Írta: Colleen Hoover

A mű eredeti címe: Regretting You

A művet eredetileg kiadta:

Montlake Romance, Seattle

Copyright © 2019 by Colleen Hoover.

All rights reserved.

Cover design by David Drummond

Fordította: Moldova Júlia
A szöveget gondozta: Kozma Réka

ISSN 2064-7174
EPUB ISBN 978-963-561-965-8
MOBI ISBN 978-963-561-966-5

© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2021-ben

Cím: 6701 Szeged, Pf. 784
Tel.: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139
E-mail: info@konyvmolykepzo.hu
www.konyvmolykepzo.hu
Felelős kiadó: Katona Ildikó

Műszaki szerkesztők: Zsibrita László, Gerencsér Gábor, Tamaskó Dávid Korrektorok: Deák
Dóri, Réti Attila

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített kiadásának

jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen
formában - akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen
adattárolást - nem sokszorosítható.
 Írta: Colleen Hoover
A mű eredeti címe: Regretting You

A művet eredetileg kiadta:

Montlake Romance, Seattle

Copyright © 2019 by Colleen Hoover.

All rights reserved.

Cover design by David Drummond

Fordította: Moldova Júlia
A szöveget gondozta: Kozma Réka

ISSN 2064-7174
EPUB ISBN 978-963-561-965-8
MOBI ISBN 978-963-561-966-5

© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2021-ben

Cím: 6701 Szeged, Pf. 784
Tel.: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139
E-mail: info@konyvmolykepzo.hu
www.konyvmolykepzo.hu
Felelős kiadó: Katona Ildikó

Műszaki szerkesztők: Zsibrita László, Gerencsér Gábor, Tamaskó Dávid Korrektorok: Deák
Dóri, Réti Attila

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített kiadásának

jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen
formában - akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen
adattárolást - nem sokszorosítható.
 Ezt a könyvet a csodálatos és lenyűgöző
Scarlet Reynoldsnak ajánlom.
Alig várom, hogy a világ lássa, hogyan hatsz rá.
 Ezt a könyvet a csodálatos és lenyűgöző
Scarlet Reynoldsnak ajánlom.
Alig várom, hogy a világ lássa, hogyan hatsz rá.
 ELSŐ FEJEZET
Morgan

Vajon az ember az egyetlen olyan élőlény, ami képes belül üresnek érezni magát?
Nem értem, hogy lehet, hogy a testem tele olyasmivel, amik ott szoktak lenni egy testben:
csonttal, izommal, vérrel és szervekkel, a mellkasomat mégis üresnek érzem, mintha valaki
bekiabálhatna a számon, és az visszhangot verne a belsőm üregében.
Hetek óta ezt érzem már. Reméltem, hogy elmúlik, mert már kezdek aggódni, vajon mi
okozza ezt az ürességérzést. Remek barátom van, már majdnem két éve járunk. Ha nem nézem
Chris éretlen tinédzserpillanatait (többnyire alkoholos befolyásoltságban következnek be), akkor
megvan benne minden, amit egy fiútól akarhatnék. Vicces, vonzó, imádja az anyukáját, vannak
céljai. Nem tudom, hogy lehetne ő az oka, hogy ezt érzem.
És itt van Jenny is. A húgom és a legjobb barátom egyben. De tudom, hogy ő sem az üresség
okozója. Ő a boldogságom elsődleges forrása inkább, bár egymás ellentétei vagyunk. Ő nyitott,
spontán, hangos, és úgy tud nevetni, hogy azért én ölni tudnék. Én csendesebb vagyok, és a
nevetésem gyakrabban erőltetett, mint nem.
Örökké ezen viccelődünk, hogy milyen mások vagyunk, és ha nem lennénk testvérek,
utálnánk egymást. Ő unalmasnak tartana engem, én meg őt idegesítőnek, de mivel nővérek
vagyunk, és csak tizenkét hónap van kettőnk között, ezek a különbségek valahogy működnek.
Vannak feszült pillanatok is, de sosem hagyjuk, hogy egy veszekedés megbékélés nélkül érjen
véget. És ahogy egyre inkább felnővünk, egyre kevesebbet vitatkozunk, és többet járkálunk el
együtt. Főleg most, hogy Jenny Chris legjobb barátjával, Jonah-val jár. Szinte minden ébren
töltött időnket négyesben töltjük a múlt hónap óta, mikor Chris és Jonah leérettségizett.
Az anyám elvben lehetne ennek a levert hangulatnak az oka, de ez nem tűnik logikusnak. A
távolléte nem újdonság. Most már jobban hozzászoktam, mint régebben, elfogadtam, hogy
Jennyvel a rövidebbet húztuk szülőfronton. Anyám nem vesz részt az életünkben öt éve, mióta
apánk meghalt. Eleinte jobban bántott, hogy nekem kell gondoskodnom Jennyről, mint most. És
ahogy egyre inkább felnővök, annál kevésbé zavar, hogy nincs olyan anyánk, aki beleszólna az
életünkbe, megmondaná, hányra kell hazaérnünk, vagy... törődne velünk. Őszintén szólva, elég
jó mulatság, ha az ember tizenhét évesen olyan szabadságot élvezhet, amiről az ilyen korúak
csak álmodni szoktak.
Semmi sem változott meg az utóbbi időben az életemben, leszámítva ezt a masszív
ürességérzést. Vagy talán igen, csak félek észrevenni.
- Találd ki, mi történt! - szólal meg Jenny. Elöl ül az anyósülésen. Jonah vezet, Chrisszel
beültünk hátra. Az ablakon bámultam kifelé, miközben magamon töprengtem, de erre felhagyok
az elmélkedéssel, és a húgomra nézek. Hátrafordult, a tekintete izgatottan cikázik Chris és
köztem.
Nagyon csinos ma este. Kölcsönvette az egyik hosszú ruhámat, és hozzá csak egy
visszafogott sminket tett fel. Elképesztő, mekkora a különbség a tizenöt és a tizenhat éves Jenny
között.
 - Hank azt mondta, hogy összehozza nekünk ma estére.
Chris felemeli a tenyerét, és összeüti Jennyével. Megint kinézek az ablakon, nem tudom,
örülök-e neki, hogy be fog tépni. Én is megtettem már többször - ez a mellékhatása, ha valakinek
olyan anyukája van, mint nekünk. De Jenny csak tizenhat éves, és részt vesz mindenben, amiben
csak tud, minden bulin, ahova eljutunk. Ez az egyik fő oka, hogy én meg kihagyom őket, mert
nni egy testben:mindig is valamennyire felelősnek éreztem magam érte, hiszen idősebb vagyok, és anyánk
, mintha valakisemennyire sem felügyeli, amit csinálunk.
Néha úgy érzem magam, mintha Chrisnek is én lennék a bébiszittere. Az egyetlen, akire nem
gódni, vajon mikell vigyáznom ebben az autóban, az Jonah, de nem azért, mert ő nem iszik vagy nem tép be.
Ha nem nézemCsak úgy tűnik, ő már képes bizonyos fokig éretten viselkedni, bármi keringjen is épp az ereiben.
eznek be), akkor Az egyik legkövetkezetesebb ember, akit valaha láttam. Csendes, ha iszik. Csendes, ha betép. És
yukáját, vannak csendes, ha boldog. És valahogy még csendesebb, ha dühös.
Gyerekkoruk óta ő Chris legjobb barátja, mintha ők lennének a mi megfelelőink fiúban, csak
ő sem az ürességfordítva. Chris és Jenny minden buli lelke. Jonah meg én vagyunk a láthatatlan oldalkocsik.
yunk. Ő nyitott, Nekem ez így rendben van. Inkább a falba olvadok, és csendben nézem a többieket, mint
bb vagyok, és ahogy én álljak az egyik asztal tetején a szoba közepén, és engem bámuljanak ők.
- Milyen messze van a hely? - kérdezi Jonah.
nénk testvérek, - Még vagy öt mérföld - feleli Chris. - Nincs messze.
mivel nővérek - Talán innen nem, de otthonról igen. Ki vezet haza ma este? - kérdezi Jonah.
ogy működnek. - Nem én! - jelenti ki Jenny és Chris egyszerre.
élés nélkül érjen Jonah rám néz a visszapillantóból. Egy másodpercre egymásba kapcsolódik a tekintetünk,
bet járkálunk el bólintok. Ő is bólint. Beszéd nélkül is megállapodtunk, hogy mindketten józanok maradunk ma
e minden ébren este.
Nem tudom, hogy csináljuk, hogy kommunikálunk szavak nélkül, de ez mindig ment nekünk,
k logikusnak. Aminden megerőltetés nélkül. Talán mert nagyon hasonlítunk, úgyhogy gyakran vagyunk egy
fogadtam, hogy hullámhosszon. Jenny és Chris ezt nem veszi észre. Nekik nem kell némán kommunikálniuk
en öt éve, miótasenkivel, mert bármi, amit közölni akarnak, lepörög a nyelvük hegyéről, akár kell, akár nem.
l, mint most. És Chris megmarkolja a kezem, hogy rá figyeljek. Mikor ránézek, megcsókol.
ki beleszólna az - Csinos vagy ma este - suttogja.
tén szólva, elég Rámosolygok.
az ilyen korúak - Köszönöm. Te sem nézel ki szarul.
- Nálam alszol?
ezt a masszív Ezen egy pillanatra elgondolkodok, de Jenny hátrafordul, és válaszol helyettem.
- Nem hagyhat egyedül engem ma éjjel. Kiskorú vagyok, és az elkövetkező pár órában
vezet, Chrisszel rengeteg alkoholt juttatok a szervezetembe, sőt, talán némi illegális szert is mellé. Reggel ki
e erre felhagyoktartja a hajam, amíg hányok, ha Morgan nálad alszik?
ikázik Chris és Chris vállat von.
- Jonah?
ozzá csak egy Jenny felnevet.
nhat éves Jenny - Jonah-nak rendes szülei vannak, azt akarják, hogy legyen otthon éjfélre. Te is tudod.
- Jonah elvégezte a gimnáziumot - véli Chris, úgy beszélve a barátjáról, mintha az nem ülne
 itt a volán mögött, és nem hallana minden szót. - Itt az ideje, hogy kiálljon magáért, és egyszer
on, nem tudom,kimaradjon éjszakára.
sa, ha valakinek Jonah bekanyarodik egy benzinkútra, amíg Chris ezt fejtegeti.
denben, amiben - Kell valakinek valami? - kérdezi, tudomást sem véve a róla folytatott beszélgetésről.
gyom őket, mert - Igen, megpróbálok venni pár sört - köti ki magát Chris.
yok, és anyánk Ezen elnevetem magam.
- Egy perccel sem tűnsz többnek tizennyolcnál. Nem fognak adni.
etlen, akire nem Chris rám vigyorog, kihívásnak veszi a megjegyzésem. Kiszáll a kocsiból, bemegy, Jonah
agy nem tép be.tankol. Én a Jonah melletti zsebbe nyúlok, és elveszek egy dinnyés Jolly Rancher cukorkát -
s épp az ereiben.mindig tart itt belőle. A dinnyés a kedvencem. Nem is értem, hogy utálhatja bárki, de láthatóan
des, ha betép. És ez a helyzet, Jonah nem szereti.
Jenny is kiköti magát, és hátramászik mellém. Maga alá húzza a lábát, felém fordul. A
ink fiúban, csak tekintete huncut és bajkeverő, ahogy megszólal.
- Azt hiszem, ma lefekszem Jonah-val.
többieket, mint Hosszú idő után először érzem, hogy megtelik a mellkasom, de nem jó értelemben. Mintha
elöntött volna valami sűrű víz. Talán sár.
- Csak most lettél tizenhat.
- Pont annyi vagyok, mint te, amikor először lefeküdtél Chrisszel.
- Igen, de mi több mint két hónapja jártunk akkor. És még mindig bánom. Pokolian fájt, vagy
egy percig tartott, és tequilaszaga volt. - Elhallgatok, mert ez eléggé úgy hangzik, mintha
k a tekintetünk,lekicsinyelném a pasim képességeit. - De azóta Chris sokat javult.
k maradunk ma Jenny nevet, de aztán sóhajtva hátradől.
- Úgy érzem, kitüntetést érdemlek, hogy két hónapja kitartok.
ig ment nekünk, Erre legszívesebben nevetnék, hiszen két hónap az semmi. Jobb lenne, ha egy évet várna.
an vagyunk egyVagy ötöt.
ommunikálniuk Nem tudom, miért ellenzem. Jennynek igaza van, fiatalabb voltam, mint most ő, mikor
elkezdtem. És úgyis el fogja venni majd valaki a szüzességét, legalább legyen olyan, akiről
tudom, hogy jó srác. Jonah sosem használta ki Jennyt. Tulajdonképpen már egy éve ismeri a
húgomat, és nem lépett, amíg Jenny nem lett tizenhat. Ez bosszantotta a húgomat, de én
tiszteltem érte Jonah-t.
Felsóhajtok.
- Egyszer veszíti el az ember a szüzességét, Jenny. Nem akarom, hogy ez akkor történjen,
amikor épp részeg vagy, egy idegen házban, valaki másnak az ágyában.
kező pár órában Jenny a fejét forgatja, mint aki megfontolja, amit hallott.
mellé. Reggel ki - Akkor talán csinálhatnánk a kocsijában.
Nevetek, de nem azért, mert ez mulatságos. Azért nevetek, mert a húgom épp rajtam
gúnyolódik. Pontosan így vesztettem el a szüzességemet Chrisszel. Az apja Audijának hátsó
ülésén szorongva. És egyáltalán nem volt emlékezetes, totál kínos volt, és bár azóta sokkal
jobbak lettünk, akkor is jobb lenne, ha az első alkalom olyan lett volna, amiről szebb emlékeket
őrizhetnék.
tha az nem ülne Nem is akarok erre gondolni. Vagy beszélni róla. Pont ezért nehéz, hogy a húgom a legjobb
gáért, és egyszerbarátnőm: izgatott akarok lenni, és mindent meghallgatni, de ugyanakkor meg is akarom védeni
azoktól a hibáktól, amiket én már elkövettem. Mindig jobbat akarok neki.
Komolyan nézek Jennyre, és nagyon igyekszem, hogy ne legyek anyáskodó.
- Ha ma éjjel történik meg, akkor legalább maradj józan!
Jenny erre a tanácsra a szemét forgatja, és visszamászik az anyósülésre, miközben Jonah épp
kinyitja az ajtót.
Chris is visszajött. Sör nélkül. Becsapja az ajtót, karba teszi a kezét.
bemegy, Jonah - Tényleg szívás a kölyökképem.
cher cukorkát - Nevetek, végigsimítok az arcán, magamra vonom a tekintetét.
rki, de láthatóan - Nekem tetszik a kölyökképed.
Erre elmosolyodik. Odahajol, megcsókol, de el is húzódik, amint összeér az ajkunk.
felém fordul. AMegkocogtatja Jonah széktámláját.
- Próbáld meg te! - Chris kivesz némi pénzt a zsebéből, előrenyújtja, és leteszi a műszerfal
elé.
lemben. Mintha - Nem lesz ott épp elég pia? - kérdezi Jonah.
- Ez az év legnagyobb bulija az érettségizőknek. Ott lesz az egész osztály, és senki sincs
huszonegy. Szükség van minden készletre, amit csak be tudunk szerezni.
Jonah vonakodva felmarkolja a pénzt, és kiszáll. Chris megint megcsókol, ezúttal nyelvesen.
kolian fájt, vagy De megint elég gyorsan hátrahúzódik.
hangzik, mintha - Mi van a szádban?
Ráharapok a cukorkára, összemorzsolom.
- Cukor.
- Én is kérek - közli, és megint a számra tapasztja a száját.
egy évet várna. Jenny felnyög az első ülésen.
- Elég már, hallom a szortyogást.
most ő, mikor Chris vigyorogva húzódik el, szájában egy darabka cukorral. Ráharap, közben beköti magát.
en olyan, akiről - Már hat hete leérettségiztünk. Ki tart bulit hat héttel utána? Nem panaszkodom, csak
gy éve ismeri a mostanra már véget kellett volna érjen az ünneplés.
húgomat, de én - Nem is hat hete volt, csak négy - közlöm.
- Hat - javít ki Chris. - Július tizenegyedike van.
Hat hete?
akkor történjen, Próbálom eltitkolni Chris előtt a belém hasító pánikot, amitől minden izmom pattanásig
feszül, de önkéntelenül is így reagálok a szavaira. Teljesen ledermedek.
Nem lehetett hat hete. Vagy igen?
Ha hat hete volt... Az azt jelentené, hogy két hete késik a vérzésem.
om épp rajtam Basszus. Basszus, basszus, basszus.
Audijának hátsó Felpattan a csomagtartó ajtaja. Chrisszel mindketten összerezzenünk, ahogy Jonah lecsapja,
ár azóta sokkal és a sofőroldali ajtó felé indul. Mikor beszáll, önelégült mosoly játszik az ajkán.
szebb emlékeket - Rohadék - morogja Chris a fejét csóválva. - Nem is kérték el a személyidet?
Jonah sebességbe teszi a kocsit, és kitolat.
úgom a legjobb - Magabiztosság kérdése az egész.
s akarom védeni Nézem, ahogy Jonah átnyúl a szék felett, és megfogja Jenny kezét.
Én megint kinézek az ablakon, a gyomrom csomóba ugrik, a tenyerem izzad, a szívem vadul
ver, az ujjaim némán számolják az utolsó vérzés óta eltelt napokat. Tudom, hogy érettségikor
megvolt, mert Chris kiakadt, hogy nincs szex. De arra számítottam, hogy valamikor most fog
özben Jonah épp megjönni, azt hittem, még csak egy hónapja volt. Olyan nagyon el voltunk foglalva mi négyen a
semmittevéssel a nyári szünetben, hogy nem is jutott az eszembe az egész.
Tizenkét nap. Tizenkét napja késik.

***

A buliban egész este ezen járt a fejem. Legszívesebben elkértem volna Jonah-tól az autóját,
zeér az ajkunk.
hogy elmenjek egy nonstop gyógyszertárba, és vegyek egy terhességi tesztet, de ha így tennék,
kérdezősködne. És feltűnne Chrisnek meg Jennynek is, ha lelépnék. Inkább az egész estét a
eszi a műszerfal
hangos zenében töltöttem, olyan hangosban, hogy úgy éreztem, mindjárt megrepednek tőle a
csontjaim.
A ház minden szegletében izzadt testek tömörültek, nem volt hova menekülni. Féltem volna
, és senki sincs
inni, mert ha terhes vagyok, akkor fogalmam sincs, mit okozna az alkohol. Sosem foglalkoztatott
a terhesség, úgyhogy nem tudom, mennyire ártana a magzatnak. De nem fogom kipróbálni.
zúttal nyelvesen.
Nem hiszem el.
- Morgan! - kiált oda nekem Chris a szoba másik sarkából. Egy asztalon áll. Egy másik srác
áll vele szemben egy másik asztalon. A játékszabály szerint egy lábon kell egyensúlyozniuk, és
addig dönteni magukba a feleseket, amíg az egyikük elesik. Ez Chris kedvenc piálós játéka, és én
ilyenkor szeretek a legkevésbé a közelében lenni, de odaint. Mielőtt átérnék a szoba másik
felébe, a másik asztalról lebukik a srác, és Chris diadalmasan a levegőbe bokszol. Aztán leugrik,
amikor épp odaérek hozzá. Átkarol, magához húz.
- Olyan unalmas vagy - mondja. Az ajkamhoz nyom egy poharat. - Igyál! Legyél vidám!
Eltolom a poharat.
aszkodom, csak
- Én vezetek ma hazafelé. Nem akarok inni.
- Nem, Jonah vezet ma. Nyugodtan. - Chris megint megpróbál megitatni, de megint eltolom
magamtól.
- Jonah inni akart, úgyhogy felajánlottam, hogy vezetek - hazudom.
Chris körülnéz, meglát valakit a közelben. Követem a tekintetét: Jonah egy kanapén ül Jenny
mom pattanásig
mellett, Jenny lába az ölében.
- Te vagy ma a sofőr, ugye? - szól oda neki Chris.
Jonah rám pillant, mielőtt válaszol. Két másodperces, néma párbeszéd zajlik köztünk, de
Jonah látja a könyörgő tekintetemben, hogy azt kell mondania Chrisnek, hogy nem.
Kíváncsian oldalra billenti fejét egy kicsit, de aztán Chrisre néz.
Jonah lecsapja,
- Nem. Ma leiszom magam.
Chris válla előreesik, megint rám néz.
- Remek. Akkor egyedül mulatok, azt hiszem.
Próbálok nem megbántódni a szavain, de nehéz.
- Azt akarod mondani, hogy velem nem lehet mulatni, ha józan vagyok?
 - De igen, csak a részeg Morgan a kedvencem.
a szívem vadul Wow. Ettől valahogy szomorú leszek. De el van ázva, úgyhogy most rögtön megbocsátom a
ogy érettségikor sértéseit, még ha csak azért is, hogy elkerüljem a vitát.
mikor most fog - Nos, a részeg Morgan ma nincs itt, keress másokat, akikkel bulizhatsz!
lva mi négyen a Ahogy kimondom ezt, valaki megmarkolja Chris karját, és visszahúzza az asztalokhoz.
- Revans! - mondja a srác.
És így, hogy a józanságom már nem Chris gondja, megragadom a lehetőséget, lelépek tőle, ki
a zajból, el az emberektől. Kimegyek a hátsó ajtón, ahol a buli csendesebb szakasza fogad, meg a
friss levegő. Egy üres szék áll a medence mellett, és bár látok egy párocskát a vízben - és szinte
teljesen biztos vagyok benne, hogy amit ott csinálnak, az a legkevésbé sem higiénikus egy
h-tól az autóját,
medencében -, valahogy mégis kevésbé kellemetlen, mint bent lenni a házban. Elfordítom a
e ha így tennék,
széket, hogy ne lássam őket, hátradőlök, és lehunyom a szemem. A következő pár percben
az egész estét a
próbálok nem aggódni az elmúlt hónapban észlelt vagy nem észlelt tüneteimen.
repednek tőle a
Még nem is jutott rá időm, hogy végiggondoljam, mit jelent ez a jövőre nézve, mikor hallom,
hogy mögöttem egy széket vonszolnak végig az aszfalton. Nem akarom kinyitni a szemem, nem
ni. Féltem volna
akarom megnézni, ki az. Nem bírnám most Christ meg a részegségét. Jennyt sem, meg a
m foglalkoztatott
borkoktélból, fűből és a tizenhat évéből álló keveréket.
- Jól vagy?
Megkönnyebbülten felsóhajtok, mikor meghallom Jonah hangját. Elbillentem a fejem,
Egy másik srác
kinyitom a szemem, rámosolygok.
ensúlyozniuk, és
- Igen, jól.
lós játéka, és én
Látom az arcán, hogy nem hisz nekem, de mindegy. Kizárt, hogy elmondjam neki, hogy
a szoba másik
késik a vérzésem, egyrészt mert nem az ő dolga, másrészt nem is tudom, hogy terhes vagyok-e,
l. Aztán leugrik,
harmadrészt meg Chrisnek kell elsőnek hallania róla.
- Kösz, hogy nem buktattál le Chrisnél - mondom. - Tényleg nincs kedvem ma inni.
Jonah megértőn bólint, és felém nyújt egy műanyag poharat. Látom, hogy kettő van nála,
elveszem az egyiket.
- Üdítő - mondja. - Találtam egy energiaitalt az egyik hűtőládában.
megint eltolom
Iszom egy kortyot, hátrahajtom a fejem. Annyival jobb az íze, mint az alkoholnak amúgy.
- Hol van Jenny?
Jonah a ház felé biccent.
anapén ül Jenny
- Az asztalon állva felesezik. Nem bírtam nézni.
Felnyögök.
- Annyira utálom ezt a játékot.
jlik köztünk, de
Jonah felnevet.
- Hogyhogy mindketten olyan mellett kötöttünk ki, aki pont az ellentétünk?
- Tudod, azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást.
Jonah vállat von. Furcsának találom, hogy a vállát vonogatja erre. Egy pillanatra rám néz,
aztán elfordítja a tekintetét.
- Hallottam, mit mondott neked Chris. Nem tudom, ezért jöttél-e ki ide, de remélem, tudod,
hogy nem gondolta komolyan. Részeg. Tudod, milyen a bulikon.
 Tetszik, hogy Jonah Christ védi. Bár Chris időnként bántó tud lenni, mindketten tudjuk
megbocsátom aJonah-val, hogy nagyobb a szíve, mint kettőnknek együtt.
- Talán haragudnék, ha folyton ezt csinálná, de ez most az érettségi bulija. Megértem...
Mulat, és azt akarja, hogy vele tartsak. Innen nézve igaza van. A részeg Morgan sokkal jobb,
mint a józan.
Jonah élesen néz rám.
, lelépek tőle, ki - Ezzel teljes szívemből nem értek egyet.
za fogad, meg a Ahogy ezt kimondja, elkapom a tekintetem, és a poharamat nézem inkább. Azért teszem,
ízben - és szintemert félek, mi történhetne most. A mellkasom kezd megtelni, de ezúttal jó értelemben. Az
higiénikus egy üresség helyét forróság, lüktetés és szívdobogás tölti be, és én utálom ezt, mert mintha csak
n. Elfordítom a rámutatna, miért érzem hetek óta ezt.
ező pár percben Jonah miatt.
Néha, ha egyedül vagyunk, úgy néz rám, hogy amint elfordítja a tekintetét, üresnek érzem
e, mikor hallom,magam. Sosem éreztem ilyet, ha Chris nézett.
a szemem, nem Ez a felismerés halálra rémít.
yt sem, meg a Nem sokkal ezelőttig azt hittem, teljes az életem e nélkül az érzés nélkül is, de most itt van,
és olyan, mintha belőlem is eltűnne egy darabka, ahogy az érzés eltűnik.
A tenyerembe temetem az arcom. Mindazok listáját, akikkel szeretek együtt lenni, Jonah
entem a fejem, Sullivan vezeti, és szar érzés erre rájönni.
Mintha a szívem folyamatosan keresné a hiányzó darabkát, és Jonah tartaná azt a kezében.
Felállok. El kell mennem mellőle. Szerelmes vagyok Chrisbe, és kínos, hogy amikor
djam neki, hogy kettesben vagyok a barátjával, ezt érzem. Talán az energiaital pörgetett fel.
erhes vagyok-e, Vagy a félelem, hogy terhes vagyok.
Talán nincs is semmi köze Jonah-hoz.
Már öt másodperce állok ott, mikor megjelenik a semmiből Chris. Érzem a karját magam
kettő van nála,körül, megszorít, majd magával ránt a medencébe. Egyszerre vagyok bosszús és
megkönnyebbült, hogy elkerültem Jonah közeléből, de most elmerülök a medence mélyebb
felébe, és nem terveztem ezt tetőtől talpig felöltözve.
Egyszerre bukkanunk fel Chrisszel, de mielőtt rákiabálhatnék, magához húz és megcsókol.
Visszacsókolom, mert nagyon is szükségem van erre a figyelemelterelésre.
- Hol van Jenny? - Mindketten felnézünk, Jonah jelenik meg fölöttünk, lenéz Chrisre.
- Nem tudom - feleli Chris.
Jonah pofákat vág.
- Megkértelek, hogy figyelj rá. Be van rúgva. - Jonah elindul a ház felé, hogy megkeresse a
húgomat.
- Én is - feleli Chris. - Sose kérj meg egy részeget, hogy bébiszitteljen egy másik részeget! -
Chris egy-két méterrel odébb sodródik, amíg leér a lába, majd magához húz. A hátát a medence
anatra rám néz,falának támasztja, és maga felé fordít, átfogom a nyakát. - Sajnálom, amit korábban mondtam.
Nem gondolom, hogy bármikor is unalmas lennél.
remélem, tudod, Összeszorítom a szám, megkönnyebbülve, hogy rájött, milyen seggfej volt.
- Csak azt akartam, hogy mulass ma este. Nem hiszem, hogy jól éreznéd magad.
 ndketten tudjuk - De most igen. - Kipréselek egy mosolyt, mert nem akarom, hogy észrevegye a felszín alatt
dúló vihart. Aggódom magamért, Chrisért, értünk, a gyerekért, akit talán a világra hozunk, jóval
ija. Megértem...azelőtt, hogy erre bármelyikünk is készen állna. Nem engedhetjük ezt meg magunknak. Nem
gan sokkal jobb,vagyunk felkészülve rá. Nem is tudom, hogy Chris-e az, akivel le akarom élni az életemet. Pedig
ebben biztosnak kell lenned, mielőtt nekiállsz embert gyártani valakivel.
- Tudod, mit szeretek benned a legjobban? - kérdezi Chris. A pólóm felúszik a víz felszínére,
úgyhogy a farmerom elejét ragadja meg. - Hogy képes vagy áldozatot hozni. Nem is tudom,
b. Azért teszem,hogy mondjam ezt rendesen, de akkor is ez a helyzet. Olyasmiket csinálsz, amiket nem akarsz,
értelemben. Az hogy a körülötted lévőknek jobb legyen. Mint mondjuk bevállalod, hogy te vezetsz. Ettől nem
ert mintha csak leszel unalmas. Inkább egy hős.
Nevetek. Chris mindig bókol, ha berúg. Néha kigúnyolom, de titokban imádom ezt.
- Most neked kell mondanod valamit, amit szeretsz bennem - közli.
, üresnek érzem Felnézek, majd balra fordítom a fejem, mint aki erősen gondolkodik. Játékosan megszorítja
az oldalamat.
- Szeretem, hogy ennyire buli veled lenni - mondom. - Megnevettetsz, még ha fel is
de most itt van,bosszantasz.
Chris mosolyog, egy gödröcske jelenik meg az álla közepén. Olyan csodás a mosolya. Ha
ütt lenni, Jonahterhes vagyok, és gyerekünk lesz, akkor azt akarom, hogy örökölje Chris mosolyát. Ez az
egyetlen pozitívum, amit most ettől a helyzettől remélni tudok.
- És még mi? - kérdezi.
s, hogy amikor Kinyújtom a kezem, megérintem a gödröcskét, felkészülve rá, hogy bevalljam, imádom a
mosolyát, de ehelyett ezt mondom:
- Azt hiszem, csodás apuka lesz belőled majd valamikor.
Nem tudom, miért mondtam ezt. Talán csak tesztelgetem. Látni szeretném, mit reagál erre.
a karját magam Chris felnevet.
k bosszús és - A fenébe, igen! Clara imádni fog.
edence mélyebb Elbiccentem a fejem.
- Clara?
z és megcsókol. - A jövőbeli lányom. Már van neve. De a fiúnéven még gondolkozom.
A szememet forgatom.
- És ha a leendő feleségednek nem tetszik ez a név?
Erre felcsúsztatja a kezét a nyakamon, és megmarkolja az arcom.
- Tetszeni fog neked. - Megcsókol. És bár a csókjától nem telik meg úgy a mellkasom, mint
gy megkeresse anéha Jonah tekintetétől, vigasztaló megnyugvást érzek éppen. A szavaiban. Abban, ahogy szeret
engem.
másik részeget! - Bármi történik, is ha megcsinálom azt a terhességi tesztet holnap... Biztos vagyok benne,
hátát a medence hogy mellettem áll majd. Chris egyszerűen ilyen.
ábban mondtam. - Mennünk kell, srácok! - mondja Jonah.
Chrisszel szétválunk, és felnézünk Jonah-ra. Jennyt tartja. Átkarolja a nyakát, Jenny arca
Jonah mellkasán. Felnyög.
- Mondtam neki, hogy ne másszon fel arra az asztalra - morogja Chris, és kimászik a
ye a felszín alatt medencéből.
ra hozunk, jóval Engem is kihúz, kicsavarunk annyi vizet a ruhánkból, amennyit csak tudunk, és beszállunk
agunknak. NemJonah autójába. Szerencsére bőrülései vannak. Én ülök be a volán mögé, mert Chris feltételezi,
életemet. Pedighogy Jonah már ivott. Jonah hátraül Jennyvel. Chris a csatornák között kapcsolgat a rádión,
ahogy elhajtunk.
a víz felszínére, A Bohemian Rhapsody kezdődik el éppen az egyik adón, Chris felhangosítja, és vele énekel.
Nem is tudom,Pár másodperc múlva Jonah is csatlakozik.
ket nem akarsz, Meglepő módon én is beszállok. Kizárt, hogy bárki, aki hallja ezt a dalt vezetés közben, ne
zetsz. Ettől neménekelje. Még ha az a valaki tizenhét éves is, és terhességi frászban van éppen, ráadásul úgy érez
egy hátsó ülésen lévő másik valaki iránt, ahogy csak aziránt szabadna éreznie, aki elöl ül
mellette.

osan megszorítja

még ha fel is

a mosolya. Ha
mosolyát. Ez az

ljam, imádom a

mit reagál erre.

mellkasom, mint
an, ahogy szeret

vagyok benne,

kát, Jenny arca

és kimászik a
medencéből.
Engem is kihúz, kicsavarunk annyi vizet a ruhánkból, amennyit csak tudunk, és beszállunk
Jonah autójába. Szerencsére bőrülései vannak. Én ülök be a volán mögé, mert Chris feltételezi,
hogy Jonah már ivott. Jonah hátraül Jennyvel. Chris a csatornák között kapcsolgat a rádión,
ahogy elhajtunk.
A Bohemian Rhapsody kezdődik el éppen az egyik adón, Chris felhangosítja, és vele énekel.
Pár másodperc múlva Jonah is csatlakozik.
Meglepő módon én is beszállok. Kizárt, hogy bárki, aki hallja ezt a dalt vezetés közben, ne
énekelje. Még ha az a valaki tizenhét éves is, és terhességi frászban van éppen, ráadásul úgy érez
egy hátsó ülésen lévő másik valaki iránt, ahogy csak aziránt szabadna éreznie, aki elöl ül
mellette.
 MÁSODIK FEJEZET
Clara

Tizenhét évvel később

Az anyósülésre nézek, és kiráz a hideg. Mint mindig, ismeretlen eredetű morzsák ülnek a
bőrhuzat hajlataiban. Felmarkolom a hátizsákom, és hátradobom a hátsó ülésre egy régi
gyorséttermes zacskó és egy üres flakon kíséretében. Megpróbálom lesöpörni a morzsákat. Azt
hiszem, banánkenyér lehet, amit Lexie múlt héten evett. Vagy a bagel morzsái, amit ma reggel
majszolt iskolába menet.
Pár gyűrött papír hever a padlón. Kinyúlok értük, az autó elkanyarodik az árok felé, de
gyorsan egyenesbe hozom, és úgy döntök, hagyom a papírokat, ahol vannak. Egy tisztább autóért
nem érdemes meghalni.
Mikor a stoptáblához érek, megállok, és megfontolom a döntést, amennyire megérdemli.
Továbbmehetek hazafelé, ahol az egész család készülődik a hagyományos születésnapi
vacsorára. Vagy visszafordulok a hegytető felé, ahol épp elhajtottam az út mentén álló Miller
Adams mellett.
Egész múlt évben került engem, de nem hagyhatok valakit, akit mondjuk, hogy ismerek,
elhagyatva ebben a hőségben, függetlenül attól, hogy milyen a kapcsolatunk. Harminchét fok
van. Bár megy a légkondi, így is izzadságcseppek gördülnek le a hátamon, eláztatva a
melltartómat.
Lexie egy teljes hétig hordja mosás nélkül a melltartóját. Azt mondja, befújja reggelenként
dezodorral, és ennyi. Nekem az, hogy kétszer vegyek fel egy melltartót mosás nélkül, majdnem
olyan rosszul hangzik, mint kétszer felvenni egy bugyit.
Elég kár, hogy nem vagyok ilyen tisztaságmániás a kocsimmal kapcsolatban.
Beleszagolok a levegőbe, igen, penészszag van az autómban. Eltűnődök, befújjam-e a
kesztyűtartóban tartott dezodorral, de ha úgy döntök, megfordulok, és elviszem Millert, akkor a
kocsinak friss dezodorszaga lesz, és nem is tudom, mi a rosszabb. A minden erőfeszítéstől
mentes penészszag, vagy a direkt dezodorszag, amivel a penész bűzét próbálták elfedni.
Nem mintha le akarnám nyűgözni Miller Adamst. Nehezemre esne olyan srác véleménye
miatt aggódni, aki mintha megtenne mindent, hogy elkerüljön.
De valamiért ez a helyzet mégis.
Sosem mondtam el Lexie-nek, mert kínos, de az év elején Adamsszel egymás mellett volt a
szekrényünk. Ez teljes két órát tartott, majd Charlie Banks kezdte el használni Miller szekrényét.
Megkérdeztem Charlie-t, hogy áthelyezték-e, mire közölte, hogy Miller húsz dollárt adott neki a
cseréért.
Talán ennek semmi köze sincs hozzám, de akkor is úgy éreztem. Nem tudom, mit tettem,
hogy nem kedvel, de próbálok nem törődni vele, mit érezhet, miért kerül. Ugyanakkor nem
tetszik ez nekem, úgyhogy tutira nem fogom ott hagyni az út szélén, hogy ezzel bizonyítsam, jól
érezte rólam, amit érzett, mert... a francba, én rendes lány vagyok! Nem az a rémséges alak,
 akinek láthatólag Miller gondol.
Visszafordulok. Muszáj megváltoztatnom a véleményét, még ha pusztán önző okokból is.
Mikor a hegytetőre érek, meglátom Millert: egy országúti tábla mellett áll, kezében a
mobiltelefonjával. Nem tudom, hol lehet az autója, de egyértelműen nem úgy fest, mint aki kijött
egyet futni. Kopott, kék farmer van rajta fekete pólóval, mindkettő már önmagában is halálos
ítélet, de. együtt? A hőguta hülye halál, de az ő dolga nyilván.
morzsák ülnek a Engem néz, ahogy visszafordulok, és megállok mögötte. Alig két méterre lehet az autóm
ülésre egy régi elejétől, látom a gúnyos mosolyt az arcán, mikor a hátsó zsebébe csúsztatja a telefont, és felnéz
morzsákat. Azt rám.
amit ma reggel Nem tudom, Miller tudja-e, hogy a figyelme (vagy annak a hiánya) mit tesz a másikkal.
Mikor rád néz, az olyan, hogy úgy érzed, mintha te lennél a legérdekesebb dolog, amit valaha
az árok felé, delátott. Az egész testével néz valahogy. Előrehajol, a szemöldökét kíváncsian összevonja, biccent,
tisztább autóért hallgat, nevet, a homlokát ráncolja. Magával ragadó az arckifejezése, ahogy másokat hallgat.
Néha messziről meglesem, mikor beszélget, titokban irigylem azokat, akik bírják ezt az elmélyült
figyelmet. Mindig el-eltűnődtem, vajon milyen lehet vele egy teljes beszélgetés. Millerrel sosem
os születésnapi beszéltünk, de régebben rajtakaptam párszor, hogy engem néz, és még egy egyszerű, egy
ntén álló Millermásodperces pillantásba is beleremegtem.
Kezdem azt hinni, hogy nem kellett volna visszafordulnom, de megtettem, és itt vagyok,
, hogy ismerek, úgyhogy leengedem az ablakot, és elcsitítom az idegeimet.
Harminchét fok - Még úgy tizenhárom nap, mire jön a következő busz. Elvigyelek?
on, eláztatva a Miller egy pillanatig engem néz, majd hátrafordul, az üres országutat bámulja, mintha azt
várná, hogy jön valaki jobb. Letörli az izzadságot a homlokáról, majd a táblára tekint, amit épp
jja reggelenként markol.
nélkül, majdnem A várakozás ott kavarog a gyomromban, világosan jelezve, hogy nagyon is érdekel Miller
Adams véleménye, hiába próbálom meggyőzni magam, hogy nem.
Utálom, hogy ilyen furcsa a kapcsolat köztünk, bár nem történt a tudtom szerint semmi,
k, befújjam-e a amitől ilyen kellene, hogy legyen. De ahogy kerül engem, attól úgy érzem, mintha valami vitánk
Millert, akkor alett volna a múltban, pedig valójában egyáltalán nem is beszéltünk egymással. Szinte olyan,
en erőfeszítéstőlmintha szakítottam volna egy fiúval, és nem tudnám, hogyan terelgessem a kapcsolatot a
barátság felé.
srác véleménye Akármennyire is azt kívánom, bár ne akarnék semmit sem tudni róla, nehéz nem vágyni
Miller figyelmére, mert olyan nagyon különleges. És jól néz ki. Főleg most, a hátracsapott
Rangers-sapkája alól kikandikáló sötét fürtökkel. Már jó régóta ráférne egy hajvágás. Általában
ás mellett volt anem növeszti meg ennyire, de észrevettem, mikor elkezdődött az iskola, hogy a nyáron megnőtt.
iller szekrényét.Tetszik így. Röviden is tetszik.
lárt adott neki a Basszus. A hajával törődök? Érzem, hogy önkéntelenül elárulom magam.
Egy nyalóka van a szájában, ami nem szokatlan. Viccesnek találom, hogy így rá van kattanva
om, mit tettem,a nyalókára, de valahogy pimaszabbnak tűnik tőle. Nem hiszem, hogy egy önbizalomhiánnyal
gyanakkor nemküszködő srác nyalókával a szájában járkálna, pláne nem olyan gyakran, mint Miller, aki mindig
bizonyítsam, jólígy jelenik meg az iskolában, és ebéd után is eszik egyet.
rémséges alak, Kihúzza a nyalókát a szájából, és tizenhat éves, izzadt lényem minden porcikáját érzem.
 - Gyere ide, kérlek, egy percre!
Szívesen elviszem, de nem terveztem, hogy kiszálljak ebben a forróságban.
áll, kezében a - Nem. Meleg van.
t, mint aki kijött Odaint.
gában is halálos - Csak pár perc. Gyere, mielőtt elkapnak!
Tényleg nem akarok kiszállni. Már bánom, hogy visszafordultam, még ha össze is jött vele a
lehet az autóm beszélgetés, amit mindig is akartam.
lefont, és felnéz De akkor is ez olyan, mint a fej vagy írás, dönteni kell. A beszélgetés Millerrel majdnem
olyan csábító, mint a légkondi hűvöse az autóban, úgyhogy eltúlozva forgatom a szemem, ahogy
esz a másikkal. kiszállok. Csak hogy értse, milyen hatalmas áldozatot hozok.
log, amit valaha Az utcát fedő olaj a papucsom talpára ragad. Már hónapok óta építkeznek itt, és ennek hála
zevonja, biccent,eléggé úgy tűnik, hogy tönkrement a flipflopom.
másokat hallgat. Felemelem az egyik lábam, és felnyögök, ahogy meglátom a kátrányos talpat.
ezt az elmélyült - Küldöm neked a számlát egy új cipőről.
Millerrel sosem Kérdő pillantást vet a flipflopra.
y egyszerű, egy - Ez nem cipő.
A táblára nézek, amit markol. Egy városhatártábla, amit egy összetákolt fatalapzat tart, két
, és itt vagyok,hatalmas homokzsákkal megtámasztva. Az útépítés miatt nem betonozták le.
Miller letörli az izzadságcseppeket a homlokáról, majd lehajol, felemeli az egyik
homokzsákot, és felém nyújtja.
ulja, mintha azt - Hozd ezt, kérlek.
tekint, amit épp Megint felnyögök, ahogy a karomba nyomja a zsákot.
- Merre megyünk?
s érdekel Miller Arrafelé bök a fejével, amerről jöttem.
- Hat-hét métert. - Visszateszi a nyalókát a szájába, felveszi a másik zsákot, minden
szerint semmi,erőlködés nélkül a vállára dobja, és maga után vonszolja a táblát. A fatalapzat az aszfaltot
ha valami vitánkkaristolja, apró szilánkok válnak le róla.
l. Szinte olyan, - Ellopod a lakott-terület-táblát?
a kapcsolatot a - Nem. Csak odébb viszem.
Továbbmegy, én meg csak állok, és bámulom, ahogy cipekedik. A karján kidagadnak az
héz nem vágyniizmok, és nem tudok nem arra gondolni, vajon hogy nézhet ki a teste többi része, mikor így
, a hátracsapott erőlködik. Állj le, Clara, intem magam. A homokzsáktól sajog a karom, a vágy felfalja a
vágás. Általábanbüszkeségem, úgyhogy vonakodva Miller után megyek, megteszem a hat-hét métert.
nyáron megnőtt. - Azt gondoltam, felajánlom, hogy elviszlek - mondom a hátának. - Nem terveztem, hogy a
cinkosod leszek ebben, legyen ez bármi.
Miller elengedi a táblát, lehajítja az egyik homokzsákot a talapzatra, és kiveszi a kezemből a
rá van kattanvamásikat. A helyére dobja, megigazítja a táblát, hogy jó irányba nézzen. Kihúzza a nyalókát a
bizalomhiánnyalszájából, elmosolyodik.
iller, aki mindig - Tökéletes. Köszönöm. - Megtörli a kezét a farmerjában. - Hazaviszel? Esküszöm, tíz fokkal
melegebb lett, amióta itt gyalogolok. Kocsival kellett volna jönnöm.
A táblára mutatok.
 - Miért vitted odébb?
Megfordítja a fején a baseballsapkát, lehúzza az ellenzőt, hogy eltakarja a napot.
- Úgy egy mérföldnyire lakom - mondja, és hátrabök a válla felett a hüvelykujjával. - A
kedvenc pizzázóm nem szállít ki a városhatáron túlra, úgyhogy minden héten kicsit odébb
teszem ezt. Át akarom vinni a házunkon túlra, mielőtt végeznek az építkezéssel, és újra
sze is jött vele a lebetonozzák.
- Odébb húzod a városhatárt? A pizza miatt?
llerrel majdnem Miller elindul az autóm felé.
szemem, ahogy - Csak egy mérföld.
- De nem törvénytelen a táblákkal szórakozni?
t, és ennek hála - Talán. Nem tudom.
Elindulok Miller után.
- De miért csak kicsit viszed odébb mindig? Miért nem viszed át most rögtön a házatok
mögé?
Kinyitja az utasoldali ajtót.
- Ha mindig csak kicsit mozgatom, valószínűbb, hogy nem veszik észre.
alapzat tart, két Jogos.
Amint bent ülünk a kocsiban, leveszem a kátrányos flipflopot, és feltekerem a légkondit. A
meli az egyik papírjaim zörögnek Miller lába alatt, ahogy beköti magát. Lehajol, felveszi a paksamétát, és
nekiáll, hogy végiglapozza. Megnézi a jegyeimet.
- Csupa ötös - mondja, és leteszi a papírokat a hátsó ülésre. - Ez csak úgy jön, vagy sokat
tanulsz?
- Hű, milyen kíváncsi vagy. Azt hiszem, kicsit mindkettő. - Épp kikanyarodom az útra, mikor
Miller kinyitja a kesztyűtartót, és belenéz. Mint egy mindenre kíváncsi kiskutya.
zsákot, minden - Mit csinálsz?
zat az aszfaltot Kiveszi a dezodort.
- Vészhelyzetre? - Vigyorog, leveszi a kupakot, és beleszagol.
- Jó az illata. - Visszahajítja a helyére, kivesz egy csomag rágót, elvesz belőle egyet, és
engem is megkínál. A saját vágómból.
kidagadnak az Megrázom a fejem, nézem, ahogy udvariatlanul végigkutatja az autómat. Nem eszi meg a
észe, mikor így rágót, mert nyalóka van a szájában, a zsebébe csúsztatja, és a rádiót kapcsolgatja, zenét keres.
vágy felfalja a - Mindig ilyen kíváncsiskodó vagy?
- Egyetlen gyerek vagyok - feleli, mintha ez mentség lenne. - Mit hallgatsz?
rveztem, hogy a - A playlist véletlen lejátszásra van kapcsolva, de ez most egy Greta Van Fleet-dal.
Feltekeri a hangerőt, épp véget ér a dal, és nem szól semmi.
zi a kezemből a - És jó a csaj?
za a nyalókát a - Nem csak egy csaj. Egy rockbanda.
A következő szám nyitó gitárszólója harsan fel a hangszórókból, mire hatalmas mosoly terül
szöm, tíz fokkalel Miller arcán.
- Ennél kicsit lágyabbra számítottam! - kiáltja.
Visszanézek az útra, arra gondolok, vajon Miller Adams mindig ilyen-e. Hirtelen, kíváncsi,
 talán hiperaktív kicsit. Az iskolánk nem túl nagy, de ő a végzős évfolyamra jár, úgyhogy nincs
együtt óránk. Mégis elég jól ismerem, hogy lássam, kerül engem. Sosem voltam még vele ilyen
elykujjával. - A helyzetben. Közel, kettesben. Nem tudom, mire számítottam, de nem erre.
en kicsit odébb Kinyúl, elővesz valamit, ami becsúszott az ülése és a műszerfal közé, de mielőtt
ezéssel, és újra észrevehetném, mi az, már ki is nyitotta. Kikapom a kezéből, és hátradobom.
- Mi volt az? - kérdezi.
Ez a főiskolai jelentkezésem mappája, de nem akarok beszélni róla, mert épp súlyos vita
tárgya ez a szüleimmel.
- Semmi.
- Mert úgy festett, mint egy főiskolai jelentkezés színház szakra. Már jelentkezel?
- Tényleg nem láttam még olyat, aki ennyire beleütné mindenbe az orrát, mint te. És nem.
Csak begyűjtőm a papírokat, mert fel akarok készülni. - És a kocsimban rejtegetem, mert a
ögtön a házatokszüleim a plafonig ugranának, ha látnák, milyen komolyan gondolom a színészkedést. - Te még
nem jelentkeztél sehova?
- De. Filmes iskolába - vigyorodik el Miller.
Most meg tessék, szórakozik.
A műszerfalamon dobol a zene ritmusára. Próbálom az úton tartani a szemem, de Miller
m a légkondit. Amagához vonzza a tekintetem. Részben mert lenyűgöző, de azért is, mert olyan érzés, mintha
paksamétát, ésbébiszitterre lenne szüksége.
Egyszerre hirtelen kihúzza magát, mire megfeszülök, fogalmam sincs, mi ijesztette meg.
jön, vagy sokat Előveszi a telefonját a hátsó zsebéből, és fogadja a hívást, amit nem hallottam a zenétől.
Megnyomja a kikapcsoló gombot a lejátszómon, és kihúzza a szájából a nyalókát. Alig maradt
m az útra, mikorbelőle, csak egy aprócska, piros gomb.
- Szia, bébi! - mondja.
Bébi? Próbálok nem pofákat vágni.
Nyilván Shelby Phillips az, Miller barátnője. Már vagy egy éve járnak. A mi iskolánkban
tanult, de tavaly leérettségizett, és elment főiskolára olyan háromnegyed órányira innen. Nincs
belőle egyet, ésvele bajom, de nem is beszéltünk sosem. Két évvel idősebb nálam, ami semmiség a felnőtteknél,
de elég sok gimiben. A tudatra, hogy Miller egy főiskolással jár, valahogy meggörnyedek az
Nem eszi meg aülésben. Nem tudom, miért érzem magam kevesebbnek. Mintha a főiskolától mindenki
automatikusan értelmesebb és érdekesebb lenne, mint amilyen egy gimis bármikor lehet.
Az úton tartom a szemem, bár látni akarom, hogy változik az arckifejezése telefonálás
közben.
- Megyek hazafelé. - Elhallgat, megvárja a választ. - Azt gondoltam, holnap este. - Megint
szünet. - Most mentünk el a ház előtt.
Eltart egy másodpercig, mire felfogom, hogy ez nekem szólt. Millerre nézek, letakarja a
telefont.
mas mosoly terül - Itt kellett volna letérni.
A fékre taposok. Bal kezével megtámaszkodik a műszerfalon, és valami káromkodást morog
nevetve. Annyira lefoglalt a hallgatózás, hogy el is felejtettem, mit csinálok.
rtelen, kíváncsi, - Na itt vagyok - szól bele a telefonba. - Elmentem sétálni, de tényleg nagyon meleg lett,
 , úgyhogy nincs úgyhogy hazavisznek.
m még vele ilyen Hallom a vonal túlsó végén Shelby kérdését.
- Ki visz haza?
zé, de mielőtt Miller egy pillanatra rám néz.
- Egy srác. Nem tudom. Visszahívlak, jó?
Egy srác? Valaki nem bízik itt a másikban.
épp súlyos vita Miller pont akkor teszi le a telefont, mikor a ház elé kanyarodom. Most először járok itt.
Tudtam, hogy errefelé lakik, de sosem láttam igazából a házat, mert egy fasor szegélyezi a
feljárót, és elrejti a fehér kavicsos út mögötti épületet.
Nem olyan, mint amire számítottam.
mint te. És nem. Régebbi ház, nagyon kicsi, faszerkezetes, és igencsak ráférne a festés. Az elülső verandán ott
tegetem, mert aaz elmaradhatatlan hinta és a két hintaszék, ez az egyetlen valamirevaló látványosság erre.
edést. - Te még Egy régi, kék furgon áll a ház előtt egy másik autó mellett, ami nem olyan régi, mint a ház,
de még rosszabb állapotban van: az épülettől jobbra áll pár betontéglán, magasra nőtt mellette a
gaz, elnyelve a karosszériát.
Igazából meghökkenek. Nem is tudom, miért. Azt hiszem, azt képzeltem, hogy valami
mem, de Millergrandiózus házban lakik, ahol tó van a hátsó kertben, és négy kocsi fér a garázsba. Az iskolában
n érzés, mintha hajlamosak az embert a külseje és a pénze alapján megítélni, ezen múlik általában a népszerűség,
de Miller személyisége felülírja, hogy nincs pénze, mert népszerűnek tűnik. Nem ismerek senkit,
ijesztette meg. aki rosszat mondott volna róla.
ttam a zenétől. - Nem ezt vártad?
kát. Alig maradt Összerezzenek a kérdésére. Leparkolok a feljáró végén, és nagyon igyekszem úgy tenni, mint
akit semmi sem döbbent meg a házban. Teljesen témát váltok, elkeskenyedő szemmel nézve
Millerre.
- Valami srác? - kérdezem, visszatérve a telefonbeszé-lgetésére.
mi iskolánkban - Nem fogom elmondani a barátnőmnek, hogy te hozol haza - közli. - Abból háromórás
ira innen. Nincs vallatás meg nyomozgatás lenne.
g a felnőtteknél, - Kellemes és egészséges kapcsolatnak tűnik.
eggörnyedek az - Az, ha épp nem vallatnak.
olától mindenki - Ha ennyire utálod a vallatást meg nyomozgatást, akkor talán nem kellene szórakoznod a
városhatártáblával.
zése telefonálás Már kiszállt, mire ezt kimondom, de lehajol, lenéz rám, mielőtt becsukja az ajtót.
- Hallgatok majd arról, hogy a tettestársam voltál, ha megígéred, hogy nem mondod el
p este. - Megint senkinek a városhatárigazítást.
- Vegyél nekem egy új flipflopot, és teljesen elfelejtem, hogy a mai nap megtörtént
zek, letakarja aegyáltalán.
Vigyorog, mintha jól mulatna rajtam.
- Bent van a pénztárcám. Gyere!
omkodást morog Csak vicceltem, és ha ilyen állapotú házban lakik, akkor nem fogok pénzt elfogadni tőle. De
úgy fest, kialakítottuk egymással ezt a gúnyos hangnemet, úgyhogy ha egyszerre együttérző
gyon meleg lett,lennék, és nem fogadnám el a pénzét, azzal talán megbántanám. Viccből szívesen sértegetem,
 nem gond, de igaziból nem akarom. Ráadásul nem is tiltakozhatok, mert Miller már elindult a
ház felé.
A kocsiban hagyom a flipflopot, nem akarok kátrányt hordani a házba, és mezítláb követem
Millert fel a nyikorgó lépcsőn. Látom, hogy a második fok elkorhadt, átlépem.
Észreveszi.
Mikor bemegyünk a nappaliba, Miller leveszi a saját kátrányos cipőjét az ajtónál.
lőször járok itt. Megkönnyebbülten látom, hogy belül jobban fest a ház, mint kívülről. A bútor régi.
or szegélyezi a Narancssárga filckanapé néz az egyik fal felé a szokásos kézzel kötött takaróval. Két zöld,
elképesztően kényelmetlennek tűnő fotel áll egymásnak fordítva mellette. Úgy festenek, mintha
az ötvenes években készültek volna, de szó sincs modern retró stílusról. Ellenkezőleg. Gyanítom,
lső verandán otthogy ezt a bútort azóta nem cserélték le, hogy megvették, még jóval Miller születése előtt.
Csak a tévé előtt álló fotel tűnik viszonylag újnak, de aki benne ül, az még a legrégebbi
égi, mint a ház, bútornál is régebbi. A profilja egy részét látom csak, és a ráncos, kopasz feje tetejét, de ami haja
a nőtt mellette amegmaradt, az ezüstösen ősz. Horkol.
Hőség van bent. Szinte még inkább, mint kint. A levegő, amit finoman beszívok, meleg, és
m, hogy valamibacon szagát érzem. A nappali ablaka nyitva, két forgó ventilátor áll mellette, a férfi felé
ba. Az iskolábanfordítva. Miller nagypapája, alighanem. Túl öreg, hogy az apja legyen.
n a népszerűség, Miller átvág a nappalin, a folyosó felé megy. Egyre kínosabban érzem magam, hogy a
ismerek senkit, pénzéért jöttem. Csak vicceltem. Most meg mintha bizonyítanám, milyen rémes jellem vagyok.
A szobájához ér, kinyitja az ajtót, én maradok a folyosón. Érzem, hogy a szobában lengedező
kis szellő elér hozzám. Felemeli a hajam a vállamról, és bár meleg, mégis megkönnyebbülést
úgy tenni, minthoz.
Tekintetem Miller szobáját pásztázza. Ennek sem olyan az állapota, mint a háznak kívülről.
Egy franciaágy áll a távolabbi fal mellett. Itt alszik. Pontosan itt, ebben az ágyban, ezeken a
fehér lepedőkön forgolódik éjjel. Kényszerítem magam, hogy elfordítsam a tekintetem az ágyról,
bból háromórásfel a hatalmas Beatles- poszterre a fejtámla helyén. Arra gondolok, hogy vajon Miller szereti-e a
régi zenét, vagy a poszter is a hatvanas évekből maradt itt, ahogy a nappali berendezése. Olyan
régi a ház, hogy nem kétlem, ez volt a nagypapája szobája tinédzser korában.
De leginkább a komódon álló fényképezőgép vonzza magára a szemem. Nem olcsó gép, és
e szórakoznod a van mellette pár különböző méretű objektív is. Egy ilyen felszerelést bármilyen amatőr fotós
megirigyelne.
- Szeretsz fényképezni?
nem mondod el Követi a pillantásom a fényképezőgépig.
- Igen. - Kinyitja a legfelső fiókot. - De a film a nagy szerelmem. Rendező akarok lenni. -
nap megtörténtRám néz. - Ölni tudnék, hogy eljussak a Texasi Egyetemre, de nem hiszem, hogy kapnék
ösztöndíjat. Marad a helyi főiskola.
Azt hittem, csak szórakozik velem az autóban, de most, hogy körülnézek a szobájában,
felfogom, hogy talán az igazat mondta. Egy stósz könyv áll az ágya mellett. Az egyik Sidney
fogadni tőle. DeLumettől a Hogyan készül a film?. Odamegyek, felveszem, és belelapozok.
zerre együttérző - Mindig ilyen kíváncsiskodó vagy? - ismétli a saját korábbi szavaimat.
esen sértegetem, A szememet forgatva leteszem a könyvet.
 r már elindult a - És van filmes szak a helyi főiskolán?
Megrázza a fejét.
ezítláb követem - Nincs. De ugródeszka lehet valahova, ahol van. - Közelebb jön, egy tízdollárost tart két ujja
között. - Az a papucs öt dollár a Walmartban. Hajrá.
Habozok, már nem akarom elfogadni tőle a pénzt. Látja rajtam, felsóhajt, a szemét fogatja, és
őjét az ajtónál. a farmerem bal első zsebébe csúsztatja a bankjegyet.
A bútor régi. - A ház elég ócska, de én nem vagyok leégve. Vedd el a pénzt!
óval. Két zöld, Nyelek egy nagyot.
estenek, mintha Benyúlt az előbb a zsebembe. És még mindig érzem az ujjait, bár már nincsenek ott.
őleg. Gyanítom, Megköszörülöm a torkom, mosolyt erőltetek az arcomra.
- Öröm veled üzletelni.
ég a legrégebbi Elbiccenti a fejét.
ejét, de ami haja - Tényleg? Mert állati bűntudatosnak tűnsz, hogy pénzt fogadsz el tőlem.
Általában ennél jobb színész vagyok. Csalódást okozok magamnak.
zívok, meleg, és Az ajtó felé indulok, bár nagyon szeretném alaposabban megnézni a szobáját.
tte, a férfi felé - Semmi bűntudat. Tönkretetted a cipőmet. Tartoztál nekem. - Kihátrálok, és elindulok a
folyosón, nem számítva rá, hogy utánam jön, de Miller is elindul. Mikor a nappaliba érek,
magam, hogy amegállok. Az öreg már nem a fotelban horkol. Kint van a konyhában, a hűtő mellett áll, egy
vizespalack kupakját tekeri le. Kíváncsian végigmér, ahogy iszik.
bában lengedező Miller elém kerül.
gkönnyebbülést - Az orvosságaid, nagypapi?
Azt mondta, hogy nagypapi. Ez elég cuki.
háznak kívülről. Nagypapi Millerre néz, és a szemét forgatja.
gyban, ezeken a - Minden áldott nap bevettem, mióta nagyanyád lelépett a városból. Nem vagyok hülye.
tetem az ágyról, - Még - szúrja oda Miller. - És a nagyi nem lépett le. Meghalt infarktusban.
Miller szereti-e a - Akárhogy is, elhagyott.
endezése. Olyan Miller hátrafordul, és rám kacsint. Nem tudom, miért kacsint. Talán, hogy enyhítse a tényt,
hogy a nagypapi kicsit olyan, mint Mr. Nebbercracker a Rém rom filmből, és biztosítani akar
m olcsó gép, ésróla, hogy ártalmatlan. Kezdem azt hinni, hogy Miller az öregtől örökölte a szarkazmusát.
en amatőr fotós - Kiállhatatlan vagy - közli a nagypapi. - Húsz dollárt teszek rá, hogy túléllek téged és az
egész generációnyi Darwin-díjast is.
Miller felnevet.
- Csak óvatosan, nagypapi. Megmutatod a rossz oldalad.
akarok lenni. - Az öreg egy pillanatig engem néz, aztán visszafordul Millerhez.
m, hogy kapnék - Te legyél óvatos, Miller! Látszik rajtad a hűtlenség.
Miller nevet a beszóláson, de én zavarba jövök.
k a szobájában, - Óvatosan, nagypapi, látszanak a visszereid.
Az egyik Sidney Az öreg fogja a kupakot, és egyenesen Miller arcának dobja.
- Kitagadlak az örökségedből.
- Hajrá. Mindig azt mondod, hogy csak levegőd van.
A nagypapi vállat von.
 - Akkor nem örökölsz levegőt.
Erre végre elnevetem magam. Nem voltam biztos benne, hogy ez a vita barátságos-e, amíg
rost tart két ujjanem csapott oda az öreg a palackkal.
Miller felveszi a kupakot, rászorítja az öklét. Felém int.
zemét fogatja, és - Ő Clara Grant. Egy barátom az iskolából.
Barát? Legyen. Integetek kicsit a nagypapinak.
- Örvendek.
Nagypapi kicsit lejjebb biccenti a fejét, és nagyon komolyan néz rám.
- Clara Grant?
Bólintok.
- Mikor Miller hatéves volt, a nadrágjába kakált a boltban, úgy megrémült az automata
vécélehúzótól.
Miller felnyög, kinyitja a bejárati ajtót, és rám néz.
- Lehetett volna annyi eszem, hogy nem hozlak be ide. - Int, hogy menjek ki, de nem
mozdulok.
és elindulok a - Nem is tudom, hogy el akarok-e menni - nevetek. - Inkább talán meghallgatnám még
nappaliba érek, nagypapi pár történetét.
mellett áll, egy - Rengeteg van - közli az öreg. - Ezt valószínűleg imádni fogod, van egy videóm arról,
amikor Miller tizenöt évesen az iskolában...
- Nagypapi! - förmed rá Miller, félbeszakítva. - Menj aludni! Már vagy öt perce ébren vagy. -
És ezzel Miller megmarkolja a csuklómat, kihúz a házból, és becsukja az ajtót maga mögött.
- Várj! Mi történt tizenöt éves korodban? - Remélem, hogy befejezi a történetet, mert tudnom
kell.
Miller megrázza a fejét, és úgy fest, mint aki tényleg kicsit zavarba jött.
- Semmi. Kitalál mindenfélét.
Erre elvigyorodok.
enyhítse a tényt, - Nem, azt hiszem, te találsz ki épp mindenfélét. Tudnom kell, mi ez a sztori.
biztosítani akar Miller egyik kezét a vállamra teszi, és kiterel a verandára.
- Sosem fogod megtudni. Soha.
llek téged és az - Nem vagy tisztában vele, milyen kitartó vagyok. És tetszik nekem a nagypapád. Lehet,
hogy meglátogatom - cukkolom. - Ha elkerül a városhatár-tábla, ahova kell, akkor rendelek egy
pepperonis-ananászos pizzát, és hallgatom a nagypapád kínos történeteit rólad.
- Ananász? Egy pizzán? - Miller megjátszott csalódottsággal rázza a fejét. - Ebben az esetben
nem látunk itt szívesen.
Lemegyek a lépcsőn, megint átlépem a korhadt fokot. Mikor már ott állok biztonságban a
füvön, megfordulok.
- Nem szabhatod meg, kivel barátkozom. És az ananász állati finom a pizzán. A sós és az
édes tökéletes kombinációja. - Előveszem a telefonom. - Van instája a nagypapinak?
Miller a szemét forgatja, de mosolyog közben.
- Találkozunk az iskolában, Clara. Soha többé ne gyere ide vissza!
Nevetve vonulok az autómhoz. Mikor kinyitom az ajtót, és megfordulok, Miller már a
 telefonját bámulja. Nem néz vissza rám. Mikor eltűnik bent a házban, meghallom az Instagram-
rátságos-e, amíg értesítés pittyenését.
Miller Adams követ téged.

Mosolygok.
Talán csak képzelődöm.
De még ki se értem az útra, már hívom is Jenny nénit.

ült az automata

jek ki, de nem

hallgatnám még

y videóm arról,

ce ébren vagy. -

et, mert tudnom

gypapád. Lehet,
or rendelek egy

bben az esetben

biztonságban a

án. A sós és az

k, Miller már a
telefonját bámulja. Nem néz vissza rám. Mikor eltűnik bent a házban, meghallom az Instagram-
értesítés pittyenését.
Miller Adams követ téged.

Mosolygok.
Talán csak képzelődöm.
De még ki se értem az útra, már hívom is Jenny nénit.
 HARMADIK FEJEZET
Morgan

- Hagyd abba, Morgan! - húzza ki Jenny a kést a kezemből, és eltol a vágódeszka mellől. -
Ma szülinapod van. Nem szabad dolgoznod.
A konyhapultnak döntöm a csípőmet, és nézem, ahogy Jenny nekilát a
paradicsomszeletelésnek. A nyelvembe kell harapnom, mert túl vastag szeleteket vág. A bennem
élő nagytesó még mindig irányítani akar, és ki akarja javítani őt, még harminc felett is.
De komolyan. Három szeletet kihozok Jenny egy szeletéből.
- Ne ítélkezz! - szólal meg.
- Nem is.
- De igen. Tudod, hogy nem szoktam főzni.
- Ezért ajánlottam fel, hogy felvágom a paradicsomot.
Jenny elforgatja a kést, mint aki engem akar szétvágni. Én védekezőn felemelem a kezem, és
felülök mellé a pultra.
- Szóval - mondja Jenny, a szeme sarkából rám sandítva. Hallom a hangján, hogy olyasmit
fog mondani, amivel nem fogok egyetérteni, és ezt tudja jól. - Jonah-val úgy döntöttünk, hogy
összeházasodunk.
Meglepő, de erre a megjegyzésre kívülről nem reagálok semmit. De belül mintha a szavak
karmokkal marnának belém, tátongó űrt hagyva a gyomromban.
- Megkérte a kezed?
Halkabban folytatja, suttogva, mert Jonah itt van a nappaliban.
- Nem igazán. Inkább megbeszéltük. Elég logikus következő lépés.
- Ennél kevésbé romantikusat még sosem hallottam.
Jenny szeme elkeskenyedik.
- Miért, a te lánykérésed jobb volt?
- Nyertél. - Utálom, mikor igaza van. De akkor is ez a helyzet. Nem volt semmiféle menő
lánykérés, sőt, semmilyen sem. Aznap, amikor megmondtam Chrisnek, hogy terhes vagyok,
közölte, hogy: „Hát akkor, gondolom, össze kellene házasodnunk.”
„Igen, asszem”, feleltem erre.
És ennyi volt.
Tizenhét éve élünk boldog házasságban, úgyhogy nem tudom, miért ítélem el Jennyt, hogy
ilyen helyzetbe keverte magát. Csak mégis mások a körülmények. Jonah és Chris teljesen mások,
és mi legalább együtt voltunk Chrisszel, mikor teherbe estem. De azt nem is tudom, hogy van
most egymással Jenny és Jonah. Nem beszéltek a Jonah érettségijét követő nyár óta, és most
egyszerre megint az életünk része, és úgy tűnik, a családunké is.
Jonah apja tavaly meghalt, és bár egyikünk sem beszélt vele évek óta, Jenny úgy döntött,
elmegy a temetésre. Egyéjszakás kaland lett belőle Jonah-val, aki másnap visszarepült
Minnesotába. Egy hónapra rá Jenny megtudta, hogy terhes.
El kell ismernem, hogy Jonah tette, amit kellett. Az egész élete Minnesotához kötötte, de
 mindezt feladta, és egy hónappal Jenny várható szülése előtt visszaköltözött ide. Tekintve, hogy
ez alig három hónapja történt, a kételyeim leginkább talán onnan erednek, hogy most már, ebben
az életszakaszban nem ismerem igazán Jonah-t.
Két hónapig jártak, mikor Jenny még gimis volt, és most átköltözött ide az Államok másik
deszka mellől. -végéből, hogy együtt neveljenek fel egy gyereket.
- Hányszor feküdtetek le egyáltalán?
ny nekilát a Jenny döbbenten néz rám, mintha a kérdés túlságosan tapintatlan lenne.
vág. A bennem Én a szememet forgatom.
- Jaj, ne add itt a szendét. Komolyan kérdezem. Volt vele egy egyéjszakás kalandod, és aztán
nem is láttad, amíg nem lettél kilencedik hónapos terhes. Amúgy megvolt a kontrollod?
Jenny bólint.
- Múlt héten.
- És? - kérdezem, kivárom a választ.
- Háromszor.
lem a kezem, és - Ebben benne van az az egy éjszaka is?
Megrázza a fejét.
, hogy olyasmit - Akkor négy. Vagy... öt! Az az éjszaka kettőt ér.
öntöttünk, hogy Hűha. Gyakorlatilag idegenek.
- Ötször? És most hozzámész?
mintha a szavak Jenny végzett a paradicsomszeleteléssel. Egy tányérra rakja, és nekilát a hagymavágásnak.
- Nem arról van szó, hogy csak most ismertük meg egymást. Kedvelted Jonah-t, mikor még
gimiben jártam vele. Nem értem, most mi bajod van vele.
Erre visszavonulok.
- Hm... nézzük. Elhagyott, elment másnap Minnesotába, eltűnt tizenhét évre, és most egyszer
csak el akar köteleződni, és veled leélni az életét? Azt hiszem, furcsa, hogy furcsállod a
reakciómat.
- Van egy közös gyerekünk, Morgan. Hát te nem ezért vagy Chris felesége tizenhét éve?
emmiféle menő És megint rámutat az igazságra.
terhes vagyok, Megszólal Jenny telefonja, megtörli a kezét, és kihúzza a mobilját a zsebéből.
- Ha már szóba került a gyereked - nyomja meg a zöld gombot a képernyőn. - Szia, Clara!
Ki van hangosítva, úgyhogy belém szúr, mikor Clara azt mondja:
- Nem anyámmal vagy, ugye?
el Jennyt, hogy Jenny tágra nyílt szemmel néz rám. A konyhaajtó felé hátrál.
teljesen mások, - Nem. - Kikapcsolja a kihangosítást, és eltűnik a nappaliban.
udom, hogy van Nem zavar, hogy Clara folyton a húgomat hívja tanácsért, nem engem kérdez. Az a gond
yár óta, és mostcsak, hogy Jennynek fogalma sincs, milyen tanácsot adjon Clarának. A húszas éveit végigbulizta,
átkínlódta magát a nővérképző iskolán, és hozzám jött, ha nem volt hol laknia.
ny úgy döntött, Általában, ha Clara felhívja Jennyt valami fontossal, amire Jenny nem tud válaszolni, akkor
ap visszarepültvalami ürüggyel leteszi a telefont, felhív engem, és elmond mindent. Én megmondom, mit
feleljen Clarának, ő visszahívja a lányomat és továbbadja a tanácsomat.
ához kötötte, de Tetszik ez az elrendezés, bár sokkal jobban örülnék, ha Clara egyszerűen engem kérdezne
 Tekintve, hogymeg. De megértem. Én az anyukája vagyok. Jenny meg a menő nagynéni. Clara nem akarja,
most már, ebbenhogy bizonyos dolgairól tudjak, ezt értem. A falra mászna, ha rájönne, hogy tudom néhány titkát.
Mint mikor megkérte Jennyt, hogy vigye el nőgyógyászhoz tablettát íratni, mert „hátha kell”.
Államok másik Leugrok a pultról, és átveszem a hagymavágást. Kilendül a konyhaajtó, bejön Jonah. A
vágódeszka felé biccent.
- Jenny mondta, hogy vegyem át tőled, mert ma nem szabad ilyet csinálnod.
A szememet forgatom, de leteszem a kést, és átengedem neki a pályát.
Jonah bal kezére nézek, arra gondolok, vajon hogy mutat majd az ujján a jegygyűrű. Nehéz
landod, és aztánelképzelnem, ahogy Jonah Sullivan elköteleződik. Még mindig alig hiszem el, hogy újra az
életünk része, és most itt áll a konyhámban, hagymát vág azon a vágódeszkán, amit Chrisszel az
esküvőnkre kaptunk, ahova Jonah el sem jött.
- Jól vagy?
Felnézek rá.
Oldalra biccentette a fejét, kobaltkék szeme csupa kíváncsiság, ahogy várja a válaszomat.
Mintha mindenem megsűrűsödne: a vérem, a nyálam, a neheztelésem.
- Igen - villantok rá egy gyors mosolyt. - Jól.
El kell terelnem a figyelmem, bármivel. A hűtőhöz megyek, kinyitom, úgy teszek, mint aki
keres valamit. Amióta Jonah visszaköltözött, sikeresen elkerültem, hogy négyszemközt kelljen
beszélnem vele. Nem érzem úgy, hogy most jó lenne elkezdeni. Főleg nem a szülinapomon.
Lengve kinyílik a konyhaajtó, bejön Chris egy tál hamburgerhússal, amit most szedett le a
ah-t, mikor még grillről. Becsukom a hűtőt, és a konyhaajtóra nézek, ami tovább lengedezik mögötte.
Jobban utálom azt az ajtót, mint bármi mást ebben a házban.
Hálás vagyok a házért, félreértés ne essék. Chris szüleitől kaptuk a házasságkötésünkre,
és most egyszermiután ők Floridába költöztek. De Chris itt nőtt fel, sőt az apja és a nagyapja is. Ez egy
gy furcsállod atörténelmi műemlék, kint van rajta a kis fehér tábla. 1918-ban épült, és naponta eszembe juttatja,
hogy több mint százéves. A nyikorgó padlóval és a folyton elromló vízhálózattal egyetemben.
Még azután is, hogy hat évvel ezelőtt felújítottuk, a kor minden lehetséges alkalommal kiütközik.
Chris meg akarta tartani a felújításkor a régi elrendezést, úgyhogy bár sok minden új itt, a ház
valamennyi szobája így is elszigetelt és el van zárva a többitől. Én összefüggő, nagy teret
akartam volna. Néha úgy érzem, nem kapok levegőt ebben a csupa fal házban.
És nyilván nem tudom kihallgatni, mit beszél Jenny és Clara, hiába szeretném.
Chris leteszi a húst a platnira.
- Kimegyek a többiért, és kész is. Clara nemsokára hazaér?
- Nem tudom - felelem. - Kérdezd meg Jennyt!
dez. Az a gond Chris felhúzza a szemöldökét, ahogy megérzi a féltékenységet a szavaimban. Kimegy a
eit végigbulizta,konyhából, az ajtó megint lengeni kezd. Jonah megállítja a lábával, és visszamegy zöldséget
szeletelni.
álaszolni, akkor Bár mi négyen valaha barátok voltunk, Jonah mintha idegen lenne néha. Nagyjából ugyanúgy
egmondom, mitnéz ki, de vannak apró változások. Tinédzser korunkban hosszabb volt a haja. Olyan hosszú,
hogy időnként copfba fogta. Most rövidebb, és erősebb barna árnyalatú. Már nincsenek benne
engem kérdeznemézszín csíkok, mint régen nyár végén, de a sötétebb haj csak kiemeli a szeme színét. Mindig is
 ara nem akarja,kedves tekintete volt, még akkor is, ha épp haragudott. Csak onnan lehetett látni, hogy ideges,
m néhány titkát.hogy megfeszült az állkapcsa.
Chris épp az ellentéte. Szőke, zöld szemű, és nem rejti borosta az állát. Chrisnek olyan a
bejön Jonah. A munkája, hogy simára kell borotválnia az arcát, így viszont évekkel fiatalabbnak néz ki a
koránál. És ha mosolyog, megjelenik az az imádni való gödröcske az álla közepén. Imádom, ha
mosolyog, még ennyi év házasság után is.
Mikor összehasonlítom kettejüket, nehéz elhinni, hogy mindketten betöltötték a harmincötöt.
gygyűrű. Nehéz Chrisnek kölyökképe van, és elmenne huszonévesnek könnyedén. Jonah meg egy perccel sem
l, hogy újra aztűnik kevesebbnek a harmincöt événél, és mintha nőtt volna még tíz centit gimi óta.
mit Chrisszel az Erről eszembe jut, hogy vajon én mennyit változtam a középiskola óta. Szeretném azt hinni,
hogy ugyanolyan fiatalnak nézek ki, mint Chris, de az biztos, hogy jóval többnek érzem magam
a harminchárom évemnél.
Azaz most már harmincnégy.
a a válaszomat. Jonah elmegy mellettem, kivesz egy tálat a szekrényből. Egy pillanatra rám néz közben, és
rajtam marad a tekintete. Látom az arcán, hogy mondani akar valamit, de valószínűleg magában
fogja tartani, mert ő mindig a fejében él. Jóval többet gondolkodik, mint amennyit beszél.
teszek, mint aki - Mi az? - nézek vissza rá.
zemközt kelljen Megrázza a fejét, és elfordul.
- Semmi. Ne is törődj vele!
most szedett le a - Nem csinálhatod ezt, nem nézhetsz így rám, hogy aztán ne áruld el, mit akartál mondani.
Felsóhajt, még mindig háttal áll nekem, megmarkol egy salátafejet, és belemélyeszti a kést.
- Születésnapod van. Nem akarom ma felhozni.
sságkötésünkre, - Már késő.
apja is. Ez egy Megint rám néz habozva, de feladja, és végre kinyögi, mi jár a fejében.
eszembe juttatja, - Alig beszélsz velem, mióta visszaköltöztem.
tal egyetemben. Hűha. Nem kerülgeti a forró kását. Érzem, hogy a mellem és a nyakam ég a kínos zavartól.
mmal kiütközik.Krákogok egyet.
nden új itt, a ház - Most épp beszélek veled.
ggő, nagy teret Jonah összepréseli a száját, mint aki próbálja nem elveszíteni a türelmét velem.
- Ez más. Más minden, úgy érzem. - A szavai ott botladoznak a konyhában, el akarok ugrani
előlük, de rohadt kicsi ehhez a hely.
- Mihez képest más?
Megtörli a kezét egy konyharuhában.
- Amilyen volt. Mielőtt elmentem, úgy értem. Akkoriban mindig beszéltünk mi ketten.
ban. Kimegy a Majdnem horkanva felnevetek erre a röhejes megjegyzésre. Persze hogy más volt. Most már
megy zöldségetfelnőttek vagyunk, van saját életünk, gyerekünk, felelősségünk. Nem térhetünk vissza a
gondtalan barátsághoz, ami akkor volt.
yjából ugyanúgy - Tizenhét éve már. Azt gondoltad, visszajössz, és mi négyen ott folytatjuk, ahol
. Olyan hosszú, abbahagytuk?
nincsenek benne Erre vállat von.
zínét. Mindig is - Chrisszel így volt. Meg Jennyvel is. Csak kettőnk között nem.
ni, hogy ideges, Eltöprengek, hogy mihez lenne nagyobb kedvem: kiosonni a konyhából, vagy kiabálva a
fejéhez vágni mindazt, ami azóta feszít belül, mióta ilyen önzőn elment.
hrisnek olyan a Beleiszom a borba, a válaszon tűnődve. Jonah engem figyel, a szemében csalódottság csillog,
bbnak néz ki a miközben én a szavakat keresem. Vagy talán megvetéssel bámul. Bármit érez is, ugyanúgy néz
pén. Imádom, harám, mint azelőtt pár másodperccel, hogy annyi éve elment innen.
És pont, mint akkor, nem tudom, hogy befelé vagy kifelé irányul-e a csalódottsága.
k a harmincötöt. Felsóhajt. Érzem a visszatartott gondolatai súlyát.
egy perccel sem - Bocsáss meg, hogy úgy mentem el, ahogy. De nem haragudhatsz rám örökké, Morgan. -
Suttog, mint aki nem akarja, hogy bárki más meghallja, majd kimegy a konyhából, és a
etném azt hinni, beszélgetés véget ért.
k érzem magam Egészen eddig a pillanatig nem emlékeztetett semmi arra a súlyos érzésre, ami eltöltött, ha
Jonah ott volt a közelemben. Ha egy levegőt szívtunk, az régen időnként fullasztónak érződött,
mintha Jonah önzőn többet szívott volna el, mint amennyire szüksége lenne, és nem hagyna
néz közben, és nekem.
ínűleg magában És most visszatért ugyanez az érzés, körbevett itt, a saját konyhámban.
Bár Jonah már nincs itt, az ajtó előre-hátra leng, még mindig érzem a súlyt a mellemen.
Amint megállítom a lengő ajtót a lábammal, Jenny már ki is nyitja. A beszélgetés, amire nem
voltam hajlandó Jonah-val, az agyam mélyére száműzetik, hogy majd később végiggondoljam,
mert most meg kell tudnom, mit mondott Clara a húgomnak.
- Semmiség - közli Jenny nyeglén. - Elvitt kocsival egy srácot az iskolájából, és a fiú
bekövette az Instagramon. Clara meg nem tudta eldönteni, hogy akkor most ez a srác épp flörtöl-
e vele.
- Milyen srác?
Jenny vállat von.
- Morris? Miller? Nem emlékszem. De a vezetékneve Adams.
a kínos zavartól. Chris is ott van épp a konyhában, egy újabb tálat tesz le a tűzhelyre.
- Miller Adams? Miért beszéltek Miller Adamsről?
- Ismered? - kérdezem.
Chris olyan tekintettel néz rám, mintha pontosan tudnom kellene, ki az a Miller Adams, de
el akarok ugraniakkor sem mond nekem semmit ez a név.
- Hank fia.
- Hank? Vannak még ilyen nevű emberek?
Chris a szemét forgatja erre.
- Morgan, ne csináld már! Hank Adams? Velünk járt gimibe.
s volt. Most már - Rémlik a neve.
etünk vissza a Chris a fejét rázza.
- Ő árulta a füvet. Végül nem végezte el az utolsó évet. Letartóztatták, mert ellopta a
folytatjuk, aholfizikatanár autóját. Meg még sok más is volt. Azt hiszem, évek óta börtönben van. - Chris Jenny
felé fordul. - Túl sokszor vezetett beállva. Miért beszélünk a fiáról? Ugye Clara nem jár vele?
Jenny kiveszi a hűtőből a kancsót a jeges teával, és becsukja az ajtót egy csípőmozdulattal.
- Nem. Van egy Miller Adams nevű híresség. Te meg valami itteni srácról beszélsz, ez
 vagy kiabálva a másik.
Chris szusszanva kifújja a levegőt.
ódottság csillog, - Hála istennek. Azzal a családdal a legkevésbé sem szeretnék kapcsolatba kerülni.
s, ugyanúgy néz Ha a lányáról és egy fiúról van szó, Chris nem könnyű eset. Elveszi Jennytől a teát, és
kimegy a konyhából, az ebédlőasztalra teszi az italt.
Felnevetek, amint hallótávolságon kívül tudom Christ.
- Egy híresség?
ökké, Morgan. - Jenny vállat von.
onyhából, és a - Nem akarom bajba keverni Clarát.
A húgom mindig is talpraesett volt. Olyan jól megy neki a rögtönzés, hogy az már ijesztő.
ami eltöltött, ha Az ajtóra pillantok, ellenőrzöm, hogy be van-e csukva, majd Jennyre nézek.
ztónak érződött, - Jonah azt gondolja, hogy utálom.
és nem hagyna Jenny vállat von.
- Néha így tűnik.
- Sosem utáltam. Ezt te is tudod. Csak... alig ismerem.
- Ő a gyerekem apja.
etés, amire nem - Harminc másodperc alatt össze lehet hozni egy gyereket. Erre Jenny elneveti magát.
végiggondoljam, - Inkább három óra volt, ha tényleg tudni akarod.
- Nem akarom tudni - forgatom a szemem.
ájából, és a fiú Chris átkiabál az ebédlőből, hogy készen van. Jenny kiviszi a konyhából a hamburgereket, én
srác épp flörtöl-tálra teszem a maradék zöldséget, és az asztalhoz viszem.
Chris Jennyvel átlósan szemben ül le, én meg Chris mellé. Azaz Jonah ott ül pont velem
szemben. Sikeresen kerüljük egymás tekintetét, ahogy szedünk magunknak. Remélem, hogy így
marad a vacsora végéig. Csak ennyit akarok a születésnapomra: nulla vagy minél kevesebb
alkalmat, mikor Jonah Sullivan szemébe kell néznem.
- Izgulsz a holnap miatt? - kérdezi Chris Jennytől.
Jenny élénken bólint.
- El sem tudod képzelni.
Miller Adams, de Jenny abban a kórházban dolgozik ápolónőként, ahol Chris a minőségbiztosítási vezető. Hat
héttel ezelőtt szülési szabadságra ment, mikor Elijah megszületett, és holnap megy vissza
először.
Felrántják a bejárati ajtót, és Clara legjobb barátnője, Lexie jön be.
- Elkezdtétek a vacsorát nélkülem?
- Örökké késel. Mindig elkezdjük nélküled. Hol van Clara?
- Úton, gondolom - feleli Lexie. - Úgy volt, hogy ő hoz el, de anya odaadta a kocsiját. - Lexie
körbenéz az asztal körül, hogy ki mindenki van itt. Odabiccent Jonah-nak. - Helló, tanár bácsika!
mert ellopta a - Helló, Lexie! - feleli Jonah, és úgy fest, mint akit idegesít ez a megszólítás, amit Lexie
n. - Chris Jennykitalált.
Jonah Clara iskolájában dolgozik, történelmet tanít, mióta visszaköltözött. Még mindig nem
tudom elhinni, hogy tanár lett. Nem emlékszem, hogy valaha pedagógus akart volna lenni. De,
ról beszélsz, ez gondolom, nem sok lehetőség volt a mi kis kelet-texasi városkánkban, mikor Jonah úgy döntött,
 visszajön, hogy segítsen Jennynek Elijah-val. Az üzleti életből jött, de itt csak egy főiskolai
diploma kell, hogy az ember taníthasson. A szánalmas fizetés miatt folyton tanárhiány van.
- Biztos nem gond, hogy ezen a héten te vigyázol Elijah-ra? - kérdezi tőlem Jenny.
nytől a teát, és - Egyáltalán nem, izgatottan várom.
Tényleg izgatott vagyok. Elijah jövő héttől megy bölcsődébe, úgyhogy abban maradtunk,
hogy ebben a négy napban, amit Jenny dolgozik a héten, én vigyázok a babára.
Néha eltűnődöm, hogyhogy Chrisszel nem lett Clara után több gyerekünk. Beszéltünk róla,
de mintha sosem akartuk volna egyszerre ugyanazt. Egy ideig én akartam még egyet, de Chris túl
sokat dolgozott, és nem állt készen rá. Utána, mikor Clara olyan tizenhárom éves lehetett, Chris
állt elő az ötlettel, hogy legyen még egy gyerekünk, de rémisztőnek éreztem, hogy egyszerre
legyen egy kamasz gyerekem és egy kisbabám.
Azóta nem merült fel, és már harmincnégy éves vagyok, úgyhogy talán nem akarom elölről
kezdeni.
Elijah a tökéletes megoldás. Egy baba félállásban, akit aztán hazavisznek.
- Kár, hogy még gimis vagyok - mondja Lexie. - Remek bébiszitter lennék.
Jenny pofákat vág.
- Nem te tettél be egy kóbor kutyát a kertembe, mert azt gondoltad, hogy az enyém?
- Úgy nézett ki.
- Nincs is kutyám - mutat rá Jenny.
mburgereket, én Lexie vállat von.
- Nos, azt gondoltam, hogy van. Bocs, hogy ilyen proaktív vagyok. - Leül végre, miután
t ül pont velemmegpakolta a tányérját. - Nem maradhatok sokáig, Tinder-randim lesz.
mélem, hogy így - Még mindig nem hiszem el, hogy fent vagy a Tinderen - morogja Jenny. - Tizenhat éves
minél kevesebbvagy. Nem kell betölteni a tizennyolcat, hogy regisztrálj?
- A Tinderen tizennyolc vagyok - vigyorodik el Lexie. - És ha már arról beszélünk, mit nem
tudunk elhinni: még mindig megdöbbent, hogy egyéjszakásnál hosszabb kapcsolatod van. Ez
nagyon nem vall rád. - Jonah-ra pillant. - Semmi személyes, bocs.
- Dehogy - mondja teli szájjal Jonah.
ítási vezető. Hat Jenny és Lexie mindig így csipkelődnek egymással. Jól szórakozom rajtuk, leginkább mert
ap megy visszaolyan nagyon hasonlítanak. Jennynél egymást váltották a pasik huszonéves korában, és ha lett
volna akkoriban Tinder, ő lett volna ott a királynő.
Én nem annyira. Egész életemben csak Chrisszel jártam. Csak őt csókoltam meg. Ez történik,
ha ilyen fiatalon találkozol azzal, akihez férjhez mész. Basszus, még azelőtt találkoztam
Chrisszel, hogy kitaláltam volna, hol akarok továbbtanulni.
kocsiját. - Lexie Bár azt hiszem, ez nem számított, mert nem maradtam túl sokáig a főiskolán. Így, hogy ilyen
ó, tanár bácsika! fiatalon megszültem Clarát, fel kellett adnom a jövőmről szőtt álmokat.
ítás, amit Lexie Mostanában sokat gondolkozom ezen. Most, hogy Clara már nagyobb, érzem magamban a
tátongó űrt, mintha kiszívná a levegőt minden egyes eltelő napból, mikor csakis Chrisért és
Még mindig nemClaráért élek.
volna lenni. De, Miközben magam ostorozom, végre megérkezik Clara. Megáll vagy másfél méterre az
nah úgy döntött,asztaltól, nem vesz tudomást senkiről és semmiről, az ujja a telefonja kijelzőjén repked.
ak egy főiskolai - Hol voltál? - kérdezi tőle Chris. Csak fél órával ért később haza, mint általában, de az
apjának ez feltűnik.
- Elnézést - mondja, és leteszi az asztalra a telefonját Lexie mellé. Átnyúl Jonah válla felett,
elvesz egy tányért. - Színjátszó szakkörös megbeszélés volt tanítás után, utána meg elvittem haza
ban maradtunk,egy osztálytársamat. - Rám mosolyog. - Boldog szülinapot, anya!
- Kösz.
Beszéltünk róla, - Kit vittél el? - kérdezi Chris.
yet, de Chris túl Jennyvel összenézünk, mikor Clara válaszol.
s lehetett, Chris - Miller Adamst.
hogy egyszerre Basszus.
Chris a tányérjára ejti a villát.
m akarom elölről - Hogy tessék? - szólal meg Lexie. - És ezzel nem hívott fel engem senki?
Chris Jennyre néz, aztán rám, épp le akar tolni minket, amiért hazudtunk neki.
Megmarkolom a lábát az asztal alatt. Ezzel jelzem, nem akarom, hogy előhozza, amiről
beszéltünk. Ő is tudja, amit én: Jenny remek információforrás, hogy mi történik a gyerekünk
életében, és ha leleplezi, hogy a húgom mindent továbbad, az mindenkinek a kárára lenne.
- Miért vitted el Miller Adamst? - kérdezősködik tovább Chris.
- Igen - csatlakozik Lexie. - Miért vitted el Miller Adamst? Ne hagyj ki egyetlen részletet se!
Clara tudomást sem vesz Lexie-ről, csak az apjának válaszol.
- Alig egy mérföldet mentem vele. Miért zavar ez téged ennyire?
l végre, miután - Ne forduljon elő többet! - közli Chris.
- Én arra szavazok, hogy de - kotyog bele Lexie.
- Tizenhat éves Clara hitetlenkedve néz Chrisre.
- Nagyon meleg volt, nem hagyhattam gyalogolni.
zélünk, mit nem Chris felhúzza a szemöldökét, ami nem gyakori, ezért csak még ijesztőbb, mikor mégis
solatod van. Ez megteszi.
- Nem akarom a közeledben látni, Clara. És nem kellene egyedül elvinned fiúkat. Nem
biztonságos.
leginkább mert - Apukádnak igaza van - véli Lexie. - Csak akkor vigyél el cuki srácokat, ha én is ott vagyok.
rában, és ha lett Clara hátradől a székén, és a szemét forgatja.
- Uramisten, apa! Ez a srác nem idegen, és nem járok vele. Egy éve együtt vannak egy
meg. Ez történik,lánnyal.
lőtt találkoztam - Igen, de a barátnője főiskolás, nem mintha az utadba állna - jegyzi meg Lexie.
- Lexie? - Chris szájából figyelmeztetésnek hangzik a név.
Így, hogy ilyen Lexie bólint, és végighúzza az ujjait a száján, mint aki becipzározza.
Némileg sokkol, hogy Clara csak ül itt, és úgy tesz, mint aki nem hívta fel Jennyt, és nem
m magamban a ijedt meg kicsit, hogy az a srác flörtöl vele. Úgy tesz, mintha nem érdekelné, Chris és Lexie előtt
akis Chrisért ésis. De tudom, hogy érdekli a fiú, hála Jennynek. Csodálattal nézek Clarára, hogy így tud tettetni,
de némi rossz érzés is keveredik a csodálat mellé. Ugyanúgy lenyűgöz, milyen remekül tud
sfél méterre azhazudni, ahogy Jennynek is lenyűgöz ez a képessége.
Félelmetes. Én akkor sem tudnék lódítani, ha az életem múlna rajta. Elfut a forróság,
 általában, de azelpirulok. Megteszek bármit, hogy elkerüljem a szembesítést.
- Nem érdekel, ha szingli, ha házas, ha milliomos. Hálás lennék, ha többet nem vinnéd el.
onah válla felett, Lexie úgy tesz, mint aki kicipzározza a száját.
eg elvittem haza - Te vagy az apukája, nem lenne szabad ilyet mondanod. Ha eltiltasz egy tinédzser lányt egy
fiútól, csak annál jobban akarja majd.
Chris Lexie-re mutat a villájával, majd körbemutat az asztal körül.
- Ki hív meg folyton?
Nevetek, de közben tudom, hogy Lexie-nek igaza van. Ennek nem lesz jó vége, ha Chris így
folytatja. Érzem. Clara már odavan a srácért, és most az apja eltiltotta tőle. Figyelmeztetnem kell
majd később Christ, hogy ne hozza fel többet ezt a témát, ha nem akarja, hogy Hank Adams
legyen Clara apósa.
- Úgy érzem, lemaradtam - közli Jonah. - Mi a baj Miller Adamsszel?
- Nincs miről lemaradnod, és nincs a sráccal semmi baj - nyugtatja meg Clara. - Csak a
lőhozza, amirőlszüleim túlaggódják a dolgot, mint mindig.
nik a gyerekünk Igaza van. Anyám nem óvott engem gyerekként, és én részben ezért estem teherbe Clarával
tizenhét évesen. És pont emiatt esünk túlzásba Chrisszel, ha Claráról van szó. Ezt be is ismerjük.
De Clara az egyetlen gyerekünk, és nem akarjuk, hogy oda jusson, ahova mi.
- Miller rendes srác - jegyzi meg Jonah. - Tanítom. Egészen más, nem olyan, mint amilyen
Hank volt az ő korában.
- Napi negyven percet tanítod - mutat rá Chris. - Nem ismerheted jól. Az alma nem esik
messze a fájától.
Jonah Chrisre mered erre. Inkább nem folytatja a beszélgetést. Néha, ha Chris
megmakacsolja magát, nem adja fel, amíg a vitapartnere le nem teszi a fegyvert. Mikor
fiatalabbak voltunk, emlékszem, kenyértörésig vitték a dolgot időnként Jonah-val. Ő volt az
b, mikor mégisegyetlen, aki nem adta fel, és nem hagyta, hogy Chris nyerjen.
Valami megváltozott, mióta Jonah visszajött. Hallgatagabb, ha Chris is ott van. Mindig
ed fiúkat. Nemhagyja, hogy a másiké legyen az utolsó szó. Nem hiszem, hogy ez a gyengeség jele lenne, inkább
imponál nekem. Néha Chris még mindig olyan, mint az a forrófejű kamasz, akit megismertem.
n is ott vagyok. Jonah viszont mintha felülemelkedett volna ezen. Mintha azt gondolná, csak az időt vesztegeti,
ha megpróbálja bebizonyítani, hogy Chrisnek nincs igaza.
yütt vannak egy Talán van más oka is, hogy nem örülök Jonah visszatérésének. Nem szeretem Christ Jonah
szemével látni.
- És miért mondasz ilyet, hogy az alma nem esik messze a fájától? - kérdezi Clara. - Mi a baj
Miller szüleivel?
Chris a fejét rázza.
Jennyt, és nem - Te csak ne aggódj ezen!
is és Lexie előtt Clara vállat von, a hamburgerébe harap.
így tud tettetni, Örülök, hogy ennyiben hagyja. Pont olyan harcias tud lenni, mint az apja. Sosem lehet biztos
en remekül tud benne az ember, épp milyen kedvében van.
Én viszont egyáltalán nem vagyok harcos típus. Ez néha zavarja Christ, szereti bebizonyítani
lfut a forróság,az igazát, úgyhogy ha engedek, és nem adom meg neki erre az esélyt, úgy érzi, én győztem.
 Ez volt az első, amit megtanultam, miután hozzámentem. Néha ki kell térni a csata elől, hogy
megnyerd.
Jonah, úgy tűnik, ugyanúgy kész lezárni a témát, ahogy mindannyian.
édzser lányt egy - Nem adtad be a jelentkezésed az egyetem filmes versenyére - fordul Clara felé.
- Tudom - feleli.
- Holnap van a határidő.
- Nem találtam senkit, akivel együtt indulhatnék. Egyedül túl nehéz.
ge, ha Chris így Zavar, hogy Jonah bátorítja Clara ötletét. Clara színészetet akar tanulni a főiskolán. Semmi
lmeztetnem kellkétségem, hogy jó lenne benne, őrületes a színpadon. De azt is tudom, hogy mekkora valós
gy Hank Adamsesélye lenne a sikerre egy ilyen kiélezett versenyhelyzetben, mint ami a szórakoztatóiparra
jellemző. Arról nem is beszélve, hogy ha egyike lenne a kevés sikeresnek, még mindig meg
kellene fizetnie a hírnév árát. Nem ezt akarja az ember a lányának. Chrisszel azt szeretnénk,
Clara. - Csak a hogy maradjon meg hobbinak a színészet, és tanuljon olyat, amiből el tudja tartani magát.
- Nem akarsz segíteni neki? - fordul Jonah Lexie felé.
eherbe Clarával Lexie grimaszol egyet.
t be is ismerjük. - A fenébe, nem. Túl sokat dolgozom.
Jonah megint Clarára pillant.
n, mint amilyen - Gyere be hozzám első óra előtt! Egy másik diák is partnert keres, megkérdezem, érdekelné-
e.
alma nem esik Clara bólint, Lexie elcsomagolja a burger maradékát.
- Hova mész? - kérdezi Clara.
éha, ha Chris - Tinder-randira - válaszol Jenny a lány helyett.
egyvert. Mikor Clara felnevet.
-val. Ő volt az - Legalább velünk egyidős?
- Persze. Tudod, hogy utálom a főiskolás fiúkat. Mindig sörszaguk van. - Lexie lehajol, Clara
ott van. Mindigfülébe suttog. Clara nevet, és Lexie el is megy.
le lenne, inkább Clara Jonah-t kérdezgeti a filmes projekt követelményeiről, Jenny és Chris beszélgetésbe
it megismertem.merül, kitárgyalnak minden kórházi eseményt, amit Jenny kihagyott a szülési szabadsága alatt.
időt vesztegeti, Én nem beszélek senkivel, az ételben kotorászok.
Szülinapom van, itt van körülöttem mindenki, aki fontos nekem, de valamiért
em Christ Jonahmagányosabbnak érzem magam, mint valaha. Boldognak kellene lennem, de valami nem
stimmel. Nem tudok rájönni, mi az. Talán csak unatkozom.
Clara. - Mi a baj Vagy rosszabb. Talán unalmas vagyok.
A szülinapok néha ezt teszik az emberrel. Egész nap az életemet elemezgettem, azon
rágódtam, mekkora szükségem lenne valamire, ami csak az enyém. Miután ilyen fiatalon
megszültem Clarát, és összeházasodtunk Chrisszel, mindig ő gondoskodott rólunk pénzügyileg,
amióta csak lediplomázott. Én meg vittem a háztartást, de Clara pár hónap múlva tizenhét éves
sem lehet biztos lesz.
Jennynek van saját karrierje és egy új kisbabája, hamarosan férje is lesz.
eti bebizonyítani Christ három hónapja előléptették, ami azt jelenti, hogy azóta még többet van az irodában.
Ha Clara főiskolára megy, mi lesz velem?
 csata elől, hogy A gondolataim még mindig az élethelyzetem körül keringenek vacsora után is.
Épp bepakolok a mosogatógépbe, mikor Jonah jön be a konyhába. Megállítja az ajtó
lengését, még mielőtt elkezdődne. Ezt értékelem. Jó apa, és utálja a konyhaajtómat.
Ez már két jó pont.
Talán mégis van remény a barátságra.
Elijah-t tartja a mellére szorítva.
- Kérhetek egy rongyot?
őiskolán. Semmi Csak ekkor látom, hogy a baba alaposan leköpte. Fogok egy rongyot, benedvesítem, és
mekkora valósodanyújtom neki. Elveszem tőle a gyereket, amíg lepucolja magát.
órakoztatóiparra Lenézek Elijah-ra, és elmosolyodok. Úgy néz ki, mint Clara ennyi idősen. Selymes, szőke
ég mindig meghaj, sötétkék szem, tökéletes, kicsi, kerek fej. Fel-le ringatom, ahogy lépkedek. Olyan jó kisbaba,
azt szeretnénk,sokkal jobb, mint Clara, aki hasfájós volt és folyton sírt. Elijah eszik és alszik, olyan keveset sír,
hogy Jenny néha felhív, mikor mégis, hogy együtt olvadozzunk, milyen édes, ha felhúzza magát.
Felnézek, Jonah minket figyel. Elfordul, a pelenkázótáskáért nyúl.
- Hoztam neked egy ajándékot szülinapodra.
Zavarba jövök. Vacsora előtt olyan feszült volt velem. Most meg ajándékot ad?
Odanyújt nekem valamit, nincs becsomagolva. Egy többliteres zsák tele... cukorkával.
zem, érdekelné- Hány évesek vagyunk, tizenkettő?
Eltart egy darabig, mire észreveszem, hogy csak dinnyés Jolly Rancher cukor van benne,
mire legszívesebben vigyorognék. De inkább a homlokom ráncolom.
Emlékszik rá.
Jonah megköszörüli a torkát, és bedobja a rongyot a mosogatóba. Elveszi tőlem Elijah-t.
- Megyünk. Boldog szülinapot, Morgan!
Mosolygok, talán ez az első őszinte mosolyom, mióta Jonah visszajött.
ie lehajol, Clara Ott van az a pillanat köztünk: egy öt másodperces összenézés, ő mosolyog, én bólintok,
Jonah kimegy a konyhából.
s beszélgetésbe Nem igazán tudom, mit jelenthetett az az öt másodperc, de talán valamiféle fegyverszünetet
kötöttünk.
Jonah tényleg igyekszik. Remekül bánik Jennyvel meg Elijah-val, és ő Clara egyik kedvenc
de valamiért tanára.
de valami nem Miért van az, hogy hiába ilyen szuper mindenkivel, aki szeretek, én mégis egyre azt
kívánom, bár ne lenne az életem része?
Miután Jenny, Jonah és Elijah elköszön, Clara a szobájába megy. Ott tölti az esték nagyját.
mezgettem, azon Régebben velem akart lenni esténként, de ennek vége szakadt, mikor olyan tizennégy éves lett.
n ilyen fiatalon Chris az iPadjével tölti az estét, Netflixet vagy sportközvetítést néz.
nk pénzügyileg, Én a tévé bámulásával ütöm el az időt. Mindennap ugyanazt a műsort nézem. Olyan
va tizenhét éves egyformák a heteim.
Mindennap ugyanakkor megyek aludni.
Mindennap ugyanakkor ébredek.
Ugyanabba a fitneszterembe megyek, megcsinálom ugyanazt az edzést, elintézem
ugyanazokat az ügyeket, és megfőzöm a szokásos heti étrendünket.
 Talán mert ez a harmincnegyedik szülinapom, de úgy érzem, ez a felhő itt lebeg felettem
egállítja az ajtó reggel óta. Körülöttem mintha mindenkinek lenne célja, mégis én úgy érzem, hogy harmincnégy
éves koromra nem értem el semmit sem az életben Clarát és Christ leszámítva. Nem kellene
ilyen unalmasnak lennem. Van olyan főiskolai barátom, aki még nem is alapított családot, és az
én lányom meg huszonegy hónap múlva már kirepül.
Chris jön ki a konyhába, kivesz egy üveg vizet a hűtőből. Felveszi a szatyor cukrot, és
megvizsgálja.
enedvesítem, és - Miért venne valaki egy egész zsáknyit a legbénább ízből? - szólal meg.
- Jonah-tól kaptam.
Selymes, szőke Nevet, a pultra dobja a cukorkákat.
Olyan jó kisbaba, - Rémes ajándék.
lyan keveset sír, Próbálok nem következtetni semmire sem abból, hogy nem emlékszik, a dinnyés a
felhúzza magát. kedvencem. Én sem okvetlenül emlékszem mindenre, amit szeretett, mikor először találkoztunk.
- Későn jövök holnap. Ne fáradj a vacsorával!
Bólintok, pedig már fáradtam vele, ott van a sütőben, de nem mondom meg neki. Elindul
kifelé a konyhából.
- Chris?
Erre megáll, és felém fordul.
ukor van benne, - Arra gondoltam, hogy visszamennék a főiskolára.
- Mit tanulnál?
- Még nem tudom - vonom meg a vállam.
Oldalra biccenti a fejét.
- De miért most? Harmincnégy éves vagy.
Hűha.
og, én bólintok, Chris azonnal megbánja, mikor meglátja, hogy megsértett ezzel. Magához húz, és megölel.
- Ez rosszul jött ki, bocsánat. - Egy puszit nyom a fejem oldalára. - Csak nem tudtam, hogy
fegyverszünetetfoglalkoztat az ilyesmi most, hogy ennyit keresek, és eltartom magunkat. De ha diplomát akarsz
- homlokon csókol -, akkor menj főiskolára. Megyek zuhanyozni.
a egyik kedvenc Kisétál a konyhából, én a konyhaajtót bámulom, ahogy előre- hátra leng. Tényleg utálom ezt
az ajtót.
mégis egyre azt Legszívesebben eladnám a házat, és egy másikban újrakezdeném, de Chris ebbe sose menne
bele. Akkor lenne valami, amibe energiát ölhetnék. Mert most belém szorul ez az energia. Úgy
z esték nagyját. érzem, egyre dagad bennem, ahogy arra gondolok, mennyire szeretnék egy új konyhaajtót.
Lehet, hogy leveszem holnap. Inkább ne legyen ajtó egyáltalán, mint egy olyan ajtó, ami nem
működik úgy, ahogy kell. Az ajtónak be kell csapódnia, ha mérges az ember.
nézem. Olyan Kicsomagolok egy dinnyés cukrot, és a számba pottyantom. Elfog az ízre a nosztalgia, és
visszagondolok azokra az időkre, mikor még mind tinédzserek voltunk. Vágyakozom az
éjszakák után, mikor Jonah autójában hajtottunk ide-oda, mi Chrisszel a hátsó ülésen, Jenny elöl.
Jonah odavolt a Jolly Rancher cukorkáért, mindig tartott belőle a kesztyűtartóban.
zést, elintézem De sosem ette meg a dinnyéset. Azt szerette a legkevésbé, nekem meg pont a kedvencem
volt, úgyhogy meghagyta nekem.
t lebeg felettem El sem hiszem, hogy ilyen régóta nem ettem. Esküszöm, időnként megfeledkezem róla, ki
gy harmincnégy voltam és mit szerettem, mielőtt teherbe estem Clarával. Mintha aznap, amikor megtudtam, hogy
a. Nem kelleneterhes vagyok, valaki mássá változtam volna. Azt hiszem, ez történik, ha valaki anya lesz. A
t családot, és azfókusz már nem önmagadon van többé. Az életed arról a gyönyörű, kicsi emberről szól már, akit
létrehoztál.
atyor cukrot, és Clara jön be a konyhába, már nem gyönyörű kicsi ember. Hanem gyönyörű felnőtt, és néha
fáj a veszteség, hogy elmúlt a gyerekkora. Mikor még az ölemben ült, vagy odabújt hozzám az
ágyban, amíg elaludt.
Clara a zacskóba nyúl.
- Ajjaj. Jolly Rancher. - Kivesz egyet, a hűtőhöz lép, kinyitja. - Ihatok egy kólát?
- Késő van. Nem kell több koffein mára.
k, a dinnyés a Clara felém fordul, rám néz.
- De szülinapod van. És még nem írtunk a szülinapi tábládra.
Elfelejtettem a szülinapi táblát. Igazából ma először érzem, hogy felélénkülök.
eg neki. Elindul - Rendben. Hozz egyet nekem is!
Clara elvigyorodik, én a kézműveskedős szekrényhez megyek, és előveszem a születésnapi
táblát. Clara talán ahhoz már túl nagy, hogy ott üljön az ölemben, amíg álomba ringatom, de
legalább pont ugyanolyan izgatott a hagyományainktól, mint én. Ezt nyolcéves korában kezdtük
el. Chris nem vesz részt benne, csak mi ketten csináljuk Clarával évente kétszer. Olyan, mint egy
kívánságtábla, de nem gyártunk minden évben újat, hanem mindig hozzáteszünk a régihez.
Mindkettőnknek van egy, és csak a szülinapunkon bővíthetjük. Claráé csak pár hónap múlva
lesz, úgyhogy kiveszem a táblámat, az övét otthagyom a szekrényben.
Clara leül mellém a konyhaasztalhoz, és kiválaszt egy lila tűfilcet. Mielőtt írni kezd,
megnézi, miket jegyeztünk fel az évek során. Végighúzza az ujját valamin, amit tizenegy éves
korában írt a táblámra. „Remélem, anya terhes lesz idén.” Még egy kis képet is kivágott mellé
m tudtam, hogyegy csörgőről, és odaragasztotta a kívánsága mellé.
diplomát akarsz - Még mindig nem késő, hogy nagytesó legyek - jegyzi meg. - Még csak harmincnégy vagy.
- Kizárt.
nyleg utálom ezt Erre felnevet. A táblára nézek, keresem az előző évi célomat, amit felírtam. Megtalálom a
képet a virágoskertről a bal felső sarokban, mert az volt a célom, hogy kiirtsam a bozótot hátul,
bbe sose menneés beültessem azt a részt virággal. Meg is csináltam tavasszal.
az energia. Úgy Megtalálok még egy célt, a homlokomat ráncolva olvasom. „Keresek valamit minden üres
sarokba.”
an ajtó, ami nem Biztos vagyok benne, hogy Clara azt hitte, ezt szó szerint gondoltam tavaly. Igazából pedig
nem akartam a ház minden sarkába tenni valamit, ez inkább belső cél volt. Még tavaly is úgy
a nosztalgia, éséreztem, üres vagyok. Büszke vagyok a férjemre, büszke vagyok a lányomra, de ha magamra
Vágyakozom az nézek, és elválasztom az életemet az ő életüktől, akkor csak nagyon kevés marad, amire büszke
ésen, Jenny elöl.lehetek. És úgy érzem, tele vagyok kiaknázatlan lehetőséggel. Néha üresnek érzem a bensőm,
mintha jelentéktelen életet éltem volna, ami nem töltené be a mellkasom. A szívem tele, de az az
nt a kedvencemegyetlen részem, aminek súlya van.
Clara nekilát, hogy célt írjon nekem, felé hajolok, és elolvasom. „Elfogadni, hogy a lányod
 dkezem róla, kiszínésznő akar lenni.” Visszapattintja a kupakot a filctollra, és visszateszi a dobozába.
megtudtam, hogy A céljától elfog a bűntudat. Nem arról van szó, hogy ne akarnám, hogy Clara kövesse az
ki anya lesz. Aálmait. Csak azt szeretném, hogy reálisan lássa a dolgokat.
ől szól már, akit - Mihez kezdenél egy haszontalan diplomával, ha a színészet nem jönne be?
Clara vállat von.
felnőtt, és néha - Elég, ha amiatt majd akkor fáj a fejünk. - Felhúzza a lábát a székre, az állát a térdére
abújt hozzám az támasztja. - És te? Te mi akartál lenni, mikor annyi idős voltál, mint én most?
A táblámra bámulok, arra gondolok, hogy egyáltalán meg tudom-e válaszolni ezt a kérdést.
- Fogalmam sem volt. Nem volt különösebb tehetségem semmihez. Nem voltam
kiemelkedően jó egyik tárgyból sem.
- És nem éreztél semmi iránt sem szenvedélyt úgy, ahogy én a színészet iránt?
Egy pillanatra elgondolkozom a kérdésen, de nem jut az eszembe semmi.
- Szerettem a barátaimmal lógni, és nem gondolni a jövőre. Azt hittem, majd kitalálom a
főiskolán.
Clara a tábla felé biccent.
m a születésnapi - Szerintem ez remek cél lenne idénre. Ki kell találnod, mi érdekel szenvedélyesen. Mert ez
ba ringatom, denem lehet az, hogy főállású feleség és anya vagy.
korában kezdtük - Pedig lehet - mondom. - Van, akit tökéletesen kielégít ez a szerep. - Én is ilyen voltam.
Olyan, mint egyCsak már nem vagyok ilyen.
zünk a régihez. Clara beleiszik a kólába. Leírom, amit javasolt. „Megtalálni, mi érdekel szenvedélyesen.”
ár hónap múlva Clara talán nem akarná ezt hallani, de emlékeztet engem a fiatalkori önmagamra.
Magabiztos. Én is azt hittem, mindent tudok. Ha egyetlen szóval kellene leírnom, akkor az pont a
előtt írni kezd, „magabiztos” lenne. Én is ilyen voltam valamikor, most csak... nem is tudom. Ha a mai
it tizenegy évesviselkedésem alapján kellene leírnom magam egy szóval, akkor az a „nyavalygós” lenne.
s kivágott mellé - Ha rám gondolsz, mi az a szó, ami az eszedbe jut?
- Anya - mondja azonnal Clara. - Feleség. Aggódó. - Ezen az utolsón elneveti magát.
- Komolyan kérdezem. Mi lenne az az egy szó, amivel jellemeznél engem?
Clara oldalra biccenti a fejét, és rám néz néhány hosszú másodpercre. Aztán nagyon őszinte
m. Megtalálom aés komoly hangon válaszol.
a bozótot hátul, - Kiszámítható.
A megbántottságtól eltátom a szám.
mit minden üres - Kiszámítható?
- Mármint... nem rossz értelemben.
. Igazából pedig Leírhat-e a „kiszámítható” jelző egy embert jó értelemben? El sem tudok képzelni senkit a
ég tavaly is úgyvilágon, aki azt akarná, hogy így jellemezzék.
de ha magamra - Talán inkább úgy értettem, hogy „megbízható” - mondja Clara. Előrehajol, megölel. - Jó
d, amire büszke éjt, anya. Boldog szülinapot!
rzem a bensőm, - Jó éjt!
em tele, de az az Clara elvonul a szobájába, tudtán kívül otthagyva engem megbántva.
Nem hiszem, hogy gonosz akart volna lenni, de nem akartam volna ezt hallani, hogy
, hogy a lányod „kiszámítható”. Mert tudom, hogy ez minden, ami vagyok, és egykor ettől féltem, hogy ilyen
 leszek majd felnőttként.
lara kövesse az

