Veronica Roth

Kiválasztottak
VERONICA

KIVÁLASZTOTTAK

GABO
2021
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Veronica Roth: Chosen Ones
A John Joseph Adams Book, Houghton Mifflin Harcourt,
2020, New York

Fordította: Kleinheincz Csilla

Borítóterv: Hegyi Péter

Tördelés: Kovács Mária

Copyright © 2020 by Veronica Roth

All rights reserved
Cover illustration copyright © Hegyi Péter, 2021
Hungarian translation © Kleinheincz Csilla, 2021
Hungarian edition © GABO Kiadó, 2021

A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó

előzetes hozzájárulása szükséges.

Kiadja a GABO Könyvkiadó

www.gabo.hu
Felelős kiadó: Földes Tamás
Felelős szerkesztő: Roboz Gábor

ISBN 978-963-566-009-4
 Chicagónak,
a városnak, amely kitart
ELSŐ
PÉSZ
 RÉSZLET
Jessica Krys komikus standup-előadásából
Laugh Factory, C hicago, 2011. m árcius 20.

Van egy kérdésem: honnan a fenéből szedtük a „Sötét N agyúr”

nevet? Ez a fickó egyszer csak felbukkan egy kibaszott füstfel­
hőben vagy miben, szó szerint izekre tépi az embereket - a jelek
szerint pusztán az elméje erejével - , csatlósokból álló sereget to­
boroz, egész városokat töröl el a föld színéről, az emberiség tö rté­
nelmében eddig ism eretlen m értékű pusztítást okoz... és nem tu ­
dunk valam i frappánsabbal előrukkolni, m int a „Sötét N agyúr”?
Ennyi erővel akár az után az ijesztő fickó után is elnevezhetnénk,
aki a társasházunkban lakik és a kelleténél kicsit hosszabban bá­
mul a liftben. Tudják, akinek olyan nyirkos, puha keze van. Tim.
A neve Tim.
Személy szerint én valam i olyasmit választottam volna,
m int a „Végzet előjele em beri form ában” vagy a „Rohadtul Ré­
misztő Gyilkológép”, de sajnos engem senki nem kérdezett.
 RÉSZLET
A Sötét Nagyúr és a modern mágia felemelkedése
CÍMŰ KÖNYVBŐL
írta Stanley W iéniewski professzor

Természetesen vannak olyanok, akik azzal érvelnek, hogy a nem

hivatalosan „mágia’’ névvel illetett, kevéssé ism ert erő valam i­
lyen form ában m indig is létezett a földön. Az em beri történelem
kezdetétől fogva léteznek term észetfeletti incidensekről szóló le­
gendák, Hérodotosz szélnek parancsoló magjaitól kezdve az ősi
Egyiptom dzsedijeiig, akik a W estcar-papirusz feljegyzései sze­
rin t m adarakat, többek között hidakat és pelikánokat fejeztek le,
majd keltettek életre. Kétségkívül szinte m inden nagyobb vallás
szerves részét képezi a vizet borrá változtató Jézus Krisztustól
kezdve a haiti vudupraktikákon át a Dirgha Agamában levitáid
théraváda buddhistákig - noha ezeket gyakorlóik nem „varázslat­
ként" emlegetik.
Ezek a kisebb-nagyobb léptékű történetek m inden kultúrá­
ban és területen m egtalálhatók az idők kezdetétől fogva. A tu­
dósok korábban azt m ondták volna, hogy egyszerűen ilyen az
em beri természet, hogy képzelt mesékkel m agyarázza meg azt,
am it nem ért, vagy így fújja nagyobbra azokat, akiket önm agá­
nál magasabb rendűnek vagy rangúnak érzékel. De aztán jött a
Sötét Nagyúr, és vele együtt a Csapások - a hírhedten katasztro­
fális események, amelyeket nem lehetett m egm agyarázni, hiába
próbálkoztak ezzel hősiesen a tudósok. Talán egyáltalán nincsen
igazság az ősi legendákban. De talán m indig is létezett valam i­
lyen szupranorm ális erő, egy kevéssé értett energia, amely kihat
avilágunkra.
Bármilyen elméletet vélelm ezünk is, egyvalam i bizonyos:
semmiféle „mágia” nem volt korábban olyan nyilvánvaló vagy
14 VEPONICA BOTH

hatalm as, m int a Csapások, amelyekkel a Sötét Nagyúr az em­

beriséget sújtotta. Jelen tanulm ány célja a különféle hipotézisek
feltérképezése, hogy m i lehet ennek az oka. Más szavakkal: m iért
most? Milyen körülm ények vezettek a Sötét Nagyúr érkezéséhez?
Milyen c d érdekében m unkálkodott, m ielőtt terveit meghiúsí­
totta az ö t Kiválasztottunk? Milyen hatást gyakorolt a bolygóra
a halála óta?
 SLOANE ANDREW S MAGASRÓL TESZ MINDENRE
(HALÁLKOMOLYAN)
Rick Lane
Trilby m agazin, 2020. ja n u á r 24.
Nem kedvelem Sloane Andrewst.
De szívesen lefeküdnék vele.
Egy környékbeli kávézóban
találkozom vele, az egyik törzs­
helyén - legalábbis ö annak ne­
vezi A barista nem ismeri fel
benne sem a törzsvendéget, sem
annak az öt kamasznak az egyi­
két, akik majdnem egy évtizede
kiiktatták a Sötét Nagyurat. Ez
őszintén szólva elképesztő, mert
azon túl, hogy Sloane Andrewst
a világon mindenhol felisme­
rik, olyan kicsattanó és tiszta
szépséggel bir, am it az ember
szívesen összekoszolna. Nem
látszik, hogy sminket viselne,
makulátlan bőrével és nagy, kék
szemével két lábon járó, beszélő
kozmetikai reklám. Amikor be­
lép, egy Cubs baseballsapka van
rajta, amelynek hátsó részén át­
húzta a haját, szürke pólója csá­
bítóan feszül, szakadt farmerje
látni engedi hosszú, formás lá­
bát, amelyre tornacipőt h ú zo tt
Öltözéke azt ü zen i hogy fikarc­
nyit sem érdeklik a ruhák, sem
a magas, karcsú test, amelyet
beburkolnak.
És az a helyzet Sloane-nal,
hogy neki el is hiszem. Elhi­
szem, hogy mindent leszar, bele­
értve a találkozónkat is. Még az
interjút sem akarta. Azt mond­
ta, csak azért egyezett bele, mert
a fiúja, M atthew Weekes, szintén
Kiválasztott, megkérte, hogy tá­
mogassa új könyve promócióját,
amelynek a címe Még mindig Ki­
választott (megjelenés: február 3.).
Az interjút megelőző levelezé­
sünk során nem sok ötlete volt,
hogy hol találkozzunk. Bár Chi­
cagóban mindenki tudja már, hol
lakik Sloane - a felsóváros északi
kerületében, néhány háztömbre a
Laké Shore Drive-tól - , kerek pe­
rec megtagadta, hogy a lakásán
fussunk össze. Nem járok seho­
vá, irta. Ha kimozdulok, leszólí­
tanak. Szóval, hacsak nem akar
lépést tartam velem futás közben,
marad a Java Jam, vagy sehol.
Nem vagyok benne biztos,
hogy képes lennék egyszerre
16 VE BON ICA BOTH
jegyzetelni és kocogni, ezért a
java Jam mellett m aradtunk.
Miután szerzett magának
egy kávét, leveszi a baseballsap­
kát, és haja úgy omlik a vállára,
mintha egy matracon hentereg­
ne. Valamitől azonban - talán a
kicsit túl közel ülő szemei teszik,
vagy ahogyan hirtelen félrebil­
lenti a fejét, amikor nem tetszik
neki valami, am it hall - ragado­
zómadárra emlékeztet. Egyetlen
pillantásával fordított a kockán,
és most én vagyok óvatos, nem
ö. Az első kérdésembe bde-
bicsaklik a nyelvem, de hiába
mosotyodnának d mások, hogy
megkedveltessék magukat ve­
lem, Sloane csak bámul rám.
- Közeledik a Sötét Nagyúr
fölött aratott győzelmük tizedik
évfordulója - mondom. - Mi­
lyen érzés?
-M in t a túlélés - mondja.
A hangja színtelen és éles. Vé­
gigfut a hideg a hátamon, és nem
tudom, ez jó dolog-e, vagy sem.
-N e m diadal? - kérdezem,
mire csak a szemét forgatja.
- Következő kérdés - vála­
szok és most először kortyol a
kávéjába.
Ekkor tudatosul bennem,
hogy nem kedvelem. Ez a nő
több ezer - nem is, több millió -
életet mentett meg. A fenébe is,
így vagy úgy valószínűleg az én
életemet is megmentette. Tizen­
három éves korában őt és négy
másik gyereket megnevezte egy
prófécia, mint akik legyőznek
majd egy mindenható, velejéig
gonosz lényt Tbcatnyi csatát éh
túl a Sötét Nagyúrral - beleértve
egy rövid ideig tartó elrablást is,
amelynek részleteit sosem árulta
d - , és sértetlenül és gyönyörű­
en keveredett ki belőle, híreseb­
ben, m int a történelem során
b á rk i Mindennek a tetejében
tartós kapcsolatban van Matt­
hew Weekesszd, a csodáltával, a
Kiválasztottak Kiválasztottjával,
aki alighanem a világ legkedve­
sebb embere. Ennek ellenére to­
vábbra sem kedvelem a n ő t
ö t viszont ez marhára nem
érdekli
Ezért akarok lefeküdni vde.
M intha azzal, hogy meztelenül
az ágyamban van, valamiféle
melegséget vagy érzelmet tud­
nék kicsiholni belőle. Alfahí­
met csinál belőlem, vadászt,
aki minden erejével azon van,
hogy elkapja a bolygó legmeg-
foghatatlanabb zsákmányát, és
felszögezze a fejét trófeaként a
 KIVÁLASZTOTTAK
nappali felára. Talán ezért szó­
lítják le lépten-nyomon - nem
azért, mert szeretik, hanem
mert szeretni akarják, szerethe-
tóvé akarják tenni.
Amikor leteszi a csészét, meg­
látom a sebhelyet a jobb kézfején.
Széles, az egész kezén végighú­
zódik, csomós és szabálytalan
szélű. Soha nem árulta el senki­
nek, hogyan szerezte, és biztos
vagyok benne, hogy nekem sem
fogja, de muszáj megkérdeznem.
- Elvágtam egy papírral -
mondja.
Biztos vagyok benne, hogy
csak viccel, ezért nevetek. Meg­
kérdezem, elmegy-e a Tízéves
Emlékmű felavatására - ez egy
művészi installáció, amelyet a
Sötét Nagyúr vereségének hely­
színén állítottak fel - , mire azt
feleli: - A melóval jár - , mintha
ez csak egy irodai m unka volna,
amire a szó szerint vett végzet
helyett jelentkezett.
- Úgy hallom, nem élvezi -
mondom.
- M i buktatott le? - somo­
lyog-
Az interjú előkészítése során
megkérdeztem néhány baráto­
mat, mit gondolnak róla, hogy
képet alkothassak arról .-mit tart
17
Átlag Jóska Sloane Andrews-
ról. Egyikük megjegyezte, hogy
még sosem látta mosolyogni,
és ahogy itt ülök vele szemben,
megfordul a fejemben, hogy ta­
lán soha nem is szokott. Még
hangosan is kimondom - kiván­
csi vagyok, hogyan reagál.
Mint kiderül, nem túl jól.
- Ha pasi lennék, akkor is fel­
tenné ezt a kérdést? - kérdezi.
A lehető leggyorsabban el­
terelem erről a témáról a be­
szélgetést Ami egyre kevésbé
hasonlít beszélgetésre, és egyre
inkább az aknakereső játékra,
ahol nőttön-nő bennem a fe­
szültség, ahogy egymás után
kattintok rá a négyzetekre,
minden kattintással növelve az
esélyét, hogy felrobbantom az
egyik aknát. Még egyet kattin­
tok: arról kérdezem, az évnek ez
a szaka visszahozza-e az emlé­
keit. - Igyekszem nem gondolni
rá - mondja. - Ha megtenném,
az életem olyan lenne, m int egy
átkozott adventi naptár. Min­
den egyes napra egy másik for­
májú Sötét Nagyúr csokoládé,
de mindegyiknek szaríze van.
- Ismét kattintok, megkérde­
zem, vannak-e jó emlékek is,
amik közül válogathat. - Mind
18 VERONICA ROTH
barátok voltunk, tudja? Mindig
azok leszünk. Amikor együtt
vagyunk, szinte kizárólag bel-
sős poénokban beszélünk. - Hú.
Arra gondolok, ezen a ponton
biztonságosan rákérdezhetek a
másik négy Kiválasztottra: Es­
ther Parkra, Albert Summersre,
Ines Mejiára és természetesen
Matthew Weekesre.
Itt végre elkapjuk a fonalat.
Az úgynevezett Kiválasztottak
találkozásuk után hamar barát­
ságot kötöttek, és Matt született
vezér volt - ó egyszerűen ilyen
- mondja Sloane úgy, mintha ez
bosszantaná. - Mindig magához
ragadja az irányítást, felelőssé­
get vállal. Emlékeztet minket
arra, hogy megvitassuk az adott
helyzetben felmerülő morális
kérdéseket. Ilyesmik. - Meglepő
módon kezdetben nem Matt-tel
találta meg a közös hangot ha­
nem Albie-val. - Csendes volt
- mondja dicséretként. - Mind­
annyiunknak meghaltak a fivérei
és az apja, elvégre ez a prófécia
része volt de az én bátyám halála
volt a legfrissebb. Szükségem volt
a csendre. Ráadásul a középnyu­
gat és Alberta hasonló helyek.
Albert és Ines együtt élnek
Chicagóban - plátói alapon,
mert Ines leszbikus - , Esther
pedig múlt évben hazautazott
a kaliforniai Glendale-be, hogy
gondoskodjon betegeskedő any­
járól. Sloane azt mondja, a távol­
ságot nehezen viselik, de szeren­
csére tudják követni Esthert az
aktiv (és népszerű) Insta!-olda-
lán, amelyen élete minden ap­
ró-cseprő pillanatát megosztja.
-M it gondol a Mind Kivá­
lasztottak mozgalomról, amelyik
az elmúlt években jelent meg?
- kérdezem. A Mind Kiválasz­
tottak mozgalom egy kicsi, de
nagyhangú csoport, amelyik a
többi négy Kiválasztott szerepét
hangsúlyozza ki a Sötét Nagyúr
legyőzésében ahelyett, hogy a
győzelmet elsősorban Matthew
Weekesnek tulajdonítaná.
Sloane nem szépíti a dolgot.
- Azt gondolom, hogy rasszista.
- Egyesek szerint meg az,
hogy Mattét maguk fölé emelik,
szexista - hívom fel a figyelmét.
- Az a szexista, ha nem foglal­
kozik azzal, amit mondok, és azt
sugallja, hogy nem tudok eleget -
feleli. - Azt gondolom, hogy Matt
az igazi Kiválasztott. Számtalan­
szor elmondtam már. Ne csinál­
jon úgy, mintha nekem tenne szí­
vességet azzal, ha lehúzza.
 KIVÁLASZTOTTAK
Ezután a beszélgetést a Kivá­
lasztottakról a Sötét Nagyúrra
terelem, és ez az a pont, amikor
minden félresiklik. Megkérde­
zem Sloane-t, mivel keltette fel a
Sötét Nagyúr kitüntetett figyel­
mét. A szemembe nézve kiissza
kávéja maradékát, és amikor le­
teszi a csészét, remeg a keze. Az­
tán felteszi a Cubs sapkát arra a
szépséges, látszólag szeretkezés­
től zilált hajára, és kijelenti: - Na
jó, akkor végeztünk.
És ha azt mondja, végeztünk,
akkor végeztünk, mert Sloane
már kint is van. Ledobok egy
tízest az asztalra, és utánaszala­
dok, nem akarom ilyen könnyen
feladni. Említettem már, hogy
Sloane Andrews vadászt csinált
belőlem?
19
- Egyetlen tabutémát szabtam
meg - förmed rám. - Emlékszik,
mi volt az? - Kipirult, dühös és
ragyogó, félig domina, félig dör­
zsölt, sziszegő utcamacska. Miért
vártam ennyi ideig azzal, hogy
feldühítsem? Mindvégig láthat­
tam volna ezt is.
A tabutéma természetesen a
Sötét Nagyúrhoz fűződő kap­
csolata volt. Megjegyzem, hogy
igazán nem gondolhatta, hogy
majd türtőztetem magam. Ez a
legérdekesebb téma vele kapcso­
latban.
Úgy néz rám, m intha egy si­
kátor tócsájában ázó papírfecni
volnék, közli, hogy baszódjak
meg, és keresztülvág a forgalmas
úton, hogy megszabaduljon tő­
lem. Ezúttal engedem elmenni.
 I

C sapás m in d e n a l k a l o m m a l ugyanolyan : az emberek

A m ind sikoltozva m enekülnek az óriási, sötét és kaotikus

felhő elöl, de soha nem futnak elég gyorsan. Felrántja őket v
lamilyen erő, b ő rü k leszakad csontjaikról, m iközben még élnek,
és érzik, vérük úgy fröccsen szét, m int a lecsapott szúnyogokból,
úristen.
Sloane zihálva riadt fel. Hallgass, m ondta m agának. Lábujja­
it begörbítette; a padló itt, a Sötét N agyúr házában hideg volt, és
a bakancsát elvették. Találnia kell valam i nehezet vagy hegyeset
- nyilvánvalóan túl nagy kérés lenne, ha m indkettő teljesülne,
ennyire még sosem volt szerencsés.
Feltépte a fiókokat: kanalakat, villákat, szedölapátokat ta­
lált. Egy m aréknyi befőttesgum it, csipeszeket M iért vette el a
férfi a bakancsát? M i félnivalója van egy töm eggyilkosnak egy
lány Doc Martensétől?
Helló, Sloane, suttogta a Sötét N agyúr a fülébe, m ire a nő
elfojtotta zokogását. Újabb fiókot rántott ki, és egy sor m arkolatot
pillantott meg, a késpengék egy m űanyag tartóba mélyedtek. Ép­
pen kihúzta a henteskést, am ikor reccsenést hallott maga mögött:
egy láb nehezedett a padlóra.
Sloane m egpördült, talpa hozzátapadt a linóleum hoz, és csa­
pott egyet a késsel.
- Jézusom! - M att elkapta a csuklóját, és egy pillanatig csak
nézték egymást karjuk és a kés fölött.
n VEPONICA POTH

Sloane levegő után kapott, am ikor tudatára ébredt a való­

ságnak. Nem a Sötét N agyúr házában volt, nem a m últban, ha­
nem a lakásban, amelyen M atthew Weekesszel osztozott.
- ó , istenem. - Sloane keze elernyedt, m ire a kés csörömpöl­
ve a padlóra esett, és pattant egyet a lábuk között. M att a vállára
tette a kezét, tenyere meleg volt.
- Itt vagy? - kérdezte.
Korábban is kérdezte tőle, tucatszor is. A tartójuk, Bért, m a­
gányos farkasnak nevezte Sloane-t, és csak ritkán kényszeritette,
hogy csatlakozzon a többiekhez a kiképzésen vagy a küldetése­
ken. Hadd csinálja a maga módján, m ondta Bért M attnek, am int
nyilvánvalóvá vált, hogy M att a vezetőjük. A kkor jobb eredmé­
nyeket érsz el. M att pedig pont ezt tette, és csak akkor jelentkezett
be nála, am ikor muszáj volt.
Itt vagy? A telefonban, suttogva, az éjszaka közepén, vagy
egyenesen az arcába, am ikor a lány figyelme elkalandozott. Slo­
ane-t kezdetben bosszantotta a kérdés. H át persze hogy itt vagyok,
hol a picsában lennék? De m ost azt jelentette, hogy M att megér­
tett valam it vele kapcsolatban, am it soha nem ism ertek el: Sloane
nem volt m indig képes igennel felelni.
- Igen - mondta.
- Oké. M aradj itt, rendben? Hozom a gyógyszeredet.
Sloane a m árvány konyhapultra tám aszkodott. A kés a lá­
bánál hevert, de nem m ert hozzányúlni. Csak várt, lélegzett, és
bám ulta a szürke örvénylést, am i egy öregember arcélére emlé­
keztette.
M att egyik kezében kis, sárga pirulával, a m ásikban vizes­
pohárral tért vissza, amelyet az éjjeliszekrényen talált. Sloane
m indkettőt remegő kézzel vette el, és m ohón lenyelte a gyógy­
szert. Jöjjön a benzodiazepin sodró nyugalma! ö és Ines egyszer
részegen ódát írtak a tablettákhoz, dicsérték szép színeiket és
gyors hatásukat, és hogy elérték azt, am it sem m i más nem tudott.
Letette a pohár vizet, és a padlóra rogyott. Érezte a padló
hidegét a pizsam anadrágján keresztül - azt viselte, amelyiken
 KIVÁLASZTOTTAK 23

lézerszemű m acskák voltak de ezúttal a hideg lehorgonyozta.

M att boxerben leült a hűtőszekrény mellé.
- Figyelj - kezdte Sloane.
- Nem kell kim ondanod.
- Na persze, m ajdnem ledöftelek, de nem szükséges bocsá­
natot kérnem.
M att tekintete lágy volt és aggodalmas.
- Csak azt akarom , hogy rendben légy.
M inek is nevezte az a borzalm as cikk? „Alighanem a világ
legkedvesebb embere?” Sloane legalább ebben nem vitatkozott
Rick Lane-nel, a Paraarccal. M att összevont szemöldöke örökös
együttérzést és azzal együtt nagy szívet jelzett.
M att a nő lába mellett heverő henteskésért nyúlt. Hosszú
volt, majdnem , m int az alkarja.
Sloane szeme égett. Behunyta.
- Nagyon sajnálom.
- Tudom, hogy velem nem akarsz beszélni róla - m ondta
Matt. - De m it szólnál valaki máshoz?
- Kihez?
- Például dr. Novakhoz? A H áborús Veteránok Hivatalából,
emlékszel? Beszéltünk vele a javítóintézetben.
- Én nem vagyok katona - m ondta Sloane.
- Az lehet, de ő tudja, milyen a PTSD.
Sloane-t sosem diagnosztizálták hivatalosan - b ár kétségte­
lenül poszttraum ás stressz szindróm ája volt. De furcsa volt hal­
lani, hogy M att milyen magától értetődően beszél róla, m intha
csak nátha volna.
- Jól van. - Vállat vont. - Reggel felhívom.
- Tudod, a helyedben bárki m ásnak is szüksége lenne terá­
piára - m ondta a férfi. - Azok után, am iken keresztülm entünk.
Úgy értem, Ines is járt.
- Ines is járt terápiára, de még m indig úgy csapdázza be a
lakását, m intha a Reszkessetek betörőket akarná újrajátszani -
m ondta Sloane.
24 VERONICA BOTH

- Oké, ő rossz példa. - Az ablakon átsütött a hátsó lépcső

fölötti lám pa fénye, és narancssárga kontrasztot alkotott M att
sötét bőrével.
- Neked sosem volt rá szükséged - m ondta Sloane.
M att felvonta a szemöldökét.
- M it gondolsz, hová tünedeztem el a Sötét N agyár halála
utáni évben?
- N ekünk azt m ondtad, orvoshoz mész.
- Miféle orvoshoz kell több hónapon át hetente visszajárni?
- Nem tudom ! Azt gondoltam, valam i baj van a ... - Sloane
az ágyéka felé intett. - Tüdőd. A fiúkkal, vagy valami.
- Tisztázzunk valam it. - M att vigyorgott. - Azt gondoltad,
valamilyen kínos egészségügyi problém ám van, amivel hat hó­
napon át rendszeresen orvoshoz kell já rn o m ... és soha nem kér­
deztél rá?
Sloane elfojtotta mosolyát.
- Szinte csalódott a hangod.
- Nem, dehogyis. C sak le vagyok nyűgözve.
A m ikor találkoztak, M att tizenhárom éves, nyakigláb ka­
masz volt, csupa szöglet, aki azt sem tudta, hol kezdődik és hol ér
véget a teste, de a mosolya m indig ilyen volt.
Sloane tucatszor is beleszeretett, m ielőtt rájött volna, hogy
szereti: am ikor a fiú parancsokat kiabált egy Csapás fülsiketítő
szélzúgásában, hogy m indannyian túléljék, am ikor ébren m aradt
vele a hosszú autóutakon az országon át, m iután m indenki más
m ár elaludt, am ikor felhívta a nagym am áját, és a hangja ellá­
gyult. Soha senkit nem hagyott magára.
Sloane lábujjai begörbültek a csempén.
- Voltam m ár korábban. M árm int terápián - mondta. - Ti­
zenhat éves korunkban néhány hónapig jártam .
- Tényleg? - M att összevonta a szemöldökét. - Soha nem
em lítetted.
Sok olyan dolog akadt, am it Sloane nem m ondott el neki,
sem senki másnak.
 KIVÁLASZTOTTAK 25

- Nem akartam , hogy aggódjatok - m ondta. - És m ég m in­

dig nem akarom , e zért... ne em lítsd a többieknek, jó? Nem aka­
rom viszontlátni az Esquire m agazinban azzal a szalagcímmel,
hogy „Rick Lane m egm ondta előre”.
- Persze. - M att megfogta a kezét, és ujjaik összekulcsolód-
tak. - Le kéne feküdnünk. Négy óra m úlva fid kell kelnünk az
emlékm ű felavatására.
Sloane bólintott, de addig ültek a konyha padlóján, am íg a
gyógyszer el nem kezdett h atn i és abba nem hagyta a remegést.
A kkor M att eltette a kést, felsegítette, és m indketten lefeküdtek
aludni.
<>v SZUPRANORMÁLIS JELENSÉGEKET
KUTATÓ ÜGYNÖKSÉG

2019. október 4.
Sioane Andrews

Hivatkozási szám: H-20XX-74545

Tisztelt Ms. Andrews!

Az Információs és Adatvédelmi Koordinátori Iroda 2019. szeptember

13-án megkapta az ön, az Információ Szabadságáról Szóló Törvény
(FOIA) értelmében 2019. szeptember 12-én keltezett kérvényét a Rin­
ger projekt információinak vagy feljegyzésének megismerésére.

A kért feljegyzések közül több még mindig bizalmas információnak

minősül. Azonban, tekintettel az Egyesült Államok kormányának
szolgálatában eltöltött éveire, a legmagasabb biztonsági besorolású
anyagok kivételével engedélyezzük a hozzáférést az anyagokhoz.
Adatbázisunkból kikerestük a korábban elérhetővé tett feljegyzése­
ket, és a következő, csatolt dokumentumokat találtuk, mindösszesen
120 oldal terjedelemben, amelyekről úgy gondoljuk, hogy megfelel­
nek a kérvényében foglaltaknak. A dokumentumok rendelkezésre bo­
csátásáért díjat nem számolunk fel.

Tisztelettel:
Mara Sanchez
információs és adatvédelmi koordinátor

s *'<onűAN Bl2AlMAs
 2

m ik o r m á sn a p r eg g el Sloane ébresztőórája megszólalt,

A azonnal bevett még egy szem b e n z ó t Szüksége lesz rá az

előtte álló n a p ra ; aznap délelőtt részt kell vennie a Tízéves Emlé
m ű felavatásán, amelyet a Sötét N agyúr tám adásai során életüket
vesztett áldozatok emlékére emeltek, este pedig a Tíz Év Béke gá­
lán, hogy megünnepeljék a Sötét N agyúr legyőzése óta eltelt id ő t
Chicago városa egy G erald Frye nevű művészt k ért fel az
em lékm ű megépítésére. Portfóliója alapján sokat m erített a m ini­
m alista Don áld Judd m unkásságából, m ert az em lékm ű csupán
egy fémdoboz volt a folyó m ellett, ahol a H urok közepén emel­
kedő ronda torony állt régen, és amelyet hatalm as, üres tér vett
körül. A kocka kicsinek látszott a környező felhőkarcolók karéjá­
ban, amelyek a felavatás napján, ahogy Sloane autója megérke­
z e tt csillogtak a fényben.
M att sofőrt fogadott, hogy ne nekik kelljen parkolniuk,
am i jó ötletnek bizonyult, m ert az egész városban nyüzsögtek az
emberek, és a töm eg olyan sűrű volt, hogy a vezetőnek rá kellett
tenyereinie fekete Lincolnjuk dudájára, hogy átjussanak. Az em ­
berek többsége még így sem hederített a hangra, csak am ikor m ár
megérezték a térdhajlatukban a m otorháztető melegét.
A m int közel értek, egy rendőr átengedte autójukat egy sorom­
pón, és végigcsorogtak egy üres útszakaszon az emlékműig. Sloane
érezte vére lüktetését a szeme m ögött, m int egy fejfájást. A m int
M att kinyitja az ajtót, és kilép a fénybe, m indenki tudni fogja, kik
30 VEBONICA BOTH

ók. Az emberek fölemelik majd a telefonjaikat és videóra veszik az

egészet Képeket és noteszeket és a karjukat a korláton átdugdosva
kém ek majd autogramot. M att és Sloane nevét sikoltozzák majd,
sírnak és tülekednek, és elmesélik, kit és m it veszítettek eL
Sloane szeretett volna hazam enni. Helyette a ruhájába töröl­
te a tenyerét, nagy levegőt vett, és M att vállára tette a k e z ét Az
autó megállt. M att kinyitotta az a jtó t
Sloane m ögötte lépett ki, és m intha egy hangokból álló falba
rohant volna. M att vigyorogva fordult felé, és a fülébe súgta:
- El ne felejts mosolyogni.
Sloane-nak sok férfi m ondta már, hogy mosolyogjon, de
m ind csak valamiféle hatalm at ak art gyakorolni fölötte. M att
viszont csak meg akarta v éd en i Saját mosolya is fegyver volt a
rasszizmus szelídebb és alattom osabb formája ellen, am i jelen
volt, am ikor az em berek követni kezdték a boltban, m ielőtt fidis­
m erték volna, vagy feltételezték, hogy durva környéken n ő tt fid,
nem pedig az U pper East Side-on, vagy erősködtek, hogy Sloane
és A Ibié m entették meg a világot, m intha M attnek, Esthem ek és
Inesnek sem m i köze nem lenne hozzá. Jelen voh a csendben, a
habozásban, a figyelmetlen tréfálkozásban és az esetlenkedésben.
A rasszizm usnak akadtak erőszakosabb form ái is, de azok
ellen nem védett a mosoly.
M att a korláthoz préselt töm eghez sétált. Sokan a fényké­
peit, újságkivágásokat, könyveket szorongattak. M att elővett
zsebéből egy fekete filctollat, és m indegyikre gyorsan rákanya-
ritotta az M W kezdőbetűket, a két b etű egym ás inverze voh. Slo­
ane a távolból nézte, a káosz egy pillanatra sem tudta elvonni a
figyelmét. M att egy szelfihez közel hajolt egy középkorú, vörös
hajú nőhöz, aki nem tudta, hogyan kell használni a telefonját; a
férfi elvette tőle, hogy m egm utassa, hogyan váltson át az előlap
kam erájára. A kárhová m ent, az em berek darabkákat osztottak
meg vele m agukból, néha hálaként, néha azoknak a történetei­
nek form ájában, akiket elvesztettek a Sötét N agyúr m ia tt M att
m indent elviselt.
 KIVÁLASZTOTTAK 31

Sloane néhány perc után odam ent hozzá, és a vállára tette

a kezét.
- Nagyon sajnálom, M att, de m ennünk kell.
Az emberek term észetesen felé is nyúlkáltak, a Trilby cik­
kének m ásolatát lobogtatták, egyik oldalon az ő arcképével, a
másikon meg Rick Lane szexista bunkóságaival. Egyesek a ne­
vét kiabálták, de ügyet sem vetett rájuk, ahogy m áskor sem. M att
fegyverei a nagylelkűség, a kedvesség, az udvariasság voltak. Slo-
ane-é a távolságtartás, a kihúzott derék, a kím életlen közöm bös­
ség megjátszása.
M att végignézett a fekete, iskolai egyenruhás tinédzserek
során. Az egyik lány kis fonatokban viselte a haját, gyönggyel a
végükön. Ahogy a lány szökdécselt, a gyöngyök összeverődtek.
A kezében egy felírótábla volt; egy újabb petíciónak nézett ki.
- Egy pillanat - m ondta M att Sloane-nak, és odam ent az
egyenruhás csoporthoz. A nőt kicsit bántotta, hogy lerázták, de
az érzés elillant, am ikor m eglátta, hogy M att testtartása megvál­
tozik, válla ellazul.
- Szia! - m ondta vigyorogva M att a hajfonatos lánynak.
Sloane kis szúrást érzett a m ellkasában. M attnek volt olyan
oldala, amelyhez ő soha nem tud kapcsolódni, olyan nyelve, am e­
lyen ö soha nem hallja beszélni, m ert am ikor ö is jelen van, a sza­
vak eltűnnek.
Úgy döntött, M att nélkül m egy tovább. Nem szám ít, hogy a
barátja időben odaér-e a cerem óniára. M indenki megvárja.
Végigment a keskeny úton, amelyet a rendőrség kialakított a
tömegben. Föllépdelt a színpadra, mely az em lékm ű fémdobozá­
val szemben állt - utóbbi akkora volt, m int egy átlagos hálószoba,
a sem m i közepén.
- Slo! - Esther tizenhárom centis sarkú cipőben és fekete
bőm adrágban állt a pódium on, és onnan integetett. Fehér blúza
épp csak annyira volt bő, hogy elegáns legyen, és messziről az
arca majdnem olyan volt, m int am ikor legyőzték a Sötét Nagy­
urat - de m inél közelebb ért Sloane, annál nyilvánvalóbb lett,
32 VERONICA ROTH

hogy a sim a ragyogást az alapozóval, a púderrel, a bronzosítóval

és még isten tudja, m i m indennel érte el.
M egkönnyebbülést jelentett látni E sth ert Am ióta vissza­
költözött az anyjához, hogy gondoskodjon róla, ötük között m ár
nem olyan volt a viszony, m int régen. Sloane fidment a lépcsőn
a színpadra, és fejét rázva hárította el a biztonsági őr fidajánlott
karját, majd átölelte E sth ert
- Csinos ruha! - dicsérte Esther, am ik o r végre elengedték
egym ást - M att választotta?
- Képes vagyok magam kiválasztani a ruháim at - m ondta
Sloane. - Hogy...
Meg akarta kérdezni, hogy van Esther anyja, de a m ásik nö
m ár elővette a telefonját, és k itartotta egy szélűhez.
- Ne - m ondta Sloane.
- Slo... Ne m ár, akarok egy közös fotót!
- Nem, te meg akarsz m utatni egy közös fotót vagy egymil­
lió em bernek az Instá!-n, és az teljesen más.
- Lövök egyet, akár mosolyogsz, akár nem, szóval jobb,
ha nem táplálod a pletykákat, m iszerint egy szemét ribi vagy -
m ondta Esther.
Sloane az égnek emelte a tekintetét, majd berogyasztotta a
térdét, és belehajolt a képbe. Még valam i mosolyfélét is kipréselt
magából.
- De csak egyet, rendben? - kérdezte. - D irekt nem vagyok
fent a közösségi felületeken.
- Értem , m ert te annyira alternatív meg autentikus vagy,
vagy m i - legyintett Esther, aztán a telefonja fölé hajo lt - Bajszot
rajzolok neked.
- Az aztán passzol egy szörnyű csata tizedik évfordulójához.
- Jói van, akkor majd csak úgy sim án teszem ki. Otyan uncsi
vagy.
Ismerős volt a civakodásuk. Sloane és Esther m ost Ines és
Albie felé fordultak, akik a pódium m ellett ültek majdnem egy­
form a fekete öltönyben és nadrágkosztüm ben. Ines gallérja kicsit
 KIVÁLASZTOTTAK 33

szélesebb volt, Albie nyakkendője pedig kékebb, de Sloane nem

látott más különbséget.
- Hol van Matt? - kérdezte Ines.
- A királyi alattvalóival - felelte Esther.
Sloane hátranézett. M att még m indig a kam aszlánnyal be­
szélgetett, és hom lokráncolva bólogatott valam ire, am it a m ásik
mondott.
- Egy perc és jön - fordult vissza a többiekhez.
Albie kábának tűnt, de talán csak azért, m ert reggel nyolc
óra volt, és általában tiz előtt nem kelt fel. A m ikor azonban Slo-
ane-ra nézett, ébernek, csupán fáradtnak tű n t. O daintegetett a
nőnek.
- Foglaltam neked helyet, Slo - veregette meg maga mel­
lett a széket. Sloane leült mellé, keresztezett bokákkal és behú­
zott lábbal, ahogy a nagym am ája tanította. Csak nem mutogatni
akarod idegeneknek az alsóneműdet? A kkor meg tedd keresztbe a
lábadat, lányom!
- Jól vagy? - kérdezte Albie-t.
- Á - m osolyodon el bágyadtan a fiatalember. - De ebben
nincs semmi újdonság.
Sloane viszonozta az erőtlen mosolyt.
- Hé, gyerekek. - Egy férfi vágott át a színpadon. Szénfeke­
te nadrágot és zakót viselt púderkék inggel, őszülő haját szépen
hátrafésülte. Nem akárki volt, hanem John Clayton, Chicago pol­
gármestere, akit egy „Talán nem annyira korrupt, m int a m ásik
fickó” kam pány után választottak meg. Chicago politikai életé­
ben m ár jó néhány éve ez volt a m ottó. A „se hús, se h al” talán
még senkire nem illett úgy, m int rá.
- Köszönöm, hogy eljöttetek - m ondta Clayton, és sorra
m egrázta Sloane, Albie, Ines és Esther kezét. M att épp időben
jött fel a lépcsőn, hogy a polgárm ester vele is kezet fogjon. - Csak
mondok néhány szót, aztán m ind átsétálhattok az emlékművön.
M intha megáldanátok, oké? A ztán kim entünk titeket innen.
A karnak majd egy képet m indannyiunkról. Most? Jó, most.
34 VEPONICA BOTH

O daintette a fényképészt, aki úgy rendezte el őket, hogy az

emlékm ű éppen csak látható legyen m ögöttük, és M att legyen
középen, kezével Sloane derekán. A nő nem tudta, mosolyognia
kellene-e a Sötét N agyúr legyőzésének tizedik évfordulóján. Ma
az egész világ ünnepelni fog. Még Chicago is, amely olyan sokat
veszített - a folyót kékre festik, W rigleyville-ben patakokban fo­
lyik majd a sör, és a magasvasút olyan zsúfolt lesz, m int egy m ar­
havagon. Sloane tudta, hogy a vidám ság jó dolog, és az esemény
utáni első években még v árta is, de m ost egyre nehezebben visel­
te. Azt m ondták neki, hogy idővel könnyebb lesz, de ezt eleddig
nem érezte. A Sötét N agyúr eleste utáni boldog, diadalm as érzés
eltompult, és csak nyugtalanító elégedetlenség m aradt utána, és
annak a tudata, m i m indent veszítettek el a győzelem felé vezető
úton.
Sloane nem mosolygott a fényképen. M iközben Esther a
bum erángvideókról m agyarázott a polgárm esternek, Sloane
visszaült Albie mellé. M att közben a polgárm ester feleségével be­
szélgetett, aki megkérdezte, elm enne-e a felsővárosi új könyvtár
megnyitójára, Ines pedig a szokásos ideges m ódon topogott. Al­
bie kezét Sloane-éra tette, és megszorította.
- Hát, boldog évfordulót - m ondta a nő.
- ja - felelte a férfi. - Boldog évfordulót.
St'
70. TÖRVÉNYTERVEZET
A NEMZETI BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEKRŐL

CÍMZETT: SZUPRANORMÁLIS JELENSÉGEKET

KUTATÓ ÜGYNÖKSÉG (ARIS)

TÁRGY: MAGYARÁZAT NÉLKÜLI

2004-ES KATASZTROFÁLIS ESEMÉNYEK

A 2005. február 2-ai események tükrében az elnök a Nemzeti Bizton­

sági Tanács találkozóján elrendelte, hogy a 2004-es katasztrofális inci­
densek kerüljenek kivizsgálásra, hátha mintázat fedezhető fel bennük.
Minthogy az incidensek mind ez idáig konvencionális magyarázat
nélkül maradtak, ez a feladat a Szupranormálís Jelenségeket Kutató
Ügynökség (ARIS) hatáskörébe esik.
Ennek megfelelően az ARIS-t m egbízzák, hogy minél előbb végezze el
a felmérést, és a következő Nemzeti Biztonsági Tanácsülésen mutassa
be előzetes nézeteit. Csatolva a Nemzeti Biztonsági Tanács által eddig
összegyűjtött cikkek a szóban forgó eseményekről.

Shonda Jordan
 ^btllkoth*
A TOPEKAI KATASZTRÓFÁRÓL TOVÁBBRA IS
HOMÁLYOSAK A HIVATALOS JELEN TÉSEK
irta Jay Kaufman
To p é r a , m á r c iu s 6.: A 2004.
március 5-én a kansasi Topeká-
ban bekövetkezett katasztrófa
áldozatainak száma a legutolsó
összesítés alapján 19327 fő - a
hivatalos szervek azonban nem
tudják, mi okozta a jelentős ha­
lálozást. Vagy ha tudják, nem
árulják el.
A március 5-ei időjárás-jelen­
tés borús időt jósolt, a legmaga­
sabb nappali hőmérséklet 5 fok
körül volt válható, 10 százalék
eséllyel a csapadékra. A közeli
városokban élő tanúk fel-felsza-
kadó felhőzetről és enyhe szélről
számoltak be. Pontosan 13.04-
kor minden összezavarodott
A Nemzeti Meteorológiai Szolgá­
lat egyik alkalmazottja az irodá­
ban uralkodó állapotokat »teljes
fejetlenségeként irta le, és „sivitó
képernyőkről, kiabálásról’ szá­
molt be.
»Néhány percig úgy tűnt,
mintha egy tornádó, egy földren­
gés és egy hurrikán tört volna ki
egyszerre. A légnyomás őrülten
megváltozott, és a rengéseket
Kentuckyban is érezni lehetett.
Még soha nem tapasztaltam
ilyesmit,’ számolt be forrásunk.
Az állását féltő alkalmazott ano­
nimitást kért. A Nemzeti Me­
teorológiai Szolgálat azóta köz­
leményt bocsátott ki, miszerint
nem adhatnak ki további részle­
teket a nyilvánosság részére, mi­
vel nyomozás folyik az ügyben.
A szövetségi kormány ha­
sonló állásponton van. A Nem­
zetbiztonsági Hivatal, valamint
a Szövetségi Válságkezelő Ügy­
nökség azóta is hallgat. A Szövet­
ségi Nyomozóiroda azt nyilat­
kozta, hogy nyomozásuk eddig
nem utal külföldi vagy hazai ter­
rorizmusra, de jelen pillanatban
nem is zárhatják ki a lehetőségét.
Helyi szinten Topeka polgármes­
tere, Hal Foster - aki az incidens
idején a floridai Oriandóban volt
szabadságon - részvétét és sajná­
latát fejezte ki a történtek miatt,
38 VERONICA ROTH
de nem beszélt arról, elmélete
szerint mi történhetett
Az eseményről a legtöbb in­
formációt polgároktól tudtuk
összegyűjteni Egy kansasi, law-
rence-beli lakos, Andy Ellis egy
drónt reptetett Topeka környéké­
re, amelyet általában az új háza
építésének megfigyelésére hasz­
nált A Töpekáról készített felvé­
telek, amelyeket Ellis egyszerre
minden nemzeti hírcsatornának
elküldött szívszaggatóak. Épüle­
tek vázait, utcákon heverő holt­
testeket mutatnak, és ami a leg­
különösebb, egyetlen élő növényt
sem. A felvételek alapján Topeka
minden egyes fája már csak aszott
ágak és elszáradt levelek tömege.
Pontos magyarázatok híján a
közvélemény összeesküvés-elmé­
KATASZTRÓFA SÚJTJA PORTLANDET; A HALOTTAK
SZÁMA TÖBB TÍZEZER
írta A rjun Patel
POSTLAND, AUGUSZTUS 20.:
Augusztus 19-én egy jobb híján
hurrikánként besorolt meteoro­
lógiai esemény sújtott le az ore­
goni Portlandre, árvizet, lakó- és
letek felé fordult, és földönkívü-
li-invázióról, félresikerült állami
kísérletről, újfajta tömegpusz­
tító fegyverről és a klímaválto­
zással összefüggő új időjárási
jelenségről beszélnek. A hiszté­
ria is széles körben elharapózott,
és egyesek már óvóhelyet épí­
tenek az otthonukban, vagy új
evakuációs terveket állítanak
össze, amelyek a városközpont
elhagyására biztatnak, ahelyett,
hogy ott keresnének menedéket.
„Válaszokra van szüksé­
günk”, mondta Fran Halloway
Willardból, amely a Topeka
környéki túlélő települések
egyike. „Jogunk van tudni, mi­
ért haltak meg a szeretteink. És
nem nyugszunk, amíg meg nem
toroljuk.”
egyéb épületek pusztulását vonva
maga után. Ha a besorolása helyt­
álló, ez lehet az első trópusi hur­
rikán, amely az írott történelem
folyamán a nyugati partot éri.
 KIVÁLASZTOTTAK 39

A halottak száma a becslések fejlődnek ki”, mondja dr. Joan

szerint az ötvenezret is eléri, és
ezzel ez a leghalálosabb termé­
szeti katasztrófa az Egyesült
Államok történelmében, a má­
sodik helyen a korábbi Topekai
Csapással, amely végül csaknem
20 000 életet követelt. A Topekai
Csapásra mind ez idáig nem ér­
kezett elfogadott magyarázat
Az időjárási esemény egyelő­
re zavarba ejti a tudósokat, akik a
Csendes-óceán alacsony hőmér­
sékletével magyarázzák a nyu­
gati part hurrikánmentességét.
„A hurrikánok meleg vizeken
Gregory, a Wisconsin-Madison
Egyetem légkörtudományi pro­
fesszora. „Az egyik lehetséges
magyarázat a klímaváltozás, de
nem tudunk róla, hogy bárki a
közelmúltban lényegesen maga­
sabb hőmérsékletet m ért volna a
Csendes-Óceánban. Ez rendha­
gyó eseménynek tűnik.”
A helyreállítási munkák so­
rán várhatóan több informáci­
óra is fény derül. A halottakért
csütörtökön 20 órakor tartanak
gyértyagyújtásós megemlékezést
a Pioneer Courthouse Square-en.

fftach ue#t£f0
( b$<:rp*r
A KATASZTRÓFA SZÍVÉBEN LÁTTAK VALAKIT; ÓSZ-
SZEESKÜVÉS-ELM ÉLETEK HARAPÓZNAK EL A SÖ TÉT
ALAKRÓ L SZÓLÓ BESZÁM OLÓK NYOMÁBAN
írta Cári Adams

ROCHESTEB, DECEMBER 7.Í repülő törmelékről számolt be.

„Tiszta őrület volt”, mondja
Brendan Peterson a minnesotai
Suttonból, aki egyike a Min-
neapolist ért támadás túlélői­
nek, mely az év elején majdnem
85 000 életet követelt. A pusz­
títás centrum ában tartózko­
dott, és pokoli szélviharról és
„Láttam egy nőt, aki a szemem
láttára szakadt szét”, meséli re­
megő kézzel. „Még soha nem
láttam ilyesmit, még a filmek­
ben sem.”
Brendan túlélését a „puszta
szerencsének” tulajdonítja, és ez­
zel nincs egyedül. A támadás szó-
40 VEPONICA POTH
kimondóbb túlélői hasonló, bor­
zalmas halálesetekről számolnak
be, egyik véresebb, m int a másik.
A túlélők egyvalamiben azonban
egyetértenek: mindannyian lát­
tak egy férfit, aki magabiztosan
járkált a pusztítás közepette.
.Persze lehetett nA is”, mond­
ja George Williams, egy másik
sution i lakos, Brendan Peterson
szomszédja. „Mindenesetre em­
bernek látszott A leghátborzon­
gatóbb dolog volt, am it életem­
ben láttam.”
A katasztrófákat az Egyesült
Államok kormánya „támadás­
ként” kategorizálta, de egyelőre
nem azonosítottak elkövetőket
Sokféle elmélet látott napvilágot
az interneten, a hihetőtől kezdve
(terroristák, ellenséges idegen ál­
lamok) a teljesen abszurdig (föl-
dönkivüliek, egy bosszúálló isten).
„De nehéz volt kivenni”, fej­
ti ki Brendan később az alakról,
akit a minneapolisi támadás so­
rán látott „Tetőtől talpig sötét
volt. Láttam, amit láttam.”
 3

közhelyes szólamok csokra volt

A
p o l g á r m e s t e r bbszédb
arról, hogy tú l kell lépni a gyászon, hogy a jó m indig győ­
zedelmeskedik a gonosz fölött és hogy tiszteljük a halottaka
A felénél Ines odahajolt Sloane-hoz, hogy elsuttogjon neki egy
idézetet a Tiszta szívvei fo ci cím ű sorozatból - „A kinek tiszta a
szeme és szíve, az nem veszíthet’ - , m ire Sloane-nak el kellett
takarnia a száját, hogy a töm egben ne vegyék észre, hogy nevet.
Albie köhögőroham ot színlelt, és Esther Ines oldalába könyökölt.
M att komoly kifejezést erőltetett az arcára. Sloane egy pillanatra
ügy érezte, visszakapott v alam it
M iközben a beszédek sorra követték egym ást, vakuk vil­
lantak, tapsolt a tömeg. Sloane csatlakozott hozzájuk, és addig
tapsolt, am íg m ár belefájdult a tenyere. U tána határozott kézfo­
gások következtek, és végül eljött az idő, hogy a Kiválasztottak
felszenteljék a Tízéves Em lékm űvet szent lépteikkel, vagy hogy is
fogalmazott Clayton polgármester. Sloane kíváncsi volt, ezzel az
ürüggyel levehetné-e a cipőjét, m ert nyom ta a lábujjait. C sak nem
lehet felszentelni valam it kényelmetlen m agas sarkúban!
A fémdoboz körüli teret lebetonozták. A m ikor Sloane lement
a színpadról, érezte a cipője talpán átsugárzó meleget. M intha egy
szürke tenger felszínén állt volna, és előtte száz méterre bronzsziget
magasodna. Az volt az egyetlen meleg fényforrás az egész puszta­
ságban: légies, délibábszerű. Ahogy ránézett, meglepetésére elfu­
tották szemét a könnyek. Idővel a bronz elöregszik, fénye fakó páti-
42 VEBONICA BOTH

nának adja át helyét Emlékeik a történtekről szintén megkopnak,

és az emlékmű is feledésbe m erül, csak iskolai kirándulócsoportok
és a történelm i érdeklődésű buszos turisták látogatják.
És ő is patinássá válik. M ajdnem híresen, egyre fakulón,
m int a régi filmcsillagok, akik fiatalabb énjük kísérteiéit hordoz­
zák arcukon.
Különös volt ennyire bizonyosan tudni, hogy élete
csúcspontját m ár maga m ögött hagyta.
Albie nyom ában a dobozhoz séták, a többiek m ögöttük jöt­
tek. Sloane akaratlanul is átnézett a folyó m ásik partjára, ahol
M att állt a végső csatában, m agasra em elt Aranyággal, természet­
ellenes fénnyel az arcán. A z is egyike volt azoknak a pillanatok­
nak, am ikor beleszeretett
A falon volt egy keskeny nyílás, és Albie rögtön bem ent raj­
ta. Ines követte volna, de Sloane megállította.
- A djunk neki egy m ásodpercet
Különféleképpen illeszkedtek egymáshoz, különböző ré­
szeiket ism erték legjobban. Esther tudta, hogyan nevettesse meg
A lbie-t Ines szinte olvasott a gondolataiban, M att pedig rá tudta
venni, hogy beszéljen. De Albie rossz napjain Sloane volt a szak­
értő, és a mai nap egészen biztosan ezek közé tartozott.

- Erre az izére tu ti ráhugyoznak m ajd - m ondta Ines.

- Nem muszáj m indig m egtörni a csendet - szólt rá M att.
- Bemegyek, és megnézem, jól van-e - ajánlkozott Sloane. -
Várjatok p ár percet!
- Persze - m ondta M att.
- Legalább E sthem ek lesz ideje kim ókolni a legjobb kam e­
raállást vagy m it - jegyezte m eg Ines.
Esther a karjába bokszolt, aztán elővette a telefonját. Sloane
elm enekült, m ielőtt Esther újabb szelfire beszélhette volna rá, és
a résen át az em lékm űbe lépett.
 KIVÁLASZTOTTAK 43

A fémfalakba apró betűkkel a Sötét N agyúr áldozatainak

neveit vésték. A művész szerint évekbe telt m indent felkutatni és
felkarcolni, és a legtöbb név olyan kicsi volt, hogy alig lehetett el­
olvasni. A fémfalak m ögött világító táblák voltak elhelyezve, Így
m inden egyes név fénylett, m intha a vadonban néznének fel az
éjszakai égboltra, ahol a légszennyezés nem zavarja m eg a csil­
lagok fényét
Albie a kocka közepén állt, és az egyik oldalfalat bám ulta.
- Hahó! - szólt oda neki a nő.
- Hahó! - köszönt vissza a férfi. - Szép i t t nem?
- A bronz jó választás volt. Szinte otthonos így. M egtaláltad
az apád nevét?
- Nem. Tű. Szénakazal.
- Talán m egkérdezhetnénk a művészt.
Albie vállat vont.
- Azt hiszem, az a koncepció, hogy ne lehessen kivenni az
egyes neveket, csak legyen egy benyom ása az em bernek arról,
mennyien voltak.
Olyan sokan, hogy m ár nem is szám ítottak, gondolta Slo-
ane. ö m ár tudta, hányán vesztették életűket a Sötét N agyúr m i­
a t t Száz és egym illió között m inden csak egy szám volt, am it
korlátolt elméje képtelen volt felfogni
- Nekem tetszik így - m ondta Albie. - Emlékeztet, hogy mi
csupán egy m aroknyi em ber vagyunk, akik elvesztettek valamit,
több ezer m ásik em ber mellett, akik szintén veszteséget szenved­
tek. Nem fáj sem jobban, sem kevésbé, m in t az itteni nevek csa­
ládjának.
Az előtte lévő falra m utatott. Albie csak harm incéves volt, a
haja azonban vékony szálú, m int a pihe, és halántéka is kopaszo­
dott. H om lokán a ráncok olyan árkokká mélyültek, hogy Sloane
tisztán látta őket. Az idő elnyűtte a férfit.
- Belefáradtam abba, hogy különleges vagyok - m ondta Al­
bie reszketeg nevetéssel. - Elegem van abból, hogy a legrosszabb
dolog m iatt ünnepelnek, am i történt velem.
44 VERONICA POTH

Sloane mellé állt, k arjuk ö sszeért Az íróasztala alsó fiókjá­

ban lapuló iratokra g o n d o lt arra, hogy Rick Lane úgy tárgyalja
ki, m int egy darab húst a hentesnél, a rém álm okra, amelyek fid­
riasztják álmából.
- Igen - sóhajtott. - Tudom, m ire gondolsz.
Legalábbis azt gondolta, tudja. De am ikor Albie remegő kéz­
zel megdörzsölte az arcát, m egfordult a fejében, valóban tudja-e.
- Kipikopp! - szólalt m eg Esther. A z em lékm űbe sétálva
feltartotta a telefonját - egy előnyös szögben, persze - , haja tö­
kéletesen elrendezve om lott vállára. M egfordult, hogy Albie és
Sloane is benne legyenek a képben. - Köszönjetek az Insta!-kö-
vetőimnek, srácok!
- Ez élő? - kérdezte Sloane.
- Nem - felelte Esther.
Sloane Albie-ra pillantott, m ajd m indkét középső ujját fel­
m utatta, miközben a férfi m indkét tenyerével rácsapott felfújt ar­
cára, hogy fingást utánozzon. Ines idegesen lépett be Esther nyo­
m ában, és még látta, hogy Sloane középső ujjaival Albie arca előtt
hadonászik. Esther szemöldökét összehúzva letette a telefont.
- Ez lett volna az élő felvétel az első belépésemről a Tízéves
Emlékműbe! - m éltatlan k o d o tt - M ost m egint meg kell csinál­
nom , m intha m ost először lépnék be.
Azzal kiviharzott, el M att mellett.
- M iről m aradtam le? - kérdezte a férfi.
- Várj csak. - Albie az ajka elé tette az ujját.
Esther m egint b e jö tt a telefont eltartva az arcától, szemét
m egjátszott ám ulattal nagyra nyitva nézett végig a fénylő neve­
ken. Albie előreugrott, és beledugta a fejét a képbe.
- M ár m ásodszor csinálja! N e hagyjátok, hogy becsapjon...
Esther ellökte Albie-t, és letette a telefont
- M i bajotok van?
- Nekünk? Neked van lényegében a kezedhez nőve a telefon!
- m ondta Sloane. - Rosszabb vagy, m in t Matt!
M att felemelte a kezét.
 KIVÁLASZTOTTAK 45

- Nekem ehhez sem m i közöm.

- Nem én vagyok az d sö , aki közösségi m édiát használ! -
m éltatlankodott Esther. - Ez a m unkám , úgyhogy nem kell eny-
nyire rohadtul Ítélkezőnek lenned.
- Ennek kom oly esem énynek kellene lennie - hívta fel a fi­
gyelmet M att. - És lehetett volna jó alkalom arra, hogy újra ösz-
szecsiszolódjunk...
- Attól, hogy felveszem, nem szűnik meg a komolysága - ér­
velt Esther.
- De igen, ha ideális szdfiszögből veszed - m ondta Ines, és
úgy csinált, m intha fölemelne egy telefont, csípőjét kitolta. - ím e,
a halottak nevei és a szexi popóm .
Sloane magas hangon felvihogott, m ire zavarában a szájára
tapasztotta k e z é t
- Sloanie Sloanie M acaroni lányos hangot adott ki! - vonta
fel szemöldökét Albie.
- Ne merészelj így hívni!
- Ne csinálj úgy, m in th a nem láttu n k volna azokon a házi
videókon, am iket C am eron készített - m ondta Esther. - Lehet,
hogy m ost megjátszod a kem ény csajt, aki m indent nagy ívben
leszar, de a szíved mélyén m indig az a kislány leszel, aki alufóliá­
ból készült tütüben táncol a „D iam onds Are a G irl’s Best Friend”
zenéjére.
Sloane elátkozta néhai bátyja videokam eráját, és m ár visz-
szavágott volna, am ikor M att megszólalt: - M egtaláltam Bertet.
Bért valódi neve term észetesen nem Róbert Robertson volt.
A halála előtt néhány hónappal áru lta csak el az igazi nevét, hogy
megtalálják, h a esetleg elveszítenék vele a kapcsolatot. De egyi­
kük sem gondolt rá Evan Kowalczykként; szám ukra m indig is
Bért m arad.
M ind fidsorakoztak M att m ögött, és követték ujja vonalát egy
apró betűs, csupa kapitálissal irt névig: EVAN KOWALCZYK.
Sloane-nak sejtelme sem volt, hogyan találta meg M att a nevek
és a táblák között. M intha egy bizonyos fára bukkant volna rá az
46 VEPONICA POTH

egyforma fok tengerében. M att keze lehanyatlott, és Róbert neve

ism ét beleolvadt a falba, elm osódott a többi k ö z ö tt
Ez a sok veszteség - és m in d a se m m ié rt Egy sötét nagyúr és
kielégíthetetlen m ohósága m ia tt
- Kiváncsi vagyok, m it csinálna m ost - m ondta M a tt
- Valószínűleg nem lenne hajlandó élvezni a nyugdíját - fe­
lelte Ines.
Sloane a kijárat felé fordult, m ielőtt az arca elárulta volna.
Nem akarta elm ondani a többieknek, m it olvasott az aktákban,
am iket a FOIA-hoz írt kérvényében igények, egy olyan Bertiől,
akit nem ismert.
- M enjünk - sz ó lt - M ár biztos kezdenek aggódni, hol m a­
radunk.
 4

a hűtőszekrényre celluiozták:

A
m e g h ív ó t a g á l á r a

»ÜNNEPELJÜK EGYÜTT A T ÍZ ÉV BÉKÉT!" M intha

csak a Sötét N agyúr legyőzése harm óniát hozott volna el az egé
világnak. Természetesen ez nem így volt, de az Egyesült Á llamok
szám ára legalábbis indokot szolgáltatott, hogy m indenből kivon­
ja magát. Az elszigetelődés új kora, így nevezték a szalagcímek.
A reakciók... vegyesek voltak. Az egyik oldal ünnepelte, hogy
kivonták a csapatokat m ás országokból, de tiltakoztak, am ikor
az USA a nem zetközi békefenntartó szervezetekből is kilépett.
A m ásik oldal örü lt a h atárok lezárásának, de kritizálta a külföl­
di katonai jelenlét csökkentését. A kárbová esett valaki a skálán,
m indenki osztozott a paranoián. Senki nem tudta, ho nnan érke­
zett a Sötét Nagyúr, am i azt jelentette, hogy bárhonnan szárm az­
hatott. Lehetett barát vagy szomszéd, m enekült vagy bevándorló.
Még Sloane anyja is szerzett egy engedélyezett maroklőfegyvert,
és havonta egyszer gyakorolta a célba lövést egy lőtéren, nem
m intha az bárkinek is segített volna a Sötét N agyúr ellen, aki a
lőfegyvereket ugyanúgy összeroppantotta, ahogyan az épületeket
is, és anélkül csavarta és torzította el a fémet, hogy hozzáért vol­
na. Sloane-nak akaratlanul is m egfordult a fejében, m ennyi időbe
telik majd az ARIS-nak, m ire m aguk is uralm uk alá hajtják ezt a
hatalm at. H acsak nem tették meg m áris.
Sloane kivette a ruháját a gardróbból, és az ajtóra akasztot­
ta. Aranygyöngyös ru h a volt, amelyet m intha a húszas évekből
48 VEBONICA POTH

vettek volna. Nehéz lesz, húzza m ajd a vállát, ezért csak az utol­
só pillanatban akarta felvenni. Egy átlagos napon nem bajlódott
volna ennyire különleges holmival, de valójában szerette a hiva­
talos eseményeket - m ég ha ezt nem is vallotta volna be senkinek.
Korábban bezárkózott a fürdőszobába, hogy megnézze Esther
egyik Instai-szépségtippjét arról, hogyan húzzon m agának ck ás
szemhéjtusvonalat. H a Esther erre valaha is rájönne, Sloane so­
sem m osná le magáról.
A gyöngyös ru h a sajnálatos, testhezálló fazonja azt jelen­
tette, hogy elő kell tú rn ia azt a ruhadarabot, amelyet a legjob­
ban utál a világon: az alakform áló fehérnem űt, mely a fűző óta
a nők enyhén szabálytalan testének legnagyobb ráncba szedője
volt. A legkevésbé arra vágyott, hogy ébredés u tán a pletykam a­
gazinokban a kibuggyanó derékhájára közelítő képekkel szembe­
süljön, kiegészülve a spekulációkkal a m á ié állapotáról. A m ióta
ő és M att együtt voltak, örökösen üldözték a terhességéről szóló
találgatások.
Nem találta az alakform álót sem a fehérnem űs, sem a zoknis
fiókjában, ezért M att szekrényéhez fo rd u lt Néha az alakförm áló
bugyi elveszett a férfi körében annyira népszerű fekete boxeiek
tengerében. Ahogy a spandex alsónem űk között tu r k á lt ujjai va­
lam i kicsi és kem ény tárgyhoz értek.
Egy dobozka volt, akkora, hogy elfért a tenyerében. Fekete.
Basszus.
Az ajtóra nézett - még zárva volt, és a közlekedőről sem szű­
rődött be hang. K inyitotta a d o b o z t Természetesen egy gyűrű
volt benne - de nem akárm ilyen gyűrű, hanem egy régi darab,
amelyet nem gyém ántokkal, hanem pirittel rak tak ki. M att emlé­
kezett rá, Sloane milyen ékszereket kedvel, m ég ha nem is hordott
soha egyet sem.
Sloane visszacsattintotta a doboz fedelét és visszalökte a
fiókba. Torkában gom bócot érzett. Természetesen tudta, ez m it
jelent: M att meg akarja kérni a k e z é t H am arosan, m ert egyéb­
ként nem tartan á az alsónem űs fiókját jó rejtekhelynek. Tekintve,
 KIVÁLASZTOTTAK 49

mennyire szereti a színpadias gesztusokat, biztosan az esti gálára

tervezte a dolgot.
Sloane-t elöntötte a hideg veríték. K inyitotta az ajtót, és vé­
gignézett a közlekedőn. M att az asszisztensével, Eddie-vel beszélt
telefonon. A naptára tele volt különböző ügyek támogatásával.
Csak ezen a héten m oderált egy beszélgetést a tömeges bebörtön­
zésekről, részt vett egy iskoláért szervezett jótékonysági esemé­
nyen, és tanácskozott egy szenátorral a Sötét N agyúr túlélőinek
PTSD-jét kezelő, állam ilag finanszírozott pszichológiai szakszol­
gálat felállításáról.
Sloane becsukta az ajtót, és leült az ágy szélére. Á tnézett az
utca túloldalán álló kétlakásos házra, am elynek ereszéről egész
évben rikító kék tündérlám pások csüngtek.
Sloane elővette a telefonját, és egy olyan számot tárcsázott,
am it m ár évek óta nem. Az anyjáét.
- Halló? - szólt bele June Hopewell ugyanolyan éles hangon,
m int régen.
- Anyu?
- Sloane?
Sloane összevonta szemöldökét.
- Igen, én vagyok, hacsak nincs még néhány gyereked, akik­
ről nem tudok.
- Láttalak délelőtt a tévében - m ondta June. - Biztos nem
akarod átgondolni azt, hogy nem adsz autogram ot? Olyan volt,
m intha farkasok loholtak volna a nyom odban.
- Igen, anyu, biztos. - Sloane nem gondolta úgy, hogy az
anyját valóban érdekelné, hogy osztogat-e autogram ot vagy sem,
de a Sötét N agyúr legyőzése óta m indenbe beleszólt, am it tett, ta­
lán, hogy pótolja a szülői befolyás hiányát Sloane gyerekkorában.
Végtére is a teljes kam aszkoráról lem aradt, mivel magasról tett
rá, am ikor a korm ány eljött Sloane-ért.
- Figyelj, van valam i, am iről beszélni szeretnék veled -
m ondta Sloane. - Találtam egy gyű rű t M att alsónem űs fiókjá­
ban. Egy jegygyűrűt.
50 VEPONICA POTH

Anyja a vonal m ásik végén hallgatott. A ztán megszólalt:

- Oké. És?
- És? - Sloane a hom lokára csapott. - És ki vagyok akadva!
- Slo, tíz éve együtt vagytok.
Sloane forrónak érezte az arcát.
- De sosem beszéltünk róla! N em gondolod, hogy ha felesé­
gül akarna venni, valam ikor m integy mellékesen előhozakodott
volna m ár a házasság témájával? Azt sem tudja, hogy nem utá­
lom-e az egészet m ár csak elvből is!
- Bár ez nem lenne meglepő, tekintve, milyen sok m indent
utálsz - m ondta June, és hangján érezni lehetett, hogy m ulat - , de
talán csak meglepetésnek szánta.
Sloane nézte, ahogy odakint egy macska végigsétál a járdán.
- Sloane - sóhajtott az anyja. - Nála jobbat nem találsz.
Higgy nekem.
Sloane nem felelt.
- M ennem kell - m ondta az anyja.
Mégis, m i dolgod van? - akarta volna kérdezni Sloane. Kö­
szönés nélkül letette. Ez june-t nem lepné meg. Általában csak
évente egyszer, karácsonykor beszéltek egymással, akkor is csak
öt percig. Sloane kicsi korában m ondták utoljára egym ásnak azt,
hogy „szeretlek”. Még azelőtt, hogy az apja lelépett, aztán holtan
került elő egy arkansasi halottasházból - egy Csapás ölte meg - ,
és June-nak azonosítania kellett a testét.
Nála jobbat nem találsz. Persze igaza volt: M att olyan erősen
sugározta a jóságot, hogy néha az em bernek kedve tám adt volna
m egütni. Nem szeretni ő t olyan volt, m intha valaki nem szeretné
a szabadságot. Vagy a kiskutyákat.
De ahogyan June m ondta - nála jobbat nem találsz - , az
mégis zavarta Sloane-t. És persze ez is igaz volt - mégis, m it csi­
nálna, letöltene egy randiappot? Ügy tenne, m intha lenne rendes
munkája? M ikor em lítse meg vajon, hogy az emberiség öt meg-
mentőjének egyike? Vajon a harm adik, vagy inkább az ötödik
randin illenék előrukkolnia vele?
 KIVÁLASZTOTTAK 51

Túl szép is lett volna, ha June a változatosság kedvéért vala­

m i kedveset és megnyugtatót mond.
Sloane a telefont szorongatva ült. A nap ereszkedett, és az
utca túloldalán felgyulladtak a szemet bántó, kék fényfuzérek.
Bizonytalannak érezte magát, m intha a szoba fordult volna vele.
De tudta, hogy bárm ikor is kéri meg M att a kezét, igent fog m on­
dani, m ert ez az egyetlen racionális válasz. Összeházasodnak, a
férfi gondoskodik m ajd róla, ő pedig m indent megtesz, hogy elég
jó legyen Mattnek.
 SZUPRANORMÁLIS JELENSÉGEKET
KUTATÓ ÜGYNÖKSÉG

TÁRGY: MAGYARÁZAT NÉLKÜLI 2005-ÖS KATASZTRÓFAESEMÉNYEK,

VEZETŐ TISZT (KÓDNEVE BERT) JELENTÉSÉNEK
LEIRATA

S TISZT: Kérem, mondja meg a nevét a hivatalos jelentés számára.

K TISZT: A nevem de a küldetés érdekében a
Robert Robertson kódnevet kaptam.
S TISZT: Vettem. Azért vagyunk ma itt, hogy meghallgassuk beszámo
lóját a Ringer projekt 2 es számú alanyáról, Sloane Andrewsról.
K TISZT: így van. Október 17-én kaptam értesítést arról, hogy a 2-es
számú alanyt azonosították, és azonnali begyűjtést rendeltek el.
S TISZT: A feljegyzések szerint a parancs ellenére huszonnégy órát ké­
sett a beavatkozás. Erre tud magyarázatot adni?
K TISZT: Igen, egyhetes haladékért folyamodtam, hogy a 2-es számú
alany részt vehessen a bátyja temetésén. A kérvényemet megta­
gadták, de huszonnégy órás haladékot kaptam. Ezt elégtelennek
ítéltem, de követtem a parancsot, és október 18-án 15:00 órakor
megérkeztem az Andrews család lakóhelyére.
S TISZT: Hogyan találta meg a lakóhelyet?
K TISZT: A várt módon. A hírszerzésünk jelentette, hogy az Andrews
család alacsony társadalm i-gazdasági státuszú, ezért fel voltam
készülve a düledező házra és a környék leromlott állapotára.
S TISZT: Közvetlenül megérkezése után felvette a kapcsolatot a 2-es
számú alannyal?
K TISZT: A lépcsőn ült. A megjelenése rendezetlen volt. Meggyőződ­
tem a nevéről, és bemutatkoztam neki a kódnevemen.
S TISZT: Mi volt a reakciója?
54 VEPONICA POTH

K TISZT: Azt mondta: „Úgy hangzik, mint egy álnév.'

S TISZT: Éleslátó. És a maga válasza?
K TISZT: Megerősítettem, hogy valóban álnév. Úgy gondoltam, elkezd­
hetem megnyerni a bizalmát, ha úgy érzi, őszinte vagyok vele.
S TISZT: Értem. Folytassa.
K TISZT: Megkérdeztem, otthon van-e az anyja és beszélhetnék-e
vele. Ez kényelmetlenül érintette. Megkérdezte, ki vagyok és mit
akarok, én pedig azt feleltem, csak akkor beszélhetek vele, ha az
anyja is jelen van. Erre az volt a válasza, hogy ha arra várok, hogy
az anyja .jelen' legyen, akkor jó sokáig várhatok.
S TISZT: A.
K TISZT: Ezen a ponton szükségesnek éreztem változtatni az eljá­
rásomon. A Ringer projekt alanyai esetén általában egyszerre
beszélek a szülővel és az alannyal, de ez kivételes helyzet volt.
Halott apa és testvér, és egy jelek szerint cselekvőképtelen anya.
Az alany lényegében egyedül volt. Megkérdeztem, bemehet-
nénk-e, de megtagadta. Azt mondta, nem enged be a házába
egy vadidegen férfit. Ezért állva maradtam kint.
S TISZT: Hogyan fogott hozzá?
K TISZT: Megint megkérdezte, ki vagyok. Azt feleltem, hogy a kormány
egy titkos részlegéhez tartozom, amelynek pontos természeté­
ről nem beszélhetek, és hogy egy prófécia miatt jöttem.
S TISZT: A felvétel kedvéért jegyezzük meg, hogy a vezető tiszt az 545-
ös számú prekognitív látomásra céloz, amely a Sötét Nagyúrról
és vele egyenlő ellenfeléről szól, akit általánosan Kiválasztottnak
neveznek. Hogyan reagált az alany a prófécia említésére?
K TISZT: Azt mondta: .Nem hiszek az ilyesmiben. Maradok annál, amit
látok és meg tudok érinteni.’ Megkérdeztem tőle, akkor mivel
magyarázza a Sötét Nagyúr képességeit. Talán rosszul időzített
m egjegyzés volt, mivel a bátyját annak a hétnek az elején ölte
meg a Sötét Nagyúr...
S TISZT: Ez felzaklatta az alanyt?
K TISZT: Épp ellenkezőleg. Közömbösnek tűnt. Nem mutatott ki érzel­
meket. Azt mondta: .Nem tudom .' Úgy döntöttem, a legjobb, ha
 KIVÁLASZTOTTA!: 55

a logikájára appellálok, és felvetettem, hogy talán a prófécia szó­

val van-e gondja. Utána felidéztem Newton harmadik törvényét.
S TISZT: A felvétel kedvéért jegyezzük meg, hogy Newton harmadik
törvényének értelmében minden hatásra egyező nagyságú és
ellentétes irányú ellenhatás jut.
KTISZT: ...Köszönöm.
S TISZT: Nem mindenki emlékszik a fizikára.
K TISZT: Elmagyaráztam, hogy a prófécia egyszerűen megjósolta,
hogy a Sötét Nagyúr mellett jönni fog egy ugyanolyan erejű,
vele szemben álló személy. Más szavakkal kaptunk egy listát a
kritériumokról, amelyeknek ennek a személynek meg kell felel­
nie. Kanadával és Mexikóval közösen leszűkítettük a lehetősége­
ket, mivel a támadások eddig kizárólag Észak-Amerikára korláto­
zódtak. Amikor Sloane bátyja meghalt a Sötét Nagyúr keze által,
ő is a lehetőségek közé került.
S TISZT: Maga aztán nem finomkodik.
K TISZT: Elméletem szerint egy fiatal nő, aki a szülői elhanyagoltság
következtében kénytelen volt önállóvá válni, az egyenessége­
met a függetlensége tiszteleteként fogja fel. Úgy tűnt igazam
is volt, mert ezt az információt látszólag reakció nélkül fogadta.
Azt is hozzátettem, hogy az én munkám az, hogy az öt jelöltet
felkészítsem erre az eshetőségre, hogy az emberiségnek minél
jobbak legyenek az esélyei a túlélésre.
Azt kérdezte tőlem: .A zt mondja, hogy én vagyok a Kiválasz­
tott?' És az ujjaival idézőjelbe tette a .Kiválasztott' szót.
Azt feleltem: .Igen is, meg nem is. Azt mondtam, lehetsz Kivá­
lasztott.' Felsoroltam a kritériumokat, amelyeknek megfelelt
- az apja és a bátyja halálát, azt, hogy az arató hold éjszakáján
született, az anyja vezetékneve nem ugyanaz, mint az övé, AB
negatív a vércsoportja...
S TISZT: Vagyis az előzetes azonosítási kritériumok, más néven EAK-ok.
K TISZT: (gy van. Az erre adott reakcióját .hitetlenként' jellemezném.
Megkérdezte, ki mondta ki a próféciát, és miért vesz komolyan a
kormány, idézem: .egy verseket szavaló őrültet'.
56 VEPONICA POTH

Felhatalmazásom volt, hogy információkat osszak meg a jövőlá­

tóról. Mondtam, hogy a neve és többször
is bizonyította, hogy olyan tudás előhívására képes, amit mi nem
tudunk megmagyarázni. És hogy 746 előrejelzést te tt amelyek
bekövetkezését megfigyeltük.
S TISZT: Mi volt az alany reakciója erre?
K TISZT: Különös... a többi alany hitetlenséget vagy félelmet mutatott,
az 1-es számú alany pedig acélos elszántságot. De a 2-es számú
alany volt az első, aki azt kérdezte, mi történik, ha nemet mond.
S TISZT: Nemet?
K TISZT: Igen, nem et Nemet a harcra a Sötét Nagyúr ellen.
S TISZT: [nevetve] Mondta neki, hogy nincs sok választása?
K TISZT: Úgy gondolom, az nem lett volna bölcs. Kicsit egy kóbor ku­
tyára emlékeztetett - ha az ember megpróbálja megfogni, ha­
rap. De ha az ember óvatos, talán meggyőzheti, hogy vele tart­
son.
S TISZT: Ha tudja, mit eszik.
K TISZT: így van. És azt hiszem, ebben az esetben a tisztelet jelentette
a megfelelő csalit, hogy úgy mondjam. Ezért azt mondtam: .Úgy
gondolom, ha nemet mondanál, azzal jelentősen megnövelnéd
a világ pusztulásának esélyét.' Az utóhatásokról beszéltem, nem
a korlátozásokról - egy olyan választásról, amelynek nincsen el­
fogadható következménye.
S TISZT: És ez használt?
K TISZT: Igen. Egy időre teljesen megdermedt. Ritkán találkozom ko­
rabelivel, aki képes ennyire mozdulatlan lenni. De ő csak annyit
mondott: .H át ez szívás', és elkezdett a logisztikáról beszélni ve­
lem.
S TISZT: Magvas.
K TISZT: Ellentétben azzal, amit a mozifilmekben látni, a mi Kiválasz-
tottaink ritkán tesznek költői kijelentéseket. Ebben az esetben,
azt hiszem, ő volt az egyetlen alany, aki igazán felfogta, mi áll
előttünk.
S TISZT: Minek a logisztikáját beszélték meg?
 KIVÁLASZTOTTAK 57

K TISZT: A kiképzését, ami a

várta, milyen tennivalói vannak indulás előtt, és mikor jövök
vissza érte, hogy elköltöztessem. Megkérdeztem, mennyi időre
van szüksége a felkészüléshez, és azt felelte, egy napra. Amikor
megkérdeztem, nincs-e szüksége több időre, hogy elbúcsúzzon
a családjától és a barátaitól, és elmagyarázza a helyzetet az any­
jának, azt mondta, hogy olyan sok idő nem kell hozzá. .Ha nem
vette volna észre, egyedül vagyok itt* azt hiszem, ezt mondta.
S TISZT: Nem gondolta, hogy az anyja kifogást emelne az ellen, hogy
egy olyan állami ügynökség, amelyről még sosem hallott, elvi­
gye a gyerekét hogy a Sötét Nagyúr ellen harcoljon?
K TISZT: Nem. És mindenesetre igaza volt. Amikor egy nappal később
visszatértem, ugyanott ült egy hátizsákkal és egy régi kartonlá­
dával.
S TISZT: őszinte leszek magával, nem ő az a Kiválasztott, akire fogad­
nék. Én a 4-es számú alanyra tippelek.
K TISZT: Reménykedjünk, hogy legalább az egyikükkel helyesen tip­
peltünk.

S H 60R Ö A N • » « * • * * *
 5

\ LOANE ÚJABB FALAT GÖRÖG SPENÓTOS PITÉT tö m ö tt a Szájá-

J ba. Estherrel együtt az egyik magas asztal m ellett állt a büfé
közelében, a Tíz Év Béke gálának helyet adó bálterem ben, ö ssze­
hajoltak, m intha komoly beszélgetésbe m erültek volna. Csak így
hagyták őket annyi időre békén, hogy bekaphassanak valamit.
Kiválasztottnak lenni a Tíz Év Béke gálán olyan volt, m int meny­
asszonynak lenni egy esküvőn.
A Drake Hotel nagy fehér és aran y bálterm ében vol­
tak - fehér padló, aranyfiligránnal befuttatott oszlopok és fe­
hér-arany fényt sugárzó csillárok. Az egyik oldalon egész falat
betöltő ablakok m utatták a Laké Shore Drive kanyarulatát, az
azt szegélyező épületek fényeit és a sötétséget, amely az éjszakai
M ichigan-tó volt.
K örülöttük szmokingos férfiak és báli ruhás nők verődtek
kis csoportokba, pezsgőspoharak szárát csippentve ujjaik közé.
Sloane elkapta az egyik vendég tekintetét, de azonnal el is fordult,
nem akart beszélgetést kezdeményezni.
- Folyton grimaszolsz - jegyezte meg Esther.
- Reggel véletlenül felsértettem a borotvával a hónaljamat,
és az izzadás szó szerint olyan, m int sót dörgölni a sebbe - felelte
Sloane. Egy izzadságcsepp éppen akkor csörgött végig a hónalja
sebes részén, és egyáltalán nem tetszett neki.
Esther is grimaszolt.
- Az a legrosszabb.
60 VEPONICA POTH

Esther olyan ruhát viselt, am i egyes-egyedül neki állhatott

jól: egy lepelszerű, bonyolult redőzésű, halvány mentazöld da­
rabot. Haját egyszerű kontyba fogta hátra. Szokás szerint vastag
sm inkréteget viselt, de m a ez illett az alkalom hoz, szemét szürke
festék keretezte, m intha füst színezte volna meg szemhéját.
- Hiányzik ez a hely - m ondta Esther. Villájával az olaj­
bogyókra vadászott tésztasalátájában, m indet egyszerre akarta
felszúrni. Álcáját a tányérjára fordított nagyfokú figyelem tette
teljessé: aki lefelé néz, arról az em berek azt gondolják, hogy sír,
ezért elkerülik. Ez Sloane szinte ösztönös gyilkos pillantásával
párosulva elég volt, hogy nyerjenek néhány perc nyugalmat.
- Hogy van az anyukád? - kérdezte Sloane.
- Nem jól. - Esther vállat vont. - Az onkológusa szerint
ezen a ponton nem sok m indent tehetünk, csak... elodázhatjuk
a dolgokat.
- Szörnyen sajnálom, Essy - m ondta Sloane. - Bárcsak vala­
mi bölcsebbet tudnék m ondani, de ez... csak szar.
Valójában nem tű n t helyesnek, hogy m egm entették a világot
és mágia segítségével legyőztek egy végtelenül gonosz lényt, a csa­
ládjukat mégsem tudták megvédeni az e világi veszélyektől. Az
emberség szemében lehettek Kiválasztottak, megmentök, hősök
- a rák előtt azonban m indenki egyenlő volt.
- Jobb, ha őszinték vagyunk, m int ha bölcsek - m ondta Est­
her elmélázva.
Barátnője válla fölött átnézve Sloane felfigyelt egy karcsú,
szmokingos, kék csokornyakkendős fiatalemberre, aki érdeklőd­
ve nézte Esthert. A m ikor a férfi felé pillantott, Sloane összehúzta
a szemét, és m egrázta a fejét. A fiatalember odéb b állt
- De hiányzol nekünk - m ondta Sloane. - Akármilyen
m ogorvának is tűnünk.
- Ó, m ogorvának tűnünk? - vonta fel szemöldökét Esther.
- Slo, még Kaliforniából is világosan látom, hogy kezdesz totál
szétesni. Mi van veled m ostanában?
 KIVÁLASZTOTTAK ól

Sloane oldalvást rásandított. M egfordult a fejében, hogy

visszahívja a kék csokornyakkendős férfit, hogy elterelhesse
Esther figyelmét erről a beszélgetésről.
- Ne hidd, hogy elég, ha csúnyán nézel, és azzal m áris el­
tántoríthatsz ettől a beszélgetéstől - m ondta Esther. - Kérdeztem
valamit.
A beszélgetéseik m indig így zajlottak. Jó volt vagy rossz, de
mindig úgy kom m unikáltak, m int két faltörő kos, am i azt jelen­
tette, hogy gyakran összeütköztek, katasztrofális következmé­
nyekkel. U gyanakkor nem pazarolták egymás idejét. Ha Esther
gondolt valam ire, azt kim ondta, nem tapogatózott.
- Kikértem néhány iratot az állam tól - m ondta Sloane. - Az
újraolvasásuk... felnyitotta a szemem.
- Tudod, néha jobb csukva tartan i - m ondta Esther, és bele­
kortyolt a pezsgőbe. - Oké, piszkáld ki azt a spenótcafatot a foga­
id közül, m ert egészen biztos vagyok benne, hogy M att m indjárt
felhívja rád a figyelmet.
A sarokban a zenészek valóban abbahagyták a játékot a csel­
lókon és hegedűkön... és az o tt egy nagybőgő volt? M ind átnéztek
a termen M attre, aki m akulátlan szmokingban, arany csokor­
nyakkendőben állt, és szélesen mosolygott. Egy vajazókéssel meg­
kocogtatott egy pezsgőspoharat, hogy m indenkit csendre intsen.
- Szeretnék egy kis figyelmet kérni! - Hangja zengett a te­
remben. M att parancsnoknak hívták, am ikor így beszélt a Sötét
N agyúr elleni harcban. Senki más nem vezethette őket, csak ő; a
másik négyet nem lehetett volna meghallani a Csapás hangzava­
rában.
Sloane sietve kipiszkálta körmével a spenótcafatot elülső fo­
gai közül.
A terem végre elcsendesedett. M indenki engedelmesen M att
felé fordult, m int diákok az osztályteremben.
- Köszönöm, és elnézést kérek, am iért megzavartam önöket
- m ondta M att, parancsnokból politikussá vetkőzve. - Remél­
tem, hogy egy percre elnézik nekem. Hol van Sloane?
62 VERONICA POTH

Sloane kivette a szájából az ujját, és kihúzta magát. M att in­

tegetett neki, és a nő csatlakozott hozzá a bálterem közepén, az
egyik csillár alatt. A nnyira szorított a mellkasa, hogy az m ár fájt.
M att megfogta a kezét. Sloane várakozóan nézett rá, és érezte,
hogy a keze elzsibbad. Tudta, hogy meg kellett volna innia azt a
harm adik pohár pezsgőt.
- Tizenegy éve jöttem rá, hogy szerelmes vagyok Sloane-ba
- m ondta M att. - Volt egy kisgyerek az egyik Csapás helyszíné­
hez közel, ahová a Sötét N agyúr utáni nyom ozásunk vitt m in­
ket, és elkeveredett a szüleitől. Sloane odavitte m indenkihez, akit
csak látott.
Sloane em lékezett a gyerekre. A zért vette a karjába, m ert a
kisfiú nem m occant, ő pedig nem ak art vitatkozni vele. Meglep­
te, m ennyire könnyen a csípőjére vette, ahhoz képest, hogy még
sosem emelt fel gyereket.
- Csak úgy félbeszakította a beszélgetéseket, hogy megkér­
dezze, nem ismeri-e valaki a kisfiút. Az ő jellegzetes Sloane mód­
ján ... aki ism eri őt, az tudja. - H alk nevetés futott végig a társa­
ságon. Még akik soha nem is találkoztak vele, azok is el tudták
képzelni az elm últ tíz évben róla írt cikkek alapján, amelyek labi­
lisnak, szűkszavúnak, m ogorvának, undoknak, szem étnek írták
le. Egy antihős. Sloane arca égett. M iért viccel m ost ezzel Matt?
A férfi folytatta:
- Sloane olyan, m int a húsvéti csokitojás... kívül kemény a
héja, de belül ott a finom, puha pillecukor. - Csillogó szemmel
mosolygott.
Kedvesnek kellett volna éreznie a bókot. Ehelyett Sloane úgy
érezte magát, m int egy felnőttruhába bújt gyerek.
M att elővette zsebéből a dobozt, kinyitotta, és fél térdre
ereszkedett. K örülöttük néhányan levegő u tán kaptak.
- Sloane, szeretlek. Régóta szeretlek. - M att őt nézte, de
körülöttük az emberek elővették és rájuk irányították a mobil­
jaikat. A felvétel, akárcsak a Sloane-ról idegenek által készített
többi videó, valószínűleg megjelenik majd a tévéműsorokban, az
 KIVÁLASZTOTTAK 63

újságokban, a pletykablogokban, és az utolsó képkockáig kivesé-

zik majd. Az arckifejezését, a testtartását, a ruháját, a kicseszett
rúzsát.
M att tovább beszélt:
- Én pedig egész életemet ennek a kem ény cukorkarétegnek
az áttörésével akarom tölteni. Feleségül jössz hozzám?
A tömeg, akár egy hatalm as állat, felsóhajtott.
Ne hagyd, hogy meglássanak, parancsolt magára Sloane.
Ugyanezt m ondta m agának akkor is, am ikor a Sötét N agyúr
csatlósai - m ost m ár m ind halottak voltak, odalettek az urukkal
együtt - közel osontak hozzá az éjszakában. Ebben az esetben
azonban nem azt jelentette, hogy el kell futnia, hanem azt, hogy
m indenki szeme láttára kell elrejtőznie.
M indent latba vetett, am it csak a csata utáni interjúkból ta­
nult a színlelésről, és csillogó szemmel, szélesen elmosolyodott.
- Igen. - A szó csaknem sóhajként tö rt elő belőle, annyira
elszorult a torka, am i tökéletes volt így, m ert M att talpra ugrott,
átölelte, és megpörgette, és így m ár senki nem elemezhette az arc­
kifejezését.
M indenki éljenzett, egy csomó digitális kattanás hallatszott
az okostelefonok felől, és a tévécsatornák kam erái körülöttük
köröztek, hogy m inden szögből felvegyék őket - M attét a szm o­
kingjában, Sloane-t a gyöngyös ruhában. A Kiválasztottat és
piruló aráját.
Aki ezek szerint egy kibaszott húsvéti tojás.
Sloane o tt állt, azon gondolkozott, van-e udvarias módja
annak, hogy megtörölje a hónalját, hogy ne csípjen annyira, és
közben nem volt egészen jelen.
A folyó m ellett állt, tüdejét perzselte a fagyos levegő, és átné­
zett a hídon a Sötét N agyúrra, közvetlenül az utolsó harcuk előtt.
Egy része mindig o tt volt.
 6

\ LOANE ALIG HÚZTA FEL UJJARA A GYŰRŰT, am ikor a tömeg

J gratulációi elnyelték. Valaki egy pezsgőspoharat nyom ott a
kezébe, ő viszont M attét kereste, hátha a tekintetével m enekü­
lésért könyöröghet neki. A férfi azonban egy idősebb, öltönyös
férfival beszélgetett, és egy hasonló pezsgőspohárból kortyolga­
tott. Sloane arca égett. Rámosolygott egy nőre, aki könnyekkel a
szemében közölte vele, hogy ők ketten „tökéletes pár”, és közben
a közelmúltban megjelent cikkekre gondolt, amelyek „zavarbaej-
tőnek” bélyegezték M att-tel ápolt kapcsolatát. A cikk ki volt tűzve
a hűtőjükre, M att annyira m ulatságosnak tartotta.
Izzadság csörgött le a hasán a köldökébe. Sloane a tömegben
megkereste Albie-t, akit az egyik nagy oszlop mellett talált egy
szűk, fekete ruh át viselő, feltűzött hajú nővel beszélgetve. Sloane
elnézést kért a könnyes szemű nőtől, aki a saját, húsz évvel koráb­
bi eljegyzése történetét mesélte épp, és Albie felé menet letette az
egyik asztalra üres pezsgőspoharát.
A m ikor odaért, magához húzta a férfit, hogy a fülébe súg­
hasson.
- Ki kell innen jutnom - m ondta Sloane. - Jössz?
- Ööö - nézett át válla felett Albie a gálára. - Ja. Persze. Mi
legyen Matt-tel?
Sloane megkereste M attét a tömegben. Nem volt nehéz.
A mosolya ragyogott, m int egy világítótorony, és o tt volt még az
66 VERONICA POTH

arany csokornyakkendő csillogása is. Sloane szorongásába szere­

tet vegyült. M att jó volt ebben. M indig is jó volt.
- ó ellesz - m ondta. - Ruhatár. Van egy ötösöd?
Am ikor elhagyták a bálterm et, Albie a zsebébe tú rt a tárcá­
jáért. A ruhatár egy falba vágott nyílás volt, és egy kam aszkor­
ból épp csak kinőtt, zselézett hajú srác ügyelte, aki a telefonján
játszott. Miközben elcsoszogott a kabátokért, Sloane felhúzta
a szoknyáját, hogy kicsatolja cipője keskeny pántjait. Mezítláb
gyorsabb.
- Észrevették - m orm olta Albie az orra alatt. A bálteremből
két egyforma fehér szm okingot viselő férfi jö tt ki, és Sloane-t néz­
ték. A nő hirtelen ötlettől vezérelve a gyom rához kapott és ösz-
szegörnyedt, m intha rosszul lenne. Albie elragadta a kabátokat a
csoszogó ruhatárostól, ötdolláros borravalót nyom ott a markába,
aztán m egnyugtatóan Sloane hátára tette a kezét.
- Keressünk egy m osdót - m ondta Albie, am ikor elhaladtak
a két férfi m ellett a bálterem ajtajánál. Felpillantott rájuk. - És
kerüld a spenótos pitét.
A férfiak meglepetten néztek egymásra.
Sloane és Albie görnyedten, egym ásra támaszkodva a hotel
étterm e felé botorkáltak, de am int kikerültek a bálterem ajtajá­
ban állók látóköréből, a nő fölnevetett, és a konyha felé húzta a
férfit. M indkettejüknek megvolt a maga erőssége, Sloane-é az
volt, hogyan keveredjen ki kutyaszorítókból. M indig a kijáratot
kereste, akkor is, am ikor nem volt egy sem. Időnként, am ikor
M att megvetette lábát és úgy döntött, ideje hősiesen helytállniuk,
a nő inkább segített elm enekülni. Csak olyankor érezte azt, hogy
valóban Kiválasztott.
Most ugyanez a képessége m entette meg a beszélgetésektől.
Nem egészen így képzelte, hogy erre fogja használni.
- Helló, sziasztok! Ide se figyeljetek, szállodai ügyek! - csiri­
pelte, am int a konyhába értek. Az egyik szakács mögé bújt, hát­
rahőkölt egy forró serpenyő elől, és átbújt valaki karja alatt, aki a
mélyhűtőt nyitotta éppen. Albie a nyom ában loholva bocsánatot
 KIVÁLASZTOTTAK 67

kért. Sloane kilökte a sikátorra nyíló ajtót, és nagyot kortyolt a

hideg levegőből, cipője a pántnál fogva lógott ujjairól.
- Istenem, ne m ondd, hogy mezítláb fogsz sétafikálni egy
sikátorban - m ondta Albie, és felsegítette Sloane-ra a kabátját.
- Próbálom elkerülni az üvegszilánkokat - felelte Sloane, és
bebújt a kabátba. Az okostelefonja a zsebében volt. Kivette, hogy
a földre világítson vele, és talált egy ösvényt a szemét, a tócsák
és a korai fagyfoltok között. Elmentek egy sor kuka mellett, és
am ikor elértek a sarokig, ahol a sikátor az utcába torkollt, Albie a
könyökénél fogva megállította.
- Oké, a sarkon túl van egy lepukkant krim ó - m utatott te­
lefonja térképén egy jelölésre. - De lehet, hogy fu tn u n k kell, hogy
ki ne szúrjanak m inket.
Sloane elvigyorodott.
- Tisztára, m int a régi szép időkben, nem?
- Ja, csak életveszély nélkül - horkant fel Albie. - M enjünk.
Végigrohantak a járdán, és befordultak a sarkon a zöld
„Fred” neonfelirat felé, amely egy kirakatban villogott. A kocs­
ma üres volt és olyan szagú, m int egy tornaterem . Sloane csu­
pasz talpa alatt földim ogyoróhéjak ropogtak, ahogy Albie-val a
bárpulthoz mentek. Az ő bárszékének kirepedt középen a huzata,
csak szigetelőszalag tarto tta benne a tömést.
- Tökéletes - jegyezte meg Sloane.
- W hiskey-t - szólt oda Albie a csaposnak, egy idősebb férfi­
nak, akinek arckifejezése teljes közönyről árulkodott. Albie Slo-
ane-re pillantott. - Legyen két dupla. Old Overholt, ha van.
A pultos felvonta szemöldökét, de elfordult, hogy kitöltse az
italt. Sloane kihúzta hajából a hajtűket, és szépen felsorakoztatta
a pulton.
- Úgy tűnik, nem úgy zajlott ez a lánykérés, ahogy remélted
- mondta Albie.
- H a ez az este úgy zajlott volna, ahogy reméltem, akkor
nem lett volna lánykérés - felelte Sloane.
- A kkor mi a fenéért m ondtál igent?
68 VEPONICA POTH

- ö tszáz kam era vette m inden egyes pillanatát - m ond­

ta Sloane. - M it szerettél volna, hogy teljesen tönkretegyem és
megalázzam a Kiválasztottak istenverte Kiválasztottját az állami
tévében?
Albie elgondolkozott.
- Jogos.
- Különben sem arról van szó, hogy ne akarnék hozzámenni.
- Sloane homlokráncolva elhallgatott. - Oké, azt hiszem, nem aka­
rok, de gőzöm sincs, miért. - Felnyögött, és fejét a pultra hajtotta.
- U h, na jó, vagy a lábad, vagy a fejed emeld fel, hogy ne
érjen hozzá m indenhez - m ondta Albie. A pult végéből felkapott
egy m arék papírszalvétát, és a nő elé lökte. - Azt hiszem, én tu ­
dom, m iért nem akarsz hozzám enni.
- Igen? - Sloane kihajtogatta az egyik szalvétát, és rátekerte
az egyik lábára, m ielőtt ismét a szék lábtartójára tette. G ond nél­
kül rátapadt. - Világosíts fel.
- H át - fintorgott Albie - , úgy tűnik, M att nem igazán ismer
téged, Slo. Te belül nem vagy p u h a ...
- Igazából belül m indenki p u h a ...
- ...am ivel nincs sem m i baj. Sok remek tábornok és fele­
lősségteljes, érzelmileg távolságtartó apafigura szintén nem volt
puha. Néhányukat még hősnek is nevezzük.
- M indig is érzelmileg távolságtartó apaíigura akartam
lenni. - Sloane egy szalvétát terített szét a pulton, és ráfektette a
homlokát. - A picsába, Albie, m it tegyek?
- Úgy értem - folytatta a férfi m ár tudod, m it kell tenned,
nem?
Sloane sóhajtott, és a bal kezén viselt gyűrűre pillantott,
amely szikrázott a kocsma sárga lámpafényében. A pultos két
whiskey-t tett le eléjük. Egyszerre emelték fel a poharakat és egy­
szerre hajtották le szinte az egész italt.
- Látom, hogy azt akarja, egyszerűen legyek túl rajta -
m ondta a nő. - Úgy érzi, m ind ugyanazon m entünk keresztül,
ezért, ha ő jól van, nekem is jól kell lennem.
 KIVÁLASZTOTTAK 69

Albie összeszorította száját, és kiitta a whiskey-t. Intett a

csaposnak egy újabb körért.
- Gondolod, hogy igaza van, és csak úgy... tovább kéne lép­
nem? - kérdezte Sloane.
- Hát, ha rájössz, azt hogy keli, áruld el nekem is - m ondta
Albie.
Sloane kiitta m aradék whiskey-jét, és a bárpult m ögötti szí­
nes üvegek soraira bám ult.
- Soha nem beszéltünk róla - m ondta tom pán. A rra a napra
célzott, amelyet ő és Albie a Sötét N agyúr foglyaként töltött. Az
egyetlen napra az átvészelt sötét napok közül, amelyet egyikük
sem említett soha.
- Mit lehetne mondani? - kérdezte Albie.
- Ja - felelte Sloane. - Azt is m ondta, hogy menjek terápiára.
Albie felhorkant.
- Terápia. Csak ezt bírják szajkózni?
- Nem segített? - kérdezte a nő.
- De igen. És nem. Nem tudom . Csak azt szeretném , ha az
emberek nem úgy beszélnének róla, m intha m indent m egoldana
- m ondta Albie. Am ikor fölemelte az újabb pohár whiskey-t, a
keze remegett. Ránézett Sloane-ra. - M iért kérted ki azokat az
iratokat, Sloane? - kérdezte. - Úgy tűnik, csak megnehezített
mindent.
Sloane egy darabig hallgatott.
- M indig is kíváncsi voltam valam ire - m ondta. - Hogy ta-
iáltak-e más Kiválasztott-jelölteket is, vagy csak m inket. Tudom,
hogy a kritérium ok nagyon jellegzetesek voltak, de csak ebben
az országban három százm illió em ber él, ezért... talán voltak
mások is.
- És ez zavar téged.
Sloane bólintott.
- Mi van - mondta, és ujja hegyével megbillentette poharát - ,
ha köztük és köztünk az a különbség... amitől m i Kiválasztottak
lettünk... hogy a m i a szüléink igent mondtak, az övék meg nem?
70 VERONICA ROTH

Eszébe jutott a beszélgetése az anyjával. A homályos háló­

szoba, a súlyos, behúzott függönyök. A ruhák, amelyekre rálé­
pett, ahogy átvágott az ágyig. Anyja testének alakja a takaró alatt,
összegömbölyödve, mint a döglött rovarok a konyhaasztal fölötti
lámpaburában. Hogy mindennek mosdatlan test- és alkoholsza­
ga volt. És ahogyan az anyja azt mondta Sloane-nak, csináljon,
amit akar.
Albie szomorú pillantást vetett rá.
- Az azt jelentené, hogy pocsék szüléink voltak - mondta -,
de őszintén szólva, ezt már tudtam.

- Nem, nem úgy volt! - Sloane végig nevetett. - Bért félre­

vont, és azt mondta: „Úgy látszik, nem teljesítesz jól, ha mások
néznek.”
- A ztán azt m ondta, hogy legyél te a magányos orgyilkos! -
kiáltotta Albie. - M ondom, hogy így volt.
- H onnét tudnád, hogy volt... nem is voltál ott! Különben
meg senkit nem orgyilkoltam meg.
- Csak azt m ondom , sokkal pengébb Kiválasztott voltál,
m int én - m ondta Albie. - É n ... ágyútöltelék voltam. Ahogy Bért
m ondta... „Jó em ber vagy egy vihar közepén, Albie. M att szeren­
csés, hogy mellette állsz.” Hogy meghaljak helyette, ő meg m e­
hessen megm enteni a világot, úgy érted.
Sloane m egrázta a fejét.
- Tudod, hogy nem így értette.
Albie vállat vont.
- Ti rohadékok. - Esther lépett hozzájuk. Sloane nem látta
bejönni. A fiatal nő m űszőrm e kabátot viselt, amely úgy vette kö­
rül az arcát, m int egy régim ódi nyakfodor. M ögötte Ines jött, és
válláról havat söprögetve, az ajtónál, Matt.
- Ha legközelebb le akartok lépni, nekünk szóljatok először.
Húsz percig beszéltem egy nővel a firenzei útjáról.
 KIVÁLASZTOTTAK 71

Esther a pultra dobta retiküljét, intett a csaposnak, és egy

kisebb flottányi gintonikot rendelt.
- Helló - tette M att Sloane vállára a kezét. Ujjai hidegek vol­
tak. - Fura ünneplése ez az eljegyzésünknek.
- Ó, jaj. Vége a m urinak - m ondta Sloane Albie-nak.
- Csss - pisszegte le Albie. - Hallja, am it mondasz.
- Jézusom. M ondd meg, hogy érzed magad igazából, Sloane
- m ondta M att feszülten.
- Ügy érzem, hogy bárcsak ne vettem volna fel ezt a spandex
alsóneműt - m ondta Sloane. - Üljetek le, igyatok.
- M iért van a lábad szalvétába csomagolva? - kérdezte Esther.
- Ha Albie-n m úlna, az egész testem szalvétába lenne cso­
magolva - m ondta Sloane. - Belevitt a balhéba. Balvéta.
Matt úgy nézett rá, hogy az cseppet sem tetszett a nőnek,
m intha egy út szélén lerobbant autó volna, és M att a m otorház­
ban kutakodna a probléma forrása után. M intha lenne benne va­
lami rossz, am it nem lehetne megjavítani. És talán ez volt velük a
baj - M att nem látta őt; csak azt, hogy kicsoda lehetne ném i m ó­
dosítással, míg Sloane sem m it nem akart, csak azt, hogy hagyják
elromolva és békén.
- Tudod - tám asztotta állát tenyerébe - , én tulajdonképpen
szeretek ilyen lenni.
- Milyen, részeg? Igen, sokan vannak ezzel így, Slo - felelte
Matt. Még m indig a nő vállát fogta, de keze m ost m ár átmelege­
dett Sloane bőrétől.
- Nem részeg - m ondta a nő. - Hanem am ilyen állandóan
vagyok. Teljesen olyan vagyok. Nincsen pillecukor belsőm. Bárki
más m egmondhatja. - Albie bólogatott. - Talán csak... Citrom lé
van belül. Vagy medvecukor.
- Talán mások nem ism ernek olyan jól, m int én - m ondta
Matt gyengéden.
- Csakhogy ezt én m ondom - jelentette ki Sloane erőtel­
jesebb hangon. - A Sötét N agyúr kiszívta a bensőm et. Tudom.
M indenki tudja. Csak te nem.
71 VERONICA ROTH

- Sloane...
- Hazamegyek - m ondta a nő. Lehántotta lábáról a szalvé­
tákat, és a pultra dobta. Cipőjét a pántnál fogva kibotorkált az
utcára. M att követte, és hívott egy taxit. Nem próbált beszélgetni,
és nem tiltakozott, am ikor Sloane lehúzta az ablakot, és kidugta a
fejét, míg végighajtottak a Laké Shore Drive-on. Mire hazaértek,
az orra és az arca elzsibbadt.
CÍMZETT: PÉNZÜGYI RÉSZLEG
TÁRGY: RINGER PROJEKT, 5-ÖS SZÁMÚ ALPROJEKT

A 2008. március 4-én kelt feljegyzésben az ARIS Központi Elhárítás

igazgatója által az AR/CO-2 Ringer Projektet érintő, rám ruházott hata­
lomnál fogva az 5-ös számú alprojektet - fedőnév: Mélymerülés - jó ­
váhagyom, és a Ringer projekt teljes alapjából 763 000 USD összeget
utalok ki az alprajekt költségeire.

Charlotte Kraus
Az Ereklyekutató Intézet igazgatója
ARIS

S* ' C 0 H Ú A M
8U *IMa S
 7

att rég i , dízeles BMW-jének kipufogógáza a másnapos­

M sággal párosulva hányingert keltett Sloane-ban, ezért a hűvös

ablakhoz nyomta a hom lokát Esther aznap reggel m ent el. Útkö
ben kitették a reptérnél azzal az ígérettel, hogy ham arosan meglá­
togatják Kaliforniában. Albie az elülső ülésen töltötte be a DJ és a
navigátor szerepét egyszerre, m indkét kezében egy-egy telefonnal.
Ines hátul ült Sloane mellett, és folyton mocorgó térdén dobolt.
- Istenem, Ines - szólalt meg M att. - Olyan vagy, m int azok
a felhúzhatós, zörgő játékok.
- Hát, ha nem úgy vezetnél, m intha nem lenne veszíteniva­
lód, valószínűleg nyugodtabb volnék.
- Benti hangerővel, légyszi - szólt közbe Sloane. - Slo m ind­
járt rókázik.
- És akkor mi van? Ha túl hangosak vagyunk, lem aradunk
róla? - vonta fel szemöldökét Ines.
- Igen - felelte Sloane. - Közönségre van szükségem.
Ines felnevetett, és odakínált neki egy üres csipszeszacskót.
Sloane m egpróbálta elcsípni M att tekintetét a visszapillantó tü ­
körben, de a férfi telefonja megcsörrent.
- Eddie? - szólt bele. Nem m intha viszonozta volna a pillan­
tást - az előző éjszaka óta rá se nézett.
Sloane bosszús pillantást vetett Inesre, de elfogadta a zacs­
kót, és még jobban az ablak felé fordult, hogy ne lássa Ines lábát
rángatózni.
76 VEPONICA POTH

Nézte, ahogy a fák elm osódnak m ellettük. Egy órára jártak

Chicagótól északra, ahol a nagyváros békés külvárosnak adta át
helyét tökéletes pázsitokkal és istálló, kutya és csónak formájú
postaládákkal. Elképzelte, milyen lenne ebédpénzt vinni az isko­
lába papírba csomagolt, m űsajtos szendvics helyett, olyan autót
vezetni, am it a szülei vettek neki, hogy legyen m in gyakorolni,
iskolai kirándulásra m enni a városba és felbám ulni a felhőkarco­
lók sorára. Ez a sok kis biztonságos élet, am i zavartalanul telik...
- Le kell tennem , Ed, térerő nélküli zónához közeledünk -
m ondta Matt. Egy pillanat múlva letette a telefont, és visszarakta
a pohártartóba.
Sloane-t tizennégy éves korában tanította meg Bért vezet­
ni a mezőn a ház m ögött, ahol a Sötét Nagyúrról tanult. Majd­
nem felborította a vén Accordot, am ikor tú l élesen kanyarodott
a sárban. Neki nem kellett hivatalos autósvizsgát tennie, mint
m ásnak - Bért csak lefotózta egy üres fái előtt, aztán egyik nap
egyszer csak a kezébe nyom ott egy jogosítványt egy útlevéllel és
egy Sm oothie M ester - tíz sm oothie u tán egyet ingyen kapsz! -
kártyával együtt, utóbbin m ár két m atrica be volt ragasztva.
Sloane elm osolyodott az emlékre. A pénztárcájában azóta is
benne volt a kártya.
- Jobb, ha letöltőd azt a térképet, Albie - m ondta Ines.
- M ár megvolt - m ondta Albie. - Azt hiszed, ennyi év után
nem tudom , hogy a GPS nem m űködik a Csapás helyszínein?
- Régen tudtad - m ondta Ines. - De nehéz éveid voltak...
- A „nehéz évek” szép kis eufem izm us a „betépettre”...
- És em iatt nem szívesen hagyatkozom a m em óriádra.
- Jogos.
Sloane gerincén borzongás futott végig, am ikor M att lefor­
dult a főútról. M egnézte a telefonját - nem volt térerő, pedig még
másfél kilom éterre sem jártak a Csapás helyszínétől. A zt sem
tudták, m iért hívták őket, de am ikor H enderson és Cho ügynö­
kök szólították őket, ugrottak. Könnyebb volt szemmel tartan i az
ARIS-t, ha m eghívták őket.
 KIVÁLASZTOTTAK 77

Az autóra csend telepedett, am ikor körülöttük a vidéken fel­

tünedeztek a Csapás első jelei. A pusztítás után az emberek újra
megtelepedtek a hasonló területeken, de az itteni házakat nem
gondosan ny írt gyepek és giccses postaládák jellemezték. Ideig­
lenes, roskadozó épületek tengere terült el körülöttük, amelyeket
soha nem hoztak helyre teljesen a Sötét N agyúr pusztítása után.
Az emberek vezetékes víz és áram nélkül éltek, padlójukon itt-ott
nagy lyukak tátongtak. M att egyszer elrángatta ide Sloane-t ön-
kénteskedni, és a nőnek át kellett másznia egy leom lott tornácon,
csak hogy eljusson a bejárati ajtóig.
A fák elvadulva, kusza koronával álltak, gyökereiket olyan
magas fű verte fel, m int Sloane; hosszú fű lapult le saját súlyától
részegen a töredezett járd ák fölött. Az utakat a kemény közép­
nyugati teleknek köszönhetően kátyúk tarkították, ezért M att
még kiszám íthatatlanabbul vezetett, és Sloane ismét a csipszes-
zacskóra gondolt.
- Ajajj - szólalt meg Albie. - Vár elöl a móka.
Sloane nyakát tekergetve próbált kinézni a szélvédőn, és
majdnem összekoccant Inessel a feje, aki szintén középre hajolt.
Előttük az útnak hirtelen vége szakadt, és csak élénk színű pony­
vák tengere látszott, m intha csak buckák lennének egy sípályán.
Mögöttük, egy kis dom bon az ideiglenes állam i építm ény állt,
amely körbevette a Csapás középpontját: egy fehér, geodézikus
kupola volt, nagyjából akkora, m int egy futballstadion. Sloane
telefonja felragyogott, am ikor visszatért a térerő.
A Csapások helyszíne körül m indig táboroztak emberek,
de Sloane sosem volt képes m egszokni őket. M indannyian fana­
tikusok voltak, de csoportjaik határo zo ttan elkülönültek - álta­
lában reménybeli m águsok voltak, de ak adtak köztük gyásztól
m egtörtek és spirituális gyógyítást keresők is, és a bagázs leg
rosszabbjai a Sötét N agyúr akolitusai voltak, ak ik vissza ak ar­
ták hozni őt.
M att felhívta H enderson ügynököt, hogy segítsen, Sloane
szerint feltehetően azért, m ert sehogy sem tudtak volna áthajtani
78 VERONICA ROTH

a sátrak falán. M att biztonságos távolban a töm egtől leállította az

autót, és várt.
- H enderson... igen, halló. M att Weekes vagyok - szólt a
telefonba. - Köszönöm, jól, és ön? Remek. Itt vagyunk, de akadt
egy kis problém ánk... á. Oké, köszönöm. - Letette. - Küldenek
egy golfautót.
- Én nem hajtok bele a kettyósok közé egy golfautóval - je­
lentette ki Sloane. - Nem tu d n ak nekünk m egtisztítani egy utat
vagy valami?
- A jelek szerint megpróbálták, de nem jö tt össze - m ond­
ta M att. Ezek voltak az első szavak, amelyeket a nőhöz intézett
egy konyhai „elnézést” leszámítva. - Úgyhogy vagy gyalog m e­
gyünk, vagy a golfautóban.
- Megfeledkeztél a titkos harm adik lehetőségről - jegyez­
te meg Sloane - , am i az, hogy m egfordulunk és hazam együnk,
m ert HenderCho am úgy sem akar tőlünk sem m it, am it szívesen
adnánk.
- Slo, nem lesz olyan rossz - m ondta Ines. - ígérem. Még azt
is megengedjük, hogy elöl ülj.
- De jó - m ondta a nő.
- H ozd a csipszeszacsid - javasolta Ines.
A golfautó néhány perccel később megérkezett, hosszú fajta
volt, több sor üléssel. A sofőr húszas évei elején járó, lelkes férfi
volt, szőke hajjal és erős kézfogással Scottként m utatkozott be,
aztán egy parkolóba irányította M attét, és megkérte őket, hogy
m ind szálljanak fel a golfautóra. Sloane az első ülésre ült, aho­
gyan ígérték neki, és odébb csúszott a nyikorgó, bézs m űbőr hu­
zaton, hogy Scott is elférjen mellette. A többiek is bezsúfolódtak,
és a golfautó a sátrak felé zötyögött.
- Itt aztán nagy élet zajlik, mi? - vigyorgott Scott. - Zenei
fesztiválra emlékeztet, csak...
- Még rosszabbak a szerelések? - kérdezte Sloane, és meg­
ragadta a jobb oldali kapaszkodót, am ikor Scott bekanyarodott.
E lőttük emberek ültek körben törökülésben, bő ruhákban, kö­
 KIVÁLASZTOTTAK 79

zépen pedig egy fiatal nő feküdt, szívére szorított kézzel. Ahogy

Scott elhajtott mellette, Sloane lila kristályt pillantott meg, am e­
lyet a nő a szegycsontjához szorított. Sloane a szemét forgatta.
Valószínűleg egy szeánsz. Sokan gondolták úgy, hogy az élet és a
másvilág között ilyen helyeken, ahol ilyen sokan haltak meg, vé­
konyabb a határ, ezért idejöttek, hogy a szeretteikkel beszéljenek.
A szeánsz m ögött egy sátor állt, előtte oltár és tetején tálká­
ban fogyatkozó tömjén. Egy m ásik sátor, egy seprűvel - azzal a
fajtával, am it a w iccarituálékhoz használtak - az oldalára festett
nagy pentagram m ának tám asztva. Körös-körül különbözű színű
köveket tekertek körbe zsinórral vagy tettek alacsony asztalokra.
A pacsuli illata bódító volt.
- Itt mindig olyan furcsa a levegő - m ondta M att. - M intha
vihar közelegne, de sosem ér ide.
- Talán csak közvetve kezdesz betépni - m ondta Albie. -
Biztosra veszem, hogy az nem csak tömjén.
- Nem, nem erre gondoltam - m ondta Matt.
- £ n is érzem - szólalt meg Ines a golfautó hátuljából. - Szé­
dülök tőle.
Elhajtottak egy félmeztelen öregember m ellett, aki pánsípon
játszott. A m ikor a férfi észrevette őket, az ölébe ejtette hangsze­
rét. Sloane látta, hogy M att az ajkához emeli az ujját, hogy csen­
det kérjen. M indig ezt csinálta, hogy az em berek ne vaduljanak
meg a láttukra. Az eseteknek kábé a felében be is vált.
A kárm ennyire is zavarták Sloane-t az ilyen emberek, akik
azt gondolták, hogy ha közel húzódnak a borzalom hoz és a pusz­
tításhoz, szupererőre tesznek szert, vagy valóra válnak a kívánsá­
gaik, valójában nem volt velük problémája. Méghozzá azért, m ert
a harm adik fajta népséget alkotók, akik a Csapás helyszínei köré
gyűltek, annyival rosszabbak voltak: a Sötét N agyúr akolitusai.
Ezek nem jóindulatú wiccahívők voltak, vagy köpenyt vise­
lő, m odern druidák, tarotból olvasó m édium ok vagy asztrológu­
sok, akik a M erkúr helyzetét igyekeztek m eghatározni (jelenleg
visszavonulóban volt). Olyan em berek voltak, akik mellett gya­
80 VERONICA ROTH

nútlanul sétálnál el az utcán, többnyire férfiak, a legtöbben fe­

hérek, kék farm erben, akik titkos honlapokat üzem eltettek arról,
hogy a Sötét N agyurat torzítva ábrázolja a m édia, és hogy csak
kom penzálni akarta a föld túlnépesedését, hogy ne éljék fel a föld
erőforrásait, vagy csak meg akarta tisztítani Észak-Amerikát a
szennytől - csupa rasszista hőbörgés, am it egy halott iránti tisz­
teletnek álcáztak. S am i még rosszabb, vissza ak arták hozni a Sö­
tét N agyurat, nem m intha ő nem ölné m eg őket m ind egy szálig
a visszatérése esetén.
Sloane észrevette, hogy egy csoportjuk virslit süt egy kerti
grillen, és összeszorította a fogát. M ögöttük, a sátron függő mot­
tótól epe íze tolult a szájába: HOZZÁTOK HELYRE - HOZZÁ­
TOK VISSZA.
A „hozzátok helyre” volt a legrosszabb. Ezek az emberek
úgy gondolták, M att - és a többiek is, de legfőképpen M att - az a
rossz, am it helyre kell hozni, az igazi gonosz, am it a Sötét Nagyúr
eltörölne, egy új, felsőbbrendű fehér utópiát hozva el.
Közvetlenül azelőtt, hogy eltűntek volna szem elől, a Sötét
N agyúr egyik híve felismerte őket, és hot dogjával feléjük m utat­
va felkiáltott:
- Gyilkosok!
- Remek - szólalt meg M att Sloane bal válla fölött. - Scott,
fel tud gyorsítani ez az izé?
- Nem, m ár a m axim um on vagyunk - válaszolt Scott. - De
m indjárt odaérünk, ne aggódj!
Sloane érezte, ahogy pulzusa lüktet a szemében. Az egyik
férfi hot doggal kezében feléjük indult, ujjain szétkenődött a ket­
chup, és az is lehet, hogy kiabált, de ebben a nő nem volt biztos,
m ert csöngött a füle.
Helló, Sloane. Tudtál aludni?
- M it m ondtál nekem? - ordított a hot dögös fickóra.
- Hallottad! - acsargott a fickó. - Rohadt k u ...
- Slo. - Ines megfogta a vállát. - Légyszi, ne ugorj ki az au­
tóból.
 KIVÁLASZTOTTAK 81

- Azok a rohadt...
- Igen, tudom - m ondta Ines. - De m indenkinek és még a jó
édes anyjuknak is van okostelefonja, és fel tudja venni, ahogy lea­
lázol egy tésztaképű hülyét, akinek kisebbségi kom plexusa van,
szóval...
- Megérkeztünk! - kurjantotta Scott, m intha m i sem tör­
tént volna. - Csak átsuhanunk a biztonsági ellenőrzésen, aztán
megkeresem Cho ügynököt.
Sloane-ban olykor felmerült, érdemes volt-e m egm enteni a
világot.
 8

ALAMI VOLT OTT.

