Miranda Lee Különös Nászéjszaka

Miranda Lee
Különös
nászéjszaka
Tíz évvel a válása után Fiona magabiztos

üzletasszonyként működteti rendezvényszervező cégét,
s csak akkor jön zavarba, amikor kiderül, hogy
legfrissebb megbízatása éppen volt férje, Philip esküvő-
Miranda Lee Különös nászéjszaka (Júlia 275.)
jével kapcsolatos. A férfi nyomban rájön, kivel áll

szemközt, s noha feltámad benne a régi vágy, házas-
ságkötése elkerülhetetlen. Egy furcsa esemény mégis
arra készteti, hogy a nászéjszakát immár Fionával
töltse...
2 / 190
1. FEJEZET
Fiona irodájának ajtaja hirtelen felpattant, és Owen

rontott be rajta. A férfi kerek arca csak úgy vöröslött az
izgalomtól.
- Fogalmad sincs róla, édesem, ki telefonált az imént,
és kért fel bennünket egy esküvő megrendezésére!
A nő bosszúsan forgatta a szemét, harag és
rokonszenv között hányódva. Üzlettársa kedves ember
és jó barát. Sokat dolgozik, becsületes, ennek ellenére
harmincöt évesen még mindig nőtlen. És noha a
legszívesebben pasztellszínű inget és rikító mintás
nyakkendőt viselt, nem vonzódott a saját neméhez, mint
ahogyan azt némelyek gyanították. Fiona felettébb sokra
becsülte őt.
Owennek azonban megvolt az a rossz szokása, hogy a
nő nevében elvállalt egy-egy munkát, ám a részleteket
csak ezután beszélte meg vele. Ugyanakkor elvárta,
hogy Fionát is elragadja a lelkesedés.
Csakhogy ő sosem lelkesedett, ugyanis jobban
szeretett személyesen beszélni az ügyfelekkel, mielőtt
elfogadott volna egy megbízást.
- Igazad van, Owen, tényleg fogalmam sincs róla!
Hogyan is lehetne? - felelte most némi gúnnyal a
hangjában. - Hiszen ugyebár nem részesülhettem abban
3 / 190
a megtiszteltetésben, hogy személyesen is beszélhessek

az illetővel...
A férfit azonban egyáltalán nem gyötörte a bűntudat.
- Nem is tudtál volna, édesem! Ugyanis éppen mással
beszéltél, ezért kapcsolta át Janey hozzám a hölgyet.
- Akárki legyen az a hölgy, Janey megkérhette volna,
hogy várjon, amíg befejezem! - fuvolázta Fiona.
- Akárkit talán megkérhetett volna, de nem Charlotte
Forsythe-ot! Ő bizonyára azonnal lecsapta volna a
kagylót!
- Charlotte Forsythe? - visszhangozta a nő, és
nyomban szívdobogást kapott.
Owen arca diadalmasan felragyogott.
- Tudtam, hogy el leszel ragadtatva! Képzeld csak el,
milyen jót tesz majd a hírnevünknek, ha mi szervezzük
meg Charlotte Forsythe fiának az esküvőjét! Sydneyben
divatba jön az Ötcsillagos menyegző! Ha minden olyan
simán megy, ahogy szokott, Charlotte Forsythe
dicshimnuszokat fog zengeni rólad mindenfelé. És akkor
az előkelő társasági dámák sorban állnak majd az ajtónk
előtt, hogy megbízhassanak bennünket a fiuk vagy a
lányuk esküvőjének megszervezésével!
Fiona lassanként ismét megnyugodott.
- Jó, jó - felelte gondolataiba mélyedve, és hátradőlt a
fekete forgószékben. - Tehát Philip újra megnősül.
4 / 190
Úgyis itt az ideje, hiszen már harmincéves, fűzte

hozzá gondolatban. Ez épp a megfelelő életkor, hogy
megtalálja a hozzá illő asszonyt, és a hatalmas Forsythe
vagyonnak örököst nemzzen.
- Hát ismered Philip Forsythe-ot? - firtatta döbbenten
Owen.
- Még hogy ismerem-e?! - nevetett fel Fiona örömtelen
hangon. - A felesége voltam!
Owen lerogyott az egyik fotelba.
- Magasságos ég! - párolgott el egy csapásra iménti
lelkesedése. - Hát akkor annak már lőttek, hogy a
szolgáltatásainkkal bekerülhessünk a felső tízezer
köreibe!
- Azért ne lógasd az orrod! Majd elvállalod te a
megbízást! Megmondod, hogy nekem nincs szabad
időpontom.
- Ez sajnos nem fog menni. Mrs. Forsythe ugyanis
kifejezetten ragaszkodik hozzá, hogy a fia esküvőjét az a
hölgy bonyolítsa le, aki Craig Bateman lakodalmát szer-
vezte.
- Valóban? Csakhogy a krikettjátékos, aki a gyerekkori
szerelmét vette feleségül, nem tartozik éppen az előkelő
társasághoz!
- Igen, tudom. De az esküvőjéről mégis részletesen
beszámoltak az egyik népszerű folyóiratban, amely a
fodrásznál véletlenül Mrs. Forsythe kezébe került. A
5 / 190
hölgy el volt ragadtatva a fényképektől. Felhívta hát Bili

Babstock fotográfust, aki a képeket készítette, és
felkérte, hogy fotózzon a fia esküvőjén. Bili pedig
melegen ajánlotta neki, hogy téged bízzon meg a
rendezvény megszervezésével. Különben én már
mondtam a hölgynek, hogy nem érsz rá, de ő kerek
perec kijelentette, hogy téged akar, mivel azt hallotta, te
vagy a legjobb, és a fiának ugyebár mindenből a legjob-
bat akarja. Ezen felbuzdulva aztán megígértem neki,
hogy természetesen elvállalod a megbízást.
- Természetesen - ismételte Fiona elkínzottan.
- Honnan a csudából tudhattam volna, hogy hajdanán
a drágalátos fiacskája felesége voltál? - hadonászott a
kollégája. - Az volt a benyomásom, hogy a neved nem
mond semmit az asszonynak.
- Persze, mert akkoriban mindannyian csak Noninak
hívtak, a lánykori családi nevem meg Stilhminn volt.
Fiona Kirbyröl pedig nem is hallottak.
- Hát nem Kirby a lánykori neved? - ráncolta a
homlokát a férfi.
- Nem, ez a második férjem családneve.
- A második férjedé? - kerekedett nagyra Owen szeme.
- Te jóságos ég, kislány! Már hat éve ismerlek, de ez idő
alatt több hódolód volt, mint ahány nyakkendőm nekem,
és egyik sem tudott az oltár elé hurcolni! Hisz még csak
huszonnyolc éves vagy! És mindennek tetejébe most
6 / 190
hozod a tudomásomra, hogy már két férjet „elfo-

gyasztottál", akik közül az egyik Ausztrália leggazdagabb
családjának a sarja! És mondd csak, ki volt a másik? Egy
híres sebész vagy egy világhírű popsztár?
- Nem, egy teherautó-vezető.
- Mit beszélsz? - Owen egyik ámulatból a másikba
esett.
- Jól hallottad! Kevinnek hívták, és igazán kedves
ember volt. De hidd el, én tettem neki szívességet azzal,
hogy elváltam tőle.
- Ó, és Philip Forsythe is kedves volt?
- De még mennyire! - Fiona csakugyan nem érzett
keserűséget volt férjével szemben, és néhai apósát is
kedvelte, akit szintén szeretetreméltó embernek ismert
meg. Csupán Philip anyja nézte le a kis Nonit, és jósolt
mielőbbi véget a házasságnak.
- Akkor feltételezem, hogy Philip Forsythe-nak is te
tettél szívességet azzal, hogy elváltál tőle - jegyezte meg
a férfi csipkelődve.
- Legyünk őszinték, Owen, én egyszerűen nem vagyok
alkalmas a házasságra! Ehhez túl független és önálló
vagyok. Ugyanakkor nem szeretném elszalasztani ezt a
remek felkérést. Mit gondolsz, meg lehetne győzni Mrs.
Forsythe-ot, hogy mégiscsak te végezd el a munkát,
mert én megbetegedtem?
7 / 190
- Nem kellene félrevezetni a hölgyet, Fiona! -

sóhajtotta a férfi. - Az ilyesmi általában balul üt ki.
Azonfelül nagyon határozottnak mutatkozott. Csak téged
akar, senki mást.
Fiona felpillantott.
- Ez az esküvő csakugyan nagyon fontos a számunkra,
amint már említetted, mind anyagi szempontból, mind a
hírnév miatt - harapott elgondolkodva az ajkába. - Még
megfontolom...
- Csak ezt ne tedd! - tiltakozott nyomban Owen a nő
konok arcát látva. - Légy szíves, egyáltalán ne töprengj
el ezen!
- Min?
- Hogy felülteted Mrs. Forsythe-ot! Lelki szemeim előtt
látom, amint megjelensz szemüveggel meg szőke
parókával, és idegen kiejtéssel beszélsz, hogy a hajdani
anyósod ne ismerjen rád.
- Amúgy sem ismerne fel, Owen - jelentette ki
bizakodóan Fiona. - Még csak meg sem kell változtatnom
a külsőmet. Tíz évvel ezelőtt világosszőke göndör hajam
volt, és sok sminket használtam. Tíz kilóval többet
nyomtam a mérlegen, és úgy öltöztem, mintha egy
masszázs szalonban dolgoznék. Szűk pólót és rövid
szoknyát viseltem.
Owen szemügyre vette üzlettársnője vállig érő, fekete
haját, amely mint egy selymes, csillogó függöny ölelte
8 / 190
körül finoman kifestett arcát. Aztán végigjártatta tekin-

tetét a nő karcsú alakján. Fiona mindig testhez álló
kosztümöket viselt.
Van stílusa, annyi szent! - gondolta. Mint ahogy az is
kétségtelen, hogy már nem az a nő, aki annak idején
Philip Forsythe felesége volt. Owen a legjobb akarattal
sem tudta őt elképzelni szőke szexbombaként.
De vajon miért vette el akkoriban Philip ezt a nőt?
Owen ugyan nem ismerte személyesen a férfit, de annyit
tudott, hogy a gazdag emberek fiai hírességekkel vagy
magukhoz hasonló tehetős családok lányaival
házasodnak össze.
Vagy tán Philip Forsythe-ot csak a szex érdekelte?
Owen beismerte, hogy üzlettársnője tényleg erős
érzéki kisugárzással rendelkezik, amelyet olykor még ő is
érzett. Mindazonáltal Fiona nem az ő esete. Jobban ked-
velte az idősebb, teltkarcsúbb hölgyeket, akik szeretnek
nevetni, és jól főznek.
Ám a legtöbb férfi vonzónak találta Fionát.
Belészerettek, ágyba bújtak vele. Később, mihelyt a nő
megunta őket, alig tudott megszabadulni tőlük. Egyikkel
sem bírt hosszabb ideig együtt lenni.
Owennek néha az a benyomása támadt, hogy
munkatársnője meglehetősen kegyetlenül bánik a
férfiakkal, noha Fiona kijelentette, hogy ő semmit sem
ígért a hódolóinak, és maga sem érti, miért várnak el
9 / 190
tőle többet, mint amennyit adni képes. Talán a két

zátonyra futott házassága okozhatja, hogy nem óhajt
tartósabb kapcsolatot kialakítani.
- És arra sincs semmi szükség, hogy más hangsúllyal
beszéljek - folytatta Fiona ugyanis most sokkal
választékosabban fogalmazok, mint akkoriban. - Nem,
Owen, a hajdani anyósom már nem ismerne fel. És a
férje sem, mivelhogy két éve meghalt rákban.
- Csakugyan? Nem is tudtam.
- Keveset írtak róla az újságok. A temetés is szűk
családi körben zajlott.
- És ő milyen volt? - kérdezte Owen.,
- Kicsoda?
- Hát az apósod!
- Nagyon kedves.
- Az ég szerelmére, Fiona! Ahogy hallom, eddig csupa
kedves férfi vett körül téged. Akkor miért utálod a
férfiakat?
- Egyáltalán nincs igazad, Owen! Példának okáért
téged is nagyon kedvellek, és te is férfi vagy! -
védekezett meglepődve a nő.
- Nem magamról beszélek, hanem azokról, akik egy
ideig komolyabb szerepet játszottak az életedben. Előbb-
utóbb mindegyiknek kiadtad az útját. Mind azt hitték,
hogy kedveled őket, de te csak kihasználtad
valamennyit. És ez nem szép tőled!
10 / 190
- Sajnálom, hogy így gondolod, Owen! - sóhajtotta

Fiona. - Én tisztáztam velük a játékszabályokat. És
kétlem, hogy igazán szerettek volna. Miután legyőzték a
büszkeségükön esett csorbát, gyorsan
megvigasztalódtak más nők karjaiban. De ne térjünk el a
tárgytól! Charlotte Forsythe nem fog felismerni engem,
legfeljebb Philip. De hát nem vele lesz dolgom, hanem az
anyjával.
Owen az üzlettársára pillantott. Együtt érzett vele,
mert kedvelte. És noha a nő most kissé kiábrándultnak
és megkeseredettnek tűnt, valójában csupa szív,
nagyvonalú ember volt, sokat és keményen dolgozott.
Őszintén érdeklődött az ügyfelei és azok gondjai iránt,
sosem felejtette el munkatársai születésnapját, és
mindig készségesen segített a rászorulóknak.
Ki tudja, mi minden rosszat élhetett át a házasságai
alatt, hogy ennyire ridegen és hajthatatlanul bánt a
férfiakkal, ami egyébként távol állt a természetétől. Igaz
ugyan, hogy az üzleti életben is elszánt és becsvágyó
volt, de ez persze más lapra tartozik.
- Akkor sem bízhatunk abban, hogy Mrs. Forsythe nem
ismer fel - tiltakozott Owen. Egyszerűen nem hagyhatta,
hogy kolléganője ily módon veszélyeztesse
szorgalmasan felépített vállalkozásuk létét. - Ha nem
mondod meg neki már az elején, ki vagy, és ez esetleg
később derül ki, dühös lesz rád, és tönkreteheti a jó híre-
11 / 190
det a cégünkével együtt. Véleményem szerint fogadd el

az időpontot, amelyet megbeszéltem vele, és
tapintatosan fedd fel előtte a személyazonosságodat.
Aztán majd ő eldönti, hogy a továbbiakban veled vagy
velem óhajt együttműködni. És még ha úgy döntene is,
lemond az Ötcsillagos menyegzőről, akkor sem esik
csorba a jó hírnevünkön.
Fiona elgondolkodott a bölcs tanácson. Ha
megfogadná, bebizonyíthatná Philip anyjának, hogy
egykori menye, akit annyira utált, már nem az a
műveletlen és átlagos nő, aki egykor volt. A fia kigúnyolt
és megvetett első felesége mára immár az úgynevezett
jobb körökben forog, kizárólag divattervező által készített
kosztümökben jár, és ragyogó társaság. Emellett
résztulajdonosa egy virágzó szolgáltató cégnek,
kizárólagos birtokosa egy Levendula-öbölre néző
csodálatos villának, és tökéletesen ismeri az illem-
szabályokat. Mi több, ügyesen síel, valamint ért a
képzőművészetekhez és a zenéhez.
És ha még ez sem lenne elég, bármelyik férfit
megszerzi, aki megtetszik neki.
Aztán azon is eltöprengett, milyen lesz újra találkoznia
Philippel. Vajon megismerné a volt férje? És ha igen,
hogy tetszene neki az új Fiona? Jobban, mint a hajdani
Noni? És vajon hogy nézhet ki most a férfi? És ugyan kit
12 / 190
akar elvenni? - kavarogtak a nő fejében az egyre

nyugtalanítóbb gondolatok.
- Rendben van, Owen - adta be végül a derekát Fiona,
és felemelkedett a karosszékből. - Állok elébe Mrs.
Forsythe megbízásának! Csak egyet mondj meg: miért ő
rendezi az ifjú jegyespár esküvőjét? Talán a boldog
arának nincs édesanyja?
- Elképzelhető - vont vállat Owen.
- És ki az a kétségtelenül gyönyörű és kifogástalan
nevelésben részesült leányzó, akit tárt karokkal
fogadnak a Forsythe családban?
- Fogalmam sincs. Erről nem beszéltünk.
- És a megbeszélés időpontja? - kérdezte Fiona
ingerülten.
- Holnap délelőtt tíz óra.
- Szombaton? Tudod jól, hogy szombaton sosem
keresek fel ügyfeleket. Ráadásul holnap délutánra van
egy esküvőm.
- Azzal majd Rebecca foglalkozik.
- Nem képes rá.
- Dehogynem, édesem! Hiszen te tanítottad be! -
mondta Owen. - Mondjuk inkább úgy, hogy te nem
szereted képviseltetni magad. Munkaszereteted és
megbízhatóságod csodálatraméltó ugyan, de meg kell
tanulnod, hogy te is megbízz másokban!
13 / 190
- Igazad van - ismerte el a nő. - De majd legközelebb.

A menyasszony anyja ugyanis rám számít, és én nem
fogom cserbenhagyni egy ilyen fontos napon.
- Lehet, hogy mindkettő belefér az idődbe.
- Nehezen, ha Mrs. Forsythe még mindig Kenthurstben
lakik. Látom az arcodon, hogy így van. Ha nagy lesz a
forgalom a városban, jó egy óra kell, mire kiérek hozzá.
Akkor viszont semmiképp sem tudok pontosan
megjelenni a délutáni esküvőn. Úgyhogy hívd fel őt, és
kérj egy másik időpontot vasárnapra, legjobb, ha
tizenegyre, mert szeretek sokáig aludni!
- De...
- Kérlek, Owen, tedd meg! Magyarázd el neki, miért
nincs időm holnap! Valószínűleg ő is csodálni fogja majd
a megbízhatóságomat, hogy a te szavaiddal éljek.
A férfi felsóhajtott.
- Olyan makacs vagy!
- Badarság! Nagyon is kezes vagyok. Bízz bennem,
Owen, tudom, mit csinálok! A Forsythe-ok több
megértést tanúsítanak azok iránt, akik nem csúsznak-
másznak előttük. Légy udvarias, de határozott! Fogadok,
hogy nem lesz ellenvetése!
Owen meglepetésére Fionának igaza lett.
- Nagyon előzékenynek mutatkozott a hölgy - adta
hírül a férfi tíz perc múlva. - Sőt még ebédre is meghívott
téged. Szerencsére a fia és a menyasszony nem érnek rá
14 / 190
ezen a napon. Bár a vőlegény amúgy sem lakik már

otthon.
Ezt Fiona amúgy is tudta. Az évek során újra és újra
kikereste a volt férje számát a telefonkönyvből. Csak
egyetlen P. Z. Forsythe lakott Sydneyben. Innen értesült
róla, hogy a volt félje tizenöt hónappal a válás után
Paddingtonba költözött, egy kőhajításnyira a várostól.
Azóta valószínűleg befejezte már jogi tanulmányait is.
A telefonkönyv tanúsága szerint egy évre rá Philip
átköltözött Bondiba, újabban pedig a Balmorál Beachen
lakik, egy előkelő lakónegyedben.
Fiona felpillantott, és észrevette, hogy üzlettársa
homlokráncolva szemléli őt. Gúnyosan rámosolygott.
- Ne légy már ennyire nyugtalan, Owen!
- Csupán szeretném tudni, hogyan akarod felfedni Mrs.
Forsythe előtt a kilétedet!
- Megígérem neked, hogy roppant kíméletes leszek!
Képes vagyok tapintatos és diplomatikus lenni, sőt
elbűvölő és sármos is, ha úgy akarom. Hát nincsenek
mindig elragadtatva tőlem a menyasszonyok mamái?
- Dehogynem! Mrs. Forsythe azonban a vőlegény
édesanyja, azé a férfié, akinek az első felesége voltál!
15 / 190
2. FEJEZET
Fiona leparkolt a kisváros határában az út szélén, és

még egyszer szemügyre vette a térképet. Eddig ugyanis
csak kétszer járt Kenthurstben, és az is már tíz éve volt.
Kenthurst, ez a Sydneytől északra fekvő kisváros, ahol
a dombos erdőségek miatt úgy érezte magát az ember,
mintha vidéken járna, a gazdagok és kiváltságosok lakó-
helye volt. Tehetős üzletemberek emeltek itt palotának is
beillő, légkondicionált épületeket többnyire hatalmas
birtokokon.
Philip apja is építtetett itt egy jókora kúriát, melynek
fényűzése annyira elbűvölte egykor a kis Nonit. Vajon
milyen élmény lesz újra viszontlátni mindezt ebben a
megváltozott helyzetben?
Miután Fiona jól az eszébe véste az útvonalat és az
utcanevet, frissen mosott kocsijával visszatért az
országúti forgalomba. Pontos akart lenni, nehogy Mrs.
Forsythe kifogást találjon viselkedésében.
Ajka körül mosoly bujkált. Nemcsak a kocsiját
csinosította ki. Tegnapi megjegyzésével ellentétben
korántsem aludt sokáig, hanem már hatkor felkelt, és
kilencig készülődött. A feje búbjától a lábkörme hegyéig
remekül festett. Még selyem alsóneműjét is gondosan
összhangba hozta elegáns, krémszínű,
16 / 190
nadrágkosztümjével. A sminkkel is igen csínján bánt;

rozsdavörös rúzsa csodásan illett a körömlakkja színé-
hez. Arany ékszerei mellé egy aranyórát választott,
melyet egyik hajdani hódolójától kapott, mint ahogy azt
a parfümöt is, amelyről egy másik rajongója kijelentette,
hogy különleges és érzéki illata jól illik egyéniségéhez.
Hosszas készülődés után végül is elégedett volt
külsejével. Valamivel tíz előtt kilépett a házból, hogy újra
találkozzon az asszonnyal, aki annak idején majdnem
tönkretette az életét.
- Újra itt vagyok, Charlotte, feltámadtam, mint
hamvaiból a főnixmadár - szólt hangosan maga elé,
miközben tovább robogott az országúton. Felnevetett,
amikor eszébe jutott, hogy az egykori kis Noninak
fogalma sem volt róla, mi a főnix. - Hosszú út áll
mögöttem - dicsérte magát hangosan. - Bizony nagyon
hosszú, de megérte, hogy Philip hőn szeretett
édesanyjának bebizonyíthassam, milyen sokra vittem.
Amikor a napsugár megcsillant az ezüstös
motorháztetőn, Fiona feltette a napszemüvegét, és
mosolyogva hajtott tovább.
Negyedórával később már a Forsythe-birtok mentén
haladt, és döbbenten ráncolta a homlokát. Tíz év alatt
megváltozott itt egy s más. A telket most magas fal
vette körül, és az egész valahogy kisebbnek, és kevésbé
fenyegetőnek tűnt, mint ahogy az emlékeiben élt. A
17 / 190
nagy, tetszetős ház György-stílusú homlokzatával egy

magas domb tetején állt. ahonnan az egész vidéket be
lehetett látni.
Fiona megállt, és jobban megszemlélte az épületet.
Hát persze, milyen ostoba vagyok! - kiáltott fel
gondolatban. - Nem a ház változott meg, hanem én
látom másmilyennek, mint annak idején! "
Már nem bűvölte el annyira a fényűzés és a
gazdagság, hiszen időközben hozzászokott.
Magabiztosan mosolyogva hajtott be a biztonsági
kamerával ellátott, nyitott kapun. Hz pontosan két
perccel tizenegy előtt történt. A visszapillantó tükörbe
nézve Fiona megállapította, hogy a kapu nem csukódott
be mögötte.
Furcsállotta a dolgot, de gondolta, ha Charlotte
Forsythe nem törődik azzal, hogy az igencsak költséges
biztonsági berendezések működjenek is, neki aztán nem
fáj a feje emiatt! Jóllehet nem árt az óvatosság, mert
ezen a gazdagok lakta környéken gyakoriak a betörések.
Mindazonáltal a Forsythe családnak az az ága,
amelyhez Philip tartozott, nem volt olyan ismert és híres,
mint a többi. A férfi egyik nagybátyja, Harold, különböző
ipari és élelmiszergyártó üzemekkel rendelkezett, és
több versenylovat is tartott. Másik nagybátyja, a híres
médiavezér, Arnold néhány szállodaláncot irányított.
18 / 190
Emellett ügyes pólójátékos és a borfajták kitűnő ismerője

volt.
Philip apja, Malcolm volt a legfiatalabb a három fivér
közül. Ő annak idején testületi és vállalkozási joggal
foglalkozott. Ügyvédként ő intézte két bátyja minden üz-
leti ügyét, és tanácsokkal látta el őket. Philip egyszer
említette, hogy apjának lehet a legnagyobb vagyona,
mert ő - a bátyjaival ellentétben - semmit sem költ
szerencsejátékra és nőkre.
Mindhárom fivér gyönyörű asszonyt vett feleségül a
felső tízezerből, ezáltal is megnövelve vagyonát.
Haroldnak öt, Arnoldnak három gyereke, Malcolmnak
pedig csak egyetlenegy fia született.
Jóllehet Harold és Arnold félrelépéseiről mindig is
pletykák keringtek, a két idősebb fivér nem vált el a
feleségétől. A Forsythe-testvérek nejei sokszor feltűntek
a képes folyóiratok oldalain a maguk mesterkélt
mosolyával. Azt a benyomást keltették az emberben,
mintha a fél életüket divatbemutatókon, jótékonysági
bálokon, lovas tornákon, lóversenyeken és hasonló
rendezvényeken töltötték volna.
Korábban Fionát elbűvölte ez az életstílus. De ez már a
múlté.
Most higgadt és hűvös pillantással jártatta végig a
tekintetét a gondosan ápolt gyepen, a szökőkúton, és az
egyenes vonalban ültetett fákon. Amikor először itt járt,
19 / 190
majd kiugrott a szíve a helyéből, és csaknem rosszul lett

idegességében. Bizonytalanság gyötörte, és az az érzés,
hogy nem illik Philip Forsythe családjába, nem felel meg
az igényeiknek.
Leparkolt a fehér oszlopos épület előtt. Ebben a
pillanatban kinyílt az ajtó, és kilépett rajta a ház
asszonya.
Fiona végignézett volt anyósán, aki királykék
pamutruhájában, többsoros gyönggyel a nyakában, és
tökéletes, szőke frizurával még mindig a jól ápoltság
benyomását keltette az emberben, és eleganciát
sugárzott. De azért látni lehetett rajta a korát is. Az
ötvenes éveinek végén járhatott. Tíz évvel ezelőtt
viszont úgy festett, mint aki harmincöt éves. Mintha
azóta csökkent volna a tenni akarása és az életereje. A
válla megereszkedett, és egész lényéből egyfajta
szomorúság és fájdalom sugárzott. Akarata ellenére
Fiona most mégis valamiféle részvétet érzett iránta.
Aztán elfojtotta magában ezt az érzést. Kihúzta az
indítókulcsot, beledobta a retiküljébe, és kiszállt. Miután
becsapta a kocsi ajtaját, levette a napszemüvegét, és
egykori ellenfele felé fordult. Higgadtan tűrte, hogy az
asszony végigmérje, és remélte, hogy nem ismeri fel.
Charlotte lassan végigjártatta tekintetét Fiona karcsú
alakján. Szemlátomást semmi sem emlékezette hajdani
20 / 190
menyére. Sőt elismerően és jó szándékkal, majdhogy-

nem csodálattal szemlélte az általa idegennek vélt nőt.
Fionát azonban meglepő módon nem kerítette
hatalmába a diadalérzés, hanem hirtelen álnoknak és
közönségesnek találta magát.
- Ön bizonyára Fiona - köszöntötte barátságosan
Charlotte, és szívélyes mosollyal kezet nyújtott neki.
A fiatal nő erre úgy érezte, lefegyverezték, és
erőltetetten mosolygott. Megszorította az odanyújtott
kezet, és kétségbeesetten igyekezett rendet teremteni
kusza gondolataiban. Hiszen Charlotte csupán a külsőm
miatt ilyen udvarias velem, figyelmeztette magát
gondolatban. Ám ha kiderülne, ki is vagyok valójában,
dühbe gurulna, és bizonyára ártana nekem, mert ez az
asszony nem változott, még ma is csak egy sznob, aki
most is megjátssza magát!
- Ön pedig minden bizonnyal Mrs. Forsythe! -
válaszolta udvariasan.
- Kérem, szólítson egyszerűen Charlotte-nak! - karolt
belé az asszony, és még meg is szorította a karját.
Fiona elámult. Tíz évvel ezelőtt Charlotte sosem lett
volna ilyet, még barátokkal vagy rokonokkal sem.
Akkoriban roppant visszafogottan viselkedett, szinte
irtózott a testi érintéstől.
- Mert hiszen az elkövetkező hetekben igen sok időt
töltünk majd el egymás társaságában - folytatta
21 / 190
Charlotte, még mielőtt a fiatal nő felocsúdhatott volna

meglepetéséből.
Fiona tisztában volt vele, hogy fel kell fednie
személyazonosságát, de valahogy túl sokáig tétovázott,
és a megfelelő pillanat már elszállt.
- Hogy sikerült a tegnapi menyegző, kedvesem? -
érdeklődött az asszony, és betessékelte Fionát a házba. -
Csodálatos időnk volt ahhoz képest, hogy már augusz-
tust mutat a naptár.
- Remekül ment minden - felelte Fiona az igazságnak
megfelelően, de ezalatt lázasan keresett valami kiutat
ebből a lehetetlen helyzetből.
- Hiszen magának nem is mehetett volna másképp! -
hízelgett Charlotte. - Őszintén szólva csodálom a
pontosságát, a fellépését és a megjelenését. Manapság
nem divat a pontosság, mint ahogy az sem, hogy az
ember elegánsan jelenjen meg egy megbeszélésen.
Mindig azt szoktam mondani, hogy az öltözet sokat
elárul egy férfiról, egy nőről pedig mindent. Azt hiszem,
mi remekül megértjük majd egymást, drágám.
Igen, ez a régi Charlotte, fordult meg a fiatal nő
fejében, ugyanakkor azt is beismerte, hogy némileg
osztja hajdani anyósa véleményét. Tapasztalta ugyanis,
hogy aki ad a külsejére, az legtöbbször remek munkát
végez.
22 / 190
Vagyis a könyveket is a borítójuk után ítéled meg,

kedves Fiona? - firtatta csendesen egy belső hang. Egy
érkező autó zaja azonban hirtelen félbeszakította gondo-
latmenetét. Ezért nem csukódott hát be a kapu!
- Ez a fiam lesz!- állapította meg Charlotte. És ebben a
percben feltűnt egy sötétített üveges, fekete Jaguar, és
leparkolt Fiona kocsija mellé.
Fiona erre pánikszerűen ismét feltette a
napszemüvegét. Egyszerre elfogta a félsz, és remélte,
hogy volt férje sem ismeri fel.
- De hát nem azt mondta, hogy Philip... illetve a
kedves fia nem ér ma rá?
Charlotte szerencsére semmit sem vett észre Fiona
izgatottságából.
- Felhívott, és közölte, hogy Corinne-nak, a
menyasszonynak migrénje van, és ezért nem tudnak
elmenni ebédelni a jachtklubba, ahová meghívták őket.
Egyedül meg nincs kedve elmenni, így hát úgy döntött,
hogy velem költi el az ebédjét. És még mielőtt
emlékeztethettem volna arra, hogy ez idő tájt önt várom,
már le is tette a kagylót.
Fiona megbabonázva pillantott a kocsi felé. Lélegzet-
visszafojtva várta, hogy a férfi végre kiszálljon az
autóból. Hirtelen elfogta a rosszullét, és tudatára ébredt,
hogy végzetes hiba volt idejönnie.
23 / 190
Mint a lassított felvételen, úgy nyílt ki a kocsiajtó, és

előbukkant egy sötét hajjal borított fej meg egy széles
váll. Azután Philip teljes életnagyságban láthatóvá vált a
Jaguar mellett.
Csak képzelődik, vagy valóban alaposan méregeti őt a
volt férje? Nem, ez nem lehet! Biztosan nem ismerte fel,
főleg nem napszemüvegben!
Már látomások gyötörnek, töprengett magában Fiona.
Azonfelül Philip is napszemüveget visel, nem is lehet
látni, hová néz!
A férfi lassan megkerülte a kocsit, és odajött hozzájuk.
És éppen úgy, mint azon a tíz évvel ezelőtti napon,
amikor egykori férje belépett Gino halászcsárdájába,
Fiona most sem tudta elfordítani róla a tekintetét. Pedig
hajdanán Philip sportosan öltözött, farmert és pulóvert
viseli.
Felnőtt férfiként még elbűvölőbben fest, mint annak
idején, egyetemista korában, állapította meg a nő.
Termete még ma is sudár és izmos, egykori helyes arca
most érettebbnek tűnik, arcvonásai szigorúbbak lettek. A
hajdani sűrű, barna bozontot most tökéletesre nyírt, jól
ápolt frizura váltotta fel.
Húszévesen Philip jól nézett ki, de harmincévesen
egyenesen észbontó lett!
Amikor közelebb jött, Charlotte elengedte ifjú hölgy
vendégét, és a fiához lépett, hogy átölelje.
24 / 190
- De jó, hogy látlak! Remélem, nem hajtottál túl

gyorsan...
- Ilyet sose tennék, anyám! Tudod, hogy nem
engedhetem meg magamnak, hogy beszerezzek egy
büntetőpontot!
- A fiam ügyvéd - jelentette ki Charlotte büszkén, és a
válla fölött a fiatal nőre mosolygott.
Ekkor a férfi is Fionára nézett, aki hirtelen úgy érezte,
nem kap levegőt.
- Ki tisztelte meg a házunkat, anyám? Be sem mutatsz
bennünket egymásnak?
Fiona erre kissé megnyugodott. És a sokféle érzés
mellé, amely megrohanta, egyfajta csalódottság is
társult. Volt férje nem ismerte meg, noha hajdanán
kijelentette, hogy sosem felejti el, és egy életen át
szeretni fogja!
Nos, ez az állítólagos halálig tartó szerelem még ezt a
tíz évet sem bírta ki, gondolta Fiona fájdalommal telve.
Ezek szerint a férfi már akkor kiábrándult belőle, amikor
elváltak útjaik.
Philip apjának lett igaza, amikor egyszer kijelentette,
hogy a fia szerelme oly gyorsan elolvad, mint a
vattacukor a szájban.
- Csődöt mondott a jó emlékezőtehetséged, fiam? -
tréfálkozott Charlotte, és nem is sejtette, mennyire
igazat mondott! - Fiona az Ötcsillagos menyegzőtől
25 / 190
érkezett, és ő szervezi az esküvődet, mint ahogy ezt

pénteken említettem is neked. Azt is mondtam, hogy
meghívtam ma ebédre. Fiona kedvesem, ez itt Philip, a
szórakozott vőlegény. Philip, ő Fiona Kirby.
- Örvendek, Mrs. Kirby!
- Miss Kirby, ha kérhetem - javította ki élesen a fiatal
nő.
Philip felvonta a szemöldökét.
- Bocsásson meg kérem, Miss Kirby!
- Ugyan fiam, ne légy már ilyen kimért! - nevetett fel
Charlotte. - Mi már Fionával a keresztnevünkön szólítjuk
egymást, hiszen a következő hetekben sokat leszünk
majd együtt. Talán még barátnők is lehetünk.
Fiona a legszívesebben bevágódott volna a kocsijába,
és hanyatt-homlok elmenekült volna innen. Egykori
anyósa és ő sosem lesznek jó barátnők!
De úgy érezte, csapdába esett. Owen bizonyára
sosem bocsátaná meg neki, ha magukra haragítaná a
befolyásos Forsythe családot, és ezzel kockára tenné a
cég hírnevét. És még igaza is lenne!
Ostoba ötlet volt tőlem, hogy személyesen beszéljek
Charlotte-tal! - döbbent rá Fiona. Az átokverte
büszkeségem miatt képes voltam mindent kockáztatni!
- Ezek szerint már végérvényesen eldöntötted, hogy
az Ötcsillagos menyegzőt bízod meg, anyám?
26 / 190
- Ó, igen! Ahogy Fionát megláttam, rögtön tudtam,

hogy ő a legmegfelelőbb erre a munkára!
- Valóban? Ez felettébb érdekes! Én azonban
szeretném először meghallgatni az elképzelését, mielőtt
aláírom vele a szerződést!
- Le se tagadhatnád, hogy ügyvéd vagy! - kiáltott fel
Charlotte, és bocsánatkérően nézett a fiatal nőre. - Ti
jogászok ott is fondorlatot szimatoltok, ahol egyáltalán
nincs is!
- Ez nem igaz - szögezte le Philip higgadtan. - De
semmit sem szeretek elhamarkodni, különösen nem az
üzleti életben. Ehhez túl sok a csaló és a szélhámos. Az
Ötcsillagos menyegzőről csak annyit tudok, amennyit a
telefonban elmeséltél nekem. Miss Kirbyről meg
egyáltalán semmit. Még ha kimondottan vonzó is, a
valóságban isten tudja, kicsoda.
Fiona szívébe fájdalom hasított. Hirtelen tökéletesen
mindegynek érezte, mit fog szólni Owen, és mi lesz a
vállalkozásukkal. Akkor is kikéri magának, hogy Philip így
sértegesse!
Levette a napszemüvegét, és a férfira nézett. Forrt
benne a méreg, és haragja csak nőtt, amiért a másik így
sem ismerte fel.
- A mi cégünk kifogástalan hírnévnek örvend, Mr.
Forsythe - sziszegte összeszorított fogai közül. - Én
nemkülönben. Szabadjon emlékeztetnem rá, hogy az ön
27 / 190
édesanyja kért fel erre a feladatra, nem pedig én

ajánlkoztam. Ám ha óhajtja, megmutatom önnek a
számos ajánlólevelet és minden iratot az általam
szervezett esküvői rendezvényekről! Hiszi vagy sem,
jelenleg alig van szabad tárgyalási időpontom. Tulajdon-
képpen most is csak az üzlettársam kedvéért jöttem el,
aki a megkérdezésem nélkül beszélte meg ezt a
találkozót az ön kedves édesanyjával! A körülmények
alakulását tekintve azonban úgy látom, jobb, ha inkább
egy másik céget kér fel, drága Charlotte! - Ibrdult aztán
Fiona az asszonyhoz. - Örvendek, hogy megismerhettem!
Charlotte azonban megragadta a karját.
- Kérem, ne menjen el! - Szemrehányóan nézett a
fiára. - Az ég szerelmére, Philip, mi ütött beléd? Sosem
szoktál ilyen udvariatlan és durva lenni!
- Sem ez, sem az nem voltam, anyám, csupán
igyekeztem józanul gondolkodni. De mivel Miss Kirby
maga mondta az imént, hogy nincs szabad időpontja,
csakugyan jobb lesz, ha valaki mást bízol meg!
- Csakhogy én Fionával szeretnék együttműködni! Őt
ajánlották. Azonfelül kedvelem is. Ővelük fogjuk
megrendeztetni az esküvődet, még ha dupla árat kell is
fizetnünk érte!
- Nem is tudom... kezdte Fiona.
- Anyám, az ég áldjon meg, legyen...
28 / 190
- Philip! - szakította félbe szigorúan az asszony a fiát,

