Ann Major

Végre egy férfi!

Egy pillantás a fotóra, és Ted máris meg van győződve arról, hogy a képen látható csöppség az ő
elveszettnek hitt kislánya. De ki lehet a mellette álló nő? Abban egészen biztos, hogy nem a feleségét
látja. Amikor kiderül, hogy a kép Jessicát, az eltűnt asszony ikertestvérét ábrázolja, Ted elhatározza,
hogy azonnal felkeresi a vonzó idegent. Nem telik bele sok idő, és fájdalmaira gyógyírt talál...
 ELŐHANG

A nap lassan leereszkedett a hatalmas hegylánc mögé. A sivatagi hőséget hozó szél is
lecsendesedett. Még egy félóra, és teljesen elül ez a pokoli, nyugati szél.
A kétmotoros repülőgép pilótájának vörösre mart szeme fáradtan csillogott. A botkormánynál
töltött hosszú órák minden tagját elgyötörték. Úgy érezte magát, mint akit kerékbe törtek. A hőség
minden erejét kiszívta.
Fölötte az ég, az egész látóhatár izzani látszott. A képtelen alakú csúcsok és hegygerincek
mélyrózsaszín, lila és bíborvörös színben tündököltek. Amint beáll a sötétség, előmerészkednek
barlangjaikból és odvaikból az éjszaka teremtményei - a ragadozók és az áldozataik.
A nappali forróságban mozdulatlan volt itt minden. Egyetlen élőlény sem dacolt a nap
könyörtelenül perzselő sugaraival - csak a fehér ember. A repülőgép északnak tartott. A pilóta mélyre
lenyomta a gépet, túlságosan is mélyre. Amikor átrepült a Jackson-fennsík északi nyúlványa fölött, a
beépített Geiger-számláló mintha megbolondult volna. A műszer olyan szokatlanul nagy sugárzást
jelzett, hogy a pilótaülésen ülő férfi szíve hevesen kalapálni kezdett.
Nagy ívben visszakanyarodott, és körözni kezdett. A keze remegett. Ott hatalmas uránlelőhelynek
kell lennie. Különben mitől bolondult volna meg úgy a Geiger-számláló?
A pilóta lenézett. Odalent több millió hektár sziklás, vérvörös pusztaság terült el. Örök, érintetlen
törmelék, mely az őskorban mállott le a hegységről. Több millió tonna, képtelen alakzatokban
felhalmozott szikla. és itt az ördög játszótere alatt valahol uránnak kell rejtőznie. Alig várta, hogy
beszámolhasson Noelle-nek a felfedezéséről. Ha a nő megtudja, mit talált itt, az teljesen
megváltoztathatja majd a viszonyukat. és nem úgy fog vele bánni, mint egy kisfiúval, hanem férfiként
kezeli. Igaz, már nem volt az övék ez a hatalmas kiterjedésű pokol - a testvére könnyelműen túladott
rajta -, de ez a tény semmivel sem csökkentette a lelkesedését. Mindenképpen visszaszerzi ezt a
területet! Futólag megjelent előtte Ted Jackson, a vidék mostani tulajdonosa. ő volt a legkeményebb és
legelismertebb ember a környéken. Jacksont, a feleségét meg a gyerekét - mindnyájukat el kell
távolítania innét!
A pilóta feljebb emelkedett. Hirtelen egy magas, éles szikla bukkant föl előtte szinte a semmiből.
Izgalmában nem figyelte a magasságmérőt.
Meredek ívben rántotta vissza a botkormányt, hogy magasba emelje a kétmotorost. A gép azonban
nem engedelmeskedett.
Urán!
Nem csapódhat neki ennek az átkozott hegynek! Főleg most nem!
A szikla feltartóztathatatlanul rohant felé. Még sohanem látta az életet ilyen csodálatosnak. És soha
ilyen kegyetlennek.
Mint egy elszabadult léggömb, a gép irányíthatatlanul bukdácsolt a levegőben.
Élete utolsó pillanataiban régi szokása szerint megint csak azon töprengett, miért üldözi a
balszerencse mindig. Amint elcsípte a boldogság egy kis foszlányát, rögtön minden rosszra fordult
megint.
Noelle'. Ó.Noelle...!
A kétmotoros repülőgép szétzúzódott a sziklafalon.

1. FEJEZET

- Nem ez az a fickó, aki...?

- Nem is tudom, ez a szakáll...
- De mégis, igazad van, ő az. Biztos vagyok benne! Jackson, az az elvetemült gyilkos.
Az asszonyok éles hangon, felháborodottan beszélgettek, és egy csöppet sem zavartatták magukat.
Szavaik úgy hatottak Ted Jacksonra, mintha megannyi apró tüskét szúrnának a bőre alá. Egy pillanatra
elöntötte a bánat, de hamarosan dühödt elkeseredés váltotta föl benne a szomorúságot.
Mindenki őt figyelte, ahogy agyonmosott farmerjában és khakiszínű ingében a liftajtó közelében
ácsorgott. A napsütés barnára égette a bőrét, és kifakította a haját. Bőrkalapját a markában szorongatta,
és félrehúzódva várt a liftre.
 Nem volt szokatlan, hogy rögtön feltűnést keltett, amint belépett valahova. A nők mindig
fölfigyeltek rá. Még most is, hogy szakállt növesztett.
Arca kemény kifejezést öltött. Kissé lehajtotta a fejét, egy aranyszőke hajtincs a homlokába hullott.
Selymes, göndör haja furcsán elütött napbarnította bőrétől. Egyszerűen nem illett a szigorú
arcvonásaihoz, melyek könyörtelen, vad és veszélyes ember benyomását keltették.
Rendkívüli érzékiség áradt belőle, és még valami megmagyarázhatatlan erő, aminek egyetlen nő
sem tudott ellenállni.
Régebben előnyösnek tartotta ezt a tulajdonságát, de az elmúlt évben már inkább átoknak tűnt. Hát
nem volt elég, hogy tönkretették a legelői kerítését, leöldösték a marháit, kilesték és megtámadták a
hajcsárait, hogy elhajtották az állatait?
Feleségének tavaly ilyenkor elege lett az egészből. Egyetlen lányával, Lizzie-vel együtt elhagyta őt.
Igaz, egyszer még visszajött, de csak azért, hogy ellopja a pénzét. Azután újra eltűnt.
A lányát szerette, a feleségét viszont ki nem állhatta.
Nem sokkal távozásuk után az a híreszteléskapott szárnyra, hogy megölte mindkettőjüket. Ez
persze nem volt igaz. Kétségbeesetten próbálta kideríteni, hol rejtőzködhetnek.
A lift mellett álldogáló nők csodálattal vegyes borzongással méregették.
A fejébe tolult a vér, amikor megpróbálta állni a tekintetüket. Mosolyt erőltetett az arcára, és
odalépett hozzájuk.
Talán előfordult már közülük is valakivel, hogy olyan tettel gyanúsították, amit nem követett el.
Ted megállt a lift melletti lépcső előtt, barna ujjait a szemöldökéhez emelte, és száraz hangon
valami köszönésfélét mormogott:
- Jó napot, hölgyeim!
A köszöntés Ausztráliára vallott, a kézmozdulat azonban Texasra. Valószínűleg az erőltetett
mosoly lehetett az oka, hogy az asszonyok félelmükben a lélegzetüket is visszatartották.
- Kitalálta, miről beszéltünk - kuncogott egyikük ijedten.
A férfi kényszeredetten tovább mosolyogott. Hát sohasem lesz vége ennek az átkozott
rémálomnak? Azért jött Ausztráliába, hogy végre önálló életet élhessen. Otthon, Texasban már egy
ideje rosszul érezte magát. Nem tetszett neki, ahogy a bátyja, Jeff a dolgokat irányította.
Ted azon töprengett, minek is hozta ide magával a feleségét, Deirdre-t. Azért, hogy megnehezítse
az életét? Legfőbb ideje lenne mindent eladni, összecsomagolni a holmiját, és visszamenni Texasba.
Még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy megint Jeff fog parancsolgatni neki.
Úgy érezte, az asszonyok tekintete a hátába fúródik.
- Azt beszélik, az amerikai megölte a feleségét. Valószínűleg a kisgyereket is. Kint történt, a Great-
Barrier szirt környéki elhagyatott szigetek egyikén. A múlt héten írt az esetről az Australian is.
- Szörnyű!
- Még csak el sem ítélhetik, mert a holttestek nem kerültek elő.
- Szegény asszony! Rengeteg a cápa azon a környéken. Nem is fogják megtalálni egyiküket sem.
Nyomtalanul eltűntek. Egyébként nem is néz ki olyan szörnyetegnek ez az ember, nem gondoljátok?
Ted úgy döntött, inkább nem várja meg a liftet. Nekiiramodott a lépcsőnek, és egészen a nyolcadik
emeletig rohant. Úgy hajszolta magát, hogy majd kiszakadt a tüdeje.
Zihálva állt meg, a falnak támaszkodott, és remegő kézzel a hajába túrt. Elővett egy cigarettát,
rágyújtott, és mélyen leszívta a füstöt. így azonban még jobban fájt a tüdeje.
Nem kellene dohányoznom, gondolta, és elnyomta a csikket.
Mindig is különc volt, egyáltalán nem érdekelte, mit beszélnek róla az emberek.
Biztos jó oka lehetett Iannak, hogy rábírta, hagyja ott a birtokát, és repüljön ide Brisbane-be.
Minél többször jött ide, annál rosszabbul viselte, hogy az emberek megbámulják és összesúgnak a
háta mögött. Éppen úgy, mint most a lift előtt is, ahol a szemébe mondták, hogy megölte a feleségét és
a lányát.
El akarják üldözni innen, ahol nyolc évig végre otthon érezte magát? Mintha csak egy ujjal is
bántani tudna egy nőt vagy egy kisgyereket! És éppen az ő Lizzie-jét...
Barátai sorra elfordultak tőle. Még az ügyvédje, Ian is megvolt győződve arról, hogy megölte
Deirdre-t. Ian szüntelenül unszolta, hogy adja el mindenét, és hagyja itt Ausztráliát.
Ted felért a legfelső emeletre, és a folyosó végére ment Ian irodájához.
A fogadószobában a titkárnő éppen vakítóan fehér haját fésülgette. Barbie babára emlékeztető
szépsége a legtöbb férfit felizgatta.
 Amikor Ted el akart menni mellette, kiejtette kezéből a hajkefét, és tágra meredt szemmel,
izgatottan felugrott. A férfi keze már az irodaajtó kilincsén volt.
- Várjon! Nem mehet be, Jackson úr!
A férfi félreállt, mert a titkárnő majdnem nekirohant. A nő vörös körmei kis híján megsebezték. A
barna birkaszemek félénken néztek rá. Amikor a titkárnő ijedten hátrahőkölt, Ted keserűen
elvigyorodott:
- Csak nem akarod megakadályozni, édes?
A titkárnő úgy nézett ki, mint aki a következő pillanatban eszelősen sikoltozni kezd. A férfi
kemény vonásai kissé meglágyultak.
- Miért nem ülsz vissza az íróasztalodhoz, drágám, és keresel magadnak valami munkát? - Ezzel
kinyitotta az ajtót.
Az ügyvéd irodája nagyvonalúan volt berendezve. Bizalmat és nyugalmat árasztó szigetnek tűnt,
elzárva a világ többi részétől. Január volt, és ebben az évszakban a forrón izzó ausztráliai nap elevenen
megsütötte azokat, akik az utcára merészkedtek. A szobában viszont klímaberendezés működött, és
olyan hűvös volt, hogy Ted megborzongott. A vastag, értékes szőnyegen egy mahagóni íróasztalhoz
lépett.
Ian az egyik leggazdagabb embernek számított Qeenslandben. Teddel ellentétben az ügyvéd a
semmiből küzdötte föl magát. Sikerének titka nem volt más, mint hihetetlen kapzsisága és becsvágya.
Egy farmon nőtt fel, apja lovász volt, anyja birkapásztor.
Hatévesen már jobban kiigazodott a természetben, mint a hasonló korú bennszülött gyerekek,
vagyis az abok, ahogy az ausztráliai őslakók leszármazottait nevezték. Amikor tízéves volt, amerikai
részvényesek vették meg a farmot, és Ian családja egyszer csak Brisbane szegénynegyedében találta
magát. Még negyvenedik életévét sem töltötte be, de már befutott embernek számított.
Az egyik falon Queensland és az északi területek térképe lógott. Ian ezen színessel jelölte be a saját
birtokait - vagy négyszázezer hektárt. Jelentős hasznot hajtottak neki só- és ércbányái, valamint a
szarvasmarha-tenyésztés és a gyapottermesztés is. „Mondd meg, hol fekszik, s én azonnal
megvásárolom!" - ez volt a jelmondata.
Ő volt Queensland legjobb ügyvédje, és bár erősen vonzódott a felső tízezerhez, szívében mégis az
utca embere maradt. Egyike volt azoknak, akikkel Ted elsőként kötött barátságot, amikor megérkezett
Ausztráliába. Ian kezelte a családi vagyon Tedre eső részét.
A férfi egy szempillantás alatt megállapította, hogy Ian birtokai már megint gyarapodtak. Annál
jobban bántotta a saját szerencsétlensége.
A hamutartóban egy szivar izzott. Ian telefonált, szűkszavú utasításokat vakkantott a kagylóba.
Mindig fukarul bánt a szavakkal. Valami fékezhetetlen elszántság és vad erő sugárzott belőle, mint
egy birkózóbajnokból.
Sűrű szemöldöke volt, szemében értelem csillogott, haja idő előtt őszülni kezdett. Éber pillantást
vetett a látogatójára, hirtelen befejezte a telefonbeszélgetést, és lecsapta a kagylót.
- Remélem, nem valami semmiség miatt bolondítottál ide, Ian!
Ian legalább olyan hűvösnek és higgadtnak látszott, mint amennyire izgatott volt az ügyfele. Az
ügyvéd felvette a szivarját, és sűrű füstfelhőket eregetett.
- Hát persze, hogy nem - felelte vontatottan. - Foglalj helyet, máris elmondom, hogy miért
kérettelek ide. Kávét?
„Kávét?" - a kérdés mérhetetlenül felingerelte Tedet.
- Az ördögbe is, nem kávézni jöttem! - vetette magát az íróasztal előtt álló bőrfotelbe. - Tehát.,..?
- Előbb nyugodj meg, Jackson!
Már hogy tudna megnyugodni? Sohasem érezte jól magát falak közé zártan, idegen emberek
között; a városok levegője fojtogatta. Tudni akarta végre, miért kérte az ügyvéd, hogy iderepüljön.
- Azt hiszem, sokkal nyugodtabb lehetnél - folytatta Ian -, ha végre elszánnád magad arra, hogy
felszámold a birtokot.
- Szó sincs elszánásról! Kénytelen vagyok eladni. Szavamra, nem szívesen teszem, de ami ott kint
zajlik, az már nem marhatenyésztés, hanem háború. Az embereim tetőtől talpig fel vannak
fegyverezve. Egyikünk sem merészkedhet ki egyedül. Átkozottul szeretném már tudni, ki ellen is
harcolunk tulajdonképpen. A támadók a semmiből bukkannak elő, és mindig pont akkor, amikor a
legkevésbé számít rájuk az ember.
Ted nagy levegőt vett.
 - Egyik héten szétrombolják a kerítést, a másikon levegőbe röpítik az olajkutakat. Nem mintha a
szomszédainknak jobb sorsuk lenne. És ez az, ami nagyon gyanús! Elhullanak az állataim, de
ahányszor csak el akarom hajtatni a marhákat, mindig rajtaütnek a szállítmányon. Hónapok óta egy
csepp eső sem esett, és három éve veszteséget veszteségre halmozok. Több száz kilométernyi repülőút
van a hátam mögött, nagy élmény, mondhatom! Nem látni mást, csak kiszáradt földeket, felperzselt
bozótot és pusztuló marhacsordákat. Te pedig azt mondod, hogy előbb csillapodjak le!
- Tehát nem javult a helyzet odakint.
- Javult? Egy fenét! Amióta szándékosan megrongálták Holt Martin repülőgépét...
Ian kezével végigsimított szürkülő, göndör haján.
- Tehát azt hiszed, hogy szándékos volt? Ted arca elkomorult.
- Ki tudná megmondani? A fiúk az erdei rendőrségtől fáradságot nem kímélve elég sokáig kutattak
a roncsok között, mielőtt eljöttek volna hozzánk megírni a jelentésüket. Azóta nem lehet hallani a
dologról. Akkoriban még eszembe sem jutott, hogy szándékos rongálásról lett volna szó, de azóta úgy
gondolom, hogy ez az egész rémálom akkor kezdődött, amikor a repülőgép lezuhant.
Megvakarta az állát.
- A fiatal Holt Martin szegény, ártatlan fickó volt. Földtantudósnak mondta magát,, és mindig pont
ott körözött a gépével valamiféle ásvány után kutatva, ahol semmi keresnivalója sem volt. Különben
nem is talált soha semmit. Talán maga sem tudta, mit keresett.
- És fogalmad sincs, ki lehet a felelős ezekért a gaztettekért?
- Sejteni sejtem, de még nincs bizonyítékom. Nem hiszek senkinek sem a Martin családban, még
Noelle-nek, annak az amerikai unokahúgnak sem.
- Mióta csak ismerlek, különös viszonyban állsz a nőkkel, Jackson.
- Mert elég bolond voltam ahhoz, hogy elvegyek egyet feleségül. Valahogy még csak megvoltunk
Déirdre-rel, amíg Noelle meg nem jelent. Attól a naptól kezdve viszont elvitte az ördög a jószomszédi
viszonyt. Odakint megszoktuk, hogy segítünk egymásnak. De a keserves mindenit, ha egyszer
megindul a civakodás a birtokhatárokon, oda a kölcsönös bizalom! Ugyan minek is beszélek erről
ennyit? Nem azért jöttem, hogy a régi gondjaimon rágódjunk.
- Nos, azért kérettelek ide, mert örvendetes híreim vannak a, számodra -húzta a száját még
szélesebb mosolyra Ian. - Egyik emberem megtalálta Deirdre-t.
Ted felugrott, és áthajolt Ian íróasztala fölött. Egy csapásra megfeledkezett az őt éjjel-nappal
gyötrő gondokról a Martin-családról és az aszályról.
Félelmében elszorult a torka. Hirtelen elviselhetetlenül fojtogatónak érezte a cigarettafüstöt.
- Micsoda...? - nyögte krákogva. - Deirdre holttestéről beszélsz? Hol bukkantak rá? Borzalmasan
nézhet ki. Lizzie... - Alig merte kiejteni száján a lánya nevét.
Ian is előrehajolt. Arcvonásai változatlanok maradtak, csak a tekintete villogott nyugtalanul.
- Nem a holttestét, te őrült! Őt magát! -Azzal megragadta Ted karját, és vasmarokkal megszorította.
- Életben van! És a gyereked is.
- Él...
Mintha villám csapott volna Tedbe. Fel sem tudta fogni hirtelen, amit hallott. Sohasem kívánta
Deirdre halálát, de nem is akart többé együtt élni vele. Lizzie azonban nagyon hiányzott neki.
Deirdre nem tűnt volna el Ausztráliából a megtakarított pénzük nélkül. Legalábbis önként nem.
Márpedig a pénzt egy szép napon megtalálták a hétvégi házukban.
A férfit újra hatalmába kerítették a tavalyi rémes események emlékei. Az erdei rendőrség érte jött,
és arra a szigetre vitték, ahol a hétvégi házuk állt. Még mindig nem tudott nyugodtan gondolni a
látottakra. Felesége bőröndje félig nyitva feküdt a szétdúlt ágyon. Ruhái szét voltak dobálva az
ágyterítőn és a karosszéken.
Deirdre mindig nagyon rendes és ápolt volt, kivéve amikor utazni készült. Akkor mindent a feje
tetejére állított. A rendőrök közölték Teddel, hogy Deirdre valószínűleg vízbe fulladt.
Még most is hallani vélte a hullámverés moraját, orrában pedig érezte a tenger sós illatát. Arra is
emlékezett, hogy kezébe vette a felesége levendula színű blúzát, és még érezte rajta Deirdre illatát. Ezt
a ruhát viselte akkor is, amikor utoljára találkoztak.
Három nappal azelőtt történhetett. Egy délután visszajött, úgy tűnt, azért, hogy megbeszéljék a
közös gondokat, és hogy elárulja, hol rejtőzik Lizzie.
 De ebből nem lett semmi. Viszont ellopott hetvenötezer dollárt a páncélszekrényből, és
magánrepülőjével kereket oldott. Brisbane-ben aztán a bankszámlájáról is elvitte a pénzt. Míg
arendőrök érte nem jöttek, fogalma sem volt arról, hova tűnhetett a felesége.
Eszébe jutott, milyen tanácstalanul ácsorgott Deirdre nyitott bőröndje mellett, mintha csak azt
várná, hogy az asszony valamelyik pillanatban mégis belép a szobába. Valami kimondhatatlan
ürességet érzett magában, és lassanként megértette, hogy Deirdre nem jön vissza soha többé. így is
történt. A gyermekének szintén nyoma veszett.
A rendőrség nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy az asszony egyedül indult neki a tengernek
búvárfelszerelésével. Vagy legalábbis valaki ezt a látszatot akarta kelteni.
Amikor azonban megtalálták a bőröndben a készpénzt, minden gyanú azonnal a rászedett férjre
terelődött.
Ted nem tudott válaszolni a rendőrök kérdésére, hogy miért hozta a felesége ezt a rengeteg pénzt a
szigetre, ahol semmit sem lehetett kezdeni vele. Nem is sejtette, hol tartózkodhatott Deirdre addig,
amíg be nem költözött a hétvégi házba.
Alibije pedig nem volt.
A rendőrség talált néhány apróságot a tengerparton, ami a felesége búvárfelszereléséhez
tartozhatott. A sárga oxigénpalack letört darabkája és a fekete búvárruha kisodródott foszlánya
azonban másoktól is származhatott volna.
Deirdre Lizzie-vel együtt nyomtalanul eltűnt.
Ezután Lizzie-ről kezdtek faggatózni. Hol van most? Csak annyit tudott felelni, hogy sejtelme sincs
róla, valószínűleg Deirdre vitte magával.
- Tudjuk, hogy nem éltek jól a feleségével, Jackson úr. Nem titok előttünk, hogy gyűlölte őt.
Az a szó, hogy „gyűlölet", tulajdonképpen semmit sem fejezett ki a felesége iránti érzelmeiből.
- Tehát azt állítja, hogy a felesége magával vitte a lányát. A pénzét pedig ellopta. Követte ide?
Maga ölte meg?
Ted több nyomozót is megbízott Lizzie keresésével. Miután a nyomozás nem járt eredménnyel, a
férfi visszavonult a birtokára, és majdnem egy teljes esztendeig emésztette magát teljes magányban.
Néha szinte örült, ha a birtokot megtámadták. Ez legalább egy kis időre elvonta a figyelmét arról, ami
állandóan foglalkoztatta: mi történhetett Lizzie-vel.
ez Lehetetlen, hogy Deirdre még él - suttogta rekedten Ted. Kizárt dolog, hogy újra együtt éljen
vele. Végre lezáródott életének ez a szakasza, és ami azt illeti, egyszersmind az összes többi nővel is
végzett. Ian feszülten figyelte, arca furcsán eltorzult.
- Tehát nem hiszed, hogy visszatérhet hozzád?
- Nem. Ez valami ördögi trükk. Csak hazugság lehet.
- Nem csalás. A fenébe is, örülhetnél, hogy újra felbukkant, öregem! Legalább nem kell többet
magányosan bujkálnod odakint a birtokon, és ezt az átkozott szakállt is levakarhatod végre magadról.
Ian néhány fényképet terített szét Ted előtt.
- Tegnap készítette ezeket a megbízottam.
Ted némán meredt a képeken látható gyönyörű nőre. A fényképeket egy strandon készítették, a
háttérben trópusi esőerdő húzódott. Ha nem Deirdre-t látta rajtuk, akkor a hasonmását.
Sötét szemétől eltekintve olyannak tűnt, mint egy északi istennő. Magas, karcsú termete csípőben
és mellben nőiesen telt volt. Víztől csillogó, hosszú, szőke haja fejéhez és törékeny vállához tapadt.
Napfényben aranyló bőre ezernyi vízcsepptől ragyogott.
Fekete, egyrészes fürdőruhája rásimult csodálatos alakjára. Egy kislányt tartott a karjában, aki
ugyancsak vizes volt, és valami miatt ijedten nézett maga elé. Lizzie...
Deirdre nagyon ritkán, és akkor is csak kelletlenül foglalkozott a lányával. Minden fontosabb volt
neki a gyerekénél.
- Ó, Lizzie... - sóhajtott fel Ted. Keze remegni kezdett. Most értette meg, hogy a lánya életben van.
„Lizzie"! Akarjában szerette volna tartani a kicsit, mint az a nő aképen. Szívesen megsimogatta
volna puha, vörös, göndör haját, és órákig elhallgatta volna gyerekes, felszabadult kacagását. Mit nem
adna érte, ha legalább a sírását hallhatná még egyszer, tán még a szokásos dühkitöréseinek is örülni
tudna. Ezt a rossz tulajdonságát a kislány tőle, az apjától örökölte,
A fényképen Lizzie világító, rézvörös haja a régi volt, de a külsején rögtön felfedezte, hogy a
kislány sokat nőtt az elmúlt egy év alatt, pontosan úgy nézett ki, mint egy hatéves gyermek. Haja is
hosszabb lett, és a fürtöket bíborvörös szalaggal kötötték fel. Nagyon szeretett mindent, ami
bíborvörös volt. Villámcsapásként hasított a férfi tudatába, milyen hosszú is lehetett a kislányának ez
az egy év. Emlékszik-e még rá egyáltalán?
Ted alaposabban megnézte a képeket. Az egyiken a nő úgy hajolt Lizzie fölé, mintha a kislány
sebes lábujját vizsgálná.
A gyerek bizalom teljes pillantása mélyen felkavarta Tedet.
Jessica...
A név megbolygatott benne valamit, és most még kényelmetlenebbül érezte magát.
Jessicára gondolt, Deirdre ikertestvérére.
Nem engedheti, hogy azok a csalóka érzelmek, amelyeket Jessica annak idején ébresztett benne
újra feléledjenek.
És ez az asszony kerítette hatalmába a lányát! Több mint egy évig távol tartotta tőle Lizzie-t.
A legutolsó képen Lizzie egyedül volt. Ted olyan sokáig meredt a képre, hogy a körvonalak végül
teljesen elmosódtak a szeme előtt. Határtalanul megkönnyebbült a tudattól, hogy Lizzie életben van.
- Felfoghatatlan - suttogta Ted rekedten. - Tényleg hihetetlen... Lizzie...Deirdre...
- Tehát szerinted is Deirdre-t találták meg? Ted nem nézett fel.
- Ki más lehetne?
Ian tekintete úgy szegeződött rá, mint egy vizsgálóbíróé. - Nagyon különös ez az egész. Telefonon
egy nő jelentkezett a titkárnőmnél, és azt mondta, hogy biztosan érdekelné az egyik ügyfelemet, Ted
Jacksont az, amiről beszélni szeretne vele. Amerikai lehetett, tudod, az a felelősségtudattal áthatott
fajta, és pokolian rámenős volt. Ismered ezeket, mindig az érdeklődés középpontjába akarnak kerülni,
függetlenül attól, hogy éppen hol jelennek meg. Mindenképpen velem akart beszélni személyesen.
Tehát tényleg Jessica Bancroft volt az. Nyilván befejezte nemes küldetését, és megint bele akart
avatkozni az életébe.
Ted lehorgasztotta a fejét. Már az is megőrjítette, ha csak rágondolt Jessicára.
De nála van Lizzie! És a képek azt bizonyították, hogy ragyogóan megértik egymást. Az apa most
egy pillanatra úgy nézett a kislányra, mintha a bíborvörös fürdőruhás kisgyerek áruló lenne.
Rögtön ezután pillantása újra az aranyszőke asszonyra esett, de nagy hibának bizonyult, mert nem
tudta többé levenni tekintetét a csodálatos melleiről, melyeket alig takart a feszes fürdőruha.
Azok a mellek! Legyenek átkozottak! Túlságosan is gyönyörűek. Gyengéje volt a formás női test,
de be kellett vallania, hogy nem csak Jessicáé volt rá ilyen hatással. Ráadásul hiába tiltakozott ellene,
kellemes bizsergés töltötte el, ha arra az éjszakára gondolt, melynek később még az, emlékét is
megpróbálta kitörölni az életéből.
Varázslatos éjszaka volt az ott Austinban. A mezőt betöltötte a narancsfák illata, a kis tó enyhe
hullámain visszatükröződött a hold fénye. Ezt a kéjes gyötrelemmel teli, rendkívüli éjszakát
egyszerűen nem lehetett elfelejteni.
Túl szépek voltak a Jessica Bancrofttal együtt töltött órák ahhoz, hogy ne éljenek elevenen az
emlékezetében.
Ki gondolhatta volna, hogy egy olyan önzetlen, egyszerű lány, mint Jessica, valójában rendkívül
érzéki teremtés? Féktelen szenvedélye teljesen megzavarta Tedet.
Azzal csapta be, hogy az ikertestvérének, Deirdre-nek adta ki magát. Ezt sohasem bocsátotta meg
neki.
Ted a homlokát ráncolta, amikor Ian folytatta:
- Ez a nő azt követelte tőlem, hogy jelenjek meg egy meghatározott helyen. Ott kapok majd
valamit, ami érdekelni fog. Természetesen arra gondoltam, hogy csak blöff az egész, de mindenesetre
odaküldtem valakit. Az emberem ezekkel a képekkel jött vissza.
Ted visszaroskadt a karosszékbe, mintha megbénította volna ez a megrázkódtatás. Elsápadt, szinte
belebetegedett a hallottakba. Rémesen kalapált a szíve, homlokán hideg veríték gyöngyözött. Talán a
szoba hűvös levegőjétől érezte ilyen rosszul magát? Vagy a gyilkos, emésztő haragtól, amely
elfogta,'ha a feleségére vagy Jessicára gondolt?
- Hol készültek ezek a felvételek?
- Szerintem jobb, ha nem mész"oda - felelte Ian hűvösen. - Legalábbis mostaniban nem. Előbb...
előbb megkell nyugodnod, és össze kell szedned magad egy kicsit. Téglavörös a fejed.
Ted tüsszentett egyet. Egész teste megrázkódott, és ettől furcsa mód a feszültség is oldódott egy
kissé.
 - Végül is a... eh... a feleségem, a fenébe is! Pokollá tette az életemet, és te erre nagy komolyan azt
tanácsolod, hogy ne keressem fel! Puszta kézzel fojtom meg, meglásd, meg is teszem!
Ted menni készült, de nem tudta fékezni magát.
- Mindjárt te is erre a sorsra jutsz, ha nem mondod meg azonnal, hol találom meg.
- Vegyük úgy, hogy mint az ügyvéded, nem hallottam semmit. Azt tanácsolom, ne terjeszd, amit
most mondtál.
- Rendben, rendben. De te csak az ügyvédem vagy, nem a gyámom!
Egyedül én felelek az életemért.
- Egy ujjal sem nyúlhatsz hozzá!
- Hol bujkál? Ian tétovázott.
- Talán nem is akar látni.
Ted úgy érezte, itt a nagy lehetőség. Jessica Bancroft valószínűleg nem azért jött Ausztráliába,
hogy ellássa egy gyermek sebes lábujját.
- Biztosan ő maga hívott fel! Ian hűvösen felpillantott.
- Hát éppen ez az, amit nem értek. Miért éppen engem hívott..., és nem téged?
- Ian, könyörgök! A markában tartja Lizzie-t! Hát nincs benned egy szemernyi érzés sem? - nézett
Ted keserűen a falon lógó, beszínezett térképre. - Hát így eluralkodott rajtad a kapzsiság?
Ian arcán hideg mosoly jelent meg.
- Ne felejtsd el, hogy mit éltem át gyerekkoromban. A piszkos amerikaiak elvették az otthonunkat,
és az egész családom az utcára került. Akkor tanultam meg uralkodni az érzéseim felett, ahelyett, hogy
játszadoznék velük. Olyan asszonyt vettem feleségül, aki jól érzi magát otthon, és aki megértette, hogy
itt a férfiak parancsolnak. Tudja, hova tartozik, pontosan úgy, mint én. Ellenben te... a világ legszebb
asszonyát kaptad meg, egy istennőt, akit a legnagyobb csodálat és tisztelet illet meg. Te azonban ezt a
nőt elevenen eltemetted abban az istenverte sivatagban.
Aztán elkezdődtek azok az átkozott támadások és áskálódások. Nem róhatod fel neki, hogy elege
lett az egészből.
- Ha még egyszer választhatnék, futva menekülnék, csak ne kelljen magam egy ilyen nővel
összeadnom.
Egy pillanatra mindkét férfi a fényképen látható nőre nézett. Hirtelen elkapták a tekintetüket, és
zavartan elfordultak, mint akiket valamin rajtakaptak,
- Azon tűnődöm... - kezdte Ian állát összekulcsolt kezén nyugtatva. Ez nála a feszült gondolkodás
jele volt.
- Mondd már meg végre, hogy hol bujkálnak, Ian! Mi lesz, ha még egyszer eltűnik Lizzie-vel
együtt?
A világon számtalan olyan búvóhely létezett, ahol Dr. Jessica Bancrof-tot nem lehetett megtalálni.
- A szigeten vannak - felelte Ian.
- Micsoda...?
- A hétvégi házban laknak egyedül.
- Megőrült, hogy pont odamentek?
- Úgy néz ki, ő lesz a végzeted -jegyezte meg Ian vidáman.
A végzet asszonyát játszani, pontosan ezt a sportot űzte a legszívesebben.
- Ott kerestem volna őket legkevésbé - mondta Ted.
- Éppen olyan őrült vagy, mint az a nő, ha most odamerészkedsz. Mi lesz a birtokoddal, amíg te
nem vagy otthon?
- Kirk Mackay, a sógorom majd intézkedik helyettem. Nem ismerek mást, akiben megbízhatnék.
- Inkább semleges területen kellene találkoznotok, hogy elkerüljétek a kellemetlen helyzeteket.
Ted jeges tekintete még egyszer végigsiklott a legfelső képen látható karcsú, barna bőrű asszony
testén. Eszébe jutott, milyen szenvedélyesen ölelkeztek azon az éjszakán. Féktelen haragja ellenére
sem tudott szabadulni a minduntalan rátörő emlékektől.
Szinte érezte meztelen bőrén a lány feszes, rózsaszínű mellbimbóit. De nem csak a mellei voltak
csodálatosak! Kedvesen és gyöngéden bánt vele, forró teste pedig kielégítette sóvárgó vágyait. Olyan
odaadóan és olyan kedvesen viselkedett - akkor, egyszer, egyetlenegyszer. Olyan könnyed
természetességgel adta oda magát!- Annál nehezebb volt ezt az élményt elfelejteni;
Hiszen szerette, és azt hitte, hogy a lány is szereti!
 Azon az éjszakán mindenütt kereste. Jessica azt állította, hogy ő is kutatott utána. Mikor egymásra
találtak, szemtelenül azt hazudta, hogy ő Deirdre.
Deirdre, az ikertestvére, akit csak amiatt az, önkívületben töltött éjszaka miatt vett feleségül.
Deirdre, aki tíz évig érzéketlenül feküdt mellette az ágyban.
Deirdre, aki csak a. pénzéért ment hozzá, és aki az első komolyabb vita után megszökött a lányával
együtt. Ted arca megvonaglott, mintha kést döftek volna belé.
Kapcsolata Deirdre-rel tíz éve véget ért. Jessica szándékosan félrevezette, Deirdre-nek adta ki
magát, és egyszerűen átengedte őt az ikertestvérének, mintha semmit sem jelentene a számára.
Ted keserűen nevetett magában, amikor eltette a fényképeket.
Készen állt a harcra.
Még egyszer utoljára.

