Az írás története és

típusai
Bartos Huba
Az előadás menete

1. Nyelv és írás
2. Az írás kialakulása
3. Az írás története
4. Funkcionális tipológia
5. A Távol-Kelet írásai
1. Nyelv és írás

nyelv vs. írás: az előbbi primátusa (a

történelem és az egyén szintjén is)
Arisztotelész: az írás a beszélt nyelv grafikus
reprezentációja
BÁR:
Harris (1986, 76–121): az írás nem egyszerűen a
beszélt nyelv fonetikus tükre, hanem a gondolat egy
önálló reprezentációs rendszere (kül.: nem alfabetikus
írások)
(Harris, Roy 1986. The Origin of Writing. London, Duckworth.)
Beszélt és írott nyelv

beszéd írás
folytonos diszkrét
beszédidőhöz kötött időtlen
tűnékeny állandó
hallható jelek látható jelek
hangképzés útján manuális módon
Az írás fontossága
Goody (1968, 1–2):
„Az írás fontossága abban áll, hogy új kommunikációs
médiumot teremt az emberek között. […] tárgyiasítja
a beszédet, olyan látható jelek sorozatát köti a
nyelvhez, mellyel állandó kölcsönhatásban van.
Anyagi formájában a beszéd nagy távolságba is
továbbítható, és hosszú ideig megőrizhető. Az írás
révén minden megmenthető a szóbeli kommunikáció
múlékonyságától, amit az emberek beszélnek és
gondolnak.”

Goody, Jack (ed.) 1968. Literacy in Traditional Societies.

Cambridge, Cambridge University Press.
 Az írás mint rendszer

kettős szisztematikusság
– belső: az írásnak rendszere van
– külső: rendszeres viszony fűzi a nyelvhez
belső rendszer: linearitás
DE: lehetnek nem-lineáris elemek is
– pl. arab írás: magánhangzójelek külön „tengelyeken”
Forrás: Rogers
(2005: 10)
Az írás mint rendszer

kettős szisztematikusság
– belső: az írásnak rendszere van
– külső: rendszeres viszony fűzi a nyelvhez
viszony a nyelvhez → tipológia:
– hangjelölő betűírás (pl. magyar)
fonémikus (pl. orosz)
fonetikus (pl. belorusz)
– hangjelölő mora-/szótagírás (pl. koreai)
– morfémikus –logografikus írás (pl. kínai)
– vegyes rendszer (pl. japán)
Az írás megjelenése
Donald (2001):
epizodikus kultúra (főemlősök, korai homo) →
mimetikus kultúra (homo erectus) → mítikus kultúra
(homo sapiens) — két nagy újítás:
– a nyelv megjelenése
– az ún. vizuografikus újítás, melynek része az írásbeliség
vizuografikus újítás: a grafikus (képi) eszközök
szimbolikus használata, ennek három fajtája (melyek
nem zárják ki egymást, sőt gyakran működnek egymás mellett):
– képszerű
– képírásos
– fonetikus
(Donald, Merlin 2001. Az emberi gondolkodás eredete. Budapest,
Osiris Kiadó.)
2. Az írás kialakulása
2.1. A legkorábbi előzmények

legkorábbi jelek, képi szimbólumok: felső

paleolitikum (kb. 32 ezer éve) (sziklavésetek,
festmények, szobrocskák)
kerámia előtti neolitikum (Palesztina, Szíria
és Anatólia, i.e. 7500 k.): az ideografikus
rendszereket előkészítő gazdag szimbolika
egyik csúcspontja Çatal Hüyük (falfestmények,
rituális szobrocskák)
További előzmények

számolókövek (calculusok) – i.e. IV. évezred

pecsétek – korai keramikus neolitikum
(i. e. 7500 körül)
numerikus táblák (számjelek és pecsétlenyoma-
tok négyzetes agyagtáblán) – i.e. IV. évezred
új adminisztrációs technika: számolókövek
jelölték az ellenőrzött árukat, a pecsétek pedig
a velük foglalkozó hivatalnokot, és az
árucikkeket
A proto-ékírás