V Sloane azonnal megérezte, am int átlépett az ajtón.

Olyan volt a geodézikus kupola belsejében, ahol az ARIS publikus
fedőszervezete, a Katasztrófavizsgáló és Helyreállítási Társaság
(CIR) foglalt helyet, m intha egy óriási golflabda belsejébe kerül­
tek volna. Az épület irdatlan nagy és fehér volt, a tetőt kis há­
romszögek alkották, amelyek boltozatban álltak össze. Az elemek
között fény fluoreszkált, ezért az egész hely úgy világított, m int
egy halloweeni dísz, és m indenki bőrének zöld árnyalatot köl­
csönzött. A sürgő-forgó emberek vagy szokásos hivatali öltözéket
viseltek - fekete vagy szürke öltönyt, unalm as nyakkendővel és
hátrazselézett hajjal - , vagy fehér védőruházatot kámzsával.
Henderson ügynök a bejáratnál várta őket, és jókora kar­
órájára pillantott. M ellkasához bőrm appát szorított. A m ikor
Sloane először találkozott vele Bert halála után, a férfi a daliás
szótári definíciója volt: magas, izmos, tetterős - , de am ióta a Sötét
N agyúr elesett, kicsit felszedett magára deréktájon. Vörösesbar­
na szakállába m ár ősz szálak vegyültek. Volt felesége, két gyere­
ke, egy ingatlanhitele és egy nyugdíj-m egtakarítása.
- Hé, srácok - szólt oda nekik kom oran mosolyogva. Sloane
hunyorogva m érte végig. A férfival... valam i nem volt rendben.
Vagy talán csak a nyugtalansága m iatt érezte így.
Volt valami itt, a kupolában. Még m indig érezte.
84 VEPONICA l?OTH

- Milyen volt a golfautó? - kérdezte Henderson.

- Bitang egy m otorja van - m ondta Albie.
- Ja, m ekkora a nyomatékja, ötszáz new tonm éter körül? -
kérdezte Ines. - És a fordulatszáma!
- M ár meg is feledkeztem erről a vicces kis duóról - m uta­
tott Henderson felváltva Inesre és Albie-ra. - Láttatok odakint
bárm i furcsát?
- Elm entünk egy folyamatban lévő szeánsz mellett, de ez
elég megszokott ennél a tömegnél - m ondta M att. - Sikerült már
bárkinek is beszélnie a holtakkal?
- Állítólag - vont vállat Henderson. - Biztos vagyok benne,
hogy csak kacsa volt, de m ár sem m it nem zárok ki. Jól vagy, Slo-
ane? Nem nézel ki valam i fényesen.
Mágia volt. A nnak kellett lennie. Sloane érezte a bizsergést a
mellkasában, a szegycsontja mögött. De a Csapás egyik helyszí­
nén sem érezte a mágiát korábban. Inkább az ellenkezőjét, vala­
miféle bágyadtságot a levegőben, m intha valam i elhervadt volna.
- Kösz. - Ennyit bírt m ondani H endersonnak. - Pont, amit
m indenki hallani szeretne.
Elbúcsúztak Scott-tól, aki vidám an integetett, majd vissza­
tért a golfautójához, és H enderson vezetésével átvágtak a ruga­
nyos, ideiglenes szürke padlón egy ugyanilyen szürke folyosóra,
ideiglenes falakkal kétoldalt. Tíz év telt el, de az építm ény még
m indig úgy festett, m intha csak azért húzták volna fel, hogy kis­
vártatva szét is szedjék. Nem voltak irodák, csak hosszú asztalok
számítógép-képernyőkkel és kusza kábelekkel.
H a a Csapás helyszíne biciklikerékhez hasonlít, akkor ők a
kerületén indultak el, de aztán az egyik küllő mentén a közepe
felé fordultak.
Ahogy közeledtek, Sloane látta, hogy a hely közepét padló­
tól plafonig érő üvegtáblák veszik körül. Reflektorok sokasága
irányozta fehér fénysugarait befelé. A kárm i m aradt is a Csapás
helyszínéből, az ARIS azt akarta, hogy nagyon alaposan meg le­
hessen figyelni.
 KIVÁLASZTOTTAK 85

De nem ez volt a mágia forrása, amelyet Sloane érzett.

A bizsergés mellkasából a hasába kúszott. Próbált a tárgyalóte­
remre ügyelni, ahová H enderson vezette őket, ahol a partnere,
Eileen Cho várakozott. Egy csukott laptopot pörgetett az aszta­
lon. A jobb oldali falat szinte csak ablakok alkották, amelyeken át
a Csapás helyszínére lehetett látni, ahol jellegzetes, fehér védőöl­
tözéket viselő tucatnyi m unkás m ászkált a peremen, egym ásnak
mutogatva és fémeszközökkel m intákat véve.
A Csapás mély krátert vájt a földbe, olyan mélyet, hogy in­
nen nézve egyes m unkások gyerekm éretűnek látszottak mellette.
Amikor Sloane először pillantotta m eg egy Csapás helyszínét,
arra számított, egységes anyagból áll majd, m int a Hold felszíne.
De itt m egm aradtak a korábban itt álló dolgok törmelékei: törött
lécek, morzsolódó téglák, aszfalttáblák, régi rongyok. M ind arra
emlékeztettek, hogy ez a hely egykor egy külvárosi utca volt. Em­
berek éltek itt. És meg is haltak itt.
- ...a Tíz Év Béke ünnepségét - m ondta éppen Cho. - Bár­
csak Bért is láthatná!
Ines és M att bólogattak, de Sloane csak az íróasztala alsó
fiókjába töm ött iratokra b írt gondolni, amelyeket kora reggel ol­
vasott, m ielőtt M att felkelt. Az aktákban felbukkanó Bért nem
egészen az volt, akire emlékezett. Az ő emlékei szerinti Bért so­
sem nevezte volna őt „kóbor k u tyának”.
- Jól vagy, Sloane? - kérdezte Cho. Haját laza kontyba fog­
ta a tarkóján, blúzát félregombolta. Cho m indig úgy nézett ki,
m intha sötétben kellett volna felöltöznie. Részben em iatt is volt
jó abban, am it csinált: melegszívű volt és esetlen, az ember úgy
érezte, megbízhat benne. Bertnek is megvolt ugyanez a tulajdon­
sága, am ikor felbukkant a Sloane háza előtti gyepen ütött-kopott
Hondájában.
Sloane egymás után m indegyik bizsergő ujjbegyét a hüvelyk­
jéhez érintette, hogy valam iképpen visszaszoríthassa beléjük a
normális érzetet.
- Mi folyik itt? - kérdezte.
86 VERONICA ROTH

- Látom, a könnyed társalgás egyre jobban megy - jegyezte

meg Henderson. - Ü ljünk le.
M iután m indannyan helyet foglaltak, Henderson egy táv­
irányítót fordított az ablakos fal felé. M indegyik kéken világíta­
ni kezdett, és egy számítógépes háttérkép jelent meg egy fehér
kurzorral. Cho felnyitotta laptopját, és rákattintott egy 1ICI45G
elnevezésű videófájlra. M indannyian a forgó karikát bám ulták,
am íg a fájl betöltött - m int máskor, Sloane-t m ost is elképesz­
tette, m ennyire kényes a korm ány technológiai felkészültsége,
és megjegyzést is tett volna rá, ha nem köti le annyira ujjainak
bizsergése - aztán m ind az öt ablakon megjelent a felvétel.
- Ezt egy halászhajóból vették fel Guam tól nyugatra a Csen­
des-óceánon - m ondta Henderson. - ö t napja.
A videó nem volt nagyon éles ekkora m éretben kivetítve,
de elég tiszta képet adott, hogy Sloane fogalmat alkothasson a
m inden irányban elterülő hullám okról, az esőtől duzzadt hasú
felhőkről, a hajó imbolygásáról, ahogy a vizet hasította. Majdnem
olyan volt, am int am ikor legutóbb az óceánon volt - de arra most
nem akart gondolni.
Aztán a tenger kisim ult, m int egy kacsaúsztató felszíne, a
hajó megnyugodott. Sloane valam i sötétet látott mozogni a fel­
szín alatt. Á ttörte a nyugodt víztükröt, és egyenesen feltört a le­
vegőbe. Egy újabb, majd még újabb követte, olyan gyorsan, hogy
Sloane nem tudta azonosítani a tárgyakat, de m indegyik akkora
volt, m int egy em ber - nem, nagyobb; csak a kam era szöge m i­
att lapult ki a nézőpont kicsit. A kárm ik is voltak, a víz fölött le­
begtek, amely most ismét megm ozdult, és a hajó úgy imbolygott,
m int gum ikacsa a fürdőkádban.
A kam era ráközelített a tárgyakra, és Sloane rájött, hogy
ezek fák. Nem egyszerűen csak fák, hanem fenyőfák, víztől elne­
hezült tűlevelekkel. Talán harm incán lóghattak különböző ma­
gasságban a levegőben, m int megannyi szélcsengő.
- Mi a fasz - szólalt meg Ines.
- Én is pont ezt m ondtam - felelte Henderson. - Megnyit­
nád a m ásodikat, Cho?
 KIVÁLASZTOTTAK 87

Cho becsukta az első videót, és a m ásodikra k attintott, am e­

lyiket 2ICI45G-nek nevezték el.
- Ausztrália - vezette be Cho a videót. A felvétel egy sziklás
tengerparton indult, ahol a nap épp kezdett lenyugodni a víz fö­
lött. A talaj és még a lankákon növő száraz fű is narancsszínben
izzott.
- Biztos? - kérdezte egy férfihang a kam era mögül.
- Ja! - jö tt a vidám válasz. A kam era oldalra lódult, házm a­
gas sziklát m utatva meg, amelynek további kövek támaszkodtak,
m intha a partoldal valam ikor leom lott volna, és a törm elék ott
maradt. Karcsú testek körvonalai rajzolódtak ki a sziklákon, mel­
lettük sörösüvegek. Sloane ki tudta venni a bikinik megkötőjét, a
farm ersortok rojtos szárát, egy baseballsapka sildjét.
A kam era egy tizenhat évnél nem idősebb lányra közelített,
aki piros-fehér csíkos bikinifelsőt viselt lapos, napbarnított hasa
fölött. Napszítta csíkokkal tarkított, szőke haja a vállára omlott.
A kamera felé fordult, és integetett.
- Ha ezúttal nem m űködik, akkor csak beleesem a vízbe -
vont vállat. - Veszed?
- Aha! - felelte a kam erát tartó férfi. - Gyerünk!
- Oké, ezt figyeld!
A nap narancssárgán lángolt a lány m ögött, aki fölemelte
egyik lábát, eltartotta magától vézna karjait, és a szikla mellett a
levegőbe lépett a víz fölött. Aztán a m ásik lábát is fölemelte, így a
semmiben állt. Sloane látta a fénylő égboltot a lány sarka alatt -
csak levegő volt alatta, mégsem zuhant le.
Tucatnyian kurjongattak, levegőbe emelték öklüket, pa­
lackok koccantak össze, a kam era pedig megremegett, ahogy a
tartója is éljenzett.
- Még egy lépés! - kiáltotta a lány, és m ielőtt bárki is ellen­
kezhetett volna, előrehajolva meg is tette.
Teste megbillent, de nem előre, hanem oldalra, ahogy valami
kirántotta alóla a lábát. Felsikoltott, haja napszítta függönyként
lobogott a víz felé. Zuhant, de nem az óceánba - felfelé zuhant,
88 VERONICA ROTH

a felhők felé, tagjai kalim páltak, visítása visszhangzott a sziklák

fölött. A kam era követte, ahogy egyre kisebb és kisebb lett, apró,
fekete pöttyé zsugorodott a felhőháttér előtt. Aztán eltűnt, és a
kam erát tartó férfi ordított.
- Barbara! Barbara!
A felvétel véget ért, és a képernyő ismét kékre váltott. Ezúttal
m ind hallgattak.
- A harm adikat, Cho, légy szíves - szólalt meg Henderson.
A fájl neve 3ICI45G volt. A felvételt víz alatt készítették; a kép
kék és ködös volt, álomszerű, a felszínen fény hullám zott. Sloane
megint a Merülésre gondolt, az utolsó útjára az óceánhoz, a só és
az alga illatára - és ismét megérezte a bizsergést, ezúttal azon­
ban nem csupán az ujjhegyeiben, hanem a könyökéig felhúzódva,
m intha elzsibbadt volna a karja. Lerázta, nézte, ahogy a kamera
elé beúszik egy búvár, arcát fényt visszaverő maszk takarta. Az
alak lefelé m utatott, m ire a kam era is arra fordult.
Sloane azt hitte, egy rakás h ín árt lát a tengerfenéken; a ka­
merát tartó ember sima m ozdulatokkal közelebb úszott. Fénysu­
garak ragyogtak át a felszínen, a hullám ok megtörve verték őket
a növények takaros soraira, amelyek hosszú, hegyes levelei együtt
mozogtak a vízzel. A búvár közelebb úszott, és Sloane egy nagy,
kerekekkel ellátott fémszerkezetet pillantott meg egy ívelő rúddal.
Felismerte. Egy önjáró öntözőrendszer volt, amilyet a szülő­
városa környékén is használtak a szántóföldeken.
Sloane közelebb hajolt az ablakokhoz, am int rájött, hogy az
óceán fenekén sorokba rendezett növények nem hínárok, hanem
kukoricanövények.
A távolban egy trak to r árnyéka látszott. A búvár a kukorica
fölé úszott, ránagyított a levelek közt megbúvó ép csövekre, aztán
elhaladt az öntözőgép fémrúdja alatt. M ár jól látszott a traktor.
M int ahogy a még m indig rajta ülő férfi is, akinek térde a kor­
mánykerék alá szorult, karjai a felszín felé lebegtek.
Cho leállította a felvételt, a kép néhány m ásodpercre kim e­
revedett, m ielőtt bezárta.
 KIVÁLASZTOTTAK 89

- Ez Hawaiin történt három hete - m ondta. - A férfit nem

sikerült azonosítanunk, de a m ásodik videóban látott lány, Bar­
bara Devore, m ár egy hónapja eltűntnek van nyilvánítva.
- Biztosan mágia - szólalt meg M att. - Igaz? Semmi más
nem lehet.
- Az biztos, hogy a szupranorm ális kategóriájába esik -
m ondta Henderson. - Kiterjedten vizsgáltunk m inden egyes
incidenst, valam int több száz m ásikat, amelyekre az elm últ évti­
zedben került sor. Meg tu d tu k erősíteni, hogy ezek nem kamuk.
- Itt-ott m indig is voltak szupranorm ális események -
mondta Cho. - De úgy tűnik, egyre sűrűsödnek, és egyre nő az
előfordulásuk is.
- G ondolják... - Albie akkorát nyelt, hogy Sloane látta az
ádámcsutkáját fel-le mozogni. - Gondolják, hogy a Sötét Nagyúr
visszatért, vagy valami? Ezért kérték, hogy jöjjünk el?
Sloane mellkasát égető érzés szorította el, és nem tudta,
ugyanez okozza-e a karja bizsergését, vagy a szokásos pánikról van
szó. Képtelen volt egy helyben ülni - felállt, megkerülte a székét.
- M i az? - kérdezte Cho.
- Egy lány m ár fel-alá járkálni sem tu d anélkül, hogy meg­
kérdőjeleznék? - kérdezte Sloane.
Henderson halkan kuncogott, m ajd megszólalt:
- Nem, nem hisszük azt, hogy a Sötét N agyúr az. Semmi
jelét nem láttuk a visszatérésének... egyik incidensnél sincsenek
jelen cselekvők ugyanis. Senki nem használ m ágiát - az mégis
megtörténik. Úgy látjuk... nos, az ARIS-ban az az uralkodó el­
mélet, hogy olyan, m int egy rosszul m űködő rádió. Kísérteties,
am ikor egyszer csak zenét kezd játszani, de nem jelent semmi
baljóslatút.
- Azt m ondja, a bolygónk olyan, m int egy rossz rádió -
mondta M att - , és ez nem ijeszti meg?
- Természetesen megijeszt m inket - m ondta Cho. - De in­
kább a Föld m ágiájának üzem hibája... vagy m i ez... m int a Sötét
Nagyúr.
90 VE PON ICA POTH

Sloane akaratlanul is a szoba m ásik felén lévő kétszárnyú

ajtó felé indult. Teste égett, és ahogy közelebb ért, valam i kénes,
ismerős vegyi szagot érzett. A kezének volt ilyen szaga azután,
hogy mágiát használt.
Az ereklyével.
Koscsej Tűjével.
A m ikor az ARIS-ügynökökkel a Csendes-óceán közepére
hajózott, nem tudta még, m ekkora árat fizettet meg vele a Tű.
Végül annyira kétségbeesetten próbált m egszabadulni tőle, hogy
kiharapta a saját kezéből.
A többiek elhallgattak. Vagy csak nem hallotta őket a fü­
lében lüktető vértől. Nem próbálkozott meg a kilinccsel, csak
m indkét tenyerét az ajtóra fektette, és lassan beszívta a levegőt.
Érezte maga m ögött M attét. Nem kellett odanéznie, hogy
tudja, ő az: ism erte a formáját, a melegét. Tudta, milyen közel me­
részkedett a férfi, a karjuk m ajdnem összeért. És nem azért, m ert
együtt jártak - nem , eljegyezték egymást, emlékeztette magát -,
hanem m ert M att ilyen volt: nem félt közel kerülni senkihez.
- Mi az? - kérdezte a férfi.
- Nem érzed? - kérdezett vissza a nő.
- Furcsa idebent, de nem jobban, m int am i egy Csapás-hely­
színnél megszokott - m ondta M att. - Miért? Te m it érzel?
Sloane a jobb kézfején húzódó sebhelyet bám ulta. Vastag, a
bőre többi részénél világosabb hegszövet.
- Azóta zavar, hogy idejöttünk. Valami újat készítettek -
m ondta. - És e m ögött az ajtó m ögött van. Valahol.
- Oké - érintette meg a vállát M att. - Oké, üljünk le, és kér­
dezzünk rá.
Sloane bólintott. M egfordult a fejében, hogy később szé­
gyellni fogja magát. De m ost csak hagyta, hogy M att megfogja
a kezét, és visszavezesse az asztalhoz. Henderson, Cho, Albie és
Ines még m indig ott ültek, arcukon zavar látszott.
- Hát, gondolom, átvezetésnek ez is jó - vakarta meg sza-
kállát Henderson. - Ö öö... mivel ezek az incidensek egyre gya­
 KIVÁLASZTOTTAK 91

koribbak, felgyorsítottunk bizonyos program okat, amelyeken

m ár dolgoztunk. Fontosnak tű n ik m egérteni, m i is pontosan a
mágia, és hogyan használható, ezért... kifejlesztettünk egy esz­
közt, amelyről úgy gondoljuk, képes vezetni a mágiát. Az, hogy
így reagáltál rá, Sloane, tulajdonképpen megnyugtató.
- Még nem tesztelték? - kérdezte Ines.
- Még nem - felelte Cho. - Reméltük, hogy hajlandók lesz­
tek segíteni. Végül is, ti vagytok az egyedüliek, akikről tudjuk,
hogy sikeresen használtak m ár mágiát. Ti kisebb eséllyel okoz­
nátok katasztrófát.
Sloane réz ízét érezte a szájában. A rra gondolt, bárcsak m a­
gánál tarto tta volna az üres csipszeszacskót.
- Pálcával próbálkoztak? - kérdezte Ines. - Vagy m ondjuk
egy gömbbel? Vagy egy nagy pöröllyel? Kérem, m ondják azt,
hogy egy óriási pöröly az.
- Nem - m ondta Sloane.
- Ja, igazad van, a korm ányról van szó, akkor biztos egy un-
csi doboz - m ondta Ines.
- Nem - ismételte Sloane. - Nem, nem fogunk segíteni tesz­
telni a rohadt fegyverüket.
- Slo - szólalt meg M att. - Csak azért, m ert m ágiát használ,
nem jelenti azt, hogy fegyver.
Cho leült Sloane-nal szemben, és összekulcsolta a kezét. Ujj-
bütykei vastagok voltak, bőrkeményedéssel. Sloane egyszer hal­
lotta, hogy a nő arról beszél, szereti a sziklamászást.
- Ahhoz, hogy tudjuk, hogyan javítsuk meg azt, am i elrom ­
lott - kezdte Cho - , meg kell értenünk a mágia m űködését, és
használatát. Ezért készítettünk egy eszközt - ez minden.
- Azt várják, elhiggyem, hogy csak azért fejlesztették ki ezt
az izét, hogy ne zuhanjanak tinilányok az égbe? - Sloane össze­
vonta a szemöldökét. - M ár azelőtt belekezdtek, hogy rájöttek
volna, hogy valam i baj v an ... épp az im ént m ondták.
- Mi a korm ánynak ahhoz az ágához tartozunk, amelyik a
tudományos fejlődés... - kezdte Cho.
92 VEPONICA POTH

- Tanultam történelm et - vágott a szavába Sloane, és lenyel­

te a vér ízét. - És tudom , m i motiválja a korm ányt arra, hogy a
tudom ányos fejlesztésbe fektessen. Csak azért vannak űrrakétá­
ink, m ert m aguk m egpróbálták felrobbantani a szovjeteket. Ez
egy újabb űrverseny.
- Még ha fegyverről is van szó - m ondta Henderson - , job­
ban szeretnéd, ha előbb Oroszország vagy Kína jönne rá, Sloane?
És gondolod, hogy ők nem sietnek m egzabolázni a mágiát?
- Én azt szeretném jobban, ha a korm ányok nem játszanák a
„ki tudja gyorsabban elpusztítani a m á sik a t' játékot - csattant fel
Sloane. A füle csengéséből tudta, hogy kezd pánikba esni.
- H át én meg jobban szeretnék egy átkozott fagylaltozót
nyitni - m ondta Henderson. - De m indnyájunknak szembe kell
néznie a realitásokkal.
- Számolatlanul sokan haltak meg a mágia m iatt - mondta
M att. - Am i azt illeti, épp ezen a helyen. Az o rru n k előtt történt.
És azt akarják, hogy cinkosok legyünk valam iben, am i m ég több
hasonlót okozhat? - Hangja fbjtottan csengett. Sloane régóta nem
hallotta ilyennek. - Azok után, am iket lá ttu n k ... am iket tettünk?
A felét sem tudja, gondolta Sloane. M att sem m it nem tudott
arról, m it tett a nő, és ez így is fog m aradni. M ellette Albie az
asztal perem ét m arkoló kezét nézte. Ujjai egykor olyan ügyesek
voltak, hogy az általuk hajtogatott origam inál Sloane nem látott
bonyolultabbat. Egyszer a férfi m egpróbálta m egtanítani, hogyan
hajtogasson darut, de a leckének csak egy rakás papírgalacsin lett
az eredménye. A Sötét N agyúr fogságában elszenvedett sérülé­
sek m iatt azonban Albie ujj begyei elveszítették érzékenységüket,
ezért felhagyott a hobbijával. M ost ezek a kezek remegtek.
- Albie - szólalt meg.
A barátja nem nézett rá.
- De nem ... - M egköszörülte a torkát. Albie alacsonyabb
volt az átlagnál, gyér szőke haja helyenként előnytelenül felállt, és
a gerincét ért tartós károsodás m iatt örökösen görnyedt volt. ó
aztán senkinek nem volt a Kiválasztottja, sem most, sem máskor.
 KIVÁLASZTOTTAK 95

- De nem lenne fontos tudni, hogyan használjuk? - kérdezte. -

Hogy ne lehessen m egint felhasználni ellenünk?
- Albie - m ondta M att. - Ezt nem m ondhatod komolyan.
- Ne gyere a hősi hanggal. - Albie hangja remegett. - Senki
nem használt ellened... egyikőtök ellen sem !... úgy mágiát, m int
a Sötét Nagyúr ellenem. A kár eszköz, akár fegyver vagy egy ijesz­
tő plüssjáték, nem fogom hátradőlve várni, hogy a világ rájöjjön,
hogyan használja ellenünk, anélkül hogy tudnánk, m i hogyan
használjuk. Kölcsönösen garantált pusztítás.
Sloane hiábavalóan kereste a szavakat. Albie-nak igaza volt
- őt is elrabolta a Sötét Nagyúr, de nem tette vele azt, m int Al-
bie-val, nem tám adt a testére és vette el az érzést a kezéből, hogy
aztán ne csatlakozhasson a harchoz.
Vele valam i m ást tett. Ügy okozott neki sérülést, hogy egy
ujjal sem nyúlt hozzá.
- H a emberek halnak meg a segítséged m iatt - m ondta vé­
gül sajgó torokkal - , akkor cipelned kell egész életedben.
- És ha emberek halnak meg, m ert nem segítek? - kérdezte
Albie, és végre a szemébe nézett. - így is, úgy is m agunkkal cipel­
jük. M int mindig.
FELJEGYZÉS ROBERT ROBERTSON, A SZUPRANORMÄLIS JELENSÉ­
GEKET KUTATÓ ÜGYNÖKSÉG (ARIS) TISZTJÉNEK RÉSZÉRE
TÁRGY: RINGER PROJEKT, 2 E S SZÁMÚ ALANY, MÉLYMERÜLÉS KÖ­
VETKEZMÉNYEI

Tisztelt Robertson ügynök!

Csatolva a dokumentum, amelyről beszéltünk, Sloane és én a PTSD ke­

zelésére folytatott kognitív viselkedésterápiája keretén belül készítettük
el az alábbi fogalm azást Az expozíciós gyakorlat során megbízhatóan ki
kell váltanunk Sloane pánikreakcióját hogy hozzászokhasson az ily mó­
don előhívott érzelmekhez. Ezért a következő expozíció olyan részletes,
amilyenre csak Sloane képes volt megírni, hogy minél hatékonyabban
szimulálja a .Merülés” néven említett esemény újratapasztalását.

Emlékeztetem, hogy mindez bizalmas, mivel az, hogy az ön rendelkezé­

sére bocsátom ezt, megszegi az egészségbiztosítás hordozhatóságáról
és elszámolási kötelezettségéről szóló törvény adatvédelemre vonat­
kozó követelményeit A helyzet súlyosságára való tekintettel azonban
egyetértek azzal, hogy kivételt kell tennünk.

Köszönöm, legyen kellemes a hete.

Üdvözlettel:
Dr. Maurene Thomas

A z ARIS-hajón vagyok. Hideg a reggel. Látóm a vizen a

nap ragyogását. Ahogy meghúzom a búvárruhám cip-
zárához rögzített zsineget, az anyag m indkét oldalon a
gerincem felé húzódik. A csutorának vegyszeríze van.
Am ikor megpróbálok csak a számon át lélegezni, az or­
rom mintha eldugulna.
96 VEPONICA UOTH

ARIS-tisztek vesznek körül, első látásra egyformák

a fekete búvárruhákban, de ha jobban megfigyelem őket,
meg tudom különböztetni Maggie gömbölyű csípőjét.
Marié hosszú, izmos lábát vagy Dán szúrós bajszát. Sze­
m üket búvárszemüvegfedi, am i megkönnyebbüléstjelent,
mivel azóta méregetnek szkeptikusan, hogy találkoztunk.
Jó okuk van rá. Csak tizenöt éves vagyok. A búvár­
vizsgámat is sietve tettem le azután, hogy Bért tájékoz­
tatott a küldetésről. Csak néhányszor gyakoroltam.
De Kiválasztott vagyok, vagyis követniük kell. Ezért
hiába reszketek a hidegtől, hunyorgok a napba és rette­
gek annyira, hogy legszívesebben belehánynék a z óceán­
ba, a csónak peremére ülök, és belecsúszom a vízbe.
Hideg csap át fölöttem . Próbálok mozdulatlan m a­
radni, mélyeket lélegezni a nyomáscsökkentőn keresztül.
Teljesen kifújni a levegőt belégzés előtt, hogy ne fordul­
jon elő hiperventiláció. Körülöttem valami bizsereg és
ég. Nem a só csípi a szem em körüli bőrt, inkább olyan
érzés, mintha egy elzsibbadt testrészbe visszatérne az ér­
zés. Idefelé megkérdeztem a z ARIS-tiszteket, érzik-e. De
nem. Csak én. Vajon csak képzeleg? Érzem, hogy ezen
gondolkoznak, és én szintén.
A többiek m ár a vízben vannak. Valaki kötelet dob
nekem, amellyel a csónakhoz tudom rögzíteni magam,
és én a z övemre csatolom, megrángatom, hogy jól tart-e.
A z összes A R IS-tiszt rám vár. A víz alatti látásviszonyok
m iatt polarizált, tükrös m aszkjukban űrlényeknek lát­
szanak. A Merülés túl mély egy hozzám hasonló kezdő­
nek, de senki nem tehet ellene semmit. M ennem kell.
Ahogy csapok a lábuszonyaimmal, eszembe ju t az
a Millay-vers. Le, le, le a sír sötétjébe. Egyik kezemben
zseblámpa, a z oldalamhoz szorítom. Odébb úszom a
csónaktól, időnként hátranézek a váltam fölött, hogy a
többiek követnek-e.
 KIVÁLASZTOTTAK 97

Előttem csak homályos kékség. Buborékok és ho­

mokszemcsék. Időnként egy lengedező hínár. Lassan
sötét alak bontakozik ki előttem, és m ár tudom, m i az.
Nem szám ítottam rá, hogy a hajó ennyire beleolvad
az óceán fenekébe. Vékony homokréteg borítja, ugyano­
lyan fakókék, m int a föveny. A kár halott korallzátony
is lehetne, ha nincs a radarantenna éles szöge, a főár­
boc és a hozzá erősített létra, amelynek fo ka i még m in­
dig fehéren csillannak, am ikor rávilágítok. Ismerem ezt
a hajót, a Szakaiint. Hónapokkal ezelőtt, a z eligazítás
után utánanéztem. Egy szovjet kémhajó. Primőrje osz­
tály, valamikor 1969 és 1971 között építették. A z ilyen
típusú hajókat nagy halászhajókból alakították át, hogy
elektronikus úton adatot gyűjtsenek és visszasugározzák
a partra. Rendszerint nem harcra tervezték őket, de a
Szakaiin különleges. A m ikor közelebb úszom, a lámpá­
val a fegyverrendszerek jellegzetes kidudorodására vilá­
gítok, az egyiket hínár borítja.
M ost már a mellkasomban, a szegycsontom mögött
is érzem a bizsergést. M intha égne a gyomrom. Ahogy
közelebb úszom, a z érzés lekúszik a hasamba, a közép­
pontomig. Tovább rúgom magam, a z energia felé. (Nincs
választásom. Nem úgy értem, hogy a z A R IS kényszerít;
hanem, hogy akármi is a z - az érzés, még ha már-már
fájdalmas is -, nem hagy visszafordulni.)
Valaki megcibálja a hozzám erősített kötelet, ez
a jel, hogy álljak meg. Nem állok. A fedélzeti ágyúhoz
úszom, és kikerülöm a tat hatalmas szerkezetét. Ahogy
elhaladok a kémény fölött, rémület fog el, mintha a z a
veszély fenyegetne, hogy beszív a feketeség, és szétbom-
lok. De nem hagyhatom abba az úszást.
Elérem a tatárbócot, és tudom, hogy jó helyen va­
gyok. A mellkasomban az égő érzés dobogássá változik.
A tatárbóc aljában egy széttört lakattal lezárt ajtó van.
98 VEPONICA POTH

Anélkül, hogy belegondolnék, egyszer, kétszer, három­

szor ráverek lám pám m al a lakatra. M ár kikezdte az idő
és a víz, ezért eltörik.
A kis ajtó kinyílik, és én arrafeléfordítom a lámpám
fénysugarát. A z árbócban egy kenyérpirító gép nagysá­
gú doboz lapul, cirkalmas arany- és zománcdíszítéssel,
amelynek virág- és levélmintái babuskákra és matrjoska
babákra emlékeztetnek. Tudom, hogy fe l kellene úsz­
nom vele a felszínre, hadd világítsák á t az ARIS-tisztek
a műszereikkel, hogy biztonságos-e. De ha ezt teszem,
körbekerítik, nekem viszont látnom kell, megfognom,
érezném magamban a szíve lüktetését.
Úgyhogy kinyitom.
Benne fekete bársonypárnán tenyérnyi hosszúságú
ezüsttű hever.
Koscsej Tűje.
Sok népmesét olvastam a küldetésre készülve. A zt
mondják, Koscsej olyan férfi volt, aki nem tudott meg­
halni. A lelkét a testétől külön, egy tűbe rejtette, a tűt
egy tojásba, a tojást egy kacsába, a kacsát egy nyúlba,
a nyulat egy ládába. Csak amikor eltörték a tűt, akkor
tudták megölni.
Remegve érintem meg. A z t hiszem, az is remeg.
És aztán - szörnyű fájdalom , fehér villanás.
A zsibbadt bizsergés eltűnik, helyette lángok borítanak
el. Perzselődő bőr válik el az izomtól, hús fő le a csont­
ról, a csont hamuvá válik - ilyen érzés. Belesikoltok a
nyomásszabályozó maszkba, és az elereszti az arcomat,
vizet enged be. Fuldoklóm és kapálózom, kapkodok a
kötél után, amely a csónakhoz rögzít, de a kezem nem
engedelmeskedik.
A ztán olyan... a sajgás olyan mélyre hat, hogy tes­
tem minden porcikájában érzem, m int egy toronyóra éj­
féli kondulását. Olyan, m intha annyira vágynék valami-
 KIVÁLASZTOTTAK 99

re, hogy akár meg is halnék, csak megszerezzem, ez több

m int sóvárgás, vagy mohóság vagy vágy - üres vagyok,
sőt, egy fekete lyuk, olyan tökéletes semmi, hogy m indent
magamhoz vonzok, am i valami.
Körülöttem mindenhol forrong és örvénylik a víz, a
buborékok olyan sűrűek, hogy sem m it nem látok. Dara­
bok törnek le a hajóból és keverednek bele a vízciklonba.
Fekete alakok bucskáznak el mellettem - az ARIS-tisz-
tek a búvárruháikban. Fuldoklóm a vízben, ahogy fel-
sikoltok, és úgy érzem, m intha valamit beszívnék, m int
belégzéskor.
Am ikor megint kinyitom a szememet, az égre bámu­
lok. Felhők borítják. Előrebillenek, mire víz folyik végig a
hátamon, bele a búvárruhába. Körülöttem a víz nem kék,
hanem piros, sötétpiros. A kezem elviselhetetlenülfáj. Föl­
emelem, hogy megnézzem. Valami kemény, egyenes dolog
fúródik a bőröm alá, m int egy szálka, az egyik inam mel­
lett húzódik. Megnyomom. Koscsej Tűje az.
Valami a felszínre bukik mellettem. Először
müanyagdarabnak látszik, de am ikor megfogom, puha
és csúszós. A m ikor rájövök, hogy bőr, sikoltva elenge­
dem. Körülöttem mindenhol bőr-, izom-, csont- és bél­
cafatok. M indenki halott. És egyedül vagyok.

SZIGORÚAN B IZAIM AS
 9

LBIE-T CHÓVAL HAGYTÁK, hogy kipróbálhassa a ké­

A szüléket. A nő megígérte, hogy m iután végeztek, hazaviszi.

Sloane-nak nem volt kétsége afelől, hogy a szerkezet m űkö
- ha nem úgy lett volna, nem érzi annyira erősen a jelenlétét.
M indannyian a m aguk m ódján viszonyultak a m ágiához, és az
ő útja a sóvárgás, a keresés és a megértés volt. Ismerte az eszközt,
és az is őt.
Albie mágiahasználata sokkal direktebb volt. Albie és a Frei-
kugelek - a ném et legendák lövedékei, amelyek m indig eltalálták a
célpontjukat - csak egy férfit jelentettek egy szerszámmal, m intha
csak kalapácsot vagy fűrészt forgatott volna. Az ő ereklyéje nem
fúródott a bőre alá, hogy a részévé váljon, m int Koscsej Tűje Slo-
ane-évá. ó csak fogta a lövedékeket, és bár azok soha nem azt tet­
ték, am it a legendák ígértek - ez egyik összegyűjtött ereklyére sem
volt jellemző - , lehetővé tették, hogy kezdetleges varázslatokat
használjon: tüzet gyújtson, tárgyakat lebegtessen, ilyesmik.
Ines, M att és Sloane visszasétáltak a kerék küllője m entén,
majd a peremen körbe, am íg el nem érték Scottot a golfautójában.
Sloane m ár nem félt a szerkezettől; most m ár zsibbadtság járta át,
teste és elméje különvált. Tudta, hogy idővel a kettő ismét egye­
sül; csak ki kell várnia.
Scott ugyanarra vitte ki őket, am erről bejöttek, végigka­
nyarogva a sátrak mellett. Alig egy perce haladtak, am ikor Slo­
ane észrevette a sátrat a „Hozzátok helyre - hozzátok vissza” sző-
102 VERONICA ROTH

veggel, és füle még hangosabban csengett. A távolság az elméje és

a teste között, am it azóta fenntartott, hogy megérezte a mágikus
eszközt, hirtelen összeomlott, m intha tenyerek ütköztek volna
össze. Megkapaszkodott a korlátban, am elyik az ülésben tartot­
ta, és kivetődött a golfautóból, miközben Ines és M att egyszerre
kiabálták a nevét.
Elment a fatuskóból tákolt kis oltár mellett, amelyen vala­
m i gyöngyökbe és zsinegekbe öltöztetett mókuscsontváz állt, és
egy sátor mellett, amelynek becipzározott bejáratánál álomfogó
függött - valószínűleg kínai töm egterm ék, am it valami hipszter
ruházati bolt lakberendezési osztályán árultak. Ezek az emberek
m ágiára vágytak, de fogalm uk sem volt arról, m i az valójában;
soha nem látták a Csapás szétválasztó hatalm át, ahogyan minden
élőlényt különálló elemeire bontott, hogy a csontok, az inak, a vér
és az idegszálak elszakadtak egymástól, és tisztán látszott, miből
áll egy emberi test, m iközben a test még tudatánál volt annyira,
hogy ezt felfogja.
A m ikor elérte a m agukat férfiaknak színlelő kisfiúk kis tá­
bortüzét, azok épp befejezték a virslisütést, és m ost m ár zenét
hallgattak, de Sloane csak a basszus dübörgését hallotta. A füle
túl hangosan csengett, m ár sem m i m ást nem hallott, így Inest
sem, aki a nevét kiabálta mögötte.
Látta a vadászkést egy raklapnyi ásványvíz tetején, és meg­
vetette lábát a hordozható grillsütő előtt, úgy nézett le a férfira,
aki korábban hajszál híján lekurvázta. Nem ez volt az első al­
kalom, hogy ann ak nevezték, és nem is az utolsó, de volt benne
valam i agresszivitás, am itől Sloane haragja kicsinyessé vált, és
egész énje egyetlen ostoba érzésre szűkült le.
- Helló - m ondta váratlan negédességgel. - Felismersz?
A férfi kerekre táguló szemén látta, hogy igen. És miközben
a szempár összeszűkült, és a „kurva” szó kezdett ismét megfor­
m álódni a férfi nyelvén, a nő lehajolt, és fölvette a vadászkést.
- M i... - kezdte a férfi, de Sloane m ár ki is húzta a kést és
a sátor oldalába döfte, egyenesen a „Hozzátok helyre” szövegbe.
 KIVÁLASZTOTTAK 103

- Mi a franc? - kiáltotta a férfi. M indannyian talpra szök­

kentek. Sloane csak a vére dübörgését hallotta a fülében.
- Te kretén - m ondta a nö. - Azt hiszed, ha visszatérne,
örülne a hűségednek, és megjutalmazna? H a feltámad, ugyanúgy
kitépi a te beledet is, m int bárki másét.
- Csak a gyengéket vette célba - m ondta a férfi. - A fiúkád­
nak ott hátul először csak szerencséje volt... - Tekintete Sloane
válla fölött a golfautóra villant, Inesre és M attre. Sloane azonban
nem hallotta a folytatást. Csak a fickó képébe öklözött.
Füle csengése elhallgatott. M inden kézcsontjába fájdalom
hasított. Kirázta a kezét, és fogát összeszorítva tű rte a karján fel­
kúszó sajgást. A férfinak eleredt az orra vére, és a barátai is m ind
álltak már, trágárságokat szórva Sloane felé, de nem tűntek harc­
ra késznek. Végtére is 6 csak egy nő volt.
Sloane korábban is verekedett már, de m indig elfelejtette,
mennyire fájdalmas. Ines megragadta a karját, és elrángatta. Mi­
előtt visszaszállt volna a golfautóba, a válla fölött még hátravetette:
-K a p d be!
Am ikor leült, látta, hogy Scott elhűlve bám ul rá.
- Mi van? - kérdezte, de a férfi csak a fejét csóválta, és to­
vább vezetett, amilyen gyorsan csak a kis autóval tudott.
 F B J K V Z tS AZ JUKMfVUM RÉSZÉRE

CfM ZETli SZUPRANORMÁUS JELENSÉGEKET KUTATÓ ÜGYNÖKSÉG

(ARIS) IGAZGATÓJA
FELADÓ: TISZT, KÓDNÉV: BÉRT
TARGfe AMÉLYMBtOLÉS UTÓHATÁSA

Tisztelt Igazgató úri

Nagyon hálás vagyok a Mélymerülés incidenssel kapcsolatban írt le­
veléért Mély szomorúság tölt el minket legjobb ügynökeink elveszté­
se miatt néftülük nehéz folytatni a Ringer projektet De, amint azt ön
is jelezte üzenetében, tovább kék haladnunk előre az ügy érdekében.
A Sötét Nagyúr túl erős fenyegetést jelent
Megértem az aggályait azzal kapcsolatban, Sloane Andrews képes-e
ilyen trauma után folytatni a munkát Csupán a megfigyeléseimet
írom meg önnek; a döntés természetesen az ön kezében van. Gon­
dosan mérlegeltem a dolgot és a kővetkező okokból ellenzem Sloane
Andrews felmentését a Ringer projektből:

1. Bár több felbecsülhetetlen értékű ügynökünk életébe és

egymillió dollárba került (mely veszteséget nyilvánvaló­
an nem tudjuk behozni), a Mélymerülés projekt techni­
kailag sikeres vo lt Képesek voltunk megszerezni Koscsej
Tűjét amely jelenleg Sloane Andrews kezébe van ágyaz­
va. Ez elvezet a következő ponthoz:
2. Bár megvitattuk a Tú sebészeti úton történő eltávolítá­
sát Itt a Ringer projektnél mindenki vonakodik olyan
erőbe beleavatkozni, amit nem teljesen értünk. Nem
tudjuk, miként viselkedik a Tű, ha megbolygatják. Emiatt
Sloane-t és a Tűt elválaszthatatlan egységként kell kezel­
nünk. Ha most elbocsátanánk Sloane Andrewst az nem
csupán hatalmas pazarlása volna az erőforrásoknak, de a
 Tű megszerzése során elvesztett életeket is hiábavalóvá
tenné.
3. Annak ellenére, hogy Sloane maga is kérte felmentését a
szolgálatból, nem hiszem, hogy nehéz volna együttmű­
ködésre bírnunk. Már évek óta figyelem. Megbízik ben­
nem. Már egyfajta apafiguraként kezel engem. Ha azt
mondom neki, hogy maradjon, maradni fog.
4. Koscsej Tűjének viselkedéséből kitűnik, hogy Sloane-nak
erős affinitása van a mágiához. Bár a Mélymerülés ese­
ményei tragikus véget értek, hatalmas erűt is jeleztek,
amire szükségünk lehet a Sötét Nagyúr legyőzéséhez.

Ezek fényében azt javaslom, hogy bátorítsuk Sloane-t arra, hogy

ugyanazokat a technikákat alkalmazza, amiket a katonák (gyakran
tudattalanul) aktív hard helyzetben: vagyis elkülönítik a traumát,
hogy folytathassák a harcot, és elnyomják személyiségük azon részeit,
amelyek nem segítik őket ezekben az intenzív szituációkban. Sloane
Andrews egyedül magas fokú felelősségérzettel és autonómiával
cselekszik. Függetlenségre való hajlamát azzal erősíteném, hogy egy­
személyes küldetésekkel bízom meg, miközben a többieket Matthew
Weekes vezetése alatt hatékony csoporttá szervezem. Utasíthatjuk
Sloane pszkhoterapeutáját, dr. Maurene Thomast, hogy a gyógysze­
res terápiát kompartmentalizádós technikákkal kombinálja annak
érdekében, hogy Sloane rövid időn belül viszonylagos stabilitásra te­
gyen szert
Kérem, tudassa, ha szeretne beszélni velem erről a tervről, vagy lenné­
nek javaslatai. Ismételten köszönöm érdeklődését és a virágokat Nem
tehetünk mást mennünk kell tovább előre.
Tisztelettel:
 FELJEGYZÉS A Z ARCHÍVUM RÉSZÉRE

d M Z ETT: SZUPRANORMÁUS JELENSÉGEKET KUTATÓ ÜGYNÖKSÉG

(ARIS) IGAZGATÓJA
FELADÓ: TISZT, KÓDNÉV: BÉRT
TÁRGY: A MÉLYMERÜLÉS UTÓHATÁSA

Tisztelt Igazgató úr!

Korábbi levelemben megosztottam önnel megfigyeléseimet Sloane
Andrews-zal kapcsolatban a Mélymerülést kővetően, és egy cselek­
vési tervet Is ón elé bocsátottam. Válaszul ön frusztrációját fejezte
ki a „pszkhoblabia halandzsával' kapcsolatban, és arra szólított fel,
hogy .világosan' beszéljek. Bár szívesen vennék a jövőben valamivel
barátságosabb hangnemet, megértem, hogy az ilyen ügyekben az
egyszerűbb nyelvezet szükséges lehet ezért próbálom mindezt úgy
megfogalmazni, hogy ön is megértse: korábban már megfigyeltem
Sloane Andrewsnál, hogy kicsit olyan, mint egy kóbor kutya. Ha az
ember enni ad egy kiéhezett kutyának, akkor is elnyeri a hűségét ha
nem bánik vele jól. Sloane esetében az elismerés utáni vágy lesz a pó­
ráz, amin tartom, miközben ő szabadon kóborol.
Nem veszíthetjük el a Ringer projekt alanyait. Ahhoz már túl késő.
Vagy legyőzik nekünk a Sötét Nagyurat vagy mind meghalunk.
Remélem, ez elég világos beszéd, uram.
Tisztelettel

SZIGORÚAN BIZALMAS
 IO

C loane a C h ic a g ó i M ű v é s z e t i I n t é z e t m odern szárnyának

J bejáratánál volt délelőtt fél tízkor - ezt az időpontot beszélte
meg Rebecca barátnőjével, b ár a m úzeum m ég egy óráig zárva
voh a nagyközönség előtt.
Az üvegajtón át m egpillantotta Rebeccát, aki épp a haját
fonta. A nő ásítva ajtót nyitott, és betessékelte Sloane-t.
- Túl pontos vagy - m ondta Rebecca. - M iért nem vagy
másnapos, m int m indenki m ás k orunkbdi?
- Először is - m ondta Sioane - , nincs olyan, hogy „korunk-
beli”, te huszonkét éves vagy. M ásodszor, kedd van.
- N a és? - kérdezte Rebecca. - A hétfő esti pia pont olyan
finom, m int a szombat e s ti
M ár m indennapossá vált, hogy Sioane a legkülönfélébb idő­
pontokban bukkan fel a m úzeum ban. A személyzet ism erte, és
még senki nem em elt kifogást az ellen, hogy korán beengedjék.
Valószínűleg ez volt az egyetlen velejárója a Kiválasztottságnak,
am it élvezett.
Ez is része volt a hétköznapi rutinjának. Nem volt állása.
A korm ány megfizette a szolgálatban eltöltött éveket, és Sioane
egy befektetési bankba tette a pénzét. A kam atból egy ideig meg
fog tin i, feltéve, ha körültekintően költekezik.
A többiek nagyobb pénzügyi biztonságra leltek, de ennek
ára v o lt M att eladta az önéletrajza jogait, összeállt egy tapasztalt
íróval, és abból bőven jö tt be annyi pénz, hogy ellavírozgasson
no VEPONICA POTH

- nem m intha azt tette volna. M indig utazott, konferenciákon

és egyetemeken tarto tt előadásokat, jótékonysági bálokon és
adom ánygyújtó gálákon jelent meg, politikusokkal és közösség­
szervezőkkel találk o zo tt Esther is pénzzé tette a hírnevét, és úgy
ápolta Instal-követóit, m int egy k e rte t Ines saját maga illusztrálta
a történetéből készült képregényt és színek örvényeként ábrázol­
ta a Sötét Nagyúr h alálát Albie külföldi reklám okban szerepelt,
és az arcával szerzett vissza valam ennyit abból a pénzből, am it a
rehabon elvesztett
Egy napon Sloane-nak találnia kell egy olyan m u n k át ahol
nem szám ít kicsoda - am ihez nem kell sem képesítés, sem ta­
pasztalat különben neki is darabonként ki kell árusítania ma­
g á t m int a többieknek. Nem hibáztatta őket ezért - legalábbis
nem nagyon - , de úgy érezte, szívesebben élne az anyja garázsá­
ban, m int hogy feláldozza azt a kevéske m agánéletet am it sike­
rü lt kiharcolnia m agának a saját hírnevével.
A m odern szárny világos, tágas, fehér folyosóból és két olda­
lán galériákból állt. Felment a lépcsőn a m ásodikra, m ert m indig
o tt kezdte a látogatást, az építészeti és dizájngaléríában. A terem
term észetesen üres v o lt m int általában, akárm ennyire tolongtak
a m úzeum többi részén a látogatók. Elm ent a csavart huzalokból
álló székek és a kiöntött tejre hasonlító váza m ellett a tervezett
chicagói épületek vázlatrajzaihoz. O tt leült egy közeli padra, és a
Bum ham -terv rajzára b ám u lt amely egy soha meg nem valósult
chicagói városterv v o lt
A bátyja, Cameron építészetet ta n u lt am ikor jelentkezett a
Sötét Nagyúr elleni harc behívójára. Az egyik Csapás során hah
meg, M inneapolisban. Veszekedtek a döntése m iatt hogy elha­
lasztja a tan u lást bár akkoriban Skxane még nagyon fiatal voh, csu­
pán tizenkét éves. Nem vagy katona, m ondta a bátyjának. Csak egy
vézna kocka, is megfogod Sietni magad. Ritka előérzet volt talán.
Cam eron összes holm iját elhozta az anyja házából, és any-
nyiszor végigböngészte a naplójában a vázlatait hogy m indet az
eszébe véste. M indet a kutyaházat ábrázoló gyerekrajztól kezd­
 KIVÁLASZTOTTAK III

ve a bátyja álom otthonának gondosan kiszám ított tervrajzáig.

Cam eron érdekes és hívogató helyeket képzelt eL Olyan helyeket,
am ik egyáltalán nem olyanok, m int egy otth o n , ugratta Sloane.
Legalábbis nem olyanok, m in t az 6 otthonuk.
Cam eron szeretett idejárni. Úgyhogy m ost Sloane já rt el ide;
nem a Csapás helyszínén látogatta meg, ahol a bátyja m eghalt,
nem a közép-illinois-i kedvelt helyeiken, hanem itt.
Ritkán m aradt sokáig. Talán félórát, aztán végigbarangolta
a többi kiállítást. A földszinten a legújabb egy nagy kam ionokról
készült fotósorozat v o lt M iután néhány percig sétált közöttük,
elbúcsúzott Rebeccától, aki m ár m ost halálra unta magát, és ki­
m e n t Jobbra fordult, a tó m elletti ösvényhez, és kicsit nyújtott,
majd észak felé kezdett kocogni, Ines és Albie lakása felé.
A tó acélkéken tü k rö z ő d ö tt Felhős nap volt, és köd m osta el
a láthatárt a víz fö lö tt Az ú t valamivel hosszabb volt tíz kilom é­
ternél, és ha a szokásos tem póját tartja, egy órába telik m egtenni
a távot. Elhaladt egy csapat bicikliző, spandexes em ber és egy ne­
onrózsaszín cicanadrágban foltos kutyát sétáltató nő mellett. Egy
rövidnadrágos férfi húzott d mellette.
Sloane nézte, hogyan törnek m eg a hullám ok a köveken, a
kutyák teniszlabdákat kergetnek a kutyafuttatóban, bám ulta a
napellenzős gyorsgyalogló nőket, akiknek karja szorgosan du­
gattyúzott. Senki nem figyelt rá, itt csak egy újabb kocogó volt.
Lekanyarodott a tóp arti útról a Java Jam felé.
Kifulladva rendelt kávét, aztán Ines és Albie lakásához vitte,
amely egy emeleti saroklakás volt egy szép társasházban. A lép­
csőn sötétzöld szőnyeg futott végig, közepét m ár kikoptatta a sok
cipő; a tapéta m intáját apró, lila, piros és kék virágok alkották.
M ire Sloane felért a lépcsőfordulóba, Ines m ár o tt volt,
szemüvege az orrán, haját fehom yozta a feje búbjára.
- Kicsit korán értél ide - jegyezte meg, és felkapott egy kávét
a tálcáról, majd elfordult az ajtótól.
Sloane a m ásik kávét kortyolgatva követte. Szájába fahéj íze
to lu lt
112 VEPONICA BOTH

- Cseréljünk.
Poharat cseréltek.
- Nem értem , hogy bírod azt m eginni; szinte csak tej.
SIoane tornacipője megcsikorduh a jellegzetes chicagói sár­
gás tölgyhi padlón, amely m indig nyikorgóit, bárhogyan is lépett
rá az ember.
Albie ajtaja és Inesé is csukva volt, de máshogyan. Albie-é
úgy volt csukva, m intha csak a közlekedőről beszűrődő zajokat
akarná kizárni. Inesé azonban kulcsra voh zárva és reteszelve kí­
vülről, m int egy trezor. Néhány éve még be is csapdázta - bár ez
illegális volt - , és Sloane-nak nem voh szíve megkérdezni, hogy
még m indig csinálja-e. Ines úgy tett, m int aki rendben van, de
SIoane látta a komódon felsorakoztatott gyógyszereket, és hogy
barátnője bizonyos hangokra és m ozdulatokra összerezzent
A lakás otthonos és kényelmes voh, a gigászi babzsákfbtel-
ből m indig szivárogtak a golyócskák; a függönyök a sikátorra
néző ablakon csak egy kanadai és egy mexikói zászlóból álltak.
Ines visszam ent a tűzhelyhez, és egy fakanállal megpiszkál­
ta a tojásokat. Az egész helyiségnek hagymaszaga voh.
- Tudod, am int betöltőd a harm incat ez az egész főiskolás
életérzés kevésbé lesz bájos, és inkább ijesztővé válik - jegyezte
meg SIoane.
- Hogy érted a főiskolásat? Csak nem Frodóra célzol?
- Az óriás babzsákfotelre gondolsz, am it Zsákos Frodónak
neveztél el? Pontosan arra célzok, igen.
- Csak a z é rt m ert te nem vagy hajlandó élvezni az életedet
nem jelenti azt, hogy m i sem élvezhetjük - m ondta Ines. - Fehé­
rek a törölközőid, és azzal frissülsz fel, hogy hajnalban futsz az
esőben. Olyan vagy, m int az apa a Kázm ér és Hubából.
- M indig bírtam Kázmér apját.
- Hát persze. - Ines horkantott egyet - Beszéltéi m ár Matt-tel?
SIoane a fejét rázta.
- Előző este a tömeges bebörtönzésekkel foglalkozott, ma
reggel meg értekezlete volt. Miért?
 KIVÁLASZTOTTAK 113

Ines a kávéját kortyolgatta.

- Bajban vagyok, mi? - kérdezte Sloane.
Ines vállat v o n t
- Ha azt hiszi, bocsánatot fogok kérni tö k azért, m ert meg­
ütöttem azt a seggfejet...
- Nem azért vagyok itt, hogy m ár jó előre veszekedhess
M att-tel - m ondta Ines. - Csak ne gondold, hogy megköszöni
neked, am iért a kis fehér lovagja voltál.
Sloane bosszúsan nézett rá.
- Igen, kim ondtam - m ondta Ines. - Láttad az Essy Szól-ffis-
sítést?
- Nem. Nagyon rossz?
Ines elővette melegítőfelsője zsebéből a telefonját, és átnyúj­
totta Sloane-nak. Esther Instai-fiókja látszott a képernyőn.
Sloane ráism ert az Esther videóiban is látott helyszínre: a
dolgozószobája volt, amelyet úgy rendezett be, m int egy Pinte-
rest-álmot, sikkes, visszafogott színű, redőzött anyagokkal, hal­
vány rózsaszín fényfüzérrel és egy drága kamerával, amely meg­
örökítette haja és a polcokon sorakozó csecsebecsék fényét. Az
egésznek a közepén Esther egy hangaszürke, csuklójánál feltűrt
pulóverben iszogatott egy faragott kism adárral díszített teás­
csészéből. A videó cím e az volt: „Az Essy Szól kirándul!” Sloane
nézte, ahogy Esther felvezet egy bevágást az előző napról, ahogy
felgyorsítva bekrémezi és kism inkeli magát. Sloane-t perverz
módon lenyűgözte, hány lépésből áll Esther m indennapos bőrá­
polása. Ó reggel soha nem b írt volna ennyi m indenre emlékezni.
Kávé nélkül semmiképp. Talán am fetam in nélkül sem.
- Nem nézem végig, ahogy kism inkeli magát; kiütéseim tá­
m adnak tőle - m ondta Sloane, de Ines m ár átnyúlt a konyhaszi­
get fölött. Áttekerte a figyelemre méltó púderozást, tushúzást és
festést, am íg elő nem került m egint a szürke pulóveres Esther,
ahogy a teáscsészéből kortyolgat.
- H íreim vannak - vonta fel szemöldökét Esther. A lelkes,
mézesmázos videós hangján beszélt, am i hasonlított ugyan a be­
114 VERONICA ROTH

szédhangjára, de sokkal töményebb volt. - Nem, nem Sloane ba­

rátnőm jobbegyeneséről beszélek - ann ak a linkjét megtaláljátok
a videó leírásában.
Sloane felsóhajtott.
- Csodás.
- Február tizenharm adikán elindítom az Essyt, a saját élet­
m ódm árkám at! - Esther tökéletesen kihúzott szeme csillogott.
- így van, m ost m ár egy kattintással elérhető a bolt az összes ter­
mékjavaslathoz és értékeléshez, am ire csak vágytok! És a szívetek
mélyén tudjátok, hogy Essy-lányok akartok lenni!
- H át - jegyezte meg Sloane, am ikor Ines leállította a videót.
- Gondolom, ez elkerülhetetlen volt.
Ines kikapcsolta a tűzhelyet, és a tojásokat egy pulton vára­
kozó tányérra borította.
- M eghívtam , hogy néhány hét múlva jöjjön velem délre.
Neked is jönnöd kéne. Elszabadulnál a hidegből.
- Én szeretem a hideget - m ondta Sloane. - A skandináv
vérem teszi.
- Nem, csak eltökélted, hogy szereted azt, am it m indenki
más utál, és utálod, am it m indenki m ás szeret - m ondta Ines.
Villájával megpiszkálta a gum iszerű tojást. - A kkor is jönnöd
kellene. Elrabolom Albie-t.
Sloane arca m egrándult az „elrabolom” szóra.
- Láttad ő t azóta... - kezdte. - Elm ondta, hogy m űködött-e
a prototípus, vagy valami?
Ines a hom lokát ráncolta.
- N em ... m últ éjjel, am in t hazajött, behúzódott a szobájába.
De m űködött. Biztosan.
Sloane-ra váratlanul leküzdhetetlen álm osság tö rt rá.
- Talán nem olyan rossz a helyzet - vont vállat Ines. - Ha a
világ m eghibásodik... istenem, az a lány, aki az ég felé lebegett...
talán mágiára van szükségünk ahhoz, hogy megjavítsuk.
- Több m in t valószínű, hogy a m ágia tette tönkre - jegyezte
meg Sloane sötéten.
 KIVÁLASZTOTTAK 115

- Nagyon utálod - biccentett Ines a Sloane kezén lévő hegek

felé. - De sosem m agyaráztad el, m iért.
Sloane a pult alá csúsztatta a kezét.
- Nem kim ondottan utálom - m ondta. - Csak láttam , mire
képes.
- M indannyian láttuk.
- Igen. - Sloane azonban nem a Csapásokra vagy a torony
lerombolására gondolt, de még csak nem is a Sötét N agyúr halá­
lára. A réz és só ízére gondok, am it akkor érzett, am ikor a M erü­
lés után a felszínre bukkant.
Kávéja elfogyott, csak a hab m aradt belőle.
 II

Sl o a n e sm s-t kapott Esthertől: Szép ütés. Bért

z n a p este

A büszke lenne. Egy homályos, m obillal felvett videó linkjét

is csatolta, amelyen Sloane behúz egyet a Sötét N agyúr akolitus
nak. A cikkbe illesztett kép a vicsorgó Sloane-t ábrázolta, am int
arcához húzza öklét, hogy lendületet vegyen. Sloane alaposan
szemügyre vette magát, a verejtékréteget sápadt arcán, szeme
ijesztő ürességét. G yakran látta ezt az arckifejezést a tükörben a
Sötét Nagyúr halála óta.
- A francba - m ondta ki hangosan. M att éppen m ost ért
haza egy kávézóbeli megbeszélésről Eddie-vel, és a gardróbba
akasztotta a kabátját. - Fent van az interneten egy videó az üté­
semről - szólt oda Sloane.
- M icsoda meglepetés - válaszolta M att, és becsukta a gard­
rób ajtaját Púderkék ingét könyékig feltűrte.
- Tudod, nem bántam meg - m ondta a nő. - Az a fickó egy
seggfej volt. Megérdemelte.
- Nem ez a lényeg.
- Téged védtelek - m ondta Sloane.
- Igen, és ez a lényeg - felelte M att. - Nincs szükségem arra,
hogy megvédj, Sloane. Tudok vigyázni m agam ra.
- De nem akartad. Te annyira... passzív vagy az ilyenekben...
- Passzív? - M att nyersen felnevetett. - Passzív? Mégis m it
gondolsz, m it csinálok azóta, hogy a Sötét N agyúr elbukott? M al­
mozok?
118 VERONICA ROTH

- Persze hogy nem - ráncolta hom lokát Sloane. - De az

ilyen fickók...
- Nem az én problém ám - vágott a szavába M att. - Könnyű
őket kiszúrni és elkerülni is. Az én problém ám at azok az elége­
d ett emberek jelentik, akik mosolyognak, m iközben a kisujjukat
sem hajlandók m egm ozdítani m ásokért. Egész álló nap ilyenek­
kel harcolok, m egpróbálom rávenni őket, hogy tegyenek végre
valamit. És barom i jó lenne, ha a menyasszonyom ezt megértené,
ahelyett, hogy m egnehezíti a dolgomat.
- Azt mégis hogy a francba tettem volna? - csattant fel Slo­
ane. - Az én képem virít a hírekben, nem a tiéd.
- Igen, a te képed, de m ost azok a seggfejek és az „üzenetük”
megint bekerült a hírekbe, és ezúttal ők az áldozatok! A sem mi­
ből törtél rájuk, késsel fenyegetted ő k et...
- Senkit nem fenyegettem késsel!
- H át nem úgy néz ki a fotón, am in kést markolsz. G ondo­
lod, hogy ez a szar nem érint m inket is? Hogy ha erőszakosan
védelmezel engem és Inest, akkor m i is erőszakosnak tűnünk?
És m i nem rázzuk le m agunkról olyan könnyedén, m int te! Mi
itt ülünk, és am iatt aggódunk, nem gyújtja-e fel a házunkat egy
rakás szélsőséges.
- Az nem fog bekövetkezni.
- Hát, jó dolog lehet ennyire m agabiztosnak lenni - m ondta
M att. - Én viszont nem vagyok az. Én nem veszíthetem el a feje­
m et és m oshatok be egyet m ásoknak, én nem hibázhatok. Valakit
m indig cserben hagyok.
A harag egyszerre m intha m ind elszivárgott volna belőle.
Leült a kanapéra, és előregörnyedt. A jeges borogatás, amelyet
Sloane használt a feldagadt ujjbütykeire, a párnák között hányó­
dott, m ár felengedett. A nő szerette volna megvigasztalni a férfit,
de nem tudta, hogyan. Soha nem látta még ilyen fáradtnak, eny
nyíre... csalódottnak. C salódott a világban, magában, még Slo-
ane-ban is. Leült mellé a kanapéra, kezét összekulcsolta térdén.
A tévé ki volt kapcsolva, ezért Sloane látta a tükörképüket a fekete
 KIVÁLASZTOTTAK 119

képernyőn: M att lehajtotta a fejét; Sloane kihúzott derékkal, m e­

reven ült.
- „Fiókának” nevezett - m ondta halkan.
- Ja - m ondta M att, és elfordította a fejét. Tekintetük talál­
kozott. - Ebben m i az új?
- Mégis m it kellett volna tennem , hagytam volna, hogy
becsméreljen?
- Először is m aradnod kellett volna a golfautóban. - M att
felvonta a szemöldökét. - M i van veled újabban? Még meg sem
szólalt, te m ár úgy rárontottál, m int egy bika. M intha az egész
világot fel akartad volna gyújtani.
Esther is ezt kérdezte tőle. M i van veled? A válasz természe­
tesen az íróasztala alsó fiókjában lapult: a FOIA-iratok halm a.
M intha csak a gondolataiban olvasna, M att megszólalt:
- Esther mesélt a FOIA-hoz beadott kérelmedről.
- Istenem, Esther. - Sloane arcára szorította a kezét. - Soha
többet nem m ondok el neki semmit.
M att várt. Testtartása valam iért bosszantotta Sloane-t. Az a
vereségről árulkodó görnyedtség... Jobb lett volna, ha M att kia­
bál vele.
- Kikértem a Ringer projekt dokum entum ait - m ondta. -
M indent tud n i akartam . Az én életem, és nekik o tt ez a sok...
feljegyzés róla.
- Megértem, hogy tud n i akarod - válaszolta M att. - Csak azt
gondolom, furcsa, hogy nem m ondtad nekem. És hogy Esthem ek
ham arabb megemlítetted.
- Azonnal el akartam m ondani neked - m ondta a nő. - De
aztán egyre többet olvastam, é s... felzaklatott
- És mi? Nem akartál engem is felzaklatni?
Sloane m egrázta a fejét
- Nem erről van szó.
- A kkor m ondd eL - ő szin tén csengett a hangja, de Sloane
tú l jól ismerte ahhoz, hogy ez megtévessze. Ugyanezt a hangot
használta M att akkor is, am ikor a Sötét N agyúr ellen harcoltak.
120 VEPONICA POTH

Sloane-nak eszébe ju to tt egy bizonyos este - m egpróbálták fel­

kutatni a Sötét N agyurat, am ikor még csak em ber volt, nem egy
árny egy Csapás szivében. Ines egy Ígéretes nyom ot követett, am i
azonban nem vezetett eredményre. M ondd el, m i történt, kér­
te M att. De egyetlen csendes pillanat múlva kirobbant belőle a
harag. A hiábavaló küzdelem től m ind feszültek voltak, m int egy
hárfa túlhúzott húrjai. Sloane nem vette észre korábban, hogy
M att re az utóbbi időben ennyire ránehezedik az együttélés terhe,
vagy talán a tízéves béke ünneplése hatott rá így.
- Néha - kezdte Sloane lassan - , am ikor ki vagyok akadva
valam in, csak el akarod m ondani nekem, m iért nem kéne annak
lennem.
- És ez rossz?
- ő rü ltn e k érzem m agam tőle! M intha nem bízhatnék a sa­
ját reakcióimban.
- M indannyiunknak szüksége van olyanokra, akik más
szemszögből képesek m egvilágítani a dolgokat.
Sloane a szemét forgatta.
- Azt hiszed, én nem vizsgálom m eg több szemszögből a
dolgokat? - Egész életét azzal töltötte, hogy reagált, aztán a reak­
cióit boncolgatta - egy életen át kérdőjelezte meg az érzéseit, val­
latta magát, noszogatta az agyát, hogy megfelelően gondolkodjon.
- Azt hiszed, képtelen vagyok rá? - Hangja felívelt. - Megfordult
m ár a fejedben, hogy ha valam in ki vagyok bukva, akkor az talán
azért van, m ert tényleg kiakasztó?
- Ez megmagyarázza, m iért nem vagy az utóbbi időben ön­
magad - m ondta M att. - Bárcsak tudtam volna, é n ...
- Az a te bajod, hogy azt hiszed, ez nem vall rám - m ondta
Sloane. - M int ahogy azt gondolod, az az egy nap a Sötét N agyúr
fogságában sétagalopp volt, és m ár rég túl kellett volna lépnem
rajta, és... menyasszonyi ru h ák fölött lelkendeznem vagy valami!
- Na, tudod, mit? Azt hiszem, az utóbbi tíz évet azzal kel­
lett volna töltened, hogy dolgozol azon, hogy továbblépj, ahelyett
hogy megállás nélkül dagonyázol az önsajnálatban, és begubózol,
 KIVÁLASZTOTTAK 121

m int egy rem ete - csattant fid M att. A hárfa húrja e lp a tta n t -
Egyszer sem m ondtam , hogy könnyű. M indig csak annyit kér­
tem , hogy próbálkozz, és ne tégy úgy, m in th a az egész világon te
lennél az egyetlen, akinek fáj valam i.
M indketten elhallgattak. Sloane arca lán g o lt K üzdött a
késztetés ellen, hogy kirohanjon a szobából, m ert tudta, akkor
pont olyan gyerekesen viselkedne, m in t amivel M att vádolja,
ugyanakkor kétségbeesetten el a k a rt bújni a szidás d ő l. Vala­
hányszor azt hitte, érti, m i m indent nem tu d a férfiról, azzal kel­
lett szembesülnie, hogy teljesen soha nem ism erheti.
M att telefonja m egzizzent fénye átvilágított a nadrágzsebén.
Kinyomta a csörgést Sloane nagy levegőt vett, eszébe ju to tt a kép
az ütéséről, a szeme ürességéről, összeszorított fogairól. A kóbor
kutyáról, aki benne lakott.
- öregem , ahogyan te engem látsz... - halkan nevetett. -
Hogyan akarhatsz elvenni olyasvalakit feleségül, akit ennyire
önző kölyöknek látsz?
- Sloane...
Sloane mobilja, amely képem yövd lefelé hevert a dohány­
zóasztalon, játszani kezdte a Led Zeppelin „Good Tim es, Bad
Times’* cím ű dalának első taktusait - ez Ines csengőhangja volt.
Sloane kinyom ta.
Egy m ásodperced később M att mobilja ism ét züm m ögni
k ezd ett Ezúttal felvette.
- M i az, Ines? - szólt bele.
Egy darabig figyelt, aztán összegörnyedt, teste beleveszett a
székbe.
- Űristen - m ondta. Letakarta a m ik ro fo n t - Albie kórház­
ba került - m ondta Sloane-nak, aztán ism ét a m obilba szólt: -
Nem, bocs, m áris ott vagyunk.
 12

C sapás h ely szín e ó t a ? -

kérdezte M att.

L
á tta d a
M att BMW-jével mentek a kórházba, de a világ leghosszabb
pirosába kerültek. Sloane legalábbis an n ak érezte. Kinézett az
ablakon.
- Nem.
Esett az eső, a sarki hitelszövetkezet színes neonfényei csil­
logtak az aszfalton. A m ikor a lám pa zöldre váltott, a nedves úton
ismét surrogni kezdtek a kerekek, és a dízelm otor felbőgött. Egyi­
kük sem kapcsolta be a rádiót, hogy m egtöltse a csendet.
- Sajnálom, h a ... - kezdte M a tt
- Kérlek, ne - tak arta el arcát Sloane. - Inkább... inkább
foglalkozzunk Albie-val.
Előző héten origam ipingvint talált egy liszteszacskóban.
M inden éle egyenes volt, vagyis Albie régebbi m unkái közé tar­
tozott. Mégis odatette, tudván, hogy a nőt m ajd megmosolyog­
tatja. Sloane néha úgy érezte, az egész világon egyedül Albie érti
meg, és épp azért, m ert nem ak art tőle sem m it: sem szexet, sem
szerelmet, sem titkokat. Nem zajlott köztük üzlet.
Ines nem m ondta, m iért van Albie kórházban, de Sloane-nak
volt néhány tippje. Talán baleset történt; az m indig lehetséges. De
lehetett annak a m ágikus eszköznek a visszahatása is, amellyel a
Csapás helyszínén kísérletezett; olyan keveset tud tak a mágiáról,
hogy Sloane-t az sem lepte volna meg, ha kiderül, hogy ártalm as,
m int a radioaktív sugárzás, am i a nagyobb kitettséggel csak egy-
124 VEPONICA POTH

re rosszabb lesz. De a legvalószínűbb tippje kiszám ítható volt és

fájdalmasan emberi: Albie visszaesett és túladagolta magát.
M att befordult a kórház parkolójába, és m indketten a régi
szokások szerint kezdtek viselkedni. Sloane-nak jobban m ent az
eligazodás az új helyeken - a táblák kiszúrása és értelmezése és
jobban átlátta az épületek és terek elhelyezkedését M att a nyo­
m ában loholt a traum atológiai osztályhoz vezető gyalogjáróig,
aztán a váróig, ahol Ines ült kisírt szemmel.
- Egy órája találtam rá - m ondta, és a m obiljára pillantott,
hogy ellenőrizze az időt. - A rra gyanakszom , m egőrzött egy régi
készletet. Vagy kim ent új adagot venni, am íg nem figyeltem. Nem
tudom . Az orvos azt m ondta, valószínűleg nem vett be többet,
m int a szokásos adagja volt, de mivel olyan sokáig élt tisztán, a
szervezete nem tu d o tt m egbirkózni vele.
- Vagyis baleset volt? Nem pedig... m egpróbálkozott vala­
mivel?
- N e m tudom biztosan. Nem hülye; valószínűleg tudta,
hogy túl sok lesz.
Sloane fél füllel hallgatta, de közben a váróban lévő többi
em bert is figyelte. O da-odanéztek rájuk, összesúgtak. Mocorog­
tak székeiken, hogy elővegyék a m obiljukat
- Hogy volt, am ikor visszajött a Csapás helyszínéről? - kér­
dezte Matt.
- Nem jól - felelte Ines. - De próbált jó képet vágni. Azt
m ondta, csak elfáradt, és késő éjjel volt... nem gondoltam, hogy
rá kellene néznem ...
- Nem a te hibád - m ondta M a tt - Nem vagy gondolatolva­
só. Senki nem vár el tőled ilyesm it
- Hé - bökött állával Sloane egy huszonéves, zselézett hajú
férfi felé, aki előretartotta a mobilját, m intha videózna. - Mi a
francot képzelsz, m it csinálsz?
- Slo... - szólt rá M att
Sloane átvágott a várón, és kivette a m obilt a fickó kezéből,
aki tágra nyűt szemmel, ügyetlenkedve próbálta eltenni. A nő
 KIVÁLASZTOTTAK 125

megkereste a videót, kitörölte, aztán visszadobta a férfi ölébe a

telefont Olyan erövd csapódott a hasának, hogy hallani lehetett
a c sa tta n á st
- Törődj a m agad dolgával - m ondta neki halkan Sloane.
M att a recepcióshoz m e n t hogy megkérdezze, van-e olyan
üres szoba, ahol várakozhatnak. Sloane pedig ném án leült Ines
mellé.

A következő néhány órát egy üres kórterem ben töltötték. Ines az

éjjeliszekrényen ült. M att és Sloane a székekben. M inden drapp
és tajtékzöld volt, m in t a konyha Sloane-éknál, am ikor m ég kicsi
v o lt A m int besétáltak, Ines bekapcsolta a té v é t és a kedvenc gye­
rekkori sitcomja késő esti ismétlésére kapcsolt. Sloane teste még
emlékezett arra, hogyan aludja át az aggodalm at ezért összeku­
porodott a székben, a fialnak tám asztotta fejét, és perceken belül,
fülében a nevetőgépek hangjával elbóbiskolt
Éjfél körül végre kinyílt az ajtó, és bejött egy középkorú nő
orvosi köpenyben szövetnadrágja és blúza fö lö tt Haját hátrafog­
ta, arcán kom or kifejezés ült.
- Jó estét - k ö szö n t - Dr. H a rt vagyok. M aguk bizonyára
Albert barátai.
Ines felü lt és a hajába t ú r t M att m ár állt - épp tévécsatornát
v á lto tt Sloane csak bám ulta az o rv o st m ert a hangjából és tétova
válltartásából m ár tudta, m i fog következni.
- Rossz híreim vannak - m ondta dr. H a r t
U tána m inden m ás csak zörej volt a tévéképernyőn, egy
nyüzsgő adás zümmögése. Sloane-nak sikerült fielfognia a főbb
pontokat: szervösszeomlás, Albie, k i értesítse a családot. Halott.
Az orvos m ost ad nekik egy kis időt, később visszajön, hogy vála­
szoljon a kérdésekre. Részvét
Sloane csak pislogott a két kukára m aga e lő tt az egyik piros
volt a veszélyes hulladéknak, a m ásik fehér a többi szemétnek.
126 VEPONICA POTH

A falon a keringési rendszer ábrája függött, egy vénákból és arté­

riákból álló ember.
A Csapásnál sem m i nem em lékeztetett jobban arra, hogy
m iből vannak az emberek. Sloane m ár akkor ezt gondolta, am i­
kor először látta m egtörténni. Az em berek rétegekre váltak, meg­
m utatva a csontokat, izm okat és belső szerveket, ahogy összetö­
m örülnek, m ajd pillanatokkal később szétesnek. Sloane-nak volt
érzéke a gépekhez; szerette látni, hogyan m űködnek a dolgok.
M indig elám ult az em beri test komplexitásán, mely ilyen hát­
borzongató m ódon megnyilvánult, pillanatokkal azelőtt, hogy a
halál valósága fejbe vágta.
A Csapás a törékenységre is rávilágított Hogy milyen puhák
az emberek, m ennyire könnyű őket elpusztítani. Az nem okozott
gondot neki, hogy elhiggye a tényt, Albie meghalt. Az ő teste is
olyan v o lt m int a többi emberé, gyenge és törékeny.
De m egérteni, felfogni, milyen ű rt hagy majd maga után a
férfi - erre képtelen v o lt
Dr. H art otthagyta őket a csendben. Egyikük sem sirt. Egyi­
kü k sem m ozdult. A falióra tiktakoit, és a tévé a késő esd híreket
duruzsolta.
Végül Sloane kénytelen volt m egm ozdulni, muszáj volt ten­
nie valamit, hogy ne kezdjen el sikoltozni. Elővette zsebéből a
m obilját és kinyitotta a kapcsolatai listáját.
- Felhívom Esthert - m ondta, inkább a m obil képernyőjé­
nek, m in t közvetlenül Inesnek és M attnek. - El tudja érni vala-
melyikőtök Albie anyját? Engem sosem kedvelt.
M att úgy bám ult rá, m in th a fogalma sem lenne arról, m it
m ondott a nő.
- M ajd én - ajánlkozott erőtlenül Ines.
- Kösz - m ondta Sloane. - Kimegyek a folyosóra; d m arad­
jatok.
F ölállt háta sajgott attól, hogy olyan sok időt töltött a kór­
házi székben. Erre a fájdalom ra gondolt, a tornacipője alatt nyi-
korduló padlóra, a levegő oldószerillatára. Egy ápolónő feszes kis
m osolyt villantott rá, am it ő reflexből viszonzott.
 KIVÁLASZTOTTAK 127

Itt legalább volt valam i protokoll. Felhívni a családot, a ba­

ráto k at Feltenni a kérdéseket, am iken ők m aguk is töprengeni
fognak a következő hetekben és hónapokban, m ég ha m ost nem
is érdekelték őket a részletek. A ztán hazam enni, aludni.
Sloane-nak nem kellett gondolkoznia a tem etés szervezésén.
M indannyian tudták, m it akarna a m ásik - ilyesmikről beszél­
gettek m ár a Sötét N agyúr napjaiban, a rra az esetre, ha „nem jön­
nének vissza”. Albie választása a ham vasztásra esett. A ham vait
egy Csapás helyszínén szórják szét, az mindegy, melyikén. Nem
akart nagy temetést; nem szerette a tömeget.
Esther épp egy klubban volt, am ikor Sloane felhívta; nehe­
zen hallotta a basszus dübörgésén á t Sloane-nak kiabálni kellett
bele, hogy Esther végre kim enjen. Úgy adta át a h írt, m int a dok­
tornő: kertelés nélkül, világosan, töm ören.
M iután letette, guggolva összegörnyedt, a festett betonfal­
nak vetve hátát. Nézte, ahogy a nővérek ide-oda m ászkálnak
Crocs papucsaikban és ápolóruháikban. Albie reszkető kezére
gondolt, és hogy hogyan tolta felé a szalvétákat azon a napon a
bálban, hogy ő a lába köré csavarhassa.
Addig m aradt úgy, am íg a lába el nem zsibbadt.
 d£liica$0 ^ribuiu
30 ÉVES KORÁBAN ELHUNYT ALBERT SUMMERS.
A KIVÁLASZTOTT
írta: Lindsay Reynolds
m á r c iu s 18.: Albert
C h ic a g o ,
Tyler Summers, akit szerettei csak
„Albie”-nak hívtak, tegnap kábí­
tószer-túladagolásban elhunyt a
Northwestern Memorial Kórház­
ban. Harmincesztendós volt.
Albertét édesanyja, Kathy és
húga, Kaitlin gyászolja. Édesap­
ját és bátyját a Sötét Nagyúr ölte
meg a 2005-ös albertai Edmon­
tonban történt támadásban.
Albert egyike volt a híres
öt Kiválasztottnak, akik 2010.
március 15-én legyőzték a Sötét
Nagyurat. A Központi Hírszerző
Ügynökség szervezte be tizenhat
éves korában egy kanadai Biz­
tonsági Hírszerző Ügynökséggel
közös törekvésben, amikor egy
titkosított prófécia elemei a Sö­
tét Nagyúr legyőzőjelöltjeként
azonosították. Egy védett intéz­
ményben oktatták és képezték
ki a négy másik Kiválasztottal
- Matthew Weekesszel, Sloane
Andrewsszal, Ines Majiával és
Esther Parkkal együtt.
A következő éveket a Sötét
Nagyúr és serege elleni küzde­
lemmel töltötte, sértetlenül térve
haza a több tucat csetepatéból,
köztük a híres boise-i csatából és
a springfieldi erőd ostromából.
2010-ben maradandó gerincsé­
rülést szenvedett a Sötét Nagyúr
foglyaként, de a végső küzdelem­
ben együtt harcolt a többiekkel.
A Sötét Nagyúr vereségét kö­
vetően Albert éveken át küzdött
a kábítószer-függőséggel, mielőtt
bevonult a kaliforniai San Die-
góban lévő Fogadalom Gondozó
Intézménybe. Egy 2013-as inter­
júban így vallott függőségéről:
„Nem tudtam, mihez kezdjek
magammal a harc után, értik?
M intha az agyam hozzászokott
volna ahhoz, hogy elönti az ad­
renalin, és később is ezt kereste.
Nehéz megtanulni máshogyan
élni, de azt hiszem, most m ár si­
került. Napról napra jobb. Most
megpróbálom csak azt nézni,
ami előttem van*
130 VERONICA ROTH

A barátai és a családja azt A temetési szertartás szűk

mondják, Albert kedves és
nagylelkű ember volt, emellett
rendíthetetlenül hű a szerette­
ihez. Felbecsülhetetlen értékű
áldozataiért mindig emlékezni
fogunk rá.
körben zajlik majd. Az Albert
nevében felajánlott adományo­
kat az Egy Nap Alapítvány fo­
gadja, amely alacsony jövedelmű
személyek számára kínál rehabi­
litációs programokat
 13

rV loane kezet m osott a krem atórium mosdójában. A szappan-

J nak leukoplasztszaga volt.
Az előző napot jórészt a logisztika em észtette fel, Ines foglalko­
zott Albie családjával, Esther pedig a távolból intézte a fogadás
részleteit M att segített, am iben tudott, de a gyász ő t jobban le­
sújtotta, m int a többieket, és az idő nagy részében ébren, de üres
tekintettel bám ult maga elé. Eddie lem ondta az összes eseményt
és találkozót Sloane úgy gondolta, érti: Albie nem csupán M att
egyik barátja v o lt hanem valaki, akinek M att parancsolt, és jó-e,
rossz-e, de M att m indig felelősséget vállalt a k ato n áiért
Sloane-ra Albie testét bízták. Nem kellett megbeszélniük,
kire m arad ez a része. 0 volt az egyetlen, aki bírta gyom orral.
A láírta az összes nyom tatványt, és m indent elin tézett
A kórház átadott neki egy szatyrot azokkal a ruhákkal, am e­
lyekben Albie a kórházba érkezett, és o tt volt benne az elhunyt
bátyjának évfolyamgyűrűje, egy gem kapocs és egy kis, durván
összehajtogatott papirrepülő is.
A repülő először összezavarta. Albie a sérülése után abba­
hagyta a papírhajtogatást, annyira frusztrálta, hogy a keze m ár
nem ügyes. Sloane ösztönösen meg akarta őrizni a repülőt, aho­
gyan Albie ru h áit sem mossa ki soha, és nem használja a gem kap­
csot. Valami azonban zavarta.
Megtörölte kezét a papírtörülközővel, aztán m egnézte m a­
gát a tükörben. Nem nézett ki jól. Sápadt volt és kim erült, haja
132 VERONICA ROTH

zsíros, ru hái gy&röttek. H átrakötötte a haját, remélve, hogy így

szalonképes lehet, és kim ent, hogy találkozzon a krem atórium
kezelőjével, aki kezdés előtt néhány perc m osdószünetet engedé­
lyezett neki.
Nem volt muszáj tanúként jelen lenni a hamvasztáskor, de
Sloane szeretett volna o tt lenni. Előtte azonosította a holttestet, és
kényszeritette magát, hogy lenézzen az arcra, amely Albie-é volt,
mégsem egészen ő. A felmeredő sötétszőke haj kétségtelenül az
övé volt, de az arca és szeme elevensége nélkül a teste egy viasz­
bábu is lehetett volna. Ennek ellenére igazolta Albie személyazo­
nosságát, és m ost a koporsó lezárva várakozott a kocsin a tepsi
mellett, amely m ajd begördül a hamvasztókemencébe.
A krem atórium kezelőjét W altem ek hívták, és nagyjából
vele egykorú volt, kicsit pocakos, sápadt arcán fáradtság látszott.
- Kész? - kérdezte.
Sloane bólintott. W alter m egm utatta neki a gombot, am it
meg kell nyom nia a folyamat elindításához.
- Ne rém üljön meg, ha a koporsó alja gyorsan lángra kap -
m agyarázta a férfi. - Nagy a forróság odabent, ezért a lakkozás
meggyulladhat.
- Ne aggódjon - m ondta Sloane. - Láttam m ár ennél rosz-
szabbat.
W alter bólintott, és elfordította tekintetét, miközben Sloane
a gombhoz lépett. A nő azonban korántsem állt annyira készen,
m int gondolta. A koporsóra tette a kezét. A papírrepülő a hátsó
zsebében volt.
- Tudja, m it, W alter - szólalt meg - , adna nekem egy percet
egyedül?
Látta, hogy a férfi igyekszik elrejteni a bosszúságát. Úgy
találta, hogy akikkel a Sötét N agyúr utáni korszakban találko­
zott, két kategóriába esnek: az egyik kezét-lábát törve igyekezett
a kedvében járn i, a m ásik pedig a legrosszabbat feltételezte róla.
W alter azóta sóhajtozott, hogy ő a krem atórium ba lépett, ezért
alighanem az utóbbi kategóriába ta rto z o tt De bólintott, és ki-
 KIVÁLASZTOTTAK 153

ment. Sloane várt, am íg az ajtó becsukódott m ögötte, aztán elö­

vette farzsebéből a papírrepülőt.
Kihajtogatta, és kisim ította a koporsó tetején. A papír köze­
pén írás: Sajnálom. N em tudtam tovább cipelni.
Sloane látása elhomályosult, és öklébe gyűrte a papírt, olyan
erősen szorította, hogy m egfájdultak az ujjai. Azóta nem sírt,
hogy dr. H art elm ondta a h írt, még csak a közelében sem járt.
Még akkor sem, am ikor hallgatta, hogyan zokog Esther a tele­
fonban. Sem akkor, am ikor az orrához emelte Albie ingét, hogy
érezze, még m indig őrzi-e az illatát.
Így vagy úgy, de m agunkkal cipeljük. M int mindig.
Sloane a koporsóra roskadva zokogott, szorosan ölelte a fa­
felületet. Úgy érezte, m intha m egint elveszítené a bátyját, de ez­
úttal rosszabb volt, m ert többre fog emlékezni, m in t a viszketős
gyapjúruha, amelyet akkor viselt, am ikor a földbe eresztették a
koporsót, és hogy hogyan ébresztette fel Cam eron, am ikor eljött
az első dér, és kirángatta, hogy lábnyom okat hagyjanak a fűben.
Albie-val emlékezni fog a Túlélők Sörére, am it m inden Sö­
tét N agyúrral történt összecsapás u tán m egittak, a pillantásokra,
amelyeket váltottak, valahányszor M att hős üzem m ódba kap­
csolt, és hogyan tám ogatták egym ást, am ikor együtt megszöktek
a fogságból. Élete fele Albie emlékeivel volt tele. Ügy értették egy­
más fájdalmát, ahogyan senki más.
Most pedig nem m aradt senki, aki ugyanígy értette volna.
Zokogása egy-két perc m úlva alábbhagyott. M int m indig.
M intha hiányzott volna belőle a türelem az ilyen zabolátlan ér­
zelmek iránt. De még egy kicsit pihentette arcát a koporsón. A fa
m ár megmelegedett a bőrétől. Végül fölegyenesedett, és ameny-
nyire tudta, kisim ította a papírt, összehajtogatta, és visszatette a
zsebébe. Megtörölte a szemét, és visszahívta W altert a folyosóról.
A férfi ism ét elfoglalta helyét, ahogyan Sloane is a magáét.
Viszlát, haver, gondolta, am ikor m egnyomta a fémgömböt,
mely akkora volt, m int az ökle. A ham vasztótér ajtaja kinyílt, és
hőség hullám a csapott át Sloane fölött. A koporsó becsusszant, és
134 VEPONICA POTH

ahogyan W alter figyelmeztetett rá, nagy ragyogással meggyul­

ladt. A ztán bezárult a ham vasztótér ajtaja, és vége volt.

Sloane szokásos álcájában hagyta el a krem atórium ot: szemébe

húzott baseballsapkában, szemüvegben, nyakig feltekert sálban.
A m ikor először látogatott gyerekként Chicagóba, a vonatok le­
nyűgözték, ahogy m agasan az utca fölött suhantak és csillogtak a
napfényben. A m ikor csak lehetett, még m indig szívesen utazott
rajtuk, jobban szerette anonim itásukat, m int a telekocsikat és ta­
xikat, amelyekben szinte m indig felismerték. Ezen a napon egy
ablak m elletti ülést választott, és nézte, ahogy lenyugszik a nap a
H urok tornyosuló fém és üveg épületei mögött.
Közel volt a lakása, de inkább a háztöm böt megkerülve a
hosszabb sétát választotta. Aznap reggel újságírók és fotóripor­
terek hada gyülekezett a házuk előtt, és Sloane-nak át kellett
furakodnia köztük az autóhoz, amelyet M att hívott számára,
m ost azonban sem m i kedve nem volt ehhez. Inkább végigsétált
a sikátoron a csurig töltött kukák, kidobott bútorok és keskeny
garázsok között az épületükig.
M ielőtt kinyitotta a kaput, m ozgást észlelt a kerítés m ögött
az udvaron, és vaku villant. Sloane átkozódva visszatette kulcsait
a zsebébe, és a szomszéd épülethez m ent. Könnyen felkapaszko­
dott a kuka tetejére, és átugrott a fakerítésen a lenyíratlan fűbe.
Gyalog felment a kétemeletes ház felső szintjére, aztán egy seprű­
vel felnyitotta a tető csapóajtaját.
Nem volt létra a közelben, de Sloane fel tu d o tt húzódzkod-
ni. Kénytelen volt felállni egy hátsó teraszról elemeit székre, de
végül sikerült kikapaszkodnia a tetőre. Egy magasságban volt a
saját házukéval, és csak egy m éter választotta el őket egymástól.
Előfordult m ár korábban is, hogy Sloane átugrott, am ikor az új­
ságírók elszemtelenedtek. N ekifutott, elrugaszkodott, majd kigu­
rulta az ugrást a saját tetőjükön.
 KIVÁLASZTOTTAK 135

Szokásává vált új kiutakat és problémamegoldásokat ke­

resni. Sloane zárnyitó és rejtvénymegfejtő típus volt. Gyakorlati
módszerekhez folyam odott, hogy megoldja a problém ákat, jóval
azután is, hogy képessé váltak a varázslatra; egyszerűen bizton­
ságosabbnak tű n t, tekintve, m i történ t az első alkalom m al, hogy
kipróbálta.
A m ikor kinyitotta a hátsó ajtót, éles szoprán hangot hallott,
am i nem hasonlított sem Ines, sem Esther hangjára, aki am úgy
sem száll le az O ’H are reptéren még estig.
Cho ügynök ü lt a kanapén egy bögre teával a kezében. M ás­
hogy nézett ki a geodézikus kupolán kívül, farm ert és fekete, m a­
gas nyakú pulóvert viselt, haja lazán om lott a vállára. A történtek
után Sloane-nak nem kellett volna m eglepődnie azon, hogy fel­
bukkant, mégis váratlanul érte. Korábban sem H enderson, sem
Cho nem jött el a lakásukba.
De persze korábban egyikük sem halt meg.
- Szia, Sloane! - köszönt C ho kom oly arckifejezéssel.
M att Chóval szemben ült a régi hintaszékben, amely a nagy­
anyjáé volt, és úgy nézett rá, m intha csak m ost vette volna észre.
- Hogy ment? - kérdezte M att. Felkelt, és puszit nyom ott az
arcára. A cédrus és aftershave ismerős illata elárasztotta Sloane-t,
és hirtelen szeretett volna összebújni a férfival az ágyukon, hogy
megnyugvást találjon a lehulló ru h ák suhogásában - hogy bárm i
m ást érezhessen, m int ezt az ásító lyukat ott, ahol Albie volt ko­
rábban. A szigorú fém gyűrű az ujján azonban emlékeztette, hogy
am ikor a temetésnek vége, fel kell bontania az eljegyzést. Nem
lenne igazságos Matt-tel szemben, ha m ost vigaszt keresne nála,
csak hogy később összetörje a szívét.
- Elment - m ondta Sloane. - M i a helyzet?
- Eileen azért jö tt... hogy részvétet nyilvánítson - m ondta
M att, és hátradőlt a hintaszékben.
- Ó. - Sloane Chóra nézett, akinek ajka m egrándult, de
nem annyira gyászolónak tű n t, m int inkább... bűntudatosnak.
- Tényleg?
136 VEBONICA BOTH

Cho a teafilter zsinórjával játszott, am it a bögre fülére tek ert

A bögrét M att gyerekkorában kapta a NASA-tól, és csillagok és
űrrakéták díszítették, a M atthew név szalagként futott körbe a
peremén.
- Van m ás is - ism erte be Cho. - Bár titkosított, és én... -
Kinézett az ablakon. A szomszéd szemet bántó fényfüzére olyan
sebesen villogott, hogy m ár-m ár roham ot is képes lett volna ki­
váltani, és Sloane látta, hogy a velük szemben lévő lakásban a
négytagú család leül vacsorázni.
- Nem kéne m ondanom sem m it, de azt hiszem, becsületből
meg kell tennem - m ondta végül Cho. - Szóval...
- Az eszközről van szó, igaz? - kérdezte Sloane. Cho bólintott.
- Valami balul ü tö tt ki. N os... a készülék technikailag mű­
ködött, ezért az ARIS sikerként könyvelte el, de... - Sloane-nak
feltűnt, milyen sebesen kapkodja a levegőt Cho, és nyakán ki­
rajzolódtak az inak. - Albie-nak m indig volt érzéke a tűzhöz
- m ondta Cho. - Ezért abban egyeztünk meg, hogy a készülék
segítségével egy kontrollált környezetben megpróbál meggyúj­
tani egy papirgalacsint Technikusok álltak készenlétben tűzol­
tó készülékekkel, és Albie is tűzvédelm i ru h át viselt... m inden
szükséges óvintézkedést m egtettünk. Úgyhogy a papírgalacsinra
irányozta az eszközt, é s . . . - Cho m egrázta a fejét - A tűz elszaba­
dult. Három technikusunkat elborította. Ketten kisebb égésekkel
megúszták, de Darrick, aki egyenesen a lángok útjában á llt...
- Meghalt - fejezte be helyette Sloane.
- Igen - vallotta be Cho.
Sloane látta m ár Albie-t a tűzzel bánni. Bal kezébe vette a
Freikugeleket, m arkába szorította, a jobbját fölemelte... és ujjai
körül fény és hő, lángnyelvek táncoltak. Egyikük sem jött rá tel­
jesen, hogyan is irányítsa az ereklyéjét, ezért néha Albie kis szik­
rákat volt csak képes előidézni, m áskor meg egy egész épületet
a földdel te tt egyenlővé. M indig kiszám íthatatlanul használták
a mágiát, ezért volt jó, ha m indig m in d az öten jelen voltak, így
nyílt a legnagyobb esélyük a sikerre.
 KIVÁLASZTOTTAK 137

Ha emberek halnak meg a segítséged m iatt, m ondta akkor

Sloane A lbien ak , magaddal kell cipelned a terhét.
M int egy próféta.
Sloane felnevetett.
- Slo - szólt rá M att tágra nyílt szemmel.
- Hát, kösz a felvilágosítást, Cho - m ondta Sloane. - Most
m ár d m e h e t
- Bocsáss meg, Eileen - szólt M a tt - ó n em ... - A m ondat
közepén elhallgatott.
- M egértem - állt fel Cho. - Tudassátok velem, ha kérdésetek
van hozzám. Telefonon nyilván nem tudok válaszolni, de kérdez­
zetek a teáról, és tu d n i fogom, m ire gondoltok. - M attnek adta a
félig teli b ö g ré t kerülve Sloane tekintetét, és fölvette a kabátját és
a rétikuljét, amely az ajtó m elletti kis asztalkán állt. M att kikísér­
te, de m ielőtt kim ent volna, fejét csóválva nézett Sloane-ra.
A m int az ajtó b ecsu k ó d o tt Sloane fogta a k u lcsait a sap­
k á já t a pulóverét és a hátsó ajtóhoz szaladt. Tíz perccel koráb­
ban még fontosnak tű n t elkerülni az újságírókat, de m ár nem
érdekelte. Nem törődött a kam erák kattogásával és villogásával,
ahogy leszaladt a lépcsőn a pincébe. M indegyik lakásnak volt ott
egy kis tárolója. M att és Sloane főként a főbb ünnepek dekoráció­
it tarto tta ott, köztük a Bálint-napiakat is. Sloane általában utálta
az ilyesmiket, de a giccses díszek voltak a gyengéi.
Ahogy a tárdójukhoz közeledett, a teste bizseregni és égni
kezdett Kinyitotta az a jtó t és m eghúzta a lám pa zsinórját. Felcím­
k ézett egyforma m űanyag ládák halm a fogadta. Félretolta őket, és
a sarokba térd eit ahol a beton egy helyen feltöredezett. Egy m á­
sodik szív lüktetett a mellkasában, a sajátjával ellentétes ritmusra.
A betondarab alatt egy kis varrókészlet lapult, am i elfért
volna Sloane tenyerében, és benne egy skatulyányi különböző
m éretű és vastagságú varrógéptű. N éhány közülük félbetört, a
törés élesen m ered ezett Sloane kivett két közepes m éretű tűda­
rabot a skatulyából, és remegő kézzel a fénybe emelte őket.
Koscsej Tűje.
 a z eg y es ü lt Álla m o k s zen á tu s á n a k
h ír s z e r z é s i b iz o t t s á g i é s a s ö t é t n a g y ú r a t r o c it á s a it
v i z s g á l ó a l b i z o t t s A g i ü l é s é n e k l e ir a t a

AZ ÜLÉS TÍM AJA A RINGER PROJEKT, AZ ARIS (SZUPRANORMÁUS JE­

LENSÉGEKET KUTATÓ ÜGYNÖKSÉG) PROGRAMJA A .SÖTÉT NAGYÚR'
NÉVEN ISMERT BELFÖLDI TERRORISTA ELLEN

Washington, DC, 2010. október 28.

Vallomást tesznek: Matthew Weekes, Ringer projekt 4-es alany; Sloane

Andrews, Ringer projekt 2-es alany; Esther Park, Ringer projekt 1-es
alany; és Ines Mejia. Ringer projekt 3-as alany.

MATTHEW WEEKES- Köszönöm, elnök úr. Szeretném megköszönni

önnek és a bizottságoknak, amiért ma meghívtak ide, hogy a
magunk nevében beszélhessünk, ami a kezdetektől fogva elég
ritkán fordult elő. És szeretnék köszönetét mondani azért hogy
elkötelezetten igyekeznek pontos feljegyzéseket vezetni a tör­
téntekről, hogy azok ne merüljenek könnyen feledésbe. Ez na­
gyon fontos valamennyiünknek.
Mi négyen azértjöttünk ma ide, hogy beszámoljunk a 2010.
március 15-én történtekről, amely a Sötét Nagyúr vereségének
napja volt Megbeszéltük egymással ezt az előre megírt vallo­
mást és a végeztével válaszolunk a kérdésekre.
Tehát... Akkor elkezdem.
A március 15-e előtti hetekben a Sötét Nagyúr és követői
hallgattak. A Sötét Nagyúr huszonnégy órára elrabolt közülünk
kettőt és ez idő alatt Albie - vagyis Albert Summers - súlyos sé­
rüléseket szenvedett Albie még mindig kórházban volt és mivel
nem tudtuk, milyen mértékben lesz képes visszanyerni mozgá­
sát jelentősen változtatnunk kellett a támadás tervén. Egy éven
át fdderftőmunkát végeztünk az ARIS segítségével, és próbál­
tunk fényt deríteni a Sötét Nagyúr eredetére. De nem találtunk
140 VERONICA ROTH

róla semmilyen feljegyzést Olyan, mintha csak úgy... felbukkant

volna a semmiből. De egyikünk...
ESTHER PARK: Én. Én voltam az.
MATTHEW WEEKES; Oké, E sth e r felhívta a figyelmünket arra, hogy ez
önmagában is árulkodó...
ESTHER PARK: Azt árulta el, hogy nem akarta, hogy megtalálják. Vagy­
is valószínűlég az egyik követőjén keresztül intézett el mindent
Végül is élelemre és szállásra ugyanúgy szüksége volt mint bárki
másnak. Ezért abbahagytuk a származása kutatását és helyette
a leghűségesebb követőit nyomoztuk le. Lassan haladtunk. Jól
eltüntették a nyomaikat
MATTHEW WEEKES: De körülbelül két héttel azután, hogy Sloane és
Albie visszatértek...
SLOANE ANDREWS: [érthetetlen]
MATTHEW WEEKES: Végre megvolt az áttörés. Esthemek sikerült azo­
nosítania a Sötét Nagyúr egyik követőjét Charles Wrightot aki
Ü M S S ^ I t é n t dolgozott a és az
akkori Chicago Trump Tower egyik lakosztályában lakott
INES MEJIA: Úgyhogy takarítónak álcázva magamat elmentem körül­
nézni. Miközben az ablakokat mostam, néhányan kijöttek és be­
mentek a lakásba, rám sem hederítettek. Egyszer, amikor nyílt az
ajtó, megláttam közöttük: maga a Sötét Nagyúr volt o tt Ez nagy
felfedezés volt - ezt megelőzően nem tudtuk, hol tartózkodik a
Sötét Nagyúr a támadások között
ESTHER PARK: Mi, többiek, Albie-t látogattuk meg a kórházban. Sze­
rencse, hogy ott voltunk, különben Sloane-nak nem támadt vol­
na az az ötlete... Sloane?
SLOANE ANDREWS: Igen?
ESTHER PARK: El akarod mesélni ezt a részt?
SLOANE ANDREWS: Oké. Ööő... azt javasoltam, állítsunk csapdát Je­
lentős mágiával dolgoznék a Trump Tower tövében a Wabash
Avenue hídon... a hivatalos neve Irv Kupicnet híd. Úgy gondol­
tam, ha eléggé látványosan teszem, a Sötét Nagyúr vagy a köve­
tői meglátnak a lakásból.
GOO SZENÁTOR: Elnézést amiért a szavába vágok. Nagyon nagyra
értékeljük a vallomásukat az ügyben. De mielőtt folytatnák, sze­
retnék Ms. Andrewsnak feltenni egy kérdést
 KIVÁLASZTOTTAK 141

MATTHEW WEEKES: Ööö... nem hiszem...

SLOANE ANDREWS: Kérdezzen csak. szenátor úr.
GOO SZENÁTOR: Köszönöm, Ms. Andrews. Az jutott eszembe... és
mindig is érdekelt... honnan tudta, hogy a Sötét Nagyúr be fog
dőlni egy ilyen trükknek?
SLOANE ANDREWS: Először is, úgy gondolkoztam, ha meglátja, hogy
azok egyike, akiknek a sorsa az ő elpusztítása - vagy amit a pró­
fécia mond - , nyíltan kihívja ő t akkor nem fog tudni ellenállni a
késztetésnek, hogy kimenjen és megölje.
GOO SZENÁTOR: Igen. Több interjúban is hallottam öntől ezt az ér­
velést a Sötét Nagyúr bukása után. De óhatatlanul is felmerült
bennem, hogy éppilyen könnyen arra is rájöhetett volna, hogy
csapdát állítottak neki
[csend]
GOO SZENÁTOR: Ms. Andrews?
SLOANE ANDREWS: Elnézést... nehéz megmagyaráznom. Amikor fog­
ságban voltam... mondhatjuk úgy, hogy nagyon különleges és
egyedi tapasztalatot szereztem a Sötét Nagyúrról. Csak huszon­
négy óra volt de... ilyen közel még senki nem került hozzá anél­
kül, hogy meghalt vagy a befolyása alá került volna. Még a köve­
tői, akiket sikerült kikérdeznünk, azok sem tudtak róla túl sokat.
GOO SZENÁTOR: Megértem, hogy nehéz önnek erről beszélnie, Ms.
Andrews. Reméltem, hogy megpróbálja, hogy a hivatalos archí­
vum minél pontosabban tükrözze a valóságot
SLOANE ANDREWS: Igen. Nos... a valódi magyarázat kicsit bonyolul­
tabb, mint amit korábban elmondtam.
GOO SZENÁTOR: Azt hiszem, itt mindenki megérti, hogy amire képes
volt azt eddig megosztotta velünk, Ms. Andrews.
SLOANE ANDREWS: Azt hiszem. Szóval... nem gondoltam, hogy ha
b á rm e lyik ü n k kimenne a hidra, képes lenne odacsalni a Sötét
Nagyurat. Márpedig ez volt az ötlet... csalogatás. Olyan csalit
kellett találni, aminek nem tud ellenállni. Ami, ööö... én voltam.
Én voltam a csali.
GOO SZENÁTOR: Mert...
ESTHER PARK: Mert a fickó a megszállottja volt oké?
SLOANE ANDREWS: Azt hiszem, ő ... azt mondta, hasonlítunk egymás­
ra. Továbbléphetünk? Becsszó, én sem értem. A fickónak...
142 VERONICA ROTH

ESTHER PARK; Nem volt ki a négy kereke.

