aludni.
– Van, amit sokkal szívesebben csiná lnék – mondta Riley ő szintén, mikö zben izgató an
harapdá lta Dori fü lcimpá já t de azt hiszem, most inká bb mégis beszélnü nk kell
egymá ssal. Mikor tartsuk meg az eskü vő t?
– Amikor akarod.
– Nekem mindegy – csó kolta meg ú jra a férfi. – É n csak szeretni akarlak.
– A marhavá sá r utá n – javasolta Dori, mert eszébe jutott, hogy Milly és Cash is
akkorra tervezik az eskü vő jü ket.
– Jó l van. Mindenhogy jó l van, ha te is ott leszel…
Aztá n nem folytattá k a beszélgetést, mert Riley vetkő ztetni kezdte Dorit, és ő nagyon
is készségesen megfeledkezett minden má sró l. Most azonban, a zsú folt vegyesboltban
elpirult, amikor visszagondolt arra az estére.
– Remélem, meghívtok majd bennü nket – mondta Robert.
– Mindenkit szívesen lá tunk – felelte Dori.
– Hallottá tok, emberek? Dori és Riley mindnyá junkat meghív az eskü vő jére.
Valaki halkan felnyö gö tt mö gö tte, és amikor Dori megfordult, meglá tta, hogy Tricia
Cannon á ll ott falfehér arccal. Dori nem ú gy tervezte, hogy ilyen kurtá n-furcsá n fogja
hírü l adni az eskü vő jü ket, és fő leg nem Tricia elő tt.
– Még nem tű ztü k ki a napot – tette hozzá sietve.
– Igazá n? – mosolyodott el Tricia kényszeredetten, aztá n hirtelen sarkon fordult, és
kiviharzott a boltbó l.
A kenyeret, amelyért bejö tt, ott felejtette a pulton.
Riley elő szö r fel sem akarta venni a telefont, á m aztá n meggondolta magá t, mert arra
gondolt, hogy biztosan Dori hívja a vá rosbó l. Ki má s is keresné?
– Szia, drá gá m! Má ris hiá nyzom neked?
– De még mennyire, Riley!
A férfi kezébő l majdnem kiesett a kagyló .
– Te vagy az, Trish?
A vonal tú lsó végérő l zavart kö hécselés hallatszott.
– Tö kéletesen igazad volt, amikor elkü ldtél. Hiba lett volna, de azó ta minden
megvá ltozott. Vagyis hamarosan egészen má s lesz a helyzet.
70
– Elá rulná d, mi a fenérő l beszélsz tulajdonképpen?