és e pillanatban épp olyan önfejűnek és uralkodni
vágyónak látszott, mint tíz évvel ezelőtt. - Ti kértetek fel
rá, hogy szervezzem meg a lakodalmatokat, és én
örömmel teszek ennek eleget. Ám mivel az esküvő
időpontja tíz héten belül esedékes, és Corinne többnyire
a tengerentúlon tartózkodik, nem lehetek meg segítség
nélkül. Ezért kérettem ide Fionát. Kérlek, ne nehezítsd
meg a dolgomat!
Philip Összeszorított ajakkal, percekig némán és
feszülten állt anyjával szemben. Fiona azt se tudta, sírjon
vagy nevessen. Felettébb furcsa ez a helyzet...
A férfi ekkor hirtelen lekapta a napszemüvegét, és a
fiatal nő szemébe nézett. Szivárványhártyájának sötét
körvonala miatt még kékebbnek tűnt a szeme, amely
Fionát már annak idején is elbűvölte. Amikor tíz éve
először pillantotta meg Philipet a halászcsárda pultjánál,
már akkor is reszketni kezdett a térde. Most viszonozta a
férfi pillantását, de a térde ezúttal csak enyhén
reszketett.
Philip ingerülten, de ugyanakkor figyelmesen nézett
vissza rá. Mi az ördögért műveli ezt? - töprengett
magában Fiona. Talán mégiscsak ismerősnek tűnök neki?
Esetleg emlékszik rá, milyen gyakran és áthatóan
tekintett a szemembe, és esküdött rá, hogy én vagyok a
29 / 190
legellenállhatatlanabb és legelragadóbb kislány a

világon?
- Elnézést kérek - mondta a férfi őszintén. - Nem állt
szándékomban kételkedni a jó hírében. Mégis bevallom,
hozzászoktam ahhoz, hogy mindig gyanakodjam, kü-
lönösen üzleti ügyekben. Az Ötcsillagos menyegző
bizonyára kiáll minden megmérettetést, és nyilvánvalóan
ön is kitűnően végzi a munkáját.
- Ez így is van - nyugtázta Mrs. Forsythe
megkönnyebbülve. - A fényképész dicshimnuszokat
zengett róla, és állította, hogy a Fiona a legjobb a
szakmában.
- Ehhez kétség sem férhet - mormolta Philip. - De talán
Fiona kisasszony többet is elmesél nekem magáról.
Mindenesetre előbb szeretnék egy jó kávét inni, drága
mama. Készítenél nekem egyet? Brenda ma
szabadnapos, és amúgy is te főzöd a legfinomabb kávét!
- Te hízelgő! - kiáltott fel Charlotte, és ragyogott az
arca.
- És maga, kedves Fiona? Látom a szemén, hogy maga
is szívesen inna egy kávét - udvariaskodott Philip.
- Igen, szívesen elfogadnék egyet - hagyta helyben a
nő, és kedvesen mosolygott. Legszívesebben viszont azt
válaszolta volna, hogy fújja fel a kávéját! Ám a drámai
végszót megint csak elszalasztotta, és így vagy úgy, de
folytatnia kell ezt a beszélgetést, különben Owen még...
30 / 190
- Kimegyünk Fionával a teraszra - közölte Philip.

- Rendben, fiam! Ma csodálatos az idő odakinn. Én is
mindjárt jövök. - Azzal Charlotte elsietett, hogy teljesítse
fia kívánságát. Úgy látszik, ez is egy új jellemvonása lett.
Korábban nem törődött ilyesmivel.
- Erre, kérem - szólt halkan a férfi, és meglehetősen
határozottan megragadta Fionát a könyökénél fogva.
A nőnek alig maradt ideje, hogy fellélegezzen, amikor
Philip átvezette a társalgón és kitessékelte a nyitott
ajtón keresztül a hatalmas teraszra, Feltette hát a nap-
szemüvegét, és körültekintett. Szakmaszeretete és
tapasztalata nyomban megsúgta neki, hogy itt lehetne
megrendezni a lakodalmat. Fel lehetne például állítani a
parknak is beillő kertben egy hatalmas sátrat
kellőképpen megvilágítva.
No lám csak: a két terasz is olyan, mint régen! Közülük
az egyik terrakotta csempével díszített. Közepén van egy
óriási úszómedence, amelynek a végén szürke már-
ványból faragott korintoszi oszlopok állnak. Ez a látvány
egy régi római fürdő képét idézte fel Fionában. Csak a
meztelen nők és férfiak szobrai hiányoztak.
A kert, amely körülvette a teraszokat, szintén
hihetetlenül nagynak látszott, és a számtalan
páfránnyal, pálmával meg a sok zöld növénnyel egy
trópusi tájra hasonlított. Egzotikusnak tűnt,
31 / 190
megmozgatta az ember minden érzékszervét, és vágyat

ébresztett benne a meleg, nyári esték iránt.
Fiona elképzelte, amint Philip egy szál fürdőnadrágban
lassan siklik az úszómedence kék vizében. Szinte azt is
érezte, ahogy a kellemesen hideg víz lehűti az ő fel-
hevült bőrét is, amikor a férfi felé úszik... És ekkor
megragadná Philip kezét, és saját forró, meztelen
bőréhez nyomná...
A kerti karosszék, amelyet a férfi odahúzott neki,
nagyot csikordult a kövezeten, és hirtelen kiszakította
Fionát érzéki ábrándozásaiból. Néhány másodpercig
ingerülten bámulta Philip erős kezét, amely a szék
kovácsoltvas vázán pihent. Hirtelen felidéződött benne,
milyen szenvedélyesen szerették egymást.
Annak idején! - emlékeztette magát nyomban. És
mégis: most is érezte azt a mély és heves vágyakozást,
amely szétáradt a testében, és ettől megrettent.
Megrémült saját magától és a teste megkésett
vonzódásától. Összepréselte az ajkát, elfordította a
pillantását Philip kezéről, és helyet foglalt.
A férfi leült vele szemben a karosszékbe, és feltette a
napszemüvegét.
- Rendben van. Hagyjuk abba ezt a kis színjátékot,
Noni! Mi az ördögre készülsz? - szegezte volt feleségének
a kérdést.
32 / 190
3. FEJEZET
- Szent ég! - egyenesedett fel a székében Fiona. - Ezek

szerint felismertél!
- Az istenért, beszélj halkabban, és tartsd meg
magadnak a véleményedet! - torkollta le Philip. - Nem
szükséges, hogy anyám is meghallja! Különben is, miből
gondolod, hogy nem ismerlek fel? Abban a percben
tudtam, hogy te vagy, mikor megpillantottalak! Nem
tetted fel elég gyorsan a napszemüvegedet. Jóllehet
megértem, hogy anyám nem vett észre semmit.
Lenyűgöző színjáték volt, Noni! De térjünk a tárgyra! Mit
akarsz elérni?
A nő iménti öröme gyorsan elpárolgott, és közönyös
arccal nézett a férfira.
- Egyáltalán semmit - szólt ridegen. - Minden úgy igaz,
ahogy korábban említettem. Az üzlettársam egyezett
meg az időpontban az édesanyáddal, anélkül hogy ve-
lem megbeszélte volna. Hiába próbáltam visszavonni az
egészet, és hiába mondtam meg Owennek, hogy éveken
keresztül a feleséged voltam. Ő állhatatosan ragaszko-
dott ahhoz, hogy találkozzam Charlotte-tal. Véleménye
szerint közös vállalkozásunk fényes jövőjét tettem volna
kockára. Én viszont ennek ellenére azért jöttem ma ide,
hogy elnézést kérjek az édesanyádtól, és felajánljam
33 / 190
neki, hogy az esküvőd szervezésével bízza meg inkább a

munkatársamat. Ám amikor Charlotte nem ismert fel, va-
lahogy túl sokáig tétováztam. Ráadásul még te is
felbukkantál, teljesen váratlanul, és aztán... - Megvonta a
vállát.
- És aztán minden csak még bonyolultabb lett - fejezte
be helyette a mondatot Philip.
- Pontosan.
Egy ideig némán nézték egymást.
- De a jelenlegi külsőd alapján igenis joggal hihetted,
hogy anyám nem ismer fel téged!
- Hát igen, ezt sejtettem.
- Örömet szerzett legalább, hogy az orránál fogva
vezetted? Tán még elégtételt is nyújtott?
- Őszintén szólva nem ilyen fogadtatásra számítottam
a részéről - ismerte el bűnbánóan Fiona.
- Miért, hogy fogadott? - kérdezte homlokráncolva a
férfi.
- Anyád már nem olyan, mint annak idején, Philip. Már
nem tudom gyűlölni a hajdani gonoszkodásaiért,
- Tudom, hogy bizonyos értelemben megnehezítette
az életedet. De hidd el, hogy minden fiatal nőt így kezelt
volna, aki a menyasszonyom. És végtére is nem az
anyám, hanem te voltál az, aki véget vetett a
házasságunknak.
34 / 190
Fiona tiltakozni akart, de meggondolta magát. Úgysem

lenne értelme. Az ő kapcsolatuk már rég zátonyra futott,
és Philip most újra megnősül. Elvesz egy kétségtelenül
gazdag és gyönyörű, fiatal nőt, aki élete végéig imádja
őt, és az anyjának is tetszik.
Neki, Fionának viszont ott vannak a szakmai sikerek.
- Akkoriban nagyon fiatal voltam - jegyezte meg végül.
- És te is. Amellett két külön világból jöttünk; ez a
kapcsolat nem végződhetett volna jól. Meg vagyok győ-
ződve arról, hogy helyesen döntöttem. - Elfordította a
pillantását, attól félve, hogy könnyekben tör ki, vagy
valami egyebet tesz. Pár másodpercen belül azonban
ismét visszanyerte a lélekjelenlétét. - Ami történt,
megtörtént. Ne bolygassuk a múltat! Csak annyit mondj,
mi legyen az esküvőddel!
A férfi nem válaszolt mindjárt. Napszemüvege alól
hosszan fürkészte Fionát, amit a nő elviselhetetlennek
tartott.
- Gondjaid támadhatnak az üzlettársaddal, ha nem
kapod meg ezt a szerződést?
- Valószínűleg.
- Akkor fogadd el!
Fiona akaratlanul is visszahőkölt a javaslat hallatán.
- Nem nagy ügy, Noni. Hiszen semmit sem érzünk már
egymás iránt - magyarázta higgadtan Philip. - A
házasságunk a múlté. És senkinek sem kell elmondanod,
35 / 190
ki vagy valójában. Corinne semmit sem sejt róla, anyám

meg sosem fog összefüggésbe hozni az egykori Nonival.
Arról már nem is beszélve, hogy felajánlotta neked,
dupla árat fizet. Ostoba lennél, ha nem fogadnál el egy
ilyen ajánlatot.
A férfi gyakorlatias megjegyzéséből Fiona tökéletesen
megértette, hányadán állnak egymással. És tényleg
ostobaság volna nemet mondani. Ő viszont nem dönthe-
tett már ostobán, sem ami a pénzt, sem ami a férfiakat
illeti...
- Akkor jobb, ha már most gyakorlod, hogy ezentúl
Fionának nevezz! - jegyezte meg enyhe gúnnyal.
- Ezzel nem lesz gondom. A Fiona amúgy is jobban
illik most hozzád.
A nő összeszorította a fogait.
- A jövőben talán mellőzhetnéd az ilyen ironikus
megjegyzéseket.
- Én csupán ténymegállapítást tettem.
- Talán nem tetszik az új külsőm?
- Anyám el van ragadtatva tőled, ez legyen elég!
Úgyis csak vele leszel egész idő alatt. A vőlegény nem
óhajt beleszólni a lakodalom előkészületeibe.
- Egyetértek - nyugtázta Fiona. Máskülönben eszem
ágában se lenne elfogadni a megbízást! - tette hozzá
magában.
36 / 190
- Természetesen kíváncsi lennék arra, mi vezetett el

ehhez a csodás átváltozáshoz, és hogyan lettél egy
sikeres vállalkozás társtulajdonosa. Legutoljára ugyanis
azt hallottam felőled, hogy hozzámentél egy teherautó-
sofőrhöz.
- Honnan értesültél erről? - döbbent meg a nő.
Philip mosolyra húzta a száját, tekintetét még mindig
nem lehetett megfejteni a sötét napszemüveg alatt. És
Fiona örült, hogy ő is napszemüveget visel.
- Miután befejeztem a tanulmányaimat, merő
kíváncsiságból nyomoztam utánad - felelte a férfi. -
Téged azonban nem sikerült megtalálnom, csak az
apádat. Ő pedig készségesen elmesélte nekem, hogy
hozzámentél Kevin Kirbyhez, a munkatársához. Ezért is
szólítottalak az imént Mrs. Kirbynek. De te rögtön
kijavítottál. És mivel az özvegységhez még túl fiatal
vagy, gyanítom, hogy elváltál.
- A gyanúd helyes.
- És ez ismét a te döntésed volt?
- Megint talált!
- És miért nem működött a dolog? Ebben az esetben
ugyanis nem hivatkozhatsz arra, hogy két külön világban
nőttetek fel.
- Nem, erre csakugyan nem - vallotta be hűvösen
Fiona. - Kevin azt akarta, hogy maradjak otthon, és
szüljek gyerekeket, ez viszont nekem nem volt ínyemre.
37 / 190
Békességben váltunk el egymástól. Azóta már született

is két gyereke a második feleségétől.
- Te pedig azon vagy, hogy milliomos légy -
gúnyolódott újra Philip.
- Van tán valami kifogásod ellene?
- Semmi, amennyiben ez minden, amit elvársz az
élettől. De valóban ez minden, amit akarsz, Fiona? Csak
a pénzre vágysz?
- Szeretem, ha az emberek tisztelnek. De az is nagyon
jó érzés, ha sok pénzed van, és azt te magad kerested
meg.
- Íme az önálló nő! Csodálatra méltó vagy! És egyedül
élsz?
- Igen.
- Mivel nem erősséged az önmegtartóztatás,
gondolom, van barátod. Esetleg épp az üzlettársad. Hogy
is hívják? Owennek?
- A magánéletemmel kapcsolatos kérdésekre nem
válaszolok.
- Remélem, semmilyen ide nem illő kérdéssel nem
zaklatod Fionát, édes fiam - jegyezte meg az éppen
kilépő Charlotte kissé elcsigázottan, és letette a tálcát a
kávéscsészékkel az asztalra. - A legjobb, ha egyáltalán
nem törődik vele, kedvesem - folytatta az asszony, és
kettejük közé telepedett. - Újra és újra előbújik belőle az
ügyvéd. Folyvást úgy viselkedik, mintha ki kellene
38 / 190
hallgatnia másokat, még az ártatlanokat is. Sokszor

érzek szánalmat a tanúk iránt, akiket a fiam
keresztkérdéseknek vet alá.
- Vagyis ön védőügyvéd, Philip? - lepődött meg Fiona.
Anyósa jelenlétében nem óhajtotta tegezni a férfit. Azt
hitte, Philip testületi és vállalkozási jogra szakosodott, és
átvette az apja ügyvédi irodáját, ahogy ezt tervezte.
- Az én Philipem éppen azon igyekszik, hogy jó
hírnevet szerezzen magának a tárgyalóteremben -
büszkélkedett Charlotte.
- Nemrég megnyertem néhány kilátástalannak látszó
ügyet.
Az asszony erre kedvesen felkacagott.
- Miért vagy ilyen szerény, fiam? Hogy szokta
fogyasztani a kávét, Fiona?
- Tejjel és cukorral, ha kérhetném - válaszolta a fiatal
nő, és majdnem hozzátette; éppúgy, mint Philip. Össze
kell szednie magát!
- Hogy nyugodtan alhass, mama - kezdte a férfi,
mialatt az asszony kitöltötte a kávét -, természetesen
egyetértek vele, hogy Fiona szervezze meg a
lakodalmunkat. Most, hogy én is beszéltem vele, be kell
ismernem, engem is elbűvölt. Imádja a hivatását, és
biztos vagyok benne, hogy remekül megoldja majd ezt a
feladatot is. A szerződést és az anyagiakat nyugodtan
rám bízhatod, kedves mama. Amúgy is messze laksz a
39 / 190
várostól. Önnek pedig nyilvánvalóan van irodája a

belvárosban, ugye, Fiona? Nincs véletlenül egy
névjegykártyája?
A fiatal nőnek nem tetszett a gondolat, hogy volt
férjét az irodájában fogadja, de hát nem tilthatta meg
neki, hogy odajöjjön, különösen nem az anyja
jelenlétében!
- Nem közvetlenül a belvárosban, de annak a
környékén. És természetesen van nálam névjegykártya
is.
- Természetesen - mormolta a férfi, és tudomást sem
vett Fiona haragos pillantásáról.
Ezt követően a nő levette a szemüvegét, és betette a
retiküljébe. Majd előhalászott három névjegykártyát a
táska oldalzsebéből, melyek közül egyet Charlotte-nak,
kettőt pedig Philipnek nyújtott át.
- Talán szeretne egyet a menyasszonyának is adni -
mosolygott szívélyesen. - Még mielőtt elfelejteném,
Charlotte: az imént említette, hogy az esküvőre tíz héten
belül sor kerül, és a menyasszony ideje nagy részét a
tengerentúlon tölti. Vagy rosszul értettem?
- Dehogy! Corinne tiszteletbeli tagként egy
nemzetközi gyermekmentő szolgálatnál működik. A
legjobb barátnője ott dolgozik betegápoló nővérként.
Corinne már eltervezte, és megszervezte ezt az
40 / 190
indonéziai utat, mielőtt még Philip megkérte volna a

kezét. Nem akar csalódást okozni a barátnőjének.
- Felettébb dicséretre méltó - jegyezte meg Fiona,
ugyanakkor furcsállotta, hogy egy fiatal nő röviddel az
esküvője előtt ilyen nagy útra vállalkozik. - Mindenesetre
egy percet sem szabad elpazarolnunk! Még a napokban
szeretnék beszélni a boldog arával, hogy megtudjam, mi
az elképzelése.
- Akkor majd én megkérem Corinne-t, hogy még ma
este hívja fel magát - ajánlotta fel Philip. Melyik számon
teheti ezt meg? A mobilján?
- Nem. Vasárnaponként ugyanis elvből nem használom
a mobiltelefonomat, ha csak nem esküvőre megyek.
Ilyenkor szeretnék egy kis nyugalmat. Felírom a név-
jegykártyámra az otthoni számot is.
- És mikor telefonálhat?
- Fél kilencig elérhető vagyok.
- Azután már bizonyára programja van.
Fiona csak ritkán ment szórakozni vasárnap esténként.
Szívesebben helyezte magát kényelembe a tévé előtt, és
nézte az esti filmet. A reklám alatt szokta kilakkozni a
körmét, és előkészíteni, amit másnap az irodában
felvesz. Ma este pedig éppen az egyik kedvenc
szerelmes filmjét fogják ismételni. - Igen, van -
füllentette mégis mosolyogva.
- Csak nem tervez valami különlegeset?
41 / 190
- Nem, csak a barátomat, Mark Fenmore-t

szándékozom meglátogatni.
- Hány éves? - kíváncsiskodott Philip.
- A harmincas évei végén jár.
- És mi a foglalkozása?
- Philip, igazán lehetetlenül viselkedsz! - nézett
Charlotte bocsánatkérő pillantással a fiatal nőre. - Most
már érti, kedvesem, mire céloztam az imént? Az ügyvéd
úr nem tud kibújni a bőréből.
- De mama, hiszen csak társalgók Fionával -
méltatlankodott Philip ártatlan képpel.
Fiona azonban átlátott a szitán, hogy volt férje csak
bosszantani akarja, ami sajnos sikerült is neki. Csakhogy
ő ezt sosem fogja bevallani!
- Kérem, ne fájjon emiatt a feje, Charlotte! - fordult
hajdani anyósához. - Nem számít. Egyébként Mark
sebészorvos, és fél évvel ezelőtt egy vacsorán
ismerkedtünk meg egymással. Azóta rendszeresen
találkozunk.
A valóságban csupán három hónapja ismerte a férfit,
ez azonban fél évnek tűnt neki. Jóllehet Mark kifejezetten
vonzó, művelt férfi és az ágyban is nagyon jó, mégis
roppant hiú, szeret tetszelegni, és újabban célozgatni
kezdett rá, hogy megnősülne, és gyerekeket szeretne.
Fiona el is határozta már, hogy a közeljövőben szakít ve-
le, most viszont meggondolta magát. Amíg Philip meg
42 / 190
nem házasodik, és végleg el nem tűnik az életéből, ő is

meg akarja tartani Markot.
Meglehetősen biztos volt benne, hogy már nem
szereti volt férjét, ennek ellenére még mindig vonzódtak
egymáshoz. Szinte szikrázott közöttük a levegő,
ahányszor csak egymásra néztek. Valószínűleg ezt Philip
is érezte, és számára ugyanolyan kellemetlen volt, mint
neki. Ezért érdeklődhetett a férfi a magánéletéről.
- És önök hogy ismerkedtek meg Corinne-nal? - váltott
Fiona sietve témát.
- Már nem emlékszem pontosan. Talán egy
jótékonysági bálon lehetett.
- Ez úgy hangzik, mintha a menyasszonya
meglehetősen elfoglalt, társasági hölgy lenne.
- Az is.
Ezek szerint nincs állásban, hanem gazdag család
gyermeke, ahogy sejtettem, suhant át Fiona agyán a
gondolat.
- És hány éves?
- Huszonnégy.
Ezt is gyanítottam, állapította meg magában a nő.
- Szőke?
- Igen. .
Hát persze! Philip imádja a szőkéket.
- És biztosan csinos.
- Nagyon is.
43 / 190
- Szép menyasszony lesz belőle - csengett lágyan

Charlotte hangja. - Kár, hogy az édesanyja már nem él.
Együtt jártam vele iskolába. Akkor halt meg, amikor
Corinne még kicsi volt. A jövendőbeli menyem édesapja
pedig George Latham, a szenátor. Biztosan hallott már
róla.
Ki nem hallott róla? George Latham meghatározó
közéleti egyéniség, a családja pedig mérhetetlenül
gazdag. Fionának tehát az a gyanúja is beigazolódott,
hogy a menyasszony a legjobb körökből származik,
akárcsak Philip. Ez azt jelenti, hogy a menyegzőn a felső
tízezer lesz jelen, amitől Owen valószínűleg el lesz
ragadtatva.
Ekkor hirtelen megszólalt a férfi mobilja.
- Elnézést - szólt, és átment a terasz másik végébe.
Fiona ennek ellenére is tisztán hallotta a hangját: -
Nagyszerű! Nem, nem, egyáltalán nincs kifogásom
ellene, Nem bánom, Corinne. Viszlát, életem!
Aztán a férfi visszasietett a hölgyekhez.
- Corinne hívott. Már jobban van. Kérte, látogassam
meg, hogy hamarabb teljék az idő. Nem akartam
visszautasítani, hiszen a jövő héten úgyis elutazik. Ne
neheztelj rám az ebéd miatt, mama, de azt hiszem, én
nem kellek ahhoz, hogy megtervezzétek az év esküvőjét!
- Eredj, fiam, boldogulunk nélküled is! - biztosította
Charlotte, és a fiatal nőre mosolygott.
44 / 190
Fiona erre igyekezett az arcára varázsolni egy

mosolyt, ami elég nehezére esett. Megrémült, milyen
mélyen érintette, ahogy Philip az előbb a
jövendőbelijével beszélt. Még arra is emlékezett, hogy a
volt férje őt is „életemnek" nevezte, amikor először
szerelmeskedtek. Ő volt Philip élete párja!
És most tessék: a férfi élete új párjához rohan! Nyilván
az egész délutánt az ágyban tölti majd Corinne-nal, és a
szerelmével kényezteti. Ehhez nagyon ért, szent igaz! Tíz
évvel ezelőtt egy délutánon, szintén az ágyban töltött
szenvedélyes órák után vallotta be Fionának, hogy az
egyik óvszer kilyukadt. És ezután semmi sem volt már
olyan, mint annak előtte...
Fionát egyszerre rosszullét fogta el, szeme előtt
forgott a világ. Úgy érezte, menten elájul. Egész
testében reszketve felállt.
Charlotte aggódva pillantott rá.
- Rosszul érzi magát, Fiona? Olyan sápadt lett hirtelen!
- Én csak... - Tovább nem folytathatta, mert elsötétült
körülötte minden.
Később igencsak megdöbbent, milyen hirtelen
vesztette el az eszméletét. Életében most először ájult
el. Mindig is azt hitte, lassan következik be ez az állapot.
De csalódnia kellett.
Természetesen azt már nem érezte, hogy Philip
felkapja, még mielőtt a feje földet érhetett volna. És nem
45 / 190
látta a férfi fájdalommal teljes ábrázatát sem, amint volt

feleségét sietve a házba viszi. Fiona nem látott, és nem
hallott semmit, amíg magához nem tért egy széles
heverőn fekve, és meg nem pillantotta Philip arcát az
övé fölött.
- Jobban vagy? - aggódott a férfi.
Fiona a szemébe nézett. Boldoggá tesz, hogy levette
végre a szemüvegét, gondolta kábultan, és egy
gyönyörűséges pillanatig élvezte a férfi nyugtalan
tekintetét és lágy hangját. Aztán felocsúdott, és tudatára
ébredt, mi is történt.
- Úristen, elájultam! Ilyesmi még sosem esett meg
velem!
Philip elhúzta a száját.
- Hihetetlen, nem igaz! - suttogta. - Te is csak ember
vagy, kedvesem! - tette hozzá gunyorosan.
Ezzel végképp lerombolta Fiona ábrándjait. Mi a
csudának izgattam fel magam annyira, hogy elveszítsem
az eszméletemet? - korholta önmagát. Miközben felült,
olyan hirtelen lendítette meg a lábát, hogy a férfinak
oldalra kellett ugrania.
- Hová az ördögbe készülsz? - rivallt rá Philip. - Még
egy darabig feküdnöd kell. Anyám épp most hívja az
orvost.
- Kutya bajom! - jelentette ki a nő, és felpattant, hogy
ezt bebizonyítsa. De hirtelen szédülés fogta el. Erre a
46 / 190
férfi megragadta a vállánál fogva, és visszanyomta a he-

verőre.
- Csináld, amit mondok, Fiona, és maradj nyugton! -
Azzal leült a legközelebbi karosszékbe, és rosszallóan
csóválta a fejét. - Elájultál, és nem várhatod el tőlünk,
hogy tudomást se vegyünk róla. Először is ki kell
derítenünk, mi bajod van!
- De hát semmi bajom sincs!
- Most mondtad, hogy ez először fordult elő veled!
- Egyszer ezen is át kell esni! Egyébként a reggelimet
sem hagytam ki eddig még soha.
- Pedig úgy nézel ki, mint aki sosem szokott reggelizni!
- Csak nem arra célzol, hogy túl vékony vagyok?
Philip vállat vont.
- Nem óhajtok vitát nyitni veled erről, csupán az a
véleményem, hogy elférne még néhány kiló rajtad.
- Nocsak! Ezek szerint annak idején, amikor még dundi
voltam, jobban tetszettem neked!
- Te sosem voltál dundi, inkább megfelelően
gömbölyded, de semmi esetre sem kövér.
- A családtagjaid más véleményen voltak! - vetette a
szemére Fiona.
Ebben a pillanatban belépett a szobába Philip anyja
egy pohár vízzel a kezében.
- Nincs otthon az orvos - szólt, és odanyújtotta
Fionának a vizet. Aztán leült a fiatal nő mellé a heverőre.
47 / 190
- Még mindig nagyon sápadt, angyalom! Nem szeretné,

hogy a fiam elvigye az ügyeletre?
- Köszönöm, nem. Minden rendben van, csupán nem
reggeliztem, és mihelyt bekapok valamit, mindjárt
jobban leszek.
- Ó, kedveském, hát miért nem mondta előbb? -
kérdezte behízelgő hangon Charlotte. - Készíthettem
volna valami harapnivalót a kávéhoz, amíg elkészül az
ebéd. De csinálok hamar egy szendvicset, maga addig
csak üljön itt nyugodtan, rögtön jövök. - Az asszony
kisietett szobából. Fionát azonban bosszantotta ez a
szinte anyai gondoskodás. Nehezen tudott hozzászokni
ehhez az új, melegszívű Charlottehoz.
- Ne vágj már ilyen savanyú képet! Csak jót akar -
magyarázta Philip. - Tudom, hogy nem gondoltad volna
róla. Régebben tényleg önző volt és sznob. Először az
édesapja kényeztette el, aztán az apám. Imádta őt, és
minden óhaját teljesítette. De hidd el, megváltozott,
amióta utoljára láttad! Sok mindenen ment keresztül az
eltelt évek alatt. Biztosan hallottad, hogy apám meghalt.
És nem egészen úgy történt, ahogyan az az újságokban
állt. Nem aludt el csendesen, hanem a rák vitte el, és
előtte erős fájdalmak gyötörték.
Fionát mélyen megrendítette a dolog. Hajdani apósa
tisztességes ember volt, és Charlotte-tal ellentétben,
48 / 190
soha nem ítélte el őt. Nem érdemelt ilyen gyötrelmes ha-