INES MEJIA: Vagy éppen túl sok kereke volt
SLQANE ANDREWS: Mindegy, miért működd«; csak tudtuk, hogy mű­
ködni fog. Ezért mindannyian beöltöztünk...
MATTHEW WEEKES: Vagyis fogtuk az ereklyéinket, amelyeket a koráb­
bi ARIS-szal közös munkánk során szereztünk...
GOO SZENÁTOR: és ezeket az ereklyéket milyen célra szánták?
MATTHEW WEEKES: Fegyvernek. Mágikus fegyvernek, hogy pontosak
legyünk. Az ARIS legendás tárgyakkal látón el minket amelyek
többségét nagylelkűen a világ más kormányai bocsátották ren­
delkezésünkre. Az Aranyágat és Gügész Gyűrűjét Görögország­
ból kaptuk kölcsön; a Gjallar-kürt Svédországból érkezett, a Frei-
kugeleket - ezek mágikus puskagolyók - Németországból vitte
« ■ ■ l a második világháborúban, ezért elég könnyű volt...
ESTHER PARK: H I H H H jobban szereti, ha hozzáteszed, hogy
.állítólag*.
MATTHEW WEEKES: Rendben... vitte el á llftó io g . Sloane-nál pedig
ott volt Koscsej Tűje. Mint kiderült Gügész Gyűrűje számunkra
használhatatlan, de a többi tárgy viszonylag megbízhatóan csa­
tornázta a mágiát ezért arra gondoltunk, ha egyszerre használ­
juk őket nagyobb az esélye annak, hogy valamit elérünk. Egyre
következetesebbek lettünk, de nem árt ha van B terv...
INES MEJIA: En maradtam a helyemen, hogy senki ne hagyja el a lak­
osztályt Legalább hússzor lemostam azt az ablakot majdnem
elfogyott a tisztítófolyadékom...
ESTHER PARK: Matt és én elrejtőztünk a híd két végén. Én a folyótól
északra eső toronyban voltam, Matt pedig délre, a parti sétá­
nyon. Albie Isjönni akart de mivel még eléggé rossz bőrben volt
otthagytuk. Legalábbis megpróbáltuk.
GOO SZENÁTOR: És ma hol van Mr. Summers?
MATTHEY WEEKES: Ő ... nem érezte jól magát Nagyon sajnálta, hogy
kihagyja e zt de meghagyta nekem, hogy mondjam el az 6 részét
is. Szóval Esther és én elfoglaltuk a helyünket és Sloane...
SLOANE ANDREWS: Én egyedül, gyalog mentem tovább. A híd köze­
pén megálltam. A Tűvel. Azt akartam... az volt a célom, hogy
olyasmit tegyek, amit nehéz figyelmen kívül hagyni, és így csal­
 KIVÁLASZTOTTAK 143

jam elő. Nem tudtam, pontosan mi lesz az, de a varázslat néha

magától alakot ölt, mintha nem számítana, mit akarunk tőle.
A Tűből ragyogó fény tört elő, kicsit olyan, mint... egy fonal, azt
hiszem. Aranyfonal. Fel az égbe. A hivatalos archívumban van
róla felvétel...
GOO SZENÁTOR: A meghallgatást megelőzően több járókelő is video­
felvételt küldött be az incidensről, a megjelölésük 23-as bizonyí­
ték A-tól E-ig.
SLOANE ANDREWS: Mindenesetre működött. A Sötét Nagyúr lejött
Nem is nagyon leplezte. Kirobbantotta a Trump Tower oldalát,
és úgy lebegett le, mintha kábeleken reptetnék egy színpadon.
Pont előttem ért földet Beszélt hozzám... Nem... Nem vagyok
benne biztos, mit mondott Valamit arról, hogy megidéztem, és
hogy tudja, hogy csapda, de valamire szüksége van tőlem. De
sosem derítettem ki, mire, mert...
ESTHER PARK: Nem akartunk időt hagyni neki, hogy bármit is csináljon
Sloane-nal; azonnal cselekedtünk. Nálam volt a Kürt, Mattnél az
Ag,éslnes...
INES MEJIA: Olyan gyorsan rohant, ahogy csak b írt le az ötmillió ki­
baszott lépcsőn, mert a rohadt lift leállt amint a Sötét Nagyúr
kirobbantotta az ablakokat..
MATTHEW WEEKES: A Kürt saját frekvenciát adott ki, számunkra túl
mély volt de végigvibrált az utcán... nagy repedés támadt Slo-
ane és a Sötét Nagyúr alatt én pedig hozzátettem a magamét az
Aggal, de mindketten láttuk, hogy nem lesz elég. A Sötét Nagy­
urat és Sloane-t valamiféle védőpajzs vette körül, és Sloane si­
koltozott...
SLOANE ANDREWS: Nem tudom, mit csinált velem. Olyan érzés volt
mintha szét akarna tépni. Nem tehettem mást a Tűbe kapasz­
kodtam. De gondolkodni sem volt esélyem azon, hogy használ­
jam.
MATTHEW WEEKES: De akkor... a tőlünk nyugatra eső hídon, amelyi­
ken a State Street megy keresztül...
SLOANE ANDREWS: A Bataan-Conegidor emlékhíd.
MATTHEW WEEKES: Igen, az az. Mindenesetre Albie volt az. A Frei-
kugeleket tartotta a markában, és kifelé célzott egy taxi nyitott
144 VERONICA ROTH

ablakán. Azt hiszem, maguk becsületrenddel tüntették ki a ta­

xisofőrt Csak egy maroknyi dvil kapta meg. Mindegy, abban a
pillanatban minden... eltörött.
GOO SZENÁTOR: Mindenkinek figyelmébe ajánlom a 24-es bizonyíté­
kot A-tól R-ig, hogy az eseményt... széles nézőpontból láthas­
sák. A videókat civil járókelők bocsátották rendelkezésünkre a
mai meghallgatást megelőzően. Lényegében az egész Trump
Tower kiszakadt az alapzatából, és magával vitte a Wabash Ave­
nue hidat a Sötét Nagyúrral és Mlss Andrewsszal együtt Körül­
belül 1,23 másodpercig minden a levegőben lebegett aztán a...
lebegő épület belsejében lévő középponttól kiindulva szétsu­
gárzott Az acél- és üvegrepeszek negyvenöt életet követeltek
és mintegy kétszáz ember sérülését okozták, valamint jelentős
károkat az ingatlanokban.
ESTHER PARK: Saj... sajnáljuk...?
GOO SZENÁTOR: Lassan ideje is lenne jóvátenniük, Ms. Park.
[csend]
GOO SZENÁTOR: Ez vicc volt.
MATTHEW WEEKES: Addigra mindannyian ki voltunk ütve, ezért nem
emlékszünk...
SLOANE ANDREWS: Én emlékszem valamire. Emlékszem... a zuhanás­
ra. Bele a vízbe. A folyóba. A fenékre süllyedtem a híd betonda­
rabjaival együtt Ekkor ájultam el. A tó partján ébredtem. Még
mindig nem vagyok benne biztos, hogyan kerültem oda, miért
nem fulladtam meg. Ésa Sötét Nagyúrnak... nyoma veszett
 14

r\ LOANB VÉGIGMENT A KANYARGÓS ÖSVÉNYEN a Csapás hd y -

J színét körülvevő sátrak k ö z ö tt Korábban esett az eső, ezért
a talaj puha volt. Kevesebb em ber lézengett, m int am ikor nap­
pal érkezett, és azok is inkább a tábori grillek és kis tüzek kö­
rül töm örültek, fejük fölött viharlám pákkal vagy sátruk elejére
erősített reflektorokkal. Az egyik helyről a „The Tim es They Are
A-Changin’” dallam a szállt felé, és a szavak úgy üldözték, m intha
a hideg szél egyenesen a kupoláig sodorta volna őket.
Megállt a biztonsági kerítésnél, amely a keresők tömegét -
mindegy, m iért jöttek, m indannyian kerestek valam it - elválasz­
totta a Csapás helyszínétől. Nem já rt messze a sátrak csoportjá­
tól, ahova néhány napja odatrappolt, hogy behúzzon egyet annak
a fickónak.
Most m ár álom nak érezte. Albie meghalt, vagyis nem szá­
m ít, hogy m inek hívja a Sötét N agyúr egy akolitusa vagy m it akar
tőle. Albie meghalt, és m ost m ár csak az szám ított, m it kell meg­
tenni, és ki hajlandó rá.
Senki nem ism ert rá, és nem is fog. Az autóban új ruhába
öltözött: form átlan és fekete volt, elrejtett m inden nőiességet. Slo-
ane elég magas volt, hogy férfinak higgyék. Fejére kapucnit hú­
zott, orrát és száját neoprén m aszk takarta, am it futáshoz szokott
használni télen, ö r ü lt, hogy aznap nem sm inkelt - nem kellett
semmit letörölni. Abban biztos volt, hogy az ARIS ő t gyanúsítja
majd, am int rájönnek, m it tett. De az álca nyer neki ném i id ő t
146 VEPONICA POTH

Kivette a hátsó zsebébe csúsztatott skatulyából Koscsej Tű­

jének törött d arab jait ö maga törte ketté: m iután Bért szükség­
telenül utána és Albie után m ent, és belehalt, és m iután a Sötét
N agyúr foglya volt, Sloane-t taszította a húsába ágyazódott Tű.
Veszekedett m iatta az ARIS embereivel, akik nem voltak hajlan­
dók eltávolítani; azt m ondták, nem lehet tudni, hogyan viselkedik,
ha megzavarják. Ezért az egyik este, fél lábbal egy rémálomban és
fél lábbal a valóságban, kirágta a Tűt a saját kezéből, és a fogával
tépte ki. Utána, miközben érezte szájában a vér rézízét, kettétörte
az ereklyét - de nem volt olyan könnyű, m int eltörni egy rosszul
befűzött varrótűt a gépben. M inden erejére és a Tű saját mágiájára
is szükség volt hozzá. U tána teljesen kim erülten összeesett, és egy
héttel később ébredt egy kórházban, bekötözött kézzel.
Azóta nem é rt puszta kézzel a Tűhöz, m ert félt, hogy valam i­
képpen visszafúlja magát a bőre alá. De úgy tű n t, törötten nincs
ugyanolyan hatalm a, m int am ikor az óceán fenekén rábukkant.
Sloane érezte a varázslatot, m intha víz gyöngyözne forrás előtt.
Bizsergett és égett benne, de a vonzás nem volt leküzdhetetlen.
A mágia nem egy fegyver volt, de m ég csak nem is az energia
a m orális forrása - hanem egy fertőzés. A kárm i is volt, az em­
berek m eghaltak, a vidékek elrothadtak, és a dolgok rendje néha
helyrehozhatatlanul m egzavarodott. De az ARIS által kifejlesz­
te tt varázslat ellen csak varázslattal lehetett felvenni a küzdelmet.
Sloane feltartotta a Tű darabjait az őrállom ás fényébe. Felü­
letén két apró fehér pont csillant. Olyan volt, m int két ellentétes
polaritású m ágnes - a n ő érezte a két vég között kialakuló kötést
és az elfojthatatlan vágyat a csatlakozásra. De nem hagyhatta.
Abban a pillanatban m in th a tűz száguldott volna végig ujjain
és jobb keze fején, karján, vállán; felforralta vérét és gerincében
énekelt, érezte a T ű vonzását, és tudta, hogy hozzá is kapcsolódni
akar, éppúgy, ahogy összeforrna.
összeszorította a fogát, és visszavágott. A Tű darabjai ellen­
álltak, felé törekedtek, de m egfordította őket, és késként szorítot­
ta a markába.
 KIVÁLASZTOTTAK 147

Tenyerére m intha savat ö ntött volna, de szorosan fingta a Tű

darabjait, és az őrállom ás felé in d u lt Az ő r - nem ugyanaz, aki
legutóbb ott volt, de ugyanolyan jellegtelen egyenruhát viselt -
rákiáltott, hogy álljon meg. Sloane egyenesen a kapu felé sé tá lt
Am i ezután következett, olyan v o lt m in t egy reflex, ugyan­
az a sajgó bizsergés, m int am ikor egy orvos gum ikalapácsa a tér­
det éri. Fölemelte a Tű két felét, m ire a kapu keretestül felemel­
kedett a feje fölé. Rezzenéstelenül állt a levegőben, m iközben ő és
az őr felnéztek rá. A szél átfütyült a láncszemeken, m áskülönben
m inden csendes volt.
Sloane felvont szemöldökkel nézett az őrre. A férfi nem
mondta még egyszer, hogy álljon meg.
A kapu a levegőben m aradt azután is, hogy Sloane elhaladt
alatta. A m ikor hátranézett a válla fölött, az még m indig tizen­
öt m éterrel a feje fölött függött, m intha a felhőkre akasztották
volna.
A Kupola bejárata hasonló sorsra jutott. Az ajtószárnyak
könnyedén leszakadtak a zsanérokról és átütötték a te tő t A lyuk,
am it m aguk után hagytak, keskeny és négyszögletű v o lt m int
egy kés pengéje nyomán. A Kupola m ennyezete m ost sötét v o lt
de itt-ott vészvilágítás izzott, kirajzolva a Kupola biciklikerék
formájú belsejének küllőit, a vészkijáratokhoz vezető u ta k a t
Egy sokkolóval felfegyverzett ő r állt Sloane útjában.
- Uram, tegye le... a fegyverét - m ondta.
A Tű m intha tudta volna, hogy róla beszélnek - Sloane
arca m egrán d u lt am ikor tenyerében fölerősödött az égető érzés.
A hangja elárulta volna, ezért nem szólt, csak m egrázta a fejét
A férfi fölemelte a sokkolót. Sloane elóretartotta a törött Tűt.
A sokkoló finom, fekete porrá robbant szét. Fényfonal teke*
redett a biztonsági őr kezére, aki felüvöltött.
Sloane nagy ívben kikerülte. Nem volt idő együttérzésre
vagy csodálkozásra. A szoba felé rohant, ahol a prototípust érezte
korábban. M ost ismét érezte, ahogy lüktet, m int egy szív a pad­
lódeszkák alatt, akárcsak Edgár A llan Poe novellájában. Megszó­
148 VERONICA ROTH

lított valam it benne és a Tűben. A mágia hívta a mágiát, mint

mindig.
A hogy a Sötét N agyúr hívta egykor őt.
Helló, Sloane. Tudtál aludni?
Remélem, igen, m ert m a nagy döntést kell meghoznod.
Sloane elűzte gondolatai közül a Sötét N agyúr szavait, és az
érzést is, és csak aztán fogalmazta meg, am it m indig is tudott:
hogy az őt szólongató varázslat olyan érzés, m intha valam i életre
kelne. Egy új pulzus, új keringés egy nem használt végtagban.
Újjáterem tette őt.
A prototípust őrző laboratórium ajtajai felröpültek, és stabi­
lan m egálltak a Kupola boltozata alatt. Sloane besétált a nyíláson,
ezúttal óvatosabban. A laboratórium fehér volt: fehér falak, fehér
padló, fehér asztalok. Az egyik asztalon m ikroszkópok sora, a
m ásikon vékony szám ítógép-m onitorok. Egy mosdó, ahol az em ­
ber kim oshatta a szemét, egy zuhanykabin vész esetére. A szintén
fehér mennyezeten vaskos szellőzőcsövek gubancolódtak össze
és értek véget nagy szellőzőnyílásokban.
Sloane m indezt látta, de figyelme azonnal a prototípusra
irányult, am ely külön laborasztalon állt egy fémállványon. Vala­
ki piros szigetelőszalaggal tekerte körbe. Ahogy Ines megjósolta,
egy doboz v o lt Elég keskeny, hogy elférjen kézben, de mintegy
harm inc centim éter hosszú, m att fémből. Sloane remegve, a tö­
rött T űt előretartva közelített.
És akkor: egy érzés, amely olyan ismerős volt szám ára, m int
a levegő. Csak egyszer érezte korábban ezt az éhséget, ezt a be­
töltésre vágyó ürességet - pont m ielőtt a T ű m indenkit megölt
a M erülésen rajta kívül. A kkor nem volt alakja, csak egy akarat
volt, olyan erős, hogy ő kénytelen volt m egadni m agát neki.
M ost csak egyvalam it akart: elpusztítani ezt a szart, mielőtt
bárm inek vagy bárkinek árthatna még. A karata úgy akadt meg a
Tűben, m int egy cérna a fokán, és aztá n ...
Fény...
 KIVÁLASZTOTTAK 149

Por és füst szagát érezte.

A m ikor m agához tért, még m indig sötét volt. A laborató­
rium padlója a teste körül tökéletes körben épp olyan tiszta és
érintetlen volt, m int am ikor belépett. A zon tú l azonban csupa
törmelék m inden. A Kupola még m indig javarészt állt, de oldala
behorpadt, m intha egy alm ából haraptak volna ki egy darabot.
A laboratórium - és benne a prototípus - m ár csak törm elék és
fémdarabkák tömege volt, amelyek túl kicsik voltak ahhoz, hogy
össze lehessen rakni őket.
Sokáig csak ült a tiszta padló körében és remegett. A nap
azonban felkelőben volt. Kényszerítette magát, hogy felálljon,
aztán kibotorkált a rom ok közül. Kifelé menet m eglátta a bizton­
sági ő rt egy külső ajtó m ellett feküdni a földön. Szerencse, hogy
ő ébredt fel előbb.
Feltéve, hogy a férfi eszméletlen, és nem halott.
Nem látott másokat. Talán a mágia első jelére elmenekültek.
Nem hibáztatta őket érte - végtére is a legtöbb em ber csak a Sö­
tét N agyúr varázslatairól hallott, és a Csapások a rra tanították
őket, hogy ha bárm i bizonyítékot látnak a m ágiára, legokosabb,
ha elrohannak.
A fény és a hang felébresztette a sátrakban alvó keresőket,
akik most olyan közel álltak a biztonsági kerítéshez, am ennyire
csak tudtak. Sloane elsétált egy szeánsz és egy csapat férfi mellett,
akik a „visszatéréséről” beszéltek. Rá senki nem figyelt fel.
Beült az autójába, és elhajtott a legközelebbi védett erdőhöz.
Még órák voltak hátra a temetésig. Az erdő mélyére sétált, m e­
net közben rőzsét gyűjtve. Az ösvények m entén elhelyezett egyik
fémkukába állította a gallyakat, m eggyújtotta egy gyufával, várt,
amíg a lángok m egerősödnek és belekapnak a vastagabb ágakba
is, aztán fehérnem űre vetkőzött.
Elégette a Csapás helyszínén viselt ruhákat, és az előző napi
öltözékét vette fel. M iközben a ruh ái ham uvá égtek, kisétált az
150 VERONICA POTH

erdőből. Az ágak végigkarm olták nyakát, fülét és vállát, az alj­

növényzet végigsöpört a bokáján. K irázta hajából a port, és szo­
rosan befonta. A m ikor a telefonja sötét képernyőjén meglátta a
tükörképét - előző este kikapcsolta úgy érezte, erőfeszítései,
hogy norm álisnak látsszon, kárba vesztek, ő rü ltn e k tű n t, szeme
kitágult, álla megfeszült. M att tu d n i fogja, hogy valam i történt.
Mindegy.
Beállította a GPS-t, hogy vigye a H urokban lévő em lékmű­
höz, és ném án vezetett.
 * \l^
ők*
s l \0 0 »

FELJEGYZÉS A Z ARCHÍVUM RÉSZÉRE

CÍM ZETT: SZUPRANORMÁLIS JELENSÉGEKET KUTATÓ ÜGYNÖKSÉG

(ARIS) IGAZGATÓJA
FELADÓ: TISZT, KÓDNÉV: EDWINA
TÁRGY: JELENTÉS A 200-AS RINGER PROJEKT EREKLYÉRŐL

1. A jelentésben a 200-as Ringer projekt ereklyére közis­

mert nevén, Koscsej Tűjeként fogok hivatkozni.
2. A Tű a szláv folklór egyik jelentős tárgya, ahol a törté­
netekben Koscsej (említik «Halhatatlan Koscsej” vagy
.Örökéletű Koscsej” néven is) tipikusan egy olyan anta­
gonista, aki fél a haláltól, ezért lelkét egy tárgyba rejti,
amelyet más tárgyakba dug eh például egy tűbe, a tűt
egy tojásba, a tojást különféle állatokba, vagy egyes
változatokban egy fa törzsébe. Addig nem halhat meg,
amíg a lelkét tartalmazó tű ép.
3. Az ARIS az ügynökség megalakulása óta figyel az úgyne­
vezett mitikus tárgyakra, különösen azokra, amelyeknek
más kormányok értéket tulajdonítanak. A Tűvel kapcso­
latban már néhány évtizede akadtak szóbeszédek, de
oroszországi hírszerzőink szerint a hidegháború ismét az
előtérbe hozta. Sikerült egy szovjet kémhajóig, a Szaka­
iinig visszakövetni, amely 1972-ben süllyedt el valahol a
Csendes-óceánon. Megfigyelő technológiával 2007-ben
sikerült meghatározni a hajó pontos helyét, és 2008-ban
egy Ringer projekt különítményt küldtünk a 2-es aiany-
nyal, Sloane Andrewsszál együtt, hogy megszerezzék a
Tűt. A küldetés eseményei a jelentéshez csatolt doku­
mentumokban találhatók.
152 VEPONICA POTH

4. Az ARIS nem osztja azt a nézetet, hogy a Tűben valóban

egy emberi lélek lenne, vagy hogy létezett volna valaha
Is halhatatlan ember, vagy hogy Koscsej valós személy
volt; ugyanakkor jelenleg nincsen magyarázatunk a Tű
eredetére. Fémnek tűnik, de semmilyen általunk azo­
nosítható fémet nem tartalmaz. Mintegy öt centiméter
hosszú, és egyenetlen éle alapján valószínűsíthető, hogy
valami nagyobb tárgy töredéke lehet de nem találtunk
sem m it ami hasonlítana rá. Bizonyos mikroszkopikus ré­
szecskéket mélyóceáni anyagokhoz tudtunk kötni, külö­
nösen a Mariana-árok pelágikus üledékéhez. További in­
formációk a Tű analízise során talált pelágikus üledékről
csatolva. Az árok további vizsgálata lehet szükséges, ha
meg akarjuk érteni a Tű eredetét.
5. A Tű tulajdonságainak további vizsgálata folyamatban
van, bár az már világos, hogy ezt a tárgyat szupranor-
mális energiacsatornának tekinthetjük. Reméljük, hogy
a jövőben több időt fordíthatunk erre a feladatra; jelen
pillanatban a Tű a legerősebb fegyverünk a Sötét Nagyúr
elleni küzdelemben.

5
 15

á r a z e g e t f e l h ő k s ö t é t ít e t t é k e l , Sloane napszem üve­

B get viselve vágott á t a töm egen.

A Laké Shore D rive parkolóvá v áltozott. A M ichigan Avenue
kijáratán ál feladta, old alra h ú zó d o tt az autójával, és o tth ag y ta.
H om lokán verejték gyöngyözött, és k ifu llad t attó l, hogy a belvá­
rostól idáig félig gyalogolt, fű ig fu to tt
De sikerült eljutnia az em lékm űig... vagy legalábbis a biz­
tonsági kerítésig, am elyet a rendőrség á llíto tt fel o tt.
A legközelebbi rendőrhöz lép ett, és levette a napszem üvegét.
A nő furcsán n ézett rá , de b ó lin to tt, és in te tt, hogy m enjen át.
- Kösz - m otyogta Sloane, visszavette a napszem üvegét, és
m egkerülte a k o rd o n t m ajd szaporán e lsé tá lt m ielőtt m ögötte
bárki rájö tt volna, m iért engedték á t É szrevette elöl E sthert, ak i­
nek hosszú, fekete kabátja épp csak sú ro lta bőrcsizm ájának he­
gyét. E sther felvonta tökéletesen h ú zo tt szem öldökét.
- Te m eg hol a francban voltál? - kérdezte, m ajd m egölelte
S lo an e-t - M att azt m ondta, kibuktál.
- Igen, úgy is lehet m ondani - m ondta Sloane. - H ogy tu d ­
ták meg?
- N e nézz így rám - m ondta E sther. - Tegnap ó ta nem m en­
tem fel a közösségi hálóra.
Sloane felhorkant.
- M att volt - m ondta E sther. - Szólt a rendőrségnek, hogy
tudassa velük, hogy m a erre készülünk, h áth a tö rtén ik valam i
furcsaság. V alószínűleg az egyiküknek eljárt a szája.
154 VEPONICA POTH

T udnia kellett volna, hogy ez M att hibája. A férfi sosem

értette, m iért ak ar 6 an n y ira v isszah ú zó d n i Nem zavarta, ha
a saját nevét használva asztalfoglaláskor jobb helyet kapnak, és
rák acsin to tt azokra, ak ik a járd án m egbám ulták. Folyamatosan
fize tn ü n k kell ezért a z életért, m ondta egyszer Sloane-nak. Lega­
lább valam ennyire élvezzük ki, am íg lehet.
Sloane észrevette M attét az em lékm ű m ellett. A m ikor a férfi
m egpillantotta, az olyan volt, m intha egy nagy csom ó oldódott vol­
na ki. M egragadta a n ő t, m intha m eg akarna győződni róla, hogy
valódi, aztán röviden m agához szorította, Idegzete reszketett Slo­
ane fülében. A nőnek valahogy nem ju to tt eszébe m egnyugtatni.
- Sajnálom - m ondta, d e nem tu d ta, m iért kér elnézést M ert
elm ent? Az Albie halála elő tti veszekedésükért? A Kupola elpusz­
tításáért? Vagy a z é rt am it m ost kell m ajd tennie, elm enekülni az
ARIS elől, talán d is hagyni az országot...
- Igen - felelte M att, és kerülte a tek in tetét. Ez azt jelentet­
te, hogy nem bocsátott m eg, de Sloane szám ított erre. M ég M att
könyörületességének is voltak h atárai. A szem e vörös v o lt Talán
egész éjjel fent volt.
Ines odam ent hozzájuk, és Sloane karjába öklözött, olyan
erősen, hogy a nő g rim aszo lt
- Istenem , Sloane! - förm edt rá Ines. - A kkora segg fej vagy.
- Ja - nyögte Sloane elakadt lélegzettel. - A dnál egy percet?
M iután visszajöttem , kiabálhatsz velem.
Elm ent Ines m ellett az em lékm ű terének széléhez, ahol a be­
tonfal egészen a folyóig é r t H asát a korláthoz nyom ta. A folyó
penészes iszapszaga elnyom ta a hajához tapadó füstösséget.
Zsebébe n y ú lt és kitapintotta a Tű darab jait Ujjai elzsibbadtak,
am ikor hozzájuk é r t A korlátra könyökölt kihajolt, m intha jobban
meg akarná nézni a h id a t ahol a halálába csalta a Sötét Nagyurat.
M egbillentette tenyerét, és a darabok a folyó fenekére süllyedtek.
Nem kellett látn ia, hogy tu d ja, hol vannak. A T ű m ég töröt­
ten is ugyanazon a frekvencián v ib rá lt m in t ő. M indig képes lesz
újra m egtalálni.
 KIVÁLASZTOTTAK 155

Sloane visszam ent a többiekhez. Ines m érgesen n ézett rá.

- Csak m uszáj volt m egint m egnéznem - m ondta.
Nem találták m eg a Sötét N agyúr te s té t T íz év telt el, és
m ind beletörődtek, hogy a régi torony beton-, acél- és üvegrom ­
jai alatt hever, am elyek túlságosan belesüllyedtek m ár az iszapos
m ederbe, hogy b árm it k i lehessen em elni. D e kezdetben m ind­
annyian Céhek attó l, hogy nem h alt m eg igazán. Sloane m ég a b ú ­
várokhoz is csatlakozott, ak ik végigkutatták a törm eléket a Sötét
N agyúr u tán , és nem nyugodott m eg, am íg nem talá lt p á r hol­
m it: egy aranygom bot, am ely m in th a a kabátjáról szakadt volna
le, egy ro th ad t szövetdarabot, am ely az ingujjára em lékeztetett.
D e m ég u tán a is néhány hetente visszatért, hogy em lékez­
tesse m agát arra , hogy a folyó a férfi sírja, és hogy valóban h a lo tt
Ines is sokszor vele m ent.
Sloane ism erős alakot p illan to tt m eg az em lékm ű ajtajában,
egy kicsit ferde vonású lá n y t akinek vékony szálú haja göndör
vattacukorfelhőként vette k ö rü l az arcát. A lbie húga, K aitlin. Slo-
ane-nak fájt ránéznie.
Levette a napszem üvegét, és K aitlin halványan rám osoly-
gott. A lbie anyja - Sloane m indig is M rs. Sum m ersnek szólítot­
ta - felbukkant a h áta m ögött, virágos zsebkendőt szorongatva
keble előtt. O dabiccentett Sloane-nak, és a lánya m ellett kilép ett
az em lékm űből.
M rs. Sum m ers sosem szívelte Skw ne-t, talán ugyanazon
okból, am iért m ások sem. Az a fajta nő vök, aki szinte vallásos
áhítattal csüng a pletykarovatokon, és m indent elhisz, am it az új
vírusokra és internetes átkokra figyelm eztető kör-e-m ailekben ol­
vas. V alahányszor a pletykalapok Sloane-ja m egcsalta M attét, M rs.
Sum m ers m ár fel is hívta A lbie-t, hogy m egkérdezze, igaz-e a hír.
M a azonban csak an n y it m ondott:
-K öszönöm . A m iért gondoskodtál a ... - M rs. Sum m ers
szeme m egtelt könnyel. K étségkívül a ham vasztásra gondolt.
- Ö öö, persze. Úgy értem , ez csak term észetes. É n ... - Slo­
ane m egrázta a fejét. Nem tu d ta, m it m ondjon.
156 VERONICA ROTH

Szerencsére E sther a segítségére sie te tt

- H é, M rs. Sum m ers - k ö szö n t - A nyukám küldte.
Egy elegáns kézírással cím zett borítékot n y ú jto tt át M rs.
Sum m ersnek, aki m egkönnyebbülten fordult el Sloanc-tóL
Sloane oldalán M att hom fokráncohra nézett a telefonjára.
- Épp m ost kaptam egy h írfrissítést - m ondta. - V alam i tö r­
tén t a kupolánál. - Felnézett S knne-ra.
A lány szilárdan állta a tek in tetét. Eltökélte, hogy h a a férfi
rákérdez, nem fog hazudni. A nnak vége. T alán az 6 hibája, hogy
M att jobb em bernek gondolta, m in t am ilyen valójában volt; a
barátja kedvéért sok időn át m egjátszotta m ag át T alán ideje rá­
ébreszteni M attét, hogy m ivel van dolga. Sloane arcát forróság
ö n tö tte el, és felkészült a férfi kérdésére és a válaszra...
- N os - szólt Ines. - M ehetünk?
Kezében o tt volt a kis doboz, am elyet a krem atórium ban ad­
tak Sloane-nak. Súlyos csönd ereszkedett rájuk.
- Ö ö ö ... az utolsó csata e lő tt m ind elm ondtuk, m it sze­
retn én k a h alálu n k esetén - m ondta Ines szipogva. - A lbie azt
m ondta, nem ak ar nagy felhajtást, csak szórjuk szét a ham vait
valahol, ahol a Sötét N agyúr lesú jto tt egy C sapással. Ü gy érez­
te ... nem tudom , kapcsolatot érz e tt azokkal, ak ik ugyanabban a
harcban h altak meg. M egnyugvást jelen tett neki tu d n i, hogy ha
elesik, nem lesz egyedül.
Sloane old alra lép ett, így m ár m ind k ö rt alkottak: K aitlin és
M rs. Sum m ers, M att és E sther, Ines és ó. Ines k in y ito tta a hen­
geres doboz tetejét. Szürke ham u volt benne, és a tetején valam i
sárga és világos tárgy. Egy p ap írd aru .
M rs. Sum m ers vette észre először. És nevetésben tö rt ki.
M indannyian nevettek, nem azért, m ert vicces volt, hanem
épp ellenkezőleg, m ert a nevetés olyan vad és különleges volt,
m in t egy egész testre k iterjedő csuklás, és a halál is ugyanilyen
vad és különleges v o lt
- N em tudom elh in n i, hogy m eghalt - m ondta Sloane, am i­
kor ism ét csend ereszkedett rájuk.
 KIVÁLASZTOTTAK 157

K aitlin átvette a dobozt Inestől, és nyugatra fordult, el a M i-

chigan-tótól. Széles ívben az em lékm ű felé szórta a ham vakat.
A pap írd aru a földre hullo tt.
Tyúklábm intás kesztyűbe b ú jtato tt kéz fonódott Sloane keze
köré. Esther. A m ásik oldalon pedig vastag bőrkesztyű. M att.
M ind a négyen összekapaszkodtak, lábuk k ö rü l néhány pernye
tá n c o lt Sloane látása elhom ályosult a könnyektől.
A ztán gyengéd hangot h allo tt. M intha egyenesen a fülébe
susogott volna, először olyan halkan, hogy nem tu d ta kivenni a
szavakat. Érezte a bizsergést és a perzselést, am it a Tűvel és a m á­
giával azo n o síto tt és kö rü ln ézett. A többiek lehajtották fejüket,
és nem m ozdultak. E sther és M att m ég m indig ugyanolyan erő ­
sen szorították a kezét.
- Sloane - szólalt m eg a hang. A lbie-é volt. A nő végignézett
az em lékm űvön, a kordon m ögötti töm egen, hogy m egtalálja, de
nem látta. Érezte, hogy kézfejét cibálja valam i o tt, ahol a Tű volt
egykor.
- M enjünk - m ondta A lbie hangja, m ely m ost előtte hang­
zo tt fel, arcát sim ogatta a suttogás.
Butaság volt azt képzelni, hogy itt lehet, ak ár ilyen kis m ér­
tékben is, csak m ert a ham vai itt vannak, csak m ert ezen a h e­
lyen hatalm as varázslatot végeztek. De érzett és lá to tt lehetetlen
(húgokat, leszakított m ár ajtókat, hogy a felhők felé röpítse őket,
nézte, ahogy fák lebegnek a tenger fölött, széthasított egy felhő­
karcolót, m intha csak szőlőszem lenne. M egengedte m agának,
hogy olyan dolgokat akarjon, am ik soha nem lehetnek az övéi, és
m egkapta őket. M iben m ás ez?
A Sötét N agyúr itt h alt meg. Talán A lbie valahol m áshol
életben lehet.
Egyet lépett a hang felé...
...a z tá n m eg is bán ta, m egpróbált visszalépni, visszam enni,
de m ár késő v o lt M inden elsötétült.
MÁSODIK
RÉSZ
 RÉSZLET A
Varázslatos a világ! Alsó tagozatos útmutató a mágiához
(7. kiadás)
CÍMŰ KÖNYVBŐL
írta Ágnes Dewey és Sebastian B artlett

Tudtad, hogy a világ egykor sokkal kevésbé volt m ágikus? Nos

hát, ez igaz! Egészen 1969-ig a legtöbb em ber nem h itt a m ágiá­
ban. C sak m ese volt. De 1969-ben bekövetkezett az úgynevezett
Tenebris-incidens (bővebben a 3. fejezetben olvashatsz róla!), és
m ágia árasztotta el egész G enetrixet. Bolygónkon az em berek
m indenütt csodálatos - és ijesztő! - esem ényeknek voltak tan ú i,
például az óceán bizonyos részei ok nélkül felforrtak (2. ábra), v i­
lágító fénygöm bök lebegtek a városokban (3. ábra), és egész épü­
letek fordultak fejjel lefelé (4. ábra). V alaki m ég egy felhők között
lebegő bálnát is lefényképezett (5. ábra)!
M iután a m ágia elterjedt, sokan nagyon m egbetegedtek.
A testük nem szokott hozzá a levegőben lévő m ágikus energiá­
hoz! És m ivel a varázslatos kór ellen nem volt orvosság, ezek az
em berek m ind m eghaltak, am i nagyon szom orú volt. D e ha te itt
vagy, azt jelenti, hogy im m unis vagy a m ágikus járványra! Úgy­
hogy nem kell aggódnod m iatta. C sak annyit kell tu d n o d , hogy
a m ágia im m ár a világunk része, és ideje m egtanulnod, hogyan
használd! N em sokra leszel képes addig, am íg nem leszel n a­
gyobb, de m ár az is elég klassz, am ire jelenleg képes vagy. Először
is m eg kell tan u ln o d , hogyan m űködik a m ágia.
Az igazság az, hogy nem igazán tud ju k , hogyan m űködik a
mágia! Még csak kezdjük m egérteni. H át nem izgalm as? T alán
egy napon épp te leszel az, aki m egfejti a m ágia titk ait!
 RÉSZLET A
Lehetetlen vágyak manifesztádója: a mágia új elmélete
CÍMŰ KÖNYVBŐL
írta A rth u r Solow ell

A m ágiaelm élet egyre növekvő terü letén gyakran a m ágikus m ű­

vészetek központi elem ének nevezzük a szándékot. Egy szüphon
például nem képes m űködni használója nélkül, ak i az erejét irá­
nyíthatná; alapjában véve tehetetlen, nem több tom pa eszköznél,
am elyet nem tö lt m eg eleven form a. És annyi bizonyos, hogy a
szándék fontos - hogyan m ásként lenne képes valaki irán y ítan i a
szívóvarázs tevékenységének következm ényeit? H ogyan m ásként
tu d n a valaki például m egbízhatóan m egfagyasztani egy tárgyat,
ahelyett, hogy felgyújtaná? Bizonyos fajta szüphonok valóban
bizonyos fajta feladatokra alkalm asak - egy szem szüphont álta­
lában vizuális célokra használnak, egy fülszüphont hallással kap­
csolatosakra és így tovább - , az egyes kategóriákon belül azonban
m indegyik nagyon rugalm asan változtatható. Az ezt a rugalm as­
ságot biztosító szándék nem jelent m egbízhatatlanságot.
Ennek ellenére úgy vélem , hogy b ár a szándék a m ágikus
tevékenység egyik, m éghozzá jelentős alkotóelem e, nem ez a lé­
nyeg, am ely elválasztja a m ágikus tevékenységet a közönségestől.
Bárki, aki kalapácsot fog a kezébe, el szándékozhat találn i egy
szöget - ez önm agában nem m ágia, és a szüphon nem kalapács.
Jelen szöveg érvelése azon alapul, hogy a m ágikus tevékenység lé­
nyege az, a m it a z a d o tt szem ély akar. Vagy, hogy specifikusabbak
legyünk, am it az ad o tt szem ély ak ar és am i nem könnyen érhető
el közönséges m ódon. A vágy, hogy a szög belefúródjon a desz­
kába, ak arato t jelent, de nem m ágiát. A zt ak arn i, hogy a deszkák
szögek nélkül is ö sszetartsanak - ez m ár m ágia.
M ás szavakkal, ahhoz, hogy valam i m ágiának m inősüljön,
lehetetlen vágynak kell lennie.
 RÉSZLET
Amos Redding szenátor beszédéből
a Menedék-törvény támogatása kapcsán
1985. szep tem b er 17.

A zért állok k i m a a szenátus elé, hogy m egosszam önökkel a gon­

dolataim at egy vitás kérdéssel, a M enedék-törvénnyel kapcsolat­
ban, am ely elfogadása esetén lehetővé tenné egy város lakóinak,
hogy szavazzanak településükön belül a m ágia használatának
tiltásáró l, valam int az olyan vállalkozások alapításáról, am elyek
m ágiát hasznosító vagy azt segítő eszközöket áru ln ak . A m ai na­
pon igennel szándékozom szavazni a M enedék-törvényre, és azt
is elm ondom , m iért.
H ölgyeim és uraim , a m ágia a rövidebb út. A könnyebbik
út. És nem tudjuk, hová vezet, vagy m i az eredm énye. Egy do­
log lelkesedni a lehetőségei irá n t, de egészen m ás hagyni, hogy
kontrollálatlanul elterjedjen a nem zetünkben, hogy a fiataljaink
a legcsekélyebb gyakorlati feladatot se legyenek képesek elvégez­
ni, hogy ne legyen olyan tér, am elyre nincsen befolyással. Meg
kell őrizn ü n k azokat a képességeinket, am iknek elsajátításáért
olyan kem ényen k ü zd ö ttü n k az em beri történelem sok-sok évén
át. T isztelnünk kell a m últat, m iközben a jövő felé nézünk.
A rra kérem önöket, kollégáim és barátaim , hogy gondolkoz­
zanak el a jövőn, am it m aguknak és az országnak kívánnának.
A m ágiát legkorábbi m ítoszaink és legendáink óta gyanakvással
szem léltük. Ez a bizalm atlanság, sőt, gyűlölet a m ágia gyakor­
lása irá n t nem egyszerűen tudatlanságból firkád, inkább valam i
m élyen bennünk gyökerező dologból, am i a rra in t, hogy dolgoz­
n u n k kell a földdel, am elyen élünk, és a nagy eredm ényeket a két
kezünk nehéz m unkájával kell elérn ü n k ...
 16

m l é k e z e t t r á , hogy rögtön azu tán , hogy az épület szétrob­

E bant, a T ű pedig fényt lő tt az égbe, és rö g tö n azelőtt, hogy a

Sötét N agyúrnak nyom a veszett volna, m ilyen volt a folyó ize és a
férfi arcának sápadt csillanása a holdfényben.
Sloane sileoltani próbált, d e helyette víztől fuldokolt. E sther
keze elem yedt az övében, aztán kicsúszott m arkából; M atté is
ham arosan követte. Sloane vadul kapálózott, p róbálta ú jra meg­
találn i őket, de m ozdulatai lassúak voltak, és a környező sötétség
áthatolhatatlan.
N ém a buborékokat köhögött feL Víz - víz vette körül. T üde­
je égett. R úgott a lábával. M ozgott, de nem tu d ta, m ilyen irányba;
lehetséges, hogy m ég m élyebbre ú sz o tt
A jkához em elte u jjá t és buborékot f ú jt Az ujja alját csiklan­
dozta, vagyis fejjel felfelé lebegett - a buborékok m indig fölfelé,
a felszín irányába m ozogtak. E rősebben rú g ta el m ag át Á tázott
kabátja vonódott u tán a, ezért kib ú jt belőle, m ajd táskája szíját át­
húzta a feje fö lö tt hogy keresztben feküdjön a m ellkasán.
A víz m arásával nem törődve k in y ito tta a szem ét, hogy fényt
keressen.
Semmi; sehol sem m i.
M ost, hogy m indkét keze üres v o lt könnyebben úszott.
C am eron gyerekkorukban m eg tan íto tta úszni a p ark uszodájá­
ban. A z egyik nyáron m indennap odam entek. V ersengtek egy-
170 VEBONICA POTH

m ással, k i tu d nagyobbat csobbanni, és a m edence m élyebbik

felén ágyúgolyóként vetették m agukat a vízbe.
Egyre feljebb és feljebb to rn ázta m agát.
E lőtte fény c silla n t Először csak egy jelzés vök, aztán egy
e lm o só d o tt fényes tü rk iz kör. A rrafelé ú sz o tt Egyik cipője lecsú­
s z o tt E rősebben rú g ta m agát fölfelé, k arja, lába, m ellkasa égett.
Zihálva bu k k an t a felszínre. H anyatt dőlt, hogy lebegni tu d ­
jo n , fülében dübörgőit a szívverése.
Fölötte apadó holdkaréj látszo tt, vékony, m in t egy köröm ,
kö rü lö tte az égboltot lilá ra színezte a fényszennyezés. M eg m ert
volna esküdni, hogy am ikor kezében a Tűvel a K upola felé ta rto tt,
a hold telőben v o lt M intha egy lélegzetvétel a la tt m ajdnem egy
hónap eltelt volna. M egdörgölte a szem ét, hogy tisztábban lásson.
Nem beszélve arró l, hogy A lbie tem etése délelőtt v o lt
T üdta, hol van. Ism erős volt az o rrába toluló állo tt folyóvíz
szaga, és a távoli, kukoricacsutka form ájú épület szabálytalan
körvonala is, am it részb ő l eltak artak a 330 N o rth W abash felhő­
karcolójának éles vonalai. A Sötét N agyúr vereségére em elt em ­
lékm ű helyén azonban egy torony állt. N em a kék és tűjével eget
karcoló T rum p Tower, hanem egy olyan épület, am ilyet m ég soha
nem lá to tt - félig üveghenger, félig hullám os acéllem ezek töm ege,
am elyek füstk én t gom olyogtak le a nyugati oldalán.
Sloane m ost, hogy m ár nem kapkodott levegő u tán , kiegye­
nesedett, és m ost először vette észre a p arto n álló em berek so rá t
A korzó régim ódi, göm b alakú lám páinak fényében sötét, telt
színű öltözékeket és súlyos, m űvészien redőzött lepleket lá to tt
Sloane a vizet taposta, és kisöpörte a haját az arcából. M inden
izm a sajgott, de nem voh benne biztos, hogy közelebb ak ar hú­
zó d n i a p arth o z, közelebb hozzájuk.
- K ik ... - K öpött egyet, hangja nyersen, m orogva tö rt elő
torkából. A víz elvitte és visszaverte a folyó két betonfaláról, am e­
lyek elzárták az u tcákat a víz elől. - K ik m aguk?
Egy nő - s ö té t sű rű haj, világosbarna bőr, zöld ru h a - előre­
lép ett, és éppen szólni ak art, am ikor E sther b u k k an t a felszínié,
 KIVÁLASZTOTTAK 171

sm inkje lecsorgott az arcán. M att feje a folyó szélének közelében

jelent meg. M egragadta a korlátot, hogy m egkapaszkodjon, és vi­
zet hán y t a n ő lábára. A z idegen n ő h á tra u g ro tt C ipője hegyes
volt és csillogó.
- M i... - A nő egy szőke férfihoz fordult, aki a folyó p artjá­
tól hátrébb, vastag könyvet m ellkasához ölelve á lld o g ált - M iért
vannak egynél többen?
- N em tu d o m ... - A férfi egym ás u tán Sloane-ra, E stherre
és M attié b á m u lt - N em tudom .
- H ol van Ines? - kérdezte Sloane E sth ert és M a tté t
E sther m egrázta a fejét.
- N em láttam .
Sloane abbahagyta a víz taposását, a p arth o z ú szo tt, és fel­
húzta m agát, k arja rem egett a súlya a la tt E le se tt és m ajdnem
beleverte fejét a járdába, de sik erü lt a térd ét m aga alá húznia, és
felállnia. M agasabb volt a nőnél, de nem sokkal.
A nő h átralép ett.
- Kérdeztem valam it - m ondta Sloane. Sajnos a fenyegető ha­
tás nem érvényesült, m ert össze kellett görnyednie, hogy m ég több
vizet köhögjön fel. O lyan íze volt, m int a penészes baracknak.
- N yugodj m eg, kérlek - m ondta a nő. - M i...
- Egy francokat! - szólalt m eg E sther a vízben. Küszködve
próbált m egszabadulni kabátjától. Sloane látta k h elete fehér go-
m olygását a holdfényben.
M attnek sik erü lt felhúzódzkodnia, és m ost nadrágjából
csorgó vízzel ü lt a p arto n . E sther is a folyó szélére úszott, és kisö­
pö rte arcából a h a já t
Sloane végignézett az em berek során, ak ik m ost m ár csak
néhány lépésre álltak tőle. Ö ltözetük stílusa változatos v o lt de
egy dologban egyeztek: m indegyikük m ellkasára m andarin
nagyságú aranybross volt tűzve. Többen b o n y o lu lt kicsit m echa­
nikus küllem ű ékszereket viseltek, am elyek nyakukat és kezüket
fonták körbe. Az egyik nőnek a fülét is vörös lapokból álló dísz
fedte, m intha rubinból lenne.
172 VEPONICA POTH

- H ol vagyunk? - kérdezte M att a társaitó l kom oly ügyde­

re ta rto g ato tt m ély hangján, ó fenyegetőnek gondolta, a többiek
szerint inkább olyan volt, m in th a ügyetlenül utánozná Batm ant.
M indannyian m egegyeztek abban, hogy nem u gratják érte, hi­
szen an n y ira élvezi.
- M elyikőtök a K iválasztott? - kérdezte a nő, és egyesével
végignézett rajtuk.
M éltóságteljes bagázsnak nézhettek ki, gondolta Sloane.
E sther m ár a folyóparton dörzsölte az arcát, hogy m egszabadul­
jo n a lefolyt szem festéktől. M att a fogával tépte le egyik átázott
kesztyűjét. Sloane nadrágja pedig úgy elnehezült a víztől, hogy
biztos volt benne, kilátszik a feneke.
- A ddig nem kérdezhetnek, am íg nem válaszolnak - m ond­
ta Sloane, és az övhurkoknál fogva felhúzta a n ad rág ját
M att fölem dte a k e z é t
- Én. Én vagyok a K iv álaszto tt
E sther felhorkant.
- M i az? - vont vállat M a tt - Egyszerű kérdést te tt fel.
- Ügy értem , mindannyian K iválasztottak voltunk - pon­
to síto tt E sther. S ikerült oldalra, a füle felé kennie a szem festé­
ket. Sloane ekkor jö tt rá, hogy az utolsó csata óta nem látta Est-
h ert vastag sm inkréteg nélkül. F áradtnak látszott. U gyanolyan
fáradtnak, m in t Sloane.
- E gyikünk hiányzik - m ondta Sloane. - H ol van Ines?
A nő a hom lokát ráncolta.
- C sak egyre szám íto ttu n k , nem három ra. K ülönösen nem
négyre. És hogy válaszoljak korábbi kérdésedre, pontosan o tt
vagytok, m in t egy perce, azzal a jelentős különbséggel, hogy
m o st... egy dim enzióval b alra kerültetek. M ondhatni.
- M int egy altern atív univerzum ba? - kérdezte Esther. -
M aga be van szívva?
Sloane régen tan u lt a párhuzam os dim enziókról, a húrelm é­
letről és a végtelen lehetőségekről, am elyek egym ásból leágazva az
örökkévalóságig szaporodnak, am it egyetlen em ber sem képes fid­
 KIVÁLASZTOTTAK 173

fogni. A zóta sem szívesen gondolt erre, nem ak art belegondolni,

hogy m inden egyes döntésére ju t egy vele azonos Sloane egy m ásik
Földön, aki m isk én t határoz, és univerzum ok ágaznak d örökre.
Kicsoda 6 tulajdonképpen, ha az identitása nem stabil, ha ilyen
rengeteg Sloane járja a végtelen szám ú ösvényeket, akiket a körül­
mények apró változásai noszogatnak egyik vagy m ásik irányba?
- K ik m aguk? - kérdezte ism ét Sloane.
M indegy, m ilyen univerzum ban vagy dim enzióban van, el­
sősorban az em berek m iatt ag g ó d o tt
- A nevem A d ia - m ondta a nő. - C ordus p raetorja vagyok,
és a V iliódzó Sereg trib u n u sa.
-M o s t szavakat m ondott? - kérdezte E sther Sloane-t. -
Hölgyem , m aga csak úgy szavakat h án y t egym ás után?
Régi és különös szavak voltak, különösen, hogy a nő feje mö­
gött egy m odern város fényei égtek. De Sloane kihám ozta a lényeget.
- A d ia a neve és 6 a fonok - fo rd íto tt
- Egy m ásik dim enzió - m ondta M a tt - Ez hogy lehetséges?
- A ti népetek nem tu d a többi dim enzióról? - vonta össze
szem öldökét A d ia. V álla köré m erev szövetet tek ert, szűk nad­
rágja bokánál m ég jobban összeszűkült, ingének rövid, felálló
gallérja v o lt A stílu s egyszerre volt ism erős és ism eretlen Sloane
szám ára. A nő aranybrossa feltűnő volt a szürke és zöld ru h án , és
a kezén ékköves kesztyűnek látszó szerkezetet viselt.
- C sak elm életben - felelte M att.
A d ia ism ét a szőke férfira n é z e tt és bosszúsan elfintorodott.
- A kkor ez nagy m egrázkódtatás lehetett - m ondta Aelia.
Sloane felh o rk an t
- Tudom , hogy kérdéseitek vannak, és m egígérem , hogy vá­
laszolok rájuk - m ondta A d ia, és összeszűkült szem m el m éreget­
te S loane-t - D e ahhoz, hogy ezt m egtehessem , m eg kell bízno­
tok bennünk an n y ira, hogy v d ü n k gyertek valahová.
M att két kézzel k ifacsarta kabátjából a v iz e t O lyan nem tö­
rődöm nek lá tsz o tt m in th a csak az esernyőjét rázná le, m iután
bejött az esőről.
174 VEPO N ICA POTH

- O ké - m ondta.
- Nem! - n ézett rá dühösen Sloane. N adrágja m ár m egint
le a k a rt csúszni a csípőjéről. - N em fogunk csak ú g y ... elm enni
m áshová. A ddig nem , am íg nem tu d ju k m eg, m i a fene folyik itt.
M att szája sarka felfelé h ú z ó d o tt N éhány évig, am íg a Sö­
té t N agyúrra vadásztak, csak így m osolygott De a Sötét N agyúr
bukása u tán , ahogy a férfi egyre jobban ellágyult és ellazult, m ert
m ár csak a saját életéért ta rto z o tt felelősséggel, Sloane egyre rit­
kábban látta.
A m osoly visszatérése azt jelentette, hogy M att éppen meg­
dolgozza A eüát, és Sloane csak útban van.
H agynod keli, hogy kijátsszák a z erősségeiket, ahogyan ők is
hagyják, hogy te kijá tszd a tieidet, m ondta B ért hangja az em lé­
keiben. M indegyiküknek m egvolt a m aga helye k is csapatukban,
b ár m ost, hogy Sloane és M att eljegyezték egym ást, zavarta, hogy
M att a vezér. A férfi d ö n tö tt N ekik pedig m eg kellett bízniuk
benne, különben a rendszer felborul.
- El akarom m ondani m ondta A elia de van, am it jobban
m egm agyaráz az, h a a saját szem etekkel látjátok.
E sther, aki Sloane m ellé á llt, szintén gyanakvónak tű n t De
barátnője tek in tetét elkapva összeszorított szájjal b ó lin to tt
- Jól van. M utassák m eg - m ondta Sloane.

Sloane A elia árnyékában m a ra d t m iközben felm entek o tt, am i

Sloane Földjén a River Ih eaterh ez tarto zó széles, m inim alista
lépcső volt, m ely csiszolt köböl k é sz ü lt Itt azonban a teret lép­
csős teraszokra osztották, ahol iák nő ttek , így úgy tű n t, m intha
a város szívében erdő növekedne. A elia m egkerülte a ligetet, és
Sloane, M att és E sther követték az utcaszintre.
A többi m egfigyelő m ögéjük z á rk ó z o tt H allgatásuk nyug­
ta la n íto tta S lo an e-t és tarkója b izserg ett Ú gy érezte, m intha te ­
relnék valahová.
 KIVÁLASZTOTTAK 175

Szinte félt fölem elni a fejét, szem benézni a hely helytelen-

ségével. A W acker D rive viszont legalább ugyanolyan utca volt,
am ilyennek em lékezett rá , elő ttü k autók kanyarodtak be, és ahol
a W acker kétfelé ágazott, o tt á llt a tu d ó s K risztus egyházának ti­
zenhetedik tem plom a is, am ely úgy festett, m in t egy földre szállt
űrhajó. A járd án nem lá tta k járókelőket, de csak ak k o r jö tt rá,
m iért, am ikor a m ögötte lépkedő csoport kgyezőszerűen szét­
v á lt E gyikük fölem elte kezét és nem em beri trillá t h a lla to tt Iri-
záló fel jelent m eg előtte, korlátot képezve keresztben az úton,
száz m éterre Sloane-tóL
Aelia m egkőszőrüke a to rk á t Egy dobozszerű, borvörös
lim uzin m ellett á llt, am elynek króm ozott kerekei voltak. Aelia
k in y ito tta a széles hátsó a jtó t aztán b alró l felnyitotta a középső
ré s z t hogy be tudjon szállni. A szőke férfi az autó m ellett vára­
k o z o tt Fölem elte a k e z é t és ahogy ruhaujja hátracsúszott a csuk­
lójáról, Sloane jobban szem ügyre tu d ta venni a szerk ezetet am e­
lyet v ise lt E gyszerűbb volt A diáénál, de nem kevésbé gyönyörű;
kesztyűnek tű n t de vörösrézből k é sz ü lt m ozgatható ízületekkel.
M inden lem ezére sű rű , növényi m in ták at - in d ák at és kis levél­
kéket - véstek, és egy ősi páncélkeszyűtől eltérően karcsú volt,
szem látom ást úgy készítették, hogy csak a férfira legyen jó.
- H a szeretnétek, m eg tu d lak szárítan i titek et - aján lo tta fel
a férfi.
Sloane E stherre p illan to tt.
- Nem h o ztu n k volna ide, csak hogy egy perccel később á rt­
su n k nektek - m ondta a férfi. - A nevem N ero. Ki lesz az első?
N éhány m ásodperc m úlva M att jelentkezett, 6 ragaszkodott
ahhoz, hogy m enjenek bele ebbe az egészbe. K icsit idegesen m eg­
állt N ero előtt.
- M it csináljak? - kérdezte.
- M aradj nyugton, kérlek - felelte N ero. S zéttárt ujjakkal
fölem elte a kezét, tenyerét M att felé fo rd íto tta. M ély hangon
dúdolt valam it, m ire M att inge alig észrevehetően m eglebbent,
m intha szellő érte volna.
176 VEBONICA POTH

N ero ism ét dúdolt, m ire M att fejéröl vízcseppek húzódtak

le és lebegtek a levegőben. A férfi ám ulva nézte. Sloane körbe­
p illan to tt, hogy m eggyőződjön róla: nem az idő fagyott m eg és
nem em iatt nem h ullanak le a vízcseppek. Nem az lett volna a
legfurcsább ezen a napon.
N ero ugyanazon az egy hangon dúdolva M att válla, hasa,
m ajd ágyéka fölé v itte k e z é t V íz szabadult k i a kabát és az ing
szövetéből, és lebegett a levegőben.
A m ikor N ero végzett, m ás hangon kezdett züm m ögni, és
k ö rt ír t le kezével. V alam ennyi vízcsepp, am ely a levegőben lebe­
gett M att teste k örül, felé röppent, és vízgöm bbé állt össze. A férfi
előreintette a g ö m b ö t az utca fölé, m ajd egy pöccintéssel az eső­
elvezető csatornába ejtette. A m int a vízgöm b földet é r t összeom ­
lo tt, és ism ét alak talan folyadékká v á lto z o tt
Sloane lá to tt m ár korábban m á g iá t olyan erő v o lt m int egy
h u rrik án , am ely széttépte az em b erek et bizonytalan lánglob-
banás A lbie kezében; vagy különös fény, am i M att A ranyágából
á ra d t De m ég sosem látta, hogy ilyen kifinom ultsággal és csodá­
latos precizitással h asználta volna valaki.
M att és az inge m ár m egszáradtak. N ero E sther és Sloane
felé fordult.
- Ki lesz a következő?

M att, E sther és Sloane bepréselődtek a lim uzin hátsó ülésére. Slo­

ane ujja közé csípte a burgundivörös v elú rt, és k in ézett az abla­
kon. Az U pper W acker k an y aru latát követve a Laké Shore Drive
felé haladtak. A tavon holdfény fo d ro z ó d o tt A városkép ism e­
retlen volt, de egy-két elem ét Sloane felism erte: az Aon K özpont
függőleges, fehér vonalait; a C rain C om m unications épületének
üveglejtőjét, am ely olyan volt, m in t egy ferdén elvágott sárgarépa;
a Field M úzeum ión stílusú o szlo p ait
 KIVÁLASZTOTTAK 177

- M ik azok? - m u tato tt M att a N ero és A eiia kezén lévő

szerkezetekre. A eiia a térdén n y u g tatta a kezét, ezért Sloane m ost
jobban k i tu d ta venni a csukló köré tekeredő vastag p án to t és a
hozzá erősített vékony láncokat, am elyek követték-a nő ujjainak
vonalát, és hegyükön gyűszűszerű borításban végződtek. A lán ­
cokon vörös gyöngyök sorakoztak, és a p án t közepébe piros d rá ­
gakő volt ágyazva.
A ilia fölem elte a kezét.
- Ezeket szüphonoknak nevezzük - felelte. - M ágikus ener­
giát közvetítenek.
- M ágiát? - kérdezte M att. - D e m űszereknek látszanak.
- A m i azt illeti - szólt közbe E sther - , ékszereknek tűnnek.
-M in d h á ro m igaz - m ondta A eiia értetlenül. - M ágia,
technológia és dísz. O tt, aho n n ét ti jö ttö k , ezek nem egyeztethe­
tők össze?
- A m i technológiánk nem használ m ágiát - m ondta M att.
- M i azon kevesek közé tarto zu n k , ak ik egyáltalán használtak
varázslatot, és m ég m i is éppen csak kezdtük m egérteni, hogyan
irányítsuk.
És ez m egölte A lbie-t, gondolta Sloane keserűen.
Aeiia N éróhoz fordult, és felvonta szem öldökét. N ero lehaj­
to tta a fejét.
- Lenyűgöző - m ondta A eiia. - A két elem ötvözése nálunk
sem tökéletes. V annak, ak ik am ellett kardoskodnak, hogy a tech­
nológiának a m ágia nélkül is fejlődnie kellene, h áth a a m ágiáról
kiderül, hogy véges erőforrás. És olyanok is akadnak, ak ik a va­
rázshasználatot az ördög m unkálkodásának tartják . Ez viszont
egy szüphon, a technológia és a m ágia közös diadala. - M egfordí­
to tta kezét, ökölbe szorította, m ajd ism ét k in y ú jto tta ujjait. Füty-
tyentett, m ire szikrák keltek tán cra a tenyerében.
- E redetileg Liu H uijin találta fel ezerkilencszáznyolcvan-
ban a kín ai H sziam enben - szú rta közbe N ero. - G enetrixen
ezerkilencszázhatvankilendg nem volt elterjedt a m ágia.
178 VEPONICA BOTH

Sloane A eiia kezére b á m u lt A szikrák m ár eltűntek, de a

to rz szellem képük m ég vele m a ra d t
- M i tö rtén t ezcrkilencszázhatvankikncben? - kérdezte
M a tt
- A Tenebris- incidens - felelte N ero.
- Később biztosan ju t időnk a történelem leckékre - m ondta
A eiia.
- G enetrixnek nevezik a bolygójukat? - kérdezte Esther. Ke­
zét ökölbe szo ríto tta térdén, ujjai kifehéredtek.
Sloane ism ét kin ézett az ablakon. Eleget tu d o tt az építészet­
rő l ahhoz, hogy értse: ezek az épületek nem illenek a szokásos ka­
tegóriákba. A m in d en ü tt jelen lévő m odernista szerkezetek, am e­
lyekre m ár fel sem figyelt, eltűntek, és helyükön sokszínű fénnyel
m egvilágított, különös alakok álltak. M ielőtt alaposabban m egfi­
gyelhette volna őket, a lim uzin m ár továbbhajtott. L ehajtottak a
Lake Shore D rive-ról, és a déli H urokba vetették m agukat.
- A m ikor a varázslat m indennapossá vált, két nevet kezd­
tü n k el használni a helyekre, egyet a hétköznapi és egy m ásikat a
m ágikus aspektusaik szám ára - m ondta A eiia. - A Föld és a Ge-
n etrix nevet egyaránt használjuk, m in t ahogy ez a város is egy­
szerre C hicago és C ordus, am i „m ásodikat” jelent.
- Igaz is ... a M ásodik Város - m ondta M att. - A m it újjáépí­
tettek a tűzvész után.
- Ú gy érzem , m in th a álm odnék - súgta E sther Sloane-nak.
- M int am ikor először láttam film felvételt a C sapásról.
Sloane b ó lin to tt E lhaladtak egy M cD onald’s kettős íve m el­
lett, am ely ugyanolyan v o lt m in t am it ő ism ert.
- N em fogtad Ines kezét, am ik o r... idejöttünk? - kérdezte
Sloane.
E sther m egrázta a fe jé t
- Épp akkor engedtem el. Nem em lékszem , hogy a vízben
le tt volna velünk.
- A kkor valószínűleg a Földön m aradt - m ondta Sloane. -
Talán valahogyan üzenni tu d u n k neki.
 KIVÁLASZTOTTAK 179

M egálltak egy lám pánál, és Sloane belesett a m ellettük álló

autóba. Egy nő vezette, bal kezén szüphonnal, jobbjával a rádió
gom bját tekergette. A m űszerfal fénye narancssárga volt, analóg,
nem digitális. A szellőzónyílások k ö zö tt egy ó ra látszott, m utatói
10-re és 12-re m utattak, vagyis este tíz ó ra volt.
- M ire képes azzal az izével? - kérdezte E sther N é ró t H a­
lántékán m ég m indig látszo tt egy sm in k fo lt
- A szüphonokat bárm ely testrészhez hozzákapcsolhatjuk,
és elhelyezésük befolyásolja, m ire képesek - m ondta N ero. - Az
ehhez hasonló csuklószüphonok általában p rak tik u sak ... elekt­
rom osságot irán y ítan ak , vizet, levegőt...
- Tüzet? - kérdezte Sloane.
N ero bólintott.
- Vagyis fegyver - m ondta a nő.
- B árm i fegyver lehet - válaszolta N ero. - H a elég erősen
próbálkozik az em ber.
- C sak m egpróbálom k italáln i, m ilyen m értékben vagyunk
túszok - m ondta Sloane. M eglepte, hogy M att nem szidta le rög­
tön, am iért ilyen nyersen fogalm az, de a b arátja h allgatott. Talán
ó is tu d n i ak arta ugyanezt.
N ero ajka lágy m osolyra hú zó d o tt. A lágy szó jól leírta egész
lényét, gondolta Sloane. A hangja selym esen csengett, nem m eg­
nyerőén, csak finom an. M ozgása a lépteitől kezdve legkisebb
gesztusokig óvatos volt, m intha m inden pillanatban tudatosan
döntene m inden m ozdulatáról. M egfordította a kezét, és k ikap­
csolta a szüphonkesztyű alján lévő c sa to t Fény v ilió d zo tt a fém ­
lapok között. L ecsúsztatta az eszközt a kezéről, a lim uzin padló­
jára tette kettejük közé, és m egm utatta a tenyerét.
- Nem ak aru n k fenyegetni - m ondta N ero.
- Ki nem akar? - kérdezte M att. - M aga m eg ó?
- A csoport, am elyik idehívott benneteket, C ordus k ü ­
lönleges tanácsa - m ondta A elia. - A zért g y ű ltü n k össze, hogy
m egoldjunk egy... bizonyos problém át, am it m ajd részletesen
ism ertetek veletek. Én a tanács vezetője vagyok, valam int a váró-
180 VEBONICA BOTH

si önkorm ányzat egyik választo tt tisztségviselője. Praetor, m int

m ondtam .
Sloane hom lokráncolva nézte a szerkezetet a padlón. Itt
nem érezte a m ágia perzselő, bizsergető vonzását úgy, m int o tt­
hon. A szüphon felé nyú jto tta kezét, v á rt valam ire, de nem érzett
sem m it T alán itt a varázslat an n y ira á tita tta a v ilá g o t hogy m ár
nem érzékelte, ahogyan a fehér zajt sem hallja néhány perc m úlva
az em ber. U jjaival v ég ig n in íto tt a szüphonon, és érezte, hogy az
érintésétől m elegebb lesz, m áskülönben ugyanolyan m a ra d t
- Szándékra van szükség hozzá - m ondta N ero.
Sloane éppen ettő l fé lt
Az autó m eg állt A elia k in y ito tta az a jtó t és in te tt nekik,
hogy kövessék.
Az utca feléjük eső oldalán régim ódi, fekete oszlopos, lán­
goktól b arn a foltos b úrájú gázlám pák sorakoztak. Az utca tú lo l­
dala rom okban h e v e rt tö rö tt betondarabok to rló d tak fid a tö rö tt
fagerendákra, am elyek közepükön szilánkosra hasadtak. Eltor­
zult tartógerendák m eredeztek. Z úzott üveg csillogott a hold­
fényben.
Sloane h allo tta a háta m ögül E sther lépteit, aztán m egérezte
hűvös, száraz kezét is. M egragadta, és m egszorította. A két nő
egym ás m ellett állva b á m u lt Az egyik épület m aradványai a
m ásikéba borultak, és Így tovább, am eddig csak Sloane elláto tt a
hold fényénél. A hol egykor utca v o lt m ost m észárlás és pusztítás
nyom ai látszo ttak - egy m ókus fehéressárgás, kunkorodó gerin­
ce; egy nő virágm intás blúza egy kő alá szorulva; egy plüssjáték
töm ése egy eliszkoló patkány szájában.
- A C sapás - szólalt m eg Esther.
Sloane úgy érezte, m intha visszafelé fu tn a az idő, és ő o tt
lenne, ahol később a K upola álln i fog, a Sötét N agyúr im ádóinak
és a m ágia keresőinek gyűrűjében. A C sapás olyan volt, m int egy
ujjlenyom at, m ás, m in t bárm ilyen egyéb m ágiaform a, am ivel ta ­
lálkozott. £ s csak egyetlen em ber hagyhatta ezt a n y o m o t
H a ez egy Csapás helyszíne v o lt akkor a Sötét N agyúr itt já r t
 KIVÁLASZTOTTAK 181

N ero eltávolodott tőlük, hogy ugyanolyan kordonokat húz­

zon fel, am ilyeneket Sloane a W acker D rive-on is láto tt, a gyalo­
gosok távol tartására. A elia m ellettük m aradt.
- A ti világotokban - szólalt m eg A elia, és szüphont viselő
ujjait széttárta, am itől keze karm os, fém m adárlábnak n ézett k i -
m űködött egy gonosz e rő ... am it legyőztetek?
- A Sötét N agyúr - felelte M att halkan. - Igen. É n ... vagyis
m i m in d an n y ian ... m egöltük.
- Csodás. - Aelia elm osolyodott, am i szinte baljóslatú volt a
gázlám pák halvány fényében; árnyékok gyűltek kiugró arccsont­
ja alatt. - N ekünk is van egy Sötét N agyurunk. M i Feltám asztó
néven em legetjük.
- Van - ism ételte Esther. - Jelen időben.
- Igen - felelte Aelia. - A m i Feltám asztónk m ég él. Még
m indig rettegésben ta rt m inket. Még m indig e zt csinálja.
A sötét terület felé in te tt Sloane sötét alakokat p illan to tt meg
elöl, am int ki-be rohannak a lerom bolt épületekbe. A hely egy Csa­
pás-helyszín jellegzetes m intázatát m utatta: ahogy egyre messzebb
tekintett, a beton-, fa- és acéldarabok egyre kisebbek lettek. A kö­
zéppontjában m inden olyan finom ra volt őrölve, m int a hom ok.
- Ez tavaly tö rtén t - m ondta A elia. - A m ikor a Feltám asztó
a legközelebb ju to tt a városunk szivéhez. Évről évre egyre h atal­
m asabbak és egyre közelebb jönnek.
- Ez a többes szám szándékos? - kérdezte Esther.
- A ti Sötét N agyuratok egyedül dolgozott? - A elia ajka szá­
raz m osolyra húzódott. - V annak követők; azok m indig akad­
nak. De a Feltám asztó az ő híveiről kapta a nevét, ö k a járkáló
halottak.
Velük szem ben egy ház váza állt, burkolat és vakolat nélkül.
Szigetelés hányódott a szélben rózsaszínűén és borzasán, m int a
vattacukor.
- N ekünk is volt egy hozzátok hasonló K iválasztottunk -
m ondta A elia. - B átor és tehetséges varázshasználó volt. Egy fia­
tal fiú. Talán túlságosan is fiatal.
182 VEPONICA POTH

- Volt? - kérdezte Esther.

- H alott. - Aelia hangja m egbicsaklott - Legyőzték.
Sloane a rra gondolt, hogy ez nyilvánvaló. Szinte válható. Ha
létezett olyan univerzum , am elyben ő és a b arátai győztek, akkor
term észetesen lennie kellett olyan univerzum oknak, am elyekben
veszítettek. A m elyekben m ind m eghaltak. Vagy soha nem is lé­
teztek.
- De ő a Kiválasztott - m ondta E sther. - Nem lehet halott.
B iztos, hogy a m egfelelő em bert találták meg?
- B iztosak vagyunk benne - m ondta A elia k u rtán . - Kap­
tu n k egy jó sla to t Elég részletes volt. És az ő m ágikus lenyom atá­
val id éztü n k titeket m eg ide.
- M ágikus lenyom at? - kérdezte M att ugyanakkor, am ikor
E sther feltette a kérdést:
- M iért hív tato k minket?
M att h á tra lé p e tt Sloane úgy vélte, E sther kérdése az, am ely­
re valójában választ vár.
- H át nem egyértelm ű? - kérdezte Sloane keserűen, rem egő
hangon. - A zt akarja, hogy küzdjünk m eg a Sötét N agyurával.
- 0 nem az én Sötét N agyuram ! - csattan t fel Aelia. - És
biztosíthatlak, nem folyam odtam volna ilyen m ódszerekhez, ha­
csak nem valóban szörnyű a helyzet. Nem hagyhatom , hogy még
többen haljanak meg. Nem engedhetem , hogy a világunk még
több része rom m á váljon.
- Ó , ha a helyzet szörnyű, akkor teljesen rendben van, hogy
m ás dim enziókból em bereket rabolnak - m ondta Sloane. Torká­
b an gom bócot é rzett, ahogy a hisztéria egyre jobban kerülgette.
- Igen, én épp a rra gondoltam , hogy a szörnyűség m ég nem
elég nagy - te tte hozzá E sther savanyúan.
- De b izto síth atlak titeket, hogy az! - m ondta A elia szinte
rikácsolva.
- N em hiszem , hogy é rti a szarkazm ust - jegyezte m eg Est­
h er Sloane-nak.
- A kkor im ádni fog m inket - felelte Sloane.
 KIVÁLASZTOTTAK 183

- Meg kell értenie - em elte fel kicsit h angját M att, hogy hal­
lan i lehessen a társaitól. - M ár végigm entünk ezen, és nem szíve­
sen élnénk át m egint, különösen egy olyan helyért, am elyik m ég
csak nem is a m iénk.
- A ttól tarto k , ez nem ilyen egyszerű. - N ero néhány m éter­
rel odébb, az utca közepén állt. U jjait összekulcsolta m aga elő tt, a
fém szüphonkesztyű a bőrére sim u lt - V ilágaink sorsa m ár nem
tér el annyira, m int rem élnénk.
- He? - kérdezte M att. - Tessék?
- A világaink összekapcsolódtak - m ondta N ero. - M i látjuk
a kapcsolódást. A m ágiahasználat m indkét világot ingataggá tette.
A Feltám asztó ezen az instabilitáson élősködik, hogy pusztítson.
Sloane szeme összeszűkült.
- Hogyan?
- Nem tudjuk. Sem m it nem tu d u n k biztosan. C sak azt tu d ­
ju k , hogy erre - in te tt Aelia az elő ttü k elterü lő törm elékes tájra
- nem lenne szabad képesnek lennie. Ilyesm ire senki nem volt
képes addig, am íg nem jö tt ő.
Sloane-nak eszébe ju to tt a p illan at, am ikor először é rt a T ű­
höz, hogyan v áltoztatta át ő t egy üres gyom orrá, a sóvárgás fekete
lyukává. H ogyan szívott m agába m indent - m indent - , válogatás
nélkül, kétségbeesve, habbá köpühre a vizet és hom okká őrölve a
cso n to k at H ogyan tö rt fel az óceán felszínére vértől áztatva és a
hatalom tól ordítva.
- Nem - m ondta. A szó e lfú lt - N em , ez nem lehet. Ez nem
tö rtén h et meg.
- Sloane - szólt M att halkan.
- M egöltük - m ondta Sloane. - L áttam a víz alatt; láttam
m eghalni.
- Az egyik világon - m ondta M a tt - Úgy tű n ik , nem m ind­
egyiken.
- De az az én világom volt! Elvégeztem a m agam feladatát,
m egküzdöttem a Sötét N agyuram m al. Elvégeztem a m unkát! -
Sloane sírva fakadt. U tált sírn i. - Te m aradhatsz és segíthetsz,
184 VEPONICA l?OTH

h a akarsz. D e én nem fogom m egint m egtenni. Elsőre is nagyon

nehéz v o lt
M att m egfogta Sloane bal v állát, m ajd a jobbat is, és a nő
fölnézett rá. B enzodiazepinre volt szüksége. Egy olyan anyára,
ak i nem teljesen gáz. Egy otthonra.
- N em m egy - m ondta m egint, de ezú ttal csak M attnek.
- Tudom - biccentett M att. - Nekem sem , Sloane. C sakhogy
azt hiszem , m uszáj lesz.
Sloane M att válla fölött A eliára nézett. Kérdés feltevése nél­
kü l kérdezett.
- N agy dolog univerzum ok között küldeni vagy hívni -
m ondta A elia. - M ár csak egyszer leszünk rá képesek, hogy haza-
küld jü n k tite k e t A m it az égető szükség m iatt csak akkor teszünk
m eg, ha m ár m egkaptuk tőletek a segítséget.
- Vagyis elraboltak m inket - m ondta E sther - , és m ost ad­
dig ta rta n a k fogva m in k e t am íg nem segítünk.
A elia lesütötte a szem ét, és nem válaszolt.
- C sak tu d n i ak artam , jó l értettem -e a helyzetet. - E sther
hangja keserűen csengett, és m egrem egett.
Sloane M att válla fö lö tt a sötétség sávjára nézett, am elyet vi­
dám an k iv ilág íto tt, ép épületek határoltak. Egy teljes háztöm b,
am ely m egsem m isült Sloane biztosra vette, hogy Aelia azért
hozta őket ide, hogy elnyerje az együttérzésüket. M eg ak arta m u­
ta tn i a pusztítás kézzelfogható bizonyítékát. E z csak ízelítő, üzen­
te a hely, a további borzalm ak előtt.
Egyszerű a választás, kedvesem, suttogta egykor a Sötét
N agyúr.
Sloane epe ízét érezte.
- Biztos vagyok benne, hogy időre van szükségetek, hogy
m indezt feldolgozzátok - m ondta A elia. - Szobákat készítettünk
elő, ahol m egszállhattok, am íg itt vagytok. H olnap, pihenés után
beszélhetünk.
E sther Sloane keze u tán n y ú lt, és gyengéden m egszorította.
Tenyere m eleg, szilárd és ism erős volt. M ár korábban is harcoltak
 KIVÁLASZTOTTAK 185

együtt, olyan helyzetekben is, am elyekből azt h itték , nem m ene­

külhetnek. Sloane em lékezett rá , hogy ők ketten fennm aradtak
őrködni, és h átu k at egym ásnak vetve fürkészték a k ét láth atárt.
Sloane engedte, hogy barátnője melege visszahúzza a gon­
d o la ta it Tudta, hogyan csinálja. T udta, hogyan fürkéssze végig
a sötét tájak at ellenségek u tán kutatva, hogyan aludjon félig ébe­
ren, hogyan csináljon csapdát egy házban üveggolyókból, h o ­
gyan m asírozzon feltartó ztath atatlan u l egy m eghatározott cél és
a m ajdnem biztos halál felé.
O lyan volt, m in t egy tán c, és soha nem fogja elfelejteni a lé­
p éseit
 RÉSZLET AZ
Étet és halál: Tudósok a Feltámasztóról és a seregéről
CÍMŰ KÖNYVBŐL
írta G arret Rogers

A lehetetlen lehetősége: Interjú M arwa D auddal, a m ágiaelm élet

professzorával (Chicagói Egyetem) [részlet]

DAUD: A m ágia lehetővé te tt, addig teljességgel (ehetetlennek

gondolt dolgokkal szem besítette v alam en n y iü n k et Egyelőre
azonban engedelm eskedik bizonyos szabályoknak. A z em ber
például nem képes m adárként röpködni a levegőben vagy ételt
előterem teni a sem m iből. A Feltám asztó felbukkanásáig azt h it­
tü k , hogy a holtak életre keltése is ilyen korlátozás. A Feltám asztó
serege azonban, m in t azt bizonyára tudja, olyan szem élyekből áll,
akik hulláknak látszanak. M égis járn ak , beszélnek, és időnként
m ég m aguk is varázsolnak. H ogyan lehetséges ez? H ogyan képes
ez a terro rista egy egész sereget feltám asztani, m iközben a világ
legtehetségesebb varázshasználói nem tu d n ak új életre kelteni
sem m it, am i nagyobb egy házim acskánál? Vajon ez a férfi - fel­
tételezve, hogy a Feltám asztó férfi - hatalm asabb a többieknél?

ROGERS: H ázim acskával a ném et Franz Becker ö t évvel ezelőtti

kísérletére céloz?

DAUD: Igen, Beckerre. Z seniális tudós v o lt T ragikus, hogy csak

azért volt képes feléleszteni a nem rég elhunyt m acskáját, hogy
nem sokkal később megölje, ó jó példa arra , am it m ondtam ,
vagyis hogy az em berek valóban m egpróbálták m ár korábban
feltám asztani a holtakat. A m ágia m ég m indig viszonylag új d o ­
log, ezért nem állítom , hogy soha nem lesz senki, aki a Feltám asz­
tó nyom dokaiba lép, de úgy látszik, addig m ég sok idő telik el. Ez
188 VEBONICA BOTH

nem jelenti azt, hogy nem tan u lh atu n k addig is a seregéből. Épp
ellenkezőleg - elm életi szem pontból a serege fontos. A kívülál­
lók és az anom áliák m indig is gondolkozásom középpontjában
álltak, m ivel kitágítják az elm élet m egértésének h atárait - ekkor
a gyakorlat áru lk o d ik arró l, m i lehetséges. A z, hogy egyáltalán
lehetséges a h alo ttak n ak valam iféle életet adni, valam i fontosat
jelez a m ágia term észetével kapcsolatban. Az eredetéről, vagy ar­
ról, ahogyan használjuk. A Feltám asztó képessége egyedülálló,
de m iért? H ozzáfér egy bizonyos m ágiaforráshoz vagy csatorná­
hoz? Erősebb képessége veleszületett, ösztönös vagy tanult? H a
m egtaláljuk ezekre a kérdésekre a válaszokat, alapvető dolgokat
tu d u n k m eg a m ágiáról.

ROGERS: Például?

DAUD: N os, ha a m ágikus képesség velünk szü letett, akkor olyan

világban élünk, ahol a hatalm at valóban örökölni le h e t E zért fel­
teh etjü k a kérdést, hogy ennek az erőnek a használata genetikai
eredetű-e, és bizonyos vérvonalakat szorosabban követ-e m ások­
nál. Ez a fájta gondolkodás - hogy van n ak felsőbbrendű vérvona­
lak - nem egyszer sötét u tak ra v itte az em beriséget. H a azonban
a Feltám asztó tanulta ezt a képességet, feltételezhetjük, hogy a
m ágia olyan erőforrás, am elyből bárki m eríth et, ez esetben vi­
szont k i kell derítenünk, korlátozott erőforrás-e vagy m egújuló.
H a véges, lehet, hogy elkezdjük a m ágia használatát jelentős vagy
nagy befolyással b író pozícióban lévő szem élyekre szűkíteni. Ez
m egerősítené társad alm u n k jelenleg fennálló hatalm i stru k tú rá ­
já t A gazdagok és híresek lesznek a legm ágikusabbak, am i továb­
bi gazdagságot és hírnevet von m aga után.
H a azonban a m ágia végtelen erőforrás, használatának nem
lesz term észetes korlátja. A z em beriség alapvetően m egváltozik,
ahogy felhagyunk azzal, hogy a m indennapi tevékenységeket,
úgym ond, „régim ódian” végezzük e l...
 KIVÁLASZTOTTAK 189

ROGERS: Vagyis akárm ik is a válaszok, nem lát pozitív végki­

fejletet?

DAUD: A zt hiszem , én nem igy gondolok erre. De akárm ilyen

hatalom hoz is van hozzáférése az em beriségnek, úgy hiszem ,
soha nem fogom jó kim enetelnek te k in te n i V égtére is állatok
vagyunk. N e hagyja, hogy a m acskája becsapja és elhitesse m agá­
val, hogy az állatok nem többek szőrös, bajszos terem tm ényeknél,
ak ik nem kívánnak n ek ü n k rosszat. A term észet véres, és egészé­
ben tekintve az erő t az együttérzés elé helyezi.
 17

Vá r o s h á z a e l ő t t - m ondta Sloane
o st m e n t ü n k el a

M Esthernek, am ikor az autó ism ét lehúzódott a járda mellé.

- Ez a Thompson Center lesz.
- Az a nagy, íves üvegépület? - m utatott Esther a kőhomlok­
zatra. - Nem úgy néz ki.
- Ügy értem , az építészed megoldás m ás, de ugyanazon a he­
lyen vagyunk. - Sloane hom loka elborult. - Bizonyos értelemben.
Egy sötét, tágas előcsarnokon át a liftekhez m entek. A ho­
mályban Sloane nem látta, m ilyen m agas a mennyezet. Nero
patinás bronzrácsot húzott a liftajtó elé, m ielőtt m egnyomta a
gombot.
- Ezt az épületet anakronista stílusban építették - m agya­
rázta, miközben a felvonó elindult fölfelé. - Vagyis főként mági­
kus beavatkozás nélkül épült, és több korszak stílusát képviseli a
pontosság igénye nélkül.
- M ágikus beavatkozás nélkül? - ismételte M att. - E z... rit­
ka? Valamit mágia nélkül felépíteni?
Nero vállat vont.
- Chicagóban igen. Az építészet olyan iparág, am it erősen
áthat a mágia, és az itteniek im ádják az építészetet.
Cam eron is im ádta volna, gondolta Sloane.
A lift megállt a hatodik emeleten. Nero egy erkélyteraszra
vezette őket, amely egy kőkupolára nézett - az Idézés C sarno­
kára, magyarázta, m intha egyértelm ű lenne, m it jelent a név.
192 VERONICA BOTH

Az épület hátsó része felé folytatták útjukat, és még két emeletet

m ásztak egy kovácsoltvas csigalépcsőn egy látszólag töm ör fából
készült falig.
Nero a fához érintette szüphonba bújtatott kezét, és am ikor
elhúzta, ragyogó, fehér kéznyom ot hagyott maga után. Az pil­
lanatok alatt kifakult a falon, m ajd a csiszolt fafelület középen
kettévált, és feltárult egy hosszú folyosó, két oldalán ajtókkal.
- Ezeket a szobákat néha a Cordus Intézet fontos vendégei
használják - intett Aelia az egyik ajtó felé, és füttyentett. Az ajtó
kinyílt, és úgy a falnak csapódott, hogy beleremegett. - A céljuk,
hogy bem utassák feltörekvő dizájnerek m unkáját, ezért egy ki­
csit... furcsák.
Nero szüphonja szelídebb segítségével nekilátott kinyitni a
többi ajtót.
- A Cordus Intézet - ismételte M att. - M ost o tt vagyunk?
Sloane végigjárta a folyosót, elhaladt a különféle stílusú szo­
bák m ellett. M indegyikről csak futó benyom ást szerzett: az egyik
spártai egyszerűséget tükrözött, egy m ásik m in iatű r gótikus ka-
tedrálist ólomüveg ablakokkal, az utolsóban pedig kecsesen fara­
gott fabútorok álltak.
- Igen - m ondta Aelia. - Ez az épület elsősorban akadémiai
célokat szolgál, ez a M ágiaoktatási és -Újítási Cordus Intézet.
- Muci - m ondta Nero.
- Muci? - vonta össze szemöldökét Sloane.
- M -U-C-I - betűzte Nero - , a diákok szeretik így nevezni.
Aelia megsemmisítő pillantást vetett rá, és Nero összehúzta
magát.
- H olnap ismét találkozunk, és folytatjuk a megbeszélést -
m ondta. - Kérlek, próbáljatok pihenni. Nero. - Áliával intett. -
Egy szóra?
Nero biccentett feléjük, és követte Aeliát a lift felé. Slo-
ane-nak azt súgta az ösztöne, kövesse őket, hátha kihallgathatja
a beszélgetésüket, de a folyosó egyenes volt, kanyarok, sarkok és
beugrók nélkül, ahová elrejtőzhetett volna, így m aradt, ahol volt.
 KIVÁLASZTOTTAK 193

- Stoppolom a templomszobát - szólalt meg azonnal Esther.

- Csak nyugodtan - m ondta M att, és Sloane-ra pillantott.
Biztosan nem akar egy szobán osztozni vele.
M att megfordult, és bem ent a faragott fabútorokkal teli szo­
bába.
Sloane-nak a fehér szoba m aradt. Fehérek voltak a falak, az
ágynemű, a fapadló. A m ikor azonban a falburkolat réseibe csúsz­
tatta kezét, fiókokat fedezett fel, egy kis szekrényt és egy rejtett
könyvespolcot. A legutóbbi lakó néhány könyvet is itt hagyott:
Lehetetlen vágyak manifesztációja: A mágia új elmélete; Kettésza­
kadt társadalom: Hidegháború a mágia és a tudom ány között;
és A nyakszüphon titokzatos mágikus történelme. Sloane épp az
utolsót latolgatta a tenyerében, am ikor valaki bekopogott.
- Csapatgyűlés - m ondta Esther. - Az én szobámban.
Sloane letette a könyvet, és nyitva hagyta a fehér falburkola­
tot. A m ikor átm ent a szomszéd szobába, Esther m ár az ágyon ült,
hátát a díszesen faragott ágytám lának vetve. M att az egyik színes
ólomüveg ablakot kocogtatta, m intha a szilárdságát tesztelné.
Arcára Szűz M ária alakjában ezerszínű fény vetült.
Sloane az egyik tám pillér alapjának tám aszkodott.
- Na szóval - szólalt m eg M att. F áradtnak látszott. - M it
gondoltok?
A kérdés végszó volt, am ire Sloane rögtön visszazuhant a
szerepébe, am it akkor töltött be, am ikor először harcoltak a Sötét
Nagyúr ellen. Azon kapta magát, hogy beszél.
- A mi univerzum unk és az itteni között jelentős az átfe­
dés - mondta. - Sok ismerős épületet láttam , m iközben a Csapás
helyszínéhez hajtottunk. Az a tippem , hogy viszonylag friss az
elágazási pont e között a világ és a m iénk között.
Esther elveszettnek tűnt, ezért M att elmagyarázta:
- Van egy kvantum fizikai elmélet, m iszerint végtelen szá­
mú lehetőség van bárm ely esemény alakulására, és m indegyik
lehetőség más-más univerzum ot terem t. Gondolj rá úgy, m in t...
egy útelágazásra. Bármelyik irányban elindulhatsz, ezért van egy
194 VERONICA ROTH

univerzum , ahol a bal oldali utat választod, és egy másik, ahol a

jobb oldalit. Slo azt m ondja, hogy a G enetrix és a Föld útján az
elágazás nem régiben történt.
- És ez jó? - kérdezte Esther.
- Azt hiszem - m ondta Sloane. - Azt jelenti, hogy m inden
ismerős lesz.
- A zt leszámítva, hogy... és ez egy nagyon lényeges pont,
am i fölött m ost elsiklottál... nem tudjuk, hogyan jussunk haza -
m ondta Esther. - ó k viszont tudják. Ezért csapdába estünk.
- Nem siklottam el fölötte - m ondta Sloane. - Azt mondom,
hogy jó, hogy ha m ár egy párhuzam os univerzum ban kötöttünk
ki, az olyan hely, ahol az emberek angolul beszélnek, és nem
növesztettek, m ondjuk, egy harm adik orrlyukat, vagy alszanak
trutym óval teli kádakban, vagy valami.
Esther felhorkant, és egy pillanatig m indhárm an hallgattak.
- Meglepte őket, hogy hányán jö ttü n k ki a folyóból - m ond­
ta Sloane. - Csak egyre szám ítottak. Egy párhuzam os Kiválasz­
tottra.
- Ja, és am úgy nem tudtál volna kicsit gyorsabban lecsapni
erre a címre, Matt? - kérdezte Esther.
Sloane átvágott a szobán, és kinyitotta az egyik ablakot.
Hűvös fuvallat csapott az arcába, és megborzongott. Az utca tú l­
oldalán barna kőépület állt, oldalán oszlopsorral. A Városháza.
Sloane hallotta az autók zaját és egy távoli vonat zakatolását. Ügy
hangzott, m int az a Chicago, amelyet ismert.
A m ikor visszafordult, M att vállat vont.
- Ügy tű n t, Sloane bepöccenése nem segít, ezért úgy döntöt­
tem, inkább együttm űködő leszek.
- Bocs, am iért kicsit megijesztett, hogy beszívott egy másik
dimenzió! - csattant fel Sloane.
- Megijesztett. - M att felvonta a szemöldökét. - így is lehet
m ondani. Meg úgy is, hogy ellenséges voltál.
- Hé - szólt rájuk Esther fáradtan. - ö ssze kell tartanunk,
ha tú l akaru n k ju tn i ezen. - Ajkába harapott. - Tényleg megcsi­
 KIVÁLASZTOTTAK 195

náljuk? - Üres tekintete a szemközti fal egy pontjára szegeződött.

- M egint m egküzdünk a Sötét Nagyúrral?
- Korábban m ár m egtettük. - M att fejét keretbe foglalta az
ólomüveg ablak, ezért úgy nézett ki, m intha Szűz M ária tekinte­
ne le rá félig lehunyt szemhéjjal, m int maga a m egtestesült béke.
- Cs sokat tan u ltu n k belőle. M ásodszor is képesek vagyunk rá ...
és ezúttal talán jobban is menne.
- Nem - jelentette ki Sloane. - Nem, nem fog jobban menni.
M att m ár készen állt az ellenérvvel.
- Slo...
- Nem! Nem fogok itt állni és hagyni, hogy lelkesítő beszé­
det tartsál, am ikor egy rohadt rém álom ba csöppentünk - m ond­
ta. - Albie meghalt, Ines egy univerzum ra van innen, a Sötét
Nagyúr még életben van, és ez a világ tele van mágiával, am iről
nem tudjuk, hogyan használjuk!
- Azt m ondanám , te tudsz egyet $ m ást arról, hogyan kell
használni - jegyezte meg hűvösen M att. - M áskülönben hogyan
tudtad volna felrobbantani a Kupolát? Csőbombával?
Sloane nem válaszolt. Nem tudta, m it m ondhatna.
- Azt hiszed, Slo tám adta meg a Kupolát? - kérdezte Esther.
- M att...
- Igaza van. - Sloane beszéd közben állta M att tekintetét. -
Én tettem. Előástam Koscsej Tűjét, és m egsem m isítettem a pro­
totípust.
- A picsába, Slo - m ondta Esther. - Azt hittem , a Tű m ár
évekkel ezelőtt megsemmisült.
- Nem - felelte Sloane. - Csak nem akartam , hogy az ARIS
rátegye a kezét.
- De azt gondoltad, az oké, hogy nálad van? - kérdezte Matt.
- M ert megbízhatóbb vagy, m int az ARIS?
- Ja - felelte a nő. - Az vagyok.
- Valószínűleg embereket öltél meg, tudod? - tám adt rá
Matt. - Takarítókat, biztonsági őröket.
Sloane lenézett a kézfején húzódó, cikcakkos hegre, amely a
fogai nyomán képződött.
196 VEPONICA POTH

- Nem ez lenne az első alkalom. - Fölemelte a fejét.

- Mi? - kérdezte M att.
- M it gondolsz, m iért haraptam ki a Tűt a saját kezemből? -
Sloane úgy m utatta kezét M att felé, m intha fegyver volna. - Mert
m indenki, aki velem volt a Mélymerülés küldetésen, meghalt.
Egytől egyig megöltem őket. - Megfeszült a teste, vállát felhúzta,
m intha becsapódásra készülne. - Az ARIS akkor sem volt hajlan­
dó eltávolitani a Tűt, am ikor könyörögve kértem őket - mondta.
- Úgyhogy magam szedtem ki.
Emlékezett a röntgenfelvételre, amely a kezéről készült a
M élymerülés-incidens után. A csontok fehéren rajzolódtak ki a
fekete háttér előtt, szürkén o tt, ahol nem voltak olyan sűrűek.
A kellős közepén pedig a heggyé keskenyedő, vastag Tű.
Nagyon beszorult, m ondta az orvos. M intha úgy érezni, oda­
tartozik, vagy valami hasonló.
Sloane egész eddigi életét úgy élte, hogy soha nem kapta
meg, am it akart. Senki még csak meg se kérdezte, ő m it akar.
Az egyértelmű volt, hogy nem írt karácsonyi listát és nem kért
semmit a születésnapjára - de nem voltak aláírt osztálykirándu­
lás-engedélyek, sem klubok, vagy sportok vagy hangszerek, nem
volt ebédpénz sem - az idő felében még a konyhában sem volt étel,
különösen, m iután Cam eron csatlakozott a Sötét N agyúr elleni
harchoz. Sloane anyja úgy hitte, a lányának a testi szükségleteken
túl nincsenek vágyai. És néha még azokat sem engedte érezni.
Ezért, am ikor a Tű kiszedésének témája előkerült, Sloane
úgy döntött, ezúttal ő maga tesz róla, hogy megkapja, am it akar,
még ha a fogait is kell használnia hozzá.
- Az a te biztonságod érdekében volt - m ondta M att. - Az
ARIS nem tudta, hogyan reagál m ajd a T ű ...
Sloane nevetett.
- Az ARIS magasról leszarta a biztonságunkat, ameddig
legalább egyikünk életben m arad, hogy beteljesítse a kibaszott
jóslatot. A zért kényszerítettek, hogy tartsam meg a Tűt, m ert ez a
céljaikat szolgálta. Ez m inden.
 KIVÁLASZTOTTAK 197

M att összevonta szemöldökét, m int m indig, am ikor szána­

kozott. Sloane utálta ezt.
- És most ismét itt vagyunk - m ondta a nö újabb élő fal­
ként a vezetők és a Sötét N agyúr között. Szóval, ezúttal hogyan
éljük túl?
A másik kettő nem válaszolt. Esther még csak rá sem ak art
nézni. Sloane az üres ARIS-hajó körül m egtörő véres hullám okra
gondolt, arra, hogyan húzódzkodott fel a fedélzetre, és csattogott
oda békatalpas lábával a m űszerfalhoz, hogy bekapcsolja a vész­
jelzést, és nyelvén közben réz ízét érezte.
A víz csípésére gondolt a lábszárán, ahogy ágyúgolyóként
beugrott a vízbe az ugródeszkáról. C am eron v árt rá a m edence
túloldalán.
És a folyó ízére, a Sötét N agyúr arcának sápadt csillogására
a holdfényben, m ielőtt eltűnt volna.
Sloane kinyitotta az ajtót, és m ár kilépett volna, am ikor
M att ismét megszólalt.
- K italálunk valam it - m ondta.
- Ja - felelte Sloane, és kisétált.

Sloane-t nem lepte meg, hogy M att követte a folyosóra.

Az első csókjuk is hasonlóképpen csattant el. A Sötét N agyúr
eleste után M att néhányszor elhívta randizni. Sloane m inden al­
kalom m al nem et m ondott. Barátok vagyunk, m ondta. N em úgy
gondolt Mattre.
De ez csak kifogás volt, m ert m ár nem tudta, hogyan is gon­
dol rá. Az első találkozásukkor látott kép - egy csupa könyök és
térd kamasz - eltűnt, és helyét átvette a Sötét N agyurat legyőző
hősé, akinek arcát meleg fénnyel ragyogja be az Aranyág, izmos
karja megfeszül, ahogy a gyilkos csapásra nyújtja, a mellkasa zi­
hál, az állkapcsa m egfeszül...
Sloane hőse. Igazából m indenkié, de főként az övé.
198 VEPONICA POTH

M att nem fogadta el Sloane elutasításait, am i zavarta a lányt.

Azt m ondta, a fiú makacssága sértő. M intha M att azt hinné, hogy
Sloane nem ism eri saját magát. De ebben az esetben igaza volt.
M ert Ines és Albie egyik buliján ő és M att hajnali három ig beszél­
gettek, sörösüveget lógatva le ujjaik közül jóval azután is, hogy
a sör elfogyott. M att ism ét randira hívta, és Sloane úgy tért ki
a kérdés elől, hogy felkelt, hogy a mosdóba menjen. M att pedig
követte a folyosóra, és megcsókolta.
- Gondolj rám máshogy - m ondta akkor M att, miközben
elhúzódott.
Sloane nem em lékezett arra a tűzre a hasában, am i arra
késztette, hogy a mosdó m elletti falhoz préselje a fiút, és a szájába
dugja a nyelvét. M ár nem érezte.
- Tudom, hogy ez nem jó alkalom - m ondta Matt. - De m u­
száj...
- Beszélnünk. Tudom.
M att ápolt gyászruhát viselt: fehér galléros inget, nyakken­
dőt, fekete pulóvert. Gyapjúnadrágot, amelynek korábban éle volt.
A férfi gyűröttnek és kim erültnek látszott, m intha ez a beszélge­
tés csupán egy újabb feladat lenne az elintézendök hosszú listáján.
- Nem is tudom , hol kezdjem - m ondta a férfi.
Sloane fölnevetett, b ár ez inkább köhögésnek hangzott.
Nem M attnek kellett kezdenie. M intha nem lett volna elég, hogy
részegen kigúnyolta M att lánykérését Albie-val, o tt volt a Kupola
felrobbantása is, a hazugság a M erülésről, az FOIA kérelem el­
rejtése, a Tű eldugása a tárolójukban... és a napjaikat kitevő kis
megtévesztések sora, valahányszor m ást m ondott, m int am it ér­
zett, vagy hagyta, hogy a férfi olyan fantáziaképet rajzoljon róla,
am inek sem m i köze nincs a valósághoz. Szinte m ár sem m i nem
volt közöttük valóságos, és ez Sloane hibája volt.
De a torkában gom bócot érzett a gondolatra, hogy m i jön
m ost - hogy M att egy újabb em ber lesz, aki nem akarja őt. M int­
ha nem lettek volna elegek a szülei, Bért, m inden egyes újságíró
és Kiválasztott-rajongólány.
 KIVÁLASZTOTTAK 199

- A kapcsolatunk teljesen elhibázott - m ondta. - N em kell

erről meggyőznöd.
- Nem is vitatkozol velem?
- Nincs értelme.
- Szóval egyáltalán nem akarsz harcolni értü n k - emelte fel
M att a hangját. - Te csak... csak vártad, hogy szakítsak veled,
m ert nem voltál elég bátor, hogy m egtedd magadtól?
Sloane m egrázta a fejét.
- Nem erről van szó. T u... tudom , hogy ha az em ber valam i
jóra bukkan, meg kellene őriznie. Ez m inden.
- E z annyira... - M att sebesen pislogott. - Ez rohadtul
önző, Sloane.
- Micsoda?
- Tíz év - m ondta M att. - Tíz év, am it olyasvalakivel is tölt­
hettem volna, akit érdeklek, egy olyan em ber helyett, aki hazudik
nekem, aztán, am ikor szakítunk, m ég csak arra sem veszi a fá­
radságot, hogy úgy tegyen, m intha érdekelné.
- De érdekel - m ondta Sloane. - C sak m ert nem vagyok sí-
rós típus, ez nem jelenti azt, hogy nem szám ít nekem!
- Ha szám ítana, nem pattantál volna m eg rögtön a lányké­
rés után, és nem gúnyolódtál volna rajtam Albie előtt - m ondta
M att. - Ha szám ítana, felhívtál volna egy rohadt pszichológust,
m iután álm odban az éjszaka közepén m ajdnem megöltél.
- Nem gúnyoltalak Albie előtt - m ondta Sloane. - Azt
m ondta, úgy hangzik, m intha nem ismernél engem, és egyetér­
tettem. Ennyi történt.
- M intha nem ismernélek?
- Igen! - Sloane az égnek emelte a kezét. - Úgy csinálsz,
m intha ez a szar meglepne! Hát, én pontosan az vagyok, akinek
m ondtam magamat. Te pedig tíz éven át befogott füllel járkáltál.
- Vagyis az én hibám , m ert hittem benned.
- Nem, az a te hibád, hogy úgy csinálsz, m intha jobban is­
mernél engem, m int én magamat!
200 VEBONICA l?OTH

Késve döbbent csak rá, hogy M att azt m ondta, „hittem”.

M últ időben. Egészen addig nem fogta fel, m ennyire átitatta a
férfi hite benne - akárm ilyen ostoba volt is - , am eddig ez oda
nem le tt Úgy érezte m agát, m in t egy kim agozott alma, amelyből
kivágtak m indent, am i életet vagy jövőt hozhatna. Csak fényes
héj és lédús hús, sem m i más.
Sloane lehúzta ujjáról a g yűrűt, és M att felé nyújtotta. Keze
nem remegett, de képtelen volt a férfi szemébe nézni. Ha megten­
né, eszébe jutn a, m ilyen melegen nézett rá M att. Hogyan csillo­
gott a szeme, am ikor mosolygott a nő valamelyik viccén. Milyen
vad tu d o tt lenni, am ikor valam i fenyegette a szeretteit. Most m ár
Sloane nagyon keveset fog jelenteni neki. Egy régi barátot, egy
volt barátnőt. Ki fakul m ajd az emlékezetéből. M indig így volt -
Sloane kifakult az em berek szám ára, m iután ellátta a feladatát.
- Igazán nagyon sajnálom - m ondta halkan. - Hogy nem
voltam több.
- Ja. - M att a zsebébe csúsztatta a gyűrűt. - Én is.
Becsukta maga után az ajtót. Sloane az ágya végébe roskadt,
és hallgatta, ahogy Esther zörög a szomszéd szobában és autók
m orajlanak lent az utcán, a surrogásuk még ilyen magasan is
hallható v o lt A m ikor ismét képes volt megm ozdulni, cipőstül
az ágytám la felé m ászott, és összegömbölyödött. Érezte, ahogy
jön az a vad, erős zokogás, am i átvette fölötte az uralm at, am ikor
elviselhetetlenné vált belül az üres érzés, m egragadta a párnát,
és beletem ette az arcát, és am ikor m ár annyira fáradt volt, hogy
nem érzett sem m it, elaludt.
FELJEGYZÉS AZ ARCHÍVUM SZÁMÁRA

TÁRÓT: D e lp h i p ro je k t» 5 -a s a lp r o je k t

1 . A5 -a s a lp r o je k t in d ítá s a a z t a c é lt sz o lg á lja » hogy 1999.

á p r i l i s 4 - ig fo ly ta th a s s u k a je le n le g i m unkát a jó s ­
la tig a z o lá s é s - é rv é n y e s íté s te r ü le té n a
-b á n .
2 . A p ro je k t so rá n f o ly ta tju k kódnevén
S z ib illa e lő re je lz é s e in e k tan u lm án y o zását» a célb ó l»
hogy ig a z o lj tik az 1999. fe b ru á r 1 6 -á n e lh a n g z o tt „V i-
lá g v é g e " -p ró fé c ia p o n to sság át» v a la m in t a k ap cso ló d ó
e lő re je lz é s e k e t az a lte r n a tív • s z e n z itlv e k tő l” (azok
m eg h atáro zása, a k ik Ö sztönösen é r z é k e lik a je le n tő l
e lté r ő id ő k e t). R é sz le te s ja v a s la t c s a to lv a . A fő k iv iz s ­
g á ló k to v á b b ra i s l -*“ ^ ^ és

5 . A p ro je k t v á rh a tó k ö lts é g v e té s e $156 200. A fo d ő p ro je k t

a lesz» é s a f o n ti p én z e k e t e m b e rb a rá ti ado­
m ányként j u t t a t j a e l H ^ ^ ^ ^ H ^ ^ h o z .
4. m egkapta a SZIGORÚAN BIZALMAS jo g o -
su ltsá g o t» és tis z tá b a n v an a p ro je k t v a ló d i c é ljá v a l.

JÓVÁHAGYVA*

jUGO*«*» * * * * *
FELJEGYZÉS AZ ARCHÍVUM SZÁMÁRA
CÍMZETT: A K özponti H írs z e rz é s i Ü gynökség ig a z g a tó ja
FELADÓ: Jam es Wong, a C o rd u si T anács p ra e to r ja
TÁRGY: D e lp h i-p ro je k t, 3 -a s a lp r o je k t

T is z te lt Ig a z g a tó Úr!

Nehéz s z ív v e l í r ó a e z t a je le n té s t» tudván» a l t je le n te n e k
fé lfé d e z é s e in k . Hadd v á g ja k b e le .

1 . U ta s ítá s a ih o z h ív e n k iv iz s g á ltu k az 1999. fe b ru á r 1 6 -

a i „ V ilá g v é g e ^ -p ró fé c iá t m egelőző, m ind a n y o lc v a n ­
h é t, -n a k (kódneve: S z ib illa ) tu la jd o ­
n í t o t t p r ó f é c iá t.
2 . T anú v allo m áso k , te le fo n b e s z é lg e té s e k fé lv é te le i» nap­
ló b ejeg y zések és egyéb f i z i k a i b iz o n y íté k o k s e g íts é ­
g é v e l ig a z o lja ! tu d tu k , hogy a n y o lc v a n h é t p ró fé c iá b ó l
n y o lc v a n a t v a ló b a n 1999. fe b ru á r 16. e l ő t t n y ilv á n í­
to tta k k i . E zu tán u tá n k ő v e ttü k a szóban fo rg ó p ró fé ­
c iá k a t, é s neg tu d tu k e r ő s íte n i, hogy k ö z ü lü k m ind
a n y o lcv an t e l j e s ü l t egy h é t n a p tó l tiz e n h á ro m é v ig
te rje d ő id ő szak o n b e lü l.
3. A C o rd u si T anács vélem énye s z e r in t ezen p ró fé c iá k
k ö z ü l ö tv en n ek a te lje s ü lé s e e g y é rte lm ű és s p e c ifik u s
v o lt; v a g y is nem közönséges jó s la to k (am elyek o ly a n
hom ályosak, hogy é rte lm e z é sü k ig e n tá g le h e t). A sp e­
c if ik u s s á g o t o ly a n r é s z le te k je le n lé te k é n t d e f in iá l­
tu k , am elyek a la k o ssá g nem tö b b m in t 30 s z á z a lé k á ra
204 VEPONICA POTH

Ig a z a k . Ezen s p e c if ik u s r é s z le te k k ö z ü l le g a lá b b
ö tn e k k e l l e t t s z e re p e ln ie a z e r e d e ti p ró fé c iá b a n és
te lje s ü ln ie a z tá n .
4 . E z é rt k é n y te le n e k v ag y u n k le v o n n i a k ö v e tk e z te té s t,
hogy a ,V ilá g v é g e ”- p r ó f é c la , m ely S z ib illa le g s p e -
c iflk u s a b b p ró fé c iá ja , r e n d k ív ü l n ag y « é rté k b e n le h e t
é rv é n y e s é s k ö z e li. A C o rd u sl T anács e z é r t a z t ja v a s o l­
ja , hogy a le h e tő le g sü rg ő se b b e n In d u ljo n ae g a k e re sé s
a p ró fé c ia K iv á la s z to ttja u tá n .

S a jn á ló « , hogy ro s s z h ír e k e t k e l l e t t k ö z ö ln ö « . A *eny-
n y lb e n ig é n y li, to v á b b i b e s z é lg e té s re v ag y v á la s z a d á s ra
re n d e lk e z é s re á llo k .

T is z te le tte l:
Ja n e s Wong
p ra e to r, C o rd u sl T anács
 18

\ lo a n e a z t á l m o d t a , hogy
a Sötét N agyúr az ágya m ellett áll,
J és hűvös ujját végighúzza az arcán. Egy rándulással felébredt,
megfogta az éjjeliszekrényre készített poharat, és kiitta a v iz e t
Kevesen látták a Sötét N agyúr arcát úgy, hogy utána nem
haltak meg rögtön. Még a követői is csak fantasyregényekből és
űreposzokból ismerős képet láttak: egy köpenyes, csuklyás férfit
álarcban, titokzatosságtól övezve. Sloane emlékeiben ezért m in ­
dig az arca volt a legmeglepőbb: fiatal és sápadt, egérbarna haja a
homlokába hullik, szeme vizenyős kék. Úgy festett, m int egy jó ­
képű férfi üres tekintetű, viaszsima bőrű, bebalzsam ozott hullája.
Sloane látta az arcát, és életben m aradt.
A táskája után kapott, amelyet magával hozott a Földről,
és kirázta tartalm át a fehér padlóra. Még éppen csak pirkadt, a
jégvirágos ablakon beáradó fény kéken derengett. Hunyorogva
nézte a holm ik kupacát. Elázott nyugták és rágógum ipapírok, vi­
zes gyufák, egy bicska, a pénztárcája. Ujjait a tárca sarkába fúrta.
O tt, a bőr és egy egydolláros között, o tt lapult az utolsó benzo.
Fölemelte, és csak bám ulta. M ár csak egy m a ra d t Bevehetné
most, bízva abban, hogy ennél - az azt követő reggelnél, hogy
egy alternatív univerzum ban ragadt - nem lehet rosszabb. Vagy
félretehetné arra az alkalom ra, am ikor eszét veszti a félelemtől.
Biztosan nehéz idők jönnek.
Sloane sóhajtva az éjjeliszekrényre tette a tablettát, és térdei
közé lógatva fejét nagyokat lélegzett.
106 VEBONICA BOTH

A m ikor összeszedte m agát annyira, hogy felkeljen, m ár va­

lamivel világosabb v o lt Az átázott gyufalevelet és a többi szeme­
tet a padlón hagyta, bakancsába b ú jt és végigment a folyosón.
A többiek m ég aludtak. A fürdőszobában haját megregulázva
befonta, és kim osta szeméből az álm ot. Még egy fogkefét sem
adtak neki: vagy nem használtak m ár többé ilyesmit, m ert szüp-
honokkal m ostak fogat, vagy megfeledkeztek róla. M indenesetre
koszosnak érezte a fogát.
M iután valam ennyire rendbe szedte magát, a lifthez m e n t
de nem tudta, hogyan hívja. Előző este Nero a szüphonját hasz­
nálta. De még a varázsfelvonóknak is le kell robbanniuk néha,
gondolta, ezért elindult, hogy lépcsőt keressen.
A sa rk o n tú l ráta lált a lépcsőházra egy csa k v é sz k ijá r a t
feliratú ajtó m ö g ö tt a m i in k á b b csak hiábavaló figyelm eztetés­
n ek tű n t, m in t olyasm inek, am ivel tö rő d n ie kéne. És valóban,
am ik o r lenyom ta a k ilincset, n em h a rsa n t riasztó, és n em villog­
ta k lám pák, a m ik a közelgő biztonsági ő rö k re figyelm eztettek
volna.
A lépcsőt nem sokat használhatták. A fokokat fekete-fehér
három szögm intás csempe borította, és a kovácsoltvas korlát kacs­
karingókat formált. Sloane ujját végig a vaskorláton tartva lement
az előtérbe. Vissza gondok reggeli futásaira a tó partján a saját
Chicagójában, a hideg levegőre és a parton felgyűlt habra, am it
a hullám ok hordtak oda. Az legalább G enetrixen is ugyanolyan.
A m ikor azonban a csupa m árvány és aranyozás előcsarnok­
ba ért, ahol a rt deco rom buszok társultak Frank Lloyd W right
vonalaihoz, egy könyvtár felé m utató táblát vett észre. Ellenáll­
hatatlannak érezte a hozzáférést a végtelen információhoz, ezért
követte a nyilat egy ólomüveg ablakos folyosóra. A színes üveg­
táblák egymásba érő félköröket form áztak, m indegyik a zöld
más-m ás árnyalatában já tsz o tt A felkelő nap zöld foltokat vetett
a cipőjére.
A folyosó hatalm as terem be futott, amelynek olyan illata
volt, m in t a régi papírnak. Sloane m eg állt és egy pillanatra be­
 KIVÁLASZTOTTA); 207

hunyta a szemét, azt képzelte, hogy o tth o n van, a lakásától egyut-

cányira lévő könyvtárban.
A könyvek illata m inden dim enzióban ugyanolyan.
A könyvtár patkó alakú volt, m intha a terem valam i más köré
tekeredett volna melegedni. A viszonylag keskeny helyiség két ol­
dalán kétemeietnyi polcrendszer tornyosult Sloane feje fölé, körbe­
futó galériával. Középen asztalok álltak, a teret tetőablakok és az
asztalok közepén régimódi, színes búrás üveglámpások világítot­
ták be. Nem hasonlított az otthoni könyvtárakhoz. Többek között
nem szorították ki a könyvespolcokat a számítógépes terminálok.
Sloane összevonta a szemöldökét. G enetrixben m ég egy szá­
mítógépet sem látott, és az előző éjjel az autókban ülő emberek
sem bám ulták az okostelefonjaikat.
Genetrixen létezik egyáltalán az internet?
Végigsétált a könyvtár belső ívén, számítógép után kutatva.
A terem üres volt és néma; sem m i nem akadályozta meg, hogy
meglépjen egy rakás könyvvel. Legalábbis sem m i látható. De per­
sze nem tudhatta, m ire képes G enetrix mágiája.
- Segítsek megkeresni valamit?
Felismerte Nero hangját, de így is összerezzent. A férfi balról
lépett ki a könyvszekrények közül, és a béke jeleként föltartotta a
kezét.
- Bocsánat - mosolygott. Kerek szemüveget viselt, és a kö­
peny, amelyet éjjel m egtűzött a vállánál, m ost lazán csüngött,
m int egy palást. - Nem tudtam , hogyan kerülhetném el, hogy
megijesszelek.
Sloane örült, hogy előző éjjel nem vette le a m elltartóját.
- Követtél? - kérdezte.
Nero felvonta a szemöldökét.
- Nem egészen - m ondta. - Tudod, v annak az épületben ve­
szélyes helyek, am ikbe véletlenül belebotolhatsz, ha kíséret nél­
kül mászkálsz. Én is m indig legalább fél tucat gyúlékony kísérle­
ten dolgozom a műhelyemben. De az még ijesztőbb, ha Aeliával
találkozol a harm adik reggeli kávéja előtt.
208 VEPONICA POTH

- A kkor kész szerencse, hogy belém botlottál - jegyezte meg

fanyarul Sloane.
- Nem véletlenül történt - m ondta Nero. - Gondoskodtam
róla, hogy értesüljek arról, ha valam elyikótök elbóklászik.
- H a az volt a cél, hogy ne úgy érezzük m agunkat, m int akiket
elraboltak, akkor ezt nem volt a legjobb ötlet megosztani velem.
- A z t gondoltam , jobban gyanakodnál, ha úgy tennék,
m intha csak véletlenül találkoztam volna össze veled.
- Úgy is van. - Sloane kicsit elmosolyodott. - M i árult el?
A lépcsőházi ajtó?
- Nem kötöm az orro d ra - felelte Nero.
A nap m agasabbra hágott, m ár a tetőablakon sütött be. Ha
Sloane fülelt, hallhatta a kinti autódudálást. A reggeli forgalom
beindult.
- Valami konkrétat kerestél? - kérdezte Nero. - D iákként
dolgoztam itt, úgyhogy kiism erem magam.
- Talán. - Sloane sóhajtott. - V annak nektek... számítógé­
peitek?
- Számítógépek? - ismételte Nero. - Igen, vannak. De nem
tudom , miben lehetnének a hasznodra.
- ó , nem is tudom . Információ-hozzáférésben? - m ondta
Sloane. - Szeretném tudni, melyik ponton ágaztak el egymástól
az univerzum aink. Ha tudnánk, könnyebb lenne hozzászoknunk.
- Ez egy könyvtár - m ondta Nero. - A számítógépek a mér­
nököknek és tudósoknak valók; ha a történelem érdekel, azt itt
találod.
- Szóval létezik egyáltalán internet? - H a nem, Esther telje­
sen ki fog akadni.
- Létezik, de nem ism erek senkit, aki használná - m ondta
Nero. - M iért kérdezed?
- O ttho n az em berek a zsebükben hordják az internetet -
m ondta Sloane. - M inden, am it valaha tu d n i akarnál, m inden
nyelven o tt lapul benne. Én így szoktam inform ációhoz jutni.
- És még azt m ondod, nincsen mágiátok.
 KIVÁLASZTOTTAK 209

- Ez nem mágia - ellenkezett Sloane.

