PEPSZI- 15.

tétel
Teljesítmény és értékelés

A tétel tartalma:
 Fogalom meghatározások: értékelés, motiváció, tanult tehetetlenség, önértékelés.
 Az értékelés funkciói és módjai a nevelés/oktatás folyamatában.
 Az értékelés és motiváció kapcsolata a nevelési/oktatási folyamatban.
 A teljesítménymotivációt befolyásoló tényezők, önbeteljesítő jóslat.
 A pedagógus értékeléseinek, visszajelzéseinek pszichológiai hatásai.

1.Fogalmak ( A Pedagógiai Lexikonból):

Értékelés:
- Az a folyamat, amelyben szisztematikusan vizsgálják v. megítélik valamilyen jelenségnek,
eseménynek, tárgynak az értékét.
- A pedagógiában:
→XX. Szd. második fele→Ralf Tyler értelmezésének hatása: Az értékelés információkat ad
a célok megvalósulásának mértékéről, szintjéről.
→ A ’70-es évek hazai törekvéseinek hatása: Az értékelés olyan folyamat, amelyben
összefüggéseket keresnek a célok, a folyamat és a megvalósult végállapot között.
→ Ezek alapján tehát elmondható: Az elvárás és a valóság között megfelelés, ill. eltérés
mértékéről,jellegéről adott visszajelentés(értékelés) alapján korrigálni lehet a célt és
optimalizálni lehet a folyamatot és az eredményt.

Motiváció:
- Ált. jelentés: Cselekvéseink alapvető indítékai a késztetések, melyeket valamely szükséglet
jelentkezése hoz létre. Ezeket a késztetéseket, melyek a szükségletet csillapító viselkedésre
irányulnak, nevezzük motivációnak.
- Motiváció az oktatásban: A tanuló hozzáállása a tanuláshoz, a tanulás öröme, pozitív és
negatív érzelmei komoly befolyást gyakorolnak az információk felvételére, feldolgozására,
előhívására és alkalmazására (tehát a teljesítményre). A motivált tanuló hatékonyabb a
teljesítménymotivált tanuló kitartóbb, s maga a jobb előmenetel tovább motivál.
- Teljesítménymotiváció: Pszichológiai tényező, mely arra készteti az embert, hogy
eredményes tevékenység útján sikert, elismerést, önbecsülést érjen el. Személyre jellemző
jegyként megkülönböztethetők teljesítménymotiváltak és kudarckerülők.

Tanult tehetetlenség:
- Negatív környezethatás, élettapasztalat hatására kialakuló közömbös és cselekvésre képtelen
állapot. Az egyén nem lázad nehezen viselhető állapota ellen, mert úgy véli, hogy nincsenek
lehetőségei a kitörésre v. az önálló cselekvésre.
A „tanult tehetetlenség” kifejezés azt a jelenséget írja le, amikor az emberek azt érzik, hogy
elvesztik a kontrolljukat az események irányítása felett, és azt gondolják, hogy cselekedeteik
kimenetele független a cselekedeteiktől.
- A Pygmalion-effektus: Az önmagát beteljesítő jóslat jelenségkörébe tartozik, mely az
elvárások valóságalakító hatását jelöli→a másik ember sokféle tényező által torzított
megismerése alapján elvárások fogalmazódnak meg, amelyek a sugallt információknak
megfelelően ténylegesen bekövetkező eseményekké, cselekvésekké válnak a partner
viselkedésében.
Önértékelés:
- Az ember kritikai megítélése és minősítése önmagáról, képességeiről, tevékenységéről,
magatartásáról. A folyamatos önmegfigyelésen alapuló önértékelés lehetővé teszi az
egészséges személyiségre jellemző reális önismeret és önbizalom kialakulását, önirányítás
képességének fejlődését.
- Kialakulása: Meghatározó szerepe van a pedagógusok értékítéleteinek, mivel ezeket a
kisgyermek elfogadja ( →Pygmalion-effektus), s a későbbiekben ezek befolyásolják
igényszintjét, önmagával szembeni elvárásait.
- A pedagógus szerepe: Segítheti tanítványait önismeretük fejlesztésében , személyes
motívumaik, belső erőforrásaik feltárásában, környezetükhöz fűződő adekvát viszony
kiépítésében, s mindezzel reális önértékelésük kialakításában.