lált.
Philip hosszú percekig a gondolataiba mélyedt. Aztán
megköszörülte a torkát.
- Azt hiszem, egy szeretett személy elvesztése
megváltoztathatja az embert. Persze az anyám még
mindig nagy hangsúlyt fektet az illemszabályokra és a
külsőségekre, mint ahogy azt biztosan magad is
észrevetted.
- Corinne valószínűleg kiállta nála a próbát.
A férfi megrémült.
- Az ördögbe is! Teljesen elfelejtettem Corinne-t! Fel
kell hívnom, hogy később megyek.
- Nekem viszont lenne egy jobb javaslatom. Minek
várnál még? Nincs itt már semmi dolgod. Indulj hozzá
most rögtön!
Philip tétovázott, és furcsamód határozatlannak tűnt,
szinte szenvedett, amit Fiona nem tudott mire vélni.
- Ne aggódj miattam! - noszogatta. - Nem te felelsz az
egészségemért. Csak a megbízási szerződés aláírása
után áll érdekedben, hogy ne legyen semmi bajom.
- Ha ragaszkodsz hozzá, megkérem Corinne-t, hogy
hívjon fel téged ma este - váltott témát a férfi. - Fél
kilenc előtt. Holnap pedig beugrom az irodádba, úgy
ebédidőben. Megfelel?
49 / 190
- Muszáj? - firtatta elkínzottan Fiona. - Én úgy

gondolom, kölcsönösen megbízhatunk egymásban. Ha
már megegyeztünk, az üzleti ügyeket elintézhetjük
később is.
- Van valami határozott okod arra, hogy ne
látogassalak meg az irodádban?
Fiona megkönnyebbült. Tehát Philip azt hiszi, hogy
Owen nemcsak az üzlettársa neki, hanem le is fekszik
vele...
- Nincs - válaszolta végül ridegen. - Csupán meg
akartam könnyíteni a dolgodat. Biztosan nagyon elfoglalt
vagy.
- Ennek ellenére szeretnék az esküvőmmel törődni.
Szeretném látni például az ajánlóleveleket, amelyeket
említettél, és a fényképeket az általad szervezett rendez-
vényekről. Végül pedig meghívlak ebédelni, ahol
előterjesztheted a javaslataidat.
- Nagyon köszönöm - felelte Fiona izgatottságát
leplezve -, de én nem így szoktam az üzleti
tárgyalásaimat lebonyolítani.
- Miért, Owennek lenne valami kifogása ellene, ha
elvinnélek ebédelni?
- Neki nem, de talán Corinne-nak lenne.
Philip felnevetett.
50 / 190
- Kétlem. Mi nem korlátozzuk egymást semmiben,

nem akarjuk birtokolni egymást, és nem vagyunk
féltékenyek.
- Ó, valóban? Akkor miféle kapcsolatot tartotok fenn?
- Hosszú távút. Közösek a céljaink és az érdeklődési
körünk. A nagy szenvedélyek előbb vagy utóbb úgyis
elmúlnak.
- Ez kissé unalmasnak hangzik.
- Pedig nem az. Szívesen vagyunk együtt, de nem
rángatjuk le a ruhát egymásról minden alkalommal,
amikor találkozunk.
Fiona titokban összerezzent, amikor eszébe jutott,
milyen szenvedélyesen szerették egymást hajdanán
Philippel. Ha egyedül maradtak, sosem bírtak uralkodni
magukon, és sosem tudták elég gyorsan megszabadítani
egymást a ruháiktól.
- Természetesen az ágyban is nagyon jól megértjük
egymást - mentegetőzött a férfi, és a szeme haragosan
villant. - Úgyhogy nyugodtan eljöhetsz velem ebédelni.
Nem fogom rád vetni magam az étteremben.
Fiona elpirult. Eszébe jutott, hogy volt férje egyszer az
apósa óceánparti házában megkívánta őt, és az asztalon
szeretkeztek. Csodálatos élmény volt! A férfi szemébe
nézett, és érezte, hogy elfogja a vágy.
Philip viszont fagyosan, komor arccal tekintett vissza
rá.
51 / 190
- Akkor holnap tizenkettőkor az irodádban! - Azzal

sarkon fordult, és elment.
Kisvártatva becsapódott a bejárati ajtó, és felbőgött a
Jaguar motorja.
A fiatal nő még mindig kábultan ült ott, amikor
Charlotte visszatért.
- Elment a fiam anélkül, hogy elbúcsúzott volna tőlem!
- Az asszony megbántottnak látszott.
- Kért, hogy mentsem ki magánál. Eszébe jutott, hogy
Corinne várja. - Fiona maga sem tudta, miért segít ezzel
volt férjének.
Charlotte belenyugodott.
- Igaz, itt már nem sok tennivaló akad a számára. A
férfiak olyan hasznavehetetlenek, ha esküvőről vagy
valami hasonlóról van szó. De én azért nem mondok le
magáról - közölte bűbájos mosollyal az asszony.
- Köszönöm - bökte ki nagy nehezen Fiona, amikor volt
anyósa odanyújtott neki egy ínycsiklandozó
szendvicsekkel megrakott tányért. Kivett egyet, és
beleharapott. Most döbbent rá, hogy tényleg milyen
éhes.
- A világért se higgye, kedvesem, hogy faggatni
akarom, de... - kezdte Charlotte, és helyet foglalt abban
a karosszékben, amelyikben az előbb Philip ült. - Nem
jelentheti ez a kis rosszullét esetleg azt, hogy maga...
másállapotban van?
52 / 190
Fiona úgy megrémült, hogy cigányútra ment a falat.

- Ez teljességgel lehetetlen - felelte kisvártatva.
Szedte ugyanis a tablettát, és ragaszkodott hozzá, hogy
emellett a partnere is védekezzék.
- Jó, jó. Remélem, nem sértettem meg a kérdésemmel.
De hát manapság sok fiatal, hajadon nő szül gyereket. És
mivel említette, hogy van barátja, a dolog nincs
kizárva... - Charlotte-nak a torkára forrott a szó, és
bocsánatkérően mosolygott. - Ugye a barátja orvos?
Akkor bizonyára tudja, hogyan előzze meg a nem kívánt
gyermekáldást.
- Igen, ezt gondolná az ember - felelte a fiatal nő, és
felidézte magában, hányszor kellett emlékeztetnie
Markot, hogy védekezzen, mert ilyen tekintetben ő is
épp olyan megbízhatatlan volt, mint a többi férfi.
- Csak azért gondoltam, hogy terhes, mert minden
terhességem alkalmával elájultam az első hetekben.
- Minden terhessége alkalmával? Én azt hittem...
- Igen, kedvesem, Philipnek tényleg nincs testvére.
Sajnos volt néhány vetélésem, mielőtt ő a világra jött. Az
orvosok óvtak a további terhességektől, és ehhez tartot-
tam magam. Tulajdonképpen nagy kár - tette hozzá az
asszony. - Nem jó egykének lenni.
- Miért nem? A túlságos kényeztetés miatt?
- Nem, Philipet nem kényeztettük el. Malcolm, az
uram, nagyon szigorúan nevelte. Ez persze sajnos azt is
53 / 190
jelentette, hogy túl sokat várt el tőle, és folyton befo-

lyásolni akarta. A fiunknak mindig a legjobbnak kellett
lennie a tanulásban meg a sportban, de még a játékban
is. És mivel Philip ugyanolyan akaratos, mint az apja volt,
elkerülhetetlenül bekövetkezett a szerencsétlenség.
- Miféle szerencsétlenség? - tudakolta rosszat sejtve
Fiona.
Az asszony megcsóválta a fejét.
- Nem is szeretek visszaemlékezni arra a szörnyű
időszakra. Csak annyit árulok el, kedvesem, hogy amikor
a fiam beköltözött az egyetem kollégiumába, nyíltan fel-
lázadt ellenünk, és összeállt egy lánnyal, aki egyáltalán
nem illett hozzá. Az a lány teherbe esett, mire Philip
abba akarta hagyni a tanulmányait, hogy elvegye.
- És... Mi lett aztán? - Fiona egy falatot sem bírt már
lenyelni.
- A lány az esküvő napján elvesztette a babát,
Malcolm pedig később gondoskodott arról, hogy a
házasságot érvénytelenítsék. Istenem, minek is untatom
magát ezzel? De valahogy az az érzésem, hogy magával
lehet beszélni erről. Ugye nem zavarja, kedvesem?
Fiona szó nélkül megrázta a fejét.
- Aztán végül minden jóra fordult - folytatta az asszony
-, különösen azzal, hogy Philip most elveszi Corinne-t. De
én sokszor gondolok arra a szegény fiatal lányra.
54 / 190
Sajnálom, hogy nem voltam kedves hozzá annak idején,

de szívből remélem, hogy jól van.
Különös csend telepedett a szobára, és Fiona
egymással ellentétes érzelmek között őrlődött.
Legszívesebben elárulta volna, hogy ő az a fiatal lány. De
mit érne el vele? Charlotte-ot kínosan érintené a dolog,
és nagyon megdöbbenne, Philip viszont haragudna. És
természetesen Owen is.
És mit használna ez nekem? - tűnődött Fiona.
Begyógyítaná a sebeimet? Ami azon a napon történt, azt
nem lehet helyrehozni többé. Nemcsak a kisbabám halt
meg akkor, hanem az énem egy része is.
De azért jólesett neki, hogy Charlotte már bánja akkori
viselkedését. Philipnek igaza van: tényleg megváltozott
az anyja.
- Ám én nemcsak a lány miatt aggódtam - folytatta az
asszony -, hanem a fiam miatt is, aki egészen
megváltozott. Nem érdekelte már a tanulás, és a vizsgáit
is csak nagy nehezen tette le. Rá sem nézett a lányokra.
Már attól féltem, hogy sosem lesz szerelmes, és nem fog
megnősülni. Aztán hosszú idő után újra eljárt szórakozni,
de nem állapodott meg egyetlen nő mellett sem. Végül
hála istennek megismerkedett Corinne-nal - csengett
vidámabban Charlotte hangja. - Ő a hozzá való társ,
kitűnően megértik egymást. Sosem veszekednek, és a
lány igazán elragadó. Nem lehet haragudni rá. Folyton a
55 / 190
fiam óhajait lesi. Ezért is járnak ilyen rövid ideig jegyben.

Corinne-t nem érdekli, hogy a férje sikeres lesz-e a
szakmájában, ő csupán Philip felesége és a gyerekei
anyja akar lenni. Szinte a rajongásig szereti a kicsiket!
Fiona lenyomta valahogy a torkán a maradék
szendvicset, noha úgy érezte, mintha ólom lenne a
gyomrában.
- Sajnálom - szabadkozott Charlotte. - Nem kellett
volna terhelnem magát ezzel.
- Ugyan már! Igazán hasznos, ha megtudhatok valami
közelebbit is az ifjú párról, akinek az esküvőjét én
bonyolítom le. Bizonyára nagyszabású ünnepséget
szeretnének.
- Eltalálta, kedvesem! Olyan sokáig vártam, hogy a
fiam végre megnősüljön! Mindent megadnék, csakhogy
emlékezetessé tegyem számukra ezt a napot!
- Templomi szertartást is szeretnének? - tudakolta
Fiona, és fájó szívvel gondolt vissza a kápolnára, ahol
Philippel a menyegzőjüket tartották. Ő fehér ruhát viselt,
noha Charlotte rosszmájúan megjegyezte, hogy ez az
állapotára való tekintettel nem éppen illendő. Fiona
azóta sem hordott fehér ruhát.
- Nem, Philip itt, a háznál kíván ünnepelni, és a
menyasszonya természetesen egyetért ezzel. Ilyen ő,
tökéletesen megfelel neki, amit a fiam szeretne.
- És kijelölték már az időpontot?
56 / 190
- Igen, október utolsó vasárnapja. Corinne azon a

héten pénteken jön haza Indonéziából. Amint látja, nincs
már sok időnk addig.
- Nincs bizony! Úgyhogy sürgősen foglalkoznunk kell a
meghívókkal - emelkedett fel Fiona, és újra a tapasztalt
üzletasszony lett. - Összeállították már a vendégek
listáját?
- Igen, és meglehetősen hosszú lett, több mint kétszáz
nevet tartalmaz.
- Ne aggódjon, nem fog mindenki eljönni. És van
Corinne-nak valamilyen saját elképzelése, amelyhez
ragaszkodik, vagy ön dönt el mindent?
- Szabad kezet kaptam mindenre a jövendőbeli
menyemtől.
Fiona nem tudta, mire vélje ezt. Corinne vagy nagyon
okos, vagy túl kényelmes. Vagy nem érdekli a saját
esküvője. Ritka az ilyen menyasszony. Bár az is lehet,
hogy Philip jövendőbelije kivételt képez a felső tízezer
lányai között, és nem olyan elkényeztetett, önző és
beképzelt, mint a többiek.
- A menyasszonyi ruhát természetesen Corinne maga
választja ki. Készen veszi, ahogy mondta, de sietnie kell,
mert körülbelül egy hét múlva repül. Pedig sokszor
napokba telik, mire az ember megtalálja a megfelelő
ruhát.
57 / 190
- Majd én holnap elkísérem a menyasszonyt, Charlotte

- ajánlotta fel Fiona. - Emiatt ne izgassa magát! Az én
feladatom gondoskodni arról, hogy a jegyespár családja
felhőtlenül örülhessen a nagy eseménynek, és ne kapjon
közben ideg-összeroppanást. Általában az emberek azt
hiszik, hogy az esküvő a legnagyobb öröm az életben; az
érintettek számára viszont sok idegeskedést jelenthet,
ami megkeseríti magát az élményt.
- Igen, ezt már én is hallottam. De meg vagyok
győződve arról, kedvesem, hogy a fiam esküvője a maga
vezénylete alatt nagyszerű élmény lesz
mindannyiunknak. És boldog vagyok, hogy magát
ajánlották nekem. Az az érzésem, hogy Philip esküvőjét
még sokáig fogják emlegetni a városban...
58 / 190
4. FEJEZET
Fiona bezárta a háza ajtaját, és felkapcsolta a fűtést,

mert az ősz közeledtével egyre hűvösebbek lettek az
esték. Aztán a folyosón lassan végighaladva bement a
hálószobába. Leült az ágy szélére, lehúzta a cipőjét, és
belesüppedt a párnákba.
Az óra még csak hatot mutatott, de ő úgy érezte,
mintha már egy hete nem aludt volna. Mozdulatlanul
fekve újra végiggondolta a nap eseményeit. Semmi sem
úgy történt, mint ahogy várta volna, azt leszámítva,
hogy hajdani anyósa tényleg nem ismerte meg.
A legnagyobb meglepetést maga Charlotte okozta.
Fiona kénytelen volt bevallani magának, hogy elbűvölte
az asszony szívélyessége és kedvessége. Philip távozása
után meleg és baráti hangulat uralkodott köztük az ebéd
alatt és délután is. Ha most első ízben találkozott volna
egykori anyósával, még meg is kedvelte volna. Philip
édesanyja hatvanéves korára valóban szeretetreméltó
egyéniség lett és jó beszélgetőtárs.
Rendes körülmények között tehát Fionának nem
jelentett volna nehézséget az esküvő megrendezése.
Csakhogy Philip most már nemcsak az emlékeiben élt,
mint eddig, hanem bizonyos értelemben visszatért az
életébe. És ami még ennél is rosszabb: Fiona még mindig
59 / 190
vonzódott hozzá, pedig nem akarta. Nem szerette már

volt férjét, ám a testi vágy felébredt benne iránta.
Még szerencse, hogy ez nem kölcsönös, hasított
agyába a gondolat, hiszen Philip világosan az értésére
adta, hogy már nem az esete. Nem tetszik neki ez a
karcsú, sötét hajú, új Fiona, aki független és önálló lett,
sikeres a szakmájában, és aki kézbe vette élete
irányítását. A férfit valószínűleg bosszantotta ez a
változás.
Az egykori Noni, a maga szőkére festett hajával és
kerekded termetével igazi nőies jelenség volt.
Miniszoknyát és szűk pólókat viselt, hogy gömbölyded
alakját még jobban érvényre juttassa.
Fiona az emlékezés hatására megborzongott.
Csakhogy Philipet akkoriban nemcsak Noni külseje
bűvölte el, hanem a lány maga, úgy, ahogy volt. Naiv,
tudatlan és könnyen befolyásolható kislányként ő akkori-
ban mennyei ajándéknak tartotta, hogy megismerkedhet
a jóképű, gazdag és művelt Philippel. Annyira csodálta a
férfit, hogy mindent képes lett volna megtenni érte.
A jelenlegi Fiona épp a kis Noni ellentéte: karcsú és
elegáns, ápolt és világlátott. Nem lehet irányítgatni
többé. Nem öltözködött kihívóan és csábítóan, hanem
inkább üzletasszonyhoz illően. Sima, fekete haja is
tekintélyt kölcsönzött neki. És a szakmai sikereket
bármelyik férfinál többre tartotta.
60 / 190
Vajon milyen lehet Philip menyasszonya? Biztosan

kedves és szeretetreméltó, aki imádja a vőlegényét, és
minden tekintetben alárendeli magát neki. Úgyhogy
Philip nagynak és csodálatosnak érezheti magát
mellette. A szőke Corinne valószínűleg hosszú hajú és
teltkarcsú. Fiona nem felejtette el, hogy volt férje rajong
a szőke, dús keblű hölgyedért.
Hirtelen megszólalt a telefon, és Fiona felocsúdott
kínzó gondolataiból.
Remélem, nem Philip vagy Mark az, fordult meg a
fejében.
- Fiona Kirby - mutatkozott be hivatalos hangon.
- Csakhogy elértelek végre!
- Szervusz Owen - köszöntötte a nő megkönnyebbült
sóhajjal az üzlettársát. - Épp most jöttem haza.
- És hogy sikerült? Nem bírtam holnapig várni, olyan
izgatott vagyok!
- Minden rendben ment, megkaptuk a megbízást!
- Komolyan? Hát ezek szerint nem érdekelte Mrs.
Forsythe-ot, hogy a menye voltál?
- Nem, merthogy nem tudja, és nem is ismert fel.
- Te jó ég! - nyögött fel Owen a vonal túlsó végén.
- Ne ess pánikba mindjárt! Philip viszont váratlanul
felbukkant, és ő bezzeg rögtön tudta, ki vagyok. De
persze nem mondta el az anyjának, hanem egy alkalmas
pillanatban közölte velem, hogy ne is törődjek ezzel,
61 / 190
hanem fogadjam el a megbízást. Aztán pedig úgy

tettünk, mintha épp akkor ismerkedtünk volna meg.
- Ez nagyon kedves volt tőle. De hát említetted is,
hogy milyen kedves ember.
- Igen, bár már nem olyan, mint annak idején. Tudod,
védőügyvéd, és mindig mindent pontosan tudni akar.
Kissé gyanakvó lett. És inkább körültekintésből meg
célszerűségből bízott meg engem, nem pedig azért, mert
olyan kedves. Egyfelől a mamája annyira el volt
ragadtatva tőlem, hogy nem akart csalódást okozni neki,
másfelől az esküvő tíz héten belül esedékes, tehát
nagyon szorítja az idő. Egyébként Mrs. Forsythe
felajánlotta, hogy kétszeres tiszteletdíjat fizet.
- Hát ezt meg hogy csináltad?
- Merő véletlen volt, higgy nekem! Az elején
megpróbáltam valahogy kikeveredni az ügyből, arra
hivatkozva, hogy nincs már szabad időpontom. Erre
aztán a hölgy ezt az ajánlatot tette. Tudod, az ilyen
emberek azt gondolják, hogy pénzzel mindent el tudnak
intézni.
- Nem is tévednek nagyot! Az angyalát, Fiona, dupla
pénz üti a markunkat! - lelkesedett Owen
- Ne igyunk előre a medve bőrére! Philip Forsythe
holnap délben felkeres az irodámban, és látni akarja a
fényképeket meg az ajánlóleveleinket, mielőtt aláírja a
szerződést.
62 / 190
- Ez csupán formaság! Te rendelkezel a legjobb

ajánlásokkal!
- Én is ezzel biztatom magam. Aztán elmegyünk
együtt ebédelni.
- Hűha!
- Egyáltalán nem úgy van, ahogy gondolod, Owen!
Csupán egy-két dologra kíváncsi, ennyi az egész.
- Remélem is, édesem! Nem akarunk felesleges
bonyodalmakat! És ne végy fel holnap túl kihívó ruhát!
- Tudod, milyen öltözékben szoktam dolgozni járni!
Abban sosem vagyok túl kihívó!
Hát vak ez a nő? - tűnődött Owen. Akkor mi a
magyarázata annak, hogy ilyen sok férfi fut utána?
- Ennek ellenére azt javasolnám, hogy holnap ne vedd
fel azt az elegáns, fekete kosztümöt, amelyet nemrég
viseltél! Sőt egyáltalán ne vegyél fel feketét, inkább
szürkét vagy barnát, az nagyon visszafogott.
- Teljesen mindegy, milyen ruhát veszek fel, Owen,
már nem tetszem Philipnek.
- Úgy? De neked azért még tetszik Philip, nem igaz?
- Csak ami a külsejét illeti.
- Pontosan emiatt aggódom, édesem!
- Az ég áldjon meg, Owen, döntsd már el végre,
akarod, hogy én szervezzem meg az esküvőt, vagy sem!
- Naná, hogy akarom, méghozzá kétszeres fizetségért!
Úgyhogy bele fogok törődni mindenbe.
63 / 190
- Akkor tartsd a szádat, és kérlek, ne foglald le a

vonalat, mert hívást várok a volt férjem
menyasszonyától!
Miután letette a telefont, Fiona ismét végigdőlt az
ágyon, és a mennyezetet bámulta.
- Menj a pokolba, Philip! És te is, Owen! Édesem! -
szólalt meg pár perc múlva hangosan. - Annyiszor
hordok feketét, ahányszor csak nekem tetszik!
Aztán felkelt, kiment a fürdőszobába, és levetkőzött.
Mialatt a tükörben szemügyre vette meztelen testét és
telt keblét, eszébe jutott Philip megjegyzése, hogy
ráférne még egypár kiló.
Ez egyáltalán nem igaz! - füstölgött magában.
Igaz, hogy karcsúbb lett, de a keble még mindig telt, a
feneke formás, és szép a lába. Bár be kellett ismernie,
hogy a karja, a nyaka és a válla elég sovány. És az arca
sem olyan kerek, noha ez most jobban illik hozzá, mert
így az ajka teltebbnek, a szeme nagyobbnak látszik.
Persze ettől még Philip és Owen kedvelhetik a
gömbölydedebb lányokat. Lehet, hogy Corinne kövér,
vagy legalábbis dundi...
Nem, ez mégsem lehet így, hiszen Charlotte említette,
hogy a menyasszony nagyon szép... Charlotte szilárdan
hitt abban, hogy az ember sosem lehet elég sovány és
elég gazdag.
64 / 190
Amikor a telefon hirtelen újra megszólalt, Fiona a

hálószobába sietett, anélkül hogy magára kapott volna
valamit.
- Fiona Kirby - jelentkezett be barátságosan.
- Itt pedig Philip Forsythe beszél, Miss Kirby.
A nő kővé dermedt. Ez a hivatalos hangnem csak azt
jelentheti, hogy Corinne ott tartózkodik a közelben. Fiona
elképzelte, hogy az ágyban fekszenek, épp egy szeret-
kezés után.
- Miben segíthetek, Mr. Forsythe? - kérdezte hűvösen,
és úgy érezte, jéggé dermed a szíve.
- Corinne kért meg, hogy hívjam fel magát, mert ő
még egy kicsit bátortalan. Máris adom.
Fiona maga előtt látta a jelenetet, amint a férfi átadja
jegyesének a kagylót, a telefonzsinór pedig Philip
meztelen mellkasán hever, és mivel közel fekszenek egy-
máshoz, ő is hallja, mint mond a volt felesége a
jövendőbeli feleségének.
- Jó estét, Fiona! Itt Corinne beszél - csengett egy
kellemesen lágy, ugyanakkor felkavaró hang a vonal
másik végén.
Fiona mosolyt varázsolt az arcára, hogy bátrabbnak és
boldogabbnak tűnjön.
- Jó estét, Corinne! Charlotte már sok jót mesélt
magáról.
65 / 190
- Csakugyan? Kedves tőle. De hát ő mindig olyan

szívélyes, nem igaz?
- De, bizonyára. Mivel az esküvő időpontja vészesen
közeleg, sürgősen találkoznunk kellene. Mihelyt tudom,
milyen ruhája lesz, pontosíthatom az elképzeléseimet.
- Istenem, pedig én még nem döntöttem! Carmel
megígérte, hogy eljön velem. Ő a legjobb barátnőm,
ezért tudja, mi áll jól nekem, és mi nem. Mindig együtt
csinálunk mindent. Rajta kívül nem is lesz más
nyoszolyólányom. Ő egy fekete ruhát választott.
- Csupán egy koszorúslánya lesz? - döbbent meg
Fiona. A fekete öltözék viszont nem zavarta. Már két éve
divat ez a szín.
- Igen, mivel Carmel az egyetlen barátnőm, és nekem
nincs lánytestvérem. Meg Philipnek sincs.
- Értem. Ez természetesen a maguk esküvője, én
csupán azért vagyok itt, hogy az elképzeléseiket
megvalósítsam. Charlotte már utalt rá, hogy
nagyszabású ünnepséget akar.
- Ez így is van. Az édesapám sok politikust ismer, és
hát a Forsythe család is meglehetősen kiterjedt.
- Mikor lenne idejük, hogy Carmellel együtt
kiválasszuk a ruhát? A jövő héten?
- Nekem mindegy, melyik napon. Carmel pedig
szabadságon van, és az idejét egyébként is velem
töltené. Mit mondasz, Philip? Persze! Philip azt mondja,
66 / 190
hogy holnap nem jó, mert akkor keresi fel magát az

irodában. Mondd még egyszer, drágám!
Fiona megkönnyebbült. Tehát nem az ágyban
fekszenek, mert a férfi hangja távolabbról jön.
- Philip épp most újságolta el nekem, hogy meghívta
magát ebédre. Tudja, mit? Beszélje rá, hogy menjenek el
a Moby Dickbe! Ez egy új étterem az óceánparton, a The
Rocks mulató közelében. Tetszeni fog magának.
Fiona elfintorodott. A menyasszony igazán közvetlen,
és egyáltalán nem féltékeny. Ha Philip az én vőlegényem
lenne, én bizony nem engedném meg, hogy egy idegen
nőt vigyen el ebédelni! - füstölgött magában.
- Sajnos holnap csak nagyon kevés időm lesz, Corinne.
Legfeljebb egy kávézásra elég. Akkor találkozzunk
kedden! Tízre elmegyek magáért és Carmelért, rendben
van?
- Igen, így megfelel. - Corinne megadta a mostani
címét.
- Most is onnan beszél? - kíváncsiskodott Fiona,
mintha feltámadt volna benne egy kisördög, hogy
önmagát gyötörje.
- Ó, nem, a hétvégéket Philip családjának óceánparti
házában töltöm, a Double Bayen.
- Á, értem! - Fiona lehunyta a szemét, és
legszívesebben sírva fakadt volna.
67 / 190
Micsoda ostoba história! Hogy lehetséges az, hogy

egy olyan férfira féltékeny, akibe már nem is szerelmes?
Gyorsan talált is valami elfogadható magyarázatot az
érzéseire. Nem vagyok féltékeny, csak irigylem Philipet,
amiért ő már túltette magát a hajdan történteken, bi-
zonygatta magának. Azért is irigylem, mert
megállapodott, feleséget és gyerekeket akar, és ehhez
talált is egy életre szóló társat.
Fiona nem akarta gyűlölni Corinne-t, noha szívesen
megtette volna. Ehelyett inkább magát gyűlölte, és úgy
érezte, menten megzavarodik.
- Philip még visszakéri magát egy pár szóra, Fiona -
hallotta a vonal másik végéről a menyasszony hangját,
és összeszorult a szíve. - Már itt is van. Akkor viszlát
kedden!
Fiona elbúcsúzott, és lélegzet-visszafojtva várt.
- Lehetséges, hogy késni fogok - közölte tárgyilagosan
a férfi. - Holnap kora reggel be kell mennem a bíróságra,
és elképzelhető, hogy elhúzódik.
- Rendben van. De mint már Corinne-nak is
említettem, nincs időm ebédelni. Legtöbbször csak
bekapok valamit.
- Ha egyáltalán bekapsz.
- Mi az ördögért célozgatsz folyton a súlyomra? -
fakadt ki Fiona. - Egyszer s mindenkorra jegyezd meg,
hogy a súlyom épp ideális. És hiszed vagy sem, de annak
68 / 190
idején igenis több kiló volt rajtam a kelleténél! Különben

is, ha most látnál, meggyőződhetnél róla, hogy igazat
beszélek.
- Merthogy?
- Merthogy most meztelenül állok itt, és igenis van
olyan alakom, amely bármelyik férfit lázba hozná.
- Eszem ágában sincs kételkedni ebben, Fiona! -
gúnyolódott Philip, akinek a menyasszonya valószínűleg
kimehetett a szobából, ezért beszélt hirtelen más hang-
nemben a volt nejével. - Csakhogy én nem vagyok
bármelyik férfi, és különben sem érdekel a dolog. Én
csak az igazságot akarom tudni, mielőtt végérvényesen
lezárnám ezt az ügyet.
- Az igazságot? - értetlenkedett Fiona.
- Pontosan! Van ugyanis itt két dolog, amit mindig is
meg akartam kérdezni tőled. És a tegnapi
beszélgetésünk óta még további kérdések is felmerültek
bennem. Első kézből akarom tudni a válaszokat, ahogy
mondani szokták! Úgyhogy ezért mondom, hogy vagy
eljössz velem ebédelni, vagy nem írom alá a szerződést!
Világos?
Fionában forrt a düh, és furdalta az oldalát a
kíváncsiság, de hallgatott. Miféle kérdések lehetnek
azok?
- Tehát világos! - folytatta a férfi. - Akkor hát holnap
kiderül az igazság! - tette le végül a kagylót.
69 / 190
5. FEJEZET
Amikor Fiona másnap reggel bement az irodájába,

Owen épp a fogadópultnál ült, és Janeyvel társalgott.
Aztán rémülten felugrott, megragadta üzlettársnőjét a
karjánál fogva, és magával vonszolta.
- Képes voltál mégis feketébe öltözni?
Pedig Fiona nem akármelyik fekete ruháját vette fel,
hanem azt az elegáns, új kosztümöt, amelynek szűk
szoknyája és karcsúsított kabátkája kidomborította
remek alakját és telt keblét. Az ehhez illő fekete
selyemblúzban, fekete harisnyában és magas sarkú
cipőben hihetetlenül elegánsnak hatott, ugyanakkor
egyfajta érzékiséget sugárzott.
Fiona felvonta a szemöldökét, és figyelmeztető
pillantást küldött kollégája felé, aki ezen a reggelen kicsit
több figyelmet szentelt külsejének, mint szokott.
Talán azért, mert Fiona ezúttal élénkebb színű sminket
vitt fel az arcára, és parfümből is egy erősebb illatút
választott, állapította meg Owen. Azáltal, hogy Fiona
nem viselt ékszert, csak még jobban érvényre jutott
természetes szépsége. Owen elgyönyörködött a nő dús,
fekete hajában, amely a füle mögé tűrve, függönyként
omlott a vállára. A férfi meg volt győződve arról, hogy
70 / 190
még sosem látta Fionát ennyire elragadónak és

csábítónak.
- Úgy öltözködöm, ahogy nekem tetszik - vágott vissza
Fiona. - Egyébként pedig nem Mr. Forsythe miatt csíptem
így ki magam, hanem mert Mark vacsorázni visz!
- Nem azt mondtad, édesem, hogy szakítani akarsz
vele? - csipkelődött Owen.
Fiona elhúzta a száját.
- Legközelebb nem osztom meg veled a titkaimat!
Különben is az asszonyok kiváltsága, hogy
megváltoztathassák a véleményüket! És én is csak nő
vagyok, ugyebár, nem pedig egy gép. Janey! - fordult a
titkárnőhöz. - Küldje be hozzám, kérem, Rebeccát,
mihelyt megérkezik! Mellesleg dél körül be fog nézni ide
egy bizonyos Mr. Forsythe. Kérem, szóljon nekem, ha
megjön, és várakoztassa, amíg érte jövök! Rendben van?
- Aztán ismét Owenhez fordult. - Sajnálom, de ma nem
érek rá veled kávézni - jelentette ki hűvösen. - Túl sok
dolgom van, és te ragaszkodtál hozzá, hogy még ezt a
munkát is elvállaljam, úgyhogy szerinted mégiscsak gép
vagyok!
A férfi döbbenten nézett utána, amikor Fiona
végigment a folyosón. Owen minden derűlátása elszállt,
ami ezt a megbízást illeti. Nem marad más hátra: neki
kell megpróbálnia elkerülni a legrosszabbat, és
megvédenie a cég érdekeit!
71 / 190
- Janey - fogta suttogóra a hangját -, ha megérkezne

ez a Mr. Forsythe, vezesse inkább előbb hozzám! Majd én
átkísérem Fionához.
- Rendben, főnök úr - felelte a hölgy cinkos mosollyal.
Így hát amikor Philip délben megjelent, a titkárnő
bizalmasan betessékelte az urat Owen szobájába.
A látvány hatására Owen aggodalma csak fokozódott.
Philip ugyanis pontosan Fiona esete volt! Sokkal jobban
festett, mint a nő eddigi barátai. És jobban is öltözködött,
ami persze nem csoda, ha valakinek annyi pénze van,
mint a Forsythe-oknak. Owen - szakértő lévén - pontosan
tudta, mennyibe került ez az elegáns kék öltöny. Abból a
pénzből, amelyet Philip kifizetett érte és a kék
selyemingért, az egyedi nyakkendőért és a különleges
olasz cipőért, egy négytagú család egy évig szépen
megélhetne.
Owen felállt, és kezet nyújtott a férfinak.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem, Mr. Forsythe!
Owen Simpson vagyok, Fiona üzlettársa. Mindjárt
odakísérem hozzá. Csak előbb szerettem volna egypár
szót váltani magával, ha megengedi. Kérem, foglaljon
helyet!
Néhány perc udvariaskodás után eldöntötték, hogy a
keresztnevükön szólítják egymást, aztán Owen
előhozakodott azzal, ami a szívét nyomta.
72 / 190
- Őszintén szólva, Philip, nagyon nyugtalanít, mi lesz,

ha az édesanyja egyszer csak felismeri Fionát.
- Ne aggódjon, ez nem történhet meg!
- Miért olyan biztos ebben? Ennyire megváltozott
volna az üzlettársam?
Philip gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Igen, mint akit kicseréltek.
- De maga mégis felismerte! - vetette ellen Owen, és
csodálkozva nézte, milyen fájdalmas képet vág Philip.
- Igen, már az első pillanatban.
Owen egyik ámulatból a másikba esett. Philip szomorú
hangja csak még jobban megerősítette a gyanúját, hogy
Mrs. Forsythe fia még mindig szereti a volt feleségét.
De még az is lehet, hogy Fionának van igaza, és ezzel
az új külsővel már nem tetszik Philipnek, bár ebben nem
lehet annyira bízni. Owen kötelességének tartotta, hogy
figyelmeztesse Philipet, hogyan bánik Fiona a férfiakkal.
Persze a nő sosem bocsátkozott volna kapcsolatba
egy nős vagy éppen nősülni készülő férfival, ám Philip
egészen más eset. Mivel ők ketten házasok voltak, Fiona
pontosan tudta, milyen Philip az ágyban.
- Be kell vallanom, Philip, mélyen megdöbbentett,
amikor értesültem róla, hogy Fiona kétszer is férjnél volt.
Tud a második házasságáról is?
- Igen - felelte higgadtan a férfi.
73 / 190
Hát persze! Most már biztos, hogy Philip még mindig

vonzódik hajdani hitveséhez, mint ahogy az is őhozzá.
Még hogy Mark miatt csípte ki magát ennyire! Mese-
beszéd!
- Hát igen, a házasság nem Fionának való - folytatta
Owen, és sokatmondóan felnevetett. - A hat év alatt,
amióta ismerem, több férfit fogyasztott el, mint
amennyit maga gondolna. Ám nagyon hamar rájuk unt.
De talán mindig is ilyen volt. Talán a két, balul végződött
házassága után megtanulta, hogy ne gondolkodjon
hosszú távú kapcsolatokban, mert rájött, hogy fél évnél
tovább nem bírja ki egyetlen férfi mellett sem.
Philip csak hallgatott komor ábrázattal, és ridegen
bámult beszélgetőtársára, aki némi szünet után
hozzátette:
- Kétlem, hogy még egyszer házasságra adja a fejét.
Nem akar gyereket, enélkül pedig semmi értelme a
házasságnak.
- Hát nem sok - bökte ki Philip,
- Manapság már nem kell férjhez mennie egy nőnek,
ha kiegyensúlyozott szerelmi életet akar élni. Fionának
számtalan hódolója akad, és én sajnálom, hogy a legtöbb
közülük olyan ostoba, hogy belészeret. Amúgy sem vezet
sehová, ha az ember olyan asszonyt szeret, aki kizárólag
a szakmai sikereinek él. Az ilyen nők csak kihasználják az
embert. - Mivel Philip rezzenéstelen arccal bámult rá,
74 / 190
Owen elhallgatott egy pillanatra, majd elégedetten

felállt. - Átkísérem magát hozzá, különben még
csodálkozni fog, hol marad ennyi ideig. Kérem, ne szóljon
neki a beszélgetésünkről! Nagyon érzékeny, ami a
magánéletét illeti.
- Ne aggódjon, tőlem nem fog megtudni semmit!
Engem már rég nem érdekel Fiona magánélete -
jelentette kí Philip ridegen és megvetőn.
Ez azonban nem győzte meg Owent. Mindenesetre ő a
maga részéről megtette, ami tőle tellett.
Öt perccel dél előtt Fiona befejezte a megbeszélését