- T\idom. - Nero halványan elmosolyodott. - A zt hiszem,
amúgy sem sokat használna nekünk. Épp elég nehéz íro tt form á­
ban értekezni a mágiaelméletről; el sem tudom képzelni, hogy
a ti módszeretekkel hogyan lehetne m egosztani a technikákat.
Sokkal egyszerűbb személyesen összegyűjteni.
Sloane nem tudta elképzelni, hogy létezhet olyasmi, am it
az interneten keresztül ne lehetne m egtanítani. Előző évben egy
YouTube-videóból tanulta meg, hogyan kell kicserélni a mosoga­
tó lefolyócsövét. Egy online fordítóprogram segítségével sikerült
bevásárolnia Németországban. Még m ost is, hogy elázott telefon­
ja a hálószobájában m aradt, érezte farzsebében a fantom züm m ö­
gést, am i egy e-m ailt jelez vagy figyelmezteti egy orvosi kivizsgá­
lás időpontjára. Soha nem kellett még elm agyaráznia senkinek,
m iért lehet hasznos. Olyan volt, m int azt elm agyarázni, m iért
fontos vizet inni.
- Itt m inden elm aradottnak tű n ik szám unkra - m ondta. -
M int visszautazni az időben.
- Ti is elm aradottaknak tű n tö k a mi szem ünkben - felelte
Nero. - H add m utassam meg. Mondj valam it, am it meg szeretnél
keresni! Bármit.
- Oké. - Sloane nem tudta, m it m ondjon legelőször. Olyan
sok m indent meg kellett még tu d n iu k G enetrixről ahhoz, hogy
hazajussanak - még ha csak a Feltámasztó legyőzésével tehetik is
meg, amiben Sloane nem volt biztos. De nem akarta, hogy Nero
a mágiáról keressen ki neki valam it. Nem akarta, hogy Nero le­
gyen a felelős az inform ációért, m ert még abban sem volt biztos,
hogy megbízhat-e benne. Ezért talán rákereshetne valam ire, am it
a férfi megemlített. C sak hogy meggyőződjön róla, őszinte volt
velük. - Azt m ondtad, kapcsolat van a m i univerzum unk és a
tiétek között - mondta. - Szeretnék bizonyítékot találni rá.
- Nem vagyok benne biztos, hogy erre képes leszek itt -
m ondta Nero. - A tudásunk a kapcsolatról a m ágikus energia­
mezők elemzésén alapul, é s ...
210 VEPONICA POTH

Sloane nem figyelt. A videófelvételekre gondolt, am iket az

ARIS m egm utatott nekik a Kupolában, am ik elvileg azt bizonyí­
tották, hogy a világ kezd elrom lani. Az ism eretlen eredetű, víz fö­
lött lebegő fák; az óceán fenekén megjelenő kukoricaföld, ahol a
traktorba szorult gazdát egy elveszett személy bejelentéséhez sem
lehetett hozzákötni. Ha feltételezi, hogy N erónak igazat m ond az
univerzum ok közti kapcsolatról, talán az a gazda nem is a Földről
szárm azott, hanem Genetrixről.
- M i a m ai dátum ? Melyik év melyik napja?
- Kétezerhúsz, április huszonkilenc - válaszolta Nero.
- A francba - m ondta Sloane. - O tthon még csak március van.
- Az időeltolódások gyakoriak, am ikor univerzum ok köz­
ti utazásról van szó - m ondta Nero. - Találtunk p ár módszert,
amivel stabilizálhatjuk, de így is csak megközelítőleg tudjuk be­
állítani.
Sloane megengedett m agának egy rettegéssel teli pillana­
tot, am ikor rájött, hogy még ha rá is tudják venni N érót és Aeliát
arra, hogy küldjék őket haza, lehetséges, hogy ezer évvel előre
kerülnek, a jövőbe, vagy am i m ég rosszabb, a múltba. De aztán
elhessegette a gondolatot. M ost nem aggódhat em iatt.
- Egy bejelentést keresek egy eltűnt szem élyről... néhány
hónappal korábbról, a m i időnk szerint - m ondta. - Egy furcsa
esetet... egy középnyugati farm ert. Egy kukoricaterm esztőt.
A ki... csak úgy eltűnt a traktorjával együtt. John Deere márkájú,
ezért valószínűleg am erikai.
Nero felvonta a szemöldökét, de nem kérdezett semmit. Síp­
ját a szájába téve a polcok felé fordult. Fölemelte a kezét, és m i­
közben m adárdalhoz hasonlatos, magas, dallam os trillát fütyült,
integetett.
- Egyes m unkálatok szám ára bizonyos frekvenciák olya­
nok, m int az ösvények - m ondta, a sípot kivéve szájából. - És
a m unkálatoknak sok kategóriája van. De am int m egtalálod a
megfelelő ösvényt, a szándék irányítja a varázst, nem a helyes
hangjegy. Vagyis tudnom kell, m i a szívem szándéka, és képes-
 KIVÁLASZTOTTAK 211

nekkell lennem megformálnL Meg akarom találni ezt neked. De

specifikusabb szándék kell. A zt hiszem, a hiányzó trak to r specifi­
kusabb, m int a megadott idóintervallum .
Visszatette a sípot a szájába, és m egint megszólaltatta, hosz-
szan, lassan. Behunyta a szemét, és Sloane várta, hogy történjen
valami. De am ikor Nero kinyitotta a szem ét, és kiköpte a sípot, a
könyvtárban látszólag sem m i nem változott meg. A férfi fölénye­
sen elmosolyodott, és intett neki, hogy kövesse.
A könyvtornyoktól távolodva egy hátsó szobába vezette,
ahol m inden felületen takaros újsághalm ok álltak. A legtöbbre
Chicago Post volt írva, am i Sloane szám ára nem volt ismerős,
bár a New York Times is felbukkant közöttük. A m it azonban ko­
rábban visszavert napfénynek hitt, az halvány izzás volt, ahogy
bizonyos lapok világítani kezdtek. Tágra nyílt szemmel, kezét
kinyújtva odalépett az egyikhez, és kikereste a megfelelő lapszá­
m ot a fényét tom pító rétegek közül. Ahogy átlapozta, elolvasta
a szalagcímeket: „A Feltámasztót látták egy déli élelmiszerbolt­
nál”; „Az Európai Unió új szüphonszabályozása gondot jelenthet
a m enekültek szám ára”; „Birmingham: a következő m enedékvá­
ros?”; „Repülő gyilkos bálnát láttak az alaszkai partoknál.”
A világító újság a Peoria Chronicle volt, és a cím lapsztori
címe: „Iowai gazda eltűnése - a fél szántófölddel együtt.” A latta a
következő szöveg volt olvasható:

Trevor Sherman, akinek Közép-Iowában van kukorica­

farmja, egy hete tűnt el, ahogy traktorján hazafelé tar­
tott. Vele együtt nyoma veszett egy öntözőrendszernek és
négyszáz négyzetméternyi kukoricának. A Chronicle kö­
zépnyugati riportere ezt személyesen erősítette meg.

A cikk alatt fél oldalt elfoglaló fénykép látszott egy csupasz

földkörről és egy kukoricam ező közepén álló fél öntözőrendszer­
karról. A m egm aradt kukoricaszárakat valam i rézsútosan, élesen
átvágta, és ugyanez történt az öntözőkarral is.
m VEPONICA POTH

- M ielőtt G enetrixre jö ttü n k volna, láttu n k egy tudósítást

egy férfiról és a traktorjáról, a semmiből bukkantak elő az óceán
fenekén - m ondta Sloane. - Kíváncsi voltam, hogy a férfi Genet-
rixről szárm azott-e. Úgy tűnik, a válasz „igen”.
- Nem az első eltűnésünk - m ondta Nero, és rábökött az új­
ságra. - Olvasd tovább.

Az elmúlt hónapokban világszerte előfordultak hasonló

eltűnések és felbukkanások, beleértve az ausztráliai Sun­
shine Coastnál történt tavalyi incidenst, amikor egy nagy
jéghegy jelent meg a parton. A mágiaelméleti szakembe­
rek a multiverzum-elméletet hozták fel magyarázatként,
de ezt a tudósok vitatják, mivel jelenleg nincsen konkrét
bizonyíték arra, hogy az univerzumok között bármiféle
kapcsolat lenne, arra pedig még kevésbé, hogy az egyikből
anyagot lehetne átrakni a másikba.

Sloane felnézett Néróra, aki a válla fölött áthajolva olvasott.

- Az itteniek nem tudják, hogy rájöttetek, hogyan férjetek
hozzá egy m ásik univerzum hoz - jegyezte meg.
- Úgy éreztük, helyénvaló a diszkréció, am íg nem tudjuk,
m ik az utóhatásai - m ondta Nero. - Végtére is nem hagyhatjuk,
hogy bárki m egpróbáljon áttapogatózni egy m ásik univerzumba.
A Peoria Chronicle-nek volt egy „M ágikus furcsaságok”
nevű rovata. A tartalm a jórészt olyasmi volt, m int am it a Na­
tional Enquirerben lehet olvasni: szárnyakat és farkat növesz­
tett emberek, földönkívüliek em berrablásai, eltűnő járm űvek
(am ikről később kiderült, hogy elvontatták vagy ellopták őket).
Némelyik h ír azonban hihetőnek tűnt: egy rakétaként levegőbe
emelkedő postaláda, egy macska, am elyik kiásta magát a sírjából,
újabb szem tanú, aki látta a Feltámasztót - ezúttal Iowában.
- Szóval te olyan „csak azt m ondom el, am it tudnod kell”
típusú fickó vagy. - Sloane letette az újságot. Ujjai koszosak let­
tek a nyomdafestéktől. A cikk címének betűi m ögül m ár kezdett
 KIVÁLASZTOTTAK 213

kifakulni a fény, nyom ában szellemképet hagyott a látóterében.

- H onnan tudjam , hogy eleget m ondasz el nekem?
Nero sóhajtott.
-T u d o m , hogy bocsánatkéréssel tarto zo m ... m indhárm ó-
toknak - m ondta. - Persze, ez nem elég, de... nem tudom eléggé
hangsúlyozni, m ennyire kétségbeestünk a Kiválasztott veresége
után. Olyan volt... m intha vége lett volna a világnak.
Sloane emlékezett az éjszakákra, am ikor ők öten azt gondol­
ták, vége a világnak. Volt nem egy alkalom. A legrosszabb azután
volt, hogy ö és Albie visszatértek a fogságból. Sloane és Albie a
kórházban voltak, M att pedig a folyosón járkált a szobáik között,
és képtelen volt aludni. Esther anyjánál azelőtt két nappal diag­
nosztizáltak rákot. Ezért Sloane-t betolták kerekesszéken Albie
szobájába, és m ind berúgtak.
Az érzésre em lékezett a legélesebben. A kim erültségre, va­
lam int a kétségbeesett menekülési vágyra, m intha egy kényszer­
zubbonyból próbálná kiverekedni magát. Kellett, hogy legyen
kiút, egy gyengeség, am ire még nem jöttek rá, egy olyan m egkö­
zelítés, am it még nem térképeztek fel...
Párhuzam os dim enzióra nem gondoltak. De ha m egtették
volna, Sloane biztos volt benne, hogy az akkori láztól gyötört ál­
lapotában 6 is elrabolt volna valakit, hogy m egm entse a világot.
- Ez a Feltámasztó - szólalt meg. - Nagy a hatalma?
Nero bólintott.
- Bárki képes szüphont használni, és varázsolni valamit, de
a képzettség szintjében elég nagy a szórás. Képzettséget m ondok,
de valójában nem az. A tehetség talán pontosabb - m ondta. -
A csuklószüphonok a legegyszerűbbek. A nyakszüphonok drá­
gák, és természetes adottság kell hozzájuk. A többihez magasabb
szintű m ágikus képesség szükséges. Fül, szem, száj. Mellkas. -
Nero vállat vont. - Bárhová rakhatók, bár egyes szüphonok ille­
gálisak a m ágiatípusuk m iatt.
- Például?
214 VERONICA ROTH

- H m , nos... A gerincre tett szüphonról azt tartják, hogy a

viselője valaki m ás irányítása alá kerül - m agyarázta a férfi. - Az
ágyékra téve pedig szörnyű testi torzulást okoz.
Sloane m egborzongott.
- Az em berek tényleg bárm it képesek odatenni, mi?
Nero bölcsen bólintott, de közben mosolygott.
- M indenesetre a szüphonok használatát nehéz elsajátítani,
és a legtöbben kettőnél többet nem tud n ak egyidejűleg viselni
anélkül, hogy kóm ába esnének - mondta. - A Feltámasztó ötöt
visel.
Sloane halkan füttyentett.
- A veleszületett képessége a természetével kom binálva...
katasztrófát jelent - m ondta Nero sötéten.
- M it tudsz a természetéről? - Sloane óvatosan tette fel a
kérdést, m ert érezte, hogy Nero hangulata megváltozott.
Nero hallgatott. A nap a tetőablakok pereme fölé emelke­
dett, fénnyel árasztva el a polcokat, és a könyvek közé is betűzött.
A sugarak őket is elérték a hátsó szobában, az újságok között.
- A nővérem segített a Kiválasztottnak - m ondta Nero. - Az
egyik éjjel... elrabolták. M egkínozták. A testét e fölött az épü­
let fölött lebegve hagyták. Napokba telt, m ire rájöttünk, hogyan
szedjük le, hogy eltemethessem.
Sloane em lékezett a napra, am ikor hazahozták a bátyja holt­
testét a Csapás helyszínéről. Egy állam i koporsóban. A ház egyik
szobájában sem fért el, ezért a temetés előtti éjszakára a garázs­
ba tették. M iután az anyja elaludt, Sloane kim ent oda, csak hogy
mellette ülhessen. Nem akarta, hogy a bátyja egyedül legyen,
akárm ilyen butaság is volt a gondolat, lü d ta , hogy Cam eron m ár
nincs ott, és akárm i is van a koporsóban, az csak rothadt hús és
csontok, de akkor is kitartott. Senkinek nem lenne szabad egye­
dül lennie a háláiban.
- Részvétem - mondta.
- Claudiának hívták - m ondta Nero. - A m int bizonyára fel­
tűnt, nagyjából negyven éve divatba jöttek az ősi róm ai nevek.
 KIVÁLASZTOTTAK 215

- Felkeltette az érdeklődésemet - m ondta Sloane. - A legtöbb

embernek nincsenek pozitív asszociációi a Néróval kapcsolatban.
- Az anyám nak egyszerűen csak tetszett a hangzása. -
A férfi kis mosolya éles ráncot vetett az arcán. - Nem szeretek
beszélni a nővéremről, de azt gondoltam , tu d n o d kell, m iért sza­
kítottak el az otthonodtól. Vagyis hogy én m iért segitettem elsza­
kítani téged az otthonodtól.
- Hát, köszönöm - m ondta Sloane.
- Azt hiszem, vissza kéne kísérnem téged a szobádba, m it
gondolsz? - kérdezte Nero. - Különben Aelia leharapja a fejemet.
- Kicsit m ogorván bánik veled.
- Engem hibáztat azért, hogy egy em ber helyett m indhár-
mótokat megidéztelek - m ondta Nero. - Bár nem én voltam az
egyetlen, aki a m unkálatot végezte.
- Miféle szüphon nyit ki egy m ásik dimenziót? - kérdezte
Sloane.
- Találd ki.
- Seggszüphon - vágta rá azonnal Sloane.
Nero felhorkant.
- Nem - m ondta. - Valójában nem is testrészhez kapcsoló­
dik. Több em bernek kell egy hatalm as, padlóba épített szüphon,
az úgynevezett szüphon fortis körül állnia. A m enedékvárosok­
ban viszonylag nagyok is előfordulnak, de ilyen hatalm asak csak
itt vannak, az Idézés Csarnokában, és egy Los Angelesben, egy
pedig Maine-ben.
- Maine-ben?
Nero elmosolyodott.
- A legtekintélyesebb m ágikus egyetem ünk M aine-ben van
a tengerparton. Nagyon kellemes ott. De drága. - Csuklójára
nézett - nem arra, amelyiken a szüphon volt - , hogy megnézze,
hány óra. - M enjünk. Biztosra veszem, hogy szeretnél lezuha­
nyozni és átöltözni. És talán reggelizni.
Együtt sétáltak a lifthez. A kkor értek vissza a Kiválasztottak
folyosójára, am ikor M att és Esther ébredezni kezdtek.

KEZDETÉT VESZI A Z O RSZÁCO S KERESÉS
A .K IV Á LA SZTO TT UTÁN
írta Lucia A rras
(az archívum ból, 2009. augusztus 11.)
C h ic a g o , a u g u sz t u s 1 1 .:
Amikor a múlt hónapban ki­
szivárgott a sajtónak egy igazolt
apokaliptikus prófécia híre, a
rettegés és a káosz elharapózott.
De volt egy reménysugár is: szó­
beszéd egy »Kiválasztottról ”, aki
talán megakadályozhatja a pró­
fécia dóré jelzett végzetét. Most
egy nevét felfedni nem kívánó
forrás a Cordusi Tanácson, a
kormány .m ágikus’' ágán belül
elmondta, hogy a tanács az dkö-
vetkezó napokban nagy erőkkel
keresi majd ezt a személyt.
»A próféciában felsorolt kri­
tériumok elég specifikusak’*,
mondta forrásunk. .Több gyere­
ket vizsgálunk meg, főként olya­
nokat, akik m ár fejlett mágikus
képességekről tettek bizony­
ságot”
Az ország vallási közösségei
megosztottak a világvége-prófé­
cia tekintetében, egyesek hamis
‘fost
tanításnak vagy eretnekségnek
tartják, mások a felsőbb hatalom
üzenetét látják benne. A mágia
gyakorlását tiltó menedékvá­
rosokban élők tiltakozni kezd­
tek az ellen, hogy a kormány
a gyerekeik hivatalos adatait a
mágikus képesség feltárására és
fejlesztésére használja fel, a sze­
mélyes adatok védelmére és az
egyház és az állam különválasz­
tására hivatkozva.
A Cordusi Tanács nem kom­
mentálta a hírt és nem bocsátott
ki hivatalos nyilatkozatot a Ki­
választottról vagy a próféciáról.
A múltban azonban a tanács
dismerte, hogy a népességben
dófordulnak különleges kifeje­
ződései a mágikus tehetségnek,
ilyenek a .nyers energia megnyil­
vánulása (ti. szüphon nélkül),
mint amilyen a tdekinézis, a rö­
vid távú portálok létrehozása, a
gondolatolvasás és a jóstehetség”.
DELPHI PROJEKT, 17-ES ALPROJEKT

KIVONAT kódneve M e rlin h iv a ta lo s

n a p ló já b ó l:

A zzal a k ije le n té s s e l kezdem , hogy je le n té se m e t egy h é tte l

az esem ények u tá n teszem , m iu tán m e g e rő síté st n y e r t,
hogy a H M M n ev ű a la n y , kódnevén M águs, v a ló ­
b an a S z ib illa V ilá g v é g e -p ró fé c iá já n a k le g v a ló sz ín ű b b
a la n y a , a k i „ Q e n e trix u to ls ó rem énysége*, k ö z ism e rte n a
„ K iv á la sz to tt* néven e m líte tt szem ély. Ez e lk e r ü lh e te t­
le n ü l e lfo g u ltsá g h o z v e z e t az e lb e sz é lé sb e n , m iv el nem
tudom f ü g g e tle n íte n i magamat a je le n le g i tu d á so m tó l.
Ennek e lle n é r e igyekszem m in é l o b je k tlv e b b le n n i.

E lső benyomásom M ág u sró l az a k tá ja a la p já n a la k u lt

k i, am ely et á tfu to tta m , m ie lő tt b elép tem v o ln a a v iz s ­
g á ló b a . A szo k áso s té n y e k l i s t á j a á l l t b en n e: a n ev e,
H H l ^ R a k o ra , t í z év* a h a js z ín e ,
szem színe, I ^ ^ ^ H I ^ H L s z ü le té s i h e ly e , ^ ^ I H H H »
Am ikor k in y ito tta m az a jtó t, ö lé b e t e t t k é z z e l, lá b á t
ló g ázv a ü l t . M agassága tíz é v e s k o ráh o z k é p e st á tla g o s , de
k is s é so v án y v o lt, m in th a enyhén a l u l t á p l á l t l e t t v o ln a ,
de az i s le h e t, hogy a te s ta lk a ta te rm é s z e ttő l fo g v a ily e n
v o lt.

Nem ta p a sz ta lta m sem m ilyen je l e t , a m it a tö b b ie k je le n ­

te tte k , am ik o r e lő sz ö r m e g lá ttá k a K iv á la s z to ttu n k a t -
nem éreztem b iz s e rg é s t, e lé g e d e tts é g e t, nem ta p a s z ta lta m
220 VEPONICA POTH

v a k ító fé n y t, a n g y a li k ó ru s t v ag y k é s z te té s t, hogy h a s ra
v e sse n m ag asat e lő tte . E zek et a J e le n té s e k e t n e v e tsé ­
g esn ek ta r tó n , m iv el a ta lá lk o z á s t M ág u ssal v a llá s o s
élm énnyé f ú jjá k f é l, h o lo tt csu p án egy o ly a n g y e re k k e l
ta lá lk o z ta k , a k in e k n y e rs s á g ik u s kép esség e v a n .

- S z ia - m ondtan a fiú n a k , é s le ü lté n v e le szem ben az a sz ­

ta lh o z . V a la k i h o z o tt n e k i egy m á g ia fe jle sz tő É rz é k e lé s­
le h a llg a tá s já té k o t. Egy já té k o s ra I s b e le h e t program oz­
n i , é s ez tö r té n t M águs e se té b e n l a . A m ennyire meg tu d tam
á l l a p í t a n i , nem h a s z n á lta , s ó t nem I s é r t ho zzá. E h e ly e tt
majdnem egy ó rá n á t ú g y ü l t a v iz s g á ló b a n , hogy sem m ivel
nem f o g la lta le m agát.

- Nem a k a r tá l já ts z a n i? - k érd eztem .

M águs m eg rázta a f e jé t.

- J ó l v a n - mondtam. - M it c s i n á l t á l i t t b en t?

- F ig y e lte m - f e le lte .

- F ig y e lté l?

- Ig e n , a ... fo n a la k a t. - M egm ozgatta a z u j j a i t . - Ha kon­

c e n trá lo k , láto m ó k é t.

- F o n a la k a t - Ism é te lte m . - M ihez h a s o n líta n a k ?

- M in t a m ik o r m eg láto d a n a p o t a ködón á t - m ondta. - Su­

g a ra k b a n . F ényesek, k i c s i t hom ályosak.

- És m in d ig k ép es v o ltá l l á t n i ó k ét?

M águs szeme ö s s z e s z ű k ü lt.

- Ugye, a z t h is z i, hogy ö r ü l t vagyok?

- Nem - fe le lte m . - A zt h iszem , hogy ta lá n egy o ly a n meg­

ta p a s z ta lá s á t Í r o d l e a m ág ián ak , a m it m l eg y sz e rű e n még
nem d o k u m e n tá ltu n k . A m ágia ú j a szám u n k ra, és még c sa k
m ost k e zd jü k m e g é rte n i. E z é rt h ajlam o s vagyok h in n i
n ek ed .
 KIVÁLASZTOTTAK 221

- Ő. - M igus ezen f e lv id u lt, de a z tá n s z in te ug y an ab b an a

p illa n a tb a n l e i s k o n y u lt. - A nyu é s apu a z t m ondták, ne
b e sz é lje k r ó la .

- A zt gondolom , a s z ü le id c sa k ig y e k e z te k m egvédeni té g e d
- mondtam. - K e rt v an n ak em berek, a k ik fe ld ü h ö d n e k , h a
o ly a sm ik e t h a lla n a k , a m ik e t nem é rte n e k .

Ig a z á n szom orú v o lt, m ily e n könnyen e lfo g a d ta , hogy e n y -

n y lr e f ia ta lo n m ár m e g ta n u lju k e z e k e t a le c k é k e t.

- T u d n á l tö b b e t m e sé ln i a r r ó l, m it lá ts z ? M ennyi id e je
lá to d e z e k e t a d o lg o k at?

F é sz k e lö d ö tt a szék en .

-R é g ó ta ?

- Ameddig c sa k v is s z a tu d o k e m lé k e z n i - m ondta. - De nem

m in d ig , c sa k a m ik o r nagyon e rő se n próbálkozom .

- Hős, ez é r th e tő - mondtam. - A m ikor egy m u n k á la tró l

b e sz é lü n k , g y a k ra n a szán d ék s z ó t h a s z n á lju k , am i a z t
je le n ti, hogy a z em bernek v a n v a la m i c é lja v ag y te r v e .
A m ágia szán d ék n é lk ü l nem m űködik. E z é rt, am ik o r a fo ­
n a la k r a k o n c e n trá ls z , ah o g y an te h ív o d ő k e t, a z a szán d é­
k od, hogy lá s d ő k e t. É rte d ?

-Ig e n .

- P ró b á lta d m ár m e g é rin te n i ő k et?

V á lla t v o n t, de még a ra v a sz g y erek ek sem jó k a t i t o k t a r ­

tá sb a n . V ilá g o s v o lt szám om ra, hogy b iz o n y k ís é r le te z e tt
k ü lö n le g e s k é p e ssé g é v e l. És m iv e l S z ib illa p ró fé c iá já ­
n ak e g y ik fő k r ité r iu m a az v o lt, hogy a K iv á la s z to ttn a k
Q e n e trix e n k o ráb b an is m e re tle n m ág ik u s k é p e ssé g g e l
k e l l b í r n i a , to v áb b k e l l e t t kérdezősködnöm .

- M egmutatod? - k érd eztem .

Mágus b ó lin to tt. L e s ü tö tte a szem ét, m ár nem engem b á­

m u lt, hanem a z a s z ta lt. L assan b e s z lv ta a le v e g ő t az o rrá n
m VEBONICA BOTH

k e r e s z tü l, n y ilv á n v a ló v o lt, hogy szab a d id e jé b en so k a t

g y a k o ro lta e z t a tr ü k k ö t, h iá b a v o lt csu p án tíz é v e s .
E g y e n le te se n lé le g z e tt, a a ig te k in te té b e v a la m ifé le
e n e rg ia k ö ltö z ö tt, M in th a v á la s z t t a l á l t v o ln a egy nehéz
p ro b lé m á ra .

B a l k e z é v e l k in y ú lt... é s ö ssz e c síp te a z u j j a i t .

Hogy n i tö r té n t k éső b b , a r r ó l a te lje s e b b m eg értés é rd e ­

kében Javaslom a v id e ó ié iv á t e l m e g te k in té sé t. A g r a v itá ­
c ió felm o n d ta a s z o lg á la to t, é s a szobában m inden le b e g n i
k e z d e tt - én magam i s . A szék , am elyen ü lte m , le p a tta n t a
m e n n y e z e trő l. K ülönösen é le s e n em lékszem , hogy az é rz é ­
k e lé s le h a llg a tá s já té k e g y ik b á b u ja , egy üveg szén g o ly ó ,
e lle b e g e tt az a rc o n e l ő t t .

A lattam azonban a fia ta le m b e r, a k i t a K iv á la s z to tt néven

ism e rtü n k meg, ú g y ü l t a szék én , m in th a n i sem tö r té n t
v o ln a .
 I?

em sokkal a zu tá n ,hogy Sloane visszatért a könyvtárból,

N egy Cyrielle nevű fiatal nö kopogott be az ajtaján, és Ae-

lia asszisztenseként m utatkozott be. Tetőtől talpig bíbor ruhá
öltözött, kivéve nyakszüphonja ezüstcsillanását, am iről Sloane
m ostanra m ár tudta, hogy státuszszim bólum . Az eszköz egysze­
rű pánt volt a nő nyakán, hátul bíbor gyöngyök sorával.
Sloane a délelőttje hátralevő részét a Cyrielle által hozott hol­
m ik átvételével töltötte: volt köztűk étel, sampon, szappan, egy
régimódi, egyenes borotva, egy halom ruha, egy rakás cipő. Mire
fidöltözött egy magas nyakú, fekete pulóverbe, amelynek ujja a
csuklója fölött véget ért, és egy bő, szintén fekete nadrágba, majd
megreggelizett, m ár majdnem dél volt, és Cyrielle m indhárm ukat
összegyűjtötte, hogy elvezesse az Idézés Csarnokába, az úgyneve­
zett „eligazításra’’.
Sloane egyetlen pillantást vetett Estherre, és felnyögött. Ahogy
sejtette, Esthemek azonnal megtetszett Genetrix extravagáns di­
vatja, és most fakó rózsaszín, krémfehér és bézs színekben pompá­
z o tt Szintén bézs cipője orra hegyes v o lt Arcát korábbi sminkes
pampájába tatarozta, bőrét púder porozta, ajkát borvörösre rúzsoz-
ta, a szemhéjtus vonalát pedig kihúzta egészen a halántékáig.
- Ki vagyok csípve, de nincs, aki lássa - sóhajtott Esther.
- Mi látjuk - jegyezte meg Sloane.
- Az Insta!-ra gondoltam - m ondta Esther. - Ti nem szá­
mítotok.
224 VERONICA ROTH

M att mosolyogva, kérdezgetve sétált CyríeUe m ellett 0 nem

választott olyan drám ai palástot vagy bő kám zsát, m int az előző
éjjel látott genetrixi férfiak, de a kabát, amelyet felvett, szépen rá­
sim ult széles vállára, és ez szem látom ást Cyrielle-nek is tetszett,
pillantása hosszan időzött a férfin.
M att aznap délelőtt még csak Sloane felé sem nézett. A nő
úgy érezte, m intha a bensőjében valam i izomcsomóvá ugrott
volna össze. Esther sem sokat törő d ö tt vele. M intha olyasvalaki
lenne, akit Esther ismer, de nem tudja, honnan.
De Sloane tudta, hogy az ilyen helyzetekkel is meg lehet
birkózni, ha ism eri a megfelelő m ódszereket. M iután Cam eron
m eghalt, és az anyja az ágyába tem etkezett és elő sem bújt, 6 is
m egtanult eltűnni. Úgy kell kezelni a helyzetet, ahogyan a hide­
get, am ikor nincs az em bernek kabátja: át kell engedni magán
a fagyot, hagyni, hogy a csontjaiba szívódjon, am íg m ár nem
érezni.
Az Idézés C sarnoka hatalm as és üres volt. A körkörös kő­
falak fedett oculusba íveltek a kupola tetején. Napfény áradt be a
színes ablakokon, és fényes, kék és zöld foltokat festett a szemköz­
ti falra, ahol rozsdás ajtó állt.
Közvetlenül az oculus alatt, a padlóba fémtábla volt s ü l ­
lyesztve, hasonló egy csatornafedélhez, de nagyobb, talán száz­
nyolcvan centim éter átm érőjű leh etett Kacskaringók díszítették,
m intha tekergőző in d ák volnának. Sloane-nak eszébe jutott, am it
Nero m ondott arról, hogy Chicagóban van egy nagy hatalm ú
szüphon fortis. Biztosan ez az. A terem ben furcsa érzés lebegett,
m intha fülledt lett volna a levegő.
A m ikor beléptek, A d ia a szüphonja és egy síp segítségével
éppen egy nagy kőasztalt m ozgatott a terem közepére. Nero mel­
lette m utatott neki egy oldalt egy akkora könyvből, mely alig fért
el karja hajlatában.
- Ah - szólalt m eg Aelia, m iután letette az asztalt. - Kö­
szönöm, Cyrielle. Jó reggelt nektek. Nem m aradhatok sokáig, de
beugrottam , hogy meggyőződjek róla, kielégítő-e a szállásotok.
 KIVÁLASZTOTTAK 225

- Hát - m ondta Sloane nehéz elégedettnek lenni valam i­

vel, am i lényegében egy börtöncella, de persze. Szuperek a párnák.
Esther ismerős oldalpillantást vetett rá. A ztán m intha eszé­
be jutott volna, hogy ezt nem kéne, és elfordult, hogy Sloane ne
lássa az arcát.
Sloane hagyta áthaladni m agán az érzést. H am arosan nem
fogja érezni sem.
Aelia összepréselte az ajkát.
- Tehát. A m int talán megfigyeltétek, létfontosságú, hogy ki­
sebb m unkálatokat végezhessetek el szüphonnal, hogy közleked­
ni tudjatok az épületben, nem beszélve a küldetésetekről. Ezért
Nero m egtanít pár dolgot a szüphonhasználatról, m ielőtt rátér­
nénk a küldetésetekre. Nero m ajd...
- Ami azt illeti - szólalt meg M att - , m ielőtt belevágnánk,
volna egy kérésem.
Aelia úgy biggyesztette le az ajkát, m intha valam i savanyú
íz húzná.
- Igen?
- Többet szeretnék tud n i az univerzum aink közt fennálló
kapcsolatról - m ondta M att. Sloane mesélt nekik a könyvtárban
talált cikkről, és m ind egyetértettek abban, hogy talán ez elég ah­
hoz, hogy óvatosan bár, de m egbízzanak Nero és Aelia állításá­
ban, de ahhoz nem, hogy az életüket kockáztassák. - Lényegében
m indent, am it tudtok.
- Plusz - tette hozzá Esther - , ne sértődjetek meg, de ha
nincsen kapcsolat, akkor olyan érzés lenne, m intha hazugsággal
akarnátok rávenni, hogy vásárra vigyük a bőrünket egy olyan
népért és helyért, am it nem is ism erünk. És nekem személy sze­
rint egy életre elég volt az életem kockáztatásából.
- Nem tudom , hogyan dem onstráljam , am it a kapcsolatról
tudunk - m ondta Aelia. - Legalábbis anélkül, hogy m ind haladó
szintre jutnátok a mágia megértésében.
- Hát - m osolyodott el M att azt javaslom, találjatok ki
valamit.
226 VERONICA ROTH

Aelia Néróra nézett, aki m egköszörülte a torkát.

- Az ügynek szentelem m agam - m ondta Nero. - Addig is,
lenne kedvetek m egtanulni néhány szüphonos trükköt, hogy sza­
badabban közlekedhessetek az épületben?
- És m i a helyzet az épületen kívüli helyekkel? - kérdezte
Sloane. - Vagy a pórázunk nem elég hosszú?
Aelia nem hagyta magát kihozni a sodrából.
- Jelenleg nem tartju k biztonságosnak, hogy elhagyjátok az
épületet - m ondta. - Semmit nem tudtok a világról, és nem tu d ­
játok használni a szüphonokat...
- De m iután többet tanulunk - vetette közbe M att - , bizo­
nyára megváltozik a hozzáállásotok is.
Sloane eltakarta a száját, hogy elrejtse a vigyorát. Aelia egy
felhúzhatós játékra emlékeztette, m inden egyes kérésükkel egyre
feszültebb lett.
- Ahogy a helyzet változik, átértékeljük - felelte Aelia. -
M ost Nero és Cyrielle szakavatott kezében hagylak titeket.
Aelia elrendezte kem ényített kámzsáját, összeszorított száj­
jal rájuk mosolygott, majd kisétált az Idézés Csarnokából, cipője
végigcsattogott a csarnokon. Ahogy a hang elhalt, Cyrielle kö­
zelebb lépett a kőasztalra tett dobozhoz, és elkezdte kipakolni a
tartalm át: egy sor kézi eszközt, amelyek az interjúk során a ri­
porterek által használt hangfelvevőkre hasonlítottak. Cyrielle
m inden egyes szüphon mellé letett egyet-egyet, és bekapcsolta.
A készülék tetején zölden kigyúlt egy kis képernyő, közvetlenül a
m ikrofonnak látszó alkatrész alatt.
- Akkor, kezdhetjük? - kérdezte Nero, és összetette kezét
maga előtt. - A m ai lecke célja egy egyszerű gyakorlat elsajátítása,
am it a gyerekeknek ta n ítu n k G enetrixen - m i m ágikus lehelet­
nek nevezzük. Ehhez azonban tudnotok kell, mitől m űködik egy
m unkálat... így hívunk m inden m ágikus műveletet, függetlenül
attól, mekkora.
- M in t... egy varázslat? - kérdezte Esther.
- Nincsenek varázsigék, szóval azt pontatlan elnevezésnek
ítélték - m ondta Nero. - A m ire szükség van, az a hang. Ha a m á­
 KIVÁLASZTOTTAK 227

gikus energiát víznek képzeljük el, akkor bizonyos frekvenciák

kőcsatornáknak felelnek meg, amelyek bizonyos m unkálatok út­
ját biztosítják. M i pedig ezekkel segítünk m egtalálni a megfelelő
frekvenciákat. - Fölemelte az asztalról az egyik eszközt. - A mági­
kus közösség ezt preacontográfnak nevezi, de valójában csak egy
módosított oszcilloszkóp - a hozzá kapcsolt m ikrofonnal méri a
frekvenciát. Egy kifinom ult praecontográfot be lehet állítani, hogy
jelezze, milyen m unkálatkategóriába esik a frekvenciád.
- Ez azt jelenti... hogy a férfiak és nők általában más-más
m unkálatokat használnak? - kérdezte M att. - M ert a férfiak
hangja rendszerint mélyebb?
- Igen... am ennyiben emberi hangot használunk - mosoly­
gott Nero. - Kis hangszerek készletével nagyon széles skálán lehet
frekvenciákat teremteni. És b ár egyesek egészen dallam ossá te­
szik a m unkálataikat, még olyasvalaki is, akinek pocsék a hallása
- vagy aki egyáltalán nem hall képes lehet megfelelő frekven­
ciát használni.
- Ez nagy megkönnyebbülés - m ondta Esther - , m ert azt
mondták, úgy énekelek, m int egy fuldokló macska.
- Amúgy is nagyon szűk az em beri hanggal m űködtethető
m unkálatok köre - m ondta Nero. - De a m ágikus lehelet ezek
közé tartozik, ezért ideális a gyerekek szám ára. Sajnos a felnőtt
férfiak szám ára - pillantott M attre - ez a frekvencia kicsit magas.
Százhetven m egahertz. H a nem m enne, van egy sípom.
- Nem olyan rossz a falsettóm - m ondta M att.
- Remek. Először is, m indenki vegyen m agához egy oszcil­
loszkópot, és megpróbáljuk m egtalálni a megfelelő frekvenciát.
Sloane az asztalhoz m ent a többiekkel, hogy fölemelje az
egyik eszközt. H a m ár o tt volt, a szüphónokon is végignézett.
Egyszerűek voltak, fekete, szemcsés fémből készültek, egy lemez­
zel a kézhátra és egy m ásikkal a tenyérre, akár egy-egy ujjak nél­
küli kesztyű. Szokványos szüphónok, tippelt Sloane, m íg Néróé
és Cyrielle-é a gazdagoknak szánt kivitel lehetett. A felső lemezre
egy lógót nyomtak: egy m adárfejű, em bertörzsű és kígyófarkú
lényt. A farok egy nagy A köré tekeredett.
228 VERONICA ROTH

- Abraxas - m ondta Nero, am ikor észrevette, hogy Sloane a

lógót nézL - ó k készítik a legjobb m inőségű szüphonokat.
Sloane egy oszcilloszkóppal a kezében visszalépett a többiek
közé. Cyrielle kiénekelt egy hangjegyet. Nem remegett a hangja -
nem volt különösebben szép, de a hangmagasság egyenletes, köny-
nyen utánozható volt. Nero intett nekik, hogy ismételjék utána.
Sloane arcát forróság öntötte el. Soha nem énekelt mások
előtt. Még a zuhany alatt sem. Nem volt botfülü - csak... nem
csinált ilyet
A szájához emelte az oszcilloszkóp m ikrofonját, és beledú­
dolt. A készülék képernyőjén hullám os vonal jelent meg, vala­
m int a 165-ös szám. Még néhányszor próbálkoznia kellett, hogy
rögtön eltalálja a 170 M Hz-et, de m iután rátalált a megfelelő
magasságra, gond nélkül meg tudta ismételni. Mellette Esther
szemét forgatva, száját összepréselve fütyült az oszcilloszkópba.
M att ellenben úgy énekelt „Ááá”-t, m intha be akarná melegíteni
a hangszálait. Sloane kíváncsi volt, hogy ha M att norm ális életet
élhetett volna, bekerült volna-e egy kórusba.
Mellkasa összeszorult a gondolatra.
- Helyes! - biztatta őket Nero. - M ost pedig jöjjenek a szü-
phonok. Vegyétek fel a dom ináns kezetekre, de még ne adjatok
ki hangot.
A szüphon hideg volt és lötyögött rajta. Cyrielle látta, hogy
Sloane ügyetlenkedik vele, és odalépve kis drótot húzott ki a le­
mezek közül. A m ikor m egrántotta, a fémlemezek Sloane kezére
sim ultak, aztán a nő egy kis kam pó köré tekerte a drótot, hogy
rögzítse. Sloane m egmozgatta az ujjait. A szüphon orm ótlanabb
volt Néróénál, de nem kényelmetlen, és a fém átmelegedett a hor­
dástól, m int egy karóra.
- Bizonyára feltűnt nektek, hogy Aelia meg én kis kézmoz­
dulatot tettünk, am ikor m unkálatot végeztünk - m ondta Nero.
- Ennek igazából nincs hatása a m unkálatra, inkább csak jel­
zés az agynak, hogy tenni próbálunk valamit. Szóval mindegy,
gesztikuláltok-e, bárm i jó, am i segít fókuszálni a szándékaitokat.
 KIVÁLASZTOTTAK 229

A m ágikus lehelet egy kis légfuvallat, am it a használója m ágiku­

san bocsát ki. A m ikor szólok, adjátok ki a megfeleló frekvenciájú
hangot, és próbáljátok felidézni azt az illékony, nehezen megfog­
ható valamit, am it a m ágikus tanulm ányok során „szándéknak*
nevezünk.
Sloane-ra pillantott. Ezt a szót használta elóző nap is, am i­
kor elmagyarázta, m iért nem veszélyes önm agában a szüphon.
- A mágiaelmélet nagy része azzal foglalkozik, hogy ponto­
san m i is a szándék - m ondta Nero. - De oka van annak, m iért
könnyebb valakit m ágiára tanítani, ha m ár gyerekkorban elkezdi.
A gyerekeknek nincsen úgy szükségük a m agyarázatokra vagy a
részletekre, m int a felnőtteknek - ők egyszerűen csak akarnak
valam it... és megteszik. Úgyhogy nem tudom m egm ondani, po n ­
tosan hogyan érjétek el a megfelelő a szándékot - m agatoknak
kell rájönnötök. Ezen a ponton m inél kevesebbet gondolkodtok,
annál jobb.
- A kkor Esther szám ára gyerekjáték lesz - jegyezte meg
Matt.
- Lennél szíves eldugulni? - felelte Esther. Fölemelte szüp-
honba bújtatott kezét, és fütyülve legyintett. Esther haja megleb-
bent, és tágra nyílt szemmel hátralépett. Egy pillanattal később
vigyor terült szét az arcán, látni engedve a fogára kenődött rúzst.
- Megcsináltam! - visította. A széles mosoly éveket fiatalí­
tott rajta, ezért Sloane úgy érezte, egy olyan Esthert lát, aki nem
élte át a háborút, aki nem harcolt a Sötét N agyúr ellen, és aki nem
ápolta a beteg anyját.
M att összepacsizott Estherrel, és Sloane, aki nem volt benne
biztos, hogy szívesen fogadnák a gratulációját, elmosolyodott.
- Igen, szép volt - m ondta Nero. - M ost a többiek.
Sloane a szüphonba bújtatott kezére nézett. Ne gondolkozz,
gondolta. Dúdolt, m ire az oszcilloszkóp 175 M H z-et jelzett ki.
Egy újabb zümmögéssel közelebb ju to tt a célhoz. Ne gondolkozz.
Tégy olyan kézmozdulatot, am it természetesnek érzel. N em tu d ­
ta, miféle kézm ozdulat lehetne természetes egy fémkeszyűben.
230 VERONICA ROTH

M egpróbált inteni a m utató- és gyűrűsujjával. Az elég egyszerű­

nek tűnt.
Nem történ t semmi.
A terem m ásik felében M att „Ááá”-zott, és úgy lendítette
kezét, m int egy zenekar karm estere. H a nem álltak volna olyan
rosszul köztűk a dolgok, Sloane felnevetett volna. Esther a fütyü­
lését ujjai mozgatásával kísérte, és az oszcilloszkópot az arcához
emelve próbálta leolvasni a frekvenciát.
Ne gondolkozz, szólt m agára Sloane, és ismét dúdolni kez­
dett. Szándék, em lékeztette magát. Nos, talán ez volt a gond.
Nem volt semmilyen szándéka. Fogalma sem volt, m iért akarna
bárki m ágikus légfuvallatot terem teni, ha ugyanolyan könnyen
fújhatna a szájával is.
Behunyta a szemét, és ehelyett arra gondolt, milyen érzés
volt, am ikor a T ű két felét a kezében tartv a szembekerült az ARIS
prototípusával a Kupolában. Milyen volt a tátongó ű r a bensőjé­
ben, aztán az éhség mardosása, amely olyan alapvető része volt á
testének, m int a levegő utáni vágy vagy az alvás csábítása. Erre a
m ardosásra összpontosított, nem tudva, m ire éhezik így, hogy a
reggeli még a gyom rában ül. A sóvárgásnak még nem volt alakja,
de érezte.
M indig érezte.
Fölemelte a kezét, és dúdolt. A ztán végre megérezte a mágia
bizsergését, amelyet felfedezett a Genetrixen. Egy pillanattal ké­
sőbb m ár több volt, m int bizsergés; m intha résnyire nyitott vol­
na egy ajtót, hogy megnézze, ki kopog, és a küszöbön tomboló
tűzvihart talált. Tűz nyelte el a testét, csípte a szemét, perzselte a
to rk á t Sikoltozva kapálózott ellene, de az égés folytatódott.
Nem látott - haját a szemébe fújta a szél, ruháit leszaggatta;
a levegő először úgy kavargott körülötte, m int egy selyemgom­
bolyag, aztán egyre feszesebbre húzódott, gúzsba kötötte, föle­
m elte...
Éles reccsenés hallatszott. Az oculus ablaka betört, és az
üveg vízesésként záporozott le a terem közepére. Valaki kiáltott:
 KIVÁLASZTOTTAK 231

- Slo!
Valami fejbe vágta, m ire a tűz kialudt. H átrahanyatlott, és
erősen m egütötte magát a kövezeten; koponyája nekicsapódott,
arca m egrándult. Esther, aki szintén a padlón kuporgott, odam á­
szott hozzá, haja rúzsos szájára tapadt. Fény áradt be fentről a
terembe.
- Jól vagy? - kérdezte Esther, és kezét Sloane feje alá csúsz­
tatta, hogy kitapogassa a fejbőrét. - A fenébe, Sloane, te aztán
semmit nem csinálsz félszívvel, mi?
- Essy - m otyogta. - Slo rókázik.
Legalább annyi lélekjelenléte volt, hogy elfordítsa a fejét
előtte Esthertől.
 ITT VANNAK A NYAKSZUPHONOK -
DE ÁRUK VAN
irta C orey Jones
MagiTech Magazin, 240. szám
Amióta az Abraxas (akkori­
ban korábbi szülővállalata, az
IBM nevén) 1970-ben először
beszállt a szüphongyártásba az
Egyesült Államokban, vezető
tényezővé vált az észak-ame­
rikai technológiai szférában.
A legutóbb piacra dobott termé­
kük, az első nagyközönségnek
szánt nyakszüphon sem kivétel
- megfizethetetlen, több mint
5000 dolláros ára m iatt azonban
sokan panaszkodnak a vállalat
prioritásaira. A költségcsök­
kentő törekvéseket meghagyták
a kisebb és gyengébb minősé­
get kínáló gyártóknak, és teljes
mértékben az innovációra össz­
pontosítanak. A szükebb fó­
kusz meghozta gyümölcsét, az
Abraxas jelenléte a piacon még
sosem volt ilyen nagy.
A Cordus Intézet kutatóinak
becslése szerint csak a népes­
ség 20 százaléka rendelkezik
a nyakszüphon használatához
szükséges mágikus képességgel,
ezért a készülék kifejlesztése
az ötlet megfogalmazódásától
kezdve vita tárgya - nem tűnt
valószínűnek, hogy a gyártásuk
bármely nagy- vagy kisvállalat
számára jövedelmező lehet. Az
Abraxas jelenlegi igazgatója és
alapítója, Valens Walker azon­
ban ragaszkodott hozzá. .Nem
kell, hogy m inden vásárlónak
mi adjunk el m inden legyártott
szüphont", mondta tavaly té­
len egy interjúban a New York
Timesnak. .C sak a legjobbakat
kell eladnunk.’* Egyelőre meg
is teszik. A MagiTech Maga­
zin terméktesztjein az Abraxas
termékek maximális pontszá­
m ot értek el, míg az Abraxas
legközelebbi versenytársa, a
Trench csak négyes alát érde­
melt a csúcstermékének számí­
tó, meglepően olcsó csuklószü-
phonjával.
Mi a helyzet az Abraxas
nyakszüphonjával? Nos, kecses
aranydobozban érkezett, vagyis
az Abraxas nyilvánvalóan ráját­
szik az exkluzivitásra. Maga az
234 VERONICA ROTH
eszköz távolról sem jelentékte­
len: egy forrasztás nélküli, sár­
garéz színű fémlemez, amelynek
elejét a három elérhető mintázat
egyike - virágos brokát, tyúk-
lábminta vagy damaszk - díszí­
t i ö t centiméter széles, ezért le­
hetetlen gallér mögé rejteni; ezt
a tárgyat arra tervezték, hogy
hivalkodjanak vele, és biztos va­
gyok benne, hogy a divatterve­
zők nyakat szabadon hagyó ru ­
hákkal alkalmazkodnak majd
ehhez, ahogyan a rövidített ru­
haujjakkal is tették a csuklószü-
phonok első piacra kerülésének
idején.
őszintén szólva, az eszköz
megjelenése nekem kicsit sok,
de a szüphon könnyű és iga­
zítható, ezért alig vettem észre,
hogy viselem. Ami a teljesítmé­
nyét illeti... hogy is fogalmaz­
zak. Ha az ember használt m ár
nyakmunkálatot, tudni fogja,
hogy akik képesek rá, m iért
használják szinte kizárólag ezt a
fajta m ágiát Egy nyakszüphon
a hangszálakhoz való közelsége
révén különösen alkalmas azok
számára, akik a m unkálataikat
dúdolással vagy énekkel indít­
ják be; felveszi a bőr vibrálását,
ami azt jelenti, hogy a m unkála­
tokat csendben és diszkréten is
el lehet végezni; nem hirdeti vi­
selője szándékát feltűnő fütyü­
léssel, m int más szüphonok.
A munkálatok köre, amelyeket
a nyakszüphon lehetővé tesz,
nyilvánvalóan sokkal szélesebb.
Az alapvető munkálatok - ajtó­
nyitás, gyertyagyújtás, tárgyak
mozgatása - gyerekjátékká vál­
tak, és végre a tanterm en kívül
is sikerült végrehajtanom né­
hány bonyolultabb munkála­
tot. A lakásomban sikerült egy
oszcilloszkóp segítségével időzí­
tővel kiegészítenem egy ceruzát
pörgető munkálatot.
Ezzel el is étkeztünk az egyik
hátrányához: oszcilloszkóp
szükséges hozzá. A nyakszüp-
honok sokkal érzékenyebbek a
hangmagasság kisebb eltérése­
ire is, ezért nagyon pontosnak
kell lenni, és hacsak nincs vala­
kinek tökéletes hallása, továb­
bi felszerelésre lesz szüksége.
A korlátlan óra létrehozásához
továbbra is szükség van egy
gyülekezetre, amely támogatja
az erőfeszítést, de a munkálatok
ereje m iatt ezek a gyülekezetek
kisebbek is lehetnek, és nem
igényelnek akkora energiát. Ha
munkálatsorozatot csinálunk.
 KIVÁLASZTOTTAK
nem kell szünetet tartanunk a
hangmagasság-váltások között,
mint egy csuklószüphon eseté­
ben, de a váltásoknak határo­
zottnak kell lenniük, különben
váratlan eredményekre jutha­
tunk. Mint minden új szüphon
esetén, a kormány szigorúan fi­
gyeli majd az új felhasználókat,
235
ezért ne próbáljunk meg saját
élőholtsereget feltámasztani.
(Ez csak vicc, emberek. Egy Fel­
támasztó bőven elég, nem?) De
ez a technológia könnyen örök­
re megváltoztathatja a mágiát.
Az Abraxas nyakszüphonjá-
nak 1.0-s verziója február 3-án,
pénteken válik elérhetővé.
 20

V loa nb a z I d ézés C s a r n o k á b a n történtek után szinte

« / azonnal elaludt, és am ikor felébredt, m ár m ásnap reggel v o lt
M att és Cyrielle tám ogatták vissza a szobájába. Sloane számol­
ta a lépéseiket és próbált nem a háta m ögött hagyott pusztításra
gondolni. Az összes szüphon és oszcilloszkóp szanaszét hevert.
A lecsupaszított oculusba hideg levegő áram lott. A padlón kék,
zöld és piros üvegcserepek szóródtak sz é t Nero csatjáról lesza­
kadt palástja a padlón csatto g o tt Cyrielle fonott kontya kiszaba­
dult a hajtűk fogságából
Lefektették az ágyra, és am ikor M att elment, hogy hozzon
egy pohár vizet, Sloane felnézett Cyrielle-re.
- M it jelent az, am it csináltam?
- Nem tudom - felelte Cyrielle. - De senki nem sérült meg.
Legközelebb m egint m egpróbálod, és... óvintézkedéseket te­
szünk.
- Nem lesz legközelebb - m ondta Sloane, és elaludt, m iköz­
ben lába még m indig a padlón nyugodott.
M ost nem tudta, hány óra van. Úgy ébredt, m intha ájulá­
sig lerészegedett volna az előző este, és darabonként szedte össze
m ag át Felült. Végighúzta ujjait a szeme alatt. Belefésült a hajába.
Elrendezte a ru h á z a tá t M att egy p ohár vizet tett az alacsony, fe­
hér éjjeliszekrényre, és a nő m ost egy hajtásra kiitta, m ajd kö­
rülnézett a cipője után. Valaki lehúzta a lábáról, és az ajtó mellé
tettele.
238 VEPONICA POTH

Sloane felvette, m eghúzta a cipőfűzőt, és a többieket keresve

kinézett a folyosóra. A m úgy sem tu d ta volna használni a liftet,
ezért úgy döntött, m egkockáztatja a lép cső t Ha a lopakodás nem
segít, a gyorsaságot kell választania. A folyosó végére ért, ahon­
nét látta a lépcsőház ajtaját, és futásnak eredt. Belökte az ajtót, és
hármasával, majd ahogy egyre jobban kiism erte a terepet, négye­
sével szedte a fokokat.
M ár egy ideje nem já rt futni, ezért a szívdobogását és izmai­
nak sajgását öröm m el üdvözölte: elterelték a figyelmét arról, ami
történt. Vágyott a hideg, friss levegőre és az aszfaltra a cipőtalpa
alatt. A m ikor a földszintre ért, észrevette a vészkijáratot, de a r i ­
a sz t ó ü zbm bl tábla eltántorította attól, hogy használja. Inkább
egy másik ajtón át az előcsarnokba m ent.
A többiekkel együtt többször átvágott m ár rajta. Tágas tér
volt, amely díszes dekorációival (barokk, gondolta Sloane), tám -
pilléreivel (gótika) és aranyozott, geom etrikus formáival (art
deco) egy tem plom szentélyére emlékeztetett. A súlyos faajtók,
amelyeken át ki lehetett ju tn i az utcára, csak fokozták a h a tá st
C am eronnak tetszett volna, gondolta. Egyenesen az ajtó felé in­
dult, az útjában pillanatnyilag nem volt sem m i akadály...
- Sloane.
Egy ismeretlen férfi lépett ki elé. Kifogástalan testtartása,
duzzadó izm ai és persze az egyenruhája láttán - tengerészkék,
bakancsba tű rt nadrág, hosszú ujjú, szürke ing, könyékig fehűrt
ujjal - rájött, hogy katona. A férfi m ellkasának jobb oldalára
ugyanazt a szim bólum ot v arrták rá, am it a nő a folyóparti kor­
zón álló embereken is lá to tt
Megfordult a fejében, hogy az ajtó felé iram odjon, de úgy
döntött, az idő nem alkalm as az ilyen kétségbeesett tettekre -
legalábbis egyelőre. Ezért csak látványosan kim utatta, m ennyire
nem ijedt meg.
- Ide hallgasson - m ondta Sloane m inél eltökéltebben pró­
bálnak itt tartani, annál eltökéltebben akarok m ajd táv o zni Szó­
val nyugodtan ugorjuk át azt a részt, ahol egyre nő a feszültség.
 KIVÁLASZTOTTAK 239

- Oké - m ondta a férfi. - M i lenne, ha azt m ondanám , nem

az a feladatom, hogy megakadályozzam, hogy elhagyja az épüle­
tet, hanem hogy elkísérjem, nehogy bajba keveredjen?
Sloane kinézett az ablakokon az utcára, de a látványt eltor­
zította az üvegeken végigfutó vastag hullám . Szinte érezte a Mi-
chigan-tó felól fújó szellő illatát.
- Hozzá kell tennem - m ondta a férfi - , ha nem hagyja, hogy
végezzem a m unkám at, nagy felhajtás és fárasztó vita várható.
- Jól van - adta be a derekát Sloane. - Legyen.
- A nevem Kyros - nyújtott kezet a férfi. Erős a kézfogása,
gondolta Sloane. Nem meglepő. - Az új Viliódzó Sereg századosa
vagyok. Nem m intha ez sokat jelentene önnek.
Szüphont viselt a csuklóján, egyszerűbbet, m int amilyene­
ket Sloane korábban látott - csak polírozott fémlemezek voltak
a kézfején és tenyerén, amelyek szabadon hagyták az ujjait. Az
egyik lemezbe azt a lógót vésték, amelyet az előző nap használt
szüphonon látott, a madárfejű, em bertörzsű, kígyófarkú lényt.
- M ágikus hadsereg - m ondta Sloane. - Értem. M itől új?
- Az előzőt a Feltámasztó lemészárolta - felelte a férfi. -
Hová szeretne menni?
Úgy tűnik, a mészárlás fölött csak úgy elsiklunk? - gondolta
Sloane.
- A tóhoz - m ondta.
A tópart m indig is egyfajta horgony volt szám ára; ha elté­
vedne, csupán meg kellene keresnie, és rögtön tudná, m erre van
kelet. Egészen a partig meg tudta nevezni a párhuzam os utcá­
k a t Laké Shore, Colum bus, M ichigan, Wabash, State, D earbom ,
Clark, LaSalle. H a odam egy a vízhez, az talán segít, hogy itt, Ge-
netrixen is m egtaláljon m agában valam i biztos fogódzót.
Kyros mutatóujjával a kétszám yú ajtó felé intett, m ire az ki­
nyílt. Sloane lenyűgözőnek találta a kontrollját; az ajtó épp csak
annyira nyílt ki, hogy ők ketten kimehessenek, szemben azzal,
ahogyan Aelia parancsára szétvágódtak. De így is frivolnak érez­
te, hogy ilyesmire használják a m ág iát
240 VERONICA ROTH

- C sak hogy a jövőben tudja - m ondta Sloane, ahogy kim ent

én is ki tudom nyitni az ajtót.
- Bocsánat - m ondta Kyros. - Ez csak reflex.
A mágia világa o tt van karnyújtásnyira, gondolta Sloane, te
meg ajtónyitásra használod.
O dakint azonnal beolvadtak a járókelők közé. Sloane-nak
feltűntek a cipőik - a hegyes orrú, kemény talpú lábbeliket ked­
velték, amelyek m ajdnem úgy kopogtak, m int a szteppcipők - és
a nyakukba és vállukra vetett súlyos, redőzött anyagok, amelyek
szabadon hagyták a nyakukat, hogy látni engedjék nyakszüphon-
jaikat; a széles ruhaujjak pedig az alkarjuk közepénél véget értek,
hogy látsszanak a csuklószüphonok; a bonyolultan font frizurák
m egm utatták az ékköves fülsziphonokat, amelyek Sloane meg­
figyelése szerint a legdíszesebbek voltak. Az utca túloldalán a
Daley Center m egnyugtató látványára figyelt fel. Sötétbarna épü­
lettöm b volt, amely a jelek szerint túlélte univerzum jaik különvá­
lását. Ahol azonban o tthon egy halványkék üvegablakos magas,
m odern épület állt, itt sűrű, díszesen faragott tornyok m agasod­
tak, hasonlóak a barcelonai La Sagrada Família templomhoz.
A gondolatra ismerős sajgás tám adt a szívében. Cam eron
egyszer hazahozott a könyvtárból egy építészetről szóló könyvet,
és bizonyára elfelejtette visszavinni, m ert a halála u tán Sloane
m egtalálta a szobájában. A kedvenc épületeit m utató oldalak sza­
m árfülesek voltak. Az egyik a La Sagrada Família volt.
- Szóval, ez a Feltám asztó... - szólalt meg. - H a m eglátom...
és feltételezem, hogy fel fogom ism erni, ha m eglátom ... m it kel­
lene tennem?
- Meg kellene tanulnia a szüphonjával az alapvető védekező
manővereket - m ondta Kyros. - Van egy elég egyszerűen létre­
hozható pajzs, amely, úgy tűnik, időt nyer azoknak, akik talál­
koznak vele. Nem tudja tőle m űködtetni a kedvenc m unkálatát.
- Am i micsoda?
- összeom lasztja a tüdőt - m ondta Kyros ugyanolyan őszin­
tén, ahogy a hadsereg lemészárlásáról beszélt. - Nehéz újra felfúj­
 KIVÁLASZTOTTAK Ml

ni a tüdőt, m ielőtt az em ber megfullad, és saját maga sem képes

rá, m ert nem tu d hangot kiadni.
Sloane elfojtott egy borzongást.
- Oké - mondta. - Szóval... pajzs.
- M áris - m ondta Kyros. - Megmutatom.
Megfogta Sloane könyökét, és egy kartondobozokkal és
szemeteszsákokkal teli sikátorba vezette. A nő tiltakozott volna,
ha nem érdekelte volna annyira ez a pajzs. Kyros karját mereven
előretartva, tenyerét Sloane felé fordítva megállt, és olyan magas
hangon fütyült a fogai közt, hogy a nő befogta a fülét. Nem tudta
elképzelni, hogyan lehetséges ilyen hangot kiadni, am íg meg nem
látta, hogy valam i megcsillan Kyros szájában. Egy műfog? Egy
piercing? Nem tudta megállapítani.
A kárm i is volt az, a füttyszóra a levegő megsürúsödött, m int
am ikor gáz szivárog egy tűzhelyből. Sloane látta, ahogy Kyros
m inden kilélegzésekor hullám ot vet a férfi előtt.
Szinte önkéntelenül nyújtotta ki a kezét, a benne élő gye­
rek m indig szívesen tapogatott meg m indent. A levegő viszkózus
volt, selymes, m int az állóvíz.
- Nem fogja m egállítani - m ondta Kyros, akinek hangját
eltompította a köztük lévő akadály. - De egy időre feltartóztatja.
- Kár, hogy olyan szar vagyok a szüphonokkal - m ondta
Sloane.
- Törekednie kellene rá, hogy ne legyen „olyan szar” -
mondta Kyros, és állkapcsa határozottan megfeszült. - Külön­
ben magát és a közelében m indenki m ást is veszélybe sodorja,
különösen, ha ragaszkodik hozzá, hogy kíséret nélkül hagyja el a
Cordus Intézet biztonságát.
- Vettem az adást. - Sloane-nak volt egy olyan érzése, hogy
Kyros nem kedveli különösebben.
Kyros komoly képpel eltüntette a pajzsot, és továbbsétáltak.
Elhaladtak néhány ismerősnek tűnő hely - pékségek, szend­
vicsbárok, pizzázók - mellett. Am ikor Sloane elm ent egy kék
napvédő ponyvás kávézó mellett, egyszercsak rájött, hogy Star-
m VEPONICA POTH

bucksot keres... de egyet sem talált. Ez a hely Jack’s Magic Beans

névre hallgatott, és a lógója természetesen egy felhőbe vesző pa-
szulyszár fehér körvonala volt.
A Randolph és a State kereszteződésénél vette észre, hogy a
lám pa zöldje nem egy világító emberke, am ihez szokott, hanem
egy fémdarab, amely m inden alkalom m al átfordult, ahogy válto­
zott a jelzés, és egy sor egymásba fonódó k ört ábrázolt. Stop jel­
zésként egyetlen kör szolgált. Kíváncsi volt, éjszaka láthatóak-e.
Ahogy közeledtek a M ichigan Avenue-hoz, Sloane hátra­
hajtotta a fejét, hogy megkeresse a fekete épületet, amely a Laké
Shore Őrivé kanyarjában állt, de nem találta. A helyén egy széles
üvegtorony volt, közepén lyukkal, an n ak a közepén pedig, m in­
den oldalon szabad tértől körülölelve, egy ugyanolyan üvegből és
fémből készült gömb lebegett.
- H ogyan... - Furcsán érezte magát, m intha nem is a saját
testében lenne. - Hogyan...?
- Ja, az? Nem igazán tudom , hogyan m űködik - m ondta Ky-
ros mulatva. - Nyilván mágiával, de a részleteket nem ismerem.
- Nem illúzió?
- Nem. Szeretne bemenni?
Sloane m egrázta a fejét. Nem, nem akart egy óriási lebegő
üveggömbben állni. Sajgó hom lokára szorította a kezét. Az utca
túloldalán m egpillantott egy ismerős épületet - a Chicagói Kul­
turális Központot, és egyenesen arra indult, még csak a jelzőlám­
pára sem pillantott rá, hogy lássa, szabad-e az út. Ez az egész túl
sok volt és túl gyorsan zúdult a nyakába. Le kellett ülnie, mélye­
ket lélegezni.
Kyros utánaszaladt, át az úton és fel a kőlépcsőn. A kultu­
rális központ egy öreg - am i azt jelentette, jö tt rá Sloane, hogy
m indkét univerzum ban létezik - , neoklasszicista épület volt
boltívekkel az oszlopsorok fölött, m intha csak egy többemeletes
torta volna. De a belső tér tette az egyik kedvencévé, a Tiffany
üveges kupolák, amelyek színesen és gyönyörűen ragyogtak a
reggeli napfényben. Valam int a benti állandó csend.
 KIVÁLASZTOTTAK 245

A m int beért, keresett egy hűvös m árványpadot, és arcát te­

nyerébe temetve leroskadt rá. Kyros mellé ü lt - szerencsére nem
túl közel, különben még Sloane m egütötte volna és hallgatott,
miközben a nő nagy levegőt vett az o rrán keresztül.
- Ez sok nekem - m ondta Sloane, m iután m egnyugodott
kissé.
Kyros bólintott.
- Biztos vagyok benne.
- Nem bánná, ha felmennék o d a... - A Tiffany kupolába
vezető lépcsőre m utatott. Az üvegburából csak egy kis szeletkét
látott zölden csillanni, de a látvány ismerős környezetet és - ha
Kyros megengedi - egyedüllétet Íg ért - Egyedül? Csak néhány
percre van szükségem.
Kyros összehúzta a szemét.
- Megígérem, hogy nem megyek sehova máshova - m ondta
a nő.
- Jól van - egyezett bele a százados. - De néhány perc múlva
felmegyek és megnézem, m i lett magával.
Sloane felállt, és valamivel biztosabbnak érezte magát. Fel­
ment a lépcsőn, aztán megállt az egyik fordulóban, hogy felnéz­
zen a Bacon-idézetre - „A tudás valódi haszna ez: hogy az ember
hasznára és előnyére fordítsuk az Istentől kapott értelm ünket” - ,
amelyet apró csempékkel raktak ki a falakat beborító mozaik­
képbe, m inden oldalán zöld, sárga és kék m intázatokkal, spirá­
lokkal, rom buszokkal és szalagokkal körülvéve.
A sarkon befordulva m egpillantotta a napfényben tündöklő
Tiffany üvegkupolát. A felfelé ívelő falakat kis, növényi formákba
rendezett csempék borították, tekergőző, összefonódó, élénkzöld
indák. Maga a kupola visszafogottabb volt, négyszögletes sza­
kaszokra oszlott, amelyek egyre szűkültek, ahogy közelítettek a
közepéhez. M inden egyes négyszögletes részben kis kék és zöld
félkörökbe rendezték az üveget, akár a halpikkelyeket, és középen
egy-egy csillagjegy szim bólum a látszott. A térben egy csillár füg­
gött, a kupola form áját és m intázatát tükrözve.
244 VEPONICA l?OTH

Sk>ane-nal szemben a hátsó fal előtt három vásznat állí­

tottak feL A két szélső ilyen távolságból masszívnak és üresnek
látszott, m int a Rothko-festmények. A középsőn megjelentek a
fény jegyei, m intha valam i felhasadt volna, hogy valam i ragyogót
tárjon fel belül. Sloane közelebb húzódott, hogy el tudja olvasni a
festmények m elletti cím két, így közvetlenül a csillár alá ért.
Ekkor valam i hideg és szigorú ujjakkal m egragadta a boká­
ját, és a m ennyezet felé rántotta a lábát. Sloane levegő után ka­
po tt, am ikor a teste fejjel lefelé fordult, és az a kam aszlány jutott
eszébe, aki a felhők közé lebegett a HenderCho által m utatott vi­
deón, m ajd a falak forogni kezdtek körülötte - vagyis ő forgott a
tengelye körül a bokáját fogó kéz nyom ására, amely m intha nem
is lett volna o t t Ruhája lebegve szétterült, de nem hullott le róla.
Haja is úgy kavargott, m intha egy m edencében lenne, nem pedig
a levegőben, a padlót bám ulva a mennyezet helyén.
Csend, rohanta meg a gondolat; ehhez folyamodott mindig,
am ikor a pánik kezdett ú rrá lenni rajta. M ert a csend segített
neki elm enekülnie Albie-val a Sötét N agyúr elől; a csend m entet­
te meg a haláltól több tucatszor, összeszorította fogait, és moz­
dulatlanná vált, hagyta m agát forogni, lógni, akár egy ágra im ént
felakasztott karácsonyi dísz. A rra gondolt, hogy talán kiszaba­
díthatná a lábát... de akkor fejjel a kemény padlóra zuhanna,
amely m ost m ár m ajdnem két m éterre volt alatta. Ügy bámulta
csapdába esett bokáját, m intha az őt fogva tartó láthatatlan erő
megszólalhatna, hogy elmondja, m it tegyen.
- Helló - szólalt meg alatta valaki.
Sloane összerezzent, és felnézett. Vagyis inkább le.
Még m indig forgott, de a férfi arca közvetlenül az övé alatt
volt, m int egy szélforgó közepe, csak fél m éter választotta el őket
egymástól - ezek szerint Sloane két m éternél magasabbra emel­
kedett, m ert az idegen egész m agasnak látszott.
- Kell segítség? - kérdezte a férfi. Mély hangja szokatlanul
dallam os volt arca komolyságához képest. Sápadt bőre volt, orrát
udvariasan csak „határozottnak” lehetett volna nevezni, és sö­
 KIVÁLASZTOTTAK 245

tét tekintetét nem vette le a nőről azóta, hogy Sloane lenézett rá.
N yugtalanító volt az intenzitása.
- M i... a picsa... ez - szólalt meg Sloane.
A férfi halványan elmosolyodott.
- Azt hiszem, egy irrealista tréfa. Tessék, fogd meg a kezem,
és kisegítelek a csapdából.
Sloane a legkevésbé sem akarta megfogni egy párhuzam os
dimenzióbeli idegen kezét, de nem látott más lehetőséget. Felfelé
- vagyis lefelé - nyújtotta a kezét, és erősen összekapaszkodtak.
A férfi fölemelte a m ásik kezét, amely ujjatlan kesztyűnek látszó,
fekete szüphonba volt bújtatva. A korábban látott szüphonok-
hoz hasonlóan ez is fémből készült, de egykor zöldre volt festve.
A festék a szélein lepattogzott, és m indkét lemezt karcolásnyo­
m ok és karistolások borították. A szélén jól láthatóan csavarok és
más színű fém pántok tarto tták össze, jelezve, hogy nemegyszer
megjavították már.
A férfi dúdolni kezdett, a mély m orajt Sloane szinte az ujjai
hegyében is érezte. A ztán észrevette, hogy bokája körül enyhül a
nyomás, m intha elpattant volna egy húr. A férfi kinyújtva tartot­
ta a karját, és tovább dúdolt, b ár a hangmagasságon változtatott.
Sloane lába lassan leereszkedett, és teste megfelelő szögbe fo rdult
H am arosan a férfi előtt állt, m ég m indig a kezét szorongatva, míg
m indketten rá nem jöttek, hogy m ár felesleges.
Most, hogy Sloane a padlón állt, látta, hogy a férfi egy fejjel
magasabb nála, ami nem volt kis dolog, tekintve, hogy ő maga is
elég nagyra nőtt. Az idegen sötét, visszafogott színekbe öltözött,
szürkébe, tengerészkékbe és feketébe, vállán furcsa szövetdarab­
bal, amely kám zsának tűnt. A vállánál tűzte össze, de nem olyan
arany ékszerrel, m int Aelia és társai, hanem egy nagy csavarnak
látszó tárggyal. Sloane halványan elmosolyodott a láttán. Szinte
viccnek tűnt, gúnynak azok irányában, akik őt Genetrixre idézték.
- Köszönöm - m ondta. - Azt m ondod, ez ... tréfa volt?
- Igen, az irrealista művészek kollektívája pár hónapja m in­
denfelé csapdákat állít a városban. Kelepcének nevezik ezeket.
246 VEPONICA POTH

A m últkor olvastam a kiáltványukat - valaki kitapétázott velük

egy vonatot.
Sloane épp megkérdezte volna, kik az irrealisták, de aztán
eszébe jutott, hogy m inél jobban be kell olvadnia, ezért lenyelte
a kérdést.
- M i állt benne? - kérdezte inkább. Ez biztonságos tém ának
tűnt.
- Azt állítják, hogy a mágia megjelenése elszakított m inket
a gyakorlatiasságtól, és Így a valóságtól is - m ondta. - És megkér­
dőjelezik, létezik-e egyáltalán a tény fogalma, am ikor a korábban
tényként kezelt dolgok tótágast álltak. Innét jön a gravitáció meg­
fordítása is, am it az im ént tapasztaltál.
Van benne valam i, gondolta Sloane. A gravitáció egy term é­
szeti törvény, és a mágia felborította. Szétbomlaszotta. Mi m ást
bom lasztott szét?
Az időt. A teret. Talán egész dim enziókat.
- H át - m ondta. - Érdekes vagy sem, utálom őket.
A férfi fölnevetett. A m ikor nevetett, egész arca összegyűrő­
dött, és kivillant enyhén kusza fogsora.
- Bosszantóak - ism erte el de az idő nagy részében ártal­
matlanok. - Lenézett Sloane kezére. - Nincsen saját szüphonod?
Merész választás.
- Éppen javítják - hazudta Sloane szemrebbenés nélkül.
A Kiválasztottak közül ő hazudott a legbénábban - még Albie
is meggyőzőbb volt nála - , de eleget gyakorolta, hogy ne legyen
teljesen reménytelen eset. - Egy szar - tette hozzá a hitelesség
kedvéért.
- M int az enyém - m ozgatta meg ujjait a férfi. - De ismerek
valakit, aki olcsón megjavítja.
Csend tám adt. Sloane tudta, hogy most kéne véget vetnie a
beszélgetésnek, m egint m egköszönnie a segítséget, és lemennie
Kyroshoz. De rég nem beszélt olyannal, aki nem tudta, kicsoda
- és micsoda - ő. Egy örökkévalóság óta. Nem szívesen m ondott
le róla.
 KIVÁLASZTOTTAK 247

- Szóval... tetszenek a festmények? - intett a férfi a három

vászon felé.
Sloane közelebb lépett, hogy elolvassa a táblácskát a falon.
- „Tenebris”, Charlotte-tó, 2001.
- H allottam tegnap beszélni a festőnőt - m ondta a férfi.
- Azt m ondta, hogy ez a ÜSS Tenebris szemszöge az incidenst
megelőzően, de valójában a mágia szemszögéből van megfestve,
ahogyan a fátylon át a Tenebris fényeire néz.
Sloane nem tudta, m it mondjon. Nem tudta, m i az a ÜSS
Tenebris - azt leszámítva persze, hogy egy haditengerészeti hajó
- , sem azt, m i volt az incidens, bár ismerősen hangzott.
- N e m tudom , hogyan kell szemlélnem a művészetet -
mondta. - Nem sok hely ju tott neki az életemben.
- M i foglalta el a helyet?
Sloane elgondolkozott, aztán kis mosollyal válaszolt:
- Zűrzavar.
A férfi kicsit nevetett, de a tekintete úgy pihent meg a nőn,
m intha tudná, hogy nem teljesen viccel.
- Mox vagyok - nyújtotta neki a szüphonos kezét.
- Sloane - felelte a nő, és megfogta a fémet, mely hűvös volt
az ujjai alatt. - Szóval... te szereted a művészetet.
-N e m különösebben - m ondta a férfi. - Nem Abra-
xas-gyártm ányú szüphonokat javítok és szabok személyre, úgy­
hogy csak azért vagyok itt, m ert leszállítottam egy barátom nak
egy befejezett m unkát.
- Á - m ondta Sloane. - Szóval az olcsó szerelő a z ... te vagy.
- Szerencsémre.
- Hát, lehet, hogy megkereslek, ha az én szerelőm szar m un­
kát végez - m ondta a nő.
Sloane hosszú idő óta először érezte azt, hogy a saját bőrében
van. Nem volt Kiválasztott, sem Bért kóbor kutyája, sem Sloane
Andrews, a turbóribanc, akit a Trilby újságírója gyűlöletből meg
akart dugni. És abban a pillanatban, hogy visszakapott egy keveset
magából, kétségbeesetten vágyott rá, hogy a többit is visszakapja.
248 VERONICA ROTH

- M ennem kell - m ondta. Nem akarta, hogy Kyros feljöjjön,

és tönkretegye a pillanatot.
- Hát, ha van kedved később valam ihez - m ondta a férfi - ,
néha letolok egy-egy m űszakot a Printer’s Rowon egy bárban.
A Kupában.
- A Kupa, mi? - kérdezte Sloane. - Meglátom, el tudok-e
szabadulni.
Elmosolyodott. A férfi visszamosolygott. A ztán Sloane a
lépcső felé indult.
Az első fordulóra érve nem b írta megállni: visszanézett.
A férfi pontosan ott állt, ahol hagyta, és a Tiffany kupolára nézett
fel, arca pedig még sápadtabbnak látszott a fényben.
FELJEGYZÉS A SZÁMVEVŐSÉG RÉSZÉRE

CÍMZETT* PÉNZÜGYI RÉSZLEG

TÁRGY* D e lp h i p r o je k t, 1 7 -es a lp r o je k t

A 2004. m á rc iu s 9 - 1 k e lte s é s ű memorandumban k a p o tt

ftel hAt«i ■H7^anrt1 fbg v a, a m e lly e l a K özponti H ír s z e r ­
ző Ügynökség ig a z g a tó ja r u h á z ta f é l a M á g ia fe lü g y e le ti
M in isz té riu m o t a D e lp h i p r o j e k t t e l k a p c s o la tb a n , a 17-es
a lp r q je k te t (kódnév* V illó d z á s) jóváhagyom , é s a D e lp h i
p ro je k t á l t a l á n o s k e r e té b ő l $1000000 összeg á tc s o p o r­
t o s í t á s r a k e r ü l az a lp r o je k t k ö lts é g e ir e . A V illó d z á s
ebben a dokumentumban k i s k a to n a i e rő k é n t k e r ü l meg­
h a tá ro z á s r a , am elynek c é l j a a Mágus néven is m e r t, é r t é ­
k es szem ély sz o lg á la ta é s védelm e egéBzen a d d ig , am íg a
kódneve S z i b i l l a e lő r e je lz é s e ib e n megha­
tá r o z o t t f é l a d a t á t e l nem v é g z i.

F atim a H a rra k
b iz to n s á g i ig a z g a tó
M á g ia fe lü g y e le ti M in is z té riu m

SZIGORÚAN BIZALM AS
 21

T enebris - in c id e n s ? - ráncolta hom lokát Kyros, és ta r­

A totta az ajtót Sloane-nak távozás közben a kulturális

központból. - Még senki nem m esélt m agának a Tenebris-i
cidensről?
- Kellett volna?
- Nos, ez a m odem világ alapeseménye - felelt Kyros. - Szó­
val... lássuk csak. Ezerkilencszázhatvankilencben történt. A ÜSS
Tenebris egy haditengerészeti hajó volt, amelyet azért küldtek
ki, hogy egy ballisztikus lövedék ellenállását tesztelje a Challen-
ger-mélység rendkívüli nyomáskörülményei között.
Sloane várt, hogy a gyalogos jelzés átváltson.
- Ö öö... az az óceán legmélyebb pontja, igaz?
- A M ariana-árok legmélyebb szakasza, az árok m eg az óce­
án legmélyebb része - m ondta Kyros. - D em onstrálni akarták a
haditengerészet erejét a m ásodik világháború után. A felszerelés
egy kisebb hibája m iatt a Tenebris mélytengeri tengeralattjárójá­
nak fenékre kellett ereszkednie a Challenger-mélység egy külö­
nösen bizonytalan pontján. A sziklás talapzat, amelyre leeresz­
kedett, beom lott, és egy még mélyebb rész táru lt fel, am it később
Tenebris-szakadéknak neveztek el. Senki nem tudja, m i történt
pontosan ezután, de a tesztelni kívánt ballisztikus rakéta a sza­
kadékba lőtt, és a Tenebris tengeralattjárójában lévő embereket
éhre eltemette a törmelék. Ezután a m ágia szétterjedt a világban,
olykor... katasztrofális eredménnyel.
252 VEPONICA BOTH

A járdák m ost m ár népesebbek és hangosabbak voltak.

Füttyök, dúdolások és kiénekelt hangok áradtak mindenfelől,
különféle hangm agasságban. A m ennyire Sloane látta, a legtöbb
m unkálat kicsi és praktikus varázslat volt: egy fényvillanás, hogy
leszólítsanak egy taxit, egy apró lángnyelv, amely meggyújtott
egy cigarettát, egy védőbuborék, amely megakadályozta, hogy a
kávé kiömöljön. Egy csapat kam asz a Jacks Magic Beans előtt
ülve kisujjukat összeakasztva egyszerre dúdolt, m intha szeánszot
tartanának. Abból kiindulva, hogy utána levették külső ruháza­
tukat, a m unkálat célja a melegítés leh etett
- Milyen katasztrofális eredm ényekről van szó? - kérdez­
te Sloane még m indig a nyakát nyújtogatva nézve a tinédzsere­
ket. Az egyik lány szüphonjával buborékokat lőtt az egyik fiúra.
A srác füttyentett, és m egérintette az egyik bub o rék o t m intha ki
akarná pukkasztani. Az azonban megszilárdult, és úgy csillogott,
m int az üveg.
Kyros m egint beszélni kezdett.
- A legkorábbi feljegyzett eset a leviatán megjelenése volt,
de az talán ham is jelentés volt. M indig látnak szörnyeket. De az­
tán ott volt a Graves-zavar - a gravitáció eltűnt a szakadék fölött,
és egy nagy halászhajó csak úgy ellebegett egy csomó vízzel és
egyes beszám olók szerint egy szilascettel együtt.
- Egy cettel?
- A jelek szerint. Nagy területeken elektromos viharok
okoztak áram szünetet - sőt, egész A ngliára kiterjedtek, az egyik
pedig két hétre egész Florida állam ot áram nélkül hagyta. Az
óceán egyes részein éhre m egfőtt a tengeri élet - nagyon kellemet­
len volt utána rendet tenni, b ár úgy tudom , érdekes csemegéket is
felfedeztünk akkoriban. A ztán o tt volt a járvány, am i kiirtotta a
világ népességének egynyolcadát.
A Muci az ú t túloldalán állt, és ebből a szögből Sloane lát­
ta a belső épületet is az Idézés C sarnokával, am ely kikandikált
azokon a helyeken, ahol a külső fal elég alacsony v o lt A hely
tervezésében nem látszott a kohézió; m intha több tucat ötletet
 KIVÁLASZTOTTAK 253

bedobtak volna egy turm ixgépbe, és még félig darabosan kiön­

tötték volna.
- Kyros - szólt Sloane tett bárki megjegyzést arra, hogyan
beszélsz a katasztrófákról?
- Nem. Miért?
-C sa k ú g y .
Cyrielle az előcsarnok közepén v árt rájuk. M a csupa kékbe
öltözött: kék volt a rúzsa, hajába kék tollat tűzött, szűk kék nad­
rágot viselt és magas nyakú, bő, kék blúzt. Kézszüphonja vékony
aranyláncokból állt, amelyek keresztezték egym ást ujjbütykei
fölött, és sűrű karkötőként tekeredtek csuklójára. Nem látszott
boldognak
- M ár kerestünk - jegyezte m eg bosszúsan.
- Sétáltam - felelte Sloane. - Kyros volt olyan kedves, hogy
elkísért
- A kkor is szólnod kellett volna, m ielőtt...
- Nem tudtam , hogy engedélyre van szükségem ahhoz,
hogy elhagyjam az épületet.
- Nem az engedély a lényeg - m ondta Cyrielle. - H a nem
is érdekel téged az én reakcióm, vagy Néróé és Aeliáé, igazán
gondolhatnál a barátaidra, akik n ek fogalma sem volt, m i történt
veled.
Sloane nem tudta, m it m ondjon erre.
- Lekésed a következő órádat - m ondta Cyrielle. - Gyere!
Kyros odabiccentett Sloane-nak, aki vonakodva követte a
m ásik n ő t Úgy tű n t, legalább a pajzs létrehozását m eg kellene
tanulnia.
*

- Szívélyes m iafrancot - köszönt Sloane-nak Esther, am ikor

a nő besétált a gyakorlóterembe.
Ahogy Cyrielle elm agyarázta séta közben, az Idézés C sarno­
kát bezárták, hogy helyreállítsák Sloane „m űsora” u tán - Cyrielle
ezt a szót használta az előző nap történekre. Ezúttal egy csupasz
m VERONICA POTH

szobában voltak a Muci negyedik emeletén, am i m áskor a diákok

találkozóhelye le h e te tt Ablaktalan helyiség volt, és a bútorokat
- néhány leharcolt kanapét - a falhoz tolták, hogy a kopott par­
kettán elég hely jusson a gyakoriásnak.
M att még csak Sloane felé sem nézett, am ikor a nö belépett,
csak tovább dúdolt az oszcilloszkópnak.
- Bocs - m ondta Sloane kicsit tehetetlenül. - Én csak...
- M indegy - emelte fél Esther a szüphonos kezét. - Csak
láss m unkához.
Sloane átvette a szüphont Cyrielle-től, és eltökélte, hogy
ezen az órán valam i hasznosat csinál. Fogával szorosra húzta a
zsinórt, és megm ozgatta az ujjait.
Sajnos az eltökéltség és a szándék nem volt ugyanaz, m ert
az elkövetkező két órában az egyetlen, am it elért, hogy képes
volt megbízhatóan 170 M Hz-cel dúdolni. Eközben Esther rájött,
hogyan módosítsa m ágikus lehelete erősségét, M att pedig olyan
pontosságot é rt el, hogy egym ás után több m ágikus lehelettel fel
tudott fújni egy luftballont, Nero pedig m indkettejüket másik
feladatra állította rá. M ire Cyrielle, aki Sloane-nal együtt dolgo­
zott, kijelentette, hogy vége a tanórának, m ár odáig jutott, hogy
legszívesebben a felhoz vágta volna a szüphont - vagy Sloane-t.
U tána Sloane visszam ent a szobájába, és az ágyra vetette ma­
gát. Szíve hevesen dobogott. Lehetetlen volt eleget tenni annak,
hogy „ne gondolkozz m ár annyit”, ahogyan Cyrielle utasította,
am ikor egyfolytában az já rt az eszében, nehogy a mágiával szét­
szaggassa a barátait, ezzel párhuzam osan pedig am iatt aggódott,
hogy ha nem tanul gyorsabban, a Feltámasztó meg fogja fojtani.
K opogtattak az ajtaján, aztán Esther tám aszkodott az ajtó­
félfának karba font kézzel. Azt a vastag szem héjtust használta,
am i a genetrixieknek tetszett. Estherről sok m indent el lehetett
m ondani, de azt nem , hogy ne lett volna alkalmazkodóképes.
- Jól van akkor - m ondta Esther. - ö n z ő picsa vagy, és a
jelek szerint öltél m ár em bert.
Sloane csak bám ult rá. Nem tudta, m it m ondhatna erre.
 KIVÁLASZTOTTAK 255

- Csak, gondoltam, jobb, ha nyíltan kim ondjuk - folytatta

Esther. - Amíg te a kis sétádra indultál reggel, és m indenki más
am iatt pánikolt, hogy hol vagy, én elfogadtam biztos pusztuláso­
dat, és lementem a könyvtárba, hogy utánanézzek néhány névnek.
- Elég gyorsan túltetted m agadat a pusztulásom on.
- Pipa voltam rád - m ondta Esther a köröm ágyát piszkálva.
- Mindegy, először megkértem a könyvtárost, hogy keressen rá a
m i nevünkre, csak hogy meggyőződjek róla, nem rohangálnak itt
párhuzam os verzióink... H ála istennek, nem talált sem m it, kü­
lönben a maradék eszemet is elvesztettem volna.
Sloane-t annyira lekötötték a párhuzam os univerzum ban
létezés egyéb aspektusai, hogy eszébe sem ju to tt az alternatív
Sloane. Vagy a szülei párhuzam os, kicsavart változatai. Csavart
anya, gondolta, és ez olyan poén volt, am it talán Albie-nak sütött
volna el, aki bám ulatosan jól tű rte a szóvicceket.
De Albie halott volt.
Sloane felült, és határozottan elhessegette a gondolatot.
- Azt hiszem, az univerzum ok ezerkilencszázhatvankilenc-
ben váltak külön egymástól. Vagyis a szüléink itt életben varrnak.
- Nyilván ennek néztem utána m ásodjára - m ondta Esther.
- Tudtad, hogy az internet itt lényegében egy túldicsért k arto ­
tékrendszer? Susan, a könyvtáros elm agyarázta nekem. M inden­
esetre nagy erőfeszítésbe kerülne kideríteni, hogy az én szüleim
vagy M att szülei életben vannak-e és egészségesek-e, mivel másik
állam ban laknak.
- M i van az anyámmal?
Esther vállat v o n t
- Ügy gondoltam , az rád tartozik, hogy tu d n i akarsz-e róla
vagy sem. De Bertnek utánanéztem .
Sloane remény és bosszúság között in g ad o zo tt M iután el­
olvasta a leveleket, amelyeket Bért írt a felettesének róla, meg­
keseredett a férfi iránti gyengéd érzés. De Bért jobb szülő volt,
m int azok, akiknek született, és a halála néhány hónappal a Sötét
N agyúr veresége előtt teljesen lesújtotta.
256 VERONICA ROTH

- Az itteni Bért Chicagóban él. A Hyde Parknál. Emlék­

szem, a m i B ertünk azt m ondta, lakik o tt egy nagynénje. H a a
nyilvános feljegyzések pontosak, az ó régi házába költözött be.
Sloane talpra állt. M ielőtt az ágyra rogyott, nem bajlódott
azzal, hogy levegye a cipőjét.
- Szóval, meglátogatjuk, vagy mi?
Esther Sloane éjjeliszekrényéhez m ent, és felvette a köny­
vet, am it olvasni kezdett, a Lehetetlen vágyak manifesztációját
Az egyszerű, fehér borítón egy csuklószüphon vázlata látszott
feketével. Esther átpörgette a lapokat, tú l gyorsan, hogy bárm it
is lásson a szövegből.
- M att azt gondolja, buta ötlet.
- M atinék nem kell jönnie - vont vállat Sloane. - Nem aka­
rod tudni, milyen?
- Igen, de... - Esther az ajkába harapott. - Nem is tudom.
Semmi köze a m i Bertünkhöz, azt leszámítva, hogy ugyanolyan
a génjeinek a kombinációja.
- Az nem semmi.
Esther letette a könyvet
- Nagyon világosan le kell szögeznünk, hogy ö egy másik
ember, nem az, akit ism ertünk. Nem lehetnek elvárásaink. G on­
dolod, hogy ez egyáltalán lehetséges?
- H át persze - m ondta Sloane, b ár egyáltalán nem volt biz­
tos benne. - Essy, ha a párhuzam os ének hasonlítanak, az azt je­
lenti, hogy a Feltámasztó is könnyen lehet a Sötét N agyúr párhu­
zam os verziója. Vagyis m áris többet tu d u n k róla, m int bárki más.
Vagyis ez fontos teszt. M inél több az inform ációnk, annál jobb.
- Ahogy öregszem, annál kevésbé hiszek ebben.
- De m együnk, nem?
Esther sóhajtott.
- Ja, m együnk.
DELPHI PROJEKT, 17-ES ALPROJEKT
TÁRGY: A p u s z tító in c id e n s t a n ú já v a l, a C o rd u si Tanács
ta g já v a l, (kódneve M erlin) f o l y t a ­
t o t t k i h a l l g a t á s Jegyzőkönyve.

L_TISZTj Hozhatok önnek v a la m it, uram? Még egy kiB v iz e t?

MERLIN: Nem... nem, köszönöm, ez e lé g .
A Jegyzőkönyv k e d v é é rt megmondaná a n ev ét?
[csend]
LJTISZT: Uram? A nevét?
MERLIN* ó, igaz is* Anevem de a mi projektün­
kön b e lü l M erlinként neveznek.
LJTISZTx Köszönöm* A zért g y ű ltü n k ma ö ssze, hogy h iv a ta ­
lo s a n i s beszám oljon a r r ó l , m it l á t o t t £006* J ú l i u s
2 -á n é jsz a k a . Ma 2006* J ú l i u s 3* v a n , e z é r t a Jegyző­
könyv t a n ú s í t j a , hogy ezek a v issz a e m lé k e zé se k f r i s ­
sek, e z é r t nem v a ló s z ín ű , hogy m a n ip u lá lta k . Egy em­
lékm egosztó m u n k á la to t fo g u n k h a s z n á ln i, egy o ly a n
te c h n ik á t, am elyben M e rlin k ü lö n ö se n J á r t a s . Uram,
m ily en f r e k v e n c iá r a v a n szüksége tőlem ?
MERLINt 65,4 MHz.
L_TISZTt M ie lő tt b elek ezd en én k , l e í r n á a te c h n i k á t , ame­
l y e t a lk a lm a z n i fog?
MERLIN: Ig en . Ez egy m e n tá lis m ág iam u n k álat, a tu d a t k i s
m ó d o sítá sá t J e l e n t i , am elynek k e re té n b e l ü l i d e i g l e ­
nesen m egosztozunk egy ú g y n e v e z e tt b e ls ő szemen. Ez
e lé a m eg o szto tt b e ls ő szem e lé táro m majd a z ... i n c i ­
dens em lék ét. Ön p e d ig a Jegyzőkönyv k e d v é é rt l e í r j a ,
258 VEPONICA POTH

m it l á t . A k é z i s íp já n a k 65,4 HHz-es fre k v e n c iá já v a l

m eg terem ti a k a p c s o la to t, én p e d ig 63,2 MHz-en fen n ­
ta rto m , m iközben ön egy fo g b e ü lte té s s e g íts é g é v e l l e ­
í r j a a k é p e k e t.
LJTISZTi Köszönöm. Kezdhetem?
[h a lk hang]
[m ásodik h a lk h an g c s a tla k o z ik ]
LJTISZTi Egy Iro d á b a n vagyok, egy a b la k o n nézek k i . K in t
s ö té t v a n , de a f é n y e i k r ő l fe lis m e re k n éh án y é p ü le ­
t e t . A V á ro sh á z á t... az o s z lo p a ir ó l. Ha tip p e ln e m k e l­
le n e , a z t mondanám, hogy a M uciban... ööö... a M ágia­
o k t a t á s i é s - Ú j í t á s i C ordus In té z e tb e n vagyok... d é l i
Irá n y b a nézve. E lő ttem az a s z ta lo n egy p o h á r w hiskey
á l l egy kup ac r é g i könyvön. Ami a z t I l l e t i , m in d en ü tt
sok kö nyv v a n fe lh a lm o z v a .
V a la k i kopog. M egfordulok é s f ü ty ü lö k , megmoz­
gatom az u jja im a t. Az a jtó k i n y í l i k , éB a f é r f i be­
ro h a n . K a to n a i m e le g ítő t v i s e l , a z t a f a j t á t , amiben
a l u d n i s z o k tu n k . T ú lsá g o sa n k i v an f u lla d v a , nem tu d
b e s z é ln i. I n t M e rlin n e k , hogy kövesse, éB M e rlin megy.
A l i f t h e z mennek, l e a n e g y e d ik e m e le tre . A Muciban
m in d e n k i a K iv á la s z to tt em eletén ek n e v e z i, m ert o t t
l a k i k a K iv á la s z to tt és o t t g y a k o r la to z ik a sereg e.
S z in te s e n k i nem lé p h e t be id e , e z é r t én magam még so­
sem lá tta m - ennek a fic k ó n a k be k e l l o lv a s n ia a j e l ­
v é n y é t, m ie lő tt a l i f t e l i n d u l n a .
[a h a lk h an g f o ly ta tó d ik ]
A l i f t egy ü r e s fo ly o s ó ra n y í l i k . V alahogy n i n ­
csen re n d b e n . V alahogy... f ü l l e d t , m in t am ik o r t ú l
sokan v a n n a k egy h e ly e n , csakhogy i t t egy l e l k e t sem
lá tn i.
„Enyém az é js z a k a i j á r ő r s z o l g á l a t . Felm entem ... h a l­
lo tta m v a la m it...” A k a to n a v is s z a n y e r i a n n y ir a a
lé le g z e t é t , hogy elm ag y arázza a h e ly z e te t. „Láttam ...
nem tu d tam , k i m ást h ív h a tn é k ...”
 KIVÁLASZTOTTAK 259
.H ely esen t e t t e ”, mondom. V agyis, mondja M e rlin .
.H l tö r t é n t ? ”
.A se re g e l t ű n t ”, m ondja. A fb ly o só v é g é re é rn e k ,
a k é ts z á rn y ú , p á n ik z á r á s a jtó h o z . F ö lö ttü k a k i í r á s
s z e r i n t ez a g y a k o rló té r. A k a to n a h a g y ja , hogy Mer­
l i n k i n y i s s a az a j t ó t . A p a d ló ru g a n y o s, m in t egy t o r ­
naterem ben. G um iszerü, n y ik o ro g a c ip ő je a l a t t . De
b e n t s ö té t v an , c sa k a v é sz lé n y e k v i l á g í t a n a k , e z é r t
csak s ö té t a la k o k a t lá t o k i t t - o t t , k i s k u p a c o k at a
fö ld ö n . T a lá n o ly a n , m in t... m in th a v a l a k i egy r a k á s
to rn a sz ő n y e g e t e l ö l h a g y o tt v o ln a , e l f e l e j t e t t e v o l­
n a e l t e n n i . M e rlin f ü t t y e n t , i n t szüphonos k e z é v e l.
A lám pák e g y s z e rre fe lk a p c s o ló d n a k . O lyan fén y esen
v i l á g í t a n a k , hogy egy p i l l a n a t r a e l t a k a r j a a szem ét,
és én ...
[a h a lk hang fo ly ta tó d ik ]
...a z t kívánom , b á rc s a k to v áb b ta k a r n á .
[a h a lk hang f o ly ta tó d ik ]
Mind o t t fek szen ek a m e le g ítő ik b e n . F eh ér pó­
ló b a n és sz ü rk e n a d rá g b a n . Mind más-más h e ly z e tb e n
e s te k össze, egyesek h a n y a tt fek szen ek , mások h aso n ,
m egint mások az o ld a lu k o n , k a r ju k a l á j u k s z o r u l t , l á ­
buk k ic s a v a r o d o tt, m in th a a h a l á l u k e l ő t t f u t o t t a k és
m eg b o tlo tta k v o ln a . A szemük n y i t v a - e z t s e n k i nem
mondja e l , hogy n éh a az emberek n y i t o t t szemmel h a l­
nak meg. V a la k in e k l e k e l l z á r n i a , de i t t s e n k i nem
t e t t e meg. Úgyhogy m indenhonnan rám b ám u ln ak ezek az
ü r e s te k i n t e t e k . A sz á ja k e le rn y e d te k , n y itv a v a n n ak ,
n y á l f o l y i k b e lő lü k . Istenem . Ez...
Az e g y ik ü k é le tb e n v a n . A terem közepén ffe ltá -
p á sz k o d ik . Nem k a to n a - c i v i l r u h á t v i s e l . Magas. Na­
gyon magas. Az a f a j t a fic k ó , a k i v e l nem s z ív e se n k ö -
tö z k ö d n é l. M eglát m in k e t, de nem láto m J ó l az a r c á t,
m ert b e l e h u l l i k a h a ja , a z tá n f ö le m e li a k e z é t, és zaj
és fén y tám ad - iste n e m , a n n y i r a f á j, hogy Ö nkénte­
260 VERONICA ROTH

l e n ü l I s h á tra tó n to ro d o m , és e lta k a ro m a fejem et. Egy

m ásodperc m úlva m ár vége» é s h evesen p is lo g o k , hogy
k i t i s z t u l j o n a lá tá so m , de Íg y i s egy p ercb e t e l i k ,
m ire a fo lto k e ltű n n e k .
A k a to n a , a k i id e v e z e te tt, most a fö ld ö n fe k s z ik ,
és le n y ú jto m a kezem, megrázom a v á l l á t . Nem mozdul.
Nem m ozdul - h a l o t t , a magas f é r f i n a k nyoma v e s z e tt,
és én e g y e d ü l vagyok a h a l o t t a k k a l .
[a h a lk h an g m egszűnik]
L TISZT* K i v o lt? Tudja?
MERLlNt S z i b i l l a elm o n d ta, hogy le s z egy m ásik i s . Egy Sö­
t é t N agyúr, a k i v é g e t v e th e t a v ilá g n a k , m in t ahogyan
a K iv á la s z to tt m egm entheti. Azt hiszem , v é g re t a l á l ­
k o z tu n k v e le .

S*'G0
 11

st h e r és Slo a n e egy órával k ésőbb bevágták m agukat

E egy taxiba Kyrosszal és egy katonatársával, egy Edda nevű,

telt idomú nővel együtt. Sloane az esőcseppeken át a M erchan­
dise M artra nézett, melynek széles és szögletes alakját alulról vi­
lágították meg a fények. Azokban a pillanatokban, m ielőtt eszébe
jutott volna, hol is van, szinte o tth o n érezte m agát - egy autó­
ban Matt-tel, útban egy étterem felé, ahol hátul ülnek m ajd egy
bokszban, hogy senki ne lássa az arcukat. M arhasztéket ennének,
és innának hozzá egy pohár bort. Olyan történeteket mesélnének
egymásnak, am iket m indketten megéltek. M int am ikor egy régi
farmházhoz mentek, m ert azt hitték, o tt bujkál a Sötét Nagyúr,
és egy hajcsavarós öreg nénit találtak, aki shotgunt tám asztott a
csipőjének. Vagy am ikor megviccelték Bertet azzal, hogy cukrot
tettek a sószóróba, és a férfi úgy tett, m intha ízlene neki, csak
hogy ne adjon nekik elégtételt. Meg am ikor...
- M att mérges lesz - m ondta Esther.
- H agytunk üzenetet - felelte Sloane.
- Ja, biztos vagyok benne, hogy attól majd jobb lesz.
- Csak fogd rám . Úgyis gyűlöl.
- Ja. - Esther sóhajtott, és hátradőlt. - A rról gondoskod­
tál, mi?
A taxi akkora volt, m int egy kisebb hajó, dobozszerű, disz­
kosz formájú orrdisszel. Sloane szerint repüld csészealjra hason-
262 VEPONICA POTH

lított, de am int Kyros beült, beszélgetésbe elegyedett a sofőrrel az

egyetemi súlylökőbajnokokról. Úgy tű n t, Genetrixen az elmúlt
tíz évben m egnőtt az érdeklődés a könnyűatlétika iránt. Még a
baseballt is túlszárnyalta.
- Szóval csak egy baseballcsapat van itt? - Sloane nem tudta
túltenni magát ezen. - És hogy hívjátok őket, Cubsoxnak?
- Chicagói Kukoricafosztók - felelte Edda.
- Kukoricafosztók? - Sloane nem tudott olyan várost elkép­
zelni, ahol nincs városon belüli rivális csapat, sem azt, hogy egy
város egy kukoricafosztó kabalafigura mögé sorakozzon.
- Sloane, te nem is szereted a baseballt - jegyezte meg Esther.
- H a az em ber Chicagóban él, akkor közvetetten a baseballt
is szereti - m ondta Sloane.
- Ki kell találn u n k egy tervet. - E sther hangja türelm et­
lenül csengett. - Nem á llíth atu n k be a hapsihoz azzal, hogy mi
egy... - L ehalkította a hangját, és a visszapillantó tükörben elle­
nőrizte, hogy a sofőr m ég m indig a diszkoszvetésről beszélget-e
Kyrosszal - ...m ásik dim enzióból jö ttü n k .
V égigsuhantak a Laké Shore D rive-on. A M ichigan-tó
acélszürkén, nyugtalanul és könyörtelenül verdeste a falat,
am ely elválasztotta az úttól. E sther a térdén dobolt az ujjaival.
Albie tem etésére k im an ik ű rö zte a körm eit, de a lakk kezdett
lekopni.
- Katonai dolognak is nevezhetjük - m ondta Sloane, az
Edda kabátjára v a rrt V iliódzó Sereg em blém ára pillantva. -
Például azt m ondjuk, hogy szigorúan bizalm as vagy valami.
Esher a szemét forgatta.
- H át persze, az egyáltalán nem hangzik abszurdan.
- Nem ism eritek ezt a férfit? - szólt közbe Edda. - Legyen
személyes az indokotok hivatalos helyett.
- Ism erjük is, meg nem is - m ondta Sloane. - De azt hiszem,
fel tudjuk használni az univerzum ok valószínűsíthető szétválási
pontja előtti inform ációkat róla. Vagyis... az ezerkilencszázhat-
vankilenc előttieket.
 KIVÁLASZTOTTAK 263

- Tizennyolc évesen megnősült - m ondta Esther. - Volt egy

bátyja, aki vízbe fulladt, am ikor ő tizenhat éves v o lt Idahóban
született...
M indent végigvettek, am ire csak emlékeztek Bért korai éle­
téből, miközben a taxi elm ent a Tudom ány és Ipar M úzeum a előtt,
mely zöld kupolájával és méltóságteljes oszlopaival a m akulátlan
téren pont olyan volt, m int a Földön. M ögötte vöröstéglás épüle­
tek és töredezett járdák következtek; hosszú, alacsony közinté­
zetek üvegtégla ablakokkal; elektrom os kábelek közt csavarodó,
csupasz ágú fák - csupa ismerős látvány. De időnként elmentek
valami mellett, am it sosem látott otthon: tüntetést egy szüphon-
bolt előtt, ahol az emberek tábláin m á g iá t m in d e n k in e k és a b ­
r a x a s : a szegén y ek ellen ség e feliratok virítottak, sőt, az egyik

szerint a z any á m e l a d t a a v eséjét , h o g y a b r a x a s s z ö p h o n t

veg y en ; egy autós gyorsétterm et, am i H ow aid Johnson’snak
tűnt - ez az étterem lánc az ő világában m ár rég megszűnt; egy
Timuel Black Mágiaelméleti és -Gyakorlati Iskolát.
Lefordultak az O tvenhetedik utcáról egy lakóházakkal teli
mellékutcába, és a taxi megállt egy régi Craftsm an-stílusú ház
előtt, amelynek ajtaja fölé az 5730-as szám ot festették. Esther
és Sloane csak bám ulták, miközben Kyros kifizette a sofőrt két
húszdolláros érmével. Sloane korábban is észrevette, hogy az em ­
berek járás közben csörögnek, vagy övükről kis erszények lóg­
nak, de ezt korábban nem kapcsolta össze a pénzzel.
Kiszálltak, és a taxi elhajtott a járda mellől. Sloane fölnézett
a régi épületre. A fehér szegélyek és a szürke alap festése m ár kez­
dett lepattogni, a gyep szürkészöld volt a zúzm arától.
- Jobb, ha itt k in t m aradtok - m ondta Esther Kyrosnak és
Eddának.
Kyros arcán kétkedés látszott.
- H a bárm i baj történne, vérfagyasztó sikolyban tőrök ki, és
akkor rohanvást jöhettek. M it szóltok hozzá? - kérdezte Sloane.
- ö csak egy öreg pasas - m ondta Esther m egnyugtatóan.
- Jó - egyezett bele Kyros.
264 VEPONICA POTH

Sloane m egborzongott, és erővel kellett rávennie magát,

hogy kövesse Esthert a bejárathoz vezető ösvényen. Az egyik kő-
kaspó körül kertitörpék kis gyűjteménye gyülekezett, mindegyik
piros sipkát viselt
- Tehát te a felesége húgán keresztül az unokahúga vagy -
m ondta Esther. - Kilencven százalékban biztos vagyok benne,
hogy a neve Shauna v o lt
- Vagy az, vagy valam i lengyel név, am it egyikünk sem tud
ki m ondani - felelte Sloane, aztán m ár meg is érkeztek az ajtóhoz.
Van egy veled egykorú unokahúgom, m ondta egyszer neki
B é rt Évek óta nem láttam.
Tisztán em lékezett Bertre, ahogy kiszállt a H onda Accord-
jából a házuk előtt nem teljesen passzoló öltönyében. Szürke
nadrág, fekete cipő, kék nyakkendő. A haja rövid volt, de nem
túlságosan, se nem szőke, se nem barna, szeme jellegtelen m o­
gyoróbarna. A nnyira hétköznapian nézett ki, hogy m iután a férfi
távozott, Sloane alig tu d ta leírni a külsejét Egyedül az volt feltű­
nő, hogy az egyik szeme könnyezett, és néhány percenként meg-
törölgette egy zsebkendővel.
A genetrixi Evan Kowalczyk is szeméhez nyom ott zsebken­
dővel nyitott a jtó t
- Segíthetek? - kérdezte, és Sloane gom bócot érzett a torká­
ban. Nem b irt megszólalni. A férfinak ugyanolyan volt a hangja,
talán csak kicsit monotonabb.
- Elnézést a zavarásért - m ondta Esther, és könyökével ol­
dalba bökte Sloane-t.
- Ó! Igen. - Sloane megköszörülte a torkát. - É n... a fele­
séged húgának a lánya vagyok. Ö öö... az unokahúgod. Shauna.
- Shauna. - A férfi egyik kezével m egvakarta a fülét, miköz­
ben a másikkal a zsebébe gyűrte a zsebkendőt. - jó sok idő eltelt,
nem? Tizenegy éves korod óta nem láttalak.
- A zt hiszem, tizenkettő voltam - m ondta Sloane, m ert ezt
természetesebbnek érezte. - C sak látogatóba jöttem a városba.
Hogy megnézzem az iskolákat A főiskolákat. Esther segít nekem
dönteni. És eszembe jutott, hogy itt laksz. E zért...
 KIVÁLASZTOTTAK 265

- Ezért csak b eugrottunk látogatóba - m ondta Esther. - H a

nem tú l elfoglalt
Evan egy pillanatig h a llg a to tt aztán megszólalt:
- Van időm egy kávéra, ha szeretnétek.
- Tökéletes! - m osolygott Esther.
- Igen - m ondta Sloane. - Kávé. Jól hangzik.
Esther pillantása olyan egyértelm ű volt, m intha csak h an ­
gosan m ondta volna k i a szavakat M iért viselkedsz úgy, m int egy
robot?
A férfi ellépett az ajtóból, és beengedte őket. Az előszoba
zsúfolt v o lt csak szorosan egym áshoz húzódva fértek el m ind.
Követték Bért - nem , Evan - lépteit a sötét fapadlón át a nappa­
liba. A kandallóban tű z égett, és egy közeli lemezjátszón egy le­
mez fo rg o tt gitárszó és Neil Young „H arvest M oon”-jának magas
hangjai.
Sloane em lékezett arra, hogyan szállt be Bért bézsszínű
H onda Accordjába, amelynek lámpája a m otorháztetőből nyílt
fel, am ikor az em ber bekapcsolta, hogy a férfi elvihesse a kikép­
zőhelyre, ahol a többi K iválasztottal találkozott. Sloane rákérde­
zett a zenére, m ire Bért a kesztyűtartót javasolta, ahol három Neil
Young-CD, két Neil D iam ond és egy Múl Collins lapult. Tudnál
egyáltalán még ennél is unalmasabb fehér pasas lenni? - kérdezte
akkor tőle Sloane.
Estherre nézett, ak i üres arckifejezéssel bám ulta a lemezját­
sz ó t
- Nem tudom , kitől örökölted a m agasságodat - m érte végig
Evan homlokráncolva.
- M i sem tu d ju k - felelte Sloane. Lázasan gondolkozott,
eszébe jut-e valam i, bármi Bért sógornőjéről, az ő állítólagos any­
járól. - Volt, aki szerint a tejesember van a dologban...
- De az apád szemét örökölted - segítette k i Evan. - Hozom
a kávét
Sloane életében nem ö rü lt még ennyire annak, hogy kék a
szeme. Elfojtotta a hisztérikus v ih o g ást és a kandalló m elletti
266 VEPONICA POTH

könyvespolchoz fo rd u lt A fölső polcon régi regények sorakoztak:

M oby Dick, Fehér Agyar, A hang és a téboly. Zabhegyező. M int a
Bevezetés az am erikai irodalom ba tantárgy kötelező olvasmány­
listája. M ellettük egy A z élőkért a halottaknak cím ű könyv állt,
gerincén Lee névvel. A m ikor Sloane kihúzta, hogy megnézze a
borítót, H arper Lee nevét olvasta rajta.
A következő polc m ég érdekesebb volt. Szörnyek és elmebaj
az orosz folklórban. A z ókori Görögország és Róma m itikus tár­
gyai. A frigyláda: tény vagy fikció?
- Régésznek tanultál? - kiáltott ki Sloane a konyhába, ahol a
kávégép nyöszörgött.
- Nem! - kiáltott vissza Evan. - C sak hobbi. Elvesztette a
varázsát, am ikor a m ágia valósággá vált.
- Miért? - fordult Sloane a férfi felé, am ikor ő visszajött a
nappaliba. A nő m ég m indig az orosz folklórró] szóló könyv fö­
lött tarto tta a kezét.
- A z t hiszem, csak nem m aradt m ár sem m iben semmi
rejtély - m ondta Evan. Egyik kezében a kávéskannát tartotta, a
m ásikban fülüknél összefogva három bögrét. M indet letette a
dohányzóasztalra egy várakról szóló könyv tetejére, amelynek
védőboritóján régi kávéscsészék gyűrűi látszottak.
- M it dolgozik, Mr. Kowalczyk? - kérdezte Esther.
- A postán dolgozom - m ondta a férfi, és leült. - Nem em ­
lékszel, Shauna? Gyerekként leveleket küldtél nekem, hogy továb­
bítsam a Télapónak.
Sloane elmosolyodott.
- Tényleg. A zt hittem , tudod a címét.
Evan visszam osolygott
- Furcsa, hogy egy gyerek ennyire értse, milyen hasznosak
a jó kapcsolatok.
Sloane a kandallópárkányon elrendezett fotókhoz lépett. Az
ő Bertjük felesége rejtélyes balesetben vesztette életét - a férfi so­
sem beszélt a részletekről - , és később ez ösztönözte arra, hogy az
ARIS-hoz csatlakozva m agyarázatokat keressen.
 KIVÁLASZTOTTAK 267

- Ezt a képet m ég nem láttam A nnáról - m ondta Sloane, és

fölemelte az egyik bekeretezett képet. A fényképen az ifjú Evan
Kowalczyk ült egy dundi nó - A nna Kowalczyk - mellett, aki
kendővel kötötte fel a haját, és ölében kötést tarto tt. A háziasság
mintaképe.
- Ah, nem is láthattad. M indig elfelejtettem az anyádnak
másolatokat küldeni. - Evan ajka vonallá préselődött. - És tar­
tani a kapcsolatot
- Kettőn áll a vásár - m ondta Sloane, és remélte, hogy ez
igaz.
- Hogyan halt meg? - kérdezte Esther.
- Nem tudod? - vonta fel szemöldökét Evan. - A Feltámasz­
tó ölte meg.
Esther és Sloane összenéztek. Sloane a Csapás helyszínén
m aradt törm elékre gondolt, a testek és emlékek temetőjére, am it
soha nem lehet helyrehozni.
- Hogy van az édesanyád? - kérdezte Evan. - Tudom, hogy
az évfordulókat m indig nehezen élte meg.
- Ó, jól van. - Sloane vállat vont. - Apa szokás szerint az
agyára megy.
Gondolatban ez biztonságos megjegyzésnek tű n t, de am ikor
kim ondta, rosszul csengett, m int egy ham is hang. Evan ölében a
kávésbögrével m egderm edt, és őt nézte. Sloane nem m erte elfor­
dítani a tekin tetét
- Úgy értem ... - kezdte Sloane.
- Pete tíz éve h a lo tt - Evan remegő kézzel tette le a kávét az
asztalra. - Te nem Shauna vagy, igaz?
A férfi m egderm edt. Sloane egész testében érezte a szívveré­
sét - a mellkasában, az ujjaiban, a nyakán, az arcán.
- A francba - szólalt meg Esther.
- Igaz - m ondta Sloane. - Nem vagyok Shauna.
- Ki vagy? - Evan felállt, és felé lé p e tt Sloane a bejárati ajtó
felé hátrált. Esther is talpra szökkent, és kezdett kiaraszolni a
nappaliból.
268 VEPONICA POTH

- Valaki, aki tudja, m i lehetett volna belőled - m ondta Sk>-

ane hidegen. - Bőven m aradtak még rejtélyek a világban, Evan.
- Ki vagy? - kérdezte ismét Evan követelőzve. - H onnan is­
mersz?
Sloane-nak égni kezdett a szeme, m intha sirás kerülgetné.
Erőszak lobbant fel benne, annyira hasonló a m ágia perzselésé­
hez, hogy aggódott, hogy m ég egy olyan v ih art kavar, m int am i
az Idézés Házában kitörte az oculus ab lak át
Fölemelte a hangját:
- A Feltámasztó megölte a feleségedet, te pedig leveleket
hordasz ki, a halott nagynénéd házában laksz, m intha nem lenne
m it megbosszulni!
- H onnan tudod, kinek a háza ez? - Evan arca fehérre sá­
padt. Letörölt egy könnycseppet az arcáról, elfelejtette a zsebken­
dőjével felitatni. - H onnan tudsz bárm it is rólam?
- V annak látens... m édium i... képességei - m ondta Esther,
és megragadta Sloane k a rjá t - És egy seggfej is, ezért elnézést...
- Kifelé - m ondta Evan.
- Hogyan lehetsz ennyire... - kezdte Sloane, de Esther m ár
a bejárati ajtó felé ráncigálta.
Sloane elem yedt Esther m arkában, és hagyta, hogy a barát­
nője ki- és letaszigálja a lépcsőn a járdára. H allotta, hogy az ajtó
becsapódik, és a retesz a helyére siklik. Esther m ondott valam it
Kyrosnak és Eddának, akik még m indig az úttest mellett vára­
koztak, de Sloane nem tudta kivenni a szavakat.
Leült a betonra, és próbált nagy levegőt venni. Esther keze
szilárdan és melegen a hátára sim ult. A nap kezdett lenyugodni,
és az alkonyattal durva szél érkezett, amely tőrként szuikálta a
bőrét.
Sokáig nem m ozdultak, de aztán Sloane füle m ár égett a hi­
degtől, és Esther is reszketett
Egy idő u tán Sloane a barátnőjéhez fo rd u lt
- A helyedben nem olvasnám el azokat az FO IA -iratokat
Nem akarnád m egism erni azt a B ertet
 KIVÁLASZTOTTAK 269

- A kkor te m iért olvastad el őket?

