Serdülőkorú fiatalok

társas beilleszkedése
SZAKIRODALMI ISMERTETŐ
SZEMERE DOROTTYA

0
Tartalom
1. Bevezetés........................................................................................................................................2
2. A kutatás.........................................................................................................................................2
3. Kiértékelés......................................................................................................................................3
4. Javaslatok.......................................................................................................................................3
5. Személyiségzavart kiváltó családi tényezők...................................................................................4
6. Összefoglalás..................................................................................................................................6
7. Források..........................................................................................................................................7

1
 1. Bevezetés
Dolgozatomban Gyöngyösi Katalin serdülőkorú fiatalok társadalmi beilleszkedéséről szóló
tanulmányát mutatom be, szem előtt tartva a társas kapcsolatok kurzuson tanultakat.

A tanulmány négy nagyobb tartalmi egységből áll. A bevezető részben a szerző röviden ír a
társas kapcsolatok szociálpszichológiai jelentőségéről, illetve arról, hogyan fejlődött ez az
irányzat az évek során, vagyis az olvasó kap egy rövid történeti áttekintést. A következő
tartalmi egység a személyiség kialakulásának állomásait mutatja be, majd a gyermekkorban
jelentkező neurotikus zavarok ismertetése után elérkezünk a tanulmány legizgalmasabb
részéhez, a kutatáshoz.

2. A kutatás
A szerző szerint a fiatalok, a felnőtté válás során, egyre könnyebben oldják meg a
konfliktusaikat és egyre inkább vágynak mások elismerésére. A lányok könnyebben fejezik ki
az érzéseiket és könnyebben illeszkednek be az adott csoportba. A hipotézisek a korábbi
kutatási eredményeket, valamint a tanulmányban röviden ismertetett szekunder irodalmat
veszik alapul.

A vizsgálatban egy szegedi művészeti általános iskola és a mellette lévő kéttannyelvű

gimnázium tanulói vettek részt. Összesen 100 diák. Ebből 47 fiú és 53 lány. A primer
kutatáshoz a résztvevőknek egy kérdőívet kellett kitölteni (természetesen teljesen anonim
módon, egyedül annyit kellett felírniuk a lapra, hogy a kitöltő személy fiú-e vagy lány). A
kérdőív egyszerű feleletválasztós kérdéseket és rangsorolási feladatokat tartalmazott, mert
ezeket később könnyű összehasonlítani és elemezni. A kérdések az alábbi témaköröket ölelték
fel:

 kapcsolatteremtő képességek
 érzelmek kifejezése
 konfliktuskezelés
 elismerési igény
 társas beilleszkedés.

Az eredményeket szemléltető grafikonok a tanulmányban találhatók.

2
 3. Kiértékelés
A kapott eredmények befolyásolták a kiinduló hipotéziseket, ezt az alábbi táblázat mutatja.

1. Hipotézis 2. hipotézis 3. hipotézis

Hamis, sőt pont az Igaz, valóban a Igaz, mivel a Az volt a feltevés,
állítás ellenkezője lányok voltak azok, kapcsolatteremtés a hogy a lányok
bizonyosodott be, akik társas beilleszkedés jobban ki tudják
minél idősebbek, első lépése fejezni az
annál nehezebben érzelmeiket, ez
megy nekik a társas nagyrész igaznak
beilleszkedés bizonyult,
leszámítva a 13-14
éves korosztályt,
ahol minimálisan a
fiúk javára billent a
mérleg.

A fentiek alapján az alábbi következtetéseket lehet levonni a vizsgált korcsoportról: „10-11

éves korában határtalan önbizalommal kezeli a kapcsolatait, feltehetően addig, amíg nem
érik az „első pofonok”. 13-14 évesen átmenetileg elbizonytalanodva megpróbálja megtanulni
a felnőtt társas interakciókat, bukdácsolva, több-kevesebb sikerrel. Ha jó volt az otthonról
hozott „szocializációs alap”, vélhetően megfelelő kortárscsoportot fog találni felnőttkori
szerepeinek elsajátításához. 16-17 éves korára egy „majdnem felnőtt” óvatosságával
próbálja visszaszerezni megtépázott önbizalmát, helyreáll az önértékelése és ön- és
társismerete.”1

4. Javaslatok
A tanulmányban a szerző megfogalmaz javaslatokat, tanácsokat arra vonatkozóan, hogy
hogyan tudná az iskola segíteni a tinédzserek társas beilleszkedését, valamint hogyan tudná
megtanítani őket arra, hogy ki tudják mutatni az érzelmeiket. Ez semmiképpen sem egyszerű
feladat, hiszen az iskolába járó gyerekek különböző családi mintákat sajátítottak el. Ha
például valaki „olaszos” vérmérsékletű családból jön, akkor sokkal intenzívebben éli meg az
érzéseit és könnyeben teremt kapcsolatot, mintha „poroszos” nevelést kapott volna, vagy

1
https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-pedagogiai-szemle/serdulokoru-fiatalok-tarsas-beilleszkedese

3
mondjuk a szülei elfojtják az érzéseiket, nem ölelik meg egymást, nem beszélgetnek. Az
érzelmek kifejezését meghatározza még az adott személy lelkiállapota, kedve is.

