Az Utosó Reformáció

E könyv olvasói mondták:
Évekig ültem a padban vasárnapról vasárnara és gondolkodtam magamról:

„Nahát! Micso- da jó és időszerű prédikáció!” Mindazonáltal ezen vasárnapi
prédkociók százai sem tettek engem tanítvánnyá a mindennapi életben!
Borzasztó, de igaz! – Dorte
Amikor olvastam „Az utolsó reformációt,” világossá vált számomra, milyen
lett az egyház jelengi állapota és miért van oly kevés iagzi tanítvány
országunkban. A könyv feltárja a té- nyeket, hogy a legtöbb keresztyén nem
tud a nem bibliai tradíciókról, amiket tudtalanul be- fogadtunk az egyházba.
Milyen messze van ez az igazi keresztységtől, amibe beléptünk.
– Ulla
Ez a könyv hihető és igen lebilincselő. Torben nagyon őszinte és nyílt útja
nehézségeinek megosztásában a tanítvánnyá válás bibliai útjára való
visszatérése során, úgy, ahogy Jézus szánta. Az üzenet világos, lényegre törő
és bibliai. – Klaus
Torben könyvét mindenkinek el kell olvasnia, aki elégedetlenné vált azzal,
ami az egyház- ban történik ma a világ sok részén. A vezetőség piramis
rendszere bzárja az ajtót mindenkinek, kivéve a néhány kiválasztottat, míg
mindenki más fizeti a tizedét a tárházba, aztán ül és engedelmesen hallgat. A
becsmérlések és a kontolláló taktikák (hogy megtartsanak minket és
pénzünket), és a felvizezett üzenetek, hogy tetszenek a „keresőknek,” meg kell
változni, ha vibráló és erőteljes tanítványokká váljunk, akik folytatják az Ő
munkáját és tanítványok tevését minden nemzetben, amivel Jézus megbízott
minket. Kezdődjön a refomárció. – Nana
TORBEN SØNDERGAARD EGYÉB KIADVÁNYAI
Egészséges doktrina [„Sound Doctrine”]

Keresztyén, tanítvány vagy rabszolga [“Christian, Disciple, or Slave”]
Élet keresztyénként [“Life as a Christian”]
Fejezd be a versenyt [“Complete the Race”]
Megcsalatva (kis könyv) [“Deceived?” (Booklet)]
Az eltorzult verseny (kis könyv [The Twisted Race” (Booklet)]
AZ UTOLSÓ REFORMÁCIÓ
[THE LAST REFORMATION]
Vissza a tanítványság újszövetségi modelljéhez

[Back to the New Testament model of discipleship]
Torben Søndergaard
Fordította: Sajtos István
Hacsak nincs másként előírva, az összes idézet az Írásban a

Szent Biblia Modern King James Version-ből van. Copyright ©
1962 - 1998 By Jay P. Green, Sr. Felhasználva a szerzői jog
tulajdonosa engedélyével.
AZ UTOLSÓ REFORMÁCIÓ [THE LAST REFORMATION]
Vissza a tanítványság újszövetségi modelljéhez

[Back to the New Testament model of discipleship]
Copyright © 2013 by Torben Søndergaard
All rights reserved. This book is protected under the copyright

laws of the
United States of America. This book may not be copied or
reprinted for com-
mercial gain or profit. The use of short quotations or occasional
page copying
for personal or group study is permitted and encouraged.
Permission will be
granted on request.
Paperback: ISBN: 978-1-938526-42-8
ePub (iPad, Nook): ISBN: 978-1-938526-43-5
Mobi (Kindle): ISBN: 978-1-938526-44-2
PUBLISHED BY LAURUS BOOKS

PUBLISHED IN THE UNITED STATES OF AMERICA
This book may be purchased in paperback from www.

TheLaurusCompany.com
and other retailers around the world. Also available in eBook
format for electronic
readers from their respective stores.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönet
Sam Blakeley, John van Wendel de Joode, Scott Galbraith, Ronald Gabrielsen
és másoknak, akik segítettek ezt a könyvet kiadni angolul.
Áldás vagytok.
— Torben Søndergaard
MIELŐTT ELKEZDED …
Ezen könyvön végig a „közösség” és az „egyház” szavak két különböző
értelemmel használato-sak.
A „közösség” szó elsősorban a hívők összegyülekezésére használatos,
akiknek nincs hagyomá-nyos egyházi épületük vagy szervezetük és akiket a
kizárólag a Szent Szellem és Isten Igéje vezeti.
Az „egyház” szó összegyülekezésre használatos, vonatkozik a hagyományos
„szervezett vallás-ra” hivatalos egyházi épülettel, kijelölt vezetőségi
szervezettel, hallgatók gyülekeztével, stb.
Egyszerűbben, az „egyház” épülettel, a „közösség” épület nélkül van. Nem
mindig működik ily módon, de az értelmi összefüggés világosság teszi.
Ugyanilyen módon, ha a hivatkozás az egyházra nem szól „állami egyházra,”
az első sorban evangélikus vagy „szabad” egyházakra vonatkozik.
A hivatkozások a „nyugatra” vagy „nyugati egyházakra” mind az európai és
amerikai egyházak-ra vonatkoznak.
A bibliai idézetek a Biblia Modern King James Version-ből vannak.
A kiadótól: Torben
Søndergaard, e könyv szerzője, Dániában él. Ez a könyv dán nyelvből lett
angolra fordítva és sok utalást tartalmaz a dániai, valamint az evangélikus
egyházra, mely „állami egyház” Dániában.
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
ELŐSZÓ: A harmadik reformáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
1. FEJEZET: Egy gondolat kísérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
2. FEJEZET: Tanítványokat fogsz tenni. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23
3. FEJEZET: Egyházkultúra .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
4. FEJEZET: Kirándulás a zöld mezőkre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
5. FEJEZET: Egy új hely és eggyel több egyház . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
6. FEJEZET: Vándorlás pusztában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43
7. FEJEZET: Angyalok látogatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
8. FEJEZET: Pénzügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
9. FEJEZET: Tizedfizetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
10. FEJEZET: Eszköz a missziók számára. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
11. FEJEZET: Az istenkereső barát egyház . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
12. FEJEZET: Mi az egyház? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79
13. FEJEZET: Te vagy az egyház .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
14. FEJEZET: Istentisztelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
15. FEJEZET: A példa ereje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
16. FEJEZET: A két tükör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
17. FEJEZET: Felkészítve a szolgálatra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
18. FEJEZET: Ötszörös szolgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
19. FEJEZET: Vezetőség. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
20. FEJEZET: A Szent Szellem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131
21. FEJEZET: Sok új egyház . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
22. FEJEZET: Egyszerű összejövetelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149
23. FEJEZET: Étel, közösség és ima . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
24. FEJEZET: Az apostoli tanítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159
25. FEJEZET: Kezdődjön a reformáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
A SZERŐRŐL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 5 –

Bevezetés
BEVEZETÉS
Volt lehetőségünk megismerni Torben Søndergaard-t és látni őt munkában.
Amit láttunk, Isten királyságának prédikálása, embrek megmentése,
szabadítása, gyógyítása, bemerítése és betöltekezé- se Szent Szellemmel oly
módon, ahogy olvassuk az ApCselben – és azt, ahogy történik ma sok or-
szágban és sok helyen, ahol ahol az evangéliumot a Szellem erejével
prédikálják.
Torbennek szenvedélye az emberek üdvössége és a közösség. A megváltott
emberek gyorsan be-lépnek egy aktív tanítványsági programba és különféle
közösségekbe. Az új keresztyének gyorsan kezdik gyakorolni Jézus életét
szóban és tettben, amely viszont másokat vezet hitre Őbenne.
Torben tanulmányozta az egyháztörténelmet és a Bibliát, különösen az
ApCselt, annak érdeké-ben, hogy megtalálja a bibliai alapelveket, amik
alkalmasak az emberek elérésére. Ebben a könyv-ben leírja saját útját, melyből
mindnyájan tudunk tanulni valamit. A tanítványok oktatása egy olyan téma, ami
fókuszban van az egész könyvön végig, és Torben sok példával mutatja be,
hogyan tu-dunk legjobban tanítványokat oktatni.
Legtöbb keresztyén, beleértve magunkat is, egy olyan utat örökölt, hogy
legyen közösség és le-gyenek tanítványok. Torben felszólít minket ennek
megkérdezésére példákat hozva fel a Bibliából és az egyháztörténelemből. Ez a
könyv kihívó és csípős, de mindnyájan több embert akarunk látni hinni
Jézusban, több tanítványt oktatva és közösségeket növekedni szában és
erőben. Ezért hisszük, hogy Az utolsó reformáció fontos, amikor arra
gondolunk, hogyan legyünk egyház ma.
Bátorítani akarunk téged, imádkozva és nyitott szívvel és elmével olvasd ezt
könyvet. Hogyan alkalmazod azt, amit tanulsz ebből a könyvből, tőled függ.
Igazán szükségünk van pradigmaváltásra a közösségeket és a
tanítványságot illetően – egy olyan keresztyén életstílusra, ami visszatükrözi
azt, amit olvasunk az ApCselben. Hisszük, hogy az meg tud történni minden
egyes országban és a mi korunkban ma!
Isten királysága és az emberek üdvösségére!
— Charles Kridiotis and Mattias Nordenberg

Bevezetés
ELŐSZÓ
A HARMADIK REFORMÁCIÓ
Egy német kutató, Christian Schwarz, megvizsgálva az egyház növekedését,
monsja, hogy sok do-log jelzi azt, hogy egy olyan időben élünk, amikor meg
fogjuk látni a harmadik reformációt.
Az első reformáció a tizenötödik században történt, amikor Martin Luther és
tanítása szemben állt a katolikus egyházzal. Megújította az evangélium igazi
lényegét, nevezetesen egyedül a hit általi megigazulást. Monghatná valaki,
hogy ez a reformáció a teológiát érintette. Ha megvizsgáljuk ma az evangélikus
egyház szerkezetét, mely „állami egyház” Dániában, látni fogod, hogy az nagy
mér-tékben hasonlít a katolikus egyház szerkezetére. Ez azért van, mert Martin
Luther nem vezetett be sok változást magába a szerkezetbe.
A második reformáció a tizenkilencedik században történt a Wesley
testvérek szolgálata ideje kö-rül. Ebbeen a reformációban újra felfedezték az
intimitást Krisztussal. Ez főleg egy szellemi refor-máció volt; egy olyan
reformáció, melyben a szenvedélyes szeretet az ember személyes Megváltó-
jáért kedvelték. Ez szenvedélyt eredményezett a missziókért és az
evangélizálásért. Azonban, ismé-telten, maga a szerkezet – az egyház kerete és
szolgálata – nem változott sokat. Olyan volt, mint egy új foltot tenni egy régi
ruhára.
Ha végig nézed a történelmet, azt fogod látni, hogy a múltbeli ébredésekből
senki tett semmit ko-molyan az egyház szerkezetéről. Amire valóban
szükségünk van, egy új és radikális reformció, egy harmadik reformáció, ami –
ahogy Christian Schwarz és sokan mások hiszik, át fogja alakítani az egyház
egész szerkezetét.
A harmadik reformáció nem csupán kis változásokról szól itt-ott. Nem, az
egy olyan reformáció, ami olyan mélyre hat, ami szükséges egy teljesen új
kezdetre. Abszolút egyetértek Christian Schwarz-cal, Wolfgang Simson-nal és
másokkal, akik őszintén beszélnek erről a tárgyról. Amit ké-szülök bemutatni
ebben a könyvben, határozottan nem csupán az én véleményem. Sok jó könyvet
írtak már erről a témáról, de azok egyike olyan mélységig merül be, hogy az
olvasónak különleges érdeklődése szükséges az egyháztörténelem és annak
szerkezete felé annak érdekében, hogy képes legyen olvasni azokat. Ha
hiányzik az a háttére és oktatás, akkor egy kicsit nehéz lehet átmenni azo-kon.
Ezért nem fogok lemenni ilyen mélységekig ebbena könyvben, mivel sok más
történt. Inkább egy kis ízelítőt akarok adni az olvasónak, mit fog Isten tenni, egy
ízelítőt az egyház jövőjéből. Ám-bár nem mutatok semmi újat, mégis új lesz a
legtöbb embernek. Úgy tűnik, hogy ez az üzenetnek nem volt olyan áttörése
Skandináviában és Európában, mint sok más helyen a világban. Ezért remé-lem,
hogy ez a könyv segíteni fog egy új átalakulást indítani benned, az ólvasóban és
hogy annak elolvasása után el fogod kezdeni tanulmányozni a Bibliát
mélyebben magad számára, hogy meglásd mit kell mondania ezen dolgokról.
Tudom, Isten azt akarja, hogy valami új történjen. Azt is tudom, hogy a
reformáció szükséges. Mégis Mégis, azon tény ellenére, hogy abszolút meg
vagyok győződve azon dolgokról, amiről írok, és még írok nagy félelemmel és
remegéssel, mert tudom, ezt nem lesz könnyű elfogadni.
Bevezetés
Még mindig örülünk mindnyájan azon reformációért, amit Martin Luther
megkezdett. Igen, 500 év után azt gondoljuk, milyen fantasztikus, hogy volt az
a reformáció és csaknem idilli megértésünk van arról, mi történt valójában.
Elképzeljük, hogyan állt Luther a templomnál Wittenbergben 1517. október 30-
én, és nyugodtan és békésen szögezte a kilencvenöt tézisét az ajtóra,
miközben az embe-rek mögötte álltak tapsolva. Igen, szép volt és lefektette az
alapot a reformáció számára, melyért boldogok vagyunk ma.
Elfeledkezünk azonban sok dologról. Elfeletjük, hogy ezt a reformációt nem
fogadták el köny-nyen. Ez nagy ellenállást keltett, Luther könyveinek elégetését
és őt vádolva, hogy ördög küldte, vívjon háborút Isten egyháza ellen.
Elfelejtjük, hogy ez heves harcokra vezetett, melyben az férfiak, nők és
gyerekek ezreit ölték meg. Elfelejtjük, hogy az akkori egyház nem akart
reformációt és min-dent megtettek, hogy hadakozzon ellene. Most azt
gondolhatnád: Igen, de az a katolikus egyház volt. Íme, az én válaszom: Igen,
az a katolikus egyház volt, de mégis az volt az egyház. Ma egy má-sik egyházi
felekezet fog megpróbálni az ellen harcolni, amit Isten akar. Miért gondoljuk,
hogy va-lami más lesz ma? Nem mondom, hogy ezreket fogunk látni megölve,
de miért kellene azt gondol-ni, hogy minden símán, nézeteltérések nélkül és az
Isten elleni munkával való vádlás nélkül és az egyház és elpusztításának
megpróbálása nélkül fog menni?
Az igazság az, szükséges meglátnunk ezt a reformációt és nem fog símán
menni! Vádolva leszünk az egyház elpusztításával. Meg fogjuk tapasztalni sok
keresztyén ellenállását, akik az ellen lesznek, amit mi megcélozunk. Vádolva
leszünk megcsalattatással és veszélyességgel. Tudjuk azonban, hogy mit
csinálunk az egyhűzért és Istenért, mert mi láttunk valamit, amit Isten akar,
hogy megtör-ténjen.
Miért fordult az egyház Martin Luther ellen? Az volt, mert az ő szavai Isten
Igéje ellen voltak?Nem, nem ez volt az ok. Az egyház számára nem számított,
mit mond a Biblia, hanem valami egé-szen más miatt. Martin Luther tanítása
ellenzett a pénzügyeken, erőn és ellenőrzésen alapuló rend-szer ellen volt.
Mondhatjuk azt, hogy ez ma is releváns. Az embrek ma is ellenzik azt ma is,
nem azért, mert az nem biblikus, hanem mert le fogja rombolni azt a rendszert,
ami segített nekik építe-ni. A pénzügyek, erő és kontroll még mindig sokat
számít az egyház vezetőknek ma. Ez nem azért van, mert a pászorok nem
akarnak szolgálni Istennek és nem akarnak jó dolgot cselekedni. Legin-kább
azon tény miatt van, hogy vagy nem tudják meglátni azt, vagy hogy sokat
veszítenek, ami nehézzé teszi számukra ebbe az irányba menni. Amikor látnak
másokat rendszerüket elhagyni, harcolni fognak, mert elvesztik tagjaikat és
azokkal együtt a pénzt, ami működtette a rendszerüket. Meg fogjuk ezt
vizsgálni közelebbről ebben a könyvben.
Olvassuk el, mit tett és mondott Jézus:
Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe. És a
templomban találta azokat, akik ökröket és juhokat és galambokat árultak, és
a pénzváltók üzleteltek. Akkor korbá- csot készített kötelekből, kiűzte
mindnyájukat a templomból juhokkal és ökrökkel és kiöntötte a pénzváltók
pénzét és felborította asztalaikat. És mondta a galamárusoknak: „Vigyétek el
ezeket! Ne tegyék Atyám házát kereskedés házává.” Akkor a tanítványok
megemlékeztek, hogy meg van írva: „Féltő szeretet emészt engem a Te
házadért.” (János 2u13-17).
Isten nem lakik kőből épített templomban. Ő bennünk lakik –
keresztyénekben, tanítványaiban.
Bevezetés
Azonban, ha Jézus ma járna a földön és látná, mi történik, ugyanazon módon
reagálna. Ő nem ülne ölbe tett kezekkel, amint mi tesszük, és nem tűrné el.
„Feltételezitek, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak a földön?
Mondom nektek, egyálta-lán nem, hanem inkább meghasonlást. Mostantól öten
lesznek megosztva egy házban: három kettő ellen és kettő három ellen. Az apa
meghasonul a fia ellen és a fiú az apa ellen, anya a lánya ellen és a lány az anya
ellen, anyós a menye ellen és a meny az anyós ellen… Igen, és miért, még ti
magatok is, nem ítélitek meg, mi az igaz?” (Lukács 12u51-53, 57).
Jézus buzgó volt Isten egyházáért a földön. Ugyanazzal a buzgósággal van
ma? Jézus mondta, lesz egy ár, ami meg kell fizetni, ha követjük Őt. Hajlandók
vagyunk megfizetni az árat? Ez meg-osztást fog okozni, és némely
keresztyének harcolmi fognak ellene, mert, úgy tűnik, lesz valami, ami le fogja
rombolni az egyházat. Őszintén tudom mondani részemről, hogy én abszolút
nincs szándékomban lerombolni Isten egyházát e könyv kiadásával. Nem
teszem meg, mert én az egyház ellen vagyok. Szeretem az egyházat és azon
szeretet miatt akarom megmenteni. Szeretem Isten né-pét és szeretem Istent
és ezért teszem azt, amit teszek. Az egyetlen különbség az, hogy a nézetem
arról, amivé Isten akarja, hogy az egyháza legyen, eltérő sok más népétől.
Martin Luther reformációja után Isten kezdett használni különféle
ébredéseket annak érdekében, hogy feltárják az egyháznak az Ő Igéjéből
elveszett igazságokat, olyanokat, amik léteztek pünkösd napjától, de azokat
jórészt kihagyták az ötödök századra. A középkoron végig csak a hívők kis cso-
portjai itt-ott őrizték meg azokat. Sok ébredés volt a történelemben, és ezek
mindegyike újra bemu-tatott egy igazságot, pl. Luther által meghozott
„megigazulás hit által.” Ezen ébredések megvizsgá-lásával világosan láthatjuk,
hogy ez mindenkor közelebb és közelebb hozta az egyházat ahhoz, ami az első
egyház volt, amiről olvasunk a Bibliában.
Nem állt le Martin Lutherrel és a reformációval. Azután jött a baptista
ébredés, ahol Isten ismét feltárta a „hívők bibliai bemerítését” (teljes bemerítés
az illető személyes hite alapján). Később tör-tént a metodista ébredés, ahol az
igazság a „hit általi megigazulás-ról” új módon tárult fel. Aztán volt az
adventista ébredés „Jézus második eljövetelének reményével.”
A következő ébredések megújították a fókuszt a „bemerítésre Szent
Szellemmel” és a „Szellem ajándékaira.” Az utolsó nagy ébredés Wales-ben
történt Evan Roberts-szel. Ez az ébredés az „ötszö-rös szolgálattal”
foglalkozott. Az Isten által az egyháznak adott apostol, próféta, evangelista,
pásztor és tanító szolgálata új fókuszt kapott. Nagy mértékben elvesztek azok
Kr.u. 325-i zsinat eredménye-ként, ahol elkezdték újra építeni az egyházat a
róma birodalom szerkezete szerint pápával, érsekek-kel, papokkal,
szerzetesekkel és apácákkal, akiket később a protestantizmuson keresztül
pásztorok-kal, érsekekkel és a vének tanácsával helyettesítették.
Mindezen ébredések eredményeként, melyekben Isten megújította az
igazságokat az Ő Igéjéről, ma különféle felekezetink vannak, úgy mint
evangélikus egyház, metodisták, adventisták, a pünködi mozgalom és az
apostoli egyház. Mindezek az ébredések fontosak voltak, mivel az elveszett
igazsá-gok új megértését hozta. Ez ébredések közül egy sem foglalkozott az
egyház „szerkezetével.” A ha-tás ismét ugyanolyan volt, mint amikor egy új
foltot varsz egy új ruhára.
Jézus nagyon hamar visszajön, és én meg vagyok győződve, hogy mi
vagyunk azok, akik meg
Bevezetés
fogjuk látni az Ő visszatérését. Jövetele előtt fel akarja készíteni azŐ egyházát,
mint egy menyasz-szonyt, aki fel van készítve, hogy találkozzon a vőlegényével.
Amikor megvizsgáljuk ezen ébredé-seket, az egyetlen dolog látszik, ami még
mindig hiányzik nekünk, az egyház szerkezetének refor-málása. Soha nem volt
Isten szándéka ezen feltárt igazságokat illetően, hogy független egyházi fe-
lekezetek eredményezzenek, amik egy idő után megoltották az ébredés tüzét.
Isten nem szándéko-zott független egyházakat és felekezeteket létrehozni azok
saját „kis” igazságukkal, közben figyel-men kívül hagyva más részeket és
eképpen akadályozva tagjait a teljes igazság megnyerésétől.
A hit általi megigazulás fontos, és egy új élet kezdete Krisztusban, de a
megigazulás után van egy megélendő élet Jézus követésének érdekében.
Ebben az életben szükséges bemerítkenünk vízbe, hogy eltemessük a régi
bűnös természetünket és hogy feltámadjunk élni feltámadási életben
Krisztusban. Azért is szükségünk van a hit általi megigazulásra, mert Jézus
nem „csupán” azért halt meg, hogy megbocsássa nekünk a bűneinket, hanem
hogy megtörje a bűn erejét is, úgyhogy hitben szent életet tudunk élni, melyre
Isten elhívott minket. Azonkívül szükségünk van a Szent Szellembe való
bemrítkezésre egyebek között annak érdekében, hogy képesek legyünk Jézus
Krisztus tanítvá-nyaiként és követőiként élni és meg látni az egyház
növekedését.
Kiindulási pontunk nem Martin Luther és a reformáció, sem egyéb ébredések
egyike. Azok mind-egyikének csak sikerült bemutatni Isten igazságának egy kis
részét. A mi kiindulási pontunk Isten Igéje, a Biblia és Jézus Krisztus, mert
Őbenne mindenünk megvan, amire szükségünk van az életre és kegyességre
(2Péter 1u3). Ez akkor is releváns, amikor vizsgáljuk az egyház szerkezetét.
Hiszem, hogy közel vagyunk a harmadik reformációhoz, de hiszem azt is,
hogy ez lesz az utolsó reformáció mielőtt Jézus visszajön. Ez egy olyan
reformáció, ahol Isten össze fog rakni minden részt és felkészíti az egyházat,
hogy találkozzon a Vőlegényével.
Ezért kezdődjön a reformáció.
– Torben Søndergaard
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 10 – 1. fejezet

Gondolatkísérlet
1. fejezet
GONDOLATKÍSÉRLET
Nem régen írtam egy másik könyvet, melynek címe: Keresztyén, tanítvány
vagy rabszolga. Az egy utazás vissza az első keresztyének életmódjába.
Különösen közelről vizsgáljuk meg azt, amit Jézus mondott az Ő követésével
kapcsolatban. Azonkívül megvizsgáltuk az első keresztyéneknek adott más
neveket, elsősorban a „tanítványok” és a „Krisztus rabszolgái,” amint
ténylegesen megje-nik sokszor az eredeti nyelvben. Megvitattuk, miért fontos
bátran olvasni a Bibliát, amint van annak állandó értelmezése miatt aszerint,
amit látunk megtörténni körülöttünk ma.
A probléma az, hogy amikor olvassunk a Bibliában Jézus követéséről,
gyakran nézünk magunk körül és azt gondoljuk, ez lehetetlen és hogy ma
másként kell lennie. Úgy tűnik, hogy ma az ember-nek nem szükséges
feláldozni mindent annak érdekében, hogy kövesse Krisztust. Ez az legalább,
amit gyakran látunk és hallunk gyülekezeteinkben. A mi körülményeink,
tapasztalataink és kultú-ránk szerint értelmezzük a Bibliát, ami nagyon
veszélyes lehet. Ez olyan helyzetet eredményezhet, ahol a vak vezeti a vakot.
Azért olyan fontos az, hogy engedjük a Bibliának átalakíítani értelmünket és
nem más módon.
A Keresztyén, tanítvány vagy rabszolga [Christian, Disciple or Slave]
könyvemben bemutatok egy gondolatkísérletet, ami után feltettem egy kérdést:
Ha te voltál, hogyan gondolod, hogy élni fogsz? Azt gondolod, hogy úgy fogsz
élni, mint a legtöbb keresztyén ma?
Ebben Az utolsó reformáció könyvben egy hasonló gondolatkísérlettel
akarok indulni. Kissé megváltoztottam a kérdést, és fel fogok tenni valamilyen
más kérdéseket azután.
Próbáld elképzelni, hogy még egyetlen keresztyén sincs az egész világon.
Nincsenek egyházak, nincsenek keresztyén könyvek, nincs keresztyén TV vagy
nincsenek keresztyén újságok. Nincs semmi, hogy szükség van a
keresztyénségre, kivéve egy Bibliát, egy nap vlaki megtalálja ezt a Bib-liát.
Soha nem látta azt azelőtt, sem nem hallott a Bibliáról, Jezusról vagy a
keresztyénségről, de hamar elkezdi átolvasni a könyvet.
Az Ószövetséggel kezdi arról, hogyan kezdődött minden és Izrael földje
hogyan jött létre. Olvas-sa, hogyan működik Isten a népével, és világos képet
kap Istenről mint szentről és igazságosról. Ol-vas Istenről, aki meg tud
haragudni, de Aki kegyelmes és türelmes is. Olyan Isten, aki nagy szeretet-tel
van az Ő népe felé. Olyan Isten, aki egy napon el fog küldeni mindnyájunknak
egy Megváltót, mely vörös fonal végig az Ószövetségen. Amikor az Ószövetség
végére jut, már van benyomása arról, milyen Isten és hogyan cselekszik.
A folytatás az Újszövetség olvasása, ahol látja a Megváltót, akit Isten
megígért. Kezdi a négy evangélium olvasásával, amik szólnak arról, hogyan járt
körbe Jézus prédikálva az evangéliumot és gyógyítva a betegeket. Oldal oldal
után olvassa, hogyan prédikálta Jézus, hogy az emberek térjenek meg és
higgyenek az evangéliumban, hogy mindenki, aki örökölni akarja Isten
királyságát, vegye fel a keresztet és kövesse Őt, és minden más radikális
dolgot, amit mondott és tett. Az evangéliu-mok elmondják neki, hogyan vett
Jézus tanítványokat és aztán küldte ki őket prédikálni az evangéli-umot és
gyógyítani a betegeket. Olvassa, hogyan szerette Jézust egy valaki és gyülölte
más. Olvassa hogyan adta Jézus magát keresztre mindannyiunkért és hogyan
győzte le a halált halálán és feltáma-
Gondolatkísérlet
dásán keresztül. Minden, összerakva, ad neki egy igazán jó megértést arról, ki
volt Jézus és mit pré-dikált.
Folytatja tovább az Apostolok cselekedetei olvasásával, ahol látja, hogy
Jézus feltámadása után jött és mondta, hogy azok, akik hisznek Őbenne, erőt
fognak kapni fentről, amikor a Szent Szellem el fog jönni rájuk. Aztán olvas
arról, hogyan történt ez ténylegesen.
Amint átolvassa az Apostolok cselekedeit, kezdi megérteni, hogyan éltek az
első kereszytének. Az egy olyan élet volt sok ellentétettel és üldözéssel, ahol
mindenbe került követni Jézust. Az egy ter-mészetfeletti élet volt közösségben
Istennel és egymással.
Az ApCsel után rátér a Rómaiak könyvére. Az első négy fejezetben olvassa,
hogy mi mindnyájan vétkeztünk és messze eltávolodtunk Istentől. Áttér az
örödik fejezetre, mely „új Ádámként” ábrá-zolja Jézust, aki megbocsát nekünk
és megbékéltet minket Istennel. A hatodiktól a nyolcadik fejeze-tig azt mondja,
hogy Krisztusban van szabadság a bűntől és hogy ez a szabadság akkor jön el,
ami-kor az ember bemerítkezik és a Szellemnek való engedelmességben jár a
test helyett.
Azután áttér a kilencedi és a tizedik fejezetre, amik elmagyarázzák, hogyan
tudunk megmenekül-ni Jézusnak Urunkká tételével. Amikor ezt olvassa,
meghajtja térdeit és kéri Jézust, hogy jöjjön és mentse meg őt és hogy váljon az
ő Urává. Aztán azonnal megtapasztalja az újjászületést, üdvösséget
Krisztusban, amelyről ír a Biblia és hamarosan bemerítkezik Szent Szellembe,
melyről tud az ember olvasni újra és újra az ApCselben. Amint ott térdel, újjá
születik, érezni tudja a különbséget belül. Most már tudja, hogy
megbocsátottak neki és hogy ami meg van írva a Bibliában, igaz, mert maga is
megtapasztalta és belső bizonyossága van. Elszántan áll fel, hogy teljesen
követi Jézust és megke-resztelkedve indul, mert nincs senki más, hogy
megtegye. Attól a pillanattól kezd tanítványként élni azon az alapon, amit olvas
a Bibliában. Lát másokat is megtérve és követve Jézust. Bizonyos idő után ő és
más hívők sok gyülekezetet terveznek körös-körül.
Kérdésem most ez: Mit gondolsz, hogyan nézhetnek ki az ő gyülekezeteik?
Úgy néznének ki, mint egy állami egyház, vagy jobban hasonlítanának a mi
evangélikus egyházunkhoz, vagy még másként néznének ki talán attól?
Rendelkezne az ő közösségük egy szép egyházi épülettel egy pulpitussal egy
platformon és az összes szék rendes sorokkal? Vagy nem lennének épületük,
pulpitusuk vagy padsoraik egyáltalán? Gondolod, hogy lennének
istentiszteleteik minden vasárnap délelőtt, vasárna-pi iskolával oldalt? Lennne
programjuk tartalmazva szíves fogadtatást, némi énekeket, közleménye-ket és
ajánlást, több éneket, prédikálást és aztán úrvacsorát? Vagy egyáltalán nem
lenne programjuk és egyszerűen engedik a Szellemet vezetni őket?
Az igazság az, hogy az egyházuk nagyon eltérő lenne attól, ahogy a
gyülekezet most kinéz. A probléma manapság az, hogy sok minden, amit
csinálunk az egyházban, nem alapul a Biblián, ha-nem „keresztyén tradíciókon,”
valamint pogányságon és nemzeti kultúrán. A „keresztyén tradíció-kat”
idézőjelbe tettem, mert a „keresztyén” tradíciók közül sok ma ténylegesen a
judaizmusból és az Ószövetségből jön,
Amikor a kultúráról beszélünk, szükség van különbséget tenni azon kultúra
más aspektusai között még ha az nehéz is lehet. Kultúrának van egy aspektusa
az egyházon belül, amit én „egyházi kultú-rának” hívom. Vannak nemzeti
kultúrk is, amik eltérnek az országról országra és egyik etnikai cso-
Gondolatkísérlet
csoport a másiktól. Most nem tudjuk biztora mondani, hogyan alakítanának egy
gyülekezetet a tör-ténetben, amit kitaláltam, mert az bizonyosan függne a
nemzeti kultúrától, ahonnan jöttek. Ha ők például egy erős családi kötelékekkel
bíró kultúrából jöttek, ahol sok generáción keresztül élnek együtt, befolyásolná
az egyházukat különböző módokon, mint ha olyan kultúrából jöttek volna, ami
hasonlít a dániaihoz, ahol az ember nem mindig helyez olyan nagy hangsúlyt a
családra és a családi életre.
A történet azonban nem mond el nekünk egy fontos dolgot róluk. Nem
tapasztaltak volna meg semmilyen gyülekezeti kultúrát és ezért keresnének
mintákat a Bibliában. Ez eltér a mi időnktől, ahol abból sok, amit mi csinálunk,
tradíciókon és egyházi kultúrán alapu. Ezért tudom, hogy az ő egyházuk sokkal
másabb lenne attól, amit látunk a nyugati világban ma. Sokat abból, amit csiná-
lunk az egyházban ma, nem lehet igazolni példákkal a Bibliából, hanem egyedül
az egyházi kultú-rán és tradíciókon alapul.
Fontos, hogy próbáljunk különbséget tenni a nemzeti kultúránk és az
egyházi kultúra között. A nemzeti kultúra meghatározza azt, kik vagyunk
népként tekintet nélkül arra, hogy az ember hívő-e vagy nem. Ezért, kivéve azt,
ami nem bibliai, nincs szükség megváltoztatni a nemzeti kultúrát. Az inkább egy
erősség, hogy képesek legyünk elmondani hatékonyan a hitetleneknek az
országunkban. Az egyházi kultúra azonban egy másik történet egészben véve.
Sok abból, amire az egyház épül ma, nem alapul sem a nemzeti kultúrán,
sem biblai tanításon. Abból sok ténylegesen pogényságon és egyházi kultúrán
alapul, ami visszanyúlik a negyedik száza-dig, egy olyan kultúra, ami már
elváltozott attól, amit Jézus képviselt és a módtól, ahogy az első egyház élt
meg néhány száz évig. Nincs szükségünk arra, hogy ráerőltessük a mi egyházi
kultúrán-kat az emberekre annak érdekében, hogy „megfelelő keresztyénekké”
tegyük őket. Inkább, amikor eltávolítjuk a mai egyházi kultúrát, meg fogjuk látni,
hogy az emberek nyitottabbak Isten felé. Kö-zülük sokan jelzik, hajlandól
elfogadni Jézust, de visszautasítják az egyházat, amint van sok helyen. Ezért
próbáljuk meg elhagyni az egyházi kultúránkat és a pogány tradíciókat és
meglátni, mit mond a Biblia.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 13 – 2. fejezet:
Tanítványokat fogsz szerezni
2. fejezet
TANÍVÁNYOKAT FOGSZ SZEREZNI
Meg fogjuk kezdeni megvizsgálni az egyház célját. Amikor megvizsgáljuk az
egyházakat nyuga-ton, láthatjuk, hogy szüksgük van firssítésre.
Fel akarok tenni néhány kérdést: Mi az egyház célja? Nagy gyülekezete van?
Igen, természete-sen, sok embert akarunk az egyházban, de Jézus annyi
összegyűjtésére fókuszált, amennyit lehet, vagy valami mást emelt ki?
Ismételten azt látjuk, hogy Jézus soha nem volt elfoglalt a tömegekkel, nem
hagyott nagy egyházat három éves szolgálata után itt a földön, ámbár biztosan
képes lett volna óriási egyházat létrehozni, ha akart volna. Nem, Jézus nem az
emberek számára fókuszált. Jézus olyan embereket akart, akik hajlandók voltak
követni Őt és akiket Ő fel tud használni az Ő királysá-gának építésére.
Az az egyház célja, hogy kapjon egy szép épületet és működtessen egy
kávézót, ifjúsági összejö-veteleket, vasárnapi iskolát, stb? Nem, az első
keresztyéneknek volt egyházi épületük, ifjúdási ösz-szejöveteleik vagy sok
abból, amit ma egy jó egyházzal társítunk. Jézus nem beszélt egyről sem azon
dolgok közül.
Ha az egyház célja nem az, hogy összegyűjtsön sok embert vagy szerezzen
egy szép épületet, ak-kor mi a célja? Az egyetlen cél az, amit Jézus parancsolt
meg nekünk; nevezetesen, menjetek és te-gyétek az embereket az Ő
tanítványaivá.
Minden hatalom nekem adatott mennyen és földön. Ezért menjetek és
tegyetek tanitványokká minden nemzetből, bemerítve őket az Atya és a Fiú ésa
Szent Szellem nevében, tanítva őket, hogy megtartsanak minden dolgot,
amiket megparancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok mindig még e
világkorszak végéig is. Ámen.” (Máté 28u18-20).
Jézus soha nem mondta a tanítványainak, menjenek ki és építsenek fel sok
egyházat. Nem, azt mondta, hogy menjenek kis és szerezzenek tanítványokat.
Ő az Ő egyházát fogja építeni őket hasz-nálva. Ez azt jelenti, hogy egy szép,
nagy egyházi épület sok emberrek nem szükségszerűen ezen cél betöltése,
hacsak az összes azon ember Jézus Krisztus tanítványává és követőjévé nem
válik a mindennapi életben. (A Keresztyén, tanítvány vagy rabszolga könyvem
sokkal többet mond erről.)
Az emberek száma, az épületek vagy pénügyek ne legyenek fókusz, amikor
felmerül a kérdés ar-ról, vajon egy egyház egészséges vagy nem. Azok egyike
sem számít, ha az egyház nem kreatív, amit Jézus parancsolt, nevezetesen a
tanítványoknak. Jézus nem arra hívott el minket, hogy indít-sunk egyházakat,
hanem szerezzünk tanítványokat. Egy gyülekezet vagy egyház nem egy cél.
Nem, az Isten eszköze tanítvánnyá tétel céljából. Ha aztán van egy egyházunk,
amely elmulasztotta telje-síteni ezt a célt, miért folytatjuk ugyanolyan módon
éveken át? Gondolj arra, hogy minden forrást, pénzt, időt és erőfeszítést
használtak, hogy mozgásban tatsanak egy „gépezetet” még ha az még mindig
nem hozza az eredményeket, amiket Isten akar.
Miért hívunk állandóan szónokokat a nagy gyülekezetekből itt és külföldön,
hogy jöjjnek és pré-dikáljanak, amikor nincs fogalmunk, hogyan élnek az
emberek az ő gyüleketeikben? Az emberek összegyűjtése nem nagy probléma,
ha megadod nekik azt, amit akarnak. Jézus tanítványaivá és kö-
vetőivé tétel valami egészen más.
Nem régen a legnagyobb egyházak egyike Dániában szervezett egy
konferenciát „Hogyan te-gyük tanítványokká az istenkeresőket” címmel.
Akartak beszélni a nagy kihívásról ma tanítványok-ká tételről az egyházi
emberek közül. De miért nézi mindenki azt az egyházat és és másolja azokat,
amikor mindnyájan azt végzik, hogy egy csomó istenkeresőt behozzanak az
egyházukba?
Ha Jézus visszajönne ma, magával vinné haza az összes istenkeresőt, vagy
befogadná az összes tanítványt? Sok egyház, amiket mi nagynak érzékelünk
ma, nagyon kicsik Isten előtt. Amikor üldö-zés indul az igaz és összes dologért,
ami fel van tárva, minden a feje tetejére fog állni. A nagy egy-házak hirtelen
kicsikké válnak, amikor felfedezik, hogy Jézus követésének magas az ára, egy
olyan ár, melyet közülük sokan soha ne akartak kifizetni. Pontosan ez az, amiért
oda mennek és nem egy olyan helyre, ahol az Igét a megtérésről és
önmegtagadásról prédikálják radikálisan. Nagyon fontos, hogy mi tanítvánnyá
tételre fókuszáljunk. Olyan időben élünk, amikor a keresztyének közül legtöbb
fokozatosan elmozdul arra való fókuszálástól, amiről Isten Igéje szól. Ma sok
ember azonnal arra néz, ami jól működőnek tűnik itt és most. De nem a mi
dolgunk építeni valamit, ami fenn tud ma-radni csak itt és most. Nekünk olyant
kell építenünk, ami fennmarad örökké!
Nem tudjuk megítélni egy egyház állapotát a pénzügyek vagy emberek
száma, az egyházi épüle-tek vagy a tevékenységek megvizsgálásával. Az
egyetlen mód megvizsgálni egy egyházat annak megvizsgálásával, vajon az
emberek, akik abban az egyházba járnak, valóban Jézus tanítványaivá és
követőivé válnak-e. Olyanok, akik megtagadják magukat, felveszik a
keresztjüket és követik Őt? Engedelmeskednek a parancsolatoknak, amiket
Jézus adott? Teljes szívükből szeretik Istent és az embertársaikat, mint
önmagukat?
Jézus tanítványaként élni nem egy olyan tevékenység, amit pár óráig
csinálsz vasárnap délelőtt, miközben magadnak élsz a hét többi napján. Úgy
gondolom, ahogy élsz péntek éjszaka, sokkal töb-bet mutat életedről Istennel,
mint ahogy élsz vasárnap délelőtt. Ugyanígy van, amit kijön a szádból szombat
éjjel jobban megmutatja, mi van a bensődben, mint amit mondasz az egyházban
vasárnap délelőtt.
Ha nem akarjuk folytatni az öncsalást, bátornak kell lennünk leállni és igazán
szemügyre venni egyházunk állapotát, még ha az teljesen más képet mutat is,
mint amit várnánk. Ha fel akarod derí-teni, hogy az egyházad egészséges-e
ellenőrizd le, a fiatal emberek hogyan élnek péntek este vagy nézd meg, miről
beszélnek az egyháztagok és mivel szórakoznak szombat este. Az egy jobb
fogal-mat ad arról, hogyan fogod végezni, ha folytatod ugyanazon úton, mint
ők. Olyanná válsz, mint azok, akikkel társulsz. A kérdése feltevése helyett az
egyháznak: „Hány ember van a közösséged-ben,” azt kérdezd inkább: „Mit
csinálnak ezen egyház fiataljai péntek este?” Miről beszélnek az idősebb tagok,
amikor együtt vannak az egyházbeli barátaikkal?” „Hogyan engedelmeskednek
Jézus parancsának az evangélium hirdetéséről?” A válaszok határozottan
pontosabb képet adnak ar-ról, milyen egészséges az az egyház. Az emberek
száma, az épületek, a programok, a pénzügyek ál-lása, stb. nem cél
önmagukban. Inkább még ellentétesebbek is lehetnek az egyház végső céljával.
Az egyház célja annak a hívásnak a teljesítése, amit Jézus adott, hogy
tegyék az embereket az Ő tanítványaivá bemerítve őket és tanítva őket, hogy
engedelmeskedjenek mindennek, amit Ő mond.Ezért ne váljunk zavarttá ezen
összes más dolog által.
Néhányan megkérdezhetik: „A keresztyénné válás egy utazás, ami hosszú
időt vesz igénybe bizonyos embereknek. A mai egyháztagok közül sok fog
tanítvánnyá vál egy idő után, nem gondolod?”
Hadd mondjam, hogy ez az, hány ember ismeri fel azt ma, de emlékezzünk
arra, hogy az embe-rek nem menekülnek meg azelőtt, hogy elfogadják
Krisztust Megváltóként és újjá szülenek. Az em-ber vagy Isten gyermeke vagy
az örödg gyermeke (1 János 3u10); testből született vagy szellemből született
(János 3u6); az mennybe vezető úton vagy a pokolba vezető úton (Máté
25u46). Nincs sem-mi közben. Az ember lehet istenkereső és lehet „az úton,”
ha még nincsenek újjá születve, el fognak pusztulni a halál után, nem számít,
hogy járnak-e egyházba, imádkoznak-e Istenhez vagy olvassák-e a Bibliát. Ez
azt jelenti, hogy mindnyájan, akik csak az „úton vannak” az egyházainkban,
elfognak pusztulni, ha meghalnak megváltásuk előtt. Ha ezt valóban
megértették, világosabban fogunk prédi-kálni és végeredménnyel, ami
eredményezni fogja, hogy sokan megtérnek itt és most.
Ha tanulmányozod az ébredés- és egyháztörténelmet, látni fogod, hogy egy
hosszú megtérés el-fogadása, ami sok évet vehet igénybe, egy új jelenség. Ezt
nem találjuk a Bibliában. Ezért prédikáld az Igét és várd, hogy az emberek meg
fognak térni és látni fogod azt megtörténni! Ha egy másik evangéliumot
prédikálsz, ami megfelel az istenkeresőknek, olyan istenkersőket fogsz akpni,
akik soha jutnak megtérésre és üdvösségre. Természetesen vannak
maroknyian, akik meg fognak térni bizonyos idő után, de garantálni tudom,
hogy még többet fogunk elveszíteni, akik a hátsó ajtón távoznak, ha így
cselekszünk. Továbbá, nem fogjuk látni ugyanazon radikális megtéréseket, ahol
az emberek hajlnadók mindent átadni Istennek.
Soha nem fogadjunk el semmilyen más célt, mint amit Jézus adott nekünk. Ő
nem adott paran-csot, hogy menjünk és szerezzünk istenkeresőket vagy
egyházba járókat. Világosan mondta, hogy az tanítványok – az Ő követőinek –
szerzéséről szól, akik engedelmeskednek annak, amit ő paran-csolt nekünk.
Amikor az ember megragadja Jézust, hajlnadó lesz engedelmeskedni neki. Ő az
Élet és ez az oka, hogy itt vagyunk.

