A lemorzsolódás minimalizálása érdekében nélkülözhetetlen az oktatási folyamat és az értékelés

megtervezése és átgondolása. Az értékelés célja a tanulás támogatása kell legyen és nem szakítható
el a tanulás-tanítás folyamatától. Az is fontos szempont, hogy a pedagógus lehetőség szerint sokféle
tulajdonság, jellemvonás mentén fogalmazza meg az értékelést. Fejlődhet, ha olyan értékelést hall,
amiben nemcsak a kognitív vagy a verbális képességeken van a hangsúly. A társas ügyességre vagy
az érzelmekre vonatkozó tulajdonságok erősen foglalkoztatják a fiatalokat. De talán még ennél is
fontosabb, hogy olyan visszajelentést fogalmazzon meg a pedagógus, ami utalást, megoldási
lehetőséget, illetve bátorítást tartalmaz.
Nagyon fontos, hogy differenciált feladatokat készítsünk a tanulók számára. De ez a feladat ne
csak a mi differenciálásunkon alapuljon. Lehetőséget kell adni a gyerekeknek a döntésre, ehhez a
következő módszer ajánlott:
 Különböző színekkel jelölöm a feladatok nehézségi fokát, ezeket ismertetem a gyerekekkel.
így eldönthetik, hogy az adott témakörből milyen szinten tudnak referálni. A feladatokat
színes kártyákra írom és ezek közül választhatnak. Ezzel erősítem a tanulók tudatos
ismeretelsajátítását, bizonyos önállóságra nevelek és a saját határaik feszegetésével,
önmaguk elé állított kihívásokkal segítem a tanulási folyamatot. A cél az, hogy a gyerekek
fokozatosan nehezebb feladatokat válasszanak.
Az órai feladatoknál és értékelésnél fontos szerepet kell adjunk a kooperatív munkának. A
csoportban való munka pozitív irányba mozdítja a diákok értelmi készségének alakulását, fejleszti a
szociális és kooperációs készségüket. A kooperatív tanulás egyenlő esélyeket kínál a hátrányos
helyzetű vagy gyengébb képességű tanulóknak is. Ehhez a következő módszerek szolgálnak
segítségül:
 Csoportmozaik (új téma feldolgozása): Kiscsoportok esetében alkalmazott kooperatív
módszer. Lényege, hogy a végcél teljesítéséhez szükséges részfeladatokat, valamint a
hozzájuk kapcsolódó anyagrészeket, forrásokat, jegyzeteket, tanulási segédeszközöket1-1
tanulóhoz rendeljük. A munkamegosztás révén az egyes tagok által mozaikszerűen
elvégzett részfeladatok végül kiadják a nagy egészet.
 Igaz – hamis: Állításokat fogalmazok meg az adott témával, szöveggel kapcsolatban. A
csoportok eldöntik, hogy azok igazak vagy hamisak.
 Interjú: Készítsenek interjút a csoport tagjai a történet valamelyik főszereplőjével (ez
irodalmi művek feldolgozásánál nagyszerűen alkalmazható). Tegyenek fel kérdéseket a
tetteivel kapcsolatban. Válasszák ki, aki az adott szereplőt személyesíti meg, a csoport
többi tagja riporterként kérdezzen úgy, hogy mindenki tegyen fel 1 kérdést! Bemutatásnál
a szereplő kiáll az osztály elé, társai mellé állnak és felteszik kérdéseiket. A riportalany
minden kérdésre próbál ésszerű választ adni.
Az oktatási-nevelési folyamat egy lényegi szegmense az, hogy a tanulók milyennek látják
önmagukat. Ez befolyásolja a másokkal való viszonyukat, a külvilággal való kapcsolatukat, hogyan
cselekednek egyes helyzetekben stb. Ebben nyújt segítséget, ha az értékelésnél alkalmazzuk egyes
helyzetekben a tanulók önértékelését. Többek között a következő módszer ideális erre:
 Csoportmunkánál (ahol a csoport szervezése véletlen kiválasztáson alapszik) egy
csoportvezetőt válasszanak a tanulók maguk közül, aki a végén értékeli a csoport tagjait a
feladatok megoldásában vállalt részük alapján. Ezeket az értékeléseket érdemjeggyel egészít
ki. A tanulók elfogadják a döntést, hisz olyan személy hozta meg, akit ők választottak
maguk közül. Nagyfokú érzékenység jellemző ebben az életkorban a társas értékelésre, a
tanártól és a társaktól érkező jellemzések különbségeire. A serdülő szinte keresi a választ
arra: „milyen vagyok még X vagy X szerint, ki milyennek lát, mi mindent mondanak még
rólam”.
 Ugyanezen csoportmunka végén lehet értékelni úgy is, hogy mindenkit megkérdezek arról,
hogy milyen érdemjegyet adna önmagának az adott feladatok és csoportban való munka
után.