– Kettő nkrő l, Riley. Szá momra mindig csak te léteztél. Akkor is, ha ezt kicsit késő n
lá ttam be.
– Miért hívsz fel ilyenekkel, Tricia? Elment a jó zan eszed? – kérdezte a férfi
zavarodottan.
– Figyelj rá m! Nagyon nem szeretném, ha te ugyanazt a hibá t kö vetnéd el, mint én, és
ezt a legkomolyabban mondom.
– Tessék? Miféle hibá t?
– Azt, hogy ö sszehá zasodsz valakivel, akivel nem kellene. Kérlek, Riley, ne tedd!
– Tricia…
– Nem kell megtenned. Meggondoltam magam. Elvá lok Jefftő l.
– Tessék?
– Szeretlek, Riley! Mindig is szerettelek, és ö rö kké szeretni foglak. Nekü nk együ tt kell
élnü nk, és nem má sokkal, akiket csak jobb híjá n vá lasztottunk. É n még ma elmegyek
innen. Majd felhívlak Denverbő l.
– Trish, ezt nem szabad…
– Magad mondtad, hogy egy ujjal sem érsz hozzá m, amíg férjnél vagyok.
– Igen, tudom, de…
– Má r nem soká ig leszek férjnél – jelentette ki Tricia, és letette a kagyló t.
Riley kő vé vá ltan á llt ott, és dö bbenten meredt a telefonra.
– Robert Tanner mindenkit meghívatott velem az eskü vő nkre – ú jsá golta el Dori
azonnal, amint hazaért.
Riley a konyhá ban ü lt, és olyan képpel meredt maga elé, mint aki éppen most értesü lt
egy szerette elhunytá ró l.
– Elképesztő , hogy má r mindenki mindent tud – kezdte el Dori kirá molni, amit
vá sá rolt. – Attó l tartok, ezért Jake-nek tartozunk kö szö nettel.
Riley nem vá laszolt, hanem még mindig csak a fejét ló gatta, és feltű nő en sá padt volt
az arca.
– Mi van veled? É s egyá ltalá n, miért vagy ilyenkor idehaza? Csak nem Jake-kel tö rtént
valami? – kérdezte Dori rémü lten.
– Nem, vele nincs semmi. Triciá ró l van szó – mondta végre a férfi leverten.
– Hogyhogy? – kérdezte Dori, á m aztá n eszébe jutott, hogyan viselkedett Tricia a
boltban. – Gratulá lni akart nekü nk?
Riley nagyon lassan felemelte a fejét.
– Elvá lik Jefftő l.
Tricia ú jra szabad. Anélkü l, hogy magá nak is bevallotta volna, Riley régó ta á lmodott
errő l, és az á lom most való sá ggá lett. De miért nem hamarabb, mielő tt ő megismerte
Dorit és a fiá t? Miért pont most, amikor má r nő sü lni készü l? Fü lében még mindig ott
csengtek Tricia szavai: „Szeretlek, Riley! Mindig is szerettelek, és ö rö kké szeretni foglak.”
A fene egye meg! Riley kihú zta magá t, és a dombtető rő l lenézett a há zá ra. Lá tta, hogy
Dori odakint labdá zik Jake-kel. Amit hosszú évekig megtagadott tő le a sors, azt végre-
valahá ra megadta neki. Csalá d vá rja, amikor hazatér a munká bó l.
É s erre Tricia éppen most kö zli vele, hogy szereti. Csakhogy ez má r mit sem szá mít. Ez
itt a jelen, Tricia pedig a mú lt, gondolta Riley. Lelovagolt Dorihoz és Jake-hez, s a kisfiú
szá ja azonnal a fü léig szaladt, amint meglá tta. Dori is mosolygott, de kö zben mégis
komolynak tű nt, mintha sejtené, mi megy végbe Rileyban.
– Jó , hogy megjö ttél! – szaladt elé Jake lelkesen. – Képzeld, elmehetü nk Tuggerért!
71
Dori szeme fö lé tette a tenyerét, hogy ne vakítsa el a nap, és felnézett a férfira.

