ERICH SEGAL: SZERELMI T�RT�NET

Vakok Elektronikus K�nyvt�ra

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2004.

...namque... solebatis
Meas esse aliquid putare nugas*...

1
Mit mondhat el az ember egy huszon�t �ves l�nyr�l, aki meghalt?
Hogy sz�p volt. �s okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot �s Bachot. �s a
Beatlest. �s engem. Egyszer,
amikor �ppens�ggel egy kalap al� vett ezekkel, a zenei p�ldak�pekkel, �s
megk�rdeztem, mi a sorrend,
mosolyogva azt v�laszolta: bet�rend szerinti. Akkor �n is mosolyogtam. De most csak
�l�k �s t�prengek,
vajon a keresztnevemen sorolt be - mikor is Mozart ut�n kullogok -, vagy a
vezet�knevemen, mikor is
be�kel�d�m Bach �s a Beatles k�z�. De az els� nem lehetek semmik�pp, s ez valami
ostoba okb�l pokolian
d�h�t, mivel vil�g�letemben azt k�pzeltem, hogy nekem mindenben az els�nek kell
lennem. Tudj�k: csal�di
�r�ks�g. Utols��ves koromban, �sszel, r�kaptam, hogy a Radcliffe k�nyvt�r�ban
tanuljak. Nemcsak-az�rt,
hogy a csajokat b�muljam, b�r nem mondom, sz�vesen n�ztem �ket. Csendes hely volt,
senki sem ismert, �s
a k�zik�nyvt�ri k�nyveket kevesebben haszn�lt�k. Az egyik t�rt�nelem-z�rthelyi
el�tt, utols� nap m�g
mindig nem olvastam el az els� k�nyvet sem az olvasm�nyjegyz�kb�l - ez amolyan
jellegzetes harvardi
n�pbetegs�g. Odaballagtam a k�lcs�nz�pulthoz, hogy kivegyem az egyik k�tetet, amely
m�snap kih�zhat a
p�cb�l. K�t l�ny dolgozott ott. Az egyik magas, elk�nyeztetett ki-j�n-teniszezni?-
fajta, a m�sik olyan
szem�veges kiseg�r. N�gyszem� Minnie mellett d�nt�ttem.
- A k�z�pkor alkonya megvan?
Gyors pillant�st vetett r�m.
- Van saj�t k�nyvt�ratok, nem?
- N�zd, a harvardiaknak joguk van a Radcliffe k�nyvt�r�t haszn�lni.
- �n nem jogr�l besz�lek, fi�ka, �n etik�r�l besz�lek. Nektek �tmilli� k�nyvetek
van. Nek�nk vacak p�r
ezer.
Te j�s�gos �g, ez amolyan fels�bbrend� l�ny! Amelyik azt hiszi, hogy mivel a
Radcliffe �t�de a
Harvardnak, a l�nyoknak �tsz�r annyi esz�k van. Norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt
lenyelem keresztben az
ilyet, de �ppen akkor pokolian kellett az a rohadt k�nyv.
- �rtsd meg, nekem kell az a rohadt k�nyv!
- Voln�l sz�ves megv�logatni a szavaidat, fi�ka, ha m�r olyan j� h�zb�l val�
�rigyerek vagy!
- Mit�l vagy olyan biztos benne, hogy j� h�zb�l val� vagyok?
- R�d van �rva: ostoba vagy �s gazdag - mondta, �s levette a szem�veg�t.
- T�vedsz - tiltakoztam -, az igazs�g az, hogy okos vagyok �s szeg�ny.
- Nem, fi�ka. Okos �s szeg�ny �n vagyok.
Egyenesen a szemembe n�zett. Barna szeme volt. Rendben, h�t lehet, hogy r�m van
�rva, hogy gazdag
vagyok, de azt az�rt nem fogom hagyni, hogy valami kis radcliffe-es - ak�rmilyen
sz�p szeme van is -
leh�ly�zzen.
- �s mit�l vagy olyan fene okos? - k�rdeztem.
- P�ld�ul nem �ln�k le veled egy k�v�ra.
- Tudod, mit... meg se h�vn�lak.
- H�t l�tod - felelte -, ez�rt vagy ostoba.
Hadd magyar�zzam meg, mi�rt h�vtam meg egy k�v�ra. Azzal, hogy a v�ls�gos
pillanatban ravaszul
megadtam magam - azaz �gy tettem, mintha m�giscsak meggondoltam volna a dolgot -,
megszereztem a
k�nyvet. �s mivel neki ott kellett maradnia, m�g a k�nyvt�r be nem z�r, b�ven
maradt id�m, hogy bev�gjak
n�h�ny vel�s mondatot arr�l, hogyan gyakorolt a tizenegyedik sz�zad v�g�t�l egyre
nagyobb befoly�st a
kir�lyi udvarra a t�rv�nyhoz� test�let a paps�g rov�s�ra. Jelesre vizsg�ztam,
t�rt�netesen ugyanarra a jegyre,
mellyel Jenny l�b�t oszt�lyoztam, mikor els� �zben j�tt ki a pult m�g�l. Azt
viszont m�r nem mondhatom,
hogy az �lt�zet�re kit�n�t adtam volna; az �n �zl�semhez k�pest kiss� t�ls�gosan
bolondos volt. K�l�n�sen
azt az indi�n micsod�t tal�ltam ellenszenvesnek, amit t�ska helyett cipelt.
Szerencs�re err�l nem tettem
eml�t�st, mert mint k�s�bb kider�lt, maga tervezte.
A Man�ba ment�nk, egy k�zeli falatoz�ba, ahov�, nev�vel ellent�tben, nemcsak t�rp�k
j�rtak. K�t k�v�t
rendeltem �s egy csokol�d�s pisk�t�t fagylalttal (neki).
- Jennifer Cavilleri vagyok - k�z�lte -, olasz sz�rmaz�s�.
Mintha magamt�l nem j�ttem volna r�! - �s zene a f�tanszakom - tette hozz�.
- Az �n nevem Oliver - mondtam.
- Melyik?
- A keresztnevem - feleltem, azt�n bevallottam, hogy a teljes nevem (vagy majdnem a
teljes nevem) Oliver
Barrett.
- � - mondta -, Barrett, mint a k�lt�.
- Igen - feleltem. - De nem vagyunk rokonok.
A bek�vetkez� csendben magamban h�l�t adtam, hogy nem hozakodott el� a szok�sos
lehervaszt� k�rd�ssel:
"Barrett, mint a Csarnok?" Mert ez az �n k�l�n keresztem, hogy rokona vagyok a
pasasnak, aki a Barrett
Hallt �p�tette, a legnagyobb �s legrond�bb �p�letet a Harvard ter�let�n, csal�dom
p�nz�nek, hi�s�g�nak �s
v�rl�z�t� harvardizmus�nak ezt a kolossz�lis eml�km�v�t.
Ezut�n igencsak elcsendesedett. Lehet, hogy ilyen hamar kifutottunk a t�m�b�l? Vagy
elkedvetlen�tette,
hogy nem vagyok a k�lt� rokona? Vagy mi? Csak �lt ott, �s n�zett r�m kis
f�lmosollyal. Hogy m�gis
csin�ljak valamit, a jegyzeteit n�zegettem. Furcsa �r�sa volt-apr�, hegyes kis
bet�k, sehol egy nagybet� (csak
nem azt k�pzeli, hogy � e. e. cummings?). �s p�r k�d�s koll�giumot hallgatott:
�sszeh. ir. t�rt. 105, Zene
150, Zene 201...
- Zene 201? Ez nem tov�bbk�pz�s�knek van?
B�lintott, �s nem valami �gyesen leplezte a b�szkes�g�t.
- Renesz�nsz polif�nia.
- Mi az a polif�nia?
- Semmi szexi, fi�ka.
Mi�rt t�r�m ezt? H�t nem olvassa a lapot, a Crimson-t? Nem tudja, ki vagyok?
- Mondd csak, te nem tudod, ki vagyok?
- De igen - felelte enyhe megvet�ssel a hangj�ban. - Te vagy az a pasas, aki� a
Barrett Hall.
Nem tudta, ki vagyok.
- Nem az eny�m a Barrett Hall - ker�lgettem a dolgot. - T�rt�netesen a d�dnagypap�m
aj�nd�kozta a
Harvardnak.
- Hogy a d�dkisunok�ja eg�sz biztos beker�lj�n majd!
Ez m�r sok volt.
- Jenny, ha olyan biztos vagy benne, hogy �gyis �n maradok alul, minek er�szakoltad
ki, hogy megh�vjalak
egy k�v�ra?
Egyenesen a szemembe n�zett, �s elmosolyodott.
- Tetszik a tested - mondta.
Ahhoz, hogy az ember gy�zni tudjon, hozz�tartozik, hogy tudjon vesz�teni is. Ebben
nincs semmi
ellentmond�s. Jellegzetesen harvardi dolog, hogy az ember minden vesztes�gb�l
gy�zelmet tud csin�lni.
- Egy hajsz�lon m�lt, Barrett. �llati klasszul j�tszottatok.
- Igaz�n nagyon �r�l�k; sr�cok, hogy nektek siker�lt. Komolyan mondom, r�tok f�rt
egy kis gy�zelem.
De az�rt jobb a vitathatatlan siker. Azaz ha v�lasztani lehet, ink�bb m�gis egy g�l
az utols� .percben. �s
ahogy visszak�s�rtem Jennyt a di�ksz�ll�hoz, m�g mindig nem mondtam le arr�l, hogy
v�g�l is �n aratok
gy�zelmet e f�l�tt a taknyos kis radcliffe-es felett.
- Ide figyelj, te taknyos kis radcliffe-es! P�ntek este van a hokimeccs a
Dartmouth-szal.
- Na �s?
- Na �s szeretn�m, ha elj�nn�l.
A Radcliffe-ben szok�sos sportrajong�ssal v�laszolt:
- Mi a fen�nek menn�k �n el egy tetves hokimeccsre?
Hanyagul feleltem:
- Mert �n is j�tszom.
Kis id�re csend lett. Azt hiszem, hallottam, ahogy esik a h�.
- Kinek a jav�ra? - k�rdezte.
2
IV. Oliver Barrett
Ipswich, Massachusetts
Negyed�ves
K�z�piskola: Phillips, Exeter
Kora: 20 �v; Magass�ga: 180 cm: S�lya : 84 kg
F�tanszak: T�rsadalomtudom�ny
�vfolyamels�k list�j�n: 1961, 62, 63
Bajnokcsapatban: 1962, 63
Tervezett p�lya: jogi
Jenny k�zben m�r olvasta az �letrajzi adataimat a programban. H�romszor is
ut�nan�ztem, hogy Vic
Claman, a menedzser, k�ldessen neki.
- Az isten szerelm�re, Barrett, most h�vsz meg el�sz�r n�t?
- Fogd be a pof�d, Vic, vagy beverem!
Ahogy bemeleg�tett�nk a j�gen, nem integettem neki (milyen meleg van!), m�g csak
nem is n�ztem arrafel�.
De azt hiszem, �gy k�pzelte, hogy fel�je n�zek. Vagy kiz�r�lag a z�szl� ir�nti
tiszteletb�l vette volna le a
szem�veg�t a himnusz alatt?
A m�sodik menet k�zep�re 0:0-ra vezett�nk. Vagyis Davey Johnston meg �n m�r csaknem
�tszak�tottuk a
Dartmouth h�l�j�t. A z�ld mezei vag�nyok megszimatolt�k, �s durv�bb j�t�kba
kezdtek. Tal�n siker�l
elt�rni�k egy-k�t csontunkat, miel�tt �tt�r�nk. A szurkol�k m�r v�rt akartak l�tni.
�s a hokiban ez a sz�
szoros �rtelm�ben v�rt jelent, vagy ha azt nem, h�t legal�bb egy g�lt. "A nemess�g
k�telez" - h�t �n
sohasem tagadtam meg t�l�k egyiket sem.
Al Redding, a Dartmouth k�z�pcsat�ra m�r be�rt a mi harmadunkba, �n azonban
nekimentem, megszereztem
a korongot, �s elindultam a Dartmouth kapuja fel�. A szurkol�k �rj�ngtek. L�ttam,
hogy Davey Johnston ott
van a bal oldalamon, de azt hittem, be tudom vinni a korongot, mert a kapusuk
tejfelessz�j� volt, s m�r az�ta
f�lt t�lem, hogy a Deerfieldben j�tszott. Miel�tt kapura l�hettem volna, m�r rajtam
volt mind a k�t
h�tv�dj�k, s nekem ott kellett k�r�zn�m a kapu k�r�l, hogy a korongot
megtarthassam. H�rman voltunk, s
minduntalan nekiv�g�dtunk a pal�nknak �s egym�snak. Mikor �gy egy rak�son voltunk,
�n mindig azt
csin�ltam, hogy hatalmasakat �t�ttem mindenre, ami az ellenf�l sz�neit viselte.
