Arany Júlia 2006.07k.1. Karen Rose Smith - Melyik Gyerek Az Enyém

Karen Rose Smith
Melyik gyerek az enyém?
Jillian Kandall egyedü lá lló , mégis boldog anyaként nevelgeti Abby lá nyá t. Csakhogy a
béke azonnal szétfoszlik, amikor Chase Remmington azzal hozakodik elő , hogy
gyermekeiket szü letés utá n elcserélték. Jillian bá rmit megtenne, hogy ná la maradjon a
gyermek, akit ő oly nagy szeretettel nevelt, de persze a má sik kislá nyt, Marianne-t is
akarja. Vajon elég bá tor-e ahhoz, hogy elfogadja mindazt, amit a férfi ajá nl?
Karen Rose Smith Melyik gyerek az enyém? (Arany Júlia 2006/7/1.)
PROLÓ GUS
Chase Remmington szorosan fogta a felesége kezét, és megpró bá lt higgadt
utasítá sokat adni neki, mikö zben ú jabb fá já s rá ntotta gö rcsbe az asszony testét. Chase
érezte, hogy ereiben szétá ramlik az adrenalin, melytő l még izgatottabb lett és még
inká bb á tjá rta ő t az aggodalom Fran miatt. Arca borostá s volt, barna hajá n zö ld
mű tő ssapka, s most nagyon izzadt, pedig odakinn jeges januá ri szélvihar vihar tombolt.
Az ú t a kó rhá zba való ban veszélyes volt, pedig nem volt messze Washington D.C.-tő l.
Amikor szü lés-elő készítő tanfolyamra já rtak ide, nagyon bará tsá gosnak tű nt és kö zel is
volt a laká sukhoz, most azonban Chase azt kívá nta, bá rcsak nagyobb és jobban felszerelt
intézménybe vitte volna Frant. Ma este nem volt elég orvos, a szü lészet pedig tele volt,
sokan még a vajú dá s korai szakaszá ban jö ttek be, mert attó l féltek, hogy késő bb az
idő já rá s miatt otthon ragadnak. A vajú dó ban sem volt elég hely, két nő t a hallban
helyeztek el.
Ebben a szobá ban sem voltak egyedü l, egy fiatal nő volt még ott rajtuk kívü l, aki a
hú szas évei elején já rhatott. Kettő jü kre csak egy nő vér jutott. Mielő tt a nő vér behú zta
volna a két á gyat elvá lasztó fü ggö nyt, Chase egy pillantá st vetett a fiatal nő re. Senki nem
kísérte el. Chase el sem tudta képzelni, hogy egy nő ilyen helyzetben egyedü l és tá rs
nélkü l legyen. Rá adá sul tú lsá gosan fiatalnak tartotta a gyermekszü léshez… tú lsá gosan
fiatalnak ahhoz a hatalmas felelő sséghez, amit egy gyermek vá llalá sa jelent. Fran és ő
má r régó ta tervezték a babá t, mégis néha szinte megrettent a szü lő i szereppel já ró
terhektő l.
Fran nő gyó gyá sza viharozott be a szobá ba. Dr. Fenneker ma este nagyon zaklatottnak
tű nt, szü rkés haja csapzottan ló gott ki a mű tő ssapka aló l, szemü vege az orrá ra csú szott.
Mikö zben a doktornő Frant vizsgá lta, a nő vér, aki a má sik nő nek segített, hirtelen
felkiá ltott a fü ggö ny mö gü l:
– Lá tszik a baba feje!
– Itt is. Neked kell Mrs. Kendall szü lését levezetned. Ezzel Dr. Fenneker ú jra Franhez
fordult.
A nő vér való sá ggal feltépte a két á gy kö zö tti fü ggö nyt, a hangja remegett.
– Biztos, hogy nekem kell levezetnem? Dr. Singer azt mondta, hogy nemsoká ra…
– Dr. Singer ikerszü lésen van a kettesben – vá gott szavá ba a doktornő . – Meg tudod
csiná lni. Ha Fran ü gyes és két nyomá ssal kitolja ezt a babá t, akkor jö vö k és segítek.
– Jaj, nyomnom kell! – kiá ltotta Mrs. Kendall elfú ló hangon.
Chase hallotta a félelmet a hangjá ban, de aztá n megint érezte a kezén Fran
kétségbeesett szorítá sá t, és teljes erejébő l a feleségére ö sszpontosított, így pró bá lva
á tsegíteni a kö vetkező fá já son.
– Jó l van, nagyon ü gyes vagy… – suttogta a fü lébe.
– Jö n a baba! – kiá ltotta a nő vér a fü ggö ny mö gü l.
– Itt is – só hajtott fá radtan Dr. Fenneker Fran á gya végébő l. – Tedd azt, amit tanultá l.
Mihelyt tudok, á tmegyek és segítek.
Ekkor Fran élesen felkiá ltott, és teljes erejébő l nyomni kezdett.
Chase szinte maga is érezte a kínt, ami a felesége testét szaggatta, és má r alig vá rta,
hogy vége legyen az egésznek.
Néhá ny má sodperc mú lva Dr. Fenneker vilá gra segítette a babá t.
– Kislá nya van! – jelentette be győ zedelmesen.
2
Chase-t mélységes szeretet tö ltö tte el a felesége és a kisbaba irá nt… a lá nya irá nt.
– Ez is kislá ny! – jö tt egy remegő , de boldog hang a má sik á gy felő l.
Chase Fran fö lé hajolt, és tú lá radó boldogsá gá ban kedves szavakat suttogott neki.
A doktornő elvá gta a kö ldö kzsinó rt, majd betette a babá t az á gy lá bá ná l lévő kis
kocsiba, Mrs. Kendall kislá nya mellé. Ezutá n segített Frannek megszü lni a méhlepényt.
Ekkor vá ratlanul pislá kolni kezdtek a fények, majd a szü lő szoba és a folyosó is teljes
sö tétségbe borult.
Chase ú jra megfogta a felesége kezét, és megnyugtató hangon biztatta:
– Semmi baj. Nemsoká ra megint vilá gos lesz. Biztosan van itt tartalék generá tor.
A folyosó ró l kiá ltá s hallatszott:
– Nem kapcsol be a generá tor! Mindjá rt megnézzü k, mi a baj!
Most má r mindkét baba nyö szö rö gni kezdett, és ahogy a nő vér és a doktornő já rká lt a
szobá ban, Chase hallotta, ahogyan a kocsi ide-oda gurul az á gy lá bá ná l.
Egy perc elteltével észrevette, hogy Fran keze furcsá n hideg és nyirkos.
– Fran? Fran? – szó longatta.
A nő vér elemlá mpá t vett elő , és a pultra helyezte. Dr. Fenneker most Mrs. Kendallt
lá tta el. Nem mű kö dtek a monitorok, így nem lehetett hallani a megnyugtató
szívhangokat sem.
A félhomá lyban Chase megpró bá lta kitapogatni, hol van a kislá nya. A nő vér a
kocsikná l á llt, és ezért nem lá tta a babá kat. Pá r má sodperc mú lva azonban odavitte
hozzá juk a kis csomagot, és ó vatosan Fran karjá ba helyezte.
Á m Fran nem szó lt egy szó t sem. A kísérteties félhomá lyban a férfit szö rnyű
bajsejtelem kezdte gyö tö rni. Megérezte, hogy valami gond van.
– Doktornő ! Dr. Fenneker, itt van? Kérem nézze meg, mi van a feleségemmel!
A fények hirtelen kigyú ltak. Chase lá tta, milyen természetellenesen sá padt Fran arca.
Azutá n meglá tta a lepedő n a hatalmas vértó csá t.
Chase hívá sá ra a doktornő otthagyta Mrs. Kendall á gyá t, és Franhez rohant. Ekkor
szö rnyű szű rzavar tá madt a szü lő szobá ban.
3
1. FEJEZET
Chase Remmingtont tö bbé nem tudtá k megrendíteni a sors csapá sai. Ezekbő l má r
há rom embernek való is kijutott neki. Ez az utolsó azonban minden addiginá l jobban
megrá zta.
Ahogy a park felé kö zeledett, meggyorsította amú gy is hosszú lépteit. Kigombolt
elegá ns kabá tja ide-oda csapdosott a szélben. Ez a kabá t nem volt valami meleg a
pennsylvaniai télben, itt, Floridá ban viszont még februá r kö zepén is tú l sok volt.
Amint megpillantotta a Dayton Beach-i parkban anyá t és gyermekét, má r semmi má s
nem szá mított, csak rá juk figyelt. Leginká bb a há roméves kislá nyt nézte, aki talá n az ő
lá nya. Ott volt vele Jillian Kendall is, az a nő , aki akkor éjjel ugyanabban a kó rteremben
szü lt, aká rcsak Fran… Az a néhá ny perces zű rzavar és ká osz ú gy ö sszekö tö tte az
életü ket, ahogy elő tte elképzelni sem tudtá k.
Chase sosem tudott jó l bá nni az emberekkel. Fran tudta és elfogadta ezt. Sokszor
szemére is vetette, hogy milyen esetlen, de kö zben mosolygott, és lá tszott rajta, hogy
igazá bó l tetszik neki ez a tulajdonsá g. A férfi tudta, hogy most nagyon fontos lenne
tapintatosan kö zeledni Jillian Kendallhez. Mégis egy vá gya volt csak: visszatérni
Marianne-hez, megnézni, jobban van-e má r, és meséket olvasni neki, amitő l a kislá ny
szeme mindig felcsillan.
Még egyszer rá pillantott Jillian Kendallre, és észrevette, hogy gesztenyeszínű hajá ban
vö rö s csíkok csillannak meg a szikrá zó napsü tésben, és azt is, hogy arca, há rom évvel a
szü lés utá n, még gyö nyö rű bb. Aznap éjjel csak egy pillanatra lá tta ő t, mégsem felejtette
el. Az is lehet, hogy azért emlékezett rá , mert az elmú lt években minden alkalommal
Marianne mosolyá ban lá tta felvillanni az arcá t.
Most viszont Jillian mosolygott, mikö zben kislá nyá t lö kte a hintá ban. A magá ndetektív
jelentésébő l Chase tudta, hogy a gyereket Abbynek hívjá k. Abby. Az ő lá nya…
Jillian meglepő dö tt, amikor Chase letért az ú tró l és a fü vö n á t egyenesen feléjü k
tartott. Ugyanakkor egyá ltalá n nem tű nt gyanakvó nak vagy bizalmatlannak.
Ez jelentheti azt is, hogy rendkívü l hiszékeny, de azt is, hogy elég magabiztos ahhoz,
hogy bá rmilyen helyzetben feltalá lja magá t.
Chase elő bb Abbyt nézte meg. Végre kö zelrő l lá thatja! A kislá ny vá llig érő , hullá mos,
sö tétbarna csikó frizurá t viselt, a szeme sö tét. Aztá n a férfi tekintete talá lkozott
Jillianével.
– Mrs. Kendall? – szó lította meg a nő t.
Jillian zö ld szeme kérdő n nézett rá , mikö zben lassan vá laszolt.
– Igen, Jillian Kendall vagyok.
Chase tudta, hogy Jillian ö zvegy, s ez nagyban megkö nnyítheti a dolgokat.
– Chase Remmington vagyok, és olyan ü gyben jö ttem ö nhö z, ami ö nt és a lá nyá t is
érinti.
Jillian keze rajta volt a hintá n, de most még egy lépéssel kö zelebb is hú zó dott hozzá .
– Miféle ü gyrő l beszél?
A férfi szerette volna megnyugtatni, hogy nem akarja bá ntani – legalá bbis nem fizikai
értelemben.
– Ma reggel érkeztem repü lő vel Pennsylvaniá bó l. Van ott egy sző lő birtok, amelyet én
vezetek, Willow Creek a neve. Amikor megérkeztem a há zá hoz, a szomszédok mondtá k,
hogy gyakran já r ide a parkba a kislá nyá val. Minél elő bb akartam ö nnel talá lkozni.
4
Jillian arckifejezése, ha lehet, még értetlenebb lett.

– De miért? – kérdezte tétová n.
Szikrá zó déli napsü tésben á lltak a hinta mellett. Hiá ba volt februá r, a levegő csak ú gy
rezgett a forró sá gtó l. Abby fészkelő dni kezdett a hintá n, mire az arcá t keretező barna
tincsek himbá ló zni kezdtek, hosszú hajá t pedig lá gyan lengette a szél. Felnézett az
anyjá ra, és félénken suttogta:
– É hes vagyok, menjü nk haza!
Jillian azonnal kiakasztotta a hinta lá ncá t, és felnyalá bolta a kislá nyt.
– Megyü nk, kis bogaram. – É s magá hoz ö lelte Abbyt.
A kislá ny egyik ujjá t a szá já ba vette, fejét anyja vá llá ra hajtotta, és szégyenlő sen
méregette Chase-t.
A férfi annyira szerette volna á tö lelni ő t, kö zelebbrő l megismerni, és kideríteni, vajon
tényleg az ő lá nya-e. Viszont félt is az igazsá gtó l, talá n jobb lenne nem tudni semmit…
Nem akarta, hogy Marianne-nel való kapcsolatá t bá rmi is megzavarja. Pedig félő , hogy
ezt nem lehet elkerü lni. Kegyetlen helyzet!
Jillian karcsú testén olyan jó l á llt a farmer és a kék virá gos kö tö tt felső , hogy még
Chase is kénytelen volt észrevenni, pedig má r jó ideje nem figyelte, hogyan á llnak a
nő kö n a ruhá k…
– Mivel a lá nya éhes és nagyon meleg is van, azt javaslom, hogy menjü nk el magá hoz,
és ott beszéljü k meg a dolgot.
Elvitte volna ő ket ebédelni, de nem akarta a hírt nyilvá nos helyen kö zö lni.
Abby babakocsija a hinta mellett á llt, Jillian gyengéd mozdulattal beü ltette a kislá nyt.
Mikor elő rehajolt, haja eltakarta az arcá t. Ezutá n felegyenesedett, és hatá rozottan a férfi
szemébe nézett.
– Nem engedem magá t a há zam kö zelébe, amíg el nem mondja, mit akar tő lem. Soha
életemben nem já rtam Pennsylvaniá ban és fogalmam sincs, hol van Willow Creek.
Chase tudta, hogy Jillian Kendall rendezvényszervező . Azonkívü l nagyon hatá rozott és
ö ná lló , vagyis pont olyan, amilyenek mostaná ban a fiatal nő k. Sajnos nem volt má s
megoldá s, addig tényleg nem fogja kö zel engedni magá hoz, amíg el nem mondja neki az
igazsá got.
– Arró l van szó , hogy mi má r talá lkoztunk. Persze… hogy is mondjam… nem
hivatalosan. A feleségemmel egyszerre szü lt, méghozzá ugyanabban a szobá ban.
Jillian zö ld szemei kikerekedtek.
– Washingtonban?
– Igen. Persze érthető , hogy nem emlékszik rá m, hiszen vajú dott, és a két á gy kö zö tt
fü ggö ny volt, amelyet behú ztak. Emlékszik, mi tö rtént azutá n? A két szü lés szinte
egyszerre tö rtént. É s aztá n az az á ramszü net…
– Persze hogy emlékszem. Az ö n felesége…
– Elvérzett – fejezte be nyersen a mondatot Chase. – Meghalt a mű tő ben.
– Higgye el, nagyon sajná lom.
Chase lá tta rajta, hogy való ban komolyan gondolja.
Abby egy já ték kutyá t ö lelt magá hoz, és azt becézgette.
Chase nem akart Fran halá lá nak részleteibe bocsá tkozni, ezért szinte egy lélegzettel
hadarta:
– Sajnos aznap éjjel szö rnyű hibá t kö vettek el. Meggyő ző désem, hogy a gyerekeinket
ö sszecserélték. Ú gy vélem, Abby az én lá nyom, Marianne pedig, akit a sajá tomként
nevelek, az ö né.
Jillian szív alakú arca elsá padt.
– Az nem lehet! A nő vér egy karkö tő t tett Abby csukló já ra.
5
– Alapos okom van feltételezni, hogy a nő vér ö sszecserélte a karkö tő ket. Meg kell
beszélnü nk ezt a dolgot, méghozzá valami nyugodt helyen.
Jillian Kendall ú gy á llt ott, mint akibe villá m sú jtott. Arca pontosan tü krö zte az
érzelmeit. A kezdeti hitetlenkedés á tadta a helyét a félelemnek, majd a pá niknak, ahogy
lassan rá jö tt, hogy a férfinak igaza lehet.
Abby most má r a kocsiban is tü relmetlenü l fészkelő dö tt, lá bá val rú gkapá lt, és
nyafogni kezdett:
– Menjü nk haza, anyuci. Vau is éhes.
Jillian a kezét lá nya fejére tette.
– Rendben van, kis bogaram. Megyü nk.
Valami hirtelen ö tlettő l vezérelve Chase legszívesebben á tö lelte volna Jilliant. Pedig
tudta, hogy ez ő rü ltség. Ehelyett megpró bá lta valamivel tö bb tá volsá gtartá ssal kezelni a
dolgot.
– Mrs. Kendall…
– Szó lítson Jilliannek – mondta a nő mély hangon. – Menjü nk hozzá m, ö sszeü tö k
valami ebédet. Ha ellá ttam Abbyt, elmondhat nekem mindent, amit maga szerint tudnom
kell. De nagyon remélem, nem csak valami alaptalan gyanú t akar megosztani velem!
– Ennél sokkal tö bbrő l van szó – jelentette ki a férfi ridegen.
Jillian rá nézett, aztá n a kocsi felé fordult, és tolni kezdte hazafelé.
Jilliant remegés fogta el, mikö zben nézte, ahogy Abby beszalad a konyhá ba. Ez a férfi
ő rü lt. Vagy téved. Egy szavá t sem kell elhinnie. Viszont egyá ltalá n nem keltette ő rü lt
benyomá sá t. Inká bb ú gy nézett ki…
Ú gy nézett ki, mint aki pontosan tudja, mit csiná l. Magas, széles vá llú férfi, akinek
dohá nybarna szeme még a hajá ná l is sö tétebb. Valahogy nem illett az ő laká sá ba, amely
teli volt virá gokkal, színes á gytakaró kkal, hangulatos képekkel és porcelá nvá zá kkal.
Megtanította Abbyt, hogy mihez nyú lhat a laká sban mihez nem. Megtanította Abbyt…
Jillian szemébe kö nnyek szö ktek, ahogy kö vette a kislá nyt a konyhá ba. Ott felkapta és
a mosogató fö lé emelte, hogy megmossa a kezét. Egyá ltalá n nem érdekelte, ha Chase
rossz há ziasszonynak tartja. Most valahogy tá vol akart tő le lenni, és inká bb a lá nyá val
foglalkozni. Idő re volt szü ksége, hogy feldolgozza a helyzetet. Ú gy érezte, nemsoká ra
olyan igazsá g birtoká ba jut, amellyel igazá bó l nem akar szembenézni.
Chase Remmington azonban nem adott neki idő t, és nem is maradt soká ig tá vol tő le,
hanem hirtelen ott termett az ő kis kék-sá rga fü ggö nyö s konyhá já ban, és olyan
természetes mozdulattal hú zta ki az asztal aló l az etető széket, mintha má r ezerszer
csiná lta volna.
Jillian megszá rította Abby kezét, és beü ltette a gyermekü lésre. Abby szeretett
fecsegni, idegenek jelenlétében azonban szégyenlő s volt, bá r ez tö bbnyire nem tartott
soká ig.
– Hozzá vagyok szokva, hogy egyedü l csiná lok mindent – jegyezte meg halvá ny
mosollyal.
Tudta, hogy nem soká ig halogathatja a dolgot, és elő bb-utó bb beszélniü k kell ró la. De
aká rhá nyszor a férfira pillantott, a szíve hevesebben dobogott, az arca tü zelni kezdett.
Megpró bá lta visszanyerni a nyugalmá t, és arra gondolt, bizonyá ra ez a vá ratlan helyzet
teszi ennyire pró bá ra az idegeit.
Tá volabb hú zó dott tő le, odament a hű tő szekrényhez, kinyitotta, és ü res tekintettel
nézett a fagyos fénybe. Nem lá tott semmit.
– Anyu, anyu, nagyon éhes vagyok! Vau is éhes. – Vau ott ü lt az asztalon, ebédre vá rva.
– Csirkét akarok és gyü mö lcslét.
6
Jillian megpró bá lta a torká ban lévő gombó cot lenyelni, de még mindig nem tudott
megszó lalni.
– Jillian? – kérdezte Chase, és aggó dva lépett kö zelebb.
A nő gyanú san szaporá n pislogott, ő pedig a vá llá ra tette a kezét, és hangja most
valahogy mélyebbnek tű nt.
– Tudom, hogy most mit érez.
Jillian ö sszeszedte magá t, és kö zben arra gondolt, hogy bizonyá ra tudja, hiszen ő is
á tment má r ugyanezen. A férfi hangjá ban érezhető együ ttérzés viszont most nem
hiá nyzott neki. Nem, mert erő s akart maradni… A lá nya miatt, Abby miatt.
– Mindjá rt, mindjá rt. Egy perc, és jó l vagyok – hadarta. – Csak egy perc.
Erezte, hogy a férfi visszavonul. Hallotta, amint odamegy a lá nyá hoz és megkérdezi,
hogy Vau a legjobb bará tja-e.
Abby gondolkodá s nélkü l vá laszolta:
– Á , nem. Anyu a legjobb bajá tom.
Miutá n Chase tá volabb lépett tő le, Jillian má r nem remegett annyira. Kivette a hű tő bő l
a narancslét, egy doboz csirkesalá tá t és egy uborká t. Pillanatok alatt elkészítette Abby
ebédjét, a magukéró l azonban teljesen megfeledkezett.
Abby elégedetten majszolta kis szendvicsét, amelyrő l Jillian gondosan levagdosta a
kenyér héjá t. Csak most kérdezte meg a férfit:
– Mit adhatok magá nak? Van sonka, sajt…
– Nem vagyok éhes – mondta a férfi. – De maga nyugodtan egyen valamit.
Jillian szeme talá lkozott a férfi barna tekintetével.
– Nem tudok enni egy falatot sem.
– Akkor hadd mondjam el, miért is vagyok itt, és mi a javaslatom.
Ha most leü l és meghallgatja a férfit, akkor ez az egész dolog valahogy való sá gosabbá
vá lik. A férfi szemében viszont lá tta az elhatá rozá st, és tudta, hogy nincs má s vá lasztá sa.
Abby ú jabb szelet uborká t dugott a szá já ba. Chase megvá rta, míg Jillian leü l, azutá n ő is
helyet foglalt az asztalná l, vele szemben.
Jillian rá pillantott a falatozó kislá nyra, majd így szó lt:
– Nem tudom helyes-e, ha elő tte beszélü nk errő l.
– Akkor most csak a tö rténet rá m vonatkozó részét mesélem el, aztá n majd elvonja a
figyelmét egy kifestő kö nyvvel és színes ceruzá kkal, amíg a tö bbit megbeszéljü k.
Lá tszott rajta, hogy jó l ismeri a há romévesek lelkivilá gá t, mint gyakorló apa.
– Abby imá d színezni – ismerte el Jillian. – A maga lá nya is?
– Igen, meg matricá kat ragasztani.
Jillian még nem vett Abbynek matricá kat, de a kislá ny gyakran já tszadozott ö ntapadó s
cetlikkel.
Chase há tradő lt a székben, s elő bb Abbyre pillantott, aztá n Jillianre.
– A feleségem és én Washingtonban laktunk, amikor terhes lett. Biokémikus vagyok,
Fran az asszisztensem volt, így ismerkedtü nk meg. Egy év há zassá g utá n ú gy dö ntö ttü nk,
nem vá runk a gyermekvá llalá ssal tová bb, hiszen má r mindketten harmincö t évesek
voltunk.
Jillian eke szerint jó l mérte fel, hogy a férfi a harmincas évei végén já rhat.
– Mintha azt mondta volna, hogy most Pennsylvaniá ban lakik.
– Igen, egy sző lő ü ltetvényen, Lancaster mellett. Azért lettem biokémikus, mert egy kis
borgazdasá gban nő ttem fel. A fő iskola elvégzése utá n azonban csak rö vid lá togatá sokat
tettem oda. Egészen kilenc hó nappal ezelő ttig. Apá m hirtelen meghalt szívrohamban, én
pedig á tvettem a borá szat és a sző lő ü ltetvény vezetését.
– Tehá t maga és a kislá nya most Willow Creeken élnek?
7
– Igen, az anyá mmal. Ő nagyon sokat segített nekem Marianne nevelésében, mivel…
Itt megakadt egy pillanatra, majd így folytatta:
– Ezért vagyok itt. – Két karjá t az asztalra helyezte, és elő rehajolt.
Nagyon elszá ntnak lá tszott. Jillian rá érzett a férfi igazi énjére. Az a fajta ember, akinek
semmi sem á llhat az ú tjá ban. Lá tszott rajta, hogy tudja, mit akar, és azt is tudja, hogyan
fogja elérni. Egészen má s, mint Eric. Legalá bbis ebben má s. Erickel kapcsolatban
azonban megtanulta, hogy a férfiakban nem lehet megbízni. Minden helyzetet
kihaszná lnak, mindent a maguk javá ra fordítanak. Amikor Eric meghalt, megfogadta,
hogy ezentú l csak Abby lesz fontos az életében… és ú gy fogja élni az életét, hogy az a
lá nyá nak a leginká bb haszná ra legyen. A lá nyá nak…
Jillian megint gombó cot érzett a torká ban.
Rá nézett Abbyre, aki má r megette a szendvicset és az uborká t, most pedig az á llat
formá jú keksszel já tszadozott a tá nyérjá ban. Mostaná ban csak akkor volt nyugton, ha
éppen evett. Vajon Chase Remmington lá nya is ilyen fecsegő , huncut és ö rö kmozgó , mint
az ö vé?
Hogyan is lehetne Abby az ő lá nya?
Chase Remmington mély hangja visszazö kkentette a jelenbe.
– Tudom, hogy most mire gondol – mondta. – Amikor Marianne-re nézek, én sem
tudom elképzelni, hogy má sé lehet.
A tekintetü k most talá lkozott. A pillantá sa megrá zta, és Jillianbe hirtelen belehasított
a felismerés, hogy ettő l a pillanattó l kezdve az élete gyö keres fordulatot vesz, és má r
semmi nem lesz olyan, mint volt.
– Folytassa – kérte a férfit.
Az kissé há trébb hú zó dott, és tová bb mesélt.
– Fran terhessége elég problémá s volt, de nagyon hő siesen viselte. Mindketten
nagyon akartuk azt a babá t. Kilenc hó napon á t szenvedett a reggeli rosszullétektő l, de
egy pillanatra sem adta fel. Amikor eljö tt a szü lés ideje, mindketten azt gondoltuk, hogy
miénk a vilá g, és egy csodá latos ú j élet kapujá ban vagyunk.
Mennyire má s volt ez, mint az ő szü lése, gondolta Jillian. Megpró bá lta feldolgozni Eric
á rulá sá t, igyekezett megbocsá tani neki, hogy megmentse a há zassá gukat. De minden
olyan bizonytalan volt.
– Hosszú volt a vajú dá s? – kérdezte Jillian gyengéden.
– Iszonyú an soká ig tartott, tizenkét ó rá ig. Mire a szü lő szobá ba kerü lt, má r teljesen ki
volt merü lve. Maga akkor má r ott volt.
Mire Jillian a szü lő szobá ba kerü lt, má r teljesen ki volt tá gulva. Még azt is észrevette,
mennyi nő volt az elő csarnokban, akik még egészen biztosan nem voltak a szü lés
kö zelében, s hogy mennyire zsú folt a kó rhá z aznap este. Aztá n azzal volt elfoglalva, hogy
Abbyt a vilá gra hozza, nem nagyon tudott má sra ö sszpontosítani. Miutá n Fran
Remmingtont behoztá k a szobá ba, a nő vér elhú zta a fü ggö nyt. Jillian most má r
emlékezett rá , hogy egy villaná snyira megpillantotta Chase-t, és feltű nt neki az az
imá dat, ahogyan a feleségére nézett. Még gondolta is, hogyan lehetséges, hogy valaki
ilyen férjet talá ljon magá nak. Akkor olyan egyedü l érezte magá t, ahogy még soha. Azon
az éjjelen, amikor Abby megszü letett, Eric megint valahol a vá rosban csatangolt.
Jilliannek még a vajú dá s alatt is az já rt a fejében, vajon kivel lehet és mit csiná lhat
éppen… és az is, vajon bízhat-e benne valaha is ezek utá n.
– Igen, alig pá r perc kü lö nbséggel szü ltü nk – emlékezett vissza.
– A doktornő utasítá sokat adott a nő vérnek. Azutá n mindkét babá t a kocsira tették.
– Nemsoká ra pedig elment a villany – suttogta Jillian.
8
– Igen, sö tét lett. Hallottam, hogy a kocsit meglö kték, mert kerekeken gurult. – A férfi
a kezével végigszá ntotta a hajá t. – A magá ndetektívem megtalá lta a nő vért, aki bevallotta
neki, hogy azó ta gyö trő dik amiatt, há tha a karpereceket és a babá kat ö sszecserélte.
– Miért nem mondta meg, miért nem szó lt késő bb?
– Az a nő egyedü l neveli a gyerekét, akkor is egyedü lá lló volt. Nem akarta elveszíteni
az á llá sá t.
– É s maga hogyan jö tt rá erre? Miért kezdett gyanakodni, hogy a babá kat kicserélték?
Ebben a pillanatban Abby rú gkapá lni kezdett a lá bá val, és hangos szó val bejelentette:
– Kész vagyok anyu, nézhetem az Elmó t?
Jillian naponta kétszer megengedte Abbynek, hogy tévét vagy videó t nézzen. Tudta,
hogy sok anya a bébiszittert helyettesíti ezekkel a dolgokkal, ő viszont, amikor csak
tehette, inká bb beszélgetett a lá nyá val. Imá dott já tszani vele, ö lelgetni ő t, nézni, ahogy
tanul és okosodik, ahogy kacag, és minden ú j kalandon felcsillan a szeme. Amíg Abby
já tszott vagy aludt, addig el tudta intézni a telefonjait és egyéb rendezvényszervező i
teendő it. Szerencsére elég sok ideje maradt Abbyre.
Most azonban egy Elmo-videó jó ö tletnek tű nt.
Jillian elő vett egy papírtö rlő t, megnedvesítette, és megtö rö lte Abby kezét és arcá t.
– Rendben van, kis bogaram. Nézheted Elmó t.
Abby ficá nkolt és csacsogott, ahogy Jillian kiemelte ő t az etető székbő l. Néha olyan
gyorsan beszélt, hogy Jilliannek nehéz volt megértenie ezt az Abby-nyelvet.
Miutá n Chase Remmington felá llt, betolta a székét az asztal alá . Szinte ú gy tű nt, az
ö sszes helyet elfoglalja Abby kis konyhá já ban. Az asszony finom parfü m enyhe illatá t
érezte rajta, de ez nem nyomta el jellegzetes, tiszta férfiillatá t, amitő l a gyomra idegesen
ö sszerá ndult.
Letette Abbyt a padló ra, és dü hö s volt magá ra, amiért ilyen hatá ssal van rá a férfi.
Mió ta Eric meghalt, nem volt dolga férfival. Nem is szá ndékozott ilyesmivel foglalkozni
az elkö vetkező ö t évben. Akkor viszont miért tű nik fel neki Chase Remmington erő teljes,
férfias kisugá rzá sa?
Kisvá rtatva Abby elhelyezkedett a kanapén há rom kedvenc já ték babá já val. Vau az
ö lében volt, és lá tható an ő is elmerü lt a videó élvezetében. Jillian tudta, hogy most a
lá nya figyelme ú gy tizenö t-hú sz percig le lesz kö tve.
Á tment a szoba má sik felébe, és elhelyezkedett az ablak melletti széken. A kis
cseresznyefa asztal mellett volt még egy szék, Chase Remmington megpró bá lt rajta
kényelmesen elhelyezkedni. Valahogy nem illett hozzá , tú l férfias volt a tö rékeny kis
bú torhoz… tú l nagy… tú l…
Jillian megpró bá lt most arra gondolni, miért is van itt a férfi az ő nappalijá ban, és
megkérdezte:
– Szó val, hogyan jö tt rá a… tévedésre? – Ha egyá ltalá n tévedés volt.
– Amikor Frant bevitték a mű tő be, Marianne-t az ú jszü lö ttosztá lyra vitték. Az orvosok
nem tudtá k megmenteni a feleségem. – Itt megá llt egy kicsit, mintha az emlékek még
mindig tú l fá jó ak és elevenek lennének.
Aztá n megkö szö rü lte a torká t, és folytatta.
– Még fel sem tudtam fogni a tö rténteket, amikor odajö tt hozzá m Marianne
gyermekorvosa, és kö zö lte, hogy a kislá nyomná l ASD-t diagnosztizá ltak. Ez egy szü letési
rendellenesség, a bal és jobb szívkamrá t elvá lasztó falon lyuk keletkezik. Azt is mondta,
hogy az esetek nagy részében ezek a lyukak egy-két éven belü l maguktó l bezá ró dnak.
Amennyiben ez nem tö rténik meg két- vagy há roméves korá ig, vagy pedig panaszok
jelentkeznek, akkor mű tétre lesz szü kség. Fran halá la nagyon megrá zott. Há la istennek
ott volt nekem Marianne. Csak vele foglalkoztam meg a munká mmal.
9
Most Abbyre pillantott, hogy lekö ti-e még a tévé. Ezutá n így folytatta:
– Egy éve meghalt az apá m. Néhá ny hó nappal késő bb Marianne és én Willow Creekbe
kö ltö ztü nk, hogy segítségére legyek anyá mnak. Azonnal felkerestem ott egy jó gyermek-
szívgyó gyá szt. Marianne jó l volt egészen há rom héttel ezelő ttig, de akkor a szívzö rejek
azt mutattá k, hogy az á llapota sú lyosbodott. A kardioló gus azt mondta, hogy a szív jobb
oldala meg van nagyobbodva, és kijelö lték a mű tét idő pontjá t, amely néhá ny hét mú lva
lesz. Vért adtam neki, há tha esetleg szü ksége lesz rá , és ekkor derü lt fény arra, mi is
tö rténhetett. A vércsoportunk olyan ö sszeférhetetlenséget mutatott, hogy nyilvá nvaló vá
vá lt a megdö bbentő tény: Marianne nem lehet az én lá nyom. Addig senki nem vette
észre. Amikor ezt megtudtam, azonnal eszembe jutott, hogy aznap éjjel micsoda
zű rzavar volt abban a washingtoni kó rhá zban: á ramszü net, rá adá sul a két kislá ny szinte
ugyanabban a percben szü letett. Felbéreltem egy magá nnyomozó t, hogy megtalá ljam
ö nt.
Jillian agya megpró bá lta feldolgozni ezt a temérdek informá ció t… Marianne á llapotá t
és a problémá kat, amit ez okoz. Azutá n hirtelen arra gondolt, hogy az egész tö rténetre
van még egy magyará zat is, méghozzá olyan, amelyikhez neki és Abbynek semmi kö ze,
és nem is fogja megvá ltoztatni az életü ket.
– Tudom, mi fordul meg most a fejében – mondta Chase nyers hangon, mintha a
gondolataiban olvasott volna. – A magá nnyomozó is felvetette, hogy Fran-nek esetleg
lehetett valakije rajtam kívü l. De ő rá ez egyá ltalá n nem volt jellemző , semmi nem utalt
erre sem az életében, sem a cselekedeteiben. Együ tt dolgoztunk, és a szabad idő nket is
együ tt tö ltö ttü k. Szinte alig voltunk egymá s nélkü l. Má sfelő l a nő vér beismerte a tévedés
lehető ségét. Ezért aztá n tudtuk, milyen irá nyba kell elindulnunk. Csak egyetlen mó dja
van annak, hogy teljes bizonyossá got szerezzü nk: ez pedig a DNS-vizsgá lat.
– Marianne mű tétje elő tt? – kérdezte Jillian.
– Nem. Addig nem biztos, hogy vá rhat a dolog. Elmentem egy ü gyvédhez, és
megszereztem az ideiglenes gyá msá gi végzést, hogy a gyó gykezelésével kapcsolatos
dö ntéseket meghozhassam abban az esetben, ha esetleg nem talá lná m meg ö nt.
Jillian agyá n a félelem és bizonytalansá g érzése futott á t. Chase Remmingtonnak, mint
gyá mnak tö rvényes joga van Marianne-hez. Ha tényleg ő Abby apja, akkor jogosan
kö vetelheti magá nak mindkét kislá nyt.
– Mr. Remmington… – kezdte, hogy ezzel a hű vö s megszó lítá ssal is némi tá volsá got
tartson kettejü k kö zö tt.
– Szó lítson Chase-nek.
Jillian folytatta, mintha nem is hallotta volna:
– Maga betolakodik az életembe, és arra szá mít, hogy fenntartá s nélkü l elhiszek
mindent, amit á llít.
Chase papírokat hú zott elő a belső zsebébő l.
– Igen, elismerem, hogy betolakodtam az életébe, de minden á llítá somat
dokumentumokkal tudom bizonyítani. Itt van a kardioló gus jelentése Marianne
á llapotá ró l. A magá nnyomozó lejegyezte a nő vérrel folytatott beszélgetését.
Megmutathatom magá nak a jogosítvá nyomat, a tá rsadalombiztosítá si ká rtyá mat és a
személyi igazolvá nyomat, ha ó hajtja.
Jillian arca égett, és szö rnyen melege lett. Rá jö tt, hogy a férfi mindig egy lépéssel
elő tte já r. Ö ssze kell tehá t szednie magá t, ha nem akar lemaradni. Tö rvényes joga van
Marianne-hez, és ha Abby való ban az ő lá nya…
A férfi feléje nyú jtotta a papírokat, ő pedig elvette azokat.
Aztá n a férfi ott á llt, való sá ggal fö léje tornyosult, ahogy benyú lt a belső zsebébe a
tá rcá já ért. Jillian nem volt alacsony, 174 centiméterével még soha nem érezte magá t
10
apró nak és tö rékenynek. De ahogy most itt ü lt Chase Remmington elő tt, valahogy
tú lsá gosan… nő iesnek érezte magá t, és legyő zö ttnek.
É ppen az első papírra írt szavakat pró bá lta értelmezni, amikor a férfi feléje nyú jtotta
a jogosítvá nyá t és a tá rsadalombiztosítá si ká rtyá já t. Ujjai véletlenü l végigsú roltá k a férfi
tenyerét. Mintha á ram já rta volna á t, olyan nagy erő vel, hogy dö bbenten emelte fel
tekintetét Chase-re. A férfi kifejezéstelenü l nézett vissza rá , tekintete kiismerhetetlen
volt. Semmi jelét nem adta annak, hogy bá rmit is megérzett volna ebbő l.
De há t így is van rendjén. Pontosan így kell lennie.
Chase má r nem ü lt vissza, hanem ott á llt, amíg Jillian mindent el nem olvasott.
Miutá n befejezte az orvosi jelentés olvasá sá t, a férfi megkérdezte:
– Van valami kérdése?
– Marianne-t fenyegeti valami veszély a mű tét elő tt?
Chase tartó zkodó tekintete most fá jdalmat tü krö zö tt.
– Az orvos szerint nem. Ezért tették á t a mű tét idő pontjá t a holnapi helyett a jö vő
hétre. Ez azonban bá rmelyik pillanatban vá ltozhat, és mi mindnyá jan nagyon jó l tudjuk
ezt. Anyá m á llandó an figyeli ő t. Ha a legkisebb gyanú ja is felmerü l annak, hogy az
á llapota romlik, azonnal mentő t hív, és beviteti a kó rhá zba. Még a mű tét elő tt meg
akartam magá t talá lni.
– Merthogy esetleg… – Jillian hangja elcsuklott – …nem bírja ki a mű tétet?
– Minden orvosi beavatkozá snak megvan a maga kocká zata. – Chase hangja
tá rgyilagos volt.
– Kö szö nö m, hogy felkeresett. Ha Marianne az én lá nyom…
– Mi a vércsoportja?
– AB-s. Ericé B-s volt.
– É s Abbyé?
– Az ö vé A-s.
– Marianne vércsoportja AB – mondta Chase. – Az enyém nullá s, Frané pedig A-s volt.
Tehá t ha a vércsoportot vesszü k alapul, Abby egyará nt lehet az ö nö k gyermeke, vagy az
enyém és Frané. Marianne vércsoportja azonban csak az ö nö kével egyezik.
Jillian halkan megjegyezte:
– Hacsak a maga felesége nem folytatott viszonyt egy B-s vércsoportú férfival. – Ezzel
az ö lébe ejtette a kardioló gus jelentését. – Mit kívá n most tő lem? Beszéljek meg egy
idő pontot Abby orvosá val, és kérjek tő le DNS-tesztet?
– Nem. Azt szeretném, ha ö n és Abby eljö nnének velem Pennsylvaniá ba, méghozzá ha
lehet, még ma. Azonnal lefoglalom a repü lő jegyet, ha igent mond.
Jilliannek volt egy vá llalkozá sa és ezzel já ró kö telezettségei. Volt viszont egy tá rsa is,
Kara, aki mindent el tudott intézni, ha kell. Lehet, hogy fel kell vennie valakit, hogy
segítsen neki…
Ha Marianne tényleg az ő lá nya, Jilliant semmi sem tarthatja vissza attó l, hogy vele
legyen. El kell repü lnie Pennsylvaniá ba. Nem volt má s vá lasztá sa.
– Rendezvényszervező vagyok. Fel kell hívnom a tá rsamat és megtudni, hogyan tudná
egyedü l megszervezni a hétvégi partikat nélkü lem. De aká r így, aká r ú gy, meg fogom
oldani a dolgot, Mr. Remmington. – Jillian ö sszeszedte az ö lében lévő papírhalmot, és
felá llt, még mindig a kezében tartva a férfi jogosítvá nyá t és tá rsadalombiztosítá si
ká rtyá já t.
– Mondtam má r, hogy Chase-nek hívnak – mondta a férfi. – Jó l dö ntö tt, Jillian.
Hangja mély volt, magabiztos és erő teljes, Jilliant pedig elfogta a félelem, hogy mi is
lesz most.
11
Lenézett a kezében tartott jogosítvá nyra, aztá n felpillantott, egyenesen a férfi

szemébe. Ki fogja bírni. Ezt a helyzetet is meg fogja oldani, mint ahogy má r annyi
mindent az életében.
– Rendben van, há t akkor… Chase.
Á tadta a férfinak a papírokat és a ká rtyá kat, és odament a telefonhoz, hogy felhívja
Kará t. Azt remélte, hogy a legjobb bará tnő je majd ad neki valami bö lcs taná csot, ami
á tsegíti ő t az elkö vetkező nehéz idő szakon.
12
2. FEJEZET
Jillian leü lt Chase mellé, majd bekö tö tte Abby biztonsá gi ö vét. A kislá ny az ablak
melletti ü lésen ü lt, és teli volt kérdésekkel. Szemei csak ú gy ragyogtak, és pici szá já t
eltá totta, ahogy kinézett az ablakon, mindent alaposan megfigyelve.
Chase a délutá n tö rténteken gondolkodott. Jillian felhívta a tá rsá t és még néhá ny
embert, azutá n szélsebesen bepakolt minden szü kségeset, majd kö zö lte a kislá nnyal,
hogy most elrepü lnek Chase otthoná ba és meglá togatjá k az ő csalá djá t. Jillian jó anyá nak
tű nt, bá r a férfi elő tt még nem volt vilá gos, vajon hogyan képes a vá llalkozá sá t és a
gyereknevelést megfelelő en ö sszehangolni ú gy, hogy egyik se szenvedjen csorbá t. Azt
tudta, hogy egy nő vigyá z Abbyre, amikor Jillian dolgozik. A magá nnyomozó nagyon sok
informá ció val lá tta el ez alatt a rö vid idő alatt.
Chase és Jillian némá n ü ltek, míg a tö bbi utas felszá llt. Miutá n az utaskísérő elsorolta
az ilyenkor szoká sos teendő ket, Jillian magá hoz ö lelte Abbyt, míg a gép felszá llt.
– Gyakran szokott repü lni? – kérdezte Chase.
Jillian megrá zta a fejét.
– Nem mondhatná m. Abby szü letése elő tt a férjemmel volt néhá ny ü zleti utunk. Aztá n
elkö ltö ztü nk Floridá ba.
– Mind a há rman?
Jillian arca elkomorult, és megint megrá zta a fejét.
– Nem. Eric halá la utá n kö ltö ztü nk oda.
Lehet, hogy a férfi ú gy érezte, valami ö sszekö ti ő ket, mert mindketten elvesztették a
tá rsukat.
– Ha valakit elveszítü nk, azt soha nem lehet kiheverni. – Még mindig ú gy érezte, hogy
Fran elfoglalja a szívének egy darabjá t.
– Minden veszteség fá jó – jegyezte meg Jillian csendesen.
A férfi szerette volna megkérdezni, mit ért ez alatt, de Jillian ekkor Abby felé hajolt, és
leengedte a kis polcot, hogy a kislá ny rajzolhasson.
Nemsoká ra megjelent az utaskísérő , és frissítő t szolgá lt fel. Abby só s sü tit rá gcsá lt.
Chase Marianne-t lá tta maga elő tt, és remélte, hogy a kislá nynak nem okozott tú l nagy
megrá zkó dtatá st az elutazá sa. Vajon az anyja boldogul vele? Chase szívét az aggodalom
azó ta szorongatta, amió ta az orvos kö zö lte vele, mi a baj Marianne szívével. Ez az ö rö kö s
aggodalom talá n megszű nik majd, ha elvégezték a mű tétet.
Chase Jillian felé nyú jtotta a só s rudakkal teli tasakot.
– Biztosan nem kér?
Ma még egyá ltalá n nem evett semmit, csak neki és Abbynek készített ennivaló t. Chase
is ideges volt, de tudta, hogy Marianne miatt vigyá znia kell magá ra. Bá rcsak Jillian is így
tenne, de há t nem kényszerítheti arra, hogy egyen.
Jillian elmosolyodott, és megrá zta a fejét. Hullá mos haja csá bosan hullott a vá llá ra.
Zö ld pamutblú z és nadrá g volt rajta. Ugyan hoztak magukkal két meleg dzsekit, de a férfi
jó l tudta, hogy nincsenek elég melegen ö ltö zve a pennsylvaniai télhez. Most azonban az
ö ltö zkö dés volt a legkisebb gondjuk.
Nehezen tudta levenni a szemét Jillianrő l, és azt is észrevette, hogy néhá ny szeplő
virít az orrá n. Ettő l eltekintve a bő re olyan volt, mint a porcelá n. A felébredő vá gy egy
pillanatig megnehezítette, hogy tá volsá got tartson kettejü k kö zö tt.
– Ennie kell, Jillian. Abby és Marianne kedvéért is.
13
A szavai kicsit szigorú bbra sikeredtek, mint akarta. Jillian azonban nem há trá lt meg,
kiá llt a sajá t elhatá rozá sa mellett.
– A reggelim bő séges volt. Majd eszem, ha Pennsylvaniá ba érkezü nk. Most jobb, ha
ü res a gyomrom. Fő leg, hogy repü lő gépen ü lö k.
A férfi arra gondolt, biztosan azért ilyen gondoskodó Jilliannel, mert tizenkét évvel
idő sebb ná la.
– Nagyon fiatal korá ban mehetett férjhez – jegyezte meg.
Jillian meglepetten pislogott a hirtelen vá ltá son.
– Huszonegy éves voltam, bá r nem tudom, ez mennyire szá mít fiatalnak.
A férfi a jelentésekbő l tudta, hogy Eric há rom évvel volt idő sebb ná la.
Hogy megelő zze a tová bbi kérdező skö dést, Jillian hirtelen megkérdezte:
– Megnézhetném még egyszer azokat a papírokat? A gyá msá gi hatá rozatot meg a
nő vér vallomá sá t. Azt hiszem, nem néztem meg elég alaposan.
A férfi elő vette és á tnyú jtotta neki a kért dokumentumokat. S való ban, Jillian ezú ttal
alaposan elmélyü lt az iratokban.
– Tehá t hiá ba utazom magá val, mégis maga hozza az ö sszes dö ntést Marianne
ü gyében – szű rte le a tanulsá got.
– Azért kerestem fel, mert lehet, hogy maga az édesanyja – mondta a férfi halkan, hogy
csak Jillian hallja. – Majd együ tt megbeszéljü k, hogyan tová bb. Viszont az igaz, hogy amíg
nincs meg a DNS-vizsgá lat eredménye, a végső dö ntés joga az én kezemben van.
A férfi ó vatos gyanakvá st lá tott Jillian szemében, és nem értette, miért nem hiszi el,
amit mond neki.
– Bá r lehet, hogy Abby az én lá nyom, magá nak mégis joga van arra, hogy fontos
kérdésekben dö ntsö n vele kapcsolatban, amíg nem tudjuk meg az igazsá got.
– Ú gy beszél, mintha teljesen biztos lenne abban, hogy a maga feltételezése az igazsá g.
A férfi tudta, hogy Jillian szeretne hinni Fran esetleges hű tlenségében, de jó l tudta,
hogy ez teljes képtelenség.
A fiatalasszony még egyszer a papírokra tekintett, és szemei kö nnyben á ztak,
mikö zben a nő vér jelentését olvasta. Gyorsan pislogott néhá nyat, és megpró bá lt erő snek
lá tszani.
Chase a karjá ra tette a kezét.
Azonnal tudta, hogy ez tö bb puszta udvariassá gná l. Jillian pillá iró l egy kö nnycsepp
gö rdü lt alá , Chase pedig szerette volna letö rö lni, hogy megérinthesse a nő bő rét, és még
kö zelebbrő l szippanthassa be édes illatá t… Hirtelen lelkiismeret-furdalá s fogta el. Ú gy
érezte, hű tlen lett Franhez azzal, hogy megérintette Jilliant. Miutá n a felesége meghalt,
Chase megfogadta, hogy soha tö bbé nem akarja azt a fá jdalmat megtapasztalni, amelyet
a szerelem elvesztésekor érzett. A jegygyű rű jét ugyan levette, amikor visszatért Willow
Creekbe, de még mindig ú gy érezte, hogy Fran és ő há zasok. É s nem gondolta, hogy ez
má r valaha vá ltozni fog.
Kezét elvette Jillian karjá ró l, és a hazatérésrő l kezdett gondolkodni.
Leszá llá s elő tt a piló ta beszá molt az idő já rá sró l, s az nem volt éppen biztató . A
hő mérséklet fagypont kö zelében volt, és havas eső t jó soltak. Abby az ú t felénél elaludt,
és még a leszá llá skor sem ébredt fel.
– Engedjü k leszá llni a tö bbi utast, aztá n majd én viszem Abbyt – javasolta Chase.
Jillian mintha tiltakozni akart volna. A férfi lá tta, hogy az ajká ba harap, és felméri a
csomagok mennyiségét, az eső t és sajá t képességeit. Végü l így szó lt:
– Kö szö nö m.
14
Chase még nem tudta, Jillian milyen ember való já ban, illetve, hogy milyen anya. Azt
azonban lá tta, hogy Abbyhez nagyon erő s szá lak kö tik. Biztosan nagyon nehezére esne
elszakadni tő le.
Abby felébredt ugyan, amikor leszá lltak a géprő l, de nem volt ellenére, hogy Chase
vigye ő t. A férfi azt mondta neki:
– Most elmegyü nk oda, ahol én lakom.
Abby megelégedett ezzel a magyará zattal, és hü velykujjá t a szá já ba dugva fejecskéjét
a férfi vá llá ra hajtotta. Chase szíve ö sszeszorult a gondolatra, hogy talá n a lá nyá t ö leli
most magá hoz. Valahogy rá kell vennie Jilliant, hogy kö ltö zzö n Pennsylvaniá ba.
Valamiként osztozniuk kellene a lá nyaikon.
Willow Creek egyó rá nyi autó ú tra volt a repü lő tértő l, és az idő já rá s való ban rosszra
fordult. A jeges hó esésben Chase-nek ó vatosan kellett vezetnie. Azt azonban így is lá tta,
hogy Jillian tö bbszö r há trapillant Abbyre, aki a há tsó ü lésen, Marianne gyermekü lésében
aludt.
Jillian ö sszefonta a karjá t maga elő tt.
– Elég meleg van? – kérdezte Chase.
– Igen, nem fá zom.
– Bizony, itt má s az idő , mint Floridá ban.
– Igen.
Azzal nem mennek semmire, ha az idő já rá sró l beszélgetnek. Chase lá tta Jillian
testtartá sá n a feszü ltséget. Néhá ny má sodpercnyi szü net utá n a férfi ú gy dö ntö tt, kissé
személyesebb témá ra vá lt.
– Meséljen nekem Abby apjá ró l.
– Miért? – Jillian hangja gyanakvó volt.
– Mert lehet, hogy ő Marianne apja.
Jillian a havas eső vel birkó zó szélvédő ket bá multa.
– Pénzü gyi taná csadó volt.
Chase ezt tudta, sok egyéb adattal együ tt.
– Mi tö rtént vele? – kérdezte, bá r tudta, hogy Eric rá kban halt meg. Á m kívá ncsi volt
rá , hogyan kezdő dö tt a dolog, és Jillian hogyan élte meg.
– Hasnyá lmirigyrá kja volt. Egy pennsylvaniai kisvá rosban nő tt fel, ahol a helyi
vaskohá szat miatt elég magas volt a rá kos megbetegedések ará nya. Az orvosok szerint
azonban nincs ö sszefü ggés. Ö t hó nappal a diagnó zis megá llapítá sa utá n meghalt.
– Ez szö rnyű .
Jillian nem vá laszolt. Tová bb bá multa a szélvédő t, és a férfi szerette volna tudni, mit
lá t a jeges eső n kívü l.
– Abby és az apja kö zel á lltak egymá shoz?
– Nem értem, ennek mi kö ze…
– Csak szeretném tudni, Abby hogyan nő tt fel, és milyen szerepet já tszott Eric az
életében.
Jillian szemében most szenvedély gyú lt.
– Abbyt a fogantatá sa pillanatá tó l teljes szívembő l szeretem. Hat hó napos volt, amikor
Eric megbetegedett, ezért a lá nyom életében nem já tszott tú l nagy szerepet.
Chase nem adta fel a faggató zá st.
– Nem volt ott a szü lésnél.
Jillian vá lasza csak egy-két má sodpercet késett, de ez is elég volt ahhoz, hogy Chase
kételkedjen benne.
– Sokat utazott. Ü zleti ú ton volt egy má sik vá rosban.
15
Chase nem tudta tapintatosan megkö zelíteni a kényes témá t, egyszerű en nem volt
meg hozzá a képessége. Azonban tú l sok kocká ztatnivaló ja volt, nem akarta lerohanni
Jilliant, sem ellenségeskedést szítani kettejü k kö zö tt. Így is épp elég nagy volt a
feszü ltség, rá adá sul Jillian ellenséges gyanakvá ssal kezelte. Mindezek ellenére a nő
hatá ssal volt rá , vagy a hormonjaira, aká rminek is nevezzü k azt, amitő l egy férfi
vá gyakozá ssal tekint egy nő re. Fran halá la ó ta nem érezte ezt az elektromos bizsergést, a
testi vonzalmat és a vá gyat, hogy férfiként megérintsen egy nő t. Semmi jó zan
magyará zata nincs, miért éppen ezzel a nő vel kapcsolatban érez ilyesmit. Ez csak még
jobban ö sszekuszá lja a helyzetet. Mindig is bü szke volt magá ra, hogy képes uralkodni az
érzelmei és a tettei felett. Ugyanígy a testi vá gyain is felü l tudott kerekedni. Fran
kezének lá thatatlan érintése a vá llá n majd segíteni fog ebben, mert nem akarja
elfelejteni ő t, sem azt, ami az ö vék volt.
– Azt mondta, hogy maga és a felesége egy évig voltak há zasok a terhessége elő tt,
ugye? – kérdezte Jillian, visszafordítva a beszélgetést irá nyá t.
– Ö sszesen huszonegy hó napig voltunk együ tt, és ez nagyon kevés volt.
Fel volt rá készü lve, hogy Jillian még tö bb kérdést tesz fel ezzel kapcsolatban, de nem
így tö rtént. Ehelyett kínos csend telepedett kö zéjü k, és Chase azt kívá nta, bá rcsak
olvashatna a nő gondolataiban.
Amikor megérkeztek Willow Creekhez, Chase a szeme sarká bó l lá tta, hogy Jillian
kívá ncsian veszi szemü gyre a bekö tő utat jelző tá blá t, melyet a fényszó ró megvilá gított a
sö tétben. Szinte semmit nem lehetett lá tni, de Chase ismerte a birtok minden zegét-
zugá t, így aztá n nem volt szá má ra gond a tá jékozó dá s.
– Mekkora való já ban Willow Creek? – kérdezte Jillian.
– Kö rü lbelü l ö tven hold. Az ú t menti ezü st juharfá kat még a nagyapá m ü ltette.
Még vagy fél mérfö ldö n á t a dimbes-dombos sző lő k kö zö tt vezetett az ú t, amikor
felbukkant a borkészítő ü zem, majd egy há romemeletes téglahá z kö vetkezett. Tá gas
verandá já n égett a villany, és megvilá gította a régimó di, de jó l karban tartott épü letet és
a fehér bejá rati ajtó t.
– Jó nagy há z – jegyezte meg Jillian.
– Igen, ú gyhogy kényelmesen elférnek majd Abbyvel.
A férfi felkapcsolta a kocsi belső vilá gítá sá t, rá pillantott a kislá nyra a há tsó ü lésen, és
lá tta, hogy a szeme má r nyitva van. Rá mosolygott.
– Gyere, az anyuká m má r vá r téged. Biztosan készített neked valami finomsá got, talá n
egy kis zabpehelytortá t.
Abby rá nézett az anyuká já ra.
– Ehetek sü tit?
Chase lá tta, hogy Jillian még mindig nagyon ideges, mégis mosolyt erő ltetett az arcá ra
a lá nya kedvéért.
– Persze kicsim.
– Vau is?
Jillian bó lintott:
– Vau is.
Chase még a repü lő térrő l felhívta az anyjá t, hogy jelezze, megérkeztek. Nem lepő dö tt
meg, amikor az ajtó má r azelő tt kinyílt, hogy kiká szá ló dtak volna a kocsibó l. Az anyja
biztosan má r nagyon idegesen és aggó dva vá rta ő ket. Mielő tt még odaugorhatott volna a
há tsó ajtó hoz, hogy kikapcsolja Abby biztonsá gi ö vét, Jillian má r ott volt, kihá mozta
Abbyt a gyerekü lésbő l, és magá hoz ö lelte. Egyértelmű volt, hogy lesz kö ztü k némi
versengés, és Jillian védelmezni fogja Abbyt. Most is mintha azt akarta volna jelezni: nem
engedi, hogy Abbynek bá rmi baja essék. Vajon Marianne-nel kapcsolatban is így érezne?
16
Ú gy gondolta, most nem lenne bö lcs dolog felajá nlani, hogy ő viszi Abbyt, mert Jillian
szemén lá tszott, hogy nem adná oda, se neki, se má snak.
Jillian Abby fejére hú zta a kislá ny kapucnijá t, és ó vatosan felment a lépcső n, nem
tö rő dve azzal, hogy a hajá ra hullik a jeges hó .
Megá llt Chase anyja elő tt, és rö vid, kínos csend utá n így szó lt:
– Jó estét. Jillian Kendall vagyok.
Az idő sebb nő kurtá n biccentett, majd így vá laszolt:
– Eleanor Remmington.
Chase odalépett hozzá juk, kö zben má r a bő rö ndö ket is felhozta a verandá ra. Az anyja
most a fia tekintetét kereste.
– Menjü nk be a hidegrő l – mondta, és beengedte ő ket, majd pedig becsukta ajtó t.
Chase megpró bá lta Jillian szemével nézni a há zat, és megá llapította, hogy a nő
bizonyá ra nagyon régimó dinak tartja. A nagy elő térbő l balra nyílt a nappali. Jobbra
széles tö lgyfa lépcső k vezettek a má sodik emeletre. Egyenesen tová bb a hall kö vetkezett,
amely a konyhá ba vezetett. A nappali má r vagy egy évtizede nem volt felú jítva. A fehér
alapon nagy ró zsamintá s, arany bordű rö s tapéta még most is eleganciá t sugallt. A szoba
hosszú volt és széles, benne két ká rpitozott szék és a dívá ny á llt, a mahagó ni pá rká nyos
kő kandalló val szemben pedig egy nagy szó fa rengeteg díszpá rná val, melyek mintá ja
illett a tapétá hoz. A szoba má sik végében a hifiberendezést és a televízió t két bő rfotel és
egy hintaszék vette kö rü l.
Chase tisztá ban volt vele, hogy Jillian szemében a konyha is nagyon ó divatú nak tű nik.
A mikrohullá mú sü tő t kivéve minden eszkö z kö zel hú széves volt. Csak a zö ld-fehér
padló lap és a konyhapult volt viszonylag ú j. Anyja gondos keze azonban a cseresznyefa
konyhabú tort makulá tlanul tisztá n tartotta, csak ú gy csillogott-villogott. Aká rcsak
minden má s is a há zban.
Chase igyekezett a bemutatá st olyan természetességgel elintézni, amennyire a helyzet
csak lehető vé tette.
– Anya, má r talá lkoztá l Jilliannel. Ő pedig itt Abby. – Ezzel az anyjá ra nézett.
Eleanor tekintete elá rulta, hogy Abbyt Chase gyermekének tartja, de tú l korai lett
volna még ezt kimutatnia. Ezért inká bb némá n kezet nyú jtott Jilliannek.
Jillian egyik karjá n Abbyt egyensú lyozta, így fogadta el Eleanor kezét. Á m ez mindkét
nő részérő l meglehető sen felü letes gesztus volt.
Eleanor még egyszer szemü gyre vette Abbyt és Jilliant.
– Ezek a ruhá k nem elég melegek itt télen. Remélem, hozott valami megfelelő bbet is.
Jillian teste megfeszü lt, Abbyt még szorosabban ö lelte magá hoz.
– Floridá ban egészen má s az idő já rá s. Ezek a legmelegebb ruhá ink.
Chase lá tta, hogy a két nő megkezdte a harcot, ezért igyekezett oldani a szinte kézzel
tapintható feszü ltséget.
– Azt ígértem Abbynek, hogy adsz neki egy kis zabpehelytortá t vacsorá ra.
– Há t persze hogy adok! – mondta az asszony, és szigorú arckifejezése meglá gyult.
Abby felé nyú jtotta a kezét:
– Jö ssz velem a konyhá ba?
Abby szemü gyre vette a hatvanas éveiben já ró nő t, ő szes barna gö ndö r hajá t,
ezü stkeretes szemü vegét, kék puló verét és nadrá gjá t. Nem vá laszolt, hanem karjá t még
szorosabban fonta anyja nyaka kö ré, és arcá t Jillian vá llá ba rejtette.
– Nagyon félénk az idegenekkel szemben – magyará zta Jillian, és megsimogatta Abby
há tá t, de nem bá torította, hogy menjen oda Eleanorhoz.
Chase má ssal pró bá lkozott. Odament Abbyhez, és alulró l kukkantott fel rá .
– Hahó ! Azt hittem, kérsz zabpelyhes sü tit.
17
Abby kétségbeesetten szorította Vaut, de azért bó lintott.