Uruk városa, i.e. 3100 körül

puha agyagtáblára, hegyes íróvesszővel
képszerű jeleket írtak
a későbbi ékírással összevetve: ez nem a
nyelv reprezentálását szolgálta
könyvelői szimbólumrendszer, sok egyedi
elemmel
 Proto-ékírás vs. klasszikus
ékírás
Proto-ékírás
Struktúrája nem a nyelv szintaxisát
követi.
A szemantikai kategóriáknak csak egy Eszköztára alkalmas változatos
szűk körét próbálja visszaadni.
A fonetikai kódolás alig játszik
szerepet.
Nem egységesen konvencionalizált
Csak extrém módon szűk körű
környezetben használták
Voltak előzményei, melyek hasonló
céllal használt szimbolikus
rendszerként működtek.
Klasszikus ékírás
A legtöbb szövegtípus a nyelv
szintaxisát követi
tartalmak közlésére
A fonetikai kódolás viszonylag nagy
szerepet játszik
Nagymértékben konvencionalizált
Alkalmas szélesebb körű
kommunikációra
A nyelvhez való közeledés során
alapvetően megváltozott az írás belső
struktúrája.
2.2. A valódi írások létrejötte

egy helyről ered (monogenezis), vagy több

egymástól független epicentrumból
(poligenezis)?
Gelb (1958): mezopotámiai monogenezis
Boltz (1994): előzmény nélküli írás 4 helyen:
Mezopotámia, Egyiptom (i.e. IV. évezred),
Kína (i.e. II. évezred), és a maja birodalom
(i.e. I. évezred)
Gelb, I. J. 1958. Von der Keilschrift zum Alphabet. Grundlagen
eine Schriftwissenschaft. Stuttgart, Kohlhammer Verlag.
Boltz, W.G. 1994. The origin and the early development of the
Chinese writing system. AOS, New Haven, CT.
3. Az írás története
A mezopotámiai ékírás (i.e. 2900-tól)

a piktogramok elvesztik eredeti funkcióikat,

kotextustól függően változhat a jelentésük
(pl.: ‘száj’ + kontextus: „száj”, „szó”, „beszél”,
„fog”, „hang/kiáltás” …)
eltolódás a hangjelölés irányába
determinatív elemek hozzáadása a
többértelműség feloldására
rébusz elv: egy grafikus elem eredeti
asszociátumának hangértékét képviseli
 Jelekből írás

jel jel jel jel

tárgy tárgy tárgy tárgy tárgy tárgy tárgy tárgy

neve neve neve neve
Grafikai változások

új, ékhegyű íróvessző, égetett agyagtábla

elfordított képirány
pl.: ‘fej’ Forrás: Wikipedia

-3000 > -2800 > -2600 > … > -2000 > …

Forrás: Wikipedia Fennmaradt emlékek
Társadalmi és politikai háttér

szélesebb körű adminisztráció + nagyobb

távolságok → konvencializáció igénye
városállamok fokozódó területi integrációja
→ képi és a szöveges propaganda szüksége
(pl. győzelmi feliratok), távolba küldött írott
parancsok
Irodalmi szövegek írása

újabb szövegtípusok (pl. Suruppak intelmei,

Kes-himnusz)
irodalmi táblák: memóriatámaszok
(mnemotechnikai segédeszközök) olyan
művek felidézéséhez, melyet az írnokok
kívülről tudtak
→ nyelvtanukban gyakran defektív szövegek
Átmeneti fázis
Krebernik (1998): „hosszúra nyúlt átmeneti fázis egy
tisztán logografikus és egy határozott fonografikus
komponensekkel rendelkező logografikus-fonografikus
rendszer között”
a rébusz írásmód és a szótagírás közötti határ ekkor
még folyékony
ekkor alakul végleg ki az ékírásra végig jellemző
hármasság: szójel (logogram), szótagjel (szillabogram)
és szemantikai indikátor (determinatívum)

Krebernik, Manfred 1998. Die Texte aus Fāra und Tell Abū Salābīh.
In Pascal Attinger–Markus Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien.
Späturuk-Zeit und Frühdynastische Zeit. Freiburg, Schweiz–
Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 237–427.
Egy példa a hármasságra

logogramma:
‘fa’ giš

determinatívum:
fából készült tárgy neve

szillabogramma:
iz
Az „örökösök”

akkád: mind logogramok, mind fonetikai

(szótag)jelölők; polivalencia: u.a. jel mind
logogramként, mind szótag-jelölőként
használható — noha az akkád hangrendszer
teljesen más volt
asszír: esetenként erősebben fonetikus
hettita: akkád/sumer logogramok +
szótagjelölők
óperzsa: egyszerűbb rendszer, nagyobb a
hangjelölés arány
Az egyiptomi hieroglif írás
eredetileg piktogramok
a sumerhoz hasonló fejlődés (részleges,
majd teljes hangjelölővé válás)
proto-hieroglifák: i.e. 3300 körül
hieroglifikus írás: i.e. 3200 körül
a sumerhoz hasonló hármasság:
– logogramok
– jelentési determinatívumok
– mássalhangzójelek
Az egyiptomi hieroglif írás