Valahol a botjaink alatt ott
volt a korong is, de pillanatnyilag mindannyian azon f�radoztunk, hogy ripity�ra
verj�k egym�st.
Az egyik j�t�kvezet� a s�pj�ba f�jt.
- Maga... k�t percre a b�ntet�padra!
Feln�ztem. R�m mutatott. �n? Mit k�vettem el, hogy ki�ll�tanak?
- Mi�rt, mit csin�ltam?
A b�r�nak valahogy nem volt kedve a tov�bbi besz�lget�shez. Odaki�ltott a zs�ri
asztal�hoz: - Hetes, k�t
perc! - �s meglengette a k�t karj�t.
M�ltatlankodtam egy kicsit, de ez m�r hozz�tartozik a dologhoz. A t�meg elv�rja a
tiltakoz�st, ak�rmilyen
nyilv�nval� volt a v�ts�g. A b�r� leintett. A kudarct�l �s a d�ht�l fuldokolva a
b�ntet�padhoz
korcsoly�ztam. Ahogy bem�sztam �s hallgattam, amint korcsoly�m �le pend�l a padl�
deszk�j�n, a
hangsz�r� azt b�mb�lte:
- B�ntet�s, Barrett, Harvard. K�t perc. Feltart�s.
A t�meg f�ty�lt; a harvardi szurkol�k k�ts�gbe vont�k a b�r�k l�t�k�pess�g�t. �n
csak �ltem, kapkodtam
leveg� ut�n, �s nem n�ztem a trib�nre, s�t m�g a j�gre sem, ahol a Dartmouth most
emberf�l�nybe ker�lt.
- Mit �cs�r�gsz itt, mikor a bar�taid mind j�tszanak?
Jenny hangja volt. �gyet sem vetettem r�, ink�bb a csapatomat biztattam.
- Rajta, Harvard, mindent bele!
- Mit v�tett�l?
Megfordultam, �s v�laszoltam neki. V�geredm�nyben m�giscsak �n h�vtam ide.
- T�ls�gosan hajtottam!
�s m�r �jb�l a p�ly�t lestem, hogy hogyan pr�b�lja a csapatom �tj�t �llni Al
Redding elsz�nt g�lszerz�
er�fesz�t�seinek.
- Ez nagy sz�gyen?
- Jenny, k�ny�rg�m, szeretn�k figyelni!
- Mire?
- Arra, hogy hogyan fogom kik�sz�teni azt a rohadt Al Reddinget! - A j�gre
meredtem, hogy legal�bb
biztassam az eny�imet.
- Te tisztess�gtelen j�t�kos vagy?
�n le nem vettem a szememet a kapunkr�l, amely k�r�l csak �gy rajzottak a z�ld
mezesek. Alig v�rtam,
hogy megint a p�ly�n legyek. Jenny nem t�g�tott.
- Engem is "kik�sz�ten�l"?
Meg se fordultam, �gy v�laszoltam.
- Most r�gt�n, ha be nem fogod a sz�d.
- H�t �n elmegyek. Szervusz.
Mire megfordultam, m�r nem volt ott. Ahogy fel�lltam, hogy jobban k�r�ln�zzek,
jelezt�k, hogy k�tperces
b�ntet�sem lej�rt. �tugrottam a pal�nkon, be a j�gre.
A t�meg ujjongva �dv�z�lt. Barrett a j�gen, egyenesben a csapat! Ak�rhol is bujk�l,
Jennynek hallania kell,
mennyire �r�lnek, hogy megint a p�ly�n vagyok. H�t kit �rdekel, hogy hol lehet?
Hol lehet?
Al Redding �letvesz�lyes l�v�s�t a kapusunk kiv�dte, a korong Gene Kennawayhez
ker�lt, aki hozz�m
tov�bb�totta. Ahogy rohantam a korong ut�n, �gy gondoltam, van egy tized
m�sodpercem, hogy feln�zzek a
trib�nre, �s megkeressem Jennyt. Feln�ztem. Megl�ttam. Ott volt.
Azt�n m�r csak azt vettem �szre, hogy �l�k a fenekemen.
K�t z�ld mezes bel�m rohant, �n elestem... J�zusom, de k�nos volt. Barrettet
lekasz�lt�k! Hallottam, ahogy a
kitart� Harvard-szurkol�k r�szvev�en felh�rd�lnek, mikor tov�bbcs�szom. �s
hallottam a v�rszomjas
Dartmouth-szurkol�k �v�lt�s�t.
- Mindent bele! Mindent bele!
Mit gondol majd Jenny?
�jra a mi kapunk forgott vesz�lyben, de a kapusunk megint kiv�dte a l�v�st,
Kennaway Johnstonhoz
passzolt, aki hozz�m tov�bb�totta a korongot (addigra m�r fel�lltam). Most m�r
�rj�ng�tt a t�meg. Ebb�l g�l
lesz! Elsz�guldottam a koronggal, m�r be�rtem a dartmouthiak harmad�ba. K�t
Dartmouth-v�d� j�tt
egyenesen nekem.
- Rajta, Oliver, rajta! Verd sz�t a fej�ket!
Jenny metsz� ki�lt�sa �t�tte meg a f�lemet a t�meg f�l�tt. �that�an �les volt. Egy
h�tv�det kicseleztem, a
m�siknak �gy nekimentem, hogy elakadt a l�legzete, azt�n-ahelyett, hogy bizonytalan
helyzetb�l kapura
l�ttem volna - Davey Johnstonhoz adtam, aki felj�tt a jobb
oldalon. Davey bev�gta a h�l�ba. Harvard-g�l!
A k�vetkez� pillanatban m�r �lelt�k �s cs�koltuk egym�st. �n meg Davey Johnston meg
a t�bbi sr�c.
�lelt�k �s cs�koltuk egym�st, �s veregett�k egym�s h�t�t �s ugr�ltunk
(korcsoly�val!). A t�meg �rj�ng�tt.
�s a dartmouthi sr�c, akit meg�t�ttem, m�g mindig a f�ld�n fek�dt. A szurkol�k
programokat dob�ltak be a
j�gre. A Dartmouth v�gk�pp kik�sz�lt. (Ez csak sz�k�p; a h�tv�d is felt�p�szkodott,
amint �jb�l kapott
leveg�t.) Ronggy� vert�k �ket: 7:0-ra.
Ha szentiment�lis lenn�k, �s annyira ragaszkodn�k a Harvardhoz, hogy valami
f�nyk�pet akasztan�k ki r�la,
az nem a Winthrop House vagy a Mem Church k�pe volna, hanem a Dillon�. A Dillon
Field House-�. Ha
volt a Harvardon szellemi otthonom, h�t ez volt az. Lehet, hogy Nate Pusey megvonja
a diplom�mat ez�rt a
kijelent�s�rt, de a Widener K�nyvt�r sokkal kevesebbet jelent nekem, mint a Dillon.
Egyetemi �veim
minden d�lut�nj�n kis�t�ltam oda, bar�ts�gos tr�g�rs�gokkal �dv�z�ltem a haverokat,
ledobtam a civiliz�ci�
zabl�j�t, �s sportol�v� vedlettem. Micsoda �rz�s felvenni a plasztront, a l�bv�d�t
meg a j� �reg hetes sz�m�
dresszt (arr�l �br�ndoztam, hogy ut�nam bevonj�k ezt a sz�mot, de nem vont�k be),
fogni a korcsoly�t, �s
kis�t�lni a Watson korcsolyap�ly�hoz.
Visszat�rni a Dillonba m�g jobb volt. Leh�mozni az izzadt szerel�st, �s csupaszon
odamas�rozni a rakt�rhoz
t�r�lk�z��rt.
- Hogy ment ma, Ollie? - J�l, Richie. J�l, Jimmy.
Azt�n be a zuhany al�, �s hallgatni, hogy ki h�nyszor, kivel �s mit, az el�z�
szombat �jjel. "Ezeket a j� kis
d�g�ket a Mount Id�b�l cs�pt�k fel, tudod!..." S nekem m�g az a kiv�lts�gom is
megvolt, hogy k�l�n zug
jutott medit�ci�ra. Mivel f�j�s t�rddel voltam meg�ldva (�ldva bizony: n�zz�k meg a
soroz�c�dul�mat),
j�t�k ut�n hidroter�pi�s kezel�sre volt sz�ks�gem. Ahogy �ltem, �s n�ztem a t�rdem
k�r�l sz�tfut�
v�zgy�r�ket, lajstromba vehettem magamon a sebeket �s horzsol�sokat (valahogy m�g
�r�ltem is nekik), �s
el�br�ndozhattam b�rmir�l vagy semmir�l. Ma este egy g�lr�l meg egy g�l
el�k�sz�t�s�r�l �br�ndoztam, �s
gyakorlatilag elk�nyvelhettem a soron k�vetkez� harmadik bajnoks�got.
- Hidroter�pi�s kezel�s, Ollie?
Jackie Felt volt, tr�ner�nk �s �njel�lt szellemi vez�r�nk.
- Mi�rt, Felt, �gy n�zek ki, mint aki onaniz�l?
Jackie felr�h�g�tt, azt�n h�lye vigyor �lt ki a k�p�re.
- Tudod, mi a baja a t�rdednek, Ollie? Tudod, mi?
M�r a keleti partvid�k minden ortop�d orvos�t megj�rtam, de Felt jobban tudta.
- Nem t�pl�lkozol helyesen.
�szint�n sz�lva nem nagyon �rdekelt.
- Nem eszel el�g s�t.
Ha r�hagyom, tal�n elmegy.
- Rendben, Jack, mostant�l fogva t�bb s�t eszem.
J�zusom, de tetszett neki! Od�bb is �llt, h�lye k�p�n a j�l v�gzett munk�nak azzal
a b�mulatos kifejez�s�vel.
Mindegy, megint egyed�l voltam. Hagytam, hogy j�les�en sajg� testem belecs�sszon az
�rv�nyl� v�zbe,
behunytam a szemem, �s csak �ltem, nyakig a melegben. �hhhhhhhh.
J�zusom! Jenny odakint v�r! Rem�lem! M�g mindig! J�zusom! Meddig �cs�r�ghettem itt
k�nyelmesen, m�g
� a Cambridge-i hidegben odakint �csorog? A fel�lt�z�s �j vil�grekordj�t �ll�tottam
fel. M�g meg se
sz�radtam eg�szen, mikor m�r kil�ktem a Dillon k�z�ps� ajtaj�t.
A hideg leveg� mellbe v�gott. J� �g, piszok hideg volt! �s s�t�t. M�g mindig ott
csellengett a szurkol�k egy
kis csapata. Legt�bbj�k r�gi hokirajong�, itt v�geztek, �s l�lekben sohasem b�jtak
ki a plasztronb�l �s
l�bsz�rv�d�b�l. Olyan fick�k, mint az �reg Jordan Jencks, aki minden �ldott meccsre
elj�tt, ak�r otthon
j�tszottunk, ak�r idegenben. Hogy a fen�be csin�lj�k? H�t Jencks p�ld�ul men�
bankigazgat�. �s mi�rt
csin�lj�k?
- J�l felv�gtak, Oliver.
- H�t igen, Mr. Jencks. Tudja, mit m�velnek ezek.
Mindenfel� kerestem Jennyt. Lehet, hogy elment, �s visszagyalogolt a Radcliffe-be
egyed�l?
- Jenny!
Elmentem a szurkol�kt�l h�rom-n�gy l�p�snyire, �s k�ts�gbeesetten kerestem
mindenfel�. Egyszerre
el�bukkant egy bokor m�g�l, az arca s�lba bugyol�lva, csak a szeme l�tszott.
- H�, fi�ka, piszok hideg van idekint.
Hogy meg�r�ltem neki!
- Jenny!
Szinte �szt�n�sen, k�nnyed�n megcs�koltam a homlok�t.
- Ezt ki engedte meg?
- Mit?
- Hogy megcs�kolj, ki engedte meg?
- Eln�z�st. Elragadtattam magam.
- �n nem.
Egy l�lek sem volt odakint, �s s�t�t volt �s hideg �s k�s�. Megint megcs�koltam. De
nem a homlok�n �s
nem k�nnyed�n. Istenien sok� tartott. Mikor abbahagytuk, Jenny m�g akkor is
kapaszkodott a kab�tujjamba.