– Maggie felhívott, hogy most má r el lehet hozni a kiskutyá kat.
Jake tü relmetlenü l toporgott.
– Megyü nk má r?
Tricia gyerekeinek ki fog kutyá t ajá ndékozni? É s szü letik-e még egyá ltalá n gyereke? –
futott á t Riley fején a gondolat, de sietve elhessegette magá tó l, és megkö szö rü lte a
torká t.
– Persze hogy megyü nk – vará zsolt mosolyt az arcá ra. – Akkor há t indulá s!
A kutyakö lyö k jó tékonyan elterelte Riley figyelmét. Jake-kel madarat lehetett volna
fogatni ö rö mében, és Dorinak is nagyon tetszett a vidá man ugrá ndozó , fekete-fehér
sző rpamacs. Riley ö rü lt, hogy ú gy tehetett, mintha minden figyelmét a kiskutya foglalná
le, amikor Maggie megkérdezte, hallottá k-e má r, mi tö rtént Tricia és Jeff kö zö tt.
– Annyit hallottunk, hogy elvá lnak – felelte Dori.
– Így van – bó lintott Maggie. – Tricia má r el is kö ltö zö tt Denverbe. Csak ú gy, egyik
napró l a má sikra. Szomorú tö rténet – tette hozzá , és Rileyra pillantott, ő azonban egy
szó t sem szó lt.
Nem tudta, mit mondhatna, ezért inká bb tová bbra is Tuggerrel foglalkozott. Ezutá n a
lovak betö résérő l, a kiskutya kosará ró l és megfelelő tá plá lá sá ró l beszéltek. Triciá t
egyikü k sem hozta szó ba tö bbé, Rileynak mégis mindig rá kellett gondolnia.
Tricia megtette, amirő l telefonon beszélt, Riley azonban tudta, mit mondana, mit
kellene mondania, ha ú jra felhívná . Azt, hogy elkésett, mert az ő szíve má r má sé.
Chris egyszerű en elkü ldte, amikor megtudta, hogy gyereket vá r. Dori tudta, hogy Riley
soha nem tenne ilyet. Ő megígérte, hogy feleségü l veszi, és el is venné. Ugyanú gy á llná a
szavá t, ahogyan Jake-nek is á tengedte a farmja felét. Ahogyan a férje miatt elutasította
Triciá t, és nem fekü dt le vele. Riley mindig csak azt teszi, amit a szíve helyesnek érez,
bá rmilyen á rat kell is fizetnie érte.
Ő t azonban nem szereti. Ú gy nem, mint Triciá t. Dori ebben egészen biztos volt. Tricia
telefonhívá sa utá n Riley feltű nő en mély hallgatá sba burkoló dzott, mintha egy rész belő le
is Denverbe kö ltö zö tt volna. Dorinak ez akkor tű nt fel leginká bb, amikor szeretkeztek.
Tú l sok tapasztalata ugyan nem volt ezen a téren, ö sztö nö sen mégis megérezte, hogy a
férfi má sra gondol kö zben. Riley tová bbra is mindent elkö vetett, hogy jó szerető legyen,
de első éjszaká ik vará zsa elillant. A teste itt volt, a szíve azonban nem. Azt Tricia elvitte
magá val.
Dori nagyon soká ig vá rt arra a férfira, akinek odaajá ndékozhatja a szívét. Elő szö r csak
szép á lomnak tű nt, hogy Riley Stratton lehet az a férfi, á m aztá n szerelemre gyulladt
irá nta, és az á lombó l való sá g lett.
É s mégsem kaphatja meg Rileyt. Egyik éjjel ő t nézegette alvá s kö zben, amikor Dori
sú lyos dö ntésre jutott. Nem mehet feleségü l olyan férfihoz, aki nem szereti.
– Miért csomagolunk?
Dori gondosan kerü lte Jake tekintetét. Most még nem volt képes arra, hogy a szemébe
nézzen, és megmondja neki az igazsá got.
– Meglá togatjuk Milly nénit, és egy ideig ná la is maradunk.
– Hogyhogy?