Sloane vállat vont, és hátradöntötte a fejét, hogy felnézzen az
égre. A hold fölemelkedett a felhők m ögött.
- M inél több inform áció, annál jobb, nem? - Fölnevetett. -
A picsába
- A picsába - értett egyet Esther. - Szeretnél in n i valahol
valamit?
- Ja - m ondta Sloane, és hagyta, hogy Esther felsegítse, és
belekaroljon. - Tudok egy helyet
Esther nevetett, éles hangja visszhangzott az üres utcán.
Edda a sarkon állt, fölemelt, szüphonos keze éteri fénnyel izzott.
Taxit h iv o tt
- Egy alternatív univerzum ban vagyunk! - m ondta Esther.
- Hogyhogy tudsz egy helyet?
Sloane-nak sikerült mosolyognia.
 23

K u pá n á l nem volt rendes cégére, csak egy

állta k m e g ;

A rózsaszín neoncsőből megrajzolt régi söröskorsó a ki­

rakatban. Bent m inden olyan volt, m in t egy kocsm ában, csup
faburkolat, ragacsos, de meleg. Ahogy besétáltak, Sloane felvont
szemöldökkel nézett F.stherre; az ajtónál tám látlan széken ülő
férfit nem érdekelték az igazolványaik. Sloane m indkét kezével a
hajába tú rt, hogy kisöpörje az arcából, és körülnézett Mox után.
- Olyan, m int egy filmdíszlet - prüszkölt Esther. Igaza volt.
A sötét beugrók, a kőfalak, az asztalokon égő gyertyák - olyan
volt, m int egy jelenet egy fántasyfilmből vagy egy vidám parki
helyszín. Csakhogy itt a m ágikus hatások igaziak voltak: egy cit­
romgerezd lebegett egy gintonik fölött, és p ár cseppet belepréselt,
valahányszor egy nő beleivott az italba; egy m artiniben világító
olajbogyó lubickolt; egy lángoló whiskey-nek a lángja nem aludt
el, akkor sem, am ikor egy férfi ivott belőle.
Esther talált hátul egy asztalt, ahol m ind összekuporodhat­
tak az alacsony fapadokon, és Sloane a bárhoz m e n t A csapos
nem úgy öltö zk ö d ö tt m int a M uciban lévők, annyi biztos volt.
A nő először is szűk ru h át viselt, amelyet m indenütt művészien
megszaggattak. O rrát keresztben fémpálcával szúrta át, mely ki­
szélesedett, am ikor csak orrlikai kitágultak.
- Szia - köszönt Sloane, am ikor a csapos közelebb j ö t t -
Moxot keresem.
- Moxot, mi? - kérdezte a nő. - Te meg ki vagy?
272 VEPONICA BOTH

- Sloane - felelte. - Azt m ondta, itt talán megtalálom.

- Megnézem, itt van-e.
- Lehetne... - De a nő m ár el is m ent. - Rendelni...? Nem?
Oké. - Visszasétált az asztalhoz, ahol Esther és Kyros beszélgetett.
- Szóval követnek, am i azt jelenti, hogy valahányszor felte­
szek egy videót vagy fényképet, az megjelenik a falukon...
- Falukon?
- Ja, m int egy nagy, vegyes lista m indazokkal, akiket kö­
vetnek.
- És a követés azt jelenti, hogy látni akarod a videóikat, am i­
ken beszélnek.
- Igen.
- És m iért nem beszélsz egyszerűen azokhoz, akik körülöt­
ted vannak?
- Kiváló kérdés - m ondta Sloane egy székre ülve.
- M ert az nehezebb - nevetett Esther. - Az egész társas cir­
kuszt végig kell csinálni. A közösségi m édiában viszont otthon
érezheted m agad a fehérnem űdben, m iközben úgy érzed, van
társasági életed. - Esther Barbie-rózsaszín ajakrúzst viselt és a
standard szüphont, amellyel Sloane kora délután úgy szenvedett.
Nem volt elég dekoratív Esther ízlésének; elütött az arcát körül­
vevő halványsárga szövettől, amely bokánál szűkülő, rom busz­
m intás ruhába olvadt.
- Nem biztos, hogy szeretném , ha antiszociális, meztelen
emberek néznék a rólam készült videókat - m ondta Kyros.
Sloane Eddára pillantott, aki a kocsm át pásztázta tekinte­
tével. Szüphonja kezdetleges volt, akárcsak Estheré, de ő a fülén
viselte, am itől kicsit ferde benyom ást keltett a feje. Látta, hogy
Sloane őt nézi, és felvonta a szemöldökét.
- M i az? Van valam i az arcomon?
- Nem - m ondta Sloane. - C sak nem tudom , m it csinálnak
a fülesek.
- Javított hallás - m ondta Edda. - Távoli hangok, emberi
fül szám ára túl h alk neszek. Egyesek arra használják, hogy job-
 KIVÁLASZTOTTAK 273

bán értelmezni tudják m ások hanghordozását, de én abban nem

vagyok jó.
Sloane ekkor m egpillantotta Moxot, aki a pult m ögötti
alacsony ajtón bújt be éppen, hullám os haját alacsony kontyba
kötötte. A férfi tekintete azonnal rátalált a nőre, m intha mágnes
vonzaná.
- Hé - m ondta Sloane, am ikor Mox elég közel ért, hogy
meghallja. - M ondtam , hogy el fogok szabadulni.
Mox olyan magas volt, hogy am ikor leguggolt Sloane széke
mellett, szinte egy magasságban volt a szeműk.
- Üdv.
- Esther vagyok. Ók itt Kyros és Edda - nyújtott kezet
Esther Moxnak. - H allottam , hogy kisegítetted a barátnőm et egy
slamasztikából.
- Egy irrealista kelepcéből - m ondta Mox.
- Irrealisták - horkant fel Edda. - Egy rakás beképzelt m ű­
vészhallgató.
- De zseniálisak is lehetnek - m ondta Mox. - Még egy ke­
lepce is haladó m unkálat, am ihez legalább ötfős gyülekezet kell
magas szintű disszonanciával. Nehéz fenntartani.
- Csak m ert valam i nehéz - ellenkezett Edda - , nem jelenti
azt, hogy érdemes is m egtenni.
- Ha erről ak arunk beszélgetni, kell egy ital - m ondta Ky­
ros. - Vagy hét.
- Rendben. - Mox felállt. - M it kértek?
- Én azt a piát kérem a világító olajbogyóval - m ondta
Esther.
- A dzsinnm artini - m ondta Mox. - Remek választás.
Kyros és Edda m indketten olyan sört rendeltek, am it látha­
tóan ismertek. Mox Sloane-ra nézett.
- É n ... majd odamegyek - m ondta Sloane. - Meg szeretném
nézni, mitek van.
- Még szép - m ondta Esther, m ire Sloane dühös pillantást
vetett rá. ö rü lt, hogy elmehet az asztaltól és megszabadulhat
274 VERONICA ROTH

Esther méricskélő pillantásától. Mox a pult mögé állt, Sloane pe­

dig a m ásik oldalról tám aszkodott rá, és feltűnően hunyorogni
kezdett a férfi m ögötti palackokra.
A m ikor Mox maga elé húzott egy papírlapot, Sloane felvonta
a szemöldökét. A lapon a d zsinnm artini összetevői sorakoztak.
- Rossz a m em óriám - m agyarázta Mox. - Elfelejtettem,
hogyan kell az olajbogyót megdolgozni.
- Ez úgy hangzik, m int egy eufemizmus - jegyezte meg Sloane.
A férfi nevetett, és m egragadta az olajbogyós üveget. Sloane
érdeklődve nézte, ahogy Mox kihalász egyet egy kanállal, és a
shaker aljába teszi. Letakarta szüphonos kezével, és a nő meghal­
lotta, ahogy dúdolni kezd, mélyebben a vártnál. Nedves csattanás
hallatszott a shakerből, amely megremegett, de a férfi szüphonos
kezével lefogta. M egint dúdolt, ezúttal magasabb hangon, és am i­
kor egy kicsit elhúzta kezét a shaker tetejéről, látszott, hogy az
olajbogyó kéken világít. Kicsit ugrált is, és m ajdnem meglógott,
ezért Mox visszatette a fedelet.
- Lefogadom, hogy sok m inden összetörik, am ikor új recep­
teket találtok ki - jegyezte meg Sloane. - Felszolgáltok olyasmit
is, am i nem ugrabugrál, lebeg vagy ég folyamatosan?
- Készíthetek neked egy RM RM -et - régim ódi régimódit
- m ondta Mox.
- Jól hangzik.
- Még m indig nincs szüphonod? - biccentett Mox a nő csu­
pasz keze felé. Egy kevés jeget m ert a shakerbe, óvatosan lefedve
egészen az utolsó pillanatig, am ikor m ár a jég leszorította az olaj­
bogyót az aljára. Egy kévést gint és verm utot öntött a tetejére, és
ettől az olíva kiszabadult jeges börtönéből. Mox befedte a shakert,
és hagyta, hogy az olajbogyó elvégezze a keverést.
- H onnan tudod, hogy nincs egy szüphon ebben a pillanat­
ban is a jobb mellemen? - kérdezte Sloane. - Hogy veszed azt rá,
hogy lenyugodjon annyira, hogy meg lehessen inni?
- Ha elég gazdag és hatalm as volnál, hogy mellkasszüpho-
nod legyen, lyukakat vágnál a ruhádra, hogy mutogasd - ne­
 KIVÁLASZTOTTA!; 275

vetett Mox. - És ez a m unkálat lassan kim erül. C sak időre van

szüksége.
Sloane igyekezett nem értetlenül nézni, de nem volt benne
biztos, hogy sikerült.
- Lehet, hogy nem szeretem m utogatni a szüphonjaimat -
mondta.
- Ez nem alkati dolog, hanem túlélési ösztön - m ondta
Mox. - A legjobb tulajdonságainkat közszemlére tesszük, hogy
m agunkhoz vonzzuk a partnereket, vagy hogy elriasszuk a raga­
dozókat. M int egy páva. Azt állítod, hogy jobb vagy, m int több
m illió évnyi evolúció?
- Én vagyok az evolúció csúcsa - jelentette k i Sloane kom o­
lyan. - Gratulálok, am iért találkoztál velem.
- Nagyon megtisztelve érzem magam. - Mox fogott egy
szűrőt, és egy m artinispohárba töltötte az italt, m ajd hozzátette
az olajbogyót, mely m ost a pohár alján táncolt, és nem fenyegetett
többé azzal, hogy veszélyes lövedékként kilő.
- A szüphonom at még m indig javítják - m ondta Sloane. -
Még csak egy nap telt el.
- Ettől a legtöbben begolyóznának - m ondta Mox. Kiön­
tötte a jeget és kiöblítette a shakert, aztán nekilátott egy keverő­
pálcával és egy kockacukorral elkészíteni egy tiszta pohárban a
régimódi régimódit.
- Azt gondolom, jó dolog, ha nem m indenben tám aszko­
dunk a mágiára - m ondta Sloane.
- Akkor rossz helyen vagy - felelte Mox. - Lehet, hogy egy
menedékvárosba kellene menned.
Sloane nem tudta, ez m it jelent.
- Te voltál m ár olyanban?
- Az egyik menedékben születtem. A texasi A rlingtonban.
- Még sincs akcentusod?
- Viszonylag korán gondom tám adt a mágiával - m ondta
Mox. - Gyerekként költöztem ide, hogy m egtanuljam , hogyan ne
tegyek tönkre vele dolgokat.
276 VERONICA ROTH

Egyik kezében a pohárral, a m ásikban a gyűszűnyi whis-

key-vel megállt, és sötét szemét Sloane-ra szegezte. A nő úgy
érezte, a férfi vár valam ire, és m inél több idő telik el anélkül, hogy
m egadná neki, annál nagyobbat hibázik. De nem ismerte ennek
a helynek a szókincsét - a kim ondatlan szavakat arra, milyen egy
menedékváros, és m it jelentett az, hogy Mox gyerekként mágiá­
val tönkretett dolgokat, vagy akár azt, m it jelent, hogy akár egy
napot is kibír szüphon nélkül.
- A szüleid itt m aradtak? - kérdezte, tudván, hogy ez rossz
kérdés, de nem jutott eszébe más.
- Hogy Nancy és Phil egy m ágikus gócban lakjanak? Isten
őrizz! - A whiskey, jég és cukor tetejére kanalazott egy cseresz­
nyét. - Nem, ők eleve el sem jöttek.
- Ó. - Sloane kétségbeesetten kutatott új beszédtéma után.
- Hát, én a sem m i közepéről szárm azom . A végzős osztály hu­
szonhárom főből állt.
Középiskolás osztály volt egy m ásik dim enzióban, de ezt a
férfinak nem kellett tudnia.
- És m ost itt vagy a nagyvárosban - m ondta Mox. Még m in­
dig olyan volt a tekintete, m intha várna valamire. Sloane tudta,
hogy az okos lépés az lenne, ha befejezné a beszélgetést, és vissza­
m enne az aszalához, aztán pedig soha nem találkoznának többet.
De m aradt a bárszéken. - És pontosan m it is csinálsz?
- M ár m ondtam - felelte Sloane. - Zűrzavart.
A férfi nem nevetett. Az olajbogyó kék fénye tükröződött a
szemében, amely szinte feketének tetszett a homályos kocsmá­
ban. Sloane nézte, ahogy a kék izzás ide-oda mozog Mox szivár­
ványhártyáján, ahogy az olajbogyó a pohárban úszkált. Végül a
férfi elmosolyodott.
- Tényleg m ondtad - felelte. - Itt az italod.
Sloane fogta a régim ódi régim ódit, és belekortyolt, majd
követte Moxot az asztalhoz, ahol a férfi úgy szolgálta fel Esther
koktélját és a két sört, m intha m i sem történt volna. De valami
történt - csak Sloane nem tudta pontosan, micsoda.
 KIVÁLASZTOTTAK 277

Edda és Kyros énekeltek. A négyfős társaság a kocsmából a leg­

közelebbi hotelhez sétált, m ert o tt könnyebb volt taxit fogni.
Sötét volt, és Esthernek feltűnt, hogy a m aguk m ögött hagyott
utcai lám páknak legalább a fele régi gázlám pa v o lt Sloane-nak
úgy tűnt, a mágia elterjedése a m últ szeretetével is együtt járt,
de nem volt benne biztos, m i közöttük a kapcsolat. Talán olyan
volt ez, m int a Kupa diszletszerű kinézete - a varázslatos törté­
netek m ind régi időket idéző fantasyvilágokban játszódtak, vagy
olyan ősi korokban, am ikor a m ágikus tetteket a régi istenekhez
és angyalokhoz és dém onokhoz kapcsolták, ezért az emberek,
hogy rájöjjenek, hogyan tu d n ak varázslatosak lenni, a m últ felé
fordultak a jövő helyett.
Esther belekarolt Sioane-ba.
- Szóval ez a M ox... - kezdte.
- Tudom, m ire gondolsz - m ondta Sloane. - De meilélőttéL
- Csak annyit akartam m ondani, hogy ha an nak a szívdög­
lesztő im ádkozó sáskának a karjaiban akarsz vigasztalódni, elő­
lem nem kell titkolnod - m ondta Esther. - Csak ennyi.
- Jó tu d n i - felelte Sloane.
- De M att elől eltitkolnám .
- Nyilván.
Esther oldalra billentette a fejét, és úgy nézett fel Sloane-ra,
m intha egy dal elm ét próbálná felidézni.
- Ügy tűnik, itt jobban vagy.
- Jobban? - nevetett Sloane. - Ezt m ondd Evan Kowal-
czyknak.
- Nem azt m ondtam , hogy normális vagy, csak hogy... jobb.
Szilárdabb.
- H át - felelte Sloane. - Ehhez értek. H arcolni a csúnya,
nagy gonosszal, kikerülni a korm ány em bereit Ugyanaz a forga­
tókönyv, csak a film más.
Esther bólintott. A m ikor válaszolt, kicsit m egbicsaklott a
hangja:
278 VERONICA ROTH

- Nem akarom m egint végigcsinálni.

Edda és Kyros a daluk végére értek, amelyet a jelek szerint a
katonai kiképzés során tanultak meg. A hotel bejáratánál álltak, a
kivilágított tető alatt, és egy egyenruhás férfival beszélgettek, aki
sípot tarto tt a szájában.
- M i van, ha meghalok itt? - Esther hangja fátyolos v o lt - Mi
van, ha otthon az anyám úgy hal meg, hogy nem is tudja meg...
Sloane nem bírta elviselni a folytatást. Még tinédzserek vol­
tak, Esther arca pedig kerek, m int egy tányér, am ikor találkozott
Esther anyjával. Az asszony szívélyes volt, de kicsit távolságtartó,
m intha egyszerre két világban élne, és m ind a kettő elvonná a
figyelmet a másikról. A ztán évekkel később, a diagnózisa után
m ár feleakkora volt, a fejét kendő fedte, de még m indig folyton
mosolygott.
Egyikük szülei sem voltak álomszülők. M indegyikük le­
m ondott a gyerekéről. De Esther anyja állt közülük a legköze­
lebb, aggodalm askodott Esther derékbösége m iatt, és még akkor
is m induntalan kekszet és teát tukm ált rájuk, ha másvalaki há­
zában volt.
Sloane erősen m egszorította Esther kezét, és remélte, hogy a
szorítástól a barátnője összeszedi magát. Nem volt jó m ások meg-
vigasztalásában, az Albie feladata volt.
- Az anyukád m indent tud, am it tudnia kell - mondta. -
Hogy a lánya m egm entette a világot. És szereti őt.
Esther bólintott.
- Oké. - Nyelt egyet. - Ja.
A taxi a járda mellé kanyarodott. M ind bezsúfolódtak, és a
Muciba visszafelé m enet elcsendesedtek. Sloane kinézett az ab­
lakon, de sem m it nem látott abból, am i m ellett elhaladtak. Csak
arra b írt gondolni, hogy m inden, am i m ost történik - beleértve
az átkerülést egy párhuzam os dim enzióba - , az Albie után van.
M ind egy új korszak. Sloane A. u.
Bizonyos események kettészakítják az em ber életét.
FELJEGYZÉS AZ ARCHÍVUM SZÁMÁRA

CÍMZETT: A D e lp h i p r o je k t ig a z g a tó ja

FELADÓ: Kyros S ta s ia k százados, C o rd u si Véderő

TÁRGY: E ls b e rry , MO

T i s z t e l t Ig azg ató Úr!

Megértem a n é z ő p o n tjá t a m is s o u r i E ls b e r r y ben t ö r ­

t é n t p u s z tító in c id e n s s e l k a p c s o la tb a n - k o rábban én í b
eg y et é rte tte m • Azonban m iu tá n t u c a t n y i em b e rre l b e sz é l­
tem, és figyelem m el követtem az u t ó h a t á s a i t , szeretném
b i z t o s í t a n i a r r ó l , hogy a je le n té s e k f o r r á s a i nem k ép ze-
leg n ek és nem tú lo z n a k . A ta n ú k v a ló b a n l á t t a k egy o ly a n
a la k o t, a k i m eg felel a sz e m é ly le írá s n a k a r r ó l a f é r f i r ó l ,
a k i t M erlin l á t o t t az e ls ő V illó d z ó S ereg le m é sz á rlá ­
sának h e ly s z ín é n ; fe ltá m a s z o tt h u llá k n a k l á ts z ó csa­
p a t k ö v e tte . Az még f e l t á r á s r a v á r , hogy az á l l í t ó l a g o s
h o ltte s te k v a ló b a n te rm é s z e tfte le ttie k -e , de a le í r á s o k
egybevágók, p o n to sa k é s m egbízhatók.

D olgozunk a m egsem m isült v á ro s h á z a h e l y r e á l l í t á s á n , és

szerén y k á r t é r í t é s t i s f e l a j á n l o t t u n k a h a l o t t a k csa­
lá d ja in a k a te m e té s i k ö lts é g e k re . Mi azonban szívesebben
ad nánk m ag y arázato t n e k ik a r r a , h ogyan h a l t a k meg a
280 VE BONICA POTH

s z e r e t t e i k é s ki. ö l t e meg é k e t. A f é r f i t „F eltém asztó k én t”

k e z d ik e m le g e tn i. R em éljük, hogy l e t a r t ó z t a t h a t j u k , mi­
e l ő t t ez a n év e lte r je d n e .

T is z te le tte l:

K yros S ta s la k százados
C o rd u sl Véderő

SI,6 0 Í«»»
FELJEOTZÉS AZ ARCHÍVUM SZÁMÁRA

CÍMZETTz A D e lp h i p r o je k t Ig a z g a tó ja

FELADÓ: Kyros S ta s ia k százados, C o rd u sl Véderő

TÁRÓT: RE: E ls b e rry , MO

T i s z t e l t Ig a z g a tó Úr!

T ét n ap ja j e l e n t é s t kaptunk« a i s z é r i n t z a v a ró esemény
t ö r t é n t C hicago é s z a k i ré s z é n , a Roe’s H i l l Temetőben.
A beszám olók s z e r i n t l á th a tó a n m ág ik u s módon n ag y f ö ld ­
töm eget m ozgattak meg, é s számos s i r k i l e t t té v e az e l e ­
meknek. Az ü g y e t a h e l y i (nem m ágikus) h a tó sá g o k n éh ány
hónapja l e z á r t á k , m ie lő tt r á j ö t t e k volna« hogy m á g iára
i s s o r k e rü lt« és á ta d tá k v o ln a n e k ü n k . E l k ü ld tü n k egy
tis z te t« hogy k i v i z s g á l j a az I n c id e n s t. F e lfe d e z tü k , hogy
tö b b tu c a tn y i s í r t m egb o n to ttak , a k o p o rsó k a t f f e ln y ito t­
ták« és a te s t e k e t e l l o p t á k . T ovábbi v i z s g á l a t k i d e r í t e t ­
te , hogy az e m l í t e t t tetem ek m ind az e ls ő V ilió d z ó S ereg
k a to n á i v o lta k .

K énytelen vagyok k a p c s o la to t f f e lté te le z n i a F eltám asz­

tó le g u tó b b i, I l l i n o i s - ! P e o ria e l l e n i tám adása - a h o l
s z in té n egy k ise b b s e re g g e l e g y ü tt l á t t á k , am ely ek et
mozgó h u l l á k c s o p o rtja k é n t Í r t a k l e (pontosabban: r ő t -
m VEPONICA POTH

hadó b ő r, k i l á t s z ó c so n to k , k a r ó » s z e rű körmök, n ém ely ik

a s a já t l e e s e t t v é g ta g já t fo g ta) - é s e k ö z ö tt az in c id e n s
k ö z ö tt. A k o p o rsó k a t n a g y já b ó l a F eltám asztó e ls ő tám a­
d á sa id e jé n á s h a ttá k k i . Felvetném , hogy t a l á n a F e ltá ­
m asztó v a la m ily e n b e te g m ág ik u s m u n k á la to t v é g z e tt e l ,
a m it e g y e lő re nem é r tü n k - és s ik e r e s e n h o lta k s e re g é t
tá m a s z to tta f e l .
B izo n y ára ön i s u g y a n o ly a n n y u g ta la n ító n a k t a l á l j a e z t,
m in t én. B ocsássa meg a m egfogalm azást, de m ifé le e l f a j ­
z o tt s z a r h á z i m észáro l l e egy s e re g e t, majd tá m a sz tja f e l
ó k é t, hogy m egölje a k o rá b b i v e z é rü k e t?
B árcsak Jobb h í r e k k e l sz o lg á lh a tn é k !

T is z te le tte l:

K yros S ta s la k százados
C o rd u si Véderő

” ' s o « í <n bizalmas

 24

\ LOANE ELŐSZÖR A TANYAHÁZBAN LÁTTA MEG MATTÉT; az t az

J épületet hívták így, ahol a Sötét N agyúr legyőzésére készültek.
A nyakigláb kam asz hú a verandán álló hintaágy láncába kapasz­
kodott, haja rövid rasztatincsekbe állt össze. Azt m ondta Slo-
ane-nak, hogy fura a neve, és megkérdezte, honnan kapta. A m i­
kor a lány elm ondta neki, hogy őt és a bátyját is a Meglógtam a
Ferrarival cím ű hím szereplőiről nevezték el, M att nevetett, olyan
szélesen mosolyogva, hogy Sloane azonnal megkedvelte.
Ahogyan M att a folyosón állt, az ajtó keretét fogva, arra az egy­
kori kamasz srácra hasonlított. De m ár rég nem mosolygott olyan
szélesen. M ár azelőtt abbahagyta, hogy randizni kezdtek volna.
Most pedig egyáltalán nem mosolygott.
- Jó kis üzenet - m utatta fel azt a papírlapot, amelyet Sloane
csúsztatott be indulás előtt az ajtaja alatt.

M att,
találkozunk Alternatív Berttel. M uszáj tudnunk. Kísé­
rőt is viszünk, úgyhogy ne aggódj.
Slo és Essy

A férh összegyűrte és a lábuk elé dobta a papírt. A galacsin

visszapattant Sloane lábszáráról, és m egállapodott a fal mellett.
- Hát, ezúttal szóltam, hová m együnk - m ondta Sloane
hűvösen.
284 VEPONICA BOTH

- Nem erről van szó - válaszolt M a tt - Elvileg egy csapat

vagyunk, Sloane.
- Te nem csapatot akarsz - vágott vissza Sloane. - Hanem
engedelmességet.
M att összerezzent, m intha Sloane m egütötte volna, és hátra­
lépett. A nő kis bűntudatot érzett. De elege volt abból, hogy m in­
den alkalom m al meg kell acéloznia m a g á t ha tenni vagy m on­
dani akar valam it, vagy el akar m enni valahová, és nem csak itt
Genetrixen, hanem bárhol. M att jó em ber volt, de helytelenítése
jó esetben is atyáskodó, rossz esetben fojtogató voh.
- N a jó, ebből elég - lépett közbe Esther, m ielőtt M att vá­
laszolhatott volna. Közéjük állt, egyik kezét Sloane, a másikat
M att felé nyújtva. - Sloane-nak nem kellett magával hurcolnia,
M att. Egyetértettem vele, hogy hasznos lehet, és tudtam , hogy te
am úgy sem jönnél, ezért...
- Nem, te tudtad, hogyha elm ondod, m ielőtt elmennétek,
akkor vitatkoznék veled - ráncolta a hom lokát M a tt - Nem ke­
rülhetsz meg, csak m ert tudod, hogy nem értenék egyet veled!
Csináltam ilyesmit bárm elyikőtökkel is?
- H át, talán, ha akartál volna tenni bárm it is...
- Sloane, fogd be! - csattant fel Esther. - Ne legyél m ár ilyen
kibaszottul gyerekes.
Sloane arcát forróság öntötte el. Esther összecsípte az orr­
nyergét, m in th a a feszültségtől akarna megszabadulni. Slo­
ane-nak m indig kim ent a fejéből, milyen fáradtnak látszott
Esther, am ikor kivonszolta m agát a folyóból. Sk>ane-t a Földön
sem m i nem várta vissza az ismerős érzésen és a lakáson kívül,
amelyből ki kellett költöznie. Estherre azonban egy haldokló szü­
lő szám itott. M inden m ásodperc, am it itt töltöttek, szám ára egy
másodperccel több volt a kelleténél.
- Jogos, am it m ondtál - m ondta Esther M attnek. - Igaz,
Sloane?
- Nem kell kierőszakolnod belőle az egyetértést - m ondta
M att.
 KIVÁLASZTOTTAK 285

- Nem erőszakol ki sem m it - kényszerítette m agát Sloane a

válaszra. - Valóban jogos. Bocs.
Esther látható megkönnyebbüléssel sóhajtott, és lerúgta az
egyik cipőjét, amely valahol a lefoglalt hálószobájában ért földet.
H am arosan a m ásik is követte, és azután mezítláb állt, rózsaszín
rúzsa m ár csak a szája kontúrjánál m aradt meg, szemhéja elkenő
dött az alsó szempillái alatt. Az Insta! híres Essyje nem volt sehol.
- Oké - m ondta M a tt - Szóval, milyen volt?
- Egy fasz - m ondta Sloane.
- Nem volt fasz - ellenkezett Esther. - Egy postás volt, aki­
nek meghalt a felesége. N em érdekelte sem a m unka a korm ány­
nak, sem a mágia.
- Vagyis nem olyan volt, m int B é rt - M att diadalm asnak
látszo tt - Esthem ek m ár m ondtam , csak m ert valakinek ugyan­
olyanok a génjei, m in t a párhuzam os p árján ak ...
- Am i azt illeti, nagyon hasonlított Bertre. - Sloane kérész­
be fonta a k a rjá t és a falnak tám aszk o d o tt - Neil Youngot hall­
gatott. Volt egy rakás könyve a legendás varázstárgyakról. Ügy
beszélt, m int Bért, úgy könnyezett, m in t Bért; kibaszott kerti tör­
pék voltak a kertjében. Bért v o lt de a m ágia elterjedése kisiklatta.
- Hogyan siklatta volna ki a mágia elterjedése? Bertet le­
nyűgözte a mágia - m ondta M a tt - Im ádta volna, ha széles kör­
ben elterjed.
- Nem, Bertet a rejtély izgatta - m ondta Sloane. - Szere­
tett olyasmit tudni, am it más nem , és kideríteni, hogy a m íto­
szok valódiak-e, e z é rt am in t a m ágia ism ert dologgá v á lt am it
technológiává] és frekvenciákkal irányítani lehet, elvesztette az
érdeklődését - Lebám ult portól és a tócsák vizétől koszos cipőjé­
re. - Eléggé hasonlított ahhoz, hogy kicsit kiboruljak - m ondta.
- Eléggé hasonlított ahhoz, hogy lehetségesnek tartsam ... vagy
akár valószínűnek... hogy a Feltám asztó a Sötét N agyúr alterna­
tív változata.
- A m i Sötét N agyurunk csak kihasználta a m ágiát, am inek
a létezésében a Föld nagy része nem h itt - m ondta M att. - Azt
286 VE BON IC A POTH

gondolom, logikus, hogy egy olyan világban, ahol a mágia léte­

zése széles körben ism ert, mélyebben beleásná magát abba, hogy
m i lehetséges... például visszahozna az életbe egy halott sereget.
Sloane b ó lin to tt
- Ügy értem , ha egy norm ális em ber is tudná, hogyan kell
valakit visszahozni a halálból, nem egy rohadt sereget teremtene.
A szeretteit hozná vissza, család o t barátokat - m ondta Esther.
Sloane-nak eszébe ju to tt Cam erőn a nyilvános strandon,
ahogy m egtanította hátraszaltózni a vízbe. Olyan sok minden
volt, am it nem m ondott el a bátyjának. Olyan dolgok, am iket ki­
m ondhatna, ha rájönne, hogyan tám assza fel a holtakat.
Esther feszült hangon folytatta, m intha eszébe jutott volna
az apja, akit a Sötét N agyúr ölt meg, és az anyja, aki nem sokáig
lesz m ár életben.
- De a Sötét N agyúr nem volt... norm ális.
- A jó h ír az... úgy értem, a borzasztónál valamivel jobb hír
- m ondta Sloane - , hogy a Sötét N agyurat egy kicsit m ár ismer­
jük. Ezért nem egy teljesen ismeretlen ellenféllel állunk szemben.
Ahogy te m ondtad múltkor, M att - ezt m ár végigcsináltuk egyszer.
Bizonyos szempontból ez jobb bocsánatkérés volt, m int az
előző; elismerte, hogy M attnak igaza volt, am ikor reményt ta­
lált a gondolatban, hogy ezen m ár végigmentek egyszer. Sloane
most visszaemlékezett, csakhogy nem igazán érződött emléknek.
Olyan volt, m intha átváltozna valakivé, aki egyszer m ár volt. Egy
slankított Sloane-ná, akit esszenciális elemeire csiszoltak le. ösz-
szeszorított fogak, tiszta fej és egyetlen cél: a Sötét N agyúr végzete.
- Tudom, hogy utálod a szüphonokat, Slo, de tovább kell
próbálkoznod - m ondta M att. - M indannyiunknak. Ez a követ­
kező lépés szám unkra - m eg kell tan u ln u n k használni a mágiát,
az a legjobb fegyverünk.
- Soha nem gondoltam volna, hogy azt fogom kívánni, bár­
csak a kezembe lenne szúrva a T ű - jegyezte meg Sloane. - Pedig
ez a helyzet.
 KIVÁLASZTOTTAK 289

- Perv... mi? - Nero leguggolt mellé, és a térdére könyökölt.

- Nem, nem nézem, ahogy alszol. Egyszerűen csak m egtudtam ,
hogy valaki kim ent a szobájából.
- Álm atlanság gyötör - m ondta Sloane.
- Mindig?
- Amióta a bátyám at megölte egy világot elpusztító gonosz
nagyúr - m ondta Sloane. - Rendszerint gyógyszert szedek rá, de
azt otthon hagytam .
Nero félrebiccentett fejjel nézte.
- Az nem jutott eszedbe, hogy G enetrixen is készítünk
gyógyszereket?
Sloane k u rtán nevetett.
- Azt hiszem, nem. Van nektek benzodiazepinetek?
- Olyan, m int a válium? - kérdezte Nero.
- Talán az is m űködne.
- Kérek neked - m ondta Nero. - Tudom, m ennyire fruszt­
ráló, ha rendszeresen nem alszik eleget az ember.
Sloane nem gondolta volna, hogy ennyire könnyű lesz.
- H át... kösz.
- Szívesen. - Nero megbökte a könyvét, hogy lássa a borítót.
Azon a Kyros által em lített sziláscet rajza látszott, am in t a Chal-
lenger-mélység fölött repül a felhők között.
- Történelem - jegyezte meg Nero. - Gondolom , ettől köny-
nyebb elaludni.
- Nem szereted a történelmet?
- Nem különösebben. - Nero m egvonta a vállát. - Talán
csak nagy léptékekben - a világ születése, az első élő organizm u­
sok, az emberiség hajnala. De a nem zetek közti civakodások...
Ez az én földem; Nem, az enyém; ö ljü k meg egymást érte... kösz,
nem. Ez nem érdekel.
- Azok nélkül a kis civódások nélkül nem lenne m ágiátok
- m ondta Sloane. - Nem lőtt volna ki véletlenül egy ballisztikus
lövedék a M ariana-árokba.
- És a mágia a mágia kedvéért olyan jó dolog?
290 VEPONICA POTH

- Nem - felelte Sloane. - D e... nem szereted a mágiát? H i­

szen itt dolgozol.
- Néha szeretem - m ondta a férfi. - Több tudást adott ne­
kem az univerzum ról, m int am iről az őseim álm odni mertek. De
úgy tűnik, a tudás soha nem elég, hogy megakadályozza a ka­
tasztrófát.
- Nem a te felelősséged, hogy m inden rosszat megakadá­
lyozz.
- Csak bizonyos dolgokat. Tudom. - Nero halványan elm o­
solyodott. - De én viselem a súlyukat.
Sloane fejében megfordult, hogy a férfi a nővérére gondol-e,
aki a Feltámasztó karm aiba tévedt. Milyen iszonyú lehetett a ha­
lála, a Muci fölött mereven és hidegen lebegő teste. Néha Came-
ront is így látta maga előtt, holtan a koporsójában, a halottkoz­
m etikus púderével fedve, am itől m űanyagszerűnek látszott, m int
egy játék baba. Sloane fiatal volt még, am ikor Cam eron csatlako­
zott a Sötét N agyúr elleni harchoz. Talán túl fiatal is volt ahhoz,
hogy megállítsa, de még csak meg sem próbálta.
- Azt hiszem, ezt megértem - mondta.
- Nem akartam a búskom orságom m al megzavarni az olva­
sásodat - m ondta Nero. - H allottam , hogy nagy erőfeszítéseket
tettél a szüphonnal.
- De hiába.
Nero biccentve vette tudom ásul.
- Van egy könyv, am i segíthet jobban m egérteni a mágiael­
méletet. A cím e a Lehetetlen vágyak...
- ...manifesztációja. Ja. Azt olvastam - m ondta Sloane. Le­
het, hogy csak hízelgett m agának, de m intha Nérón látszott volna
az elismerés. - A m ágia a vágyról is szól, nem csupán a szándék­
ról, blablabla. Nem sokat segített - az em ber nem kényszerítheti
magát arra, hogy akarjon valamit.
Nero ism ét félrebillentette a fejét.
- Nem?
 KIVÁLASZTOTTAK 291

Sloane még soha nem gondolkozott el ezen. Fél életét úgy

töltötte, hogy egy dolgot ak art - m egm enteni a világot a m ási­
kat meg úgy, hogy azt akarta, hagyják békén, am i szinte ugyanaz
volt, m int nem akarni semmit. Nem tudta, milyen vágyni vala­
m ire a két szélsőség között. Abban sem volt biztos, hogy képes rá.
- Nem tudom - m ondta.
- Nos, akkor ez a központi kérdés - m ondta Nero. - Soha
nem leszel képes varázsolni, hacsak nem találod meg a m ódját,
hogy akard. - Nyögve, recsegő térdízületekkel felállt. - Attól fé­
lek, túl öreg vagyok m ár a padlón ücsörgéshez. M iután a világ
felébredt, beszélek egy orvossal a gyógyszeredről.
- Még egyszer kösz - m ondta a nő.
Nero dúdolva m ent végig a folyosón.
 25

V LOANE MEGÁLLT A SARKON, ÉS FELNÉZETT, m egpróbálta kí-

« / venni a genetrixi Chicago legmagasabb épülete, a W arner To­
wer dugóhúzószerű tornyát. Ez volt a kétarcú torony: egyik olda­
la lapos volt, a m ásik hullám zó. Cyrielle szerint „mágia nélkül, de
az irrealista iskola hatását tükrözve” építették.
Ha Sloane h itt volna a lélek létezésében, azt remélte volna,
hogy Cam eron létezik Genetrixen, és olyan építész, aki logikával
és józan ésszel dacoló házakat húz fel. De nem hitt.
Néha azonban mégis reménykedett.
Cyrielle a csoport elején sétált Matt-tel. Esther Eddának és
a harm adik kísérőjüknek, Peronnak próbált m egtanítani valamit
koreaiul. Kyros észrevette, hogy Sloane lelassít a W arner Tower
mellett, és hátram aradt, hogy megvárja. Kezét kabátzsebébe dugta.
- Szerencsével jártál ma?
- Az én szempontomból a szüphon csak egy nagyon drága
papírnehezék - m ondta Sloane. H átranézett a válla fölött, m ert
biztos volt benne, hogy züm m ögést hallott. De az utca üres v o lt
Kyros kom oran mosolygott.
- Hát, legalább tudod, hogy valam ire képes vagy. Egyesek­
nek egyáltalán semmilyen képességük nincsen.
- És ők m it csinálnak? - Sloane futott p ár lépést, hogy beérje
a férfit. Az utca tele volt autókkal, ném elyik olyan régim ódi volt,
m int a taxi, amelyben Estherrel utazott, mások kerekeken guruló
buborékoknak látszottak. - M enedékvárosokba költöznek?
294 VERONICA POTH

- ó , szóval azokról m ár hallottál?

-M o x ... tudod, a csapos, akivel összebarátkoztam ... azt
m ondta, ő is egy olyanból szárm azik. - A beszélgetés óta távol
tartotta magát Moxtól, m ert érezte, hogy kritikus ballépést kö­
vetett el, de nem értette, m it. Eszébe sem jutott, hogy Kyrost is
megkérdezhetné arról, m iben hibázott. - Azt m ondta, gyerek­
ként meg kellett tanulnia, hogy ne pusztítson el dolgokat, ezért
ide költözött.
Kyros felvonta a szemöldökét.
-Ó .
- Nem értem - m ondta Sloane. - Úgy tűnt, számít tőlem va­
lamiféle reakcióra, és én ... nem úgy reagáltam. Ezért nem men­
tem vissza.
- Valószínűleg bölcs döntés volt - m ondta Kyros. - Nagyon
ritkák az olyan gyerekek, akiknek a mágiája irányithatatlan. Ha
gyakoribbak volnának, talán egyáltalán nem lenne szükségünk
szüphonokra a m ágia vezetéséhez. Ezért ezeket a tehetséges gye­
rekeket hívták össze, am ikor G enetrix Kiválasztottját keresték.
H a nem reagáltál erre, az azt jelenti, hogy nem vagy idevalósi.
- De az igazat nem találhatta ki, ugye? - kérdezte Sloane.
Furcsa nyom ást érzett a halántékán, m intha egy úszómedence
mélyére bukott volna le.
- Nem valószínű - m ondta Kyros. - Az itteni emberek tud­
ják, hogy léteznek más dimenziók, de azt nem, hogy el is érhetőek.
Sloane a homlokára szorította a kezét A nyomás nem enyhült.
- Mi az? - kérdezte Kyros, és gyengéden a vállára tette a kezét.
- Nem tudom . C sak érzem, hogy valam i baj van - mondta
Sloane.
És ekkor valam i felrobbant m ögöttük.

A Csapás hirtelen érkezett. Változott a nyomás, m ajd egy szem­

pillantás alatt tornádó tám adt. Á tláthatatlan törm elék fala emel­
 KIVÁLASZTOTTAK 295

kedett az utcáról az égre. Csakhogy nem szél volt, hanem valami

más, energiaostor, mely m indent a tölcsér közepébe vonszolt, ami
csak az útjába került. És ahogy az emberek arrafelé sodródtak,
a pusztító erő középpontja felé, szétestek, ízekre cincálta őket a
mágia. Néha ez olyan gyorsan történt, hogy a test fel sem fogta
és nem halt meg rögtön, igy az adott személy utolsó pillanatait
darabokra tépve töltötte.
A m ikor Sloane először került közel egy Csapáshoz, megfor­
dult, és elrohant. Valamennyien ezt tették. A m ikor egy Csapás
közeledett, nem gondoltak bátorságra. Egyáltalán nem gondoltak
semmire, csak a túlélésre. Sloane fontolóra vette, hogy elmenekül
az ARIS-ból, el az országból és a Sötét N agyúr elől. De a prófécia
összekötötte őket, és am ikor a saját becsülete cserben hagyta, ez a
tény továbbra is az ARIS állom ányában tarto tta. H a elm enekülne
a Sötét N agyúr elől, az megtalálná, m ert ő Kiválasztott.
Ezért, mivel a menekülés nem jöhetett számításba, Sloane
megtanult nem m egfordulni és elfutni.
Átbújt Kyros kinyújtott karja alatt, és m egragadta Esther
karját a könyöke alatt. Esther m egrándult, ahogy ugyanott ő
is m egmarkolta Sloane-t, és összekapcsolódtak. Cyrielle lobo­
gó hajjal, hátrafújt palástban sikoltozott, a m andarin nagyságú
arany bross m ost a nyakára szorult.
- Hátra! H árom csapat! - kiáltott M att. - Perun és Cyrielle!
Sloane, Esther és Kyros! Én és Edda! Sloane, megvagy?
A kérdéstől a nő szíve összeszorult. Sloane bólintott. Ism e­
rős procedúra volt: soha ne menj közel egy Csapáshoz több em­
berrel, m int ahány fegyvered van. Ne rohanj csatába - maradj
életben, hogy legközelebb m egint harcolhass. Ezek az alapelvek
beleépültek az izmaiba és az agya tekervényeibe.
- Tartsátok nyitva a szemeteket. Találkozunk a Mucinál.
M att űzötten hátrapillantott, m iközben csoportjuk há­
romfelé oszlott. Sloane képtelen volt rágondolni - vagy bárm ire
gondolni az előttük kavargó beton-, acél-, hús- és földforgetegen
kívül.
296 VERONICA ROTH

V áhott a szorításán, ahogy átvette az irányítást. Mélyen le­

hajolt, nekiszegült az erőnek, amely hátra akarta hajítani. Meg­
tanulta már, milyen érzés a Csapás, hogyan taszít, majd vált át
vonzásra, hogyan m úlik el a nyomás a fejében, am ikor túl közel
jut, m ennyire hasonlít a szaga az ózonhoz és a porhoz, aztán vál­
tozik át nedves talaj és vér szagává. H átrapillantott Kyrosra, aki
szüphonos karját kinyújtotta, ujjait széttárta.
Tartsátok nyitva a szemeteket. Az egyetlen, am it tudtak a
Csapásokról az előtt, hogy láttak volna egyet, az volt, hogy a Sö­
tét N agyurat m indegyiknél észlelték - vagyis jelen kellett lennie
ahhoz, hogy irányítsa a pusztítást. És b ár nagy m ágikus hatalom ­
m al b írt, mégiscsak em ber volt. Úgy okoskodtak, hogy ha a saját
mágiájuk kudarcot is vall, a kések és a pisztolygolyók ugyanúgy el
tudják végezni a feladatot. H a pedig keresik, talán meg is találják.
Talán meg tudják ölni.
Sloane befordult egy sarkon, és egy sikátorban a tölcsér felé
rohant. Közben a Csapás magába szívott egy nagy vízhullám ot
a M ichigan-tóból, és szétszórta. Egy része kiszabadult a Csapás
hatalmából, és vizet fröcskölt az utcára, a még álló épületek tég­
lafalára és Sloane arcára. A nő egy lépéssel többet tett meg, m int
kellett volna, és a Csapás vonzása rángatni kezdte lábát és karját;
elugrott onnan, és Esthert is hátralökte.
- Balra! - kiáltotta. Alig hallotta magát a mágia és hatalom
bömbölésétől, azok sikolyaitól, akik csapdába estek a Csapásban,
az autóriasztók tülkölésétől és szirénák vijjogásától. O ldalra rán ­
totta Esthert, vissza az utcára, és Kyros is utánuk botladozott.
Sloane még m indig nem látta a Csapás középpontját, ahol a Fel­
tám asztó lehetett saját mágiájától védve. Ö volt a vihar szeme,
és ahhoz, hogy m egtalálják és megöljék, Sloane-nak valam i nyílt
helyre kellett m ennie. Az egyik szélesebb útra, ahol akadálytala­
nul és messzire lá th a t
Clark, Wells, Franklin, Wacker, gondolta. Az utolsónak lá­
tott utcatábla leszakadt, de a W arner Tower a Franklinén á llt
vagyis csak egy háztöm bnyire esett északra a Wacker Drive-tól.
 KIVÁLASZTOTTAK 297

Ez az útvonal a legbölcsebb választás, akár látja a Feltámasztót,

akár nem - a kisebb utcák tömve voltak, és nehezebben tudtak
mozogni bennük.
Görnyedten futott, maga után húzva Esthert. A levegőben
sűrűn kavargóit a por; Sloane a szája és o rra elé húzta az ingét,
hogy ne lélegezze be. A járd ák m ost m ár tele voltak a Csapás elől
menekülő emberekkel, arcukon borzadáiy, ham u és könnyek
csíkjai. A töm eg tú l sűrű volt, nem tu d tak áttörni rajta; Sloane
ezért az utca közepére vezette őket, ahol autók álltak elhagyatva.
Átm ászott két összegyűrődött o rrú taxin, megkerülte egy busz
hátulját, amely beleszaladt egy téglaépületbe. O dabent az ülések
m ind üresek voltak, a padlón retikülök és aktatáskák hevertek.
- Slo! - szólalt meg Esther két köhögés között.
- Wackerl - válaszolta Sloane.
Ingét a hátára tapasztotta a verejték, lába égett, miközben
átm ászott egy újabb autón. Ahogy a m otorháztetőre lépett, meg­
látta, hogy a sofőr m ég a korm ánykerék m ögött van, szájából vér
bugyog fel. Egy pillanatig csak állt és nézte. A férfi m ellkasa moz
dulatlan volt.
Tovább. Leugrott, és a M onroe és a W acker kereszteződé­
sében találta magát. Wacker Drive, Chicago kétszintes, kaotikus
utcája, mely alsó és felső részre oszlott. Itt széles volt, közepén
parkosított sávval, és két szélén magas üveg és acél épülettitánok­
kal. Sloane mögött a W arner Tower spirális tornya m agasodott és
a Sears Tower két ága, előtte pedig o tt volt a Csapás. M iközben
szemlélődött, egy fél cipőt viselő nő, aki az egyik épület bejáratá­
tól sántikált elfelé, tú l közel került a Csapás kivédhetetlen vonzá­
sához. Energia ostora borította fel és vonszolta a sikoltozó nőt a
pusztítás szürke falába.
De az emberektől, autóktól, földből kifordult fáktól és nagy
betondaraboktól távolodóban egy magányos alak látszott.
Sloane vállára nehezedett az elkerülhetetlenség súlya. H i­
deg futott végig a hátán. A p o r és talaj felhőjén át egy fém szüp-
honlem ezekkd b orított arcot látott, a sápadt bőr csak a réseknél
298 VERONICA ROTH

látszott ki. Lelógó kezét szintén fém fedte, m in t ahogy a nyakát

is, am ennyire a köntös magas gallérjától meg lehetett állapítanL
A haját kám zsa takarta, és teste többi részét elrejtette a szövet.
A Feltámasztó.
- Vissza! - sikohotta rekedten Esther.
Sloane azonban képtelen volt m egm ozdulni. H a helyes az
elmélet, am it felvetett Esthernek és M attnek, m iután meglátogat­
ták Evan Kowalczykot - m iszerint a Feltámasztó a Sötét Nagyúr
párhuzam os verziója - , ez az a férfi, akit egész életében meg akart
ölni. Ez az a férfi, aki aprólékos gonddal összetörte Albie testét.
Ez az a férfi, aki próbára tette Sloane szivét.
Egyszerű a választás, kedvesem.
- Sloane!
M ezítláb volt a Sötét Nagyúr házában. Elvette a bakancsát.
Találnia kell valam i nehezet vagy hegyeset Látott egy ököl-
nyi követ, egy összegyűrt üditösdobozt. És a virágládában a kö­
zépső sávon egy régi fém rudat, am ilyet az utcatáblákhoz hasz­
náltak. Felvette. Pikkelyekben m állott róla a rozsda a m arkában.
H atvan centim éter lehetett. Közelebb kell m ennie. Erősen kell le­
sújtania a férfi fejére - csak hogy elkábítsa, és elm enekülhessen...
Nem kapott levegőt. A férfi magabiztos léptekkel indult felé.
A kezét fölemelte, m intha üdvözölné. A fejét oldalra hajtotta,
m int egy madár.
M ezítláb volt a Sötét Nagyúr házában, és Albie sikoltozott.
- Sloane!
Sloane rikoltva tám adott, úgy lendítette meg a fém rudat,
m in t egy baseballjátékos az ü tő t Teljes testsúlyát belevitte a
csapásba, és várta a reccsenést, az érzést, ahogy a fém a fémhez
ü tődik...
De csak halk bádoghangot hallott a Feltámasztó maszkja fe­
lől. A férfi intett, m intha el akarná hessenteni, m ire a rú d felhővé
robbant szét, ezüstporral lepve be Sloane tenyerét. A ztán a kéz
fölemelkedett és ököllé zárult össze - és ekkor a nőnek eszébe ju­
tott, hogy Kyros azt m ondta, a Feltámasztó legjobban úgy szeret
 KIVÁLASZTOTTAK 299

kivégezni másokat, hogy összepréseli a tüdejüket, am ely így nem

képes m egtelni levegővel...
Valami súlyos ütközött neki oldalról, és Sloane fejjel előre
az úttest közepén lévő füves sávra esett. Földet látott a tenyere
alatt, és a lendületet kihasználva átugrotta a virágládát, és az
akadály túloldalára jutott, az utca m ásik oldalára. M ielőtt eltűnt
volna egy sikátorban, hátranézett a válla fö lö tt Kyros vette át a
helyét az utcán, szüphonos kezét előrenyújtotta, és éles, magas
hangon fütyült. Előtte hullám zott a levegő. A Feltámasztó azon­
ban a maszkján keresztül szisszent egyet, félrelökte az akadályt,
és ökölbe szorította a kezét.
Kyros fulladozni kezdett. És eldőlt.
- Es...es! - próbált kiáltani Sloane, de a torkát m intha ho­
m ok lepte volna el. Esther az utcán volt, és Kyros teste fölé hajolt.
Sloane fojtott sikollyal fordult vissza, de a Feltámasztó m ár
el is indult, el Kyrostól és Esthertől. Felé.
Sloane a fogsága idején alaposan m egtanulta, hogy ö az
egyetlen csali, am ire a Sötét N agyúr m indig ráharap. És úgy tűnt,
a Feltámasztóval ugyanez a helyzet.
Kényszerítette a lábát, hogy hátralépjen. Á tlépett egy pár
elhajított magas sarkú cipőn. Egy aktatáskán, am ely esés köz­
ben kinyílt, és papírjai m ost beterítették az utcát. Egy félig meg­
evett, savanyúsággal m egrakott hot dogon, amely még m indig
a papírjába volt csomagolva. Egyre gyorsabban lépkedett hátra,
hogy a Feltámasztó folyam atosan felé mozogjon, el Esthertől és
Kyrostól...
Kyrostól, aki valószínűleg halott.
Még egy lépést hátrált, és valam i szilárdba ütközött. Meg­
fordult, és látta, hogy egy em ber az. De a zöldes b ő r lefoszlott az
állkapocsról, és kilátszott a fehér csont és a fogsor. Nézte, hogy
egy nyelv vonaglik a fogak között, ahogy a lény megnyalta fakó,
lilás ajkát.
Mégsem ember.
- ó az? - Reszelős, fémes hang recsegett.
300 VEPONICA POTH

- Igen. - A válasz messziről érkezett, ugyanattól a bándog-

hangtól kisérve, amelyet a Feltámasztó használt az acél elporiasz­
tására.
A halott lény gyorsan mozgott, fehér anyagot szorított Slo-
ane o rrára és szájára. A nő küzdött az emberfelettien erős szorí­
tás ellen, de csak egy pillanatig. U tána elájult.
 KIVÁLASZTOTT: MÉG ÉLETBEN VAN?
írta Alexander M arshall
m á k c iu s 3 .: »Halál­
C h ic a g o ,
ra vagyunk ítélve?’ - áll a Vá­
rosháza épületéhez támasztott
táblák egyikén. Egy „Kiválasz
tottfigydö’ - vagyis annak a
mozgalomnak a tagja, amelyik
átláthatóságot követel a Mágia­
felügyeleti Minisztériumtól a
Kiválasztottak kapcsán - meg­
állt egy cigarettára. A Kiválasz­
tottfigyelők kedd óta tüntetnek a
Coidus Intézet előtt. Miért?
Mert azt gondolják, hogy a Ki­
választott h alo tt
A nemzet megünnepelte a na­
p o t amikor Cordus bejelentette,
hogy megtalálta a Kiválasz­
to tta t akiről megjövendölték,
hogy megmenti az emberiséget
Azonban a Viliódzó Sereg há­
rom évvel ezelőtti lemészárlása
óta a Kiválasztottat hét lakat
alatt tartják. Talán nem megle­
pő, hogy az emberek elkezdtek
találgatni,
»Mi van, ha halott?’ - kér­
dezi Eleanor Green, kétgyerme­
kes anya Chicago külvárosából,
Deer Grove-ból. ó alapította a
Kiválasztottfigyelő mozgalmat,
bár többször emlékeztet, hogy
nem ö az első, aki bizonyítékot
szeretne látni arra, hogy a Kivá­
lasztott életben van. „Mi van, ha
meghalt a vérontásban, és nem
akarják nekünk elmondani?
Látta bárki is azóta?’
A Kiválasztottfigyelők több­
sége olyan táblát tart a kezében,
amelyen a Kiválasztottról egy
felfedezése utáni kép szerepel.
Vagyis az „állítólagos felfedezé­
se után’, ahogy a Kiválasztottfi­
gyelők mondanák.
„Azt mondták, megtalálták”,
mondja Althea Grange, aki ma­
gát rockfordi „szomszéd nagyi­
ként’ jellemzi. „Aztán azt mond­
ták, túl fiatal, hogy leközöljék
a képét a lapokban, m i pedig
bízzunk bennük? Nem hiszem,
hogy megtalálták. Csak el akar­
ják kerülni a tömegpánikot.”
A Kiválasztottfigyelők kán-
tálni kezdtek. A most divatos
szlogen a „Kiválasztott, gyere
302 VEPONICA BOTH
ki”. Két órája egy R.E.M.-dal,
az „It’s the End o f the World”
paródiáját énekelték azzal a szö­
veggel, hogy: »Ha ez a világvége,
tudnunk kell róla! Tudjuk, hogy
hazudtok.” Előzó éjjel még egy
papot is hoztak, hogy im át ve­
zessen és könyörögjön Istenhez,
hogy kímélje meg G enetrixet
A Mágiafelügyeleti Miniszté­
rium helyettes igazgatója, Aelia
Haddox a több napja tartó tün­
tetések után nyilatkozatot tett,
amelyben válaszolt a Kiválasz­
tottfigyelők aggodalmaira: »Ez
nem valamiféle összeesküvés.
A mészárlás után megerősítet­
tük a Kiválasztott védelmét.
Még m indig csak tizennyolc
éves, és megérdemel némi nyu­
galmat, mielőtt készen állna a
nagyközönség elé lépni. Menje­
nek haza és keressenek valami
mást, ami m iatt aggódhatnak."
 26

V LOANE A ZENÉRE RINGATTA CSÍPŐJÉT. Keze CSupa liszt volt.

J Albie kinyitotta a cukorszórásos üveg tetejét, és hátrahajtotta
a fejét, hogy a szájába szórhassa az édességet.
- Undi! - m ondta Sloane, m ég m indig hintáztatva a testét,
de nevetve. Előtte karácsonyfa form ájú kekszek sorakoztak. Zöld
cukrot szórt rájuk. - Díszítsd fel a kekszeidet - m ondta. - Oj ha­
gyom ányt terem tünk.
Albie arca kidagadt a cukortól. Ajka kék volt az ételszíne­
zéktől. A ztán arcából kifu to tt a szín, szürke és sápadt lett. Egy
kék ajkú hulla.

Sloane hullám okban é b red t Először azt vette észre, hogy a vér
m ind a kezébe tolult; ujjhegyei lüktettek. M ásodszor rá jö tt hogy
a hasa valam i kem énynek és enyhén d o m b o m n ak nyom ódik: egy
vállnak. H arm adszorra m ár eszébe ju to tt az arcára tapadó anyag.
Negyedszerre kinyitotta a szem ét
Szövött anyagot látott maga e lő tt Egy ing alját. Kicsit odébb
billentette a fejét hogy lássa m aga alatt az elhaladó p a d ló t Szür-
késbam a és fehér kockák. A kárki - akárm i - cipelte is, barna
m unkabakancsa volt lila cipőfűzővel.
Mivel Sloane füle a férfi hátához ért, hallotta reszelős légzé­
s é t A lábát markoló kéz olyan erős v o lt m int egy satu. Eszébe
304 VEBONICA POTH

jutott a rothadó arc, az összeszorított zápfogak, m ögöttük a teker­

gőző nyelvvel, am it ájulás előtt látott. Aelia elm ondta nekik, miről
kapta a Feltámasztó a nevét Genetrixen. A serege élőholtakból állt.
Sloane ösztöne azt súgta, hogy kapálózzon, rugdalózzon.
Lepje meg foglyul ejtőjét, m eneküljön, fusson, ahogy csak a lába
bírja. Mégsem m o c c a n t N em tu d o tt eleget arról, aki cipelte -
érez fájdalmat? m ilyen erős? - , és azt sem tudta, hol van. A szö­
késsel még várnia kell.
Futás helyett megjegyezte, honnan jön a fény (a jobb kéz felé
eső ablakokból), és m ilyen szögben esik be (keletre néztek, vagyis
reggel volt, napkelte után nem sokkal). A mellkasába szúró éles
fajdalom jelezte a pánikot. Egyszer m ár ébredt fogolyként Az
rosszul végződött
Hallgatta a körülötte morajló h a n g o k a t m indegyik levegős
és száraz volt, m int egy zihálás. A Feltámasztó serege vette kö­
rül. A visszhangokból és a m agas ablakok tükörképéből a csillogó
padlón leszűrte, hogy hatalm as a tér. A levegőnek penész- és por­
szaga v o lt árnyalatnyi ózonillattal, amivel a Csapás itatta át ru ­
háit, haját és bőrét. Tapasztalatból tudta, napok kellenek ahhoz,
hogy eltűnjön, mindegy, m ennyire erősen sikálja magát.
M ár ha életben m arad addig.
Még m indig bakancsot viselt. Ez legalább valam i volt, egy
horgony, am i ideköti az emlékei helyett. A M erülésnél búvár­
uszonya volt. A Sötét N agyúr pedig elvette a cip ő jét Itt azonban
még megvolt a bakancsa.
- Ébren van - m ondta valaki vagy valami. A hang jobbról
érkezett.
- Helyes - m ordult Sloane foglyul ejtője. - Elfáradtam.
Elengedte a n ő lábát, aki a padlóra z u h a n t és m egütötte m a­
gát a kövön. Egy hosszú, széles oszlopokkal szegélyezett fehér
m árványpadlós csarnokban v o lt Középen egy sorban geometri­
kus, kék üvegform ák lógtak. Az egyik oldalon a magas ablakokat
bedeszkázták, kivéve a legfölső üvegcsíkot. Szemben a reggeli
napfény apró aranycsem pékről verődött vissza.
 KIVÁLASZTOTTAK 305

Sloane könyöke fájt, ahol beütötte. Négykézlábra gördült, és

az orrán keresztül lélegzett, am íg a fájdalom alább nem hagyott.
Igaza volt a Feltámasztó seregével kapcsolatban. M indenhol ott
voltak, csoportokba verődve álldogáltak, vagy hátukat a falnak
vetve ültek, és beszélgettek. Egyenruhát viseltek, sötétkék nadrá­
got és magas gallérú inget, vállukra aranyozott gombbal erősítet­
ték köpenyüket. Ha nem lett volna b ő rü k természetellenes zöldes
színe és a rothadt foltok az arcukon, kezükön és nyakukon, a nő
közönséges katonáknak gondolta volna őket.
Felállt. A férfi - ha ann ak lehetett nevezni -, aki eddig vit­
te, magas és széles term etű volt, fehéreskék szemmel és egyetlen
füllel. Mögötte az a csupasz állkapcsú nő állt, aki elkábította Slo-
ane-t, sötét, töredezett haját összefonva átvetette vállán. Sloane
epe ízét érezte a szájában.
- Mozgás - szólt rá a férfi.
Sloane engedelmeskedni akart. Tényleg. A lába azonban re­
megett, ezért csak állt, és bám ult a m ásik kettőre.
A nő a szemét forgatta, aztán m egragadta Sloane könyökét,
és magával rángatta. Sloane bakancsa nyikorgott, ahogy végig­
ment a törött járólapos, m álló festékű folyosón, fel egy fémlép­
csőn. Minél magasabbra és mélyebbre került az épületben, annál
kisebb lett a szökés esélye. Próbált m entális térképet készíteni -
Nyugat, nyugati irányba megyünk - , de m ár az is nehezére esett,
hogy a bakancsára koncentráljon.
A bakancs a m ostot jelentette. A csupasz láb a múltat.
A nő megállt egy ajtó előtt, és az övén lógó egyik kulcs­
csal kinyitotta. Lepusztult laboratórium tá ru lt eléjük. Vala­
m ennyi falat azúrkékre festették, ahogy a fiókok előlapját és a
szekrényajtókat is, amelyek a szoba közepén lévő laborasztalról
lógtak. A padló - am ely a linóleum alatt deszkákból állt - h e­
lyenként m egvetem edett, és vakolatdarabkák és kék festékpik­
kelyek borították.
Nem igazán lehetett cellának nevezni. Ez jót jelentett. Azt
jelentette, nem az a célja, hogy őt bent tartsa. Vagyis van kiút.
306 VEPONICA POTH

A nő belökte a laboratórium ba, és becsukta mögötte az ajtót.

Sloane figyelt, am íg nem hallotta a zár kattanását, aztán körbe­
járta a szobát, hogy felmérje. A középső laborasztaltól és a hátsó
falon lévő csaptól eltekintve üres volt. A csaphoz ment. Alatta egy
cső volt, amely korábban bizonyára egy mosdóhoz csatlakozott,
de a mosdó nem volt sehol.
Vizet engedett. Egy darabig csak sziszegett a cső, aztán szét­
köpködött néhány narancssárga cseppet. Az utána kiülő sárgás
vizet valószínűleg nem volt biztonságos m eginni. Sloane-t azon­
ban belepte a Csapás m ocska és pora, és nagyon szeretett volna
kevésbé halálszagú lenni. Levette a kabátját, és kifordította, hogy
a fogával letéphesse az egyik zsebet mosdókesztyűnek.
Az összegyűrt anyaggal addig dörgölte kézfejét, m íg majd­
nem elérte eredeti színét, aztán kiöblítette a zsebet, és az arcát is
megmosta. Addig sikálta, am íg nem bizsergett m ár az arca, aztán
a nyakára tért rá. A végére hagyta a haját, amitől a víz feketére
színeződött.
Elzárta a vizet és kicsavarta a haját, aztán csomóba kötötte a
tarkóján, hogy ne legyen útban. A kabátba burkolózott, és karját
dörzsölve igyekezett felmelegedni. A víz lehűtötte, de az is lehet,
hogy csak félt.
H átát a laborasztalnak vetve, arccal az ajtó felé leguggolt, és
igyekezett m inél mélyebbeket lélegezni.
M ár volt ilyen. A kkor is idegen helyen ébredt, és várnia kel­
lett, am íg a foglyul ejtője, a Sötét N agyúr úgy nem döntött, hogy
tesz valamit. A puszta kim erültségtől aludt el. Nem tudta, mi
történt vele, m ielőtt a szobába vitték, vagy am eddig eszméletlen
volt, és abban sem volt biztos, m eddig állt a férfi az ágya mel­
lett, őt nézve, m ielőtt m egérintette az arcát, hogy felébressze. Az
elveszett idő jobban m ardosta, m int várta - a gondolat, hogy a
testének nincs saját emlékezete, és nem faggathatja ki.
összekuporodva várt, számolta a lélegzetvételeit, hogy biz­
tos lehessen benne, telik az idő, m ígnem a lába elzsibbadt. Éppen
felkelt, hogy a vérkeringése m egint felserkenjen, am ikor kulcs
 KIVÁLASZTOTTAK 307

fordult el a zárban. Sebesen hátrált, am íg bele nem ütközött az

ablakot borító deszkákba. M ellkasa égett. Nem hallott semmit,
csak a Sötét Nagyúr hangját, am int a nevét mondja.
A Feltámasztó az ajtóban állt, az élőholt nő közvetlenül szé­
les válla mögött volt. Nero azt m ondta, a Feltámasztó öt szüphont
visel. Rosszul tudta. Egy-egy szüphon borította a férfi szemét,
volt egy az orra és a szája fölött, egy a nyakán; egy-egy szüphon
m indkét kezén; egy a fülén. M indegyik egyszerű volt és cinnek
látszó sötét fémből készült.
A férfi imbolyogva lépett - nem sántikált, inkább ragado-
zószerűen him bálta a lábát. Éles fütty kíséretében intett, m ire az
ajtó becsapódott mögötte.
Egyedül voltak.
Sloane látómezője kezdett elsötétülni. Bizsergést érzett a
mellkasában és kezében, ugyanazt, am it akkor, am ikor az e l s ü l ­
lyedt Szakaiinon megtalálta a Tűt, és am ikor a Kupolában rábuk­
kant a varázsfegyverre. A kárki vagy akárm i volt is a Feltámasztó,
teljesen telítette a mágia.
- Ziva vette észre. - A férfi úgy szólalt meg, m intha egy be­
szélgetést folytatna; hangját eltorzította a szüphon, ugyanolyan
bádoghangon beszélt, am i m ár az utcán is feltűnt Sloane-nak,
am ikor a Feltámasztó fütyült. - Azok a varázslók a szép ruháik­
ban, am int fel-alá rohangálnak, m int a patkányok. Valami nyil­
vánvalóan történt. - Félrebiccentette a fejét. - V annak kémeim
ott, ahol szükségem van rájuk. És am iket a kém ek m ondtak ró­
lad... Nincs szüphonod. M indig an n ak a tagbaszakadt katoná­
nak a társaságában járkálsz...
- Ügy érted, akit megöltél? - A kérdés ádáz gyűlölettel tört
ki belőle. Élesen beszívta a levegőt.
- Láthatóan nem ismered a világunkat. - A férfi úgy folytat­
ta, m intha Sloane nem vágott volna a szavába. - Hiperventilálsz?
- Baszd meg! - m ondta Sloane, ujjait a festékbe és vakolatba
vájva.
308 VEPONICA í?OTH

- Semmi mágia, akkor sem, am ikor nem volt más válasz­

tásod - m ondta a férfi. - Vajon ez azt jelenti, hogy nem is tudod
használni? - A m ásik oldalra billentette a fejét. - De m iért hív­
nának egy katonát egy m ásik dim enzióból, hogy öljön meg, ha
képtelen használni a mágiát?
A vakolat a körm e alatti bőrbe szúrt. A férfi tudta. Tudta,
honnét jött, m it kellett volna ten n ie...
De hogyan?
Eszébe ju to tt Mox tekintete a bárban, hogyan várt valamire,
am it ő nem adott meg neki. Vannak kémeim ott, ahol szükségem
van rájuk. Mox a Feltámasztó kémje volt, megm entette a kelepcé­
ből, a Kupába csalta, és elég kérdést tett fel, hogy kiderítse, nem a
saját világában van.
Sloane magát átkozta. Annyira buta volt. Aelia és Nero azt
akarták, hogy maradjon bent, biztonságban, de ő elbizakodott volt,
beképzelt, egy hősködő gyerek. Most pedig meg fog halni emiatt.
-E g y szerű lett volna véget vetni neki, de... a többiek -
m ondta a Feltámasztó. - H ányan vannak?
- H a hozzájuk érsz - lökte el m agát Sloane a faltól - , é n ...
- Megütsz egy csővel, am i porrá omlik? - kérdezte mézes-
m ázosan a férfi. - Nem vagy igazságos. Te meg a barátaid azért
jöttetek, hogy megöljetek, én pedig nem küzdhetek?
- Elpusztítod ezt a világot - m ondta Sloane. - És az enyé­
met. Ebben m i az igazságos?
- Elpusztítom a világot? Én? - A férfi sötéten nevetett. -
Gondolom, bóknak is felfoghatom, hogy azt hiszed, képes va­
gyok ekkora pusztítást irányítani, m iközben utcai harcba bonyo­
lódom.
Sloane a férfi sötét alakjára gondolt a Csapás zavaros forga­
taga előtt. Az egy pillanatra sem lanyhult, m iközben a Feltámasz­
tó megölte Kyrost és őt kergette.
- Ez a világ és a te világod m agukat pusztítják el. M indegyik
ezt teszi. - Folyton nyugtalanul m ozgott, még az őt lehorgonyzó
szüphonok súlya alatt is. - Nincs rám szükségük.
 KIVÁLASZTOTTAK 309

- Ezzel igazolod magad előtt?

- Hogyan kom penzálnak? - kérdezte a férfi. - Pennykkel,
ötcentesekkel, egydollárosokkal? H atalom m al, am it magaddal
vihetsz? Mivel?
- Kompenzálnak?
- Á, ezek szerint valódi hős vagy. - A férfi hangján hallani
lehetett, hogy mulat. - M ár a fizetség puszta említésére felhábo­
rodsz...
- Nem akartam idejönni! - kiáltotta Sloane. - És ha haza
tudnék m enni, m ár rég leléptem volna.
De nem úgy tű n t, m intha a férfi hallotta volna. Elfordította
a fejét, m intha valam i távoli hangra fülelne, majd sarkon fordult,
és kirohant a szobából. Az ajtó becsapódott mögötte.
M iután távozott, Sloane egy darabig nem m ozdult. Félelme
takaréklángra csökkent. Ism erte a Sötét N agyurat. Ism erte a hor­
zsoló érzést, am ikor a közelében volt, a követ a gyom rában, am i­
kor a férfi figyelme ráirányult. Nem?
Elég, gondolta, és a háta m ögötti bedeszkázott ablak felé for­
dult. Ez volt a legjobb esélye a szabadulásra. A fa eltörik. A deszka
elég. Az ablakok párkányokra és utcákra nyílnak a hideg éjsza­
kában.
Nekilátott kihúzgálni a fiókokat és kinyitni a szekrényeket
Farostlemezből készültek, és az idő törékennyé tette őket. Gyúj-
tósnak talán megteszik, de ez nem segít rajta, hacsak nem akarja
az egész szobát felgyújtani maga körül. Ennek ellenére kihúzta a
fiókokat, és az asztalra halm ozta őket. Ezek is előnyt jelenthettek.
A nyers erő volt az első dolog, am it k i kellett próbálnia.
Fölemelte az egyik nagyobb fiókot, és a bedeszkázott ablakra
sújtott vele.
A fiók összetört, Sloane-nak csak a fogantyú és a fiók eleje
m aradt a kezében. Félrelökte.
A deszkák közötti rések elég nagyok voltak, hogy átdughas­
sa az ujjait. M egragadta az egyiket, és a lábát a falnak tám asztot­
ta, hogy nagyobb erőt tudjon kifejteni. A lábával tolt, két kézzel
310 VERONICA ROTH

meg húzta a fát, és m inden erejével nekifeszült, hogy eltörje vagy

kilazítsa. D e... semmi. A keze fájt, és le kellett nyelnie egy fruszt­
rált kiáltást.
Nem itt fog m eghalni. N em egy rothadó szobában, egy pár­
huzam os dim enzióban.
A rra gondolt, nagyobb nyomásra van szüksége, m int amek­
korát a teste ki tu d fejteni. Vagyis vagy még nagyobb erő kell -
am it jelenleg nem tu d megoldani - , vagy kisebb felület.
Néhány másodpercig a deszkákat fürkészte, áldva azt, aki
lefektette az univerzum törvényeit, ő t pedig felruházta azzal a ké­
pességgel, hogy felidézze ezeket. U tána a falból kiálló vízvezeték­
cső mellé lépett. A szelep, amely az U alakú szifonhoz szorította a
csőhosszabbítást, régi volt már, könnyen, fél kézzel ki lehetett la­
zítani. A csatlakozóelem peremébe kapaszkodott, és erősen meg­
húzta. A befolyó, csatlakozó és a szifon elvált a hosszabbitótól és
a fali lemeztől. Az asztalra tette a súlyos csövet.
Kibújt a kabátjából, és kigom bolta az ingét, nem törődve a
hideggel. A m int az inget levette, visszahúzta a kabátot, és az ál-
láig begombolta. Az inget kötéllé sodorta, és a végét átdugta a
deszkák közti résen.
Bosszantó feladat volt, m int remegő kézzel tű t befűzni. Hi­
ába dugta át ujjait a deszka két oldalán, nem sikerült áthúznia a
m ásik résen a hevenyészett kötelet. Újra meg újra próbálkozott,
m inden alkalom m al elvétve az inget. Tarkóján verejték gyöngyö­
zött. M inél több időt töltött ezzel, annál nagyobb volt az esélye,
hogy valaki félbeszakítja.
Végül sikerült elkapnia a deszka m ásik oldalán a kötelet.
Utána meg kellett ismételnie. Két deszkát kellett egym ásnak fe­
szítenie, m int egy régim ódi börtöncella rácsait. M ásodszor m ár
könnyebb volt a kötéllel bánni; kihúzta a végét a m ásik deszka
mellett, és az ing két végét szoros csomóba kötötte. Azután fogta
a csövet, átszúrta a csomó közepén, és tekerni kezdte.
Először nem vett észre változást. A zonban m inél többször
tekerte meg a csövet, annál szorosabbra húzódott az ing a desz­
 KIVÁLASZTOTTAK 311

kák körül, és ham arosan m ár alig lehetett elfordítani. Kényte­

len volt felmászni, m egtám aszkodni az ablakpárkányon, és úgy
lenyomni teljes erőből a csövet. A keze lüktetett, de a deszkák
recsegni kezdtek.
Újabb tekerés, és a tenyerén m ár kezdte lenyúzni a cső a
bőrt. A deszkák nyikorogtak.
Újabb tekerés, és el is repedtek.
Nevetve kibogozta a csomót, hogy kiszabadítsa a csövet,
aztán a deszkák gyenge pontjához nyomta. Most, hogy m ár en­
gedtek valamelyest, könnyebb volt feszíteni. H am arosan akkora
nyílást tö rt ki m agának a deszkák között, hogy éppen csak átfér­
jen. Át kellett másznia.
A fejét könnyen kidugta, bár a törött fa végigkaristolta a
fejbőrét. Még m indig nappal volt, de a nap m ár kezdett lenyu­
godni. Az épületnek felfelé keskenyedő szintjei voltak, m int egy
tortának. Sloane egy m urvával felszórt tetejű szint fölött v o lt Azt
még nem tudta, arról a tetőről hogyan fog lejutni, de legalább a
m urvára le tud ugrani anélkül, hogy betörné a fejét.
Átpréselte magát a deszkák között, és ajkába harapott, hogy
ne kiáltson fel, am ikor a fa két oldalról a vállába m art. Behúzta a
hasát, tekeregve átbújt, és sajgó testtel a m urvás tetőre esett.
Tudta, hogy még korai lenne innia a medve bőrére. Felkelt,
lesöpörte magáról a kavicsokat, és a tető széléhez sántikált, hogy
keressen egy tűzlétrát. A szabadság olyan közel volt - csak héte­
meletnyire - , de egyelőre elérhetetlen is, hacsak nem akarta kitör­
ni a nyakát. A Sears Tower sötét óriásként rajzolódott ki a felhők
előtt, és a W arner Tower sem volt messze tőle, nyugati oldalának
hullám ai szürkeséget tükröztek felé. Sloane a tóval szemben állt,
vagyis az épület, ahol volt, otthon a Congress Parkway lenne. Au­
tóval m ár átvezetett az épület alatt, de nem tudta, hogy hívják.
Körbesétálta az alacsonyabb tetőt, de nem talált létrát. Ha
meg akar szökni, az épületen belül kell visszamennie.
A tető m ásik oldalán talált egy kis építm ényt, amelyről úgy
gondolta, a lépcsőfeljáró és an n ak ajtaja lehet. Valószínűleg egy
312 VEPONICA POTH

olyan lépcsőházba vezet, m in t am ilyet a M uciban felfedezett. Ha

szerencséje van, egészen a földszintig le tu d m enni, aztán meg­
próbálhat elfutni.
Felfeszítette az ajtót - vagy nem zárták kulcsra, vagy a zár
tönkrem ent - , és belépett a rothadásszagú, sötét lépcsóházba. Ki­
tapogatta a korlátot, és erősen fogta ereszkedés közben. Rég nem
jutott ételhez és vízhez. A szája annyira kiszáradt, hogy nyelve
szinte a szájpadlására tapadt. De m ent tovább, és egy pohár víz
gondolatával kecsegtette magát, m intha csak répát lógatott volna
egy szam ár orra elé.
ö t lépcsőfordulónyit tett meg, am ikor felkapcsolódott a vil­
lany. A falhoz simult, és hagyta, hogy a szeme hozzászokjon a
fényhez. Emberek beszélgettek. Közel voltak, és egyre közelebb
értek, ahogy fölfelé lépkedtek. Leosont az utolsó néhány lépcső­
fokon a következő ajtóig, és m egpróbálta hang nélkül kinyitni, de
ahhoz tú l nehéz volt; erősebben kellett meghúznia.
Sloane fejben visszaszámolt, aztán felrántotta az ajtót. A zsa­
nérok csikorogtak, és a nő berohant a folyosóra, ahol ugyanúgy fel-
púposodott a linóleum, m int a cellaként szolgáló laboratóriumban.
A falakról nagy darabokban hullott le a vakolat a padlóra,
és a mennyezet csem péinek fele hiányzott vagy veszedelmesen
lelógott. Sloane elm ent egy sor ajtó mellett, amelyek régi irodák­
ra nyíltak barna padlószőnyeggel és neoncsöves világítással. Az
egyik falán még m indig táblázatok függtek, a betegszabadságo­
kat kék filctollal jelölték be.
K inézett a néhány m egm aradt ablak egyikén, hogy rájöjjön,
milyen irányba tart. Észrevette a Sears Towert, mely m ost köze­
lebb látszott, m int a tetőről, vagyis észak felé tarto tt, ahol bejöt­
tek. Közelebb a Feltámasztó seregéhez.
Valami neszt hallott a háta mögül, m ire az egyik irodába
ugrott, hogy elbújjon. Csakhogy nem iroda volt - legalábbis töb­
bé m ár nem. A teret m unkaállom ásokra szabdaló falak még áll­
tak, de a törm eléket eltakarították a padlóról. Az egyik sarokban
m atrac hevert, kifakult virágm intás takaróval és párnahuzattal.
 KIVÁLASZTOTTA!; 313

A párna mellett könyvek tornyosultak, de Sloane csak egyet is­

m ert fel: a Lehetetlen vágyak manifesztációját.
Az egyik elöl lévő beépített íróasztalon takaros halm okban
álltak a csavarok, huzalok, fémlemezek. Az asztal alatti doboz­
ban különböző állapotú szüphonok zsúfolódtak - az egyiknek a
tenyérlemezei hiányoztak, a m ásiknak az ujjai. A közelben egy
üvegben csavarhúzók gyűjteménye állt m arkolattal felfelé, hasz­
nálatra várva.
Valaki lakott itt.
Sloane nem sokat tu d o tt a zom bikról - vagy akárm i is volt
a rendes megnevezése a Feltám asztó katonáinak, akik tú l intelli­
gensnek tűntek, hogy ténylegesen zom bik legyenek - , de azt nem
hitte, hogy szükségük van alvásra. H a ez hálószoba volt, akkor a
Fdtám asztóé lehetett. Vagyis ennél rosszabb búvóhelyet nem is
választhatott volna.
Ismét hangokat hallott. Egy m ásik szobába osont, amely a
hosszú, rozoga asztal és a számos ablak alapján tanácskozóhely
lehetett. Ez utóbbiak nem voltak m ind bedeszkázva, ezért elég
fény jutott be ahhoz, hogy lásson. S őt...
Abban is biztos volt, hogy k i tu d n a nyitni egyet.
A kilincsnél fogva m egmozgatta az ablakot, hogy ellenőriz­
ze, m ennyire szilárdan ül a keretben. Az ablak lötyögött. Hát­
ranézett, és hallgatózott. A hangok erősödtek. Néhány szót ki
tudott venni:
- Varrd vissza, d e...
- A francba - suttogta, és teljes erőből felrántotta az ablakot.
Az felcsapódott, és Sloane kidugta a fejét. Két emelet magasság­
ban v o lt Ilyen magasból eltörné a lábát, ha kiugorna.
M egint hátranézett. Nem látott sem m it, de a hangok meg­
álltak. Visszafojtott lélegzettel várt. Nyikorgás hallatszott, egy
láb nehezedett egy régi padlóra. Linóleum csikorgott.
- Oké - suttogta magának. - Oké, oké, oké.
Kidugta lábait az ablakon, és elhelyezkedett a párkányon.
Aztán a fájdalom ra felkészülve kiugrott.
314 VEPONICA POTH

Nem nézett le a jobb bokájára. Nem akarta tudni.

Szeme könnybe lábadt, ö k léb e harapott, és a sikátor falának
támaszkodva olyan gyorsan bicegett, ahogy csak tu d o tt Néhány
m éter múlva elfogy a fal, és teljes testsúlyával a jobb lábára kell
nehezednie.
Megállt, hogy megtörölje a szemét. Ügy érezte, m intha va­
laki újra meg újra beledöfne a jobb lábába. Gondolatai m ind egy­
szerre lüktettek a fájdalommal. Elhagyta a sarkot, és felsikoltott.
Még egy lépés, gondolta zihálva, b ár legalább száz lépésre
volt a folyótól, ahol a korlátra tehette volna a kezét. Maga mögé
nézett a könnyfátyolon át, hátha jön egy autó. Nem látott semmit.
M egint lépett egyet. És megint.
Egészen a folyóig elvánszorgott, ahol végre fényszórókat pil­
lantott meg.
 RÉSZLETEK A
Várva várt:
Esszégyűjtemény a Kiválasztottról
CÍMŰ KÖTETBŐL

a „M i n t e g y á l o m " c í m ű esszéből
írta Laura Bryant

És miközben azt néztem , hogy a bevásárolt holm ik végigszóród­

nak az utcán - a hagym a a csatornába gurult, egy üveg tej eltörött
és a járda repedéseibe öm lött - , m egláttam őt.
A Feltámasztó pusztító vihara, a vonzás, a szaggatás, az
anyag szétmarása megkezdődött. Körülötte em berek sikoltoztak
és rohantak.
Futottak az életükért.
Elestem, kifordult a bokám. A nyáj egyik gyengébb tagja, aki
im m ár védtelen volt a világunk legborzasztóbb ragadozójával, le­
endő pusztítónkkal, a megtestesült ördöggel szemben. A halálom
biztos volt...
És mégis.
M int egy álom ...
A Kiválasztott előlépett. A rany haja csillogott a napfényben.
A válla alatt a Viliódzó Sereg emblémája volt, tisztelgés elesett
bajtársai, a lemészárolt emberei előtt. Nyakán egyetlen fém pánt
volt, a szüphonja, a kardja. Fogai közé sípot szorított, ez volt a
pajzsa. Háta m ögött egy új sereg, amelyet a holtak ham vain épí­
tett fel.
A védelmezőnk.
G enetrix Kiválasztottja.
316 VERONICA ROTH

.A z első gondolatom’ c ím ű e ss z é b ő l
írta Xevera Ibanez

A Cordus elleni tám adás m ásnapján láttam róla egy fotót az

újságban. Harcolt, nagy hatalm ú m unkálatokat énekelt életre,
m egrázta keretükben az ablakokat és ajtókat, de nem győzött és
nem veszített. Még m indig közöttünk volt, ennek örültünk, de
csalódottak is voltunk, am iért nem m entette meg egyetlen fütty­
szóval a világot
Ez azt jelentette, hogy még több szenvedés v árt ránk. Még
több hosszában végighasadt utca, m ég több köarcú anya, egyedül
járkáló gyerek, sem m ibe bám uló, járdaszegélyen ülő férfi. Még
több épület, am it széttép a term észetfeletti szél, még több keres­
gélés a törmelék, a letépett függönyök és betört ablakok között.
Még több ebből; több veszteség, és közben egyre kevesebb, am i
a miénk.
Láttam róla egy képet, ahogy egy stoptábla mellett állt arany
hajjal, aranylánccal a nyakában, aranypánttal a torka körül, csü­
csörítve, gödröcskés arccal, m iközben üdvözlésképpen megszo­
rítja a polgárm ester kezét.
Az első gondolatom az volt, hogy „azt hittem , magasabb
lesz”.
 27

C LOANE A KARJÁT LENGETVE KISÁNTIKÁLT AZ UTCÁRA. A taxi

J csikorogva megállt, de m ielőtt a sofőr úgy dönthetett volna,
hogy a nő nem éri meg a fáradságot, m ár kinyitotta az a jtó t
A huszonéves, borotvált arcú férfi hátrafordult, hogy szem­
ügyre vegye Sloane-t A nő fidtette maga mellé a lá b á t
- Hölgyem - szólalt m eg a sofőr kerekre nyílt szemmel
m aga...
- A Cordus Intézetbe kell m ennem - m ondta Sloane.
- Kórházba kellene vinnem , hölgyem ...
- Nem - szűrte Sloane összeszorított fogai k ö z t N em akart
egyedül megbirkózni egy genetrixi kórházzal. - És ha m ég egy­
szer „hölgyemnek” sz ó lít kiugróm az autóból.
Az út nagy részében a visszapillantó tükörről lelógó fityegő-
ket bám ulta - egy szentm edál, egy fid szív, egy kis m űanyag síp.
A rádió keresztény adóra volt állítva, és az egyik d al kórusától
- „Jézus, m unkálatot végeztél a szívemen* - úgy érezte, nagyon
távol van az otthonától.
Csak akkor ju to tt eszébe, hogy nincs nála pénz, am ikor az
autó megállt az épület előtt, a járd a m ellett. Egyre hangosabban
veszekedett a sofőrrel, de aztán Cyrielle kirohant. Sloane még
soha nem örült jobban az élénk narancssárga rúzs látványának.
- Istenem! - kiáltotta Cyrielle, am ikor Sloane kidugta az
autóból feldagadt - sőt, a p ó r a dagadt - b o k áját Cyrielle kivett
318 VEPONICA POTH

a derekáról függő erszényből egy pénzérm ét, és a taxisofőrnek

dobta, majd Sloane-t átkarolva kisegítette.
Sloane-nak ekkor esett le, hogy megcsinálta. Megmenekült.
M ikor m ár beértek a Muciba, elengedte magát. Cyrielle le­
ültette egy pádra a főbejárat közelében, és Sloane nézte, ahogy a
padlón szétszóródnak az arany rom buszok, ahogy fölötte a kis
üvegtáblákon átsüt a fény. Meleg volt, és előtte emberek nyüzsög­
tek nehéz csizm ákban vagy elegáns, hegyes o rrú cipőkben, vagy
pillecukorfehér talpú tornacipőkben. Az ő jobb lába csupasz volt
- a taxiban levette a bakancsát, am ikor rájött, hogy a cipő bőre
elszorítja óriásira dagadt bokáját - , és egyie lilult. M ár alig érezte
a fájdalmat.
Valami felkeltette a figyelmét. Fölemelte a fejét, és meglátta
M attét, aki félig sétálva, félig rohanva közeledett az előcsarno­
kon át. A férfi szeme kivörösödött, korábban sírhatott. A m ikor a
tekintetük találkozott, M att futni kezdett, és m ajdnem fellökött
egy göndör, ősz hajú, idős h ö lg y et Sloane a falnak támaszkodva
állt fel abban a pillanatban, hogy a férfi összeütközött vele.
M att átölelte a d e re k á t és fölemelte a földről. Jó érzés volt
kemény testét érezni maga mellett. Am iko r legutóbb együtt alud­
tak, Sloane nem értékelte eléggé. Nem a z é r t m ert M att csupa
karcsú, jó tónusú izom volt, hanem m ert meleg v o lt ismerős és
szeretetteli. Az elm últ években a férfi, ha nem is lobbantotta láng­
ra, de kis és tartó s tüzet gerjesztett benne. Sloane-nak hiányzott
ez a tűz, m int egy világítótorony fénye, am ely sosem alszik ki.
Ösztönösen a férfi lapockájára tette a kezét, ahol M att háta
nyirkos volt az izzadságtól. M att gyengéden leeresztette, de nem
engedte el. Sloane-nak ekkor tű n t fel, hogy a férfi reszket.
- H é - súgta a fülébe. - Semmi baj. Semmi baj.
- Olyan volt... csak arra bírtam gondolni... - M att hangját
elfojtotta a nő kabátja, ahogy Sloane vállába fú rta az arcát. - Csak
arra bírtam gondolni: még egyszer ne.
Még egyszer ne. Sloane azóta gondolta ugyanezt, hogy meg­
érkeztek Genetrixre: M ég egyszer ne, ne legyen még egy Sötét
 KIVÁLASZTOTTAK 319

Nagyúr, még egy emberrablás, még egy szökés. De arra nem gon­
dolt, milyen lehet M attnek az, hogy ö t m ásodszor is elrabolják, és
nem tudja, m it kell kiállnia.
Az első alkalom m al sem igazán ju to tt ez eszébe. M att meg­
kérdőjelezhetetlenül a csoportjuk vezetője volt, és két em bert,
akit vezetett, elfogott és m egkínzott az ellenség. Elkerülhetetle­
nül magát hibáztatta érte. Valószínűleg m ost is így volt.
Sloane M att felé fordította az arcát, és m iközben alig válasz­
totta el őket egymástól valam i, beszélni kezdett.
- Nem ugyanolyan volt - m ondta. Végigsimított a férfi rö ­
vid haján. - Senki nem bántott. Oké? Jól vagyok. C sak... való­
színűleg bűzlök.
M att válasza m indössze egy ném ileg hisztérikus nevetés
volt. Eleresztette Sioane-t, aki halványan rámosolygott. Enyhült
a szorítása, és a nő óvatosan rámosolygott. M ost először érezte a
remény szikráját azóta, hogy visszaadta a g yűrűt - a reményét,
hogy egy napon, am ikor a fájdalom m ár tom pább, még barátok
lehetnek.
Esther néhány lépéssel odébb várakozott. Fölfedezte a ge-
netrixi szöveteket, és m ost m indet egyszerre hordta: egy kasm ír­
m intás sálat a vállán, amely látni engedte nyakszüphonját; egy
kockás blúzt; hajszálcsíkos nadrágot; narancs tyúklábm intás
zoknit. A m ikor M att és Sloane szétváltak, előrelépett, és a férfi­
nál kicsivel finom abban átölelte Sloane-t
- Kyros? - kérdezte Sloane, am ikor Esther elh ú zó d o tt H al­
kan m ondta ki a nevet, alig b írta kiejteni a száján.
- Él, de nincs magánál. Nem tudják, felébred-e egyáltalán.
M unkálatot végeztem. A leheletet. M egint m űködésre bírtam a
tüdejét - m ondta Esther, szemében éles csillogással, am i akár
büszkeség is lehetett.
Sloane m ellkasában enyhült a szorítás. A m ióta elfogták,
nem bírt Kyrosra gondolni, de nem tudta kiverni a fejéből a lát­
ványt, ahogy a Feltámasztó m iatt a százados összeesik.
- Megsérültél? - m utatott M att a feldagadt bokára.
320 VEPONICA POTH

- K iugrottam egy ablakon szökés közben - m agyarázta Slo-

ane. - Biztos vagyok benne, hogy orvosra van szükségem. Vagy
talán egy új lábra.
- Cyrielle m ár elm ent, hogy szerezzen egyet. Orvost, nem
lábat - m ondta M att. Sloane észre sem vette, hogy Cyrielle el­
m ent, de a látótere perem én tényleg nem észlelt sem m i narancs­
sárgát. - Azt m ondta, valaki m ajd jön hozzád.
-ló .
Esther Sloane bal, M att a jobb oldalára állt. M indketten át­
karolták a derekát, hogy megtám asszák, miközben a nő a lift félé
bicegett; alig kellett letennie a lábát a földre. Esther a megfelelő
hangokat énekelte ki, hogy odahívja a liftet.
Ez is megkönnyebbülést jelentett - hogy akárm it is titkolt
előlük, és akárm in is m entek keresztül, még vele voltak.
Nem veszett el m inden.

Aznap éjjel azt álm odta, hogy mezítláb, Albie-t ölelve átbotlado­
zik egy mezőn, m iközben a fiú sípolva zihál a fülébe. Sloane karja
síkos volt a barátja vérétől. Megállt, fogást v á lto tt Albie összeszo­
rított fogakkal sikoltott.
Sötét volt, de Sloane a füvön ülő harm atcseppekből tudta,
hogy reggel van. Bokája nedves v o lt
A m ikor felébredt, állkapcsa sajgott, annyira összeszorította
a fogait, aztán bevette az utolsó b e n z ó t

Két nappal később Sloane m ankókkal a hóna alatt állt Aelia iro­
dájában.
Az orvos előző éjjel Sloane szellős szobájában állította fél a
felszerelését, és az ágy lábához kuporodva az ölébe vette a nő lá­
bát. Fogai között bonyolult sípot tarto tt, volt egy m ódosított ősz-
 KIVÁLASZTOTTAK 321

cilloszkópja, amely ezredpontossággal m egm ondta, milyen frek­

venciájú hangot kell kiadnia, szemén pedig egy félig arclemeznek
látszó szüphon. Ezt a hárm at egyszerre használta, időnként bele­
fújt a sípba, az oszcilloszkóppal megállapította a hangm agassá­
got, majd intett, hogy megkezdje a m unkálatot, amellyel láthatja
a csonttörést. Sloane szám ára az alváshiány ködében szent rituá­
lénak tű n t az egész.
Az orvos erős, hideg kezével bocsánatkérés nélkül helyére
tolta a csontot, és m ásnapra sínt ígért - valam int egy szüphont,
amely segíti majd Sloane csontjainak gyógyulását
Most a szüphon és a sín is a lábára sim ult, és azt az utasítást
kapta, hogy még két hétig m ankóval közlekedjen.
A Csapás pernyéjét és m ocskát lemosta, de az érzés még
mindig úgy tapadt hozzá, m in t egy ébren megélt rémálom.
Aelia irodája egyetlen szóval jellemezve tiszta volt. Fapadló,
fehér falak, egyetlen könyvespolc, amelyen színek szerint rendez­
ték el a könyveket. Az ablak m ellett nagy, fehér kaspókban fehér
orchideák álltak. Az ajtó nehéz dübbenéssel csukódott be Sloane
mögött.
Aelia irodája felé m enet elhaladt Nero műhelye mellett is.
Az ajtaja ugyanolyan volt: vastag fa, nehéz fém zsanérokkal és ki­
linccsel, és m ágia zárta le. A félelemkeltő külső elgondolkodtatta;
vajon m it rejt a két hely, am i ilyen szigorú védelm et igényel?
Sloane-t néhány percenként még m indig m egcsapta a kén
képzelt szaga, bár a haja m ost m ár a Cyrielle által hozott rozma-
ringos sampontól illatozott. M ost is érezte, am ikor Nero előlé­
pett, átvette a m ankóját, és a falnak tám asztotta, hogy leülhessen,
majd maga is letelepedett a székbe a nő mellé.
Aelia összekulcsolta kezét a tiszta, fehér íróasztal tetején.
Csuklóján összecsörrentek a szüphonja finom fémlemezei. Kör­
meit m att rózsaszínre festette és tökéletes félellipszisekké re­
szelte.
Sloane előző nap m ár m egírta a jelentését, és Cyrielle-lel el­
küldte Aeliának és Nerónak. Ma reggel mégis m aguk elé citálták
 VERONICA ROTH

azzal, hogy van még néhány kérdésük utólag. Sloane elképzelni

sem tudta, m i m ást m ondhatna még arról, am i történt. M ár így is
teljesen kitárulkozott.
- Szóval - szólalt meg, m ert egy darabig senki nem beszélt.
- Kérdéseitek voltak?
- Hogy érzed magad, Sloane? - Aelia mosolya csakis erőlte­
tett lehetett. Sloane nem olyan nő volt, akire mások csak úgy m a­
guktól rámosolyogtak, és Aelia arcától is idegen volt a mosolygás.
- Szuperül - felelte Sloane. - A kérdések?
Aelia Néróra pillantott, aki megköszörülte a torkát. A férfi
bokánál keresztezte a lábát, és előrehajolt. Varázspálcamintás
zoknit hordott. Sloane elfojtott egy mosolyt.
-A g g ó d tu n k érted, m ert a jelentésedben bizonyosfajta...
rokonszenvet fedeztünk fel - m ondta Nero.
- A Feltámasztó iránt - pontosított Aelia.
- Mi? - vonta össze szemöldökét Sloane. - Elrabolt, nyilván
nem rokonszenvezek vele.
- De a jelentésedben valam i olyasmit m ondtál, hogy...
gondterheltnek látszott.
- Csak más, m int am ilyennek képzeltem.
- M iben más? - hajtotta oldalra fejét Nero, amivel arra a
pszichológusra emlékeztette Sloane-t, akihez a M erülés után járt.
Az is folyton a szemöldökét ráncolta és oldalra biccentette a fejét.
- ó nem a Sötét N agyúr - m ondta Sloane. - Azt gondoltam,
talán a m i univerzum unk Sötét N agyurának egy párhuzam os
verziója. De m ost m ár látom, hogy nem ez a helyzet. Ennyi.
- Az aggodalm unk nem alaptalan - m ondta Aelia. - A Fel­
tám asztó m ár korábban is m egnyert az ügyének másokat. Van
bizonyosfajta... vonzereje.
- Vonzereje? - vonta fel szemöldökét Sloane. - Hol látott
olyasmit leírva a jelentésemben, hogy vonzó?
- Hát, nem úgy kezdődik - m ondta Nero. - Azt gyanítjuk,
van valamilyen meggyőző m unkálata...
- Kivel csinálta meg korábban? - vágott közbe Sloane.
 KIVÁLASZTOTTAK 323

Nero és Aelia összenéztek.

- Nem fontos, ki volt az a nő - m ondta Aelia.
- Nyilvánvalóan fontos, ki volt, különben nem figyelmeztet­
nél rá - feleselt Sloane.
Nero ismét Aeliára nézett.
- M int m ár m ondtam , csak beszélni ak a rtu n k veled, hogy
megbizonyosodjunk ró la...
- Én meg történetesen veletek akartam beszélni - m ondta
Sloane. - M ert úgy hangzott, m intha a Feltámasztó m ár talál­
kozott volna egy velem hasonló helyzetben lévő személlyel. Úgy
értem, egy m ásik Kiválasztottal. A genetrixi Kiválasztott találko­
zott vele bárm ikor is? Tudjátok... m ielőtt meghalt.
- Nem ellenőriztük a K iválasztottunk tevékenységét annyi­
ra, m int kellett volna, talán m ert azt hittük, hogy m inden terv
szerint fog m enni, am int azt a prófécia is előre jelezte - m ondta
Aelia. - A m int az nyilvánvaló, m ásodszor m ár nem fogjuk elkö­
vetni ezt a hibát.
- De az azért feltűnt, hogy ti magatok nem siettek harcolni
ellene - jegyezte meg Sloane.
- Nem hiba, ha valaki tisztában van a korlátáival - torkolta
le Aelia elvörösödő arccal.
- Nem? - Sloane vállat vont. - Sosem adatott meg nekem az
a luxus, hogy tisztába jöjjek az enyéimmel.
- Akkor ugyanolyan ostoba vagy, m int az előző lány! - csat­
tant fel Aelia. - Ó is azt hitte, hogy a Feltámasztó csupán egy
sérült személyiség, és lehetséges az egyetértés vagy valamiféle ki­
békülés. Tévedett, és megfizetett érte. Ezt akartad hallani?
A szavak egyesével sújtottak le Sloane-ra. Tévedett. A z előző
lány.
Am ikor azonban Aelia elmesélte nekik a régi Csapás helyén,
hogy G enetrix Kiválasztottja meghalt, »fiút” m ondott. Bátor is
tehetséges varázshasználó volt. Egy fiatal fiú . És világos volt, hogy
egy fiú halt meg. Egy fiú szenvedett vereséget.
324 VERONICA ROTH

- Vagyis, akit a Feltámasztó korábban m anipulált... a Kivá­

lasztottatok volt - m ondta Sloane, és igyekezett könnyed hangot
m egütni. - M ondhattátok volna.
- Nos, nem akartam fölöslegesen rád ijeszteni, különösen
egy traum atikus esemény után. - Aelia lesim ította vasalt ingjét.
Sloane hátradőlt a székben. Az előbb kapta rajta Aeliát, hogy
ugyanazt a személyt hol fiúként, hol lányként emlegeti. De nem
akarta felhívni erre a figyelmet - egyelőre.
- Ijedtnek látszom? - kérdezte Sloane. - Vagy dühösnek,
am iért próbára teszed a türelm em et, miközben én csupán meg
akarom ölni ezt a szemétládát és hazamenni?
Aelia összeszorította a száját.
- Báró - m ondta Sloane. - Na, ha ideadjátok a m ankóimat,
visszabicegek a szobámba.

- Ez... - Esther a hom lokát ráncolta. - Fura.