z állát a térdére

. Nem voltam

majd kitalálom a

élyesen. Mert ez

is ilyen voltam.

ori önmagamra.
akkor az pont a
dom. Ha a mai

nagyon őszinte

épzelni senkit a

l, megölel. - Jó

zt hallani, hogy
tem, hogy ilyen
leszek majd felnőttként.
 NEGYEDIK FEJEZET
Clara

Valószínűleg nem kellett volna azt mondanom anyára tegnap este, hogy kiszámítható, mert
hosszú idő óta most először, mikor felkelek, és készülődök az iskolába, nem találom ott a
konyhában, ahogy reggelit készít.
Talán bocsánatot kellene kérnem, mert pokoli éhes vagyok.
A nappaliban bukkanok rá, még pizsamában van, a Feleségek luxuskivitelben sorozatot nézi.
- Mi van reggelire? - kérdezem.
- Nem volt kedvem főzni. Dobj be egy sütit a mikróba.
Biztosan nem lett volna szabad azt mondanom, hogy kiszámítható.
Apa vág át a nappalin, a nyakkendőjét igazgatja. Megáll, mikor meglátja anyát a kanapén.
- Jól vagy?
Anya odafordítja a fejét, felnéz a kényelmes heverészésből.
- Jól. Csak nem volt kedvem reggelit csinálni. - És ezzel visszafordul a tévé felé.
Apával összenézünk. Felhúzza az egyik szemöldökét, majd odalép, és anya homlokára nyom
egy puszit.
- Akkor este. Csók.
- Csók - feleli anya.
Kimegyek apa után a konyhába. Kiveszem a mikrózható sütit, és odaadok neki egyet.
- Szerintem az én hibám.
- Hogy nem csinál reggelit?
Bólintok.
- Azt mondtam neki tegnap este, hogy kiszámítható.
Apa az orrát ráncolja erre.
- Ó! Hát, ez nem volt szép.
- De nem akartam bántó lenni. Megkért, hogy mondjak egy szót, ami jellemzi őt, és ez jutott
először az eszembe.
Apa tölt magának egy csésze kávét, és elgondolkodva a konyhapultnak dől.
- Mármint... nem tévedtél. Tényleg eléggé köti magát a rutinhoz.
- Minden reggel hatkor kel. Reggeli hétkor.
- Vacsora fél nyolckor mindennap - teszi hozzá apa.
- Ismétlődő heti menüvel.
- Mindennap tízkor edzőterem.
- Hétfőn nagybevásárlás - folytatom.
- Szerdán ágyneműcsere.
- Látod? - mondom védekezve. - Kiszámítható. Ez inkább tény, mint sértés.
- Hát. - gondolkozik el apa -, előfordult egyszer, hogy hazajöttünk, és itt várt minket egy
üzenet, hogy elment kaszinóba Jennyvel.
- Emlékszem. Azt hittük, elrabolták.
 Tényleg ezt hittük. Annyira nem vallott rá, hogy csak úgy, spontán elutazzon több napra,
hónapokig tartó tervezgetés nélkül, hogy anyát meg Jennyt is felhívtuk, hogy egészen biztosak
lehessünk benne, tényleg anya írta azt a kis üzenetet.
Apa nevet, és magához ölel. Imádom az ölelését. A létező legpuhább fehér inget hordja a
zámítható, mertmunkába, és ha átkarol, az néha olyan, mintha egy puha takaró ölelne körbe. Csak a takarónak
m találom ott akinti szaga van, és van, hogy nekiáll fegyelmezni...
- Mennem kell - enged el, és meghúzza a hajamat. - Mulass jól az iskolában!
- Mulass jól a munkában!
Apa után megyek, ki a konyhából. Anya már nem a kanapén fekszik, hanem ott áll a tévé
előtt. A készülék felé tartja a távirányítót.
- Épp most ment tönkre a kábel.
- Valószínűleg a távirányító rossz - véli apa.
- Vagy az adás - mondom, és elveszem anyától a távirányítót. Mindig rossz gombot nyom
meg, és aztán nem emlékszik, melyikkel menjen vissza a műsorhoz, amit nézni akar.
Megnyomok minden gombot, nem működik, így inkább kikapcsolom az egészet.
Jenny jön be, mikor éppen próbálom visszakapcsolni anyának a tévéjét.
homlokára nyom - Kopp-kopp - mondja, és felrántja az ajtót. Apa segít neki kiszedni Elijah autósülését meg
egy halom cuccot. Én visszakapcsoltam már a tévét, de nem történik semmi, nem működik.
- Azt hiszem, tönkrement.
- Istenem! - fakad ki anya, mintha az, hogy egész nap otthon legyen egy kisgyerekkel tévé
nélkül, maga lenne a megvalósult rémálom.
Jenny odaadja neki a pelenkázótáskát.
- Még mindig kábeletek van? Már senki sem használja.
Csak egy év a korkülönbség Jenny néni és anya között, mégis néha olyan, mintha anya
mindkettőnk szülője lenne.
- Már mi is mondtuk neki, de ragaszkodik hozzá - mondom.
- Nem akarom az iPaden nézni a műsort - védekezik anya.
zi őt, és ez jutott - Megy a Netflix a tévén is - közli apa. - Megnézheted azon.
- Nincs fent a Bravo a Netflixen - feleli anya. - Úgyhogy marad a kábel.
Ebbe a beszélgetésbe belefájdul a fejem, úgyhogy kiveszem Elijah-t az autósülésből, hogy
egy percet vele legyek, mielőtt indulnom kell az iskolába.
Olyan izgatott lettem, mikor megtudtam, hogy Jenny néninek gyereke lesz. Mindig is
akartam egy kistesót, de anya és apa nem akartak több gyereket utánam. Elijah a legközelebbi,
aki testvérre hasonlíthat az életemben, úgyhogy jól meg akarom ismerni. Azt akarom, hogy
mindenki másnál jobban szeressen engem.
- Hadd fogjam meg! - kéri apa, és elveszi tőlem a babát. Tetszik, hogy ennyire odavan az
unokaöcséért. Szinte már azt kívánom, bár lenne még egy gyerekük anyával. Még nem késő.
Anya csak harmincnégy éves. Megint rá kellett volna írnom a szülinapi táblára tegnap este.
várt minket egy Jenny egy listát ad anyának.
- Itt vannak az etetési idők. És hogy hogy kell megmelegíteni az anyatejet. És tudom, hogy
tudod a mobilszámom, de azért ráírtam, hátha nem működik a telefonod. Meg Jonah számát is.
zon több napra, - Már felneveltem egy emberi lényt - közli anya.
gészen biztosak - Igen, de az rég volt - közli Jenny néni. - Azóta megváltozhattak.
Odalép apához, és ad egy puszit Elijah-nak is.
r inget hordja a - Viszlát, édesem! Anya imád téged.
sak a takarónak Jenny néni indulni készül, úgyhogy sietve fogom a hátizsákom, mert meg kell beszélnem
vele valamit. Kilépek utána az ajtón, de nem veszi észre, hogy ott megyek mögötte, csak amikor
az autójához ér.
- Miller már nem követ az Instán tegnap este óta.
m ott áll a tévé Megfordul, megijed a hirtelen felbukkanásomtól.
- Ilyen gyorsan ment? - Kinyitja az autója ajtaját, belekapaszkodik. - Mondtál olyasmit,
amiért megharagudhatott?
- Nem, nem beszéltünk, mióta eljöttem tőlük. Nem is posztoltam semmit. Nem
z gombot nyomkommenteltem egyik képét sem. Egyszerűen nem értem. Miért követ be, aztán miért ikszeli ki
mit nézni akar. pár órával később?
- Ez a közösségi média olyan zűrös.
- A fiúk is.
autósülését meg - Nem annyira, mint mi - közli Jenny. Oldalra biccenti a fejét, engem néz. - Tetszik neked?
Nem tudok hazudni neki.
- Nem tudom. Próbálom lebeszélni magam róla, de olyan nagyon más, mint a többi srác az
sgyerekkel tévé iskolában. Annyira igyekszik, hogy észre se vegyen engem, és folyton nyalókát eszik. És imádni
valóan fura a kapcsolata a nagypapájával.
- Szóval... azért tetszik neked, mert nem vesz tudomást rólad, nyalókát eszik, és fura a
nagypapája? - Jenny néni aggódó képet vág. - Ezek... elég különös okok, Clara.
n, mintha anya Vállat vonok.
- Mármint, jól is néz ki. És úgy tűnik, filmes szakon akar továbbtanulni. Sok közös pontunk
van.
- Ez segít. De úgy hangzik, mintha alig ismernéd. Én nem venném a szívemre a helyedben,
hogy kikövetett.
- Tudom. - Felnyögök, karba teszem a kezem. - Olyan hülye dolog a vonzalom. És
ósülésből, hogy rosszkedvem lett ettől, hogy már nem követ, pedig még csak reggel hét van.
- Talán a barátnője látta, hogy követni kezdett, és nem tetszett neki - veti fel Jenny néni.
lesz. Mindig is Egy pillanatra nekem is eszembe jutott ez a lehetőség ma reggel. De nem tetszett a gondolat,
a legközelebbi,hogy Miller és a barátnője rólam beszélnek.
t akarom, hogy Apa is kijön a házból, úgyhogy Jenny néni gyorsan megölel búcsúzóul, és elindul, mert
mögénk parkolt. Én beülök az autómba, és írok Lexie-nek, amíg várom, hogy Jenny kiálljon
nyire odavan az mögülem.
Még nem késő.
Remélem, megkaptad tegnap éjjel az üzenetem,
hogy fél órával előbb megyek érted. Nem válaszoltál.

És tudom, hogy Akkor sem válaszol, amikor már a házuk elé kanyarodom.
Csak mikor már fel akarom hívni, akkor bukkan fel. A hátizsákja a könyökhajlatában lóg, és
 menet közben próbálja felrángatni a cipőjét. Az anyósülés oldali ajtóhoz botorkál, a haja kócos, a
szempillafesték a szeme alatt sötétlik. Úgy fest, mint egy részeg hurrikán.
Beszáll az autóba, becsukja az ajtót, és ledobja a hátizsákját. Előveszi a sminkes táskáját.
- Most keltél?
kell beszélnem - Aha, négy perce, az üzenetedre. Bocs.
tte, csak amikor - És hogy ment a Tinder-randi? - kérdezem gúnyosan.
Lexie felnevet.
- El sem hiszem, hogy a családod elhitte ezt a Tinder-dolgot.
- Minden alkalommal ezzel a hazugsággal jössz, ha találkoztok. Miért ne hinnék el?
ondtál olyasmit, - Túl sokat dolgozom az ilyesmihez. Minden időm elmegy az iskolára meg a munkára, és
talán még jut egy kicsi egy zuhanyra is, ha szerencsém van. - Kinyitja a sminkes táskáját. -
semmit. Nem Amúgy... Hallottad Millerről és Shelbyről?
miért ikszeli ki Felé kapom a fejem.
- Nem. Mit?
Kitekeri a szempillaspirált, mikor megállok egy stoptáblánál.
- Várj itt egy pillanatig! - kéri, és nekiáll felkenni a festéket, én meg várom, hogy befejezze,
amit mondani akart Miller Adamsről és a barátnőjéről. Milyen különös véletlen, hogy épp ezt
hozta fel elsőként ma, mikor én semmi másra nem bírok gondolni, mióta elvittem Millert.
a többi srác az - Na, mi van Millerrel és Shelbyvel?
eszik. És imádni Lexie a másik szeme felé közelít a spirállal. Még mindig nem válaszol, úgyhogy megint
megkérdezem.
eszik, és fura a - Lexie, mi történt?
- Jesszus - mondja, és visszateszi a spirált a tubusába. - Várj már egy pillanatot! - Int, hogy
menjünk tovább, majd a száját rúzsozza. - Szakítottak tegnap este.
k közös pontunk Ez a kedvenc mondatom az összes közül, ami valaha elhagyta Lexie száját.
- Honnan tudod?
mre a helyedben, - Emily mondta. Shelby felhívta.
- Miért szakítottak? - Próbálok nem törődni vele. Tényleg próbálok.
a vonzalom. És - Nyilvánvalóan miattad.
- Miattam? - Az útra nézek. - Ez nevetséges. Hazavittem. Legfeljebb három percet ülhetett az
autómban.
szett a gondolat, - Shelby azt gondolja, hogy félrelépett veled.
- Shelby nagyon úgy hangzik, mint aki nem képes bízni senkiben.
és elindul, mert - Tényleg ennyi volt? - kérdezi Lexie. - Csak elvitted?
y Jenny kiálljon - Igen. Ennyire nem volt jelentősége.
- Tetszik neked? - firtatja Lexie.
- Nem, dehogy. Seggfej.
- Nem az. Nagyon is kedves. Idegesítően az.
Igaza van. Tényleg az. Csak velem seggfej.
- Nem fura, hogy apám ilyen rossznak tartja?
ajlatában lóg, és Lexie vállat von.
, a haja kócos, a - Nem igazán. Apád, úgy tűnik, engem sem bír, pedig én őrületes vagyok.
- De, bír téged - felelem. - Csak azokat cukkolja, akiket kedvel.
- És talán Miller is így van ezzel - veti fel Lexie. - Talán csak azokról nem vesz tudomást,
akik bejönnek neki.
Nem mondok semmit erre. Lexie a sminkjével foglalkozik, nekem vadul kavarognak a
gondolataim. Tényleg lehet bármi köze Miller és Shelby összeveszésének ahhoz a hülye
fuvarhoz?
Talán ahhoz, hogy elvittem, és utána ő bekövetett az Instán. Ez megmagyarázná, miért
követett ki tegnap este. És azt bizonyítja, hogy próbálja visszaszerezni Shelbyt.
g a munkára, és - Szerinted végleg szakítottak?
inkes táskáját. - Lexie rám néz, vigyorog.
- Mit érdekel téged? Nem volt semmi jelentősége.

***

Jonah ragaszkodik hozzá, hogy az iskolában Mr. Sullivannek szólítsam. Biztos vagyok
hogy befejezze,
benne, hogy örülne, ha a bácsikámnak hívnám, de ő nekem csak Jonah, nem Jonah bácsi. Nem
n, hogy épp ezt
ismerem elég régóta ahhoz, hogy úgy érezzem, ő a nagybácsim, bár épp most született gyerekük
Jenny nénivel. Talán, ha rendesen összeházasodnak, majd így hívom. De most egyelőre csak
annyit tudok róla, amit a szüleimtől hallottam: összetörte Jenny néni szívét gimiben, mikor egy
úgyhogy megint
szó nélkül lelépett. Sosem kérdeztem meg Jonah-tól, miért szakított Jenny nénivel. Eddig nem
túlzottan érdekelt, de ma valamiért kíváncsi vagyok rá.
Jonah az asztalnál ül, dolgozatokat javít, mikor belépek.
atot! - Int, hogy
- Jó reggelt! - mondja.
- Jó reggelt! - Vele lesz az első órám, úgyhogy lerakom a táskám a helyemre, de aztán
előremegyek, leülök vele szembe a tanári asztalhoz.
- Jenny elvitte Elijah-t anyukádhoz? - kérdezi.
- Igen. Édes volt, mint mindig.
- Tényleg az. Tiszta apja.
- Hogyne. Szerintem rám hasonlít - helyesbítek.
ercet ülhetett az
Jonah összerendezi és félretolja a papírjait. Mielőtt belevágna a filmprojekt témába, hagyom,
hogy úrrá legyen rajtam a kíváncsiság.
- Miért szakítottál Jenny nénivel gimiben?
Jonah felkapja a fejét, felhúzza a szemöldökét. Idegesen nevet, mint aki nem akar erről
beszélni velem. Vagy bárkivel.
- Fiatalok voltunk. Talán már nem is emlékszem.
- Anya nem örült, mikor tavaly Jenny néni teherbe esett.
- Ebben biztos vagyok. Nem terveztük.
- Ez elég álszent tőle, ha azt nézzük, hogy tizenhét volt, mikor én születtem.
Jonah erre vállat von.
- Nem álszentség, hacsak nem a tiltakozás után történik az eset.
- Ez mit jelent?
 - Hogy aki hibát követ el, többnyire tanul belőle. Ettől nem lesz álszent. Inkább tapasztalt.
- Nem tanították meg a főiskolán, hogy várj az életbölcsességekkel az első csengőig?
vesz tudomást, Jonah hátradől, vidámság villan a szemében.
- Anyádra emlékeztetsz, ő volt ilyen ennyi idős korában.
l kavarognak a - Ajjaj!
ahhoz a hülye - Ez bók volt.
- Hogyhogy?
gyarázná, miért Jonah felnevet.
- Meglepődnél.
- Ne sértegess!
Jonah megint nevet, bár csak félig viccelek. Imádom anyát, de nem vágyom rá, hogy olyan
legyek, mint ő.
Jonah felveszi az asztalról az egyik dossziét, és odanyújtja nekem.
- Kérlek, töltsd ezt ki, még ha a végén nem is csinálod meg. Ha jó helyezést érsz el, az jól
mutatna egy filmes szakra jelentkezéskor. Arról nem is beszélve, hogy a színészi demófilmedhez
Biztos vagyok
is anyagot adna.
nah bácsi. Nem
Kinyitom a dossziét, belenézek.
ületett gyerekük
- És ki keres partnert?
st egyelőre csak
- Miller Adams. - Felkapom a fejem, mikor Jonah kimondja a nevét. Tovább beszél. - Mikor
iben, mikor egy
tegnap este szóba került, eszembe jutott, hogy olvastam a csapata tavalyi projektjét mentoráló
ivel. Eddig nem
tanár jegyzeteit. Ami azt jelenti, hogy van tapasztalata. Idén is megkértem, hogy jelentkezzen, de
végül nemet mondott. Azt mondta, sok a dolga, és ez komoly projekt. De ha ketten együtt
csinálnátok, talán érdekelné.
Nem fogok hazudni: titokban reméltem, hogy Miller Adams lesz az, főleg, mióta mondta,
yemre, de aztán
hogy a filmezés érdekli.
De Jonah nem ugyanazon a vacsorán ült tegnap este, mint én?
- Miért próbálnál összehozni vele erre a projektre azok után, amit apa mondott?
- Tanár vagyok, nem házasságközvetítő. Miller tökéletes erre. És rendes srác, apádat csak
félretájékoztatták.
- Akárhogy is, apa világosan kijelölte a határokat. - Amikről már tudtam, hogy nem fogom
émába, hagyom,
tiszteletben tartani őket.
Jonah elgondolkozva néz rám, és keresztbe teszi a karját az asztal felett.
- Tudom. Nézd, ez csak egy javaslat. Szerintem ez a projekt jó lenne neked, de ha apád nem
nem akar erről
akarja, hogy csináld, nem sokat tehetek. De... nem kell szülői engedély a jelentkezéshez. Az
majd csak később lesz, a regisztrációhoz, hónapok múlva.
Tulajdonképp tetszik, hogy Jonah arra bátorít, ne tegyem, amit apám mondott. Talán
tökéletesen passzolnak egymáshoz Jenny nénivel.
Nyílik az ajtó, belép Miller Adams.
Kösz a figyelmeztetést, Jonah!
Legelőször a vörös, püffedt szemét látom meg. Úgy fest, mint aki egyáltalán nem aludt. Az
inge gyűrött, a haja kócos.
 Miller Jonah-ról rám néz, majd megint Jonah-ra. Ott marad az ajtóban, és felém bök,
miközben Jonah-ra néz.
- Azt gondolta, hogy vele induljak?
Jonah bólint, zavarba jön Miller viselkedésétől. Én nem jövök zavarba. Már hozzászoktam,
hogy nem akarja, hogy bármi köze legyen hozzám.
- Bocs, de ez nem fog menni - közli Miller. Rám néz. - Nem akarlak megbántani, Clara, de
biztos megérted, miért.
Úgy tűnik, tényleg a barátnője az oka.
- Rájöttem, mikor kikövettél Instán öt órával azután, hogy követni kezdtél.
Miller beljebb jön a terembe, ledobja a hátizsákját egy asztalra, és leül a székre.
m rá, hogy olyan - Shelby szerint eleve nem lett volna szabad bekövetnem téged.
- A barátnőd azért szakított veled, mert elvittelek negyven fokban. Ezzel nem stimmel valami
- nevetek.
st érsz el, az jól - Azért szakított, mert hazudtam neki erről.
demófilmedhez - Aha. És azért hazudtál, mert tudtad, hogy szakítana, ha megtudná. És pont ez a baj.
Jonah előrehajolva követi a beszélgetésünket, egyikünkről a másikra nézve. Hátratolja a
székét.
- Muszáj innom egy kávét - közli. Leteszi a másik dossziét Miller asztalára, és az ajtó felé
beszél. - Mikorindul. - Találjátok ki, mi legyen, és közöljétek velem tanítás végéig még ma.
ektjét mentoráló Jonah elmegy, ketten maradunk Millerrel a teremben, egymást bámuljuk. Elfordítja a fejét, és
jelentkezzen, de átnézi a dossziét.
ha ketten együtt Tényleg nem ártott volna neki az a pár percnyi alvás még. Sajnálom, hogy Jonah ilyen korán
behívatta emiatt. Nagyjából úgy fest, mint akin átment egy kamion valamikor azután, hogy
, mióta mondta, kitettem otthon, és mielőtt felébredt ma reggel. Látom, hogy bármilyen veszekedése volt is
Shelbyvel, megviselte.
- Úgy nézel ki, mint akinek összetörték a szívét - jegyzem meg.
- Ez történt - feleli komoran.
rác, apádat csak - Nos... nincs veszve minden. A bánat építi a jellemet.
Ezen Miller felnevet, bár minden vidámság nélkül. Becsukja a dossziét, rám néz.
ogy nem fogom - Ha Shelby megtudja, hogy veled együtt csinálom ezt a filmes projektet, sosem bocsát meg
nekem.
- Akkor ez egy igen?
de ha apád nem Miller ezen nem nevet.
entkezéshez. Az Tulajdonképp kicsit idegesnek tűnik, hogy a kontójára viccelődök. Nyilvánvalóan nincs
ehhez megfelelő hangulatban. És őszintén szólva nem hibáztatom Shelbyt, hogy otthagyta. Ha az
mondott. Talánén barátom hazudna nekem, miközben egy másik lány mellett ül az autóban, aztán bekövetné azt
a csajt Instán, akkor gyorsan az exemmé válna.
- Bocs, Miller. Biztos remek lány. Ha segíthetek valahogy, mondjuk megerősíthetem, hogy
igaz a történeted, akkor szívesen megteszem.
n nem aludt. Az Miller hálásan mosolyog rám, feláll, és a terem ajtaja felé indul. Az asztalán hagyja a
dossziét.
 és felém bök, - De neked meg kellene csinálnod ezt a projektet.
Bólintok, de nem igazán akarok egyedül benevezni rá. Egypár reményteli pillanatig izgatott
voltam, hogy talán Millerrel dolgozom majd a projekten. Most, hogy ez már felmerült, minden
r hozzászoktam, mástól csalódott lennék.
Egy pillanattal később Miller már ott sincs.
ántani, Clara, de A dossziét bámulom az asztalán, aztán felveszem, és akkor is kitöltőm a lapot. Az ember
sosem tudhatja, talán Shelby és Miller nem békülnek ki, és szar lenne, ha csak azért nem
jelentkezett volna, mert a barátnője féltékeny típus.
Jonah pont akkor ér vissza két kávéval, mikor végzek a két adatlap kitöltésével. Odaadja
nekem az egyik kávét, és lazán az asztalának dől.
Már itt van pár hónapja, és még mindig fogalma sincs róla, hogy utálom a kávét. Ezért nem
stimmel valamihívom a bácsikámnak még.
- Mi volt ez az egész? - kérdezi.
- A barátnője utál engem. Azaz a volt barátnője. - Beleiszom a kávéba udvariasságból.
Rémes.
ve. Hátratolja a - Akkor nincs gond, ugye?
Felnevetek.
, és az ajtó felé - Azt gondolná az ember. - Átadom Jonah-nak a két dossziét. - Azért kitöltöttem mindkettőt.
Ne szólj Millernek! Ha meggondolja magát, legalább nem maradtunk le.
ordítja a fejét, és - Tetszik, ahogy gondolkozol - jegyzi meg Jonah. Leteszi a kávét az asztalára, és felvesz egy
krétát. Felírja a dátumot a táblára, közben bejön két osztálytársam.
onah ilyen korán Visszamegyek a helyemre. Mikor a terem már kezd megtelni, Jonah megfordul, és az
or azután, hogyasztalomon álló kávéspohárra néz.
zekedése volt is - Clara? A diákok nem ihatnak óra közben. Ha még egyszer előfordul, büntetést kapsz.
A szememet forgatom, de legszívesebben nevetnék, hogy ilyen könnyedén vált át a
tanárszerepre, még akkor is, ha csak szórakozik velem.
- Igenis, Mr. Sullivan - mondom gúnyosan.
Kidobom a kávét, előveszem a telefonom, és ahogy visszafelé tartok a helyemre, írok Jenny
néninek.
sem bocsát meg
Én: Itt vagy?
Jenny néni: Munkába tartok.
Én: Csak egy perc. A gyereked apja egy okostojás. És Miller meg Shelby szakított.
Nem tudom, végleg-e vagy nem.
Jenny néni: Miért szakítottak? Mert elvitted Millert?
vánvalóan nincs Én: Úgy tűnik, az Instagramon bekövetés miatt.
otthagyta. Ha az Jenny néni: Ez jó hír! Most akkor hozz össze egy randit a fura nagypapás sráccal!
Én: Nem mondtam, hogy fura a nagypapája. Hanem hogy imádni valóan fura a kapcsolatuk. Épp megpróbálja
án bekövetné azt visszaszerezni a barátnőjét, nem tudom, van-e esélyem.
Jenny néni: Ó, ez nem hangzik jól! Ne fuss utána. Nem akarsz a másik lány lenni, nekem elhiheted.
ősíthetem, hogy Én: Te már voltál másik lány? Ezt a sztorit hallanom kell. Ezért szakítottatok gimiben Jonah-val?

A telefonomon megjelennek a pontok, ahogy Jenny néni gépel. Várom a szaftos részleteket a
ztalán hagyja a
tinédzserkori drámáról, de eltűnnek a pontok.
 Én: Én elmondok neked mindent. Nem célozgathatsz egy viszonyra, hogy aztán hallgass a részletekről.
Én: Jenny?
illanatig izgatott Én: Jenny néni???
lmerült, minden
- Clara, tedd el a telefonodat!
A hátizsákomba hajítom a mobilt, ijesztő gyorsasággal. Fogalmam sincs, kivel lépett félre
apot. Az ember Jenny néni, de ha Jonah nem tud róla, akkor nem hiszem, hogy jót tenne a kapcsolatuknak, ha
csak azért nemJonah elkobozná a telefonomat, és elolvasná az üzeneteket.
Majd felhívom Jenny nénit ebédszünetben, és ráveszem, hogy mesélje el. Akkor is, ha Jonah-
ésével. Odaadja t is érinti. Tudni akarom.

ávét. Ezért nem

udvariasságból.

tem mindkettőt.

a, és felvesz egy

egfordul, és az

edén vált át a

mre, írok Jenny

k. Épp megpróbálja

tos részleteket a
 Én: Én elmondok neked mindent. Nem célozgathatsz egy viszonyra, hogy aztán hallgass a részletekről.
Én: Jenny?
Én: Jenny néni???

- Clara, tedd el a telefonodat!

A hátizsákomba hajítom a mobilt, ijesztő gyorsasággal. Fogalmam sincs, kivel lépett félre
Jenny néni, de ha Jonah nem tud róla, akkor nem hiszem, hogy jót tenne a kapcsolatuknak, ha
Jonah elkobozná a telefonomat, és elolvasná az üzeneteket.
Majd felhívom Jenny nénit ebédszünetben, és ráveszem, hogy mesélje el. Akkor is, ha Jonah-
t is érinti. Tudni akarom.
 ÖTÖDIK FEJEZET
Morgan

Egyszer hallottam, hogy mind csak egy telefonhívásnyira vagyunk a térdre hullástól.
Ez teljesen igaz. A hangom csak reszketeg suttogás, mikor visszakérdezek.
- De jól van?
Várom, hogy a vonal túlsó végén az ápolónő azt mondja, hogy igen, Chris jól van. De csak
hosszas csendet hallok. Mintha kicsavarnák a gerincemet, mint egy nedves rongyot. Ketté akarok
görnyedni a fájdalomtól, de ez nem fizikai kín. Inkább olyan kibírhatatlan marcangolás, amit már
halálosnak érzek.
- Nem ismerem a részleteket - feleli az ápolónő. - Csak annyit tudok, hogy pár perce hozták
be, próbáljon meg beérni, amilyen gyorsan csak tud.
Kinyögöm, hogy rendben, mielőtt leteszem a telefont, de szinte biztos vagyok benne, hogy
többet mondott volna, ha jobb lenne a helyzet.
Ha jobb lenne, Chris maga telefonált volna.
Elijah-t a karomban tartom. Mikor megszólalt a telefon, itt volt, és most magamhoz szorítom,
még mindig térdelve. Legalább egy percig így maradok, kővé dermedve a nappaliban. De aztán
Elijah ásít, és visszazökkent a komor valóságba.
Először Jennyt hívom, de a hangpostája kapcsol be. Ez az első napja a munkában, nem lesz
telefonközelben ebédszünetig. De a hírek gyorsan terjednek a kórházban, és hamarosan megtudja
úgyis.
Utána Jonah-t hívnám, hogy jöjjön el Elijah-ért, de nincs meg nekem a mobilszáma. Rohanok
a cetliért, amit Jenny hozott ma reggel, és beütöm a számokat, amiket felírt nekem. Neki is
rögtön a hangpostára megy a hívás. Órája van.
Felhívom az iskolát, hogy szóljanak neki mielőbb, de minden másodperc, amit azzal töltök,
hogy megtaláljak valakit, pont egy másodperccel tovább tart távol a kórháztól. Bekötöm Elijah-t
az autósülésbe, fogom a pelenkázótáskát, és elindulok.
Ködben úszva vezetek a kórházig. Imát suttogok, erősen markolom a kormányt, és időnként
az anyósülésen heverő telefonomra pillantok, várom, hogy Jenny visszahívjon.
Nem hívom még Clarát az iskolában. Tudnom kell, hogy Chris jól van, mielőtt őt is
felzaklatom.
Ha még nem szóltak Jennynek, hogy Christ baleset érte, akkor a nővérpulttól tudják riasztani,
ha beértem. És akkor visszaadhatom neki Elijah-t.
Egyelőre Elijah velem van, úgyhogy a pelenkázótáskával és az autósüléssel együtt indulok a
kórház bejárata felé. Túl gyors vagyok az önműködő ajtónak, meg kell állnom pár másodpercre,
hogy a fotocella eléggé kinyissa, és be tudjak menni.
Amint beérek, egyenesen a nővérpulthoz lépek. Nem ismerem ezt a nővért. Régebben szinte
mindenkit ismertem a kórházban, mert azt hittem, Chris majd örül ennek, de az alkalmazottak
olyan gyorsan jönnek és mennek, hogy már nem is próbálok ezzel lépést tartani.
- Hol van a férjem? - kérdezem akadozva, pánikban. A nővér szemében részvét villan.
 - Ki a férje?
- Chris - lihegem. - Chris Grant. Itt dolgozik, most hozták be.
A nővér arckifejezése rögtön megváltozik, ahogy meghallja a nevet.
- Hívok valakit, aki majd segít önnek. Én csak most vettem fel a műszakot.
- Tudná riasztani a húgomat? Itt dolgozik ő is, Jenny Davidson.
A nővér bólint, és elrohan a pult mögül, nem riasztja Jennyt.
Leteszem Elijah autósülését a legközelebbi székre. Megint megpróbálom hívni Jennyt, majd
ól van. De csakJonah-t, mindkettőnél a hangposta kapcsol be.
ot. Ketté akarok Nincs türelmem megvárni a nővért, hogy rájöjjek, mi a fene történt. Felhívom a kórházat, és
ngolás, amit már a szülészetet kérem. Életem legkínzóbb félperces várakozása után kapcsolnak.
- Szülészet. Kit keres?
pár perce hozták - Jenny Davidsonnal szeretnék beszélni. Önöknél dolgozik, nővér. Vészhelyzet.
- Kérem, tartsa.
ok benne, hogy Elijah sírni kezd, úgyhogy kihangosítom a telefont, és leteszem a székre, hogy kivehessem a
babát az autósülésből. Fel-le járkálok, várom, hogy Jenny a telefonhoz jöjjön, várom, hogy
visszatérjen a nővér, az orvos, várok, várok, várok.
amhoz szorítom, - Hölgyem?
aliban. De aztán Felkapom a telefon.
- Igen?
kában, nem lesz - Jenny holnapig nem dolgozik, nincs beosztva. Szülési szabadságon van.
arosan megtudja Bosszúsan rázom a fejem, Elijah is egyre idegesebb.
- Nem, ma reggel kezdett újra.
száma. Rohanok Egy pillanatig habozik a nővér a vonal túlsó végén, de aztán megismétli.
nekem. Neki is - Nincs beosztva holnapig. Itt voltam egész nap, Jenny nem jött be.
Mielőtt vitatkozni kezdhetnék, nyílik a bejárati ajtó, és Jonah siet be. Egy pillanatra megáll,
mit azzal töltök,megmerevedik, mintha nem számított volna rá, hogy máris itt leszek. Leteszem a telefont, és a
Bekötöm Elijah-tszékre dobom.
- Hála istennek! - mondom, és átadom neki Elijah-t. A táskába nyúlok, előveszek egy cumit.
nyt, és időnkéntElijah szájába nyomom, majd a pulthoz lépek, és háromszor a csengőre tenyerelek.
Jonah ott áll mellettem.
n, mielőtt őt is - Mit tudsz?
- Semmit - mondom kétségbeesetten. - Csak annyit közöltek, hogy autóbalesete volt.
tudják riasztani, Végre felnézek Jonah-ra, még sosem láttam ilyennek. Sápadt. Kifejezéstelen az arca. Egy
pillanatig jobban aggódom miatta, mint magam miatt. Elveszem tőle a babát. Egy székig hátrál,
együtt indulok aleül. A bennem dúló hisztérikus félelem közepette belém mar a bosszúság. Chris a férjem. Jonah-
ár másodpercre, nak inkább velem kellene most foglalkoznia, nem magával.
A váró szinte teljesen üres. Elijah egyre nyűgösebb, leülök Jonah-tól háromszéknyire, és
Régebben szinteelőveszem a cumisüveget a pelenkázótáskából. Kihűlt, de ez van. Amint a szájába teszem, Elijah
z alkalmazottakabbahagyja a nyüglődést, és mohón kortyolni kezd.
Babapúderillata van. Lehunyom a szemem, a gyerek meleg fejére szorítom az arcom,
remélve, hogy ez eléggé eltereli a figyelmem, hogy ne essek szét teljesen.
 Érzem a gyomromban, hogy talán nagy a baj. Ha nem hagyják, hogy lássuk Christ, akkor
valószínűleg a műtőben van. Reméljük, csak valami kisebb beavatkozás.
A húgomat akarom. Nem Jonah az, aki meg tudna vigasztalni egy ilyen helyzetben. Igazából
jobb szeretném, ha nem lenne itt, de ha elérem Jennyt, akkor majd ő elrendezi. És valószínűleg
többet megtud Chrisről. Talán Jonah már beszélt vele.
- Jenny jön? - Felemelem a fejem, ahogy Jonah felém fordul. Nem válaszol. Csak bámul rám,
vni Jennyt, majd összevont szemöldökkel, úgyhogy tovább beszélek. - Próbáltam felhívni, de akivel beszéltem a
szülészeten, azt mondogatta, hogy mára nincs beosztva.
m a kórházat, és Jonah szeme megvillan, a fejét rázza.
- Nem értem ezt - mondja.
- Tudom. Szóltam is a nőnek, hogy Jenny ma kezdett újra, de nem hitt nekem.
- Miért próbáltad felhívni Jennyt? - Jonah már áll. Az értetlenség szinte sugárzik belőle, mire
még idegesebb leszek.
gy kivehessem a - A húgom. Nyilván hívtam, hogy elmondjam, mi történt Chrisszel.
n, várom, hogy Jonah még mindig a fejét rázza.
- Mi történt Chrisszel?
Hogyhogy mi történt Chrisszel?
Nem értek semmit.
- Hogy érted? Felhívtak, hogy Chrisnek balesete volt. Mi másért lennék itt?
Jonah nyel egyet, a tenyerével végigdörgöli az arcát. Valahogy még aggodalmasabb a
tekintete.
- Morgan - lép közelebb. - Azért vagyok itt, mert Jenny balesetet szenvedett.
Ha nem ülnék, most összecsuklanék.
Nem adok ki hangot. Csak nézem Jonah-t, ahogy igyekszem felfogni, amit mondott.
illanatra megáll, Megrázom a fejem, próbálok beszélni, de a szavaim erőtlenek.
a telefont, és a - Biztos félreértetted. Nem karambolozhatott mind-kettő...
- Várj! - Jonah a pulthoz lép, megnyomja a csengőt. Én előveszem a telefonom, Jennyt
szek egy cumit.hívom. Hangposta megint. Chris számát tárcsázom. Talán elnéztek valamit a számítógépen. Nála
is a hangposta kapcsol be.
Ez valami tévedés kell legyen.
Eltelik pár másodperc, nyomát sem látjuk senkinek, Jonah a sürgősségire vezető ajtóhoz lép.
Addig dörömböl rajta, amíg valaki végre megjelenik ajtó melletti ablaknál. Egy nővér, akit
en az arca. Egyrögtön felismerek. Sierrának hívják. A lánya egy osztályba jár Clarával. Rám néz, aztán Jonah-
gy székig hátrál,ra.
a férjem. Jonah- - Itt valami tévedés történt, azt hiszem - mondja Jonah.
Ott állok Jonah mellett, Elijah-t a karomban tartom. Nem érzem a lábam, nem is tudom, hogy
omszéknyire, ésjutottam el ide a széktől.
a teszem, Elijah - Kinek volt balesete? Kit hoztak be? - Nem bírom leállítani a feltörő kérdéseket. - A férjemet
vagy a húgomat?
ítom az arcom, Sierra tekintete Jonah-ra vándorol rólam, aztán az asztalt nézi maga előtt.
- Hívok valakit, aki felvilágosítást ad neked, Morgan.
uk Christ, akkor Jonah a hajába markol, ahogy Sierra elmegy.
- A francba!
zetben. Igazából Nem kerüli el a figyelmemet, hogy senki sem akar ott maradni velünk. Mindenki kerül
És valószínűlegminket, és ez megrémiszt. Senki sem akar a rossz hír hozója lenni.
- Nem lehet, hogy mindkettő megsérült - suttogom. - Az nem lehet.
Csak bámul rám, - Nem - mondja Jonah. A hangja tele meggyőződéssel, szinte hiszek neki. De ekkor
vel beszéltem amegdörzsöli a homlokát, és a falnak támaszkodik. - Ki hívott? Mit mondtak?
- A kórház. Húsz perce. És határozottan azt állították, hogy Chris sérült meg. Nem is
említették Jennyt.
- Nekem ugyanez volt, csak Jennyről beszéltek.
És ekkor megjelenik Sierra, ezúttal az ajtónál, amit kinyit nekünk.
rzik belőle, mire - Gyertek velem!
Nem kórterembe vezet minket, hanem egy másik váróba, bent a sürgősségi osztályon.
Jonah tartja a karjában Elijah-t. Észre se vettem, hogy elvette tőlem. Sierra szól, hogy
foglaljunk helyet, de nem ül le egyikünk sem.
- Még nincs hírem az állapotukról.
- Akkor mind a kettő? - kérdezi Jonah. - Jenny és Chris?
Sierra bólint.
- Istenem - suttogom. A tenyerembe temetem az arcom. Két hatalmas könnycsepp gördül le
ggodalmasabb aaz arcomon.
- Annyira sajnálom, Morgan - folytatja Sierra. - Várjatok itt, amint tudok valamit,
visszajövök. - Kimegy, becsukja az ajtót maga mögött.
Jonah leül mellém.
amit mondott. Alig tíz percet várunk a sürgősségi várójában, de így, hogy még mindig nem tudunk semmit,
órákká változnak a percek.
- Talán az egyikük kocsija lerobbant - morogja Jonah. - Talán ezért voltak együtt.
efonom, Jennyt Bólintok, de nem jut el az agyamig, amit Jonah mondott. Nem tudom, miért voltak együtt,
mítógépen. Nálaegy autóban. Nem tudom, miért hazudott Jenny, miért mondta, hogy ma már dolgozik. És nem is
érdekel. Csak tudni akarom, hogy jól vannak.
Jonah beköti az alvó Elijah-t az autósülésbe, feláll, és fel-alá járkál a szobában. Megnézem az
zető ajtóhoz lép. időt a mobilomon. Fel kellene hívnom valakit, hogy hozza ide Clarát. Egy barátomat. Vagy
Egy nővér, akitLexie-t. Azt akarom, hogy valaki menjen el érte, mielőtt eljut hozzá a baleset híre.
éz, aztán Jonah- Fel kellene hívnom Chris szüleit is.
Nem. Várok. Amíg kiderül, hogy jól van, ezt megvárom. Chris szülei Floridában élnek. Nem
sokat tehetnének onnan, csak feleslegesen aggódnának.
m is tudom, hogy Jonah felhívja az anyukáját, és megkéri, hogy jöjjön el Elijah- ért. Mielőtt letenné, intek neki.
- Elmenne Claráért is?
ket. - A férjemet Jonah bólint, hogy hallotta, és megkéri az anyukáját, hogy hozza el Clarát az iskolából. Utána
felhívja az iskolát, és átnyújtja nekem a telefont. Elmondom, hogy Jonah anyukája bemegy
Claráért.
Clara már találkozott párszor Elijah nagymamájával, de akkor sem fogja érteni, mit keres ott,
 és az asszony persze nincs is rajta a listán, akik elvihetik. De nem akarom, hogy Clara maga
vezessen ide, egyedül. Aggódva, pánikban, ehhez még túl friss a jogosítványa.
Mindenki kerül Eltelik még pár perc. Jonah ezalatt felhívja a rendőrséget, próbál információt kérni a
balesetről. Nem mondanak túl sokat.
Megkérdezi, milyen autó volt. Jennyé, egy Toyota Highlander. Egy férfi vezetett. De ennyit
neki. De ekkormondanak csak.
- Miért vezette Chris Jenny autóját? - teszi fel a kérdést Jonah. Költői kérdésnek veszem, de
t meg. Nem is egy újabbat mormol. - Miért hazudott Jenny a mai beosztásról?
Továbbra is a telefonomat bámulom, mintha Jenny vagy Chris felhívhatna, hogy jól van,
semmi gond.
- Morgan? - mondja Jonah.
Nem nézek rá.
- Szerinted... ők kelten...
erra szól, hogy - Ne mondd ki! - fakadok ki.
Nem akarom hallani. Gondolni sem akarok erre. Abszurd. Felfoghatatlan.
Felállok, és fel-alá járkálok a szoba másik felében, ahol nem Jonah csinálja ugyanezt. Sosem
zavartak még ennyire a zajok, mint most. A pittyegés a folyosón, Jonah ujjainak a hangja, ahogy
a telefonján pötyög - SMS-t ír Jennynek és Chrisnek -, a hangosbemondó, ahogy az orvosokat és
ycsepp gördül le a nővéreket hívja a betegekhez, a cipőm nyikorgása a keményfa padlón itt a szobában. Olyan
rettenetesen zavar minden, mintha a hangok kakofóniája lenne pillanatnyilag csak a fejemben.
tudok valamit,Nem akarok arra gondolni, miért volt együtt Chris és Jenny.
- Clara mindjárt itt lesz, anyámmal. Nem kellene kitalálni valamit, miért voltak együtt?
- Miért hazudnánk? Nyilván a munka miatt, biztos vagyok benne.
tudunk semmit, Jonah a padlót bámulja, de látom az arcán a kételkedést. Az aggodalmat. A félelmet.
Letörlöm a könnyeimet, bólintok, mert talán igaza van. Úgy döntök, hogy abban hiszek
inkább, hogy téved, de az anyukája és Clara talán kérdéseket tennének fel. Konkrét választ
rt voltak együtt, akarnak majd, vagy ugyanarra gondolnának, mint Jonah vagy én. Nem mondhatjuk, hogy nem
gozik. És nem is tudjuk, miért voltak együtt. Úgy Clara csak feleslegesen gyanakodna.
- Mondjuk, hogy Chrisnek defektje volt, és Jenny vitte el - javaslom. - Legalább amíg Jenny
n. Megnézem azés Chris nem tudja elmagyarázni személyesen.
arátomat. Vagy Összenézünk... alig néztünk egymásra, mióta bejöttünk a sürgősségire. Jonah bólint, nekem
megfeszül az ajkam: van valami a tekintetében, ami elszorítja a szívemet.
Mintha Jonah érezné, hogy kezdek szétesni. elájulni. Odalép hozzám, és vigasztalóan
ban élnek. Nemmegölel. Rettegve kapaszkodom belé, a szemem szorosan lehunyom, mikor végre nyílik az ajtó.
Szétválunk. Jonah előrelép, de én, mikor meglátom az orvos arcát, hátrálok egy lépést.
enné, intek neki. Az orvos beszélni kezd, de nem tudom, pontosan mit mond, mert a szavai nem jelentenek
semmit. Látom a választ a bocsánatkérő tekintetben. Ahogy a szája sarka legörbül.
iskolából. Utána A bűnbánó testtartásban.
nyukája bemegy Mikor az orvos azt mondja, hogy nem tehettek már semmit, Jonah a székre roskad.
Én... én csak zuhanok.
ni, mit keres ott,
ogy Clara maga

mációt kérni a

zetett. De ennyit

snek veszem, de

a, hogy jól van,

ugyanezt. Sosem
a hangja, ahogy
az orvosokat és
zobában. Olyan
sak a fejemben.

y abban hiszek
Konkrét választ
atjuk, hogy nem

ább amíg Jenny

h bólint, nekem

és vigasztalóan

nem jelentenek
 HATODIK FEJEZET
Clara

Kiskoromban hógömböket gyűjtöttem. Egy polcon sorakoztak a szobámban, és néha

felráztam őket, egyiket a másik után, aztán leültem az ágyamra, és néztem, ahogy kavarogtak a
pelyhek és csillámok az üvegekben.
Végül lassan leülepedett minden pehely. Minden elcsitult, és a hógömbök újra csendesen,
békésen álltak a polcon.
Az tetszett bennük, hogy az életre emlékeztettek. Hogy néha, még ha úgy is érzed, hogy
valaki megrázza az egész világot körülötted, és minden szétrepül minden irányba, ha elég sokáig
vársz, lassan elcsitul. Tetszett az érzés, hogy tudtam, a belső vihar majd elnyugszik végül
bennem.
De ez a hét bebizonyította, hogy néha a vihar nem múlik el. Néha a kár túlságosan hatalmas,
nem lehet megjavítani.
Öt napja, mióta Jonah anyukája megjelent az iskolában, hogy bevigyen a kórházba, úgy
érzem, mintha egy hógömb belsejében lennék, amit valaki felrázott, aztán leejtett. Érzem, hogy
az életem darabokra tört, és a szilánkok szétgurultak a poros fapadlón.
Úgy érzem, javíthatatlanul összetörtem.
És még csak nem is hibáztathatok senkit, csak saját magamat.
Igazságtalan, hogy egyetlen esemény, egyetlen másodperc szétzilálhatja a világot. Mindent
felboríthat a fejedben. Elpusztíthat minden boldog pillanatot, ami eddig a földrengésig vezetett.
Mind úgy élünk, mintha lávát nyeltünk volna. Fájdalmas csendben.
Anya egyre kérdezgeti, jól vagyok-e, én csak bólintani bírok. Amúgy ő is ugyanolyan
csendes, mint én. Mintha egy rémálomban élnénk, amiben nem akarunk enni, inni vagy beszélni.
Egy olyan rémálomban, amiben csak sikítani akarunk, de semmi sem jön ki üres torkunkon.
Nem vagyok sírós. Azt hiszem, ebben anyára hasonlítok. Együtt sírtunk a kórházban mind,
Jonah és az anyukája is. De amint eljöttünk onnan, és átmentünk a halottasházba, anyám olyan
tettre kész és összeszedett lett, mint ahogy azt elvárták tőle. Ez jól megy neki, hogy kifelé
bátorságot mutasson, csak a szobájában sír. Tudom, mert én is ugyanezt teszem.
Apám szülei három nappal ezelőtt átjöttek Floridából. Nálunk laknak. A nagymamám segít
itthon, és biztos vagyok benne, hogy ez jó így anyának. Neki kell elintézni a temetést, ráadásul
nemcsak a férjének, de a húgának is.
Jenny nénit tegnap temették. Apám temetése épp most van.
Anya ragaszkodott hozzá, hogy külön legyen, ezzel feldühített. Senki sem akar végigülni két
napot egymás után. Még a halottak sem.
Nem is tudom, melyik a fárasztóbb, a nappal vagy az éjszaka. Nappal egymásnak adják
nálunk a kilincset az emberek a baleset óta. Ételt hoznak, részvétet nyilvánítanak, beugranak
megkérdezni, hogy vagyunk. Leginkább olyanok, akik apával és Jenny nénivel dolgoztak a
kórházban.
Éjszakánként a könnyesre sírt párnámba temetem az arcom.
 Tudom, anya azt akarja, hogy legyen vége. Már várja, hogy hazamenjenek apa szülei.
Haza akarok menni.
Én fogom Elijah-t a temetés legnagyobb részében. Nem tudom, miért akarom ennyiszer a
karomban tartani, mióta megtörtént. Talán az, hogy ő ilyen új és friss, megvigasztal itt a halál
mban, és néhaközepén.
gy kavarogtak a Kezd nyűgösködni a karomban. Nem éhes, Jonah anyukája már megetette. Tisztába tettem,
mielőtt elkezdődött a temetés. Talán nem tetszik neki a zaj. A lelkész, akit anya választott a
újra csendesen, szertartás levezetésére, mintha nem tudná, hogy kell használni a mikrofont. Folyton hozzáér a
szájával. És ha a hangszórók felé lép, azok meg gerjednek.
y is érzed, hogy Mikor Elijah teljes erőből rázendít, először a templom végébe nézek Jonah felé, de a helye
a, ha elég sokáig épp üres. Szerencsére a sor szélén ülök, közel a falhoz. Csendben kimegyek, nem kell
nyugszik végülvégigmennem a sorok között. A szertartás amúgy is a vége felé közeledik. Még imádkoznak,
aztán mindenki elmegy a koporsó mellett, megölel minket, és kész.
gosan hatalmas, Nagyjából ugyanezek az emberek öleltek meg tegnap Jenny néni temetésén. Nem igazán
szeretném még egyszer végigcsinálni. Részben ezért ragaszkodom hozzá, hogy én fogjam Elijah-
kórházba, úgy t. Nem tudok ölelgetni senkit, ha ott van a kicsi unokatestvérem a karomban.
tt. Érzem, hogy Kimegyek a kápolnából az előtérbe, beteszem Elijah-t a babakocsiba, és kitolom. Szinte
gúnyt űz belőlünk a sors, hogy ilyen szép nap van. A nap melegen süti a bőrömet, de nem jó
érzés. Igazságtalannak érzem. Apa imádta az ilyen napokat. Egyszer betelefonált és beteget
jelentett, inkább elvitt horgászni, csak mert olyan nagyon szép volt az idő.
világot. Mindent - Jól van Elijah?
Balra pillantok, Jonah áll ott az épületnek dőlve az árnyékban. Eltolja magát a tégláktól, és
felénk indul. Fura, hogy nincs épp bent. Apám és Jonah elvben legjobb barátok voltak, és ő lelép
is ugyanolyana temetésről?
ni vagy beszélni. Gondolom, nincs alapom semmit sem mondani. Én is itt vagyok kint.
- Kezdett nyűgösködni, inkább kihoztam.
kórházban mind, Jonah Elijah fejére teszi a tenyerét, a hüvelykujjával végigsimítva a kisfiú homlokát.
ba, anyám olyan - Menj csak vissza! Azt hiszem, hazaviszem.
eki, hogy kifelé Irigylem, hogy elmegy. Én is el akarok menni.
Nem megyek be. Leülök egy padra a kijárat mellett, és nézem, ahogy Jonah végigtolja a
gymamám segítbabakocsit a parkolón. Beköti Elijah-t az autósülésbe, berakja a babakocsit a csomagtartóba,
metést, ráadásulodaint nekem, és beszáll.
Visszaintek, nem bírom letörölni az arcomról a részvétet. Elijah még nincs két hónapos, és
Jonah egyedül fogja felnevelni.
ar végigülni két Elijah sosem fogja megtudni, milyen volt Jenny néni.
Talán le kellene írnom a kedvenc emlékeimet róla, mielőtt felejteni kezdenék.
gymásnak adják Ez a gondolat új életet lehel a gyászba, amit érzek. Hogy el fogom majd felejteni őket. Biztos
anak, beugranakvagyok benne, hogy egy darabig még nem, de ahogy múlik az idő, ez lesz. El fogom felejteni,
vel dolgoztak amilyen volt, mikor apa teli tüdőből, de hamisan John Denved-dalokat énekelt fűnyírás közben. El
fogom felejteni, hogy kacsintott rám Jenny néni, ha anya olyasmit mondott, ami leleplezte a
fontoskodó oldalát. El fogom felejteni, hogy apának kávé- vagy frissen vágott fű illata volt,
 Jenny néninek meg olyan, mint a méz, és mielőtt észbe kapnék, azt is elfelejtem, milyen volt a
hangjuk, és valójában, élőben hogy nézett ki az arcuk.
om ennyiszer a Egy könnycsepp gurul végig az arcomon, majd még egy. Lefekszem a padra, felhúzom a
asztal itt a halállábam. Lehunyom a szemem, és próbálok nem elmerülni még jobban a bűntudatban. De a
lelkiismeret-furdalás karja átfog, és kipréseli a levegőt a tüdőmből. Amióta megtudtam a
Tisztába tettem,balesetet, tudtam zsigerileg, hogy én tehetek róla.
nya választott a Jenny nénivel üzengettünk.
lyton hozzáér a Először válaszolt nekem... aztán nem. Nem hallottam róla többé, aztán két óra múlva kiderült
a baleset.
felé, de a helye Szeretném azt hinni, hogy nem az én hibám volt, de Jenny néni megírta, hogy úton van a
gyek, nem kellmunkába. Jobban kellett volna, hogy érdekeljen, hogy vezetés közben üzengetünk, de én csak
ég imádkoznak,magamra gondoltam, csak a saját bajaimra.
Vajon anya tudja, hogy Jenny néni azért karambolozott, mert velem SMS-ezett? Ha akkor
én. Nem igazánnem írtam volna neki - ha megvártam volna, amíg beér -, akkor anyám nem veszítette volna el a
n fogjam Elijah-húgát és a férjét. Nem kínlódna most, nem kellene eltemetnie élete két legfontosabb szereplőjét.
Jonah sem veszítette volna el Jennyt. Elijah-nak lenne anyukája.
kitolom. Szinte Én sem veszítettem volna el apai... az egyetlen férfit, akit valaha szerettem.
ömet, de nem jó Megnézték Jenny néni telefonját? Kiderült, hogy vezetés közben SMS-ezett?
onált és beteget Ha anya megtudja, hogy mindez azért történt, mert azt akartam, hogy Jenny néni olvassa el
az üzeneteimet és válaszoljon, miközben vezet, csak még jobban összetörne a szíve.
Ezért nem akarok ott lenni a temetésen, ahol minden egyes könnycsepp miattam hullik.
át a tégláktól, és - Szia!
oltak, és ő lelép A szemem felpattan erre a hangra.
Miller ott áll felettem, a keze a nadrágzsebében. Felülök a padon, lesimítom és a combomra
húzom a ruhámat. Meglep, hogy itt látom, öltönyben. Fekete feketével. Rémesen érzem magam,
hogy egyszerre vagyok képes ennyi gyászt érezni, miközben ott parázslik a vonzalom szikrája is,
amint Miller a közelemben van. A tenyeremmel letörlöm a könnyeimet.
- Szia!
Összepréseli az ajkát, és körbenéz, mintha ez pont olyan kellemetlen lenne neki, mint amitől
nah végigtolja atartottam.
csomagtartóba, - Ide akartam ugrani. Hogy megnézzem, hogy vagy.
Nem vagyok jól. Egyáltalán nem. El akarom mondani ezt neki, de csak ennyi jön ki a
két hónapos, és számon:
- Nem akarok itt lenni. - Nem kérem, hogy vigyen el valahova. Csak őszinte vagyok, hogy
mit érzek épp ebben a pillanatban. De ő a parkoló felé biccent.
- Akkor menjünk!
teni őket. Biztos
fogom felejteni, ***
yírás közben. El Miller a régi, kék furgonnal jött, ami ott állt a házuk előtt, mikor elvittem. Nem is tudom,
ami leleplezte a milyen kocsi ez, de pont olyan kék, mint most az ég. Lehúzta az ablakokat, gondolom, már nem
tt fű illata volt,működik a légkondi. Vagy talán csak szeret lehúzott ablakkal vezetni. Összehúzom és felkötöm a
m, milyen volt a hajamat, hogy ne fújja az arcomba a szél. A kisebb tincseket a fülem mögé simítom, a
tenyerembe támasztom az állam, és kibámulok az ablakon.
dra, felhúzom a Nem kérdezem meg, hova megyünk. Nem is érdekel. Csak azt tudom, hogy minden egyes
ntudatban. De a mérfölddel, amivel távolabb kerülök a halottasháztól, érzem, ahogy csökken a nyomás a
a megtudtam amellemen.
Egy dal szól, megkérem Millert, hogy hangosítsa fel. Sosem hallottam még, de csoda szép, és
semmi köze a fejemben keringő gondolatokhoz, az énekes hangja olyan megnyugtató, mint egy
a múlva kiderült borogatás. Ahogy véget ér, megkérem Millert, hogy játssza le újra.
- Nem tudom - feleli Miller. - Ez a rádió, nincs Bluetooth ebben a régi járgányban.
hogy úton van a - És mi ez a dal?
ünk, de én csak - A Dark Four Door, Billy Raffoultól.
- Tetszett. - Kinézek megint az ablakon, ahogy megszólal egy újabb dal. Tetszik Miller
ezett? Ha akkorízlése. Azt kívánom, bár ezt csinálhatnám egész nap, minden egyes nap. Furikázni és szomorú
zítette volna el adalokat hallgatni, miközben Miller vezet. Valamiért a bennem mocorgó bánat enyhül a szomorú
zenétől. Minél szívfájdítóbb a dal, annál jobb. A drámai dalok olyanok, mint a kábítószer, azt
hiszem. Rosszat tesznek, de jó érzés közben.
Nem tudhatom. Sosem próbáltam semmilyen kábítószert, sosem hasonlíthattam össze ezt a
kettőt. Még csak be sem téptem sosem. Nehéz kamaszkori lázadással próbálkozni, ha mindkét
néni olvassa elszülőd próbálja agyonkompenzálni a saját tinédzserkori hibáit.
- Éhes vagy? - kérdezi Miller. - Szomjas?
Elhúzódom az ablaktól, és felé fordulok.
- Nem. De be akarok tépni.
Rám kapja a tekintetét az útról. Kicsit elmosolyodik.
és a combomra - Azt meghiszem.
n érzem magam, - Komolyan mondom - húzom ki magam. - Sosem próbáltam, de most tényleg el akarok
alom szikrája is,szállni. Van füved?
- Nincs.
Csalódottan süppedek vissza a székbe.
eki, mint amitől - De tudom, honnan szerezzek neked.

***
ennyi jön ki a
Tíz perccel később Miller megáll a helyi mozi előtt, rám szól, hogy várjam meg a kocsiban.
Majdnem közlöm vele, hogy hagyja, igazából csak kósza ötlet volt. De a lelkem mélyén kíváncsi
te vagyok, hogy
vagyok, hogy segít-e a gyászon. Ott tartok, hogy kipróbálnék bármit.
Bemegy a moziba, és alig egy perc múlva már ki is jön egy nálunk kicsit idősebbnek tűnő
sráccal. Talán már huszonéves lehet. Nem ismerem. Odamennek a srác autójához, és tizenöt
másodperc alatt gazdát cserél a fű és a készpénz. Ennyi. Olyan könnyűnek tűnik, hogy ideges
Nem is tudom, energia futkározik bennem. Nem legális a fű Texasban, de még ha az lenne is, Miller csak
dolom, már nemtizenhét éves.
m és felkötöm a Arról nem is beszélve, hogy egy vadiúj menetrögzítő kamera van a kocsiban. Biztos vagyok
benne, hogy nem látta a kamera a vásárlást, de ha most letartóztatnának minket, a rendőrök
 ögé simítom, a átkutatnák a kocsit, alighanem megnéznék a felvételt, és meghallanák, hogy én kértem a füvet.
A térdem idegesen rángatózik, ahogy Miller bemászik a kormány mögé.
y minden egyes A moziépület mellé kanyarodik, az út felé fordul, innen belátjuk az egész parkolót. Elővesz
en a nyomás a egy kis zacskót, benne egy előre megtekert jointtal.
Olyan régi a furgon, hogy van benne szivargyújtó. Benyomja, hogy bekapcsoljon, és odaadja
de csoda szép, ésnekem a jointot. Csak bámulom, nem is tudom, mihez kezdjek vele. Várakozón nézek Millerre.
ugtató, mint egy - Nem gyújtod meg nekem?
Megrázza a fejét.
- Nem szívok.
- De... van dealered.
Miller felnevet.
Tetszik Miller - Stevennek hívják. A kollégám, nem dealer. De mindig van nála fű.
ázni és szomorú - Huh, basszus! Nem gondoltam, hogy egyedül kell csinálnom. Még cigire sem gyújtottam rá
nyhül a szomorú sosem. - Előveszem a telefonom, megnyitom a YouTube-ot. Rákeresek, hogyan kell rágyújtani
a kábítószer, aztegy jointra, és elindítom a videót.
- Megnézed YouTube-on, hogyan kell füvet szívni? - kérdezi
tam össze ezt a Miller.
zni, ha mindkét - Tudom, hogy durva.
Miller remekül mulat. Látom az arcán. Közelebb hajol hozzám, és velem együtt nézi a
videót.
- Biztos, hogy be akarsz tépni? Remeg a kezed. - Elveszi tőlem a telefont.
- Bunkóság lenne most meggondolni magam. Már kifizetted.
Miller tartja nekünk a telefont. Mikor a videó végére érünk, kihúzom a szivargyújtót, és
habozva nézek rá.
nyleg el akarok - Rendben. Megpróbálom.
Odaadom neki, ő úgy gyújtja meg a jointot, mint egy profi. Szinte megkérdőjelezem az első
kijelentését. Szív egy slukkot, majd tőlem elfelé fújja a füstöt, ki a nyitott ablakon. Odaadja
nekem, de mikor én próbálom meg beszívni a füstöt, csak köhögök és köpködök mindenfelé.
Egyáltalán nem csinálom olyan elegánsan, mint Miller.
- Ha nem szívsz sosem, akkor miért megy neked ilyen könnyen?
- Nem mondtam, hogy sosem próbáltam - nevet. - Csak hogy sosem gyújtottam még meg.
Megint megpróbálom, de még mindig nem bírom leszívni.
meg a kocsiban.
- Olyan undorító - hörgöm.
mélyén kíváncsi
- Megenni jobb.
- Akkor miért nem olyat adtál nekem?
dősebbnek tűnő
- Stevennek nem volt, én meg nem vagyok oda az ilyesmiért.
ához, és tizenöt
Két ujjam közé fogom a jointot, lenézek rá, és arra gondolok, hogy kerültem ide, miközben
nik, hogy ideges
az apám temetésén kellene lennem. És én sem vagyok oda az ilyesmiért, azt hiszem. Olyan
is, Miller csak
természetellenes.
- És miért vagy oda? - kérdezem, és megint Millerre nézek.
. Biztos vagyok
A támlának dönti a fejét, és egy pillanatra elgondolkozik.
ket, a rendőrök
 - A jeges teáért. És a kukoricakenyérért. Azt imádom.
Nevetek. Nem erre számítottam. Egy pillanatig várok, majd még egy slukkot szívok. Lexie
arkolót. Előveszhalálra rémülne, ha most látna.
Basszus. Lexie.
oljon, és odaadja Nem is szóltam neki, hogy eljövök a temetésről. A telefonomra nézek, de nem írt nekem.
Csak anyától jött egy üzenetem negyedórával ezelőtt.
Anya: Hol vagy?

Lefelé fordítom a telefont. Ha nem látom az SMS-t, nem is létezik.