mezopotámiai gyökerű, vagy

önálló invenció, vagy
stimulus-terjedés szülte?
a legvalószínűbb:
az ékírással együtt fejlődött,
a két írás kölcsönösen
hathatott egymásra
A későbbi egyiptomi írások

hieratikus (’papi’):
– kézírás jellegű
– kevésbé formális, nem
hivatalos célokra
démotikus (’népi’):
– méginkább kézírásszerű
– i.e. 600 körültől kiszorítja a
hieratikust a hivatali és a
magánhasználatból
Fönícia, Hellász

föníciai írás: az egyes elemek már nem teljes

szótagokat, hanem CV-szekvenciákat kódolnak
→ „mássalhangzó-betűk”
görögök: a föníciaiak közvetítésével vették át a
Közel-Kelet szillabikus íráselemeit
DE: a görög szótagszerkezet sokkal
bonyolultabb volt (többféle lehetséges szótag),
viszont kevesebbféle msh-juk volt → átkódolták
a föníciai rendszert: msh- és mgh-jelek
rendszere (alfabetikus írás)
A kínai írás kezdetei
a legkorábbi fennmaradt emlékek:
jóslócsontok (i.e. XIII. sz.)
– szakrális-rituális célú írás
– teljesen kifejlett funkcionalitású
piktografikus gyökerek, de már komplex
jelölésmódok:
– kombinált piktogrammák
– jelentési és kiejtési jelölőelemek

Forrás: CUNY
A kínai írás fejlődése

sosem vált hangjelölővé, komplex jelölő

jellegében rögzült
az írás „tömegcikkesedésével”
egyszerűsödtek a formák
a mai alakok az i.sz. IV. sz.-ra már kialakultak
sok más nyelv kölcsönözte a rendszert annak
ideografikus alapjain (japán, koreai, vietnami)
4. Az írás funkcionális típusai

piktogramok: még nem írás (a valóság (azaz

nem a nyelv) direkt leképezése)
ideografikus: az elemek közvetlenül
jelentésegységeket kódolnak (csak a fejlődés
korai szakaszában voltak ilyenek)
logografikus: az elemek morfémákat
jelölnek (hangalak–jelentés párokat)
hangjelölő: az elemek hangokat vagy
hangsorokat jelölnek
 logografikus vs. hangjelölő

hangjelölő írás: logografikus írás:

közvetlen kapcsolat közvetlen kapcsolat a
a hangalakkal jelentéssel

íráskép hangalak jelentés íráskép jelentés hangalak

A hangjelölés altípusai

fonetikus írás:
– szegmentális-fonémikus (pl.: latin abc)
– szótagjelölő (pl.: japán kanák)
– a kettő kombinációja (pl.: koreai hangul –
mely ráadásul jegyalapú!)
Az írás iránya

vízszintesen:
– balról jobbra (pl. görög, latin)
– jobbról balra (pl. arab, héber)
– bousztrofedikusan (ógörög, latin, luvi eseti példák)
függőlegesen:
– fentről lefelé
az oszlopok jobbról balra (pl. régi kínai szövegek)
az oszlopok balról jobbra (ujgur írás)
– alulról felfelé (pl. Hanunó'o (Fülöp-szk.))
5. A Távol-Kelet írásai
A kínai írás

– logografikus, szillabikus (‘morfoszillabikus’)

– össz. kb. 50.000 írásjegy (ebből 3–4 ezer
van mindennapos használatban)
– hagyományos alakok:
Tajvan, Hongkong, DK-Ázsia kínai közösségei
– egyszerűsített alakok:
Kínai NK 漢語
汉语
japán

a kínai írás átvétele (i.sz. V. sz.-tól)

– logogrammaként (kiejtéssel együtt!)
– fonogrammaként (manjógana)
a mai rendszer:
– kandzsik (tőmorfémák, nevek)
– hiragana (toldalékok, partikulák, kandzsival nem
jelölt tövek)
– katakana (nem-kínai jövevényszavak,
hangutánzók)
japán

a kandzsik:
– 1945 van hivatalos használatban
– több olvasatuk lehet (eredeti japán (jamato) +
1–3 kínai eredetű)
a kanák:
– moraikusak (CV, V, szillabikus C)
– a kandzsikból alakultak ki (kurzív alakokból ill.
elemkiemeléssel)
japán
a hiraganák eredete:

Forrás: Wikipedia
japán
a katakanák eredete:

Forrás: Wikipedia
koreai

eredetileg: a kínai írást vették át, mind

logografikus, mind hangjelölő használatban
később (XV. sz.): saját írásrendszer (hangul)
– képileg kissé a kínai írásjegyekre (hanja) emlékeztet
– fonémikus: hangokat (sőt: képzési jegyeket)
reprezentáló elemek, szótagnyi egységekbe rendezve
– talán indiai eredetű, tibeti közvetítéssel?
koreai

XIX.sz. vége: a hangul hivatalos használatba

kerül
ma: Dél-Koreában vegyes használat (hanjak
főleg tudományos szövegekben, tömör
szövegezésű műfajokban); Észak-Koreában
csak hangul
大韓民國
대한민국
대한민국
vietnami

eredetileg: a kínai írást kölcsönözték (chữ

Nho) és használták hivatalosan
később (XIII.sz.): kínai alapú saját
írásrendszer (chữ nôm) létrejötte
– sosem vált hivatalossá
1910 óta: latin ábécén alapuló írásrendszer
(quốc ngữ)
– sok mellékjel → bonyolult tipográfia
– sok a homonima → nehézkes olvashatóság
Indiai (Brāhmī) alapú írások

tibeti
’Phags-pa
mon-burmai
bajbajin
khmer-thai
stb.
mind abugida jellegű írások (msh-jelek
alapmgh-értékkel + mgh-diakritikumok)
tibeti

a VII. sz. közepéről ered

egy IX. sz.-i standardizáció óta
megmerevedett
vízszintes vonalban, balról jobbra
nem jelöli a tónusokat
msh-csoportok: egymás alatti jelekkel
’Phags-pa
’Phags-pa tibeti láma alkotta meg Kubilaj kán
számára, a nagy mongol birodalom egységes
írásaként a XIII. sz.-ban
a tibeti íráson alapul, de függőleges futású és a
mgh-k is önálló betűk
szótagnyi
betűcsoportok
mon-burmai

eredetileg a mon nyelv

írása volt (i.sz. VI. sz.)
vízszintes, balról jobbra
futású
kerek betűformák
a mgh-kat és a tónusokat
mellékjelek jelölik

Forrás: ancientscripts.com
khmer

az ókhmer írás a VII. sz. elejére megy vissza

mgh-jelek: részben önállóak, részben
mellékjelek
vízszintes, balról jobbra futó írás
khmer

Forrás: hawaii.cambodiaworld.com

Forrás: P. Ruzicka, flickr.com

thai
a thai írás a XII. sz.-ban alakult ki, egyesek
szerint az ókhmer írásból, mások szerint
közvetlenül a brāhmīból
tónusjeleket is használ
a msh-mgh jelkombinációk rendszere
bonyolultabb a rokon írásokéinál

เขาจะไดไปเที
้ ย ่ วเมืองลาว
bajbajin

a Fülöp-szk. tagalog nyelvű népességének

egykori írása
a XIV. sz. óta vannak emlékek, a XVII. sz.-ig
volt igazán használatban

Forrás: ancientscripts.com
maláj, indonéz

egykor ezeknek is brāhmī alapú írásuk volt,

melyek a mon és khmer írás ‘rokonai’ voltak
ma: rumi (=latin abc) és jawi (módosított
arab) írással írnak
Óujgur, mongol, mandzsu

alapjuk: az iráni szogd nyelv ábécéje (i.sz.

III.–X. sz.), DE:
futása vertikálisra változott (oszlopok: balról
jobbra)
a mongolok a XIII. sz.-ban vették át, majd
kisebb kiegészítéseket és módosításokat
eszközöltek rajta
a mandzsuk a XVI. sz. legvégén vették át
 szogd, mongol, mandzsu:
illusztráció

szogd (forrás: British Library)

forrás: Wikipedia
mongol (forrás: linguamongolia.co.uk)
mandzsu
 Köszönöm a figyelmet!

ajánlott olvasmányok:
Coulmas, F. 2003. Writing Sytems. An
introduction to their linguistic analysis.
Cambridge U.P.
Rogers, H. 2005. Writing Systems: A
Linguistic Approach. Blackwell, Oxford.
Kalla G. n.d. ’Az írásbeliség kezdetei és a
korai írásbeliség társadalmi beágyazottsága’.
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-
kelet/Okori.es.keleti.nyelvek.es.irasok/index.asp_id=159