– Rendben, akkor menjü nk a konyhá ba és keressü k meg, hol vannak azok a sü tik. Azt
hiszem, én tudom. Egy aranyos kiscicá s sü tisdobozban. Szeretnéd lá tni?
Abby megint bó lintott, de hatá rozottan kijelentette:
– Anyu, vigyél oda!
– Persze, viszlek. Gyere.
Eleanor csaló dottnak lá tszott, de Chase odasú gta neki:
– Adj neki egy kis idő t.
Aztá n mutatta nekik az utat, s kö zben azon tanakodott, vajon Marianne mit fog szó lni
mindehhez, és hogyan fognak majd mindnyá jan ö sszebará tkozni.
Há romnegyed ó ra mú lva Jillian má r a há z egyik há ló szobá já ban volt. A hatalmas

mahagó ni franciaá gy az „Ó z, a nagy vará zsló ” egyik jelenetére emlékeztette. Annyi
minden tö rtént ma vele, hogy ilyen rö vid idő alatt képtelen volt feldolgozni az
eseményeket.
– Jó éjt, anyuci – motyogta Abby, és Vaut magá hoz ö lelve behunyta a szemét.
Jillian szíve elszorult, mikö zben betakarta a lá nyá t. Eleanor Remmington azt szerette
volna, ha Jillian és Abby kü lö n há ló szobá ban alszanak. Jillian azonban azzal utasította el
ezt a kérést, hogy legalá bb ma este mindenképpen egy szobá ban akar aludni a lá nyá val.
Abby esetleg fö lriadhat éjjel, és idegen helyen talá lná magá t. Meglepő mó don Chase is
pá rtjá t fogta ebben a dologban.
Jillian lerogyott az á gyra Abby mellé. Szerette volna á tö lelni ő t, és el sem engedni soha
tö bbé. Az esze azt sú gta, hogy most má r neki is le kéne fekü dni… és elmerü lni abban a
puha vilá gban, amelyben Abby má r édesen á lmodik. Talá n akkor nem lesz a jö vő olyan
félelmetes, mikor majd felkel holnap reggel. Gondolatai azonban sebesen ciká ztak, a
teste pedig olyan éber volt és friss, mintha egy kanna ká vét ivott volna meg.
A há ló szobaajtó kinyílt, és Chase lépett be.
– Nem akartam kopogni, nehogy felébresszem Abbyt, ha má r esetleg elaludt.
Jillian inká bb Abbyre nézett, mint a férfira.
– Azt hiszem, teljesen kimerü lt. Hosszú nap volt ez a mai.
A férfi kö zelebb jö tt az á gyhoz, és Jillian szíve hevesebben kezdett verni. Biztos azért,
mert még nem dolgozta fel a megdö bbentő híreket, amelyeket a férfi kö zö lt vele… Meg
aztá n az utazá s is annyira vá ratlanul érte… É s itt van ez a mostani furcsa helyzet,
amelybe hirtelen belecsö ppent…
A kis éjjelilá mpa szelíd fénye a szobá t meghitté vará zsolta. Jillian talpra ugrott, nem
akarta, hogy a férfi az á gy mellett á llva való sá ggal fö léje tornyosuljon.
– Az édesanyja nem kedvel engem. – Ú gy dö ntö tt, jobb minél elő bb felhozni ezt a
témá t, hogy nyílt lapokkal já tszhassanak.
– Még nem ismeri ö nt – há rította el a megjegyzését a férfi.
Chase fá radtan szá ntott végig a hajá n az ujjaival, s Jillian most észrevette a rá ncokat a
homloká n, a kariká kat a szeme alatt. Neki is hosszú napja volt. É s nem ez volt az első .
– Az elmú lt egy év nem volt kö nnyű neki. Apá m halá la vá ratlanul ért minket. A
nagybá tyá m megpró bá lt besegíteni a borá szat vezetésében, mert anyá m azelő tt soha
nem foglalkozott ilyesmivel. Ő az apá m munká já t má s mó don tá mogatta: az emberekkel
foglalkozott, bizottsá gok munká já ban vett részt, há ziasszonykodott. De a borkészítés
fortélyai tú l nagy feladatot jelentenek a szá má ra.
– Sok nő kénytelen szembesü lni ezzel a helyzettel a férje halá la utá n.
– Magá val is ez tö rtént? – kérdezte Chase.
18
– Nem. De akkor én má r sajá t vá llalkozá st vezettem.

– Anyá m tudja ezt, ahogy azt is, hogy ö n ö zvegy és mindent egyedü l csiná l. Talá n ezért
tű nik kissé ellenségesnek. Lehet, hogy ő is mindig olyan akart lenni, mint maga:
fü ggetlen nő , sajá t karrierrel. Marianne-nel kapcsolatban is féltékeny kicsit, hiszen
amikor idekö ltö ztü nk, az élete ú j értelmet nyert.
– Talá n azt hiszi, hogy én fenyegetem ezt? – kérdezte Jillian.
– Elképzelhető .
A férfi olyan feszü lt figyelemmel nézett most le Jillianre, mintha megpró bá lna olvasni
a gondolataiban, vagy kiismerni a lelkét. Jillian is megpró bá lt hasonló mó don pillantani
rá , de akkor megint megérezte azt a feszü ltséget kettejü k kö zö tt, amely talá n még jobban
megrá zta ő t, mint ez az egész helyzet, amelybe belekerü lt.
Végü l a férfi megkérdezte:
– Szeretné lá tni Marianne-t? Nagyon mélyen alszik. Nem fogjuk felébreszteni, ha most
bemegyü nk hozzá .
Jilliannek most az az érzése tá madt, mintha valami egész nap a torká t szorongatta
volna. Eletében elő szö r érezte magá t tehetetlennek a félelemmel szemben. Eddig mindig
sikerrel vette az akadá lyokat, de amikor Chase Remmington besétá lt az életébe, a
félelem torkon ragadta, és azó ta sem engedte el.
Mi van, ha Abby való ban nem a lá nya? Mi van, ha elveszíti ő t?
Elfordult Chase-tő l, lehajolt Abbyhez, és megcsó kolta az arcá t.
– Mindjá rt jö vö k, kicsikém.
Nem akarta, hogy Chase lá ssa rajta a félelmet, mert tudta, hogy a férfi ezt késő bb
felhaszná lhatja ellene. Ezért kiegyenesedett, nyugalmat erő ltetett magá ra, és csendben
így vá laszolt:
– Igen, szeretném lá tni Marianne-t.
19
3. FEJEZET
Jillian ú gy érezte, á lmodik, mikö zben Chase mö gö tt végigment a csendes hallon. Az
egész nap valahogy á lomszerű nek tű nt – a férfi felbukkaná sa a parkban, a két kislá ny
tö rténete és a repü lő ú t. Fel sem tudta fogni, hogy néhá ny perc mú lva talá lkozhat a sajá t
lá nyá val!
Jobbra az egyik szobá bó l fény szű rő dö tt ki. Chase megá llt.
– Itt van benn – mondta nagyon halkan.
Szemében a Marianne irá nti szeretet és fá jdalom tü krö ző dö tt. Félt, hogy elveszíti a
lá nyá t a szívmű tét miatt, vagy a betegség miatt, amely a szívmű tétet szü kségessé teszi.
Félreá llt, és elő reengedte Jilliant. A fiatalasszony szinte észre se vette a fehér
bú torokat, a ró zsaszín virá gmintá s á gytakaró t és mennyezetet, a já téká llatokat, amelyek
való színű leg nagyobbak voltak, mint kis gazdá juk. Viszont azonnal meglá tta a sarokban
az oxigénpalackot, és ettő l megdermedt.
Nem sokkal ezutá n meglá tott egy kutyá t, egy bundá s kis spiccet, amely az á gytakaró n
hevert Marianne mellett.
A kutya meleg barna szemével felnézett Jillianre. Nem aludt, inká bb ú gy tű nt, hogy a
kislá ny á lmá t ő rzi.
Jillian még a lélegzetét is visszafojtva nézett le az alvó gyermekre. Barna haja volt, de
vilá gosabb, mint Abbyé. A kis lá mpa szelíd fényében olyan tö rékenynek tű nt!
Jillian nem tudta megá llni, hogy ne lépjen kö zelebb. Térdre hullott az á gy elő tt. Aztá n
meglá tta a monitort az á llvá nyon.
– Csak elő vigyá zatossá gbó l van itt. Ha megvá ltozik a szívverés ritmusa, azonnal
megszó lal a riasztó . – Chase hangja bá rsonyos suttogá s volt csupá n a sö tétben.
Jillian nézte Marianne-t, szinte itta a kislá ny lá tvá nyá t. Chase így folytatta:
– Minden éjjel kétszer vagy há romszor bejö vö k, és megnézem ő t. Akkor is ezt tettem,
amikor még nem voltak panaszai. Van itt oxigénmaszk is a biztonsá g kedvéért. Reméljü k,
erre nem lesz szü kség, hiszen hétfő re má r ki van írva mű tétre.
Jillian most értette csak meg, hogy ez az egész milyen szö rnyű lehet a férfinak. Nem
mutatta ki, és Jillian biztos volt benne, hogy nem is nagyon beszélt ró la senkinek.
É rzelmekrő l egy szó t sem! A férfi, aki erő s és nem panaszkodik…
Persze lehet, hogy téved, de ez nem is szá mít most. Csak a két kislá ny a fontos.
A kutya gyanakodva méregette Jilliant, és amikor a nő kinyú jtotta a kezét, hogy
megsimogassa Marianne-t, a férfi halkan így szó lt:
– Semmi baj, Buff. Nem fogja bá ntani.
A kis sző rgolyó erre megnyugodott, és fejét a mancsá ra tette.
– Marianne imá dja az á llatokat – mondta Chase. – Buffington má sfél éves kora ó ta van
mellette. Amikor én nem vagyok vele, ő vigyá z rá .
A kutyá n lá tszott, hogy má r nem kö lyö k.
– Hol szerezte? – kérdezte Jillian halkan.
– Egy bará tunk elkö ltö zö tt, és nem vihette magá val a kutyá t.
Jillian ó vatosan kisimított egy barna fü rtö t Marianne arcá bó l. Ez a kislá ny is tü ndéri!
Jilliant megrohantá k a kavargó érzések… furcsa és idegen érzelmek… zavar és
bizonytalansá g, amelynek talá n sosem szű nik meg. Mindnyá juk élete meg fog vá ltozni.
Hacsak Marianne mégsem az ő gyereke.
20
Mikor ú jra a hallban volt, lelki szemei elő tt megjelent Abby arca. Mindig ú gy gondolt
rá , hogy Ericre és rá hasonlít. De most… Lehet, hogy az orra Chase feleségéé? Lehet, hogy
az akaratossá gá t Chase-tő l ö rö kö lte? A barna szeme Chase-t idézi fel benne, és nem
Ericet? A génjei talá n két idegen embertő l szá rmaznak?
Amikor Marianne-re nézett, benne is fel tudta idézni Ericet és sajá t magá t. Ha
alaposabban megnézte… vagy ha beleképzelte.
Jillian észre sem vette, hogy sír, annyira elá rasztottá k az érzelmei. Csak akkor
ocsú dott fel, amikor Chase a vá llá ra tette a kezét.
– Higgye el, talá lunk majd valamilyen megoldá st.
– Ugyan má r! Itt csak az lenne megoldá s, ha kiderü lne, hogy mégsem cserélték el ő ket.
Vagy…
– Vagy a feleségemnek viszonya volt? – Chase a szemö ldö két rá ncolta. – Ne fű zzö n
ehhez reményeket, Jillian. Erre nincs semmi bizonyíték. Egyá ltalá n semmi.
Jilliannek eszébe jutott a nő vér magá nnyomozó nak tett vallomá sa.
– A nő vér nem emlékszik szá z szá zalékos bizonyossá ggal. Nem biztos benne, hogy
rossz karkö tő t tett-e a babá kra.
– Lehet, hogy nem biztos benne, de elismerte, hogy volt rá esély. Lehet, hogy még
mindig védeni pró bá lja magá t.
– É n nem tudok lemondani Abbyrő l. Nem fogok lemondani Abbyrő l. Ő az én lá nyom.
Elfordult Chase-tő l, és magá nyosnak érezte magá t. Soha az életben nem érezte még
ennyire magá nyosnak magá t.
Ekkor Chase á tkarolta, és az arcá t maga felé fordította.
– A lá nyoknak jogukban á ll megismerni az igazsá got, és nekü nk is. Ha most nem néz
szembe vele, vá ratlanul tá madhat magá ra.
Jillian hirtelen rá jö tt, hogy á télt má r ilyet. Hazugsá g… amikor az ember elő l eltitkoljá k
az igazsá got… Ú gy érezte, mintha há ború ban lenne. Vissza akart menni Abbyhez.
Aludnia kell, hogy aztá n tisztá bban tudjon gondolkodni. Reggelre talá n jobban á tlá tja a
dolgokat.
Azonban Chase szavai nem mentek ki a fejébő l. Néha arra gondolt, jobb lett volna nem
tudni, hogy Ericnek szerető je van… jobb lett volna tudatlansá gban élni. Akkor talá n nem
tö rt volna ö ssze a szíve. Akkor talá n nem esne ennyire nehezére, hogy bá rkiben is
megbízzon.
– Kimerü ltnek lá tszik – bó lintott Chase, ú gy pillantva le rá , mintha tényleg aggó dna
érte, hogy ennyire fá radt.
– Most má r itt az ideje, hogy bebú jjak Abby mellé, rá m fér egy kis alvá s.
Ekkor minden ok nélkü l hirtelen az jutott eszébe, vajon Chase-nek volt-e valakije
azó ta, hogy a felesége meghalt. Olyan férfiasan jó képű , vonzó és magabiztos…
– Mire gondol most? – kérdezte a férfi.
– Nem fontos – vá laszolta elpirulva.
– Nem jó l hazudik.
– Nem hazudok – fortyant fel Jillian. – Csak nincs joga a gondolataimban kutatni.
– Igaza van – felelte kurtá n a férfi. – Nincs jogom a gondolataihoz.
Folytattá k ú tjukat Abby szobá ja felé. Amint elhaladtak a lépcső mellett,
Chase megjegyezte:
– Nem vacsorá zott. Kér valamit a konyhá bó l?
– Nem. Majd reggel.
– Vigyá znia kell magá ra, Jillian. Nem akarok még egy beteget á polni.
21
– Vigyá zok magamra, Mr. Remmington. Ne aggó djon miattam. É s Abbyre is vigyá zok.
Csak azért vagyunk itt… – Nem tudta, hogyan fejezze ki magá t. – Csak azért vagyunk itt,
hogy kiderü ljö n az igazsá g. Szeretném, ha a DNS-vizsgá latot minél elő bb elvégeznék.
– Holnap felhívom az orvosunkat.
Jillian észrevette, hogy Abby szobá já nak ajtajá ban Chase bekukkant a kislá nyra. A
furcsa véletlen egymá s gyerekeihez kö tö tte ő ket. Legalá bbis egy ideig, amíg a DNS-
vizsgá lat eredménye meg nem szü letik. Azutá n az életü k vagy egyszerű bb lesz, vagy
pedig még a mostaniná l is kuszá bb. Mindenesetre most az a fontos, hogy minél tá volabb
tartsa magá t Chase Remmingtontó l. Nem pazarolhatja most az energiá it holmi
érzelmekre. Nem hagyhatja, hogy az az elektromos vibrá lá s, amelyet minden alkalommal
érez Chase kö zelében, nagyfeszü ltséggé alakuljon á t…
– Alszik. – Chase arca kiismerhetetlen volt.
– Jó alvó . Biztos nem fog felébredni reggelig. Ha mégis, akkor ott leszek vele. Ez a
lényeg.
Chase fü rkészve nézett rá , aztá n így szó lt:
– Aludjon, ameddig jó lesik.
– Abby á ltalá ban korá n kel, ú gyhogy én is fö nt leszek vele.
– Maga ugye nem fü gg senkitő l?
– Nem, és ez így jó .
A férfi felvonta a szemö ldö két, de nem kérdezte meg tő le, miért jó ez így. Végü l aztá n
megfordult, és a lépcső felé indult.
– Akkor viszlá t holnap.
Miutá n a férfi lement a lépcső n, Jillian belépett a há ló szobá ba, becsukta az ajtó t, és
elő vett egy há ló inget a bő rö ndjébő l. Gyorsan levetkő zö tt, felvette a há ló inget, és bebú jt
az á gyba a lá nya mellé.
Karjá t Abby kö ré fonta, arcá t a kislá ny lá gy, selymes hajá ba fú rta, és elmondta esti
imá já t.
Má snap reggel Jillian éppen egy ró zsaszín szalagot kö tö tt Abby kis copfjá ba, mikor
kopogtak az ajtó n.
– Jö jjö n be – mondta gondolkodá s nélkü l, elmerü lve a kis masnik igazítá sá ban.
Az ajtó kinyílt, és Chase lépett be a szobá ba, Jilliannek pedig elá llt a lélegzete. Olyan
vonzó volt! Ö ltö ny helyett most farmernadrá g és flaneling volt rajta, feltű rt ujjakkal. Má r
tegnap is megérezte az erejét és testének tö kéletes ará nyait, de ennyire nem lá tszott,
mint most. Karja izmos volt, combja erő teljesen domborodott a farmernadrá g alatt.
Keskeny csípő je, széles vá lla és sö tétbarna haja furcsa érzéseket keltett Jillian
belsejében. Ez a Chase Remmington most kevésbé tű nt olyan hű vö sen elegá nsnak…
inká bb volt benne valami természetes vadsá g.
– Kész van? – kérdezte Abby. Jillian tudta, hogy kislá nya egy má sodpercig sem tud
mozdulatlan lenni, ezért gyorsan befejezte a masnikö tést.
– Kész.
Chase rá mosolygott a kislá nyra.
– Szeretnél valakivel talá lkozni?
– Kivel? – kérdezte Abby.
– Az én kislá nyommal. Egyidő sek vagytok, és én má r megmondtam neki, hogy
lá togató ink vannak.
– Szabad, anyu? – kérdezte Abby az anyjá t.
– Persze. De Marianne beteg, ezért nem szabad ugrá lnotok és futkosnotok.
22
– Meg van fá zva? – kérdezte Abby, mert nemrég ő is ná thá s volt, és csak ezt a
betegséget ismerte.
– Nem, ez má s, nem megfá zá s – vá laszolt Chase. Aztá n ő szintén folytatta. – A szívével
van gond.
Odament Abbyhez, és leguggolt elő tte. Megfogta a kislá ny apró kezét, és a mellkasá ra
helyezte.
– Itt. De az orvosok nemsoká ra meggyó gyítjá k, és akkor jó l lesz.
– Mint én?
– Igen, mint te – mondta Chase némi szomorú sá ggal a hangjá ban. Aztá n
felegyenesedett, és a kislá ny felé nyú jtotta a kezét. – Gyere. Megmutatom, hol van.
Jillian legnagyobb megdö bbenésére Abby kézen fogta Chase-t, és elindult vele. Ú gy
tű nt, tö bbé má r nem idegen a szá má ra, és megbízott benne.
Amikor odaértek Marianne szobá já hoz, a kislá ny a virá gmintá s á gytakaró n fekü dt,
fehér gyapjú kendő be bugyolá lva, felső teste há rom pá rná val felpolcolva. Kis hableá nyos
pizsamá ja kikandiká lt a kendő aló l. Amikor beléptek, rá juk mosolygott.
Chase odament hozzá , még mindig fogva Abby kezét.
– Marianne, ő az a kis bará tnő , akirő l meséltem neked. Abby, ő Marianne.
Abby kérdezés nélkü l felmá szott az á gyra, és leü lt Marianne-nel szemben.
Jillian megmozdult.
– Ezt nem biztos, hogy szabad…
– Semmi gond – mondta Chase. – Kö nnyen kifá rad, és sokat van á gyban, de
bará tkozhat.
Abby szégyenlő sen pislantott ú j bará tnő jére, és felvette az egyik plü ssjá tékot.
– Elmo – mondta ujjongva.
Marianne visszamosolygott rá . Ú gy lá tszik, a két kislá ny kö zö s témá t talá lt.
Chase folytatta a bemutatá st.
– Ő pedig Jillian, Abby anyuká ja.
Marianne kívá ncsian mérte végig Jilliant, aki így szó lt:
– Szia, édesem. Itt leszü nk az apuká dná l egy ideig.
– Amíg kó rhá zba megyek? – kérdezte a kislá ny olyan felnő ttesen, hogy Jillian
majdnem elfelejtette, hogy még csak há roméves.
– Igen, amíg a kó rhá zba mész.
– Volt má r ott néhá nyszor kivizsgá lá son – magyará zta Chase.
Abby Marianne á gya mellett talá lt egy kazettá s magnó t, megnyomott rajta egy
gombot, és gyerekeknek szó ló zene csendü lt fel a szobá ban.
Ebben a pillanatban Eleanor lépett be, Marianne reggelijét hozva tá lcá n, Huffington
pedig a sarká ban loholt.
– Ó ! – kiá ltott fel meglepetten, amikor szembetalá lta magá t Jilliannel. Chase-tő l pedig
megkérdezte:
– Nem tú l nagy felfordulá s ez Marianne szá má ra ilyen korá n reggel?
– Nagyon unja má r, hogy mindig a szobá já ban kell lennie, és azt is, hogy csak minket
lá t. Azt hiszem, jó t fog neki tenni, ha Abby és Jillian vá ltozatossá got hoz az életébe.
– Akkor is ideje reggeliznie – mondta Eleanor, és a tá lcá t letette az ablak melletti kis
asztalra.
A szobá t megtö ltö tte a sonká s tojá srá ntotta és a pirító s ínycsiklandó illata. Abby az
anyjá ra nézett.
– É n is éhes vagyok. Ehetek én is?
– Nem hiszem, kicsim. Szerintem nekü nk le kell menni a konyhá ba.
23
– Miért ne ehetne ő is itt? – kérdezte Chase. – Van elég ennivaló mindkettejü knek,
csak egy pohá r tejet és narancslét kell hozni.
Rá mosolygott Abbyre.
– Csak arra vigyá zz, hogy Buff nehogy bekapja a sonká t. Nagyon szereti.
Abby nevetett, és lenézett az apró kutyusra.
Buff megérezte, hogy most má r van még egy já tszó tá rsa, így há t felugrott az á gyra, s a
farká t csó vá lva ö sszegö mbö lyö dö tt Abby mellett.
Eleanoron lá tszott, hogy nem ö rü l annak, amit lá t, így Jillian pedig megpró bá lta
békíteni a kedélyeket.
– Majd én lemegyek, és felhozom a tejet meg a narancslét.
– Nem, majd én! – vá gta rá gyorsan Eleanor. – Van még lent egy kis sonka, abbó l is
hozok.
Chase má r oda is rakta a tá lcá t a lá nyokhoz, a kutyá t meg leparancsolta az á gyró l,
amíg a gyerekek reggeliznek.
Marianne felnézett rá .
– Nem vagyok éhes, apu.
– Tudom, de szeretném, ha egy kicsit azért ennél.
Jillian az ablakná l á llt. Abby a szá já ba dugott egy sonká t. Chase rá beszélte Marianne-t,
hogy igyon egy kis tejet és egy pá r falat tojá st. Tréfá san kettétö rt egy szelet pirító st, és
szétosztotta a lá nyok kö zö tt. Abby gyorsan megette az ő részét, de Marianne csak ímmel-
á mmal majszolta.
Miutá n behozta a sonká t és az italokat a lá nyoknak, Eleanor kiment a szobá bó l. Most
visszajö tt, hogy elvegye a tá lcá t.
Jillian észrevette, hogy Marianne elfá radt, ezért így szó lt Abbyhez:
– Azt hiszem, itt az ideje, hogy magá ra hagyjuk Marianne-t. Menjü nk le, és fedezzü k fel
egy kicsit a kö rnyéket.
Á m Marianne megkérdezte:
– Nem maradhat Abby vejem já tszani?
Marianne-nek nem volt gondja az r betű kkel, mint Abbynek, ő az l betű ket ejtette
nehezen.
Chase kicsit taná cstalan lett, nem tudta, mi lenne jó a lá nyá nak.
Meglepő dö tt, amikor Eleanor azt mondta:
– É n itt maradok velü k az á gyná l, hadd já tszanak egy kicsit. Majd vigyá zok, hogy
Marianne nehogy tú lsá gosan felizgassa magá t.
– Jó lesz így, Abby? – kérdezte Chase. – Azt szeretném, ha az anyuká d lejö nne velem és
reggelizne.
Abby rá pillantott Eleanorra, aztá n – kicsit hosszabban – Marianne-re, és lelkesen
bó logatott.
– Já tsszunk Elmó val.
Oly mohó sá ggal ejtette ki ezeket a szavakat, hogy Chase felnevetett.
– Azt hiszem, minden rendben van. – Megérintette Jillian karjá t. – Jö jjö n, menjü nk le a
konyhá ba. Majd késő bb feljö vü nk, és megnézzü k ő ket.
Amikor lent voltak, Jillian megkérdezte:
– Marianne-nek nincs étvá gya?
– Nem nagyon. É n is, anyá m is igyekszü nk olyasmit adni neki, amit szeret.
Jillian észrevette, hogy Chase hangja mindig nagyon udvarias lesz, amikor az anyjá ró l
beszél, és ú gy gondolta, biztosan így nevelték.
– Hétfő n há ny ó rakor lesz a mű tét?
– Reggel hatra viszem be ő t.
24
Mikor a konyhá ba értek, Jillian megjegyezte:

– Az az érzésem, az édesanyja nem nagyon ö rü lne neki, ha bá rmihez is hozzá nyú lnék
itt.
– Nagyon aggó dik Marianne miatt, és nincs hozzá szokva, hogy bá rki legyen a há zban
rajtunk kívü l. Az ízü letei is kínozzá k, jobban, mint mutatja. Ettő l is mogorvá nak tű nik
néha.
– Azt hiszem, tö bbrő l van szó . Annak talá n ö rü l, hogy Abby itt van, de engem nem
szívesen lá t.
– Nem szereti a vá ltozá sokat, és ki nem á llhatja a zű rzavart. Most pedig mindkettő bő l
jutott nekü nk jó cská n. De azt hiszem, nem á rt vele hatá rozottan bá nnia – tette hozzá
kényszeredett félmosollyal, és kö zelebb lépett hozzá .
Chase ingének a nyaka felü l nem volt begombolva, így Jillian lá thatta a férfi
mellkasá nak barna sző rzetét. Ma reggel Chase minden porciká já bó l férfiassá g á radt.
Ezért aztá n Jillian még bizonytalanabbnak és védtelenebbnek érezte magá t.
– Miért mondja ezt? – kérdezte, és arra gondolt, vajon a férfi mit lá t, amikor rá néz, s
vajon mi a véleménye mindarró l, amit mond, vagy tesz…
– Maga nem az a fajta nő , aki hagyja magá t. Nem engedi, hogy bá rki is kioktassa vagy
olyasmire kényszerítse, amit nem akar megtenni.
– Most ö sszehasonlít engem valakivel?
Chase kicsit meglepettnek tű nt, majd végü l így vá laszolt:
– Meglehet. Fran szeretett a há ttérben maradni. Szá má ra mindennél fontosabb volt,
hogy ne okozzon kellemetlenséget, ne kerü ljö n ö sszetű zésbe senkivel.
– Példá ul az édesanyjá val?
– Fran és én csak egyszer voltunk itt a há zassá gunk alatt. Nekem a kö rnyéken volt
dolgom, ő pedig szerette volna megnézni a borü zemet.
– De hiszen ez a maga otthona.
– Nem, én Washingtonban éltem.
– De…
Chase félbeszakította.
– Nekem dolgom van. Csak azért kísértem a konyhá ba, mert azt szeretném, ha
reggelizne, mielő tt elmegyek. Rá ntottá t kér vagy…
Most viszont Jillian szakította félbe.
– Elég egy pirító s és egy ká vé.
Chase odament a hű tő szekrényhez, kivett egy karton narancslevet, és a vá lla fö lö tt
visszapillantva így szó lt:
– Ha jó l emlékszem, azt mondta, hogy ma bő séges reggelit kér, mivelhogy tegnap
jó formá n semmit nem evett.
– Most nem akarom ezzel hú zni az idő t. Fö l akarok menni és megnézni, hogy Abby
nem fá rasztja-e ki tú lsá gosan Marianne-t.
Chase bó lintott, és a narancslevet az asztalra helyezte.
– Kilenckor hívom az orvost, és megkérdezem, mikor kerü l sor a DNS-vizs-gá latra.
Addig nyugodtan fedezzék fel a kö rnyéket Abbyvel. Legalá bb elfoglalja magá t, és Buff is
imá d a sző lő ben rohangá szni. Ne menjenek tú l kö zel a há z mö gö tti patakhoz. Nagyon
mély.
Ezzel a pulton lévő ká véskancsó ra és a mellette lévő há zikenyérre mutatott.
– Tessék, szolgá lja ki magá t.
Levett egy bő rdzsekit a fogasró l, és kinyitotta a há tsó ajtó t.
– Pró bá lja meg otthon érezni magá t, Jillian. Azt szeretném, ha maga és Abby jó l
meglennének itt.
25
Aztá n, mielő tt még egyet pislanthatott volna, má r kint is volt. Jillian pedig kívá ncsi
volt, vajon tényleg azt akarta, hogy otthon érezze magá t, vagy ez inká bb csak Abbyre
vonatkozott…
Ez a gondolat megijesztette.
Chase intett Ralph Marlowe-nak a sző lő be menet. Ralph harminc éve dolgozott
Willow Creekben, és má r a hatvanas éveit taposta. A lovak és a kert gondozá sa mellett
minden má sban is segített, ha Chase-nek vagy a nagybá tyjá nak szü ksége volt rá .
Chase épp a Niagara borsző lő k kö zö tt já rt, mikor megszó lalt a mobiltelefonja. Egy
ismerő s hang volt a vonalban.
– Na, megtalá ltad?
Scott Paxton hangja mindig a kö zépiskolá t és a focipá lyá t idézte fel Chase-ben.
Nemcsak csapattá rsak voltak, hanem kö zeli jó bará tok is. Amikor Chase tavaly
visszakö ltö zö tt ide, ú jra talá lkoztak, és ott folytattá k, mintha el sem telt volna kö zben az
a hú sz év. Scott a kö zépiskolá s szerelmét, Allie-t vette feleségü l, és két gyermekü k
szü letett. Az egyik fő iskolá s volt, a má sik kö zépiskolá ba já rt. Mikor Chase rá jö tt, hogy
Marianne nem az ő lá nya, ezt a hírt megosztotta a bará tjá val is.
Most így vá laszolt a kérdésére:
– Igen. Megtalá ltam Jillian Kendallt… és Abby lehet, hogy tényleg az én lá nyom.
Magamat lá tom benne. É s Frant.
– Hogyan fogadta?
– Jillian még mindig nem tért magá hoz. Szeretné azt hinni, hogy Frannek szerető je
volt, és Abby nem az én gyerekem.
– Ezt meg tudom érteni. É s eljö tt veled?
– Igen. Itt vannak a há zban.
– É s mit szó l Marianne-hez?
– Ö sszeszorul a szívem, amikor lá tom ő t a két lá nnyal. Ő t is nagyon gyö tri a dolog. Ú gy
lá tom, kö zel akar kerü lni Marianne-hez, ha az ő lá nya, de ugyanakkor nem akar
elszakadni Abbytő l sem. Pokoli egy helyzet.
– É s hogy néz ki ez a Jillian Kendall? Azt mondtad, ö zvegy.
Chase má r elmesélte Scottnak mindazt, amit a magá nnyomozó tó l megtudott.
– Fiatal ö zvegy. Ha akarna, modell is lehetne. Még csak huszonhét éves és teljesen
fü ggetlen.
– Felfedeztél má r rajta néhá ny domborulatot?
Chase hallgatott.
– Nehéz nem észrevenni… – vallotta be kis szü net utá n.
Scott nevetett.
– Ha má r ilyesmit észreveszel, az azt jelenti, hogy élsz. Má r kezdtem azt hinni….
– Még nagyon friss a dolog.
– Tö bb mint há rom éve annak, hogy Fran meghalt. Nem gondolod, hogy ideje
kö rü lnézni?
– Ennek semmi kö ze az idő hö z, Scott! – csattant fel Chase. – Ha hirtelen valami
tö rténne Allie-vel, hogyan tudná l egy má sik nő vel komoly kapcsolatot létesíteni há rom,
négy vagy ö t év mú lva?
– Nem komoly kapcsolatra gondoltam, csak az á gyig juss el…
Mivel iskolá skoruk ó ta bará tok voltak, Scott ú gy gondolta, bá rmit mondhat neki, ú gyis
elnézi neki.
– Na elég legyen, Scott.
A bará tja só hajtott.
26
– Szó val, akkor most mi lesz?

– DNS-vizsgá lat, aztá n hétfő n Marianne mű tétje.
– Rendbe fog jö nni.
– É n is ezt akarom hinni.
– Szerinted ez a… Jillian… ott akar majd lenni veled a kó rhá zban?
– Még nem ismerem ő t.
– Mit sú gnak az ö sztö neid?
– Azt hiszem, eljö n. Á m szerintem Abby a legfontosabb neki addig, amíg nem győ ző dik
meg ró la, hogy Marianne az ő lá nya.
– Van esély arra, hogy nem?
– Ez a szö rnyű az egészben. Nem is tudom, mi lesz. Az életem csupa zű rzavar.
Egyszerre pró bá lok felkészü lni mindenre, s kö zben még Willow Creeket is igazgatni kell.
– Hagyd a csudá ba az egészet, és gyere hozzá m dolgozni.
– Mint micsoda? – kérdezte Chase fanyar mosollyal. Scottnak volt egy egész jó l menő
sportfelszerelés-ü zlete.
– Fél kézzel is el tudná d vezetni a boltomat. Ez az, amit mindig utá ltam és szerettem is
benned. Minden dolgot véghezviszel, amit a fejedbe veszel, legyen az aká r egy focimeccs
megnyerése vagy minő ségi bor gyá rtá sa. Apropó , a borró l jut eszembe, mi lenne, ha
Marianne mű tétje utá n á tjö nnél hozzá nk vacsorá zni James-szel és Greggel együ tt?
Hozhatod az egyik legjobb palackodat, aztá n majd alaposan megbírá ljuk.
– Csak akkor hagyhatom Marianne-t magá ra, ha má r biztosan jó l van. Néhá ny hétig
nem igazá n mozoghat majd… ha minden jó l megy.
– Minden rendben lesz. Beszélek Allie-vel, hogy pá r hét mú lva készü ljö n a vacsorá ra.
Aztá n felírhatod a naptá rodba.
– Nagy kő esik majd le a szívemrő l, ha Marianne tú l lesz mű téten. – É s olyan jó lenne,
ha má r meglennének a DNS-vizsgá lat eredményei, és kiderü lne az igazsá g! Kellemes
kikapcsoló dá snak hangzik egy estét eltö lteni Scottal, Greggel, James-szel és a
feleségeikkel. – Jó l hangzik ez a vacsora-ö tlet. Majd felhívlak Marianne mű tétje utá n,
hogy mi a helyzet.
– Azt hallottam, Dr. Beckwith a legjobb.
– Nagyon jó l bá nik a gyerekekkel, a szü lő ket éppen csak elviseli. Legalá bbis ezt
mondjá k ró la. Mindenesetre Marianne szereti. Velem pedig ő szinte. Ez a legfontosabb.
– Ez a legfontosabb – értett egyet Scott.
Miutá n befejezte a beszélgetést, Chase végignézett a sző lő ü ltetvényen, és a szép
lá tvá nyban elmerü lve pró bá lt megfeledkezni egy pillanatra lelke sö tét aggodalmairó l.
Amikor Jillian reggeli utá n felment, egy kicsit ü ldö gélt és beszélgetett a lá nyokkal,
amíg Eleanor lement a konyhá ba. Jillian ú gy vélte, Marianne tú lsá gosan sá padt. A DNS-
vizsgá lat kö rü l forogtak a gondolatai, kö zben Abby olyan vidá man csacsogott Marianne-
nel, mintha egész életében ismerte volna. Marianne nyugodt vá laszaibó l arra
kö vetkeztetett, hogy ő is kedveli Abbyt, és ö rü l, hogy ott van vele.
Míg a lá nyok ismerkedtek, Jillian észrevette Chase és egy tö rékeny, rö vid sö tétbarna
hajú nő fényképét. Jillian emlékezett Fran Remmingtonra, bá r csak homá lyosan.
Má r majdnem fél tizenegy volt, mire Eleanor visszajö tt a szobá ba. Rá nézett Marianne-
re, és azt mondta:
– Azt hiszem, most má r pihenned kéne, édesem.
– Mennü nk kell? – kérdezte Abby Eleanortó l.
A nő mosolya kedves és gyengéd volt.
27
– Most igen. Vigyétek el Buffot sétá lni, ú gy lá tom, má r nagyon rá férne egy kis mozgá s.
– Eleanor Jillianre pillantott.
– Sétá lhatunk a sző lő ben?
– É n nem bá nom. Bá r ilyenkor nem sok lá tnivaló akad ott.
Jillian kis híjá n elmosolyodott Eleanor nyers modorá n. Ú gy vette észre, hogy a
természetében ott van a kedvesség, csak ő még nem jö tt rá , hogyan kell belő le elő hozni.
– Nekü nk minden ú j lesz.
– A nap megolvasztotta a havat és a jeget, ú gyhogy nagy a sá r.
– Majd figyelü nk, merre lépü nk.
– Abbynek fel kéne vennie Marianne egyik kabá tjá t. Még mindig nagyon hideg van
odakint. Magá nak pedig odaadhatom az én…
– Kö szö nö m, majd megoldom – biztosította ő t Jillian – Nem maradunk soká ig.
Tíz perccel késő bb Jillian bebugyolá lta Abbyt Marianne egyik télikabá tjá ba.
Piros kapucnis volt, fehér sző rmedíszítéssel. Mikö zben Jillian nézte, hogy Abby
Buffington utá n ered, észrevett egy téglaépü letet a pajta mellett, és kívá ncsi volt, vajon
az is olyan ö reg-e, mint a há z és a borü zem. Abby tő kék és sző lő karó k kö zö tt futkosott. A
karó k kö rü lbelü l má sfél méteres oszlopocská k voltak, egymá stó l két és fél méter
tá volsá gra, és a tetejü kö n huzal futott végig. Jillian lá tott még néhá ny narancssá rga
zá szló t magas pó zná kon, és kívá ncsi volt, vajon mi célt szolgá lnak.
Alig tett néhá ny lépést, amikor rá jö tt, hogy Buff hová rohant olyan boldogan. Chase
guggolt két sor kö zö tt, és a sző lő tő kéket vizsgá lta. Jillian nem akart megint
belebonyoló dni egy ú jabb beszélgetés há ló já ba, fő leg, ha az személyes témá jú . De
mégsem mehetett csak ú gy el mellette. Azonkívü l ő t is érdekelte a sző lő skert.
Abby és Buff megá lltak az egyik narancssá rga pó zna mellett, és egy lyukba
kukucská ltak nagy kívá ncsian.
Chase felnézett Jillianre, de nem á llt fel.
– A pó zná k a mormotá k já ratait jelö lik.
– Szó ljak Abbynek, hogy menjen onnan?
– Nem, nem szü kséges. Azért kell zá szló val megjelö lni ő ket, nehogy a traktor alatt
beszakadjon a fö ld.
Chase most felá llt, és jó arasszal fö léje magasodott, Jilliannek pedig hirtelen mélyet
kellett szippantania a friss februá ri levegő bő l. A kabá tja nem volt elég meleg, és a kezét
dö rzsö lgette.
– Fá zik? – kérdezte a férfi.
– Nem. Jó l vagyok, kö szö nö m. – Tényleg jó l volt, amíg Chase má sfél méternél kö zelebb
nem jö tt hozzá . Akkor aztá n a szíve megló dult, arca pedig égni kezdett. Olyan jelenség
volt ez, amilyet még soha nem tapasztalt azelő tt, és most egyá ltalá n nem ö rü lt neki.
A férfi kissé ö sszerá ncolta a szemö ldö két, lá tszott, hogy nem hiszi el a vá laszt. Levette
bő rdzsekijét, és mielő tt még az felocsú dhatott volna, má r Jillian vá llá ra is terítette. A
dzseki meleg volt, és az enyhe dezodor sem nyomta el teljesen a férfi testének illatá t,
amitő l bizsergés á radt szét egész testében.
Amikor Jillian tiltakozott és megpró bá lta lerá zni magá ró l a dzsekit, Chase hatá rozott
mozdulattal megfogta a hajtó ká já t.
– Magá nak is szü ksége van rá – ellenkezett Jillian.
– Nem. Nekem így is jó . É n hozzá vagyok szokva a pennsylvaniai telekhez. Maga nincs.
Jillian meglá tta, hogy van rajta még egy meleg mellény is. A férfi még mindig fogta a
dzseki hajtó ká já t. A keze nagy volt és kérges – egy fö ldmű ves keze, nem vegyészé.
– Tud valamit a sző lő rő l? – kérdezte a férfi hirtelen.
28
– Ismerek néhá ny fajtá t és évjá ratot, mert nekem kell kivá lasztanom a bort a
rendezvényekhez, amelyeket szervezek. Ez minden.
– Ez elég sok – mosolygott Chase. – A legtö bb ember nem tud ennyit sem.
– Milyen sző lő ket termeszt?
Amikor a férfi rá mutatott egy apró feliratra, elengedte a dzseki hajtó ká já t, és Jillian
ismét rendesen tudott lélegezni.
– Ez példá ul Niagara sző lő .
– Az fehér, ugye?
A férfi elégedettnek lá tszott.
– Igen. Az ott pedig Catawba. Termesztü nk még Aurorá t, Concordot és egy pá r egyéb
fajtá t is. Tudom, hogy most minden halottnak lá tszik, de ez nem így van. Jú niusban a
sző lő virá gozni fog.
– Azt mondta, a nagyapjá é volt ez a sző lő .
Chase bü szkén nézett végig a birtokon, és volt a tekintetében még valami mélyebbrő l
jö vő érzés, amely elá rulta Jilliannek, hogy nagyon sokat jelent neki ez a fö ld.
– Tulajdonképpen a nagyapá m kezdte el a gazdá lkodá st kö rü lbelü l két holddal, csak
ú gy kedvtelésbő l. Aztá n az évek mú lá sá val egyre nő tt a terü let. A sző lő termesztés két
dologtó l fü gg: a talajtó l és az idő já rá stó l. Nekü nk szerencsénk volt mindkettő ben.
Kinyú jtotta a kezét, és megsimogatta az egyik sző lő tö vet.
– Sokat segített az apjá nak a sző lő ben?
Chase arca zá rkó zott lett.
– Mibő l gondolja ezt?
– Itt nő tt fel, sokat tud a sző lő rő l, visszajö tt ide, hogy vezesse sző lő birtokot, a
foglalkozá sa biokémikus. Ezért gondoltam, hogy ez egyértelmű .
– Ez volt az eredeti elképzelésem, amikor biokémiá ra szakosodtam a fő iskolá n. De
aztá n… a dolgok má sképp alakultak. Apá m vezette a sző lő birtokot tavaly bekö vetkezett
halá lá ig.
Jillian érezte, hogy tö bb olyan dolog van ebben a tö rténetben, amelyet Chase még nem
á rult el neki. Sok volt az ellentmondá s és a homá lyos részlet. Ha Chase való ban annyira
szerette ezt a birtokot, ha tényleg annyira kedvelte a borkészítést, akkor miért nem
segített? Miért csak most jö tt vissza?
Jillian Abby kacagá sá t hallotta, és megfordult, hogy megnézze, mit csiná l. Kö zben a
bő rdzseki lecsú szott a vá llá ró l.
Chase utá nakapott, és megint tú l kö zel kerü ltek egymá shoz. Tekintetü k egymá sba
fonó dott.
– Jó l szó rakozik. Talá lt egy kö vet, amely nagyon tetszik neki.
– Van egy egész gyű jteménye – rebegte Jillian a lá nyá ra nézve, de minden porciká já val
a férfi kö zelségét érezte.
– Marianne nem kedveli a természetet. Azt hiszem, tú l sok idő t tö ltö tt a négy fal
kö zö tt. A vá rosban nem lehet a szabadban barangolni, faleveleket kergetni a szélben
vagy virá got szedni a kertben. Miutá n idejö ttü nk, vettem neki egy pó nit, hogy kicsaljam
ő t a szabadba.
Jillian má r lá tta a pajtá t, de nem tudta, hogy haszná ljá k is.
– Fél tő le – rá zta meg a fejét Chase. – Nem tudom rá venni, hogy rá ü ljö n. Most pedig…
Jillian tudta, mire gondol. Arra, hogy elveszítheti ő t. Arra, hogy talá n má r soha nem
fog lovagolni azon a pó nin.
– Hinnü nk kell, hogy minden rendben lesz. Hogy boldog és egészséges lesz a mű tét
utá n.
29
– Ismeri a régi mondá st: reméljü k a legjobbat, de vá rjuk a legrosszabbat? Az évek