2. FEJEZET

A mimózák, oleanderek és hibiszkuszok illata elkeveredett a tenger sós leheletével.

A szigeten nyaralók közül mindenki csak azzal törődött, hogy végre kikapcsolódjon egy kicsit, és
megpróbálja kipihenni magát.
Mindenki, kivéve Dr. Jessica Bancroftot és azt a bennszülött fiút, aki az őserdő széli rejtekhelyéről
pislogott a lány felé.
A sziget másik végén levő szálloda vendégei úszással és széllovaglással töltötték az idejüket, vagy
átlátszó aljú csónakjaikból gyönyörködtek a sziklazátony víz alatti világának csodáiban.
Jessica azonban nem nyaralni jött ebbe az üdülőparadicsomba. Neki küldetése volt. A „pihenés"
szó egyébként is hiányzott a szótárából.
Nem érezte valami kellemesen magát. Az erőlködéstől kalapált a szíve, és olyan melege volt, hogy
majd elájult.
A gyerek megint kikémlelt a sűrű bozótból. Pillantásuk találkozott.
Jessica elmosolyodott. De mint mindig, akárhányszor csak kapcsolatot akart teremteni ezzel a
bennszülött gyermekkel, a fiú most is megijedt és elszaladt.
Jessica egyedül maradt. Gőzfürdőben érezte magát. Alig állt el az eső, az izzó, trópusi nap máris
elviselhetetlen forróságot árasztott a szigetre.
A szűk ösvényen alig lehetett elférni, mert valaki pont az út közepére állított le egy hatalmas
markológépet.
Jessica haja kibomlott, ahogy a bennszülött fiút követte, fürtjei a tarkójára és a homlokára tapadtak.
A khakiszínű rövidnadrág és blúz úgy átnedvesedett, mintha abban zuhanyozott volna. Vékony blúza
szorosan tapadt telt keblére.
Gyönyörű teste még ennyi évvel az egyetem befejezése után is titokzatos és zavarbaejtő maradt a
számára. Feszes mellét, csábítóan ringó csípőjét zárt blúzok és bő ruhák alá próbálta elrejteni. Mindig
azon bosszankodott, hogy a férfiak elsősorban csodálatos kebleitől vannak elragadtatva, és nem az
eszétől.
Hiába ráncigálta, a gőzölgő, teljesen átnedvesedett ruhát nem tudta lefejteni forró bőréről. Kezével
legyezgette magát. A fullasztó hőségben Jessicának minden kedve elment attól, hogy levágja az
elburjánzott füvet Deirdre hétvégi háza körül. Legszívesebben abbahagyta volna a munkát, és lelökte
volna a dombról a fűnyírót, ha nincs ott Wally, arcán a férfiak nagyképű vigyorával.
Hát nem próbálta meg lebeszélni a fűnyírásról? Mint általában a férfiak, és főleg a hozzá hasonló
beképzelt ifjak, biztosan határtalanul élvezné ő is, ha neki lenne igaza.
Rosszkedvűen gondolt vissza a beszélgetésükre, amikor a férfinak sikerült őt elcsalnia a
szállodától.
- Túl nehéz egy nőnek feltolni ezt a motoros fűnyírót a dombon. „Egy nőnek..." Mennyire bántották
ezek az öntelt szavak!
A fiatalember szeme azonnal nőies idomaira tévedt, melyek ellenállhatatlanul vonzották a
férfiszemet.
- Inkább várjon, amíg Hasiri visszajön... - mondta a férfi.
- Képtelenség! - vágott vissza Jessica. - Ha arra pazarlom az időm, hogy mindennel holmi Hasirikre
várok, akik valamikor majdhazajönnek, semmivel sem végzek idejében.
 A fűnyíró fogantyúja szinte magától csúszott Wally kezéből az övébe. A fiú valahogy elszakította
tekintetét a nő melléről, és a szemébe nézett.
Wally állhatatos lélek volt. A lány már azt kívánta, bárcsak ne engedett volna olyan könnyen. Nem
mintha ez előbbre vitte volna a dolgot. Egy olyan öntudatos nő, mint Jessica, könnyen elbánt az ilyen
Wally-féle alakokkal. Magabiztosságban aztán nem volt hiány nála.
Tulajdonképpen nem gyűlölte a férfiakat. Az évek során megszokta már az ilyen célozgatásokat.
Sőt még olyan tapasztalatai is voltak, hogy a férfinem egyik-másikképviselőjének lehet hinni,
elsősorban rokonszenves és megbízható apjának, akit nagyon szeretett. Későbbi benyomásai csak
megerősítették ezt a hitét.
Egészen közel, az aljnövényzetben megreccsent egy ág. Jessica megmerevedett, a gyomra
összerándult. Megint úrrá lett rajta az a fajta félelem, amely az üldözési mániában szenvedő emberekre
jellemző.
Idejött erre a szigetre, és kérdezősködni kezdett. Talán túl sokat. Végül is itt történt valami
szörnyűség a testvérével.
Most meg ez az ágropogás. Ösztönösen érezte, hogy nem akis bennszülöttfiú okozta a zajt. A
fiúcska hangtalanul lopódzott az őserdőben. Sokkal nagyobb és ügyetlenebb alak közeledhet.
Jessica nyelt egyet. Általában nem ijedt meg egykönnyen. Erről még idejében leszoktatta az
édesapja. Hát nem állta meg bátran a helyét két évig Kalkutta nyomornegyedeiben? Igaz, néhány
amerikai városrész éjszakai életéhez képest India legzüllöttebb nyomornegyedei is kifejezetten békés
helynek tűntek.
A lány a bozót felé kémlelt, és hallgatózott a nyomasztó csendben. Valami fehér felhőként robbant
elő a sűrű őserdőből. Jessicafelkiáltott rémületében, és ijedten visszahőkölt. Tollak súrolták az arcát.
- Buta madár...
Egy cockatoo-liba járatta vele a bolondját, az repült le az egyik hatalmas fa csúcsáról.
A lány ijedtében elengedte a fűnyírót. A nehéz gép gurulni kezdett az alacsony sziklapárkány felé.
- Vigyázzon arra a gépre! - tanácsolta Wally. - Akár hiszi, akár nem, ez az egyetlen működő
fűnyíró az egész szigeten.
- Kölcsönbe kapott dolgokra különösen szoktam vigyázni - válaszolta Jessica gőgösen. A fűnyíró
nyomába eredt, és éppen akkor csípte el a fogantyúját, amikor az az átkozott masina át akart bukni a
mellvéden. Megvárta, míg újból lelassul az érverése, majd összeszedte minden erejét, hogy a nehéz
gépet arrébb vonszolja. Az egyik kerék azonban beszorult a kövek közé...
Jessica még mindig azzal volt elfoglalva, hogy biztonságba helyezze a fűnyírót, amikor ezúttal
minden kétséget kizáróan egy ember tüsszentését hallotta az esőtől csöpögő bozótból. ,
- Hapcin...!
Összerezzent a rémülettől, a fűnyíró pedig még jobban megbillent.
- Hapciii...!
A második tüsszentést káromkodás követte. Mély, dühös férfihang szólalt meg.
- A fenébe is!
Jessicát kirázta a hideg. Ott van valaki! Egy ember! Egy férfi! Valaki elrejtőzött a bozótban!
A lány bénultan kapaszkodott a fűnyíróba.
- Ki a fene...
A férfi fenyegető, fekete árnyként bukkant elő a semmiből, és a rémült nő elől eltakarta a napot.
Jessica rángatni kezdte a gépet, de nem sikerült kiszabadítania.
Ha elengedi a fogantyút, a masina lezuhan. Ha pedig nem teszi, akkor...
Huszonkilenc év alatt egyszer sem volt ennyire a vakmerőségére utalva, mint ebben a pillanatban.
- Jöjjön csak elő, akárhol is bujkál! - kiáltotta, hogy az ismeretlen azt gondolja, nem ijed meg
semmitől. - Segíthetne megfogni ezt a vacak fűnyírót.
Nem jött válasz. Még csak szuszogás sem hallatszott. Jess csak a szíve kalapálását hallotta. Félelem
fogta el ettől a néma csendtől, amely olyan nyomasztó volt, mint a hőség.
A fűnyíró beszorult kereke hirtelen kiszabadult, és a nehéz gép bármelyik pillanatban magával
ránthatta Jesst a sötét mélybe.
A lány felkiáltott. A fűnyíró megint a sziklapárkány felé csúszott. Félelemtől tágranyílt szemmel
látta, ahogy egy erős, napbarnította kéz megragadja a gépet, és hatalmas lendülettel visszalöki a
kertbe. Mielőtt még ijedtében felkiálthatott volna, az erős, kérges tenyér a szájára tapadt. Minden
erejét összeszedve nekifeszült támadója kemény, izmos testének. A férfi keze a mellét súrolta.
 - Hagyd abba, te kis bolond! Nem akarlak bántani! A mély hang valahonnan nagyon ismerősnek
tűnt. A lány leküzdötte a félelmét, és összeszedte magát. A támadó enyhített a szorításon. Vesztére.
Jessica jártas volt az önvédelemben. Ösztönösen cselekedett.
Jókorát harapott a napbarnított ujjakba. Térdét a férfi lába közé nyomta, és beleöklözött a
gyomrába.
Támadója hátratántorodott, miközben az állára is kapott egy hatalmasat. Az ütés ledöntötTe a
lábáról, a szakállas óriás a szikla peremére rogyott, majd leszédült a mélybe
Zuhanás közben felordított. Tompa puffanás hallatszott.
- Jackson, hallasz?
Nem akart válaszolni. Úgyis csak vitatkozni kezdenének, ő pedig olyan összetörtnek és fáradtnak
érezte magát, hogy biztosan alulmaradna. Összeszorította a száját, és egy szót sem szólt. Csodálkozva
hallotta a nő aggódó sóhaját:
- Te szegény! - simogatta meg az arcát. -Te buta, nem akartam fájdalmat okozni neked!
Pont az a nő állította ezt, aki annyi rosszat követett el ellene, amennyit csak egy ember ellen el
lehet követni. Éppen ő bizonygatja, hogy nem akarta bántani!
Félig nyitott, dagadt szeme értetlenül meredt Jessicára. Úgy érezte magát, mint akit darabokra
szaggattak. A napsugarak aranyló fénnyel vonták be a nő haját. A nedves, átlátszó blúzban még
csábítóbbnak tűntek gyönyörű mellei. Ebben a zilált állapotban is megkapóan nőies és vonzó volt.
Ted minden erejével próbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat. Nehezen lehet azonban egy férfi
figyelmét másra terelni, ha a nő, akit éppen kerülni akar, feszes mellével hozzásimul, és teljesen
felizgatja.
Így aztán lopva tovább bámulta, és magában megpróbálta tisztázni, hogy végtére is mi az, ami
összefűzi őket.
Az ördögbe is, most meg sír! Jessica egyáltalán nem látszott elutasítónak vagy hűvösnek. Szemmel
láthatóan mélyen felkavarták a történtek. Tehát neki is volt sebezhető pontja.
A lány úgy nézett ki, mintha a férfimagazinok közepére fűzött, négyszínnyomásos kép kelt volna
életre.
A férfimagazinok álomasszonya, akit nem csak képről ismert, hanem a valóságban is tapasztalta,
hogy milyen odaadó és csábító tud lenni. Kissé felemelte a fej ét. Mély sóhaj szakadt fel a melléből,
nem bírta tovább nézni, ahogy a nő sír.
Azt kívánta, bárcsak tudná gyűlölni. Szüksége volt a gyűlöletre. De lehetetlen gyűlölni egy síró
asszonyt, akármit is követett el ellene.
Ted érezte, ahogy úrrá lesz rajta a részvét, és felőrli minden ellenállását.
Évekig áltatta magát azzal, hogy csak örülhet, amiért Jessica eltűnt az életéből. Boldog lehet, hogy
végérvényesen lezárult a kettőjük kapcsolata.
Az emlékei mégis állandóan kísértették. Sokszor álmodott arról az éjszakáról, amit tíz évvel ezelőtt
együtt töltöttek. Forró, vágyakozással teli emlékképek kerítették hatalmukba, amelyek mind arról
tanúskodtak, hogy még mindig kívánja ezt az asszonyt, és a teste sóvárog utána.
Nem azt az ikertestvért vette el feleségül, akit szeretett. Az ördögbe is! Ez a tévedés az oka, hogy
Jessicát még jobban gyűlölte, mint Deirdre-t.
Az áthatolhatatlan őserdő fülledtebbnek és nyomasztóbbnak tűnt, mint máskor. A forró, párás
légáramlat jellegzetes ausztráliai illatot hozott: rothadó indák kesernyés szaga keveredett a növények
illóolajának kigőzölgésével.
Ted izzadni kezdett. Az óceán felől könnyű szellő hatolt a fák közé, és megborzongatta.
Jessica beletúrt a hajába, és megérintette a fején lévő sebet. Ted úgy lökte félre a kezét, mintha
égette volna az érintése.
- Ne kényeskedj! - suttogta Jessica. - Nem akarok fájdalmat okozni, de megkell néznem, mennyire
súlyos a sérülésed.
Kényeskedni! A lánynak szerencséje volt, hogy nem ugrott neki ezért a megjegyzésért!
Jessica megint megsimogatta az arcát, és óvatosan felemelte a szemhéját, hogy megvizsgálja a
pupilláját. Megnézte a másik szemét is. Végül' végigtapogatta az egész testét, nem hagyott ki egyetlen
karcolást vagy zúzódást sem.
Tednek nehezére esett megértenie, hogy a lány orvos, és csak a hivatását gyakorolja. Amikor
végzett a vizsgálattal, Jessica a férfi mozdulatlan arcát figyelte.
- Jackson...
 Mély, dallamos hangja már közel sem csengett olyan magabiztosan, mint eddig. Sikerült
megingatni abban a hitében, hogy mindenkinél mindent jobban tud.
Arcán érezte a lány ujjait.
- Jackson, ha hallasz, kérlek...
Megfogta a kezét, és megszorította. Másik kezével kisimított a, homlokából egy hajtincset. Érintése
kellemes, könnyed, majdnem gyöngéd volt.
- Jackson, az ütőered egyenletesen ver. Nem látok súlyos sérülést. Nemsokára jobban leszel, de
attól tartok, egy kis időre magadra kell hagyjalak. Segítségre van szükségem, egyedül nem tudlak
bevinni a házba.
Még mást is mondott, de a férfinak már nem minden szó jutott el a tudatáig. Csak néha kapott el
egy-egy szófoszlányt. Megpróbálta kinyitni a szemét, de mire ez nagy nehezen sikerült, már nem
ismerte meg a lányt.
Süket sötétség szippantotta magába. A fájdalom majd az eszét vette. Csak a lány kezének
kellemesen hűsítő érintése volt az, amit a külvilágból még homályosan észlelt.
- Jackson, te csökönyös szamár, miért nem szólalsz már meg? - kiáltott fel Jessica. Hangos
jajveszékelése alig jutott el a férfi tudatáig. Tompa ' süketség kerítette hatalmába. Ajka szóra nyílt:
- Mert... mert...
Ó, mennyire szeretett volna még beszélni vele!
Amikor Ted magához tért, bágyadtnak és erőtlennek érezte magát, de határtalanul
megkönnyebbült. Megint meglógott a halál orra elől. A hétvégi házban feküdt. Egy örökkévalóságnak
tűnő rettegés után végre biztonságban érezhette magát.
Itt senki sem támadt rá fegyverrel, senki sem fenyegette. Csak ez a nő volt vele.
Sötétség borult rá. A nappali hőség érezhetően alábbhagyott. A zsalu résein át fehér holdfény
szűrődött be a szobába. A levegő nehéz és nedves volt, teli az eső és a trópusi növények édeskés
illatával. Az őserdő életre kelt, a madarak fülsiketítő zsibongása egészen idáig elhallatszott.
Az ágya fölött lassan forgó ventillátor képtelen árnyakat varázsolt a mennyezetre és a falakra.
Még ebben a félhomályban is feltűnt, hogy a szobát kitakarították, méghozzá sokkal alaposabban,
mint ahogy Deirdre szokta. Jessica bizonyára megszállottan ügyelt a rendre és a tisztaságra.
Lentről a konyhából ínycsiklandó illat szállt fel hozzá. Azokra a régi, szép időkre emlékeztette,
amikor még az élet játéknak tűnt, és otthon a konyhában lábatlankodott az édesanyja körül. Élete
legboldogabb időszaka volt. Azután a szülei elváltak, és Jeff vette át a birtok irányítását. Ettől kezdve
idegennek érezte magát a saját családjában.
Tyúkhúsleves!
Jessica értette a módját, hogyan veheti le a lábáról. Deirdre sohasem főzött neki tyúkhúslevest.
Jessicának azonban minden hibája ellenére volt néhány kiváló tulajdonsága. Azok a gyönyörű mellek
például...
Elhessegette a kusza gondolatokat, és egyedül a leves felséges illatára figyelt. Jessica sokkal jobban
főzött, mint a többi nő, akit ismert. Ő pedig szerette a gyomrát.
Megpróbált másra figyelni, a távoli zajokat és zenefoszlányokat hallgatta, melyek a sziget
túloldalán álló szálloda felől érkeztek.
Ekkor felcsendült Lizzie tiszta kacagása, majd Jessica szigorú hangja.
Lizzie... Fel akart ülni, de teljesen elerőtlenedett. Lassanként felismerte a környezetét. Az emeleti
hálószobában feküdt, teljesen meztelen testét makulátlanul tiszta, fehér lepedő takarta.
Meztelen!
Ez az ördögi nőszemély levetkőztette, és magával vitte a ruháit! Elöntötte a forróság, ha arra
gondolt, hogy a nő végigtapogathatta az egész testét, amíg eszméletlenül feküdt.
Nem volt joga hozzáérni!
Homályos emlékképek ébredtek föl benne, mintha valami rossz álmot látna. Vékony, hűvös ujjak
siklottak forró testén, és minden porcikáját végigtapogatták.
Emlékezett az olló csattanására, amikor levágták róla a nadrágot. A hideg fém éles vége sértette
égő bőrét.
Emlékezett a hideg borogatásra, amivel a homlokán, tarkóján és a vállán levő zúzódások fájdalmát
enyhítették. Halványan felrémlett előtte egy bennszülött lány alakja is.
Mindenekelőtt azonban Jessica hangját hallotta újra, aki a sötétben addig beszélt hozzá, míg végül
hangja már nem megnyugtatóan, hanem rekedten és fáradtan csengett.
 Tehát mégiscsak sikerült felvonszolnia a lépcsőn, levetkőztetnie, és ágyba dugnia. Mint mindig, ha
valamit makacsul véghez akart vinni, rendkívül nagy erőtartalékokat volt képes felszabadítani.
Ez tízszerezte meg erejét akkor is, amikor megragadta őt a sziklapárkányon, és letaszította a
mélybe.
Az ördögbe is, majd megőrült egy cigarettáért! De hol lehet a cigarettája? A nő mindent elvett tőle.
Mióta feküdhet itt? Néhány órája vagy talán már napok óta?
Megszokta a végtelen pusztaságot. Amikor a marhacsordákat ellenőrizte, néha napokig úton volt
anélkül, hogy egyetlen lélekkel is találkozott volna. Nem zavarta a hosszú ideig tartó csönd.
Senki sem szólt egy szót sem. Csak a lassan forgó ventillátor zaját lehetett hallani.
Hirtelen nyirkos ujjacskák fonódtak a keze köré.
A hosszú hónapokig tartó rémálom most egy csapásra elszállt.
Felnyitotta a szemét, és hitetlenkedve nézte az angyali teremtményt, akinek vörös fürtjeit
bíborvörös szalag fogta össze.
A nagy, sötét szemek örömtől csillogtak, bár ott bujkált bennük a tőle örökölt határozatlanság is.
- Apukám! - hangzott kissé bizonytalanul.
Az eleven, mozgékony kislány sárga-zöld pöttyös esőkabátot viselt, és csöpögő gyümölcsfagylaltot
tartott maszatos kezében. Élvezettel nyalogatta az olvadó édességet.
A lánya!
Nem volt túlzottan érzelmes ember, most azonban megszorította a ragacsos kis kezet.
- Fölébredt! - csicseregte Lizzie, és izgatottan ugrálta körbe.
- Lassan ideje is már - mormolta Jessica szárazon. Szigorú vonásai ügyetlenül leplezték a férfi
gyógyulása fölött érzett elégedettségét és izgalmát.
- Jessica néni! - pördült egyet Lizzie, és újra az apjára nézett. - Jessica néni, hiszen sír! s
Lizzie szeme még jobban tágra nyílt, hangja meghatottan csengett.
- Lehetetlen, aranyom - válaszolta Jessica szilárdan. Elvette a kislánytól a teljesen elolvadt
gyümölcsfagylaltot, és odanyújtott neki egy papír zsebkendőt.
- Lizzie...
Alig ismerte meg a saját hangját, olyan mélyen, rekedten és zavartan csengett. Óvatosan, nehogy
fájdalmat okozzon, széles tenyerébe szorította a kis kezet.
Jessica kedvesen felemelte a gyermeket, hogy átölelhesse az apját, és arcát a szakállához
dörzsölhesse.
- Apukám, nagyon hiányoztál!
A műanyag kabátka zizegett, ahogy a kicsi szorosan hozzásimult. Jessica hátrébb húzódott.
A férfi a sűrű, vörös fürtökbe túrt.
- Te is hiányoztál...
Kifejezhettek ezek a szavak valamit is az elmúlt év magányosságából, tehetetlenségéből, beteges,
nyomasztó félelmeiből?
- Nagyszerűen nézel ki.- Csak ennyit tudott kinyögni.
Jessica elfordult, mintha ő is mélyen meghatódott volna. Ted tisztában volt azzal, hogy a nő nem
szívesen mutatja ki az érzelmeit.
- Apuska, én tudom, hogy anya miért nem jött vissza. De miért vitt el engem is otthonról?
Egyáltalán nem féltem a rossz emberektől.
Jessica villámgyorsan megfordult.
- Ne most, Lizzie, kicsikém! - hangja döbbenten csengett. - Gondolj arra, amit mondtam. Nem
szabad felizgatnunk.
Lizzie elhallgatott. Zavartan simogatta meg apja szakállát.
- Förtelmes! Nem tetszik. Korábban nem volt ilyened.
- Akkor talán meg kellene borotválkoznom.
Nagyon boldogtalan volt, hogy kényszerű ápolatlansága riasztja Lizzie-t.
A kislány megtapogatta a kötést a feje körül.
- Hogyan sebesültél meg, apuskám? Jessica néni azt mondta,...
A férfi Jessicára nézett. A nő most egészen másképp nézett ki, mint fűnyírás közben. A zárt, fehér
blúz, a tengerkék nadrág és a szorosan összefogott haj teljesen más asszonnyá varázsolta."
Olyan volt, mint egy szigorú tanárnő. A legszívesebben rá se nézett volna. Az izzadt, nedves
blúzban, kibomlott hajjal sokkal jobban tetszett neki. Főleg, ha csábító teste hozzásimult.
 Lizzie kérdésére egy csapásra elpárolgott Jessicából a férfi gyógyulása fölött érzett orvosi
büszkeség. Arcán bűntudat jelent meg.
- Mit mesélt neked Jessica néni?
Ted nem nézett a lányára, hanem a nőt bámulta, míg el nem vörösödött. Jessica ajka
elkeskenyedett.
- Mondd meg neki magad! Csak nyugodtan!
- Nem mondom - szólalt meg Ted fátyolos hangon. - Mindent a maga idejében. Először szeretném
hallani a nagynénéd változatát.
Lizzie lemászott az ágyról, és bizonytalanul Jessicára nézett. Az arca még mindig rózsás volt.
- Azt mondta, hogy pontosan arról a szikláról estél le, amitől engem is mindig óvott, mert olyan
veszélyes.
Ted Jessre pillantott, aki visszafojtott lélegzettel hallgatta a kislányt. Kényszeredetten mosolygott.
- Ó, hát leestem? Micsoda érdekes... hm... történet.
Jessica még jobban elvörösödött. El akart lépni az ágy mellől, de a férfi az oldalára fordult, és
elkapta a csuklóját.
Egyszerre kiáltottak föl: Jess meglepetésében, Ted pedig fájdalmában.
Elegendő volt a lánynak egyetlen pillantást vetnie a férfi sápadt arcára, hogy felhagyjon a
védekezéssel. .
Ted derekába és combjába szúró fájdalom hasított, de még akkor sem engedte el a lány kezét,
amikor visszahanyatlott a párnájára. Még közelebb húzta magához.
Elárasztotta a nő narancsvirág és szappanillata. Nem tudta kivonni magát a csábító illat hatása alól,
hisz annyira szerette.
Ráadásul a lány gyönyörű melle a felsőtestéhez simult.
- Küldd ki, légy szíves, Lizzie-t! - súgta rekedten.
A nő szorosan összefogott hajából egy hosszú fürt szabadult ki, és az arcába hullott.
- Nem szabad mozognod, Jackson! - mondta a lány halkan és nyugodtan. - Ilyesmihez még túl
gyenge vagy. Mintha nem lenne amúgy is elég bajod!
Már a gondolattól is feldühödött, hogy a lány ilyen egyszerűen rákényszerítheti az akaratát.
- Vidd ki a gyereket! Négyszemközt akarok veled beszélni! - nézett a lányra hosszan és
jelentőségteljesen.
Jess lehajtotta a fejét.
, - Lizzie, aranyom, legyél olyan jó, szaladj le a konyhába, és mondd meg Meetának, hogy
melegítse meg a levest, amit édesapádnak főztem! Én is mindjárt megyek, csak előbb megvizsgálom.
Ted elviselhetetlennek találta ezt az édeskés, hazug, anyáskodó hangnemet. Lizzie azonban
szelíden engedelmeskedett, és kisurrant a szobából.
Amikor végre egyedül maradtak, a férfi engedett a szorításon, de továbbra is erősen fogta a lány
kezét.
- Bancroft, mi a véleményed arról, amit csináltál?
- Mit csináltam? Ápoltalak és gondoztalak huszonnégy órán keresztül. Hidd el, nem volt könnyű
feladat. Mint a legtöbb férfi, vészhelyzetben te is használhatatlan vagy. Nagyon megnehezítetted a
dolgomat, amikor nem hagytad magad talpra állítani. Nekünk kellett felcipelni. Olyan nehéz vagy,
mint egy zsák ólom.
A férfi kék szeme elégedetten csillogott.
- Valószínűleg minden csontom eltörted, amikor lelöktél a szikláról.
- Túlzol, mint mindig.
- Csak azt tudom, hogy a legjobb egészségnek örvendtem, míg össze nem akadtam veled.
A lány dühösen felfortyant:
- Egészség! Hú, Jackson, hát tudd meg, nagyon súlyos tüdőgyulladásod van! Egy légy elegendő lett
volna ahhoz, hogy letaszítson a mélybe.
Ez talált.
- Hiszen csak megfáztam egy kicsit!
- Tüdőgyulladásod van! Valószínűleg sem a munkát, sem a dohányzást nem hagytad abba...
- Hát persze, hogy tovább dolgoztam és cigarettáztam.
 - Én a helyedben nem lennék ilyen büszke erre. Bármelyik bolond okosabban viselkedne, mint te.
Nos, a dohányzásnak vége. Tiszta sor, valakinek vigyáznia kell rád. Rajtam kívül senki sem jöhet
számításba. Eltüntettem a zsebedből a két csomag cigarettádat.

