2 A 

pedagógus kompetenciái a pedagógiai diagnosztika kapcsán

Az oktatás-nevelés folyamatában minden pedagógus diagnosztizál, kellő odafigyeléssel ezt
tudatosan és tervszerűen teheti. Ahhoz azonban, hogy ez hatékony tudjon lenni, a pedagógusnak
megfelelő kompetenciákkal, szaktudással kell rendelkeznie.
Maga a diagnosztikai kompetencia olyan speciális módszerek összessége, amelyek kombinálva
biztosítják a pedagógus magatartását, megnyilvánulásait, eljárásait a diagnosztikai folyamatokban
(Venzelová, 2017).
A diagnosztikus kompetencia Gavora (2013) szerint olyan adottságok, tudás és készségek
halmaza, amelyek szükségesek a szakmailag megalapozott és hatékony diagnosztizálás
megvalósításához. Elméleti alapjait a pedagógusoknak a szakközépiskolákban, vagy egyetemeken,
főiskolákon kellene elsajátítaniuk. A továbbiakban pedig forrása a pedagógiai gyakorlat, amely során
egyre több tapasztalatot gyűjt a pedagógus. Nyilván szükség van a professzionális önreflexióra is,
amelyre a modern koncepciók nagy hangsúlyt fektetnek. További forrás a kollégákkal való
kommunikáció, mely során diagnosztikai problémák kerülnek kielemzésre. Történhet ez oficiálisan
(pl. szakmai értekezleteken, módszertani napok keretén belül, stb.), vagy akár nem hivatalos formában
(beszélgetés, tanács kérése, nézőpontok ütköztetése, stb.).
Az eredményes pedagógiai diagnózis előfeltételei (a pedagógus kompetenciái a diagnosztika
kapcsán) a következők:
 szakmai kompetencia (adott szaktárgyban ismeretek, készségek, jártasságok, képességek
fejlődési szintjeinek ismerete);
 didaktikai kompetencia (a didaktikai alapok, a tanulók önállóságának kifejlesztése; hátterében
sokoldalú módszertani felkészültség áll); A didaktikai kompetencia kapcsán ki kell emelni,
hogy a pedagógusnak gazdag módszertani repertoárral kell rendelkeznie, hogy a sok módszert
változatos formákban, kombinációkban tudja használni
 pszichológiai ismeretek (főképpen fejlődéspszichológiából, általános lélektanból);
 a pedagógiai pszichológiai diagnosztika alkalmazni tudása (a kapott diagnosztikus
információk értelmezésének és értékelésének módszertani ismerete és használata);
 ismeretek a tanulási nehézségek lehetséges okairól és ezek értelmezéséről (a belső és külső
feltételek és okok hatásának ismerete a tanulási folyamatokra);
 az eredményes tanuláshoz vezető magatartás kialakításához a motiváció fejlesztése, a
megfelelő feltételek megteremtése, a munkamódok és tanulási technikák gyakorlása
(Suhrweier–Hetzner, 1993).

A pedagógusnak törekednie kell arra, hogy elkerülje a hibákat. A hibák leggyakoribb forrása
a gyakorlatban a művelődési sztenderdek és értékelési rendszer ismeretének hiánya;
a személyiségfejlődésben bekövetkező lépcsőfokok és törvényszerűségek ismeretének hiánya; a
módszerek nem megfelelő ismerete és az alkalmazni tudásának hiánya. Gyakori hiba az is, hogy
a pedagógus hozzáállása nem megfelő (Tomanová, In Šmelová a kol., 2018). A továbbiakban
összefoglaljuk a leggyakoribb hibaforrásokat Gavora (2013) és Tomanová (2018, In Šmelová a kol.,
2018) meglátásai alapján összesítve:
 Haló effektus: kognitív torzítás, amikor egy benyomás valamely személyről befolyásolja a
vele kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat és így az adott dologról alkotott teljes ítéletünket.
 Gólem effektus: a negatív elvárás önbeteljesítő jóslatként működhet - a gyermek önbecsülése
csökkenhet és nem fogja magát képesnek tartani bizonyos dolgokra,
 Pygmalion effektus: szintén önmagát beteljesítő jóslat jelenségkörébe tartozik, mely az
elvárások valóságalakító hatását jelöli. A pedagógus sokféle tényező által torzított
megismerése alapján elvárások fogalmazódnak meg, amelyek a sugallt információknak
megfelelően ténylegesen bekövetkező eseményekké, cselekvésekké válhatnak a gyermek
 viselkedésében. A Pygmalion-effektus pedagógiai folyamatban érvényesülő hatását Rosenthal
és Jakobson írták le: egy iskolában néhány gyerek iskolai teljesítményével kapcsolatosan
pozitív elvárásokat alakítottak ki, ennek eredményeképpen a gyerekek tényleges osztályzatai
javultak a tanév végére.
 Idő előtti következtetések levonása: mérlegelés nélküli, gyors megállapítások, melyeket nem
előz meg alapos diagnosztizálás. Oka lehet a pedagógus fáradtsága, kiégése, de akár a sietség,
kapkodás, túlteheltség, érzelmi labilitás is.
 Első benyomás: rövid expozíció alapján létrejött elhamarkodott megállapítás, amely nem
biztos, hogy helytálló. Csak előzetes hipotézisként szabadna kezelni.
 Központi tendencia: a pedagógus el akarja kerülni a túl kedvező, de a túl kedvezőtlen
értékelést is, ezért gyakran a középutat választja.
 Perszeveráció: a pedagógus a kezdetben kialakított véleményét a későbbiekben nem hajlandó
megváltoztatni, a Haló effektusból indul ki.
 Elbírlási/megítélési tendenciák: nem objektíven, hanem személyes tapasztalatok alapján
bírálja el a jelenséget, állapotot. Korábbi tapasztalatai túlzott szigorúságot, vagy enyhébb
elbírálást eredményezhetnek.
 Személyes teóriák kialakítása:implicit saját teóriák, melyek alapján a pedagógus kategorizálja
a gyermekeket.
A gyermek személyiségének objektív megismerése miatt a pedagógusnak kerülnie kell ezeket
a hibákat.