- Ez nem tetszik nekem - mondta.
- Micsoda?
- Az, hogy tetszik nekem.
Ahogy gyalogoltunk visszafel� (van kocsim, de � sz�vesebben ment gyalog), Jenny
eg�sz �ton a
kab�tujjamba kapaszkodott. Nem a karomba, a kab�tujjamba. Ne akarj�k, hogy ezt
megmagyar�zzam. A
Briggs Hall kapuja el�tt nem cs�koltam meg b�cs�z�ul.
- N�zd, Jen, lehet, hogy p�r h�napig nem h�vlak fel.
Egy pillanatig nem sz�lt semmit. P�r pillanatig.
Azt�n megk�rdezte: - Mi�rt?
- Viszont az is lehet, hogy amint a szob�mba �rtem, felh�vlak.
H�tat ford�tottam, �s m�r indultam is.
- Strici! - sziszegte a h�tamba.
Megint megfordultam, �s vagy hat m�terr�l g�lt l�ttem.
- L�tod, Jenny, csak dob�l�zol a szavakkal, de ha t�ged tal�l el egy, meg vagy
ijedve.
Szerettem volna l�tni az arc�t, de strat�giai okokb�l nem n�zhettem h�tra.
A szobat�rsam, Ray Stratton, k�t r�gbista sr�ccal p�kerezett, mikor bel�ptem.
- Szia, barmok!
Visszab�gtek.
- Mi volt ma este, Ollie? - k�rdezte Ray.
- Egy g�l meg egy g�l el�k�sz�t�se.
- �s mell�kesen Cavilleri.
- Semmi k�z�d hozz� - feleltem.
- Az kicsoda? - k�rdezte az egyik nagy mel�k.
- Jenny Cavilleri - felelte Ray. - Egy nyamvadt zen�szf�le.
- Azt ismerem - mondta egy m�sik -, j� feszes feneke van.
�gyet se vetettem ezekre a faragatlan, otromba barmokra, kih�ztam a telefont, �s
indultam vele a
h�l�szob�mba.
- Zongor�zik: a Bach T�rsas�ggal j�tszik - mondta Stratton.
- �s Barrett-tel mit j�tszik?
- Val�sz�n�leg neny�ljhozz�mot.
Gurgul�z�s, morg�s, r�f�g�s. R�h�gtek a barmok.
- Uraim-jelentettem ki t�voz�ban -, tehetnek egy sz�vess�get!
Kicsuktam a szob�mb�l az �llati zajok �jabb hull�m�t, ler�gtam a cip�met,
v�gigfek�dtem az �gyon, �s
felh�vtam Jennyt.
- Szia, Jen...
- Mi van?
- Jen... mit sz�ln�l, ha azt mondan�m...
T�tov�ztam. � v�rt.
- Azt hiszem... bel�d szerettem.
Cs�nd volt. Azt�n nagyon l�gy hangon azt felelte:
- Azt sz�ln�m... hogy egy nagy seggfej vagy.
Letette.
Egy�ltal�n nem szomorodtam el. Nem is lep�dtem meg.
3
A Cornell elleni meccsen megs�r�ltem.
Saj�t hib�mb�l t�rt�nt, igaz�n. Egy k�l�n�sen forr� pillanatban elk�vettem azt a
sajn�latos ball�p�st, hogy a
k�z�pcsat�rukat "kanadai szarjancsi"-nak neveztem. Figyelmetlens�g volt
megfeledkeznem arr�l, hogy a
csapatuk n�gy tagja kanadai volt, �s - mint kider�lt - mindegyik m�lys�gesen
hazafias �rzelm�, j�l
megtermett, �s hall�t�vols�gon bel�l. A s�r�l�st igazs�gtalans�g tet�zte, mert
engem �ll�tottak ki. M�ghozz�
�t percre, dulakod�s�rt. Hallott�k volna, hogy r�m m�sztak a Cornell-szurkol�k,
mikor kihirdett�k az
�t�letet! Nem sok Harvard-drukker j�tt fel ide a fen�be, Ithac�ba (New York �llam),
m�g ha a bajnoks�gr�l
volt is sz�! Amint bem�sztam a b�ntet�padra, l�ttam, hogy az edz�nk t�pi a haj�t.
Jackie Felt rohant oda. Csak akkor vettem �szre, hogy a jobb arcom csupa v�r. -
J�zus M�ri�m! -
mondogatta, ahogy a tims�rudat h�zogatta rajtam. - J�zusom, Ollie!
Mozdulatlanul �ltem, �resen b�multam magam el�. Sz�gyelltem a p�ly�ra n�zni, ahol
igen hamar val�ra
v�ltak legrosszabb sejtelmeim: a Cornell g�lt l�tt. A v�r�s szurkol�k �v�lt�ttek �s
b�mb�ltek �s dud�ltak.
Most d�ntetlenre �lltunk. A Cornell nagyon k�zel volt hozz�, hogy megnyerje a
meccset - �s vele a
bajnoks�got. A fen�be, �n meg m�g alig t�lt�ttem le a b�ntet�sem fel�t.
A p�lya t�ls� oldal�n az eleny�sz� sz�m� harvardi komor volt �s csendes. Mostanra a
szurkol�k mindk�t
oldalon megfeledkeztek r�lam. Csak egyetlen n�z� szeme szegez�d�tt m�g mindig a
b�ntet�padra. Igen, �
volt. "Ha a t�rgyal�s idej�ben v�get �r, megpr�b�lok odamenni Cornellbe." A
harvardi szurkol�k k�z�tt - �
term�szetesen nem szurkolt - ott �lt III. Oliver Barrett.
Az �rv�nyl� j�gen �t az �s K�fej� kifejez�stelen n�mas�ggal szeml�lte, ahogy
egysz�l�tt fia v�r�nek utols�
cseppjeit felissz�k a ragtapaszok. Mit gondolnak, mi j�rhatott a fej�ben? Sz, sz,
sz - vagy ugyanez
szavakban?
- Oliver, ha ennyire szeretsz verekedni, mi�rt nem l�psz be az �k�lv�v�csapatba?
- Exeternek nincs �k�lv�v�csapata, ap�m.
- Nos, tal�n nem kellene elj�nn�m a hokimeccseidre.
- �gy gondolja, ap�m, hogy a maga kedv��rt csin�lom?
- Nos, nem mondan�m �ppen, hogy a "kedvem�rt".
De h�t ki tudhatja, mire gondolt? III. Oliver Barrett maga a k�t l�bon j�r�, n�ha
megsz�lal� Rushmore-hegy.
K�fej�.
Tal�n szok�sa szerint elmer�lt az �nim�datban �s K�zet. N�zzetek ide, igen csek�ly
sz�m� harvardi n�z�
van itt ma este, �n m�gis k�zt�k vagyok. �n, III . Oliver Barrett, az elfoglalt
ember, akire igazgatni val�
bankok v�rnak, meg minden, l�m, id�t szak�tottam arra, hogy felj�jjek Cornellbe egy
vacak hokimeccsre.
H�t nem csod�latos?! (Kinek?)
A t�meg �v�lt�tt, �s most m�r igaz�n vadul. M�g egy Cornell-g�l. M�r vezettek. �s
nekem m�g k�t perc
b�ntet�sem volt h�tra! Davey Johnston felfel� korcsoly�zott, d�ht�l v�r�s k�ppel.
�pp mellettem ment el, de
m�g csak r�m se n�zett. �s mintha k�nnyeket l�ttam volna a szem�ben! J�, rendben,
tudom, hogy a
bajnoks�gr�l van sz�, de h�t akkor is - ezek a k�nnyek! De h�t Davey, a kapit�nyunk
m�g�tt hihetetlen
sorozat volt: h�t �ve j�tszott, �s soha, egyetlenegyszer se kapott ki a csapata, se
k�z�piskol�ban, se az
egyetemen. Kisebbfajta legenda lett m�r: �s most volt utols��ves. �s ez volt az
utols� komoly meccs�nk.
Amit 6:3-ra elvesztett�nk.
A meccs ut�n megr�ntgeneztek, �s meg�llap�tott�k, hogy csontom nem t�rt, azt�n
Richard Selzer, az
orvostudom�nyok doktora tizenk�t �lt�ssel �sszevarrta az arcomat. Jackie Felt ott
k�v�lygott a rendel�ben,
�s azt magyar�zta a Cornell orvos�nak, hogy nem t�pl�lkozom helyesen, �s hogy
mindez elker�lhet� lett
volna, ha elegend� s�tablett�t fogyasztok. Selzer �gyet se vetett Jackre, �s nagyon
komolyan figyelmeztetett,
hogy kis h�j�n megs�r�lt a "szem�reg" (ez az orvosi kifejez�s), �s hogy az lenne a
legokosabb, ha egy h�tig
nem j�tszan�k. Megk�sz�ntem: Elment, a sark�ban Felttel, aki m�g mindig a
t�pl�lkoz�sr�l magyar�zott.
�r�ltem, hogy magamra hagytak.
�vatosan lezuhanyoztam, vigy�zva, hogy a sebes arcom ne kapjon vizet. A Novokain
hat�sa m�l�f�lben
volt, de valahogy m�g �r�ltem is a f�jdalomnak. V�g�l is ezt a meccset �n l�ttem
el! Befellegzett az
els�s�gnek, megette a fene a mi sorozatunkat (az utols��vesek mind veretlenek
voltak) �s Davey Johnston�t
is. Tal�n nem kiz�r�lag az �n hib�m volt, de akkor �gy �reztem.
Az �lt�z� �res volt. Nyilv�n mind �tmentek m�r a motelba. Azt gondoltam, biztos
senki sem akart l�tni, se
sz�lni hozz�m. Ezzel a pokolian keser� �zzel a sz�mban - olyan rohadtul voltam,
hogy a nyelvemen �reztem
- �sszecsomagoltam a szerel�semet, �s kimentem. Nem sok harvardi drukker �gyelgett
odakint, New York
�llam �szaki cs�csk�nek zimank�s vadon�ban.
- Hogy van az arca, Barrett?
- K�sz�n�m, j�l, Mr. Jencks.
- Tal�n j�t tenne egy szelet marhah�s - csend�lt fel egy m�sik ismer�s hang. III.
Oliver Barrett sz�lott
imigyen. Jellemz�, hogy a feldagadt szem �z�nv�z el�tti gy�gym�dj�t aj�nlja.
- K�sz�n�m, ap�m - mondtam -, a doktor m�r elint�zte. - �s a Selzer tizenk�t
�lt�s�t bor�t� k�t�sre
mutattam.
- M�rmint a gyomrodba, fiam.
Eb�dn�l megint sort ker�tett�nk szakadatlan �lbesz�lget�seink egyik�re, melyek
kiv�tel n�lk�l �gy
kezd�dnek, hogy "Hogy megy a sorod?", �s �gy v�gz�dnek, hogy "Nincs sz�ks�ged
semmire?".
- Hogy megy a sorod, fiam?
- Remek�l, ap�m.
- F�j az arcod?
- Nem, ap�m.
(�pp r�kezdett a pokoli f�jdalom.)
- Szeretn�m, ha h�tf�n megn�zetn�d Jack Wellsszel.
- F�l�sleges, ap�m.
- M�giscsak specialista...
- A Cornell orvosa sem volt �ppens�ggel �llatorvos - aj�nlottam a figyelm�be,
rem�lve, hogy siker�l
leh�tenem szok�sos sznob rajong�s�t a specialist�k, szak�rt�k meg mindenf�le
"fontos emberek" ir�nt.
- El�g baj - jegyezte meg III. Oliver Barrett, �s el�sz�r azt hittem, humoriz�lni
pr�b�l -, mert �llati v�g�st
kapt�l.
- Igen, ap�m - mondtam. (Vajon azt v�rja, hogy kuncogjak?)
Azt�n eszembe jutott, lehet, hogy ez a majdnem-szellemess�g voltak�ppen rosszall�st
takar, amiatt, amit a
j�gen v�ghezvittem.
- Csak nem azt akarj a mondani, hogy ma este �gy viselkedtem, mint egy vad�llat?
Szemmel l�that�lag n�mi
el�gedetts�ggel
nyugt�zta a k�rd�st. De mondani csak annyit mondott: - Nem �n emlegettem az
�llatorvost. - Ekkor �gy
d�nt�ttem, hogy ink�bb elmer�l�k az �tlap tanulm�nyoz�s�ban.