Ugyanúgy viselkedett, mint a bátyja, Jeff, aki mindig előírta, hogy mit kell és mit szabad tennie.
Majd felrobbant dühében.
- Hogy... mit?
- A cigarettára van a legkevésbé szükséged ilyen súlyos állapotban. Amikor a sziklán álltál, már az
ájulás határán voltál.
Ez a fölényes magatartás több volt, mint amennyit a férfi el bírt viselni. Mit is tudhatott ez a nő
azokról a dolgokról, amelyek idáig juttatták?
- Meg akartál ölni, te boszorkány!
- A te bajod, hogy rám támadtál!
- Nem támadtalak meg. Csak meg akartam akadályozni, hogy lezuhanj azzal az átkozott fűnyíróval
együtt.
- Most már úgyis minden mindegy - mondta a lány gyöngéden.
- Mindegy? - tombolt a férfi.
- Igazán józanabbul is viselkedhetnél néha - felelte a nő azon a fölényes hangon, amit Ted annyira
gyűlölt. - Ami történt, azt már úgysem lehet megváltoztatni. Egyébként nem is vagy olyan rosszul,
mint ahogy képzeled. Tehát ne játszd meg magad! Olyan vagy, mint a legtöbb férfi; amint egy kicsit
megbetegszel, úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek.
- Mint egy kisgyerek?! - ismételte a férfi felháborodottan. Az utóbbi két évben teljesen egyedül
hadakozott a támadóival, és ha eközben megromlott az egészsége, az csak azért történhetett, mert túl
sokat követelt magától.
- Néhány zúzódás és egy könnyű kis agyrázkódás, te meg máris azt hiszed, hogy eljött a világvége.
- Mi az, hogy könnyű kis agyrázkódás? Mindent duplán látok! Ez már igazán több annál, amit egy
ember el tud viselni.
A lány nem engedett.
- Tényleg nincs komoly bajod. Azon kívül, hogy beverted a fejed, és megrándult néhány izmod,
nem történt veled semmi különös.
- Izomrándulás? Hol? Remélem, ott... ott nem vizsgáltál meg!
- Már hogyne vizsgáltalak volna meg.
A férfi többnapos szakálla alatt mélyen elpirult a gondolatra, hogy a lány megtapogatta a
legkényesebb testrészét is.
- Ha azt kérdezed, Jackson, miért érzed magad olyan összetörtnek, elmondhatom, hogy azt csakis a
tüdőgyulladásodnak köszönheted. Magas lázad volt. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy
lenyomjam. Tegnap egész délután és fél éjszaka borogattalak. Kora reggel azonban kezdődött elölről
az egész.
A férfi csak most vette észre a lányon a kimerültség jeleit. Nagy, sötét karikák húzódtak a szeme
körül. A fenébe is, dühítette ez az önfeláldozó ápolás. Egyre erősebb'volt benne a vágy, hogy alaposan
meggyötörje a lányt.
- Remélem, nem vársz köszönetet - mondta gúnyosan. - Hogy a bocsánatkérésről már ne is
beszéljek.
A lány összeszorította az ajkát.
A férfi végül is az ő ápolásának köszönhette, hogy sokat javult az állapota. Azt is bevallotta
magának, hogy nem csak orvosi hivatástudatból gondoskodott róla olyan odaadóan. Most azonban
mindez egy csapásra elmúlt.
Szeme érzéketlen és hideg lett.
- Nem is vártam tőled egy csöppnyi udvariasságot sem - mondta hűvös és szándékosan bántó
hangon. - Ne érezd magad adósomnak. Amit érted tettem, egy beteg kutyával is megtettem volna.
A férfi megszorította a csuklóját.
- A lányomat akarom, te férfigyűlölő szuka! Rád nincs szükségem. Nélküled is épp elég az
ellenségem.
- Világos - emelte fel a lány a fejét, és ijedten nézett le rá. - Kivételesen egyezik a véleményünk.
 Ted észrevette, ahogy a lány idegesen végigsimítja a blúzát. Ez a segélykérő mozdulat diadalmas
érzéssel töltötte el. Még sohasem hozta ilyen könnyen zavarba a lányt. Jessica arca sem azt tükrözte,
amit mondott. Szórakozottnak tűnt.
- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte Ted.
A lány gonoszul elmosolyodott, és a férfiban rögtön felébredt a gyanakvás.
- Hogy mit? Csak azt, hogy ezúttal mindketten ugyanazt akarjuk, Jackson.
Újra magabiztosan simította végig az állát.
- Nézd, Jackson, Lizzie nekem is rengeteget jelent. Azért jöttem, hogy segítsek nektek.

3. FEJEZET

Ted ujjai még mindig harapófogóként szorították Jessica csuklóját. A lány melle csábítóan simult
hozzá. Egy pillanatra Úgy tűnt, hogy Jessica teste készségesen várja az öleléseit. Kár, hogy a szíve
kőből van.
- Értsd meg, Jackson, Lizzie tényleg nagyon sokat jelent nekem. Én is őt akarom!
A nő összeszorította az ajkát, és különös pillantást vetett rá. Az ördögbe is, nincs a világon
szörnyűbb egy olyan nőnél, aki mindenbe beleszól, és folyton bosszantja az embert.
Tednek nem ment ki a fejéből Jessica utolsó megjegyzése.
A lány arca sápadtnak tűnt, de a szeme olyan sötéten csillogott, mint egy feneketlen tó.
Hallgattak. A nyomasztó csöndben úgy méregették egymást, mintha halálos ellenségek lennének. A
levegő megtelt feszültséggel, akár egy időzített bomba robbanása előtt. Olyan izgatottak voltak, hogy
szinte hallották a robbanószerkezet ketyegését.
- Mit jelentsen ez, hogy te is Lizzie-re pályázol?
- Csak azt, amit hallottál, Jackson.
- Lizzie az én lányom!
- A te lányod, de nem a tulajdonod - hangzott a válasz abban a kioktató hangnemben, amit annyira
utált.
Hiába játssza itt a szentet, mégiscsak ő volt az, aki elszakította tőle a gyerekét. Már majdnem
hangosan a szemébe kiáltotta: „Az enyém! Lizzie hozzám tartozik, te őrült!"
Bizonyára megkönnyebbült volna, ha kiabálni kezd a nővel. De Jessicánál nem használt az ilyesmi.
Megfellebbezhetetlen észérveket kell felsorakoztatnia. Már amit ez a nő észérveknek tart.
Nyugodtan kezdte tehát:
- Bizonyára igazat adsz, amikor azt mondom, nem jogos, ha valaki elveszi egy apától a gyerekét, és
egy évig eltitkolja előle, hol rejtegeti.
A nő sötét szeme villámokat szórt.
- Kár, hogy ezt kell válaszolnom neked, Jackson, de rémes ez a gyanúsítgatás. Nem loptam el tőled
a kislányt. Deirdre bízta rám a gyereket, mert nálatok hadiállapot uralkodott, te pedig nem tettél ellene
semmit.
- Semmit?! Mindent elkövettem, amit csak lehetett. A kedves feleségem fogta Lizzie-t, és eltűnt
vele.
- Nem vetheted a szemére. Általában nagyon egyoldalúan ítéled meg a dolgokat, mint minden férfi.
Deirdre teljesen tanácstalan volt, te pedig nem voltál képes őt megvigasztalni. Lehetetlen férj voltál,
még a legjobb formádban is. Nem csoda, hogy megszökött.
Mielőtt visszavágott volna, Ted megpróbálta leküzdeni a felháborodását.
- Deirdre ellopta minden pénzem és a repülőgépemet.
- Az életben maradáshoz kellett neki a pénz.
- Egy fillért sem hagyott hátra. A közös bankszámlánkat is kifosztotta. Végül idejött, és nem adott
hírt többé magáról.
- Mert megölték!
- A gyerekem eltűnt, és az egyetlen ember, aki tudta, hogy hol lehet, meghalt. A birtok csatatérré
változott. Ráadásul mindenki azt hitte, hogy én öltem meg mindkettőjüket. Egyszerűen képtelen
voltam tisztázni magam a vádak alól.
Mély lélegzetet vett.
- Csak az ügyvédem, Ian MacBain mentett meg a börtöntől. Hidd el, annyiba került a védelmem,
hogy el kell adnom a birtokom.
 Jessica arca furcsán eltorzult.
- Deirdre futólag említette Iant.
- El tudod képzelni, milyen az, ha mindenki gyűlöl, és alaptalanul gyanúsít? - kérdezte Ted
keserűen. - Tudod, hogy érzi magát az ember, ha a gyereke eltűnik, megsebesül, esetleg meghal? Ez
sokkal jobban megrázott, mint az, hogy elkerülnek az emberek, és nem tudom bebizonyítani az
ártatlanságomat.
Érezte, hogy a lány megdöbben. A holdfény megvilágította sápadt arcát.
- Sajnálom - felelte mereven és hűvösen.
- Valami jobbat is kitalálhattál volna - vágott vissza a férfi. - Ilyen kényelmesen nem intézheted el a
dolgokat.
- Én... én is teljesen tanácstalan voltam, mit tegyek - mondta a lány tétován. -Amikor Deirdre nem
tért vissza, és otthagyta Lizzie-t, nyomozni kezdtem utánad. Hamarosan megtudtam, hogy
nehézségekkel küszködsz.
- Nehézségekkel?! Rosszabb volt, mint a pokol, és te ezt nagyon jól tudtad! Mégis távol tartottad
tőlem Lizzie-t.
- Sohasem bíztam benned különösebben.
- Legalább írhattál volna! Egy sort sem kaptam arról, hogy Lizzie még él.
- Mégis rájöttél, hol vagyunk.
- Tehát elismered! Szándékosan fogva tartottad Lizzie-t, pedig tudtad, hogy majd beleőrülök!
- Mi mást tehettem volna?
- Hazahozhattad volna.
- Hogy képzeled? Kalkuttában dolgoztam egy kórházban. Amint találtam helyettest, visszajöttem.
- Hazudsz átkozott! Annyira elfoglalt a világ megmentése, hogy egy cseppet sem tudtál törődni
azzal a férfival, akinek már akkor is csak bajt okoztál, amikor először találkoztál vele.
- Ez nem igaz!
- Az ördögbe is, igaz!
- Hogyan vihettem volna vissza hozzád Lizzie-t azok után, amit Deirdre állított rólad? Ráadásul a
szavamat adtam...
- Lefogadom, hogy nem fukarkodott a rágalmakkal. Aranyos kis feleségemnek megvolt az a kedves
szokása, hogy boldog-boldogtalan előtt befeketített. Bizonyára jól szórakoztál a mocskos kis
pletykáin.
A lány figyelmesen az arcába nézett.
- Elhiszed, ha azt mondom, tévedsz?
- Deirdre teljesen közömbös volt a számomra. Azt mondhatott neked, amit csak akart.. , .
- Amikor Deirdre eljött hozzám, és elmesélte, hogy nyakig benne vagytok a pácban, nagyon szíven
ütött a dolog. Megígértem, hogy gondját viselem a kislányának. Lizzie-nek sem volt kellemes ez az
egy év.
- Inkább erről beszélj! - mondta a férfi.
- Nekem sem volt ám egyszerű! Indiában dolgoztam, és napi tizennégy órát töltöttem a kórházban.
Megpróbáltam elfelejteni azt a ... balesetet. Erre Deirdre rám bízott egy ötéves gyereket, és soha többé
nem került elő. Tudod jól, Lizzie sem egyszerű eset. Teljesen összezavarodott az életem, és sokszor
csak az ösztöneimre hagyatkozhattam.
A lány könnyedén előrehajolt.
- Lizzie-t kiszakították az otthonából, a megszokott életkörülményei közül. Nem nagyon
pótolhattam azt, amit otthagyott. Hónapokig áltattam magam, hogy Deirdre visszajön. Végül
megértettem, hogy meghalt. Szüntelenül csak azt hallottam mindenhonnan, hogy te ölted meg.
Jessica szünetet tartott. A férfit megrendítette félelmet és undort sugárzó arckifejezése.
- Tehát te is azt hiszed, hogy én öltem meg?
Mivel a lány nem válaszolt, még közelebb húzta az ágyhoz. Érezte fiatal testének melegét, és szinte
elkábult az illatától.
A lány szeme sötéten csillogott az elfojtott indulattól. Szerelem, szenvedély, elutasítás vagy
gyűlölet - a férfi nem tudott kiigazodni rajta.
- Kérdeztem valamit!
- Nem, nem hiszem - rebbent meg a lány hosszú szempillája. A férfit kihozta a sodrából Jessica
hűvös magatartása.
 - Dehogynem! A lány felnézett.
- Még soha nem hazudtam - suttogta.
- Pedig most is azt teszed! Jessica elsápadt.
- Már tíz évvel ezelőtt is becsaptál!
A lány tiltakozó mozdulatot tett, de nem tudott tovább a férfi szemébe nézni. Elfordította a fejét.
A holdfényben feketén csillogott a szeme.
- Na jó - mondta a lány -, akkor tényleg nem voltam őszinte. Most viszont nem hazudok.
Fogalmam sincs, mi történhetett Deirdre-rel. Csak azt tudom..., hogy nem te ölted meg.
- Akkor miért bámulsz így rám?
- Mert én is átéltem már hasonlót. Tudom, milyen az, amikor az embert valami szörnyű tettel
gyanúsítják. Biztos emlékszel, én vezettem az autót amikor Jonathan és a kis Benjámin meghaltak
abban a szörnyű balesetben...
A férfi együtt érzően szorította meg a csuklóját.
- Nem a te hibád volt.
- Jó lenne, ha ebben én is ilyen biztos tudnék lenni. Kár, hogy nem lehet már megváltoztatni azt,
ami akkor éjszaka történt. De mindegyikünk követ el hibákat, és az életünket nem kezdhetjük előröl.
A férfit hirtelen őrült vágy fogta el, hogy magához húzza, megérintse és dédelgetni kezdje a lányt.
Gyöngéden, majd egyre követelődzőbben simogatná egészen addig, amíg föl nem engedne, és egészen
oda nem adná magát.
Fürkészően nézett Jessicára. Végre valaki hisz neki! Mindenki kételkedett benne, de ez a lány
tudja, mennyire fájdalmas, hogy olyasmivel vádolják, amit nem követett el.
Jóleső érzés töltötte el, hogy végre valaki megértette, még ha éppen Jessica Bancroft volt is az, akit
mindig is az ellenségének tekintett. Örült, hogy a lány nem vádolja gyilkossággal. Hosszú idő óta
először nem érezte magát magányosnak. Aztán eszébe jutott, mennyire valószínűtlen ez az egész. Hisz
a formás testű, csábító szőkeség nem más, mint az ő erőszakos sógornője, aki megint bele akar
avatkozni az életébe.
Ki kellene dobnia, és soha többé a közelébe sem lenne szabad merészkednie. Aligha várhat
kedvességet tőle, pedig erre vágyik a legjobban kedvességre, szerelemre, érzékiségre. Tudta, hogy a
lány mindezt megadhatná neki, de azt is, hogy milyen elutasítóan szokott viselkedni.
- Értsd már meg - mondta Jessica -, én tudom, hogy sohasem bántanál senkit, Ted... Legalábbis úgy
nem, ahogy gondolják rólad. Mégsem bízhatom Lizzie-t egy olyan emberre, aki...
A lány végre megtalálta a hangját.
- Nem küldhetem vissza abba a sivatagba, arra a szörnyű környékre, ha nem vagyok biztos abban,
hogy a gondját tudod viselni.
- Én vagyok az apja - válaszolta a férfi. - Az ördögbe is, hiszen ott van az otthona! Lizzie-ért
egyedül én vagyok felelős, nem pedig te.
Érezte, hogy a lány keze megremeg. Mindketten nagyon feldúltak voltak.
- Megint ugyanoda jutottunk. Tulajdonképpen nem is vártam mást. Mi mindig csak egymásnak
esünk. Mindenesetre eddig én gondoskodtam Lizzie-ről.
- Neked mindig anyáskodnod kell valaki fölött. Másként nem is érzed jól magad.
- Sokkal komolyabban veszem a dolgokat, mint te, különösen ebben az ügyben. Jackson, nem
kellene harcolnunk egymással Lizzie-ért.
A férfi Jess nyugodt, sápadt arcát nézte. Hirtelen rádöbbent, hogy a sógornője ugyanolyan elszánt,
mint ő maga. És ugyanolyan makacs is.
- Semmi szükségem rád! - felelte Ted, de közben úgy kapaszkodott a lány kezébe, mint valami
mentőövbe.
- Nem én kértem meg Deirdre-t, hogy hozza el Lizzie-t, mégis elhozta. Nem akartam még egy
gyereket, mióta... - csuklott el a hangja. - Főleg nem a tiedet, Ted. De nem hazudtam. Nem
engedhetem meg, hogy elvidd és tönkretedd.
Ted mérhetetlen fájdalmat látott a lány szemében. Nem ő az egyetlen, aki megjárta a poklot.
Felkönyökölt, és végigsimított Jess nyakán. Érezte heves szívverését, és látta, hogy az ajka megremeg.
A lány végül Összeszedte magát.
A férfi szíve is hangosabban dobogott. Nehezére esett visszahúznia a kezét, de igyekezett uralkodni
magán. Élete legszívósabb ellenfelével kell szembenéznie.
- Egy egész évig nálad volt a gyerek, és én nem is tudtam róla!
 - Valakinek csak törődnie kellett vele. A szüleit a saját bajaik kötötték le.
- Azt mered állítani, hogy nem vagyok jó apa?
- Eressz el, Jackson - suttogta a lány. - Majd holnap beszélünk még erről.
- De én most akarok beszélni róla!'
- Látod, olyan gyönge vagy, mint egy kismacska - szabadította ki a csuklóját a lány.
Ted számára megalázó volt, hogy ilyen könnyedén ki tudta húzni a kezét erős markából.
- Holnap - ígérte a lány, és hátralépett a félhomályba. - Most aludnod kell.
Ezzel kiment a szobából.
Jessica szavai könyörtelenül visszhangoztak Ted lázas agyában. Én is ragaszkodom Lizzie-hez.
Nekem is szükségem van rá - gondolta.
A lány meghagyta neki, hogy aludjon, de még ha bele is nyugodott volna, hogy ez a nőszemély
parancsolgasson neki, akkor sem tudott volna elaludni a fejében kavargó gondolatoktól. Hogyan
nyugodhatna meg, amikor az ágynemű illata felébresztette benne a rég elfeledettnek hitt emlékeket?
De nem csak a lány szépsége nyugtalanította. Izgatta a szemében bujkáló szomorúság, a hangjából
kicsengő vágyakozás és selymes, puha bőre is.
Nem akart mást érezni iránta, mint hideg, elkeseredett dühöt, és valami keserű elégtételt, hogy nem
csak az ő élete siklott ki. Ehelyett azonban egy erősebb érzés fészkelte be magát a szívébe, és ez
félelemmel töltötte el.
Különös lelkiállapotát a szobában uralkodó fülledt hőséggel próbálta magyarázni. A szemébe
világító sápadt holdfény nem hagyta elaludni.
Egy dühödt mozdulattal lerúgta magáról a takarót, de a hőség továbbra is gyötörte. Kétségbeesetten
próbálta kiverni a fejéből Jessicát.
De csak rá tudott gondolni. Több mint egy éve nem hált nővel. Talán ezért nem tudta elfeledni,
hogy milyen szép volt Jessica, amikor a félho mályban világító, szőke hajából néhány tincs az arcába
hullott.
Egyszerűen nem tudott szabadulni ettől a látványtól. Minduntalan a lány érzéki testére kellett
gondolnia, lágyan ringó csipőjére, telt kebleire, melyek majd szétfeszítették a blúzát. Ettől újra lázba
jött. Csillapíthatatlan vágyat érzett Jessica iránt.
Ökölbe szorított kézzel kényszerítette magát, hogy elűzze ezeket a gondolatokat. Csakis gyűlölnie
szabad ezt a nőt! Gyűlölnie makacs, erőszakos, önző jelleméért. Mégis elöntötte a gyötrő vágyakozás,
hogy a karjába vegye, és mohón ölelje őt egész éjszaka. Simogatni és csókolgatni akarta, elfeledtetni
vele Jonathant és Benjámint. Szerette volna letörölni arcáról az önemésztő fájdalom szörnyű nyomait.
Mélyen átérezte a lány szenvedését.
Testét megcsapta a ventillátor felől áradó hűvös levegő. Magára húzta a takarót, és nyomban
elöntötte az izzadság.
Hirtelen felugrott, a derekára csomózta a lepedőt, felrántotta az ablakokat, és kinyitotta a verandára
vezető ajtót.
Odakint szellő sem rebbent, csak az őserdő fülledt lehelete érződött.
Egy beteg, gyönge és összetört férfi állt az ajtó előtt. És mindennek Jessica Bancroft az oka! Ő
taszította ebbe a pokolba! Ő rabolta el a gyerekét. Ő lökte le arról az átkozott szikláról. Ő tömte tele
gyógyszerekkel.
Megtántorodott. Ha nem kapaszkodik meg az ablakpárkányban, biztosan elesett volna. Vissza
kellene feküdnie.