2.Az értékelés funkciói és módjai a nevelés/oktatás folyamatában:

A) Az értékelés funkciói:

 Eredményesség és hatékonyság növelése,

 Minősítés – szelektálás – orientálás - társadalmi megmérettetés,
 Diagnosztizálás – fejlesztés – korrekció,
 Tájékoztatás, informálás,
 Visszacsatolás: megerősítés,
 Motiválás.

Bővebben ( a Pedagógiai Lexikonból):

- Az értékelés funkciója hagyományosan a tanulók tantárgyi teljesítményének
minősítése volt, amihez szelekció is társult ( az évről évre történő haladás elbírálása,
köv. iskolafokra v. más iskolába való felvétel, stb.). Ezeken túl, járulékos funkcióként
jelent meg a pályaválasztás segítése, a tanulók motiválása, tágabb értelemben a
személyiség külső szabályozása(jutalmazás, büntetés).
- A századunk második felében bővültek a funkciók: Megmaradta minősítő funkció,
amely a tanulók szempontjából a teljesítmény megítélésében (összegző szummatív
értékelés) jelent meg. Jelentőssé vált a helyzetfeltáró, diagnosztikus és
formatív(fejlesztő) értékelés.

B) Az értékelés típusai, funkciói a módszerekkel összekötve:

Típus Funkció Eszköz, módszer

Diagnosztikus Helyzetfeltárás Diagnosztikus teszt,
megfigyelés,
diagnosztikus vizsga
Formatív Segítés, fejlesztés Portfóliók, tanulói naplók,
megbeszélések, tanulói
önértékelés, társak
értékelése,
csoportmegbeszélés,
Diagnosztikus teszt,
röpdolgozat
Szummatív Minősítés Témazáró dolgozat, vizsga
(pl.
érettségi), félévi / év végi
 bizonyítvány

C) Az értékelés típusainak egyéb felosztásai:

a)
Értékelés

Kritériumorientált Normaorientált A diákhoz viszonyított

A tanulók teljesítményének A tanuló teljesítményét egy A diákokat önmagukhoz

értékét a tanulási adott diákpopuláció viszonyítjuk annak
követelményekhez jellemzőihez viszonyítjuk. érdekében, hogy
viszonyítva határozzák önismeretüket
meg. fejlesszük.

b)
- Szubjektív: gyakorlatra való hivatkozás, a személyes szimpátia –
antipátia, a családi háttér, a holdudvarhatás, Pygmalion-effektus.

- Objektív: eltávolították a szubjektív elemeket, pl.: feleletválasztós

teszt.

3.Az értékelés és motiváció kapcsolata a nevelési/oktatási folyamatban:

→A gyermek tanulási motivációját befolyásolja, hogy a tanuló milyen okoknak tulajdonítja