sorá n ez lett az én mottó m.
– Azt hiszem, a mondá s ú gy szó l, hogy „Reméljü k a legjobbat, de készü ljü nk a
legrosszabbra.” É n azonban nem akarok a legrosszabbra gondolni.
– Maga megpró bá lja befolyá solni a való sá got?
A kérdés kicsit gú nyos volt, Jillian mégis komolyan vá laszolt.
– Megteszem, ami tő lem telik. Legalá bbis most. Kemény leckék á rá n tanultam meg
kezelni a való sá got.
A férfi figyelmesen tanulmá nyozta ő t, s szemében mély, sö tét és mohó fény gyú lt.
– Akar mesélni ró la?
Jillian fejében megszó laltak a vészcsengő k. Hiszen az egyik lecke pont az volt, hogy
semmit se adjon ingyen… legyen ó vatos, nehogy kihaszná ljá k.
– Nem is ismerjü k egymá st, Chase. Tulajdonképpen idegenek vagyunk.
Még mindig nagyon kö zel volt hozzá , a férfi lehelete fehér pá raként szá llt feléje,
mikö zben így vá laszolt:
– Lehet, hogy idegenek vagyunk, de a lá nyaink ö sszekö tnek minket.
Hogyan lehetséges, hogy egy kietlen sző lő skert egy hideg februá ri napon ennyire
meghitté vá ljon? Mégis, mikö zben ott á llt a kö zelében, nem tudta levenni a szemét a férfi
ajkairó l. Akarata ellenére egy kép jelent meg lelki szemei elő tt. Azt lá tta, hogy a férfi
elő rehajol, és megcsó kolja ő t…
Chase nagy keze még mindig a dzsekin nyugodott, és Jillian most elhú zó dott tő le.
– Lehet, hogy a lá nyaink ö sszekö tnek minket. Még nem tudjuk biztosan. Kért má r
idő pontot az orvostó l?
– Ma délutá n há romra.
Beszélgetésü ket félbeszakította egy kiá ltá s, mely a há zbó l jö tt. Eleanor volt az, és
feléjü k futott.
– Chase! Marianne-nek légzési nehézségei vannak!
A férfi rohanni kezdett.
– Hívd a mentő ket! Rá teszem az oxigénmaszkot.
Jillian Abbyhez futott, kézen fogta és a há z felé futott vele. Buff kö vette ő ket.
É rezte Abby kezének a melegét a tenyerében, és sietett a há z felé, Buffal a sarká ban. A
szíve hevesen vert, mellkasá t pedig ö sszeszorította egy fá jó érzés. Ha Marianne az ő
lá nya…
Gondolatait most elhessegette, felkapta Abbyt, felviharzott a veranda lépcső in, és
berontott a há zba Chase utá n. Há tha tud segíteni valamiben. Imá dkozott, hogy ne
veszítse el Marianne-t… vagy Abbyt.
30
4. FEJEZET
A mentő sö k kigurítottá k a hordá gyat Marianne szobá já bó l. Abby a folyosó n á llt, és
rémü lten nézte a jelenetet.
Jillian leguggolt mellé.
– Elviszik Marianne-t a kó rhá zba, hogy segítsenek rajta.
Chase ott termett Jillian mellett, és a karjá ná l fogva felemelte ő t.
– Akar velem jö nni? Megyek én is a mentő autó val.
– Igen, akarok, de…
Hirtelen Eleanor hajolt le Abbyhez, és á tö lelte a kislá nyt.
– Nincs kedved hó kiflit sü tni velem? Nagyon finom lesz. Azutá n pedig Buffington és én
megmutatjuk neked Marianne pó nijá t. Na, mi a véleményed?
– Szeretném já tni a pó nit – derü lt fel a kislá ny, és hevesen bó logatott.
Jillian nem tudta, mit tegyen. Vajon Abby jó l meglesz Eleanorral? Vagy megijed majd,
és az anyuká já t akarja lá tni?
Eleanor megnyugtató mozdulatot tett Jillian és Chase felé.
– Jó l megleszü nk. Rengeteg tennivaló nk van. Abby biztosan labdá zni is akar majd
Buffingtonnal. Menjetek!
Jillian megö lelte a lá nyá t.
– Majd felhívlak, és elmeséled, hogy milyen érdekes dolgokat csiná lsz. Jó ?
Abby megint bó lintott, és integetett neki.
– Szia, anyu.
Ha a helyzet nem olyan sú lyos, Jillian mosolygott volna. Abby hozzá volt szokva, hogy
ő idő nként elmegy, aztá n ú jra megjö n. Sok idő t tö ltö tt Mrs. Carmichaellel és Kará val is.
Ezenkívü l Jillian egy já tszó csoportba is el szokta vinni ő t. Az elvá lá s nem okozott
Abbynek gondot.
Jillian há lá san pillantott Eleanorra, majd Chase-hez fordult, és leszaladt vele a lépcső n.
Eleinte a mentő sö k nem akartá k, hogy Jillian Chase-zel jö jjö n, de ő rö viden
elmagyará zta nekik a helyzetet, mire kelletlenü l tudomá sul vették a dolgot.
Amikor Jillian a mentő autó ban ü lt Chase mellett, és karjuk ö sszeért, lenézett
Marianne-re:
– Kö szö nö m – rebegte.
– Magá nak ugyanolyan joga van vele lenni, mint nekem – mentegető zö tt Chase.
Jillian lepillantott a kislá nyra: infú zió , szívmonitor, oxigénmaszk, vérnyomá smérő !
Ú gy érezte, megszakad a szíve. Marianne szeme mintha az ö vé lett volna. Ha
alaposabban megnézte, Eric voná sait ismerte fel a kislá ny arcá n. Vagy nem?
Marianne fejecskéjére tette a kezét.
– Minden rendben lesz. Nemsoká ra együ tt fogtok já tszani Abbyvel az udvaron, és
Buffal rohangá szni a patakparton.
Még mielő tt ú tra keltek Pennsylvaniá ba, Chase mindent elmondott neki errő l a
rendellenességrő l. Ha a sebész hozzá értő és minden a normá lis mederben halad, akkor
Marianne felépü lése csupá n néhá ny hetet vesz igénybe. De Jillian má r régen megtanulta,
hogy az életben nem mindig ú gy mennek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi.
Abbyre is gondolt, vajon tényleg olyan jó l elfoglalja-e majd magá t Eleanorral.
Chase mintha a gondolataiban olvasott volna.
31
– Anyá m nagyon jó l bá nik a gyerekekkel. Ú gy lekö ti majd Abby figyelmét, hogy nem
fogunk… nem fog neki hiá nyozni – sietett kijavítani magá t.
– Má r ú gy gondol rá , mint az apja, ugye?
– Jillian, maga még nem dolgozta fel a dolgot. Huszonnégy ó ra sem telt el azó ta, hogy
való sá ggal berobbant az életébe ez a felismerés. É n má r régó ta együ tt élek vele. Az
ö sztö neim megsú gjá k, hogy mit higgyek. Nem tehetek ró la.
Jillian tudta, hogy az ö sztö nö s megérzések ritká n tévednek. Abbyvel kapcsolatban, ső t
még az ü zleti életben is gyakran hagyatkozott rá juk. De ami a férfiakat illeti, nem volt
biztos benne, hogy bízhat az ö sztö neiben vagy az ítélő képességében.
Kislá nykorá ban Jillian szenvedélyesen szerette az édesapjá t. Mikor apja a nyaká ban
hordozta, ú gy érezte, a vilá g tetején ü l. Csodá latos volt vele bú jó cská zni.
Megkocsiká ztatta a parkban, és felü ltette a kö rhintá ra. Hatéves korá ra má r megtanulta,
hogy nem mindig van vele, és sokszor nem jö n haza ígérete ellenére. Nyolcéves volt,
amikor az apja elvá lt az anyjá tó l. Gyakran hitegette azzal, hogy meglá togatja, de tö bbszö r
elő fordult, hogy mégsem jö tt. Tízéves korá ra má r tudta: az apja nem tesz kü lö nbséget
ígéret és ígérgetés kö zö tt, és megtanulta, hogy ne szá mítson rá .
Ahogy teltek az évek, Jillian anyja egyre erő sebb és fü ggetlenebb lett, és megtanult a
sajá t lá bá n á llni. Jillian is ilyen akart lenni. Ú gy dö ntö tt, hogy a vidéki kisvá rosbó l,
Vermontbó l egy nagyvá rosba kö ltö zik, és ott fogja megvaló sítani terveit. É pp befejezte
vá llalkozá s-szervezési tanulmá nyait a fő iskolá n, amikor talá lkozott Erickel. Elbű vö lő
volt, jó képű , és ú gy tű nt, hogy rajong érte… ő pedig bedő lt neki. Rö vid és viharos
udvarlá si idő szak utá n ö sszehá zasodtak, és Washingtonba kö ltö ztek. Á m alig telt el egy
év, és Jillian – immá r terhesen – rá jö tt, hogy Ericnek szerető je van. Még ekkor sem akart
szakítani, a gyerek kedvéért. Eric megfogadta, hogy ezentú l hű séges lesz, de a bizalom
elszá llt, és má r nem lehetett helyreá llítani. Tová bbra is voltak titokzatos ü zleti ú tjai, és
nem mindig kö zö lte, merre já rt. Abby szü letése utá n Jillian minden idejét és figyelmét
lekö tö tte a kislá ny, Ericnél pedig rá kot á llapítottak meg. Akkor nem volt szíve elhagyni
ő t, és mellette maradt. Miféle feleség lett volna, ha abban az á llapotá ban elhagyja a férfit?
Így há t vele maradt, és valahogy gondoskodott Abbyrő l is és ró la is.
Apjá val és Erickel kapcsolatos tapasztalatai ö ná lló vá tették ő t. Nem fü ggö tt senkitő l,
és nem bízott egy férfiban sem. Tévedett Eric jellemével kapcsolatban, rosszul ítélte meg,
miféle ember is ő . Még ö nmagá t is becsapta, és elhitte neki az ígéreteit, hogy
megvá ltozik. Így há t soha tö bbé nem fog bízni az ö sztö neiben a férfiakat illető en. Chase
Remmington esetében meg kü lö nö sen nem, hiszen itt most az egész élete és jö vő je forog
kocká n.
A mentő autó sziréná zva á llt meg a kó rhá z kapujá ban. Jillian elképzelni sem tudta, mit
hoz majd az elkö vetkező néhá ny nap.
A sü rgő sségi osztá lyon Chase és Jillian a guruló hordá gy mellett futottak, ahogy
Marianne-t betoltá k. Egy magas, kissé gö rnyedt, fakó hajú orvos fémkeretes
szemü vegben és mosolytalan arccal á llt az egyik vizsgá ló ajtajá ban.
– Lehet, hogy Dr. Beckwith-t mogorvá nak fogja tartani – jegyezte meg Chase Jilliannek
de ő a legjobb.
– Itt vá rjanak – mondta Beckwith kurtá n. – Pá r perc mú lva jö vö k.
– Marianne nem fog félni? – kérdezte Jillian, ahogy Beckwith beviharzott a szobá ba.
– Ismeri az orvost. Egyébként a gyerekekkel sokkal kedvesebb, mint a felnő ttekkel.
– Tudja, hogy mi a helyzet… velü nk? – kérdezte Jillian kis habozá s utá n.
– Igen. Oda kellett adnom neki a gondnoksá gi papírokat, és elmeséltem neki mindent,
mielő tt elindultam megkeresni magá t.
Jillian ö sszefonta a karjá t a mellén, és nem tudta visszatartani a kö nnyeit.
32
– Ha bá rmi tö rténik Marianne-nel… Olyan rettenetes lehetett magá nak az elmú lt
néhá ny évben…, ahogy figyelte ő t és reménykedett, hogy ez a lyuk eltű nik. É s amikor
megtudta, hogy nem mú lt el… – Hangja elcsuklott.
– Tehá t megérti. – Chase ezt ú gy mondta, mintha meglepő dne ezen.
Annak ellenére, hogy nem akart semmit sem érezni Chase irá nt, mégis valamiféle
kö telék alakult ki kettejü k kö zö tt. Mindketten egyedü lá lló szü lő k voltak és komoly
nehézségeken mentek á t. Igaz, a férfi még nem ismerte Jillian tö rténetét, Jillian pedig
még nem tudta a teljes igazsá got a férfival kapcsolatban. Az ilyen pillanatokban, amikor
egymá s mellett á llva az aggodalom és fá jdalom ö sszekö tö tte ő ket, Jillian kö rü l forogni
kezdett a vilá g, és elakadt a lélegzete.
Az orvos kijö tt a szobá bó l, az ajtó t nyitva hagyta, hogy Marianne jó l lá thassa ő ket.
– Bevisszü k a mű tő be. A mú lt héten má r elmagyará ztam ö nnek a mű tét lényegét.
Kö rü lbelü l há rom ó rá ig fog tartani. Azutá n még két ó rá ig lesz a megfigyelő ben, és az azt
kö vető tizenkét ó rá ban dő lnek el a tová bbiak. A nő vér mindjá rt hozza a papírokat,
amelyeket alá kell írniuk.
A sebész má r szaladt is volna tová bb, de Jillian eléá llt.
– Megnézhetjü k ő t, mielő tt felkészítik a mű tétre?
Az orvos tekintete Jillianrő l Chase-re vá ndorolt.
– Igyekeznü nk kell. Nem akarom az idő t…
– Csak egy perc – kö nyö rgö tt Jillian. – Lá tni akarom egy percig. Lehet, hogy én vagyok
az anyja. Nem vagyok hajlandó ú gy a mű tő be engedni, hogy nem csó kolom meg és nem
biztosítom a szeretetemrő l.
Az orvos szigorú tekintete mintha kissé meglá gyult volna.
– Két percet adok, de azutá n el kell menniü k. Chase, talá lkozunk a hallban a mű tét
utá n.
Ezzel eltű nt, Jillian pedig berohant a kó rterembe. Odament Marianne-hez, és lá tta,
hogy a kislá ny szempillá i má r nehezü lnek. Bizonyá ra nyugtató t adtak neki.
Megfogta Marianne apró kezét, megszorította, kö zel hajolt, és megcsó kolta az arcá t.
– Szeretlek, édesem. Ha felébredsz, apu és én itt leszü nk.
Chase ott á llt Jillian mellett, és így, az asszonyhoz is kö zel hajolva mondta a
kislá nynak:
– Ha tú l leszel rajta, megint já tszhatsz és szaladgá lhatsz Buffal. Nemsoká ra
talá lkozunk, drá ga kicsikém.
Miutá n Chase megcsó kolta Marianne-t, kezét Jillian há tá ra tette, és kivezette ő t a
szobá bó l.
A hallban Jillian rá nézett a férfira, és meglá tta, hogy a szemei gyanú san csillognak.
Erezte, hogy ő sem tud uralkodni magá n, és a szá ja remegni kezdett. Ekkor Chase karjai
á tö lelték, ő pedig fejét a férfi mellkasá ra hajtotta. Hallotta a férfi szívverését. Némá n
á lltak így.
Néhá ny perc mú lva kicsit ö sszeszedte magá t, és felnézett. A férfi szemében mély,
tü zes lá ng villant, ahogy lenézett rá . Ez a pillantá s megrémítette, de izgalomba is hozta
egyben. Á m a kö vetkező má sodpercben a férfi, Jillian nagy megkö nnyebbü lésére,
elfordította a tekintetét ró la.
Zavarban volt, kivonta magá t a férfi karjaibó l, és halkan így szó lt:
– Itt maradhatunk, amíg beviszik ő t a mű tő be?
– Nem tudom, de akkor is itt fogunk maradni.
Jillian érezte, hogy a férfi – aká rcsak ő – a lehető legkö zelebb akar lenni Marianne-hez.
Az imént á télt meghitt, vigasztaló pillanatok emléke azonban most kicsit feszélyezte
ő ket. Lehet, hogy ez majd elmú lik vá rakozá s kö zben. Az is lehet, hogy ú jra ilyen kö zel
33
kerü lnek egymá shoz. Jillian rettegett attó l, hogy Chase Remmingtonnal ilyen kö zelségbe
kerü ljö n. Még rá gondolni is veszélyes volt.
Chase felhívta az anyjá t, és beszá molt neki az eddig tö rténtekrő l. Azutá n Jillian
beszélgetett egy kicsit Abbyvel. A férfi is vá ltott vele néhá ny szó t, azt akarta, hogy a
kislá ny megbará tkozzon vele, és megszokja a jelenlétét az életében. Majd Jillian
telefoná lt a tá rsá nak Floridá ba. A férfi gyanította, hogy Kara Johnson inká bb bará tnő ,
mint ü zlettá rs. Ezért hagyta ő ket beszélgetni, és inká bb elment ká véért meg
szendvicsért. Nem mintha Jillian erre kérte volna. Chase má r észrevette, hogy ha lelkileg
zaklatott á llapotban van, akkor nem eszik egy falatot sem.
A bü fébe menet eszébe jutott, hogy Jillian milyen hevesen kö vetelte Marianne
meglá togatá sá t a mű tét elő tt. Volt benne valami tű z, amit nagyon vonzó nak talá lt…
tú lsá gosan is vonzó nak. Ezért aztá n Franre gondolt és arra, vajon ő milyen anya lett
volna. Rá jö tt, hogy nem tudja elképzelni, ahogy arra is: amikor Jilliannel van, olyankor
nem gondol Franre.
Ez a felismerés nyugtalanította.
Amikor odaért a hallba, Jilliant nem talá lta ott, és ezért majdnem há lá s volt neki.
Egyedü l jobban viselte a helyzetet. Fran mindig azt mondta Chase-nek, hogy amikor
valami gondja van vagy érzelmileg kibillent á llapotban van, akkor bevonul a barlangjá ba,
mint egy medve, és addig nem jö n elő , amíg fel nem dolgozza azt. Azelő tt a
dolgozó szobá ja volt ez a barlang, most pedig a sző lő , ha Stan nagybá tyja éppen nem volt
ott. Stan szö rnyen féltékeny, mió ta Chase visszakö ltö zö tt Willow Creekbe. Az apja
testvére régebben is dolgozgatott a birtokon, csak ú gy kedvtelésbő l, mivel amú gy
biztosítá si ü gynö k volt. Amikor néhá ny éve nyugdíjba vonult, Chase anyja szerint egyre
tö bbet segédkezett a borü zemben és a sző lő ben.
Chase nem volt szoros kapcsolatban a nagybá tyjá val, amíg tizennyolc éves korá ban
meg nem tudta az igazsá got a szü leirő l. Akkor minden ö sszeomlott.
Chase letette a tá lcá t a pad elő tti asztalra. Felemelt ró la egy mű anyag poharat,
odavitte az ablakhoz, és csak nézett kifelé, a semmibe bá mulva.
Ú jra felidézte a mú lt eseményeit.
Mindig tisztelte az apjá t. Preston Remmington má r akkor meglá tta a sző lő termesztés
lehető ségét a Susquehanna-vö lgyben, mielő tt az még népszerű borvidék lett volna.
Chase-t mindig is érdekelte a borkészítés, és má r egészen fiatalon elhatá rozta, hogy
biokémikusi diplomá t szerez azzal a szá ndékkal, hogy a Willow Creek-i bor megszerezze
az ú gynevezett csillagos minő séget. Gyerekkorá ban mindig valami tá volsá gtartá st érzett
a szü lei kö zö tt, de nem tudta ennek az oká t. Aztá n egy nap rá jö tt.
Megkereste a szü letési anyakö nyvi kivonatá t, mert euró pai ú tjá hoz ú tlevélre volt
szü ksége. Amikor megtalá lta a padlá son, nem hitt a szemének. Nem az anyja neve volt
rajta, hanem egy Doreen Edwards nevű nő é. Szá mon kérte a szü leit, és kiderü lt, hogy az
apjá nak tizenkilenc évvel korá bban viszonya volt vele. Eleanor az apja egyik jó bará tja
volt csupá n, aki azonban mindig is szerette ő t. A gyö nyö rű Doreen az abortusz mellett
dö ntö tt, mert csak egy vá gy hajtotta: híres énekes akart lenni. Miutá n az apjá nak sikerü lt
rá beszélnie, hogy tartsa meg a gyereket és adja neki, Eleanor beleegyezett, hogy a
sajá tjaként neveli fel.
Chase vilá ga aznap darabjaira hullott. Má r nem is tudta, hogy ki ő való já ban, és első
dolga az volt, hogy megkereste Doreen Edwardst. Atlantic Cityben talá lt rá , egy
szó rakozó helyen énekelt. Hamar kiderü lt, hogy semmi nem kö ti ő ket ö ssze és nincs
mirő l beszélniü k, ezért tö bbé nem talá lkoztak.
34
Chase tudta, hogy kezelhetetlen kamasz lett. Nem tudta megbocsá tani a szü leinek,
amit tettek, és hogy hazudtak neki. Amikor ledoktorá lt, ú gy dö ntö tt, hogy a
szakterü letén folytat kutatá sokat, és nem tér vissza Willow Creekbe. A munká já ban
komoly sikereket ért el, elismerésre tett szert és rengeteg pénzt keresett. Egy idő utá n
má r nem kellett olyan sokat dolgoznia, tö bb lett a szabad ideje. Ekkor vette észre az
egyik kutató asszisztenst, Fran Matthewst. Hat hó nappal késő bb elvette feleségü l.
– Chase? – Jillian hangja lá gy volt.
A nő hangja visszará ntotta a jelenbe. Amikor rá nézett, lá tta, hogy mennyire
kü lö nbö zik Frantő l. Jillian haja vö rö sesen csillogott, magasabb volt és sokkal
energikusabb, mint Fran.
Itt leá llította magá t. Nem szabad hasonlítgatnia ő ket. Semmi értelme.
A ká véra mutatott.
– Hoztam szendvicset és ká vét.
– Nem vagyok…
– Tudom, hogy nem éhes. De akkor is ennie kell. É s ne mondja azt, hogy majd este
pó tolja. Ezt a trü kkö t má r ismerem.
– Ez nem trü kk.
Rá nézett a nő re, és érezte, hogy tényleg nem az.
– Fél szendvics – alkudozott. – É s akkor tö bbé nem nyaggatom azzal, hogy egyen.
– Egészen vacsorá ig… – só hajtott Jillian kis félmosollyal az ajká n.
Aztá n levette tekintetét a férfiró l, és leü lt a padhoz.
– A nő vérpultná l já rtam, nincs-e valami hír.
– Nincs semmi hír, amíg… – A férfi itt megá llt egy pillanatra. – Amíg vége nem lesz.
Azt akarta mondani, hogy „amíg nincs valami gond”, de egyikü k sem akart most ezzel
foglalkozni.
Amint ott ü lt Jillian mellett, érezte, hogy vonzó dik hozzá . É s emiatt bű ntudat fogta el.
Talá n nem is a vonzalom miatt, hanem hogy olyasmit érez, amilyet Frannel kapcsolatban
soha. Kívá ncsi volt, vajon az apja is így érzett-e Doreen Edwards irá nt? Chase tudta, hogy
az apja sose felejtette el Doreent, és emiatt nem volt a há zassá ga olyan, amilyen lehetett
volna. Ha egy férfi igazá n szeret egy nő t, talá n sose tudja elfelejteni.
A kö vetkező egy ó rá ban mindketten a sajá t gondolataikba merü ltek. Magazinokat
lapoztak, de nem olvastak. Amikor Jillian a kanapéra ü lt, Chase á tü lt a fotelba.
Amikor Beckwith doktor végre megjelent az ajtó ban, még mindig mű tő ssapka volt
rajta.
– A mű tét rendben zajlott. Marianne-t az elkö vetkező tizenkét ó rá ban a
megfigyelő ben tartom. Má sfél ó ra mú lva má r vele lehetnek.
Chase odament Beckwith doktorhoz, és megrá zta a kezét.
– Kö szö nö m.
Jillian is odalépett hozzá .
– Igen, nagyon kö szö njü k.
A doktor vele is kezet rá zott.
– Nem kell há lá lkodnia. Ez a dolgom. – Ezzel tá vozott.
– Ú gy érzem, ú jra tudok lélegezni – mondta Jillian halvá ny mosollyal.
– Tudom, mire gondol.
Jillian arca elkomolyodott.
– Most mit fogunk csiná lni, Chase?
– Pá r percig lazítunk, és ö sszeszedjü k a gondolatainkat.
35
– Nem, nem arra gondoltam, hogy most mit fogunk csiná lni, hanem… É n Floridá ban
élem az életem, maga pedig itt. Ma reggel a lá nyok olyanok voltak, mint a testvérek. Ha
Marianne tényleg a lá nyom…
Chase a nő vá llá ra tette a kezét.
– Ha most ezen tö preng, meg fog ő rü lni. Legyen tú l Marianne az ébredésen, csiná ljuk
meg a DNS-vizsgá latot, és utá na majd eldö ntjü k, mi legyen.
A nő tá gra nyílt szemekkel nézett fel rá , és ettő l a férfi teste megfeszü lt. Tudta, hogy
mi já r a fejében, mert ő is hasonló gondolatokat forgatott magá ban. Kö ltö zés, kö zö s
gyá msá g… semmi nem lesz má r a régi. Szerette volna, hogy az érzelmeknek ez a
kavargá sa á lljon meg egy pillanatra. Szerette volna végre kiverni a fejébő l a gondolatot,
hogy megcsó kolja Jilliant, hogy az élet térjen vissza a rendes kerékvá gá sba, amilyen
azelő tt volt, hogy Marianne panaszai miatt a mű tét szü kségessé vá lt.
Jillian parfü mjének illata kö nnyű és csá bító volt. Kö tö tt felső része sejtetni engedte
mellei finom vonalá t, és Chase szinte érezte, ahogy a tenyerébe simulnak. Testét
vá ratlanul olyan vá gy és mohó sá g fogta el, amire nem szá mított, és amilyet még sose
tapasztalt.
Amikor lehajtotta a fejét, hogy megcsó kolja Jilliant, tudta, hogy nem fog tiltakozni.
Tudta, hogy a kettejü k kö zö tt kialakult vonzalom ő t sem hagyja hidegen. Azt is tudta,
hogy Jillian hatá rozott és fü ggetlen egyéniség, tehá t má r régen visszatá ncolt volna, ha
nem akarná azt, ami most kö vetkezik.
Ahogy ajkuk lassan kö zeledett egymá shoz, a nő azt suttogta:
– Azt hiszem, nem helyes…
A férfi viszont most nem volt kívá ncsi a véleményére.
– Hogy mi helyes vagy helytelen, az most nem szá mít – mormogta.
Aztá n karjá t Jillian kö ré fonta, és magá hoz vonta. A nő melle az ingéhez préselő dö tt.
Az érintés olyan szikrá t gerjesztett benne, amely való sá gos tű zzé alakult, ahogy csípő jét
a nő testéhez szorította. A csó k hevessége és ereje á tjá rta minden porciká já t, nyelvével a
nő szá já ba hatolt, mintha a vilá gá t és az ö ná lló sá gá t akarná á ttö rni. Frannel sose adta á t
magá t ilyen á llati, érzéki vá gynak. De nem is érzett soha ilyen sü rgető hevességet.
A hallban egy fémtá lca nagy csö rö mpö léssel leesett a padló ra. Ez a hang felriasztotta
és visszazö kkentette a való sá gba a férfit. Mi a csodá t mű vel?
Magá ban szitkozó dva abbahagyta a csó kot, és visszakozott.
– Igaza van, nem kellett volna ezt tennem. Enélkü l is elég bonyolult a helyzet.
Jillian kipirult orcá kkal ismerte el a felelő sségét a dologban.
– Azt hiszem, azért hagytam, mert ö rü ltem, hogy valami elvonja a figyelmemet.
Chase szerint is ez lehetett az oka, mégsem ö rü lt annak, hogy a nő ezt mondta.
– Megyek, sétá lok egyet, hogy rendezzem a gondolataimat. – Remélhető leg a hideg
majd lecsillapítja tü zelő testét is.
– É n pedig ú jra felhívom Abbyt, és elmondom az anyjá nak a jó hírt.
Jillian odament a telefonhoz, a férfi pedig kisétá lt az elő csarnokbó l, és megpró bá lta a
csó kot kiverni a fejébő l. Azt mondogatta magá nak, hogy csak egy kísérlet volt, semmi
tö bb.
Negyedó rá val késő bb Chase a já rdá n sétá lt, kezét bő rdzsekije zsebébe sü llyesztette,
és egy papírdarabot sodorgatott az ujjaival. A papíron egy telefonszá m volt, amit azért
hozott magá val, há tha szü ksége lesz rá .
Nemsoká ra menniü k kell a DNS-vizsgá latra. Az orvosa azt mondta, az eredmény két
hét mú lva vá rható . Esetleg még korá bban is, ha magá nlaborató riumban végeztetik.
36
Szerette volna minél elő bb. Amíg nem tudja bizonyosan, hogy Jillian Marianne anyja,
addig minden a levegő ben ló g.
Jeges széllö kések csaptak Chase arcá ba, de nem tö rő dö tt vele. A kó rhá z kö zelében
behú zó dott a fal egy mélyedésébe, és elő vette a mobiltelefonjá t. Marianne sok idő t fog
mostaná ban Jilliannel tö lteni, és szerette volna kideríteni ró la, miféle anya, illetve milyen
nő is tulajdonképpen. Ez nem derü l ki egy magá nnyomozó jelentésébő l, csak akkor, ha
feltű nő jellemhibá ró l lenne szó .
Ilyet azonban a nyomozó nem talá lt.
Neki azonban itt volt annak a nő nek a telefonszá ma, aki Abbyre vigyá zott, amikor
Jillian dolgozott. Ha szerencséje van, a nő hajlandó beszélni. Ha ő szinte hozzá , talá n
mindent elmond neki, amit tud.
Beü tö tte Loretta Carmichael szá má t, és vá rt.
– Halló ! – szó lalt meg egy élénk hang. A jelentésbő l tudta, hogy Mrs. Carmichael az
ö tvenes éveiben já r.
– Mrs. Carmichael?
– Igen. Ha el akar adni nekem valamit, kö zlö m ö nnel, hogy nem akarok venni se
ablakot, se biztonsá gi ajtó t, se laká sriasztó t…
– Nem, nem. Nem vagyok telefonos ü gynö k, Chase Remmington vagyok.
– Remmington? Ó … maga az a férfi, aki magá val vitte Jilliant és Abbyt Pennsylvaniá ba.
– Elmesélte ö nnek, hogy pontosan mirő l is van szó ? – Nem tudta, mennyire á llnak
kö zel egymá shoz Jilliannel, de azt tudta, hogy Jillian tö bb embert is felhívott, mielő tt
elindultak, és Loretta Carmichael egész biztosan kö ztü k volt.
– Te jó ég, há t persze, hogy elmondta. Elcserélt babá k! Ilyen csak a filmekben van. El
sem tudom hinni, hogy a kis Abby nem az ö vé. De hiszem Abby pont ú gy beszél, mint az
anyuká ja, és a fejét is pontosan ú gy tartja…
Chase hallotta Loretta Carmichael hangjá n, hogy imá d fecsegni, és tudta, hogy ez neki
hasznos lehet.
– Most pró bá ljuk valahogy rendbe tenni ezt a zű rzavart. – mondta bizalmas hangon. –
Szeretném ő szintén elmondani, miért is hívtam fel.
– Egy ő szinte férfi! Aká rcsak az én drá ga Hubertem, Isten nyugosztalja. Annyira
ö rü lö k, hogy ezt hallom.
Chase ú gy dö ntö tt, hogy a tá rgyra tér.
– Mrs. Carmichael…
– Hívjon Lorettá nak.
– Loretta, nagyon furcsa helyzetben vagyok. Jillian most sok idő t fog tö lteni a
lá nyommal… lehet, hogy az ő lá nyá val. Tudnom kell, milyen ember ő , milyen anya. É rti,
hogy mire gondolok?
Loretta egy pillanatig sem habozott.
– Jillian csodá latos anya. Még munká bó l is ó rá nként felhív, érdeklő dik Abby utá n, és
vele is beszél. Elviszi a parkba, já tszó csoportba is já r vele. Még egy tanfolyamra is
beiratkozott, hogy hogyan segítse majd Abbyt az iskolá ra való felkészü lésben.
– Bizonyá ra nagyon nehéz lehetett neki, amikor a férjénél rá kot á llapítottak meg.
– Nehéz? Az nem kifejezés. Szö rnyű , hogy miken ment szegény á t a férje miatt.
– A betegségére gondol?
– Jaj, Istenem, dehogy! Jillian elmesélte nekem, hogy amíg terhes volt, Ericnek
viszonya volt valakivel. É s nem is elő szö r, ha tudni akarja. Csak Jillian szerette volna azt
hinni, hogy az volt az egyetlen eset. Szegény kislá ny terhes volt… hitt a há zassá gá ban…
így há t megbocsá tott neki. Azt szerette volna, ha a gyerekének van apja is. Nem is
hibá ztathatja senki ezért, de ahogy én lá ttam, Eric nem volt csalá dapá nak való . Jillian
37
azonban azt mondta, hogy megpró bá l ragaszkodni hozzá , és még egyszer bízni benne. De
ő folytatta a kis „ü zleti” kiruccaná sait, és persze soha nem tudott elszá molni az idejével.
Fő leg, miutá n Abby megszü letett. Merthogy Jilliant annyira lekö tö tte a gyerek, meg a
munká já t sem akarta feladni. Akkor még má snak dolgozott mint rendezvényszervező .
Szó val, azt hiszem, szemellenző t viselt, má r ami Ericet illeti…
A nő megá llt egy pillanatra, hogy levegő t vegyen, majd gyorsan folytatta:
– Szó val, ezeket én nem a sajá t szememmel lá ttam, mert akkor Washingtonban élt,
tudja, de mesélt errő l.
– Akkor vá ltak el, amikor Eric beteg lett?
– Elvá lni? Az lett volna a legjobb Jilliannek és Abbynek. De nem. Meg akarta tartani a
há zassá gá t, és Ericet sem akarta magá ra hagyni, amikor szü ksége volt rá . Ö t hó napig
á polta, az utolsó hetekben á poló t fogadott hozzá . Nem tudom, hogyan bírta.
Chase most má sféle képet kapott Jillianrő l. Egyszer becsaptá k, és nem akar még
egyszer ú gy já rni. Bízott valakiben, és mi tö rtént? Hű séges volt, és az élete zű rzavar lett.
– Ugye, Jillian visszajö n Floridá ba? Megkért, hogy vigyá zzak a há zá ra.
Chase nem vá laszolt a kérdésére, ehelyett ezt mondta:
– Sokat segített nekem.
Pá r pillanat csend lett, és Chase arra gondolt, Loretta biztos ú gy érzi, talá n tú l sokat
fecsegett.
– Tudja, Jillian nem nagyon beszél magá ró l.
Chase ezt má r megtapasztalhatta Jillian egyá ltalá n nem á rult el magá ró l tú l sokat.
– Jillian biztosan hamarosan felhívja ö nt, és elmondja, mi a helyzet.
– Remélem is. Nagyon kedvelem ő t és Abbyt is.
Chase ú gy érezte, a tá rsalgá s véget ért. Elkö szö nt há t.
– Még egyszer kö szö nö m.
Chase arra gondolt, elmondja-e Jilliannek, hogy felhívta Lorettá t, vagy inká bb tartsa
titokban. Végü l is mindegy. Ha Jillian rá jö n a dologra, majd azt mondja, hogy csak
informá ció t gyű jtö tt.
É s mi van, ha ő is gyű jt adatokat ró la?
Nem baj. Akkor legalá bb nem kell elmesélnie, miért tartotta magá t tá vol az apjá tó l
felnő ttkorá ban… és hogy az anyjá val való kapcsolata miért olyan erő ltetett még mindig.
Végü l ú gyis minden kiderü l. Mindig kiderü l. A titkok csak bajt okoznak. Ha valaki,
akkor ő a sajá t bő rén tapasztalta meg ezt.
38
5. FEJEZET
Az elkö vetkező néhá ny napban Jillian és Chase felvá ltva ü ltek Marianne á gya mellett a
kó rhá zban. Jillian behozta a kislá ny két legkedvesebb á llatká já t és egy nagy halom
kö nyvet. Minden alkalommal olvasott neki, és nagyon élvezte a tekintetében megcsillanó
ö rö mö t. Amikor belépett Marianne szobá já ba, a há roméves kislá ny arca felderü lt, és
kö vetelte, hogy Jillian az á gyá ra ü ljö n. Meseolvasá s kö zben fejecskéjét Jillian mellére
hajtotta.
Az asszony minden pillanattal kö zelebb érezte magá t Marianne-hez. A kislá ny szépen
gyó gyult, és má r nem sok idő kellett ahhoz, hogy hazamehessen.
Amikor Jillian otthon volt Willow Creekben, Abbyvel já tszott, gyakran vitte sétá lni a
sző lő be. Megnézték a lovakat a pajtá ban, Eleanor kancá já t, Giselle-t, Marianne pó nijá t,
Prancert és Chase hatalmas, barna-fehér foltos Esperadó já t, ezenkívü l felfedezték a
birtokot. De bá rmit is csiná lt éppen, Chase á llandó an ott já rt a fejében. É s a csó kja… Nem
lett volna szabad hagyni, hogy megcsó kolja ő t, mert ez most ott feszü lt kettejü k kö zö tt.
Valahá nyszor rá nézett a férfira, még élénkebb és izgalmasabb képek peregtek le a
fejében. Mostantó l minden pillantá s vagy érintés kü lö nö s jelentő séggel bírt.
Szombat délelő tt Jillian és Chase elvitték Abbyt az orvoshoz, hogy ott nyá lmintá t
vegyenek a DNS-vizsgá lathoz. Jillian megpró bá lta felkészíteni rá , és megígérte neki, hogy
Vaut is magá val viheti.
Ahogy mentek lefelé a lépcső n, Abby megkérdezte:
– Vihetem Clará t is?
Clara volt a kedvenc babá ja, és Jillian nem akarta megtagadni tő le ezt a megnyugtató
vigasztalá st.
– Persze. É n addig lemegyek a konyhá ba, te meg menj, és keresd meg. Azt hiszem, a
kanapén van a nappaliban. Gabonapelyhet vagy rá ntottá t kérsz?
– Gabonapelyhet… baná nnal.
– Gabonapehely, baná n. É rtettem – mondta vidá man Jillian. Abby elszaladt, hogy a
nappaliban megkeresse a babá já t, ő pedig a konyha felé indult. Alig egykét méterre já rt
az ajtó tó l, amikor hangokat hallott, és megá llt. A férfihang nagyon hatá rozottnak tű nt, és
Jillian szá má ra ismeretlennek tű nt.
– El kell adnod Willow Creeket – mondta a férfihang. – A Chase-zel való kapcsolatod
má r soha nem lesz olyan, mint azelő tt. Szerinted megbízhatsz benne?
Aztá n csend lett, és Jillian tudta, hogy nem illik hallgató znia. Cipő sarká val
szá ndékosan kopogva tett néhá ny lépést, majd benyitott a konyhá ba.
Eleanor az asztalná l ü lt. A pultnak tá maszkodva szá znyolcvan kö rü li fekete hajú ,
erő sen ő szü lő , szaká llas férfi itta a ká véjá t vele szemben. Vö rö s-fekete flanelinget és
kezeslá bast viselt.
Amikor Jillian belépett a konyhá ba, rá nézett. A tekintete kívá ncsi volt, de egyben
kicsit rosszkedvű is.
– Jó reggelt – kö szö nt az asszony Eleanornak és az idegennek.
Eleanor és ő má r odá ig jutottak, hogy el tudtá k viselni egymá st. Chase anyja mindent
megtett, amit csak lehetett, hogy Abby otthon érezze magá t, ezért Jillian nagyon há lá s
volt neki. Ami pedig ő t illeti, szerette volna á ttö rni azt a falat, ami Eleanort kö rü lvette. Ha
ezt elérné és jobban megértené a nő t, akkor Chase-zel is jobban boldogulna. Ez pedig
nagyon fontos, ha a férfi sokat idő zik Abbyvel.
39
Vajon Chase csak á tmenetileg lakik itt, Willow Creekben? Tervezi, hogy tová bb
kö ltö zik? É s ha igen, hová ?
– Jó reggelt – mondta Eleanor, végignézve Jillian ruhá zatá n. – Ú j ruhá kat vett?
– Tegnap délutá n, amíg Marianne aludt, elmentem vá sá rolni. Vettem néhá ny puló vert,
nadrá got és kabá tot magamnak és Abbynek.
Eleanor a pultná l á lló férfi felé intett.
– Stan, ő Jillian Kendall. Jillian, ő Stan Remmington, a só gorom.
Jillian odament a férfihoz, és a kezét nyú jtotta.
– Ö rü lö k a talá lkozá snak.
Stan megrá zta a kezét, biccentett, majd visszahú zta a kezét.
– Hallom, hogy ma lesz a DNS-vizsgá lat, és akkor megoldó dik ez az egész rejtély.
– Meglehet – vá laszolta Jillian, még mindig abban reménykedve, hogy Abby az ő lá nya.
– Remélem, mindenkinek jó lesz – tette hozzá Eleanor. Odament a szekrényhez, és
elő vett egy serpenyő t.
Á m Jillian megá llította.
– Abby csak gabonapelyhet kér, és az nekem is jó .
– Akkor csiná lok forró csokolá dét. Abby nagyon szereti. Tegnap este azt mondta,
lehet, hogy Marianne holnap hazajö n. Azt hiszem, ma délutá n bemegyek és
meglá togatom ő t.
Jillian lá tta, hogy Eleanornak mennyire hiá nyzik az unoká ja.
– Jó ö tlet. Má r nagyon hiá nyolja magá t. Ha délutá n ott akar lenni ná la, akkor én majd
este megyek be hozzá . Persze, ha nem bá nja, hogy magá nak kell lefektetni Abbyt.
– Nem bá nom. – Eleanor tekintete talá lkozott az ö vével. – Csodá latosan neveli azt a
kislá nyt. Sokkal akaratosabb, mint Marianne, egy kicsit féktelenebb is, és sokkal tö bbet
csacsog, de szó t fogad és nagyon jó szíve van. Annyira megszerette Buffot, mintha az ö vé
lenne.
Eleanor hirtelen elhallgatott, mintha ú gy érezné, hogy tú l sokat fecsegett. Lá tszott
rajta, hogy nagyon kö tő dik Abbyhez.
– Mindig szeretett volna kutyá t. Azt mondtam neki, hogy majd ö téves korá ban kaphat
egyet.
– Az a má gikus kor? – kérdezte Stan nevetve. – Vagy csak halogatni akarja az
elkerü lhetetlent?
Jillian is nevetett.
– Azt hiszem, mindkettő . Azt remélem, hogy akkorra má r lesz némi felelő sségtudata.
– Azt nem lehet elég korá n megtanulni – értett egyet Chase nagybá tyja. – Ö téves
korá ban Chase mindig az apja kö rü l sertepertélt a sző lő ben.
– Sok idő t tö ltö tt Chase az apjá val? – kérdezte Jillian.
Stan és Eleanor olyan pillantá st vá ltottak, amelyet Jillian nem értett, majd Eleanor így
vá laszolt:
– Chase-nek az apja volt a példaképe, az apjá nak pedig Chase volt a mindene.
Jillian nem értette, mi tö rténhetett, és mit jelentett az, amit a konyhaajtó ban
meghallott. A Chase-zel való kapcsolatod má r soha nem lesz olyan, mint azelő tt,
figyelmeztette magá t.
– Chase azt mondta, hogy amikor a fő iskolá ra ment, elkö ltö zö tt otthonró l, és utá na
má r nem is tért vissza, csak rö vid lá togatá sok erejéig. Miért?
Eleanor lá tható an habozott, és a pulton lévő teá skanná t nézte hosszasan. Majd
felemelte a tekintetét, és Jillian szemébe nézve így szó lt:
– Ezt Chase-tő l kell megkérdeznie.
40
Jillian tudta, hogy nem kérdezheti meg Chase-t… még nem. Nem ismerte ő t elég jó l
ahhoz, hogy ilyen személyes dologró l faggassa.
Má srészt, az a csó k elég sok akadá lyt ledö ntö tt kö ztü k, kö zelebb hozta ő ket
egymá shoz. De egyikü k sem volt hajlandó elismerni, mi is tö rtént. Az a csó k a lelke
legmélyéig megrá zta Jilliant. Mégsem akarta, hogy Chase lá ssa rajta, milyen nagy
hatá ssal volt rá . Nem akarta, hogy a férfi azt higgye, védtelen vele szemben… há tha még
há ború tö r ki kö ztü k a lá nyok miatt… há tha még csatá zni fognak azért, ki is legyen a
tö rvényes gyá mjuk.
Amikor Abby beszaladt a konyhá ba a babá já val, Jillian felemelte, és bemutatta ő t
Stannek. A férfi elmosolyodott, és így szó lt hozzá :
– Mi má r talá lkoztunk, ugye, Abby?
Abby biztonsá gban érezte magá t Jillian karjá ban, bó lintott, és rá mosolygott az
idő sebb férfira. Aztá n az anyjá hoz fordult, kis kezét az arcá ra szorította, és ú gy hadarta:
– Kéjek zabpelyhet és baná nt.
Jillian nevetett, megcsó kolta a kislá ny kezét, és élvezte azt, hogy még a sajá t lá nyá nak
hiheti.
Lehet, hogy két hét mú lva minden megvá ltozik.
Abby szeme kerekre nyílt, amikor Chase felemelte, beü ltette ő t egy bevá sá rló kocsiba,
és á ttolta a já tékbolt elektronikusan nyíló ajtajá n.
– Kell ez a kocsi? – kérdezte Jillian.
– Lehet, hogy nagyjá tékot fog vá lasztani. – A férfi hangjá ban vidá msá g csengett.
Jilliannek nem nagyon tetszett ez az egész dolog. Abby persze nagyon félt, amikor az
orvos a szá já ba nyú lt egy tamponnal. Chase kö tö tt vele egy egyezséget. Ha megteszi,
amit a doktor bá csi kér, akkor elmennek egy já tékboltba, és azt vá laszt, amit csak akar.
Jilliant az bosszantotta, hogy Chase ezt nem beszélte meg vele, és nem kérte a
beleegyezését.
– Mi a baj? – kérdezte a férfi, mikö zben hú svéti díszek, tojá sok és színes kosá rká k
kö zö tt haladtak el. Két hó nap volt há tra hú svétig.
– Nem kérdezte meg tő lem, hogy beleegyezem-e – vá laszolta az asszony, mikö zben a
polcok kö zö tt haladtak.
A férfi némá n ment tová bb, majd így szó lt:
– Lá ttam, hogy mennyire fél, és el akartam vonni a figyelmét. Ez volt a legjobb mó dja.
– Marianne-nek is mindig já tékot ígér, ha valamit meg kell megtennie?
– Nem mindig – vá laszolta Chase védekező n. – Szeretem lá tni, ahogy felragyog a
szeme. Meg akarok adni neki mindent, amit csak tudok.
– Ha szeretetet, idő t és figyelmet ad neki, má sra nincs szü ksége.
Chase megá llította a bevá sá rló kocsit, és a pillantá sá val szinte á tdö fte Jilliant.
– Néha ú gy érzem, hogy ezeket nem tudom megadni neki. Fő leg, ha dolgoznom kell.
Amíg kutató voltam, jó volt, mert magam osztottam be az idő met. Hazajö hettem délben,
és este mentem be laborba, miutá n má r lefekü dt. De mert Fran nem lehetett mellette,
soha nem éreztem ú gy, hogy elég idő t tudok vele együ tt tö lteni.
Jillian tudta, milyen nehéz egyszerre két szü lő szerepét vá llalni, és Chase hangjá bó l
érző dö tt, hogy még most is nagyon hiá nyzik neki a felesége. Még egy jó ok arra, hogy ne
kerü ljö n tú l kö zel hozzá .
Amint a polcok kö zö tt sétá ltak, Abby egyfolytá ban csacsogott, rá mutatott elő bb egy
kis hableá ny babá ra, majd egy hatalmas kitö mö tt papagá jra, végü l egy fejlesztő já tékra,
amelyet a já tszó csoportbó l má r ismert.
– Nehéz a dö ntés – mosolygott Chase, mert Abby megint a babá t emelte fö l.
41
– Eszébe ne jusson! – figyelmeztette Jillian szigorú an.

A férfi á rtatlan arcot vá gott.
– Micsoda?
– Az, hogy tö bbet is vesz neki.
– Alig van itt já téka Willow Creekben.
– Viszont já tszhat Marianne já tékaival. Amit itt veszü nk neki, az csak fö lö sleges
poggyá sz lesz, amit vagy be kell tuszkolni a bő rö ndö kbe, vagy pedig kü lö n postá ra adni.
Mihelyt kimondta ezeket a szavakat, má r meg is bá nta. Tényleg ez fog tö rténni? Vagy
Abby Willow Creekben marad?
Gyorsan elfordult Chase-tő l, leemelt egy á llatkertes já tékot a polcró l, melyben
nemcsak á llatok és ketrecek voltak, hanem még egy porondmester is. Berakta a kocsiba,
Abby pedig boldogan csacsogott a tigrisrő l és utá nozta a hangjá t.
Chase halkan így szó lt:- Majd meg kell beszélnü nk, hogyan lesz tová bb.
Jillian odaadta a já tékot Abbynek, hogy kö zelebbrő l is megnézhesse, kö zben
nyugalmat erő ltetve magá ra így vá laszolt:
– Addig nem, amíg a teszteredmények meg nem érkeznek. Addig semmi értelme
ilyesmirő l beszélni.
Ú gy érezte magá t, mint egy romantikus hő snő . Nem tehetett ró la, ha ilyen szerepet
osztott neki a sors. Minél tö bb idő t tö ltö tt Marianne-nel, anná l kö zelebb kerü lt hozzá .
Minél tö bb idő t tö ltö tt Chase-zel, anná l kö zelebb kerü lt hozzá . Ú gy tű nik, nem tudja a
szívét zá rva tartani elő ttü k, ugyanakkor tudta, hogy ha megnyílik, sebezhető lesz, és
szenvedni fog.
Abby még mindig azon tanakodott, melyik já tékot vá lassza, amikor Chase
mobiltelefonja megszó lalt. Megnézte a hívó szá má t.
– Ü zleti ü gy. Fel kell vennem.
Bá r néhá ny lépéssel odébb ment, Jillian mégis lá tta az arckifejezését, ahogy hallgatta a
hívó t.
Azt is hallotta, hogy Chase megkérdezi:
– Hogy lehet az, hogy nincs meg? Tíz rekesz? Stan azt mondta, hogy hétfő n elkü ldte
ő ket.
Majd kis szü net utá n ezt mondta:
– Utá nanézek. Azok az ü vegek pó tolhatatlanok. Abbó l az évjá ratbó l nincs tö bb.
Délutá n visszahívlak.
Abby visszatette az á llatkertes já tékot, és most egy zenélő já ték gombjait nyomkodta,
amelyik vilá gított és zenét já tszott. Chase visszajö tt a kocsihoz.
– Baj van? – kérdezte Jillian.
– Egy szá llítmá ny bor nem érkezett meg. Egy erie-i étteremben a mi borainkat á ruljá k,
má r tíz éve jó ü zleti kapcsolatban vagyunk.
– A nagybá tyja intézte a dolgot?
– Azt mondta, hogy igen.
– Ma reggel talá lkoztam vele.
Chase felemelte a szemö ldö két.
– Mi a véleménye ró la?
– Nem beszélt sokat. Kedvesnek tű nt. Jó l kijö ttek az apjá val?
– Igen.
Arra gondolt, megkérdezi Chase-t, hogy az anyja tényleg el akarja-e adni a birtokot. De
aztá n ú gy vélte, ehhez semmi kö ze. Semmi kö ze Chase életéhez. Legalá bbis egyelő re…
A kívá ncsisá g azonban nem hagyta nyugodni.
– A nagybá tyja azt mondta, hogy ő mindig is a birtokon segédkezett.
42
– Igen. Mindent ugyanolyan jó l ismer, mint én.

– A szavaibó l ú gy vettem ki, mintha nem lenne biztos, hogy maga Willow Creekben
marad.
– Amikor visszatértem ide Marianne-nel, nem tudhattam, mennyi ideig maradunk.
– Vissza akar menni Washingtonba, és kutató munká t végezni?
– Ez egy lehető ség. Van még tö bb má s is. Ha Marianne jó l lesz, majd meglá tom, hová
visz minket az élet. – Ekkor vá ratlanul elhallgatott, szemmel lá tható lag az fordult meg a
fejében, hogy lehet, Abby az ő lá nya, nem Marianne.
Ha Marianne jó l van, Jillian remélhető leg visszatérhet Floridá ba Abbyvel. Ha viszont
Abby Chase lá nya, akkor a férfi ragaszkodni fog hozzá . Együ tt akar majd vele lenni.
Florida ehhez tú l messze van.
Amikor Marianne hazajö tt a kó rhá zbó l, Chase nagyon féltette. Jillian megértette ezt,
hiszen az első néhá ny hétben még nem szabad sokat mozognia.
Má r egy hét eltelt azó ta, hogy a nyá lmintá kat levették az orvosi rendelő ben. Jillian
minden azó ta eltelt percben lélegzet-visszafojtva vá r az eredményekre. Sok idő t tö ltö tt
Marianne-nel és Abbyvel, viszont, amennyire csak lehetett, elkerü lte Chase-t. Amikor ez
nem volt lehetséges, megpró bá lt nem érezni semmit. Igyekezett érzelmileg tá vol
maradni. Ú gy tett, mintha nem vonzó dna hozzá . Pedig minden alkalommal, amikor egy
szobá ban voltak vagy véletlenü l egymá shoz értek, a teste az ellenkező jét jelezte neki.
Kialakítottá k azt a rendszert, hogy a lá nyokat egyszerre fektetik le este. Abby és Buff
bebú jtak Marianne mellé, aztá n Jillian és Chase felvá ltva meséltek nekik.
Ma este, miutá n Jillian becsukta a színes pillangó s kö nyvet, Marianne megkérdezte
tő le:
– Aludhat velem Abby?
Jillian Chase-re pillantott, hogy ő mit szó l a dologhoz.
– Az a kérdés – nézett rá juk komolyan Chase –, hogy aludná tok-e, ha megengednénk,
hogy Abby itt maradjon?
Marianne buzgó n bó logatott.
– Hely van bő ven – mondta a férfi Jilliannek.
Az á gy hatalmas volt, mindkét lá ny kényelmesen elfért benne. Jillian azonban má r
aggó dott amiatt, hogy a két lá ny kö zö tt ilyen szoros kapcsolat alakult ki. Mi lesz majd, ha
el kell vá lniuk?
Chase lá tta a habozá sá t, és azt javasolta:
– Pró bá ljuk ki csak ma este.
A két lá nyhoz fordult.
– Ha tú l késő van és még mindig hallak titeket a monitoron, vagy nem vagytok az
á gyban, akkor soha tö bbet nem fogjuk megengedni. Rendben van?
Jillian megcsó kolta mindkét kislá nyt, és betakarta ő ket.
– Aludjatok jó l. – Ezutá n megsimogatta Buff fejét, aki az á gy lá bá ná l helyezkedett el.
Megvá rta Chase-t a hallban, néhá ny méterre az ajtó tó l.
– Nem tudom, jó ö tlet volt-e hagyni, hogy együ tt aludjanak.
– Csak egy éjszaká ró l van szó , Jillian.
– Má r megint a megkérdezésem nélkü l dö ntö tt.
– Csú cstalá lkozó t kellett volna ö sszehívnunk?
A hangjá ban érző dő enyhe gú ny bá ntotta Jilliant.
– Meglehet. Olyan dö ntéseket hoz, amelyek mindkét lá nyt érintik… és engem is.
A férfi arca elkomorodott.
– Tényleg ez a gond?
43
– Igen. A maga há zá ban lakunk, a maga térfelén, ha ú gy tetszik. Amíg azok a DNS-
eredmények meg nem érkeznek, addig Abby az én lá nyom, és vele kapcsolatban én
hozok dö ntéseket.
– Magá nak nem tetszik, hogy ú gy viselkednek, mint a testvérek?
Jillian há tralépett, hogy ne legyenek olyan kö zel egymá shoz… hogy ne érezze a férfi
testének a melegét.
– Nem tetszik. Napró l napra kö zelebb kerü lnek egymá shoz. Mi lesz majd, ha el kell
vá lniuk?
– Tudom, hogy nem akar rá gondolni, de meg kéne fontolnunk a kö zö s gyá msá got,
valamint azt is, hogy a két lá ny együ tt legyen akkor is, amikor valamelyikü nk velü k van.
Vagy esetleg félévente felvá ltva neveljü k ő ket. – A férfi arckifejezése kiismerhetetlen
volt, mikö zben ezeket mondta.
– Magá nak ez ilyen egyszerű ? – Jilliannek majdnem megszakadt a szíve arra a
gondolatra, hogy el kell vá lnia Abbytő l. Hogy nem nevelheti ő t a sajá t lá nyaként, és nem
lehet á llandó an vele. Ha Chase gyanú ja igaznak bizonyul…
– Egyszerű ? Azt hiszi, el akarok vá lni bá rmelyik lá nytó l is? Egy anyá nak nincs elő joga
a gyerekhez. Minden sokkal egyszerű bb lenne, ha Pennsylvaniá ba kö ltö zne – vá gott
vissza a férfi.
– Vá llalkozá som van Floridá ban. Bará taim vannak ott, és Abbynek is… Egyszer má r
kö ltö znö m kellett, és ezt nem kívá nom még egyszer megismételni.
– Miért kö ltö zö tt Floridá ba? – kérdezte Chase á tható tekintettel, mintha az igazsá got
szeretné tudni.
Az asszony elhatá rozta, hogy nem fogja neki elmondani a teljes igazsá got.
– Kara ott lakott. Mindig azt terveztü k, hogy együ tt vá gunk bele ebbe az ü zletbe.
Akkor jö tt el az ideje.
– Tehá t valami ú j felé sietett, és nem valami régi elő l menekü lt?
Jillian vá lasz nélkü l visszakérdezett:
– Na, és maga? Amikor idejö tt Willow Creekbe, akkor valami régi elö l menekü lt, vagy
valami ú j felé igyekezett?
A férfi hallgatá sa és ö sszerá ncolt szemö ldö ke elá rulta neki, hogy ez a kérdés nincs az
ínyére. Végü l így szó lt:
– Első sorban azt hittem, hogy ez a kö telességem. Anyá mnak szü ksége volt a
segítségemre. Az ü zlet nem ment valami jó l. Nem tudta, mi a teendő szü ret idején, és
nem ismerte az egész folyamatot. Ő nem bortermelő . Abban sem volt biztos, hogy meg
akarja-e tartani a birtokot, vagy inká bb eladja. Azt mondtam neki, hogy segítek dö nteni.
– Azt mondta az elő bb, hogy első sorban ez volt az oka az idejö vetelének.
– Pá r hó nap mú lva rá jö ttem, hogy Washingtonban nem tudok felejteni. Megpró bá ltam
az életemet ott és ú gy folytatni, ahogy Frannel éltem. De ez nem ment, mert ő má r nem
volt. Marianne-nek jó t tett, hogy ide jö ttü nk.
– É s magá nak?
A férfi elnézett mellette… a mú ltba.
– Fran emlékét magammal viszem, bá rhová megyek. Ide azért jö ttem, mert volt
néhá ny dolog az életemben, amit el kellett rendeznem.
Most visszanézett Jillianre.
– Most, hogy én vá laszoltam a maga kérdésére, térjü nk vissza az enyémre. Miért
menekü lt el Washingtonbó l?
– Azért, amiért maga – vá laszolta Jillian kö nnyedén. – A régi életem má r nem felelt
meg, nem volt a régi.
44
Az volt az igazsá g, hogy nemcsak a régi élete miatt futott el, hanem Eric á rulá sa és a
betegségével kapcsolatos rossz emlékek miatt. De nem akarta ezt mind Chase orrá ra
kö tni. Félt attó l, hogy a férfi tú lsá gosan kiismeri ő t.
Chase tekintete ú jra felébresztette benne a vá gyat. Ma este egy farmering és fekete
farmernadrá g volt rajta. Az ing ujja most is fel volt tű rve, ahogy ez szoká sa volt. Olyan
magabiztossá g és hatá rozottsá g lengte kö rü l, amelytő l aká r el is bizonytalanodhatna, ha
hagyná magá t. De nem fogja hagyni.
A férfi minden figyelmeztetés nélkü l kinyú jtotta a kezét, és hü velykujjá val
végigsimította az asszony arcá t. Jillian megremegett, és nem akarta, hogy a férfi lá ssa,
milyen nagy hatá ssal van rá .
– Van egyá ltalá n valaki, akivel szemben félreteszi a gyanakvá sá t?
– A bará taimban megbízom – vá laszolta Jillian ő szintén.
– É s bennem?
– Hogyan bízhatnék?
– Mert a szavamat adom.
– Az nem elég.
– Akkor talá n majd ez elég lesz.
Elhá rította volna, kitért volna elő le… De a csó k olyan vá ratlanul érte, hogy még
gondolkodni sem volt ideje, nemhogy cselekedni. A férfi karjaiban most semmi má s nem
létezett szá má ra, csak a csó k. Minden má s megszű nt. Utolsó jó zan gondolatá val azt
mondta magá nak, hogy bizonyá ra a hirtelen tá madá s miatt érzi a férfi ajkait olyan
bó dító nak… és ezért nem lö ki el magá tó l… ezért tö lti el egész benső jét bizsergő , bá gyadt
forró sá g, és tá mad benne valami mélyrő l jö vő , ellená llhatatlan kívá nsá g. Chase maga volt
a megtestesü lt férfiassá g. Olyan erő á radt belő le, ami ellen Jillian egész lényével harcolt,
hogy megő rizze biztonsá gá t. Ugyanakkor, ahogy a férfi keze gyengéden tartotta fejét és
ujjaival beletú rt a hajá ba, most is biztonsá gban érezte magá t – és ez maga volt az
ellentmondá s.
A férfi ajka az ö vére simult, nyelvével beléje hatolt, és az illata kö rü lvette. Ettő l Jillian
szinte megsemmisü lt, nem érzett má st, csak féktelen vá gyat, testének minden porciká já t
lü ktető bizsergés já rta á t. A férfi ajka hol kemény volt, mint feltü zelt teste, hol pedig
lá gyan érzéki.
Jillian á télt má r érzéki csó kokat. Eric nagyon értett ehhez. De Chase csó kja annyi
mindenrő l beszélt, hogy nem is értette teljes egészében. Volt benne izgalom, vá gy és
kö vetelő ző férfiassá g, de volt benne kihívá s is. Jillian érezte a férfi elszá ntsá gá t, hogy á t
akarja tö rni a gyanakvá s falait és meggyő zni ő t, hogy bízhat benne. Hogy szembe merjen
nézni azzal a ténnyel, hogy Abby az ő lá nya, Marianne pedig Jilliané, és hogy soká ig
együ tt fognak maradni.
A kö ztü k lévő egyértelmű vonzalom tú l erő s volt, nem tudott ellená llni. Aztá n ez a
vonzalom gyö nyö rré vá ltozott, ahogy a csó k folytató dott, és Jillian nem tiltakozott. Mellei
a férfi izmos mellkasá hoz simultak. A férfi csípő je érzéki izgalmat gerjesztett benne.
Azó ta nem volt férfival, amió ta Erickel megpró bá ltá k még egyszer rendbe hozni a
há zassá gukat. De az nem volt ilyen. Az kö telesség és fogadalomtétel volt, és olyan
nagyon gö rcsö s, hogy az ö rö m elkerü lte.
Chase most annyira igyekezett, hogy ö rö met szerezzen neki.
Ö rö met akart neki szerezni. Meg akarja győ zni… mirő l is? Arró l, hogy mondjon le a
lá nyá ró l? Hogy ne menjen vissza Floridá ba?
A férfiak nagyon jó l tudjá k, hogyan érjék el a céljukat, és meg volt ró la győ ző dve, hogy
ez aló l Chase Remmington sem volt kivétel.
45
Kiszakította magá t a férfi karjaibó l, megpró bá lta visszanyerni nyugalmá t, azt mutatva,
hogy kimért és hű vö s – pedig nem volt az. Nem akarta elá rulni a férfinak, hogy ennél
jobb csó kot még soha életében nem kapott.
Kétségbeesetten igyekezett ö sszeszedni gondolatait, mondani valamit, aminek van
értelme. Végü l ez buggyant ki belő le:
– Nem hiszem, hogy bízhatok magá ban. Még csak bará tok sem vagyunk. É s ha igaz,
amit maga á llít, lehet, hogy a bíró sá gon fogunk ö sszecsapni egy gyá msá gi ü gyben. Ezért
ezt most nem tartom jó ö tletnek.
– Gyá msá gi per… – ismételte meg komoran a férfi. – Ezt akarja?
– Nem. De ha maga akar valamit, én pedig valami má st, és nem tudunk megegyezni…
– Felnő ttek vagyunk. Tudjuk, mi a jó a gyerekeinknek.
– Amiatt nem aggó dom, hogy nem tartjuk szem elő tt a gyerekeink érdekeit. Amiatt
aggó dom, ahogy befolyá sol engem, s azt tegyem, amit akar.
– Bíznia kell bennem, Jillian. Kü lö nben ez az egész sokkal keservesebb lesz, mint kéne.
– Magá nak lehet. É n azonban meg fogom védeni magam és Abbyt, bá rmi á ron.
Ezzel otthagyta a férfit. Megpró bá lt nyugodt léptekkel tá vozni. Chase Remmington
tú lsá gosan nagy veszélyt jelentett szá má ra – a szívére, az érzelmeire és az egész életére.
Má r tudta, mit fog tenni, ha megérkezik a DNS-vizsgá lat eredménye.
Ha kiderü l, hogy ő Marianne anyja, azonnal ü gyvédhez fordul.
46
6. FEJEZET
Csü tö rtö k délutá n Chase éppen borospalackokat pakolt a kó stoló bá r mö gö tti ferde
polcokra, amikor a nehéz faajtó kinyílt, és egy fiatal pá r lépett be. Szemü gyre vették a
rusztikus épü letet, a kő bő l készü lt falakat, a gerendá s mennyezetet. Kívá ncsian
nézegették a vitrinekben lévő sokféle borkü lö nlegességet, és a borü zembe vezető
ü vegajtó t.
Miutá n mindent megnéztek, odamentek a nagy mahagó ni bá rpulthoz:
– Nyitva van a borkó stoló ? – kérdezték Chase-tő l.
A borkó stoló vezető je ilyenkor, má rciusban csak hétvégén dolgozott. A fő szezon
idején ott volt mindennap. Apja mindig élvezte, ha valakinek borkü lö nlegességeket
mutathatott meg, és magyará zhatott a borokró l. Chase azonban jobban szerette a bor
készítését.
– Hogyne. Foglaljanak helyet – mutatott a bá rszékekre a pult mellett.
Kezet nyú jtott, és bemutatkozott. Nem sokkal ezutá n Chase, Sheny és Tom má r
tegező dtek, és a keresztnevü kö n szó lítottá k egymá st.
– Tulajdonképpen – mondta Sherry, mikö zben feltorná szta magá t az egyik székre –
nem csak a borkó stolá s miatt jö ttü nk.
Rá pillantott a mellette ü lő re, akit a vő legényeként mutatott be.
– Meg akarjá k nézni a borü zemet és a sző lő t? – kérdezte Chase.
– Igen, jó lenne kö rbejá rni a helyet – vette á t a szó t Tom. – De a jö vetelü nk igazi célja
az, hogy… Jú niusban akarunk ö sszehá zasodni. Még csak most dö ntö ttü k el…
Szerelmes pillantá ssal szorította meg a menyasszonya kezét.
– Az a gond, hogy nem talá lunk megfelelő helyszínt. Ezért aztá n ú gy dö ntö ttü nk, hogy
valami egészen kü lö nlegeset szeretnénk, valami nem szokvá nyosat. Egy bará tunk
ajá nlotta Willow Creeket. Szoktak itt eskü vő t tartani?
Eskü vő Willow Creekben. Chase szinte egész biztos volt benne, hogy ilyen még nem
volt.
– Azt hiszem, itt még soha nem volt eskü vő . Tú l nagy feladat lenne nekü nk, mert nem
vagyunk erre berendezkedve.
– Megfizetjü k – sietett kijelenteni Tom. – É s talá n tudná nk is talá lni valakit, aki
megszervezi a dolgot. Nem akarunk tú l nagy felhajtá st. Kö rü lbelü l ö tven vendégre
gondoltunk.
Egy szervező . Egy rendezvényszervező . Vajon Jillian foglakozik eskü vő kkel is?
Jillian. Még nem tisztá ztá k a dolgot a csó k utá n… a kifakadá sa utá n. Az elmú lt néhá ny
napban, amennyire csak lehetett, elkerü lték egymá st. Nem bá nta meg, hogy
megcsó kolta. Tú lsá gosan erő s volt a pillanat csá bítá sa. Azért tö rtént az egész, mert
lá tszott rajta, hogy nem adja fel az ó vatos védekezést, a tá volsá gtartá st és gyanakvá sá t.
Ezt a falat akarta á ttö rni. Csak a testében á gaskodó feszü ltséget akarta levezetni, amely
minden alkalommal elfogja, ha a kö zelébe kerü l. Csak kívá ncsi volt, hogy a má sodik csó k
is olyan jó lesz-e, mint az első .
É s azt tapasztalta, hogy a má sodik csó kjuk kis híjá n az á gyban folytató dott.
Lehet, hogy még egy bíró sá gi tá rgyalá s is biztonsá gosabb terep lenne a há ló szobá ná l.
Chase hirtelen, vakmerő ö tlettő l vezérelve csó kolta meg Jilliant, mert megkívá nt
valamit, amiben Fran halá la ó ta nem volt része. Azonban nem akart tová bb lépni. Nem
akarta a há zassá gá t elfelejteni.
47
Eskü vő Willow Creekben.