Ha tinédzser gyerekek mentálhigiénés állapotát szeretnénk felmérni, akkor nem hagyhatjuk

figyelmen kívül egyrészt az osztály csoportdinamikáját, illetve a pedagógus személyét sem,
aki nem csak tanítja a gyerekeket, de példát is mutat nekik. Egy önmagával békességben levő
tanár a tanításon kívül lelkileg is tudja támogatni a diákjait. A fiatalok lelki egészsége
szempontjából nagyon fontos az egyéni odafigyelés. A legjobb, ha van legalább egy olyan
tanár az iskolában, akiben megbíznak és akivel szorosabb, személyesebb kapcsolatot tudnak
kialakítani.

A dolgozat következő részében összefoglalom a tanulmány véleményem szerint legfontosabb

pontját, magát a konklúziót. Ezek azok a tanácsok, amelyeket a tanulmány szerzője a kutatás
alapján segédletként összeírt az iskoláskorú gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak, társas
kapcsolataik optimalizálására, illetve a beilleszkedés megkönnyítésére.

A kérdőív kitöltése után a pedagógusnak érdemes készíteni egy táblázatot az osztály

tanulóinak a véleményéről. A táblázat vízszintes soraiban a gyerekek neve, a függőleges
oszlopokban a kérdések száma vagy témája szerepel. Miután összesítette a pontszámokat,
meg kell vizsgálni, mely területeken érzik igaznak a gyerekek az állítást, mely területeken
kevésbé igaznak. Következő lépésben érdemes megvizsgálni, hogyan alakul az egyes tanulók
pontszáma, önértékelése a különböző megnyilvánulási csoportok szempontjából. Érdemes
megbeszélni a gyerekekkel (osztályszinten, kiscsoportban vagy egyénileg), hogy mely társas
megnyilvánulásaikkal elégedettek, melyeket szeretnének erősíteni önmagukban; illetve
melyek azok, amelyekkel nincsenek megelégedve, milyen sajátosságuk zavarja őket a
mindennapi helyzetekben. Beszélgethetnek az osztállyal arról is, hogy kit milyen viselkedés
zavar más embereknél, a gyerektársaknál vagy a felnőttek (pl. szülők, tanárok) esetében.
Végül pedig kapcsolatot kell keresni az egyéni jellemzők (illetve az önmegítélés), valamint a
gyerek családi körülményei, tanulmányi munkája és az osztályközösségben végzett
tevékenysége között.

5. Személyiségzavart kiváltó családi tényezők

A gyerekek személyisége a családban kétfajta, állandóan érvényesülő hatás jelenlétében
fejlődik. Az egyik a család rejtett, spontán megnyilvánuló, szándéktalanul is közvetített,
természetes életviszonyaiban gyökerező hatásainak közege, a másik a tudatosan irányított és
közvetített nevelési ráhatások erőtere.

4
„A családi légkör rejtett vagy nyílt zavarai hibás irányú személyiségfejlődést indíthatnak el,
amely már gyerekkorban manifesztálódó lelki zavarokban vagy a későbbi, felnőttkori
alkalmazkodás zökkenőiben és töréseiben mutatkozik meg. A család szerkezeti hibái, amelyek
a gyermeki fejlődést gúzsba kötik vagy megzavarják, csaknem mind a disszonáns, egyenlőtlen
házastársi és szülői viszonyokban gyökereznek. A családi kontaktusminták torzulása hibás,
kedvezőtlen viselkedési készségeket rögzíthet.”

A fenti idézet is alátámasztja azt a feltevést, miszerint a család egészsége a gyermek

egészséges testi és lelki fejlődésének biztosítéka. A lelki megbetegedések okait tehát nem
elsősorban az egyénben, hanem az egyén és környezete sajátos viszonyában kereshetjük.

A családi társas kapcsolatokban a következő zavarok léteznek a szakirodalom szerint:

 A „kettős kötés” jelensége

Ez akkor következik be, ha a szülő egy időben ellentétes közléseket ad a gyereknek szóbeli
síkon és a gesztusok által. A szülő ilyenkor ugyanarra a dologra vagy helyzetre vonatkozóan
ellentmondóan tájékoztatja gyermekét. A helyzet kettős szorításában bárhogyan reagál is a
gyerek, rosszat tesz, és ezt a szülő bünteti. Ez a típusú nevelés akár azt is eredményezheti,
hogy a gyerek később nem lesz képes megfelelően elsajátítani a szavak jelentését.