Egyházi kultúra
3. fejezet
EGYHÁZI KULTÚRA
Mire gondolsz, amikor hallod az „egyház” szót? Ha te luteránus vagy
katolikus háttérből jöttél, bizonyára egy egyházi épületre gondolsz egy nagy
toronnyal, egy oltárral és padokkal, ahol az em-berek ülni tudnak, amikor a pap
prédikál. Ha evangélikus háttérből jöttél, biztosan egy modernebb épületre
gondolsz egy nagy emelvénnyel és modern zeneszerszámokkal. A padok
székekkel vannak kicserélve, amiket körbe lehet állíatani, ámbár azok csaknem
mindig rendes sorokban állnak.
Még ha az, amit az emberek az „egyház” szóval társítanak is, kissé más
lehet, sok dolog van, ami közös. Az emberek többsége az imádás kedvéért
tervezett épületre gondol. Ezen épületben van egy emelvény vagy egy oltár,
pad- vagy széksorok, stb. Az első dolgok közül ezek jutnak eszünkbe. A
templom egy olyan hely, ahova az emberek istentiszteletre jönnek, hallgatnak
prédikációkat és csi-nálnak egyházzal kapcsolatos dolgokat.
Mire gondolsz, amikor hallod az „istentisztelet” szót? A társítások ismét
változhatnak személyről személyre. A közös dolog azonban az, hogy az
emberek úgy gondolnak az egyházra, mint olyan va-lamire, ami egy épületben
történik. Vannak énekek, adakozás, prédikáció és közösség. Az igazság az,
hogy a dolgok, amikre mi gondolunk, nem szükségszerűenn vannak bibliából;
például, egy egy-házi épület, emelvény/oltár, pad-/széksorok, stb. Ezen dolgok
közül egy sem volt ismert az első ke-resztyéneknek. Azok ténylegesen néhány
évszázaddal Jézus után jelentek meg, aki itt volt a földön és az első egyház
beindulása után. Egy vasárnapi istentisztelet koncepciója, ami énekekből,
felaján-lásokból, prédikációkból és közösségből áll, nem találhatók a Bibliában.
Az első keresztyének ezen dolgok egyikét sem használták, amiket ma
szükségnek tekintünk számunkra, hogy egy „megfelelő” egyház legyen vagy
képes legyen „megfelelően” imádni. Nem voltak speciális, istentiszteletekre
vagy más egyházi tradíciókra tervezett egyházi épületeik. Nem volt oltáruk vagy
emelvényük sem, ahol egy külön személy állni és prédikálni tudta Isten Igéjét
sokaságnak, akik ültek és figyeltek. Ténylegesen rendszersen nem találkoztak
vasárnap délelőtt istentiszteleten és nem gyakorolták a közösséget/úrvacsorát
oly módon, ahogy mi tesszük ma. Az összes dolog, amit mi oly szükségesnek
látszik ma, nem található a Bibliában vagy az első keresztyének életének
leírásában. Talán pontosan ez az, amiért gyors fejlődést tapasztaltak meg. Az
igazság az, hogy a fent említett igazi dolgok tud-nak aktuálisan akadály lenni a
fejlődés és a növekedés számára.
Ma, amikor a pásztor vagy a pap vasárnap délelőtt Bibliával a kezében
állytja: „Egyházaink a Biblián és semmi máson, csaka Biblián alapulnak,” ez
egyszerűen nem igza, mert sok minden, ami abban az egyházban történik,
egyáltalán nem alapul a Biblián, hanem az egyházi kultúrán és a bál-
ványimdáson.
Ha visszatérünk a keresztyénekre, negszemléltük a történetben e könyv
elején, nem volt meg ne-kik az összes ezen dolgok, amiket ma társítunk az
egyházzal. Őket nem befolyásolta az egyházi kul-túra, hanem csak az, amit
mond a Bibliában.
Akkor a kérdés ez lehet: „Számít az, ahogy az összejöveteleink kinéznek?
Egy vagy más módon kell vezetni az összejöveteleinket, miért nem tudjuk
tovább csinálni oly módon, ahogy mindig csi-náltuk?
Egyházi kultúra
A válasz egyszerű. Ha, amit csinálunk, közvetlenül nem bibliai és nem
akadályozza az embert Jézus parancsának teljesítésében, hogy szerezzen
tanítványokat, természetesen rendben van folytat-ni, ahogy csináljátok. Az
áldatlan igazság azonban az, hogy abból sok, ami folyik, nem bibliai, és ez az,
miért akadályoz minket tanítványok szerzésében, ahogy Jézus megparancsolta
nekünk.
Amint előzőleg említettem, az embereknek eltérő, az „egyház” szóval
társított gondolataik van-nak, de egy dolog biztos: csaknem mindenki gondol
az imádás céljára tervezett épületre, helyre, stb. Egy speciális egyházi épület
koncepciója arra célra nem található a Bibliában. Továbbá, az nem létezett az
első keresztyének között sem.
Gyorsan előre lépnénk 300 évwet az egyháztörténelemben, mielőtt
meglátnánk az első „egyházi” épületeket, amint ma kulturálisan ismerjük
azokat. Az első egyházi épületek Konsztatin uralkodása idején jelentek meg.
Sok dolognak, amit ma csinálunk, a gyökerét ama idő körül találjuk.
A nagy Konsztatin a római birodalom császára volt Kr.u. 306-337 között,
döntő szerepet játszott a keresztyénség terjesztésében, de áron. Ez a
keresztyénség elutasításának költségén történt, ami is-mert volt az első 300
évig. Konsztantin átváltoztatta a keresztyénséget egy üldözött kisebbségi cso-
portból egy hitelesített állami vallássá. De a keresztyénséget nem lehetett az
emberekre kényszeríte-ni. Az embernek a szívéből, szabad akaratból kell újjá
születni, vagy különben nem leszel képes meglátni Isten királyságát. Az
emberek kényszerítése, hogy keresztyénekké váljanak, soha nem hoz
semmilyen jó eredményeket.
Konsztantin sok változást vezetett be és azok egyike volt az egyházi
épületek koncepciója. Ad-dig a keresztyének otthonukban gyűltek összes és
törtek kenyeret. Az egyházi épületeknek nincs forrásuk sem az Új-, sem az
Ószövetségben, de azok az bálványimádás/pogányság eredménye, mely
Konsztatntin életének nagy része volt. Volt egy periódus, amikor imádta, többek
között, a Sol Invic-tus-t, a nap istenét, és bele akarta venni azt az imádást a
keresztyénségbe, eképen téve azt kevert vallássá. A szent napot áttették
szombatról vasárnapra, mely eredetileg a nap napja volt. Épített a te-metőkben
templomokat és a halottak neveivel nevezte azokat, így tudták imádni azokat. A
templo-mok keletre néztek, úgyhogy a nap sugarai (Sol Invictus) az önjelölt
papjai arcára estek, mialatt ve-zették az istentiszteleteket. Vizsgáljuk ezen más
gyakorlatokat, amelyek gyökerei a pogányságban vannak:
• Miért tartjuk a vasárnapot olyan szentnek/mint ünnepnek? A napisten
miatt.
• Miért vannak a temetők sok evangélikus és katolikus templom külső
oldalán, ha azt olvassuk a Bibliában, hogy a halottak a városkapukon kívül
legyenek eltemetve? A halottimádás régi szokása miatt.
• Miért néznek az evangélikus és katolikus templomok keletre? A napisten
miatt.
• Miért nevezik az evangélikus és katolikus templomokat halott szentek
után? A pogányság és a halottimádás miatt.
Az igazság az, hogy azok közül soknak, amit ma a keresztyénséggel
társítunk, gyökere Konsztan-tin császár és mások idejében van, akik az első
keresztyének utáni századokban éltek. Ez az egyházi kultúra olyan mélyen
gyökerezik bennünk, hogy gyakran értelmezzük a Bibliát rossz módon, mert
Egyházi kultúra
nekünk rossz vonatkoztatási rendszerünk van.
Ha „istentiszteletet” mondok, akkor saját vontakoztatási rendszerünk a szó
értelmét magyarázza. Ugyanaz vonatkozik az „egyház” és a „tanítvány”
szavakra, stb. A reményem az, hogy ez a könyv segíteni tud az olvasónak
túlnézni ezen egyházi kultúrán. Ha ezt figyelmen kívül tudjuk hatni, tud-juk
elkezdeni megérteni, mit mond a Biblia valóban arról, milyennek kell és kellene
lennie ma az egyháznak. Ha visszatérünk arra, mit akart Isten, látjuk majd Őt
naponta szólni azoknak, akik meg lettek váltva.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 19 – 4. fejezet: Kirándulásunk
a zöld mezőkre
4. fejezet
KIRÁNDULÁSUNK A ZÖLD MEZŐKRE
Mielőtt egyközelebbi pillantást vetünk az egyházra és az istentiszteletre
vonatkozó különböző te-rületekre, el akarlak vini egy kis kirándulásra. Amit én
bemutatok ebben a könyvben, az ténylegesen valami olyan, amit a
feleségemmel nem voltunk képesek látni magunkat néhány évvel ezelőttig, de
Isten elvitt minket egy kirándulásra, ahol az egyház koncepciójának rossz
értelmezését eltávolítot-ták. Többé már nem csupán járunk a templomba; mi
vagyunk a templom. Amit Isten elvégzett ben-nünk az utolsó néhány évben,
valami, látjuk Őt mind többet végezni az körülöttünk levő emberek-ben ma.
Látjuk, hogy Jézus készül építeni az Ő egyházát, olyan egyházat, ami nem
halott kövekből, programokból, szerkezetből, tagságból, egyházi épületekből,
stb. lettek építve, hanem élő kövekből épített egyház, melyet az Ő Szent
Szelleme vezet magával Jézussal sarokkőként (Ef 2u20).
Az egy hosszú kirándulás volt számunkra és sokat tanultunk. Sokkal
nehezebb volt megszabadul-ni ezen ettől a rossz értelmezéstől, mint
gondoltam. Mostanáig ténylegesen csaknem tizenkét évbe tellett három egyház
plántálása sok tapasztalat, csalódások, ellenállások, tévedések, órák a Bibliával
és egyháztörténelemmel mielőtt elmondhattuk, hogy szabadnak éreztük
magunkat egyháznak lenni, aminek teremtett minket.
Más szavakkal, ez tizenkét évbe tellett nekem és három egyház plántálása,
hogy kijöjjenek az egyházi kultúrából, aminek részévé váltam kezdetben. Ma
bbé nem járok intézetbe vagy épületbe, amit „egyháznak” nevezünk. Szabad
vagyok a félelemtől és más dolgoktól, amik belém lettek plán-tálva a kontroll
miatt, melyre később vissza fogok térni. Én Krisztus teste vagyok itt a földön,
és szeretem a a szabadságot, amit ez ad nekem. Az oly sokkal vált az élet
izgalmassá és akarom, hogy sokkal több ember tapasztalja meg azt. Azt is
tudom nézni, hogy az emberek, akik körülöttünk van-nak ma sokkal jobban
növekednek, mint amikor egyházunk volt „régi” értelemben. Meg vagyok
győződve, hogy a körülményeink és szervezeteink, aminek része vagyunk, nagy
befolyással vannak személyes növekedésünkre.
Amint megosztom utazásomat veled, remélem tudok segíteni, bátorítani és
adni neked megértést arról, hogyan kapcsolódnak összes a dolgok envagélikus
perspektívából nézve. Nem tudok bemenni től sok részletbe túl sok
feltárolásának kockázata nélkül az egyénekről. Ki fogok azonban választani
különféle fontos eseményeket, ami9k befolíásoltak engem és vezettek oda, ahol
ma vagyunk. Azt is meg akarom magyarázni, mi történt akkor és miért történt.
Hosszú utazás lesz, ahol ismételten úgy éreztük magunkat mintha téglafalba
ütköztünk volna, míg végül felismertük, előre tudtunk lépni.
Nem régen a következő prófétai igét kaptam, mely igazán jól írja le azt.
„Látom, hogy te, Torben, vérrel és hólyagokkal a kezeiden állsz, mialatt lyukat
készítesz eg nagy hegyben. Lene jön, hogy se-gítsen meked és a gyerekek
jönnek vízzel mindkettőtöknek. A hegy másik oldalán van egy óriási völgy zöld
és termékeny mezőkkel. Láthatom hogy utat készítesz, úgyhogy sokan mások
át tudnak menni a hegyen azon zöld és termékeny mezőkre.”
Remélem, ki akarsz menni azon zöld és termékeny mezőkre, melyek várnak a
hegy másik olda-lán. Hosszú utazás lehet attól függően, hol vagy, de megéri.
Nem tartott nagyon sok időbe Mózes számára, hogy kijuttassa az izraelitákat
Egyiptomból, ahol
a zöld mezőkre
rabszolgák voltak (kivonulás), de nagyon sok évbe tellett „eltávolítani
Egyiptomot belőlük.” Ugyanaz van ma is. Nem nehéz kijönni az egyházi
kultúrából, de nehéz kivenni az egyházi kultúrát az egyénből. Amikor az sikerrel
ér véget, az hasonló újjá születéshez. Hirtelen egy teljesen új mó-don látod a
dolgokat és szeretnéd tudni, miért tudtad azt látni és miért nem tudják mások
látni azt, amikor elmondod neki, milyen fantasztikus az.
Én 1995 áprilisában születtem újjá. Nem keresztyén családból jöttem,
melynek nem volt semmi-lyen speciális egyházi tradíciója. Ha látogattam volna
az evangélikus egyházat például, nem lett volna semmilyen elképzelésem,
amikor elvárták tőlem, hogy felálljak vagy leüljek az istentisztelet során. Addig
az estéig, amíg megváltott nem lettem, soha nem tettem lábamat egy
evangélikus templomba sem tettem, és kevéssel azelőtt kezdtem beilleszkedni
a kultúrába, melyben magamra találtam. Az evangélikus egyház, ahol
megtértem, egy igazi hitközösség volt, ahol nagy hansúlyt helyeztek az „Isten
emberére.” Azt gondolták, ezen „Isten embereinek” különleges kapcsolata van
Istennel, és ezért az ember tisztelje őket, mintha ők majdnem Isten lennének.
Emlékszem egy külö-nös tapasztalatra néhány hónappal megtérésem után, ami
valóban megmutatja, milyen gyorsan tud az ember belenevelődni egy sajátos
kultúrába. Ma ez viccként hangzik, de akkor ez valóban rettene-tes is volt.
Emlékszem, egy nap, amikor a gyülekezet vécéjében voltam mosva
kezeimet. Hirtelen megijed-tem, mert az ajtó mögöttem kinyílt és megjelent,
igen, megjelent „Isten embere,” aki készült prédi-kálni aznap este. Amikor
megláttam őt, gondoltam: „Mi az? Éppen úgy jön be a vécébe, mint bárki más?”
Igen, úgy volt, ahogy gondolkodtam akkor. Azon rövid idő során, hogy kezdtem
jármi az egyházba egy látást szereztem Isten ezen embereiről, mivel teljesen
más szinten levőkről, mint mi átlagos keresztyének. Nem mondhatom, hogy
mások az egyházban ugyanilyen módon gondolkod-tak, de új voltam a hitben
és nem tudtam olyan sokat arról, hogy működik Isten királysága. Azt gon-
doltam, hogy Isten ezen emberei teljesen mások és nem élnek ugyanolyan
módon, ahogy mi halan-dók. Az a tapasztalat még mindig megijeszt engem ma
és azt mutatja, milyen gyorsan tud elkezdeni gondolkodni egy sajátos módon
egy bizonyos egyházi kultúra miatt.
Amióta keresztyén lettem, volt egy vágyam, hogy szolgáljam Istent. Kevéssel
azelőtt ajtónálló lettem az egyházi összejöveteleken. Ez volt néhány terület
egyike, ahol tudtam szolgálni Istent az is-tentisztelen az evangélikus
egyházban. Nem tudtam énekelni, azért a dicsérő énekkar nem volt vá-lasztás.
Istentiszteleti kísérő lettem és felelős voltam víz felszolgálásért a nagy
prédikátoroknak, va-lamint állni az ajtónál és üdvözölni az embereket. Szintén
gyorsan alkalmazkodtam, mert be kelett illeszkednem. Valóban boldog voltam,
hogy képes vagyok szolgálni összejöveteli ajtónállóként, de azt is tudtam, hogy
többre vagyok elhíva. Arra vagyok elhíva, hogy tanítsam Isten Igéjét másoknak,
de nem volt elképzelésem, hogyan tudnám elérni azt a célt. Egy nap
megkérdeztem az ifjúsági vezetőmet, mit kell tennem, hogy tudjak prédikálni az
emelvényen. Válasza igazán befolyásolta az egész jövőmet. A következőt
mondta: „Torben, vasárnapi iskola segítőjévé válhatsz. Aztán bizonyos év után
ifjúsági munka segítővé válhatsz és ismét néhány további év után ifjúsági
vezetővé válhatsz. És ifjúsági vezetőként megengedik neked, hogy évente egy
vasárnap prédikálj.” még mindig vissza tudok emlékezni az állásra és ujjaim
számlálására telj öt évig. Ez valóban elgondolkodtatott. Ez a valóság Lene-t és
engem beszélgetésre indított az egyház elhagyására. Ha maradtunk volna,
olya-nokká váltunk volna, mint mások, akik ott ültek éveken át minden
előrelépés nélkül. Soha nem
a zöld mezőkre
kezdtem volna prédikálni. Nem volt az egy rossz egyház. Ténylegesen jó volt
sok módon. De szen-vedett a rendszer alatt, amire a gyülekezeteink legtöbbje
épít ma, egy olyan rendszer, ahol néhány ember szolgál és nagy számban csak
ülnek passzívan és hallgatnak éveken át.
Azon idő során hallottam egy fiatal házaspárról, akik készültek alapítani egy
gyülekezetet egy másol városban. Meglátogattuk őket és ennek eredményeként
elhagytuk gyülekezetünket és átköl-tötünk abban a városba.
Amikor odaköltöztünk, írtunk egy szabályt a gyülekezet számára és
elkezdtük az első istentiszte-letünket, Mindnyájan nagyon izgatottak voltunk
amiatt, hogyan fog menni és világosan emlékszem, együtt álltunk a pásztorral
és arról beszéltünk, milyen legyen az első istentiszteletünk. Fiatalok voltunk és
tűzben az Úrért. Végül is volt egy kedvező lehetőségünk pontosan megcsinálni
azt, amit akartunk és nem akartnk másokat csupán másolni. Nem, azt akartuk,
hogy Isten végezze az Ő mun-káját.De hogyan lehetne ez? Egyetértettünk,
hogy én vezetem az összejövetelt és a pásztor fog pré-dikálni. Szándékozunk
felajánlásokat venni, ezért oda-vissza megbeszéltük, hogy ne legyen a fel-
ajánlás és a prédikáció közvetlen egymás után. Egyetértettünk, hogy én fogom
fogadni az embere-ket és aztán elénekelünk néhány éneket, vesszük a
felajánlást és énekelünk még néhány embert, mi-előtt elkezd prédikálni. Igen,
ez volt a terv és mindketten nagyon izgatottak voltunk, legalábbis egé-szen
addig, míg meg nem néztem a programot és csalódással gondoltam : „Ez
egyáltalán nem más! Ez pontosan olyan, ahogy tartottuk az összejöveteleket a
másik gyülekezetben.”
Valóban csalódott voltam, mert én őszintén valami mást akartam csinálni.
Ma ez elgondolkodtat Wolfgang Simson szerzőről, aki valami ehhez hasonlót
mondott: „Egy gyülekezet beindításának legnehezebb része, amit Isten akar,
szabadulás saját magyarázatunktól arról, mi az egyház. Ez több évet
igényelhet.”
Akkor a mi megértésünk az istentiszteletről és az egyházról volt az akadály,
hogy képesek le-gyünk megtenni, amit Isten akar. Istennek el kellett távolítania
a rossz koncepciókat, mielőtt tudja folytatni az építést velünk. Ez azonban nem
mindig könnyű és azok a rossz koncepciók a mi és az egyházi kultúránknak
óriási része volt. Ismerek sok embert, akik indítottak egy gyülekezetet vágy-
gyal valami másra és szerezzenek tanítványokat, de egy idő után egy félig
halott gyülekezettel ma-radnak, ahol vasárnapról vasárnapra vannak új
tanítványok nélkül. Miért? Mert az ő egyházi kultú-rájuk akadályozza őket annak
elvégzésében, amit Isten akar tőlük, hogy megtegyenek. Szívből kez-denek
nagy álmokkal, de mégis olyan valamivel végeznek, amit egyáltalán nem akartak
– azt, mely-től elmenekültek, azt, mely az ok volt számukra valami új kezdésére
elsősorban. Nekem szabadulás az egyházi kultúrától a legnehezebb feladat
volt.
Amikor átköltöztünk az új városba, egy kisebb közösségbe is költöztünk. Ez
hirtleen kedvező le-hetőséget adott, hogy megosszam Isten Igéjét. Eljött az én
prédikálásom. Emlékszem az ülésre a szálláson, gondolkodva arról, mit fogok
mondani. Átböngésztem a Bibliát és gondolkodtam a prédi-kációkról, amiket
hallottam a régi gyülekezetben, ami alkalmas további használatra. Nem sokat
tud-tam adni akkor. Még mindig emlékszem az első prédikációra. Nem volt
semmi különleges, de a leg-fontosabb dolog az volt, hogy elkezdtem valamit és
nem kellett várnom öt évet. Csupán néhány hét után jött a fordulat, és Lene
szintén a dicséretvezető szerepében találta magát.
Az ok, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk ma, azért van, mert elhagytuk a nagy
gyülekezetet a múlt-
a zöld mezőkre
ban. Most már tudom, hogy ha nem mentünk volna el akkor, soha nem értük
volna a célunkat. Ke-ményen hangzik, de meg vagyok győződve az igazságról,
ami amögött van. Amikor visszanézek, láthatom, hogy egy olyan életet élünk
ma, ami teljesen eltér sok régi barátunk életétől. Közülük sokan ténylegesen
nem élnek többé Istennel. Sajnos arra kell következtetnem, hogy a rendszernek,
melyből kijöttünk, nem sikerült tanítványokat szerezni és szolgálni, ahogy
kellenen. Inkább lassal megoltotta az emberek buzgóságát és tüzet az Úr felé.
Ez igaz nemcsak a régi gyülekezetünk felé, hanem általában sok gyülekezet
felé.
Szomorú arra gondolni, hogy el kellett hagynom az egyházat, képes legyek
előrejutni az életem-ben Istennel. Nézd meg, hányan ülnek ma a
gyülekezetekben csupán hallgatva és milyen kevesen dolgoznak valóban és
vannak tűzben az Úrért oly sok év után. Nézz körül és gondolj arra, milyen
kevés szolgálatot indítottak annak megtételével, amit a rendszer elvárt tőlük.
Az állapot hasonló az evangélikus gyülekezetekben és sok más felekezetben,
akik bezárják az embereket rendszerükben.
Mostanában kaptam ezeket a prófétai igéket: „Látok egy nagy edényt nagy
lánggal. Egy fedő van az edényen és a tűzet lassan lefojtják és kialszik. Látom,
hogy Isten adott neked különleges elhívást és kegyelmet, hogy távolítsd azt a
fedőt, így a tűz ismét lángra lobban.” Ezért akarom valóban, hogy megtörténjen,
éppen ezen könyvön keresztül.
Nehéz volt számunkra a fent említett gyülekezet indításának része lenni,
mivel fiatalok voltunk és nem volt tapasztalatunk a vezetésben. Ez sok kihívást
hozott és egy év után odébb álltunk. Amikor visszanézek az életemre, látom,
hogy a menekülés a másik gyülekezetbe egy izgalmas járás kezdete volt
Istennel. Ha őszinte vagyok, még mindig nem tudom, hogy az Isten akarat volt-
e vagy nem, hogy átköltözzünk abban a városba és segítsünk a fiatal párnak
egy új gyülekezetet alapítani. Tu-dom azonban, hogy lendületet adott nekünk,
úgyhogy Isten később át tudott költöztetni minket oda, ahova akart minket.
Kívánom, hogy sokan másoknak is legyen kedvező alkalmuk megtenni, amit mi
tettünk, még ha az nheéz is volt. Ez a legjobb bibliaiskolai tanítás, amit az
ember megkaphat, mert megtanulunk cselekedni és nem csupán hallgatni.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 23 – 5. fejezet: Egy új hely és

még egy gyülekezet
5. fejezet
EGY ÚJ HELY ÉS MÉG EGY GYÜLEKEZET
Egy év után átköltöztünk egy másik városba annak érdekében, hogy együtt
dolgozzak egy barátom- mal. Kezdetben egy evangélikus templomba jártunk,
de egy idő után barátom hozzám jött és mond-ta, hogy Isten azt akarja tőlünk,
hogy alapítsunk egy új gyülekezetet. Tudtuk, hogy Ővele kell dol-goznunk és
egyetértettünk, hogy a nappalinkban kezdünk. Ő volt a gyülekezet pásztora, de
mindket-ten benne voltunk a vezetőségben és evangélistaként működtem.
Láttunk embereket megtérni és átváltozni és a közösség növekedett. Szokás
szerint más gyüleke-zetek a városban különösen izgatottak voltak az új „rivális”
miatt. Sajnálatos, hogy ma ez van nyu-gaton, ahol a gyülekezetek kis
társaságokként működnek, ami szükségessé teszi, hogy versenyezze-nek a
tagokért és a pénügyekért, hogy fenntartsák a működésüket. Ez gyakori
figyelmeztetéseket eredményezett egy új gyülekezet felé, hogy
megakadályozzák a „tagok elvesztését.” Ez egy fontos ok, amiért írtam ezt a
könyvet.
Túl kell néznünk a becsvágyon, hogy a saját kis társaságunkat építsük. Ha
valóban szabadok va-gyunk és Isten királyságáért dolgozunk, akkor örülnünk
kellene, hogy a királyság növekszik, a ta-gok elvesztésének veszélyére való
fókuszálás helyett.
A mi új gyülekezetünk elsősorban új emberekkel növekedett és nem más
gyülekezetekből való emberekkel. Mégha a más gyülekezeteknek nem is
tetszettünk kezdetben, az együttműködés javult bizonyos idő után, és kezdtünk
összegyülekezni más vezetőkkel a városból. Ez a mi saját nappalink-ban volt,
hogy komolyan kezdtük megtapasztalni annak használatát a Szent Szellem
által.
Emlékszem, egy este, amikor egy hölgy hirtelen a padlóra esett és egy
démon kezdett megnyilvá-nulni rajta keresztül. Ő hátán feküdt, vonaglott oldalt
és mondott valamit engolul nagyon mély férfi hangon. Az első gondolatom az
volt: „Segítség, egy démon! Találnunk kell egy pásztort!” De aztán felfogtam:
„Ó, nem, itt nincs senki, csak én!” Nem volt választásom, mint imádkozni és
remélni, hogy Isten fog nekem segíteni. Ő megtette és démon elhagyta a
hölget. Kezdtem meglátni, hogy ami meg van írva a Bibliában, valóban működik.
Azóta sokakból kiűztűk a démonokat és mi láttuk, hogy Isten ugyanaz ma, épp
ahogy olvassuk az Ő Igéjében. Ismét meg vagyok győződve, hogy én soha nem
cselekedtem volna, ha ez a legnagyobb gyülekezetk egyikében történt volna,
ahol van a pásztor, a vének tanácsa vagy egy imacsoport, aki végzik ezen
doldokat. Ez egy nagy nyájat hagy, ami passzívan figyel és soha nem indul el.
Szerencsére mi elhagytuk a nagy gyülekezetet és most magunkra kellett venni
ezt a felelősséget. Bizonyos idő után túl nagyra nőttünk és a nappalink túl
zsúffolttá vált, ezért béreltünk egy épületet, ahol tudtuk tartani az
összejöveteleinket.
Boldog voltam, hogy végül „igazi” gyülekezet voltunk színhellyek,
dobfelszereléssel, széksorok-kal, stb. Először mindnyájan nagyon izgatottak
voltunk és egy kissé több „valóságost” éreztünk, mert volt egy másik helyünk,
hogy összegyűljünk. Amikor azonban megkaptuk a helyet széksorok-kal,
dobfelszereléssel, programmal és minden mással, amiből egy „igazi”
gyülekezet áll, úgy érez-tük, mintha elvesztettünk volna valami személyeset,
ami azelőtt megvolt nekünk. Sok ember lassan passzív nézővé vált. Egy idő
után kezdtünk elcsüggedni és úgy döntöttünk, hogy a gyülekezetet há-rom
csoportra osztjuk, hogy képesek legyünk visszatérni a jó kezdetekhez. A három
házaspár a ve-
zetőségben kapott egy-egy csoportot, és kezdtünk ismát összegyűlni az
otthonainkban. Ez soha nem vált azonban igazán sikeressé, mert elkülönítettük
az embereket egymástól. Némely emberek a cso-portunkban inkább egy
másikban lennének és vice versa. Soha nem ment vissza abban, ami szokott
lenni – szerves és élő közösségbe.
Némi csüggedés után a gyülekezetben bevezettünk bizonyos változásokat
abba, ahogy irányítot-tuk. Ennek eredményeként választanom kellett a
gyülekezet és missziós szervezet, „The Last Refor-mation” [„Az utolsó
reformáció”] között, amelyet indítottam. Akkor buzgón dolgoztam Az utolsó
reformációban és összejövetelek szervezésében különféle helyeken. Most
azonban egy új módon akartunk összeépülni, mely azt jelentette, hogy meg kell
majd szüntetnem a szervezetet.
Volt egy tanítás, ami nagyon népszerű volt bizonyos gyülekezetekben akkor.
Ehhez hasonlóan ment: „Haljon el a mag és engedelmeskedj a vezetődnek
mindenben, ezért még sikeresebb leszel kellő időben. Nem tudtam megtenni.
Nem tudtam beszüntetni The Last Reformation [Az utolsó re-formációt] és
leállítani az utazást a különböző helyeken levő összejövetelekre még rövid időre
sem. Hűnek kellett lennünk az elhívásnak, amit Isten adott nekünk. Ezért nem
volt más választásunk mint leállítani szolgálatunkat a gyülekezetben. Némely
más vén szintén beadta lemondását akkor. A kö-vetkező időszak nagyon nehéz
volt számunkra, és valóban lent éreztük magunkat, de kaptunk egy igét az
Úrtól: „Menj, de egyszerre csak egy lépést tégy.” Körülbelül egy év után
elhagytuk a gyüle-kezetet, az megszűnt és az emberek kezdtek más
gyülekezetekbe járni.
Miután elhatároztuk, hogy elhagyjuk a gyülekezetet, egy barátunk hívott és
bátorított minket, hogy menjünk az ő bibliaiskolájába. Belegyeztünk, mert
szükségünk békességre és bizonyos időre, hogy keressük az Urat. Hirtelen
azonban megváltozott a helyzet és kitaláltuk, hogy meg kell szün-tetnünk
szervezetünket annak érdekében, hogy odamenjünk. Ez ismét úgy hangzott,
mintha hagy-nunk kellene meghalni a magot, mielőtt több gyümölcsöt tudna
teremni. Én éppen nem tudtam meg-tenni, mivel ismertem ezt a munkát, ezt a
szervezetet, mely Istentől volt. Jobban kellett engedelmes-kednem, mint
engedelmeskednem az embereknek.Ennek eredményeként elutasítottuk, hogy
men-jünk a bibliiskolába és nem tudtuk, mit tegyünk ezután. Nehéz idő volt.
Amint mondtam, a döntés, hogy elhagyjuk a gyülekezetet, a mienk volt, de
érződött, mintha kivetettek volna a közösségből, amit mi indítottunk, mivel nem
volt más választásunk, mint elmenni. Legtöbb ember, akik jártak a gyülekezetbe
rajtam tértek meg, és ők hirtelen kezdtek velünk úgy bánni, mintha levegő
lennénk. Nem értettük egyiket sem. Sok évvel később tudtam, a vezetőség
mondta nekik, hogy kaptunk egy hívást, hogy álljunk odébb és ez volt, amiért
elmentünk. Ez elgondolkodtatta őket, hogy mi voltunk azok, akik nem akartuk
őket többé. Ez volt az egyik ok, hogy senki sem lépett kapcsolatba velünk.
Néhány héttel a gyülekezet elhagyása után a Biblia táborban voltunk. Akkor
úgy éreztem, nem tudunk belenyugodni többé az elutasításban. Egy este
elhagytam az összejövetelt és Istenhez kiál-tottam, készen arra, hogy feladjak
mindent. Másnap este azonban egy afrikai szolgáló előre hívott engem és ezen
szavakat mondta: „Látom szerződéseket kötsz. Látok neked adott iratokat.
Látom szerződéseket kötsz és nem fogsz magadnak fizetni, Látok más
fizetéseket. Nekem mindegy, ki nem állt össze veled. Nekem mindegy, ki
hagyott el. Van valaki, oly jelentőségteljes volt az életedben, de tudnod kell,
hogy ez az elválasztás Istentől van, úgyhogy nem leszel nyugodt és elvéeszted
a látáso-dat Istenről. Ha az folytatódna, elveszíted azt a látást, de Isten üldte
neked ezt az elválasztást és át-vezet a pusztaságon, úgyhogy fogsz függeni
senki mástól, csak Istentől. Most már vége a fájdalmas
időnek és meg fogod látni, hogy Isten fel akar téged emelni a porból és fel a
hegy tetejére helyezni. Fájdalmadnak vége. Egy új nap lesz számodra. Egy új
időszak lesz számodra.”
Ez valóban nagy bátorítás volt számunkra. Igaz volt, hogy az elválasztás
Istentől volt. Ha marad-tunk volna, elvesztettük volna látásunkat. Ez célba
talált. Ezért gondoltam, hogy a pusztában ván-dorlásunknak vége és attól
kezdve csak előrehaladás lesz. Az igazság az volt, hogy az csupán a kez-det
volt. Isten el akarta távolítani belőlünk a gyülekezet rossz értelmezését, így Ő
együtt tudott velünk építeni. Távolról sem ismertük fel, hogy előrelépés volt,
ami a következő évben tartott…
6. fejezet
VÁNDORLÁS A PUSZTÁBAN
Nem volt gyülekezetünk és nem tudtuk, mit tegyünk, de akkor egy
gyülekezet egy másik város-ból kapcsolatba lépett velünk. Azt akartákm hogy
menjünk és segítsünk nekik. Találkoztunk a veze-tőséggel, de én
visszavonultam bizonyos kérdések miatt, mely közé tartozott a tagság és a
nekik va-ló engedelmessség, Nem tudtam egyet érteni, hogy azon gyülekezet
tagja legyek, mert akkor jóvá is kellene hagynom mindent, ami ott történt,
melyet nem tudnék. A gyülekezetben rossz látás volt a válás utáni
újraházasodásról és én nem tudtam elfogadni. Sőt mi több, nem voltam képes
bizonysá-got találni a Bibliában a tagság elképzeléséhez. Az előző
gyülekezetben nem kellett aláírni semmi-lyen papírt, hogy taggá váljunk. Együtt
voltunk éppen úgy, mint az első keresztyének.
Továbbá, a kérdés, hogy alá kell rendelnünk magunkat, nehéz volt
számomra. Miért kellene dön-téseket hozni számomra az életemet illetően,
mintha még gyerek volnék? Akkor azt én nagyon egészségtelennek tekintettem
nem zaért, mert nem akartam azt tenni, amit a Biblia mond, hanem mert a
vezetők a múltban túl sokszor próbáltak elfojtani/kontrollálni engem azt
mondva, hogy ad-jam fel látásomat vagy kössek kompromisszumot Isten Igéjét
illetően. Egyszerűen féltem, hogy az ismét meg fog történni. Hű akartam
maradni Istenhez és Ő elhívásához az emberek véleménye he-lyett. Az
engedelmesség kérdése nagy probléma némely evangéliumi gyülekezetben. Ez
nem azt je-lenti, hogy az új hívők nem hallgatnak a szellemi szüleikre, hanem
azt gondolom, hogy az érett ke-resztyének bezárkóznak a hivatalos
rendszerbe, ami leállítja őket előrelépéstől.
Emiatt volt még néhány beszélgetésünk és az eredmény az volt, hogy nem
kell tagokká válnunk. Feladatom volt egy vasárnap prédikálni havonta és az
időm többi részét munkával tudtam eltölteni a TheLast Reformation számára.
Ezt egy jó dolognak tekintettük, ezért elhatároztuk, hogy beköltö-zünk a
városba. Az alávetés kérdését illetően azt mondták, hogy nem lenne probléma
és ez addig volt, amíg a rendszeren belül nem voltam. Később azonban ezt
felhasználták ellenem annak érdeké-ben, hogy leállítsanak annak
megtételében, amit Isten akaratának éreztem.
Nem írok ezen dolgokról annak érdekében, hogy elengedjük a sértés
érzését, de hogy adjak némi benyomást arról, hogyan tudott működni ez a
rendszer bizonyos helyeken. Mindezeken keresztül sokat tanultunk, és még ma
is, nem akarnánk semmit abból elmulasztani.
Amikor eljött az ideje a költözésnek, hirtelen nem volt helyünk beköltözni.
Emlékeztem a szavakra, amiket kaptam bizonyos íratok aláírásáról fizetés
nélkül, ezért azt gondoltam, hogy ez egy házról
Vándorlás a pusztában
szól nekünk. Imádkoztam és abszolút hittem, hogy Isten ad nekünk egy helyet
élni. Tizennégy nap-pal milőtt el kellett költöznünk, még mindig nem volt
helyünk beköltözni. Tíz nappal azelőtt még mindig találtunk helyet élni, ezért
nyomás alatt éreztük magunkat és kerestük Istent. Nyolc nappal mielőtt el
kellett költöznünk egy keresztyén ember meglátogatott és mondta, hogy Isten
szólt neki, hogy vásároljon egy házat nekünk. Minden, amit tennünk kellett,
keresni egyet. Hét nappal ama nap előtt, amikor költöznünk kellett, találtunk
egy szép házat. Átadtam az iratokat neki. Később ugyan azon a napon, felhívott
és mondta, hogy megvette a házat azzal feltétellel, hogy azok akik ott éltek 33
éve, hat napon belül ki fognak költözni. Megegyeztek, mert van nekik egy
nyaralójuk, amelybe be tudnak költözni. Azon a napo, amikor költöznünk kellett,
volt egy nap házunk készen a beköltö-zésre. Valóban boldogok voltunk és
dicsértük Istent. Az alku az volt, hogy fizetnünk kell a ház bér-leti díját és az
összes költségét az embernek. Amint képesek voltunk hitelt felvenni a banktól,
háztu-lajdonosokká váltunk és a ulajdon jog a mienk lesz.
Kezdtünk szolgálni a gyülekezetben, amint megállapodtunk, de egy rövid
időn belül megkérdez-tek, hogy szeretnék-e ifjúsági vezető lenni, mert nem volt
senki más a feladatra. Egy kis nyomást éreztem, de beleegyeztem. Egy ideig
nagyon jól ment, de egy idő után láthattam, hogy nem tud úgy menni, ahogy
ment. Amit megtapasztaltunk a mi nappalinkban, mielőtt erős benyomást tett
ránk. Következésképpen látásunk egy keresztyén közösségről nagyon más volt
a gyülekezet öbbi részé-nek látásától. Láthattam, hogy ha folytatjuk, mint
ifjúsági vezetők, az ifjúsági csoportot egy irányba vezetjük, miközben a
gyülekezet másik irányba megy. Amellett mi láthattunk bizonyos teológiai el-
téréseket is. Ezért visszvonultunk és kezdtük keresni Istent arról, mit tegyünk.
Azután bizonyos idővel a Faroe-szigeteken voltam, ahol Isten szólt hozzám
prófétai igén keresz-tül. Amikor hazaértem, tudtam, ideje megtenni a következő
lépést, mely beindította a mi közössé-günket. Tudtuk, hogy a vezetőség
határozottan nem lesz boldog emiatt, ezért érdeklődtem néhány más
gyülekezeteknél, akik ugyanazon hálózaton voltak, annak érdekében, találják ki,
mit kellene tennem. Következésképpen összegyűltünk és megosztottam velük,
milyen fajta elhívást tapasztal-tunk meg. Azt hittük, minden jó, de messze volt a
jótól. Megeértésünk a dolgokról nyilvánvalóan el-tért és a gyülekezeti
vezetőség nem volt képes követni a látásunkat a közösségről. Ugyanakkor va-
lóban féltek tagjaik elvesztésétől. Az ember, akié volt a ház, megváltoztatta
szándékát a történtek miatt. Következésképpen elhibáztuk a negyven-
ötvenezer dollárt érő lakhatásunkat és ismét költöz-nünk kellett, mivel ő nem
gondolta, hogy az ügylet többé érvényes. Ez valóban nehéz volt és mi nem
tudtuk megérteni, miért volt olyan nagy baj csak azért, mert amit csináltunk,
amit éreztünk, volt a mi elhívásunk. A dolgok nem úgy alakultak, még ha mi
valóban a könyv szerint próbáltunk cselekedni.
Miért félnek a gyülekezetek annyira az új közösségektől, ha az összes tag
azt mutatja, hogy ez a megoldás a világ elérésére? Különösen sértettnek
éreztem magam a házzal kapcsolatos kérdés miatt Megtapasztaltam azelőtt,
hogy az emberek nevemen neveztek engem és hazugságokat mondtak ró-lam,
de ekkor a feleségem és a gyerekeim is hatottak rám. Olyan boldogok voltak,
hogy a házban élnek és volt néhány kedves szomszédunk, akikkel a gyerekeink
tudtak játszani. Próbáltam más gyülekezetekkel beszélni a hálózatban, de úgy
tűnt, ők nem törődtek azzal, mit gondolunk. Csak mi voltunk egy nagyobb
gyülekezettel szemben, így nem történt semmi több.
A hirtelen előre óvás története sajnos nem egy egyedi eset volt. Később
találkoztam egy afrikai-
Angyalok látogatása
val, aki elhagyta ugyanazt a gyülekezetet ugyanabban a városban néhány évvel
ezelőt és beindított egy nemezetközi közösséget. Pontosan ugyanazt a
problémát tapasztalta meg, hirtelen megvádolták „eretnekséggel és óva
intették, mely sok barátjának elvesztését eredményezte. Sok módon emlékez-
tet a „rendszerünk” a Jehova tanúiéra. Ezt nehéz lehet megérteni mielőtt
hasonló helyzetbe nem ke-rülsz. Azóta oly sok emberrel találkoztam, akik
elhagyták a „rendszert” és beszéltek nekem tapasz-talataikról utána, hogy el
tudom mondani, nem teljesen bűn elmondani azt, ami emlékeztet engem a
Jehova tanúi kiközösítési gyakorlatáról.
7. fejezet
ANGYALOK LÁTOGATÁSA
A felemelkedés azon ideje során kaptunk néhány nagy bátorítást.
Meglátogatitt minket néhány na-gyon különleges ember, akik nagy áldássá
lettek életünkben. Szokatlan módon kapcsilatba kerültem egy kanadai
házaspárral, akik Hollandiában élnek egy év hat hónapjában. Nevük Steve és
Marilyn Hill. Telefonon beszéltem Steve-vel helyzetünkről és még ha nem is
találkoztunk azelőtt és egyálta-lán nem ismertek minket, autójukba ugrottak
végig hajtottak az úton Hollandiából Dániába, hogy meglátogassanak minket. Ez
egy áldás volt, mert először akartunk kapcsolatba kerülni az egyházi
hálózatban, akik valóban megértenek minket. A meghívás egy látogatásra
nagyszerű volt. Megértet-tem, hogy a látásunk arról, milyennek kellene lennie a
gyülekezetnek, teljesen bibliai volt és hogy nem vagyunk egyedüliek ebben.
Azelőtt oly sokszor tapasztaltam azt az érzést, ami nem tudtam be-illeszteni az
egyházi rendszerbe és hogy valami baj van velem. Lűtogatásuk felnyította
szemeimet és megmutatta nekünk, hogy nem vagyunk bolondok.
Mikor néhány nap múlva elmentek, mondta Lene: „Angyalok vagy mik
látogattak meg minket?” Olyan nagyszerű volt és olyan valüszerűtlennek
érződött nekünk, hogy ilyen érett és tapasztalt em-berek hajlandók voltak ilyen
hosszú útra vállalkozni, hogy találkozzanak velünk. Ezen első találko-zásból
kifejlődött egy jó barátság és egy kapcsolat a hálózattal, mellyel még ma is
együttműködünk. Steve Hill mint apa volt hozzánk, olyan, aki csak azt akarta,
hogy sikert érjünk el és akinek semmi-lyen módon nem volt becsvágya, hogy
használjon minket az ő saját látásának építésére. Először éreztem úgy, hogy
találkoztam egy vezetővel, akinek teljes szívemmel tudtam engedni.
Mivel ki kellett költöznünk a házunkból, vettünk egy régebbi házat és
kezdtem azt renoválni. Ugyanakkor beindítotam egy új gyülekezetet vagy
akárminek hívjam azt. A gyülekezet két újonnan megtért fiatal emberből és a
családunkból áll. Valamilyen módon ezt hátrafelé tett lépésnek éreztem. Végül
az ifjúsági csoportban kb. húsz emberrel szoktunk összejönni. De ma már
tudom, hogy jobb rajtvonalról építeni és megfelelően csinálni.
Azon idő során eg nagy hibát követtem el, amelyért lésőbb meg kellett
térnem. Amikor kezdtem sok szóbeszéd volt folyt rólunk. Az emberek
beszélték, hogy én okoztam a problémákat, hogy én lá-zasó vagyok és hogy
nem akartam engedelmeskedni. Eléggé szomorú, manapság virágzik a pletyka a
gyülekezeteinkben. Senki nem jött azonban hozzám és halgatta meg a
történetet mi oldalunkról. Az egész kritika miatt akartam bizonyítani, hogy én
nem voltam rossz vágányon és hogy beindítot-tam egy gyülekezetet. Ezért
küldtem egy sajtóközleményt egy kereszytén magazinnak, melynek ne-
ve „Udfordringen” („Kihívás”) volt és létrehozott egy weboldalt gyülekezetünk
számára, úgyhogy az emberek láthatták, mi egy „igazi” gyülekezet vagyunk. Én
azon tény ellenére cselekedtem, hogy világosan megtapasztaltam, amit Isten
mondott nekem, hogy ne lépjek be ilyen rendszerbe, hanem inkább
találkozzunk otthon weboldal vagy szervezet, stb. nélkül. Sajnos nem figyeltem.
Olyan nyo-mást éreztem és annyira akartam a kritizálás végét, hogy nem
figyeltem arra, mit akar Isten hanem az eszem szerint mentem. Egyébként ez
nem jelenti azt, hogy baj a gyülekezet számára, hogy ren-delkezik weboldallal,
hanem a mögötte levő ok fontos.
Ezen új közösség alapítása és hivatalos bejelentése gyülekezetként szintént
jelentette, hogy én hirtelen váltam pásztorrá. Más gyülekezetek alapításával,
melyekben benne voltunk, mindig volt va-laki más, de most csak én voltam.
Ezzel valami kellemetlen történt részemről. Hirtelen egy nagy nyomás alá
kerültem, amit démonikusnak éreztem. A felelősséggel jött mindenfajta kérdés.
Egyik különösen nyomott engem és az az emberek száma volt a
gyülekezetünkben. Ez a kérdés valóban zavaró volt számomra, mert mi csak
öten-hatan voltunk, és most úgy éreztem, mintha minden tőlem függne. Ha
minden jól ment a gyülekezettel és az emberekkel, akkor az azt jelentette, hogy
jó pász-tor vagyok, de ha nem, akkor az én hibám is. Ez azt okozta, hogy
elvesztettem a fókuszt, amiben azelőtt részem volt, amikor egyszerűen csak
dolgoztam Isten királysága számára egy adott gyüleze-tért való felelősség
nélkül. Amikor valaki megtért egy másik városban a szolgálatomon vagy webol-
dalamon keresztül, én csupán egy helyi gyülekezetbe irányítottam őket és
hányan voltak ott. Ezt még versenynek is éreztem, ahol minden arról szólt,
melyik gyülekezet szerzi meg a legnagyobb létszámot és mely gyülekezetben
vannak a legjobb emberek. Más gyülekezetek most már riválisok-ká váltak,
akikkel versenyeznem kellett.
Emlékszem, egy bizonyos napon, amikor valaki Dánia más részéről megtért a
weboldal által. Pró-báltam meggyőzni őt, hogy költözzön a mi városunkba,
úgyhogy létszámunk növekedni fog. Rette-netesnek érződött ez cselekvés, és
emlékszem, megkértem Istent, hogy segítsen nekem, mert nem tudtam
megérteni, mi történt velem. Kaptam egy egészségtelen vezetést is, hogy
megnézzem gyüle-kezetem tagjait, sikeresek-e. Emiatt kezdtem ellenőrizni őket
még ha valóban szeretten is őket és igazán a legjobbat akartam számukra.
Szerencsére megszabadultam később mindettől. Én azonban el tudtam
képzelni, hogy mindez egész szélsőségesen hangoztatott neked, ha nem
tudod, milyen pásztornak lenni a gyülekezeti kul-túrában, melyet én hoztam
létre. Ez az oka, amiért a gyülekezetek oly sok pásztora lemond vagy ki-ég. Ez
a stressz miatt van. Azért is van, amiért oly sok egyházi tag elhagyottnak vagy
bebörtönözve érzik magukat a kontrolltól, amikor odébb akarnak állni. Ezen
dolgok megtapasztalása valóban adott nekem új megértést ezen dinamikáról.
Szerencsére nem minden pásztor gondolkodik úgy, ha-nem az, hogy Krisztus
teste meg volt osztva kis „társaságokra”, amik gyakran nem tudtak összedol-
gozni, különösen akkor, amikor ugyanazon városból vannak és versenyezniük
kellett ugyanazon po-tenciális „fogyasztókért.”
Ami azután történt az volt, hogy Lene beteg lett a félelem és a stressz miatt.
Egyéb dolgok között azon dolgok okozták azt, amiken keresztül mentünk –
ellenállás, költözés, barátok elvesztése, stb. Ugyanakkor nyomás alatt voltunk
pénügyileg. Sok pénzt vesztettünk és hirtelen elvesztettem az ál-lásomat is,
mert beszéltem kollégáimnak Jézusról. Nehéz helyzetbe kerültünk minden
szabályos jö-vedelem nélkül, és volt egy régi nagy házunk és az sürgős
renoválásra szorult.
Amikor mindez megtörtént, valóban úgy éreztem, nem akarok tovább élni.
Az ellenállás, amit megtapasztaltunk az utóbbi években és jelenlegi
helyzetünkben nagy nyomást helyezett ránk sokfé-le módon. Mindettől
elfáradtam és nem tudtam, mit csináljak. Valóban pusztaságba jutottunk és úgy
tűnt, nem fog véget érni a közeljövőben. Intenzíven kerestük Istent, és egy
időszak során igazán imádkoztam nyolc-tíz órát mindennap, mert nem tudtam
semmi mást csinálni. Lassan kezdtek a dolgok változni és egy éjjel Isten adott
nekem eg álmot, melynek nagy hatása volt. Abban az álom-ban láttam magam
állni két férfival, akik dohányoztak. Egyikük kinyújtotta a kezét egy cigarettával
és mondta, szívjam el azt. Elutasítottam, de ő kitartott és mondta, el kell
szívnom azt vagy más em-berek meg fogják jegyezni, hogy ők cigarettáznak.
Elvettem a cigarettát és kezdtem szívni, még ha tudtam is, nem kellene. Akkor
felébredtem.
Tudtam, hogy az álom Istentől volt és azonnal megértettem az értelmét. A
másik két férfi a gyüle-kezeteket képviselték, akiknek segítettünk beindulni. Én
a pillanatnyi gyülekezetemet képviseltem. A cigaretta és a szívás az egész
rendszert képviselte, mely szennyezi a testet és megöli az életet. Isten nem
akarta, hogy mi annak részévé váljunk, hanem az attól való nyomás és félelem
miatt, amit mások fognak gondolni, hogy úgymond, elszívtam a cigarettát. Oly
rosszul éreztem magam, amikor felfogtam, mit tettem. Fáradt voltam magamtól
és nagyon jól tudtam, hol „szívtam.” El kellett visel-ni azon ténnyel, hogy
elküldtem a sajtóközleményt a keresztyén újrágnak és weboldalt készítettem a
gyülekezet számára. Olyan nyomást éreztem azon tény miatt, hogy mások
lázadónak tekintettek en-gem és nem hitték, hogy a gyülekezetünk „igazi.”
Azért tettem meg ezt, még ha Isten csak azt akar-ta, hogy bízzak benne. Ennek
eredményeként hirtelen ismét az egyházi rendszer részévé váltam.
Ugyanazon napon Steve Hill barátomfelhívott és azt mondta, hogy át fog
jönni meglátogatni engem. Valóban megjelent a megfelelő pillanatban. Amikor
megérkezett, megbeszéltük az álmom és könnyen meg tudta látni, hogyan
kezdtem hasonlítani a rendszerre, amit elhagytunk. Először volt Steve a
házunkban, fel-alá járkáltam a nappalinkban harcolva a gyülekezet rossz
értelmezésével. Mégha képtelen is voltam követni gondolkodását és meglátni a
Bibliában, hogy amit mondott, he-lyes volt, a másik látás az egyházról még
mindig mélyen belém rögződött! Ekkor ismét fel-alá jár-káltam, magamban
mondva: „Mikor fogod ezt megtanulni, Torben? Mikor fogod ezt megtanulni?”
Igen, valóban nehéz kikerülni abból a rendszerből és egyedül Istenben bízni.
Ezután összegyűjtöttem a gyülekezetet és beszéltem nekik az álmomról és
kértem a bocsánatukat. Lezártam „a gyülekezetet” és a weboldalt. Az emberek
folytonosan ott voltak és továbbra is össze-gyűltünk, így mindaz, amit
ténylegesen lezártunk, a „rendszer” volt. De fontos volt számomra, hogy
lezárjam azt és újra kezdjem az egészet. Sok történt azután. Friss szél jött és
„átvette” a gyülekeze- tet, és sok újy gyülekezetet láttunk megalakulni
körülöttünk. Isten végül átvezetett minket a pusztán és visszahívott minket a
régi városunkba, ahol ma ismét lakunk.
Az az öt év a pusztában valóban nehéz volt, de szükséges is. Szükséges volt
a bennünk levő egy-házi rendszertől megszabadulni és megtanítani minket,
hogy csak az Istentől függjünk. Most már szabadnak érzem magam attól a
rendszertől és attól, amit az emberek elvárnak tőlem.
A mostani idők nagyon erőteljesek voltak számunkra. Láttuk Istent
erőteljesebben mozogni, mint azelőtt valaha is és sok élet megváltozott. Tudjuk,
hogy ez olyan valami, amit Isten akar, hogy meg-cselekedjük mindenfelé ma.
Fogunk látni embereket látni kijönni az egyházi rendszerekből a zöld,
termékeny mezőkre. Fogjuk látni Jézust építeni az ő egyházát – olyant, mely
nem tagságon, kontrol-lon és külső szerkezeteken alapul, hanem az Ő Szelleme
által vezetett és élő kövekből, azaz, tanít-ványából épített egyházat. Egy olyan
egyházat, mely boldog, hogy látja az embereket kijönni és családot alapítani a
környéken bérezési háború helyett. Milyen szülők lennének boldogok, ha a gye-
rekeik még mindig otthon élnének 40 éves korukban? Vagy, ki akar az egész
életével apjával és any-jával élni? Ugyanaz ez van a bibliai egyházzal, mely
olyan, mint egy család.
Meg vagyok győződve, hogy Isten átvitt mindezen, úgyhogy meg tudjuk
tanulni, hogyan bízzunk Őbenne és hogyan legyünk szabadok a rendszertől.
Ámbár ez valóban nehéz volt, nem neheztelünk senkire. Igen, a testvérek
„bedobtak minket a kútba,” épp úgy, mint József történetében, de Isten ve-lünk
volt és ide hozott minket, úgyhogy meg tudjuk szabadítani az Ő népét ma. Ő
velünk volt min-den helyzetben és az Ő céljára használt minket. Tudom, hogy
Isten azokat használja, akiket Ő akar bármilyen célra, amit Ő akar és ez az,
amiért meg tudunk bocsátani bárkinek. Néha nem értjük ezt, de később látjuk
Isten jelenlétét mindenben, ami történt. Ezért bátorítani akarlak téged menni az
úton, melyen dolgod azon menni, még ha nehéz is, mert szabadság és
győzelem van a hegy a másik oldalán. Ma nem csupám járunk a gyülekezetbe,
mi vagyunk a gyülekezet. 1995-ben megtértem, azóta hallom, hogy Krisztus
teste nem épületekből, hanem belőlünk, keresztyénekből áll. Csak most tudom,
mit jelent ez valójában. Láthatjuk, Isten valóban építi az Ő egyházát, amely nem
kövekből, programokból, pénügyekből, félelemből és kontrollból épül.
Remélem, hogy utazásunk bátorítani fog téged és megértést ad neked a
dolgok sokaságáról, amik történnej a gyülekezetekben ma. Biztos vagyok, hogy
sokan fognak sokat felfedezni abban, amit le-írtam.

