Európai Unió története

Az Európai Unió abból a célból jön létre, hogy véget vessen a szomszédos európai országok
közötti véres háborúknak, amelyek közül a legrettenetesebb a második világháború volt.
1951-ben jött létre az Európai Szén- és Acélközösség. A Közösség kezdeményezői és
támogatói különböző hátterű emberek voltak – voltak köztük ellenállók, jogászok, parlamenti
képviselők; de mindannyiukat
ugyanaz a közös ideál, egy békés,
egységes és virágzó Európa
eszményképe fűtötte. Ilyen
támogatók és kezdeményezők volt
Jean Monnet, Konrad Adenauer,

Robert Schuman, Paul Henri Spaak és Alcide de Gasperi. Ez jelenti az első lépést az európai
országok gazdasági és politikai egyesítése és a tartós béke megteremtése felé. A közösség
hat alapító tagállama Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és
Olaszország. Az alapító 6 ország megegyezése szerint és egymás között kialkudott
kompromisszum eredményeként lett Brüsszel az Európai Unió intézményeinek székhelye . Az
ötvenes évek a Kelet és a Nyugat közötti hidegháború jegyében telnek. 1956-ban szovjet
tankok vetnek véget a kommunista rezsim elleni felkelésnek Magyarországon. 1957-ben
aláírják a Római Szerződést, és ezzel létrejön az Európai Gazdasági Közösség (EGK), más
néven a közös piac. A 60-as években a gazdasági növekedés töretlen, amit az is elősegít,
hogy az EU-országok között folyó kereskedelemben megszűnnek a vámok. A tagállamok
megegyeznek az élelmiszer-termelés közös szabályozásában is, ezzel sikerül leküzdeniük az
élelmiszerhiányt; hamarosan már az élelmiszer-felesleg okoz fejtörést. 1973. január 1-jén
Dánia, Írország és Nagy-Britannia csatlakozik az Európai Unióhoz, és ezzel kilencre nő a
tagállamok száma. Az 1973. októberi rövid, ám véres arab-izraeli háború eredményeként
energiaválság és gazdasági nehézségek köszöntenek be Európában. Véget érnek az utolsó
jobboldali európai diktatúrák: 1974-ben Portugáliában megbukik a Salazar-rezsim, a
következő évben Spanyolországban meghal Franco tábornok. Az EU regionális politikája
keretében Európa elmaradottabb területei számára folyósítják a munkahelyteremtést és az
infrastruktúrafejlesztést célzó első jelentős pénzátutalásokat. Növekszik az Európai
Parlament uniós ügyekben gyakorolt befolyása, és 1979-ben Európa polgárai első ízben
választhatják meg közvetlenül európai parlamenti képviselőiket. Az 1970-es években a
környezetszennyezés elleni küzdelem is szélesebb alapokra helyeződik. 1981-ben
Görögország csatlakozásával tízre bővül az EU tagjainak száma; öt évvel később
Spanyolország és Portugália is belép az Unióba. 1986-ban aláírják az Egységes Európai
Okmányt. Ez a szerződés fekteti le az alapját annak a nagyszabású, hatéves programnak,
amelynek célja, hogy az európai integráció problémáit az uniós országok közötti
kereskedelmi forgalom szabad áramlásának biztosításával, azaz az „egységes piac”
létrehozásával oldja meg. Sorsdöntő politikai átalakulások közepette 1989. november 9-én
leomlik a berlini fal. 28 év után újra megnyílik a Kelet- és Nyugat-Németországot elválasztó
határ. Németország 1990 októberében újra egyesül. A közép- és kelet-európai kommunista
rendszerek bukásával Európa népei közelebb kerülnek egymáshoz. 1993-ra megvalósul az
egységes piac és a négy szabadság: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad
áramlása. A kilencvenes években két újabb szerződés születik: 1993-ban az Európai Unióról
szóló Maastrichti Szerződés, 1999-ben pedig az Amszterdami Szerződés. A közös európai
problémák sorában megjelenik a környezetvédelem ügye, és felmerül, miként valósítható
meg az együttes cselekvés a biztonság és védelem területén. 1995-ben három új taggal bővül
az Unió: csatlakozik Ausztria, Finnország és Svédország. Egy kis luxemburgi település,
Schengen adja a nevét annak a megállapodásnak, amelynek eredményeként fokozatosan
megszűnik az útlevél-ellenőrzés az országok közötti személyforgalomban. Sok európai polgár
számára az 1999-ben bevezetett euró a hivatalos nemzeti fizetőeszköz. 2000 és 2009 között
egyre több ország vezeti be az eurót. 2004. május 1-jén került sor az EU történetének eddigi
legnagyobb bővítésére, amikor Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország,
Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia belépett az unióba, amelynek így 25
tagállama lett. 2007. január 1-jén Románia és Bulgária lettek az unió tagjai, ezzel Európa
politikai megosztottsága végérvényesen a múlté. 2008 szeptemberében súlyos, világméretű
pénzügyi válság bontakozik ki. A globális gazdasági válság kemény csapást mér Európára. Az
EU számos országnak segítséget nyújt. Létrejön a bankunió, amely az európai bankrendszer
biztonságát és megbízhatóságát hivatott javítani. 2013-ban Horvátország uniós
csatlakozásával 28-ra bővül az EU tagjainak száma. 2016. június 23-án az Egyesült Királyság
népszavazás útján a kilépés mellett döntött ("Brexit"). 2020. január 31-én az Egyesült
Királyság 47 év után hivatalosan kilépett az Európai Unióból, ami új fejezetet nyit az EU-hoz
fűződő kapcsolataiban. A koronavírus-világjárvány súlyos népegészségügyi vészhelyzetet és
példátlan gazdasági lassulást idéz elő. Az EU és az uniós tagállamok együttműködnek
egymással, hogy segítsék az egészségügyi rendszerek működését, megfékezzék a vírus
terjedését, és elérhetővé tegyék a védőoltásokat az EU-ban és az EU-n kívül élő emberek
számára. A helyreállítás támogatása érdekében a vezetők elfogadják az uniós
költségvetésből valaha finanszírozott legnagyobb ösztönző csomagot: az intézkedések
középpontjában a zöld és digitális helyreállítás áll, mivel az EU arra törekszik, hogy Európa
2050-re klímasemleges kontinenssé váljon. Bár az Európai Unió nem egy állam, így
állampolgárai, illetve fővárosa sem lehet nemzeti mottója (In varietate concordia:
Egyesülve a sokféleségben) és nemzeti himnusza mégis van (Örömóda).