Sloane a lifttel szemözti ajtóban ült, hogy lássa, ha bárki fe­
léjük jönne. Jobb lábát kinyújtotta Esther szobájának széles pad­
lódeszkáin; m ankói a falra szerelt, m egm agyarázhatatlan szen­
teltvíztartónak voltak tám asztva, amelyben Esther az ékszereit
tárolta.
- Én nem „furát” m ondtam volna - m ondta Sloane. - H a­
nem inkább „riasztót” vagy „gyanúsat”.
- Nem egészen értem , m i olyan riasztó - m ondta M att. Ki­
gombolta m andzsettáját, és feltűrte inge ujját. M ost m ár m indig
rajta volt a szüphonja - és Estheren is. Aznap reggel Sloane raj­
takapta őket, hogy jéggé derm esztették a reggeli kávéjukat. - Az
em bereknek m áskor is m egbotlik a nyelve. Valószínűleg nem je­
lent semmit.
- Volt már, hogy véletlenül fiúként emlegettél? - kérdezte
Sloane.
 KIVÁLASZTOTTAK 325

- Hát, nem - m ondta M att. - De az is lehet, hogy transz­

nemű volt, és Aelia csak ebbe zavarodott bele, vagy nem ismerte
igazán akkoriban, vagy...
Esther félbeszakította.
- M iért nem kérdeztél rá Aeliánál, am ikor történt?
- A rra gondoltam, ha egyszer hazudott, m iért ne hazudna
máskor is? - felelte Sloane. - Biztonságosabbnak tű n t egyelőre
magamban tartani.
- Még m indig úgy gondolom ... - kezdte Matt.
Esther m egint a szavába vágott.
- Ne légy hülye - m ondta. - Aelia nyilván két különböző
emberről beszélt. Nero és Aelia hazudtak nekünk. De nem tud­
juk, m iért. Ugyanolyan könnyen elképzelhető, hogy jó okuk volt
rá, m int az, hogy rosszindulatból tették.
- Nem hiszem el, hogy ilyenek vagytok! - Sloane a padlóra
csapott a tenyerével. - Ezek az em berek elraboltak m inket egy
másik dimenzióból. Túszként tartan ak fogva, am íg nem küz­
dünk meg a rosszfiújukkal. Neked m eg nehezedre esik elhinni,
hogy hazudnának nekünk? Miért? M ert azt m ondták, hogy „ké­
rem” meg „köszönöm”?
- M indig ez a drám ázás - forgatta a szemét Esther. - Én
csak próbálok nem kiakadni; nem azért lobbizom, hogy kapja­
nak béke-Nobelt.
M att a szüphonját szorosan a kezére rögzítő szíjjal játszado­
zott, és az ujja köré csavarta.
- Még ha Aelia hazudott is, valamiféle rossz szándékból -
m ondta - , mégis, m it tegyünk ellene? C sak rajta keresztül vezet
haza az út.
Nem tévedett, gondolta Sloane. A kárm it is rejteget Aelia,
akárm i is folyik valójában G enetrix és a Föld között, nem ten­
nék-e meg ugyanúgy azt, am it kell, hogy hazajussanak? A gondo­
lat, hogy az egész életét itt élje le tafotaruhák és szüphonlemezek
csilingelése közepette, fojtogató volt. Ez nem az ő bolygója. Nem
az ő élete.
326 VEPONICA POTH

Még ha nem is v ár rá sem m i a Földön, csak szívfájdalom -

hiszen ki kell költöznie a lakásból, amelyben M att-tel élt, meg kell
gyászolnia Albie-t, manővereznie kell a m édia figyelmének ke­
reszttüzében az legalább az ő élete volt. De nem tuda elfelejte­
ni, milyen furcsa megkönnyebbülést érzett, am ikor Aelia elszólta
magát, m ert végre meg tudta nevezni az érzést, am i azóta kerül­
gette, hogy kim ászott a Chicago folyóból: a képébe hazudtak. És
Sloane utálta a hazugságokat, ha nem ő találta ki őket.
- Szerzek bizonyítékot - m ondta. - És szembesítem vele Ae-
liát. A kkor nem tu d tovább hazudni nekem.
- Beszélhetek Cyrielle-lel - ajánlotta fel Matt. - Csak bará-
tilag, nem vallatva.
Sloane felismerte, hogy ez békeajánlat, és halványan a férfira
mosolygott.
- Nincs jobb, m int egy baráti csevej vacsoránál halott Kivá­
lasztottakról - jegyezte meg Esther.
- Szóval Cyrielle, mi? - kérdezte Sloane. Ugratásnak szánta,
de hidegen, szinte vádlóan hangzott.
- Van még más is, am it meg akarsz kérdezni? - kérdezte
M att halkan.
Sloane szörnyű nyomást érzett a bensőjében - a torkában, a
mellkasában, a hasában - , am i azt jelezte, hogy m indjárt elsírja
magát. Maga m ögött m egtám aszkodott az ajtókeretben, és feltá-
pászkodott.
- Nem - m ondta, am ikor ú rrá lett a hangján. - Megyek. Fá­
radt vagyok.
Nyilvánvaló hazugság v o lt De M att, végtelen udvariasságá­
ban, hagyta, hogy elmondja.
 RÉSZLET
Az irrealista költészet nagykönyve,
2. kötet
C ÍM Ű KÖNYVBŐL

Le Quoi
írta Artificielle

Mi az?
Az
AZ?
Mi az
mi
az m iaz m i
M
I
M
I
AZ
mi
 28

következő hetek csak unalm at és frusztrációt hoztak

A Sloane szám ára. Az orvos m eghagyta, hogy legalább két

hétig ne gyakoroljon szüphonokkal, ezért senki nem zarga
az edzések m iatt. M ankó nélkül nem járkálhatott, de azok meg
nyomták a hónalját, így az idejét főként egy helyben töltötte, a
Lehetetlen vágyak manifesztációját olvasgatva.
Kevesen közelítették m eg az ajtókat. Még kevesebben jutot­
tak be, és azokat is Nero kisérte. M intha az ajtót őrző varázslat
csak neki engedelmeskedett volna.
Ezért választotta Sloane a férfi irodáját Aeliáé helyett. A pra­
etor legalább N erónak és Cyrielle-nek bejárást biztosított a dol­
gozószobájába, vagyis a férfi valam i sokkal fontosabbat őrzött.
Sloane először valamilyen ürügyet keresett, hogy Nero be­
engedje, azonban a férfit az Aelia irodájában folytatott beszélge­
tés óta nehéz volt elcsípni. A m ikor először m eglátta Sloane-t a
pádon olvasgatni, megkérdezte, m iért épp o tt szeret időzni, mire
a nő a szemközti ablakra m utatott, amely a Sears Towerre nézett.
Ezután Nero m ásik útvonalat választott, hogy a műhelyébe m e­
net ne haladjon el Sloane előtt.
Két hét után Sloane végre m eghallotta. A m ikor meglátta
N érót a műhelyajtó felé közeledni, felkelt, és odasietett - m ár
am ennyire tehette - , hogy beszélgetésbe elegyedjen vele. A férfi
azonban úgy tett, m intha nem venné észre, és b esurrant a m ű­
helybe, pont, am ikor Sloane olyan közel ért, hogy m egszólíthatta
330 VEPONICA POTH

volna. A nó nézte, ahogy a súlyos, kétszárnyú ajtó becsukódik,

majd retesz k a tta n t
A zt feltételezte, hogy Nero egy küszöbön ható m unkálattal
biztosította a műhelyét. De m i van, ha a mágiája csak a zárt érin­
tette?
Ezután Sloane pénzt könyörgött ki Cyrielle-től, és elment
egy közeli vaskereskedésbe - egy új sínnel, hogy ne kelljen m an­
kóznia - , hogy vegyen egy kalapácsot és egy csavarhúzót.

- Nem hiszem el, hogy belementem ebbe - m ondta Esther.

- Ne csinálj úgy, m in th a erővel rángattalak volna ide
- m ondta Sloane, rászegezve a csavarhúzót. A szerszám nak
királykék nyele volt, a m árkanevet - s ip h o n a t e c h n ic a -
aranybetűkkel nyom ták rá. Sloane E sther karórájának szíjába
akasztotta az ujját, és közelebb h úzta m agához, hogy leolvas­
hassa az időt. - Jól van, gyerünk. De emlékszel rá, m i a sztorink,
ha N ero rajtakap?
- A lábszüphonod magas hangon sivít, és azt akarjuk, hogy
vessen rá egy pillantást - m ondta Esther. - Ugye, tudod, hogy ezt
nem fogja bekajálni? Cyrielle-hez is m ehettünk volna.
- Amúgy sem lesz itt. Két hete ügyelem a jövés-menését, és
ötnél sosem m arad tovább.
- N yugtalanító vagy.
Sloane teli szájjal rávigyorgott, és vállával belökte a lépcső­
ház ajtaját
Estherrel együtt végigment a széles, ablakos folyosón, amely
Nero műhelyéhez vezetett. Elm entek a pad mellett, ahol Sloane
annyi időt töltött olvasgatva, majd m aguk m ögött hagytak egy
egységesen rózsaszínű szo b ro t amely vesére hasonlított. Nero
irodájának kétszárnyú ajtaja inkább egy kastélyba illett volna,
m int a Muciba, a régi, rozsdás zsanérokban jókora szegecsek vol­
tak, Sloane és Esther szerencséjére.
 KIVÁLASZTOTTAK 331

- Csak szólj, ha bárki jön! - m ondta Esthernek, és eset­

lenül lekuporodott a három zsanér közül a legalacsonyabbhoz.
A csavarhúzó végét a szegecs alá nyom ta, és rá ü tö tt a kalapács­
csal, hogy a szegecset felfelé feszítse. A m in t az kiem elkedett a
zsanérból, a nő ide-oda m ozgatva kilazította. M ár csak kettő
m aradt.
- Szóval az ajtón lévő varázslat nem akadályozza ezt meg? -
kérdezte Esther. - Ez elég komoly könnyelm űségnek tűnik.
- Ugye? - Sloane a m ásodik zsanéron kezdett ügyködni. -
De csak arra használja a m ágiát, hogy a zárat biztosabbá tegye - a
m unkálat a helyére csúsztatja és o tt tartja a reteszt. N em az ajtóra
hat, m ert ha úgy lenne, Nero m iért vesződne egyáltalán zárral?
Fölösleges volna. Itt m indenben m ágiára tám aszkodnak.
- És erre mégis hogyan jöttél rá?
- Olvasom az újságot. El se hinnéd, hány betörés történik
ebben a városban am iatt, hogy az em berek a m ágikus biztonság­
ra hagyatkoznak, és elfelejtik, hogy az a gyakorlati megoldások­
kal néha kikerülhető - teljesen elfelejtették, hogyan m űködnek
az egyszerű dolgok. - Sloane végzett a h arm adik zsanérral, és a
csavarhúzó lapos végét a zsanér és a fal közé ékelte, hogy kiug­
rassza az ajtót a helyéről.
A mágikus retesz kitartott, ezért az ajtó furcsán lógott arról
az egy pontról, m int egy kilazult fog.
- Siker - mondta. O ldalra fordult, és az irodába surrant.
- Ha valamilyen okból G enetrixen ragadnánk - m ondta
Esther - , fontolóra vehetnéd a bűnözői karriert.
- Megfontolom. Siess, valaki elég ham ar észreveszi m ajd ezt
az ajtót.
Megfordult, és m ost először végignézett Nero műhelyén.
Nagy tér volt fakó, borongós világítással, mely az üvegházszerű
mennyezetből jött: áttetsző, fehér, geom etrikus elemek engedték
be a napfényt. A falakat kőfrízek díszítették, am itől a helyiség ősi
tem plom nak látszott, szent szim bólum okkal körülvéve. M agát a
helyet zsúfolásig töltötték a könyvek és eszközök, régi szüphon-
332 VEPONICA POTH

darabok é$ a javításukra szolgáló szerszámok, többnyelvű szöve­

gek kinyitva és egym ásra halmozva.
Esther kivett a zsebéből valam it. Egy ujjhosszúságú síp volt,
am ilyet Sloane az utcán és a Muci előcsarnokában járó-kelő em ­
berek fogai közé szorítva szokott látni, ahogy bonyolultabb m un­
kálatokat végezve fütyülnek.
Esther a szájába vette a sípot, és hosszan, halkan megfújta.
Semmi nem történt, ezért ismét megpróbálta. Behunyt szemmel,
hom lokát ráncolva koncentrált a szándékára. Halvány fény szúr­
ta Sloane szeme sarkát, és Esther egy közeli könyvhalom ra vetet­
te magát, hogy előhúzzon egy karcsú, fekete kötetet, amely el volt
rejtve benne. A világító oldalra lapozott, és hangosan felolvasta:

A K iválasztott egyedi látásm ódja alapján fin o m fen yfe-

nalak sokaságaként írja le a m ágiát, am elyek összekö­
tik a z em bereket egym ással, a tárgyakkal és a fö ld d e l
E z utóbbi érdekel leginkább - a mágia, am i a talajt á t­
hatja, mélyebbre kell hogy hatoljon a földkéregnél; m u­
száj, hogy a bolygónk szívében kapcsolódjon valam ihez,
a m it m ég nem tudunk felfo g n i... talán olyasvalam ihez,
am i széttört, am ikor a lövedék a Tenebris-szakadékba
csapódott, ez m egm agyarázná a G enetrix egészén életbe
lépő, m ágiának nevezett erőt.

- Nero naplója? - kérdezte Esther, am ikor megállt az olva­

sásban.
- Ügy néz ki, volt neki egypár - intett Sloane egy vékony
fényszeletre az Esther m elletti halom ban. Körbejárta a műhelyt,
és m egnézte a Nero által nyitva hagyott könyveket, hátha lát más­
hol is csillanásokat. Szüphonjavitás haladóknak, 3. k ö te t Gerinc,
m ellkas, has: tanulm ány a ritkábban használt szüphonokról. H úr­
elm élet a m ágikus elm e szám ára. Sloane végighúzta ujjait a la­
pokon, miközben a szoba széléhez b icegett O tt egy beugró v o lt
hasonló egy ablakalkóvhoz, de a várt párna helyett asztalt ta lá lt
 KIVÁLASZTOTTAK S33

Esther m egint olvasni k ezd ett

Egyelőre csak szem lélni voltam képes m ás univerzu­

m okat, de m ég nem próbáltam m eg cselekedni. Ezen
a ponton fontosabb találni egy életképes univerzum ot,
am elyből dolgozni lehet. Van néhány param éter, am inek
teljesülnie k e lt például legalább valam ennyi m ágiának
léteznie kell; nem lehetnek nyelvi akadályok; a szétválá­
si pontnak a z elm últ ötven éven belülre kell esnie, hogy
a z alany jobban tudjon alkalm azkodni G enetrixhez; és
egy bajnok vagy úgynevezett K iválasztott, aki be tudja
fejezn i a feladatot. Felfoghatatlanul nehéz olyan világot
találni, am ely alkalm as...

Elhallgatott.
Az asztal egy kis, rom busz alakú elemekből álló ablak előtt
volt. Az üvegen á t Sloane látta a város elm osódott fo ltjait am int a
naplementével feketébe és kékbe fordulnak. A párkányon néhány
tárgy sorakozott: egy zsebóra elszakadt lánccal, egy kis rózsaszín
szemüveg, egy lila köves gyűrű. A macskaszem formájú szemüveg
alatt papírdaru lap u lt Sloane ujjai közé csípte a c ső ré t és a fény
felé emelte. Olyan precízen volt hajtogatva, m intha Albie-é lenne.
- Várj, van még m ás is - m ondta Esther.

N apokat töltöttem azzal, hogy átszitáltam a z anyag tö-

mörödő felh ő it, am elyek m ég nem álltak össze Földdé;
olvadt bolygókat, am elyek túlságosan m érgezőek voltok
a z élet szám ára; állandó viharoktól tépázott gázvilá­
gokat. L áttam hatalm as aszteroidák á ltal kettéhasított
Földeket, tollas dinoszauruszokkal benépesítetteket;
óceánok borította Földeket. És láttam Földeket, am e­
lyeket atom bom bák tettek m eddővé, vagy am elyeken az
em beri életet valam iféle járvány törölte e l - a házak m ég
épek voltak, a reggeli a z asztalon rohadt.
334 VEPONICA BOTH

Esther egy m ásik naplóra váltott, mely ezúttal piros volt és

akkora, m int a tenyere.

A bajnokom halott. M ú lt éjjel Ölte meg a Feltám asztó,

éjfél után negyedórával, a tóparti ösvény m ellett. A Fel­
tám asztó kedvenc kivégzési m ódjának esett áldozatául,
a m ágikus lehelet ellentétének, valam iféle m ágikus ösz-
szeroppantásnak...

A Sloane kezében lévő pap írd aru egy szellősen vonalazott

noteszlapból készült. A d a ru h átán futó hajtásban rózsaszín fir­
kát látott, m in th a valaki egy tollat próbált volna ki. Estherre né­
zett, aki hevesen lapozgatta a piros naplót, h áth a talál még egy
világitó oldalt, m ajd a d a ru két végét m egrántva szétbontotta
az origam it. M int kiderült, a papíron m indenféle tollat kipró­
báltak. M indegyik élénk színű volt, csillogó, rik ító neon- vagy
gyöngyházfényű. A m ilyeneket Albie használt, még azután is,
hogy a többiek cikizték m iatta. De G enetrixen Sloane semmi
hasonlót nem látott. Itt az em berek díszes, régim ódi eszközöket
használtak - lúdtollakat, töltőtollakat, fém íróvesszőket golyó­
val a hegyükben.
- Essy - szólalt m eg Sloane.
Esther hangja felcsendült:
- A m ásodik bajnokom is halott. Úristen, Sloane.
Sloane és Esther összenéztek.
- A m ásodik - m ondta Esther.
- Nem n ek ü n k kellene a m áso d ik n ak lennünk? - kérdezte
Sloane, egy pillanatra megfeledkezve a noteszlapról a kezében.
- G enetrix K iválasztottja volt az első, és aztán idehoztak m in ­
k et... nem?
- így m ondják - felelte Esther távolba révedő tekintettel.
- Folytasd! - kérte Sloane.
 KIVÁLASZTOTTAK 335

Folytatom a keresést - m uszáj folytatnom am íg meg­

felelő jelöltre nem bukkanok. H a kell, egy életen átfogok
ku ta tn i a végtelen világok k ö zö tt...

- Az a hazug szemét láda - m ondta Sloane.

- H ányan voltak? - m eredt Esther Sloane-ra. - Több tucat?
Több száz? H a ők nem élték túl, m i hogyan fogjuk? Alig sikerült
legyőznünk a saját Sötét N agyurunkat, és az olyan világon tör­
tént, ahol nem ism erték a m ágiát... - Elfúlt a hangja.
- H a erről hazudik, egy csomó m ás dologról is hazudhat -
m ondta Sloane. - M int például arról, m ilyen nehéz is hazakülde-
nie m inket. - Átvágott a szobán, és Esther vállára tette a k ezét
- Ne borulj ki. Még ne.
- Az mi? - pillantott Esther a papírra, amelyet Sloane tenye­
re a vállára szorított.
- Egy papírdaru volt - m ondta Sloane. - Eszembe jutott
róla...
- Ó. - Esther szemében szánalom jelent meg, és Sloane el­
húzódott.
- Megvan, am iért jö ttü n k - m ondta Sloane - , m ost m en­
jünk, mielőtt N ero...
- Attól tartok, azzal m ár elkéstetek - szólalt meg Nero. Ujjá-
val megérintette a zárat, amely a helyén ta rto tta az ajtót, m ire az
nagy döndüléssel a földre dőlt.
Sloane ösztönösen Nero felé emelte a noteszlapot. M indhár­
m an rábám ultak a kardként szorongatott papírra, am íg le nem
engedte.
Ahogy Nero átcsörtetett a ledőlt ajtón, összeszorított fogak­
kal, szemébe hulló, szőke hajával félelmetesnek látszott. De aztán
a férfi két kézzel lesöpiögette szürke pulóverét, kisim ította haját a
szeméből, és maga lett a megtestesült szelídség.
- Nem tudom , m it tettem , am ivel akkora bizalm atlansá­
got érdem eltem ki, hogy betörtetek a m űhelyem be - m ondta
higgadtan.
336 VEPONICA POTH

Sloane ra hirtelen rátört a leküzdhetetlen vágy, hogy kita­

pogassa a N éróban im ént m eglátott érzékeny részt, és m inden
erejével vájkálni kezdjen benne.
- Hát, ott van az egész „raboljunk el három em bert egy pár­
huzam os dim enzióból” dolog - m ondta. - De a legutóbbi alka­
lom az volt, am ikor Aelia a Kiválasztottat hol fiúnak, hol lánynak
nevezte.
- Á . - Nero végigsim ított a kilincsen. - M ondtam neki,
hogy ez feltűnt nektek, de nem hallgatott rám .
- Bizonyítékot kerestünk - m ondta Sloane. - Szóval, hacsak
a naplóid nem az első próbálkozásaid a regényírásra... nem is
olyan jók, mellesleg...
- H ányan voltak? - A kérdés hirtelen, élesen csattant fel.
Esther N ero felé lódult, és úgy nézett ki, m int aki meg akarja
fojtani. - H ány K iválasztottat szakítottatok ki a dimenziójukból,
hogy megküzdjenek az átkozott Sötét Nagyuratokkal?
- Csak azért nem m ondtuk d nektek, m ert nem ak artunk
megijeszteni - m ondta Nero. - Egyikötöket sem. Hiszen még a
m ágiát sem ism ertétek, sem ...
- Felteszem, ezek nagyon értékes könyvek - emelte fid Slo­
ane az egyik naplót, és kinyitotta, m intha félbe akarná tépni.
- A m i azt illeti...
Sloane kettétépte a naplót, végighasadt a kötés.
- Nem szükséges...
- Nem is tudom , én szükségét érzem - m ondta Sloane. -
Tekintve, hogy nem em lítetted meg, m i hányadikok is vagyunk
ebben a kis élet-halál harcban. Tizedikek?
- Az ötödikek - m ondta N ero meghunyászkodva.
- Ötödikek? - k iáltott fid Esther.
- A zért idéztünk meg másokat, m ert nem akartuk, hogy
tapasztalatlan, m ágiát alig használni tudó emberek harcoljanak
a Feltámasztó ellen - emelte fel hangját Nero. Ökölbe szorította
szüphonos kezét, m ire szikrák táncoltak végig a fémlemezeken.
- Sikeres Kiválasztottakat tartalm azó univerzum okat kutattunk
 KIVÁLASZTOTTAK 337

fel, akik jó m ágiahasználók is voltak. Valamennyien vereséget

szenvedtek. M ind a Földért és G enetrixért harcoltak. Végül m ár
nem bírtuk elviselni a veszteségeket. Úgy döntöttünk, a személyes
tét kiegyenlítheti a m ágikus tapasztalat hiányát. Ezért elhoztunk
titeket. Igen. Tíz éven át harcoltunk, és végül elhoztunk titeket.
Hom lokát ráncolva nézett le az engedetlen kézre. A szikrák
kihunytak.
- Komolyan nem m erült fel bennetek, hogy talán nincs is
szükségetek Kiválasztottra? - kérdezte Sloane.
- Úgy csinálsz, m intha m ások nem próbálták volna elintéz­
ni - m ondta Nero. - M inden Kiválasztottra ju to tt legalább tíz
közönséges férfi és nő, akik m egpróbálták megölni, de ők haltak
bele, és ebbe nem tartozik bele az a sok ezer ember, akikkel a Csa­
pások végeztek.
Esther arca csillogott a könnyektől.
- Azért hallgattam el előletek, m ert riasztó... és csüggesztő
- mondta Nero ismét halkan. - M ert nem akartam , hogy bárme-
lyikőtök úgy érezze, m ár a kísérlet előtt vereséget szenvedett. Tud­
tam , hogy te, Sloane, különösen törékeny vagy, nem férsz hozzá
megbízhatóan a mágiához, aztán elrabolt a Feltámasztó, és...
- Nem vagyok törékeny - jelentette ki Sloane.
- Nem akartalak megsérteni - m ondta Nero. - De különle­
ges traum a ért a Sötét N agyurad keze által, és...
- Fogd be. - Ezúttal nem Sloane szólt közbe, hanem Esther.
Megtörölte az arcát, és lejjebb húzta merev blúza nyakát, hogy
felhívja a figyelmet a szüphonjára. - Vagy felgyújtalak a picsába.
Nero felé fordította a tenyerét.
- Gyere! - szólt oda Esther Sloane-nak. - El kell m onda­
nunk M attnek. Hacsak nincsenek további hazugságok, am iket be
szeretnél vallani.
Sloane igyekezett méltóságteljesen Esther után bicegni.
Am ikor a küszöbre ért, Nero ism ét megszólalt.
- Ne feledjétek - m ondta olyan hidegen, hogy a nő tarkó­
ján borzongás futott végig. - Még m indig szükségetek van rám
m VERONICA ROTH

ahhoz, hogy hazajussatok. És ha azt akarjátok, hogy legyen ott­

honotok, ahová visszamehettek, meg kell ölnötök a Feltámasztót.
Sloane nem fordult meg, csak bicegve lépkedett tovább a lift
felé.

- Ajándékot hoztam - jelentette be M att Sloane szobájának

ajtajából, amelyet elkezdtek „fehér szobaként” emlegetni, mig
M atté volt a „kunyhó”, Estheré pedig a „templom”.
Sloane hátát az ágytám lának vetve ült, Esher melegítőnad­
rágban ült a földön, két ujjal egy mogyoróvajas üvegben kotorva.
M ind rászoktak a mogyoróvajra - am it szendvicsben, almával
vagy kekszre kenve ettek - , m ert a N utty Buddy m árka a Földön
és Genetrixen is létezett, ezért az íze is ugyanolyan volt. Egyike
volt a kevés tökéletes egyezésnek.
M att fölemelte a sötét szesszel teli üveget.
- Bourbon - m ondta. - Cyrielle jóvoltából.
Esther megtapsolta.
- Bocsánatot kért, am iért nem m ondta el nekünk, hogy Tá-
basztunk? - kérdezte Sloane az ágyból.
- Nem tudta - m ondta M att. - Még csak egy éve dolgozik
Aeliának.
Sloane felhorkant.
- Ne fitymáld le azt, aki w hiskyt szerzett nekünk - m ondta
M att. - Csak m ert igazolást kaptál a paranoiádra.
- Az én világszemléletem a helyes - m ondta Sloane - , és azt
várod, hogy ne kárörvendjek?
M att nevetett, és egy pillanatra olyanok voltak, m int koráb­
ban. A férfi lecsavarta a whisky kupakját, és ivott egy kortyot.
M iután lenyelte, átadta a palackot Esthernek.
- De nem értek egyet azzal, hogy rábasztunk.
- Az ötödikek vagyunk, akik a Feltámasztó ellen harcolunk
- m ondta Esther. - M i vagyunk az egyedüliek, akik nem tudják
 KIVÁLASZTOTTAK 339

használni a mágiát. Egyikünket m ár elrabolták. - Felült, és Slo-

ane-nak kínálta az üveg whiskyt, aki belekortyolt.
A bourbonnek vanília- és mogyoróíze volt. Sloane elfintoro-
dott, és visszaadta M attnek.
- Rábasztunk - fejezte be Esther.
- De épp ez az. - M att leült a padlóra Esther mellé, nagyot
húzott az üvegből, aztán továbbadta. - Azt hiszem, van valami
ebben az egész „a történelem megismétli önm agát” dologban.
Sloane felvonta a szemöldökét.
- Ha a történelem ismételni akar, azzal ki vagyok békülve -
m ondta Matt. - Legutóbb győztünk, nem emlékeztek?
- M ond valam it - m utatott rá Esther a palackkal.
- Nem tudom - m ondta Sloane. - Nem hiszem, hogy egyál­
talán harcolnunk kellene.
- És hagyjuk, hogy a Feltámasztó m indkét univerzum unkat
elpusztítsa? - kérdezte Matt.
- Az, hogy Nero ebben hazudott, talán azt jelenti, hogy
m inden hazugság. Lehet, hogy az univerzum ok nem is kapcso­
lódnak. A Feltámasztó talán nem az ellenségünk. A ...
- Nem az ellenségünk? - kérdezte M att hitetlenkedve. - El­
rabolt téged. Isten tudja, hány em bert ölt meg. Ö irányította a
Csapást!
- Tudom. - Sloane a kézfejére fektette hom lokát. - Tüdőm,
oké? Csak azt m ondom ...
- Igazoltuk az univerzum ok közti kapcsolatot - m ondta
Esther, és Sloane-nak nyújtotta az üveget. - Találtad azt a cikket.
- Egyetlen cikk még nem perdöntő - jegyezte meg Sloane. -
És most m ár azt is tudjuk, hogy Nero hazudott.
- És azt is, hogy a Feltámasztó egy gyilkos - m ondta Matt.
- Nem azt m ondom , hogy sörözzünk vele, vagy ilyesmi,
csak hogy alaposabban meg kéne vizsgálnunk, am it Nero mond!
- Sloane a férfi felé nyújtotta a whiskyt.
- Ja. Oké. - M att elvette a palackot, és ivott.
340 VEPONICA POTH

Néhány óra múlva a bourbon nyakára hágtak, és Esther az ágy lá­

bán aludt kiterülve. Sloane az ölében dédelgette a palackot, Matt
pedig a padlón ült, hátát a falnak vetve. M ár egy ideje csendben
voltak, de egyikük sem m ent el. Sloane nem akart elindulni. Szere­
tett volna bent m aradni a csendes társaságban, ameddig csak lehet.
- Ez szívás - szólalt meg M att m inden előzmény nélkül.
Sloane bólintott.
- Nem tudom , hogyan ne legyek veled - m ondta a férfi. -
Nem randizhatok otthon norm ális nőkkel. Nem kerülhetem el,
hogy találkozzak veled.
- De, szerintem m egtehetnéd - m ondta Sloane.
M att a fejét rázta.
- Nem. Te és én és Esther és In es... egy életre össze vagyunk
kötve. Olyan ez, m int egy házasság. Jóban, rosszban. Betegségben
és egészségben...
Sloane m egszorította a whiskysüveg nyakát.
- Gondoltál m ár arra, hogy talán itt is m aradhatnánk?
- kérdezte M att. - Itt senki nem tudja, hogy Kiválasztottak va­
gyunk. Igazi ran d ira m ehetnénk. Senki nem bám ulna meg. Senki
nem kém e autogram ot.
- Nem tudnád csak egy kacsintással megszerezni a legjobb
asztalt - hívta fel rá Sloane a figyelmet.
- Ja. - M att sóhajtott. - És valószínűleg gyanakodnának
rám , m ert fekete vagyok. Nyerek a réven és veszítek a vámon.
Sloane elfojtotta a nevetését. Valójában nem volt vicces - eb­
ből sem m i nem volt az - , de a bourbonnek köszönhetően a jó ­
kedv szénsavként pezsgett benne, és m indent lágyabbnak látott.
Megköszörülte a torkát, hogy tudjon koncentrálni.
- Majd rájössz, hogyan csináld - m ondta. - M indketten rá­
jövünk. Kitaláljuk, hogyan legyünk barátok.
M att szipogott. Arcán könnycsepp gördült le, am it letörölt.
- Tudom.
 KIVÁLASZTOTTAK 341

- Nem vagyok jól - m ondta Sloane. - Tudom, hogy úgy tű ­

nik, m intha úgy lennék. M indaddig, am íg m ozgásban vagyok,
jó is, de am int hazaérünk... am int leállók... - Robbanás hangját
utánozta. - Sloanie bum m .
- Azt hiszem, ennek nem kellene m egnyugtatónak lennie -
m ondta Matt. - De az.
Sloane az éjjeliszekrényre tette az üveget, és behunyta a sze­
mét.
 29

a t t n e k n em k e l l e t t sok id ő , hogy további bizonyíté­

M kokat követeljen Aeliától az univerzum ok közti kapcsolat

létezésére, vagy hogy a nő beleegyezzen. Aelia biztosan hallott
hogy Sloane és Esther betörtek Nero irodájába, és ki ak arta őket
engesztelni - legalábbis Sloane így vélte. Ezért aztán alig két nap
múlva Aelia, Cyrielle, Sloane, M att és Esther a folyóparton álltak,
és kinéztek a vízre.
Két évvel a Sötét N agyúr bukását követően az ö t Kiválasz­
to tt végignézte a Chicago-folyó megfestését Szent Patrik napján.
Esther flitteres, zöld ruh át vett fel és zöld parókát; úgy nézett ki,
m int egy felvonulás királynője. Egy hajó fedélzetén álltak, na­
rancssárga porfesték szóródott szét m ögöttük, és a zavaros viz
megélénkült, közben hatalm as töm eg éljenzett.
- Vannak olyan helyek, ahol az univerzum aink közti határ
átjárhatóbb - magyarázta éppen Aelia. - Sikerült m eghatároznunk
néhány ilyet A víz m indegyikben közös. Ez az egyik ilyen hely.
Sloane a ÜSS Tenebris lövedékére gondolt, amely az óceán
legmélyebb pontja felé száguldott.
A ztán arra, am ikor lem erült a Tűért, és a békatalpakkal lej­
jebb úszott, m int kellett volna.
Aztán a robbanásra, amely a vízbe lökte, am ikor a Sötét
N agyúr meghalt, és a férfi arcának kísérteties csillogására, ahogy
elfordult tőle.
Víz, gondolta. H át persze.
344 VERONICA ROTH

- Most nem áll rendelkezésünkre az ahhoz szükséges erő,

hogy áttörjük az univerzum aink közti falat - m ondta Alia. -
Semmi nem hatolhat át rajta. De a korábbi Kiválasztottunk
m egtanította nekünk, hogy a m ágia... megfigyelhető. Egy m un­
kálattal segíthetünk egyikőtöknek észlelni a meglévő mágikus
kapcsolatokat. Viszont ehhez egyikőtöknek le kell úsznia oda,
ahol a határ a legvékonyabb, hogy lássa, am it m i is, az univerzu­
m ok közti kapcsolódásokat. M elyikőtök a legjobb úszó?
Sloane magán érezte a többiek tekintetét. Végtére is ő volt az
első, aki előbukkant ugyanebből a folyóból, és az, aki búvártan-
folyamot végzett, hogy megszerezze a Tűt. ó töltötte a nyarait a
strandon Cam eronnal, akivel azon versenyeztek, ki bírja tovább
visszatartani a lélegzetét...
- Én - m ondta Sloane.
Aelia összepréselte az ajkát, m intha egy cukorkát szopogat­
na, de bólintott. Ezen a napon három , egym ást ütő fekete-fehér
m intát viselt: tölcsérszárú, csíkos nadrágot, egy tyúklábm intás
kabátot egy sor apró gombbal és egy magas nyakú, kockás pele-
rint. Sloane-t egy cirkuszi artistára emlékeztette.
- Elvégezhetünk rajtad egy m unkálatot, hogy tudj lélegezni
rövid ideig a víz alatt - m ondta Aelia. - Ha beleegyezel.
- Igen - m ondta Sloane, és lehajolt, hogy kikösse a cipő­
fűzőjét. M ásik lábát még m indig szüphon borította. - Naná.
M iközben Aelia egy m unkálaton dolgozott, amely melegen
tartja majd Sloane-t a hideg vízben, Cyrielle előhúzott egyik ru ­
haujjából egy nagy zsebkendőt, és úgy rázta ki, m int egy bűvész.
Sloane orra és szája elé tette, majd megkötötte a tarkóján. Aztán
Aelia összeérintette az ujjait, és fogbeültetésével füttyentett, egy
hanggal magasabban, m int am ire magától képes lett volna. Slo­
ane arca m egrándult a hangra, de a zsebkendő felfújódott az arca
körül, m int egy léggömb - ez volt a levegőtartaléka.
Sloane levette külső ruházatát. Ingben és alsónem űben a fo­
lyó széléhez m ent. Lába lúdbőrzött. Belebámult a zavaros vízbe,
de nem látott visszaverődni sem m it.
 KIVÁLASZTOTTAK 345

- M ost pedig a m unkálat segíteni fog m eglátni a kapcsoló­

dásokat - m ondta Aelia, és megfogta Sloane vállát. Sloane az in­
gén keresztül is érezte a szüphon hideg lemezeit. Cyrielle a m ásik
vállát m arkolta meg. Az Aelia beültetéséből feltörő hang olyan
halk volt, hogy Sloane alig hallotta, csak a vibrálását érzékelte
a tarkóján. Cyrielle magasabb, disszonáns hanggal csatlakozott.
Aztán m indkét nő visszahúzta a kezét.
Sloane megfordult, és... fényt lá to tt Fényfonalak vették
körül C y rid le -t M attét, Esthert, A eliát A lábukból a földbe ha­
toltak a betonjárda repedésein á t Napsugarakhoz hasonló ferde
fény látszott m ögöttük az épületek fö lö tt Fény világított a torony­
épületek ablakaiból, és csavarodott köréjük. m int zsineg egy jojó
köré. A város ragyogott és m egdagadt a mágiától.
- Menj - m ondta Aelia, és a fény vízesésként öm lött a szájá­
ból. - Különben kifogysz a levegőből.
Sloane behajlította a té rd é t aztán beugrott a vízbe.
A mélyben a víz olyan zavaros volt, m int egy tóban, de a
fenti világ fénye lehatolt valamelyest. Sloane úgy rúgta m agát elő­
re, m int egy béka, és azt kívánta, bárcsak lenne búváruszonya.
Kapott levegőt, de a fülére és hom loküregére nehezedő nyomás
kellemetlen v o lt
Mágiakötél húzódott a felszíntől lefelé. Sloane nem látta a
folyó fö lö tt de m ost itt volt, karvastagságúan. Sloane mellette
ú sz o tt m inden egyes lábtempóval mélyebbre jutott.
Még soha életében nem érezte ennyire egyedül magát - nem
pusztán elszigetelve vagy m agában, de igazán egyedül, az egyetlen
ember a végtelen sötétségben, ahol a kötél az egyedüli társasága.
H a nem látta volna a k ö telet akkor is tudta volna, hogy va­
lam i nem stim m el ezzel a hellyel. Érezte a bizsergést az ujjbegye-
iben. A Chicago-folyó a legmélyebb pontján is csak hat m éter
mély volt, és m ár többet úszott ennyinél. Akárhol volt is, az nem
a genetrixi folyó feneke volt.
A ztán meglátta: fény csillant elöl a kötél végén. A rany csil-
lá m lo tt Erősebben lökte előre m agát, arrafelé úszott, úgy követve
346 VEBONICA POTH

a kötelet, m int egy gyerek a szivárvány végét Fejét mágia fogta

satuba; bizsergés futott végig karján és lábán. Úgy érezte, a folyó­
víz köréje zárul és fekete alagutat képez. Csupasz térdéhez hozzá­
értek a folyómeder alján élő növények.
A csillogás ezüstfonal volt - mégsem, csak valam i, am i
ezüstnek látszott. A Tű.
Sloane-t annyira meglepte a látványa, hogy abbahagyta az
úszást, és felegyenesedett. Feje valam i keménybe és érdesbe üt­
között - egy betondarabba. Tenyerével m egtám aszkodott rajta,
és megfordult, hogy a tárgy alá kerüljön. A betontöm b mögött
egy eltorzult fém darabot látott, mely közelebb érve alakot öltött
- hatalm as volt, k itá rt karral sem érte volna át, és beleveszett a
környező fémkuszaságba.
Egy P betű teteje volt.
Az egyik hatalm as betű volt a Trum p Tower tetejéről, mielőtt
a Sötét N agyúr életét követelő pusztító mágia a földdel tette egyen­
lővé az épületet. Sloane alám erült m ár ebbe a romtemetőbe, hogy
a Sötét N agyúr teste után kutasson. Most pedig fölötte volt. Alatta.
Sloane lenézett - vagyis fel - a növényekre, amelyek hihetet­
len m ódon a törm elék felé nyújtóztak. A szárak között uszadék
hányódott: üdítősdobozok, egy elgörbült tanksapka, egy fémtö­
redék az Abraxas lógójával. Az G enetrix volt.
Lent - fent - pedig an n ak a toronynak a m aradványai terül­
tek el, amelyet elpusztítottak, am ikor megölték a Sötét Nagyurat.
Közöttük, lebegve, de mégis m ozdulatlanul, o tt volt a Tű.
Sloane-t, m int m áskor is, m ost is m agához vonzotta, hideg
borzongás futott végig a testén m ár a gondolatára is. Úgy érezte,
odaúszhatna, és ujjai közé csíphetné. A T ű őt akarta. Sloane tudta
ezt. És ő is akarta. De am ikor érte nyúlt, elvétette, m intha tévesen
ítélte volna meg a távolságot. A m ikor ism ét megpróbálta, ugyan­
az történt, ujjai jobbra lecsúsztak róla.
Furcsa.
Éppen harm adszor is m egpróbálta volna, am ikor meglátott
valam i mást. Sápadt, gyors mozgású alak volt, m int egy hal, csak
 KIVÁLASZTOTTAK 347

éppen csillogó pikkelyek nélkül. Ahogy megfordult, férfivá vált:

haja lebegett, ellágyította a víz, ruházata sötét volt, cipőjének tal­
pa kemény bőr. Sloane m ellkasát rettegés szorította össze.
A Sötét Nagyúr.
Egy emlék volt. Egy hallucináció. A nnak kellett lennie. Kezd
kifogyni a levegőből, és ettől öszezavarodott. Vissza kell mennie.
Ehelyett előreúszott, karját kinyújtva, m inden erejét össze­
szedve tem pózott a vízben, m int egy béka. Látta jobb kézfején
a hegeket, ahol a Tű volt régen, és erősebben rúgta magát előre,
megpróbálta elkapni a cipőt. Árnyékot látott maga előtt, és a m á­
gia izzását körülötte. Belesikoltott a hínár- és penészízű vízbe.
Az árnyék zsugorodott, és a törm elék is eltűnt, ahogy a Tű és
a vízinövények is. Erőteljesebben tem pózott, karja és lába égett...
És kibukkant a folyó felszínére. Fölötte Esther és M att arca
látszott.
- Azt hiszem ... - Köhögött, és a felé nyújtott kezekért nyúlt.
Lerántotta arcáról a kendőt, vizet köpött, és m egint belekezdett.
- Azt hiszem, a Sötét N agyúr... a m i Sötét N agyurunk... még
életben van.

- Az nem lehet. - Esther a fejét rázta.

Még m indig a folyóparton álltak. Aelia egy m unkálattal
m egszárította Sloane-t, aki m ost a nadrágját húzta fel, karja és
lába remegett a megerőltetéstől.
- Soha nem találtuk meg a testét - m ondta Sloane.
- Lemerültél a folyóba - m ondta Esther. - M egtaláltad a
gombját, a kabátja egy darabját... olyan sok volt o tt a törm elék...
- Azt akartuk, hogy halott legyen, ezért meggyőztük m a­
gunkat arról, hogy az! - ellenkezett Sloane.
- A kkor m iért nem jö tt vissza, hogy elintézzen minket?
Nem voltunk olyan ijesztőek, hogy egy m ásik dim enzióba kellett
menekülnie, csak hogy megszabaduljon tőlünk! - Esther széles
J4 8 VEBONICA POTH

m ozdulatokkal, hevesen gesztikulált; m ajdnem képen találta

M attét, m ielőtt a férfi odébb lépett.
Sem ő, sem Aelia nem szólaltak még meg; úgy tű n t, elég ne­
kik figyelni Sloane és Esther veszekedését
- Nem tudom - m ondta Sloane. - Talán m ár végzett azzal,
am it a Földön c sin á lt Talán m egunta, hogy velünk játszadozzon,
és új játékszereket k eresett Én nem vagyok elbaszott szupergo­
nosz, nem értem a logikáját!
- De a víz alatti hallucinálás logikáját csak érted, nem? -
kérdezte Esther. - Látod, hogy elúszik, és egyszerre csak meg
vagy győződve arról, hogy él, m i meg higgyünk neked?
- M ikor tévedtek a megérzéseim a Sötét N agyúrral kapcso­
latban? - kérdezte Sloane hevesen. - Én m ondtam a z t hogy bele­
sétál a csapdánkba, és így is lett. Én m ondtam a z t hogy jó csali
leszek, és az voltam. Én m ondtam , hogy engedjük Albie-t velünk
harcolni, és m iatta győztünk. És én voltam az egyetlen, aki annyi
ra meg volt győződve arról, hogy a Sötét N agyúr talán nem hah
meg, hogy lemerültem a Chicago-folyóba - am i, hozzáteszem,
elég kellemetlen élmény volt - , és m ost igen, azt várom , hogy
higgyetek a megérzésemnek! Ez tényleg olyan őrült dolog lenne?
Esther könnyes szem m el bám ult Sloane-ra, aki a rra gon­
dolt, talán m indig így fog rá visszaemlékezni, ernyedt karokkal,
ragyogó szemmel, m ögötte a holddal, ak árm i is történik velük
ezek után.
- Sloane - szólalt m eg M att, m ire a nő várakozóan megfe­
szült, bár nem tudta, m ié rt
- A megérzéseid soha nem vezettek m ég tévútra m inket...
korábban - m ondta M att. - De m ost mindenféléket súg neked.
Hogy az éjszaka közepén m ég m indig a Sötét N agyúr rabja vagy,
holott ottho n vagy, az ágyunkban. Hogy bízhatsz abban a Mox
fickóban, aki valószínűleg elárult a Fehám asztónak. H ogy meg
kell látogatnod a genetrixi B ertet...
- Baszd meg - m ondta Sloane halkan. - Ne merészeld így
felhasználni ellenem az éjszakai pánikroham om at! Csak azért
 KIVÁLASZTOTTAK 349

vagy dühös, m ert a megérzésem azt súgta, hogy szakítanom kell

veled, m ert bizonyára az én fejemmel van valam i baj, ha nem
akarok hozzám enni az átkozott, szent K iválasztotthoz...
- Istenem, Sloane, ez veled a probléma, nem tudod, hogyan
veszekedj anélkül, hogy megsebeznél másokat, soha nem is tudtad!
- M indketten hagyjátok abba! - szólt Esther, és visszafojtot­
ta zokogását. - Nem bírom . H aza kell m ennem . Oké? M ennem
kell. Az anyám haldoklik. Szóval m iért nem hagyjátok abba ezt a
gyerekes m arakodást és m ondjátok meg, m i a leggyorsabb módja,
hogy hazajussak?
M att és Sloane egym ásra bám ultak. A férfi álla úgy rángott,
m intha valam i különösen szívós m ócsingot rágna. Sloane csak
fáradt volt. K inézett a folyóra. M ár nem emlékezett, m iért volt
olyan erősen meggyőződve arról, hogy a Sötét N agyúr életben
van, hogy halál helyett átúszott az univerzum ok közti határon,
csak azt tudta, hogy biztos ben n e... de senki, még Esther sem
h itt neki.
- H arcolunk a Feltámasztó ellen - m ondta M att. - Megöl­
jük, és hazaküldenek m inket. Ez a legjobb esélyünk.
- Sloane? - kérdezte Esther.
Sloane ugyanazt a helytelenséget érezte, m int a Tű közelé­
ben, m intha a belső szervei m ind rossz helyen volnának, m intha
a világ rém álom m á változott volna, és nem em lékezett rá, hogy
elaludt volna.
- Jó - m ondta. - Rendben. Csináljuk.
De nem tudta, azért m ondta-e, m ert komolyan gondolta,
vagy m ert szerette volna, ha E sther abbahagyja a sírást.
HARMADIK
P ÉSZ
 RÉSZLET A
Lehetetlen vágyak manifesztációja:
A mágia ú j elmélete
CÍMŰ KÖNYVBŐL
írta A rth u r Solow ell

Mi hát a vágy? Kezdjük ann ak meghatározásával, hogy m i nem.

A vágy nem szeszély. Nem henye kívánság, am i egy napos dél­
utánon szállja meg az em bert. A vágy az abszolút akarat, olyan
mély és tartós sóvárgás, amelyet képtelenség m egtagadni. Ezért
lehetetlen valakit olyan m ágikus cselekvésre kényszeríteni, am it
valójában nem akar m egtenni. A varázsláshoz vágyra van szük­
ség, és a vágyat nem lehet fenyegetéssel vagy m anipulációval fel­
szítani.
Ahogy ügyeljük a mágia fejlődését és változását a világunk­
ban, világossá válhat szám unkra, hogy bizonyos em berekre nem
lehet rábízni a mágia által kínált hatalm at. Nem azért, m ert go­
noszak, hanem m ert helyrehozhatatlanul sérültek. Ügy élnek a
világban, m intha vágyaik az egészségesek és működőképesek
vágyainak felelnének meg, de ez nem feltétlen van így; am ikor
varázsolnak, valódi énjük feltárul előttük és m indannyiunk előtt.
Más szavakkal, a mágia egy tükör. V isszatükröz m inket ön­
m agunknak, és nem biztos, hogy m indig tetszik nekünk, am it
látunk.
FELJEGYZÉS AZ ARCHÍVUM RÉSZÉRE

CÍMZETT: A K özponti H írs z e rz ő Ügynökség ig a z g a tó ja

FELADÓ: Thomas Wong, a C o rd u si T anács p r a e to r ja
TÁRGY: D e lp h i p r o je k t p r ó f é c ia

Kérés s z e r i n t c s a to ló n kódnév: S z i b i l l a
p ró fé c iá já n a k p o n to s szövegét* am elyet 1999. f e b r u á r 1 6 -
án te tt* és am ely et a C o rd u si T anács ig a z o lt:

Ez le s z O e n e trix vége* a v ilá g o k p u s z tu lá s a .

V alam i á l l G e n e trix és az i k r e k ö z ö tt. A S ö té t N agyúr k i ­
m etszi onnan* és a v ilá g o k egymásba omlanak* és az le s z
m indenek vége.
G e n e trix S ö té t N agyura r e jtv e lesz* de nem tito k * szom ját
semmi nem o lth a tja . A v e le E g y en ran g ú le s z O e n e trix r e ­
ménysége* a k i a m ágia r o n tá s á v a l s z ü le tik * é s k o rábban
szám unkra is m e re tle n hatalo m m estere.
K étszer ü d v ö z lik ú j r a egym ást az E gyenrangúak* és a v i l á g
s o rs a az ő k ezükben v an.

SZIGORÚAN BIZALMAS
Nero Dalche, Cordus tanácsosának naplójából:

Egy m ásik univerzum ba való átlépéshez a z em bernek

lényegében le kell egyszerűsítenie a m agyarázatot,
m it is je le n t egy ilyen cselekedet. A z egyik világból a
m ásikba átlépés m értékét a z em beri agy nem képes
felfogni, m indegy, m ennyirefejlett; ezért nem képes a
m egfelelő szin tű vágyat előhívni, am int a z t Solowell
írja a Lehetetlen vágyak m anifesztációjában. Azonban,
ha leegyszerűsítjük, hogy bárki m egérthesse, talán
képesek leszünk bárm ilyen intellektuális képességű
em bereket á tu ta zta tn i a z univerzum ok között.
A vá la szto tt hasonlatom a z egyszerű vendéglátás.
Egy em ber univerzum a a z otthona. A z univerzum ok
kö zti átjárható h a tá ra bejárati ajtó. Ha egy udvarias
vendég be akar jönni, kopog, a bent tartózkodó szem ély
pedig kinyitja, hogy beengedje. Ugyanígy van a z uni­
verzum okkal: a m ágiával kell „kopogni”, és valakinek az
univerzum lakói közül „ki kell nyitnia a z a jtó t”.
E zt persze a z bonyolítja meg, hogy a z idő a z
univerzum okban m ásként telik. A z em ber h ih eti a zt,
hogy szerdán, illedelm esen délelőtt tíz órakor kopog, de
abban a z univerzum ban talán éjfélkor zörget be, vagy
h ú sz évvel később, am ikor a h á z lakója m ár rég halott.
 30

ideg szél búit be Sloane köpenyének csuklyája alá, és

H a nő m egborzongott. Ó rák teltek el napnyugta óta, és m ost

a Wacker Drive és a legutóbbi Csapás-helyszín határán állt, e
volt az utolsó ellenőrző pontja, m ielőtt elfoglalta volna pozícióját.
Végül még Esther is átvette M att gondolkodásmódját. Olyan
furcsán viselkedsz, am ióta idejöttünk, m ondta Sloane-nak halkan
az incidens éjszakáján. A valódi érzéseidnek valahogy nyilván ki
kell jönniük. A z agyad így üzeni meg, hogy elfojtasz valam it.
Majdnem el is hitette Sloane-nal. M indegy, m it látott még
a víz alatt, olyan hely volt az, ahol az univerzum ok érintkeztek.
A Föld és G enetrix kapcsolatban álltak; Nero erről nem hazudott.
Vagyis még m indig segíteniük kellett Genetrixnek, hogy a Föl­
dön segíthessenek. És egy m ániákus töm eggyilkost m ár legyőz­
tek. Ugyanazzal a stratégiával a m ásikat is le fogják.
Vagyis Sloane feladata az volt, hogy nyílt terepre csalja a
Feltámasztót. Végigsétál a Congress Parkwayen, el a régi Főposta
mellett, ahol a férfi és serege tanyáztak. Egyedül kell m ennie, de
a Viliódzó Sereg követni fogja, m iután sikerült kapcsolatot léte­
sítenie.
Csinált m ár ilyet korábban. Egy szál maga m ent az Irv Kup­
o n é t hídhoz, hogy a földi Sötét N agyúr csalija legyen. Túlságo­
san is jól ism erte a testét átjáró zsibbadt érzést. Ha nem látta volna
bakancsa orrát a törm elékbe fúródni, azt sem tu d ta volna, hogy
még a földet tapossa. De m ost is továbbm ent, ahogyan egykor.
360 VERONICA ROTH

Ism erte az ösvényt, am ely átvezetett a Csapás helyén m aradt

rom okon. A város közterűletesei az elm últ két hónapot az elta­
karításával töltöttek, de még m indig törött téglák, repedt desz­
kák és pincékből kihúzott tetem ek voltak m indenütt. A romok
között m indenféle társadalm i osztályú és foglalkozású emberek
kutakodtak elveszett szeretteik után. Sloane szerette volna meg­
m ondani nekik, hogy ne fáradjanak. A szeretteik valószínűleg
darabokban voltak, m int a Csapás áldozatai általában.
Aelia egyik súlyos, sötét köpenyét viselte. A késő tavaszi hi­
degfronttal érkezett hó pelyhei alászállingóztak a vészlámpák fé­
nyében, és am in t a földet érték, elolvadtak. Sloane ujjai átfagytak,
bár a köpeny redői közé húzta őket. Ragaszkodott hozzá, hogy a
saját ru h áit viselje alatta - az Albie temetésére felvett fekete öltö­
zetet, amelyben G enetrixre érkezett.
Elérte a Csapás helyszínének m ásik felét, bakancsát por lep­
te. Egy háztöm bnyit gyalogolt nyugatra, aztán elindult át a hí­
don, amelyen hetekkel korábban törött bokával átsántikált.
Azóta nem a Sötét N agyúrról, hanem a Feltámasztóról ál­
m odott. Nem rém álm ok voltak, csupán korábbi rövid párbe­
szédük visszajátszása újra m eg újra, m indig ugyanaz. Nem vagy
igazságos. Te meg a barátaid a zért jö ttetek, hogy megöljetek, én
pedig nem küzdhetek?
Sloane-t bízták meg a feladattal, hogy tanulm ányozza a más
világokról idehívott többi Kiválasztott halálát. A nnak ellenére,
hogy Nero megígérte, nyíltabb lesz, ő és Aelia még m indig gon­
dosan őrizgették kevéske inform ációjukat, és csak m orzsákban
engedték á t Olyan volt, m intha egy kirakó néhány darabja lett
volna csak a birtokában, amelyek nem illettek össze. M indegyik
csak kérdéseket vont maga után, amelyeket Nero és Aelia nem
voltak hajlandók megválaszolni.
Sloane-nak ez nem tetszett. És nem is bízott bennük.
E z a világ, és a te világod, m agukat p u sztítjá k e l M indegyik
e zt teszi. N incs rám szükségük, m ondta a Feltámasztó. Nem olyan
volt, m in t a Sötét Nagyúr. Nem ann ak a férfinak a párhuzam os
változata volt.
 KIVÁLASZTOTTAK 361

Ezt a darabkát sem tu d ta sehova illeszteni.

Sloane megállt a hid közepén, és kinézett a vízre. Nem tudta,
m it gondoljon. N em tudta, hogy a Feltámasztó a Sötét N agyúr-e a
szüphonok és a színpadias köpeny alatt, vagy hogy a Feltámasztó
okozza-e a Csapásokat, vagy hogy hány Kiválasztott halt meg,
miközben pontosan ugyanazzal próbálkozott, m in t ő.
Úgyhogy k i kellett derítenie.
Folytatta az útját.

A régi Főposta és a m ellette lévő épület - a Chicagói Postalogisz­

tikai Központ; utánanézett - közti sikátorban m egtalálta az ab­
lakot, amelyből kiugrott, am ikor m egszökött a Feltámasztó elől.
Most, hetekkel később m ár nem látta messzinek. De m indenkép­
pen magasabban volt, hogysem segítség nélkül felmászhasson
oda.
Sálat tekert a feje köré, hogy csak a szeme látsszon ki, és el­
lenőrizte a csuklyáját is. A köpenye tú l jó m inőségű volt, hogy a
Feltámasztó rongyos seregének egyik katonájáé legyen, de ezzel
nem tudott m it tenni. M egkerülte az épületet, hogy bejáratot ke­
ressen.
A H a m so n Street mellett talált egy tolózáras fémajtót.
A rúdba zárat szereltek. Helyes, gondolta. Nem hevederzár. Kö­
rülnézett a földön, talál-e bárm it, am it kalapácsként használhat.
Vissza kellett m ennie a sikátorba, de végül a kezébe akadt egy
olyan széles betondarab, hogy alig bírta megfogni. Megteszi.
Két kézzel fogva a betondarabot, az ajtókilincsre sújtott vele.
Az ajtó megremegett, és Sloane újra m eg újra lecsapott. Betonda­
rabkák törtek le a töm bről, és a fémajtón mély karcolások jelentek
meg. Addig ütötte-vágta a rudat, m íg az leszakadt, és belső m e­
chanikájánál fogva lógott le.
Kifeszítette az ajtót, és besétált az egykori rakodóterületre.
Rozoga felszerelés állt m indenütt rozsdásan, vastag porréteggel
362 VEPONICA POTH

fedve. Szállítószalagok és csúszdák, korhadó raklapok és létrák,

felnőtt em bert is elnyelni képes, tö rö tt kerekes hordók.
M egpróbálta utánozni a sántikáló, csoszogó járást, am it az
élőholtaknál látott, akik idehozták korábban. H átul jö tt be, de
a Feltámasztó serege talán még m indig a közelben lapuL Meg­
találta a rakodóterület belső ajtaját, és egy ütött-kopott folyosó­
ra jutott, amelynek hepehupás volt a padlója. A gesztenyebarna
szőnyeget tö rö tt padlódeszkák lyukasztották át, és az utat fal- és
m ennyezetdarabok torlaszolták el. Ügy kerülgette a törmeléket,
m intha lávásat játszana C am eronnal a nappalijukban - am i nem
gesztenyebam a szőnyeg, az m ind láva.
Közben igyekezett maga elé képzelni az épület alaprajzát.
Befordult az egyik sarkon, és a vészkijárat lépcsőházába jutott.
Eddig még m inden csendes volt. Két emeletet m ent felfelé, hogy
eljusson arra a szintre, ahonnan k iu g ro tt A bokája még m indig
gyenge volt, de a szüphon elvégezte a m unkát, és felgyorsitotta a
csontjai gyógyulását.
H am arosan eljutott a düledező iroda küszöbére, ahol a mat­
racot és a szüphondarabokat találta. Ügy t ű n t o tt lakott a Feltá­
masztó. Még m indig összezavarta a m atracot fedő virágm intás
ágynemű, kom ikus hatást keltett ezen a helyen.
Levette súlyos köpenyét Csak zavarná a mozgásban, és m ár
nem kellett lepleznie magát. Elővette a derekán lógó tokból a
kom m andós k é sé t beosont a szobába, és az egyik beépített író­
asztal mellett, a válaszfal m ögött lekuporodott.
A ztán várta a Feltámasztó visszatérését.
M att és Esther dühösek lennének, ha tudnák, hogy eltér a
tervtől. Talán m ég gyűlölnék is érte. De Sloane úgy gondolta, m ár
akkor gyanakodniuk kellett volna, am ikor ő beleegyezett, hogy
ismét csali legyen. Különben sem veti el teljesen a tervet, csak...
átrendezi k ic sit
V á rt
A szívverése még le sem csillapult, am ikor lépteket hallott a
folyosóról. De nem voltak beszédhangok - a férfi egyedül érke­
 KIVÁLASZTOTTAK 363

zett. Az ajtó kinyílt, és Sloane m eghallotta a férfi nehéz légzését és

a szövetsuhogást körülötte. Kicsit hátrahajtotta a fejét, hogy lássa
a Feltámasztó kám zsáját az asztalt övező alacsony fel fölött, aztán
felegyenesedett, megkerülte a falat és előrevetődött...
Fél kézzel letépte a férfi kám zsáját, és m egragadta hosszú,
sötétbarna haját, a m ásikkal pedig a torkára szorította a kést, épp
csak annyira nyomva meg, hogy a m ásik érezze az élét.
- Szia - m ondta Sloane.
Érezte a férfi melegét, az életét. Tudta, hogy ember, de köz­
ben eltűnődött azon, hogy vajon nem olyan-e, m in t a serege, in­
kább por, m int em beri lény. A férfi lélegzete recsegve és szaporán
hallatszott a szüphonon keresztül.
- Tartsd nyugton a kezed - m ondta Sloane. A nyakat bo­
rító szüphon fölött tarto tta a kést, de szabad kezével lecsatolta a
férfi csuklóján lévőt. Furcsa volt, am ikor b ő rü k egym áshoz ért,
miközben a csatot rángatta; a szüphon súlyosan koppant a pad­
lón. Sloane átvette a m ásik kezébe a kést, hogy ugyanezt a m ásik
csuklóval is megtegye.
Tudatában volt annak, hogy ő is ugyanolyan hangosan és
szaporán veszi a levegőt. M inden hang fbjtottan ju to tt el hozzá.
A férfi egyetlen füttyel m ajdnem megölte Kyrost. M i m ásra ké­
pes, még m ielőtt Sloane m egállíthatná? A nő pedig úgy áll itt a
kom m andós késsel, m in t egy hülye.
- Tudnom kellett volna, hogy visszajössz. - A férfi hangja
fémesen csengett, eltorzította a szüphon. - Igazi hős m eg m inden.
A ti fejtátok hajlamos teljesen értelm etlen öngyilkos küldetésekre
indulni.
Sloane nyersen fölnevetett.
- A nnyira mellélőttél a jellem ábrázolásom m al, hogy az m ár
vicces - m ondta. - Nem azért jöttem , hogy megöljelek. H a azt
akartam volna, m ár elvágtam volna a torkod. Mivel nem azért
jöttem , hogy meghaljak.
A férfi eltartotta oldalától a kezét. Nagy, sápadt keze volt,
furcsán finom csontozatú.
364 VEPONICA POTH

- Okosabb lett volna, ha rögtön elvágod a torkom - m ondta.

- A kárm ennyire is szerettem volna, az pont ellentm ondana
a célomnak. Üzletet akarok kötni - m ondta Sloane. - Igazságot
az igazságért.
- Igazság - ismételte a férfi. - M ár abban sem vagyok biztos,
hogy m i az.
- Az isten szerelmére, ne legyél olyan gazember, aki egzisz­
tencialista barom ságokról hablatyol költőien, még a végén tény­
leg el kell vágnom a torkod - m ondta Sloane. - Mi lenne, ha azzal
kezdenénk, hogy ki a fene vagy?
- Még nem jöttél rá?
A m ikor Sloane nem válaszolt, a férfi lassan az arcához emel­
te a kezét. Sloane biztos kézzel fogta a kést. A Feltámasztó kicsa­
tolta a szemét borító szöphont, és elhúzta onnan. Sloane látta a
tükörképét a szemközti ablakokban, de csak halványan - csak a
férfi sápadtságát és az alakját a sötétben.
A Feltámasztó nem m occant, m iközben Sloane megkerülte,
kezét fölemelve tarto tta, tenyérrel kifelé. Csuklóját felsebezték
a szüphonok, a hegeken látszott, hogy éveken át, nap m int nap
használta őket, úgy kopott el a bőre. O rrát és száját m ég szüphon
fedte, de sötét szeme, átható tekintete ismerős volt. Sloane fölne­
vetett.
- Mox - m ondta. - Szóval nem csak úgy belém botlottál az­
nap a kulturális központban.
A férfi kicsatolta a szájszüphonja csatjait, m ajd megtörölte
izzadt állát. M indkét szüphont letette maga mellé az asztalra.
Rosszabbul festett, m int am ikor Sloane legutóbb látta - sápadt
volt, szeme alatt karikák, izzadt. Fiatal volt.
- Elm ondtam az igazat - m ondta a férfi, és hangja másként
csengett, m int a kulturális központban vagy a Kupában, ieszelő-
sebb volt. - M ost te jössz.
Sloane nyugtalanságot fedezett fel benne, am it nem vett ész­
re, am ikor még csak M oxként ismerte. Valamiféle felfokozottsá-
got, am i ijesztő is lehetett volna, ha nem olyan ismerős neki m a­
 KIVÁLASZTOTTAK 565

gának is. A férfi félt, és az ő szám ára - m indkettejük szám ára - a

félelem m indig halált és követelést jelentett.
- Nem - m ondta a nő. - N em a nevedet kérdeztem. Azt kér­
deztem, ki vagy. A Sötét Nagyúr? Á lruhában?
- A micsoda? - kérdezte Mox, de zavarodottságától semmi
nem lett világosabb. Sloane igyekezett egyenletesen lélegezni, de
szaporán lihegett. Nem tudta. N em tudta, hogy a Sötét N agyúrral
áll szemben, vagy valaki mással, aki ugyanolyan rossz. Egy gyil­
kossal, egy pszichopatával, egy gonosz varázslóval - fogalma sem
volt, m icsoda Mox.
- V o lt egy ellenségem - m ondta Sloane. - A zt hittem ,
megöltem, de ő id e jö tt És tu d n i a k aro m ... tu d n o m kell, nem
vagy-e ő.
- H a azt m ondanám , nem én vagyok, nem hinnél nekem -
m ondta a férfi. - És nem adok neked sem m i tö b b e t am íg nem
teljesíted az alku rád eső felét.
Sloane korábban is bízott a megérzéseiben. M iután épp csak
átesett a pubertáson, és a teste új alakot öltött, tudta, m ikor ta­
padnak rá tekintetek, m ikor jelent fenyegetést egy férfi kedves­
sége. A m ikor Katy McKinney egy piros poharat kínált oda neki
azon az egy bulin, am ire elm ent, m ielőtt elhagyta volna a szülő­
városát, tudta, hogy nem ihat belőle, m ert beleköptek. És a Sötét
N agyúrral folytatott küzdelem végén is tudta, hogyan használja
fel a férfi ellen az irán ta való érdeklődését
Tudnám , gondolta. Tudnám , ha a Sötét N agyúr elő tt állnék.
Érezném .
- Jönnek érted. Nero és a barátaim - m ondta. - Ki kellett
volna csalnom téged a Congress Parkwayre. Helyette idejöttem.
A férfi szeme elkerekedett
- Nero? ó velük van? Biztos vagy benne?
- Ööö, igen?
A férfi felkapta a szüphont az asztalról, és d urván az arcára
szorította, eltakarva o rrát és száját m ajd lehajolt, hogy felvegye a
csuklószüphonokat, amelyeket Sloane a földre dobott.
366 VERONICA ROTH

- Hé! Még nem végeztünk!

M os felpillantott guggolásából, és visszacsatolta az egyik
csuklószüphonját. Füttyén tett, és csupasz kézzel intett, m ire a
kés úgy om lott szét Sloane kezében, m in t egy hógolyó. A darabjai
szétgurultak a kopott szőnyegen.
- A francba! - kiáltott fel Sloane. - Ez komoly?
- Folytathatjuk a beszélgetést - m ondta a férfi fémes han­
gon. - De nem hagyhatom , hogy Nero az épület közelébe jusson,
am íg még benne tartózkodom .
- Mi? - Sloane Nero könyvekkel teli műhelyére és slampos
szőke hajára gondolt. Bizonyára rendkívül jártas vök a mágiá­
ban, különben nem tu d ta volna megszervezni a megidézésüket
egy m ásik univerzum ból De korántsem tű n t olyan fenyegetőnek,
m int a Feltámasztó.
Mox fölállt, felcsatolta a szemszüphonjait, és visszaváltozott
a korábbi terem tm énnyé.
- Elm ondom - m ondta, és fémlemezes kezét nyújtotta Slo­
ane felé. - D e velem kell jönnöd.
És b ár Sloane tudta, hogy őrültség ezt a férfit, ezt a halottak
társaságában élő álarcos gyilkost választania Esther és M att he­
lyett - vagy N ero és Aelia helyett - , azt is tudta, hogy m ár dön­
tött, abban a pillanatban, hogy betört ebbe az épületbe.
A férfi tenyerébe tette a k e z é t H a belehal, legalább azt a ha­
lált ő választotta.
 31

ox végigvezette a kockás padlójú, magas ablakos folyo­

M són, am it korábban is látott, am ikor m agához tért. M ost is

tele volt katonákkal. Elm entek egy kockázó csoport és egy páro
mellett, akik tűvel és cérnával v arrták vissza egym ás ujjait.
A lyukas állú nő feléjük in d u lt D urva szálú haját m ost két
copfba fonta; a kislányos stílus éles kontrasztban állt elszínező-
dött bőrével. A nő Sloane-ra b á m u lt
- U ram - szólalt meg - , a z é r t..
- A zért j ö t t hogy figyelmeztessen m inket - vágott a szavába
Mox. - M ennünk kell. M indenki szedelőzködjön és induljon a
menedékházba!
A nő közelebb hajolt Sloane-hoz, fogai összekoccantak,
am ikor megfeszítette az állkapcsát. Sloane nézte, ahogy a nyelv
megvonaglik a fogak m ögött, m ielőtt a nő ugyanazon a reszelős,
erőlködő hangon, m int korábban, megszólalt:
- Biztos, hogy nem csapdába csal?
- Nem hiszem, hogy ennyire előrelátó lenne - felelte Mox.
- Baszd m eg - m ondta Sloane. A n ő válla fölött átnézve ész­
revette azt a fehér szemű férfit, aki a vállán az épületbe cipelte.
Néhány m ásik katonával együtt üldögélt, ölében egy szüphon da­
rabjaival. Csókot dobott Sloane-nak.
- Nem általánosságban értettem - fordult M ox Sloane-hoz,
és a szüphonja fémes torzítása ellenére m ost olyan volt a hang­
ja, m int azé a hétköznapi fiatalemberé, akivel a kulturális köz-
368 VEPONICA POTH

pontban találkozott. - Sloane, 6 itt Ziva, a hadnagyom . Ziva, ő

Sloane.
- Találkoztunk m ár - m ondta Sloane. - Ö kábított el klo­
roformmal.
- A zt hittük, valam i nagy m ágiahasználó vagy - m ondta
Ziva, és felső ajka felhúzódott; megvető mosoly lett volna, ha az
ajka nem feszes és repedezett, m in t a kiszáradt föld. - H a tudtam
volna, hogy teljesen tehetetlen vagy, nem fáradok.
- Tehetetlen? - nevetett Sloane. - A kkor mivel magyarázod,
hogy meglógtam az orrotok elől?
- Ezt az épületet m indjárt megostromolja a Viliódzó Sereg,
de ti nyugodtan civakodjatok, m int a gyerekek! - csattant fel Mox.
Ziva kihúzta m agát, aztán ellépett Sloane-tól és Moxtól. Szá­
jába vett egy sípot, amely az egyik ujjához volt erősítve, és bele­
fújt. Sloane a m ellkasára tette a kezét, hogy m egnyugtassa magát,
am ikor a folyosón valam ennyi katona felállt. Egyeseknek tovább
tartott, m int m ásoknak - Sloane nézte, ahogy egy kisebb nő a
falnak dől, m ajd két lábát erőkarként használva felnyomja m agát
A m ikor m egfordult Sloane látta, hogy egy kart fog a kezében,
amelyik láthatóan korábban a vállához kapcsolódott.
Ziva ismét sípolt, és nyakához emelte kezét, ahol összekar­
colt szüphont viselt. H angja kétszer olyan hangosan csengett, de
még m indig rekedt volt.
- Vészhelyzet! Evakuálás! A m enedékházba, és tartsátok
nyitva a szemeteket! Ü ldöznek m in k e t - Ziva a válla fölött Slo-
ane-ra nézett, különös kifejezés ü lt ki az arcára. A rem ény és a
kétségbeesés keverékére hasonlított.
- Még m indig nem tudsz szüphont használni? - kérdezte
Mox Sloane-t. K örülöttük a Feltámasztó katonái zsákokat kaptak
fel, és holm ijukat - köztük, m in t Sloane észrevette, az im ént lá­
to tt nő karját - beléjük gyömöszölték.
- Nem - vallotta be Sloane.
- A kkor velem m aradsz a frontvonalban - m ondta a férfi. -
Igyekezz ta rta n i a lépést.
 KIVÁLASZTOTTAK 369

A hadsereg laza falkába verődött m ögöttük. Valaki lefesze­

gette az egyik ajtóról a deszkákat, és friss levegőt engedett be.
A Sloane feje fölötti kék, geom etrikus lám pák ide-oda lengtek a
huzatban. Mox az ajtó felé indult, egyenetlen léptekkel, de erőtel­
jesen, köpenye örvénylett válla körül. Sloane érezte, hogy a ka­
tonák a háta m ögött közelebb csoszognak, és a férfi után futott.
A saját köpenyét hátrahagyta, a hideg szél az inge alá fújt.
Megborzongott, és kézfejét az ing ujjába húzta.
Mögötte a Feltámasztó serege úgy öm lött az utcára, m int a
viz egy felborított pohárból. Csontjaik nyikorgását és csoszogá-
sukat leszámítva ném án kisebb csapatokra oszlottak. Eltűntek a
sikátorokban és bebújtak az épületek közé, m inden egyes m aguk
mögött hagyott m ellékutcánál többen váltak le, míg végül m ár
csak Mox, Sloane és három rokkant élőholt m aradt.
Az utcák itt, a belvárostól délre néptelenebbek voltak, az
épületek messzebb álltak egymástól. Elhaladtak egy sarki üzlet
mellett, ahol a halvány neonfény tucatnyi cigarettam árkát világí­
tott meg - köztük Rhabdost, T ündér Keresztanyát és Fum ust - ,
valam int zöld, narancssárga és csillogó kék üdítőitalokat. A pult
mögül beesett arcú férfi bám ult rájuk táto tt szájjal. Még csuk­
lyákban, köpenyekben is furcsa látványt nyújtottak: négy kám-
zsás alak, kinyújtott szüphonos kézzel, és egy nő.
Néhány autó m ent el m ellettük, úgy kerülve ki őket, m int
a kátyúkat, de az útjuk zavartalan volt, am íg el nem érték a
Roosevelt Roadot. Balra a pályaudvar m ögötti vágányok húzód­
tak. Jobboldalt a sarkon egy rendőrautó parkolt. Bár a járm ű lám ­
pája nem égett, Sloane két alakot látott az elülső üléseken.
Mox felemelte a kezét, m ire m indannyian m egtorpantak.
A férfi csiripelni kezdett, m int egy veréb. M ögötte az élőholt ka­
tonák kinyújtották szüphonos karjukat, és ráharaptak sípjaikra.
A négy m ágiahasználó egyszerre ugyanazt a magas és könnyed
hangot szólaltatta meg, m int egy m adárkórus.
A rendőrautó fölemelkedett az aszfaltról, és fejjel lefelé for­
dult. Sloane látta, hogy a bent ülő rendőrök m egm ozdulnak,
370 VEPONICA POTH

aztán az egyikük az üvegre tapasztotta a kezét, és egy standard

szüphon eltéveszthetetlen tenyérlemeze látszott. Mox ismét füty-
tyentett. Az autó kiegyenesedett, és úgy ereszkedett le az utcára,
m intha el sem m ozdult volna onnan.
Disszonáns hangok kórusa jutott el Sloane-hoz. Kezét a fü­
lére szorította. Az autó kerekei hátrafelé forogtak, és a vágányo­
kon és a korláton át a Chicago-folyóba farolt.
Sloane M oxra m eredt. A férfi ismét elindult, és a többiek kö­
vették.
N ém án m entek át a vízen, aztán elfordultak, hogy mellette
haladjanak tovább. Papírszeméttel és összegyűrt üdítősdobozok­
kal teli árkok m ellett haladtak el. Sloane félrerúgott útjából egy
rothadó alm acsu tk át Zsibbadt volt a rettegéstől, és legalább any-
nyira félt attól, hogy a Viliódzó Sereg rájuk talál, m int a férfitól,
aki az im ént fojtott vízbe két rendőrt.
Sloane elöl sötét alakokat vett észre. Kiáltás harsant. Tűz
lo b b an t és a narancssárga fényben Sloane m eglátta az egyik férfi
dzsekijén a Viliódzó Sereg emblémáját.
- Ziva! - kiáltotta M ox olyan hangosan, hogy a hang recse­
gett az álarc alatt. Futásnak eredt.
A Viliódzó Sereg által létrehozott tűzfal a görnyedt alakok
felé táncolt, akikben Sloane Zivát, a hadnagyot és négy m ásik élő­
holt harcost ism ert fel. Ziva és az egyik katona egyszerre fütyül­
tek, és lábuknál jég képződött, egyre csak halm ozódva, mígnem
térdmagas, jégcsapokból álló falat képzett, mely visszaverte a tö­
redezett holdfényt.
M ox elérte őket, és halk morajjal lesöpörte lábukról a ka­
tonákat, akik térdre rogytak az utcán. Mox parancsokat kiabált
Zivának, amelyeket Sloane nem tu d o tt kivenni.
Energia ívelt Mox felé, m int egy táguló buborék. H átra, a
folyó felé lökte, és legalább két m éterre dobta fel a levegőbe. Mox
a hátára esett, de am in t földet ért, kinyújtotta a kezét, és pergő
hangok sorozatát adta ki.
 KIVÁLASZTOTTAK 371

Az út széléről aszfaltdarabok szakadtak fel és száguldottak a

katonák felé. Azok csillogó energiapajzsokat terem tettek, am iket
a kövek végigsoroztak, de nem törtek át.
Mox Zivához fordult, és rákiáltott.
- Menj!
Ziva habozott, és Mox futtyentett, olyan erős légfuvallatot
küldve a nő felé, hogy az lefújta a fejéről a csuklyát. A hadnagy
a négy beosztott élőholt katonával együtt elrohant. Mox vissza­
fordította ügyeimét a Viliódzó Sereg katonáira, akik a kőzápor
után m egszüntették pajzsaikat, és m ost együtt vizet emeltek ki
a folyóból. A vezetőjük, egy nő, egyetlen intéssel autó nagyságú
vízgömböt formált, mely azonnal elnyelte Moxot.
A m int a gömb elérte a férűt, eltorzult és forogni kezdett, aztán
Mox m ár egy ciklon közepében volt, haja rátapadt maszkos arcára,
átázott ruhái csattogva lobogtak válla k ö rü l A ciklon felszaggatta
az aszfaltot a katonákra rontva, és köveket meg vizet szórt rájuk.
Ahogy az egyik katona hátrahőkölt a tám adás elől, Sloane
felismerte benne Eddát. A tekintetük abban a pillanatban talál­
kozott, am ikor Mox ismét fölemelte a kezét.
- Ne! - kiáltotta Sloane.
Mox habozott, és m egüzetett érte. Edda élesen és tisztán
füttyentett, és valam i ezüstszínű suhant át a levegőn a férü felé
- egy nagy fémdarab, amely az oldalába döfött. Mox összegör­
nyedt. A szüphonon át felkiáltott, és a következő pillanatban
hosszú, jajongó hangot hallatott. Kezéből napsugár ragyogású
fény robbant ki.
Sloane a szeme elé emelte a karját, de ez nem egy pillanatig
tartó felvillanás volt - az alkarján érzett folyamatos hőség azt je­
lentette, hogy a fény még m indig ég. A V iliódzó katonák egym ás­
nak kiabáltak. Valaki m egragadta Sloane könyökét.
- Tartsd fent a karodat - m ondta neki Mox. - Gyerünk!
Elvezette a Viliódzó katonák közeléből, egy parancsot kiál­
tott oda a m ögöttük lévő élőholtaknak, és futásnak eredtek.
 0*i$m ^Daíhj
A HIRDETŐTÁBLA: A MÁGIKUS FIATALOK
TALÁLKOZÓHELYE
irta Sarah Romanoff
C h ic a g o , n o v e m b e r 3 .: „Ha
olyan munkálatra támad öt­
letem, amit nem végezhetek el
egyedül”, mondja a tizenhét
éves Elissa, aki épp egy papírla­
pot tűz a Palmer Square Park-i
hirdetőtáblára, „csak felrakok
egy felhívást egy gyülekezetre.
Az életkort is meg lehet adni, én
mindig tizennyolc vagy annál
kevesebb évet írok. Nem akar­
juk, hogy fura öregemberek el­
rontsák a szórakozásunkat.”
Mire szól Elissa mostani
gyülekezeti felhívása? Időzített
levitádéra. A kérése szerint öt
emberre van szükség, m ind­
egyiknél egy-egy lebegtetni
kívánt tárggyal, akik két nap
múlva találkoznának a Palmer
Square Parkban, kezükben a
tárgyakkal. Együtt időzített
munkálatot állítanak be másnap
reggelre, amikor a tárgyaik egy­
szerre lebegni kezdenek.
„Az időzített munkálatokhoz
mindig legalább egy másik em­
ber kell: az egyik a munkálatot
végzi, a másik meg időzít”, ma­
gyarázza Elissa. „Szóval itt ezek
a leggyakoribbak. Meg a fénylés.
Az embereket borzasztóan iz­
gatják mostanában, hogy fény­
lésre bírjanak dolgokat.”
A többség számára a gyüle­
kezetek - az egyetlen munkálat
elvégzésére összegyűlő varázs­
használók - nélkülözhetetlenek
a mágikus oktatásban. A múlt­
ban a gyülekezeteket az iskola
személyzete szervezte meg, és
tanár felügyelte. Most azonban
a diákok a maguk kezébe veszik
a tanulást, és szabadon találkoz­
nak más iskolákból, sőt városok­
ból származó fiatalokkal.
„Egyszer egészen Indianapo-
lisig vezettem”, meséli a tizenhat
éves Josh, aki az illinoisi Buffalo
Grove-ból jött. „Anyámnak azt
mondtam, koncertre megyek.
És tényleg koncerten is voltam!
De egy csoportos munkálatba is
beszálltam. Esőfelhőt építettünk
 32

ir e S l o a n e l á t á s a k i t is z t u l t , m ár a m enedékházban

M voltak, egy nagy, vörös téglás épületben a folyóparton.

Egykor elegáns hely lehetett, de azóta lepusztult: a m ennyezet
faburkolat fedte, a szögletes boltívet alkotó tetőablakok been­
gedték a holdfényt. A kárcsak a régi Főpostában, itt is be voltak
deszkázva az alsó ablakok, de abból kiindulva, hol állt az épület
a folyóhoz képest, biztos volt benne, hogy a városképre lehetet­
len rálátni.
Bent a Feltámasztó seregének előttük m egérkezett csoport­
jai tolongtak. Ziva, akit him bálózó copfjairól lehetett felismerni,
közöttük járkált. A m ikor Mox belépett, elengedte Sloane karját,
és az oldalába szóródott fém darab fölé görnyedt, hogy jobban
megnézze.
- Ne húzd ki - m ondta Sloane. - Addig ne, am íg nem tudod
kitisztítani és bekötni a sebet.
Mox ránézett - vagy legalábbis felé fordította a m echanikus
szüphonszemeket.
- A kkor várnia kell - m ondta. - M aradj itt!
Átvágott a poros padlón Zivához. Sloane a terem szélén
nekitám aszkodott az egyik faoszlopnak, és nézte, ahogy a férfi
a katonái közt járva a vállukra csap, vagy odahajtja a fejét, hogy
meghallgassa őket. A nő, aki a hátizsákjában hozta a karját, elő­
vette, am ikor Mox közelebb ért, és m egm utatta neki. Sloane-t
meglepte, hogy a férfi erre letérdelt, és elővett valam it a zsebéből
376 VERONICA POTH

- egy tenyérnyi bőrcsomagot, amelyből tű és valamiféle vastag

cérna került elő.
Sloane u ndor és ám ulat keverékével figyelte, ahogy Mox kez­
di visszavarm i a kart. A nő a helyén tarto tta a végtagot, és nézte,
ahogy a bő r felhasad a tű hegye nyomán, a cérna óvatosan átbú­
jik, majd feszesre húzódik. A m ikor Mox végzett, csom ót kötött a
cérnára, és intett a varrat fölött. Sloane sejtette, hogy valamiféle
m unkálatot végez, de nem tudta m egm ondani, mit. M indenesetre
az élőholt nő kedvesen m egérintette Mox fejét, és elmosolyodott.
Sloane korábban azt gondolta, a Feltámasztó élőhalott sere­
ge csak csatlósokból, gondolkodni képtelen zombi rabszolgákból
áll. De m ost m ár nyilvánvaló volt, hogy a katonák ismerték, és
talán m ár a haláluk előtt is tudták, kicsoda.
Eltelt ném i idő, m ire Mox visszatért Sloane-hoz, még m in­
dig a fémdarabbal az oldalában, a Viliódzó katonák vízbe fojtási
kísérletétől nedves ruhákban.
- Van ételünk és vizünk valahol m áshol eldugva - mondta.
Sloane követte a férfit, ki a teremből. Tudta, hogy félnie kéne
attól, hogy egyedül m arad vele - vagy hogy egyáltalán itt van. De
m ár késő volt visszafordulni. Elárulta a barátait. Edda látta őt a
Feltámasztóval.
Egy kisebb, a többitől nem messze álló szobába mentek,
amely szintén siralm as állapotban volt - om ladozó fél fal válasz­
totta el egy fürdőszobától, és a mennyezet kikandikáló gerendáin
pókhálók gyűltek - , de ki volt takarítva, és rendezett stószokban
ételkonzervek és vizeskannák álltak benne. A sarokban takaró­
halom volt, és egy kis asztal két rozoga székkel.
Mox megállt az asztal előtt, és kezdte levenni a szüphonja-
it. Először a csuklójáról, aztán a szájáról, a szeméről és a füléről.
A lattuk verejtékes és sápadt volt a bőre.
- Nem vagyok az ápolónőd - m ondta Sloane.
- Nem is kértelek rá, hogy az legyél - felelte Mox.
Sloane mégis fogta az egyik vizeskannát, és az asztalra tette a
férfi elé, aztán a készletek sorában keresett egy elsősegélycsomagot.
 KIVÁLASZTOTTAK 577

A m ikor talált egyet, a k anna mellé dobta, m ajd lecsavarta a

kupakot, és m ohón ivott. Mox leroskadt az egyik székbe, mely erre
megnyikoiduh, és a férfi remegő ujjakkal nyúlt a kis doboz felé.
- Az a fém darab recés? - biccentett Sloane a férfi csípője fö­
lött befüródott repeszre.
- Nem, a széle egyenesnek tűnik.
- C sontot ért?
Mox fogott egy ollót, és levágta az inge alját, hogy szabaddá
tegye a fém darabot, aztán lehúzta a szövetet a sebről. Csúnyán
festett, sápadt bőrén vérpatakok folytak a szúrás alól, és hátul
kilátszott a penge - vagy akárm i volt is - hegye. De a férfinak
szerencséje volt: úgy tű n t, a fém csak a húsán hatolt keresztült,
elkerülte a csontjait és a belső szerveit is.
- Úgy néz ki, sim án kihúzhatod - m ondta Sloane.
Mox válaszul csak morgott.
- Azt hiszem, segíthetek - ajánlotta fel a nő. - Néhány vá­
laszért cserébe.
- Nem tudom , hol kezdjem - m ondta Mox.
- M i lenne, ha azzal kezdenéd, m iért követtél a kulturális
központba? - Sloane még m indig vonakodott közelebb m enni a
férfihoz, de végül rávette magát, és az elsősegélydobozban kere­
sett egy sebfértötlenítőL A m íg m ég bent van a fém, m inél ala­
posabban sterilizálnia kell a sebet, aztán kihúzni, és nyomással
csillapítani a vérzést C sinált m ár ilyet korábban - Inest egyszer
m egszúrta a törm elék egy Csapás során - , de ebben a csendben,
körülötte tom boló csata nélkül m ásm ilyennek érezte.
- Zivának fe ltű n t hogy valam i történik a M uciban. Nagy
a jövés-menés. Úgyhogy tudtam , hogy megidéztek még egyet.
Olyankor van valam i... energiakitörés. - Arca m egrándult kissé.
- H a az em ber figyel, m inden irányban több kilom éterre meg­
érezni. Olyan, m int egy... kipukkanó varázsbuborék. Én pedig
vártam már.
- Azt m ondod, tudtad, hogy „megidéztek még egyet* -
idézte Sloane. - Még egy micsodát? - Vizet ö ntött a kannából
378 VEPONICA POTH

a sebre, hogy lemossa a vér egy részét, aztán fertőtlenítőt locsolt

a seb bem eneti és kim eneti pontjára. Ennek elégnek kell lennie.
Mox kitekert egy gézlapot.
- Harcosokat hoznak ide m áshonnan, hogy harcoljanak ve­
lem. Te... és a barátaid... a negyedikek vagytok.
Á tadta a gézlapot, Sloane pedig a fém köré csavarta, hogy
határozottan - és tisztán - meg tudja ragadni.
- Negyedikek? - kérdezte. - Nero azt m ondta, m i az ötödik
Kiválasztottak vagyunk, akiket idehozott.
- Kiválasztottak? - Mox összevonta a szemöldökét.
- M ost kihúzom - figyelmeztette Sloane. - Hacsak nem
akarod varázslattal csinálni.
A férfi felhorkant.
- H a megpróbálnám , valószínűleg kettévágnám magamat.
- Rendben. Készülj.
Mox m egragadta az asztal perem ét, Sloane pedig m indkét
keze hüvelyk- és mutatóujja közé fogta a repesz lapját. Nagy leve­
gőt vett, és erősen m egrántotta. M ox felüvöltött, öklét a szájába
tömte, hogy elfojtsa a hangot. A fém darab megm ozdult, de csak
kicsit. Sloane nem húzta az időt, m egint m eghúzta, és ezúttal a
szilánk engedett. Félretette. Mox remegett, de próbált újabb géz­
csomagot felnyitni. Sloane a férfi kezére csapott, és maga bontot­
ta ki, aztán a gézlapot a seb két oldalán rászorította Mox oldalára.
- Ja - m ondta, folytatva a m egkezdett beszélgetést. - Mit
gondoltál, kit hívnak? Random zsoldosokat? M indannyian Kivá­
lasztottak voltak - olyan emberek, akik a saját világukon legyőz­
tek valamilyen gazfickót.
M ox tekintete zavaros volt, valószínűleg a fájdalomtól, úgy
pislogott fel rá.
- Nem tudtam - m ondta. - Először m egpróbáltam ... be­
szélni velük. De nem álltak le. - Arckifejezése üressé vált. - Úgy­
hogy inkább megöltem őket.
Félelem szúrt Sloane mellkasába. Egy pillanattal később
azonban Mox pislogott, és m egváltozott az arca. M intha saját el­
méje felszínére bukkant volna.
 KIVÁLASZTOTTAK 579

- A kulturális központban bánthattál volna - m ondta a nő.

- Aztán a Kupában szintén. Mégsem tetted.
- Nem tudtam , hányán vagytok, és hogy mivel állok szem­
ben - m ondta Mox. - M indig tu d n i akartam , m iért akarn ak hol­
tan látni ezek a harcosok. Tudni akartam , m i hasznuk belőle.
- Nem volt nyilvánvaló, m iért akarnak holtan látni? - Sloane
nagyot nyelt. Talán nem volt bölcs forszírozni a tém át, de muszáj
volt megtennie. - A Csapás miatt. Meg akarták állítani a Csapást.
- M ár korábban is m ondtam - nézett fel rá a férfi - , hogy ta­
lán bóknak kellene tekintenem , hogy szerinted egymagám képes
vagyok ilyen szintű pusztításra. De nem vagyok.
- Szóval a Csapásokat... nem te okozod.
Mox m egrázta a fejét.
- De akkor ki irányítja?
- Senki nem tudja - m ondta a férfi. - Az én elméletem az,
hogy term észeti jelenségek. M ondhatni, m ellékhatások... Az
univerzum ok közti kapcsolaté.
- Nem, nem azok. Tessék. - Sloane várt, am íg a férfi keze
az övé helyére kerül a gézlapon, aztán végigtúrta az elsősegély­
dobozt, hogy kötést keressen, de csak egy m erev m űanyagból ké­
szült csomagot talált. - A Sötét N agyúr... az én világom gonosza,
akit legyőztünk... egyfolytában Csapásokat idézett elő. M iután ő
eltűnt, abbam aradtak.
Mox lefogta a kezét. Elvette a csomagot, és kipattintotta. Egy
hosszú, lapos szüphon pottyant ki belőle, am ilyet az orvos a nő
törött bokájára is erősített. Úgy nézett ki, m int egy széles, lapos
fémszemekböl álló karkötő. Egyszerű, dísztelen, de elegáns. Mox
a csípője fölé tartotta, elvette a gézlapot, amivel a vérzését itatta
fel, és a szüphont a bem eneti és kim eneti sebekre tette.
- Megállítja a vérzést, kivédi a fertőzéseket és gyorsítja a
gyógyulást - m ondta, m intha csak egy tankönyvet vagy egy rek­
lám ot idézne.
Sloane hom lokát ráncolva a férfi nadrágja fölötti, sápadt
bőrfelületre m ered t
380 VEPONICA POTH

- Nem m ondhatod, hogy nem a Sötét N agyúr okozta a Csa­

pásainkat. M indegyiknél jelen volt, és am ikor eltűnt, azok is
megszűntek. Mi más lehetett volna az ok?
Mox szemöldökét összehúzva nézte.
- Nem ismerek m indent, am it mágiával el lehet érni - mond­
ta. - Különösen nem más univerzumokban. Dimenziókban. De
azt tudom , mire nem vagyok képes. És tudom , hogy még soha nem
találkoztam itt senkivel, aki olyan erős lett volna, m int én. Talán
a ti Sötét Nagyuratok az v o lt - Vállat vont. - De nem valószínű.
Sloane fújt egyet.
- Te aztán nem szenvedsz önbizalom hiányban!
- Nem - felelte Mox, de nem dicsekvően, inkább... szomo­
rúan. - Ha a nyers hatalom ról van szó, akkor nem. De vannak
fontosabb dolgok... ezt te is tudod. így szöktél meg. - Kicsit el­
mosolyodott. - A m úgy nagyon okos volt.
- Kösz - felelte kim érten Sloane.
Mox az asztalra tám aszkodva felállt, és a szoba sarkában álló
kis szekrényhez m ent. R uhák voltak benne - m ind sötét, persze,
m ert végtére is az állítólag gonosz boszorkánymesterek, akik élő­
holt seregeknek parancsolnak, nem flangálhatnak élénk narancs­
sárgában. A férfi kiválasztott egy inget, és a fél fel mögé sántikált
a fürdőszobába, hogy átöltözzön.
- Én jövök - m ondta. - H ogy kérdezzek.
Sloane a m ásik székben ült, és kezdte összeszedni a gézt és a
csomagolást az ápolónői beugrója után - holott pont azt m ondta,
hogy nem lesz az. Nem terem tett jó precedenst, ezt tudta, de m ár
késő bánat.
- Azt m ondtad, am ikor szorult helyzetben voltál, hogy nem
te akartál idejönni - m ondta a férfi. Sloane az om ladozó fel fölött
látta a tarkóját és az egyik vállát, de a csupasz b ő r látványától
feszengeni kezdett.
- Úgy érted, am ikor elraboltál, és akaratom ellenére fogva
tartottál? - döntötte oldalra fejét Sloane. - Ja. M ielőtt G enetrixbe
rángattak volna, egy tem etés kellős közepén voltam, és m ire fel­
eszméltem, m ár félig belefulladtam a Chicago-folyóba.
 KIVÁLASZTOTTAK 381

- És... nem kaptál lehetőséget a visszatérésre.

- Nem. - Sloane m ajdnem felsóhajtott megkönnyebbülésé­
ben, am ikor Mox ingben, haját laza kontyba kötve visszajött a
szobába. - Azt m ondták nekünk, hogy a világunk és G enetrix
sorsa összekapcsolódott. És hogy harcolnunk kell a Feltámasztó
ellen - vagyis ellened - , ha m indkét világot m eg akarjuk m enteni.
Mox egy darabig csak bám ult rá. Válla rem egni kezdett. Egy
iszonytató pillanatig Sloane azt hitte, sír - de aztán látta, hogy
nevet, miközben fél kézzel sebesült oldalát fogja.
- Istenem - nyögte Mox szinte megrészegülten. - Pont erre
gondoltam. M i fontosabb a nyers hatalom nál? Az elegáns hazug­
ságok.
- Vagyis... - Sloane szeme összeszűkült. - A Föld és Genet­
rix sorsa nem kapcsolódik össze?
Mox legyintett.
- Nem arra a részre gondoltam . Az én részemre. A harcra
ellenem. A megölésemre. Nem m intha képes volnál rá. Vagy bár­
m it is segítene.
- Először is, ha korábban elvágtam volna a nyaki artériádat
ahelyett, hogy csevegni kezdek veled, abszolút képes lettelek vol­
na megölni - m ondta Sloane. - A m ágia rem ek meg m inden, de
végeredményben akkor is csak egy húsputtony vagy.
Mox egyetértően széttárta kezét, mely még a szüphonok nél­
kül is nagy volt.
- M ásodszor... m i értelm e ennek? - kérdezte a nő. - M iért
akarnak annyira holtan látni, hogy m ás dim enziókból hoznak
ezért embereket, de m aguk nem erednek utánad?
- Nem ó k ... ő - válaszolt Mox, m ost m ár indulattal. Elsétált
a nőtől. - Nero.
- Nero - ismételte Sloane. - Nem a szavadban kételkedem,
de eléggé... ártalm atlannak tű n ik . Biztos vagy benne, hogy...
- Hogy biztos vagyok-e? - pördült meg Mox, m ire a fal mel­
letti konzervhalom egyszerre fölemelkedett a földről, a dobozok
a mennyezetbe csapódtak, majd szerterepültek. Sloane lebukott,
382 VEPONICA POTH

am ikor az egyik felé süvített; a falat találta el a háta mögött, és

azonnal sárga lé fröccsent k i belőle.
M indkettejüknek elakadt a lélegzete, Sloane-é a féléimtől,
Moxé pedig űzött tekintete alapján a haragtól.
- Em iatt nem kell levágnod egy kibaszott hisztit - szólalt
meg a nő. - A m ennyit Néróból láttam , leginkább Aelia kifutófi­
úja. Nem az a kim ondott gonosz lángelme. Különösen ahhoz a
fickóhoz viszonyítva, aki az im ént tám adott meg egy ártatlan
zöldbabkonzervet.
Fölvette a dobozt, és az asztalra csapta, horpadt oldalával a
férfi felé.
- A nyers hatalom nem m inden - m ondta Mox.
- Látom - felelte Sloane, és keze remegését azzal leplezte,
hogy ökölbe szorította.
- ó nem csak... csinál dolgokat - m ondta Mox, ismét fel-alá
járkálva. - M ásokat vesz rá, hogy megtegyék helyette. Jó benne,
ö az, akinek látni akarod, am ikor csak akarod. A ztán egyszer
csak... m ár nem. Idehozott titeket - újra meg újra idehoz embe­
reket - , csak hogy megöljön engem. És ha kudarcot vallanak, ak­
kor sincs sem m i baj, legalább m indenki m ásra figyel, nem arra, ő
m it művel. Így vagy úgy, de ő nyer.
Sloane az emlékeiben kutatott, próbált felidézni akár egyet­
len m om entum ot Néróról, am i alátám asztaná azt, am it Mox
m ondott. De csak egyszer látta N érót a szokásos kedvességét
levetkőzni, am ikor ő és Esther betörtek a műhelyébe. A hangja
akkor jéghidegen csengett. De ez m ég nem volt elég.
- És mégis m it csinál, am iről el akarja terelni a figyelmet? -
kérdezte halkan.
Mox járkálása lelassult.
- Nem vagyok benne biztos, de gyanítom , hogy egy m un­
kálatról van szó. Valamiről, am i erősebbé teszi nálam . Bárkinél.
A m i feltölti varázserővel.
A szavak a Sötét N agyúrt idézték fel Sloane előtt, és azt, hogy
ő is m indig csak egy m indent felfaló szájként gondolt rá. A kárm i­
 KIVÁLASZTOTTA!: 383

lyen ravasz is volt a férfi, a borzalm at egyszerű igazság jelentette:

hogy semmi, sem a mágia, sem a fájdalom, sem a hatalom nem
lesz neki soha elég. Evett, csak az evés kedvéért. Ilyen em bert pe­
dig semmilyen érveléssel nem tu d o tt volna rávenni arra, hogy ne
bántsa Albie-t, engedje el mindkettAjűket, vagy hogy bárm i olyat
tegyen, am it nem akar.
Lebámult a bakancsára.
A csupasz láb a m últat jelentette. A bakancs a jelent.
Keresztbe fonta a karját.
- Van bizonyítékod?
Mox abbahagyta a járkálást, és szembefordult vele.
- Azt bizonyára m egérted, hogy nem hihetek neked csak
úgy - m ondta Sloane. - Kell lennie az adott szavadon kívül m ás­
nak is, am ire tám aszkodhatok.
- Még nem öltelek m eg - vetette fel Mox.
- Sokan nem öltek még meg - felelte Sloane. - De ez még
nem jelenti azt, hogy igazat m ondasz Néróról.
- H át - m ondta a férfi - , o tt van például Szibilla.
- Szibilla?
- A próféta. A ki kim ondta G enetrix ítéletnapi próféciáját.
- Leült a növel szemben. M ost egészen más volt, m int am ikor
Sloane még csak M oxként ismerte. A kkor vonzó és higgadt volt
- semmi nem utalt a felszín alatt forrongó káoszra. Sloane eltű­
nődött, hogyan volt képes akár csak néhány percre is megjátszani
magáL M ost nem úgy tű n t, m intha m eg tu d n á tenni.
- ó tudja, ki vagyok - m ondta Mox. - A zt is tudja, kicsoda
Nero. És el tudja neked m ondani, hogy jön el a vég.
- Hol van?
- Egy m enedékvárosban, ahol nem éri el a mágia. Utálja
az érzést, am it kelt. A zt az érzést is utálja, am it én keltek. De ha
megkérem, egy-két órára el fogja viselni. - M egvakarta a tarkó­
ját, körm e nyom án vörös vonalak húzódtak a bőrén. - St. Louis.
A te világodban van St. Louis?
Sloane bólintott.
384 VEBONICA POTH

- El tudlak vinni oda - m ondta a férfi. - Holnap.

- Oké - felelte Sloane. - D e... csak sem m i pusztítás, oké?
Semmi gyilkolás. M eghúzzuk m agunkat.
- Soha nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy megvédtem
az életemet - m ondta a férfi, és sötét szemének pillantása olyan
intenzitással kapcsolódott össze Sloane-éval, hogy a nő úgy érez­
te, egy hegesztőfáklya lángja irányul rá.
- Soha nem is kérem tőled - m ondta.
Mox különös pillantást vetett rá, m intha még soha nem hal­
lott volna korábban ilyesmit.
 RÉSZLET
Az irrealista költészet nagykönyve,
4. kötet
CÍMŰ KÖNYVBŐL

Üzenet a menedékvárosoknak
a mágiatompítók beüzemelése után
írta Bal és Fake

MENEDÉKVAROSOK
ítélő tekintetünk tirátok szegeződik
tekintet, e kín tett
egy sétabot
egy korm ánykerék
ÍTÉLŐ TEKINTETÜNK TIRÁTOK SZEGEZŐDIK
nem hallottátok, hallottátok
hogy tilos lenyelni m ás varázserejét
visszaböfögni középszerként?
ti és a szüphontom pitótók, a szájpecketek, a cum itok,
a szigetelőszalag a túszul ejtett polgárok száján
HELYREHOZUNK
nem tu d u n k helyrehozni
am it helyrehozunk
repüld kastélyt
papír szentjánosbogarat
fagyott lángot
lehetővé tesszük a lehetetlent
tele lehetőségekkel
ELTOMPÍTANI MINKET???
nem, mi tom pítunk el titeket
 33

LOANE MÁSNAP EGY RÁNDULÁSSAL ÉBREDT, aztán kezét rÖg-

J tön a párnája alá csúsztatta az ollóért, amelyet elalvás előtt tett
oda. Tudta, hogy nem segítene sem a nevetségesen erős varázslók,
sem a járkáló halottak ellen - erre Mox is felhívta a figyelmét, am i­
kor látta, hogy elteszi a szerszámot - , de utált fegyvertelen lenni.
Ziva kuporgott az ágya mellett. Kidülledő szeme az olló felé
fordult, aztán szusszant egyet, am i akár nevetés is lehetett.
- Egy szürke lány egy varázslatos világban - m ondta Ziva
sípoló hangon. - Mégis m it tennél azzal? Levagdosnád a körm ö­
met?
- Legutóbb nem jö tt be, hogy lebecsülted a leleményessége­
m et - mondta Sloane. - Emlékszel?
Ziva ismét szusszanva a sarkára ült.
- A konzul azt m ondta, adjam neked ezeket - nyújtott Slo­
ane felé egy halom ruhát. Úgy tű n t, Mox holmija, vagyis a nadrág
legalább elég hosszú lesz. - És üzeni, hogy van szappan a fürdő­
szobájában, ha zuhanyozni szeretnél a vizeskannából. A vonato­
tok két óra múlva indul.
- A konzul? - kérdezte Sloane.
Ziva félrehajtotta a fejét.
- Azt hitted, Feltám asztónak hívjuk?
- Azt hittem , a nevén szólítjátok.
Ziva nyelvét a fogsorához préselve megvető hangot hallatott.
Ahhoz, hogy felálljon, először egyik lábát két kézzel odébb kellett
388 VERONICA ROTH

raknia, aztán m egráznia a m ásik térdét, hogy az is kiegyenesed­

jen. Sloane fejében megfordult, hogy vajon a Feltámasztó seregé­
nek olajoznia kell-e az ízületeit, m int a bádog favágónak az ó z, a
nagy varázslóból.
Sloane hóna alatt a ruhákkal Mox szobájába - és fürdőszo­
bájába - ment. Előző este egy rakás takarót jó messzire elhurcolt
a seregtől egy sarokba a lépcsőforduló közelében, hogy szükség
esetén gyorsan le tudjon lépni. Sokára aludt csak el - nem a kü­
lönös környezet vagy a Mox által elm ondottak zsizsegése m iatt
az agyában, hanem m ert bűntudat m ardosta, am iért magyarázat
nélkül cserben hagyta M attét és Esthert egy küldetés közepén.
Am ióta G enetrixre jöttek, szám talan m ódon csalódást okozott
nekik. Nem hibáztatná őket azért, ha ezután soha többet nem áll­
nának vele szóba.
Az igazság sziréndala azonban túl erős volt. A FOlA-iratok
elolvasása egyvalamiről meggyőzte: túl sokszor m ent úgy külde­
tésre, hogy nem tu d o tt m indent, am it kellett volna. Soha életében
nem hozott alaposan inform ált döntést. Bért kihasználta fiatal
elméje lelkesedését, és Nero és Aelia ugyanerre készültek.
Ez nem fog még egyszer m egtörténni.
A m ikor Sloane belépett a szobába, Moxot nem látta bent,
am iért hálás volt. A fürdőszobában levetkőzött, maga mellé tett
egy vizeskannát, és tőle telhetőén m egm osdott, miközben vaco­
gott a hidegtől. Mox nadrágja túl hosszúnak bizonyult, ezért a
sajátját vette fel. A férfi ingébe bújt, de könyékig feltűrte az uj­
ját. Éppen a haját fonta be, am ikor a férfi bejött, kezén azzal az
ütött-kopott zöld szüphonnal, amelyet akkor viselt, am ikor elő­
ször találkoztak.
Egy darabig csak bám ultak egymásra. Sloane ujjai még m in­
dig a hajfürtjei között voltak. A ztán visszafordult a tükörhöz.
- Gondolom, nem kell aggódnod am iatt, hogy felismernek
- mondta.
- Nem - felelte a férfi. - Csak néhányan ism erik az arcomat.
Köztük ő.
 KIVÁLASZTOTTAK 389

Sloane is így beszélt volna a Sötét N agyúrról, ö is Így hivat­

kozott rá Albie-nál - m intha a férfi m indig velük egy szobában
lett volna, és nem lett volna szükség arra, hogy megnevezzék.
- G enetrix ítéletnapi próféciájában két em ber áll szem­
közt egymással? - kérdezte Sloane. - Egy K iválasztott és egy...
pusztító?
- G enetrix pedig a csatatér - m ondta Mox tű n ő d ő hangon.
- Ahol két férfi összecsap.
Sloane bólintott.
- És azt gondolod, hogy Nero az egyikük - m ondta. - A ti
Sötét Nagyuratok.
- Ti így hívtátok a tiéteket?
Sloane-nak eszébe ju to tt a férfi, akinek viaszos arca élvezet­
tel torzult el, am ikor azt m ondta neki, hogy válasszon. Közte és
Albie között, egyik és m ásik borzalom között.
Nagyot nyelt.
- Igen.
- A kkor igen - m ondta Mox. - Ezt gondolom.
Sloane befejezte a hajfonást, és elkötötte a végét a csuklóján
viselt hajgumival. Olyan szoros lett a copf, hogy húzta a fejbőrét,
am ikor m egm ozdította a fejét.
- Tessék. - Mox a kis asztalhoz m ent, ahol előző este Sloane
megette a hideg leveskonzervet. Fölvette a m ásik csuklószüphon-
ját. Nem volt kifinom ultabb, m int am it hordott, de hajlékonyabb
igen: halpikkelyhez hasonló kis, fekete lapok alkották. A férfi tril­
lázott, m ire a lemezek megmerevedtek, m intha áram ot vezetett
volna át rajtuk. A nő felé nyújtotta a szüphont.
- Tudom, hogy nem tudod használni - m ondta. - De egy
ilyen városban felfigyelnek rád, ha nem viselsz ilyet.
Sloane sóhajtott, és bal kezét a lemezek alkotta kesztyűbe
dugta. A m int ujjai a helyükön voltak, a pikkelyek rásim ultak a
kézfejére, m int egy láncvért. Mox felfelé fordította a n ő tenyerét,
hogy meghúzza a csuklópántot. A nnak ellenére, hogy nagy volt a
keze, ujjai elegánsnak látszottak.
390 VERONICA ROTH

- Na - szólalt meg Sloane akkor m enjünk, csevegjünk

egyet a prófétával.

Először gyalog indultak a pályaudvarra a folyó mentén. Mox

könnyedsége megzavarta Sloane-t; a férfi zsebre dugta a kezét, és
hátrahajtotta a fejét, hogy kiélvezze a napfényt. A nő ezzel szem­
ben különösen éber volt, és m inden lépésre vagy távoli kiáltásra
összerezzent.
A H uroktól távolodva az épületek egyre jobban hasonlí­
tottak azokra, amelyeket ism ert. A két-három emeletes házak a
Chicagóban közkedvelt vörös téglából épültek, közöttük keskeny
gyeppel és lom btalan fákkal. Néha így is elhaladtak egy-egy túl­
világinak tetsző építm ény mellett: az egyik ház egy gömb volt,
mely lassan forgott két tűszerű szerkezet között; egy szobor az
egyik szögből összeom lani látszott, a másikból felépülni; egy üz­
let a hom lokzatán szecessziós indákat párosított egyenes vona­
lakkal egy m anzárdtető alatt, am inek vizuális összevisszaságától
Sloane elborzadt.
A m ikor elérték a H arm incegyedik utcát, Mox tenyerét fel­
villantva és a foga mögé erősített síp füttyével leintett egy taxit.
Sloane m ásoknál is látott ilyen sípokat, amelyek ezüstként csil­
logtak, am ikor mosolyogtak, és kattogott, am ikor ettek. Úgy vél­
te, praktikusabb lehet, m int m inden alkalom m al sípot venni a
szájukba.
A taxiban hallgattak, m indketten a műszerfalba ágyazott
rádiót hallgatták.
- A Siphona Technica részvényei rekordot döntöttek ezen a
héten, m iután m últ évben nagyot zuhantak egy szakmai etikába
ütköző... - A sofőr instrum entális zenére kapcsolt át, amely bál­
nahangok mélytengeri felvételére hasonlított.
- Szóval te nem is dolgozol valójában a Kupában? - kérdezte
Sloane.
 KIVÁLASZTOTTAK 391

- De, am i azt illeti, igen - felelte vidám an Mox. - Hétvégen-

te, és néha hét közben is egy-egy műszakot.
- Ez hogyan egyeztethető össze a ... - Sloane elhallgatott -
A másik melóddal?
- A m ásik m unkám csak néha kíván meg tőlem sokat -
mondta Mox. - És nem fizet jól.
A sofőr megint a rádió tárcsáját kezdte piszkálni, és vissza­
váltott a hírekre.
- Jelentések érkeztek egy m últ éjjeli összecsapásról a Feltá­
masztó és a Viliódzó Sereg között. C sak egy halálos áldozat van,
egy Paul Tegen nevű rendőr. Felesége és kétéves fia gyászolja. -
A sofőr megint elkapcsolt. Mox nem törődöm nek látszott, m intha
a Feltámasztó említéséhez nem lenne sem m i köze.
Elhaladtak a C anal Streeten, el egy élénk rózsaszín épület
mellett, amelynek oldala kidudorodott. M int kiderült, egy Ab­
rakadabra! nevű élelmiszerbolt volt, repülő bevásárlókocsis ló­
góval.
A taxi megállt a Union pályaudvar előtt. Széles, barna épü­
let volt, dór oszlopokkal. Sloane em lékezett a nagycsarnokára,
amelynek hengeres, kovácsoltvas rácsozató tetőablaka az ég felé
dom borodott. Egyszer já rt bent, gyerekként, am ikor Illinois kö­
zepéből a városba utaztak Cam eronnal és az anyjukkal.
Követte Moxot befelé. Nehezen tu d o tt lépést tartan i vele - ez
új jelenség volt Sloane szám ára, aki maga is magas volt, de Mox
hosszú, határozott léptekkel járt. Bent azonban m intha elveszett
volna a káoszban, összerezzent, am ikor az emberek odakiáltot­
tak egymásnak, vagy tú l közel kerültek hozzá. Sloane-nak eszé­
be jutott az előző éjszakáról a falnak csapódó zöldbabkonzerv.
A pénztár előtt álló sor felé húzta a férfit.
- Van nálad készpénz, ugye? - kérdezte. - A dd ide, és m a­
radj itt. Majd én beszélek.
Amikor visszatért a kasszától, a férfi elveszetten állt a csar­
nok közepén, és őt nézte. Sloane odalökte neki a jegyét, és vezeté­
sével a megfelelő peronra mentek. Moxot könnyen összezavarták
392 VERONICA ROTH

a táblák, és m inden elvonta a figyelmét. A nőnek nemegyszer ma­

gával kellett húznia, míg végre eljutottak egy pádig, ahol vára­
kozhattak a tavaszi hidegben. Más nem volt kint rajtuk kívül. Slo-
ane-on a férfi előző nap viselt, m ágikus tűztől perzselt köpenye
volt, Moxon pedig egy olyan dzseki, am ilyet a nő hordott volna
otthon.
- Nem utazol valam i sokat, ugye? - jegyezte meg Sloane,
m iután leültek. Szavai füstalakot öltöttek a levegőben.
- Varázsolok - m ondta Mox, a hüvelykujját rágcsálva. -
A többi dologban sose voltam jó.
- M int az alapvető létezés?
Meglepetésére Mox bólintott.
- M indig eltörtem anyu tányérjait. Fogtam az egyiket... az­
tán, nem is tudom , nem figyeltem oda, és... csatt. A villanykör­
tékkel ugyanez. Néha még a villákkal és kanalakkal is megesett.
- A m it a szüléidről és A rlingtonról meséltél nekem, az igaz
volt?
A férfi bólintott.
- Feltettek egy chicagói repülőre, am ikor... kilenc- vagy tíz­
éves lehettem . Azóta csak párszor láttam őket. - Kivette ujját a
szájából. - M ost azt hiszik, halott vagyok. Jobb így.
- Nem úgy hangzik, m intha különösebben jó szülők lettek
volna - m ondta Sloane.
- Talán nem is voltak azok. - Hüvelykujja körömágya vér­
zett. Túl erősen h arapott bele. - Vagy talán csak... nem készültek
fel egy olyan gyerekre, akit szétfeszít a mágia. Még m indig... -
M ocorgott a pádon. - Túl sok. Egyszerűen túl sok. Nem tudok
tőle... m egnyugodni. Egyensúlyba jönni.
Sloane a férfi karjára tette a kezét. Más nem ju tott eszébe.
- Én sem kezelem tú l jól a m ágiát - m ondta, és fölm utatta
a szüphonba bújtatott kezét. A napfény m egcsillant a pikkelye­
ken. - Persze nem m in th a bárm it is csináltam volna vele. Csak
kiszám íthatatlan. É s... - Vállat vont. - Azt hiszem, nem sze­
retem.
 KIVÁLASZTOTTAK 393

- Nem szereted? - ráncolta hom lokát Mox. - De h iszen...