Pénzügyek
8. fejezet
PÉNZÜGYEK
Amikor ma megvizsgálom a gyülekezetet, látom,hogy a gyülekezeti épületek
a legnagyobb kihí-vás. Egy gyülekezeti épület birtoklása nem szükségszerűen
rossz, de az gyakran maga után von sok más dolgot, amik szabotálhatják Isten
végső célját az egyházzal.
Vegyük szemügyre a pénzügyeket. Sok pénz szükséges kifizetni az
épületeket, székeket, szőnye-geket, fűtést és minden más szükséges dolgot.
Emiatt a gyülekezeti tagok gyorsan nélkülözhtetlenné válnak a gyülekezet
fenntartásában. A tagok számának növelésével a költségek is emelkednek. Emi-
att a sok gyülekezetbe járó nem szükségszerűen jelenti azt, hogy nagy többlet
van a büdzsében. Mindezek tetejében a gyülekezet fizetést ad a pásztornak, aki
nagy felelősséggel van a gyülekezet felé. Ez azt jelenti, hogy a tagok nemcsak
nélkülözhetetlenek a gyülekezet fenntartásában, hanem a pásztor személyes
jövedelméért.
Képzelj el egy gyülekezetet nyolcvan taggal és kb. $300,000 éves
költségvetéssel. Ebből a pénz-ből kb. $60 000-t fizetnek ki a pásztor
fizetéseként, és 10-15% megy missziókra, mely a kutatás szerint ma a norma a
gyülekezetekben. Ez azt jelenti, hogy a maradékot, mely többé-kevesebbé
$200,000, használnak a gyülekezet működtetésére. A legnagyobb költségek
rendszerint a jelzálog a gyülekezeti épületen, bútorokon és karbantartáson
vannak. Azon tény miatt, hogy ezen költségek gyakran emelkednek a
gyülekezeti tagság növekedésével, ez a helyzet valószínüleg nem könnyen
változik. Akkor képzeljük el, hogy egy házaspár a gyülekezetből felszólítást
kap, hogy költözzön el. Vagy, ami még „rosszabb,” hívást éreznek, hogy
alapítsanak egy közösséget otthonukban. Ez azt jelenti, hogy két tizedfizető
hagyja el a gyülekezetet. Mondjuk, hogy ez a két tag kb. $10,000 tize-det
fizetett a gyülekezetnek minden évben, és most ez bevétel hirtelen eltűnik.
Képzeld el, hogy ez a $10,000 milyen hatással lesz az ilyen gyülekezet
költségvetésére különösen, ha a gyülekezetnek már szoros költségvetése van.
Most képzeld el, mi történik, ha egy vagy két pár elhívást kap, hogy menjenek el
és legyenek misszionáriusok. Az igazság az, hogy ma sok gyülekezet üzletként
műkö-dik. A gyülekezetbe járók fizető fogyasztókká válnak, akik szükségesek a
gyülekezet működésének fenntartásához.
Képzeld el, hogy egy érett házaspár, akik Istennel éltek sok éve, a
pásztorhoz mennek és mond-ják: „Mi igazásn kerestük Istent és úgy érezzük,
hogy itt az idő számunkra, hogy elköltözzünk. Sze-retnénk a te áldásodat.”
Gondolod, hogy a pásztor meg fogja áldani őket? Úgy érzem, hogy ha nem volt
pénzkérdés, és ha a pásztor semmit sem veszít, nagy örömmel meg fogja áldani
őket. Minden szülőnek az legyen a kívánsága, hogy a gyerekeik egy nap
elhagyják az otthont és megalapítják csa-ládjukat. Jó dolog késznek lenni
elköltözni és megállni két lábukon. Még Jlzus is csak rövid ideig élt a
tanítványaival, mielőtt kiküldte őket. A vezető feladata, hogy függővé tegye az
embereket Istentől és nem maguktól, fektessenek alapot az életükben, amire
később építkezni tudnak. Ha arról beszélünk, mi természetes, könnyen meg
tudunk egyezni, hogy nem természetes az, hogy egy 40 éves ember még
mindig otthon él a szüleivel. Ugyanez a szabály érvényes Isten királyságára, és
ez pontosan az a mód, ahogy Jézus és az első keresztyének tanították az
embereket.
Az igazság az, hogy a pénzügyek szűkek, sok ellenőrzés van, hogy az
embereket a gyülekezetben tartsák. Ez az oka, amiért némely pásztorok így
válaszolnak a fenti egyháztagoknak: „Nem, nem hi-
Pénzügyek
szem, hogy kész vagy és engedelmeskedned a vezetődnek.” Sajnos itt nem
beszélünk a ritka inci-densekről, Sokszor megtapasztaltam ezt, és gondolom,
hogy a „gyülekezet, mint üzlet” koncepció a főoka ennek. Sajnos a pásztorok
függenek a gyülekezeti tagok pénzétől, hogy fenntartsák a gyüle-kezet
működését, túl gyakran hagyják magukat kontrollálni inkább a pénzügyektől,
mint attól, amit Isten Igéje mond. Az emberek szolgálatokba engedélye helyett
inkább fel akarják használni őket sa-ját látásaik teljesítésére.
Nem törekszem a pásztorok kritizálára, hanem inkább e rendszer
áldozatainak látni őket. Sajnála-tot érzek irántuk és meg akarom menteni őket
ebből. A probléma nem velük van vagy bármely em-berekkel! Nem, az az egész
egyházi rendszer, amit felépítettünk.
A szükség a pénügyekre még hatással vannak a helyzetekre is, ahol bűn van
a táborban. Isten Igé-je körvonalazza a megfelelő lejárásokat a bűn
megnevezésére az egyházban. Magában foglalja a bű-nös figyelmeztetését és,
utolsó megoldásként, ha meg nem tér, a bűnös(ök) kizárását, amint a Biblia
mondja. A jelenlegi egyházi rendszerben ez szintén a pénzügyekről szól. A
jelenlegi egyházi rend-szerben, amikor egy bűnöst kizárnak a gyülekezetből, az
nem csak búcsut mond az illetőnek, aki az Isten elleni lázadást választja és
bűnben él, hanem egy halom pénznek is. Ez sajnos sok gyülekezet-ben az Isten
Igéjével való kompromisszumot eredményezi, amikor arról prédikálnak, mi a bűn
és hogyan reagáljanak arra. Csupán néhány hónappal ezelőtt beszéltem egy
pásztorral gyülekezetének némely tagjairól, nem érezte kellemesnek ezt és akik
sok rombolást okoztak a gyülekezetben. Meg-kérdeztem, miért nem engedték
el őket, mire a pásztor így felet: „Szükségünk van a pénzükre.” A pénz az oka
annak, hogy oly sokan csinálnak olyan dolgokat, amiket nem kellene és
elmulasztanak megtenni dolgokat, amiket meg kellene tenni. Ez az oka gyakran
a nagy stressznek a pásztoroknak.
Nem is olyan régen hallottam ezt az erőteljes idézetet: „A keresztyénség
Izraelből indult ki, mint közösség; átjutott Görögországba és filozófia lett;
átment Olaszországba és intézménnyé vált; át-ment Európába és kultúra lett;
átjött Amerikába és vállalkozássá vált.”
Sajnos többé nem tudjuk azt mondani, hogy az csak hasonlít arra
Amerikában. Nagy mértékben ugyanez igaz Dániáról és Európa többi részéről.
Egy vállakozás olyan, mint az üzlet. Az egyház Krisztus teste. Ha a test
átalakul üzletté, az nem prostitúció? Ez az, amiért nem találunk semmilyen
egyházi épületet vagy alkalmazott pásztorokat az első közösségekben. Ők
mindent egészen eltérő módon csináltak összehasonlítva a mával és amik
magukban foglalják a pénzügyeket is.
Ha megvizsgáljuk a Dán Luteránus Egyházat, ez még rosszabb lesz. Az
állam vagy a „népi” egy-ház 2300 gyülekezetet működtet és alkalmaz kb. 2400
pásztort. Az egyházi adó nem elegendő fenn-tartani a rendszer működését,
ezért az egyházi adó tetején az állam adományoz 180 millió dollárt évente.
Az állami egyház forgalma eképpen 1-2 milliárd dollár. Ez azt jelenti, hogy az
államnak befolyása van az egyházra. Többé már nem Isten egyháza, hanem az
államé, éppen ahogy nevezik is. Továbbá egyre inkább látjuk, hogyan
alkalmazkodik az egyház az államhoz és az emberekhez a Biblia hatal-ma
fölött.
Saját véleményem az, hogy teljesen be kellene szüntetni az állam/luteránus
egyházat, mivel az
Pénzügyek
elrontja az embereket és egyházi kultúrát hoz létre, ami nem bibliai. Ha
megkérdezel egy nem ke-resztyént Dániában, mit gondol akkor, amikor a
„keresztyénség” szót hallja, a legáltalánosabb vá-lasz amit kapsz a luteránus
egyházra vonatkozóan: az az épületek és a doktrina. Amikor megnézed a
világtérképet, láthatod, hogy a luteránus egyház eléggé kicsi. Amikor
belevesszük a katolikus egy-házat, kb. két milliárd katolikus van a világon. A
luteránus egyháznak kb. 70 millió fölött van a tag-létszáma, ami elég kis
százalékarány. A pünkösdi és a karizmatikus mozgalmakhoz kb. 800 millió
ember tartozik. Minedent egybevéve ez több mint tízszer több, mint a luteránus
egyház. Azonban a luteránus egyház az, mely beárnyékol mindent Dániában és
befolyásolja a képet, amely a legtöbb dán emberben van a keresztyénségről. Az
állami egyházi kultúra oly mélyen legtöbbünkbe beágya- zódott, mely még
befolyásolja a szabad egyházak kultúráját is. Amint később látni fogod ebben a
könyvben, van egy óriási különbség az állami egyházban és agogy a
keresztyénség funkcionált két-ezer évvel ezelőtt. Én mondom, szüntesd meg az
egész rendszert és tedd a pénzt valami másba!
9. fejezet
TIZEDFIZETÉS
Vizsgáljuk meg az egyház fogalmát üzletként. Manapság a legtöbb
szabadegyháza követi tizedfi-zetés elvét. Azok számára, akik nem jártasak a
koncepcióval, azt jelenti, hogy a hívők fizessék be jövedelmük tíz százalékát a
gyülekezetnek, ahova járnak.
Az államegyház Dániában nem járatos a tizedfizetés elvében, hanem az
egyházadón keresztül van finanszírozva. Ha megszüntetnéd a csecsemők
bemerítését, a tagok legnagyobb részének elvesztését is elérnéd, amely
viszont elvenné a gazdálkodást. Ily módon az államegyház hamar kihalna. Az ál-
lamegyházat csaknem teljesen a pénz kontollálja. A csecsemők bemerítése a
gyülekezet fontos ré-sze, mert az hozza a pénzt. Van egy nagy balhé a
csecsemők bemerítésével, melynek ténylegesen nincs biblia támogatása. A
„csecsemő bemerítés” fogalma, ahogy hívom, a 4. századtól van. A cse-csemő
bemerítés történetének vizsgálása azt mutatja, hogy az csaknem mindig össze
volt kapcsolva az egyház tagsággal és ezért volt egy gazdasagi oldala is.
Vizsgáljuk meg simét a szabadegyházakat. Mi történne, ha elvennénk a
tizedfizetés elvét a sza-badegyházaktól? Azt jelentené, hogy sok
szabadegyháznak be kellene zárni, mert azok teljesen ezen elv köré épül.
Gondolhatnád, hogy a tizedfizetés ténylegesen az egyházé és az bibliai elv.
Az igazság azonban az, hogy a tizedfizetés elve nem az Újszövegségben oly
módon, ahogy tanítjuk ma, mely azt jelenti, hogy sokan rossz alapra építik a
gyülekezeteket.
Sok keresztyén a szabadegyházban ezeket a szavakat hallotta a Malakiás
könyvéből:
„Lophatja-e az ember Istent? Ti mégis loptok engem! De azt mondod:
‘Hogyan loptunk téged?ʼ A tizeddel és a felajánlásokkal. Átokkal vagytok
megátkozva, mert loptatok engem, ez az egész nép. Hozzátok be
mindnyájan a tizedet a tárházba, hogy lehessen étel a házam- ban, És
próbáljatok meg most ebben, – mondja a seregek Ura. – Ha meg nem nyitom a
menny ablakait és kiöntök nektek olyan áldást, hogy nincs eléggé nagy hely
befogadni azt.”
Tizedfizetés
„Loptok Istentől, ha nem fizetitek be a tizedet, – fogja mondani a pásztor. –
Az a gyülekezeté. A tized Istené és be kelle fizetni a tárházba, mely a
gyülekezet, melyhez tartoztok.” Némely szabad-egyházban ez olyan jól ismert,
mint a János 3u16. Az igazság az, hogy sok pásztor, akik ez ezt az ér-vet
használják, lopás lehet magától istentől. Először visszaélnek a Bibliával és aztán
a pénzzel, el-költve azt valami másra, mint amit Isten mondott.
Tudod, mire utal a szöveg Malakiásban, amikor említi a tizedet és a
felajánlásokat? Tudod, mire van igazán a felajánlás? Tudod, hogy a tizednek
különféle formái vannak? Természetesen nincs. So-kan nem figyelnek erre,
mert az egyetlen dolog, amit valaha is hallottak, az, hogy a tizedfizetés a jö-
vedelmük tíz százalékának beadása a gyülekezetnek. Merem mondani, hogy a
legtöbb keresztyén, akik befizetik jövedelmük tíz százalékát a gyülekezetnek,
nem tudják, mire utal Malakiás.
Tudtad, hogy amikor befizeted a tizededet, néha szükséges plusz ötödöt
fizetni?
„Ha valaki meg akar váltani valamennyit a tizedéből, adjon hozzá
egyötödöt. És az állatok tizede és mindabból, ami átmegy a vessző alatt, a
tizedik legyen szent az Úrnak.” (3 Mózes 27u31-32)
Tudtad, hogy a Biblia azt mondja, te magad fogod néha megenni a saját
tizededet?
„Igazán végy a gabonád minden termésének tizedét, amit a föld terem
évről évre. És edd meg a Úr a te Istened előtt, olyan helyen, melyet Ő választ
ki, hogy az Ő neve lakozzék, a a gabonád és új borod és az olajod, barmaid
és nyájaid elsőszülötteinek tizede, hogy meg- tanulhasd félni az Urat a te
Istenedet mindig. (5 Mózes 14u22-23)
Tudtad, hogy a tizedfizetés Izreelben a földből és nem pénzből volt?
De ha az út túl hosszú számodra, úgyhogy nem vagy képes bevinni
atizedet, vagy ha hely, ahol az Úr a te Istened választ ki, hogy helyezd az Ő
nevét, túl messze van tőled, amikor az Úr, a te Istened megáldott téged, akkor
át váltod azt pénzre, vedd a pénzt a kezedbe és menj arra a helyre, melyet az
Úr, a te Istened választ ki. És költsd el azt a pénzt bármire, amit a szíved
kíván: ökörre vagy juhra, borra vagy hasonló italra, bármire, amit a szíved kíván;
egyél ott az Urad, a te Istened előtt és ör-vendezz, te és a házad népe. Ne
hagyd el a levitát, aki a te kapuidon belül van, mert neki része, sem öröksége
veled. (5 Mózes 14u24-27)
Ez van. Itt is az áll, hogy magadnak kellett enned. Tudtad, hogy minden
harmadik évben a tizede-det otthon kellett hagyni? Az az árvák és az özvegyek
táplálására volt.
„Minden harmadik év végén vidd ki azon év termésének tizedét és tárold
azt a kapuidon belül. És a lévita, mert nek nincs része, sem öröksége veled,
és az idegen és az árva és az özvegy, akik a te kapuidon belül vannak, jönnek
és esznek és megelégenek, hogy az Úr, a te Istened áldjon meg téged kezed
minden munkájában, amit csinálsz.” (5 Mózes 14u28-29)
Amint látod, a Bibliából vettük annak tudása nélkül, amit az valóban jelent és
felépítettünk egy egész gyülekezeti rendszert azon. Folytathatnánk több példa
megnézésére az Írásban jelezve, hogy a mód, ahogy az egyház tanít a
tizedfizetésről, csupán a tized egyike, amit látunk a Bibliában. Az a tény, hogy
sok különféle típusú tized van. Volt például egy tized a levitáknak, mert ők nem
jutottak semmilyen földhöz örökségként, és viszont tizedet kellett fizetniük
saját maguktól Áronnak és más
Tizedfizetés
papoknak. (4 Mózes 18)
Volt ünnepségi tized is, melyet Jeruzsálembe kellett vinni és az
ünneplésekhez használták fel. Az-tán volt a tized a szegényeknek, ahogy
korábban olvastuk, melyet minden harmadik évben kellett fi-zetni.
Szintén érdemes megjegyezni, hogy Ábrahám nem a saját pénzéből fizetett
tizedet, hanem a há-ború zsákmányából és ez csak egyszer történt meg egész
élete során aszerint, amit olvasunk. Ezen összes példa azt mutatja, hogy a
tizedfizetés kérdése nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Egy dolog
világossá válik azonban és az a tény, hogy a „tárház” nem szükségszerűen a
helyi gyüle-kezet.
Állítottam, az ok az, hogy a pásztorok néha ténylegesen ellopják a tizedet,
hogy a tized nem je-lentette azt, hogy finanszírozzák a gyülekezeti épületet és
mindent, amit magában foglal. Az elsőd-leges cél az volt, támogassák azokat,
akik a templomban dolgoznak, mert nekik nem volt saját tulaj-donú földjük, és
az özvegyeket és a szegényeket, úgyhogy tudnak enni és dugig legyenek.
Manapság a tized a nagy épületekre és fizetési csekkekre megy a pásztorok
számára, akik sok dolgot csinálnak, amit embereknek maguknak kellene
csinálni. Ma mindnyájan Isten papjai va-gyunk. A leviták szolgálatának az
Ószövetségben vége, és ne próbáljuk fenntartani azt. Gyakran még az
özvegyekről és szegényekről is, akik közöttünk vannak. Miért nem fizeti a
tizedet nekik és teszik azt egy kissé bibliaibbá?
A korai egyház nem költött pénzt nagy épületekre vagy a pásztorok fizetési
csekkjeire. A pénzt a közösség szükségei szerint használták fel és adták
azoknak, akik utaztak és feladatuk az evangélium terjesztése és a szentek
ellátása. A Biblia nem követeli semmilyen módon a jövedelmünk tíz százalé-
kának fizetését a helyi gyülekezetnek, amellyel kapcsolatban vagyunk.
Akkor rendben van, de mit mondott Jézus, hogy fizessük-e a jövelmünk
tizedét?
„De jaj nektek, farizeusok! Mert megadjátok tizedet a mentából és a
rutából és mindent a fü- vekből, és mellőzitek az igazságot és Isten szeretetét.
Ezeket kellene megtennetek és a sem elhagyni.” (Lukács 11u42)
Nem, Jézus nem mondta, hogy tizedet kell adnunk. Ő azt mondta, hogy a
farizeusok fizessenek ti-zedet. Az ok az, hogy ők Izrael része voltak és a
tizedfizetés és az adók az adórendszer része volt, amit Isten rendelt el akkor.
Tizedet kellett adniuk a termésekből és a marhákból. Azzal kapcsolatban, amit
Malakiás ír nekik, ők meglopják Istent, ha nem fizetik meg ezt az adót, mert
azért volt, hogy tá-mogassák Izrael földjét.
Az igazság az, hogy csak néhány ember tudja, miről szól valójában a
tizedfizetés. Ezért amikor valaki azt mondja ma, hogy fizesd be a jövedelmed tíz
százalékát a gyülekezetbe, mely a tárház, nos, az a személy vagy nem ismeri az
írott igét vagy tudatosan helytelenül használja fel munkájuk finan-szírozására.
Nem mondom, hogy hiba a jövedelmed tíz százalékot fizetni. De a mód,
ahogy látod, az Újszö-vetség szerint, az összes pénz Istené és nem csupán tíz
százalék. A tizedfizetés valóban jó dolog lehet és azt gondolom, hogy örömteli
szívvel adjunk, ha adnunk kell. De a tizedfizetés ténylegesen meg
Tizedfizetés
tudja őrizni az embereket komfortzónájukban. Könnyen tudnak arra gondolni,
hogy mivel megadták a tíz százalékukat, a többi az övék. De nem, barátom,
minden amid van, az övé, és egy nap felelned kell azért, hogyan használtad fel
azt (Máté 25). A Bibliának sok mondanivalója van az adásról. Ha té-ged zavart
mindez, menj és kutasd magad az Írásokat és kérd Istent, mit csinálj a
pénzeddel.
Miért hoztam fel egy ilyen kényes témát? Mindezt túl jól ismerem, hogy ez
egy gyújtózsinór, vár-va, hogy meggyújtsák és sok problémát okozhat. Az ok,
hogy felhoztam ezt, az hogy megmutassam neked, hogy sok gyülekezet van
erre a hamis alapra építve. Egy olyan alap, ami segít fenntartani egy rendszert,
amely egyszerűen nem működik megfelelően. Ez a rendszer csapdába ejti az
embereket és megakadályozza őket Istennek való engedelmességtől. Ez egy
olyan rendszer, mely igénybeveszi a pásztorokat és akadályoz minket az
evangélium terjesztésében és a tanítványok oktatásában. Sok gyülekezetbe járó
kívánja a pénzét arra költeni, támogasson más ügyeket, de egyszerűen nem
fogja megtenni amiatt, amire megtanították. A szegényeknek, özvegyeknek és
az evangélium terjesztésére adás helyett, mely az, amit Isten mond nekünk
elvégzésre, pénzüket épületekre, székekre, hang-be-rendezésekre, stb. adják
és főleg félelemből. Gondolj a százezer dollárokra, amit más módon lehetne
elkölteni, hogy eljuttassát az evangéliumot a világra.
A pénzt igazán el kellene kezdeni felhasználni arra, amit Isten valóban el akar
érni. Képzelj el egy közösséget, melyben egy házaspár elhatározza, hogy
ebben a hónapban a tizedét vagy egy megfelelő összeget három gyerekes
anyának adja a közösségen belül. Remek, ez futótűzként terjedne, amint az
emberek hallják. „Közösségükben ténylegesen segítik egymást.” Képzelj el
fiatalembereket, akiket ki lehetne küldeni terjeszteni az evangéliumot.
A tanítás, mely arról szól, jövedelmed tíz százaléka biztosan menjen a
gyülekezetnek, megtartja a gyülekezet működését, de a fókuszt elveszi arról,
amit Isten tervezett és arról, amit olvasunk az Új-szövetség.
„Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak és minden dolguk közös volt,
és eladták tulaj- donukat és ingóságaikat, és megosztották azokat mindenek
között, amint valakinek szüksége volt.” (ApCsel 2u44-45)
Ennek ellenére az Úr megparancsolta, hogy azok, akik prédikálják az
evangéliumot, éljenek az evangéliumból. (1 Kor 9u14)
Amint látod, a gazdaság nagy szerepet játszik a mai gyülekezetekben.
Csapdába csalja az embere-ket és passzívitást hoz létre. Amikor fizetsz a
pásztornak, hogy hallj Istentől, melyre el vagy híva, hogy te magad csináld,
elkerülhetetlenül passzívvá fogsz válni. A pásztor gyorsan szakszerű közvetí-tő
vé válik az Isten és az ember között.
Ha azt gondolod: „Hurrá, többé nem kell fizetnem a tizedet és az egészet
magam költhetem most már,” el szeretném mondani neked, hogy, ha így teszel,
fel fogod fedezni, hogy Isten nem Úr a te pénzed fölött. Ha hozzá tartozol,
akkor a te pénzed is. Ez a tanítás inkább késztessen keresni az Urat, hogy
szabad légy még többet adni, de azoknak adni, akikhez, úgy érzed, vezetve
vagy adni. Isten biztosan meg fog áldani!
„De nem kellene a gyülekezetnek engedelmeskednem, aminek a tagja
vagyok és oda adni a tize-det?” Ha egy olyan gyülekezetnek vagy a tagja, ahol
elvárják,hogy oda add a tizedet, akkor termé-
Tizedfizetés
szetesen továbbra is csináld úgy addig, amíg tag vagy vagy míg a fegyelem
meg nem változik. Az a tény, hogy némely gyülekezet úgy dönt, hogy ámítja az
embereket, hogy adják be a jövedelmük tíz százalékát annak érdekében, hogy
tagok legyenek, az valami olyan, amit nem kívánok kommentálni. Az nem bibliai,
de nem is bűn. Minden egyes gyülekezet feladata annak eldöntése, hogy
erőlteti-e a tizedfizetést vagy nem. Az egyedi gyülekezet számot fog adni
Istennek azt illetően, mire használta fel a pénzt. Ne legyen azonban tanítva,
hogy az bibliai törvény, mert az nincs. Az emberek legyenek szabadok annak
eldöntésére, hogy akarnak-e a gyülekezet része lenni vagy nem. Ha egyesek
leállnak a tizedük fizetésével és ezért nem tagok, nem jelenti azt, hogy nem
engdelmeskednek a Bibliának. Nincs az a Biblia, amelyik azt mondja, hogy be
kell adni a tíz százalékot.
Számomra nem probléma az, hogy némely gyülekezetek úgy döntenek, hogy
beszedik a tagjaik jö-vedelmének tíz százalékát. A probléma abban van, amikor
a gyülekezetek lopásnak tekintik azt, ami-kor az emberek úgy döntenek, hogy
fizetnek tizedet a gyülekezetnek, vagy hogy úgy tekintik őket, hogy nem
engedelmeskednek Istennek és átok alatt lesznek, ha folytatják, vagy ha úgy
döntenek, nem maradnak a gyülekezet része. Mindkettő példa a lopásra – az
emberek pénzének ellopása és sza-badságuk ellopása, hogy szolgáljanak
Istennek.
„De mi a helyzet az emberek bizonyságaival, akik lettek áldva a tized
beadása által?”
Valóban van sok bizonyság olyan emberekről, akik meg lettek áldva
jöveelmük tíz százaléka által, de hiszem, hogy ők meg voltak áldva adásra, nem
pontosan a jövedelmük tíz százalékának beadására egy adott gyülekezetnek.
Ha hitben adsz, Isten meg fog áldani téged. Ez van megírva az Ő igéjében. Ha
azt tapasztalod, hogy Isten tíz százalékról beszél, és te engedelmes vagy, Ő
meg fogja általni a te engedelmességedet. Ha Ő azt mondja, hogy adj 15 %-t
vagy egy bizonyos összeget és te megadod azt, az ugyanaz. Ha Ő azt mondja,
kellene adnod néhány misszionáriusnak vagy másoknak a közös-ségben, akkor
biztosan meg fog áldani. Isten szereti örömteli adakozót, és Ő megáldja azokat,
akik hitben adnak.
Sok bizonyságom van emberektől, akik leálltak a tíz százalék adásával a
gyülekezetnek, és inkább más összeget adott sok másnak és hirtelen áldásokat
tapasztalt meg. Nem a tíz százalék az, ami szá-mít. Az az engedelmesség,
éppen ahogy Isten mondja. És igen, a tíz százalék adása egy közösségnek lehet
annak része.
10. fejezet
ESZKÖZ A MISSZÓK SZÁMÁRA
Mielőtt tovább megyünk és szemügyre vesszük, hogyan funkcionált a
gyülekezet kezdetben, van valami, amivel először meg kell birkóznunk, fel fogok
tenni egy kérdést: Olyan helynek látod a gyü-lekezetet, ahol a keresztyének
összejönnek, hogy ellátottak legyenek, vagy egy olyan hely, ahova a nem
keresztyének jöjjenek meghallgatni az evangéliumot?
Válaszod erre a kérdésra igen lényeges. Ha a gyülekezet célja az, hogy
ellássa a keresztyéneket, akkor a teljes figyelem azon van, hogyan legyen a
lehető legjobban elvégezve. Ha azonban a gyüle-kezet célja az, hogy olyan hely
legyen, ahol a nem keresztyének keresztyénekké tudnak válni, akkor
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 38 – 10. fejezet: Eszköz a
missziók számára
figyelem valami egészen máson lesz. A figyelem a legjobb megtalalásán van a
nem keresztyének be-hozásán a gyülekezetbe és hogyan tartsák őket ott. Ezért
nagyon fontos egy világos elképzelés arra, mi legyen a gyülekezet célja.
Az elképzelés a gyülekezetről, lévén olyan, ahova a nem keresztyének be
tudnak jönni és hallgat-ni az evangéliumot, ténylegesen egy viszonylag új
gondolat. Nem kell visszamennünk sok évtizedet, hogy találjunk egy teljesen
más elgondoást a gyülekezet céljáról. Azon napokban, a gyülekezet olyan hely
volt, ahol a keresztyének össze tudtak jönni, ahol tanulhattak.
Amikor a pásztorok és vezetők ma beszélnek az egyházról, főleg arra
fókuszálnak, hogyan nyerjenek meg nem keresztyéneket, hogy bejöjjenek a
gyülekezetükbe. Inkább az Istenre kellene nézniük a legjobb mód megtalálásra,
hogy ellássák a keresztyéneket, akik már ott vannak. Ez ténylegesen adna egy
egészen más és bibliaibb összpontosítát az egyház céljára.
Az első közösségek egyszerűen összejövő keresztyének voltak. Amikor
együtt voltak, szellemben és igazságban voltak. Egyek voltak és mindnyájan
ugyanabban a családba születtek bele újonnan. Mindegyiküknek ugyanaz volt a
vágya – Jézus Krisztus. Ez okból és egyedül ez okból tudták meg-osztani
életüket a közösségben és növekedni az Úrban. Valahányszor összejöttek
vettek úrvacsorát is, mely csupán egy kis darab kenyér és bor volt. Nem, az az
étel egy része volt, melyet együtt ettek meg. Tekintet nélkül arra, hogy oly
vettek-e úrvacsorát, ahogy olvasunk arról a Bibliában vagy úgy csináljátok,
ahogy a keresztyének csinálják ma, az úrvacsora még mindig nagyon erőteljes.
Az nem olyan valami, amit könnyen lehet venni.
Ezeket a verseket gyakran olvassák az úrvacsorával kapcsolatban:
Mert én az Úrtól vettem, amit előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az
éjszakán, melyen elárultatott, vette a kenyeret; és hálákat adván, megtörte
azt és mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely megtöretik
tiérettetek; ez cselekedjétek az én emlékezetemre.” Ugyan- ilyen módon
vette a poharat is a vacsora után mondván: „Ez a pohár az új szövetség az én
vérem által. Ezt cselekedjétek valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és iszátok e pohárt, hirdessétek
az Úr halálát míg eljön. (1 Kor 11u23-26)
De ez katasztrófa lenne, ha egyszerűen itt hagynánk azt, ahogy csinálják
sokan ma. Szükséges el-olvasnunk ezen verseket:
Ezért aki eszi ezt a kenyeret vagy issza az Úr e poharát méltatlan módon,
vétkezik az Úr teste és vére ellen. Hanem az ember vizsgálja meg magát és
úgy egyen a kenyérből és igyon a po- hárból. Mert az, aki méltatlan módon
eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, nem be- csülve meg az Úr testét.
Ez okból gyengék és betegek spkan közöttetek és sokan alszanak. Mert ha
mi ítélnénk meg magunkat, nem lennénk elítélve. De amikor megítélés alatt
vagyunk, az Úr fegyelmez minket, nem lehetünk elmarasztalunk a világgal. (1
Kor 11u27-32)
Az úrvacsora valami sokkal több, mint „csupán” étkezés étellel vagy egy kis
kenyérrel vagy gyü-mölcslével. Ezen étkezésnek van szellemi hatása, ami
nagyon erőteljes és ami negatív is lehet, ha az-zal rossz módon bánnak. Ezért
fontos, hogy ne engedjünk bárkit részt venni az úrvacsorán, ahogy tesszük ma.
Azt olvassuk itt, hogy ez azt eredményezheti, valaki ítéletet eszik vagy iszik
magára. Az
missziók számára
egyháznak szükséges, hogy hely legyen azok számára, akiké Jézus Urukként
és vele élnek.
Nemrégen olvastam egy pásztorról, aki mondta, többé nincs problémája az
úrvacsorát vevő nem keresztyénekkel. Ezt mondta, mert olvasta, hogy Júdás
vett úrvacsorát és neki nem volt jó kapcsolata Istennel. Ezt mondta annak
érdekében, hogy védje azt a tényt, hogy az ő gyülekezetében azoknak, akik
nem születtek újjá, megengedték, hogy vegyenek az úrvacsorán. De Júdás
nagyon rossz példa, őt használni ebben az esetben, mert olvassuk, hogyan
ment a sátán belé és hogy bizonyos idő után el-árulta Jézust és meghalt.
Az úrvacsora mindig el volt különítve a keresztyének számára és ilyennek
kell lennie ma is. A megértés hiányának, hogy mit jelent az egyház és az
úrvacsora a keresztyének számára, nagyon ne-gatív következményei lehetnek.
A népszerű elképzelés az egyházról, hogy az olyan hely, ahova bejöhetnek a
nem keresztyének és találkozhatnak Istennel, egy teljesen új gondolkodás.
Miért nem hívsz inkább embereket az ottho-nodba, hogy velük ebédelj és nem
találkozol velük ott, ahol vannak. Akkor magad tudod megosztani az
evangéliumot velük és még be is merítheted őket a fürdőkádadban! Oly módon
nekik már van ter-mészetes kapcsolatuk azokkal, akik Krisztushoz vezették
őket, a természetellenes kapcsolat helyett, ami gyakran van náluk a pásztor
felé, aki nem ismeri őket igazán. Ez nyilvánvalóan a legjobb és leg-biblikusabb
mód megtenni ezt. Utána el tudnátok vinni magatokkal ezt az új keresztyént a
gyüleke-zet összejöveteire, amihez csatlakoztatod. Akkor, amikor ott vagytok,
nem fog megdöbbenni, miért szólnak az emberek nyelveken például. Többé
nem idegen nekik, mert ők is csinálják! Ténylegesen az a módja annak, ahogy a
dolgok történnek sok más országban, különösen azon országokban, ahol a
keresztyéneket üldözik és ahol a gyülekezet sokkal jobban növekszik, mint itt
nyugaton.
Sajnos sokan elvetik a nyelveken szólást és más, a gyülekezettől vitatott
dolgokat annak érdeké-ben, hogy befogadják a nem keresztyén istenkeresőket.
Ez nem csak bibliaellenes, hanem veszélyes is.
Valaki megkérdezte tőlem, hogy imádkozunk-e nyelveken, amikor
találkozunk, igent válaszoltam. Akkor ő azt mondta nekem, hogy az nem volt
bibliai, mert Pál azt mondta:
Azért ha az egész gyülekezet összejön egy helyen és mindenki nyelveken
szól és bejönnek azok, akik tájékozatlanok vagy hitetlenek, nem fogják-e azt
mondani, hogy őrültek vagytok? (1 Kor 14u23)
Az én válaszom arra: „Nálunk nincsenek az összejöveteleinkre járó
tájékozatlan vagy nem hívő emberek! Ha azonban történetesen egy nem hívő
csatlakozik hozzánk, természetesen ezt figyelembe vennénk. Megragadjuk az
alkalmat, hogy tanítsunk nekik a Szent Szellemről és a nyelveken szólás-ról és
ami azt jelentené, hogy többé nem lesz tudatlan! A nyelveken szólás inkább jel
lenne nekik, amiről olvasni tudnak az Biblián végig.”
A célom az, hogy ne változtassuk át a gyülekezetet eszközzé az
evangelizáláshoz, amikor a való-ságban annak kellene lennie a tanítványság
céljának. A gyülekezet elsődleges célja az, tanítványokat szerezzünk, ahogy
Jézus parancsolta. A tény az, hogy sokféle módon megváltoztattuk a
gyülekezet vélját annak megpróbálásával, hogy egy olyan hellyé tegyük, hogy
ott elérjük a nem keresztyéneket, ami azt jelenti, hogy a kresztyének, akik
bejönnek a gyülekezetbe, nincsenek produktív tanítványok-
missziók számára
ká téve. Nem jutnak hozzá azon eledelhez, amire szükségük van a
növekedéshez és hogy gyümölcsöt teremjenek. Egy másik következmény az,
hogy sok szabadegyházban az emberek többé nem szólnak nyelveken. Az
eredmény az, hogy a keresztyének nincsneke bemerítve Szent Szellembe, sem
nem veszik a nyelvek ajándékát, mert nem látják azt gyakorlatba átvive. Később
bátoríthatják a nyelveket egy sejtcsoportban, de nem valószínű, hogy megértik
annak fontosságát, mert nem kapták meg azt kezdettől. Ezt ma is látjuk sok
pünkösdi gyülekezetben, és ha tovább mennek ezen az úton, akkor nem marad
bennük a „pünkösd!”
Nem tudjuk a fedőt rátenni Isten Szellemének mozgalmára közöttünk, ha
eredményesek leszünk. Isten Szelleme nélkül semmit sem tudunk tenni. Amikor
a keresztyének összejönnek, Isten követésé-re és betöltekezésre és ellátásra
kellene összpontosítani, hogy tanítványként éljenek mindennap. A ta-nítványlét
az evangélium terjesztését is jelenti, úgyhogy a közösség tud növekedni. Ez az
aspektust gyakran figyelmen kívül hagyják, amikor a gyülekezet fókusza a nem
keresztyének elérésén van. Sok veszély van a gyülekezetnek eszközként való
használatában az evangélizáláshoz a tanítványság helyett oly módon, ahogy a
Biblia mondja.
Az az elképzelés, hogy a gyülekezet elsődlegesen hely legyen a nem
keresztyének számára, hogy kapcsolatba kerüljenek Jézussal, nem található a
Bibliában. Ez új mód olyan gyülezetre, mely egyen-gette az utat ahhoz, amit
most „istenkereső-barát” gyülekezetnek hívják. Amint a szó magában fog-lal,
az egy olyan gyülekezet, melyet arra terveztek, hogy találkozzanak újonnan
jöttekkel. A fókusz nem csupán a keresztyének ellátásáról és oktatásáról fordult
el, hanem sok más fontos dolog is meg-változott annak érdekében, hogy
tetszen az istenkeresőknek (nem keresztyéneknek), mely mind hely-telen, mind
veszélyes.
Értem, miért választotta sok pásztor és vezető ma ezt az utat. Vágynak
olyan embereket látni Krisztushoz jönni és nehéz meglátni más lehetőségeket
annak megtörténéséhez. Ritkán látnak ke-resztyéneket olyan dolgokat
megtenni, amiről az előbb beszéltem, mint meghívni embereket az ott-honukba
és Krisztushoz vezetni őket. Ez valami olyan, amiről már sok éve beszélnek a
gyülekezet-ben, de egyszerűen nem tesszük meg. Ezért a pásztornak más
utakat kell keresnie. Sokkal könnyebb a keresztyének számára meghívni nem
keresztyéneket egy koncertre a gyülekezetben vagy istenkere-ső barát
szolgálathoz, kint megjívni őket otthonukba és megosztani az evangéliumot.
Még a puszta gondolat is gyakran óriási félelmet kelt sok keresztyénben.
Azonban bármely mód, amire nézel, végén csupán egy kifogás annak meg
nem tételére, amit kel-lene tennünk, és ez a főoka a növekedés hiányára a
gyülekezetben. Ennek oka az, hogy a gyülekezet át lett alakítva a tanítványság
középpontjából az evangelizálás eszközévé. Ez azt a tényt eredmé-nyezte,
hogy a keresztyének egyszerűen nem tanítottak többé és ez nehézzé teszi
számukra elérni az embereket az evangéliummal. A gyülekezetet nem tanították
meg, hogyan kell ezt csinálni és legtöb-ben félelemmel vannak eltelve ég annak
gondolatától is, hogy kimenjenek a világba.
Elvesztettük a képességet, hogy tanítványokat szerezzünk a gyülekezet
fókuszában és céljában tör-tént ezen változás miatt. Mivel a gyülekezet nem
növeszik többé, a pásztorok kétségbeesnek. Azon-ban a visszatérés helyett
ahhoz a modellhez, amit találunk a Bibliában, a gyülekezetvezetők teljesen más
útra térnek. Istenkereső-barát gyülekezetek hoznak létre és megváltoztatnak
sok dolgot annak érdekében, hogy nem kresztyéneket nyerjenek meg a
gyükezetbe. De ez nem oldja meg a problémát.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 41 – 11. fejezet: Istenkereső-
barát gyülekezet
Ténylegesen éppen az ellenkezőjét teszi!!
Nagy szomorúsággal jutottam arra a következtetésre, hogy ma a legtöbb
szabadegyház ebben az irányba halad. Rossz dologra koncentrálnak és
keményez dolgoznak, hogy még több istenkereső-ba-rát gyülekezet legyen
egész idő alatt. Ezt cselekdevén több embert hozhatnak a gyülekezetükbe, de
hosszú távon nem fognak jó és örökkévaló gyümölcsöt teremni.
Emlékezz rá, ha meg akarjuk látni, hogy egy közösség egészséges-e vagy
nem, ne csak az odajáró emberek számát vizsgáljuk. Inkább azt nézzük, az
embereket tanítványokká és Jézus követőivé teszik-e. Ez nem valami olyan,
amit meg lehet tenni vasánap délelőtt, amikor a közösség találkozik egy másfél
órás istentiszteleten. Nem, jobb képet nyerünk annak vizsgálatával, mit
csinálnak a kö-zösség tagjai péntek és szombat este és követik-e Jézus szavait
mindennap. A gyülekezet célja az, hogy a tanítványok jó gyümölcsöt teremjenek
a mindennapi életükben és hogyan segítsék a közösség növekedését.
11. fejezet
ISTENKERESŐ-BARÁT GYÜLEKEZET
Másnap hallottam egy istenkereső-barát gyülekezetről, amely eltávolította a
keresztet a falról, mert az provokált némely embert, akik odalátogattak.
Gondolom, ez bemutat egy egész jó képet az isten-kereső-barát gyülekezet
mögötti eszméről. Eltávolítottuk az evangéliumtól azt, ami sérti az embere-ket,
azzal a reménnyel, hogy ha az evangéliumot elfogadhatóbbá tesszük, a nem
keresztyének hoz-zánk akarnak jönni és találkozni velünk. Ez azt jelenti, hogy a
keresztyének többé nem jutnak táplá-lékhoz, amire szükségük van a
növekedéshez.
Ha elvesszük a keresztet és azt, ami sérti az embereket, akkor mit hagytunk
meg az evangélium- ból?
Az egyház azt állítja, hogy nem az evangélium üzenete az, amit változtatnak,
hanem a „csomago-lás” az, amit meg kell változtatni. A dolog igazsága az,
hogy be tudjuk az üzenetet csomagolni any-myira, hogy a só elveszti az ízét, és
akkor többé már nincs evangéliumunk. Én személy szerint nem gondolom, hogy
meg kellene változtatnunk a csomagolást; el kellene távolítanunk az egészet!
Oly sok idő eltöltése helyett annak kitárgyalására, mit kell megváltoztatnunk
annak érdekében, hogy megnyerjünk nem keresztyéneket, hogy bejöjjenek, túl
elfoglaltak lennénk a keresztények ellátására, hogy ki menjenek és éljék a
keresztyéni életüket nap mint nap. Hiszem, hogy megoldanánk a problé-mát
egyszer s mindenkorra! És ez mind megtörténhetne, ha egyszerűen kezdenénk
közösséget alakí-tani, ahogy az első keresztyének tették.
Jézus Krisztus evangéliuma nem csupán Isten ereje az üdvösségre, hanem
az egy akadály is. Az valami olyan, amit Jézus mondott ismételten.
Akkor mondta mindenkinek: „Ha valaki én utánam kíván jönni, tagadja meg
magát és vegye fel a keresztjét naponta és kövessen engem. Mert aki meg
akarja menteni az életét, elveszti azt, de aki elveszti az életét én érettem, meg
fogja menteni azt. Mert milyen haszon az egy embernek, ha megnyeri is
az egész világot, aki elveszti magát vagy magában kárt vall?” (Lukács
9u23-25)
barát gyülekezet
Nem népszerű manapság mondani, hogy meg kell tagadnod magad.
Ténylegesen akkor sem volt népszerű, amikor Jézus mondta ezt. Sokszor az
eredmény az volt, hogy az emberek szomorúan vagy sértve mentek el. Jézus
azonban nem fordult meg és futott utánuk, hogy elsimítsa az igazságot vagy
megpróbálja becsomagolni az üzenetét más módon. A legnagyobb és
legnépszerűbb istenkereső barát egyházak az USA-ban végeztek egy felmérést
tagjaikról röviddel ezelőtt.
Ez jött ki abból a felmérésből:
• a tagok 47%-a nem hitte, hogy kegyelemből vannak megváltva
• a tagok 57%-a nem hisz a Biblia hitelességében
• a tagok 56%-a nem hitte, hogy Jézus az egyedüli út az Istenhez.
Ez az, amit látni akarunk megtörténni a gyülekezeteinkben ma? Újra és újra
találkozom olyan „ke-resztyénekkel,” akiknek nincs elképzelésük, miről szól
valójában az evangélium. Jártak néhány évig a gyülekezetbe, de egyáltalán nem
éltek úgy, mint Jézus tanítványai.
Szomorú, nem kérdezték, hány tag volt a közösségben igazán Jézus
tanítványa és engedelmeske-dett nek mindennap, hanem ez az, amiről ez
igazán szól. Ezen számok megtekintése azonban, el tu-dom képzelni, nagyon
alacsonyak lehettek. A felmérés jó képet ad arról, mi történne, amikor a gyüle-
kezet célját megváltoztatjuk és azt inkább evangelizációs eszközzé tesszük,
mint közééponttá a tanít-ványság számára.
Annak érdekében, az evangéliumot vonzóvá tegyük, eltávolítjuk azt, ami
tudja közvetíteni az üd-vösséget és ténylegesen megvátloztatni az embreket.
Ez sok embert fog eredményezni, akik megté-vesztésben élnek és elveszettek.
Nem is olyan régen kapcsolatba kerültem egy hölggyel Kopenhágából.
Hallgatta a tanításunkat a keresztségről a weboldalunkról és be akart
merítkezni. Sok éve járt egy istenkereső-barát gyülekezet-be, de soha nem
értette meg igazán a keresztséget addig, amíg nem hallotta a tanításunkat. Az a
tény, hogy ez a nő nem értette a keresztelés értelmét, nyugtalanított engem
különösen azért, mert a Biblia szerint a bemerítkezés belépés egy új életbe
Krisztusban. Manapság ezt megváltoztatták az üdvösség imájára, melyre nem
találunk semmilyen világos bibliai bizonyítékot. Mindenki, aki el akarta fogad-ni
Jézust Urának, abban a pillanatban meg lett keresztelve, még ha nappal vagy
éjszaka közepén há-romezren is voltak. Mondhatná valaki: „De mi van a tolvajjal
kereszten? Ő nem volt bemerítve.”
Az igaz, hogy nem volt bemerítve, de Jézus keresztsége akkor még nem
létezett. Amikor a tolvaj a kereszten volt, a régiszövetség volt még hatályban.
Jézus a férfi mellett volt. Jézus keresztsége szimbolizálja Jézus halálát és
feltámadását, és az még nem történt meg, amikor Jézus a tolvaj mellett volt a
kereszten. Szintén ez az oka, amiért nem találunk senkit az evangéliumokban,
akiket bemerí-tettek Jézus keresztségével. Másrészt, nem találunk senkit a
Jézus keresztre feszítése és feltámadása után hitre jutni és nem lett bemerítve
ugyanakkor. (Ez a bekezdés felülvizsgálandó, mert az evangé-liumban nem ez
van megírva.) Rájövünk, hogy az emberek bemerítése azonnal megtérés után
nem nagyon gyakori ma a gyülekezet programjával, ahol a legtöbb gyülekezet
csak három-hat hónapban tart egyszer bemerítést, de a gyakolatunkat a
Bibliára és saját tradícióinkra kell építeni. Ez ismét azt mutatja, hogy milyen
messze vagyunk az első gyülekezet gyakorlatától, amiről olvasunk a Bibliában.
barát gyülekezet
Miután a nő hallotta tanításunkat a bemerítésről, valóban többet akart hallani
és eljönni az egyik alkalmunkra. Beszélgetésünk után leült és sírt, mondván,
soha nem hallott ehhez hasonlót ezelőtt, mely ijesztő önmagában. Én
egyszerűen prédikáltam az evangéliumot. Megfotam a kezeit és együtt
imádkoztunk. Isten Szelleme ránk szállt erős módon és ő azonnal kezdett
nyelveken szólni, mialatt mindketten sírtunk. Kinyitotta a szemeit és rámnézett
és nyugodtan megkérdezte: „Mit csinálok?” Elmagyaráztam neki, egyszerűen
folytatnia kellene, hogy szól nyelveken és hogy a Szent Szellem volt az, aki
rászállt. Becsukta ismét szemeit és tovább szólt nyelveken. Másnap reggel
eljött bemerít-kezni. Azt mondta, hogy amikor hazament azon az estén, lánya
hozzá jött fájdalommal. Néhány év-vel ezelőtt megvágta a kezét egy ablakon és
még mindig nagy fájdalmai vannak. Az anya imádkozott érte sokszor, de semmi
sem történt. Amikor hazaért akkor este, lány fájdalommal jött hozzá. Az anya
rátette a kezét és imádkozott és akkor olyan volt, mintha az ima az szívéből és
nem fejéből jött volna. Azonnal eltűnt lánya fájdalma.
Azturán Lene-nel meglátogattuk a nőt és családját. Amikor találkoztam a 13
éves lányával, meg-kérdeztem, bemerítkezett-e Szent Szellembe és ő nemmel
válaszolt. Az nem igazán beszélnek ilyen dolgokról az istenkereső-barát
gyülekezetekben, mint abban, ahova ők jártak. Természetesen ő még egészen
fiatal volt, de igazán be akart merítkezni a Szent Szellembe. Istennek egy 13
éves lány „elég idős,” így a lány anyjával bementünk a szobájába és
imádkoztunk érte. A Szent Szellem rászállt erős módon és kezdett nyelveken
szólni, miközben imádkozott és elmagyarázta, hogy soha életében nem érezte
magát ilyen fantasztikusan. Igen, Isten éppen olyan erőteljesen munkálkodik
egy tizenéves lány szobájában, mint egy gyülekezetben. Később az anya
megkeresztelte a lányát vízzel a fördőkád-jukban. Azóta nem járnak at
„istenkereső-barát” gyülekezetbe, ahova sok évig jártak és beindítottak egy
saját közösséget otthonukban, mely kétség nélkül sokkal jobban teljesít.
Egy olyan istenkereső-barát gyülekezetbe jártak, mely egy nagy
gyülekezetre fókuszált, de nem engedtük magunkat elbolondítani a gyülekezet
tagjainak számával.
Az istenkereső-barát gyülekezetek képesek leginkább a gyülekezetbe hozni
embereket, és termé-szetesen vannak emberek, akik itt talákoztak Istennel.
Nem akarom azt megkérdőjelezni. Remélem azonban, hogy közülük sokan
fognak tovább lépni egy idő után, hogy közelebb kerüljenek az Úrhoz, mert
ezen legtöbb gyülekezetben nem kapnak szellemi táplálékot, amire szükségük
van a növekedés-hez. Az istenkereső-barát gyülekezetek egyszerűen
nehézséget támasztanak tanítványok szerzésében.
A probléma nem szükségszerűen az a tény, hogy nagyon fókuszálnak az
istenkeresőkre. Személye-sen próbálom elérni a nem keresztyéneket különböző
módokon, Oéldául, olyan nyelvet fogok hasz-nálni, amit nem keresztyének meg
tudnak érteni. A probléma azonban abban van, hogy a gyülekeze-tet inkább
evangelizációs eszközzé tettük, mint olyan hellyé, ahol tanítványság és
bátorítás történik. A gyülekezetnek olyan helynek kellene lennie, ahol a
keresztyének oktatást kapnak annak érdekében hogy merészen kimenjenek az
aratási mezőkre.
Ma azonban a legtöbb keresztyén nincs ellátva, hogy kimenjenek és
megosszák az evangéliumot. Ők inkább elvárják, hogy a pásztor csináljon
mindent. Ez még nagyobb szakadást teremt a „hivatá-sosak” között, akik
aktívak a szolgálatban és az emberek többsége, akik egyszerűenülnek a gyüke-
zetben és támogatják őket. Az istenkereső-barát gyülekezetekben a világ bejön
a gyülekezetbe, még-ha a gyülekezetet szentnek és Istennek elválasztottnak is
hívják, hogy ellássa az embereket, hogy
barát gyülekezet
kimenjenek és evangelizálják a világot.
Több évvel ezelőtt egy keresztyén nyári konferencián a szervezők
elrendezték, hogy tartsanak egy diszkó táncos show-t és szavással a fiatalok
számára. Azt magyarázták, hogy ők az istentiszteletet di-csérettel kezdték,
hogy az embereket jó hangulatba hozzák. A dicséret után a fiatal emberek
tudtak táncolni és partizni nem keresztyén zenével. Ez még egy másik kísérlet,
hogy egy gyükezet olyan le-gyen, ahol a nem keresztyének otthon tusják érezni
magukat. Mivel már sokszor láttuk ezt azelőtt, az eredmény htracsúszott és
langymeleg keresztyének lesznek.
Az extenzív utazásom miatt fokozottan tuatában lettem e veszélynek az
utóbbi években. Kedvező alkalmam van találkozni sok keresztyénnel különböző
gyülekezetekből és amit látok, aggaszt engem. Nagyon aggódom amiatt, hogy
keresztyének következő generációja olyan lesz, mintha folytatnák ezt az utat.
Ez az, amit a Biblia mond a bűnről:
Meneküljetek a fiatakori vágyaktól is; hanem kövessétek az
igazságosságot, hitet, szeretetet,békességet azokkal, akik tiszta szívből hívják
az Urat. (2 Tim 2u22)
El kellene menekülnünk azon dolgoktól, amik megkísérthetnek minket,
megengedve, hogy a kísér-téseket ezüst tálcán szolgálják fel nekünk.
Relevánsnak lenni a nem keresztyének számára, nem ugyanaz, mint a világhoz
hasonlónak lenni, amiben ők élnek. Relevánsnak lenni az, hogy elszakadni a
világtól és inkább valami olyant kínálni, amit a világ nem tud megadni nekik. A
gyülekezet össze-gyülekezés a keresztyének számára, ahol összejönnek, hogy
építsék egymást. Aztán ki tudnak menni a világba ismét, hogy bemutassák
Krisztus életét bennük. Ez valami olyan, amit nem kellene meg-változtatnunk.
A nem keresztyéneket természetesen be lehet hívni az összejövetelre. Ez
legjobban kis csoportok-ban működik, ahol könnyebb meglátni az újonnan jött
szükségét. Ennek szükségszerűen nem kell le-venni a fókuszt a tanítványok
ellátásáról vagy oktatásáról. Valójában ennek éppen az ellentéte igaz!
Egészen aggódom, hogy sokan nem látják a problémát addig, amíg nem túl
késő. Országomban sokan elfoglaltak a megagyülekezetek megvizsgálására
USA-ban, hogy ezt az üzenetet nem tudják megkapni, hogy őszintén
megnézzék a gyümölcsöt, amit produkálnak. Jézus mondta, hogy a termett
gyümölcse minőségével kell ítélni és nem csupán a mennyisége szerint.
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok,
hanem belül raga- dozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a
tövisről szednek-e szőlőt vagy fü- gét bogáncsról? Eképpen minden jó fa jó
gyümölcsöt terem, de a rossz fa rossz gyümölcsöt terem. (Máté 7u15-18)
Hiszem, van egy ok, hogy az istenkereső-barát gyülekezetekolyan sikeresek
az USA-ban és Dá-niában. Ez azért van, mert mi nem tapasztaljuk meg
ugyanazt az ellenkezést és üldözést, mint a ke-resztyének a föld más részein.
Sajnos emiatt, nem vagyunk képesek meglátni, hogyan vannak a dol-gok
igazán. Márk evangéliumában a negyedik fejezet, melyet Jézus használt fontos
példaként a magvetőről:
És Ő mondta nekik: „Értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok
megérteni az összes többi
barát gyülekezet
példabeszédet? (Márk 4u13)
A megvető példázata a kulcs más példabeszédek megérésére. Azt gondolom
főleg a pélázatokkról a Máté evangélum 25 fejezetében, a tíz szűz, a tíz
talentum és a világ megítélésének példázatát. Ezen összes példázat Isten
eljövendő ítéletéről szól. Figyelmeztetnek, hogy sokan fognak hinni Jézusban,
mint Urukban, amikor valóságban soha nem tértek meg igazán.
A világ megítéléséről szóló példázatban olvashatjuk, hogy Jézus el fogja
választani a juhokat a kecskéktől és nem a juhokat a farkasoktól, ahogy
egyesek elvárják (Máté 10u16). A világ megítéslése foglalkozik az emberekkel a
gyülekezetben, akik „megvallották” Jézust Úrnak. A magvető példázata a talaj
különböző típusait arja le, melyre a magok hullnak. Íme itt van egy:
„Némelyik esett köves talajra, ahol nem volt sok föld; és azonnal kibújt,
mert nem volt mé- lyen a földben. De amikor a nap fenn volt, azonnal elsült, és
mert nem volt gyökere, elszá- radt.” (Márk 4u5-6)
Itt látunk valamit felnőni, miután a mag el lett vetve. Valóban jónak látszik
kezdetben és te nem láthatod, hogy valami baj van vele. Valaki hallja az Igét,
bejön a gyükezetbe és ő egy „keresztyén,” aki Istennel „él.” A növényhez
hasonlónak látszik, mely jól növekszik, de valami, amit nem láthatsz addig, míg
a nap magasan nincs az égen, valami nagyon rossz van azzal a palántával.
Lésőbb Jézus elmagyarázza, mit képvisel a nap.
„Ezek hasonlóan vannak a köves talajra vetettekkel, akik, amikor hallják az
igét, azonnal örömmel veszik azt; és nincs gyökerük magukban és ezért csak
egy ideig tartanak ki. Azután, amikor nyomorúság vagy üldözés támad az
ige miatt, azonnal elfordulnak.” (Márk 4u16-17)
A nap képviseli a nehézséget és az üldözést, ami megmutatkozik a szív
valódi állapotában. Ez nagy probléma lehet Dániában és az USA-ban, mert mi
nem tapasztaljuk meg ugyanazt a nehézséget és üldözést keresztyénekként,
mint sok más országban. Az gondolhatjuk, mi úgy növekedünk, amint kellene,
de a növekedés egyszerűen azért nem tud megmaradni, mert Isten Igéjének
nincs gyökere.
Mi történne, ha hirtelen kezdenénk megtapasztalni üldözést Dániában,
például, úgy, ahogy keresz-tyének tapasztalják meg Kínában?
Hiszem, hogy abban a pillanatban egészen világossá válna, az istenkereső-
barát gyülekezet moz-galom csak programok és eljárások. Hiszem, hogy rövid
időn belül néhány istenkereső-barát gyüle-kezet megszűnne, mert a legtöbb
gyülekezetbe járó az istenkereső-barát gyükezetekben megtagadná a hitét,
mihelyt egy keresztyén megszűnne tréfás és szórakoztató lennni.
Amikor a mag el lett vetve a köves talajba, az üzenetet örömmel hallották és
fogadták, éppen úgy, ahogy olvassuk a példázatban. Az üzenet olyan jól
hangzott, hogy örömmel fogadták el. Mégis, nem olvassuk, hogy van bármilyen
megbánás a bűn miatt, és sem nem voltak, akik beszéltek maguk meg-
atagdásáról és a kereszt felvételéről. Hittel hallották és jöttek a gyülekezetbe,
de az evangélium soha gyökerezett meg bennük. Az igazság az, hogy nem
fogjuk meglátni ezt megtörténni addig a napig, míg a nap a legmagasabb
ponton nem áll az égben és minden napvilágra kerül. Ezért tanulnunk kel-lene
az üldözött gyülekezetektől és figyelni arra, mit mondtak. Amikor megvizsgáljuk
őket, nem lát-juk ugyanazt az istenkereső-barát elgondolásokat, ahol az
üzenetet szépen becsomagolják és ahová a
barát gyülekezet
embereket szórakozással vonzzák. Amikor olvasunk az üldözött egyházról,
otthon találunk közössé-geket, amik ellátják a keresztyéneket, hogy Jézus
tanítványaivá váljanak épp úgy, ahogy olvassuk a Bibliában. Ami azt illeti, ezek
az otthoni közösségek sokszor gyorsabban növekednek, mint az isten-kereső-
barát megagyülekezetek. Csak azért nem hallunk erről, mert ezt nem
sugározzák a keresztyén TV csatornákon.
Egyesek azzal érvelnek, hogy az otthoni közösségek az üldözés miatt
léteznek a világ bizonyos ré- szein és amiatt, hogy egyszerűen nem lehetnek
„igazi” gyülekezetük. Szintén voltak az első gyüleke-zetnek békés periódusai a
Bibliában. Ez idő során azonban nem változtatták meg a közösségüket. Nem,
csak otthoni közösségeket találunk.
Emlékezz rá, a kérdés nem az, amit építünk, vajon fenn tud-e maradni itt és
most, de vajon fenn tud-e maradni az örökkévalóságon végig. Hiszem, ez idő
kérdése, mielőtt jön az üldözés és amikor jön, a gyülekezetek kényszerítve
lesznek változásra a túlélés érdekében. Miért nincsenek a szükséges
változások meg most azonnal és építkeznek a Kősziklára? Akkor a ház meg tud
állni, amikor a hullámok jönnek ellene.
12. fejezet
MI AZ EGYHÁZ?
Az „egyház” szó többször előfordul a Bibliában. Egyik hely például az 1
Korinthosz.
És Isten ezeket jelölte ki az egyházban: először apostolokat, másodszor
prófétákat, harmadszor tanítókat, azután csodákat… (1 Kor 12u28)
Ebben a fejezetben közelebbről megvizsgáljuk az „egyház” szó jelentését.
Néha a dolgok zavaró-vá válhatnak, amikor az embereknek különböző
értelmezésük van ugyanarról a szóról. Következés-képpen gyakran
kényszerültem használni a szót nagyon világos módon, ami nem hagy helyet a
rossz értelmezésnek, úgyhogy nem értjük félre egymást. Én megtettem ezt az
előző fejezetekben, ahol az egyházról épületként beszéltem, ahova megyünk.
Most azonban szeretném közelebbről megvizsgálni az „egyház” szó igazi
jelentését.
A szó, amit használunk az „egyházra,” amit az Újszövetség eredeti nyelvéből
fordítottak: ekklesia. Amikor ma halljuk az „egyház” szót, az első dolog, ami
csaknem mindig eszünkbe jut, egy épület. De az egyház [ekklesia] szónak
egyáltalán nincs kapcsolata épülettel vagy vallással. A szó egyszerűen
„gyülekezetet vagy összejövetelt” jelent.
Az ApCsel 19. fejezetében olvasunk bizonyos emberek gondjairól
Efeszoszban. Pál prédikálta az evangéliumot és következésképpen némely
emberek mérgesek lettek és kezdtek kiabálni: „Nagy az efeszoszi Diana!” A 32.
versben a következőt olvassuk:
Ezért egyesek egyet dolgot kiáltoztak és mások egy másikat, mert a
gyűlés összezavarodott, és közülük legtöbben nem tudták, miért jöttek össze.
(ApCsel 19u32)
Azt olvassuk ebben a szakaszban, hogy a gyűlés összezavarodott,
visszautalva a nem keresztyének gyülésére, akik imádták Diana istennőt. Ami
érdekes az, hogy a „gyülésre” használt szó az ekklesia. Ezért ezt tényleg
tudnánk eképpen fordítani: „Ezért egyesek egyet dolgot kiáltoztak és mások
egy másikat, mert a gyűlés összezavarodott, és közülük legtöbben nem tudták,
miért jöttek össze.”
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 47 – 12. fejezet: Mi
az egyház?
Ugyanakkor nincs igazán semmilyen pont, mert a Diana-imádók egy
csoportjáról olvasunk. Ami-kor halljuk az „egyház” szót, bejön egy kép a
fejünkbe és a szövegösszefüggésben, amit éppen olva-sunk, az a kép teljesen
rossz! Ez azonban nem csak ebben a összefüggésben van problémán; az a
tény, hogy ténylegesen egy hamis kép alakult ki a „gyülés” szót illetően. Ez a
szakasz bizonyítja, hogy a szó az Újszövetségben, amit „egyházként” fordítunk,
nem szükségszerűen utal mindig egy keresztyén összejövetelre vagy épületre,
hanem egyszerűen összegyülésre.
Ezért az ekklesia szónak (mely leginkább „egyházként” van fordítvaa
Bibliában) valójában semmi köze az épületnek vagy vallásos összejövetelhez.
Az ekklesia egyszerűen az „emberek gyülekezését” jelenti. Ezek az emberek
összegyülhetnek az utcán, otthon vagy bárhol másutt. A Bibliában ezen
gyülekezeteknek gyakran van közük a keresztyének összegyülekezéséhez, és
ez összegyülkezéshez használt szó, az ekklesia „egyháznak” lett fordítva.
Sajnos azonban ez szintén eltorzítja az igazi jelentést, mert számunkra az
„egyház” sokkal többet jelentett, mint csupán a keresztyének összejöve-telét.
Te talán nem tekintenél egy estét a keresztyén barátaiddal evésre és a
közösséget egyházként, ugye? Ez azonban valójában közelebb van a „egyház”
szó igazi jelentéséhez, mintha ezt mondanád: „Én csupán lemegyek az
egyházba, hogy szerezzek valamit,” és akkor te lehajtasz egy üres épületbe,
ahol normálisan találkoztok. Ezen üres épületnek egyáltalán nincs semmi köze
az emberek összejö-veteléhez (egyház), mert az üres. A tény az, hogy ma
inkább gondolunk egy épületre, amikor halljuk az „egyház” szót, még ha az
olyan fajta is, amit egy embercsoport házának hívnak. A két dolognak semmi
köze egymáshoz.
Az Újszövetség szemein keresztüli látáskor azonban ténylegesen nincs
épület, ami szent! Te és én – a keresztyének – vagyunk szentek! Ha találkozunk
egy adott helyen, az a hely nem szent. Amikor elhagyjuk azt a helyt, mi még
mindig szentek vagyunk, és az épület még mindig csak egy épület. Isten nem él
kőből készített épületben. Nem, Ő bennünk él, akik vele élünk.Mi Isten
temploma va-gyunk itt a földön. Ezért nem számít, hol találkozunk. Egy
összejövetel a McDonaldʼs-ben olyan szent lehet, mint a Szt. péter
templomban.
Továbbá, nem számít, ha csak kettővel vagy kétezerrel találkozunk. Jézus
köztünk van mindkét al-kalommal. Az összejövetel egy épületben, amit
templomnak hívnak, nem teszi azt az összejövetelt fontosabbá, mint az
összejövetel az utcán vagy egy házban. Inkább az ellentéte igaz, mert az
összejö-vetel az utcán és az otthonokban ténylegesen az, amit az első
keresztények csináltak. A helynek, ahol összegyültök, nagyon kis jelentősége
van azon tény miatt, hogy az „egyház” szó csupán a keresztyé-nek
„gyülekezetét” jelenti. Akárhol találkozik egy csoport keresztyén, ott van az
egyház.
Kr.u. 300 körül kött használatba az „egyház” szó, bár nem vagyunk teljesen
biztosak, miért. Azt mondják, hogy az „egyház” szó a kuriakos görög szóból
származik, mely azt jelenti: „azok, akik az Úrhoz tartoznak” vagy „az Úré.” Ez a
szó azonban csak két helyen található a Bibliában és azon he-lyek egyikének
sincs semmi köze az egyházhoz/gyülekezethez. Mindkét helyen a kuriakosz-t,
„az Úré” fordítják.
Szellemben voltam az Úr [kuriakosz] napján, és hallottam a háta mögött
egy erős hangot, mint egy trombitáét… (Jel 1u10)
Ezért, amikor összejöttök egy helyen, nincs az Úr [kuriakosz] vacsorájával
való élés. (1 Kor 11u20)
az egyház?
Amint láthatod, nem találjuk az „egyház” szót a Biblia eredeti nyelvében.
Ténylegesen még a „kö-zösség” szót sem találjuk. Inkább a
„gyülekezet” (ekkleszia) szót találjuk újra meg újra.
Akkor miért kezdtük használni az „egyház” szót a „gyülekezet” helyett, ha
nem találjuk azt a Bib-liában? Az ok talán Konsztantin császár napisten
imádásában található. Egy bizonyos időbeli pontig ő főpap volt a napisten
kultuszban (Sol Invictus kultusz). Ha online rákeresel az „egyház” szóra, azt
fogod találni, hogy az „egyház” [Church] (vagy Kirké) boszorkány volt a görög
mitológiából, Heliosz napisten és Perse holdistennő leánya.”
Ez megmagyarázhatja, miért jött használatba az „egyház” [church] szó a
történelem ezen ideje során. Nem tudjuk azonban biztosan. Amit tudunk az,
hogy amikor a Bibliánk használja az „egyház” [church] vagy „közösség” szót,
azt az ekkleszia szóból fordítják, ami egyszerűen „gyülekezetet” je-lent. Ezért,
amikor a Biblia egy „egyházról” vagy „közösségről” beszél, a ténylegesen
„gyülekeze-tet” jelent és e gyülekezetnek nincs semmi köze egy egyházi
épülethez, tagsághoz, szabályokhoz, vasárrnapi istentiszteletekhez, stb.
Amikor kezdjük megérteni ezt, sok dolognak a Bibliában kezd teljesen új
jelentést kapni nekünk. Gyakran saját értelmezésünk van a dolgokról. Emiatt,
gyakran teljesen más értelmezést adunk a Szentírásnak, mint ami eredetileg
volt írva. Ugyanez a dolog történt az „egyház” és „közösség” sza-vakkal. Ha
inkább a „gyülekezet” szót próbáljuk használni, az segíthet nekünk elszakadni a
rossz tár-sításoktól, ami van nekünk az „egyház” szóval. Próbáld meg magad!!
Felejts el mindent a gyüleke-zeti épüketekről, szabályokról, tagságokról,
istentiszteletekről és bármi másról, amit társítasz az egy-házzal. Akkor olvasd
az Újszövetséget és tedd be a „gyülekezet” szót mindenkor, amikor az „egyhá-
zat” vagy „közösséget” mond és meg fogod érteni, mit értek.
Korábban olvastuk, hogy Isten több ajándékot adott vagy inkább szolgálatot
az egyházközösség-nek. Amikor ezt olvassuk, legtöbb ember arra gondol, hogy
Isten ezeket a szolgálatokat egyházkö-zösségi házakba adta vagy több
egyházközösséget magában foglaló egyháznak adta. Ez azonban nem
vonatkozik bármely adott egyházközösségi épületre, közösségre vagy
hálózatra. Nem, ez álta-lában a hívők gyülekezetére vonatkozik. Először, a korai
keresztyéneknek nem volt semmilyen adott egyházi szervezete. Másodszor,
nekik nem volt épületük, amit „egyházközösségnek” hívtak. Amikor olvassuk,
hogy az Isten adott szolgálatokat az egyházközösségnek, ez azt jelenti, ő
ezeket általában a hívők gyülekezetének adta tekintet nélkül, hol talákoznak.
Hadd olvassuk el ismét a szakaszt pontosabb megértéssel:
[A hívők gyülekezetei között valahol otthon és az utcákon, Isten kijelölt
némelyeket, hogy legyenek] … először apostolokat, másodszor prófétákat,
harmadszor tanítókat… (1 Kor 11u20 11u20 [parafrázis])
Amikor kezdjük megérteni, mit jelentenek igazán a különböző szavak, ez
kezd egy egészen más értelmet adni a Bibliának. Kezded megérteni, hogyan
éltek igazán ezek az első keresztyének. Ez sza-badságot ad neked élni Istennel
és szolgálni Őt mindennap, nem számít, hol vagy. Isten kijön skatu-lyából,
ahova tettük Őt, és a keresztyénség ma ismét hasonló lesz ahhoz, amilyen volt
az Újszövet-ségben.
Az egyházközösség a hívők gyülekezete volt, akik mind kis, mind nagy
csoportokban találkoztak.
az egyház?
Az összejöveteleiknek nem volt semmi tennivalójuk a falakkal, amiket mi
építettünk ma. Nem volt épület vagy egyházi szervezet olvan nével, mint
pünkösdki, baptista vagy luteránus. Ezek mind falak, amiket mi állítottunk és
amiket Isten le fog rombolni az utolsó napokban. Ez nem fog megtör-ténni az
eggyé váló nagy egyházszervezetek által és egyesülnek egy nagy rendszerré.
Akkor fog megtörténni, amikor az egyházfalak le lesznek rombolva és az
emberek ismét kezdenek otthonok-ban és az utcákon fognak találkozni, ahol
nincsenek nagy nevek, programok vagy szervezetek. A Szellem fog vezetni
minket és amit a Biblia mond nekünk, azt higgyük és vegyük figyelembe. Az
első keresztyének nem voltak tagjai egy egyházi szervezetnek. Ők egyszerűen
Jézus Krisztus kép-viselői voltak.
Az elkülönülés az egyházak és a hívők között ma sok probléma oka. Ezen
problémák egyike az, hogy az egyedi egyházközösségek vagy szervezetek
gyakran elmulasztják azt, amit Isten akarja, hogy feltárják nekünk „másokon”
kereztül. Isten adott nekem egy látomást erről nem is olyan régen.
Azt mondja a Biblia, hogy részben ismerünk, de egy nap teljesen meg fogjuk
ismerni Istent (1 Kor 13). A részbeni megismerés elképzelése hasonló ahhoz,
hogy mindegyünknek van saját része Krisztusból. Nekem néhány darab belőle
és neked van néhány darab belőle, stb., mert Isten más dol-got tár fel
mindegyikünknek.
Mi mindegyikünk saját egyházközösségében és csoportjában ül, minegyik
saját ki darabjával Jézusból. De mi történne, ha összejönnénk az összes
darabunkkal és találkoznánk otthon? Igen, mint egy kirakós játék, képesek
lennénk többet látni, ha összegyűjtenénk a darabokat. Hirtelen egy sokkal
nagyobb képet kapnánk arról, aki Krisztus ténylegesen. Amikor ma az emberek
összegyülnek isten-tiszteletekre, Krisztus arra van korlátozva, amit egyetlen
pásztor tud róla, mert a pásztor az egyetlen, aki megoszt valamit ezen
rendszerekben. Másrészt a Biblia azt mondja, hogy amikor összejövünk,
mindenkinek van valamilye, amit meg lehet osztani. Ez csak kis
gyülekezetekben működik. Vannak jó barátaim különböző egyházi
szervezetekben, olyan barátok, akik igazán szeretik Jézust és az én
testvéreimet az Úrban. Szabadon tudunk találkozni és megosztani az Igét, még
ha még mindig van-nak területek, ahol egty kissé másként látjuk a dolgokat. Mi
egy kicsit alkalmazkodunk egymáshoz mindenkor, amikor találkozunk. Ez nagy
áldás, mert egy ilyen gyülekezetben Jézus más részeit lát-juk, amiket másként
nem láthatjuk. Ez nagyobb kijelentést ad a Bibliából és ki Jézus. Ez azonban so-
ha nem tudna megtörténni ugyanolyan módon az egyházakban, ahol az
embereket óvják „a mások-tól” és ahol a tagok be vannak börtönözve az
egyház félelme miatt, hogy elveszti őket. Ha eggyé kell válnunk, annak egyeni
szinten kell megtörténnie. Ez egyszerű, ha elvesszük a falakat, amiket a szer-
vezeteink építettek. Az egyénnek először egynek kell lennie Krisztussal és
aztán könnyen válunk eggyé egymással.
az egyház?
Te Isten temploma vagy a itt földön. Ez az, aki vagy huszonnégy órában, hét
napon hetente! Ha ta-lálkozol valakivel egy másik egyházból, meg kell
engedned megosztani Krisztust egymással, mert ugyanazon testnek/egyháznak
vagytok részei. Amikor összejöttök, ti vatytok a templom és ezért meg tudjátok
osztani Krisztust és áldás és bátorítás lehetek egymásnak. Ez az, ahogy lennie
kellene. Saj-nos ez nem mindig van így. Sokan érzik ma, hogy nem kellene
„megérinteni egymás juhait.”
Én igazán hiszek az egységben, ami Jézus Krisztuson épült fel, nem pedig
egy egyházrednszeren vagy szerkezeten. Nem volt semmilyen tagság az első
gyülekezetekben. Amikor valaki megtért és bemerítkezett, ők Krisztus testébe
merítkeztek be. Krisztushoz tartoznak és nem valamilyen sajátos egyházba
vagy szervezetbe. Ezért könnyen tudtak összegyülekezni másokkal, akik
szintén Krisztus-hoz tartoztak. Nem voltál bármelyik gyülekezet tagja és
eképpen nem vagy bármely ember látomásá-nak része. Nem volt félelem vagy
versengés, amikor a hívők összejöttek.
Az első közösségek sok kis független csoportból álltak, amikor a hívők
összejöttek, amik egysze-rűen összekapcsolódtak szeretetben. Nem volt
egyházi felekezet, versengés vagy kontroll. Ezek a közösségek kicsik lehettek,
csak két vagy három emberből álltak vagy lehettek nagyobbak húsz vagy
harminc emberrel. Gyakran volt csere közöttül. Új emberek bejöhettek és új
csoportok indultak vagy szétválhattak különböző csoportokra. Gyakran voltak
együtt és ez olyan volt, mint egy kis család, ami növekszik. Nem arról volt szó,
hol találkoztak, a tagság, vagy hányan voltak ott. Ez a istentiszte-letről és
Krisztus megosztásáról szólt oly módon, hogy mindenki be tudta tenni az ő „kis
darabját” a közösségbe. Gyakran együtt ettek és az úrvacsora azon
szeretetvendégségnek rendszeres része volt.
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyülnek az én nevemben, én ott
vagyok közöttük.”
(Máté 18u20)
Mivel kisebb csoportokban köttek össze, természetesen egy családhoz
váltak hasonlóvá naponta összejőve és megosztva életüket. Csaknem két
évtized során keresztyénként voltam különféle egyhá-zakban, de meg kell
mondanom, hogy csak ezen utolsó két év során tapasztaltam meg igazán az
egy-házat családomként. Elmondhatom, hogy szeretm azon embereket, akikkel
találkozok. A szeretet és Krisztus tart minket együtt, nem egy épület vagy
tagság. Ez valami olyan, amit igazán akarom, má-sok is megtapasztalják.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 51 – 13. fejezet: Te