- És te? - kérdez vissza Miller. - Te miért vagy oda?
- A színészkedésért. De ezt már tudod.
Erre grimaszol egyet.
m gyújtottam rá - Mikor kérdezted, azt hittem, olyasmire gondolsz, amit valahogy elfogyaszt az ember.
n kell rágyújtani Ezen elmosolyodom.
- Nem, általában értettem. Miért vagy oda a leginkább? Mi az, amit soha életedben nem adnál
fel? - Erre valószínűleg azt fogja mondani, hogy Shelbyt.
- A fotózást - feleli gyorsan. - A filmezést, a vágást. Mindent, amit a kamera mögött
csinálhatok. - Oldalra biccenti a fejét, rám mosolyog. - De ezt már tudod.
m együtt nézi a - Ezért van menetrögzítő kamerád? - mutatok a készülékre. - Mindig kamera mögött kell
lenned, még akkor is, ha épp vezetsz?
Bólint.
- Ez is itt van. - Kinyitja a kesztyűtartót, és elővesz egy GoPro kamerát. - Mindig van velem
zivargyújtót, ésvalamilyen kamera. Az ember sosem tudhatja, mikor bukkan fel a fotózásra érdemes pillanat.
Arra gondolok, hogy Miller pont annyira rajong a filmezésért, mint én a színészkedésért.
- Kár, hogy az exed nem engedi, hogy megcsináljuk azt a projektet. Igazából jó csapat
őjelezem az elsőlennénk. - A számhoz emelem a jointot, bár utálom az egészet. - Mennyit kell szívni, hogy
blakon. Odaadjaérzéketlenné válj tőle?
dök mindenfelé. - Lehet, hogy nem is válsz érzéketlenné. Lehet, hogy ideges leszel, és paranoid.
Csalódottan nézek a jointra.
- Na ez szar. - Körbenézek, hol nyomhatnám el, de nincs hamutartó a kocsiban. - Mit
csináljak ezzel? Nem ízlik.
Miller elveszi tőlem, és kipöcköli a parazsat. Aztán kiszáll, és kidobja a csikket a kukába,
majd visszamászik a helyére.
Micsoda úriember. Vesz nekem füvet, aztán kidobja helyettem.
Fura nap. És nem érzek semmit. Csak tele vagyok gyásszal.
- Megint járunk Shelbyvel.
m ide, miközben Visszavonom. Ezt éreztem.
hiszem. Olyan - Szívás - felelem.
- Nem is.
A fejemet oldalra fordítva élesen Millerre nézek.
- De... ez szívás. Nem lett volna szabad szóba hoznod.
 - Nem hoztam - feleli. - Te beszéltél róla. Egy perccel ezelőtt azt mondtad, hogy az exem, és
ot szívok. Lexie úgy éreztem, tisztáznom kell, hogy megint együtt vagyunk.
Nem is tudom, miért mondja ezt nekem. Elbiccentem a fejem, összehúzom a szemem.
- Szerinted odavagyok érted? Ezért tájékoztatsz a kapcsolatodról mindig, ha találkozunk?
nem írt nekem. Miller elmosolyodik.
- Kicsit harcias vagy.
Nevetek, elfordulok tőle, mert félek, hogy könnyes nevetés lesz ez. Furcsa amúgy. Szomorú
és vicces egyszerre, mert anya mindig azt mondta, hogy mi ketten kicsit harciasak vagyunk
apával. Gondolom, az alma nem esett messze a fájától.
Miller nyilván azt gondolja, hogy megbántott, mert kicsit előrébb hajol, magára vonva a
figyelmemet.
- Nem úgy értettem, hogy ez rossz.
Leintem, értésére adva, hogy nem sértődtem meg.
- Semmi gond. Igazad van, kicsit durva vagyok. Szeretek vitatkozni, még ha tudom is, hogy
dben nem adnálnincs igazam. - Miller felé fordulok. - De már javulok. Kezdem megtanulni, hogy időnként úgy
lehet megnyerni egy vitát, ha kitérsz előle. - Jenny néni mondta ezt egyszer. Próbálom minden
kamera mögött alkalommal felidézni, mikor érzem, hogy védekezem.
Miller gyengéden mosolyog rám, és én nem tudom, hogy a fű hat-e végre, vagy a mosolyától
era mögött kell kavarog a fejem. Akárhogy is, ez jobb, mint az öt napja tartó fejfájás a sok sírástól.
- Ha megint együtt vagy Shelbyvel, akkor miért jöttél oda hozzám? Biztos nem örülne ennek.
Bűntudat suhan át Miller arcán. Megmarkolja a kormányt, végigcsúsztatja rajta a kezét.
indig van velem - Csak még inkább bűntudatom lenne, ha nem tettem volna.
Tényleg szívesen elkérődznék ezen a mondatán, de a beszélgetésnek véget vet egy mellénk
kanyarodó autó. Kinézek a nyitott ablakon, és kiegyenesedek.
zából jó csapat - Basszus.
ell szívni, hogy - Szállj át, Clara! - Anya hangosan és határozottan beszél, de mivel ilyen közel parkolt
Millerhez, nem biztos, hogy ki tudom nyitni az ajtót.
- Anyukád? - suttogja Miller.
- Aha. - De valahogy nem izgat annyira, mint talán kellene. Lehet, hogy tényleg segít a fű,
kocsiban. - Mit mert legszívesebben röhögnék, hogy anya itt van. - Elfelejtettem azt az applikációt. Látja, hol
vagyok.
ikket a kukába, - Clara? - szólal meg újra anya.
Miller felhúzza a szemöldökét.
- Sok sikert!
Összeszorított szájjal mosolygok rá, és kinyitom az ajtót. Igazam volt, nem tudok kiszállni.
- Túl közel parkoltál, anya.
Anya lassan beszívja a levegőt, és rükvercbe vált. Mikor már ki tudom nyitni az ajtót, nem is
nézek Millerre. Odamegyek anya kocsijához, beszállok. Nem mond semmit, ahogy elhajt a mozi
elől.
- Ki volt ez? - kérdezi végül.
- Miller Adams.
ogy az exem, és A csend ellenére is érzem a helytelenítését. Pár másodperccel később felém rántja a fejét.
- Istenem... te betéptél?
- Tessék?
- Betéptél azzal a fiúval?
- Nem. Csak beszélgettünk. - Nem túl meggyőző.
Erre horkant egyet.
múgy. Szomorú - Marihuánaszagod van.
ciasak vagyunk - Tényleg? - A ruhámat szagolgatom, ami hülyeség, mert bárki, aki tisztában van vele, hogy
nincsen fűszaga, nem szagolgatná magát.
magára vonva a Anya állkapcsa még inkább megfeszül, ahogy a tekintetünk találkozik. Valami elárult.
Lehajtom a tükröt, belenézek saját, véreres szemembe. Hűha, ez gyors volt! Visszahajtom.
- El sem hiszem, hogy elszöktél apád temetéséről, hogy betépjél.
- Ott voltam a nagyján.
tudom is, hogy - Ez apád temetése volt, Clara!
gy időnként úgy Nagyon ki van akadva rám. Felsóhajtok, kinézek az ablakon.
óbálom minden - Meddig vagyok szobafogságban ezért?
Bosszúsan kifújja a levegőt.
gy a mosolyától - Majd megmondom, ha megbeszéltem a. - Becsukja a száját, mikor észbe kap, mi szökött ki
majdnem rajta.
m örülne ennek. Nem lehetek biztos benne, mert az ablakon bámulok kifelé, de azt hiszem, egész úton
hazafelé sír.

vet egy mellénk

n közel parkolt

nyleg segít a fű,

ációt. Látja, hol

az ajtót, nem is
gy elhajt a mozi
 A csend ellenére is érzem a helytelenítését. Pár másodperccel később felém rántja a fejét.
- Istenem... te betéptél?
- Tessék?
- Betéptél azzal a fiúval?
- Nem. Csak beszélgettünk. - Nem túl meggyőző.
Erre horkant egyet.
- Marihuánaszagod van.
- Tényleg? - A ruhámat szagolgatom, ami hülyeség, mert bárki, aki tisztában van vele, hogy
nincsen fűszaga, nem szagolgatná magát.
Anya állkapcsa még inkább megfeszül, ahogy a tekintetünk találkozik. Valami elárult.
Lehajtom a tükröt, belenézek saját, véreres szemembe. Hűha, ez gyors volt! Visszahajtom.
- El sem hiszem, hogy elszöktél apád temetéséről, hogy betépjél.
- Ott voltam a nagyján.
- Ez apád temetése volt, Clara!
Nagyon ki van akadva rám. Felsóhajtok, kinézek az ablakon.
- Meddig vagyok szobafogságban ezért?
Bosszúsan kifújja a levegőt.
- Majd megmondom, ha megbeszéltem a. - Becsukja a száját, mikor észbe kap, mi szökött ki
majdnem rajta.
Nem lehetek biztos benne, mert az ablakon bámulok kifelé, de azt hiszem, egész úton
hazafelé sír.
 HETEDIK FEJEZET
Morgan

Két év, hat hónap, tizenhárom nap. Egészen pontosan eddig élünk meg Chris
életbiztosításából Clarával ugyanilyen színvonalon. Chris nyugdíja, amit megkapunk, meg sem
közelíti a fizetését, azaz döntéseket kell hozni. Újra kell tervezni a pénzügyeket. A Clara
főiskolájára félretett pénzhez is lehet, hogy hozzá kell nyúlni. Munkát kell vállalnom. Karriert
kell terveznem.
Mégis... Úgy tűnik, fel sem tudok állni az ágyról vagy a kanapéról, hogy ezzel
szembenézzek. Úgy érzem, minél több óra telik el a baleset és a jelen pillanat között, a fájdalom
annál többet enyhül. Mikor majd jobb lesz, akkor talán majd elmúlik az is, hogy semmi kedvem
elintézni mindazt, amivel foglalkozni kellene.
Arra jutok, hogy A pontból (gyász) B pontba (kevesebb gyász) az alvás a legrövidebb út. Azt
hiszem, Clara is ezt érzi, mert mindketten alvással töltöttük a hétvégét.
Alig beszélt velem a temetés óta. Elvettem a telefonját, amint megtudtam, hogy füvezett. De
az utóbbi időben én sem éreztem semmi késztetést a beszélgetésre, úgyhogy nem
erőszakoskodom.
Nem nyomulok, de megölelem. Nem tudom, azért ölelem-e meg, mert nekem szükségem van
erre, vagy mert aggódom, hogy viseli ezt az egészet. Kedden telik le az egy hét a baleset óta, és
fogalmam sincs, hogy Clara visszamegy-e holnap az iskolába vagy még időre van szüksége.
Engedném, hogy maradjon, ha ez kell, de nem beszéltünk még róla.
Benézek a szobájába, hogy jól van-e. Nem tudom, hogy segítsek neki megküzdeni ezzel a
gyásszal. Sosem kellett még ilyen rémséget átélnünk. Elveszettnek érzem magam Chris nélkül.
Sőt, Jenny nélkül. Mindig is hozzájuk fordultam, ha ki kellett magamból adnom a feszültséget,
vagy megerősítésre vágytam, hogy jól nevelem Clarát.
Anyám pár éve meghalt, de amúgy is ő lenne az utolsó, akihez fordulnék tanácsért. Vannak
barátaim, de egyikük sem tapasztalt meg még ilyen hatalmas, váratlan veszteséget. Úgy érzem,
olyan vizeken hajózok, amiket még egyetlen ismerősöm sem térképezett fel. Azt tervezem, hogy
elküldöm Clarát pszichológushoz, de talán csak úgy egy hónap múlva. Időt akarok adni neki,
hogy a gyász legfájdalmasabb szakaszával megbirkózzon, nem akarom olyasmire kényszeríteni,
amit nem akar.
A ház még sosem volt ilyen csendes. Még a tévé sem duruzsol a háttérben, mert a rohadt
kábel még mindig nem működik. Chris intézte nálunk a számlákat, úgyhogy nem is tudom,
melyik társaságnál fizettünk elő. Majd kitalálom.
Lerogyok a nappaliban a földre. Sötét van, próbálok meditálni, de valójában csak igyekszem
bármi másra gondolni, mint Chrisre vagy Jennyre. De ez nehéz, szinte minden emlékemben
legalább egyikük ott van.
Mind a ketten életem minden egyes mérföldkövénél és eseményénél jelen voltak. A
terhességem Clarával. A születése. Az esküvőnk, az évfordulóink, a diplomázások, a családi
nyaralások, a születésnapi grillpartik, a mozizások, a horgászások és a kempingezések. Elijah
 születése.
Életem minden fontos pillanatának a részesei voltak. Ők voltak a teljes világom, és én meg
az övék. Ezért nem vagyok hajlandó feltenni a kérdést, hogy miért voltak együtt. Kizárt, hogy
így elárultak volna. Hogy így elárulták volna Clarát. Tudtam volna.
nk meg Chris Persze hogy rájöttem volna.
apunk, meg sem A rágódásomat a csengő szakítja félbe.
yeket. A Clara Ahogy az ajtó felé megyek, az ablakból megpillantom Jonah autóját. Nem érzek
lalnom. Karriert megkönnyebbülést, hogy itt van, jobban örülnék, ha nem jönne senki, de mikor kinyitom az ajtót,
az idegesség sem tör rám, ami általában szokott, ha meglátom. A részvétem aziránt, hogy ilyen
ól, hogy ezzel helyzetbe került, legyőzi ezt az érzést. Persze, összetört Jenny és Chris halála, de elég racionális
özött, a fájdalomvagyok, hogy tudjam, Jonah-nak még nehezebb, mint nekem. Neki fel kell nevelnie egy
semmi kedvem gyereket.
Mellettem legalább ott volt Chris, Chris szülei és Jenny, ők segítettek Clarával.
rövidebb út. Azt Jonah-nak csak az anyukája van.
És gondolom, én is, de pillanatnyilag nem vagyok nagy segítség.
ogy füvezett. De Kinyitom az ajtót, mellbe vág a látvány. Jonah már több napja nem borotválkozott. Nem úgy
úgyhogy nemfest, mint aki egyáltalán zuhanyozott. Vagy aludt. Valószínűleg tényleg nem, mert én sem, pedig
nekem nem kell egy kisbabát gondoznom.
szükségem van - Szia! - mondja fásultan.
a baleset óta, és Kinyitom az ajtót.
e van szüksége. - Hol van Elijah?
- Anyukám elkérte pár órára.
küzdeni ezzel a Ez jó. Ráfér egy kis lazítás Jonah-ra.
m Chris nélkül. Nem tudom, miért jött ide, de félek, hogy azért, mert arról akar beszélni, ami történt.
m a feszültséget,Valószínűleg azt akarja kibogozni, miért voltak együtt. Ha tehetném, sosem beszélnék erről. Úgy
akarok tenni, mintha meg sem történt volna. Elég a gyász, hogy elvesztettem őket. Nem akarok
nácsért. Vannak magamra venni még haragot és árulást is.
get. Úgy érzem, Azt akarom, hogy csak hiányozzanak. Nem hiszem, hogy lenne erőm utálni is őket.
tervezem, hogy Öt másodpercig csendben állunk a nappaliban, de többnek érzem. Nem tudom, mit tegyek.
karok adni neki, Vigyem hátra a teraszra, üljünk le ott? Vagy inkább az ebédlőasztalnál? A kanapén? Fura, mert
re kényszeríteni,nincs meg már az a fajta meghittség Jonah-val. Leginkább kerülni szoktam, mióta visszajött, és
mivel most nem nagyon tudom elkerülni, úgy érzem, teljesen új területre lépek.
n, mert a rohadt - Clara itthon van?
nem is tudom, Bólintok.
- Igen. A szobájában.
csak igyekszem Jonah a folyosó felé pillant.
en emlékemben - Szeretnék négyszemközt beszélni veled, ha ráérsz kicsit.
A nappali van a legmesszebb Clara szobájától. Egyenesen rálátok a folyosóra, látom, ha kijön
elen voltak. Aa szobájából, úgyhogy a kétüléses kanapé felé intek, hogy üljön oda, én pedig letelepedek vele
zások, a családiszemben.
ngezések. Elijah Előrehajol, a térdére könyököl, az ujjait az állának támasztja.
 - Nem tudom, túl korai-e erről beszélni - mondja -, de olyan sok kérdésem van.
gom, és én meg - Én nem akarok erről beszélni sosem.
ütt. Kizárt, hogy Felsóhajt, a támlának dől.
- Morgan!
Utálom, ahogy a nevemet mondja. Csupa csalódottság.
- Mit segítene ez, Jonah? Nem tudjuk, miért voltak együtt. Ha erről beszélünk, talán olyan
át. Nem érzek válaszhoz jutunk, amilyet nem akarunk.
inyitom az ajtót, Megfeszül az állkapcsa. Ideges, kínos csendben ülünk egy teljes percig. És akkor, mintha ez
ránt, hogy ilyenmost jutna épp az eszébe, Jonah pillantása a szemem felé villan.
e elég racionális - Hol van Chris autója? - Jonah láthatja abból, ahogy kerülöm a tekintetét, hogy ez is olyan
ll nevelnie egytéma, amit inkább kerülni próbálok. - Aznap reggel kocsival ment el, ugye?
- Igen - suttogom.
Már gondolkoztam rajta, hol lehet Chris kocsija, de nem tettem semmit annak érdekében,
hogy megtaláljam. Félek, hogy mit árulna el az, hogy hol parkolt, inkább nem akarom megtudni
sosem, mint hogy az derüljön ki, hogy egy szálloda előtt áll.
kozott. Nem úgy - Volt Chrisnek OnStarja?
rt én sem, pedig Bólintok. Jonah előveszi a mobilját, és kimegy telefonálni. Kirohanok a konyhába, innom
kell valamit. Megtalálom azt az üveg bort, amit Jonah és Jenny hozott múlt héten a
szülinapomra. Sosem nyitottuk ki, mert volt egy nyitott üveg.
Most kitekerem a dugót, és öntök magamnak egy pohárral.
A pohár szinte üres, mire Jonah bejön a konyhába.
Az arcáról eltűnt minden szín, és egyetlen pillantásból látom, hogy baj van. Valószínűleg
valóra vált a legnagyobb félelmem, és bár nem akarom tudni, mégis muszáj megkérdeznem.
ni, ami történt. Remegő kézzel takarom el a számat.
élnék erről. Úgy - Hol van? - suttogom.
ket. Nem akarok Az arca elárulja a szavait, még mielőtt azok kibuknának a száján.
- A Langford hotel előtt áll.
Lehullik a kezem, a hasamat markolom. Úgy festhetek, mint aki mindjárt elájul, mert Jonah
om, mit tegyek. kiveszi a kezemből a borospoharat, és gondosan leteszi a pultra.
pén? Fura, mert - Felhívtam a szállodát - folytatja. - Hagytak üzenetet Chris hangpostáján. Azt is mondták,
óta visszajött, éshogy elmehetünk a kulcsokért és a szobájukban hagyott holmiért.
A szobájukban.
A húgom és a férjem együtt egy szállodai szobában.
- Nem bírom, Jonah - mondom, a hangom csak fájdalmas suttogás.
Részvét ül az arcán. A vállamra teszi a kezét, és lehajtja a fejét.
- Muszáj. Holnap elszállítják az autóját, ha ma nem megyünk érte. Kell neked Chris kocsija,
Morgan.
, látom, ha kijön A szemem csupa könny. Összepréselem a szám, és bólintok.
letelepedek vele - Oké, de nem akarom tudni, mi van abban a szobában.
- Rendben. Te hazahozod Chris kocsiját, én intézem a többit.
Egyszer a Langfordban aludtunk Chrisszel. A második évfordulónk volt, mielőtt otthagytam
 volna a főiskolát. Ő nem tudott szabadságot kivenni a hétvégi munkájából, úgyhogy szerda
estére foglalt szobát. Anyám vigyázott Clarára, és együtt töltöttük az ágyban az éjszakát.
Aludtunk.
Maga volt a mennyország.
Mindketten elcsigázottak voltunk, gyerekünk volt, és közben próbáltuk befejezni az
ünk, talán olyaniskoláinkat, úgyhogy kihasználtuk az időt. Még csak tizenkilenc, illetve húszévesek voltunk.
Még nem voltunk elég idősek, hogy alkoholt vásároljunk, de már bőven olyan fáradtak voltunk,
kkor, mintha ezmintha kétszer ilyen öregek lettünk volna.
Végül eljött az a pont, mikor a bölcsi többe került, mint amit megkerestem részmunkaidőben,
hogy ez is olyan alig jöttünk ki a pénzünkből, és az volt az egyetlen logikus megoldás, ha otthon maradok
Clarával. Chris azt mondta, lediplomázhatok, miután ő végzett, de sosem mentem vissza. Amint
Chris állást kapott, a pénzügyi nehézségek elmúltak, kényelmes rutin alakult ki.
nnak érdekében, Elégedett voltam az életemmel. Mindketten azok voltunk, azt hittem. Talán Chris kevésbé,
karom megtudnimint hittem.
Jonah autójában ülök, Chris SUV-je mellé parkoltunk. Jonah megkapta a kulcsot a recepción,
és bement a szobába a slusszkulcsért. Öt perce van ott. Hátradőlök, lehunyom a szemem, néma
onyhába, innomimát mormolok. Remélem, hogy azzal jön vissza, hogy bármit talált is, az bizonyítja, hogy
múlt héten ateljesen rossz nyomon vagyunk. De közben már tudom. A szívem mélyén már tudom, hogy
elárultak, a lehető legocsmányabban, és pont az az ember, akiről azt gondoltam, sosem okozna
nekem fájdalmat.
A húgom. A legjobb barátom.
n. Valószínűleg Az, hogy Chris ilyet tett, tőrt döfött a szívembe.
De hogy Jenny? Ez a lelkem megsemmisítése.
Mikor Jonah visszaül a volán mögé, hátradobja Jenny utazótáskáját. Amit Chrisszel vettünk
neki tavaly karácsonyra. Odaadja nekem Chris slusszkulcsát.
A táskát bámulom, arra gondolok, vajon mire kellhetett neki. Reggel jött el otthonról,
tizenkét órás műszakra készült, nem arra, hogy máshol éjszakázik. Miért hozna ekkora táskát?
ájul, mert Jonah - Miért volt itt Jenny táskája?
Jonah nem válaszol. Az állkapcsa betonkemény, előremered.
Azt is mondták, - Miért kellett neki táska, Jonah? Azt mondta neked, hogy dolgozni megy, nem? Nem akart
máshol aludni.
- Ebben vitte a benti ruháját - mondja Jonah. De hallom, hogy nem mond igazat.
Volt nála egy utazótáska, hogy átöltözzön a kórházi ruhából, miután eljött tőlem. De mit
akart felvenni?
Hátranyúlok, Jonah megmarkolja a csuklóm, megállít. Elhúzódok tőle, megfordulok,
d Chris kocsija, próbálom megint elérni a táskát. Lefog, néhány másodpercig dulakodunk, Jonah mindkét
karjával átfog, próbál visszahúzni a helyemre, de már kinyitottam a táskát.
Amint meglátom a fekete, csipkeszegélyes, finom fehérneműt, visszazuhanok az ülésbe.
Előrebámulok. Mozdulatlanul. Próbálok gátat szabni az elmémen átcikázó a képeknek, de a
tudatnál, hogy a húgom szexi fehérneművel készült a férjemnek, semmi nem lehet rémesebb.
előtt otthagytam Jonah sem moccan.
 úgyhogy szerda Mindketten csendben viaskodunk azzal, amit ez jelent. A kétségemet felemészti a keserű
an az éjszakát.igazság. Összegömbölyödöm, felhúzom a térdem a mellkasomhoz.
- Miért? - A hangom a torkom falát feszíti. Jonah vigasztalón kinyújtja a karját, de ellököm. -
Vigyél haza!
k befejezni az Egy pillanatig nem mozdul.
évesek voltunk. - De... Chris autója...
áradtak voltunk, - Nem akarom azt a kurva autót!
Jonah egy pillanatig engem néz, aztán bólint egyet. Elindítja a motort, és kitolat a
szmunkaidőben, parkolóhelyről, otthagyva Chris autóját a szálloda előtt, ahol egy hete nem nyúlt hozzá senki.
otthon maradok Remélem, hogy elvontatják. Chris nevén van, nem az enyémen. Nem akarom a házam előtt
m vissza. Amintlátni ezt az autót. A bank nyugodtan elveheti, ha rajtam múlik.

Chris kevésbé, ***

Ahogy Jonah megint megáll a házunk előtt, kivágom az ajtót. Olyan, mintha visszafojtottam
csot a recepción,
volna a lélegzetem, mióta elindultunk a Langfordba, de az, hogy kilépek az autóból a friss,
szemem, néma
éjszakai levegőre, nem segít semmit, nem telik meg oxigénnel a tüdőm.
bizonyítja, hogy
Nem számítok rá, hogy Jonah is kiszáll, de ez történik. Utánam indul, át az udvaron, de
ár tudom, hogy
mielőtt kinyitnám az ajtót, szembefordulok vele.
m, sosem okozna
- Te tudtál erről a viszonyról?
Megrázza a fejét.
- Nyilván nem.
Zihálok. Haragszom, de nem Jonah-ra. Nem hiszem, hogy rá. Mindenre és mindenkire
haragszom. Chrisre, Jennyre, minden egyes közös emlékünkre. Haragszom, mert tudom, hogy ez
hrisszel vettünk
az új mániám. Folyamatosan azon fogok gondolkozni, mikor kezdődött, mit jelentett minden
egyes pillantásuk, minden egyes beszélgetésük. Voltak olyan vicceik, amiket csak ők értettek?
ött el otthonról,
Elsütötték őket előttem? Nevettek, hogy nem éreztem meg, mi folyik köztük?
Jonah habozva előrelép egyet. Most már sírok, de ezek nem a gyász könnyei, amikkel egész
héten küszködtem. Ezek valahogy még zsigeribb kínból születtek, ha ez lehetséges egyáltalán.
Próbálok mély levegőt venni, de a tüdőm mintha összepréselődött volna. Jonah egyre
nem? Nem akart
nagyobb aggodalommal néz, közelebb lép, be az intim terembe, amitől még nehezebben kapok
levegőt.
- Sajnálom - mondja, próbálva csitítani a bennem tomboló pánikot. Eltolom magamtól, de
t tőlem. De mit
még nem megyek be. Nem akarom, hogy Clara így lásson. Most már hallhatóan zihálok, és az
sem segít, hogy próbálom megállítani a könnyeket. Jonah egy székhez vezet a tornácon, és
, megfordulok,
erővel leültet.
Jonah mindkét
- Én nem… - fuldoklom -, nem kapok levegőt.
- Bemegyek, hozok neked vizet. - Belép a házba, és amint becsukódik mögötte az ajtó,
anok az ülésbe.
zokogásban török ki. Két kezemmel fogom be a szám, meg akarom állítani. Nem akarok
képeknek, de a
szomorú lenni. Vagy dühös. Csak érzéketlen.
Látok valamit a szemem sarkából, a szomszéd házra nézek. Mrs. Nettle leselkedik a nappali
függönye mögül, nézi, ahogy sírok.
mészti a keserű Ő minden idők legidegesítőbb szomszédja. Feldühít, hogy engem les épp, talán élvezi, hogy
láthat a pánikroham közepén.
át, de ellököm. - Mikor három évvel ezelőtt ideköltözött, nem tetszett neki a kertünkben a fű színe, mert nem
olyan volt, mint az övé. Petíciót terjesztett elő a környék lakóközösségi egyesületében, hogy
ültessünk alfalfa füvet a Saint Augustine helyett.
És ez csak az első hónap volt, miután ideköltözött. Azóta sokkal rosszabb lett.
Istenem, ez a hirtelen, indokolatlan harag, amit a nyolcvanéves szomszédasszony iránt érzek,
rt, és kitolat amég nehezebbé teszi a lélegzést.
Olyan gyorsan ver a szívem, hogy a nyakamban érzem a lüktetést. A mellemre teszem az
m a házam előtt egyik kezem, pont mikor Jonah visszaér a vízzel. Leül mellém, ellenőrzi, hogy iszom-e. Egy
korty. Még egy. Jonah leteszi a poharat az asztalra kettőnk közé.
- Hajolj előre, és tedd a fejed a két térded közé! - mondja.
Kérdés nélkül így teszek.
Jonah lassan beszívja a levegőt, hogy én is vele csináljam. Beszívom én is. Vagy tízszer
visszafojtottam
megismétli, amíg a szívverésem érezhetően lelassul. Mikor már kevésbé érzem magam a
autóból a friss,
szívroham szélén, felemelem a fejem, és hátradőlök a tornácon a széken, megpróbálom
megtölteni levegővel a tüdőmet. Hosszat sóhajtok, és a szomszéd felé pillantok. Mrs. Nettle még
az udvaron, de
mindig engem bámul a függöny mögül.
Nem is próbálja titkolni a kíváncsiskodását. Bemutatok neki, ez működik. Összerántja a
függönyöket, és lekapcsolja a lámpát a nappalijában.
Jonah torkából apró hang szakad fel, mint aki nevetni készül. Talán vicces látvány, ahogy
beintek egy nyolcvanévesnek. De kizárt, hogy akár csak a legcsekélyebb nyomát is megtalálja
és mindenkire
bennem a nevetésnek.
tudom, hogy ez
- Hogy lehetsz ilyen nyugodt? - kérdezem.
elentett minden
Jonah hátradől a székén, hosszas oldalpillantást vet rám.
sak ők értettek?
- Nem vagyok nyugodt - feleli. - Meg vagyok bántva. Dühös vagyok. De nem vagyok
annyira benne ebben most, mint te, szerintem természetes, hogy más a reakciónk.
i, amikkel egész
- Hogyhogy nem vagy benne annyira?
- Chris nem volt a testvérem - közli tárgyilagosan. - Jennyvel nem éltem le a fél életem egy
a. Jonah egyre
házasságban. Téged mélyebben megsebeztek, mint engem.
hezebben kapok
Elfordulok Jonah-tól, mert beleremegek a szavaiba. Nem tetszik ez a megállapítás. Téged
mélyebben megsebeztek...
m magamtól, de
Ez tökéletes magyarázat arra, ahogy érzem magam, de sosem képzeltem volna, hogy Jenny
n zihálok, és az
és Chris miatt érzem majd ezt.
a tornácon, és
Jonah-val ezután nem beszélünk egy darabig. Már nem sírok, talán most kellene bemennem,
hogy rendben vagyok. Próbáltam eltitkolni az érzéseimet Clara elől. Nem, nem a gyászt. Az
természetes. Nem bánom, ha szomorúnak lát. De nem akarom, hogy megérezze a bennem
mögötte az ajtó,
tomboló haragot. Amit Jenny és Chris tett, azt Clarának sosem szabad megtudnia. Már épp elég
ni. Nem akarok
dolgon kellett keresztülmennie.
El sem tudom képzelni, hogy viselné, ha megtudná róluk az igazságot. Már így is eléggé
lkedik a nappali
odavan, és nagyon nem vall rá, ahogy viselkedik.
 lán élvezi, hogy - Clara lelépett Chris temetéséről. A mozinál találtam meg azzal a sráccal. Miller Adamsszel.
Akiről azt mondtad, hogy rendes gyerek. - Nem tudom, miért teszem hozzá ezt a legutolsót,
színe, mert nem mintha ez valahogy Jonah hibája lehetne.
sületében, hogy Jonah felsóhajt.
- Hűha.
- Tudom. És az a legrosszabb, hogy nem is tudom, hogy kezeljem. Vagy hogy meddig ne
zony iránt érzek,mehessen el otthonról büntetésül.
Jonah kikecmereg a székből, feláll.
emre teszem az - Szenved. Ahogy mi mind. Nem hiszem, hogy ilyesmit tett volna más körülmények között.
y iszom-e. EgyTalán ezen a héten elnézheted a viselkedését.
Bólintok, de nem értek egyet Jonah-val. Az engedékenység helyes lenne valami a
drogozásnál enyhébb vétségért, mondjuk azért, ha később jön haza a megbeszéltnél. De azt nem
hagyhatom következmények nélkül, hogy lelépett Chris temetéséről, és elment füvezni. Arról
is. Vagy tízszernem is beszélve, hogy pont azzal a sráccal volt, akitől az apja eltiltotta. Ha ezeket annyiban
rzem magam a hagyom, az vajon hova vezethet?
, megpróbálom Felállok, készen arra, hogy bemenjek. Kinyitom az ajtót, és Jonah felé fordulok. Most ott áll
Mrs. Nettle még a küszöbön, a lábát bámulja.
- El kell mennem Elijah-ért - mondja. Felnéz rám, és nem tudom megmondani, vajon
k. Összerántja avisszafojtja-e a könnyeit épp, vagy csak elfelejtettem, hogy Jonah Sullivan szeme kékje ilyen
közelről cseppfolyósnak látszik. - Rendben leszel?
látvány, ahogy Fél szívvel felnevetek. Még mindig könnycseppek folynak az arcomon, még meg sem
mát is megtaláljaszáradtak, és azt kérdezi, rendben leszek-e.
Egy hete nem vagyok rendben. Most sem. De vállat vonok.
- Túlélem - mondom.
Habozik, mint aki még valamit akar mondani. Visszamegy az autójához, én becsukom az
De nem vagyokajtót.
- Ez meg mi volt?
Megpördülök, Clara áll a folyosón.
a fél életem egy - Semmi - mondom, szinte túl gyorsan.
- Jól van?
állapítás. Téged - Igen, csak... kínlódik. Egyedül gondoskodik Elijah-ról. Kérdései voltak.
Nem én vagyok a jól hazudó ebben a családban, de ez, ha úgy nézzük, nem is volt hazugság.
lna, hogy JennyBiztos vagyok benne, hogy Jonah kínlódik. Ez az első gyereke. Most vesztette el Jennyt.
Emlékszem, milyen volt, mikor Clara kicsi volt, és Chris nappalin tanult, mellette, ha épp nem
lene bemennem,voltak órái, dolgozott. Tudom, milyen nehéz, ha mindent neked kell csinálni. Átéltem.
m a gyászt. Az Bár Elijah könnyebb eset, mint Clara. Úgy festenek, mintha ikrek lennének, de a
ezze a bennemszemélyiségük teljesen különbözik.
a. Már épp elég - Kivel van Elijah? - kérdezi Clara.
Hallom a kérdést, de nem tudok válaszolni, mert a gondolataim megakadnak. Ottragadtak az
ár így is eléggéutolsó dolognál, ami átfutott az agyamon.
Úgy festenek, mintha ikrek lennének...
iller Adamsszel. A falat markolom, úgy érzem, mintha ez az öttonnás felismerés vert volna fejbe.
ezt a legutolsót, - Miért mentél el Jonah-val? - kérdezi Clara. - Hova mentetek?
Elijah egyáltalán nem hasonlít Jonah-ra. Csak Clarára hasonlít.
- Anya? - Clara már ingerültebben beszél, próbál választ kapni.
És Clara meg Chrisre hasonlít.
hogy meddig ne Lüktetnek a falak előttem. Leintem Clarát, mert tudom, milyen rémesen hazudok, és érzem,
hogy átlátna rajtam.
- Még mindig nem mehetsz sehova. Menj vissza a szobádba!
lmények között. - Nem mehetek ki a nappaliba? - kérdezi döbbenten.
- Indulj, Clara! - mondom határozottan, mert muszáj, hogy elmenjen innen, mielőtt teljesen
enne valami a összezuhanok itt előtte.
nél. De azt nem Clara elviharzik.
t füvezni. Arról Én berohanok a szobámba, és becsapom az ajtót.
ezeket annyiban Mintha a haláluk nem lenne elég, egyre érkeznek az újabb ütések, egyre erősebbek.

lok. Most ott áll

mondani, vajon
eme kékje ilyen

még meg sem

én becsukom az

s volt hazugság.
tette el Jennyt.
tte, ha épp nem

ennének, de a

. Ottragadtak az
 A falat markolom, úgy érzem, mintha ez az öttonnás felismerés vert volna fejbe.
- Miért mentél el Jonah-val? - kérdezi Clara. - Hova mentetek?
Elijah egyáltalán nem hasonlít Jonah-ra. Csak Clarára hasonlít.
- Anya? - Clara már ingerültebben beszél, próbál választ kapni.
És Clara meg Chrisre hasonlít.
Lüktetnek a falak előttem. Leintem Clarát, mert tudom, milyen rémesen hazudok, és érzem,
hogy átlátna rajtam.
- Még mindig nem mehetsz sehova. Menj vissza a szobádba!
- Nem mehetek ki a nappaliba? - kérdezi döbbenten.
- Indulj, Clara! - mondom határozottan, mert muszáj, hogy elmenjen innen, mielőtt teljesen
összezuhanok itt előtte.
Clara elviharzik.
Én berohanok a szobámba, és becsapom az ajtót.
Mintha a haláluk nem lenne elég, egyre érkeznek az újabb ütések, egyre erősebbek.
 NYOLCADIK FEJEZET
Clara

Eljöttem otthonról, amint anya bement a szobájába, és becsapta az ajtót. Nem lenne szabad
elmennem, biztos vagyok benne, hogy ezzel csak meghosszabbítom a szobafogságomat, de
eljutottam a pontra, hogy ez nem érdekel. Nem bírok tovább itt dekkolni a házban egy percet
sem. Minden apára emlékeztet. És ahányszor anyára nézek, épp ül valahol, és a semmibe bámul.
Vagy rám förmed.
Tudom, hogy fáj neki, de ezzel nincs egyedül. Én csak megkérdeztem, hol van Elijah, és ő
miért ment el Jonah-val, de szörnyen túlreagálta.
Mostantól ez így lesz? Apám nincs, anya meg úgy érzi, kompenzálnia kell ezt, és még
szigorúbb lesz velem? Kit tiltanak el a saját nappalijától?
A telefonomat is elvette, úgyhogy anya nem tudhatja majd, hol vagyok. Attól félek, hogy a
rendőrséget hívná, úgyhogy hagyok neki egy levélkét. „Nagyon fáj. Átmegyek Lexie-hez pár
órára, tízre itthon leszek.” Tudtam, hogy ha beleírom, hogy fáj, anya nem lesz olyan nagyon
mérges. A gyász egy szörnyeteg, ugyanakkor remek ürügy.
Lexie-ékhez autóztam, bíztam benne, hogy otthon van, de nem.
És most itt ülök a mozi parkolójában, és Miller furgonját bámulom.
Azért jöttem ide, mert arra gondoltam, milyen jó lenne másfél órát ülni a sötét teremben, és
azt is elfelejteni, hogy egyáltalán létezik külvilág. De most, hogy tudom, Miller dolgozik ma
este, nem vagyok benne biztos, hogy be akarok menni. Úgy festene, mintha direkt miatta jöttem
volna ide.
Vagy talán ez a helyzet? Erre sem tudom a választ.
Akárhogy is, nem fogom elkerülni a mozit mindig, ha épp dolgozik, csak mert van barátnője.
És azért sem, mert azon aggódom, hogy kínos lenne.
Mármint, az a srác kábítószert vett nekem. Ennél kínosabb már mi lehet?
A kinti jegyeladó pult be van zárva, de Miller ott van bent. Egy pillanatig őt nézem az
üvegajtón át. A büféspultot törli le, miközben Steven, a fickó, aki eladta neki a füvet, felsöpri az
itt- ott kupacokban heverő popcornt.
A mozi előtere csendes, mikor bemegyek, úgyhogy mindketten felnéznek az ajtónyitás
hangjára.
Ahogy Miller meglát, egy kis mosolyt villant rám, és abbahagyja a pult sikálását. Egyszerre
idegesebb leszek, mint amire számítottam.
Megtámasztja a tenyerét, és előrehajol, ahogy közeledek felé.
- Azt hittem, szobafogságot kaptál.
Vállat vonok.
- Igen. Anya elvette a telefonom, és száműzött a szobámba. - A büfékínálat tábláját bámulom
Miller feje felett. - Leléptem.
Erre felnevet.
- Az utolsó filmek fél-háromnegyed órája kezdődtek, de választhatsz. A négyes teremben
 vannak a legkevesebben.
- És mi megy ott?
- Az Interstate. Egy akciófilm.
- Fuj. Akkor bemegyek. - Pénzt veszek elő, de Miller legyint.
m lenne szabad - Hagyd csak, a családtagok ingyen bemehetnek. Ha kérdezi valaki, mondd, hogy a húgom
fogságomat, de vagy.
zban egy percet - Inkább fizetnék, mintsem eljátsszam a húgodat.
Miller nevet, felmarkol egy hatalmas poharat.
- Mit kérsz inni?
van Elijah, és ő - Sprite-ot.
Odaadja, majd megnedvesít pár szalvétát a háta mögötti mosdóban. Értetlenül nézek rá,
ell ezt, és mégahogy odaadja nekem a nedves papírt.
- Van rajtad olyan izé - húzza végig egy ujját az arcán. - Smink. A sírástól.
ól félek, hogy a - Ó! - Megtörlöm az arcom. El is felejtettem, hogy felkentem ma reggel szempillaspirált. Úgy
k Lexie-hez pár tűnik, úgy megyek végig a mindennapi rutinomon, hogy közben ennek nem is vagyok tudatában.
z olyan nagyonNem tűnt fel, hogy egész ideúton sírtam. Basszus, alighanem most is sírok. Már fogalmam sincs.
A bűntudat, hogy tudom, Jenny néni velem SMS-ezett, mikor karambolozott, és a tátongó
veszteség mindkettejük hiánya miatt mintha sosem akarna majd elmúlni. A könnyek, amik eddig
éjjel érkeztek csak, már velem tartanak nappal is. Azt hittem, az idő múlása majd segít, de eddig
tét teremben, éscsak egyre jobban felerősödtek bennem ezek az érzések. A szívem megdagadt, olyan, mintha
ler dolgozik ma felrobbanhatna, ha még egy aprócska kis tragédia utat talál befelé.
kt miatta jöttem Miller egy hatalmas zacskó popcornt lapátol ki nekem, amíg letörlöm a szemfestéket.
- Kérsz vajat?
- Sokat. - Bedobom a szalvétákat egy szemetesbe, nem is érdekel, sikerült-e minden foltot
rt van barátnője. letörölnöm. Miller vajat locsol a popcornra.
- Akkor ne feledd, ha a jegyszedő kérdezi, a húgom vagy. - Odaadja a popcornt.
Pár szemet a számba pottyantok, elhátrálok a pulttól.
ig őt nézem az - Kösz, bátyus.
üvet, felsöpri az Erre fájdalmas képet vág, hogy így szólítottam, mintha ez undorító felvetés lenne. Tetszik,
hogy visszatetszést kelt benne az ötlet, hogy rokonok lennénk. Ez azt jelenti, van rá esély, hogy
ek az ajtónyitásegész más minőségben képzelt el minket kettőnket.

lását. Egyszerre ***

A popcorn állott.
Nyilván egész nap ott volt a pultban, záráskor szedte ki nekem Miller. Nem várhat az ember
friss popcornt estére. De ez itt annyira rossz, hogy egészen biztosan egy félretolt kupacban állt a
gép alján, mióta legelsőként kipattogott reggel.
ábláját bámulom De azért megeszem.
Végül a leghátsó sorban ülök le a szélén, mert ott csak ketten vannak, és ők is középen. Nem
akarok eléjük ülni, mert úgy terveztem, végigbőgöm az egészet, de végül is a film elég érdekes,
égyes terembenhogy elterelje a gondolataimat.
 Azt nem mondtam, hogy jó film. Csak érdekes.
Legalábbis a főszereplő érdekes. Egy szabályokat nem tisztelő vagány vállig érő hajjal, ami
minden mozdulatára lebeg és repked. Inkább a hajára figyelek, mint a történetre. Apa imádta,
hogy hosszú a hajam, és ha eszembe jutott, hogy levágatnám, mindig lebeszélt róla.
, hogy a húgom A kezembe fogok egy tincset, és végighúzom rajta az ujjaim. Elegem van belőle. Azt hiszem,
hamarosan levágatom. Eljött a változás ideje.
- Szia! - suttogja Miller. Felnézek, épp leül mellém. - Milyen a film?
- Nem tudom. Azt hiszem, levágatom a hajam.
A popcornba nyúl, kivesz egy marékkal, majd hátradől, és felteszi a lábát a székre maga
előtt.
tlenül nézek rá, - Van olló a büféspultban.
- Nem úgy értettem, hogy most rögtön.
- Ó! Hát, amikor úgy érzed. Az olló marad, úgyhogy csak ugorj be, és levágom neked.
pillaspirált. Úgy Felnevetek.
gyok tudatában. - És nem is úgy értettem, hogy te vágd le.
fogalmam sincs. - Rendben, de figyelmeztetlek, hogy Steven sokkal ügyesebben söpör popcornt és ad el füvet,
tt, és a tátongómint ahogy hajat vág.
yek, amik eddig A szememet forgatom, én is felteszem a lábam az előttem álló szék támlájára.
d segít, de eddig - Új flipflop? - kérdezi a lábamat nézve.
t, olyan, mintha - Aha. Kemény dolgokat álltam ki érte.
Miller kimarkol még egy adag popcornt, és pár percig nem beszélünk. A film véget ér, és
mikor elindul a főcím, mindenki kimegy. Miller megint popcornért nyúl.
Nem teszünk semmi rosszat, de mégis ezt érzem. Mielőtt leült mellém, merev voltam, és
e minden foltotérzéketlen, most adrenalin cikázik az ereimben. Össze sem ér a karunk. Én kisajátítom mindkét
karfát, Miller a másik irányba dől, tőlem elfelé, nyilván, hogy ne érjen össze semmink.
De akkor is helytelennek érzem. Miller pont amellett ül, aki mellett nem lenne szabad. És bár
eltölt a bűntudat, jó érzés is.
Még mindig fut a főcím, mikor megszólal.
s lenne. Tetszik, - Állott ez a popcorn.
n rá esély, hogy - A legrosszabb, amit valaha ettem.
- Alig maradt - int a zacskó felé. - Nem úgy tűnik, mintha zavart volna.
- Nem vagyok válogatós - vonok vállat.
Megint elcsendesedünk. Miller rám mosolyog, mire forróság fut át rajtam. Belenézek a
popcornos zacskóba, megrázom, mintha jobb darabokat keresnék, mert nem akarok ránézni, és
várhat az embernem akarom ezt érezni valaki olyan iránt, akinek van barátnője. Nem akarom ezt érezni senki
kupacban állt airánt. A leghalványabb jó érzéstől is szar alaknak látom magamat, ha belegondolok az elmúlt
hétbe. De Miller még mindig engem bámul, és nem mozdul, nem indult el kifelé. Ő ül a folyosó
felől, úgyhogy úgy érzem, muszáj beszélgetnem vele.
s középen. Nem - Mióta dolgozol itt?
m elég érdekes, - Egy éve. - Kicsit mocorogva még jobban kényelembe helyezi magát. - Egész oké. A mozis
munka izgalmasabbnak tűnik gondolatban, mint a valóságban. Igazából leginkább takarítok.
 - De megnézhetsz minden filmet, amit akarsz, ugye?
g érő hajjal, ami - Ezért vagyok itt. Mióta itt dolgozom, minden filmet láttam, amit bemutattak. Úgy tekintek
re. Apa imádta,rá, mint felkészülés a jövőre. Kutatómunka.
- Mi a kedvenc filmed?
őle. Azt hiszem, - Mikori, attól függ - kérdez vissza.
- Válassz egyet az elmúlt tíz évből!
- Nem bírok - feleli. - Olyan sok remek film van, és mindet más okból szeretem. Imádom a
Birdman trükkjeit. Imádom a Szólíts a neveden alakításait. A fantasztikus Róka úr a kedvenc
a székre magaanimációs filmem, mert Wes Anderson rohadtul egy zseni. - Rám pillant. - És neked?
- Szerintem A fantasztikus Róka úr nem számít. Az mintha régebbi lenne tízévesnél. -
Hátrahajtom a fejem, a plafont bámulom. Nehéz kérdés. - Azt hiszem, úgy vagyok vele, mint te.
Nem tudom, melyik a kedvencem. De inkább a színészi tehetséget figyelem, mint a történetet.
Valószínűleg Emma Stone a kedvenc színésznőm. És Adam Driver korunk legjobb színésze,
csak azt hiszem, még nem kapta meg élete nagy szerepét. Csodás volt a Csuklyásokban, de nem
vagyok oda a többi filmért, amiben szerepelt.
nt és ad el füvet, - De láttad a Kylo Ren-paródiát?
- Igen! - húzom ki magam. - Az SNL-en? Istenem, de vicces volt! - Mosolygok, de utálom,
hogy mosolygok. Fura érzés mosolyogni, mikor tele vagyok bánattal, de ezt hozza ki belőlem
Miller, ha a közelében vagyok. Úgy tűnik, ő az egyetlen, aki el tudja terelni a gondolataimat erről
az egészről, és közben az egyetlen, akivel nem lóghatnék együtt. Kösz, Shelby!
ilm véget ér, és Szívás. Nem szeretek erre gondolni, még így sem, hogy most együtt vagyunk. De majd az
iskolában minden úgy lesz, mint előtte. Miller megtartja majd a távolságot. Tiszteletben fogja
erev voltam, éstartani, hogy Shelbyvel jár, amitől én csak még jobban becsülöm őt.
játítom mindkét És én tovább dagonyázhatok a depresszióban.
- Mennem kell - mondom.
e szabad. És bár Miller habozik egy pillanatig.
- Igen, szerintem az én szünetemnek is vége tíz perc múlva.
Mindketten felállunk, de nem tudok kimenni a folyosóra. Miller elállja az utat, felém fordul,
nem indul semerre. Csak néz rám lefelé, mint aki mondani akar valamit. Vagy tenni.
- Nagyon sajnálom, ami történt - mondja végül.
Először nem is tudom, miről beszél, de egyszerre mellbe vág. Összepréselem a szám,
bólintok, de nem mondok semmit, mert ez az utolsó, amiről beszélni szeretnék.
m. Belenézek a - Már mondanom kellett volna a múltkor is. A temetésen.
arok ránézni, és - Semmi gond - felelem. - Jól vagyok. Jól leszek. Majd. - Felsóhajtok. - Remélem.
ezt érezni senki Úgy néz rám, mintha meg akarna ölelni, és én tényleg azt kívánom, bár megtenné. De
dolok az elmúlt ehelyett sarkon fordul, és elindul a székek között a kijárat felé.
. Ő ül a folyosó Beugrok a mosdóba kifelé menet. Miller fog egy kukát, és vonszolni kezdi a terem felé,
ahonnan kijöttünk.
- Viszlát, Clara!
sz oké. A mozis Nem köszönök el tőle. Bemegyek a mosdóba, és nem is fárasztom magam azzal, hogy úgy
tegyek, mintha minden ugyanilyen lenne majd, ha újra találkozunk. Kerülni fog engem,
 miközben hűséges marad, meg minden szar... Rendben. Amúgy is abba kell hagynom, nem
ak. Úgy tekintekszabad beszélnem vele, mert pont amilyen jó érzés vele lenni, annyira fog majd fájni, ha nincs
ott. És nincs szükségem újabb fájdalomra a már meglévő kínzó halom mellé.

***

Mikor hazaérek, arra számítok, hogy anya ébren vár, idegesen és veszekedésre készen.
etem. Imádom a
De a ház csendes. Anya szobájában nem ég a lámpa.
a kedvenc
Mikor bemegyek a szobámba, meglepetten konstatálom, hogy ott hever a mobilom a
párnámon.
ne tízévesnél. -
Egy békejobb.
ok vele, mint te.
Erre nem számítottam.
mint a történetet.
Ledőlök az ágyamra, és megnézem az üzeneteimet. Lexie kérdezi, hogy megyek-e holnap
egjobb színésze,
iskolába. Nem terveztem ilyen hamar visszamenni, de az, hogy itt legyek, ebben a házban,
sokban, de nem
sokkal rosszabbnak tűnik, mint az iskola, úgyhogy azt válaszolom, hogy igen, megyek.
Megnyitom az Instagramot, és átnézem Miller profilját. Tudom, azt mondtam, le kell
szállnom róla, és így is lesz. De előtte írnom kell neki. Csak egyetlen üzenetet. Utána
gok, de utálom,
visszatérhetünk a rendes kerékvágásba, ahogy voltunk az elmúlt évben. Sehogy.
ozza ki belőlem
dolataimat erről Csak meg akartam köszönni az ingyenmozit és a szar popcornt. Te vagy a legjobb tesó, aki valaha volt nekem.

nk. De majd az Miller nem követ engem, arra számítok, hogy az üzenetem a spambe megy, és eltart egy
szteletben fogjahónapig is, mire elolvassa, de valójában pár perc múlva válaszol.
Miller: Visszakaptad a telefonodat?

Ahogy olvasom, vigyorogva hasra fordulok.

Én: Igen. Itt volt a párnámon, mikor megjöttem. Azt hiszem, ez békejobb.
Miller: Elég menő anyukád van.
at, felém fordul, A szememet forgatom. A „menő” erős túlzás.
Én: Anya szuper.

Még egy ilyen vigyorgó arc emojit is odateszek, hogy hihetőbb legyen a válaszom.
éselem a szám,
Miller: Jössz holnap iskolába?
Én: Azt hiszem, igen.
Miller: Helyes. Valószínűleg nem üzengetek itt veled többet. Azt hiszem, Shelby tudja a jelszavam.
Én: Wow. Ez már haladó fokozat. Megkéred a kezét?
Miller: Imádsz a kapcsolatomon gúnyolódni.
r megtenné. De Én: Kedvenc időtöltésem.
Miller: Azt hiszem, megkönnyítem a dolgodat.
di a terem felé, Én: Mindig ilyen féltékeny volt? Vagy tettél valamit, amitől ilyen lett?
Miller: Nem féltékeny. Csak ha rólad van szó.
Én: Hogyhogy? Miért?
Miller: Hosszú és unalmas történet. Jó éjt, Clara!
azzal, hogy úgy
lni fog engem, Unalmas történet? Nem számít. Semmi másra nem fogok gondolni ma éjjel, mint hogy
 hagynom, nemMillernek van olyan története, amiben én is benne vagyok.
d fájni, ha nincs
Én: Jó éjt! Mindenképp töröld ezeket az üzeneteket!
Miller: Már töröltem.

A telefonomra nézek, tudom, hogy abba kellene hagynom, de írok neki még egy sort.
Én: Ez a telefonszámom. Hátha megint összetörik a szívedet.
Elküldöm neki a számom, de nem válaszol. Talán jobb is így.
Visszamegyek az Instájára, végigpörgetem a képeit. Már megnéztem korábban is, de azóta
r a mobilom a
nem, hogy beszéltünk. Miller jó fotós. Van pár kép róla és Shelbyről, de leginkább összevissza
fényképez mindenfélét. Nincs olyan kép, amin egyedül ő lenne, és ez valamiért tetszik nekem.
Egy fekete-fehér fotó ragadja meg a figyelmem, a városhatártábla van rajta. Nevetek rajta,
úgyhogy rákoppintok és like-olom.
megyek-e holnap
Még mindig az idővonalamat pörgetem, mikor jön egy SMS egy ismeretlen számról.
bben a házban,
Bajkeverő.
ondtam, le kell
üzenetet. Utána Megint nevetek az üzeneten. Őszintén nem volt semmi szándékom ezzel a like-kal.
Komolyan azt gondoltam, hogy vicces a kép, és egy pillanatra elfelejtettem, hogy már egy like is
visszaküldheti Millert Shelby vallatószobájába.
Azonnal elmentem a számát a névjegyek közé. Arra gondolok közben, vajon ő a valódi
gy, és eltart egynevemen menti el a számom, vagy kitalál valami hamisat. Shelby nyilván a plafonon lenne, ha
megtudná, hogy Millernek megvan a számom. És abban biztos vagyok, hogy ha tudja Miller
Instagram-jelszavát, akkor valószínűleg a telefonját is csekkolja.
Én: Hamis néven mented el a számom, hogy ne legyen probléma belőle?
Miller: Épp ezen gondolkozom. Mit szólsz a Jasonhöz?
Én: A Jason jó. Mindenki ismer egy Jasont, nem fog gyanakodni.

Mosolygok, de csak egy röpke másodpercig. Eszembe jut az utolsó mondat, amit Jenny néni
írt nekem. „Nem akarsz a másik lány lenni, nekem elhiheted.”
Igaza van. Jenny néninek mindig igaza volt. Mit művelek én itt?
Én: Hagyd. Ne ments el hamis néven! Nem akarok Jason lenni a telefonodban, és nem akarok a hamis húgod lenni a
moziban. Hívj fel, ha majd csak Clara lehetek.

Látom a pontokat a kijelzőn, hogy ír. Aztán eltűnnek a pontok.

Nem válaszol.
Pár perc múlva elmentem a képernyőképet az üzeneteinkkel, és törlöm Miller számát.

éjjel, mint hogy

Millernek van olyan története, amiben én is benne vagyok.
Én: Jó éjt! Mindenképp töröld ezeket az üzeneteket!
Miller: Már töröltem.

A telefonomra nézek, tudom, hogy abba kellene hagynom, de írok neki még egy sort.
Én: Ez a telefonszámom. Hátha megint összetörik a szívedet.
Elküldöm neki a számom, de nem válaszol. Talán jobb is így.
Visszamegyek az Instájára, végigpörgetem a képeit. Már megnéztem korábban is, de azóta
nem, hogy beszéltünk. Miller jó fotós. Van pár kép róla és Shelbyről, de leginkább összevissza
fényképez mindenfélét. Nincs olyan kép, amin egyedül ő lenne, és ez valamiért tetszik nekem.
Egy fekete-fehér fotó ragadja meg a figyelmem, a városhatártábla van rajta. Nevetek rajta,
úgyhogy rákoppintok és like-olom.
Még mindig az idővonalamat pörgetem, mikor jön egy SMS egy ismeretlen számról.

Bajkeverő.

Megint nevetek az üzeneten. Őszintén nem volt semmi szándékom ezzel a like-kal.
Komolyan azt gondoltam, hogy vicces a kép, és egy pillanatra elfelejtettem, hogy már egy like is
visszaküldheti Millert Shelby vallatószobájába.
Azonnal elmentem a számát a névjegyek közé. Arra gondolok közben, vajon ő a valódi
nevemen menti el a számom, vagy kitalál valami hamisat. Shelby nyilván a plafonon lenne, ha
megtudná, hogy Millernek megvan a számom. És abban biztos vagyok, hogy ha tudja Miller
Instagram-jelszavát, akkor valószínűleg a telefonját is csekkolja.
Én: Hamis néven mented el a számom, hogy ne legyen probléma belőle?
Miller: Épp ezen gondolkozom. Mit szólsz a Jasonhöz?
Én: A Jason jó. Mindenki ismer egy Jasont, nem fog gyanakodni.

Mosolygok, de csak egy röpke másodpercig. Eszembe jut az utolsó mondat, amit Jenny néni
írt nekem. „Nem akarsz a másik lány lenni, nekem elhiheted.”
Igaza van. Jenny néninek mindig igaza volt. Mit művelek én itt?
Én: Hagyd. Ne ments el hamis néven! Nem akarok Jason lenni a telefonodban, és nem akarok a hamis húgod lenni a
moziban. Hívj fel, ha majd csak Clara lehetek.

Látom a pontokat a kijelzőn, hogy ír. Aztán eltűnnek a pontok.

Nem válaszol.
Pár perc múlva elmentem a képernyőképet az üzeneteinkkel, és törlöm Miller számát.
 KILENCEDIK FEJEZET
Morgan

Épp felszínes álomba merülök, mikor felriadok: valaki dörömböl az ajtón. Felülök, és oldalra
nyúlok, hogy felrázzam Christ.
Üres mellettem az ágy.
Odanézek, és arra gondolok, vajon ezeknek mikor lesz vége. Alig telt el két hét a haláluk óta,
de már legalább ötször nyúltam a telefonhoz, hogy felhívjam Jennyt. Olyan természetes, hogy
egyszerűen elfelejtem. És aztán kénytelen vagyok újra frissen átélni a gyászt.
Újabb dörömbölés. A zaj felé kapom a fejem. A szívverésem felgyorsul, mert ezt most
nekem kell majd elintéznem, akár készen állok erre, akár nem. Eddig, ha valami váratlan történt
az éjszaka közepén, mindig Chris simította el.
Felveszek egy köntöst, és az ajtóhoz sietek, nehogy Clara is felébredjen. Szünet nélkül
dörömbölnek, kezdek feldühödni. Remélem, nem Mrs. Nettle az, a szomszéd, hogy valamiért
engem okoljon. Egyszer hajnali kettőkor vert fel minket, és arra panaszkodott, hogy egy mókus
van a kertünkben a fán.
Felkattintom a tornác világítását, és kinézek a kukucskálón, megkönnyebbülten
megállapítom, hogy nem Mrs. Nettle jött. Csak Jonah áll kint, ziláltan szorítja a mellére Elijah-t.
De a megkönnyebbülés csak egy másodpercig tart, mert eszembe jut, hogy éjfél van, és Jonah
nem szokott ilyenkor csak úgy beugrani. Valami baj lehet Elijah-val.
Felrántom az ajtót.
- Minden rendben?
Jonah a fejét rázza, a szeme vadul villog, benyomul mellettem.
- Nem.
Becsukom az ajtót, odalépek hozzájuk.
- Lázas?
- Nem, jól van.
Nem értem.
- Azt mondtad, nincs rendben.
- Elijah jól van. Én nem vagyok jól. - Odaadja nekem a babát, én azért megnézem a
homlokát, nem lázas-e, de nem. Kiütést keresek rajta. Nem látok semmi más okot, amiért Jonah
idejönne ilyen későn. - Ő jól van - ismétli Jonah. - Tökéletesen. Boldog, meg van etetve, és én... -
Megrázza a fejét, és az ajtó felé indul, Elijah nélkül. - Végeztem. Nem bírom tovább.
Mintha süllyednék, olyan érzés. Jonah után rohanok, megállítom, az ajtónak támasztom a
hátam.
- Hogy érted, hogy nem bírod?
Jonah hátrébb lép egyet, elfordítja a tekintetét, összefonja a kezét a feje mögött. Látom, hogy
amit mindvégig félelemnek gondoltam, valójában kétségbeesés. Jonah-nak el sem kell mondania,
mitől ilyen zaklatott.
Már pontosan tudom.
 Megpördül, megint felém fordul, a szeme csupa fájdalom, könnyek csillognak benne. Elijah
felé int.
- Ma éjjel mosolyodott el először. - Elhallgat, mintha az, ami következik, túl fájdalmas lenne,
hogy kimondja. - Elijah-nak... a fiamnak pont olyan a mosolya, mint Chrisnek.
lülök, és oldalra Nem, nem, nem. Megrázom a fejem, érzem, ahogy árad a fájdalom Jonah-ból.
- Jonah... - Mielőtt felfoghatnám, mit jelent mindez, hallom, hogy nyílik Clara szobájának az
ajtaja. A részvétteli arckifejezésem azonnal könyörgőre változik. - Kérlek, ne csináld ezt pont
ét a haláluk óta, most! - rimánkodok suttogva. - Nem akarom, hogy megtudja, mi történt. Ez összetörné.
rmészetes, hogy Jonah tekintete elsiklik rólam. Clarára, gondolom.
- Mi történt? - kérdezi Clara.
mert ezt most Megfordulok, Clara ott áll a folyosó végében, az álmot dörzsöli ki a szeméből. Jonah tovább
váratlan történt mormog.
- Nem bírom. Sajnálom - közli, és kinyitja az ajtót. Elmegy.
. Szünet nélkül Odalépek Clarához, és a kezébe nyomom Elijah-t.
hogy valamiért - Mindjárt jövök.
hogy egy mókus Jonah már majdnem odaért az autójához, mikor becsukom az ajtót, és utánarohanok. Hallja,
hogy jövök, megfordul.
gkönnyebbülten - Miért hazudott nekem Jenny ekkorát? - Csupa kín a hangja, a haját markolja, és az öklével
mellére Elijah-t. az autóra csap, mintha fogalma sem lenne, mihez kezdjen a kezével. A fejét megverten a válla
él van, és Jonah közé horgasztja. - Az, hogy viszonya van, még hagyján, de hogy elhitette velem, hogy enyém a
gyereke? Ki művel ilyesmit, Morgan?
Eltolja magát az autótól, felém jön.
Még sosem láttam ilyen dühösnek, azon kapom magam, hogy aprókat lépkedek hátrafelé.
- Te tudtad, hogy nem az enyém? - Úgy méreget, mintha én is benne lettem volna valahogy. -
Ezért jelent meg Jenny váratlanul apám temetésén? Kellett neki valami álca, hogy leplezze,
valójában ki ejtette teherbe? Ez valami beteg terv volt?
A szavai fájnak, mert persze nem tudtam ezekről. Csak nemrég fogtam gyanút, hogy Chris
lehet Elijah apja, de most először hallom, hogy Jonah is gyanítja.
- Tényleg azt hiszed, hogy hagytam volna, hogy megússzák?
Mérgében a feje oldalát markolja, majd kitárja a karját.
rt megnézem a - Nem tudom! Fele életedben Chrisszel voltál. Hogy lehet, hogy nem gyanítottad, ő Elijah
ot, amiért Jonahapja? - Visszamegy az autójához, de eszébe jut még valami, amivel még jobban feldühít. -
etetve, és én... -Tudtad, hogy lefekszenek egymással, Morgan. A lelked mélyén tudnod kellett, de mindkettőnk
számára világos, hogy képes vagy nem tudomást venni arról, ami ott van az orrod előtt!
ak támasztom a Aha. Egyértelműen sokkal dühösebb vagyok, mint tíz másodperccel ezelőtt.
- Végeztél? - kérdezem.
Bólint, alig észrevehetően.
ött. Látom, hogy - Hol van Elijah pelenkázótáskája?
m kell mondania, Jonah az autóhoz megy, kinyitja a hátsó ajtót. Odaadja a táskát. Lenéz az aszfaltra maga elé,
várja, hogy elmenjek.
- Ő mindened, Jonah.
 ak benne. Elijah Felemeli a fejét, rám néz egy pillanatra, és lassan megrázza a fejét.
- Valójában neked ő mindened. A húgod gyereke. Nekem a világon semmi közöm hozzá. - A
fájdalmas lenne,szavaiból nem süt indulat vagy bosszú azért, amiket átélt. Csak csendes és megtört.
Könyörögve nézek rá, el sem tudom képzelni, milyen lehet neki, nagyon igyekszem nem
elítélni, hogy ezt teszi, de Jonah szereti Elijah-t. Kizárt, hogy elhagyjon egy kisbabát, akit két
a szobájának az hónapja nevel, bárhogy fájjon is ez most neki. Meg fogja bánni végül. A hangom lágyabb, ahogy
csináld ezt pontmegszólalok.
- Te vagy az egyetlen szülő, akit Elijah ismer. Menj haza! Aludd ki magad! Gyere vissza érte
reggel!
Visszamegyek a házba. Nem akarom becsapni az ajtót, de megteszem, mire Elijah megriad és
ől. Jonah tovább felsír. Clara ott ül vele a kanapén, kiveszem a kezéből a babát, hogy visszamehessen aludni.
- Mi a baj Jonah-val? - kérdezi. - Dühösnek tűnt.
Amennyire csak tudom, jelentéktelennek állítom be az ügyet, bár tisztában vagyok vele,
milyen rémesen hazudok.
- Csak fáradt. Felajánlottam neki, hogy hagyja itt éjszakára Elijah-t, és pihenjen kicsit.
rohanok. Hallja, Clara rám bámul egy pillanatra. Tudja, hogy hazudok, de annyiban hagyja. Mondjuk forgatja
a szemét, ahogy elmegy mellettem.
ja, és az öklével Mikor már a szobájában van, beviszem magammal az én szobámba Elijah-t. Leülök az ágyra,
egverten a vállafogom a babát. Teljesen ébren van, de már nem sír.
m, hogy enyém a Mosolyog.
És Jonah-nak igaza van. Ha mosolyog, egy mély gödröcske látszik az álla közepén.
Pontosan úgy néz ki, mint Chris.

olna valahogy. -
hogy leplezze,

nút, hogy Chris

ítottad, ő Elijah
bban feldühít. -
de mindkettőnk

zfaltra maga elé,

 Felemeli a fejét, rám néz egy pillanatra, és lassan megrázza a fejét.
- Valójában neked ő mindened. A húgod gyereke. Nekem a világon semmi közöm hozzá. - A
szavaiból nem süt indulat vagy bosszú azért, amiket átélt. Csak csendes és megtört.
Könyörögve nézek rá, el sem tudom képzelni, milyen lehet neki, nagyon igyekszem nem
elítélni, hogy ezt teszi, de Jonah szereti Elijah-t. Kizárt, hogy elhagyjon egy kisbabát, akit két
hónapja nevel, bárhogy fájjon is ez most neki. Meg fogja bánni végül. A hangom lágyabb, ahogy
megszólalok.
- Te vagy az egyetlen szülő, akit Elijah ismer. Menj haza! Aludd ki magad! Gyere vissza érte
reggel!
Visszamegyek a házba. Nem akarom becsapni az ajtót, de megteszem, mire Elijah megriad és
felsír. Clara ott ül vele a kanapén, kiveszem a kezéből a babát, hogy visszamehessen aludni.
- Mi a baj Jonah-val? - kérdezi. - Dühösnek tűnt.
Amennyire csak tudom, jelentéktelennek állítom be az ügyet, bár tisztában vagyok vele,
milyen rémesen hazudok.
- Csak fáradt. Felajánlottam neki, hogy hagyja itt éjszakára Elijah-t, és pihenjen kicsit.
Clara rám bámul egy pillanatra. Tudja, hogy hazudok, de annyiban hagyja. Mondjuk forgatja
a szemét, ahogy elmegy mellettem.
Mikor már a szobájában van, beviszem magammal az én szobámba Elijah-t. Leülök az ágyra,
fogom a babát. Teljesen ébren van, de már nem sír.
Mosolyog.
És Jonah-nak igaza van. Ha mosolyog, egy mély gödröcske látszik az álla közepén.
Pontosan úgy néz ki, mint Chris.
 TIZEDIK FEJEZET
Clara

Mindenki azt várta, hogy Jonah hétfőn visszajön tanítani, de nem jött. Anya is azt mondta,
hogy Jonah hétfőn elviszi Elijah-t, de már szerda van, és még nem jött.
Nem tudom, mi folyik itt, mert anya nem mond nekem semmit, úgyhogy mikor az utolsó óra
után a szekrényemnél Lexie nekem szegezi a kérdést, hogy mi a helyzet a tanár bácsikával,
fogalmam sincs, mit mondjak.
Bezárom a szekrényem, és megvonom a vállam.
- Nem tudom. Azt hiszem, ideg-összeroppanása van. Áthozta hozzánk Elijah-t vasárnap éjjel,
és csak annyit hallottam, mikor kirohant a házból, hogy sajnálja, nem bírja tovább.
- Basszus. Akkor Elijah ott van még anyukádnál? - Ahogy Lexie közben rágózik, attól úgy
tűnik, mintha arról beszélgetnénk, hogy elmenjünk-e plázázni, nem pedig arról, hogy Jonah talán
elhagyta a kisfiát.
- Aha.
Lexie a szemközti szekrénynek dől.
- Ez nem jó.
- Nem számít. Valószínűleg érte jön ma. Azt hiszem, csak ki kell aludnia magát.
Lexie látja, hogy csak kifogást keresek. Vállat von, buborékot fúj a rágójából.
- Aha, talán. De csak szólok, hogy apám mar tizenhárom éve alussza magát kifelé.
Nevetéssel értékelem a beszólását, de Jonah egyáltalán nem olyan, mint Lexie apukája. Nem
mintha valaha láttam volna Lexie biológiai apját. Mégis, Jonah sosem tenne ilyet Elijah-val.
- Anya azt mondta, karácsony másnapján kirontott a házból, azt kiabálva, hogy végzett ezzel.
És nem jött vissza többé. - Megint pukkant egy buborékot. - Apám ebben az egyben jó: végezni
valamivel azt tud. Már tizenhárom éve végzett velem. - Lexie hirtelen a szájára csap, és elnéz a
vállam felett. Valami másra figyel. Vagy valaki másra.
Megfordulok, és látom, hogy Miller tart felénk. A tekintete rám siklik, és három
jelentőségteljes másodpercig a szemembe néz. Teljesen rám figyel, olyan erővel, hogy kicsit be
kell hajlítania a nyakát, ahogy elmegy mellettünk, mielőtt szinte erővel leveszi rólam a tekintetét.
Nem beszéltünk azóta, hogy írtunk egymásnak akkor este. Tetszik, hogy nem keres, de
utálom is. Azt akarom, hogy rendes ember legyen, de közben azt is akarom, hogy ne érdekelje
ennyire a jelenlegi kapcsolata.
Lexie sípolva fújja ki a levegőt.
- Éreztem - mondja.
- Nem, nem érezted.
- De igen. Ahogy rád nézett, az...
- Ami Jonah-t illeti - zárom be a szekrényem -, ő jó apa. Csak pihennie kell.
- Ötven dollár, hogy nem jön vissza - indul el velem Lexie a parkoló felé.
- Hova vissza? Az iskolába? Vagy Elijah-ért?
- Egyik sem. Nem csak azért költözött ide, mert Jenny teherbe esett? Valószínűleg megvan a
 maga élete valahol máshol, nem ebben a városban, és most vissza akar menni oda. Úgy tenni,
mintha az elmúlt év meg sem történt volna.
- Rémes vagy.
- Nem. A férfiak rémesek. A legtöbb apa rémes - véli Lexie.
a is azt mondta, Kicsit legörnyed erre a válaszra a vállam, felsóhajtok, apára gondolok.
- Az enyém nem volt az. Ő volt a legjobb.
kor az utolsó óra Lexie megáll.
anár bácsikával, - Clara! Bocsánat! Mekkora barom vagyok!
Hátrébb lépek, megfogom a kezét, és odahúzom magamhoz.
- Semmi gond. De tévedsz Jonah-val kapcsolatban. Ő olyan, mint az apukám. A jók közé
-t vasárnap éjjel,tartozik. Túlságosan szereti Elijah-t ahhoz, hogy csak így elhagyja.
Megteszünk még pár lépést, majd Lexie megint megtorpan, engem is megállít. Megfordulok,
gózik, attól úgy háttal állok a parkolónak, Lexie-t nézem.
hogy Jonah talán - Mi a gond?
- Ne nézz oda most rögtön, de Miller épp most parkolt be a kocsid mellé.
Erre elkerekedik a szemem.
- Tényleg?
- Igen. És haza kell vinned, de nem akarok kínos helyzetet, ha beszélni akarna veled,
úgyhogy most visszamegyek az iskolába. Írj, ha kijöhetek.
- Rendben - bólintok, a gyomrom összeugrik.
- És... akkora kamugép vagy. Odavagy ezért a srácért. Ha még egyszer kimondod, hogy
e apukája. Nem „nincs jelentősége” vele kapcsolatban, képen töröllek.
- Rendben.
gy végzett ezzel. Lexie visszamegy az épületbe, én mély levegőt veszek. Megfordulok, és elindulok az autóm
yben jó: végezni felé, úgy téve, mintha nem venném észre Miller kocsiját, amíg oda nem érek a vezetőoldali
csap, és elnéz aajtóhoz. Miller autójának fel van húzva minden ablaka, megy a motor, de ő csak ül bent, maga
elé mered, a szájából kilóg egy nyalóka pálcikája. Nem is figyel rám.
klik, és három Valószínűleg észre sem vette, hogy mellém állt be, és én meg azt feltételezem, hogy direkt
l, hogy kicsit be volt. Ostobának érzem magam.
lam a tekintetét. Kezdek megfordulni, és már nyitom az autóm, mikor nyílik az ajtó Miller furgonjának
nem keres, de anyósülése mellett.
ogy ne érdekelje Eltöprengek. Tetszik nekem, ahogy érzem magam Miller közelében, bár tudom, nem kellene
megadnom neki az elégtételt, hogy egyetlen pillantással be tud ültetni az autójába. Azért
beszállok. Szánalmas vagyok.
Mikor becsukom az ajtót, olyan érzés, mintha egy feszültséggel teli vezeték húzódna
köztünk. A csend ezt csak még érzékelhetőbbé teszi. Tényleg érzem, ahogy ver a szívem, a
hasamtól egészen fel a torkomig, mintha akkorára dagadt volna, hogy kitölti az egész
mellkasomat.
Miller az üléstámlára hajtja a fejét, előrefordul, de a tekintete rám tapad. Én ugyanígy nézem
őt, de nem ülök ilyen lazán. A hátam egyenes a bőrülésen.
nűleg megvan a Van légkondi a kocsijában, tévedten a múltkor, mikor azt feltételeztem, hogy nincs. Épp erős
 oda. Úgy tenni,fokozatra van állítva, a számba fújja a hajamat. Becsukom a ventilátort, és az ujjaimmal elhúzom
a szám elől a tincseimet. Miller szeme követi a mozdulatot, egy pillanatra elidőzik a tekintete a
számon.
Ahogy rám néz, attól igazán nehéz rendesen levegőt vennem. Mintha látná, hogy reagál a
testem pusztán arra, hogy itt van, a tekintete ziháló mellemre esik, bár csak nagyon röviden.
Kihúzza a szájából a nyalókát, és megmarkolja a kormányt, elfordítja a tekintetét.
- Meggondoltam magam. Ki kell szállnod az autómból.
Meghökkenek a szavaitól. És nem is értem.
- Hogyhogy meggondoltad magad?
ám. A jók közé Megint rám néz, és valamiért úgy fest, mint aki kínlódik. Lassan beszívja a levegőt.
- Nem tudom. Teljesen összezavarsz.
t. Megfordulok, Én zavarom össze őt? Ezen muszáj elmosolyodnom.
Erre Miller a homlokát ráncolja.
Nem is tudom, mi történik éppen. Fogalmam sincs, tetszik-e nekem vagy utálom, de tudom,
bármi is ez, amitől így érzem magam Miller közelében, ezt az érzést csak eddig tudtam
leküzdeni. Ő is úgy néz rám, mint aki majdnem a harc végére ért.
- Tényleg ki kellene találnod, mit akarsz, Miller.
i akarna veled, Bólint.
- Hidd el, tisztában vagyok vele. Ezért kell kiszállnod a kocsiból.
Az egész beszélgetés olyan bizarr, hogy csak nevetni bírok rajta. A nevetésemre Miller végre
kimondod, hogy elmosolyodik. De aztán felnyög, erősebben megmarkolja a kormányt két kézzel, és rászorítja a
homlokát a bőrre.
- Kérlek, szállj ki a kurva autóból, Clara! - suttogja.
ndulok az autóm Utálnom kellene, hogy most valami erkölcsi dilemmával vívódik. De tetszik ez az érzés - a
k a vezetőoldaligondolat, hogy talán vonzódik hozzám -, sokkal jobban tetszik, mint az, hogy Miller talán utál
k ül bent, maga engem.
Próbálok nem megfeledkezni Shelbyről. Tudom, hogy Millernek barátnője van, akit szeret,
em, hogy direktakivel törődik, és ez visszatart attól, hogy átmásszak a másik ülésbe, és megcsókoljam, ahogy
szeretném. De tudom, hogy nem teszek semmit, amivel megakadályoznám, hogy ő is erre
ler furgonjánakvágyjon, mert még mindig itt ülök az autójában, pedig megkért, hogy szálljak ki. Már nem
kevesebb mint három alkalommal.
om, nem kellene Talán még rontok is a helyzeten, mikor odanyúlok, és kihúzom a szorításából a nyalókát.
autójába. Azért - Miller? - Elfordítja a fejét, amit még mindig a kormánynak támaszt, rám néz. - Te is
összezavarsz engem. - Visszateszem a szájába a nyalókát, és megmarkolom az ajtó kilincsét.
ezeték húzódna Miller csak annyira billenti oldalra a fejét, hogy lássa, ahogy kiszállok. Ahogy becsukom az
ver a szívem, a ajtót, bezárja, rükvercbe teszi a kocsit, mint aki alig várta, hogy indulhasson.
kitölti az egész Beszállok a saját autómba, konstatálva, hogy Jenny néninek egy dologban nem volt igaza.
Azt mondta, hogy a lányok még érthetetlenebbek, mint a fiúk, de ezt én egy pillanatig sem
ugyanígy nézem hiszem el.
Kitolatok a parkolóhelyről, miután Miller elment. Mikor kikanyarodom az útra, megszólal a
nincs. Épp erőstelefonom. Lexie hív. Basszus. Lexie!
aimmal elhúzom Felveszem.
zik a tekintete a - Bocs. Megyek vissza.
- Megfeledkeztél rólam.
á, hogy reagál a - Tudom. Rémes vagyok. Megyek érted.

álom, de tudom,
k eddig tudtam

mre Miller végre

l, és rászorítja a

k ez az érzés - a
Miller talán utál

van, akit szeret,

sókoljam, ahogy
hogy ő is erre
ak ki. Már nem

ám néz. - Te is

gy becsukom az

nem volt igaza.

y pillanatig sem

tra, megszólal a
Felveszem.
- Bocs. Megyek vissza.
- Megfeledkeztél rólam.
- Tudom. Rémes vagyok. Megyek érted.
 TIZENEGYEDIK FEJEZET
Morgan

Két év, hat hónap és tizenhárom nap. Eddig volt elég elvben Chris életbiztosítása legrosszabb
esetben is, mikor ezzel matekoztam. De ha beleveszünk a képletbe egy kisbabát, akkor
nyomorszintre jutunk. Nem tudok munkát vállalni, ha rá vigyázok. Nem engedhetem meg
magamnak a bölcsit, ha kapok munkát. Nem perelhetem be Jonah-t gyerektartásért, hiszen nem ő
a gyerek apja.
Mikor Elijah sírni kezd, összehúzom egy stószba a papírokat, és odamegyek hozzá. Megint.
Azt gondoltam, Elijah egyáltalán nem olyan, mint Clara volt az ő korában, de kezdem azt hinni,
hogy tévedtem. Pár napja nem csinál semmi mást, mint sír. Időnként elalszik, de többnyire
bömböl. Biztos vagyok benne, hogy azért, mert nem ismer engem. Jennyhez szokott, és nem
hallotta a hangját egy ideje. Nem hallotta Jonah-ét sem vasárnap óta. Én megteszem, ami telik
tőlem, úgy teszek, mintha a végén majd minden rendbe jönne, de kezdek aggódni, hogy nem így
lesz, mert Jonah egyetlen üzenetemre sem válaszolt.
Nagyon is lehetséges, hogy Jonah nem jön vissza. És hibáztathatom ezért? Igaza van, én
vagyok a gyerek vérrokona, nem ő. Mintha Elijah inkább már az én felelősségem lenne. Hiába
van Jonah neve a születési anyakönyvi kivonaton, valójában nem köteles felnevelni a húgom és a
férjem gyerekét.
Azt reméltem, hogy a két hónap, amit Jonah Elijah-val töltött, elég lehetett ahhoz, hogy
kialakuljon az eltéphetetlen kötelék szülő és gyerek között, majd visszatér a józan esze, és
visszajön, bocsánatkérőn és összetört szívvel. De nem így történt. Már négy nap eltelt, és úgy
állunk, hogy talán nekem kell felnevelnem egy újszülöttet ebben a káoszban.
Tegnap este nem bírtam másra gondolni, miközben ott ültem a nappaliban a karomban
Elijah-val, aki vagy egy órán át üvöltött torkaszakadtából. Ami azt illeti, hisztérikusan nevettem
a sivítás közepette. Arra gondoltam, hogy talán kezdek megbolondulni. Mindig ilyennek
mutatják az őrülteket a tévében: komor helyzetekben nevetnek, mikor egészen más lenne a
megfelelő reakció. De én csak nevetni tudtam, annyira tökéletes szar lett az életem. Szar, és kész.
Szar. A férjem halott. A húgom is. A zabigyereket átpasszolták nekem, hogy neveljem fel,
miközben a lányom alig áll szóba velem. Nem vagyok alkalmas erre.
És még csak úgy sem tudok elmenekülni a szar életem elől, hogy bekapcsolom a tévét, mert
még mindig nem működik.
- Fel kell hívnom őket.
- Kiket?
Megfordulok, döbbenten, hogy Clara itthon van. Nem is hallottam, mikor bejött.
- Kiket kell felhívnod? - ismétli.
Nem is vettem észre, hogy hangosan beszéltem.
- A kábeltársaságot. Hiányzik a tévé.
Clara megrázza a fejét, mint aki épp azt akarja mondani, hogy a kábel már lejárt lemez. De
nem mondja. Odajön, és elveszi tőlem Elijah-t.
 Két kábeltévé-társaság van a városban, de szerencsémre sikerül elsőre azt hívnom, ahol
előfizetésünk van. Egy végtelenségig várok, amíg végre sikerül időpontot egyeztetnem. Mikor
leteszem, Clara felnéz a kanapéról.
- Aludtál egyáltalán?
tása legrosszabb Feltételezem, hogy azért kérdezi, mert még a tegnapi ruha van rajtam, és nem fésülködtem.
kisbabát, akkorNem emlékszem, egyáltalán fogat mostam-e. Akkor szoktam, mikor aludni megyek, és rögtön
ngedhetem megébredés után, de most egyiket sem csináltam, mert Clarának igaza van, tényleg nem aludtam.
rt, hiszen nem ő Eltűnődők, meddig bírja egy ember alvás nélkül.
Elijah láthatóan hét órát, mert ennyi idő telt el az utolsó és a mostani alvása között.
Megint. - Hívd fel Jonah-t, és mondd meg neki, hogy jöjjön el a fiáért! Úgy festesz, mint aki mindjárt
ezdem azt hinni,összeesik.
k, de többnyire Inkább nem válaszolok erre a megjegyzésre, kiveszem Elijah-t a kezéből.
szokott, és nem - Lemennél a boltba pelenkáért? Csak egy maradt, és tisztába kell tenni.
eszem, ami telik - Jonah nem tud hozni? - kérdez vissza Clara. - Nem az ő dolga?
i, hogy nem így Elfordítom a tekintetem a lányomról, mert úgy néz rám, mintha víz lennék, és átlátna rajtam.
- Hagyd most Jonah-t - kérem. - A feje tetejére állt a világ körülötte.
? Igaza van, én - Körülöttünk is. Ez nem jelenti azt, hogy elhagynánk a kisbabánkat.
em lenne. Hiába - Nem érted. Szüksége van egy kis időre. Ott van a tárcám a konyhában. - Még mindig nem
lni a húgom és aárulom be Jonah-t, hiába szeretném.
Clara elveszi a pénzt, és elindul a boltba.
ett ahhoz, hogy Mikor már csak ketten maradunk Elijah-val, leteszem a járókába, amit csináltam neki. Végre
józan esze, és alszik, és fogalmam sincs, ez meddig tart, úgyhogy kihasználom, és kimegyek a konyhába, hogy
ap eltelt, és úgy elöblítsem a cumisüvegeket.
Nem kapott anyatejet Jenny halála óta, de úgy tűnik, jól bírja a tápszert. Csak rengeteget kell
an a karomban így mosogatni.
ikusan nevettem Elsírom magam.
Mindig ilyennek Az utóbbi időben, ha zokogni kezdek, nem bírom abbahagyni. Együtt sírok éjszaka Elijah-
en más lenne aval. Nappal is együtt sírok vele. Sírok a zuhany alatt. A kocsiban.
m. Szar, és kész. Folyamatosan fáj a fejem, és folyamatosan fáj a szívem, és időnként azt kívánom, bár véget
y neveljem fel,érne. Az egész. Minden.
Az ember tudja, hogy az élete egy rakás szar, ha cumisüveget mosogat éppen, és az
om a tévét, mertArmageddonért imádkozik.

lejárt lemez. De
 Két kábeltévé-társaság van a városban, de szerencsémre sikerül elsőre azt hívnom, ahol
előfizetésünk van. Egy végtelenségig várok, amíg végre sikerül időpontot egyeztetnem. Mikor
leteszem, Clara felnéz a kanapéról.
- Aludtál egyáltalán?
Feltételezem, hogy azért kérdezi, mert még a tegnapi ruha van rajtam, és nem fésülködtem.
Nem emlékszem, egyáltalán fogat mostam-e. Akkor szoktam, mikor aludni megyek, és rögtön
ébredés után, de most egyiket sem csináltam, mert Clarának igaza van, tényleg nem aludtam.
Eltűnődők, meddig bírja egy ember alvás nélkül.
Elijah láthatóan hét órát, mert ennyi idő telt el az utolsó és a mostani alvása között.
- Hívd fel Jonah-t, és mondd meg neki, hogy jöjjön el a fiáért! Úgy festesz, mint aki mindjárt
összeesik.
Inkább nem válaszolok erre a megjegyzésre, kiveszem Elijah-t a kezéből.
- Lemennél a boltba pelenkáért? Csak egy maradt, és tisztába kell tenni.
- Jonah nem tud hozni? - kérdez vissza Clara. - Nem az ő dolga?
Elfordítom a tekintetem a lányomról, mert úgy néz rám, mintha víz lennék, és átlátna rajtam.
- Hagyd most Jonah-t - kérem. - A feje tetejére állt a világ körülötte.
- Körülöttünk is. Ez nem jelenti azt, hogy elhagynánk a kisbabánkat.
- Nem érted. Szüksége van egy kis időre. Ott van a tárcám a konyhában. - Még mindig nem
árulom be Jonah-t, hiába szeretném.
Clara elveszi a pénzt, és elindul a boltba.
Mikor már csak ketten maradunk Elijah-val, leteszem a járókába, amit csináltam neki. Végre
alszik, és fogalmam sincs, ez meddig tart, úgyhogy kihasználom, és kimegyek a konyhába, hogy
elöblítsem a cumisüvegeket.
Nem kapott anyatejet Jenny halála óta, de úgy tűnik, jól bírja a tápszert. Csak rengeteget kell
így mosogatni.
Elsírom magam.
Az utóbbi időben, ha zokogni kezdek, nem bírom abbahagyni. Együtt sírok éjszaka Elijah-
val. Nappal is együtt sírok vele. Sírok a zuhany alatt. A kocsiban.
Folyamatosan fáj a fejem, és folyamatosan fáj a szívem, és időnként azt kívánom, bár véget
érne. Az egész. Minden.
Az ember tudja, hogy az élete egy rakás szar, ha cumisüveget mosogat éppen, és az
Armageddonért imádkozik.
 TIZENKETTEDIK FEJEZET
Clara

Több úton is mehetek a boltba, az iskolába vagy otthonról bárhova. Az egyik a belvároson
átvágó főút, általában ez a legrövidebb. A másik az elkerülő, az kiesik, de akkor is már két hete
kizárólag erre járok, akárhova tartok is.
Mert ez az egyetlen út, ami egyenesen Miller Adamsék háza előtt visz el.
A városhatártábla még egy kicsit odébb vándorolt, és már látom, miért apránként mozgatja
Miller. Ha az ember nem célzottan azt nézi, máshova került-e, akkor nehéz lenne észrevenni a
heti pár méteres változást. De én észreveszem. És minden alkalommal mosolygok, ha másik
helyen látom.
Azért járok erre, mert azt remélem, ott áll a srác majd egyszer megint az út szélén, és lesz
ürügyem megállni. De sosem áll ott.
Továbbmegyek a boltba, pelenkáért, bár fogalmam sincs, milyen fajtájút és méretűt vegyek.
Mire odaérek, anya még nem válaszolt az üzeneteimre. Biztos dolga van Elijah-val.
Jonah nevére koppintok. A névjegyet bámulom, arra gondolok, anya vajon miért nem vele
hozat pelenkát. És kíváncsi is vagyok, miért van anyával ilyen régóta Elijah.
Láttam, hogy nem mond igazat, mikor közölte, hogy Jonah- nak csak pihenésre van
szüksége. Láttam a szemében. Aggódott.
Remélte, hogy Jonah-nak tényleg csak ennyi kell.
És ha Lexie-nek van igaza? És ha Jonah úgy dönt, nem jön vissza Elijah-ért?
Ebben az esetben még egy tételt hozzá lehet írni az általam okozott tragédiák listájához.
Jonah kiakadt, mert elvesztette a gyereke anyját, és fogalma sincs, hogy nevelje fel egyedül
Elijah- t, és ez az egész nem így lenne, ha én nem lennék.
Rendbe kell hoznom, bármi történik is itt, de nem bírom, amíg nem tudom pontosan, mi az.
Úgy döntök, nem hívom fel Jonah-t. Zsebre teszem a telefonomat, és kimegyek a boltból,
nem veszek pelenkát, inkább egyenesen Jonah házához hajtok, mert Jenny néni nincs itt, nem tud
válaszolni nekem, és anya egész biztosan nem őszinte velem. Nincs jobb módja, hogy az ember
választ kapjon, mint ha egyenesen a forráshoz fordul.
Hallom a tévét, ahogy Jonah ajtaja elé érek. Kicsit megkönnyebbülve fújom ki a levegőt,
hiszen ha megy a tévé, akkor csak nem lépett le a városból. Még nem. Megnyomom a csengőt,
hallom bent a matatást. Aztán lépteket.
A lépések eltávolodnak, mintha elmenne az ajtótól, próbálna tudomást sem venni a
látogatóról. Nem megyek el innen, amíg nem nyit ajtót. Bemászok az ablakon, ha kell.
- Jonah! - kiáltom.
Semmi. Megpróbálkozok a kilinccsel, de az ajtó zárva, megint kopogok jobb kézzel és
csengetek ballal. Ezt csinálom harminc teljes másodpercig, mikor újra lépteket hallok.
Az ajtó kinyílik. Jonah épp egy pólót húz magára.
- Azért adhatnál egy percet, hogy az ember felöltözhessen - mondja.
Benyomulok az ajtón, el Jonah mellett, invitálás nélkül megyek be a házába.
 Egy héttel Jenny halála előtt voltam itt, azóta nem. Elképesztő, milyen gyorsan le tud
amortizálni egy házat egy férfi.
Még nem jutott el addig, hogy gusztustalan legyen, de már egyértelműen szánalmas. Ruhák
hevernek a földön. Üres pizzásdoboz a konyhapulton. Két nyitott csipszeszacskó a kanapén.
yik a belvárosonMintha zavarba jönne az állapotok miatt, ami nagyon helyes lenne amúgy. Nekiáll összeszedni a
r is már két hete szemetet, és kihordani a konyhába.
- Mit csinálsz? - kérdezem.
Rálép a kuka pedáljára, felpattan a fedél. Azt hiszem, be akarta dobni a szemetet, de
ánként mozgatja túlságosan tele van, elengedi a pedált, és leteszi a konyhapultra egy másik halommal együtt, amit
ne észrevenni a összeszedett.
ygok, ha másik - Pakolok - mondja. Leveszi a kuka fedelét, és nekiáll összekötni a zacskó száját.
- Tudod, hogy értem. Miért van anyámnál Elijah vasárnap óta?
t szélén, és lesz Jonah kiemeli a zacskót a szemetesből, és leteszi a garázsba vezető ajtó mellé a konyhában.
Egy pillanatra megáll és rám néz, mintha tényleg őszintén akarna válaszolni. De aztán megrázza
méretűt vegyek.a fejét.
- Nem értenéd.
miért nem vele Már rosszul vagyok ettől. Mintha a felnőttek feltételeznék, hogy egy tizenhat éves nem érti
meg a szavakat. Pont eleget értek ahhoz, hogy tudjam, nincs semmi, ami elválaszthatná a szülőt
pihenésre van és a gyerekét. Még a gyász sem.
- Érdekel egyáltalán Elijah?
Jonah úgy néz rám, mint akit megbántott a kérdés.
- Persze.
édiák listájához. - Furán mutatod ki.
elje fel egyedül - Nem vagyok jól.
Felnevetek erre.
- Aha. Anyám sem. Elvesztette a férjét és a húgát.
egyek a boltból, Jonah erre egykedvűen válaszol.
incs itt, nem tud - Én meg a legjobb barátomat és a menyasszonyomat, a fiam anyját.
, hogy az ember - És most a fiad elvesztett téged. Ez így korrekt.
Jonah felsóhajt, a pultnak dől. Úgy fest, mint aki teljesen a padlóra került, látom, hogy
m ki a levegőt,bűntudata lett attól, hogy itt vagyok. Helyes. Megérdemli a bűntudatot. És még nem végeztem.
mom a csengőt, - Szerinted neked jobban fáj, mint anyának?
- Nem - feleli azonnal. Meggyőződéssel.
t sem venni a - Akkor miért pakolsz rá még több felelősséget? Nem az a helyzet, hogy te jobban
gyászolnál, mint ő, és most ott hagytad nála a gyerekedet, mintha a te gyászod fontosabb lenne,
mint az, amit ő átél.
jobb kézzel és Jonah emészti a szavaimat. Látom, hogy épp ez zajlik le benne, mert úgy fest, mint akit lesújt
a bűntudat. Eltolja magát a pulttól, és elfordul tőlem, mintha már maga a jelenlétem is elég lenne,
hogy gyötörje a lelkiismeret.
- Elijah megfordult tegnap éjjel - közlöm.
Jonah megpördül, a szemembe néz.
 gyorsan le tud - Tényleg?
Megrázom a fejem.
ánalmas. Ruhák - Nem. De hamarosan át fog fordulni, és te ezt kihagyod.
cskó a kanapén. Jonah állkapcsa megfeszül. Látom, hogy átbillen, abban a pillanatban.
áll összeszedni a - Mi a fenét művelek? - suttogja. Az ebédlőasztalhoz rohan, felmarkolja a kocsikulcsot. A
garázs felé indul.
- Hova mész?
a szemetet, de Jonah megáll, rám néz.
mal együtt, amit - A fiamért.
Kinyitja a garázsajtót, de mielőtt elmegy, még utána kiabálok.
- Itt maradok, és kitakarítok ötven dolcsiért!
Jonah visszajön a nappalin át, előhúzza a zsebéből a tárcáját. Kivesz két húszast meg egy
lé a konyhában.tízest, és odaadja nekem. Aztán váratlan dolgot tesz. Felém hajol, és homlokon csókol. Mikor
aztán megrázzahátrébb húzódik, határozott arckifejezéssel néz rám.
- Köszönöm, Clara!
Mosolygok, és megrázom a három bankjegyet, de tudom, nem azt köszöni meg, hogy
at éves nem értimaradok takarítani. Hanem hogy egy kis józan észt kalapáltam belé.
zthatná a szülőt

ült, látom, hogy

hogy te jobban
ontosabb lenne,

, mint akit lesújt

em is elég lenne,
 - Tényleg?
Megrázom a fejem.
- Nem. De hamarosan át fog fordulni, és te ezt kihagyod.
Jonah állkapcsa megfeszül. Látom, hogy átbillen, abban a pillanatban.
- Mi a fenét művelek? - suttogja. Az ebédlőasztalhoz rohan, felmarkolja a kocsikulcsot. A
garázs felé indul.
- Hova mész?
Jonah megáll, rám néz.
- A fiamért.
Kinyitja a garázsajtót, de mielőtt elmegy, még utána kiabálok.
- Itt maradok, és kitakarítok ötven dolcsiért!
Jonah visszajön a nappalin át, előhúzza a zsebéből a tárcáját. Kivesz két húszast meg egy
tízest, és odaadja nekem. Aztán váratlan dolgot tesz. Felém hajol, és homlokon csókol. Mikor
hátrébb húzódik, határozott arckifejezéssel néz rám.
- Köszönöm, Clara!
Mosolygok, és megrázom a három bankjegyet, de tudom, nem azt köszöni meg, hogy
maradok takarítani. Hanem hogy egy kis józan észt kalapáltam belé.
 TIZENHARMADIK FEJEZET
Morgan

Épp a mosókonyhában teszem be megint a gépbe Elijah néhány áthozott ruháját, mikor
hallom, hogy nyílik és csukódik a bejárati ajtó. Nyilván megjött Clara a pelenkákkal. Még
mindig sírok. Micsoda meglepetés. Megtörlöm a szemem, majd beindítom a szárítót, és
visszamegyek a nappaliba.
Mikor befordulok a sarkon, megállok.
Jonah áll a nappalimban.
A karjában Elijah-t tartja. A mellére szorítja, újra és újra puszilgatja a fejét.
- Sajnálom - suttogja. - Apa nagyon-nagyon sajnálja.
Nem akarom megzavarni ezt a pillanatot. Szívmelengető, ami fura, mert percekkel ezelőtt
még csurig tele voltam haraggal. De látom Jonah arckifejezésén, hogy rájött, nem hagyhatja el
csak úgy Elijah-t. Nem számít, ki az apja, Jonah nevelte. Elijah csak Jonah-t ismeri és szereti.
Boldog vagyok, hogy Jonah nem váltotta valóra a legrosszabb félelmemet.
Bemegyek a hálóba, időt hagyok nekik, összepakolom Elijah táskáját. Mikor visszaérek a
nappaliba, Jonah még ugyanott áll. Még mindig a babát ringatja, mintha nem tudná, hogy kérjen
bocsánatot tőle. Nem mintha Elijah egyáltalán értené, mi történt.
Jonah felnéz, a tekintetünk összekapcsolódik. Akármennyire meg vagyok könnyebbülve,
hogy az Elijah iránt érzett szeretete legyőzi a vérségi kapcsolat kérdését, azért egy kicsit még
zabos vagyok, hogy majdnem négy napig tartott, mire észhez tért.
- Ha még egyszer elhagyod, beperellek a felügyeletért.
Jonah egy másodperc késlekedés nélkül átvág a szobán, átkarol, az álla alá szorítja a fejem.
- Bocsáss meg, Morgan, nem tudom, mi képzeltem. - A hangja kétségbeesett, mintha talán
nem bocsátanék meg neki. - Annyira sajnálom.
Az az igazság, hogy... nem is hibáztatom.
Ha Chris és Jenny nem lenne már halott, megölném őket, amiért ezt tették Jonah-val. Csak
erre bírtam gondolni az elmúlt pár napban. Jennynek tudnia kellett, van rá esély, hogy Chris a
gyereke apja. És ha Jenny tudta, akkor Chris is tudta. Feltettem magamnak a kérdést, miért
hagyták akár csak egy másodpercre is, hogy Jonah azt gondolja, egy gyerek apja, miközben ez
nem így volt. Az egyetlen ok, amit találok, nem elég erre.
Azt hiszem, azért tartották meg a titkot, mert féltek, ha kiderül az igazság, Clara sosem
bocsátana meg nekik. Azt hiszem, Jenny és Chris bármire képes lett volna, hogy Clara ne tudja
meg. Akár arra is, hogy Jonah-t belerángassák ebbe a hazugságba.
Clara miatt örülök, hogy ilyen jól titkolták.
De Jonah - és Elijah - nevében falfehér vagyok a dühtől.
Ezért nem mondok többet Jonah-nak, nem gerjesztem benne a bűntudatot. Időre volt
szüksége, hogy megeméssze a traumatikus híreket. Nem kell bűnösnek éreznie magát.
Visszajött, megbánta, és most csak ez számít.
Jonah még mindig átkarol, mintha nekem több esdeklésre lenne szükségem, mint Elijah-nak.
 De nem. Teljesen megértem. Csak megkönnyebbültem a tudattól, hogy Elijah-nak nem kell apa
nélkül felnőnie. Ez volt a legfőbb aggodalmam.
Elhúzódok Jonah-tól, odaadom neki Elijah pelenkázó-táskáját.
- Van egy adag rugdalózó a szárítóban. Gyere értük valamikor a hét vége felé!
ruháját, mikor - Köszönöm - mondja. Megcsókolja Elijah homlokát, és egy pillanatig rám bámul, mielőtt
lenkákkal. Mégelindul. Utánuk megyek, át a nappalin. Mikor Jonah az ajtóhoz ér, megfordul, és megint
m a szárítót, és kimondja, még több meggyőződéssel. - Köszönöm.
Megrázom a fejem.
- Semmi gond, Jonah. Tényleg.
Mikor az ajtó becsukódik, megkönnyebbülten roskadok le a kanapéra. Nem hiszem, hogy
valaha lettem volna ilyen fáradt. Az élettől. A haláltól. Mindentől.
Egy órával később ugyanebben a testhelyzetben ébredek, mikor Clara végre hazaér.
ercekkel ezelőtt Pelenka nélkül.
em hagyhatja el Kidörzsölöm az álmot a szememből, eltűnődök, vajon hol járhatott, ha nem is vett pelenkát,
smeri és szereti. ahogy kértem. Mintha nem lenne elég, hogy szinte egész héten itt volt egy kisbaba, még
csatlakozik hozzá egy kamasz is, aki úgy döntött, aznap kezdi el a lázadást, mikor az apja
kor visszaérek a temetése a fő műsorszám.
dná, hogy kérjen Kimegyek Clara után a konyhába. Épp kinyitja a hűtőt, ott állok mögötte, szaglászom, hogy
füvezett-e. A szag alapján nem, de manapság már azokat a gumicukrokat is eszik. Azt könnyebb
könnyebbülve, elrejteni.
egy kicsit még Clara hátrafordul, felhúzott szemöldökkel néz rám.
- Te szagolgattál?
- Hol voltál? Elvben pelenkáért mentél el.
- Elijah még itt van?
ett, mintha talán - Jonah érte jött, és elvitte.
Clara kikerül.
- Akkor nem kell pelenka. - Előveszi a vásárlásra nekiadott pénzt a zsebéből, és leteszi az
Jonah-val. Csakasztalra. Az ajtó felé indul, de megállapítom, hogy jócskán túl engedékeny voltam vele. Tizenhat
y, hogy Chris aéves. Jogom van tudni, hol járt.
a kérdést, miért Elállom az útját.
ja, miközben ez - Azzal a sráccal voltál?
- Milyen sráccal?
ág, Clara sosem - Aki befüveztetett apád temetése alatt.
y Clara ne tudja - Azt hittem, ezen túl vagyunk. És nem, nem voltam vele.
Megint megpróbál megkerülni, de ott maradok előtte, elállom az utat az ajtóhoz.
- Nem találkozhatsz vele többet.
- Huh. Nem találkozom. És ha igen, nem rossz srác. Most már mehetek a szobámba?
atot. Időre volt - Miután megmondtad, hol voltál.
A levegőbe emeli a karját védekezésül.
- Jonah-nál takarítottam! Miért feltételezed mindig automatikusan a legrosszabbat?
mint Elijah-nak. Úgy érzem, hazudik. Miért takarítana Jonah-nál?
ak nem kell apa - Nézd meg az applikáción, ha nem hiszel nekem. Hívd fel Jonah-t! - Elnyomul mellettem,
kinyitja az ajtót.
Igen, megnézhettem volna az applikációt. De azzal együtt sem jövök rá, mit csinál. Az app
megmutatta, hogy ott volt a mozinál Chris temetése alatt, de azt a legkevésbé sem, hogy
bámul, mielőtt drogozott. Úgy érzem, semmi haszna már.
rdul, és megint Valószínűleg le kellene mondanom, mert nem ingyenes, de Chris fizetett rá elő, és az ő
telefonja összetörhetett a karambol alatt. Nem volt ott a dobozban, amiben a Jenny autójából
összeszedett holmit visszakaptuk.
Nem is tudnám a jelszót akkor sem, ha meglenne a telefon. Ez kellett volna, hogy legyen az
m hiszem, hogy első jel, hogy Chris sok mindent rejteget előlem. De mi haszna a nyomoknak, ha azt sem tudod,
hogy detektívesdit kellene játszanod? Nem gyanítottam, hogy bármi gond lenne.
Megint itt tartok, szép.
Szinte azt kívánom, bár itt lenne még Elijah. Ő elterelte a gondolataimat. Mikor ő kötötte le
is vett pelenkát,minden percemet, legalább nem kellett Jennyn és Chrisen töprengenem. Milyen szerencsés Jonah
y kisbaba, mégebből a szempontból! Elijah miatt valószínűleg túl elfoglalt és fáradt, nem sok ideje marad, hogy
mikor az apja máson törje a fejét.
Iszom egy kis bort. Talán habfürdőt is eresztek. Az segíthet.
aglászom, hogy Clara elviharzott itthonról fél perce, de a konyhaajtó még mindig ide-oda leng. Megfogom a
k. Azt könnyebb kezemmel, a kézhátamat bámulom, az ajtóra szorosan simuló tenyeremet. A jegygyűrűre
fókuszálok. Chris a tizedik házassági évfordulónkra adta nekem, ez váltotta le az aranykarikát,
amit tinédzser korunkban vásároltunk.
Jenny segített neki kiválasztani.
Már akkor is tartott a viszony?
És most először, mióta felvettem, úgy érzem, le kell vennem a gyűrűt. Lecsúsztatom az
ujjamról, és az ajtónak dobom. Nem tudom, hova esik, és nem is érdekel.
Kinyitom a konyhaajtót, és bemegyek a garázsba, keresek valamit, amivel az életem legalább
ől, és leteszi azegy problémáját megoldhatnám.
m vele. Tizenhat Igazából egy machetét szeretnék, vagy egy fejszét, de csak egy kalapácsot találok.
Visszaviszem a konyhába, hogy egyszer és mindenkorra lerendezzem ezt a rohadt ajtót.
Meglendítem felé a kalapácsot. Csinos horpadást ütök rá.
Megint lecsapok, azon töprengve, miért nem emelem le inkább az ajtót a zsanérokról. Talán
csak muszáj kiadnom a dühömet.
Megütöm az ajtót ugyanott, újra és újra, amíg a fa repedezni kezd. Végül egy lyuk nyílik,
kilátok a konyhából a nappaliba. Jó érzés. Ez kicsit aggaszt azért.
Tovább csapkodok. Ahányszor lesújtok az ajtóra, az ellendül tőlem. Akkor támadok, mikor
visszafelé leng. A kalapácsommal megtaláljuk a ritmust, míg végül legalább negyvencentis
lyukat verek az ajtóba.
Minden erőmet összeszedem a következő csapásra, de a kalapács elakad a fában, és kicsúszik
a kezemből. Mikor az ajtó megint felém lendül, megállítom a lábammal. Clarát látom a lyukon
át. Ott áll a nappaliban, engem bámul.
Döbbenten.
omul mellettem, A kezem már a csípőmön. Lihegek a megerőltetéstől. Letörlöm a homlokomról az
izzadságot.
t csinál. Az app - Te most már hivatalosan is megőrültél - közli Clara. - Jobban járnék hajléktalan
ésbé sem, hogyszökevényként.
Meglököm az ajtót, nyitva tartom. Ha tényleg azt gondolja, ilyen rossz, hogy itthon van
rá elő, és az ővelem...
Jenny autójából - Akkor menj csak, Clara! - közlöm egykedvűen.
Megrázza a fejét, mintha én okoznék neki csalódást, és visszamegy a szobájába.
hogy legyen az - Nem az a kijárat! - süvöltöm utána.
a azt sem tudod, Becsapja az ajtaját, és alig három másodperc múlva már bánom, hogy kiabáltam vele. Ha
bármiben is hasonlít rám, mikor ennyi idős voltam - márpedig hasonlít -, akkor most alighanem
csomagol, és készül kimászni az ablakon.
ikor ő kötötte le Nem mondtam komolyan. Csak ideges vagyok. Le kell állnom, nem szabad rajta kitöltenem a
zerencsés Jonahharagom, de ahogy viselkedik velem, attól célponttá válik.
eje marad, hogy A szobájához megyek, kinyitom az ajtót. Az ágyán fekszik, a plafont bámulja. Sír.
A szívem összeszorul a bűntudattól. Rémesen érzem magam, hogy ráripakodtam. Leülök az
ágyára, és bocsánatkérőn végigsimítom a fejét.
ng. Megfogom a - Bocsánat. Igazából nem akarom, hogy elmenj.
A jegygyűrűre Clara drámai mozdulattal elfordul, a másik irányba. A melléhez húzza a párnáját.
az aranykarikát, - Menj, aludjál már, anya!