A vonat megérkezett, csikorgó fékekkel futo tt be a pályaud­
varra. Idom talan, nagy szerelvény volt, kiszögellő reflektorokkal,
amelyek villogtak, am íg meg nem á l l t Mox és Sloane fölálltak a
pádról, és az utolsó kocsikhoz sétáltak, hogy elkerüljék az elsők
körül töm örülő tömeget.
Sloane a keskeny lépcsőn fellépve színek kavalkádjával ta­
lálta szemközt magát. A vonat szőnyegpadlóját rikító sárga, kék
és rózsaszín m inták díszítették, csupa kör, három szög és kígyózó
vonal. De nem közönséges személyvonat volt; fülkékre osztották,
m indegyikben két egymással szem közti paddal. Bebújt az egyik
fülkébe, és leült az ablak mellé. Mox becsukta m aguk m ögött az
ajtót, füttyentett, aztán m egrángatta a kilincset, hogy tesztelje.
Meg sem moccant. Elmosolyodott.
- Te pedig nem szereted a m ágiát - m ondta Sloane-nak.
- H a a m ágia csupán annyit tenne, hogy kiszolgálja a go­
rom ba ösztöneimet, akkor im ádnám - felelte a nő. - Sajnos hajla­
m os darabokra szaggatni az embereket, szóval...
Mox egyetértően b ó lin to tt Leült Sloane-nal szemben, és
hosszú karját az ülés tám lájára tám asztotta.
Néhány utas m egpróbálkozott a fülkeajtóval, de egyikük
sem jutott be, így am ikor a vonat elindult a U nion pályaudvarról,
Mox és Sloane még m indig csak m aguk voltak. A férfi kinézett az
ablakon, és a nő azon kapta magát, hogy az arcát fürkészi. Csupa
ellentét v o lt szigorú o rr és erőteljes hom lok, ugyanakkor a szája
sebezhetőnek látszott, fülei pedig gyerekesen elálltak a hajbozont
alatt, melybe fiatalsága ellenére m ár néhány ősz szál is vegyült,
am it korábban nem vett észre.
- Olyan érzés, m intha szét akarnál szedni - m ondta Mox,
még m indig az ablakon kibámulva.
- Nehéz rajtad kiigazodni.
Mox felvonta a szem öldökét
- Rajtad is.
394 VEPONICA POTH

- Nem, én nem vagyok bonyolult - rázta a fejét Sloane. -

Csak még nem jártál a világomon.
- Valami azt súgja, nem boldogulnék o t t
- M ert itt boldogulsz?
A férfi n ev etett
- Nem, azt hiszem, nem.
A vonat kirobogott a városból, követte a folyó vonalát dél­
nyugatra, m aguk m ögött hagyták a M ichigan-tavat Sloane
ugyanezen az útvonalon m ent egykor gyerekkori otthonába. Az
anyja szólt neki, hogy vigye el a cuccait a garázsból, m ert kell
neki a hely. A zt nem m ondta, m ire. Úgyhogy Sloane összecso­
m agolta a saját és Cam eron h o lm iját az összes dobozt betette
egy költöztető teherautóba, és visszavezetett. Ism erte a nagy, üres
pusztaságokat, amelyek vártak rájuk, az ősz hidegétől összeros-
kadt kukoricaföldeket, a látóhatáron m agányosan álló silókat.
Nem gondolta, hogy G enetrix vidéki középnyugata sokban kü­
lönbözne a sajátjától.
- A katonáid meglesznek a távollétedben? - kérdezte a nő.
- Nem először hagyom őket m agukra - m ondta. - A m un­
kálat, amelyik életben tartja őket, kibír p ár napot nélkülem is,
úgyhogy nem fognak szétesni. - Elhallgatott. - Vagyis, néhányuk
szó szerint széteshet, de azt könnyű orvosolni.
Sloane m egborzongott
- N agyon... gyengéd voltál azzal a nővel, akinek visszavarr-
tad a k a rjá t
- Ja, Terára gondolsz? - Vállat vont. - Hát, az óvatos m unka,
visszavárná valakinek a karját.
- Csak nem esett le, hogy személyesen is kötődsz hozzájuk.
- Á. - Mox eddig nyugodtan hátradőlt az ülésen, a lábát bo­
kánál keresztezte. M ost azonban előrecsúszott, és ütemesen ősz-
szeérintette az ujjait. - ó k a barátaim .
Sloane-nak óvatosnak kellett lennie. Nem tudta, m i válthat­
ja ki Mox varázserejének fellobbanását, és egy mozgó vonaton
ültek.
 KIVÁLASZTOTTAK 395

- M ég... korábbról? - kérdezte.

- Még a haláluk elótti idókbdl, igen - felelte a férfi.
- Hogyan hoztad vissza őket? - Sloane nem volt biztos ben­
ne, hogy tényleg hallani akarja a v álaszt H a tudja, nehéz lesz nem
megpróbálnia Albie, Cam eron vagy Bért esetében is. Nehéz lenne
megállni, hogy védőfalat építsen belőlük maga és a világ közé.
- A kartam - felelte Mox - , jobban, m in t b árm i mást.
- És ez elég volt?
- Ez csak az a része, am it el tud o k m agyarázni. - A férfi keze
ökölbe szorult. Sloane előrehajolt, és rátette a saját kezét. Mox
összerezzent, és tágra nyílt, sötét szemmel bám ult rá.
- Nem kell beszélnünk róla - dőlt hátra Sloane.
De Mox keze elerayedt, a teste is ellazult. Sloane agyán át­
futott, hogy a férfi egyszerre ezer dolog is lehet. Egy olyan nyelv,
amelyet ő nem ismer.
- Azt m ondtad, am ikor idehoztak, egy tem etésen voltál -
mondta Mox. - Kién?
Rég nem gondolt Albie-ra. A m ikor nem figyelt, persze visz-
szakúszott a gondolataiba. Védtelen pillanataiban, elahrás előtt,
vagy am ikor éppen felébredt, azon gondolkodott, m it m ondana
neki, csak hogy aztán ráébredjen, soha többet nem fog elm ondani
neki semmit. De próbált nem gondolni rá.
- Albie-én - m ondta, a név p u h án gördült le a nyelvéről. -
A legjobb barátom volt.
Mox bólintott, m intha tudta volna, milyen lehet ez, és talán
tényleg tudta is.
- A Sötét N agyurad ölte meg?
-N e m . Vagyis, talán ... közvetetten, ő ... öngyilkos lett. -
Korábban nem m ondta ki hangosan - legalábbis nem így, ilyen
egyszerűen, ciffázás nélkül. - Tíz éve legyőztük m ár a Sötét Na­
gyurat, de Albie sosem tette tú l magát rajta. Azt hiszem, én sem.
- Nevetést préselt ki magából. - Ilyesmin hogyan teszi tú l m a­
gát az ember? Azon a sok szarságon, am it láttunk. A m it tettünk.
- A kézfején a hegcsomó örökké em lékeztette erre. - Bizonyos
396 VEPONICA &OTH

szempontból itt lenni könnyebb v o lt U gyanazt még egyszer vé­

gigcsinálni Tudom, hogyan csináljam, hogyan legyek ilyen. De
arra még nem jöttem rá, hogyan legyek hétköznapi ember.
M ox halványan elm osolyodott
- Ismerem az érzést - felelte.
Csendbe süppedtek, de nem volt benne feszültség. M ind a
ketten csak kinéztek az ablakon, és nézték, ahogy az elsuhanó
épületek egyre ritkulnak.
 34

ÍZ PERCRE JÁRTAK A ST. LOUIS-I ÁLLOMÁSTÓL, am ikor Slo-

T ane megérezte, hogy valam i elcsitul benne. M intha korábban

hangos zene szólt volna, és valaki kihúzta volna a dugót az aljzat­
ból. Mox sokat tudóan nézett rá.
- M enedékváros - m ondta. - Nem elég, hogy törvényen kí­
vül helyezték a m ágiát a város közigazgatási területén belül, de le
is kell tom pítaniuk. H a törvényes volna, teljesen ki is kapcsolnák.
- Megtehetik? - kérdezte Sloane.
- Egy szüphon csupán egy eszköz, am i felerősíti a m ágikus
energiát. Az ellenkezőjére is képes. - K om oran rámosolygott. -
Ezért ijesztette m eg a szüleim et annyira a zabolátlan varázserőm,
dacára annak, hogy m enedékvárosban éltem.
Tényleg nem dicsekedett, am ikor a nyers hatalom ról beszélt,
gondolta Sloane. ó maga egész testét ólm osan nehéznek érezte.
Leszálltak a vonatról, és végigmentek a csarnokba vezető
betonfolyosón. Az épület úgy festett kőfalaival, tornyaival és csú­
csos, piros tetőivel, m int egy vár, de m aga a csarnok a chicagói
Union pályaudvarra hasonlított boltozatos mennyezetével és tá­
gasságával. Itt nem volt tetőablak, csak zöld csempe és csomósze­
rű díszítőelemek, itt-ott pedig női alakok emeltek magasba lám ­
pákat, a mennynek ajánlva fényüket. K örülöttük piros, elkerített
pihenők és székek voltak, ahol az em berek várakozhattak.
Az ajtó m ellett álló biztonsági ő r intett, hogy menjenek
balra, ahol bársonykötéllel elkerítve fémszekrények sorakoztak.
m VERONICA BOTH

Mox az egyik szekrényhez m ent, és lehúzta szüphonját csukló­

járól és ujjairól, m ajd szeretetteljes gyengédséggel betette. Sloane
követte a példáját, és a m agáét is mellé rakta.
Csatlakoztak az em berek sorához, akik arra vártak, hogy ki­
léphessenek az elkerített területről. Elöl két biztonsági ő r tarto tt
kezében fém lapátra hasonlító eszközöket. Ezeket végigsöpörték
az emberek teste és a csom agjaik fölött, m ajd intettek, hogy lépje­
nek tovább. Sloane felvont szemöldökkel nézett Moxra.
- Szüphondetektorok - m agyarázta a férfi. - Elvégre nem
engedhetik, hogy bárki m ágiát csempésszen be, nem igaz?
- Gondolom, nem - felelte Sloane.
A sor gyorsan apadt, és Sloane gond nélkül átjutott a lapátok
k ö z ö tt A m int azonban a szoros kontyot viselő n ő Mox felé emel­
te a készüléket, a férfi m indkét kezét föltartotta, és hátralépett.
- Kivétel vagyok - m ondta.
A nő sóhajtott.
- Azonosító kártyát kérek.
Mox m ár elő is vett a farzsebéből egy fehér kártyát, amely
úgy nézett ki, m int egy közönséges jogosítvány. A biztonsági őr
átvette, aztán visszaadta neki.
- Jól van - m ondta. - Mehet.
Mox átm ent a biztonsági ellenőrző ponton Sloane mellé, és
elindult a kijárat felé. A nő várta a m agyarázatot, de nem úgy
tű n t, hogy meg fogja kapni, ezért, am int a taxisávba értek, meg­
bökte a karját.
- Kivétel?
A férfi sóhajtott, és felé hajtotta a fejét, m intha meg akarná
csókolni. Sloane hátrahőkölt, de Mox csak a szemére m utatott.
Lehúzta az alsó szemhéját, hogy jobban lehessen látni.
Sloane égő arccal közelebb h ajo lt Mox szeme sötétbarna volt,
a szélén egy árnyalatnyi zölddel. Az egyik szeme szokványosnak
látszott, de a m ásiknak a szivárványhártyája m intha m egtört vol­
na, és a pupilla belefolyt A férfi szeme aprót rezzent, m ire az alak­
talan pupilla szivárványosan megcsillant, m int egy halpikkely.
 KIVÁLASZTOTTAK 399

- M i... - kezdte Sloane.

- Nem tudom - felelte Mox. - De kiakasztja azokat a m ű­
szereket.
Kiegyenesedett, és a kővetkező üres autóhoz lépett, maga m ö­
gött hagyva Sloane-t, aki furcsam ód elakadt lélegzettel állt ott.

Szibilla egy drótkerítéses ikerházban lakott, bejárati ajtaja mellett

giccses szélcsengő ló g o tt A kocsifelhajtón kék, rozsdás lökhárí-
tójú Toyota park o lt M ox felment a lépcsőn a tornácra, kinyitotta
a szúnyoghálós külső ajtót, amelyen több lyuk is éktelenkedett,
és bekopogott.
A m ikor Sloane prófétára gondolt, m indig egy köntöst vise­
lő férfit képzelt m aga elé, aki a közelgő végzetről szónokol, vagy
egy füstös hátsó szobában tarot-kártyát keverő jó sn ő t Szibilla
azonban egyik sem v o lt Alacsony, középkorú nő volt zöld kar­
digánban, amelynek gallérjára kis csillagot tűzött. Rettegve -
vagy dühösen, nehéz volt m egm ondani - tépte fel az ajtót, és ujját
egyenesen Mox képébe nyomta.
- M it hoztál magaddal? - kérdezte mérgesen. A férfi válla
mellett Sloane-ra nézett, aki a lépcső alján állt.
- M egmagyarázom - m ondta M ox - , de nyilván nem ide-
kint fogom.
- H a azt hiszed, hogy behívom a házam ba a zt - intett fejével
a nő Sloane felé - , akkor te is m egjárod. - Bebújt az ajtó mellé
kitett papucsba, és kilépett. - M enjünk a garázsba!
- Szib - szólt Mox.
- Ne hívj így! - Az asszony űzött tekintettel nézett körbe,
m intha attól félne, hogy egy szomszéd kiugrik egy bokorból. - Te
jó ég, fiam, hát elfelejtetted, hol vagy?
Sloane-t nagy ívben elkerülve lesietett a lépcsőn, és átvezette
őket a takaros gyepén a garázshoz. Penész- és gázolajszaga volt,
és zsúfolásig megtelt régi bútorokkal, roskadozó dobozokkal és
400 VEBONICA POTH

feltekert szőnyegekkel. Bár csak egy rakás lom nak látszott, Slo-
ane észrevette, hogy van bennük valamiféle rend. Szibilla tárgyai
labirintusában bolyongott, lám pákat kapcsolt fel, székeket porolt
le, pókhálókat söpört ki a hajából.
- Üljetek le! - m utatott a székekre. - M indketten nyakiglá­
bak vagytok; egy hozzám hasonló töpörödött öregasszony szá­
m ára ez ijesztő.
- Nem vagy öreg - m ondta Mox érezhető szeretettel, de
azért le ü lt
Sloane állva m a ra d t
- Én inkább nem ülök le - m ondta. - Eléggé nyilvánvaló,
hogy nem akarja, hogy itt legyek.
- Nem úgy gondolja - m ondta Mox.
- Nem-e? - Szibilla felvonta a szem öldökét - A belőletek
áradó mágiába m ég eltompítva is bele lehet fulladni. Szóval, mi
ez a lány? Olyan, m int te?
- N em tom - felelte Mox. - A ttól függ, szerinted én m i va­
gyok.
-K ivála szto tt, term észetesen. M indketten bűzlötök tőle
- felelte Szibilla, és Sloane úgy érezte m a g á t m intha valaki egy
nagy követ ejtett volna rá.
- Kiválasztott? - Sloane M a rra n é z e tt - Te vagy a ...
A férfi arcán piros foltok jelentek meg és kúsztak rá a nya­
kára.
- Ugyan, ugyan - m ondta Szibilla. - Ebben a világban a
sötét dolgok is Kiválasztottak. Ez nem a becsületrend. Inkább
olyan, m in t egy villogó nyíl, am ire rá van írva, hogy „ölj meg!”
- K inyitotta a sarokban álló hűtőt, kivett egy palack vizet, és re­
megő kézzel bajlódott a kupakkal. - jelen esetben... Mox a mi
megjövendölt m egm entünk, aki annyi szüphonba van burkolva,
hogy egy egész kerületet jéggé fagyaszthatna, és holtak veszik kö­
rül. Nem jó h ír Genetrixnek.
Mox. Kiválasztott. Sloane úgy érezte magát, m int egy kisült
számítógép.
 KIVÁLASZTOTTAK 401

- A belém vetett hited m indig feldob - m ondta Mox éllel. -

Sloane is Kiválasztott volt, Szibilla. De egy m ásik univerzum ban.
Szibilla végigmérte Sloane-t, és felvonta a szemöldökét.
- Érdekes - m ondta. - Ülj le, lányom.
Sloane ezúttal engedelmeskedett; talált egy kerti széket Mox
mellett, és a szélére telepedett. Egy esőm arta kerubszobor és egy
kartondoboz közé szorult, utóbbira alkoholos filccel a Charlie
szobája szavakat Írták.
- A te m ásik világodban csatát vívtál - m ondta Szibilla, és
lerogyott egy széles fatönkre. Letette a vizespalackot, és karjával
átölelte a térdét. Így összegörnyedve nagyon kicsinek látszott, ge­
rince még a kardigánon keresztül is kirajzolódott. - Még m indig
hozzád tapad.
Szibilla Sloane heges jobb kezére nézett. Sloane legyőzte a
késztetést, hogy eltakarja.
- Az nem a te csatád volt - m ondta Szibilla. - Valójában nem.
Sloane ösztönösen vitatkozni kezdett volna vele. Az ő csatája
volt; hát persze hogy az övé. A Sötét N agyúr elvette tőle a bá­
tyját. Az, hogy harcolni fog ellene, annyira elkerülhetetlen volt,
hogy nem is volt értelm e beszélni róla. De túlságosan sok igazság
volt abban, am it Szibilla m ondott, hogy csak úgy letagadja. Méltó
harc volt, de ez nem jelentette azt, hogy Sloane-é. Tiz évig topor-
gott, várta, hogy valam i értelm et nyerjen, valam i új történjen.
M ostanáig azonban túlságosan szörnyű volt belegondolni, hogy
talán egy m ásik küzdelem áll előtte, és az inkább az övé lesz, m int
a másik.
- Pontosan m iért is jöttetek el hozzám? - kérdezte Szibilla.
- Akaratom ellenére hozott G enetrixre Aelia és N ero és...
mások - m ondta Sloane. - Azt m ondták, a Feltámasztó a m i vi­
lágunkat is elpusztítja a Genetrixszel együtt, és nem engednek
haza, amíg meg nem öljük öt nekik. De M ox... - összevonta a
szemöldökét. - C sak tu d n i akarom , m i az igazság.
- M i az igazság. - Szibilla sóhajtott, és felállt. - H a arról aka­
ru n k beszélni, m i az igazság, whiskey-re van szükségem.
402 VERONICA ROTH

Szibilla első dolga volt feltenni Simon és G arfunkeltől a Parsley,

Sage, Rosemary and Thyme cím ű dalt. A gitárszó kísértetiesen
szólt a homályos nappaliban, melynek bútorai olyan régiek vol­
tak, hogy az ülőkék kárpitja fényesre kopott. Az alacsony, rózsa­
szín kanapé felnyögött, am ikor Mox leült rá; úgy festett, m int egy
gyerekszékre telepedett felnőtt. A m ikor a szobába lépett, sister-
gett körülötte a levegő, és Szibilla élesen rászólt, hogy fogja vissza
magát. Nem hatott; Mox csak m orcosán nézett rá.
Szibilla a konyhába m ent whiskey-t tölteni, és miközben vár­
ták, hogy visszatérjen, Sloane végigböngészte a könyvespolcokat.
Nem látott rajtuk könyveket, csak egy hatalm as gyűjteményt Na­
tional Geographicokból és kötőmagazinokból. Porcelánnippek is
akadtak, balerinák és nyújtózkodó m acskák és léggömbök. M int­
ha Szibilla látott volna egy enciklopédia-szócikket arról, minek
kell egy nagym am a házában lennie, és pontról pontra lemásolta
volna az utolsó, m ahagóniasztalra terített csipketerítőig.
A m ikor az album m ásodik száma felcsendült, Sloane felhor­
kant.
- Maga aztán szereti klisékkel körbevenni magát, mi? - kér­
dezte Szibillától, am ikor az három whiskey-vel teli felespohárral
tért vissza.
Szibilla elmosolyodott.
- A dal az ism étlődő m intázatokról szól - mondta. - Azt
gondoltam , m indketten értékelni fogjátok.
Sloane beleivott a whiskey-be; m intha füstöt kortyolt volna.
Szeme könnybe lábadt, és próbálta elfojtani köhögését. Szibilla
ugyanakkor egy hajtásra kiitta a sajátját, aztán leült a rekamiéra
a lemezjátszó m ellett, hogy nézze, ahogy a lemez forog.
- Ez egy olyan adomány, am it nem kértem és nem akar­
tam - szólalt meg egy idő után Szibilla. - Kétéves voltam a Te-
nebris-incidens idején, és tizennégy, am ikor elkezdtem transzba
esni. Ijesztőek voltak - én m agam nem emlékeztem rájuk, de má-
 KIVÁLASZTOTTAK 403

sok azt m ondták, rébuszokban beszéltem, m int egy megszállott.

Am int pedig a handabandázásom kezdett valóra válni, az em be­
rek kerülni kezdtek. Igazából senki nem akarja ism erni a jövőjét.
Sloane a kanapé karfájára ült, ahol a rózsaszín k árpit m ár
felhasadt, és kitürem kedett a tömés.
- Szokatlan adom ány volt még a m ágikusan fogékonyak
között is ... és előrejelzéseim léptéke is különlegesnek szám ított.
Világeseményekre terjedtek ki. C saták eredm ényére, term észeti
katasztrófákra, m eghozott törvényekre. És végül... m inden vé­
gére. Ami azt illeti, van is róla fölvételem. - Fölkelt, és a feles­
poharat letette a lemezjátszó mellé. Fölemelte a tű t, aztán kinyi­
to tt egy közeli szekrényt, és egy nagy kosár m agnókazetta közé
tú rt. Sloane nem volt elég közel, hogy elolvashassa a cím kéket,
de m indegyik kézzel készült, és m ár kezdett felpöndörödni a
szélein.
Szibilla megtalálta a megfelelő szalagot, és a szoba sarkába
vitte a National Geographicok mellett, egy polcon álló m agnó­
lejátszóhoz. A kazetta magas vinnyogással tekert vissza. Sloane
ivott még egy kevés whiskey-t, és próbált nem M oxra nézni.
Szibilla lenyomta a lejátszás gombot, és úgy állt meg a mag­
nó előtt, m intha az egy oltár lenne. A felvétel kezdetben recsegett
és sistergett, aztán egyenletesebbé vált a hang.
- Ez lesz - m ondta a furcsa, halk hang - G enetrix vége, a
világok pusztulása. Valami áll G enetrix és az ikre között. A Sötét
N agyúr kim etszi onnan, a világok egym ásba om lanak, és az lesz
m indenek vége.
Sloane teste m egrándult, és feszülten figyelt. A fényfonalra
gondolt, amelyet látott, és amely összekötötte G enetrixet a Föld­
del, a Chicago-folyó mélyén.
Ez a világ és az ikre. A Tű.
A halk, rekedt hang folytatta:
- Genetrix Sötét N agyura rejtve lesz, de nem titok, szom-
ját semmi nem olthatja. - Szibilla a magnólejátszó előtt ném án
tátogta a felvétel szavait. - A vele Egyenrangú lesz G enetrix re­
404 VEPONICA POTH

ménysége, aki a m ágia rontásával születik, és szám unkra eddig

ismeretlen hatalom mestere.
Sloane nézte, ahogy Szibilla ujjai a lábán dobolnak, m intha a
prófécia egy dal volna, és ó erre táncolna. Talán az is volt - talán a
fényfonalak, am iket látott, zenét keltettek, m int egy hegedű vagy
gitár húrjai, és Szibilla ezt a zenét hallotta meg próféciái során.
- Kétszer üdvözlik újra egym ást az Egyenrangúak, és a világ
sorsa az ő kezükben van.
Mox összekulcsolt kezeit bám ulta, melyeket olyan erősen
szorított térdei közé, hogy elfehéredtek az ujjai.
Szibilla a felvételen elismételte az utolsó m ondatot, de olyan
halkan, hogy Sloane alig hallotta, aztán a kazetta leállt.
- A szemed - m ondta Sloane. - A mágia rontása.
Szibilla még m indig mögötte állt, de Sloane csak Moxhoz
beszélt.
Mox bólintott. Z aklatottnak látszott, m intha bárm elyik pil­
lanatban széteshetne.
- N ero egy évtizeden át a tanárom volt - m ondta, alsó ajka
remegett. - Elárult engem. - Tekintete összekapcsolódott Slo-
ane-éval, szivárványhártyájának rendellenessége az átsütő fény
nélkül m ost észrevehetetlen volt. - Megölte a Kiválasztottnak
szánt sereget, az első Viliódzó Sereget, de engem vádolt vele. Elle­
nem fordította a próféciát.
A szavak rekedten törtek fel belőle, és Sloane hátán végigfu­
to tt a hideg. Eszébe ju to tt a kép, ahogyan a Feltámasztó hosszú
ujjai m erev cérnával visszaöltik és szorosra húzzák a katona le­
szakadt karját, hogy milyen kétségbeesetten kiáltotta Ziva nevét
a m enedékház melletti utcában. H a a feltám asztott katonák a Ki­
választottnak szánt sereghez tartoztak, akkor persze hogy ismer­
te őket m ár a haláluk előtt, és bízott abban, hogy mellette állnak
majd a felfoghatatlan gonosz ellen.
Nero. A férfi, akinek a szomját sem m i nem olthatja.
Találkoznak majd G enetrix csatamezején, és a világ sorsa -
a világok sorsa - az ő kezükben van.
 RÉSZLET
A kegyetlenség mágiája
CÍMŰ KÖNYVBŐL
írta Erica Perez

A rthur Solowetl a Lehetetlen vágyak manifesztációja: A mágia

új elmélete cím ű könyvében azt a merész állítást teszi, hogy „a
vágyat nem lehet fenyegetéssel vagy m anipulációval felszítani”.
Bár egyetértek abban, hogy a fenyegetések nem hoznak meg­
bízható m ágikus eredm ényeket, naiv volna azt sugallni, hogy a
kényszerítés soha nem lehet hatásos befolyásoló tényező. Lehet,
hogy Solowell olyan szerencsés volt, hogy szilárd erkölcsi ta r­
tással bíró felnőttek között n ő tt fel, akik soha nem kényszerí­
tették akaratukat a gyerekekre, de én nem. Én láttam , hogyan
form álták a kegyetlen szülők a kortársaim at, következésképpen
a vágyaikat.
M indenféle form ában láttam erre példát. N éha a szigorú­
an vallásos nevelés b ezárt egy eredendően nyitott elm ét, hogy
csak alapvető, gyakorlatias m unkálatokra legyen képes. N éha a
teljes elhanyagoltság ahhoz vezetett, hogy nem ta rto ttá k tiszte­
letben a határokat, és volt, aki nem etikus m unkálatokba vont
bele másokat. A nyom ás, hogy valaki a legmagasabb szinten
teljesítsen, elfordította a barátokat a kreativitástól és a képze­
lettől. Az érzelm i abúzus m ások m unkáját brutálissá tette. Az
egyik legtehetségesebb barátom teljesen elvesztette a képességét
a m unkálatok elvégzésére, és m ost St. Louisban, az egyik m ene­
dékvárosban lakik.
A vágy nem szeszély, am in t azt Solowell is találóan meg­
állapítja. De a vágy nem m ozdíthatatlan, m egváltoztathatatlan
dolog. A változó, am elyet figyelembe kell vennünk, a hatalom .
Kinek van hatalm a a kérdéses személy fölött? N incs valakinek
tú l sok hatalm a? A hatalm at gyakorlók között v an n ak abuzív
406 VEPONICA POTH

házastársak, családtagok vagy barátok? Az érintett személy

különösen sérülékeny-e a m anipulációval szemben, miközben
m inden vágya, hogy m ások kedvében járjon - vagy csak hogy
elkerülje a fájdalmat? El vannak-e szigetelve a külvilágban élő
kortársaiktól? Meg kell tan u ln u n k felism erni a jeleket. N em te­
h etü n k úgy, m in th a a problém a nem létezne. A gyerekeink jö ­
vője m úlik rajta.
 35

z u t á n m á r n e m volt m it m o n d a n i , ezért Szibilla kérte

A őket, hogy m aradjanak vacsorára, talán hogy megtöltse a

csendet. Sloane elfogadta a meghívást, m ert nem tudta, m i má
tehetne. Ezért aztán m indannyian csapdába estek a kis házban,
ném án kerülgetve egymást. Szibilla a tűzhelynél szorgoskodott,
citromszeleteket töm ködött egy nyers csirkébe, Sloane pedig a
bézs szőnyegen térdelt a m agnó mellett, és a m agazinokat né­
zegette. Voltak fényképek olyan országokról, am ikről soha nem
hallott, a nevüket, alakjukat és sorsukat m egváltoztatta az u n i­
verzum ok közti eltérés. Látott durva szüphonokat a vidéki Ro­
m ániában és a távoli Szibériában élő falusiak kezén - a kísérőcikk
szerint még m indig furcsaságnak szám ított, de a fiatalabb nem ­
zedék szám ára m ár nem volt ismeretlen.
- Mox azt m ondta, nem hiszi, hogy a Csapásokat bárki is
irányítaná - nézett fel Sloane egy fényképről, amely egy kis ar­
gentin tanyán készült egy traktorról. A konyha és a nappali kö­
zött pult magasodott, Szibilla am ögött állt, és épp szeletelt vala­
mit. A szagából ítélve hagymát.
Mox néhány perccel korábban eltűnt, elcsábította a Szibilla
által felajánlott zuhany és a váltás ruha. Az asszony férje után sok
holmi m aradt a hálószobái kom ódban. Sloane m ost hallotta a víz
zubogását a folyosóról.
- Fontos, hogy ne keverjük össze az ok-okozati viszonyt a
korrelációval - m ondta Szibilla a borsőrlőt tanulm ányozva. Bár
408 VERONICA ROTH

özvegy volt, még viselte a jegygyűrűjét. - A zonban tudjuk, hogy a

Csapás m inden alkalom m al bekövetkezik, am ikor valamelyikő-
tök felbukkan, hogy megölje Moxot, szóval mégiscsak van ösz-
szefüggés.
- Várjon csak... tényleg? - Sloane letette a magazint, és fel­
állt. - Szóval úgy gondolja, hogy talán egy... kívülálló jelenléte
okozza őket?
- Csak azt tudom , hogy nem lenne szabad itt lenned -
m ondta Szibilla. - Talán a Csapások a világ allergiás reakciói
rád. - Sloane felvont szemöldökét látva m orcosán nézett vissza.
- Nem tudom , lányom, nem vagyok én tudós!
Sloane a konyhaszigetnek tám aszkodott.
- Korábban m i volt a foglalkozása? A próféciák nem fizet­
nek valam i jól, igaz?
- Egy m enedékvárosban m eg sehogyan sem fizetnek -
m ondta Szibilla. - De a mágia úgy horzsol, m int a dörzspapír,
úgyhogy nem volt sok választásom, ugye? - Vállat vont. - Tanár
voltam. M ost m ár persze nyugdíjas.
- Ügy horzsol, m int a dörzspapír... - ismételte Sloane. -
Ez... furcsa.
- Szám odra milyen érzés?
- M intha satuba fognák a fejemet - m ondta Sloane. - A ke­
zem is elzsibbad néha. A m i azt illeti, én sem vagyok oda érte.
- Hm. - Szibilla felhúzta az edényfogó kesztyűt, és fölemelte
a súlyos lábost, benne a csirkével. Sloane odaugrott, hogy kinyis­
sa a sütőajtót, és a csirke becsusszant.
- ó imádja - biccentett Szibilla a fürdőszoba felé, ahol Mox
zuhanyozott. - Az ő szám ára olyan, m in th a... fénysugarak vagy
hasonlók lennének. Ügy játszik a mágiával, m int egy gitáron.
Peng - elveszi a gravitációt. Peng - a házad kigyullad. Mesés.
Fénysugarak. Úgy hangzott, m int a m unkálat, amelyet Aelia
végzett el Sloane-on, m ielőtt a folyóba m erült volna. Talán Aelia
Nérótól tanulta, aki viszont M oxtól leste el.
- Találkozott m ár Néróval? - kérdezte Sloane.
 KIVÁLASZTOTTAK 409

- Igen. - Szibilla tekintete megkeményedett. - Az az em ­

ber több réteg álarcot visel. Soha nem lehet pillantást vetni arra,
ami alatta van. - Beállította a tojás alakú konyhai órát, amelyre a
„M m m m -lett a reggeli!” szlogen volt írva.
- T e , lányom - hajolt közelebb az asszony Sloane-hoz - ,
megkaptad a lehető legkarakánabb mágiát. A sors kézen ragadott
és nem enged el. Úgyhogy szeretném, ha emlékeznél valamire. -
Szorosan, ekkora term ettől szokatlan erővel m egm arkolta Sloane
karját. - Egy Kiválasztott és az ellenfele közti határvonal hajszál­
vékony, szóval ne kényelmesedj el az egyik oldalán.
A hagym aszag csípte Sloane szem ét K irántotta a karját a
szorításból.
- Én csak haza akarok m enni - m ondta.
- Ez a legnagyobb hazugság, am it életemben hallottam -
vágta rá Szibilla csillogó szemmel. - Te m indent akarsz. Egy fe­
neketlen gödör vagy. M ár az kifáraszt, hogy rád gondolok.
- Tudja, maga sem egy cuki virágszál! - csattant fel Sloane.
Mox szólt ki a fürdőszobából, mély hangja könnyen bezeng­
te az egész házat:
- Sloane. Segítenél?
A nőnek eszébe ju to tt a penge, amely előző este a férfi csípője
fölé fú ró d o tt Kiment a konyhából a közlekedőre, amely ugyan­
olyan fehéres rózsaszín volt, m int a nappaliban a kanapé, és fa­
lain képek lógtak - Sloane a rajtuk láthatók hivatalos és merev
elrendezéséből arra következtetett, a fotók Szibilláról és a férjéről
és gyerekeiről készültek. Nehéz volt elhinni, hogy ez az asszony
az agresszíven norm ális házával és családjával annyi prófécia for­
rása, beleértve azt is, amely a világvégéről szólt. Nem csoda, hogy
a mágia ennyire taszította. Gyökeres ellentéte volt an n ak a merev
világnak, amelyet felépített magának.
Mox a hálószobában állt egy k opott kék farm erben és szür­
ke pólóban, am i m eglepte Sloane-t, m ert am ióta G enetrixre
érkezett, nem láto tt ilyen ruhadarabokat. A férfi Szibilla ko­
m ódjára tám aszkodott begörbült ujjakkal, fejét lehajtva. Haja
410 VEPONICA POTH

vizesen egyenes volt és hosszabb, m ajdnem a vállát érte. Me­

zítláb volt.
Sloane szilárdnak látta a férfit. A törzse karcsú volt, való­
színűleg az elm últ tíz év nehézségei és a leveskonzervétrend m i­
att, de hosszú karja kitöltötte a póló ujjait, és a válla is széles volt,
m intha alkata szerint izm osabbnak kellett volna lennie, m int
m o st Talán egy m ásik univerzum ban.
És kezdte elveszíteni az önuralm át; körülötte a levegő nyo­
m ása annyira eltért a folyosóitól, hogy am ikor Sloane közelebb
lépett, a dobhártyája pattan t egyet.
- Bocsánat - m ondta a férfi feszülten, halkan, de nem nézett
rá. - De a vonaton... lecsillapítottál.
- Ó. - Sloane megpróbált visszaemlékezni, m it csinált a vo­
naton. Megérintette a férfi kezét. Most sokkal nagyobb kihívásnak
t ű n t A vonaton ösztönösen csinálta, de itt... rá kell szánnia magát.
A levegő úgy feszült az arcának, m int gyerekkorában, am i­
kor az O ak Street tetejére biciklizett, hogy aztán legurulhasson.
M intha bele tu d n a m arkolni akár.
Gyáva vagy, m ondta m agának, és Mox vállára tette a kezét.
A férfi nedves haja csiklandozta az ujjait. Közelebb hajolt.
- M i a baj? - kérdezte. A férfi nem válaszolt. Sloane-nak a
mellkasa mozgásából feltűnt, hogy Mox szaporán kapkodja a le­
vegőt A férfi tarkójára tette a kezét, és finom an rászorította. Mox
bőre forró volt. Sloane rég nem ért senkihez így M attén kívül,
egyszerre védtelenül és merészen.
- Az, hogy beszéltünk ró la... az a sok emlék - felelte Mox,
és hangján hallani lehetett, hogy összeszorítja a fogát, bár arcát
eltakarta a haja. - Ez...
- Sok? - találgatott Sloane. - H át, akkor csak... ülj le egy
kicsit.
Finom an lefelé nyom ta a tenyerét, m ire Mox letérdelt, és Slo­
ane is lekuporodott. H átát a kom ódnak tám asztotta, az egyik fi­
ókgomb belenyom ódott. A férfi remegő karokkal térdelt, de még
m indig nem nézett rá.
 KIVÁLASZTOTTAK 411

- Én és a barátom ... aki m eghalt - kezdte Sloane, és érez­

te, hogy a régi, ismerős iszonyat erőre kap benne. - A Föld Sötét
Nagyura elfogott m inket. Csak egy napig tarto tt. - A szőnyeg­
be fúrta bakancsa orrát. Szibilla felvonta a szemöldökét, am ikor
nem vette le az ajtóban, de nem szólta meg érte. - D e » Sötét
N agyúr választás elé állított.
A m ikor nyelt, m intha kések hasogatták volna a to rk á t
- Azt m ondta, hogy eg yikünk... én vagy A lbie... szenvedni
fog, és én döntöm el, m elyikünk. - Te vagy ő? Nem hunyta be a
szemét. Ha m egtette volna, a Sötét N agyúr nyugodt arcát látta
volna maga előtt, am int az ajtóban tám aszkodva várja a válaszát
- Nem akartam . De azt m ondta, ha nem teszem, m indkettőnkkel
m egtörténik, és m iért kellene m indkettőnknek elviselnie?
Mox egy kicsit kiegyenesedett, és rásanditott a haja függönye
mögül. Ahogy kezdett m egszáradni, a fürtök hullám osak lettek.
-E z é rt végül... - m ondta Sloane, kipréselve a szavakat,
am iket eddig még soha, egyszer sem m ondott ki hangosan - őt
választottam. M egkíméltem magamat.
Az iszonyat m ost m ár nagyon közel já rt a felszínhez. Ha
akarta volna, szabadjára ereszthette volna, hogy beleremegve ki-
sikoltsa magából. Félt M oxra nézni, félt látni a megvetést, am it
bizonyára érzett. A férfi is ölt, de csak hogy megvédje magát; ő
nem tett ilyesmit, nem dobta egy jó barátját a tűzbe, csak hogy a
saját irháját mentse. Sloane senkit nem ism ert, aki ilyet te tt volna.
Mégis kényszerítette magát, hogy M oxra nézzen, m ert meg­
érdemelte, tudnia kellett, m ennyire undorító, hogy elárulta Al-
bie-t, tönkretette, és elindította az úton, am i a halálához veze­
tett...
De Mox csupán fürkészte.
A nyomás a levegőben alábbhagyott; Sloane m ár nem érezte
úgy, m intha m inden lélegzetvételt meg kellene rágnia.
- Tudom - m ondta elakadó lélegzettel - , milyen a düh, am i
átsöpör rajtad, am ikor eszedbe ju t valaki. Milyen az a düh, am i
megváltoztat.
412 VEPONICA POTH

Mox két kézzel a füle mögé sim ította a h a já t Arca így sová­
nyabbnak és sápadtnak látszott. Fáradt volt, és nem csoda - éve­
ken át élt elhagyatott épületekben és raktárakban tengődve egy
hadsereggel, am ely m inden alkalom m al szétesett, am ikor moz­
gásba lendült, és néha akkor is, ha nem , és a velük történtek terhe
m ind az ő vállát nyomta. Mox éppolyan láradt v o lt m int Sloane.
A férfi megszólalt:
- V a n egy gondolatkísérlet... morálfilozófiai kérdés, am it
villamos dilem m ának hívnak, hallottál m ár róla? - Sloane meg­
rázta a fejét - Lényegében arról szól, hogy van egy sínen közleke­
dő villam os, és ha az egyik vágányon megy, ö t em bert megöl, de
ha átállítod a váltót, akkor csak egyet gázol el. Neked pedig meg
kell m ondanod, hogy átállítod-e a váltót, hiszen akkor közvet­
lenül felelős leszel egy halálért akkor is, ha m ás életeket megkí­
mélsz. - D ühösen ráncolta a hom lokát. - M indig is utáltam ezt a
példát, utáltam, és azt m ondtam a tanárom nak, hogy én fognám
azt az em bert, aki ilyen választásra kényszerít, és ö t lökném a sí­
nekre, m ert ő az, aki igazán m egérdem li
Halványan elm osolyodott, arcán ránc jelent meg.
- D e nem igazán ez a gondolatkísérlet lényege - m ondta.
Sloane térdén nyugvó kezére tette a sajátját Ettől a nő kicsinek
érezte magát, de jó értelem ben - m áskor soha nem érezte ezt, m i­
vel nagyon m agas volt. - De az, aki arra kér, hogy ilyen döntést
hozz meg magad és egy barátod között, a fájdalom és a bűntudat
k ö zött... az megbaszhatja.
Mox megszorította Sloane kezét. Egy pillanatig csak bám ul­
tak egymásra, és Sloane úgy érezte, az iszonyat kezd távolodni, és
ismét elpihen a lelke mélyén.

Ném án m egették a csirkét, és m indannyian láthatóan megköny-

nyebbültek, am ikor Sloane lenyelte az utolsó falato t Mox és
Sloane a konyhában foglalták le m agukat, a krum plit dobozok­
 KIVÁLASZTOTTAK 415

ba porciózták és a hűtőbe tették, elm osogatták a tányérokat és

edényeket. Szibilla hagyta, hogy átvegyék a m unkát, és kim ent a
hátsó lépcsőre elszívni egy cigarettát.
- Ez az én délutáni kihágásom - m ondta, nem m intha Mox
vagy Sloane megszólta volna érte. A ztán beindította a vén Toyo­
tát, felvette zöld teknőckeretes, vastag szemüvegét, és elvitte őket
a vasútállomásra.
Ahogy elhaladtak az alacsony téglaépületek és üres telkek
mellett, amelyek Szibilla háza és az állomás között húzódtak,
Sloane elcsodálkozott azon, milyen csupasznak látszik m inden
a Chicagót m eghatározó, mágiával feljavított építészet nélkül.
Bár csak rövid ideje volt G enetrixen, m ár teljesen hozzászokott.
S t Louis legérdekesebb épületei a tem plom ok voltak, amelyek az
irrealista és anakronista építészek nélkül egyre unalm asabbá vál­
tak - egyszerű, fehér épületek éles sarkokkal, amelyek a földi mi-
nim alizm usra emlékeztették, de az ablakok üvegtéglából voltak
kereszt form ában kirakva.
A m ikor az állomás m ellett a járda mellé húzódtak, Szibilla
szigorú pillantást vetett M oxra, és azt mondta:
- Tartsd nyitva a szemed.
Mox odahajolt, és puszit adott neki, bár az asszony pont
olyan szigorúnak és ingerlékenynek látszott, m int folyamatosan
azóta, hogy megérkeztek.
- Köszönöm.
Sloane anélkül szállt ki, hogy elbúcsúzott volna; elvonta fi­
gyelmét a bőrét bizsergető érzés, am i olyan volt, m int a macska­
dorombolás. Itt közelebb lehettek a m ágiát semlegesítő szüphon-
hoz. A m ikor Mox becsukta az ajtót, és a Toyota elindult, Sloane
a férfihoz fordult:
- Amúgy hogyan találkoztatok? Én a Földön sosem talál­
koztam a prófétával.
- Sokat szim atoltam körbe a M uciban - m ondta Mox, és
hátrahajtott fejjel az égre n é z e tt Borús volt az égbolt, a napot
pára takarta. - Sokáig egyik szobából sem tud tak kizárni. Valami
414 VEBONICA BOTH

nincs rendben... érzed ezt? - M egmozgatta az u jja it - M inden

fényes és ragyogó szám om ra. V isszatért a mágia.
- M iért kapcsolták volna ki a tompítást?
- Csak egy okot tudok elképzelni - m ondta. - M ert tudják,
hogy függetlenül attól, hogy a tom pító be van-e kapcsolva vagy
sem, én tudom használni a mágiát, és ók is használni szeretnék.
- H át - m ondta Sloane - , akkor szerezzük vissza a szüphon-
jainkat, m ielőtt m egtalálnak.
M oz a szekrénysorhoz indult, ahova elrakták a szüphono-
k a t M iután bepötyögte a kódot és kinyitotta az ajtót, megköny-
nyebbülten felsóhajtott. A két szüphon o tt hevert egymás mellett.
A zöldet felhúzta a kezére, és m egm ozgatta az ujjait, aztán kivet­
te a kis szütyőből a fogra húzható sípot, és az egyik szemfogára
csúsztatta. Sloane vonakodva vette fel a saját szüphonját, utálta,
hogy olyan hideg, olyan nehéz, és hogy becsípi a b ő rt a csuklóján.
Mox nézte, ahogy egy darabig a csattal szerencsétlenkedik,
aztán kezébe vette a nö csuklóját. Ujját a pánt alá dugva elle­
nőrizte, kellően szoros-e, aztán egy csuklóm ozdulattal a helyére
csattintotta a csatot. Sloane meleget érzett a férfi ujja nyomán.
Tudta, ez m it jelent, és m ihez vezethet, ha hagyja, de ezt is újabb
árulásnak érezte.
Becsukta a szekrényt, és visszafordult az állom ás csarno­
ka felé. Chicagóban a legtöbb em ber d rám aian öltözött, am iről
m egtudta, hogy a m ágikus elit védjegye. St. Louisban, a m ene­
dékvárosban azonban nem volt jellem ző a bő lebernyeg, amely
közszemlére tette a nyak- és csuklószüphonokat, sem a bonyo­
lult kontyok kerek aranycsatokkal, amelyek kihangsúlyozták a
fülszüphonokat, sem a varázslóköpenyt utánozó m odern vál­
tozatok. A divat épp az ellenkező irányba m ozdult el: egy nő
sietett el m ellettük, állát is körbeölelő, magas gallérban, ruhá­
ján apró gom bok sorakoztak a nyakától a köldökéig; egy férfi
m eghökkentően rózsaszín és narancssárga inget viselt, amely
csuklójára és felkarjára sim ult, közte azonban csak hálószerű
anyag volt, am i látni engedte csupasz, m ágikus technológiától
 KIVÁLASZTOTTAK 415

nem érintett bőrét; egy m ogorva kisgyerek szerzetesi csuhához

hasonló ru h á t viselt. A gyerek Sloane csuklójára nézett, m ajd ba­
rátságtalanul végigmérte. Sloane ugyanilyen harapósán viszo­
nozta a pillantást.
A ztán gyors mozgás vonta m agára a figyelmét - valaki egy
oszlop mögé szaladt. H átranyúlt, és a kelleténél erősebben csa­
pott Mox hasára.
- Aú - szólt a férfi. - M i...
Sloane fölemelte szüphonos kezét, és egy Viliódzó katonára
m utatott vele, aki a helyiséget körbevevő ponyvatető árnyékában
közeledett.
Mox megderm edt, és a m ásik irányba fordult, igy szinte egy­
m ásnak vetették a hátukat.
- Sloane.
Felismerte a hangot; Edda volt, aki vele és a többiekkel tar­
tott a Csapás alatt. Edda m egkerülte a Sloane baljára eső m űbár­
sony bútorokat, fölemelt keze feketén csillogott. Tenyerén szikra
futott keresztül, szüphonja készen állt a m unkálatra.
- Szia! - köszönt Sloane, és pillantása Eddáról egy alacsony,
fürge nőre tévedt, akinek göndör, fekete haja volt. Ez a katona
sima, króm ból készült félmaszkot viselt, egy szem szüphont, am e­
lyik eltakarta szem gödrét és arccsontját. - Kicsit belezavarsz a St.
Louis-i vakációmba, Edda.
- Sloane, valamilyen m unkálatot használt ellened - m ondta
Edda határozottan. - Valamiféle elm em anipulációt.
A civilek a közelben m ár m ind asztalok és székek alá bújtak,
összekapaszkodtak a sarkokban, vagy kim enekültek az ajtókon.
A szerzetesi csuhát viselő kislány Edda lába mellett kuporgott
reszketve.
- Nem - m ondta Sloane. - M i a m ásik elméleted?
- Nincs m ásik elméletem - m ondta Edda.
- Tessék: hazudtak neked - m ondta Sloane. Csak az időt
húzta, tekintetével vészkijáratokat keresett. Jobbra szekrények­
ből álló fal húzódott, de emlékezett, hogy m ögötte látta a pirosán
416 VERONICA ROTH

világító tá b lá t H a rá tu d n á venni M o io t, hogy robbantsa félre a

szekrényeket az útból, m egpróbálhatnának elrohanni.
- Az nem lehet - rázta a fejét Edda. Sloane kicsit hátradőlt,
hogy összeérjen Moxszal a válluk.
- Ügy értem - m ondta Sloane - , m indig lehetséges, hogy
hazudtak neked. - A szekrények felé eső könyökével megbökte
Moxot, m ajd finom an rákoppintott a szekrényajtóra.
- Hadnagy, ő ... - A Sloane előtt álló katona megszólalt, de
Mox ekkor rácsapott a szekrénysorra, am i olyan magas és éles
hangot adott ki, hogy szinte hallani sem lehetett tőle. Fülsiketítő
reccsenés tám adt, ahogy a szekrények összegyűrődtek, m int egy
alum ínium göm b, és Sloane azonnal átm ászott rajtuk, am int meg
tudta vetni a lá b á t M egragadta Mox in g é t hogy ne veszítse el a
férfit. A szekrények összeroppantak alatta, és ettől elvesztette az
egyensúlyát. M egb o tlo tt és térdre esett a kövezeten.
Az álarcos katona tiszta hangon énekelt, és Edda csatlako­
zott a harm óniához. H angjuk együttese nagy súllyal nehezedett
Sloane vállára, és nyomni kezdte, ezért elő reesett és beverte a kö­
nyökét. összeszorított fogakkal felsikoltott, és m egpróbált mász­
ni, de a súly egyre nehezebb lett, összenyomta, kipréselte tüdejé­
ből a levegőt...
M ox tenyere a földre sim ult, és a szájában lévő síp mélyen
felhördült, m intha oroszlán bőgött volna. A föld először meg­
remegett alatta, m ajd hullám ot vetett és vibrálni kezdett Sloane
alatt, a m egm aradt szekrények egym ásnak csapódtak, aztán egy
erőszakos rángás feldobta a levegőbe a nőt, m ajd vissza a padlóra.
Mox szabad kezével belékarolt, és közben megváltoztatta a hang­
magasságot, egyre feljebb, feljebb...
Éles reccsenés hallatszott, és Mox felüvöltőtt, koncentrá­
cióját m egtörte a hátába csapódó fém rúd. Úgy látszott, m intha
Edda tenyeréből n ő tt volna ki. M ox összeesett a kövezeten. Az
álarcos katona csak néhány lépésre volt Sloane-tól. Sloane tu d ­
ta, hogy ha a n ő ráteszi a kezét, m indketten elvesznek, és Nero
foglyai lesznek.
 KIVÁLASZTOTTAK 417

Ezért az egyetlen dolgot tette, am i eszébe jutott: fölemel­

te a kezét, és reményei szerint tökéletes 170 M Hz-cel fütyülni
kezdett, hogy megidézze a m ágikus leheletet. A rra koncentrált,
amit Szibilla m ondott neki, m ielőtt távoztak volna, hogy Sloane
m indent akar, egy feneketlen gödör, egy sóvárgó teremtmény,
amelyik mágiától bűzlik. Tűz söpört át rajta, m inden tagjában
perzselve égett, mégis fütyült tovább. A levegő elsüvített mellette,
és fülsiketítő zúgása m ögött Sloane m eghallotta a szakadó szövet,
az üvegcsörömpölés és a sikolyok hangját.
Látta, hogy Edda felbucskázik. Az álarcos katona egy m ö­
götte álló oszlophoz csapódott. A m ost m ár összegyűrődött szek­
rénysor recsegett a padlóhoz rögzítő szegecsek fölött, és elszaba­
dulással fenyegetett.
Mox karja szilárdan átkarolta a derekát. A vészkijárathoz
vonszolta, és a vállával kilökte az ajtót. Sloane csak akkor hagyta
abba a fütyülést, am ikor m eglátta a narancssárga naplementét.
Torka fájt, pedig csak rövid ideig ta rto tt az egész. M oxra tám asz­
kodott, és biztos volt benne, hogy össze fog esni, de még nem tör­
tént meg.
Mox kirohant a forgalomba. Egy autó élesen elfordult, egy
másik csikorogva fékezett le. Elengedte Sloane-t, és feltépte az
autó ajtaját.
- Kifelé - szűrte összeszorított fogán keresztül, és fölemelte
a szüphonját.
A sofőr egy pattanásos kam asz fiú volt. Pislogás nélkül bá­
mult Moxra. Sloane közben m ár beült az anyósülésre, és hálásan
dőlt hátra.
- Most! - kiáltotta Mox, m ire tű z lobbant az ujjain, láng
futotta körbe a csuklóját, és kúszott a könyöke felé. A fiú sietve
kicsatolta magát, felkapta a hátizsákját, és kiugrott az autóból.
Mox beszállt, és azonnal a gázra taposott. Az autó előrelendült,
és Mox m egrántotta a korm ánykereket, m ire majdnem a járdára
futottak.
- Tudsz vezetni? - kérdezte Sloane.
418 VERONICA BOTH

- Nem - felelte Mox feszülten.

- Jobbra a gáz, balra a fek - m ondta Sloane. - Lassíts! Még
nem tudják, hogy elvettük az autót. Csak felhívod m agunkra a
figyelm et - Szédült. A m űszerfalra csapott, hogy felébressze m a­
gát. - A francba - m ondta. - Menj fel mielőbb az autópályára,
aztán keress egy helyet, ahol m egállhatunk. Valami lerobbant
helyet... egy motelt, vagy... - Pislogott; m inden összefolyt előtte,
m intha a levegő sziruppá változott volna. - M ost elájulok.
- Sloane! - Ez volt az utolsó, am it hallott, m ielőtt összeros-
kadt volna az ülésen.
 36

^ l o a n e fé k e z é s r á n d u l á s á r a é b r e d t . Az autó - am elyet
J betöltött a kam asz fiú dezodorja és a cigaretta szaga - egy
keskeny út m elletti parkolóba állt be. Egy elburjánzott pázsit
m ögött m o t e l feliratú tábla volt, az L betű fénye roham osan
kopott. Pontosan olyan hely volt, am ilyet Sloane ébren is vá­
lasztott volna.
- Szép m unka - m ondta fáradtan. Nézte, ahogy Mox egy
darabig babrál a váltóval, aztán odanyúlt, és behúzta a kéziféket
- A z autópálya m ajdnem m indkettőnk életébe került -
m ondta Mox. - Még egyszer nem ájulhatsz el.
- Bocsánat, csak nem kellemetlenséget okoztam vele?
Mox mosolyogva kinyitotta az autó ajtaját. Nehézkesen ká­
szálódott ki, talán még m indig fájt a fém rúd helye, amellyel Edda
eltalálta. Sloane fáradtan, de m ár szédülés nélkül követte.
Mox átadott neki egy m arék érm ét, a n ő pedig a portára
ment, hogy szobát vegyen ki m aguknak, közben a férfi keresett
egy étel- és italautom atát. Nem lesz biztonságos sokáig itt időzni­
ük a jól látható helyen parkoló autó m iatt, de néhány órát pihen­
hetnek indulás előtt. Sloane k in t várt, am ig Mox fel nem bukkant
két palack vizzel és egy halom rágcsálnivalóval, aztán együtt sé­
táltak a szobák sora mellett a legutolsóig.
A szoba a kevés ablaknak és a falakat, a m ennyezetet és
padlót boritó faburkolatnak köszönhetően sötét volt, Sloane úgy
érezte, m intha koporsóba zárták volna. Az ágy széles volt, köze-
420 VERONICA ROTH

pén azonban besüppedt. Elfintorodott, m ajd odalépett, letépte a

virágos takarót, és a sarokba gyűrte. Mox felvonta a szemöldökét.
Az ágytakaró alatt a fehér ágynem ű m egnyugtatóan keményí-
tettnek látszott.
- M i az? - kérdezte Sloane. - Soha nem mossák ki az ágyta­
karót, gusztustalan. És ne járkálj mezítláb! Ó! És a telefon... ne
nyúlj hozzá.
A férfi kinevette.
- Egy raktárban lakom , és egy rakás régi pokrócon alszom,
nem emlékszel?
- Igaz - m ondta a nő. - Erről ju t eszem be... M iért nem ha­
gyod el Chicagót? Vagy az országot?
Mox ledobta az ételt a sarokban álló kis asztalra, és behúzta
a függönyt. Egy füttyel a szoba összes lámpáját felkapcsolta.
- M ielőtt m egtanultam volna feltám asztani a sereget -
kezdte, majd kinyitott egy vizespalackot és hosszan ivott belőle
m egpróbáltam lelépni. Ó azonban követett. És m indenki, akivel
beszéltem ... m indenki, aki segített nekem ... - Fojtottan felnyö­
gött, és elhallgatott.
- Ó. - Sloane átvágott a szobán, és kezét finom an a férfi la­
pockái közé nyomta. - Rendben van a hátad?
- Nem tudom - felelte Mox.
Sloane tudta, hogy az lenne a legokosabb, ha elhúzódna. Ha
megtagadná, hogy eljátssza az ápolónőt, m int kezdetben - igaz,
akkor sem sült el valam i jól. De nem bírta elviselni. Keze meg­
m arkolta a férfi ingének alját, és felhúzta, hogy kilátszott a sápadt
bőr, a gerinc dudoros vonala, az izm ok halvány vonalai. Nagyon
szilárd, gondolta megint.
- El kell m ondanom ... - kezdte Mox, de akkor m ár Sloane
m eglátta a fehér bőrtől élesen elütő fémlemezeket, amelyek fel­
kúsztak a férfi hátán. Meleg, réz és arany közé eső sárga színük
volt. Egy szüphon.
Sloane arca égett, és örült, hogy a férfi nem látja. Próbált
koncentrálni. Nero m ondott valam it a gerincszüphonokról. Az
 KIVÁLASZTOTTAK 421

emberek nem használták őket. Nem em lékezett rá, m iért, de nem

akarta megkérni Moxot, hogy magyarázza el.
- ó tette oda. Nero - m ondta halkan Mox. - A zt jelenti,
hogy am ikor a közelében vagyok, ő uralja a m ágiám at. És csak
ö távolíthatja el.
A válla alatt m ár látszott a véraláfutás, ahol Edda fémrúdja
eltalálta, de nem szakadt fel a bőre. Sloane a szüphonra, a gerinc­
oszlop alakját és íveit utánozó, egymásba kapcsolódó fémleme­
zekre tette a kezét. Laposan sim ultak a hátára, ru h a alatt észreve­
hetetlenek voltak. A fémet áthevítette a férfi testmelege, és most
m ár Sloane-é is.
- Fiatal voltam, alig idősebb gyereknél - folytatta Mox. -
Beleegyezés nélkül nem lehet felhelyezni. De ő azt m ondta, se­
gíteni fog nekem - m int egy segédkerék a m ágiám hoz, hogy ne
telepedjen annyira rám, am íg készen nem állok rá ...
- Meg fogom ölni - jelentette ki Sloane színtelen hangon, és
hátralépett, leeresztve az inget.
Mox hátranézett rá. M ost m ár Sloane egész teste forrón
égett, m intha sav m arta volna a mellkasát. Ha M oxiól lett vol­
na szó, ez lett volna az a pont, am ikor a mágiája eljön és eltörli
a kis motelszobát akkor is, ha nem akarja. Sloane azonban rég
nem érezte így magát, m indig átcsatornázta a haragját egy másik
érzelembe, m ert a haraggal nem tu d o tt megbirkózni. O rrán át
beszívta a levegőt.
- Gyűlölöm - m ondta.
Mox egy pillanatig habozott, aztán m egérintette a nő a rc á t
Sloane valam i biztos p ontra lelt a férfi hűvös ujjaiban, rezzenés­
telen tekintetében.
- Tudom - m ondta Mox. - Tudom.
Egy örökkévalóságig álltak ott. Mox m egérintette, az arcuk
közel volt. Sloane először azt m ondta magának, addig m arad ott,
amíg a düh ismét alább nem hagy. De aztán nem b írt megmoz­
dulni. A férfi lehelete csokoládéillatú volt - alighanem elmajszolt
egyet, miközben visszajött az autom atától. Arca délutáni boros­
422 VEPONICA BOTH

tától volt érdes. Sloane m egfogta a férfi csuklóját, nem m ozdította

meg, csak o tt tartotta.
- Csókolj m eg - m ondta halkan. - Most.
Mox engedelmeskedett, gyengéd érintése határozottabb lett,
ujjait Sloane hajába fúrta. A nó az egyik falhoz tolta, és hozzá­
sim ult, csípőjük, hasuk és m ellkasuk melegen nyom ódott egy­
m ásnak. A m ágia perzselésére és bizsergésére hasonlított, de a
pusztítás nélkül - csak a meleg volt és a szándék. De a mágia is
jelen volt - nem csoda; Mox fuldokolt benne, a hatalom teljesen
átitatta. Elektromosság táncolt az ujjain és ragyogott Sloane le­
hunyt szemhéján át. A nő egy pillanatra megállt, hogy nézze a
férfi ujjpercein játszó fényeket, és nevetett.
- Sajnálom - m ondta Mox félmosollyal, önelégülten.
- Dehogy sajnálod, te ütődött - felelte Sloane, és ismét meg­
csókolta.
C sak futólag ju to tt eszébe M att, am ikor rájött, hogy m ár
nem ism eri a koreográfiát, nem tudja, hogyan m űködik a dolog,
ha magánál jóval nagyobb em bert csókol, aki nem vigyáz rá any-
nyira, aki az im ént nézte végig, ahogy száraz vihart fúj végig egy
vasútállom áson, felnőtt férfiakat söpörve el, és aki tudja, hogy a
szivében gyilkos indulat él, m ert az övében szintén. Mox átölelte,
és fölemelte a földről. Sloane nevetett, am ikor a férfi a m atracra
ejtette, és hátralépett, hogy m inden feszengés nélkül levegye az
ingét és cipőjét.
Sloane úgy érezte, m intha a levegő m inden irányból neki-
préselödne, és nem tudta, hogy ez a mágia-e, vagy az, m ikor az
em ber olyasvalakivel van együtt, akivel abbahagyhatja a színle­
lést.
M agához húzta a férfit, és olyan sok m inden volt, am i Moxra
nem volt igaz - nem érintette meg félénken, nem volt gyengéd,
ahogyan lehúzta róla a nadrágot, és félredobta, nem kért bocsá­
natot, miközben új ösvényt rajzolt a testére, nem kapta fel a vizet,
am ikor Sloane nevetett, és megcibálta a haját, hogy javasoljon
valamit. És úristen, a haja Sloane ujjai köré csavarodva; a fogai,
 KIVÁLASZTOTTAK 423

ahogyan a nő ujjait harapdálta, m iközben levette a szüphont a

kezéről; a szeme, amely szüntelenül nézte, miközben felfedezték,
hogyan mozogjanak együtt.
Sloane m indent akart, aztán megkapta - tüzet és v ih art és
nevetést; dühöt és melegséget és megértést.
A nnyira még m agánál volt, hogy észrevegye, a szobában az
összes tárgy - egy irótömb, a vizespalackok, a pereceszacskó, a
koszos távirányító, az ősrégi tévékészülék, a levendulalila papírba
csomagolt, poros szappan - m ind felemelkedett a levegőbe, majd
ismét leesett. Abban sem volt biztos, hogy ezt Mox csinálta-e,
vagy ő.

Am ikor Sloane felébredt, odakint sötét volt, Mox pedig feje alá
dugott kézzel elaludt a hasán. Haja kócos volt, de az egyik fü rt a
homlokába hullott, és a nő elm osolyodott
A gerincszüphon m egragadta a figyelmét, és Mox válla fölé
hajolt, hogy jobban szem ügyre vegye. A szerkezete lényegében
olyan volt, m int bárm ely m ásik szüphoné. M ox gerincének fel­
ső részén volt egy m asszívabb lemez, am elyről úgy sejtette, a
m echanikus részeket tartalm azza, a többi pedig egy vonalban
húzódott végig a hátán. Biztos volt benne, hogy azoknak is
m egvan a m aguk funkciója - a nagyobb érintkezési felület ta­
lán energiával látja el - hőenergiával esetleg? Vagy a szerkezet
ettől stabilabb?
Nem tudta megállapítani, m i rögzíti az eszközt. Nem volt
Mox gerincéhez csavarozva, de olyan szorosan sim ult rá, m intha
úgy lett volna. H a a mágia tartja ott, akkor talán mágiával is lehet
levenni, de ahogy Mox és Nero is m ondták, csak an n ak a bizo­
nyos személynek a mágiájával, aki felhelyezte. Vagyis m indenki­
nek kell hogy legyen egy egyedi m ágikus jegye vagy ujjlenyomata
- és m indenki m ásként kapcsolódik a m ágiához, képességeitől és
kapacitásától függetlenül.
424 VEPONICA POTH

De nem tu d o tt szabadulni a gondolattól, hogy ez csak egy

gép. H a megfosztják az energiaforrásától, vagy megszakítják a
működtetéséhez szükséges energia áram lását, akkor elvileg ha­
tástalanítható. Lehetséges, hogy G enetrixen még senki nem jött
rá a mikéntjére, m ert elfelejtették a gyakorlatias gondolkodást,
m int Nero is a m ágikusan lezárt műhelyajtajával.
- Engem bámulsz - szólalt meg Mox. A szeme nyitva volt, bár
nem m ozdu lt A homlokába hulló hajfürtökön át felnézett a nőre.
- C sak... gondolkodom - m ondta. - Hogy m iként szedjük
le rólad ezt az izét.
- Életem központi kérdése. Vagy ez, vagy az, hogyan öljek
meg valakit, aki irányítani képes engem.
Sloane átvetette lábát a férfi hátán, és olyan szorosan hozzá­
sim ult, hogy az arcuk m ajdnem összeért.
- C sak arra gondoltam ... ez egy gép - m ondta. - És egy gép
célját meg tud o d változtatni a működése módosításával.
- Hogy érted? - érintette össze Mox hom lokát az övével.
- Úgy, hogy m ost ez az izé m ágiát vezet - m ondta a nő. -
Nem tudod menedékvárosi szüphonná alakítani? Hogy... an-
tim ágiát vezessen?
- A kkor sem m ire nem volnék képes.
- Igen, tudom , de igazából nem a gerincszüphonra gondo­
lok. - Ujja köré csavarta a férfi hom lokába hulló tincset. - Az
óriásszüphonra gondolok az Idézés Csarnoka padlóján. Ha el
tu d n án k érni, hogy hatástalanítsa az összes mágiát, akkor puszta
kézzel megölhetnénk Nérót.
Mox csak pislogott, aztán az ajkára szorította ajkát, és szinte
belenyomta a m atracba. Sloane felnevetett, és a férfi lejjebb moz­
dult, hogy megcsókolja a nyakát.
- Te... - m ondta Mox. - Zseni vagy.
- A zt m ondod, hogy... ah h h - a férfi elég jó volt - , tényleg
soha nem ju to tt eszedbe, hogy... oké, hagyjuk.
A férfi fölé gördült. Nehéz volt, de Sloane szerette a súlyát, és
azt, ahogy a férfi lábfeje a talpához ért.
 KIVÁLASZTOTTAK 415

- Ismerem a szüphonokat - m ondta Mox. - Én javítom az

enyémet. Ziváét. M indenkiét. M árpedig tönkrem ennek, m in t tu ­
dod, és akkor az em ber sem m ire nem képes.
Sloane a férfi füle mögé sim ította a haját, és elmosolyodott.
- A kkor tegyünk tönkre egyet szándékosan - felelte.

Éjszaka vezettek vissza a városba. Sloane-nak ez volt a kedvenc

napszaka az illinois-i prérin. C sak a főút volt és a fények villó­
dzása a horizonton: helyi repülőterek kifutói, tanyák olyan kis
falvakban, hogy a legtöbb térképre fel sem kerültek, egy M cDo­
nald's boltíve egy benzinkút m ellett Egyes települések a m inden­
napi életük részévé tették a m á g iá t m ondta Mox, de a menedék­
városok körül lévő területeken lassú volt a folyamat, leszám ítva a
fiatalabb nemzedéket.
- A legtöbb em berben fel sem m erül, hogy a világot is el lehet
pusztítani vele - jegyezte meg Mox, az ablakon dobolva ujjaival.
Sloane elmosolyodott.
- A legtöbb em berből hiányzik az ambíció.
Mox ezen nevetett, és lehalkította a zenét. A kesztyűtartó­
ban találtak egy CD -t, amelyet Sloane felismert: a Pét Sounds volt
a Beach Boystól. M ox felolvasott néhány újabb album nevet Slo­
ane-nak, de egyik sem csengett ismerősen a fülének. Különösen
nem az U níathom aU e Cosm ic Blackness nevű banda, amelyik
az első album át teljes egészében mágiával hozta létre. Mox azt
m ondta, ha az em ber pontosan úgy énekli ki a hangjegyeket, aho­
gyan az egyik dalban meg van írva, színes fények kezdenek el
táncolni a műszerfalon.
- Azt hiszem, megfejtettem a szüphonproblém ádat - m ond­
ta Mox. Időnként m ágikus leheletet fújt a nőre, hogy megnevet­
tesse. Sloane többször is azzal fenyegette, hogy elveszi a fogsípját,
nem m intha sokat szám ított volna.
-Ó .
426 VEPONICA POTH

- Ja. Biztosan beszéltek neked a szándékról, igaz?

Sloane válaszul csak a szemét forgatta.
- Na igen. Szóval a szándék fontos, de a m ágikus cselekvés
lényege a ...
- Vágy. - Sloane ham iskásan mosolygott. - Olvastam azt a
könyvet.
M ox felvonta a szemöldökét.
- Olvastad a Lehetetlen vágyak manifesztáciájáti A te di­
m enziódban is létezik?
- Nem, a szobám ban volt, am ikor idekerültem - m ondta a
nö és am ikor kiugrottam a hálószobád ablakán, eltört a bo­
kám . Úgyhogy rengeteg szabadidőm v o lt
- Sajnálom.
- Én is sajnálom, hogy m egpróbáltalak megölni - m ondta
Sloane. - Úgy értem , tudom , hogy nagyon finom p o rrá változtat­
tad a fegyveremet, d e... akkor is.
- Igazából csodáltam az eltökéltségedet - m ondta a férfi. -
Nem m indenki lett volna ilyen merész.
- Szóval - folytatta Sloane. - A zt m ondod, a vágy?
- Igen. Tehát... gondoltál m ár arra, hogy am ikor m ágikus
leheletet akarsz létrehozni, valójában nem akarod a m ágikus le­
heletet létrehozni? Hogy am it valójában akarsz, az egy pusztító,
beltéri hurrikán, am elyik kitöri az összes ablakot?
Sloane tiltakozni akart, hogy term észetesen azt akarta ten­
ni a m ágikus lehelettel, am it kellett volna tennie vele. Napokon
át annyira frusztrált volt a szüphon m iatt, hogy legszívesebben
szétverte volna egy kalapáccsal. De nem fordult-e m eg az ő fe­
jében is, hogy m it érdekli ő t egy fuvallat, vagy a gomb nélküli
lifthívás, vagy az ajtónyitás, am ikor m indezeket m ágia nélkül is
könnyű volt m egtenni? N em törte-e be az Idézés Csarnokában a
kupolaablakot azzal, hogy megcsapolta azt, am i a bensőjét m ar-
dosta, és azt súgta, hogy vegyen el m inél többet, am eddig még
megszerezheti?
- Lehet, hogy rátapintottál valam ire - mondta.
 KIVÁLASZTOTTAK 427

- Nem lehet kényszeríteni valakit arra, hogy akarjon vala­

m it - m ondta Mox. - És a m ágiában nagy szerepe van annak, m it
akarsz - nem általánosságban, hanem pontosan m it akarsz. Az
em ber nem választja ki az elérendő célt, és erőlteti aztán a vágyat.
Hanem ismered a vágyat - a pontos árnyalatát - , és aztán ahhoz
választasz cselekvést.
- Ezért tanultad meg azt a ... tüdő-összeom lasztó trükköt?
- kérdezte Sloane gondosan m egválasztott közömbösséggel. Ter­
mészetesen arra a m unkálatra célzott, amellyel Mox embereket
ölt. Amelyik m ajdnem megölte Kyrost.
- Igen - válaszolt Mox kissé feszülten. - Az a bizonyos m ód­
szer... a tüdő ősszeom lasztása... jól illett hozzám . - M egrázta a
fejét, nem úgy, m int aki tagadni akarná, hanem m intha ki akarná
ejteni emlékezetéből a dolgot. - A z... szörnyű, tudom . É n...
Sloane átnyúlt a váltókar fölött, és a férfi lábára tette a ke­
zét. Mox az előbb rángatni kezdte a térdét, de m ost az érintésére
abbahagyta.
- Én is tudom , m i illik hozzám - m ondta halkan Sloane.
És mesélt neki a Merülésről.

A m ikor elérték a várost, a hold m agasan állt az égen. Mox a folyó­

ba küldte az autót, ahogyan néhány napja a rendőrautót is. A szél­
védő még kilátszott a vízből, am ikor besétáltak a menedékházba.
 Austin ^hfotikle
ÚJ CERINCSZÜPHONTÖRVÉNYT
FOGADTAK EL TEXASBAN
írta Kiersten Reichs
Au s t in , febru á r 2.: A texasi
republikánus kormányzó, Co­
lin Hauser szerdán bejelentette
a törvény elfogadását, amely
orvosi célokból, korlátozott
esetekben legalizálja a gerinc-
szüphon használatát.
A szövetségi kormány három
éve helyezte törvényen kívül a
gerincszüphonok használatát az
Etikus Szüphonhasználati Tör­
vénnyel (ÉSZT). Akkoriban a
törvény bevezetését nem kísérte
nehézség vagy vita, de a mene­
dékvárosok számának emelke­
désével a téma ismét előkerült.
„Nem akarjuk, hogy a gerinc-
szüphonokat bárki meggondolat­
lanul használhassa. Ez nem vita
tárgya”, mondta Hauser szerda
délután a Washington Magicái
Monitornak adott interjújában.
„De vannak különleges esetek,
amelyekben hasznos lehet, és en­
nek meg akarjuk adni a lehetősé­
gét, különösen az Arlingtonhoz
hasonló menedékvárosokban.”
A „különleges esetek”, ame­
lyekre Hauser utal, „irányítha-
tatlan, pusztító mágikus erőt”
takarnak, amelyeknél nem ha­
tásos az intenzív képzés és más
kezelések, m int például az át­
telepítés egy menedékvárosba,
ahol mágiatompító szüphon
működik.
A közösség egyes tagjai meg­
könnyebbülésüket fejezték ki.
„A fiam egy olyan fiúval járt egy
iskolába, aki a tanárok minden
próbálkozása ellenére sem tud­
ta irányítani a mágiáját”, mesé­
li a kétgyerekes Mary Millay a
texasi Daliásból. „Mindennap,
amikor a fiam iskolába ment,
rettegtem, hogy azzal hívnak
fel, hogy meggyulladt, vagy egy
gravitációt megfordító munká­
lat m iatt ellebegett. Ez a törvény
mindenki számára biztonságo­
sabbá teszi az iskolákat.”
Ám nem mindenki áll ilyen
pozitívan az új törvényhez. „Ez
a törvény aránytalanul nagy
mértékben érinti az időseket,
mentálisan sérülteket és a gyere­
keket", mondja Darcy Atwood a
Mágikus Szabadság Társaságtól.
„Hatalmat ad a mágiát minden
formájában gyűlölő bigottok ke­
zébe, hogy elfojtsák a védtelenek
mágikus adottságait - ami ter­
mészetesen illegális. Még a me­
nedékvárosokban sem fojtjuk el
teljesen a mágikus képességeket,
mert a kormányunk úgy dön­
tött, hogy az a »kegyetlen és szo­
katlan büntetések« kategóriájá­
ba esik, szóval hogy az istenbe
lenne ez elfogadható?”
 37

MENEDÉKHÁZBAN ZŰRZAVAR URALKODOTT. A Feltámasz­

A tó katonái fej fej m ellett hevertek a fapadlón, és közöttük

gazdátlan kezek és lábfejek, karok és lábak torlódtak össze. A
egyik katona a hasából kiálló, szilán kosra tö rt fagerenda fölött
görnyedt, a sebből valam i sötét folyadék szivárgott A terem m á­
sik végében Ziva kuporgott egy asztalon, ügyetlen ujjai között
nagy varrótűt fogva, és épp egy férfi lábát próbálta vissza varrni
térd fö lö tt Sloane látta, hogy elejti a t ű t ás károm kodik.
Mox is átkozódni kezdett, és a testrészek között Zivához
rohant. Sloane elfordította tekintetét egy élőholt térdből kiálló
törött csontról, és után aszalad t
- Mi történt? - kérdezte Mox, és Sloane egészen addig nem
döbbent rá, milyen visszafogott volt a férfi a Chicagóba tartó út
során, am íg nem változott vissza a csupa káosz és d ü h Feltámasz
tóvá. Ziva Mox válla fölött Sioane-ra nézett.
- ö . - Ziva otthagyta a féllábú katonát, és egy nyögéssel
talpra állt. - ő m ia tta volt. Az övéi eljöttek, hogy megkeressék. És
ő is velük kereste.
- Nero itt járt? - kérdezte Sloane.
- Nem ő volt a legfőbb gondunk, de igen, itt já rt a rohadék.
A végén iszkolt be, m in t egy csótány, m iután a csatlósai szétrob­
bantottak m inket - m ondta Ziva. - H agyott itt neked valamit.
Ziva hajfonata ide-oda him bálózott, ahogy elcsörtetett.
Am ikor a hadnagy lehajolt egy sarokba hajított csomagért, Slo-
432 VERONICA ROTH

ane észrevette, hogy a nő válla felhasadt, és sötét folt terjeng rajta

- az élőholtak testnedve. Ziva visszajött a batyuval, és Sloane elé
hajította.
Sloane savanyút és csípősét érzett, m intha szénsav m arta
volna a nyelvét. Leguggolt a batyu elé. M inden idegszála azt si-
koltotta, hogy ne nyissa ki, de ujjai m ár a szövet szélét keresték,
és odébb húzták.
Nero egy pár bakancsot hozott neki. Feketék voltak, száraz
sár és fű tapadt rájuk. Az egyiknek fekete cipőfűzője volt, a m á­
siknak piros, a vége kirojtosodott o tt, ahol egy kutya megrágta.
Sloane régi bakancsai voltak.
Am iket a Sötét N agyúr elvett.
Sloane ismét érezte Albie súlyát az oldalán, a válla égett at­
tól, hogy a barátját cipelte. A fiú bőre síkos volt a vértől, és izzad­
ságszaga volt.
Érezte a nyöszörgését a fülénél, de hallani csak a saját szív­
verését hallotta azután, hogy kiértek a harm atos fűből az útra.
Valami a lábába szúrt, és am ikor lenézett, látta, hogy a sar­
kába beleállt egy üvegszilánk.
- M ennem kell - m ondta Albie, és olyan volt, m intha víz
alatt beszélt volna. Sloane éppen csak ki tu d ta venni a szavait.
A cipő a jelen. A csupasz láb a m ú lt De m ost a jelen és a m últ
egym ásra rétegződött. A Sötét N agyúr életben v o lt
A Sötét N agyúr N ero volt.
- Sloane. - Valami meleg érintette m eg az a rc á t - Be.
Tartsd. Ki.
Felismerte a m intázatot, és ösztönösen követni kezdte. Belé­
legzett, bent tarto tta a levegőt, aztán kifújta. Dr. Thomas tanítot­
ta neki a terápián, hogy ne hiperventilláljon. Számolja a lélegzet­
vételeit, a visszatartást, a kilégzést Ö tös sorozatokban.
Nem Albie-val volt. Albie m eg h alt Az agyával tudta, ugyan­
akkor mégsem. Úgy érzem, m intha fél lábbal m indig a m últban
járnék, m ondta egyszer M attnek, és akkor a férfi m egfogta a cipő­
je orrát, és megcibálta. A múltban mezítláb voltál, mondta Matt.
 KIVÁLASZTOTTAK 433

A jelenben viszont: nézd! Cipő van rajtad. Úgyhogy tudhatod,

hogy mindkét lábad itt van.
Mox érdes tenyere sim ult az arcára, és az 6 mély, tiszta hang­
ja mondta, hogyan lélegezzen. De Sloane akkor is lehuppant, és
kinyújtotta a lábát, hogy láthassa új csizmája m att velúrbőrét. Ezt
viselte Albie temetésén. A csizma orrát só színezte szürkére egye­
netlen csíkban.
A csupasz láb a múlt. A cipő a jelen.
A m ikor Mox látta, hogy Sloane m ár nem pánikot, elhúzta
a kezét, de továbbra is előtte guggolt, sűrű, kócos haját kontyba
fogta, ezért füle elállt kétoldalt, m int egy kisfiúé.
- Felteszem, az a te bakancsod?
Sloane bólintott.
- A Sötét N agyúr elvette - m ondta fulladozva. Úgy érezte,
fojtogatják. - Soha nem értettem , m iért vette el a bakancsom at
- A te Sötét Nagyurad? - kérdezte, b ár csak egyetlen válasz
létezett erre a kérdésre, és csak egyetlen em lítésre m éltó Sötét
Nagyúr.
Sloane bólintott.
- És Nerónál volt - m ondta Mox.
- De hogy an ... hogyan lehet ő Nero? - kérdezte Sloane. -
Egyáltalán nem hasonlítanak...
- Azt a hatást mágiával el lehet érn i - m ondta Ziva.
- Szóval akkor... a Sötét N agyúr valam iképpen életben ma­
radt. ó Nero. - Tudni fogom, gondolta régen. Tudni fogom, ha a
Sötét Nagyúr előtt állok majd. De féltucatszor is állt m ár Nero
előtt. Am ikor kim ászott a folyóból. A m ikor válaszokat keresett
a könyvtárban. A m ikor a szüphonnal szerencsétlenkedett Állt a
műhelyében, és a férfi hangja körbevette. A m ikor...
- ó , Istenem. - Sloane a tenyerébe tem ette arcát, és elő-
re-hátra hintázott.
Az origami. A papírdaru, amelyet Nero irodájában talált,
amelynek jegyzetpapírján színes firkák voltak. N em egyszerű­
en hasonlított Albie origamijaira; Albie-é v o lt A Sötét N agyúr
434 VERONICA ROTH

m egtartotta, akár valamiféle beteges trófeaként, akár valamiféle

varázslat alapjául, ezt Sloane nem tudta.
Rohadtul nem tu d o tt sem m it.

A m ikor felébredt, a férfi m ár az ágya mellett állt. A láttán Sloane

görcsbe rándult, m egderm edt felig ülő helyzetben.
Helló, Sloane. A barátságos köszönés ellenére a hangja hideg
és szinte gépies volt. Tudtál aludni?
Albie és 6 gondatlanok voltak, am ikor az egyik éjszaka, egy
vidéki útról letérve a Sötét N agyúr tám ogatóinak enklávéja felé
lopakodtak - csak ők ketten. Iowában voltak, a levegő édesen illa­
tozott, m int a napon perzselődő sárga fű. Sloane szám ára ismerős
volt a hely: az út m entén m urva, a bokáját prérin honos növények
karistolták, a tágas égboltot csillagok pettyezték. Talán em iatt is
lankadt a figyelme. Vagy talán am úgy sem tehetett volna semmit.
De lerohanták és leütötték őket, elfogták őt és Albie-t. Amikor
felébredt, annyira fejt a feje, hogy alig bírta kinyitni a szemét.
A Sötét N agyúr kérdése nevetségesen hangzott. Nem aludt.
Nem volt eszméleténél.
A férfi nem v árt válaszra. Remélem, hogy igen, m ert ma nagy
döntést kell meghoznod. Sloane kényszerítette magát, hogy feláll-
jon, és megkereste a kijáratokat. M ögötte egy ablak volt, könnyen
betörhető lámpával vagy ágylábbal. A Sötét N agyúr mögött pedig
egy egyszerű, nyomógombos ajtó. Egy hajtűvel...
Nem m ennél el a barátod nélkül, ugye? - kérdezte a Sötét
Nagyúr. Tudott a gondolatokban olvasni, vagy csak őbenne?
M indkét eshetőség m egrém ítette.
De leginkább a férfi arca töltötte el rettegéssel. Olyan volt,
m int egy viaszbábu: hasonlított valakire, akit egyszer az utcán lá­
tott, vagy m intaként egy képkeretbe töltöttek, de nem volt szemé­
lyisége. A férfi bőre sima volt - túlságosan is - , a haja jellegtelen
barna, m ajdnem szőke. Az arcát m intha csak úgy alkották volna
 KIVÁLASZTOTTAK 435

meg, hogy felejthető legyen - de valaki olyan által, aki nem tudta,
milyennek kellene lennie egy embernek.
Tudni akarom, hol van a mágikus tárgyaitok raktára, m ond­
ta a Sötét Nagyúr. Cserében nagy ajándékot adok neked. Megmu­
tatlak önmagadnak, Sloane. Nagyon ritka kincs meglátni önma­
gunkat.
Azt legalább a férfi szám lájára lehetett írni, hogy pontosan
azt tette, am it megígért.

- Sokáig titokban tartotta a kilétét - krákogta Ziva. - Miért

akarja most, hogy tudd, kicsoda?
Sloane lebámult a bakancsokra, a kirojtosodás ellen a két
végén megcsomózott piros cipőfűzőre. Dermedtnek érezte ma­
gát, bár Mox bekísérte a raktárba, és adott neki egy kevés vizet
A bakancsot az ajtó mellé tette, m intha a raktár a nagyanyja háza
lett volna.
- Nem... nem tudom - motyogta tompán.
- Valami más - mondta Mox. Odahúzta a másik széket, és
leült; a nő jobb térde a férfi két lába közé ékelődött. - Elmentél.
Sloane azon kapta magát, hogy a férfit bámulja, aki alatt a
szék szinte gyerekméretűnek látszott. Térdei magasabban voltak
a csípőjénél, nagy lapáttenyerei köztük lógtak. Esther „szívdög­
lesztő imádkozó sáskának” nevezte.
- Nála vannak a barátaim - mondta. - Tudja, hogy ha rá­
jövök, hogy veszélyt jelent rájuk, visszamegyek, és megpróbálok
segíteni nekik.
- Nem - rázta meg a fejét Mox. - Ezt nem teheted.
- Miért érdekelné, hol vagy? - kérdezte Ziva. - Nem tudsz
varázsolni. Semmit nem tudsz, amit ő ne tudna. Mi olyan külön­
leges benned?
Olyan nyilvánvaló tények voltak, hogy Sloane még csak
meg sem sértődött. Megrázta a fejét. Nem tudta. Soha nem tudta,
436 VEPONICA POTH

hogy a Sötét N agyúr m iért tanúsitott iránta kitüntetett figyelmet,

csak azt tudta, hogyan használja ki.
Felkelt, és kicsit m egtántorodott. A pánik utóhatásaként
még m inden kicsit homályos volt; bizonytalannak érezte magát,
m int egy sodródó hajó. De ellenőrizte a szüphonját a csuklóján,
és azt nézte, hogyan ju th atn a el a kijáratig.
Mox megfogta a karját. A füle fölé hajolt.
- A m ikor egy m ániákus ő rült lényegében magához hív, nem
engedelmeskedhetsz csak úgy.
- A barátaim - m ondta Sloane. - Az é n ...
- Tudom - felelte Mox velősen. Erősen megszorította a nő
karját - egyik keze hideg volt a fémtől, a m ásik meleg és érdes. -
M együnk. De nem terv nélkül.
Ziva odatrappolt hozzájuk, és Sloane elé állt, úgyhogy akkor
sem sétálhatott volna ki a m enedékházból, ha ak art volna. Ziva
keresztbe fonta a karját, és Sloane észrevette, hogy az alkarjára
egy páncél van csavarozva, közvetlenül a csonthoz.
- Egyikőtöket sem engedlek ostobán odam asírozni egy
férfihoz, akit a jelek szerint egyikőtök sem tu d o tt megölni, bár
többször próbáltátok - m ondta Ziva. - Úgyhogy szedd össze ma­
gadat, Kiválasztott.
- Ziva - korholta Mox.
Sloane azonban bólintott. Ziva m odorában volt valam i meg­
erősítő, m intha egy pofonnal észhez térítette volna. A hajába túrt,
és ism ét bólintott.
- Oké - m ondta, és kihúzta karját Mox m arkából. - Akkor
készítsünk tervet!
 38

\ l o a n e - n a k m ég s o h a n e m k e l l e t t a barátai nélkül ilyen

J műveletet terveznie. Az elméje tele volt a város utcáival, be­
járatokkal és kijáratokkal. Neki a megfigyeléshez volt tehetsége,
nem a stratégiához. Nem úgy, m int M attnek, akinek volt érzéke
az emberekhez és tudta, hogyan lehet rájuk nyom ást gyakorolni,
vagy Esthernek, aki öt lépéssel meg tudta előzni ellenfeleit, akár­
kik is voltak. Együtt talán nem voltak nagy mágiahasználók, de
olyanok voltak, m int egy ökölbe szoruló kéz ujjai.
M ost azonban ő csak egyetlen ujj volt az ötből. Valószínűleg
a középső, gondolta Sloane enyhén hisztérikusan.
Mox és Sloane a m enedékház bálterm ének asztalán ültek,
ahol Ziva varrta a katonát érkezésükkor. Mox maga fejezte be a
műveletet, ügyesen öltögetett, m intha zoknit stoppolna. Megkér­
dezte a katonát, milyen szerencséje volt a kockán - a jelek szerint
gyakran játszott a szakasza többi tagjával, és sokszor veszített.
Szemétben játszottak, m agyarázta a katona Sloane-nak, am ikor
látta, hogy nem érti. Szebb üvegcserepekben, régi kupakokban,
csavaranyákban és szegecsekben, amelyeket az árokban találtak.
Egy lekerekített kék üvegdarabot adott a nőnek, amelyet ovális
formára csiszolt.
- Tudsz varrni? - kérdezte Mox, Sloane pedig kinézett a
nyögdécselő, csoszogó testekre, és sóhajtott.
- Igen - m ondta, és végül varrótűvel a kezében találta magát.
Nagyot nyelt, nehogy elhányja magát, ahogy egy nő halott bőrét
438 VERONICA ROTH

összecsípve összevarrt egy vágást a könyök fölött. Mox adott neki

egy pár kesztyűt, hogy tiszta maradjon a keze, de az élőholt sereg
vérének látszó, sötét folyadék teljesen összemaszatolta kesztyűs
ujjait, és végigfolyt a kézfején. Penészszaga volt.
Sloane próbálta kiverni a fejéből a legutóbbi tűt, amelyet a
kezében fogott, amellyel ház nagyságú lyukat ütött a Kupolába.
A zom bikatonák összevarrása legalább elterelte a figyelmét.
A gondolatai m induntalan visszatévedtek a bakancsra. Száraz
földi sár pergett a genetrixi padlóra. Nero tudatni akarta vele,
kicsoda. Vajon ez azt jelenti, hogy életben hagyja a barátait ad­
dig, am íg oda nem ér, vagy azt, hogy m ár megölte őket? A szürke
folyadék egy hevesebb öltéskor az arcára fröccsent, és a csukló­
ja hátával törölte le, m iközben próbált nem fintorogni. A Sötét
Nagyúr, akit ism ert, nem volt szeszélyes; akárm it tett is, azt ala­
posan átgondolta.
Ziva és Mox fesztelenül beszélgettek a katonák előtt. Mox
elmagyarázta Zivának Sloane ötletét az Idézés C sarnokában lévő
szüphon fortis hatásának megfordításáról. Nem úgy viselkedett,
m intha a katonák o tt sem lettek volna - időnként egyikük-mási-
kuk hozzászólt a beszélgetéshez, és Mox örömmel bevonta őket is.
- Tudod, hogyan csináld m eg egy közönséges szüphonnal?
- könyökölt fel egy nő, hogy nézhesse, ahogyan a lábát varrják. -
M ert ha egy hétköznapi szüphonnal nem tudod megtenni, akkor
azzal a naggyal sem fog menni.
- Jogos - jegyezte meg Ziva. - Nem ronthatunk be csak úgy
azzal, hogy majd o tt kitaláljuk.
- M it javasolsz? - kérdezte Mox tűvel a szájában, miközben
az öltéseket ellenőrizte. Sloane egy újabb bűzlő szakadásra tért rá.
Kesztyűjéről nedv kenődött az élőholt férfi ingujjára.
- Hé - m ordult fel a férfi. - Az im ént tisztítottam meg.
- H át - ráncolta hom lokát Sloane - , m ost először varrók
össze rothadt húst, szóval bocs, ha egy kicsit ügyetlen vagyok.
- Nem rothadt - m ondta a férfi. - Csak rothadó.
Ziva sivítva nevetett fogsorán keresztül.
 KIVÁLASZTOTTAK 439

- Ne kapd fel a vizet, Pete. Kicsit feszült a csaj.

Sloane összeszorította a fogát, és m egcsomózta az utolsó öl­
tés után a cérnát. Nem bajlódott azzal, hogy szép legyen. Pete -
milyen nevetséges név egy zom binak.
- Lazának kell lenni - m ondta Pete, és kirán to tta karját a
vállgödréből, hogy kicsit megmozgassa.
Sloane elfojtott egy nevetést.
- Ez nem fáj? - kérdezte.
- Á, nem igazán - m ondta Pete. - Inkább, m int egy fájda­
lom emléke, ha érted. N ekünk m inden ilyen... csupa visszhang.
Sloane M oxra nézett, aki úgy tett, m intha nem hallotta volna.
- Ziva - szólalt meg Mox. - M it javasolsz, m it tegyünk?
Sloane áthúzott egy kem ény cérnaszálat a tű fokán. Hogy­
hogy nem ism erte fel N érót az első pillanatban, hogy ránézett?
A jellegtelen, élettelen frizura, a passzív mosoly, az alávetettséget
sugalló viselkedés Aeliával szemben - m indez azt a célt szolgál­
ta, hogy gyanú felkeltése nélkül tevékenykedhessen Sloane orra
előtt. De annak m i volt a célja? Sloane elvágta a cérnát. A keze
megint remegett.
- Azt javaslom - m ondta Ziva - , hogy én és a te nemezised
per szeretőd...
- Tessék?
- H alott vagyok, nem hülye. Ti ketten ... - intett Ziva Sloane
és Mox felé. - Szóval azt javaslom, hogy ő és én végezzünk egy kis
felderítést, hogy dokum entáljuk a szüphon fortis belsejét.
- Te és Sloane - m ondta Mox. - Nélkülem?
- H át - lágyult el Ziva hangja, m ár am ennyire az a reszelős,
zörgő hang el tudott lágyulni. - A te gerinced...
- Igaz. - Mox hom lokráncolva nézett le a kezére, és tú l erő­
sen rántotta meg a tűt, m ire az előtte ülő katona összerezzent.
- Bocs, Fred.
Fred. Komolyan? - gondolta Sloane.
- Tüdőd, m ekkora Nero hatótávja? - kérdezte. Koncentrál­
nia kellett. Ha Esther itt volna, csettintene m anikűrözött ujjaival
440 VEBONICA &OTH

az arca előtt. Érezz később, gondolkozz most, m ondaná, úgyhogy

Sloane ezt tette. - Milyen közel kell lenned ahhoz, hogy irányítsa
a mágiád?
- Még nem teszteltem - sóhajtotta Mox. - Eddig néhány
háztöm bnyire tudtam megközelíteni.
- A kkor segíthetsz nekünk odajutni - m ondta Sloane. -
Biztosra veszem, hogy riadókészültségben vannak. Szükségünk
lehet rád. Még m indig kiszám íthatatlanul bánok a szüphonnal,
és m i van, ha a szőke hulla feje leesik?
- Kiszám íthatatlan? Azt hiszem, a hasznavehetetlen szóra
gondolsz. Hasznavehetetlen vagy a szüphonnal - m ondta Ziva.
- De ez újabb kérdést vet fel. Hogyan ju tu n k be a Muciba? Nem
tudunk feltűnés nélkül besétálni.
- Leragaszthatnánk a lyukat az arcodon - javasolta Sloane.
- Csak óvatosan, bőrzsák, különben a te arcodra is lyukasz­
tok egyet - vágott vissza Ziva.
Mox köhögött, m intha egy nevetést akarna leplezni. Meg­
rázta a fejét.
- Jobb lenne, ha alulról tu d n án k bem enni, d e ...
- Várj csak - m ondta Sloane. A m ikor a Sötét N agyúr közép­
nyugatra szűkítette a tevékenységi területét, Sloane m inden na­
gyobb középnyugati városról annyi inform ációt gyűjtött, ameny-
nyit csak tudott, különösen Chicagóról. Vagyis tu d o tt minden
furcsaságról, a titkos járatokról, hátsó ajtókról és... - Vannak
aluljáróitok?
-M ik ?
- Föld alatti alagutak a H urokban a gyalogosok számára,
az egyik a Thompson C enter... bocs, ebben az univerzum ban a
M uci... alatt nyílik - m ondta Sloane. - Az előtt kezdték építeni,
hogy az univerzum aink szétváltak, ebben biztos vagyok. Az épü­
let kellős közepén bu kkanhatunk elő.
- Az univerzum aink... szétváltak? - kérdezte Mox.
- Úgy értem , olyan, m intha párhuzam osan futnának egy­
más mellett, ezért is hívják őket párhuzam os univerzum oknak.
 KIVÁLASZTOTTAK 44-1

De ti kifejlesztettétek a mágiát, m i meg nem. - Sloane vállat vont.

- A zt hittem , hogy a Tenebris-incidens okozta a szakadást, de
m ost m ár úgy gondolom, az volt az oka, hogy a genetrixi m á­
sodik világháborút levegő helyett főként a vízen vívták, ezért a
víz alatti megfigyelést fejlesztették, és ez vezetett a Tenebris-inci-
denshez, és... m i az?
M indketten furcsán méregették.
- Hol a fenében találtad ezt a kibaszott kockát? - kérdezte
Ziva Moxtól.

Sloane vacsorára két konzervlevest falt fel, az egyiket még lan­

gyosan, m ert azonnal kanalazni kezdte, hogy kinyitotta, a m áso­
dikat Mox szüphonján melegítette meg, m iután a férfi irányított
lángnyelvet füttyentett elő. M indketten hallgattak. Mox szinte
m ogorván kevergette kukoricakonzervjét.
Sloane azon gondolkozott, milyen lesz a férfi, am ikor már
nem kell küzdenie az életéért Olyan sok ideje élt m ár a barátai
maradványaival e g y ü tt elzárva a világtól. Vissza tu d n a egyálta­
lán térni a norm ális élethez?
Ebben ő maga sem jeleskedett. Ö t körülvették a barátai,
de még m in d ig tetőkön ugrott át, hogy elkerülje a kérdezőskö­
dő újságírókat grim aszolt a hivatalos eseményeken, hazudott a
szeretteinek, és éjszakáit visszatérő rém álm ok és pánikroham ok
között töltötte. M ost pedig Albie, aki lehorgonyozta, meghalt.
Valamennyire sikerült elodáznia a gyászt, m ert jelenleg nem is
ugyanabban az univerzum ban volt, m int a barátja hamvai. De a
végtelenségig nem halogathatja.
- M i az? - kérdezte Moxot, am ikor a férfi m ár vagy huszad­
szor keverte m eg a k u k o ricát
Mox felnézett
- Butaság - m ondta, de hangja figyelmeztetően csengett.
-É s?
442 VEPONICA POTH

A férfi félmosollyal az arcán letette az asztalra a kukoricá­

kon zervet. Sloane törökülésben ü lt a rak tár padlóján, egy össze­
hajtogatott takarón. A gyapjútól viszketett a bokája.
- Közelebb állunk ahhoz, hogy legyőzzük, m int valaha -
m ondta Mox. - És lelkesnek kellene lennem. De így látni a sere­
get, én ... - M egrázta a fejét. - H a 6 m ár nincs, nem lesz mentsé­
gem arra, m iért tarto m őket m agam körül.
- Gondolom.
- És ha ők nincsenek - dörzsölte szemét Mox, m intha fejfá­
jását akarná enyhíteni - , akkor m egint egyedül leszek.
Sloane arra gondolt, ha sikerrel járnak, akkor ő is elmegy.
Ezt egyikőjük sem m ondta ki, m ert csak néhány napja ismerték
egymást, és nevetséges lett volna ilyen rövid idő alatt kötődést
kialakítani. Mégis m egtörtént. Nagyon régen nem beszélt vele
senki úgy, hogy nem a tizennyolc éves Sloane Andrewshoz in­
tézte a szavait.
Mégsem az ő elvesztésének közelsége nyugtalanította a férfit.
Sloane látta, hogyan nézett a szivárgó, m árványszem ű emberek­
re, akik előléptek, hogy megjavítsa őket. H allotta a hangjában a
gyengédséget Feltűnt neki, hogy Mox m indenkinek ismerte a
nevét, m inden hozzászólásukat szívesen fogadta.
- ó k nem egyszerűen a parancsnokságod alá beosztott em­
berek voltak, igaz? - kérdezte. - Közel álltatok egymáshoz.
- Természetesen nem m indegyikükhöz - felelte Mox. - De
néhányukhoz igen. Különösen Zivához. Neked meg nekem az a
sorsunk, hogy csatlakozzunk ehhez a harchoz. Neki viszont nem.
ö ezt választotta. Meg ak arta védeni a világot. Nem tudom elkép­
zelni, hogy valaki önként m agára vegye ezt a terhet. - Elmosolyo­
dott. - Ügy tűnik, vonzom a krónikusan m ogorva n ő k e t
Sloane úgy érezte, látja, m ilyen em ber volt korábban Mox,
aki az ingujját babrálta, a köröm ágyát piszkálta, az alkarját va-
kargatta. M indig m ozgásban volt, m indig m áshol járt, talán a
mágia fényének játékát figyelte a szobában, vagy a forrását ku­
tatta a bensőjében, ahonnét elindult, vágyai pontos árnyalatát
 KIVÁLASZTOTTA!; 443

vizsgálgatta. A zért vonzott m agához olyan embereket, akikben

megvolt valamiféle élesség, m ert szüksége volt rá - kellett neki
valaki, aki kicsit megpofbzza, és rárivall, hogy koncentráljon.
- ó a legjobb barátom . - Mox felsóhajtott. - Biztos azt gon­
dolod, teljesen beteg vagyok, am iért egy rakás hullát tartok ma­
gam körül társaságnak.
A mágiát ismerni egyet jelent önm agunk ismeretével, gondol­
ta Sloane. H a az ember őszinte magával, jobban meg tudja jósolni,
mire képes a mágia. Csakhogy m iként ism erhetné meg bárki így
önmagát? Sloane m ár majdnem harm inc éve élt ebben a testben,
és az idő felében még m indig nem értette, hogyan m űködik. Sőt,
nemhogy oszlott volna a homály, de egyre rejtélyesebb le tt
- Úgy értem - m ondta Sloane - , az im ént kaptam pánikro­
ham ot egy pár bakancstól, szóval nem hiszem, hogy a közeljö­
vőben kitüntetnének a m entális egészségem fejlődéséért. De ha
tudnám , hogyan hozzam vissza Albie-t vagy a b áty ám at akár
csak egy pillanatra, akár csak egy halvány m ásolatukat... - Vál­
lat vont. - Akkor, azt hiszem, m egtenném .
-Ig en ?
Sloane elm osolyodott
- Nem te vagy az egyetlen, aki tú l régóta van m ár egyedül.
- Ja. - Félrebillentette a fejét. - Jobban érzed m ár magad,
Sloane?
A nőnek tetszett, ahogy Mox ejtette a nevét, m egnyomta a
Siót, m intha m inden m agánhangzót alaposan megízlelne, m i­
előtt kimondja.
- Nem igazán - m ondta. - Csak próbálok rájönni, hogy for­
dulhatott elő az, hogy a Sötét N agyúr mellett álltam , és észre sem
vettem. - Azt hitte, hogy bárm ely világon felismerné. Hogy bíz­
hat abban, hogy a szive megsúgja neki a választ. De az ő szíve so­
sem volt ehhez elég bölcs, nemde? Voltak dolgok, am iket egysze­
rűen nem tudott. - De most m ár kezdenek összeállni a darabkák.
Szibilla azt m ondta, szerinte a Csapások a világ allergiás reakciói
olyasvalaki jelenlétére, akinek nem lenne szabad o tt lennie. Azt
444 VERONICA ROTH

hittük, ő okozza őket, m ert am ikor bekövetkeztek, ő m indig ott

volt. De talán csak úgy m egtörténtek akkor, am ikor ő o tt voh - ő
volt a hiba a világban, és a Csapás csak a Föld válaszreakciója voh,
hogy helyrehozza.
- De aztán idejött - m ondta Mox - , és újrakezdődtek.
- Tényleg? Úgy értem , m ikor voh az első?
- M iután elm enekültem . M indenki azt m ondta, hogy vala­
m i nagy dobásra készülök, hogy veszélyes vagyok, aztá n ... - Mox
homlokráncolva elhallgatott. - A ztán idehívta az első kihívóm at
Az első, m ásik világból szárm azó Kiválasztottat.
- Am i Csapást okozott - m ondta Sloane, és elégedett m o­
sollyal dőlt hátra.
- Az első fiatal volt. - Mox m egint kezdett elkalandozni, uj-
jai egymást kergették a térdén, haja az arcába hullott. - Azt m on­
danám , inkább ügyes volt, m in t erős. Olyan gyorsan rákapott a
genetrixi m ágiára, m intha azzal született volna, és okosan bánt
vele, tudta, hogyan csúsztasson egym ásba m unkálatokat, m int­
ha csak egy dalt énekelt volna. Az ő ügyessége álh szemben az
én brutalitásom m al, és... - Vállat vont. - Úgy érzem , csapdában
vagyok - m ondta. - Beleragadtam, m int a sárba.
- Bárcsak lenne szám odra valamilyen válaszom! - m ondta
halkan Sloane. - De m indaz, am iben jó voltam , még korábbról
szárm azott. H am ar elaludtam, és még gyorsabban felébredtem,
és a Csapások felé rohantam ahelyett, hogy elm enekültem volna,
és utána sötét vicceket meséltem, am iktől m ások kellemetlenül
érezték magukat. H a ezekben jó az ember, utána hogyan lehet jó
a m unkába járásban, a házasodásban, a gyerekszülésben? Egy­
mással ellentétes életek. - M egrázta a fejét. - Senki nem készített
fel engem arra, am i utána következett. Csak feltételezték, hogy
sosem jövök rá.
A m ikor ism ét M oxra nézett, meglepte, hogy a férfi halvá­
nyan mosolyog.
- Tudod, ez egy ham is dilem m a, am it te hoztál létre ma­
gadnak - m ondta Mox. - Nem arról van szó, hogy vagy Sötét
 KIVÁLASZTOTTAK 445

N agyurakra vadászol, vagy teherbe esel, és a kettő között nincsen

semmi. Sokféle életet lehet élni. Végtelen lehetőségek, am iket vé­
gigpörgethetsz és elvethetsz.
Sloane persze nem gondolt igy erre. Azt kérdezte korábban,
m iért nem menekült el Mox, m iért nem hagyta el az állam ot, az
országot. A férfi ellensége pedig még m indig szabadon volt és rá
vadászott. Az övé azonban - nos, m ost m ár tudta, hogy él, de
korábban nem. Elhagyhatta volna Chicagót, M attét, az egész éle­
tét. Bejárhatta volna hátizsákos turistaként Európát, m int egy
főiskolai hallgató, akit megszállt az utazhatnék. Végigizlelhette,
-im ádkozhatta és -szerethette volna Indiát, hogy megtalálja ön­
magát. Vehetett volna egy birtokot Idahóban, hogy felépítse rajta
a saját rö n k h ázát De nem próbált ki sem m it. Csak annyi vágya
volt, hogy hagyják békén.
Nem csoda, hogy nem tudott megbízhatóan varázsolni; a
szíve mélyén azt sem tudta, m it akar igazából.
- Igazad van - m ondta. - De előbb éljük ezt túl.
- Igaz. De ahhoz először is aludnunk kell.
- Aludnunk? - kérdezte Sloane. - Ki beszélt arról, hogy mi
bárhol is aludni fogunk?
Mox szeme felcsillant.
- Senki - m ondta. - De, tudod, holnap m eghalhatunk.
- Ez jó szöveg. - Sloane önkéntelenül is szélesen elmoso­
lyodott
- Ezt igennek veszem.
CÍMZETT: A elia Haddox, a C o rd u si Tanács p r a e to r a
PELADÓ: Nero D alche, a C o rd u si Tanács q u a e s to ra
RE: A k c ió te rv a C d im e n z ió v a l k a p c so la tb a n

T i s z t e l t P r a e to r Asszony!

L eg utóbbi b e s z é lg e té s ü n k é rte lm é b e n m e g á lla p íto tta m )

hogy a C-1572-es dim en zió ) a h a rm a d ik párhuzam os u n i ­
verzum) am ely et fe lf e d e z tü n k , .Jelentős á tfe d é sb e n v an
a m iénkkel) e z é r t m egfelelő j e l ö l t az e ls ő E l v á la s z to tt
megidézéBére. A szóban fb rg ó K iv á la s z to tt egy b izo n y o s
Szergej P etrov, a k i az a d o tt u n iv erzu m id ő s z á m ítá s a
s z e r i n t ő t é v v e l e z e lő tt g y ő z ö tt l e egy F ek ete F elhő nevű
s ö té t e r ő t.

Az u niverzum ok k ö z t i u ta z á s ú g y n e v e z e tt v e n d é g fb g a d ási
s z a b á ly a it kö v etv e m eghatároztam a C d im en zió b an egy
sebezhető p o n to t. Korábban a seb ezh ető p o n to t egy o ly a n
szem élyként d e f i n i á l t u k , a k i fogékony a m ágikus e n e rg i­
á r a , v a g y is , am ik o r mi k o p o g ta tu n k , Ő k i n y i t j a az a j t ó t ,
á lta lá b a n j ó l s z o lg á l e r r e a c é l r a egy gyerm ek, m iv e l a
gyerekek nem k é r d ő je le z ik meg ú g y a f u rc s a s á g o k a t, m in t
a f e ln ő tte k . Ebben a d im en zió b an azonban a seb ezh ető
p o n t egy kamasz lá n y , a k in e k k e llő e n n y i t o t t az elm éje, és
s z in te gyerm ekien h i s z a le h e te tle n b e n .
44-8 VEPONICA POTH

Amint s i k e r ü l elju tn o m a C d im en zió b a, f e lk u ta to k egy

o ly a n tá r g y a t , am ely J e le n tő s é g g e l b í r S zergej P etro v
szám ára - v a g y is P e tro v n agy m érték b en szem élyessé t e t ­
t e . E zt a t á r g y a t visszahozom O e n e tr ix r e , és a s e g íts é ­
g é v e l m egidézzük P e tro v o t, m iv e l a z ő m ágikus e n e r g iá ja
h a tja á t.

Em lékezte t ó ü l : a m u n k á la to t i r á n y í t ó fo n to s t á r g y n é l­
k ü l a c é lp o n t nem v a ló s z ín ű , hogy re a g á ln a egy m ásik
univerzum b a s z ó l í t ó id é z é s re - a tá r g y azonban h a t á s t
f e j t k i az e lm é jé re , é s a c é lp o n t egy e lv e s z e tt s z e r e tte
h a n g já t fo g ja h a l l a n i , am elyben nagyobb v a ló s z ín ű s é g g e l
b í z i k meg. Ha e lfo g a d ja a m eg h ív ást, a k á r c sa k egy p i l ­
l a n a t r a i s , m egkezdődik az á tlé p é s fo ly a m a ta . Eközben mi
m e g k ísé re ljü k s t a b i l i z á l n i a z u n iverzum ok k ö z t i u ta z á s
id ő f lu k tu á c ió já t, hogy P e tro v ne a t á v o l i m últb an vagy a
Jövőben érk ezzen meg O e n e tr ix r e .

Egy k ö r ü lb e l ü l t í z k é p z e tt m á g ia h a sz n á ló b ó l á l l ó gyü­
le k e z e tr e v an szükségem , m ely c s o p o r to t a m a x im á lis
t i t o k t a r t á s érd ek éb en a C o rd u si T an ácsb ó l k e l l ö ssz eh ív ­
n i . Ennek az ü z e n e tn e k a c é lja , hogy tá jé k o z ta ssa m ö n t az
a k c ió te rv e m rő l, v a la m in t e n g e d é ly t k é rje k az id ézéshez
szü k ség es g y ü le k e z e t ö s s z e h ív á s á ra .

Kérem, tá jé k o z ta s s o n , h a k é r d é s e i v ag y a g g á ly a i v a n n ak .

T is z te le tte l:
Nero D al che

*,*••«*» »,wUlkS
 39

\ lo a n e a C sapásról álm odott. M att tú l messzire merész-

J kedett, és kezdett belecsúszni, m intha egy láthatatlan kötél
húzta volna. A teste kezdett szétbom lani, karjai kiugrottak a
vápájukból, szíve lufiként p u kkant szét. Esther sikoltott, arcát
ham u és vér mocskolta. Sloane pedig földbe gyökerezett lábbal
állt, mezítláb, és egy pillanattal később beton ejtette csapdába,
ö is ott volt - érezte a háta m ögött, ahogyan néha azt is érezte,
am ikor valaki bámulja.
H átranézett a válla fölött, és a Sötét N agyúr o tt volt - Nero
volt, arca ide-oda váltakozott az emlékeiben élő a Genetrixen lá­
tott között, m int egy huzatban álló könyv lapjai.
Am ikor felébredt, keze ökölbe szorulva pihent a takarón,
amelyen Moxszal együtt aludt, teste remegett. Mox karja szoro­
sabban ölelte a derekát. Úgy aludt el, a nő m ellkasához simulva,
súlyosan, ujjai meg-m egrándultak, ahogy egyre mélyebben süly-
lyedt az álomba. Sloane m egfordult, hogy ránézzen. A férfi ébren
volt, sötét szeme éberen figyelt.
- M inden oké? - kérdezte.
- Ja - felelte a nő. - Csak egy álom. Veled?
Későn jö tt csak rá, hogy nem az álom m iatt ébredt fel, ha­
nem m ert valam i hangosan csattant. Egy kartondoboz repült át
a szobán és találta el a falat, szanaszét röpítve az egyesével becso­
magolt szappanokat.
- Szintén - m ondta Mox, és felkelt.
450 VERONICA ROTH

Hát, gondolta Sloane, ez legalább közös bennünk.