4, FEJEZET

Éjfél is elmúlt már. Jessica ébren feküdt, és a hajával játszadozott. Elmerülten figyelte a holdfény
finom rajzolatait a falon. Ágyából jól láthatta az őserdő szélét. Órák óta ébren volt, és a gondolatai
nem tudtak elszakadni Jacksontól.
Már az első beszélgetésük alkalmával kiderült, hogy Jacksont nem könnyű jobb belátásra téríteni.
Nem is várta, hogy önként elfogadja a javaslatát.
Vigye el az ördög! Miért olyan kibírhatatlanul fölényes, hogy szorulhatott belé ennyi gőgös
büszkeség?
Vágyakozva gondolt a csuklóját bilincsként szorító erős férfikézre. Elöntötte a forróság, amikor
felidézte a férfi közelségének érzését.
 Milyen izgató is volt, amikor Ted magához húzta! Mi történhetett vele, hogy erről az ellenszenves
fickóról ábrándozik, akárcsak tíz évvel ezelőtt?
Miért pont ez a férfi olyan hihetetlenül vonzó, hogy még a hozzá hasonló, erős jellemű nőket is
magába bolondítja?
Kilépett a lépcsőfordulóra. A lépcsőn szétszórva hevertek Lizzie játékai.
Jessica felemelt egy kis, rózsaszínű gumiállatkát, és odavitte az erdőszélre. Mint mindig, a fiú most
is eltűnt a sűrű bozótban, de Jessica biztos volt benne, hogy nem lehet messze. Letette akis játékot a
magas, harmatos fűbe, és visszaszaladt a szobájába.
Alig ért be, amikor valaki dörömbölni kezdett a veranda ajtaján. Kirohant, mert azt hitte, hogy a
különös bennszülött fiú az. De nem látott mást, csak a sötét éjszakát és a csillagos eget. A Dél
Keresztje intő jelként ragyogott az égbolt fekete selymén.
Kinyitotta a verandára vezető ajtót. Kint megnyikordult a padló, és a semmiből előbukkant egy
hatalmas, kísérteties alak. Jessica majdnem felsikoltott, de aztán rádöbbent, hogy csak a láztól kába
Jacksont látja. A dereka köré csavart lepedőtől termete még hatalmasabbnak látszott.
Az izmain játszó holdfény szinte emberfeletti külsőt kölcsönzött neki.
A férfi a korlátnak tántorodott. Jessica megrémült egy pillanatra, hogy áttöri azt, és lezuhan.
Egy csapásra megfeledkezett a bennszülött fiúról.
- Jackson!
A lány kiabálni akart, de alig jött ki hang a torkán.
Ted kifejezéstelen tekintettel bámulta vékony, átlátszó hálóingét, amely alig takarta testét.
Szemében hirtelen vad szenvedély lobbant fel. Jessica elbizonytalanodott. Szíve vadul dobogott.
- Jessica...-aférfi feléje botorkált.
A lány elkapta. Csípőjük egy pillanatra egymáshoz simult. Mindkettőjük teste hevesen
megremegett.
A lepedő a földre csúszott. A lány hűvös ujjai a férfi forró, meztelen testére tapadtak. Jessica szíve
szaporán vert, önkéntelenül is gyöngéden simogatni kezdte a felhevült testet. Ted lázban égett.
A nőt félelem fogta el.
- Mintha hallottam volna valamit - mondta remegő hangon. - De neked ágyban lenne a helyed.
Ted fel sem fogta, amit hallott. Teste szinte izzott.
- Nem akarom átengedni neked Lizzie-t! Jessica megrendülten sóhajtott föl:
- Hiszen te félrebeszélsz!
A férfi hirtelen elvesztette az egyensúlyát, Jessica alig bírta megtartani,
- Visszafektetlek az ágyba - mondta a lány.
Ted hálószobája azonban túl messze volt, ezért a saját szobájába támogatta, és lefektette. A nagy
erőlködéstől teljesen elgyengülve a férfira zuhant. Ted megragadta és forró testéhez szorította őt.
Hiába próbált szabadulni.
Hosszú, kibomlott haja a férfi izzadt bőrére tapadt. Vékony hálóinge felcsúszott a derekáig. Egész
testével a férfihoz simult.
Az izmos lábak a combjához dörzsölődtek. Hirtelen megriadt ettől a nyers férfiasságtól. De hogyan
is tudna ellenállni! Arra az éjszakára gondolt, amikor ugyanígy, vágytól égve feküdt a férfin. Akkor
mindent odaadott Tednek - és becsapta a testvérét. így kezdődött ez az egész kínos történet.
Most azonban Ted beteg és gyönge. Ezt ismételgette magában, hogy megtörje az igézetet.
Megpróbálta kiszabadítani magát, de a férfi mégsem volt olyan gyönge, mint gondolta. Egyre
szorosabban ölelte magához.
Megmagyarázhatatlan izgalom fogta el mindkettőjüket. Ha most akaratom ellenére nekem esik... -
gondolta Jessica. De szerencsére Tednek esze ágában sem volt megerőszakolni őt.
- Lizzie... Ne vedd el tőlem! - könyörgött kétségbeesetten a férfi.
Gyámoltalannak és elesettnek tűnt. Deirdre halála pokollá tehette az életét. Borzalmas lehetett,
amikor a felesége meggyilkolásával vádolták.
Jessica ugyan szilárdan elhatározta hogy ellenáll, most mégis úgy érezte, hogy gyengédnek kell
lennie a férfihoz. Óvatosan megsimogatta az arcát.
- Hiszen nem is akarom elvenni tőled! - - Nem?
- Nem - suttogta a lány.
A férfi izgatott zihálása alábbhagyott.
 Jessica újból szabadulni próbált, de a férfi keze bilincsként szorította izmos testéhez.
Mindkettőjüket újból elfogta az izgalom.
- Maradj velem! - suttogta a férfi szenvedélyesen. - Légy az enyém! Most azonnal! Olyan sokáig
éltem magányosan!
Jessica maga is nagyon jól tudta, mit jelent egyedül lenni, megfosztva a simogató, gyöngéd kezek
érintésétől. Olyan férfi nélkül élni, akinek Szívesen adná oda magát. Egész életében magányos volt,
még a házassága idején is. Jackson is ugyanilyen elhagyatott és magányos lehet most. Lázálmok
gyötrik és félrebeszél.
Újra elöntötte a vágy, hogy gyöngéd és kedves legyen a férfihoz. Segíteni akart neki, szerette volna
támogatni, sőt, talán még védeni és oltalmazni is. Egyetlen férfi sem keltett benne soha ilyen heves és
mély érzelmeket. Nem tudott magyarázatot adni különös lelkiállapotára. Kizárt dolog, hogy ez
szerelem lenne! De mégis több, mint puszta együttérzés.
Az is biztos, hogy nem csak szánalom. Gyöngéden nézett Tedre. Anynyira szánalomra méltó és
gyámoltalan volt. Még sohasem látta ilyennek. Mindig férfiasság, erő és egészség sugárzott belőle.
A lány közelebb hajolt, meg akarta simogatni verítékes homlokát, dús szemöldökét. De nem tudott
uralkodni magán, és gyöngéden megcsókolta a férfi szemét, majd megcirógatta a szakállas arcot.
Hirtelen vad szenvedély támadt föl benne. Telt ajkát a férfi szájához érintette, először csak játékosan,
majd egyre hevesebben. Ted kábán viszonozta a csókot, azt szerette volna, ha sohasem múlik el ez a
csodálatos pillanat.
Jessica egyre lángolóbb vágyat érzett. Nem gondolt többet a jövőre, átengedte magát az
ösztöneinek. Vad, forró csókokkal borította el a férfit. Nyelvével lágyan megsimogatta Ted ajkait,
majd hevesen rátapadt. Szinte egyszerre sóhajtottak fel. A lány egyre jobban vágyott a kielégülésre.
Szíve vadul megdobbant, amikor a férfi a csípőjére szorította a kezét, és még szorosabban magához
vonta. Erőtlenül védekezni próbált. A szíve mélyéről feltörő érzések azonban elsöpörtek minden józan
érvet. Pedig csak gyűlölnie lenne szabad ezt a fickót!
De amikor vágyakozva az izmos testhez simult, nem tudott a gyűlöletre gondolni. Vajon hogyan
viselkedne a férfi ebben az izgató helyzetben, ha nem venné el erejét a láz? Most úgy hevert ott, mint
egy gyámoltalan, beteg kisgyerek.
A forró bőr alatt érezte a még most is erőt sugárzó, kemény izmokat.
Nem, Ted nem gyerek már. Felnőtt férfi, méghozzá a legvonzóbb, akivel valaha is találkozott.
Egész életében csak utána vágyakozott, és nem is fog soha mást kívánni.
A férfi ujjai a hajával játszadoztak, arcuk szorosan összesimult.
- Ne menj el, olyan jó meleg a tested... - suttogta Ted lázasan.
A szoros ölelés, a vad cirógatás és a forró csókok teljesen elvették a lány eszét.
- Ne hagyj egyedül!
- Ne félj! - mondta a lány halkan, és végre kibontakozott a férfi karjából. - Egész éjjel ápolni
foglak. Amint jobban leszel, elmegyünk a birtokodra, és előkészítjük a Jackson-birtokot Lizzie
fogadására.
Gyengéden végigsimított a férfi homlokán.
- Veszélyes - nyögte Ted elhaló hangon. - Túlságosan veszélyes...
- Ugyan már! Csak te látod annak...
- Te vagy a legerőszakosabb nő a világon - mormogta a férfi alig hallhatóan.
- Lizzie-nek most mindkettőnkre szüksége van. Ez akkor is így van, ha ki nem állhatsz.
- Tévedsz. Nem igaz, hogy ki nem állhatlak - felelte a férfi.
Bár gyűlölné inkább! Bárcsak ne kívánná ennyire a férfit! Bárcsak el tudná nyomni magában a
vágyat!
- Hát legyen, aminek lennie kell. A birtokod hatalmas, hajól tudom, majdnem félmillió hektár. Ha
nem akarunk éppen veszekedni, akár el is kerülhetjük egymást. Talán már említettem, Jackson, hogy
egy könyvet írok az Indiában szerzett tapasztalataimról. Ezenkívül a szakvizsgámra is készülnöm kell.
Tehát nem fogok unatkozni. Hiszen tudod, hogy nem szívesen pocsékolom a drága időt.
- Az ördögbe is, akkor miért hagytál elveszni tíz évet az életünkből? Mert közben megházasodtál,
és másé lettél - szerette volna válaszolni
Jessica, de csak ennyit suttogott:
- Együtt fogunk Lizzie-ről gondoskodni.
- Együtt - ismételte a férfi mély torokhangon.
 A lány nem tudta eldönteni, hogy beleegyezésnek vagy elutasításnak vegye Ted válaszát. Csak
reménykedett benne, hogy beleegyezés volt.
A férfi ernyedten kinyújtózott az ágyban. Olyan mozdulatlanul feküdt, hogy Jessica megrémült egy
pillanatra. Megtapintotta az ütőerét: szaporán, de erőteljesen vert. Megnyugodva felállt, lement a
földszintre gyógyszerekért, vízért és tiszta törülközőért. Elővette a tablettákat, majd kevés vízzel és
némi cukorral együtt egy kanálba rakta őket. Lizzie-nek is így szokta beadni a gyógyszert. Amikor a
férfi fölé hajolt, Ted kiütötte a kezéből a kanalat.
Dühösnek kellett volna lennie, de úgy tűnt, a férfi nem tudja, mit tesz. Óvatosan leült az ágy
szélére.
- Be kell venned a gyógyszert!
- Ugyan már! Egy kis nátha az egész, nem kellenek a tablettáid! A férfi megragadta a csípőjét, és
magához húzta.
Nem volt már válságos állapotban, mintha a láza is csökkent volna. Jessica egész testével
viszonozta a férfi ölelését.
- Ne... ne... - tiltakozott erőtlenül.
De Ted olyan férfi volt, aki véghez is viszi, amit egyszer a fejébe vett. Ügyet sem vetett Jessica
ellenkezésére.
Sokkal erősebb volt, mint a lány.
Jessica a lelke mélyén legszívesebben a férfi mellé feküdt volna a puha, meleg ágyba. A vékony
hálóingen keresztül jól érezte Ted forró mellkasát.
Még ha akar, akkor sem tudott volna menekülni.
Nem ellenkezett tovább.
Reggel Ted az oldalán feküdt, és mélyen, egyenletesen lélegzett.
Jessica félálomban volt. Emlékein merengve időnként el-elszunnyadt, majd felébredve az álmai
idéztek fel benne újabb emlékeket.
Egyetemista korában még minden olyan csodálatosnak tűnt. Fiatal és tapasztalatlan volt, teli
világmegváltó tervekkel.
Egy szombati napon történt. Deirdre-re várt a teniszpályán. Ikertestvére elugrott egy üveg kóláért.
Hirtelen csikorgó léptek hallatszottak a háta mögött. Azt hitte, hogy Deirdre jött vissza.
Megmarkolta az ütőjét, és készült a meccs folytatására.
De nem Deirdre közeledett a salakpályán, hanem egy jóképű fiú. Egy hatalmas fickó, aki
agyonmosott farmert és kitaposott csizmát viselt. Egyenesen Jessica felé tartott.
A férfi, ügyet sem vetve csodálkozó tekintetére, a karjába kapta, és gránitkemény melléhez
szorította. Kalapja a földre esett.
Jessicának még soha nem volt dolga ilyen magas, erős, napbarnította férfival. Annyira más volt,
mint a sápadt, texasi egyetemisták! Olyan embernek látszott, aki jobban kiismeri magát a végtelen
gabonaföldeken, mint a nagyvárosban. Óriási kezének érintése lágy volt és gyöngéd.
- Foglalt a pálya! - sziszegte dühösen a férfinak.
- Nem is a pályát akarom, hanem téged! - mormogta a foga között, és rávigyorgott.
A férfinak csillogó, kék szeme volt. Jessicát hol elöntötte a forróság, hol pedig a hideg rázta.
Az idegen barna arcát mintha sötét kőből faragták volna - magas homloka, kiugró arccsontja és
férfias álla volt.
Akár marhapásztor, akár nem, az biztos, hogy nagyon jóképű. Túlságosan is jóképű ahhoz, hogy
éppen őrá nézzen ilyen szerelmesen.
Kifakult kék inge úgy feszült, mintha minden pillanatban szét akarna repedni rajta. Jessica kicsinek
és gyámoltalannak érezte magát mellette. Izgalmában aligkapott levegőt, a világító kék szemek
teljesen megigézték.
- Drágám - mondta az óriás mély hangon -, ne színészkedj már! A lány elvörösödött.
- Drágám...?
Elutasítóan és támadóan ismételte meg a szót, de a férfi félreértette.
- Olyan szép vagy - mondta, és a lányt kéjes borzongás járta át. - Mit szólnál ahhoz, ha most
megcsókolnálak?
- Teljesen megőrültél!
A férfi vágyakozóan nézett le rá.
- Akkor legyél te is őrült!
 A lány megpróbálta eltolni magától, de hiába.
- Csak egy csókot! - kérlelte az óriás halkan?
Erős ujjaival beletúrt a lány hajába, majd egy hirtelen mozdulattal hátrahajtotta a fejét, hogy Jessica
mellei előbukkantak kivágott blúzából. A lány belélegezte a férfi arcvizének nehéz illatát, és teljesen
elkábult.
Jessica önkéntelenül közelebb simult az óriáshoz. Miért nem védekezik, miért áll itt nyitott
ajkakkal? Úgy várta a férfi csókját, mint akit megigéztek. Az utolsó pillanatban még megpróbálta
félrekapni a fejét, de a férfi ettől csak határozottabb lett. Ajka a lány félig nyitott szájára tapadt.
Jessica sikítani akart, de az ismeretlen nyelve megakadályozta ebben. Csókjának cigaretta íze volt.
Kéjesen szívta magába a férfi izgató illatát.
Valami megmagyarázhatatlan dolog történt vele, amit korábban lehetetlennek tartott. A szőke,
napbarnított fiú egyetlen csókja elég volt ahhoz, hogy végzetesen belehabarodjon, és már az első csók
után féktelenül vágyott rá.
Teste szinte izzott. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz. Mély sóhajjal átkarolta a férfi nyakát.
Meglepte, hogy az óriás milyen hevesen viszonozza az ölelést. Szíve nagyot dobbant: mindketten
ugyanarra vágynak!
Egyszerre csak arcán, zavart kisfiús mosollyal - a férfi elengedte őt
- Csodálatos vagy! - suttogta. - Ne vesztegessük itt az időt! Hozzám menjünk vagy hozzád?
A férfi türelmetlensége megtörte a varázst. Jessica már nem is tudta, miért izgatta fel annyira ennek
a mohó idegennek a csókja. A legszörnyűbb az volt, hogy ő még csak nem is ellenkezett. Hozzá? Te jó
ég! Hát mit képzel ez magáról? A lány egy hatalmas pofonnal válaszolt. ,
- Mit képzelsz, teljesen megőrültél! Ettől a férfi kijózanodott.
Eltűnt korábbi kedvessége, és értetlenül meredt a lányra. A pofon sajgó helyét dörzsölgette.
- Az ördögbe is, mi a fene van veled?
- Ezt én is kérdezhetném tőled - felelte Jessica hűvösen.
- Csak nyugalom, emberek! - közeledett feléjük Deirdre két jégbe hűtött kólával a kezében. -
Nagyszerű, Ted! Látom, megbocsátottál.
Jessica és Ted értetlenül bámultak egymásra, majd lassan megértették a dolgot.
Akárki is ez a fickó, összekeverte őt Deirdre-rel.
A felkavaró csókjait is Deirdre-nek szánta, nem neki! Ostoba helyzet, Jessica majdnem elbőgte
magát.
Deirdre fölényesnek és higgadtnak látszott. A haját fésülgette, aranyló fürtjei csinos teniszruhájára
omlottak. Az egyik üveg kólát Jessicának nyújtotta, a másikat pedig megosztotta azzal a felfuvalkodott
barátjával.
- Ha jól látom, már meg is ismerkedtetek.
- Hát így is mondhatnánk -jegyezte meg szenvtelenül Jessica.
- Ted, ez az ikertestvérem, Jessica Bancroft. Jess, ez itt Ted Jackson, az új barátom.
Vendéghallgató az egyetemen.
- Ó, szóval csak vendéghallgató! - mondta Jessica gúnyosan.
- Na és? Nekem ugyan nem jutna eszembe sírni miatta - felelte szárazon a férfi. - Őszintén szólva
ez a texasi egyetem nem is a legjobb. Sokkal többet vártam tőle. - Majd Deirdre-hez fordulva
hozzátette: - Tényleg megismerkedtünk már.
- Ha te ezt annak nevezed - mondta élesen Jessica.
- A pokolba is, miért nem szóltál, hogy ikertestvéred van?
- Miért nem mondtad, hogy új barátod van?
A két kérdés szinte egyszerre hangzott el Ted és Jessica szájából.
- Mert a testvérkém mindig talál kivetnivalót a barátaimban - magyarázta Deirdre. Jessica magán
érezte a kékszemű idegen mustráló tekintetét.
- Azt akartam, hogy jó benyomást tegyen rád az új barátom, Jess -mondta Deirdre.
- Sikerült is - felelte Jessica lassan és megfontoltan.
- Ó, tényleg?
- Ne izgasd magad, Ted! Jessicát csak a tanulás érdekli. Nem tud mit kezdeni a férfiakkal. Főleg
olyanokkal nem, akik egy másik egyetemről érkeztek.
A férfi megtapogatta lángoló arcát.
 - Igen, ezt tapasztaltam - felelte. - De általában az elutasító lányokból lesznek a legtüzesebb
szeretők.
- Az ilyen alakok túl sok idejét rabolják el az embernek - állapította meg szárazon Jessica. - Orvos
akarok lenni, ahhoz pedig sok idő kell.
- Én pedig mindenképpen férjhez akarok menni-mondta nevetve Deirdre. - Tudod, a mi kis
Jessicánk meg akarja váltani a világot. - Ezzel kortyolt egyet a kólájából. :
Ted Jessica szemébe nézett, de a lány gyorsan elfordította a fejét.
- Lehet, hogy a világ tényleg megváltóra vár, de az én jelszavam akkor is ez: mindenki törődjön a
maga dolgával.
- Rögtön gondoltam - gúnyolódott Jessica kipirult arccal. - De a maga életbölcsessége korántsem
olyan eredeti, mint ahogy gondolja, Jackson úr! Minden mai ember ezt követi. Pontosan ezért ilyen
zűrzavaros a világ.
Ha Jessica sejtette volna, hogy éppen ezzel kelti fel a férfi érdeklődését, lenyelte volna ezt a
megjegyzést.
Ted egy szempillantás alatt otthagyta Deirdre-t, és Jessicához lépett:
- Tehát minden rossznak én vagyok az oka?
- Bizonyos mértékig igen.
A férfi gúnyosan felvonta a szemöldökét:
- De te majd könnyedén egyenesbe hozol mindent, igaz?
- Hát annyira furcsa, hogy valaki másképp látja az életet?
- Nem. Csak eredménytelennek tartom az ilyesmit. Mit tehet egyetlen enber, méghozzá egy... nő?
A lány összerezzent.
- Hogy képzeled...
A férfi közelebb lépett.
- Már az első pillanatban láttam, hogy te átkozottul makacs egy nőszemély vagy. Úgy látszik, nem
értjük meg egymást.
Lekicsinylőén végigmérte Jessicát, majd szemét tüntetőén a lány telt kebleire szegezte.
- Én mindenesetre pontosan tudom, hogy mit akarok, te viszont nem.
- Ennyire pontosan én nem is akarom tudni - tört ki dühösen a lány, majd ikertestvéréhez fordult. -
Deirdre, ez a furcsa alak még az eddigi barátaidnál is szörnyűbb!
Ted szélesen elvigyorodott.
- Ezt bóknak veszem - suttogta a lány fülébe. Meleg leheletétől Jessica kéjesen megborzongott. -
Szeretek kitűnni a tömegből.
Jessica minden erejével azon volt, hogy ne nyalja meg a szája szélét. Eszébe jutott a férfi csókja, és
ettől úgy összerándult a gyomra, mint a legnehezebb vizsgák előtt.
Éhes volt, de nem ételre vágyott, a férfit akarta megkapni.
Ted továbbra is őt nézte. Úgy bámult rá, mint egy szerelmes kisiskolás. Deirdre megölelte a férfit.
Csak úgy sugárzott belőle a tulajdonosi büszkeség.
- Kérlek, Jess, ne bosszantsd tovább! Bosszantás!
A férfi felnevetett, és lehajtotta szőke fürtös fejét, hogy Deirdre megcsókolhassa. Közben azonban
nem vette le a tekintetét Jessicáról.
Micsoda kétszínű alak! Mégis, Jessica sokért nem adta volna, ha Deirdre helyett ő simogathatná
Tedet. A férfi haja aranylóan ragyogott a napsütésben. Gúnyosan rákacsintott. Vigyora
megdöbbentette és bosszantotta a lányt. Akárki legyen is, fölényes magatartása, sugárzó férfiassága
lenyűgözte Jessicát. Életében még sohasem érezte ilyen jól magát.
Sarkon fordult, és a teniszpálya rácsos kapuja felé indult de Ted és Deirdre hangja utolérte.
- Ó, drágám, annyira szerettem volna, hogy megkedveljétek egymást! - mondta Deirdre panaszos
hangon.
- Én is azt szerettem volna... - felelte a férfi közömbösen.
- Attól tartok, ki sem állhat téged.
,- Ezt azért nem mondanám - válaszolta Ted bosszantó fölénnyel. Jessica fuldoklott a dühtől, és
majd elsüllyedt szégyenében, mert ez az alak igazat mondott.
Ezen a fülledt szombat reggelen megmagyarázhatatlanul belehabarodott azoknak az öntelt
fickóknak az egyikébe, akiket annyira gyűlölt. Ráadásul ez az alak vendéghallgató, és ami a
legrosszabb, az ikertestvérének a barátja.
 Tiltott gyümölcsbe harapott. Talán éppen ezért volt olyan édes. Akaratlanul is meggyorsította a
lépteit, el akart szaladni ennek a forró csóknak az emléke elől.
A salakpálya távoli sarkában egy barna, viseltes kalap hevert a földön. Kackiás fácántoll virított
rajta. Az ő kalapja!
Jess visszarohant, hogy dühét a kalapon töltse ki. Ráugrott az ártatlan fejfedőre, és össze-vissza
taposta. A büszke fácántollból semmi sem maradt.
Hazafelé menet egyfolytában arról győzködte magát, hogy gyűlöli testvére új barátját. De akkor
miért... miért gondol állandóan rá? Miért nem megy ki a fejéből a fiú csodálatos, kék szeme? Miért
érzi még mindig ujjaiban selymes hajának tapintását? Miért borzong olyan kéjesen, ha a férfi forró
csókjaira gondol?
Megmarkolta a kormányt, és nagyot sóhajtott. Miért pont ő? Uram teremtőm, miért pont ő?
Ted Jackson egy csöppet sem hasonlított álmai férfiára. Ő mindig karcsú, barna férjről álmodott,
aki maga a megtestesült kedvesség, előzékenység, szeretet. Érzelem gazdag, jó családból származó
társat keresett, aki tisztességesen udvarol.
Nem, nem volt álomkép ez a férfi. Volt valaki, akivel hasonlóképpen gondolkodott, és akit kénye-
kedve szerint befolyásolhatott. Nemrégiben ismerkedett meg ezzel az eszményi férfival - Jonathan
Kentnek hívták. Ted Jackson mindenben az ellentéte volt, csupa olyan jellemvonással, amit Jessica ki
nem állhatott. Ráadásul Ted szőke, és a szőke férfiakkal sohasem volt szerencséje.
Nagyon csábítóan mosolyog, szólalt meg benne egy halk hang. És tudja, hogyan kell megcsókolni
egy nőt.
De hirtelen haragú, durva és bosszantóan öntelt fickó, akit csak gyűlölni lehet, mert lenézi a nőket.
Maradi, szemellenzős alak. Mindennek a tetejébe még ki is oktatta őt, amit soha nem fog neki
megbocsátani.
Mert amit mondott, az a színtiszta igazság volt. Első és egyetlen csókja a lelke mélyéig felkavarta.
Ez a csók bebizonyította, hogy félreismerte önmagát.
Becsapta a testvérét, amikor hagyta magát lerohanni.
Még jó néhány napig bizonygatta magának, hogy ki nem állhatja Ted Jacksont, de minden érv, amit
felhozott ellene, túl gyengének bizonyult. Titokban kívánta és sóvárgott utána. Akkor még nem tudta,
hogy ez a sóvárgás örökre megmarad, és mindent tönkretesz.

A férfi életét, Deirdre-ét... és a sajátját is.

Sohasem fogja ezt megbocsátani magának.
De a férfi éppúgy hibás, hiszen ő volt mindennek az oka. Persze lehet, hogy semmit sem sejtett
erről. Ártatlannak látszott, és talán tényleg az is volt.