vagy az egyház
13. fejezet
TE VAGY AZ EGYHÁZ
Az egyház nem egy épület vagy hely, ahova el tudsz látogatni. Te vagy a
gyülekezet! Te vagy Krisztus teste itt a földön. Te vagy az egyház, bárhol vagy
és bárhová mégy. A tény, hogy mi vagyunk Krisztus teste, olyan valami, amiről
hiszem, hogy legtöb keresztyén hallot azelőtt, de csak néhányan élnek olyan
módon.
A probléma egyike egy gyülekezeti ház birtoklásával az, hogy könnyen
indulunk megnézni a gyü-lekezeti épületet, mint egyéb helyeknél „szentebb”
helyet. Sőt mi több, egy gyülekezeti egyháznak van hatása viselkedésünkre és
állásfoglalásunkra, ahol kezdjük a keresztyéni életet redukálni valami olyanra,
„mi csináljuk” meghatározott időben és meghatározott helyen. Nem mondom,
hogy mindig ez az eset, de a kockázat biztosan megvan ot. Csupán az történik,
hogy ma vannak emberek, akik cselekesznek, mondjuk, és csinálnak dolgokat
otthon és más helyeken, amit soha nem tennének az egyházban. Nekik a
mindennapi életük más összehasonlítva az egyházi életükkel különösen vasár-
nap reggelente. Az egyházat olyan helyként tekintik, ahol Isten van és mi, ezért
nekünk helyesen kell cselekednünk.
Ez azonban soha nem volt Isten szándéka és ez pontosan az, amit Jézus
megszüntetett az Újszö-vetségben.
„A mi apáink ezen a hegyen imádkoztak és ti, zsidók, azt mondjátok, hogy
Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell imádkozni.” Jézus
mondta neki: „Asszony, hidd el nekem, eljön az az óra, amikor sem nem
ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok,
ami nem ismertek; mi azt imádjuk, amit mi ismerünk, mert az üdvösség a
zsidóktól van. De eljön az óra, és az most van, amikor igaz imádók fogják
imádni az Atyát szellemben és igazságban; mert az Atya ilyeneket keres, hogy
imádják Őt. Isten Szellem és azoknak, akik Őt imádják, szellemben és
igazságban kell imádniuk.” Az asszony mondta neki: „Tudom, hogy a Messiás
eljön” (akit Krisztusnak hívnak). „Amikor Ő eljön, el fog mondani nekünk
minden dolgot.” (Ján 4u20-24)
Jézus jött, hogy új és jobb szövetséget kössön. Jött, hogy építsen magának
egy „házat” belőled és belőlem. Isten azt akarja, hogy bennünk éljen és ez 24
órát jelent naponta, 7 napot hetente. Nincs semmi, ami történik a templomban
vasárnapokon, ami nem történhet meg otthon minden nap. Ami-kor megértjük
ezt és komolyan kezdjük bevenni Istent a mindennapi életünkbe, életünk soha
nem ismét ugyanaz. Sokan azonban egy olyan mindennapi életet élnek, ami
teljesen eltér attól, amit a templomban élnek vasárnap reggel, amikor
összejönnek imádkozni. Közülük sokan becsapják magu-
vagy az egyház
kat azt hívén, hogy minden rendben van addig, amíg járnak a templomba
vasárnap.
Az élet Istennel körülveszi egy keresztyén minden napját, minden percét és
minden helyet, ahova megyünk. Ez nem olyan valami, amit most csinálunk és
aztán egy bizonyos időben és helyen. Ez nem tartozik szükségszerűen egy
különleges helyhez. Vannak természetesen alkalmak, amikor teljes figyelmet
szentelünk neki minden más felett. Még amikor a figyelem más dolgokon is van,
Isten so-ha nem tűnik el.
Lehetséges megtapasztalni Istent a minden napi élet részeként ugyanúgy,
ahogy mi tesszük, ami-kor megyünk a templomba vasárnaponként?
Igen, természetesen lehet! Az élet Istennel azonban gyakaran redukálódik
valamire, ami csak egy bizonyos helyen (az egyház épületében), különleges
időben (istentiszteletkor vasárnap reggel) törté-nik meg, amikor egy
meghatározott személy (a pásztor) tesz bizonyos dolgokat, amit nekünk
monda-nak, amit csak ő tud megtenni (úrvacsora és prédikáció).
Az USA-ból származó kutatások kimutatták, hogy a rendszeresen
templomba járóknak csak a tíz százaléka beszél egymással és gyerekeikkel
naponta Istenről. Ez jelezheti azt, hogy a templomba já-rók kilencven százaléka
nem él Istennel a mindennapi életükben. Ennek zavarnia kellene minket, amikor
felismerjük, hogy a teremtés kezdetétől Isten elsődleges célja, hogy a
keresztyéni élet a csa-lád és a mindennapi élet része legyen. Sok ember
azonban ezt a templom hetenkénti látogatásával helyettesíti.
Ugyanezt a dolgot látjuk megtörténni a vasárnapi iskola ötletével. Az első
vasárnapi iskola kb. a 18. század végén jött be Európába. Amikor bejött az USA-
ba a 19. század elején, sok nagy gyüleke-zet ténylegesen ellene volt. Nem
akarták, hogy legyen a gyülekezetükben. Ezt nehéz elképzelni so-kunknak.
Miért nem akartak a világban vasárnap iskolát a gyülekezetikben? Nincs semmi
rossz egy vasárnapi iskolában, igaz? Ennek az volt oka, féltek attól, hogy egy
vasárnapi iskola fel fogja váltani azok helyét, akiknek Isten felelősséget adott,
hogy tanítsák a gyerekeket róla, mint pl. a szülők és kü-lönösen az apák, akik
otthon papok.
Amikor megvizsgáljuk a gyülekezetekt ma, arra a következtetésre kell
jutnunk, hogy az amerikai gyülekezeteknek igazuk volt agoodalmukban. Sok
helyen a vasármapi iskolák helyettesítették a szü-lők felelősségét gyerekeik
tanításáért. Azoknak csak a tíz százaléka, akik járnak a templomba, beszél
gyerekeiknek Istenről naponta. Ez azt jelenti, hogy manapság a
keresztyéneknek csak nagyon kis ré-sze tanítja gyerekeiknek Isten Igéjét!
Ennek főoka az, hogy ma sokan gondolják, a gyerekeik tanítása Istenről
olyan valami, amiről a vasárnapi iskola fog gondoskodni. Átadtuk a felelősséget
egy olyan rendszernek, amit még csak nem
vagy az egyház
is találunk a Bibliában. A vasárnapi iskola önmagában nem rossz, de soha nem
kellene átadni a fele-lősséget, amit Isten a szülőknek adott.
Ugyanilyen módon vált gyakran a gyülekezet valakinek az Istennel való
személyes életének he-lyettesítőjévé. Sokan gondolják: „Ez a pap dolga, hogy
hallja Istent és tanítson engem” és „Az a gyü-lekezet felőssége meglátni, hogy
én növekedem-e Istennel való járásámban,” stb. A felelősség le lett minősítve
valaki személyes életéért Istennel egy olyan rendszerre, amihez az nem
tartozik. Alá aka-rom húzni ismét, hogy az nem szükséges mód sehol, de ha
nem vagyunk óvatosak, ez az, ami köny-nyen megtörénhet.
Amikor még egy pillantást vetünk a gyülekezet fogalmára, az fogjuk
észrevenni, hogy csak mi va-gyunk az igazi egyház épület, amelyik Istené. Mi
vagyunk Isten temploma (egyháza) itt a földön az Ő Igéje szerinr. Sok ember
azonban az ő hetenkénti templomba járással akarja helyettesíteni.
Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytuk és hogy Isten Szelleme
lakozik bennetek? (1
Kor 3u16)
Vagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Szent Szellem temploma, aki
bennetek van, aki Istentől van bennetek, és hogy nem magatokéi vagytok?
Mert áron vétettek meg; ezért dicső- ítsétek Istent a ti testetekben és
szellemektekben, melyek az Istenéi. (1 Kor 6u19-20)
Mi Isten temploma vagyunk és ez az egyetlen templom, ami az övé. Ezért
kell nekünk Istent tisz-telni testünkkkel, mely, amint mondtam korábban, olyan
valami, ami érvényes hetente hét napra. Mi Isten temploma vagyunk és
mindannyian papok is vagyunk.
...Jézus Krisztustól, aki hű tanúbizonyság, elsőszülött a hallottak közül és
uralkodó a föld ki- rályai felett. Annak, aki szeretett minket és megmosott
bennünket a bűneinkből saját vére ál- tal, és tett minket királyokká és papokká
az Ő Istenének és Atyjának, neki legyen dicsőség és hatalom mindörökkön
örökké. Ámen. (Jel 1u5-6)
Ez a mi pozíciónk ma az Újszövetség szerint. Ma Isten tepmloma vagyunk és
mindannyian papok. Vagy kifejezettebben, ti vagytok az egyház és te pap vagy
személyes hozzáféréssel Istenhez. Az egyetlen dolog szent az egyházi
épületből és az egyház összejövetelből te vagy és mások, akik oda-jártok.
Bejárásod van a szentek szentjébe Jézus drága vére által, ha újjá születtél és
vele élsz. Nincs többé szükségünk főpapra követítőként, ahogy olvassunk erről
az Ószövetségben. Nem kell szükség-szerűen egy meghatározott egyházo
épületbe mennyünk vagy hogy legyen egy „igazi” papunk annak érdekében,
hogy istentiszteletünk legyen. Mindannyian papok vagyunk és minden meg
tudunk halla-ni Istentől, bemeríteni embereket, osztani úrvacsorát, imádkozni a
betegekért, stb. Te vagy az egyház és te pap vagy. Az istentiszteletnek
ténylegesen rád is szüksége van. Ha az „istentisztelet” szót kere-
vagy az egyház
sed a dán Bibliában, csak két helyen jelenik meg. Az egik a következő:
Kérlek ezért titeket, testvéreim, Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda
testeteket Istennek elfogadható élő, szent és kedves áldozatul, mely te
értelmes szolgálatod. (Róma 12u1)
Egy istentisztelet nemcsak valami fizikai különleges rituálékkal, ahogy látjuk
ma. Ez a vers na-gyon jól elmagyarázza, mi egy istentisztelet igazán. Ez nem
szükségszerűen egy különleges találko-zó különleges időben és különleges
helyen. Az inkább egy életstítlus, melyben felkínáljuk testünket (Isten
templomaként) Istennek, úgyhogy Ő bennünk és rajtunk keresztül tud élni. Mi
vagyunk az áldozat, így Ő bennünk lakozik és a céljára használ fel minket.
Az egyházat mi egy épületre vagy egy helyre redukáltuk, de a valóságban az
egyház egy bizonyos személy; azaz: te! A pásztornak szintén egy személlyé kell
válnia felelősséggel megtenni dolgokat számodra, amiket neked kellene
megtenni, mert ma te magad papa vagy Isten előtt. Ugyanígy vált valamivé az
istentisztelet fogalma, ami csak egyetlen helyen és egy bizonyos időben
történik rend-szerint vasárnap reggelenként. Az igazi istentisztelet azonban
akkor történik, amikor mindannyian saját testünket használjuk Isten imádására
és az olyan valami, ami megtörténhet bárhol és bármikor, amikor ketten vagy
hárman együtt vagyunk. Az erős szellemi élet, amit az első keresztények éltek,
erősen kapcsolatban ezek megértésével. Amikor ezt észreveszed, be fog
vezetni még nagyobb sza-badságba Istennel.
14. fejezet
AZ ISTENTISZTELET
Amikor megvizsgáljuk az istentiszteletek különféle típusait, amik ma
léteznek. Amikor megnéz-zük a ma létező különféle egyházi szolgálatok
típusait, úgy látjuk, hogy bárhol is nézzük, szinte mindannyian azonosak. A
katolikus egyházban az úrvacsora az istentisztelet középpontja. A katoli-kus
egyház azt hiszi, hogy a kenyér és a bor nem csak jelkép, hanem azok
ténylegesen Jézus fizikai testévé és vérévé válnak az úrvacsora vétele során.
Az elképzelés visszanyúlik egészen Nagy Gergelyig (540-604). Luther azonban
harcolt ezen elképzelés ellen, úgyhogy ma nálunk luteránus istentisztelet van,
ahol a prédkátor az istentisztelet középpontjába került. Ez ténylegesen az
evangé-likus és protestáns egyház hagyomány alapjába let lefektettve. Ma a
legtöbb gyülekezetben az úrva-csora, a pulpitus és a prédikátor a legfontosabb
elem még mindig az istentiszteleten. Egy másik nagy változás, ami a protestáns
és evangélikus tradícióval jött, az az ötlet, hogy az egész gyülekezet együtt
énekel az istentisztelet során, ami nem történt meg az akkor katolikus
gyülekezetekben. Ezen elemek mellett nincs semmilyen nagy különbség azok
között, amit a nagy Gergely mutatott be a 6. század során és amit Luther
mutatott be a 16. század során.
Ha megvizsgáljuk az istentiszteleteket ma az átlagos szabadegyházakban,
nem találunk nagy kü-lönbséget abban, ahogy vezetik az istentiszteleteket
bármelyikben. Vannak természetesen kis eltéré-sek, ahogy bemutatják a
dolgokat,de a szerkezet nagyon sokban hasonló, amint volt akkor.
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 55 – 14. fejezet: Az
istentisztelet
Egy tipikus szabadegyházban üdvözléssel kezdenek, aztán ima és azután
valamilyen imádó dalok következnek. Aztán lesznek a hirdetmények és a
gyűjtés, még egy pár dal, és aztán prédikátor elér a prédikációig. Amikor a
prédikáció, mely mindig egyirányú kommunikáció, befejeződik, akkor van ideje
az imának. Végül a délelőtt kávéval ér véget. A felépítés nagyon emlékeztet
engem az istentisz-telet felépítésésre a hagyományosabb egyházakban. Az
ilyen istentiszteleteket rendszerint a dicséret-vezető és a prédikátor vezeti.
Legtöbbször a pásztor/prédikátor is az a személy, aki vezeti az összejö-vetelt.
A közösség többi része bekapcsolódhat énekekkel, de más mint, hogy meg kell
elégedniük az-zal, amit a többi „résztvevő” csinál. Ha valaki megkérdezne
téged hétfőn, hogy jó istentiszetelet volt-e, te főlegazt vennéd figyelembe, mit
gondoltál a prédikátorról, a prédikációról és a talán a dicséret-ről. Devizsgáljuk
meg, mit mnd a Biblia az „istentiszteletről.”
Hogy van akkor testvéreim? Valahányszor összejöttök, mindegykőtöknek
van zsoltára, tanítá- sa, nyelve, kijelentése, van magyarázata. Minden dolog
épülésetekre legyen. (1 Kor 14u26)
A fontos dolog megérteni itt az, amit Pál mond: „amikor összejöttök,
mindegyikőtöknek van vala-milye, hogy hozzájáruljon az épüléshez.” Az itt
bemutatott lista nem a legfontosabb rész, mert at bi-zony hosszabb lenne. Pál
azt tanítja, hogy amikor összejövünk, mindegyikünk hozzon valamit, amit fel
lehet hazsnálni tanításra, építésre vagy egymás bátorítására. De egy tipikus
szabadegyházban ma normálisan csak három vagy négy ember hoz valamit. Az
emberek többi része csak ott ül az ő kis Krisztus „darabjával.” Minél nagyobb az
egyáz, annál több ember ül passzívan. Igen, némelyek vi-tatni fogják, hogy ha
valaki elkezd beszélgetni bármilyen hosszú ideig, az borzalmasan hosszú isten-
tiszteletté válna, és én egyetértek. Az egyetlen ok, amiért ez nem működne az,
hogy egyszerűen túl sok ember van az összejöveteleinken. Amit látunk a
Bibliában az, hogy az első keresztyének kis há-zicsoportokban talákoztak és
nem nagy egyházi összejöveteleken. Ezen kisebb csoportokban nem
szükségszerűen vesz génybe hosszú időt mindenki számára megosztani egy
igét, bizonyságot vagy egy dalt.
Az a bibliai vers, amit az imént olvastunk, ténylegesen az egyetlen utalás az
istentisztelet felépíté-sére, amit az Újszövetségben találunk. Nincs bibliai
bizonyíték istentisztletre meghatázorott rendel, mint a fogadás, énekek, gyűjtés
és prédikálás. Szintén nem találunk bibliai utalást olyan gondolatra, amit csak
néhánynak kellene megosztani, a többiek meg csak ülnek és figyelnek.
Olvasunk a Bibliá-ban egy eseményről, ahol Pál egész éjszaka beszélt (ApCsel
20), de én nem hiszem, hogy ő olyan hosszan beszélt, mert más emberek is
beszéltek részben.
Ha megvizsgáljuk az eredeti szveget, találunk az ApCsel 20†2-ben
különböző szavakat, amelyek ugyanazon szavakkal fordítottak. Azok egyike
„beszédet” vagy „beszélni” jelent. A másik szó azon-ban nem kapcsolódik a
beszédhez, hanem egy párbeszéd vagy beszélgetés vezetéséhez. Így Pál talán
istentisztelet
az idő egy részéig beszélt és aztán ő szólt, aktív párbeszéd alakult ki, amely
belenyúlt az éjszakába. Az egész csoport benne volt kérdez-felelekben, ami
irányította a beszélgetést. Az eset nem volt sem-mi más, mint amit ma látunk,
ahol egy személy beszél 45 percet megszakítás nélkül és aztán köszön neked
és elenged.
Ha megvizsgáljuk azt, ahogy a korai keresztyének találkoztak, az teljesen
eltérő attól, ahogy ma találkozunk. Mindenekelőtt nem volt nekik egyházi
épületük. Másodszor, nem náluk istentisztelet minden vasárnap. És
harmadszor, nem volt felépítés az összejöveteikben, ami van ma. Ők inkább
otthonokban talákoztak és mgeosztották Krisztust egymással. Együtt ettek és
megosztoztak az úrva-csorában a normál étkezés részeként. Miután ettek,
mindegyiküknek volt lehetőségük megosztani va-lamit egymással. Némelyek
összjöhettek látoműssal vagy egy dallal, és mások egy szakasszal Isten Igéjéből
vagy egy átéléssel. Az összejövetel e módjának különböző hatásai vannak az
emberekre. Először, ez azt jelenti, hogy mindenkinek nagyobb képe van arról, ki
Krisztus, mert ez a kép nem korlátozódik a pásztor és csak nhány más
kijelentésére. Azt is jelenti, hogy az emberek nem könnyen csalódnak meg
többé, mert van választásuk arról beszélni, mit tapasztak meg. Továbbá ez azt
jelenti, hogy az emberek teljesen más módon fognak növekedni.
Amikor megvizsgáljuk a szabadegyházakat ma, a keresztyének különböző
csoportjait látjuk. Van az embereknek egy nagyon kis csoportja, akik aktívan
szolgálnak az egyházban és elégedettek; talál-tak egy helyet az egyházban,
ahol tudják szolgálni Istent. Úgy érzik, hogy használják őket és azáltal
növekednek. Elégedettek és nem érzik a változás szükségességét. Sajnos ez a
csoport nagyon kicsi. A másik csoport nagyon nagy. Mindenekelőtt sokan
vannak, akik elégedetlenek és csalódottak, mert őket nem használják és nem
növekednek azon dolgokban, amit Isten helyezett beléjük. Ezek az em-berek
sok évig ültek az egyházban és hallgattak vasárnaponként. Néhányan elkezdték
kritizálni egy-mást és mindent puszta frusztrációból. Ezen emberek arra
törekednek, hogy polcra tegyék álmaikat és elfogadni azt a tényt, hogy nem
tudnak növekedni és talán vissza is csúsznak. Tovább járnak az egyházba, de
szívükben már elhagyták az első szeretetet és elveszették tűzüket.
Látnunk kell egy reformációt egyházunk szerkezetében, Ha emlékszel, mi
valóban akartunk tenni valami mást, amikor megterveztük az első
istentiszteletünket néhány évvel ezelőtt. De mi történt? Pontosan olyanná vált,
mint amiket elhagytunk. Az igazság az, hogy az egyházi tradíció mélyen ült
mindannyiunkban. Sok időbe telt, hogy ez megváltozzon, de Isten segítségével
meg tudott történni.
Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda
testeteket élő, szent Istennek tetsző áldozatként, mely kedves szolgálat. És
ne szabjátok magatokat e világnak, hanem változzatok el elmétek
megújulása által, hogy igazoljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes
akarata. (Róma 12u1-2)
istentisztelet
Legtöbb ember, akik olvassák ezt a gondolatot bűnről és a rossz
gondolatokról. De ez a Szentírás nem csak utal a bűnre és a rossz
gondolatokra, hanem azzal a szándékkal is kapcsolatban van, hogy nem
alaklmazkodik az e világ rendszereihez. Ne kövessük azokat a gondolatokat,
amik nem léteznek a Bibliában és amik nem kapcsolódnak Krisztushoz. Meg kell
újítanunk elménket, úgyhogy meg tud-juk tenni, amit Isten akar, hogy
megtegyük. Ne kövessünk tradíciókat és rendszereket, amiket világi filozófiára
és vallásra építettek. Legyen az elmétek megújítva, úgyhogy meg tudjátok
érteni, hogyan akarja Isten az Ő egyházát működtetni és Ő azt is akarja,
tanítványokat szerezz.
15. fejezet
A PÉLDA EREJE
Korábban azt állítottuk, hogy Jézus arra hívott el minket, hogy tegyünk
embereket az Ő tanítvá-nyaivá. Hiszem, hogy nincs igazam, amikor azt
gondoljuk, mindez magától fog megtörténni vagy egyszerűen a mi egyházi
gyülezeteinket vasárnaponként látogató emberek által. A tanítások hallgatá-sa
nem szükségszerűen tesz valakit tanítvánnyá.
Jézus ács volt, de nem épített egyetlen templomot sem épített! Soha nem
indított egy szervezetet sem, sem nem tartott istentiszteleteket semmilyen
meghatározott időben. Sem nem indított bibliais-koláta munka elvégzésére.
Nem, az a mód, ahogy tanítványokat szerzett, teljesen eltér attól a módtól,
melyben tesszük mi ma. A Máté 4. fejezetében olvassunk Jézusnak az első
tanítványai elhívásáról.
És Jézus, járva a Galilelai-tenger partján, látott két testvért, Simont, akit
Péternek neveznek és Andrást, az ő testvérét, amint hálót vetnek a tengerbe;
mert ők halászok voltak. Akkor Ő mondta nekik: „Kövessetek engem, és én
azzá teszlek titeket, hogy embereket halásszatok.” Ők azonnal otthagyták
hálóikat és követték Őt. (Máté 4u18-20)
Jézus e szavakkal hívta el a tanítványait: „Kövess engem.” Jézus tanítványa
az volt és még mindig az, Jézus követője. Elhagyjuk azt, amit hátul csinálunk
annak érdekében, hogy kövessük őt. Mégis mit tett Jézus azért, hogy az
embereket a tanítványaivá tegye? Épített ő templomot, ahol össze tudtak gyűlni
minden vasárnap? Indított bibliiskolát, ahol tudott találkozni a hallgatóival
minden reggel és tanítani Őket?
A Mindennapi Dán Biblia [Everyday Danish Bible]-ban van egy magyarázat a
versekről, amit az imént olvastunk. Ezt mondja:
„Azokban a napokban a tanítás gyakran magába foglalta egy mester
követését és a tanulást az ő példájából. Egy tanítvány inkább inas, mint diák.
Ezért van az, hogy a tanítványok és más emberek gyakran hívták Jézust
mesternek.”
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 58 – 15. fejezet: A
példa ereje
Sok rejtett igazság van, melyeket éppen olvastunk. A kultúrában, melyben
Jézus és az első keresz-tyének éltek, a dolgokat nagyon eltérően végezték,
mint amit mi végzünk a különféle kultúrákban ma. Akkor valaki tanította, mit
jelent a mester követése. A mester követése azonban nem jelentette azt, hogy
csak ülve és hallgatva tanultálm hanem látással és cselekvéssel. Az mind példa
általi taní-tás, mind tanulás volt.
Ma csaknem az összes tanítás az egyházban valaki tanításának hallgatása
által történik. Ami té-ged diákká tesz, leinkább az ülés és a tanítás hallgatása.
Ténylegesen ez az a mód, ahogy az egész társadalmunk működik. Szerencsére
mind több iskola kezdi bevezetni a tanulás új módjait. Azok kezdik bevonni a
gyerekeket, úgyhogy ők nem csupán hallgatnak, hanem aktívan be vnnak
vonva. Annak kutatása, hogyan tanulnak az emberek leghatékonyabban, a
következőket tárja fel:
Emlékszünk:
10% abból, amit olvasunk,
20% abból, amit hallunk,
30% abból, amit látunk,
50% abból, amit hallunk és látunk,
70% abból, amit magunknak mondunk,
90% abból, amit magunk csinálunk.
Amint láthatod, van egy nagy különbség abban, amit tanulunk a között, hogy
egyszerűen ülünk és hallgatunk, amit csinálunk az egyházban, és a között,
hogy beszélgetünk, látunk és cselekszünk.
Jézus arra tanította a tanítványait, hogy kövessék Őt. Oly módon ők
nemcsak megtapasztalták, amit Ő tanított, hanem azt látták, hogyan élt. Miután
megfigyelték, hogyan végzi a dolokat, Jézus kiküldte őket, meg megtegyék azt,
amiket Ő megmutatott nekik. Ez a tanítás egy fontos része, ami sajnos gyakran
kimarad ma.
A mód, ahogy megy a tanítás az egyházakban, manapság könnyen hoz létre
egy távoli kapcsola-tot az átlag templomjáró és pásztor vagy szónok között és
ami pontosan az, ami ahhoz hasonlóan ér-ződik, amikor új keresztyén voltam. E
távolság miatt az emberek gyakran nem növekednek a hitük-ben.
Manapság, amikor vidéken vagyok, gyakran találkozom emberekkel, akik
tisztelnek engem a szolgálatom miatt. Az a dolog, tisztelettel vannak irántam,
azon alapul, amit látnak a weboldalamon vagy párszor minden egyes évben a
pulpituson, de az teljesen más, amikor te beszélsz velem és ta-lálkozol velem a
mindennapi élet különféle szituációiban. Azok, aki hallanak engem tanítani,
annak csak húsz százalékára emlékeznek, amit mondok. Az emberek, akik
beszélnek velem mindennap, teljesen más módon növekednek különösen akkor,
amikor arról beszélek nekik, hogy gyakorolják, amit megtanultak.
Nemcsak a szavaim keresztül tanulnak, hanem az életmódomon keresztül is.
Ők nem csak hall-gatnak, hanem tanulnak is annak meglátásával, hogyan bánok
a feleségemmel és a gyerekeivel, hogyan gondolkodom másokról és hogyan
töltöm időmet Istennel, stb. Tanulnak az én követésem
példa ereje
által és annak megtétele által, amit én csinálok. Az egyháznak a mindennapi
élet részét kell képez-nie, nem olyan valami, ami csak bizonyos helyen történik
meg pár óráig hetente.
Amikor figyelembe veszed azt, hogy a legtöbb, amit tanulsz, ténylegesen
megtörténik annak meg-látásával, hogyan csinálják azt mások, akkor mi az,
amit ma tanulunk sok gyülekezeteinkben? Tanu-lod, hogy kell bizonyságot
tenni? Tanulod, hogyan kell jó apának vagy jó férjnek lenni? Nem, ez valami
olyan, amit tanulnak a mindennapi életben és nem olyan valami, amit meg lehet
tanítani két óra alatt a templomban ülve vasárnap reggel. Természetesen meg
lehet tanítani minket egy prédiká-ció hallgatása által, de az még mindig nem
példa általi tanítás. Amit tanulunk az egyházban az, ho-gyan tanítanak az
emberek, énekelnek icséreteket, üdvözölnek másokat és sok már dolgot, ami az
egyházi élethez tartozik.
Isten azonban nem arra hívott el minket, hogy „szakszerű” egyházi életet élő
„szakszerű” keresz-tyének legyünk. Arra vagyunk elhíva, hogy menjünk ki és
szerezzünk tanítványokat minden nem-zetből mindenap, tanítványokat, akik
életet élnek minden egyes nap. Isten nem arra hívott el minket, hogy életünk
csak bizonyos kis területein szolgáljuk Őt, elhagyva a többit. Sikeres lévén a
szónoki székben, mialatt a család szétesik, egyáltalán nem sikeres. Nem, ez a
te teljes életedről szól. Ez az, amiért hívta Jézus az embereket, hogy kövessék
Őt, úgyhogy az élet kihívásain keresztül példa által fognak tanulni.
Egy jó kép arról a módról, ahogy Jézus és az első keresztyének éltek, egy
inas és mesteréé. Az egy gyakorlat, ami nem következik be úgy, amint az volt
néhány évvel ezelőtt. A gondolat e gyakorlat mögött az, hogy a diák (inas) egy
tapasztalt tanítótól (mestertől) tanul az ő példája követése által addig, míg
gyakorlottá és hozzáértővé nem válik. Hogyan tanult egy ilyen inas? Nos,
mindenekelőtt annak megfigyelésével, amit a mestere csinált. A tanításban ily
módon az inas nemcsak látással ta-nult, hanem hallgatás és cselekvés által.
Bizonyos idő után az inas kezd próbálással megcsinálni dolgokat saját
magától. A mester azonban mellette marad annak meglátására, hogyan csinálja
a dolgokat és segítsen neki, amikor és ahol szük-séges. Egy idő után az inas
kezd csinálni dolgokat magától egyre többet addig, amíg végül teljesen képzett
nem lesz és képes továbblépni. Keresztyén élettel ténylegesen ugyanúgy
kellene lennie. Kö-vetünk más érett keresztyéneket és tanulunk az ő
példájukból. Rövid idő után készek leszünk teljesí-teni feladatokat és tanítani
másokat.
„Egy tanítvány nem nagyobb a tanítójánál, de mindenki, aki tükéletesen
kiképzett, hasonló lesz a tanítójához.” (Lukács 6u40)
Lukács evangélium 9. fejezetében van egy másik példa arról, hogyan
tanította Jézus az Ő tanít-ványait. Itt Ő parancsot ad nekik néhány praktikus
útmutatással együtt. Ezt mondja többek között:
Kiküldte őket prédikálni Isten királyságát és gyógyítani betegeket. És azt
mondta neik: „Ne vigyetek magatokkal semmit az útra, se pálcákat, se táskát,
se kenyeret, se pénzt; és ne legyen
példa ereje
két ruhátok fejenként. Bármely házba bementek, maradjatok ott és onnan
induljatok tovább.” (Lukács 9u2-4)
Minden, amit Jézus mond az Ő tanítványainak itt, azt jelenti számukra, hogy
tanuljanak valami speciálisat. Később olvassuk:
És mondta nekik: „Amikor elküldelek titeket pénztárca, málhazsák és
szandál nélkül, volt-e valamiben hiányotok?” Mondták: „Semmiben sem.”
Akkor azt mondta nekik: „De most az, akinek pénztárcája, vegye elő és
hasonlóképpen egy málhazsákot; és az, akinek nincs kardja, adja el az ő
ruháját és vegyen egyet. Mert azt mondom nektek, hogy az, ami meg van írva,
be kell még teljesednie rajtam: ‘És Ő a bűnösök közé számláltatott.ʼ Mert az
engem érintett dolgok elvégeztetnek.” (Lukács 22u35-37)
Jézus kiküldte őket ezen adott időben, így meg fognak tanulni valamit –
speciális dolgot: bízni Istenben. Később, amikor Jézus mondta: „Amint az Atya
küldött engem, és én is küldelek titeket” (János 20u21), az Ő tanítványai
tudták, mit jelent ez. Látták, hogy Őt az Atya küldte ki. Jézus az Ő
tanítványaival csak három évig volt, de ez elég volt nekik akkor kimenni és
megváltoztatni a világot.
Ma látjuk a keresztyéneket ülni a templomi padsorokban 15 vagy 20 évig
bármilyen nagy változás nélkül. Miért? Lehet az oka annak, hogy felépítettünk
egy olyan egyházi rendszert, amely nem képes az embereket példákon
keresztül képezni? Lehet az oka annak, hogy valaki csak húsz százalékára
emlékszik annak, amit hall?
Képzelj egy fiataembert, aki igazán villanyszerelő akar lenni? Természetesen
elkezd ülni egy isko-lai padban, hallgatni egy tanítót és olvasni könyveket. De
vicces dolog az, hogy négy év után még mindig nem csinált semmit magától.
Csupán hallgatott és olvasott tudásának alkalmazása nélkül va-lamilyen
gyakorlati módon. Elolvasott minden könyvet és meghallgatott minden tanítást
arról, hogy ez egy redundáns állítás: meg kellene tenni. Ő mindent tud arról. De
most eljött az idő számára, hogy bemutassa, mit tanult azon négy év során. Mit
gondolsz, meg fog az történni? Igen, talán félni fog, ideges, bizonytalan lesz és
nehézsége lesz visszaemlékezni mindenre, amit hallott és olvasott. Ezt fogja
gondolni: „Mit kell tennem? Ez nemolyan, amit hallottam és olvastam. Mi van,
ha valami rosz-szul megy?” Talán vissza fog fordulni, mert észreveszi a rést az
elmélet és a valós élet között, ami egyszerűen túl nagy.
Szerencsére ez talán soha nem fog megtörténni egy villanyszerelővel ma. A
valóságban, mint hallgató, mindig próbálkozni fog, és sok lecke magában
foglalja a gyakorlati képzést. Rövid idő után az iskolában el fog kezdeni egy
szakmai gyakorlatot, ahol dolgozni fog valaki mellett, akinek több tapasztalat
van, addig, míg végül kész lesz elmenni és dolgozni magától.
példa ereje
Az egyetlen hely, ahol ténylegesen nem tudunk tanulni ily módon ma, az az
egyházak. A mi gyü-lekezetinkben ma egyszerűen hallgatunk és olvasunk még
a gyakorlati alkalmazás tapasztalatának elnyerése nélül. Ez az, amiért olyan
egyházunk van, ami teli van félelemmel és hogy soha nem me-gyünk ki a valós
életbe és nem tesszük meg azt, amit Jézus parancsolt nekünk, hogy tegyük
meg. Tu-dunk mindent arról, hogyan kell azt csinálni, de ténylegesen éppen
nem tudjuk azt megtenni magunk.
Nézzünk meg egy példát: Valaki hozzám jön, aki valóban hallani akar Istenről
és én összehozom egy keresztyénnel, aki tíz éve renszeren jár az egyházba.
Megbízom a keresztyént: Elmagyaráznád az evangéliumot ennek a személynek?
Ha megtér, meríts be vízbe és a Szent Szellemmel és aztán ta-natsd őt.” Mit
gondolsz, mi fog történni? Úgy gondolom, a keresztyén nem fogja tudni, mit
csináljon Jézus egy igaz és képzett tanítványa azonban örömmel fogja a
másikat tanítvánnyá tenni, mert ez a küldetés része, amit Jézus nekünk adott.
Ma a félelem óriási szelleme áll az egyház és a világ között. Csak akkor
tudjuk azt elvinni annak megkezdésével, hogy tanítványokká tesszük az
embreket mindennap, ahogy Jézus tanított minket.
Vizsgáljuk meg a keresztyéneket, akik tíz vagy tizenöt éve ülnek a
templomban. Kérdezzü meg magunktól, vajon képesek-e megtenni azt, amiről
beszéltem. Ha a válasz nem, akkor tudod, ők nem lesznek képesek megtenni
azt a jövőben sem; azaz, ha ugyanúgy folytatják egy másik tíz vagy tizen-öt
évig. Gyakran olyan naivak vagyunk és azt gondoljuk, hogy ha folytatjuk egy
kicsit tovább ugyan-úgy, a dolgok meg fognak változni. Meg vagyok győződve,
hogy ha a változás nem történik meg most, az nem fog megváltozni a jövőben
ugyanazon dolgok megtételével újra és újra.
Ha felismerjük, hogy főleg példa által tanulunk, meg fogjuk érteni, hogy
hihetetlenül fontos az, akivel együtt vagyunk. Az igazság az, hogy legtöbb
dolgok nem a templomban levő prédikátoroktól tanulunk. Ténylegesen jobban
befolyásolnak minket mások, akikkel találkozunk a gyülekezetben és mindenki
más, akivel összekapcsolódunk a mindennapi életben. Ez a kiskacsa
történetéhez hasonló, akire kinyítja a szemét először. Azt gondolja, hogy az
első dolog, amit lát az az ő anyja. Hasonlókép-pen, amikor újjászületsz és te
szellemi szemeid kinyílnak, a keresztyénség, amikor körülnézel, „való-di” és
„normális” lesz. Természetesen ezt meg lehet változtatni, de ez nem olyan
könnyű.
Ha egy közösség részévé válsz, ahol sokan élnek bűnben, nagy a kockázat,
hogy te el kezded csi-nálni ugyanazt. Ha te inkább olyan közösség részévé
válasz, ahol az emberek tűzben égnek az Úrért és szolgálják Őt szóban és
cselekedetben, akkor ugyanolyan módon talán te is tűzben fogsz égni érte. Az
igazság az, hogy azon keresztül tanulunk, amit látunk és megtapasztalunk
magunk körül, és haj-lamosak vagyunk alkalmazkodni a környezetünkhöz.
példa ereje
Nagyon fontos, hogy kapcsolatokat építsünk ki olyan emberekkel, akik
igazak, égő tanítványok Jézushoz. Az első közösségekben nem tudtál csak úgy
bemenni az utcáról és a közösség tagjává vál-ni. Bizonyság kellett, hogy te
valóban megtértél és igazként télsz az Úr előtt. A Biblia világossá te-szi, hogy
ennek ugyanígy kellene lennie ma is. El kell távolítani a gonoszt közülünk, mert
egy kis élesztő befolyásolja az egészet (1 Kor 5: 6)
De most azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, aki testvér létére
parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges,
vagy zsaroló – még csak ne is egyetek ilyen személlyel. Mert mi közöm ahhoz,
hogy megítéljem azokat, akik kívülvalók? Ti nem azokat ítéletek meg, akik
belülvalók? De a kívülvalókat Isten ítéli meg. Ezért vessétek ki magatok közül
a gonosz embert.” (1 Kor 5u11-13)
Ez hihetetlenül fontos. Újra és újra elámulok, hogyan növekednek az új
keresztyének, amikor olyan közösségben vannak, ahol az emberek szeretik
Jézust teljes szívükből. Láttam embereket men-ni utcai evangelizálásra és
imádkozni betegekért, olyan embreket, akik közül soha nem vártam volna ezt a
személyiségük alapján. Miután azonban bejöttek egy közösségbe, ahol sokan
éppen azt csinál-ták, természetessé vált számukra ugyanazt csinálni. Amit
látunk a keresztyénségről kezdetben, azt kell normálisnak látnunk. Eért olyan
közösségeket kell kezdenünk létrehozni, ahol valóban szolgál-juk Jézust
szóban és tettben. Íly módon fogunk az által tanulni, amit látunk magunk körül
és igazán hatni azon emberekre, akikkel érintkezünk.