A nap még csak m ost kelt fel, de Sloane annyira feszült volt,
hogy belefájdult a feje. M indent m egtett, am it kellett: fogat m o­
sott (Mox kölcsönkért fogkeféjével), vizet fröcskölt az arcába,
felöltözött, megreggelizett, felcsatolta a szüphont, és átnézte a
térképet, amelyet előző éjjel rajzolt. Ism erte az utat, és még ezt az
érzést is: hogy talán a saját végzete felé tart.
A m enedékház bejáratánál találkoztak Zivával, aki sötét ru ­
hát öltött, száját és a lyukat az állán egy szüphon takarta. Am i­
kor m egpillantotta Sloane-t, a zsebébe nyúlt, és elővette az ollót,
amellyel a párnája alatt Sloane aludt az első éjszakáján.
Sloane-ban valam i m egrepedt, és felnevetett. Sőt, addig vi­
hogott, am ig a feszültség el nem párolgott.
Mox is hunyorgott, m intha mosolyogna, de nehéz volt meg­
állapítani - arca alsó felét szüphon takarta, b ár egy könnyebb
darab, m int am it Feltámasztóként viselt. Illesztések nélküli fém­
lemez volt, vésett tollm intákkal, m intha csak egy leereszkedő
m adárrajt ábrázolt volna. Nem torzította el a hangját úgy, m int
a másik, am inek Sloane örült. Mox természetes hangjában volt
valam i meleg és m egbízható vonás, és a nő nem szívesen hallotta
volna ezen a küldetésen a Feltámasztó hangját.
- Gyorsan felderítettem a területet - m ondta Ziva. - Nyoma
sincs a Viliódzó Seregnek. Azt hiszem, Sloane, mivel a bakancs­
csal elő akart csalogatni, tiszta utat hagyott a Mucihoz.
- Ennek legalább ö rülhetünk - jegyezte meg Mox. - Sosem
gondoltam volna, hogy még hálás leszek azért, hogy Nero vár
ránk.
- Olyasmit vár, am it nem fog m egkapni - m ondta Sloane. -
Nem egyedül megyek, és nem hozzá. Mox, kitaláltad már, mi lesz
a figyelemelterelés?
Mox bólintott.
- A figyelmet könnyű elterelni. De akkora kavarodást okoz­
ni, am i a legtöbb ő rt kicsalja a Muciból, n o s... - Felcsillant a sze­
me. - Az nem kis m utatvány lesz.
 KIVÁLASZTOTTAK 451

Lesétáltak a H arm incötödik utcai buszmegállóhoz. Egy

öregasszony várakozott o tt virágos fejkendőben, lábánál egy ko-
sám yi pamflettel. Sloane elég közel volt, hogy el tudja olvasni a
címet: „Az Úr: G enetrix első m ágiahasználója; H ogyan lehet a
mágia Isten imádása.”
A busz néhány perccel később megérkezett. Sloane előre­
engedte az öregasszonyt, aztán kifizette m in d h árm u k jegyét,
hogy a buszsofőr ne nézze meg tüzetesebben Zivát. Mox Sloane
javaslatára nem a Feltám asztónak öltözött, hanem úgy, m in t né­
hány fiatalabb genetrixi, szakadt farm erbe, nehéz bőrkabátba és
visszafogott színekbe. Semmi olyasmi, am i felidézhetné a város
csuklyás, szüphonokba burkolt fenyegetését.
Sloane a busz hátuljába vezette triójukat, és az ablak mellé
ült Moxszal. Ziva a harm adik székbe ült, és kapucniját mélyen a
szemébe húzva összegörnyedt, m intha aludna. Közelebbről meg­
nézve a bőre színe még m indig természetellenes volt, de remélték,
hogy senki nem fogja alaposan szemügyre venni.
A busz végigzötyögött a H arm incötödiken a Comiskey Park
felé - vagy hogy is hívták azt a helyet, ahol a Földön a W hite Sox
játszott. O tt, a stadion m ögött szállnának át a piros vasútvonalra,
amely a H urok felé tart, ott pedig aláereszkednének az aluljáró
föld alatti alagútjaiba. Ha a genetrixi C hicagónak van egyáltalán
aluljárórendszere. Sloane a chicagói történelem re vonatkozó em ­
lékeire támaszkodott.
A 35. széles és lapos utca volt m indkét oldalon alacsony épü­
letekkel, a legtöbbjük Chicago kedvelt vörös téglás házai közé
tartozott. A nnyira hasonlított a földihez, hogy Sloane egy-egy
pillanatra azt hitte, o tthon van. A ztán m eglátott egy kirakatban
egy ütött-kopott táblát, amely olcsó szüphonjavítást vagy leá­
razott oszcilloszkópokat hirdetett, vagy észrevett egy könyves­
boltot, amely azzal kérkedett, hogy A z átlagos szüphonhasználó
praktikus alapm unkálatainak m ind a tíz kötetét árulja, és ilyen­
kor eszébe jutott, hol van, és hogy a küldetése nem ért véget. Soha
nem ér véget. Még meg kell ölnie a Sötét Nagyurat.
452 VERONICA ROTH

Elöl, a távolban m eglátott egy magas épületet, amely a sta­

dion lehetett. Az elm últ tíz évben kétszer já rt ott, egyszer inkog­
nitóban, egy arcát rejtő W hite Sox-sapkában, m ásodszor a C ubs-
W hite Sox meccsen, am ikor a Sox tulajdonosának páholyában
ült Matt-tel. A játék nagy részét más em berek telefonjával az arca
előtt töltötte, és próbált mosolyogni a szélükén.
A m ikor azonban a busz közelebb ért a stadionhoz, Sloane
összevonta a szemöldökét. A Földön a régi Comiskey Parkot az
1990-es évek elején elbontották, a helyére került a homokszínű
stádium a magasba tornyosuló felső szintekkel. G enetrixen az
épület eleje még m indig széles és fehér volt, tetején a co m iskey
pa r k felirat áll kékkel festve. Ez volt az eredeti. Biztos volt benne.
- Nem hiszem el, hogy m ég m indig áll - m ondta halkan
Moxnak.
- Újjá akarták építeni, de néhány irrealista építész felaján­
lotta, hogy a technikáikkal aládúcolják és kitágítják... hátra,
vagy reverzben, vagy valam i ilyesmi - m ondta Mox. - Úgyhogy
m egtartották.
Sloane elmosolyodott. Újra kell értékelnie az irrealistákról
alkotott véleményét.
- Még akkor is, ha itt senkit nem érdekel a baseball?
- Ó, m ár nem baseballra használják - m ondta Mox. - Atlé­
tikai stadion.
- Ebből elég. Ez a megszállottság az ókori Görögországgal és
Rómával m ár túl sok.
Elhaladtak a stadion mellett. M ögötte az autópálya húzódott
és a piros vonal állom ásának bejárata a 35. felüljáróján. A hát­
só ajtón szálltak le, és rögtön a magasvasút födémé alá jutottak.
Sloane odalépett az egyik autom atához, hogy jegyet vegyen hár­
m uknak. Ziva a járda szélén m aradt, arccal a forgalom felé, Mox
pedig az autópálya irányába fordult.
Az autom ata m ögött egy genetrixi hirdetőtábla volt, egy
nyilvános parafa tábla, rátűzött szórólapokkal. A legtöbb bo­
nyolult m unkálatokhoz keresett társakat; a három nál több ta­
 KIVÁLASZTOTTAK 453

got számláló csoportokat gyülekezetnek nevezték. Ügy tű n t, az

emberek internet nélkül így közöltek egym ással információkat.
Cyrielle-t zavarba ejtette, hogy szívesebben ülnek le és bám ulnak
egy videót, m int hogy m aguk készítsenek eg y e t M iért lógnál az
interneten, ha a z elméddelfelgyújthatsz dolgokat? - kérdezte M att
a vállát vonogatva.
Sloane remélte, hogy M att jól van.
Ismét idegesség szállta meg. M agához intette Zivát és Moxot,
és átadta nekik a jegyeket. Együtt m entek át a forgóajtón, majd
végig a rám pán a piros vonal peronjára. Itt többen vártak, m int
a buszra - többeknek is feltűnhetett volna Ziva és Mox, ugyan­
akkor többek pillantása is elsiklott fölöttük, elvesztek a m unkába
igyekvők között.
A peron végében nők egy csoportja állt a szivárvány m inden
színében játszó bő, fátyolszerű köntösökben, amelyek irizáhak,
am ikor m egm ozdultak. Egyikük egy hasonlóan színes kendővel
kötötte fel a haját. Olyanok voltak, m int a csörgő karpereces, tág­
ra nyílt szemüket a jövőre függesztő tarot-ohrasók karikatúrái.
M iután Sloane találkozott Szibillával - a paranoiás és m ágiát utá­
ló Szibillával - , ezeket a nőket nevetségesnek találta. Különben is,
ki akarná látni a jövőt?
A peronnál felsorakozott em berek között azonban további
főhajtásokat is lehetett látni a régi idők varázslói felé. Egy bűvész­
cilindert és fehér kesztyűt - azokon kívül pedig szokványos öltö­
zéket - viselő kam asz fiú állt egy virágkoszorús, nim fát utánzó
lány mellett. Egy közelükben álló nő nagy, bonyolult am ulettet
viselt; társának magas, arcot keretező gallérja volt, m intha csak a
Hófehérkéből lépett volna elő.
- Ez biztos ironikus - recsegett Ziva hangja a szüphonon át.
- Engem ugyan nem kaptok rajta, hogy körbetekerem m agam at
gézzel, vagy valami.
- Meggyőző Frankenstein-szöm y lehetnél - m ondta Sloane.
- Csak igazi szegecseket kéne a koponyádba dugni.
Ziva összeszűkült szemmel nézett Sloane-ra.
454 VERONICA ROTH

- Egyik nap láttam valakit csúcsos süvegben - csóválta fejét

Mox aki rúnaköveket dobált a járdára. Valaki m egbotlott az
egyikben, és m ajdnem pofára esett.
A vonat fénye magára vonta Sloane figyelmét. Közeledett a
megállóhoz. Sloane odébb vezette társait a színes leplekbe öltö­
zött emberektől az egyik középső kocsi felé.
A vonat nem olyan keskeny, szürke szerelvény volt, amilye­
nekhez Sloane hozzá volt szokva; öregebbnek látszott, alul bar­
nára, felül narancssárgára festették. Oldalai laposak voltak, a
szélei egyenesek, m int egy cipősdoboz. Az előrefelé álló üléseket
plüsshuzat borította, de hátul volt egy kis beugró, ahol az ülések
egymással szembe voltak fordítva, és egy válaszfal szigetelte el
őket a kocsi többi részétől. Sloane könyökével félretolt egy piros
nadrágtartós férfit, hogy megelőzze. A válaszfal kapóra jön, hogy
elrejtse M oxot és ZiváL
Ziva leült az egyik ülésre, Mox pedig vele szemben. Sloane
úgy állt, hogy elállja a közlekedőt, és kinézett az ablakon, miköz­
ben a vonat kihúzott az állomásról.
A vonat megállt a Cerm ak/C hinatow n megállónál, ahol fel­
szállt egy m entazöld kórházi egyenruhás nő, hóna alatt táskával,
meg egy kopott tornacipős férfi. A sínek elöl a tó felé kanyarod­
tak, majd lefelé fordultak, ahogy a szerelvény beszáguldott egy
alagútba. Sloane a kocsiban innen is, onnan is halk, gyors füttyö­
ket hallott, ahogy az em berek apró m unkálatokkal olvasófényt
gyújtottak, vagy pajzsokat emeltek m aguk köré, hogy kizárják a
hangokat. M intha galam bokat hallgatott volna.
A Jackson megállónál Sloane jelentőségteljes pillantást ve­
tett Moxra. A következőnél kellett leszállniuk. A vonat csikorog­
va lefékezett, és Mox és Ziva követték Sloane-t, el a mentazöld
ápolónő és a tornacipős m ellett, aki ujjaival csettintgetve, fütyül­
ve próbált létrehozni valam ilyen m unkálatot. A kárm it is akart,
nem úgy tű n t, hogy jól megy neki.
Felmentek a lépcsőn az utcaszintre, és felvették a gyalogos­
forgalom tem póját - m egvárták a lám pa jelzését, vállak és könyö­
 KIVÁLASZTOTTAK 455

kök értek össze. Ziva lehajtotta a fejét, és Mox ingujját markolta,

hogy ne veszítse el. Sloane a látótere perem én tarto tta a férfit, haja
lazán hullott arca köré.
Egy pillanatra megállt a Szent Péter-templom m ellett, mely
alacsony kőépület volt két üvegóriás között. H om lokzatára óri­
ási keresztet véstek, m ögötte gótikus ablakok, alatta faajtók. Az
ismerős látvány erőt adott Sloane-nak. Persze a Földön soha nem
látott lebegő vízgömbökkel zsonglőrködő, m indkét csuklóján
szűphont viselő em bert előtte - de megelégedett azzal, am it ka­
pott.
Még egy háztöm bnyit kellett m enniük a Daley Centerig, a
barna épületig, amelyet akkor ism ert fel, am ikor először já rt kint
a városban Kyrosszal. A Földön az aluljárórendszer bejárata az
előtte lévő udvarról nyílt, ezért, ha G enetrixen is létezik, akkor
ott lesz. Sloane messziről felismerte a díszes kaput. Az jelölte a
föld alá vezető lépcsőket. Ez volt továbbá az a pont is, ahol elvál­
nak Moxtól, egy háztöm bnyire a Mucitól.
Sloane megállt a rács előtt, és m ellkasában furcsa szorítást
érzett, ahogy felnézett a férfira.
Mox fölemelte a kezét, és kikapcsolta a szűphont az arcához
rögzítő kapcsokat. Végigsimított felső ajkán, hogy letörölje a ve­
rejtéket, majd lehajolt, és megcsókolta Sloane-t.
Hiába az áporodott lélegzet, a szüphon alatt nyirkossá vált
bőr, a körülöttük tolongok és az egyensúlyból kibillentő ideges­
ség, Sloane azon kapta magát, hogy lábujjhegyre áll, és csupasz
kezét a férfi hajába túrja.
- Ne szarozz - m ondta halkan, am ikor elhúzódott. - M ind­
annyian élve kerülünk ki innen.
Mox rámosolygott, és ismét az arcára csatolta a szűphont.
Sloane Zivához fordult, és fejével az aluljáró lejárata felé in te tt
Ziva megfogta a könyöke fölött az ingujját, és abba kapaszkodott,
miközben Sloane levezette a lépcsőn.
 40

z a l u l já r ó b a n u g y a n o l y a n s z a g ült meg, m int a föld­

A alatti peronjain: dohos, m in t egy régi garázs, árnyalatnyi

állott húggyal keverve. A járatot, amelyben elindultak, söté
szürke csem pe szegélyezte, mely itt-o tt m egrepedezett és he­
lyenként le is t ö r t Időközönként azonban színes ólomüveg ab­
lakokat illesztettek a falba, lám pákkal az üveg m ögött, m intha
kintről érkezne a fény. Ném elyik geom etrikus m intákból állt,
m ások darabokra tö rt színörvények, ciklonok vagy m onokróm ,
összekapcsolódó körök vagy ólom ból és aranyfüstből kirakott
sakktáblák voltak.
Az aluljárórendszer zavaros volt, és csak Sloane irányérzéke
m entette m eg őket attól, hogy eltévedjenek. Szigorú pillantás­
sal meggyőzte Zivát, hogy jobb, ha egym ásba karolva haladnak;
Ziva rothadó kezét az ingujjával rejtette el. A hadnagy karja tö­
rékenynek érződött, m in t egy száraz ág. Sloane próbált nem si­
etni, am ikor elm entek a V árosházára felvezető lépcsősor mellett.
M ár csak át kell kelniük a Randolph Street alatt, és a M uci alatt
lesznek.
Nem volt benne biztos, honnan fogja tudni, hogy a megfele­
lő helyen járnak, mivel nem voltak egyértelm ű jelzések, de m int
kiderült, ez nem okozott problémát. Előttük, két nagy oszlop kö­
zött, amelyekre a m á g ia o k t a t á s i ás - ú j ít á s i c o r d u s in t é z e t
szavakat festették fel mélylilával, csillogó fátyol feszült. Sloane
Zivára pillantott.
458 VEPONICA UOTH

- H át - szólalt meg Ziva. - M ost ugrik a m ajom a vízbe.

Sloane átlépett a fátylon, m ire erős szél fújta hátra a haját és
tapasztotta ruháját a testére. Kezén felgyulladt a szQphon, m int
egy lámpás, és fehér fény táncolt jobb kézfején, ahol egykor a Tű
volt. Vele szemben egy katona állt, a Viliódzó Sereg emblémájával
a mellkasán.
Ziva kapucnija hátraesett, és láthatóvá vált szürke bőre és
kidülledő szeme. A m int a szél elállt, Ziva sietett ismét eltakarni
a fejét, de ezzel foszladozó ujjait és karom szerű körm eit m utatta
meg, am ikor hátracsúszott a ruhaujja. A katona feléjük pillantott,
elfordította a tekintetét, m ajd visszanézett Sloane olyan gyorsan,
ahogy csak futás nélkül tudta, elvezette on n an Zivát. Nem nézte
meg, hogy a katona követi-e ő k e t
- Rohadt m uris seggfejek-m orm olta Sloane.-M iféle perverz
m unkálat ez, hogy legyen ürügyük m egbám ulni egy nő mellét?
- Biztos vagyok benne, hogy sok m indent m egm utat -
m ondta Ziva. - Reménykedjünk, hogy az a fickó csak azt gondol­
ja, hogy bőrbetegségem van.
M ár eltávolodtak a pavilontól, és egy szürke kőfolyosón ha­
ladtak, amely illett az Idézés C sarnoka körüli területhez, amely
m indig viharszürkének látszott, m in th a k in t zuhogna az eső.
Sloane érezte, hogy valam i csiklandozza a tarkóját, m intha a Tű
kaparászná a bőrét a világok közötti térből.
A m ikor elérték a lépcsőt, végre h átra m ert nézni. Nem látta
m aguk m ögött a katonát, de ez nem jelentette azt, hogy a férfi
nem vette észre Zivát, vagy nem m ent el erősítésért. Fölmentek
a Muci előcsarnokába vezető lépcsőn. Sloane elfordult a liftek­
től az üvegablakos folyosó felé, am ely az Idézés C sarnokát vá­
lasztotta el a Muci többi részétől Zöld fények táncoltak a testén,
ahogy végighaladtak rajta, a finom m űvű legyezőket napfény ra-
gyogtatta fel.
A folyosó után Sloane egy alkóvba lökdöste Zivát, ahol kis
kőpad állt. Itt kellett m egvárniuk Mox figyelemelterelését, amiről
azt ígérte, elég hangos lesz, hogy m ég az épületben is meghallják.
 KIVÁLASZTOTTAK 459

H angtalanul várakoztak - m ár am ennyire hangtalanok le­

hettek Ziva tüdejében zörgö, és száján reszelősen kiáram ló léleg­
zetétől.
- ön m ag ad n ak érzed magadat? - kérdezte Sloane.
Ziva egyik szemével rá hunyorított. A m ásiknak teljesen hi­
ányzott a szemhéja.
- Ugye, nem azon gondolkozol, hogy életre kelted néhány
barátodat?
- Nem - m ondta Sloane. - Vagyis... nehéz nem fontolóra
venni a lehetőséget, m iután az em ber tudom ást szerzett róla,
hogy létezik.
- M iután fontolóra vetted, el is felejtheted.
- Vagyis nem örülsz, hogy visszajöttél H ogy m egint élhetsz.
Ziva végigmérte. Sloane a rra gondolt, m ennyire csodálat­
ra méltó, hogy egy ennyire merev és nem em beri lény ennyire
gyanakvó legyen.
- Vágyom az igazságra - m ondta Ziva - , am it segít kielé­
gíteni az, hogy visszatértem . N em sokra emlékszem a ... köztes
időről. De nem az volt a benyomásom, hogy... m egállapodtam.
A m int azt egy meggyilkolt lélektől várhatja is az ember.
- De - szúrta közbe Sloane.
- De. - Ziva sóhajtott. - De m inél tovább vagyok itt, annál
határozottabban érzem, hogy... az időm lejárt, és m inden pilla­
nat, amellyel meghosszabbítom, m egsért valamilyen törvényt. -
Eltúlzott m ozdulattal vállat v o n t - Különben is ... nézz csak rám .
Iszonyatos vagyok. - M egkopogtatta az állát, ahol a szüphon elta­
karta a fogait is feltáró ly u k a t
Sloane-nak m ost ju to tt először eszébe, hogy az undor, am it
ő érzett, am ikor először Zivára n é z e tt ugyanaz, am it a hadnagy
is érez, valahányszor tükörbe néz. Senki nem ak art élőholtként
felébredni.
- Beszéltél m ár erről Moxszal?
Ziva m egrázta a fejét.
- Szüksége van rám . N em távozhatok addig.
460 VEPONICA POTH

Sloane bólintott, de akaratlanul is eszébe jutott, hogy nem

szokott csak úgy magától bekövetkezni az, hogy az em bernek ne
legyen szüksége a barátaira.
Hangos, mély hang ijesztett rá, és halkan m egnyikkant Por
pergett a falakról, m intha hó esett volna. Sloane távoli kiáltásokat
hallott a falakon keresztül és léptek dobogását
Ziva egyik szeme Sloane felé fordult. Itt volt az idő.
Végigmentek az útvonalon, amelyet Sloane m ár akkor az
emlékezetébe vésett, am ikor Cyrielle először vezette az Idézés
Csarnokába. Oszlopokat kerülgetett és boltivek alatt m ent át egy
közelgő vih ar szürkeségében. A ztán eljutottak az Idézés C sarno­
kának súlyos ajtajához, amelyen aranytábla hirdette a terem ne­
vét és az építés időpontját: 1985.
A kétszárnyú ajtó m ellett biztonsági ő r á llt Ziva élesen ffity-
tyentett a szüphonján keresztül, m ire a férfi a falhoz csapódott;
fejét a kőbe verte, aztán összeesett. A hadnagy fölé hajolt, a szájá­
ba dugta az ujjait, és elvette a fogára húzo tt sfp o t
- Te vedd el a szüphont - m ondta Sloane-nak.
Sloane kábult volt. Leguggolt az ő r m ellé - aki életben volt,
de szem látom ást nem egészen m agánál - , és lecsatolta a csuk­
lójáról a szüphont. Szerencsére egyszerű csatja volt. Lehúzta a
férfi ujjairól, és az Idézés C sarnokába hajította a szüphont, ahol
Ziva várakozott. Sloane követte, Ziva pedig becsukta mögötte
az ajtót.
- Fel tudok tenni egy ideiglenes m unkálatot, hogy eltor­
laszoljam az ajtót - m ondta Ziva. - De peredben belül szétesik
majd. H a több időre lesz szükségünk, m eg kell hosszabbítanom,
ne hagyd, hogy elfelejtsem.
Sloane bólintott. A padlóba süllyesztett szüphonhoz lépett,
amelyet két m éter átm érőjű aranylap fedett. A bizsergés, amelyet
a Muci alatt a tarkóján érzett, m ost határozott nyomássá foko­
zódott a halántékán, m intha valaki össze akarná roppantam a
koponyáját. M ár nem lehetett eltéveszteni - a T ű szólította. M ár
csak az volt a kérdés, válaszolni akar-e.
 KIVÁLASZTOTTAK 461

Ziva a szüphon fortis m ellett térdelt. Egy füttyel m egpróbál­

ta fölemelni a nagy fémfedelet, de az nem m occant. M ost m ár
beleakasztotta az ujjait, és nekifeszült
- Ellenáll a m ágiának - m ondta. - Azt hiszem, kézzel kell
odébb m ozdítanunk.
Sloane mellé térdelt, és a fedél perem ének feszült. Hiába tol­
ták ketten, alig m o z d u lt a perem pedig Sloane tenyerébe vágott.
Eszébe ju to tt milyen v o lt am ikor bem asírozott a Kupolá­
ba, hogyan lőtte k i a Tű a bejárati ajtót át a tetőn és lebegtette a
levegőben.
- A francba - m ondta Ziva. Nagyot csapott a fedélre. -
A francba!
- Ebben az épületben laktál régen, igaz? - kérdezte Sloane,
és furcsán távolinak érzett m indent. A Tű m ásodik szívként vert a
mellkasában, érezte a válla m ellett, m ost is, hogy egy univerzum
választotta el tőle. M indig a Tűhöz fordult, am ikor kétségbeesett.
- M it számit? - ü lt a sarkára Ziva.
- Talán van megoldásom - m ondta Sloane. - De ahhoz a
folyóhoz kellene jutnom , csak nem arrafelé, am erről bejöttünk.
Hová vezet az az ajtó? - m utatott a terem m ásik végébe, ahol egy
rozsdás ajtó állt. A csarnok méretei m ellett akkorának látszott,
m intha csak egy gyerek volna képes átkúszni rajta.
A folyó csak egy háztöm bnyire volt a Mucitól. Ha szalad, tíz
percen belül m egjárja oda-vissza.
- Az egy hátsó ajtó - m ondta Ziva. - Nem tudom , m i van
mögötte, de talán találsz egy vészkijáratot.
- Tudod ta rta n i az ajtót? - intett Sloane a bejáratra. - Csak
néhány percre.
Ziva hunyorított, aztán b ó lin to tt
Sloane a kis, rozsdás ajtóhoz ro h a n t Közvetlenül mögötte
üres folyosó v o lt m int amelyiken idáig végigmentek, de ez elha­
nyagoltad) és koszosabb, sarkaiban törmelék gyűlt, a szürke kő he­
lyenként m egrepedt vagy egész darabok hiányoztak belőle. Szer­
vizfolyosónak látszott a mennyezeten szabadon futottak a csövek.
462 VEPONICA POTH

H irtelen ötletből jobbra fordult, és a vészkijárat fényjelzé­

sét kereste. Két nő rebbent szét, am ikor Sloane elm ent mellettük,
megzavarva lopott p ercü k et Kifulladva bocsánatkérést lih egett
A következő folyosó végén egy jelzés irányította egy lépcső
felé. K irohant az ajtón, aztán a lépcső alján újabbat keresett Volt
egy, de nem tudta, hová vezet A lépcsőháznak szemétszaga volt,
és a feje fölött visszhangzó lépteket hallott.
Úgy d ö n tö tt k o ck áztat Az ajtó egy sikátorra nyűt, ahol egy
rakás kuka várakozott csordultig m egrakva fekete szemeteszsá­
kokkal és szétlapitott kartondobozokkal. Egy ismeretlen utcára
jutott, de maga előtt látta az épületek között a rést, am i a folyót
jelentette, és arrafelé r o h a n t M ajdnem összeütközött egy taxi­
val a kereszteződésben. A sofőr rádudált, és az ablakon kihajolva
utánaüvöltött valam it, de a nő m ár futo tt is tovább.
A m int átvágott a Wackeren és a folyó széléhez é r t lelassított,
és felmászott a perem re, amely m egakadályozta, hogy a gyalogo­
sok az egy emelettel lejjebb hömpölygő folyóba essenek. Nem volt
idő megkeresni a korzóra vezető lép cső t Sloane teste m ost m ár
égett, bizsergett a sürgető vágytól, hogy ism ét egyesüljön azzal,
am it egykor annyira gyűlölt, hogy önm agát is megcsonkította,
csak hogy megszabaduljon tőle.
Először egyik, m ajd m ásik lábát is átvetette a korláton, a há­
tát nekivetette... aztán ugrott.
A hideg vízbe érve levegő után kapott, ezért köhögve buk­
kant a felszínre, ruhája súlyosan húzta le, haja arcára tapadt.
A m int képes volt ism ét nagy levegőt venni, lebukott, úgy rúgva
magát előre, m int egy béka.
Ezúttal nem vezette varázsfény a világok közti m em brán­
hoz, mely itt, Chicagóban vékonyabb volt, m int máshol. Igen,
hitt benne, hogy ez a hely különleges; gyerekkorától fogva érezte
a gyönyörű, különös és napfényben csillogó város v onzását Az
őt körülvevő sötétség teljes volt, irányok nélküL Sloane csupán
a gravitáció vonzását követte, m intha egy azon átfűzött fonalat
követett volna.
 KIVÁLASZTOTTA!; 46}

Előrerúgta magát, először kim ért, erős tempóval, majd két­

ségbeesetten, a vizet kavarva, hogy gyorsabban jusson le. Tüdeje
égett, de ez nem különbözött a m ellkasában és fejében perzselő ér­
zéstől. Eszébe jutott, hogy az az érzés mélyen a víz alatt - a benne
égő tűz, a nyomás a koponyáján, a zsibongás a tagjaiban - m ind­
örökre összekapcsolódott szám ára a mágiával, és talán épp ezért.
Talán az egész élete nem előrehaladó mozgás volt, hanem körözés
e körül a pillanat körül, m intha egy lefolyó körül keringene.
Levegőre volt szüksége. Eszébe ju to tt a szüphon a kezén, és
dúdolni kezdett, nagyjából olyan hangm agasságban, m int Aelia,
am ikor levegőt ejtett fogságba a zsebkendő m ögött, és egyre m a­
gasabbra vette. A vágya felől nem lehetett kérdés; lélegezni akart.
Buborékot képzelt a feje köré, m int egy rajzolt űrhajósnak, m ire
a viz az arca körül m egm ozdult, m intha óceáni áram lat sodorná.
A súlya eltűnt a szája és az orra d ő l, és am ikor Sloane kilélegzett,
sóhajt hallott, m intha csak a felszínen lett volna.
A z első mágikus leheletem, gondolta, és k u rtá n nevetett.
Fölötte a torony rom jai voltak, amelyek a földi Chicago fo­
lyómedrén feküdtek, a P beton- és acéldarabok közé ékdődött,
alatta pedig azok a hínárok lengedeztek, amelyek G enetrix Chi­
cago folyójának fenekén nőttek. A két világ közti térben volt.
Albie temetése d ő tt a folyóba dobta a Tű két felét M ár ak­
kor tudta, hogy szükség esetén újra m egtalálná a Tűt, hogy az
akkor is beszél hozzá, ha ő nem hallgat a szavára. K inyújtotta
szüphonos k e z é t és dúdolt, a hangm agasságra, frekvenciára, az
oszcilloszkópon megjelenő vonalra nem is gondolva. Csak arra
gondolt, hogyan segített neki a Tű, am ikor be ak art törni a Ku­
polába, hogy megsemmisítse a m ágikus p ro to típ u st vagy am ikor
el akarta pusztítani a Sötét Nagyurat.
M egint szüksége volt rá.
A Föld és G enetrix közötti csatornában lebegett, a gravitáció
nem húzta egyik irányban sem. M ost került legközelebb a súlyta­
lansághoz. Albie hangjára gondolt, am d y G enetrix felé hívta, és
belesuttogott a feje körül létrehozott légbuborékba:
464 VERONICA POTH

- G yerünk... Gyerünk!
Valami megcsillant előtte, b ár idelent nem volt fény. Két kar­
csú szilánk öltött alakot előtte; fémesnek látszottak, de az ARIS
tudósai semmilyen ism ert fémmel nem tudták összefüggésbe
hozni. Sloane m inden porcikája megkönnyebbülten énekelt.
A darabok felé nyúlt.
A T& darabjainak első érintése sokkolta, a teste megmereve­
dett. Egy pillanatra megijedt, hogy ism ét m egszúrták, vissza fura­
kodtak a kezébe, de aztán látta, hogy a tenyerében csillognak.
H ívta őket, és eljöttek. A lehetetlen vágyak m a n ifesztá dója
korábban még sosem nyert ennyire értelm et. Varázslat v o lt
A T ű egyik felét bal keze ujjai közé csípte, a m ásikat a jobbjá­
ba vette, és úgy rúgta el m agát a fenéktől a felszín felé.
A m int a világok közti térből kiúszott, az arcát körülve­
vő légbuborék figyelmeztetés nélkül összeomlott, és erősebben
rúgta magát felfelé. A m ikor végre m eglátta a város lényeit a feje
fölött, m ár fájt a lába: először csak egy szikra volt, egy sötétben
gyújtott gyufaszál, aztán izzás. Végül - levegő, és a folyópart Ki­
vetette magát a vízből, és zihálva összeesett a betonon.
- Slo - üdvözölte Esther hangja. Sloane fölemelte a fejét
Esther M att-tel együtt fölötte állt, felemelt kézzel - lényegében
tüzelésre készen tarto tt szüphonokkal - , Zivát célozva, aki velük
szemben volt.
Sloane köhögött.
Éhek. Biztonságban voltak.
M att a szüphonját Ziván tarto tta, Esther pedig a sajátját Slo-
ane-on.
- Nyilvánvalóan m eg tudom m agyarázni - nyögte Sloane,
am int ism ét levegőt kapott.
- A kkor kurva gyorsan láss neki - felelte Esther.
 RÉSZLET
A MULTIVERZUM MESÉI
CÍMŰ KÖNYVBŐL
írta R ufus Egerton
Chicago, 1994. augusztus 11.

Egy férfi kalandot keresve el­ totta bolygón. A testét élelmes

hagyja az univerzum át, és a
felperzselt atmoszférán át ér­
kező, szüretien napfény azon­
nal megvakítja.
Egy férfi kalandot keresve
elhagyja az univerzum át, és
hamuvá válik, m ert a p árhu­
zamos univerzum hője (lega­
lább másfél ezer Celsius-fok)
azonnal lángra lobbantja a
testét.
Egy férfi kalandot keresve
elhagyja az univerzum át, és
vízbe fullad egy óceán borí­
tengeri állatok falják fel.
Egy férfi kalandot keresve
elhagyja az univerzum át, és
egy atom háború sújtotta boly­
gón találja magát. Szennyezett
vizet iszik és meghal.
Egy férfi kalandot keresve
elhagyja az univerzum át, és
meggyilkolják a húsára áhíto­
zó kannibál, posztapokalipti­
kus hullarablók.
Egy férfi kalandot keresve
elhagyja az univerzum át, és
soha nem talál haza.
 41

ero a Sötét N agyúr - m ondta Sloane. Ez megfelelő felü­

N tésnek tűnt.
Esther és M att kezdetben nem reagáltak. Sloane köztük és Ziva
között állt, karját eltartotta az oldalától. A folyóparti korzó üres
volt, a nap épp kezdett lenyugodni. Még volt idejük visszam enni
az Idézés Csarnokába, és dokum entálni a szüphon belső mecha­
nizmusát Mox részére, és megszökniük, m ielőtt Nero m egtalálná
őket. Csupán meg kellett győznie a barátait.
- Edda... akinek am úgy kificam odott a válla... azt m ond­
ta, valamiféle... bűbáj hatása alatt vagy - m ondta M att. Sloane-t
bűntudat kezdte m ardosni a láttán, b ár ezt el akarta kerülni. Nem
volt rá oka - nem csalta meg a férfit, nem tett sem m i olyat, am it
ne tenne meg ismét a visszatérés esélyéért - , mégis így érezte.
M att tekintete olyan éles volt, am ilyen néhány hónappal ezelőtt
elképzelhetetlen lett volna.
De abban Sloane m ost felismerte az elkerülhetetlenséget.
M att és Sloane visszafojtott lélegzettel éltek. Régóta váratott m a­
gára a kilélegzés.
- És ezt ki m ondta Eddának? - kérdezte Sloane. - Nyilván
Nero. Aki, am int azt az im ént m ondtam , a Sötét Nagyúr.
Esther úgy fordult, hogy jobban szemügyre vehesse Zivát.
Haját lófarokba fogta.
- Ez egy zombi? Az irányításod alatt áll, vagy mi?
468 VEPONICA POTH

Ziva m egköszörülte a torkát, m int egy kőráspoly.

- Udvariatlanság úgy beszélni valakiről, m intha nem lenne
jelen, húsputtony.
- Te jó ég - kerekedett el Esther szeme. Fénylett - szó sze­
rint; redőzött nyakú dzsekijének fekete szövetébe ezüstszálakat
szőttek, torkán polírozott króm szüphon csillogott, mindkét
szemhéján ezüst tusvonal futott végig.
- H onnan tudhatnánk, nem vagy-e valam inek a befolyása
alatt? - kérdezte M att.
A Tű darabjaitól energiával lüktetett ökölbe szorított keze.
Ügy érezte magát, m intha víz alatt volna, és m inden közel tolon­
gana hozzá.
Sloane nem tudta, m it mondjon. Ha a barátai azt hiszik,
hogy a Feltámasztó m egtérítette, akkor bárm it m ond, azt fogják
gondolni, hogy ennek az eredménye. Nero tett róla, hogy ne higy-
gyenek neki. Mégis meg kellett próbálnia.
- M últ éjjel Nero üzenetet küldött nekem - m ondta Sloane.
- A bakancsom at. Abból az időből, am ikor... - Könyörögve né­
zett M attre. - Tudod, m ikor. A Sötét N agyúr a két bolygón az
egyetlen, akinél lehetett. Nem tudom , hogyan és m iért hozta ide
a bakancsom at, és azt sem, hogyan élte túl és ugrott át egy másik
univerzum ba, am ikor elvileg megöltük, de úgy tűnik, ez történt.
- A M att szemébe kiülő hitetlenség láttán összeráncolta a hom ­
lokát. - Te vagy az, aki azt m ondod, hogy ha meg akarod tudni,
kicsoda a másik, azt kell nézned, m it tesz - m ondta. - Nero se­
gített m inket elrabolni, és hazudott róla. De M ox... úgy értem, a
Feltám asztó... nem bántott, még akkor sem, am ikor azt gondol­
ta, hogy m egpróbálom megölni, és elvitt a prófétához...
- V árjunk csak - m ondta Esther. - A szexi im ádkozó sáska
a Feltámasztó?
- A szexi micsoda? - kérdezte Matt.
Esther legyintett.
- Követett vagy mi?
- Nem igazán - m ondta Sloane. - Nero folyton megidézi
 KIVÁLASZTOTTAK 469

ezeket a Kiválasztottakat a többi univerzum ból, hogy harcolja­

nak ellene. Azt gondolta, m i is újabbak vagyunk.
- De hát azok vagytok - m utatott rá Ziva.
- Egy pillanat! - szólt Matt. - Azt m ondtad, találkoztál egy
prófétával?
Sloane bólintott.
- Azzal, amelyik G enetrix végítéletét megjósolta.
- Bár tapasztalatból tudom , hogy ez egy borzasztóan izgal­
mas mese - jegyezte meg Ziva nem várhatjuk itt meg a Villó-
dzó Sereget. Azt javaslom, hogy a barátaid jöjjenek velünk egy
biztonságosabb helyre.
- Valahová, ahol nyüzsögnek az élőholtak, úgy érted? - kér­
dezte Esther. - H add adjam át m ost az agyamat, megspórolom
vele az erőfeszítést.
- Rohadtul nem érdekel, kik nyüzsögnek o tt, am eddig nem
egy rakás Viliódzó katona készenlétbe helyezett szüphonokkal!
- vágta rá Ziva.
- Zivának igaza van, m ennünk kell - m ondta Sloane. -
M enjünk valamilyen semleges helyre. - Szúrósan nézett Zivára
a válla fölött. - Nyilvános helyre, sok kijárattal.
- Nem m ehetünk, am íg nem tudjuk, m i a fene folyik itt! -
mondta Esther. Sloane-nak korábban nem tű n t fel, de Esther a
púder és a csillám por ellenére fáradtnak látszott. Eszébe jutott,
hogy am ikor a genetrixi rom okat nézték, Esther bevallotta, hogy
attól fél, az anyja nélküle hal meg. És hitt abban, hogy N ero jelen­
ti a leggyorsabb utat haza.
De így is elkísérte a férfi műhelyébe Sloane-t, hogy bebizo­
nyítsa, Nero hazudott nekik.
- De igen, h a ... úgy döntőtök, hogy bíztok bennem - m ond­
ta Sloane. - Tudom, hogy nem érdem iem meg, de soha nem ten­
nék semmit, amivel veszélybe sodornálak titeket. Remélem, ezt
legalább tudjátok.
M att m ár kezdte leereszteni a kezét.
- Igen - m ondta halkan. - Oké.
470 VERONICA ROTH

- Am i azt illeti - szólalt meg Ziva nem m ehetünk, amíg

nem kukkan tu n k be az Idézés Csarnokában a szüphon fortis bel­
sejébe.
- Miért? - kérdezte Esther.
- Sloane - szólalt meg M att. - Az nem ...
Sloane m ár m ajdnem el is felejtette, hogy a két m arkában
szorongatja a Tű két felét. A m ikor a Kupolánál fölemelte a kaput,
az olyan volt, m int a lélegzés vagy a pislogás. A Tű akkor savként
m arta a kezét - élő, züm m ögő holm i volt, saját indítékokkal. Még
m indig érezte őket halványan, b ár itt G enetrixen tom pábbak vol­
tak: a Tű m egint bele ak art fúródni a kezébe. Visszafojtotta a
késztetést, és az egyik darabot úgy billentette, hogy az ujjhegyére
gördült.
- A Tű a Földön m aradt - m ondta M att. - Hogyan hoztad
el ide?
- Az univerzum ok közti térből. - Sloane homlokráncolva
nézett le a jobb kezében csillogó szilánkra.
Éppen folytatni akarta, am ikor észrevette, hogy M att áll­
kapcsa megfeszül, és Esther keze is a nyakában viselt szüphon-
hoz kapott. M egfordulva két férfit látott leereszkedni a genetrixi
River Theater teraszos lépcsősorán a kis park m ögött, ahol ők
négyen álltak.
Az egyik Nero volt, végre levetkőzve a szelídség álarcát, és
helyén egy hűvös, fókuszált férfi volt, akit Sloane m ár korábban is
látott, am ikor a műhelyéből kim ent. A haja borzas volt, palástját
átvetette vállán, kilátszott a tengerészkék bélés. Az arany Muci
kitűző félrecsúszott, jobb karját pedig kinyújtotta, keze súlyosan
pihent a m ásik férfi tarkóján.
Aki term észetesen Mox volt.

Mox m ár nem viselte a szüphont a száján és orrán, tekintete sem

volt olyan éber, m int máskor. Haja vonalán verejték gyöngyözött,
 KIVÁLASZTOTTAK 471

nyaka és válla megfeszült. Nero levette Mox nyakáról a kezét, és

füttyentett; a levegőhullám Ziva felé lökte a botladozó Moxot.
- Konzul? - szólította meg Ziva.
- Fussatok - felelte Mox Ziváról Sloane-ra pillantva. H angja
reménytelenül csengett.
- Nem fut senki sehova - jelentette ki Nero.
Most, hogy Sloane kereste a hasonlóságot Nero és az általa
ismert Sötét N agyúr között, m ár látta. Nem m agában az arcában
- azt valószínűleg a Földön m egváltoztatta, hiszen elég term é­
szetellenesnek látszott - , hanem a testtartásában, ahogyan ki­
húzta a vállát és kidüllesztette a mellkasát, valam int éles és haté­
kony mozdulataiban. Kemény hangja is ugyanolyan volt, m inden
egyes szava gépies.
Nero a fogára ültetett sípon keresztül füttyentett, m ire Mox
teste természetellenesen megmerevedett, fejét és vállát hátrahúz­
ta. Sloane-nak az ju to tt eszébe, hogyan derm edt kesztyűvé a több
lemezből álló szüphon, am ikor fölvette, és hogyan ernyedt el,
am ikor m ár a helyén volt. M intha Moxot m agát is szüphonként
használták volna a gerincére csatolt eszközön keresztül.
K örülöttük m ágikus falak irizáltak, kizárva m indenkit, aki
megzavarhatta volna őket - és megakadályozva az ő szökésüket
is, nem m intha ilyesmi megfordult volna Sloane fejében. Nem
hagyhatta, hogy Mox Nero m ágikus bábja legyen.
A Tű darabjai züm m ögtek a kezében, N éróra, Moxra, vagy
esetleg m indkettejükre reagálva. Sloane úgy érezte magát, m int
egykor gyerekkorában, am ikor az ujjhegye egy karácsonyfaizzó
foglalatába csúszott, am ikor feltűzte az égősort a fára - a testét
átjáró energia kellemetlen volt, de áram ütések viszonylatában
enyhe.
- Mi folyik itt, Nero? - lépett előre M att. Nyugalm at erőlte­
tett a hangjára, de ennek Nero biztosan nem fog hinni.
Nero kis zavarodottsággal nézett M attre, m intha m ár lát­
ta volna valahol, de nem tudná hová tenni. Sloane kihasználta a
hallgatását.
472 VERONICA POTH

- Mox. - Kérielőn szólt, bár nem állt szándékában. Mox ki­

csit összegörnyedt, és az oldalát fogta. - Megsérültél?
- Nem. C sak... kellemetlen.
- Mox? - Nero szinte szeretettel nézett rá. - Ó, értem. Mi-
cah Olivér Kent Shepherd. M-O-K-S. Jobban illik hozzád, m int a
K iválasztott
Sloane futólag elgondolkozott a M icah néven, aztán elve­
tette, ez egy közönséges fiú neve volt, nem egy olyan férfié, akit
eltorzított a mágia, és aki vele szemben állt izzadva, görnyedtem
aki nem szokott hozzá, hogy megcsapolják az erejét.
- Kiválasztott? - M att tágra nyílt szemmel nézett Moxra.
- Az első - felelte feszülten Mox. - Te... vagy amelyikőtök
az... az ötödik lesz.
- D e... megölted a többieket? - M att hangjában nem vád,
hanem értetlenség csengett. - Miért?
- Nem tudtam , m ik voltak - m ondta Mox. - És nem akar­
tam meghalni.
N ero dúdolva intett. H angja levegős volt, nem olyan vibráló,
m int Moxé. Egy természetes tenor. De a hangot kitartotta. Mox
ism ét összerándult, és M att felsikoltott, am ikor a szüphon össze­
gyűrődött a kezén, a fémlemezek a bőrébe vájtak. Vér folyt végig
az ujján és csöpögött a betonra. Esther szüphonja is szorosra hú­
zódott a nyakán, és a nő fuldokolni kezdett, a lánc után kapott,
amely a tarkóján összekapcsolta az eszközt. Sikerült elszakítania,
és a szüphon csörömpölve a földre hullt, ahol nem érhette el.
Ziva szájszüphonja volt az utolsó; leszakadt az arcáról egy
darab rothadó hússal együtt. A lyuk az állán még nagyobbra
nőtt, még több összeszorított fog látszott ki.
- Sloane - szólalt meg Nero - , volnál szíves összeilleszteni
a Tű darabjait?
A hangja m ajdhogynem ... fáradt volt. A napfény játszott vé­
kony szálú haján, mely m intha aranyvonalakból állt volna.
- Nem - felelte Sloane ösztönösen. Megfordult a fejében,
hogy a két darab egyikét a folyóba dobja. De nem volt benne biz-
 KIVÁLASZTOTTAK 473

tos, hogy el tu d n á en g ed n i Az energia még m indig züm m ögött

a kát szilánkban, és bár nem tu d ta volna m egm ondani, m iért, de
biztos volt benne, hogy ha kinyitná a m arkát, és le akarná ejteni
a Tű darabjait, azok a tenyeréhez tapadnának, m in t a mágnesek.
- Szükségtelen ez a m akacskodás - m ondta Nero, hátrasö­
pörve hom lokából egy h ajtin cset - Nem fogom még egyszer szé­
pen k é rn i
- Nem sok szabályt próbálok betartan i életemben - m ondta
Sloane - , de az »am ikor egy gyilkos pszichopata valam ire meg­
kér, ne csináld’ abszolút köztük van.
- Jól van - m ondta Nero, és m agasan és könnyedén, m int
egy pinty éneke, fü tty en tett
Mox ism ét kiegyenesedett, és Sloane látta a feszültséget az
arcán és a testén.
A Tű m indkét darabja m ocorogni kezdett Sloane kezében,
hegyük folyton szurkába, m in th a ki akarnának szabadulni a
markából. Próbált rájuk m arkolni, de am ikor az egyik mélyre
szúrt az ujjába, felkiáltott, és m egrázta a kezét, és a két szilánk
hirtelen a levegőben lebegett előtte.
De még m indig érezte perzselő, züm m ögő, szúró jelenlé­
tü k e t Érezte ereiben a sa v a t A darabok hozzá ak artak tartozni,
nem a férfihoz. És csak annyit kellett tennie, hogy akarnia kellett
őket
A kkor gyertek, gondolta, és felfelé fordította a tenyereit,
m intha hívná ő k e t
Éles, rettenetes fájdalom szúrt m indkét kezébe, ahogy a két
szilánk belefúródott mutatóujjaiba, elválasztva körm eit a bőrtől.
A darabok végigfúrták m agukat a kezein, látta őket mozogni,
m intha férgek vonaglottak volna a földben. Iszonyodva nézte,
ahogy a bőr megem elkedik heges kézfején, hogy helyet csináljon
az idegen, mégis ismerős tárgynak.
ö törte ketté a T ű t és m inden erejét latba vetette. De tudta,
hogy erőfeszítés nélkül összeforr m ajd megint. A Tű helyre akart
jönni, m in t ahogy bele ak arta fúrni magát a húsába.
474 VEPONICA POTH

A bal kezében m ég m indig m ozgott a szilánk, a kin csikót

húzott a karján a könyökhajlatáig. Véraláfútás terjedt szét, am i­
kor a T ű egy eret ért. Sloane ajkát összeharapva tű rte, hogy a
szilánk a válláig kússzon, majd átvágjon a m ellkasán, le a másik
karján, újabb véraláfutást hagyva maga után, az elsó m intájára.
A T ű darabjai ádáz ragyogással egyesültek, és úgy perzseltek,
m int még soha semmi. Sloane sikoltozott, bőre m indenhol fájt,
m intha m egnyúzták volna.
Mox táto tt szájjal nézte, arca kivörösödött a hiábavaló eről­
ködéstől, hogy ellenálljon. Sloane vére lecsöpögött a Tű szúrás­
nyomaiból. A nő hagyta, és lenyelte az epét.
- M ost kénytelen leszek kivágni belőled - m ondta Nero
frusztráltam
Elindult felé, Sloane azonban fölemelte a kezét, hogy meg­
állítsa. Nem kellett hangot kiadnia ahhoz, hogy a Tű működésbe
lépjen. A legtisztább vágyának engedelmeskedett, és az abban a
pillanatban az volt, hogy legyen ideje gondolkodni. Akadály je­
lent meg közte és Nero között, és am ikor a férfi hozzáért, hullá­
m ot vetett. Nero a saját mágiájával tám adta meg, m ajd Moxét is
ráirányította. Sloane érezte a különbséget a kettő között, az egyik
éles volt és ravasz, a m ásik nyers és forró.
A kárm ennyire is taszította az im m ár ismét a kézfejébe
fészkelt idegen test, kicsit csodálta is, hogy egy ilyen apró dolog
ennyire nagy hatalm ú és felfoghatatlan lehet. Olyan volt, m int a
Nap, mely hiába van irtózatos távolságra és szűri meg fényét a
légkör, a sugarai így is elég erősek, hogy felmelegítsék a Földet.
A leghatalm asabb dolgok, am iket Sloane ism ert, valamiféle hígí­
tás nélkül m in d pusztítóak voltak.
Néróra - a Sötét N agyúrra - nézett a falon át.
- Végig erről volt szó? - kérdezte. - A Tűről?
Eszébe jutott, hogy am ikor a Sötét N agyúr a fegyverrak­
tárukról kérdezte - közvetlenül azelőtt, hogy választásra kény­
szerítette maga és Albie között - , lenyűgözve bám ulta a kezét, a
hegeket. Sloane azt hitte, a férfit ő nyűgözi le, de am int azt Ziva is
 KIVÁLASZTOTTAK 475

egyszerűen m egfogalmazta, nem volt benne sem m i különleges,

semmi hatalm as - azt leszámítva, hogy a T ű az ő fegyvere volt,
és senki másé.
- M it akarsz? - kérdezte halkan, kíváncsian.
Nero rászegezte a tekintetét, és Sloane dúdolást vagy fütyü­
lést hallott, de m ár nem arra figyelt. M ár máshol járt.
 42

bro m eg rag ad ta a fém korlátot , kezéről víz csörgött.

N A folyó partján Aelia várt rá guggolva, vörös szoknyáját térde

köré csavarva. A férfi m ásik kezében tartott bakancsokat a nő el­
vette, de eltartotta magától őket, m intha undorodna.
- Komolyan, ezeket? - kérdezte Aelia. - Ez volt az, amibe be­
letette magát?
- Nem érzelgős, neki nincs naplója, m in t a legutóbbi Kivá­
lasztottnak. - Nero a korlátba kapaszkodva felhúzódzkodott,
m ajd átmászott, tagjai elnehezültek a z univerzum ok közti úszás­
tól. - Szükségem volt valamire, am it m egváltoztatott és magához
közel tartott, hogy megidézhessem.
A ruhái megszívták m agukat vízzel. Aelia letette a bakancsot,
és egy munkálattal, ujjait a köpenye felé billentve megszárította.
- M ár leveheted a z álarcot - borzongott meg Aelia. - Úgy né­
zel ki, m int egy olvadozó gyertya.
A férfi kigombolta inge legfelső gombját, és kikapcsolta a
szüphont a mellkasán rögzítő csatot. A m unkálat nem változtatta
meg a z arcát, de m indenki számára másmilyen külsőt vetített ki,
még a Földön is. Aelia m ár korábban is említette, hogy ez a kive-
tülés nem látszik természetesnek, am i a céljának így még jobban
is megfelelt. A fö ld i emberek még a legátlátszóbb munkálatokkal
szemben is védtelenek voltak, mivel eleve tagadták a mágia létét.
Nero azzal szórakoztatta magát, hogy elolvasta legújabb el­
méleteiket: a Sötét Nagyúr egy félresikerült kormánykísérlet; egy
478 VERONICA ROTH

földönkívüli hódító, amelyik a világuralomra tön egy gonosszá vált

örült milliárdos, ö maga úgy gondolta, a földiek túl sok képregényt
olvastak.
Fölemelte a lány bakancsát, és Aeliával együtt megindult a
fá s terasz felé a folyóparti sétányon. M ég napkelte előtt jártak, a
város üresnek látszott. H allott néhány autót a Wadcer Drive-on,
a LaSalle sarkán magában énekelt a hajléktalan nő, és Aelia cipő­
je kopogott. Korábban Nero m ár megszidta a feltűnő ruhák és az
alkalmatlan lábbelik m iatt. Fontos volt a diszkréció ezeken a késő
éjszakai küldetéseken, még a végén valaki észreveszi őket.
- Mágiával töltife l a bakancsot? - kérdezte Aelia. - A ttól tar­
tok, nem értem.
- Ez nem lep meg -fe le lte Nero. Elindultak felfelé a teraszo­
kon a vadalmafák és júdásfák rózsaszín virágai alatt. - De való­
ban valamiféle mágia, amennyiben a mágiára a z akarat energiá­
ja kén t gondolunk. A lány a bakancsra kényszerítette a z akaratát,
átalakította és megjavította őket, felvette és levette, m int ahogyan
a fiú tette a papírdaruval. - A z origami egy m űanyag ételtároló
zacskóban élte túl az utazást a Földről Genetrixre, és most a m ű­
helye párkányán pihent. - A tárgyhoz fű ző d ő érzelmi kötődés csak
erősíti a hozzá kapcsolódó energiát, amire szükségem lesz, hogy
m indkettejüket idehívjam.
- És nem tudod, melyiküké a Tű.
- A z t hiszem, a lányé, de szeretek alapos lenni.
- M ikor mész vissza?
Elértek az utcaszintre. Nero megállt, ésAeliára mosolygott.
- Ne mondd, hogy alig várod, hogy ismét megszabadulj tőlem.
Aelia összerezzent, szája sarka lefelé görbült.
- Csak szeretnék felkészülni a z áthelyeződésemre, amennyi­
ben a közeljövőben várható.
- Biztosíthatlak, még m indig több hónap van hátra ezeknek
az univerzum oknak a pusztulásáig - mondta Nero. - Biztosítot­
tam a helyedet egy újban; nincs m itől félned mindaddig, amíg se­
gítesz nekem.
 KIVÁLASZTOTTAK 479

Aelia feszülten mosolygott, és átvágott a z utcán a M uci felé.

Ahogy Nero elhaladt a sarkon éneklő nő mellett, pénzérm ét ejtett
a poharába. Nincs abban sem m i szégyellnivaló, gondolta, ha va­
lakinek pillanatnyi megkönnyebbülést ad, még akkor is, ha a nő
univerzuma pusztulásra van ítélve.

Aelia mosolya tű n t el utoljára, m int a csodaországi macskáé, m i­

közben új emlék b ukkant a felszínre.

- Nem figyelsz rám.

A műhelyében álltak, körülöttük izzó gömbök lebegtek. Nero
egy notesz fölé görnyedt, néhány kósza gondolatot körm ök le, mi­
előtt elfelejtené őket. A Muciban elment a z áram, ezért csak a göm­
bök nyújtottak fényt, kísérteties derengésbe vonva a z új praetor arcát.
- A z ütközés elkerülhetetlen - mondta, mintha egy nagyon os­
toba emberhez beszélne. Nem tartotta Aeliát annak, de a nő a beszél­
getés során bámulatos mértékű értetlenségről tett tanúbizonyságot.
- Egyelőre én tartom egymástól távol a két világot - hozzáteszem,
a mágiám jelentős részét feláldozva -, de ha meghalok, folytatják
útjukat azon a pályán, amelyen azóta vannak, hogy a Tenebris-in-
cidens összekötötte őket... a pusztulás felé.
Villám lobbantfe l baljóson a z ablakokon kívül. A mennydör­
gés dobpergésként követte.
- A Tenebris -incidens? - kérdezte a nő. A z egyik gömb a fü lé ­
hez lebegett, ahol hegyes aranylemezes szüphont viselt, a nevetsé­
ges genetrixi divattrend szerint, amelyet követve a nők tünde her­
cegnőknek öltöztek. Aelia ruhája hosszú és laza volt, bő ujjakkal.
- Soha nem mondtad, m i teremtette meg a kapcsolatot.
- M i más érhetett volna el ilyesmit? - nézett rá a férfi bosz-
szúsan. - Ennek a bolygónak a mágikus magja széttört és Genet-
rix mágiájának töredékei egy m ásik univerzumba kerültek, és az
univerzumok közti utazás instabil időtényezője m ia tt a múltba
is. A zok a darabok a Földön legendás varázstárgyak lettek - de
annyi hamis legenda kering, hogy nehéz megtalálni a z igaziakat.
480 VECONICA POTH

Ezért kell folyton ide-oda utaznom a z univerzum ok között. Azon

gondolkozom, hogy valami drámaibb módon csalogassam elő az
igazságot. M ár belefáradtam a z elkerülhetetlen halogatásába.
- És nincs semmi, a m it tehetnél, a te hatalmaddal, hogy el­
vágd ezt a köteléket, és megmentsd m indkét világot?
- Még ha akarnám is, amiről szó sincs, akkor is csak halhatat­
lan vagyok, nem pedig mindenható - mondta. - És hamarosan, ha a
körülmények úgy alakulnak, még a halhatatlanságom is megszűnik.
- Soha nem foglak megérteni. - Aelia a z ablakok felé indult,
amelyek reszkettek a keretükben a széltől. Eső verte a z üveget és
rejtette el a várost. - Sokan ölnének azért, hogy örökké éljenek; fel­
áldoznák a szerelmüket, a gyerekeiket, minden pénzüket. Te pedig
minden idődet arra fordítod, hogy megtaláld azt, aki véget vethet
az életednek.
- Azok, akik a halhatatlanságra áhítoznak, nem értik, m i az.
- Nero az ajtó m elletti tálalókocsihoz lépett, és whiskyt töltött egy
tiszta pohárba. - A z első kétszáz évben valóban mámorltó. - A po­
hár m etszett kristályüvege elkapta és szerteszórta a z egyik gömb
fényét. - De aztán m inden egyre értelmetlenebbé válik. Egy élet,
egy nemzet, egy egész univerzum - a diadalaik, a csetepatéik, a
szánalmas teperésük a hatalom után, m indig ugyanaz, akárhová
megyek, akárm it teszek. - Beleivott a whiskybe, a fűszeres íz égette
a torkát. - Belefáradtam.
Aelia rápillantott. M ár nem fé lt tőle úgy, m in t akkor, am i­
kor a férfi először elmondta neki, kicsoda, és felszólította őt, hogy
ölje meg. Nero tudta, hogy Aelia a megfelelő személy, akinek el­
mondhatja, m ert a nő valóban meg is próbálkozott véle - féltu ­
catnyi m unkálatot kipróbált, amelyek elakasztották a lélegzetét,
megállították a szívét, és még a fe jé t is megkísérelte elválasztani
a törzsétől. Nero hagyta, bár m indez nem volt több annál, m int
amivel maga is próbálkozott. A z t is kipróbálta már, hogy súlyokat
kötött a bokájára, és a z óceánba ugrott; a Föld legerősebb mérgű
kígyójának, a kispikkelyű tajpánnak a mérgét adta be magának;
a z egyik univerzumban pedig egy aktív vulkánba vetette magát.
 KIVÁLASZTOTTAK 481

Valamennyi kísérlet - az övé és Aeliáé is - kudarcot vallott, mivel

a mágiája megvédte és épségben megőrizte.
A nő azonban néha még így is elárulta félelmét. M in t most is:
a szemöldökét összehúzta, arckifejezése ű zö tt volt.
- És azt hiszed, ez a fiú képes lesz rá?
- Tucatnyi univerzumban jártam m ár tucatnyi Kiválasztot­
tal és híres harcossal és varázslóval - mondta a férfi. - Egyiknek
sem volt olyan nyers ereje, m int ennek a fiúnak. Talán nincs meg
hozzá a megfelelő képzettsége vagy a fókusza, de nem is kell. ö
csak egy eszköz.
Aelia bólintott.
- De a vágyát form álni kell - m ondta elgondolkozva. - A vá­
gyat pedig nem lehet erőltetni.
Nero felhajtotta az italát.
- Pontosan ebben kell a segítséged.

Csak egy gömb izzása m aradt.

A műhely ajtaja megremegett, ahogy a szüphonjával feltépte

és aztán becsapta maga mögött. Remegett. Á tkozódott és kirázta a
kezét. A z t gondolta, hogy több évszázadnyi élet kigyógyította már
ebből a gyengeségből, de a z még m indig megmaradt.
Füttyökkel töltötte meg a levegőt, az egyikkel bezárta maga
mögött az ajtót, egy m ásikkal hangfalat hozott létre a műhely kö­
rül, egy harm adikkal magához rántotta a z asztalról a jegyzetfü­
zetet, és végül előkészítette a tollát, hogy leírja azt, am it diktál.
Egy halom könyv mellett leroskadt egy székbe, és zsebkendőjével
letörölte homlokáról a verejtéket. Felső ajkáról sót nyalt le.
A toll függőlegesen állt, és remegve várt a hangjára.
- Bevégeztetett - mondta. - A Viliódzó Sereg halott.
A toll mozogni kezdett. Nero végigsimított a lábán, hogy letö­
rölje tenyeréről az izzadságot.
- Most m ár meg akar m ajd ölni - tette hozzá megkönnyeb­
bülve.
482 VEPONICA POTH

Sloane érezte a Sötét N agyúr éhségét, és m indenekfelett a

fáradtságát. M ind a ketten érezték egyszerre.

Micah-ra és a fa n ya r mosolyára gondolt. Különös, gondolta

mindig, hogy egy ilyen különleges gyerek ennyire hétköznapi szü­
lök sarja legyen. Nancyé, aki a hetente összeülő kötőldubot vezette,
és előző évben megnyerte a városi vásárban a csilifőző versenyt.
Philé, aki m ár kopaszodott és pocakosodon, és a helyi bank igaz­
gatója volt. N yugtalanul fürkészték Nero szüphonját, amikor meg­
rázta a kezüket, és nem harcoltak, am ikor elvitte a fiukat.
M icah-nak nem volt szüksége szüphonra a varázsláshoz. Még
szándékra is alig. Vágyai a z ingerekre egyszerűen manifesztálód­
tak. A z első hálószobáját a Muciban felgyújtotta. A z ebédlőben
egyszer az összes tányért eltörte. Virágokat növesztett az Idézés
Csarnokának kőpadlójából.
M ost pedig a z Idézés Csarnokában lévő szüphon fortis tetején
ült, és kora felnyurgulása ellenére kicsinek látszott. Talán a hajá­
ból kikandikáló, elálló fü le m iatt látszott olyan fiatalnak.
Előtte kazettás magnó játszotta le Szibilla reszelős, száraz
hangját, aznap m ár harmadszor: Ez lesz Genetrix vége, a világok
pusztulása.
- M it gondolsz? - kérdezte a fiú t Nero.
- ^A mágia rontása” - ismételte Micah. Megérintette bal sze­
me sarkát. - Ez a z a folt? Mágia?
- A z t hiszem - m ondta Nero, és bár utált padlón ülni, lee­
reszkedett M icah-val szemben, a szüphon fortis mellé. A kő hidege
átszivárgott ruháján, fá zo tt. - Elméletem szerint a Tenebris-inci-
dens a mágia néhány kis darabját szerteszórta, és az egyik a sze­
medben landolt.
A szóban forgó szem összeszűkült.
- A Tenebris-incidens ősrégen történt. Én még csak tizenegy
éves vagyok.
- Tudod, m i az a féregjárat? - kérdezte Nero.
Micah megrázta a fejét.
 KIVÁLASZTOTTAK 483

- Hadd magyarázzam el akkor így - kezdte Nero. - Egyféreg­

járat olyan, m int egy alagút. A z alagút egyik végén a dolgok talán
nagyon lassan mozognak. A másik végén viszont nagyon gyorsan.
Vagyis, ha átmész a z alagúton, a messzi jövőben is kiköthetsz, de
nagyon gyorsan odajutsz. Érted?
ö is így élt évszázadokig, bár am ikor megszületett, a saját
Földje ugyanabban az évszázadban létezett, m in t Genetrix. A z idő
a világok között nem m űködött együtt.
- Szóval a mágia felrobbant, és átm ent egy alagúton - m ond­
ta Micah -, és a szememben kötött ki.
- Nem tudom. Ez egy elmélet.
- És ezért van bennem annyi mágia - m ondta Micah. - Ezért
féltek annyira tőlem a szüleim.
- Talán - felelte Nero. - És talán van módja, hogy kordában
tartsd, amíg készen nem állsz. Szeretnéd?
Micah bólintott.
Szegény gyermek, gondolta Nero. Csordultig van mágiával, és
a világon senki nincs, aki ezt értené, még Nero sem.
- H a d d meséljek egy bizonyosfajta szüphonról - mondta
Nero -, am it a gerincre kapcsolnak.

A gerinc, gondolták m indketten.

Claudia megkopogtatta a z inge alól elősejlő csigolyákat, am i­

kor a férfi előrehajolt. Kopp, kopp, kopp.
A tű z m ár majdnem kialudt. A férfi elfelejtett fá t dobni rá,
és most már annyira hideg volt, hogy látszott a lehelete. Nehezé­
re esett kivonnia magát a z előkészületekből. Olyan sokat várt erre
az éjszakára, am ikor végre minden készen áll. A hatalom m al bíró
tárgyak széles kört alkottak az udvarban, csak egy sóból h ú zott vo­
nal kötötte őket össze. A z elmúlt öt év során gyűjtötte ezeket össze,
zsákutcákba követve a legendákat, a kincsekről szőtt suttogásokat.
A z igazi kincs azonban a mellkasában sajgott. Csak egy rönt­
genfelvétel tárta fel. A z orvos gyanította, hogy lyuk van a szívén, és
484 VERONICA ROTH

végeredményben ez is volt, a m it talált. A lyukat azonban valami

betömte. Egy repeszdarab, mondta a z orvos, de Nero nem került
semmilyen robbanás közelébe. A z egészségét nem fenyegette köz­
vetlenül semmi, ezért élt tovább, gyakran kifulladva és könnyen
kifáradva, de a szilánkkal a szívében.
Fölegyeneseclett, és ismét a vállára húzta a nadrágtartó szíjait.
A húga, Claudia, mögötte állt csinos blúzban, amelyen masni ült
a kulcscsontja fölött. A haját oldalt elválasztotta és alul besütötte.
- Csinos vagy - m ondta neki Nero.
- Ugye? - A nő odébb lépett, és megringatta csípőjét, hogy a
bátyja lássa a z ide-oda lengő szoknyát. - Arra gondoltam, kiöltö­
zöm az örök életed első napja tiszteletére.
Nero mogorván nézett rá.
- A z utazáshoz öltöztél fel, nem máshoz - mondta.
A nő halványan elmosolyodott.
- És biztos vagy benne, hogy nem akarsz részesülni benne? -
kérdezte Nero.
- A Mennyországban enyém lesz az örökkévalóság - mondta
halkan Claudia. - Bár szomorúvá tesz, hogy a bátyám nem csatla­
kozik hozzám. Te itt leszel a Földön.
- Nem hiszek a Mennyországban - válaszolta.
A nő bólintott.
- M ár mondtad.
Előrehajolt, és megcsókolta a fivére arcát. Parfümje virágil­
latot árasztott. A m ikor elhúzódott, még mindig ez a kis mosoly
játszott a z ajkán.

A tűz pattogott a kandallójukban, és az utolsó fahasáb el­

törött.

Tüzet érzett.
A m ikor egy nyírfatuskó elég, a papírszerű kéreg felpöndörö­
dik és ham uvá porlad. Úgy érezte, az ő bőrével is ez történik. M in­
den egyes rétege - bőr, ín és csont szétbom lott és elégett.
 KIVÁLASZTOTTAK 485

Ez csupán a kezdet volt. Később, egy másik univerzumban,

amikor rátalált a megfelelő szavakra, úgy nevezte, hogy „fejesug­
rás a Napba“. Forróbb volt, m int a láva, m in t bármi, a m it ismert,
és ott volt az érzés is, hogy elfordul tőle, elrántja a kezét a tűzhely­
ről vagy lesöpri a parazsat, am i a ruhájára esett, mégsem bírt m oz­
dulni. Porfelhővé vált, részecskék laza tömörülésévé, és sikoltani
sem volt képes.
Egy örökkévalóságig tartott. A szívében lévő darabkát hasz­
nálta, hogy a fö ld mélyére ásson anélkül, hogy a z ujját megmoz­
dította volna, hogy kapcsolatot teremtsen a legtisztább mágiával.
Nem egyszerűen belekóstolt; úgy ivott belőle, m intha szívószálon
át szívna ki annyit, am ennyit csak bír, aztán még többet. A kiala­
kult kapcsolatot nem lehetett megtörni - bár kétségbeesetten vá­
gyott rá.
Addig nem, amíg ki nem merül a tó.
Am ikor néhány másodperccel, néhány évvel később felébredt,
egyedül volt, és minden, am i élt, minden gaz minden mezőn, m in­
den virág minden fán, minden rovar, amely valaha m ászott és kí­
gyó, amely kúszott és madár, amely repült és minden egyes ember,
aki egykor a föld et járta, elpusztult.

Elpusztították a világukat, és újat kellett keresniük.

Nero Dalche, a Cordusi Tanács quaestorának
naplójából

K ü lö n ö s é r z é s v o l t e g y v ilá g t e r h é t c ip e ln i. S o s e m

g o n d o lt a m , h o g y e n n y i k ö z ö s le s z b e n n e m A t la s s z a l .

Ő a h ib á já é r t, a m ié r t a z is t e n e k e lle n s z á l l t h a r c b a ,

e g y ö r ö k k é v a ló s á g o n á t t a r t o t t a a m e n n y o r s z á g o t a

v á llá n - n e m a T ő id é t , b á r s o k a n té v e s e n í g y h is z ik és

é n , a m ié r t e lk ö v e tte m a z t a h ib á t , h o g y a z u n iv e r z u m

t itk a ib a á r t o t t a m m a g a m a t , m in d ö r ö k r e m a g a m m a l

k e ll h u r c o ln o m t ö n k r e te tt , h a l o t t b o ly g ó m a t .

V e n e m a v ir á g o k é s a z á lla t o k k ís é r t e n e k le g ­

in k á b b , v a g y a f á k é s a m é ly ó c e á n c s o d á i, v a g y a

g y e r e k e k , a k ik n e k a r c á t s o s e m lá t t a m é s n e v é t s o s e m

is m e r te m . T z e k b ő l o ly a n s o k v a n , h o g y a b s z t r a k t f o g a l ­

m a k k á h a lv á n y u ln a k .J e le n t ő s é g e t e g y d o lo g n a k n e m a

m é rté k e , h a n e m a z e g y e d i je lle g e a d h a t .

í g y v é g ü l a z a s s z o n y a z u tc á b ó l, a k i m in d e n n a p v a ­

j a s k e n y e r e t a d o t t n e k e m is k o lá b a m e n e t, m e r t s z e r in t e

t ú l s o v á n y v o lt a m , é s a k ó b o r m a c s k a , a m e ly ik a v é g te ­

l e n je lé t í r t a le a lá b a m k ö r ü l, a m ik o r k im e n t e m c ig a re t­

t á z n i, é s a f e n t i s z o m s z é d u n k , a k i m e g m u t a t t a , h o g y a n

le h e t e rő s c s o m ó t k ö t n i - ő k a z o k , a k ik k ís é rte n e k ,

t s p e r s z e a h ú g o m , C la u d ia .

N é h a g y ű lö lö m a T e ltá m a s z tó t a m á g ly á é r t , m e r t

t u d ja , h o g y a n t á m a s s z a f e l a h o lt a k a t . í n is m e g p r ó ­

b á lta m .
 43

Sö t é t N ag y ú r h o l bru tá lisa n , hol finomkodva kínoz­

A ta Albie-t; olykor paradox m ódon egyszerre. Sloane fényes

szerszámok készletére emlékszik: franciakulcs, kés, hegyes fog
Újnak látszottak, m int am iket az im ént vettek egy barkácsboltban.
A kart valam it Sloane-tól, és bántotta Albie-t, hogy megsze­
rezze. Sloane ezt nem adta meg neki.
A Sötét N agyurat ez m intha lenyűgözte volna.
- Meg akar halni - m ondta Sloane, és m ajdnem azt m ond­
ta, hogy „meg ak aru n k h aln i”, m ert annyira összefonódtak a
férfi emlékeiben. Egy pillanattal később u n d o rt érzett. Gyomra
émelygett. A gyep széléhez tántorgott, és hányni kezdett.
- Mi történt? - kérdezte Esther. - M it csináltál Sloane-nal?
- M egválaszoltam a kérdését - felelte Nero. - Ne foglalkoz­
zatok azzal, hogyan.
- H a meg akartál halni, egyszerűen m ondhattad is volna -
szólalt meg M att baljós hangon. Fájdalmasan összegörnyedt, ösz-
szezűzött kezét a m ellkasához húzva dajkálta. - B árm elyikünk...
boldogan teljesítette volna a kérésedet.
- Nem! - Sloane fölegyenesedett. Szájában savas ízt érzett.
Kézfejével m egtörölte az ajkát. - G enetrix és a Föld ütközési pá­
lyán vannak, ó tartja őket egymástól távol. H a megöljük, m ind
meghalunk.
Levegő u tán k ap k o d o tt N erónak meg kellett halnia. De
nem halhatott meg. És ha nem ölik meg, ahogyan a férfi akarja,
490 VEPONICA POTH

talán nem választja többé el a Földet és G enetrixet, hanem egy

másik univerzum ba, újabb áldozatok közé lép tovább. És akkor
am úgy is m in d meghalnak.
Nem volt kiút.
Sloane M oxra nézett, aki két rét görnyedt a szüphon alatt,
haja az arcába hullott. Nero kezdettől fogva form álni akarta Mox
vágyát, hogy a mágiáját is alakítani tudja. Ügy gyúrta át, m intha
szobrot form ázott volna agyagból.
M int ahogy Sloane-t is formálta. Nem évek, hanem má­
sodpercek alatt. A m ikor választást kínált maga és Albie között.
A m ikor belesétált a csapdába, amelyet Sloane állított az Irv Kup-
cinet hídon. A m ikor Albie hangjával csalogatta G enetrix felé.
De Sloane vágyait soha nem kellett m egváltoztatnia, m ert am it
a nő ak art és am ire a Sötét N agyúr áhítozott, az m indig is egy és
ugyanaz volt.
- Nem hittem , hogy m eglágyulhat a szíved az irányom ban
- m ondta neki Nero.
- Nem lágyult - felelte a nő.
Lassan a férfi felé in d u lt
- Add oda a T űt M icah-nak, Sloane, hogy elvégezhesse,
am ire született - m ondta Nero rosszindulat nélkül; csupán fá­
radtnak tűnt. - Különben valamivel ösztönöznöm kell téged.
Sloane tudta, hogyan ösztönöz a férfi. M egkínozta Albie-t,
hogy a nő elárulja neki, hol vannak a fegyvereik - pontosabban a
Tű. N ero ism erte Sloane legvédtelenebb részeit. Tudta, hogy m in­
denekelőtt magányos.
Mox meggörnyedt, arcán könnyek és verejték csörgött.
Egész életében csak kihasználták, gondolta Sloane. Nem hagy­
hatja, hogy a világ végéig ez történjen.
- Nem Mox született erre - jelentette ki. - H anem én.
- Sloane, ne! - üvöltött fel M att; úgy hangzott, m intha erős
szélbe kiabálna bele. Talán így is volt, gondolta Sloane. A haja
az arcába csapott, egy pillanatra eltakarva a látóterét, miközben
Esther elöreugrott, és felragadta a tőle néhány lépésre a földre
 KIVÁLASZTOTTAK 491

esett nyakszüphont. Fél kézzel a nyakához tartotta, a m ásikkal

sípot vett a szájába, és erősen ráharapott. M ielőtt bárm ilyen h an ­
got kiadott volna, Nero intett felé, m ire Esther a földre zuhant.
- Tudod, nem m indennek kell elvesznie - m ondta Nero
Sloane-nak. - A halálom m al felszabaduló energiát fel lehet hasz­
nálni arra, hogy valam it m egmentsetek. M icah-ban van egy jó
adag rom latlan jóság, és talán meg akarja m ajd m enteni a világot
annyira, hogy egy részét megőrizze. De te ... te m indig is csak a
pusztításra vágytál.
Természetesen igaza volt. Mox azt m ondta, a m ágia az em­
ber legbelsőbb vágyainak kifejeződése, vagyis, am ikor kibelezte
a legénységet a M élymerülés küldetésen, am ikor m ágikus lehe­
let helyett vih art kavart az Idézés C sarnokában, am ikor krátert
robbantott a Kupola oldalába, azt m ind akarta. Sloane soha nem
varázsolt sem m i olyat, am i ne valam i elpusztítását szolgálta vol­
na. Valahol benne volt valam i, am i csak elvenni akart, am íg m ár
nem volt m it adni, ahogyan Nero tette a saját univerzum ában,
am ikor a hatalom és a m ágia u tán i szomja nem csillapult addig,
amíg a Földje kérge alatt a mágia forrása k i nem száradt.
Sloane fölemelte a kezét, és Nero teste is fölem elkedett a le­
vegőbe. A férfi palástja csattogott a szélben, az egyik oldalra sod­
ródott, a csatja pedig a nyakába vágott. A Tű bosszúszomjasan
dalolt Sloane bensőjében. Leejtette a kezét, m ire Nero a járdára
zuhant, lábai összerogytak alatta. A pattanó hang alapján m ind­
kettő eltö rö tt Sloane-t nem érdekelte.
- Valami áll G enetrix és az ikre között. A Sötét N agyúr -
nevetett fel Nero erőtlenül, a fejdalomtól grimaszolva - , kimetszi
onnan, és a világok egymásba om lanak, és az lesz m indenek vége.
- Igen - m ondta Sloane. - Úgy hallottam , egy Sötét N agyúr
és egy Kiválasztott közti határvonal hajszálvékony.
Egy része ak arta a pusztítást - de nem az egésze. M ás dol­
gokra is vágyott: igazságosságra és könyörületre, piálásra Al-
bie-val, csókokra M att-tel, nevetésre Estherrel. Korán ak art kelni
reggel, am ikor a fény sápadt és friss, és a tó partjáig ak art sza­
492 VEPONICA POTH

ladni. Csendesen üldögélni ak art a Művészeti Intézet m odern

szárnyában, a Frank Lloyd W right ablakokat nézve, Cam eronra
gondolva. Meg akarta tanítani Moxot vezetni. El akarta olvasni
a teljes irrealista kiáltványt. Nézni akarta, ahogy egy olajbogyó
táncol egy koktélshakerben.
Csak rem énykedhet benne, hogy ezek a vágyak erősebbek,
m int a többi.
Fölemelte a T űt hordozó kezét, és az óceán mélyére képzelte
magát m int kam aszt, aki abban az időben Koscsej legendájának
szakértője volt, a férfié, aki nem tu d o tt meghalni, aki a lelkét egy
tűbe rejtette. A víz m inden irányból szorongatta, ahogy a mágia
tüze is, és annyira fájt, hogy kapálózva küzdött ellene. Az agó­
nián túl azonban m ást is érzett - éhséget. A naplójába azt irta,
olyan, m intha annyira vágyna valam ire, hogy ak ár m eg is halna,
csak megszerezze. Igazolása volt ez annak, m ennyire kétségbe­
esetten és mélyen vágyott arra, hogy ne legyen többé üres.
Elképzelte magát a Csapás szívében, ahogy látását megza­
varja az örvénylő törm elék fala. A p o r kirajzolta az ösvényt a le­
vegőben, mely a vállát nyom ta, és kő, hús, csontok kis darabjai
kerítették be. Haja az arca körül lobogott, a szájába is utat talált,
és a mágia még többet akart. Még.
Még.
Néróra koncentrált, és kinyújtotta a k e z é t Az volt, amelyik­
be a Tű ágyazódott, amelyen hegek hálózata m aradt azután, hogy
állatként szétm arcangolta a saját húsát, csak hogy megszabadul­
jon egy csapdából. És ha a m ágiát a vágy m űködtette, akkor ez
esetben csupán Nero életét akarta, m inden egyes p e rc é t A férfi
szeme kidülledt, és a nyakához emelte a kezét - vagyis emelte
volna, ha abban a pillanatban nem em elkedik a levegőbe, maga­
san a folyó fölé.
Sloane az em lékm űben volt, a halott nevek listája körülötte
izzott, és...
Albie-val ült a bárban, előttük üres felespoharakkal, és...
 KIVÁLASZTOTTAK 493

Mezítláb bicegett az úton, sarkába fúródott üvegszilánkkal,

és...
G enetrix folyóparti sétányán állt.
M indent akart, am it a Sötét N agyúr elvett. Felsikoltott, és a
hang végighorzsolta a belsejét, m ég jobban kiüresítette, és Sloane
Nero életével töltötte meg magát. A veszteségekkel, amelyeket a
férfi úgy halm ozott fel, m int zsetonokat egy kaszinóban. A m á­
giával, am it összeharácsolt a végigjárt világokból, melyek több
százan voltak, olyan sokan, hogy még a nevüket is elfelejtette.
Sloane felfalta a férfit.
Nero teste azonnal szétszakadt, kibelezve lebegett a város
fölött, belei lazán leom lottak, szive még pulzált, ahogy az erek
fonalhálózata összekötötte a többi részével. Sloane fehér idegek
gubancait és csontok szigorú vonalait látta, és m indenfelé vér
fröcskölt Lehet, hogy a férfi üvöltött, de az is lehet, hogy nem,
m ert m ár képtelen volt rá, hiszen a fogai kihúzódtak a koponyá­
jából és a nyelve a szélben lebegett.
Aztán Sloane-t lángra lobbantotta a mágia, ahogyan Nero
emlékében zuhant fejjel előre a napba. H ús és vér sikoltani sem
képes felhőjévé oszlott szét. Nem volt kifejtett akarat, csak a vágy
esszenciája, m iközben víz zuhogott fentről, és a világok közti vé­
kony m em brán elszakadt.
Víz öm lött végig a korzón, elárasztva a fás teraszokat, el­
nyelve a Wackeren hajtó autókat és a hídon sétálókat. Sloane föle­
m elkedett, de talán lez u h a n t
M egint lesüllyedt a vízbe, fel a torony rom jaihoz, amelyet
ledöntöttek, és beleütközött...
...ez lehetetlen...
...a Tíz Éves Em lékm ű melletti betonba, ahol Albie ham vait
szétszórták.
 44

a l a h o l a k ö z elben megszólalt egy autóriasztó. De tom ­

V pán hallatszott; Sloane úgy érezte, m intha valaki sű rű vat­

tával töm te volna be a fű ié t Fölemelte a k e z é t hogy m egérintse
egyiket, és ragacsos - de tiszta - fület tapintott ki.
M ár több riasztó vijjogott Egy egész kórus, mely eltérő idő­
közönként harsant fel; egyes biztonsági rendszerek betolakodók­
ról bömböltek, és m indenünnen szirénák hallatszottak. Sloane
pislogva felnézett a felhőkre. Különös volt tiszta égboltot látni,
bár nem volt benne biztos, m ire sz á m íto tt
M indkét kezével végigtapogatta a fejét és nyakát a sérülés
jelei után kutatva, és am ikor nem talált se m m it felü lt Az egyik
fűle csöngött, és előtte m inden megbillent és m eg p ö rd ü lt A mitől
csak még valószínűtlenebbnek tű n t m inden.
Egyik irányban a folyó terült el és a Sötét Nagyúr em lékmű­
ve, egy szerény bronzkocka résnyi bejárattal. A m ásikban pedig
Genetrix W arner Towerjének hullám os acélhom lokzata magaso­
d o tt Sloane-nal szemben, az utca tú lid én a 300 N orth Wabash,
egy egyszerű, fekete, acél- és üvegépítmény fele á llt K deti oldalán
kilátszott a belseje, m intha az épületet sajtgurigaként vágták volna
ketté. Sloane nézte, ahogy egy £9 kanapé, amelyet egy párna köze­
pén hasítottak ketté, hátrabillenve húszem detnyit zuhan a járdára.
Az elméje kiürült. Egész teste sajgott, m ég a körm ei is. Próbá­
ra tette a lábát, és azt tapasztalta, hogy b ár remeg, képes mozogni.
A többiek, suttogta valam i a fejében. Keresd meg a többieket.
496 VEPONICA POTH

Négykézláb m ászott a betonon, aztán feltápászkodott, és a

folyó felé botladozott. Részegnek érezte magát. Látta, ahogy egy
sötét fej felbukkan, és a hídhoz rohant, ahol lépcsősor vezetett
le a vízhez. Előtte egy dobozszerű genetrixi taxi ütközött össze
egy karcsú BMW-vel. M indkét sofőr kiszállt, és kiabálni kezdett
egymással, egyikük fém kesztyűnek látszó szüphont lóbált a bal
kezén.
Sloane leszaladt a lépcsőn, és a folyóparton térdre rogyott,
ahol em bert látott a vízben. Mox prüszkölve sim ította ki arcából
a haját. Sloane átölelte, és a betonon ülve félig kihúzta a folyóból.
- Vérzik a füled - m ondta Mox.
- Beszakadt a dobhártyám - felelte Sloane.
A férfi esetlenül a szájára nyom ta az ajk á t Sloane folyóvizet,
az em lékm ű helyszinét belepő p o rt és vért ízlelt. Mox életben v o lt
Köhögést hallott, és elszakította m agát Moxtól. Néhány
m éterre meglátta Esthert, ahogy a folyó partján könyökölve vi­
zet öklendezett. O dabotladozott, és a karjánál fogva kihúzta a
vízből.
- Essy - szólította meg. Esther Sloane vállába köhögött, és
az ingét markolászta. - Hol van Matt?
- N em ... nem tudom - nyögte Esther.
Sloane Esther válla fölött m egpillantotta Zivát, aki kihúzott
valam it a folyóból. Víz csörgött az álián lévő lyukból, miközben
a partra vonszolta M attét. A férfi köhögve az oldalára gördült.
Esther erőtlenül megszólalt:
- A Sötét Nagyúr...?
- Halott-e? - kérdezte Sloane. V érpettyek látszottak az in­
gujján. - Igen. Halott.

Egy csoportként keltek át a hídon. Sloane vezette őket, Ziva és

Mox zárták a sort. M att Estherre tám aszkodott, m ost érezte meg
igazán az összezúzott keze okozta fájdalm at
 KIVÁLASZTOTTAK 497

A korlát m ellett kuporgó embereken zavarodottság látszott.

Egyikük lyukas farm ert és Converse cipőt viselő kam asz volt,
szüphon nélkül. Elöl Sloane észrevette a tudós Krisztus egyhá­
zának tizenhetedik tem plom át, egy zöm ök kőépületet, amely a
Wacker kettéágazásánál állt. Az a m ásik ház azonban, amelyre
homályosan emlékezett, hogy m ögötte állt, m ost egy irrealista
építménnyé változott, amely banánként nyílt szét a tetején, és az
irodák mindenfelé az utcák fölé íveltek.
A Wackeren jobbra fordultak, nem törődve a m indenünnen
érkező sikolyokkal és az azokat is elfojtó szirénákkal.
- Meg kell keresnünk Inest - szólalt meg m ögötte Esther. -
És az anyukám at.
- A telefonok valószínűleg nem m űködnek - m ondta Slo­
ane.
Az utcák mentén elektrom os vezetékek húzódtak, amelyeket
elvágtak az épületek és a gázlámpák.
- Akkor levezetek Kaliforniába - m ondta Esther.
- De először keressük meg Inest - felelte Sloane. - A kkor
ketten m ehettek. - Nem tette hozzá, hogy „ha él”, m ert a lehe­
tőségét sem volt hajlandó elfogadni annak, hogy esetleg nem él.
- Talán visszafelé M exikóba is elm ehetnétek. Én pedig... - El­
hallgatott, m ielőtt kim ondta volna, hogy ő pedig megkeresi az
anyját, m ert hirtelen egészen biztosan érezte, hogy az anyja nem
lehet életben. Bár azt nem tudta volna m egm ondani, miért olyan
biztos benne.
Am ikor előttük a M ucit - és nem a Thompson C entert - lát­
ták meg, a megkönnyebbüléstől m ajdnem térdre esett. Szüksé­
gük lesz a Muci összegyűjtött tudására a mágiáról, ha túl akarják
élni azt, am i történik.
Füle még csengett, am ikor beléptek a C ordus Intézet bejára­
tán és átvágtak az előcsarnokon, amely tele volt a lárm át túlkia­
báló genetrixiekkel. Egy riasztó bekapcsolt, és a sivítástól nehéz
volt gondolkodni. A Viliódzó Sereg tagjai itt is, o tt is nyugalom ra
intették az embereket.
498 VERONICA ROTH

Esther és Sloane ném án figyelték ókét. Sloane lenyelte egyre

erősödd pánikját.
- M i történt? - kérdezte elakadó hangon. - Ez a Föld vagy
Genetrix?
Esther körülnézett a Muci előcsarnokában uralkodó zűrza­
varon.
- Azt hiszem, valahogy m indkettő egyszerre.

Az első jele annak, hogy Ines még életben lehet, az volt, hogy még
m indig állt a lakóépülete.
Nem volt egyértelmű. Esther, M att és Sloane végigsétáltak
idáig a p arti ösvényen, Moxot és Zivát pedig hátrahagyták, hogy
megkeressék a Feltámasztó seregének m aradékát. Ráfordultak a
W ilson Avenue-ra, és átkeltek a külterületeken, ahol a vízparti
béke örült felfordulásnak adta át helyét. Egyes épületek középen
kettéhasadtak, egy-egy fél nappali táru lt az utca elé, vagy egy
m osdó lógott ki egy kettészelt padló peremén, zuhanással fenye­
getve. Elmentek egy sikátor fölé rogyott konyha mellett, amelyről
peregtek a csempék, am ikor a szél fújt. Egy kétemeletes lakóház
oldalához létrát tám asztottak, és egy férfi éppen az első emeleti
lakása ablakán m ászott be, m íg a kislánya a földről kiabált neki
instrukciókat könnyes szemel: - A félfülű mackó! Látod?
Az utca végében Sloane újabb törött épületet pillantott meg,
de ott a kétemeletes ház padlódeszkái közül egy k ar és egy láb
kandikált ki. Elfordította a fejét a látványról.
Ines és Albie házával szemben, ahol egykor sötét kocsma
állt, egy genetrixi park terült el színes szoborral egy tavacska kö­
zepén. Varázsfények táncoltak a víz felszíne alatt, nem érintette
őket a világok ütközése.
- M i az? - kérdezte Esther. Sloane sokáig bám ulta a parkot.
- E ltűnt az a szar kocsma, ahol Ines ételmérgezést kapott -
m ondta Sloane.
 KIVÁLASZTOTTAK 499

- U táltad azt a helyet - m ondta M att, de nem emlékeztetőül,

inkább m intha megvilágosodott volna.
- Ja. - Sloane a hom lokát ráncolta.
- Ines - szólalt meg Esther. - Emlékszel? - M egrángatta Slo­
ane könyökét. - Gyertek, srácok!
A csengő nem m űködött, ezért Sloane betörte a bejárati ajtót
- a zár sosem volt elég biztonságos - , és felment a lépcsőn Ines
és Albie lakásához. Most, hogy itt voltak, nem bírta elviselni a
gondolatot, hogy Ines esetleg nincs a lakásban. Esthem ek kellett
felcibáinia az utolsó lépcsőfokokon. Bedörömböit a lakás ajtaján.
- Ines! Ines, Essy vagyok, nyisd ki!
Sloane felkészült a csendre. De azonnal lépteket hallott, és
Ines halk hangját, m iközben a zárral babrált.
- Ó, istenem, istenem - ismételgette, m iközben ide-oda
mozgatta az ajtót a keretben. Az ajtó kinyílt, és Ines o tt állt előt­
tü k mezítláb, zsinóros pizsam anadrágban, vörös szemmel és kó­
cosán. Fű-, verejték- és kávéillata volt.
- Hol a picsában voltatok? - kérdezte.
Úgy estek össze, m int egy kártyavár, alig bírták m egtartani
egymást.
 45

\ LOANE AZNAP ÉJJEL OLYAN RÉMÁLOMBÓL ÉBREDT, a m e ly b e n

J Albie tetem e kim ászott a folyóból, és felé csoszogott. Krákog-
va átkozta el a nőt m indenért, am it tett, am iért megölte N érót, és
elpusztította a legjobbat a két világból.
Sloane levegő után kapkodva, reszketve ébredt. Gyertya
égett a konyhaasztal közepén. Esther az egyik szélen ült egy pa­
lack vízzel, és a lángba bám ult.
- Esther - szólalt meg Sloane, párn át szorítva a m ellkasá­
hoz. - A zt hiszem ... azt hiszem, rájöttem valamire.
Esther állát a vizespalack kupakján nyugtatta, és Sloane-ra
nézett. Szeme bánattól volt homályos és aggodalom tól feszült.
- Az anyukád életben van - m ondta Sloane. Erősebben, za­
katoló szívvel ölelte a párnát. - Muszáj életben lennie, m ert sze­
retem, és m indazok a dolgok, am ik túlélték az ütközést, olyan
dolgok, am iket m indkét világban szerettem ... - Elfúlt a hangja.
- A mágiám ezt csinálta Nero halálából, ezt a rohadt Frankens­
tein szörnye világot, ezért azok a dolgok alkotják, am iket akar­
tam és...
Esther felkelt, és a kanapéhoz m ent. Leült Sloane mellé, vál-
luk összeért.
- Némelyik dolog azok közül, am iket akarok - suttogta Slo­
ane nem ... nem jó. Senkinek nem szabadna saját világot al­
kotnia...
- Tudom, Slo.
502 VEPONICA POTH

Sloane a párnába tem ette az arcát, és próbálta elfojtani a si­

kolyát.
M att lépett ki Albie szobájából, ahol eddig megbújt az ár­
nyékban. Néhány percig a konyhaszekrényben kutakodott, m i­
közben Sloane m egpróbálta elengedni a párnát, aztán a két nőhöz
m ent, és egy kis, sárga tablettát nyújtott feléjük.
Sloane lenyelte.

A m enedékház ném a volt. Valaki letépte az ablakokat fedő desz­

kák nagyját, ezért a porrétegen át napfény áradt be. Sloane elment
az ajtó mellett felhalm ozott takarók - a régi ágya - és a katonák
m ellett, akik a padlón ültek kártyázva, szüphonokat javítva, egy
csoportjuk pedig régi fazekakon dobolt ujjaikkal.
Sloane a raktárban talált rá M oxra, aki a kis asztalnál ült Zi-
vával. Kezük összekulcsolódott, a férfi nagy, meleg tenyere majd­
nem teljesen befedte a hadnagy elsorvadt ujjait.
- Sloane! - szólalt m eg Mox, és szétrebbentek, m intha vala­
m i szégyellni való dolgon kapta volna rajta őket.
- Elnézést, visszajöhetek később - m ondta Sloane. Úgy
érezte, félbeszakított valamit.
- Nem, maradj - m ondta Ziva. - Éppen arról meséltem
neki, m iről beszéltünk korábban m i ketten.
Sloane biztos volt benne, hogy idővel ki tudja bogozni az
elm últ napok gubancát, de ehhez még túl korán volt. M iután be­
vette a benzót, elnyomta a mély álom Ines kanapéján, és am ikor
felébredt, tiszta ru h át kölcsönzött, és Ines segítségével beindított
egy autót, hogy átvezessen a városon, de eddig m indössze ennyi­
re futotta tőle.
Azt azonban m egtudta az Ines utcájában álló bodega előtti
beszélgetésből, hogy senkinek nincsen internete, mobilszolgálta­
tása vagy áram a. A város földi részeiben élők kíváncsiságból és
kétségbeesésükben átm erészkedtek a genetrixi részekbe, mivel a
 KIVÁLASZTOTTAK 503

genetrixiek jobban viselték a katasztrófát, elvégre a szüphonjaik

még működtek. A ztán a boltos boszorkányságról kezdett hado­
váim, és Sloane csak ennyit tu d o tt m eg a világ állapotáról.
- Miről beszéltünk korábban? - ismételte m eg Sloane.
- Hogy vajon örülök-e annak, hogy ism ét élek - m ondta
Ziva. Néhány pillanatig fel-le m ozgatta az állkapcsát, m íg az a he­
lyére nem kattant. Sloane nézte, hogyan m ozog a hadnagy nyelve
a fogai mögött, és azon tűnődött, hogy lehet, hogy néhány nap
alatt eltűnt a Ziva rothadó teste m iatt érzett undor.
- Á - m ondta.
- Z és én úgy döntöttünk, hogy ideje elm ennie - m ondta
Mox az asztalt bámulva.
- Ó? - kérdezte Sloane. Úgy tű n t, egyszerre csak egy szóta­
got képes kim ondani.
Ziva bólintott.
- Nero meghalt, vagyis a konzul nincs többé veszélyben, és
nincs ránk szüksége. Beszéltem a többiekkel is, és m ind egyetér­
tenek.
- M indig szükségem lesz rátok - jelentette ki Mox szenvedé­
lyesen. - M indnyájatokra.
- Mox - szólalt meg Ziva olyan gyengédséggel, am it Sloane
sosem hallott még száraz, reszelős hangjában. Azt sem hallot­
ta soha, hogy Ziva a nevén szólította volna a férfit. M indig csak
„konzul” és „uram ” volt.
Mox felnézett Zivára. A nő ismét a kezére tette a kezét.
- Hiányozni fogunk - m ondta Ziva. - Vágyni fogsz utá­
nunk. De az teljesen más.
Mox nem válaszolt, am it beleegyezésnek is lehetett venni.
- Csináljuk m ost, am ig Sloane is itt van - állt fel Ziva. - Ak­
kor nem fogok annyira aggódni m iattad.
- Most? - Mox hangja megbicsaklott.
- Sosem jó az idő - m ondta Ziva. - Sem az elengedéshez,
sem a pihenéshez.
Ziva féloldalasán Sloane-ra mosolygott. A nő viszonozta.
504 VEPONICA POTH

Együtt kim entek a nagyterem be, ahol a sereg m aradéka vá­

ra k o z o tt A m ikor Mox belépett, m indannyian feltápászkodtak,
egyesek könnyedebben, m int mások. Az épek felsegítették a töb­
bieket, vagy fogták a levált végtagokat, ahogyan egy férj tartaná
a felesége retiküljét.
Sloane nehezen tudta elképzelni Moxról, hogy beszédet
m ond, és a férfi nem lepte meg. Végigment a katonák sorain,
m indenkit név szerint üdvözölt, halkan a fülükbe súgott, megö­
lelte őket. M iközben Mox a sokaságban m ent előre, Sloane azon
töprengett, vajon képes lesz-e rá, vagy a barátai utáni vágy mély­
sége eltéríti-e a mágiáját.
Az ajtókeretnek vetette a hátát, és figyelt. A katonák, akik
m ár elbúcsúztak Moxtól, egymástól is elköszöntek. Két nő Slo­
ane m ellett egy régi viccen nevetett, reszelős, fuldokló kacagásuk
olyan volt, m int a halálhörgés. Az egyik férfi hátát a falnak vetve
leült, és ölébe vette levált lábát, gyengéden átfogva a bokáját.
Mox végül Zivához m ent, aki m agasra emelte a fejét, hajfo­
nata a háta közepét verdeste. A nap sápadtan és fényesen sütött az
arcára, és ideiglenesen eltüntette bőre zöldes árnyalatát. Sloane
m egpróbálta elképzelni, milyen lehetett Ziva, am ikor még élt, ró­
zsás arccal, széles vállal, csillogó szemmel.
Mox szorosan átölelte Zivát, szinte fölemelte a földről. Ziva
csontvázkeze M ox.tarkójára sim ult, miközben a férfi halkan be­
szélt hozzá, olyan halkan, hogy Sloane nem hallotta, de nem is
ak art hallgatózni. K örülöttük a katonák elcsendesedtek, megint
kis csoportokba ültek a padlón a kártyáik és rögtönzött dobjaik
és színes üvegdarabjaik mellett, amelyeket tétként használtak.
Mox végül elhúzódott egy kicsit, majd hom lokát összeérin­
tette Ziváéval.
A m ikor a nő összeesett, Mox azonnal elkapta. Valamifé­
le feszültség, am it Sloane nem érzett igazán, eltűnt a teremből,
m intha megváltozott volna a levegő töltése. A katonák teste szá­
raz és törékeny lett, m ozdulatlanná derm edt. Mox leengedte Ziva
testét a földre, haja az arcába lógott.
 KIVÁLASZTOTTAK 505

Sloane fölállt, és odam ent mellé. Egy darabig hallgatott, és

csak nézte, ahogy a férfi válla megremeg. De am ikor Mox végre
m egnyugodott, a kezét nyújtotta neki, és kivezette a menedék­
házból.
És am ikor az épület kigyulladt, Sloane a folyóparton állt a
férfival, és vele együtt nézte, ahogy leég.

Ines egy régi W rangler dzsip vezetőülésén szentségeit a kor­

mánykeréknek. Mox m ellette ült az anyósülésen, szerszámoslá­
dával az ölében, és javaslatokat tett, am ik csak még több károm ­
kodást váltottak ki Inesból. Sloane m indezt a járdáról figyelte,
ahol őrködött - sok fosztogatás tö rtén t m ostanában és sok erő­
szak, ezért franciakulcsot szorongatott, hogy megvédje a bará­
tait, ha kell.
A dzsip Ines utcájában parkolt, vagyis szerencséjük volt,
hogy ők találták m eg először. A legtöbb jó autót m ár ellopták,
csak rozsdás kasztnik és mopedek m aradtak.
- Hé! - M att lépett ki a társasházból néhány vizespalack­
kal a kezében. A m ásikat, amelyet összezúzott a szüphon, vastag
kötés borította. Cyrielle aznap reggel talált egy genetrixi orvost.
M att Sloane-nak kínálta a vizet, aki elvett egy palackot.
- Kösz.
- M ost jöttem vissza a lakásunktól - m ondta M att. - Vagyis
a genetrixi közparktól, am i m ost a helyén van.
M att hangjában vád csengett. Sloane hallgatott. A férfi ki­
m erültnek látszott, szeme feldagadt, válla meggörnyedt.
- H a m űködik az elméleted - m ondta halkan M att - , akkor
a lakásunk azért tű n t el, m ert te azt akartad.
- Nem arról van szó, am it gondolsz - m ondta Sloane. -
A z... egy olyan hely volt, ahova féltem visszatérni, m ert tudtam ,
hogy nehéz lesz. Ennyi.
M att bólintott, de így is feszült volt az arca.
506 VERONICA ROTH

- T ié d lehet, h a szeretnél elm enni - m utatott Sloane a

dzsipre. M ind saját utak ra készültek: Ines és Esther Kaliforniá­
ba tartottak, hogy ránézzenek Esther anyjára, aztán M exikóban
meglátogassák Ines családját; M att New Yorkba ak art menni,
hogy megkeresse a szüleit; Mox és Sloane pedig Illinois közepébe
indultak, hogy kiderítsék, o tt van-e még Sloane anyja, vagy az
egész szülővárosa m egszűnt létezni. Sloane rettegett attól, hogy
megtudja, bár a szíve mélyén m ár sejtette, hogy a városnak annyi.
A világok a szeszélyei, kedvtelései és kicsinyes félelmei sze­
rin t egyesültek. M eztelennek érezte magát, jobban, m int valaha
képzelte volna. De szinte kétségbeesetten ö rü lt annak, hogy M att
még m indig él, és hogy hiába d erült ki a vágyairól, hogy hom á­
lyosabbak és kisebbek, m int várta, még m indig azt akarta, hogy
a férfi a világon legyen.
- Nem, inkább keresek valam it, am i nem zabálja a benzint -
m ondta M att. - Hosszú az ú t New Yorkba.
- Biztos egyedül akarsz menni?
M att bólintott.
- Am i azt illeti, még jól is jön a gondolkodási idő.
Most, hogy m ár m indketten a Földön voltak - többé-kevés-
bé - , a szakításuk valódinak érződött, és M att m ár találkozott
Moxszal, és szó szerint is másfelé tartottak. De m ost még rosszabb
volt, m int korábban. Akármilyen tévedésben is élt M att Sloane
lágy szívével kapcsolatban, az m ár a múlté. Elég volt körülnéznie,
m i m indent pusztított el a nő, és abból láthatta, m i az igazság.
A W ranglerből diadalkiáltás hallatszott, am ikor a m otor
dörmögve életre kelt. Ines kidugta a fejét az ablakon. - És tele
van a tank!
- Oké - m ondta Sloane. - A kkor egy hónap múlva találko­
zunk. - M ind abban egyeztek meg, hogy Ines lakásán találkoz­
nak majd, hogy szám ot vessenek a történtekről.
A nnyi m indent el ak art m ondani M attnek. H ogy sajnál­
ta, hogy nem m entette meg a lakásukat. H ogy nem lépett olyan
könnyen tú l rajta, m int ahogy látszott. Hogy azt kívánta, bár jobb
 KIVÁLASZTOTTAK 507

em ber volna. De a kettejük privát drám ája eltörpült az őket kö­

rülvevő káosz és családjaik bizonytalan sorsa mellett. így aztán
hallgatott. Átadta Inesnek a vizespalackokat, és búcsúzóul m egö­
lelte, miközben Mox a csom agtartóba halm ozta a táskáikat.
Aztán M att elé állt. N em tudta, hogyan engedje el.
A férfi hajolt előre először, és szorosan megölelte. Sloane épp
kezdte volna viszonozni, am ikor a férfi eleresztette.
- Vigyázz m agadra - m ondta M att.
- Te is.
»

- Meg kell tanulnod, hogyan vezess - m ondta Sloane, am i­

kor Mox behajtogatta m agát az anyósülésre. Próbált akkora autót
keresni, am i kényelmes a férfinak, de ez lehetetlennek bizonyult.
A dzsip legalább b írn i fogja a rossz utakat dél felé.
Mox Nero érintetlen m űhelyében m egtalálta a csuklószü-
phonját, és m ost felvette. Felajánlotta, hogy Sloane-nak is keres
egyet, de a nő tudta, hogy neki nem kell. Neki o tt volt a Tű.
A hátsó ülésen két táska hevert, az egyikben ruhák, a másik­
ban élelmiszer és más szükséges holm ik. Sloane nem helyeselte
a fosztogatást, de az ő ingóságaiból sem m i nem m aradt meg, és
a pénzéhez sem fért hozzá - nem m intha az m ost különösebben
hasznos lett volna, am ikor két am erikai valuta is keringett. Kor­
m ány és rend nélkül a pénz csak egy rakás zöld papír.
Sloane elindult a Laké Shore Drive-on, amely szinte ép volt,
és m indkét univerzum ban hasonlított. Voltak bukkanók és repe­
dések, ahol a különböző aszfaltok összetalálkoztak, de Sloane azt
hallotta, hogy az úton lehet vezetni.
Nem akarta m egtenni ezt az utat, de ahogyan Mox mondta
előző este: „Talán csak tudnod kell.” Egy napon talán a férfi is úgy
érzi majd, hogy tudnia kell, m i lett a családjával.
Mox az egyik táskában turkálva keresett valam it. A m ikor
előrehajolt, Sloane ránézett a gerincére. A szüphon Nero halála­
kor levált, m ondta neki a férfi. A Chicago-folyó fenekén hevert.
508 VERONICA ROTH

Előhúzott egy CD-t a táskából. Pét Sounds.

Sloane elmosolyodott.
Ahogy felhangzott az első dal, Mox megszólalt:
- Azt hiszem, tudom , valójában m iért tetted.
- M it m iért tettem?
- M iért ölted m eg Nérót.
- Ó. - Sloane rápillantott. - M iért csináltam igazából?
- M ert kényszerített volna rá engem - m ondta Mox. - Úgy
döntöttél, hogyha egyikünknek cipelnie kell a terhet, inkább te
legyél az. Ezért a végén... nem bosszú volt, vagy elkerülhetetlen
végzet, vagy valam i más sötét dolog. H anem valam iféle... kis kö-
nyörületesség.
- H atározottan volt benne bosszú - m ondta Sloane.
- Igen, persze - felelte Mox. H átrahajtotta a fejét, és behuny­
ta a szemét. - De volt benne kedvesség is.
Á tnyúlt a váltó fölött, és megfogta Sloane kezét.
Végighajtottak a M ichigan-tó m entén, és a víz ragyogott a
napfényben.
 Köszönetnyilvánítás

Köszönöm.
Először is köszönet a három embernek, aki nélkül egyáltalán
nem tudtam volna m egírni ezt a könyvet: John Joseph Adamsnek,
am iért megingathatatlan, vicces és bölcs volt, és a kezdetektől fog­
va segitett form álni ezt a történetet. (Még ha nem is használtam
fel végül azt a remek zombis poént.) Joanna Volpe-nak, a tiz év
barátságért és rettenthetetlen tám ogatásért (!!!), és hogy sosem ké­
telkedett bennem akkor sem, am ikor én magam vívódtam. Nel­
son Fitchnek, aki napokon át törte a fejét velem a világépítésen,
elolvasta a korai változatokat, és m indent m egtett, hogy segítse
az írásomat és az elmém épségét megőrizni. Csak te meg én, pajti.
A HM H csapatából: Jaime Levine-nek, a dinam ikus duó
másik felének, aki segített létrehozni ezt a könyvet, am iért olyan
csodás volt együtt dolgozni. M indenki m ásnak a H M H-nál, kü­
lönösen nekik: Ellen Archer, Bruce Nichols, Helen Atsma, Fari-
za Hawke, Lori Glazer, Taryn Roeder, M att Schweitzer, H annah
Harlow, Becky Saikia-Wilson, Jill Lazer, Katie Kimmerer, Jeny­
ny Freilach, Tracy Roe, D iana Coe, Chloe Foster, Emily Snyder,
Rita Cullen, C hristopher Moisan, Jim Tierney, Ed Spade, Colle­
en Murphy, Candace Finn és a többiek, akiknek a nevét biztosan
kihagytam a szerkesztőségi, m arketing-, sales, pénzügyi, jogi és
kapcsolódó jogi osztályon - köszönöm fáradhatatlan m unkáto­
kat ezen a könyvön és azon túl. Köszönöm a hangoskönyv-csa-
510 VERONICA POTH

patom nak is az Audible-nél, különösen K ristin Lángnak, Rena

Ayernek és D án Battagliának!
A New Leaf Literary ügynökségnél: Jordán Hill és Abigail
Donoghue, akiknek türelm e kifogyhatatlan; hála nektek. Mia Ro­
m án és Veronica Grijalva, akik igazi nagyágyúk a külföldi jogok
értékesítése terén. H ilary Pecheone és M eredith Barnes, am iért
észben tartan ak m indent, am iről megfeledkeznék. Pouya Shab-
hazian, am iért kitartóan lelkesedik m inden új történetem ért és
m indent tu d a filmekről, am it kell. M indenkinek a New Leafnél,
am iért napról napra és évről évre ilyen rem ek m unkát végeztek.
Rawles Lum um bának, felbecsülhetetlen értékű visszajelzé­
sedért. K atherine Tegennek, aki m indig drukkol nekem.
C ourtney Summers, Somaiya Daud, M aurene G oo és Sarah
Enni, különösen sokat segítettetek, nagylelkűek voltatok és irtó
viccesek. M indig törekedni fogok rá, hogy az legyek számotokra,
am ik ti voltatok nekem ebben az évben. Amy Lukavics, Kaitlin
W ard, Kate H art, Michelle Krys, K ara Ih o m as, Laurie Devore,
Diya M ishra, A m inah Mae Safi, Zan Romanoff és Elissa Suss-
m an, köszönöm tám ogatásotokat az írás világában, és hogy meg­
m utattátok nekem az internet szám os furcsa csodáját. Köszönet
M argaret Stohlnak, am iért lelki társam volt, am ikor egy időre
m inden zátonyra futott. Ö k csak néhány név az írók közül, akik
a felszínen tartanak, am ikor süllyedek - sok kincsem van, és kö­
szönöm m indannyiótoknak.
Köszönöm a családom nak - Barbnak, Franknek, Ingridnek,
Karinak, Frank IV-nek, Candice-nek, Bettinek, Rogernek, I k e r ­
nek, Rachelnek, Trevornak, Terának, D arbynak, Andrew-nak,
Billie-nek, Frednek, Chase-nek, Shának és a három unokahú­
gom nak - , hogy elviseltek, am ikor beleveszek a m unkám ba, és
hogy em lékeztettek arra, hogy a m unkám on tú l is szerettek. Kö­
szönöm nem író barátaim nak is ugyanezt.
Köszönet az olvasóim nak, am iért m inden történettel új
esélyt adnak nekem.
 H a kíváncsi vagy, m i történik
a Gabo Kiadó Science fiction és fantasykönyveivel
és szerzőivel, látogass el online felületeink
bárm elyikére.
M egtalálhatsz m inket a

gabosff.blog.hu
facebook.com /gabosff
és
m oly.hu/tagok/gabo_sff

cim eken, ahol inform ációkat szerezhetsz az általunk

gondozott kötetekről, beleolvashatsz a könyveinkbe,
jobban megismerheted a szerzőinket, részt vehetsz
nyereményjátékokon, első kézből értesülhetsz a közel­
gő m egjelenéseinkről, és kapcsolatba léphetsz velünk.

GAfiO
 Készült a Borsodi Nyomda Ipari Kft-ben
Felelős vezető: Pásztor Csaba igazgató
A GABO Kiadó könyveinek kizárólagos terjesztője
a Talentum Kft.
Cím: Törökbálint, DEPÓ
Telefon: 06-23-332-105
Fax: 06-23-232-336
E-mail: talentum.nagyker@t-online.hu