 A „sündisznódilemma”

A jelenség a gyermeki és felnőttkori autizmus állapotainak közös szociális gyökereire épül.

Az elnevezést Schopenhauer paradigmájára épül. Az ő elméletében, a hidegben a sündisznók
közel húzódtak egymáshoz, de akkor megszúrták egymást a tüskéikkel, ezért aztán újra
eltávolodtak, akkor viszont fáztak. Addig-addig vándoroltak a kétfajta „kín” között, amíg meg
nem találták az ideális állapotot. Ezt az egyensúlyt viszont Bellak szerint a beteg képtelen
megtalálni.

 Játszmák a társas kapcsolatokban

Berne tranzakció-analízise szerint a lelki rendellenességek akkor keletkeznek, ha az embernek

nincs spontán és természetes lehetősége a másik ember elismerésének és gyengédségének
megszerzésére.

A játszmákat mindig egyéni haszonért játsszák. A játszma pótolja az intimitást annak a

„játékosnak”, aki egyéb módon nem tudja megvalósítani kontaktusait és magasabb rendű
társas kapcsolatait. A játszma a manőverjellegéről ismerhető fel. A már gyermekkorban is

5
jelentkező játszmákba a szülő szorítja bele gyermekét. A játszma előzményében olyan családi
konfliktusminták rejlenek, amelyek a szülők egymás közti viszonyában gyökereznek.

A gyermekkorban kialakuló családi mintájú játszmák azért veszélyesek, mert beépülhetnek a

gyermeki viselkedés kelléktárába, és akadályozzák a későbbi életszakaszok zavartalan és
örömteli kapcsolatainak kialakulását.

További, beilleszkedési nehézségeket okozó tényezők Richter alapján:

 Csonka család

Ilyenkor a gyermek számára a megfelelő férfi, illetve női minta nem tud kialakulni s bár ezt
pótolja a családon kívüli közösség, az az érzelmi miliő, amit egy teljes család nyújt nem
pótolható

 Ha a családi miliő rejtetten vagy nyíltan diszharmonikus, feszült

A szülők sokszor azt hiszik, ha nem kiabálnak hangosan egymással, akkor a gyermek nem
érzi, hogy feszült közöttük a viszony, pedig a gyerekek igen érzékenyen reagálnak arra, amit
és ahogyan mondunk. Könnyen elcsípi a megfogalmazásban lévő ellentmondást. Nagyon
lényeges, hogy a gyerek ne helyettesítse valamelyik szülő számára az érzelmileg hiányzó
másikat.

 A szülő személyiségének rejtett zavara

Komoly hiba, ha a szülő azt várja el a gyerekétől, amit hajdan hiába várt önmagától. Az
ember szubjektív egészségérzete jellemzően összefügg családi szerepe betöltésének
szubjektív sikerélményével is.

6. Összefoglalás
A tanulmány véleményem szerint legnagyobb értéke, hogy megpróbál segítséget nyújtani a
pedagógusok számára, hogyan tudják a gyermekek társas beilleszkedését, kapcsolatteremtő
készségét fejleszteni, még akkor is, ha esetleg az otthoni környezet nem a legmegfelelőbb.
Mindezt nem csupán a szekunder kutatásokra alapozza, hanem a szerző által reprezentatív
mintán végzett primer kutatásra is.

A személyiségfejlődés során sokféle hatás éri a fiatalokat és azt, ami a fejlődés korai fokán
kimarad, már nem vagy alig lehet pótolni. A hiányok kijavítására van lehetőség, ha időben
észrevesszük a személyiséget érő a károsító hatás. Minél később, annál kevésbé hozható

6
helyre, mert annál nagyobb a lelki sérülékenység. A társ biológiai szükséglet, a viselkedés
ingere és modellje egyben. Pont ezért nagyon fontos, hogy a társas kapcsolataikat
megtanulják menedzselni a fiatalok.

7
 7. Források

https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-pedagogiai-szemle/serdulokoru-fiatalok-tarsas-beilleszkedese

Aronson, E. (1978): A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Bagdy Emőke (1977): Családi szocializáció és személyiségzavarok. Tankönyvkiadó,

Budapest.

Bagdy Emőke – Telkes József (2002): Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában. Nemzeti

Tankönyvkiadó, Budapest.

Buda Béla (1970): A serdülőkor szociálpszichológiája. Tankönyvkiadó, Budapest.

Vekerdy Tamás (1989): Az óvoda és az első iskolai évek a pszichológus szemével.

Tankönyvkiadó, Budapest.