két tükör
16. fejezet
A KÉT TÜKÖR
A Biblia két tükörről beszél, vagy ténylegesen a tükörbe nézés két eltérő
módjáról. Egyik módról a 2 Kor-ban olvasunk:
Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén,
ugyanazon ábrázatra el- változunk dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úr
Szellemétől. (2 Kor 3u18)
Ebben a példában Isten Igéje egy tükörhöz van hasonlítva. Isten Igéjének
olvasása által átváltozunk ugyanazon képpé, amit látunk bene, Annak
ugyanazon képére, melyről az szól. Van azonban egy má-sik példa Isten
Igéjében azon módot illetően, ahogy nézünk a tükörbe. Ez a példa Jakab
levelében található:
Hanem legyetek az ige megcselekvői és nemcsak hallgatói, megcsalván
magatokat. Mert ha valaki az ige hallgatója és nem megcselekvője, az ilyen
hasonlatos ahhoz, aki a tükörben nézi az ő természetes arcát; mert megnézi
magát, elmegy és azonnal elfelejti, milyen ember volt. De aki belenéz a
szabadság tökéletes törvényébe és tovább nézi, és az nem feledékeny hallga-
tó, hanem az Ige megcselekvője, áldott lesz abban, amit megcselekszik. (Jakab
1u22-25)
A második példában ismét látjuk Isten Igéjét tükörhöz hasonlítva. Ellentétben
az első példával, ahol a tükörbe néző személy átalakult dicsőségről dicsőségre,
itt olvasunk valakiről, aki a tükörbe néz, de amint elfordul, elfelejti, mit látott. Mi
a különbség ezen két ember között? Miért változik át az egyik személy azzá,
amit hallott, míg a másik csak hallja az Igét és nem változik meg. A válasz a 25.
versben található:
De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és tovább nézi, és az
nem feledékeny hallga- tó, hanem az Ige megcselekvője, áldott lesz abban,
amit megcselekszik. (Jakab 1u25)
Ezek az Írások világosan ábrázolják a főproblémák egyikét, amivel az egyház
ma szembenéz: gyülekezetink azon elképzelés köré épül, hogy a tanítán
ömagában nem tudja megváltoztatni az em-bereket! A tanítás azonban
önmagában és magától erőtelen, ha nem cselekedjük meg, amit hallottunk Nem
vagyunk áldottak vagy nem változunk meg azon keresztül, amit hallunk, hanem
azon keresztül, amit csinálunk, azzal, amit hallunk! Sok keresztyén ül
gyülekezetben vasárnaponként, évről évre, hallgatva a tanításokat, de nincs jele
semmilyen jelentős változásnak az életükben. Azt hitték, hogy ha csak járnak
az egyházba és folyamatosan hallgatják a helyes tanításokat, az életükben
valami el-kezdődik. Ez azonban hazugság! Jakab itt írta, hogy magunkat csaljuk
meg, ha nem cselekesszük meg, amit hallunk. Megcsaljuk magunkat, amikor,
amit hallunk, nem cselekesszük meg, az nem tud
két tükör
azonnal elfelejtjük, amit éppen hallottunk. Amikor egy héttel később
megkérdeznek minket, vajon jó istentisztelet volt-e vagy nem, igent mondunk,
de amikor megkérdezik, miről szólt, nem emlékszünk.
Annak érdekében, hogy áldottak legyünk és életünk igazán megváltozzon,
nem elég csak hallani az Igét. Csak akkor vagyunk megáldva, amikor az Ige
megcselekvőjévé válunk. Ha azt hisszük, hogy a tanítás egyedül fog
megváltoztatni minket, akkor megcsaljuk magunkat. Amikor hallgatunk egy taní-
tást annak megcselekvése nélkül, ahhoz hasonlítunk, aki megnézte magát a
tükörben, de azonnal el-felejti, hogyan nézett ki. Hallunk egy üzenetet, de amint
elhagyjuk az istentiszteletet, elfelejtjük azt.
Ha soha nem hagytam volna el a gyülekezetet, ahol voltam, valószínű nem
jutottam volna el oda, ahol ma vagyok. Nem mondom, hogy nem tanítottak meg
engem jól abban a gyülekezetben, de az egész rendszer hihetetlenül tette azt
számomra, hogy metegyem azt, amit hallottam. Képzeld el, hogy ülünk egy
gyülekezetben és hallunk valamit, amit tudunk, ki kellene mennünk és átvinni
azt gyakor-latba. Abban a pillanatban azonban, mikor átlépsz azon gyülekezet
kapuin a nagy széles világba, azt találod, hogy teljesen egyedül vagy abban, és
az hirtelen nehéz. Hasonlóak egy inashoz, aki csak mú-latta az idejét az
iskolában és soha nem gyakorolta, amit tanult. Ez az, amiért vissza kell térnünk
ah-hoz a módhoz, ahogy Jézus végezte a dolgokat, mondván: „Kövess
engem.” „Jöjj és lásd, mit cselek-szem és kezd cselekedni ugyanazt, mialatt én
melletted állok.”
Sok évig azt gondoltam, hogy az embereknek a gyülekezetben együtt
kellene működni és kezdeni megélni a keresztyén életet mindennap.
Felismertem azonban, hogy ez ténylegesen nagyon nehéz megtenni amíg
folytatjuk azt, ahogy az egyház, úgy ahogy sokan csinálják ma. Azóta, hogy
elkezdtün dolgozni kis házicsoportokkal, láttunk embereket úgy növekedni,
mint soha azelőtt. Az új megtérők gyorsan növekednek az emberek azon
színtjére, akik sok éve jöttek a gyülekezetbe. Láttam új megtérőket, akik csak
néhány hete üdvözültek, embereket vezetni Krisztushoz, bemeríteni őket vízbe
és imádkozni velük Szellembe való bemerítéshez. Láttam keresztyéneket, csak
néhány hete üdvözülteket, megosztani az Igét mind keresztyénekkel és nem
keresztyénekkel, mintha sok éve jár-nának a gyülekezetbe. Oly gyorsan
növekedtek mások példáján keresztül. Ismét megkérdezem: „Hány embert
ismerünk, akik tíz vagy tizenöt éve járnak a gyülekezetbe, még mindig
szükségük van tejre (Zsidók 5u11-14) másoktól, mert nem tudnak maguk
táplálkozni?”
Nem tudjuk folytatni az istentiszteleteket ugyanúgy a következő tíz tizenöt
évben bármilyen vál-tozás nélkül, de ha növekedni akarunk és látni másokat is
növekedni. Élteünket a Sziklára akarjuk építeni. Nem tudjuk csak hallgatni az
Igét, hanem szükséges megcselekednünk azt, ahogy Jézus mondta a bölcs és
bolond építők példázatában. Figyeld meg, ebben a példázatban a különbség
nem abban van, amit hallanak, hanem abban, amit megcselekszenek.
két tükör
„Ezért mindenki, aki hallja e szavaimat és meg is teszi azokat, olyan bölcs
emberhez fogom hasonlítani, aki a házát sziklára építette: és az eső eleredt,
kiáradtak a folyók, fújtak a szelek és ostromolták azt a házat és az nem omlott
össze, mert sziklára volt alapozva. De mindenki, aki hallja az én szavaimat, de
nem cselekszi meg azokat, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra
építette a házát: eleredt az eső, kiáradtak a folyók ésfújtak a szelek és
beleütköztek abba a házba; és az összeomlik.” (Máté 7u24-27)
A Biblia támogatja azt, amit a kutatás mutat. Mi megváltozunk és legjobban
azon keresztül tanu-lunk, amit csinálunk. A következő érdemes megisméteni.
Emlékszünk:
10% abból, amit olvasunk,
20% abból, amit hallunk,
30% abból, amit látunk,
50% abból, amit hallunk és látunk,
70% abból, amit magunknak mondunk,
90% abból, amit magunk csinálunk.
Amikor én tanítok, remélem, hogy a hallgató kinyer valamit abból, amit
énmegosztok. Remélem, ki fogsz nyerni valamit abból, amint olvasod ezt a
könyvet. Kétséges azonban, hogy ki fogsz nyerni annyit ebből a könyvből,
amennyit én. A kutatók szerint, amikor én tanítok, azok, akik hallgattak en-gem,
annak 20 %-ára fognak emlékezni, amit mondtam. De nekem, mint tanítónak, ez
teljesen más. Megyek és imádkozok arról, amit én meg fogok osztani.
Elmélkedem rajta, tanulmányozom azt és amikor az valóban a részemmé válik,
megyek és beszélek arról. Ez azt jelenti, hogy én sokkal többet nyerk ki abból,
mint azok, akik halgatták. Mindenki, aki megpróbálta tanítani, tudja, miről
beszélek. Sokkal többre van szükség beszélni valami magunkról, mint csupán
meghallgatni valaki más beszél-ni. Ezért szükségünk van létrehozni egy
„platformot,” ahol valakinek van lehetősége megosztani valamit, nem csupán a
„hallgatók” kedvéért, hanem a beszélők kedvéért.
Amikor bátorítani akarok egy keresztyént, hogy többet olvassa a Bibliát és
tanuljon többet ezen a héten, mint tette a múlt héten, meg fogom kérni, hogy
osszon meg valamit a következő összejövete-len. Emiatt ő keresni fogja Istent,
mélyre ás a Igében, olvassa és tanulmányozza annak érdekében, hogy legyen
neki valami megosztani. Amikor talál egy témát, elkezd gondolkodni és
elmélkedni a-zon míg el nem jön az idő számára annak megosztására. Másnap,
ha megkérném azokat, akik hallot-
Felkészítve a szolgálatra
ták, mire emlékeznek, emlékezniük kell valamire. Ha azonban arra kérném őket,
hogy képesek len-nének-e elmondani a teljes üzenetet ismét. Ez az egyik ok,
amiért kis csoportokban és közösségek-ben hiszek, ahol kedvező lehetőség
van megosztani valamit – éppen úgy, mint az első közösségek-ben.
17. fejezet
FELKÉSZÍTVE A SZOLGÁLATRA
Miután Jézus felvitetett a Mennybe, a keresztyének folytatták Jézus tanítási
módszerét. Az ajándé-kokat osztott meg Jézus a közösség között, úgyhogy
még ma is tudunk működni, mint Krisztus teste itt a földön.
És Ő maga adott némelyket apostokul, némelyket prófétákul, némelyket
evagélistákul és né- melyket pásztorokul és tanítókul a szentek
felkészítésére a szolgálat munkájára, Krisztus tes- tének építésére míg
mindnyájan eljutunk a hit és Isten Fiának megismerése egységére, egy tö-
kéletes emberré, Krisztus teljessége képességének mértékére; hogy többé ne
legyünk gyerme- kek, akiket ide s tova hány és hordoz a doktrina mindenféle
szele, az emberek csalása által, a megtévesztő ábrázolás ravaszságában… (Ef
4u11-14)
Itt olvasunk tisztségekről, amiket Jézus átadott nekünk. Ezeket a
tisztségeket (apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók) ötszörös
szolgálatnak hívjuk. Az ötszörös szolgálat célja az, hogy felkészítse a szenteket
szolgálatra, épp ahogy olvassuk.
Az evangélista célja nem csak, hogy kimenjen az utcára és hirdese az
evangéliumot. Nem, az ő el-sődleges célja, hogy felkészítse a hívőket az
evangélizálásra és szolgálatra. Ugyanaz van a tanító számára. A tanító feladata
nem csak az, hogy tanítsa a hívőket, hanem felnevelje a hívőket, felbontsa és
megossza magát az Igét. Nagyon fontos számunkra, hogy ezt egyenesen
megkapjuk, máskülönben a közösség nem fog növekedni, ahogy kellene.
Ma sokan rosszul hiszik, hogy az evangélista célja az, hogy kimenjen és
hirdesse az evangéliumot, úgyhogy más keresztyéneknek szükséges ezt
tenniük. Sokan hiszik, hogy a tanítóknak úgy kellene tanítaniuk, hogy ne legyen
szükséges számunkra olvasni Isten Igéjét magunk, és a próféták prófétál-janak,
úgyhogy nekünk nem szükséges hallani Istent. Ez egyáltalán nem az, amit az
Újszövetség tanít nekünk.
Az igaz, hogy nem mindenki van elhíva evangélistának, tanítónak,
prófétának, stb., de minden ke-resztyénnek meg kellene tanulnia, hogyan
megosztani Krisztust, tanítani másokat, prófétálni, stb. Ez a szolgálat része,
amit mindenki megkapott. Az ötszörös szolgálat be van helyezve a
gyülekezetbe,
felképszítse a szenteket, úgyhogy tudják végezni a szolgálat munkáját. A
szolgálat elsősorban azt je-lenti, hogy ki vagyunk küldve a földre Krisztus
képviselőiként (2 Kor 5u20). Amikor Jézus tanítvá-nyai vagyunk, mindennap
vele élünk.
És Isten ezeket jelölte ki az egyházban: először apostolokat, másodszor
prófétákat, harmadszor tanítókat, aztán csodákat, aztán a gyógyítás
ajándékát, segítőket, kormányokat, nyelvek nemeit (1 Kor 12u28).
Íme itt van némely szolgálatok jegyzéke, amiket helyezett az egyházba. Hadd
adjak példáz arra, hogyan tud ez működni ma.
• Evangélisták-e mindnyájan? Nem.
• Evangelizálmak-e mindnyájan és megosztják-e Jézust egymással? Igen!
• Megvan-e mindenkinek a gyógyítás ajéndéka? Nem.
• Tud-e mindenki az Biblia szerint imdákozni a betegekért és meg tudnak-e
azok gyógyulni? Igen!
• Hogyan működik ez akkor?