5. FEJEZET

Ted azt hitte, álmodik, amikor hajnalban Jessica karjában találta magát.
Meztelen vállán szétterültek a lány hosszú, aranyló fürtjei. Ujjai a selymes hajszálakkal
játszadoztak.
Jessica. Gyűlölte ezt a nőt, aki sehogy sem akarta őt megérteni. Szorosan hozzásimulva feküdt a
keskeny ágyban. Teljesen összezavarodott. Észrevette, hogy a lány szobájában vannak. Alvás közben
Jessica gyöngéden hozzásimult.
Mi történhetett köztük az éjszaka? Halványan emlékezett arra, hogy Jessica sokáig sürgölődött
körülötte. Valószínűleg ebbe fáradt bele.
Alig mert lélegezni, nehogy felébressze a lányt. Óvatosan a feje alá csúsztatta a kezét, majd
meztelenül melléfeküdt, élvezte testének melegét és közelségét. Eszébe ötlött, hogy őrültség, amit
tesz.
A takaró lecsúszott róluk, és Ted látta, hogyan hullámzik a lány csodálatos melle minden
lélegzetvételkor. A vékony hálóing szinte semmit sem takart belőle. Látszottak alatta a rózsaszínű
mellbimbói, melyeken megfeszült a könnyű anyag, amikor a lány levegőt vett.
Mélyen beszívta Jessica parfümjének édes illatát. Vagy lehet, hogy neki magának volt ilyen
kellemes narancsvirág szaga?
Tudta, hogy ez csak csapda lehet, mégis megbabonázta a lány földöntúli szépsége. Óvatosan
közelebb húzta a gyönyörű testet.
 Jessica halkan felsóhajtott. Ajka izgatóan végigsiklott a férfi homlokán. - Jackson...
Te jó ég! Mi történt vele? Egyszerűen nem értette, hogy vonzódhat ennyire ahhoz az asszonyhoz,
aki becsapta, belekényszerítette egy rossz házasságba, és teljesen tönkretette az életét.
Egy olyan nőhöz, aki állandóan a jótevőjét akarta játszani, közben pedig egy évre elszakította tőle a
lányát!
Gyűlölte. De ez nem tartotta vissza attól, hogy most hozzábújjon.
Jessica kinyitotta a szemét, és álomittas tekintettel nézett a férfira. Hirtelen megremegett, és
megpróbált kibontakozni Ted öleléséből. Szóra nyitotta a száját. Ha most megengedi, hogy
megszólaljon, biztosan megint csak kioktatást kap tőle.
Megértette a lány ellenkezését. Megragadta a csuklóját, és erősen megszorította.
A selymes, kora reggeli holdfény sejtelmes derengéssel világította meg a szobát. Hűvös, hajnali
szellő cirógatta végig a lány testét. Ebben a varázslatos pillanatban nem tudta gyűlölni Jessicát. Nem is
hitte már, hogy a lány valóban olyan konok és határozott teremtés, mint amilyennek mutatja magát.
Mégis félt, ha megszólal, abból veszekedés lesz. Furcsa, emelkedett hangulat kerítette hatalmába, ha
visszagondolt azokra a csodálatos pillanatokra, amikor a lány olyan szelíden pihent a karjában. Jóleső
érzés töltötte el. Szüksége volt Jessicára, mint még soha senki másra.
A lány ajkára tette az ujját, és csitító hangon nyugtatgatta. Nem akart most csípős megjegyzéseket
hallani.
Nem szorította már a csuklóját, nem is volt rá szükség. Gyöngéden megcsókolta Jessica homlokát
és szemét, majd az arcát cirógatta.
A lány megpróbált elhúzódni, de Ted visszatartotta. Mélyen egymás szemébe néztek. Végül Jess
megnyugodva lehunyta a szemét.
Elnyomta őket az álom.
Amikor Jessica felébredt, egy pillanatra azt sem tudta, hol van. Ted napbarnította karjában találta
magát. Feje a férfi széles vállán nyugodott.
Tiszta őrület! A fehér lepedőn még sötétebbnek tűnt a bőre, még erőteljesebbnek látszott férfias
alakja. Mellette saját testét fakónak és sápadtnak látta. A férfi mélyen aludt. Egyenletesen lélegzett, és
a teste sem volt már olyan forró.
Szerencse, hogy nem ébredt föl! Jessica nem akarta, hogy meztelenül lássa őt. Tudta, hogy Ted
azonnal kihasználná a helyzetet.
Biztonságban érezte magát a férfi meleg ölelésében, de mégsem maradhatott így. Túl nagy volt a
kísértés. Óvatosan kiszabadította lábát a férfi combja alól, és csöndben fölkelt.
Ted még álmában is nagyon kimerültnek tűnt. Már nem is látszott annyira durvának. Az elmúlt
hónapok szenvedései mély barázdákat vágtak napbarnította homlokába. Szeme körül megsűrűsödtek a
szarkalábak, az arca lefogyott.
Tenyere megkérgesedett a kemény munkától. Magától és másoktól is túl sokat követelt. Jessica
legszívesebben kisimította volna homlokából az aranyszőke tincseket, és megcirógatta volna elgyötört
arcát.
Néhány pillanattal ezelőtt még önfeledten élvezte a férfi biztonságot nyújtó ölelését. Most azonban
már ő akarta megvédeni Tedet a kegyetlen világtól, a gyanúsítgatásoktól, a csődtől. Rendbe akarta
hozni az életét.
Te kis érzelgős liba - szidta magát -, hiszen gyűlöl téged!
Nem szabad megtudnia, hogy ennyire felizgatta őt! A hajnal első fényeinél kisurrant a szobából,
felöltözött, és elindult megkeresni a fűnyírót.
Az őserdő gőzölgött. A trópusi növények illata betöltötte a levegőt. Jessica követte a keskeny
Ösvényt, és néhány pillanat múlva a sziget egyetlen fűnyírójának roncsai előtt állt.
Bár csak néhány órát aludt, szokatlanul erősnek és tettrekésznek érezte magát. A fák közül most is
szemmel tartotta őt a félénk, bennszülött fiú. a markában ott szorongatta a rózsaszínű állatkát.
Jessica felnézett a sziklára, amelyet a felkelő nap kísérteties fénnyel világított meg. Jacksonnak
hatalmas szerencséje volt. Senki más nem élt volna túl egy ekkora zuhanást.
A fűnyíró szánalmas állapotban volt. A borítólemez szinte teljesen levált róla, a kés és a tengely
összetörve feküdt a gép mellett. Az alumínium henger szintén használhatatlanná vált. Jessica felkapott
egy követ, és dühösen a roncshalmazhoz vágta. Ebből már nem lesz többé fűnyíró. Nincs más hátra, be
kell számolnia a kárról Wallynak. Minnél előbb túl van ezen a kellemetlen feladaton, annál jobb.
 Száraz bokrokba, lecsüngő indákba és kiálló gyökerekbe kapaszkodva óvatosan felmászott a
sziklafalon.
Hirtelen elsötétült az ég. Nyomasztó csönd támadt. Még a madarak is elhallgattak. Idegőrlő
némaság telepedett a tájra. Jessica nem volt babonás, és nem hitt a megérzésekben, de most nyomasztó
előérzete támadt. Mintha a természet figyelmeztetni akarná valamire. Nevetséges az egész! Teljesen
tudománytalan és ésszerűtlen. Csak tanulatlan emberek hisznek az effajta megérzésekben és
babonákban! -gondolta.
Váratlanul heves szél kavarta fel a párás levegőt. Kísérteties félelem vett erőt a lányon.
A bennszülött fiú elrejtőzött a bozótosban.
Jess úgy érezte, mintha Deirdre valahol a közelében lenne. Talán halott testvére meg akarja őt óvni
valamitől? Biztos, hogy Deirdre is járt itt. Valami szörnyűség történhetett vele ezen a helyen.
Ted egy fonott karosszékben üldögélt az asztalnál, és azon gondolkodott, vajon hol bujkálhat
Jessica.
A trópusi nap nyomasztó hőséget árasztott a verandára. A férfi rossz hangulatban volt, pedig aznap
még csak nem is veszekedett Jessicával. A lány eltűnt a házból.
Mégis mindenütt érezte a jelenlétét. A padló fénylett, a sötét sarkokból eltűntek a pókhálók, az
egész ház ragyogott a tisztaságtól. Ted elismerően szemlélte a szokatlan rendet. Ez csakis Jessica és a
holland házvezetőnő műve lehetett, ők voltak ennyire megszállottai a tisztaságnak. Már régebben is
rengeteget szórakozott azon, hogy milyen beteges hévvel takarítanak állandóan.
Egy kis por és piszok még nem vitt a sírba senkit sem. Eszébe jutott B. asszony, a Jackson-farm
házvezetőnője, aki állandóan csak panaszkodott a sok dolga miatt ahelyett, hogy egyszer nekilátott
volna a munkának. Vajon Jessica rendbe tudná-e hozni az ő teljesen elhanyagolt házát és farmját? Ez
persze csak elméleti kérdés, hiszen sohasem fogja megengedni a lánynak, hogy átlépje a háza
küszöbét.
Jessica. Hol lehet? Már ébredéskor rossz kedve lett, amikor nem találta maga mellett a lányt.
Kinyújtózott a fonott karosszékben, és elgondolkozva simogatta frissen borotvált állát. Lizzie
lenyűgözve bámulta, amikor borotválkozott. Igaz, hogy bőre a szakáll helyén sokkal fehérebb volt, de
Ted mégis jobban érezte magát így
A veranda körül az embermagasságúra nőtt páfrányok alatt begóniák, liliomok és orchideák
pompáztak. Nemrég áshatta föl valaki a virágágyat, egyetlen szál gazt sem lehetett látni a virágok
között.
Kétségtelen, hogy Jess volt az, sőt még a veranda virágládáit is rendbe tette. A ház és az őserdő
közötti lejtőt pázsit borította. A fű teljesen elburjánzott. Biztosan ezt akarta lenyírni a lány a
fűnyíróval. A magas fűben most papagájok hada tanyázott, éles rikoltozásuk betöltötte a kertet.
Ted láza már elmúlt. Csodálatos módon sokkal jobban érezte magát. Biztos, hogy csak erős
szervezetének köszönheti ezt, és nem Jessicának. Nem akart arra gondolni, hogyan feküdt mellette
éjszaka a lány.
Érezte, hogy hatalmas ereje visszatér. Az az esés és az akis tüdőgyulladás - bár erősen kételkedett
Dr. Mindenttudó megállapításaiban - kevésnek bizonyult ahhoz, hogy legyőzze szervezetét.
A reggeli kávé is csak növelte az erejét. Úgy érezte, teljesen újjászületett, már csak a cigaretta
hiányzott. Végigkutatta a zsebeit, aztán eszébe jutott, hogy Jessica elvette mindkét dobozt.
Éktelen haragra gerjedt. Nagyon kívánta már a cigarettát. Szilárdan eltökélte, hogy megmondja a
magáét annak az önfejű nőszemélynek, jöjjön csak vissza. Kegyetlenül rossz hangulatban volt.
Dühösen mormogott a szemközti üres karosszék felé. Hová a csudába tűnhetett? Biztos megint
olyasmibe ütötte az orrát, amihez semmi köze. A fene egye meg, pont most kellett elmennie! A lány
távolléte még jobban bosszantotta, mint az, hogy nem gyújthatott rá. Mi lehet Jess titka? A lány
mintha megbabonázta volna, nem tudott szabadulni a hatása alól.
Alig egy órája még a karjában tartotta, és a sápadt hold ezüstös fénybe vonta a testüket. Csak
halványan emlékezett rá, hogy nem sokkal napkelte után Jess csendesen felkelt az ágyból. Kiosont a
szobából, mintha szégyellné magát, amiért mellette aludt. Igaz, hogy ő készítette el a reggelijét, de
Meeta és Lizzie hozták föl.
Amikor Jessica felől érdeklődött, Meeta azt felelte, hogy a doktornő elment a szállodához a fűnyíró
miatt, amit az úr tett tönkre.
Megmondta előre! Szóval ő, rontotta el azt az átkozott gépet! De mit számít ez már? Sokkal jobban
érdekelte, hogy mikor jön végre vissza a lány. Mennyi időre lehet szüksége ahhoz, hogy megtegye azt
a két kilométert a sziget másik végéig, előadja a kis hazugságait a gépről, kifizesse a kárt és
visszaérjen? Általában ördögi gyorsasággal intézte az ilyesmit.
Bár idegesítette Jess távolléte, Ted elhatározta, hogy nem vesztegeti a drága időt. Ha ki akarja
szabadítani a lányát a nő karmai közül, először is az útleveleiket kell megszereznie. Érvényes útlevél
nélkül nem hagyhatják el a szigetet.
Ted berohant a hálószobába, és kutatni kezdett a bőröndökben. Közben megtalálta Jessica indiai
feljegyzéseit. Homályosan emlékezett rá, hogy a lány valami könyvet akar írni.
Ott hevert az indiai kormánytól érkezett hivatalos leirat is. Figyelmeztették Jessicát, hogy nem
tarthat fenn magánkórházat, mert csak turista vízummal rendelkezik. így akkor sincs joga ilyen jellegű
intézményt üzemeltetni, ha egyébként az ország egészségügyi ellátásában tapasztalható hiányosságok
ezt indokolttá tennék.
Mintha Dr. Bancroftot az efféle papírok bármiben is megakadályozhatnák!
Ted végre megtalálta az útleveleket a lány levéltárcájában. Éppen a zsebébe süllyesztette a fontos
iratokat, amikor kintről zaj hallatszott.
Lizzie viharzott be a szobába. Döbbenten állt meg, amikor észrevette, hogy apja Jessica holmijában
kutat. Még nem fésülködött meg, a két bíborvörös szalag rendetlenül lógott a hajában.
- Papa, mit keresel Jessica néni szobájában? Szigorúan megtiltotta, hogy...
A férfi úgy érezte, rajtakapták, de a zsebében lapuló útlevelek visszaadták a biztonságérzetét.
- Jessica néni azért jött Ausztráliába, hogy segítsen nekünk, papa.
- Pont ettől féltem - mormogta maga elé a férfi.
- Jobb, ha nem várod meg, amíg ideér. Gyere velem, papa! Nem akarom, hogy megszidjon.
- Nem félek tőle - felelte Ted fenyegetőn.
Mégis ellenkezés nélkül tűrte, hogy Lizzie a kezénél fogva kivonszolja a szobából, és
visszavezesse a karosszékhez. Ölébe vette a kislányt.
- Hiszen csak haza szeretnélek vinni, Lizzie. Olyan rossz lenne az?
- Hallottam, hogy este veszekedtél Jessica nénivel, papa. Nem volt szép tőled!
- Tőlem? Nem én voltam a gonosz, hanem a te Jessica nénid. Ő volt az, aki a szikláról...
- De te is kiabáltál, nem? - nézett rá Lizzie kérdően.
Hirtelen lecsúszott a térdéről, és az egyik páfrányon kúszó, kövér bogarat kezdte el figyelni.
- Miért nem jöhet velünk Jessica néni? Vigyázhatna rám, és megírhatná a könyvét is.
Már csak az hiányzik, hogy Dr. Mindenttudó parancsolgasson a házában!
- Majd én vigyázok rád! - felelte Ted határozottan.
- De én azt akarom, hogy ő is ott legyen! Ha te elmész, én egyedül maradok. Szükségem van rá!
Kétségbevonhatatlan tény, hogy Jessica viselte a gondját Lizzie-nek egy teljes évig. Ted jól
emlékezett, mennyire vonakodott Deirdre attól, hogy foglalkozzon a gyerekkel. Pedig ő volt az
édesanyja! Nem csoda hát, ha Lizzie annyira ragaszkodott Jessicához.

A kislány szája megremegett:

- Megint elmész, és egyedül hagysz? Mi lesz, ha visszajönnek a csúnya bácsik, amikor nem vagy
otthon? - kérdezte.
A férfi nagyon is jól tudta, mit jelent magányosnak lenni. Arra gondolt, milyen elveszettnek érezte
magát Lizzie nélkül az elmúlt évben. Gondterhelten ráncolta a homlokát. Eredetileg azt tervezte, hogy
bentlakásos iskolába küldi a kislányt, "amíg a dolgok rendbe nem jönnek a birtokon.
- Jessica néni mindenre odafigyel... rám is. Te soha nem törődtél velem.
- Jessnek kórháza van Indiában - felelte a férfi színtelen hangon. - Mi lesz a szegény betegekkel
nélküle?
- Van ott egy orvos, aki helyettesíti. Papa, én sokkal jobban ismerem őt! Szomorú lesz, és sírni fog,
ha el kell válnunk.
- Nem úgy ismerem a nénikédet, mint aki lépten-nyomon elsírja magát.
- Pedig szokott sírni. Különösen éjszaka, ha nem tud aludni, és azt hiszi, hogy senki sem látja. Az
egyik éjjel bementem hozzá, mert vizet akartam inni, és nem találtam a poharamat. Jessica néni az
ágyban feküdt, és Benjámin fényképét nézegette. Nagyon szomorúnak látszott. Megmutatta a képet, és
megengedte, hogy mellébújjak az ágyba. Elmesélte, hogyan halt meg a kisfia. Soha többé nem láthatja
már. Ezért nem szabad magára hagynunk. Velünk kell jönnie.
 Tedet különös érzéssel töltötte el, hogy Jess elsírta magát Ben fényképét nézegetve. Ő is átélt már
ilyen álmatlan éjszakákat, amikor Lizzie-re gondolt. Most értette meg, hogy Jessica szeme a
magánytól olyan szomorú.
A lépcső felől gyors, határozott léptek hallatszottak.
Dr. Jessica Bancroft.
Ted megismerte a lépteit, és megkönnyebbült. A lány minden baj nélkül visszaérkezett. Csak most
jött rá, mennyire aggódott érte.
Amikor Jessica észrevette Tedet, hirtelen megállt.
A férfi belélegezte a lányból áradó édes narancsvirág-illatot. Jessica jelenléte felvillanyozta.
Levegő után kapkodott, a gyomra görcsbe rándult.
- Bancroft?
- Úgy látom, jobban vagy - mondta a lány hűvösen.
A férfi megfordult, és végigmérte. Egy pillanatra megenyhült a tekintete.
Jessica alakját beragyogták a napsugarak. Szoros kontyba tűzött haja aranylott a napfényben.
Szokás szerint állig begombolt, fehér blúzt viselt. Ezúttal azonban a blúz egyik ujja tépetten lógott, a
lány nyakát pedig véres karmolások borították.
- Megsebesültél? - kérdezte a férfi csodálkozva.
- Csak... megbotlottam. De... de már minden rendben.
A férfi lelki szemei előtt Deirdre oxigénpalackjának és búvárruhájának maradványai jelentek meg.
- Hol voltál? - kérdezte szigorúan.
- Kifizettem a fűnyírót, amit te... A férfi megrázta a fejét.
- Nem én. Miattad ment tönkre. És ilyen sokáig tartott, amíg elintézted?
Jessica úgy nézett rá, mint aki azon gondolkodik, hogyan magyarázhatná ki magát.
Lizzie is érezte a feszültséget. Hol az apjára, hol a nénikéjére nézett.
- Kicsit ott maradtam a szállodában, mert Wally az épület kibővítéséről akart beszélni velem.
- Fogadjunk, hogy belekötöttél a tervekbe, és megpróbáltad rákényszeríteni saját elképzeléseidet.
- Én tényleg értek egy kicsit az építkezéshez. Most tagadjam meg egy szegény, tudatlan...
- Tudtam! -horkantfel a férfi dühösen. -Tolakodó, tudálékos nőszemély vagy! Lehetetlenül
viselkedsz! Csak sajnálni tudom szegény Wallyt.
Jessica elvörösödött.
- Jessica néni, ne törődj vele, ha a papa dühös rád, és mindig veszekszik. Nagyon beteg volt, és
különben is mindig ilyen, ha magányosnak érzi magát.
- Dühös...? - robbant ki Tedből. - Magányos...? Addig voltam boldog,
míg a nénéd ide nem jött!
Lizzie Jessica karjába menekült.
- Igazad van, kincsem - mondta Jessica hamis, mézédes hangon, és megkötötte a kislány kibomlott
szalagjait.
Nem nézett Tedre.
- Apáddal most tényleg nem lehet beszélni! - Tétovázott egy kicsit, majd folytatta. - Az a
legrosszabb, hogy minél jobban érzi magát, annál elviselhetetlenebbül viselkedik.
- Elviselhetetlenül?! - dörögte Ted.
Lizzie még jobban nénikéjéhez bújt. Ted abbahagyta a dühöngést, amikor észrevette, hogy a
kislány Jessicánál keres menedéket. Irigykedve nézte, hogy a lány végigsimít a vörös tincseken.
- Nézd csak, Jess néni! - kiáltotta Lizzie. - Papa levágta a szakállát.
- Tényleg.
Jess hitetlenkedve bámult a férfira. Hirtelen elmosolyodott. A régi, kedves mosolya volt ez, még a
szeme is nevetett. ,
Ted haragja és irigysége egy szempillantás alatt elpárolgott. Nem tudta levenni a szemét a lány
arcáról.
- Örülök, Jackson, hogy nem eresztettél tokát, mióta utoljára láttalak - tréfálkozott Jess, és közelebb
lépett. Tolakodó tekintettel mustrálgatta a férfi simára borotvált, szögletes állát.
- Semmi sebhely vagy egyéb csúfság.
- Mit jelentsen ez?
- Tényleg meglep a dolog.
Jessica gondosan megvizsgálta a szakáll helyét.
 - Már attól féltem, valami komoly okod volt rá, hogy szakállt növessz. Különben miért rútítaná el
magát egy ilyen jóképű fiú azzal a szörnyű bozóttal?
Jóképű. Hízelgett neki ez a kis bók, Elvigyorodott.
- Jó tudni, hogy te... hogy tetszem neked.
Jessica nem válaszolt. Lizzie, aki unatkozott már, kihasználta a kis szünetet, és gyorsan kiszaladt a
kertbe pillangókra vadászni. Jessica a gyerek után nézett, majd újra Ted felé fordult.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy a legtöbb nő, aki nem ismer közelebbről, rajong érted.
- Ó! De te, aki jól ismersz... -kacsintott rá kedves szemtelenséggel a férfi -, te is el vagy ragadtatva
tőlem.
- Ezt nem mondtam. Legalábbis így nem. Sok minden nem tetszik benned. Utálom a durvaságod, a
fölényességed, és hogy mindig veszekszel. Egyszóval a jellemedben van a hiba. És éppen a jellem az,
ami leginkább érdekli a nőket.
- De legalább az arcom tetszik neked - felelte a férfi vigyorogva. - Kezdetnek nem is rossz.
- Kezdetnek?
Tednek különös ötlete támadt. Arra gondolt, milyen gyöngéden nézett Jessica Lizzie-re. Az is
eszébe jutott, hogy mennyire felizgatja őt ennek a lehetetlen nőszemélynek a közelsége. Túlságosan is
jól emlékezett még a magányosan töltött hónapokra. Ha magányosnak és elhagyatottnak érezte magát,
képes volt a legvadabb dolgokra is.
- Igen, kezdetnek - ismételte a férfi tűnődve. - Végül is egy csónakban evezünk.
Leeresztett szempillái alól elragadtatott pillantást vetett a karcsú, telt keblű nőre. Jessica szűk,
khakiszínű rövidnadrágot viselt, amely szabadon hagyta hosszú, mézszínű combját.
De Tedet a formás lábaknál is jobban lenyűgözték Jessica keblei, melyek majd szétrepesztették
fehér blúzát. Vágyakozva gondolt vissza az elmúlt éjszakára, amikor ezek a pompás mellek forró
bőréhez simultak.
Nem tudta kiverni a fejéből a lány karcsú derekának és formás csípőjének a látványát.
Dühösen félrenézett, aztán gyorsan döntött.
Magával fogja vinni Dr. Jessica Bancroftot a farmra.
Igen... Egyszerűen hazaviszi ezt a nőt. Mit árthatnak Jessicának a banditák, és a süvítő golyók?
Ideje végre a kezébe vennie a gyeplőt. Most ő fogja kihasználni a nőt, ugyanúgy, ahogy annak idején
őt használták ki.
Még csak kényszerítenie sem kell, hogy vele menjen a Jackson-birtokra. Ellenkezőleg, csak bele
kell egyeznie, hiszen Jessicának is ez a terve, igaz, a lányt egészen más szempontok vezérelik. Nem
lesz könnyű elviselni majd az örökös sürgés-forgását, de a bosszú mindenért kárpótolni fogja. A lány
majd biztosan a kezébe akarja venni a dolgokat.
Csak azt próbálja meg! Nem mond le a jogairól, sem Lizzie-t, sem pedig a birtokot illetően. Ha
kell, vadállatként fog küzdeni értük. Hiszen amúgy is csak az állati ösztönei kötik a lányhoz.
Ted rámosolygott Jessicára. A lány tekintete rabul ejtette. Azon a régi éjszakán, amikor egymáséi
lettek, ugyanígy nézett rá.
- Úgy látom, a gyógyszereim és a gondos ápolás csodát műveltek - mondta a lány elégedetten.
Ted gyűlölte az öndicséret minden fajtáját, és kötelességének érezte, hogy csírájában elfojtsa az
ilyen megnyilvánulásokat. Különösen akkor, ha nőknél tapasztalta.
, - Nem is voltam olyan rosszul - felelte szándékosan bántó hangnemben. - Nem szoktam
betegeskedni.
A lány a homlokát ráncolta.
- Ó, tényleg?
- Még sohasem szorultam orvosi kezelésre - bólintott a férfi. Jessica lebiggyesztette az ajkát ekkora
hálátlanság láttán.
- Tegnap még mást mondtál.
- Talán érdekel, hogy döntöttem. Eljöhetsz velünk a farmra- játszotta a nagylelkűt Ted.
- Ezt már éjjel elhatároztad.
- Hogyan?
- Amikor önkívületben hánykolódtál, szinte könyörögtél, hogy menjek veled a Jackson-birtokra.
- Együtt feküdtünk az ágyban - helyesbített Ted. - Ilyen helyzetben egy férfi mindent megígér.
A lány tekintete elborult. Ted kezdte magát kínosan érezni. Jessica sarkon fordult, és az ajtó felé
rohant.
 - Sajnálom, ha valami rosszat mondtam - kiabált utána a férfi. Nem akarta, hogy a lány elmenjen.
Jessica megállt.
- Eszed ágában sincs sajnálni, Jackson! Minden nővel úgy bánsz, mintha el akarnád csábítani.
- Nem minden nővel - válaszolt a férfi vigyorogva. - Csak veled. A lány lihegett a dühtől. Remegő
kézzel próbálta kinyitni az ajtót, Ted felugrott, és odarohant hozzá. A lány a falnak támaszkodott.
- Ezt... Ezt csak azért mondod, mert félsz, hogy nem megyek veled - suttogta,
- Azt hiszed? - hajolt fölé Ted vonzerejében bízva. Egyszer már megjárta ezzel a nővel, aki csábító
szépségét arra használta fel, hogy tönkretegye őt. -Talán éppen azért mondom, mert attól félek, hogy
velem jössz.
Csak néhány centiméter választotta el őket egymástól. Jessica alakja köré földöntúli dicsfényt
varázsoltak az aranyló napsugarak. A férfi feléje nyújtotta a kezét, és meg akarta simogatni karcsú
nyakát. A lány azonban elhúzódott előle, és kétségbeesetten rángatta a csukott ajtót.
Ted izgalmában szinte észre sem vette, hogyan próbál meg menekülni előle a lány. Leküzdhetetlen
vágyat érzett, hogy magához ölelje. De mégis inkább az ajtóhoz lépett, és egy könnyed mozdulattal
elfordította a gombot.
- Ne mondd, hogy nem segítek.
Jess ellökte a kezét, amikor meg akarta érinteni. Arca haragtól égett. Nem tudta megállni, hogy egy
utolsót ne döfjön a nőbe.
- Tudod, hogy tartja a mondás? - fuvolázta lágyan.
- Nem, de nem is érdekel.
Ted mindent megadott volna érte, hogy megcsókolhassa a lány telt ajkát. Milyen egyszerű lett
volna a karjába kapni. De előbb le kellett volna küzdenie lángoló haragját.
- Akkor is elmondom - folytatta Ted. - Azt tartja a mondás, hogy a nő olyan mint egy vár. Ha
egyszer már bevették, másodjára már könnyen megy. Ha jól sejtem..., hosszabb ideig akarsz a
Jackson-farmon maradni. Említetted, hogy könyvet írsz. Ha ez nem foglalja le az egész napodat, és
éppen én sem üldözök rablókat meg gyilkosokat, akkor elég időnk marad...
A férfi szeméből áradó vad szenvedély és hangjának érzékisége megbabonázta Jessicát.
Önkéntelenül is feléje lépett.
- Az elégnél is több időnk marad arra, hogy felderítsük ezt a pompás és titokzatos várat..., mielőtt
megostromolnám és leigáznám.
A lány arcából minden vér kiszaladt. Szája széle remegett a visszafojtott dühtől. Ted alig bírt
magával. Legszívesebben ott helyben lerohanta volna Jesst. Lehet, hogy ellenkezés nélkül a karjába
omolna? Vagy kétségbeesetten védekezne? Bármit tenne is, mindenképpen jól szórakozna.
- Elesettnek látszol - mondta a férfi aggódva, és együtt érzően a lányra nézett.
- Még soha életemben nem hagytam el magam - sziszegte Jessica.
- Nem kéne annyi időt a napon töltened - nyitotta ki előtte az ajtót Ted. A lány berohant a házba.
A férfi az egyik karosszékbe vetette magát, és nevetni kezdett. Az övé lesz. Bármi áron.
Jobban mondva már most is az övé, csak Jessica nem akarja ezt tudomásul venni.
És ha már megtörtént a dolog, ugyanúgy ott fogja hagyni, mint annak idején a lány őt.
Kéjesen gondolt a bosszú pillanatára, férfias büszkeség töltötte el. Nem fogja elveszíteni a fejét.
Végezni fog vele.
Hűvös szellő söpört végig a verandán. A fák árnyai egyre közelebb hajoltak a házhoz.
Most hogy Jessica már nem volt vele, ismét rátört a nyomasztó magányosság. Hirtelen felszakadt
benne a tíz évig elfojtott keserűség, irigység és gyűlölet. Majd megint a reménytelenség lett úrrá rajta.
Éppen itt az ideje, hogy valaki megleckéztesse ezt az önhitt nőszemélyt, győzködte magát vég
nélkül.