– Mert meghívott bennü nket. Készítsd ö ssze szépen, amit magaddal akarsz hozni!
– É n semmit sem akarok vinni. Nem is akarok elmenni innen. Te meglá togathatod
Milly nénit, én meg itt maradok Rileyval.
72
– Azt nem lehet, drá gá m. Nagymama és nagypapa lá tni szeretne. Hiá nyzol nekik –
mondta Dori, bá r a szü leivel nem is beszélt, hanem csak a hú gá t hívta fel.
– Tuggert is viszem – jelentette ki Jake.
– Helyes! – felelte Dori. A kiskutya legalá bb majd lefoglalja a fiá t. – Akkor viszont a
kosará t és az eledelét is el kell csomagolnunk.
– Má ris indulunk?
– Igen. Most azonnal.
Dori minden reményét feladta, amikor délben Tricia Denverbő l telefonon kereste
Rileyt, aki nem volt otthon.
– Mondja meg neki, hogy hívtam, és késő bb majd ú jra megpró bá lom!
Tricia hangja fá tyolos volt, és Dori ú gy gondolta, hogy sírhatott. Ő sem á llt messze
attó l, hogy elsírja magá t.
– Megmondom – vá laszolta, de má r akkor eldö ntö tte, hogy nem fogja á tadni az
ü zenetet.
Nem akarta megvá rni Rileyt. Jó l ismerte, és tudta, megint csak azzal nyugtatná meg,
hogy ő t akarja elvenni, és nem Triciá t. Ő viszont nem kér abbó l, hogy Riley rosszul
értelmezett tisztességbő l felá ldozza magá t miatta. É ppen ezért fog eltű nni innen, mielő tt
hazajö nne.
– Igyekezz, Jake! Nem szeretnék egész ú ton sö tétben vezetni.
A kisfiú ugyan fintorgott, de végü l tette, amit mondott neki. Kifelé menet Dori nem
nézett le a kilincsre, amelyen ott ló gott Riley egyik inge. Egyá ltalá n nem akart gondolni
rá , mégis mindenrő l ő jutott eszébe. Mikö zben az utolsó darabokat is begyö mö szö lte a
csomagtartó ba, má r a kö nnyeivel kellett kü szkö dnie.
– Rajta, szá llj be! – nó gatta a fiá t.
– Riley bá csitó l nem is kö szö nü nk el?
– Hagytam neki ü zenetet.
– De…
– Ü lj má r be a kocsiba, Jake!
A gyerek, ha kelletlenü l is, de engedelmeskedett a felszó lítá snak, és megkö nnyebbü lt
só hajjal Dori is beü lt a kormá ny mö gé.
– Riley bá csi kidobott minket?
Dori elképedve meredt a fiá ra, és azt olvasta le az arcá ró l, hogy komolyan gondolta a
kérdését.
– Nem, Jake. Természetesen nem.
– Akkor viszont…
– Mondtam má r neked, hogy Milly néni…
– Tudom, hogy nem Milly néni az oka.
– Igazad van, nem ő az oka, hanem Riley bá csi és én. Ö ssze akartunk há zasodni, de
nem fogunk. Te viszont még kicsi vagy ahhoz, hogy ezt megértsd.
– Nem is vagyok!
– Jó l van, én viszont nem érzem jó l magam ahhoz, hogy most errő l beszéljek.
É s ez igaz is volt. Dori a blú za ujjá val letö rö lte a kö nnyeit, aztá n begyú jtotta a motort.
Jake, ö lében Tuggerrel, szó tlanul ü lt mellette.
Dori és Jake nem volt kint az udvaron, amikor Riley hazaért. A kocsit sem lá tta a
helyén, és arra gondolt, hogy Doriék bemehettek a vá rosba. Jake-nek való színű leg ú j
ruhá kra van szü ksége. Elképesztő iramban nő az a kö lyö k.
Riley bekö tö tte az istá lló ba a lová t, aztá n fü ttyentett Tuggernek, de a kutya nem
kerü lt elő . Biztosan magukkal vitték, mert Jake kis idő re sem hajlandó megvá lni tő le.
73
A há zban nagy, természetellenesen nagy volt a csend. A konyhaasztalon egy cédula