Mikor a m�sodik fog�st felszolg�lt�k, �s K�zet r�kezdett egyik egy�gy� kis
szentbesz�d�re, ez�ttal, ha j�l
eml�kszem - b�r igyekszem elfelejteni -, a gy�zelemr�l �s veres�gr�l sz�l�ra.
Megjegyezte, hogy
elvesztett�k ugyan az els�s�get, de v�geredm�nyben a sportban �gysem a gy�zelem
fontos, hanem a j�t�k.
Kijelent�sei gyan�san eml�keztettek az olimpiai jelmondatra, �s az volt az �rz�sem,
csak bevezet��l
szolg�lnak az olyan jelent�ktelen sport�gyek lesz�l�s�ra, mint amilyen egy
hokibajnoks�g. Nekem viszont
nem volt kedvem olimpiai ir�nyelvekkel etetni �t, �gy azt�n megkapta t�lem a kell�
"Igen, ap�m"
mennyis�get, egy�bk�nt befogtam a pof�m.
V�gigfutottunk a szok�sos besz�lget�si sk�l�n, amely �s K�zet kedvenc �lt�m�ja, a
Terveim c�m� k�r�l
forgott.
- Mondd csak, Oliver, van valami h�r a jogi karr�l?
- �szint�n sz�lva, ap�m, m�g nem d�nt�ttem v�gleg a jogi kar mellett.
- �n mind�ssze az ir�nt �rdekl�dtem, hogy a jogi kar v�gleg d�nt�tt-e melletted.
Ez most �jabb szellemess�g volt? Mosolyognom illene aty�m �kessz�l�s�n?
- Nem, ap�m, m�g nincs semmi h�r.
- Felh�vhatn�m Price Zimmermannt...
- Ne! - v�gtam k�zbe �nk�ntelen�l. - K�rem, ne!
- Nem akarom befoly�solni - mondta III. O. B., �s nagyon egyenesen �lt -, �pp csak
�rdekl�dn�k.
- Ap�m, szeretn�m a levelet akkor megkapni, mikor a t�bbiek. Nagyon k�rem!
- Igen. Hogyne. Remek.
- K�sz�n�m, ap�m.
- �s h�t k�l�nben is, szinte biztos, hogy beker�lsz - f�zte hozz�.
Nem tudom, mi�rt, de III. O. B. megtal�lja a m�dj�t, hogy m�g akkor is megal�zzon,
amikor dics�r.
- Nem olyan biztos - feleltem. - V�geredm�nyben, nekik nincs hokicsapatuk.
Fogalmam nincs, mi�rt becsm�reltem magam. Tal�n mert � az ellenkez� �ll�spontot
foglalta el.
- �rtesz te m�shoz is - jelentette ki III. Oliver Barrett, de nem k�v�nta ezt
b�vebben kifejteni. (K�tlem, hogy
k�pes lett volna r�.)
Az �tel �ppolyan �cska volt, mint a besz�lget�s, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy m�g a
zseml�r�l tudtam, hogy
szikkadt lesz, m�g miel�tt kihozt�k volna, azt sose tudtam, hogy milyen t�m�t tesz
majd ny�jasan a
t�ny�romra ap�m.
- �s v�gs� esetben mindig ott van a B�kehadtest - jegyezte meg teljesen v�ratlanul.
- Tess�k? - k�rdeztem, mert nem tudtam pontosan, ezt most kinyilatkoztat�snak vagy
k�rd�snek sz�nta-e.
- Azt hiszem, a B�kehadtest remek dolog, nem gondolod? - mondta.
- H�t - feleltem -, mindenesetre jobb, mint a Hadihadtest.
Egy-egy. �n nem tudtam, � hogy �rtette, �s ford�tva. T�m�t v�ltottunk volna? Most
majd megvitatjuk a
korm�ny programj�t vagy m�s aktu�lis k�rd�seket? Dehogy. Egy pillanatra
megfeledkeztem arr�l, hogy
alapt�m�nk mindig a Terveim c�m�.
- Ami engem illet, semmi kifog�som sem lenne az ellen, hogy bel�pj a B�kehadtest
soraiba, Oliver.
- Ez k�lcs�n�s, ap�m - feleltem, az � nagylelk�s�g�hez ill�en. Biztos vagyok benne,
hogy �s K�zet �gyse
figyel r�m soha, �gyhogy nem csod�lom, hogy nem reag�lt halk ir�ni�mra.
- De hogy vannak ezzel az �vfolyamt�rsaid? - folytatta. - �k mit gondolnak r�la?
- Tess�k?
- �gy gondolj�k, hogy a B�kehadtest hozz�tartozik az �let�kh�z?
�gy l�tszik, annyira kell neki ez a fr�zis, mint halnak a v�z: - Igen, ap�m.
M�g az alm�s pite is szikkadt volt.
F�l tizenkett� t�jban a kocsij�hoz k�s�rtem.
- Nincs sz�ks�ged semmire, fiam?
- Semmire, ap�m. J� �jt, ap�m.
�s elhajtott.
Boston �s Ithaca (New York �llam) k�z�tt term�szetesen van rep�l�j�rat, de III.
Oliver Barrett ink�bb kocsin
ment. Nem mintha a vol�n mellett t�lt�tt �r�k valamif�le atyai gesztusnak
sz�m�tottak volna. Ap�m
egyszer�en szeret vezetni. Sz�guldani. �s abban az �jszakai �r�ban pokolian
sz�guldhat az ember egy Aston
Martin DBS-szel. Fejem r�, hogy III. Oliver Barrett meg akarta d�nteni saj�t
Ithaca-Boston gyorsas�gi
rekordj�t, melyet az el�z� �vben �ll�tott fel, azut�n, hogy megvert�k a Cornellt,
�s megszerezt�k az
els�s�get. Tudom, mert l�ttam, amikor az �r�j�ra n�zett.
Visszamentem a motelba, �s felh�vtam Jennyt.
Ez-volt az este egyetlen j� perce. Elmes�ltem az eg�sz vereked�st (b�r mell�ztem a
casus belli r�szleteit), �s
mondhatom, nagyon �lvezte. Nem sok nyamvadt muzsikus bar�tja perfor�lta m�r
valakinek a fej�t, vagy
perfor�ltatta a saj�tj�t.
- Kik�sz�tetted legal�bb a sr�cot, aki neked ment? - k�rdezte.
- Mi az hogy! Olt�rian. Odakentem!
- B�rcsak l�thattam volna! Ugye, �sszeversz valakit a Yale-meccsen is?
- Persze.
Mosolyogtam. Mennyire szerette az �let egyszer� dolgait.
4
- Jenny a f�ldszinti telefonf�lk�ben van.
Ezt a felvil�gos�t�st a kapu�gyeletes l�nyt�l kaptam, b�r nem mondtam meg, hogy ki
vagyok, vagy hogy mit
keresek a Briggs Hallban h�tf� este. Vill�mgyorsan kapcsoltam, hogy ez j� jel. A
radcliffe-es, aki
beengedett, nyilv�n olvasta a Crimson-t, �s tudta, ki vagyok. J�, ilyen m�r volt.
De ami enn�l sokkal
fontosabb: Jenny ezek szerint megeml�tette, hogy velem j�r.
- K�sz - mondtam. - Itt v�rok.
- H�lye dolog ez a Cornell-�gy. A Crime �rja, hogy n�gy sr�c ugrott neked.
- Igen. �s engem �ll�tottak ki. �t percre.
- H�t igen.
Egy bar�t meg egy drukker k�z�tt az a k�l�nbs�g, hogy az ut�bbival hamar kifogy a
t�m�b�l az ember.
- Jenny v�gzett m�r?
R�n�zett a kapcsol�t�bl�j�ra, �s k�z�lte, hogy nem.
Kivel besz�lhet Jenny, aki meg�ri, hogy r�ford�tsa a velem val� tal�lkoz�sra sz�nt
perceket? Valami
nyamvadt zen�sszel? Nem volt el�ttem titok, hogy Martin Davidson, az Adams House
utols��ves hallgat�ja,
a Bach T�rsas�g zenekar�nak karmestere, azzal h�zeleg mag�nak, hogy b�rja Jenny
kit�ntet� figyelm�t. Nem
testileg; alig hiszem, hogy meg tudott volna mozd�tani a karmesteri p�lc�j�n�l
nehezebb t�rgyat. Ak�rhogy
is, gondoskodom r�la, hogy az �n id�mmel ne �ljen vissza tov�bb.
- Hol a telefonf�lke?
- A fordul�n t�l. - Pontosan megmutatta az ir�nyt.
A hallba battyogtam. Messzir�l l�ttam Jennyt a telefonn�l. Nyitva hagyta a f�lke
ajtaj�t. Lassan, hanyagul
poroszk�ltam, azt rem�ltem, majd megpillant, k�t�semmel, s�r�l�seimmel, �s annyira
meghat�dik, hogy
lecsapja a hallgat�t, �s a karomba rohan. K�zeled�ben elkaptam n�h�ny
besz�lget�sfoszl�nyt.
- Igen. H�t persze! Felt�tlen�l. �n is, Phil. �n is szeretlek, Phil.
Megtorpantam. Kivel besz�l? Ez nem Davidson - az � nev�nek semelyik r�sz�ben sincs
semmif�le Phil. M�r
j� ideje ut�nan�ztem az �vfolyamn�vsorban: Martin Eugene Davidson, 70 Riverside
Drive, New York.
Gimn�zium, hum�n tagozat. A f�nyk�pe �rz�keny, intelligens alkatr�l �rulkodott, �s
az �n tests�lyomn�l
vagy 20 kil�val kevesebbr�l. De mit t�r�d�m �n Davidsonnal! Nyilv�nval�an �t is,
engem is le�getett Jennifer Cavilleri valaki�rt, akinek ebben a pillanatban
(micsoda diszn�s�g!) �ppen
cs�kokat dob�l a telefonba!
Negyvennyolc �r�ra tettem csak ki a l�bam, �s valami rohadt Phil nev� strici m�r
bem�szott az �gyba
Jennyvel (csak err�l lehet sz�!).
- Igen, Phil, �n is szeretlek. Szia:
Ahogy letette a kagyl�t, megl�tott, de m�g cselt el se pirult, elmosolyodott, �s
cs�kot intett. Hogy lehet ilyen
k�tsz�n�?
K�nnyed�n megcs�kolt az �p felemen. - Szia, pocs�kul n�zel ki.
- Megs�r�ltem, Jen.
- A m�sik sr�c m�g rond�bban n�z ki?
- Nan�! Sokkal. Mindig gondoskodom r�la, hogy a m�sik sr�c m�g rond�bban n�zzen ki.
Ezt olyan balj�slat�an mondtam, ahogy csak t�lem telt, mintegy sejtetve, hogy
sz�tverem minden
vet�lyt�rsam fej�t, aki �gyba m�szik Jennyvel, m�g �n nem vagyok itt, �s
nyilv�nval�an nem gondol r�m a
kutya se. Belekapaszkodott a kab�tujjamba, �s indultunk az ajt� fel�.
- Szia, Jenny! - ki�ltotta a kapu�gyeletes.
- Szia, Sarah Jane! - kiab�lt vissza Jenny.
Mikor kint voltunk, �s besz�llni k�sz�lt�nk az MG-be, telesz�vtam a t�d�met az esti
leveg�vel, �s amilyen
hanyagul csak tudtam, feltettem a k�rd�st:
- Mondd csak, Jen...
- Mi van?
- ...ki az a Phil?
Mag�t�l �rtet�d�en felelte, mialatt be�lt a kocsiba:
- Az ap�m.
Nem voltam hajland� bevenni ezt a mes�t.
- Philnek h�vod az ap�dat?
- Ez a neve. Mi�rt, te hogy h�vod a tiedet?
Jenny egyszer elmes�lte, hogy az apja nevelte fel, aki valami p�kf�le Cranstonban
(Rhode Island). Az anyja
aut�szerencs�tlens�g �ldozata lett, mikor � m�g nagyon kicsi volt. Mindezt az�rt
mondta el, hogy
meg�rtsem, mi�rt nincs jogos�tv�nya. Az apja, aki egy�bk�nt - Jenny szerint -
"igaz�n rendes fej", egyb�l
rettent� babon�s lett, amint arr�l volt sz�, hogy egyetlen l�ny�t a vol�n mell�
engedje. Ez el�gg�
megnehez�tette Jenny �let�t a k�z�piskola utols� �veiben, mikor egy providence-i
sr�ct�l tanult zongor�zni.
De azut�n az eg�sz Proustot v�gigolvasta azokon a hossz� aut�buszutakon.
- Mi�rt, te hogy h�vod a tiedet?
�gy elgondolkoztam, meg se hallottam a k�rd�st.