6. FEJEZET

Jessica, az az átkozott boszorkány! Ted elhatározta, hogy most már tényleg kezébe veszi a dolgok
irányítását.
A lány két napja durcáskodott. Ted tréfás megjegyzéseire is csak jeges hallgatás és hűvös,
kifejezéstelen tekintet volt a válasz.
Két napja játszotta makacsul a sértődöttet.
Ted még sohasem csodálta ennyire, mint most.
 A lány viselkedése egyáltalán nem vette el a kedvét, hiszen tudta, egyetlen nő sem húzza föl az
orrát ilyen semmiségért, ha nem jelent számára sokat az a férfi, aki megbántotta.
Valahányszor összefutottak, érezni lehetett a feszültséget a levegőben.
A lány látszólag halálosan félt attól, hogy a férfi váratlanul lerohanja a büszke várát. Bár lehet,
hogy titokban ő is erre vágyott, csak ezt még magának sem merte bevallani.
Ez a második feltételezés sokkal jobban tetszett Tednek. Csak úgy rázta a nevetés, ha arra gondolt,
hogy a lány esetleg nem tudja fékezni a szenvedélyét.
De a jóból is megárt a sok! Kezdte már unni Jess makacsságát, és hogy a lány állandóan úgy
viselkedik, mint egy sértett királykisasszony. Elege volt abból, hogy a lány bosszantására szánt tréfák
süket fülekre találtak.
A harmadik nap reggelén körbejárta a házat, és Jessicát kereste.
Helyette azonban Meetába botlott, aki Lizzie-t etette a konyhában. Lizzie már kora hajnal óta ébren
volt, és megállás nélkül hisztizett.
- Bíborvöröset...! - ordította dühösen most is. És csupán azért, mert Meeta violaszínű sziruppal
öntötte le a rántottáját, a kislány hozzá sem akart nyúlni a reggelijéhez.
Szirup a tojásra! Undorító!
- Hol bujkál Dr. Bancroft? -mennydörögte Ted. A ház néma csöndjében sokáig visszhangoztak
szavai.
Lizzie kezében megpördült a kanál, és a violaszínben pompázó tojás szétkenődött a konyha kövén.
Meeta riadtan nézte a békés konyha elleni orvtámadás nyomait.
- Dr. Bancroft kiment a tengerpartra.
Lehetetlen volt tovább ordítozni ezzel a félénk asszonnyal. Ted lehalkította a hangját.
- Úszni indult? Maga meg hagyta, hogy egyedül menjen a strandra? Meeta bólintott:
- Dr. Bancroftot semmitől sem lehet visszatartani.
Mint minden különc, Jessica is szívesen vette körül magát nálánál gyengébb emberekkel, akik nem
mertek neki ellentmondani, akármit is vett a fejébe.
- Papa, ne viselkedj olyan csúnyán Jessica nénivel!
- Csúnyán? Én...? - Ted maga volt a megtestesült ártatlanság.- Senkivel sem viselkedem csúnyán.
- Csak vele!
Szóval már a saját lányát is ellene hangolta az a boszorkány!
- Először is megeszed a rántottát, drága hölgyem! - ragadta meg az üveget a férfi. - Mégpedig e
nélkül a színes lötty nélkül!
Ameddig a szem ellátott, mindenütt csak a csillogó, türkizkék óceán hullámzott.
Jessicát sehol sem lehetett látni. A nap sugarai széles, vöröses csíkot húztak a vízre. Tedet
akaratlanul is kirázta a hideg. Korábban egy másik nő is úszni indult, és soha többé nem tért vissza.
Ha az egész szigetet fel kell kutatnia a lány után, azt is meg fogja tenni. Csak megtalálja! Tovább
botorkált a nedves homokban, könnyű edzőcipője teljesen átázott. Nem törődött vele, rohant tovább.
Félóra múlva ömlött róla a víz.
Már éppen abba akarta hagyni a keresést, amikor megpillantotta Jessicát. A lány a napon
sütkérezett, teste csillogott a víztől. A tengerparton burjánzó hibiszkuszbokrok között hevert.
A férfinak rosszkedve lett, már nem is örült a lánynak. Jessica tehát megfürdött! Gyomra
megremegett arra a gondolatra, milyen veszélynek tette ki magát a lány.
Jess a haját szárítgatta. Selymes bőrén vízcseppek csillogtak. Fekete, egyrészes fürdőruhát viselt,
amely inkább kiemelte, mint eltakarta gyönyörű alakját. Nem kellett hozzá sok képzelőerő, hogy a
férfi meztelenül lássa maga előtt.
Megerőltethette az úszás. Nagyon igéző volt, ahogy elcsigázva feküdt a napon.
Ted nem tudta, megfojtsa, vagy csókkal kívánjon neki jó reggelt.
Jess ujjai a koralldarabkákkal borított homokban játszadoztak. A búvárszemüveg és a
békauszonyok mellette hevertek.
A férfi egészen közel lépett, hatalmas teste árnyékot vetett a lányra. Jess telt, piros ajka nyíló
rózsára emlékeztetett. Az ördögbe is, igazi szépség ez a nő! Majd ha egyszer megint veszekedős
kedvükben lesznek, elárulja neki, hogy mindig is a férfimagazinok szexbombáira emlékeztette őt.
Jessica zavartan nézett rá.
- Hello, Jackson! - üdvözölte a férfit. Három napja ezek voltak az első szavai.
Ted még mindig azon bosszankodott, hogy a lány egyedül ment úszni.
 - Mit tettél, te szerencsétlen?
A lány tekintetében már nyoma sem volt a makacsságnak.
- Úsztam egyet.
- Azt hiszed, vak vagyok?
- Kérdeztél, én pedig válaszoltam.
- Tényleg semmit sem sejtesz, Bancroft? Nem tiltották meg, hogy egyedül járj fürödni? Egyenesen
felkínálod magad a gazfickóknak!
Máskor a lány biztosan kikérte volna magának ezt az udvariatlan hangnemet, most azonban nem
volt veszekedős hangulatban.
- Nem tudtam, hogy ennyire aggódsz értem, Jackson.
Tényleg nem kellett volna ennyit törődnie a lánnyal, de sehogy se tudta legyűrni aggodalmát.
Nagyon felizgatta Jess reggeli fürdőzése. A lányt szemmel láthatóan gyötörte valami.
- Tudod, hogy én... hogy nem hiszek a természetfeletti dolgokban.
- Na és?
- Ezért olyan furcsa.
- Mi?
- Ez az érzés. Valami rendkívüli erő húzott ide erre a helyre...
Ted azt hitte, rosszul hall.
- Valami húzott...?-A férfit majd szétvetette az izgalom. – Te szerencsétlen! Hiszen ezen a helyen...
Ted hirtelen elnémult. A lány háta mögött, a lombok közül sötét kis arc figyelte őket. A gyerek egy
szempillantás alatt eltűnt.
- Nem úsztam messzire - mondta Jessica, aki valószínűleg nem vette észre a leselkedő fiút. - A
sekély vízben maradtam. Már néhány karcsapásnyira a parttól hemzsegnek a csodálatosnál
csodálatosabb halak. Gyönyörű a színük, és egészen közel merészkednek az emberhez. Még játszaniis
lehet velük.
- Játszani...?-ismételte a férfi ingerülten.
Az a reggel járt az eszében, amikor a rendőrök pontosan erre a helyre hozták, és egy búvárruha
foszlányait mutatták neki. Annyi maradt a feleségéből.
Jessica lassan felemelkedett. - Hol halt meg Deirdre?
Ted hosszan bámult a szikrázó homokba.
- Itt...? - suttogta a lány.
A férfi a sötét, komoly szemekbe nézett.
- Igen.
Jessica óvatosan megsimogatta a karját. Ted összerezzent az érintésre. Hátrahőkölt.
Bosszút akart állni, és a hatalmába keríteni a lányt. Majdnem visszájára fordult a dolog.
- Megéreztem - mondta elgondolkodva Jess. - Nem tudom megmondani, hogyan, de megéreztem.
- Szívesen búvárkodott itt - morogta maga elé a férfi.
- Egyedül?
- Többnyire-bólintottTed.
- Biztos vagy ebben? Talán volt egy... barátja a szigeten. Úgy értem, valaki, aki elkísérte.
- Nem tudok róla.
A lány gondterhelten nézett rá,
- A búvárkodás veszélyes sport, még akkor is, ha nem egyedül űzik. Miért pont ide kellett jönnie?
Miért kockáztatott...
- Ismered az ikertestvéredet - szakította félbe a férfi. - Mindig azt csinálta, amire éppen kedve
támadt, nem gondolt a veszélyre. - Ted kétségbeesetten simított végig a haján. - Az ördögbe is, mit
beszélek? Sohasem értettem meg őt. Csak a feleségem volt.
- Talán jobban kellett volna igyekezned.
Tednek rosszul esett ez a szemrehányás. Kihúzta magát.
- Semmi kedvem a házasságomról beszélgetni. Főként nem veled.
- Tudom - felelte a lány halkan.
- Én mindent megpróbáltam, hogy Deirdre-t boldoggá tegyem, de ez már a kezdet kezdetén sem
sikerült... Pedig akkor még hol voltak ezek a szörnyűségek!
- Én meg azt hittem, boldogan éltek egymással.
- Boldogan? - nevetett fel rekedten Ted. - Pokol volt az, életünk.
 - De Deirdre azt mesélte, hogy...
- Az ördögbe is, nem számít, hogy mit mondott! Mindenfelé azt terjesztette, hogy boldogan élünk.
Jessica elkínzott arccal nézett a férfira.
- Eleinte még fenn lehetett tartani a látszatot - folytatta Ted könyörtelenül. - Deirdre mindent
megkapott, amit csak kívánt. Pénzt, gyönyörű ruhákat, ékszereket. Estélyeket is rendeztem neki. De
mindenre hamar ráunt. Fűvel-fával összeadta magát. Aztán jött az a brisbane-i fickó. Bármekkora
puszták is vannak errefelé, Ausztrália akkor is csak egy nagy falu. A pletyka még az én fülembe is
eljutott. Deirdre néha hetekig kimaradt. Amikor aztán hazajött, egy ideig minden rendben ment, de
hamarosan előről kezdte az egészet. Deirdre-hez másfajta ember illett volna. És ennek az egésznek
leginkább Lizzie itta meg a levét. Csak azt nem értem, miért tartottunk ki egymás mellett tíz évig.
Jessica megragadta a férfi kezét. Tednek nagyon jólesett ez az együtt érző mozdulat.
- Annyira sajnálom - mondta a lány. - Mindig azt hittem...
- Jessica - kezdte a férfi lehangoltan -, nem is tudom, hogyan magyarázzam meg neked.
- Értek mindent - felelte halkan Jessica.
Ted ekkor döbbent rá, hogy milyen magányos is a lány, és hogy az ő házassága ugyanolyan
boldogtalan volt.
Jessica sejtelmes pillantást vetett a férfira. Hirtelen elengedte Ted kezét, mert attól tartott, hogy
elárulja az érzelmeit.
- Jackson, ti csak azért maradtatok együtt, mert mindketten túl makacsok voltatok ahhoz, hogy
elváljatok. Nem csoda, hogy nem jöttetek ki egymással, hiszen te vagy a legfaragatlanabb, legönfejűbb
fickó, akit valaha is láttam.
A férfi arca megrándult.
A tenger felől friss fuvallat érkezett. Ted felemelte a földről a törülközőt, és a lány vállára terítette.
Forró ujjai Jessica hűvös bőréhez értek.
- Remélem, nem veszed rossz néven, ha visszaadom a bókot. Te vagy a legakaratosabb,
legmakacsabb nő, akivel valaha is találkoztam -mondta a férfi vigyorogva.
- Nem sokat adok jellemtelen alakok véleményére.
A lány lábujjaival a homokba rajzolgatott. Még a lábujjai is kívánatosak voltak.
- Elég régóta ismerlek. Ami meg a jellememet illeti, te sem vagy különb nálam.
- Én mindig tisztességesen viselkedtem.
Jessica az egyik lábáról a másikra állt. A törülköző félrecsúszott, és fedetlenül hagyta a fürdőruha
vékony anyagán átütő mellbimbóit.
Tednek minden önuralmára szüksége volt, hogy ne nyúljon utánuk. Legszívesebben simogatni és
csókolgatni kezdte volna őket. Egyre jobban elhalványult benne annak az emléke, hogy a lány
becsapta őt. Jess éberen figyelte a férfi tétova mozdulatait.
- Jackson - mondta hevesen -, veled ellentétben engem tisztességre neveltek.
Ted szeme ide-oda járt a lány csábító melle és csípője között.
- Itt az ideje, hogy felhagyj vele.
Legszívesebben féktelen szenvedéllyel a karjába kapta volna, és vad csókokkal borította volna a
lány testét.
Jessica szeme villámokat szórt. Hirtelen belemarkolt a homokba, és a férfi szeme közé szórta. Ted
botladozva menekült a közeléből.
- Csak ne olyan gyorsan! - kiáltotta utána gúnyosan a lány. - Nehogy megerőltesd magad, mert
akkor megint beteg leszel- Semmi kedvem hozzá, hogy az ágyból parancsolgass nekem.
A férfi megtorpant. Vigyorogva fordult vissza.
- Drágám, ez nem is rossz ötlet. Amíg én heverészem, te a parancsaimat lesed.
Jessica dühös grimaszt vágott.
- Ne szólíts drágámnak! Tudod, mennyire utálom.
- Csak mert nem mondtam még elégszer.
- Nem akarom ezt többé...
- Drágám - vágott közbe Ted -, érhetnek még olyan meglepetések, amikre álmodban sem gondoltál.
Nem is kell már sokáig várnod rájuk, édesem. Egyáltalán nem...
Nem sokkal később Ted már a repülőgépével bíbelődött. Nagyon dühös volt magára. Minden
másodperc, amit Jessicával töltött, egyre közelebb vitte őket egymáshoz. Nem sikerült megtartania a
kellő távolságot.
 Az ördög vigye el! Pedig tudhatná, hogy milyen alattomos nőszeméllyel van dolga! Miért nem
hagyja egyszerűen faképnél? Miért nem csomagol, hogy Lizzie-vel együtt visszamenjen a Jackson-
birtokra?
Hiszen tapasztalta már, mennyi bajt okoz Jessica azzal, hogy mindig mindenbe beleüti az orrát. Ha
hagyná, felforgatná az egész életét. Hirtelen az eszébe jutott, hogy milyen jó volt, amikor a lány puha,
csábító teste hozzásimult az ágyban. És milyen önfeláldozóan ápolta őt!
Minden mást elhomályosító érzés kerítette hatalmába. El szerette volna űzni a szomorúságot a lány
szép, sötét szeméből.

7. FEJEZET

- Aúúú...! - kiáltotta Ted fulladozva. - Vigyázz egy kicsit. Hiszen tudod, hogy még nem
gyógyultam meg teljesen.
Jessica kíméletlenül nyomta be a szájába a kanalat. A keserű orvosság égette a torkát.
- Tényleg?
Ted kezét-lábát szétvetve feküdt az ágyon. Az utolsó csepp gyógyszert is lenyelte. Olyan képet
vágott, hogy Jessica dőlt a kacagástól.
Ez a lefegyverző nevetés még szebbé tette a lányt. Arcáról lehámlott a ráerőltetett szigor. Amikor
fel akart állni az ágy széléről, a férfi megragadta a kezét.
- Megsúgom, mit csinálj, hogy egészen jól érezzem magam - mondta. Ujjai alatt a lány ütőere
egyre szaporábban vert. Jessica megmerevedett, és megpróbálta elhúzni a kezét, de a férfi
vasmarokkal szorította.
- Hát jó - engedett végül a lány, és leült. Belátta, hogy Ted úgysem engedné el. - Felőlem most is
beszélhetünk Deirdre-ről.
- Deirdre-ről? Nem arra gondoltam!
A lány kifejezéstelen tekintettel meredt maga elé.
- Rá kell jönnöm, hogy mi okozta a halálát. A férfi némán az ajkába harapott.
- Még egyszer kimegyek a partra, és lemerülök azon a helyen, hogy kiderítsem az igazságot.
- Nem fogsz kimenni! Megtiltom!
A férfi elengedte a lány csuklóját, és ledobta magáról a takarót. Nem is gondolt arra, hogy szűk
alsónadrágján kívül nincs rajta semmi.
- Megőrültél, vagy pedig tényleg nem tudod, hogy ott hemzsegnek a cápák? A legvérszomjasabb,
fehér cápák. Nem akarom, hogy úgy végezd, mint a fe... , mint a testvéred.
Jessica felugrott, de nyomban vissza is fordult, mert Ted felindultságában szinte kiesett az ágyából.
- Nem..., nem tudod, hogy mit beszélsz!
- Ó, nagyon is jól tudom. Vagy azt hiszed, hogy egy ember úgy el tudta volna tüntetni Deirdre-t,
hogy csak a búvárruha néhány foszlánya maradjon utána?
Jessica leplezetlen érdeklődéssel szemlélte a dühöngő, félmeztelen férfit.
- A fene egye meg...! - káromkodott Ted, és a dereka köré csavarta a lepedőt.
Hát orvos létére nem volt még elég alkalma, hogy meztelen férfiakat nézegessen?
- Én mégis kimegyek - mondta a lány higgadtan. - Még egyszer lemerülök azon a helyen, hogy a
saját szememmel lássam a tragédia színhelyét. Azt hiszem, ezzel tartozom Deirdre emlékének.
- Megőrültél - felelte Ted szándékosan durva hangon. - Azzal, hogy halálos veszélynek teszed ki
magad, még nem támasztod fel a testvéredet.
Jessica összeszorította a száját, majd gyorsan az ajtóhoz ugrott. Néhány pillanattal később már a
strand felé tartott, hóna alatt a búvárfelszereléssel.
Ted nem tétovázott. Remegő kézzel kapkodta össze saját felszerelését. Gyorsan fürdőnadrágba
bújt, és a lány után eredt.
Amikor a partra ért, Jessica már a sekély vízben gázolt. Utána vetette magát, de a lány ekkor
lemerült a hullámok közé, és a sziklazátony felé kezdett úszni.
Ted átküzdötte magát a hullámverésen, és ő is lemerült, hogy a víz alatt gyorsabban haladhasson. A
tenger kristálytisztán csillogott. A halak hatalmas rajokban menekültek előle. A kis halak vonzották a
ragadozókat. A cápák pedig telhetetlen állatok. Jessica valahol előtte merült a mélybe. Gyermekes
dacból a vesztébe rohant! A férfi egészen a finom homokkal borított tengerfenékig merült.
Oxigénpalack nélkül nem bírhatta sokáig. Erőteljes csapásokkal úszott a sziklazátony felé.
 Hirtelen hatalmas, lustán mozgó árnyakat pillantott meg maga fölött.
Cápák! Egy egész raj!
Ebben a pillanatban meglátta Jessicát. A lány feléje tartott.
Tednek már nem sok levegője maradt. A sós tengervíz a torkát marta. Fel kell mennie levegőért,
kerül, amibe kerül. Egyszerre értek a felszínre. Ted letépte magáról a búvárszemüveget.
- Elment az eszed? lihegte a férfi. - Nyüzsögnek itt a cápák...!
- Ezek delfinek - felelte Jessica a vizet taposva. - Ne viselkedj gyerekesen. A legnagyobb baj, ami
itt veled történhet, az, hogy nyelsz egy kis tengervizet.
, Ted hörögve vette a levegőt.
- Azonnal menj ki a partra, vagy a hajadnál fogva vonszollak ki! A' mozgás idecsalogatja a
cápákat.
- Ezt én is tudom. Azt hiszed, hülye vagyok?
- Drágám, gondolatolvasó vagy.
Ha a parton lettek volna, ezért biztosan nagy pofont kap a lánytól. így csak egy megvető pillantás
volt a válasz.
- Ússz vissza, vagy erőszakkal viszlek! - ismételte a férfi fenyegetően.
- Választhatsz.
- Más lehetőség nincs? - kérdezte a lány pimaszul, de Ted dühös tekintete meggyőzte arról, hogy
jobb, ha engedelmeskedik. A part felé indult.
Amint kiért a vízből, Jessica futásnak eredt. Ted azonban elkapta, és dühösen megrázta.
- A te lelkeden száradt volna, ha ottveszünk! - ordította. - Ezek a cápák...
- Delfinek - sziszegte a lány. - Csak egyetlen cápát láttam, de az még kicsi volt.
A férfi szikrázó szemekkel bámult rá. Szorítása helyén piros folt maradt a lány bőrén.
- Azért követtelek, mert nem halhatsz meg te is úgy..., mint Deirdre - mondta a férfi rekedten.
A lány ártatlan arcot vágott.
Jessica közelében Ted most is érezte azt a kellemetlen nyomást a gyomrában. Majd fölemésztette a
vágyakozás.
Még szorosabban fogta a lányt. Jessica a nedves fürdőruhán át is érezte, hogy milyen forró a férfi
teste. Végre szabadjára engedte elfojtott vágyait, és élvezte azt az édes gyöngeséget, amely a
hatalmába kerítette.
A lány fehér teste Ted sötét bőréhez simult. A férfi izmai vadul hullámoztak. Hatalmas
mellkasához szorította Jessicát. A lány boldogan viszonozta az ölelését. A férfi simogatni kezdte a
lány mellét, Jessica mellbimbói megmerevedtek.
Amikor megérezte, milyen hatással van a lányra, Ted egész teste megfeszült. Lassan felemelte a
fejét, és kérdően nézett a lány vágytól elhomályosult szemébe.
Jessica megértette a kimondatlan kérdést és a benne rejlő bíztató ígéretet, hogy most minden vágya
teljesül. Megremegett, mert ekkor ébredt csak rá igazán, hogy mennyire kívánja Tedet. Vadul
felsóhajtott, átragadt rá a férfi féktelen szenvedélye.
Ted beletúrt a lány nedves hajába. Gyöngéden hátrahajtotta Jess fejét. A lány vágyakozva nyitotta
szét az ajkait, de Ted tovább fokozta az izgalmát. Mielőtt szájuk összeforrt volna, gyöngéd csókokat
lehelt Jess fülcimpájára, orrára és arcára. Majd vadul csókolta a lányt, közben a hátát és a csípőjét
simogatta. Keze végül a lány csodálatos mellére siklott.
Míg szorosan összesimulva álltak a végtelen tenger előtt, Ted úgy érezte, egész életében erre a
pillanatra várt.
A hullámok lágyan csapódtak a világos korallzátonyokhoz. Ted erős kísértést érzett, hogy magával
rántsa Jessicát a langyos, hullámzó vízbe, és ott szeretkezzen vele szenvedélyesen, mintha egyedül
lennének az egész világon.
De sajnos mások is voltak a szigeten, és pont olyan helyen álltak, ahol bárki megláthatta volna
őket. Itt ki voltak szolgáltatva a kíváncsi tekinteteknek. El kell vinnie valahová a lányt, ahol végre
zavartalanul szerethetik egymást.
Nem tudta, vajon Jessica fejében is hasonló gondolatok járnak-e. A lány gyöngéden megsimogatta
a férfi mellkasát, majd eltolta magától, hogy kiszabaduljon az ölelésből.
Érintése akaratlanul is felkorbácsolta a férfi szenvedélyét, és újból magához rántotta Jessicát.
A lány szíve vadul dobogott, testét égető vágy járta át. Akármennyire is ellenkezett, szinte elolvadt
a szenvedélyes ölelésben.
 Pillantásuk találkozott. A férfi érezte, hogy a lány már megint a vágyaival tusakodik.
Jessica megmerevedett.
- Engedj el! - suttogta. - Nem is szeretsz! Sohasem szerettél. Hozzá tartoztál! Ráadásul engem
vádolsz, hogy elrontottam az életedet! Mit gondolsz, te mit tettél velem? Aljasul kihasználtál!
Sohasem szerettem Jonathant. Tönkretettem az életét, mert mindig utánad vágyakoztam.
Amikor a lány el akart szaladni, a férfi megszorította a karját.
- Nem igaz!
- Én... Deirdre-ről akarok beszélni veled. Most azonnal! Itt!
- Azt már nem!
- Akkor legalább rá szeretnék gondolni. Egyedül.
- Ördög vigye Deirdre-t! Pont most jutott az eszedbe? Jessica szeme elfátyolosodott.
- Igen, most.
A férfit gyötörte a kielégítetlen vágy. Tombolni fog, ha nem kaphatja meg azonnal a lányt. A
tenger felé nézett. A sziklazátonyon megtörtek a hullámok.
Óvatosan és lassan engedte el Jessicát.
A lány hosszan nézte Ted feldúlt arcát, majd megfordult, és vontatott léptekkel a víz felé indult.
Ted úgy érezte, hogy pillanatokon belül szétveti az indulat.
Az ajkába harapott, hogy visszanyerje az önuralmát. Amikor lecsillapodott, Jessica után eredt.
Búvárfelszerelését ledobta a homokba a lányé mellé.
Amint egymásra néztek, újult erővel lobbant fel bennük a szenvedély.
- Nagyon szép itt, csak kissé egyedül érzi magát az ember - szólalt meg Jess ideges, bizonytalan
hangon.
- Hagyd már ezt! Jessica elkomolyodott.
- Sokat gondolkodtam azon, mire kellett neki a pénz, ha csak ide akart jönni. Miért lopta el? Itt
szinte semmire sincs szüksége az embernek. Azt sem hiszem el, hogy a vízben lelte a halálát. Most
gyakran azt kívánom, bárcsak jobban ismertem volna. Ő anyámmal maradt, én meg apámmal bejártam
a fél világot - egyik olajkúttól a másikig. A szüleink válása óta külön nevelkedtünk. Csak az
egyetemre jártunk együtt.
A fene egye meg! Tednek semmi kedve nem volt feleleveníteni ezt a régi történetet.
- Deirdre halott - mondta ki hangosan. -Te viszont élsz.
- Igen. Néha azt szeretném, ha fordítva lenne. Mindig is arra vágytam, hogy boldog családi életem
legyen.
- Azt hiszed, én nem? De minden tönkremegy, ha az ember olyan nőbe botlik, mint amilyen
Deirdre volt.
- Mindig irigyelt, hogy az apámhoz kerültem, mert dúsgazdagnak hitte őt. Anya és ő szűkösen
éltek. De Deirdre nem tudta, mennyire magányos voltam. Arról pedig sejtelme sem volt, hogy milyen
szörnyűségeken mentünk keresztül az idegen országokban. Ha azt hitte, hogy földi paradicsom az
életem, tévedett. Most pedig nincs többé. Végleg elment közülünk.
Egy könnycsepp gördült le Jessica arcán. Lopva le akarta törölni. Ted azonban észrevette.
- Hé, nem kell szégyellned, ha sírsz.
- Nagyon... nagyon szörnyen viselkedem, igaz? Amikor megtudtam, hogy meghalt, nem tudtam
sírni.
A férfi a tenyerébe vette a lány kezét.
- Már sokkal előbb elveszítettük őt.
- Látod, ez az, ami a legjobban fáj.
- Nagyon rossz dolog, ha nem szerethetjük azt az embert, akit akarunk - mondta rekedten a férfi, és
átölelte Jessicát.
- Ez ránk nem vonatkozik, Jackson! Vagy azt hiszed, azért panaszkodom, hogy aztán
megvigasztalhass?
- Őszintén, Bancroft, pont olyan szörnyen viselkedsz, mint ahogy én szoktam. Szemtelenség azt
állítani, hogy ki akartam használni a helyzetet...
- Fogd be a szád! -vetette hátra a fejét a lány. A hajáról hulló vízcseppek újabb könnyekkel
keveredtek el.
Már nem ellenkezett, amikor a férfi szorosan átölelte. Gyengéden hozzásimult, és Ted boldogan
szorította magához a lány meleg testét.
 Alkonyodott. A háttérben kirajzolódtak az őserdő körvonalai. A levegő körülöttük megtelt
feszültséggel. Ted tudta, mennyire védtelen most a lány, és elhatározta, hogy ezt is ki fogja használni.
Nem valószínű, hogy bármikor is adódna ennél pompásabb alkalom.
Jessica vigasztalást és menedéket keresett a karjában. Évekig várhatna még egy ilyen lehetőségre.
Meg akarta szerezni a lányt. Tíz éve vágyódott utána, és ezért házassága kétszeresen is pokollá tette
az életét. A felesége a megszólalásig hasonlított Jessicára, ahányszor csak ránézett, eszébe jutott a
valódi szerelme.
Jessica már nem sírt. Máskor biztosan nem veszítette volna el az önuralmát, és a függetlensége
érdekében már rég faképnél hagyta volna.
Most azonban ellenkezés nélkül simult a karjába. Bőrét kellemesen simogatták a lány csábító, telt
mellei.
Makkegészséges volt, mindig tettre kész... Még sohasem hagyott ki ilyen alkalmat.
Ideje elárulni a lánynak, mennyire kívánja.
Szó nélkül Jessica ajkára szorította a száját. Csókja most követelődző és szenvedélyes volt. A lány
ellenkezett, de Ted, addig csókolta, míg le nem törte az ellenállását. Lélegzethez sem hagyta jutni a
lányt, míg teljesen el nem ernyedt, és viszonozni nem kezdte a csókjait.
Azután felkapta a világ legbonyolultabb lelkű nőszemélyét, és a sötét őserdőbe vitte.
Eljött a bosszú édes órája.

