Az értékelés típusai

1. A diagnosztikus (helyzetfeltáró) értékelés

„A diagnosztikus értékelés az előzetes tudás és a tanulási alkalmasság megállapítása abból a
célból, hogy a következő folyamat irányításához a szükséges döntéseket meg lehessen
hozni.”1
A diagnosztikus értékelés során feltárjuk a tanulók tudás- és teljesítményszintjét egy-egy
oktatási szakasz kezdetén vagy a tanév elején (ritkábban tanév közben/végén is).
Döntéselőkészítő funkciójából fakadóan valamilyen oktatási tevékenység megkezdése előtt
van erre szükség, hogy segítséget nyújtson a tartalom, a módszerek, az eszközök, a szervezési
módok és formák megválasztásában.

2. A formatív (segítő-formáló) értékelés

Ez az értékelés folyamatos, alkalmazására az oktatási folyamat közben kerül sor. Szerepe,
hogy folyamatos, részletes, árnyalt visszajelzést nyújtson a tanulónak és a pedagógusnak a
fejlődés és haladás eredményeiről, a hibákról, nehézségekről. Lehetővé teszi a menet közbeni
korrekciót, illetve önkorrekciót, a felzárkóztatást.
A formatív, alakító-segítő értékelés különösen jelentős a személyiségfejlesztésben, mivel az
értékelés eredménye nem kerül be a naplóba, a tanulóknak nem kell tartaniuk a kudarctól,
érezhetik az értékelés segítő szándékát. Kifejezőeszközei a szöveges vagy írásos értékelés,
illetve a tanári (pozitív vagy negatív) reagálások.

3. A szummatív (záró-összegző) értékelés

A tanulási folyamat egyes szakaszainak záróaktusa, célja az összegzés, a záró minősítés. A

tanulókat kategóriákba soroljuk teljesítményük alapján, ez a művelet tehát szelektálja, szűri a
diákokat, megszabja a továbbtanulási esélyeket, iránymutató lehet a pályaorientáció során.
Fontos az objektivitás, ebben segíthetnek a standardizált értékelési eszközök vagy a
kritériumorientált felmérések (pl. abszolváló vizsga).

„A három értékelési forma változatos használata nem mindig valósul meg, a hangsúly
eltolódott a szummatív értékelés irányába. Ez a helyzet megváltoztatható, ha a pedagógusok
átgondolják értékelési szemléletmódjukat, előtérbe helyezik annak formatív-fejlesztő
funkcióját. A mindennapi gyakorlatban a pedagógus úgy gondolja, hogy amikor év közben
osztályoz, formatív értékelést végez, pedig sok esetben csak az év végi szummatív értékelés
részműveletét végzi. Formatívvá akkor válik az értékelés, ha szöveges értékelés kíséri (tehát
megfelelő tájékoztatást nyújt a gyermekek fejlettségi szintjéről), és a pedagógus felhasználja
a pedagógiai folyamat menet közbeni korrigálására.”2

Forrás:
Fóris-Ferenczi Rita: A pedagógiai értékelés. In. A tervezéstől az értékelésig. Kolozsvár, 2008, 151-156.
Szabó-Thalmeiner Noémi: A pedagógiai értékelés elmélete és gyakorlata. In. Pedagógiai kézikönyv. Kolozsvár,
2007, 174-175.
http://okt.ektf.hu/data/szlahorek/file/kezek/02_terv_ert/7lecke_az_rtkels_tpusai_funkcik_szerint.html

1
Lappints Árpád: Tanuláspedagógia. A tanulás tanításának alapjai. Comenius Bt., Pécs, 2002. 277.o.
2
Szabó-Thalmeiner Noémi: A pedagógiai értékelés elmélete és gyakorlata. In. Pedagógiai kézikönyv. Kolozsvár, 2007, 175.o.