Lecsúsztatom az

életem legalább

apácsot találok.

anérokról. Talán

egy lyuk nyílik,

támadok, mikor
b negyvencentis

ban, és kicsúszik
látom a lyukon
 A kezem már a csípőmön. Lihegek a megerőltetéstől. Letörlöm a homlokomról az
izzadságot.
- Te most már hivatalosan is megőrültél - közli Clara. - Jobban járnék hajléktalan
szökevényként.
Meglököm az ajtót, nyitva tartom. Ha tényleg azt gondolja, ilyen rossz, hogy itthon van
velem...
- Akkor menj csak, Clara! - közlöm egykedvűen.
Megrázza a fejét, mintha én okoznék neki csalódást, és visszamegy a szobájába.
- Nem az a kijárat! - süvöltöm utána.
Becsapja az ajtaját, és alig három másodperc múlva már bánom, hogy kiabáltam vele. Ha
bármiben is hasonlít rám, mikor ennyi idős voltam - márpedig hasonlít -, akkor most alighanem
csomagol, és készül kimászni az ablakon.
Nem mondtam komolyan. Csak ideges vagyok. Le kell állnom, nem szabad rajta kitöltenem a
haragom, de ahogy viselkedik velem, attól célponttá válik.
A szobájához megyek, kinyitom az ajtót. Az ágyán fekszik, a plafont bámulja. Sír.
A szívem összeszorul a bűntudattól. Rémesen érzem magam, hogy ráripakodtam. Leülök az
ágyára, és bocsánatkérőn végigsimítom a fejét.
- Bocsánat. Igazából nem akarom, hogy elmenj.
Clara drámai mozdulattal elfordul, a másik irányba. A melléhez húzza a párnáját.
- Menj, aludjál már, anya!
 TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Clara

Két héttel ezelőtt ittam meg az első teljes bögre kávémat, másnap, hogy anyám csak úgy
lyukat ütött a konyhaajtóba. Azóta felfedeztem az egyetlen dolgot, ami talán kiment a hónapja
tartó depresszióból.
A Starbucks.
Nem mintha nem jártam volna eddig a Starbucksban. Csak mindig az a lány voltam, aki teát
rendel a kávézókban. De most, hogy tudom, mit jelent az alvásmegvonás, kipróbáltam szinte az
összes italt a kínálatból, és már pontosan tudom, melyik a kedvencem. A klasszikus Venti
Caramel Macchiato, rendes tejjel és cukorral.
Egy üres sarokasztalhoz viszem a kávémat, ahol szinte mindennap ültem az elmúlt két
hétben. Mikor nem Lexie-éknél vagyok iskola után, akkor itt. Olyan feszült otthon a légkör, hogy
nem is akarok ott lenni. Tanítási napokon tízre kell otthon lennem, ha nincs leckém. Hétvégén
éjfélre. Szükségtelen mondani, hogy nem értem haza tíz előtt az utolsó veszekedés óta anyával.
Ha épp nem azt követeli, hogy mondjam meg, hol voltam, kivel voltam, vagy nem szagolgat
kábítószer után nyomozva, akkor a házban ténfereg, és lyukakat üt az ajtókba.
És ott van még mindaz, amiről nem beszéltünk. Hogy Jenny néni velem SMS-ezett, mikor
meghalt. És tudom, hova ment akkor anya Jonah-val: a Langfordba. Láttam az applikáción.
Megkérdeztem tőle aznap este, hol voltak, de nem mondta meg. Úgy érzem, ha megint
felhoznám, hazudna.
Nem működik a kapcsolatunk. Nem ugyanott tartunk. Nem tudjuk, hogy beszéljünk
egymással most, hogy nincs apa és Jenny.
Vagy talán miattam. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy nem bírok mostanában ott lenni,
abban a házban. Utálom az érzést, ami elfog, ha belépek. Fura apa nélkül, és félek, hogy sosem
lesz már olyan, mint régen. Régen az otthonomnak éreztem. Most meg valami intézetnek, ahol
mi ketten vagyunk anyával az egyedüli páciensek.
Szomorú, hogy jobban érzem magam a Starbucksban, mint a saját otthonomban. Lexie a
Taco Bellben dolgozik heti öt napot, ma este is, úgyhogy elhelyezkedem a kis sarokban
Koffeinországban, és kinyitom a könyvem.
Alig pár oldalt olvastam csak, mikor megrezzen az asztalon a telefonom.
Megfordítom, és megnézem az Instagram-értesítést.
Miller Adams követ téged.

Az értesítést nézem, hagyom, hogy eljusson az agyamig. Shelby megint szakított vele? Így
áll bosszút rajta Miller?
Érzem, hogy egy mosoly lopódzik az ajkamra, de visszaharapom, mert már kezdek
beleszédülni ebbe.
Szállj be az autómba. Szállj ki az autómból. Kövessük egymást
Instán. Nem, ne kövessük. Vagy igen, mégis.
 Nem engedem meg magamnak, hogy örüljek, amíg nem tudom, mit akar épp. Megnyitom az
Instagram-üzeneteket, töröltem a számát ugye, úgyhogy itt írok neki.
Én: Megint összetörték a szíved?
Miller: Azt hiszem, most én törtem.
anyám csak úgy
iment a hónapja Erre már nem tudom visszatartani a mosolyt. Túl nagy, nem bírok vele.
Miller: Mit csinálsz most?
Én: Semmit.
voltam, aki teát Miller: Átmehetek?
báltam szinte az
A legutolsó hely, ahova akarnám, hogy jöjjön, az a házunk.
klasszikus Venti
Én: Találkozzunk a Starbucksban!
m az elmúlt két Miller: Megyek.

n a légkör, hogy
Leteszem a telefont, megint felveszem a könyvet, bár tudom, hogy nem bírok majd az
ckém. Hétvégén
olvasásra figyelni, amíg rá várok. Nem számít, mert alig öt másodperc múlva Miller odahúz egy
széket az asztalomhoz, és fordítva ül le rá. A mellemhez húzom a könyvet, ránézek.
y nem szagolgat
- Itt voltál már?
Elmosolyodik.
MS-ezett, mikor
- Kávéért álltam sorba, mikor írtam neked.
az applikáción.
Ami azt jelenti, hogy alighanem látta, ahogy vigyorgok, mint egy idióta.
em, ha megint
- Ez kicsit a személyes terem megsértése.
- Nem tehetek róla, hogy ennyire nem látod, mi zajlik körülötted.
ogy beszéljünk
Igaza van. Mikor itt vagyok, fogalmam sincs, mi történik. Néha két órát ülök itt, olvasok, és
mikor összecsukom a könyvet, körbetekintve meglepve állapítom meg, hogy nem otthon vagyok.
nában ott lenni,
A táskámba csúsztatom a könyvet, és beleiszom a kávéba, majd hátradőlök. Millert
lek, hogy sosem
méregetem. Nem tűnik olyan összetörtnek most. Igazából elégedettnek látszik, de fogalmam
intézetnek, ahol
sincs, meddig tarthat ez, mikor jön majd rá, hogy hiányzik neki Shelby, és akkor megint kikövet
engem az Instán.
omban. Lexie a
- Nem is tudom, mit gondolok erről, hogy én vagyok a B-terved, ha épp zátonyra futsz a
a kis sarokban
barátnőddel.
Gyengéden mosolyog erre.
- Nem vagy B-terv. Szeretek beszélgetni veled. Nincs már barátnőm, és nem érzek
bűntudatot, ha dumálok veled.
- Ezt hívják B-tervnek. Ha nem működik az első... jöhet a második.
Egy barista Miller nevét kiáltja, de ő még öt hosszú másodpercig a szemembe néz, mielőtt
akított vele? Ígyeltolja a székét az asztaltól, és elmegy a kávéjáért. Mikor visszajön, nem folytatjuk a témát.
Teljesen másról kezd beszélni.
ert már kezdek - Megyünk egy kört autóval? - Iszik egy kortyot. Fogalmam sincs, hogy lehet ennyire vonzó,
hogy egy jóképű srác kávét iszik, de az, úgyhogy felmarkolom a táskámat, és felállok.
- Rendben, menjünk.
 . Megnyitom az ***

Leszámítva pár randit egy Aaron nevű fiúval tavaly, akivel a szüleim engedélye nélkül
találkoztam, még sosem jártam senkivel. Nem mintha ez, amit épp csinálunk, az lenne, de muszáj
ahhoz a kicsi tapasztalathoz hasonlítanom, amim már van. A szüleim rémségesen féltenek,
úgyhogy sosem kérdeztem meg tőlük, elmehetek-e egy fiúval. Az volt mindig is a szabály, hogy
tizenhat éves koromtól randizhatok, de már vagy egy éve betöltöttem a tizenhatot, és nem
csináltam. Az mindig is rémes ötletnek tűnt, hogy hazavigyek a szüleimhez egy srácot, úgyhogy
ha lógni akartam valakivel, általában a hátuk mögött tettem, Lexie segítségével.
De annyit tudok, hogy a csend nem barátunk a randevúkon. Az ember megpróbálja kitölteni a
csendet mindenféle szokásos kérdéssel, amikre igazából senki sem akar válaszolni, és ha sikerül
túljutni a rémes válaszokon, akkor talán lehet belőle csókolózás az este végére.
De bármi is ez Millerrel, biztosan nem randi. A legkevésbé sem. Egyetlen szót sem szóltunk
egymáshoz, mióta beszálltunk az autójába, bár azóta eltelt már fél óra. Nem kell kérdéseket
bírok majd az feltennem neki, amikre nem akarom hallani a választ, és nem préselek ki belőle minden
iller odahúz egyinformációt a szakításról Shelbyvel. Csak két ember együtt van, zenét hallgat, élvezi a csendet.
Imádom. Még a kis saroknál is jobb a Starbucksban.
- Nagypapa autója volt régen - szólal meg Miller, megtörve a meghitt csendet. De nem
bánom. Igazából épp erre gondoltam, hogy miért egy ilyen öreg furgonnal jár, vajon van-e ennek
története. - Újonnan vette huszonöt éves korában. Egész életében ezzel járt.
- Mennyi mérföld van benne?
- Kétszázezer felett járt, mikor tönkrement, és mindent ki kellett cserélni. Most... - Felemeli a
kezét, a kormány mögé pillant a műszerfalra. - Tizenkilencezer-kétszáztizenkettő.
k itt, olvasok, és - Jár még vele?
m otthon vagyok. Miller a fejét rázza.
adőlök. Millert - Nem. Már nincs elég jól ehhez.
k, de fogalmam - Nekem úgy tűnik, elég jó állapotban van.
megint kikövet Miller az állát vakargatja.
- Rákos. Az orvosok legfeljebb hat hónapot jósolnak neki. - Ezt hatalmas gyomrosnak érzem,
zátonyra futsz apedig csak egyszer találkoztam az öreggel. - Szeret úgy tenni, mintha ez nem is történne meg, és
jól lenne. De látom, hogy fél.
Eltűnődöm Miller családján. Hogy vajon milyen lehet az anyukája, és miért tűnt úgy, hogy
és nem érzek apám utálja az ő apját.
- Közel álltok egymáshoz, ugye?
Miller csak bólint. Látom abból, hogy nem mondja ki a választ, hogy nehéz lesz neki, ha
mbe néz, mielőttmegtörténik a legrosszabb. Elszomorodom miatta.
ytatjuk a témát. - Le kell írnod mindent.
Rám néz oldalról.
t ennyire vonzó, - Hogy érted?
- Írj le mindent! Mindent, amire emlékezni akarsz. Meglepődsz majd, milyen gyorsan
kezdesz majd elfelejteni mindent.
 Miller elismerően mosolyog rám.
- Leírom - válaszolja. - Megígérem. De fotózom is egyfolytában, pontosan ezért.
ngedélye nélkül Visszamosolygok rá, és kibámulok az ablakon. Ennyit beszélünk összesen, amíg vissza nem
enne, de muszájértünk a Starbucksba, negyedórával később beállunk a parkolóba.
égesen féltenek, Kinyújtóztatom a hátam meg a karom, kicsatolom az övet.
a szabály, hogy - Köszönöm. Ez jól jött.
enhatot, és nem - Nekem is - feleli Miller. A vezetőoldali ajtónak dől, a tenyerébe támasztja a fejét, úgy nézi,
srácot, úgyhogyahogy fogom a táskám, és kinyitom az ajtót.
- Tetszenek a zenéid.
óbálja kitölteni a - Tudom - válaszol, és lágy mosoly játszik az ajkán.
ni, és ha sikerül - Akkor holnap az iskolában?
- Holnap.
ót sem szóltunk Úgy néz rám, hogy attól arra gondolok, nem akarja, hogy elmenjek, de nem mond semmit,
kell kérdéseketami erre utalna, úgyhogy kiszállok a kocsijából. Becsukom az ajtót, és az autóm felé fordulok, de
belőle minden hallom, ahogy Miller is kikászálódik, miközben a kulcsomat kotrom elő.
Már ott áll mellettem, az autómnak dől. Átható pillantással néz rám. Érzem mindenhol.
- Újra találkoznunk kellene. Ráérsz holnap este?
sendet. De nem Abbahagyom a kulcsom keresgélését, Miller szemébe nézek. A holnap este jól hangzik, de a
jon van-e ennekma este még jobban. Még mindig van egy órám, mielőtt haza kell mennem.
- Miért nem lógunk együtt most?
- Hova akarsz menni?
st... - Felemeli a A Starbucks ajtajára nézek, máris újabb adag koffeinre vágyom.
- Még egy kávé elég jól hangzana.

***

A kisebb asztaloknál már ülnek, úgyhogy választhatunk a hatszemélyesek és a páros ülések

között.
mrosnak érzem, Miller a páros ülések felé indul, és én nem bánom. Mindketten kényelmesen elhelyezkedünk
örténne meg, és a kétszemélyes kanapén, a fejünk a háttámlának nyomódik, egymás felé fordulunk. Felhúzom a
lábam, Miller az egyiket támasztja fel.
tűnt úgy, hogy A térdünk összeér.
A Starbucks mostanra már nagyjából kiürült, a bögrém is szinte, de tovább beszélünk és
nevetünk, egyetlen másodperc szünet nélkül. Olyan mások vagyunk, mint amikor a kocsiban
éz lesz neki, ha ültünk az előbb, de pont ugyanolyan kellemes.
Teljesen természetes Millerrel lenni. A csend, a beszélgetés, a nevetés. Az egész teljesen
laza, és nem is tudtam eddig, hogy ez hiányzik nekem. De hiányzott.
A baleset pillanata óta az életemben mintha mindennek éles sarka lett volna, és én óvatosan,
lábujjhegyen kerülgetném a sötétben egy hónapja, próbálva nem megsérülni.
milyen gyorsan Nem beszéltünk Miller szakításáról, bár kíváncsi lettem volna, mi történt. Reméltem, el
tudjuk kerülni, hogy szóba hozzuk a balesetet és a következményeit azóta, de Miller épp
megkérdezi, hogy van anyukám.
 - Jól, azt hiszem - döntöm le az utolsó korty kávét. - Tegnap, mikor hazaállítottam, épp
minden ok nélkül egy kalapáccsal verte szét a konyhaajtót. Már két hete ott egy hatalmas lyuk
míg vissza nem csak úgy az ajtó közepén.
Miller mosolyog, de megértő a mosolya.
- És te? - kérdezi. - Te szétvertél már valamit?
Vállat vonok.
a fejét, úgy nézi, - Nem, jól vagyok. Azaz... még csak egy hónap telt el. Még mindig sírok minden éjjel. De
már nem érzem úgy, hogy nem bírok felkelni az ágyból. - Megrázom az üres bögrét. - Az
segített, hogy megkedveltem a kávét.
- Kérsz még egyet?
Megrázom a fejem, leteszem a bögrét az asztalra, és még kényelmesebben elhelyezkedek a
kanapén. Miller is így tesz, még közelebb kerülünk.
m mond semmit, - Megtennél egy szívességet? - szólalok meg.
felé fordulok, de - Attól függ.
- Ha majd egyszer híres filmrendező leszel, akkor ügyelj rá, hogy tényleg legyen kávé a
forgatás alatt a színészek csészéjében!
Miller ezen elneveti magát. Hangosan.
ól hangzik, de a - Ez a mániám - mondja. - Folyton üresek mindenhol. És mikor leteszik, akkor hallani is,
hogy üres, ahogy megcsörren a csésze az asztalon.
- Egyszer láttam egy filmet, amiben a színész épp mérges volt, egy csésze kávét szorongatott,
azzal hadonászott, de egyetlen csepp sem csöppent ki. Teljesen kizökkentett, az egész filmet
elrontotta.
Miller mosolyog, megszorítja a térdemet.
- Megígérem. Minden egyes csésze kávé valódi lesz a forgatásomon. - A keze ott marad a
térdemen. Túl egyértelmű, nem tehetek úgy, mint aki nem veszi észre, de megpróbálom. Azért
továbbra is lefelé nézek. Tetszik, hogy ott a keze. Tetszik, ahogy a hüvelykujja fel-le mozog.
s a páros ülések
Tetszik, hogy így érzem magam vele. Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, neki is
tetszik, ahogy ő érzi magát velem. Egyikünk sem hagyja abba a vigyorgást. Tudom, hogy
elhelyezkedünk
legalább háromszor elpirultam a beszélgetésünk alatt.
nk. Felhúzom a
Mind a ketten tudjuk, hogy érdeklődünk egymás iránt, nem is próbáljuk megjátszani a
közönyöst. Csak az a gondom, hogy nem tudom, hol jár a feje. Mire gondol... gondol-e
egyáltalán Shelbyre.
bb beszélünk és
- És már döntöttél a főiskoláról? - kérdezi Miller. - Még mindig színészetet akarsz tanulni?
ikor a kocsiban
Nagyot sóhajtok a kérdésre.
- Tényleg nagyon szeretnék, de anyukám annyira ellenzi. Apukám is ellenezte.
z egész teljesen
- Miért?
- Kevés az esélye, hogy befutok, és azt akarják, hogy valami olyasmit csináljak, amiből
és én óvatosan,
megélek.
- De láttalak a színpadon. Erre születtél.
t. Reméltem, el
Kicsit kihúzom magam.
de Miller épp
- Tényleg? Miben láttál? - Minden évben benne vagyok az iskolai előadásokban, de sosem
 aállítottam, éppvettem még észre Millert a közönség soraiban.
y hatalmas lyuk - Nem emlékszem, mi volt az. Csak rád emlékszem a színpadon.
Érzem, hogy megint elpirulok. A kanapénak dőlök, szégyenlősen mosolygok.
- És te? Már jelentkeztél az egyetemre? Vagy bárhova máshova?
Megrázza a fejét.
- Nem. Nem engedhetjük meg magunknak, és őszintén szólva itt kell maradnom a közelben.
minden éjjel. De Nagypapa miatt.
es bögrét. - Az Szeretném még erről kérdezni, de szomorúnak látszik, ahogy erről beszél. Nem tudom, azért-
e, mert a nagypapájával nem törődne senki, ha ő elköltözne, vagy mert amúgy sem hagyná el az
öreget sosem. Valószínűleg mindkettő igaz lehet.
elhelyezkedek a Nem tetszik, hogy a beszélgetésünk efelé terelte a gondolatait, úgyhogy irányt váltok.
- Be kell vallanom valamit.
Várakozón néz rám.
- Kitöltöttem a filmes projektre a jelentkezést.
g legyen kávé a Erre Miller elmosolyodik.
- Helyes. Már aggódtam, hogy nem csinálod meg.
- Az is lehet, hogy neked is kitöltöttem egy papírt.
akkor hallani is, Rám bámul, összehúzza a szemét.
- Ha esetleg szakítanék Shelbyvel?
vét szorongatott, Bólintok.
az egész filmet Nevet kicsit.
- Köszi - mondja végül, majd elhallgat egy pillanatra. - Akkor partnerek lettünk ezek szerint?
- kérdezi.
eze ott marad a Vállat vonok.
próbálom. Azért - Ha akarod. De ha... Ha végül megint összejöttök Shelbyvel, akkor megértem, hogy nem
tudsz.
hiszem, neki is Miller előrehajol, lehorgasztja kicsit a fejét, ahogy rám bámul.
. Tudom, hogy - Nem jövök össze megint vele. Ezt verd ki a fejedből!
Milyen rövid mondat, mégis nagy horderejű kijelentés. Olyan, amitől forróság önti el a
k megjátszani abelsőmet.
ndol... gondol-e Olyan komoly a tekintete, hogy ideges leszek, mikor megint beszélni kezd.
- Amikor azt mondtad magadra, hogy te vagy a B-terv, röhögnöm kellett. Mert ha bárki is B-
terv volt, akkor Shelby volt az. - Tartózkodó mosoly terül szét az arcán. - Már vagy három éve
odavagyok érted.
A szavaitól egy pillanatra elhallgatok, majd zavartan megrázom a fejem.
- Három éve? Miért nem csináltál akkor semmit?
sináljak, amiből - Nem volt jó az időzítés - feleli gyorsan. - Egyszer majdnem léptem, de akkor járni kezdtél
azzal a sráccal...
- Aaron.
- Igen. Aaron. Aztán én jártam Shelbyvel. És ti két hónappal később szakítottatok Aaronnel.
kban, de sosem - És te onnantól fogva mindent megtettél, hogy elkerülj.
 Miller bocsánatkérőn néz fel erre.
- Észrevetted?
Bólintok.
- Egy srácnak húsz dolcsit fizettél, hogy cseréljen szekrényt veled az első tanítási napon idén.
Ezt magamra vettem - nevetek, de teljesen őszinte vagyok.
nom a közelben. - Próbáltam távolságot tartani. Shelbyvel jó barátok voltunk, mielőtt járni kezdtünk, tudta,
hogy odavoltam érted.
m tudom, azért- Ez sok mindent megmagyaráz.
em hagyná el az - Ezért mondtad, hogy csak rám féltékeny, más lányokra nem?
- Aha. - Miller lazán a kanapénak dől, nekitámasztja a fejét. Nézi, ahogy emésztem a szavait.
Olyan sérülékeny a tekintete, mintha rengeteg bátorságra lett volna szükség, hogy bevallja, amit
tett, és aggódna, mit válaszolok.
Nem is tudom, hogy reagáljak. Leginkább témát szeretnék váltani, mert zavarban vagyok.
Nincs mit mondanom, semmi olyasmi, ami nagy hatást tehetne rá, vagy úgy érezné magát tőle,
mint én az ő szavaitól. Valamiért teljesen nem odaillő kérdést teszek fel.
- Van neve a kocsidnak?
Miller hunyorít, mint aki nem érti, most meg mi a fenéről beszélek. Aztán nevet, csodálatos,
mély nevetéssel.
- Igen, Norának hívják.
- Miért hívják így?
Habozik. Imádom az ajkán lebegő mosolyt.
nk ezek szerint? - Egy Beatles-dal miatt.
Eszembe jut a Beatles-poszter a szobájában.
- Akkor te Beatles-rajongó vagy?
rtem, hogy nem Bólint.
- Sok kedvenc együttesem van. Imádom a zenét, az a lélek tápláléka.
- És mi a kedvenc dalszöveged?
Nem habozik a válasszal.
rróság önti el a - Az nem Beatles.
- Hanem?
- Úgy hívják az együttest, hogy Sounds of Cedar, a Cédrus hangjai.
rt ha bárki is B- - Nem is hallottam róluk, de tetszik a nevük.
vagy három éve - Ha elmondom a kedvenc dalszövegem tőlük, meg akarod majd hallgatni minden dalukat.
Reménykedve mosolygok.
- Helyes. Akkor hadd halljak pár sort!
Kicsit közelebb hajol, mosolyogva idézi a szöveget.
kor járni kezdtél - „Hittem benned az első pillanattól, hogy meg-ismertelek. Most magamban hiszek, hogy
végül elhagytalak.”
Hagyom, hogy csendesen forrjon bennem a szöveg, ahogy egymásra nézünk, Arra gondolok,
vajon azért ez a kedvence, mert nemrég szakított Shelbyvel, vagy előtte is ez volt. Nem fogom
megkérdezni tőle akkor sem. Inkább felsóhajtok.
 - Wow - suttogom. - Ez a szöveg egyszerre tragikus és inspiráló.
Gyengéden mosolyog.
- Tudom.
tási napon idén. Nem tudom elrejteni, milyen érzéseket kelt bennem ebben a pillanatban. Értékelem, hogy a
vele töltött idő szünet a gyászban. Értékelem, hogy nem játssza meg magát. Értékelem, hogy
kezdtünk, tudta, szakított a barátnőjével, mielőtt közeledett felém. És bár nem ismerem igazán jól, ahhoz eleget
tudok róla, hogy elmondjam, rengeteg érték lapul benne.
Ehhez az oldalához nagyon vonzódom - ahhoz a Millerhez, aki megjelent az apám temetésén,
csak mert meg akarta nézni, hogy vagyok. Még jobban vonzódom ehhez, mint a külsejéhez, a
észtem a szavait.humorához vagy a rémes énekhangjához.
gy bevallja, amit Olyan sokféle érzés kering bennem, hogy attól tartok, forogni fog velem a szoba, ha nem
találom meg a középpontot magamban. Előrehajolok, és az ajkára szorítom az ajkam, csak hogy
avarban vagyok.megleljem az egyensúlyt.
ezné magát tőle, Gyors csók. Azt hiszem, mindkettőnknek váratlan. Mikor elhúzódok, idegesen harapdálva az
ajkam, azon tépelődöm, jól tettem-e. A kanapé támlájának támasztom a fejem, és várom Miller
reakcióját. Ő nem veszi le rólam a szemét.
evet, csodálatos, - Nem hittem volna, hogy ilyen lesz az első csók - mondja halkan.
- Milyen?
- Édes.
- Mit hittél, milyen lesz?
A tekintete a még ott lézengő pár vendégre vándorol.
- Itt nem mutathatom meg neked.
Mikor a tekintetünk újra találkozik, magabiztossággal tölt el a lusta mosolyában megvillanó
elégedettség.
- Akkor menjünk ki a kocsidba!
A várakozás a második csókunkra idegesebbé tesz, mint az elsőre. Kéz a kézben lépünk ki a
Starbucksból. Az autójához megy, kinyitja nekem az utasoldali ajtót. Beszállok, ő becsukja,
megkerüli a kocsit, és beszáll.
Nem tudom, miért vagyok zavarban. Valószínűleg, mert most tényleg megtörténik. Én és
Miller. Miller és én. Milyen nevet adnánk a hajónknak? Ciller? Millerra?
Huh. Mindkettő rémesen hangzik.
- Miért nézel így? - csukja be az ajtót Miller.
- Hogy?
- Így - mutat az arcomra.
Nevetek, megrázom a fejem.
- Semmi. Csak kicsit előreszaladtam.
an hiszek, hogy A kezemért nyúl, közelebb húz. Az ülés közepén találkozunk. Ez a legjobb a régi
furgonokban: az ülések hosszúak, nincs középen semmi, ami elválasztaná a benne ülőket. Most
Arra gondolok,még közelebb ülünk, mint a kanapén a kávézóban. Az arcunk közelebb van egymáshoz, a testünk
olt. Nem fogom is. Minden sokkal közelebb. Miller keze kívül a combomon, és én arra gondolok, milyen nyalóka
ízét fogom érezni rajta.
 - Hogy érted, hogy előreszaladtál? Megbántad, hogy megcsókoltál?
Nevetek, mert ezt bánom a legkevésbé.
- Nem, arra gondoltam, milyen rémséges hajónevünk lenne.
tékelem, hogy a Látom az arcán a megkönnyebbülést. De aztán ráncokba szalad a szeme sarka.
Értékelem, hogy - Igen. Tényleg rémesek.
ól, ahhoz eleget - Van második neved?
- Jeremiah. A tiéd?
apám temetésén, - A Tökéletes Nicole.
a külsejéhez, a - Ez elég hosszú második név.
- Okostojás - nevetek.
szoba, ha nem Látom, ahogy kattognak a fejében a fogaskerekek.
kam, csak hogy - Jerecole?
- Nem is olyan rossz. - Eltűnődök a néven, és mellbe ver egyszerre, milyen fura ez. Csak
n harapdálva az egyetlen kis csók volt eddig. Csak egyetlen este egy részét töltöttük eddig együtt úgy, hogy ő
és várom Millernem valaki mással jár, és tessék, hajónevekről beszélgetünk. Szeretnék hinni abban, ahogy miatta
érzem magam, de az az igazság, hogy nincs elég ideje egyedül, hogy tudja, akarja-e egyáltalán,
hogy ebből bármi is legyen.
- Megint úgy nézel - közli.
Felsóhajtok, elkapom a tekintetem. Lenézek, megfogom a kezét.
- Bocsánat... csak... - Egy pillanatra elhallgatok, megint felnézek rá. - Biztos vagy ebben?
Mármint. ma szakítottál Shelbyvel. Vagy tegnap. Nem is tudom, mikor, de mindegy, nem akarok
belekezdeni semmibe, ha egy hét múlva kihátrálsz.
ában megvillanó Az ezután következő csend nem tart addig, hogy kínosnak érezzem. Még mindig fogjuk
egymás kezét, Miller finoman cirógatja a combomat a másik kezével. Felsóhajt, mélyebben, mint
szeretném. Az ilyen sóhaj után általában kemény szavak következnek.
zben lépünk ki a - Emlékszel, mikor azt mondtad nekem a kocsiban, hogy találjam ki, mit akarok?
ok, ő becsukja, Bólintok.
- Aznap szakítottam Shelbyvel. Nem ma vagy tegnap. Hetekkel ezelőtt. És őszintén szólva
gtörténik. Én ésmár jóval ezelőtt eldöntöttem, csak nem akartam bántani őt.
Nem mondunk többet szavakkal. Csak tekintettel. Olyan erővel néz a szemembe, olyan sűrű
őszinteséggel, hogy levegő után kapok. A keze a könyököm felé indul a lábamról, lassan
felcsúsznak az ujjai a karomon, a nyakamon, és megállnak az arcomon.
Kapkodva lélegzem, nézem a szemét, ahogy az arcomat pásztázza a tekintete, és megáll az
ajkamon.
- A Nicomiah egész jól hangzik - suttogom.
A pillanatot nevetés töri meg. És ekkor Miller keze a tarkómra csúszik, az ajkához húz, még
legjobb a régimindig vigyorogva. Először csak egy édes csók, nagyon hasonló, mint amit én adtam neki. De
ne ülőket. Most aztán a nyelve átsiklik, megérinti az enyémet, és már nem csak édes.
áshoz, a testünk Kezd komoly lenni.
milyen nyalóka Szinte kínos éhséggel reagálok, közelebb húzom, azt akarom, hogy Miller és a csókja
tüntesse el a gyász utolsó cseppjeit is, amik még ott úszkálnak bennem. A kezem már a hajában,
 az ő keze lefelé csúszik a hátamon.
Még sosem volt ilyen jó, ilyen tökéletes. Igazából máris feltámad bennem a rettegés, hogy ez
a csók valamikor majd véget ér.
Megmarkolja a derekamat, és még közelebb húz, már az ölébe ülök. Ettől felnyög, a
nyögésére még mélyebben csókolom. Nem bírok betelni vele. Inkább kávéíze van, nem nyalóka,
de nem bánom, mert már imádom a kávét.
Az ujjai a hátam alsó részén repkednek, megdöbbent, hogy egy ilyen finom kis érintés ilyen
jelentőségteljes reakciót válthat ki. Eltépem az ajkam az ajkától, félek az érzéstől. Hogy ilyen
erős. Ez új nekem, és kicsit megrémiszt.
Miller magához húz, a nyakamba temeti az arcát. Átkarolom, az arcomat a feje tetejéhez
szorítom. Érzem a lélegzetét: mély, nehéz hullámok a nyakamon.
Felsóhajt, még szorosabban átkarol.
n fura ez. Csak - Ez már inkább olyan, mint az elképzelt első csók.
ütt úgy, hogy ő - Tényleg? - nevetek. - Ez jobban tetszik, mint az a kis édes, amit adtam neked?
an, ahogy miatta Megrázza a fejét, kicsit elhúzódik, hogy lásson.
rja-e egyáltalán, - Nem. Azt is imádtam.
Mosolygok, az ajkára nyomom az ajkam megint, gyengéden, hogy újabb édes csókot adjak
neki.
A számon érzem a sóhaját, visszacsókol, nyelv nélkül, csak puha ajkakkal és gyengéd
os vagy ebben?lélegzettel. A vállam felett a rádióra pillant, és hátradől.
egy, nem akarok - Már haza kellett volna érned - mondja némileg rettegve, mintha azt kívánná, bár a kocsiban
maradhatnánk egész éjjel.
g mindig fogjuk - Mennyit késtem?
mélyebben, mint - Negyedórát.
- Basszus.
Miller lecsúsztat az öléből, és kiszáll az autóból. Kinyitom az ajtót, hogy kiszálljak, ekkor ő
az ujjaim közé fűzi az ujjait, és odasétálunk az én kocsimhoz. Kinyitja nekem az ajtót, a karja a
őszintén szólvakeretet támasztja. Még egy csók, és beülök a kormány mögé.
El sem hiszem, hogy ilyen erősek az érzéseim. Mielőtt ma idejöttem, Miller nélkül éltem, és
mbe, olyan sűrűteljesen jól megvoltam. Most úgy érzem, minden nélküle töltött perc kínszenvedés lesz.
ábamról, lassan - Jó éjt, Clara!
- Jó éjt!
te, és megáll az Egy pillanatig engem néz, nem csukja még be az ajtót. Aztán felnyög.
- Olyan távolinak tűnik a holnap.
Imádom, hogy pontosan azt mondta ki, amit érzek, tökéletesen megfogalmazva. Becsukja az
kához húz, még ajtót, és hátrál pár lépést. De továbbra is engem bámul, nem száll vissza a kocsijába, amíg
adtam neki. De kikanyarodok a parkolóból, és elindulok hazafelé... késve.
Igen, ez jó buli lesz.

ler és a csókja
m már a hajában,
ettegés, hogy ez

Ettől felnyög, a
n, nem nyalóka,

kis érintés ilyen

stől. Hogy ilyen

a feje tetejéhez

des csókot adjak

kal és gyengéd

, bár a kocsiban

szálljak, ekkor ő
z ajtót, a karja a

nélkül éltem, és

va. Becsukja az
kocsijába, amíg
 TIZENÖTÖDIK FEJEZET
Morgan

A teraszon ülök egy ideje, töprengek. Nem is tudom, min. Az agyam mintha pingpongozna,
gondolatok pattannak Chrisről, aztán arról, hogy munkát kell keresnem, vissza kell mennem a
főiskolára, Claráról, és hogy késve ér haza. Már majdnem fél tizenegyre jár, írok neki. Megint.
Késő van. Gyere haza, kérlek!

Sokat van távol, fogalmam sincs, kivel, mert már alig beszél velem. Mikor itt van, akkor is a
szobájában kuksol. Az applikáció azt mutatja mindig, hogy vagy Lexie-nél van, vagy a
Starbucksban, de ki a fene tölt ennyi időt egy kávézóban?
Halkan kopognak a teraszajtón, felnézek, szinte már el is felejtettem, hogy Jonah itt van már
vagy húsz perce: a konyhaajtót javítja. Felállok, a fülem mögé tűröm a hajam, ahogy kilép a
házból.
- Tudsz adni egy fogót?
- Elég biztos vagyok benne, hogy Chrisnek van, de lakatot tett a szerszámos ládájára. Talán
nekem is van. - Bemegyek a házba a mosókonyhába. Az én szerszámosládámat itt tartom, ha
olyankor kellene megjavítani valamit, amikor Chris nincs itthon. Fekete-rózsaszín. Chris vette
nekem egyik évben karácsonyra.
Vett egyet Jennynek is. Ez a gondolat most belém mar.
Időnként azt hiszem, hogy már jobb, de a legegyszerűbb emlékek is felidézik, milyen szar
még mindig. Leveszem a szerszámosládát, odaadom Jonah-nak.
Ő kinyitja, átnézi. Nem talál olyan fogót, amire szüksége lenne.
- Ezek régi zsanérok - magyarázza. - Nem tudom leszedni az utolsót, annyira beszorult. Van
szerszámom otthon, az jó lenne, de késő van, holnap visszajövök, jó?
Kérdésként mondja, úgyhogy bólintok.
- Persze.
Tegnap írtam neki, hogy nem bírom leszedni az ajtót a zsanérról, és hogy segítene-e. Azt
mondta, ma este átjön, de elég későn, mert kimegy a reptérre a nővére elé. Nem kérdezte, miért
kell leszerelni az ajtót. Mikor ideért, akkor sem érdeklődött, hogy került oda az a hatalmas lyuk.
Csak bejött, és munkához látott.
Ahogy a bejárat felé indulunk, várom, hogy megkérdezze, mi történt, de semmi. Nem tetszik
a csend, úgyhogy megszólalok, érdeklődök, bár nem igazán izgat a válasz.
- Mennyi időre jött a nővéred?
- Vasárnapig lesz itt. Nagyon szeretne találkozni veled. Csak... tudod, nem tudta, örülnél-e
neki.
Nem örülnék, de valamiért mosolyogva ezt válaszolom:
- Boldogan.
- Nem is - nevet Jonah.
Vállat vonok, mert igaza van. Alig ismerem a nővérét. Egyszer találkoztunk tinédzserként, és
 pár percre, mikor Elijah született. Meg eljött mindkét temetésre. De ennyi a kapcsolatunk.
- Igazad van. Csak udvarias akartam lenni.
- Nem kell udvariasnak lenned - véli Jonah. - Nekem sem. Ez az egyetlen előnye ennek az
egésznek. Legalább fél évig lehetünk seggfejek. - Mosolygok, ő az autója felé biccent. -
a pingpongozna, Kikísérsz?
kell mennem a Elmegyek vele az kocsijáig, de mielőtt beszállna, az ajtónak támaszkodik, és karba teszi a
kezét.
- Tudom, hogy valószínűleg nem akarsz beszélni erről, ahogy én sem. De érinti a
gyerekeinket...
t van, akkor is a A farmerom zsebébe csúsztatom a kezem. Felsóhajtok, az éjszakai eget nézem.
él van, vagy a - Tudom. Meg kell beszélnünk. Mert ha így van.
- Akkor Clara és Elijah féltestvérek - közli Jonah.
onah itt van már Furcsa ezt hangosan kimondva hallani. Lassan kifújom a levegőt, ideges vagyok attól, hogy
, ahogy kilép a ez mit is jelent.
- El akarod mondani neki valamikor?
Jonah lassan bólint.
ládájára. Talán - Valamikor igen. Ha megkérdezi. Ha feljön a téma. - Ő is sóhajt. - Őszintén nem tudom. Te
at itt tartom, ha mit gondolsz? Szeretnéd, hogy Clara tudja?
zín. Chris vette Átölelem magam. Nincs hideg kint, de valamiért fázom.
- Nem. Nem akarom, hogy valaha megtudja. Tönkretenné.
Jonah nem tűnik dühösnek, hogy végül is arra kérem, sose mondja el Elijah-nak az igazságot.
zik, milyen szar Csak részvét látszik rajta, hogy ilyen helyzetbe kerültünk.
- Utálom, hogy itt hagyták nekünk ezt a szart, oldjuk meg magunk.
Ebben egyetértek vele. Rémes katyvasz. És még mindig nem fogtam fel teljesen. Túl sok,
a beszorult. Vanhogy ilyen gyorsan végiggondoljam, és hogy meg akarjam beszélni Jonah-val. Témát váltok,
mert akárhogy is, ezek a döntések nem ma fognak megszületni.
- Clarának két hét múlva lesz a szülinapja. Arra gondoltam, hogy ahogy szoktunk,
grillezhetnénk, de nem tudom, szeretné- e. Nem lenne olyan nélkülük.
segítene-e. Azt - Kérdezd meg tőle - javasolja Jonah.
kérdezte, miért Fél szívvel nevetek.
a hatalmas lyuk. - Nem vagyunk most túl jóban. Úgy érzem, mintha tojáshéjakon lépkednék körülötte.
Semmivel sem ért egyet, amit javaslok.
mi. Nem tetszik - Majdnem tizenhét éves. Inkább az lenne a szokatlan, ha tökéletes lenne a kapcsolatotok.
Hálás vagyok, hogy ezt mondja, de azt is tudom, hogy ez nem teljesen igaz. Rengeteg olyan
anyukát ismerek, akik remekül kijönnek a tinédzser gyerekeikkel. Én nem vagyok ilyen
tudta, örülnél-eszerencsés. Vagy ez nem is szerencse. Talán végig rosszul csináltam.
- El sem hiszem, hogy tizenhét lesz - mondja Jonah. - Emlékszem arra a napra, mikor
megtudtad, hogy terhes vagy.
Én is emlékszem. Másnap ment el Jonah.
Elfordítom a tekintetem, az aszfaltot bámulom a lábam alatt. Túl sok érzést idéz fel, ha
inédzserként, és Jonah-ra nézek, és éppen elegem van az érzésekből.
 Megköszörülöm a torkom, és hátrébb lépek, pont, mikor reflektorok világítják meg az
udvarunkat. Felnézek, látom, ahogy Clara leparkol.
előnye ennek az Jonah ezt jelnek tekinti, hogy ideje indulni, kinyitja az autója ajtaját.
felé biccent. - - Jó éjt, Morgan! - Odaint Clarának, mielőtt beszáll. Én is némán intek neki, és nézem, ahogy
elhajt. Már az utca végében jár, mikor Clara kiszáll.
és karba teszi a Karba tett kézzel, várakozón nézek rá.
Ő becsukja az ajtót, odabiccent nekem, és az ajtó felé indul. Utánamegyek a házba. Lerúgja a
m. De érinti acipőjét a kanapénál.
- Ez meg mi volt? - kérdezi Clara.
- Hogy érted?
Az udvar felé int.
- Te meg Jonah. A sötétben. Fura volt.
gyok attól, hogy Összeszűkül a szemem, ahogy ránézek, arra gondolva, miről tereli el épp a témát.
- Miért késtél?
Lenéz a telefonjára.
- Késtem?
nem tudom. Te - Igen. Írtam is neked. Kétszer.
Végighúzza az ujját a kijelzőn.
- Ó! Nem hallottam. - A hátsó zsebébe csúsztatja a mobilt. - Bocsánat. A Starbucksban
tanultam... nem vettem észre, hogy így eltelt az idő, és ilyen késő lett. - Előrebök, ahogy elindul
ak az igazságot.végig a folyosón. - Muszáj lezuhanyoznom.
Nem is fárasztom magam, hogy ennél őszintébb választ próbáljak kiszedni belőle. Amúgy
sem lenne rá hajlandó.
ljesen. Túl sok, Kimegyek a konyhába, kiveszek egy Jolly Rancher cukrot.
. Témát váltok, A pultnak dőlve szórakozottan bámulom a lyukat a konyhaajtón, és eltűnődöm, miért hozta
fel Jonah olyan könnyedén azt a napot, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, mintha nem az
hogy szoktunk,lett volna életem legrosszabb napja.
Talán azért, mert neki nem jelentett olyan sokat, úgy, hogy másnap elment, mint nekünk.
Amióta megtörtént, azóta uralkodom magamon, hogy ne gondoljak arra a hétre, de most,
hogy Jonah szóba hozta, a nap minden egyes pillanata ott kavarog a fejemben.
dnék körülötte. A tónál voltunk. Ők hárman úsztak, én egy pokrócon ültem a fűben, olvastam. Mind kijöttek
a vízből egyszerre, de csak Jonah indult el felém. Chris és Jenny felrohantak a parton, a játszótér
felé.
Rengeteg olyan - Morgan! - kiabált oda nekem Jenny. - Gyere, hintázz velünk! - Háttal rohant felfelé a
m vagyok ilyen hegyoldalon, így csábítgatott.
Megráztam a fejem, és legyintettem rá. Nem voltam aznap játékos kedvemben. Nem is
a napra, mikorakartam kijönni a tóra, de Chris ragaszkodott hozzá. Kettesben akartam tölteni vele az estét,
Jonah és Jenny nélkül. Beszélnem kellett volna vele, de aznap egyetlen másodpercig sem voltunk
magunkban. Időnként Chris nem érzékelte a hangulataimat, bár nagyon is rosszkedvem volt,
ést idéz fel, hamiután előző este rájöttem, késik a vérzésem.
- Mi rág ma téged? - kérdezte Jonah, és lehuppant mellém a fűre. - Fura vagy.
 ágítják meg az Majdnem felnevettem az időzítésére.
- Chris küldött, hogy szedd ki belőlem?
Jonah úgy nézett rám, mintha megbántottam volna.
és nézem, ahogy - Chris áldott tudatlanságban él.
Meglepett a válasza. Feltűnt, hogy szurkálódó megjegyzéseket tesz Chrisre. Aprókat.
Ártalmatlanokat. De azért észrevettem.
házba. Lerúgja a - Azt hittem, ti elvben legjobb barátok vagytok.
- Igen, azok vagyunk - válaszolt Jonah. - Megtennék érte bármit.
- Néha úgy viselkedsz, mint aki nem is kedveli.
Jonah ezt nem tagadta. Inkább a tavat nézte előttünk, mintha a megjegyzésem
elgondolkodtatta volna.
Felvettem egy kavicsot, és a tó felé hajítottam. Nem is érte el a vizet.
- Nincs több piánk! - kocogott oda hozzánk Chris. Drámai mozdulattal leroskadt a fűre, és
közelebb húzott magához. Megcsókolt. - Elszaladok a boltba. Jössz velem?
Megkönnyebbültem, hogy végre kettesben leszünk. Sok mindenről kellett beszélnünk.
- Persze.
- Pisilnem kell - közölte Jenny. - Jövök én is.
Uralkodnom kellett magamon, hogy ne forgassam a szemem. Mikor már épp azt gondoltam,
A Starbucksbanhogy lesz egy percem, és beszélni tudok Chrisszel, hogy mi történt, valaki vagy valami
k, ahogy elindulbefurakodott közénk.
- Vidd el akkor Jennyt! - sóhajtottam. - Megvárlak itt.
belőle. Amúgy - Biztos? - ugrott talpra Chris.
- Jobb, ha sietsz - bólintottam -, mindjárt lehagy, ott rohan felfele.
Chris hátranézett, és elszáguldott.
öm, miért hozta - Csaló!
mintha nem az Visszafordultam, és Jonah-ra néztem, aki mellettem ült a
pokrócon, felhúzott térddel. A tavat bámulta. Éreztem, hogy forr benne valami.
- Mi rág ma téged? - szólaltam meg, az ő kérdését ismételve.
hétre, de most, A szemembe nézett.
- Semmi.
m. Mind kijöttek - De valami igen - jegyeztem meg.
arton, a játszótér A tekintetétől ekkor megállt a szívverésem. Elfogott ugyanaz az érzés, ami minden
alkalommal, ha rám nézett. Mintha valahogy túllátna a szememen, egészen a belsőmbe.
rohant felfelé a A szemében a tó tükröződött, cseppfolyóssá változtatva a szeme kékjét. Rádöbbentem, hogy
ugyanúgy nézhetek rá, ahogy ő rám, úgyhogy elkaptam a tekintetem.
emben. Nem is Jonah nehezen felsóhajtott.
ni vele az estét, - Attól tartok, hogy talán elrontottuk - suttogta.
cig sem voltunk A kijelentésére levegő után kaptam. Nem kérdeztem meg, mit rontottunk el, mert túlságosan
sszkedvem volt,féltem a választól.
Féltem, hogy azt mondaná, nem azzal az emberrel vagyunk, akivel kellene. Persze
beszélhetett épp bármiről, de az én fejemben épp ez járt, hiszen különben miért nézett volna rám
 úgy, ahogy néha szokott? Próbáltam nem észrevenni, mert Jonah-val mi ketten sosem voltunk
romantikus alkatok. De valami összekapcsolt minket - úgy, ahogy Chrisszel sosem.
Utáltam ezt. Utáltam, hogy Jonah mindig tudta, ha nyomaszt engem valami, de Chrisnek
fogalma sem volt. Utáltam, hogy Jonah-val elég összenéznünk, és pontosan tudjuk, mit gondol a
hrisre. Aprókat. másik. Utáltam, hogy mindig elteszi nekem a dinnyés Jolly Ranchert, mert ez olyan kedves volt
tőle, és utáltam, hogy a pasim legjobb barátja ilyen kedves velem. Ráadásul csak most kezdtek
járni Jennyvel. És Jennyvel ellentétben én sosem árultam volna el a saját testvéremet.
És ezért aznap a tóparton, mikor Jonah azt suttogta, hogy talán elrontottuk, az egyetlen
választ adtam, ami helyre tehetett mindkettőnket.
megjegyzésem - Terhes vagyok.
Jonah rám bámult, döbbenettől elnémulva. Láttam, hogy minden vér kifut az arcából. A
vallomásom megrázta.
oskadt a fűre, és Felállt, pár lépéssel odébb ment. Mintha egyszerre felfogná az összes „mi lett volna, ha”
kérdést. Úgy nézett rám, mint aki összement tíz centit, mikor visszajött.
- Chris tudja?
Megráztam a fejem, néztem, ahogy a szeme cseppfolyósból jéggé fagy alig néhány
másodperc alatt.
p azt gondoltam, - Még nem mondtam el neki.
ki vagy valami Jonah egy pillanatig még az alsó ajkát harapdálta, elgondolkodva bólintott. Mérgesnek tűnt.
Vagy lesújtottnak.
Mikor elfordult, és a homokon átvágva bement a vízbe, könnyes szemmel néztem utána. A
nap kezdett lenyugodni, a tó előttem sötétlett. Nem láttam, milyen messze úszott ki, de elég
sokáig volt bent, hogy mire végre kijött a partra, Chris és Jenny már álltak be a parkolóba.
Jonah visszaült a pokrócomra, csuromvizesen, lihegve. Emlékszem, azt néztem, ahogy
lecsorog egy vízcsepp a szájáról.
- Szakítok Jennyvel.
Megijedtem a vallomásától. Ekkor élesen rám nézett, mintha az, amit mondani készülne,
élete legfontosabb mondata lenne.
- Csodálatos anya leszel, Morgan, Chris nagyon szerencsés. - Kedves szavak voltak, de a
tekintete fájdalmas maradt. És valamiért búcsúnak éreztem, amit mondott, pedig még nem is
tudtam, hogy tényleg búcsú volt.
s, ami minden Ezzel feltápászkodott a fűről, és elindult a parkoló felé.
Kavargott a fejem. Utána akartam rohanni, de az egész nap súlya a helyemre cövekelt. Csak
öbbentem, hogyültem, és néztem, ahogy szól Jennynek, hogy menjenek. Néztem, ahogy beszállnak Jonah
autójába, és elhajtanak. Mikor Chris elindult lefelé a domboldalon, megkönnyebbültnek kellett
volna lennem, de ehelyett le voltam sújtva. Chris leült mellém a pokrócra, és odanyújtott egy
üveg vizet.
mert túlságosan Szerettem Christ. A gyerekét vártam, bár még nem mondtam el neki. De bűntudatom volt,
mert mindvégig, mialatt Chrisszel jártam, sosem nézett rám úgy, hogy abba beleremegjen a
kellene. Perszegerincem. Féltem, hogy sosem érzem ezt többé. Féltem, hogy tévedek, és talán szeretem Christ,
nézett volna rám de nem vagyok szerelmes belé.
n sosem voltunk Átkarolt.
- Mi a baj, bébi?
mi, de Chrisnek Megtöröltem a szemem, kifújtam a levegőt.
uk, mit gondol a - Terhes vagyok.
yan kedves volt Nem vártam meg, mit reagál Chris. Azonnal felálltam, és elindultam az autó felé. Már akkor
ak most kezdtekis a hormonokat hibáztattam a könnyeimért, és azt, hogy megtudtam, gyereket várok. Minden
másra ráfogtam a sírást, csak az igazságra nem.
uk, az egyetlen Másnap Jonah elmondta Jennynek, hogy el akar költözni a nővéréhez, és Minnesotába megy
főiskolára. Összecsomagolt, vett egy repjegyet, el sem köszönt tőlem meg Christől.
Chris és Jenny kiakadtak, hogy Jonah ilyen önzőn lelépett, én inkább a terhességem hírétől
t az arcából. Avoltam még mindig döbbent, nem igazán volt rá időm, hogy Jonah távozásán morfondírozzak.
Pár hétig Jenny összetört szívét gyógyítgattam, és Christ próbáltam rávenni valahogy, hogy rám
lett volna, ha” meg a terhességemre figyeljen, ne arra, hogy otthagyta a legjobb barátja. Próbáltam nem is
gondolni Jonah-ra.
Nem tudtam, hogy ez sokáig így marad majd. Hogy én leszek Chris rendes kis felesége, hogy
gy alig néhányvezetem a háztartást, nevelem a lányát, gondoskodom róla. Hűséges leszek a kishúgomhoz,
segítek a tanulmányaiban végig, amíg az ápolónőképzőre jár, rendbe hozom, mikor a húszas
éveiben mindent összekuszál, néhány évente befogadom, mikor támogatásra van szüksége, hogy
Mérgesnek tűnt.újra talpra álljon.
Attól a naptól fogva, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, már nem magamért éltem többé.
néztem utána. A Azt hiszem, most eljött az idő, hogy kitaláljam, kinek kellett volna lennem, mielőtt mindenki
zott ki, de elégmásért kezdtem élni.

néztem, ahogy

ndani készülne,

vak voltak, de a
dig még nem is

e cövekelt. Csak
eszállnak Jonah
bbültnek kellett
odanyújtott egy

űntudatom volt,
beleremegjen a
szeretem Christ,
 Átkarolt.
- Mi a baj, bébi?
Megtöröltem a szemem, kifújtam a levegőt.
- Terhes vagyok.
Nem vártam meg, mit reagál Chris. Azonnal felálltam, és elindultam az autó felé. Már akkor
is a hormonokat hibáztattam a könnyeimért, és azt, hogy megtudtam, gyereket várok. Minden
másra ráfogtam a sírást, csak az igazságra nem.
Másnap Jonah elmondta Jennynek, hogy el akar költözni a nővéréhez, és Minnesotába megy
főiskolára. Összecsomagolt, vett egy repjegyet, el sem köszönt tőlem meg Christől.
Chris és Jenny kiakadtak, hogy Jonah ilyen önzőn lelépett, én inkább a terhességem hírétől
voltam még mindig döbbent, nem igazán volt rá időm, hogy Jonah távozásán morfondírozzak.
Pár hétig Jenny összetört szívét gyógyítgattam, és Christ próbáltam rávenni valahogy, hogy rám
meg a terhességemre figyeljen, ne arra, hogy otthagyta a legjobb barátja. Próbáltam nem is
gondolni Jonah-ra.
Nem tudtam, hogy ez sokáig így marad majd. Hogy én leszek Chris rendes kis felesége, hogy
vezetem a háztartást, nevelem a lányát, gondoskodom róla. Hűséges leszek a kishúgomhoz,
segítek a tanulmányaiban végig, amíg az ápolónőképzőre jár, rendbe hozom, mikor a húszas
éveiben mindent összekuszál, néhány évente befogadom, mikor támogatásra van szüksége, hogy
újra talpra álljon.
Attól a naptól fogva, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, már nem magamért éltem többé.
Azt hiszem, most eljött az idő, hogy kitaláljam, kinek kellett volna lennem, mielőtt mindenki
másért kezdtem élni.
 TIZENHATODIK FEJEZET
Clara

Bár tudom, hogy anya kiakadt, hogy késtem fél órát, mégsem bírom abbahagyni a
vigyorgást. Az a csók Millerrel megérte. Megérintem az ajkam.
Még sosem csókoltak meg így. A fiúk, akikkel eddig csókolóztam, mintha mind siettek
volna, be akarták nyomni a nyelvüket a számba, még mielőtt meggondolnám magam.
Miller pont az ellenkezőjét tette. Türelmes volt, mégis szétszórt. Mintha már annyit gondolt
volna arra, hogy megcsókol, hogy most ki akarná élvezni minden pillanatát.
Nem tudom, lesz-e majd olyan, hogy nem mosolygok, ha erre a csókra gondolok. Nem
tudom, hogy állunk most, de olyan volt, mint egy kijelentés, csak nem tudom, pontosan mit is
jelentett ki.
Megrezzen a telefonom a hátsó zsebemben. Hasra fordulok, és előhúzom, majd megint a
hátamra gördülök.
Miller írt.
Miller: Nem tudom, hogy vagy vele, de néha, ha valami fontos történik, hazamegyek, és végiggondolom, mit tettem volna
máshogy. Mindent, amit bár elmondtam volna.
Én: Most ez van?
Miller: Igen. Úgy érzem, nem voltam elég egyértelmű veled.

A hasamra fordulok, remélve, hogy ez majd segít a hányingeren, ami hirtelen elfogott. Olyan
jól ment pedig...
Én: Miben nem voltál őszinte?
Miller: Őszinte voltam. Csak nem teljesen egyértelmű, ha van különbség. Sok mindent kihagytam a beszélgetésünkből,
amit szeretném, ha tudnál.
Én: Például?
Miller: Például, hogy tetszel nekem, amióta az eszemet tudom.

Várom, hogy részletezze, de nem teszi. A telefonomat bámulom olyan erősen, hogy majdnem
elejtem, mikor váratlanul csengeni kezd. Miller számát írja ki. Habozva veszem fel, mert ritkán
telefonálok. Inkább üzengetek, azt sokkal jobban szeretem. De Miller tudja, hogy itt van a mobil
a kezemben, nem nyomhatom ki a hívást.
Elhúzom az ujjam a kijelzőn, legurulok az ágyról, és átmegyek a fürdőszobába, ahol nem hall
senki. Leülök a kád szélére.
- Szia!
- Szia. Bocs, csak ez a sok pötyögés.
- Rám hozod a frászt a célozgatásokkal.
- Ó! Ez nem szép tőlem. Személyesen kellett volna elmondanom. - Miller mély levegőt vesz,
aztán ahogy kifújja, beszélni kezd. - Tizenöt éves koromban láttalak egy iskolai színdarabban.
Főszereplő voltál, és volt egy két teljes percig tartó monológod. Olyan meggyőző voltál, annyira
úgy festettél, mint akinek összetörték a szívét, hogy legszívesebben felmentem volna a
színpadra, hogy megöleljelek. Mikor véget ért az előadás, és a színészek kijöttek a színpadra, te
 mosolyogtál és nevettél, semmi sem maradt benned a szerepből. El voltam ájulva, Clara. Olyan
karizmád van, amiről azt hiszem, nem is tudsz, de rabul ejt bárkit. Vézna másodikos voltam, és
bár egy évvel több vagyok nálad, még növésben voltam, pattanások borítottak, és úgy éreztem,
felettem állsz. Nem bírtam összeszedni a bátorságom, hogy közeledjek hozzád. Eltelt még egy
m abbahagyni aév, és én tovább csodáltalak a távolból. Sulikincstárnoknak jelentkeztél egyszer, és mikor
felmentél a színpadra, elbotlottál, de felpattantál és furán rugdostál, az égnek emelted a karod, és
ha mind sietteka közönségben mindenkit megnevettettél. Vagy mikor Mark Avery megrántotta a melltartód
pántját a folyosón, és te annyira kiakadtál ezen, hogy utánamentél a terembe, benyúltál a pulcsid
r annyit gondolt alá, levetted a melltartód, és hozzávágtad. Emlékszem, valami olyasmit kiabáltál, hogy „ha
ennyire meg akarsz fogni egy melltartót, akkor tartsd csak meg, perverz állat”, és kiviharzottál.
gondolok. NemŐrületes volt. Minden őrületes, amit csinálsz, Clara. Ezért nem volt soha bátorságom, hogy
pontosan mit isodamenjek hozzád, mert egy ilyen őrületes lánynak egy hasonlóan őrületes srác kell, és azt
hiszem, én sosem éreztem eléggé őrületesnek magam, hogy neked az elég legyen. Úristen,
majd megint ahányszor mondtam ki, hogy „őrületes” az elmúlt tizenöt másodpercben? Bocs.
Levegő után kapkod, ahogy elhallgat végre.
Annyira mosolygok, hogy fáj tőle az arcom. Fogalmam sem volt róla, hogy Miller ezt érzi,
egyáltalán nem.
lom, mit tettem volna
Várok pár másodpercet, hogy tényleg befejezte-e, és akkor válaszolok. Biztos vagyok benne,
hogy hallja a mosolyt a hangomon, ahogy beszélni kezdek.
- Először is, nehéz elhinni, hogy te valaha is önbizalomhiányos voltál. Másodszor, azt
elfogott. Olyanhiszem, te is elég őrületes vagy, Miller. Még ha vézna lennél és pattanásos, akkor is.
Erre felnevet kicsit.
- Tényleg?
- Tényleg.
a beszélgetésünkből,
Hallom a sóhaját.
- Akkor jó, hogy ezt kiadtam magamból. Holnap találkozunk az iskolában.
- Jó éjszakát!
Letesszük a telefont, és nem is tudom, meddig ülök ott a mobilomat bámulva.
, hogy majdnem
Fel sem fogom ennek a súlyát. Miller tényleg érez valamit irántam. Érzett már korábban is.
fel, mert ritkán
El sem hiszem, hogy egyáltalán nem vettem ezt észre.
y itt van a mobil
Végül kioldom a képernyőzárat, mert muszáj felhívnom Jenny nénit, hogy elmeséljem neki
részletesen ezt a beszélgetést. Megnyitom a névjegyeket, mikor mellbe ver a felismerés:
a, ahol nem hall
Nem hívhatom fel. Soha többé nem hívhatom fel.
Mikor fogom már fel végre?

***

ély levegőt vesz, Lexie-nek még bekötni sincs ideje magát, már le is támadom a hírekkel.
ai színdarabban. - Megcsókolt Miller Adams, és szerintem mi most talán együtt vagyunk.
ő voltál, annyira - Azta! Értem - bólint. - De... mi van Shelbyvel?
entem volna a - Két hete szakítottak.
k a színpadra, te Egy pillanatig emészti a hírt. Én kitolatok a házuk elől, Lexie előrebámul, erősen
va, Clara. Olyan gondolkozik. Aztán rám néz, és megszólal:
dikos voltam, és - Nem tudom, Clara. Kicsit gyorsnak tűnik, talán ez csak levezetés.
és úgy éreztem, - Tudom. Én is nagyjából ezt gondoltam, de egyáltalán nem annak érzem. Nem bírom
Eltelt még egymegmagyarázni, de... nem is tudom. Talán nem ilyen volt a kapcsolata Shelbyvel.
yszer, és mikor Érzem, hogy Lexie furán méreget.
elted a karod, és - A barátod vagyok, így őszintének kell lennem veled: elég őrülten hangzik, amit most
tta a melltartódmondasz. Egy teljes évig járt Shelbyvel. Te egyszer csókolóztál vele, és most azt gondolod,
nyúltál a pulcsid mélyebbek az érzései irántad?
áltál, hogy „ha Elég eszeveszetten hangzik, de nem Lexie volt ott.
és kiviharzottál. - Jobban ismersz engem, mint bárki, Lex. Tudod, hogy nem szoktam így belezúgni srácokba.
torságom, hogyAzt hiszem, kicsit komolyabban vehetnél.
srác kell, és azt - Bocs - mondja. - Talán igazad van. Talán Miller Adams őrülten szerelmes beléd, és a
legyen. Úristen,tizenkét hónapos kapcsolata Shelbyvel csak azért volt, hogy téged féltékennyé tegyen.
- Most meg gúnyolódsz.
- Ez csak egy csók volt, Clara! Úgy teszel, mintha már hivatalosan járnátok. Persze hogy
Miller ezt érzi, kigúnyollak.
Látom, hogy az ő szemszögéből milyen röhejes lehet. De még mindig azt gondolom, hogy
s vagyok benne,Lexie-nek nincs igaza, de annyiban hagyom. Úgysem értené.
- Őrületes csók volt amúgy - mosolyodok el.
Másodszor, azt Erre a szemét forgatja.
- Gratulálok. Csak még ne kezeld hivatalosnak, mert nem az, ugye?
- Nem. Nem hiszem. Csak csókolóztunk. Nem is hívott még randira.
- Helyes. Akkor ha elhív, tegyél úgy, mint aki nem ér rá.
- Miért?
- Hogy ne látszódjon, hogy ennyire tetszik neked.
Összezavar a tanácsa.
- Miért ne akarnám, hogy tudja, tetszik nekem?
- Mert akkor elvesztheti az érdeklődését. Elijesztheted.
már korábban is. - Ennek így nincs semmi értelme.
- Így működnek a fiúk.
elmeséljem neki - Akkor nézzük: ha tetszik nekem egy fiú, akkor úgy kell tennünk, mintha nem tetszenénk
egymásnak, különben nem fogunk tetszeni egymásnak?
- Hé, nem én hoztam a szabályokat - jegyzi meg Lexie. Hátradől a széken, kicsit
összeroskadva. - Nem hiszem el ezt az egészet. Mindig együtt voltunk szinglik. Ez meg fogja
változtatni a barátságunkat.
- Nem fogja.
- De igen - közli. - Mellette fogsz ülni ebédkor. Találkozni fog veled iskola előtt és után.
Nem fogsz ráérni a hétvégén, hogy velem lógj.
- Amúgy is mindig dolgozol.
- Igen, de ha épp szabadnapom van, akkor azt már nem fogod velem tölteni.
- A következő szabadnapodon veled leszek.
ebámul, erősen
 - Megígéred?
Feltartom a kisujjamat, megmarkolja, miközben beállunk a parkolóba.
m. Nem bírom - Fuj. Téged vár - biccent oda Lexie.
Miller a furgonja mellett áll a parkolóban, pont a hely mellett, ahova be szoktam állni. Már a
látványtól is muszáj mosolyognom. Lexie felnyög, mikor látja, hogy Miller visszamosolyog rám.
gzik, amit most - Máris utálom - közli. Kiszáll az autóból, amint megállok, és Millerre néz a csomagtartó
t azt gondolod, felett. - Mennyire komoly ez köztetek?
Édes istenem! Kikászálódok a kocsiból, és tágra nyílt szemmel nézek Millerre.
- Ne válaszolj erre! - Lexie felé fordulok. - Hagyd abba!
ezúgni srácokba. Lexie elnéz felettem, Millerre.
- Van szingli barátod most, hogy lenyúltad az enyémet?
mes beléd, és a Miller felnevet.
- Biztos elő tudok kotorni párat.
Lexie becsukja a kocsiajtót.
ok. Persze hogy - Csak párat? - Rám kacsint, és elindul egyedül az iskola felé. Elég rosszul érzem magam,
mert igaza van. Ez kicsit meg fogja változtatni a kapcsolatunkat.
gondolom, hogy - Milyen éjszakád volt? - kérdezi Miller, magára vonva a figyelmem.
- Nem bírtam aludni.
- Én sem - feleli, és feljebb rántja a hátizsákot a vállán. Előrehajol és megcsókol, csak egy
gyors puszit nyom az ajkamra. - Egész éjjel ébren voltál, és rám gondoltál?
Felhúzom az egyik vállam.
- Talán igen.
Elindul velem az iskola felé.
- Lexie komolyan beszélt? Tényleg be akar pasizni?
- Nem tudom. A legjobb barátnőm, de még én sem tudom megmondani, mikor beszél
komolyan, és mikor hülyéskedik.
- Akkor nem csak én vagyok így ezzel?
Megrázom a fejem, Miller kinyitja nekem közben az ajtót. Ahogy a folyosóra érünk, lenyúl,
és megfogja a kezem, mintha ez természetes lenne. Lehet, hogy elfogult vagyok, de tetszik, hogy
így összeillünk. Magasabb nálam legalább tíz centivel, de a kezünk kényelmesen összepasszol.
nem tetszenénk Olyan helyesnek érzem... de aztán mégsem.
Negyvenöt nap. Ennyi ideje halottak, és fogalmam sincs, hogy mehetnék végig a folyosón
széken, kicsit mosolyogva, mintha nem veszítettem volna el életem két legfontosabb szereplőjét. Eltölt a
k. Ez meg fogjabűntudat, mert anya már sosem mosolyog. Jonah sem. Nemcsak életeket loptam el, mert nem
törődtem Jenny néni biztonságával, mikor vezetett, hanem elloptam mindazok mosolyát, akiket
apa és Jenny itt hagyott.
la előtt és után. Jonah terme felé tartok, Miller velem jön, tartja nekem az ajtót, mikor odaérünk. Jonah
egyedül ül a teremben, mikor bemegyünk, még mindig kéz a kézben.
Jonah a kezünkre néz, és megint érzem, ahogy belém hasít a bűntudat. Mennyi idő kell még,
hogy ne legyem bűntudatom, ha boldognak érzem magam? Nem kellene a nap minden
másodpercében depressziósan fetrengenem? Kihúzom a kezem Miller kezéből, és leteszem a
 holmim az asztalomra.
Jonah kíváncsian oldalra billenti a fejét.
- Ti most jártok?
tam állni. Már a - Ne válaszolj erre se! - szólok oda Millernek.
amosolyog rám. - Legyen - feleli Jonah, és visszafordul az asztalára kiteregetett munka felé. - Meddig
z a csomagtartó jutottatok a filmes projekttel?
- Semeddig, tegnap este mondtam el Millernek, hogy az ő jelentkezését is beadtam.
Jonah felnéz Millerre.
- Még mindig a barátnőd engedélyére vársz?
- Már nincs barátnőm - néz rám Miller. - Vagy talán van egy új? - Összezavarodottan néz
Jonah-ra. - Csak úgy tűnik, nem szeretné, ha elmondanám a többieknek, hogy együtt vagyunk.
- Ez a helyzet? - kérdezem. - Együtt vagyunk?
- Nem tudom - feleli Miller. - Te mondod folyton, hogy ne válaszoljak.
- Csak nem akartam, hogy úgy érezd, muszáj kimondanod, mi a helyzet velünk.
érzem magam, - Most úgy érzem, muszáj hallgatnom erről.
- Nos, Lexie azt mondta, ha úgy viselkedem, mintha tetszenél nekem, azzal elijesztelek.
Miller erre felhúzza a szemöldökét.
- Ha az a tegnapi hívás nem ijesztett el, akkor azt hiszem, rendben vagyunk. Ha tetszem
csókol, csak egyneked, azt akarom, hogy viselkedj is eszerint, különben beparázok.
- Tetszel nekem. Nagyon. Ne parázz!
- Helyes - feleli Miller. - Te is tetszel nekem.
- Helyes - ismétlem.
- Helyes - szólal meg Jonah, eszünkbe juttatva, hogy ő is itt van. - A félév végére el kell
készülnötök a projekttel. Fogjatok neki!
i, mikor beszél - Rendben - válaszoljuk egyszerre Millerrel.
Jonah a szemét forgatja, és visszamegy az asztalához. Miller elhátrál tőlem.
- Óra után találkozunk.
ra érünk, lenyúl, Mosolygok.
de tetszik, hogy Ő visszamosolyog, de mikor kimegy a teremből, a vigyorom homlokráncolássá alakul át.
Megint bűntudatot érzek már emiatt is.
- Hűha!
égig a folyosón Felnézek Jonah-ra.
eplőjét. Eltölt a - Igen?
m el, mert nem - Ez az arckifejezés. Eltűnt a mosoly, ahogy Miller elment. Minden rendben?
mosolyát, akiket Bólintok, de nem részletezem.
Jonah nem hagyja annyiban.
odaérünk. Jonah - Mi a baj, Clara?
Megrázom a fejem, olyan nagy hülyeség ez.
yi idő kell még, - Nem tudom. Csak... furdal a lelkiismeret.
a nap minden - Miért?
, és leteszem a - Még csak negyvenöt napja, és én boldogan ébredtem. Rémes embernek érzem magam, ha
 egy másodpercre is jól vagyok. - Főleg mert az én hibám volt a karambol. Ezt a részt kihagyom a
vallomásomból.
- Isten hozott a vidámparkban!
Kérdőn nézek rá, magyarázni kezd.
felé. - Meddig - Ha valami tragédia történik, az olyan érzés, mintha lezuhannál egy szikláról. De mikor
kezded felfogni lassan, rájössz, hogy nem zuhantál le. Felültél egy vég nélküli hullámvasútra, és
most épp a legmélyebb ponton vagy. Lesz majd fent és lent és fejjel lefelé is sokáig, nagyon
sokáig. Talán örökké.
- És ettől most jobban kellene éreznem magam?
avarodottan néz Jonah vállat von.
- Nem az a dolgom, hogy olyat mondjak, amitől jobban érzed magad. Én is ugyanezen a
hullámvasúton ülök.
Nyílik az ajtó, kezdenek beszállingózni a többiek. Nem bírom nem Jonah-t bámulni. A szeme
körül ráncokat látok, az ajka kissé lefelé görbül.
A szívembe markol, hogy ilyen zaklatott vagy szomorú, vagy mi is ez, ahogy kinéz. Nem
tetszik. Mindig csendes volt, és kissé komoly, de a szeme boldognak tűnt. Azt hiszem, nem
néztem rá elég hosszan a baleset óta, hogy észrevegyem, mennyire megváltozott.
unk. Ha tetszem És arra gondolok, vajon anyát mennyire változtatta meg. Már alig-alig nézek rá. Vajon a
bűntudatom miatt?

***

Miller nincs ott óra után, ahogy ígérte. Nem tudom, hol volt az első órája, úgyhogy egy
v végére el kell
percig csak ácsorgok a folyosón, őt várom.
- Clara?
Anya hangjára megpördülök. Egy dossziét tart az egyik kezében, a Louis Vuitton táskáját a
másikban. Csak különleges alkalmakkor folyamodik a Louis-hoz, nem értem, most mit keres itt,
és miért vetette be a luxustáskát, de azonnal ideges leszek tőle.
- Mit csinálsz itt?
olássá alakul át.
Feltartja a dossziét.
- Jelentkezek egy állásra.
- Ide?
- Helyettesítő tanárokat keresnek. Azt gondoltam, csinál-hatnám ezt pár hónapig. Hogy
kiderüljön, tetszik-e. Úgy döntöttem, visszamegyek a főiskolára.
A folyosó kezd kiüresedni. Körbenézek, hogy ellenőrizzem, nincs körülöttünk senki.
- Ez komoly, anya?
Úgy néz rám, mintha épp megbántottam volna.
- Mi a baj azzal, ha visszamegyek a főiskolára?
Nem akartam megbántani. Ha főiskolára akar menni, örülök neki. De a legkevésbé sem
szeretném, hogy itt kísérletezgessen, abban az iskolában, ahova naponta bejárok. Már otthon sem
jövünk ki. A gondolatát sem bírom, hogy akár órám is lehetne vele.
zem magam, ha
Megrázom a fejem.
észt kihagyom a - Nem úgy értettem... - A szavaimat félbeszakítja egy puszi az arcomon, és a derekamra
kígyózó kar.
- Már kerestelek. Hol vagy tanulószünetben?
Millerre nézek, tágra nyílt szemmel. Aztán vissza anyára. Az arckifejezésemre Miller is
láról. De mikor anyára kapja a tekintetét rólam. Érzem, hogy megfeszül, a karja lehullik a derekamról. Most
ullámvasútra, és először látom elpirulni. Anya felé nyújtja a kezét, hogy rendesen bemutatkozzon. Anya meg csak
sokáig, nagyon nézi Miller kezét, és felém fordul.
Miller bocsánatkérést kezd morogni.
- Elnézést kérek, Mrs. Grant. Azt hittem, Clara egy barátja áll itt, olyan... olyan fiatalnak néz
ki.
is ugyanezen a Anya engem méreget gyilkos tekintettel, tudomást sem vesz Millerről.
- Mert tényleg fiatal - mondom Millernek. - Tizenhét volt, mikor születtem.
ámulni. A szeme Anya pillanatnyi késlekedés nélkül fordul Miller felé.
- Nagyon termékenyek vagyunk. Legyél óvatos!
ogy kinéz. Nem Istenem.
zt hiszem, nem Egy pillanatra eltakarom a szemem. Rá sem bírok nézni Millerre.
- Ebédnél találkozunk - mondom neki.
zek rá. Vajon a Látom a szemem sarkából, hogy bólint, és gyorsan elindul az ellenkező irányba.
- Nem hiszem el, hogy ezt mondtad neki.
- Most vele jársz? - kérdezi anya, a vállam mögé bökve. - Azt mondtad, van barátnője.
- Már szakított vele.
- Miért nem mondtad el nekem?
a, úgyhogy egy
- Mert tudtam, hogy nem örülnél.
- Ebben nem tévedtél. - Megemeli a hangját. Megkönnyebbülten nyugtázom, hogy a folyosó
már kiürült. - Amióta vele lógsz, leléptél apád temetéséről, drogozol, sosem vagy otthon, késve
uitton táskáját a
érsz haza este. Nincs rád jó hatással, Clara.
ost mit keres itt,
Nem akarok most vitatkozni vele. De nem is tévedhetne nagyobbat. Feldühít, hogy a
viselkedésemért egy fiút okol, nem gondol rá, hogy a néhány rossz döntésem magyarázata
inkább az lehet, ami negyvenöt nappal ezelőtt történt. Ez nagyobb hatást tett rám, mint az, hogy
barátom lett - az, hogy tudom, a Jenny néninek írt SMS-eim okozták eleve ezt a rémes helyzetet.
- Fogalmam sincs, mi történik veled. Nem mondasz el nekem semmit.
A szememet forgatom.
hónapig. Hogy
- Most, hogy Jenny néni már nem mondja el neked a kis titkaimat, ugye?
A harag feltámad benne, majd kiül az arcára a döbbenet, mint aki őszintén hitte, hogy nem
tudom, Jenny néni elmondott neki mindent. Végül már csak dühösnek látszik. Megbántottnak.
- Mit gondolsz, miért mondott el nekem mindent, Clara? Mert minden egyes tanács, amit
adott neked, tőlem jött. Öt éven át másolta ki és küldte tovább neked az SMS-eimet, úgy téve,
mintha ő írta volna őket.
legkevésbé sem
- Nem igaz! - csattanok fel.
Már otthon sem
- De igaz. Ne bánj velem úgy, mintha nem tudnám, mi a legjobb neked, és fogalmam sem
lenne, miről beszélek.
 és a derekamra Nem igaz, amit Jenny néniről állít.
És még ha igaz is lenne... még ha anyától jött volna is Jenny néni legtöbb tanácsa, akkor is.
Miért akarja ezt lerombolni nekem? Jenny sosem jön vissza többé, hála nekem, és anya épp
semre Miller iselvette tőlem azt, amit a legjobban értékeltem a nagynénimben, bedobta a darálóba, és lenyomta
erekamról. Mosta torkomon.
Anya meg csak Utálom, hogy úgy érzem, mindjárt elsírom magam. Annyira haragszom anyára. És magamra.
Megfordulok, hogy elmenjek, mielőtt olyat mondok, amiért szobafogság járna, de anya
megmarkolja a karom.
an fiatalnak néz - Clara...
Kirántom magam a kezéből. Megfordulok, és habozva felé lépek egyet.
- Kösz, anya. Kösz, hogy elvetted tőlem azt, amit a legjobban szerettem a nagynénimben,
ügyesen leromboltad nekem.
Tényleg legszívesebben szemébe vágnám, hogy gonosz, de nem akarom feldühíteni. Azt
akarom, hogy bűntudata legyen. Mint nekem, folyamatosan a baleset óta.
Működik, mert azonnal látszik, hogy elszégyelli magát, amiért magának tud be minden
érdemet, amiért ilyen jóban voltunk Jenny nénivel.
- Bocsánat - suttogja.
Elmegyek, ott hagyom egyedül a folyosón.

hogy a folyosó
gy otthon, késve

eldühít, hogy a
em magyarázata
m, mint az, hogy

hitte, hogy nem

yes tanács, amit

eimet, úgy téve,

fogalmam sem
 Nem igaz, amit Jenny néniről állít.
És még ha igaz is lenne... még ha anyától jött volna is Jenny néni legtöbb tanácsa, akkor is.
Miért akarja ezt lerombolni nekem? Jenny sosem jön vissza többé, hála nekem, és anya épp
elvette tőlem azt, amit a legjobban értékeltem a nagynénimben, bedobta a darálóba, és lenyomta
a torkomon.
Utálom, hogy úgy érzem, mindjárt elsírom magam. Annyira haragszom anyára. És magamra.
Megfordulok, hogy elmenjek, mielőtt olyat mondok, amiért szobafogság járna, de anya
megmarkolja a karom.
- Clara...
Kirántom magam a kezéből. Megfordulok, és habozva felé lépek egyet.
- Kösz, anya. Kösz, hogy elvetted tőlem azt, amit a legjobban szerettem a nagynénimben,
ügyesen leromboltad nekem.
Tényleg legszívesebben szemébe vágnám, hogy gonosz, de nem akarom feldühíteni. Azt
akarom, hogy bűntudata legyen. Mint nekem, folyamatosan a baleset óta.
Működik, mert azonnal látszik, hogy elszégyelli magát, amiért magának tud be minden
érdemet, amiért ilyen jóban voltunk Jenny nénivel.
- Bocsánat - suttogja.
Elmegyek, ott hagyom egyedül a folyosón.
 TIZENHETEDIK FEJEZET
Morgan

Miért mondtam ezt? Miért követeltem magamnak az elismerést most, hogy Jenny már nincs?
Tudom, hogy miért. Zaklatott vagyok, és megbántott, mert Jenny ezt tette velem, és még
jobban fáj, hogy Clara még mindig valamiféle szentnek látja. Azt akartam, hogy Clara tudja,
Jennynek fogalma sem volt, hogyan adjon józan és érett tanácsot, és minden, amit tőle kapott,
tőlem jött. Valamiért azt akartam, hogy ez az én érdemem legyen. Egy érdem, amire nincs
szükségem. Tele vagyok haraggal Jenny és Chris iránt, és azt akarom, hogy Clara is haragudjon
rájuk.
Rémesen érzem magam. Clarának igaza van. Bántottam őt, leromboltam egy emléket, amit
Jennyről őrzött, csak mert haragszom Jennyre. Mert Jenny megbántott engem.
Ez csak még inkább bizonyítja, nem hagyhatom, hogy Clara megtudja, mit tett Jenny és
Chris. Már ez az apróság is teljesen padlóra küldte. Majdnem elsírta magát, mikor kimondtam.
Istenem, ez fáj. Annyira fáj, hogy csak ki akarok jutni innen. Ki ebből az épületből. Haza
akarok menni. Sosem lett volna szabad arra gondolnom, hogy itt kaphatnék állást. Melyik
tinédzser akarna minden egyes napot az anyjával tölteni, pláne az egész napot?
Megfordulok, végigsietek a folyosón, próbálom leküzdeni a könnyeimet, amíg kiérek. Két
méterre vagyok már csak az ajtótól.
- Morgan?
Megdermedek, ahogy a nevemet hallom. Megfordulok: Jonah áll az osztályterme ajtajában.
Azonnal látja rajtam, hogy nem vagyok jól.
- Gyere be! - int az üres terem felé. Az egyik felem legszívesebben továbbmenne, de egy
hang azt súgja, hogy leljek menedékre valahol, és az üres terem pont megfelelőnek tűnik.
A lapockámra szorítja a kezét, és egy székhez vezet. Ad egy zsebkendőt. Elveszem,
megtörlöm a szemem, visszafojtom a könnyeket. Nem tudom, honnan jönnek, de mintha most
ütne mellbe az elmúlt hetek megérzése, hogy már nem tudom irányítani Clarát, és Jonah-t
belekényszerítem az átmeneti pszichológusszerepbe. Csak beszélek és beszélek.
- Mindig is azt gondoltam magamról, hogy jó anya vagyok. Ez volt az egyetlen munkám
tizenhét éves korom óta. Chris a kórházban dolgozott, és az én dolgom az volt, hogy felneveljem
Clarát. Úgyhogy minden alkalommal, amikor valamit jól csinált, amikor valamilyen meglepetést
okozott, büszke voltam. Én neveltem fel ilyen csodás kis embernek, és olyan nagyon büszke
voltam rá. Büszke voltam magamra. De mióta Chris meghalt, kezdem azt hinni, hogy semmi
közöm ahhoz, ami jó Clarában. Sosem viselkedett így az apja halála előtt. Nem drogozott, nem
hazudott a fiúkról, vagy hogy hova megy. És ha mindvégig azt hittem, azért ilyen remek gyerek,
mert én jó anya vagyok, de közben Chris hozta ki belőle a jót? Mert most, hogy Chris már nincs,
mi ketten csak a rosszat hozzuk ki egymásból Clarával.
Jonah az asztalnak támaszkodott, mióta beszélni kezdtem, de most leül velem szemben.
Előrehajol, a két térde közé szorítja a kezét.
- Hallgass rám, Morgan! - szólal meg.
 Mély lélegzetet veszek, Jonah-ra figyelek.
- Harmincasok vagyunk, te is, én is. Jó adag tragédiára számíthatunk. De Clara csak tizenhat
éves. Az ő korában senkinek nem lenne szabad ilyen pusztító veszteséggel szembenézni. Épp
elveszett a gyászban. Csak engedd, hogy megtalálja a saját útját, ahogy nekem is engedted.
nny már nincs? Jonah hangja olyan gyengéd, hogy tényleg valamiféle vigaszra lelek a szavaiban. Bólintok,
velem, és méghálás vagyok, hogy behívott ebbe a terembe. A kezemért nyúl, két kezével vigasztalón
ogy Clara tudja, megszorítja.
amit tőle kapott, - Clara nem azért kínlódik, mert Chris nincs itt. Hanem mert sosem jön többé vissza. Ez nem
em, amire nincsugyanaz.
ra is haragudjon Egy magányos könnycsepp gurul végig az arcomon. Nem vártam, hogy Jonah tényleg
segíthet, és jobban érzem majd magam, de igaza van. Igaza van Clarával kapcsolatban. Arra
y emléket, amitgondolok, vajon igaz-e rám is, amit mond. Chris jelenléte nem bírt olyan hatással, mint a
távolléte.
mit tett Jenny és Jonah még mindig két kézzel fogja a kezemet, mikor nyílik az ajtó. Miller az. Bejön, megáll
tőlem egy-két méterre. Rám néz, mintha Clara megtalálta volna, és elmesélte volna neki,
épületből. Hazamennyire kiborítottam őt a folyosón.
k állást. Melyik Figyelmeztetőn felhúzom az egyik szemöldököm.
- Remélem, nem akarsz kioktatni róla, hogyan neveljem a lányom.
míg kiérek. Két Miller hirtelen hátrébb lép erre kicsit. A tekintete Jonah-ra vándorol. Látszik rajta, hogy
kínosan érzi magát, ahogy válaszol.
- Hm, nem, csak... Izé, asszonyom... - A padra mutat. - A helyemen ül.
terme ajtajában. Ne! Órára jött.
Jonah-ra nézek megerősítésért. Ő bólint.
bmenne, de egy - Igaza van, ez az ő helye.
Le tudok szerepelni ma még ennél is jobban?
ndőt. Elveszem, - Semmi gond, ülök máshova - szólal meg Miller.
de mintha most Felállok, a szék felé intek. Miller habozva közelebb jön, és leül.
arát, és Jonah-t - Nem vagyok bolond - mondom neki, csak most kérve elnézést a viselkedésemért. És talán a
folyosón mondottakért is. - Csak nagyon rossz napom van.
yetlen munkám Most Miller néz Jonah-ra megerősítésért. Jonah bólint.
ogy felneveljem - Igaz. Tényleg nem bolond.
yen meglepetést Miller felhúzza az egyik szemöldökét, leül a székre, és előveszi a mobilját a zsebéből, nem
nagyon büszkeakar részt venni a beszélgetésben.
ni, hogy semmi Egyre érkeznek a diákok, Jonah az ajtóhoz kísér.
drogozott, nem - Később átmegyek, leveszem az ajtót a zsanérról.
n remek gyerek, - Kösz. - Elindulok kifelé, de ekkor belém hasít, mennyire rettegek attól, hogy egyedül
Chris már nincs,legyek otthon, és az aznapi kínos viselkedésemen gondolkozzak. Egyetlen lehetőség maradt, ami
elterelheti a gondolataimat: Elijah.
velem szemben. - Elhozhatom Elijah-t a bölcsiből? Hiányzik.
- Boldog lenne. Már felírtalak a listájára, elhozhatod.
Átmegyek, ha vége a tanításnak.
 Feszes ajkakkal mosolygok, majd elfordulok. Az autóm felé megyek, már bánva, hogy nem
ara csak tizenhatöleltem meg Jonah-t, és nem mondtam köszönetet neki. Megérdemelte volna.
embenézni. Épp

aiban. Bólintok,
vel vigasztalón

é vissza. Ez nem

y Jonah tényleg
pcsolatban. Arra
hatással, mint a

z. Bejön, megáll
élte volna neki,

szik rajta, hogy

emért. És talán a

a zsebéből, nem

, hogy egyedül
ség maradt, ami
 Feszes ajkakkal mosolygok, majd elfordulok. Az autóm felé megyek, már bánva, hogy nem
öleltem meg Jonah-t, és nem mondtam köszönetet neki. Megérdemelte volna.
 TIZENNYOLCADIK FEJEZET
Clara

Miller a szomszéd asztalra csúsztatja a tálcáját.