A lehető ségek villá mgyorsan ciká ztak az agyá ban. Felvette a bá rpult végében lévő
telefont, és felhívta a há zat.
É pp Jillian vette fö l a kagyló t.
– Á t tudna jö nni a kó stoló ba? Meg kéne valamit beszélnü nk.
Hosszú csö nd.
– A lá nyokró l van szó ?
– Nem, a sző lő vel.
A vá lasz megint hosszabb csö nd utá n jö tt csak.
– Megkérem az édesanyjá t, hogy vigyá zzon pá r percig a lá nyokra. Mindjá rt ott leszek.
Amikor tíz perc elteltével Jillian belépett a kó stoló ba, a helyiség szinte megvá ltozott.
Az ú j, tü rkizkék gyapjú dzsekije volt rajta, amelyben kö nnyű volt észrevenni, ha a
sző lő ben sétá lt vagy az anyja kancá já n lovagolt. A nyitott kabá t alatt lá tszott puló vere
sö tétkék-piros mintá zata. A haja lazá n omlott a vá llá ra, olyan selymes volt, mintha épp
most lépett volna ki a fü rdő szobá bó l. A teste megfeszü lt, ahogy eszébe jutott a csó k, és
az, hogy milyen forró n simultak ö ssze. Elképzelte ő t az á gyá ban.
Tekintetü k egy pillanatra talá lkozott, majd Jillian végigmérte a férfi farmerjá t és
vastag, zö ld-fekete mintá s flanelingét. Aztá n elfordította a pillantá sá t, és odament a
bá rná l ü ldö gélő pá rhoz.
Chase bemutatta ő ket. Néhá ny pillanat mú lva így szó lt Tomhoz és Sherryhez:
– Jillian rendezvényszervező . Ő majd megmondja, mi a véleménye egy Willow Creek-i
eskü vő rő l.
– Nem tudom, pontosan mire is gondolnak – nézett gyanakvó an Chase-re. Lá tszott,
hogy nem tetszik neki, hogy belerá ncigá ljá k valamibe. Chase viszont tényleg kívá ncsi
volt a véleményére ebben a dologban, és jó oka volt rá , hogy megkérte ő t.
– Szabadtéri eskü vő jú niusban – mondta Sherry, mintha a dolog má r el lenne intézve.
– Valami egyszerű … kö rü lbelü l ö tven vendég. Az egyik bará tunk mondta, hogy itt milyen
gyö nyö rű a vidék tavasszal és nyá ron. A neve is tetszik: Willow Creek, vagyis Fű zfa
patak. Amikor jö ttü nk errefelé, lá ttuk a kocsi ablaká bó l a patakot és a parton a fű zfá kat.
Szeretnénk, ha ott készü lnének az eskü vő i képek.
Jillian megint Chase-re pillantott.
– Tényleg érdekli a véleményem errő l?
– Kü lö nben nem kérdeztem volna.
Jillian minden szavá t gondosan mérlegelte.
– A patak kö rnyékén a talaj tú lsá gosan egyenetlen, nem hiszem, hogy ott kéne
megtartani az eskü vő t. Természetesen azért lehet képeket készíteni a fű zfá k alatt. Az
eskü vő nek sokkal jobban megfelelne a borü zem mö gö tti terü let. Lá ttam ott két
narancsfá t. Jú niusban való színű leg virá gzanak majd. Nem tudom, milyen fajta virá gok
vannak még a kö rnyéken.
– A kertész évelő ket szokott ü ltetni, és van néhá ny nefelejcs is a madá ritató mellett,
Ha jó l emlékszem – magyará zta Chase. – Anyá m minden évben lefényképezi a kertet. Ha
komolyan gondolja, elő tudom keresni a fényképeket.
– A juharfá k és az ö reg platá n elég á rnyékot adna – folytatta Jillian, tová bb vá zolva a
terveit. – Kö nnyen fel lehetne á llítani egy eskü vő i lugast, egy ívelt pergolá t.
Csiná lhatná nk á rnyas mennyezetet, és alatta felá llítaná nk a székeket.
– Megnézhetnénk a helyet? – kérdezte Sherry mohó n.
– Most minden szü rke, kopá r és hideg – mondta Chase.
– Tudom, de mégis szeretném elképzelni. Légy szíves! – rimá nkodott a menyasszony.
Chase elmosolyodott.
48
– Megnézhetjü k.
Sherry ú jra Jillianhez fordult.
– Tudna valamit mondani arró l, mennyibe fog mindez kerü lni?
– Nem ismerem a pennsylvaniai á rakat…
Tom és Sherry lelkes arcá t lá tva má sképp folytatta.
– …de majd egy pá r telefon utá n tö bbet tudok mondani.
– Fantasztikus! Nem is tudom elmondani, mennyire boldogok lennénk, ha itt
tarthatná nk az eskü vő t – mondta Tom. – Reméltü k, hogy nem a há zunk kertjében lesz.
Amikor má r kint voltak, Chase hallgatta, ahogy Jillian és Sherry beszélgetnek. Sherry a
pergolá ró l kérdező skö dö tt, és Jillian elmagyará zta, hogyan készítik és milyen virá gokat
szokott rendelni hozzá . Lá tszott rajta, hogy nagyon ért ezekhez a dolgokhoz.
A helyszínen Jillian csak ú gy ö ntö tte magá bó l a jobbná l jobb ö tleteket, és Sherry
lelkesen fogadta ő ket. Jillian megmutatta, hol á llítaná fel a lugast, a székeket, és hol lenne
a pap meg az eskü vő i oltá r.
Chase tudta, hogy addig nem adhatja végső beleegyezését Sherrynek és Tomnak, amíg
nem beszél Jilliannel és az anyjá val.
Amikor visszatértek a kó stoló ba, Jillian így szó lt Chase-hez:
– Megyek vissza a lá nyokhoz.
Chase hagyta, hadd menjen vissza. Tudta, hogy majd késő bb megbeszélik a dolgot.
Ú gy gondolta, ez az eskü vő megoldá st jelenthet az egyik problémá já ra.
A délutá n még egy ö tfő s tá rsasá g tért be a kó stoló ba, azutá n egy idő sebb pá r, amely
szemmel lá tható an csak agyon akarta ü tni az idő t ezen a télies délutá non. Tá vozá suk
utá n Chase bezá rta a kó stoló t, és bement a borkészítő be. Ellenő rizte a ká dakat, elvégzett
néhá ny mintavételt, majd bezá rta azt is, és felment a há zba.
A há zban ínycsiklandó illatok fogadtá k: fokhagymá s sü lt a sü tő ben, fahéjas almatorta
a konyhapulton. Jillian éppen akkor fejezett be egy telefonbeszélgetést, amikor belépett.
Levette a dzsekijét, és egy fogasra akasztotta.
– Hol vannak a tö bbiek?
– Marianne és Abby eddig a szobá ban babá ztak, most pedig az édesanyja olvas nekik.
É pp most hívtak vissza az egyik virá gü zletbő l. Elkészü ltek az első á rajá nlattal magá nak,
meg Sherrynek és Tó mnak. Tényleg megengedi nekik, hogy itt tartsá k az eskü vő jü ket?
– Olyan reménytelen a dolog?
– Nem. Azt hiszem, a sző lő tényleg szép lehet tavasszal. De egy eskü vő megszervezése
elég sok munká val já r. Nem zavarná magá t és az édesanyjá t, hogy idegenek já rká lnak
ö ssze-vissza?
– Csak egy vagy két napig tart. É s megéri, ha Willow Creeknek híre megy. Biztos
vagyok benne, hogy anya beleegyezik. Olcsó n fogjuk nekik kiadni a helyet.
– Miért csiná lja ezt, Chase? Miért kért meg erre?
– Ez a munká ja.
– De nem itt dolgozom.
– Miért nem dolgozik itt?
– Tudtam! Eszkö znek haszná lja fel…
– Jillian, nekem nincsenek gonosz szá ndékaim. Nem én terveltem ki, hogy ez a pá r ma
felbukkanjon. Csak ú gy jö ttek. Maga pedig tud nekik segíteni abban, amit szeretnének.
Ú gy gondoltam, itt marad még néhá ny hétig, míg Marianne felépü l.
– Vagy amíg meg nem jö n a teszt eredménye.
– Tisztá n érdeklő désbő l kérdezem: ha ö n Marianne anyja, mit szá ndékozik tenni?
Jillian elhallgatott, végü l így vá laszolt:
– Nem tudom.
49
– Maradjon még itt hat hétig. Szervezze meg az eskü vő t ennek a pá rnak.
Jillian az elő tte lévő papírdarabbal já tszadozott.
– Egyszer vissza kell mennem Floridá ba. Kö telezettségeim vannak ott.
– Tudom. De még ha kiderü lne is, hogy tévedtem a DNS-vizsgá lattal kapcsolatban,
akkor is maradjon, és szervezze meg az eskü vő t. Amikor elrö pü l Floridá ba, visszajö het
jú niusban, az eskü vő re. Nem lesz nagy felhajtá s, csak egy egyszerű lakodalom.
– Attó l még igen sok szervezést igényelnek.
– Képes lenne épp most itthagyni Marianne-t?
A nő fá jdalmas arckifejezésén lá tta, hogy most érzékeny pontjá ra tapintott.
– Nem, nem lennék képes.
A tová bbi rá beszélés helyett a férfi inká bb csendben maradt.
Jillian rá pillantott a telefonra, és felsó hajtott:
– Beszélnem kell a tá rsammal.
– Beszéljen vele. Aztá n tudassa, hogyan dö ntö tt. Felmegyek, felvá ltom anyá t.
Tudta, hogy ha még egy szó t szó lna, Jillian má r csak dacbó l is visszautasítaná . Ezért
nem mondott má r semmit, hanem magá ra hagyta a konyhá ban, abban a reményben,
hogy mindnyá juk szá má ra a legjobb dö ntést fogja hozni
A vacsora alatt Jillian szó rakozottnak lá tszott, Chase pedig ú gy gondolta, hogy nyilvá n
az eskü vő szervezésén gondolkodik meg azon, hogy itt marad, és ezzel kapcsolatban
milyen teendő i vannak. Nem sikerü lt elérnie a tá rsá t, de azt mondta, tová bb pró bá lkozik.
Ahogy szá mított rá , anyja elfogadta az eskü vő ö tletét, lá tszott rajta, hogy ö rü l annak, ha
Abby még hat hétig vele marad. Miutá n a lá nyok lefekü dtek, Chase nyugtalan volt, és
kiment a borü zembe. Volt egy kis munká ja a kó stoló mö gö tti irodá ban, és ilyenkor senki
sem zavarta. Amikor kinyitotta a raktá rhoz vezető kis oldalajtó t, lá tta, hogy fény
szű rő dik ki. Lehet, hogy elfelejtette leoltani. Végigment a ká dak kö zö tt, aztá n a kó stoló ba
ment, majd az irodá ba. Nagy meglepetésére fényt lá tott a szá mító gépasztalná l.
Amikor belépett, Stant pillantotta meg, egy dosszié fö lé hajolva.
– Elég késő van – mondta Chase. – Nem lá ttam a teherautó dat.
– Há tul van – morogta nagybá tyja bará tsá gtalanul.
Amió ta Chase megérkezett, Stan nyers és tá volsá gtartó volt vele. Talá n azért, mert
olyan sok évig tá vol volt. Legalá bbis szerette volna, ha ez lenne az oka.
– Azt a rendelést nézed, amelyiket rossz címre kü ldtü nk? – kérdezte Chase.
– A cím jó volt.
– Az a cím még csak nem is létezik – mondta Chase, kö zben a nagybá tyjá t figyelte. –
Legalá bbis ezt mondta a szá llítá si ü gynö k. Ső t, nem talá ltam ilyen címet sem a
címjegyzékü nkben, sem a szá mító gépben. Honnan vetted?
– Ö regszem, fiam. A memó riá m má r nem a régi. Lehet, hogy csak ú gy beugrott.
Volt valami a nagybá tyja vá laszá ban, ami nem tetszett neki, mert amú gy semmi jelét
nem lá tta annak, hogy bá rmi gondja lenne Stan emlékező képességével.
– A szá llítá si hibá k ü zletfelek elvesztését jelenthetik. Nem minden rendelést lehet
megismételni.
– É n régebben vagyok ebben az ü zletben, mint te – fortyant fel Stan.
– Akkor tudnod kell, miért aggó dom.
– Neked nagyobb gondod is van most, mint egy szá llítmá ny bor. – Nagybá tyja hangja
feszü ltnek tű nt.
– Marianne-re gondolsz?
– Igen, meg Abbyre… és arra a nő re, aki most itt lakik. Ha Abby a te lá nyod, itt fog
maradni?
50
– Nem tudom, mi lesz. Ha ide akar kö ltö zni, ott a gará zsépü let.
Stan felhorkant.
– A gará zsépü letet má r vagy hú sz éve nem haszná ljuk. Nem alkalmas arra, hogy ott
lakjon valaki.
– Rendbe lehet hozni. Veszü nk bú tort, és felú jítjuk a há zat. Jó lenne Jilliannek és
Abbynek.
– Ez csak még tö bb munká t jelentene Eleanornak. Tú l idő s má r hozzá , hogy még tö bb
ember utá n takarítson és fő zzö n.
– Biztos vagyok benne, hogy nem kéne neki Jillianre fő znie. Ső t, Jillian szeretne neki
tö bbet segíteni a há ztartá sban, de anya nem engedi.
– Alig vá rja, hogy eltű njö n má r innen.
Csend telepedett kö zéjü k, végü l Chase megkérdezte:
– Anya mondta ezt neked?
– Nem a szavaival. De lá tom. Két felnő tt nő nem nagyon fér meg egy há zban.
A kő épü let visszhangos homá lyá ban Chase lá gy hangot hallott, amely ő t szó lította.
Az iroda ajtajá ban Jilliant pillantotta meg, amint épp a borü zembő l a kó stoló ba vezető
ü vegajtó n haladt á t.
– Itt vagyok! – kiá ltotta. Chase csak az egyetlen kü lső ajtó t nyitotta ki. Hirtelen
kívá ncsisá g fogta el, Stan vajon miért jö tt be ide, és miért zá rta be maga utá n az ajtó t?
Kü lö nleges biztonsá gi intézkedés?
Stan bedobta az imént tanulmá nyozott mappá t a fió kba, és elhagyta az irodá t, még
mielő tt Jillian bejö tt. Biccentett Jilliannek, és elhagyta az ü zemet anélkü l, hogy Chase-nek
jó éjszaká t kívá nt volna.
Ahogy Jillian belépett az irodá ba, Chase-nek elá llt a lélegzete. Krémszínű
kasmírpuló verét begyű rte zö ld kordnadrá gjá ba, haja ló farokba volt kö tve, szív alakú ,
tö kéletes szépségű arca csak ú gy ragyogott a félhomá lyban. Nem volt rajta rú zs, ajka
mégis ró zsaszínben já tszott.
– Remélem, nem így jö tt ide. Hideg van.
– Má r én sem hordok mindig kabá tot. Lá ttam, hogy maga is sokszor anélkü l já rká l.
– Rendben van, elismerem, hogy magamnak tö bbet engedek meg… – mosolygott
Chase.
– Egy kicsit – helyeselt a nő .
A férfi nevetett. Jó volt végre szabadulni a gondoktó l. Még mindig nyugtalankodott
Marianne miatt, de má r nem kellett á llandó an aggó dnia érte. Nagyon szépen javult.
– Remélem, nem zavartam meg semmit.
– Nem. Sajná lom, hogy Stan nem éppen udvarias. Néhá ny hó nappal azutá n, hogy
á tvette a borá szatot, anya hazahívott engem. Azt hiszem, nem ö rü lt ennek.
– Lehet, hogy sértette az ö nérzetét.
– Lehet. De a sző lő birtok veszteséges lett, és Stan nem tudott vá ltoztatni ezen.
– É s maga?
– Néhá ny dologban igen, és megnyitottam egy ú j kereskedő i boltot. A tö bbi az idei
szü reten fog mú lni és attó l, milyen sikerrel já rok a borkészítésben.
Jillian szemében kérdéseket lá tott, és szerette volna, ha a nő kimondja azokat, de nem
tette. Nem is jö tt kö zelebb hozzá . Ezt má r korá bban is észrevette, amikor együ tt olvastak
a lá nyoknak. Ha csak tehette, legalá bb má sfél méter tá volsá got tartott kettejü k kö zö tt.
Ezt bö lcsnek tartotta.
– Kara visszahívott – mondta Jillian. – Egy fogadá son a kocsijá ban felejtette a
telefonjá t. Azt mondta, tudja tartani a frontot, kivéve egy rendezvényt. Azon nekem kell
ott lennem, ú gyhogy vissza kell repü lnö m Daytoná ba hú svét utá n. Má r egy éve, hogy
51
Grayson szená tornak segítettem megrendezni a lá nya huszonegyedik szü letésnapjá t. É n

foglalkoztam minden részlettel személyesen.
– Ez nem jelent gondot, itt hagyhatja Abbyt. Jó l elvan má r velü nk.
– Vagy pedig… vihetem magammal, és a bébiszitter vigyá zhat rá .
– Van értelme, Jillian?
– Gondolkodnom kell, Chase. Biztos, hogy Abbynek is hiá nyzik az otthona.
– Az otthon nem egy bizonyos hely – mondta Chase elgondolkodva.
– Tudom, de pont errő l van szó . Abby otthona ott van, ahol én vagyok, aká rhová is
megyek. Legalá bbis egyelő re.
A férfi nem akart most errő l vitá t nyitni.
– Marianne jö vő héten kontrollra megy Dr. Beckwith-hez. Akar jö nni?
– Persze hogy akarok.
A férfi hatá rozottan a szemébe nézett.
– Ne feledje: nekem ugyanilyen fontos Abby.
– Hogyan is felejthetném el? – kérdezte Jillian, és bá r még mindig má sfél méter
tá volsá gra volt tő le, Chase mégis csillapíthatatlan vonzalmat érzett irá nta.
Felidézte magá ban há zassá gá nak meghitt pillanatait, Fran mosolygó arcá t, és
visszafordult az író asztal felé.
– Még néhá ny ó rá ig itt leszek. Á t kell néznem a kö nyvelést. De majd bejö vö k, és adok
jó éjtpuszit a lá nyoknak.
Jillian érezte, hogy mennie kell.
A férfi nézte, ahogy tá volodik, ló farokba fogott haja ide-oda himbá ló zott a há tá n.
Megint azt mondta magá nak, hogy a Fran irá nti szeretete ö rö kké fog tartani. Nem tudja
elfelejteni ő t és csak ú gy tová bblépni.
Ú gy érezte, soha nem fog tudni tová bb lépni.
Jillian épp Marianne-nek segített bundá t ragasztani arra a bá rá nyká ra, amit ő rajzolt
neki. Hirtelen Eleanor rontott be a szobá ba.
– Chase van a telefonná l, és Dr. Lieberman is. Azt mondja, hogy ha tudni akarja a…
Jillian felá llt. Nem tudta, hogy rohanjon-e a telefonhoz, vagy amíg lehet, maradjon
elő tte ismeretlen az igazsá g. Jellemző volt Chase-re, hogy konferenciahívá st szervezett.
Eleanor feléje nyú jtotta a telefont, a lá nyok meg nézték. Szerette volna az eredményt az
orvos szá já bó l hallani, hogy ne legyenek kétségei.
Vajon Chase má r tudja az igazat?
– Marianne-nek kell segítenem a ragasztá sban mondta Eleanornak, mert nem
szívesen vette á t a telefont.
– Majd én vigyá zok a lá nyokra – nyugtatta meg Eleanor.
Jillian elvette a vezeték nélkü li telefont, és kiment a konyhá ba, mert egyedü l akart
lenni. Szinte a torká ban érezte a szívverését.
– Itt vagyok – mondta Chase-nek.
– Jillian, Dr. Lebermann vagyok. Az asszisztensem épp most faxolja á t a jelentésemet
Chase irodá já ba.
Jillian nem hallotta Chase-t, de tudta, hogy ott van… és vá r.
Nagyon nehezen nyö gte ki a szavakat, tudta, hogy most meg fog vá ltozni az életü k.
– Hallgatom.
– Megvizsgá ltam a bekü ldö tt mintá kat, és kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc
szá zad bizonyossá ggal á llíthatom, hogy Chase Abby apja, maga pedig Marianne anyja.
52
Jillian tudta, hogy ez a kö zlés Chase-t nem rá zta meg annyira, mint ő t, hiszen má r
régó ta meg volt errő l győ ző dve. Ezzel egyértelmű en bebizonyosodott, hogy a
feleségének nem volt titkos szerető je. Jillian szá má ra azonban a vilá g most a feje tetejére
á llt, és lerogyott egy székbe.
– Jillian, jó l van? – Chase mély hangjá bó l ő szinte aggodalom hangzott.
– Nem, nem vagyok jó l. Semmi sincs jó l.
– Fö lmegyek a há zba.
– Ne! Adjon egy kis idő t. Fel kell fognom még ezt az egészet. Á t kell gondolnom, most
mit tegyek.
Letette a kagyló t az asztalra, és hosszan nézte. Modern technoló gia. A tudomá ny az ú j
évezredben. A haladá s arra való lenne, hogy minden jobb legyen.
Hallotta Abby kacagá sá t, amely gyö ngyö zve á radt a nappali felő l, és szemébe kö nnyek
szö ktek. Gyorsan és hevesen pislogott, de nem tudta megakadá lyozni, hogy a kö nnyek
lecsurogjanak az arcá n. Abby, drá ga kicsi Abby. Az ő kislá nya. Mindig az marad.
A konyhaajtó kinyílt, és Chase ott á llt elő tte.
– Tudom – mondta egyszerű en.
Jillian torka elszorult, olyan fá jdalmat érzett, hogy azt hitte, meghasad a szíve. Igen,
tényleg tudta. Nagyon is jó l tudta, mit érez most. Nem emlékezett, ki mozdult elő bb, ő
vagy a férfi, de néhá ny má sodperc mú lva a férfi magá hoz hú zta, és szorosan á tö lelte.
Jillian csak sírt, a férfi keze pedig megnyugtató an simogatta a há tá t.
– Tudom – mondta ú jra, és nem is kísérelte meg, hogy azt mondja neki, majd minden
rendben lesz. Mert ez nem igaz. É pp most veszítette el a gyerekét. Tö bbé má r nem volt
Abby mamá ja. Ilyen egyszerű en, egy orvosi jelentés miatt. Ez a tudomá nyos megá llapítá s
pillanatok alatt romba dö ntö tte az életét.
– Ezt a dolgot nem tudja egyedü l megoldani, Jillian. Pró bá ljon megnyugodni.
Nem azt hallotta, amit szeretett volna hallani… Ilyesmit: „Abby most is ugyanú gy a
maga gyereke. Soha nem fogom elvenni magá tó l”. Aztá n rá jö tt, hogy Chase azért nem
tudja ezt mondani, mert ő sem lenne képes ugyanezt megá llapítani Marianne-rő l.
Mit fognak most tenni?
Elő szö r is ö ssze kell szednie magá t. Nem vá rhat arra, hogy valaki majd á tsegíti ezen a
nehéz idő szakon, meg kell védenie magá t és a lá nyokat. Nem ismerte Chase szá ndéká t, a
szívét még kevésbé. Lehet, hogy a jö vő ben ellenségek lesznek, és nem ugyanaz az érdek
fű zi majd ő ket ö ssze.
Kibontakozott a férfi ö lelésébő l, elhú zó dott tő le, és letö rö lte a kö nnyeit. Nem szabad
most gyengének lennie, a férfi nem lá thatja, hogy gyenge és tá madható . Eric nagyon
ü gyesen kihaszná lta az érzékeny pontjait, azokat, amelyekrő l akkor ú gy gondolta, hogy
az erő sségei: ő szinteség, hű ség, az elkö telezettségre való képesség. Addig haszná lta ki ő t,
míg a há zassá guk má r csak színjá ték volt… amíg nem maradt má s neki, csak a kö telesség
és a szá nalom.
– Idő re van szü kségem, hogy á tgondoljam – ismételte meg. – Addig nem hozhatunk
dö ntéseket, amíg meg nem vagyunk ró la győ ző dve, hogy azok jó k.
– Lehetséges. Van viszont egy dö ntés, amit elő bb-utó bb mindenképp meg kell hoznia,
Jillian. Pennsylvaniá ba kell kö ltö znie. Egyszerű én nincs má s megoldá s.
– Ha az anyja el akarja adni Willow Creeket, akkor maga is Floridá ba kö ltö zhetne.
– Még nem dö ntö tte el, eladja-e vagy sem. A kö ltö zkö dés most fö l sem merü lhet.
– Akkor patthelyzetben vagyunk – á llapította meg Jillian.
Chase arca egyszerre volt aggó dó és tartó zkodó , amikor így szó lt:
– Elmondom anyá mnak, mit mondtak a laborató riumban. Má r jó l van?
53
– Nem fogok még egyszer ö sszeomlani. Megyek, és segítek a lá nyoknak, hogy

befejezzék a képeket, aztá n vacsorá zunk.
Ahogy a férfi rá nézett, Jillian szá nalmat érzett a tekintetében, és ez nagyon nem
tetszett neki.
Nem is pró bá lta meggyő zni ő t, hogy az érzelmeit most má r uralni tudja. Bement a
nappaliba, hogy Abbyvel és Marianne-nel lehessen. Ragaszkodni fog Abbyhez, és meg
kell ismernie a lá nyá t, aminek azt a gyermeket ismerte, akit idá ig nevelt.
54
7. FEJEZET
Chase leguggolt, hogy még egy sző lő t megmetsszen. A kora má rciusi nap má r
majdnem hú sz fokra melegítette a levegő t. A nap fényesen sü tö tt, az ég szikrá zó an kék
volt. Stan és ő majdnem az egész napot a sző lő ben tö ltö tték.
Chase most ú gy érezte, hogy fel kell néznie, és észrevette Jilliant, aki a sző lő lugas
kö zö tt jö tt feléje. Mellette Buff rohangá szott, persze nem egyenesen, hanem ide-oda
ciká zva a tö vek kö zö tt. Chase visszaemlékezett Jillian arcá ra, amikor tegnap este
lefektette Marianne-t.
Marianne az ö lébe bú jt, megsimogatta az arcá t, és megkérdezte:
– Olvasol nekem, Jilly?
Jillian szeme hű en tü krö zte tú lá radó érzelmeit – az ö rö met, hogy megismerheti a
lá nyá t, és a fá jdalmat, hogy megtudta, Abby nem az ö vé. Az eltelt napok nagyon nehezek
voltak szá má ra.
Ma farmer volt rajta és az a zö ld dzseki, amelyet Floridá bó l hozott. Az enyhe tavaszi
szellő há trafú jta a hajá t az arcá bó l, és bá r a fö ld egyenetlen volt, ezért idő nként oda
kellett figyelnie a lépteire, mégis volt a já rá sá ban valami olyan kecsesség, amely minden
alkalommal elbű vö lte Chase-t.
Letette a metsző olló t a fö ldre, megtö rö lte kezét a farmerjá ban, és felá llt. Jillian nem
sietett, lá tszott, hogy nem valami vá ratlan esemény miatt jö tt hozzá .
– Mi ú jsá g? – kérdezte.
Jillian megá llt elő tte, és elmosolyodott.
– Sherry hívott. Pró bá ltam hívni a mobiljá n, de ki van kapcsolva.
– Az irodá ban hagytam a tö ltő n. Mit akart Sherry? Meggondolta magá t az eskü vő vel
kapcsolatban?
Buff izgatottan csaholni kezdett, és felugrott, mellső mancsá t Jillian farmerjá ra téve.
Jillian mosolygott, majd megsimogatta.
– Nem. De ú gy tű nik, a bará tjá nak, aki ajá nlotta neki a sző lő skertet, volt valami há tsó
szá ndéka is.
– Miféle há tsó szá ndéka?
Jillian ú jra megsimogatta a kiskutyá t, aztá n felegyenesedett.
– Margaret Gorman a Clarion riportere, és szeretne cikket írni a sző lő skertrő l és az
eskü vő rő l. Nem tudtam, mit mondjak erre, mit szó l hozzá .
Az elmú lt napokban minél tö bbet gondolt az eskü vő re, anná l inká bb az jutott eszébe,
hogy mekkora felhajtá s lesz az egész. Willow Creeket való sá ggal megszá lljá k majd a
vendéglá tó sok, a virá gá rusok és aztá n maguk a vendégek.
– Lehet, hogy Sherry és Tom jobban tenné, ha titokban eskü dnének meg – mondta
fanyarul.
– Maga is ezt tette? – kérdezte Jillian azzal az éleslá tá ssal, ami mindig zavarba hozta a
férfit.
– Fran és én Vegasban eskü dtü nk. – Frannel való há zassá gá nak emlékei halvá nyultak
má r, fő leg, amikor Jillian a kö zelében volt. É s ennek egyá ltalá n nem ö rü lt. Most
megpró bá lta a mú ltat felidézni, amennyire csak tudta.
– Egyikü nk sem akart nagy felhajtá st, ezért elrepü ltü nk Nevadá ba. Késő bb aztá n
aggó dtam amiatt, hogy Fran meg fogja bá nni.
– Miért?
55
– Olyan lelketlen volt az egész. Az eskü vő mindenhol ü zlet ma má r, ott kü lö nö sen. Az

egész olyan volt, mint ha futó szalagon gyá rtottá k volna. Fran nem panaszkodott, de há t ő
sose panaszkodott semmiért. Na és maga? Milyen volt az eskü vő je?
Nem tudta miért, de szerette volna Jilliant rá venni arra, hogy a há zassá gá ró l
beszéljen. Fontos volt neki, hogy a nő megossza vele mindazt, ami vele tö rtént.
Felkészü lt rá , hogy nem fog vá laszolni a kérdésére. Jillian azonban egy pillanat mú lva
így szó lt:
– Mi a békebíró elő tt eskü dtü nk, néhá ny bará tunk jelenlétében, aztá n pedig
vacsorá zni mentü nk. – Majd, elterelve a beszélgetést magá ró l, megkérdezte:
– Ugye még mindig hiá nyzik a felesége?
A hiá ny má ra má r kevésbé volt fá jó , fő leg az elmú lt egy évben. Am ez annak volt
kö szö nhető , hogy annyi má s dolog tö rtént – az apja halá la, a kö ltö zkö dés Willow
Creekbe, Marianne betegsége. Azonban a Fran irá nt érzett szerelem és az emlékek még
mindig bú vó patakként kísérték az életét.
– Igen, nagyon hiá nyzik. É s magá nak? Hiá nyzik a férje?
– Emlékszem rá – vá laszolta kurtá n Jillian, és nem mondott tö bbet.
Chase el tudta képzelni, mennyi szívfá jdalmat jelenthetnek azok az emlékek, ha Mrs.
Carmichael értesü lései igazak.
– Hová mentek ná szú tra? – erő ltette a témá t, remélve, hogy megtud valamit.
Jilliant lá tható an meglepte a kérdés.
– Eric csak néhá ny napot tudott tá vol lenni a munká já tó l, ezért New Yorkba mentü nk.
Chase lá tta a vele egyidő s férfi képét az asztalon, Jillian nappalijá ban. Vajon azért
tartotta meg, hogy Abbynek megmutathassa?
– Abby szokott ró la kérdező skö dni?
Jillian kerü lte a pillantá sá t, és inká bb a juharfá kat nézte, majd végigtekintett a
sző lő soron, és felemelte tekintetét a lanká kra.
– Nem. Azt hiszem, még mindig tú l kicsi ahhoz, hogy tudja, milyen egy igazi csalá d –
apu, anyu, gyerekek. A já tszó csoportban persze néha lá t apuká kat, de még nem
kérdező skö dö tt ez ü gyben.
– Szokott neki Ericrő l mesélni?
Jillian az alsó ajká ba harapott, és a férfi tudta, hogy kényelmetlenü l érzi magá t. De ki
akarta belő le préselni az érzelmeket, a titkait.
– Nem beszélek neki Ericrő l. Csak tizennégy hó napos volt, amikor Eric meghalt, ezért
ha vannak is esetleg ró la emlékei, azok csak nagyon halvá nyak lehetnek.
– É n Marianne-nek mutattam képeket Franrő l. – Tudta, hogy Jillian biztos lá tta
Marianne szobá já ban a képet, ahol együ tt van Frannel. – Azt mondtam neki, hogy Fran
volt az anyuká ja. Most a magyará zkodá s még nehezebb lesz.
Jillian még mindig a tá volba tekintett, nem rá .
– Amikor megkaptuk a jelentést, első gondolatom az volt, hogy ú gy kéne tennü nk,
mintha semmi sem tö rtént volna. Mind a ketten térjü nk vissza a sajá t életü nkhö z.
Egyszerű bb lenne.
– Való ban, Jillian?
Az asszony tekintete most talá lkozott az ö vével.
– Azt hiszem, vannak olyan emberek, akik nem tudnak hazugsá gban élni.
Valahá nyszor rá nézek Marianne-re, tudom, hogy nem tehetem ezt. Amikor Abbyre
nézek, akkor azt kívá nom, bá rcsak meg tudná m tenni.
A férfi szíve sajgott érte… sajgott mindkettő jü kért.
– Ha idekö ltö zne, akkor nem kéne a há zban laknia, mint most. A pajta melletti
gará zsépü letet fel lehetne ú jítani, hogy megint lakható legyen. Nem jelentene gondot.
56
– Ott laknék Abbyvel? – Jillian hangjá ban rémü let csengett.

– Egy darabig.
– De most má r a lá nyok mindent együ tt csiná lnak. Elvá laszthatatlanok lettek.
– Akkor ne egyedü l legyen Abbyvel. A lá nyok egy hetet velem lennének, egy hetet meg
magá val.
– Nem tudom, Chase.
A férfit dü hítette az ellená llá sa. Nem tudta, mit is remélt tulajdonképpen.
– É n nem megyek el innen. Nem mondhatom azt magá nak, hogy viheti a két lá nyt
Floridá ba, és majd egy évben néhá nyszor meglá togatom ő ket. Errő l szó sem lehet, Jillian.
Pontosan ugyanú gy akarom, hogy velem legyenek, mint ahogy maga azt akarja, hogy
magá val legyenek.
Az arcá t lá tva tudta, hogy a nő pont erre a forgató kö nyvre gondolt.
– Azt hiszem, ü gyvédhez kéne fordulnom – mondta Jillian, szinte má r ellenségesen.
– Mindkettő nknek arra lesz szü ksége. De az a legfontosabb, hogy mi magunk jussunk
valamilyen megá llapodá sra, ha nem akarjuk, hogy egy bíró hozzon dö ntést helyettü nk.
Buff felriasztott egy vö rö sbegyet, hosszan szimatolta a helyén a fö ldet, majd visszatért
Jillianhez. Most, amikor megint csaholva ugrá lt rá , a nő felemelte és magá hoz ö lelte.
Chase tudta, hogy mindkét lá nynak szü ksége van anyá ra, és nem akarta ő ket
elvá lasztani Jilliantő l. Ő viszont apa akart lenni. Ezt nem veheti el tő le. Az sem tetszett
má r neki, hogy az anyja esetleg eladja Willow Creeket.
Jillian Buff dú s bundá já t simogatta, majd letette a kutyá t a fö ldre egy sző lő karó mellé.
– Mit mondjak Sherrynek és a bará tnő jének? – kérdezte Jillian, ezzel fejezve be ezt a
beszélgetést, amely sehová sem vezetett.
Chase-nek az volt a célja, amikor visszatért Willow Creekbe, hogy a helyet
nevezetessé tegye. Ezt nagyban segítené, ha az ú jsá gban megjelenne egy cikk a birtoktó l.
– Mondja meg neki, hogy minden rendben. Jó hírverés lesz, fő leg, ha nem csak a
kö rnyezetet írja le, hanem az eskü vő t is.
– É n megmondhatom magá nak, mi lesz.
– É spedig?
– Egyre tö bb pá r hívja majd magá t, hogy itt tarthassa az eskü vő jét. Ezért csiná lja?
Hogy legyen miért maradnom?
– Ezt a lehető séget elvetendő nek tartja? Nem akarom, hogy a sző lő mutatvá nyos
sá torrá vá ljon. De ha néhá ny eskü vő megszervezésével el tudna kezdeni egy vá llalkozá st
itt, Pennsylvaniá ban, ez talá n megoldá st jelentene.
Jillian ö sszerá ncolta a szemö ldö két.
– Nem kö nnyű mindent ú jbó l elö lrő l kezdeni. Egyszer má r megtettem, amikor
Floridá ba kö ltö ztem. Egy vá llalkozá s beindítá sa idő be telik.
– Ha a pénz miatt aggó dik, ne tegye. Fedezek minden kö ltséget, ami…
– Szó sem lehet ró la, Chase. Nem fogadok el kö nyö radomá nyt. Nem akarok magá tó l
fü ggeni… semmiképpen.
– Ne mondjon korai nemet erre a dologra – figyelmeztette a férfi.
Olyan á tkozottul fü ggetlen ez a nő ! Frannél ezzel sose kellett megkü zdenie. É s olyan
fiatal is, lehet, hogy ez is kö zrejá tszik a dologban. Valahogy nem lá tja á t a helyzetet, és
neki kell rá vezetnie a megoldá sra.
– Vissza kell mennem a há zba. Megígértem az édesanyjá nak, hogy segítek neki a
vacsorakészítésben.
– Engedi, hogy segítsen neki? – kérdezte a férfi, némi humorral pró bá lva enyhíteni a
feszü ltséget.
57
– Azt hiszem, beleegyezik majd, hogy meghá mozzam a krumplit.

Amint a nő megfordult, Chase megfogta a vá llá t.
– Tudom, hogy hiá nyzik magá nak Florida, Jillian. É s azt is tudom, hogy nem kö nnyű a
konyhá t egy olyan nő vel megosztani, aki féltékenyen ő rzi azt. A gará zsépü let megoldá st
jelenthetne.
– Nekem a legjobb megoldá s kell, Chase.
Miutá n szá ndéká t ily mó don kö zö lte vele, Jillian elsétá lt.
Chase nem hitte, hogy létezik ennél jobb megoldá s. Nagyon fontos, hogy olyat
talá ljanak, amelyet mind a ketten el tudnak fogadni.
Aznap este Jillian bement a konyhá ba, és kinyitotta a pincébe vezető ajtó t. Még sosem
volt a borospincében. Megvá rhatta volna, amíg Chase ú jra feljö n, de Eleanor azt mondta,
hogy való színű leg soká ig lesz a pincében.
A lá nyok el voltak foglalva a színezéssel, Eleanor kö tö getett, Jillian pedig ú gy dö ntö tt,
lemegy a pincébe. É gett a villany. Egy nagy, teremszerű helyiségbe érkezett, melynek
betonpadló ja volt.
A lépcső tő l jobbra rengeteg doboz hevert egymá s hegyén-há tá n, rajtuk Chase
kézírá sá val kü lö nféle feliratok. Az egyikre ez volt írva: Konyha, a má sikra: Fran edényei.
Ú gy lá tszik, Chase még nem pakolt ki.
Á tment a helyiségen, és egy nehéz faajtó hoz ért. A tetején kis négyszö gletes ablak volt,
és Jillian fényt lá tott kiszű rő dni belü lrő l. Az ajtó tényleg nehéz volt, alig tudta kinyitni.
Nyikorgott és recsegett, mintha legalá bb szá zéves volna.
Amikor belépett a helyiségbe, Chase rá szó lt:
– Csukja be az ajtó t!
Kezében egy notesz volt, a lá bá ná l pedig egy doboz. Palackokat pakolt le a polcró l.
– Ha az ajtó zá rva van, a hő mérséklet á llandó marad – magyará zta.
– Ez kö rü lbelü l ugyanaz a hő mérséklet, mint a borü zemben.
– Igen. De a borü zem hő mérsékletét mesterségesen tartjuk fent. Ez pedig itt
természetes.
Jillian kívá ncsian nézegette a bortartó á llvá nyokat.
– Mit csiná l?
– Kivá logatok néhá ny ü veget a gyű jteményü nkbő l egy bará tomnak. Vacsorá ra vagyok
hozzá hivatalos szombaton. Nincs kedve velem jö nni?
A meghívá s meglepte Jilliant.
– Mennyire elegá ns az a vacsora? Nincs ná lam semmilyen alkalmi ruha.
– Egyá ltalá n nem elegá ns. Rajtam is farmer és puló ver lesz. Maga is jö het ú gy.
Chase a bará taival való első talá lkozá skor azonban a farmernadrá gná l mégiscsak
valami elegá nsabbat akart fö lvenni.
– Na, és a lá nyok? Nem akarom, hogy az édesanyja azt higgye, kihaszná ljuk.
– Má s kifogá st kell keresnie, ha nem akar eljö nni. Maga is tudja, hogy az anyá m
mennyire imá d velü k lenni. Csak ú gy szívja magá ba a nevetésü ket és a kedvességü ket,
mintha el akarná raktá rozni ínségesebb idő kre.
– Maga nem azt teszi? – kérdezte Jillian, de aztá n má r meg is bá nta. – Csak azért, mert
esetleg…
Kínos csend telepedett a hű vö s helyiségre.
– De igen, azt hiszem, én is ezt teszem – ismerte el a férfi, és az arca megrá ndult.
Meglá tta a papírokat a nő kezében.
– Akart valamit kérdezni?
58
Persze, nem is azért jö tt ide le, mert lá tni akarta… vagy, mert vele akart lenni. Persze
hogy nem.
Jilliant mindig lenyű gö zte Chase kö zelsége. Magabiztos volt, néha kicsit talá n
tú lsá gosan is. Viszont vonzó , ehhez nem fért kétség. Az egyik barna tincse a szemébe
ló gott, szerette volna há trasimítani. É s még valami, ami lenyű gö zte ő t: Chase szerető és
odaadó férfi volt. Nagyon szerette a feleségét és még most is szereti. Teljes szívével
szerette Abbyt és Marianne-t is. Furcsa mó don Jillian mégis félt tő le. Pedig nem volt
mitő l tartania.
De talá n mégis. Hiszen mindenét elveszítheti.
Kö rö mszakadtá ig képes lenne harcolni vele Abbyért és Marianne-ért, de volt egy
olyan érzése, hogy a férfinak oly hatalma és befolyá sa van, amivel ő nem rendelkezik.
Lehet, hogy el kéne mennie vele lá togató ba a bará taihoz, hogy tö bbet tudjon meg ró la és
lá ssa, hogyan viselkedik, amikor velü k van. Ericnek sikerü lt elrejtenie a flö rtö lésre való
hajlamá t, egészen a há zassá gukig. Megjá tszotta, hogy nagyon szereti, de ez
nyilvá nvaló an nem volt igaz. Tudta, mit kell mondania, hogy elnyerje a bizalmá t, de azok
csak ü res szavak voltak. Nem volt mö gö ttü k igazi szá ndék az elkö telezettségre. Minél
tö bbet van Chase-zel, minél tö bbet lá tja ő t má sok tá rsasá gá ban, anná l jobban kiismeri,
miféle jellem is tulajdonképpen. Má sodszor má r senki nem fog belő le bolondot csiná lni.
– Szívesen elmegyek magá val szombat este. Egész jó l hangzik.
A férfi nem vá laszolt, és Jillian kívá ncsi volt, vajon érdekli-e egyá ltalá n, hogy mi jó
neki, ha annak nincs kö zvetlen kö ze a lá nyokhoz.
Amikor kö zelebb jö tt hozzá , odanyú jtotta a kezében lévő papírt.
– Itt van a kö ltségvetés Sherry és Tom eskü vő jéhez. Sherry azt akarja, hogy hívjam
még ma fel, de elő bb szerettem volna tudni, mit szó l az ö sszegekhez.
– Azért, há tha tö bb ilyen eskü vő t is rendezü nk majd? – pró bá lkozott ú jra a férfi, há tha
rá tudja venni a maradá sra.
– Hagyjuk ezt most, Chase – mondta a nő halkan. – Egy kicsit hagyjuk a témá t.
A férfi má r-má r vidá man rá zta meg a fejét, és maga is beismerte:
– Arró l van szó , hogy ha lá tok megoldá st egy problémá ra, akkor nagyon tü relmetlen
leszek. Szeretném, ha minél elő bb megoldó dna.
– A maga megoldá sa lehet, hogy má s, mint az enyém – emlékeztette ő t Jillian.
A vidá msá gnak nyoma veszett, és a helyét á tvette az az á tható tekintet, amelynek célja
nyilvá n a megfélemlítés volt, de ezt a férfi nem érte el. Jillian megtanulta má r, hogyan
védje meg magá t és a lá nyá t, és most is ezt fogja tenni, tö rténjék bá rmi.
Végü l a férfi elvette a kezébő l a papírt, és megnézte.
– Ez rendben van. Ugye nem feledkezik meg a sajá t részesedésérő l?
– Má r beleszá mítottam. Biztos nem akar tö bbet kérni Sherrytő l és Tomtó l a hely
bérletéért?
– Nem. Jó lesz ennyi, fő leg, hogy még sajtó nyilvá nossá got is kapunk. Maga nagyon jó
ü zletasszony, Jillian, ez lá tszik abbó l, amit elvégzett.
Vajon komolyan gondolja, amit mond, vagy csak hízelegni akar?
Mintha a gondolataiban olvasott volna, Chase kö zelebb lépett hozzá , és kezét a vá llá ra
tette.
– Ezt komolyan mondom. Má r lá tom, hogy miért sikeres a munká já ban.
– Nagyrészt Kará nak is kö szö nhetem – mondta Jillian ő szintén. – Washingtonban
nehéz volt hírnevet kiharcolni magamnak. Kará nak má r volt egy bejá ratott ü zlete
Daytoná ban, és így kö nnyű volt a vá llalkozá sunkat felfuttatni.
59
– Ezen a kö rnyéken nincs sok rendezvényszervező . Azt hiszem, itt nagyon kö nnyen
beindulna az ü zlet. Elég lenne egy-két megjegyzés a megfelelő kö rö kben. Anyá m nagyon
sokat tudna segíteni magá nak ebben.
– Az anyja?
– Tudom, hogy nem tű nik tá rsasá gi dá má nak, de havonta tö bbszö r is ö sszejö n a
bará taival. Befolyá sos bará tok, és a jó hír hamar terjed. Ha ezt akarja, biztos vagyok
benne, hogy tudna segíteni.
Ha ezt akarja. Egyelő re csak egy dolgot akart: nem akart megvá lni se Marianne-tő l, se
Abbytő l.
Volt valami benső séges abban, ahogy itt volt Chase-zel ebben a pincében. Nem is tű nt
pincének, legalá bbis nem a szó szoká sos értelmében. A falak habarccsal ö sszefogott
szü rke kő bő l á lltak. A hely légkö re azt sugallta, hogy má r legalá bb szá zéves. A
ková csoltvas lá mpá k ö regnek tű ntek, de villanykö rték égtek bennü k, és ha az ember
nem nézett rá juk egyenesen, ú gy tű nt, mintha gyertyá k lobogná nak a falakon.
Kü lö nleges illatok keveredtek a helyiségben: régi palackoké, parafa dugó ké, Chase
arcvizéé…
Most ú gy nézett rá a férfi, hogy Jillian remegni kezdett belü l, és amikor kö zelebb
lépett hozzá , el akart felejteni mindent, ami az életü kben kavarog. Csak a pillanatnak
akart létezni, és engedni, hogy tö rténjen, aminek tö rténnie kell.
Egész életében mindig a holnapokra gondolt, azokat tervezte, és megpró bá lt
felkészü lni minden eshető ségre. Ezt szokta meg, mert az édesanyjá val mindig egyik
napró l a má sikra kényszerü ltek élni, és soha nem szá míthattak az apjá ra.
Chase-re sem akart szá mítani vagy bízni benne. Csak meg akarta csó kolni.
Amikor Chase kö zelebb hajolt hozzá , megbaboná zta ő t a pillanat… és a férfi testének
kisugá rzá sa.
– Nekü nk is és a lá nyoknak is jobb lenne, ha bará tok lennénk és nem ellenségek. –
Hangja mély volt és szenvedélytő l rekedtes.
– Bará tok? – kérdezte Jillian. Vajon mit ért ez alatt Chase?
– Sokféle bará tsá g létezik, Jillian. Kö rbe kéne já rnunk ezt a fogalmat.
Kö rbejá rni? Jillian fejében ez a két szó valahogy nagyon izgalmasnak tű nt.
Remegés futott végig a gerincén, érezte, hogy a belseje szinte elolvad a vá gytó l.
Amikor a férfi keze beletú rt a hajá ba, felnézett rá , lelkében ott kavargott az elmú lt
idő szak minden eseménye.
– Van kö ztü nk valami nagyon… izzó – suttogta a férfi, mikö zben lehajtotta a fejét. –
Feledkezzü nk meg most minden má sró l. Lehet, hogy ez meggondolatlansá g – folytatta
aztá n, mikö zben ajka megérintette a nő ét. – De most meggondolatlan akarok lenni.
Amikor Jillian legutoljá ra meggondolatlan volt, megengedte, hogy Eric elbű vö lje.
Amikor legutoljá ra meggondolatlan volt…
Chase csó kja forró volt, vagy inká bb szinte elemésztő . Minden megszű nt kö rü lö ttü k,
csak ő k ketten léteztek. Amikor a férfi a má sik karjá t is kö réje fonta, Jillian leejtette az
á rajá nlatot a padló ra. Az ö lelés birtokló volt, mintha a férfi magá nak kö vetelné. A csó kja
is kö vetelő ző lett, mintha ez lenne az utolsó pillanat az életü kben, és má s most nem
szá mítana. Jillian szinte megsemmisü lt… elsodorta ő t Chase szenvedélye. Pedig az utó bbi
években a vá gy és a szenvedély messze elkerü lte, hiszen még gondolatban sem akart
vonzalmat érezni senki irá nt.
Chase kö zelségében most nem tudott uralkodni magá n. A férfi kö rü lvette, nyelvével
az ajkai kö zé hatolt, és olyan mesteri mó don hozta izgalomba, hogy Jillian megadó an
élvezte testü k teljes ö sszeolvadá sá t, a felfedezés izgalmá t.
60
Annyira elmerü lt a csó kban, Chase ízében, illatá ban és férfias vá gyá ban, hogy észre
sem vette, amikor a férfi keze felfedező ú tra indult, és hosszú , ü gyes ujjait a puló vere alá
csú sztatta. Ekkor a há tá t perzselni kezdte a férfi forró érintése, lélegzete elakadt, és
valahonnan nagyon mélyrő l feltö rt belő le a mindent elsö prő vá gy hangja, egy halk,
panaszos nyö gés. Tudta, hogy meg kellene á llítania a férfit, le kéne á llítania magá t is meg
ezt az egészet. Ő k nem bará tok, ez nem lehetséges, tú l sok a zavaró tényező a
kapcsolatukban. De nem volt ereje hozzá , hogy ezt a kü lö nleges izgalmat és forró sá got
kikapcsolja, amely hullá mokban tö rt rá , és soha nem érzett szenvedélyes vá gyat
gerjesztett testének titkos pontjain. Eric ugyan mestere volt az izgatá snak, de csak a
sajá t kielégü lését kereste. Most vá gy ébredt benne, hogy megtudja, Chase milyen szerető
lenne.
A férfi a nyelvével most kicsit visszavonult, és gyengéden megharapta Jillian felső
ajká t. Keze feljebb kú szott, és a nő má r tudta, merre tart. Ahogy lassan haladt felfelé,
Jillianben má r nemcsak a felcsigá zott érzékek vibrá ltak, hanem az á jult vá rakozá s, hogy
most mi fog tö rténni.
– Szeretnélek megérinteni, Jillian. Má r nagyon régen nem érintettem így nő t.
– É n sem érintettem így senkit régó ta – suttogta.
Ezeket a szavakat halkan, szinte mormolva ejtették ki, de Jillian hirtelen ú jra hallotta
ő ket, hangosan, mintha a pince visszhangozna tő lü k.
„Szeretnélek megérinteni, Jillian. Má r nagyon régen nem érintettem így nő t.”
„É n sem érintettem így senkit régó ta.”
Nem voltak egyedü l a borospincében. Mú ltjuk kísértetei vették ő ket kö rü l. Idá ig ú gy
gondolta, hogy most a pillanatnak él, hiszen megérdemli, jó t fog tenni neki. Rá ébredt
azonban, hogy nem tudja megtenni. Soha nem ment bele kö nnyű kalandokba. Eric elő tt
csak egy férfival volt dolga – az első szerelmével, aki elkö ltö zö tt, amikor felvették a
fő iskolá ra. Ez volt minden tapasztalata a férfiak terén.
É s Chase? Még mindig szerelmes a feleségébe, ez egyértelmű en lá tszik rajta.
Tulajdonképpen mit mű vel itt most? Mi jó szá rmazhat ebbő l? Ú jabb bajt akar a fejére
hozni?
Jillian elhú zó dott, Chase pedig kihú zta a kezét a puló vere aló l, és rá pillantott.
– Mi a baj? – kérdezte. Hangja rekedt volt.
Jillian tudta, hogy a férfi nagyon is sejti, mi a baj.
– Ez nem a bará tsá ghoz vezető ú t. Mindent ö ssze fogunk zavarni.
– Nincs má r minden eléggé ö sszezavarodva? – kérdezte a férfi keserű en.
– Tudja, mire gondolok. Még csak nem is bízhatok meg magá ban, és…
– Miért nem bízik meg bennem? – vá gott kö zbe Chase.
Jillian csak megrá zta a fejét, de nem vá laszolt
– Hogyan lehetnénk bará tok, amikor semmit nem mesél magá ró l?
Jillian hallotta a férfi hangjá n a dü hö s tü relmetlenséget, ezért gyorsan így vá laszolt:
– Má r nagyon sokat tud ró lam.
– Igen, néhá ny tényt. Tudom példá ul, hogy jó anya.
– Chase, én ö ssze vagyok zavarodva. Maga nem? Sok fontos dö ntést kell hoznom, és
nem akarom, hogy azért hozzam meg ő ket, mert maga…
– É n? Mit én? – kérdezte a férfi gyanakvó an.
– Mert ü gyesen rá vesz arra, hogy ú gy dö ntsek, ahogy az magá nak jó .
Most a férfi lépett vissza, a hangja sértő dö tt volt.
– Nem szoká som embereket így kihaszná lni.
61
– Azt akarja, hogy kö ltö zzek ide. Azt szeretné, ha minden a maga elképzelése szerint
tö rténne. Mi akadá lyozná meg abban, hogy felhaszná lja ezt a… vonzalmat kettő nk kö zö tt,
és így vegyen rá ?
– Az, hogy nem vagyok az a fajta férfi! – fakadt ki Chase dü hö sen.
Jillian nem tudhatta, hogy ez igaz-e vagy sem. Ezért volt olyan nehéz dolga. Amíg errő l
a bizonyossá gig meg nem győ ző dik, addig nagyon ó vatosnak kell lennie. Amió ta
Floridá ba kö ltö zö tt, az ó vatossá ga mindig bevá lt. Nem fogja most egyik pillanatró l a
má sikra sutba vá gni.
– Mi nem ismerjü k egymá st, Chase, de az életü nk mostantó l ö sszefonó dik majd,
egészen addig, amíg a lá nyok fel nem nő nek. Ne bonyolítsuk a kelleténél jobban a
helyzetü nket.
A férfi nevetésében nem volt semmi vidá msá g.
– Jillian, vegye le a ró zsaszín szemü veget. A mi helyzetü nk má r mindig bonyolult lesz.
– Bizonyá ra igaza van.
Hosszú csend utá n a férfi lehajolt, felvette a papírt a fö ldrő l, és odanyú jtotta neki.
– Szombat este?
– Még most is akarja, hogy menjek?
– Igen, akarom, hogy jö jjö n.
Jillian elvette a papírt.
– Szívesen talá lkozom a bará taival.
Mielő tt tá vozott volna, még egyszer megkérdezte:
– Biztos, hogy akarja itt ezt az eskü vő t?
A férfi habozá s nélkü l vá laszolt:
– Igen. Ha egyszer eldö ntö ttem valamit, nem vá ltoztatok rajta.
Jillian nem tudta, vajon Chase ezzel most megnyugtatni vagy figyelmeztetni akarta ő t.
Aztá n ú gy érezte, hogy a borospince most inká bb veszélyes helynek tű nik, mint
bará tsá gosnak. Odament a nehéz ajtó hoz, és kinyitotta. Amikor becsukta maga utá n,
megkö nnyebbü lést érzett… és csaló dottsá got.
Talá n majd szombat este jobban megismeri Chase-t. Talá n utá na majd el tudja
dö nteni, való ban az lesz-e a legjobb Abbynek, Marianne-nek és neki, ha Pennsylvaniá ba
kö ltö zik.
62
8. FEJEZET
A tö bbi vendég má r ott volt, amikor Chase és Jillian megérkeztek Paxtonék há zá ba.
Alissa Paxton elvette a kabá tjukat, majd Jillian fü lébe sú gta:
– Mindenki Allie-nek hív.
Chase most lá tta Jilliant elő szö r mosolyogni ma este. Gyö nyö rű volt. Fekete nadrá got
viselt, puha anyagbó l készü lt fehér puló verrel, vá llá t lazá n megkö tö tt fekete csipkés
stó la borította. Ez az egyszerű ö ltö zék igen vá lasztékossá tette megjelenését. Chase
hamar észrevette, hogy nem kell á llandó an mellette lennie, mert nélkü le is hamar
feloldó dott, és jó l érezte magá t a tá rsasá gban. Nemsoká ra teljesen fesztelenü l
beszélgetett a má sik két meghívott há zaspá rral, Forsythe-ék-kal és Stantonékkal is.
A borospincében tö rténtek ó ta mindketten igyekeztek tá vol tartani magukat a
má siktó l. A férfi még mindig azon fü stö lgö tt, hogyan engedhette, hogy alantas vá gyai
ennyire elvegyék az eszét. Ha ez a nő besétá l oda, ahol ő tartó zkodik, még a nevét is
elfelejti. Nem értette, hogy lehet az, hogy a nemi vá gya erő sebb, mint a jó zan esze.
Azelő tt ez nem így volt.
Rá adá sul még bű ntudatot is érzett, hiszen a szíve foglalt volt, a teste mégis Jillianre
vá gyott.
Az is nagyon rosszul esett neki, hogy a nő nem bízik benne, és azt hiszi, hogy csak ki
akarja haszná lni. Ugyanakkor meg is értette. Ha a férje hű tlen volt hozzá , és hazudott
neki, akkor való ban nehéz ú jra megbíznia bá rkiben is.
É s ő vajon ő szinte volt ö nmagá hoz? Be kell ismernie, hogy a kö ztü k lévő vonzalmat
való ban felhaszná lhatná arra, hogy befolyá solja a nő t, és maradá sra bírja.
Jó egy ó ra mú lva, amikor má r eleget beszélgettek és az elő étel is elfogyott, Allie az
étkező asztalhoz vezette ő ket.
Mielő tt hozzá lá ttak volna a vacsorá hoz, Chase elő vett két ü veg bort.
– Azt javaslom, kezdjü k a Niagará val. Kívá ncsi vagyok, mit szó ltok hozzá .
Furcsa mó don Jillian még meg sem kó stolta a Willow Creek-i borokat.
Chase elő szö r fehérbort tö ltö tt mindenkinek, és figyelte Jilliant, ahogy az kortyolt
egyet belő le, és ízlelgette, mielő tt lenyelte volna. Lá tszott a mosolyá n és elragadtatott
arcá n, hogy való ban nagyon ízlik neki.
– Nekem ez tú lsá gosan sző lő ízű – jegyezte meg Scott.
Allie kinevette.
– Te csak az olyan szá raz bort szereted, amelyet egy hétig érzel a nyelveden.
Mindenki nevetett.
Amikor Chase a má sik palackbó l tö ltö tt, amely egy Chardonnay volt, Scott elismerő en
csettintett. Ez má r neki való volt. Nekilá ttak az ételnek, és mindenki a kedvenc borá val
ö blítette le a falatokat.
Carly Forsythe, egy Chase-zel egyidő s, csinos sző ke nő , aki Jillian mellett ü lt,
megjegyezte:
– Greg azt mondta nekem, hogy te, Scott és James má jusban terveztek egy kirá ndulá st
a hegyekbe. Má r meg is vette a szü kséges felszerelést. De azt vajon tudjá tok, hogy egész
idő alatt nem fogtok majd aludni? A horkolá sá tó l fog visszhangozni a kö rnyék.
Scott vá llon veregette Greget.
– Kiderü lt a titkod.
Nagy volt a derü ltség.
63
Jó néhá ny hó nappal ezelő tt tervezték meg ezt a kirá ndulá st, de akkor még minden
má s volt.
– Nem biztos, hogy tudok menni – kö zö lte Chase, és Scottra pillantott. Tudta, hogy a
bará tja meg fogja érteni.
– Nem tudsz jö nni?! – harsogta Greg. – Dehogynem! A sző lő id nem fognak kipusztulni
az alatt az egy hét alatt, amíg nem birizgá lod ő ket.
– A dolog bonyolultabb ennél – mondta Chase, és megpró bá lt kö nnyednek hangzani. –
Vigyá znom kell Marianne-re.
– De hiszen azt mondtad, hogy megmű tö tték, és szépen gyó gyul – vá gott kö zbe James
Stanton.
– Ő való ban jó l van, de van még má s is.
– Miért nem mondod el nekik? – sú gta Scott. – Egyszer ú gyis kiderü l. Nem gondolod,
hogy a bará taiddal kéne legelő szö r kö zö lnö d?
Chase Jillianre pillantott, és lá tta, hogy halá lra van rémü lve. De ezt most neki kell
eldö ntenie. Ezeket az embereket kö zépiskolá s koruk ó ta ismerte. Amikor fociztak, Allie
és James felesége, Trish voltak a pom-pom lá nyok. Scott a csapatban já tszott, és James
meg Greg is folyton ott voltak, minden csínyre és turpissá gra készen.
Végü l ú gyis mindenki megtudja.
Most minden tekintet rá irá nyult, Jilliané is. Az ö vé kissé kö nyö rgő volt, neki azonban
elege volt az eltitkolt igazsá gokbó l és a hazugsá gokbó l, még akkor is, hajó szá ndék
vezérelte ő ket.
– Marianne mű tétje elő tt megtudtam, hogy nem én vagyok az apja.
Trish felkiá ltott, Carly nyitva felejtette a szá já t, James és Greg dö bbenten néztek.
Chase elmesélte nekik, mi tö rtént, amilyen rö viden és érthető en csak tudta. Ezutá n
mindenki Jillianre pillantott.
– El tudom képzelni, milyen szö rnyen érezheti most magá t – mondta Carly.
Trish megrá zta a fejét.
– Egyszerű en nem tudom elhinni. Azt mondtad, hogy Floridá ban élsz. Most mit fogsz
csiná lni?
Jillian egy darabig szó hoz se jutott. Aztá n a szoká sos mó djá n ö sszeszedte magá t,
felemelte a fejét, és így szó lt.
– Még nem tudom. Nem dö ntö ttem. Hiszen még nem telt el sok idő a DNS-vizsgá lat
ó ta.
– Te jó ég! – kiá ltotta Trish. – Micsoda szö rnyű tévedés. Meg fogjá tok mondani
Marianne-nek és… Abbynek?
– Persze, idő vel igen.
– Ha visszacserélitek ő ket, vagy ha felvá ltva vannak veletek, akkor tartoztok nekik
valamiféle magyará zattal. Beperelitek a kó rhá zat? – kérdezte James.
– Ez szó ba sem kerü lt – vá laszolta Chase. – Az egyá ltalá n nem segítene a
helyzetü nkö n.
James keserű mosollyal jegyezte meg:
– Lehet, de tudná tok belő le fedezni a lá nyok tová bbtanulá sá t.
Jillian hirtelen felá llt, és há trarú gta a székét.
– Elnézést kérek, de felfrissítem magam a desszert elő tt.
Szoká sos nyugodt és kecses mó djá n elhagyta a szobá t, és Chase tudta, hogy utá na kell
mennie.
A tö bbiek tová bb beszélgettek egy lehetséges bíró sá gi perrő l, Chase pedig utolérte
Jilliant az elő szobá ban, ahonnan a mosdó nyílt.
Megfogta a karjá t, de a nő elhú zó dott tő le.
64
– Most nem akarok beszélgetni, Chase.