Egy példa, evangélistaként dolgozom és megvan nekem a betegségek
gyógyításának ajándéka, de az ok, amiért Isten megadta nekem ezt az
ajándékot, nem az, hogy mindenki láthasson engem egy pódiumon hírdetve az
evangéliumot és gyógyítva a betegeket. Ez része lehet annak, ami azt jelenti,
hogy evangélista legyen, de az nem az én elsődleges szerepem. Megkaptam a
közösségnek, hogy fel-készítsem a szenteket azzal az ajándékkal, amit Isten
adott nekem. A házi közösségek, melyeknek ré-sze voltunk, az emberek
kilencven százaléka naponta megosztja Jézust. Ugyanez van a gyógyítás
ajándékával; az embereknek körülbelül kilencven százaléka ezen
közösségekben imádkoztak a bete-gekért és meggyógyultak.
Ezen számok sokkal magasabbak, mint amit látunk más helyeken. Az
egyetlen különbség az, hogy a házi közösségekben hajlamosak vagyunk
használni az ajándékokat, amit Isten adott nekünk, sokkal gyakrabban, mint
azok, akik a hagyományos egyházban ülnek. Azon házi közösségekben
használjuk az ajándékokat, hogy tanítványokat szerezzünk a példa autoritásán
keresztül, épp úgy, ahogy Jézus tette. Ők azokat az ajándékokat használják,
amiket Isten adott nekik, hogy felkészítsék a szenteket arra, hogy képesek
legyenek szolgálni,mely többek között magában foglalja Jézus megosztását és
a betegek gyógyítását. Leadtam egy „A betegek gyógyítása – egy óra az egész,
amit igénybe vesz” cí-mű tanítást. Ez egy rövid lecke arról, amit a Biblia mond a
betegek gyógyításáról annak nagyon praktikus oldalával.
Sok évvel ezelőtt megkértek, hogy tanítsak efy intenzív kurzust egy Biblia
táborban. Ekhatároz-
tam, hogy a tanításomat „A betegek gyógyítása – egy óra az egész, amit
igénybe vesz”-nak fogom hívni. Az egy rövid lecke volt arról, mit mond a Biblia
a betegek gyógyításáról annak nagyon prakti-kus oldalával. Igazán egy új
bizonyságot akartam és nem csak üres szavakat, amikor azt mondtam, az csak
egy órát vesz igénybe „megtanítani,” hogyan kell meggyógyítani a betegeket.
Tehát a tanítás előtti napon kapcsolatba léptem egy új keresztyénnelm aki csak
egy hónapja tért meg. Megkértem őt, hogy hajlandó volna-e imádkozni a
betegekért, látni őket meggyógyulni és hogy lenne-e egy órája ekkorra?
Beleegyezett. Megnéztem az órát és láttam, hogy 15†36 volt. Mondtam neki,
ugyanazon a helyen leszünk és akkorra 16†36 lesz, meg fogja osztani Jézus
evangéliumát, imádkozni egy beteg személyért és látni, hogy az a személy
meggyógyult.
Beugrottunk egy autóba és behajtottunk a városba. Azon az úton egy rövid
leckét adtam le neki a betegekért való imádkozásról. Amikor megérkeztünk
mondtam: „Gyere, kövess engem.” Körbejár-tunk egy kicsit és ugyanott
kezdtem beszélni néhány embernek az utcán. A fickó követett engem és látta,
mit mondtam és csináltam. Egy nőnek fájt a háta és én imádkoztam érte.
Azután mondtam az új keresztyének: „Gyere velem. Most te következel.”
Körbejártunk, miközben biztosítottam őt, hogy csak azt kell tennie, amit nálam
látott. Láttam egy fiatal férfit és érzékeltem, hogy hozzá kellene mennünk.
Mondtam az új keresztyénnek, mit kell mondania. Kezért arra a fiatal emberre
tette és imádkozott, A férfi térde azonnal meggyógyult és mindkét fiatalember
nagyon izgatott volt amiatt, ami történt.
Az óra alatt négy ember gyógyult meg és mégtöbbel megosztottuk az
evangéliumot. Az új keresz-tyén két emberért imádkozott és én kettőért.
Nagyon lelkesült volt és körbement a Biblia táboron el-mondva az embereknek,
mit történt, annak ellenére, hogy mondtam neki, ne mondja el senkinek. Ez
Jézus tanítványaira emlékeztet; nem tudta nyugodt maradni amiatt, amit
megtapasztaltak.
És behívták őket és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne szóljanak,
se ne tanítsanak Jézus nevében. De Péter és János válaszoltak és mondták
nekik: „Vajon igaz dolog-e Isten előtt inkább rátok hallgatnunk, mint Istenre,
ítéljétek meg. Mert nem tehetjük, hogy ne beszél- ünk azon dolgokról,
amiket láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4u18-20)
Ez a fiatal keresztyén megtanult egy leckét, amit soha nem fog elfelejteni.
Nincs semmi olyan iz-galmas, mint megtapasztani Isten munkáját rajtad
keresztül! Újra: sokkal jobban emlékszünk arra, amit csinálunk, mint amit csak
hallunk.
Ez csak egy példa arra, hogyan kellene ma tanítani. Ha kezdjük használni
ezen tanítási módszere-ket ismét a közösségeinkben, az emberek úgy fognak
növekedni, mint soha azelőtt. Most képzeld el csak egy pillanatra, hogy
láthatjuk a teljes ötszörös szolgálatot, mely ugyanígy működik. Nem lenne
két tükör
határa annak, ami történhetne. A közösség úgy fog növekedni, mint soha
azelőtt, kiegyensúlyozott módon, ahol az összes ajándék együtt működik.
Amit az az új keresztyén megtanult csak egy óra alatt, sok keresztyén nem
tudja megtenni tíz év után a gyülekezetben. Hallották, mit kellene mondani az
emereknek Jézusról, és tudják, hogy tudnak imádkozni a betegeketért, de
megteszik? Nem! Gyakran nem teszik meg, mert a lépés a gyülekezeti padban
való üléstől, hogy kimenjenek és megtegyék mindazt maguktól a világban,
egyszerűen túl nagy. Teli vannak félelemmel és én nem hibáztatom őket.
Ténylegesen szükségük van valakire, aki felkészíti őket. Hiányzik náluk a
tanítványság eleme. Üléssel nem válsz tanítvánnyá évről évre, csu-pán
hallgatva a tanításokat. Akkor válsz tanítvánnyá, amikor valaki kézen fog téged
a mondja: „Gye-re, kövess engem.” Az az együttlétről és az élet megosztásáról
szól. Az érettebb tanítyányok általi ta-nításról szól, akivel töltöd az időt. Egy
tanítvány olyan valaki, aki másokat tanítvánnyá tesz. Tanítvá-nyokként
tanulnunk kell azoktól, akik érettebbek abban, hogyan kell megélni a
keresztyéni életet na-ponta. Tanuld meg, hogyan kell férjnek vagy feleségnek
lenni,gyerekeket nevelni, házat és otthont keresni, adni egymásnak és
egymástól, stb. Ez az alapelv ténylegesen vonatkozik az élet minden te-
rületére, nem csupán megosztani Jézust és imádkozni a betegekért. Kezdenünk
kell bibliai közössé-geket építeni, közösségeket, amelyek tanítványokká tesznek
embereket, mert ez az, amit Jézus meg-paracsolt nekünk, hogy tegyük meg.
Több dolog történt aznap a Biblia táborban. A négy ember meggyógyításán
kívül az új keresztyén-nek volt egy emlékezetes napja. Nincs semmi olyan
csodálatos, mint annak lenni, akit használt Isten. Ez valami olyan, amit újra és
újra meg kell tapasztalnunk annak érdekében, hogy szüntelen égjünk és előnek
érezzük magunkat. Amikor a fiatalember imáádkozott az utolsó személyért, aki
meggyógyult abban az órában, hagytam, hogy mindent magától csináljon.
Távolabb mentem az ő kedvéért, úgy-hogy tudni fogja, hogy a gyógyulásnak
nincs semmi köze hozzám és hogy ő „edzett” és tudta folytat-ni saját maga az
én ottlétem nélkül. És mivel megtette, még azután is, hogy én elhajtottam.
Némely olvasó azt gondolja, hogy ez a gyakorlat robotosnak hangzik, és
sokaknak nem fog tetsze-ni, hogy én azt mondom, azt tanítom, hogy az
emberek gyógyítsanak, mert csak Isten képes gyógyí-tani. Egyetértek. Csak
isten tud gyógyítani! Az igazság az, hogy Ő átadta ezt az ajándékot a közös-
ségnek annak érdekében, hogy garantálja, mi keresztyének folytatjuk az Ő
munkáját a földön. Ez furcsának tűnhet némelyeknek, hogy ezt csak azért
tettem, hogy képem legyen ahhoz, amiről másnak beszélni fogok. Az igazság
az, hogy még ha úgy tűnt is arra, Isten benne volt. Ő világossá tette aka-ratát
egyszer s mindenkorra:

két tükör
És gyógyítsátok a betegeket ott és mondjátok nekik: ‘Isten királysága
elközelített hozzátok.ʼ ” (Luk 10u9).
Annak bizonysága, mennyire volt Isten mindebben, bejött aznap este.
Összejövetelre mentem, ahol a dicséretvezető hirtelen megkérdezte, hogy
tudnánk-e imádkozni vele a fiáért, aki nem élt Istenért. Neve Jeppe volt. Az
egész közösség kezdett imádkozni érte. Amikor meghallottam a nevét, azt
gondoltam: „Jeppe. Ma imádkoztam valakiért, akinek neve Jeppe volt.” Amikor
a dicséretvezető lejött a pódiumról, megkérdeztem tőle, hogy a fiának a
problémája a nagy lábujj. Rámnézett teljesen sokkolva és mondta: „Igen!” Aztán
mondtam: „Nos, nincs neki többé!” Aztán mondtam neki, hogy találkoztam vele,
hogyan imádkozott érte az újonnan megtért keresztyén és hogy a fia
meggyógyult. Ez az egész megerősítette, hogy az én kis „kísérletem”
ténylegesen válasz volt más emberek imáira.
Ha látni kívánjuk az embereket növekedni és szolgálni az Urat a mindennapi
életükben, használ-nunk kell az ajándékokat, amiket Isten adott a közösségnek.
A példák hatalmán keresztül a keresz-tyének csupán egy óra alatt meg tudják
tanulni azt, amit sokan még csak meg se mernek tewnni a gyülekezetben való
10-15 évi ülés után. Akarjuk használni ezeket az ajándékokat és visszatérni a
pél-dák általi munkába és oktatásba, úgyhogy a félelem el fog tűnni?
Ha bátrak vagyunk a kultúránkat a hátunk mögé vetni, elfelejteni, mit
csináltunk renszeresen és el-kezdeni annak megtételét, amit Jézus és az első
keresztyének csináltak, egy olyan közösséget fogunk látni felemelkedni, ahol az
emberek szabadon élnek Jézus Krisztus tanítványaiként a mindennapi éle-
tükben.
Sok különböző szolgálat és ajándék van a közösségben. Nem mondom, hogy
mindenki ugyanazt a dolgot csinálja, amit én csinálok. Azt mondom, hogy sok
másokhoz hasonlóan a közösségnek adat-tam, hogy felkészítsek más hívőket.
Érdekes látni, hogy egy újonnan újjászületett fiatalember egy órán belül többet
tapasztal, mint sok keresztény, aki évek óta ült az egyházban. A jövő útja az,
hogy ezek az ajándékok ismét jól használhatók legyenek. A gyülekezet nincs
fekészítve olyan evangélista ülése és látása által, aki egyik kampányt tartja a
márik után vagy olyan prófétával, aki egyik próféci-át adja a másik után. Nem,
az ötszörös szolgálatnak kell felkészítenie a hívőket, úgyhogy mindenki tud
kezdeni, nemcsak az ajándékaik használatával, hanem megtanítva másokat
ugyannak megtételé-re. Továbbá, nem tudjuk segíteni egymást növekedni,
ahogy Jézus tanítvámyai, ha csak egy pár órára találkozunk vasárnap délelőtt.
Ha az embereknek meg kell tanulniuk Istennek és Igéjének való elkö-telezettség
életét élni, akkor időt kell eltöltenünk velük és oktatni őket példákon keresztül.
Támasszon Isten szerepmodelleket országunkban, úgyhogy a közösség tud
úgy növekedni, ahogy kellene növekednie.
ötszörös szolgálat
18. fejezet
AZ ÖTSZÖRÖS SZOLGÁLAT
Mi történne, ha egy új keresztény egy olyan közösséghez tartozna, ahol ő
mindennap követne más tanítványokat és megtanulná tőlük az életüket,
valamint az ötszörös szolgálatot, amit Isten helyezett a gyülekezetbe?
Rekordsebességgel növekedne, amint az volt az első gyülekezetekben, melyek
kicsi, önellátó házi közösségek voltak. Ezen önellátó házi közösségek, bár nem
voltak függetlenek, össze-kapcsolódtak az ötszörös szolgálatok által. Azok az
ötszörös szolgálatban ténylegesen utazó szolgá-latokat jelentenek. Az új
keresztyének leginkább a közösségben levő más tanítványoktól tanultak, de
néha utazó szolgálatok látogatták meg őket, akik szintén hozzájárulnak az ő
felkészítésükhöz.
Ez az, amit Pál mondott a római közösségnek:
Mert vágyom látni titeket, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek
veletek, úgyhogy meg- erősödhessetek, azaz, hogy én felbátorodhassak
veletek együtt mind a ti, mind az én kölcsö- nös hitünk által. (Róma 1u11-12)
Pál meglátogatott különböző közösségeket, hogy a Szellem ajándékait adja
nekik annak érdeké-ben, hogy megerősítse őket. Az ötszörös szolgálat
elsősorban az utazó szolgálatoknak készült. A „pásztor” hivatala nem jelentette
egy adott közösség pásztorát, ahogy van ma. Egy pásztor volt az a valaki, aki
utazott a különböző, önellátó közösségek között és látogatta azokat, aki egy
különleges törődéssel jött a a közösséghez. Ő tovább adja azt a hívőknek ott,
így ők viszont jobban törődnek egymással.
A kis közösségeket, melyeket látunk a Bibliában, azok vezetik, akiket a Biblia
„véneknek” vagy „felügyelőknek” nevez. Őket „püspököknek” is nevezték. A
probléma az, hogy ma saját meghatáro-zásainkkal jövünk elő e szavakat
illetően. Ha „pásztort” mondok, automatikusan egy olyan személy-re gondolok,
aki egy gyülekezetet vezet, találkozik egy épületben és istentiszteletet tart
minden va-sárnap. Ez a meghatározás nem létezik a Bibliában.
Nincs világos leírás a Bibliában a különböző szolgálattokról az ötszörös
szolgálaton belül. Több tájékoztatást csak a történelmi könyvekben találunk
azokról. Azok közül sok, amikkel összekötünk e szolgálatokkal, ma az egyházi
kultúránkból jön.
Emlékszem valakire, aki néhány évvel ezelőtt jött hozzám, mondván, hogy
határozottan ne indít-sak egy közösséget. Ennek az volt az oka, hogy nem
vagyok pásztor, hanem evangélista és az evan-gélisták ezt nem tették. Mivel
hittem, amit mondtam, hosszú ideig küszködtem ezzel. Egy nap hét emberrel
voltam Kopenhágában hét különböző országból, akik egy „DAWN” nevű
szolgálattal dol-
goztak, ami „Tanítvány Egy Egész Nemzet” [„Disciple A Whole Nation”]-t jelent.
A DAWN főcélja az, hogy miblizálja Krisztus egész testét és felkészítsen 20
ezer munkatársat két millió gyülekezet betanítására, úgyhogy együtt plántálni
tud 20 millió más gyülekezetet 2020 előtt. Amikor találkoz-tam velük, valaki
megkérdezte, mi az én szolgálatom. Ezen a ponton lenéztem a földre és azt
vála-szoltam, hogy talán evangélista. Meglepetésemre válaszolta:
„Fantasztikus! Nagy szükségünk van evagélistákra közösségeket beindítani,
mivel a pásztorok nem igazán vannak erre elhíva.”
A válasz meglepetés volt nekem. Abban az időben eléggé lehangolva
éreztem magam mert az em-berek azt mondták, hogy lázadó vagyok, mert
közösséget akarok indítani. Az igazság az, hogy Dáni-ában mi egy kis
buborékban élünk. Csinálunk dolgokat annak megkérdezése nélkül, miért és
annak megkérdezése nélkül, vajon amit csinálunk, helyes-e. Továbbá, ha valaki
másként csinálja azt, azok talán lázadók és vissza kellene tartani őket; még ha a
mi kis buborékunkon kívüli emberek ténylege-sen dolgokat csinálnak
ugyanazon módon. A házi közösségek ténylegesen a leggyorsabban növekvő
egyházi mozgalom az egész világon. De sok gyülekezet Dániában még nem
veszi ezt észre és nem látják, hogy az irányzat ellen harcolnak. Amit én
próbálok mondani az, hogy nem kellene oly nagyon arra koncentrálni, milyen
szolgálata van minden egyes személynek. Csupán tegyük meg azt, ami adatott
nekünk és felejtsünk el minden címet.
Amikor megtértem több mint tizenöt évvel ezelőtt, csak egy dolog volt a
szívemen, és az az volt, hogy elérjem a nem keresztyéneket. A körülöttem levő
keresztyének semmit sem mondtak nekem akkor, de ahogy a szolgálatom
növekedett, fókuszon és szívem megváltozott. Ma többé már nem te-kintem
magam elsődlegesen evangélistának, hanem inkább apostolnak, valami
olyannak, akit sokan megerősítettek.
Az elhívás és a szolgálat egész lényege az a valami, amivé növekszünk és a
dolgok idővel meg-változnak. Lehet egy szolgálatod egy bizonyos időpontban
és egy másik néhány évvel később. Túl gyakran megmerevítjük egymást, túl
gyorsan. Ahogy mondtam előbb, a különböző szolgálatokat egyházunk kultúrája
alapján határozzuk meg és nem azon, amit a Bibliában olvasunk. Meg fogem ezt
magyarázni neked egy példával.
Ha használom az „apostol” szót, mit fogsz gonolni? Hiszem, hogy közülünk
legtöbben fontos, ma az egyházban talán a legmagasabb pozícióban levő levő
valakire fog gondolni. Ha ez a helyzet veled, neked talán nehéz időszakod van
azzal a tényezővel, hogy én apostolként nézek magamra. Ezt gon-dolhatod:
„Hogyan mondhat ilyent? Mit gondol, ki ő?” csak azt mutatja, hogyan
gondokodunk. Ezt annak demonstrálására írtam, hogy mi a kifejezéseket
leginkább kultúránk alapján határozzuk meg és nem azon, amit a Biblia mond.
Továbbá, ez azt mutatja, hogy mindnyájan szenvedünk a csorda-
szellemtől és amikor így cselekszünk, megakadályozzuk egymást a
kiemelkedéstől. De ez a téma egy másik időre szól.
Amikor olvasunk az ötszörös szolgálatról az Efeszosz-ban, fel vannak azok
sorolva fontossági sor-rendben vagyjeleznek azok egy bizonyos hierarchiát? Ha
igen, akkor a legfontosabb szolgálat egy apostolé, aztán prófétáé, aztán
evangélistáé, aztán pásztoré és végül a tanítóé. De ha ők ilyen rend-sorban
vannak, akkor a tanító szolgálata miért a harmadik a listában a Korinthosz
levélben? És miről szól az itt említett más szolgálatok? Hol vannak azok a
hierarchiában?
És Isten kijelölte ezeket az egyházban: először apostolokat, másodszor
prófétákat, harmadszor tanítókat, aztán csodákat, aztán a gyógyítás
ajándékait, segítőket, kormányokat, nyelvek nemeit. (1 Kor 12u28)
Hova mentek az evangélisták és a pásztorok? Miért lettek a tanítók hirtelen
felnyomva két hellyel?Az igazság az, hogy miért ne zárkózzunk fel a fontosság
vagy a hierarchia kérdésével. Lényeg az, hogy mindnyájan egyszerűen
testvérek vagyunk. Mit kell a Pálnak igazán mondania az apostolokról?
Mert úgy vélem, hogy Isten minket, az apostolokat utolsókul állított,
mintegy halálra ítélve; mert látvánoyssága lettünk a világnak mind
angyaloknak, mind embereknek. Bolondok vagyunk Krisztusért, de ti
bölcsek Krisztusban! Mi gyengék, de ti erősek! Ti dicsőségesek, mi pedig
gyalázatosak! Mindezideig mind éhezünk, mind szomjazunk, rosszul öltözöttek
és meg- vertek és hajléktalanok vagyunk. És fáradozunk, saját kezünkkel
dolgozva. Szidalmazottak vagyunk, mi áldunk; üldözöttek vagyunk,
megadással tűrünk; becsmérelve vagyunk, mi kö-nyörgünk. A világ szemetjévé
lettünk téve, mindenek söpredékévé mostanáig. (1 Kor 4u9-13)
Ez az a kép, amit Pál ad arról, mit jelent igazán apostolnak lenni, egy kép,
mely nem egyezik meg azzal a képpel, ami van nekünk ma. Egy apostol ma nem
lyan valaki, akit semmibe vesznek. Éppen ellenkezőleg, ő gyakran hab a tortán.
Egy apostol az, akit felvesznek egy nagy autóba és dicséret kö-zepette érkezik
meg. Legalábbis ez módja bizonyos helyeken. Az „apostol” szó ténylegesen
„kikül-döttet” jelent, de tudod honnan van ez?
Pál idejében a népesség legnagyobb része rabszolgákból állt. A népesség
egyharmadának voltak rabszolgái és egy másik harmada maguk a rabszolgák
voltak. És többiek közül sokan volt rabszolgák voltak. Az úr sok különböző
feladatra használta a rabszolgáit, melyek közül egyik szállította az üze-neteket.
Ma a postahivatalokat és a számítógépeket használjuk üzeneteket küldeni, de
akkoriban egy egy rabszolga feladata volt elvinni ura egy üzenetét. Akkoriban
egy üzenetet elvinni nem volt egy biztonságos feladat. Emiatt egy úr gyakran
küldött katonákat a rabszolga hírvivővel annak biztosítá-sára, hogy a rabszolga
az üzenettel megérkezzen és visszaérjen biztonságban. Néha nem állt rendel-
kezésre védőkíséret vagy egyszerűen túl költséges volt. Abban az esetben az
úr egy olyan rabszolgát küldött ki, aki a legkevésbé volt fontos, olyant, aki a
legkevésbé hiányzik, ha valami történne vele. Az úr a legmegvetettebb
rabszolgát választotta ki és a szór erre a rabszolgára az „apostol.”
Elismerem, hogy ez nem az, amire gondolunk, amikor halljuk az „apostol”
szót, de ez sokban tá-mogatja azt, amit Pál írt egy apostolról. Amit azonban
nem mondok, az, hogy egy apostol kisebb felelősséggel bír, mint a többi
szolgáló, mert nem!!!
...felépíttettetek az apostolok és próféták alapkövén, lévén a szegletkő
maga Jézus Krisztus. (Efeszosz 2u20).
Itt azt olvassuk, hogy elsősorban az apostolok és próféták azok, akik
lefektetik a közösség alapját. Ők irányt adnak annak, amit Isten tervezett
megtenni, mely természetesen nagyobb felelősséget ad nekik. A tanítók is
szigorúbban lesznek megítélve a felelősségük miatt – hogy senkit ne
vezessenek félre.
Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, rudván azt, hogy súlyosabb
ítéletünk lesz (Jakab 3u1).
Különböző szolgálati tisztségek különböző felelősségeket kaptak és nekünk
szükséges ezt felis-mernünk, mert egy nagyobb felelősség nem
szükségszerűen jelenti azt, hogy mi mások felett va-gyunk. Emlékezz rá, hogy
mi mindnyájan testvérek vagyunk és ezen szolgálatok egyike se uralkod-jon a
Test többi része felett. Sőt mi több, nincs hierarchia az ötszörös
szolgálatokban; azok egymás mellett állnak. Azok nem uralkodnak az emberek
felett, ahogy ma látjuk ezt oly gyakran. E szolgála-tok azért vannak, hogy
szolgálják és felkészítsék a hívőket. Ezek azért vannak, hogy alapot fektesse-
nek le, úgyhogy azoknak, akik hisznek, van valamilyük, amire építsenek.
Megérkezvén valaki házához látogatásra, senki nem mondja: „Ó, milyen
nagyszerű alapja van en-nek a háznak.” Az alapot még csak észre sem veszik.
Az egyetlen dolog, amit észrevesznek, maga a ház. Ugyanez van e
szolgálatokkal is. Alapként vannak, hogy ne vegyenek el minden tisztességet.
Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot
vetettem és más épít rá. De mindenki figyelje meg, hogyan épít rá. (1 Kor
3u10)
E szolgálatok célja az, hogy szolgálják és felkészítsék a hívőket, így ők is
tudnak szolgálni. A cél az összes hívő számára, hogy fel legyen készítve a
szolgálatra és ez legyen minden egyes közösség fókuszában. Az ötszörös
szolgálatok ne végezzék el a munkát a szentek számára, hanem készítse fel a
szenteket maguktól megtenni azt az Úrnak.
Ezért légy szabad és tedd meg azt, amire az Úr elhívott téged!
Vezetés
19. fejezet
VEZETÉS
Egy nagy akadály a közösségek számára ma az, hogyan működnek a korai
egyházhoz hasonlóan a vezetés felépítésében. Legtöbb helyen ez a felépítés
piramishoz hasonlóan néz ki egy vezetővel a szervezet csúcsán. Ha
megvizsgáljuk azt a módot, ahogy az egyház fel lett építve az Újszövetségben,
azt fogod látni, hogy van egy nagyon lapos szerkezete.
Ez a lapos szerkezet olyan valami volt, amit kezdetben nehéz volt
meglátnom. Egy piramis szer-kezetű közösségből jöttem, és azt hittem, hogy
ez az egyetlen mód dolgokat megcselekedni. Ma tu-dom látni, hogy csak a
Biblia beszél lapos szerkezetről mind a vezetésben, mind az egész közösség-
ben is. A piramis szerkezet, melyet a legtöbb közösségben találunk ma,
ténylegesen az Ószövetségen alapul. Nem találjuk többé azt az
Újszövetségben, mert az pontosan az, amit Jézus megszüntetett.
Vizsgáljunk meg néhány dolgot, amit Jézus mondott és tett, amik sok ama
dolog ellen megy, amit látunk gyakorolni ma. János evangélumában olvashatunk
arról, hogy Jézus megmosta tanítványai lá-bát. Ezt azért teszi, hogy
megtanítson nekik egy leckét, amit soha nem fognak elfelejteni – leckét a
vezetésről. Azt olvassuk:
Mikor azért megmosta azok lábait, felvette felső ruháit és ismét leülvén
mondta nekik: „Érti- tek-e, mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok:
Mester és Úr, és jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én, a ti ratok és
Mesteretek, megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás
lábait. Mert én példát adtam nektek, hogy ti is azt cselekedjétek, amint én
cselekedtem veletek. Bizonyosan mondom nektek, egy szolga nem nagyobb a
mesterénél; sem nem nagyobb a követ annál, aki őt elküldte. Ha tudjátok
ezeket, áldottak vagytok, ha megcse- lekszitek azokat.” (János 13u12-17)
Miért mosta meg Jézus a tanítványok lábát? A válasz az, mert ők piszkodak
voltak voltak! Akko-riban az emberek leheveredtek enni oly módon, hogy a
szomszéd lábai a fejükhöz voltak közel. Ezért mindig megmoszák a lábaikat
evés előtt. Akkoriban rendszerint rabszolgák végezték ezt a munkát. Ők mosták
meg uraik lábait az étkezésük előtt. Jézus megmosta a tanítványok lábait ennek
bemuta-tására. Felvette a rabszolgák munkáját és azt mondta, hogy ők is
kötelesek ugyanezt megtenni. Ké-sőbb még ezt a figyelmeztetést is adta nekik:
„De ti ne hívassátok magatokat ‘mesternekʼ; mert a ti Mesteretek, a
Krisztus, és ti mindnyá- jan testvérek vagytok. Ne hívjatok senkit a földön
atyának; mert egy a ti Atyátok, aki a Mennyben van. És ne hívassátok
magatoka tanítónak; mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus. De
Vezetés
aki a legnagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. És bárki felmagasztalja
magát, meg lesz alázva, és aki megalázza magát, fel lesz
magasztalva.” (Máté 23u8-12)
Mossuk meg egymás lábait, amint csinálják némelyek? Nem. Jézus nem
mosta meg az Ő tanítvá-nyai lábait, hogy egy új vallási tradíciót indítson el.
Inkább értsük meg, hogy Jézus azt mondta, hogy szolgáljunk egymás felé.
Mindnyájan testvérek vagyunk, épp úgy, ahogy Ő mondta itt. Ugyanez vo-
natkozik a vezetőkre. Ne kezdjük mosni az emberek lábait ma, mert az nem
része a kultúránknak. Nem fekszünk le az asztalnál és nincsenek piszkos, poros
lábaink. Találjunk azonban módot egymás felé szolgálni. Például, lemodhatjuk
egymás autóját, ha az koszos. Jézus azért jött, holgy szolgáljon és ő
bemutatott egy felépítést, ami eltér attól, amit ma látunk. Jézus nem mutatott
be priramis szerke-zetet, ahol Ő az Isten „emberét” a csúcsra helyezte, akit
mindenki „szolgál.” Ez a módszer biztosan nem fog sikerülni, mert büszkeség
jön a bukás előtt. Nincs ember, akit arra hívtak el, hogy egyedül üljön a piramis
csúcsán.
Egy „Isten embere” gondolata, amint ma látjuk gyakorolva sok helyen, nem
követi az Újszövet-ség gondokodását sem. Ha támogatást akarsz találni ehhez
a gondolathoz a Bibliában, ismét vissza kell menned az Ószövetségre. Nem
mondom, hogy nem lehet valaki, aki vezet. Nem is azt mondom, hogy nem
léteznek bizonyos szolgálatok a közösségben, amit el kell ismernünk és
tiszteletben kell tartanunk, de szilárd egyensúlyra van szükség.
A Jelenések 2-ben olvasunk a pergamumi közösségről. Nem minden, amit
mondanak, nagyon po-zítiv:
Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit én gyűlölök.
‘Térj meg vagy kü- lönben hamar eljövök hozzád és harcolni fogok ellenük a
szám kardjával.ʼ ” (Jel 2u15-16)
Egy másik helyen olvassuk, hogy Jézus gyűlöli a nikolaiták tanításait és
cselekedeteit. Mi a niko-laiták tanítása? A nikolaiták szó két szóból áll: „Nikosz”
és „Laosz.” Jelentése: „győzelem az embe-rek fölött” vagy „uralkodás az
emberek fölött.” A „Laosz” szó jelentése: „laikus.” Ezért gyűlöli Jézus a tanítást,
hogy bizonyos emberek uralkodnak a laikusok fölött. A tény az, hogy vannak
vezetőink és pásztoraink ma, akik uralkodnak és döntéseket hoznak az
emberek fölött, ami ellentétes azzal, amit találunk a Bibliában. Ez egy olyan
tanítás, amit Jézus határozottan gyűlöl. Az a gondolat, hogy csak papok,
pásztorok és vezetők tudnak bemerítkezni, megosztja a közösséget, megosztja
Isten Igéjét, stb., valami olyan, amit nem találsz meg az Újszövetségben. Jézus
szerint, nincs olyan dolog, mint „laikus” vagy „professzionális.” Mindnyájan
testvérek vagyunk és ugyanazon hozzáférésünk van Istenhez Jézus áldozata
miatt. Más szóval, mindenkinek ugyanaz az engedélye, hogy hallja Őt, be-
merítsen másokat és így tovább. Még ma is meg kell szüntetnünk a nikolaiták
tanításait, a gondola-
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 77 – 19.
fejezet: Vezetés
tot, hogy a papok magasabb rangúak a hierachiában, mint a laikusok. Ez nem
bibliai és Jézus gyűlöli ezt. Mint világosan mondtam, vannak szolgálatok és
vezetők a közösségben, de azért vannak odahe-lyezve, hogy építse az alapot
és nem az, hogy az ember felállította hierchia csúcsán legyenenek. Azért
vannak ott, hogy mutassák az utat és elöl menjenek, nem pedig hogy
vezessenek és döntsenek.
Sokszor megtapasztaltam, hogy a gyülekezeti vezetők magas pozícióba
helyezik magukat az em-berek fölött a közösségben. E vezetők azt taníthatják,
hogy „engedelmeskedned a vezetődnek” annak érdekében, hogy az embereket
a maguk helyén tartsák. Mégis elfelejtik azt, még ha vezetők is, hogy
elsősorban testvérek. Az embereknek ezen gyülekezetekben hozzéférsük van
Istenhez és meg tudják hallani Őt ugyanazon módon, mint a vezetők.
Nemrégen egy fiatal nő jött hozzám ls kért tőlem tanácsot. Belevették egy
rövid idejű misszióba ezelőtt és nagyszerű ideje volt. Most pedig ismét kezdte
érezni Jézus hívását, hogy törekedjen kultú-rák közötti szolgálatra. A közösség
vezetője, ahova járt, azt mondta neki, hogy nem kész és hogy „Isten mindig
beszél a vezetőkkel ahhoz hasonlóról,” így neki azplra kellene hallgatnia. Jól
ismertem a lányt és tudtam, hogy ő érett. Ezért tudtam neki mondani, hogy ha
Isten azt mondta: „menj,” akkor menjen. Az a gondolat, hogy Istennek mindig
igazolnia kellene dolgokat egy vezetőn keresztül, hazugság. Némelyek biztosan
lázadásként fogják ezt látni, de én erősen hiszik ebben az alapelvben.
Kérdezhetnéd: „Hogyan mondhatod ezt, amikor az ő vezetője valami mást
mondott?” Mondha-tom azt, mert ő az, aki elszámoltatható lesz saját életéért
és azért, mert Isten mondta neki. Egy vezető adhat tanácsot és vezetést, de
nem dönthet egy másik személy életéről. Látom, hogy bizonyos gyüle-
kezetekben a vezetők a félelmet használják tagjaik kontrollálására. Ők újra és
újra jönnek rémisztő példákkal olyan emberekről, akik nem engedelmeskedtek
vezetőiknek és mi történt ennek eredmé-nyeként. Azt mondják közvetetten: „Ez
veled is megtörténhet, a vezetőd ellen mégy.” Erre a válasz: „Azt szeretném
elmondani, hogy csak azért kerültem oda, ahol ma vagyok, mert nem mindig
enge-delmeskedtem a vezetőimnek. Ha engedelmeskedtem volna a
vezetőimnek, szolgálatom véget ért volna, ahogy mondtam a könyv elején. A
kérdés az volt, a vezetőmnek engedelmeskedjek vagy Istennek.
Sokszor láttam ezt a bibliai szöveget, melyet rosszul használtak annak
érdekében, kontrollálják az embereket:
Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és legyetek alázatosak, mert ők
vigyáznak a lelkeitekre, mint azoknak, akiknek számot kell adniuk. Hadd
tegyenek így örömmel és nem búsulással, mert az nem hoz hasznot
számotokra. (Zsidók 13u17)
Ha belemélyedtek az eredeti szövegbe, ez a vers valami ehhez hasonlót
mond: „Hallgassatok
Vezetés
azokra, akik vezetnek titeket és győződjetek meg azok által...” Az az Ige
hallgatásáról és az általi meggyőzésről szól, nem pedig egy vezető minden
parancsának vakon való követéséről szól, annak ellenére, amit Isten mondott
neked.
Amikor látok egy keresztyén, aki azonban tudatos bűnben él és nem hallgat
a vezetőjére, ezt a verset fogom felolvasni neki a Bibliából. Azt mondanám neki,
hogy a vezetőjére kellene hallgatnia és legyen meggyőzve Isten Igéje által. De
ha a vezető azt mondja egy érett keresztyénnek: „Nem kel-lene elmenned
misszionáriusnak” vagy „Hiszem, hogy el kellene a dnod az autódat és nekem
adni a pénzt,” azt mondanám: „Ne hallgass rá, mert amit mond, nem bibliai!”
„Látod, hogyan lehet dolgokat rosszul felhasználni, amikor kiveszik azokat a
szövegösszefüggés-ből? Képzeld el, ha én vezető lennék és elmennék
meglátogatni némely embereket a közösségből. Volna akkor nekem jogom
eldönteni, hova legyen a zongora elhelyezve? És, ha nem hallgatnak rám, lenne
jogom azt mondni: „Én a ti vezetőtök vagyok és engedelmeskednetek kell
nekem?” Semmi-képpen! Amikor én előttük megyek és vezetem őket az Igéből,
akkor biztosan az ő vezetőjük vagyok de nincs jogom vagy felhatalmazásom,
hogy döntsek az ő életükről. Én csak vezethetem őket az Ige igazsága alapján,
de nekik joguk van arra, hogy hagyják magukat meggyőzni.
Robert Banks a Pál gondolata a közösségről [Paulʼs Idea of Community] című
könyvében bemu-tatja, hogyan használta Pál a felhatalmazását. Pál soha nem
használta felhatalmazását, hogy leuraljon embereket vagy döntsön róluk. Ő
még a közösségekről sem döntött, amiket ő alapított. Apaként ve-zette őket és
megkérdőjelezet őket, de soha nem uralkodott rajtuk vagy döntött róluk, ahogy
látjuk az embereket cselekedni ma. Kapcsolata más apostolokkal szintén azt
mutatka, hogy ő semmilyen mó-don volt alárendelve nekik. Például, nem félt
kiigazítani Péter apostolt, amikor hibár követett el, jól-lehet Péter Jézussal járt.
Ő mindig az Igéből kapta a kihívást, mely a legmagasabb tekintély. Vezető-ként
ne légy úr az emberek fölött; mi munkatársak vagyunk, amint mondja itt:
Nem azért, hogy uralkodjunk a hitetek felett, hanem munkatársak vagyunk
a ti örömötökért; mert hit állotok meg. (2 Kor 1u24)
A Zsidók szerzője világosan leírja, miről szól a vezetés:
Emlékezzetek meg az előjáróitokról, akik szólták nektek Isten igéjét, akinek
hitét kövessétek, figyelve vezetésük eredményére. Jézus tegnap, ma és
mindörökké ugyanaz. (Zsidók 13u7-8)
Péternek is ezt kellett mondania a vezetőknek a közösségben:
Viseljetek gondot Isten nyájára, mely közöttetek van, felügyelőkként
szolgálva, nem kényszer- ből, hanem önként, nem pedig tisztességtelen
nyereségből, hanem lelkesen; nem is urakként a
Vezetés
rátok bizottak fölött, hanem példák a nyájnak; és amikor a Főpásztor
megjelenik, meg fogjá- tok kapni a dicsőség koronáját, amely nem halványul
el. (1 Pét 5u2-4)
A vezetés nem arról szól, hogy uralkodóvá tesszük magunkat egy másik
személy élete fölött. A vezetés példaadásról szól. A vezetés nem mások
fenygetéséről szól; az mások előtt való menetelről szól. Egy vezető elöl megy
és enged másokat maguk dönteni, akarják-e követni vagy nem. Amikor azok,
akiket Isten vezetőként helyezett be a közösségbe, megértik ezt, ők nagyobb
szabadságot is fognak megtapasztalni. Felszabadító felismerni, hogy nem
vagyunk felelősek más emberek életéért. Vezetőként csak arra van neki
szüksége, hogy elsőnek menjen és mutassa az utat. Azután a többiek dolga az,
hogy kövessék.
Láttam egy csaknem démonikus tanítást némely szabadegyházban ma, amit
„szellemi burkolat-nak” hívtam. Azzal a mondással kezdődik, hogy szükséged
van szellemi vezetőre felötted. Máskü-lönben nincs védelmed. Ez a tanítás arra
is rámutat, hogy szellemi vezető szükséges Isten kenetének megtapasztalására
az életeden. Az e dolgokat tanító vezetőkkel szintén van valaki, akit vezető vagy
szellemi tekintélynek hívják, de azon emberek rendszerint külföldön vannak
vagy legalább nagyon távol. Könnyebb „engedelmeskedni” valakinek, aki
nagyon távol van, mint engedelmeskedni a köze-li testvéreknek.
Hosszú ideig nagy kihívás volt ez a kérdés számomra. Én egy
szabadegyházból jöttem, ahol ez a gondolkodásmód mélyen gyökerezett
bennem. Ez nehéz volt számomra, mert így sokszor voltam olyan szituációkban
voltam, ahol egy választás volt előttem: Engedelmeskedjek a vezetőimnek vagy
kövessem azt, amit megtapasztam, Isten beszédét? Ez ezen pontos pillanatok
egyikében volt, amikor először látogatott meg engem Steve Hill, és
történetesen éppen tanított erről a témáról. Az ő tanítása valóban segített
nekem szabaddá lennem ezen a területen.
Nem mindenki tudja megérteni, miről beszélek itt, de sajnos sokan
megteszik. Steve Hill megmu-tatta nekem, ténylegesen milyen egy igazi
keresztyén és apa hitben. Először teljes szívemmel fel tud-tam ismerni egy igazi
vezetőt. Hirtelen rájöttem, hogy az ok, amiért ilyen problémám van ezzel, nem
miattam volt, vagy mert lázadó voltam. Inkább azért, mert egy olyan
rendszerben voltam, mely tele volt kontrollal és nem szerkezetre épült, amiről
olvasunk az Újszövetségben. Továbbá ez olyan fajta kontroll volt, ami csak
néhány kijövetelt eredményez elhívásra és szolgálatra, amit az Úr adott nekik.
Ez a helytelen tanítás a „szellemi burkolatról” embereket bebörtönözve tartja
egy olyan rendszerben, ahol nem tudnak tovább menni.
Az engedelmeskedés fontos. A Biblia sokat beszél az engedelmességről és
az alázatról. Beszél még az egymásnak való engedelmességről:
Szent Szellem
...engedelmeskedve egymásnak Isten félelmében. (Ef 5u21)
Ezért igazán engedjetek egymásnak, nem egy vezetőnek, aki nagyon távol él
és még csak nem is tudja, hogy élünk napról napra. Szükségünk van egy sík
szerkezetre, ami szabaddá tudja tenni az em-bereket, szabaddá meghallani
Istent maguk és felelősséget vállani saját életükért. A szerkezet, amely sok
egyházban jelen van ma, korlátozza a test sok tagjának növekedését és
alkalmasságát is.
Mindnyájan testvérek vagyunk és a közösség feje sem a pásztor, sem a
vezető, az Jézus Krisztus. Ő mindenről akar beszélni nekünk. Amikor az első
közösségek üsszegyűltek, mindnyájan keresték keresték Jézust és beszéljen
rajtuk keresztül. Nem beszélünk teremtő anarchiáról vagy káoszról, ami nagy
félelem. Van egy Úr, aki vezeti az egyházat és Ő Jézus Krisztus.
Én nagyon jól ismerem azt sok közösségben, nem leszünk képesek bírni ezt
a sík szerkezetet an-nak telejesen őrültséggé tevése nélkül. Ennek oka az, hogy
sok tag a közösségben nem igazán „jött keresztül.” Még mindig magukban
élnek, mint úr és követik saját vágyaikat Isten akarata helyett. De ha teljesen
átadtad magad Krisztusnak és csak te bírod Isten akaratát és szemeit, akkor a
sík szerke-zet gondolata nem probléma – éppen ellenkezőleg! Vannak
természetesen vezetők Isten közösségé-ben, de azok nincsenek elhíva, hogy
uralkodjanak az embereken és döntéseket hoznak számukra. Amikor vezető
vagy, még mindig mások testvére vagy a közösségben. Egymás mellett álltok és
nem valaki más felett. Te mégy elöl, úgyhogy mások tudnak követni.
Hiszem, hogy ez annyira fontos, hogy kezdünk látni és működni ismét az
isteni szerekezet szerint. Meg vagyok győződve, hogy Isten fog támasztani jó,
becsületes vezetőket, akik szellemi apaként jó alapot tudnak lefektetni a
közösség számára, hogy növekedjen Krisztusban.
20. fejezet
A SZENT SZELLEM
Világosan emlékszem egy időre az életemben, amikor hihetetlenül nyomott
voltam. Egy közös-ségben voltam és felelősségem volt az emberekért abban a
közösségben. Hiszem, hogy a felelősség az életükért rajtam nyugodott, mert én
voltam az ő pásztoruk. Ha volt nekik nehéz időszakuk, az ta-lán azért volt, mert
rossz vezető voltam. Ha jó idők volt, akkor azért volt, mert jó vezető voltam.
Szerencsére Isten megmutatta nekem, milyen rossz elképzelés volt ez. Ő
szabaddá tett engem és tanított nekem néhány leckét, amiket sohasem fogok
elfelejteni. Mielőtt kaptam ezeket a leckéket, még csak irányítani sem tudtam
kis közösségünk vezetését néhány új hívővel. A leckék után nem lett volna
probléma, ha egy millió új hívőt is kellett volna vezetnem. A különbség az, hogy
Isten megtanított nekem két fontos pontot.
Szent Szellem
Az első arra való tekintettel volt, hogyan látjuk a vezetést. Én világosan
vezető vagyok, de nem tu-dok és nem fogok írányítani vagy kontrollálni az
emberek életét. Én csak alapot tudok lefektetni és aztán minden személyre
vonatkozóan, építsen arra.
Jézus volt a legjobb vezető a történelemben, Judás választása ellenére,
hogy elárulja Őt. Ez azt je-lenti, hogy mi talán nem fogunk elmenekülni ezt
megtapasztalva. Megtanultam, hogy vezetőként nem olyan fontos és hogy
tanuljak meg elengedni. Mégha Jézus volt is a legjonn vezető, aki valaha is
létezett, Ő még mindig mondja a tanítványainak, hogy jobb, ha elhagyja őket.
Annak ellenére elmondom nektek az igazságot. Az a ti javatokra van, hogy
én elmegyek; mert ha én nem megyek el, a Segítő nem fog eljönni hozzátok;
de ha én eltávozom, el fogom küldeni hozzátok Őt.” (Ján 16u7)
Ha jobb volt számukra, hogy Jézus, a valah legjobb vezető, elhagyja őket,
hogyan hihetjük, hogy mi pótolhatatlanok vagyunk? Talán ez azért van, mert
nincs elég bizalmunk a Szent Szellemben. Ő elvezet egy másik pontos pontra,
amit megtanultam.
Egy nap Steve barátom Hill feltett nekem egy kérdést: „Mi a Szent Szellem
munkája?” Azt vá-laszoltam, hogy emlékeztetni minket arra, mit mondott Jézus,
valamint megítéljen minket a bűn, az igazságosság és az ítélet tekintetében.
Aztán megkérdezte tőlem, milyen jó volt a Szent Szellem en-nek megtételében.
Nem tudtam, mi mást válaszolhattam volna, mint hogy Ő valóban jó volt abban.
Aztán megkérdezte, mit gondolok, meg kellene osztani a munkét köztünk, vajon
felelős lennék-e negyven százalékért és a Szellem a hatvan százalékért vagy
fordítva.
Ez valóban elgondolkodtatott engem. Senki sem jobb mindezen sok dolog
megtételében, mint a Szent Szellem. Pontosan ez volt az oka, hogy Jézus udta
mondani, jobb, hogy Ő elmegy. Azon a napon egy kicsit többet tanultam a
Szent Szellemről és ez valóban szabaddá tet vezetői szerepemben.
Megértem, hogy miért szenved sok vezető és pásztor a stressztől az
egyházrendszerben, ami van ma. Minden tőlük függ! Ha az egyház növekszik,
jó a pásztor. Ha nem növekszik és ha az emberek-nek vannak problémáik, akkor
az szintén a pásztor hibája. Lehetetlen ily módon hosszú távon élni és első
sorban soha nem volt ez Isten terve.
Vissza kell mennünk a sík szerkezethez, ahol Jézus a közösség feje és a
Szent Szellem működik mindannyiunkban. Bizonyíthatok sok nagy dolgot, amik
történt, amikor elengedtem. Emberek mene-kültek meg és növekedtek, mint
még soha. Mindannyian megértettük, hogy nem voltam felelős ér-tük, hanem ők
vállaltak felelősséget magukért. Megértették, hogy a Szent Szellem feladata
volt taní-tani őket és emlékeztetni őket a bűneikre, stb., hogy még inkább
figyeljenek a Szent Szellemre.
Szent Szellem
Ennek következtében megváltoztak. Most már az emberek száma többé nem
már nem probléma, mert a Szent Szellem elég nagy minden ember és összes
szükségeik számára.
Hadd olvassunk valamit az 1 János könyvéből, ami hihetetlenül radikális, ami
olyan valami, ami-ről tudom, sokaknak me nehéz megérteni:
De az a kenet, amit kaptatok tőle, bennetek marad, és nincs szükségetek
arra, hogy bárki ta- nítson titeket, de amint ugyanaz a kenet megtanít titeket
minden dologra, és az igaz, és az nem hazugság, és éppen úgy, ahogy az
megtanított titeket, meg fogtok maradni Őbenne. (1 Ján 2u27)
Nem mondom, hogy az összes tanítás szükségtelen. Amikor olvassuk ezt a
verset, fel kell ismer-nünk, van valami, amit elfelejtettünk. Gondolkozz! Az
ténylegesen azt mondja, hogy nem szükséges bárki másnak tanítani minket,
mert most már van nekünk Szent Szellemünk. Ugyanerre van magya-rázat
különböző módokon a hébereknek írt levélben, amikor az az új szövetségről
beszél:
„Mert ez az a szövetség, melyet kötni fogok Izrael házával azon napok
után, mondja az Úr; be fogom helyezni az én törvényemet az ő elméjükbe
és írom azokat az ő szívükre; és én le- szek az ő Istenük és ők lesznek az én
népem. És közülük senki nem fogja tanítani a szom- szédját és senki az ő
testvérét, mondván: ‘Ismerd meg az Urat,ʼ mert mindnyájan megismer- nek
engem kicsinytől a nagyig Mert megkegyelmezek az ő becstelenségüknek, és a
bűneikről és törvénytelen cselekedeteikről többé nem fogok
megemlékezni.” (Zsidók 8u10-12)
Itt egy egészen új szövetségről olvasunk. Ma mindannyiunknak van
hozzáférésünk Istenhez Jézus Krisztuson keresztül. Mindnyájan meg tudjuk
ismerni Istent és Ő vezet minket. Ahogy itt olvassuk, Ő elküldte az Ő Szent
Szellemét, hogy vezessen minket és megmutassa nekünk Őt, aki.
Miélrt nincs több bizalmunk ebben? Miért hisszük még mindig, hogy az
embereknek szükségük van közvetítőre – egy pásztorra –, hogy megismerjük
Isten akaratát é hogy életet éljünk, amilyenre Isten elhívott minket? Talán azért
van ez, mert vanak olyan gyülekezeteink, ahol sokan még sem tértek. Sokan
nyertek el egy érintést Istentől és imádkoztak hozzá és hűségesen járnak a
gyülekezet-be, de soha nem „jöttek be” igazán az üdvösségbe és most
próbálunk bébiszittereket szervezni nekik.
Mivel ők igazán nem „jutottak át,” nem fogjuk látni, hogy a Szent Szellem
ugyanúgy fog csele-kedni bennük, mint másokban, aki igazán megtértek.
Inkább színleljük, hogy a Szent Szellem ben-nünk van. Próbáljuk felemelni őket,
hogy Jézus igaz tanítványaihoz hasonlóan éljenek, de nem te-szünk semmit
tetszésükre. Inkább az ellenkezőjét. Meg kellene mutatnunk nekik, hogy ők még
nem tértek át teljesen. Amikor telejesen áttérnek és megtapasztalják az
újjászületést, amiről Jézus beszélt,
Szent Szellem
akkor a Szent Szellem átveszik őket és fog munkálkodni bennük. Aztán a Szent
Szent fogja őket ve-zetni a test helyett, ahogy a Római levél beszél arról. Ez az
igazi keresztyén jele.
Ez ismét az evangélium prédikálásáról szól olyan radikálisan és lényegre
törően, amennyire tud-juk cukormáz nélkül. Akkor látni fogjuk az embereket
megfordulni útjukon és megváltva. A Szent Szellem akkor jön és munkálkodik
bennük pontosan úgy, ahogy olvassuk a Bibliában.
Nem az Isten az, aki megváltozott, hanem mi változtattuk meg az
evangéliumot oly módon, hogy az egyház gyakran teli van emberekkel, akik
nincsnek igazán megváltva. Mainapság látom, hogy a pásztorokat órákat,
heteket még hónapolat is eltölteni tanácsot adva és segítve embereket a
gyüleke-zetekben. Ezen kérdések közül sok automatikusan megoldódna, ha az
emberek megtérnének és meg lennének váltva. Az időt arra kellene
használnunk, hogy üdvösségre vezessük őket ahelyett, hogy a tanácsadóik
vagyun mindenféle kérdésben és próbáljuk elvégezni a Szent Szellem munkáját.
És amikor eljön, megfeddi a világot bűn és igazságosság és ítélet
tekintetében: … Ő el fog vezetni titeket minden igazságra...” (Ján 16: 8, 13)
Amikor én meg lettem váltva 1995. április 5-én, egy teljesen egyházon kívüli
világból jöttem. Megtapasztaltam a bűnt sok fiataemberhez hasonlóan a
világban ma. A megváltásom napjától azon-ban a Szent Szellem elkezdett egy
munkát az életemben épp úgy, ahogy olvassuk a Bibliában. A Szent Szellem
tanított engem az Igén keresztül és kezdtem elfordulnia régi életemtől. A
keresztyén-ként eltöltött éveimben nem volt szükségem arra, hogy valaki
lenyomozzon engem. Soha senki nem emlékeztetett engem arra, hogy fogok
többé bűnben élni. Senki nem mondta nekem, hogy olvassam a Bibliámat vagy
hogy emlékezzem arra, hogy járjak összejövetelre. Nem, egy sem volt
szükséges, mert én valóban meg voltam váltva. A Szent Szellem meg fogja
mutatni nekem, mire van szükségem a változáshoz és hogyan kell élnem.
Egyedül a Szent Szellem tanított engem, épp úgy, ahogy olvas-tuk korábban.
Ezért van itt Ő.
Ugyanezt látom megtörténni ma, amikor mások telejesen hozzá fordulnak.
Amikor ez történik, nincs szükségünk senkirem hogy elmondja ezen összes
dolgot, mert ez olyan valami, a Szent Szellem tesz meg. Kezdetben a
megváltásom után voltak idők, amikor a bűn vagy a régi barátaim vonzottak
engem vissza, de én egyszerűen nem tudtam elenegdni Istent. Olyan voltam az
egyik tanít-nány, amikor válaszolt Jézusnak, miután sokan elhagyták Őt:
Aztán Jézus mondta a tizenkettőnek: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter
válaszolt neki: „Uram, kihez mehetnénk? Nálad van az örökélet beszéde. És mi
elhittük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Ján 6u67-69)
Szent Szellem
Az ApCsel 8. fejezetben olvasunk az etióp eunucht bemenrítő Filipről. Miután
bemerítette az eu-nucht, Isten egy másik helyre vitte Filipet és az eunuch
egyedül maradt. Ő teljesen új volt a hitben és csak egyetlen dolog volt nála,
szöveg az Ószövetségből. Nem volt azonban egyedül. Vele volt a Szent
Szellem! Isten teljessé tette a kontrollt az eunuch felett és elvitte Filipet. Isten
egy segítőt adott az enuchnak életre, a Szent Szellemet.
Ha elkezdjük prédikálni az evangéliumot, amint Jézus parancsolta és jön a
Szent Szellem jön, ak-kor Ő meggyőzi az embereket bűnükről, így ők valóban
megtérnek. Ő tanítani fogja őket és folytatja a jó munkát bennük, amit elkezdett
bennük (Fil 1u6).
Az első közösségek látták, hogyan volt jelen a Szent Szellem az emberek
között. A Szent Szellem életük nagy része volt és mondhatták: „Mert tetszett a
Szent Szellemnek és nekünk..” (ApCsel 15u28). Nem csupán azon embereknek
a közösségben, akik döntést hoztak. Nem, engedték, hogy a Szent Szellem
elfoglalja az Őt megillető helyet a közösségben.
Ez egy másik ok, hogy a közösség akkor olyan nagyon eltért attól, amit ma
látunk sok helyen. A közösség sík szerkezetként tudott máködni minden káosz
nélkül és az emberek által okozott zajon-gás nélkül, mert Jézus jelenléte olyan
erőteljesen nyilvánult meg a Szent Szellemen keresztül. Senki nem volt a
közösség feje Jézuson kívül, és ez világos mindenki számára.
Ma az egyház teli van „testi” emberekkel és ez a főoka, amiért a jelenlegi
újszövetségi gyülekeze-ti szervezet, amit sok helyen látunk, egyszerűen nem
tud működni. E testiség eredményeként úgy voltunk vezetve, hogy azon
szerkezetek alakítsuk ki, amilyenek ma vannak. Ez egyszerűen a reális dolog
helyettesítése. Ugyanez a stílus megy, mely szerint vezetjük ma az
összejöveteleket. Csak gon-dolj arra az összes energiára, amit azon érzés
létrehozására használunk fel, hogy a Szent Szellem kö-zel van. Nincs
szükségünk sötét szobára gyertyafénnyel vagy érzelmes zenére vagy bármi
másra, hogy a Szent Szellem igazán ott legyen. Ez inkább egy bizonyíték arra,
hogy Ő nincs jelen oly módon, ahogy látjuk a Bibliában.
Nem engedhetjük meg magunknak azt elhinni, hogy ez az új szerkezet és
stílus (szépen becsoma-golva) a helyes út megtenni ezen dolgokat. Ha
gyülekezeteket „testi” emberekkkel építjük fel, csak addig fognak minket fogva
tartani, míg szemben nem állunk Istennel.
„De ha mindezt elvesszük, mindenki le fog állni!” – fogják sokan mondani.
Igen, de talán ez egy még nagyobb ok abbahagyni, mert akkor meg fgjuk látni,
mit épített igazán Isten. Emlékezzünk arra, Jézus volt az, aki fel fogja építeni az
Ő egyházát, nem mi! Mi csak „élő kövek” vagyunk és Jézus fogja felépíteni az Ő
egyházát oly módon, ahogy Ő akarja!
Szent Szellem
Ma látjuk, milyen sokan hívják húsz-nyolcvanas szabálynak. Ez abból az
elképzelésből jön, hogy egy normál hagyományo közösségben az emberek húsz
százaléka végzi az összes munkát, míg a többi nyolcvan százalék csak jön és
élvezi az összejövetelt. Ilyen volt Kínában is, mielőtt jöttek a ko-munisták és
átvették a hatalmat 1949-ben. Amikor hatalomra jutottak, nagy üldözést
támasztottak a szenntek ellen, és az összes misszionáriust kiutasították az
országból. Ez azt jelentette, hogy az ösz-szes egyházat bezárták és azook
nyolcvan százaléka, akik korábban a gyülekezetbe jártak, „elmarad-tak.” Az
üldözés után csak kb. húsz százalék maradt meg – húsz százalék, akik
végezték az összes munkát. Az igazság az, hogy nyolcvan százalék nem igazán
„maradt el,” mert ők valójában soha nem voltak tagok. Ha ők igazán „átmentek”
üdvösségbe, ők soha nem fognak elmaradni, de meg kell majd fizetniük az árat.
Így történt az, mert a közösség most már csak néhány olyan igazi tanítvány-ból
áll, akik hajlandók megfizetni az árat, teljesen át tudják adni magukat az Úrnak.
Ez volt a nagy ébredés kezdete, amelyet még mindig látunk Kínában ma, ahol
milliók fordulnak Istenhez. Mindez azonban kis házicsoportokon keresztül
térténik, így igazán senki sem tudja pontosan, hány millió új hívőről beszélünk.
A Szent Szellem ma ugyanaz! Sajnálatos módon ma egy olyan rendszer van
helyette, ami a hamis hit csapdájában tartja az embereket. Egy rendszer és a
hierarchia soha nem tudja átvenni a Szent Szellem helyét egy személy életében.
Egy rendszer csak hamis képet tud létrehozni arról, amilyen-nek az igazság
ténylegesen kinéz. A hierarchia hamis elképzelést ad arról, hogy minden
rendben van. A valóság az, hogy sokan élnek Isten elleni lázadásban. A
rendszerek el tudják hitetni velünk, hogy emberek „átjöttek,” amikor valójában
nem. A hierarchia titkos komfortzóna lehet a büszek emberek számára, akik
ténylegesen szeretnek uralkodni az emberek felett.
A Szent Szellem egyéb feladatai az, hogy emlékeztessen minket Jézus
szavaira és hogy elvezes-sen minden igazságra.
„De a Pártfogó, a Szent Szellem, akit az Atya fog elküldeni az én
nevemben, Ő fog nektek megtanítani minden dolgot, és eszetekbe juttatni
minden dolgot, amit mondtam nektek.” (János 14u26).
„Amikor azonban Ő, a valóság Szelleme eljön, bevezet benneteket a teljes
valóságba; mert Ő nem magától szól, hanem amiket hall, azokat mondja el, és
hírt hoz jövőbeli dolgokról.” (János 16u13).
Folytatni tudnám a Szent Szellem össze feladatának és működésének
hosszú listájával, minthogy Ő a Segítő, Vigasztaló, Pártfogó, Szemtanú és az,
aki erőt, stb. ad. Hallottuk, hogy nagyon fontos kö-vetni embereket. Az igazság
az, hogy a Bibliában nem látjuk emberek követését oly módon, ahogy
Szent Szellem
ma tesszük. Ma azt halljuk, hogy a követés szükséges, mert az újonnan megtért
emberek olyanok, mint egy az újszülött csecsemők. Mindnyájan tudjuk, hogy az
újszülött csecsemők nem tudnak élet-ben maradni szüleik nélkül! A
csecsemőknek szükségük van a szüleikre! És ezt a logikát alkalmaz-zák az
újonnan született keresztyénekre is – szellemi szülők nélkül ők meg fognak
halni.
Az igaz, hogy az újszülött csecsemőknek szükségük van szüleikre. Az is
igaz, hogy a szellemileg újszülött embereknek szükségük van emberekre is. Ne
felejtsük el azonban, nem mi vagyunk azok, akik szültük őket. Isten szülte őket
és bizonyára Ő fog gondoskodni róluk! Ő az ő apjuk és nem hagyja őket árván.
Ő adta nekik a Szent Szellemet.
Nem mondom, hogy csak hagyjuk az emberek menni vagy ellene vagyok az
embereke lenyomo-zása minden formájának. Tegyük tanítványokká az
embereket, ahogy már olvastuk. Van azonban egy nagy különbség aközött,
hogy engedjük az embereket követni minket és aközött, hogy mi arra hasz-
náljuk időnket, hogy kövessük őket. Jézus mondta: „Jöjj, kövess engem,”
miközben Ő haladt tovább. Ha az emberek vették a „belső bizonyságot,” hogy
ők igazán ismét születtek, akkor automatikusan akarják a „külső jeleket” is.
Például, az emberek keresni fogják a keresztyén közsséget. Ők azok az
emberek, akiknek mondhatjuk: „Jöjj és kövess engem.” Mehetünk előttük annak
szüksége nélkül, hogy visszanézzünk mindig annak ellenőzésére, vajon velünk
vannak-e még mindig. Emlékeznünk kell arra, milyen fontos az, hogy valaki
megy előttük. Lehetetlen követni egy autót, amely még mindig áll. Szükséges,
hogy az autó mozgásban legyen, mielőtt valaki tudja azt követni.
Természetesen segítsük és támogassuk egymást, de az nem Jézus feladata,
hogy kövessen minket. A mi feladatunk az, hogy állandóan kövessük Őt.
Igen, ezért gondolom, hogy könnyen elvethetjük a külső dolgokat és legyen
egy sík felépítésünk elmaradozó emberek nélkül, amíg valóban „át nem jöttek”
és a Szent Szellem bennük él. Azok, akik egy sík felépítésű közösségbe járnak
jó okból, növekedni fognak és virágozni hitben. Szabadság lesz és tér minden
egyes egyén számára, hogy kövesse Istent és pontosan megtegye azt, amit Ő
behelye-zett minden egyes személy szívébe.
21. fejezet
SOK ÚJ GYÜLEKEZET
Megvizsgáltuk a korai egyházat és összehasonlítottuk a mai egyházzal.
Megvizsgáltuk, milyen fontos a helyes felépítés. Megvizsgáltuk az elhívást, amit
kaptunk, hogy szerezzünk tanítványokat és hogy ez elsődlegesen példákon
keresztül történik. Megvizsgáltuk egy kissé az ötszörös szolgálatot és a Szent
Szellem munkájának fontosságát. Most meg fogunk vizsgálni egy másik okot,
miért fontosak
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 87 – 21. fejezet: Sok
új gyülekezet a kis házicsoportok.
A kis házi közösségeket sokkal könnyebb és gyorsabb beindítani, mint a
hagyományos szabadegy-házakat. Amikor beindítsz egy hagyományos
közösséget, gyakran szükséged van képességre és sok kézre, hogy segítsenek
neked. Minden, amire szükség van egy házi közösség beindítására, egy nyi-tott
otthon.
A DAWN (Disciple A Whole Nation = Tégy tanítvánnyá egy egész nemzetet)
új közösségek ala-pításának stratégiájával működik. DAWN azt mondja, hogy az
optimális mód a nagy megbízatás el-végzésére az, hogy beindítunk egy új
közösséget minden 500-1000 lakosra, mert ez a legjobb mód hatékonyan elérni
az embereket. DAWN ezzel a számmal jött ki annak megvizsgálása után, milyen
nagy egy közepestől nagyszámú közösség befolyási területe és aztán
kivetítette ezt a számot teljes népességre annak meghatározása érdekében,
hány közösség szükséges elérni az egész nemzetet, melyet Jézus mond a nagy
megbízatásban.
E látás alapján Dániának például, sok új közösségre van szüksége. DAWN
szerint egy dán város 30 ezer lakossal 30-45 közösségre van szüksége. Ma
egy ilyen méretű városban talán egy pünkösdi egyház, egy szabadegyház, talán
egy misszionárius egyház, egy baptista egyház és néhány állami egyház van.
Mondhatjuk, átlagban egy ilyen méretű városban max. öt-hat élő közösség van.
DAWN látás szerint még mindig hiányzik 25-40 közösség a küldetés elvégzése
érdekében, amit Jézus adott nekünk.
És Jézus jött és mondta nekik: „Minden hatalmat megkaptam mennyen és
földön! Menjetek hát, tegyetek tantvánnyá minden nemzetet, merítsétek alá
az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevére, és tanítsátok meg nekik, hogy
őrizzék meg mindazt, amit megparancsoltam nektek! Én pedig, látjátok,
közöttetek vagyok minden nap a világkorszak végéig! Ámen.” (Máté 28u18-20)
Jézus megparancsolta nekünk, hogy tegyük tanítványokká az összes
nemzetet. Ő nem azt paran-csolta, hogy csak néhány embert tegyünk
tanítvánnyá minden nemzetből, hanem az egész nemzete-ket. Amikor valóban
megértjük, mit parancsolt Jézus, akkor kezd teljesen más elképzelésünk lenni
az egyház igazi küldetéséről, amint közülünk legtöbbnek van ma.
Ha Jézus azt mondta volna, hogy a cél az, néhány embert tegyünk
tanítványává minden nemzet-ből, akkor logikus lenne egy gyülekezet számára,
hogy látása 300 tagra növekedjen. Az is rendben lenne a gyülekezet számára,
hogy minden tíz évben indítson új közösséget. Egy gyülekezet azonban 300
taggal, ami egy új közösséget indít minden tíz évben, soha nem lesz képes
teljesíteni a küldetést, amit Jézus ténylegesen adott nekünk.
Amikor valóban megértjük, mit mond Jézus itt, kezdjük felismerni, hogy ma
ténylegesen sokan
új gyülekezet
rossz irányt vesznek célba és eltévesztették a célt. Amikor megértjük, hogy
Jézus ténylegesen az egész nemzet tanítvánnyá tevéséről beszélt, kényszerítve
vagyunk, hogy nagyon eltérően dolgozzunk mint ahogy ma tesszük. Például, a
mi célunk az lesz, küldjünk ki embereket, akik új közsségeket tud-nak indítani,
amilyen „hamar” lehetséges. A közösségek közötti „háború” a tagok számára
véget fog érni és mi képesek leszünk együtt munkálkodni, hogy elérjük a közös
célt. Dániának szükség van sok új közösségre, ha az a legjobb mód a dán
nemzetet Jézus tanítványává tenni. Ez vonatkozik min-den nemzetre.
Az összes szám azt mutatja, hogy egy közösség az alapítása utáni első két
évben növekszik leg-jobban. Utána növekedés csökken és gyakran le is áll,
miután a közösség elért egy bizonyos méretet. Ez megfelel az én
tapasztalomnak. Amikor beindítottam egy új közösséget, más pásztorok a
város-ban azt mondták, az volt az ok, amiért annyira növekedtünk hozzájuk
viszonyítva, hogy újak voltunk és hogy néhány év után változnia kell. A
felteendő logikai kérdés akkor ez: Ha ez igaz, miért nem küldünk ki embereket,
hogy indítsanak több új közösséget annak megpróbálása helyett, hogy össze-
gyűjtsünk több embert ugyanazon helyre évekig?
Az igazság az, hogy az új közösségek sokkal jobban mövekednek, mint a
régiek. Sok oka lehet en-nek, de az okok egyike biztosan az, hogy az új
közösségek Isten szívében vannak.
Nemrégen hallottam egy gyülekezetről Ausztráliában, amely sok évig nem
növekedett. Egy nap megosztás történt, ami négy kisebb közösségre osztotta a
gyülekezetet. Először úgy tűnt, valami bor-zalmas történt, de a végén csak a
sátán volt, aki vesztett. Ami történt az, hogy mind a négy „új” kö-zösség
hirtelen ismét kezdett növekedni. Két év után mind a négy közösség épp olyan
nagy volt, mint az eredeti közösség a megosztás előtt. Ez valóban érdekes, és
ugyanaz az a dolog történt meg sok más helyen.
Azok közül sokan, akik az egyházi statisztikával dolgoznak, mondják, hogy a
megosztás néha tényleg isteni módon lehet az előrehaladáshoz. Arra a tényre
utalnak, hogy az első keresztyén misz-szióknak ki kellett menniük és prédikálni
az evangéliumot, de nem tették meg. Ezért Isten előléptette Saul nevű férfit. Ő
üldözte az egyházat, úgyhogy az szétszóródott és akárhová mentek, nagy
növeke-dés volt. Sem nem javasolom, sem nem remélem, hogy szükséges lesz,
mert a megosztás mindig fáj-dalams és gyakran sok nehézséggel jár.
Az Operation World (www.operationworld.org) szerint összesen 200 ezer
város van Európában egytetlen élő közösség nélkül; a 200 ezer város
mindegyikének szüksége van közösségekre. Ez Isten szívén van. A probléma
egyszerűen az, hogy a munkások gyakran kevesen vannak, különösen azért,
mert olyan elfoglaltak az egyházi tevékenységekkel és az egyházi épületek
karbantartásával.
új gyülekezet
Ha egy közösség nem növekedett sok év alatt, nem arról szól, hogy kellene
valamilyen változtatá-sokat végezni? A dolgok egyike az, amit megtehetünk,
hogy küldünk ki embereket új gyülekezetek indítására. Valami, ami biztosan
megtörténik.
Átalakuláson mentünk keresztül egy közösségben, melyben ötven felnőtt tag
volt. Feleségemmel elhagytuk a közösséget, hogy beindítsuk a magunkét.
Hirtelen lett két közösség negyvennyolc fel-nőttel az egyikben és két felnőttel a
másikban. Bizonyos idő után növekedtünk kb. tíz új keresztyén-nel, mely több
volt, mint a nagyobb közösség, mely felnövekedett, de mondjuk például, hogy a
régi közösségünk szintén növekedett tíz új keresztyénnel. Mit mondhat ez
nekünk? Pontosan azt, amit az összes statisztika mutat, hogy a nagyobb
közösségek nem szükségszerűen jelentenek nagyobb növe-kedést.
Képzelj el egy közösséget negyvennyolc taggal, akik mindnyájan ugyanazt
csinálják, amit mi csi-nálunk. Kimennek és beindítják saját közösségüket. Nem
beszélünk egy nagy közösség létrehozásá-ról épülettel, tagok százaival,
dicsérőcsoportokkal, tagsággal, szabályokkal és istentisztelettel min-den
vasárnap. Kis házi összejövetekről beszélünk legalább tíz ember elérésnek
céljáról evangélium-mal két éven belül. Emlékezz rá, ez biztosan lehetséges,
mivel az új közösségek leginkább kezdetben növekednek leginkább.
Észrevettem, ez valószínűletnnek tűnhet a legtöbb keresztyén számára. Ők
sok évig jártak gyüle-kezetbe bármilyen növekedés látása nélkül. Most már azt
gondolják, el tudnak érni hirtelen tíz em-bert csupán két év alatt. Meg kell
azonban értenünk, hogy amikor Isten Igéjével kimegyünk, Ő meg fogjat azt
áldani. Az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, hogy jött a növekedés, mert
Isten naponta jött a közösséghez. Ő megteszi ezt ma is, ha engedelmeskedünk.
Ez a fajta növekedés nem lehetet-len, ha megfelelő tanítást és helyes gyakorlati
segítséget kapsz. Más országokban újra és újra látjuk ezt megtörténni.
Mondjuk, hogy negyvennyolc tag kiment négyen-négyen, úgyhogy nem kell
egyedül kezdeni. Hu-szonnégy új kis házicsoport indítása helyett ők
tizenkettővel kezdenek. Mondjuk, hogy ez a tizenkét kis házicsoport képes volt
növekedni csupán annak felével, amit reméltünk. Ez még mindig azt je-lenti,
hogy ez a tizenkét új közösség el fog érni hatvan új embert Jézus számára az
első két évben.
Hol találunk ilyen növekedést? Nem találjuk meg bárhol, amiről tudunk.
Képzeld el, hogy ezen ti-zenkét új házicsoport mindegyike elhatározza, hogy
szervez évente egy rendezvényt kifelé irányuló fókusszal. Ez nem lehetetlen,
mivel évente csak egyről beszélünk. Ezt azt jelentené, hogy a város összesen
tizenkét rendezvényt tapasztal meg minden egyes évben
. Milyen lehetősége van a közösségnek szervezni tizenkét ilyen rendezvényt
szervezni minden egyes
új gyülekezet
évben? Az igazság az, hogy a kis közösségek reálisan jó gondolat, mert azt
jelenti, hogy sokkel több nem keresztyént tudunk elérni. Sok kis közösségnek
együtt nagyobb lehetősége van növekedésre, mint néhány nagy közösségnek.
Mit tudunk ebből tanulni? Meg tudjuk tanulni, hogy az emberek
összegyűjtése helyett egy temp-lomba vasárnapról vasárnapra bármi megtétele
nélkül, fel kellene használnunk azt az időt, hogy ta-nítványokká tegyük őket,
úgyhogy gyorsen el tudják „hagyni az otthont” és indítani saját közösséget.
Ugyanazt csinálják, mint a természetes család: a gyerekek elhagyják az otthont
és saját családot ala-pítanak. Miután Jézus rövid ideig tanította a tanítványait,
kiküldte őket e szavakkal:
„Ha pedig bementek egy házba, először ezt mondjátok: ‘Békesség e
háznak!ʼ És ha ott lakik a békesség fia, rászáll a ti bekésségetek, ha pedig
nem, akkor visszaszáll rátok. Ugyanabban a házban maradjatok, abból egyetek
és igyatok, amijük van: ,ert méltó a munkás a fizetségére. Ne járjatok házról
házra! S ha bementek egy városba, és megvendégelnek titeket, egyétek meg,
amit elétek raknak! Gyógyítsátok meg a betegeiket, és mondjátok el nekik:
‘Közel van már hozzátok az Isten királysága!ʼ” (Lukács 10u5-9)
Jézus lefektette az alapot az első keresztyének számára tanítvánnyá téve
őket, amikor Ő kiküldte őket. Az egy „békesség fia/embere” megtalálásáról és
egy egy közösség alapításáról szól azon sze-mély otthonában. Ez az, ahogy
kezdték! A békesség embere egy olyan személy, akit Isten már elhí-vott. Ő
plyan valaki, aki kész megtérni, úgyhogy ő és a házanépe áldott lehet. Az
ApCsel 16-ban azt olvassuk, amit Pál és Szilás megtapasztalt. A börtönőr és az
egész házanépe üdvözült és eggyel több közösség született. Ez az, ahogyPéter
indította az új közösséget Kornéliusz házában is.
Sok évet vehet igénybe ma egy hagyományos közösség indítása, de csak
egy nap lehet egy házi közösségé. Csak egyetlen dolog szükséges, a béke
embere. Kezdhettek találkozni az ő otthonában, meghívni barátokat és látni
növekedik. Íly módon a közösségek ezrei indulnak ma a világon. Nem
szükséges, hogy olyan nehéz legyen, még ott sem, ahol vagy.
Ma úgy tűnik, sok ember beragadt a rendszerben és a pásztoroknak nehéz
kiküldeni az embereket. Nem látunk sok új közösség megalapítását Dániában.
Inkább mind több és több közösség egyesítését és mind nagyobbá válását
látjuk, de ez sajnos mind több és több passzív keresztyént eredményez, akik
nem válnak tanítvánnyá. A statisztika egésze azt mutatja, hogy amikor két
közösség egyesül, ők még mindig ugyanolyan méretűek lesznek két év után,
mint voltak az egyesülés előtt. Két gyülekezet egyesülése nem eredményez
szükségszerűen növekedést, csak nagyobb létszámot.
Én személy szerint tudok több közösségről, amelyek egyesültek és az
eredmény ugyanaz volt. Né-hány év után éppen annyian gyűltek össze, mint
voltak az egyesülés előtt. Az egyetlen különbség az
új gyülekezet
volt, hogy eggyel kevesebb közösség volt a városban az emberek elérésére. Ez
az amiért ez rossz öt-let. Természetesen vannak némi elvárások, és ez az a
néhány sikertörténet, amiről hallunk. Az én ta-nácsom azonban ez: figyelni kell
a statisztikát és tanulni abból!
Amikor beindítottunk különféle közösségeket, tapasztaltunk meg
növekedést, különösen kezdet-ben. Egy idő után a növekedés leállt, ahogy más
pásztorok és a statisztika mondta. Van valami, ami történik egy közösségben,
amikor növekszik 30-50 emberre. Amikor a pásztorok mondták nekünk, hogy
ez fog történni, azt gondoltuk: „Nem, ily módon nem fog ez nekünk menni.
Folytatni fogjuk a növekedést, míg sokan nem leszünk.” De igazuk volt. Nem
tudtuk, miért volt az vagy hogyan tud-nánk elkerülni visszamenőleg, de most
már tudjuk. Az utolsó néhány éven keresztül megtanultuk, mit tudunk tenni a
növekedés folytatása érdekében. Amit tennünk kell az, hogy állandóan
indítsunk új közösségeket mindenkor, mindenhol. Ha ez nem működik, csak
zárd le újra. Egy közösség meg-szüntetése nem rossz szükségszerűen. Az nem
egy kudarc, amikor az emberek egyszerűen valahol máshol kezdenek
összejövetelt. Alapítottunk közösségeket, amiket ismét megszűntettünk. Ez
szét-szórta az emberek más helyekre, ahol láttak növekedést. Nem kellene
ettől féni. Ez az emberek ki-küldéséről szól. Egy nagy gyülekezet helyett mi
magunk tudunk alapítani közösségeket, vagy segíte-ni másoknak beindítani
Krisztus egyik közössége sok kis részeinek egyikét.
Az emberek, akik ezzel a koncepcióval dolgoznak, gyakran szétválnak kis
közösségekre, amikor „túl naggyá válnak.” Mi is megpróbáltuk ezt, de nálunk
nem működött. Egy közösség szétválasztása nehéz lehet, mert a jó kapcsolatok
gyakran megszakadnak. Szétválás helyett könnyebb elkerülni, hogy túl sokan
legyenek egy helyen új közösségek építésével. Más közösségünkben például
láttunk egy családot egy szomszéd városban, akik üdvözültek. Amikor a család
kezdett hozzánk járni mi nappalunkba, túl sok ember volt ott. A hozzánk való
járás helyett kiküldtünk néhány embert, hogy segítsenek nekik beindulni saját
otthonukban. Sajnos ezt nem tudtuk felismerni, mert túlságosan le-foglalt
annak megkísérlése,hogy annyira növekejdünk, amennyire lehet. Ha így tettünk
volna, két közösségünk lett volna egy helyett, és mi még mindig össze tudnánk
jönni minden második héten vagy egyszer havonta Istent dicsérni.
Meg vagyok győződve, hogy ez pontosan az, amit Isten akar látni
megtörténni. Sokkal több önálló közösséget fogunk látni körben különböző
városokban. E közösségek minden második héten vagy egyszer havonta össze
tudnak jönni és együtt lenni bulizni és dicsérni Istent. Ily módon, kis, önálló
közösségek lehetünk és ugyanakkor lehetnek nagy összejöveteleink, amik
szintén fontosak.
Kétség nélkül ez az az út előre az egyház számára Dániában, valamint más
országokban. Az utób-bi néhány évben ténylegesen bemerítettünk több mint
száz embert különböző csoportokban, amiket
új gyülekezet
mi segítettünk alapítani vagy kapcsolatokon keresztül, amiket mi építettünk.
Nem tudok semmilyen más közösségről, amelynek ugyanolyan növekedése volt
néhány emberen keresztül. E növekedés oka az, hogy a „gyülekezet” és
küldetések nem szorítkoztak egy adott helyre vagy néhány emberre. Szétterjed,
mint fodrok a vízben. Az új hívők indítanak közösségeket otthonukban és más
családokat és barátokat vezetnek hitre Jézusban. Azok az új hívők, akik
bemerítenek újabb hívőket, mert üdvös-ségre vezették őket. Ez valóban
forradalommá tud válni, amit nem lehet leállítani, mely elterjed min-denhova.
Kezdenünk kell ismét tanítványokká tenni embereket, ahogy parancsolta
nekünk.
Nem akarom a növekedést, amit a mi közösségeinkben tapasztaltunk meg,
„ébredésnek” nevezni. Még azonban a kis dolgok is, amiket megtapasztalunk,
amiket tesz, valami igazán naggyá tud válni, ha folytatják a növekedést.
Az utolsó néhány alkalommal beindítottunk egy új közösséget, kb. tíz új
ember üdvözült két éven belül, ami önmagában nem hangzik olyan soknak. A
növekedést tekintve, ez több száz százalékpon-tos növekedést jelent. Képzelj
egy ötven emberből álló közösséget, amely csak 100 %-kal növekszik évente!
Egy év után 100 ember, egy évvel később 200, aztán 400, 800, 1600, 3200,
stb. lenne tag. Ti-zenöt év után e gyülekezetben 1,6 millió tag lenne és a világ
legnagyobb közössége lenne. A legna-gyobb gyülekezeti növekedés valószínű
Kínában van, ahol a közösség kis, önálló csoportokból áll. Talán ez
maqgyarázza azt, miért olyan jelentős a növekedés. Ezen új keresztyének
szintén követik Jézust és gyorsan növekednek, mert e kis csoportok optimális
környezet a tanítványság és a szemé-lyes növekedés számára.
Dániában a gyülekezetek legtöbbjének 200-300 tagja van, ténylegesen
nagyon kis százalékkal nö-vekednek. Azért lehet, hogy ténylegesen
növekednek, de a növekedés százalékarnánya nagyon ala-csony
összehasonlítva teljes méretükkel. Az előre vezető útnak sok kis közösséget
kell indítania. Amikor közösségekről beszélünk ma, legyünk hajlandók
meghallgatni néhány pásztort az Egyesült Államokban, akik olyan
gyülekezeteket indítottak, melyek 10 ezer tagra növekedtek tizenöt-húsz év
alatt.
Ez természetesen kiváló, de a tény az, hogy az ő nevekdésük
százalékpontban ténylegesen nem olyan nagy, különösen amikor csak az új
keresztyénemekt számoljuk. Ezen gyülekezetek növekedé-sének nagy része a
más közösségekből jövő új tagok miatt van. Ez a növekedés még mindig kiváló,
de ténylegesen nem jár közel ahhoz, amit látunk sok más helyen a világon.
Kínában például teljesen más fajta növekedést látunk. Ott kis közösségekről
beszélünk, amik több százezer taggal növekednek ugyancsak tizenöt-húsz év
alatt és ahol a növekedési ráta időven emelkedik. Kényszerből nem hal-lunk
éppen erről sokat.
új gyülekezet
Képzeld el, hogy van Dániában ezer keresztyén, akik 500 kis közösséget
indítanának el egész Dániában. Ha növekedtek volna, mint mi, ez az 500 új
közösség 5000 új keresztyént ért volna el csu-pán két év alatt. Nos, ez volna
nagy dolog.
Gondold el, mi történne, ha ők ezt az 5000 új hívőt tanítvánnyá tennék,
úgyhogy ők is ugyanezt tennék. Néhány év alatt 50 ezer új keresztyén lenne.
Ha ez folytatódna, akkor tizenöt-húsz év alatt 5 millió új keresztyén lenne
Dániában. Az egyetlen helyes kifejezés erre az ébredés lenne! (A népesség
megközelítőleg 5,6 millió Dániában ennek írásakor.)
De mi van, ha a mi feltételes kísérletünk nem teljesen reális? Mondjuk, mi
csak a becsült növeke-dés tíz százalékát látjuk. A tized még mindig sok
százezer új keresztyént jelentene néhány év alatt. Ahelyett, hogy valami nagy
dolog megtörténésére várunk, kezdhetünk kis, egyszerű dolgok megtéte-lével,
ahogy sokan mások teszik. Kezd annak megtételével, aminek megtételére kér a
Biblia!
22. fejezet
EGYSZERŰ ÖSSZEJÖVETEL
Ezen könyvön végig célzatosan használtam a „házi közösség” kifejezést, de
e szavak nem igazán fejezik ki, amire értem. Ennek az az oka, hogy sok házi
közösséget látunk ma, ami hasonlítanak a ha-gyományos gyülekezetekre. Van
egy vezetőjük, aki csaknem mindig az egyetlen, aki beszél, és van egy beállított
programjuk. A bemerítés valami olyan, amiért a vezető felelős. Más szóval, azok
egy hagyományos közösség kis változata és a gyülekezeti házuk egy otthon
egy nyilvános épület helyett.
Tudom, hogy sok embernek ugyanaz az elképzelése a házi közösségekről,
mert sok helyen úgy néznek ki, mint ez. Személyesen, ha nekem kellett volna
választanom egy ilyen házi közösség és egy tradicionális (szabad) gyülekezete
között, valószínűleg a tradicionális (szabad) gyülekezetet válasz-tottam volna.
Ez nem csupán egy otthoni összejövetelről szól egy gyülekezeti épület helyett.
Ez min-den másról szól, amit olvastunk ebben a könyvben. Ez az emberek
Jézus tanítványaivá tételéről szól és eképpen az engedelmességről az Ő
parancsolatának; azért még nem kell egy házban találkoznod. Találkozhatsz egy
kávéházban is a tóparton vagy bármley más helyen – igen, még egy gyülekezeti
házban is. Ez azonban néha egy kis plusz erőfeszítést igényel, mert sokan
hajlamosak olyan feltűmő-en vallásossá válni. Ez okból szeretném megpróbálni
elkerülni a „közösség” szót, ha tudom, mert az „egyház” szóhoz hasonlóan
hajlamos sok elvárást kreálni az egyházi kultúrára vonatkozóan. Nehéz azonban
elkerülni teljesen ezt a szót, mivel nehezen tudnánk megtudni, mi az, amiről
máskülönben beszélünk. Személy szerint azt gondolom, hogy az „egyszerű
összejövetel” jobban leírja, amit Isten akar elindítani. Ez az összejövetelről szól
egymással és Istennel. Ez arról a tényről szól, hogy mi Jézus tanítványai
vagyunk és nekünk másokat kell Jézus tanítványaivá tenni, akik
engedelmesked-
Egyszerű összejövetel
nek Urunknak szóban és cselekedetben. Ez annak megtételéről szól olyan
egyszerűen, amint lehet, úgyhogy könnyű azt sokszorozni és kiterjeszteni. Félre
kell tennünk az egyházi kultúrát, ami minket leállít a gyülekezet építésétől, amit
Isten akar, hogy legyünk. Az egyházi kultúra abbahagyása köny-nyebb lehet, ha
egyáltalán nem használjuk az „egyház,” „közösség” vagy még az
„összejövetel” ki-fejezéseket.
Ha megkérdeznénk valakit egy tradicionális gyülekezetből, vajon lenne-e
vágyuk egy közösséget vagy nem, közülük legtöbben azt mondanák: „Nem,
köszönöm. Passzolom.” Elképzelésük arról, mit foglal magába egy közösség
alapítása, megijeszti őket. Láttam néhány problémát, amik egy tradici-nális
közösség vezetésével jár. Belegondolás az összes pénzbe, ami szükséges, a
szabályokba, terve-zésbe, a gyülekezeti politikába, stb. Sok erőfeszítést igényel
beindítni egy tradicinális közösséget, és valószínűleg ez okból látunk ritkán új
közösségek alapítását ma. Ez az oka annak is, miért nincs ténylegesen pásztor
mind több közösségben.
Én nem akartam sehol pásztor lenni egy közösségben sem. Ma azonban nem
lenne probléma, ha mindennap beindítanék egy új közösséget, ha Isten
történetesen megengedné. Nem kell olyan bonyo-lultnak lennie, ahogy mi
hajlamosak vagyunk azzá tenni. Nem szükségesek szabályok, weboldal,
program, stb. Nem szükséges egyedül hordoznod az összes felelősséget.
Amikor egy egyszerű össze-jövetelben sík szerkezettel, mindenki együtt
dolgozik táplálni a nyájat és mindenki segít. Abban az esetben, az egyetlen
dolog, ami valóban szükséges számodra az, hogy kezdj találkozni néhány em-
berrel és együtt fókuszáljatok arra, hogyan tudunk mindnyájan olyan
tanítványok lenni, akik enge-delmeskedünk annak, amit Jézus parancsolt
nekünk. Tudsz akkor kezdeni pélául evéssel együtt és megosztani Jézust
egymással.
Amikor vannak látogató barátaid és beszélgettek Jézusról, vezeti valaki az
estet? Összeállítottál egy programot azért, hogymetörténjen? Nem, egyáltalán
nem! Miért kell olyan nagy dolgot csinálni abból, amikor az éppen annyira
gyülekezet, mint egy rendszeres gyülekezeti találkozás vasárnap? Jézus
elmagyarázza az egyetlen szükséges kritériumot:
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott
vagyok közöttük.” (Máté 18u20)
Hívj meg embereket az otthonodba enni! Egyetek együtt és emlékezzetek
meg Jézusról együtt. Miután ettetek, mindenki megoszthat egy kicsit arról, mit
tapasztal meg az utolsó néhány napon. Az-után imádkozhattok együtt és
kershetitek Istent annak meghallására, mit akar nektek mondani. Egy vagy
többen megoszthattok valamit Bibliából, és megbeszélhetitek azt. Ez csak egy
példa arról, ho-gyan lehet dolgokat elvégezni. Csak bizonyosodjatok meg arról,
hogy ezen dolgok ne ismétlődjenek
meg ugyanolyan módon mindenkor, amikor találkoztok, mert ez könnyen
rituálévá válhat ismét.
Az igazság az, hogy legtöbb ember ezt már megtette barátaival és
rokonaival, de nem gondolnak arra gyülekezetként. Csak volt egy kellemes,
élvezhető estéjük és mindenki sokat kapott abból. Igen, gyakran még többet,
mint amit kapnának egy „normál” gyülekezeti istentiszteletből. Mi azonban nem
gondolunk arra „valódi gyülekezetként.” Amiatt, hogy mi nem gyakoroljuk azt
rendszeresen és nem adunk annak nagy elsőbbséget sem.
De miért van ez így? Miért ne folytatódjon a találkozás ehhez hasonlóan és
néha nem keresztyé-nek meghívása az otthonodba a gyülekezet helyett? Ha így
teszünk, növekedést fogunk látni! Miért tesszük ilyen bonyolulttá?
„Igen, nos, szükségünk van egy pásztorra természetesen annak érdekében,
hogy beinduljon egy közösség.” Nem, ne tedd! Hol van ez a Bibliában? Az első
közösségekben találtál egy béke emberét és veled maradt. Találkoztál vele az
otthonában és megtettél dolgokat, amikről olvasunk. Együtt ette-tek,
megosztottáok a közösséget és az életet. Együtt imdákotatoki és
megosztottátok az Igét. Együtt voltatok Krisztussal. Meghallgattátok, mit akart
Jézus mondani nektek és aztán megtettétek. Az új tanítványok tettek fel
kérdéseket és tanultak azoktól, akik érettebbek voltak. Nem arra koncetráltatok
ki legyen presbiter vagy pásztor, mert családként voltatok együtt. Bizonyos idő
után természetesen kétségtelenné válik mindenkinek, ki a presbiter vagy a
házigazda az összejövetelen – az, aki haladt előre és mindent együtt tartott. De
az a személy semmit sem kontrollált. Ráteheted a kezed arra sze-mélyre és
kijelöheted őt presbiternek.
Egy presbiter kijelölése nem olyan volt, mint ma, ahol valaki tekintélyt
ráruház egy bizonyos sze-mélyre. Az első közösségekben inkább az ajándék és
az elhívás megerősítése volt, ami már világos volt mindenki számára a
közösségben. Ez nem olyan valami volt, amit az összejövetel első napján
megtettekAz egy idő után történik, amikor mindenkinek világos volt, ki a
presbiter. Olvasunk arról, mit mondott Pál Titusznak:
Ez okból hagytalak téged Krétán, hogy hozd rendbe a hiányzó dolgokat, és
jelölj ki presbitereket minden városban, ahogy parancsoltam neked. (Titusz
1u5)
Ezen „kijelölt presbitereket” jól ismertek mások a közösségekben, és ily
módon el tudták kezdeni a független közösségek szolgálatát. A dolgok olyan
egyszerűen tartásáról szól, ahogy látjuk a Bibliá-ban. Nincs szükséged
tagságra, szabályokra, programokra, épületekre, weboldalakra és minderre. A
pénzügyeket illetően te egyszerűen megadod azt, amit úgy érzed, meg kell
adni. Adhatsz egymás megsegítésére, az evangélium terjesztésére, és az utazó
szolgálatnak látogatásra.
Az első közöségeknek nem volt nevük. Erről írt Pál, amikor egy bizonyos
közösségre gondolt:
„Köszöntsd a testvéreket, akik Laodicea-ban, és Nimfászt és a
gyülekezetet, mely az ő házá- ban van.” (Kol 4u15)
(Figyeld meg, hogy nők is szolgálhattak az első közösségben, és nem
beszélek az étel felszolgálá-sáról.)
Ezért a „közösség X házában vagy lakásában” vagy „összejövetel X
otthonában” bőven elég. Ter-mészetesen kell hogy legyen neve, de ismét,
egyszerű legyen!
Az első közösségek kicsi, önálló közösségek/összejövetelek voltak, aminek
nagyon egyszerű szer-kezetük volt. Összekapcsolódtak az utazó szolgálatok
hálózatával, ami bizonyos időpontokban ösz-szejönnek, hogy megosszák
ajándékaikat és felkészítsék a szenteket.
Hans P. Pedersen a könyvében – 2000 év a Szent Szellemmel [2000 years
with the Holy Spirit] – írja:
„A közösségek önállóak voltak, de ideális szellemi összejöveleteleik voltak.
Összekapcsolód- tak egymással, segítették egymásd és a közös célok
összekötötték őket. A közösségek különö- sen össze voltak kötve az utazó
prédikátorokon keresztül, akiknek voltak karizmatikus aján- dékaik és akik
keseregtek a közösség szellemi táplálásán és növekedésén. Más vezetők apos-
tolok, próféták, tanítók, pásztorok és evangélisták voltak, akik rövidebb-
hosszabb ideig foly- tatták a közösségekben. Nem létezik valóságos
szervezés a közösségek között. Az első ke- resztyéneket nem bénították meg
intézmé-nyek vagy zárták be szervezetbe, de hagyták magukat vezetni a
Szent Szellem által. Szent Szellemen keresztül a közösségek tanítást és
oktatást kaptak, és értesítést előre bekövetkező történésekről.” (Hans P.
Petersen, Prostkipt, 1999, 21. oldal)
Amikor Pál írta a leveleit, az volt a szándéka, hogy felolvassák azokat más
összejöveteleken is.
Akkor, amikor felolvassák ezt levelet közöttetek, gondoskodj arról, hogy
felolvassák a lado- cieaik gyülekezetében, és hogy hasonlóan ti is olvassátok
fel a laodiceai levelet.” (Kol 4u16)
Ezért tartsd azt egyszerűnek! Kezdj találkozni és a dolgok alakulni fognak
azután, amint a Szellem írányítja.
Amikor a gyülekezetről beszélünk, gyorsan elfelejtjük, hogy ténylegesen mi a
gyülekezet célja. Hajlamosak vagyunk jobban fókuszálni arra, hogyan kell
gyülekezetet beindítani, mint arra, hogyan tegyünk embereket tanítványokká,
ahogy Jézus parancsolta nekünk. Ezért fókuszáljunk emberek ta-
Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 97 – 23. fejezet: Élelem,
közösség és ima
nítvánnyá tételére és hagyjuk Jézusra a gyülekezet építését.
Amikor az emberek kérdeznek engem, mit gondolok, mi a legjobb mód
gyülekezet építésére, rend-szerint ezt mondom:
„Vedd a következő hat hónapot tanítványokká tételhez. A te egyetlen
fókuszod és célod legyen az emberek Jézus tanítvánnyá tétele. Csinálj
bármit, amit tudsz, hogy lásd a keresztyé- neket növekedni életükben
Istennel és láss új embereket hitre jutni és növekedni hitükben. Amikor ez a te
célod, az automatikusan fog irányítani téged abban, mit kell tenned azután.
Amikor megtetted ezt félévig, hiszem, vissza fogsz nézni és mondani
magadnak: Amit mi csináltunk e utolsó hat hónapban az a gyülekezet. Annak
ellenére, hogy úgy néz ki, mint te normálisan társítasz a gyülekezettel.”
Ez egy jó mód indítani. Nyugaton hajlamosak vagyunk túlhangsúlyozni a
részleteket és abban el-felejtjük a tényleges célt, amiért azt csináljuk. Aztán az
összes részlet és a dolgok megtétele céllá vá-lik ömagában és önmagától. A
következő fejezetekben belenézünk egy kicsit, hogyan kell kezdeni és hogyan
találkoztak a korai keresztyének. De mindig koncentrálj; minden az emberek
tanítvánnyá té-teléről szól!
23. fejezet
ÉLELEM, KÖZÖSSÉG ÉS IMA
És továbbra is kitartottak az apostolok tudományában és a közösségében,
a kenyér megtörésében és az imákban. (ApCsel 2u42)
Itt az ApCsel könyvében olvasunk négy dolgot, amit az első keresztények
sziláran betartottak.
E könyv e fekeztében meg fogjuk vizsgálni az apostolok tanításait. Azt
olvassuk, hogy az összejö-vetelek olyanok voltak, amit ők szilárdan betartottak.
Ők nem csupán tagok voltak, akik rövid ideig tartoztak ugyanazon
gyülekezethez. Nem, ők egy család voltak. Naponta összegyűltek és eladták
va-gyonukat annak érdekében, hogy segítség egymást, amikor szükségben
voltak.
...és eladták vagyonukat és javaikat, és szétosztották azokat mindenki
között bárkinek, aki szükségben volt. (ApCsel 2u45)
A közösség fontos. Mindannyiunknak vannak barátai és olyan emberek, akik
közelike. Egy na-gyobb gyülekezet nem szükségszerűen jelenti azt, hogy több
barátod van. Rendszerint nehezebb kö-zeli barátokat találni egy nagy
közösségben. Üdvözüljük egymást az összejöveteleken és tudjuk egy-más
nevét, de a kapcsolat gyakran azon a színten marad. Ez egy másik ok, amiért
kis gyülekezetekre
közösség és ima
van szükségünk, ahol valóban megismerhetitek egymást. A kis gyülekezetk
olyanok, mint kis csalá-dok.
Ők nem csak találkoztak otthonaikban az első közösségekben, találkoztak a
városban is, különösen a templom körüli területen, mely egy piactérhez volt
hasonló számukra. Ennek során talákozhattak más testvérekkel és együtt
megosztották Jézus Krisztust olyan emberekkel, akik eljöttek és mét nem
ismerték Őt. Itt példákat mutattak be az új keresztyéneknek és bátorították
egymást gyakorlati mó-don.
Épp ahogy nekünk szükségünk van kis gyülekezetekre, az is fontos, hogy
találkozzunk nagyobb gyülekezetekkel is, úgy hogy felismerjük, valami
nagyobbnak vagyunk a része. Az valóban jó gon-dolat kapcsolatban lenni más
közösségekkel, ezért néha össze is jöhettek.
Azt olvassuk, hogy Isten naponta gyarapította azokkal, akik üdvözültek. Ezen
új megtérteket a templomhelyen nyerték meg és aztán váltak kis összejövetelek
részévé.
És mindennap egy akarattal kitartva a templomban és megtörve a kenyeret
házanként, ették az eledelüket örömmel és őszinteséggel a szívükben,
dicsérve Istent és kedvelték őket az emberek. És az Úr gyarapította a
gyülekezetet naponta azokkal, akik üdvözültek. (ApCsel 2u46-
47)
Egy másik dolog, ami az első közösségek gyakorlatának nagy része volt, a
kenyér megtörése. Ez a kenyér megtörése volt a közös étkezés része, amikor
együtt ettek és szórakoztak. Az Everyday Danish Bible [Mindennapi Dán Biblia]-
ban a „kenyér megtörése” kifejezést a „közös étkezési idő”-ként fordították,
melyet a következőképpen magyarázták:
„A szöveg itt a „közös étkezési időről” szól. Ez részben a közös étkezési
idő szokása volt a keresztyének között otthon és részben az úrvacsora
ünnepén.” (Everyday Danish Bible, 177. oldal)
A közös étkezés fogalma minden kultúra fontos része. Amikor együtt
eszünk, jobban megismer-jük egymást. Lazítunk és a beszélgetés
természetesebb lehet. Semmi sem segíti a barátság fejlődését, mint a jó
étkezési idő.
Végül azt olvassuk, hogy az apostolok ragaszkodtak az imához. Az ima az,
ami mozgatja a dolgo-kat. Ima nélkül semmi sem történik. Az ima fontos része a
másokkal és az Istennel való összejövete-leknek. Az oka annak, hogy az ima
olyan bensőséges. Amikor hangosan imádkozunk, megmuttajuk másoknak, mi
van a szívünkben. Ezen keresztül jól megismerjük egymást.