Rebeccával. Az idegei pattanásig feszültek.
Amikor reggel bejött az irodába, még mindig Philip
tegnap esti megjegyzésein bosszankodott. Az ügyvéd úr
nagyon téved, ha azt hiszi, hogy kifaggathat a múltról! -
dohogott magában. Tíz évembe tellett, mire végre
túljutottam az akkor történteken, és semmi kedvem
feltépni a fájó sebeket! És magyarázatot sem vagyok
hajlandó adni semmire! - határozta el.
Egész reggel tartotta magát az elhatározásához, de
úgy tizenegy tájban nyugtalankodni kezdett a
gondolatra, hogy kettesben kell ebédelnie a volt férjével.
Félóra elteltével pedig már minden percben az órájára
nézett, és várta, hogy bejelentsék neki Philip
megérkezését.
75 / 190
Ám az utolsó huszonöt percben meg sem szólalt a

telefonja. Furcsállotta a dolgot, mivel hétfőnként
általában szakadatlanul érkeztek a hívások.
Kitartóan bámulta a néma készüléket, és pontban
tizenkettőkor úgy érezte, képtelen tovább elviselni a
feszültséget. Pedig az irodában teljes nyugalom honolt,
se hang, se mozgás... Ő azonban nyomasztónak találta
ezt a csöndet, és röviddel dél után úgy érezte, elveszíti
az önuralmát. Felugrott, és izgatottan járkált fel s alá a
szobában.
Hirtelen megszólalt a telefon. Fiona pár percre
megdermedt, aztán az íróasztalhoz rohant.
- Igen? - szólt bele kifulladva a kagylóba.
A virágüzlet vezetőnője jelentkezett, aki feltett neki
néhány kérdést a hétvégi esküvővel kapcsolatban.
Fiona mély levegőt vett, és hogy izgatottságát
leküzdje, felült az íróasztala szélére, és keresztbe vetette
a lábát. Tárgyilagosan csevegett a hölggyel, miközben a
lábát lóbálta.
Ekkor kopogtak, és Owen dugta be a fejét az ajtón.
- Egy pillanat - szólt a kagylóba Fiona. - Tessék, Owen?
- Janey hozzám vezette be Philipet, mivel te éppen
telefonálsz. Behívhatom?
Fionának görcsbe rándult a gyomra. Nyugalom, ő is
csak férfi, nem pedig a bosszúállás angyala! - biztatta
magát.
76 / 190
- Nem bánom - felelte közönyt színlelve. - Ültesd le,

mindjárt befejezem! - Azzal megfordult, és úgy tett, mint
aki nagyon elmélyedt a beszélgetésben. De a szeme
sarkából figyelte, ahogy Philip egyedül belép, becsukja
maga mögött az ajtót, és helyet foglal a kényelmes
díványon.
Bár Fiona tudta, hogy a férfi érdeklődve figyeli karcsú
lábát, nyugodtan csevegett tovább a virágüzlet
vezetőjével. Mégiscsak nevetséges lenne, ha most
hirtelen másképp ülne, vagy a szoknyáját húzogatná.
Philip ennél többet is látott a testéből...
Erre a gondolatra megrémült: vajon volt férje is
emlékszik rá, mit éltek át annak idején?
Kapcsolatuk kezdetén Fiona nagyon szégyenlős volt,
de nem sokáig. Az első együttlétük után már szívesen
levetkőzött kedvese előtt, és lassanként megszabadult a
gátlásaitól. A férfi ráébresztette, hogy milyen helytelen
elképzelései voltak addig a szerelemről.
Noha nem Philip volt az első férfi az életében, Fiona
minden egyéb tekintetben teljesen tapasztalatlan volt.
Nem is álmodta, milyen csodálatos érzés, valakit tiszta
szívből szeretni. Philip lélegzetelállító gyorsasággal és
ügyességgel tanítgatta őt a szex élvezetére. Egy hónap
elteltével Fiona számára megszűnt minden tabu, olyan
hevesen lángolt fel benne a szenvedély. A kis Noni
mindent megtett a férfinak, még mielőtt az kimondta
77 / 190
volna. Szinte Philip rabszolganőjévé lett a szerelemben,

aki sosem mond nemet.
Nem bírtak betelni egymással.
Fiona erre a gondolatra összeszorította a fogát, mert a
szíve úgy dobogott, hogy majd kiugrott a helyéből.
Elpirult, amikor megérezte, hogy feltámad benne a szen-
vedély. Erogén zónáiban enyhe bizsergést érzett, és
mintha a keble is megduzzadt volna a vágytól.
Kellemetlennek találta ezt az érzést, mivel nem viselt
melltartót. Mellbimbói felágaskodtak a selyemblúza alatt,
mialatt nyakát és arcát fonóság öntötte el. Szaporábban
lélegzett, és kigombolta a kosztümkabátját.
- Igen... Igen... Az nagyszerű lenne... De most be kell
fejeznem, Gillian. Vár rám egy ügyfél. Viszlát! - Felállt, és
anélkül hogy a férfira pillantott volna, újra begombolta a
kabátkáját, mialatt megkerülte az íróasztalát. Csak akkor
nézett Philipre, miután már helyet foglalt a
forgószékében.
Volt férje épp öt figyelte. Mérhetetlenül érzékinek
látszott. Azt a fajta sötét öltönyt viselte, amelyet Fiona
annyira szeretett a férfiakon. Philip más öltözékben is
vonzóan festett, de legvonzóbban teljesen meztelenül.
Fiona gyorsan összeszedte magát, és megpróbálta
kitörölni ezeket a képeket az emlékezetéből. Már az is
épp elég rémes volt, ahogyan Philip a telefonálás alatt
méregette őt, mintha le akarná vetkőztetni a
78 / 190
tekintetével. És ha most még ő is hasonló gondolatokat

forgat a fejében, akkor ennek nem lesz jó vége...
Megköszörülte hát a torkát, és az asztalra tett néhány
papírt meg egy irattartót.
- Már mindent előkészítettem, amit meg óhajtasz
tekinteni - közölte hivatalos hangon. - Az ajánlóleveleket,
a fényképeket és egy szerződésmintát, amelyet átol-
vashatsz. Talán, ha lennél kedves közelebb fáradni...
A férfi állta egy ideig a nő tekintetét, majd felállt, és
kinyitotta az ajtót.
- Ezt elintézhetjük később is - vetette oda kurtán. -
Negyedórára váltottam parkolójegyet, és mindjárt lejár.
Fiona tiltakozni akart, de aztán meggondolta magát.
Ha most vitába bocsátkozna a férfival, még elárulná az
érzelmeit. Philipnek nem szükséges tudnia, hogy még
mindig hatással van rá.
Ezért aztán Fiona készségesen felállt, és vállára
akasztotta a táskáját. Aztán könnyed, de biztos léptekkel
megkerülte az asztalt.
- Hová megyünk? - vetette oda mintegy mellékesen,
mialatt elsietett a férfi mellett.
- A Balmoral Beachre.
Fiona erre hirtelen megfordult, és majdnem
összeütközött Philippel. Pár másodpercig annak
mellkasára tette a kezét, hogy visszanyerje az
79 / 190
egyensúlyát, de utána rögvest vissza is kapta, mintha

kobra marta volna meg.
- Ha azt hiszed, hogy elmegyek hozzád, hát nagyon
tévedsz!
A férfi meglepődött ezen a heves tiltakozáson.
Elgondolkodva pillantatott a nőre.
- Honnan tudod, hogy Balmoralban lakom?
- Anyád említette - vágta ki magát Fiona.
- Valóban?
- Képzeld! Miért?
A férfi vállat vont.
- Csupán érdekelt, honnan értesültél róla. Egyébként
ne rémülj meg, nem haza akartalak vinni, hanem az
egyik balmorali étteremben, a Gyöngyhalászban
foglaltattam magunknak asztalt.
Fiona alig hitt a fülének. Mark is ugyanide hívta meg
vacsorára.
- Már hallottam róla - felelte könnyedén.
Philip bágyadt mosolyra húzta a száját.
- Gondoltam.
- Ezt meg mire véljem?
- Gondoltam, hogy egy ilyen népszerű, fiatal hölgy,
mint te, már járt ott - gúnyolódott a férfi.
- Ki mondta neked, hogy én népszerű vagyok?
Philip összevont szemöldökkel tetőtől talpig
végigmérte a volt feleségét. Különösen a keblét vette
80 / 190
szemügyre, melynek körvonala világosan kirajzolódott a

kosztümkabát alatt.
- Gyere már! - nógatta Fionát. - Noha jobban
kedveltem a régi alakodat, nem tagadhatom, hogy így is
hihetetlenül csinos vagy. El tudom képzelni, hogy sok
meghívást kapsz, és mindig akad egy-egy lovagod, aki
felettébb készségesen igyekszik kielégíteni minden
bizonnyal még létező igényeidet. Mindegy, hogy hívják
őket, a lényeg, hogy az ágyban jók legyenek, és ne
váljanak a terhedre.
Fionát mélyen megdöbbentette volt férje iménti
kifakadása. Megérti, ha Philip ingatagnak és felületesnek
tartja. Még azt is elfogadja, hogy a férfi nincs túl jó véle-
ménnyel róla és a hűségéről azok után, hogy tíz évvel
ezelőtt hazudni kényszerült neki, és fejest ugrott egy
második házasságba. De azt már nem tűri, hogy volt
hitvese nem szó szerint ugyan, de könnyűvérű
nőcskének titulálja!
Tiltakozni akart, aztán mégis meggondolta magát.
Miért igyekszik egyáltalán meggyőzni Philipet arról, hogy
ő más, mint amit egykori férje hisz róla? Hiszen amíg
Philip ilyen rémes dolgokat gondol felőle, legalább
biztonságban van.
- Na és? Mi közöd van hozzá? - vetette oda.
- Semmi - hangzott a rideg felelet. - Én csak szegény
Markot sajnálom.
81 / 190
A nő felnevetett.
- Én viszont kétlem, hogy ez cseppet is érdekelné. De
majd este megbeszélem vele. Munka után vacsorázni
visz.
- Már értem! Ezért csípted így ki magad! Egy percig
sem gondoltam, hogy miattam öltöztél fel ilyen
csinosan!
- Látod, milyen okos vagy! Indulhatunk? Vagy
szeretnél egy büntetőcédulát kapni a túllépett parkolási
idő miatt?
Balmoral negyedórányi autóútra feküdt Fiona
irodájától. Ez a rövid idő most mégis örökkévalóságnak
tűnt a nő számára Philip fekete Jaguarján. Ennek ellenére
Fiona végig csevegett, mintha nem lenne a
legcsekélyebb gondja sem.
Philip viszont rosszkedvűen ült a volánnál, és a
társalgásban csupán egyszavas válaszokra szorítkozott.
Csak akkor engedett fel némileg, amikor Balmoral már
csupán egy kőhajításnyira feküdt előttük. Már nem
markolta olyan görcsösen a kormányt, de még mindig
borús arccal meredt az úttestre.
Fiona azonban el sem tudta képzelni, mi lelte Philipet.
Az a gondolat, hogy talán hiányzott az eltelt évek alatt a
férfinak, vagy hogy ő lenne élete nagy szerelme, álom-
szerűnek és merésznek tűnt számára. Így tehát Philipnek
82 / 190
valami nagyon is valós oka lehet, amiért ilyen harapós

hangulatban van.
Vagy talán megsértette a férfiúi büszkeségét?
Lehetséges.
Philip mindig is egészséges önbizalommal
rendelkezett. Már húszéves korában futottak utána a
nők. És biztosan nem könyvből tanulta, hogyan
viselkedjen ügyes és beleérző képességgel rendelkező
szerető módjára.
Mivel Fiona volt az első nő, aki visszautasította, nem
tudott mit kezdeni ezzel a szokatlan tapasztalattal. A
legtöbb férfi bizony nehezen dolgozza fel a visszautasí-
tást. Philip biztosan azt hitte, hogy a tapasztalatlan,
hiszékeny és butácska kis Noni egy életen át imádni
fogja őt, fordult meg Fiona fejében.
Ám ez a Noni már rég nem létezett. Fiona lépett a
helyébe, aki nem volt se naiv, se hiszékeny, se ostoba. Ő
nem hagyja, hogy ez a férfi kifaggassa! Még álmában
sem gondolt rá soha, hogy elárulja, valójában miért is
vált el tőle. Eszemben sincs gyötörni magam, háborgott
magában.
Amikor a Jaguar leért a dombról, a kanyarban egy öböl
fenséges látványa tárult elébük.
- Ó, de csodás! - áradozott Fiona.
Philip döbbenten nézett rá.
83 / 190
- Miért vagy így meglepődve? Nem azt mondtad, hogy

már jártál a Gyöngyhalász étteremben?
- Csupán hallottam róla.
A domb alján a férfi lassan jobbra hajtott, végig az
öböl kanyargós partja mentén, az óceánparti sétány
felett. Fiona elbűvölten csodálta a tájat, és arról
ábrándozott, milyen gyönyörű lehet itt lakni, és bármikor
elterülni az aranyszínű homokban, vagy a sétány
hatalmas fáinak árnyékában üldögélni.
A víz sötétkéken csillogott, a hullámok lágyan
nyaldosták a partot. Az egész környék nyugalmat és
felfrissülést ígért.
A turisták kirándulóhajóit azonban itt nem lehetett
látni, ellenben a magánkikötők mellett számos jacht
horgonyzott. Fiona megcsodálta a dombtetőn álló óriási
villákat, és irigyelte tulajdonosaikat a pompás kilátásért.
Innen nincs messze a városközpont, de azért túl közel se,
így Balmoral olyan, mint a nyugalom és a béke oázisa.
Csak most jutott Fiona eszébe, hogy hiszen a villák
egyike Philipé!
- Biztosan boldog vagy, hogy itt élhetsz - jegyezte
meg, miközben a férfi a strand parkolójába kormányozta
a kocsit, ahol a legnagyobb fügefa állt, amelyet a nő
valaha is látott.
- Nyáron nem ennyire kellemes - válaszolta Philip, és
leállította a motort. - Hihetetlen embertömeg és
84 / 190
pléhdobozáradat lepi el a partot. Mindenki akar egy

darabot magának a paradicsomból! De elvileg igazad
van. Amikor először itt jártam, elhatároztam, hogy
veszek magamnak egy házat az óceánra néző kilátással.
Persze eltartott egy darabig, amíg megtakarítottam a
pénzt álmaim otthonára. Aztán tavaly sor került a
vásárlásra.
Fiona a homlokát ráncolta.
- Azt hittem, bármelyik házat megvásárolhattad volna
magadnak. Ugye örökölted édesapád vagyonát?
- Igen, de sokkal nagyobb az elégtétel, ha az ember
önerőből vesz meg valamit.
- Ezek szerint azért lettél védőügyvéd, hogy sokat
keress?
- Nem. Csak a testületi jog nem érdekelt. Emellett nem
szeretek csapatban dolgozni, inkább magányos harcos
vagyok. A tárgyalóterem az én világom. Ott lehet
harcolni, és teljes erőbedobással küzdeni, ha az ember
nyerni akar. Ez izgalmas dolog, és felettébb jó érzés, ha
győztesként hagyod el a küzdőteret.
A férfi szenvedélyes hangja megdobogtatta Fiona
szívét. Pontosan ebben a szenvedélyben különbözött
Philip azoktól a férfiaktól, akiket az elmúlt tíz évben
megismert.
- Látom, imádod a munkádat - állapította meg halkan.
85 / 190
- Igen, azt hiszem, igazad van - nyugtázta

elgondolkodva az ügyvéd, mintha ő maga is csak most
döbbent volna rá erre. - De mire véljem ezt a különös
hangsúlyt? - kérdezte csodálkozva. - Te talán nem
szereted a tiédet?
Fiona elfordult, és eltöprengett. Ha sikerült
tökéletesen megszerveznie egy-egy esküvőt, utána
mindig elégedettség töltötte el. Másfelől viszont
irigykedve nézte a boldogságtól sugárzó, ifjú
jegyespárokat, akik a lakodalom után derűlátással telve
utaztak el a mézesheteikre. Ekkor mindig eszébe jutott,
hogy neki hiányzik valami az életéből.
- Szeretem az önállóságot - adott végül kitérő választ.
- És jól is keresek.
- A pénz nem minden.
- Igen, Philip, tudom - válaszolta a nő kissé ingerülten.
- Nem vagyok felületes, mint ahogy valószínűleg hiszed.
- De mondd csak, miért érdekel ez téged egyáltalán?
A férfi eltűnődött.
- Igazad van, úgy élsz, ahogy akarsz. Nem az én
dolgom az sem, hogy felülbíráljalak. Bocsáss meg,
kérlek, ha tolakodó voltam. Csak azt szerettem volna... -
Torkára forrt a szó, és egy darabig fájdalommal telve
nézett Fionára.
- Mit akartál mondani? - tudakolta szelíden a nő.
86 / 190
- Á, semmit! Csak most döbbenek rá, hogy az

emlékezet megszépíti a kapcsolatunkat, és téged is, mint
az én kis Nonimat. Még az is lehet, hogy sosem voltál az,
akinek mindig is tartottalak. Akkoriban nem akartam
hinni neked, amikor közölted, hogy csak a baba miatt
jöttél hozzám, és mivel elvesztetted őt, nem óhajtod
tovább folytatni a házasságunkat sem. De még ennél is
hihetetlenebbnek tartottam azt a kijelentésedet, hogy
nem szeretsz engem igazán, és hogy a kapcsolatunk
csak arra szorítkozik, hogy az ágyban jól megértjük
egymást, és ez előbb vagy utóbb, el fog múlni.
Fiona hallgatagon nézett rá, és azon morfondírozott,
hová vezet mindez. Meg kell ismételnie a régi
hazugságokat?
Philip felnevetett.
- De ne aggódj, Fiona, már nem nézlek rózsaszín
szemüvegen át, mint annak idején! Most látom, hogy
nem hazudtál akkor. A szex volt az egyetlen dolog, ami
összetartott bennünket. Úgyis elváltunk volna egyszer.
Te előrelátó, én viszont reménytelenül álmodozó voltam.
Pedig hajdanán meg mertem volna esküdni rá, hogy ez
pont fordítva van.
A nő kitartóan nézte.
- Magam is rájöhettem volna erre akkoriban - folytatta
Philip. - Milyen, közös dolgot tettünk, leszámítva azt,
hogy folyton szerettük egymást? Sosem mentünk szó-
87 / 190
rakozni, alig beszélgettünk, csak a ruhát téptük le

minduntalan egymásról. És ez tényleg nem több, mint
puszta szex, ennek semmi köze a szerelemhez, ahogy
mondtad.
Fionát fájdalmas érzések töltötték el. Volt férje
lekicsinyelte a kapcsolatukat, amelyet ő élete
legnagyobb szerelmének tartott. És olyan
meggyőződéssel tette ezt, hogy maga Fiona is kételkedni
kezdett. Talán ő is csak puszta testi vonzódást érzett a
férfi iránt, amely magától is elmúlt volna? Talán egy
ábránd miatt tört össze a szíve? Értelmetlen célért
hozott ekkora áldozatot?
Mialatt válasz után kutatott, tanácstalanul pillantott a
férfira. Csakhogy erre még jobban összezavarodott, mert
a teste lüktetni kezdett a vágytól. És ez pontosan az volt,
amiről Philip az imént beszélt, az a terület, ahol annak
idején olyan jól megértették egymást... Eszébe jutott,
milyen sokszor szeretkeztek például az autóban.
Kiszáradt a szája, és megszédült. De ekkor
szerencsére egy kacagó gyerek szaladt el a kocsi mellett,
és Fiona felocsúdott.
El kell terelnie a gondolatait! Mosolyt varázsolt az
arcára.
- Boldog vagyok, hogy ezt tisztáztuk végre! - jelentette
ki könnyedén. - Akkor az ebédnél beszélhetünk végre az
88 / 190
esküvődről! - Azzal gyorsan kiszállt, megigazította a

szoknyáját, és mélyet lélegzett.
- Hát nem anyámmal akartad megbeszélni a
részleteket?
- De. Arra is sort kerítek. Ám a te elképzeléseidet is
szeretném hallani.
- Én viszont egyszerűen csak veled szeretnék
ebédelni, anélkül hogy az esküvőmről csevegnénk,
Fiona! Nem gondolod, hogy ezt a témát elhalaszthatjuk
későbbre is, ha majd az irodádban leszünk?
Fiona megdöbbent, és kissé nyugtalan lett, de
elhatározta, hogy továbbra is játssza a közönyöset. Vállat
vont.
- Ha így akarod...
- Igen, így akarom! - dörrent rá a férfi. Aztán
megragadta a könyökénél fogva, és az előttük álló épület
felé irányította. - Egyébként - tette hozzá, és váratlanul
megtorpant az étterem ajtaja előtt -, még mindig nem
világos a számomra, mi is történt valójában tíz évvel
ezelőtt! És lenne ehhez egy kérdésem.
- Akkor kérdezz! - vetette oda a nő.
- Nem itt. Ez még ráér. - Azzal Philip elengedte volt
hitvesét, és kinyitotta előtte az ajtót.
Fionának nagy nehezen sikerült mosolyt csalnia az
arcára, mialatt a férfi mellett elhaladva belépett az
étterembe.
89 / 190
6. FEJEZET
Philip szemlátomást törzsvendég volt a Gyöngyhalász

étteremben, mert a nevén szólították, és az egyik
legjobb asztalt foglalták le számára egy meghitt zugban,
ahonnan páratlan kilátás nyílt a környező vidékre.
A többi helyről is csodás panorámát élvezhettek a
vendégek, mert az étterem közvetlenül a strand mellett
állt. Az épület óceán felé néző fala csupa ablakból állott,
és az egyszerű berendezés nem terelte el az ember
figyelmét a természet szépségeiről.
Fionának felettébb tetszett ez a hely, és
belefeledkezett volna a látványba, ha nem lett volna
ennyire nyugtalan. Mi a csudát akar még kérdezni tőle
Philip, miután tíz évvel ezelőtt már minden magyarázatot
megkapott, és el is fogadott?
Arról nem is beszélve, hogy még neki, Fionának is
választ kell adnia arra az önmagának feltett kérdésre,
hogy csakugyan szerette-e annak idején Philipet, vagy
sem. Hiszen amit az előbb a kocsiban érzett, az puszta
érzéki vágy volt, semmi több.
Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig ezt érezte a
volt férje iránt. Nem, mégiscsak szívből szerettem őt! -
döbbent rá hirtelen, mert ha nem így lett volna, nem let-
tem volna képes ekkora áldozatot hozni.
90 / 190
Ebben a felismerésben megnyugodva felpillantott az

étlapról, amelyet eddig üres tekintettel bámult.
Philip ezalatt a borkínálatot tanulmányozta. Rendkívül
komolynak és felettébb vonzónak látszott így. Fiona
tekintete elidőzött a férfin, anélkül hogy az észrevette
volna, aztán a pillantását végigjártatta az étterem
belsején.
- Ugye gyakran jársz ide?
Amikor Philip feltekintett rá, Fiona rámosolygott.
Szilárdan elhatározta, hogy természetesen viselkedik.
- Igen, meglehetősen. Itt legalább ihatok bort is a
vacsorához, hiszen gyalog hazamehetek.
- Mindig is szeretted a bort - csevegett tovább a nő,
aztán hirtelen eszébe jutott valami. - Mégiscsak
beszélgettünk egymással hajdanán, Philip! Különösen a
kapcsolatunk kezdetén. Emlékszel még az első esténkre,
amikor meghívtál a város előkelő vendéglőjébe?
Megrémültem, milyen sokba került egy üveg bor! És
akkor mindenféléről beszélgettünk záróráig. Mi voltunk
az utolsók, akik hazamentek.
A férfi fájdalmasan mosolygott.
- Naná, hogy emlékszem! Nagyon is jól! Le akartalak
venni a lábadról a borral meg a szövegemmel!
- És ez sikerült is!
- Gondolod? - kérdezte kétkedve Philip.
- Igen, így volt.
91 / 190
- Ma már biztosan nem lehetne téged ilyen könnyen

elbűvölni. No, akkor lássuk, mit iszol! - kérdezte a férfi,
amikor a főpincér megjelent. - Én visszafogom magam,
mert ma még vezetnem kell.
- Akkor ketten megihatunk egy üveggel - javasolta
Fiona.
- Vöröset vagy fehéret?
- Chardonnayt.
- Akkor válassz ki egyet! - vonta fel a szemöldökét a
férfi, és átnyújtotta volt feleségének az itallapot.
A nő némi tétovázás után egy tazmániai Chardonnayt
választott, amilyet még eddig nem kóstolt meg.
Valószínűleg épp olyan jó lesz, mint amilyen magas az
ára, villant át az agyán a gondolat. Megrendelte a bort,
és visszaadta a főpincérnek az itallapot.
- Látom, jól kiismered magad a borok világában -
jegyezte meg Philip, mihelyt újra magukra maradtak.
- Sok mindenben szereztem azóta jártasságot - vont
vállat Fiona.
A férfi hátradőlt, és elgondolkodva szemlélte őt.
- Igen, ezt már én is észrevettem. És be kell vallanom,
furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogyan lett a kis
Noniból Fiona. Most ugyanis mindent másképp teszel,
másképp jársz, máshogy beszélsz és máshogy
öltözködsz. Biztosan nehéz és költséges volt az utad
idáig.
92 / 190
- Nem tagadom.
- És ki fizette mindezt? A volt férjed, az a sofőr? Vagy
valamelyik selyemfiú, akivel a válásod után ismerkedtél
meg?
Fiona bosszúsan ráncolta a homlokát. Philip igazán
rossz véleménnyel van róla.
-A pénzt az esti- és modelliskolákra meg a
beszédtechnikai tanfolyamokra én magam kerestem
meg.
- Mi mindennel foglalkoztál?
- Először is megszereztem a diplomát. Mit gondolsz
mennyi idő kellett hozzá?
- Biztosan nem sok. Mindig is okos voltál, még ha nem
is tartottad annak magad. És mivel kerestél pénzt ez idő
alatt? Nem lehetett könnyű dolgod.
- Hét közben egy húsfeldolgozó üzemben dolgoztam,
hétvégén pedig egy szállodában, amely elsősorban
esküvői rendezvényekkel foglalkozott. Itt lestem el a ren-
dezvényszervezés minden csínját-bínját. És Owen is itt
dolgozott, mint... - Félbeszakította a mondatát, mert a
pincér meghozta a bort, ő meg bólintott, amikor az
megmutatta neki a címkét. A pincér erre kinyitotta az
üveget, és kitöltött neki egy kortyot a kóstolás végett.
Fionának ízlett az ital, és türelmetlenül nézte, ahogy a
pincér teletölti a poharát, és az üveget a jég közé
93 / 190
helyezi. Már alig várta, hogy tovább mesélhesse