- Kimet?
- Milyen kifejez�ssel �lsz, amikor �s�dr�l nyilatkozol?
Azt mondtam, amit mindig is szerettem volna: - Vadbarom.
- Szemt�l szembe?
- Sose l�tom a szem�t.
- �larcot visel?
- Bizonyos �rtelemben igen. K�b�l. Sz�ntiszta k�b�l.
- Ugyan m�r, biztos fene b�szke r�d! Hisz men� harvardi fej vagy.
R�n�ztem. Azt hiszem, v�geredm�nyben m�gse tudott mindent.
- � is az volt, Jenny.
- Nagyobb men�, mint egy bajnokcsapat sz�ls�je?
Nagyon �lveztem, hogy annyira m�lt�nyolja a sportsikereimet. El�g baj, hogy a saj�t
dics�s�gem rov�s�ra
kellett el�adnom az ap�m�it is.
- Egyp�revez�sben indult az 1928-as olimpi�n.
- Te j�s�gos �g! - mondta. - �s gy�z�tt?
- Nem - feleltem, �s azt hiszem, �szrevette, milyen megk�nnyebb�l�semre szolg�l,
hogy ap�m csak hatodik
lett a d�nt�ben.
Kis ideig csend volt. Most tal�n meg�rti Jenny, hogy IV. Oliver Barrettnek lenni
nem egyszer�en annyit
jelent, hogy az embernek egy�tt kell �lnie azzal a harvardi sz�rke k��p�tm�nnyel.
Jelent valamif�le fizikai
megf�leml�tetts�get is. Mert a csal�di sikerek s�lya szinte r�nehezedik az emberre.
Legal�bbis r�m.
- De mit k�vetett el, hogy ki�rdemelje a vadbarom nevet? - k�rdezte.
- Er�szakot... rajtam - feleltem.
- Tess�k?
- Er�szakot... - ism�teltem.
Jenny szeme akkor�ra kerekedett, mint egy cs�szealj: - Valami v�rfert�z�sf�le?
- K�m�lj meg a csal�di �gyeidt�l, Jen. El�g nekem a magam�.
- De h�t hogy �rted, Oliver? - k�v�ncsiskodott. - M�gis, hogyhogy er�szakot?
- R�m er�szakolta a "helyes" dolgokat - v�laszoltam.
- Mi a helytelen a "helyes" dolgokban? - firtatta, �s nagyon �lvezte a nyilv�nval�
ellentmond�st.
Elmondtam neki, mennyire r�hellem, hogy beprogramoznak a Barrett Hagyom�ny
szellem�ben - amit m�r
�szrevehetett volna, mikor l�tta, hogy �sszer�ndulok, ha ki kell mondanom a
sorsz�mnevet a nevem mellett.
�s ki nem �llhatom, hogy nekem felt�tlen�l el kell �rnem iksz sz�m� eredm�nyt
minden rohadt f�l�vben.
- No persze - mondta Jenny sz�kimond� g�nnyal -, �szrevettem, mennyire ut�lsz
kit�n�t kapni �s
bajnokcsapatban j�tszani...
- Azt ut�lom, hogy az ap�m elv�rja: ne adjam al�bb! - Kimondani, amit mindig
�reztem (de amir�l m�g
sohasem besz�ltem), �nmag�ban is pokolian k�nos volt; de most m�r meg kellett
�rtetnem a dolgot Jennyvel.
- �s olyan hihetetlen k�z�nnyel veszi tudom�sul, ha nekem val�ban siker�l valami.
Sz�val velem
kapcsolatban mindent olyan biztosra vesz.
- De h�t � nagyon elfoglalt. T�bbsz�r�s bankigazgat� meg minden, nem?
- �risten, Jenny, te kinek a p�rtj�n vagy? - Ez h�bor�? - k�rdezte.
- Mi az hogy! - feleltem.
- Nevets�ges vagy, Oliver.
�gy l�tszott, val�ban nem �rti. �s ez volt az els� eset, hogy a sz�rmaz�sunk,
neveltet�s�nk
k�l�nb�z�s�g�b�l ered� szakad�kot meg�reztem kett�nk k�z�tt. Hiszen a h�rom �s f�l
Harvard-Radcliffe �v
t�bb�-kev�sb� olyan f�l�nyes szellemm� form�lt benn�nket is, mint amilyeneket ez az
int�zm�ny
fut�szalagon �ll�t el�. De amikor tudom�sul kellett volna vennie, hogy az �n ap�m
k�b�l van, � az istennek
se t�g�tott atavisztikus olasz-mediterr�n apuka-im�dja-csemet�it r�geszm�j�t�l, �s
ezen nem lehetett
vitatkozni vele.
Megpr�b�ltam felhozni egy jellemz� esetet. Azt a nevets�ges �lbesz�lget�st a
Cornell-meccs ut�n. Ez azt�n
szemmel l�that�lag nagy hat�ssal volt r�. Csak �pp nem �gy, ahogy kellett volna.
- Komolyan mondod, hogy eg�sz Ithac�ig elment egy �cska hokimeccs�rt?
Megpr�b�ltam elmagyar�zni, hogy az �n aty�m csupa forma �s semmi tartalom. De �
csak azon r�g�dik,
hogy az ap�m olyan rengeteget utazott egy ilyen (viszonylag) jelent�ktelen
sportesem�ny miatt.
- N�zd, Jenny, nem hagyhatn�nk abba az eg�szet?
- H�la istennek, hogy nem tudsz z�ld �gra verg�dni az ap�ddal - felelte. - Ebb�l is
l�tszik, hogy nem vagy
eg�szen norm�lis.
- Nah�t... azt akarod mondani, hogy te igen?
- Egy fr�szt, fi�ka. Gondolod, hogy ha az voln�k, veled j�rn�k?
T�m�n�l voltunk, mint rendesen.
5
Szeretn�k p�r sz�t sz�lni a testi kapcsolatunkr�l.
Meglep�en hossz� ideig nem ker�lt r� sor. Vagyis nem t�rt�nt t�bb, mint azok a m�r
eml�tett cs�kok
(mindegyiknek minden apr� r�szlet�re eml�kszem m�ig is). Ez n�lam el�g szokatlan
dolog volt, mert
r�men�s �s t�relmetlen vagyok, �s gyorsan a t�rgyra t�rek. Ha vagy egy tucat Tower
Court-i wellesleyi
l�nynak azt mondt�k volna, hogy IV. Oliver Barrett m�r h�rom hete mindennap
tal�lkozik egy ifj� h�lggyel,
�s m�g nem fek�dt le vele, minden bizonnyal r�h�g�g�rcs�t kapnak, �s a
leghat�rozottabban k�ts�gbe
vonj�k a sz�ban forg� le�nyz� n�iess�g�t. Holott term�szetesen egy�ltal�n nem err�l
volt sz�.
Nem tudtam, hogy csin�ljam.
Ne �rtsenek f�lre, vagy vegy�k ezt sz� szerint. Ismertem a hadmozdulatokat.
Egyszer�en nem tudtam
elsz�nni magam, hogy megtegyem �ket. Jenny olyan okos volt; hogy att�l f�ltem,
esetleg kineveti azt, amit
�n vil�g�letemben IV. Oliver Barrett beh�zelg�en romantikus (�s ellen�llhatatlan)
st�lus�nak tartottam. Att�l
is f�ltem, hogy m�s�rt enged majd mag�hoz, mint ami�rt szeretn�m. Vagyis azt
pr�b�lom kidadogni, hogy
amit Jennifer ir�nt �reztem, ez most valami m�s volt, s egy�ltal�n nem tudtam,
hogyan hozzam sz�ba a
t�m�t, ak�r csak k�rd�s form�j�ban is. ("Meg kellett volna k�rdezned" - mondta
k�s�bb.) Csak azt tudtam,
hogy mit �rzek ir�nta. �gy, ahogy van.
- El fogsz hasalni a vizsg�n, Oliver.
Egy vas�rnap d�lut�n a szob�mban �lt�nk �s olvastunk.
- El fogsz hasalni, Oliver, ha csak �lsz itt, �s n�zed, hogy �n hogy tanulok.
- Dehogy n�zem. �n is tanulok.
- Egy fr�szt. A l�bamat b�mulod.
- N�ha. Minden fejezet elej�n.
- Igen r�vid fejezetek vannak abban a k�nyvben.
- Ide figyelj, te bek�pzelt liba, az�rt annyira k�pr�zatos nem vagy.
- Tudom. De mit tehetek, ha te m�gis azt hiszed.
Lecsaptam a k�nyvet, �s �tmentem a szoba m�sik v�g�be, ahol � �lt.
- Jenny, az isten szerelm�re, hogy a fen�be tudn�m John Stuart Millt olvasni, mikor
minden m�sodpercben
meg�r�l�k, annyira szeretn�k lefek�dni veled?
Felvonta a szem�ld�k�t, �s szigor�an v�gigm�rt.
- Oliver, leszel sz�ves!
A sz�ke mellett guggoltam. Megint a k�nyv�be m�lyedt.
- Jenny...
Puh�n becsukta a k�nyvet, letette, azt�n a k�t kez�t oldalt a nyakamra sim�totta.
- Oliver... Leszel sz�ves?
Egyszerre megt�rt�nt. Minden.
Els� egy�ttl�t�nk pontosan az ellent�te volt az els� sz�csat�nak. Annyira nem
kapkod�, olyan l�gy, olyan
gyeng�d. Sohasem tudtam, hogy ez az igazi Jenny - ez a puha teremt�s, akinek az
�rint�se olyan k�nny� �s
bec�z�. De ami igaz�n megd�bbentett, az a saj�t viselked�sem volt. �n voltam l�gy.
�n voltam gyeng�d. Ez
lett volna az igazi IV. Oliver Barrett?
Mint m�r eml�tettem, azt megel�z�en sohasem l�ttam Jennyb�l m�g annyit sem,
amennyit egy v�letlen�l
kigombolt pul�vergomb el�rul. Kicsit meglepett, mikor �szrevettem, hogy a nyak�n
apr� aranykeresztet
visel. Olyan aranyl�ncon l�gott, amit sose lehet kinyitni. Ez azt jelenti, hogy az
�gyban is viselte. Annak a
csod�latos d�lut�nnak egy cs�ndes pillanat�ban, az egyik olyan lebeg� sz�netben,
mikor minden fontos �s
semmi sem az, meg�rintettem a kis keresztet, �s megk�rdeztem Jennyt, mit sz�lna a
gy�ntat�ja ahhoz, hogy
egy�tt vagyunk az �gyban, meg minden. Azt felelte, nincsen gy�ntat�ja.
- H�t nem vagy j� katolikus kisl�ny? - k�rdeztem.
- Kisl�ny vagyok - mondta -, �s j� is vagyok.
R�m n�zett j�v�hagy�s�rt, �s �n elmosolyodtam. Visszamosolygott.
- Akkor a h�romb�l kett� stimmel.
Azt�n megk�rdeztem, mi�rt hord keresztet, �s mi�rt ilyen forrasztott l�ncon.
Megmagyar�zta, hogy az
�desanyj�� volt, nem vall�si, hanem �rzelmi okokb�l viseli. Azt�n megint
�nmagunkr�l besz�lgett�nk.
- Te, Oliver, mondtam m�r, hogy szeretlek? - k�rdezte.
- Nem, Jen.
- Mi�rt nem k�rdezt�l?
- �szint�n sz�lva, nem mertelek.
- K�rdezz most!
- Szeretsz, Jenny?
R�m n�zett, �s egy�ltal�n nem �reztem kit�r� v�lasznak, mikor azt k�rdezte:
- Mit gondolsz?
- Igen. Azt hiszem. Tal�n...
Megcs�koltam a nyak�t.
- Oliver?
- Tess�k?
- �n nemcsak szeretlek...
Te j�s�gos �g, mi lesz ebb�l?
- �n nagyon szeretlek, Oliver.
6
Szeretem Ray Strattont.
Lehet, hogy nem l�ngelme vagy vil�grasz�l� r�gbij�t�kos (kiss� lass� a
szerel�sn�l), de mindig j� szobat�rs
volt �s h�s�ges haver. �s hogy mit szenvedett a szeg�ny �rd�g utols� �v�nk nagy
r�sz�ben! Vajon hov�
ment tanulni, mikor megl�tta a nyakkend�t a szob�nk kilincs�n (ez volt az
egyezm�nyes jel arra, hogy a
"szoba foglalt")? Semmi k�ts�g, nem tanult olyan nagyon sokat, de valamennyit
m�giscsak kellett n�ha.