iskolai eredményeit/teljesítményét.
 Ha a tanuló belső kontrollos, a sikert önmagának(képességeinek) tulajdonítja, akkor a
siker büszkeséggel tölti el, és megfelelő önbizalommal lát a köv. feladathoz. Kudarc
esetén nem keseredik el, újra próbálkozik,mert a kudarcot csak megfelelő erőfeszítés
hiányának tudja be. (siker: belső, önmaga sikere, kudarc: külső ok megjelölése)
 A kudarckerülő, szorongó tanuló a kudarcot belső okokra, kép. Hiányára vezeti vissza,
a sikert pedig instabil külső okoknak tulajdonítja. A továbbiakban,nem fog találni
okot,hogy erőfeszítéseket tegyen tanulás terén. Úgy véli,nincs képessége a sikerhez,
így nem tesz erőfeszítést,mert az úgyis hiába való (→tanult tehetetlenség) (Siker:
külső ok megjelelölés, kudarc, beső okot keres magyarázatként)
→Fontos,hogy a gyermek megtanulja saját érzelmeit, képességeit ellenőrizni, felmérni,
szabályozni, értékelni, mivel megállapítható, hogy a gyermek önértékelésének minősége
jelentősen befolyásolja a gyermek tanulási motivációját, teljesítményét.
→Az önértékelés lehetővé teszi a reális önismeret és önbizalom kialakulását, az önirányítás
képességének fejlődését. (Ha megfelelő önirányítás alakul ki, úgy elkerülhető a tanult
tehetetlenség állapota.)
→ Az önértékelés kialakulásában pedig meghatározó szerepe van a pedagógus
értékítéleteinek,mivel ezekkel a gyermek azonosul.
→Továbbá a pedagógus pozitív-negatív értékelése segíti a tanulókat önismeretük
fejlesztésében; ösztönző és tevékenység szabályozó szerepe van; hat a gyermek belső
motivációjára.

A kapcsolat bemutatása a jutalmazás-büntetésen keresztül:

a)A jutalmazás és büntetés értelmezése:

A jutalmazás és a büntetés olyan nevelési módszerek, amelyek „a gyermek valamely

szükségletének érvényre juttatása vagy frusztrálása útján ösztönző, illetve magatartás és
tevékenységszabályozó funkciót töltenek be.” (Pedagógiai Lexikon, 1997)

A jutalmazás a tanuló teljesítményének elismerő értékelése. Pozitív hatást gyakorol a

tanulókra. Önbizalmat és bátorságot kelt, segíti az ellentmondások feloldását. Mindezek
ellenére a jutalmazásnak, éppúgy mint a büntetésnek meg vannak a maga veszélyei. (lsd. 2.1,
2.2. fejezet!) Skinner az egész oktatást a pozitív megerősítésre, jutalomra kívánja építeni
(Atkinson: 1999, 201-211.o.). A jutalmazás azonban csak a büntetéssel együtt éri el igazi
nevelő hatását. Ám az aránynak a jutalom felé kell eltolódnia.

A büntetésre éppoly szükség van a pedagógiában, mint a jutalmazásra. Fontos azonban, hogy
a büntetés ne legyen megtorló jellegű, hanem nevelői célzatú.

A nevelés során tehát szükség van mind a jutalmazásra, mind a büntetésre. E külső gátló vagy
erősítő hatások hatékonysága azonban nagyban függ a gyermek és pedagógus érzelmi
viszonyától. A jutalom és büntetés akkor hatékony, ha a tanár és gyerek közt megfelelő a
viszony, ha a tanárnak tekintélye van és a gyermek ad a tanár véleményére.

b) A jutalom:

Vajda Zsuzsanna a jutalomnak három fajtáját különbözteti meg egymástól:

 ösztönző
 értékelő-minősítő
 kontrollként alkalmazott

Az értékelő-minősítő jutalom kapja az iskolákban a legnagyobb szerepet. Az osztályzat

minősít, visszajelez a diáknak. A jó jegy megerősítheti abban, hogy jó úton jár. Az osztályzás
azonban negatív következményekkel is járhat. A rossz jegy elveheti a gyermek kedvét a
tárgytól, sőt a belső motivációjára is kedvezőtlenül hathat. (Ennek azonban az ellenkezőjére is
van példa. A jegyekért vívott harc idővel felébresztheti a gyermek tudásvágyát.)

c)A büntetés:
A büntetés szükségszerűségéről megoszlanak a tudományon belül is a vélemények. Abban
azonban egyetértenek, hogy a gyermekeknek szükségük van bizonyos korlátokra, hogy a
társadalom egészséges tagjai lehessenek.
(A túlságosan szigorú büntetés a gyermekben agresszivitást szülhet, a gyakori büntetés pedig tartós
szorongáshoz vezethet (Barkóczi I. – Putnoky J.: 1980).)