8. FEJEZET

A nap tüzes gömbként ereszkedett a látóhatár mögé, és a beálló sötétségben már csak a hold
ezüstös fénye világított.
Tedet majd szétvetette a vágy.
Kék szemével állhatatosán fürkészte Jess titokzatos tekintetét. Egyre mélyebbre és mélyebbre vitte
a lányt az őserdőben.
Tisztában volt vele, hogy döntő fordulat következett be az életében. Mindenképpen hiba volt szóba
állni ezzel a nővel, de nem bírt szabadulni a varázsától.
Keze Jess selymes bőrét simogatta. A lány nedves, félig nyitott száját kéjes sóhaj hagyta el. Ted
alig tudta fékezni magát, egész teste remegett.
- Nem kellene megtennünk - tiltakozott erőtlenül Jessica, amikor a férfi óvatosan letette a földre.
Mennyire igaza volt!
- Hát sohasem adod fel, Bancroft? - suttogta a lány fülébe, míg szomjas ajka a nyakát csókolgatta.
- Feladni? Soha!
De érezte, hogy a lány teste kéjesen megremeg, miközben a mellbimbóit simogatta.
- Tehát a végsőkig védelmezed a várat?
- Pontosan - felelte Jess, de közben úgy fogta át a nyakát, mintha sohasem akarná elengedni.
Ted még hevesebben csókolta a lány karcsú nyakát.
- Ha végzek veled, én leszek az úr - mormogta alig hallhatóan maga elé.
- Azt csak hiszed! - vágott vissza ingerülten a lány. - Holnap megfizetsz, Jackson...
Ted ujjait lassan a fürdőruha alá csúsztatta. Érezte, ahogy a lány megborzong.
- Vállalom a következményeket, drágám - zárta le Jessica ajkát egy csókkal.
Igaz, a lány valószínűleg már nem is ellenkezett volna. Nem akart tovább hadakozni a férfival,
legalábbis most nem.
Jessica szétnyitotta az ajkait, a férfi nyelve mohón hatolt a szájába. Hosszú csókban forrtak össze.
Féktelen hév lett rajtuk úrrá.
- Vágyódtam utánad - suttogta a lány fülébe Ted. - Hosszú évekig. Csakis teutánad. Deirdre ugyan
hasonlított rád, de valójában a nyomodba sem érhetett. Főleg az ágyban nem. És a szívemben sem,
soha.
Fogalma sem volt, mi vitte rá, hogy ilyeneket mondjon. De nem is törődött vele.
A férfi ujja a vékony fürdőruha alá csúszott. Jessicának elakadt a lélegzete, amikor Ted lehúzta a
válláról a pántot.
A férfi megpróbálta lerántani róla a fürdőruhát, de a lány ijedten a keze után kapott. Melle már így
is félig kilátszott. Lihegve vette a levegőt, a szíve egyre hevesebben vert.
- Ne... - suttogta zavartan.
 - Nem kéne szégyellned ezt a gyönyörű testet, Báncroft. Szép vagy, csodálatosan szép. A melleid...
- Túl nagyok, olyan közönségesek.
- Nagyon vonzóak - vitatkozott a férfi. Közben még lejjebb húzta a fürdőruhát.
- Egyáltalán nem illenek hozzám. Olyan kihívóak... A férfiak mindig azt hiszik...
- Egyszerűen csodálatosak. Gyönyörűek. Azt akarom, hogy egyedül én láthassam őket. Légy az
enyém... Mindenedet meg akarom kapni.
- Ha megkérdeztek volna, biztosan kisebb melleket kértem volna magamnak.
- Hála istennek legalább ebbe nem árthattad bele magad. Bármennyi hibája volt is a lánynak, a
mellei tényleg csodálatosak voltak. Felülmúlták minden kamaszkori álmát.
Tednek sikerült erőt vennie magán. A lehető legtovább akarta élvezni ezt a csodás testet.
Remegő kézzel simogatta a lány melleit.
Csak lassan, intette magát. Óvatosnak kellett lennie.
Csókjai, gyöngéd cirógatásai és hízelgő szavai mind-mind ugyanazt a célt szolgálták.
Ajkával megérintette a lány kemény mellbimbóit. Jessica vágyakozva felsóhajtott. Ágyékában
emésztő tüzet érzett.
Ted egyre szenvedélyesebben simogatta a csodálatos melleket. A lány kéjesen nyöszörgött.
A férfi annyira kívánta Jesst, hogy szinte már fájt. Teljesen lerántotta róla a fürdőruhát.
Jessica sóvárgó tekintettel figyelte, ahogy Ted kibújik a fürdőnadrágjából.
Mély sóhajjal húzta magához a férfit. Ted hatalmas férfierőt érzett magában. Szorosan a lány
csípőjéhez simult.
Jessica felsóhajtott, lágyan és odaadóan.
A mennyországban érezték magukat. A szerelem tüze semmivé foszlatta a köztük feszülő
ellentéteket. Nem tudtak betelni egymással, megszűnt körülöttük a világ.
Úgy érezték, álmodnak. Lihegve, sóhajtozva, vad ölelések között olvadt össze meztelen testük,
mintha sohasem akarnák elengedni egymást.
A lány megjátszott nyugalma szertefoszlott. Egyikük sem égett még soha ilyen vad szenvedéllyel.
Mintha valami ősi, rejtett érzés kelt volna bennük új életre.
Tíz évvel ezelőtti szerelmük álom volt csupán, amelyre gondolni sem mertek.
A férfi lecsókolta a lány remegő testéről a rátapadt sós vízcseppeket, forró ajkával nyakát és
hullámzó mellét simogatta. Nyelvével megcsiklandozta Jessica köldökét, mire a lány vágyakozva
széttárta a combját.
A férfi élvezte a lány gyönyörét is, mintha a teste részévé vált volna.
Jess forrón viszonozta csókjait, előbb csak az ajkán, majd mindenütt. Nyelve egyetlen helyet sem
hagyott érintetlenül a testén. Csókokkal borította az arcát és a fülcimpáját, lehelete égette a nyakát, a
mellkasát. Egyre lejjebb vándorló puha ajkai fékezhetetlen szenvedélyeket ébresztettek a férfiban.
Nem tudott tovább uralkodni magán. A lány fölé hajolt, és mélyen beléhatolt.
Már az első pillanatban önkívület fogta el. A lány öle forrón izzott. Végre egy nő! Végre az övé!
Határtalan, észvesztő kéj!
Maga a mennyország.
Maga a pokol.
Amikor Ted felébredt, a nap már magasan járt. A trópusi növények lombját csillogó harmat
borította.
Ernyedten és kielégülten feküdt. Teljesen megbékélt önmagával. Rég nem érzett ekkora
boldogságot
Jessica keze után tapogatózott, de a lány már nem volt mellette. Egy csapásra elszállt a jókedve.
Már megint elhagyta! Ugyanúgy, mint tíz évvel ezelőtt, most is elosont.
A férfi felugrott, mint egy meztelen, dühödt óriás. Teljesen egyedül volt a sűrű, párás rengetegben.
Jessica megint becsapta! De miért, az ördögbe is!
Már megbánta, amit tett. Őrültség volt kikezdeni ezzel a nőszeméllyel!
Ostoba módon azt hitte, hogy ez a nő olyan, mint egy makacs betegség: ha az ember egyszer
megkapja, többé nem szabadulhat tőle.
Megkereste a fürdőnadrágját, és dühösen belebújt. Talán most még annál is mérgesebb volt, mint
amikor a lány először csapta be, és hozzákényszerítette az ikertestvéréhez.
Már az első napon itt kellett volna hagynia Jessicát, és eltűnni Lizzie-vel! A szűk ösvényen a
tengerpart felé indult. Elérte azt a sziklát, amelyről pár napja lezuhant..
 A markológép egészen a szakadék szélén állt. Ted tovább akart indulni, de hirtelen valami
megragadta a figyelmét.
Egy gyanús fickó ugrott le a vezetőülésről, és eltűnt az őserdőben. Ted már éppen utána akart
kiáltani, amikor meghallotta Jessica fojtott hangját.
Hallgatózni kezdett, de nem tudta megállapítani, hogy honnan jön a hang. Felmászott a markolóra,
mert onnan messzebbre lehetett látni.
A szikla tövében Jessica egy gyermek fölé hajolt. Lehet, hogy ez a fickó Jess után kémkedett? Ha
így van, biztosan komoly oka lehetett rá.
Az indítókulcs benne volt a gépben.
És a markoló közvetlenül a szakadék szélén állt.
Átkozott gazember!
Ted gyomra összeszorult. Nagy lélegzetet vett. Csak el kellett volna fordítania a kulcsot, hogy a
gép elinduljon, és a mélységbe zuhanva összelapítsa, ami alá kerül.
Ted lelki szemei előtt megjelent a kerekek alatt fekvő női test rémképe. Jessica!
Arra a marhaszállító vonatra gondolt, amelyet nemrég a Jackson-birtok közelében a levegőbe
röpítettek. A mozdonyvezető súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélte az esetet...
Ted haragja hirtelen Jessica felé fordult, bár tudta, hogy akár az élete árán is megvédene a lányt.
Szemét gazemberek! Biztosan a szigetre is követték őt. Lehet, hogy Jessicát is figyelik?
Ted sajnálta, hogy nem tudta elkapni azt a fickót. Kiverte volna belőle, hogy ki küldte és miért.
Lenézett a szikláról, és látta, hogy Jessica vadvirágot szed. A lány csinos és ápolt volt. Mint
mindig, rövidnadrágot és fehér blúzt viselt. Láthatóan sejtelme sem volt semmiről.
Már jókora csokrot kötött. Másik kezében egy csillogó tárgyat tartott.
Néhány lépésre tőle ott kuporgott a bennszülött fiú. Bíborvörös szalaggal átkötött játékállatkát
szorított a melléhez, mintha a legnagyobb kincse lenne.
- Tényleg azt hitted, hogy szellem vagyok? - kérdezte Jessica barátságosan.
A gyermek bólintott:
- Örülök, hogy maga egy másik néni. Deirdre nénit nagyon nem szerettem. És ezt is magától... -
mutatott a kis napbarnított kéz a játékállatkára.
- Te pedig ezt adtad nekem - pillantott Jess a csillogó valamire, amit a kezében tartott. Zsebre dugta
a tárgyat. - Köszönöm. A testvérem volt. Nem tudod véletlenül, hogy mi történt vele?
A kisfiú fekete szeme riadtan csillogott.
- Mondd meg, kérlek - könyörgött Jess. - Nincs mitől félned.
- Visszajött vele - suttogta a fiú.
- Nem szabad hinni a szellemekben - mondta a lány, de a gyerek szinte oda sem figyelt. - Nem
ment úszni, ugye? Legalábbis aznap nem. Azért jött ide, hogy egy bácsival találkozzon. Egy bácsival,
aki...
- Visszajött vele.
- Mi történt a testvéremmel?-kérdezte Jessica esedezve. - Meséld el, kérlek!
- Elesett. A bácsi megdobta egy kővel.
- Hol történt?
A fiú hirtelen meglátta Tedet, aki lemászott a markolóról, és feléjük tartott. A gyerek ordítani
kezdett, mint egy megszállott.
Jessica megfordult. Ted lélekszakadva rohant feléjük. Az ördögbe is! Csak nem gondolja ez a fiú,
hogy ő ölte meg Deirdre-t? Ennek is Jessica az oka.
A férfi megragadott egy hosszú, erős indát, és a mélybe ugrott.
A kisfiú megrémült a repülő férfialaktól. - Megint itt van! Az a bácsi, aki visszajött vele...!
Ted megpróbálta elkapni, de a gyerek elugrott, és az erdőbe vetette magát. A férfi utánaeredt.
Fatörzseknek ütközött, gyökereken és göröngyökön bukdácsolt át, a kicsi mégis megszökött előle.
Ted még látta, ahogy eltűnik a sűrű bozótban. Menekülés közben elvesztette akis játékállatkát is.
A férfi lélegzet után kapkodva hajolt le, és fölemelte a földről a játékot.
A hazudós kis tolvaj! Ez itt Lizzie-é!
Jessica elfúló lélegzettel rohant oda.
- Én adtam neki, te vadállat!
Kivette a férfi kezéből az állatkát, és letette a földre, hogy a fiú újra megtalálja, ha előmerészkedik.
Ted feldúltan megrázta a lányt.
 - Az ördögbe is, mi folyik itt? Mit jelentsen az, hogy „megint itt van"? Hát azt hiszed, hogy... én
öltem meg?
A hangjában harag és elkeseredés csengett.
- Nem te voltál, te hülye! A gyerek annyira megijedt, hogy összetévesztett valakivel. Ha csöndben
maradtál volna, most azt is tudnánk, kivel. Olyan közel voltam a megoldáshoz... Ó, Jackson, miért
rontasz el mindig mindent!
- Én?-kérdezte támadóan a férfi.
Hiszen a lány barangolt egyedül az őserdőben, s ha ő nem ér ide idejében, a kisfiúval együtt
szétlapította volna a markoló. Megragadta Jessica karját.
- Nem szabad így megijeszteni egy gyereket - oktatta ki keserűen a lány. -Amikor, mint egy
Tarzan, idevitorláztál, mindent elrontottál. Csak segíteni akartam.
Szemtelenség volt ilyet állítania.
- Köszönöm, nem kérek a segítségedből! Vedd tudomásul, hogy én nem egy rémült bennszülött
kisfiú vagyok! Honnan a csudából gondolod, hogy jobban kiigazodsz az ügyeimben, mint én magam?
Halvány fogalmad sincs arról, hogy mi folyik itt Ausztráliában.
- Bejártam az egész világot. Az emberek mindenütt egyformák.
- Csak Ausztráliában másmilyenek. Ezek a bennszülöttek nagyon alattomosak is tudnak lenni.
- Máskor is voltam már veszélyes emberek között.
- Az a te dolgod. Miért nem ébresztettél föl, mielőtt elmentél? Arról az emberről, aki a markolóból
figyelte a lányt, inkább nem beszélt.
Jessica negédesen mosolygott, hogy a férfit bosszantsa.
- Nem tudtam aludni, te viszont olyan kimerültnek látszottál, hogy nem akartalak felébreszteni.
Ted egy szavát sem hitte el, de hagyta, hadd beszéljen tovább.
- Szóval fölkeltem. Amikor a házhoz értem, a fiú már itt állt. Felöltöztem és kijöttem hozzá, mert
azt reméltem, tud valamit Deirdre-ről. Már majdnem kiderítettem az igazságot, amikor jöttél te, és
mindent elrontottál.
- Deirdre, mindig csak Deirdre! Értsd meg végre, hogy meghalt! Hát soha nem akarod elfelejteni?
Ted szorosan magához ölelte a lányt, bár a legszívesebben otthagyta volna. Ha egy kicsit is
világosabban tudna gondolkozni, biztosan kitérne az útjából. De a sötét szemekben bujkáló
szomorúság nem engedte elmenni.
- Mit tegyek, Jess, hogy ne kísértsen folyton ez a nő?
Már nem tartotta fontosnak, hogy mit művelt vele Jessica. Nem akarta elveszíteni őt.
- Nem várhatod tőlem, hogy kitöröljem az emlékezetemből a testvéremet - mondta lágy hangon a
lány. - Addig nem tágítok, amíg meg nem tudom, mi történt vele.
- Túl veszélyes ilyen ügyekbe keveredni, te őrült! - hajolt le hozzá a férfi, és hevesen
megcsókolta. ,
Jessica megsimogatta Ted karcolásoktól feldagadt arcát.
- Az ördögbe is! - mennydörögte a férfi. - Te vagy a legizgatóbb és legmakacsabb... Miket is
beszélek! Teljesen megőrjítesz! Nem tudok sem veled, sem nélküled élni!
- Nem tehetünk úgy, Jackson, mintha Deirdre soha nem is létezett volna.
- A fene egye meg, nem érdekel, hogyan halt meg! Már az sem érdekelne, ha a Jackson-birtok
elpusztulna!
- Engem viszont annál inkább.
- Miért nem érted meg végre, nagyon veszélyes, ha beleártod magad ebbe az ügybe?

9. FEJEZET

Együtt mentek vissza a házba. Ted hívatlan vendégnek érezte magát a lány hálószobájában.
Ruhástul Jessica ágyára vetette magát, és az oldalára fordult.
- Ha továbbra is Deirdre-ről akarsz beszélni...
- Mégis csak a testvérem volt, és segítséget kért tőlem.
- Az a te bajod.
- Szerintem nem csak az enyém. Hiszen a te feleséged volt.
- Gondolom, nem arra kért, hogy dajkálj.
 - Most már nem számít, mire kért. Elhatároztam, hogy itt maradok, amíg ki nem derítem, hogyan
halt meg.
- S ha megakadályozlak benne? Nem nézhetem tétlenül, hogy az életedet kockáztatod.
- Eddig is megvoltam nélküled.
Jessica lerúgta a lábáról a szandált, és kinyújtóztatta a lábujjait.
- Nélkülem...! - horkant fel Ted. - Fogalmad sincs, mennyire rám vagy utalva.
- Nagyon tévedsz - nézett rá kihívóan a lány.
Hirtelen kioldotta a kontyát, aranyszőke haja a vállára omlott. Izgatóan végigsimított a mellén, és
kigombolta blúzán a legfelső gombot.
A férfi felkönyökölt. Szíve hevesen dobogott. Szerette volna letépni a blúzt. Legszívesebben az
ágyra teperte volna Jessicát, és vadul simogatta volna meztelen testét.
- Mi ütött beléd? - kérdezte rekedten. Csak nem hiszed, hogy ezzel elbolondíthatsz?
Jessica kacéran felnevetett.
- Hátha mégis...
Csábító pillantása rettenetesen felizgatta a férfit, de ugyanakkor nyomasztó érzése támadt. Ezek a
gazemberek valahogy rájöttek, hogy Jessica sokat jelent neki, s ezt föl is fogják használni.
- Ezért hurcoltál magaddal a hálószobádba? - kérdezte sértőn és jó hangosan.
- Ne ordíts - suttogta a lány. - Még felébreszted Lizzie-t.
Csókot dobott a férfi felé.
Ted végigmérte a lány formás lábát. Nem volt okos dolog idejönnöm, gondolta.
Jessica ringó léptekkel közeledett a férfihoz. Az ágy támlájára támaszkodva kihívóan kigombolta a
blúzát. Kinyújtózott, és pompás melleit a férfi arcához simította.
Hanyag, de izgató mozdulattal lecsúsztatta válláról a blúzt. A férfi egyre többet láthatott mézszínű
bőréből.
A lány kibújt a vékony blúzból, és a háta mögé hajította. Átlátszó selyemből készült, csipkés
kombinét viselt.
A férfi jól láthatta kemény mellbimbóit. A selyem alig takarta a lány testét. Tedet akaratlanul is
forróság öntötte el, és tompán felsóhajtott.
Minden másról megfeledkezett, amikor megpillantotta Jessica csodálatos melleit. A lány kecses
mozdulatokkal vetkőzött.
Tekintetük találkozott. A Jessica szeméből sugárzó ígéret mámorossá tette. Ha ezzel az ő
gyengeségét akarja bizonyítani, sikerülni is fog neki.
A lány végigsimította csábító melleit. Ezzel a kihívó mozdulattal akarta felébreszteni benne a férfit,
és ez sikerült is neki.
Máskor mindig szégyellte a melleit. Szokatlanul ingerlő viselkedése valami titkolt érzékiséget
sejtetett.
- Simogass meg! - sóhajtott fel a lány. - Légy kedves hozzám! ,
Hiszen Ted is erre vágyott! Szenvedélye kemény csatát vívott a józan ésszel. Összeszorított
fogakkal próbált ellenállni a csábításnak.
A lány izgató vetkőzése teljesen elkábította. Nem tudta levenni a szemét karcsú ujjairól, amikor
Jessica lassan-lassan lehúzta a selyemkombinéját.
Ellökte magát az ágy támlájától, és szorosan a férfi elé állt. Melle csábítóan hullámzott.
Tedre is átragadt a lányból áradó forróság.
Kínzó vágy öntötte el.
Nem tudott szabadulni az álomszép mellek, a karcsú derék, a domború csípő és a selymes combok
igézetéből.
A lány gyönyörű volt, és a férfi alig tudta fékezni a szenvedélyét.
Jessica elérte, amit akart. A férfi közelről csodálhatta a világ leggyönyörűbb melleit.
Amikor a lány áthúzta a fején a kombinét, meglengette, és a blúza mellé hajította a sarokba, Tedet
őrjítő vágyakozás fogta el.
Már csak a szűk bugyi volt rajta. A férfi még soha életében nem látott ilyen elbűvölő nőt.
Rabul ejtette a lány. Rajongó, alázatos szolgájává tette.
Hogyan hagyhatta eddig fajulni a dolgokat? A lány megszegte a játékszabályokat, és testének
bódító szépségével győzte le a férfit.
 Ted tekintete elködösült a vágytól. Nem tudott ellenállni a lánynak. Elkeserítette, hogy Jessica
ilyen könnyedén diadalmaskodott felette, és még ebben a helyzetben is érezteti vele, mennyire ki van
szolgáltatva neki.
Ted lehunyta a szemét, mert a lány csábító szépsége majd az eszét vette.
De már ez sem használt.
Elborította a lány testének narancsvirág illata. Jessica ujjai egyre vadabbul simogatták.
Jess égető nyelve végigsiklott a felsőtestén.
A játékos ujjak újra végigsiklottak a hasán, majd a csípőjén. A lány teljes erejéből hozzásimult.
Magával ragadta az édes gyönyör, és már nem tudott szabadulni a karmai közül.
Átfogta Jess fejét, és megcsókolta. Nyelve a lány száját kereste. Jess remegett az izgalomtól.
Ted beletúrt az aranyszőke fürtökbe. Élvezettel kóstolgatta a lány száját és édes nyelvét,
csókolgatta az arcát, a fülét és a nyakát. Mélyebbre hajolt, és a szájába vette a rózsaszínű
mellbimbókat.
Jessica kéjes sóhajtással engedte át magát a cirógatásnak, és magával húzta a férfit az ágyra.
Mindkettőjüket szinte megőrjítette a vágy. A férfi szíve vadul kalapált, amikor Jess a combjáig
lehúzta róla a fürdőnadrágot.
Remegő kézzel kapott a lány bugyija után, és Jess fölé térdelt.
A lány megemelte a csípőjét, hogy könnyebben levehesse róla átlátszó selyembugyiját.
Ted azt hitte, álmodik.
A testén mindenütt érezte a lány cirógató kezét.
A szoba kitágult, valami tisztító és megváltó őserő töltötte el őket.
Két ellentétes lélek olvadt eggyé egy pillanatra.