fekü dt, s mikö zben elolvasta Dori ü zenetét, Rileyban egy vilá g omlott ö ssze.
„Kedves Riley!
Visszamentünk Livingstonba, de nem a szüleimhez. Egy ideig a húgomnál fogunk lakni.
Majd jelentkezem, hogy megbeszéljük, hová küldd utánunk a többi holminkat. Még nem
tudom, eladjuk-e neked Jake tulajdonrészét. Ő erősen kötődik hozzád, én viszont nem
szeretném megakadályozni, hogy elvehesd azt a nőt, akit szeretsz. Ma keresett Denverből,
és este majd újra felhív.
Dori
Ui.: Tuggert magunkkal vittük.”
Riley éppen a levél végére ért, amikor megszó lalt a telefon.

– Dori? – kapta fel a férfi a kagyló t.
– Nem, én vagyok – mondta Tricia, és kissé meglepettnek hallatszott a hangja. – Má r
hívtalak egyszer, és hagytam neked ü zenetet.
– Tudom, megkaptam.
– Akkor azt is tudod, hol vagyok. Kivettem egy kis laká st, és most éppen munká t
keresek. Jeff-fel abban egyeztü nk meg, hogy felvá ltva lesznek ná lunk a gyerekek, ha majd
elcsitultak az első izgalmak. Azt hiszem, jobb lesz, ha egy darabig itt maradok, mielő tt
hozzá d kö ltö znék a farmra. Tudod, milyenek az emberek!
– Igen, tudom – felelte Riley gépiesen, bá r fejében teljes volt a sö tétség.
– Esetleg te is eljö hetnél hozzá m – folytatta Tricia. – Denver biztosan tetszene neked.
Együ tt tö lthetnénk a hétvégeket, és ki tudja, ha majd ö sszehá zasodtunk, talá n végleg
idekö ltö zö l. Elképzelhető nek tartod?
„Ha majd ö sszehá zasodtunk…” Riley kéznyú jtá snyira kerü lt attó l, hogy régi á lma
való ra vá ljon. Az a nő , aki utá n mindig is só vá rgott, vissza akar jö nni hozzá . Csakhogy ő
má r nem szereti. Ú gy nem, ahogyan Dori Malone-t.
Riley egyszeriben megértette, hogy csakis azért só vá rgott megszá llottan Tricia utá n,
mert ő volt az első nő az életében. Nem a szíve akarta visszaszerezni, hanem a testi vá gy
és a sértett hiú sá g dolgozott benne. Most má r vilá gosan lá tta, hogy Tricia irá nt soha nem
érezte azt, amit Dori Malone irá nt érez.
Ő benne szereti, hogy ő rzi, védi Jake á lmait, és azt is, hogy otthont vará zsolt a há zá bó l.
Ahogyan fü ggö nyö ket varrt az ablakokra, vagy a szá mító gépnél serénykedett, a
csipkelő dését, az odaadá sá t az á gyban, mindezt szereti. Dori nagyvonalú , kedves,
figyelmes és gyengéd. Tricia viszont mindent kizá ró lag ö nzésbő l tesz.
– Riley! Csak arra gondoltam, hogy néha eljö hetnél hozzá m.
– Nem megyek.
– Nem baj, má st is kitalá lhatunk…
– Nem megyek Denverbe, és nem veszlek feleségü l, Trish.
Tricia szava pillanatokra elakadt.
– Ne akard azt mondani, hogy bá rmivel is tartozol annak a nő nek! – csattant fel aztá n.
– Komolyan, Riley…
– Má r nincs itt. Elhagyott.
– Há t akkor…
– É n szeretem, Trish. Szeretem!
A férfi tudta, hogy tapintatosabb is lehetett volna, de mindig is az egyenesség híve
volt.
– De…
74
– Most mennem kell, Trish. Ha el akarsz vá lni Jefftő l, az a te dolgod, nekem semmi
kö zö m hozzá ! É n Dorit veszem el, má r ha valaha is szó ba á ll még velem – tette hozzá , és
lecsapta a telefonkagyló t.
Nem tudta, milyen messzire juthatott má r Dori, de mindenképpen utol kellett érnie.
Jake soha életében nem haszná lt még érmés telefont. Sejtelme sem volt ró la, hogyan
mű kö dik, de az autó pá lya pihenő helyének éttermében egy cowboy segített neki, és még
a tá volsá gi hívá st is elintézte helyette, mert pénze sem volt.
A mamá já nak azt mondta, vécére megy, de azért ó vatosan há tra-há tralesett a vá lla
fö lö tt, hogy nem bukott-e le. A szá m sokszor kicsö ngö tt, és Jake má r éppen fel akarta
adni, amikor mégis meghallotta a nagybá tyja hangjá t.
– Dori?
– É n vagyok, Riley bá csi! É n…
– Jake! Honnan hívsz?
– Egy benzinkú t éttermébő l. Tankolnunk kellett. Mit csiná ltá l a mamival?
– Semmit! Nem akartam, hogy elmenjetek. Hol vagytok most, Jake?
Jake kö rü lnézett. A pihenő hely ugyanolyan volt, mint bá rmelyik má sik az autó pá lya
mellett. Végü l megint a cowboyhoz fordult segítségért.
– Megmondaná , hogy hívjá k ezt a helyet?
– Ranchesternek.
Jake azonnal tová bbadta Rileynak, amit megtudott.
– Jó l van. Egy-két ó ra alatt odaérek. Ne mozduljatok onnan!