- A büntetés tehát akkor bizonyul hatékonynak, ha az megelőzi a nem kívánt cselekvést,

vagy ha azt már nem tudja, akkor a cselekvés elkezdésekor lépjen közbe. A helyes
időzítés azért fontos, hogy a büntetés a gyermek motivációjával kapcsolódjon össze.
 - „A nagyon szigorú büntetés hatására a gyerek a büntető szülőtől fél, és nem a tett
újbóli elkövetésével szemben válik ellenállóvá.” (Vajda Zs. 2000) Összességében
pedig a bizalmi kapcsolaton nyugvó enyhe büntetés sokkal hatásosabb, mint a szigorú
büntetés. A fizikai durvaságot, szorongást és riadalmat keltő megnyilvánulásokat
pedig feltétlenül kerülni kell!
- Fontos, hogy a büntetés következetes és kiszámítható legyen, ugyanis az alkalmilag,
következetlenül alkalmazott büntetés inkább megerősíti az eredetileg gátolni kívánt
cselekvést. Ha a normaszegés néha büntetéssel jár, néha pedig nem, akkor azok az
alkalmak, amikor nem kap büntetést, jutalom értékűek. Az ilyenfajta büntetés
különösen káros, ha rendszeresen fordul elő, hiszen a gyermek számára nem válik
világossá, hogy mikor cselekszik rosszul.

(A büntetésnek elengedhetetlen része a magyarázat. A gyermeknek pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy a
büntetés mire vonatkozik. Ha a büntetéshez magyarázatot fűznek, az egyrészt informálja a gyermeket tetteinek
következményeiről, másrészt pedig segíti őt, hogy a szorongás magához a kihágáshoz kapcsolódjon. A megfelelő
magyarázat segíti az önkontroll, illetve az énkép fejlődését.

„Az önkontroll során az ember értékeli belső ösztönzőrendszerét, másrészt az önkontrollal összefüggő
mechanizmusok teszik lehetővé, hogy a külső ösztönzők hassanak.” (Vajda Zs. 2000))

4. A teljesítménymotivációt befolyásoló tényezők, önbeteljesítő jóslat:

Teljesítménymotiváció: Pszichológiai tényező, mely arra készteti az embert, hogy eredményes tevékenység útján
sikert, elismerést, önbecsülést érjen el. Személyre jellemző jegyként megkülönböztethetők teljesítménymotiváltak
és kudarckerülők.

a)Kialakulása:
→Gyakran már a feladatvégzés elkezdése előtt megfogalmazódik az igényszint, mely a
teljesítményhelyzetben megjelenő, önmagunkkal szembeni elvárás. Ez az elvárás nem
állandó, hanem a tapasztalatok, az aktuális teljesítmény függvényében rugalmasan változik.
Az igényszint kitűzését ezenkívül szociális hatások is befolyásolják. A társas összehasonlítás
folyamata során például az elvárt teljesítményt, sikert vagy kudarcot úgy határozzuk meg,
hogy a többiek teljesítményéhez hasonlítjuk a sajátunkat.

→Az aktuális motivációt az fogja meghatározni, hogy a feladathelyzetekben a sikerorientáció

vagy a kudarckerülés motivációja-e az erősebb. Ezt Atkinson a személyiség stabil
tényezőjeként képzeli el, ami a tapasztalatok,a nevelés, a kulturális környezet hatására alakul
ki.
→A sikerre és a kudarcra adott szülői, tanári reakciók- pl. a dicséret vagy a rosszallás, a
hibázás megítélése- nagyban befolyásolják, mi lesz a gyerek elsődlegesen megjelenő
késztetése a teljesítményhelyzetekben.

b) Befolyásoló tényezők:
Fontos kérdés ez, hiszen az eredmények magyarázata és az ezzel járó érzelmek ugyanis
hatással vannak a motivációk további alakulására.
 Egyrészt fontos a tanuló saját elképzelése sikereinek és kudarcainak okairól. Ha pl.
egy gyerek úgy gondolja,hogy akárhogy igyekszik, mindig rossz jegyet kap
matematikából,akkor kialakulhat a tanult tehetetlenség és a motiválatlanság.
 Másrészt pedig, hogy a tanár mit gondol, vár el és jelez vissza a teljesítményről, az
szintén befolyással van a további motivációra(→tanult tehetetlenség, és Pygmalion-
hatás).
A teljesítmény-gyakran tévesen(!)-feltételezett okairól és a képességekről való visszajelzések
tehát alakítják az érdeklődést és az önbizalmat, valamint a sikerelvárásokat az egyes
területeken.