közösség és ima
Néhány évvel ezelőtt Lene-vel elmentünk képzésre. Több orosz volt az
iskolában. Az összes orosz tudott beszélni angolul, de nagyon kevesen voltak,
akik angolul imádkoztak. Amikor eltelt három hónap és az iskolámak vége volt,
megtapasztaltam az ima fontosságát, amikor eljött az idő, hogy megismerjük
egymást. Csak az oroszokkal alakítottam ki igazi kapcsolatot, akik angolul
imádkoztak. Olyan volt, mintha feltárták volna a szívüket és a legmélyebb
vágyaikat imáikon keresztül, amiket meg tudtam értrni és rákapcsolódni. Ez az,
amiért egy összejövetel olyan fontos része az ima. A kö-zös ima segít nekünk
megismerni egymást. Meglátjuk, mi van az embereken belül, mi van az embe-
rek szívén.
Az ima fontos része az Istennel való találkozásnak is. Az ima nemcsak a
beszédünk Istenhez, ha-nem Isten beszél hozzánk. Az ima mindig kétirányú
kommunkáció. Imában beszélünk Istennel, ke-ressük őt, lévén mindig előtte és
Ő beszél hozzánk. Az ima megváltoztatja a olgokat. Nem lesz sem-milyen
ébredés ima nélkül. Semmi sem változik ima nélkül.
Ez a három dolog, kombinálva az apostolok tanításával (amit meg fogunk
látni a következő feje-zetben), volt az első közösségek byakorlatának nagy
része. A közösség hasonló volt egy családhoz. Együtt ettek és megosztották az
úrvacsorát, együtt keresték Istent és ragaszkodtak a tanításokhoz, amikkel az
aposotolok jöttek. Nem volt semmiféle épület, tagság vagy egy szervezet, mely
össze-tartották őket.
Ebben a fejezetben az alapvető építőelemekről beszéltem a kis közösségek
számára. Természetesen több szempont van és mindegyik összejövetelnek
saját identitása és fókusza lesz.
Némely gyülekezetben a fókusz inkább az evangelizáláson lehet, ahol mások
inkább a közösségre és Isten keresésére összpontosítanak. Ez okból utazó
szolgálatok nagyon fontosak, hogy segítsék a gyülekezeteknek kialakítani
különböző szempontoat annak érekében, hogy erősek és kiegyensúlyo-zottak
legyenek. Minden egyes gyülekezet rendelkezzen egy fókusszal
„felfelé,” „befelé,” „kifelé.” Felfelé Istenre, befelé egymásra és kifelé más
emberekre. Ez okból adott Isten ötszörös szolgálatot körbeutazni és felkészíteni
a közösségeket ezen különböző szempontok szerint.
24. fejezet
AZ APOSTOLOK TANÍTÁSA
E könyben végig erősen kihangsúlyoztam a helyes szerkezet fontosságát a
közösségeink számára. A helyes szerkezet megengedi nekünk, hogy
hatékonyan tegyünk embereket Jézus tanítványává. A helyes szerkezet egyedül
azonban nem ennek megvalósítására.
Meg vagyok győződve, hogy egy harmadik és talán az utolsó reformáció előtt
állunk, mielőtt Jézus
apostolok tanítása
visszajön. A reformáció főleg a közösségen belüli szerkezetről fog szólni. Azt is
tudom, hogy ha a sátán nem tudja azt leállíta egy napon, meg fogja próbálni
egy másikon. Ha nem tud leállítani valami újat az áttöréstől, akkor próbálja
meghamisítani. Próbál valamit kreálni, ami az új dologhoz hasolóan néz ki, amit
Isten tesz annak érdekében, hogy összezvarjon minket és létrehozni egy
negatív hozzáál-lást azon dolgok felé, ami ténylegesen Istentől van.
A sátán egy másik taktikája az, hogy zavart és kétséget keltsen arról, amit
Isten valóban mond. Így tesz, mert tudja, hogy Istewn Igéje mélkül félre
leszünk vezetve. Amikor a sátán megkísértette Évát az Édenkertben, e
szavakkal tette: „Valóban azt mondta Isten…?” (1 Móz 3u1). És amikor később
jött hogy megkísértse Jézust a pusztában:a taktika pontosan ugyanaz volt.
Ekkor azonban ő kivette az Igét a szövegösszefüggéséből, melyben írva volt,
annak érdekében, hogy olyanná tegye, amit Isten mondott, de amit Ő
ténylegesen nem mondott.
Akkor vitte Őt Jeruzsálembe, a templom ormára állította Őt, és mondta
neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen. Mert meg van írva: ‘Az Ő
angyalainak parancsol Te felőled, hogy megőrízzenek tégedʼ és ‘Kezükben
fognak hordozni téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.ʼ” És Jézus felelt és
mondta neki: „Megmonatott: ‘Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.ʼ” (Lukács
4u9-12)
Ugyanilyen módon dolgozik a sátán ma is. Azt mondja: „Valóban Isten
möndta…?” Kételkedést és zavart vet arról, amit Isten mondott. Vagy azt
mondja: „Meg van írva...” miközben kiveszi az Igét a szövegkörnyezetéből és
megtévén, kiforgatja Isten Igéjét. Pontosan ennek történtét látjuk magunk körül
ma. Pál írja a korinthoszi közösségnek:
Mert féltékeny vagyok értetek isteni féltékenységgel. Mert eljegyeztelek
egy férjnek, hogy mint érintetlen szüzet bemuthatlak Krisztusnak. De félek,
nehogy valami módon, amint a kí- gyó megcsalta Évát az ő ravaszságával,
akként a ti gondolataitok megrontatnak Krisztus iránt való egyszerűségtől.
Mert ha az, aki jön, más Jézust prédikál, akit mi nem prédikáltunk, vagy ha
más szellemet kaptok, melyet nem kaptatok vagy más evangéliumot, amit nem
fogad- tatok – jól beéritek azzal! Mert azt gondolom, hogy egyáltalán nem
vagyok alábbvaló a legki- magaslóbb apostoloknál. (2 Kor 11u2-5).
Azután Pál tovább beszél a hamis apostolokról. Arról beszél, hogy nem
szabad elfordulni a tiszta és egyszerű odaadástól Krisztusnak. Et Jézusról szól
és arról, hogy mi az Ő közösségeként legyünk szent és tiszta menyasszonya.
Őrizkenünk kell minden olyan tanítástól, ami eltérít minket Jézustól és a tiszta
odaszánásától neki.
A Biblia világosan mondja, hogy az utolsó napokban sokan elszakadnak a
hittől, mert megtévesz-
tő tanításokra hallgatnak (1 Tim 4u1). A Szenírás olyan időkről beszél, amiben
most élünk. Ezért fon-tos, hogy ragaszkodjunk az apostolok tanításához épp
úgy, ahogy az első közösségek tették. Ma az első apostolok nincsenek velünk,
de amit mondtak, meg van írva a Bibliában. Jézus Krisztus négy evangéliuma és
az Újszövetség többi része az, amit az aposotolok tanításának hívunk.
Azt gondolom, hogy Pál azt az időt írja le, amiben ma élünk valóban jól itt:
Most a Szellem határozottan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek ek
fognak térni a hit- től figyelve megtévesztő szellemekre és démonok
tanításaira, hazugságokat mondva képmuta- tással, saját lelkiismeretükben
megbélyegezve forró vassal. (1 Tim 4u1-2).
Később jön ezzel a figyelmeztetéssel Timotheosznak:
Kérlek ezért téged Isten és az Úr Jézus Krisztus előtt, aki ítélni fog élőket
és holtakat az Ő megjelenésekor az Ő királyságában: Hírdesd az Igét! Légy
kész alkalmas és alkalmatlan idő- ben. Győzz meg, dorgálj, buzdíts
hosszútűréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor nem fog- ják elszenvedni
az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint, mert viszket a fülük,
fognak gyűjteni tanítókat; és fogják fordítani a fülüket az igazságtól és a
meséhez fordulnak. (2 Tim 4u1-4).
Mi valóban olyan időben élünk, amikor sokan gyűjtenek tanítókat, akiket
szívesen hallgatnak, mi-közben bezárják füleiket az igazságnak és az
egésséges tanításnak.
Pál később azt mondta, hogy az egészséges tanítás az a tanítás, mely Isten
félelmére vezet. Mely gyülekezetekben halljuk ezt az egészséges tanítást, ami
Isten félelmére vezet? Az igazat megvallva, tisztelet a szent és igazságos
Istennek gyakran hiányzik a közösségeinkben ma. A világi gondolkodás lassan
belopakodik sok gyülekezetbe, még ha Isten mondja is, hogy válasszuk el
magunkat a világtól úgyhogy magához tud fogadni minket (2 Kor 6u17).
Ma megengedünk dolgokat az életünkben és közösségeinkben, amire Isten
Igéje azt mondja, ne fogadjuk el. Sok keresztyén él mint „a világ emberei.” Az
egyetlen különbség az, hogy járnak a templomba vasárnaponként. Ez nem
keresztyénség! Ez csak azt mutatja, hogy sokan, akik járnak a gyülekezetekbe
ma még nincsenek megváltva. Még nem kezdték el a keresztyén életet és még
min-dig szükségük van arra, hogy elforduljanak a régi életüktől bemerítkezéssel
Krisztusba.
Jézus azért jött, hogy megszerezzen magának egy tiszta és engedelmes
népet, buzgót jó cselekede-tekben (Titusz 2u14). Ma látjuk, hogy fiatalemberek
az egyházban alszanak egymással házasság előtt és élnek paráznaságban.
Látunk elválást és újraházasodást, mintha az lenne a normális dolog a világ-
ban. Mindezen dolgok azonban egy belső probléma tünetei. Azt mutatják, hogy
elszakadtunk a való-
di élettől a Szent Szellem erejében és az egészséges tanítástól, mely Isten
félelmére vezet.
Az új dolognak, amit Isten végez, velünk kell jönnie építve az Isten Igéjén, és
minket, akiké Isten Ígéje, mint a legmagasabb tekintély gyülekezeteinkben.
Könnyem tudunk létrehozni egy jó edényt, de ha, amit beleteszünk, rossz, senki
ne igyon abból tekintet nélkül arra, milyen jó az edény. Figyeld meg Jézus
szavait a végidőkről:
„És mivelhogy a törvénytelenség megsokasodik, a szeretet sokakban
meghidegül.” (Máté 24u12).
Megfigyelted, hogy az a törvénytelenség, nem a törvényesség, átveszi a
hatalmat? Ma némelyek oly sokat beszélnek a jogosság ellen, hogy átestek a ló
másik oldalára a törvénytelenségbe, még ami-kor Jézus világossá tette is, hogy
a legnagyobb probléma nem a jogosság, hanem a törvénytelenség. Ma egy
egész nemzedék az egyházban törvénytelenségben él. Bűnben élnek és
lázadásban Isten tör-vénye, az erkölcsi törvény, a tíz parancsolat ellen.
Isten törvénye legyen bensőjükben, ha valóban újjá akarnak születni.
És akkor ki fogom nekik jelenteni: ‘Soha nem ismertelek titeket;
távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget gyakoroltatok!ʼ ” (Máté 7†23)
„Ti, akik törvénytelenséget gyakoroltok.” Ti, akik törvény ellenesek vagytok
és bűnben éltek, ahogy a világ. Ez az, amit a „törvénytelenség” szó jelent. Oly
fontos, hogy ragaszkodjatok az aposto-lok tanításához, amit megtaláltok a
Bibliában.
Itt van néhány példa arról, mit hallhat valaki ma: „Valóban azt mondta Isten,
hogy Ő pokolra akar kárhoztatni valakit? Valóban azt mondta Jézus, hogy az
ajtó, mely az életre vezet, kicsi és az út kes-keny? Valóban azt mondta Jézus,
hogy a paráznák, hazudók, tolvajok és a kapzsi emberek nem örök-lik Isten
királyságát? Igazán mondta Jézus, hogy higgyünk benne? Nem a magadban
hívésről szól?”
Ezért vigyáznunk kell, úgyhogy nem fordulunk el az egyszerű és tiszta
odaszánástól Jézus Krisztusnak és az Igének. Ragaszkodnunk kell az
aposotolok tanításához. A Szent Szellem erejében kell élnünk, mint Jézus
Krisztus tanítványai, amiről a Christian, Disciple or Slave [Keresztyén, tanít-vány
vagy rabszolga] könyvem szól.
Ha a tartalom nem helyes, akkor a szerkezet teljesen mindegy. Isten Igéje
legyen a legamagasabb tekintély a gyülekezetekben. Amikor együtt vagyunk,
minden, amit csinálunk, Isten Igéjén alapul és az aposotolok tanításán.
Valahányszor van kérdésünk, Isten Igéjéhez kell mennünk. Egy közösség akkor
fog egészséges módon növekedni, amikor Isten Igéjét legmagasabb
tekintélyként vesszük és helyet adunk a Szent Szellem munkájának. De
bármikor hiányzik a kettő közül az egyik, kudarcot vallunk tekintet nélkül arra,
hogyan néz ki a szerkezet.
Kezdődjön a reformáció
25 fejezet
KEZDŐDJÖN A REFORMÁCIÓ
Nyolc évvel ezelőtt kaptam egy próféciát egy svédországi elismert
prófétától, aki most már el-hunyt. Neve John Brandström volt. Amikor
megkaptam ezt a próféciát, azt hittem tudom, miről szól, de valójában semmit
sem tudtam. Csak most van, hogy kezdem megérteni azt. Ez az a prófécia, amit
kaptam és ez veled is kapcsolatban van:
„Eljön egy új nap, amikor többé nem lesz szó programokról vagy
rendszerekről. Azt akarom, hogy az egyházam azon túl haladjon és a Szent
Szellemem vezesse azt. Hadd építsen az én egyházamat a Szent Szellem által
és lesznek kijelentések és te leszel legelső, aki meg fogja élni ezt.”
Igen, az egy új nap lesz mindannyiunknak. Isten valóban úton van, hogy
felépítse a saját egyhá-zát. Benne akarsz lenni? Mersz elengedni programokat
és rendszereket és bejöjjön a Szent Szellem? Mersz kimenni Isten Igéjével, mint
a legmagasabb tekintéllyel?
Ugyanaz lesz ezzel a könyvvel, mint más könyvekkel. Némelyek elfogadják
az üzenetet és mások nem fogadják el. Márk evangéluma a negyedik
fejezetében olvasunk különböző típusú talajokról. Különböző válaszok vannak
Isten Igéjének prédikálásakor. Ugyanaz lesz ezzel a könyvvel. Ha én egy rövid
beszámolót adnék az üzenetből Márk evangéliumából, úgyhogy az kifejezi az
üzenetet eb-ben a könyvben, akkor így nézne ki:
„Azok, amelyek az útra esnek, azok, akik olvassák ezt a könyvet, de nem
értik azt és ezért nem tudják elfogadni. Azok, amelyek a köves földre esnek,
azok, akik azonnal elfogadják az e könyvben levő üzenetet, de nem
gyökerezik meg bennük és amiatt visszaesnek a régi rendszerbe, elfelejtve,
mit olvastak. Azok, amelyek a gyomok közé esnek, azok, akik megértik az
üzenetet, de nem tudják kezelni annak elhagyásának következményeit, ami már
meg alapozva, hogy ki kell menni az újba. Környezetük és a félelem az
ellenállástól elfojtják az Igét, úgyhogy az semmit sem tud változtatni az
életükben. Aztán vannak azok, akik értik az igét és elfogadják azt. Kezdik
befogadni azt és mind nagyobb szabadságban járni, amint Isten meg-
mutatja nekik, miről szól az. Azután kezdenek járni egy egyszerű összejövetelre
és kezdenek maguk is építeni egyszerű gyülekezeteket. Ez azt jelenti, hogy
gyümölcsöt fognak teremni: némely harminc-, némely hatvan- és némely
százannyit.”
„Mi van, ha valaki elhagyja a hagyományos egyházat és kezd egyszerű
gyülekezeteket?” kérdez-heted. Igen, ez egy jó kérdés, amit valóban nehéz
megválaszolni. Egyrészt, tisztelnünk kell a hagyo-
mányos egyházat és a módot, ahogy teszi dolgokat. Végül is közülünk a
többség ott van ma. Más-részt, szükségünk van rendszerünk e radikális
átalakítására. Emlékeznünk kell arra, hogy ez az a rendszer, ami ellen vagyunk
és nem testvéreink ellen, akik a rendszeren belül vannak. Ezért, igen,
tisztelnünk kell az emberek választását, de ugyanakkor bátornak kell lennünk és
kimondani. Az egy-háznak tudnia kell, mit mond Isten az Ő Igéjében és
valójában milyennek kell lennie a közösségnek. Arra vagyunk elhíva, hogy
tanítványokká tegyük az embereket és ne csak az egyház látógatói.
„Hogyan fogadják el az üzenetet?” Meg vagyok győződve attól, hogy több
hagyományos közös-ség el fogja fogadni, amit mondtam és valami jót fognak
tanulni abból különösen, ha a vezetőség is benne van. Végül is nehéz
megváltoztatni egy rendszert alulról. Némelyek kényszerítve lesznek, hogy
elhagyják a rendszert, míg mások megpróbálják azokat összekeverni. De az
nem fog működni, mert olyan lesz, mint új bor tartása régi bortömlőkben.
Remélhetőleg lesznek néhányan a hagyomá-nyos közösségekben, akik végig
fognak menni az úton és meg fogják változtatni az egész rendszert.
Ezért mondják az igazságot, ezek nehéz kérdések, amikre válaszolni kell.
Tudom, van azonban egy dolog, és az az, hogy Isten valami újat akar tenni.
Jézus jelenleg építi az Ő közösségét: egy tiszta sugárzó és szent
menyasszonyt, aki készül az Ő visszatérésére.
Ahogy Jézus mondta itt, a régi és az új nem működik együtt. Az új bort új
tömlőben kell tartani. Akkor sem a bor, sem a tömlő nem megy tönkre.
Aztán egy példázatot monditt neki: „Senki nem tesz egy darabot egy új
ruhából egy régire; máskülönben az új megszakad és az a darab, mely az újból
lett véve, nem illik az óhoz. És senki nem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert
különben az új bor elszakasztja a tömlőket és ki- ömlik, és a tömlők
tönkremennek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni és minkettő meg-
marad. (Luk 5<36-38)
Ezért emlékeznünk kell arra, hogy hogy tiszteljük a „régit,” valamint adjunk
helyet az „újnak,” amit Isten akar megtenni. Én „régit” és „újat” írok
idézőjelben, mert arról írok e könyvben ténylege-sen, ami „a régihez” tartozik.
Egyszerűen megvizsgáltuk, hogyan működtek az első közösségek. Azon dolgok
legtöbbjével nem rendelkeztek, amiket mi az egyházzal társítunk ma. Minden,
amit magunk körül látunk, valami új, ami azután jött. Amint azonban olvashatjuk
a következő versben, az „régi,” ami a legjobb, és amikor először tesztelted azt,
nem tudsz visszamenni a második legjobbhoz.
„És senki, aki az óbort issza, nem kíván azonnal újat; mert azt mondja: ‘Az ó
jobb.ʼ ” (Luk 5<39)
Amikor először teszteled, milyen a közösség valójában és megtapasztalod a
szabadságot, ami ak-kor jön, amikor egyszerű módon csináljuk a dolgokat, soha
nem fog akarni visszamenni a „rendszer-
be” ismét. Igen, nehéz lehet és megvan az ára, de nem számít, menyibe kereül,
nem akarsz vissza-menni, mert ez a valóságos dolog. Amint olvassuk, mind a
régi, mind az új meg lesz tartva legalább addig a napig, amikor az üldözés
leállítja azt. A hagyományos gyülekezetek nem tudnak futni, ami-kor üldözés
van. Ezért, amikor az üldözés elér minket, amint látjuk sok más országban, a
hagyomá-nyos egyház végét fogja jelenteni. Amikor ez történik, Isten már
felépített egy közösséget, amelyik erősenn meg tud állni és segíteni azon
embereket, akiknek akkor be kell jönniük.
Elhiszed, hogy ez símán fog menni, amikor az emberek ezzel a reformációval
kezdenek? Nem, egyáltalán nem. Ez az, ami elmagyaráztam a könyv elején.
Természetesen remélem, hogy olyan sí-mán fog ez történni, amennyire lehet,
de amikor az emberek keiduk ezt megérteni és erre az útra akarnak lépni, ez
konfliktusokat fog teremteni. Ez elkerülhetetlen.
Néhány hónappal ezelőtt kaptam egy prófétai szót:
„Látom Dánia térképét és látom, hogy Dánia el lesz választva és
elszakítva. Fel kell adnod magad, ha hajlnadó vagy megfizetni az árat.”
Igen, ez olyan valami, amit mindannyiunknak meg kell tenni: adjátok fel
magatokat, mert ára van, és ez meg fog osztani minket.
Hol állsz ebben az egészben? Nos, ez az, amit az idő meg fog mutatni. Te
talán fe fogsz fogadni ebből valamennyit, és talán te leszel az egy azok közül,
akiket Isten elhív, azok közül egy, akik segí-teni fognak e közösség
felépítésében és aki egyengetni fogod az útját mások számára, azért hogy még
többen tudjanak bejönni a zöld és gyümölcsöző földre. Ha igen, hajlandónak
kell lenned letenni az életedet annak érdekében, hogy képes légy megtenni,
amit meg kell tenned. Talán kezdeni fogod megvizsgálni a közösség ezen
ötletét egy kissé jobban. Talán kezdeni fogsz valamit. Vagy talán meg fogod
osztani ezt másokkal a közösségedben. Tekintet nélkül arra, hol állsz, fontos
az, hogy magad számára keresed Istent. Ha keresed Istent teljes szívedből, Ő
vezetni fog téged.
Remélem, ez a könyv áldás lesz az életedre. Remélem, hogy egy vagy más
módon ez olyan refor-máció része lehet, ami elindul az életedben.
Jézus a Szent Szellemmel akarja felépíteni az Ő egyházát, és használni akar
téged, mint élő kő. Ezért adj neki engedélyt, hogy meg tegye ezt és kezdődjön
a harmadik reformáció.
Áldjon meg téged az Isten.
Torben Søndergaard
Jérus Krisztus tanítványa
www.Th eLastReformation.com
TORBEN SØNDERGAARD EGYÉB KÖNYVEI
Egészséges tanítás
A tanítás az, mely elvezet az igazságra, az Úr félelmére
Az egészséges tanítás mind eltérő, mind prófétikus. Az Isten hívásából lett
kiírva, aki az üzenetet a szerzőnek adta egy fejezetet egy időben minden egyes
napon 40 napos böjtöt és Isten keresését kö-vető kéthetes időszakban. Ez egy
bizonyság arról, hogyan változtatta meg Isten igaz Igéje az szerző életét és
hogyan tudja megváltoztatni mások életét is.
A 40 napos böjt után Søndergaard-ot Isten betöltötte új kijelentésekkel. Úgy
érezte, ki kell fejez-nie némely dolgokat, amiket Isten adott neki, ezért elkezdett
írni. Minden egyes nap a következő két héten Isten neki egy másik fejezetet. A
könyv, amit tartasz, azon idő gyümölcse. Sok féleértés van „az Úrfélelméről.”
Némelek Némelyek tiszteletteljes félelemnek hívják azt. Mások mély
tiszteletnek hívják azt. Némelyek azt hiszik, hogy Isten csak a kedvező
alkalomra vár, hogy megbüntesse őket. Némelyek egyáltalán nem veszik azt
figyelembe. De mi az valójában? Mi az Úr igazi félelme? Torben Søndergaard
tanítása az „egészséges doktrináról” válaszolja meg azt a kérdést oly módon,
ami elő fogja idézni hogy a keresztyének őszintén kívánnak megélni egy
szentebb és tisztább életet bűntől mentesne.
Keresztény, tanítvány vagy rabszolga

Mi egy keresztyén? A válasz erre az alapvető kérdésre ma sajnálatos módon
attól függ, kit kérde-zel. E könyben bibliai választ kapsz arra, ki keresztyén
igazán és hogyan válhatsz keresztyénné. Részt fogsz venni egy utazáson a
Biblián keresztül, amint megvizsgálunk különféle szavakat, amiket az emberek
használnak azokat illetően, akik követik Jézust, olyan szavakat, mint
„keresztyén,” „ta-nítvány” és „rabszolga.”
Közülünk sokan halloták a kifejezést: „Én keresztyén vagyok, de a magam
módján,” vagy „Én ke-resztyén vagyok, de nem vagyok annyira benne.” De lehet
valaki keresztyén saját személyes mód-ján? A szerző vitatja ezt a Biblia szerint,
a válasz: nem, éppúgy nem lehet tanítvány vagy rabszolga valaki saját
személyes módján. A könyv mind keresztyének, mind nem keresztények
számára lett ír-va. Radikális könyv, alaposan megvizsgálja azt, amit maga Jézus
mondott a keresztyén létről. Jézus szavai különösen radikálisak, de az a hely,
ahol igaz választ kapunk a kérdésre: „Milyen egy igazi keresztyén?”
“Life as a Christian”
„Élet keresztyénként”
“Complete the Race”
„Fejezd be a versenyt”
“Deceived?” (Booklet)
„Megtévesztve” (Füzet)
“The Twisted Race” (Booklet)
„Az eltorzult verseny” (Füzet)
E kiadványok megtalálhatók az szerző weboldalán:
www.Th eLastReformation.com
A SZERZŐRŐL
Torben Søndergaard
Torben Søndergaard Dániában él Herning városában feleségével, Lene-vel
és három gyerekükkel.
Torben nem keresztyén családban nőtt fel. 1995. április 5-énegy
istentiszteleten való részvétel után barátjával Istenhez fordult és erős,
személyes találkozása volt Jézussal, ami teljesen megváltoz-tatta életét. Öt
évvel később egy írásból a Bibliában és egyfajta kétségbeesésben többért
Istentől, Torben belekezdett egy 40 napos böjtbe, ami sok dolgot átalakított
sok dolgot az életében. Szemei nyitottabbak voltak Isten Igéjére és arra, amiről
az evangélium szól. Kezdte megérteni, milyen langymeleggé vált és méssze
került az igazi keresztyénektől. Látta, hogy Isten őt arra hívta el, hogy
kompromisszum nélkül beszéljen az Ő Igéjéről.
Torben sok embert látott megtérni, meggyógyulni és szabaddá válni a
démonoktól. Hét könyvet írt és egy missziós szervezet, The Last Reformation,
alapítója. Ő ismert közvetlen közelítéséről a Bibliához és személyes életéről
Istennel. Sokan ismerik őt az országos dán TV-ből, ahol sokszor megjelent vagy
ismerik őt a YouTubon levő videóiból. Többet olvashatsz weboldalán:
www.TheLastReformation.com

Az Utosó Reformáció

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Az Utosó Reformáció

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

E könyv olvasói mondták:

Évekig ültem a padban vasárnapról vasárnara és gondolkodtam magamról:

TORBEN SØNDERGAARD EGYÉB KIADVÁNYAI

Egészséges doktrina [„Sound Doctrine”]

Vissza a tanítványság újszövetségi modelljéhez

Hacsak nincs másként előírva, az összes idézet az Írásban a

AZ UTOLSÓ REFORMÁCIÓ [THE LAST REFORMATION]

Vissza a tanítványság újszövetségi modelljéhez

Copyright © 2013 by Torben Søndergaard

All rights reserved. This book is protected under the copyright

Paperback: ISBN: 978-1-938526-42-8

ePub (iPad, Nook): ISBN: 978-1-938526-43-5

Mobi (Kindle): ISBN: 978-1-938526-44-2

PUBLISHED BY LAURUS BOOKS

This book may be purchased in paperback from www.

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 5 –

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 6 –

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 10 – 1. fejezet

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 16 – 3. fejezet:

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 23 – 5. fejezet: Egy új hely és

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 31 – 8. fejezet:

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 51 – 13. fejezet: Te

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 63 – 16. fejezet: A

• Hogyan működik ez akkor?

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 70 – 16. fejezet: A

Torben Søndergaard: Az utolsó reformáció – 99 – 23. fejezet: Élelem,

Keresztény, tanítvány vagy rabszolga

You might also like