Tegy�k fel, a h�zik�nyvt�rba j�rt, vagy a Lamontba, vagy ak�r a Pi Eta Klubba. De
vajon hol aludt azokon a
szombat �jszak�kon; mikor Jenny meg �n �gy d�nt�tt�nk, hogy nem engedelmesked�nk a
h�zirendnek, �s
egy�tt maradtunk? Raynek mindig fel kellett hajtania valami helyet, ahol le tud
d�gleni - a szomsz�dok
kanap�j�t vagy hasonl�t, felt�ve, hogy az � szob�juk nem volt foglalt �ppen. M�g
j�, hogy legal�bb a
r�gbiszezonnak v�ge volt m�r. �s h�t �n is megtettem volna �rte ugyanezt.
De mi volt a h�la? Valamikor r�gen megosztottam vele szerelmi diadalaim legapr�bb
r�szleteit is. Most
nemcsak ezekben az elidegen�thetetlen szobat�rsi jogaiban r�vid�tettem meg, de m�g
csak azt sem voltam
hajland� k�z�lni vele, hogy egy�ltal�n viszonyom van Jennyvel. Egyszer�en jeleztem,
mikor lesz sz�ks�gem
a szob�ra. Stratton azt�n olyan k�vetkeztet�st vonhatott le ebb�l, amilyet akart.
- Mit akarok mondani, Barrett! Az isten szerelm�re, h�t lefektetted?
- Raymond, �gy k�rlek, mint haveromat, ne k�rdezz!
- De az isten szerelm�re, Barrett, minden d�lut�n, p�ntek �jjel, szombat �jjel...
Az isten szerelm�re, h�t nem
lehet, hogy ne fek�dn�l le vele!
- Akkor mi�rt k�rdezel, Ray?
- Mert ez eg�szs�gtelen.
- Micsoda?
- Ez az eg�sz �gy, Ol. Mit mondjak, ilyesmi azel�tt sose fordult el�. �gy
begombolkozni az �reg Ray el�tt!
Mit mondjak, ez teljesen �rthetetlen! Eg�szs�gtelen. Az isten szerelm�re, h�t mi a
fen�t tud ez a l�ny, amit
m�s nem?
- Ide figyelj, Ray, �rett emberek szerelm�ben...
- Szerelem?
- �gy mondod, mint valami tr�g�rs�got!
- Szerelem? A te korodban? Az isten szerelm�re, nagyon agg�dom �rted, �des �regem!
- Mim�rt? Az �p eszem�rt?
- Az aggleg�nys�ged�rt. A szabads�god�rt. Az �leted�rt!
Szeg�ny Ray. Komolyan gondolta.
- F�lsz, hogy elvesz�tesz egy szobat�rsat, mi?
- Egy fr�szt, ink�bb nyertem egyet, annyit van n�lunk.
Hangversenyre �lt�zk�dtem, �gyhogy ezt a p�rbesz�det hamarosan le kellett z�rni.
- Ne izgasd magad, Raymond! Kivessz�k majd azt a lak�st New Yorkban. Minden este
m�s pipik.
V�gigcsin�ljuk az eg�szet!
- Ne mondd, hogy ne izgassam magam, Barrett! T�ged a hatalm�ba ker�tett az a l�ny.
- Ne f�lj, nem vesz�tem el a fejemet - feleltem. - Nyugi! - Megk�t�ttem a
nyakkend�met, �s indultam az aj
t� fel�. Stratton valahogy tan�cstalan volt.
- Te, Ollie! - Mi van?
- De lefektetted, ugye?
- Az �g szerelm�re, Stratton!
Erre a koncertre nem az�rt mentem, hogy elvigyem Jennyt, hanem hogy meghallgassam.
A Bach T�rsas�g az
V. Brandenburgi versenyt adta el� a Dunster House-ban, �s Jenny j�tszotta a
csembal�sz�l�t. Term�szetesen
m�r sokszor hallottam j�tszani, de sohasem t�rsas�gban vagy nyilv�nosan. Te j�
isten, de b�szke voltam!
Egyszer sem hib�zott, legal�bbis nem vettem �szre.
- El sem tudom hinni, olyan �ri�si volt�l - mondtam a hangverseny ut�n.
- Ebb�l is l�tszik, mennyire �rtesz a zen�hez, fi�ka.
- �pp el�gg� �rtek.
A Dunster udvar�n �lltunk. Olyan �prilisi d�lut�n volt, amilyeneken az ember kezdi
azt hinni, hogy
m�giscsak el�rkezik a tavasz Cambridge-be is. Jenny zen�szkoll�g�i a k�zelben
t�nferegtek (k�zt�k Martin
Davidson, aki l�thatatlan gy�l�letbomb�kat hajig�lt fel�m), �gyhogy nem
vitatkozhattam vele zenei
szak�rtelmemr�l.
�tv�gtunk a Memorial Drive-on, hogy a foly�parton s�t�lhassunk.
- L�gy �szn�l, Barrett! �n eg�sz rendesen j�tszom. De nem vagyok �ri�si. M�g bajnok
sem. �ppen csak
eg�sz rendesen j�tszom. Rendben?
- Rendben. Eg�sz rendesen j�tszol. Csak azt akarom mondani, hogy nem szabad
abbahagynod.
- Ki mondta, hogy abba akarom hagyni, az isten szerelm�re? Amikor Nadia Boulanger-
n�l fogok tanulni!
Most mi az istenr�l besz�l? Abb�l, ahogy hirtelen elhallgatott, meg�reztem;
olyasmir�l van sz�, amit nem
akart elmondani.
- Kin�l? - k�rdeztem.
- Nadia Boulanger-n�l. H�res zenetan�r. P�rizsban. - Az utols� szavakat szinte
elharapta.
- P�rizsban? - k�rdeztem, nagyon lassan.
- Irt� kev�s amerikai tan�tv�nyt v�llal. Szerencs�m volt. �llati j� �szt�nd�jat is
kaptam. - Jennifer, te
P�rizsba akarsz menni?
- M�g sose voltam Eur�p�ban. Alig v�rom.
Megragadtam a v�ll�t. Lehet, hogy nagyon durva voltam, nem is tudom.
- Te; mi�ta tudod ezt?
Ez egyszer Jenny nem tudott a szemembe n�zni.
- Ollie, ne h�ly�skedj! - mondta. - Ez elker�lhetetlen.
- Mi elker�lhetetlen?
- V�gz�nk, �s mindegyik�nk megy a maga �tj�ra: Te a jogra...
- V�rj csak... mir�l besz�lsz?
Most a szemembe n�zett. �s nagyon szomor� volt az arca.
- Ollie, te milliomoscsemete vagy, �n meg, t�rsadalmi helyzetemet tekintve, egy
nulla.
M�g mindig markoltam a v�ll�t.
- Mi k�ze ennek a k�l�n utakhoz? Most �sszetartozunk, �s boldogok vagyunk.
- Ollie, ne h�ly�skedj! - felelte. - A Harvard olyan, mint a Mikul�s puttonya.
Mindenf�le bolond j�t�kot
belegy�m�sz�lhetsz. De mikor v�ge az �nnepnek, kibor�tanak... - t�tov�zott - �s
mehetsz vissza oda, ahov�
val� vagy.
- Ezt �gy �rted, hogy m�sz vissza s�tit kotyvasztani Cranstonba?
Elkeseredett dolgokat mondtam.
- Cukr�szs�tem�nyt - mondta. - �s ne figur�zd ki az ap�mat.
- Akkor ne hagyj el, Jenny! K�rlek!
- �s mi lesz az �szt�nd�jammal? Mi lesz P�rizzsal, amit m�g sose l�ttam?
- �s mi lesz az esk�v�nkkel?
Ezt �n mondtam, b�r egy m�sodpercig magam se voltam benne biztos eg�szen.
- Ki besz�lt itt esk�v�r�l?
- �n. Most besz�lek.
- Te el akarsz engem venni?
- Igen.
F�lrebillentette a fej�t, nem mosolygott, egyszer�en csak megk�rdezte:
- Mi�rt?
A szem�be n�ztem.
- Csak - mondtam.
- Ja - felelte: - Ez nyom�s �rv.
Belekapaszkodott a karomba (ez�ttal nem a kab�tujjamba), �s s�t�ltunk a
foly�parton. Val�ban, err�l nem
volt tov�bb mit besz�lni.
7
Ipswich (Massachusetts �llam) k�r�lbel�l negyvenpercnyire van a Mystic River
Bridge-t�l, att�l f�gg�en,
hogy milyen az id�, �s hogy hajt az ember. Ami azt illeti, �n m�r huszonkilenc perc
alatt is megtettem ezt az
utat. Egy Bizonyos jeles bostoni bank�r enn�l r�videbb id�vel is dicsekszik, de ha
az ember azt vitatja, hogy
meg lehet-e tenni az utat a h�dt�l a Barrett-h�zig harminc percn�l r�videbb id�
alatt is, �sszemos�dik �lom
�s val�s�g. Nekem a mag�m r�sz�r�l az a v�lem�nyem, hogy a huszonkilenc perc a
legals� hat�r. Hiszen az
ember az�rt m�gsem hagyhatja teljesen figyelmen ki�l a forgalmi jeleket az I-es
�ton.
- �gy hajtasz, mint egy �r�lt - szidott Jenny.
- Ez Boston - feleltem. - Itt mindenki �gy hajt, mint az �r�lt. - Akkor �ppen
meg�ll�tott benn�nket a v�r�s
l�mpa az I-es �ton.
- Kiny�rsz benn�nket, m�g miel�tt a sz�leid v�gezhetn�nek vel�nk.
- N�zd, Jenny, a sz�leim im�dni val� emberek.
A l�mpa z�ldre v�ltott. Az MG nem eg�szen t�z m�sodperc alatt felgyorsult hatvanra.
- M�g a Vadbarom is? - k�rdezte.
- Kicsoda?
- III. Oliver Barrett.
- Ja, � kedves fick�. Nagyon meg fogod kedvelni.
- Honnan tudod?
- Mindenki kedveli.
- Akkor te mi�rt nem?
- �ppen ez�rt - mondtam.
Mi�rt vittem el m�gis bemutatni? Nem b�rtam volna meglenni az �s K�fej� �ld�sa
n�lk�l? H�t egyr�szt
Jenny ragaszkodott hozz� ("Ennek ez a m�dja, Oliver"), m�sr�szt befoly�solt az az
egyszer� t�ny is, hogy
III. Oliver volt a bank�rom, a sz� legk�z�ns�gesebb �rtelm�ben: � fizette azt a
rohadt tand�jat.
Vas�rnapi vacsor�nak kell lennie, nemde? Vagyis h�t, �gy comme il faut, ugyeb�r.
Vas�rnap, mikor az
�sszes �cska tragacs ott tolong az I-es �ton, �s el�llja az utamat. Leszakadtam a
f��tvonalr�l a Groton Street
ir�ny�ban, tizenh�rom �ves korom �ta sz�guldoztam ennek az �tnak a kanyarcin.
- Itt nincsenek is h�zak - �llap�totta meg Jenny -, csak f�k.
- A h�zak a f�k m�g�tt vannak.
Ha az ember lefel� megy a Groton Streeten, nagyon kell �gyelnie, k�l�nben nem veszi
�szre a h�zunkhoz
vezet� le�gaz�st. �szint�n
sz�lva, aznap d�lut�n �n elmentem mellette. H�romsz�z m�terrel t�lmentem a h�zon,
mikor csikorogva
lef�keztem.
- Hol vagyunk? - k�rdezte.
- T�lment�nk - mormogtam, s�r� k�romkod�sok k�zepette.
Tal�n van abban valami szimbolikus, hogy h�romsz�z m�ternyit vissza kellett
farolnom, hogy a h�zunk
bej�rat�hoz �rjek. Ak�rhogy is, amint Barrett-f�ld�n voltunk, lelass�tottam.
legal�bb nyolcsz�z m�ter a
Groton Streett�l a tulajdonk�ppeni Dover House-ig. �tk�zben az ember elmegy m�s...
nos, �p�letek mellett.
Azt hiszem, els� l�t�sra el�g impoz�ns.
- Te j�isten! - ki�ltott fel Jenny.
- Mi van, Jen?
- Fordulj vissza, Oliver! Komolyan! �ll�tsd meg a kocsit!
Meg�ll�tottam. Riadtan kapaszkodott.
- Te, �n nem gondoltam, hogy ez ilyen.
- Milyen?
- Ilyen gazdag. Fogadok, a jobb�gyaitok laknak ezekben a h�zakban.