Philipnek, hová jutott el a saját erejéből.
- Óhajtja most megrendelni az ebédet, Mr. Forsythe? -
fordult a főúr a férfihoz.
Fiona örült, amikor volt férje megkérte a pincért, hogy
jöjjön vissza kicsit később.
Majd Philip előrehajolt, és mélyen a nő szemébe
nézett.
- Meséld tovább! - kérte szeretetteljesen. - Ott
tartottál, hogy Owen is ott dolgozott
- Igen, ő felelt az asztali díszekért és a virágokért.
Nagyon jó ízlése van. Hét közben egy ruhakölcsönzőben
dolgozott. Az édesanyja szabónő volt, és mindent megta-
nított neki, amit a ruhákról, különösen a menyasszonyi
ruhákról tudni kell. Egy-egy lakodalom után mindig
elmentünk kávézni, és közben a terveinkről
beszélgettünk. Én imádtam a szervezéssel járó munkát,
ő pedig saját vállalkozásban képzelte el az esküvők
lebonyolítását. Miután megállapítottuk, hogy
elképzeléseink jól kiegészítik egymást, mindketten arra
törekedtünk, hogy együtt valósítsuk meg az álmainkat.
Takarékoskodtunk, ahogy csak bírtunk, és körülbelül egy
évre rá megalapítottuk az Ötcsillagos menyegzőt. Azt
hiszem, nem túlzok, ha kijelentem, hogy véghezvittünk
egyet s mást.
94 / 190
- Minden elismerésem! Édesapád bizonyára büszke

rád.
- Hát... Nem tartjuk a kapcsolatot.
- Ez meg hogy lehet?
Fiona felsóhajtott.
- Nem tetszett neki, hogy elváltam Kevintől. Ő aztán
újra megnősült, és az új felesége, a mostohaanyám,
Doreen nem kedvel engem. Azt gondolja, hogy
túlságosan fennhordom az orrom. Apám pedig osztozik a
véleményében - mosolygott szomorúan. - Milyen
különös, hogy anyád egyszerűnek és közönségesnek
tartott engem, apám viszont kijelentette, hogy sznob
vagyok. Nem lehet kiigazodni az embereken.
- Erről jut eszembe... - vetette közbe Philip
homlokráncolva.
- Micsoda?
- A kérdés, amelyet fel akartam tenni neked.
A nő megdermedt, és Philip fürkésző tekintetet vetett
rá.
- A nászéjszakánkon...
Fiona hirtelen úgy érezte, nem kap levegőt.
- Mit akarsz ezzel?
- Emlékszel, amikor az orvos elment, és anyám
elküldött engem a gyógyszertárba, hogy hozzak neked
fájdalomcsillapítót?
- És...
95 / 190
- Anyám mondott neked valamit akkor? Esetleg

kényszerített rá, hogy elhagyj? A tegnapi
megjegyzésedből arra következtetek, hogy az örökös
bírálata rosszabbul esett neked, mint ahogy én azt
valaha is gyanítottam. Talán érzelmi zsarolás alá vetett,
megvesztegetett vagy pénzt kínált?
- Engem megvesztegetni? - fortyant fel Fiona. - Csak
nem hiszed komolyan, hogy pénzért elhagytalak volna?
Vagy mégis?
- Csupán motoszkált bennem a gondolat. Mert az alatt
a rövid idő alatt, amíg távol voltam, teljesen
megváltoztál. Előbb még belém kapaszkodva sirattad a
kisbabánkat, egy félórával később pedig már hűvösen és
közönyösen viselkedtél velem. Nem is néztél a
szemembe, amikor közölted a döntésedet, miszerint
megszakítod velem a kapcsolatot, és felbontod a
házasságunkat. Ezért merült fel bennem, hogy
anyámnak van valami köze az egészhez.
- Nem beszéltem vele azon az estén. Megkönnyebbült,
hogy elvesztettem a babát, és én ezt nem bírtam
elviselni.
A férfi lassan, szomorúan bólintott.
- Értem. Csak meg akartam bizonyosodni efelől.
- Kérlek, Philip, nem tudnánk egyszer s mindenkorra
befejezni ezt a témát?
- Hát még mindig felkavar?
96 / 190
- Már hogyne kavarna fel! Én aznap veszettem el a

születendő gyermekemet! Nem szeretek még gondolni
se rá.
A férfi a homlokát ráncolta.
- Ezért döntöttél úgy, hogy nem akarsz gyereket?
Félsz, hogy újra megtörténik a dolog?
Fiona érezte, hogy lassan hatalmukba kerítik az
érzései. Nem akart Philip előtt összetörni, nem azért
tartott ki ennyi ideig, hogy éppen most gyengüljön el!
- Nem a gyerekek ellen van kifogásom, hanem inkább
a házasság ellen. Ugyanakkor nem tartom bölcs
dolognak, ha valaki úgy vállal gyerekeket, hogy nem él
házasságban. De nem erkölcsi okokból, hanem azért,
mert meggyőződésem, hogy egy gyereknek apa és anya
kell, akik szeretik egymást, és kiegyensúlyozott
kapcsolatban élnek. így lesz a legjobb esélye arra, hogy
felelősségtudó felnőtt váljék belőle.
- Te is ilyennek látod magad?
- Néha. Te jó ég, már megint jön a pincér! Mit
rendeljünk? - firtatta Fiona, de titokban nagyon örült,
hogy az étlap tanulmányozása miatt másra terelődhetett
egy kicsit a beszélgetés. Sajnos ez nem tartott sokáig. A
pincér hamar eltávozott, és ő újra kettesben maradt
Philippel. Soha életében nem volt még ilyen feszült.
Fogalma sem volt, hogy fogja ezt a két órát túlélni.
97 / 190
A múltról egyáltalán nem kívánt beszélni, ez

elviselhetetlen lett volna számára. Mint ahogy Philip
látványa is az volt, mert eszébe juttatta mindazt a
szépet, amit közösen átéltek.
Tényleg reménytelen és gyámoltalan vagyok, vonta le
magában a következtetést.
- Eldöntötted már, hogy kit hívsz meg tanúnak? - törte
meg a kettejük közé hirtelen beállt, kínos csendet.
- Miért? - kérdezte Philip döbbenten.
- Mert szeretném veletek együtt kiválasztani az
öltönyöket, méghozzá minél hamarabb! Lehetőleg már a
jövő héten. A te méretedre valószínűleg rendelnünk kell
valamit.
- Steve lesz a tanúm - közölte komor arccal a férfi.
- Steve az egyetemről?
- Igen.
Steve törzsvendég volt abban a newtoni
halászcsárdában, ahol Fiona tíz évvel ezelőtt dolgozott,
és amelyet igen kedveltek a diákok, mivel az egyetem
közelében állt. Steve beszélte rá Philipet, hogy kísérje el
őt az étterembe, hogy megismerje azt a pult mögött álló,
elbűvölő kislányt... Ám amikor Philip már az első estén
randira hívta Nonit, Steve féltékenykedni kezdett, mert ő
maga is érdeklődött a fiatal szőkeség iránt.
Fiona felsóhajtott. Ez az ügy egyre cifrább lesz...
- Muszáj pont őt választanod?
98 / 190
- Ő a legjobb barátom, és különben is már szóltam

neki. De ne izgulj, ő sem fog felismerni - nyugtatta meg
a férfi. - Ám ha mégis, akkor majd én felvilágosítom az
igazságról. Megbízom benne.
- És talán neki is tetszik Corinne?
- Dehogyis! Az isten szerelmére, Fiona! Hogy jut
eszedbe ilyesmi?
- Úgy, hogy annak idején énirántam is érdeklődött.
- Vagy úgy! Erről szó sincs. Inkább azt hiszem, nem
kedveli a menyasszonyomat.
- Miért nem? - hökkent meg a nő.
- Nem tudom pontosan. Ő sem. Bár a nők dolgában
Steve-nek meglehetősen határozott elképzelése van.
Szerinte egy nő akkor csinos, ha „van rajta mit fogni", ha
érted, mire gondolok...
- Nagyon is! És már megint a témánál vagyunk.
Köszönöm a bókot!
- Ugyan már, Fiona, ismerd el végre, hogy akkoriban
nagyon is érzéki voltál!
- Mert ma már nem vagyok az.
A férfi csak legyintett.
- Ha abban jelensz meg, amiben tegnap voltál, Steve
tudomást sem fog venni rólad. Ellenben ha azt veszed
fel, ami most van rajtad, rögtön a lábad elé veti magát.
Fiona a legszívesebben megsértődött volna, ehelyett
azonban mégis felnevetett.
99 / 190
- Még az is lehet, hogy tényleg felveszem,

amennyiben Steve is olyan jól néz ki most, mint
hajdanán. És mi a helyzet veled? Te miért nem heversz a
lábam előtt?
- Ne kezdj ki velem, Fiona! - figyelmeztette Philip. -
Flörtölj inkább a drágalátos Markoddal meg a hozzá
hasonlókkal! És kérlek, Steve-et is hagyd békén! Éppen
feleséget keres, és véleményem szerint nem te lennél
számára az igazi. Vagy másképp gondolod?
- Majd igyekszem uralkodni magamon! - vetette oda
sértődötten a nő.
- Okosan teszed!
Ekkor felszolgálták az előételt, amelyhez Fiona újra és
újra egy-egy korty bort ivott. Hirtelen szédülni kezdett,
és abbahagyta az evést.
Philip felpillantott az osztrigás tányérjáról.
- Nem ízlik?
- Ellenkezőleg! Csak nem vagyok hozzászokva, hogy
ilyen sokat egyem ebédre. És ha most újra elkezdesz a
súlyomra célozgatni, megöllek!
- Sose tennék ilyet! Különben is időközben
észrevettem, hogy nem is vagy olyan sovány, mint
ahogy először gondoltam. Talán azért, mert nem viselsz
fehérneműt.
Fiona rémülten állapította meg, hogy a zakója
kigombolódott, és a fekete selyemblúz alatt világosan
100 / 190
kirajzolódott a keble körvonala. Mérgesen összeszorította

a fogát, és visszagombolta a kabátkáját.
- Miattam igazán nem muszáj - jegyezte meg erre
Philip gúnyosan. - Nekem jobban tetszett úgy nyitva.
- A férfiak mind egyformák - jelentette ki Fiona.
- Mark szereti, ha nem viselsz fehérneműt?
- Nyugodt lehetsz, hogy vettem fel valamit a
kosztümöm alá! - pirult el a nő, amikor eszébe jutott,
hogy annak idején a férfi kedvéért mondott le az
alsóneműről. - És légy szíves, ne hozz folyton zavarba!
- Sajnálom.
- Nem hiszek neked. Ez is azt bizonyítja, milyen nagyot
csalódtam tegnap.
- Hogyhogy?
- Azt hittem, nem változtál meg, azt leszámítva, hogy
jobban nézel ki. De mégiscsak más vagy, és ez sajnos
nem vált előnyödre. Kemény lettél és kiábrándult.
- Ó, csakugyan? Tudod, az emberek megváltoznak. Te
vagy a legjobb példa erre.
- Úgy látszik, hiába reménykedem benne, hogy
felhagyj ezekkel a piszkálódó megjegyzésekkel.
- Gondolod? - tolta el a tányérját Philip. -
Megpróbálhatom fékezni a nyelvem, és udvariasabbnak
lenni.
- Így legyen!
101 / 190
- Iszunk egyet a fegyverszünetre? - javasolta a férfi, és

felemelte a poharát.
- Csak akkor, ha betartod, és úgy viselkedsz, ahogy
azt elvárom tőled.
Philip visszatette a poharát.
- Akkor talán előbb magyarázd el nekem, légy szíves,
pontosan mit vársz el tőlem!
- Mi sem könnyebb ennél. Udvariasan viselkedünk
egymással, még akkor is, ha kettesben vagyunk. Soha
többé nem bolygatjuk a múltat. Nem teszünk
rosszindulatú megjegyzéseket egymásra, és nem
okozunk nehézségeket a másiknak. És ezt mindaddig
betartjuk, amíg el nem utazol nászútra!
- Ühüm. Kissé sokat kívánsz!
- Úgy tehetünk, mintha csak most ismerkedtünk volna
meg egymással.
- Ez lehetetlen! - nevetett fel a férfi.
- Akkor tekintsd próbatételnek!
- Próbatételnek? És mit próbálsz ki rajtam, hogy
mennyit bír elviselni egy ember? - emelte fel a poharát
ismét Philip. Kétkedő mosolya furcsamód érzéki vágyakat
ébresztett a nőben.
- Nem bánom! - adta be a derekát. - A
fegyverszünetre!
Fiona tétován emelte fel az italát, és koccintott. Philip
csábos pillantást vetett rá, mielőtt kiitta volna a poharát.
102 / 190
7. FEJEZET
Owen már türelmetlenül várta a valamivel délután

három óra után visszaérkező Fionát.
- Hogy ment? - kérdezte aggódó arccal, és követte a
nőt az irodájába. - Miénk a megbízás?
Fiona előhúzott egy csekket a retiküljéből, és a
munkatársa orra elé tartotta.
- Remélem, hiszel a saját szemednek!
- De hiszen ez kétszerese annak az összegnek, amit
kértünk! - kiáltott fel meglepetten Owen.
- Mivel ez hét világra szóló lakodalom lesz! - Már
elfelejtetted, hogy dupla árban egyeztünk meg?
Owen még mindig a csekket bámulta.
- De hát miért fizette ki előre? Megbolondult ez a
pasas? Azt hittem, ügyvéd...
- Az is, csak úgy látszik, a pénz nem jelent neki túl
sokat. Örökölte.
- Mindegy, én már viszem is a csekket a bankba!
Fiona, édesem, zseniális vagy! Tényleg! - Azzal elinalt.
Fiona sóhajtva csukta be az ajtót. Aztán egy darabig
nekitámaszkodott, és lehunyta a szemét. Valóban
zseniális volnék? - töprengett. - Nem, inkább
ellenkezőleg: nagyon is ostoba!
103 / 190
Miután megállapodtak Philippel a fegyverszünetről,

enyhült köztük a légkör. Semleges, de izgalmas témák
kerültek szóba, és ő bebizonyította a férfinak, milyen
tájékozott, és hogy mindenről van saját véleménye.
Persze az sokat segített, hogy Philip tartózkodott a
csipkelődő megjegyzésektől, mint ahogy az is, hogy
Fiona megivott négy pohár bort. Végül igen derűs
hangulatba jutott, és hagyta, hogy Philip rábeszélje,
kóstolják meg a „nap desszertjét", amely csakugyan
roppant ízletesnek bizonyult. Philip fesztelen, szívből
jövő mosolya teljesen lehengerelte Fionát.
A kávénál már annyira feloldódott, hogy minden
elővigyázatosságról megfeledkezve teljesen a férfi
vonzásának hatása alá került. És amikor Philip elmesélte
neki az egyik gyilkossági ügyet, amelyben ő képviselte a
védelmet, a nő ismét tisztán érezte, milyen szenvedély
sugárzik a volt férjéből. Ez volt az a tulajdonsága,
amelyet mindig is szeretett benne.
Lazán rákönyökölt az asztalra, kortyolgatta a kávéját,
és így hallgatta Philip búgó hangját. A férfi pedig
előadta, hogy a vádlott átmeneti
beszámíthatatlanságára építené fel a védelmet.
- Igazad van - felelte őszintén a nőnek, amikor az azt
javasolta, hogy hivatkozzon inkább jogos önvédelemre. -
Sőt ez még sokkal jobb! Zseniális vagy, Fiona!
104 / 190
Azután részletesen vázolta, hogyan szeretne eljárni,

és milyen érveket kíván felsorakoztatni. Fiona csak ült,
és lebilincselve hallgatta. Majdhogynem irigyelte a nőt,
akit volt férje védeni fog. Nem csalódik majd Philipben,
az egyszer biztos!
Én sem csalatkoztam benne tíz évvel ezelőtt,
tűnődött. Miután bevallottam neki, hogy állapotos
vagyok, szeretetteljesen gondoskodott rólam. Biztosított
róla, hogy szeret és feleségül akar venni. Vajon helyesen
döntöttem, amikor elhagytam? - hasított az agyába a
gondolat. Vagy talán az apja tévedett?
Fiona ideges lett, és nagyon meg kellett erőltetnie
magát, hogy ezt palástolja. Philip ennek ellenére
észrevett valamit rajta, mert hirtelen félbehagyta a
beszédet, és kérte a számlát.
- Sajnálom, ha untattalak - szabadkozott később az
autóban. - Mi, férfiak szeretünk magunkról beszélni,
különösen, ha érdeklődve hallgatnak minket.
Fiona azonban hallgatott. Mit is mondhatott volna?
Hogy ő is nagyon érdeklődik Philip iránt?
- Ne haragudj, de nem kísérhetlek vissza az irodádba,
mert nem maradt rá időm - folytatta a férfi. - Szeretnénk
megvásárolni a gyűrűket Corinne-nal. De adok neked egy
csekket. A szerződést pedig jövő héten is aláírhatom,
amikor elmegyünk öltönyt venni. Csak mondd meg,
mikor érsz rá, és ígérem, Steve meg én pontosan meg
105 / 190
fogunk jelenni. - Majd felírta az időpontot, és kitöltötte a

csekket. - Remélem, elég lesz.
Fiona hallgatagon bámult a hatalmas összegre.
Persze hogy elég, gondolta most elcsigázottan, és az
íróasztalához ment. Leroskadt a székbe, és olyan
csüggedtnek érezte magát, hogy még sírni sem tudott.
Képtelen ma este Markkal vacsorázni menni,
állapította meg magában. Úgyis végig csak Philipre
gondolna. És ez nem lenne tisztességes Markkal
szemben, döbbent rá hirtelen. Mégiscsak szörnyen önző
vagyok, már ami a férfiakat illeti, gondolta. Owennek
igaza van: kihasználom őket. De nemcsak azért, hogy
kielégítsem az érzéki vágyaimat, bár mi tagadás, ez is
szerepet játszott néha. Előfordult, hogy azért feküdtem
le egy-egy férfival, hogy erős karok öleljenek át, és ne
érezzem magam annyira magányosnak.
Ám Philip felbukkanása megváltoztatott egyet s mást
az életemben. Nem üres többé a szívem, hanem megtelt
szeretettel.
Fiona a telefon után nyúlt, és tárcsázott. Mark
ingerülten fogadta a hívását. Tudni akarta, ki követi őt a
nő ágyában, mert azt nem hitte el, hogy Fiona szakítani
akar vele. Végül aztán Fiona megsajnálta, és azt mondta
neki, amit hallani akart:
106 / 190
- Rendben van, tényleg van valakim. Ő volt életem

nagy szerelme, nemrég újra összefutottunk, és ismét
fellángolt köztünk valami.
- Gondoltam! - nyugtázta Mark sértődötten.
- Sajnálom, Mark! Én igazán kedveltelek, de Philip és
én házastársak voltunk egykor, és...
- Házastársak? - szakította félbe megrökönyödve a
férfi.
- Igen, de mindketten nagyon fiatalok voltunk, és
valahogy nem működött a dolog. Ám amikor most újra
megláttam, rájöttem, hogy még nem tettem túl magam
rajta.
- Egyszóval még mindig szereted! És akkor is
szerelmes voltál bele, amíg mi együtt jártunk?
- Ilyen messzire sose mennék - biztosította őt Fiona. -
De könnyen belé tudnék habarodni újra.
- Értem - nyugtázta keserűen Mark. - Már az elején
megmondhattad volna az igazat!
A nő csak nehezen bírta elhallgatni azt a megjegyzést,
hogy ő mindig őszintén viselkedett, sosem játszotta
meg, hogy szerelmes Markba, és nem hitegette azzal,
hogy feleségül kíván menni hozzá. Mindazonáltal
átérezte, hogy megsértette Mark férfiúi büszkeségét, és
ezért még egyszer bocsánatot kért.
- Nem hiszem el, hogy tényleg sajnálod! - rivallt rá a
férfi. - Nekem viszont azért sem lesznek álmatlan
107 / 190
éjszakáim miattad! Amúgy is másképp képzeltem el a

jövendőbelimet! Te túlságosan önző és becsvágyó vagy,
Fiona! Egy orvos feleségének tudnia kell mindig az ura
mögött állni! És te erre képtelen lennél!
- Ahogy mondod. - A nő részvéte egyszerre
elpárolgott.
- Akkor ugye vegyem ezt végső búcsúnak? - firtatta
Mark.
- Pontosan!
- Pedig az ágyban még folytathatnánk a
kapcsolatunkat...
Fiona majdnem hangosan felnevetett.
- Nem, Mark, inkább ne!
- Ezek szerint ne is számítsak rá, hogy e tekintetben
megváltozik a véleményed? Tapasztaltam, hogy
felettébb határozott nő vagy, és túl kevés mozgásteret
engedsz a férfiaknak a kapcsolaton belül. És a végén
még a büszkeségüket is sárba tiprod! - tette hozzá Mark,
és befejezte a beszélgetést.
Fiona még percekig bámulta a kagylót, mielőtt
visszatette. Már maga sem értette, egyáltalán miért járt
egy ilyen felfuvalkodott, beképzelt pasassal.
Mert annyira magányosnak érezte magát, adta meg a
választ mindjárt önmagának. És ezután csak még
magányosabb lesz. Ha nem vigyáz, megint oda kerül,
108 / 190
ahová tíz évvel ezelőtt, amikor darabokra tört a szíve és

egyben az élete is.
Hirtelen felegyenesedett, és összeszorította a fogát.
Nem, ilyesmi nem történhet meg velem még egyszer! -
döntötte el magában. Nem szeretett bele Philipbe, mint
ahogy képzeli, még nem! Csupán rendkívül érzékinek és
vonzónak találja a volt férjét, és mindemellett csodálja
is. Ez minden.
De a szerelem az egészen más! Ha az ember szeret
valakit, hihetetlenül sok érzelmet visz bele a
kapcsolatba, és ez nem történhet meg egy éjszaka vagy
egy közös ebéd alatt. Ehhez több idő és elmélyültebb
viszony szükséges. Csakhogy ezúttal nem fog több időt
tölteni Philippel, és nem engedi közelebb magához.
Az esküvő előtt amúgy is csak kétszer találkozik vele,
az öltönyök kiválasztásánál és a rendezvény próbáján. És
aztán persze a lagzin, de ott nem lesznek egyedül. Ezt
követően a férfi elutazik nászútra, ő pedig élhet úgy,
mint azelőtt, hogy Owen ebbe a kellemetlen helyzetbe
hozta. Majd csak találkozik egy férfival, akivel szívesen
járna, csak az a lényeg, hogy ne hasonlítson Philipre.
A telefon váratlanul megszólalt, ő meg egyszerre
tudatára ébredt, milyen badarságokat gondolt az imént.
Hiszen eddig is kizárólag olyan férfiakkal járt, akik
valamiben emlékeztették a volt férjére. Ez a hitvány
109 / 190
alak! Őmiatta nem érdekelnek igazán a többiek! -

dühöngött magában.
A telefon szakadatlanul csengett. Fiona felvette, és
tárgyilagos, üzletasszonyhoz illő hangon bejelentkezett.
- Jó napot, Fiona! - csilingelt egy jókedvű hang a vonal
másik végén. - Én vagyok az, Corinne. Philip elmesélte,
milyen jól sikerült az ebéd!
Fiona összeszorította az ajkát, és mélyet lélegzett.
Egyáltalán nem fűlik most a foga egy kedélyes
cseverészéshez, főképp nem Corinne-nal!
- Igen, valóban kellemes volt - bökte ki nagy nehezen.
- Majd ráveszem, hogy engem is vigyen el ebbe az
étterembe. Mindig ígéri, de kettesben még nem jutottunk
el oda.
Fiona valami megmagyarázhatatlan okból örült ennek.
De mi haszna van belőle?
- Azt is elmesélte, hogy megegyeztek egy időpontban,
amikor kiválasztják az öltönyöket neki és Stevie-nek -
csicseregte a menyasszony.
Fiona elfojtott magában egy sóhajt. Mindig is
idegesítették azok a nők, akik meglett férfiakat a
becenevükön szólítottak. Nem volt biztos benne, hogy
hosszabb időt is kibírna Corinne társaságában.
- És elgondolkodott már azon, milyen öltönyt
viseljenek? - firtatta Corinne.
110 / 190
- Ezt a döntést tulajdonképpen Philipre szeretném

bízni.
- Köztünk maradjon, Fiona, de kérem, ne engedje,
hogy valamilyen szürke öltönyt meg kalapot vegyenek!
Nem tudnám elviselni Philipet egy ilyen ostoba kalapban!
Különben sem tetszik nekem a szürke. Ellenben a
vőlegényem nagyszerűen festene egy fekete
szmokingban, nem gondolja?
- Maga a menyasszony, Corinne! Ossza meg Philippel
az elképzeléseit!
- Ó, ő biztosan azt teszi, amit maga tanácsol neki! El
van bűvölve magától! Sőt az édesanyja még nála is
jobban. Ma reggel ugyanis felhívott, és csak úgy
áradozott magáról, Fiona!
- Ne mondja!
- Azt hiszem, azért telefonált, hogy megnyugtasson
engem, mielőtt elutazom, de hát erre semmi szükség. Én
tökéletesen megbízom Philipben, és ő azt mondta, maga
mindent megtesz, hogy felejthetetlen esküvőt
szervezzen nekünk! Egyébként szerettem volna
megkérdezni, megfelel-e magának, ha holnap a
divatszalonban találkozik velem és Carmellel, és nem jön
el értünk ide. Ez amúgy is egyszerűbb lenne magának.
- Ó, igazán nem jelentene gondot a számomra -
próbált tiltakozni Fiona, mert kellemesebbnek találta, ha
111 / 190
egy kocsival mennek, mivel valószínűleg egész nap

Sydneyben autókáznak majd.
- Lehetséges, ám Carmel és én jobban szeretnénk a
saját kocsinkkal menni, ha nincs ellene kifogása, kedves
Fiona. Akkor az üzletben találkozunk! Tíz órát mondott?
Megadná még, kérem, a szalon nevét és címét?
Fiona megdöbbent Corinne hűvös és határozott
magatartásától, miután az imént még olyan ártatlanul
csevegett, de nem szólt semmit, csak megadta a nevet
és címet.
Ezt követően Corinne minden átmenet nélkül
elbúcsúzott, és Fiona úgy érezte magát, mint akit
kitaszítottak. Homlokráncolva tette le a kagylót.
Ha Philip jegyese meg van győződve arról, hogy az
ember az igazi arcát leplezve, mézes-mázos szavakkal
többet elér, akkor még meg kell tanulnia, hogy soha ne
essen ki a szerepéből!
Fionát hirtelen nyugtalanító érzés kerítette hatalmába.
Tulajdonképpen milyen szerepet játszik Corinne? Talán
Steve is megsejtette, hogy ez a nő nem önmagát adja,
és nem szereti szívből Philipet?
Ennek fényében a másnapi találkozó egészen új
értelmet kapott. Fiona most már tudni akarta, ki is a volt
férje menyasszonya valójában. Nem fogja tétlenül nézni,
hogy Philip a legjobbnál kevesebbel is beérje! Nem ezért
hagyta el annak idején! Tudja, milyen az, ha az ember
112 / 190
igazán, szívből szeret valakit. És ha Corinne nem így

szereti Philipet, akkor ő...
Ugyan mi lesz akkor? Fogalma sincs! De majd csak
eszébe jut valami...
A menyasszonyiruha-szalon Sydney elővárosában,
Lindfieldben volt, és igen széles kínálattal rendelkezett,
beleértve a kiegészítőket is. Fiona ezt az üzletet szokta
elsőként javasolni, ha egy-egy menyasszony készruhát
akart vásárolni.
A megbeszélt időpont előtt tíz perccel leparkolt, és a
kocsijában maradt, hogy ott várja meg Corinne-t és
Carmelt. Napos, de már kissé hűvös reggel volt,
kifejezetten kellemesnek mondható, ha valaki az
autóban ül.
Öt perccel tíz után felbukkant egy piros sportkocsi,
amelyből két kacagó fiatal nő szállt ki. Fiona egy darabig
figyelte őket a visszapillantó tükörből. A magas hölgy-
nek, aki a kocsit vezette, sportos alakja volt és barna,
rövidre vágott hajat viselt. Középtermetű, csinos
barátnője ellenben sima, szőke hajat. Mindketten
farmerben és pulóverben érkeztek. A napszemüvegük
miatt azonban Fiona nem tudta megállapítani, vajon
csinos-e az arcuk. Mindenesetre vonzónak látszottak.
Fiona kiszállt, és odament a két nőhöz, akik a kirakati
ruhákat nézegették.
113 / 190
- Ez illene hozzád, Cori! - szólt a barna hajú. -

Kiemelné a gyönyörű melledet.
Fionának is feltűnt már a másik nő szóban forgó, telt
keble. A barnának igaza van, gondolta, a mély kivágású,
finom csipkével díszített ruha valóban jól hangsúlyozná a
szőkeség tökéletes alakját.
- Jó napot! - köszöntötte őket a hátuk mögül. - Maguk
bizonyára Corinne és Carmel.
Corinne erre megfordult, és tetőtől talpig végigmérte
Fionát. Aztán levette a napszemüvegét, és elismerően
füttyentett.
- Ejha, Fiona! Philip elfelejtette közölni, hogy egy
csinibabát keressünk!
Fiona viszont biztosra vette, hogy álmatlan éjszakája
után nem néz ki olyan jól, mint szokott. Ennek ellenére
udvarias mosolyt varázsolt az arcára, és igyekezett
meggyőzni magát, hogy nem is találja olyan elbűvölőnek
Corinne smaragdzöld szemét. Ugyanakkor megpróbálta
kitalálni, hogy Philip arája vajon őszintén szeretheti-e a
férfit, vagy hidegen és számítón csupán a pénzéért
megy hozzá.
- Te is úgy találod, hogy Fiona fantasztikusan jól fest,
Carmel? - kérdezte Corinne a barátnőjét.
Erre Carmel is levette a napszemüvegét, és
hallgatagon, komor képpel fürkészte Fionát. Sötét
szemével és határozott vonásaival nem látszott olyan
114 / 190
csinosnak, mint Corinne. Ráadásul rosszkedvűnek és

mogorvának tűnt.
- Menjünk be! - javasolta Fiona, tudomást sem véve
Carmel udvariatlan viselkedéséről. Neki most csak
Corinne volt fontos, nem pedig a modortalan barátnője!
A boldog menyasszony viszont egész délelőtt
barátságosnak és kedvesnek mutatkozott. Fiona
vonakodva ismerte be, hogy a fiatal nő egyszer sem
mutatta ki az igazi énjét. Valamennyire érdekelte az
esküvője, legalábbis a menyasszonyi ruha, és folyton
kikérte Carmel véleményét, hogy szerinte ez vagy az a
modell tetszene-e Philipnek.
Jobban tenné Corinne, ha engem kérdezne, végtére is
én voltam egykor a vőlegénye felesége, gondolta
keserűen Fiona, de természetesen nem szólt semmit.
Carmel azonban minden ruhát kifogásolt, kivéve azt
az egyet a kirakatból. Látszott, hogy ezt viszont őszintén
gondolja, és az üzletben eltöltött két óra alatt most
először villant fel sötét szemében a lelkesedés szikrája.
Ráadásul igaza volt! Ebben a ruhában Corinne tényleg
remekül festene! Philip odalenne érte. Fiona jól tudta, mi
tetszik a volt férjének, és ez az öltözék, amely kiemeli a
menyasszonya telt domborulatait, egészen megfelelne
az ízlésének. Fiona legszívesebben lebeszélte volna erről
a ruháról, de persze nem tette meg.
115 / 190
Miután megvették a ruhát, Corinne mindenáron fel

akarta hívni a párját. Gátlástalanul elkérte Fiona mobilját.
Az üzletasszony odaadta neki, és csendben megvárta,
amíg a lány befejezi a beszélgetést. Corinne rózsás
arccal adta vissza a készüléket.
Ebben a pillanatban Fiona rádöbbent, hiába
reménykedett, hogy valamilyen rossz tulajdonságot fog
felfedezni az ifjú arában. Ha egy fiatal nő már egy
telefonbeszélgetéstől így izgalomba jön, akkor az
biztosan szereti a jövendőbelijét!
- Köszönöm, Fiona - szólt Corinne. - Maga egy
valóságos kincs! - Azzal megpördült, és csodálattal
szemlélte önmagán a ruhát az üzlet rengeteg tükrében. -
Te is elragadónak találsz benne, Carmel? - lelkesedett.
- Tökéletesnek - sziszegte a barátnője a fogai közül.
Ez a nő féltékeny Corinne-ra a szépsége miatt, villant
át Fiona agyán a gondolat.
A menyasszony azután rámosolygott a barátnőjére, és
belekarolt, majd magához húzta.
- Most már keressünk neked is valami észbontó
öltözéket fekete selyemből vagy valami másból, ami
érzéki és tetszetős!
- De én nem vagyok érzéki, Cori, tudod, hogy nincs
meg hozzá az alakom! - tiltakozott Carmel.
- Micsoda badarság! Nekem tetszik az alakod, sudár és
karcsú. Amellett neked van a legjobb lábad, amelyet
116 / 190
valaha is láttam! Esetleg találunk neked egy oldalt fel-

vágott ruhát. Mit gondol, Fiona?
Remélhetőleg nem fogy el a kitartásom, hogy ezt a
napot túléljem valahogy, gondolta az üzletasszony.
- Rendben van, akkor nézzünk gyorsan utána, mit
lehet itt kapni fekete selyemből!
- Istenem, ez még jobb mulatság, mint ahogy
elképzeltem! - lelkendezett Philip jövendőbelije.
Fiona még képes volt türtőztetni magát, és
szerencsére hamar találtak is egy egyszerű szabású,
testhez álló ruhát Carmelnek, amelyben elegánsnak
hatott. Milyen jól áll neki a fekete, állapította meg
magában Fiona, mialatt a két fiatal nőt szemlélte.
- A fekete és a fehér jól mutat együtt - ismerte el
hangosan. - Corinne, elmesélte magának Charlotte,
miben képzelem el a vendégeket?
- Mármint hogy ők is fekete-fehérben jelenjenek meg?
Igen, említette, és nagyszerű ötletnek találom! Olyan
bált már sokat rendeztek Sydneyben, ahová csak fekete-
fehérben lehetett elmenni, ám esküvőt még soha. A női
vendégek meg fogják rohanni a divatáruházakat!
- Apropó, Corinne, azt is említette a jövendőbeli
anyósa, hogy Philipnek van egy unokaöccse és egy
unokahúga, akik szívesen segédkeznének? Remélem,
nincs ellene kifogása - jegyezte meg Fiona.
- Nincs. És mi lenne a feladatuk?
117 / 190
- A fiúcska vinné a párnát a gyűrűkkel, a kislány pedig

vörös rózsabimbókat szórhatna maguk elé. Egyébként jó
lenne, ha a menyasszonyi csokor is ilyen virágból állna. A
rendezvény sikerét fokozhatnánk, ha egy-egy vörös
rózsát tűznénk az urak gomblyukába!
- Micsoda remek ötlet!
- A kocsimban hagytam az albumot, ahonnan ki tudná
választani, milyen legyen a csokor. Rögtön kiszaladok
érte.
- Ó, nem szükséges, nem szeretnék foglalkozni ezzel! -
mormolta az ifjú ara. - Ezt döntse el inkább maga!
Fiona meghökkenve bámult rá. Még sosem történt
ilyesmi, hogy egy menyasszony ne maga válassza ki a
csokrát!
Ám amikor Corinne észrevette, milyen képet vág,
elmosolyodott.
- Egyszerűen nincs időm arra, hogy mindent magam
válasszak ki, kedves Fiona - adta meg a magyarázatot. -
Ezért kérte fel magát Charlotte. Maga biztosan jobbat vá-
laszt, hiszen ért hozzá, nemde? Megbízom magában, és
biztosra veszem, hogy a maga segítségével én leszek
majd az év menyasszonya! Hiszen ez a szakmája, ugye?
- Természetesen - válaszolta kissé ingerülten Fiona. Mi
az ördög ütött ebbe a fiatal lányba? - Csakhogy ez a
maga esküvője, Corinne, és én még nem találkoztam
118 / 190
olyan hölggyel, akinek ne lett volna határozott

elképzelése arról, hogy mi tetszik neki, és mi nem.
- Ó, hát elképzeléseim nekem is vannak, ugye,
Carmel? - A fiatal lány hangjában alig észrevehető
ingerültség bujkált. - De engem nem érdekelnek az
esküvők. Ha a társadalomban, amelyben élünk, nem
ragaszkodnának annyira ahhoz, hogy az ember
házasságot kössön, mielőtt gyereket vállal, nem is
mennék hozzá Philiphez. Csak szeretnék tőle egy babát.
- Hát igen, sok nő jár manapság más utat - erősítette
meg Fiona még mindig döbbenten.
Corinne felkacagott.
- Lehet, de nekik nincs olyan apukájuk, mint nekem...
Én...
- Vegyük le a ruhákat Corinne! - szakította félbe a
barátnője. - Nehogy tönkremenjenek már most.
Látszott, hogy a menyasszonyt dühíti Carmel
közbeszólása, de csak ennyit mondott:
- Igazad van, ez tényleg nem volna jó.
- De mielőtt levetnék, kérem, válasszák ki a hozzá illő
cipőket! - javasolta Fiona. - És a kiegészítőket is! -
Valószínűleg ez az egyetlen alkalom, hogy az arát és a
nyoszolyólányát tetőtől talpig felruházza.
Egy óra elteltével mindent elintéztek, és a két barátnő
elviharzott, Fiona pedig visszament az irodájába.
119 / 190
De elfogta a nyugtalanság. Eddig minden