- Anyukád utál engem - közli, és lazán kinyit egy üdítőt, beleiszik.
Nem fogom áltatni, nem mondom neki, hogy téved.
- Akkor már ketten vagyunk.
Felém kapja a fejét.
- Mindketten utáltok?
Nevetek, megrázom a fejem.
- Nem. Anyukám mindkettőnket utál. - Szórakozottan pörgetem a kulacsom az asztalon. -
Összevesztünk, miután elmentél. Nem miattad. Csak... valamin. Mondjuk, hogy megbántott.
Miller már nem laza egyáltalán. Látja rajtam, hogy kiborultam, felém fordul, nem törődve az
előtte lévő étellel.
- De jól vagy?
Bólintok.
- Aha. Csak már unalmas, hogy ez megy köztünk.
Előrehajol, a fejem oldalához szorítja a homlokát.
- Sajnálom, hogy ilyen rémes ez az év neked. - Gyors puszit nyom a fejemre, és hátrébb
húzódik. Fogja a savanyúságot a tányérjáról, és átteszi az enyémre. - Neked adom. Ez talán segít.
- Honnan tudod, hogy szeretem?
Erre elmosolyodik kicsit.
- Három éven át próbáltalak nem bámulni, ahogy ebédelsz. Tudom, hogy gáz.
- De cuki is.
Elvigyorodik.
- Ez én vagyok dióhéjban: egy cuki, gázos alak.
- De olyan nagyon cuki.
Lexie teszi le a tálcáját velünk szembe.
- Én is akarok egy cuki, gázos alakot. Már találtál nekem pasit?
- Még nem - feleli Miller. - Még csak négy óra telt el, mióta kérted.
Lexie a szemét forgatja.
- Nahát, úgy beszélsz az időről, mintha számítana neked. Te csókoltad meg a legjobb
barátnőmet gyakorlatilag percekkel azután, hogy kiraktad a csajodat, akivel egy évig jártál.
Felnyögök.
- Legyél kedves, Lexie! Miller nem ismer eléggé, hogy ő legyen a gúnyolódásod céltáblája.
- Ez nem gúnyolódás. Szó szerint kirakta a barátnőjét, és azonnal elkezdett veled járni. -
Millerre néz. - Ez nem így volt?
Miller nem úgy fest, mint akinek érzékeny pontjára tapintottak volna. Egy csipszet pottyant a
szájába.
- Elég pontos - feleli. Rám kacsint. - De Clara tudja, mi az ábra.
 - Nos, én meg nem - közli Lexie. - Nem tudok rólad semmit. Azt sem tudom, mi a második
neved. Az is egy sörmárka?
Miller felé fordulok, ahogy felfogom Lexie kérdését.
- Hűha! Nem is tűnt fel, hogy a kereszt- és a vezetékneved is egy sörmárka.
- Nem volt szándékos. A Miller anyukám lánykori vezetékneve volt. De Jeremiah - válaszol
Lexie-nek.
- Ez olyan normális - jegyzi meg Lexie, mint aki csalódott. Eszik egy kanál pudingot, és egy
másodpercig a kanalat szopogatja. Aztán kikapja a szájából, és Millerre mutat vele. - És ki a
legjobb barátod, Miller Jeremiah Adams? Jól néz ki? Szingli?
- Minden barátom jól néz ki és szingli - feleli Miller. - Milyet keresel pontosan?
Lexie vállat von.
m az asztalon. - - Nem vagyok válogatós. Legyen szőke és kék szemű. Száraz humorral. Kicsit odamondós,
aki nem szeret emberek között lenni. Ne zavarja, hogy a barátnője vásárlásmániás, és bírja, ha
nem törődve az mindenben igaza van. Kisportolt. Legalább száznyolcvan magas. És katolikus.
Erre felnevetek.
- Nem is vagy katolikus.
- Nem, de a katolikusok szigorúak, és sokat gyónnak, úgyhogy talán így kevesebbet vétkezik,
mint mondjuk egy baptista.
- Elképesztően helytelenek az elvárásaid - jegyzem meg.
mre, és hátrébb - Pont ismerek ilyet - áll fel Miller. - Idehozzam?
m. Ez talán segít. - Most rögtön? - egyenesedik ki Lexie.
- Mindjárt jövök. - Miller elmegy. Lexie rám néz, a szemöldökét emelgeti.
- Lehet, hogy szimpatikus a barátod. Törődik a legjobb barátnőddel.
- Azt hittem, azt mondtad, nem hívhatom még a barátomnak.
- Nem úgy mondtam. Barát-barát.
Nézzük, ahogy Miller leül a szokásos asztalához. Egy Efren nevű sráccal beszélget. Ismerem
a színjátszó csoportból, de egyáltalán nem teljesíti Lexie kívánságait. Azaz inkább
követelményeit.
Efrennek fekete haja van, alacsonyabb Lexie-nél, és a legkevésbé sem kisportolt. A Fülöp-
szigetekről költöztek ide pár éve, gimi előtt. Efren Lexie-re mosolyog az ebédlő túlvégéből, mire
a barátnőm felnyög, az arcához emeli a tenyerét, eltakarva a látványt.
- Ezt most komolyan gondolja? Efren Beltran?
meg a legjobb - Együtt játszottunk a színicsoportban. Nagyon kedves. És jól néz ki.
Lexie szeme elkerekedik, mintha épp elárulnám.
- De hol van a száznyolcvan centitől! - Átles az ujjai között, látja, hogy Miller odajön
hozzánk Efrennel. Lexie megint nyög egyet, és leengedi a kezét, de nem titkolja, milyen
tt veled járni. -csalódott Miller választásával.
- Ő Efren - mondja Miller. - Efren, ő Lexie.
ipszet pottyant a Lexie elkeskenyedő szemmel néz Miller felé, majd Efren felé fordul.
- Egyáltalán katolikus vagy?
Efren leül Lexie mellé. Úgy tűnik, inkább szórakozik Lexie-n, mint megbántódik.
m, mi a második - Nem, de alig fél mérföldre lakunk egy katolikus templomtól. És nem ellenzem az áttérést.
Rögtön szimpatikus nekem, de érzem, Lexie részéről ez nem lesz ilyen egyszerű.
- Elég tapasztalatlannak tűnsz - mondja szinte vádlón. - Volt már valaha barátnőd?
- Online is ér?
emiah - válaszol - Egyáltalán nem.
- Akkor... még nem.
pudingot, és egy Lexie a fejét rázza.
vele. - És ki a Erre Miller is közbeszól, Efren felé fordulva.
- Azt hittem, jártál egy ideig Ashtonnal. Az számít, nem?
Efren egy fejrázással jelzi, hogy nem.
- Zátonyra futott, mielőtt elindult volna.
csit odamondós, - Lúzer - jegyzi meg Miller.
niás, és bírja, ha - Milyen magas az apukád? - kérdezi Lexie. - Hátha még nőni fogsz.
- Nem tudom - feleli Efren vállat vonva. - Apukám elment hároméves koromban. Fogalmam
sincs, hogy néz ki.
Látom, hogy Lexie szemöldöke felszalad, bár csak alig észrevehetően.
sebbet vétkezik, - Az enyém is. Karácsonykor pont.
- Ez megmagyarázza, miért viselkedsz így - véli Efren.
Most Lexie vonogatja a vállát.
- Nem tudom. Szerintem így viselkedtem már hároméves korom előtt is. Talán ezért ment el
az apám.
Efren egyetértőn bólint.
- Valószínű. Ha járni kezdünk, ne szokj hozzá, hogy itt vagyok, mert alighanem belefáradok
a viselkedésedbe, és én is lelépek.
Lexie ezen próbál nem mosolyogni, de elég biztos vagyok benne, hogy Efren humora
zélget. Ismerem szexibb, mint ha szálfatermet lenne.
Azaz inkább Őszintén nem számítottam rá, hogy ebből bármi lehetne, de méltó ellenfelei egymásnak a
szurkálódásban. Talán Lexie a végén tényleg hagyja, hogy Efren elvigye egy randira.
ortolt. A Fülöp- Miller felé fordulok. Cinkosan mosolyog, majd ráharap egy újabb csipszre.
túlvégéből, mire - Tényleg rendes srác - súgja oda nekem. - Lexie talán meglepődne, ha adna neki egy esélyt. -
Fog még egy csipszet, a számhoz tartja. Bekapom, ő odahajol és megcsókol.
Csak egy rövid csók - talán két másodperces -, de pont két másodperccel több, mint kellene,
mert egy pillanat múlva valaki megkocogtatja a vállunkat. Mindketten felnézünk, látjuk, hogy az
ebédlőellenőr kiszúrt minket.
y Miller odajön - Nincs fizikai érintkezés az ebédlőben. Fogjátok a tálcátokat, és gyertek velem! Fel vagytok
titkolja, milyenfüggesztve ebéd alól.
Millerre nézek, megrázom a fejem.
- Tizennégy órája járok veled, de máris bajba kevertél.
Miller felnevet.
- Már több mint tizennégy órával ezelőtt is törvényt szegtél velem. Vagy elfelejtetted a
városhatár-táblát?
 - Menjünk - közli az ebédfelügyelő.
Kikísér minket, ahogy letesszük a tálcánkat. Miller elhalássza a zacskó csipszet a tálcámról,
mikor a felügyelő nem figyel, a farmerja elejébe gyűri, és ráhúzza a pólóját.
A könyvtárba vezetnek minket, beírnak ebédidőre büntetésre. Szó szerint még soha
életemben nem kaptam ilyet. Ez az első, de igazából elég ideges vagyok miatta.
Leülünk egy üres asztalhoz. A büntetőtermes tanár a telefonján játszik, felrakta a lábát az
asztalra. Nem is figyel ránk.
Miller nekiáll apránként odébb húzni a székét, hogy ne vegyék észre. Eszembe jut róla a
tábla, ahogy áttelepíti a városhatárt.
Végül már olyan közel ül hozzám, hogy összeér a combunk és a karunk. Kellemes a
közelsége, jó érzéssel tölt el. És az illata is tetszik. Általában tusfürdőt érzek rajta, talán Axe.
Néha nyalókát. De most Doritos csipsz szaga van.
Megkordul a gyomrom, Miller óvatosan hátrébb hajol a székén, és benyúl a farmerja
mban. Fogalmam derekába. Kiveszi a zacskó csipszet, és közben köhint egyet, hogy leplezze a zörgést, ahogy
kinyitja a zacskót.
A felügyelőtanár felénk pillant. Miller az asztalt bámulja, próbál ártatlannak látszani. Mikor a
fickó visszatér a játékához, felém nyújtja a csipszeszacskót. Teljesen összetört az egész, de
találok egy majdnem épet, a számba csúsztatom, mielőtt a tanár meglátná.
Megesszük az egész zacskó csipszet, váltva lopkodjuk ki, és szopogatjuk kicsit, amíg
án ezért ment el felpuhulnak, hogy ne ropogjanak túl hangosan. Mikor a zacskó kiürül, megtörlöm a kezem a
farmeromban, és felállok.
- Tanár úr?
nem belefáradok A felügyelő felnéz.
- Elvehetek egy könyvet a polcról?
Efren humora - Tessék. Hatvan másodperced van.
Pár másodperc múlva ott állunk egy soron, Miller ajka az ajkamon, a hátam a könyveknek
ei egymásnak a támasztom. Nevetünk csók közben, igyekszünk csendben maradni.
- Megint büntetést kapunk - suttogom.
- Remélem. - A szája megint a számhoz ér, csipsz ízét érezni mindkettőnkön. A keze az
eki egy esélyt. -arcomról a derekamra siklik. A nyelve lágy, de a csókja gyors. - Siessünk! Már csak harminc
másodpercünk maradt.
bb, mint kellene, Bólintok, a nyaka köré fonom a karom, közelebb húzom. Tíz másodpercig csókolózunk,
, látjuk, hogy azmajd eltolom. Miller keze a csípőmön marad.
- Gyere el ma este a moziba!
em! Fel vagytok - Dolgozol?
Bólint.
- Igen, de be tudlak vinni ingyen. És most majd csinálok neked friss popcornt.
- Rendben.
Nyom egy puszit az arcomra, és találomra levesz egy könyvet a polcról mögöttem. Én is
y elfelejtetted afelmarkolok egyet, visszamegyünk a helyünkre.
Nehéz most egyhelyben ülni. Teljesen felhúzott, a kezét akarom fogni, megint megcsókolni,
 de most be kell érnünk azzal, hogy a lábfejünkkel játszunk. Kis idő után felém hajol.
szet a tálcámról, - Cserélhetünk könyvet? - suttogja.
A könyvére pillantok, becsukja, hogy lássam a borítót. A női ciklus illusztrált kézikönyve -
erint még soha olvasom.
A kezemmel takarom el a nevetésem, és odacsúsztatom neki a könyvem.
rakta a lábát az
***
embe jut róla a
Mikor visszamegyünk a büntetés leteltével a szekrényemhez, Lexie jelenik meg. Bepréseli
magát közénk.
nk. Kellemes a
- Vicces - közli. Azt hiszem, Efrenről beszél. - Alacsony, de vicces.
rajta, talán Axe.
- Gyertek el este a moziba - javaslom.
Lexie öklendezik erre.
nyúl a farmerja
- Hány éve ismersz? Mentem én veled valaha moziba?
zörgést, ahogy
Elgondolkodom, és nem, sosem jött. Csak sosem kérdeztem rá, miért.
- Van valami bajod a mozikkal? - kérdezi Miller.
átszani. Mikor a
- Huh, igen! Undorítóak. Tudod, mennyi sperma folyik az ülésekre?
ört az egész, de
- Fuj - szólalok meg. - Mennyi?
- Nem tudom, de kutatni kellene. - Eltolja magát a szekrénytől, és elvonul. Utánanézünk
uk kicsit, amíg
Millerrel.
rlöm a kezem a
- Érdekes lány - jegyzi meg.
- Az. De most már nem is tudom, akarok-e ma este moziba menni.
Miller felém hajol.
- Én takarítom azt a mozit, makulátlan. Gyere csak el szépen. Hétkor?
- Rendben, ott leszek. De légy szíves, fertőtlenítsd a teljes hátsó sort minden teremben! -
Miller előrehajol, hogy búcsúcsókot adjon, de én eltolom az arcát. - Nem akarok újabb büntetést.
m a könyveknek
Nevetve elhátrál.
- Akkor hat óra múlva.
- Igen.
kön. A keze az
Nem mondom meg neki, hogy talán nem megyek el. Nem beszéltem még erről anyával. És
ár csak harminc
azok után, ami ma a folyosón történt, nyilvánvaló, nem akarja, hogy Millerrel járjak.
Valószínűleg átmegyek Lexie-ékhez tanítás után egy időre, és azt mondom anyának, hogy Lexie-
ig csókolózunk,
vel megyek moziba.
Kezdek elég ügyesen hazudni neki. Könnyebb, mint megmondani az igazat.

mögöttem. Én is

nt megcsókolni,
de most be kell érnünk azzal, hogy a lábfejünkkel játszunk. Kis idő után felém hajol.
- Cserélhetünk könyvet? - suttogja.
A könyvére pillantok, becsukja, hogy lássam a borítót. A női ciklus illusztrált kézikönyve -
olvasom.
A kezemmel takarom el a nevetésem, és odacsúsztatom neki a könyvem.

***

Mikor visszamegyünk a büntetés leteltével a szekrényemhez, Lexie jelenik meg. Bepréseli

magát közénk.
- Vicces - közli. Azt hiszem, Efrenről beszél. - Alacsony, de vicces.
- Gyertek el este a moziba - javaslom.
Lexie öklendezik erre.
- Hány éve ismersz? Mentem én veled valaha moziba?
Elgondolkodom, és nem, sosem jött. Csak sosem kérdeztem rá, miért.
- Van valami bajod a mozikkal? - kérdezi Miller.
- Huh, igen! Undorítóak. Tudod, mennyi sperma folyik az ülésekre?
- Fuj - szólalok meg. - Mennyi?
- Nem tudom, de kutatni kellene. - Eltolja magát a szekrénytől, és elvonul. Utánanézünk
Millerrel.
- Érdekes lány - jegyzi meg.
- Az. De most már nem is tudom, akarok-e ma este moziba menni.
Miller felém hajol.
- Én takarítom azt a mozit, makulátlan. Gyere csak el szépen. Hétkor?
- Rendben, ott leszek. De légy szíves, fertőtlenítsd a teljes hátsó sort minden teremben! -
Miller előrehajol, hogy búcsúcsókot adjon, de én eltolom az arcát. - Nem akarok újabb büntetést.
Nevetve elhátrál.
- Akkor hat óra múlva.
- Igen.
Nem mondom meg neki, hogy talán nem megyek el. Nem beszéltem még erről anyával. És
azok után, ami ma a folyosón történt, nyilvánvaló, nem akarja, hogy Millerrel járjak.
Valószínűleg átmegyek Lexie-ékhez tanítás után egy időre, és azt mondom anyának, hogy Lexie-
vel megyek moziba.
Kezdek elég ügyesen hazudni neki. Könnyebb, mint megmondani az igazat.
 TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Morgan

Jonah halkan bekopog, és kinyitja az ajtót.

A kanapén ülök az alvó Elijah-val, mikor Jonah bejön.
- Épp le akarták tenni aludni, mikor odaértem érte - suttogom.
Jonah lenéz Elijah-ra, mosolyog.
- Olyan sokat alszanak ilyen kicsiként. Eléggé utálom.
Erre halkan felnevetek.
- Hiányozni fog még, ha már nem lesz hajlandó aludni délután.
Jonah a garázs felé biccent.
- Nem volt időm hazaugrani munka után. Nem gond, ha megpróbálom kinyitni Chris
szerszámosládáját?
Megrázom a fejem. Jonah a garázs felé indul, én lerakom Elijah-t a kiságyba. A nappali
másik végébe tettem, hogy a konyhai zajok lehetőleg ne ébresszék fel.
Jonah visszajön Chris szerszámosládájával, és beviszi a konyhába. Utánamegyek, hogy
segítsek az ajtóval.
Adok neki egy kést, és alig pár másodperc alatt ki is nyitja a lakatot. Leemeli a tetőt és a felső
rekeszt, hogy a nagyobb részbe is bele tudjon kotorni.
Egyszer csak döbbenet ül ki az arcára. Olyan kifejezés, hogy odalépek a ládához, és
belenézek.
Mindketten a felső tálca alatti rész tartalmát bámuljuk.
Borítékok. Levelek. Képeslapok. Jó pár, mind Chrisnek címezve.
- Ezeket te írtad neki? - kérdezi Jonah.
Megrázom a fejem, és hátrébb lépek, mintha a távolságtól eltűnnének. Mindig, mikor már azt
érzem, hogy a sok sebből egy már kezd begyógyulni, történik valami, és újra feltépi.
Chris neve áll ott Jenny kézírásával minden nyitott borítékon. Jonah belelapoz.
A szívem vadul ver, tudom, hogy ezekben a borítékokban választ találhatok minden
kérdésemre. Mikor kezdődött? Miért? Chris szerette? Jobban szerette Jennyt, mint engem?
- El fogod olvasni? - kérdezem Jonah-tól.
Jonah határozottan megrázza a fejét. Olyan végleges a döntése. Én meg irigylem, hogy nincs
benne kíváncsiság. Odaadja nekem az összeset.
- Tedd, amit tenned kell, de engem nem érdekel, mi áll ezekben.
A kezemben tartott leveleket bámulom.
Jonah kiveszi, amit keresett, és félreteszi a ládát, majd nekilát az utolsó, makacs zsanérnak.
Én felviszem a leveleket a hálóba, és leteszem a paksamétát az ágyra. Már fogni is fájdalmas,
nem akarom megnézni őket, amíg itt van Jonah, úgyhogy kijövök a szobából, becsukom az ajtót.
Majd később szembenézek velük.
Felülök a konyhapultra, a lábamat bámulom, csak a levelek járnak a fejemben, hiába
próbálok másra gondolni.
 Ha elolvasom őket, azt vajon valamiféle lezárásnak fogom érezni? Vagy csak mélyebb lesz a
seb?
Félig attól tartok, hogy csak rosszabb lesz tőle. Már a kis emlékeim is elég rosszak, például
ami ma reggel jutott az eszembe, és majdnem elsírtam magam tőle.
Jennyvel bementünk a városba egy héttel Chris szülinapja előtt. Ragaszkodott hozzá, hogy
megvegyen neki egy absztrakt festményt, amit egy boltban látott. Bár már évek óta voltam Chris
felesége, fogalmam sem volt róla, hogy érdekelné a modern művészet. De erről a festményről
Jennynek valamiért Chris jutott az eszébe. Akkoriban nem tűnődtem sokat ezen. Végül is Jenny
Chris sógornője volt. Imádtam, hogy ilyen jól kijönnek.
A festmény ott lóg a gurulós konyhasziget felett, amit mindig a falnak tolok.
Épp ezt bámulom.
- Jenny ragaszkodott hozzá tavaly, hogy ezt vegye meg Chris születésnapjára.
kinyitni Chris Jonah abbahagyja, amit épp csinál, és hátranéz a képre. A tekintete gyorsan végigsiklik
rajtam, majd megint az ajtóra figyel.
gyba. A nappali - Mondtam neki, hogy Chrisnek nem tetszene, mire tudod, mit válaszolt? - kérdezem.
- Mit?
amegyek, hogy - Hogy „nem ismered őt úgy, mint én”.
Jonah válla megfeszül, de nem felel.
a tetőt és a felső - Emlékszem, akkor nevettem rajta, azt hittem, viccel. De most, hogy tudom, amit tudok, azt
hiszem, komolyan gondolta. Tényleg azt hitte, hogy jobban ismeri a férjemet, mint én, bár nem
k a ládához, éshiszem, hogy ezt ki akarta volna mondani hangosan. Most mindig, ha ránézek erre a képre, nem
bírom ki, csak arra tudok gondolni, vajon mi lehet a története. Együtt látták? Chris azt mondta
Jennynek, hogy tetszik neki? Azt hittem, minden emlékem róluk kőbe van vésve. De minél
többet gondolok erre - rájuk -, az emlékek folyton átalakulnak. És ezt utálom.
Jonah végre leemeli az ajtót a zsanérról. A falnak támasztja, majd a pultnak dől, és elvesz egy
g, mikor már aztJolly Ranchert. Meglep, mikor a szájába pottyantja.
- Utálod a dinnyéset.
- Micsoda?
álhatok minden - Megettél egy dinnyés Jolly Ranchert. Régebben utáltad.
Nem válaszol a megjegyzésemre. A festményt nézi, és beszélni kezd.
- A haláluk előtti este, tudod, amikor mind itt vacsoráztunk. Chris megkérdezte Jennytől,
lem, hogy nincshogy izgul-e a másnap miatt. És én nem gondoltam semmire, mikor Jenny azt felelte, hogy Chris
el sem tudja képzelni, hogy mennyire, mert elvben másnap ment vissza dolgozni, és én
feltételeztem, hogy erről beszélnek. Miközben a Langfordban töltött időről volt szó. Az orrunk
előtt beszéltek erről.
Eddig nem gondoltam erre. De Jonah-nak igaza van. Jenny egyenesen Chris szemébe nézett,
gni is fájdalmas, és nagyjából közölte vele, hogy izgatott, amiért együtt lesznek az ágyban. Jeges hideg kúszik
csukom az ajtót. végig a karomon, megdörzsölöm.
- Utálom őket. Utálom, hogy hazudtak neked Elijah-ról. Utálom, hogy a képünkbe dörgölték.
ejemben, hiába Mind a ketten a festményt bámuljuk.
- Állati ronda kép - állapítja meg Jonah.
k mélyebb lesz a - Tényleg az. Elijah alighanem jobbat tudna festeni.
Jonah kinyitja a hűtőt, és kivesz egy doboz tojást. Mikor csukódik az ajtó, kinyitja a dobozt,
rosszak, példáulkivesz egyet, a tenyerébe fogja. A festmény felé hajítja. Nézem, ahogy a tojássárgája lefolyik a
jobb oldalon, és lecsöpög a padlóra.
ott hozzá, hogy Remélem, Jonah tudja, hogy ő fog itt feltakarítani.
óta voltam Chris Jonah elém áll, felém nyújt egy tojást.
ől a festményről - Jó érzés. Próbáld ki!
Végül is Jenny Elveszem a tojást, és leugrok a pultról. Hátrahúzom a karom, mintha kislabdát hajítanék, és a
festmény felé küldöm a tojást. Jonah-nak megint igaza van. Tényleg jó érzés nézni, ahogy
szétploccsan Jenny és Chris közös emlékén. Kiveszek még egy tojást a dobozból, elhajítom. És
még egyet.
Sajnos csak négy tojás volt a dobozban, már el is fogyott, pedig úgy érzem, csak most kezdek
rsan végigsiklikbelejönni.
- Keress még valamit! - terelem Jonah-t a hűtő felé. Ez, hogy elpusztítom az emlékeiket,
valahogy adrenalint pumpál az ereimbe, nem is tudtam eddig, hogy hiányzott ez az érzés. A
lábujjamon rugózok, készen arra, hogy még valamit elhajítsak, miközben Jonah a kezembe nyom
egy műanyag poharas csokipudingot. Ránézek, vállat vonok, és a festék felé lendítem. A
műanyag a vászonnak ütődik.
, amit tudok, azt - Úgy gondoltam, hogy nyisd ki a pudingot, de így is jó lesz.
mint én, bár nem Nevetek, elveszek tőle még egyet, és lehúzom róla a fóliát. Megpróbálok pudingot dobni a
rre a képre, nemképre, de túl sűrű, nem jön ki elég könnyen. Nem olyan jó érzés, mint a tojás, de aztán ujjal a
hris azt mondtadobozba nyúlok, és a vászon elé lépek. Rákenem a pudingot.
ésve. De minél Jonah odaad nekem még valamit.
- Tessék, ez jó.
ől, és elvesz egy Lenézek a majonézes üvegre, és elmosolyodok.
- Chris utálta a majonézt.
- Tudom - vigyorog Jonah.
Az egész kezemmel belenyúlok, kihalászok egy hideg marékkal, és rákenek a vászonra,
amennyit csak tudok. Jonah ott áll már mellettem, mustárt locsol a képre. Normális esetben
kiakadnék, hogy ekkora koszt csinálunk, de most a jó érzés elnyomja a későbbi takarítás
rdezte Jennytől,rémképét.
elte, hogy Chris Ráadásul tényleg nevetek. Olyan idegen ez a hang, hogy a ház minden sarkára majonézt
dolgozni, és én kennék, csak maradjon meg ez az érzés.
szó. Az orrunk Már majdnem egy üvegnyi díszeleg a képen, mikor Jonah nekilát egy üveg ketchuppal.
Istenem, de jó érzés!
szemébe nézett, Már azon gondolkodom, mi más lehet még a házban, ami kettejük titkos emlékeit őrzi, és
es hideg kúszikelpusztíthatnánk. Lefogadom, hogy akad ilyen holmi Jenny és Jonah házában is. És talán Jonah
több tojást tart otthon.
nkbe dörgölték. Végre kiürül a majonézes üveg. Megfordulok, keresek még valamit, amit elhajíthatnék, de a
meztelen talp, tojássárgája és csempe kombinációja elkerülhetetlenül sikamlós. Megcsúszok, és
estemben megmarkolom Jonah karját. Alig pár másodperc alatt mindketten a hátunkon fekszünk
 a földön. Jonah megpróbálja feltolni magát, de mindent elborít, amit szétdobáltunk. Megcsúszik
inyitja a dobozt,a tenyere a csempén, és megint a hátára esik.
árgája lefolyik a Annyira nevetek, hogy alig tudok oldalra fordulni magzatpózba, mert olyan izmokat
használok, amiket egy örökkévalóság óta nem. Most először nevetek, mióta Chris és Jenny
meghalt.
És most először hallom Jonah-t is nevetni a haláluk óta.
Kezd elcsitulni a hisztérikus röhögésünk. Felsóhajtok, Jonah felém fordítja a fejét.
át hajítanék, és a Már nem nevet. Még csak nem is mosolyog. Valójában minden, ami vicces volt, most mintha
és nézni, ahogyelfelejtődne, ahogy egymás szemébe nézünk, mert olyan nagy lett a csend.
ól, elhajítom. És Az ereimben cikázó adrenalin kezd alakot váltani, és a vágy, hogy tönkretegyek egy
festményt, átadja a helyét egy egészen másféle vágynak. Ijesztő, hogy egy ilyen mulatságos
sak most kezdek pillanatból ilyen komoly lesz. És nem is tudom, mitől lett ilyen komoly, de az lett.
Jonah nyel egyet, és rekedten suttogva megszólal.
m az emlékeiket, - Sosem utáltam a dinnyés Jolly Ranchert. Csak eltettem neked, mert tudtam, hogy az a
ez az érzés. A kedvenced.
kezembe nyom Végigsuhannak bennem a szavai, felmelegítenek, ahol a leghidegebb vagyok. Jonah-ra
elé lendítem. Abámulok némán, nem azért, mert nem tudnék megszólalni, hanem mert valószínűleg ennél
kedvesebbet sosem mondott még nekem senki, még a férjem sem.
Jonah kinyújtja a kezét, elsöpör egy ragadós tincset, ami az arcomhoz tapadt. Ahogy hozzám
udingot dobni aér, mintha visszarepülnék addig az éjszakáig, mikor együtt ültünk a fűben a pokrócon a tónál.
de aztán ujjal a Úgy néz rám most, mint akkor, mielőtt azt súgta, hogy „talán elrontottuk”.
Érzem, hogy meg fog csókolni, és fogalmam sincs, mit tegyek, mert nem állok készen erre.
Még csak nem is akarom. Ha mi ketten csókolózunk, az rengeteg bonyodalommal járna.
Akkor miért hajolok Jonah felé?
Miért van már a keze a hajamban?
Miért tölti ki minden gondolatomat, hogy vajon milyen íze lehet?
Csak a lélegzésünk gyorsul, más hang nem hallatszik a konyhában.
nek a vászonra, Olyan nagy a csend, hogy hallom a motor duruzsolását, ahogy Clara megáll a ház előtt.
ormális esetben Jonah elenged, gyorsan a hátára gördül.
ésőbbi takarítás Én ülésbe pattanok, levegő után kapok. Mindketten feltápászkodunk, és nekilátunk a
takarításnak.
arkára majonézt

mlékeit őrzi, és
. És talán Jonah

hajíthatnék, de a
Megcsúszok, és
unkon fekszünk
a földön. Jonah megpróbálja feltolni magát, de mindent elborít, amit szétdobáltunk. Megcsúszik
a tenyere a csempén, és megint a hátára esik.
Annyira nevetek, hogy alig tudok oldalra fordulni magzatpózba, mert olyan izmokat
használok, amiket egy örökkévalóság óta nem. Most először nevetek, mióta Chris és Jenny
meghalt.
És most először hallom Jonah-t is nevetni a haláluk óta.
Kezd elcsitulni a hisztérikus röhögésünk. Felsóhajtok, Jonah felém fordítja a fejét.
Már nem nevet. Még csak nem is mosolyog. Valójában minden, ami vicces volt, most mintha
elfelejtődne, ahogy egymás szemébe nézünk, mert olyan nagy lett a csend.
Az ereimben cikázó adrenalin kezd alakot váltani, és a vágy, hogy tönkretegyek egy
festményt, átadja a helyét egy egészen másféle vágynak. Ijesztő, hogy egy ilyen mulatságos
pillanatból ilyen komoly lesz. És nem is tudom, mitől lett ilyen komoly, de az lett.
Jonah nyel egyet, és rekedten suttogva megszólal.
- Sosem utáltam a dinnyés Jolly Ranchert. Csak eltettem neked, mert tudtam, hogy az a
kedvenced.
Végigsuhannak bennem a szavai, felmelegítenek, ahol a leghidegebb vagyok. Jonah-ra
bámulok némán, nem azért, mert nem tudnék megszólalni, hanem mert valószínűleg ennél
kedvesebbet sosem mondott még nekem senki, még a férjem sem.
Jonah kinyújtja a kezét, elsöpör egy ragadós tincset, ami az arcomhoz tapadt. Ahogy hozzám
ér, mintha visszarepülnék addig az éjszakáig, mikor együtt ültünk a fűben a pokrócon a tónál.
Úgy néz rám most, mint akkor, mielőtt azt súgta, hogy „talán elrontottuk”.
Érzem, hogy meg fog csókolni, és fogalmam sincs, mit tegyek, mert nem állok készen erre.
Még csak nem is akarom. Ha mi ketten csókolózunk, az rengeteg bonyodalommal járna.
Akkor miért hajolok Jonah felé?
Miért van már a keze a hajamban?
Miért tölti ki minden gondolatomat, hogy vajon milyen íze lehet?
Csak a lélegzésünk gyorsul, más hang nem hallatszik a konyhában.
Olyan nagy a csend, hogy hallom a motor duruzsolását, ahogy Clara megáll a ház előtt.
Jonah elenged, gyorsan a hátára gördül.
Én ülésbe pattanok, levegő után kapok. Mindketten feltápászkodunk, és nekilátunk a
takarításnak.
 HUSZADIK FEJEZET
Clara

Jonah autója ott áll a ház előtt. Remélhetőleg nem vesztette el megint az eszét, és nem akarja
itt hagyni Elijah-t egy újabb hétre. Ez anyának most nagyon nem hiányozna.
Nem tudom, mire lenne szükségünk, de valami kellene. Külső beavatkozás? Külön nyaralás?
Remélhetőleg anya is szívesen megfeledkezne arról, ami ma az iskolában történt. Ha van
valami, amit bírok benne, az az, hogy amikor át akar gondolni valamit, kerüli a nyílt konfliktust.
Nem akarom, hogy itthon kelljen maradnom és erről beszélnem ma este. Csak be akarok menni,
átöltözni, és elindulni a moziba Millerhez. De kétlem, hogy ez ilyen könnyen menne.
Mikor bemegyek, látom, hogy Elijah a fal mellé tolt kiságyban alszik. Elindulok felé, hogy
adjak neki egy gyors puszit, de a konyhában valami felkelti a figyelmem.
Nincs ott már az ajtó, de nem ez a fura.
Hanem anya és Jonah. És a kosz.
Anya négykézláb törli a padlót papírtörlővel, Jonah meg leveszi a képet a falról, amit Jenny
néni vett apának a szülinapjára. Tele van dobálva mindennel. Elbillentem a fejem, próbálom
alaposabban megnézni, de nem tudom, pontosan mi lehet rajta.
Kaja?
Teszek pár lépést a konyha felé, mire felfogom. Egy üres majonézes üveg áll a pulton. Üres
pudingosdobozok hevernek a földön. Egy üres tojásosdoboz is díszeleg az asztalon. Tele van
ételfolttal Jonah inge és anya haja is.
Mi a fene ez?
- Ti kajával párnacsatáztatok?
Anya felém kapja a fejét. Fogalma sem volt róla, hogy ott állok. Jonah megfordul, és
majdnem elesik. Elejti a festményt, de megtartja magát a pultba kapaszkodva. Összenéznek
anyával, majd mindketten felém fordulnak.
- Hm - mondja Jonah bizonytalanul dadogva. - Mi... hm^ nem igazán tudunk elfogadható
magyarázatot adni erre.
Felhúzom a szemöldököm, de megtartom magamnak, amit gondolok. Nem fogom elítélni
őket, mert furán viselkednek, és akkor talán ők sem ítélnek el engem, hogy nem akarok itt lenni.
- Oké. Hát. Elmegyek moziba Lexie-vel.
Arra számítok, hogy erre anya tiltakozni fog, de épp ellenkezőleg.
- Ott van a tárcám a pulton, ha kell pénz.
A szemem gyanakvón elkeskenyedik. Ez most valami próba? Vagy talán bűntudata van azért,
amit ma mondott nekem?
Valami nem stimmel, de ha még egy ideig itt állok, erre anya is rájön. Sarkon fordulok, és a
szobámba megyek, átöltözni. Nem veszek ki pénzt anya tárcájából. Miller amúgy sem kér pénzt
tőlem semmiért.

***
 Ahogy belépek a moziba, Miller arca felragyog, abbahagyja, amit csinál, kijön a pult mögül.
Nincs ott épp senki, úgyhogy megölel és megcsókol.
- Találkozzunk az egyes teremben! Öt perc és jövök.
- De... - A büfé felé mutatok. - Popcorn nem jár?
t, és nem akarja Felnevet.
- Hozok.
Külön nyaralás? Bemegyek az egyes terembe, meglepetten konstatálom, hogy üres, és égnek a lámpák. Nem
történt. Ha vanmegy semmilyen film. Leülök a legfelső sorba, mint mindig, és Millert várom.
nyílt konfliktust. Közben megnyitom a műsort a telefonomon, és megnézem, mit játszanak az egyes teremben.
e akarok menni, Semmit.
Utoljára egy rajzfilm ment itt, és annak már egy órája vége.
dulok felé, hogy Írok Millernek.
Én: Egyes termet mondtál? Ott nem játszanak ma semmit.
Miller: Maradj ott! Jövök.

lról, amit Jenny Miller pár perccel később befordul a sarkon, kezében egy tálca ennivalóval. Nachos, hot dog,
ejem, próbálompopcorn, két ital. A felső sorhoz jön, és leül mellém.
- Úgy érzem, nem bántak velünk korrektül az iskolában - közli. - Elég biztos vagyok benne,
hogy létezik olyan törvény, miszerint a diákoknak enni kell kapniuk. Még akkor is, ha ez azzal
ll a pulton. Üresjár, hogy magukkal kell vinniük az ebédet a büntetőterembe. - Odanyújt nekem egy poharat,
ztalon. Tele vanközben a tálcát az előző sor székeinek a támláján egyensúlyozza. - Steven tartozik nekem vagy öt
szívességgel, úgyhogy most egy órát ő viszi a pultot.
Megfogok egy hot dogot és egy zacskó mustárt.
- Szuper. Akkor ez most egy randi?
h megfordul, és - Ne szokj hozzá! Általában nem szoktam ekkora felhajtást csinálni.
a. Összenéznek Pár percig eszünk és beszélgetünk. Hagyom, hogy Miller vigye a szót, mert jó érzés. Izgatott,
sokat mosolyog, és ahányszor hozzám ér, megrebbennek a közhelyes pillangók a hasamban.
unk elfogadható Mikor Miller végzett az evéssel, elővesz egy nyalókát.
- Kérsz egyet? - Kinyújtom a kezem, ő erre elővesz még egyet, nekem adja.
m fogom elítélni - Mindig tartasz magadnál egy marokkal? Folyton ezt eszed.
- Csikorgatom a fogam, a nyalóka segít.
- Ha továbbra is ennyit eszel, mint eddig, akkor nem is marad csikorgatni való fogad.
- Még csak lyukas sem volt soha egyik fogam sem. És ne tegyél úgy, mint akinek nem
tetszik, hogy ilyen ízem van.
tudata van azért, Elvigyorodok.
- Elég jó az ízed.
n fordulok, és a - Shelby utálta a nyalókáimat - jegyzi meg Miller. - Azt mondta, ragadós lesz tőle a szám.
y sem kér pénzt - Ki? - Csak viccből kérdezek vissza, de ő úgy érti, mintha megbántott volna vele, hogy
felhozta a témát.
- Bocsánat. Nem akartam szóba hozni. Nem akarok az a pasi lenni, aki folyton az exéről
beszél.
ön a pult mögül. - Igazából csomó kérdésem van, csak nem akarok az a csaj lenni, aki folyton az exedről
beszéltet.
Kihúzza a nyalókát a szájából.
- Mit szeretnél tudni?
Egy pillanatra elgondolkodom, mielőtt megszólalok. Sok mindent akarok tudni, de a
legégetőbb kérdést teszem csak fel.
a lámpák. Nem - Mikor szakított veled, miután elvittelek, miért festettél úgy, mint akinek összetörték a
szívét? - Már gondolkoztam ezen, hogy tűnhetett úgy akkor, mint akit a padlóra küldtek aznap,
egyes teremben. és most meg teljesen rendben van. Aggódom, hogy talán titkol valamit.
Az ujjait gyengéden végighúzza a kézfejemen.
- Nem okvetlenül azért voltam kiakadva, mert szakított velem. Hanem mert azt gondolta,
hogy megcsaltam. És nem akartam, hogy ezt gondolja, úgyhogy megtettem mindent, hogy
higgyen nekem.
- Tudja, hogy miattam szakítottál?
- Nem miattad szakítottam.
Nachos, hot dog, - Ó! - hökkenek meg kicsit. - Mert nagyjából így hangzott, amit mondtál.
Miller elhelyezkedik a székben, az ujjaim közé fűzi az ujjait.
s vagyok benne, - Azért szakítottam vele, mert mikor este elaludtam, nem rá gondoltam. És mikor reggel
r is, ha ez azzal felébredtem, megint nem rá gondoltam. De nem azért szakítottam, hogy veled járhassak,
em egy poharat, mindenképp megtettem volna, akár együtt leszünk utána mi ketten, akár nem.
k nekem vagy öt Nem tűnik nagy különbségnek, hogy valaki miatt szakít-e az ember, vagy csak ő az indok rá,
de most, ahogy Miller elmagyarázza, úgy érzem, ég és föld a kettő.
- Furcsa most így? Sokáig voltatok együtt.
Vállat von.
- Más volt. Az anyukája nem bánta, ha ott aludtam náluk hétvégenként, úgyhogy még meg
ó érzés. Izgatott,kell szoknom a szombat estéket otthon a nagypapival.
- Az anyukája engedte, hogy ott aludj? Mármint... Shelby ágyában?
- Ez szokatlan, tudom. De a szülei elég engedékenyek voltak sok szempontból. És ugye ő
elvben felnőtt főiskolás, azt hiszem, ez is számít.
- Az én anyukám sosem engedné, hogy ott maradj éjszakára. Jobb, ha tudod.
Miller felnevet.
- Hidd el, ezt levettem. Meg lennék lepve, ha egyáltalán azt engedné, hogy fényes nappal
mint akinek nemmeglátogassalak.
Utálom, hogy így érzi. Utálom, hogy anya ezt éreztette vele. És őszintén szólva aggaszt,
hogy később majd nem fog tetszeni neki, ha anya sosem fogadja el mint barátomat.
El sem hiszem, hogy ezt mondom. Miller Adams, a barátom.
Egymás felé fordulunk, a testünk elcsavarodik a moziszékekben. Olyan csend van itt, hogy
olna vele, hogyhallani a fal túloldaláról a film morajlását.
Próbálok nem arra gondolni, amit Miller az előbb mondott, mert most már aggaszt az idő,
olyton az exéről amit Shelbyéknél töltött. Amikor Shelby ágyában aludt. Nem fog ez hiányozni majd neki? Én
még sosem feküdtem le senkivel, és ahogy anya viselkedik, az sem biztos, hogy Miller
 yton az exedről egyáltalán átjöhet. Lehet, hogy meg sem engedi, hogy eljárjak otthonról, így próbálja majd
megakadályozni, hogy együtt legyünk. Remélem, nem tesz ilyet, de az alapján, amit az elmúlt
egy hónapban produkált, nem vennék mérget rá.
Érzem, hogy Miller teljesen őszinte velem, én is az akarok lenni. Kihúzom a nyalókát a
ok tudni, de aszámból, azt bámulom.
- Akkor, csak hogy tudd: én még szűz vagyok.
k összetörték a - Ezen tudok segíteni - ajánlja fel.
a küldtek aznap, Rávillantom a szemem, de felnevet.
- Viccelek, Clara. - Odahajol, csókot nyom a vállamra. - Örülök, hogy elmondtad. De nem
sietek. Egyáltalán nem.
rt azt gondolta, - De akkor is. Te hozzászoktál, hogy minden hétvégén... Rá fogsz unni, hogy nincs szex, és
mindent, hogy visszamész Shelbyhez. - Azonnal a szám elé kapom a kezem. - Édes istenem, miért vagyok ilyen
bizonytalan magamban? Kérlek, tegyél úgy, mint aki nem hallotta.
Nevet kicsit, aztán mélyen a szemembe néz.
- Nem kell aggódnod. Már többet kaptam attól, hogy nem szexelek veled, mint az egész
kapcsolatomtól Shelbyvel.
Annyira bejön nekem. Jobban, mint azt valaha lehetségesnek gondoltam. Minden együtt
És mikor reggeltöltött perccel jobban tetszik.
veled járhassak, - Ha majd úgy döntök, hogy készen állok rá. Akkor, remélem, te leszel az.
Miller ezen elmosolyodik.
ak ő az indok rá, - Én egész biztosan nem foglak lebeszélni erről.
Arra gondolok, hogy vajon milyen lesz majd az első. Hogy mikor lesz. Millerre nézek, és
elvigyorodok.
- Az első csókunk egy közhelyes kávézóbeli csók volt. Talán lehetne az a szüzességem
yhogy még megelvesztése is.
Miller erre felhúzza a szemöldökét.
- Nem tudom. Lehet, hogy kiraknának minket a Starbucksból. Felnevetek.
tból. És ugye ő - Az érettségi bálról beszélek. Még öt hónap. Ha akkor még együtt vagyunk, szeretném, ha
közhelyesen a bál után tépnéd le a szüzességem virágát.
A megfogalmazás megnevetteti Millert. Kiveszi a nyalókát a szájából, az enyémet is kikapja
a kezemből, és leteszi a tálcára. Felém hajol, röviden megcsókol.
y fényes nappal - Kicsit előreszaladtál - mondja, mikor hátrahúzódik. - Még el sem hívtalak a bálba.
- Akkor hívj el!
szólva aggaszt, - Nem kell rendes, igazi bálkérés?
Megrázom a fejem.
- Nem, az béna. Nem kell semmiből sem ilyen.
nd van itt, hogy Habozik, mint aki nem hisz nekem. Majd bólint.
- Rendben. Clara Grant, eljössz velem a bálba, és lefekszel-e velem utána közhelyesen?
aggaszt az idő, - Boldogan.
majd neki? Én Miller vigyorog és megcsókol. Én mosolyogva visszacsókolom, de közben összeszorul a
os, hogy Miller gyomrom. Hogy tetszene ez a sztori Jenny néninek!
y próbálja majd
, amit az elmúlt

m a nyalókát a

ondtad. De nem

y nincs szex, és
ért vagyok ilyen

, mint az egész

Minden együtt

illerre nézek, és

a szüzességem

k, szeretném, ha

yémet is kikapja

n összeszorul a
 HUSZONEGYEDIK FEJEZET
Morgan

A konyhám talán tisztább, mint valaha. Nem tudom, azért-e, mert Jonah csodásan takarít (ő
pucolta ki a nagyját), vagy mert megpróbálta kitörölni a majdnem-csók minden nyomát a
konyhából, hogy ne emlékeztessen rá minket semmi.
Szinte tapintható a bűntudatom, mióta Clara elment a moziba. Jonah nyilván ugyanígy érez,
mert egyikünk sem szólal meg takarítás közben. Ahogy Elijah ébredezni kezdett, felajánlottam,
hogy megetetem, mert Elijah gondozása talán az egyetlen dolog az életemben, amit úgy érzem,
jól csinálok. Mintha már megismerne, mosolyog, ha meglát.
Már vagy egy órája játszom vele a nappaliban. Jonah közben kitakarította az egész konyhát.
Nem vártam ezt el tőle, még egy ponton mondtam is, hogy hagyja, de ő tovább pucolt. Én is
megcsináltam volna, de őszintén szólva megkönnyebbültem, mikor Elijah felébredt. Inkább nem
akartam egy szobában lenni Jonah-val.
Elijah egyre erősebb, állapítom meg. A kanapén hátradőlve a combomra fektetem, lába a
hasamat éri. Gügyögök neki, Jonah meg lecipeli a konyhaajtót a garázsba.
Elijah ásít, a mellemre húzom, és gyengéden lapogatom a hátát. Már aludnia kellene, és hiába
szundított egy fél órát, amíg mi Jonah-val szétvertük a konyhát, Elijah úgy fest, mint aki mindjárt
bealszik. Ellazul a mellemen, kezd elszenderedni. A feje tetejére szorítom az arcom, mindennél
jobban szeretném, ha nem lennék szomorú a gondolattól, hogy ilyen kártyákat osztottak neki.
Szerencsés, hogy itt van neki Jonah. Egy férfi, aki mellé állt, pedig tudta, hogy nagyon nagy
eséllyel nem ő az apa. Remélem, Jonah érdekében, hogy Elijah nem fog neheztelni rá, ha
megtudja. Remélem, csak még jobban értékeli majd őt ettől.
Jonah bejön a nappaliba, elmosolyodik, ahogy meglátja a mellemen alvó Elijah-t. Leül
mellénk a kanapéra, és megsimogatja a baba hátát. Jonah halkan sóhajt egyet, mikor ránézek,
visszanéz rám. Olyan közel ül, hogy összeér a lábunk.
A konyhában váratlanul feltámadó érzések újra életre kelnek. Reméltem, hogy csak egyszeri
eset volt, hogy Jonah ezt váltotta ki belőlem, és mostantól nem fordul elő többet.
- Húzódj odébb - suttogom.
Jonah hunyorít, mint aki nem érti az utasítást.
- Túl közel vagy, térre van szükségem.
Jonah ezt megérti. Úgy tűnik, mint aki kicsit meg is lepődik ezen. Drámaian a kanapé másik
végébe ül. Most meg úgy érzem, megbántottam.
- Bocsánat - mondom. - Csak... össze vagyok zavarodva.
- Semmi gond - feleli.
Kinyújtom a nyakam, lenézek Elijah-ra. Elég ernyedt, talán megpróbálhatom átvinni a
kiságyba. Igen, átteszem, mert friss levegőre van szükségem. Gyengéden leteszem a matracra,
várok, amíg már biztosan nem ébred fel, és betakarom.
Nem is nézek Jonah szemébe, ahogy kimegyek a hátsó teraszra. Tudom, hogy jön majd ő is,
akkor is, ha nem szólok neki. És őszintén szólva muszáj lenne megbeszélnünk, ami majdnem
 történt a konyhában, mert a legkevésbé sem szeretném, ha Jonah azt gondolná, van bármi esély
erre.
Jonah elhúzza az üvegajtót maga mögött, miután kijön hozzám. A teraszon járkálok fel-alá,
nézem a járólapot a lábam alatt. Chris pár éve tette le, Jennyvel segítettünk neki, és emlékszem,
odásan takarít (ő milyen remekül szórakoztunk. Folyton kinevettük Christ, mert valamiért mindig John Denvert
nden nyomát ahallgatott, ha kint dolgozott a kertben, és teli tüdőből énekelt. Soha máskor nem hallgatta, csak a
kerti munka alatt. Jennyvel rajta röhögtünk végig, miközben segítettünk, úgyhogy végül Chris
n ugyanígy érez,kizárt minket a kertből, és nélkülünk fejezte be a teraszt.
t, felajánlottam, Vajon már tartott akkor a viszonyuk?
amit úgy érzem, El szoktam tűnődni, gyakrabban, mint kellene, hogy vajon mikor kezdődhetett. Nem tudom,
miért reménykedem benne, hogy nemrégiben. Az valahogy még személyesebb fájdalom, hogy
z egész konyhát.talán évek óta tart. Talán, ha összeszedném a bátorságom, és elolvasnám a leveleket, amiket
bb pucolt. Én istaláltunk, választ kapnék néhány kérdésemre.
edt. Inkább nem Jonah leül Chris valamikori kedvenc székébe. Jenny vette neki.
Édes istenem, hogy lehetek ilyen hülye? Milyen sógor és sógornő jön ki ilyen jól? Miért nem
ektetem, lába a vettem észre?
- Ülj le - kéri Jonah. - Idegesít a járkálásod.
kellene, és hiába Lerogyok a Jonah melletti székre. Egy pillanatra lehunyom a szemem, próbálom elhessegetni
mint aki mindjártaz összes emléket. Nem akarok arra gondolni, mennyi minden akad ebben a házban, ami
com, mindennélösszeköti Jennyt és Christ. A festményt már tönkretettem. Nem akarom szétverni a teraszbútort
is, vagy bármi mást, amit használok.
gy nagyon nagy Mikor kinyitom a szemem, Jonah-ra nézek. Kényelmesen hátrahajtja a fejét a támlára. Felém
eheztelni rá, habiccent, de nem mond semmit. Sokat gondol, de keveset beszél.
Nem tudom, miért zavar most a hallgatása.
ó Elijah-t. Leül - Mondj valamit! Idegesít a csend.
mikor ránézek, És mintha már a nyelve hegyén lettek volna a szavak, megszólal.
- Ha nem estél volna teherbe Clarával, otthagytad volna Christ?
gy csak egyszeri - Ez meg milyen kérdés?
Jonah vállat von.
- Sosem tudtam. Hogy Clara miatt maradtál-e vele, vagy mert szeretted.
Elfordítom a tekintetem róla, mert az igazat megvallva, semmi köze hozzá. Ha tudni akarta
volna, milyen irányt vesz az életem, nem kellett volna figyelmeztetés nélkül lelépnie.
a kanapé másik Halkabban folytatja.
- Nem válaszoltál.
- Hagyd abba, Jonah!
- Azt kérted, mondjak valamit.
atom átvinni a - Nem így értettem... - Felsóhajtok. - Nem tudom, hogy értettem.
zem a matracra, Egyszerre túl melegnek érzem a levegőt itt kint. Bemegyek, azt akarom, hogy távolabb
legyünk egymástól Jonah-val. De utánam jön a hálóba. Megint becsukja az ajtót maga mögött,
y jön majd ő is,hogy ne zavarjuk Elijah-t a beszélgetéssel. Kicsit idegesnek tűnik attól, hogy egyik szobából a
k, ami majdnem másikba megyek, előle menekülve.
van bármi esély A levelek ott hevernek az ágyon, úgy érzem, engem bámulnak, gúnyolnak egyre.
- Megbeszéljük, mi volt a konyhában? - kérdezi.
járkálok fel-alá, Megint járkálni kezdek, hiába nem tetszik neki.
, és emlékszem, - Nem történt a konyhában semmi.
g John Denvert Úgy néz rám, mintha csalódott volna bennem, amiért nem vagyok képes éretten szembenézni
hallgatta, csak a ezzel. A tenyeremet a homlokomnak nyomom, próbálom kimasszírozni a fejemből a készülődő
ogy végül Chrisfejfájást. Nem nézek Jonah-ra, mikor megszólalok.
- Beszélni akarsz róla? Rendben. Legyen. A férjem alig pár hete halott, és én majdnem
megcsókoltam valakit. És ha ez nem lenne elég baj, téged csókoltalak meg majdnem. Rémesen
ett. Nem tudom, érzem magam.
fájdalom, hogy - Ajjaj.
eveleket, amiket - És ha Clara meglátott volna minket? Megérte volna, tényleg?
- Ez nem Claráról szól.
- De igen, róla. És Elijah-ról. Mindenkiről, csak rólunk nem.
n jól? Miért nem - Én máshogy érzem.
Felnevetek.
- Naná.
om elhessegetni - Ezt meg hogy érted?
a házban, ami Bosszúsan megrázom a fejem.
ni a teraszbútort - Te elvágtad a kapcsolatot a legjobb barátaiddal tizenhét évvel ezelőtt, Jonah. Te csakis
magadra gondolsz, és arra, hogy te mit akarsz. Arra sosem, hogy a tetteid másokat is érintenek.
a támlára. Felém Úgy néz rám, hogy a gerincem mélyén érzem a tekintetét. Úgy, ahogy még sosem láttam
senkire sem nézni. Zavar és megbántottság keverékével.
- Hűha - fordul el, és kimegy a hálóból, becsapja az ajtót maga mögött.
Jonah Sullivan megint elszökik.
Miért nem vagyok meglepve?
Most már dühös vagyok. Kirontok a hálóból, készen arra, hogy kiabáljak vele, de épp kilép
az ajtón Elijah-val. Látja, hogy jövök utána, és azt is láthatja, milyen mérges vagyok, mert
ugyanolyan képet vágunk. Csak megrázza a fejét.
- Ne kezdd! - mondja. - Elmegyek.
Ha tudni akarta Kiviharzom utána, mert még nem érzem úgy, hogy kiadtam volna magamból, amit akarok.
Végtelen forrásként bugyog bennem mindaz, amit hallania kell. Megvárom, míg beköti Elijah
autósülését, és becsukja az ajtót, csak akkor kezdek bele.
Ahogy felém fordul, és várja, hogy mondjam, kiürül a fejem.
Csak állok az udvaron, és semmit, de semmit nem tudok mondani. Tényleg fogalmam sincs,
miért veszekszünk. Még csak nem is csókolóztunk. És sosem fogom hagyni, hogy még egyszer
ilyen helyzetbe kerüljek vele, úgyhogy eleve gőzöm sincs, miért vagyok ilyen dühös.
hogy távolabb Jonah az autójának dől, karba teszi a kezét. Vár egy pillanatig, hagyja, hogy nyugalom
ót maga mögött, szálljon ránk. Aztán felemeli a fejét, és rám néz, arcán sokféle érzelem játszik.
gyik szobából a - Jenny a húgod volt. Bármit is éreztem irántad, sosem álltam volna kettőtök közé.
Elmentem, mert Jennyvel és Chrisszel ellentétben én tiszteltem őket. Téged. Kérlek, soha többé
 ne mondd, hogy önző vagyok, mert ez volt egész életem legnehezebb döntése.
Beszáll az autóba, becsapja az ajtót, és elmegy.
Én meg ott állok egyedül a ház előtt, olyan információkkal, amiket talán nem akartam tudni,
és érzésekkel, amikkel sosem akartam szembenézni.
en szembenézni Elgyengül a térdem. Nincs erőm visszamenni a házba, hogy végiggondoljam, ami ma történt,
ből a készülődő úgyhogy csak leülök a fűben ott, ahol épp álltam, mikor Jonah elhajtott.
A kezembe támasztom a fejem, érzem az egész nap súlyát. Ami Clarával történt köztünk az
és én majdnem iskolában. Ami Jonah-val a konyhában. Minden, amit Jonah mondott. És bár a lelkem mélyén
dnem. Rémesentudom, hogy hallanom kellett ezt tőle, mégsem változtat semmin. Mert sosem működne ez, hogy
Jonah és én, nem számít, milyen régóta nincs képben Jenny és Chris. Ettől mi tűnnénk rossznak.
Clara nem értené. És mit mondanánk Elijah-nak, ha majd megnő? Hogy itt mindenki partnert
cserélt? Ez meg milyen példa lenne neki?
Nem jó ötlet, hogy bármi is legyen Jonah és köztem. Egy életen át emlékeztetne mindarra,
amit olyan kétségbeesetten el akarok felejteni. És most, hogy mindent kimondott, amit tizenhét
éve el kellett mondania, azt akarom, hogy szívja vissza. Azt akarom, hogy menjünk vissza a
tegnaphoz, amikor még könnyebb volt. Amikor még áthozhatta Elijah-t minden kínos érzés
nélkül, de ezek most már mindig ott lesznek köztünk.
Úgy érzem, azért mondta el mindezt, mert azt remélte, ez majd megold bármit is, pedig csak
mélyebb éket vert közénk. És nem tudom, jobb lesz-e még valaha.
onah. Te csakis Tinédzserek voltunk. Nem voltunk szerelmesek. Vonzódtunk egymáshoz, és ez összezavarja
az embert, de nem érné meg, hogy emiatt feldúljuk Clara életét.
ég sosem láttam Mikor egy reflektor fénye vetül rám, felnézek.
Clara.
Leparkol, és mikor kiszáll, nem mond nekem hirtelen semmit. Nem is tudom, lát-e
egyáltalán, ahogy megfordul a járdán, és leül mellém a fűbe. Az állához húzza a térdét, átöleli, és
a sötét utcát bámulja.
ele, de épp kilép - Aggódom érted, anya.
s vagyok, mert - Miért?
- Késő van. És itt ülsz egyedül a sötétben a ház előtt. Sírsz.
Megérintem az arcomat, és letörlöm a könnyeket, amiket észre sem vettem eddig. Kifújom a
ól, amit akarok. levegőt, Clarára nézek.
íg beköti Elijah - Sajnálom a mait. Nem kellett volna azt mondanom.
Clara csak bólint. Nem tudom, hogy ezzel elfogadja-e épp a bocsánatkérésemet, vagy
egyetért, hogy tényleg nem kellett volna ezt mondanom.
fogalmam sincs, - Millerrel voltál ma este?
gy még egyszer - Igen.
Felsóhajtok. Legalább őszinte.
hogy nyugalom - Nem rossz srác, anya. Megígérem. Csak ismerd meg.
Védi a fiút, ezt megértem. Ha az ember tizenhat éves, akkor ügyet sem vet az intő jelekre.
kettőtök közé.Megint kifújom a levegőt.
rlek, soha többé - Csak legyél óvatos, Clara. Nem akarom, hogy elkövesd ugyanazt a hibát, mint én.
 Clara feláll, leporolja a farmerja fenekét.
- Én nem te vagyok, anya. Miller meg nem apa. És tényleg örülnék, ha nem hívnál hibának.
m akartam tudni, - Tudod, hogy nem így értettem.
Fogalmam sincs, ezt hallotta-e, mert már bement a házba. Becsapja az ajtót maga mögött.
ami ma történt, Túl fáradt vagyok, hogy utánarohanjak. Hátradőlök a fűben, és a csillagokat bámulom. Már
amit látni belőlük.
rtént köztünk az Arra gondolok, hogy vajon Chris és Jenny ott van-e fent. Hogy látnak-e engem itt lent. Hogy
lelkem mélyén rosszul érzik-e magukat, amiért ezt tették az életemmel.
űködne ez, hogy - Rohadék vagy - suttogom Chrisnek. - Remélem, látsz most minket, mert tönkretetted sokak
életét, te szemét farok.
indenki partnert Lépteket hallok a fűben, felülök, és a torkomra szorítom a kezem, úgy fújom ki a levegőt,
mikor meglátom, hogy Mrs. Nettle áll ott egy méterre tőlem.
ztetne mindarra, - Azt hittem, meghalt - közli. - De hallottam, hogy faroknak hívta az Urat. - Sarkon fordul, a
tt, amit tizenhét háza felé indul. Ahogy az ajtajához ér, meglendíti felém a botját. - Ez istenkáromlás, azt tudja! El
enjünk vissza a kellene járni a templomba!
den kínos érzés Amint bemegy a házába, kitör belőlem a nevetés. Ez tényleg utál engem.
Feltápászkodom a fűről, és bemegyek. Mikor a hálóba érek, lenézek a levelekre és a
mit is, pedig csakképeslapokra az ágyamon. Remegő kézzel számolom meg őket. Kilenc levél összesen és három
lap.
ez összezavarja Tudni akarom, mi van bennük, de közben mégsem. Biztos vagyok benne, hogy még jobban
kiborulok majd, és már elég volt mára.
A fiókom mélyére lököm őket, arra jutva, hogy majd egy jobb napon elolvasom.
Ha lesz olyan.
is tudom, lát-e
érdét, átöleli, és

ddig. Kifújom a

kérésemet, vagy

az intő jelekre.
 Clara feláll, leporolja a farmerja fenekét.
- Én nem te vagyok, anya. Miller meg nem apa. És tényleg örülnék, ha nem hívnál hibának.
- Tudod, hogy nem így értettem.
Fogalmam sincs, ezt hallotta-e, mert már bement a házba. Becsapja az ajtót maga mögött.
Túl fáradt vagyok, hogy utánarohanjak. Hátradőlök a fűben, és a csillagokat bámulom. Már
amit látni belőlük.
Arra gondolok, hogy vajon Chris és Jenny ott van-e fent. Hogy látnak-e engem itt lent. Hogy
rosszul érzik-e magukat, amiért ezt tették az életemmel.
- Rohadék vagy - suttogom Chrisnek. - Remélem, látsz most minket, mert tönkretetted sokak
életét, te szemét farok.
Lépteket hallok a fűben, felülök, és a torkomra szorítom a kezem, úgy fújom ki a levegőt,
mikor meglátom, hogy Mrs. Nettle áll ott egy méterre tőlem.
- Azt hittem, meghalt - közli. - De hallottam, hogy faroknak hívta az Urat. - Sarkon fordul, a
háza felé indul. Ahogy az ajtajához ér, meglendíti felém a botját. - Ez istenkáromlás, azt tudja! El
kellene járni a templomba!
Amint bemegy a házába, kitör belőlem a nevetés. Ez tényleg utál engem.
Feltápászkodom a fűről, és bemegyek. Mikor a hálóba érek, lenézek a levelekre és a
képeslapokra az ágyamon. Remegő kézzel számolom meg őket. Kilenc levél összesen és három
lap.
Tudni akarom, mi van bennük, de közben mégsem. Biztos vagyok benne, hogy még jobban
kiborulok majd, és már elég volt mára.
A fiókom mélyére lököm őket, arra jutva, hogy majd egy jobb napon elolvasom.
Ha lesz olyan.
 HUSZONKETTEDIK FEJEZET
Clara

Hosszú hétvége volt. Lexie és Miller is későig dolgozott. A szombat esti szüneteit és egy
kétórás telefonbeszélgetést leszámítva tegnap éjjel, alig voltam Millerrel. Anyát sem láttam túl
sokat. A péntek esti fura viselkedése után egész szombaton a gép előtt ült, és állásokra
jelentkezett. A vasárnap legnagyobb részét a szobámban töltöttem, és megírtam az elmaradt
leckéket.
Hétfőn később érek be Jonah órájára, mint szoktam. Én esek be utolsónak, mielőtt
megszólalna a csengő, úgyhogy meglep, hogy Jonah az asztalomhoz lép, és letérdel előtte.
Általában nem foglalkozik velem különösebben, ha ott vannak más diákok is.
- Hogy van anyukád?
Vállat vonok.
- Jól, gondolom. Miért?
- Nem válaszolt a hétvégén az üzeneteimre, csak tudni akartam, rendben van-e.
Előrehajolok, nem akarom, hogy más is hallja, amit mondok.
- Péntek este, mikor hazaértem, ott ült a ház előtt, és sírt. Fura volt. Néha azt hiszem, hogy az
összeroppanás szélén táncol.
Jonah-n látszik, hogy aggódik.
- Megmondta, miért sírt?
Körbenézek, mindenki beszélget, nem figyelnek ránk.
- Nem kérdeztem. Többet sír, mint nem, inkább nem is faggatom már erről.
Megszólal a csengő, Jonah visszamegy az asztalához. De ahogy belekezd az aznapi
magyarázatokba, úgy tűnik, mintha gondolatban egész máshol járna. Fáradtnak néz ki. Látszik,
hogy kikészült.
Egy kicsit csalódott vagyok emiatt. Néha úgy érzem, annyival könnyebb felnőttnek lenni,
mint tinédzsernek, mert felnőttként már rájöttél mindenre. Érzelmileg érettebb vagy, és így
jobban tudod kezelni a bajokat. De ahogy elnézem most Jonah-t, ahogy próbál úgy tenni, mint
aki nem jár máshol fejben, és anyát, ahogy próbálja elkormányozni az életét, mintha még lenne
hozzá lelki ereje, rájövök, hogy talán a felnőttek egyáltalán nem tudják jobban, mit akarnak, mint
mi. Csak meggyőzőbb az álcájuk.
És ez csalódással tölt el.
Megrezzen a telefon a zsebemben. Megvárom, amíg Jonah hátat fordít az osztálynak, majd
előveszem és leteszem az asztalomra. Elhúzom a képernyőt, és elolvasom Miller üzenetét.
Miller: Ma nem dolgozom. Nekifussunk a videós projektnek?
Én: Igen, de ma nem akarok anya közelében lenni. Lehet nálad?
Miller: Persze. Gyere át 5 körül! El kell vinnem nagypapit 3-ra orvoshoz, nem találkozunk tanítás után.

***

Mikor tíz perccel öt után a házuk elé kanyarodok, Miller a tornácon vár. A kocsimhoz kocog,
 és beül mellém, mielőtt kiszállhatnék.
- Nagypapi alszik - mondja. - Menjünk el a Munchiesba előbb, hadd pihenjen.
- Mi az a Munchies?
Miller úgy néz rám, mint akinek mindjárt eldurran az agya.
szüneteit és egy - Sosem voltál még a Munchiesban? Tudod, az a food truck.
t sem láttam túl Megrázom a fejem.
lt, és állásokra - Nem.
am az elmaradt Teljesen meghökken.
- Még sosem ettél Macet ott?
olsónak, mielőtt - Az kaja?
letérdel előtte. Felnevet, kihúzza a biztonsági övet.
- Hogy kaja-e? - ismétli. - Remélem, éhes vagy, mert ez lesz életed legnagyobb élménye.

***

Tizenöt perccel később egy kempingasztalnál ülök, a kamerát bámulom, amit Miller feltett
egy állványra, mielőtt elment megrendelni az ételt. Egyenesen rám néz. Azt mondta, mindenfélét
lefilmez, ha együtt vagyunk, mert ez jól jön majd a projekthez, ha kell még kép. Tartalék tekercs,
hiszem, hogy az
azt mondta rá. Máris úgy beszél néha, mint egy filmrendező.
Azt mondta, hogy ne nézzek egyenesen a kamerába, mert úgy kell tennünk, mintha nem
lenne ott, úgyhogy nyilván odanézek, és hülye pofákat vágok, amíg Miller sorban áll a kocsi
előtt.
Komolyan nem láttam Millert még sosem ennyire lelkesedni semmiért. Igazából
féltékenyebb vagyok a szendvicsre, mint bármikor voltam Shelbyre. Olyan izgatott, tényleg. A
kezd az aznapi
Mac, úgy tűnik, egy grillezett sajtos szendvics sajtos makarónival töltve, szenteltvízben főzve.
néz ki. Látszik,
Jó, szenteltvíz nincs benne, de ahogy beszél róla, már az sem lepne meg, ha lenne.
Mikor odaér az asztalhoz, leteszi elém a tálcát, és letérdel, mint aki egy királynőnek nyújt át
elnőttnek lenni,
ajándékot. Nevetek, elhúzom a tálcát, és felveszem az egyik szendvicset.
bb vagy, és így
Leül mellém, nem szembe, átveti a lábát a padon. Tetszik, hogy ilyen közel akar lenni
úgy tenni, mint
hozzám.
intha még lenne
Mikor leszedtük a papírt, Miller megvárja, hogy én harapjak előbb, mert látni akarja, mit
mit akarnak, mint
szólok az első falathoz. A számhoz emelem a szendvicset.
- Most úgy érzem, muszáj ízlenie.
- Odaleszel érte.
sztálynak, majd
Harapok egy falatot, és leteszem a karom az asztalra, amíg rágok. Isteni. Nemcsak a
legropogósabb, legvajasabb melegszendvics, amit valaha ettem, de a makaróni meg a sajt olyan
meleg és dús túlzás, hogy szinte a szememet forgatom.
De vállat vonok, mert élvezem, ha bosszanthatom Millert.
- Elég jó.
Hitetlenkedve hajol előre.
- Elég jó?
ocsimhoz kocog, Bólintok.
 - Egy szendvics.
- Kész, szakítunk.
- A kenyér kicsit állott.
- Utállak.
- A sajt túlsült.
Leteszi a szendvicsét, felmarkolja a telefonját, és megnyitja az Instagramot.
- Megint kikövetlek.
Nevetek, miután lenyeltem az első falatot, és nyomok egy puszit az arcára.
- A legjobb, amit valaha ettem.
Elvigyorodik.
- Tuti?
Bólintok, de aztán megrázom a fejem.
- A második legjobb, mert te vagy a legfinomabb, főleg nyalókaevés után.
- Ezt így elfogadom. - Felveszi a szendvicset, beleharap. Felnyög, és erre a hangra kicsit
elvörösödök. Nem hiszem, hogy észrevenné, mert épp letép egy icipici darabkát a kenyeréből, és
mit Miller feltett
leteszi egy hangya mellé. Az elviszi a morzsát.
dta, mindenfélét
Miller arcon csókol, majd megint harap egyet.
Tartalék tekercs,
- Mire gondoltál, milyen filmet csináljunk?
Megrázom a fejem, egy szalvétával megtörlöm a szám. Ő odanyúl, és a hüvelykujjával
nk, mintha nem
letöröl valamit az ajkamról.
rban áll a kocsi
- Nincs sok időnk - jegyzi meg.
- Három hónap.
miért. Igazából
- Az nem sok. Nagy munka lesz.
atott, tényleg. A
- Hűha - jegyzem meg gúnyosan. - Ez, tartok tőle, azt jelenti, hogy sok időt töltünk majd
együtt.
Egyik kezével a szendvicset fogja, a másikkal a lábamat simogatja, miközben eszünk. Olyan
ynőnek nyújt át
kedves. És nem fél nyilvánosan megcsókolni. Vagy a kamera előtt.
Gyanítom, hogy idén nem csak egyszer kapunk büntetést.
özel akar lenni
- Ne nézz oda! - szól rám, a kamerára gondol.
- De muszáj - fordítom el a fejem. - Itt van az arcunkban.
átni akarja, mit
- És te akarsz színésznő lenni?
Megbököm a könyökömmel.
- Az más. Ez... - intek a kamera felé -, ez fura.
- Szokj hozzá, mert rengeteg anyagot akarok, amiből dolgozhatunk majd. Idén nyerni akarok.
eni. Nemcsak a
A tavalyi projektem negyedik lett.
meg a sajt olyan
- Az egész térségben?
- Az államban.
- Micsoda? Az fantasztikus, Miller!
Erre vállat von.
- Nem igazán. A negyedik hely szívás. Csak a három döntőst teszik ki a YouTube-ra, senkit
sem érdekel a negyedik. Úgy döntöttem, hogy te meg én nyerni fogunk. - Odahajol, megcsókol,
 majd hátrébb húzódik, és harap még egyet a szendvicsébe. - Zavar, hogy ennyit csókolgatlak? -
Tele szájjal beszél, de akkor is imádni való.
- Milyen fura lenne, ha ez zavarna. Nyilván nem.
- Helyes.
- Tetszik, hogy kimutatod a vonzalmadat.
Erre megrázza a fejét, és egy szalvétával megtörli a száját.
- Pont ez az amúgy. Nem szoktam. Nem voltam ilyen Shelbyvel.
- Miért más velem?
Megint vállat von.
- Nem tudom. Én is próbálok rájönni erre. De jobban vágyom rád, mint bármire eddig az
életemben.
Erre a megjegyzésre elmosolyodok, de közben felhúzom a szemöldököm.
- Nem is tudom, Miller. Eléggé odavoltál a szendvicsedért.
a hangra kicsit Még ott van a kezében a fele, de ahogy kimondom, a közeli kukához megy, és kidobja, majd
a kenyeréből, ésvisszaül.
- Ez a szendvics nem jelent nekem semmit. Bármikor elcserélem a nyelvedre.
Az orromat ráncolva hátrébb húzódok.
- Ezt szexinek szántad? Nem volt az.
hüvelykujjával Nevet, közelebb húz magához, az ajkamra nyomja az ajkát. De ez most nem ártatlan csók,
hanem csupa nyelv és... kenyér.
Eltolom magamtól.
- Még mindig kaja van a szádban! - Úgy teszek, mint aki öklendezik, és belekortyolok az
italomba. Miller üdítője már elfogyott, elveszi az enyémet, és beleiszik.
őt töltünk majd Egy pillanattal később vágyakozó pillantást vet a kukára.
- Kidobtam, hogy bizonyítsak, de igazából meg akartam volna enni - sóhajt fel rám nézve. -
n eszünk. Olyan Undorító lenne, ha kihalásznám?
Felnevetek.
- Igen. És nem csókolnálak meg soha többé. - Odacsúsztatom neki a szendvicsem maradékát.
- Tessék. Edd meg az enyémet, nem vagyok éhes.
Elveszi a szendvicset, és megeszi, aztán megissza az üdítőmet is. Összeszedi a szemetet,
kidobja, és visszaül az asztalhoz. Átveti a lábát a padon, és közelebb húz magához. A
homlokomnak dönti a homlokát, mosolyog, majd hátrébb húzódik, és a fülem mögé simítja egy
tincsemet.
n nyerni akarok. - Azt hiszem, médium vagyok. Tudtam, hogy jók leszünk együtt, Clara.
- Nem vagy médium. Alig egy hete vagyunk együtt. Egy pillanat alatt elromolhat.
- De nem fog. Jó előérzetem van.
- Ez csak vonzalom. Nem hatodik érzék.
- Szerinted ennyi az egész? Vonzalom?
- Mi más lenne? Alig ismerjük egymást.
uTube-ra, senkit - Kidobtam miattad egy fél szendvicset. Ez sokkal több mint puszta vonzalom.
ajol, megcsókol, Nevetek, hogy nem adja fel.
 csókolgatlak? - - Igaz. Elég látványos gesztus volt. - Odahajolok, megcsókolom, de mikor elhúzódnék,
előrébb csúszik, nem akarja abbahagyni. Felé fordulok, mélyebben csókolom.
Amúgy nem tenném ezt nyilvános helyen, de csak mi vagyunk itt. Meglep, hogy egy ilyen
szuper szendvicseket árusító helyen miért nincsenek többen.
Miller végül elhúzódik, és a kamerára néz.
- Muszáj abbahagynunk. Kiskorú vagy, letartóztat-hatnak, ha pornó lesz a vége.
Annyira imádom, hogy akkor is meg tud nevettetni, amikor nem vagyok olyan hangulatban.

***
ármire eddig az
Mielőtt eljövünk, Miller vesz egy szendvicset a nagypapinak. Odaadja neki, ahogy belépünk
a nappaliba.
- Ez az, amire gondolok? - kérdezi az öreg.
- Csakis.
és kidobja, majd
A nagypapi arcára kiülő vigyorra elmosolyodok.
- Mondtam már, hogy te vagy a kedvenc unokám?
- Én vagyok az egyetlen unokád - jegyzi meg Miller. Elveszi a nagyapja poharát, és a
konyhába megy, hogy megtöltse újra.
- Ezért öröklöd te mindenemet.
m ártatlan csók,
Miller felnevet.
- Egy jó adag levegőt, mint tudjuk.
Az öreg felém fordul.
belekortyolok az
- Clara, ugye? - Kicsomagolja a szendvicset. Én leülök az egyik zöld fotelbe, és bólintok.
- Meséltem már, hogy mikor Miller tizenöt volt, és az iskolában voltunk... - Egy kéz kerüli
meg a nagypapi székét, és kiragadja a szendvicset a kezéből. Az öreg ránéz az üres tenyerére.
fel rám nézve. -
- Ez meg mi a fene volt? - fordul Millerhez.
Miller leül a másik zöld fotelbe, foglyul ejtve a nagyapja vacsoráját.
- Ígérd meg, hogy nem mondod el ezt a történetet, és akkor visszaadom.
csem maradékát.
- Jaj, Miller - nyögök fel. - Már másodszor állítod le, amikor elmesélné.
A nagypapi bocsánatkérőn néz rám.
zedi a szemetet,
- Ne haragudj, Clara, elmondanám, de ettél te már Macet?
úz magához. A
Megértőn bólintok.
mögé simítja egy
- Semmi gond. Majd átjövök egyik nap, ha Miller nincs itthon, és akkor beszélgetünk.
Miller visszaadja a szendvicset.
- Clarával egy projekten kell dolgoznunk. A szobámban leszünk.
- Nem kell hazudnod - véli az öreg. - Én is voltam tizenhét éves.
- Nem hazudok - közli Miller. - Tényleg egy projekten kell dolgoznunk.
- Ahogy gondolod.
Miller a szemét forgatva áll fel. Megragadja a kezem, felhúz.
- Bocsánatot kérek a nagyapám nevében.
- Miért? Tényleg hazudsz neki. Nincs semmiféle projekt.
Miller a fejét forgatja.
kor elhúzódnék, - De van. - Neheztelő pillantást vet a nagyapjára. - El vagytok tiltva egymástól. Túlságosan
hasonlítotok.
hogy egy ilyen Az öreg mosolyog, ahogy kimegyünk a nappaliból. Ahogy végigmegyünk a folyosón,
belesek a fürdőbe. A pulton gyógyszeres dobozok sorakoznak, és ahogy eszembe jut róluk, hogy
a nagypapi beteg, összeugrik a gyomrom.
Ahogy Miller szobájába érünk, megérzi, hogy elromlott a kedvem.
- A nagypapira gondolsz?
Bólintok.
- Igen, ez nagyon rossz. - Lerúgja a cipőjét, és elheveredik az ágy közepén, megpaskolja
maga mellett a matracot. Én is lerúgom a cipőt, és odabújok mellé, átkarolom.
ahogy belépünk
- Mi volt ma az orvosnál?
Hátrasimítja a hajam, egészen a végéig húzza rajta az ujjait.
- Megbeszéltük, mire számíthatunk az elkövetkező pár hónapban. Nem biztonságos, ha itt
marad egyedül, amíg én iskolában vagyok, úgyhogy hamarosan hospice-ba kerül. Ha ott lesz,
akkor többnyire lesz mellette segítség, ez megkönnyebbülés azért. Nem kell otthagynom az
iskolát.
a poharát, és a
Felkönyökölök.
- Tényleg ez volt az egyetlen lehetőség?
- Aha. Anyukám meghalt tízéves koromban, nagypapi az ő apja. Van egy nagybátyám
Kaliforniában, de onnan nem sokat tud tenni. A többi rokon sokat látogat minket. Figyelnek rá,
hogy meglegyen mindene. De én vele élek tízéves korom óta, úgyhogy a felelősség nagyja az
enyém.
Nem tudtam, hogy meghalt az anyukája.
Egy kéz kerüli
- Sajnálom - rázom meg a fejem. - Ez nagyon sok ennyi idősen.
Miller az arcomra teszi a kezét.
- Te csak tizenhat vagy, és nézd, mit kellett átélned. Az élet kemény. - A mellére húzza a
fejem. - Nem akarok beszélni róla. Beszéljünk másról!
Jó az illata. Most citromos.
- Mikor van a szülinapod? - kérdezem.
- December tizenötödikén. - Elhallgat egy pillanatra, mielőtt folytatja. - Neked meg a jövő
héten, ugye?
Bólintok, de közben szeretném elfelejteni. A születésnapomon hagyományosan vacsorát
szoktunk rendezni, de ez lesz az első apa és Jenny néni nélkül. Nem akarok erre gondolni, témát
váltok.
- Mi a kedvenc színed?
- Nincs. Mindet szeretem, a narancssárgát leszámítva.
- Miért? Én bírom a narancssárgát.
- Ne tedd. Rémes. Te melyik színt utálod?
- A narancssárgát.
- Most mondtad, hogy bírod.
- De már kételkedem benne miattad, hogy talán van vele valami baj, amit eddig nem tudtam.
stól. Túlságosan - Nagyon sok baj van a narancssárgával - jelenti ki Miller. - Nem is lehet rá rímet találni.
- A színt utálod, vagy a szót?
ünk a folyosón, - Utálom mindkettőt.
e jut róluk, hogy - Történt valami, amitől megutáltad ennyire?
- Nem, magától jött, azt hiszem. Talán így születtem.
- És van olyan árnyalat, amit különösen utálsz?
- Utálom mindet - közli. - A narancssárga összes árnyalatát a mangótól a korallig.
Felnevetek.
én, megpaskolja - Ez a leghülyébb beszélgetésem egész életemben.
- Igen, elég szarul megy ez nekünk. Talán inkább csókolózzunk.
Felemelem a fejem a mellkasáról, ránézek.
- Igyekezz, kezdem elfelejteni, miért is tetszel nekem.
ztonságos, ha itt Vigyorog, fölém gördül, a hajamat simogatva lustán mosolyog.
rül. Ha ott lesz, - Emlékeztesselek?
otthagynom az Bólintok. Még sosem ért össze ennyire a testünk. Már csókolóztunk állva, csókolóztunk a
kocsijában, csókolóztunk ülve. De még így az ágyban sosem, hogy a két lábam között fekszik.
Az ajkamra szorítja az ajkát, de nem csókol meg. Megigazítja a párnát a fejem alatt, lerúgja a
takarót, közben épphogy hozzám ér.
gy nagybátyám - Ez eltart egy ideig - jegyzem meg.
et. Figyelnek rá, - Azt akarom, hogy kényelmesen feküdj. - A szája a számnál, megemeli kicsit a nyakamat, és
ősség nagyja az kihúzza a hajam a fejem alól. A vállamra teszi. - Készen állsz? - suttogja az ajkamra.
Nevetni kezdenék, de nem sikerül, mert Miller nyelve szétválasztja az ajkam, és a majdnem
nevetés helyett levegő után kapok. Most másnak érzem, így, hogy felettem fekszik. Jobb. A csók
is jó. Lassú nyelvcsapások. Az ujjai végigsimítják a karomat. A kezem elindul felfelé a hátán.
Érzem, ahogy megkeményedik a lábam között, egyszerre meglep és magabiztossággal tölt el.
mellére húzza a A dereka köré fonom a lábam, enyhíteni akarnám a sajgást, amit ott lent érzek, de csak rosszabb
lesz. A csókja elmélyül, hozzám simul, és egy nyögés tör fel a torkomon. Abbahagyja egy
pillanatra, mintha a hang tett volna vele valamit, de aztán az ajka megint az ajkamon, még
erősebb vággyal.
ked meg a jövő Felhúzom a pólóját hátul, érezni akarom a bőrt a tenyerem alatt. Végigsimítom a hátát,
eljutok a válla izmos ívéig.
nyosan vacsorát Mielőtt észbe kaphatnék, már a pólóját rángatom, azt akarom, hogy vegye le.
gondolni, témátEngedelmeskedik, három másodpercre hátrébb húzódik, leveszi a felsőjét, és a padlóra dobja.
Ezután pár percig nem megyünk tovább, de nem is lépünk vissza. A csókolózástól
mindketten sajogva, vágyakozva lihegünk, és semmi kedvünk a projekten dolgozni.
Miller végül legördül rólam, az oldalára fekszik, az ajka még az ajkamon. Egy percig így
csókolózunk. Ez nem annyira izgalmas, de azt hiszem, pont ezért. Próbál lassítani valamit, amit
talán nem is akart elkezdeni.
Lehunyja a szemét, és végül abbahagyja a csókot, a homlokomnak támasztja a homlokát. A
mellkasomra teszi a kezét, ott hagyja, hogy érezze, amint vadul ver a szívem a tenyere alatt.
Mikor elhúzódik, és kinyitja a szemét, lemosolyog rám.
 - Tudod, mi a gáz még a narancssárgával?
- Mi? - nevetek.
- A celebek a narancssárga kockából posztoltak a Fyre fesztiválon. És tudod, mi lett belőle.
- Igazad van. A narancssárga rémes.
A hátára fordul, a plafont bámulja. Egy pillanatig hallgat, a szívem még mindig vadul ver.
- Szeretnéd abbahagyni? - kérdezi végül.
- Mit?
- A csókolózást.
Vállat vonok.
- Nem igazán. Élveztem.
- Nem tudtam eldönteni. Nem akartam túl gyorsan haladni, de nagyon le akartam venni a
pólódat. A melltartódat nem, csak a pólót.
- Rendben.
Felhúzza a szemöldökét.
csókolóztunk a - Tényleg?
m között fekszik. - Igen.
m alatt, lerúgja a - És narancssárga a melltartód?
- Nem, fehér.
- Helyes. - Fölém gördül, és megint csókolni kezd.
t a nyakamat, és Fölösleges mondani, hogy hozzá se kezdünk a projekthez, de Miller hű marad az ígéretéhez,
és meg sem próbálja levenni a melltartómat.
m, és a majdnem
ik. Jobb. A csók

tossággal tölt el.

de csak rosszabb
Abbahagyja egy
z ajkamon, még

imítom a hátát,

ogy vegye le.

A csókolózástól

Egy percig így

ni valamit, amit

a a homlokát. A
a tenyere alatt.
 - Tudod, mi a gáz még a narancssárgával?
- Mi? - nevetek.
- A celebek a narancssárga kockából posztoltak a Fyre fesztiválon. És tudod, mi lett belőle.
- Igazad van. A narancssárga rémes.
A hátára fordul, a plafont bámulja. Egy pillanatig hallgat, a szívem még mindig vadul ver.
- Szeretnéd abbahagyni? - kérdezi végül.
- Mit?
- A csókolózást.
Vállat vonok.
- Nem igazán. Élveztem.
- Nem tudtam eldönteni. Nem akartam túl gyorsan haladni, de nagyon le akartam venni a
pólódat. A melltartódat nem, csak a pólót.
- Rendben.
Felhúzza a szemöldökét.
- Tényleg?
- Igen.
- És narancssárga a melltartód?
- Nem, fehér.
- Helyes. - Fölém gördül, és megint csókolni kezd.
Fölösleges mondani, hogy hozzá se kezdünk a projekthez, de Miller hű marad az ígéretéhez,
és meg sem próbálja levenni a melltartómat.
 HUSZONHARMADIK FEJEZET
Morgan

Az éjjeliszekrényen rezgő telefon hangjára ébredek. Kinézek az ablakon, a nap még fel sem
kelt teljesen.
Senki sem szokott ilyen korán telefonálni.
Felveszem a mobilom, Jonah nevét látom a kijelzőn. Leteszem az éjjeliszekrényre, és
visszafekszem a párnára.
Nem beszéltünk egy hete, amióta a majdnem-csók volt. Kétszer írt, megkérdezte, hogy
vagyok. Nem válaszoltam egyszer sem.
Nehéz, mert nem akarok kapcsolatban lenni vele, ugyanakkor Elijah-val szeretnék lenni. Elég
szívás, hogy Jonah és Elijah egy csomagban jár.
Abban bízom, hogy ki tudunk találni valami láthatási ütemtervet. Jobb lenne, ha nem kellene
átmennünk egymáshoz, hogy Elijah-t átadjuk. Talán Uberrel utaztathatnánk.
Erre a gondolatra felnevetek. Hogy Uberrel küldözgessünk egy babát. Vajon korhatáros az
Uber-használat?
Megpittyen a telefonom. SMS. Megint az éjjeliszekrény felé nyúlok, és az arcom elé húzom
a mobilt.
Felülök, mikor meglátom, hányszor keresett Jonah, és hány üzenetet írt.
Ledobom a paplant, és felállok, sietve nyomom meg a kijelzőn a hívás gombot. Az első
csengetésre felveszi.
- Morgan?
- Elijah jól van?
Jonah megkönnyebbülten felsóhajt a hangomat hallva.
- Ne haragudj, hogy zavarlak, de egész éjjel fent volt, belázasodott, nem vihetem be a
bölcsibe. És ma nem tudok itthon maradni, országos felmérés lesz az elsősöknek, és ha vége a
tanításnak, még el kell mennem két megbeszélésre...
- Természetesen. - A mellemre szorítom a kezem. A szívem vadul ver. Azt gondoltam,
nagyobb a baj. - Hát persze. Hozd át!
Jonah hangja ellágyul, már nem hallom rajta annyira a pánikot.
- Nem tudok érte menni hat előtt.
- Nem gond. Hiányzik nekem.
Ezután húsz percet a konyhában töltök, főzök. Jonah olyan stresszesnek tűnt a telefonban, és
ha Elijah egész éjjel ébren volt lázasan, akkor Jonah-nak ma szüksége lesz némi energiára. Ezt
Chris kedvéért is megtettem régen: burritót készítettem és elcsomagoltam, ezt vitte magával a
legzsúfoltabb napokon.
Valamiféle bocsánatkérés is Jonah-tól ez a reggeli. Úgy érzem, túl kemény voltam vele múlt
héten. Talán túl kemény voltam vele már azóta, hogy visszatért az életünkbe. Akárhogy is, a
burrito segít ezen.
Abban is bízom, hogy ez egy lépés előre. Talán kitalálhatunk valami olyan megoldást, amivel
 Elijah az életem fontos része lehet, és Jonah-val tényleg barátok lehetünk. Azóta a legtöbb éjjel
nem aludtam, azon gondolkodtam, amit a ház előtt mondott nekem, és hogy miért befolyásolta
ennyire a neheztelést, amit mindvégig éreztem iránta. Azt is megállapítom egyik éjjel, hogy
múltbéli érzelmekről beszélt végig.
nap még fel sem Akkor még tinédzserek voltunk. Mások. Azt nem állította Jonah, hogy még mindig így
gondolna rám. Egyszerűen elmondta, mit érzett régen. Már pár hónapja, hogy visszatért közénk,
és azon a majdnem-csókon kívül semmi sem utalt arra, hogy vonzódna még hozzám, úgyhogy
liszekrényre, ésbármit gondolt is, hogy érzett irántam kamaszkorunkban, nyilván már elmúlt az eltelt évek alatt.
Különben nem feküdt volna le Jennyvel, amikor tavaly összefutottak. És nem költözött volna
gkérdezte, hogyössze vele, nem akartak volna összeházasodni.
Ezért remélem, hogy barátok lehetünk.
etnék lenni. Elég
***
ha nem kellene
Épp egy zacskóba pakolom a burritókat, mikor kopognak. Beengedem Jonah-t, de egy
pillanatra megállok, ahogy meglátom. Ma kiöltözött. Fekete, hosszú ujjú inget vett feketeezüst
n korhatáros az
csíkos nyakkendővel. Megborotválkozott, és végre levágatta a haját. Fiatalabbnak néz ki. Épp
megjegyezném, milyen jól fest ma, de aztán meggondolom magam.
rcom elé húzom
Elijah nyüglődik az autósülésben, kikötöm és kiveszem. Meleg, ahogy a mellemre ölelem.
- Szegény kicsikém. - Zaklatottnak tűnik a gyerek. - Adsz neki valami orvosságot?
Jonah bólint, és elővesz egypár üveg gyógyszert a pelenkázótáskából.
ombot. Az első
- Elvittem éjfél körül az ügyeletre. Ezeket adták, azt mondták, négyóránként adjak be neki
egyet, mindig másikat. - Felemeli az egyik üveget. - Meg ebből kapjon egyet kétóránként. -
Leteszi a táskát. - Raktam be takarókat és plusz ruhát. Kellhet ma.
- Elvitted az ügyeletre? Aludtál egyáltalán?
Mintha ezzel eszébe juttatnám, milyen fáradt, Jonah ásít egyet, a tenyerével takarva el a
m vihetem be a
száját. Megrázza a fejét.
ek, és ha vége a
- Nem lesz gond. Még talán van időm beugrani a Starbucksba.
- Kinyitja az ajtót, és kifelé indul.
Azt gondoltam,
- Várj! - Kimegyek a konyhában, felmarkolom a burritós zacskót, és visszarohanok Jonah-
hoz, mielőtt lelépne. - Ezt neked csináltam. Reggeli burrito. Úgy tűnik, hosszú napod lesz.
Jonah rám néz, és lágy, hálás tekintettel veszi el a zacskót.
- Köszönöm. - Kicsit meglepett a hangja, próbálok nem örülni ennek, de mégis örülök. Jó
érzés, hogy valami kedveset tettem érte. Olyan undok voltam vele sokáig.
a telefonban, és
- Megírom majd, hogy van Elijah. De ne aggódj, vigyázok rá, jó kezekben lesz.
mi energiára. Ezt
Jonah elmosolyodik.
vitte magával a
- Ebben egy pillanatig sem kételkedtem. Akkor este!
Ahogy elmegy, Clara fordul be a folyosóra, iskolai egyenruhában. Ahogy meglátja Elijah-t a
oltam vele múlt
karomban, felragyog, és érte nyúl.
Akárhogy is, a
- Add ide!
Odaadom neki a babát.
egoldást, amivel
- Beteg. Ne puszilgasd, elkaphatod.
a a legtöbb éjjel Clara a mellére húzza Elijah-t, és akkor is egy puszit nyom a homlokára.
iért befolyásolta - A beteg babáknak a lehető legtöbb puszi jár.
gyik éjjel, hogy Igaza van. Mikor Clara kicsi volt, minél betegebb volt, annál többet dajkáltam és
puszilgattam, azt akartam, hogy múljon el mielőbb minden fájdalma. Istenem, de hiányzik ez.
még mindig így De biztos vagyok benne, hogy valamikor, nemsokára ezeket a napokat sírom vissza.
sszatért közénk, Úgy érzem, Clarával idén képtelen páros vagyunk, de tudom, mennyire fog ez hiányozni, ha
ozzám, úgyhogymajd elköltözik, és a saját életét éli. Minden hiányozni fog: a veszekedések, amikor nem
eltelt évek alatt.szóltunk egymáshoz, a büntetések, a lázadásai.
költözött volna - Miért nézel így rám? - kérdezi.
Mosolygok és megölelem. Elijah-t tartja a karjában, nem viszonozhatja az ölelést, de az is
elég, hogy nem húzódik el. Nyomok egy puszit oldalt a fejére.
- Szeretlek.
Mikor hátrébb lépek, óvatos arckifejezéssel néz rám, de aztán elmosolyodik.
- Én is téged, anya.
Jonah-t, de egy
Leül a kanapéra Elijah-val.
vett feketeezüst
- Csináltam reggelire burritót. Az asztalon van.
nak néz ki. Épp
Clara kihúzza magát.
- Baconös vagy kolbászos?
- Mindkettő.
- Ez az! - suttogja. Aztán Elijah-hoz beszél. - Imádlak, kishaver, de vár a reggelim.
nt adjak be neki ***
t kétóránként. -
Küldök egy üzenetet Jonah-nak, megírom, hogy Elijah láza lement kicsit. Délben válaszol.
Jonah: Alszik valamit egyáltalán?
vel takarva el a Én: Nem nagyon. Nyilván majd elalszik, ha leesik a láza.
Jonah: Remélem, megvárja, hogy én is bealhassak vele. Őrült hosszú nap ez, és még csak dél van. A reggeli csodálatos
volt. Köszönöm.
Én: Feltettem vacsorára húst. Sok lesz nekünk Clarával, vihetsz belőle haza, amikor jössz Elijah-ért.
Jonah: Szuper. Köszönöm ezt is.
arohanok Jonah-
Két órával később Jonah megint ír.
Jonah: Alszik már?
mégis örülök. Jó Én: Szundikált negyedórát. Még lázas, de már nem olyan nyűgös.
Negyedóra múlva Clara ír.
Clara: Millerrel egy projekten kell dolgoznunk iskola után. A Starbucksban leszünk.
Én: Milyen projekten? Most hallok erről először.
Clara: Jonah rakott össze minket egy versenyre, amit az egyetem hirdetett.
Kevesebb mint négy hónapunk van rá.
eglátja Elijah-t a
Írok Jonah-nak.
Én: Tényleg összeraktad Clarát és Miller Adamst egy filmes projektre?
Jonah: Igen. Baj'?
Én: Azt gondolom, hogy igen, több szempontból is, hiszen ez a fiú adott neki először kábítószert. És Chris már
 megmondta Clarának, hogy ne lógjon vele.
Jonah: Miller nem olyan rossz, mint amilyennek gondolod. Chris nem is ismerte őt, nem számít a véleménye.
Én: Én magam alkottam véleményt a srácról. Rábeszélte Clarát, hogy lépjen le az apja temetéséről. Füvet adott neki. És az
t dajkáltam és iskolától kapott üzenet szerint mindketten büntetést kaptak múlt héten nyilvános fizikai érintkezés miatt. Clara semmi
ilyesmit nem csinált soha, amíg ez a fiú nem volt a képben. És még ha nem is vagyok biztos benne, hogy Miller az oka,
jobban szeretném, ha olyannal lenne, aki lebeszéli az ilyesmiről, nem pedig bátorítja az ilyen viselkedést. Jonah: Nem
hiszem, hogy létezne ilyen srác.
ez hiányozni, ha Én: Most ettől nem lett jobb.
k, amikor nem
Várom a választ, de nem kapok.