5. A pedagógus értékeléseinek, visszajelzéseinek pszichológiai hatásai:

a) A pedagógus értékelése három szempontnak kell ,hogy megfeleljen:

 Mi szolgálja a diákok személyiségfejlődését, vagy minimális célként mi az, ami nem
káros.
 Mi segíti elő a teljesítményt, optimális esetben a tanulás színvonalának a javulását.
 Adjon támpontot a következő iskolatípusba lépéshez.

b)Az iskolai értékelés előnyei és hátrányai / pszichológiai hatásai:

Előnyei:
 Fokozza a teljesítményt: Ez összefügg azzal ,hogy a viselkedés irányítása az iskolai
gyakorlatban, alapvetően külső.Sajnos az oktatásban meglehetősen kicsi tere marad az
intrinzik motivációnak.

(Általános definíciója szerint az intrinzik motivált viselkedések célja nem valami külsı tényezı, hanem a
viselkedés maga. Az intrinzik motivált tevékenységben a szükségletek kielégítése folyamatos, azok a szelfbıl
magából származnak. Ezen két jellemzı miatt nevezik intrinzik motiváltnak ezeket a viselkedéseket.)

 Folyamatos tanulást biztosít: A külső szabályozás eredményeként a jutalom vagy a

büntetés veszélye egyenletesebbé teszi a tanulást.
 Visszajelzés a tanulóknak, a tanárnak.
 Az ismétlést szolgálja.
 Siker esetén növeli az önértékelést: Ez első sorban akkor következik be, ha a tanuló
saját erőfeszítésének és képességeinek tulajdonítja az eredményt (→sikerorientált).
 Informálja a szülőket.

Hátrányai:
 Szorongást okoz: Ennek mértéke függ az egyén teljesítménymotivációjától, a
szorongásra való hajlamtól, de a számonkérés formái sem egyformán megterhelők
minden gyereknek. Az írásbeli vagy szóbeli felelés az extroverzió-introverzió
személyiségdimenzió mentén különböző diákok számára eltérő nehézségi szintet
jelent.
 Fokozza a rivalizálást: A jelentkezés alapján felszólítás( csak egy valaki mondhatja
meg a helyes választ), korlátozott számú jó jegy adása, a győztes kap jutalmat-
feladatok során.
 Nem reális: Sokszor azonos teljesítményeket másként értékelnek. A pedagógus
értékelése sokszor szubjektív, nem mindig az adott teljesítmény alapján értékel, hanem
befolyásoló lehet pillanatnyi hangulata és az egyéni véleménye is a diákról. Tudni kell
azt is ,hogy tulajdonképpen számonkéréskor sosem tudást értékel a pedagógus, hanem
az aktuális pillanat aktuális ismeretét.
 Konfliktusforrás a tanár és a diák között(az osztályzat mint értékelésen keresztül): A
diákot sokszor a jobb jegy érdekli elsősorban és nem a jobb teljesítmény
nyújtása(amikor jobb jegyért harcol). Másik probléma lehet,amikor pedig közömbös a
diák a jeggyel szemben, amit egyrészt a környezet érdektelensége, másrészt a tanult
tehetetlenség érzése vált ki.
  Időigényes: A feleltetés, röpdolgozat mint értékelési forma/módszer, időigényes.
Olyan formát kellene kitalálni, alkalmazni,ami nem az anyag mechanikus ismétlését
szolgálja, hanem minél több tanulót von be és a megértést szolgálja.
 Kudarc esetén csökkenti az önértékelést: A kudarc önértékelést romboló hatása a tanár
visszajelzéseitől is függ. (A pedagógus értékelése kudarc esetén se legyen sértő, bántó,
a gyerek önérzetét romboló, hanem tudja úgy közölni,hogy a gyerek építő kritikának
vegye azt,és pozitív motiváció legyen teljesítménye javításában.
 Csökkenti a kreativitást: Ez összefüggésben van az értékelés szorongást növelő
hatásával.