menyasszonyra rá kellett áldoznia egy napot, sőt volt,
akire többet is. Ám Corinne nem tűnt sem izgatottnak,
sem lelkesnek.
Mindazonáltal nem volt az a fajta nő, aki semmire sem
vágyik jobban, mint hogy Philip odaadó felesége és
gyermekeinek anyja legyen, ahogy ezt Charlotte képzeli.
Fiona azon töprengett, vajon a volt férje ismeri-e a
jegyesét erről a lázadó és a hagyományokat elvető
oldaláról is? És vajon a menyasszony elárulta-e a
jövendőbeli férjének, hogy csupán azért megy hozzá,
hogy a gyerekei ne házasságon kívül jöjjenek a világra?
Nem, ez így nem helyes. Fiona emlékezett arra, hogy
az ifjú ara csupán egy gyereket említett. Vajon tényleg
csak egyet akar? Pedig Philip tíz évvel ezelőtt még több
gyereket tervezett. Megváltoztatta volna a szándékát?
Hiszen Charlotte is utalt rá, hogy Philip nem csak egy
gyereket szeretne, mert ő maga is mindig testvérekre
vágyott.
Fiona ugyanakkor abban nem kételkedett, hogy a
fiatal lány szereti a jövendőbelijét. Csakhogy a szerelem
nem elég, ha két embernek ennyire különbözőek a céljai
és az elképzelései.
Az első pillantásra a jegyesek tökéletes párnak
látszottak. De vajon boldoggá teheti-e ez a fiatal lány
Philipet, ha semmire se tartja a házasságot? Még abból is
120 / 190
le lehet vonni erre vonatkozóan némi következtetést,

hogy Corinne az esküvője előtti hetet a tengerentúlon
óhajtja tölteni. Vajon látszólagos boldogságával csupán
belső nyugtalanságát palástolja? És Philip miért nem
érez meg ebből semmit?
Tehetek egyáltalán valamit? - gyötörte magát Fiona.
Hiszen Philippel erről nem beszélhet, és Charlotte-tal,
akivel a hétvégén találkozik, megint csak nem. Pedig ő
aztán el van ragadtatva a jövendőbeli menyétől! Persze
ez a fiatal teremtés csakugyan igazán elbűvölő tud lenni,
ha akar...
Fionának hirtelen támadt egy ötlete. A jövő héten az
öltönyök ügyében találkoznia kell Philippel és a
barátjával, Steve-vel. És mivel Steve amúgy sem tartja
sokra Corinne-t, egy alkalmas pillanatban talán...
Talán mit? Fiona maga sem volt még biztos benne,
mitévő legyen. De annyit tudott, hogy cselekednie kell!
Nem nézheti tétlenül, hogy Philip egy hozzá nem illő nőt
vegyen feleségül! Hiszen ő is azért hagyta el annak
idején, hogy a férfi majd egyszer megtalálja a
boldogságot valaki más oldalán. Ám az ösztöne
megsúgta neki, hogy ez a másik nő nem Corinne lesz...
121 / 190
8. FEJEZET
- Nem ma reggel akartál találkozni Philippel és a

barátjával a városban? - tudakolta a rá következő kedden
fél kilenckor Owen az irodába belépő üzlettársától.
- De igen, tizenegykor.
A férfi összehúzott szemmel mérte végig Fionát.
- Ugye új ez a szürke kosztüm rajtad?
- Eltaláltad! Tetszik?
- Olyan vagy benne, mint egy friss tengeri fuvallat!
- És ez olyan rossz?
- Csak akkor, ha a volt férjeddel randizol!
- Abbahagynád végre, Owen?
- Majd ha minden rendben lezajlik, és sértetlenül
visszakaplak! Ne felejtsd el, hogy ma találkozol utoljára a
hajdani hitveseddel, édesem!
A kollégája iménti megjegyzése eszébe jutatta
Fionának, hogy ma kínálkozik az utolsó alkalom arra,
hogy tegyen valamit Corinne ellen.
- Jól sejtem, hogy búsulsz is emiatt? - szegezte neki a
kérdést Owen.
- Eszemben sincs! Miért is tenném? - kérdezte Fiona
tettetett közönnyel, mivel Owennek nagyon is igaza volt.
122 / 190
- Hát csak úgy mondtam. Mert amióta megkaptad ezt

a megbízást, kínoz egy rossz előérzet, hogy valami balul
üt ki.
- Te ragaszkodtál ahhoz, hogy elvállaljam ezt a
munkát!
- Jól van, jól! Nem kell folyton emlékeztetned erre!
Eddig minden simán ment?
- Zökkenőmentesen! Még sosem volt ennyire kevés
gondom egy rendezvénnyel sem. Minden javaslatomat
szívesen fogadták, és amennyiben úgy alakulnak a dol-
gok, ahogy elterveztem, pompás esküvőnek nézünk
elébe!
- Hogyhogy amennyiben?
Fiona abban ugyan nem hitt, hogy Philip visszalép
házasodási szándékától, de annyit mindenesetre
szándékában állt közölni vele, milyen nőt vesz el.
- Hát tudod, hogy van ez... - tért ki a válaszadás elől. -
Ember tervez, isten végez!
- Engem viszont nem az égiek nyugtalanítanak,
hanem inkább az ördögi kezek mesterkedései! - kiáltotta
utána a férfi.
Fionának nevethetnékje támadt. Komolyan azt hiszi
Owen, hogy ő el szeretné csábítani a vőlegényt? De még
ha akarná is - mint ahogy borúsabb pillanataiban meg is
fordult ez a fejében Philip akkor sem menne bele. Tisztán
és világosan értésére adta, mi a véleménye róla.
123 / 190
És Fiona épp ezért nem érzett lelkiismeret-furdalást

amiatt, hogy a férfi kedvéért új kosztümöt vett. Akár
meztelenül is állhatna a volt férje elé, az meg sem
rezdülne. Persze azért valahogy mégiscsak reagálna...
Pontosan tizenegy órakor Fiona megjelent a
megbeszélt helyen. Philip hűvösen tekintett rá, mint
ahogy ez várható volt tőle. Antracitszürke öltönyében és
világoskék ingében észbontóan jól nézett ki.
- Steve mindig késik - restelkedett az órájára pillantva.
- Megvárjuk? - érdeklődött Fiona az elegáns öltönyház
előcsarnokában.
- Nem, annyi időm nincsen. Ebéd után találkozom az
egyik ügyfelemmel. De hagyjunk egy üzenetet Steve-nek
a recepción!
Miután ezt megtették, egy jól öltözött úriember
átvezette őket az áruház egyes részlegein, hogy
bemutassák nekik a legújabb modelleket.
-A menyasszonyom azt kívánja, hogy fekete
szmokingot viseljek - vágott Philip a férfi szavába. -
Fehér inggel és fekete csokornyakkendővel. Más szóba
sem jöhet.
- Vagy úgy! Ez esetben megkérném önt és a kedves
menyasszonyát, hogy fáradjanak utánam! - mosolygott
az eladó Fionára.
124 / 190
Ebben a percben Philip haragos pillantást vetett a nő

felé, és gyorsan felvilágosította az urat, hogy a jelen levő
hölgy nem a menyasszonya.
Az eladó döbbenten kért bocsánatot.
- Pedig már elképzeltem, milyen szép párt alkotnak
majd! - nevetett fel zavarában.
-A hölgy az Ötcsillagos menyegző egyik
tulajdonosnője - tájékoztatta hűvösen Philip.
- Ó, valóban, most már felismerem!
Ezek után Fiona a háttérben maradt, amíg sorra
bemutatták Philipnek a fekete öltönyöket, aki végül is
egy hagyományos szabású, elegáns darab mellett
döntött, és eltűnt az egyik próbafülkében.
Fiona felsóhajtott. Másképp alakulnak a dolgok, mint
ahogy remélte. Steve nem jelent meg, a volt férje pedig
olyan ridegen bánik vele, hogy nem lehet előtte szóba
hozni ezt a témát.
Hirtelen kivágódott a próbafülke ajtaja.
- Sehogy sem boldogulok ezzel a fránya
nyakkendővel! - dühöngött Philip, és szemével az eladó
után kutatott, aki azonban egy másik vevőt szolgált ki. -
Neked kell segítened, Fiona! - mondta kétségbeesetten.
A nő tétován belépett a fülkébe, amely túl kicsinek
bizonyult két ember számára.
Az ajtó automatikusan becsukódott utánuk. Fiona
igyekezett megőrizni a nyugalmát, mialatt megkötötte a
125 / 190
nyakkendőt. Nem a feladat volt szokatlan a számára, ha-

nem Philip közelsége zavarta. Csak úgy kavarogtak
fejében a gondolatok, és a keze nem akart
engedelmeskedni neki. Első próbálkozása, hogy a
nyakkendőt szépen megkösse, meghiúsult, és... a
második is!
- Attól félek, valaki mást kell megkérned, hogy
segítsen.
Mivel a férfi hallgatott, Fiona a szemébe nézett, de
rögtön utána azt kívánta, bárcsak ne tette volna! Philip
arca elgyötörtnek látszott. És ebben a pillanatban
világossá vált számára, hogy volt férje még mindig érez
valamit iránta.
- Az isten szerelmére, Fiona, miért hagytál el? -
szegezte neki a kérdést Philip dühösen.
- Ó, Philip! - szakadt fel egy sóhaj a nőből, és
megcirógatta a férfi arcát.
Philip erre váratlanul megragadta öt a vállánál fogva,
magához rántotta, és ajkát az övére tapasztotta.
Fiona kissé szétnyitotta a száját, hogy levegőhöz
jusson, de ez végzetes hibának bizonyult, mert a férfi
biztatásnak vélte, és nyelvével behatolt a szájába. Ezzel
egyidejűleg megfogta Fiona arcát, és a nőt a fülke tükrös
falához nyomta.
Philip mindig is szenvedélyesen csókolt, de ez most
több volt ennél.
126 / 190
Fiona először meglepődött volt férje szinte erőszakos

közeledésén, aztán benne is fellángolt a vágy.
Szenvedélyes és vakmerő szerelmi játéknak vette a
dolgot, és viszonozta Philip csókját. Nyelvével csábítóan
körözött a férfié körül, miközben fejében vadul kavargott
minden, és a halántéka lüktetett. Philiphez simult, és
hozzádörgölődzött.
- Ó, ne! - jajdult fel amaz.
Ekkor valaki kopogott az ajtón, ők pedig nagy
szemeket meresztettek egymásra.
- Bent vagy, Philip?
A férfi egy pillanatra lehunyta a szemét, Fiona meg
átélte, hogy változhat át a földöntúli gyönyör egy
pillanat alatt a legmélyebb megaláztatásba.
Legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében.
Elvette a kezét Philip nadrágjáról, és elvörösödött.
- Igen, Steve - válaszolt Philip kurtán, és szemrehányó
pillantást vetett Fionára. - Itt vagyok! Csak még egy
perc, mert Fiona nem boldogul a nyakkendőmmel.
- Az ördögbe is, ki az a Fiona?
- Az a hölgy, akit anyám megbízott az esküvőm
lebonyolításával.
- Vagy úgy! Akkor megtalálsz a próbafülkével
szemben. Felvettem azt az öltönyt, amelyet
kiválasztottál a számomra.
127 / 190
- Mindjárt megyek! - kiabált ki Philip a fülkéből, és

mérgesen tekintett Fionára. Végül odasziszegte neki: - Mi
a csuda ütött beléd, hogy így érints meg engem?
- Én... Nem tehettem mást - szabadkozott a nő
megütközve a szemrehányáson, aztán összeszedte
minden lelkierejét, és visszavágott: - De hát először te
csókoltál meg engem! Elfelejtetted?
- Igen, miután te megsimogattad az arcomat, és olyan
vágyakozva néztél rám! És mit jelentsen az, hogy nem
tehettél mást? Micsoda ócska kifogás ez? Vagy tán nim-
fomániás vagy, és minden férfit megérintesz, aki a
közeledbe kerül?
- Ne beszélj ostobaságokat! Én nem vagyok ilyen,
legalábbis általában nem.
- Vagyis kizárólag velem művelsz ilyesmit! Micsoda
megtiszteltetés! Miért nem ismered el inkább, hogy a
szeretkezés megszállottja vagy, Fiona, hiszen annak ide-
jén is az voltál!
- Annak, hogy megsimogattalak, semmi köze a
szexhez!
- Csakhogy a végén mindig az jár a fejedben! -
nevetett fel bosszúsan a férfi.
- Miután már nem lehetett kézben tartani a dolgok
alakulását! - jött ki a sodrából Fiona is. - És egyáltalán:
hogy jut eszedbe ilyesmit állítani rólam? Te voltál a kez-
deményező, és ha jól emlékszem, nem egy baráti vagy
128 / 190
plátói puszit adtál nekem... Akkor ezek után minek

neveznéd saját magadat? - kérdezte felpaprikázva. -
Megmondom én: kéjenc vagy, aki minden nőt lerohan,
aki az útjába akad!
- Ez csak a te esetedben történt meg velem, Fiona -
vallotta be bűnbánóan Philip. - És valószínűleg csupán a
régi szép idők miatt van így. Az emlékek néha legyőzik az
embert. De ha Steve nem bukkant volna fel, akkor is
megakadályoztalak volna, és feliratkozom az áldozataid
hosszú listájára, akik sorban állnak az ajtód előtt. -
Felnevetett. - A jó mindenségit, csak most döbbenek rá,
miért esett olyan nehezemre, hogy elfelejtselek! De
azért figyelmeztetlek: tartsd távol magad tőlem! Megvolt
a lehetőséged, de te elpuskáztad. Én pedig szeretem
Corinne-t, és feleségül fogom venni!
- És vajon ő is így érez irántad? - kérdezte sértődötten
a nő.
Philip hitetlenkedve, aztán megvetően tekintett vissza
rá.
- Menj el, kérlek! - mordult rá. - De azonnal! Az
esküvőig nem is akarlak látni, és ott is csak akkor, ha
muszáj. Elég világosan fejeztem ki magam?
Fiona megértette, hogy eljátszotta az utolsó esélyét is.
Minden újabb tiltakozás értelmetlen volna, és csak még
jobban rontana a helyzeten. Mégsem kívánt ilyen egy-
szerűen távozni.
129 / 190
- Tudom, hogy nem hiszed, Philip, de én komolyan

aggódom miattad. Amit mondtam, kizárólag a te
érdekedben tettem. Egyébként is mindig a te javadat
akartam.
- Hát, ha ez így volt, akkor meglehetősen furcsa
módon juttattad kifejezésre! - utasította vissza a férfi
ridegen. - Elmégy végre?
Fiona továbbra is tétovázott.
- És mi legyen az öltönyökkel? Owen érdeklődni fog.
- Magyarázd meg neki, hogy a vőlegény maga óhajt
gondoskodni erről, és felmentett téged alóla.
A nő már alig bírta elviselni volt férje ridegségét.
- Nagyon sajnálom, Philip!
- Menj már, légy szíves! - kérte rezzenéstelen arccal a
férfi.
Fiona még egy segélykérő pillantást vetett rá, aztán
végképp magára hagyta.
130 / 190
9. FEJEZET
- Ó, kedvesem, milyen elragadóan fest! Ez a

romantikus, feltűzött hajviselet és a fehér szín
kifejezetten jól áll magának. Gyakrabban kellene fehéret
viselnie!
Fionának összeszorult a szíve. Charlotte-nak fogalma
sincs, mennyire fején találta a szöget, miután olyan
mélyen megsértett a saját esküvőmön tíz évvel ezelőtt,
gondolta.
- Ez a szín és frizura nem éppen a legmegfelelőbb egy
üzletasszonynak! - ellenkezett, és végigmérte magát a
tükörben. Charlotte beszélte rá, hogy feltűzze a haját,
néhány tincset szabadon hagyva. Az elegáns fehér
selyemruhának valóban romantikus hatása volt. Akkor
fedezte fel ezt a mélyen kivágott ruhát, amikor elkísérte
a volt anyósát vásárolni. Most azonban szívesebben
viselt volna feketét, mert ez jobban illett borús
hangulatához. Ehelyett olyan nőiesnek és szendének
hatott Philip esküvőjének napján, mintha ő maga lenne a
menyasszony.
- Meg akarom köszönni magának, drága Fiona, hogy
nálam töltötte a tegnapi éjszakát.
- Inkább én tartozom magának hálával asszonyom,
amiért meghívott - mosolygott vissza a fiatal nő,
131 / 190
időközben ugyanis megkedvelte Charlotte-ot. Nem

jelentett gondot a számára, hogy itt éjszakázzon, hiszen
sem Philip, sem Corinne nem tartózkodott a házban. A
férfi Steve társaságában tartotta a legénybúcsúját, a
menyasszony pedig az otthonában aludt. Jóllehet
kimentette magát valamivel, Fiona gyanította, hogy
Carmellel időzött.
A két fiatal lány úgy tervezte, hogy ebéd után indul el
otthonról, és három óra felé érkezik meg. így marad még
négy órájuk a hétre kitűzött esketésig. A ruháikat már
odakészítették egy külön szobába, amelyet Charlotte
bocsátott jövendőbeli menye rendelkezésére. Philip és
Steve valamivel hét előtt érkezik majd meg.
A szertartásra az úszómedence végénél, a
márványoszlopok alatt kerül sor. A több mint kétszáz
vendég részére, akik közül alig néhányan mondták le a
meghívást, székeket állítanak fel a medence két oldalán.
Ezeket aztán összeszedik az esketés után, mert ez a hely
szolgál majd táncparkettként is. A sátorban ugyanis,
melyet a terasz alatt, a pázsiton állítanak fel, nemigen
marad erre elég tér, mivel zsúfolásig megrakják
asztalokkal és székekkel. Itt költik majd el a meghívottak
a vacsorát.
- Remélhetőleg minden a terv szerint alakul -
bizakodott Fiona, noha rossz előérzete támadt, ami eddig
még sosem fordult elő vele.
132 / 190
Charlotte csodálkozva pillantott rá.

- Erre akár mérget is vehetünk! Szép időnk van, és
minden olyan gyönyörű. Bizonyára csak azért aggódik,
mert maga nem vett részt a próbán. Az üzlettársa senkit
sem kímélt. Gondosan ellenőrizte, hogy minden rendben
legyen. Erről jut eszembe: rendbejött a múltkori
gyengélkedése óta? Bár úgy látom, igen.
- Köszönöm, újra jól érzem magam. Valószínűleg egy
vírus okozta a rosszullétet - felelte a fiatal nő. Owenen és
Philipen kívül ugyanis senki sem tudta, hogy nem is volt
beteg.
Fiona nem mondta el kollégájának a teljes igazságot,
csupán annyit, hogy némi feszültség támadt közte és
volt férje között. Ezért szívesen venné, ha inkább Owen
tartaná a próbát a családdal. A férfi készséggel elvállalta
a feladatot.
- Corinne már attól félt, hogy maga az esküvőn sem
tud részt venni - simogatta meg Charlotte Fiona kezét. -
De a fiam biztosra vette, hogy mégis megjelenik.
Ezek szerint Philip még mindig dühös rám, fordult meg
Fiona fejében. Csak nem gondolta azt, hogy az utolsó
pillanatban mégiscsak megakadályozom a házasság-
kötést?
Felsóhajtott, mialatt Charlotte aggódva szemlélte őt.
- Pedig még mindig nagyon sápadt, kedvesem! Mit
szólna hozzá, ha lemennénk, és innánk egy brandyt?
133 / 190
- Jó ötlet - egyezett bele Fiona.

Corinne és Carmel valamivel ebéd után érkezett meg.
Azonnal felküldték őket a szobájukba azzal az
utasítással, hogy egy órával a szertartás kezdete előtt
készen álljanak a fényképezéshez.
Ezután felgyorsultak az események. Megérkeztek a
virágok, a pincérek és végül a parkőr, aki arra ügyelt,
hogy a vendégek ne parkoljanak kényük-kedvük szerint.
A fényképész viszont nem érkezik meg fél hat előtt, ezt
biztosra vette Fiona. A videokamerás már megjelent,
hogy lefilmezze a nagy eseményt.
Fiona is sürgött-forgott, személyesen ellenőrizte az
előkészületeket, és remélte, hogy minden a legnagyobb
rendben lesz.
Ötkor Charlotte is visszavonult a szobájába, hogy
átöltözzön. Nem akarta túl korán felölteni fehér
kosztümjét, nehogy összegyűrődjön, ha leül. Fiona
emiatt nem aggódott, hiszen nem volt rá ideje, hogy
üldögéljen. Pontosan fél hatkor megjelent Bili, a
fényképész az asszisztenseivel és számos
felszerelésével. Fiona vízbe tette a virágokat, és
elhelyezte a vázákat a lépcsőn, ahol a fényképész
néhány fotót készített a menyasszonyról és
koszorúslányáról,
Fiona elismerte, hogy a két lány csodaszépen festett,
különösen Corinne. Mint egy mesebeli hercegnő.
134 / 190
Mivel Bilinek nem volt már szüksége rá, Fiona lement,

hogy megbizonyosodjék róla, hogy a szertartáshoz és az
azt követő fogadáshoz minden készen áll. A lemenő nap
sugarai sejtelmes arany színnel vonták be a kertet és az
úszómedencét.
Minden olyan volt, ahogy az meg van írva. Fiona még
körülnézett a sátorban, amely pompás látványt nyújtott
a költséges díszítésekkel és az elegáns berendezéssel.
Én mindent megtettem, ami tőlem tellett, hogy
felejthetetlen élménnyé tegyem ezt a napot, nyugtázta
magában elégedetten. Pár pillanatig azonban elfogta a
jeges rémület, mert a pap még nem volt sehol. Gyorsan
felhívta a mobilján, és megtudta tőle, hogy már úton
van, és minden percben megérkezhet.
Aztán újra megjelent Charlotte. Korához képest
egészen fiatalosan mozgott, de kissé feszültnek tűnt.
Akárcsak a legtöbb örömanya ilyenkor. Fiona bókolt neki,
hogy megnyugtassa, és tűzött egy orchideát a
kosztümkabátja gomblyukába. A vörös rózsa valahogy
nem illett volna ehhez az elegáns asszonyhoz. Aztán
töltött neki még egy brandyt.
- Maga is igyon egyet, Fiona! - biztatta az idős hölgy,
és Fiona nem tétovázott.
Az első vendégek valamivel hat után érkeztek meg.
Charlotte és Fiona üdvözölte és a hatalmas nappaliba
vezette őket, ahol italt szolgáltak fel nekik. Egy zenekar
135 / 190
halk muzsikát játszott. Később szintén ők húzzák majd a

teraszon a talpalávalót.
- Nekem kifejezetten tetszik, hogy a násznép fehérben
és feketében jelent meg. Magának is? - suttogta
Charlotte Fionának, amikor az antik állóóra fél hetet
ütött.
Csakhogy Fiona sem hajdani anyósa szavait, sem az
óraütéseket nem hallotta. Egész figyelme a kocsira
irányult, amely épp elhajtott a ház bejárata előtt: a
fekete Jaguarra.
- Nekem még... utána kell néznem, minden rendben
van-e a medence megvilágításával, Charlotte - vetette
oda, és elsietett.
Lelkében érzelmek vihara tombolt, és attól félt, hogy
elveszíti az önuralmát. Istenem, és én még azt hittem,
végig bírom csinálni, de egyszerűen nem megy, nem va-
gyok képes rá! - gondolta kétségbeesetten.
Szaladt, ahogy magas sarkú cipője csak engedte, és
nem állt meg, amíg el nem érte a márványoszlopok
egyikét, amelynek majdnem nekiment. Aztán két kézzel
belekapaszkodott, részben, hogy megtartsa az
egyensúlyát, részben, hogy csillapítsa feltámadt dühét.
Csak nagy nehezen sikerült elengednie azt az átkozott
oszlopot. Lassan megfordult, nekidőlt, és megérezte
hátán a márvány hűvösségét. Majd lehunyta a szemét,
és mélyet lélegzett.
136 / 190
Meg kell őriznem a nyugalmamat! - intette magát. Ki

kell tartanom végig, nincs más választásom!
Ekkor valaki finoman megérintette a vállát, ő pedig
önkéntelenül felnyitotta a szemét.
- Szent ég, Philip! - kiáltott fel, aztán igyekezett
visszanyerni az önuralmát. - Nagyon... megijesztettél!
- Bocsánat - szólt nyersen a férfi. - Csak olyan
különösnek találtam, ahogy itt álltál, behunyt szemmel.
Azt hittem, rosszul vagy, noha most nem tűnsz betegnek
- tette hozzá. - Sőt, ha megengedsz nekem egy
megjegyzést: észbontóan jól nézel ki!
Fiona legszívesebben felnyársalta volna a
pillantásával.
Philip elfintorodott.
- Tudom, hogy egy épp most házasulandó férfinak
nem illik ilyesmit mondania egy nőnek, aki nem a
menyasszonya, de te még mindig olyan különös
érzéseket ébresztesz bennem, Fiona. Sajátos tehetséged
van hozzá, hogy felborzold az érzékeimet…
- Én igazán...
- Tudom, hogy sajnálod, és én is - vágott a szavába
Philip. - Mindketten sajnáljuk. De lám, máris jön Steve,
hogy megmentsen engem önmagamtól. Ne aggódj,
semmit sem árultam el neki, és nem fog felismerni téged
- fűzte hozzá halkan.
137 / 190
És így is lett. Steve nagyon megváltozott, jobban

nézett ki, mint hajdanán, és magasztosabbnak tűnt.
Persze még így sem érhetett a nyomába Philipnek.
Steve hozzájuk érve tetőtől talpig végigmérte Fionát.
- Tehát maga az a titokzatos hölgy, akivel furcsamód
eddig még nem sikerült találkoznom. Philip azonban
elhallgatta előlem, hogy olyan, mint egy istennő.
- Ne fáradj, Fionának komoly barátja van - avatkozott
közbe rögvest Philip.
- Az ilyen nőknek, mint Fiona mindig van hódolójuk,
öregem! Csakhogy nem visel jegygyűrűt. És a
szerelemben mindent szabad. Tehát mit csinál ma este
az esküvő után, szépségem?
Tíz évvel ezelőtt Fiona nagyon örült volna Philip
féltékeny ábrázatának, és bóknak vette volna. Ám most
csak szomorúságot ébresztett benne.
- Sajnálom, Steve - felelte udvariasan. - De Philipnek
igaza van. Komoly kapcsolatban élek valakivel, és ez
tökéletesen elég nekem. Most pedig távoznék, mert
ideje, hogy a vendégek helyet foglaljanak. A
menyasszonyod biztosan mindjárt jön, Philip, ne menj el!
- Eszemben sincs elmenni, azért vagyok itt, hogy
megházasodjam.
- Én pedig azért, hogy ez a lehető legnagyobb rendben
megtörténjék - felelte a nő. Azzal sarkon fordult, és
elment, miközben Steve elismerően füttyentett utána.
138 / 190
Félóra múlva Philip és Corinne már férj és feleség

voltak. Három órára rá Corinne visszavonult, hogy
átöltözzön a nászúthoz. Carmel felkísérte.
Ezalatt Philip búcsúzkodni kezdett a vendégektől, és
megköszönte nekik, hogy eljöttek.
Fiona hangulata egyre borúsabb lett, és egykedvűen
nézte, ahogy Steve átverekszi magát a zsúfolt sátorban,
és feléje tart. Ezért bemenekült a házba, ahol belebotlott
Charlotte-ba. Az idős hölgy sápadtan és rémülten ült a
nappaliban.
- Charlotte! Mi történt? Rosszul érzi magát?
Az asszony elgyötörten tekintett Fionára.
- Tanácstalan vagyok. Szörnyű egy helyzet, nem
tudom, mitévő legyek!
- Én biztosan segíthetek!
- Ó, kedvesem, ezen senki sem segíthet!
- Hadd döntsem el ezt inkább én! - jelentette ki
magabiztosan Fiona. - Kérem, mondja el végre, mi
történt!
- Corinne-ról van szó - kezdte tétován az asszony. -
Felmentem, hogy segítsek neki átöltözni. Kopogtam az
ajtaján, de senki sem válaszolt. Ezért benyitottam, de a
szoba üres volt. Megdöbbentem, és bementem. Aztán
megláttam, hogy...
- Mit látott meg? - nógatta Fiona.
139 / 190
- Őket láttam meg - bökte ki az asszony. - A

fürdőszobában. A tükörből...
Fionának összerándult a gyomra.
- Kiket látott, Charlotte?
- Corinne-t és Carmelt. Átölelték, és... megcsókolták
egymást.
- Ennyi az egész?
- Igen, de nem mint barátnők, Fiona, hanem... mint két
szerető. És kizárt dolog, hogy tévedek.
Egy csapásra minden világos lett Fiona számára.
Végre összeállt a kép! Megcsóválta a fejét.
- Meg kell mondania a fiának, Charlotte!
- Isten ments, arra nem lennék képes... nem, tényleg
nem! Ezt maga nem értheti!
- De hát nem engedheti el a fiát nászútra ezzel a
nővel! Ez lehetetlen, Charlotte!
Az asszony a kezébe temette az arcát.
- Nem tudom, mit tegyek!
- De igenis tudja! Kísérjen át a dolgozószobába, és
várjon ott meg! Hívom Philipet, aztán ott mindent
megbeszélhet vele.
Charlotte vonakodva bár, de belegyezett.
Az újdonsült férj azonban ragaszkodott ahhoz, hogy
Steve is vele tartson, és ez nagyon bántotta Fionát, ám
semmi sem téríthette el az elhatározásától, hogy felfedje
volt férje előtt az igazságot Corinne-ról. Nem azért vált el
140 / 190
a férfitól, hogy egy alattomos nőszemély a céljai

érdekében kihasználja!
- Mi az ördög történt? - firtatta türelmetlenül Philip,
miután Fiona becsukta mögöttük az ajtót.
Charlotte mereven ült a karosszékben, és
egyfolytában tördelte a kezét. A férfi megsejtette, hogy
valami döntő dolog játszódhatott le.
- Mondjátok már el, mi történt! Corinne-ról van szó? -
szólította fel őket éles hangon.
- Édesanyád majd elmeséli - válaszolta neki Fiona.
Az idős hölgy ekkor beszámolt róla, mit látott. Philip
elsápadt, miközben Steve halkan szitkozódott.
- Biztos vagy benne? - szegezte a kérdést az anyjának
Philip.
- Csak... csak az alsóneműjüket viselték - hangzott a
csendes válasz.
Most már Philip is káromkodott egyet. Aztán Fionára
pillantott.
- Gyere velem! - utasította nyersen.
- Hová? - hőkölt vissza a nő.
- Fel. Szükségem van egy tanúra, ha kérdőre vonom
Corinne-t, és nem hiszem, hogy erre a feladatra az
édesanyám pillanatnyilag alkalmas lenne. Steve, kérlek,
gondoskodj róla, hogy Charlotte kapjon valamit inni!
141 / 190
- Ez csak természetes, öregem! Csupán

emlékeztetnélek arra, hogy én óvtalak ettől a
házasságtól! Rossz előérzetem volt.
- És sajnos nem csalatkoztál benne.
Fionának iparkodnia kellett, hogy lépést tartson
Philippel, aki kettesével vette a lépcsőfokokat. Fent a
férfi hirtelen megtorpant, és volt neje felé fordult:
- Már korábban is tudtad?
- Dehogy! Különben figyelmeztettelek volna!
- Csakhogy célozgattál rá, hogy Corinne nem szeret
engem igazán. Mire alapoztad ezt? És kérlek, ne tussold
el a válaszadást, hallani akarom az igazat! Mégiscsak
tudnod kellett valamit!
- Nem, ez nem igaz! Csupán nagyon megdöbbentem
azon a napon, amikor elmentem velük kiválasztani a
menyasszonyi ruhát. Corinne kijelentette, hogy az apja
sosem egyezne bele, hogy törvénytelen gyereket
szüljön. Ezért megy hozzád. Én meg felettébb
furcsállottam ezt a megjegyzését. Ha az ember
csakugyan szerelmes, sosem mondana ilyet a párjára.
- És ez volt minden?
- Igen, higgy nekem! És ha azt gondolod, hogy tudva a
teljes igazságot, hagytam volna, hogy elvedd Corinne-t,
akkor nagyon tévedsz! Már említettem, hogy aggódom
érted, Philip, és ehhez tartom is magam!
142 / 190
- Akkor viszont most én kérlek meg arra, hogy füllents

egy kicsit a kedvemért! Kérlek, mondd azt Corinne-nak,
hogy te láttad meg őket Carmellel!
- Szívesen - mondta határozottan Fiona.
Philip kopogás nélkül rontott be a szobába. A két
barátnő időközben már felöltözött. Philip felindultságát
látva, arcukon bűntudat tükröződött.
- Mi lelt, Philip? - firtatta Corinne. - Történt valami?
- Ezt inkább te meséled el nekünk!
Az ifjú ara elsápadt.
- Mire célzol?
- Az imént Fiona feljött a szobába, hogy segítsen
nektek - kezdte kíméletlenül a férfi. - Kopogott, ám mivel
senki sem válaszolt, belépett. Csakhogy te és Carmel ép-
pen mással voltatok elfoglalva... a fürdőszobában. Ugye
így volt, Fiona?
A nő helyeselt.
- Van valami hozzáfűznivalód, Corinne?
A feleség bűntudatos arckifejezése most dacosra
változott.
- Nincs - felelte durcásan. - Mit is mondhatnék még?
Ha egyszer látott minket, minden világos.
Philip megvetően nézett Corinne-ra.
- Csak még egyet árulj el nekem: mikor hagytál volna
el? Első gyermekünk születése után vagy még előtte?
- Egyáltalán nem szándékoztam elválni tőled.
143 / 190
A férfit hidegzuhanyként érte ez a kijelentés, és az ifjú

feleségnek végre egy kis lelkiismeret-furdalása támadt.
- Hiszen kedvellek, Philip. Te vagy az első férfi, akinek
el tudtam viselni az érintését. Ezért választottalak téged.
Ez érthető, nem?
- Számomra pillanatnyilag csupán annyi világos, hogy
elfogadtad a szerelmemet, amelyet aztán lábbal tiportál.
- Jaj, Philip, ne használj ilyen közhelyeket! Te sosem
szerettél engem igazán! Én tudom, milyen az, amikor
szívből szeretünk valakit, hiszen ezt érzem Carmel iránt!
És ez kölcsönös. Tizenöt éves korunk óta szeretjük
egymást. De te csupán kedveltél engem, ennyi az egész.
- Kérlek, hagyd el a házamat a barátnőddel együtt!
Majd hallasz felőlem, ha már mindent elrendeztem. A
házasság érvénytelenítéséről szóló okiratot elküldöm az
apád címére.
- Jó, de kérlek, ne árulj el neki semmit, különben
megfoszt az örökségemtől. Hiszen ezért kellett férjhez
mennem. Ki nem állhatja azokat, akik a saját nemükhöz
vonzódnak, mint ahogy a hajadon anyákat sem.
- Senkinek sem fogok beszélni róla. Gondolod, hogy
szeretném nevetségessé és gúny tárgyává tenni magam
az emberek előtt?
- Senki sem nevetne ki, Philip! Te igazán kedves ember
vagy, és...
144 / 190
- Az ég szerelmére, hagyd ezt abba, és tűnjetek el

végre!
Aztán Philip a két távozó nő után nézett, amíg azok be
nem szálltak a kocsijukba. Csak amikor az autó eltűnt a
domb mögött, pillantott újra Fionára, aki egész idő alatt
hallgatagon állt mellette.
- Hoztál magaddal kabátot? - kérdezte tőle minden
átmenet nélkül.
- Csak a kosztümkabátomat.
- Akkor vedd fel, és hozd a retikülödet is! Két perc
múlva találkozunk, és mi is eltűnünk innét.
- Tessék?!
- Te fogod eljátszani a feleségem szerepét! Ha feltűnés
nélkül elvonul az ifjú pár, mindenki meg fogja érteni...
Anyám pedig majd elmeséli Corinne apjának, hogy a fia
korábban utazott el az ő kedves lányával. Philip
gúnyosan mosolygott. - Persze azt hiszi majd, hogy
nászútra. Aztán megkérem Steve-et, hogy néhány
haverjával együtt integessenek utánunk. A kocsim
sötétített üvege mögött nem lesz feltűnő, hogy fekete a
hajad.
- De…
- Gondold csak végig, van más választásunk? Vagy
kössük az orrára mindenkinek, hogy a házasságnak
lőttek? Mit tartsanak meg inkább az emlékezetükben az
emberek? Azt, milyen gyönyörű és tökéletesen
145 / 190
szervezett volt ez az esküvő, vagy azt, hogy az ifjú pár

már a nászút előtt szétvált?
Igaza van, ismerte el magában Fiona, és beadta a
derekát.
- Hozom a kiskabátomat.
- Számítottam rá, hogy nem hagysz cserben! -
mosolygott Philip hűvösen.
146 / 190
10. FEJEZET
Minden úgy zajlott, ahogy Philip eltervezte. A Jaguar

lehajtott a dombon, és ki a nyitott kapun anélkül, hogy a
cserét egyetlen vendég is észrevette volna. A férfi szá-
guldva, csikorgó kerékkel kanyarodott rá az országútra.
Csak akkor lassított a tempón, amikor Fiona rászólt. A nő
nagyon is megértette felindultságát. Amit Philip most
átélt, olyan lehetett számára, mint egy rémálom. Nem
így képzelte ezt az estéjét. Azt hitte, hogy ilyentájt már
egy gyönyörű fiatalasszony oldalán indulhat nászútra,
akit ha nem is szeret, de legalább kedvel.
Ehelyett most egy olyan nő ül mellette, akit nem
szívlel különösebben, annak ellenére sem, hogy kívánja
őt.
- Hová megyünk? - tudakolta Fiona.
- Kit érdekel az?
- Például engem.
- Miért? Az átokverte pasasod miatt? Nem is vagy belé
szerelmes!
- Én ilyet sose mondtam.
- Akkor miért fekszel le vele?
- De hát nem fekszem le vele!
A férfi hitetlenkedve nézett rá.
- Figyelj inkább a vezetésre! - figyelmeztette Fiona.
147 / 190
Philip egy pillanatra a gondolataiba mélyedt.