***
ölelést, de az is
A délután hátralévő részében próbálom ébren tartani Elijah-t, hogy éjszaka aludjon inkább
Jonah-nak, de ahogy elüti az óra a hatot, már nincs erre semmi remény. Elijah apró teste elernyed
a karomban, mélyen alszik, ahogy beteszem a kiságyba. Végre lement a láza pár órával ezelőtt,
azt hiszem, túl van a nehezén, de valószínű, pár óra alvás után Elijah egész éjjel ébren lesz
Jonah-nak. Talán fel kellene ajánlanom, hogy hagyja itt, és pihenje ki magát.
Előveszem a telefonom, hogy megírjam neki, mikor kopognak. Lenézek Elijah-ra, meg sem
rezzen a zörejre. Kinyitom az ajtót.
- Most aludt el - suttogom.
Jonah-n már nincs nyakkendő. A felső két gombot kigombolta az ingén, a haja kócosabb,
mint reggel. Még jobban néz ki, bár látszik, milyen kimerült. Miért gondolok ilyeneket?
Intek neki, hogy jöjjön ki a konyhába, hogy elkészítsem a vacsoráját, és el tudja vinni.
Előveszek egy műanyag dobozt a szekrényből.
- Vacsoráztál már? - kérdezi Jonah.
- Még nem.
- Akkor itt eszem - közli, és kinyitja a mellettem lévő szekrényt, ahol a tányérokat tartom.
A reggeli csodálatos
Elővesz kettőt. Visszateszem a dobozt, és tálalok neki.
Ez jó. Laza. Barátok, akik együtt vacsoráznak.
Mindketten szedünk magunknak, és az asztalhoz ülünk. Normális, hogy ketten együtt
vacsoráznak, de Jonah-val mi sosem ettünk együtt Chris és Jenny nélkül. Ez a része nem
stimmel. Mintha hatalmas, tátongó lyukak szívnák ki a jó hangulatot a vacsorából.
- Nagyon finom - tesz Jonah egy újabb falatot a szájába. - A burrito is az volt.
- Kösz.
- Minden ilyen jó, amit főzöl?
Magabiztosan bólintok.
- Remekül főzök. Chris nem is szeretett étterembe járni, azt mondta, össze sem lehet
hasonlítani azzal, amit itthon kap.
- Hogyhogy nem hízott el? - rázza meg a fejét Jonah. - Én kövér lennék, ha mindennap ezt
enném.
- Naponta kétszer edzett. Tudod jól.
Fura úgy beszélni Chrisről, mintha nem utálnám, de jó is. Végül is a jó dolgokra szeretnék
ószert. És Chris máremlékezni, a rosszak árnyéka nélkül. Sok jó közös emlékünk van.
 - Hol van Clara?
üvet adott neki. És az Jonah-ra mutatok a villával.
s miatt. Clara semmi - Azzal a fiúval. A te hibád.
, hogy Miller az oka,
Felnevet.
elkedést. Jonah: Nem
- Még mindig az egyik kedvenc tanítványom. És nem érdekel, mit gondolsz róla.
- És Clara milyen az iskolában?
- Szuper - feleli.
- Nem, most komolyan. Ne azt mondd, amit hallani szeretnék. Tudni akarom, hogy milyen,
ha nincs a közelemben.
Jonah egy pillanatig némán néz rám.
aludjon inkább - Jó, Morgan. Tényleg jó. Mindig időben beadja a leckéit. Jó jegyeket kap. Aktív az órákon.
ró teste elernyed És vicces is, szeretem azt a gúnyos humorát. - Elmosolyodik. - Ezt tőled örökölte.
r órával ezelőtt, - Ilyen voltam én is ennyi idősen.
éjjel ébren lesz - Ilyen vagy most is. Nem változtál.
Fél szívvel felnevetek.
jah-ra, meg sem - Hogyne.
Kicsit túl komolyan néz rám.
- Tényleg nem. Egyáltalán semmit.
haja kócosabb, Lenézek a tányéromra, és szórakozottan turkálom az ételt.
- Nem tudom, ez bók-e. Elég szánalmas, hogy ugyanaz vagyok, mint tizenhét évesen. Nem
el tudja vinni.lettem tanultabb, nincs munkatapasztalatom, nincs semmi, amit beírhatnék az életrajzomba.
Jonah egy pillanatig csak néz rám, aztán a tányérjára, és felszúr egy répát a villára.
- Nem az életrajzodról beszéltem. Hanem minden másról. A humorodról, a
szenvedélyességedről, a higgadtságodról, a magabiztosságodról, a fegyelmezett-ségedről. -
nyérokat tartom. Lélegzetvételnyi szünet után folytatja. - A mosolyodról. - A szájába teszi a falatot.
Lenézek, teljesen lefagy az említett mosoly az arcomról, mert tudtam, éreztem. Mindezt, amit
elmondott. Minden egyes bók mintha kés lenne a szívembe. Felsóhajtok. Elment az étvágyam.
y ketten együttFelállok, és a szemetesbe borítom a tányéromról a maradékot.
Ez a része nem Leöblítem a tányért. A mellem összeszorul, a kezem remeg. Nem tetszik nekem, hogy így
reagál a testem a jelenlétére, de a barátok nem mondanak ilyeneket egymásnak olyan tekintettel,
mint amilyen most Jonah-é.
Érez valamit irántam.
Nem tudom, hogyan emésszem ezt meg, mert olyan rengeteg kérdést vet fel bennem. Jonah
odahozza az üres tányérját a csaphoz, elöblíti. Én hátrateszem a kezem, a pultot markolom, a
össze sem lehet mosogatóba bámulok.
Jonah mellettem áll, engem néz.
a mindennap ezt Nem bírok ránézni. Zavarban vagyok, hogy bármit is érzek épp most, pedig érzek, és ez még
inkább összezavar. Féltékeny vagyok. Mindig is ott volt ez az érzés, csak sosem ismertem el. De
ott van a féltékenység, harsányan, és muszáj szembenéznem vele.
gokra szeretnék - Miért feküdtél le tavaly Jennyvel? - Ahogy kimondom, már meg is bánom. De azóta, hogy
Jenny hazajött Jonah apjának a temetéséről, és elmesélte, hogy egyéjszakás kalandba
 bonyolódott vele, tele vagyok méreggel. Valahogy mintha Jonah elárult volna engem, még akkor
is, ha nem volt az enyém.
Jonah közelebb lép. Nem olyan közel, hogy egymáshoz érjünk, de ahhoz eléggé, hogy úgy
hasson rám, mintha hozzám érne.
- Nem tudom. Talán mert Jenny ott volt - feleli halkan. - Vagy talán mert te meg nem voltál.
Elkapom a tekintetem.
- Nem feküdtem volna le veled, ha erre gondolsz.
m, hogy milyen, - Nem erre gondolok. Szomorú voltam, mert meghalt az apám, és te nem voltál ott. Bár nem
tartottuk a kapcsolatot, tudtál a temetésről, hiszen Jenny eljött. - Felsóhajt, hallom a megbánást. -
Talán azt hittem, ez majd fáj neked.
Aktív az órákon. - Rémes ezért lefeküdni valakivel.
Minden meggyőződés nélkül felnevet.
- Igen. De nem várom el, hogy megértsd. Sosem próbáltad, milyen lehet az én helyemben.
Nem kellett ott állnod az oldalvonalon, és végignézni, ahogy a lány, akit szeretsz, felépíti az
életét a legjobb barátoddal.
Erre már nem kapok levegőt.
Most Jonah fordul el.
- A féltékenység miatt sok szarságot csinál az ember, Morgan. - Kiegyenesedik, érzi, hogy
már nem látják szívesen itt. - Mennem kell.
hét évesen. Nem - Igen - felelem, a hangom reszelős és rekedt. - Menned kell.
Bólint, csalódottan, hogy egyetértek vele. Kétszer a hűtőre csap nyitott tenyérrel, és kimegy a
konyhából.
humorodról, a Mikor már nem vagyunk egy szobában, megtöltöm a tüdőm levegővel. A jelenléte még ott
zett-ségedről. -lebeg mindenhol, ahogy összeszedi Elijah holmiját. Mielőtt kivenné a babát a kiságyból, megáll,
átjön a konyhába. Az ajtóban lecövekel, vállán a pelenkázótáskával.
m. Mindezt, amit - Kölcsönös volt?
nt az étvágyam. Kicsit megrázom a fejem, elárulva, hogy mennyire összezavarodtam.
- Nem tudom, mire gondolsz.
ekem, hogy így - Ahogy irántad éreztem. Sosem tudtam. Néha azt hittem, te is így érzel, de azzal is tisztában
olyan tekintettel,voltam, hogy sosem vallanád be, Jenny miatt. De... tudnom kell. Te is azt érezted, amit én?
Megint kalapálnak a mellkasomban. Sosem beszélt velem nyíltan, nem számítottam erre.
Nehéz beismerni valamit hangosan, amit még csak az imént vallottál be magadnak.
bennem. Jonah Jonah a földre ejti a táskát, és átvág a konyhán. Meg sem áll, míg a teste és az ajka az
ot markolom, aenyémre tapad.
Sokként éri az egész testemet. Megmarkolom magam mögött a pultot, ahogy ő egyre
erősebben szorítja az arcom. Olyan intenzív az érzés, hogy attól tartok, mindjárt a padlóra
érzek, és ez még roskadok.
ismertem el. De A mellére nyomom a tenyerem, készen arra, hogy eltoljam magamtól, de ehelyett az ingébe
markolok két kézzel, és közelebb húzom magamhoz.
De azóta, hogy Mikor szétnyílik az ajka, és megérzem a nyelvét a nyelvemen, az egész testem megremeg.
zakás kalandbaOlyan sok ez így hirtelen. Ébredés és halál egyszerre. Felismerés, hogy egész életemben a nem
gem, még akkormegfelelő férfi csókolt.
Jonah választ kap a kérdésére abból, ahogy reagálok. Igen, határozottan kölcsönösek az
léggé, hogy úgyérzések. Mindig is azok voltak, bármennyi tagadást lapátoltam is a vonzalomra.
A testem úgy simul a testéhez, mintha attól tartanék, közénk ékelődhet valami, ha
elengedem.
És akkor sajnos ez meg is történik.

tál ott. Bár nem

m a megbánást. -

z én helyemben.
etsz, felépíti az

edik, érzi, hogy

rel, és kimegy a

elenléte még ott

ságyból, megáll,

zzal is tisztában

zámítottam erre.

e és az ajka az

ahogy ő egyre
ndjárt a padlóra

elyett az ingébe

stem megremeg.
letemben a nem
megfelelő férfi csókolt.
Jonah választ kap a kérdésére abból, ahogy reagálok. Igen, határozottan kölcsönösek az
érzések. Mindig is azok voltak, bármennyi tagadást lapátoltam is a vonzalomra.
A testem úgy simul a testéhez, mintha attól tartanék, közénk ékelődhet valami, ha
elengedem.
És akkor sajnos ez meg is történik.
 HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
Clara

- Anya?
Ezt az egyetlenegy szót bírom csak kinyögni, de ez elég is, hogy azonnal egy méterre
rebbenjenek egymástól. Anya elfordul tőlem. Jonah a lába elé bámul.
Én hitetlenkedve meredek rájuk.
Megrázom a fejem, próbálom meggyőzni magam, hogy nem is ezt látom. Anya... csókolózik
a halott húga vőlegényével. Az anyám a halott férje legjobb barátjával smárol.
Ellépek a konyha elől, mintha megfertőzte volna az árulás a helyiséget, és attól tartanék,
hogy elkapom. Anya levegőt vesz, és felém fordul, könnyek csillognak a szemében.
- Clara.
Nem adok esélyt neki a magyarázkodásra. Igazából nem akarom tudni, mi történt. A
szobámba rohanok, mielőtt még elkaphatnának, mert egyedül kell lennem. Becsapom az ajtót, és
bezárom, a biztonság kedvéért odahúzom elé az éjjeliszekrényemet.
- Clara, nyisd ki az ajtót! - mondja anya, könnyes hangja fojtott az ajtó mögött, aztán kopog.
- Clara! - szólal meg Jonah. - Kérlek. Nyisd ki!
- Hagyjatok békén!
Anya sír. Hallom, hogy Jonah bocsánatot kér, de olyan halkan, hogy nyilván nem tőlem.
Hanem anyától.
- Csak menj el! - hallom anya hangját. Jonah léptei távolodnak a folyosón.
Megint bekopog.
- Clara, kérlek, nyisd ki az ajtót! Nem érted. Ez... nyisd már ki! Lekapcsolom a lámpát.
- Lefekszem. Nem akarok beszélni veled ma este. Menj. El. - Az ágyra roskadok. Végre
abbamarad a kopogás. Alig két perccel később hallom, ahogy becsapódik a bejárati ajtó.
Anya többször is megpróbál rávenni, hogy nyissam ki, de az oldalamra gördülök, és nem
veszek tudomást róla, a fülemre szorítom a párnát. Pár percig próbálok egyenletesen lélegezni, és
elengedem a párnát. A kopogás abbamaradt, ezúttal remélhetőleg végleg. Hallom, hogy csukódik
anya szobájának az ajtaja a folyosó túlsó végén, azaz reggelig van rá időm, hogy lebeszéljem
magam a meggyilkolásáról.
Feltápászkodok az ágyról. Fel-alá járkálok a szobában, a bőröm bizsereg a haragtól. Hogy
tehette ezt anya? Alig két hónapja haltak csak meg.
Belém hasít egy gondolat, amitől majdnem az ágyra zuhanok. Vajon mióta csinálja ezt?
Végiggondolom az elmúlt pár hetet. Jonah olyan sokszor volt itt, mióta apa és Jenny néni
meghalt. Teljesen új perspektívát kapnak az emlékeim… Az az éjszaka, mikor későn értem haza,
és ők kint voltak a sötétben, vagy amikor Jonah átjött megjavítani az ajtót, az ürügy, amire
szüksége volt, hogy másnap is visszajöjjön, hogy befejezze. Amikor együtt mentek el itthonról,
és mikor megnéztem az applikáción, láttam, hogy anya telefonja a Langford Hotelnél van.
Alig egy héttel azután, hogy meghaltak.
Azt hiszem, mindjárt elhányom magam.
 Mióta tarthat ez a viszony?
Olyan ostobának érzem magam. Jonah mindig kérdezősködik anyáról az órákon - úgy tesz,
mintha aggódna.
Elijah tényleg belázasodott ma reggel? Basszus, Jonah valószínűleg itt aludt múlt éjjel, csak
fogalmam sem volt róla, mert ki sem jöttem a szobámból. Ez megmagyarázná, hogy került ide
nal egy méterreilyen korán. És miért állt neki anya a reggelikészítésnek először apa halála óta.
Remélem, hogy apa ezt nem tudta. Egész végig bűntudatom volt, amiért szerepem lehetett
abban, hogy ilyen sok ember élete kisiklott, de anya meg Jonah mindenki életét tönkreteszik a
nya... csókolózikbaleset óta!
Hogy tehette ezt anya Jennyvel? Nincs testvérem, de milyen ember az, aki ilyet tesz a saját
s attól tartanék, húsával és vérével?
Annyira utálom. Annyira, hogy az is rendben lenne, ha soha többé nem beszélnék vele.
Annyira, hogy az ágyam szélén ülve végiggondolom, hogy állhatok bosszút mindazért, amit a
, mi történt. Acsaládunk ellen elkövetett.
pom az ajtót, és A lázadás minden formája megvolt. Drog, iskolai büntetés, hazudozás, késés. Már csak
egyetlenegy maradt, amivel bánthatnám: ha lefeküdnék Millerrel. Anya mindig is könyörgött
nekem, hogy várjam meg legalább, amíg tizennyolc leszek, amit amúgy sem tennék meg, de ha
megtudná, hogy tizenhat évesen elvesztettem a szüzességem, ráadásul Miller Adamsszel, az a
padlóra küldené.
ván nem tőlem. Az ébresztőórára nézek. Még nincs nyolc sem. Még mindig van négy órám, hogy
megcsináljam a holnapi szülinapom előtt. És amúgy is Millerre van most szükségem. A jelenléte
olyan megnyugtató, és most ez jól jönne.
Felkapom a telefonom, és Millert hívom.
- Szia! - veszi fel rögtön. - Mi újság?
oskadok. Végre - Mikor végzel ma?
- Még bent vagyok vagy fél órát. De ideugorhatsz egy jóéjtpuszira, még belefér neked,
ördülök, és nemhazaérsz időben.
sen lélegezni, és - Nem jössz át hozzánk, ha végeztél?
, hogy csukódik - Hozzád? - Elhallgat, majd megkérdezi: - Biztos vagy ebben?
ogy lebeszéljem - Igen, de a szobám ablakán gyere be.
- Ó, titokban beosonok? - Hallom a hangján, hogy vigyorog. - Rendben, de még sosem
haragtól. Hogy voltam nálatok. Nem tudom, melyik a te ablakod.
- Az első jobbra.
- Ha szemben állok?
a és Jenny néni - Igen. És... hozz óvszert!
ésőn értem haza, Pár hosszú másodpercig hallgat.
az ürügy, amire - Biztos?
ntek el itthonról, - Igen.
- De. Clara, nem muszáj most.
- Megígérted, hogy nem fogsz lebeszélni róla.
- Nem tudtam, hogy ez ígéret volt. Azt feltételeztem, hogy még sok idő, mire.
 - Meggondoltam magam. Nem akarok várni a bálig.
ákon - úgy tesz, Megint hallgat.
- Rendben - mondja végül. - Ott vagyok egy órán belül.
múlt éjjel, csak Bekapcsolom a rádiót, hogy az elnyomja, ha zajongunk Millerrel. Meggyújtok két gyertyát,
hogy került ideegyet leteszek az ágy mellé, egyet meg az ablakhoz, hogy betaláljon a sötétben. Lezuhanyozok,
amíg várok rá. Próbálom elsírni az összes könnyemet, még mielőtt ideérne. Meglepő, de nem
zerepem lehetett sírok sokat. Túl mérges vagyok hozzá, azt hiszem. Nem is tudtam, hogy képes vagyok ekkora
ét tönkreteszik aharagra, de úgy tűnik, igen, sőt, talán még többnek is lenne hely. Ki tudja. Gondolom, majd
kiderül, mire vagyok képes, ha majd holnap szembe kell néznem anyával.
ilyet tesz a saját Kijövök a zuhany alól, és magamra tekerek egy törülközőt. Megszárítom a hajam kicsit, hogy
ne csöpögjön. Felkenek egy kis szempillaspirált, és megcsipkedem az arcom, mert tudom, hogy
beszélnék vele.sápadt vagyok. Ha az ember megtudja, hogy az anyja nem az, akinek gondolta, könnyen
indazért, amit a belesápad.
Épp szájfényt keresek, mikor halk kopogást hallok az ablakon. A szekrényhez rohanok, hogy
ésés. Már csak magamra kapjak valamit, de aztán eszembe jut, miért is jön ide Miller. Hogy levetkőztessen. A
g is könyörgött törülköző pont jó lesz.
nnék meg, de ha Kinyitom a szobám ablakát, amíg Miller leszedi a szúnyoghálót. Mikor bemászik, körbenéz a
Adamsszel, az aszobában, mielőtt végigmérne engem is. Mikor végre rám néz, látom, ahogy felfogja. Biztos
vagyok benne, hogy mindeddig nem hitte, hogy komolyan ma el akarom veszíteni a
gy órám, hogy szüzességemet. De most, hogy itt állok előtte egy szál törülközőben, reagál a teste.
gem. A jelenléte Az öklébe harap, és megremeg, ahogy tetőtől talpig méreget.
- Azt a kurva... Clara...
Nevetnék, de még mindig túl dühös vagyok, és nem akarom, hogy megérezze ezt. Elég
hosszú időre félre kell ezt tennem, hogy végigcsináljam.
Miller a tenyerébe fogja az arcomat.
belefér neked, - Teljesen biztos vagy benne, hogy ezt akarod? - Hála istennek, suttog. Az hiányzik a
legkevésbé, hogy anya az életemnek ezt a részét is tönkretegye.
- Igen - bólintok.
- És anyukád? Ő hol van?
- A szobájában. Az ajtóm is be van zárva. Csendesek leszünk. És zenét is tettem fel, hogy ne
de még sosem halljon minket.
Miller bólint, de idegesnek tűnik. Nem számítottam erre.
- Bocs, hogy folyton ezt kérdezem, de biztos vagy benne? Nem vártam, hogy egyhamar
megtörténjen...
- A párok hetven százaléka szexel az első randin. Szerintem igazán türelmesek voltunk.
Miller csendben felnevet.
- Tényleg összehoztál némi hamis statisztikát, hogy ledumáld rólam a gatyámat?
- Sikerül?
Lehúzza a pólóját, a padlóra ejti.
- Működne anélkül is. - Megcsókol. Test a testhez csók, a lábunk, a törzsünk, a karunk is
összetapad, olyan szorosan, hogy a levegő sem bújhatna közéjük. Eltol az ágyig, de megáll,
 mielőtt a lábam a matracot érné.
A csókjától valóságos lett ez az egész. Előtte, mikor a méreg tüzelt a tettekre, úgy éreztem,
hogy valószínűleg úgysem történik majd meg. De most, hogy Miller itt van, a pólója a padlón,
ok két gyertyát, rajtam csak egy törülköző van, és arra készülünk, hogy az ágyamra feküdjünk, az egész nagyon
Lezuhanyozok, is valóságossá válik. Le fogok feküdni Miller Adamsszel.
eglepő, de nem Készen állok rá. Azt hiszem.
vagyok ekkora Ha anya tudná, mi történik alig néhány méterre a szobájától, kikészülne.
Gondolom, majd Igen. Nagyon is készen állok rá.
A méreg rávesz, hogy ledobjam a törülközőt. Miller levegő után kap, és a plafonra néz. Nem
jam kicsit, hogyértem, miért a mennyezetet bámulja, és nem engem.
ert tudom, hogy - Hé, itt vagyok.
ndolta, könnyen A keze a csípőmre csúszik, ott hagyja, még mindig felfelé néz.
- Tudom. Csak... Azt hiszem, hozzászoktam, hogy a szex olyan, mint a baseball. Tudod, sok
z rohanok, hogypontot kell dobni, mielőtt hazafuthatsz. Most meg mintha csalnék.
vetkőztessen. A Erre elnevetem magam.
- Megcsináltad. Ez a te éjszakád.
szik, körbenéz a Végre leengedi a fejét, de csak az arcomat nézi.
felfogja. Biztos - Gyere a paplan alá!
om veszíteni a Vigyorogva bemászok, ő meg végig próbál nem nézni rám.
Ő is bebújna mellém, de megállítom.
- Előbb vedd le a nadrágodat!
Elbillenti a fejét.
érezze ezt. Elég - Miért sietünk ennyire?
- Csak. Nem akarom meggondolni magam.
- Talán ez annak a jele, hogy nem állsz készen rá.
Az hiányzik a - De készen állok. Nagyon is.
Egy pillanatig az arcomat nézi, mintha azt kutatná, hazudok-e neki. Megfeledkezett róla,
milyen remek színésznő vagyok. Végül feláll, kigombolja a nadrágját, és lerúgja. Ananászos
alsógatya van rajta.
tem fel, hogy ne - Szexi.
Elvigyorodik.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog.
hogy egyhamar Felemelem a takarót, ő bebújik az ágyba, de aztán feltartja egy ujját.
- Pillanat! - Megfordul, a padlón heverő farmerjáért nyúl. Ahogy visszafordul, négy óvszert
nyújt elém, mintha nekem kellene választanom. - A sarkon vettem a Valeróban. Gyümölcsösek.
- De miért kell ízesíteni? Az óvszer ehető?
Erre a kérdésre elneveti magát.
- Nem, csak... - Egyszerre elpirul. - Tudod. Ha a szádba akarnád venni.
Elvörösödök a válaszára. A kérdésem elárulta, milyen tapasztalatlan vagyok. Akkor jutottam
ünk, a karunk is még a legtovább egy sráccal, mikor Miller levette a pólómat, és egy órát csókolóztunk az ágyán.
gyig, de megáll, Kiveszem a narancsos óvszert a kezéből, és leteszem az éjjeliszekrényre.
 - A narancsosat ne. Elrontana mindent. El sem hiszem, hogy ilyet hoztál ide.
re, úgy éreztem, Felnevet.
pólója a padlón, - Bocs. Egy automatából vettem, nem választhattam, mit adjon ki. - Miller fogja a maradék
az egész nagyonhárom óvszert, és letesz még kettőt a narancsos mellé. Majd megint felém fordul, egy karjával a
paplan alá nyúl, és magához húz.
Megijeszt. Ahogy a bőrét a bőrömön érzem. Hogy tudom, csak a bokszer választja el a
testünket.
Egyik lábát átemeli rajtam, és én érzem a lelkem mélyén a szomorúságot, amiért elsiettem,
afonra néz. Nem hiszen olyan szép volt, amikor nála csókolóztunk. De ez most más. Most nem érzem olyan közel
magamhoz, annyi lépés kimaradt, és én tudom ezt, de úgy érzem, már túl messzire mentem, hogy
visszakozzak. A nyakába fúrom az arcom, mert nem akarom, hogy rám nézzen. Félek, mit
láthatna meg a szememben.
ball. Tudod, sok - Még nem kell feltennem - suttogja. - Csinálhatunk mást. Mármint... igazából még sosem
fogtam meg a melledet.
Megmarkolom a kezét, és a hasamra húzom, majd fel a mellemre. Felnyög, és most ő temeti
az arcát a nyakamba.
- Essünk túl a nehezén, jó? Aztán csinálhatunk mást - suttogom.
Miller bólint, hátrébb húzódik, gyengéden megcsókol. Érzem, ahogy leveszi a bokszert, aztán
megint megcsókol. Elhúzódik az ajkamtól, felteszi az óvszert, de az ajka az ajkamnál marad.
Érzem a lehelete gyors hullámait.
Mikor fölém gördül, és lenéz, olyan sok mindent látok a szemében. Vágy, elismerés,
csodálat. Én is érezni akarom mindazt, amit ő érez, miközben először vagyunk együtt, de én csak
elárulva érzem magam. Becsapva. Ostobának.
- Nyugi - mondja -, lazulj el. Kevésbé fáj, ha nem feszülsz meg.
Próbálok lazítani, de nehéz, mert egyre csak az jár a fejemben, hogy mennyire sajnálom
Jennyt. És apát. És most először remélem, hogy nem létezik túlvilág. Legalábbis nem
feledkezett róla, olyan, ahonnan Jenny és apa láthatná, hogy gyászolja őket anya és a kis Jonah.
úgja. Ananászos Miller ajka az enyémre tapad, és én hálás vagyok, hogy eltereli a figyelmem. Aztán még
valami más is. Fájdalmat és nyomást érzek a lábam között, ahogy kezd belém nyomulni, aztán
még mélyebb fájdalmat, és kiszökik a levegő Miller száján.
Megremegek. Ő megáll, és gyengéden csókot nyom a szám sarkára.
- Jól vagy?
Bólintok.
ul, négy óvszert Megint megcsókol, ezúttal, ahogy felém nyomul, érzem, hogy megtörténik. Egyértelműen
érzem, mintha lenne bennem valami, ami távol tart minket, de aztán már nincs ott, és Miller
mozog bennem, és én elveszítem a szüzességem.
Egyszerre különleges és nem az.
Fájdalmas és nem.
Akkor jutottam Bánom és nem bánom.
Mozdulatlanul fekszem, a kezem Miller hátán, a lábam a lába körül. Jó érzés, hogy hozzám
ér, de abban nem vagyok biztos, hogy tetszik-e nekem ez az egész. Nincs itt a szívem, úgyhogy a
 testem is csak nehezen vesz részt benne. Miller gyengéd és kedves, és őrületesen szexi hangokat
ad ki, de én nem érzem a lelkemben, mert az csurig tele nehezteléssel, nem fér bele semmi sem
fogja a maradék abból, ami itt történik.
l, egy karjával a Egyik felem azt kívánja, bár vártam volna. De akkor is Miller lett volna az. Változtatott volna
a lényegen, ha még elhúzzuk pár hónapig?
r választja el a Valószínűleg.
Rendben, mindkét felem azt kívánja, bár vártam volna. Rosszul érzem magam, hogy
miért elsiettem, siettettem. Hogy a harag erre a nyers döntésre sarkallt. De Miller mintha élvezné, legalább ennyi.
zem olyan közel Talán azért nem érzem úgy magam, ahogy kellene ebben a pillanatban, mert ma megtudtam,
e mentem, hogy hogy a szerelem mindenféle ocsmánysággal és árulással teli is lehet, és nem akarok ebből
zen. Félek, mitsemmit. Amit, azt hiszem, Miller iránt érzek, valószínűleg ugyanaz, mint amit Jenny érzett Jonah
iránt, vagy anya apa iránt, és tessék, hova jutottak.
ából még sosem Miller ajka a nyakamra tapad. Egyik kezével a combomba markol, tetszik ez a testhelyzet.
Talán legközelebb, ha megint így leszünk, kevésbé fog fájni, fizikailag és érzelmileg egyaránt.
és most ő temetiTalán majd akkor értékelem, mennyire élvezi. Talán én magam is élvezni fogom.
De most épp nem élvezem. A gondolataim egyre visszatérnek arra, amit tettek, és az elég,
hogy ne higgyek abban, amit Millerrel érzünk egymás iránt. Elszomorodok. Fáj, mert annyira
a bokszert, aztánhinni akarok bennünk Millerrel. Hinni akarok abban, ahogy rám néz, de láttam, ahogy anya így
jkamnál marad. nézett apára, és jelentett-e az bármit is? El akarom hinni, mikor Miller azt mondja, sosem vágyott
még úgy senkire, mint rám, de vajon meddig lesz ez igaz? Amíg rám un, és talál egy lányt, akit
Vágy, elismerés,jobban akar? Hála istennek, nincs nővérem, akibe beleszerethetne.
gyütt, de én csak Közelebb húzom, el akarom rejteni a bőrébe az arcom.
Utálom, hogy ilyesmiket gondolok, főleg most, de Miller az egyetlen az életemben, aki
boldogságot hoz, amióta meghaltak, és félek, hogy anya és Jonah ezt is tönkretette. Nemcsak
nnyire sajnálomőket kérdőjelezem meg, hanem Millert is, és az egész ostoba monogámia elképzelést, a
szerelmet, és hogy azt gondoltam, milyen különleges lesz, ha majd elveszítem a szüzességem.
Mert ha a szerelem nem létezik, akkor a szex csak szex, nem számít, hogy első, tizenötödik vagy
em. Aztán mégutolsó alkalom.
nyomulni, aztán Csak egy testrész egy másik testrészben. Nagy ügy.
Talán ezért ilyen könnyű a megcsalás: mert a szex súlytalan. Nem több, mint amikor két
ember kezet fog. Talán, ha az ember először fekszik le a barátjával, az pont ugyanolyan keveset
jelent, mint ha lefekszik a halott húga vőlegényével.
- Clara? - mondja ki a nevem Miller lihegve. Két mozdulat között. És megáll. Kinyitom a
k. Egyértelműenszemem, elhúzódok a nyakától, hátraengedem a fejem a párnára.
cs ott, és Miller - Fáj?
- Nem - rázom meg a fejem.
Kisöpri a hajam az arcomból, és végighúzza a hüvelykujját a nedves arcomon.
- Miért sírsz?
Nem akarok beszélni róla. Főleg most nem. Megint a fejemet rázom.
s, hogy hozzám - Semmi. - Próbálom megint magamhoz húzni, de ő hátrébb húzódik, és legurul rólam. Furán
vem, úgyhogy aüresnek érzem magam, ahogy kihúzza magát belőlem.
n szexi hangokat - Valami rosszat csináltam? - kérdezi.
bele semmi sem Utálom, hogy aggodalom villan a szemében. Utálom, hogy azt gondolja, bármi köze lehet a
reakciómhoz, úgyhogy határozottan rázom a fejem.
áltoztatott volna - Nem. Nem rólad van szó, esküszöm.
Megkönnyebbültnek tűnik, de csak egyetlen pillanatra.
- Akkor mi történt? Megijesztesz - suttogja.
magam, hogy - Nem, nem. Csak anyukám. Nagyon csúnyán össze-vesztünk ma este, és én... - Letörlöm a
legalább ennyi. könnycseppeket a tenyeremmel. - Annyira haragszom rá. Annyira, hogy nem tudom
ma megtudtam,megemészteni. - Az oldalamra fordulok, Miller felé. - Viszonya van Jonah-val.
m akarok ebből Miller döbbenten hátrébb húzódik kicsit.
nny érzett Jonah - Hogy micsoda?
Bólintok, látom az arcán az együttérzést. A fejem oldalára teszi vigasztalón a kezét.
ez a testhelyzet. - Ma, mikor hazaértem, megleptem őket a konyhában. Olyan dühös lettem. Életemben nem
mileg egyaránt. voltam még ennyire dühös, azt hiszem, talán tényleg utálom anyát. És. arra gondolok, hogy
elárulta apát és a nagynénimet. Nem bírok nem azon kattogni, mit tehetek, hogyan büntethetem
ttek, és az elég, meg, mert csak az jár a fejemben, hogy megérdemelné a szenvedést. - Felkönyökölök. - Nem
áj, mert annyirahaltak meg elég rég, hogy képes legyen akárki másra gondolni, mint apára. Ezért nagyjából
ahogy anya ígybiztos vagyok benne, hogy ez a baleset előtt kezdődött.
a, sosem vágyott Miller hallgat egy pillanatig, döbbenten bámul rám, valószínűleg nem tudja, hogyan
l egy lányt, akitvigasztaljon, annyira ki vagyok borulva. A hátára fordul, a mennyezetet bámulja.
- Ezért hívtál át? - Hallom az élt a hangjában, bár suttog továbbra is. - Mert haragszol az
anyukádra?
életemben, aki A reakciója meghökkent. Kinyúlok, és a mellére teszem a kezem, de megmarkolja a
etette. Nemcsakcsuklómat, és ledobja magáról.
a elképzelést, a Megfordul, az ágy szélére ül, háttal nekem.
a szüzességem. - Nem, Miller. Nem. - Ezt mondom, de ez hazugság, mindketten tudjuk.
izenötödik vagy Megfogom a vállát, de összerezzen, ahogy hozzáérek. Feláll, hallom az óvszer csattanását,
ahogy lehúzza, és mérgesen az ágyam mellett álló kukába dobja. Felrántja a bokszert, és belelép
a farmerjába. Még csak rám sem néz.
mint amikor két - Esküszöm, Miller. Nem ezért hívtalak át.
anolyan keveset Átvág a szobán.
- Akkor miért? Nem álltál készen rá, hogy ma éjjel ezt csináljuk. - Felrántja a pólóját, és
gáll. Kinyitom a végre rám néz. Arra számítok, hogy harag lesz a szemében, de csak fájdalmat látok benne.
Felülök, a mellemre húzom a takarót.
- De igen. Komolyan. Veled akartam lenni, ezért hívtalak. - Kétségbeesetten próbálok
menteni, de azt hiszem, tönkretettem. És ez megrémiszt.
Előrébb lép egyet, felém int.
- Ki vagy akadva anyádra, Clara. Nem engem akartál, hanem bosszút. Tudtam, hogy nem
állsz készen erre. Fura volt... - Mérgesen kifújja a levegőt.
rul rólam. Furán A lepedővel letörlök némi könnyet.
- Igen, felhívtalak, mert ki voltam akadva. De attól, hogy kiakadtam, csak veled akartam
 lenni.
rmi köze lehet a Már húzza át a fején a pólót, de megáll, ahogy a mellkasán rángatja lefele.
- Átjöttem volna amúgy is, Clara. Szex nélkül is. Tudod jól.
Miért nem bírok leállni, miért bántom? Nem akarom, de mégis ezt teszem egyfolytában.
Megint kinyitja az ablakot, de én nem akarom, hogy elmenjen. Nem akartam bántani. Nem
akartam belerángatni ebbe. És nem akarom, hogy most itt hagyjon.
n... - Letörlöm a - Várj, Miller! - Már mászna ki az ablakon, úgyhogy könyörgök neki, az ágy szélére csúszva,
y nem tudommég mindig takaróba csavarva. - Kérlek. Nem rólad szólt.
Erre elhúzódik az ablaktól, és visszajön az ágyhoz. Letérdel elém, és két kezébe fogja az
arcomat.
- Igazad van. Ezért akadtam ki ennyire. Ennek az egésznek rólunk kellett volna szólnia, de
nem így volt egyáltalán.
Életemben nem Belém marnak a szavai, és hangos zokogás tör ki belőlem. Nem hiszem el, hogy ezt tettem.
gondolok, hogyOlyan érzés, mintha anya szintjére süllyedtem volna. Miller elenged, és elindul kifelé az ablakon,
yan büntethetemén két kezemet a számra szorítom, nem bírom megállítani a belém hasító érzéseket. Nem is csak
yökölök. - Nem az fáj, amit Millerrel tettem. Hanem minden. Mindent érzek. Érzem a veszteséget, hogy Jenny
Ezért nagyjábólnincs, apám hiányát, a bűntudatot azért, ahogy meghaltak, anyám árulását, a gyötrelmet, amit
Millernek okoztam, és ez olyan sok így egyszerre, hogy úgy érzem, nem bírom tovább.
tudja, hogyan Visszamászok az ágyba, és a párnába fúrom az arcom, legszívesebben a fejemre húznám a
lepedőt, és lehunynám a szemem örökre, hogy ne érezzek többé semmit se. Túl sok. Nem ér. Ez
ert haragszol azigazságtalan. Ez egyszerűen nem ér.
Érzem, hogy besüpped mellettem a matrac, és mikor Miller felé fordulok, átkarol és magához
megmarkolja a húz. Ettől még jobban sírok.
Próbálom elmondani neki, hogy sajnálom, de annyira bőgök, hogy nem bírom kinyögni a
szavakat. Miller oldalt a fejemre szorítja puha ajkát, én kínlódok, hogy kimondjam, de csak
abban vagyok biztos, hogy annyit hall, hogy „bocsánat” a zokogásrohamok között.
szer csattanását, Nem mondja, hogy rendben van, vagy hogy megbocsát nekem. Nem mond semmit. Csak pár
szert, és beleléppercen át némán vigasztal.
A melléhez szorítom az arcom, a pólójába fúrom. Mikor végre megint tudok beszélni,
kimondom. Újra és újra.
- Bocsáss meg. Bocsáss meg. Igazad van, rémesen érzem magam. - Fojtott a hangom. -
tja a pólóját, ésAnnyira sajnálom.
Gyengéden tartja a kezében a tarkómat.
- Tudom, hogy rosszul érzed magad - suttogja. - Megbocsátok. De még haragszom rád.
setten próbálok A szavai ellenére puszit nyom a hajamra, és nekem most csak ennyi feloldozásra van
szükségem. Persze hogy dühös rám. Én is dühös vagyok magamra.
Egy ideig ott fekszik mellettem, de mikor már nem sírok, elhúzódik és lenéz rám,
dtam, hogy nem végigsimítja az arcom.
- Mennem kell. Késő van.
Megrázom a fejem, könyörgő tekintettel nézek a szemébe.
k veled akartam - Kérlek, ne menj el. Nem akarok most egyedül lenni.
 Látom, ahogy három másodpercig mérlegeli, mit tegyen, majd bólint. Leül az ágyra, és
lehúzza a pólóját. Feltekeri, rám adja, áthúzza a fejemen.
- Vedd fel ezt!
Becsúsztatom a karomat az ujjakba, és még mindig a takaró alatt lehúzom a csípőmre.
m bántani. Nem Észrevettem, hogy hiába történt, ami történt ma éjjel, Miller nem látott még meztelenül. Nem
nézett oda, mikor ledobtam a törülközőt.
szélére csúszva, Bemászik a takaró alá velem, és magához húz, a hátam a mellének simul. Egy párnán
fekszünk. A kezünk összeér. És végül mindketten elalszunk, mindketten haragszunk, bár nem
kezébe fogja azugyanarra, de ugyanúgy fájdalmat érzünk.

olna szólnia, de

hogy ezt tettem.

ifelé az ablakon,
ket. Nem is csak
get, hogy Jenny
gyötrelmet, amit
bírom tovább.
emre húznám a
sok. Nem ér. Ez

arol és magához

rom kinyögni a
ndjam, de csak

emmit. Csak pár

tudok beszélni,

ott a hangom. -

eloldozásra van

és lenéz rám,
 Látom, ahogy három másodpercig mérlegeli, mit tegyen, majd bólint. Leül az ágyra, és
lehúzza a pólóját. Feltekeri, rám adja, áthúzza a fejemen.
- Vedd fel ezt!
Becsúsztatom a karomat az ujjakba, és még mindig a takaró alatt lehúzom a csípőmre.
Észrevettem, hogy hiába történt, ami történt ma éjjel, Miller nem látott még meztelenül. Nem
nézett oda, mikor ledobtam a törülközőt.
Bemászik a takaró alá velem, és magához húz, a hátam a mellének simul. Egy párnán
fekszünk. A kezünk összeér. És végül mindketten elalszunk, mindketten haragszunk, bár nem
ugyanarra, de ugyanúgy fájdalmat érzünk.
 HUSZONÖTÖDIK FEJEZET
Morgan

Azt gondoltam, hogy a cumisüvegek mosása közben imádkozás az Armageddonért volt a

mélypont, de talán tévedtem. Talán ez az.
Mit csinál az ember a mélyponton? Vár, amíg valaki ledob neki egy kötelet? Csont és bőrré
fogy, amíg érte jönnek a keselyűk?
Az ágyban fekszem, egész éjjel itt voltam, csak most már meg sem próbálok aludni. A nap
már felkelt, nem látom értelmét.
Párszor átmentem Clara szobájához, de nem kopogtam be. Zenét tett fel, hogy ne halljam,
úgyhogy arra jutottam, hagyom, hadd utáljon ma éjjel, mielőtt megpróbálok bocsánatot kérni
tőle.
Talán nem volt jó ötlet, hogy vártam a pszichológussal. Azt hittem, jobb, ha nem kezdjük el
pár hónapig, amíg elül a legnagyobb vihar. De ez nyilvánvalóan hiba volt. Beszélnem kell
valakivel. Clarának is muszáj lenne. Nem tudom, rendbe tudjuk-e hozni ezt egyedül.
Nem akarok beszélni Jonah-val, mert ő csak bocsánatot kérne, nyugtatgatna, hogy minden
rendben lesz, és majd jobban leszek. És talán tényleg így lesz. Talán majd jön egy eső, és
elmossa ezt a gödröt, amibe kerültem. Vagy legalább megfulladok. Mindkettő elég vonzónak
tűnik most.
Még ha most rögtön elkezdenénk is pszichológushoz járni, az sem változtatna azon, ami
tegnap este történt. Semmi sem változtatna azon, hogy a lányom látta, ahogy az anyja
megcsókolja a halott apja legjobb barátját ilyen rövid idővel az apa halála után. Ez
felfoghatatlan. Megbocsáthatatlan.
Sem iskolai vagy más pszichológus, sem beszélgetések és könyvek, semmi sem törölheti ki
ezt a képet a fejéből.
Kínlódom. Szégyellem magam.
És bármennyi üzenetet küld is Jonah - hetet, mióta elment innen tegnap -, nem fogok beszélni
vele többet. Jó ideig nem. Nem akarom, hogy itt legyen. Nem tetszik, amit a jelenléte művel
velem. Nem szeretem, amilyenné változom tőle. A tegnap esti csók volt életem legnagyobb
hibája, és ezt már azelőtt tudtam, hogy összeért volna az ajkunk. De mégis megtettem. A
legrosszabb, hogy akartam. Olyan régóta akartam. Valószínűleg mióta megismertem.
Talán ezért érzem magam ekkora szarnak épp, mert tudom, ha Jonah nem ment volna el
évekkel ezelőtt, akkor talán ugyanoda jutunk, mint Jenny és Chris. Bujkálunk, eláruljuk a
házastársunkat, hazudunk a családunknak.
A dühöm nem hagyott alább tegnap éjjel óta. Újféle harag támadt bennem, pont ugyanolyan
erős, de ezúttal saját magam ellen. Nincs több életre szóló lecke, amit megtaníthatnék Clarának,
és nem tűnnék álszentnek tőle. Úgy érzem, bármit mondanék ezen a ponton, nem jelentene neki
semmit. És talán nem is kellene. Ki vagyok én, hogy felneveljek egy embert? Hogy erkölcsöt
tanítsak? Hogy támogassam, miközben bekötött szemmel rohanok én is a rossz irányba?
Felegyenesedek az ágyban, mikor kopogást hallok az ajtón. Isten a tanúm, ha ez most Jonah
 Sullivan, akkor ideges leszek.
Ledobom a takarót, és felveszem a köntösömet. Még nem tudtam beszélni Clarával, de amíg
nem tisztázzuk, szóba sem akarok állni Jonah-val. Átrohanok a házon, hogy ajtót nyissak, mielőtt
Clara felébred.
eddonért volt a Kitárom az ajtót, de hátrébb lépek, mikor meglátom a tornácon Mrs. Nettle-t, a szúnyogháló
nyitva.
? Csont és bőrré - Csak tudni akartam, él-e még - mondja. - Ha jól látom, igen.
- Elengedi a szúnyoghálót, az a keretnek csapódik. Túlkiabálom a zajt.
k aludni. A nap - Miből gondolta, hogy már meghaltam?
Továbbmegy, sántikál a botjával.
ogy ne halljam, - A földszinten a jobb oldali ablakról leesett a szúnyogháló. Azt hittem, betört valaki, és talán
bocsánatot kérnimeggyilkolta magát tegnap éjjel.
Nézem, ahogy végigmegy a tornácon, hátha elesik. Aztán becsukom az ajtót, és ráfordítom a
nem kezdjük elzárat. Remek. Egy betört szúnyogháló. Még valami, amit Chris oldana meg, ha élne.
Beszélnem kell A háló felé indulok, de egyszerre megállok.
Én is voltam annyi idős, mint most Clara. A szúnyoghálók nem szakadnak le maguktól.
a, hogy mindenVajon kiszökött tegnap éjjel?
jön egy eső, és Megfordulok, és a szobájához megyek. Nem is kopogok, hiszen valószínűleg nincs is bent.
elég vonzónak Lenyomom a kilincset, zárva van. De csak egy kallantyúval, amit könnyen ki lehet nyitni.
Utálom, hogy ez maradt, hogy be kell törnöm hozzá, de muszáj tudnom, hogy elment-e, mielőtt
tatna azon, ami felöltözöm és a keresésére indulok.
ahogy az anyja Kiveszek egy vállfát a szerkényből, becsúsztatom az ajtón, megemelem vele a kallantyút.
alála után. EzEnged, én benyomom az ajtót, de nem nyílik. Elbarikádozta magát?
Istenem, dühösebb lehet, mint hittem.
sem törölheti ki A csípőmet az ajtónak nyomom, eltolom, bármit húzott is elé. Pár centire kinyílik, belesek.
Hatalmas sóhaj szakad ki belőlem megkönnyeb-bülésemben. Nem szökött ki. Vagy ha igen,
akkor már hazajött, és ez a legfontosabb.
m fogok beszélni Behúzom lassan az ajtót, de megállok, mikor mozgást látok. Egy kar hever Clara hasán. És
jelenléte művel nem az ő karja.
em legnagyobb Egész testemmel az ajtónak vetem magam, kinyitom. Clara döbbenten ül fel az ágyában.
s megtettem. AMiller is.
- Mi a fene ez, Clara?
m ment volna el Miller már áll, a cipőjét húzza inogva. Az éjjeliszekrényről felmarja az óvszereket, és a
unk, eláruljuk a farmerja zsebébe löki, mintha el akarná rejteni előlem, mielőtt meglátnám, de már nagyon is
láttam, és dühös vagyok, és azt akarom, hogy azonnal kotródjon a házamból.
pont ugyanolyan - Menned kell.
hatnék Clarának, Miller bólint. Bocsánatkérő tekintettel néz Clarára.
m jelentene neki Clara a tenyerébe temeti az arcát.
Hogy erkölcsöt - Istenem, ez olyan kínos.
Miller megkerüli az ágyat, de megáll, Clarára néz, aztán rám, aztán megint Clarára, végül a
a ez most Jonahsaját, meztelen felsőtestére. És én ekkor látom meg, hogy a lányom Miller pólóját vette fel.
 Most ez a fiú azt várja, hogy Clara adja neki vissza? Igen.
larával, de amíg A lányom egy idiótával jár.
nyissak, mielőtt - Kifelé!
- Várj, Miller! - szólal meg Clara. Felmarkolja az előző esti pólóját a földről, és a
, a szúnyoghálógardróbjához megy. Becsukja maga után az ajtót, és átveszi a pólót. Miller úgy fest, mint aki
nem tudja, Clarára hallgasson, és várja meg a ruháját, vagy rohanjon, mielőtt megölöm.
Szerencséje, hogy Clara néhány másodperc alatt végez.
Kinyitja az ajtót, odanyújtja Millernek a pólót.
Miller felveszi, én rákiáltok, ezúttal erősebben.
- Kifelé! - Clarát nézem, egy szál póló van rajta, épphogy a feneke nem látszik ki. - Öltözz
t valaki, és talán fel!
Miller az ablakhoz rohan, készül kinyitni. Ez tényleg hülye.
és ráfordítom a - Menj ki az ajtón, Miller! Jesszus!
Clara magára tekeri a takarót, az ágyon ül, tele haraggal, zavarban.
Akkor már ketten vagyunk így.
ak le maguktól. Miller idegesen siklik el mellettem, visszanéz Clarára.
- Találkozunk az iskolában? - suttogja, mintha nem hallanám. Clara bólint.
eg nincs is bent. Szép. Becsempészhetne bárkit a szobájába, és ő pont ezt a srácot választotta?
ki lehet nyitni. - Clara nem megy ma iskolába.
lment-e, mielőtt Clara Millerre néz, aki már elindult a folyosó felé.
- De igen, megyek.
ele a kallantyút. Én is Millerre nézek.
- Nem megy. Viszlát.
A fiú sarkon fordul, és távozik. Végre.
Clara ledobja a takarót, és a tegnapi farmerjáért nyúl.
i. Vagy ha igen, - Nem tilthatsz el az iskolától.
Az aggodalmam, hogy vajon van-e jogom nevelni Clarát, elpárolog, hála a dühömnek. Nem
Clara hasán. És megy ma sehova.
- Tizenhat éves vagy. Minden jogom megvan, hogy bárhonnan eltiltsalak. - Körbenézek a
fel az ágyában.szobájában, a telefont keresem, hogy elvegyem tőle.
- Ami azt illeti, anya, tizenhét vagyok - csúsztatja a lábát a farmerba. - Csak gondolom,
túlságosan el voltál foglalva Jonah- val, és nem jutott az eszedbe, hogy ma van a szülinapom.
óvszereket, és a Basszus.
már nagyon is Tévedtem.
Ez a mélypont, most. Próbálok menteni, azt motyogom, hogy nem felejtettem el, de közben
nyilvánvaló, hogy igen.
Clara a szemét forgatja, begombolja a farmerját. Kimegy a mosdóba, a táskájával a kezében,
jön vissza.
- Nem mehetsz így iskolába. Ez volt rajtad tegnap is.
Clarára, végül a - Csak figyelj! - mondja, és elmegy mellettem.
Az ajtókerethez szorítva nézem, ahogy végigviharzik a folyosón. Ez nincs rendben. Nincs
 rendben, hogy becsempészett egy fiút a szobájába. Nincs rendben, hogy lefeküdt vele, holott
csak most kezdtek járni. Annyi minden nincs rendben, hogy attól tartok, ez már meghaladja a
nevelési képességeimet. Nem tudom, mit mondjak neki, hogyan büntessem meg, vagy hogy épp
a földről, és avan-e jogom ehhez, vagy nincs.
y fest, mint aki Hallom, hogy csapódik a bejárati ajtó, összerezzenek.
előtt megölöm. Megmarkolom a fejem, a padlóra csúszok. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon, majd
még egy. Utálom, mert ez azt jelenti, hogy utána rám tör a tomboló fejfájás. A baleset óta
minden egyes nap fáj a fejem a sírástól.
Ezúttal megérdemlem, hogy fájjon. Mintha az én tetteim engedélyt adtak volna Clarának a
szik ki. - Öltözzlázadásra. Mert ez történt. Nem fog többé tisztelni. És nem lehet attól tanulni, akit nem tisztel az
ember. Ez így nem megy.
Hallom a telefonomat a folyosó túlvégéről. Biztos vagyok benne, hogy Jonah keres, de azért
eltűnődök, hátha Clara, bár még arra sem lett volna elég ideje, hogy kitolasson a ház elől. A
hálóba sietek, nem ismerős a szám.
- Halló?
- Mrs. Grant?
Kiveszek egy zsebkendőt a dobozból, és megtörlöm az orrom.
- Igen.
- A kábelszolgáltatótól keresem, a szerelő vagyok, ma megyek ki önhöz. Csak jelezni
akartam, hogy legyen otthon valaki kilenc és öt között, hogy be tudjunk menni.
Leereszkedek az ágyra.
- Ez komoly? Elvárják, hogy egész nap itthon üljek?
Kis csend után megköszörüli a torkát.
- Ez az előírás, hölgyem. Nem mehetünk be, ha üres az ingatlan.
- Értem, hogy az az előírás, hogy valaki legyen otthon, de nem adhatnának meg rövidebb
időtartamot? Két órát? Hármat?
dühömnek. Nem - Nehéz megállapítani, meddig tartanak a munkák, minden javítás más.
- Értem, de ez röhejes. Egy teljes nap? Miért kellene itt maradnom nyolc kibaszott órát? -
- Körbenézek aÉdes istenem, káromkodom a tévészerelőnek. Megrázom a fejem, a homlokomra szorítom a
tenyeremet. - Tudja, mit? Töröljék. Nem akarok kábelt. Senkinél sincs már. Tulajdonképp jobb
Csak gondolom,lenne, ha maga másik állás után nézne, mert kábelszerelőként nem lesz több feladata.
Leteszem a telefont, az ágyra hajítom, és csak bámulok rá.
Rendben. Igen. Ez itt a mélypont. Egészen biztosan ez az.

m el, de közben

jával a kezében,

rendben. Nincs
rendben, hogy becsempészett egy fiút a szobájába. Nincs rendben, hogy lefeküdt vele, holott
csak most kezdtek járni. Annyi minden nincs rendben, hogy attól tartok, ez már meghaladja a
nevelési képességeimet. Nem tudom, mit mondjak neki, hogyan büntessem meg, vagy hogy épp
van-e jogom ehhez, vagy nincs.
Hallom, hogy csapódik a bejárati ajtó, összerezzenek.
Megmarkolom a fejem, a padlóra csúszok. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon, majd
még egy. Utálom, mert ez azt jelenti, hogy utána rám tör a tomboló fejfájás. A baleset óta
minden egyes nap fáj a fejem a sírástól.
Ezúttal megérdemlem, hogy fájjon. Mintha az én tetteim engedélyt adtak volna Clarának a
lázadásra. Mert ez történt. Nem fog többé tisztelni. És nem lehet attól tanulni, akit nem tisztel az
ember. Ez így nem megy.
Hallom a telefonomat a folyosó túlvégéről. Biztos vagyok benne, hogy Jonah keres, de azért
eltűnődök, hátha Clara, bár még arra sem lett volna elég ideje, hogy kitolasson a ház elől. A
hálóba sietek, nem ismerős a szám.
- Halló?
- Mrs. Grant?
Kiveszek egy zsebkendőt a dobozból, és megtörlöm az orrom.
- Igen.
- A kábelszolgáltatótól keresem, a szerelő vagyok, ma megyek ki önhöz. Csak jelezni
akartam, hogy legyen otthon valaki kilenc és öt között, hogy be tudjunk menni.
Leereszkedek az ágyra.
- Ez komoly? Elvárják, hogy egész nap itthon üljek?
Kis csend után megköszörüli a torkát.
- Ez az előírás, hölgyem. Nem mehetünk be, ha üres az ingatlan.
- Értem, hogy az az előírás, hogy valaki legyen otthon, de nem adhatnának meg rövidebb
időtartamot? Két órát? Hármat?
- Nehéz megállapítani, meddig tartanak a munkák, minden javítás más.
- Értem, de ez röhejes. Egy teljes nap? Miért kellene itt maradnom nyolc kibaszott órát? -
Édes istenem, káromkodom a tévészerelőnek. Megrázom a fejem, a homlokomra szorítom a
tenyeremet. - Tudja, mit? Töröljék. Nem akarok kábelt. Senkinél sincs már. Tulajdonképp jobb
lenne, ha maga másik állás után nézne, mert kábelszerelőként nem lesz több feladata.
Leteszem a telefont, az ágyra hajítom, és csak bámulok rá.
Rendben. Igen. Ez itt a mélypont. Egészen biztosan ez az.
 HUSZONHATODIK FEJEZET
Clara

Fél órával a tanítás előtt érek be az iskolába. Csak pár autó áll a parkolóban, Miller furgonja
még nincs itt. Kizárt, hogy korábban menjek be Jonah termébe, úgyhogy inkább hátradöntöm az
ülést a kocsiban.
Nem fogok sírni.
Valójában nem is vagyok dühös most. Ha bármit is érzek, akkor dermedt vagyok. Olyan sok
minden történt az elmúlt tizenkét órában, hogy úgy érzem, kell legyen vészhelyzeti
biztosítékkapcsoló az agyamban. Nem vagyok szomorú. Jobb ez a dermedtség, mint a harag
tegnap este vagy a kínos zavar ma reggel, mikor anya olyan durva volt Millerrel.
Értem. Becsempésztem egy fiút a szobámba. Lefeküdtem vele. Ez gáz, igen, de tegnap este
anya eljátszotta a jogát, hogy megmondhassa nekem, ha gázul viselkedek.
Összerezzenek, mikor bekopognak az utasoldali ablakon. Miller áll az autó mellett, és már
nem vagyok dermedt, mert a látványa egy kis életet csorgat belém. Kinyitja az ajtót, és leül, egy
kávéspoharat nyújt felém.
Még sosem nézett ki ilyen jól. Persze, fáradt, és egyikünk sem mosott fogat vagy hajat,
ugyanaz van rajtunk, mint tegnap, de Miller egy kávét tart a kezében, és úgy néz rám, mint aki
nem utál, és ez csodálatos.
- Gondoltam, jól jönne neked egy kis koffein - szólal meg.
Belekortyolok, élvezem a forróságot a nyelvemen, ahogy az édes karamell lecsúszik a
torkomon. Nem értem, miért tartott ilyen sokáig, hogy értékelni tudjam a kávét, állapítom meg.
- Akkor most... boldog szülinapot?
Kérdő hangsúllyal mondja. Azt hiszem.
- Köszönöm. Bár ez életem második legrosszabb napja.
- Azt hittem, tegnap volt életed második legrosszabb napja. Ma már van esély, hogy kicsit
jobb legyen.
Megint kortyolok egyet, megfogom a kezét, megszorítom, összefűzöm az ujjainkat.
- Mi történt, miután elmentem? Megbüntetett?
- Nem - nevetek. - És nem is fog.
- Becsempésztél tegnap éjjel a szobádba. Nem tudom, hogy úszod ezt meg, még ha
szülinapod van is.
- Anyám hazug, csaló, és nagyon rossz példa nekem. Ma reggel úgy döntöttem, hogy nem
tartom be a szabályait. Jobban járok, ha én nevelem fel magamat.
Miller megszorítja a kezem. Tudom, hogy nem tetszik neki, amit mondok, de nem beszél le
róla, hogy ezt érezzem. Talán arra jutott, hogy le kell higgadnom, pedig itt nem fog segíteni az
idő. Végeztem anyával.
- Mit mondana Lexie, ha elmesélnéd neki, mi történt?
Millerre bámulok, felhúzom a szemöldököm.
- Lexie?
 Bólint, a kávéjába kortyol.
- Basszus! Lexie! - Gyorsan elindítom a kocsit. - Elfelejtettem elmenni érte.
Miller nevet.
- A védelmedben annyit mondanék, hogy eseménydús reggel volt ez. - Odahajol és
Miller furgonja megcsókol. - Ebédnél találkozunk.
hátradöntöm az - Rendben - csókolom vissza.
Megfogja a kilincset, és kiszáll. Én megszorítom a karját, mondanom kell neki még valamit.
Mikor visszahuppan az ülésre, és rám néz, én a feje oldalához emelem a kezem. Nem tudom,
gyok. Olyan sok milyen szavakkal fejezzem ki, mennyire sajnálom, ami előző éjjel történt. Millert nézem, a
en vészhelyzetiszívem tele megbánással, de mintha épp elfelejtettem volna, hogy is kell ezt megfogalmazni.
g, mint a harag Miller előrehajol, a homlokomnak támasztja a homlokát. Lehunyom a szemem, ő ott marad
egy pillanatra. Hátul a nyakamra siklik a keze, simogat.
, de tegnap este - Minden rendben, Clara - suttogja. - Megígérem. - Az ajka egy pillanatra a homlokomhoz ér,
majd kiszáll az autóból, és becsukja az ajtót.
mellett, és már Nagyon is tudom, milyen rohadt húzás volt ez tőlem tegnap éjjel. Még mindig gyötör. Abban
jtót, és leül, egy biztos vagyok, hogy nem fogom elmesélni Lexie-nek, mi történt velem meg Millerrel. Sosem
mondom el senkinek.
ogat vagy hajat, Remélem, egy nap majd újrajátsszuk ezt a pillanatot, amit sikerült teljesen tönkretennem.
éz rám, mint aki
***

Olyan korán értem be az iskolába, hogy időben érkezek Lexie-ék elé, nem kell megtudnia,
mell lecsúszik a
hogy elfeledkeztem róla. Egy becsomagolt ajándékkal lép ki az ajtón, meg egy „Jobbulást!”
feliratú lufival.
Gyakran csinálja ezt. Az utolsó pillanatig vár, és akkor már nem kap alkalomhoz illő kártyát,
lufit vagy csomagolópapírt. Az ajándékok fele, amit kaptam tőle, karácsonyi papírban volt,
függetlenül attól, az év milyen időszakában jártunk.
ély, hogy kicsit
Még mindig nem fogtam fel, hogy anya elfelejtette a szülinapomat. Legalább Millernek és
Lexie-nek az eszébe jutott.
Bár még csak pár órája vagyok tizenhét, büszke vagyok az újsütetű érettségemre. Mikor fél
órával ezelőtt bementem a terembe Jonah-hoz, el tudtam úgy menni a padomig, hogy nem
ütöttem meg. Még akkor sem, amikor azt mondta, hogy jó reggelt. Még így sem, hogy elcsuklott
meg, még ha
a hangja, ahogy kimondta. Még csak nem is néztem a szemébe.
Már vagy húsz perce magyaráz, és én nem tettem meg semmit sem abból, amiről
ttem, hogy nem
képzelegtem, mióta itt ülök. Kiabálni akartam, azt üvölteni, hogy házasságtörő, elmondani az
egész osztálynak, hogy viszonya van anyámmal, meg akartam hackelni a hangosbemondót, hogy
de nem beszél le
hallja az egész iskola.
m fog segíteni az
De nem tettem semmit, és ezért büszke vagyok magamra. Elképesztően nyugodt és
összeszedett maradtam. Ha nem kell Jonah-ra néznem, talán sikerül végigcsinálni az órát, és
balhé nélkül lelépni.
Jól áll nekem a tizenhét. Gyakorlatilag felnőtt vagyok, hála istennek, mert már nem bízhatok
anyában, hogy ő felnevel.
 Lexie: Efren kezd tetszeni nekem. Amióta először beszéltünk, ez lesz az első szabad péntekem, és megkérdezte,
randizunk-e.
Elmosolyodom, ahogy elolvasom az üzenetet.
- Odahajol és Én: Mit mondasz neki?
Lexie: Már nemet mondtam.
Én: Miért?
Lexie: Nem is. Igazából beleegyeztem. Meg vagyok döbbenve. Tök alacsony. De elég csípős velem, ez kárpótol sok
eki még valamit. mindenért, amiben nem olyan jó.
m. Nem tudom,
Senki sem válogatósabb pasiügyekben Lexie-nél. Őszintén meglep, hogy hajlandó randizni
Millert nézem, a
Efrennel. Megkönnyebbültem, de meglep.
Elkezdem bepötyögni a választ neki, mikor megszólal Jonah.
em, ő ott marad
- Clara? Kérlek, tedd el a telefonod!
Zihálok a hangjától. Libabőrös leszek.
omlokomhoz ér,
- Majd ha megírtam ezt az SMS-t.
Hallom, hogy páran levegő után kapnak, mintha beszóltam volna neki, vagy ilyesmi. Tovább
g gyötör. Abban
pötyögöm az üzenetet Lexie- nek.
Millerrel. Sosem
Kérvényeznem kell az irodában, hogy tegyenek át másik tanárhoz. Kizárt, hogy az év végéig
nézzem Jonah-t. Nem akarok egy teremben lenni vele, egy épületben, sőt egy városban vagy
világban sem.
- Clara? - Gyengéden mondja ki a nevem, szinte könyörögve, hogy ne csináljak jelenetet.
Nem hagyhatja, hogy üzengessek, mikor senki sem veheti elő a telefonját. Megértem, hogy kínos
kell megtudnia,helyzetben érzi magát: nem akar külön rám szólni, de kénytelen. Rosszul kellene éreznem
gy „Jobbulást!”magam ettől, de nem érzem. Igazából tetszik, hogy kínban van. Megérdemel egy adagot abból,
ahogy én érzem magam, mióta láttam, ahogy anyát fogdossa, és ledugja a nyelvét a torkán.
hoz illő kártyát, Istenem, nem bírom kitörölni ezt a képet a fejemből, akárhogy próbálom.
i papírban volt, Felnézek Jonah-ra, most először, mióta bejöttem a terembe. Az asztala előtt áll, nekidől, két
bokája keresztben. Tanár üzemmódban van. Általában tisztelném, de most csak azt az embert
bb Millernek éslátom, aki megcsalta Jenny nénit. Az anyámmal.
Mikor a telefonom felé biccent könyörgő képpel, némán kérve, hogy tegyem el, már vörös
emre. Mikor fél ködöt látok csak. Jobb kézzel megmarkolom a mobilt, és az ajtónál álló szemetes felé dobom. A
mig, hogy nem falnak csapódik, és darabokra törve esik a padlóra.
hogy elcsuklott Nem hiszem el, hogy ezt tettem.
Nyilvánvalóan nem hiszi el senki más sem az osztályban. Mindenki levegő után kap. Azt
abból, amirőlhiszem, én is köztük vagyok.
ő, elmondani az Jonah kiegyenesedik, és az ajtóhoz megy. Kinyitja, és a folyosó felé int. Én felmarkolom a
bemondót, hogy hátizsákom, és kinyomakodom az asztal mögül. Az ajtóhoz vonulok, nagyon is készen állok rá,
hogy kimenjek innen. Jonah-ra nézek, ahogy kilépek. Biztos vagyok benne, hogy felvisz az
ően nyugodt ésigazgatóiba, úgyhogy nem lep meg, mikor becsukja maga mögött az ajtót, és utánam ered.
nálni az órát, és - Clara, állj meg!
Nem állok meg. Nem hallgatok rá. Anyámra sem. Nem hallgatok többé a felnőttekre
ár nem bízhatokkörülöttem. Úgy érzem, rosszat tenne a lelki egészségemnek.
 Jonah kezének a szorítását érzem a felkaromon, és már maga az feldühít, hogy meg akar
em, és megkérdezte,
állítani, és beszélni akar velem. Kirántom magam, és megfordulok. Nem tudom, mi jön majd ki a
számon, de érzem, hogy a harag tombol bennem, és árként felnyomul a torkomon.
De mielőtt lecsaphatnék Jonah-ra, odalép hozzám, és átkarol, a mellkasához húzza az arcom.
Mi a fene?
lem, ez kárpótol sok Megpróbálok elhúzódni, de nem enged. Csak még erősebben szorít.
Az ölelése is dühít, de ugyanakkor egy pillanatra elveszítem a fonalat. Nem számítottam erre.
Azt vártam volna, hogy felküldenek az igazgatóiba, felfüggesztenek vagy kirúgnak, de ölelésre
ajlandó randizni
nem gondoltam.
- Sajnálom - suttogja.
Még egyszer megpróbálom eltolni, de nem túl erősen, mert ugyanolyan ing van rajta, mint
apán, mikor utoljára ölelt meg elköszönéskor. Puha, fehér ing, jó érzés, ahogy a bőrömhöz ér. Az
arcom az egyik műanyag gombnak nyomódik, szorosan lehunyom a szemem, nem tudom, mit
csináljak, mert bár épp utálom Jonah-t, az ölelése akkor is apára emlékeztet.
ilyesmi. Tovább
Még egy kicsit az illata is olyan. Mint a frissen vágott fű zápor után. Mikor az ölelése még
tovább tart, elsírom magam. Jonah keze a tarkómon, még ez is olyan érzés, mint apáé. Utálom
gy az év végéig
magam ezért, de közelebb bújok hozzá, és hagyom, hogy átöleljen, amíg sírok. Annyira hiányzik
városban vagy
az apukám. Most már inkább bánatot érzek, nem haragot, hagyom, hogy Jonah megöleljen, mert
jobb, mint a veszekedés.
náljak jelenetet.
Annyira hiányzik apa.
tem, hogy kínos
Nem tudom, hogy történt ez. Nem tudom, hogy jutottam el onnan, hogy a terem másik
kellene éreznem
végébe vágtam a telefonom, oda, hogy itt zokogok a mellén, de örülök, hogy nem rángatott fel az
gy adagot abból,
igazgatóhoz. Jonah megvárja, hogy megnyugodjak kicsit, és a fejem tetejéhez szorítja az arcát.
- Sajnálom, Clara. Mindketten sajnáljuk.
Nem tudom, mennyire őszinte, de még ha így is van, és tényleg sajnálja is, nem hiszem, hogy
áll, nekidől, két
ez bármin is változtatna. Bánja csak meg, helyes. Ez a legkevesebb, amit tehet.
k azt az embert
Nem értem az ilyen szintű árulást. Nem értem, hogy lehet, hogy anya egyik percben még
gyásszal telve járkál fel-alá, mert elvesztette a lelki társát, aztán a következő percben már dugja
m el, már vörös
le a nyelvét apa legjobb barátjának a torkán.
s felé dobom. A
- Mintha egyikőtöknek sem számítanának.
Talán nem haragudnék ennyire, ha anyát egy idegennel kaptam volna rajta. De Jonah nem
idegen. Hanem Jonah. Jennyé.
ő után kap. Azt
Hátrahúzódik, a vállamra engedi a kezét.
- Persze hogy törődünk velük. Amit láttál... annak semmi köze hozzájuk.
n felmarkolom a
Elhúzódok a keze alól.
készen állok rá,
- Csakis hozzájuk van köze.
hogy felvisz az
Jonah felsóhajt, karba teszi a kezét. Tényleg úgy fest, mint aki megbánta. A lelkem mélyén
már nem akarom, hogy ennyire dühös legyek, csak hogy többé ne lássam ezt a kifejezést az
arcán.
bé a felnőttekre
- Anyukád és én. mi csak. nem tudom. Nem magyaráz-hatom meg neked, ami tegnap este
történt. És őszintén szólva nem is akarom. Ezt kettőtöknek kell megbeszélnetek anyukáddal. -
 hogy meg akar Előrébb lép egyet. - De ez a lényeg, Clara. Muszáj megbeszélned vele. Nem zárkózhatsz be
mi jön majd ki a örökre a szobádba. Tudom, hogy mérges vagy, és erre megvan minden jogod, de ígérd meg
nekem, hogy beszélsz vele erről.
Bólintok, de csak mert olyan komolyan kéri. Nem azért, mert tényleg társalogni fogok erről
anyával.
Nem vagyok annyira dühös Jonah-ra, mint anyára, mert ez nem Jonah hibája. Úgy érzem, a
zámítottam erre. haragom kilencven százaléka anyára irányul. Jonah és Jenny nem is házasodtak össze. Nem
nak, de ölelésrevoltak együtt olyan rég. És apa nem Jonah testvére, úgyhogy ez az árulás egész más, mint anyáé.
Más szint. Ég és föld.
Jonah talán bűntudatot érez, de anya egy darab szarnak kell, hogy érezze magát.
van rajta, mint Felnézek a plafonra, és végighúzom a kezem az arcomon. Aztán leengedem a csípőmhöz.
bőrömhöz ér. Az - Nem hiszem el, hogy elhajítottam a mobilomat.
nem tudom, mit - Szülinapod van. Jár neked egy ingyen balhé. Csak ne meséld el a többieknek!
Meglep, de azon kapom magam, hogy felnevetek. Aztán nagyot sóhajtok.
az ölelése még - Nagyon nem olyan, mintha szülinapom lenne.
nt apáé. Utálom Nehéz ünnepeltnek éreznem magam, mikor anya elfelejtette. Gondolom, ez azt jelenti, hogy
Annyira hiányzik a hagyományos születésnapi vacsorának is lőttek, egyszer és mindenkorra.
megöleljen, mert Jonah a terem ajtajára mutat.
- Vissza kell mennem. Menj, várd ki az óra végét a kocsidban, legalább hadd higgye azt az
osztály, hogy megbüntettelek.
a terem másik Bólintok és elindulok. Jonah visszamegy, és én félig-meddig azt szeretném mondani neki,
m rángatott fel azhogy köszönöm, de ezt azonnal meg is bánom. Igazából nincs miért köszönetet mondani neki.
Ha pontozunk, akkor még mindig egymillióval vezetek.

m hiszem, hogy ***

A következő három óra minden közjáték nélkül telik. Haladás.

ik percben még
Nem láttam Millert reggel óta, és ez kikészít. Általában írunk egymásnak napközben, de a
rcben már dugja
telefonom Jonah termében hever, valószínűleg a szemetes alján. Mikor végre eljutok az
ebédlőbe, látom a megkönnyebbülést Miller arcán, ahogy az asztalához lépek. Odébb húzódik,
kicsit messzebb Efrentől.
De Jonah nem
- Jól vagy? - kérdezi, ahogy leülök. - Azt mesélik, hogy Mr. Sullivanhez vágtad a
telefonodat.
- Lehet, hogy az ő irányába, de a szemetest céloztam meg.
- És? Megbüntettek?
- Nem. Kivitt a folyosóra, és megölelt.
- Na szép - szól közbe Lexie. - Hajigálod a telefonod, és ő meg ölelget?
A lelkem mélyén
- Ne mondd el senkinek! Úgy kell tennem, mintha megbüntetett volna.
a kifejezést az
- Bárcsak nekem lenne tanár nagybácsikám! - közli Lexie. - Ez olyan igazságtalan.
Miller a vállamra szorítja az ajkát, és letámasztja az állát.
ami tegnap este
- De jól vagy? - suttogja.
k anyukáddal. -
Bólintok, mert azt akarom, hogy jól legyek, de az az igazság, hogy szívás ez a nap. Az előző
 zárkózhatsz beeste is az volt. Az elmúlt pár hónap is, és mintha sosem érne véget. Érzem, ahogy égni kezd a
d, de ígérd megszemem, és akkor Miller felnyúl, megszorítja hátul a nyakamat.
- Szép az idő. Nem megyünk el autókázni Norával?
ogni fogok erről Ez vélhetően az egyetlen, amitől némi megkönnyeb-bülést érzek.
- Boldogan.
a. Úgy érzem, a Már ellógtam vele egy temetésről, drogoztam, megbün-tettek, becsempésztem a szobámba,
tak össze. Nemelvesztettem vele a szüzességem. Ehhez képest szinte fejlődésnek számít, ha lógok fél napot az
más, mint anyáé.iskolából.

***

Miller a parkba hajt. Egy hatalmas tó van itt, apa ide hozott ki horgászni az ilyen szép
napokon. Miller leül egy fa alá, széttárja a lábát, és megütögeti köztük a földet. Leülök én is elé,
a mellkasának támasztom a hátam, ő átkarol, kényelmesen elhelyezkedem.
A fejem a vállára hajtom, az álla a fejem tetején.
- Milyen volt apukád? - szólal meg.
azt jelenti, hogy
Nem volt még olyan rég, mégis úgy érzem, kutatnom kell az emlékeimben, hogy válaszoljak
neki.
- Olyan csodás nevetése volt. Hangos, megtöltött egy egész szobát. Néha anya kínosan érezte
dd higgye azt az
magát miatta, mert az emberek odafordultak, és megbámulták. Sokat dolgozott, de én sosem
haragudtam rá emiatt. Talán mert amikor együtt voltunk, akkor tényleg jelen volt. Tudni akarta,
m mondani neki,
milyen napom volt, és mindig elmesélte az övét. - Felsóhajtok. - Hiányzik. Hiányzik, hogy
t mondani neki.
elmeséljem neki, mi volt aznap, még ha nem is volt mit mesélni.
- Remek fickónak hangzik.
Bólintok.
- És a te apukád?
Érzem, ahogy hullámzik Miller mellkasa, a néma, meggyőződés nélküli nevetés buborékjait.
napközben, de a - Nem olyan, mint a tiéd. Egyáltalán nem.
égre eljutok az - Ő nevelt téged?
Odébb húzódik, Érzem, hogy a fejét rázza.
- Nem. Időnként vele voltam kiskoromban, de hol börtönben volt, hol nem. Olyan tizenöt
anhez vágtad aévesen lettem túl rajta, akkor hosszabb időre ítélték el. Pár év múlva engedik ki, de nem hiszem,
hogy lesz hozzá bármi közöm még, ha szabadlábon lesz. Egy ideje nem találkoztunk, akkor
láttam utoljára, mikor letartóztatták.
Hát ezért tett megjegyzést apa Miller apjára, és mondta, hogy az alma nem esik messze a
fájától. De apának nyilván nem volt igaza.
- Egyáltalán tartjátok a kapcsolatot?
- Nem - feleli Miller. - Mármint... nem utálom. Csak felfogtam, hogy van, aki alkalmas
szülőnek, és van, aki nem. Tudom, hogy ez nem rólam szól. Csak inkább nem szeretnék
kapcsolatban lenni vele.
- És anyukád? - kérdezem. - Ő milyen volt?
a nap. Az előző Érzem, hogy leereszt, mielőtt válaszol.
ogy égni kezd a - Nem emlékszem rá túl jól, de nincs róla semmilyen rossz emlékem. - A bokám köré
kulcsolja az egyik lábát. - Tudod, azt hiszem, innen ered, hogy odavagyok a fotózásért. Miután
anya meghalt. Nem volt semmi, ami segített volna emlékezni. Utálta, ha fényképezték, alig
maradt kép róla. Videó sem. Nem sokkal ezután kértem meg nagypapit, hogy vegyen nekem egy
fényképezőgépet. Azóta folyton őt fotózom.
em a szobámba, - Talán csinálhatnál róla egy filmet.
gok fél napot az Miller felnevet.
- Igen. Talán. Bár az csak nekem szólna.
- És... mi lesz, ha majd ő is...
- Rendben leszek - közli, és véglegesség cseng a hangjában, mint aki nem akar többet
beszélni erről. Értem, miért. Az apja börtönben, az anyja halott, a nagyapja gyógyíthatatlan
ni az ilyen szép
rákos. Értem. Én sem akarnék beszélni róla.
Leülök én is elé,
Egy ideig csendben ülünk.
- Basszus, folyton elfelejtem - szólal meg Miller. Kicsit előrébb tol, és a kocsihoz kocog. Egy
kamerával és egy állvánnyal tér vissza, felállítja tőlünk úgy egy méterre.
Becsusszan a fatörzs és a hátam közé, visszaül az előző pózba.
hogy válaszoljak
- Most ne bámulj bele!
Épp bámulom, mikor szól, úgyhogy inkább kinézek a vízre.
a kínosan érezte
- Talán jobb lenne, ha lemondanánk ezt a projektet.
tt, de én sosem
- Miért?
lt. Tudni akarta,
- Annyira tele van a fejem. És folyton rosszkedvem van.
Hiányzik, hogy
- Mennyire akarsz színésznő lenni, Clara?
- Csakis ezt akarom.
- Akkor csúnya lesz ráébredned az igazságra, ha eddig azt hitted, hogy mindennap jókedved
lesz minden forga-táson.
Kifújom a levegőt.
- Utálom, ha igazad van.
Nevet, egy puszit nyom a fejemre.
- Akkor nagyon utálhatsz.
Gyengéden megrázom a fejem.
m. Olyan tizenöt
- Nem, kicsit sem.
de nem hiszem,
Megint csend van. A tó túlpartján egy férfit látok két kisfiúval, horgászni tanítja őket. Ahogy
lkoztunk, akkor
nézem, arra gondolok, vajon csalja-e az anyukájukat.
Megint haragot érzek, mert mintha most már mindenkiben csak a rosszat látnám majd egész
m esik messze a
életemben.
Nem akarok Jenny néniről vagy apáról beszélni, anyáról és Jonah-ról sem, de így is kibuknak
belőlem a szavak.
n, aki alkalmas
- Ahogy Jonah beszélt ma^ Tényleg úgy tűnt, mint aki megbánta. Talán csak baleset volt az a
nem szeretnék
csók, egyszeri eset. Meg akarnám kérdezni anyát, de félek, hogy őszintén megmondaná, hogy
ennél többről van szó. Azért gondolom ezt, mert tudom, hogy alig egy héttel a baleset után
elmentek egy hotelbe.
 A bokám köré - Honnan tudod?
tózásért. Miután - Az applikációból. Mi másért mentek volna oda, ha nincsenek együtt?
nyképezték, alig - Akárhogy is, beszélned kell erről anyukáddal. Tényleg nem tudod megkerülni.
gyen nekem egy - Vágom. - Kifújom a levegőt. - Valahogy nem lep meg, hogy Jonah ilyet tesz. Csak azért
költözött vissza és járt Jennyvel, mert teherbe ejtette, nem azért, mert őrülten szerelmesek lettek
volna egymásba. De anya... együtt volt apával gimi óta. Olyan, mintha egyáltalán nem tisztelné
őt.
- Nem tudhatod. Talán csak gyászolnak Jonah-val.
- Ez nem tűnt gyásznak.
em akar többet - Talán vigasztalják és átsegítik egymást a veszteségen.
gyógyíthatatlan Nem akarok gondolni sem erre. Fura így gyászolni.
- Nos, nekem az segít, hogy lógok az iskolából. Úgyhogy köszi.
- Bármikor. Azaz, bármikor, az utolsó órát leszámítva.
ihoz kocog. Egy Dolgozatot írunk, muszáj visszamennem nemsokára.
- Ha gondolod, mehetünk.
- Nem ünnepelsz ma este?
Vállat vonok.
- Az volt a hagyomány, hogy családi vacsorát tartottunk. De gondolom, ennek vége. Alig
maradt családom.
Miller szorosabban karol át. Erre hiányozni kezd apa ölelése. Jonah mai ölelésétől is csak
még jobban hiányzott.
- Ha anyukád elenged, én elviszlek valahova.
- Kétlem, hogy elengedne, és lehet, hogy fáradt vagyok a veszekedéshez.
ennap jókedved - Elszomorít, hogy esetleg egyedül ülsz a szobádban a születésnapod estéjén.
- Hát, ez van. Csak egy újabb nap.
Arra gondolok, mit szólna apa, ha szomorúnak látna a szülinapomon. Alighanem csalódott
lenne, hogy nem folytatjuk a családi vacsorákat. Lefogadom, hogy Jenny néni is így érezne.
Sosem maradt el egy sem, amennyire emlékszem.
Arra gondolok, miért feltételeztem, hogy a hagyomány véget ér a halálukkal. Ők nem
akarnák, hogy így legyen.
És bár úgy tűnik, anya ezt nem tiszteli, ettől még nem kell abbahagyni. Így legalább
ítja őket. Ahogytalálkozhatnék ma este Millerrel.
Felülök, Millerre nézek.
nám majd egész - Tudod, mit? Igenis akarok ma szülinapi vacsorát. És azt akarom, hogy ott legyél.
Óvatosan felhúzza a szemöldökét.
így is kibuknak - Nem is tudom. Anyukád nem úgy tűnt, mint aki bármikor szívesen látna nálatok.
- Beszélek vele, ha hazaérek. Ha problémája van ezzel, felhívlak.
baleset volt az a - Nincs is telefonod.
gmondaná, hogy - A vonalasról.
l a baleset után - Még van olyan bárkinek?
Felnevetek.
 - Anya csak harmincnégy éves, de őskövület.
Millernek dőlök, a születésnapomra gondolok. Nem lenne igazságos, ha anya megpróbálna
megbüntetni. Ha megteszi, akkor talán a képébe vágom a Langfordot. Hagyom, hogy a levegő
tesz. Csak azért betöltse a tüdőmet. Minél többet gondolok rá, annál mérgesebb leszek. A kép, ahogy ezek ketten
erelmesek lettek szállodai légyottot szerveznek egy héttel a baleset után, bosszúvággyal tölt el.
án nem tisztelné Próbálok nem gondolni erre. Megfordulok, Miller ölébe ülök, és pár percig csókolózunk.
Eltereli a figyelmemet, de aztán csak vissza kell mennünk az iskolába.
A kocsiban várom ki a tanítás végét, mielőtt haza-mennék. Ez elég rossz ötletnek bizonyul,
mert semmi másra nem bírok gondolni, mint hogy bosszút állok apáért és Jenny néniért, ahogy
azt megérdemlik.
Hazaindulok, dühösebben, mint ahogy reggel elindultam.

nnek vége. Alig

lelésétől is csak

hanem csalódott
i is így érezne.

ukkal. Ők nem

ni. Így legalább

 - Anya csak harmincnégy éves, de őskövület.
Millernek dőlök, a születésnapomra gondolok. Nem lenne igazságos, ha anya megpróbálna
megbüntetni. Ha megteszi, akkor talán a képébe vágom a Langfordot. Hagyom, hogy a levegő
betöltse a tüdőmet. Minél többet gondolok rá, annál mérgesebb leszek. A kép, ahogy ezek ketten
szállodai légyottot szerveznek egy héttel a baleset után, bosszúvággyal tölt el.
Próbálok nem gondolni erre. Megfordulok, Miller ölébe ülök, és pár percig csókolózunk.
Eltereli a figyelmemet, de aztán csak vissza kell mennünk az iskolába.
A kocsiban várom ki a tanítás végét, mielőtt haza-mennék. Ez elég rossz ötletnek bizonyul,
mert semmi másra nem bírok gondolni, mint hogy bosszút állok apáért és Jenny néniért, ahogy
azt megérdemlik.
Hazaindulok, dühösebben, mint ahogy reggel elindultam.
 HUSZONHETEDIK FEJEZET
Morgan

Clara gardróbjában akasztom fel épp a ruhákat, mikor hazaér az iskolából. Egész nap
elfoglaltam magam, takarítottam, mostam, agyatlanul pakoltam. Azért feltűnt, hogy ki sem
dugtam az orrom a házból egész nap, úgyhogy nem kellett volna lemondanom a kábelszerelőt.
Most nézhetném a sorozatomat.
Hallom, ahogy Clara végigmegy a folyosón, megacélozom magam, készen állok az
ütközésre. Arra számítok, hogy kiabál majd velem, vagy nem szól hozzám. Vagy egyik, vagy
másik. Beakasztom az utolsó blúzt is, mikor belép a szobájába, és ledobja a táskáját az ágyra.
- Mi lesz a szülinapi vacsi? Éhes vagyok - szólal meg.
Óvatosan nézek rá, mert úgy érzem, ez valami trükk. Így is akarja azt a vacsorát? Ez meglep.
De benne vagyok, hátha komolyan mondja. Remélem, komolyan mondja.
- Lasagnára gondoltam - vetem fel. Az a kedvence.
- Tökéletes - bólint.
Lehet, hogy el kell rohannom a boltba, de épp megtennék bármit, hogy beszéljen velem. És
ez a vacsora tökéletes lehetőség lesz, talán ezt Clara is látja. Jenny és Chris nélkül Jonah sem lesz
itt. Csak ketten leszünk. Eljött a régóta esedékes négyszemközti, őszinte beszélgetés ideje.

***

Épp a paradicsomot vágom a salátába, mikor csengetnek. Megtörlöm a kezem egy

konyharuhában, és az ajtó felé indulok. Meglepő módon Clara megelőz. Kitárja az ajtót, én
hökkenten nézek Jonah-ra és Elijah-ra.
Mit keres itt Jonah? Tényleg azt gondolta, hogy a tegnap este után még áll a vacsora?
Azt várom, hogy Clara a képébe vágja az ajtót, de nem teszi. Jonah egy dobozt ad neki, és
bár lábujjhegyen állok a konyhaajtóban, és lesem, vajon mi lehet az, fogalmam sincs, mit
kaphatott.
- Ez komoly? - Clara hangja izgatott. Úgy érzem, mintha egy régi sci-fibe kerültem volna.
- Volt egy régi telefon a fiókban - magyarázza Jonah.
- De ez a legújabb modell.
- Enyém lett a régi.
Clara beengedi, én visszasurranok a konyhába. Miért vett neki Jonah telefont? Így akarja
megnyerni magának? Nem így neveljük a gyerekeket, Jonah, gondolom magamban.
- Már beleraktam a régi SIM-kártyádat, szerintem használhatod is.
- Köszönöm.
Jó egy kis örömöt hallani Clara hangjában, de a megkönnyebbülés elillan, mert Jonah utánam
jön a konyhába.
- Vettél neki egy új telefont? - kérdezem, meg sem fordulva.
- Leejtette ma a mobilját az órán, eltört. Úgyhogy nekiadtam egyet, ami otthon volt.
Beszívom a levegőt, mielőtt szembefordulok vele. Utálom, hogy így érzem magam a
 közelében tegnap este óta. Akármilyen rövid csók volt, mintha még mindig ott lenne. Mintha
még mindig érezném az ajkát az ajkamon.
- Hogyhogy átjöttél?
- Clara hívott egy órája. Azt mondta, mégis lesz szülinapi vacsora.
ból. Egész nap Clara szobája felé pillantok, a szemem összeszűkül.
t, hogy ki sem - Miben mesterkedhet?
a kábelszerelőt. Jonah vállat von, megigazítja Elijah-t a karjában.
- Talán nincs baja vele.
észen állok az - Mivel?
agy egyik, vagy - Velünk.
- De van. És nincs ilyen, hogy „mi”. - És ezzel sarkon fordulok, hogy befejezzem a salátát.
Jonah leül az asztalhoz, Elijah-val játszik, grimaszol neki. Csodálatos és rémes egyszerre.
orát? Ez meglep.Nem bírok nem odanézni, mert lélegzetelállító, ahogy a gyerekét mulattatja. Talán még inkább
az így, hogy tudom, Elijah nem az ő biológiai gyereke, de Jonah úgy szereti, mintha az lenne.
Utálom, hogy Elijah Chris és Jenny árulásának az eredménye, de imádom, hogy Jonah-t ez nem
érdekli.
zéljen velem. És Ahogy elnézem Elijah-val, túl sok jót gondolok róla, úgyhogy odamegyek, és elveszem tőle a
l Jonah sem leszbabát, hogy valahogy leállítsam a bennem dübörgő érzéseket. Leülök az asztalhoz, magam felé
fordítom a kisfiút. Mosolyog. Izgatott, hogy itt vagyok, és én erre mindig ellágyulok.
- Segíthetek? - ajánlkozik Jonah.
- Igen, kend fel a mázat a tortára! - kérem. Csináljon bármit, csak tűnjön el a szemem elől.
Jonah épp végez a mázzal, mikor újra csengetnek. Zavartan összenézünk.
a kezem egy
- Várunk még valakit?
árja az ajtót, én
Megrázom a fejem, odaadom Elijah-t Jonah-nak, és megyek az ajtóhoz. De Clara megint
megelőz, átrohan a nappalin, és mire odaérnék, már nyitja az ajtót. Mikor kitárul, megdermedek.
Miller Adams áll a ház előtt. Idegesnek tűnik, de nincs időm méregetni vagy akár rákiabálni,
bozt ad neki, és
mert Clara kézen fogja, és behúzza a házba. Jonah ott áll már mellettem. Clara végigrángatja
mam sincs, mit
Millert a folyosón, ő félig odaint nekünk.
- Jó estét, Mr. Sullivan - mondja, nyel egyet, és halkabban folytatja. - És Mrs. Grant.
Nem válaszolhatunk semmit, mert Clara el is tüntette a nappaliból a fiút.
- Nem tudom, mihez kezdjek ezzel - suttogom.
- Mivel? - kérdezi Jonah.
Hitetlenkedve nézek rá, de eszembe jut, hogy neki fogalma sincs, mit tett Clara az éjjel.
font? Így akarja
Megragadom a vállát, belököm a konyhába. Felém fordul, én próbálok a dühöm ellenére halkan
beszélni.
- Ma reggel rajtakaptam őket az ágyban - sziszegem. - Óvszer volt az éjjeliszekrényen. Clara
gyakorlatilag meztelen volt. Miller egész éjjel nála volt!
rt Jonah utánam
Jonah szeme elkerekedik.
- Hűha!
Én karba teszem a kezem, és leroskadok a reggelizőpult mellé az egyik székre.
- Clara azt próbálgatja, mit bírok. - Jonah-ra nézek tanácsért.
rzem magam a
 t lenne. Mintha - Elküldjem a srácot?
Jonah vállat von.
- Ez csak egy vacsora. Nem fogja teherbe ejteni Clarát az asztalnál.
- Túl engedékeny vagy.
- Szülinapja van. Kiakadt tegnap este, valószínűleg bosszúból hívta át Millert. De most, hogy
itt van, legalább jobban megismerheted.
A szememet fogatva feltápászkodom.
- Kész a vacsora. Szóljunk nekik, mielőtt Clara teherbe esik.