– Végü l ú gyis megtudja mindenki.
– Mindenki? Ki az a mindenki? Aká rmerre já runk, mindenhol bejelenti ezt a dolgot?
– Gondolkozzon kicsit jó zanabbul. Ő k a bará taim.
– Meg kellett volna mondania nekem, hogy Scott tud a dologró l. Akkor jobban
felkészü lhettem volna rá .
– Iskolá skorom ó ta ismerem, Jillian. Rö gtö n elmondtam neki, amikor kiderü lt, hogy a
vércsoportom nem egyezik Marianne-éval. Maga is elmondta Kará nak. Mi a kü lö nbség?
– Tudtam, hogy Kara nem fogja szétkü rtö lni egész Daytoná ban.
– Való já ban az a gond, hogy még mindig nem tudta elfogadni a tényt. Azt, hogy
Marianne a maga lá nya, Abby pedig az enyém.
– É s maga hogy képes ezt ilyen kö nnyedén elfogadni? – kérdezte az asszony most má r
teljes ő szinteséggel. A harag eltű nt a hangjá bó l.
– Kö nnyedén? Magá nak ú gy tű nik? Ha Marianne-re pillantok, ú gy érzem, meghasad a
szívem. Ha pedig Abbyre nézek, eszembe jut az a há rom év, amelyet nem tö lthettem vele.
Ez az egész egyá ltalá n nem kö nnyű . É n azonban gyakorlatias vagyok. Ez van, ezt kell
elfogadni. Magá nak is azt javaslom, hogy emelje ki végre a fejét a homokbó l, és nézzen
szembe a tényekkel.
Rá nézett Jillianre, és lá tta a nő szemében a szomorú sá got, mintha azt hinné, hogy el
kell felejtenie Abby irá nt érzett szeretetét. Szerette volna á tö lelni. Minden alkalommal,
amikor vacsora kö zben a karjuk vagy a térdü k véletlenü l ö sszeért, és megérezte a nő
finom parfü mjének illatá t, felgerjedt benne a vá gy, és teste megint emlékeztette ő t mohó
kívá nsá gá ra.
Volt valami Jillian pillantá sá ban, amit nem tudott meghatá rozni. Bizalmatlansá g,
gyanakvá s, fá jdalom, vagy talá n beletö rő dés lenne?
Végü l a nő mély levegő t vett, és így szó lt:
– Menjen vissza a bará taihoz, Chase. Egy kicsit egyedü l szeretnék lenni.
Ezzel belibbent a mosdó ba, és magá ra zá rta az ajtó t.
Chase azt hitte, hogy ez az este a kikapcsoló dá sé lesz, amikor egy idő re
elfeledkezhetnek a gondjaikró l. Azt remélte, hogy a kellemes tá rsasá gban elkö ltö tt
vacsora segít elsimítani a kettejü k kö zö tt kialakult nézeteltéréseket. Lá m, mekkorá t
tévedett.
Majdnem éjfélre já rt má r, mikor Jillian és Chase hazaértek. A há z fö ldszintjén
vilá gossá g szű rő dö tt ki az ablakokon, és Stan teherautó ja parkolt a gará zs elő tt.
– Chase… – Jillian nem is tudta befejezni a mondatot, annyira aggó dott, hogy a
lá nyokkal tö rtént valami. Kioldotta a biztonsá gi ö vet, és szinte kiugrott Chase kocsijá bó l.
Egy má sodperc mú lva má r a férfi is ott volt mellette, kinyitotta az ajtó t, és
végigmentek a halljon, be a konyhá ba.
– Anya hívott volna, ha valami baj van – pró bá lta nyugtatni Jilliant, de a hangjá ban
aggodalom csengett.
Amikor beléptek a konyhá ba, Eleanor az asztalná l ü lt, és egy takaró volt a vá llá ra
terítve. A mikrosü tő épp akkor csilingelt, Stan kivette belő le a gő zö lgő bö grét, és
beledobott egy teafiltert.
– Mi a baj? – kérdezte Chase, anyjá ra és nagybá tyjá ra pillantva.
Jillian kibú jt a kabá tjá bó l, egy fogasra akasztotta, és akkor vette észre, milyen rosszul
néz ki Eleanor.
– Harminckilenc fokos lá za van és fá j a torka. Nagyon rosszul érezte magá t, és
felhívott engem – kö zö lte Stan.
Chase odament az anyjá hoz, kihú zott egy széket, és leü lt vele szemben.
65
– Má r akkor is rosszul voltá l, amikor elmentü nk?

– Egy kicsit kapart a torkom, má s bajom nem volt – mondta Eleanor rekedtes hangon.
– Késő bb aztá n szédü lni kezdtem és attó l féltem, olyan rosszul leszek, hogy nem tudom
ellá tni a lá nyokat. Stan á tjö tt, hogy lefektesse ő ket.
– Miért nem hívott fel minket? – kérdezte Jillian.
Eleanor kicsit megrá ntotta a vá llá t, majd ö sszerá ndult, mintha fá jna neki a mozgá s.
– Nem akartam megzavarni az estét. Hiszen nem a lá nyokkal volt baj.
Chase arcá n ekkor olyan kifejezés suhant á t, amelyet Jillian nem értett. A férfi szinte
minden szó t kü lö n hangsú lyozva mondta:.
– Te is ugyanolyan fontos vagy, mint a lá nyok.
Eleanor szemébe kö nnyek gyű ltek, és Jillian nem tudta, hogy vajon ennyire rosszul
érzi magá t, vagy itt most valami olyasmi tö rténik, amit ő nem érthet meg.
A bekö vetkező csendet Stan tö rte meg. Eleanor elé tette a teá sbö grét.
– Le kell fekü dnie. Mindig má sokat szolgá l. Most ró la kell gondoskodni.
Eleanor megnyugtató an Stan karjá ra tette a kezét.
– Ugyan má r. Holnap reggelre jó l leszek.
– Nem hiszem – vá laszolta Stan. – De én aztá n mindenkinél jobban tudom, hogy
mennyire makacs vagy. Na, megérkezett az erő sítés, ú gyhogy én megyek is.
Az ajtó ban volt má r, amikor Eleanor utá na szó lt:
– Kö szö nö m.
– Nincs mit, nagyon szívesen – morogta Stan, aztá n végigsietett a halljon, és
kiviharzott a há zbó l.
– Jó ember – nézett utá na Eleanor elgondolkozva.
– Egy dologban biztos igaza van – mondta Chase, és felá llt. – Á gyban a helyed. Segítek
fö lmenni.
– Hozom a teá já t és egy pohá r gyü mö lcslevet. A C-vitamin jó t tesz – tette hozzá Jillian.
– Almalevet, ne narancslevet – jelentette ki Eleanor. – Az alma nem csípi a torkomat.
Jillian majdnem elmosolyodott. Eleanor tényleg tudta, mit akar, és mindig el is érte.
Chase segített anyjá nak bemenni a há ló szobá ba, gyengéden tá mogatva a karjá ná l
fogva.
– Ha be akar menni a lá nyokhoz, én maradok és segítek az édesanyjá nak – javasolta
Jillian.
– Mindjá rt visszajö vö k – mondta Chase, aggó dó pillantá st vetve anyjá ra.
– Ne aggó dj, holnapra rendbe jö vö k – bizonygatta Eleanor.
– Behozom az egyik monitort, és ha bá rmire szü kséged van, csak mondjad bele a
mikrofonba.
Amikor kiment a szobá bó l, Eleanor magá ban morgott:
– Azt hiszi, hogy mindig neki van igaza. Ú gyis kikapcsolom azt a masiná t.
Jillian szá má ra ez az este kü lö nö sen kimerítő volt érzelmi szempontbó l. Miutá n
visszament a vacsoraasztalhoz, mindenki ú gy tett, mintha nem gá zoltak volna bele a
magá néletébe. Eleanor bará tsá gtalan zsö rtö lő dése most szinte jó lesett neki. Az idő s
hö lgy nem szeretett a figyelem kö zéppontjá ban lenni, és azt akarta, hogy hagyjá k békén.
– Chase csak vigyá zni szeretne magá ra.
Amikor Eleanor felemelte tekintetét, Jillian olyan fá jdalmat lá tott benne, amit nem
értett.
– É ppen elég gondja van a sző lő vel, meg Marianne-nel és… Abbyvel.
Jillian nem vá laszolt, csak levette az á gy terítő t.
– Holnap reggel benézek, amikor lemegyek, ha nem bá nja. Majd én elkészítem a
reggelit.
66
Eleanor szorosabbra hú zta a vá llá n a takaró t, és Jillian lá tta, hogy egész testét rá zza a
hideg.
– Idehozzam a há ló ingét?
– A kö zépső fió kban van – mondta Eleanor, szorosan fogva a takaró t.
Jillian kivette a kék flanel há ló inget, rá terítette az á gyra és megkérdezte:
– Kimenjek, amíg felö ltö zik?
Eleanor rá pillantott, majd így szó lt:
– Semmi szü kség. Amikor beléptem a teniszklubba, hozzá szoktam az ö ltö ző hö z.
– Teniszezik?
– É vekig já tszottam, de néhá ny évvel ezelő tt abba kellett hagynom. Fá j a vá llam.
Nagyon hiá nyzik.
– Azt meg tudom érteni. É s mit csiná l helyette?
– Giselle-t még mindig meglovagolom – mondta Eleanor, a kancá já ra utalva. – Maga
viszont nagyon jó l ü li meg a lovat. Sokat lovagolt Floridá ban?
– Csak néha. Nem vagyok kü lö nö sen jó lovas, de azért minden lovat rá tudok venni,
hogy arra menjen, amerre én akarom. Tizenéves voltam, amikor egy bará tnő m farmon
élt. Az apja idő nként meglovagoltatott minket, de nekem mindig egy nagyon ö reg és
engedelmes ló jutott.
– Chase majdnem minden reggel felnyergel. Magá nak is vele kéne tartania.
Jillian még csak néhá ny alkalommal élt a lehető séggel, egyedü l, amikor a lá nyok
aludtak. Most viszont kedvet érzett ahhoz, hogy néhá nyszor kilovagoljon Chase-zel.
Eleanor ledobta magá ró l a takaró t, levetkő zö tt, és felvette a há ló ingét. Ezutá n bebú jt
az á gyba, és alaposan betakaró zott.
– Chase azt mondta, hogy Vermontban nő tt fel. Ú gy hallottam, az nagyon szép vidék.
– Itt is nagyon szép minden.
– É lnek a szü lei?
– Anyá m má r nem él. Amikor meghalt, el kellett adnom a vermonti há zat.
– É s az apja?
– Fogalmam sincs, hol lakik. Amikor befejeztem a fő iskolá t, még tudtam a címét, de
aztá n nem jö tt el a diplomaosztó mra. Utá na minden levelem felbontatlanul visszajö tt.
– A szü lei elvá ltak?
Jillian bó lintott.
– Még nyolcéves koromban.
– A vá lá st soha nem heveri ki egy gyerek – jelentette ki Eleanor. – Sose tartottam jó
megoldá snak.
Jillian Ericre gondolt és arra, ami kö ztü k tö rtént.
– Néha nincs má s megoldá s – vá laszolta csendben.
Eleanor alig lá tszott ki a paplan aló l, most mégis hosszan és á tható an nézett Jillian
szemébe.
– Problémá i voltak a férjével?
Nem volt értelme titkoló zni elő tte.
– Igen – kö zö lte kurtá n. Aztá n, mivel nem akart errő l beszélni, megkérdezte:
– Van még valamire szü ksége?
Eleanor megrá zta a fejét.
– Hagyja égve az éjszakai vilá gítá st a hallban, má st nem kérek.
Amikor Jillian az ajtó hoz lépett, Eleanor utá na szó lt:
– Biztos vagyok benne, hogy Chase nemsoká ra hozza azt a monitort.
Jillian má r kívü l volt az ajtó n, de Eleanor még megkérdezte:
– Itt marad Pennsylvaniá ban?
67
Bá r idá ig Jillian mindig azt mondta magá nak, hogy még nem dö ntö tt, most mégis így
szó lt:
– Nem tudná m itt hagyni egyik lá nyomat sem. – Ezzel kiment a szobá bó l, mert nem
akarta, hogy Eleanor tová bb faggassa.
Ha Pennsylvaniá ba kö ltö zne, Remmingtonékkal valamiféle tá voli rokoni kapcsolatba
kerü lne?
Ha Pennsylvaniá ba kö ltö zne, vajon akarná , hogy ez így legyen?
Legnagyobb rémü letére Eleanor má snap még mindig rossz bő rben volt. Amikor Jillian
az ételt vitte neki, Abby és Marianne ott volt a kö zelben, azonban
Chase nem engedte meg nekik, hogy bemenjenek Eleanor szobá já ba. Nem akarta,
hogy Marianne a lá badozá sa alatt esetleg vírusfertő zést kapjon. Így há t Marianne és
Abby az ajtó n kívü l á lltak, és befelé kukucská ltak, kuncogtak és integettek.
Kora délutá n Chase feljö tt a há zba. Megnézte Eleanort, a lá nyokat a nappaliban talá lta
Jilliannel, aki épp akkor fejezte be Marianne frizurá já t. Ugyanolyan varkocsokat csiná lt
neki, mint Abbynek, bá r ezek kicsit kurtá bbra sikerü ltek, mert Marianne haja rö videbb
volt.
– Apu, apu, nézd! Farkincá m van! – rá zta a fejét izgatottan, amikor meglá tta Chase-t.
– Lá tom – mosolygott a férfi, és Jillianhez fordult. – Gyö nyö rű az idő odakint. Lehet,
hogy a lá nyok szívesen elsétá lná nak a pajtá hoz.
– Szejetnék lovagolni Pjancejen – selypítette Abby.
Má r tö bb mint há rom hét telt el Marianne mű tétje ó ta, és a néhá ny nappal korá bbi
felü lvizsgá latkor az orvos azt mondta, hogy mindent csiná lhat, amit a korabeli gyerekek.
Nem kell tehá t betartani semmi kü lö nleges ó vintézkedést. A legutolsó EKG tö kéletes
értékeket mutatott. Jillian mégsem volt biztos benne, hogy Chase engedi-e lovagolni ő t.
Má rpedig ha Abby lovagol…
– Nem tudom, kicsikém. Inká bb csak simogasd meg Prancert – pró bá lta elterelni Abby
figyelmét.
Marianne morcosan nézett az apjá ra.
– Nem akarok jovagojni – jelentette ki hatá rozottan. Neki inká bb az „l” hangokkal
voltak gondjai.
Jillian tudta, hogy Marianne fél a lovaktó l, még az ő kis shetlandi pó nijá tó l is.
Chase odament Abbyhez, és addig emelte a magasba, míg a kislá ny kacagni nem
kezdett.
– Felü lhetsz Prancerre, Marianne meg majd nézi.
– Nem akarok Prancerre ü jni – hajtogatta Marianne, és a fejét rá zta.
– Csak annyira menj kö zel hozzá , amennyire akarsz – nyugtatta ő t Chase. – Hozok
néhá ny répá t, és mindegyik pacinak adunk egy kis csemegét.
Jillian lá tta Chase szemét, mikö zben felemelte Abbyt. Ezzel a mozdulattal mintegy
birtokolni akarta ő t, de a lá nyok még tú l kicsik ahhoz, hogy ezt megérezzék.
Azt is észrevette, hogy Chase hogyan nézi Marianne-t, mikö zben a pajtá hoz mentek. A
kislá ny Abbyvel fecsegett, lehajolt, hogy megsimogassa Buffot, aztá n ugrabugrá lt.
– Teljesen rendbe fog jö nni – nyugtatta meg Chase-t.
– Azó ta aggó dom érte, amió ta megszü letett, és nehéz vá ltani.
A nap szikrá zott, a levegő balzsamos volt, ú j levelek bó dító illata keveredett a friss
fold meleg szagá val. A pajtá ban Jilliannek az a benyomá sa tá madt, hogy
Chase nagyon is beleillik ebbe a kö rnyezetbe. Farmernadrá g és fekete pó ló volt rajta.
Karjá n tá ncoltak az izmok. Teste karcsú , á m erő teljes. Hatá rozottan ide tartozott, ehhez
a birtokhoz, és a nő nem értette, mi tartotta ö t ilyen soká ig tá vol ettő l a helytő l.
68
Abby alig vá rta, hogy a lovakat megetethesse, de Marianne ebben sem akart részt
venni. Chase kettétö rte a répá kat, és felemelte Abbyt, hogy odaadhassa Eleanor
kancá já nak. Kis habozá s utá n az ő lová nak, Desperadó nak is nyú jtott egyet. Marianne
szorosan Jillianhez simult, és igyekezett minél tá volabb kerü lni a lovaktó l. Eleinte Abby
kuncogott, amikor Chase lova megszaglá szta a kezét. Aztá n hirtelen azt hadarta:
– Most akarok lovagolni.
Chase lerakta a kislá nyt.
– Rendben, hozok egy nyerget.
Prancer barna shetlandi pó ni volt, fekete sö rénnyel. Ezek az á llatok kedves
természetü krő l híresek. Prancer nyugodtan á lldogá lt, amíg Chase elhelyezte a takaró t a
há tá n és meghú zta a nyereg szíjá t. Abby egyá ltalá n nem félt a pó nitó l, és mikö zben
Chase elő készítette, a kislá ny az orrá t simogatta, sö rényét fésü lgette ujjaival, és fejét a ló
vá llá ra hajtotta.
– Aranyos pó ni! – dü nnyö gte.
Marianne élénk kívá ncsisá ggal figyelte a jelenetet. Chase felemelte Abbyt a nyeregbe,
megfogta a kantá rt, és kö rbevezette a pó nit a kará mban.
A kislá ny nevetett.
– Nézd anyu! Nézd anyu!
– Lá tom! – Jillian nem akarta, hogy Marianne ú gy érezze, kimarad mindenbő l, ezért
felvette ő t. Buff kö zben a kerítés melletti hosszú fü vet szaglá szta. Végü l aztá n Abbynek
má r elég volt, és Chase visszavezette a pó nit és kis lovasá t a pajtá ba.
– Szeretném megsimogatni – suttogta Marianne Jillian fü lébe.
– Tényleg? – Jillian meglepő dö tt, de aztá n rá jö tt, hogy Abby kö zvetlen viselkedése az
á llatokkal bizonyá ra hatá ssal volt rá .
Marianne bó lintott.
– Akarod, hogy tartsalak? – kérdezte Jillian, ahogy megkö zelítették a lovacská t.
Amikor Marianne megrá zta a fejét, Jillian letette ő t a fö ldre.
Abby a nyeregben ü lt, Chase fogta a ló nyaká t, hogy ne mozogjon, Marianne pedig
odament Prancerhez, és megá llt tő le egy méterre. Mindnyá jan kívá ncsian vá rtak.
– Pró bá ld meg a nyaká ná l… – bá torította ő t Chase.
Marianne ó vatosan felnyú lt, és ujjai bá tortalanul megérintették a ló sző rét.
Felkacagott, és visszará ntotta a kezét.
– Ü gyes vagy, drá gá m – mosolygott rá Jillian. – Simogasd meg a sö rényét is.
Marianne most má r felbá torodott, ujjá t végighú zta a ló sö rényén, aztá n ahogy Prancer
lehajtotta a fejét, tenyerével megdö rzsö lte a pó ni nyaká t. Megint felnevetett.
– Csikis! – kiá ltott fel boldogan.
Még néhá ny tétova simogatá s utá n, Jillian leguggolt Marianne mellé, és odatartotta a
kislá ny kezét a pó ni orrá hoz. Vidá man kacará szott, amikor érezte, hogy milyen puha.
Amikor aztá n Prancer felkapta a fejét és a farká val csapott egyet, hogy elkergessen
egy legyet, Marianne ú gy érezte, elég volt. Há trá lni kezdett, és azt mondta:
– Most Buffal já tszom.
Néhá ny perc mú lva a lá nyok ö nfeledten fogó cská ztak Buffal a pajtá ban lévő
szalmabá lá k kö zö tt, Chase pedig Prancert csutakolta.
– Segíthetek valamit? – kérdezte Jillian.
– Csak pá r perc az egész.
Jillian azonban nem bírta a semmittevést. Talá lt még egy kefét a pajta sarká ban,
odaá llt Prancer má sik oldalá ra, és ő is csutakolni kezdte.
69
Néha ö sszeért a kezü k, és ilyenkor a tekintetü k is egymá sba fonó dott egy-egy hosszú
pillanatra. Jillian nem tudta, mit mondjon és mit tegyen. Nem tudta, hogyan viselkedjen a
férfival. Mindenesetre a kezét elfoglalta…
– Abby és maga jó hatá ssal vannak Marianne-re – mondta a férfi. – Még nem ment
ilyen kö zel a pó nihoz, mió ta megvettem neki. Azt hiszem, Abby meg fogja tanítani,
hogyan legyen egy kicsit merészebb.
– Nem biztos, hogy az olyan jó – figyelmeztette Jillian.
A férfi nevetett.
– Marianne mesélte, hogy reggelire palacsintá t csiná lt nekik. Mosolygó s palacsintá kat.
– Ribizlivel és baná n-orral. Az édesanyjá nak is nagyon tetszett – mulatott Jillian. A
férfi mosolyá tó l a gyomra ö sszeszorult.
– Anyá m nincsen hozzá szokva, hogy gondoskodjanak ró la. Á ltalá ban visszautasítja
még a legkisebb pró bá lkozá st is.
– Nem érezte jó l magá t, és most nem tiltakozott.
Jillian elfordította a fejét, és lá tta, hogy Abby a kutyá val éppen két szalmabá la kö zö tt
bujká l, Marianne pedig keresgéli ő ket.
– Miért ment el innen, és miért nem jö tt vissza olyan soká ig? – kérdezte. Tudta, hogy
ez személyes kérdés volt, és azt is, hogy a férfi esetleg visszautasítja.
Azonban a férfi miutá n kü lö nö sen elmélyü lt figyelemmel tisztogatta Prancer
lapocká já t – kurtá n így vá laszolt:
– Az apá m miatt.
– Az édesanyja azt mondta, bá lvá nyozta az apjá t, és kisfiú korá ban mindenfelé kö vette
ő t, így kezdett érdeklő dni a borkészítés irá nt is.
– Való ban bá lvá nyoztam ő t. Valahogy azt hittem, ő az igazi férfi mintapéldá nya. Aztá n
rá jö ttem, hogy nem így van. Olyan nézeteltérés volt kö ztü nk, amelyet nem lehetett
elsimítani. Amikor a tisztelet elveszett, má r nem tudtam tö bbé vele dolgozni, ezért vett
az életem má s irá nyt.
– Na de miért?
– Nem szeretek az apá mró l beszélni, ú gy, ahogy maga nem szeret beszélni a
há zassá gá ró l. Vagy vá ltozott a helyzet?
Mindketten hallgattak. A férfi szerette volna, ha a nő bízik benne, aki viszont erre nem
volt képes. Amíg a nő bizalmatlan, addig a férfi sem fog megnyílni elő tte. Lehet, hogy ez
így is van jó l.
– Lá tom, nem vá ltozott. – A férfi hangja bará tsá gtalan volt. Rá nézett az ó rá já ra.
– A Clarion riportere hamarosan itt lesz. Ma reggel telefoná lt. Két má sik hívá st is
kaptam eskü vő kkel kapcsolatban. Sherry és Tom való színű leg ajá nlgatott minket.
– Mit mondott az érdeklő dő knek? – kérdezte Jillian.
– Azt mondtam, hogy visszahívom ő ket. É rdekli a dolog?
Néhá ny eskü vő , egy cikk a helyi ú jsá gban, amely való színű leg még tö bbet hoz: ez má r
elég lenne ahhoz, hogy megalapozza a vá llalkozá sá t a kö rnyéken. Szakmailag tö kéletes
volt a munká ja, ezért tudta, hogy hamar híre já rna. Itt volt az ideje szembenézni a
tényekkel, és komolyan megfontolni, milyen irá nyt vesz majd az élete, ez az ú j élet a két
kislá nnyal.
– Biztos benne, hogy nem bá nja, ha Willow Creek eskü vő i rendezvényeknek ad
otthont?
– Ha ez az á ra annak, hogy maga itt marad Pennsylvaniá ban, akkor legyen. Majd ú gy
dolgozom, hogy ne zavarjak.
– Nem tudom elhagyni sem Abbyt, sem Marianne-t, így há t az tű nik a legjobb
megoldá snak, ha idekö ltö zö m. Viszont egész biztos, hogy néhá ny alkalommal el kell
70
majd repü lnö m Floridá ba, hogy elintézzek egy-két dolgot. Beszéltem errő l Kará val, és
megérti.
Chase soká ig figyelmesen pá sztá zta az arcá t, majd bó lintott.
– Jó l dö ntö tt, Jillian.
Jillian nem tudta, való ban jó l dö ntö tt-e, de azt igen, hogy az nem lenne jó megoldá s, ha
itt hagyná valamelyik lá nyt. Ha ezentú l Pennsylvaniá t fogja otthoná nak nevezni, akkor
legyen.
É s ha együ tt kell a lá nyokat nevelni Chase-zel?
Nagyon résen kell lennie, mindvégig.
71
9. FEJEZET
Amikor má snap reggel Chase belépett a konyhá ba, anyja az asztalná l ü lt, elő tte
kiterített papírok. Má r jobban érezte magá t, és ú jra ő fő zö tt. Azt azonban má r
megengedte, hogy Jillian kuktá skodjon mellette.
Jillian. Amikor ú gy dö ntö tt, hogy Pennsylvaniá ba kö ltö zik, nagy akadá ly há rult el
elő lü k. Most má r együ tt nevelhetik Marianne-t és Abbyt. De még nagyon sok akadá ly van
elő ttü k, és feltett szá ndéka, hogy azokat is elhá rítsa.
A férfi odalépett a mosogató hoz, és elmosogatott. A tavaszi idő já rá s most má r
á llandó sult. Willow Creek szezoná lis munká sai ú jra a fö ldeken dolgoztak, neki pedig sok
intéznivaló ja akadt.
Megtö rö lte kezét, és az asztalon heverő papírokra nézett.
– Mik ezek? A borminő sítési elő adá sod anyagá t nézed á t?
– Nem. Bá r azt is meg kell tennem, mert még ezen a héten lesz. Kö rü lbelü l huszonö t
ember jelentkezett rá .
Kezébe vett egy névjegyká rtyá t, és hosszasan tanulmá nyozta.
– Ezeket az iratokat egy ingatlanü gynö k adta nekem olyan birtokokró l, amelyek
hasonló ak Willow Creekhez, ö sszehasonlítá sképp, hogy mennyit kaphatná nk érte. Stan
szerint el kéne adnom, mert tú l ö reg vagyok má r ahhoz, hogy ezzel foglalkozzam. Te mit
gondolsz errő l?
Amikor Chase visszatért Willow Creekbe, még nem tudta, meddig marad. Most megint
ugyanú gy élvezte az itteni munká t, mint ifjú korá ban. Tudta, hogy a Willow Creek-i
borokkal díjakat nyerhet majd, aká rcsak évekkel ezelő tt az apja, amikor még a
borkészítés volt szá má ra a legfontosabb a vilá gon. Jillian és a lá nyok is jó l érezték
magukat itt. Amikor kint dolgozott, mindig hallotta ö nfeledt kacagá sukat. Meglepte, hogy
Stan azt taná csolta anyjá nak, adja el, hiszen anyja életében is fontos szerepet já tszott ez
a birtok.
– Ha el akarod adni Willow Creeket, majd én megveszem, és a legjobb á rat adom érte.
Eleanor rá pillantott, és soká ig figyelmesen nézte Chase-t.
– Mindig pontosan ugyanú gy szerettem Willow Creeket, mint te, és mindig azt
akartam, hogy a te ö rö kséged legyen. Tudom, hogy má r évek ó ta nem beszélgettü nk
errő l, de mindannak ellenére, amit hiszel, és annak ellenére, ahogy érzel irá ntam, én
mindig igazi fiamként szerettelek téged.
– Anya…
– Hadd fejezzem be. Az apá d is szeretett téged. Azért vett engem feleségü l, hogy
biztonsá gos gyerekkorod legyen. Miért nem tudod nekü nk megbocsá tani azt, hogy
annyira szerettü nk volna téged biztonsá gban felnevelni? Nem akartunk má st, csak
megvédeni téged, és megadni neked azt a biztonsá got, ami minden gyereknek já r.
Chase megértette, hogy most jö tt el az ideje, hogy az anyjá val rendezze a mú ltat, ezért
leü lt vele szemben.
– Nem érted meg, milyen dü hö s voltam, amikor rá jö ttem, hogy mindketten
hazudtatok nekem éveken á t?
A nő szigorú arca most meglá gyult.
– Dehogynem értettem meg. É s te meg tudod érteni, mennyire fá jt nekem, hogy az
apá d sose tudott teljes szívébő l szeretni, pedig én mindkettő tö ket ú gy szerettem?
72
Chase tudta, hogy az apja fá jdalmat okozott az anyjá nak. Ez mindig is lá tszott abbó l a
tá volsá gbó l, amely kö ztü k volt. De arra még sose gondolt, hogy ő maga is fá jdalmat
okozott neki. Ö nző volt, mert mindig csak a hazugsá gokra gondolt, meg a sajá t
sérelmeire.
– Má r régen el kellett volna felejtenem, és meg kellett volna bocsá tanom a
sérelmeimet. Még mielő tt apa meghalt.
– Igen, ezt kellett volna tenned. De nem tetted. Azonban, azt hiszem, sosem késő . Azt
hiszem, az apá d tudta, mi van a szívedben és azt is, hogy igenis szeretted ő t. Csaló dtá l
benne. Bennem is csaló dtá l.
– Ez nem csupá n csaló dá s volt. Amikor megtudtam az igazat, hirtelen ú gy éreztem,
kö telezettség vagyok csupá n, amit elvá llaltá l. Igen, apá t tényleg szeretted, de engem csak
miatta fogadtá l el.
– Ez nem igaz, Chase! Ennyi éven á t ezt hitted? Istenem, ha te nem lettél volna, hozzá
se mentem volna Prestonhoz.
Chase most hirtelen ú gy érezte, mintha gyomorszá jon vá gtá k volna.
– Ezt nem értem.
– Tudtam, hogy Preston Doreent szereti. Tudtam, hogy ő volt az egyetlen szerelme.
Nekem viszont nem lehetett gyerekem.
Itt kicsit elpirult, de azért folytatta.
– Fiatal koromban olyan védekezési eszkö zt haszná ltam, ami hegesedést okozott a
méhemen belü l. Apá d tudott errő l. Tudta, hogy egy baba a legnagyobb ajá ndék, amit
nekem adhat. Te voltá l ez az ajá ndék. Miattad mentem hozzá az apá dhoz.
Azó ta, hogy elment otthonró l, mindig volt kö zte és az anyja kö zö tt valami szakadék.
Chase ú gy érezte, hogy a napvilá gra kerü lt titok elvá lasztotta ő ket egymá stó l. Most
visszaemlékezett a gyerekkorá ra, visszaemlékezett arra, hogy anyja mindig szeretettel
nevelte, és nem kö telességérzetbő l. Most jö tt rá , milyen igazsá gtalan volt vele szemben.
Kinyú jtotta a kezét, és megfogta anyja kezét.
– Sajná lom, hogy olyan soká ig tá vol maradtam. Tudod, amikor Doreen Edwardsszal
ü ltem így szemben, és lá ttam a kettő nk kö zö tti hasonló sá got, csak arra tudtam gondolni,
hogy mindennek ellenére te vagy az én igazi anyá m. Mindig is te voltá l, és mindig is te
leszel.
Anyja szemébe kö nnyek gyű ltek.
– Nem kell megvenned Willow Creeket. Az ö rö kséged lesz. De most, hogy Jillian ú gy
dö ntö tt, Pennsylvaniá ba kö ltö zik, neki is kell majd egy hely itt.
– Felajá nlottam neki a gará zsépü letet.
– Az a hely szö rnyű á llapotban van. Nemcsak a bú torok régiek, hanem minden. Még a
fal is meg van repedve. Néhá ny éve a vizet is el kellett zá rnunk, azonkívü l a fű tést is fel
kéne ú jítanunk.
– Mindez megoldható . Megéri, ha ez az á ra annak, hogy a lá nyok itt maradjanak a
birtokon.
– Jilliannel lennének?
– Nem. É n is pont annyit akarok velü k lenni, mint ő .
– Ennek nem fog ö rü lni.
– Ebben a helyzetben egyikü nk sem lehet maradéktalanul boldog.
Eleanor most erő t vett magá n. Bá r a szemében még kö nnyek csillogtak, kihú zta
magá t, és megint a régi fegyelmezettséggel mondta:
– Errő l jut eszembe, egy riporter telefoná lt… Margaret Gorman. Azt mondta, ezen a
hétvégén jelenik meg a cikk. Ú gy dö ntö tt, hogy két részben adja le, az első t most, a
má sodikat az eskü vő utá n.
73
– Rendben van.
– Tudtad, hogy Jillian az elmú lt napokban éjjel egyig vagy kettő ig van fent? Miutá n
lefekteti a lá nyokat, az eskü vő n dolgozik mindennap.
– Azon aggó dom, hogy ez az ú j vá llalkozá s beindítá sa tú l sok lesz neki. Fő leg, hogy
most két gyerekrő l kell gondoskodnia.
– Az biztos, hogy nem fog panaszkodni, ha való ban tú l sokat is vá llal. Ebben a lá nyban
aztá n van tartá s és akaraterő , az biztos.
Volt valami ebben a megjegyzésben, ami arra késztette Chase-t, hogy feltegyen
anyjá nak egy kérdést.
– Franrő l nem ez volt a véleményed, ugye?
Eleanor nem is pró bá lta leplezni, hogy má s a véleménye a két nő vel kapcsolatban.
– Ne felejtsd el, hogy Frannel csak kétszer talá lkoztam. Egyszer az eskü vő tö kö n,
egyszer meg az alatt a pá r nap alatt, amikor meglá togattatok minket, amikor éppen
terhes volt.
– É s? – kérdezte Chase.
– Nagyon kedves hö lgy volt, de olyan… tú l szelíd. Soha nem ellenkezett. Nem mondott
ellent. Jillian tudja, mit akar, és azt el is éri. Nem fél megmondani neked, amit gondol… és
nekem sem. É n szeretem, ha valaki ilyen.
– Hol van most?
– A nappaliban. É ppen valami szá moló s dalt tanít a lá nyoknak. Azt hiszem, nekem is
meg kell majd tanulnom.
Az anyja hangja kicsit ijedt volt, de a férfi lá tta szemében a vidá msá got. Lehet, hogy
panaszkodik amiatt, hogy gyerekdalokat kell tanulnia, de ugyanakkor élvezi is a dolgot.
Chase arra gondolt, hogy csatlakozik Jillianhez és a lá nyokhoz. Eszébe jutott Jillian
szív alakú arca, lá gy haja, domborodó idomai. É s a csó kok emléke, amely éjszaka
felébresztette á lmá bó l… mégis ú gy dö ntö tt, inká bb visszamegy a borü zembe. Ok ketten
tú lsá gosan gyú lékony keveréket alkotnak, és meg kell tanulnia, hogyan tartsa kordá ban
ezt a tü zet, mert most Marianne és Abby érdekei az első k.
Az elkö vetkező héten Jillian nagyon sokszor beszélt vele Sherry és Tom eskü vő jével
kapcsolatban. A kérdései a kizá ró lag erre szorítkoztak, és tudta, hogy a nő nek szü ksége
van a véleményére, mert nem akarja, hogy az eskü vő elő készü letei zavarjá k a borá szat
rendes mű kö dését. Azonban a tú l sok érintkezés az irodá ban, a borkó stoló ban, ső t még a
szabadban is, anyja vagy a kis gardedá mok jelenléte nélkü l, á llandó an eszébe juttatta,
mennyire vá gyik arra, hogy megcsó kolja ő t. Emlékeztette arra, hogy csak egy hajszá l
vá lasztja el ettő l, és arra, hogy férfivá gyai vannak, akkor is, ha má r jó ideje pró bá lja
ezeket elfojtani.
Ú gy tű nt, Jillian mindenü tt jelen van az életében. Telefonon beszél az egyik szá llító val
a nappaliban, anyjá nak segít a konyhá ban, vagy valahol a szabadban lá tja ő t a lá nyokkal
és a kutyá val já tszani. Mostaná ban szinte á llandó an csö rgö tt a mobiltelefonja,
legtö bbszö r Sherry hívta. Chase most lá tta csak, milyen kö vetelő ző k tudnak lenni a
menyasszonyok, aká r egyszerű az eskü vő , aká r nem.
Vasá rnap reggel behozta a hétvégi ú jsá got. Jillian épp palacsintá t sü tö tt, és gyö nyö rű
volt. Hosszú haja hullá mosan keretezte arcá t. Nagyon vonzó volt vilá goskék puló verében
és melegítő jében, mely lá gyan simult testének idomaira. Nem vett tudomá st a feltá madó
vá gyró l, mely legszívesebben végigvezette volna kezét ezeken a hajlatokon. Ehelyett
leü lt az asztalhoz, és megpró bá lt az ú jsá gra ö sszpontosítani.
Nemsoká ra a Divat és Trend rovathoz ért. Elő szö r a képeket nézte meg. Néhá nyat ő
mutatott még annak idején Sherrynek, amikor a kert teljes pompá já ban ragyogott. Volt
74
aztá n egy tá volabbi kép a patakkal, há zzal és a borü zemmel, végü l egy kö zeli a
borü zemrő l, mellette a sző lő birtok tö rténetének rö vid bemutatá sa. A tö rténet a riporter
kérdésein alapult, és igazá n jó l volt megszerkesztve.
Csak egy dolog nem tetszett neki a cikkben, mégpedig a sajá t képe, amely az ú jsá gbó l
meredt rá . Felismerte a felvételt. A riporter igazá n alapos kutató munká t végzett,
mivelhogy ez a kép még egy washingtoni ú jsá gban jelent meg, amikor ott díjat nyert.
– Benne vagyunk a vasá rnapi szá mban – vetette oda, de nem is gondolta, hogy
meghalljá k, mert a lá nyok nevetgéltek, és Jillian is kacagott édes hangjá n.
Á m Jillian azonnal mellette termett, kezében a palacsintaforgató késsel, s a vá lla fö lö tt
belekukkantott az ú jsá gba. Haja szinte sú rolta az arcá t, ahogy elő rehajolt. Palacsintaszag
á radt belő le, virá gillattal keveredve, és Chase gyomra ö sszerá ndult. De korá ntsem az
éhség miatt…
– A képek jó k – jelentette ki, mikö zben á tfutotta a cikket. – É s tartalmilag is megfelel
az írá s?
Chase tá volabb hú zó dott tő le, s hangja rekedtes volt, ahogy vá laszolta:
– Elég pontos.
Amikor Jillian rá nézett, a férfi á llta a tekintetét, és vá gy ö ntö tte el a testét, hogy
á tö lelje. Amikor Jillian megnedvesítette az ajká t, majdnem hallható an nyö gö tt fel benne
a gyö trő kívá nsá g. A nő ajkai csillogtak nyelvének nedvességétő l, és a férfinak ú jra
eszébe jutott Jillian íze.
Ekkor Eleanor odament Jillianhez, és elvette tő le a kést.
– Megég a palacsinta – mondta komoly arccal. Volt azonban anyja szemében valami
olyan csillogá s, amilyet Chase még nem lá tott azelő tt.
Most Jilliant is lá tható an elö ntö tte a forró sá g, arca lá ngba borult, ú gy mondta:
– Szerintem ez az ú jsá gcikk minden szempontbó l tö kéletes reklá m, jobbat á lmodni se
lehet.
Chase-nek most eszébe jutott, hogy az éjjel mit á lmodott Jillianrő l, és hogy á lmá ban
mit mű veltek az á gyban.
– Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok helyet foglal majd el a cikk az ú jsá gban –
hallotta a sajá t hangjá t.
– Maga adta oda neki a fényképet?
– Nem. Egy nyilvá nos weboldalon szerepelt. Egy washingtoni fotó s csiná lta.
Hirtelen témá t vá ltott.
– Hamarosan ki kell talá lnia ú j vá llalkozá sá nak a nevét.
– Há t igen. Egyelő re ú gy említ engem, hogy az eskü vő szervező je, de…
Ekkor megszó lalt a telefon, és Chase most ö rü lt, hogy valami véget vet gyö trelmeinek.
– Fö lveszem – lö kte há tra a széket, és elmenekü lt a kísértéstő l.
Néhá ny perc mú lva hü velykujjá t felemelve intett kezével Jilliannek a telefon fö lö tt.
– Valaki olvasta a cikket, és magá val akar beszélni.
– Velem?
– Maga szervez eskü vő ket, nem? – kérdezte tréfá san Chase.
– Há t lehet, hogy mostantó l ez lesz a fő tevékenységem.
Estére azonban elmú lt Chase jó kedve. Legszívesebben kikapcsolta volna a telefont! A
borü zemnek ugyan volt ü zenetrö gzítő je, amely informá ció t adott a nyitva tartá si idő rő l
és a szolgá ltatá sokró l. Á m a telefoná ló nő k nem adtá k fel. Valahogy kinyomoztá k Willow
Creek otthoni szá má t, és á llandó an Jillian Kendallal akartak beszélni személyesen. Jillian
egész nap hívá sokat fogadott. Estére má r hat ú jabb eskü vő t kellett betá blá zni Willow
Creekben. Egész nyá ron virá gok, szmokingok és hisztis menyasszonyok fogjá k
75
kö rü lvenni! Ú gy érezte, megszá llá s alá kerü lt a magá nélete, Jillian is á llandó an a
kö zelében volt, ezért sü rgő sen el kellett mennie egy kis esti lovaglá sra.
Vacsora kö zben még egy hívá s érkezett. Miutá n Jillian visszatért az asztalhoz,
bejelentette:
– Nagy eskü vő lesz jö vő tavaszra.
– Lehet, hogy ez az egész nagy hiba volt – morogta.
– Meggondolta magá t, és mégsem akarja, hogy Willow Creek eskü vő i helyszín legyen?
– Azon aggó dom, hogy tú l sok idő t fog munká val tö lteni. Tudja példá ul, hogy ez a sok
hívá s mennyi idejét rabolta el Abbytő l és Marianne-tő l?
Jillian ö sszerá ncolta a szemö ldö két.
– Az ü zlet az ü zlet, Chase. Még nincs is rendesen megszervezve. Szereznem kell egy
vonalat, amelyen csak az ü zleti hívá sokat fogadom, hogy az ü gyfelek ü zenetet tudjanak
hagyni. É s ne felejtse el, hogy a rendezvényszervezést má r azó ta csiná lom, hogy Abby
megszü letett… hogy Marianne megszü letett.
– Maga tudja, mennyit képes vá llalni. De nem szeretném, ha Abby vagy Marianne
megsínylené a dolgot, mert nem lesz ideje velü k foglalkozni.
Ekkor megszó lalt Eleanor.
– É nrá m mindig szá míthattok.
– Nem errő l van szó . Senki nem helyettesíthet… egy anyá t.
Chase lá tta, hogy Jilliant harci tű z szá llja meg. Mély levegő t vett, és Eleanorra
pillantott:
– Be tudná vinni a lá nyokat a nappaliba egy pillanatra? Nem baj?
– Egyá ltalá n nem – mondta Eleanor, és felá llt. – Abby, Marianne, gyertek, keressü k
meg azt a csokit, amit eldugtam. Az lesz a desszert.
A lá nyok csak ú gy tolongtak, hogy kö vessék Eleanort a nappaliba.
– Jillian, magá nak nem okvetlenü l szü kséges dolgoznia – kezdte rö gtö n Chase,
remélve, hogy ezzel talá n elébe vá g a készü lő dő viharnak. – É n ö rö mmel adok magá nak
fizetést azért, hogy…
– Ne dolgozzak? Ezt felejtse el, Chase. Ö nellá tó akarok maradni. É s nem fog engem
megfizetni. Soha, de soha nem leszek annyira elfoglalt, hogy ne tudjak gondoskodni
Abbyrő l és Marianne-rő l. Maga is dolgozott Marianne szü letése utá n. Mindketten
egyedü lá lló szü lő k vagyunk.
– Tehá t az a szá ndéka, hogy teljes munkaidő ben dolgozik?
– Tudom, hogyan osszam be az idő met, és nem fogom az édesanyjá t sem kihaszná lni.
Mihelyt a gará zsépü letbe kö ltö zü nk…
Chase itt kö zbevá gott.
– Mi? Ú gy érti…
– É n, Abby és Marianne.
– Szó val ú gy érti, pá r napig magá val, aztá n pá r napig velem? Vagy egy hétig magá val,
aztá n egy hétig velem?
– Nem szeretném ő ket ö sszezavarni.
– Akkor pedig legjobban tenné, ha ebben a há zban lakna.
Jillian tekintete most kitért a férfi pillantá sa elő l, és a ká véscsészéjén á llapodott meg.
– Nem hiszem, hogy ez jó ö tlet.
– Nem hiszem, hogy jó ö tlet, ha elvá lasztjuk ő ket aká rmelyikü nktő l is. Itt nincs
egyszerű megoldá s, Jillian. É s tényleg azt hiszem, á t kell gondolnia, mennyi munká t vá llal
el most.
– Azt hittem, ö rü l a nyilvá nossá gnak, amit a borü zem kap.
76
– Azt akartam, hogy maga Pennsylvaniá ban maradjon. Azt akarom, hogy Willow
Creekben maradjon. Ha ehhez az kell, hogy maga eskü vő ket szervezzen itt, á m legyen.
De ne felejtse el, hogy miért is kö ltö zik ide. Maga első sorban anya.
– Nincs szü kségem rá , hogy emlékeztessen erre. Mindig a legjobb tudá som szerint
fogok gondoskodni Abbyrő l és Marianne-rő l.
– Maga nagyon erő s nő , Jillian, de a teljesítő képességnek vannak hatá rai is. – Chase
most má r dü hö s volt, és bosszantotta, hogy a beszélgetésü k ilyen irá nyt vett, ezért
hirtelen így szó lt:
– Elmegyek lovagolni. Mire a lá nyokat lefekteti, itt leszek és segítek.
Ezzel lerá ntotta a széldzsekijét a fogasró l, belebú jt, és kilépett a friss esti levegő re.
Mélyeket lélegzett, megpró bá lta magá bó l kiszellő ztetni Jillian kö zelségét és azt a
kilá tá st, hogy a jö vő ben egy há zban fognak lakni, ennek a helyzetnek minden
bonyolultsá gá val.
Ez a kis vitá ja Jilliannel jobban aggasztotta, mint amennyire bevallotta magá nak. Még
má snap is ezen já rt az esze, mikor bort tesztelt a laborban. Ahogy felemelt egy
kémcsö vet a fény felé, rá jö tt, hogy a kö zö s gyá msá g gondolata szinte szétszakította a
lelkét, még akkor is, ha Jillian a birtokon marad.
É s mi van akkor, ha nem akar a sző lő birtokon élni? Mi van akkor, ha laká st vagy há zat
akar majd venni?
Az a gondolat, hogy az asszony esetleg nem marad majd Willow Creekben, olyan ü res
érzést vá ltott ki belő le, ami meglepte, mert nem volt semmi kö ze se Marianne-hez, se
Abbyhez.
A bor cukorszintjét mérte a cső ben, mégis Jillian csó kjain já rt az esze. Emlékezett rá ,
milyen volt ő t a karjaiban tartani. Arra gondolt, milyen érzés fogja el, ha bejö n a szobá ba,
ha ő is ott van. Jó zan és gyakorlatias elméje elő á llt egy ö tlettel, amit elő szö r elvetett, de
aztá n mégis megfontolá s tá rgyá vá tett. Csak egy mó dja van annak, hogy a két lá nyt
együ tt tartsá k anélkü l, hogy bá rmelyikü knek is le kéne mondania a velü k való
kapcsolatró l. Csak egy mó dja.
Ha ö sszehá zasodnak.
Amikor a labor ajtaja kinyílt, Chase-nek nem volt ideje, hogy ezt a gondolatot
tová bbvigye és jobban megvizsgá lja, való ban annyira ő rü lt ö tlet-e, mint első hallá sra
tű nik.
Stan lépett be a kis szobá ba.
– Meg akarod nézni a Whispering Willows eredményeit? – kérdezte Chase. A bor
Aurora és Concord sző lő k keverékébő l készü lt. – A cukorszint nagyon jó .
Stan odament a kémcsö vekhez, rá juk meredt, aztá n megrá zta a fejét.
– Semmi szü kség rá , hogy megnézzem ő ket. Te vagy a biokémikus.
Chase-t má r nagyon fá rasztotta nagybá tyjá nak a viselkedése, de mindig tisztelte ő t.
– Akarsz valamit mondani? – kérdezte, mert sejtette, hogy oka van annak, hogy Stan
bejö tt a laborba.
Stan elfordult a pulttó l, és mellén keresztbe fonta a karjá t.
– Eleanor azt mondta, hogy Jillian Pennsylvaniá ban marad.
– Igen. Ez az egyetlen jó zan megoldá s.
– É s Willow Creeken fog lakni?
– Ezt még nem beszéltü k meg részletesen, de mindkettő nk szá má ra így tű nik jó nak.
– Ha idekö ltö zteted ő t, ez azt jelenti, hogy végleg szá ndékozol maradni?
– Amió ta visszajö ttem, rá jö ttem, hogy mennyire hiá nyzott nekem ez a birtok, a sző lő .
Azt hiszem, ezekkel a borokkal megint díjakat nyerhetü nk. Nem gondolod?
77
Stan félrenézett, á t az ü vegajtó n, tekintete a borü zembe révedt, ahol kü lö nféle méretű
ká dak á lltak. Ú gy tű nt, mintha a jö vő t pró bá lná kifü rkészni, vagy visszanézne a mú ltba.
– É n má r tú l ö reg vagyok ahhoz, hogy díjak miatt aggó djak.
– Csak hatvanhét éves vagy. Sok férfi ilyen idő s korá ban kezdi a má sodik karrierjét –
viccelő dö tt Chase.
A nagybá tyja azonban nem mosolygott.
– É n nem vagyok az a szerencsés típus. É n csak azt akarom… – Itt hirtelen megá llt.
– Mit akarsz?
Stan megvonta a vá llá t, és odament az ajtó hoz.
– Nem szá mít. Mennem kell. Van még néhá ny megbízatá som. Festéket kell vennem, le
fogom má zolni a há zam.
Stan néhá ny mérfö ldnyire lakott Columbia kis telepü lése mellett. Vett egy régi há zat,
és rendbe hozta, szobá ró l szobá ra. Tény, hogy tipikus agglegénylak volt, és hiá nyzott
belő le a nő i kéz. De ú gy tű nt, Stan szeret ott lakni.
– Itt lesznek az embereid holnap, hogy palackozzanak? – kérdezte Stan.
– Ralph, Jack és Bud jö nnek. Ha jö ssz te is segíteni, akkor éppen elegen vagyunk.
– Itt leszek. Csak hétvégén kezdem há zfestést.
– Ha nem akarsz, semmi gond, elhívom Rosá t. Azt mondta, bá rmikor tud jö nni, amikor
a gyerekei iskolá ban vannak.
– Itt leszek – horkantott Stan, majd kiviharzott a laborbó l, és á tvá gott a tá gas
borü zemen.
Naplemente volt, amikor Chase visszatért a há zba. Tudta, hogy ki kell békü lnie
Jilliannel. Ma nem szó lt hozzá reggeli alatt, és egész nap nem jö tt oda hozzá , hogy az
eskü vő kkel kapcsolatban beszéljen vele. Szeretett volna kicsit kettesben lenni vele, és
má r tudta is, hogy hogyan érje ezt el.
Amikor belépett a konyhá ba, Jillian éppen egy edényben kavargatott valamit a
tű zhelyen.
– Hol vannak a lá nyok? – kérdezte Chase.
– Eleanor felvitte ő ket a padlá sra, hogy régi ruhá kat keressenek. Azt mondta, van ott
neki egy régi bő rö ndje. Azt hiszem, le akarja ő ket kö tni, mert nem szereti, ha a tű zhely
kö rü l vannak, amíg én fő zö k.
– Mit készít?
– Csirkét. Tizenö t perc mú lva kész is lesz.
A hangja bará tsá gos volt, de inká bb udvarias.
– Lenne kedve eljö nni velem Laneasterbe ma este? Van ott egy kö nyvesbolt, amelyet
nagyon kedvelek, és a lá nyok is ö rü lnének néhá ny ú j kö nyvnek.
– Nem is tudom…
– Van a boltban egy ká vézó is. Néhá ny kö nyvhö z bá bukat is adnak, és zenemű veket is
á rulnak.
– Taná csra van szü ksége, hogy mit vegyen a lá nyoknak? – kérdezte a nő
bizalmatlanul.
– Nem akarok tú lzá sokba esni. É s tudom, hogy maga visszatartana.
Jillian majdnem elmosolyodott… majdnem… és Chase tudta, hogy nem szabad
becsapnia, és nem is akarta.
– Fegyverszü netet szeretnék kö tni – vallotta be. – Tegnap mindketten kissé erő teljes
mó don adtunk hangot a véleményü nknek, és ú gy tű nt, hogy azok ellentétesek egymá ssal.
De nem vagyok benne biztos, hogy ez így van.
– Szó val egy capuccino mellett szeretne beszélgetni velem?
78
– Bá rmi mellett.