- És mikor szakítottál vele? - kérdezte végül.
- Nemrég.
- Pontosan mikor?
- Már nem emlékszem.
A férfi megvetően nézte Fionát.
- Nem csinálsz nagy ügyet egy férfiból sem, ugye?
Kihasználsz, aztán eldobsz bennünket.
- Ez nem igaz! Téged nem így kezellek!
- Pompás! Most már jobban érzem magam!
A nő felsóhajtott.
- Tudom, hogy megrázó élményben volt részed, és
tényleg sajnálom. Ha van valami, amit tehetek érted,
megteszem.
- Igen, létezik valami. Már útban vagyunk afelé. És
mindjárt be is bizonyíthatod, komolyan gondolod-e az
ajánlatodat.
- Hogy érted ezt?
- Ne add az ártatlant! Pontosan tudod, hová viszlek, és
mi történik majd ott!
- De hiszen fogalmam sincs róla! - Fiona fejében csak
úgy kavarogtak a gondolatok,
- A lakosztályba, amelyet ma estére foglaltattam.
Minden együtt lesz: kikötőre nyíló kilátás, pezsgő,
élményfürdő, szatén ágynemű.., És te segíteni fogsz
148 / 190
nekem, Fiona, ahogy ígérted. Ha már úgyis átvetted

Corinne szerepét, csak folytasd a játékot!
A nő szíve szaporábban vert.
- Visszavonom, amit mondtam! - folytatta Philip. -
Nekem ugyanis nem piruló feleség kell, hanem olyan nő,
aki pontosan tudja, mit tesz, és hogyan teszi azt. Egy-
szóval, Fiona: téged akarlak!
- Ezt nem gondolhatod komolyan! - felelte erre a nő,
pedig érezte, hogy elragadja a vágyakozás, és ettől meg
is ijedt.
- Amennyiben nem szeretnél velem jönni, életem,
keresek magamnak valaki mást! Felhajtok néhány pohár
whiskyt, aztán már mindegy, hogy néz ki az illető.
- Ne beszélj szamárságokat! - állította le Fiona. - Nem
szedhetsz fel bárkit, még elkapsz valami betegséget!
- Akkor hát vállalod?
Fiona nem tudta, mitévő legyen. Egyfelől ő is kívánta
Philipet, és szeretett volna elmenni vele, másfelől viszont
tudta, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője.
- Látom, nehezedre esik a döntés. Mi a gond? Félsz,
hogy te kapsz el tőlem valamit?
- Nem, de...
- A terhességtől sem kell tartanod. Egy ilyen nyílt
gondolkodású, okos nő, mint te, biztosan erre is
felkészült.
149 / 190
- Szedek tablettát, az igaz, de ezt nem szoktam

elárulni a partnereimnek. Ragaszkodom ahhoz, hogy ők
is védekezzenek.
- Akkor csakugyan elővigyázatos vagy! Sajnos, nincs
nálam óvszer. Igazán nem számítottam rá, hogy a
nászéjszakámon szükségem lesz rá. De beszerezhetek
néhányat, ha...
- Én még egyáltalán nem egyeztem bele, hogy
elmegyek veled!
- Akkor dönts végre!
- Nem olyan egyszerű! Nem tudok ágyba bújni
valakivel, aki könnyűvérű nőcskének tart! Merthogy nem
vagyok az, csak hogy te is tisztán láss! Én nemcsak ala-
posan megválogatom a szexpartnereimet, hanem azt is
elvárom tőlük, hogy tiszteljenek!
- De hát én tisztellek!
- Nem igaz! Valamilyen előttem ismeretlen okból
lenézel engem. Ha pedig ezt amiatt teszed, mert olyan
férfiakkal is lefeküdtem, akikbe nem voltam szerelmes,
akkor saját magadat is megvetheted! Anyád célzásaiból
kivettem, hogy a válásunk után nem lettél szerelmes,
amíg Corinne-nal meg nem ismerkedtél. És hogy
eközben önmegtartóztatóan éltél, azt te sem mondhatod
komolyan!
- Jó ügyvéd lenne belőled, annyi szent! Ügyesen
érvelsz és jogosan, noha anyámnak nem lett volna
150 / 190
szabad a magánéletemről is beszélnie veled. Hiszen nem

ismert rád, idegennek tartott. Nincs kifogásom az ellen,
hogy néha rendre utasítsanak, és elismerem, hogy
kétféle mércével mértem, amikor az erkölcseidet
minősítettem. Bocsásd meg, hogy elhamarkodottan
ítéltelek meg. Most már kész vagy velem tölteni az
éjszakát?
Fiona elbizonytalanodott.
- Nem lenne szabad... Holnap valószínűleg megbánod!
- Ha viszont attól félsz, hogy megint beléd szeretek,
megnyugtathatlak, hogy különbséget tudok tenni szex és
szerelem között!
- De most forr benned a düh, és holnap már másként
látnád a dolgot.
- Csakhogy én azóta gondolok rá, hogy ágyba
vigyelek, amióta megláttalak ma délután a
márványoszlopnak dőlve. Mindazonáltal elismerem, hogy
Corinne-t vettem el, mégis téged kívántalak.
Elképzeltem, hogy kikötnélek az oszlophoz, meztelenre
vetkőztetnélek, és...
- Ne mondj ilyeneket! - tiltakozott Fiona, noha érezte,
hogy fellángol benne a szenvedély.
- Ez a puszta valóság! Fogalmad sincs, mennyire
kívánlak! Sosem tudtam betelni veled, bármennyiszer és
bárhogyan voltunk is együtt.
- Kérlek, ne, Philip!
151 / 190
- Igazad van. Visszafogom magam, különben még nem

bírom ki addig az istenverte szállodáig, és lehúzok az út
szélére. Pedig nem így képzeltem el! Sok helyre van
szükségem, és azt szeretném, hogy teljesen meztelen
légy! Egyszeri szeretkezéssel nem érem be! Hosszú
éveken keresztül kínozott az emléked, Noni! Szeretnék
minden pillanatot kiélvezni veled! Ma este nem kell
tovább gyötrődnöm.
Fiona rápillantott. Nagy volt a kísértés. Csakhogy
Philip most nem önmaga, hanem egy sértett, feldúlt
lelkiállapotú férfi, jutott eszébe.
Aztán egyszerre minden mindegy volt neki. Kívánja
ezt a férfit, és reggel, amikor felkel a nap, mellette fog
felébredni az ágyban...
Ránézett, és pillantásuk találkozott.
- Mikor... érünk oda? - bökte ki fátyolos hangon.
A férfi csábítóan rámosolygott.
- Ha szerencsénk van, negyedórán belül - ígérte.
Milyen gyorsan elröpült most ez a tizenöt perc! Fiona
csak ült a férfi mellett csendesen, és kibámult az
ablakon. De belül forrt a vére, és kábult fejében egymást
kergették a gondolatok. Miért is egyeztem bele ebbe? -
korholta magát.
Hát mert tényleg akarom! - adta meg a választ rögtön.
A kocsi pedig ezalatt továbbsuhant a szokatlanul
csendesnek tűnő óceánparti országúton, aztán
152 / 190
szélsebesen végigszáguldott a Harbour hídon. Fionának

úgy tűnt, mintha minden összeesküdött volna, hogy
minél gyorsabban eljuttassa a célhoz, még mielőtt
meggondolhatná magát, és megkérné Philipet, hogy
vigye haza. Vagy tán maga az ördög rendezte úgy a
dolgokat, hogy ne legyen menekvés a szenvedély be-
teljesülése elől? A nő úgy érezte, megbénítja ez a
varázslat, és arra kényszeríti, hogy még egyszer és
utoljára megadja magát Philip csábításának.
Ugyanakkor félt, hogy ez után az éjszaka után
leomlanak a falak, amelyeket maga köré épített, és
ismét beleszeret a volt férjébe. Holnap reggel már
nemcsak a testére, hanem a szívére is vágyom,
gondolta.
Csakhogy Philip túl feldúlt ahhoz, hogy újra belém
szeressen. Ő inkább csak a gyönyörre vágyik, vonzalom
helyett inkább bosszúért epekedik. A szerelemre nem is
gondol, csupán a testi élvezetekre.
Fiona tudta, hogy a vesztébe rohan. De az oda vezető
utat roppant izgatónak találta, és ennek a vonzásától
nem bírt szabadulni. Ezért nem is tiltakozott, amikor
Philip leparkolt Sydney egyik legfényűzőbb szállodája
előtt, és szinte szemérmetlen sietséggel bevezette őt az
előcsarnokba.
153 / 190
A nászutasok lakosztályát a legfelső emeleten

rendezték be, és ablakaiból pompás kilátás nyílt a
kikötőre.
Philip csillapíthatatlan vágya furcsamód némileg
alábbhagyott, amint bezárta az ajtót, és végre kettesben
maradt Fionával. Nyugtalanul végigjárta a helyiségeket,
az elegáns nappalit, az ezeregyéjszaka meséibe is beillő
hálószobát, és a márvánnyal kirakott, aranyozott
csapokkal felszerelt fürdőszobát.
- Philip, mit csinálsz?
- Próbálok megnyugodni.
- Vagy úgy! - Fiona szíve majd kiugrott a helyéből, és
az idegei pattanásig feszültek. Őt jelenleg senki és
semmi nem tudta volna megnyugtatni.
- Bevigyük a hálószobába? - mutatott a férfi a jeges
vödörben az asztalra készített pezsgőre, amely mellett
két kristálypohár és egy friss gyümölcsökkel megrakott
tál állt.
- Ha szeretnéd... - válaszolta Fiona, noha ő most csak
a férfira vágyott. Alig bírta kivárni, hogy levehesse végre
róla a fekete szmokingot.
- Akkor te hozd a poharakat! - utasította őt Philip, és
magával vitte a pezsgős vödröt az oldalsó szobába.
A nő az asztalra tette a retiküljét, levette a kabátkáját,
és poharakkal a kezében Philip után sietett.
154 / 190
Miután a férfi felbontotta, és kitöltötte a pezsgőt,

kivette Fiona kezéből a poharakat, és az éjjeliszekrényre
állította a szép kislámpa mellé.
- Mi a szándékod? - tudakolta a nő türelmetlenül,
amikor Philip felkapcsolta a lámpát.
- Kapcsold le a mennyezeti világítást - utasította
Fionát. A szobát sejtelmes fény árasztotta el, csak az ágy
rajzolódott ki belőle élesen. - Gyere ide hozzám! - hang-
zott a következő utasítás a férfitól, aki megállt az ágy
lábánál. Fiona szíve zakatolt. Talán mégis le akar feküdni
velem? - fordult meg a fejében. Philip fürkésző pillantása
szinte megbénította. Majd lassan mégis odament hozzá,
bár a lába reszketett.
- Fordulj meg!
Fiona engedelmeskedett. Mindent megtett volna neki.
Ám amikor megérezte, hogy a férfi ujjai végigsiklanak
a vállán, megmerevedett.
Philip lassan levette róla az ékszereit.
- Mondtam neked, hogy meztelenül akarlak - suttogta
közben, és forró lehelete csiklandozta a nő haját és a
tarkóját. Aztán lassan lehúzta a cipzárt és levette
Fionáról a ruhát is, mígnem a nő már csak egy aprócska
selyembugyiban és magas sarkú cipőben állt ott.
- Menj az ajtóhoz, és ott fordulj meg, vedd le az
alsóneműdet is, de a cipőt hagyd magadon!
155 / 190
Fiona büszkesége legszívesebben megtiltotta volna,

hogy ilyesmit műveljenek vele, hogy szemügyre vegyék,
mint valami tárgyat, és Philip kénye-kedvére szemlélje.
Azután meggondolta magát, mégiscsak az lesz a
legjobb, ha eljátssza, hogy ő csupán a férfi vágyának
tárgya, így talán nem szolgáltatja ki magát annyira, és
kizárólag a testi vonzalomra összpontosít. Ha így
cselekszik, anélkül csinálja végig ezt az éjszakát, hogy
elvesztené az önbecsülését.
Ezért teljesítette Philipnek ezt az óhaját is.
Megborzongott, ahogy a férfi végignézte, amint ő
vetkőzik.
- Maradj ott, szeretnélek még nézni, mialatt én is
megszabadulok a ruháimtól.
Most tehát felcserélődtek a szerepek, és Fiona lett a
szemlélő. Eddig maga sem sejtette, milyen izgató is
lehet ez a játék.
- Jöhetsz már! - adta meg az engedélyt Philip, mialatt
a ruháit hanyagul a földre dobta, és leült az ágy végére.
Fiona egy pillanatra elgyengült, aztán tétován
mégiscsak odaballagott hozzá. Ekkor a férfi ismét
utasította, hogy álljon terpeszbe. Fiona már nem tudta
megtagadni Philip egyetlen óhaját sem. Sőt izgatónak
találta ezt a helyzetet, mialatt a férfi átfogta a combját,
és ajka oly közel került a testéhez, hogy Fiona érezte
forró leheletét.
156 / 190
Aztán Philip keze idegtépő lassúsággal végigsiklott a

lábán és a fenekén, végül hozzáért egy pillanatra a
mellbimbójához. Fionának elakadt a lélegzete, amikor a
férfi kezével a combja közti, göndör szőrpihékkel borított
háromszöghöz közelített. De nem érintette meg ezt a
helyet, pedig a nő semmire sem vágyott jobban ennél.
Csakhogy Philip ehelyett még egyszer megismételte ezt
a kínzó játékot. A nő hasa megfeszült, mellbimbója
megkeményedett.
Amikor a férfi keze végre Fiona combjai közé siklott, és
megérintette, majd felfedezte testének legérzékenyebb
pontját. Fiona vággyal telve felsikoltott. Alig bírta
késleltetni, hogy elérje a csúcspontot.
Ezt követően Philip az ölébe ültette őt, és belehatolt. A
nő a karját Philip nyaka köré kulcsolta, és mozgásba
kezdett. De alighogy belefogott, mindjárt el is érte a be-
teljesülést, mely oly heves volt, hogy egész testében
beleremegett. Ekkor a férfi is felsóhajtott, és a szájába
vette Fiona egyik mellbimbóját, majd a csípőjét átfogva
arra késztette, hogy folytassa a mozgást.
Fiona megdöbbent, hogy szenvedélye nem csökkent a
beteljesülés után sem. Magukon kívül kapaszkodtak
egymásba. És röviddel azelőtt, hogy Philip is elérte volna
beteljesülést, a nő átélte a második, ugyanolyan heves
csúcspontot is.
157 / 190
Aztán érzéki kábulatban mindketten lehanyatlottak az

ágyra, és így feküdtek egy ideig, mely szinte
örökkévalóságnak tűnt. Fiona még sosem élt át ilyesmit,
még Philippel sem, hajdanán. A férfi is ügyesebb szerető,
és ő is tapasztaltabb lett az eltelt idő alatt, no meg Philip
mellett mindig megszabadult minden gátlásától.
Ekkor Fiona hirtelen rádöbbent, milyen veszélyes
játékot űzött az imént. Kinyitotta a szemét, és a férfira
mosolygott.
- Kifújtad magad? - kérdezte gyengéden Philip, és
átfordult vele úgy, hogy most a nő került alulra. -
Hihetetlenül érzéki vagy! - suttogta, és kisimította Fiona
arcából a haját, mielőtt csókot nyomott volna az ajkára. -
Legszívesebben felfalnálak! De először fürdünk egyet,
majd hozatok valami harapnivalót. Farkaséhes vagyok,
már elfelejtettem, milyen fárasztó dolog szeretkezni egy
ilyen csábítóan érzéki nővel! Te csak maradj fekve! -
Azzal felállt.
Fiona utána pillantott. Esze ágában sem volt elmenni
innét, vakon akart engedelmeskedni Philip minden
parancsának.
- Olyan romlottnak érzem magam - szólt csendesen tíz
perccel később, és hátradőlt a fürdőkádban. Aztán
belekortyolt a pezsgőbe, és bekapott néhány epret a
gyümölcsös tálról.
A férfi, aki vele szemben ült, rámosolygott.
158 / 190
- Úgy is nézel ki most! - válaszolta, és tekintete Fiona

keblére szegeződött, mely kiemelkedett a bugyogó
vízből.
Ám a nő nem pirult el. Már rég törődött ilyesmivel.
- Hogy áll a gyilkossági ügyed? - tudakolta.
- A munkámról akarsz most beszélgetni? - kérdezte
Philip döbbenten.
- Csak kíváncsi voltam.
- Nyertünk. A védencemet felmentették.
- Tudtam, hogy megoldod!
- Köszönöm a bizalmat, bár fogalmam sincs, minek
köszönhetem.
- Egyszerűen hiszek a képességeidben. És a
szenvedélyedben.
- Hogy érted ezt?
- Nem ismerek senkit, aki olyan állhatatos lenne, mint
te. Nem hagyod, hogy befolyásoljanak, és tűzön-vízen át
véghezviszed, ami akarsz.
- Látod, ebben egyetértek veled - ismerte el a férfi. -
Jóllehet nem tudom, hogy ez jó vagy éppenséggel rossz
tulajdonság.
- Szerintem nem lehet rossz.
- Az attól függ. De váltsunk témát, nincs kedvem ma
este erről csevegni! Idd ki ezt! - töltötte tele újból a nő
poharát. - Remélem, becsípsz egy kicsit, mire kimegyünk
innét.
159 / 190
- Ugyan miért?
- Mert tapasztaltam már, milyen édes és könnyen
kezelhető vagy ilyenkor.
Fiona egyetértően fenékig ürítette a poharát. Ha egy
cseppet felönt a garatra, legalább nem kell gondolkodnia
és aggódnia.
- Tölts még egyet! - kérte a férfit. Mivel az este
folyamán alig evett valamit és túl sokat ivott, a pezsgő
gyorsan a fejébe szállt, és nemsokára kacarászni
kezdett.
- Azt mondtam, szeretem, ha kicsit spicces vagy, de
nem olyan részeg, mint a csap.
- Ó, ettől még igazán messze vagyok, Philip, hidd el
nekem! Ám ma este megteszek neked mindent, amit
akarsz!
- Csupán ma este?
Fiona a pohara széle felett Philipre pillantott, és
felcsillant a szeme.
- Ne rontsunk ajtóstul a házba, és először legyünk csak
túl ezen az éjszakán!
- Rendben van. Akkor élvezzük ki minden pillanatát!
Azzal a nő kiszállt a kádból, és közben megállapította,
hogy még korántsem részeg, sőt nem is ivott eleget.
Hagyta, hogy a férfi egy fürdőlepedőbe csavarja és fi-
noman szárazra törölje.
160 / 190
Philip váratlan gyengédsége rég elfelejtett érzéseket

ébresztett fel benne, amelyeknek már semmi közük sem
volt az érzékiséghez. Megdobbant a szíve, amikor a férfi
kijelentette, milyen szép, miközben óvatosan szárazra
dörzsölte a hátát. Ezt követően Philip megkérte, hogy ő
is tegye meg neki ugyanezt.
Fiona fejében csak az járt, hogy nem szabad
érzelmeket is belekevernie ebbe a dologba, csupán az
érzékiségre kell összpontosítania.
Ám amikor letérdelt Philip elé, elragadták az érzései,
és még mielőtt rádöbbent volna, mit tesz, már ajkával és
kezével oly odaadóan és szenvedélyesen kényeztette a
férfit, ahogy csak egy olyan nő viselkedik, aki őszintén
szeret. Azt kívánta, bárcsak Philip visszatartaná, ám az
nem tette meg, és Fiona nem volt képes magától abba-
hagyni.
Amikor aztán felemelkedett, a férfi töltött neki még
egy pohár pezsgőt, és tűnődve szemlélte őt.
- Ezt mindig is jól csináltad, de azóta csak ügyesedtél
benne.
- Te is - nyugtázta a nő, és továbbra is ragaszkodott
ahhoz a meggyőződéséhez, hogy mindez csak testi
vonzalom.
- Csak nem bókoltál nekem? Bár mindegy! - nevetett
fel Philip, és a karjába kapta őt. - Kizárólag az a fontos,
hogy te megkapd, amire vágysz! - jelentette ki, és az
161 / 190
ágyhoz vitte, majd mindenhol csókolni kezdte. Fiona

minden ellenállása megszűnt, és készségesen
szétnyitotta a lábait.
Ekkor a férfi azt tette vele, amit annak idején az apja
étkezőasztalán. Vagyis a nyelvével leheletfinoman
kényeztette, és közben izmos karjával oly erősen tartotta
őt, hogy a legcsekélyebb esélye sem lehetett, hogy
elmeneküljön. Eközben néha-néha beléhatolt, de hogy
csak elölről kezdhesse a kényeztetést, mígnem Fiona fe-
léje hajolt, és elérte a csúcspontot, de nem csak egyszer,
hanem egymás után újra és újra. Aztán véget ért a kínzó
gyönyör, és a férfi elengedte őt. Fiona sóhajtva zuhant
vissza az ágyra. Szempilláját oly nehéznek érezte, hogy
attól félt, bármelyik percben elalszik.
Philip ekkor felegyenesedett a combjai közül, és
diadalittasan nézett rá.
- Látod, így szeretlek! Amikor már szusszanni sem
tudsz, hogy megakadályozz benne, hogy azt tegyek
veled, amit akarok. - Előrehajolt, kezét a nő feneke alá
csúsztatta és beléhatolt. Fiona tiltakozó sóhajt hallatott.
- Érted, mire gondolok? - kérdezte gúnyosan Philip, és
átfogta Fiona keblét. Amikor megcirógatta a meredező
bimbókat, a nő újra tiltakozott, de már nem olyan meg-
győződéssel. - Ideje, hogy felvilágosítsalak, hogy is áll a
helyzet, én édes, telhetetlen Fionám! - Azzal lassú
mozgásba kezdett. - Mostantól fogva senki mással nem
162 / 190
szeretkezhetsz, csakis velem. Én leszek az egyetlen

szeretőd. Igen, az egyetlen! - ismételte, és immár
gyorsabban mozgott. - Eljössz velem szórakozni, és
velem töltöd az éjszakát, amikor csak akarom! Világosan
fejeztem ki magam?
Fiona legszívesebben azt válaszolta volna, hogy
eredjen a pokolba. De nem tette. Philip mellett mindig
túlságosan elgyengült.
- Szóval világos? - követelődzött a férfi, és olyan
szaporán mozogott, mint egy megszállott.
- Igen! - kiáltott fel a nő, aztán még egyszer: - Igen!
Nagyon is világos!
163 / 190
11. FEJEZET
Másnap reggel Fiona mérgesen ébredt, de

mindenekelőtt magára volt dühös. Hogy hagyhatta, hogy
Philip olyan megalázóan kezelje, mint valami tárgyat,
amellyel érzéki játékokat űzhet?
Azt persze Fiona mellékesnek találta, milyen
nagyszerűen érezte magát a forró éjszaka után.
Tekintete csillogott, a bőre fénylett, és egyáltalán nem
volt másnapos. Mindenesetre ez a csodás érzéki élmény
sem feledtetheti vele, milyen lehetetlenül viselkedett
tegnap!
Ami pedig az elhatározását illeti, hogy nem szeret bele
újra Philipbe...
Hát ez volt a legrosszabb, amit tehetett!
De most nem akarta törni a fejét. És nem is óhajtott
beletörődni ebbe a nevetséges kis szerelmi kalandba,
amely inkább a rabszolgasorsra emlékezette, s amelyre
akkor mondott igent, amikor nem volt a józan eszénél.
Ugyanakkor úgy látszik, Philip is megbolondult, ha azt
hiszi, hogy egy okos, független nő hajlandó egy ilyen
egyoldalú és önkínzó kapcsolatba bocsátkozni. Hiszen
nem azért dolgozott ilyen szorgalmasan, hogy most
mindezt feladja, és úgy viselkedjék, mint hajdanán a kis
Noni! Hát mi az ördögöt képzel magáról ez a fickó?
164 / 190
Miután Fiona lezuhanyozott, felöltözött, és megivott

két jó erős kávét, hozott egyet a még alvó férfinak is, és
leült az ágy szélére.
Ám ekkor szertefoszlott minden eddigi elszántsága.
Philip oly érzéki volt hosszú szempilláival és félig nyitott,
gyönyörű ajkával! Sóhajtva jártatta végig a tekintetét
meztelen testén, és eszébe jutott, milyen sok örömöt
okozott neki ez a test. Vajon valóban képes lenne
lemondani erről a büszkesége kedvéért? Aztán hirtelen
kiegyenesedett, és felszegett fejjel ezt gondolta: Igen,
erre csakis igen lehet a válasz!
De könnyű ilyet elhatározni, amikor a férfi még alszik!
És mi lesz, ha felébred, és újra elcsábítja őt? Ha fittyet
hány Fiona elhatározásának?
Megrémült, és felpattant az ágyról. A csésze kávét
letette az éjjeliszekrényre, és már épp indulni akart,
amikor a férfi ásított, és megfordult. Kinyitotta a szemét,
aztán rosszallóan szemlélte a nőt.
- Fiona!
- Tessék? - Csak nagy nehezen sikerült elfordítania a
pillantását Philip meztelen testéről, és az arcába néznie.
A férfi az órájára tekintett.
- Még csak hét óra! Miért keltél fel ilyen korán?
- Mert hétfő van. Haza kell mennem, hogy átöltözzek,
és indulhassak az irodába.
165 / 190
- Én viszont egy hétig szabadságon vagyok, és arra

gondoltam, te is kivehetnél néhány napot, és együtt
tölthetnénk az időt.
- Jaj, nem! Hét napot és hét éjszakát töltsek el úgy,
mint tegnap éjjel? Rosszul gondoltad, Philip - utasította
vissza hidegen Fiona, noha úgy érezte, az egész teste
lángol.
- Te persze a magad ura vagy, nem igaz?
- De igen, minden tekintetben - felelte sokatmondóan
Fiona.
- Nekem készítetted ide ezt a kávét? - terelte el a szót
a férfi erről a kétértelmű megjegyzésről, és kézbe vette a
csészét.
- Neked.
- Köszönöm. Pont olyan, amilyennek szeretem -
jegyezte meg elismerően Philip, miután belekortyolt.
- Tudom.
- Vagyis nem felejtetted el, mi az, amit szeretek! -
mosolygott a férfi.
Elviselhetetlenül pimasz ez a pasas, fordult meg Fiona
fejében.
- Philip!
- Tessék, életem!
A nőnek egyáltalán nem tetszett ez a megszólítás.
- Beszélnünk kell a tegnapi éjszakáról!
- Mégpedig pontosan miről?
166 / 190
- Hát amikor beleegyezésemet adtam, hogy...