A pedagógus értékeléséről és hatásairól más forrásból:

„A pedagógiai értékelés első visszajelentési körében a tanulóról – a tanuló tanulási

eredményeitől – a tanuló felé áramlanak az információk. Az információk az esetek
többségében egy személy (pl. pedagógus) vagy egy oktatási program közvetítése révén válnak
minősítő információkká a tanulóra nézve. Ezzel a tanulás irányítójának az a célja – amint az
köztudott –, hogy a tanulót, ha szükséges, korábbi tanulása korrekciójára szorítsa, illetve
további tanulásra serkentse.

A jól motivált tanulók a tudásért tanulnak. Számukra tulajdonképpen nincs jelentősége

az ellenőrzésnek és az értékelésnek. Akkor is tanulnak, ha nem járnak iskolába, vagy az
iskolában nem ellenőrzik őket. (Az értelmiségi felnőttek is így tanulnak.) A közepesen és
gyengén motivált vagy nem motivált tanulókat viszont többek között éppen az ellenőrzéssel
és az értékeléssel próbálják tanulásra szorítani. Axiomatikusnak tekinthetjük, hogy a
közepesen vagy gyengén motivált emberek úgy tanulnak, ahogy értékelik, s nem úgy, ahogy
tanítják őket. Vagyis, ha nincs értékelés, akkor nem tanulnak, ha teszttel történik az értékelés,
akkor tesztre tanulnak, illetve tanáraik feleltetési, kérdezési szokásaihoz (esetleg rigolyáihoz)
igazítják „tanulásukat”. Esetleg tanulás helyett gondosan kidolgozott alkalmazkodási
stratégiákkal próbálják túlélni – sokszor igen sikeresen – az iskolai éveket.*

A tanulóra visszaható, tanulását motiváló, módosító vagy éppen demotiváló típusú

információ – pszichológiailag – a megerősítés révén fejti ki hatását. A megerősítés egy
cselekedetre vagy produkcióra (teljesítményre) adott értékelő reagálás belső átélése, mely
növeli annak valószínűségét, hogy a tanuló ember hasonló szituációban az egyszer már
megerősített módon reagál. Tehát magatartásmódosító erővel rendelkezik, ezért egyáltalán
nem mindegy, hogyan történik a tanulói értékelés iskoláinkban. Egy tanár értékelési
stratégiája akkor nevezhető szakszerűnek és differenciáltnak, ha sokféle értékelő módszerrel
dolgozik, minden lehetséges alkalmat megragad arra, hogy az egyéni különbségek
figyelembevételével megerősítéseket adjon tanítványainak, és időnként olyan strukturált
értékelési módszereket is felhasznál (pl. feladatlap), amelyekkel rövid idő alatt minden
tanítványának egyszerre sok megerősítést adhat. Nem kevésbé fontos a megerősítés érzelmi
tónusa. Hurlock (1925) nevezetes kísérletében kimutatta, hogy az elismerő-buzdító értékelés
általánosságban ösztönzőbben hat a tanulásra, mint a korholó-szidalmazó hangnemű értékelés,
de még ez is többet ér, mint az, ha a tanár egyáltalán nem reagál tanítványai produkcióira. Az
egyénre szóló (differenciált), pedagógiailag és pszichológiailag helyesen „adagolt” értékelés
legfontosabb következményének az önértékelő képesség kialakulását tekinthetjük.”

/ Forrás:Báthory Zoltán-A tanulók értékelése/