Jillian néhá ny pillanatig némá n szemlélte ő t, majd bó lintott.
– Rendben. Ú gysem lá ttam még szinte semmit a kö rnyékbő l, amió ta itt vagyok. Itt az
ideje, hogy lassan kiismerjem magam.
Aznap este, amikor bementek a hatalmas kö nyvesboltba, Jillian feszü ltsége, amit
Chase kö zelsége okozott, enyhü lt kissé.
– Ez tényleg gyö nyö rű .
– Mondtam, hogy szép bolt. Ma egy kicsit zsú folt ugyan ahhoz képest, hogy kedd van.
A lá togató k tö bbsége a ká vézó kö rü l gyü lekezett. A gyermekkö nyvek felé haladva
Jillian megkérdezte:
– Gyerekkorá ban sokat olvasott?
– Inká bb a tudomá nyos kö nyvek érdekeltek, mint a regények. De a Gyű rű k ura triló gia
nagyon lebilincselt.
– É n nagyon sokat olvastam. A szü leim vá lá sa utá n magá nyosnak éreztem magam, és
a kö nyvekhez menekü ltem.
– A vá lá s utá n nem talá lkozott mindkét szü lő jével?
– Apá m teljesen megbízhatatlan volt. Megbeszélt velem talá lkozó kat, de nem jö tt el.
Aztá n elkö ltö ztü nk, és nem keresett meg. Kü ldtem neki leveleket, de visszajö ttek. – Most
hirtelen elhallgatott, attó l félve, hogy tú l sokat á rult el magá ró l.
Chase rá pillantott, mint aki tö bbet vá r. Aztá n, amikor nem szó lt semmit, azt mondta:
– A legtö bb tudomá nyos kö nyv, amit olvastam, a borkészítésrő l szó lt. Olyan kivá ló
szakember akartam lenni, mint az apá m.
– Mi tö rtént, hogy ez aztá n ú gy megvá ltozott?
Chase nem vá laszolt, mert hirtelen a bolt kö zepén egy hatalmas feliratba ü tkö ztek.
KEDD: Ö TPERCES RANDI-EST

EGYEDÜ LÁ LLÓ K TALÁ LKOZÓ JA A KÁ VÉ ZÓ BAN
Chase halkan odasú gta Jilliannek:

– Szó val ezért vannak olyan sokan itt ma este. Mi a csuda ez az ö tperces randi-est?
Jillian rá nézett a feliratra, és elmagyará zta:
– Lá ttam má r ezt a hirdetést Floridá ban is. Bá r ott nem kö nyvesboltban, hanem
valami informá ció s kö zpontban vagy szá llodá ban.
– Volt má r ilyenen?
– Nem, de ismerek nő ket, akik má r voltak. A férfiak sorban felá llnak, aztá n a nő k
mindegyikü kkel ö t percet tö ltenek, hogy eldö ntsék, akarnak-e randevú zni velü k.
Chase olyan arcot vá gott, hogy Jillian hangosan elnevette magá t.
– Mi a baj?
– Ez szö rnyű mó dja a pá rkeresésnek.
Jillian puha kabá tjá nak zsebébe sü llyesztette a kezét.
– Nagyon nehéz talá lkozni a megfelelő személlyel, ez pedig egyfajta pró bá lkozá s.
Chase a ká vézó felé pillantott, aztá n megkérdezte:
– Já rt valakivel azó ta, hogy a férje meghalt?
– Nem. É s maga?
– É n sem. – Chase hangja mély volt és komoly.
Jillian azt gyanította, hogy nagyon is kü lö nbö ző okok miatt tartó ztattá k meg magukat.
Ő minden figyelmét Abbyre akarta ö sszpontosítani. Eric olyan sok fá jdalmat okozott
79
neki, hogy nem volt kedve ú jbó l belépni a férfi-nő i kapcsolatok kü zdő terére. Jillian ú gy
gondolta, hogy Chase-t a felesége emléke tartotta vissza attó l, hogy má s nő vel legyen.
– Ú gy tudom, a randevú zá s ne feltétlenü l rossz dolog – mondta Jillian kö nnyedén. –
Lehet, hogy valami jó bó l maradunk ki.
– Inká bb bonyolult – mondta a férfi, megrá zva a fejét. – A férfiaknak és a nő knek
má sok az elvá rá saik.
– Mint példá ul?
– A nő k ö rö kre akarjá k, a férfiak kicsapongá st akarnak, egyetlen éjszaká t.
– Ez akkor is így volt, amikor elkezdett talá lkozgatni a feleségével?
– Mi nem randevú ztunk, legalá bbis nem abban az értelemben, ahogy maga érti. Nem
szó ltak a fanfarok, nem volt izgatott vá rakozá s, hogy megismerü nk valaki ú jat. Együ tt
dolgoztunk, ezért az egész valahogy olyan magá tó l értető d volt. Elkezdtü nk egyre tö bb
idő t együ tt tö lteni, aztá n rá jö ttü nk, hogy egymá snak lettü nk teremtve. Maga hogyan
talá lkozott a férjével?
Jillian nem akarta most felidézni azt az estét, a reményeket, a gyomrá ban remegő
izgalmat, mert Eric olyan behízelgő és vonzó volt szá má ra.
– Egy bulin ismerkedtü nk meg, és tényleg izgatott voltam és reménykedő . Amikor
já rni kezdtü nk, az egész olyan volt, mint egy á lom… virá gok, kocsiká zá s limuzinon, drá ga
éttermek…
Chase szemén most á tsuhant egy érzelem, de a nő nem tudta megá llapítani, mi volt az.
Mintha együ ttérzés lett volna, de hogyan is lehetne, amikor nem tudott semmit a
há zassá gá ró l? Nem is fogja neki elmesélni, az biztos. Kara há nyszor figyelmeztette, hogy
hagyja ott Ericet! Nem lett volna szabad neki megengedni, hogy kihaszná lja az érzelmeit.
De Jillian ú gy érezte, hogy ez volt a helyes – á polni, és kényelmessé tenni az utolsó
napjait. Nem akarta, hogy Chase megítélje ő t vagy azt, amit tett.
A ká vézó felő l érkező zaj most kissé erő sö dö tt.
– Azt hiszem, má r mindenki capuccino-lá zban ég. – A mesekö nyv-sarok felé mutatott.
– Legalá bb most nincs senki a gyerekkö nyveknél. Jö jjö n, nézzü k meg, milyen a felhozatal.
Nemcsak kö nyvek voltak, hanem sokféle já ték, bá buk, beszélő és vilá gító kö nyvek is.
Jillian kivá lasztott egy Dr. Seuss-mű vet, ez még hiá nyzott Abby gyű jteményébő l. Aztá n
talá lt egy mackó s kö nyvet, amirő l ú gy gondolta, hogy Marianne ö rü lne neki.
Chase á thajolt a vá lla fö lö tt, hogy ő is lá ssa, mit lapozgat Jillian. Á lla szinte sú rolta a nő
halá ntéká t, és illata megbaboná zta Jilliant. A férfi zö ld kordbá rsony kabá tot viselt ma
este, és Jillian ú gy érezte, minden vá gya az, hogy férfi ö lelő karjaiban lehessen. Ez
azonban egy olyan vá gyá lom, ami bajba sodorhatná . É szrevette má r, hogy gyomra
remegni kezd, aká rhá nyszor a férfi kö zelébe kerü l. Azt is, hogy napró l napra erő sö dik
Chase irá nt érzett vonzalma, és hogy má r kezd benne bízni, legalá bbis a lá nyokat érintő
kérdésekben. Méghozzá oly mértékben, ahogy Ericben soha nem bízott meg.
– Má r nagyon jó l ismeri Marianne-t. – A férfi mély baritonjá tó l egész teste
megremegett, méghozzá olyan hevességgel, hogy való sá ggal megrémü lt.
– Maga is nagyon jó l ismeri má r Abbyt. Tegnap teljesen el volt ragadtatva, amikor
elvitte Pranceren lovagolni. Most ez a kedvenc idő tö ltése. Hamarosan Marianne is
megengedi majd, hogy a nyeregbe ü ltesse.
– Abby kedvéért.
Pillantá suk most egymá sba fonó dott, aztá n – mintha a kettő jü k kö zö tt vibrá ló
forró sá g tú l veszélyessé vá lt volna – Chase eltá volodott tő le, és néhá ny lépéssel odébb
egy má sik polcon kezdett nézelő dni.
80
Jillian ugyan lá tta, hogy Chase ott van a kö zelében, de teljesen elmerü lt a kö nyvek
olvasgatá sá ban, pont ú gy, mint gyerekkorá ban. Lehet, hogy ma este ő lesz az, aki nem
tudja majd, hol a hatá r…
É ppen egy piros kitö mö tt á llatfigurá t nézegetett, amely az egyik kö nyvhö z já rt,
amikor valaki kö hintett mellette.
Felnézett. Egy jó képű sző ke férfi á llt elő tte. A harmincas évei elején já rhatott, és
nagyon vonzó volt erő teljes á lla, és rajta egy kis gö drö cske. Lezser zakó t és
farmernadrá got viselt. Mosolyogva nézte Jilliant.
– Igen? – kérdezte Jillian. Azt hitte, hogy a bolt egyik alkalmazottja, aki valamiért
figyelmeztetni akarja.
– Meglá ttam magá t, ahogy itt nézegeti a gyerekkö nyveket. Van gyereke?
Jillian ó vatos lett, és nem tudta, mit mondjon.
A férfi elnevette magá t.
– Elnézést kérek. Á ltalá ban nem szoktam ilyen személyes kérdéseket feltenni, de a
randi-estre jö ttem, és van egy ö téves fiam. Á tjö n majd a ká vézó hoz, hogy csatlakozzon a
tá rsasá ghoz? Nagyon szeretném az ö t percemet magá val tö lteni.
Jillian most észrevette, hogy Chase is ott á ll mellettü k, és bá rmennyit megadott volna
azért, hogy megtudja, mi já rhat vajon a fejében.
81
10. FEJEZET
Chase egyszer csak azon vette észre magá t, hogy Jillian mellé á ll, és hatá rozottan
kijelenti:
– A hö lgy velem van. – Ezzel sokkal tö bbet sejtetve, mint ami való já ban volt.
Ahogy Jillian a férfival a randevú zá sró l beszélgetett, Chase-nek eszébe jutott, mennyi
fá jdalom érte Jilliant a há zassá gá ban. Bá rcsak bízna benne a nő ! De vajon ő bízik-e
benne? Hiszen az élete tö rténetébő l csak apró részleteket mesélt el idá ig neki, nem
mindent.
Amikor ez a jó képű tacskó bejö tt a boltba és kiszú rta magá nak Jilliant, azonnal
megszó laltak benne a vészcsengő k. Chase má r hetek ó ta pró bá lta lekü zdeni a nő irá nt
érzett vonzalmá t, ezért teljes mértékben meg tudta érteni, hogy a férfi azonnal rá tapadt
Jillianre, és nem akart leszá llni ró la. Azt is megérezte, hogy az illető nem kö nyveket akar
itt vá sá rolni, ezért résen volt.
Jillian szeme kikerekedett, de a fickó nem adta fel.
– Nem a randi-estre jö tt? – kérdezte, figyelmen kívü l hagyva Chase megjegyzését.
Jillian megrá zta a fejét, de Chase lá tta rajta, hogy egyá ltalá n nem tetszett neki az a
mó d, ahogyan kö zbelépett.
– Nem. Csak bejö ttem… Csak bejö ttü nk néhá ny mesekö nyvet venni.
A sző ke férfi most Jillian kezére pillantott, és nem lá tott rajta gyű rű t.
– Netá n jegyesek? – kérdezte.
– Nem, de nem érdekel a randi-est.
Erre Jillian reménybeli udvarló ja elő vett egy névjegyká rtyá t a mellényzsebébő l, és
á tnyú jtotta.
– Ha netá n késő bb ú gy gondolja, hogy talá lkozni akar valakivel, kérem, hívjon fel.
Majd bará tsá gosan rá kacsintott Jillianre, és eltű nt a ká vézó irá nyá ban.
Amikor tá vozott, Jillian így szó lt Chase-hez:
– É n is tudok á m beszélni, ha akarok… Nincs szü kségem a segítségére.
Chase-t bosszantotta a jelenet, és nem értette, mi ez a furcsa fá jdalom a szívében. Még
soha nem érzett ilyen heves féltékenységet, ezért most figyelmen kívü l hagyta Jillian
mérges megjegyzését.
– Azt hittem, le akarja rá zni. Vagy á t akar menni a ká vézó ba és beá llni a sorba? Azt
mondta, nem randevú zott, amió ta…
– Az nem jelenti azt, hogy soha nem is fogok. – A nő hangjá ban még mindig volt egy
kis harag.
– Akar vele talá lkozni? – intett a névjegyká rtya felé.
Jillian elgondolkodva rakta be a tá rcá já ba, és halvá nyan elmosolyodott:
– Sose lehet tudni.
Chase á lla megfeszü lt. Az egyetértés, amely ma este kezdett kialakulni kö zö ttü k, egy
csapá sra szertefoszlott. Kit érdekel, hogy talá lkozik-e egy má sik férfival, vagy nem?
– Nagyon korá n van még a lovaglá shoz. Alig jö tt fel a nap – mondta Jilliannek Ralph
Marlowe. Ő gondozta a lovakat, és a kert is az ő keze munká já t dicsérte.
– Lá ttam, hogy Chase kilovagolt, és arra gondoltam, nem is rossz ö tlet.
82
Tegnap este feszü lt hangulatban hagytá k el a kö nyvesboltot. Némá n ü ltek egymá s

mellett egész ú ton, és miutá n a lá nyokat lefektették, egy szó t sem szó ltak egymá shoz,
még annyit sem, hogy „jó éjt”. Amikor ma reggel meglá tta Chase-t kilovagolni,
elhatá rozta, hogy utá na megy, és tisztá zza a helyzetet.
– Mr. Chase való ban mindig lovagol, legyen éjjel vagy nappal, tél vagy nyá r, hó vagy
napsü tés.
Jillian nevetett.
– Sokkal jobb lovas, mint én. Nehéz a pá lya, amelyen végigmegy?
– Nem, de nem is marad mindig a pá lyá n. Azt hiszem, meg tudom mondani, merre
ment most.
– Az jó .
Abby és Marianne még aludtak, Eleanor pedig valami finomsá got készített a
konyhá ban. Nagyszerű alkalom, hogy megkeresse Chase-t és kibékü ljö n vele. Bá r még
nem tudta, mit fog mondani neki.
Való ban megharagudott rá tegnap este, ahogyan azt a férfit leá llította, aki megpró bá lt
kö zeledni feléje. De aztá n rá jö tt, hogy Chase való színű leg csak meg akarta védeni ő t.
Néha nehéz eligazodni rajta. Nem lehet tudni, mire gondol… vagy érez. Csak egy
dologban lehet egészen biztos vele kapcsolatban. A há zassá gá t illető en soha nem hagyott
kétséget az érzelmei felő l. Nagyon szerette Frant, és az az imá dat, amit Jillian aznap éjjel
lá tott, amikor Fran megszü lte a gyermekü ket, igaz volt, biztos és való sá gos.
Szerencsére Chase azon az ú ton haladt, amelyiken má r ő is lovagolt azelő tt Giselle-én.
Szeretett volna tö bbet lovagolni, de egyszerű en nem volt elég ó rá ja a napnak, hogy
minden teendő jét bele tudja zsú folni. Még arra sem volt ideje, hogy elmenjen egy
szá mító gépes boltba, és egy szerelő vel megnézesse a laptopjá t, mert mostaná ban sokat
rendetlenkedett.
Lovaglá s kö zben Jillian belefeledkezett a tá j szépségébe. Friss, harsogó zö ld fű sarjadt
mindenfelé, a cseresznyefá k rü gyei má r majdnem kipattantak, a vakító an kék égen a
felhő k bolyhos vattapamacsok kú sztak tova. Csodá latos volt ez a tavaszi reggel. A
sző lő tő kék sorai a végtelen messzeségbe vesztek, és az eddig halottnak tű nő tá j ú jra
életre kelt.
Lová t kö nnyű vá gtá ra fogta, és élvezte, ahogy hajá t fú jja a szél. Kezei fá ztak még a
kora reggeli frissességben, de nem bá nta. Aztá n meglá tta Chase-t a tá volban.
Egyenesen nézett maga elé, amerre ment. Ez jellemző volt Chase-re. Ha valamerre
tart, semmi nem tudja eltéríteni. Ezt lá tta a lá nyokkal és a sző lő birtokkal kapcsolatban is,
meg az egész életében. Ú gy tű nt, nincs szü ksége senkire, és ezt Jillian meg tudta érteni. Ő
sem akarta, hogy bá rkire is szü ksége legyen. Bá r idő nként jó volt Kara megértése, Mrs.
Carmichael bá torító tekintete, és persze szü ksége volt Abby ö lelésére, s most má r
Marianne-éra is.
Amikor Chase mellé ért, a férfi lelassította lová t, és rá pillantott.
– Korá n felkelt.
– Tegnap este meghallgattam az idő já rá s-jelentést, és azt mondtá k, ma gyö nyö rű nap
lesz.
– Ezért jö tt lovagolni?
– Ez az egyik oka.
– É s mi a má sik?
Jillian a ló kantá rjá val já tszadozott.
– Nem mindig tudom, hogyan viselkedjem magá val. Tegnap este, amikor kö zbelépett,
nem értettem, miért teszi.
83
Felettü k egy repü lő gép halk zú gá sa hallatszott. A fenyő fá k, juharfá k és cédrusok

kö zö tt friss szellő fú jdogá lt, szinte hallani lehetett, ahogy nő és pezsdü l minden. A tá j
felébredt hosszú téli á lmá bó l.
Chase azonban néma maradt, ahogy tová bb lovagoltak, majd felkaptattak egy dombra,
ahonnan belá ttá k a birtok déli részét. Itt Chase leszá llt a lová ró l, s Jillian kö vette
példá já t.
Chase nézte a kanyargó patakot és a sző lő k hosszú sorá t, Jillian pedig ő t
tanulmá nyozta. A férfin farmernadrá g volt, fekete kapucnis felső résszel. A nyaká ná l
lá tszott, hogy alatta van még egy meleg puló ver is. A szél há trafésü lte a hajá t, és a férfi
behunyt szemmel élvezte a szél simogatá sá t az arcá n. Jilliannek az az érzése tá madt,
hogy Chase nagyon érzéki férfi, és eddig még csak kis ízelítő t kapott ebbő l az
érzékiségbő l.
– Azért léptem kö zbe tegnap este, mert nem akartam, hogy az a fickó zaklassa magá t.
Csak aztá n vettem észre, hogy maga talá n nem is bá nta az ismerkedést.
– Egy nő szá má ra mindig nagyon hízelgő , ha egy férfi randevú t kér tő le.
Chase most lassan megfordult, és pillantá sa a nő hajá ró l a kabá tjá ra, majd kényelmes
szabá sú farmerjá ra vá ndorolt. A szél és a kora reggeli hű vö sség ellenére Jilliannek
melege lett.
– Fel fogja hívni?
Jillian ujjaival a kantá rt simogatta.
– Nem. Nem talá ltam vonzó nak.
Pillantá suk egymá sba fonó dott, aztá n Chase megfogta Jillian kezét.
– Maga fá zik.
A keze olyan nagy volt, s olyan jó volt érezni, hogy milyen meleg és erő s!
– Csak a kezem.
Chase ledobta a kantá rt a fö ldre, megragadta Jillian mindkét kezét, és felemelte az
arcá hoz. Jilliannek elő szö r ú gy tű nt, hogy az arca hideg, de utá na megérezte a bő re alatt
lá ngoló forró sá got. A mozdulat, ahogy a kezét az arcá hoz szorította, még egy csó kná l is
bizalmasabb volt. Aztá n a férfi lehajtotta a fejét, és ajká t Jillian tenyerére forrasztotta. A
nő most megtudhatta, mi is az a forró sá g… Egész benső jén izgatott remegés futott á t,
ahogy a férfi ajkai becézni kezdték a tenyerét. Elfojtott nyö gés tö rt fel belő le valahonnan
nagyon mélyrő l. A férfi nyelve végigsiklott az életvonalá n, Jillian pedig érezte, hogy térde
egyre jobban gyengü l, nemsoká ra ö sszecsuklik.
A férfi pillantá sa nem engedte szabadon az ö vét, és Jillian tudta, hogy a férfi lá tja, mit
mű vel most vele. Nem kéne hagyni, hogy lá ssa, de nem tudja eltitkolni… ahogy má r
tö bbé nem tudja eltitkolni az érzelmeit sem. Annyira vonzó dik hozzá …
Mintha a férfi Jillian gondolatait akarná tettekkel kifejezni, hirtelen magá hoz hú zta ő t,
karjait kö réje fonta, ö lelésével megvédve ő t a hidegtő l és a sajá t gondolataitó l is. É s
mindentő l, ami kö zéjü k á llhat.
Chase ajka egészen kö zel volt má r az ö véhez, amikor halkan ezt suttogta:
– Te vonzó dsz hozzá m, én pedig vonzó dom hozzá d.
Ezt nem lehetett tagadni. Nem lehet nem észrevenni, mit érez, amikor a férfi á tö leli ő t.
Amikor belép a szobá ba. É s az érzés, amikor megcsó kolja… mind ugyanarró l beszél.
A szél há trafésü lte Jillian hajá t, a férfi ajka pedig az ö vére tapadt. Birtokló , kö vetelő
csó k volt. Tegnap este vajon féltékeny volt? Lehetséges ez?
A férfi ajka és nyelve bizony arró l mesélt, hogy lehetséges. A keze a hajá ba tú rt,
testének feszü lése azt ü zente, hogy ennél sokkal tö bbet akar. Amikor Chase magá hoz
rá ntotta, Jillian á tö lelte a férfi nyaká t. Most ujjaival vá gyakozva simította végig nyaká ba
ló gó hajá t. Erre Chase még mélyebbre hatolt a nyelvével, csípő jét az ö véhez dö rzsö lte,
84
keze végigsimította a há tá t, és a fenekén á llapodott meg. É rintése annyira érzéki volt,

hogy hirtelen Jillian is tö bbet akart belő le. Kezét a férfi vá llá ró l a mellkasá ra csú sztatta.
A férfi abbahagyta a csó kot, és kérdő , vá gyakozó tekintettel nézett le rá .
– Meg akarlak érinteni – suttogta Jillian, és olyan bá tornak érezte magá t, mint még
soha.
– Csak bá tran – nyö gte a férfi, és vá rta, hogy mit fog tenni az asszony.
Jillian tenyerét a puló verére szorította. É rezte, hogy tö bb réteg ruha van a férfin.
– Nem vagyunk ilyesmihez ö ltö zve – mondta kö nnyed hangon.
– Ú gy érted, nem vagyunk ilyesmihez vetkő zve.
Ezutá n ú jra megcsó kolta a nő t, Jillian keze pedig lefelé vá ndorolt a férfi mellkasá n a
hasa felé, és az ö vcsatjá ná l á llt meg. É rezte a csatot a puló ver alatt.
Nyelvü k ö sszeolvadt, Jillian lehunyt szeme elő tt vad jelenetek já tszó dtak le kettejü k
kö zö tt, és olyan vá gy kerítette hatalmá ba, amilyet még soha életében nem érzett. Keze
folytatta ú tjá t lefelé, s tenyerét Chase férfiassá gá ra szorította. Chase felnyö gö tt.
Jillian tudta, hogy a tű zzel já tszik, de nem érdekelte a veszély. Tudta, hogy a férfi
vá gya sokkal erő teljesebb, mint az ö vé. Mégsem á llt meg.
De a férfi igen. Keze ú jra megfogta az ö vét, de ez alkalommal nem azért, hogy
melegítse.
– Jillian, mit akarsz?
A kérdés kijó zanító hidegséggel hasított belé. Há t még mindig nem jö tt rá , hogy nem
lehet hinni az á lmokban? Még mindig nem tudja, hogy még ez a sose tapasztalt testi
vonzalom sem tart ö rö kké? Még mindig nem tö rő dö tt bele abba, hogy a férfiakban nem
lehet megbízni?
Ennyire butá n és kínosan még soha nem érezte magá t. Kezét elrá ntotta a férfi
tenyerébő l, megragadta a ló kantá rjá t, és mély levegő t vett.
– Azt hiszem, kicsit elvesztettem a fejemet. Nem kellett volna idejö nnö m ma reggel.
– É s miért jö tt?
– Arra gondoltam, meg kéne beszélnü nk a tegnap estét.
– Van valami kü lö nleges, amit mondani akart?
Jillian megpró bá lta ö sszeszedni maradék bü szkeségét, és gyorsan rá vá gta:
– Igen. Nincs szü kségem védelemre. Ha egy férfi kö zeledik hozzá m, magam dö ntö m el,
mihez kezdjek vele.
Miutá n ezek a szavak kibuktak belő le, ú gy érezte, aká rhogyan is van, igazsá gosnak
kell lennie.
– De azért meg akartam kö szö nni magá nak. Régó ta nem vigyá zott má r rá m senki.
– Nem vagyok biztos benne, hogy azért tettem, amit tettem. – Chase hangja titokzatos
volt, és Jillian jobbnak lá tta nem kérdező skö dni, mert lehet, hogy a vá laszt nem akarja
hallani.
Ha tegnap este feszü lt volt a viszony kettejü k kö zö tt, akkor most még szá zszor inká bb
az.
– Legjobb, ha visszamegyek. A lá nyok nemsoká ra felébrednek.
– Egy darabon elkísérem. Meg akarom még nézni a keleti lejtő t is.
Most is védelmezi ő t? Meg akar ró la bizonyosodni, hogy épségben hazaér?
Felszá llt Giselle há tá ra, rá pillantott a férfira, és lá tta, hogy az figyelmesen nézi ő t.
Elfordította a lovat, és elindult vissza a há z felé.
Azt mondta neki, hogy nincs szü ksége védelemre… senkinek a védelmére. Most
viszont érezte, hogy bizony segítségre szorul, mert hamarosan bele fog szeretni Chase
Remmingtonba, és nem tudja, hogyan védekezzen ez ellen.
85
Chase sosem tudta, milyen lá tvá ny tá rul a szeme elé, amikor hazajö n vacsorá zni.
Jillian néha az anyjá nak segített a konyhá ban, néha pedig a lá nyoknak olvasott a
szobá jukban. Most má r egyértelmű volt, hogy Abby és Marianne nem akar kü lö n lenni,
és Marianne szobá ja mindkettő jü ké. Idő nként Jillian levitte a lá nyokat a pajtá ba, és a
szénabá lá k kö zö tt bú jó cská zott velü k.
Most minden erejét ö sszeszedte, ahogy a Jilliannel való ú jbó li talá lkozá sra készü lt.
Valahá nyszor eszébe jutott a nő , emlékezett a kezére, ahogy megérintette ő t. Ez pedig
elindította a képzeletét, amit nem akart megá llítani. Azt akarta, hogy…
Amit minden férfi akar – testi kielégü lést.
– Jillian a nappaliban van – mondta Eleanor. – Nem fogod elhinni, mit csiná lnak.
Hangjá ban enyhe rosszallá s érző dö tt.
– Mit? Gyurmá znak a mahagó ni dohá nyzó asztalon? – Chase emlékezett anyja
kétségbeesésére, amikor így já tszottak Marianne-nel.
– Nem. Marianne meglá tta, hogy Jillian lakkozza a kö rmét. Azt akarta, hogy fesse be az
ö vét is. A kö rö mlakk halvá ny ró zsaszín, de akkor is… még csak há roméves.
Chase majdnem felnevetett, de nem akarta megsérteni az anyjá t. Nem tudta megá llni,
hogy meg ne jegyezze:
– Akkor sietek, nehogy még vacsora elő tt felnő jenek.
Amikor Eleanor szigorú an nézett rá , felkacagott, és elindult a nappaliba.
Marianne tú l fiatal ahhoz, hogy fesse a kö rmét. Lehet, hogy nem kéne…
Chase megá llt az ajtó ban, amikor meghallotta Marianne nevetését. Kö nnyű , szabad és
nyílt nevetés volt, még sosem hallotta a kislá nyt ilyen vidá mnak.
Amikor belépett, olyan lá tvá ny tá rult a szeme elé, amelyet szeretett volna ö rö k életére
elraktá rozni az emlékezetében. Jillian és Marianne egymá ssal szemben ü ltek a kanapén,
tö rö kü lésben, Abby pedig mellettü k térdepelt a padló n.
Jillian Abby egyik kezét fogta, és tréfá san tú lozva fú jdogá lta a kö rmeit. Abby
kuncogott.
– Lebegtesd ő ket – taná csolta Jillian. – Má r majdnem szá razak.
Most Marianne felé fordult. Nagyon ó vatosan végighú zta az ecsetet a kisuj-já n. Aztá n
visszatette a kupakot, és az ü veget az asztalra helyezte. Most megfogta Marianne kicsi
kezét, és az ujjait pontosan ú gy fú jta, ahogy az elő bb Abbyét.
Marianne nevetése betö ltö tte a szobá t.
– Csiklandó s! – kö zö lte, amikor a nagy kacagá stó l ú jra levegő hö z jutott.
– Nem csiklandó s. – Jillian já tékosan megvakarta Marianne nyaká t, mire a kislá ny a
fejét lehajtva még hangosabban kacará szott.
– Ez csiklandó s! – mondta Jillian. É s Abbyt is megcsiklandozta.
Ekkor Marianne hirtelen felugrott, és á tö lelte Jillian nyaká t.
– Kö szö nö m, anyu.
Marianne szavai Chase-t szinte a padló hoz szegezték, és lá tta, hogy Jillian is
meglepő dö tt. Tudta, hogy Marianne nem azért nevezte Jilliant anyunak, mert tudta, hogy
ő az anyja, hanem azért, mert a szíve azt kívá nta, hogy ez a néni az anyja legyen. Tudta,
hogy má s gyereknek van anyja. Lá tta ő ket a boltokban meg a tévében. Neki nem volt, és
azt akarta, hogy legyen.
Chase ekkor belépett a szobá ba, és odament a kanapéhoz. Jillian rá nézett, és lá tta,
hogy a nő nek kö nnyben ú szik a szeme.
Á tö lelte Abbyt, és megkérdezte:
– Mi folyik itt?
Abby meglengette a kezét az arca elő tt.
– Olyan a kö rmü nk, mint anyué.
86
Lá tta, hogy Jillian kö rmeit halvá ny ró zsaszín lakk fedi.

– Marianne megkért, hogy fessem ki az ö vét is. Nem hiszem, hogy á rtana. De lehet,
hogy az édesanyja megbotrá nkozott.
Hangja kicsit remegett, és meg is tudta érteni, miért.
– Menj, és mutasd meg a nagyinak – mondta Marianne-nek.
– É n is – énekelte Abby,
– Menjél te is. É s nyugodtan szó líthatod Eleanort nagyinak, nagyon ö rü lne neki.
Ebbő l Jillian rá jö tt, hogy Chase hallotta, amikor Marianne anyunak szó lította ő t.
Amikor a lá nyok kirohantak a konyhá ba, Jillian letette a lá bá t a padló ra.
– Nagyon meglepett.
– Azt elhiszem.
– Lá tja, hogy má s gyereknek van anyuká ja – folytatta Jillian. – Teljesen érthető , hogy ő
is akar egyet. Zavarta a dolog?
– Ő tényleg a maga lá nya.
– Igen, de há rom évvel ezelő tt ezt még nem tudta, és biztos nehéz a vá ltá s… Azt
hiszem, azt képzelte, hogy Marianne majd a feleségének fogja mondani ezeket a
szavakat.
Jillian kijelentése igaz volt. Nem mú lt el nap, hogy ne gondolt volna arra, Fran mirő l
maradt le, és hogy Marianne mit nem kap meg. Ma mégis olyan természetesnek tű nt a
kislá ny szá má ra, hogy Jilliant elfogadja anyjá nak.
– A való sá g talajá n kell élnü nk, Jillian. É s a való sá g az, hogy te vagy Marianne anyja.
Csend telepedett kö zéjü k, mely végtelennek tű nt.
Aztá n Jillian felá llt.
– Azt kérted Abbytő l, hogy édesanyá dat nagyinak szó lítsa. Lassan arra is gondolnod
kéne, hogy megkérd, téged szó lítson apunak.
– Majd így fog szó lítani, ha eljö tt az ideje.
Az elmú lt néhá ny hét eseményei most á lltak ö ssze az agyá ban, és rá jö tt, mit tehet
azért, hogy ez az idő minél elő bb eljö jjö n. Csak egy megoldá s lehetséges…
Szombat délutá n Jillian és Eleanor hú svéti tojá sokat festett a lá nyokkal a konyhá ban.
Holnap lesz virá gvasá rnap. Templom utá n egy kö zeli bevá sá rló kö zpontba mennek
hú svéti tojá sra vadá szni.
Jillian éppen Marianne-nek segített szép kék csíkot festeni egy tojá sra, amikor Chase
lépett be a há tsó ajtó n. Khakiszínű nadrá g és ing volt rajta, piros pó ló val, és olyan jó l
nézett ki, hogy Jilliannek szinte elá llt a lélegzete.
A férfi mosolyogva kérte Eleanort:
– Légy szíves, fejezzétek be a lá nyokkal a munká t egyedü l. Szeretnék Jilliannek
mutatni valamit. Egy ó ra mú lva itt vagyunk.
Jillian nem tudta, mit akarhat Chase, és nagyon kívá ncsi volt. Mégis tiltakozott.
– Nem hagyhatom itt ezt a rendetlenséget, hogy édesanyá d egyedü l takarítson fel.
– Ugyan má r – mondta Eleanor. – Ha Chase akar magá nak mutatni valamit, akkor az
fontos. Menjen csak.
Jillian végignézett a ruhá zatá n, amelyet azért vett fel, há tha rá csö ppen a festék. Egy
ró zsaszín pó ló volt rajta és kényelmes farmernadrá g.
Chase kitalá lta a gondolatait.
– Rendben vagy így. Csak hozd a dzsekidet.
Jillian késztetést érzett arra, hogy gyorsan megfésü lkö djö n, felrakjon egy kis rú zst, és
rendbe szedje magá t. De aztá n lehű tö tte magá t. Ez nem talá lka.
87
Mégis annak tű nt, ahogy Chase kivezette ő t a há tsó ajtó n, és a há z oldalá n a

fő bejá rathoz vitte.
– Mi olyan fontos, hogy nem fejezhettem be a tojá sfestést?
– Most szereztem, és szeretném, ha kipró bá lná d, mielő tt elrakom.
Jillian nem tudta elképzelni, mirő l beszél. Aztá n, amikor befordultak a sarkon,
meglá tta. A kocsifelhajtó n egy fekete amish szekér á llt, elő tte egy hatalmas barna ló .
– Mi ez? – kérdezte Jillian.
– Nos, ha eskü vő ket tervezü nk ide, arra gondoltam, ez nagyszerű ö tlet. Rá adá sul a
lá nyok is élveznék a kocsiká zá st. Ki akarod pró bá lni?
Jilliannek nagyon tetszett az ö tlet, és ajka széles mosolyra nyílt.
– Igen!
Chase segített neki felszá llni a kocsira, erő sen fogta a kezét, ahogy fellépett. Jillian
ö rü lt a segítségnek. Lenézett a férfira, és ú gy érezte, élettel telik meg egész benső je.
Nyelt egy nagyot, és megkérdezte:
– Hová megyü nk?
Amikor Chase bemá szott és leü lt mellé, kö zel voltak egymá shoz a faü lésen, vá lluk és
karjuk ö sszeért.
– A há tsó ú ton fogunk menni. Van ott egy hely, amelyet meg akarok mutatni neked.
Má r nyíltak a virá gok, fő leg já cintok és ná rciszok. Az aranyeső teljes pompá já ban
virított. Az egész nap valahogy tö kéletes volt, vibrá ló és éneklő . Olyan gyö nyö rű séges,
amit csak a tavasz tud hozni a természetbe. Nem beszéltek. Chase idő nként csettintett a
ló nak, és gyakran pillantgatott Jillianre.
Amikor észrevette, hogy nézi ő t, Jillian csak elmosolyodott, és mélyen belélegezte a
meleg, fű illatú levegő t, Chase illatá t, és egy ú j élet ígéretét.
Má r nem is tudta, mió ta kocsiká znak, amikor Chase egy fedett hídra mutatott. Lá tszott
rajta, hogy nagyon Ö reg, de felú jítottá k, nemrég á tfestették, és most piros volt, fehér
díszítéssel.
Amint á thaladtak rajta, Jillian megkérdezte:
– Biztonsá gos?
– Biztonsá gosabb, mint sok híd, amelyen á t szoktá l menni. Ezt helyi mérnö kö k
ellenő rzik minden évben.
A híd má sik oldalá n megá lltak, és Jillian megfordult, hogy még egyszer szemü gyre
vegye a lá tvá nyt, amely egy Moss festményre emlékeztette. A mű vész nagy mestere volt
az amish élet és a vidéki jelenetek megö rö kítésének, melyek megnyugtattá k az ember
szívét és lelkét.
Jillian kiakasztott néhá ny bekeretezett Moss festményt a laká sá ban. Nemsoká ra ö ssze
fogja pakolni a holmijá t, és akkor majd felakasztja a képet a lá nyok szobá já ban… és az
ö vében… ha itt marad a há zban.
– Még mindig Remmington birtokon vagyunk?
– Nem, azt kö rü lbelü l negyed mérfö lddel ezelő tt elhagytuk.
A patak sebesen folyt, tajtékot vetve a kö veken. Gyors volt, mert néhá ny napja sokat
esett. Ma viszont egyetlen felhő sem volt az égen.
– Hogy voltá l képes mindezt itt hagyni annak idején? – kérdezte halkan Jillian.
– Azt hiszem, itt az ideje, hogy elmondjak neked valamit.
Jillian szívverése felgyorsult.
– Mit?
– Eleanor nem az igazi anyá m.
Jilliant semmi sem lephette volna meg jobban.
– Ö rö kbe fogadtak?
88
– Nem. – Chase a kantá rt csavargatta, tekintete messzire révedt.

– Tizennyolc éves koromban megtudtam, hogy az egész addigi életem egy nagy
hazugsá g volt.
Jillian majdnem felkiá ltott meglepetésében, de visszatartotta magá t, és nem kérdezett
semmit, Chase pedig így folytatta:
– Mindig is éreztem valamiféle tá volsá gtartá st a szü leim kö zö tt, valamit, amit nem
tudtam megmagyará zni. Amikor á tmentem Scottékhoz vagy a tö bbi bará tomhoz, lá ttam,
hogy az ő szü leik… má sok. Addig nem talá ltam erre magyará zatot, amíg rá nem jö ttem az
igazsá gra.
– Hogyan jö ttél rá ?
Kis szü net utá n Chase folytatta tö rténetét.
– Tizennyolc éves koromban elhatá roztuk néhá ny bará tommal, hogy Euró pá ban
tö ltü nk pá r hetet. Szü kségem volt a szü letési anyakö nyvi kivonatomra, hogy ú tlevelet
csiná ltassak. A padlá son volt, egy dobozban. Az okmá nyon egy má sik nő nevét talá ltam,
Doreen Edwardsét. Egybő l odafutottam apá mhoz a papírral, és megtudtam a tö rténetet.
Apá mnak viszonya volt ezzel a Doreennel, aki egyébként énekesnő volt. Karriert akart,
nem gyereket. Amikor terhes lett, el akarta vetetni a babá t, de apá mnak sikerü lt
meggyő znie ő t, hogy ne tegye. Eleanor mindig oda volt apá mért, szerelmes volt belé.
Kisgyerek koruk ó ta szomszédok voltak. Apá m tudta ezt, és megkérte Eleanort, hogy
menjen hozzá feleségü l, és segítsen neki felnevelni a gyereket – azaz engem.
Jillian most nagyon megsajná lta azt a tizennyolc éves fiú t, akit bizonyá ra teljesen
lesú jtott ez a hír.
– Ezt szinte el sem tudom hinni, Chase. Mit csiná ltá l ezutá n?
– Dü hö s voltam mindkettő jü kre… fő leg apá mra. Hiszen addig szinte piedesztá lra
emeltem ő t, és aznap lezuhant onnan. Minden addigi tiszteletem és csodá latom semmivé
foszlott. Azt hiszem, fő képp azért, mert akkor jö ttem rá , hogy soha nem szerette Eleanort
ú gy, ahogy a szü lő anyá mat. Nem is hiszem, hogy egyá ltalá n megpró bá lta.
– Beszéltél errő l vele?
– Tú l mérges voltam ahhoz. Azon a nyá ron sokat hallgattunk. Aztá n felvettek a
fő iskolá ra, és nem jö ttem vissza, csak rö vid lá togatá sokra. Amikor megszereztem a
doktorá tusomat, Washingtonba kö ltö ztem.
– Egész idő alatt elidegenedve éltetek egymá stó l?
– Még akkor is, amikor apá m meghalt. Most má r bá nom. Nagyon gyö tö r miatta a
lelkiismeret. Azó ta megértettem, hogy mindenkinek lehetnek gyengéi egy bizonyos
helyzetben. Ugyanakkor a lelkem egy része még mindig haragszik rá , mert hazudott
nekem.
– Na és Eleanor?
– Miutá n az első elkeseredésem elmú lt, rá jö ttem, hogy apá m kérésére hallgatta el
elő lem az igazsá got. Ezért aztá n rá nem is haragudtam annyira. Elő szö r persze ú gy
éreztem, hogy azok a kö telékek, amelyeket éreztem vele kapcsolatban, nem is léteztek.
De az évek mú lá sá val mindig ú gy gondoltam rá , mint az anyá mra. Ezt azonban csak
néhá ny héttel ezelő tt mondtam meg neki. Most viszont ú gy érzem, rendbe jö tt a
kapcsolatunk, hosszú idő ó ta elő szö r.
– Na és mi a helyzet az igazi anyá ddal?
– Talá lkoztam vele. Egyszer. Semmi kö zü nk nem volt egymá shoz, és ő nem akarta
felvenni velem a kapcsolatot. Ú gyhogy nem is lett belő le semmi.
Jillian megragadta a férfi karjá t.
– Chase, annyira sajná lom. Ezért mondtad nekem azt, hogy a titkok tö nkreteszik az
életet, ugye?
89
– A titkok mindig kiderü lnek, és visszaü tnek. Ezért kell elmagyará znunk Abbynek és
Marianne-nek, hogy mi tö rtént, mihelyt elég okosak lesznek, hogy megértsék.
Amikor Jillian hallgatott, Chase megkérdezte:
– Ki akarsz szá llni egy kicsit? Van itt egy pokró c.
A hangjá ban volt valami, ami azt sú gta Jilliannek, hogy még van mondanivaló ja.
– Persze. Gyö nyö rű ez a hely.
Leü ltek a pokró cra, nézték a patakot, és Jillian nem tudta megá llni, hogy ne dő ljö n a
férfi vá llá nak és ne fogja meg a karjá t.
– Sajná lom, hogy á t kellett menned mindezen. A fiatal évek éppen elég nehezek ilyen
bonyodalmak nélkü l is.
– Neked is nehéz volt?
– Akkoriban apá mat pró bá ltam megkeresni. Az interneten is kutattam, és valahogy
megszereztem a címét, aztá n írtam neki, de a levelek visszajö ttek.
– Ne is jö tt el az eskü vő dre?
Chase sok mindent megosztott most vele, neki is ugyanezt kéne tennie, legalá bbis
ebben az egy dologban.
– Szereztem egy címet, és elkü ldtem neki a meghívó t. De aztá n nem telefoná lt, nem is
jö tt el, így há t feladtam. Lehet, hogy ú j csalá dja van, és nem akarja, hogy a mú ltja
kísértse.
– Nekem is ugyanez volt az érzésem, amikor felkerestem anyá mat, és rá jö ttem, hogy
nem akar tudni ró lam. Megvolt neki a maga élete, és nem akarta, hogy bá rmi megzavarja
azt.
Chase kö zelebb hajolt Jillianhez, és a tenyerébe fogta az arcá t.
– A mi életü nket pedig a gyerekcsere dú lta fel.
Kö zben a hü velykujja lassan végigsimította az asszony felső ajká t, elő re-há tra, elő re-
há tra. Jillian megérezte, hogy a férfi most nem vá r vá laszt.
Minden igyekezete ellenére beleszeretett Chase-be. A kö ztü k lévő érzés most má r
sokkal tö bb, mint testi vonzalom. É s nem tudta, hogyan lesz képes ezt a helyzetet
kezelni.
A szél tavaszi illatokat hozott, Chase pedig lefektette ő t a pokró cra. Jilliannek eszébe
sem jutott tiltakozni, mert ő is akarta. Má r hetek ó ta készü lő dö tt a dolog. Chase csó kja
éhes volt és kö vetelő ző , és annyira mély és heves, hogy nem tudott ellená llni. Amikor a
férfi abbahagyta a csó kot, Jillian vá gyott a folytatá sra, és tudta, hogy a férfi lá tja ezt a
szemében.
Mély nyö géssel ú jra megcsó kolta, a pó ló já t kihú zta a farmerjá bó l. Szá já t megint
elszakította az ö vétő l, és most az arcá t és a nyaká t becézte az ajká val. Jillian keze a férfi
karjá n dagadó izmokat simogatta, tö bbet akart megérinteni belő le, de ugyanakkor most
nem tehetett má st, mint hagyni, hogy a férfi érintse meg ő t.
A férfi most megcsó kolta a halá ntéká t, majd a fü lcimpá já t. Jillian gerincén mintha
tű zfolyam vonult volna végig. Ekkor Chase kikapcsolta melltartó já nak kapcsá t, és kezét
rá tapasztotta Jillian mellére. Hü velykujjá val simogatta a mellbimbó já t, amitő l Jillian
elvesztette minden ö nuralmá t. Vá gy és kéjes kívá nsá g já rta á t.
Amikor a férfi keze mozdulatlan lett, nem értette, mi tö rtént. Chase a csó kot is
abbahagyta.
Jillian kinyitotta a szemét, és rá nézett. Fá jó n hiá nyzott neki a férfi érintése… mélyen,
valahol a teste mélyén…
Chase barna szeme szinte fekete volt a vá gytó l. Mégis ezt mondta:
– Addig nem akarok tová bb menni, amíg egy nagyon fontos kérdést fel nem teszek
neked.
90
Jillian vá rt.
– Hozzá m jö ssz feleségü l?
91
11. FEJEZET
Jillian annyira meglepő dö tt Chase há zassá gi ajá nlatá n, hogy hirtelen csak ezt tudta
kérdezni:
– Miért?
Chase-én lá tszott, hogy ez a kérdés nem esik tú l jó l neki, de nem akartja kimutatni. Ha
nem Marianne-rő l vagy Abbyrő l volt szó , akkor nagyon beletö rő dő és nyugodt tudott
lenni.
– Nagyon fá jdalmas helyzetben vagyunk, amelyben nincs sok lehetséges megoldá s.
Velem vagy veled éljenek a lá nyok? Hogyan, mikor és hol? Véleményem szerint a
há zassá g jelentené a tö kéletes megoldá st.
– A há zassá g ritká n jelent megoldá st – tiltakozott Jillian, Ericre gondolva.
– Nézzü nk szembe a dologgal, Jillian. Fantasztikus a vonzalom kettő nk kö zö tt. Miért
harcolná nk ellene? Miért nem lépü nk há zassá gra, mintha ü zletet kö tnénk, amely
mindkettő nk szá má ra hasznos?
– Ü zleti megá llapodá s?
Chase egy pillanatig bosszú snak lá tszott, aztá n megvonta a vá llá t.
– Természetesen tö bb lenne anná l, mert megosztaná nk az életü nket. Együ tt aludná nk,
ennénk és nevelnénk a lá nyokat. Ezek nagyon erő s kö telékek.
Igen, való ban erő s kö telékek, gondolta Jillian. De hol van itt a szerelem? Hol van a
tö kéletes lelki tá rs megtalá lá sa? A szíve mélyén hitte, hogy Chase az ö vé lehet. De még
rá gondolni is félt, hogy ilyesmibe beleugorjon. Talá n, mert a férfi még nem szabadult
meg a mú ltjá tó l. É s talá n még ő sem.
Annak idején Ericbe is beleszeretett, és mi lett a vége?
Abbyt kö szö nheti neki, és most Marianne-t. Mind a két lá nyt szerette, teljes szívébő l.
Hogyan is tudna bá rmelyikü ktő l elvá lni? Vagy Chase-t megfosztani tő lü k?
Azonban a há zassá g olyan, mint amikor az ember ejtő ernyő nélkü l ugrik le a géprő l,
és neki bíznia kéne Chase-ben. Meg tudja ezt vajon tenni?
– Gondolkodnom kell errő l.
A férfi hangja mélyen és rekedten szó lt:
– Adok neked idő t, amennyi csak kell.
Pillantá sa elá rulta, hogy akarja ő t. De vajon jó szá ndékbó l menne bele ebbe a
há zassá gba? Vagy csak ü gyesen irá nyítja ő t, hogy mellette maradjon, és így mind a két
lá ny apja maradhasson?
Meg kell bizonyosodnia, mielő tt vá laszt ad.
Amikor Chase ú jra kinyú jtotta a kezét, és há trafésü lte Jillian hajá t a homloká bó l,
hatá rozottan kijelentette:
– Jó lesz nekü nk együ tt, Jillian. Azt hiszem, ezt te is tudod.
Jillian teste má r attó l megremegett, ahogy Chase a hajá hoz ért. Igen, nagyon jó lenne
nekik együ tt – az á gyban. De a há zassá g tö bb ennél. Jillian még mindig hitte, hogy a
há zassá g egy életre szó l.
Vasá rnap délutá n a bevá sá rló kö zpont parkoló já nak egy részét szalmá val terítették le.
Chase Marianne kezét fogta, Jillian pedig Abbyt vezette kézen fogva. A lá nyok szeme
csillogott az ö rö mtő l. A parkoló teli volt gyerekekkel, szü lő kkel, színes lufikkal és
életnagysá gú nyuszikkal, azaz nyuszinak ö ltö zö tt felnő ttekkel, kosá rral a kezü kben.
92
Minden gyerek kapott egy kosá rká t, és sípszó ra majd elkezdik kutatni a széná ban, annyi
mű anyag tojá st szerezve, amennyit csak tudnak. Ezeket a tojá sokat aztá n kü lö nféle
ajá ndékokra lehet bevá ltani, édességtő l kezdve kitö mö tt á llatokig. A kö rnyéken rengeteg
étel- és italá rus kíná lta portéká já t. Volt ott minden: hot-dog, sü lt krumpli, fagylalt és
vattacukor.
– Kereshetjü k má r a tojá sokat? – kérdezte Marianne Chase-tő l. Arcá n ott ragyogott a
napsugá r, amely mindent bearanyozott ezen a csodá latos délutá non.
– Majd ha elhangzik a sípszó .
– Há ny tojá st fogtok talá lni? – kérdezte Jillian, aki minden alkalmat megragadott, hogy
a lá nyokat szá molni tanítsa.
– Egy brillió t – vá gta rá Abby, és mindnyá jan nevettek.
Amió ta hazajö ttek a sétakocsiká zá sbó l, Jillian nagyon visszahú zó dó volt. A férfi
szá má ra teljesen egyértelmű volt, hogy ez a megoldá s. Azonban tudta, hogy Jilliantő l
nagy kérés azt vá rni, hogy felejtse el, amit a férje vele tett. Szerette volna, ha a nő mesél
neki errő l. Szerette volna, ha elmondja neki, miért nem tud bízni. Tudta a tényeket, de
akarta lá tni, milyen mélyen érintette a nő t.
A lá nyok kivá lasztottá k a kosaraikat, melyeket egy piros kabá tos fehér nyuszi kíná lt
nekik. Abby felemelte a kosará t Chase felé.
– Lá tod, milyen szép? Ró zsaszín.
Valahá nyszor erre a kis arcra pillantott, a férfinak megolvadt a szíve. Még mindig nem
fogta fel teljesen, hogy Abby az ő lá nya. Amikor este lefektette ő t az á gyba, tudta, hogy
képtelen lenne Marianne és Abby kö zö tt vá lasztani. Mindkét kislá nyt
visszavonhatatlanul a szívébe zá rta.
Leguggolt Abbyhez, és megkérdezte:
– Azt akarod, hogy anyu menjen veled tojá st keresni, vagy én segítsek?
– Téged akarlak – mondta a kislá ny. Két kis karjá val á tö lelte a nyaká t, és megcsó kolta
az arcá t.
Chase mély lélegzetet vett, erő sen pislogott, és ő is á tö lelte Abbyt. Most minden
eddiginél jobban szerette volna, ha Jillian igent mond az ajá nlatá ra.
Marianne Jillian ruhá já t rá ncigá lta, és a startvonalra mutogatott, ahol má r sorakoztak
a gyerekek. Valamit Jillian fü lébe sú gott, a nő pedig nevetett. Most má r mindig anyunak
hívta Jilliant és Chase alig vá rta, hogy Abby is apunak kezdje ő t szó lítani.
Ő k is felsorakoztak a négy éven aluli gyerekekkel és szü leikkel. Az idő sebb gyerekek
tojá svadá szata majd késő bb lesz.
Amikor megszó lalt a síp, mindenki tojá sok utá n kezdett kotorá szni a friss szalmá ban.
Mindenhol nevetés, izgatott kiá ltozá s, kacagá s hallatszott. A gyerekek szeme mohó n
csillogott, mindenki nagyon jó l szó rakozott. Chase és Abby együ tt haladt Jilliannel és
Marianne-nel, olyan gyorsan, amennyire csak tudtak, mégsem hagytak ott egyetlen
meglelt tojá st sem.
A szalma illata erő s volt, de Chase mégis érezte Jillian parfü mjének illatá t, ahogy
egyszerre nyú ltak egy tojá shoz.
Gyerekek és szü lő k tolongtak kö rü lö ttü k, és valaki meglö kte Jilliant. A nő elvesztette
egyensú lyá t, Chase pedig elkapta, és beledő ltek a szalmá ba. Jillian rajta volt, ő pedig
szorosan á tö lelte. A nő eleinte nevetett, és vidá man megjegyezte, hogy tú l sok a gyerek
és a tojá s egy helyen. De a kö vetkező pillanatban belenézett a szemébe fentrő l, Chase
pedig alulró l pillantott fel rá . Hirtelen a kö rü lö ttü k lévő vilá g megszű nt létezni a
szá mukra. A férfi teste annyira vá gyott most rá , hogy tudta, a nő is érzi férfiassá gá t.
Marianne és Abby folytatta a keresgélést a szalmá ban, mert jobban érdekelte ő ket a
tojá sgyű jtés, mint az, amit a szü leik mű velnek. Chase most nem akart semmi má st, csak
93
ott fekü dni, érezni, ahogy Jillian lá gyan az ő kemény testéhez simul, beszívni
parfü mjének és samponjá nak illatá t, és gyengéden simogatni a há tá t, mintha ez az esés
nem véletlenü l tö rtént volna.
– Nehogy elveszítsü k ő ket a tö megben – suttogta Jillian.
– Persze. Meg aztá n rá nk is taposnak, ha nem mozdulunk. – Hangja kö nnyed volt,
pedig egyá ltalá n nem érezte kö nnyednek magá t.
Jillian megkö nnyebbü ltnek lá tszott, és gyorsan talpra ugrott. Aztá n keresni kezdték a
gyerekeket.
A hú svéti tojá skeresés utá n beá lltak a sorba, hogy a lá nyok megkapjá k a jutalmakat.
Szerencsére mindkét lá ny kö rü lbelü l ugyanannyi tojá st talá lt. Marianne egy hatalmas
hú svéti nyuszit vá lasztott, Abby pedig mű anyag madarat. Ezutá n leü ltek egy padra,
sü teményt ettek és ü dítő t ittak. Marianne segített a lá nyoknak, hogy ne legyenek
tú lsá gosan maszatosak.
Chase elégedetten nézte ő ket. Beszélgettek a birtokon tartandó eskü vő krő l, azokró l a
nevelési elvekrő l és ü nnepekrő l, amelyeket majd a lá nyok életében be szeretnének
vezetni. Tudta, hogy helyesen dö ntö tt, amikor megkérte Jillian kezét.
Most viszont szerette volna tudni a vá laszt.
Hazafelé menet a kocsiban gyerekdalokat énekeltek. Chase mély baritonja és Jillian
kedves szoprá nja tö kéletes ö sszhangban zengett.
Jillian egyszer csak rá pillantott.
– Milyen érdekes, hogy ezeket a dalokat mind ismered.
– Marianne-nek megvan mind kazettá n, és á llandó an hallgatja ő ket. Néhá nyra még
gyerekkorombó l emlékszem. Annyira még nem vagyok ö reg, hogy elfelejtettem volna
ő ket.
Tizenkét évvel idő sebb volt Jilliannél, és most szerette volna tudni, hogy ez zavarja-e
ő t. Jillian jó val érettebb volt, mint a huszonhét éves nő k á ltalá ban, és amikor vele volt,
soha nem érezte, hogy idő sebb ná la.
– Nem is erre céloztam. Fran ugyanannyi idő s volt, mint te?
– Igen. – Nagyon szerette volna tudni, mi já r Jillian fejében. Az, hogy ő még mindig
nem tudja elengedni Fran emlékét? Vajon ez dö ntő tényező ná la? De há t nem ígérheti
neki, hogy valaha is képes lesz erre. Fran a szívének egy darabja volt, és azt nem lehet
csak ú gy elfelejteni.
– Az édesanyá d tudja, hogy beavattá l a csalá di titokba?
– Tegnap este elmondtam neki.
– Jó .
Jillian megkö nnyebbü ltnek tű nt, és Chase megértette, hogy nem szereti a titkokat,
aká rcsak ő . Ez jó dolog. Ú gy tű nik, hasonló értékeket vallanak, és ez a há zassá gukat
erő ssé teheti. De az is lehet, hogy csak kétségbeesetten keres valamiféle kö zö s pontot.
Azonban nem sü rgetheti ő t, és nem is erő skö dhet. Jilliannek egyedü l kell dö ntenie.
Mihelyt hazaérnek, félrevonja, és megkérdezi, hogyan dö ntö tt. A vá rakozá sba beleő rü l.
Egy ó ra mú lva megérkeztek Willow Creekbe, a lá nyok beszaladtak a há zba. Alig
vá rtá k, hogy Eleanornak elmeséljenek mindent és megmutassá k a nyereményeiket.
Amint beléptek a há zba, Jillian odasú gta Chase-nek:
– Ha elmesélik a sü teményt is, Eleanor nem fog ö rü lni, hogy elvettü k az étvá gyukat a
vacsorá tó l.
– Há t, biztosan nem – kuncogott Chase. – De talá n el tudjuk halasztani a vacsorá t.
Amikor a konyhá ba értek, Abby és Marianne má r javá ban csacsogtak Chase anyjá nak,
á m Stan és Ralph is ott voltak. Senki nem tű nt vidá mnak.
94
– Taká csatká k tá madtá k meg a rü gyeket – hadarta izgatottan Ralph, és furcsa

pillantá st vetett Stanre. – É n azonnal el akartam kezdeni a permetezést, de Stan…
Stan elkerü lte Chase pillantá sá t.
– Arra gondoltam, megvá rjuk, míg hazajö ssz.
Chase tudta, hogy itt az atká kon kívü l valami má sró l is szó volt. De ú gy gondolta,
aká rmi is az, majd idő ben kiderü l. Nagyon szeretett volna beszélni Jilliannel, de most
vá rnia kell vele.
– Á tö ltö zö m, és talá lkozunk a vegyszerraktá rban.
Stan elindult a há tsó ajtó felé.
– Elő készítek mindent.
Az anyja és Jillian a lá nyokkal voltak elfoglalva, így aztá n Chase végigment a halljon, le
a lépcső n.
Ralph kö vette.
– Van még valami? – kérdezte Chase.
Ralph az ujjá val nyű tt vá szonkalapja karimá já t szorongatta. Ú gy á llt ott, mintha nem
tudná , hogyan is kezdje.
– Stan azt akarta, hogy ne szó ljak magá nak a ká rtevő krő l egy szó t sem. É n viszont ú gy
gondoltam, tudnia kell ró la.
– Nem értem a dolgot.
– É n sem. Hiszen nagyon jó l tudja, hogy ilyenkor azonnal cselekedni kell… Mintha…
– Mirő l van szó ?
– Tudja, hogy mindig tiszteltem az apjá t.
– Tudom. É s ő is nagyra tartotta magá t.
– Alkalmazott engem, pedig nem tudtam se írni, se olvasni, és sehol má shol nem
kaptam volna munká t.
– Tudok ró la.
– Tartoztam neki, és ha maga megtart engem az á llá somban, magá nak is tartozom.
– Nagyra értékelem a hű ségét. – Chase tudta, hogy Ralphná l csak tü relemmel lehet
bá rmit elérni, ezért vá rt.
– A nagybá tyja nem ö rü l annak, hogy maga és Miss Jillian ö sszejö nnek.
– Ezt honnan tudja?
– Hallottam, amit az édesanyjá val beszélgettek.
Chase elmondta az anyjá nak, hogy megkérte Jillian kezét, mert ez a dö ntés ő t is
érintette. Ő azonban a véleményét megtartotta magá nak. Lehet, hogy inká bb a
nagybá tyjá val beszélte meg a jö vő lehető ségeit.
– Kö szö nö m, hogy elmondta. Majd beszélek vele, és talá n kiderü l minden.
– Ne mondja meg neki, hogy ezt elá rultam.
– Nem fogom. Majd valahogy má sképp térek a tá rgyra. Nagyon helyesen tette, hogy
elmondta nekem.
Az idő s férfi bó lintott, majd hozzá tette:
– Nem akarok viszá lyt kelteni.
– Nem lesz viszá ly. Biztos vagyok benne, hogy Stannek jó oka volt rá , hogy nem akart
nekem beszélni az atká kró l.
Lá tta Ralph arcá n, hogy nem tudja elképzelni, mi lehet az az ok, és az az igazsá g, hogy
ő maga se tudta.
Még csak a hajnal á rnyai já tszadoztak Jillian há ló szobá já ban, amikor meghallotta,
hogy a kilincs elfordul, és az ajtó nyikorogva kinyílik. Egybő l éber lett.
– Jillian?
95
Chase hangja volt az, és Jillian megnyugodott.