- Folytasd csak!
- Nos, attól félek, csalódást kell okoznom neked.
A férfi döbbenten visszatette a kávéscsészét. Majd
hosszan fürkészte volt feleségét.
- Amennyiben?
Fiona nyelt egyet.
- Tudod, Philip, én többet várok el egy kapcsolattól,
mint puszta szexet.
A férfi felvonta a szemöldökét, mintha mélyen
meglepődött volna.
- Nocsak!
- Igen, én nem akarok csupán az érzékiség rabszolgája
lenni, még veled sem!
- Pedig a múlt éjjel kifejezetten ügyesen játszottad ezt
a szerepet!
- Csupán szívességet tettem neked, mert annyira
csalódott voltál.
- Nekem? - nevetett fel Philip gúnyosan. - Talán inkább
magadnak, hiszen minden percet élveztél!
Ezt nem lehetett letagadni.
- Pontosan tudom, mit vársz el egy kapcsolattól, és ezt
meg is adtam neked tegnap éjjel. Sőt arról is hallottam,
hogy előbb-utóbb útilaput kötsz a hódolóid talpára, de
azt nem gondoltam volna, hogy ez az én esetemben
ilyen hamar bekövetkezik. Owen mintha egy éjszakánál
167 / 190
többet említett volna, amelyet egy-egy barátoddal el

szoktál tölteni.
Jóságos ég, mit és mikor pletykált Owen rólam meg a
szeretőimről? - villant át Fiona agyán a kérdés. De
ahelyett, hogy felelt volna a férfi megjegyzésére,
végignézte, ahogy Philip felkel az ágyból.
- Ám most már látom, hogy felállítottál magadnak
egyfajta rangsort - állapította meg a férfi, és meztelenül
odalépett Fionához. - Úgy látszik, a munkádat mindennél
többre becsülöd - lehelt egy csókot a nő ajkára. - És én
ezt tiszteletben is tartom. Úgyhogy mit szólnál a mai
estéhez, munka után? Elmehetnénk vacsorázni. Ami után
én lennék úgymond a desszert... - tette hozzá, és
csábítóan mosolygott.
Fiona tisztán látta, hogy e pillanatban könnyűszerrel
megkaphatná a férfit, ha nem lenne ilyen dühös.
- És mit mesélt rólam Owen? - vonta kérdőre Philipet.
- Csak az igazat. Nem szükséges így dühbe gurulnod!
Nekem tökéletesen megfelel, hogy nem akarsz
házasságot kötni, és gyerekekre sem vágysz. Én is
hasonló döntésre jutottam. Szemlátomást nincs
szerencsém a nősülés terén.
Fionán egyszerre vett erőt a harag és a kétségbeesés.
- Ugyan, életem, ne csinálj cirkuszt, ha beérsz az
irodába! - folytatta fásultan Philip, - Szegény Owen
kötelességérzetből figyelmeztetett, hogy te csak
168 / 190
kihasználod a férfiakat, aztán meg előbb vagy utóbb, de

mindegyiknek kiadod az útját. Persze nem sejtette
szegény feje, hogy nekem pont egy ilyen nő kell most,
hogy túltegyem magam a Corinne-nal való
kapcsolatomon. Épp ezért megnyugodhatsz, és
abbahagyhatod ezt az öntelt, képmutató viselkedést.
- Akkor viszont légy szíves, magyarázz meg valamit! -
rivallt rá Fiona a férfira. - Azt mondtad, hogy nem
tetszem neked, mert túl sovány vagyok!
- Hazudtam.
A nőnek leesett az álla. Ám Philip csak vállat vont.
- Az első perctől kezdve hazudtam neked, azóta, hogy
újra felbukkantál az életemben. A Corinne-nal való
házasságkötésem csupán önámítás volt, nem lett volna
szabad hagynom, hogy idáig eljussak vele. És igazat kell
adnom neki, amikor kijelentette, hogy sosem szerettem
őt igazán. Nem is tudtam volna, mert egész idő alatt rád
gondoltam.
Fionában feltámadt a remény. Mit is mondott most
Philip? Csak nem azt, hogy szerelmes belé? Alig mert
hinni a fülének, de a férfi tekintetében megcsillanó szen-
vedély és őszinteség elárulta neki, hogy Philip többet
érez iránta, mint puszta érzéki vonzódást. Szíve vadul
kalapált.
- Philip! - tört ki belőle, és felsóhajtott.
A férfi tekintete egyszerre fagyossá változott.
169 / 190
- Ne aggódj, életem! - kezdte gúnyos mosollyal. - Nem

sírig tartó szerelmet fogadtam neked az imént, csupán
azt kívántam az értésedre adni, hogy egy férfinak, aki
tényleg szereti a kedvesét, nem jár egész nap a fejében,
milyen jó lenne ágyba bújni egy másik nővel. Én viszont
az eltelt tíz hétben őrülten vágytam rá, hogy lefeküdjek
veled. Ha ez még mindig a régi szerelem szikrája, amely
most újra lángra lobbant, akkor nagyon kitartó. És abból,
ahogy tegnap este viselkedtél velem, arra következtetek,
hogy te is hasonlóképpen éreztél irántam. De most
mindketten a gyógyulás útjára léptünk. Kis szerencsével
fél év talán elengedőnek bizonyul ahhoz, hogy kialudjon
ez a láng. Addig legalább nyugodtan alszom. Hányra
menjek érted?
- Tessék? - kérdezte értetlenül Fiona.
- Az irodádba menjek, vagy hozzád? A napot ugyanis
anyámnál töltöm. A tegnapi szerencsétlen események
után biztosan örül a társaságomnak.
- De... ma délután én is hozzá megyek. Meg akarok
győződni arról, hogy mindent eltakarítottak.
- Jó. Akkor anyámnál találkozunk.
A nő ennél rosszabbat már el sem képzelhetett volna.
- Csakhogy ez... ez...
- Drága Fionám, de hát mi lelt? - ölelte át a férfi. - Csak
nem izgattalak fel valamivel? A kapcsolatunk
természetesen nemcsak a szexre korlátozódik. Majd
170 / 190
eljárunk szórakozni, beszélgetünk, és sok időt töltünk

egymás társaságában. Ám a jövőre nézve semmit sem
tervezünk. Mi értelme volna?
- Igazad van - ismerte el vonakodva Fiona. Ha a férfi
nem szereti, szóba se kerülhet köztünk a közös jövő.
- Hát akkor ezt tisztáztuk.
- De...
- Hánykor leszel Kenthurstben?
- Kettő körül.
- Jó, tehát kettőkor!
- És mégis, mi legyen édesanyáddal? - bökte ki végül
nagy nehezen Fiona. - Nem szeretném, ha tudna rólunk.
- Merthogy?
- Mert kedvelem őt, és ő is engem. Nem akarom, hogy
szégyenkeznie kelljen miattam.
Philip csodálkozva nézett rá.
- Tényleg fontos neked, mit gondol?
- Igen.
- Micsoda meglepetés! Rendben, akkor nem szólok
neki. Különben nem is szándékoztam. Akkor kettőkor!
Azzal Philip sietős búcsúcsókot nyomott Fiona ajkára,
majd megfordult, és bement a fürdőszobába.
- Hogy merészeltél ilyen dolgokat mondani rólam

Philipnek? - csapott Fiona ököllel Owen íróasztalára. -
Nem volt jogod hozzá! Sosem fogom megbocsátani!
171 / 190
Vajon hogy juthatott ez Fiona fülébe? - töprengett

magában Owen. Az esküvő estéjén, amikor telefonon
beszélt vele, Fiona még nem sejtett semmit. Mi
történhetett a hívás után közte és a vőlegény között?
Owent óvatosságra intette a nőben dúló harag.
- Fogalmam sincs, mire gondolsz, édesem!
- Dehogy nincs, te alávaló bajkeverő! Féltél, hogy
köztem és Philip között újra szövődik valami, és akkor
nem fogják a becses nevedet emlegetni a felső tízezer
köreiben! Ezért azt hazudtad neki, hogy én mindenkivel
ágyba bújok, és fütyülök a házasságra meg a
gyerekekre!
- Én nem így fogalmaztam! Csupán utaltam rá, hogy
nem alakítasz ki tartós kapcsolatot a hódolóiddal! És
sosem rejtetted véka alá, mit gondolsz a házasságról
meg a gyerekvállalásról!
- Fogalmad sincs, mekkora zűrzavart okoztál!
- Nem, tényleg nincs. De hát számít még valahol, mit
mondtam rólad? Hiszen a vőlegény immár boldog férj
lett, és elutazott a nászútjára. Úgysem látod már többet!
- Amikor Fiona erre felsóhajtott, Owen gyanakodni
kezdett. - Vagy mégis számít? - rogyott le az egyik
fotelba. - Fiona! Tudni akarom, mi történt!
- Rendben van, de te kértél rá! Hol is kezdjem? - járkált
idegesen fel s alá a nő. - Talán ott, hogy hajdani
anyósom megdöbbentő felfedezést tett: újdonsült menye
172 / 190
ugyanis nem a fiába, hanem a saját barátnőjébe

szerelmes.
Owen csodálkozó szemeket meresztett.
- Vagy kezdjem talán ott, amikor Philip elvett engem?
Azon a napon vesztettem el a kisbabámat. És noha
Philipet az életemnél is jobban szerettem, elhagytam őt,
mert meggyőztek róla, hogy nem vagyok elég jó neki.
Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy egy napon még
meggyűlölhet engem.
Szegény kislány! - suhant át a férfi agyán a gondolat.
- Úgy hangzik, mint egy rossz lányregény, nem? -
folytatta öngúnnyal Fiona. - De ez már a múlté. Térjünk
vissza inkább a tegnapi éjszakához, mégpedig ahhoz,
hogy Philip megkért engem, játsszam el ifjú felesége
szerepét, hogy a vendégek ne vegyenek észre semmit.
Corinne ugyanis időközben eltávozott a barátnőjével.
Senkinek sem volt szabad megtudnia, hogy a
koszorúslányát jobban szerette, mint a vőlegényét. És
mivel én megértettem a volt férjem helyzetét,
beleegyeztem a színjátékba. Tettem mindezt
természetesen a vállalkozásunk jó híre érdekében is -
tette hozzá haragosan.
- Ez kedves tőled! - dicsérte meg Owen, és úgy csinált,
mintha nem is lenne olyan nagy ügy, ami történt, noha
közben azt gondolta, hogy mindez felér egy természeti
csapással.
173 / 190
- Csakhogy a drága Philip azt óhajtotta később, hogy

egész bensőséges módon is helyettesítsem a hitvesét,
amire persze én, hiszékeny és befolyásolható lévén, nem
tudtam nemet mondani. így esett, hogy együtt töltöttük
az egész éjszakát, és én ismét beleszerettem. Az
érzelmeim azonban ezúttal nem találtak viszonzásra.
Philip úgy véli, hogy kiváló partner vagyok az ágyban, és
addig marad mellettem, amíg meg nem gyógyítom az
összetört szívét. De a legrosszabb az egészben, hogy
képtelen vagyok tenni valamit ellene.
Fiona váratlanul könnyekben tört ki. A férfi felugrott,
odament hozzá, és gyengéden megcirógatta az arcát.
- Sírd ki magad, hidd el, jobb lesz! - nyugtatgatta. -
Már amúgy is furcsállottam, hogy milyen ritkán engeded
meg magadnak, hogy így elgyengülj. És ha már eleget
itattad az egereket, elmesélem neked az igazat.
Fiona egy darabig fel sem fogta munkatársa szavainak
értelmét, és szabad folyást engedett az érzelmeinek.
Aztán hirtelen rádöbbent, mit is mondott Owen, és
felemelte könnyáztatta arcát.
- Hogyhogy az igazat?
- Mit gondolsz, miért meséltem el rólad mindent
Philipnek? Természetesen azért, mert még mindig
érdekled őt! És most nem az érzéki vonzalomról
beszélek, hanem őszinte érzelmekről! Elég sok
szerelmespárt láttam már, felismerem a tüneteket!
174 / 190
Fiona ezután egy csapásra megnyugodott, de azért

nem mert mindjárt hiú reményeket táplálni.
- Vagyis szerinted Philip ismét belém szeretett?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy érzelmileg még nem
szakadt el tőled teljesen.
- Miért nem szóltál erről eddig?
- Az ég szerelmére, Fiona, gondolkodj! Hiszen egy
másik nőt készült elvenni! Semmilyen ok nem késztetett
arra, hogy eláruljam neked, hogy még mindig nem jutott
túl rajtad!
- És ezt egész biztosra veszed, Owen? Úgy értem,
hogy nem vagyok közömbös a számára? - firtatta a nő,
és szándékosan nem említett szerelmet, nehogy később
csalatkozzon.
A férfi megfogta a kezét.
- Nem teljesen, hiszen nem mondta ki, csupán az
ösztöneim súgták meg nekem. És látod: csakugyan vele
töltötted az éjszakát! Ha pedig valóban szeret, akkor ezt
biztosan elárulta neked, ha nem is szavakkal, a
viselkedésével.
Bárcsak igaza lenne Owennek! - gondolta Fiona. Philip
tényleg gyengéden bánt vele, ám ugyanakkor tudott
gúnyos, közömbös, sőt kegyetlen is lenni. Vajon egy férfi,
aki igazán szeret, leitatná-e szándékosan a kedvesét,
hogy eljátszhassa vele a kis játékait?
175 / 190
- Pedig én sajnos elképzelhetetlennek tartom, hogy

szerelmes lenne belém - válaszolta szomorúan.
- Hát akkor miért nem kérdezed meg tőle?
Fiona csodálkozva meredt az üzlettársára.
- És miért nem vallasz neki te szerelmet? Legalább
megmondhatod az igazat is, miért hagytad el őt annak
idején!
- Hát...
- Ütött az igazság órája, édesem! - jelentette ki Owen
határozottan. - Sosem adódik ennél jobb alkalom!
Fiona rádöbbent, hogy igazat kell adnia a férfinak még
akkor is, ha irtózott attól, hogy az érzelmeiről nyíltan
beszéljen a volt férjével.
Tényleg elérkezett az igazság pillanata!
176 / 190
12. FEJEZET
Fiona leparkolt Charlotte házának a kapuja előtt, az út

szélén, és ülve maradt a kocsiban. Még ha Owen gyanúja
be is bizonyosodik, akkor sem biztos, hogy minden jóra
fordul. Talán Philip nem hisz neki, mert nem becsüli sokra
ezt az új Fionát, aki a kis Noni helyébe lépett.
De bátraké a szerencse! Ennél jobb lehetősége
úgysem adódik, és ha továbbra is hallgat, csak még
nagyobb zűrzavart okoz.
Összeszedte hát a bátorságát, és újra beindította a
motort, majd behajtott a nyitott kapun. Pontosan
tizenkét óra volt. Hirtelen görcsbe rándult a gyomra.
A ház ajtaja is nyitva állt, a takarító szolgálat
alkalmazottai épp a kitisztított szőnyegeket fektették le a
nappaliban.
Fiona átsietett az épületen. Charlotte-ra és a fiára
szerencsére a teraszon bukkant rá. Itt senki sem fogja
zavarni őket.
Amikor Philip megpillantotta őt, felállt.
- Te aztán korán érkeztél! - suttogta meglepetten, és
odatolt neki egy karosszéket.
Az idős hölgy fáradtnak látszott, de azért mosolyogva
üdvözölte Fionát.
177 / 190
- Boldog vagyok, hogy eljött, kedvesem. Külön

köszönet illeti azért, amit tegnap este a fiamért tett.
Fiona pillantása találkozott a férfiéval. Nem hiszem,
hogy szeret, gondolta búsan.
- Megkímélt minket a botránytól és a kínos kérdésektől
- folytatta Charlotte. - Még ma sem tudok napirendre
térni Corinne eljárása felett. Félre ne értsen, semmi
kifogásom azok ellen, akik a saját nemükhöz vonzódnak,
de az, ahogyan viselkedett, megbocsáthatatlan.
Egyszerűen kijelentette, hogy szereti Philipet, és
fondorlatos módon rávette a nősülésre csak azért, hogy
törvényes gyereket szülhessen. Csodálom, fiam, hogy te
milyen higgadtan fogadtad a fejleményeket.
- Fiona felvilágosított, hogy még szerencsém is volt -
hangzott a gúnyos megjegyzés. - Megtörténhetett volna,
hogy akkor derül ki a dolog, amikor már túl késő.
- Erre gondolni sem merek! - riadt meg az asszony.
- Pedig van itt még valami, amit el szeretnék mesélni,
Charlotte - vágott bele Fiona, mielőtt elveszítené a
bátorságát. - Philip tud róla, csak ön előtt titkoltuk el.
- Fiona! - rivallt rá a férfi.
- Nem, Philip, elhatároztam, hogy az édesanyád
tudomására kell hoznunk!
- Miről lenne szó? - tudakolta az idős asszony.
Fiona bocsánatkérően nézett hajdani anyósára.
178 / 190
- Kérem, ne haragudjon rám, Charlotte! Nem akartam

ártani senkinek, és belátom, hogy ostobaság volt a
részemről, hogy elejétől fogva elhallgattam az igazságot.
Sajnálom.
- Miféle igazságot?
- Arról, hogy ki vagyok. - Fiona nyelt egyet, majd így
folytatta; - Tíz évvel ezelőtt még nem Fiona Kirbyként
ismertek az emberek. Akkoriban még ugyanis Noni
Stillmannek hívtak.
Charlotte levegő után kapkodott, a férfi felsóhajtott.
- Az ördögbe is, Fiona! Muszáj volt ilyen kíméletlenül
leleplezned magad?
- Nem létezik kíméletesebb megoldás! - nézett vele
farkasszemet a fiatal nő. - Sosem könnyű elviselni az
igazságot. Erre már rájöttem.
Charlotte egészséges arcszíne lassan ismét visszatért,
mialatt hitetlenkedve méregette Fionát.
- Nem ismertem volna fel. Illetve ismertelek volna,
hiszen akkor tegeződhetünk. Nagyon megváltoztál!
- Rátapintottál a lényegre, anyám!
- És te megismerted őt, Philip? - fordult a férfihoz az
asszony.
- Persze!
- Ó, igen - szólt halkan Charlotte. - Érthető. - Azzal
Fionára nézett, aki igencsak meglepődött meglátva a
könnyeket, a rokonszenvet és a megértést az idős
179 / 190
asszony szemében. - Megértem - nyugtázta Charlotte

szelíden.
Fionát elárasztották az érzelmek. Charlotte minden
különösebb magyarázkodás nélkül megértette őt. Csak
Philip látszott értetlennek. Szemlátomást nem is sejtette,
miért cselekedett így egykori hitvese. Csak ült a székén
feszült arccal, és nem tetszett neki, hogy Fiona az ő
megkérdezése nélkül felfedte a valót.
- Most boldog vagy? - fakadt ki. - Akkor mesélj el
mindent a tegnapi éjszakáról is, ha már úgyis őszinteségi
rohamot kaptál!
A fiatal nőnek nagyon rosszulesett a sértés.
- Jaj, Philip! - szólt rá Charlotte szemrehányóan a fiára.
- Nem tudod, mit cselekszel ellene!
- Még hogy én? - ugrott fel a férfi. - És arra miért nem
kíváncsi senki, hogy ő mit vétett ellenem? Tíz évvel
ezelőtt, vagy akár azóta, hogy újra felbukkant az éle-
temben? A poklok kínját kellett megélnem miatta! Fiona
egy angyalbőrbe bújt ördög, aki ellopja a férfiak lelkét,
és összetöri a szívüket! De nekem nem fog ártani má-
sodszorra is! Ezúttal ő maga fog összeroppanni! Tetszett
neked a tegnapi éjszaka, drágám? Akkor a jövőben
rágódhatsz az emlékeiden, mert én aztán nem foglak
megérinteni többet, de még látni sem akarlak többé!
Charlotte rémülten nézett a fiára, Fiona meg
kétségbeesetten kapaszkodott abba a szalmaszálba,
180 / 190
hogy a férfi haragja csak a szerelem sötét oldala. Felállt,

és a volt férje szemébe nézett.
- Szeretlek, Philip! Akárcsak tíz évvel ezelőtt.
- Álnok képmutató! Annak idején sem szerettél, hiszen
te magad vallottad be nekem, és aztán be is
bizonyítottad! Szemrebbenés nélkül elhagytál! Szerinted
ez a szerelem?
- Igen, ez az! - avatkozott közbe Charlotte, és ő is
felemelkedett.
A két fiatal döbbenten bámult rá.
- Üljetek le mindketten, kérlek! - szólította fel őket, és
ők engedelmeskedtek.
Az asszony újra helyet foglalt. Aztán megpaskolta
Fiona arcát, majd a fiához fordult:
- Sosem beszéltem neked róla, Philip, mert nem láttam
értelmét. Emellett nem is tudtam róla, egészen apád
haláláig. De most, hogy Noni, akarom mondani, Fiona is-
mét visszatért az éltedbe, meg kell tudnod végre, mi is
történt azon a tíz évvel ezelőtti éjszakán.
A fiatal nő megnémult a döbbenettől, de az asszony
egy bátorító pillantást vetett rá.
- Ez a csodálatos lány nem akart elhagyni téged -
kezdte Charlotte. - Hiszen nagyon szeretett. Ám a
kisbabájának elvesztése teljesen kibillentette őt a lelki
egyensúlyából, ezért könnyen befolyásolhatóvá vált.
Röviddel azután, hogy te, fiam, elhagytad a házunkat, és
181 / 190
én sem voltam nála a szobában, apád kihasználta a

nejed ingatag lelkiállapotát, és rábeszélte, hogy hagyjon
el téged. Azt állította, hogy mindkettőtöknek ez lesz a
legjobb.
- Kérlek, hallgass végig! - szólt rá az asszony Philipre,
amikor az közbe akart vágni. - Apád azt mesélte a
feleségednek, hogy te még túl éretlen vagy ahhoz, hogy
eldöntsd, mit szeretnél, és hogy túl sokszor voltál már
igazán szerelmes. Az ilyen zöldfülű fiatalemberek
könnyen összetévesztik a puszta érzéki vonzalmat a
szerelemmel. Apád meggyőzte Nonit, hogy te egy szép
napon rádöbbensz majd, hogy nem szereted őt igazán.
És ezután meg fogod gyűlölni őt, és a szemére veted,
hogy elcsábított, és fondorlatos módon kényszerített a
nősülésre, noha egyáltalán nem illett hozzád. Apád
kihasználta Noni sebezhetőségét és bizonytalanságát a
saját céljaira, és azt sugallta neki, hogy ő nem elég jó
hozzád, csak le fog rántani magához, és boldogtalanná
tesz. És ebben sajnos nagy részben én is bűnös vagyok.
Annak idején sokat gyötörtelek téged Fiona, és sokszor
voltam undok hozzád. Csak miután rég elmentél,
döbbentem rá, milyen közönségesen és ridegen
viselkedtem veled. De azóta mindig is arra vágytam,
hogy ezt egyszer a tudomásodra hozzam, és azt is,
mennyire megbántam már.
- Rendben van, Charlotte! - szólalt meg halkan Fiona.
182 / 190
- Nem, koránt sincs így! Nem volt helyes, amit tettem,

és apád is ugyanígy érzett később. Egészen a haláláig
gyötörte a lelkiismerete, és ezért rám bízta, milyen ször-
nyűséget cselekedett ellenetek. Könnyen meggyőzte
Fionát pontosan azért, mert ő szeretett téged, fiam!
Szerelemből hagyott el, mert azt hitte, a te érdekedben
történik mindez.
- De hát miért bánt így velem az apám? - kiáltott fel
elkínzottan a férfi. - Pontosan tudta, mennyire szeretem
a feleségemet!
- Hát mert olyan sokat várt tőled, fiam! Azt hitte,
tálcán kínálhatja neked a boldogságodat, és meg volt
győződve arról, hogy helyes, amit tesz.
- Istenem, ha tudta volna, mekkora fájdalmat okoz
nekem ezzel! - sóhajtott fel a férfi.
- És Fionának - figyelmeztette szelíden az anyja.
Philip a fiatal nőre tekintett.
- Tényleg így zajlott le minden, ahogy anyám mondja?
Fiona nem is gondolta volna, hogy apósa, akit kedves
embernek tartott, ilyen alattomosságra képes.
- Tényleg - ismerte be könnybe lábadt szemmel.
- És miért nem beszéltél erről nekem eddig?
- Minek? Hisz úgyis Corinne-t akartad elvenni!
- Igen, kilenc évre rá, miután te is újra férjhez mentél!
Fiona letörölte a könnyeit, és igyekezett megőrizni az
önuralmát.
183 / 190
- Nem lett volna szabad hozzámennem Kevinhez,

elismerem, mert sosem szerettem, de egyedül voltam,
és ő vigaszt nyújtott nekem. Mihelyt rájöttem, hogy hibát
követtem el, elváltam tőle. Aztán elkezdtem saját
magamban bízni. Nem akartam többé ilyen sebezhető
lenni, ezért megkeményítettem a szívem, és sok férfinak
okoztam fájdalmat, akik azonban szerettek engem. Erre
nem vagyok valami büszke. És amikor viszontláttalak,
szilárdan hittem abban, hogy képes leszek úrrá lenni az
érzelmeimen, mert nem vagyok már a hajdani Noni. De
tévedtem. - Azzal felállt, és így folytatta: - Mert újra
beléd szerettem, nem tehetek ellene semmit. A tied
vagyok, ha akarod!
A férfi nem jutott szóhoz, de a tekintetében fellobbanó
melegség mindent elárult.
Charlotte erre tapintatosan megköszörülte a torkát.
- Megnézem, hol tartanak a takarító cég emberei -
szólt, és elment.
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy szerelemből
hagytál el - vallotta be Philip fátyolos hangon.
- Hidd el, hogy később nagyon megbántam.
- Én nem felejtettelek el soha. - A férfi gyengéden
megfogta Fiona kezét. A nő ráemelte tekintetét,
határtalan boldogságot érzett.
- Én sem téged. - Hangja szerelmesen csengett.
184 / 190
- Bementem minden halászcsárdába, hátha meglátlak

a pult mögött.
- Én pedig néha felhívtalak, hogy halljam a hangodat.
- Majd megőrültem, ha arra gondoltam, hogy esetleg
másnak szülsz gyereket.
- De én csak tőled akartam, Philip!
- Akkor megpróbálkozunk vele még egyszer?
- Ha szeretnéd...
- De még hogy! Tudod te egyáltalán, mennyire
szeretlek?
- Elmondhatnád - mosolygott Fiona.
- Csak közhelyek jutnak az eszembe... Mondhatnám
például, hogy szerelmem olyan végtelen és mély, mint
az óceán...
- Ennyi most elég is! Később majd más módon is
bebizonyíthatod...
- Juj, micsoda romlott nőszemély vagy!
- Erről te tehetsz! Te tanítottál meg a szerelem
művészetére! - Kis szünet után Fiona megkérdezte: -
Kérhetek valamit?
- Bármit! - felelte Philip, és megcsókolta a lány ujjait.
- Ne kérd meg a kezem, jó? Eddig nem volt
szerencsénk a házasságainkkal. Mit gondolsz, nem
várhatnánk az esküvővel addig, amíg születik két
gyerekünk?
- Először gyerekeket szeretnél?
185 / 190
- Van ellene valami kifogásod?

- Egyáltalán semmi! Akkor nekilássunk?
Egymásra mosolyogtak.
- Csak nem azt jelenti ez a mosoly az arcotokon, hogy
beteljesült, amire vágytam? - szólt hozzájuk Charlotte,
aki ismét csatlakozott a társaságukhoz. - Tervezhetjük az
esküvőtöket?
- Nem hiszem. Fiona ugyanis először nagymamává
szeretne tenni téged, mielőtt újra az anyósa lennél.
- Tényleg? - lepődött meg az asszony.
- Mi tagadás, kissé babonás vagyok - jelentette ki
barátságosan Fiona. - Mindketten kétszer voltunk
házasok, de egyik házasságunk sem hozott szerencsét.
Nem akarom, hogy ez megismétlődjön.
- Így már értem - nyugtázta Charlotte. - Nem is fontos
az az okirat, ha két ember szívből szereti egymást.
- Mi imádjuk egymást! - állt fel Philip. - Ugye
megbocsátasz nekünk, de szeretném megmutatni
jövendőbeli gyermekeim anyjának a házamat. Úgyis azt
mondtad, hogy szívesen élnél Balmoralban, igaz, Fiona?
- De még mennyire! - Érzései ott tükröződtek a
szemében. — Viszlát, Charlotte!
- Viszlát, kedvesem! Szervusz, fiam, és vezess
óvatosan!
- Arra céloztál, hogy költözzek hozzád? - tudakolta
Fiona, amikor pár percre rá Philip a kocsihoz kísérte.
186 / 190
- Persze! Vagy nem akarod?

Fiona erre puszit nyomott a férfi arcára.
- Dehogynem! A világon semmit sem szeretnék
jobban!
- Pompás! Akkor holnap nekilátunk, és áthozzuk a
holmidat. A jelenlegi lakásod a tiéd vagy bérled?
- Az enyém.
- Akkor add el!
- Inkább kiadom - felelte a nő, ám amikor meglátta
Philip borús arcát, gyorsan hozzátette: - De csak mert jó
befektetés, és menedékhely, ahol eléldegélhetek, ha
megunsz.
- Ez sosem fog megtörténni.
- Várjuk ki a végét! Te csak a kis Nonit ismered, nem
pedig Fionát.
- De én Fionát is szeretem!
- Komolyan? Akkor tudatom veled, hogy én a saját
kocsimmal jöttem, és azzal is szeretnék visszamenni.
A férfi arca megint elkomorult.
- Philip, én nem vagyok már Noni. Hivatásom van, és
önálló véleményem. Sem egyiket, sem másikat nem
szeretném feladni.
- Miért, azt hiszed, ezt kívánom?
- Nem is tudom. Talán.
- Pedig én olyannak akarlak, amilyen vagy!
187 / 190
- És biztos vagy benne, hogy nemcsak azt a nőt látod

bennem, aki tegnap este voltam?
Philip bűnbánóan mosolygott.
- Azért azt is látom - ismerte be a férfi, és karjába
zárta Fionát. Aztán szenvedélyesen s egyszersmind
gyengéden és szeretetteljesen megcsókolta. - Szeretlek,
Fiona Kirby - vallotta be végül, és még szorosabban
ölelte a nőt. - Szeretem, hogy önálló, jellemes és
becsvágyó vagy. Szeretem, hogy törekszel a
tökéletességre. És imádom a szépséges testedet. Ám az
érzéki vonzódás csupán egy része annak, amit érzek
irántad. Hiszel nekem?
- Igen, Philip - válaszolta Fiona, és a szíve megtelt
túláradó szeretettel. Felemelte a fejét, és megcsókolta a
férfit.
- És imádom, ha igent mondasz! Ilyenkor úgy érzem,
mindjárt elolvadok a boldogságtól!
Az elkövetkező években Fiona újra és újra igent

mondott. Mint ahogy például öt évvel később is, amikor
Philip ugyanazt a kérdést tette fel neki, mint már
annyiszor, az első gyermekük születése után.
A négyéves Zachary és a kétéves Roberta is részt vett
szüleik egyszerű esküvőjén Balmoral Beachen. Éppúgy
örültek, mint a nagymamájuk és a tanúk: Steve és szép-
séges hitvese, Linda.
188 / 190
Természetesen Owen sem hiányozhatott a

szertartásról. Bár ezúttal nem az Ötcsillagos menyegző
szervezte a nagy eseményt.
- Csodásan áll Fionán ez a fehér ruha! - jegyezte meg
Owen a mellette álló Charlotte-nak,
- Én választottam neki - felelte az örömanya, és
titokzatosan mosolygott.
- Csakugyan? Akkor jó szeme van a menyasszonyi
ruhákhoz! Nem keres véletlenül állást, Mrs. Forsythe?
Charlotte felkacagott.
- Épp eléggé leköt, hogy hetente kétszer én vigyázok
az unokáimra.
- Akik meglehetősen csintalanok. Bár két ilyen
szülőtől, mint Fiona és Philip, nem is csoda. Ugye milyen
nagyszerű párt alkotnak?
- Kétségtelenül.
Nemsokára elérkezett a nagy pillanat. A pap
megköszörülte a torkát.
- Akarod-e, Philip, nőül venni az itt jelenlevő Fionát, és
ígéred-e, hogy szeretni és tisztelni fogod jóban-rosszban,
betegségben, egészségben, amíg a halál el nem választ?
- Igen, akarom! - felelte határozottan a vőlegény, és
kedvesen nézett a menyasszonyára.
Fiona igyekezett viszonozni a mosolyát, de nem
sikerült neki. Annyi évig halogatta ezt a percet, de nem
189 / 190
azért, mert nem akart hozzámenni Philiphez, hanem

mert félt. Az esküvőktől és a fehér ruhától.
- És te, Fiona - folytatta a plébános akarsz-e feleségül
menni Philiphez, és ígéred-e, hogy szeretni és tisztelni
fogod jóban-rosszban, betegségben, egészségben, amíg
a halál el nem választ?
A menyasszony tétovázott, és ízlelgette az elhangzott
szavakat. Egyszerre csak rádöbbent, milyen gyáva volt.
Hosszú éveken keresztül kikosarazta Philipet, és félt kiáll-
ni, és elismerni az emberek előtt, mennyire szereti őt, és
szeretni fogja élete végégig.
De hát mi félnivalója lehetett? Harminchárom évesen
nem volt már babonás. Inkább abban hitt, hogy minden
ember felelős a saját életéért, és irányítania kell a sorsát,
ahelyett hogy hagyja, hogy csak úgy megtörténjenek
vele a dolgok! És hűnek kell lennie önmagához!
Semmire a világon nem vágyott jobban, mint hogy
Philip hitvese legyen. Mire is várna még?
- Igen, akarom! - vallotta be, és sugárzott a
boldogságtól.
Pillantása a férje tekintetével találkozott, egymásra
mosolyogtak, mialatt a pap kimondta a szavakat:
- Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket!
190 / 190

Miranda Lee Különös Nászéjszaka

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Miranda Lee Különös Nászéjszaka

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Miranda Lee

Tíz évvel a válása után Fiona magabiztos

jével kapcsolatos. A férfi nyomban rájön, kivel áll

Fiona irodájának ajtaja hirtelen felpattant, és Owen

a megtiszteltetésben, hogy személyesen is beszélhessek

Úgyis itt az ideje, hiszen már harmincéves, fűzte

hölgy el volt ragadtatva a fényképektől. Felhívta hát Bili

hozod a tudomásomra, hogy már két férjet „elfo-

- Nem kellene félrevezetni a hölgyet, Fiona! -

körül finoman kifestett arcát. Aztán végigjártatta tekin-

tőle többet, mint amennyit adni képes. Talán a két

- Sajnálom, hogy így gondolod, Owen! - sóhajtotta

det a cégünkével együtt. Véleményem szerint fogadd el

akar elvenni? - kavarogtak a nő fejében az egyre

- Igazad van - ismerte el a nő. - De majd legközelebb.

ezen a napon. Bár a vőlegény amúgy sem lakik már

Fiona leparkolt a kisváros határában az út szélén, és

nadrágkosztümjével. A sminkkel is igen csínján bánt;

nagy, tetszetős ház György-stílusú homlokzatával egy

Emellett ügyes pólójátékos és a borfajták kitűnő ismerője

majd kiugrott a szíve a helyéből, és csaknem rosszul lett

menyére. Sőt elismerően és jó szándékkal, majdhogy-

Charlotte, még mielőtt a fiatal nő felocsúdhatott volna

Vagyis a könyveket is a borítójuk után ítéled meg,

Mint a lassított felvételen, úgy nyílt ki a kocsiajtó, és

- De jó, hogy látlak! Remélem, nem hajtottál túl

érkezett, és ő szervezi az esküvődet, mint ahogy ezt

- Ó, igen! Ahogy Fionát megláttam, rögtön tudtam,

édesanyja kért fel erre a feladatra, nem pedig én

- Philip! - szakította félbe szigorúan az asszony a fiát,

legellenállhatatlanabb és legelragadóbb kislány a

- Kimegyünk Fionával a teraszra - közölte Philip.

megmozgatta az ember minden érzékszervét, és vágyat

- Szent ég! - egyenesedett fel a székében Fiona. - Ezek

neki, hogy az esküvőd szervezésével bízza meg inkább a

Fiona tiltakozni akart, de meggondolta magát. Úgysem

ki vagy valójában. Corinne semmit sem sejt róla, anyám

- Természetesen kíváncsi lennék arra, mi vezetett el

Békességben váltunk el egymástól. Azóta már született

hallgatnia másokat, még az ártatlanokat is. Sokszor

várostól. Önnek pedig nyilvánvalóan van irodája a

indonéziai utat, mielőtt még Philip megkérte volna a

- Nem, csak a barátomat, Mark Fenmore-t

nem házasodik, és végleg el nem tűnik az életéből, ő is

- Szép menyasszony lesz belőle - csengett lágyan

Fiona erre igyekezett az arcára varázsolni egy

látta a férfi fájdalommal teljes ábrázatát sem, amint volt

férfi megragadta a vállánál fogva, és visszanyomta a he-

- Még mindig nagyon sápadt, angyalom! Nem szeretné,

soha nem ítélte el őt. Nem érdemelt ilyen gyötrelmes ha-

- Muszáj? - firtatta elkínzottan Fiona. - Én úgy

- Kétlem. Mi nem korlátozzuk egymást semmiben,

- Akkor holnap tizenkettőkor az irodádban! - Azzal

Fiona úgy megrémült, hogy cigányútra ment a falat.

jelentette, hogy túl sokat várt el tőle, és folyton befo-

Sajnálom, hogy nem voltam kedves hozzá annak idején,

fiam óhajait lesi. Ezért is járnak ilyen rövid ideig jegyben.

- Igen, október utolsó vasárnapja. Corinne azon a

- Majd én holnap elkísérem a menyasszonyt, Charlotte

Fiona bezárta a háza ajtaját, és felkapcsolta a fűtést,

vonzódott hozzá, pedig nem akarta. Nem szerette már

Vajon milyen lehet Philip menyasszonya? Biztosan

hanem fogadjam el a megbízást. Aztán pedig úgy

- Ez csupán formaság! Te rendelkezel a legjobb