***

Olyan kínos az egész. Nemcsak mert tudom, hogy Miller több mint valószínű, elvette a
émes egyszerre.
lányom szüzességét tegnap éjjel, hanem mert mi is alig beszélünk egymással Jonah-val. Nem
lán még inkább
tisztáztuk, mi történt köztünk, és ez vastagon megüli a levegőt.
mintha az lenne.
Clara csak kurtán válaszol, ha beszélni próbálok vele, úgyhogy végül már nem kérdezgetem,
Jonah-t ez nem
mert kínos. Miller és Clara sem beszélnek igazából, mert Clara úgy lapátolja a lasagnát, mintha
versenyezne.
elveszem tőle a
Jonah Elijah-t tartja a karjában, eteti. Aranyosak, úgyhogy a tányéromra meredek, és direkt
hoz, magam felé
nem nézek rájuk.
- És hogy megy a filmes projekt? - kérdezi Jonah.
Miller vállat von.
- Lassan. Még nincs végleges ötletünk, de majd lesz.
Igen, mással vagytok elfoglalva, gondolom.
Clara Miller tányérjára mutat.
De Clara megint
- Egyél gyorsabban!
Látom a zavart Miller szemében, de felveszi a villát, és a szájába tesz még egy falatot.
akár rákiabálni,
Pontosan tudom, mire játszik Clara. Most viselkedik, remélve, hogy minden meg lesz
ra végigrángatja
bocsátva, ha velem vacsorázik a szülinapján. Arra gondol, hogy ha nem veszekszik, akkor én
sem fogok, ha majd vége a vacsorának, és ő el akar menni Millerrel.
Nem megy el vele. Rohadtul kizárt.
Clara végez a lasagnával, feláll. Kiviszi a tányérját a konyhába. Mikor visszaér, Millerre néz.
- Befejezted? - Miller még rág, de Clara ennek ellenére elveszi előle a tányért.
- Torta is van - mutatok a háromrétegű süteményre az asztal közepén.
t Clara az éjjel.
Clara rám mered. Keményen. Kimarja Miller kezéből a villát, közben továbbra is a
ellenére halkan
szemembe néz, a torta közepébe mélyeszti, és egy falatot a szájába tesz.
- Csoda finom - közli komoran. Ledobja a villát, és megfogja Miller kezét. - Kész vagy?
ekrényen. Clara
- Mit képzelsz, hova mész?
- Meccsre - közli.
- Nincs ma meccs.
Clara elbiccenti a fejét.
- Biztos, anya? Mármint abban sem voltál biztos még reggel, hogy szülinapom van.
- Nagyon is jól tudtam. Csak egy pillanatra megrázott, hogy a barátod az ágyadban aludt az
 éjjel.
Clara gúnyosan mosolyog.
- Ó, hiszen nem is aludtunk!
- De igen - morogja a lányom háta mögül Miller.
. De most, hogy Millerre nézek.
- Most már menj, kérlek. Köszönj el Clarától!
Clara a fiúra néz.
- Ne menj még! Én is jövök.
Miller elfordítja rólam a tekintetét, Clarát nézi. Sajnálnám, ha nem haragudnék rá ennyire.
- Miller, alighanem az lesz a legjobb, ha elmész - csatlakozik Jonah.
Clara a fejét forgatja, de megáll, ahogy a tekintete Jonah-ra esik.
színű, elvette a
- Ha ő elmegy, neked is el kell menned. Nem laksz itt.
Jonah-val. Nem
Úgy tűnik, Jonah-t is ugyanúgy felhúzza Clara viselkedése, mint engem, mert ezt mondja:
- Hagyd abba, Clara!
m kérdezgetem,
- Ne szólj rám! Nem vagy az apám.
asagnát, mintha
- Nem is próbálok az lenni.
Már állok. Ez túl messzire ment.
eredek, és direkt
Miller sarkon fordul, és a bejárati ajtó felé indul, mint aki érzi, hogy mindjárt robban a
bomba, és nem akarja, hogy egy repesz eltalálja.
Clara is elhátrál az ajtóig.
- Szülinapom van. Visszautasítom a büntetést, mégpedig azért, mert a te példád vitt rá tegnap
éjjel, hogy megszegjem a szabályokat. - Kinyitja az ajtót. - Hazajövök, amikorra kell.
Elindulok, hogy megkerüljem az asztalt, és az ajtóhoz rohanjak, de Jonah elkapja a
csuklómat.
- Engedd, hadd menjen!
Ránézek a kezére, amivel visszatart.
inden meg lesz
- Ezt nem gondolhatod komolyan.
kszik, akkor én
Jonah feláll, felfelé kell néznem, ahogy fölém hajol.
- El kell mondanod neki az igazat, Morgan.
- Nem.
ér, Millerre néz.
- Nem bírsz vele. Utál téged, és mindenért téged okol.
- Tizenhat éves. Majd túljut rajta.
- Tizenhét. És ha nem?
továbbra is a
Nem beszélhetem ezt meg vele most.
- Igaza van. Neked is menned kell.
Jonah nem tiltakozik. Felmarkolja Elijah cuccait, és elmennek. Még csak el sem köszön.
Visszanézek az asztalra, az ott heverő megmaradt ételre, a szinte hibátlan tortára.
Lerogyok egy székre, fogok egy villát, és a tortába mélyesztem.

yadban aludt az
ndjárt robban a

ád vitt rá tegnap

onah elkapja a
 HUSZONNYOLCADIK FEJEZET
Clara

Miller furgonjának dőlök épp, mikor kijön Jonah Elijah-val. Megfordulok, az utat bámulom,
hogy ne kelljen Jonah-ra néznem.
Ahogy az az iskolában is kiderült, sokkal dühösebb leszek, ha egymásra nézünk. És bár elég
rendes volt tőle, hogy nem kaptam büntetést, és később adott nekem egy telefont, tudom, hogy
azért tette, mert bűntudata volt. És most itt van, együtt vacsoráztunk, mintha egy család lennénk,
mintha apa sosem létezett volna.
Hallom, ahogy rögzíti Elijah székét a kocsiba. Aztán hallom, hogy csukódik az ajtó.
Csendben kifújom a levegőt, megkönnyebbülve, hogy elmegy, de újra levegő után kapok, mikor
leesik, hogy nem nyitotta ki a vezetőoldali ajtót. A furgon orra felé nézek, és igen, látom, hogy
Jonah felénk tart. Megmerevedek ebben a testhelyzetben, mikor megáll előttem, olyan fél
méterre.
Mindkét kezét határozottan a vállamra teszi, előrehajol, és nyom egy puszit a fejem tetejére.
- Te jobb vagy ennél, Clara. Mind jobbak vagyunk. - Hátrébb lép. - Boldog szülinapot!
Mikor Jonah végre elhajt, én a szememet forgatom, és eltolom magam a furgontól. Miller
mellkasának dőlök, csak hallani akarom az arcom alatt a megnyugtató szívdobogást.
A fejemre támasztja az állát, és átkarol.
- Mindig így megy? - kérdezi.
- Az utóbbi időben igen.
Miller mellkasa emelkedik és süllyed, egyszer. Súlyosan.
- Nem tudom, tudom-e ezt tovább csinálni.
Hátrébb húzódok, felnézek.
- Nem kell többet átjönnöd. Megérteném.
Miller szemében megbánást látok, ahogy rám néz.
- Nem a családi vacsorára gondoltam.
Egy pillanatig csak bámulok rá... Elég hosszan, hogy meglássam a bosszúságot az arcán.
Hátrébb lépek még egyet. Miller leengedi a karját.
- De szülinapom van.
- Tisztában vagyok vele.
- Szakítasz velem a szülinapomon?
Végighúzza a kezét az arcán.
- Nem. Én csak. - Be sem tudja fejezni, amit mondani akarna. Talán mert tudja, mekkora
rohadék éppen.
Újabb lépést hátrálok.
- Lefeküdtél velem tegnap éjjel, és most elhagysz? Komolyan?
- Sarkon fordulok, elindulok a ház felé. - Azt hiszem, félreismertelek.
Hallom, hogy utánam rohan. Megállít, mielőtt a tornácra érnék. Két kézzel markolja az
arcomat, de ez most nem gyengéd érintés. Nem is durva, de az arcára kiülő haragból kiindulva
 nem pont erre az érintésre vágyom.
- Ezt nem vághatod a képembe, Clara! Engem használtak ki tegnap éjjel. Nem téged. - Ezzel
leengedi a kezét, és visszaindul a kocsija felé. Mikor hallom, hogy nyitja az ajtót, megremegek.
- Bocsánat - fordulok felé. - Sajnálom. Szemétség volt ezt mondani, és még nagyobb
z utat bámulom, szemétség volt megcsinálni. - Odamegyek hozzá. - De miért kell ezt? Ma reggel, a kocsiban, úgy
tettél, mint aki megbocsátotta nekem a múlt éjjelt. - Érzem a pánik hullámát. Miller arcára kiül a
ünk. És bár elégkín, az autó ajtajába öklöz. Aztán becsapja, és idegesen átkarol.
nt, tudom, hogy - Tudom, hogy nem jöttök ki most anyukáddal. - Rám néz, felfelé billenti a fejemet, hogy
család lennénk, lássa az arcomat. - De úgy érzem, fegyvernek használsz ebben a harcban ellene. És ezt nem
teheted velem.
ukódik az ajtó. - Nem tudtam, hogy ez lesz bent.
án kapok, mikor - A te hibád, hogy így történt. Nem áldozat voltál ma este, Clara. Hanem te robbantottad ki
en, látom, hogyaz egészet.
ttem, olyan fél Vállat vonok, kiszabadulva a szorításából.
- Rosszul emlékszel, ha azt gondolod, ez az én hibám volt. Ha elfelejtetted volna,
megtudtam, hogy anyának viszonya van Jonah-val!
Miller kinyitja az ajtót, beszáll a kocsijába. Én beállok az ajtó elé, nem tudja becsukni.
urgontól. Miller Hátrahajtja a fejét a támlára.
- Haza akarok menni.
- Veled megyek.
Felém fordítja a fejét, végül már engem néz.
- Egyedül akarok lenni.
Nem fogok könyörögni. Abból elég volt tegnap éjjel.
- Kár. - Hátrébb lépek, már be tudja csukni az ajtót. Elindítja a motort, de leengedi az
ablakot.
- Akkor holnap, az iskolában. - Már nem hallom az élt a hangjában, de ettől nem leszek
jobban. Magamra hagy a szülinapomon. Már tudom, hogy a vacsora rémes volt, ahogy az egész
életem az. De ez nem újdonság.
úságot az arcán. Megfordulok, elindulok befelé.
- Clara!
Nehéz követni ezt a csikicsukit, amit játszik.
Megint fordulok, az ablakhoz megyek.
- Tudod, mit? Nem kell ez nekem. Nem akarok olyan barátot, aki csak még inkább elrontja a
kedvem, amikor már eleve ki vagyok akadva. Nem akarok járni veled. Én szakítok. - Elindulok
tudja, mekkorabefelé, de érzem, hogy még nem végeztem, visszamegyek. - Életem két legfontosabb
szereplőjével viselkedtek tiszteletlenül. Úgy kellene tennem, mintha ez rendben lenne? Ilyen
barátnőt akarsz? Aki feladja, és hagyja, hadd nyerjenek mások?
Miller lazán a kormányon nyugtatja a karját. Nyugodt hangon szólal meg.
- Néha ki kell térni a harc elől, hogy megnyerd.
zel markolja az Elborít a harag, hogy ezt visszhangozza épp nekem. Toppantok.
agból kiindulva - Nem idézheted a halott nagynénikémet, miközben szakítasz velem!
 - Nem szakítok veled. És téged idézlek.
m téged. - Ezzel - Nos, akkor hagyd abba! Ne idézz senkit! Ez... gáz.
Ha ez lehetséges, Miller úgy fest, mint aki egész jól szórakozik.
s még nagyobb - Hazamegyek.
a kocsiban, úgy - Helyes!
ller arcára kiül a Hátranéz, és nekiáll kitolatni a ház elől. Én egy helyben állok, összezavarva a veszekedéstől.
Nem is tudom, mi történt.
a fejemet, hogy - Akkor mi most szakítottunk? Nem tudom eldönteni!
ene. És ezt nem Miller a fékre tapos, kihajol az ablakon.
- Nem. Csak veszekedünk.
- Remek!
robbantottad ki Megint elég vidámnak tűnik, ahogy eltolat. Le akarom törölni a gúnyos mosolyt a képéről, de
már elment. Mikor befordul a sarkon, visszamegyek a házba. Anya a nappaliban áll, a telefonját
bámulja. Ki van hangosítva, egy üzenetet hallgat. Épp elkapom a végét.
lejtetted volna, „...Nemjelezte a mulasztást, úgyhogy csak azért kerestük, hogy felhívjuk a figyelmét, hogy a
ma délutáni órákról várjuk az igazolást.”
tudja becsukni. Anya leteszi a telefont még az üzenet vége előtt.
- Lógtál ma az iskolából?
A szememet forgatva nyomakodok el mellette.
- Csak három óráról. El kellett jönnöm onnan, nem kaptam levegőt. Még mindig nem kapok.
- Becsapom az ajtót, könnyek csorognak az arcomon, még mielőtt az ágyra roskadnék. Fogom az
új mobilom, és felhívom Lexie-t. Az első csengetésre felveszi, mert ő ilyen. Lehet rá számítani.
Az egyetlen megbízható szereplő az életemben pillanatnyilag.
de leengedi az - Ez... - Mély lélegzetet veszek párszor, lenyelem a könnyeimet. - Ez a legrosszabb
szülinapom. A legeslegrosszabb. Nem. - megint levegő után kapok -, nem jönnél át?
ttől nem leszek - Indulok.
ahogy az egész

nkább elrontja a
tok. - Elindulok
ét legfontosabb
en lenne? Ilyen
 - Nem szakítok veled. És téged idézlek.
- Nos, akkor hagyd abba! Ne idézz senkit! Ez... gáz.
Ha ez lehetséges, Miller úgy fest, mint aki egész jól szórakozik.
- Hazamegyek.
- Helyes!
Hátranéz, és nekiáll kitolatni a ház elől. Én egy helyben állok, összezavarva a veszekedéstől.
Nem is tudom, mi történt.
- Akkor mi most szakítottunk? Nem tudom eldönteni!
Miller a fékre tapos, kihajol az ablakon.
- Nem. Csak veszekedünk.
- Remek!
Megint elég vidámnak tűnik, ahogy eltolat. Le akarom törölni a gúnyos mosolyt a képéről, de
már elment. Mikor befordul a sarkon, visszamegyek a házba. Anya a nappaliban áll, a telefonját
bámulja. Ki van hangosítva, egy üzenetet hallgat. Épp elkapom a végét.
„...Nemjelezte a mulasztást, úgyhogy csak azért kerestük, hogy felhívjuk a figyelmét, hogy a
ma délutáni órákról várjuk az igazolást.”
Anya leteszi a telefont még az üzenet vége előtt.
- Lógtál ma az iskolából?
A szememet forgatva nyomakodok el mellette.
- Csak három óráról. El kellett jönnöm onnan, nem kaptam levegőt. Még mindig nem kapok.
- Becsapom az ajtót, könnyek csorognak az arcomon, még mielőtt az ágyra roskadnék. Fogom az
új mobilom, és felhívom Lexie-t. Az első csengetésre felveszi, mert ő ilyen. Lehet rá számítani.
Az egyetlen megbízható szereplő az életemben pillanatnyilag.
- Ez... - Mély lélegzetet veszek párszor, lenyelem a könnyeimet. - Ez a legrosszabb
szülinapom. A legeslegrosszabb. Nem. - megint levegő után kapok -, nem jönnél át?
- Indulok.
 HUSZONKILENCEDIK FEJEZET
Morgan

Kiveszem Chris néhány ingét a szekrényből, és leakasztom őket a vállfáról. Bedobom egy
zsákba, amit majd elviszek a templomba adománynak.
Lexie fél órája jött át. Felmerült bennem, hogy nem engedem be Clarához, de szinte jobb így,
hogy Lexie itt van, és Clara nincs egyedül. Megkönnyebbültem, mikor kinyitottam az ajtót, és ő
állt ott, mert hallottam Clara sírását a szobájából, és nem volt hajlandó beszélni velem. Vagy
talán én nem akarok beszélni vele.
Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha nem beszélünk holnapig.
Most, hogy Lexie itt van, Clara már nem sír, ez jó. És bár nem tudom kivenni, miről, de
hallom, hogy beszélnek. Legalább annyit tudok, hogy a lányom itthon van, biztonságban, még ha
épp utál is engem.
Kiveszek még pár inget a szekrényből.
Egy héttel Chris halála után nekiálltam, és lassanként megszabadultam a cuccaitól.
Apránként, remélve, hogy Clara így nem veszi észre. Chris az apja volt, és nem akarom kitörölni
az emlékét. De akkor is próbálom elpucolni a térből. Múlt héten kidobtam a párnáját. Ma reggel
a fogkeféjét. És most végzek a szekrénye összepakolásával.
Azt vártam, hogy ennyi rámolás után találok egy nyomot, amit könnyelműen nem vett észre.
Egy szállodaszámlát, egy rúzsfoltot valamelyik galléron. Valamit, ami azt mutatná, hogy óvatlan
volt a viszonyával. De a szerszámosládába zárt leveleken kívül nem találok semmit. Jól rejtőzött.
Mindketten jól csinálták.
Talán jobb lenne, ha kivenném a szekrényből a leveleket is, és eltenném máshova, mielőtt
Clara véletlenül megtalálja őket.
Leveszek egy dobozt a szekrény felső polcáról. Mikor teherbe estem Clarával,
összeköltöztünk Chrisszel. Nem volt sok holmink, tinédzserek voltunk, de ez a doboz a kevesek
közé tartozott, amit hozott magával. Akkoriban ebben tartotta az emlékeit: fotókat, díjakat,
ilyesmit. De az évek során én is hozzápakoltam, és már a mi dobozunknak tartottam.
Leülök az ágyra, átpörgetem Clara csecsemőkori képeit. Képeket Chrisről és rólam.
Hármunkról Jennyvel. Minden egyes fotót megvizsgálok, feltételezve, hogy valami nyomra
bukkanok, hogy mikor kezdődött. De minden képen csak egy boldog párt látni.
Azt hiszem, tényleg boldogok voltunk egy ideig. Csak azt nem tudom, mikor romlott ez el
Chrisnek, de bár választott volna bárki mást, mint Jennyt! Ennyit megtehetett volna.
Vagy talán Jenny választotta Christ.
Kiveszek egy borítékot a dobozból. Fotók vannak benne, egy régi fényképezőgép
filmtekercsének képei. Jenny nincs rajta a legtöbbön, mert leginkább ő fotózott, de sok kép van
rólam és Chrisről. Némelyiken Jonah is rajta van. Jonah-t tanulmányozom a fotókon, próbálok
olyat találni, ahol őszintén boldog, de nincs egy sem. Alig mosolyog. Még most is ritka
tünemény a mosolya. Nem mintha nem lett volna boldog. Akkoriban annak tűnt, de nem úgy,
mint mi, többiek. Jennyt felvillanyozta Jonah, Christ meg én, de Jonah-t nem villanyozta fel
 senki, mintha örökös árnyékban ragadt volna, és nem is lettünk volna tudatában, mi veti ezt az
árnyékot.
Az utolsó három képig jutok, de valamit észreveszek, amitől megállok. Kiveszem és jól
megnézem a három fotót. Egymás után készültek, az elsőn én vagyok középen, a kamerába
l. Bedobom egymosolygok. Chris rám nevet, Jonah ott áll a másik oldalamon, elszánt arccal bámul Chrisre.
A második képen Chris mosolyog a kamerába. Én felnézek Jonah-ra, Jonah lenéz rám, és én
szinte jobb így,emlékszem erre a pillanatra. Erre a tekintetre.
am az ajtót, és ő A harmadik képen Jonah már nincs rajta. Elkapta a tekintetét, és elment.
ni velem. Vagy Próbáltam nem gondolni erre a napra vagy arra a tíz percre a kép elkattintása előtt, és sikerült
is. Régóta nem jutott az eszembe. De most a fotó miatt minden itt van előttem, élénken és
részletesen.
venni, miről, de Jonah-éknál voltunk, mert csak nekik volt medencéjük. Jenny egy törülközőn hevert a
nságban, még ha betonon, napozott a medence sekély oldala mellett. Chris épp kimászott a vízből, és bement a
házba, mondván, hogy éhes.
Jonah egy matracba kapaszkodott tőlem úgy egy méterre, a teste félig a vízben, karja a
m a cuccaitól.matracon.
akarom kitörölni Nem ért le a lábam, és már kezdtem elfáradni, úgyhogy odaúsztam hozzá, és megmarkoltam
náját. Ma reggel a matracot. Rosszul volt felfújva, és alighanem megélt már pár nyarat, nem volt túl megbízható
darab. Főleg így, hogy ketten kapaszkodtunk belé. Kezdtem lecsúszni, Jonah megmarkolta a
nem vett észre.karomat, és a lábát a térdem mögé csúsztatta, hogy a helyemen tartson.
ná, hogy óvatlan Nem hiszem, hogy bármelyikünk számított volna erre, hogy ennyire megráz minket az
mit. Jól rejtőzött. érintés, de azt tudtam, hogy ő is érezte. Tudtam, mert a szeme összeszűkült, elsötétedett, pont
mikor én megremegtem.
máshova, mielőtt Ekkor már egy ideje jártunk Chrisszel, és bármikor, ha hozzám ért ezalatt, sosem éreztem ezt
a hullámot, ami most végigsöpört rajtam. Olyan volt, amitől nemcsak levegő után kap az ember,
stem Clarával, hanem félni kezd, hogy megfullad, nem jut oxigénhez, ha nem hátrál. A víz alá akartam merülni
doboz a kevesek Jonah-val, és az ő szájából venni a levegőt.
fotókat, díjakat, Ez a gondolat megdöbbentett. Megpróbáltam elhúzódni, de Jonah fogta a karomat. A
szemével könyörgött, mint aki tudja, hogy amint eltávolodok, soha többé nem ér majd hozzám
isről és rólam. így. Úgyhogy maradtam. És egymás szemébe néztünk.
valami nyomra Ennyi történt.
Nem mondtunk semmit. Még csak illetlen sem volt, ahogy a víz felszínén tartott, ahogy a
or romlott ez el lábát az enyém köré tekerte. Ha Chris meglátta volna, nem gondolt volna semmit. Ha Jenny,
akkor még csak nem is gurult volna dühbe.
De csak mert nem érezték, mi történt közöttünk. Nem hallották mindazt, amit nem mondtunk
fényképezőgépki.
de sok kép van Pár másodperccel később Chris kijött, és beugrott a medencébe. Jonah leszedte a lábát a
tókon, próbáloklábamról, de nem engedte el a karomat. Chris vetődése hullámokat vert, a matrac ringott, de mi
g most is ritkacsak néztünk egymás szemébe. Még amikor Chris a felszínre úszott mellettem, és lefröcskölt,
nt, de nem úgy, akkor is.
villanyozta fel Chris két kézzel átfogta a derekamat, és lehúzott a matracról. A karom kicsúszott Jonah
n, mi veti ezt azkezéből, és néztem, ahogy Jonah összerezzen, mikor az ujjaink összeérnek, majd ott marad a
keze üresen.
Kiveszem és jól Már nem értünk egymáshoz. Chris tartott, az ajkát az ajkamra nyomta, és én tudtam, Jonah
en, a kamerábanézi, ahogy csókolózunk.
Abban a pillanatban tele voltam bűntudattal. De nem a pillanat miatt, amit átéltem Jonah-val.
lenéz rám, és énValahogy inkább úgy éreztem, épp Jonah-t árulom el. Pedig ennek így semmi értelme sem volt.
Kimásztam rögtön ezután a medencéből. Egy perc múlva Jenny elővette a fényképezőgépet,
és megkérte, hogy álljunk be a képhez. Emlékszem, az első kép után Jonah-ra néztem. Ő lefelé
előtt, és sikerültnézett rám, olyan tekintettel, hogy az mintha árkot vájt volna a mellembe. Nem értettem akkor.
tem, élénken ésAkkor azt hittem, ez csupán vonzalom. Egy tinédzser srác, aki reméli, hogy felszedhet egy
tinédzser lányt. De miután Jenny elkattintotta a második képet is, Jonah elviharzott, be a házba.
közőn hevert a A tettei összezavartak, rá akartam kérdezni, de sosem tettem. Pár héttel később megtudtam,
ől, és bement ahogy terhes vagyok.
És Jonah Sullivan lelépett.
vízben, karja a A képet bámulom. Azt, amin Jonah lenéz rám. Már értem azt a kifejezést a szemében. Nem
vágy volt, vagy megvetés.
megmarkoltam Hanem szívfájdalom.
túl megbízható Visszateszem a fotókat a dobozba, és rárakom a fedőt. A dobozt nézem, azon tűnődve, vajon
megmarkolta a mi történt volna, ha
Jonah nem megy el.
gráz minket az Ha itt maradt volna, akkor vajon ugyanoda jutunk, mint Chris meg Jenny? Nem akarok erre
lsötétedett, pont gondolni. Hogy akkor lopva találkoztunk volna, becsapva azokat, akiket a legjobban szerettünk.
Annyira haragudtam Jonah-ra, amiért lelépett, de most már értem. El kellett mennie. Tudta,
sem éreztem eztha marad, az rajta kívül másnak is fájni fog.
n kap az ember, És azért kerültem őt, mióta visszajött, mert el kellett volna múlnia az érzéseimnek iránta.
akartam merülniCsak kamaszfel-lángolás volt, és ki kellett volna hunynia, mikor összeköl-töztem Chrisszel.
Hazudtam magamnak, megtettem, amit csak bírtam, hogy meggyőzzem magam, hogy az
a karomat. Aérzés, amit Jonah felkavar bennem, pusztán harag.
ér majd hozzám Rémesen hazudok, ami azt illeti. Ez így volt mindig.

***
tartott, ahogy a
Halkan bekopogok. Ha Elijah alszik, nem akarom felébreszteni.
mmit. Ha Jenny,
Hátrébb lépek, átkarolom magam. Szél kavarog körülöttem, de nem tudom, mitől libabőrös a
karom: a hidegtől, vagy hogy meglátom Jonah-t a nyitott ajtóban. Kék farmer van rajta, semmi
nem mondtunk
más. A haja nedves és kócos. A tekintete rabul ejt, mint mindig. De most nem kényszerítem
magam, hogy ne nézzek oda.
szedte a lábát a
- Igen - mondom.
ac ringott, de mi
Meglepetten néz rám.
, és lefröcskölt,
- Kérdeztem valamit?
Bólintok.
kicsúszott Jonah
- Azt kérdezted, elhagytam volna-e Christ, ha nem esek teherbe Clarával. A válaszom az,
 ajd ott marad a hogy igen.
Rám néz, keményen, és ekkor az a láthatatlan fal, ami mindig eltakarta őt előlem, leomlik.
n tudtam, Jonah Teljesen más emberré változik. Az arca ellágyul, a válla ellazul, szétnyílik az ajka, a mellkasa
simán emelkedik és süllyed, ahogy lélegzik.
éltem Jonah-val. - Csak ezért jöttél?
Megrázom a fejem, és közelebb lépek egy lépéssel. A szívem olyan vadul ver, hogy
ényképezőgépet,legszívesebben sarkon fordulnék és elrohannék, de tudom, hogy csakis egyvalami csillapíthatja
néztem. Ő lefeléezt a vágyakozást: Jonah. Tudni akarom, milyen, ha a karjában tart. Milyen vele lenni.
értettem akkor.Mindvégig megtiltottam magamnak, hogy elképzeljem. Most át akarom élni.
felszedhet egy Már leengedtem a karomat. Jonah alig emeli meg az ujjait, az enyémbe fűzi. Áramütés szalad
végig a gerincemen, a mellemen, majd végigfut a borzongás a karomon. Jonah karja is libabőrös.
őbb megtudtam,A melle és a nyaka is. Az egész kezemet a kezébe csúsztatom, ő megfogja. Megszorítja.
- Lehet, hogy megbánom ezt holnap - figyelmeztetem.
Előrelép, a másik kezét a tarkómra szorítja, közelebb húz a szájához. Mielőtt az ajkamhoz
szemében. Nem érne, az arcomat fürkészi.
- Nem, nem fogod - közli.
Behúz a házba, becsukja mögöttünk az ajtót. A nappali ajtajának szorít, és olyan, mintha
n tűnődve, vajontüzet nyelnék, mikor az ajka végre az ajkamhoz ér. Minden ott van, amit eddig nem engedtem
magamnak, hogy érezzek. A tegnap esti csókunk elképesztő volt, de a mostani mellett az a
tegnapi csak bemelegítésnek tűnik.
Nem akarok erre Jonah egész testével hozzám simul, mintha egy életnyi vágyakozás csitulna el minden egyes
mozdulatra, ahogy az ujja a bőrömet simítja. Nyelve minden egyes csapására, minden egyes
mennie. Tudta, hangra, ami elhagyja a torkát. A kanapén kötünk ki, Jonah ott fekszik felettem, a kezem a hátán
siklik, érzem, ahogy megfeszülnek és ellazulnak az izmai az ujjaim alatt.
éseimnek iránta. Mintha most bepótolnánk az éveket, mikor nem érezhettük ezt. Vagy tíz percig úgy
csókolózunk, mint két kamasz. Felfedezzük, megízleljük egymást, összebújunk. Végül muszáj
magam, hogy azelfordítanom az arcom, hogy valahogy levegőt vegyek.
Kavarog a fejem. Az arcomhoz nyomja a homlokát, és beszívja a levegőt, amit elloptam tőle.
- Köszönöm - lihegi. Lehunyja a szemét, és a fülemhez közelít a szája. Meleg lehelete
végigcsiklandozza a nyakam. - Tudnom kellett, hogy nem őrültem meg. Hogy ez az érzés nem
csak a fejemben létezik.
Visszahúzom az ajkát az enyémre. Gyengéden megcsókolom, aztán ő a nyakamba temeti az
arcát, és felsóhajt.
mitől libabőrös a
- Aznap, a medencénél... - suttogom -, emlékszel?
van rajta, semmi
Halk nevetést érzek a bőrömön.
m kényszerítem
- Azt az érzést keresem, mióta Chris elhúzott téged mellőlem.
Azt akarom válaszolni, hogy én is, de hazugság lenne. Nem kerestem ezt az érzést egyáltalán.
A házasságom minden évét azzal töltöttem, hogy próbáltam elfelejteni, próbáltam úgy tenni,
mintha nem létezne ilyen. Minden alkalommal, ha azon kaptam magam, hogy arra a napra
gondolok, mást okoltam érte. A meleget. A napsütést. A medence klóros vizét. A Jonah-ék
kamrájából elcsent italokat.
A válaszom az,
 Jonah elhúzódik, és megfogja a kezem, talpra segít. Csendben a hálóba vezet. Csókolózunk,
előlem, leomlik. ahogy lefektet az ágyra, és én imádom, hogy nem siet. Egyetlen ruhadarabot sem vesz le rólam.
ajka, a mellkasaCsak csókolózunk, minden testhelyzetben. Ő felül, én felül, mindketten az oldalunkon fekve.
Csókolózunk, és olyan érzés, mint amilyenben reménykedtem.
Odahajol hozzám, végigcsúsztatja az ajkát a nyakamon. A lehelete meleg a torkom alján,
adul ver, hogymikor megszólal.
mi csillapíthatja - Félek.
yen vele lenni. Erre végigfut rajtam a hideg. Jonah abbahagyja a csókot, a mellemre szorítja az arcát.
Én a hajába túrok.
Áramütés szalad - Mitől félsz?
arja is libabőrös. - Neked meg kell védened Clarát. - Felemelkedik. - Nekem meg őszintének kell lennem
Elijah-val. Nem ugyanazt akarjuk, Morgan. Olyan sokat vártam, nem akarom, hogy ez egyszeri
alkalom legyen, de nem tudom, ugyanarra vágyunk-e.
őtt az ajkamhoz Felnyúl, becsúsztatja a kezét a pólóm alá, a tenyere a hasamon. Én a plafont bámulom,
megesküdnék rá, hogy a mennyezet a szívverésem ritmusára lüktet.
- Nem tudom, mit akarok. - A szemem megtalálja a tekintetét, és én talán tudom, mit akarok.
s olyan, minthaHazudok. Egészen pontosan tudom. Csak azt nem, lehetséges-e. - Sosem fogja megérteni. És mit
g nem engedtemmondanánk Elijah-nak?
ani mellett az a - Az igazat. Tényleg azt hiszed, jobb Clarának, hogy azt gondolja, mi vagyunk ebben a
sztoriban a rosszak?
el minden egyes - Láttad, hogy kiborult már egy csóktól. Képzeld, mi lenne, ha megtudná, hogy Elijah... Hogy
, minden egyesmit tett Jenny és Chris. Azt nem bocsátaná meg sosem.
a kezem a hátán Látom, hogy felvillan a megértés Jonah arcán, de a fejét rázza.
- Akkor. - fordul a hátára -, Chris és Jenny megússza a viszonyt. Megússzák, hogy hazudtak
tíz percig úgy nekem arról, hogy ki Elijah apja. És mindeközben mi ketten be kell fogjuk a szánkat, és külön
k. Végül muszáj kell élnünk, nyomorultul, olyan dolgok miatt, amikről nem tehetünk?
- Tudom, hogy nem igazságos. - Felkönyökölök, Jonah-ra nézek. Megfeszült állkapcsára
it elloptam tőle. teszem a kezem, erővel elfordítom az arcát, hogy a szemembe nézzen. - Chris szar férj volt.
Meleg leheleteNeked meg szar barátod. De csodás apa. - Végighúzom a hüvelykujjam Jonah ajkán, könnyes
ez az érzés nemszemmel könyörgök neki. - Ha Clara valaha megtudja, hogy Elijah nem a te fiad, az a padlóra
küldené. Kérlek, ne mondd el Elijah-nak! Amúgy is csak téged ismer. Nem ugyanaz a helyzet,
kamba temeti az mint Clara esetében, ha megtudná ezt Chrisről. Én a sírba viszem a titkukat, ha ezzel
megóvhatom a lányomat ettől a fájdalomtól.
Jonah elfordítja a fejét, elhúzza a kezemtől. Belém mar az elutasítás.
- Nem vagyok olyan, mint te. Nem akarok hazudni a gyerekemnek.
A hátamra fordulok. Újabb könnycseppek érkeznek. Nem kellett volna idejönnöm. Hülye
rzést egyáltalán.ötlet volt. Elég sokáig éltem ettől a rémséges vágytól kínozva, amit eltemettem magamban. Mit
ltam úgy tenni,számított volna még ötven év?
gy arra a napra - Ezt ki kell találnunk - szólal meg. - Meg kell egyeznünk. Veled akarok lenni.
zét. A Jonah-ék - Ezért vagyok itt. Hogy velem lehess.
- Többet akarok tőled ennél.
 t. Csókolózunk, Egy pillanatra lehunyom a szemem, végiggondolom, mit jelent ez. Még Chris minden
m vesz le rólam.hűtlensége mellett is bűntudatom van, hogy itt vagyok, Jonah ágyában. Olyan jó volt
dalunkon fekve.megcsókolni, mikor nem gondoltam bele túlságosan. A legjobb érzés volt hosszú, nagyon hosszú
ideje. De most, hogy arra kényszerít, hogy eltöprengjek, hova vezet mindez, megint nyomorultul
a torkom alján, érzem magam.
Egyenesen Jonah szemébe nézek.
- Azt mondod, készen állsz rá, hogy tönkretedd a lányom összes emlékét, amit az apjáról
őriz. És ugyanekkor azt mondod, hogy többet akarsz tőlem. Mit? Hogy legyek szerelmes beléd?
- Nem - feleli. - Nem kérem, hogy szeress belém, Morgan. Már szeretsz. Csak azt kérem,
hogy adj egy esélyt.
nek kell lennem - Nem vagyok szerelmes - fordulok át az ágy másik oldalára, el Jonah-tól. Muszáj elmennem
ogy ez egyszeri innen.
Felállnék, de Jonah megfogja a karomat, és visszahúz az ágyra, a hátamra. A mellkasára
afont bámulom,nyomom a tenyeremet, hogy eltoljam magamtól, de már ott van rajtam, lenéz rám, szemében az
az ismerős kifejezés. Azonnal mozdulatlanná dermedek. Elgyengít ez a tekintet. Úgy néz rám,
om, mit akarok. mint azon a fotón. Tele a szeme szívfájdalommal.
egérteni. És mit Vagy talán így néz ki Jonah, ha annyira szeret, hogy az már fáj.
Egyszerre már nem érzem úgy, hogy azonnal el kellene mennem innen. Ellazulok alatta, belé,
agyunk ebben a köré. Beszívom a levegőt, ahogy az ajka az állkapcsomhoz ér, és lassan a fülem felé csúszik.
- De szeretsz engem.
y Elijah... Hogy Megrázom a fejem.
- Nem. Nem azért vagyok itt.
Megcsókol, pont a fülem alatt.
, hogy hazudtak - De igen - közli. - Épp nagyon ügyesen megpróbáltad eltitkolni, de kimondtad minden egyes
zánkat, és külön néma párbeszédünk alatt.
- Nem is létezik olyan, hogy néma párbeszéd.
zült állkapcsára Úgy néz a szemembe, ahogy eddig még soha senki. Aztán leengedi a fejét, ajka az ajkamon.
s szar férj volt. - Semmi gond, nem kell kimondanod. Én is szeretlek. - Mikor összezárja az ajkát az
ajkán, könnyesenyémen, olyan erőteljes a csókja, hogy teljesen elvesztem a kontrollt.
ad, az a padlóra Attól, hogy én voltam Jonah első - és talán egyetlen - választása, valahogy minden egyes
yanaz a helyzet, pillantása, minden egyes érintése, minden kimondott szava mélyebbre jut bennem, mint ahova
kukat, ha ezzelChris valaha elért. A lelkem legmélyére, ami még a csókja okozta kéj mellett is éhezik rá.
Mikor elhelyezkedik a két lábam között, én a szájába nyögök, és közelebb húzom
magamhoz.
Mindent elfelejtek. Csak az jár a fejemben, hogy milyen kemény a keze, ahogy lehúzza a
ejönnöm. Hülyepólómat. Hogy milyen lágy az ajka, mikor a mellemhez ér. Milyen könnyed a mozdulat, ahogy
magamban. Mitkicsusszan a farmerjából. Hogy együtt lélegzünk, mikor végre a bőrünk egymáshoz ér. Hogy a
tekintete milyen éles, mikor belém ereszkedik.
Olyan teljesség ez, amilyet még sosem éltem át.
Mintha pontosan tudná, hol érjen hozzám, mikor legyen gyengéd, mikor legyen határozott,
hol szeretném, hogy megcsókoljon. Mintha a testem professzora lenne. Úgy érzem magam, mint
g Chris minden a tapasztalatlan diák, óvatosan érek hozzá, nem is tudom, hogy okozhatok akár csak hasonló
Olyan jó voltérzést neki az ujjaimmal vagy a számmal, mint ő nekem.
, nagyon hosszú A vállára nyomom a szám.
gint nyomorultul - Én még nem voltam mással, csak Chrisszel - suttogom.
Jonah mélyen bennem van, hirtelen megáll, visszahúzódik. Egymás szemébe nézünk,
elmosolyodik.
amit az apjáról - Én meg csakis veled akartam lenni.
Gyengéden megcsókol, és ez így megy tovább: csókol, finoman ki-be mozog, amíg már nem
Csak azt kérem, bírok csendben maradni. Közelebb húzom, hogy a nyakába rejtsem az arcom, mikor megtörténik.
Én megyek el először, robbanásszerű pillanat, évek elfojtott érzelmei, gyönyörei törnek
uszáj elmennemfelszínre végre. Reszket az egész testem alatta, a körmömmel a hátát szántom végig, ő az
arcomba nyög, és remeg fölöttem.
a. A mellkasára Azt várom, hogy itt akkor vége is, Jonah kifújja magát, legördül rólam sóhajtva. Chrisszel
m, szemében azmindig így volt tizenhét év alatt.
t. Úgy néz rám, De Jonah nem Chris, és le kell állnom ezzel, hogy összehasonlítom őket. Ez nem igazságos
Chrisszel.
Jonah gyengéden a tenyerében tartja a fejem, tovább csókolózunk. Nem érzem úgy, hogy
ulok alatta, belé,vége lenne. Ennek az egésznek köztünk. Most, hogy láttam ezt az oldalát, nem tudom, hogy
élhetnék enélkül.
Ez megijeszt, de túlságosan elégedetten fekszem, nem állítom meg, mikor a szája az enyémre
tapad, aztán lecsúszik az államra, majd a mellemre, és ő nyugodtan leteszi a fejét. Pár percet
várunk, hogy elcsituljanak körülöttünk a hullámok.
A hasamra csúsztatja a tenyerét, és lustán cirógat.
ad minden egyes - Megteszem.
Érzem, hogy felgyorsul a légzésem.
Jonah felkönyököl, fölém hajol.
- Nem mondom el Elijah-nak. Ha megígéred, hogy nem vetsz véget ennek, hogy végül majd
rja az ajkát az megmondod Clarának, hogy velem akarsz lenni... akkor nem mondom el. - Hátrasimítja a hajam,
és komolyan néz a szemembe. - Igazad van. Jár Clarának az összes szép emlék Chrisről. Nem
y minden egyesakarom elvenni ezt tőle.
em, mint ahova Érzem, hogy egy könnycsepp csorog a hajamba, ahogy felnézek rá.
- Neked is igazad van - suttogom. - Tényleg szeretlek.
özelebb húzom Elmosolyodik.
- Tudom. Ezért fekszünk itt meztelenül.
ahogy lehúzza a Felnevetek. Magára húz, és ahogy lenézek rá, azon kapom magam, hogy még sosem éreztem
mozdulat, ahogysenkivel sem ennyire, hogy összetartozunk, mint Jonah Sullivannel.
shoz ér. Hogy a

gyen határozott,
m magam, mint
a tapasztalatlan diák, óvatosan érek hozzá, nem is tudom, hogy okozhatok akár csak hasonló
érzést neki az ujjaimmal vagy a számmal, mint ő nekem.
A vállára nyomom a szám.
- Én még nem voltam mással, csak Chrisszel - suttogom.
Jonah mélyen bennem van, hirtelen megáll, visszahúzódik. Egymás szemébe nézünk,
elmosolyodik.
- Én meg csakis veled akartam lenni.
Gyengéden megcsókol, és ez így megy tovább: csókol, finoman ki-be mozog, amíg már nem
bírok csendben maradni. Közelebb húzom, hogy a nyakába rejtsem az arcom, mikor megtörténik.
Én megyek el először, robbanásszerű pillanat, évek elfojtott érzelmei, gyönyörei törnek
felszínre végre. Reszket az egész testem alatta, a körmömmel a hátát szántom végig, ő az
arcomba nyög, és remeg fölöttem.
Azt várom, hogy itt akkor vége is, Jonah kifújja magát, legördül rólam sóhajtva. Chrisszel
mindig így volt tizenhét év alatt.
De Jonah nem Chris, és le kell állnom ezzel, hogy összehasonlítom őket. Ez nem igazságos
Chrisszel.
Jonah gyengéden a tenyerében tartja a fejem, tovább csókolózunk. Nem érzem úgy, hogy
vége lenne. Ennek az egésznek köztünk. Most, hogy láttam ezt az oldalát, nem tudom, hogy
élhetnék enélkül.
Ez megijeszt, de túlságosan elégedetten fekszem, nem állítom meg, mikor a szája az enyémre
tapad, aztán lecsúszik az államra, majd a mellemre, és ő nyugodtan leteszi a fejét. Pár percet
várunk, hogy elcsituljanak körülöttünk a hullámok.
A hasamra csúsztatja a tenyerét, és lustán cirógat.
- Megteszem.
Érzem, hogy felgyorsul a légzésem.
Jonah felkönyököl, fölém hajol.
- Nem mondom el Elijah-nak. Ha megígéred, hogy nem vetsz véget ennek, hogy végül majd
megmondod Clarának, hogy velem akarsz lenni... akkor nem mondom el. - Hátrasimítja a hajam,
és komolyan néz a szemembe. - Igazad van. Jár Clarának az összes szép emlék Chrisről. Nem
akarom elvenni ezt tőle.
Érzem, hogy egy könnycsepp csorog a hajamba, ahogy felnézek rá.
- Neked is igazad van - suttogom. - Tényleg szeretlek.
Elmosolyodik.
- Tudom. Ezért fekszünk itt meztelenül.
Felnevetek. Magára húz, és ahogy lenézek rá, azon kapom magam, hogy még sosem éreztem
senkivel sem ennyire, hogy összetartozunk, mint Jonah Sullivannel.
 HARMINCADIK FEJEZET
Clara

- Akkor jól értem? - szólal meg Lexie. A dohányzóasztalra felrakott lábával rúg egyet,
majdnem lesodorva az üveg bort. - Anyukád a tanár bácsikával kavar?
Csuklok egyet. És bólintok.
- A halott húga vőlegényével?
Megint bólintok.
- Hűha. - Előrehajol, megmarkolja a borosüveget. - Ehhez nem vagyok elég részeg. -
Egyenesen az üvegből iszik. Elveszem tőle, nem azért, mert úgy érzem, túlzásba esik, hanem
mert nem vagyok biztos benne, hogy én elég részeg vagyok ehhez. Belekortyolok, és leteszem a
két lábam közé, az üveg száját markolva.
- Mit gondolsz, mióta tarthat? - kérdezi Lexie.
Megvonom a vállam.
- Ki tudja. Most épp ott van Jonah-nál. Tudod, van egy applikációnk, azon látom, hol jár. Ott
van. Vele.
- A rohadékok - fakad ki Lexie. Miután kimondja a sértést, egyszerre fel is húzza magát,
felpattan a kanapéról. Megbotlik, de aztán sikerül talpon maradnia. - És ha anyád meg Jonah
okozta a balesetet, hogy együtt lehessenek?
- Ez röhejes.
- Komolyan mondom, Clara! Nem láttad a Dateline-t, azt a nyomozós sorozatot?
A tévé felé intek.
- Már nincs kábel-előfizetésünk.
Lexie járkálni kezd fel-alá, kicsit ingatagon, de azért összejön neki.
- És ha ez valami összeesküvés? Mármint, gondolj csak bele. Apád és Jenny együtt voltak,
mikor meghaltak. De miért?
- Apának defektje volt. Ugyanott dolgoznak. Jenny elvitte apát. - És azért halottak, mert én
üzengettem Jenny néninek, teszem hozzá magamban, de hangosan nem mondom ki.
Lexie szeme összeszűkül, csettint, mint aki épp megoldotta az ügyet.
- A defekt lehet, hogy nem magától történt.
Grimaszolva ragadom meg a villát, és a dohányzóasztalon trónoló tortából kivájok egy
falatot. Ez a legszomorúbb születésnapi torta, amit valaha láttam. Nem vágott belőle senki. Csak
jókora darabokat tépkedtek a tetejéből meg az oldalából. Teli szájjal válaszolok.
- Anyám rémes alak. De nem gyilkos.
Lexie felhúzza a szemöldökét.
- És a tanár nagybácsi? Nincs itt a városban túl régóta. Egyáltalán tudjuk, hol volt előtte?
Lehet, hogy hullák szegélyezik az útját.
- Túl sok tévét nézel.
Odaront hozzám, lehajol, arca az arcomban.
- De dokumentumfilmeket! Olyan bűnesetekről, amik tényleg meg is történtek! Az ilyesmi
 megtörténhet, Clara. Gyakrabban, mint hinnéd.
Belenyomok egy darab tortát a szájába, hogy végre fogja be.
Nem volt rá szükség, mert ekkor nyílik az ajtó, és mindketten befogjuk a szánkat Lexie-vel,
ahogy egyszerre megjelenik anya.
ával rúg egyet, Lexie lassan leereszkedik a dohányzóasztalra.
- Szia, Morgan! - mondja, és igyekszik megtenni mindent, hogy józannak tűnjön.
Ez működhetne is, ha nem emelné fel a lábát, és nem tenné vissza furán az asztalra, ahogy
rejtegetni próbálja az üvegeket. Az egész testét kicsavarva megfeszíti. Értékelem, hogy ennyire
rajta van, de hülyébbnek nézi anyát, mint amilyen.
elég részeg. - Anya becsukja az ajtót, és csalódottan néz ránk. Látja az asztalon az üres üvegeket, hiába
sba esik, hanempróbálta Lexie eltüntetni előle. És Lexie arról megfeledkezett, hogy az ölemben is van egy. Már
k, és leteszem anem igazán lehet eldugni.
Anya végül rám néz.
- Ez komoly, Clara? - A hangja egykedvű. Mint aki nem lepődött meg, mintha bármit tennék
is, már nem húzná fel magát.
tom, hol jár. Ott - Épp indulni készültem - tápászkodik fel Lexie az asztalról. Elindul az ajtó felé, de anya
kinyújtja a kezét.
is húzza magát, - Add ide a kocsikulcsod!
nyád meg Jonah Lexie nyögve hátraveti a fejét. Kihalássza a kulcsot a zsebéből, és anya kezébe pottyantja.
- Akkor itt maradhatok éjszakára?
- Nem. Hívd fel anyukádat, hogy jöjjön érted - néz rám anya.
- Te meg pakold ezt össze! - Kiviszi Lexie kulcsát a konyhába.
Lexie előveszi a telefonját.
- Most tényleg itt hagysz vele? És ha gyilkos? - suttogom.
Nem gondolom ezt, de akkor sem akarok egyedül maradni anyával, ha ilyen. Ha mérges,
y együtt voltak,attól nem ijedek meg. De most csak bosszúsnak látom. És ez eléggé rémisztő. Nem vall rá, azaz
nem tudom, mire számíthatok.
alottak, mert én - Két perc múlva itt az Uber - feleli Lexie, és visszacsúsztatja a telefont a zsebébe. Odalép
hozzám, és megölel. - Bocs, de nem akarok itt maradni erre most. Hívj fel, ha megöl, jó?
- Rendben - duzzogok.
Lexie kimegy, én a dohányzóasztalra nézek, megfogom a még nem teljesen üres
ból kivájok egyborosüveget, és kiiszom. Épp az utolsó kortyot nyelem le, mikor kitépik a kezemből.
lőle senki. Csak Anyára nézek, és talán az alkohol miatt, igen. Talán az. De annyira utálom, hogy már nem is
tudom, szomorú lennék-e, ha meghalna. Akárhányszor ránézek, a viszonyra gondolok. Már
azelőtt elkezdődött, hogy a húga teherbe esett? Lefeküdt Jonah- val, miközben Jennyt kísérgette
az ultrahangvizsgálatokra?
hol volt előtte? Mindig azt gondoltam, hogy anya nem tud hazudni, de jobban csinálja, mint bárki. Jobban,
mint én, pedig én vagyok a színésznő a családban.
- És... - szólalok meg lazán - mióta kúrsz Jonah-val?
Anya kénytelen venni egy levegőt, hogy lenyugtassa magát. Elkeskenyedik az ajka a
tek! Az ilyesmi haragtól. Nem tudom, aggódtam-e már valaha, hogy képen töröl, de most hátrébb lépek, mert
 épp elég idegesnek tűnik, hogy odacsapjon.
- Elegem van ebből a viselkedésből, Clara. - Fogja a borosüveget és a piros műanyag
ánkat Lexie-vel, poharakat, amikből eleinte ittunk Lexie-vel. Mikor felegyenesedik, a szemembe néz megint.
- Sosem tettem volna ezt Jennyvel. Vagy apáddal. Ne sértegess!
Hinni akarok neki. Igazából hiszek is, de részeg vagyok, és nem működik az
ítélőképességem. Anya kimegy a konyhába, utánaeredek.
asztalra, ahogy - Akkor ott voltál?
m, hogy ennyire Anya nem vesz tudomást rólam, nekilát, hogy a lefolyóba öntse a bor maradékát.
- Mit csináltál Jonah... - Csettintek, próbálom felidézni a megfelelő szót. Hol is laknak az
üvegeket, hiába emberek. - Igen, Jonah házában! - bököm ki végre. - Miért voltál mostanáig nála?
is van egy. Már - Beszélnünk kellett.
- Nem beszéltetek. Lefeküdtél vele. Látom. Már szakértő lettem.
Anya nem tiltakozik a vádra. Az üres borosüveget a szemetesbe dobja, megtalálja az utolsó
ha bármit tennéküveget a konyhában, kinyitja, és a lefolyóba önti.
Felé mutatok, tapsolok egyet.
tó felé, de anya - Ez igen, előre gondolkodsz. Micsoda remek anya!
- Nos, nem bízhatok benned semmiképp sem, úgyhogy ha ez kell. - Mikor az üveg kiürül, azt
is a szemétbe dobja, és visszamegy a nappaliba. Elmarja a telefonomat az asztalról.
Utánamegyek a folyosón, bár folyton a falnak ütközik a vállam. Nehezen találom a szavakat, de
járni még nehezebb. Végül egy kézzel a falnak támaszkodva tartom egyenesen magam, és eljutok
a szobámig. Anya bent van, szedi össze a cuccomat.
A tévémet.
Az iPademet.
A könyveimet.
yen. Ha mérges, - Eltiltasz a könyvektől?
em vall rá, azaz - A könyv szórakozás. Visszakaphatod, ha megérdemled.
Édes istenem. Elvisz mindent, ami morzsányi boldogságot okozhatna. A sarokba viharzok,
zsebébe. Odalépahova reggel a kedvenc párnámat dobtam. Lila-fekete flitteres, és szeretek az ujjammal rajzolni
rá. Néha csúnya szavakat szoktam írni ide. Elég jó.
- Tessék - adom oda neki. - Ezt nagyon szeretem. Jobb, ha elviszed.
m teljesen üres Kimarja a kezemből, mást keresek. Mint valami fordított Marie Kondo-epizód, olyan ez.
Örömöt okoz?Dobd ki!
hogy már nem is A fülhallgatóm az éjjeliszekrényen hever, felmarkolom.
gondolok. Már - Ezt is szeretem. Nem tudom használni, mert elvetted a telefonomat meg az iPademet, de
ennyt kísérgette talán elfogna a csábítás, hogy a fülembe tegyem, úgyhogy jobb, ha elveszed! - Kihajítom a
folyosóra, ahol már a többi cucc is gyűlik. Felkapom a takarót az ágyról. - Ez a takaró melegen
t bárki. Jobban,tart. Nagyon klassz, és kicsit érezni rajta Miller illatát, úgyhogy jobb, ha inkább kiérdemlem. -
Eldobom anya mellett, a többi holmi tetejére.
Anya ott áll a szobám ajtajában, engem néz. A gardróbhoz rontok, megkeresem a kedvenc
edik az ajka acipőmet. Igazából csizma.
ébb lépek, mert - Ezt tőled kaptam karácsonyra, és mivel Texasban nem nagyon van tél, alig volt rajtam. De
 tényleg állati szuper, imádni fogom, ha végre sikerül kicsit hordanom, úgyhogy inkább vedd el,
piros műanyagmielőtt eljön a tél! - Egyesével a folyosóra hajítom.
- Ne viselkedj ilyen megvetően velem, Clara!
Hallom, hogy SMS-em jött. Anya előveszi a telefonomat a zsebéből, a szemét forgatja, és
m működik az elteszi.
- Ki volt az?
- Ne érdekeljen!
- Mit írt?
Hol is laknak az - Tudhatnád, ha nem ittad volna le magad.
Huh. A gardróbhoz lépek, lehúzom a vállfáról az egyik kedvenc pólómat. Meg a következőt.
- Inkább vidd el ezeket is! Az összes ruhámat nyugodtan. Úgysem mehetek sehova. És ha
mehetnék, akkor sem lenne hova, mert a pasim szakított velem a szülinapomon. Valószínűleg
találja az utolsó azért, mert az anyám őrült. - Kilököm a halom ruhát a folyosóra.
- Hagyd abba a drámázást! Nem szakított veled. Feküdj le, Clara! - Becsukja a szobám
ajtaját.
Felrántom.
üveg kiürül, azt - De igen, szakítottunk! Honnan tudod, hogy igen vagy nem?
at az asztalról. - Mert tudom - feleli unott képpel. - Ő írt neked. Azt, hogy „aludj jól, holnap találkozunk az
m a szavakat, deiskolában”. Aki szakít, az nem ír ilyet... és nem küld szívecskéket. - Elindul a folyosón,
agam, és eljutokutánamegyek, mert tudnom kell.
- Küldött egy szív emojit?
Nem válaszol. Továbbmegy.
- Milyen színűt?
Még mindig nem felel.
- Anya! Piros volt? Piros szívecske?
Már a konyhában vagyunk. A pultnak dőlök, mert úgy érzem, valami nekifutásból elindul a
rokba viharzok, fejemben. Elhussan. A pultba kapaszkodok, hogy ne essek el, majd csuklok egyet. Eltakarom a
jammal rajzolniszámat.
Anya a fejét csóválja, a tekintete csalódott.
- Mintha kinyomtattad volna a kamaszlázadás listáját, és most egyesével pipálnád ki a
pizód, olyan ez.tételeket.
- Nincs listám. De ha lenne, akkor azt is nyilván elvetted volna, mert bírom a listákat.
Boldoggá tesznek.
az iPademet, de Anya felsóhajt, karba teszi a kezét.
! - Kihajítom a - Clara - szólal meg, a hangja gyengéd. - Édesem. Mit gondolsz, mit érezne apa, ha most
takaró melegenlátna?
b kiérdemlem. - - Ha apa élne, nem lennék részeg - vallom be. - Ahhoz túlságosan tiszteltem őt.
- Ez nem szűnik meg attól, hogy meghalt.
esem a kedvenc - Nos... Ezt mondd el magadnak is, anya.

volt rajtam. De
 inkább vedd el,

mét forgatja, és

k sehova. És ha
n. Valószínűleg

sukja a szobám

p találkozunk az
dul a folyosón,

utásból elindul a
yet. Eltakarom a

l pipálnád ki a

írom a listákat.

ne apa, ha most
 HARMINCEGYEDIK FEJEZET
Morgan

Clara megjegyzése húsba talált.

Egy egész üveg bort megivott egyedül, állapítom meg. Két üveg teljesen üres. De néha az
ember részegségében őszintébb, mint amúgy, ami azt jelenti, hogy Clara szerint én nem tisztelem
az apját.
Megőrjít, hogy azt hiszi, én járok tilosban.
Remélem, ez elmúlik. A harag, a lázadás, hogy utál engem. De már tudom, hogy sosem jut
rajta túl teljesen. Azért remélem, hogy majd pár nap alatt valahogy képes lesz megbocsátani
nekem. Biztos vagyok benne, ha végre le tudunk ülni ezt megbeszélni, akkor így lesz, de még
mindig sokkban van attól, hogy Jonah-val intim kapcsolatba kerültünk. Én is sokkban vagyok
ettől.
Kinyitom az ajtaját, hogy megnézzem, hogy van, mielőtt a hálóba megyek. Kidőlt. Tudom,
hogy rettenetes másnaposan ébred majd fel, de pillanatnyilag békésen alszik.
Igazából remélem, hogy másnapos lesz. Hiszen mi más tántoríthatna el jobban egy gyereket
attól, hogy igyon, mint az, ha az első alkalom rémes élmény?
Hallom, hogy cseng a mobilom, résnyire nyitva hagyom Clara ajtaját, és bemegyek a hálóba.
Most először történik, hogy Jonah hív, és én megengedem magamnak, hogy izgatott legyek,
amiért hallom a hangját. Leülök, az ágytámlának dőlök.
- Szia!
- Szia! - szólal meg. Hallom a hangján, hogy mosolyog.
Egy pillanatig csend van, és én már tudom, nem volt semmi különös oka rá, hogy felhívjon,
csak beszélni akart velem. Most először. Ez lenyűgöző, az érzés, hogy akarnak.
A hátamra csúszok, lefekszem.
- Mit csinálsz?
- Elijah-t bámulom - feleli. - Fura, hogy ilyen érdekes látvány tud lenni egy alvó csecsemő.
- Nem ér ám véget - jegyzem meg. - Épp az alvó Clarát bámultam, mikor hívtál.
- Jó tudni. Akkor jobb a helyzet otthon?
Felnevetek.
- Ó, Jonah! - A homlokomra szorítom a kezem. - Berúgott. Megittak Lexie-vel két és fél
üveg bort, amíg nálad voltam.
- Ne!
- De igen. Bánni fogja holnap reggel.
Felsóhajt.
- Bárcsak tudnék valami tanácsot adni neked, de semmi ötletem.
- Nekem sem. Holnap felhívok egy családsegítő pszichológust. Már meg kellett volna
tennem, de talán jobb későn, mint soha.
- Akkor jön holnap iskolába Clara?
- Nem tudom, fel tud-e kelni reggel.
 Nevet, de részvét cseng a nevetésében.
- Remélem, lassan telnek az évek, mire Elijah eddig jut.
- Nem. Egy szempillantás, és ott vagy.
Egypár másodpercig megint hallgatunk. Hallom, ahogy lélegzik. Azt kívánom, bár vele
lennék. Betakarózom, az oldalamra fordulok, a telefon a fülemen.
res. De néha az - Szeretnéd tudni, mi a kedvenc emlékem rólad? - kérdezi Jonah.
n nem tisztelem Elvigyorodok.
- Ez elég izgin hangzik.
- Amikor nekünk volt érettségi bálunk. Te meg kísérő voltál. Emlékszel?
hogy sosem jut - Igen. Tiffany Proctort hívtad el. Egész este próbáltalak nem nézni titeket, ahogy táncoltok.
z megbocsátaniDe most már bevallhatom, hogy őrült féltékeny voltam.
gy lesz, de még - Akkor már ketten vagyunk - feleli. - Mindegy, Chris izgult a bál miatt, mert kivett
sokkban vagyokkettőtöknek egy szobát egy hotelben. Egész este próbáltam nem gondolni erre. És mikor indulni
kellett, teljesen részeg volt már.
Kidőlt. Tudom, - Annyira, de annyira részeg... - nevetek.
- Igen, nekem kellett elvinnem titeket a szállodába. Először kiraktam Tiffanyt, ki is akadt
an egy gyereket ezen. És mikor a hotelbe értünk, mi ketten gyakorlatilag felvonszoltuk Christ a lépcsőn. Végre
ágyba tettük, és ő azonnal elaludt középen.
megyek a hálóba. Emlékszem, de azt nem tudom, miért ez Jonah kedvenc emléke rólam. Mielőtt
izgatott legyek, megkérdezhetném, mitől olyan különleges ez, tovább beszél.
- Éhes voltál, rendeltünk egy pizzát. Én Chris egyik oldalán ültem, te a másikon. Az Ideglelés
című filmet néztük, amíg vártuk, de nem volt hova tenni a pizzát, ahol mindketten elértük volna.
Elmosolyodom, már emlékszem.
hogy felhívjon, - Chris volt az asztal.
- Rátettük a dobozt a hátára. - Hallom Jonah hangján a vidámságot. - Nem tudom, miért
élveztem annyira azt az estét. Mármint... érettségi bál volt, és én még csak nem is csókolóztam.
De az egész éjszakát veled töltöttem, még ha így is, hogy Chris ott feküdt köztünk kiütve.
- Jó éjszaka volt. - Még mindig mosolygok, próbálom megtalálni az én kedvenc emlékemet
Jonah-ról. - Istenem. És arra emlékszel, mikor megállított a rendőr?
- Mikor? Sokszor megállított.
- Fogalmam sincs, hova mentünk, vagy honnan jöttünk, de késő volt, üres volt az autópálya.
ie-vel két és fél Az autód ócskavas volt, és Chris tudni akarta, milyen gyorsan tud menni. Kilencven mérföldig
gyorsultál, mikor megjelent a zsaru. Odajött az ablakhoz. „Tudod, mennyivel mentél?” -
kérdezte. „Igen, uram, kilencvennel” - mondtad te. „És volt erre bármi okod, hogy huszonöt
mérfölddel túllépd a megengedett sebességet?” Egy pillanatig hallgattál, majd ezt válaszoltad:
„Nem szeretem a pazarlást.” A zsaru rád nézett, te meg a műszerfal felé intettél. „Itt ez az egész
sebességmérő, és többnyire a felét sem használom.”
eg kellett volna Jonah felnevet. Hangosan.
- El sem hiszem, hogy emlékszel erre.
- Hogy felejthetném el? Annyira felhúztad a rendőrt, hogy kirángatott a kocsiból, és
megmotozott.
 - Közmunkára kellett mennem a büntetésen felül. Szemetet szedtem szombatonként az
autópálya mellett három hónapig.
- Igen, de nagyon jól állt a sárga mellény.
ánom, bár vele - Azt azért kötve hiszem.
Felsóhajtok, a régi szép időkre gondolok. Nemcsak Jonah-val, hanem Chrisszel is. És
Jennyvel. Olyan sokszor Jennyvel.
- Hiányoznak - suttogom.
- Igen. Nekem is.
- És hiányzol - teszem hozzá halkan.
ahogy táncoltok. - Te is nekem.
Mindketten elmerülünk egy pillanatra ebben az érzésben, de aztán meghallom, hogy Elijah
att, mert kivettnyűgösködik. Nem tart sokáig, Jonah-nak nyilván valahogy sikerült visszaaltatni.
És mikor indulni - Szerinted csináltatsz majd valamikor apasági tesztet? - kérdezem. Tudom, hogy Elijah
Chrisre hasonlít, de lehet ez véletlen is. Vajon Jonah akarja biztosan tudni ezt?
- Gondoltam rá. De őszintén szólva, kidobott száz dollár lenne. Elijah az enyém, akárhogy is.
anyt, ki is akadt Erre a megjegyzésre a szívem mintha bukfencet vetne a mellemben.
lépcsőn. Végre - Istenem, Jonah, szeretlek. - A szavaim megdöb-bentenek. Tudom, hogy mondtam már
korábban is, de nem akartam most hangosan kimondani. Csak ezt éreztem, és valahogy kijött.
rólam. Mielőtt Jonah felsóhajt.
- Fogalmad sincs, milyen jó érzés ezt hallani.
on. Az Ideglelés - Jó érzés volt kimondani is. Végre. Szeretlek - suttogom.
- Elmondanád még úgy tizenötezerszer, mielőtt letesszük?
- Nem, de kimondom még egyszer. Szerelmes vagyok beléd, Jonah Sullivan.
Felnyög.
m tudom, miért - Ez kínzás. Bárcsak itt lennél!
is csókolóztam. - Bár ott lennék, igen.
Elijah sírni kezd. Ezúttal nem adja fel.
venc emlékemet - Meg kell etetnem.
- Rendben. Puszild meg a nevemben!
- Holnap találkozunk?
olt az autópálya. - Nem tudom - vallom be. - Majd ahogy jön.
ncven mérföldig - Rendben. Jó éjt, Morgan!
ivel mentél?” - - Jó éjt!
hogy huszonöt Mikor letesszük, meglepetten érzem a sajgást a mellemben. Olyan hosszasan küzdöttem le
ezt válaszoltad: sikerrel ezeket az érzéseket, de most, hogy megnyíltam Jonah-nak, mellette akarok lenni. A
„Itt ez az egészkarjában, az ágyában. Vele akarok aludni.
Újra lejátszom a fejemben a beszélgetésünket, és próbálok álomba merülni.
Egy hangra riadok fel. Clara szobájából jött. Kipattanok az ágyból, végigrohanok a folyosón.
Nincs az ágyában, kinyitom a fürdőszobája ajtaját. Ott térdel, a vécé fölé hajolva.
a kocsiból, és Ugye-ugye.
Kiveszek egy rongyot a szekrényből, és letérdelek mellé. Tartom a haját, amíg hány.
ombatonként az Utálom, hogy ezt át kell élnie, de örülök is neki. Azt akarom, hogy rossz legyen. Azt akarom,
hogy emlékezzen ennek a másnaposságnak minden egyes rémes másod-percére.
Pár perc múlva rám hanyatlik.
- Szerintem vége - szólal meg.
Chrisszel is. És Ezen legszívesebben nevetnék, mert tudom, hogy nincs vége.
Visszatámogatom az ágyba, még mindig nagyon részeg. Mikor lefekszik, látom, hogy csak
egy lepedő van rajta. Bemegyek a vendégszobába, ahova az elkobzott holmit tettem.
Felmarkolom a takaróját és a flitteres párnát meg egy szemetest, és visszamegyek.
Mikor betakarom, motyogva megszólal:
- Szerintem hányás van az orromban.
om, hogy Elijah Nevetek, és adok neki egy zsebkendőt. Kifújja az orrát, és a szemetesbe dobja a zsepit.
Lehunyja a szemét, a haját simogatom.
m, hogy Elijah - Soha többé nem akarok inni - nyögi. Elmosódnak a szavai. - És a fű is rossz volt. Olyan
büdös. És nem akarok többé hányást az orromba, ez rettenetes.
m, akárhogy is. - Örülök, hogy nem tetszik - jegyzem meg.
- A szex is rémes volt. Sokáig, nagyon sokáig nem akarom újra. Nem álltunk készen erre.
y mondtam márMiller megpróbált lebeszélni, de nem hallgattam rá.
Tudom, hogy részeg, de meglep, amit mond. Hogy érti, hogy Miller le akarta beszélni?
Ez Clara ötlete volt?
Még mindig a haját simogatom, mikor elsírja magát, a párnába temeti az arcát. Fáj, hogy ami
történt köztük, ilyen bűntudatot okoz neki.
- Miller nyilvánvalóan szeret téged, Clara - vigasztalom. - Ne sírj!
Megrázza a fejét.
- Nem ezért sírok. - Felemeli a fejét a párnáról, rám néz. - Azért sírok, mert az én hibám volt.
Én tehetek róla, hogy meghaltak, és próbálok nem gondolni erre, de amint erre a párnára
fekszem, csak ez jár a fejemben. Minden egyes éjjel. Egyetlen estét leszámítva, amikor azon
töprengtem, miért olyan cukik a plüssmacik, miközben az igazi medvék meg gonoszak, azt az
egy alkalmat leszámítva csakis arra gondolok, hogy miattam karamboloztak.
- Miről beszélsz?
Megint a párnába temeti az arcát.
- Menj el, anya! - De mielőtt megmozdulhatnék, felemelkedik. - Nem, várj! Azt akarom,
hogy maradj. - Odébb gurul, megpaskolja az ágyat maga mellett. - Énekeld el nekem azt a dalt,
amit kiskoromban szoktál!
an küzdöttem le Még mindig próbálom felfogni, amit mondott, hogy az ő hibája volt a baleset. Miért
akarok lenni. Agondolná ezt? Rá akarok kérdezni, de túl részeg most a beszélgetéshez, úgyhogy bemászom
mellé az ágyba, és nyugtatgatom tovább.
- Melyik dalt?
anok a folyosón. - Tudod, amit akkor énekeltél, amikor kicsi voltam.
- Sok dalt énekeltem neked. Nem tudom, melyikre gondolsz.
- Akkor énekelj valami mást! Valamit a Twenty One Pilotstól? Azt mindketten szeretjük.
Felnevetek, a mellemre húzom.
en. Azt akarom, - Énekeld el azt a dalt az arany házról! - kéri.
Vigasztalón végigsimítom a haját, és énekelni kezdek.
Bólint, ahogy elkezdem, hogy igen, ez az a dal.
Tovább énekelek, a haját simogatom, a dal véget ér, Clara elalszik.
Óvatosan kimászom az ágyból, és lenézek rá. A részeg Clara elég vicces. Jobban örültem
átom, hogy csakvolna, ha huszonegy évesen látom először, de legalább itt történt, ahol gondoskodhatok róla.
holmit tettem. Betakarom, és adok neki egy jóéjtpuszit.
- Kicsinálsz teljesen, Clara, de... Istenem, mennyire szeretlek!

dobja a zsepit.

ossz volt. Olyan

unk készen erre.

t. Fáj, hogy ami

z én hibám volt.
erre a párnára
va, amikor azon
gonoszak, azt az

rj! Azt akarom,

ekem azt a dalt,

baleset. Miért
hogy bemászom
 - Énekeld el azt a dalt az arany házról! - kéri.
Vigasztalón végigsimítom a haját, és énekelni kezdek.
Bólint, ahogy elkezdem, hogy igen, ez az a dal.
Tovább énekelek, a haját simogatom, a dal véget ér, Clara elalszik.
Óvatosan kimászom az ágyból, és lenézek rá. A részeg Clara elég vicces. Jobban örültem
volna, ha huszonegy évesen látom először, de legalább itt történt, ahol gondoskodhatok róla.
Betakarom, és adok neki egy jóéjtpuszit.
- Kicsinálsz teljesen, Clara, de... Istenem, mennyire szeretlek!
 HARMINCKETTEDIK FEJEZET
Clara

Még soha életemben nem éreztem magam ilyen rémesen.

Valószínűleg nem kellett volna eljönni az iskolába, a fejem annyira fáj, hogy alig bírom
nyitva tartani a szemem. De anya tegnap este elvette a telefonomat, és beszélni akartam
Millerrel. Úgy éreztem, muszáj beszélnem vele. Nem igazán emlékszem, mi történt Lexie
érkezése után, de arra nagyon is, amit Millernek mondtam, mielőtt elment. És bánok minden
szót.
Mikor meglátom, hogy beáll a parkolóba, kiszállok az autóból, és odamegyek hozzá. Leállítja
a motort, és kinyitja az utasoldali ajtót. Fogalmam sincs, haragszik-e még rám, úgyhogy amint
beülök mellé, először is megölelem.
- Bocsáss meg, teljesen hülye vagyok.
Miller magához szorít.
- Nem vagy hülye.
Eltol kicsit, de csak hogy elhelyezkedjen. Becsúszik az ülés közepére, az ölébe húz, rajta
ülök, és a szemébe nézhetek innen.
- Rosszul éreztem magam, mikor elmentem, ki voltam akadva. Jó ideje veled akarok lenni, de
azt is akarom, hogy az együtt töltött idő értékes legyen, és ne bosszút álljál vele valakin.
- Tudom. Sajnálom. Rémesen érzem magam.
Miller a mellkasához húz, vigasztalón dörzsölgeti a hátam.
- Nem akarom, hogy rémesen érezd magad. Megértem. Nehéz, amit átéltél, Clara. Nem
akarom, hogy mi kettőnk miatt még többet stresszelj. Én az akarok lenni, amitől jobb lesz az
életed.
Istenem, akkora rohadéknak érzem magam! Megköny-nyebbülök, és megállapítom, milyen
szerencsés vagyok, hogy Miller ilyen megértő. Adok egy puszit az arcára, és ránézek.
- Ez azt jelenti, hogy már nem akarsz szakítani velem?
Elmosolyodik.
- Sosem akartam. Csak kiborultam.
- Helyes. - A tenyerébe csókolok. - Mert nagyon fog fájni, ha majd egyszer megtörténik. Már
az, hogy két másodpercig azt hittem, szakítottál velem, pokoli volt.
- Talán nem szakítunk sosem - mondja reménnyel a hangjában.
- Sajnos ellenünk szólnak az esélyek.
Végighúzza a hüvelykujját az alsó ajkamon.
- Az gáz. Hiányozni fog, hogy megcsókoljalak.
- Igen - bólintok. - Remekül csókolózok. A legjobb vagyok egész életedben.
Felnevet, én a vállára hajtom a fejem.
- Mit gondolsz, miért fogunk majd szakítani?
- Nem tudom - feleli, eltűnődve a felvetésemen. - De szerintem valami drámaibb kell, mint
tegnap este, mert már túlságosan benne leszünk.
 - Az lesz - felelem. - Állati drámai leszek. Belőled híres zenész lesz, beleszeretsz a hírnévbe,
és elhagysz.
- Nem is tudok játszani semmilyen hangszeren. És borzalmasan énekelek.
- Akkor én leszek híres színésznő. Bemutatlak majd egy kolléganőmnek, aki híresebb nálam,
ő jobban tetszik majd neked, és össze akarod majd fogdosni a szobrocskáit.
hogy alig bírom - Kizárt. Ilyen ember nem létezik.
eszélni akartam Felegyenesedek, hogy az arcába nézzek.
mi történt Lexie - Talán benépesítik majd a Marsot, én oda akarok költözni, te meg nem.
s bánok minden Megrázza a fejét erre.
- Másik bolygóról is szeretnélek.
hozzá. Leállítja Elhallgatok.
úgyhogy amint Azt mondta, „szeretnélek”. Tudom, nem úgy értette, de akkor is gúnyosan elvigyorodok.
- Épp bevallottad, hogy szerelmes vagy belém?
Vállat von, félénk mosolyra húzódik az ajka.
- Néha úgy érzem. De tudom, hogy ez még nem olyan mély. Még nem vagyunk együtt olyan
régóta. És sokkal többet veszekszünk, mint szeretném. De érzem. Ott van a felszín alatt.
ölébe húz, rajta Csiklandoz. Ébren tart éjszaka.
- Lehet, hogy csak a lábad remegett.
akarok lenni, de Lassan rázva a fejét elvigyorodik.
- Nem.
- Akkor ez lehetne a drámai szakítás oka. Túl gyorsan mondod azt nekem, hogy szerelmes
vagy belém.
tél, Clara. Nem - Szerinted ez túl hamar lenne? Azt hittem, ez a tökéletes pillanat. - Előrehajol, és gyengéden
től jobb lesz azarcon csókol. - Három évig vártam, hogy veled legyek. Ha tönkreteszi, hogy túl gyorsan beléd
szeretek, akkor nem is tetszel nekem. Sőt, utállak.
lapítom, milyen - Én is utállak - vigyorgok.
Összefűzi az ujjainkat, visszamosolyog.
- Komolyan, talán tényleg nem is szakítunk. Soha.
- De a bánat megerősíti a jellemet. Nem emlékszel?
- A szerelem is - feleli.
megtörténik. Már Milyen igaza van. Olyannyira, hogy megcsókolom érte. Csak épphogy, mert nem hiszem,
hogy a tegnap éjjel után örülne, ha a szájába nyomnám a nyelvemet.
- Leittuk magunkat Lexie-vel, miután elmentél. Elég másnapos vagyok, azt hiszem,
hazamegyek. Akkora fejfájásom van, mint Rhode Island.
- Rhode Island elég kicsi, ami azt illeti.
- Akkor Nebraska.
- Hm. Nos, ebben az esetben tényleg menjél haza, és feküdj le!
Még egy puszit adok az arcára.
- Ha legközelebb találkozunk, jobb csókot adok. De egész éjjel hánytam.
maibb kell, mint - Mikor találkozunk legközelebb?
Vállat vonok.
retsz a hírnévbe, - Holnap bejövök az iskolába, de valószínűleg jó darabig nem mehetek sehova.
Miller a fülem mögé tűri a hajamat, átölel.
- Kösz, hogy idejöttél, hogy találkozzunk.
híresebb nálam, - Kösz, hogy elviselsz.
Mikor kiszállunk a kocsiból, még egyszer megölel. Vigasztaló a közelsége, és hazafelé menet
Miller ölelésére gondolok.
Apáéra. Jonah ölelésére. Mind csodás.
De ha őszinte akarok lenni, egyik sem ér fel anyáéhoz. Vagy a puszijához. Nem sok
mindenre emlékszem az éjszakából, de arra igen, hogy segített nekem a mosdóban. És valami
fura okból az is megvan, hogy az ágyamban feküdt, és valami Twenty One Pilots-dalt énekelt
nekem.
És emlékszem, hogy puszit adott a homlokomra, közvetlenül mielőtt azt mondta, hogy szeret.
Még tizenhét évesen is érzem a gyerekkori vigaszt, hogy mikor beteg vagyok, az anyukám
gondoskodik rólam.
unk együtt olyan A takarómmal és a flitteres párnámmal ébredtem. Mosolyogtam, még fejfájósan is. Dühösen
a felszín alatt.is.
Arra gondolok, vajon el lehet-e választani a haragot és a szeretetet. Nem akarom, hogy
befolyásolja az érzéseimet, amit Jonah-val tesz. Az anyám. Nem akarom utálni. De mi van, ha
nem bírok megbocsátani neki?
De honnan tudhatom, hogy apa és Jenny nem örülnek, hogy így alakult anyával és Jonah-val?
hogy szerelmesÉs ha valahogy ők rendezték el onnan, ahol épp vannak?
És ha a haragom akadályozza őket?
ol, és gyengéden Rengeteg kérdésem van. A legtöbbre lehetetlen válaszolni. Csak még jobban fáj tőlük a
úl gyorsan beléd fejem.
Mikor végre hazaérek, anyát ébren találom. A laptopjával ül a kanapén, nyilván még mindig
állást keres. Felnéz rám, ahogy becsukom az ajtót.
- Jól vagy?
Bólintok.
- Azt hittem, menni fog az iskola, de tévedtem. Nebraska-fejfájásom van. - A szobám felé
intek. - Megyek, lefekszem.
ert nem hiszem,

ok, azt hiszem,

 - Holnap bejövök az iskolába, de valószínűleg jó darabig nem mehetek sehova.
Miller a fülem mögé tűri a hajamat, átölel.
- Kösz, hogy idejöttél, hogy találkozzunk.
- Kösz, hogy elviselsz.
Mikor kiszállunk a kocsiból, még egyszer megölel. Vigasztaló a közelsége, és hazafelé menet
Miller ölelésére gondolok.
Apáéra. Jonah ölelésére. Mind csodás.
De ha őszinte akarok lenni, egyik sem ér fel anyáéhoz. Vagy a puszijához. Nem sok
mindenre emlékszem az éjszakából, de arra igen, hogy segített nekem a mosdóban. És valami
fura okból az is megvan, hogy az ágyamban feküdt, és valami Twenty One Pilots-dalt énekelt
nekem.
És emlékszem, hogy puszit adott a homlokomra, közvetlenül mielőtt azt mondta, hogy szeret.
Még tizenhét évesen is érzem a gyerekkori vigaszt, hogy mikor beteg vagyok, az anyukám
gondoskodik rólam.
A takarómmal és a flitteres párnámmal ébredtem. Mosolyogtam, még fejfájósan is. Dühösen
is.
Arra gondolok, vajon el lehet-e választani a haragot és a szeretetet. Nem akarom, hogy
befolyásolja az érzéseimet, amit Jonah-val tesz. Az anyám. Nem akarom utálni. De mi van, ha
nem bírok megbocsátani neki?
De honnan tudhatom, hogy apa és Jenny nem örülnek, hogy így alakult anyával és Jonah-val?
És ha valahogy ők rendezték el onnan, ahol épp vannak?
És ha a haragom akadályozza őket?
Rengeteg kérdésem van. A legtöbbre lehetetlen válaszolni. Csak még jobban fáj tőlük a
fejem.
Mikor végre hazaérek, anyát ébren találom. A laptopjával ül a kanapén, nyilván még mindig
állást keres. Felnéz rám, ahogy becsukom az ajtót.
- Jól vagy?
Bólintok.
- Azt hittem, menni fog az iskola, de tévedtem. Nebraska-fejfájásom van. - A szobám felé
intek. - Megyek, lefekszem.
 HARMINCHARMADIK FEJEZET
Morgan

Rákerestem a Google-ön a Nebraska-fejfájásra reggel, mikor Clara hazajött, de nem tudtam

rájönni, mit jelent. Azt gondoltam, biztos valami szleng, de ha az, akkor vadonatúj kell legyen.
Elég eredményesnek érzem magam. Jövő hétre behívtak interjúra egy ingatlanos céghez,
ahova titkárnőt keresnek. Nem ideális, de kezdetnek nem rossz. Tetszik az ötlet, hogy ingatlant
áruljak. Azt gondoltam, ha megkapom az állást, akkor talán megkedvelem, és el tudom dönteni,
ezt akarom-e tanulni. Azt kerestem, hogy tudok egyszerre dolgozni és főiskolára járni. Sokkal
több lehetőséget kínálnak, mint tizennyolc éves koromban. Ha akkor este és online hallgathattam
volna a tárgyakat, mikor Clara kicsi volt, valószínűleg lediplomáztam volna.
Mindig sajnáltam magam, de valójában ez nem csak Chris hibája volt. Tudtam, hogy meg
lehetne győzni. Elmehettem volna fél tanrenddel főiskolára, hogy felkészüljek arra az
eshetőségre, ha vele történne valami. És állati szerencsém van, hogy volt életbiztosítása, és van
rá időm, hogy kitaláljam, hogy legyen.
Épp a papírjaimat rendezgettem a hálóban, mikor a kezembe kerül a születésnaptáblám, amin
Clarával dolgoztunk a Chris halála előtti estén. Nem tettem vissza a helyére, mert a következő
nap mindent megváltoztatott. Valahogy az ágyam alatt kötött ki. Eszembe juttatta, hogy meg kell
csinálnunk még Claráét. Tudom, hogy valószínűleg nem lesz hozzá kedve, de ez hagyomány,
úgyhogy mikor meghallom, hogy zuhanyzik, előveszem a kézműveskedős cuccokat, és
kipakolok mindent az asztalra. Egy kis hidegtálat rakok össze neki, és leteszem a szülinapi tábla
mellé, mert nem hiszem, hogy túlságosan lenne étvágya, de ennie kell azért valamit.
Mikor végre kijön a szobájából, az asztalnál ülök a laptopommal. A táblájára mered.
Lecsukom a gépet, és meglepve látom, hogy Clara a táblához megy, és leül hozzá minden vita
nélkül. Egy szőlőszemet pottyant a szájába. Összenézünk, de egyikünk sem szólal meg. Fog egy
kék filctollat, én meg egy lilát.
A tábláját bámulja, mindazt, amit ráapplikáltunk az évek során. Tetszik, ahogy a kézírása
fejlődött idővel. Az első célkitűzést még zöld zsírkrétával írta, rosszul: „Americun Gurl Babba”.
Ez inkább kívánság volt, mint cél, de még kicsi volt. Végül idővel megtanulta a különbséget.
Clara írni kezd. Nem csak egy dolgot, többet. Mikor végzett, odahajolok, elolvasom a listáját.

1. Azt akarom, hogy anya annak lássa a barátomat, aki valójában.

2. Azt akarom, hogy anya őszinte legyen velem, és én is őszinte akarok lenni vele.
3. Színésznő akarok lenni, és azt akarom, hogy anya támogasson ebben.

Clara visszateszi a kupakot a filctollra, egy újabb szőlőszemet pottyant a szájába, és kimegy a
konyhába innivalóért.
Felsóhajtok a céljait látva. Az elsőt meg tudom csinálni. A másodikat illetően úgy tudok
tenni, mintha megcsinálnám. De a harmadik az nehéz lesz. Talán túlságosan realista vagyok. Túl
gyakorlatias.
Kimegyek Clara után a konyhába, épp egy pohár jeges vizet tölt magának. Két aszpirint kap
 be, és lenyeli.
- Tudom, hogy azt szeretnéd, ha valami gyakorlati-asabbat tanulnék, de legalább nem
szököm el Los Angelesbe mindenféle diploma nélkül - közli. - És hamarosan el kell kezdenem
iskolát keresni. Tudnom kell, mi fér bele most, hogy nincs apa.
de nem tudtam - És ha kompromisszumot kötnénk? Ha valami gyakorlatiasabbat tanulnál, mondjuk
pszichológiát vagy könyvelést, és ha végeztél, Los Angelesbe költözhetsz, és eljárhatsz
gatlanos céghez,meghallgatásokra, miközben van rendes munkád.
, hogy ingatlant - A színészet rendes munka - feleli. Visszamegy az asztalhoz, leül, és megfog egy darab
tudom dönteni, sajtot. Rágás közben beszél. - Ahogy én látom, háromféle út áll előttem.
ra járni. Sokkal - Milyen három?
ne hallgathattam Feltartja az egyik ujját.
- Lediplomázom színészetből a texasi egyetemen. Megpróbálok színésznőként elhelyezkedni.
dtam, hogy megSikerül. - Feltartja még egy ujját. - Vagy elmegyek a texasi egyetemre, diplomát szerzek
szüljek arra azszínészetből. Megpróbálok színésznőként elhelyezkedni. Nem sikerül. De legalább követtem az
ztosítása, és van álmaimat, és kitalálhatom, hogyan tovább. - Feltartja a harmadik ujját. - Vagy a te álmaidat
követem, tanulok valamit, ami egyáltalán nem érdekel, és az életem hátralévő részét azzal
naptáblám, amin töltöm, hogy téged hibáztatlak, amiért nem bátorítottál, hogy kövessem az álmaimat.
mert a következő Leereszti a kezét, és hátradől a széken. Egy pillanatig őt nézem, próbálom felfogni, amit
a, hogy meg kell mondott.
ez hagyomány, Ahogy bámulom, megállapítom, hogy történt vele valami. Nem tudom, mikor, fokozatosan
s cuccokat, ésvagy egyik napról a másikra, de valami jelentősen megváltozott Clarában.
a szülinapi tábla Vagy talán bennem.
De igaza van. Az én álmaim az életéről messze nem olyan fontosak, mint az ő saját álmai.
áblájára mered.Megfogom a filctollat, és magam felé húzom a szülinapi táblát. Ezt írom:
zzá minden vita
al meg. Fog egy Az álmom Claráról < Clara álmai.