– Mi az? – Elfogta az aggodalom a lá nyok miatt.
Ekkor Chase bejö tt a szobá já ba. Farmerban és pó ló ban volt.
– Akarok valamit mutatni neked. Vegyél kö ntö st és papucsot.
– De…
– Siess, kü lö nben lemaradsz ró la. A hallban vá rlak.
Fogalma sem volt, mi lehet az, amit mutatni akar neki, de azért berohant a
fü rdő szobá ba, megmosta a fogá t, gyorsan megfésü lkö dö tt, felvette ró zsaszín kö ntö sét, és
belebú jt a papucsá ba.
Chase rá mosolygott, mint egy huncut gyerek, akinek valami nagy titka van.
– Csak tíz percü nk van.
Jillian hagyta, hogy Chase karon fogja. Lement vele a lépcső n a konyhá ba, aztá n a
há tsó ajtó n ki a há z mö gé. Menet kö zben Chase leakasztotta a dzsekijét a fogasró l, és
Jillianre terítette. Jillian bebú jt a kabá tba, és kicsit zavarban volt, mert attó l félt, hogy
szö rnyen néz ki. Jillian belekarolt Chase-be, ahogy á tsétá ltak a há tsó kerten, és megá lltak
a patak és a borü zem kö zö tt.
Aztá n ő is meglá tta. Az ég narancssá rga, vö rö s és halvá ny ró zsaszín volt, ahogy a nap
felemelkedett a horizont fö lé. Má r nem is emlékezett rá , mikor lá tott utoljá ra
napfelkeltét.
– Tegnap fantasztikus volt – mondta Chase. – Arra gondoltam, te is szeretnéd lá tni.
A színek most má r szinte tomboltak, és Jillian tudta, hogy ha egy pillanatra má sfelé
tekint, lekési egy ú j nap szü letését. Chase karja á tö lelte a vá llá t, és Jillian ú gy érezte,
minden tö kéletes most.
Szereti ezt a férfit. Vajon hazudik magá nak, amikor azt hiszi, hogy há zasok lehetnek?
Becsapja magá t, ha azt hiszi, hogy Chase valaha is elfelejti a feleségét?
Chase most kö zelebb vonta magá hoz, és az elő ttü k elterü lő vidékre mutatott, a sző lő k
hosszú sorá ra a lá gy lanká kon, s a fá kra a patak mentén.
– Aká rmerre is já rtam életem sorá n, sose lá ttam semmi ehhez fogható t, semmit, ami
ennyire sokat jelentett volna nekem.
A tavasz szinte kö rü lö lelte Jilliant – a fű zö ldje, a virá gok színpompá ja, a friss illatok.
Olyan való sá gos volt most minden, ahogy ott á llt Chase-zel, olyan természetes. Abbyre és
Marianne-re gondolt, és arra az életre, amelyet há zaspá rként élhetnének, együ tt a
lá nyokkal.
– Gondolkodtam a há zassá gi ajá nlatá n – szó lalt meg nagyon halkan, mikö zben a nap
egyre magasabbra há gott, és mindent elá rasztott ragyogó fényével.
Nem mondhatja meg neki, hogy szerelmes belé. Ez a szerelem olyan teher lenne a
férfinak, amit nem kívá n. Egy teher, amely csak akadá lyozná azt a kapcsolatot, amelyet
éppen most igyekeznek megkö tni. De azt is tudta, hogy a férfi céljai és szá ndékai
ugyanazok, mint az ö vé.
– Azt hiszem, a há zassá g mindkettő nknek megadná azt, amit akarunk.
Chase egy pillanatig hallgatott, majd megkérdezte:
– Mit akarsz, Jillian?
– Boldog csalá dot Marianne-nek és Abbynek. Biztonsá gban akarom magam érezni, és
tudni, hogy mit hoz a holnap.
Chase most szembefordult vele, és felemelte az á llá t.
– É s az éjszaká kat is velem akarod tö lteni, nem csak a nappalokat?
A férfi éhes pillantá sa elá rulta, hogy vá gyik rá . Jillian is vá gyott rá .
– Igen.
96
Chase csó kja mindig csá bító an érzéki volt. Mindig szenvedélyt korbá csolt benne,
egész testében égő vá gy remegett, elméjében pedig olyan képeket gerjesztett, melyeket
nem tudott elfelejteni. Most, amikor Chase a karjaiba zá rta és ajká t az ajká ra tapasztotta,
má s volt a csó kja. Nem érezte benne a szelíd, érzéki rá beszélést és csá bítá st, csak a férfi
vad éhségét és vá gyá t. Ez izgalomba hozta, ugyanakkor félelem is ébredt benne, hogy mit
akarhat tő le. Nem volt az a fajta férfi, aki kevéssel beéri. Eric viszonya utá n azon gyö tö rte
magá t, vajon mit tett rosszul. Talá n nem adott a férjének eleget… talá n nem volt elég jó
az á gyban. Ez a régi aggodalma most visszatért, és ú jra gyö tö rni kezdte.
Elhú zó dott Chase-tő l, mert tudni akarta, mit vá r tő le, mielő tt még jobban
belebonyoló dnak kettejü k kapcsolatá ba.
A férfi tekintete mintha azt kérdezte volna tő le, miért vonult ilyen hirtelen vissza.
– Ú gy tervezzü k, hogy fogadalmat teszü nk, Chase. Szeretném tudni, neked ez mit
jelent.
Chase szeme most olyan szelíd és kedves lett, amilyennek még sosem lá tta.
– Szá momra a há zassá gi fogadalom azt jelenti, hogy a te érdeked és jó léted
ugyanolyan fontos nekem, mint a sajá tom. A fogadalom azt jelenti, hogy hű séges leszek
hozzá d.
Jillian szerette Chase-t, és má r bízni is tudott benne. Eric halá la utá n megfogadta, hogy
soha tö bbé nem bízik meg egy férfiban sem.
– Nem kell elsietnü nk a dolgot – mondta Chase. – Tervezhetü nk ő szi eskü vő t is. Ami
pedig az együ tt tö ltendő éjszaká kat illeti, addig vá rok, amíg kész nem vagy rá . Nagyon
akarlak téged, de nem vagyok á llat. Semmi olyat nem fogok rá d erő ltetni, amit nem
akarsz.
– Kö szö nö m – rebegte Jillian. Most érezte csak, mennyire ideges volt emiatt. Jobban
meg kell ismernie a férfit, és a lá nyoknak is meg kell bará tkozniuk a gondolattal.
– Azt hiszem, Marianne és Abby nagyon fognak ö rü lni.
A férfi hosszan tanulmá nyozta Jillian arcá t, majd azt mondta:
– Igen, szerintem is.
– Na, és az édesanyá d? Szerinted ő hogyan fogadja majd?
– Majd megtudjuk, ha elmondjuk neki.
Jillian szerette volna kicsit magá ban is á tgondolni a dolgot, de há t terveket kell
készíteni. Chase má r nagyon szerette volna a magá énak tudni ő t is és Abbyt is.
A férfi há trasimította Jillian hajá t, és ú jra megcsó kolta, olyan mélyen és vadul, hogy a
nő azt hitte, most rö gtö n a fö ldre kerü lnek, és itt fognak elő szö r szeretkezni. Nyelve
megint tü zelő vá gyat gerjesztett benne, és nemsoká ra Jillian is szenvedélyesen tapadt a
férfi testér, és megremegett, amikor megérezte Chase á gaskodó vá gyá t.
A férfi keze a dereká ra tévedt, kibontotta az ö vét, keze rá simult a mellére a há ló ingen
keresztü l. Hü velykujjá val végigsimította a mellbimbó já t, s olyan tü zet gyú jtott benne,
hogy Jillian attó l félt, meggyullad.
– Má r alig vá rom, hogy mindenü tt megérintselek – suttogta a férfi. Jillian
képzeletében pedig megjelent Chase hatalmas á gya, az ö sszegyű rt lepedő és az együ tt
tö ltö tt szenvedélyes, szerelmes éjszaka. A férfi most kigombolta pamut há ló ingének felső
gombjá t. Végigcsó kolta nyaká t, és forró ajká t nemsoká ra mellei kö zö tt érezte. Szinte
égette a bő rét a férfi forró lehelete.
A férfi felemelte a fejét, és rá mosolygott.
– Vá rok, ameddig csak akarod, de ez nem jelenti azt, hogy nem pró bá llak meg még ma
este az á gyamba csalni.
Jillian most megismerhette Chase humoros oldalá t is, és nagyon tetszett neki. Amikor
visszajö tt a hangja, megkérdezte a férfit:
97
– Azt hiszem, ez nehéz lesz, mivel az édesanyá d is a há zban van.

– A pajtá ba mindig besurranhatunk – mondta Chase mosolyogva, mikö zben
visszagombolta a há ló ingét és megkö tö tte az ö vét.
– A pajta nagyon kalandos hely…
– Há t nem lenne jó ezzel kezdeni a há zassá gunkat? Egy kalanddal?
Jillian nevetett, a férfi pedig a karjá ba zá rta.
– Meglá tod, jó l dö ntö ttü nk.
Jillian nem tudta, hogy most ő t akarja meggyő zni, vagy sajá t magá t.
Kéz a kézben sétá ltak vissza a há zhoz, és Jillian nem emlékezett rá , volt-e valaha ennél
boldogabb. Az elmú lt néhá ny évben olyan munká t végzett, amely sok ö rö met és
megelégedést hozott neki. Abbyt is tiszta szívébő l szerette. Á m a boldogsá g elkerü lte. Ma
viszont ú gy érezte, ú jra kö zel kerü lt hozzá .
Eleanor a konyhá ban munká lkodott, amikor visszatértek.
– Korá n kint voltatok. – Pillantá sá t nem kerü lte el Jillian há ló inge, ö ve és a kettejü k
vá llá ra borított kabá t.
– Chase meg akarta mutatni nekem a napfelkeltét.
– É n minden reggel nagyon korá n kelek, mégsem jutott még eszembe, hogy kimenjek
naplementét nézni – gondolkodott el Eleanor. – Azt hiszem, holnap én is megnézem.
– Van még valami, amit el kell mondanom neked – szó lalt meg Chase, mielő tt Jillian el
tudta volna dö nteni, felakassza-e a kabá tot, vagy tartsa magá n, amíg felö ltö zik a
szobá já ban.
Amikor Eleanor vá rakozá steljesen rá juk nézett, abbahagyta a fészkelő dést.
– Ö ssze fogunk há zasodni.
Eleanor egy pillanatig hallgatott, aztá n megkérdezte:
– Mikor?
– Ő sszel – szó lalt meg Jillian is. – Még nem dö ntö ttü k el a pontos dá tumot.
– Ő sszel csodá latosan szép a sző lő skert. – Eleanor folytatta a kavargatá st.
– Nem is gratulá lsz nekü nk? – kérdezte Chase.
Most Eleanor letette a tá lat és a fakanalat, és odament a fiá hoz, hogy á tö lelje. Aztá n
Jilliant is megö lelte.
– Gratulá lok mindkettő tö knek. Tényleg. Szia, Jillian. Te is tegezzél, ha má r rokonok
leszü nk. Azt hiszem, meg kell beszélnü nk a vá ltozá sokat, hogy hol lakom majd…
– Nem kell semmin sem vá ltoztatni. – Chase rá nézett Jillianre, és lá tta, hogy egyetért
vele. Ő és Eleanor má r nagyon szépen megszoktá k, hogy egy há zban laknak. Mégis…
– Most még nem kell vá ltoztatni, de majd ha friss há zasok lesztek, lehet, hogy egyedü l
akartok lenni – jelentette ki Eleanor. – Má r gondoltam arra, hogy felú jíttatom a régi
gará zsépü letet Jilliannek. De nekem is jó lesz.
Jillian sietett a vá lasszal.
– Nem fogunk kirakni a sajá t há zadbó l!
– Rengeteg hely van itt – tiltakozott Chase. – Vehetü nk tő led egy parcellá t, és
felépítü nk magunknak egy sajá t há zat. Rengeteg idő nk van még ezen gondolkodni.
Most Jillianhez fordult, és gyors csó kot lehelt az arcá ra.
– Mennem kell a borü zembe.
– Reggeli? – kérdezte Eleanor.
– Majd késő bb bekapok valamit.
Ezzel kiment az ajtó n, és Jillian egyedü l maradt Eleanorral.
– Azt hiszem, fel kéne ö ltö znö m – mondta halkan.
– Jillian, vá rj egy kicsit.
98
A fiatalasszony pró bá lta kitalá lni, vajon mi jö het most, mégsem volt felkészü lve arra,
amit Eleanor mondott.
– Ne tedd meg csak azért, mert kényelmes és kézenfekvő . Az ilyen há zassá gok
á ltalá ban nagyon boldogtalanok lesznek.
– Tudom – mondta Jillian ő szintén. – Azért maradtam férjnél, mert terhes voltam, és
ú gy gondoltam, hogy a babá nak két szü lő re van szü ksége.
– Mi tö rtént a férjeddel és veled?
– Ericnek volt valakije.
– Chase tud errő l?
Jillian megrá zta a fejét, és nem is értette, miért mondta el Eleanornak, amikor Chase-
nek még nem említette. Nemsoká ra má r tudta a vá laszt. Valami okbó l kifolyó lag
megbízott Eleanorban, talá n azért, mert olyan nő volt, akinek ugyancsak megvolt a maga
fá jdalma.
Eleanor figyelmesen nézte Jilliant, végü l azt mondta:
– Azt hiszem, sokkal tö bb kö zö s dolog van bennü nk, mint hittem.
– Az én há zassá gom Chase-zel nem csak gyakorlatias lépés lenne – biztosította ő t
Jillian. – Az érzéseim komolyak, és ezek napró l napra erő sö dnek.
Eleanornak lá tható an tetszett ez a vá lasz. Odament a szekrényhez, és elő vett egy
serpenyő t.
– Azt hiszem, jó hatá ssal vagy rá . Nem adod kö nnyen magad, meg kell dolgoznia
mindenért. – A mosolyá ban volt valami huncutsá g.
– Erickel kapcsolatban tú l sok mindenben megalkudtam. Most má r tö bb eszem van.
Eleanor beleszaggatta a tésztá t a serpenyő be, kö zben folytatta:
– Fran nem volt erő s nő , messze nem olyan erő s, mint te. Mindig alá rendelte magá t
Chase akaratá nak. Nem ö sztö kélte, nem bá torította. Te igen. É s az az igazsá g, hogy nem
éreztem kö ztü k azt a bizsergést és szikrá zá st, ami kö ztetek van. Nagyon jó bará tok
voltak, és ez szü kséges is egy jó há zassá ghoz, de nem á rt, ha van még valami má s is…
Jillian hirtelen odament Eleanorhoz, és á tö lelte.
–Na, ezt meg miért kaptam? – kérdezte Eleanor mogorvá n.
– Azt hiszem, nagyon ö rü lö k neki, hogy te leszel az anyó som.
– Na vá rj csak, kívá ncsi vagyok, vajon pá r év utá n is ezt mondod-e…
A két nő egymá sra mosolygott, és Jillian ú gy érezte, hogy az élete kezd helyrejö nni.
99
12. FEJEZET
– Azt hiszem, a fehér ró zsá kat vá lasztom – mondta Jillian egy hét mú lva, mikö zben a
sajá t eskü vő i csokrá ba vá logatta a virá gokat. Chase-zel együ tt tá rgyaltak a virá gossal, s
má r kivá lasztottá k a díszítést a pergolá hoz és az asztali dekorá ció t a fogadá shoz.
– Lá tod, nincs is szü kség rá m – mondta Chase.
Nem, tényleg nem volt szü ksége Chase-re, de há t az eskü vő t ketten együ tt illik
megtervezni. A leendő há zasok legyenek ebben is tá rsak. Pénteken visszamegy
Daytoná ba. Vajon tisztá bban fogja lá tni a dolgokat, ha egy hétvégét egyedü l tö lt?
Hozzá akart menni Chase-hez feleségü l. Szerette ő t. De éppen ez volt a gond. Ő
szerette a férfit, de az nem szerette ő t. Mindig nagyon tisztelte és vá gyott rá , amikor
csó koló ztak. De lehet-e ennél tö bb? Egy olyan há zassá g utá n, melyben a szerelembő l
á rulá s lett, ö rü lnie kell ennek a kapcsolatnak, ahol két egyenlő fél lép szö vetségre.
A virá gos rá juk mosolygott.
– Jó l vá lasztottak. Most má r csak a szalag kell hozzá . Hozom a mintá kat.
– Hogy bírod ezt csiná lni má r évek ó ta? – sú gta neki oda Chase fanyar arccal.
Jillian nevetett.
– Szeretem, ha minden részlet tö kéletes… ha minden ö sszeü lik.
Amint kimondta, hogy „minden ö sszeü lik”, Chase szemében mohó vá gy gyú lt, és Jillian
megérezte, hogy most má r nagyon kevés idő vá lasztja el ő ket attó l, hogy szeretkezzenek.
Ha ezt megteszik, akkor má r nincs visszaú t. Akkor á tadja a férfinak a szívét és a lelkét.
Teljesen biztosnak kell lennie, mielő tt a szerelmét elá rulja neki.
El akarta terelni a beszélgetést errő l a sikamló s témá ró l, ezért így szó lt:
– A lá nyokat ó vodá ba írattam ő sztő l.
Az elmú lt hét nagyon sű rű volt, így még nem mondta el Chase-nek, hogy ezt is a
teendő i kö zé iktatta.
A férfi szemében egybő l kihunyt a vá gy.
– Miért tetted?
– Itt az ideje annak, hogy megfelelő tá rsasá gban minél tö bb ismeretre tegyenek szert.
– Hiszen ketten vannak! Azonkívü l ott van nekik anyá m és mi is. Mi kell még?
Talá n éppen azért nem mondta el Chase-nek, mert tudta, hogy tiltakozni fog.
– Pont errő l van szó . Tö bbre van szü kségü k. É n megtaníthatom nekik a szá mokat,
betű ket és színeket, de igazá bó l arra van szü kségü k, hogy megtanuljanak má s gyerekek
tá rsasá gá ban viselkedni. Marianne olyan magá nyos gyerek.
– Nagyon gondos nevelést kap – vá laszolta a férfi kurtá n.
Jillian a karjá ra tette a kezét, a hangja szelíd volt.
– Tudom. Nagyszerű en nevelted és neveled. De a gyerekek életében eljö n az az idő ,
amikor csak a szü lő má r nem elég nekik.
– Halá lra fog rémü lni, ha ismeretlen tá rsasá gba kell mennie.
– Ez egy kivá ló intézmény. Magá niskola. Ellenő riztem az ö sszes referenciá t. A
négyéveseknek csak hetente két ó ra a bent tö ltö tt idő . Nem arró l van szó , hogy elkü ldjü k
ő ket valahová egész napra.
– Sehová nem fogjuk ő ket kü ldeni. Még nem. Azért csiná lod ezt, mert tö bb idő t akarsz
a munká dra szá nni?
Jillian szá má ra sértő volt a feltételezés, hogy meg akar szabadulni a lá nyoktó l, és
valaki má s nyaká ba akarja ő ket varrni.
100
– Nem. Ennek semmi kö ze a munká hoz. Arró l van szó , hogy vá ltozatosabbá akarom
tenni az életü ket.
A virá gá rus visszajö tt a há tsó helyiségbő l, és a pultra helyezett egy szalagtekercsekkel
teli kosarat.
– Eldö ntö tték má r, hogy a koszorú slá nyok milyen színű ruhá ban lesznek?
Ez nem lesz gond. Meg kell vá rniuk, hogy Kara milyen ruhá t vá laszt magá nak, és majd
akkor lehet csokrot meg szalagot venni. Lehet, hogy még má s dologgal is vá rniuk kell.
Jillian ezért így szó lt a virá gosnak:
– Majd visszajö vö k, ha a bará tnő mnek má r megvan a ruhá ja.
Amikor rá pillantott Chase-re, lá tta, hogy a férfi egyá ltalá n nem mosolyog. Jillian nem
szívesen engedett azokbó l a dolgokbó l, amelyeket fontosnak tart. Chase sem.
Miutá n visszatértek a birtokra, a férfi nem szó lt hozzá . Jillian nem tudta, hogy most
durcá s-e, vagy csak egyszerű en gondolkodik.
Eleanort és a lá nyokat a há z mö gö tt talá ltá k. Eleanor virá gokat ü ltetett, Abby és
Marianne pedig egy nagy lá da virá gfö lddel já tszottak.
– Mit csiná ltok, lá nyok? – kérdezte Jillian, és leguggolt melléjü k.
– Segítü nk a nagyinak – vá laszolta készségesen Marianne, és minden figyelmét arra a
gö rö ngyre ö sszpontosította, melyet takaros kis gombó ccá pró bá lt ö sszegyú rni.
Chase Jillian mellett termett, és ő is leguggolt.
– Jó dolog segíteni.
Mindkét kislá ny buzgó n bó logatott. Arcuk és ruhá juk is csupa sá r volt.
– Rá juk adtam Marianne néhá ny régi ruhá já t, így nem szá mít, mennyi sarat szednek
ö ssze.
Marianne á sott egy gö drö t, és beleá llította a mű anyag madará t.
– Na, és szeretnétek má s gyerekekkel is já tszani, lá nyok? – kérdezte Chase.
Abby felnézett rá .
– É n já tszom má s gyerekekkel, a já tszó csoportban.
Jillian nem szó lt egy szó t sem. Chase hozta fel a dolgot, vigye ő is végig.
– É s szeretsz má s gyerekekkel já tszani?
Abby bó lintott.
– Marianne, te mit gondolsz errő l?
Marianne megvonta a vá llá t, és ez nem lepte meg Jilliant. A kislá nyt eddig a széltő l is
ó vtá k.
Abby most Marianne-re nézett.
– Meséket olvasunk és labdá zunk.
Marianne felemelte a fejét, a tekintete felélénkü lt.
– Abby is jö n?
– Igen, Abby is ott lenne – vá laszolta Chase.
– Jó !
Chase felá llt, és Jilliant is felsegítette.
– Anyu, Jillian és én szeretnénk valamit megbeszélni. Tudsz még egy kicsit figyelni a
lá nyokra?
Eleanor lenézett fö ldes kezére.
– Nagyon jó l elleszü nk. Még két tá lca virá got á t kell ü ltetnem, nekik meg ö ntö k majd
még egy kis vizet a dobozba, hogy kedvü kre sarazhassanak.
Chase bevezette Jilliant a há zba, és a nő bizsergést érzett, ahogy Chase szorította a
karjá t. A férfi erő teljes hatá rozottsá ga néha tiltakozá sra késztette, má skor viszont
izgalomba hozta.
Amikor a konyhá ba értek, Chase beletú rt a hajá ba.
101
– Az az igazsá g, hogy még nem szoktalak meg – mondta kissé nyersre sikeredett
megfogalmazá ssal.
– Ezt hogy érted?
– Elő szö r is, nem vagyok még hozzá szokva, hogy Marianne-t érintő kérdésekben
megosszam valakivel a felelő sséget. Idá ig mindig egyedü l dö ntö ttem, aká rcsak te
Abbyrő l. Nagyon nehezen tudom ezt má snak á tengedni.
– Nem kell á tengedned. Kö zö s a felelő sség emlékeztette ő t Jillian szelíden.
– Azt hiszem, kezdem felfogni.
– Meg kell osztanom veled, hogy szerintem mi a helyes.
– Persze. É s nekem is. Csak ne vá rd azt, hogy rö gtö n elfogadjam.
Jillian elmosolyodott, és rá jö tt, hogyan kell bá nni Chase-zel.
– Elő szö r meg kellett volna beszélnem veled. Hagynom kellett volna, hogy te nézz
utá na az iskolá nak – mondta a férfinak.
Ekkor Chase á tö lelte, és magá hoz hú zta.
– Ú gyis rá d bíztam volna.
A férfi ugratta ő t, és ú gy nézett rá , hogy Jilliannek kiszá radt a torka. A kö vetkező
pillanatban ajkuk ö sszetapadt, és Jillian elfelejtette kétségeit. Nagyon vá rta az eskü vő t.
Amikor este lefektették a lá nyokat, Jillian érezte, hogy Chase tekintete hosszan idő zik
rajta. Az a délelő tti csó k egész nap a fejében já rt, és nem tudta elfelejteni. Az a csó k a
napná l vilá gosabban elá rulta, mit is akar a férfi.
Amikor kimentek a lá nyok szobá já bó l, má r ő is tudta, hogy mit akar.
Chase szelíden megá llította ő t, amikor le akart menni a lépcső n. Arcá t maga felé
fordította.
– Szeretnél egy kis csendes magá nyt a pajtá ban?
Jillian nem tudta megá llni, hogy ne tréfá lkozzon:
– Egymagamban, vagy veled?
A férfi magá hoz rá ntotta, és megcsó kolta hosszan, keményen és mélyen. Hangja mély
és rekedt volt.
– Természetesen velem…
A férfi há ló szobá ja csak néhá ny méterre volt az ö vétő l; de a há zban minden és
mindenki zavarta volna ő ket.
– Nagyon csá bító an hangzik veled lenni a pajtá ban – suttogta Jillian elfú ló hangon.
A férfi elégedett mormogá sa elá rulta, hogy pontosan erre a vá laszra vá gyott.
Lent bekukkantott a nappaliba, ahol az anyja tévét nézett.
– Kimegyü nk egy kicsit.
Eleanor szó rakozottan bó lintott, és Jillian ö rü lt, hogy nem tudja, mit terveznek. Kínos
lett volna ú gy kisurranni, hogy még magyará zkodni is kell.
A pajta felé vezető ú ton a férfi kaija a dereka kö ré simult, és ettő l az érintéstő l teste
remegni kezdett. A csillagok ragyogtak, mint millió nyi sziporká zó kristá ly. Ahogy
mentek, Jillian felnézett az égre, és ú gy érezte, mintha a jö vő je felé menetelne. Telihold
volt, és szinte nappali fényben vá gtak á t a kavicsos ö svényen a pajta felé.
Azt hitte, a pajta lenti részébe mennek, ahol az ü res istá lló k á lltak. Meglepetésére
Chase kinyitotta a felső szintre vezető ajtó t és tartotta, míg Jillian belépett. Az egyik
oldalon szénabá lá k voltak, a má sikon egy traktor á llt. Jillian minden lélegzetvétellel
magá ba szívta az éjszaka illatá t, mely a széna és a régi fagerendá k jellegzetes szagá val
keveredett.
– Hová megyü nk? – kérdezte fojtott hangon.
– Nem kell suttognod – kuncogott Chase. – Csak a lovak halljá k. Gyere, megmutatom.
102
Fogott egy létrá t, és nekitá masztotta a falnak. Jillian fö lnézett, és meglá tott egy nyílá st,
amely még fö ljebb vezetett.
– Ezt még eddig nem is vettem észre.
Chase megvizsgá lta, hogy a létra biztonsá gosan á ll-e, és megkérdezte Jilliantő l:
– Fel tudsz má szni?
– Persze. Mi van ott fent?
– Szénapadlá s. Ma délutá n feldobtam oda néhá ny takaró t.
Szó val Chase má r elő re kitervelt mindent. Ez azt jelenti, hogy kívá nja ő t, de szerette
volna, ha tö bbrő l van szó .
Jillian elindult felfelé a létrá n, Chase lent maradt.
– Ó vatosan – figyelmeztette.
Minden létrafok kö zelebb vitte ő t ahhoz a helyhez, ahol meg fogja osztani testének
titkait Chase-zel.
Amikor felért a szénapadlá sra, a férfi utá na má szott. Lent a pajtá ban felgyú jtotta a
villanyt, és a fény beszű rő dö tt a nyílá son és a padló deszká kon keresztü l. Jillian nem lá tta
a sarkokat és az á rnyékokat, és még mindig nagyon sö tét volt, de Chase megoldotta a
problémá t. Odament a falhoz, és kinyitott egy kis szellő ző nyílá st. Holdfény és a csillagok
ragyogá sa tö ltö tte meg a padlá st. Olyan csodá latos este volt! Jillian gombó cot érzett a
torká ban.
– Ha nagyon lehű l, majd becsukjuk.
A nappali kellemes hő mérséklet egyre hű vö sebb lett, de Jillian biztos volt benne, hogy
most nem fog fá zni.
Chase pó ló t és farmert viselt, és ahogy leterítette a takaró t a puha széná ra, Jillian
lá tta, hogyan tá ncolnak izmai a vá llá n és a karjá n. Minden porciká ja megremegett. Meg
akarta érinteni a vá llá t. Meg akarta érinteni ő t mindenü tt. É s azt akarta, hogy a férfi is
érintse meg ő t.
A férfi a vá lla fö lö tt rá pillantott, tekintetü k talá lkozott. Jillian szá ja kiszá radt.
Chase letelepedett a takaró ra, és maga mellé mutatott.
– Gyere ide – unszolta szelíden.
Jillian mellé telepedett, a férfi á tö lelte és magá hoz vonta. Á llá t rá tette Jillian fejére,
nem szó lt egy szó t sem, csak a lélegzetü ket hallgattá k egy darabig.
– Szeretnék neked mesélni a há zassá gomró l – mondta Jillian hirtelen. Nem is tudta,
honnan jutott most eszébe, de tudta, hogy addig nem fekü dhet le Chase-zel, amíg a férfi
meg nem tud ró la néhá ny fontos dolgot.
Chase még mindig hallgatott, és Jillian majdnem há lá s volt ezért. É rezte, hogy ebben a
férfiban megbízik. Ú gy, ahogy má r nagyon régen nem bízott senkiben. Aztá n elkezdte:
– Ericnek szerető je volt, amikor terhes voltam.
É rezte, hogy a férfi teste megfeszü l, de folytatta.
– Voltak jelek. Ú j ruhá kat vett, má sképp vá gatta a hajá t, és tö bb idő t tö ltö tt tá vol.
Eleinte azt á llította, hogy ez az ü zlet miatt van, és én hittem neki. Aztá n elkezdő dtek a
hirtelen megszakított telefonbeszélgetések, és talá ltam egy szá mlá t, melyen virá g,
édesség és egy gyémá nt nyaklá nc volt. Egyszerű en nem akartam elhinni. Soká ig nem
vettem ró la tudomá st. Még amikor a szá mlá t megtalá ltam, akkor is arra gondoltam, hogy
biztos nekem vette a nyaklá ncot, és majd akkor fogja odaadni, ha megszü letik a baba.
Aztá n egy pú deros dobozt talá ltam a kocsijá ban, és mindent kitá laltam neki. Nem is
tagadta, csak mentegető zni pró bá lt. Azt mondta, hogy terhesen nagyon megvá ltozott a
testem, és hogy az életü nk má r nem ró lunk szó l, hanem a babá ró l. Az apasá got tú l nagy
felelő sségnek tartotta, és talá n így pró bá lt menekü lni elő le. Igyekeztem nyugodt
maradni. Tudtam, hogy kiabá lá s, sikoltozá s nem segít, pedig a legszívesebben azt tettem
103
volna. Megkérdeztem tő le, el akar-e vá lni. Meglepő dtem, amikor azt mondta, hogy nem.
Azt á llította, hogy még mindig szeret.
Jillian kinézett az égre, a csillagokra.
– El akartam hinni, de a bizalmam és az ö nértékelésem valahogy megtö rt, aká rcsak a
szívem. Aztá n a babá ra gondoltam és arra, hogy amikor apá m otthagyott minket,
anyunak milyen nehéz volt egyedü l felnevelnie. Ezért beleegyeztem, hogy vele maradok,
és megpró bá ljuk még egyszer.
– Eddig miért nem mondtad ezt el nekem? – kérdezte Chase.
– Mert nem akartam, hogy butá nak vagy gyengének tarts.
– Szerintem nem voltá l gyenge. Nagyon bá tor dolog volt vele maradni.
Amikor rá pillantott Chase-re, lá tta, hogy ezt komolyan gondolja.
– Szó val megérted – suttogta halkan.
A férfi karja most szorosabban ö lelte, kezével beletú rt a hajá ba.
– Megértem, hogy két szü lő t szerettél volna Abbynek. De az az érzésem, hogy ez nem
így lett.
– Nem, nem így lett. Eric sokat csavargott a vá rosban. Amikor elindult a szü lés,
felhívtam, de azt mondta, nem tudja ott hagyni a tá rgyalá st. Aztá n amikor Abby
megszü letett… Marianne megszü letett… – helyesbített, és megrá zta a fejét. – Egy
ú jszü lö tt annyira lekö ti az embert, hogy a há zassá gom gondjaival nem is nagyon
tö rő dtem akkor. Aztá n egy napon, amikor Abby má r hat hó napos volt, Eric elment egy
vérvételre, mert nagyon fá radtnak érezte magá t, és gyakran be-vérzett a bő re. Aztá n jö tt
a betegség, a rá k. Egyszerű en nem hagyhattam, hogy egyedü l menjen keresztü l azon a
sok szö rnyű ségen. Szinte semmi sem kö tö tt má r ö ssze minket, de mégiscsak a férjem
volt és Abby apja.
– Ez biztos nagyon nehéz lehetett neked. Mennyi ideig volt beteg?
– Ö t hó napig. Kétszer volt kó rhá zban, de nem tudtak rajta segíteni. A hospice szolgá lat
nagy segítséget jelentett. Nem is tudom, mi lett volna velem nélkü lü k.
– Csodá latos nő vagy – mondta Chase, és szorosan magá hoz ö lelte.
Szavai balzsamként hatottak fá jó szívére, melyet az emlékek ú jra felsebeztek.
Késő bb aztá n helyreá llt az ö nbizalma, de olyan jó volt most tudni, hogy má s is így
gondolja, hogy má s is ilyennek lá tja ő t, és ezt ki is mondja.
Amikor Chase megcsó kolta, az maga volt a gyengéd csá bítá s. Ajka érintése arró l
beszélt, hogy megérti, nyelve simogatá sa azt fejezte ki, hogy csodá lja és akarja ő t. A férfi
karja egyre szorosabban simogatta há tá t, míg végü l szinte egymá sba olvadtak, és Jillian
érezte Chase szívverését, férfias vá gyá t.
Chase most abbahagyta a csó kot, és zihá lva vette a levegő t. Jillian is.
– Te is annyira akarod, mint én?
A férfinak fontos volt, hogy a nő vá gya ugyanolyan heves legyen, mint az ö vé.
– Igen.
Ez az „igen” hirtelen szabad folyá st engedett minden felgyü lemlett és eddig
visszafojtott só vá rgá suknak. A beá ramló holdfényben Chase való sá ggal letépte magá ró l
a pó ló já t. Haja felborzoló dott, karja és keze barna volt a szabadban végzett munká tó l.
Sö tét szeme olyan izgalomba hozta Jilliant, amilyet még soha nem érzett. Amikor a nő
kinyú jtotta a kezét és megérintette, Chase-nek elakadt a lélegzete.
A férfi felnyö gö tt, ahogy Jillian ujjat végigsimítottak sző rö s mellkasá n.
– Olyan régen vá rtam má r erre.
Jillian fején á tvillant, vajon vele vagy aká rmelyik nő vel… Chase nem egyéjszaká s típus,
ebben biztos volt.
– A há zassá gom ó ta nem voltam senkivel.
104
Ha bá rki má s mondja ezt, az csak ü res szó lam. De Chase-nek elhitte, és egy kicsit meg
is ijedt tő le.
Chase most végtelen lassú sá ggal vetkő ztetni kezdte, mintha ujjai minden egyes
érintését elő já tékul szá nta volna ahhoz, ami nemsoká ra tö rténni fog kö ztü k. Jillian ú gy
érezte, nem is lenne szü ksége ilyen hosszú felkészü lésre. Amikor aztá n meztelenü l
fekü dt a takaró n, a férfi a tekintetével való sá ggal itta Jillian holdfénytő l megvilá gított
testének lá tvá nyá t és csillagfénytő l ragyogó szemét, ahogy nézett rá . Ekkor Jillian a férfi
ö vcsatjá hoz nyú lt. Chase hagyta, hogy a nő kicsatolja, hagyta, hogy kigombolja a
farmerjá t, és lehú zza a zipzá rt.
Ekkor a férfi keze megá llította ő t, mielő tt megérinthette volna.
– Nem akarom elsietni.
– Szeretnélek magamban érezni.
– Nagyon nehézzé teszed a dolgot – nyö gö tt fel Chase.
– Az a célom – mondta Jillian á rtatlanul, mire a férfi felnevetett. Aztá n a farmerjá t és
alsó nadrá gjá t a szalmá ra dobta, és egész testével rá fekü dt Jillianre kemény, hosszú ,
izmos és férfias testével. Beleborzongott a gyö nyö rű ségbe, ahogy Jillian keze
végigsimított a há tá n, és megmarkolta a fenekét.
– Ez az – nyö gte.
De ez még nem volt az… A férfi meg akarta hosszabbítani Jillian gyö nyö rét, ameddig
csak lehet, ezért nyelvével izgatta a mellbimbó já t, majd az ajkai kö zé vette és szívta.
Jilliant a kéj szinte odaszö gezte a takaró ra, s nem tehetett má st, csak némá n, kö nyö rgő
vá ggyal tá rta szét a térdét.
Meglepő dö tt, amikor a férfi a farmerjá hoz nyú lt, és ó vszert vett elő . Nemsoká ra
ö sszehá zasodnak, de még nem beszéltek gyerekvá llalá sró l. A férfi nyilvá n most nem
akarta még, hogy ezt megtö rténhessen. Amikor beléhatolt, teste mohó , kö vetelő ző és
birtokló volt. Jilliant való sá ggal megbaboná zta, ahogy Chase szeretkezett vele. Lá bait a
férfi kö ré fonta, és a féri ritmusá t á tvéve még mélyebbre engedte magá ba ő t. Teste
vá laszolt a férfi érzéki vá gyá ra, és ez olyan idő be és térbe rö pítette ő t, ami csak az ö vék
volt. Most nem szá mított, mi hozta ő ket ö ssze. Csak ő k ketten léteztek, szerelmeskedve
egy eldugott helyen, megismerve egymá st, ahogy azelő tt nem ismerték.
A Jillian belsejében felgyü lemlő forró sá g má r a bő rén ragyogott. Kö rmeit
belemélyesztette a férfi há tá ba, ahogy Chase egyre hosszabban, erő teljesebben és
mélyebben dö fte bele magá t a testébe.
– Most! – kiá ltott fel a férfi, és rá érzett a tö kéletes ritmusra… az éppen megfelelő
mélységre… és pont azon a helyen, ahol kell.
A hold fö lrobbant, és ezernyi csillagot szó rt az éjbe, az ég millió nyi, szivá rvá ny színű
égitestre esett szét, minden lü ktetett és szikrá zott, ahogy Jillian a gyö nyö r mélységébe
zuhant és magassá gá ba repü lt, amilyet még elképzelni sem tudott azelő tt.
Chase kielégü lése néhá ny má sodperc mú lva rá zta meg ő ket, mikö zben a nő szorosan
magá hoz ö lelte a férfi kéj gyö tö rte testét. Jillian rá jö tt, hogy kétségbeesetten akarja, hogy
a férfi ú gy szeresse ő t, ahogy még nem szeretett nő t életében.
Vajon eljö n majd az a nap, amikor ezt el tudja neki mondani? Mindennap
szabadabbnak érzi magá t vele és bá trabbnak. Talá n, mire ö sszehá zasodnak, teljesen
szabad lesz a mú ltjá tó l, ugyanú gy a férfi is.
Szerette volna elmondani neki, hogy szereti, de kapcsolatuk még olyan friss és
tö rékeny volt. Nem akarta, hogy a férfi kényszerítve érezze magá t, hogy ugyanú gy
vá laszoljon.
Amikor a férfi melléje fekü dt, a karjá t Jillian kö ré fonta.
– Jó l vagy?
105
– Nagyon jó l – suttogta Jillian elfú ló hangon.

A férfi keze megsimogatta az arcá t.
– Jillian…?
– Kö szö nö m, Chase. Most ú jra kívá natos nő nek érzem magam.
A férfi elmosolyodott, és az arca huncut és egyben szexi volt.
– Adj nekem néhá ny percet, és megmutatom, milyen kívá natos vagy.
Jillian nevetett, á tö lelte a férfi mellkasá t, és megcsó kolta. Minden jó lesz.
Együ tt fogjá k felnevelni Marianne-t és Abbyt, és egy napon majd Chase belé fog
szeretni.
Akkor aztá n mindene meglesz, amit valaha is akart.
Amikor péntek délutá n Jillian megérkezett Daytona Beachbe, Kara má r vá rta a

repü lő téren. Bará tnő je majdnem olyan magas volt, mint Jillian, és vékony. Gö ndö r sző ke
hajá t ló farokba kö tve hordta, mintha nem lenne ideje foglalkozni vele.
Kék szeme ragyogott, ahogy megö lelte bará tnő jét, és Jillian is viszonozta az ö lelést.
– Hogy vagy? Ú gy tű nik, mintha má r évek ó ta nem talá lkoztunk volna. El sem tudom
hinni, hogy néhá ny hó nap mú lva férjhez mész. Jó l meggondoltad?
Kara mindig ilyen kíméletlenü l ő szinte volt, de Jillian éppen ezt szerette benne. Most
viszont nem volt kedve ezzel viccelő dni.
Az utó bbi néhá ny nap csodá latosan alakult Chase-zel, mégis érzelmi viharban hagyta
el Willow Creeket. A lá nyokat lá tható an nem nagyon zavarta a tá vozá sa. Most má r
olyanok voltak, mint a testvérek, és ugyanolyan szívesen voltak Chase-zel vagy
Eleanorral, mint vele. Eleanor kö lcsö nadta neki a kocsijá t, hogy azzal menjen ki a
repü lő térre. Bá r Chase megcsó kolta ő t tá vozá sa elő tt, de ú gy érezte, volt némi
kiszá mítottsá g is a csó kjá ban. Megint elfogta a félelem, hogy talá n Chase csak a lá nyok
miatt kérte meg a kezét, és nem ő miatta. Szeretni fogja ő t valaha is igazá n?
Kibontakozott Kara ö lelésébő l, és elmosolyodott.
– Minden kérdésedre vá laszoltam az e-mailekben, nem?
– A fontosakra nem. Vannak fenntartá said a há zassá goddal kapcsolatban?
– Kara…
– Jó l van, jó l van. Hagylak levegő t venni. Á mbá r ha elkap a gépszíj azon a
rendezvényen, akkor sose fogunk beszélgetni. Ismerlek, Jillian Kendall.
Jillian megfogta a bő rö ndje fogantyú já t.
– Na mondd, mit akarsz tudni?
– Megírtad, hogy néz ki, és az egész olyan, mint egy á lom. É n viszont a dolgok lényegét
akarom tudni, ami egy levélbő l nem derü l ki. Lefekü dtetek má r?
– Szö rnyű vagy – tiltakozott Jillian.
– Nem, csak elszá nt. Minden részletet kiszedek belő led, majd meglá tod.
Á m Kara nem jutott sokkal elő rébb, mialatt Jillian laká sá ra mentek, hogy megnézzék,
minden rendben van-e a holnapi eseményt illető en. Jillian vonakodott Chase-ró l
beszélni, és inká bb a lá nyokkal tö ltö tt napjait ecsetelte Kará nak.
A szená tor estélyének listá it bö ngészték, amikor Kara megszó lalt.
– Mrs. Grayson annyira félt, hogy nem leszel itt.
– Tudjá k, hogy mindent el tudsz intézni. Biztos vagyok benne, hogy megbíznak
benned.
Kara megrá zta a fejét.
– Nem ú gy, ahogy benned bíznak. Teljesen kiborult, amikor megmondtam neki, hogy a
ká vés sajttorta helyett csokolá dés felfujt lesz. Te sokkal jobban tudsz vele bá nni.
106
Grayson szená tor felesége hajlamos volt arra, hogy minden apró sá g miatt
aggodalmaskodjon, á m Jillian nagyon higgadtan és leszerelő mó don tudott vele beszélni.
– Felhívom és megnyugtatom, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.
– Ez jó ö tlet.
Amikor Jillian felá llt, hogy a telefonhoz menjen, megszó lalt a csengő . Kinyitotta az
ajtó t, és Lorettá t pillantotta meg.
– Szia! – kiá ltotta széles mosollyal. – Reggel akartam hozzá d beugorni.
– Biztos nagyon elfoglalt vagy most, a szená tor estélye miatt.
– Rá d mindig van idő m – nyugtatta meg Jillian. – Gyere be. Kara is itt van.
– Dolgoztok? Ha igen, nem akarok zavarni.
Kara a papírjait bedobta egy dossziéba, azt pedig az aktatá ská já ba.
– Rohannom kell.
– Valami izgalmas randevú ? – évő dö tt vele Jillian.
– Nem, csak egyszerű talá lka. A mú lt héten talá lkoztam vele a kereskedelmi kamara
vacsorá já n. Megiszunk együ tt egy ká vét, ez minden.
Miutá n Kara ö sszeszedte a holmijá t, még egyszer megö lelte Jilliant, és a fü lébe sú gta:
– Tudom, hogy nem mondtá l még el nekem mindent. Majd ú jra beszélü nk, még
mielő tt elmész.
Jillian mesélt Kará nak néhá ny dolgot arró l, miket szokott csiná lni Marianne-nel és
Abbyvel, meg hogy milyen is két kislá ny anyjá nak lenni. Azt is elmondta neki, hogy
Eleanorral má r sokkal jobban kijö nnek. De Chase-zel kapcsolatban hallgatott, mint a sír.
Miutá n Kara elment, Jillian így szó lt Lorettá hoz:
– Gyere be a konyhá ba, csiná lok neked egy teá t. Hiá nyoztá l.
– Nekem is hiá nyoztá l, ahogy Abby is. De há t ez most má r így marad. Felkö ltö zö l
Pennsylvaniá ba, ugye?
Loretta hangjá ban igazi szomorú sá g volt, és Jillian ú gy érezte, mintha egy kedves
nagynénitő l vá lna el.
– Igen. Pennsylvaniá ba kö ltö zö m, de van még valami, amit el kell mondanom. Férjhez
megyek.
Loretta Carmichael szeme tá gra meredt, a szá já t is eltá totta.
– Ú risten! Na de kihez?
– Abby apjá hoz, Chase Remmingtonhoz.
– Biztos vagy benne, Jillian? Azért teszed, hogy ne kelljen egyik lá nytó l sem
megvá lnod?
– Ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. Chase és én nagyon kö zel kerü ltü nk
egymá shoz. Nagyszerű apa.
– É s hogyan érez irá ntad?
Jillian elfordult a bará tnő jétő l, vizet tö ltö tt a teá skanná ba, és a tű zhelyre tette. A
kérdést elengedte a fü le mellett, ehelyett így folytatta:
– Nagyon jó hozzá nk. Bizonyá ra neked is tetszene az a sző lő birtok. Lá togass meg
minket. Abby nagyon ö rü lne neked.
Loretta divatos ró zsaszín-tü rkiz mintá s blú za gallérjá t igazgatta. Szemében
aggodalom tü krö ző dö tt. Odament a szekrényhez, és kivett belő le két bö grét. Kis habozá s
utá n megkérdezte:
– Tudod, hogy Mr. Remmington felhívott engem?
Jillian megdermedt.
– Mikor?
Loretta odavitte a két bö grét az asztalhoz, és leü lt az egyik székre.
107
– Még februá rban. Emlékszem, délutá n beszéltem vele, aztá n te is hívtá l még aznap
este, és elmondtad, hogy Marianne mű tétje jó l sikerü lt.
– Akkor nem mondtad el nekem, hogy felhívott.
Loretta felugrott a székbő l, odament egy má sik szekrényhez, és elő vett egy doboz
ő szibarackteá t.
– Nem, nem mondtam el neked. Attó l tartottam, hogy tú l sokat fecsegtem neki, és
hogy mérges leszel rá m. De olyan a stílusa, hogy beszélteti az embert…
Jillian szíve vadul vert, de nyugalmat erő ltetett magá ra.
– Mit akart?
– Nem lett volna szabad neki semmit sem mondanom – motyogta Loretta, és a teá t az
asztalhoz vitte.
– Loretta, tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Nem fogok rá d haragudni.
– Tudom, hogy nem szereted kifecsegni a magá néletedet, de ő megkérdezte tő lem,
hogy jó anya vagy-e, meg ilyenek. Persze azt mondtam neki, hogy igen. Aztá n valahogy
Ericre terelő dö tt a szó , és elmeséltem neki, hogy Eric milyen csú nyá n bá nt veled, és hogy
megcsalt, de te hű séges voltá l hozzá egészen végig.
Azt gondoltam, hogy fontos, és ő t nagyon érdekelte, merthogy sok idő t tö ltesz a
lá nyá val.
Chase-t minden érdekelte, mert sok idő t tö lt Marianne-nel? Há t nem lá tszott abbó l,
ahogy Abbyvel bá nt, hogy szá má ra csakis a lá nyok a fontosak? Miért nem mondta el neki
Chase, hogy beszélt Lorettá val? Ú gy viselkedett, mintha nem tudott volna semmit
Ericrő l. Mi ez az egész?
Lá tta, hogy Loretta nagyon ideges, ezért odament hozzá , és á tö lelte.
– Nincsen semmi baj. Nem tettél semmi rosszat. Te csak az igazat mondtad.
– É s elmondta neked, hogy felhívott engem?
– Nem.
Mihelyt hazamegy, meg fogja tudni, miért nem.
108
13. FEJEZET
Chase a szá mító gépe elő tt ü ldö gélt, és má r má sodszor nézte meg az É lelmiszeri és
Gyó gyszerü gyi Hivatal á llá sajá nlatá t. Egy évvel ezelő tt kapva kapott volna rajta és
Arkansasba kö ltö zö tt volna, hogy ezen a terü leten végezhessen kutatá sokat, no meg
hogy kiemelkedő fizetést kapjon. Most azonban nem Arkansas volt az a hely, ahová
vá gyott. Mert az nem a sző lő birtok volt. Eszébe sem jutott, hogy Marianne-t ismét
kitegye egy kö ltö zkö désnek. Azonkívü l Jillian és Abby is ugyanú gy kezdte megszeretni
Willow Creeket, mint ő maga.
Hiá nyzott neki Jillian.
Pénteken az anyja felajá nlotta Jilliannek, hogy a kocsijá val menjen a repü lő térre,
aztá n egyedü l jö het haza. Jilliannek tetszett az ö tlet, mert nagyon fü ggetlen nő volt.
Chase ö nkéntelenü l is elmosolyodott. Á tkozottul fü ggetlen…
Azonban mosolya lehervadt, amikor eszébe jutott, milyen csendes Jillian, mió ta
visszajö tt ma délutá n. A vacsora alatt sem szó lt hozzá . Amikor a lá nyokkal talá lkozott,
nagy volt az ö rö mujjongá s. Valami mégsem tetszett neki a viselkedésében. Amikor
á tö lelte, hogy megcsó kolja, elhú zó dott. Valami já r abban a kis csinos fejében, és ő ki fogja
talá lni, mi lehet az. Talá n az estély sikerü lt tú l jó l, és má r bá nja, hogy itt mindent ú jra kell
kezdenie.
Nem is hitte volna, hogy ennyire fog neki hiá nyozni. Nem hitte volna, hogy Jillian a
boldogsá ga zá loga.
Má r éppen ki akarta kapcsolni a szá mító gépet, amikor autó zajá t hallotta az ú ton.
Megismerte Stan teherautó já nak jellegzetes zakatolá sá t.
Néhá ny perc mú lva a nagybá tyja belépett Chase irodá já ba. Chase még nem tért
napirendre afö lö tt, amit Ralph mondott neki Stanrő l. Fogalma sem volt, hogyan
deríthetné ki, mi a baj vele.
– Nem gondoltam volna, hogy ma este még visszajö ssz – mondta Chase.
– Eszembe jutott, hogy valamit még be akartam írni a szá mító gépbe. Ha holnapig
vá rok, elfelejtem, hová tettem a blokkokat. – Stan nevetett, de Chase nem lá tott igazi
vidá msá got a szemében. A nagybá tyja idegesnek tű nt.
Chase má r á llt, és a forgó széket Stan felé gurította.
– A tiéd. Megyek, lefektetem a lá nyokat.
– Jillian visszajö tt má r?
– Igen, ma délutá n érkezett.
– Na, akkor ma este nagy ö sszeborulá s lesz. – Stan mosolya huncut volt.
Chase egész nap, egész hétvégén a mai estét vá rta.
– Azt remélem, Jillian rá jö n, hogy jó l dö ntö tt, amikor beleegyezett, hogy itt marad és
hozzá m jö n feleségü l – mondta Chase ő szintén.
– Nem lá tom oká t, miért ne akarna maradni. Willow Creek az egyik legtö kéletesebb
hely a vilá gon, pedig én má r lá ttam egynéhá nyat.
A nagybá tyja régebben sokat utazott.
– Való ban az – helyeselt Chase. – Fő ként a gyerekeknek.
– Á m lehet, hogy Jillian majd nem akar Eleanorral egy há zban lakni. Lehet, hogy az az
ú j lakó negyed a WhiteRock Roadon megfelelő bb lenne nektek.
Chase má r lá tta az épü lő há zakat, de ott nem érezhetnék magukat ú gy, mint itt, a
birtokon.
109
– Beszéltem anyá val, és megveszü nk egy terü letet, itt. É píthetnénk rá egy há zat, és
akkor szinte kő hajítá snyira lakhatná nk egymá stó l.
– Há t igen, ez is megoldá s – morogta Stan, és leü lt a szá mító géphez.
– Ú gy tudom, almá s pite vá r a konyhá ban – csalogatta Chase a nagybá tyjá t, há tha
á tjö n a há zba, és ott talá n jobban tudnak majd beszélgetni.
Stan megü tö gette a dereká t, amely vastagabb volt, mint azelő tt.
– Nem. A doki azt mondta, hogy oda kell figyelnem, mit eszem.
Chase eddig még nem vette észre, hogy a nagybá tyja szá molja a kaló riá kat, vagy
figyeli a koleszterinjét, de há t lehet, hogy ú j életet kezdett. Stan most elfoglalt volt. Majd
megkéri az anyjá t, hogy hívja meg ebédre vasá rnap. Akkor talá n majd elá rulja neki, mi
bá ntja.
Néhá ny perc mú lva Chase belépett a há zba. Anyja épp egy csésze teá t készített
magá nak.
– Jillian most fü rö szti ő ket. Talá n még a borü zemben is hallhattad.
Marianne és Abby imá dtak a ká dban pancsikolni.
– Nem, de most má r hallom ő ket. Megyek és megnézem ő ket, há tha engem is
lelocsolnak.
Amikor odaért a fü rdő szobá hoz, a lá nyok színes mű anyag csó nakokbó l ö ntö gették
egymá s fejére a vizet, és nagyokat sikongattak.
Mosolyogva lépett a fü rdő szobá ba.
– Mi ez a gyá szos hangulat?
Marianne egy szuszra hadarta el, mi mindent csiná lt aznap. Mió ta Abby itt van, sokkal
tö bbet beszélt.
Jillian a ká d szélén ü lt, és egy tö rü lkö ző t tartott a kezében.
– Gyertek. Megfá ztok, ha soká ig itt maradtok. Aki gyorsabban felveszi a pizsamá já t, az
vá laszthat, hogy ma este melyik kö nyvbő l meséljü nk nektek.
Jillian nagyon ü gyesen irá nyította a lá nyok figyelmét, így sok mindenre rá lehetett
ő ket venni, veszekedés nélkü l. Most mindketten egyszerre akartak kiszá llni a ká dbó l.
Chase fogott egy bolyhos zö ld tö rü lkö ző t, és odanyú jtotta Marianne-nek.
– Segítsek?
– Mindig jó l jö n a segítség – mondta Jillian, de a tekintetét elfordította. Mihelyt a
lá nyok lefekü dtek, meg fogja tudni, mi bá ntja ő t.
Chase felolvasott nekik, még Buff is figyelmesen hallgatott. Azutá n hatalmas
ö leléseket és cuppanó s puszik kö vetkeztek, Jillian még egy utolsó jó éjt suttogott nekik,
majd kiléptek a hallba.
Amikor Jillian le akart menni a lépcső n, Chase megfogta a karjá t.
– Menjü nk a szobá mba.
– Nem hiszem, hogy ez jó ö tlet. Szeretnék veled lenni, mert beszélnü nk kell. De a
há ló szobá d…
– Félsz tő lem, Jillian?
A nő meglepettnek lá tszott.
– Nem.
– Szerinted én értem a „nem” szó jelentését?
Ekkor Jillian rá pillantott, és megértette, mit akart mondani.
– Azt hiszem, igen.
Chase kö zelebb lépett hozzá , és felemelte az á llá t.
– Akkor ne félj. Ha beszélgetni akarsz, akkor beszélgetni fogunk. A szobá mban nem
csak á gy van, akad kanapé is.
A nő a há ló szoba ajtajá ra nézett.
110
– Rendben – egyezett bele szelíden.