Ki akartam ny�jtani a kezem, hogy megsimogassam, de a tenyerem nyirkos volt (el�g
szokatlan dolog), �gy
csak szavakkal pr�b�ltam lelket �nteni bel�.
- Ugyan, Jen. �cska k�rak�s lesz ebb�l is.
- Persze, de mit�l van az, hogy egyszerre �gy szeretn�m, ha Angolsz�sz Abigail vagy
Protest�ns Patricia
lenn�k?
Sz�tlanul tett�k meg az �t h�tralev� r�sz�t, kisz�lltunk a kocsib�l, �s els�t�ltunk
a f�bej�ratig. Am�g v�rtuk,
hogy ajt�t nyissanak, Jennyt az utols� percben elfogta a vakr�m�let.
- Fussunk - k�rlelt.
- Maradjunk �s harcoljuk v�gig - biztattam.
Lehet, hogy egyik�nk sem tr�f�lt?
Az ajt�t Florence nyitotta ki, a Barrett csal�d h�s�ges r�gi csel�dje.
- �; Oliver �rfi! - �dv�z�lt.
Istenem, hogy ut�ltam, ha �gy sz�l�tanak! Hogy gy�l�l�m ezt a lekicsinyl�st jelz�
megk�l�nb�ztet�st k�ztem
�s az �s K�fej� k�z�tt.
Sz�leim, k�z�lte Florence, a k�nyvt�rban v�rnak. Jenny odamenet elk�pedve b�mult
meg n�h�ny portr�t.
Nemcsak mert volt, amelyet John Singer Sargent festett (nevezetesen II. Oliver
Barrett�t, amelyet id�nk�nt
ki�ll�tanak a bostoni m�zeumban), hanem mert felfedezte, hogy nem minden �s�met
h�vt�k Barrettnek.
Voltak tisztes Barrett h�lgyek, akik m�lt� frigyre l�ptek, �s olyan ut�dokat hoztak
a vil�gra, mint Barrett
Winthrop, Richard Barrett Sewall, s�t Lawrence Lyman, aki od�ig mer�szkedett, hogy
�tl�boljon az �leten
(s ennek mag�t�l �rtet�d� megfelel�j�n, a Harvardon), �s d�jnyertes vegy�sz legyen
an�lk�l, hogy legal�bb a
neve k�zep�n viselt volna egy Barrettet!
- J�s�gos �g - mondta Jenny. - Itt l�g a Harvard-�p�letek fele.
- Szart �r az eg�sz - v�laszoltam neki.
- Fogalmam se volt, hogy a Sewall Cs�nakh�znak is rokona vagy - jelentette ki.
- Igen. �si fa- �s k�csal�db�l sz�rmazom.
Az arck�pek hossz� sor�nak v�g�n, k�zvetlen�l miel�tt az ember a k�nyvt�rba
fordulna, �veges vitrin �ll.
Tr�fe�k vannak benne. Sportversenyekr�l.
- Isteniek! - lelkesedett Jenny. - Sose l�ttam m�g olyanokat, amelyek �gy n�znek
ki, mintha val�di aranyb�l
�s ez�stb�l voln�nak.
- Abb�l is vannak.
- Te j�isten! Ez mind a tied?
- Nem. Az �v�.
K�ts�gbevonhatatlan �letrajzi t�ny, hogy III. Oliver Barrett nem �rt el helyez�st
az amszterdami olimpi�n.
M�sr�szt azonban az is
t�ny, hogy jelent�s evez�ssikereket aratott sz�mos egy�b alkalommal. T�bb �zben.
Sokszor. Ennek gondosan
kif�nyes�tett bizony�t�kai most ott villogtak Jennifer k�pr�z� szeme
- H�t ilyen holmikat nem osztogatnak a cranstoni tekeklubban.
Azt�n, azt hiszem, odavetett egy csontot nekem is.
- Neked is vannak tr�fe�id, Oliver?
- Igen.
- Vitrinben?
- Odafent a szob�mban. Az �gy alatt.
Egy olyan j�-kis-Jenny pillant�st vetett r�m, �s odas�gta:
- Majd felmegy�nk �s megn�zz�k �ket, j�? Miel�tt v�laszolhattam volna, vagy ak�r
fontol�ra vehettem
volna, val�j�ban mi ind�thatja arra, hogy kir�ndul�st kezdem�nyezzen a
h�l�szob�mba, f�lbeszak�tottak'
benn�nket:
- �, isten hozott!
Vadbarom! A Vadbarom volt.
- J� napot, ap�m. Ez Jennifer...
- Isten hozta.
Kezet r�zott vele, miel�tt befejezhettem volna a bemutat�st. �szrevettem, hogy
egyik bank�rjelmez�t sem
viseli. S�t: III. Oliveren eleg�ns kasm�r sportzak� volt. �s m�skor sziklakem�ny
von�sain �lnok mosoly �lt.
- F�radjon be, �s ismerkedj�k meg Mrs. Barrett-tel.
M�g egy �letre sz�l� �lm�ny v�rt Jenniferre: a tal�lkoz�s Alison Forbes "Spicces"
Barrett-tel. (Perverz
pillanataimban elt�prengtem, elemi iskolai g�nyneve vajon hogyan befoly�solta volna
az �let�t, ha nem
v�lik bel�le feln�tt kor�ra ilyen buzg�n j�t�konykod� m�zeumi v�dn�kasszony.) Hadd
eml�ts�k meg, hogy
"Spicces" Forbes nem fejezte be az egyetemet. M�sod�ves kor�ban sz�lei sz�vb�li
j�v�hagy�s�val kimaradt
a Smith Koll�giumb�l, hogy frigyre l�pjen III. Oliver Barrett-tel.
- Feles�gem, Alison, ez pedig Jennifer...
M�r mag�hoz kaparintotta a bemutat�s feladat�t.
- Calliveri - tettem hozz�, mivel �s K�zet nem tudta Jenny vezet�knev�t.
- Cavilleri - tette hozz� Jenny udvariasan, mivel �n elt�vesztettem... el�sz�r �s
utolj�ra ebben a b�d�s
�letben.
- Mint a Cavalleria Rusticana? - k�rdezte any�m, feltehet�leg azt bizony�tand�,
hogy b�r annak idej�n
kimaradt az egyetemr�l, az�rt a m�velts�ge nem hagy k�v�nnival�t maga ut�n.
- Pontosan - mosolygott r� Jenny. - De nem vagyunk rokonok.
- � - mondta any�m.
- � - mondta aty�m.
Amihez, mik�zben sz�ntelen�l azon t�rtem a fejem, vajon meg�rtett�k-e Jenny
humor�t, igaz�n nem
f�zhettem magam se m�st, mint hogy: - �?
Anya �s Jenny kezet r�zott, �s a szok�sos k�zhelyek ut�n (amikn�l tov�bb sose jut
az ember az �n
otthonomban) helyet foglaltunk. Mindenki hallgatott. Megpr�b�ltam kiszimatolni,
hogy mi is t�rt�nik.
Semmi k�ts�g, anya felm�ri Jennifert, vizsg�lgatja az �lt�z�k�t (aznap semmi
bolondos), testtart�s�t,
modor�t, hanghordoz�s�t. Mi tagad�s, Cranston-hangja a legudvariasabb pillanatokban
sem t�g�tott. Jenny
tal�n any�t m�rte fel. Azt mondj�k, a l�nyok tesznek ilyet. Ebb�l �ll�t�lag meg
lehet tudni egyet-m�st a
sr�cr�l, akihez hozz�mennek majd. Tal�n III. Olivert is felm�rte. �szrevette vajon,
hogy magasabb n�lam?
�s tetszett neki a kasm�r�lt�nye?
III. Oliver term�szetesen, szok�sa szerint, engem vett c�lba:
- Hogy megy a sorod, fiam?
Ahhoz k�pest, hogy olyan fenenagy tud�s �s Oxfordban volt �szt�nd�jas, el�g �cska
t�rsalg�.
- Pomp�san, ap�m. Pomp�san.
Hasonl� gesztussal anya ugyanakkor Jenniferhez fordult:
- Kellemes �tjuk volt idefel�?
- Igen - felelte Jenny -, kellemes �s gyors.
- Oliver nagyon gyorsan vezet-vetette k�zbe �s K�zet.
- Nem gyorsabban, mint ap�m - v�gtam vissza.
Erre mit mond majd?
- Nos... h�t lehet. Tal�n val�ban nem.
De nem �m, j� aty�m.
Anya, aki tekintet n�lk�l a k�r�lm�nyekre, mindig az � p�rtj�n van, most
�ltal�nosabb t�m�ra ford�totta a
sz�t - zen�re vagy k�pz�m�v�szetre, azt hiszem. Nem figyeltem eg�sz pontosan.
K�s�bb egy te�scs�sz�t
adtak a kezembe.
- K�sz�n�m - mondtam, azt�n hozz�tettem: - Nemsok�ra menn�nk kell.
- Tess�k? - mondta Jenny. �gy l�tszik,
Puccinir�l vagy ilyesmir�l besz�lgettek, �s a megjegyz�semet valahogy olyan
mell�kesnek tal�lt�k. Anya
r�m n�zett (ritka alkalom).
- De h�t vacsor�ra j�ttetek, nem?
- Nem... nem maradhatunk - mondtam.
- Dehogynem - mondta Jenny, szinte velem egyid�ben.
- Nekem felt�tlen�l vissza kell mennem - k�z�ltem Jennel nyomat�kosan.
Jenny a mit-akarsz-tulajdonk�ppen? pillant�s�val n�zett r�m. Azt�n �s K�fej�
kinyilatkoztatta:
- Itt maradtok vacsor�ra. Ez parancs. Mesterk�lt mosolya semmit sem enyh�tett a
kijelent�s parancsjelleg�n.
�s �n nem vagyok hajland� tudom�sul venni az ilyet m�g olyasvalakit�l sem, aki
valaha olimpiai d�nt�be
jutott.
- Nem tehetj�k, ap�m - feleltem.
- Maradnunk kell, Oliver - jelentette ki Jenny.
- Mi�rt? - k�rdeztem.
- Mert �hes vagyok.
�lt�nk az asztaln�l, III. Oliver k�v�ns�ga szerint. � lehatotta a fej�t. Anya �s
Jenny hasonl�k�ppen. �n kiss�
f�lrebillentettem az eny�met.
- �ldd meg ezt az �telt a mi javunkra �s minket a Te szolg�latodra, �s seg�ts, hogy
soha ne feledkezz�nk
meg felebar�tainkr�l. K�r�nk t�ged a Te Fiad, a J�zus Krisztus nev�ben, �men.
J�zus, milyen iszony�an �reztem magam! Nem tudta volna legal�bb most az egyszer
mell�zni az �h�tatot?
Mit gondol majd Jenny? Te j�s�gos �g, mintha a k�z�pkorba ker�lt�nk volna!
- �men - mondta anya (�s Jenny is, nagyon halkan).
- Mindent bele - mondtam �n, mintegy humor gyan�nt.
De mintha senki sem m�lt�nyolta volna. Jenny legkev�sb�. Nem is n�zett r�m. III.
Oliver �tpillantott
hozz�m.
- Igaz�n nem b�nn�m, ha n�ha-n�ha itthon is mindent beleadn�l, Oliver.
H�la any�m figyelemre m�lt� cseveg�k�szs�g�nek, nem ett�nk teljesen sz�tlanul.
- Sz�val a csal�dja Cranstonb�l val�, Jenny.
- Jobb�ra. �desany�m Fall River-i volt.
- A Barretteknek malmai vannak Fall Riverben - jegyezte meg III. Oliver.
- Amelyekben nemzed�keken �t kizs�km�nyolt�k a szeg�nyeket - tette hozz� IV.
Oliver.
- A tizenkilencedik sz�zadban - tette hozz� III. Oliver.
Any�m ezen elmosolyodott, szemmel l�that�an nagy megel�ged�s�re szolg�lt, hogy ezt
a j�tszm�t az �
Oliverje nyerte. De nem eg�szen.
- �s mit sz�lsz a malmok automatiz�l�s�ra
vonatkoz� tervekhez? - �t�ttem vissza a labd�t.
Kis ideig csend volt. Valami csattan�s visszav�g�sra sz�m�tottam.
- �s mit sz�ltok egy k�v�hoz? - mondotta Alison Forbes "Spicces" Barrett.
Visszavonultunk a k�nyvt�rba, most m�r k�ts�gtelen�l az utols� menetre. Jennynek
meg nekem �r�nk volt
m�snap. K�zetnek ott volt a bank meg minden, �s feltehet�leg "Spicces" is tervezett
valamit kora reggelre.