– Mami abba nem fog belemenni. Azt sem tudja, hogy felhívtalak.
Jake hallotta, hogy a nagybá tyja halkan szitkozó dik.
– Fel kell tartó ztatnod – mondta aztá n Riley. – Engedd le a kocsitok gumijait!
– Azt hogy csiná ljam? – kérdezte Jake.
Riley sietve elmagyará zta, mit kell tennie.
– Lehet, hogy hamar fel tudjá k pumpá lni a kerekeket – tette hozzá . – Valami má st is ki
kell talá lnunk. Mondjuk…
– Jö n! – kiá ltotta Jake izgatottan. – Le kell tennem.
Kicsit késő bb sikerü lt kiló gnia a kocsihoz, és észrevétlenü l leeresztette a gumikat, de
nem sokra ment vele. Riley bá csi sejtése beigazoló dott, mert tö bben is a mami
segítségére siettek, és percek alatt felpumpá ltá k a kerekeket. Jake-nek jobb nem jutott
eszébe, ezért azt talá lta ki, hogy mindjá rt éhen veszik. Nagyon lassan evett, és annyit,
hogy má r ki akart pukkadni, de nagybá tyja még mindig nem volt sehol.
– Igyekezz, Jake! – sü rgette a mamá ja. – Milly néni má r vá r minket.
– Itt is alhatunk.
– Az szó ba sem jö het. Indulá s!
A mami beü ltette a kocsiba, és ő is be akart szá llni, de Jake-nek megint eszébe jutott
valami.
– Még ki kell mennem vécére. É s Tuggernek is.
– Jó l van, csak siess! É n addig megsétá ltatom Tuggert.
Jake megvá rta, hogy a mamá ja elinduljon a kutyá val, de mire visszajö ttek a kocsihoz,
ő is megjö tt a vécérő l, és má r a helyén ü lt.
Dori indulni akart, az indító kulcs azonban nem volt a helyén. Kereste a
kézitá ská já ban, maga alatt az ü lésen és a zsebeiben is, á m sehol sem talá lta.
– Hova tehettem a kulcsot?
Jake a fejét ingatva nézett vissza rá .
– Sejtelmem sincs.
75
– Ezt nem hiszem el! – hajtotta le Dori csü ggedten a a fejét. – Légy szíves, menj vissza
az étterembe, és nézd meg, nem maradt-e az asztalon a kulcs.
– Jó !
– Hogy lehetek ennyire szerencsétlen!
Jake lá tta a mamá já n, hogy mindjá rt elsírja magá t. Azt is tudta azonban, hogy neki lesz
oka sírá sra, ha a mami rá jö n, hogy lehú zta a vécén a kocsikulcsot.
Amint behajtott a pihenő helyre, Riley azonnal felfedezte Dori kocsijá t. Szá guldva tette
meg az utat, és mindvégig azon imá dkozott magá ban, nehogy megá llítsá k a rendő rö k.
Végre-valahá ra megtalá lta! Lá tta, hogy kamionosok és farmerek gyű rű jében á ll a
parkoló ban, és mind egyszerre beszélnek hozzá .
Riley kissé tá volabb á llította le a kisteherautó já t, és senki nem is figyelt fel rá , csak
Jake, aki Tuggerrel az ö lében egy padon ü ldö gélt. Amint meglá tta ő t, a gyerek felá llt, de
nem ment oda hozzá , hanem vá rta, hogy tegye, amit tennie kell.
Riley odasietett a pityergő Dori kö rü l kialakult csoportosulá shoz, és megkö szö rü lte a
torká t.
– Dori!
Az emberek hirtelen mind elhallgattak, és vá rtá k, mi fog ebbő l kisü lni. Dori dö bbenten
Riley felé fordult, aztá n odapillantott a fiá ra, aki Tuggert magá hoz ö lelve á llt ott, és
bá torító an bó lintott neki. Dori végü l megint Rileyra nézett.
– Gondolom, te is ki akarsz hú zni a pá cbó l – mondta
– Nem.
– Nem? – á mult el Dori még jobban.
– Azért vagyok itt, mert szeretlek.
Dori értetlenü l meredt rá .
– Tricia…
– …telefoná lt – fejezte be helyette Riley a mondatot. – Meghívott magá hoz Denverbe,
de én nem megyek. Megértettem, hogy olyasmi utá n rohanok, amit való já ban má r nem is
akarok megkapni. Nem szeretem Triciá t. É n téged szeretlek, Dori.
A férfi hangja elcsuklott. Kínosan érezte magá t, és cseppet sem kö nnyítette meg a
dolgá t, hogy mindenki ő ket bá multa.
– Szeretlek – folytatta mégis –, és Jake-et is szeretem. Veletek akarok élni – mondta, és
észrevette, hogy Jake kö zben odaá llt mellé, és ő is Dorit nézi. A férfi a gyerek vá llá ra tette
a kezét. – Tudom, nem vagyok hibá tlan, Dori, de szeretlek. Kérlek, gyere haza, és légy a
feleségem!
Dori kö nnyezve a nyaká ba borult.
– Igen – suttogta –, igen, Riley. A feleséged leszek.
A kö rü lö ttü k á lló k tapsolni kezdtek, de a férfi csak Dorit és Jake-et lá tta, és bizton
tudta, hogy velü k fogja leélni az életét. Talá n mégsem mese csupá n, hogy Stardust
cowboy való ra vá ltja az emberek legszebb á lmá t.
76