Amikor Chase belépett a szobá ba, felkapcsolta az éjjeli lá mpá t. A lá gy sá rga fény alig
vilá gította meg a helyiséget, melynek bú torai nehéz, sö tét fenyő fá bó l készü ltek, miként a
fü ggö nyö k és az á gytakaró is sö tét mintá zatú ak voltak. Chase biztos volt benne, hogy
Jillian még nem volt a há ló szobá já ban. A hosszú ká s kanapéhoz mentek, Chase pedig
felkapcsolt egy kislá mpá t ott is. Jillian halvá nysá rga melegítő t viselt és fehér pó ló t. A
férfi megérezte a tavasz, a virá gok és Jillian illatá t. Egész biztosan lezuhanyozott és
á tö ltö zö tt vacsora utá n, mielő tt a lá nyokat fü rö dni vitte.
– Mi tö rtént Floridá ban? – kérdezte, mert egybő l a tá rgyra akart térni. – Jó l sikerü lt az
estély?
Még nem beszéltek Grayson szená tor lá nyá nak estélyérő l. A vacsora alatt végig a
lá nyok csacsogtak, beszá molva arró l, mi minden tö rtént, míg Jillian tá vol volt.
– Az estély nagyon jó l sikerü lt. Grayson szená tor mindjá rt meg is akart bízni egy
jó tékonysá gi est megszervezésével.
– É s?
– Kicsit nehéz lenne elvá llalni ilyen tá volsá gbó l. Szerencsére ott van Kara.
Biztosítottam a szená tort, hogy nagyon elégedett lesz majd vele.
Az asszony kicsit kihú zta magá t és felemelte az á llá t, jelezve, hogy igazá bó l nem az
estélyrő l akart vele beszélni.
– Szeretném tudni, miért hívtad fel Loretta Carmichaelt.
Tehá t Loretta beszélt Jilliannek a hívá sá ró l. Ez persze nem meglepő .
– Azért, hogy megtudjam, megbízhatok-e benned Marianne-nel kapcsolatban.
– É rtem. Attó l féltél, hogy megszö ktetem?
– Nem tudtam, mire szá míthatok, Jillian. Szá momra idegen nő voltá l. A nyomozó adott
ró lad ugyan néhá ny haszná lható informá ció t, de ez nem volt elég. Tö bbet kellett tudnom
ró lad, ha sok idő t tö ltesz majd a lá nyommal.
– Tudtá l Ericrő l, mielő tt meséltem volna neked ró la – mondta Jillian vá dló hangon.
Chase kö zelebb hú zó dott hozzá , s karjá t kinyú jtotta a kanapé tá mlá já n.
– Igen. Loretta elfecsegte, és én ö rü ltem neki. Ez sok mindent megmagyará zott, fő leg
azt, miért nem akartá l a há zassá godró l beszélni.
– Miért nem mondtad el, hogy tudsz ró la?
Chase a szemébe nézett, és elmondta neki az igazat.
– Azért, mert azt akartam, hogy bízzá l bennem, és magad meséld el. Fő leg, miutá n
megtudtam, hogy a férjed megcsalt. El tudtam képzelni, mennyire fá jhatott, és nem
akartam erő szakkal kicsikarni belő led a tö rténetet.
Jillian figyelmesen tanulmá nyozta az arcá t, mintha minden egyes szó t gondosan
mérlegelt volna. Végü l bó lintott.
– Igen, ez hihető nek hangzik.
– Te mit gondoltá l, miért hívtam fel Lorettá t?
– Hogy anyagot gyű jtsél egy gyá msá gi perhez.
– Ú gysem talá ltam volna. Jó anya vagy. Hű séges feleség voltá l.
Jillian szemében kö nnyek gyű ltek, és Chase arra gondolt, vajon a bizalom mindig ilyen
tö rékeny lesz-e kö zö ttü k. Lehet így jó a há zassá guk? Fran és ő egészen megbíztak
egymá sban.
Magá hoz hú zta Jilliant, fejét a mellkasá ra vonta.
– Tudom, hogy hiá nyozni fog neked Loretta.
Jillian felemelte arcá t.
– Hiá nyozni fog, de kész vagyok arra, hogy itt ú j életet kezdjek veled.
111
Chase má r nagyon vá rta ezeket a szavakat. Ajká t mohó n tapasztotta Jillian ajká ra.
Annyira hiá nyzott neki! Jobban, mint képzelte volna.
Jillian nem hú zó dott el, ső t nyelve vá laszolt a tá madá sra, és ujjaival beletú rt a hajá ba.
Chase erre szó nélkü l az ö lébe vette, és vetkő ztetni kezdte, Jillian is kihú zta Chase pó ló já t
a farmerjá bó l, majd lecsú sztatta melegítő jét a csípő jén, és lerú gta a fö ldre.
Pillanatok alatt meztelenek voltak, s Chase má ris a mellét becézgette, a mellbimbó já t
csó kolgatta, kezével végigsimított a combjá n. Jillian teste nyugtalan, vá gyakozó és mohó
lett.
– Chase… – sú gta kö nyö rö gve.
– Mindjá rt nagyon jó lesz – nyö gte fojtott hangon a férfi. Nagy erő feszítésébe telt
megtartó ztatni heves vá gyá t.
Jillian kinyitotta a szemét, a pillantá suk talá lkozott.
– Mindig jó nekem, ha megérintesz.
– Most még jobb lesz, meglá tod. – Ezzel lefektette a nő t a kanapéra, és kezével
gyengéden szétnyitotta a combjá t.
Amikor feje a kö ldö kéhez ért, Jillian felsó hajtott. Aztá n még lejjebb haladt a testén…
Ekkor az asszony fel akart ü lni.
– Chase…
A férfi felemelte a fejét, és rá mosolygott.
– Lazíts, Jillian. É lvezd!
A nő kérdő n tekintett rá , és Chase rá jö tt, hogy így még nem becézte a testét senki. Ez a
gondolat még jobban feltü zelte vá gyá t.
Azt akarta, hogy Jillian teljes bizalommal legyen irá nta… ilyenkor is. Ujjai ingerlő en
já tszadoztak a gö ndö r sző rzet kö rü l. Jillian teste megvonaglott, és á tvette a kéz
mozdulatainak ritmusá t. Ekkor Chase még erő sebben kezdte simogatni, és lá tta, hogy
Jillian arca kipirul, lélegzete pedig elakad.
– Engedd el magad, Jillian. Ne tö rő dj semmivel.
Gyengéd, biztató szavakkal csó kolgatta Jillian combjá t, egyre feljebb, míg végü l
eljutott testének kö zéppontjá ba. A nő teste egyre nagyobb hévvel lobogott, kezével
gö rcsö sen markolta a kanapé karfá já t, és Chase tudta, hogy eljö tt az idő .
Nyelvével megérintette ő t azon a helyen, amelynél kö zelebb nem kerü lhet férfi egy
nő hö z. Addig já tszadozott vele, ingerelte, míg Jillian szinte ö nkívü letben suttogta a nevét.
Ekkor nyelvével kö rbe-kö rbe simogatta a kis dudort, ajká t rá tapasztotta, Jillian pedig
hangosan felkiá ltott. Beteljesü lése végtelen volt, egyik hullá m jö tt a má sik utá n, Chase-t
pedig boldog bü szkeség fogta el. Lá tta a nő arcá n a gyö nyö rt, testén pedig a hosszú
élvezet vad viharait. Amikor Jillian lecsillapodott, Chase érezte, hogy a nő minden
porciká ja elernyed, és lassan magá hoz tér.
– Nézzü k, sikerü l-e még egyszer – nyö gö tt fel rekedten, és Jillian fö lé hajolt.
Lassú ö nmegtartó ztatá ssal hatolt a nő testébe. Csak néhá ny pillanat elteltével kezdett
mozogni benne, nagyon lassan, minden erejével visszatartva magá t. Egy idő utá n
azonban lehetetlen volt tová bb tü rtő ztetni a vá gyá t. Egyre mélyebbre hatolt, egyre
hevesebben. A nő vadul markolá szta a vá llá t, s Chase most ugyanazzal a szenvedéllyel
merü lt el kö zö s gyö nyö rü kben, mint Jillian.
Az asszony ekkor ezt lehelte a nyaká ba:
– Még egyszer…
Mindkettő jü ket elvitte az egymá s irá nti vá gy a kielégü lés csú csá ra, és amikor a férfi
má sodszor is meghallotta Jillian kiá ltá sá t, vele együ tt zuhant a mélybe. Még soha nem
érezte magá t ilyen tö kéletesen boldognak. Rá jö tt, hogy Jillian akkor is kellene neki, ha
nem lenne Abby és Marianne.
112
Aznap éjjel együ tt aludtak, és Chase-t nem érdekelte, hogy majd magyará zkodnia kell
az anyjá nak. Hiszen jegyesek voltak.
Jegyesek. Gyű rű t kell vennie Jilliannek. Ma este. Este fogja megtenni.
Még sö tét volt, amikor felkelt az á gybó l, és még mindig az á tszeretkezett éjszaká ra
gondolt. Gyorsan lezuhanyozott, felö ltö zö tt, majd lá gyan megcsó kolta Jillian homloká t,
vigyá zva, nehogy felébressze. Ezutá n lement a borü zembe.
Amikor belépett, az épü let sö tétnek és ü resnek tű nt. Aztá n fémes csikorgá st hallott a
betonon.
Hatodik érzéke megakadá lyozta, hogy kiá ltson. Odasietett, ahonnan a hangokat
hallotta, és szinte megdermedt. Stan á llt egy létrá n, s éppen egy érlelő hordó t nyitott ki,
kezében pedig egy cső rö s kanna volt.
– Mit csiná lsz? – fö rmedt rá Chase, de attó l tartott, tudja a vá laszt.
Stan hallgatá sba burkoló zott, aztá n megint a nyílá s felé mozdult. Chase fellépett a
létrá ra, megragadta a kanná t, és kitépte a nagybá tyja kezébő l.
Rá nézett, beleszimatolt, és egybő l megá llapította, hogy ecetbaktérium, amely
tö nkreteszi a bort.
Ebben a pillanatban szerette volna megfojtani a nagybá tyjá t, és megrá zni, kö vetelve,
hogy á rulja el: miért tette volna tö nkre azt, amiért olyan sokat fá radoztak, vá rva, hogy a
sok munka meghozza a gyü mö lcsét.
Ehelyett lemá szott a létrá ró l, kezében a kanná val, és kimért hangon így szó lt:
– Ha nem akarod, hogy azonnal kihívjam a rendő rséget, mondd el, mit mű veltél?
Stan lemá szott a létrá ró l, az arca mogorva volt.
Chase tü rtő ztette magá t, bement a laborba, és a kanna tartalmá t kilö ttyintette a
lefolyó ba. Aztá n vizet folyatott rá , hogy idő t adjon magá nak.
Stan bejö tt utá na a laborba.
– Mégis, mit képzelsz? – fordult végü l szembe a nagybá tyjá val Chase.
Amikor Stan nem vá laszolt, hirtelen megvilá gosodott elő tte minden.
– Azó ta pró bá lod tö nkretenni a sző lő birtokot és a borü zemet, amió ta anyá m megkért,
hogy segíts neki – dö bbent rá Chase. – Nem volt véletlen, hogy a borok nem értek idő ben
oda a megrendelő khö z, hogy a szá llítmá nyok rossz helyre kerü ltek, és a hirdetések sem
jelentek meg hatá ridő re. Azt hittem, csak szó rakozott vagy, mert megrá zott a bá tyá d
halá la.
– Neked az apá d volt! – vá gta oda Stan.
Chase vá rt.
Stan arca elvö rö sö dö tt, kezét a nadrá gja zsebébe sü llyesztette.
– Ú gy viselkedtél, mintha nem kaptá l volna meg tő le mindent. Mintha te tö kéletes
lennél, ró la pedig hallani sem akartá l tö bbé, mert egyszer vétkezett. El tudod képzelni,
mennyire fá jt ez neki?
Chase tudta, hogy az apjá val kapcsolatban sok mindent még egyszer á t kell gondolnia,
és érezte is a megbá ná st. De szerette volna, ha Stan is megért valamit.
– Fel tudod fogni, hogy tizennyolc éven keresztü l hazudott nekem? Nem érted, hogy
aznap én elvesztettem az anyá mat, és a kapcsolatunk ö rö kre megvá ltozott?
– Eleanor akkor is az anyá d maradt – mondta Stan.
– Tudom, és ezt meg is mondtam neki. Nagyon is bá nt a dolog. Bá rcsak hamarabb
hazajö ttem volna, és mindent megbeszéltü nk volna! De nem így tö rtént. Ez viszont nem
ad magyará zatot arra, hogy miért akarod tö nkretenni a birtokot.
Stan való sá ggal Chase szeme lá ttá ra vénü lt meg. Vá llai beestek, és a pultnak
tá maszkodott.
113
– Szeretem az anyá dat. Mindig is szerettem. De ő csak Prestonért volt oda. Pedig
Preston nem érdemelte meg ő t. Nem is szerette. Miutá n meghalt, reméltem, hogy
Eleanor eladja ezt a helyet, és ezutá n együ tt ú j életet kezdhetü nk. Ehelyett ő idehívott
téged!
Chase megdö bbent. Tudta, hogy Stan és az anyja hosszú évek ó ta bará tok, de nem
gyanította, hogy tö bbrő l van szó . Persze, soká ig nem volt itt, amikor meg hazajö tt,
minden figyelmét Marianne kö tö tte le.
– Tehá t arra gondoltá l, hogy ha valami komoly gondot okozná l, az anyá m eladja majd
a birtokot, és ti ketten elmentek valahová ?
– Tudtam, hogy nem lesz kö nnyű dolog. De arra gondoltam, ha má r eladta a birtokot,
tö bb idő nk lenne egymá sra, és belá tná , hogy én jobb vagyok hozzá , mint Preston volt.
Chase haragja most elszá llt, és megsajná lta a nagybá tyjá t.
– Elmondtad má r anyá nak, hogyan érzel irá nta?
Stan most gyá vá n és zavartan rá zta meg a fejét.
– Akkor mondd meg. Tudod, nagyon nehéz szeretni egy halottat, és azt hiszem, anya
má r jobban elfelejtette apá t, mint hinnéd.
Kis csend utá n Stan megkérdezte:
– Kihívod a zsarukat?
– Má s tartá lyt is megfertő ztél má r, vagy ez volt az első kísérleted? – kérdezte Chase
só hajtva.
– Semmi má shoz nem nyú ltam. Azt reméltem, hogy eleged lesz az egész
borcsiná lasbó l, és elmész.
– Mit szeretnél, Stan bá csi?
Ez a megszó lítá s szemmel lá tható an megrá zta a nagybá tyjá t. Két kezébe temette az
arcá t.
– Elegem van abbó l, hogy csak egy alkalmazott vagyok, egy kisegítő . Azt hiszem, nem
kéne tö bbé itt dolgoznom.
– Aztá n mihez kezdenél? Horgá szni já rná l? – Chase tudta, hogy a nagybá tyjá nak le kell
kö tnie magá t, és ú gy érezte, meg is van a megoldá s.
– Nem lenne kedved befektetni egy kis pénzt a birtokba, mint tulajdonostá rs?
– Beleegyeznél?
– Ha te is komolyan gondolod. Ha neked is az a célod, ami nekem, hogy Willow Creek a
leghíresebb borgazdasá g legyen az orszá gban.
– Ha tulajdonostá rs lennék, akkor ú gy érezném, van értelme itt dolgozni. Olyasmit
csiná lnék, amire Eleanor is bü szke lenne.
– Rendben van. Dö ntsd el, mennyi pénzt akarsz befektetni, aztá n az ü gyvédem
elkészíti a hivatalos papírokat.
– El sem hiszem, hogy ezt teszed velem azok utá n, amire ellened készü ltem.
– Nem tudtam, hogyan érzel anya irá nt. Most, hogy visszatekintek, persze nyilvá nvaló .
– Elmondod neki?
– Szerintem neked kéne elmondanod, nem?
Stan só hajtott.
– Há t igen, de idő be telik, amíg ö sszeszedem a bá torsá gomat. Adj nekem egy kis idő t.
– Annyi idő d van, míg a papírok el nem készü lnek. Anyá nak is a beleegyezését kell
adnia hozzá .
Stan bó lintott.
– Kö szö nö m, Chase. Preston jó fiú t nevelt. Sajná lom, hogy olyan sok nehézséget
okoztam neked.
– Ez most má r má sképp lesz. Sok minden má sképp lesz.
114
Chase nem tudta, mit hoz a jö vő Stannek és az anyjá nak, de remélte, hogy boldogsá got
– olyan boldogsá got, amilyet ő talá lt meg Jillian mellett.
Amikor Jillian bejö tt a konyhá ba a laptopjá val, ú gy érezte magá t, mint aki á tment a
szivá rvá ny alatt, és megtalá lta a boldogsá gá t. Az éjszaka Chase-zel csodá latos volt, és
má r alig vá rta, hogy még nagyon sok ilyen éjszaká ja legyen.
– Jó reggelt – ü dvö zö lte Eleanor, ahogy belépett a konyhá ba. – Jó l aludtá l?
Eleanot hangja elá rulta, hogy tudja, Chase szobá já ban tö ltö tte az éjszaká t.
Jillian érezte, hogy elpirul, és nagy buzgalommal igazgatta a laptopot az asztalon.
– Jó l – vá laszolta csendesen. – É s te?
– Nagyszerű en. Szerinted a lá nyoknak jó lesz palacsinta reggelire?
– Egészen biztosan. Segítsek? Ezt késő bb is meg tudom csiná lni.
– Nem, majd megoldom. Min dolgozol?
– Á rkalkulá ció a legú jabb eskü vő hö z, amelyet most szereztü nk. – Jillian kinyitotta a
laptopot és bekapcsolta, á m az nem indult be. Elment a tö ltő ért, bedugta a pult fö lö tti
konnektorba, de a szá mító gép tová bbra sem mű kö dö tt.
– Baj van?
– Má r régó ta vacakol. Szerettem volna venni egy má sikat, de annyi minden tö rtént
mostaná ban, hogy nem volt rá idő m.
– Haszná lhatod a szá mító gépet Chase irodá já ban.
Jillian elgondolkodott.
– Má r tényleg majdnem minden kész van. Biztos van neki szö vegszerkesztő je a
szá mító gépen.
– Persze hogy van. Má r én is írtam cikket az ő szá mító gépén.
– Milyen cikket?
– Bormagazinoknak… hírleveleket a kö rnyékbeli bortermesztő knek.
Eleanor ugyanolyan sokoldalú volt, mint a fia, és Jillian napró l napra jobban
megkedvelte ő t.
– Szeretném majd egyszer elolvasni ő ket.
– Vannak nyomtatott példá nyaim fent – mondta Eleanor kicsit szégyenlő sen. – Egy
egész mappá ra való .
Jillian becsukta a laptopot, és eltette az ú tbó l, hogy ne zavarja Eleanort a
palacsintakészítésben.
– Á tmegyek az irodá ba. Van még egy ó rá m, amíg a lá nyok felébrednek.
– Ha talá lkozol Chase-zel – mondta Eleanor á rtatlan arccal –, mondd meg neki is, hogy
remélem, jó l aludt.
Jillian érezte, hogy elpirul, de aztá n elmosolyodott.
– Megmondom.
Ö t perccel késő bb benyitott a borü zembe. Kívá ncsi volt, vajon Chase ott van-e, de nem
lá tott senkit. Bá rhol lehet, talá n éppen a bort ellenő rzi, vagy a személyzettel beszél.
Á tment a kó stoló termen, majd bement az irodá ba. Bekapcsolta a gépet, és felsó hajtott.
Szerencsére Chase ugyanazt a szö vegszerkesztő programot haszná lja, mint ő .
A gép elő tt ü lve eszébe jutott, hogy Kará nak ígért egy e-mailt ma reggel. A bará tnő je
szerette volna tudni, épségben megérkezett-e Willow Creekbe.
Ma reggel Jillian igencsak épnek érezte magá t! Elmosolyodott a gondolatra.
Rá kattintott a levelező programra, s a képernyő n megjelent a férfi postafió kja. A
képernyő aljá n lá tható volt a legutolsó megnyitott ü zenete. Szeme nagyra nyílt, amikor
meglá tta a levél tá rgyá t: Á llá sajá nlat.
115
Nem szabad elolvasnia! Tudta, hogy nem szabad elolvasnia. Mégsem tudta megá llni…
Az ajá nlat Chase egyik ismerő sétő l jö tt, az É lelmiszeri és Gyó gyszerü gyi Hivatalbó l. A
nagyszerű fizetésen kívü l Chase kö ltö zkö dését is fizették volna Arkansasba.
Arkansas. Chase miért nem említette ezt? El akarja titkolni elő le?
A lá nyok szeretik Willow Creeket, és ő is.
Jillian kétségei és félelmei egy csapá sra visszatértek. Chase még mindig Marianne
tö rvényes gyá mja, Abby apja, s most má r bizonyítéka is van errő l. Ha el akar menni és
tő le megszabadulni…
Ezt meg kell tudnia. Meg kell tudnia, mit tervez. Tudnia kell, hogy tegnapi éjszaka a
szívü k és lelkü k igaz egymá sra talá lá sa volt-e, vagy Chase csak haszná lja ő t, míg el nem
kezdi az ú j életét a lá nyokkal… nélkü le.
116
14. FEJEZET
Amikor Jillian kilépett a kó stoló szobá bó l, végignézett a fö ldeken, amíg csak a szeme
ellá tott. Má r majdnem a lá tó hatá r szélén, az Aurora sző lő tő kék kö zö tt meglá tott két
alakot. A magasabbik Chase volt.
Szíve egyszerre szá rnyalt az ö rö mtő l, de ö ssze is szorult az aggodalomtó l. A tegnap
éjszaka csak á lom volt? Ugyanú gy becsapta magá t Chase-zel kapcsolatban, ahogy Erickel
is? Ha még mindig a felesége tö lti ki a szívét, hogyan is lehetne neki ott helye?
Futni kezdett, és észre sem vette, hogy a patak milyen gyorsan és hö mpö lyö gve szalad
ma a medrében. Ahogy pró bá lta legyő zni a kö ztü k lévő tá volsá got, a tavaszi eső k á ztatta
fö ld sá ros csimbó kokban tapadt a cipő jére. Kö zelebb érve lá tta, hogy Chase Stannel
beszélget. A nagybá tyja a hegy felé mutatott valamit.
Annyira el voltak merü lve a beszélgetésben, hogy Chase csak akkor vette észre ő t,
amikor má r ott volt mellettü k. Mosolya aggó dó arckifejezéssé vá ltozott.
– Valami baj van?
– Beszélnü nk kell.
Stan rá juk nézett, aztá n így szó lt Chase-hez:
– Nekem meg anyá ddal kell beszélnem.
Amikor Stan elment, Chase á tö lelte Jillian vá llá t.
– Mi ilyen fontos?
Jillian elrá ntotta magá t tő le, és felnézett rá , a férfi arcá t kutatva.
– A szá mító gépem tö nkrement, és Eleanor azt mondta, haszná lhatom a tiédet.
Kinyitottam a levelező programodat, hogy Kará nak kü ldjek egy levelet, és…
Chase arckifejezése megvá ltozott. Komor lett és zá rkó zott.
– É s? – ismételte meg.
– Nem beszéltél nekem arró l az á llá sajá nlatró l az É lelmiszeripar és Gyó gyszerü gyi
Hivataltó l.
– Floridá ban voltá l, amikor megérkezett.
– Má r tegnap délutá n ó ta itt vagyok. Elvá llalod?
Az elő bb még komoly volt a férfi arca, most viszont mérges lett. Zö ld pó ló volt rajta és
testhezá lló farmernadrá g, s még sose lá tszott ennyire erő snek, férfiasnak és
hatá rozottnak.
– Azt hittem, a tegnap este utá n végre megbízol bennem.
– A bizalomnak kö lcsö nö snek kell lennie – védekezett Jillian. – Te felhívtad Lorettá t,
és nem mondtad meg nekem.
– Az akkor volt, amikor még alig ismertelek. Tegnap este má r elmagyará ztam neked,
hogy miért nem mondtam el.
– Mert azt akartad, hogy magamtó l osszam meg veled. Ez nagyon rossz kifogá s, Chase.
Nyíltan megbeszélhettü k volna a…
– De te nem beszéltél a há zassá godró l.
– De igen. Most má r mindent tudsz ró lam. Tehá t, miért nem beszéltél nekem az
á llá sajá nlatró l?
– Azért, mert nem érdekel. Mit gondoltá l, mit terveltem ki? Felbontom az
eljegyzésü nket? Elviszem a lá nyokat Arkansasba, és téged itt hagylak?
Amikor Jillian nem vá laszolt, felnyö gö tt.
117
– Ó , Istenem, tényleg ezt gondoltad! Jillian, há t má r soha tö bbé nem fogsz megbízni
senkiben? Nem érted, hogy soha nem tennék olyat, ami fá jdalmat okozna Marianne-nek
vagy Abbynek, és ezért soha nem szakítaná m el ő ket tő led? Ha feltételezed ró lam, hogy
ezt megteszem, akkor lehet, hogy nem kéne a há zassá gon gondolkodnunk. Akkor sose
leszü nk egyebek, mint szü lő tá rsak.
Jillian rettenetesen érezte magá t, rémü let és szégyen fogta el egyszerre.
– Chase, sajná lom. Attó l féltem…
– A sajná lkozá s nem old meg semmit. A félelmed, hogy meggondolom magam és
elá rullak, bá rmikor tö nkretehet egy há zassá got. Ú jra kéne gondolnunk a terveinket,
mielő tt helyrehozhatatlan hibá t kö vetü nk el.
Ezzel Chase ott hagyta ő t, haraggal a szívében. Ott hagyta Jilliant egyedü l a
sző lő skertben, amelyet annyira szeretett.
Hétfő n Jillian félretette Sherry és Tom eskü vő jének a tervezetét, mert nem volt képes
semmire sem odafigyelni. Két nap telt el azó ta, hogy Chase-zel ö sszeveszett, két napja
vá dolta meg azzal, hogy elá rulta ő t, két napja jö tt rá arra, hogy a bizalom nemcsak érzés,
hanem vá lasztá s is lehet. Hagyta, hogy Erickel való há zassá ga az egész vilá got feketére
fesse. Most pedig azzal, hogy képtelen volt tú ltenni magá t rajta, való színű leg tö nkretette
a Chase-zel való jö vő jét is.
Azó ta nem is jö tt a kö zelébe, csak ha a lá nyok is ott voltak. A szemében még akkor
sem volt semmi kedvesség, az ajka nem mosolygott. Tudta, hogy a mentegető zés kevés,
és nem tudta, mit tegyen. A felesége szeretett volna lenni.
Má srészt viszont lelkének egy része arra gondolt, hogy a férfi talá n azért zá rkó zik el
tő le, mert ő sem tud tová bblépni. Lehet, hogy nem képes Fran emlékét maga mö gö tt
hagyni, és vele tartó s szö vetségre lépni.
Eleanor elvitte a lá nyokat sétá lni, hogy tudjon dolgozni. De nem tudott. Lehet, hogy
inká bb meg kéne ő ket keresni és élvezni a tá rsasá gukat, kö zben talá n majd kitalá lja,
hogyan kérjen bocsá natot Chase-tő l.
Amint kiment a há tsó ajtó n és jobbra-balra nézett, észrevette Eleanort, a lá nyokat és a
kutyá t, amint a sző lő és a patak kö zti fü ves részen sétá ltak. A tegnapi eső tő l ma még
zö ldebb lett minden. A fá k, a fű és a virá gok ú j élettő l duzzadtak.
Az egyenetlen fö ld nem tartotta vissza Buffot attó l, hogy ide-oda ciká zzon a
babaró zsabokrok kö zö tt a sző lő mentén. Marianne és Abby pedig bukdá csolva kergették,
s csak akkor á lltak meg, amikor Eleanor magá hoz hívta ő ket.
A hő mérséklet má r majdnem huszonö t fok volt, és ahogy a lá nyok felé sétá lt, Jillian
arra gondolt, hogy nemsoká ra majd nyá ri ruhá kat kell magá nak beszerezni, vagy
mindent ideszá llíttatni a laká sá bó l. Aká rmi is lesz Chase-zel, ő itt marad. Szerette ő t.
Talá n egy napon majd elhiszi neki.
Chase kö rü l já rtak a gondolatai, és nem is vette észre, hogy Buff elrohan a lá nyoktó l.
Aztá n felfigyelt rá , mert észrevette, hogy egy mó kust kerget. Lá tta, hogy Eleanor elkapja
Marianne kezét, de nem volt elég gyors, hogy megfogja Abbyt is. Abby Buff utá n
iramodott, azzal a szá ndékkal, hogy utoléri.
A kö vetkező pillanatokban a rémü let pá nikká vá ltozott, mert Buff egyenesen a patak
felé tartott a mó kust kergetve. Aztá n má r csak azt lá tta, hogy Buff lefelé iramodik a
parton, nyomá ban Abbyvel.
Jillian szíve szinte megá llt, amikor Abby megcsú szott a sá ros parton, és beleesett a
patakba. A gyors víz azonnal elragadta.
Jillian nem gondolkodott. Odarohant a patakhoz, és beleugrott a vízbe. Buff kö zben
felmá szott a sá ros parton, és meg tudott kapaszkodni egy bokorban.
118
Abby rémü lt kiá ltá sa ö sszerá ndította a szívét. A sodrá s erő sebb volt, mint hitte, és
minden erejével ú szott a lá nya felé. Mindig ú gy tű nt, hogy má r eléri, de aztá n tová bb
sodorta az á r.
Amikor a kislá ny eltű nt a víz alatt, Jillian felkiá ltott:
– Abby!
Abby ú jra felbukkant.
Végü l aztá n Jillian karja elérte a lá nyá t. Abby mellén ö sszekulcsolt karral valahogy
sikerü lt egy kidő lt fá hoz ú sznia a tá volabbi partná l. Megragadott egy á gat, amely a
sebesen á ramló víz fö lé nyú lt.
Abby vizet kö hö gö tt fel, Jillian szorosan fogta, és azt mondogatta:
– Minden rendben lesz. Minden rendben lesz.
Az volt a baj, hogy ha elengedi az á gat, nem biztos, hogy ki tud ú szni vele a patakbó l.
Chase a rü gyeket vizsgá lta és a leveleket ellenő rizte az Aurora sző lő kö n a birtok keleti
részén, amikor anyja kétségbeesett kiá ltá sa megdermesztette. Egy pillanattal késő bb egy
gyerek halá lra rémü lt sikolya hasított a levegő be. Mikö zben a patak felé rohant, egy
pillanat alatt megértette, mi is tö rtént. Olyan félelem fogta el, mint aznap éjjel, amikor
Frant bevitték a mű tő be a gyerekszü lés utá n.
Tudta, hogy a sodrá s nagyon erő s. Lerontott a parton, és ú szni kezdett. Hosszú
csapá sokkal tartott Jillian és Abby felé, megpró bá lt nem gondolni a veszélyre, amely
leselkedik rá juk, abban reménykedve, hogy nemsoká ra mindketten biztonsá gban
lesznek a karjaiban, és vissza tudja ő ket vinni a partra.
Amikor felnézett, hogy felmérje a helyzetet, meglá tta Jillian arcá n a félelmet. Annyi
mindenen kellett á tmennie. De tudta, hogy utolsó leheletéig kü zdene, hogy megmentse a
lá nyá t… az ő lá nyá t.
Bá r megkérte Jilliant, hogy jö jjö n hozzá feleségü l, tudta, hogy a szíve kö rü l
megtartotta a falakat Fran emlékét ő rizgette, azt hitte, hogy mindig így maradhat. De
nem maradhat így. Meg kell nyitnia a szívét, és el kell engednie az emlékeket. Meg kell
Jilliannek mutatnia, hogy szereti ő t. Ha elveszítené…
A hideg víz kezdte elzsibbasztani a lá bá t és a karjá t, és az apjá ra gondolt, és arra a
sok-sok évre, amelyet elvesztegetett. Amint Jillian felé tartott, rá jö tt, hogy milyen
kö nnyen elront mindent egy férfi egy gyenge pillanatá ban… vagy egy vak pillanatá ban.
– Bocsá ss meg, apa. – Nem is tudta, hogy mondta vagy gondolta ezeket a szavakat. De
aztá n hirtelen valami kö nnyedséget érzett, mintha valami elvette volna a gonosz, hideg,
lefelé hú zó víz erejét, és tudta, hogy az apja hallotta.
Még há rom hosszú karcsapá s, és elérte Jilliant és Abbyt. Megragadta a lá nyá t, és azt
mondta:
– Nem bírlak el egyszerre mindkettő tö ket. Elő szö r Abbyt kell kivinnem.
Lá tta, hogy Jillian fá zik és reszket, de az habozá s nélkü l vá laszolta:
– Vidd ki, kérlek, vidd ki.
Nem akarta Jilliant otthagyni, de nem volt má s vá lasztá sa. A kislá ny a nyaka kö ré
fonta a karjá t, ő pedig azt mondta Jilliannek:
– Visszajö vö k! Megígérem, hogy visszajö vö k.
Jillian kétségbeesetten kapaszkodott a faá gba, és lá tszott rajta, hogy má r nem bírja
soká ig. A férfinak legalá bb hat métert kellett ú sznia, mire olyan helyet talá lt a parton,
ahol meg tudta vetni a lá bá t és ki tudta Abbyt vinni. Meglá tta Ralphot, aki Buffot fogta a
part menti bokrok mellett, aztá n Chase észrevette, hogy Stan rohan felé, kezében
tö rü lkö ző k és takaró k.
119
Anyja halá lra rémü lten á llt ott, a síró Marianne kezét fogva.
Chase felmá szott a parton, és letette melléjü k Abbyt. A kislá ny vacogott, de rendesen
lélegzett. Anyja bebugyolá lta egy takaró ba. Csak néhá ny percig volt a vízben, de
évszá zadoknak tű nt.
– Hívd a mentő ket. Vissza kell mennem Jillianért.
– Stan má r hívta ő ket! – kiá ltotta oda neki Eleanor. Chase késlekedés nélkü l lefutott a
parton, és ú jra belevetette magá t a vízbe. Adrenalin á radt szét ereiben, mikö zben
erő teljes csapá sokkal harcolt az á r ellen. Aztá n odaért a fá hoz. Há la Istennek Jillian még
ott volt, és teljes erejébő l kapaszkodott.
A szá ja kék volt, a fogai vacogtak.
– Nem fogsz tudni visszaú szni velem.
Chase nyugodt maradt, és bá torító hangon így szó lt hozzá :
– De igen. Ha kell, a há tamon is kiviszlek. Gyere. Ki kell jutnod a vízbő l.
Kö zelebb kerü lt hozzá , karjá t a dereka kö ré fonta.
– Gyere, Jillian. El kell engedned az á gat. Bíznod kell bennem.
Jillian még mindig pá nikban volt, de szeme most még sö tétebb zö ld lett, és mély
lélegzetet vett.
– Bízom benned, Chase, bízom benned. – É s elengedte az á gat.
A visszaú t a parthoz nem volt kö nnyű . Jillian tudott ú szni, de a víz hideg volt, és má r
sokkal régebben benne volt, mint Chase. A férfinak valahogy sikerü lt mindkettő jü ket a
sá ros part kö zelébe kormá nyoznia. Ezutá n kihú zta Jilliant a vízbő l. Elő bb ő ká szá ló dott
fel, aztá n a hasá ra fekü dt, és lenyú lt a nő ért. Kezü k talá lkozott, és felhú zta Jilliant, míg
végü l sikerü lt felvergő dnie a partra, és lerogyott Chase mellé, ugyanolyan sá rosan és
kimerü lten, mint ő .
De nem adott magá nak idő t, hogy levegő t vegyen. Má r talpra is ugrott, és Abby és
Marianne felé bukdá csolt. Abby egy takaró ba volt bugyolá lva, és Jillian mindkét kislá nyt
á tö lelte.
Chase lá tta, hogy Jillian vá lla rá zkó dik, és tudta, elő tö rt belő le a zokogá s – a
megkö nnyebbü lés, az ö rö m és a szeretet kö nnyeivel.
– Anyu, te sírsz – mondta Marianne aggó dva.
Jillian Marianne nyaká ba temette az arcá t egy pillanatra, aztá n aggó dva pillantott
Abbyre.
– Csak nagyon ö rü lö k, hogy mindnyá jan biztonsá gban vagyunk.
Eleanor kinyitott egy takaró t, és Jillian vá lla kö ré terítette. A tá volban sziréna hangja
szó lt.
– Ú gy lá tom, Abby jó l van, csak kicsit á t van fá zva. A mentő sö k má r jö nnek is. Téged is
meg kell, hogy nézzenek.
Eleanor hangja anyai aggodalmat fejezett ki, s Chase lá tta, hogy ez jó lesett Jilliannek.
Mikö zben a mentő re vá rtak, Jillian hozzá fordult. Az ajka má r visszanyerte színét, de a
foga még mindig vacogott.
– Beszélnü nk kell, Chase. Tudom, hogy haragszol rá m…
Mielő tt a férfi megmondhatta volna neki, hogy nem érez irá nta semmiféle haragot,
Ralph odaért, hogy rá terítsen egy takaró t. Á m ő megrá zta a fejét. Nem volt szü ksége
takaró ra. Arra volt szü ksége, hogy megmondja Jilliannek, hogy ő egy ö ntelt bolond, és
megkérje, hogy bocsá sson meg neki.
– Vá rjuk meg, míg a mentő megvizsgá l téged és Abbyt, majd utá na beszélü nk.
Jillian felemelte arcá t a forró zuhany alatt. Addig engedte magá ra a vizet, míg a teste
teljesen felmelegedett. A mentő sö k megvizsgá ltá k mindannyiukat, de nem tartottá k
120
szü kségesnek a kó rhá zba szá llítá st. Meggyő ző dö tt ró la, hogy Abby teljesen rendben van,
aztá n Eleanor gondoskodá sá ra bízta, aki nagy bö gre forró csokit készített neki. Jillian
elgondolkodva szá rította hajá t a tö rü lkö ző vel. Azon tö prengett, mit kéne mondania
Chase-nek, hogy á thidaljá k a kö ztü k tá tongó szakadékot… hogy a szívü k ismét
ö sszefonó djon. Mielő tt belépett a zuhanyozó ba, hallotta, hogy Chase is zuhanyzik a
szobá ja melletti fü rdő ben. Talá n az lenne a legjobb, ha gyorsan felö ltö zne és beszélne
vele, még mielő tt lemegy. Belebú jt a kö ntö sébe, beszaladt a há ló szobá já ba, és becsukta a
zuhanyzó ajtajá t. De amikor megfordult…
– Chase! Nem tudtam, hogy…
A férfi eddig az ablakná l á llt, és most a szemébe nézett.
– Azt mondtad, beszélni akarsz velem.
A haja nedves volt, és a kö ntö se alatt nem volt semmi. De ha a férfi beszélni akar vele,
akkor most van itt az ideje, hogy meggyő zze arró l: egymá shoz tartoznak. A férfin fekete
pó ló volt és khakiszínű nadrá g. Még sose nézett ki ennyire férfiasan vonzó nak. A haja
nedves volt kicsit, mintha csak sebtében tö rö lte volna meg.
Jillian lassan kö zeledett felé, s idegesebb volt, mint képzelte. De egészen biztosan
tudta, hogy szereti a férfit.
– Sajná lom. Tudom, azt mondtad, hogy a szavak nem jelentenek semmit, de én most
akkor is ú jra kimondom. Sajná lom. Amikor meglá ttam azt a levelet, elő jö tt a mú lt. Ha
nem engedek magamhoz kö zel férfit, akkor nem is tud bá ntani. De téged kö zel
engedtelek magamhoz, ezért féltem.
Megá llt, hogy lélegzethez jusson, majd gyorsan folytatta:
– Sose gondoltam volna, hogy a bizalom tudatos dö ntés is lehet. Szeretlek, Chase.
Amikor otthagytá l a sző lő ben, ú gy dö ntö ttem, hogy igenis bízni fogok benned. De ma,
amikor beú sztá l a patakba Abbyért, aztá n azt mondtad, hogy visszajö ssz értem, az má r
nem dö ntés volt. Tényleg bíztam benned. Azért szeretnék hozzá d feleségü l menni, mert
ú gy szeretlek, ahogy még soha nem szerettem senkit.
Amikor a férfi nem vá laszolt azonnal, attó l félt, hogy a kételkedése és a
bizalmatlansá ga mindent lerombolt, amit addig sikerü lt felépíteniü k. De aztá n a férfi ott
termett elő tte, lenézett rá , és az arca má r nem volt hű vö s és tartó zkodó .
Megfogta Jillian kezét, és mélyen a szemébe nézett.
– Te ajá ndék vagy nekem, Jillian. Olyan ajá ndék, amire nem szá mítottam. Nem lett
volna szabad ú gy viselkednem veled. Nem lett volna szabad megharagudnom. A mú ltad
miatt minden okod megvolt, hogy kételkedj. Tudnom kellett volna, hogy tö bb idő re van
szü kséged. Azonkívü l má r sokkal elő bb fel kellett volna ismernem a sajá t érzéseimet, és
nem lett volna szabad megtagadni ő ket. Ha megmondtam volna neked, hogy szeretlek,
ha vilá gossá tettem volna, hogy azért akarlak feleségü l venni, mert veled szeretnék
felkelni minden reggel, szeretnélek lá tni, ahogy a lá nyokkal já tszol, melletted á llni, ahogy
szervezed az eskü vő ket itt Willow Creekben, és minden este veled akarok lefekü dni,
mert a testem vá gyik rá d – akkor bíztá l volna bennem.
– Ó , Chase. – Jillian szá ja széle remegni kezdett, és teljes erejével pró bá lta
visszatartani a kö nnyeit.
Chase magá hoz vonta, és karjaival szorosan á tö lelte.
– Szeretlek, Jillian. Kérlek, ne haragudj, hogy olyan soká ig nem ismertem el, hogy így
érzek irá ntad.
– Persze hogy nem haragszom. Te se haragudj…
Chase nem hagyta, hogy befejezze a mondatot. Ajka Jillian ajká ra tapadt. Csó kja olyan
éhes és mohó volt, hogy Jillian térde megremegett, de Chase erő sen tartotta a karjá ban.
Végü l a férfi abbahagyta a csó kot. Jillian így szó lt:
121
– Nem akarok ő szig vá rni az eskü vő vel. Mit gondolsz?

Egyetlen pillantá s Chase szemébe, és má r tudta, hogy ő sem akar vá rni.
– Nem akarok vá rni. Te vagy az eskü vő szervező . Mikorra tudod elintézni?
– Há rom hét mú lva – jelentette ki Jillian.
– Akkor há rom hét mú lva.
Amikor Chase ú jra megcsó kolta, Jillian most nem a virá gokra, ruhá kra, fá tylakra meg
a két kis koszorú slá nyra gondolt. Most csak Chase létezett szá má ra, és bizalommal adta
oda magá t neki.
122
EPILÓ GUS
Aká cillat tö ltö tte meg a levegő t, pipacsok lengedeztek a lá gy szélben. Jillian és Chase
eskü vő je volt az első , amelyet a Willow Creek sző lő birtokon tartottak. Jillian az eskü vő i
lugas felé lépdelt, mellette Eleanor haladt. A lugasná l vá rta ő t jö vendő beli félje, és Jillian
érezte, hogy a szíve csordultig telt boldogsá ggal.
Első ként Kara ment oda, virá gmintá s ruhá já ba já tékosan belekapott a szél. Ő t
kö vették a lá nyok. Marianne és Abby ró zsaszín ruhá cská ikban lépdeltek, a karjukon
tartott kis kosá rbó l virá gszirommal szó rtá k be az utat. Eleanor nagyon ö rü lt, amikor
Jillian megkérte, hogy vegyen részt az eskü vő n. Most elegá ns ró zsaszín ruhá já ban
kimérten lépdelt, majd a lá nyok mellé érve megá llt. Ezutá n leü ltette ő ket az első sorban
lévő fehér székekre.
A lugasná l Scott Paxton á llt Chase mellett, és mindkét férfi mosolygott. Aztá n Chase a
menyasszonyra pillantott, tekintete végigsiklott hosszan leomló , vá ll nélkü li fehér
ruhá já n, és Jillian valami má st is meglá tott a tekintetében. Lá tta, mennyire tetszik a
férfinak, és mennyire vá rja má r az eljö vendő kö zö s életü ket.
Jilliannek vissza kellett tartani a lélegzetét és a kö nnyeit. Annyira szerette Chase-t!
Olyan mélyen igazá n és forró n. Ki akarta mondani hangosan, hogy az egész vilá g tudja
meg. Néhá ny pillanat mú lva ezt meg is teheti majd. Amikor odaért a feldíszített lugashoz,
á tnyú jtotta eskü vő i csokrá t Kará nak. A bará tnő je mosolyogva vette el tő le. Ezutá n má r
nem létezett Jillian szá má ra má s, csak Chase.
– Gyö nyö rű vagy – sú gta neki oda a férfi, és megfogta a kezét.
– Te is – só hajtotta Jillian. – Má rmint jó képű .
Amikor a férfi elnevette magá t, ő is nevetett, aztá n a pap felé fordultak.
Chase erő s, magabiztos hangon mondta ki a há zassá gi fogadalmat. Minden szava
kö rü lö lelte Jilliant, és felkészítette kö zö s jö vő jü kre. Jillian is megismételhette korá bbi
ígéretét, hogy megbízik Chase-ben és szereti, ahogy még soha nem szeretett férfit az
életében. Tudta, hogy a férfi érti és érzi, hogy a kimondott a fogadalom egy egész életre
ö sszekö ti ő ket.
A gyű rű k kö vetkeztek. Scott á tnyú jtotta Chase-nek a gyémá nt jegygyű rű t, melyet a
férfi Jillian ujjá ra hú zott.
– Ez nem csak gyű rű , Jillian – mondta, eltérve attó l a szö vegtő l, melyet gyakoroltak. –
Ez a szerelem végtelen kö re. Ez emlékeztessen arra, hogy szeretni foglak téged és a
lá nyokat utolsó leheletemig. Ö rö kre kö rü lvesz téged az én szeretetem, ahogy ez a gyű rű
kö rbeveszi az ujjadat. Megígértem, hogy a férjed leszek, a szerető d, a tá rsad és a bará tod.
Ez legyen a jelképe ezeknek az ígéreteknekjelképezze azt, hogy az ígéreteim ugyanolyan
való sá gosak, mint ez a gyű rű a kezeden. É s jelképezze az én végtelen szerelmemet,
melyet életem végéig meg akarok osztani veled.
A kö nnyek most má r végigcsordultak Jillian arcá n, á m ezek ö rö mkö nnyek voltak, és
tudta, hogy ezt Chase is lá tja.
Elvette Kará tó l az aranygyű rű t, és Chase ujjá ra hú zta.
– Te leszel az életem, Chase, és az otthonom. Ez a gyű rű jelképezi azt a szerelmet,
melyet irá ntad érzek, a bü szkeségemet, hogy a feleséged lehetek, a tiszteletet, melyet
mindig meg fogok adni neked. Együ tt fogjuk felnevelni a lá nyainkat, hogy megértsék
ígéreteink igazi jelentését, és megmutassuk nekik, hogy a mi szerelmü nk erő s, igaz és
ö rö kké tart.
123
A pap hü mmö gö tt.

– Ú gy lá tom, nem sok munká t hagytak nekem.
A vendégek felnevettek. Chase á tö lelte Jilliant, ahogy a pap felé fordultak, hogy
megadja nekik a végső á ldá st.
Néhá ny má sodperc mú lva a tiszteletes széles mosollyal fordult az egybegyű ltek felé.
– Bemutatom ö nö knek Mr. és Mrs. Remmingtont!
A fehér székeken ü lő vendégsereg tapsolt, Chase pedig hosszan megcsó kolta
ú jdonsü lt feleségét. Amikor szétvá ltak, Marianne-t és Abbyt pillantottá k meg. A két
kislá ny mosolyogva nézett fel rá juk, és szemü k csupa kérdés volt.
– Most ö ssze vagytok há zasodva? – kérdezte Marianne.
Chase és Jillian leguggoltak hozzá juk.
– Bizony, ö ssze vagyunk há zasodva – jelentette ki hatá rozottan Chase.
Eleanor és Stan má r kö zeledett, hogy első ként gratulá ljon nekik.
– Ehetü nk tortá t, apu? – kérdezte reménykedve Abby.
Chase boldogan mosolygott a lá nyá ra.
– Ehetü nk tortá t. É s ü nnepelhetü nk. Mert mostantó l igazi csalá d vagyunk.
Amikor Chase felá llt, karjá ba kapta a feleségét, hogy még egyszer megcsó kolja.
Azutá n Eleanor ö lelte á t Jilliant.
– Lehet, hogy nemsoká ra Stan és én á llunk majd itt. Nem vagyunk má r fiatalok, nincs
má r vesztegetni való idő nk – sú gta oda neki.
Mielő tt Jillian vá laszolhatott volna, Eleanor megfogta Marianne és Abby kezét, Chase
pedig a lovas kocsihoz vezette Jilliant. Ralph fogta a lovakat, míg beszá lltak. Chase Jillian
kezét a karjá ra tette, csettintett a ló nak, és elkezdték kö zö s utazá sukat… életre szó ló
utazá sukat.
124

Arany Júlia 2006.07k.1. Karen Rose Smith - Melyik Gyerek Az Enyém

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Arany Júlia 2006.07k.1. Karen Rose Smith - Melyik Gyerek Az Enyém

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Karen Rose Smith

Melyik gyerek az enyém?

Jillian arckifejezése, ha lehet, még értetlenebb lett.

Lenézett a kezében tartott jogosítvá nyra, aztá n felpillantott, egyenesen a férfi

Abby kétségbeesetten szorította Vaut, de azért bó lintott.

Há romnegyed ó ra mú lva Jillian má r a há z egyik há ló szobá já ban volt. A hatalmas

– Nem. De akkor én má r sajá t vá llalkozá st vezettem.

Mikor a konyhá ba értek, Jillian megjegyezte:

– Szó val, akkor most mi lesz?

– Ismeri a régi mondá st: reméljü k a legjobbat, de vá rjuk a legrosszabbat? Az évek

– Eszébe ne jusson! – figyelmeztette Jillian szigorú an.

– Igen. Mindent ugyanolyan jó l ismer, mint én.

Eskü vő Willow Creekben.

Grayson szená tornak segítettem megrendezni a lá nya huszonegyedik szü letésnapjá t. É n

– Nem fogok még egyszer ö sszeomlani. Megyek, és segítek a lá nyoknak, hogy

– Olyan lelketlen volt az egész. Az eskü vő mindenhol ü zlet ma má r, ott kü lö nö sen. Az

– Ott laknék Abbyvel? – Jillian hangjá ban rémü let csengett.

– Azt hiszem, beleegyezik majd, hogy meghá mozzam a krumplit.

– Most nem akarok beszélgetni, Chase.

– Má r akkor is rosszul voltá l, amikor elmentü nk?

– Bá rmi mellett.

KEDD: Ö TPERCES RANDI-EST

Chase halkan odasú gta Jilliannek:

Tegnap este feszü lt hangulatban hagytá k el a kö nyvesboltot. Némá n ü ltek egymá s

Felettü k egy repü lő gép halk zú gá sa hallatszott. A fenyő fá k, juharfá k és cédrusok

keze végigsimította a há tá t, és a fenekén á llapodott meg. É rintése annyira érzéki volt,

Lá tta, hogy Jillian kö rmeit halvá ny ró zsaszín lakk fedi.

Mégis annak tű nt, ahogy Chase kivezette ő t a há tsó ajtó n, és a há z oldalá n a

– Nem. – Chase a kantá rt csavargatta, tekintete messzire révedt.

– Taká csatká k tá madtá k meg a rü gyeket – hadarta izgatottan Ralph, és furcsa

Chase hangja volt az, és Jillian megnyugodott.

– Azt hiszem, ez nehéz lesz, mivel az édesanyá d is a há zban van.

– Nagyon jó l – suttogta Jillian elfú ló hangon.

Amikor péntek délutá n Jillian megérkezett Daytona Beachbe, Kara má r vá rta a

– Rendben – egyezett bele szelíden.

– Nem akarok ő szig vá rni az eskü vő vel. Mit gondolsz?

A pap hü mmö gö tt.

You might also like