Clara elolvassa, elmosolyodik rajta. Harap még egyet a sajtból, és felkászálódik, de én még
hogy a kézírása
nem akarom lezárni. Úgy érzem, egy ideig talán nem lesz másik lehetőségem, hogy így
un Gurl Babba”.
beszélgessek vele.
- Várj, Clara! Beszélni akarok veled még valamiről.
vasom a listáját.
Nem ül le. A széke hátát markolja - ezzel is jelezve, nem akarja, hogy ez túl sokáig tartson.
- Tegnap este mondtál nekem valamit, és nem tudom, hogy értetted. Lehet, hogy az alkohol
beszélt belőled, de... magadat hibáztattad. Azt mondtad, hogy a baleset miattad történt. -
Értetlenül rázom a fejem. - Miből gondolod ezt?
Látom, hogy nyel egyet.
ába, és kimegy a - Ezt mondtam?
- Sok mindent mondtál. De úgy tűnt, ez felzaklat.
tően úgy tudok Clara szemét azonnal elfutja a könny, de elengedi a széket, és elfordul.
ista vagyok. Túl - Nem tudom, miért mondtam ezt. - A hangja elcsuklik, ahogy átvág a nappalin a szobája
felé.
Két aszpirint kap Most viszont látom, hogy hazudik.
 - Clara. - Felállok, utánamegyek. Érte nyúlok, elkapom, mielőtt eltűnne a folyosón. Mikor
e legalább nemmegfordul, látom, hogy sír. Szívet tépő, hogy ilyen zaklatott, magamhoz húzom, a karomban
l kell kezdenemtartom, próbálom megnyugtatni.
- SMS-eztem Jenny nénivel a balesetkor - mondja. Úgy kapaszkodik belém, mintha félne
ulnál, mondjukelereszteni. - Nem tudtam, hogy vezet. Egyik pillanatban még üzengettünk, aztán a
z, és eljárhatszkövetkezőben... már nem válaszolt. - Clara válla remeg az enyémen.
Nem hiszem el, hogy azt gondolja, ő a hibás.
gfog egy darab Elhúzódom, a tenyeremben tartom az arcát.
- Nem is Jenny vezetett, Clara. Nem a te hibád volt.
Ledöbbenve néz rám. Hitetlenkedve. Megrázza a fejét.
- De az ő autója volt. Azt mondtad. a kórházban, hogy Jenny vitte el apát.
t elhelyezkedni. - Igen, ezt mondtam, de megesküszöm, hogy apád vezetett. Ő vezette Jenny néni kocsiját.
iplomát szerzek Sosem mondtam volna neked ezt, ha tudom, hogy így magadat fogod hibáztatni.
ább követtem az Clara egy lépéssel hátrébb lép, nem ért semmit. Megtörli a szemét.
y a te álmaidat - De miért mondtad ezt nekem? Miért mondtad, hogy Jenny néni vezetett, ha nem így volt?
vő részét azzal Ekkor mellbe ver, hogy fogalmam sincs, hogy másszak ki ebből a hazugságból. És nincs
mentségem sem. Nem tudok hazudni.
m felfogni, amit Basszus. Vállat vonok, próbálok úgy tenni, mintha nem lenne annyira jelentősége, mint
valójában.
kor, fokozatosan - Csak... talán össze voltam zavarodva? Nem emlékszem. - Clarához lépek, megszorítom a
kezét. - De most ígérem, hogy az igazat mondom. A te Jenny nénikéd az anyósülésen ült.
Megmutatom neked a baleset jegyzőkönyvét, ha nem hiszel nekem, de nem akarom, hogy azt
az ő saját álmai.gondold akár csak egy pillanatig is még, hogy a te hibád volt.
Clara már nem sír. Gyanakodva néz rám.
- Miért vezette apa Jenny néni autóját?
- Mert defektet kapott.
- Nem. Hazudsz.
ódik, de én még
Megrázom a fejem, de érzem, hogy elvörösödik az arcom. A pulzusom vadul száguld.
gem, hogy így
Engedd el, Clara, rimánkodom magamban.
- Miért voltak együtt, anya?
- Csak. Elvitte apádat. - Elfordulok, visszamegyek az asztalhoz. Talán, ha rámolok, nem
sírom el magam, de mikor odaérek, érzem, hogy a rettegett könnyek kicsordulnak. Ezt akartam a
hogy az alkohol
legkevésbé. A legeslegkevésbé.
iattad történt. -
- Anya, mit nem mondasz el nekem? - Clara már mellettem áll, választ követel.
Kétségbeesetten fordulok felé.
- Hagyd abba, ne kérdezz többet, Clara! Csak fogadd el, és soha többé ne kérdezz erről!
Hátrébb lép, mintha megütöttem volna. A szájához kapja a kezét.
- Akkor ők... - Az arcából kifut a vér. Az ajkából is. Leül a székre, és egy pillanatig az asztalt
bámulja. - És hol van apa kocsija? Ha csak egy defekt volt, akkor miért nem hoztuk vissza?
ppalin a szobája
Nem tudom, mit felelhetnék erre.
- Miért nem voltál hajlandó együtt eltemetni őket? Hiszen gyakorlatilag ugyanazok a
folyosón. Mikorrokonok és barátok jöttek el, logikus lett volna, de te olyan dühösnek tűntél, és ragaszkodtál
om, a karombanhozzá, hogy legyen külön. - Clara a tenyerébe temeti az arcát. - Istenem. - Mikor megint rám néz,
könyörög a tekintete. A fejét ingatja. - Anya?
m, mintha félne Félelem villan a szemében.
ttünk, aztán a Átnyúlok az asztal felett. Meg akarom óvni a csapástól, de ő már a szobája felé rohan.
Becsapja az ajtót, én egy pillanat múlva már megyek is utána, de kell nekem az az egy
másodperc. A szék hátát markolom, előrehajolok, próbálok lassan lélegezni. megnyugtatni
magam. Tudtam, hogy ez megölheti.
Kinyitja a szobája ajtaját. Felnézek, ő visszarohan hozzám, tele van kérdésekkel. Pontosan
tudom, mit érez, mert én is tele vagyok kérdésekkel még mindig.
- És te meg Jonah? Mióta folyik ez? - Vádaskodás cseng a hangjában.
y néni kocsiját. - Mi nem… Akkor, mikor megláttál minket. Az volt az első csókunk. Esküszöm.
Már sír. Le-fel járkál, mint aki nem tudja, mihez kezdjen a haragjával. Hogy kire hajítsa.
A hasát markolja, abbahagyja a járkálást.
- Nem. Kérlek, kérlek, ne! - Az ajtóra mutat. - Ezért hagyta itt akkor Elijah-t? Ezért mondta,
ágból. És nincshogy nem bírja tovább? - Clara levegő után kap, könnyek között. Én magamhoz ölelem, de nem
marad ott. Elhúzódik. - Apa volt, ugye? Jonah nem Elijah apja?
lentősége, mint Úgy érzem, annyira összeszorult a torkom, hogy egy hangot sem tudnék kinyögni. Csak
suttogok.
megszorítom a - Clara... édesem.
anyósülésen ült. A padlóra roskad, zokog. Leereszkedek mellé, és átkarolom. Megölel, és bár jó érzés, hogy
karom, hogy azt szüksége van rám, bármit megadnék, hogy ezt most ne kelljen átélnie.
- Tudtad? A baleset előtt.
- Nem - rázom meg a fejem.
- És Jonah?
- Ő sem.
- És hogy. mikor tudtad meg?
vadul száguld. - Aznap, mikor meghaltak.
Clara még szorosabban ölel.
- Anya!
a rámolok, nem Olyan zsigeri fájdalommal mondja ezt, mintha akarna valamit, amit tud, hogy nem adhatok
k. Ezt akartam ameg neki. Vigaszt, amivel nem szolgálhatok.
Elhúzódik tőlem, feláll.
- Nem bírom. - A szobájába megy, kihozza a kulcsát meg a táskáját.
Hisztérikus állapotban van. Nem engedhetem, hogy így vezessen. Odamegyek hozzá, és
kiveszem a kulcsot a kezéből. Megpróbálja visszavenni, de nem hagyom.
- Anya, légy szíves!
anatig az asztalt - Nem mész el most. Nem vezethetsz ennyire kiborulva.
Clara megsemmisülten elejti a táskáját, és eltakarja az arcát. Csak áll ott, sír magában.
Lecsúsztatja a kezét az arcán, és rimánkodó szemmel néz rám, leeresztve a karját.
g ugyanazok a - Kérlek! Szükségem van Millerre.
 és ragaszkodtál Ez a mondat, és amit a szemében latok... összetör. Mintha a lelkembe tapostak volna. De
megint rám néz,valahogy, a fájdalom alatt, megértem. Most épp nem rám van szüksége. Nem én vagyok, aki
vigaszt adhat neki, és bár úgy érzem, ez kapcsolatunk jókora részének a halála, hálás vagyok,
hogy van más, aki rajtam kívül ezt meg tudja adni neki.
bája felé rohan. Bólintok.
kem az az egy - Rendben. Odaviszlek hozzá.
i. megnyugtatni

ekkel. Pontosan

? Ezért mondta,
ölelem, de nem

kinyögni. Csak

r jó érzés, hogy

gy nem adhatok

egyek hozzá, és

t, sír magában.
 Ez a mondat, és amit a szemében latok... összetör. Mintha a lelkembe tapostak volna. De
valahogy, a fájdalom alatt, megértem. Most épp nem rám van szüksége. Nem én vagyok, aki
vigaszt adhat neki, és bár úgy érzem, ez kapcsolatunk jókora részének a halála, hálás vagyok,
hogy van más, aki rajtam kívül ezt meg tudja adni neki.
Bólintok.
- Rendben. Odaviszlek hozzá.
 HARMINCNEGYEDIK FEJEZET
Clara

Miller előtt sor áll, mikor belépek a moziba. Ahogy meglát, látom, hogy legszívesebben
átugrana a pulton. Aggódik, de nem tud mit tenni. Feltartja négy ujját, én bólintok, és beülök a
négyes terembe.
Az ajtó melletti első székre rogyok le. Túl fáradt vagyok, hogy felsétáljak a felső sorokig.
Az üres vásznat bámulom, arra gondolok, miért nem ment Jenny színésznőnek. Jó lett volna
benne. Apa is.
Megrázom a fejem, felhúzom a pólóm, és megtörlöm a szemem. Megkönnyebbültnek kellene
lennem, hogy tudom, nem az én SMS-eim okozták a karambolt, mert nem is Jenny néni vezetett,
de nem érzek csipetnyi megkönnyebbülést sem. Még csak haragot sem. Úgy érzem, mintha
minden haragomat anyára irányítottam volna, és már nem maradt volna belőle semmi.
Pillanatnyilag csak csalódott vagyok. Legyőzött.
Mintha az összes szerelmes regény, amit olvastam, rémtörténetté változott volna. Az egész
életem. Azt hittem, hogy a szeretet és a család remek példáját látom magam körül, de az egész
hazugság volt. A szeretet apám és anyám között hazugság volt. És az zavar a legjobban, hogy az
egyik felemet apától kaptam.
Ez vajon azt jelenti, hogy olyan emberré válhatok, amilyen ő volt? Aki elárulja a házastársát
meg a családját, miközben szerető mosolyt ragaszt a képére annyi éven át?
Hallom, hogy nyílik a terem ajtaja. Miller odajön hozzám, lehajol, hogy megcsókoljon.
Elhúzódom. Nem érzem helyesnek most a csókot. Vagy talán csak nem érzem, hogy
megérdemlem. Akármit érzek is Miller iránt, aggaszt, hogy talán ez nem több, mint az agyam
kreálmánya, és majd idővel eltűnik.
Miller odalép, és leül mellém.
- Valami rosszat csináltam?
- Nem - rázom meg a fejem. - De fogsz. Én is fogok. Mindenki. Mindenki elrontja.
- Hé - mondja, és megérinti az arcomat, könnyes szememet maga felé fordítva. - Mi történt?
- Apának viszonya volt Jenny nénivel. Elijah az ő gyereke. Nem Jonah-é.
A vallomásom megdöbbenti. Lehullik a keze az arcomról, a székének dől.
- Basszus.
Fura volt hangosan kimondani.
- Jonah tudja? - kérdezi.
- A balesetig nem tudta.
Miller felemeli egyik karját, mögém csúsztatja, hiába nem engedtem, hogy megcsókoljon.
Gyengéden dörzsölgeti a hátamat. Hozzá bújok, bár pillanatnyilag meg vagyok győződve róla,
hogy a szerelem hülyeség, és alighanem összetöröm majd egy nap a szívét.
Megrázom a fejem, még mindig nem hiszem el ezt.
- Bálványoztam apámat. Azt gondoltam róla, hogy tökéletes. És Jenny... a legjobb barátom
volt.
 Miller egy puszit nyom a fejem búbjára.
- Anyukád hogy bírja?
Nem tudom, mit feleljek erre, mert visszagondolva gőzöm sincs, hogy anya egyáltalán hogy
tudott felkelni mindezek után. A baleset óta most először érzem, hogy anyát sajnálom,
legszívesebbenmindazért, amit átélt. Amit még mindig átél.
tok, és beülök a - Fogalmam sincs, hogy képes erre.
És így már érthető, hogy Jonah-val egymásra támaszkodnak. Muszáj volt. Csak ők ketten
tudták, ki mással beszélhetett volna erről anya, mint Jonah-val?
ek. Jó lett volna Egy ideig hallgatunk. Próbálom feldolgozni. Valószínűleg Miller épp csak időt ad nekem,
hogy megemésszem. Nem várom, hogy tanácsot adjon. Nem azért jöttem ide. Csak mellette kell
bbültnek kellenelennem. Az kell, hogy átkaroljon.
ny néni vezetett, Arra emlékeztet, hogy gyerekkoromban láttam, hogy vigasztalja apa anyát. Nem volt
érzem, mintha szüksége rá sokszor, de néha láttam, hogy apa a karjában tartotta, ha kiborult.
belőle semmi. Most már tudom, hogy mindez hamis volt. Az összes aggódó tekintet. nem volt igaz. Hiszen
lefeküdt a húgával. Hogy tettethette, hogy szereti, miközben ekkora aljasságot követett el?
volna. Az egész Jobban bíztam benne, mint bármelyik férfiban a világon. Most mindenben kételkedek.
rül, de az egész Magamban is. Még Millerben is talán. Nem tudom, Millernek mik voltak a szándékai az elején.
jobban, hogy az Felé fordulok.
- Megcsaltad volna velem Shelbyt?
lja a házastársát Látszik, hogy meghökkenti a kérdésem.
- Nem. Miért?
megcsókoljon. - Aznap a kocsidban. Azt gondoltam, talán akartad volna.
m érzem, hogy Miller nagyot sóhajt, kiül az arcára a bűntudat.
mint az agyam - Össze voltam zavarodva, Clara. Beszélni akartam veled, de mikor beszálltál a kocsimba,
nem tetszett, ami éreztem. Nem csaltam volna meg, de azt nem állítom, hogy nem is vágytam rá.
- Még beszéltek?
Megrázza a fejét, de közben a szemét forgatja. Úgy fest, mint aki kezd ideges lenni rám.
Ez mellbe ver. Ahányszor feldühödök, valahogy mindig belekeverem őt is. Mintha azt
akarnám, hogy inkább szakítson velem, mintsem ne tiszteljen többé, de ha továbbra is így
viselkedem, pontosan ez is fog történni.
- Sajnálom - mondom. - Ez az egész csupa katyvasz a fejemben, nem tudom, kire haragudjak.
Miller a szájához emeli a kezem. Puszit nyom a kézhátamra, és megnyugtatón megszorítja.
- Emlékszel, mikor azt gondoltad, őrületes vagyok? - Erre már nevetek. Hogy gondolhatná
ezt rólam bárki is?
- Még mindig ezt gondolom - feleli. - Bosszantóan őrületes.
y megcsókoljon. - Vagy őrületesen bosszantó. Életem legrosszabb pillanatában kezdtél járni velem. Sajnálom,
győződve róla, hogy itt van neked ez a sok szar.
Felemeli a kezét, gyengéden az arcomra simítja.
- Én sajnálom, hogy neked itt van ez a sok szar.
egjobb barátom Néha, ha Miller beszél hozzám, a szavai mintha a mellemen, nem a fülemen át érnének el
hozzám. Imádom, hogy ilyen megértő. És türelmes. Nem tudom, honnan van ez benne, de talán
 minél többet leszek vele, annál inkább hasonlítani fogok rá.
- Képzeld el, milyen remek lesz, ha kiegyensúlyozott leszek.
egyáltalán hogy Megölel.
anyát sajnálom, - Remek vagy most is, Clara. Rohadtul majdnem tökéletes.
- Majdnem?
- Azt mondanám, hogy kilenc pont a tízből.
Csak ők ketten - És miért vontál le pontot?
Felsóhajt.
időt ad nekem, - Ugye, aki ananászt tesz a pizzára...
sak mellette kell Nevetek, felemelem a kettőnket elválasztó karfát. Ezután hallgatunk egy ideig. Átkarol, én
meg a gondolataimmal küszködök, de tudom, hogy Miller nem maradhat itt egész este. Pár perc
nyát. Nem volt múlva egy puszit nyom a hajamra.
- Vissza kell mennem dolgozni. Még csak szünetem sincs épp, és bent van az üzletvezető ma
volt igaz. Hiszeneste.
- Mikor végzel?
ben kételkedek. - Kilenc előtt nem.
- Maradhatok addig? Valaki haza kell vigyen.
- Hogy jöttél ide?
- Anya elhozott.
- Ó! Akkor nem tudja, hogy itt dolgozom?
- De igen - felelem. - Ezért hozott ide.
Miller felhúzza a szemöldökét.
- Akkor itt javulás történt?
ltál a kocsimba, - Remélem.
Elmosolyodik, és megcsókol. Kétszer.
- A hármas teremben negyedóra múlva kezdődik egy rajzfilm. Megnézed, amíg vársz?
Az orromat ráncolom.
is. Mintha azt - Rajzfilm? Nem tudom.
továbbra is így Felhúz a székből.
- Most valami könnyed kell neked. Menj, nézd meg, hozok neked enni.
kire haragudjak. A kezemet fogja, ahogy kimegyünk a teremből. Átvezet a szomszédba, de mielőtt bemennék,
arcon csókolom.
ogy gondolhatná - Egy napon majd jobb leszek - mondom, és megszorítom a kezét. - Megígérem.
- Így vagy tökéletes, ahogy vagy, Clara.
- Nem. Hiszen csak kilenc pontot kaptam ugye.
elem. Sajnálom, Nevet, ahogy elhátrál.
- Igen, de valójában én csak hatot érdemelnék.

***
en át érnének el
Keresek egy helyet a kicsiktől messze, egészen fent. Miller tévedett. Nem hiszem, hogy a
benne, de talán
rajzfilm segítene, mert nem bírok nem gondolni arra, ami történt.
 Valahogy a harag, amit most érzek, hogy megtudtam, apa és Jenny mit tett, egyáltalán nem
olyan éles, mint amikor anya és Jonah viszonya derült ki.
Ezen tűnődők, és arra jutok, hogy itt egy a lényeg.
Az önzetlenség.
Olyan lényegtelennek tűnik, de nem az. Anya élete legdühítőbb, legfájdalmasabb,
legtragikusabb eseményét élte át. És, mint mindig, mégis én voltam az első. A harag, a gyász, az
árulás előtt. Megtett mindent, hogy megvédjen az igazságtól, még akkor is, ha ez azt jelentette,
hogy igazságtalanul neki kellett magára vennie a bűnös szerepét.
Nem kételkedem benne, hogy apa szeretett engem, de abban már nem vagyok biztos,
eig. Átkarol, énmegtette-e volna értem ugyanezt fordított esetben. És azt sem tudom, Jenny mit tett volna.
sz este. Pár perc Akármennyire is lesújt az igazság, amire végre fény derült, valójában kevésbé fáj, mint az,
mikor azt hittem, anya a vétkes.
z üzletvezető ma Születésem napjától kezdve anya minden döntése, amit a saját életéről hozott, az én
érdekemben született. Ezt mindig is tudtam róla. De az biztos, hogy ma estig nem értékeltem.
A rajzfilm már véget ért, a terem kiürült, de én még mindig az üres vásznat bámulom, arra
gondolok, hogy lehet anya. Ő az igazi áldozat itt, és elszomorít, hogy tudom, az a két ember,
akire leginkább támaszkodott életében, pont nem volt ott, hogy segítsen a bajban. És a fenébe,
pont ők okozták a bajt.
El sem tudom képzelni a láthatatlan sebeit, de utálom, hogy némelyiket én okoztam.

előtt bemennék,

hiszem, hogy a
 Valahogy a harag, amit most érzek, hogy megtudtam, apa és Jenny mit tett, egyáltalán nem
olyan éles, mint amikor anya és Jonah viszonya derült ki.
Ezen tűnődők, és arra jutok, hogy itt egy a lényeg.
Az önzetlenség.
Olyan lényegtelennek tűnik, de nem az. Anya élete legdühítőbb, legfájdalmasabb,
legtragikusabb eseményét élte át. És, mint mindig, mégis én voltam az első. A harag, a gyász, az
árulás előtt. Megtett mindent, hogy megvédjen az igazságtól, még akkor is, ha ez azt jelentette,
hogy igazságtalanul neki kellett magára vennie a bűnös szerepét.
Nem kételkedem benne, hogy apa szeretett engem, de abban már nem vagyok biztos,
megtette-e volna értem ugyanezt fordított esetben. És azt sem tudom, Jenny mit tett volna.
Akármennyire is lesújt az igazság, amire végre fény derült, valójában kevésbé fáj, mint az,
mikor azt hittem, anya a vétkes.
Születésem napjától kezdve anya minden döntése, amit a saját életéről hozott, az én
érdekemben született. Ezt mindig is tudtam róla. De az biztos, hogy ma estig nem értékeltem.
A rajzfilm már véget ért, a terem kiürült, de én még mindig az üres vásznat bámulom, arra
gondolok, hogy lehet anya. Ő az igazi áldozat itt, és elszomorít, hogy tudom, az a két ember,
akire leginkább támaszkodott életében, pont nem volt ott, hogy segítsen a bajban. És a fenébe,
pont ők okozták a bajt.
El sem tudom képzelni a láthatatlan sebeit, de utálom, hogy némelyiket én okoztam.
 HARMINCÖTÖDIK FEJEZET
Morgan

Felhívtam Jonah-t, miután kiraktam Clarát a mozinál. Furcsa, mert pont annyira szükségem
volt Jonah-ra, mint Clarának Millerre. Beszéltünk kicsit, de Elijah már aludt, nem tudott átjönni.
Én átugorhattam volna hozzá, de nem akartam elmenni, hátha Clara hazajön.
Eltelt két óra, és én nem csináltam semmit, csak fel-alá járkáltam, és a sötét tévéképernyőt
bámultam, arra gondolva, hogy lehet Clara. Hogy Miller meg tudja-e most vigasztalni és
nyugtatni.
Még ha tudja is, érzem magamban az ürességet, és feltámad bennem a vágy, hogy
megkeressem a lányomat. Már két és fél órája elment, mikor fogom a kulcsom, és visszamegyek
a mozihoz.
Miller a pult mögött áll, mikor belépek. Épp két vásárlót szolgál ki, de nem látom Clarát
sehol. Beállok a sorba, megvárom, hogy Miller szabad legyen. Mikor visszaadja az aprót, és
ellépnek előle, felnéz és megdermed.
Tetszik, hogy ideges lesz tőlem, ugyanakkor utálom. Nem akarok megközelíthetetlennek
tűnni egy olyan ember szemében, aki ilyen sokat jelent Clarának.
- Clarát keresi? - kérdezi.
Bólintok.
- Igen. Itt van még?
Hátrapillant a faliórára, és bólint.
- Igen. Egyedül ül szerintem a hármas teremben. Negyedórája ért véget a film.
- Egyedül? Tök egyedül egy üres teremben?
Miller mosolyog, leemel egy papírpoharat, és megtölti jéggel.
- Ne aggódjon, szereti ezt. - Sprite-ot tölt a pohárba, és odanyújtja nekem. - Nem értem rá,
még nem tudtam neki újabb italt vinni. Adhatok valamit?
- Köszönöm, nem kérek.
Kezdek elfordulni, de megállok, mikor Miller megszólal.
- Mrs. Grant?
Balra, majd jobbra néz, hogy biztos lehessen benne, nem hall minket senki. Kicsit előrehajol,
a szemembe néz. Idegesen összepréseli az ajkát, majd megszólal.
- Nagyon sajnálom, hogy a múltkor beszöktem magukhoz. És... a többit is. Nekem fontos
Clara.
Próbálom most először Chris előítéletei nélkül látni Millert. Úgy akarom látni őt, mint Jonah:
rendes srácnak. Ez még nem biztos, hogy megy, de az, hogy úgy tűnik, őszintén bocsánatot kért,
kezdetnek elég jó. Bólintok, kicsit rámosolygok, és elindulok a hármas terem felé.
Clara legfelül ül. Égnek a lámpák, ő előremered az üres vászonra, a lábát feltette a székre
maga elé.
Csak akkor vesz észre, mikor elindulok felfelé a sorok között. Mikor meglát, felegyenesedik,
és leveszi a lábát. Odamegyek hozzá, átnyújtom neki a Sprite-ot, és leülök mellé.
 - Miller azt gondolta, örülnél még egynek.
Belekortyol az üdítőbe, átteszi az előző poharát a szomszédos, üres székre. Aztán felemeli a
karfát kettőnk között, és odabújik hozzám. Meglep ezzel. Nem tudtam, mire számítsak. Sok volt
neki ez az este, és őszintén szólva azt vártam, hogy igazán beüssön a sokk. De most kihasználom
nyira szükségema szeretetmegnyilvánulás ritka pillanatát, átkarolom és magamhoz húzom.
Nem hiszem, hogy bármelyikünk tudná, hogy kezdje el a beszélgetést. Pár hosszú másodperc
eltelik, majd megszólal Clara.
ét tévéképernyőt - Te megcsaltad apát?
t vigasztalni és Nem vádlón kérdezi. Szinte mintha csak ezen tűnődne, úgyhogy őszintén felelek.
- Nem. Most Jonah-ig apád volt az egyetlen, akit valaha megcsókoltam.
a vágy, hogy - És haragszol rájuk? Apára és Jennyre.
és visszamegyek Bólintok.
- Igen. Fáj nagyon.
em látom Clarát - És bánod, hogy hozzámentél?
dja az aprót, és - Nem. Itt vagy te nekem.
Clara felemeli a fejét.
özelíthetetlennek - Nem úgy értem, bánod-e, hogy jártál vele, vagy hogy teherbe estél velem. Hanem a
házasságot bánod-e.
Kifésülöm a haját a homlokából, mosolygok.
- Nem. Bánom, hogy ilyen döntéseket hozott, de az én döntéseimet nem bánom.
A vállamra hajtja a fejét.
- Nem akarom utálni, de haragszom, hogy ezt tette velünk. És hogy Jenny néni is ezt tette.
- Tudom, Clara. De meg kell értened, hogy a viszonyuknak nagyon is köze volt hozzánk,
ugyanakkor egyáltalán nem volt köze.
- Úgy érzem, eléggé köze volt.
- Nem értem rá, - Mert ez a helyzet - felelem.
- Most mondtad, hogy nem.
- Mert közben meg mégsem.
Clara röviden, legyőzötten felnevet.
- Nem értelek.
Kicsit előrehajol, Lecsúsztatom a vállamról a fejét, és elfordulok egy kicsit, hogy egymásra nézzünk. Az egyik
kezét a két kezem közé veszem.
. Nekem fontos - Apád remek apa volt. Férjként meg elég szarságot csinált. Senki sem tökéletes mindenben.
- De ő olyan tökéletesnek tűnt.
i őt, mint Jonah: Elszomorít a szemében az árulás fájdalma. Nem akarom, hogy ilyen emléket őrizzen
bocsánatot kért, Chrisről, így élje le az életét. Megszorítom a kezét.
- Azt hiszem, tudom, mi a gond. A kamaszok azt hiszik, hogy a szüleik már minden tudnak,
feltette a székrede valójában a felnőttek sem tudják, hogy éljék az életüket, pont, mint a tinédzserek. Apád nagy
hibát követett el, de amit rosszul csinált, nem semmisíti meg mindazt, amit viszont jól. És
felegyenesedik,ugyanez igaz Jennyre is.
Egy könnycsepp csordul ki Clara jobb szeméből. Gyorsan letörli.
 - A legtöbb anya azt szeretné, hogy a lányuk utálja az apját egy ilyenért, amit apa tett.
Aztán felemeli a - Én nem vagyok legtöbb anya.
mítsak. Sok volt Clara hátrahajtja a fejét a vörös bársonyszékre, felnéz a mennyezetre. Nevet, miközben
ost kihasználomkönny csorog a hajába.
- Hála istennek!
osszú másodperc Ez nem egyértelmű bók, de akkor is jó érzés.
- Ha elmondok valamit, megígéred, hogy nem ítélsz el? - kérdezi.
- Persze.
Felém billenti a fejét, végigfut az arcán a bűntudat.
- Miller kocsijában ültem egyszer tanítás után vele. Még azelőtt, hogy szakított a
barátnőjével. Annyira azt akartam, hogy csókoljon meg, anya. És engedtem volna, ha
megpróbálja, és ez annyira rossz érzés. Tudtam akkor, hogy volt barátnője, de akkor is
csókolóztam volna vele. Most, hogy rájöttem, mit tett apa és Jenny néni, aggódom, vajon én is
képes vagyok-e egy viszonyra, ez a személyiségem része-e, amit apától örököltem. És ha
valamiféle erkölcsi gyengeséget hagyott rám? - Megint a plafont nézi. - És ha egy nap majd
megcsalom Millert, és összetöröm a szívét, ahogy apa és Jenny néni a tiédet?
elem. Hanem a Gyűlölöm, hogy ezt gondolja. Hogy megkérdőjelezi saját magát. Néha Clara olyan
kérdéseket tesz fel, amikre nem tudok válaszolni, és tartok tőle, hogy ez is közéjük tartozik.
De aztán eszembe jut Jonah, és ami köztünk volt még fiatalabb korunkban. Talán nem jó
ötlet, hogy erről beszélek Clarával, de nincs tuti módszer a gyereknevelésben.
- Egyszer velem is volt ilyen. Veled egyidős voltam, a medencében voltam Jonah-val.
Clara hirtelen felém fordul és rám néz, de én továbbra is a plafont bámulva folytatom.
e volt hozzánk, - Nem csókolóztunk, de akartam volna. Akkor már apáddal jártam, és Jonah meg Jenny is
együtt voltak, de mikor abban a pillanatban Jonah-ra néztem, mintha leereszkedett volna egy fal,
és kizárt volna minden mást. Nem arról volt szó, hogy ne számított volna nekem Jenny és Chris,
de abban a pillanatban csak azzal törődtem, milyen érzés, hogy így néznek rám. A Jonah iránti
vonzalomtól szemellenzőm lett. És azt hiszem, Chris is ilyesmit érezhetett.
- Jonah ezért szakított Jennyvel, és ezért ment el? - kérdezi Clara.
A fejemet elbiccentve nézek rá.
- Igen - felelem őszintén.
zzünk. Az egyik - És ezért voltál ilyen dühös, mikor megint megjelent Jenny néni mellett?
Bólintok.
- Igen, de ezt akkor még nem tudtam. Sosem ismertem el, hogy érzek iránta valamit, csak
mostanában. Sosem tettem volna ezt Jennyvel.
emléket őrizzen Clara a homlokát ráncolja, és fáj látnom ezt a kifejezést az arcán. Ahogy rájön, hogy valaki,
aki ilyen fontos volt neki, ilyen szörnyűséget tett. A félelem, hogy talán ő is képes lesz ezt tenni
minden tudnak,egy napon.
erek. Apád nagy Felsóhajtok, és a plafon felé fordulok megint.
viszont jól. És - Több időm volt gondolkozni ezen, mint neked, talán nem baj, ha elmondom, milyen
bölcsességet szült bennem a harag. Nézd így: a vonzalom nem olyasmi, ami egyetlenegyszer
történik, egyetlen emberrel. Ez az egyik ösztön, ami mozgatja az emberiséget. Az egymás iránti
 vágy, a műalkotások, étel vagy szórakozás iránti vágy. Ez jó. Úgyhogy amikor az ember úgy
dönt, hogy elköteleződik valaki mellett, akkor nem azt mondja, hogy „megígérem, hogy soha
evet, miközben többé nem vonzódom majd senkihez”. Hanem azt, hogy „megígérem, hogy elkötelezem magam
melletted, annak ellenére, hogy lehet, a jövőben máshoz fogok vonzódni”. - Clarára nézek. - Pont
ezért nehéz egy kapcsolat. A tested és a szíved továbbra is meg fogja látni a szépet és a vonzót
másokban attól, hogy van valakid. De ha rájössz, hogy vágyakozol valaki után, akkor rajtad
múlik, kilépsz-e a helyzetből, mielőtt már túl erős lesz, és nem bírsz harcolni ellene.
- Mint Jonah?
- Igen.Pontosan.
ogy szakított a Clara egy pillanatra rám néz.
dtem volna, ha - Apa nem tudott kilépni a helyzetből Jennyvel, mert folyton ott volt. Talán ezért történt.
e, de akkor is - Talán igen.
om, vajon én is - Ez akkor sem mentség.
ököltem. És ha - Igazad van, nem az.
a egy nap majd Megint a vállamra hajtja a fejét. Én egy puszit nyomok a hajára, de nem látja az arcomon
végigguruló könny-cseppeket. Csak olyan jó, hogy végre megbeszéljük ezt. Olyan jó, hogy a
ha Clara olyan lányom jóval érettebb érzelmileg, mint feltételeztem, és képes megbirkózni az igazsággal.
- Minden, amit tettem... Nem Miller hibája volt. Ő csak próbált mellettem lenni. Nem
n. Talán nem jóakarom, hogy utáld.
Már nem kell meggyőznie erről. Mióta megtudtam, hogy Miller megpróbálta lebeszélni
Clarát a szexről, már nem utálom. És aztán ma este, mikor bocsánatot kért tőlem, kedvelni
kezdtem.
ah meg Jenny is - Nem utálom. Igazából szimpatikus. Azért jobban tetszene, ha soha többé nem szökne be a
tt volna egy fal,szobádba. De kedvelem.
Jenny és Chris, - Nem fog - ígéri Clara. - Esküszöm.
. A Jonah iránti - Mrs. Nettle amúgy is beárulna titeket.
Erre felemeli a fejét.
- Innen tudtad meg?
- Néha jól jön, ha az ember szomszédja a világon mindenbe beleüti az orrát.
Clara nevet, de mikor meglátja a könnyeimet, lefagy a mosoly az arcáról.
- Ezek jó könnyek - nyugtatom meg. - Ígérem.
Megrázza a fejét.
ta valamit, csak - Istenem. Olyan gonoszak voltunk egymással.
Egyetértőn bólintok.
ön, hogy valaki, - Szerintem ez nem vall ránk.
es lesz ezt tenni - Eltiltottál a könyvektől - nevet fel.
- Te meg azt mondtad, kiszámítható vagyok.
- Nos, bebizonyítottad, hogy tévedtem.
mondom, milyen Valahogy mindketten mosolygunk. Örülök, hogy ilyen jól fogadta ezt. Tudom, hogy az
egyetlenegyszerérzései holnapra megváltozhatnak. Még sok hullám lesz, ebben biztos vagyok. De most épp
Az egymás irántiannak örülök, hogy ez a pillanat eljött.
 r az ember úgy Talán meg kellene tanulnom ezt jobban értékelni. A kapcsolatunk Clarával nem lesz mindig
rem, hogy soha csupa napsütés, de ha épp eláll a vihar, akkor ki kell használnom a nyugalmat. Nem számít, épp
telezem magam milyen a kedvem, vagy mi történik velem, ki kell élveznem a derűs pillanatokat Clarával.
ára nézek. - Pont - Kezdhetnénk tiszta lappal? Lehetne... hogy elfelejtsd a füvet, az iskolai büntetést, a piát,
épet és a vonzótmeg hogy lógtam? Nagyon szeretném visszakapni a telefonom.
án, akkor rajtad - Nem csak ennyi volt - felelem.
- Tudom, de egy szuszra ennyi jött. A lista jó hosszú.
Mindennek ellenére, amit Clara most átél, még mindig azt gondolom, hogy büntetést kell
kapnia. De nem ő az egyetlen, aki tiszta lapot szeretne. Én sem vagyok túl büszke a
viselkedésemre.
- Akkor legyen úgy, hogy visszaadom a telefonodat, ha megígéred, hogy nem teszel több
megjegyzést, amiért a kábelt nézem, nem internetes tévét.
Clara komoly tekintettel néz rám.
- Hűha. Nem is tudom.
átja az arcomon - Clara!
lyan jó, hogy a Felnevet.
- Rendben. Megállapodtunk.
em lenni. Nem

bálta lebeszélni
tőlem, kedvelni

em szökne be a

udom, hogy az
k. De most épp
 Talán meg kellene tanulnom ezt jobban értékelni. A kapcsolatunk Clarával nem lesz mindig
csupa napsütés, de ha épp eláll a vihar, akkor ki kell használnom a nyugalmat. Nem számít, épp
milyen a kedvem, vagy mi történik velem, ki kell élveznem a derűs pillanatokat Clarával.
- Kezdhetnénk tiszta lappal? Lehetne... hogy elfelejtsd a füvet, az iskolai büntetést, a piát,
meg hogy lógtam? Nagyon szeretném visszakapni a telefonom.
- Nem csak ennyi volt - felelem.
- Tudom, de egy szuszra ennyi jött. A lista jó hosszú.
Mindennek ellenére, amit Clara most átél, még mindig azt gondolom, hogy büntetést kell
kapnia. De nem ő az egyetlen, aki tiszta lapot szeretne. Én sem vagyok túl büszke a
viselkedésemre.
- Akkor legyen úgy, hogy visszaadom a telefonodat, ha megígéred, hogy nem teszel több
megjegyzést, amiért a kábelt nézem, nem internetes tévét.
Clara komoly tekintettel néz rám.
- Hűha. Nem is tudom.
- Clara!
Felnevet.
- Rendben. Megállapodtunk.
 HARMINCHATODIK FEJEZET
Clara

Anyával kéz a kézben sétálunk ki a moziból. Miller a terem túlsó végében egy szemetest ürít
ki éppen. Anya nem látja, de én igen. Mielőtt a kijárathoz érnénk, Miller rám mosolyog.
Ez a pillanat nem róla és rólam szól, de van abban valami, ahogy épp rám néz, amitől úgy
érzem, talán épp most szeret belém.
Visszamosolygok rá, és tudom, hogy erre a három másodperces, néma jelenetre örökké
emlékezni fogok.
 HARMINCHATODIK FEJEZET
Clara

Anyával kéz a kézben sétálunk ki a moziból. Miller a terem túlsó végében egy szemetest ürít
ki éppen. Anya nem látja, de én igen. Mielőtt a kijárathoz érnénk, Miller rám mosolyog.
Ez a pillanat nem róla és rólam szól, de van abban valami, ahogy épp rám néz, amitől úgy
érzem, talán épp most szeret belém.
Visszamosolygok rá, és tudom, hogy erre a három másodperces, néma jelenetre örökké
emlékezni fogok.
 HARMINCHETEDIK FEJEZET
Morgan

Mikor reggel felébredek, először érzem a baleset óta, hogy nem tölti meg a feszültség a
házat. Épp az ingatlanszabályokat tanulmányozom az interjúra, mikor Clara megölel, és kirohan
az ajtón, kezében egy sütivel.
Tanítás után ír, hogy Millerrel a filmes projekten dolgoznak. Nem tudom, igazat mond-e. De
tizenhét éves, tudja, hányra kell hazaérnie, és amíg ezt meg is teszi, nem fogom arról faggatni,
hogy mit csinálnak Millerrel. Már tudom, hogy tablettát szed, de elég biztos vagyok benne, hogy
nem élnek még szexuális életet, hála Clara részeg beismerésének.
Fel fogom hozni hamarosan a témát, ha majd eljön a megfelelő pillanat. Bele akarom
illeszteni ebbe a másféle kapcsolatba, ami kialakult köztünk. Ha túlságosan megijesztem, talán
megint visszahúzódik, és ezt nagyon nem szeretném.
Áthívtam Jonah-t vacsorára. Kellemes volt. A reggelizőpultnál ültünk le, és felváltva etettük
Elijah-t, nevetve, hogy milyen izgatottan kóstolgatja az új ételeket.
Elijah most egy járókában van a nappaliban, Jonah babajátékokat tett ki neki, azokkal
foglalja el magát.
Jonah-val a kanapén ülünk. A karfának dől, a lábát szétnyitva, én a két combja közé
telepedtem. A hátam a mellkasának támasztom, és együtt nézzük, ahogy Elijah a padlón játszik.
Jonah bal karja a hasamon, és időnként puszit nyom oldalt a fejemre, ahogy beszélgetünk.
Minél többet csinálja, annál inkább hozzászokom, és csökken a bűntudatom. Azt akarom, hogy
ne hagyja abba, amíg el nem tűnik teljesen. Ez még eltarthat néhány hónapig, azt hiszem.
Felsóhajtok a gondolatra, erre természetesen Jonah megkérdezi:
- Mi a baj?
- Túl sokat aggódom, attól tartok. Aggódom, hogy az árulásuk miatt nem tudunk majd bízni
egymásban sosem.
- Én nem aggódom - közli magabiztosan.
- Miért nem?
- Csak. Sosem voltunk még azzal, akihez tartozunk.
Elbiccentem a fejem, hogy lássam.
Aztán megcsókolom ezért.
Végighúzza a hüvelykujját az ajkamon, és komolyan néz rám. Nem tudom, látom-e még ezt a
Jonah Sullivan-féle pillantást. Olyan hosszasan harcolt valami ellen, és most már nem kell
harcolnia, látszik rajta a békesség.
- Rendben leszünk, Morgan. Nagyon is. Megígérem.
Nyílik az ajtó, mindketten összerezzenünk. Elvben Clarát csak egy órával későbbre vártuk.
Felülök a kanapén, Jonah kihúzza alólam a lábát.
Clara megáll az ajtóban, ránk néz. Becsukja.
- Nem kell már titkolóznotok. - Ledobja a táskáját, és odajön, leül Elijah mellé.
Jonah rám néz, némán feltéve a kérdést, elmenjenek-e. Clara meglátja. Elijah-ért nyúl,
 felveszi, és leül vele velünk szemben.
- Maradj - mondja Jonah-nak, miközben a babát nézi. - Szeretnék még kicsit játszani vele.
Jonah-val csendben nézzük Clarát. Nem tudjuk, milyen hangulatra számítsunk tőle. Tegnap
este jól megvoltunk, ma reggel is. De még nem szembesítettük ezzel, hogy Jonah és én... Nem
g a feszültség a tudom, készen állunk-e erre, még én sem igazán szembesítettem ezzel magamat.
gölel, és kirohan Clara Elijah-t fogja, próbálja rávenni, hogy ismételje utána, amit mond.
- Mondott már valamit? - néz fel Jonah-ra.
azat mond-e. De - Még nem. Még néhány hónap.
m arról faggatni, Clara Elijah-ra néz, és megint hozzá beszél.
yok benne, hogy - Mondd, hogy apa. A-p-a.
Elijah a lányom hasát rugdossa, rugózik, gurgulázik.
t. Bele akarom És ekkor döbbenetünkre elismétli. Olyan tökéletesen mondja, hogy „apa”, hogy senki sem
gijesztem, talán rezzen, mert nem hiszünk a fülünknek.
- Azt mondta, hogy. - szólal meg Jonah.
felváltva etettük Clara bólint.
- Szerintem igen.
i neki, azokkal Jonah felkel a kanapéról, és leül Clara mellé a padlóra. Elijah még túl kicsi, hogy bármit is
elismételjen, de közelebb húzódom azért hozzájuk, hátha megint mondja. Leülök a földre Clara
ét combja közé másik oldalára.
- Apa? - mondja újra Clara. Próbálja rávenni Elijah-t, hogy elismételje, de az csak zajong
y beszélgetünk.inkább.
zt akarom, hogy Tudom, hogy véletlen volt, de nem is lehetett volna jobb az időzítés.
Clara Jonah felé fordítja a babát.
- Ott van apa, látod?
Nem tudom, az teszi-e, hogy Clara Elijah apukájának nevezi Jonah-t, vagy az, amit Elijah
dunk majd bíznimondott, de Jonah szemét elfutja a könny.
Amint meglátom az első könnycseppet, én is elsírom magam.
Clara Jonah-t nézi, majd engem, aztán megint Jonah-t.
- Remek. Azt hittem, végeztünk a bőgéssel.
Most már ő is könnyezik.
Clarát nézem, és bár sír, közben tovább játszik Elijah-val, és mosolyog.
És ekkor váratlan dolgot tesz. Felsóhajt, és Jonah vállára hajtja a fejét.
tom-e még ezt a Így mondja el neki, hogy sajnálja. Sajnálja, amit Chris vele tett. Sajnálja, hogy azt hitte, a mi
t már nem kellhibánk.
Erre az apró mozdulatra még jobban sírok. Azt hiszem, Jonah is, mert amint Clara felemeli a
fejét, Jonah elfordul, próbálja elrejteni a könnyeit.
későbbre vártuk. Már csak Elijah nem sír négyünk közül.
- Hűha - fújja ki a levegőt Jonah. A pólójával megtörli a szemét. - Szép kis csapat vagyunk.
- A legszebb - vágja rá Clara.
Egy darabig még ott ülünk mind a földön, Elijah-val játszunk. Nevetünk, milyen képet vág.
Elijah-ért nyúl,Nevetünk, ha ő nevet. Megpróbáljuk rávenni, hogy mondja újra, hogy apa, de nem sikerül.
 - És mit fogsz mondani erről neki? - kérdezi Clara.
- Az igazat - feleli Jonah.
nk tőle. Tegnap Clara bólint.
ah és én... Nem - Jó. Mindig az igazság a legjobb választás. – Meg-puszilja Elijah-t. - Mindig akartam egy
kisöcsit. Talán kicsit hagyományosabb felállásban, de jó lesz így is.
Tetszik, hogy elég érett már ahhoz, hogy el tudja választani Elijah létezésének okát és a
szeretetet, amit iránta érez. Súlyos teher egy életen át magával cipelni a neheztelést.
Az elmúlt huszonnégy órában duzzadok a büszkeségtől, ahogy látom, milyen éretten és
jóságosan kezeli ezt.
Elijah ásít, Jonah nekilát összepakolni a holmijukat. Segítek neki, de mikor mindketten az
ajtóban állunk, és el akarunk köszönni, furán érzem magam. Ki akarom kísérni Jonah-t, de nem
hogy senki semtudom, mit gondolna Clara.
Látom, hogy Jonah meg akar csókolni, csak nem Clara előtt.
- Jó éjt! - suttogja. Kacsint, mintha fájna így, csók nélkül elköszönni tőlem, hiszen olyan
sokszor kénytelen volt már így tenni.
- Jaj már! - nyög fel Clara, megérezve a kínos feszengésünket.
, hogy bármit is - Igen, fura, de majd megszokom.
k a földre Clara Mindkettőnk arcára kiül a megkönnyebbülés, kikísérem Jonah-t, miután engedélyt kaptam a
lányomtól.
az csak zajong Jonah beteszi Elijah-t a kocsiba, becsukja az ajtót, és átöleli a derekamat. Megforgat, a
hátamat az autónak támasztja. Egy puszit ad az arcomra.
Csakis megkönnyebbülést érzek, hogy a karjában tart. Az elmúlt pár napban annyi minden
elromolhatott volna, de nem így történt. Talán Clara érdeme ez. Vagy Jonah-é. Vagy mindenkié.
Nem tudom.
az, amit Elijah - Csodálatos lány - jegyzi meg Jonah.
- Igen. Mindig elfelejtem, milyen nehéz tinédzsernek lenni. Főleg az ő helyzetében. Mintha
egyre csökkenne a hormonok és érzelmek hullámzása azóta.
- Elképesztően türelmes voltál mindvégig vele.
Elnevetem magam a bókon.
- Ezt gondolod? Mert én úgy érzem, kijöttem a béketűrésből párszor.
- Csak azt remélem, hogy feleolyan jó szülő leszek, mint te, Morgan.
- Te olyan gyereket nevelsz, akinek nem te vagy a biológiai apja. Úgyhogy máris kétszer
gy azt hitte, a miolyan jó szülő vagy, mint én.
Jonah hátrébb húzódik, rám mosolyog.
Clara felemeli a - Bírom, amikor azzal bókolsz, hogy jó apa vagyok. Elég szexi.
- Én is bírom. Ez a legvonzóbb benned, hogy ilyen jó apa vagy.
- Olyan furák vagyunk - mondja.
- Tudom.
Jonah összefűzi az ujjainkat, a kocsira szorítja a kezem. Arcon csókol.
ilyen képet vág. - Kérdezhetek valamit? - Az arcomat súrolja az ajka, végül a számat éri. Bólintok. Hátrébb
húzódik, de csak pont annyira, hogy egymásra nézzünk. - Leszel a barátnőm?
 Két másodpercig csak bámulok rá, aztán kitör belőlem a nevetés.
- Még szoktak ilyet csinálni a fiúk? Megkérdezni valakit, hogy lesz-e a barátnőjük?
Vállat von.
dig akartam egy - Nem tudom. De már időtlen idők óta vágyom rá, hogy megkérdezzelek, úgyhogy jó lenne,
ha megszánnál egy igennel.
sének okát és a Előrehajolok, az ajkam az ajkához ér.
- Rohadtul igen.
ilyen éretten és Elengedi a kezem, megfogja az arcomat.
- Meg akarlak csókolni, de nyelv nélkül, mert akkor nem bírom majd abbahagyni. Nem
r mindketten azakarom, Clara azt gondolja, hogy itt smárolunk.
Jonah-t, de nem - De hiszen ezt tesszük.
- Igen, de még fura neki, ebben biztos vagyok. - Ad egy gyors puszit. - Menj be, és viselkedj
természetesen!
m, hiszen olyan Nevetek, átfogom a fejét, és a számhoz húzom. Felnyög, mikor összeér a nyelvünk, és
erősebben a kocsihoz présel. Egy teljes percig csókolózunk. Majd még egy percig.
Mikor végül hátrahúzódik, kicsit megrázza a fejét, tekintete az arcomat pásztázza.
- Szürreális - közli. - Olyan rég feladtam, hogy együtt legyünk.
edélyt kaptam a - Sosem engedtem meg magamnak, hogy erre a lehetőségre gondoljak.
Mosolyog, de bánatos mosoly ez. Lecsúsztatja két kezét a hátamon.
t. Megforgat, a - De feladnék bármit, ha ezzel visszahozhatnám őket. Akármilyen boldog vagyok is veled,
nem akartam, hogy így legyen. Remélem, ezt tudod.
n annyi minden - Persze hogy tudom. Ha nem mondtad volna, akkor is.
Vagy mindenkié. - Igen. Azt hiszem, még mindig viaskodom ezzel. Boldog vagyok, hogy végre velem vagy,
de bűntudatom van, hogy így lettél az enyém. - A mellére húzza a fejem, én a dereka köré
csúsztatom a karom, egy ideig így maradunk. - És a lelkem mélyén nem tudom, tényleg akarod-e
zetében. Minthaezt. Engem. Megérteném, ha nem. Elég nehéz eset vagyok. Nincs annyi pénzem, mint Chrisnek,
és van egy kisbabám. Ez újrakezdés lenne neked, de te talán most szeretnél egy kis időt
magadnak. Nem tudom. De megérteném. Azt akarom, hogy ezt tudd.
Meg akarom rázni a fejem, és azonnal ellentmondani neki, de aztán elgondolkozom azon,
amit mondott. Ha belevágunk ebbe, akkor felnevelek még egy gyereket. Egy teljesen más életbe
kezdek, elköteleződöm rögtön azután, hogy az ismert életem ilyen gyökeresen megváltozott. A
gy máris kétszerlegtöbb embernek több időre lenne szüksége, hogy ehhez hozzászokjon. Főleg ahhoz, hogy egy
hosszú házasságból lép át egy vadonatúj kapcsolatba alig néhány hónap alatt. Látom, miért
számít rá Jonah, hogy talán habozni fogok.
Lehunyom a szemem, elfordítom a fejem, Jonah mellkasához simul az arcom. Érzem a
szívverését.
Felcsúsztatom a kezem az ingén, egészen amíg a tenyerem a szíve fölé ér. Ott tartom egy
pillanatra, érzem a viharos sebességgel doboló ritmust. A szívverése szaporaságából és erejéből
tudom, hogy épp csurig teli van félelemmel.
ólintok. Hátrébb Ezen elszomorodom, mert ha van bármi, amin Jonah Sullivannek nem lenne szabad
aggódnia, akkor az az, hogy én mit érzek iránta. De sosem mondtam el neki az összes indokot.
 Felemelem a fejem, egymás szemébe nézünk, ahogy elmondok neki mindent, amit hallania
kell.
- Mikor még kamaszok voltunk, te voltál az egyetlen, aki nevetett a vicceimen. Ráadásul
gyhogy jó lenne, titokban, mintha ez elárulhatná, mit érzel irántam. Mindig figyeltem, hogy reagálsz. És ha
Chrisszel veszekedtünk, te sosem használtad ki a lehetőséget, hogy megpróbálj szétválasztani
minket. Csak meghallgattál, ahogy kiadtam a mérgem, és emlékeztettél Chris jó oldalára. És
mikor tavaly Jenny teherbe esett, őszintén nem hittem, hogy mellé állsz. De megtetted. Aztán ott
volt az az éjszaka, mikor eljöttél Elijah-ért, mikor már tudtad, hogy nem te vagy az apja... Azt
bbahagyni. Nemhiszem, akkor szerettem beléd, az egész valódba. Nem csak az egyes részeidbe. Mindenestül
szeretlek.
Nem akarom, hogy azt érezze, erre valahogy válaszolnia kell. Már tudom, mit érez irántam.
be, és viselkedj Hogy mit érzett mindig is. Most rajta a sor, hogy megértse, milyen tudni, hogy mindig is ő volt
valakinek az első.
a nyelvünk, és Elhúzom a kezem az ingéről, és az arcához emelem.
- Azért mentem hozzá Chrishez, mert ő volt a gyerekem apja, és én azt akartam, hogy
működjön. Szerettem, igen. És Jennyt is mindig szeretni fogom - teszem hozzá. - De te vagy az
első és az egyetlen ezen a világon, akit úgy szerettem, hogy ahhoz nem kellett indok vagy
magyarázat. Szeretlek, mert nem tehetek mást, és jó téged szeretni. Boldoggá tesz a lehetőség,
hogy együtt neveljük fel Elijah-t. És még az első szeretkezésünk előtt tudtam, mikor azt
vagyok is veled,mondtam neked, hogy meg fogom bánni, hogy mekkorát tévedtem. Nem bántam meg azt az
éjszakát, és most sem bánom. Biztos vagyok benne, hogy életem egyetlen másodpercében sem
foglak megbánni.
gre velem vagy, Lábujjhegyre állok, gyengéden szájon csókolom.
n a dereka köré - Szeretlek, Jonah. Olyan nagyon szeretlek. - Elmegyek mellette, vissza a házhoz. Mikor
ényleg akarod-e nyitom az ajtót, visszanézek, és látom, hogy Jonah ott áll a felhajtón, rám mosolyog.
, mint Chrisnek, Gyönyörű.
él egy kis időt Becsukom az ajtót, és életemben először a sarkok mintha megtelnének. Jonah betölti az
életemnek azokat a területeit, amiket olyan üresnek éreztem Chrisszel.
dolkozom azon, És büszke vagyok Clarára, arra a nőre, akivé válik. Sok akadályon át vezetett ide az út, de az
esen más életbeövé még nehezebb volt, mint általában a többieké.
megváltozott. A És én megint érzem az anyai büszkeséget.
ahhoz, hogy egy Még mindig nem tudom, mi akarok lenni, milyen szakmát válasszak, de az elmúlt pár
t. Látom, miért hónapban izgalmas volt ezen gondolkozni. Egy ideje már tervezem, hogy visszamegyek a
főiskolára, és dolgozni is fogok, de valamiért úgy éreztem, már lekéstem. Pedig nem. Még nem
arcom. Érzem avagyok kész. Talán sosem leszek. Nem tudom, valaha azt fogom-e érezni, hogy most már
megvagyok, de talán nem is akarom. A saját magam keresése lett ennek az új útnak a legjobb
Ott tartom egy része.
ából és erejéből Felidézem, mit írtam a születésnapi táblámra: „Megtalálni, mi érdekel szenvedélyesen”.
Talán nem csak egyetlen ilyen van. Talán több is, csak sosem én magam és az én kívánságaim
m lenne szabad voltak a legfontosabbak. Az, hogy az életem hátralévő részében erre próbáljak rájönni,
izgalmasnak látszik. Olyan sok mindent ki akarok próbálni, akár jó tapasztalat lesz, akár nem.
nt, amit hallania Azt hiszem, az érdekel szenvedélyesen, hogy ezt a szenvedélyt kutassam.

eimen. Ráadásul ***

reagálsz. És ha
Miután Jonah elmegy, és Clara lefekszik aludni, bemegyek a hálóba, előveszem Jenny
lj szétválasztani
leveleit, amiket Chris a szerszámosládában tartott. Amióta megtudtam az igazat, olyan sok
jó oldalára. És
kérdés cikázott a fejemben. Azt hittem, tudnom kell a válaszokat, de most már nincs rájuk
tetted. Aztán ott
szükségem. Tudom, hogy Jenny és Chris legjobb énjét szerettem. Ők meg egymás legrosszabb
gy az apja... Azt
énjébe szerettek bele - abba, amelyik képes volt az árulásra és a hazugságra.
be. Mindenestül
Mindig is emlékezni fogok rájuk, mert hatalmas szerepük volt az életemben. De azok a
levelek nem őket idézik fel. Nem azokat, akiket ismerni akarok vagy megtartani bármilyen
mit érez irántam.
formában is.
mindig is ő volt
Egyesével apró darabokra tépem a leveleket, nem olvasom el őket.
Elégedett vagyok az iránnyal, amerre az életem kanyarodott, és tudom, ha a múlton
rágódnék, az csak leláncolna, holott nagyon is készen állok rá, hogy továbblépjek.
akartam, hogy
Az apró darabokat a fürdőszobai szemetesbe hajítom. Mikor felnézek, meglátom magam a
- De te vagy az
tükörben.
lett indok vagy
Megint kezdek boldognak tűnni. Igazán boldognak.
esz a lehetőség,
És ez csodálatos.
tam, mikor azt
tam meg azt az
odpercében sem

házhoz. Mikor

Jonah betölti az

ide az út, de az

e az elmúlt pár
visszamegyek a
nem. Még nem
hogy most már
útnak a legjobb

zenvedélyesen”.
én kívánságaim
óbáljak rájönni,
lesz, akár nem.
Azt hiszem, az érdekel szenvedélyesen, hogy ezt a szenvedélyt kutassam.

***

Miután Jonah elmegy, és Clara lefekszik aludni, bemegyek a hálóba, előveszem Jenny
leveleit, amiket Chris a szerszámosládában tartott. Amióta megtudtam az igazat, olyan sok
kérdés cikázott a fejemben. Azt hittem, tudnom kell a válaszokat, de most már nincs rájuk
szükségem. Tudom, hogy Jenny és Chris legjobb énjét szerettem. Ők meg egymás legrosszabb
énjébe szerettek bele - abba, amelyik képes volt az árulásra és a hazugságra.
Mindig is emlékezni fogok rájuk, mert hatalmas szerepük volt az életemben. De azok a
levelek nem őket idézik fel. Nem azokat, akiket ismerni akarok vagy megtartani bármilyen
formában is.
Egyesével apró darabokra tépem a leveleket, nem olvasom el őket.
Elégedett vagyok az iránnyal, amerre az életem kanyarodott, és tudom, ha a múlton
rágódnék, az csak leláncolna, holott nagyon is készen állok rá, hogy továbblépjek.
Az apró darabokat a fürdőszobai szemetesbe hajítom. Mikor felnézek, meglátom magam a
tükörben.
Megint kezdek boldognak tűnni. Igazán boldognak.
És ez csodálatos.
 HARMINCNYOLCADIK FEJEZET
Clara

Pár hónappal később

A nappali végébe megyek, és a kezem Miller kezébe csúsztatom. Mindketten idegesek

vagyunk. Olyan sokat dolgoztunk ezen a filmen, és tényleg azt akarom, hogy tetsszen Jonah-nak.
Anya lekapcsolja a lámpát, és leül a kanapéra Lexie és Efren mellé. Jonah a kétüléses pamlag
szélén ül, jobban várja a videót, mint bárki.
A végén úgy döntöttünk, hogy áldokumentumfilmet forgatunk. Túl sok komolyság vett körül
minket, mikor belekezdtünk, és tényleg valami vicceset akartunk végre.
Legfeljebb csak néhány perces lehetett, nehezebb volt, mint hittük, hogy legyen eleje,
közepe, vége ilyen rövid időkeretben, de remélem, megoldottuk. Csak nem tudjuk, értékeli-e
majd bárki a humorunkat rajtunk kívül.
Miller rám néz, látom benne az ideges energiát.
Egymásra mosolygunk, mikor elindul a film.
A kép sötét, de aztán egy szó villan fel ragyogó narancssárga betűkkel, a cím: Kromofób.
A nyitó jelenet szereplője tizenhét éves. A neve, Kaitlyn felvillan. Kaitlyn (akit én játszom)
egy üres szobában ül egy széken. Rávetül a fény, ahogy a kamera mellett elnézve idegesen
tördeli a kezét.
Valaki megszólal kamerán kívülről:
- Mondd el, kérlek, hogy kezdődött!
Kaitlyn a kamerába néz, dermedt félelemmel. Idegesen bólint.
- Nos... - láthatóan nehezére esik erről beszélni -, azt hiszem, talán ötéves lehettem. Vagy
hat? Nem tudom pontosan. - A kamera az arcára közelít. - De. emlékszem minden szóra, ami
akkor elhangzott, mintha csak ma reggel lett volna. Anya és apa. Ott álltak a nappaliban, a falat
bámulták. Ilyen. színminta volt a kezükben, próbálták eldönteni, milyen fehéret válasszanak a
falra. Ekkor történt. - Kaitlyn nyel egyet, de folytatja, bár vonakodva. - Anya apára nézett. Csak.
ránézett, mintha a szavak, amiket készült kiejteni, nem rombolnák le mindörökre a családunkat. -
Kaitlynt nyilvánvalóan undorral tölti el az emlék, letöröl egy könnycseppet az arcáról. Mély
levegőt vesz, és ahogy kifújja, tovább beszél. - Anya apára nézett, és ezt mondta: „Ne legyen
narancssárga?”
Kaitlynt kirázza a hideg a saját szavaitól.
A képernyő elsötétül, új szereplőre vált.
Egy idős férfi jelenik meg, sovány és bánatos. Felvillan a Peter név. Nagypapi játssza.
Peter egy zöld, ötvenes évekbeli fotelben ül. Törékeny ujjaival a bútoron matat, a cérnát
húzkodja. Leesik egy darab a földre.
Megint egy hangot hallunk kamerán kívülről.
- Akkor hol akarja kezdeni, Peter?
Peter sötét, az évek során elmélyült ráncoktól keretezett mandulaszemével a kamerába néz,
 minden ránca hossza és mélysége más és más. A szeme véreres.
- Az elején, gondolom.
Visszaemlékezést látunk... a fiatal Petert, tizennyolc- tizenkilenc évesen. Egy régebbi ház
egyik szobájában van, egy Beatles-poszter lóg mögötte az ágy felett. A srác idegesen kotorászik
a szekrényében. Az idős Peter megszólal, ő a narrátorunk.
- Nem találtam a szerencsét hozó ingemet - mondja.
ketten idegesek Az ideges srácot látjuk (Millert) a képernyőn, kijön a szobájából, majd kilép a házból a hátsó
szen Jonah-nak. ajtón.
étüléses pamlag - Úgyhogy. anyámat kerestem. Hogy megkérdezzem, nem látta-e, ugye értik.
Az anya a hátsó udvarban áll a ruhaszárítónál, épp ágyneműt tereget.
olyság vett körül - Anya? - kérdezi a fiú. - Hol a kék ingem?
A kép visszavált az idős Peterre. Most a kezeit nézi, a hüvelykujját piszkálja. Aztán gyorsan
y legyen eleje,kifújja a levegőt, és megint a kamerába néz.
udjuk, értékeli-e - Egyenesen rám nézett, és ezt felelte: még nem mostam ki.
Megint a srácot látjuk. Hitetlenkedve mered az anyjára. A feje oldalához emeli a kezét.
- És ekkor felfogtam. - halljuk az idős narrátort -, hogy csak egyetlen lehetőségem maradt.
A kamera követi a fiatal Petert vissza a házba, a szobájába, a szekrényhez. A keze a ruhák
közé kotor, míg a kamera fókuszál: az egyetlen, bent lógó inget mutatja.
akit én játszom) - Ez volt az egyetlen tiszta ingem.
lnézve idegesen Megint az öreg Peter jelenik meg. A combjára szorítja izzadt tenyerét, és hátrahajtja a fejét a
régi, zöld fotelben. Elgondolkodva bámulja a plafont.
Valaki kintről bekiabál neki:
- Peter? Tartsunk szünetet?
Az öreg előrehajol, a fejét rázza.
lehettem. Vagy - Nem. Nem, túl akarok lenni ezen. - Szusszanva kifújja a levegőt, visszafordul a kamera
nden szóra, ami felé. - Tettem, amit kellett - von vállat.
ppaliban, a falat A kamera megint a fiatal Petert mutatja, az letépi az inget a vállfáról. Lerántja magáról a
et válasszanak a koszos pólót, és mérgesen felveszi a tisztát, amit épp elővett a szekrényből.
ára nézett. Csak. - Muszáj volt felvennem - néz sztoikus képpel a kamerába az öreg Peter. - Nem mehettem
a családunkat. -félmeztelenül. Az ötvenes években jártunk. - Suttogva elismétli. - Muszáj volt felvenni.
z arcáról. Mély Egy kérdés érkezik kintről.
dta: „Ne legyen - Milyen színű volt az ing, Peter?
Peter a fejét rázza. Túl fájdalmas volt ez az emlék.
- Peter? - sürgeti a hang. - Milyen színű volt?
Peter zaklatottan kifújja a levegőt.
- Narancssárga. Narancssárga volt, világos? – Szégyen-kezve elfordul.
matat, a cérnát A képernyő elsötétül.
A következő jelenetben új szereplőt látunk, egy elegáns nőt. Hosszú, szőke haja van, és
ropogósra vasalt, fehér inget visel. Épp az inget simítgatja, mikor a kamerába néz.
- Kezdünk? - kérdezi.
a kamerába néz, - Amikor csak akarja - szólal meg a kamerán kívüli hang.
 A nő bólint.
- Rendben. Akkor elkezdem, jó? - Kinéz valakire, választ várva. Aztán a kamerába pillant. -
Egy régebbi házDr. Esther Bloombilingtington vagyok, kromofóbia-szakértő.
gesen kotorászik - Ezt elmagyarázná? - kéri a hang.
Dr. Bloombilingtington bólint.
- A kromofóbia tartós és irracionális félelem a színektől.
a házból a hátsó - Pontosan melyik színtől? - kérdezi a hang.
- Minden páciens esetében máshogy jelentkezik - magyarázza a nő. - Van, aki a kéktől fél,
más a zöldtől, a pirostól, a rózsaszíntől, a sárgától, a feketétől, a barnától, a lilától. Még akár a
fehértől is. Bármelyik szín lehet. Némelyik páciens meg több színtől is fél, súlyosabb
esetekben... - néz pókerarccal a kamerába - minden színtől.
. Aztán gyorsan Újabb kérdés érkezik.
- De ma nem ezekről a színekről beszélünk, ugye?
Dr. Bloombilingtington megrázza a fejét, megint a kamerába néz.
- Nem. Ma egyetlen okból jöttem. Egy olyan szín miatt, ami riasztóan egyöntetű eredményt
okozott. - Ahogy levegőt vesz, megemelkedik a válla, és ereszkedni kezd, ahogy beszél. - A
A keze a ruháktanulmány eredményei lényegesek, és úgy érzem, meg kell osztanom őket a világgal.
- Mit akar megosztani?
- Arra jutottunk, hogy a narancssárga szín nemcsak a kromofóbiás esetek leggyakoribb
rahajtja a fejét aokozója, de kutatásunk minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy ez a szín messze a legrosszabb
mind közül.
- És milyen bizonyítékuk van erre?
Dr. Bloombilingtington nagyon komolyan néz a kamerába.
- A twitteres közvélemény-kutatásaink pár tucatnyi like-ján és a témával kapcsolatos
fordul a kameraInstagram-bejegyzéseink nem kevés megtekintésén túl, megtaláltuk... az alanyokat. Az
embereket és a történeteiket. - Előrehajol, a szeme összeszűkül. Lassú, drámai zene szólal meg. -
ántja magáról aCsak hallgassák meg a történeteket!
A kép elsötétül. A következő jelenetben megint az első szereplőt látjuk, Kaitlynt. Egy
Nem mehettemzsebkendőt tart a kezében, ahogy beszél.
- Amikor anya kimondta ezt apának. - A tekintete felemelkedik a kameráig. - Apa. meghalt.
A szeméhez emeli a zsebkendőt.
- Csak. anyára nézett, sokkban, hogy egyáltalán miképpen javasolhatja, hogy narancssárga
legyen a nappali fala. Amint anya ezt mondta, apa leejtette a színmintakártyákat, a szívéhez
kapott. és meghalt.
Kaitlyn arcára kiül a döbbent rémület.
- Az utolsó szó, amit kimondott, a „narancssárga” volt. - Kitör belőle a zokogás. Megrázza a
fejét. - Sosem fogom tudni ezt megbocsátani anyának. Kinek jut eszébe, hogy narancssárga
ke haja van, és legyen a fal? Ezt hallotta apa utoljára. Utoljára!
A képernyő a lány kifakadása után azonnal elsötétül.
A fiatal Peter jelenik meg, egy régi, kék furgont vezet. Narancssárga ing van rajta. Az arcát
eltorzítja a harag.
 - A kék inget akartam felvenni, de nem volt más lehetőségem - halljuk az öreg Petert. -
merába pillant. -Tudtam, hogy Mary a kéket szereti. Még mondta is, amikor elhívtam. Mert én azt mondtam,
hogy tetszik a sárga ruhája, mire ő megpördült előttem.
- Ugye milyen szép? - Bólintottam, mire hozzátette: - Nekem meg tetszik az inged, Peter.
Olyan jól áll neked a kék!
A kamera az öreg Peterre közelít a zöld fotelben. A szeme még véreresebb, mint az elején.
- Mikor odaértem a mozihoz... Ott állt előtte. Egyedül. Leparkoltam, és csak néztem őt.
aki a kéktől fél,Olyan szép volt, ahogy ott állt a sárga ruhájában.
ától. Még akár a Megint a fiatal Peterre vált a kép, a furgonban ül a narancssárga ingben, és nézi, ahogy a
fél, súlyosabb csinos, sárga ruhás lány ott vár egyedül. Peter megremeg.
- Nem tudtam megtenni. Nem engedhettem, hogy így lásson.
A fiatal Peter beindítja motort, és kitolat a parkolóból.
A kamera az öreg Petert mutatja, a zöld fotelben.
- Mit kellett volna tennem? - Olyan mérges, hogy feláll a fotelből, de ahhoz túl öreg, hogy
ntetű eredménytteljesen kiegyenesedjen. - Nem mehettem oda hozzá abban az ingben! Nem volt más
ogy beszél. - Aválasztásom, elhajtottam!
Visszaroskad a székre. Megrázza a fejét, nyilvánvalóan bánja ezt a döntést, ami egész életére
ekkora hatással lett.
ek leggyakoribb - Peter?
ze a legrosszabb Peter felnéz, egyenesen a kamerába, és a hang tulajdonosára, bárki legyen is az.
- Mit történt Maryvel?
Peter megremeg, a szeme körül valahogy még tovább mélyülnek a ráncok.
- Mi történt Maryvel, Peter?
val kapcsolatos Peter megint félig áll már, mérgesen löki előre egyik karját.
alanyokat. Az - Hozzáment Dan Stanley-hez! Ez történt! - Megint leroskad, látszik, hogy emészti a bánat. -
ne szólal meg. - Aznap este találkoztak... a moziban. Pont, amikor én vittem volna el oda a kék ingemben.
Egymásba szerettek. Lett három gyerekük meg kecskéik. Vagy birkáik. A fenébe, nem
, Kaitlynt. Egyemlékszem. Sok állatuk volt amúgy. Mindennap a farmjuk mellett mentem el a munkába, és a
rohadtak olyan. egészségesnek tűntek. Mintha Dan Stanley remekül a gondjukat viselné. Ahogy
Marynek is, bár ő az enyém kellett volna legyen.
Peter egy asztalka felé nyúl a fotel mellett. Felmarkol egy zsebkendőt, kifújja az orrát.
gy narancssárga - És most itt vagyok - mutat körbe a szobában, mintha nem lenne mit felmutatnia. - Egyedül.
ákat, a szívéhez- Megint megtörli az orrát, a kamerába néz. Az az arcára közelít. Hosszú, kínos csend, majd újra
megszólal Peter. - Nem akarok többet beszélni erről. Végeztem.
Megint elsötétül a kép.
gás. Megrázza a A következő vágás után dr. Bloombilingtingtont látjuk, aggódva húzza össze a szemöldökét.
gy narancssárga - Mit remélnek, mit tanulhatnak az emberek ebből a dokumentumfilmből? - kérdezi a hang.
A nő a kamerába néz.
- Azt remélem. csakis azt, hogy mindenki, aki ezt látja, összefog, hogy betiltsa ezt a
n rajta. Az arcátveszélyes színt. A narancssárga nemcsak életeket tesz tönkre, de még rímet sem lehet találni rá.
Tényleg, mondjon rá rendes rímet. nincs. - A kamera a nő arcára közelít. A hangja már csak
 z öreg Petert. - komoly suttogás. - És nem is lesz sosem.
n azt mondtam, Fekete kép jön.
Aztán újabb szavak villannak fel, mindenféle színben, csak narancssárgában nem.
az inged, Peter. „Ha te vagy egy ismerősöd már látott narancssárgát, és kimondta ezt a szót hangosan, akkor
te is lehet, hogy kromofóbiában szenvedsz. Kérlek, keress fel egy pszichiátert, hogy ezt
diagnosztizálni tudja! Ha szeretnél adománnyal segíteni minket, vagy részt venni a kampányban,
csak néztem őt. hogy tiltsák ki ezt a színt a nyelvből és a világból, akkor kérlek, írj a
nembeszelunkerrolaszinrol@gmail.com e-mail címre.”
és nézi, ahogy a Elsötétül a kép.
A főcím pereg, de csak három név van rajta, mert mi hárman játszottunk minden szerepet
Millerrel és a nagypapival.
Miller végig fogta a kezem. Izzad a tenyere. Tudom, hogy az egész videó összesen öt perc,
de hosszabbnak éreztem. És biztosan tovább tartott megcsinálni.
z túl öreg, hogy Csend van a nappaliban. Nem is tudom, hogy ez jó vagy rossz jel. Felnézek Jonah-ra, de ő
Nem volt másmég mindig a tévére néz.
Lexie és Efren a padlót bámulja.
mi egész életére Anya szólal meg először.
- Ez... - Jonah-ra néz segítségért, de ő még mindig a tévére mered. Anya tovább beszél. - Ez.
váratlan volt. Igazán nagyon színvonalas. És a színészi játék is. Szóval. nem tudom. Ha őszinte
véleményt kértek, akkor. nem értem. Talán túl öreg vagyok ehhez.
Lexie a fejét rázza.
- Nem, nem az számít, ki hány éves, mert én sem teljesen vágom.
- Ez áldokumentumfilm - magyarázza Miller védekezőn. - Elvben kigúnyolja a
dokumentumfilmeket. Vicces.
mészti a bánat. - Efren bólint erre.
kék ingemben. - Nevettem is.
A fenébe, nem - Nem nevettél - közli Miller. A kapcsolóhoz lép, felkattintja a lámpát.
a munkába, és a Még mindig várom, hogy Jonah mondjon valamit. Végre elfordítja a tekintetét a tévéről, ránk
viselné. Ahogy néz. Egy pillanatig csak némán bámul ránk.
De aztán... tapsolni kezd.
Először lassan, de aztán egyre gyorsabban, ahogy feláll. Nevet már, és érzem, hogy Miller
atnia. - Egyedül. végre ellazul, látva a reakciót.
csend, majd újra - Ez őrületes volt! - állapítja meg Jonah. Csípőre teszi a kezét, és a tévére néz megint. -
Mármint. ahogy megcsináltátok. A színészi játék. - Megint minket néz. - Ki játszotta az öreg
Petert?
- A nagypapám - feleli Miller.
- Remek. Fantasztikus volt szerintem. Szerintem nagyon jó esélyetek van ezzel a filmmel.
- Most csak kedves vagy? - kérdezi anya Jonah-tól. - Nem tudom eldönteni.
y betiltsa ezt a - Nem. Komolyan mondom. Azt hiszem, mind azt gondoltuk végig, hogy ez valami komoly
lehet találni rá. dolog lesz. De mikor rájöttem, hogy áldoku, elállt a szavam attól, ahogy megcsináltátok.
hangja már csak Mestermunka. Mindkettőtök részéről.
 Millerrel egyszerre sóhajtunk fel megkönnyeb-bülésünkben. Olyan sokat dolgoztunk.
Tudom, hogy butaság, mégis ez a lényeg.
Nem vagyok megbántva, hogy a többiek nem értették. Minket csak az érdekelt, mit gondol
hangosan, akkor Jonah, mert ő lesz a film mentortanára.
átert, hogy ezt Miller magához ölel. Érzem, ahogy árad belőle a megkönnyebbülés, ahogy a nyakamba
a kampányban,sóhajt.
- Annyira örülök, hogy vége - mondja. - Azt hittem, Jonah- nak nem fog tetszeni kicsit sem.
Én is megkönnyebbültem.
Ez jó.
minden szerepet Miller a tévével összekötött laptophoz lép.
- Nos, van még egy videóm.
sszesen öt perc, Értetlenül billentem oldalra a fejem.
- De csak egyet csináltunk...
k Jonah-ra, de ő Miller vigyorogva néz rám.
- Ez meglepetés.
Egy másik fájlra kattint, amint a tévé elindul, a kapcsolókhoz szalad, leoltja a lámpát.
Nem tudom, miben mesterkedik.
ább beszél. - Ez. Még mindig a nappali végében állok, mikor Miller átkarol hátulról. A vállamra támasztja az
dom. Ha őszinte állát.
- Mi ez?
- Csitt - feleli. - Nézd meg!
A film elején Miller néz bele a kamerába, saját maga felé irányítja. Integet.
kigúnyolja a - Szia, Clara! - Leteszi a kamerát. A szobájában van, leül az ágyra. - Szóval azt mondtad,
nem szeretnél felhajtást, de… igazából addigra már elkezdtem. Úgyhogy remélem, tetszeni fog.
A kép elsötétül, egy felvétel indul el rólunk. Az elmúlt hónapokban felvett tartalék anyag.
Ahogy ott ülünk a fának dőlve a parkban. Ahogy a videón dolgozunk. Iskolában vagyunk, vagy
Millernél vagy nálam.
ét a tévéről, ránk Véget ér a montázs, a következő jelenetnek már hangja is van. Miller a kamerát piszkálja. A
kocsijában ül, becsapja az ajtót, magára irányítja a kamerát.
- Szia, Clara! Szeretném, ha velem jönnél majd az érettségi bálba - mondja suttogva, majd
em, hogy Millerfelteszi a gépet az állványra. Felém fordítja.
Ez volt az első nap, mikor felállította a kamerát, mikor hamburgerezni mentünk. Elmegy,
e néz megint. -megrendeli a szendvicseket, azt látjuk, ahogy hülye képeket vágok a kamerába.
átszotta az öreg A következő jelenet, amikor lógtunk az iskolából. A kamera a fát mutatja. Én a fának dőlök,
a vizet bámulom. Miller először nincs benne a képben, de aztán megjelenik az arca.
- Szia, Clara! - suttogja sietve. - Gyere el velem a bálba! - Elhátrál, becsusszan mögém a fa
elé, mintha nem történt volna semmi.
Fogalmam sem volt, hogy ezen ügyködik. Megfordulok, hogy ránézzek, de int, hogy inkább
valami komolya tévét figyeljem.
megcsináltátok. A következő három jelenetet akkor vette fel, amikor már jártunk, romantikus bálkéréseket
csempész oda, mikor együtt vagyunk, közben nekem fogalmam sincs róla, mit csinál.
kat dolgoztunk. Egyszer csak meglátom, ahogy sorban áll a Starbucksban. Engem vesz. Egyedül ülök egy
sarokban, olvasok.
kelt, mit gondol Édes istenem! Ez aznap volt, amikor először megcsókolt.
Miller maga felé fordítja a kamerát, ahogy a sorban áll.
gy a nyakamba - Olyan édes vagy, ahogy ott ülsz és olvasol - suttogja. -
Kérlek, gyere el velem a bálba!
- Miller - suttogom. Próbálok odafordulni, ránézni megint, de nem akarja, hogy levegyem a
szemem a tévéről. Sokkban vagyok. Nem vártam, hogy viszontlátom a randijainkat.
Ezután azt látjuk, hogy Miller egy oszlopnak dől valahol. Nem ismerem fel a helyszínt
először, de mikor letörli a homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket, és kihúzza a szájából a
nyalókát, már látom, hogy a városhatártábla előtt áll. A kamerába nézve ezt mondja:
- Clara Grant. Most hajtottál el mellettem, és tudom, hogy láttál, láttad, hogy itt állok az út
mellett. Akkor tessék: van barátnőm, de már nem rá gondolok elalvás előtt, és a nagypapi szerint
ez rossz jel, inkább szakítsak vele. Már régóta odavagyok érted, és úgy érzem, elszalasztom a
lehetőséget. Úgyhogy itt az ajánlat. Ha a lejtő alján megfordulsz és visszajössz, azt jelnek
veszem, és az ösztöneimre hallgatok, szakítok a barátnőmmel, és majd elhívlak egy randira.
Talán még az idei érettségi bálra is. De ha nem fordulsz meg, akkor azt fogom gondolni, hogy mi
mra támasztja azketten nem… - Felvillan a szeme, mintha meglátott volna valamit. Elvigyorodik, és a telefonjára
néz. - Nahát! Visszajöttél.
Ahogy eddig jut a videó, már sírok.
Elkezdődik a következő jelenet, egyáltalán nem ismerem fel, hol járunk. A padlót mutatja a
kamera, majd a nagypapit.
al azt mondtad, Néhány évvel fiatalabbnak tűnik. És egészségesebbnek, mint most.
- Ne told a képembe! - szólal meg.
tartalék anyag. Miller saját maga felé fordítja a kamerát. Ő is fiatalabbnak néz ki. Sovány, olyan tizenöt éves
n vagyunk, vagylehet.
- A nagypapi izgul az előadás miatt - közli Miller gúnyosan a kamerával. És a színpadot
erát piszkálja. A veszi.
A szívem vadul megdobban, mikor felismerem a díszletet.
suttogva, majd Az agyam is vadul száguld. Kétszer. Miller nagypapája kétszer próbálta meg elmondani, mi
történt, mikor az iskolában volt a tizenöt éves Millerrel. És Miller mind a kétszer annyira zavarba
entünk. Elmegy,jött, hogy belé fojtotta a szót.
Miller ad egy puszit a hajamra, mert tisztában van vele, mennyire meg akartam ismerni ezt a
n a fának dőlök,sztorit az első pillanattól, hogy találkoztam a nagypapival.
Vágás. Ugyanazt az estét látjuk megint, de már a darab végét.
zan mögém a fa A kamera engem mutat. Tizennégy éves vagyok, egyedül állok a színpadon, a monológot
mondom. A kamera lassan elfordul rólam, Millert mutatja.
nt, hogy inkább Most nagypapi filmez.
Miller a színpadot bámulja. Előrehajol, a keze az álla alatt. A kamera ráközelít, engem néz a
kus bálkéréseket színpadon. Egy teljes percig őt látjuk. Miller csügg a szavaimon, teljesen el van varázsolva. A
nagypapi nem veszi le róla a kamerát, de neki fogalma sincs róla, hogy filmezik.
gyedül ülök egy A monológ a darab vége volt, és mikor elmondom az utolsó sort, feláll a közönség,
tapsolnak.
Miller nem.
Ő mozdulatlan.
- Wow - suttogja. - Elképesztő ez a lány. Őrületes.
És csak most, mikor a nagypapira néz, csak most látja meg a kamerát. Próbálja kikapni az
ogy levegyem a öreg kezéből, de az elhúzza. Úgy tartja, hogy mindketten látsszanak. Miller a szemét forgatja,
mikor a nagypapi megszólal.
fel a helyszínt - Azt hiszem, szerelmes lettél épp most.
za a szájából a - Csönd! - nevet Miller.
- De igen, és fel is vettem. - Megint Miller felé fordítja. - Hogy hívják?
y itt állok az út Miller vállat von.
nagypapi szerint - Nem is tudom. Clara, azt hiszem. - Kinyitja a műsorfüzetet, és átnézi. - Clara Grant. Ő
, elszalasztom a játszotta Norát.
össz, azt jelnek A nagypapi még mindig Millert veszi. Ő nem is tagadja az állítást. A közönségből mindenki
ak egy randira.tapsol, a színészek kijönnek a színpadra, de Miller a kamerába bámul.
ndolni, hogy mi - Most már leállíthatod.
és a telefonjára Az öreg felnevet.
- Szerintem ez állati aranyos. Talán el kellene hívnod egy randira.
Miller is nevet.
padlót mutatja a - Hogyne. Ez a lány tízpontos. Én meg mondjuk négy. Talán öt.
Az öreg maga felé fordítja a kamerát.
- Én megadnám neki az erős hatost.
- Kapcsold ki!
yan tizenöt éves A nagypapi a kamerába mosolyog. Még egyszer Miller felé fordítja.
Mikor a nevemet mondják, és meghajolok, Miller az ajkába harap, próbálja elrejteni a
És a színpadotmosolyát.
- Úgy festesz, mint akire lecsapott a szerelem - véli az öreg. - Baromi nagy kár, mert nem a te
súlycsoportod ez a lány.
g elmondani, mi Miller a kamerába néz. Nevet, nem is próbálja elrejteni, hogy megigézték. Előrehajol,
annyira zavarbaközelebb a kamerához, egyenesen belenéz.
- Egy napon majd ez a lány észre fog venni engem. Majd meglátod.
am ismerni ezt a - Nem vagyok halhatatlan - közli a nagypapi. - És te sem.
Miller a színpad felé fordul, nevet.
- Te vagy a legrosszabb nagyapám.
on, a monológot - Én vagyok az egyetlen nagyapád.
- Hála istennek - nevet tovább Miller.
És a film véget ér.
lít, engem néz a Könnyek csorognak az arcomon. Megrázom a fejem, teljes sokkban vagyok. Miller még
n varázsolva. Amindig átkarol. A fülemhez hajol, belesuttog.
- És azt mondtad, a romantikus bálkérés hülyeség.
áll a közönség, Könnyes szemmel nevetek. Aztán megfordulok és megcsókolom.
- Nyilvánvalóan hatalmasat tévedtem.
Valaki felkapcsolja a lámpát.
Szétválunk, anya a szemét törölgeti.
- Ezt kellett volna beküldenetek, srácok!
bálja kikapni az Lexie is egyetértőn bólint.
szemét forgatja, - Nem felelne meg - feleli Jonah. - Nem csak idei felvételekből készült. - Millerre kacsint. -
De remek lett.
Hitetlenkedve meredek a sötét tévére. És ekkor belém hasít a felismerés.
- Egy pillanat - fordulok Miller felé. - Azt mondtad, a kocsid egy Beatles-számról lett
elnevezve. De én ott Nora szerepét játszottam.
Mosolyog.
Clara Grant. Ő - Van szerinted Nora című száma egyáltalán a Beatlesnek?
A fejét rázza, és én el sem hiszem, hogy ilyen létezik, ilyen srác. Ezt sosem fogja tudni
ségből mindenki felülmúlni.

***

Egy órával később még mindig részeg vagyok. Azaz nem igazán. Csak Millertől.
Megígérte, hogy elvisz enni valamit, mert majd éhen halok, de a másik irányba indulunk.
- Azt hittem, enni megyünk.
- Előbb meg akarok mutatni valamit otthon.
A furgon ülésének a közepére telepedtem, Miller vállára hajtom a fejem. Lenézek a
telefonomra, mikor érzem, hogy lassítunk. Elmegyünk Millerék mellett.
Megáll a sötétben az út mellett.
- Mit csinálsz?
bálja elrejteni a
Kinyitja a kocsi ajtaját, megfogja a kezem, kihúz. Megyünk pár lépést, és előremutat.
Felnézek a városhatártáblára.
ár, mert nem a te
- Látsz valami különöset?
Lenézek, és igen, lebetonozták. Felnevetek.
ték. Előrehajol,
- Nahát! Megcsináltad. Átraktad a városhatárt.
- Azt gondoltam, átmehetnénk hozzánk, és rendelhet-nénk egy pizzát a nagypapival.
- Pepperoni és ananász?
Miller megrázza a fejét, elengedi a kezem, és visszamegy az autóhoz.
- Olyan közel vagy a tökéletes tízeshez, Clara. Majdnem.
Öt perc múlva nagypapival úgy festünk, mintha a pizzarendelés lenne a legizgalmasabb, amit
valaha láttunk. Mindketten a szék szélén ülünk, én a körmeimet harapdálom. Miller
kihangosította a telefont, a feszültség betölti a szobát, mikor a pizzás közli:
- Tartok tőle, hogy nem szállítunk ilyen távolságra. Csak városhatáron belül.
ok. Miller még
- De városhatáron belülre rendelünk. Vagy húsz lábbal - közli Miller magabiztosan.
Csend következik a vonal túlsó végén.
- Oké - szólal meg a fickó. - Látom a rendszerben. Negyvenöt perc múlva érkezünk.
 Mikor Miller leteszi a telefont, mindketten felpattanunk, egymás tenyerébe csapunk. A
nagypapi nem igazán tud felpattanni, vele ülve pacsizunk.
- Zseni vagyok - állapítja meg Miller. - Öthavi kemény, illegális munka végre kifizetődik.
- Elég büszke vagyok rád - közli az öreg. - Bár nem akarok semmi illegálisba keveredni.
Mégis ugye ez pizza, és...
Miller nevet. Megszólal nagypapi figyelmeztető csengője, be kell vennie a gyógyszereit,
illerre kacsint. - kimegyek értük a konyhába. Segítettem Millernek, én voltam párszor a nagyapjával, amíg ő
dolgozott. Napközben végig van itt egy nővér, de ott tartunk, hogy ezen túl is szüksége van
segítségre.
les-számról lett Szeretek a nagypapival lenni. Remek sztorikat mesél Millerről. A saját életéről. És bár még
szokott azzal viccelődni, hogy a felesége lelépett, imádom hallgatni, ahogy róla beszél. Ötvenkét
évet éltek együtt. Ha erről hallok, könnyebb újra hinnem az igaz szerelemben.
Jonah és anya is segít ebben. Egy ideig fura volt együtt látni őket. De összeillenek. Nem
sem fogja tudni rohannak, arra jutottak, várnak a komolyabb lépésekkel, mint mondjuk az összeköltözés. De
szinte minden este együtt vacsorázunk Jonah-val és Elijah-val.
Jonah egész más anyával, mint Jenny nénivel. Nem arról van szó, hogy nem élt volna
boldogan Jenny nénivel és Elijah-val, ha úgy alakult volna. De anyától úgy felragyog, ahogy azt
még nem láttam nála sosem. Ha anya bármikor a közelébe megy, úgy néz rá, mintha a
legcsodálatosabb teremtmény lenne a világon.
Néha Millert is rajtakapom, hogy így néz rám. Mint most is, ahogy itt állok a konyhában, és a
nagypapi gyógyszereit készítem össze.
Beviszem a nappaliba, és leülök a kanapéra Miller mellé.
em. Lenézek a
Az öreg lenyeli az orvosságot, és leteszi a vizespoharat maga mellé az asztalkára.
- Akkor... ugye láttad végre a videót, amin Miller beléd szeret?
Nevetek, és Millerhez bújok.
- Az unokád olyan romantikus.
és előremutat.
A nagypapi is nevet.
- Nem, az unokám egy beszari alak. Három évig tartott, mire végre elhívott egy randira.
- A türelem igenis erény - közli Miller.
- Ha rákos vagy, nem az - áll fel az öreg. - Már hét hónapja várom, hogy meghaljak, de nem
történik meg az istennek sem.
Azt hiszem, akár túl is eshetünk most ezen. - A járókerettel elindul lassan a konyha felé.
- Min akarsz túlesni? - kérdezi Miller.
A nagypapi kinyit egy papírokkal teli fiókot. Belekotor, kivesz egy mappát, és behozza a
nappaliba. Ledobja az asztalra Miller elé.
galmasabb, amit
- Várni akartam, hogy az ügyvédem mondja ezt el neked majd a halálom után. Azt
pdálom. Miller
gondoltam, úgy viccesebb. De néha már arra gondolok, hogy nem halok meg sosem, és már
közeleg a főiskolai jelentkezés határideje.
Miller maga elég húzza a mappát. Kinyitja, olvasni kezdi. Úgy látom, egy végrendelet. Miller
átfutja, és felnevet.
- Végrendeletben rám hagytad a levegőt? - kérdezi, ahogy felnéz.
ébe csapunk. A Az öreg a szemét forgatja.
- Már tíz éve mondogatom, de te folyton kinevetsz!
Miller vállat von.
lisba keveredni. - Lehet, hogy nem értem a poént? Hogy hagyhatsz levegőt valakire?
- Ezek jogok, te sötét! - A nagypapi hátrahúzódik a székén. - Harmincéves koromban vettem,
a gyógyszereit,mikor még New Yorkban éltünk nagyanyáddal. A sok rohadék évekig nyaggatott, hogy adjam el,
apjával, amíg őde én már megmondtam neked, hogy a tiéd lesz, és tartom a szavam.
is szüksége van Ugyanolyan értetlennek tűnhetek, mint Miller.
- De... milyen levegőjogok?
éről. És bár még A nagypapi a fejét csóválja.
beszél. Ötvenkét - Semmit sem tanítanak nektek abban az iskolában. Ez olyan, mintha telked lenne, de
valójában panorámajog, a tér egy darabját veszed meg, és így nem építhetnek a házad elé vagy a
szeillenek. Nem tetejére. Na, van egy darabka ilyen területem a Union Square-en. Amikor utoljára néztem, olyan
szeköltözés. Denegyedmilliót ért.
Miller fuldoklik, bár nem nyelt le semmit. Tovább fuldoklik. Köpköd. A hátát ütögetem,
nem élt volnamajd feláll, és a dossziéra mutat.
gyog, ahogy azt - Te most szórakozol velem?
z rá, mintha a A nagypapi a fejét rázza.
- Tudom, mennyire el akarsz menni arra az egyetemre Austinba. Az ügyvédem szerint olyan
konyhában, és a százötvenezer dollárba kerül, mire eljutsz ott a diplomáig. És ki kell még fizetned az adókat, ha
eladod ezeket a jogokat. Azt hiszem, a végén marad annyi, hogy letedd egy ház induló részletét,
vagy elmenj utazni. Vagy filmes cuccokra. Nem tudom. Nem teszlek gazdaggá, de ez is több,
mint a semmi.
Miller úgy fest, mint aki mindjárt elsírja magát. Fel-alá járkál a szobában, próbál nem nézni a
nagypapájára. Mikor mégis ránéz, a szeme vörös, de felnevet.
- És te végig azt mondogattad, hogy levegőt hagysz rám. Azt gondoltam, csak hozod a
formádat. - Odalép az öreghez, megöleli. - És hogy érted, hogy nem akartad elmondani a halálod
előtt? - lép egyet hátra. - Miért?
A nagypapi vállat von.
ghaljak, de nem - Azt hittem, az vicces lenne. Egy utolsó poén tőlem a halálom után, mikor már nem is
számítasz rá.
Miller a szemét forgatja. Aztán rám néz, mosolyog. Látom, hogy ugyanarra gondolunk, és
nem is lehetnék boldogabb semmi mástól, mint hogy talán egy városban leszünk, miután
át, és behozza aleérettségizek. Ugyanazon az egyetemen. Még az is lehet, hogy lesznek közös óráink.
- Ugye tudod, hogy ez mit jelent? - kérdezem.
álom után. Azt Miller vállat von.
sosem, és már - A texasi egyetem? Az iskolád színe a narancssárga lesz, Miller!
Nevet. A nagypapi is. De Miller még nem tudja, hogy a poénnak még nincs vége, egy részét
grendelet. Milleraz érettségi bálra tartogatom.
Megvettem a tökéletes ruhát erre az alkalomra. A legkegyetlenebbül narancssárgát, amit csak
találtam.
oromban vettem,
, hogy adjam el,

elked lenne, de
házad elé vagy a
a néztem, olyan

hátát ütögetem,

em szerint olyan
ed az adókat, ha
induló részletét,
á, de ez is több,

bál nem nézni a

m, csak hozod a
ondani a halálod

kor már nem is

a gondolunk, és
eszünk, miután

vége, egy részét

sárgát, amit csak

 KÖSZÖNETNYILVÁNYÍTÁS

Először és mindenekelőtt, szeretném megköszönni, hogy elolvastad ezt a könyvet. Úgy tűnik,
nem bírok kitartani egy műfajnál, de mindennél többre becsülöm az írói karrieremben, hogy ti,
olvasók támogattok, bármibe vágok is.
Mindig jó hosszúra nyúlik azok sora, akiknek köszönetet szeretnék mondani, de azt hiszem, a
legutóbbi könyvemben szinte mindenkit megemlítettem. Megtehetném ezt újra, de inkább azokat
venném most előre, akiknek a világon semmi közük sincs a könyv megszületéséhez. Kimberly
Parker és Tyler Easton, köszönöm, hogy ilyen őrületes példát állítottatok minden szülőnek.
Ahogy ti ketten neveltek, az inspiráló és reményt ad, és úgy érzem, elismerést érdemel. Szintén
köszönetet mondok Murphy Fennellnek és Nick Hopkinsnak ugyanebből az okból.
Köszönöm azoknak, akik elolvasták a könyvet, mialatt készült: Brooke, Murphy, Amber
Goleb, Tasara, Talon, Maria, Anjanette, Vannoy és Lin. Értékelem a nyíltságotokat, köszönöm a
visszajelzést. Mind támogatjátok a szakmai fejlődésem, ezért bombázlak titeket a kézirataimmal.
Hatalmas köszönet az ügynökömnek, Jane Dystelnek és a csapatának. Folyamatosan ámulok,
mennyi támogatást, tudást és bátorítást kapok tőletek.
Köszönet Anh Schluepnek és a Montlake Romance csapatának. Ez az első könyvünk együtt,
a közös munka minden percét élveztem. Alig várom, hogy újabb történeteket írjak veletek!
Köszönöm Lindsey Fabernak, hogy ilyen csodálatos volt vele dolgozni. Remélem, velem
maradsz mindörökre.
Köszönet minden író barátomnak, olvasómnak, bloggernek, könyves Instagram-oldalak és
videócsatornák gazdáinak, a szakmabelieknek és hasonlóknak. Köszönöm, hogy a csodálatos
könyves birodalom részei vagytok. Inspiráció nekem valamennyiőtök kreativitása.
 KÖSZÖNETNYILVÁNYÍTÁS

Először és mindenekelőtt, szeretném megköszönni, hogy elolvastad ezt a könyvet. Úgy tűnik,
nem bírok kitartani egy műfajnál, de mindennél többre becsülöm az írói karrieremben, hogy ti,
olvasók támogattok, bármibe vágok is.
Mindig jó hosszúra nyúlik azok sora, akiknek köszönetet szeretnék mondani, de azt hiszem, a
legutóbbi könyvemben szinte mindenkit megemlítettem. Megtehetném ezt újra, de inkább azokat
venném most előre, akiknek a világon semmi közük sincs a könyv megszületéséhez. Kimberly
Parker és Tyler Easton, köszönöm, hogy ilyen őrületes példát állítottatok minden szülőnek.
Ahogy ti ketten neveltek, az inspiráló és reményt ad, és úgy érzem, elismerést érdemel. Szintén
köszönetet mondok Murphy Fennellnek és Nick Hopkinsnak ugyanebből az okból.
Köszönöm azoknak, akik elolvasták a könyvet, mialatt készült: Brooke, Murphy, Amber
Goleb, Tasara, Talon, Maria, Anjanette, Vannoy és Lin. Értékelem a nyíltságotokat, köszönöm a
visszajelzést. Mind támogatjátok a szakmai fejlődésem, ezért bombázlak titeket a kézirataimmal.
Hatalmas köszönet az ügynökömnek, Jane Dystelnek és a csapatának. Folyamatosan ámulok,
mennyi támogatást, tudást és bátorítást kapok tőletek.
Köszönet Anh Schluepnek és a Montlake Romance csapatának. Ez az első könyvünk együtt,
a közös munka minden percét élveztem. Alig várom, hogy újabb történeteket írjak veletek!
Köszönöm Lindsey Fabernak, hogy ilyen csodálatos volt vele dolgozni. Remélem, velem
maradsz mindörökre.
Köszönet minden író barátomnak, olvasómnak, bloggernek, könyves Instagram-oldalak és
videócsatornák gazdáinak, a szakmabelieknek és hasonlóknak. Köszönöm, hogy a csodálatos
könyves birodalom részei vagytok. Inspiráció nekem valamennyiőtök kreativitása.