A Bajos Lokoto - Anne McAllister

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Bajos Lokoto - Anne McAllister

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Anne McAllister

Majdnem este tízre já rt az idő , amikor Dori hazaérkezett. Riley jó két ó rá ja vá rt má r a

É desanyja gyengéden megszorította a vá llá t.

Dori megpö rdü lt a tengelye kö rü l. Jake a folyosó n á llt, és hatalmasra kerekedett

Dori pillantá sa a kihű lt palacsintá ra esett.

– De én nem akarom eladni a farmomat.

„Vigyá zz a kelbimbó kkal!” Jó ö tlet! Mi egyebet tehetne? Ha megkérdeznék, semmit

– Chrisnek van egy fia?

Trish réges-rég az ü gyvédje felesége, de ő má r a mosolyá tó l is azonnal elveszti a fejét, és

vacakokat, amelyekért annyira odavagy. A tető t is felú jíthatjuk. Az má r ú gyis évek ó ta

„Majd megtanulja, mi a fontos az életben.”

– Egyszerű en nem értem – mondta.

A farmhá z konyhá já ban a faburkolaton ugyanú gy meglá tszottak az évek, ahogyan a

Riley megértette. Nem akarta, és mégis megértette. A munká sok há ló helyéü l

Ő ú gy értette, hogy derékban szorítja a farmere, az asszony pillantá sa azonban nem a

– Ezzel Jeannie-hez, az iskolatitká runkhoz kell fordulnia, vagy Betsyhez, az

végre leü lt a tévé elé, a férfi az ó rá já ra nézett, dü nnyö gö tt valamit a munká já ró l, és má r

Dori dö bbenten meredt rá .

– Nem kell ú gy éreznie. Arra semmi szü kség.

Dori há tradő lt a nyeregben, élvezte, hogy melengető napsugarak simogatjá k az arcá t,

Tanneréknél má r sokan ö sszegyű ltek, de Dori azonnal felfedezte Maggie-t, és ő is

– Nem szű k há rmuknak a há z? – folytatta Tricia a kérdező skö dést.

Tricia sugá rzó an felmosolygott rá .

– Mi a… – morogta a férfi, és felpattant a szeme.

– Akkor most mondd el szépen, hogy mi ez az egész!

– Mi ú jsá g? – kérdezte kissé tü relmetlenü l.

– Nem kell. Remek á llat.

Dori végig mélyen a szemébe nézett, mikö zben figyelmesen hallgatta a

– Jó l vagy? – kérdezte tő le, és kissé enyhített a szorítá sá n, hogy szabadabban

– Elá rulná d, mi a fenérő l beszélsz tulajdonképpen?

Dori szeme fö lé tette a tenyerét, hogy ne vakítsa el a nap, és felnézett a férfira.

A há zban nagy, természetellenesen nagy volt a csend. A konyhaasztalon egy cédula

Riley éppen a levél végére ért, amikor megszó lalt a telefon.

You might also like