A PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELÉS FUNKCIÓJA

A pedagógiai értékelésnek az értékelés funkciója alapján három alapvető értékelési eljárást szokás
megkülönböztetni: a diagnosztikus, a fejlesztő (formatív) és az összegző (szummatív) értékelést.

Diagnosztikus (helyzetfeltáró) értékelés Jegyzetek

A diagnosztikus értékelés a helyzetfeltárás eszköze, a tanulók előzetes
tudásának, tanulási motivációjának, érdeklődésének, tanulási
sajátosságainak) feltérképezésére szolgál. Diagnosztikus értékelésre
kerül sor például, amikor például elkezdünk egy új, számunkra
ismeretlen osztályt tanítani, vagy egy elkezdünk egy új témát. A
tanítás-tanulás eredményessége szempontjából fontos tudnunk, hogy
diákjaink, milyen előzetes tudással rendelkeznek, birtokában vannak-e
annak a tudásnak, amelyekre építeni szeretnénk a továbbiakban. A
diagnózis alapján dönthetünk arról, hogyan kezdjük, illetve hogyan
folytassuk a munkát a vizsgált tanulócsoportban. A diagnosztikus
értékelésnek fontos szerepe van az egyénre szabott tanulási utak
tervezésében, megvalósításában. Diagnosztikus értékelés lehet az
alapja a diákok csoportba sorolásának (pl. idegen nyelvi
szintfelmérés). Fontos megjegyezni, hogy a helyzetfeltárás
eredményeit rosszul is lehet alkalmazni, hiszen alapul szolgál ahhoz a
gyakorlathoz, amikor a közel hasonlónak tekintett tanulók tartós
elkülönítését, szelektálását szolgálja (lásd szegregáció, homogén
osztályokba, nívó csoportokba sorolás). A diagnosztikus értékelés a
pedagógus – és természetesen a diák – tájékozódását szolgálja, az így
szerzett információ alapján tervezhető hatékonyan a tanítás-tanulás
folyamata az adott tanulócsoportban. Mindebből az is következik,
hogy a diagnosztikus céllal készült felmérésre ne adjunk érdemjegyet.
Ugyanakkor a diákok kapjanak érdemi tájékoztatást eredményükről.

Fejlesztő (formatív) értékelés Jegyzetek

„A fejlesztő értékelés a tanulók fejlődésének és tudásának gyakori,
interaktív módon történő értékelését jelenti, célja a tanulási célok,
tanulási eredmények meghatározása és a tanítás-tanulás
folyamatának azokhoz igazítása.” A fejlesztő értékelés a tanulási
folyamatot, az egyén fejlődését állítja középpontba, ezért gyakran
tanulástámogató értékelésként jelenik meg a szakirodalomban.
Számos kutatás igazolja, hogy a tanulók egyéni teljesítményének
hatékony fejlesztése érdekében a pedagógusnak négy területre
célszerű összpontosítania: a kérdezésre, a visszacsatolásra, a diákokkal
közösen megfogalmazott célokra, a társ- és önértékelésre.
A fejlesztő értékelés az elért eredmények mellett a tanulási
nehézségek feltárását, és ezzel a fejlődés, fejlesztés megalapozását
jelenti. Lehetővé teszi a tanár számára, hogy ha szükségesnek látja,
akkor módosítsa a nevelési-oktatási célokat, a tanítás-tanulás
tartalmát és a pedagógiai, tanulási folyamatot. A tanulók
szempontjából kitüntetett szerepe van ennek az értékelésnek, hiszen
információkat és ösztönzést kaphatnak önkorrekciójukhoz és
önértékelésük fejlesztéséhez.1
„….. a fejlesztő értékelés tanítási-tanulási módszer. Nem választható el
attól, nem a folyamat egy-egy pontján történik, hanem végigkíséri az
egész folyamatot. Diagnosztikus vagy szummatív értékelést képes egy
külső személy is végezni, anélkül, hogy ismerné a tanulókat. A tanuló
szintjén fejlesztő értékelés csak a tanteremben, a tanulási folyamat
1
Forrás: Bognár Mária: A fejlesztő értékelés osztálytermi gyakorlata (https://epa.oszk.hu/00000/00035/00101/2006-03-ko-Bognar-
Fejleszto.html)
 Fejlesztő (formatív) értékelés Jegyzetek
során történhet. Végezheti maga a tanuló vagy a társai, illetve a
tanára, azaz csakis olyan szereplők, akik maguk is részesei az adott
folyamatnak.”2

Szummatív (minősítő, lezáró) értékelés Jegyzetek

„A szummatív értékelés egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusa,
célja az összegzés, a záró minősítés. Ebben az értékelési formában a
tanulót teljesítménye alapján kategóriákba soroljuk, minősítjük. Erre
sor kerülhet egy-egy nagyobb téma lezárásakor, a félév végi és év végi
értékelésekkor. A minősítés sajátos funkciót tölt be, szelektálja, szűri a
tanulókat: egy bizonyos szint alatti eredménnyel (nálunk egyes
osztályzattal) nem léphet tovább az adott iskolatípusba a tanuló, vagy
egy bizonyos eredménnyel (felvételi pontszámok) korlátozottak
lehetnek a tanuló továbbtanulási esélyei vagy munkába állásának
feltételei stb. Hatékonyságának alapfeltétele, hogy azonos mércével
mérje a tanulók tudását, objektív, hiteles és megbízható információkat
nyújtson. A szummatív értékelések gyakori formája a vizsga, amely
többféle funkciót tölthet be: igazolhatja a végzettséget, a megfelelő
képzettséget, betölthet továbbtanulási szelekciós funkciót, eszköze
lehet a pályaorientációnak. E fő funkciók mellett járulékos nevelési
funkciói is lehetnek: motiválás, az önértékelés fejlesztése stb. ……

A hazai gyakorlatban uralkodó a szummatív, ritka a diagnosztikus értékelés, háttérbe szorult a formatív értékelés. A
tapasztalatok azt mutatják, hogy többféle zavart okoz a három értékelési funkció és típus összekeveredése. Az utóbbi
történik például, ha a tanár felhasználja az év közbeni helyzetfeltáró értékelés eredményeit az év végi minősítő
funkciót betöltő osztályzat meghatározásában, így összekeveredik az egyénre szabott, személyes segítő jellegű
értékelés a minősítő jellegűvel, a segítés az ítélkezéssel.” 3

2
Hunya Márta: A fejlesztő értékelés a tanulás szolgálatában (https://docplayer.hu/4297333-A-fejleszto-ertekeles-a-tanulas-szolgalataban.html)
3
Golnhofer Erzsébet: A pedagógiai értékelés (in: Didaktika - Elméleti alapok a tanítás tanulásához; szerk. Falus Iván)