10. FEJEZET

Ted egész éjszaka azon gondolkodott, hogyan tudná Jessicát lebeszélni arról az őrült tervéről, hogy
elkísérje őt Lizzie-vel és Meetával együtt a Jackson-birtokra.
A lány a fejébe vette, hogy elmegy a szigetről, pedig itt Wally szállodájának a közelében
biztonságban lehetett volna. Ted ugyan nem sokra tartotta Wallyt, de a férfinak mégis csak volt egy
nagy kaliberű pisztolya, talán még bánni is tud vele.
Jessica azonban hallani sem akart Wallyról. Tednek pedig nem ment ki a fejéből az a fickó a
markológépen. Már maga is kételkedni kezdett benne, hogy helyes lenne Wally gondjaira bízni a két
nőt és a lányát. A szállodatulajdonos semmit sem tudott a-markológépes alakról meg a leselkedő
kisfiúról, akinek Jessica odaajándékozta Lizzie játékállatkáját.
Most is, mint minden reggel, kikocogott a repülőgépéhez, hogy ellenőrizze, és bemelegítse a
motort. Megdöbbenve látta, hogy Jessica, Lizzie és a nélkülözhetetlen Meeta már bent ülnek a gépben.
Összecsomagolt holmijuk a pilótaülésen tornyozódott. Kínos helyzetbe hozza magát, ha ezek után
nem indulnak a birtokra.
Magyarázatot akart kérni Jessicától, de későbbre halasztotta a dolgot.
Nagyon megkönnyebbült, amikor minden baj nélkül átértek Queens-land határtalan pusztái fölött.
Jessica a vezetőülés mögött kuporgott, és mindig elfordította a fejét, valahányszor csak
hátrafordult, hogy beszéljen vele. Pedig már megbocsátotta neki a szemtelen önfejűségét, hogy Lizzie-
t és Meetát a repülőgépre csalta.
Jessica nem osztotta a jókedvét. Nyugtalanította az alattuk elterülő homokos és sziklás pusztaság.
Nem értette, miért olyan boldog Ted.
- A századfordulón még termékeny volt ez a vidék - mondta Ted csak úgy magának. - Mindenfelé
dús legelők terültek el, ahol kenguruk ugrándoztak, de a hatalmas marhacsordáknak is jutott elég
legelő.
- Nem szeretném, hogy itt temessenek el -jelentette ki Jessica. Félelemmel töltötték el a csupasz,
rideg sziklák.
- Nem mindig mi választjuk meg a helyet - felelte a férfi hűvösen.
- Nemrég itt zuhant le a repülőgépével a szomszédom, a fiatal Holt Martin. Azonnal meghalt, és
talán ez volt a szerencséje. A gépe egy szakadék mélyén ért földet, és csak hónapokkal később találtak
rá. Noelle, a felesége alig ismerte fel a holttestet.
- Noelle?
 Ted idegesen fordult hátra.
- Igen, az amerikai unokatestvér. Nem csodálkoznék, ha ő állna az események hátterében.
- Csak nem vádolsz meg egy nőt?
- Ha ismernéd, másképp vélekednél róla.
- Miért vagy annyira biztos abban, hogy köze van a támadásokhoz?
- Egy szóval sem mondtam, hogy biztos vagyok benne. Csak feltételezem. Míg ide nem jött,
békésen éldegéltünk egymás mellett. Noelle Louisianában született, és a családja azért küldte a
sivatagba, mert otthon már nem bírták elviselni. Mindenkit megbotránkoztat az a nőszemély.
- Jól ismered?
- Azt hiszem, eléggé. Felbujtotta ellenem a férjét, és még a bátyjával, Grangerrel is összeugrasztott.
- Arról a Granger Martinról beszélsz, aki hatalmas részt vásárolt a birtokodból?
- Pontosan.
- Minek kellett neki az a föld? Neki is van elég.
- Fogalmam sincs, ez is csak olyan terméketlen, sós pusztaság, mint az én földem.
- Azt hittem, Martinnak elege van Ausztráliából. Miért vásárolt akkor birtokot?
- Ha tudnám, akkor nem fájna a fejem.
A repülő megrázkódott egy légörvényben. Ted csak nehezen tudta egyenesben tartani a gépet.
Már több órája repültek. A lenyugvó nap sugarai a szemükbe tűztek. Ted dühösen káromkodni
kezdett.
A lány először azt hitte, hogy a vakító napot szidja, de azután meglátta a feléjük gomolygó füstöt.
- Mi ez? - kérdezte ijedten.
A férfi összeszorította a száját. Nem válaszolt.
Átrepültek egy hatalmas, ütött-kopott, kétemeletes épület fölött, melyet a legényszállás, az istálló
és az irodaépület fogott közre.
Az egyik ház lángokban állt. Rémült alakok rohangáltak körülötte.
- Ez az otthonom - mondta hányavetin Ted. - Ég a Jackson-farm.
A Cessna végigdöcögött az egyenetlen kifutópályán, és megállt. Ted felrántotta a pilótafülke
ajtaját, és leugrott a forró homokba. Felnyúlt, hogy lesegítse a többieket.
A kietlen pusztaság ontotta magából a forróságot. Körös-körül mindent finom, vörös por borított.
A közelben rémült lovak nyerítettek.
- Az istállók...! - ordította Ted, és félrelökte Jessicát.
A lapos tetős épület felé rohant. A lány alig tudott lépést tartani vele.
Piros lángnyelvek szöktek ki az istálló ablakain, sötét füstoszlop tört az ég felé.
Ted ráüvöltött egy férfira,, aki éppen a bezárt istállóajtót próbálta meg kinyitni.
- Mit keresel itt, McBain? - támadt az ügyvédjére.
A férfi hátrafordult. Együtt próbálták meg kinyitni a kaput.
A lovak a rémülettől vakon vágtattak ki a szabadba. Ted elrántotta Jessicát az útjukból. Utolsónak
egy férfi támolygott elő. Üvöltött a fájdalomtól. A homokba vetette magát, hogy eloltsa lángoló
ruháját.
Jessica és Ted odarohantak hozzá. Az összeégett ing cafatokban lógott le a férfiról. Kormos arca
eltorzult a fájdalomtól.
- Kirk! Te barom! - káromkodott Ted, amikor McBainnel felsegítette a sógorát. - Ezek az átkozott
gazemberek...!
- Hát nem kaptad meg az üzenetemet, hogy itt egyre rosszabb a helyzet? - hörögte Kirk. - Miért
maradtál el olyan sokáig? Mi a fene tartott vissza?
Ekkor megpillantotta Jessicát. Dermedten bámult a lányra.
- Deirdre..., hát megtaláltad?
- Tévedsz.
- Megvesztél? - kiáltott fel Kirk.
Még dadogott valamit, de azt már nem lehetett érteni. Jessica a szájához hajolt.
- Júlia...
Jessica tanácstalanul nézett Tedre.
- A húgom - magyarázta a férfi. - Ő Kirk felesége. De már régóta Texasban él. Ha valami történne
a sógorommal...
Jessica a fejét rázta.
 - Elég súlyosak a sérülései, de fel fog épülni.
Minden úgy történt, ahogy Ted azt már előre sejtette: két óra sem kellett hozzá, és Jessica átvette a
hatalmat a Jackson-farmon.
Még csak nem is kiabált az emberekkel. A munkások sokkal szívesebben engedelmeskedtek neki,
mint Tednek. A férfi dühében a fogát csikorgatta.
Haszontalannak és fölöslegesnek érezte magát. Még a legravaszabb és leglustább bennszülött
munkások is versengve hajtották végre Bancroft utasításait.
Ian McBain jót szórakozott azon, hogy még Binkumot, a makrancos házvezetőnőt is mintha
kicserélték volna, mióta Jessica megérkezett.
Dr. Bancroft ellátta Kirk sérüléseit, és minden látogatót kitiltott a betegszobából, hogy megóvja a
férfit az életveszélyes fertőzésektől.
Meeta Lizzie-vel beköltözött a régi gyerekszobába. Jessica munkával töltötte minden idejét. Ted
csak estefelé futott össze vele a folyosón.
- Hagyj nekem is egy kicsit a Jackson-farmból - morogta a férfi. - Nem csinálhatsz mindent
egyedül.
- Csak segíteni akarok neked.
Ted észrevette, hogy Ian McBain figyeli őket.
- Szeretném, ha tudomásul vennéd, hogy én nem hívtalak ide. Amint rendbe hoztuk az ügyeket,
eltűnsz innen.
A lány hűvös tekintetet vetett rá.
- Csak azért dühöngsz, mert nem akarod elismerni, hogy szükséged van rám. Na, nem úgy
gondoltam, hogy az ágyban. Velem nem bánhatsz olyan fölényesen, mint Deirdre-rel. Sokkal több itt a
munka, mint amennyivel egyedül megbirkózhatnál. Kirk...
- Hagyjál békén Kirkkel! Vele is csak zsarolni akarsz.
- Ez nem volt szép tőled, Jackson.
Ted tudta, hogy a lánynak igaza van, de fájt neki, hogy mindig ő marad alul. Dühösen elindult
kifelé.
Ian azonban még az ajtó előtt utolérte.
- Hé, Jackson! Mi lesz a papírokkal?
- Ördög vigye a papírokat! Talán majd holnap aláírom azt a szemetet. Jessica feszülten figyelte
őket. A lány tekintete szíven ütötte Tedet.
- Hogyhogy? Csak holnap?
Az ügyvéd Jessicára nézett, és lenyelte, amit még mondani akart.
- Még alszom rá egyet - makacskodott Ted.
- De hát már mindenbe beleegyeztél! , Ted észrevette, hogy Jessica rosszallóan néz rá.
- A fene egye meg, Ian! Mondtam már, hogy alszom még rá egyet.
Ted aznap este inkább a legényszállás egyik kemény priccsén aludt. A törött ablakon besüvített a
hideg, északi szél.
Vigasztalásul magával vitt egy üveg whiskyt, és nagyot húzott belőle, valahányszor csak arra
gondolt, hogy odaát a házban Jessica frissen vetett ágyban alszik.
Nyugtalanul aludt, és rossz álmai voltak. Állandóan Jess járt az eszében. Reggel úgy ébredt, mint
akit fejbe vertek. Jéghideg víz alá tartotta a fejét, hogy az agya kitisztuljon.
A bennszülött munkások csipkelődni kezdtek vele. Ned, a vezetőjük türelmesen megvárta, míg Ted
befejezi a mosakodást.
- MacKay mán sokkal jobban érzi magát, főnök. Több, mint egy órát fecsegett a texasi öregeivel
rádión. A doktornő meg micsoda lendületes asszonka! Az egész szállást rendreutasította.
- Nem is vártam mást - morogta Ted, majd gyorsan szárazra törölte a haját.
- Még B. kisasszont is befogta!
- Elég már, Ned!
- Még a kutyával is csodát tett, főnök! Wheelert a múlt héten megharapta egy kígyó. Megdögölt
volna, ha a doktornő nem kúrálja ki.
- Egy szót se halljak róla többet! - dühöngött Ted.
- Látná csak, mennyire ragaszkodik hozzá Lizzie!
- A fene egye meg, nem akarom látni!
 Tudta, hogy hiba volt idehoznia Jessicát, azt azonban álmában sem hitte volna, hogy a lány ilyen
gyorsan magához ragadja a hatalmat. Uralma mindenre és mindenkire kiterjedt, még rá is.
Kiszorította a saját házából.
De nem fog belenyugodni, hogy elüldözzék.
Kemény nap volt Ted háta mögött. Estefelé döcögött haza. Megfontolta a dolgot, és most Iant
kereste, hogy aláírja a birtok eladásáról szóló szerződést.
Iant azonban nem találta.
Ehelyett mindenütt érezte Jessica jelenlétét. A ház tisztán ragyogott. Idegennek érezte magát a saját
otthonában.
Jessica a tűzhely előtt állt a konyhában. Marhasült, puding és citromos kalács mennyei illata
töltötte be a levegőt. Vinné el az ördög! Honnan tudja, hogy mik a kedvenc ételei?
- Hello! - szólalt meg a lány, mély hangja átmelegítette Tedet. Csak nehezen tudta palástolni a
barátságos fogadtatás miatt érzett örömét.
- Merre van Lizzie?
- A szobájában olvas. Rendeltem neki egy könyvet az őshüllőkről.
- Ó! - sóhajtotta a férfi, mert Jessica remekül nézett ki Deirdre lovaglóruhájában.
- Hiányoztál - mondta a lány, és levette patyolatfehér kötényét. A férfi odalépett hozzá, és átölelte.
- Te is nekem...
Évekig élt ebben a házban, de csak most érezte magát először otthon. A lány illatos haja
megcsiklandozta az orrát.
- Hú, de megéheztem! - kiáltotta a férfi. - Majd összeesem a fáradtságtól.
- Miért nem jöttél haza korábban?
- Mert... - simogatta meg Ted a lány hullámos haját -, mert olyan makacs voltam.
Tudta már jól, hogy nem képes rákényszeríteni az akaratát. Az egyébként is csak örökös
veszekedést szülne. Már nem is érdekelte igazából. Hatalmába kerítette a lány iránt érzett szerelem.
Nem élhetett nélküle.
- Az ördögbe is, nem akartam hozzád érni, amíg nem zuhanyoztam. Úgy bűzlök, mint egy istálló.
El akarta tolni magától Jesst, de a lány nem hagyta.
- Szoríts erősen! - kérte Jessica kedvesen és csábítón.
A férfi végigsimította Jess arcát, és ettől mindketten izgalomba jöttek.
A lány ajkaival megkereste Ted száját. Jess csábítóan mosolygott rá. A férfi majd elolvadt ettől a
tekintettől. Megcsókolta a lányt. Először vadul, majd egyre gyöngédebben. A lány a magányosan
töltött évek minden szenvedélyével viszonozta a csókot.
Ted ebben a pillanatban döntött úgy, hogy nem adja el a Jackson-birtokot, amíg a lány vele van. A
farm már nem csak a hatalmas földterületet és az épületeket jelentette számára, hanem az igazi otthont
is, amiért érdemes küzdenie.
A harcot azonban ő fogja irányítani, és nem a lány.

11.FEJEZET

Hármasban ültek Ted apró irodájában, Ian szivarjából vékony füstcsík szállt fölfelé.
- Hogy értsem azt, hogy már nem akarod eladni? -kérdezte az ügyvéd. Jessica türelmesen legyezte
el magától'a szivarfüstöt.
Ted élete legjobb vacsoráját fejezte be nemrég. B. kisasszony a konyhában mosogatott.
Ted kényelmesen hátradőlt a hatalmas bőrkarosszékében.
- Csak lassan, Ian! Ivott egy korty sört.
- Az ügyvédem vagy, nem? így aztán tudnod kell, hogy egyedül én döntök a Jackson-farmról.
Ian gyanakvó tekintetet vetett Jessica felé.
- Úgy látszik nem egészen.
Ha ezzel bosszantani akarta Tedet, akkor sikerült. Egyébként sem szerette különösebben az
ügyvédjét.
- Sohasem akartam eladni a birtokot. Az egész a te ötleted volt.
- Nem tudtam, hogy megváltoztattad az elhatározásodat, hisz azóta semmi sem változott.
Ted dühösen elnyomta Ian szivarját.
- Undorító ez a szivarbűz.
 - De hiszen te is cigarettázol! - védekezett az ügyvéd.
- Leszoktam róla. Azt meg csak hiszed, hogy semmi sem változott. Sok minden történt azóta. Nem
egyedül harcolok már.
Jessica megszorította a férfi kezét. Ian felugrott.
- Akkor meg minek jöttem ide? Ez is a te számládat terheli!
- Tudom, te mindig az én számlámra dolgozol.
- Remélem, nem fogod később megbánni, hogy így döntöttél. Ted elvigyorodott.
- Meghat, hogy ennyire féltesz.
Megfogta Jessica kezét, és gyöngéd csókot lehelt rá.
Hajnali négy órakor Noelle jelentkezett rádiótelefonon. Hangja feldúlt volt.
Ted nehezen ébredt fel, és eltartott egy darabig, míg rájött, hogy a hívójel ébresztette föl. Jessica
mellette feküdt az ágyban.
Órákig szeretkeztek, és igen kimerülten aludtak el. Ez már szinte felelőtlenség volt ebben a
puskaporos helyzetben.
Alig hallotta Noelle hangját a zavaró zörejektől.
- Granger megőrült! Jackson-farm, hallasz engem?
Hangjában halálfélelem csengett. Vagy meg akarja téveszteni, vagy tényleg veszélyben van.
Ted vételről adásra kapcsolt, és megnyugtató szavakat mormogott a mikrofonba.
- Grangernél fegyver van! Elvitte a puskáját. Kérlek, segítsetek... Ted nem engedhette el a füle
mellett egy nő éjszakai segítségkérését.
De mi van akkor, ha az egész csak csapda? Furcsa szorítást érzett a gyomrában. Mielőtt azonban
még eldöntötte volna, mit tegyen, Jessica mellette termett, adásra kapcsolt, és beleszólt a mikrofonba:
- Jackson-farm a Martin-birtoknak. Nyugalom! Azonnal ott leszünk. Vége.
Tedet majd szétvetette a düh. Itt nem balesetről volt szó, hanem olyan dolgokról, amelyek egyedül
őt érintették.
- Hogy mondhattál ilyet?
- Nem hagyhatjuk magára egyedül!
- Mi van akkor, ha ez az egész csak kelepce, ha hazudik?
- És ha nem?
A férfi nem láthatta jól a sötétben Jessica arcát, de mintha félelem tükröződött volna rajta. A lány
elszánta magát arra, hogy segít a veszélyben levő nőnek.
- Rendben - mondta rekedten Ted. - De most kivételesen én parancsolok. Nagyon veszélyes ügy ez.
Ezért szépen itthon maradsz. Ébreszd fel Meetát és B. kisasszonyt!
Menjetek le Lizzie-vel a pincébe, és torlaszoljátok el az ajtót! Én a férfiakkal átrepülök
Martinakhoz.
A komoly helyzet ellenére Jessica gúnyosan válaszolt:
- Igenis, uram!
- Engedelmeskedni fogsz?
A lány különösen nevetett fel.
- Természetesen, Ted. Ha ilyen nyomatékosan kéred...
Jessica engedékenysége és furcsa mosolya nem hagyták nyugodni Tedet. Még akkor sem, amikor
az embereivel együtt megérkezett Martinékhoz, Kiszabadították Noelle-t, akit az udvaron egy
vízvezetékcsőhöz kötöztek. Még akkor is ezek a különös gondolatok foglalkoztatták, amikor Granger
Martin üldözésére indultak a szomszédja terepjáróján.
Jessica járt a fejében, amikor a sivatagban felfedezte a menekülő Granger Landroverjét.
De ekkor már késő volt.
Ted elosztotta embereit a rendelkezésére álló terepjárókon. Granger vadul száguldozott az éjszakai
pusztán. Ted mellette haladt, és megpróbálta megállásra kényszeríteni. Ijedtében Granger rálőtt Ted
kocsijának a kerekére, de elvétette.
Közben nem vett észre egy árkot, és belehajtott. A terepjárója többször megpördült, majd égnek
meredő kerekekkel állt meg.
Ted fékezett, kiugrott a kocsiból, és lerohant Grangerhez. A gazember beszorult, és nem tudott
kimászni.
A motorháztető alól lángnyelvek csaptak a magasba, körös-körül benzinszag terjengett.
- Húzz ki...!-üvöltötte Granger.
 Ted lihegve állt meg, inge ujjával letörölte homlokáról a verítéket, és kibiztosította sörétes
puskáját.
- Miért bánjak kegyesebben veled, mint ahogy te bántál Noelle-lel? Ne is számíts segítségre, te
átkozott gyújtogató! Majdnem megölted MacKayt!
- Nem én tettem! -könyörgött halálfélelemben Granger. - Segíts, kérlek! A tűz...!
- Nem vagyok vak. Várj csak, mindjárt eléri a tankot. Akkor a tragaccsal együtt a levegőbe röpülsz,
te ördögfajzat!
- Segíts...!
- Előbb halljuk az igazságot!
Granger puhány, városi ember volt, és mindig gyáván viselkedett.
- Halljuk az igazat, különben úgy végzed, mint Holt. Az ő halála is a te lelkedet terheli, vagy
tévedek?
- Az isten szerelmére,... csak nem gondolod, hogy a saját testvéremet.. - nyögött fel Granger.
Ted az egyre terjedő tüzet bámulta. Szörnyű benzinszag volt.
- Jackson...! - visította Granger.
A sötétből könyörtelenül hangzott a két szó:
- Az igazságot!
Granger egy nevet suttogott.
Az egyetlen ember nevét Ausztráliában, akiben Ted megbízott. Sohasem szerette különösebben, de
bízott benne. S ez az ember becsapta. Úgy érezte, mintha kést döftek volna a szívébe.
- Istenem, húzzatok már ki...!
- Igyekezz, Ned! - sziszegte Ted. - Siessetek már!
Ian McBain! A barátja! A bizalmasa! Az igazság bajnoka! És ugyanez az ember gyilkos, csaló,
zsaroló! Ez a sötét alak volt Deirdre szeretője!
Ez az átkozott gazember zárta be MacKayt az istállóba.
Sehogy se tudta ezt elhinni Ian McBainről.
Csak homályosan sejtette, hogy mégis képes lehetett minderre. Ian!
Miért pont ő?
A terepjáró felrobbant. Ted hátraugrott, és belebámult a lángtengerbe. Izzó fémdarabok hullottak
alá a levegőből. Ted Jessicára gondolt, engedékenységére, különös mosolyára.
Bizonyára egész idő alatt tudott mindent.
Ted rettenetesen dühös volt erre az álnok nőszemélyre. Gyomra görcsbe rándult a haragtól.
Jessica mindent tudott, mert Deirdre biztosan elmondta neki a dolgot Indiában. Ezért jött a szigetre.
Ezért lépett kapcsolatba Iannal, és nem vele, a sógorával. Ezért küldte Iannak azokat a fényképeket...
Ha csak egy kicsit is gondolkoztam volna, néhány dolgot biztosan sikerült volna
megakadályoznom - gondolta Ted. Most már magára volt dühös. Világos, hogy Ian tudta, ki az a nő a
fényképeken. Nem Deirdre...
McBain kijátszotta őket egymás ellen, és most az ő kezében van az adu. Ez a támadás Noelle ellen
csak elterelő hadművelet volt, és Grangert kényszerítették rá - ki tudja, miért.
McBain elérte, amit akart.
Jessica Lizzie-vel és a többi asszonnyal egyedül maradt a farmon. Nem veszekedett vele,, hogy
elkíséri, mert ott akart maradni a házban.
Lizzie élete veszélyben forgott! Sohasem bocsátja ezt meg Bancroftnak!
De utoljára csapta be! Ezzel végleg bebizonyította, hogy nem méltó a bizalmára. Ha túléli, ami
most a Jackson-farmon történni fog, világgá kergeti ezt a nőt. Egyszer s mindenkorra véget vet a
kapcsolatuknak.
A lány becsapta, és megint csak bajt okozott neki. Ráadásul olyan eszközöket használt, melyek
különösen fájdalmasak voltak Ted számára. Szerelmesnek tettette magát, és Ian megbízásából még le
is feküdt vele.
Granger mindezt tudta, amikor az égő terepjáróban feküdt.
Jessica Ian hatalmában volt. Tednek eszébe jutott, mit művelt az a fickó Deirdre-rel. Biztosan
McBain volt az a titokzatos brisbane-i barátja. Az ügyvéd megbízásából ment Deirdre a szigetre, ahol
Ian meggyilkolta őt.
Mit fog tenni McBain egy olyan kitartó és makacs nővel, mint Jessica?
 Jessica nyugalmat erőltetett magára. Kiemelte a meleg ágyból az alvó Lizzie-t, és a karjában vitte
le a pincébe.
Meeta izgatottan botladozott mögötte az ágyneművel. Mióta Jackson az embereivel átrepült
Martinékhoz, Jessicának kellett vigyáznia a farmra.
Önként maradt itt, mindenáron találkozni akart azzal az emberrel, aki megölte Deirdre-t.
Véletlenül került ebbe a helyzetbe. Nem utasíthatta vissza Noelle valódinak tűnő segélykérését,
Ted biztosan azt állítja majd, hogy alattomos játékot űzött vele, de ez most nem volt fontos.
Legfeljebb öt perce maradt. Akkor Ian biztosan lecsap. Ha Ian volt a tettes, ahogy gyanította.
B. kisasszony most ért le a biztonságos pincébe.
- Pontosan teljesítenetek kell az utasításaimat - rendelkezett Jessica határozott hangon. - Csak akkor
szabad kinyitnotok az ajtót, ha négy lövést hallotok. Hármat egymás után, majd kissé később a
negyediket. Ha valaki be akarna törni, lőjétek le.
B. kisasszony megragadta az egyik fegyvert.
- Senki sem teheti be a lábát az engedélyem nélkül! És magával mi lesz, doktornő?
- Miattam ne aggódjatok. Most minden rajtunk, nőkön múlik.
A kijelentés láthatóan nagyon tetszett B. kisasszonynak. Átvette a parancsnokságot a pincében, és
utasította a remegő Meetát, hogy reteszelje be az ajtót Dr. Bancroft mögött.
Jess megnyugodott. Lizzie-vel és a két asszonnyal nem történhet semmi baj. Kirknek pedig nagy
adag altatót adott. Remélte, hogy a gyilkos nem bántja az alvó férfit.
Puskáját szorongatva Jessica felment Ted hálószobájába, és felvett egy sötét farmernadrágot meg
egy fekete inget. Ezután kisurrant a házból.
Kis szerencsével elrejtőzhet hajnalig, amíg Tedék visszaérnek Martinéktól.
Jessica nem tudta behúzni maga mögött a ház nehéz ajtaját, valaki megragadta a karját.
A fegyver csörömpölve gurult le a lépcsőn.
Ian felvette a puskát, s egy sötét pajtába vonszolta Jessicát. Fehér foga megvillant, amikor
gyűlölködve megszólalt:
- Okos dolog volt elbújtatni az embereidet, de magadra is gondolnod kellett volna.
- Nem félek tőled - felelte a lány megvetően. - Te zártad be Kirköt az istállóba, és a testvéremet is
te ölted meg.
- Most azt várod, hogy beismerő vallomást tegyek?
- Semmi szükség rá. Wally a markolójával feltúrta a fél szigetet, és megtalálta Deirdre holttestét. A
bennszülött fiú pedig látta, amikor megölted. Ez nem elég? Visszamentél a szigetre, hogy eltedd láb
alól. Nem hiszem, hogy nehéz lenne szóra bírni a gyereket. Megtalálta Deirdre karikagyűrűjét is, és
nekem adta. A szeretője voltál Deirdre-nek. Miért kellett megölnöd?
- Mondj valakit, akivel nem feküdt össze!
- Mégis veled akart találkozni a szigeten.
- Lehet, de az is lehet, hogy nem...
- Hozzád menekült, mert nem bírta elviselni a farm elleni állandó támadásokat. Elcsábítottad, és
házasságtörésre kényszerítetted.
- Ne légy nevetséges! Nem olyan volt, akit el kellett csábítani. Megszerzett magának mindenkit,
akit csak akart, és nem érdekelte, hogy mit szólnak hozzá mások.
- Mégis visszajött, mert szeretett téged. Visszajött, mert megígérted, hogy elkíséred, ha elhagyja az
országot. Te bujtottad fel, hogy rabolja ki a farm pénztárát, mert ártani akartál Tednek.
- Ezt hazudta?
- Eleget mondott ahhoz, hogy rájöjjek néhány dologra,
- Maradtál volna inkább Indiában, odavaló vagy!
- Itt a helyem.
A férfi megszorította a karját.
- Tévedés! Itt minden az enyém! Mi jóval előbb éltünk itt, mint ahogy Jackson ideköltözött.
- A családodnak zsebkendőnyi földje sem volt. De nem fogod megkaparintani a birtokot, túl
messzire mentél!
Ian feltépte a pajta ajtaját
- Csak egy kis benzin kell, és minden lángba borul itt, akárcsak az istálló!
- Mit jelentsen ez? -A lány hangja élesebben csengett, mint akarta. - Csak nem vagy olyan érzelgős,
hogy vissza akarod hódítani a földet, amelyen az őseid segédmunkásként dolgoztak? Mi olyan értékes
ebben a sivatagban? Csak nincs valami köze ennek az egésznek Holt Martin balesetéhez? Földtannal
foglalkozott, ha jól tudom.
Ian magához rántotta a nőt.
- Majdnem eltaláltad, Dr. Mindenttudó. De most megkeresem a többieket. Hol bujkál Jackson
lánya, B. kisasszony és az a mocskos, indiai szolgálód?
Jessica kiszabadította magát, de az ügyvéd ráfogta a fegyvert.
- Nincs szükségem tanúkra!
Ujját a ravaszra tette, Jessica hallotta a zár kattanását.
- Ki vele, hol rejtőznek? - fenyegetőzött Ian.
Az ingénél fogva magához húzta a lányt. Egy mozdulattal letépte Jessicáról az inget és a melltartót.
Remegő kézzel tapogatta a lány mellét.
- Átkozottul csinos nő vagy - mondta, és kéjsóváran nézegette a meztelen kebleket. - Átkozottul
kívánatos vagy! Mondd meg, hol bujkál a gyerek! Különben azonnal meghalsz. Vagy addig kínozlak,
míg könyörögve nem kérsz, hogy öljelek már meg.
Jessica nem válaszolt. Villámgyorsan lehajolt, s teljes erőből beleharapott a férfi kezébe. Érezte a
vér ízét a szájában. Az ügyvéd fejbe vágta a puskatussal. A lány érezte, hogy vér szivárog le az arcára.
- Szóval a kínhalált választod - suttogta a férfi fenyegetőn.
Csak ne essen el. Nem szabad most elveszítenie az eszméletét az ütéstől. Ki kell tartania, amíg Ted
visszaér Martinéktól.
De ki tudja, mennyit kell még arra várnia?
Jessica összecsuklott. Egy halom szénára rogyott, és fátyolos tekintettel látta, hogy Ian a zsebeiben
kutat valami után.
Mit forralhat? Ha a férfi még egyszer hozzá mer nyúlni, megöli.
Jessica zajt hallott az ajtó felől.
Összeszedte minden erejét, föltápászkodott, és abban a reményben, hogy Ted jött vissza,
belekiáltotta a sötétbe:
- Jackson...! Segíts...!
Még a lány kiáltása előtt Ian is meghallotta a zajt. Villámgyorsan megfordult.
Megrántotta a ravaszt, a fegyver elsült.
A második golyó a deszkafalba csapódott.
Néma csönd támadt.
A száraz szalma tüzet fogott. A lángok kísérteties árnyakat vetettek.
A tűz fényében Jess felismerte Ted Jackson hatalmas alakját.
Ian lehajolt, és felrántotta a lányt.
- Engedd el, McBain! - követelte Ted.
A lángok belekaptak a Jessica mögötti deszkafalba.
- Nem érted, McBain? Azonnal engedd el! - üvöltötte Ted.
- Fegyver van nálam, Jackson.. Ha közelebb jössz, lelövöm a lányt. Ehhez mit szólsz...?
- Megöllek!
Egyre elviselhetetlenebb lett a hőség. Jessica torkát égette a keserű füst, köhögnie kellett.
- Dobd el a puskád, Ted, különben a pokolba küldöm az új menyasszonyodat is! -kiáltotta Ian.
A két ellenség farkasszemet nézett. Ha nem történik valami, egyikünk sem éli túl - gondolta Jess.
Ted attól tartott, hogy Ian beváltja a fenyegetését, és eldobta a fegyvert.
Az ügyvéd magához szorította a túszát. Jessica már semmiben sem reménykedett.
- Azt ígérted, hogy elengeded, McBain! - krákogta Ted.
- Csak úgy mondtam. Vigyázz, nincs puskád, Jackson. Lelőlek, mint egy koszos kutyát, ha nem
tűnsz el azonnal.
Tednek mozdulni sem maradt ideje. McBain ráfogta a fegyverét, és visszalökte az ajtóból.
- Ezt érdemled, nyomorult amerikai, mert elraboltad a hazámat! Felőlem akár hamuvá éghetsz
ebben a tűzben, a sógorodnak is ezt a véget szántam.
Ian - kezét Jessica derekára fonva - visszahúzódott a lángok elől. A fegyvert azonban továbbra is
Jacksonra fogta. Ted tétován előrelépett.
- Egy lépést se! - fenyegette az ügyvéd. - Addig nem engedem el a bögyös kis szeretődet, míg
mindenkit ki nem nyírok.
- Teljesen megőrültél! - krákogta Ted.
 - Még sohasem volt ilyen tiszta a fejem. Gondolkodj csak, Jackson, semmi szükségem sincs arra,
hogy lelőjelek. Elég, ha a másvilágra küldöm a lányod. A halála úgyis tönkretesz. Jó ötlet, mi?
Jackson nem bírta tovább. Elrugaszkodott a lángoló deszkafaltól, sebzett vadállatként McBain
torkának ugrott, és a földre rántotta az ügyvédet.
McBain kezéből kiesett a fegyver.
- Hagyd abba...! - kiáltotta Jess, miközben öklével McBaint ütötte. - Még megölöd!
A lángok elborították a tetőt.
A pajta előtt csizmás lábak dobogtak, és izgatott hangok hallatszottak. Ned érkezett vissza a
többiekkel a másik repülőgépen. Ned első dolga volt, hogy megragadja Jessicát, és kivigye a szabadba.
Néhányan átküzdötték magukat a lángokon, elválasztották Tedet halálos ellenségétől, és kivonszolták
őket az égő házból.
Alig értek ki, a tető beszakadt. Az éjszaka sötétjét szikraeső világította meg.
- Jackson...!
Ted feltápászkodott, és ellenségesen nézett Jessicára. Nem tudta kiverni a fejéből a gyanút, hogy a
lány összeszűrte a levet McBainnel. Bent a pajtában feláldozta volna érte az életét, de itt kint minden
megváltozott.
A lány megértette, mi foglalkoztatja ezt a csodálatos, de önfejű férfit. Rendkívüli erő sugárzott
belőle, amint a ház felé lépkedett.
Már csak az hiányzik, hogy így hagyja itt a férfi! Csak nem képzeli, hogy egyedül dönthet az
életéről!
Jessica utána eredt a hamuval borított udvaron, és a nyakába vetette magát.
A férfi egy pillanatra megmerevedett.
- De hát szeretlek!- tört ki a lányból. - Akármit vetsz is a szememre, érted tettem! Más semmi sem
számít!
Tedet különös érzés fogta el. Lassan megmozdult.
- Szeretlek - lihegte a lány. - Mindent... mindent megteszek érted. Hát nem érted, hogy csakis rám
van szükséged? Az egyetlen nőre,...
A férfi sokáig nem nézett rá. Aztán hirtelen lehullott róla a magára erőltetett merevség. Istenem... -
dörmögte.
A lány a férfi mellére hajtotta a fejét, és a szívdobogását hallgatta. Ted gyámoltalanul túrt bele
Jessica poros hajába.
- Ó, Jackson - zokogta Jess -, ne hagyj el!
- Nem is tudnálak - felelte a férfi.