- Parancsolsz cukrot, Oliver? - k�rdezte any�m.
- Oliver mindig cukorral issza, sz�vem - mondta aty�m.
- K�sz�n�m, most nem - tiltakoztam. - Csak �gy keser�n, any�m.
V�gre mind megkaptuk a cs�sz�nket, �s �lt�nk ott meghitten, �s a vil�gon semmi
mondanival�nk nem volt
egym�snak. �gy h�t el�r�ngattam egy t�m�t.
- Mondd csak, Jennifer - �rdekl�dtem -, mi a v�lem�nyed a B�kehadtestr�l?
R�m vigyorgott, �s nem volt hajland� besz�llni.
- Jaj, mondtad nekik, O. B.? - k�rdezte any�m aty�mat.
- M�g nincs itt az ideje, sz�vem - v�laszolta III. Oliver, azzal az
�lszer�nys�ggel; amelyb�l csak �gy �v�lt,
hogy "k�rdezzetek csak, k�rdezzetek!". �gy nem tehettem m�st.
- Mir�l van sz�, ap�m?
- Nem fontos, fiam.
- Nem �rtem, hogy mondhatsz ilyet - jelentette ki any�m, �s hozz�m fordult, hogy
teljes h�vvel
nyilatkoztathassa ki a nagy �js�got (mondtam m�r, hogy az � p�rtj�n volt):
- Ap�d a B�kehadtest igazgat�ja lesz.
- �!
Jenny is azt mondta, hogy "�!" - de m�sk�pp, az � hangja valahogy �r�mtelibb volt.
Ap�m �gy tett, mintha zavarban lenne, any�m pedig mintha arra v�rt volna, hogy
m�lyen meghajolok vagy
ilyesmi. Pedig az�rt m�gsem a k�l�gyminiszters�gr�l volt sz�.
- Gratul�lok, Mr. Barrett - vette �t Jenny a kezdem�nyez�st.
- No persze. Gratul�lok, ap�m.
Anya l�zban volt, mes�lni akart r�la.
- Azt hiszem, csod�latos pedag�giai gyakorlatot jelent majd - mondta.
- �, felt�tlen�l - helyeselt Jenny.
- Igen - mondtam �n is, minden k�l�n�sebb meggy�z�d�s n�lk�l. - Brr!!!! A cukrot,
ha lenn�l olyan sz�ves!
8
- De Jenny, az�rt m�gsem a k�l�gyminiszters�gr�l van sz�.
V�gre visszafel� aut�ztunk Cambridge-be, h�la az �gnek.
- Akkor is, Oliver, lehett�l volna egy kicsit lelkesebb.
- Gratul�ltam, nem?
- Ez igaz�n m�rhetetlen�l nagylelk� gesztus volt t�led.
- Mit v�rt�l, az isten szerelm�re?
- Jaj, istenem - m�rgel�d�tt -, ez az eg�sz az idegeimre megy.
- Akkor m�r ketten vagyunk - feleltem.
J� darabig ment�nk sz� n�lk�l. De valami nem stimmelt.
- Mi az az eg�sz, ami az idegeidre megy, Jen? - k�rdeztem k�s�bb.
- Az, hogy milyen felh�bor�t� m�don b�nsz ap�ddal. .
- �s az semmi, hogy � milyen felh�bor�t� an�don b�nik velem?
Mintha egy babkonzervet nyitottam volna ki. Vagy egy paradicsomos spagettit, hogy
st�lusosabb legyek.
Mert Jennyb�l kibuggyant az atyai szeretet elleni v�ts�gek teljes sk�l�ja. Az eg�sz
olasz-mediterr�n
n�pbetegs�g. �s hogy �n milyen tiszteletlen voltam.
- Csak csipkel�dsz �s csipkel�dsz �s csipkel�dsz - mondta.
- K�lcs�n�s, Jen. Vagy ezt nem vetted �szre?
- Azt hiszem, hogy a vil�gon mindent megtenn�l, csak hogy kik�sz�tsd az �regedet.
- III. Oliver Barrettet nem lehet kik�sz�teni.
Furcsa kis csend lett, miel�tt v�laszolt volna. - Kiv�ve, ha elveszed Jennifer
Cavillerit... Siker�lt
meg�riznem a hidegv�remet, am�g le nem parkoltunk egy �t menti halvend�gl�n�l.
Akkor odafordultam
Jennyhez; nem l�ttam a d�ht�l.
- �gy gondolod? - k�rdeztem.
- Gondolom, ez is hozz�tartozik a dologhoz - mondta nagyon csendesen.
- Jenny, nem hiszed el, hogy szeretlek?! - �v�lt�ttem.
- De igen - felelte, m�g mindig csendesen -, de valami h�lye m�don szereted a
h�tr�nyos t�rsadalmi
helyzetemet is!
Semmi m�s nem jutott eszembe, csak az, hogy nem. Ezt elmondtam t�bbsz�r, t�bbf�le
hangon.
Tulajdonk�ppen olyan iszonyatosan felzaklatott ez az eg�sz, hogy m�g az is eszembe
jutott, h�tha van egy
szikr�nyi igazs�g ebben a sz�rny�s�gben.
De Jenny sem volt valami isteni form�ban. - �n nem �t�lkezhetem, Ollie. De azt
hiszem, ez is hozz�tartozik.
�n p�ld�ul nemcsak t�ged szeretlek. Szeretem a nevedet is. Meg a sorsz�mnevedet.
Nem n�zett r�m, �s azt hittem, tal�n s�rva fakad. De nem, v�gigmondta:
- V�geredm�nyben hozz�d tartozik ez is.
Ott �ltem egy darabig, �s b�multam a neonrekl�mot, amely azt hunyorogta: "Kagyl� �s
osztriga." Az�rt
szerettem annyira Jennyt, mert bel�m l�tott, mindent meg�rtett, ki se kellett
mondanom a dolgokat. Ezt tette
most is. De hogyan vegyem tudom�sul azt a t�nyt, hogy nem vagyok t�k�letes? J�s�gos
�g, � m�r tudom�sul
vette a t�k�letlens�gemet, s�t a saj�tj�t is. Atya�risten, milyen hitv�nynak
�reztem magam!
Fogalmam se volt, mi a fen�t mondhatn�k.
- Nem szeretn�l egy kis kagyl�t vagy osztrig�t, Jen?
- Nem szeretn�d, ha beh�zn�k neked egyet?
- De igen - mondtam.
�k�lbe szor�totta a kez�t, azt�n gyeng�den az arcomhoz vitte. Megcs�koltam, �s
f�l�je hajoltam, hogy
�t�leljem, de eltolta mag�t�l a karomat, �s r�m mordult:
- Te csak vezess, fi�ka! Vissza a korm�nyhoz, �s rajta, gyors�ts!
Gyors�tottam. De hogy!
Ap�m megjegyz�sei l�nyeg�ben arra korl�toz�dtak, amit � eszeveszett gyorsas�gnak
nyilv�n�tott. Rohan�s.
Hirtelen zuhan�s. A szavakra m�r nem eml�kszem pontosan, de azt tudom, hogy a
Harvard Club-beli
eb�dn�l kiutalt pr�dik�ci�ja ak�r�l forgott, hogy �n t�ls�gosan gyorsan vezetek.
Azzal kezdte, hogy
figyelmembe aj�nlotta, helyes volna, ha nem enn�k olyan moh�n. Udvariasan felh�vtam
a figyelm�t, hogy
feln�tt f�rfi vagyok, �s a tov�bbiakban felesleges korrig�lnia - vagy ak�r
megjegyz�sekkel k�s�rnie -
viselked�semet. � megjegyezte, hogy m�g a legnagyobb �llamf�rfiaknak is sz�ks�g�k
van olykor-olykor
�p�t� b�r�latra. Ezt �gy fogtam fel, mint az els� Roosevelt-korm�ny idej�n v�gzett
munk�j�ra vonatkoz�,
nem t�l rejtett utal�st. De nem k�v�ntam beind�tani a Franklin Delano Rooseveltre
vagy a bankreformban
j�tszott szerep�re vonatkoz� eml�kez�s�radatot. �gy h�t befogtam a pof�m.
Mint eml�tettem, a bostoni Harvard Clubban fogyasztottuk eb�d�nket. (�n t�ls�gosan
moh�n, ha aty�m
v�lem�ny�nek hinni lehet.) Ez azt jelenti, hogy az � emberei vettek k�r�l
benn�nket. Az � �vfolyamt�rsai,
�gyfelei, h�dol�i �s �gy tov�bb. Mindaz, ami ott t�rt�nt, el�re megrendezett
kom�dia volt. Ha az ember
jobban odafigyelt, hallhatta, hogy egyik�k-m�sikuk ilyesmit mormol: - Ott j�n
Oliver Barrett - vagy: - Az
ott Barrett, a nagy sportember.
M�r �lbesz�lget�seink sorozat�nak �jabb menet�n�l tartottunk. De felt�n�en
bizonytalanul ment a dolog.
- Ap�m, m�g egyetlen sz�t sem sz�lt Jenniferr�l.
- Mit lehet itt mondani? Befejezett t�nyek el� �ll�tott�l benn�nket, nem?
- De mi a v�lem�nye, ap�m?
- Az a v�lem�nyem, hogy Jennifer csod�latos teremt�s. �s egy l�nynak az �
t�rsadalmi helyzet�b�l
felverg�dnie eg�szen a Radcliffe-ig...
Ezzel az �l-"n�pek-koh�ja"-dum�val m�r a dolog l�nyeg�t ker�lgette.
- T�rjen a t�rgyra, ap�m!
- Ami a dolog l�nyeg�t illeti, annak semmi k�ze az ifj� h�lgyh�z - mondta -, annak
csak hozz�d van k�ze.
- Igaz�n?
- A te l�zad�sodhoz - tette hozz� -, hiszen te l�zadsz, fiam!
- Ap�m, nem tudom bel�tni, mi abban a l�zad�s, ha az ember el akar venni egy sz�p
�s okos l�nyt a
Radcliffe-r�l. V�geredm�nyben nem valami �r�lt hippi...
- �s azonk�v�l m�g igen sok minden nem.
�, helyben vagyunk. Az a kurva, tetves "nagy jellem".
- Mi bosszantja jobban, ap�m: hogy katolikus, vagy hogy nincs p�nze?
Fojtott hangon v�laszolt, kiss� k�zelebb hajolva:
- T�ged mi vonz jobban?
Elhat�roztam, hogy fel�llok �s elmegyek. Ezt meg is mondtam.
- Maradj csak, �s besz�lj �gy, ahogy egy f�rfihoz illik!
F�rfi? Mihez k�pest? Egy gyerekhez? N�h�z? Eg�rhez? Mindegy, maradtam.
A Vadbarom el�gedetten l�tta, hogy �lve maradok. Alighanem �gy �rezte, hogy most is
legy�z�tt, mint m�r
annyiszor.
- Csak azt k�rem, v�rjatok egy kicsit! - mondotta III. Oliver Barrett.
- Volna sz�ves pontosabban meghat�rozni, mit jelent ez az "egy kicsit"?
- V�gezd el a jogot! Ha a dolog komoly, ki�llja az id� pr�b�j�t.
- A dolog komoly , de mi az isten haragj�nak vetn�nk al� valami zsarnoki pr�b�nak?
Azt hiszem, nyilv�nval� volt, mir�l van sz�. Szembesz�lltam vele. A
zsarnokoskod�s�val. Azzal, hogy
er�szakkal a hatalm�ban tartja �s ir�ny�tja az �letem.
- Oliver - kezdett egy �j menetet -, kiskor� vagy...
- Hogyhogy kiskor�? - kezdtem kij�nni a sodromb�l, az isten verje meg.
- M�g nem vagy huszonegy �ves. Jogilag nem vagy nagykor�.
- A francba ezzel a kurva jogi sz�rsz�lhasogat�ssal!
Lehet, hogy a szomsz�d asztalokn�l meghallott�k ezt a megjegyz�st. Mintha az �n
hangoskod�somat akarn�
ellens�lyozni, III. Oliver metsz� suttog�ssal sz�gezte nekem:
- Ha most elveszed, nem ismerlek t�bb�! - F�ty�lt r�, hogy meghallotta-e valaki.
- Most nem ismer, ap�m!
Kis�t�ltam az �let�b�l, �s elindultam a magam �tj�n.
9
M�g h�tra volt Cranston (Rhode Island �llam); a v�ros valamivel messzebbre van
Bostont�l d�lre, mint
Ipswich �szakra. A kudarcba fulladt l�togat�s ut�n, melynek sor�n bemutattam
Jennifert potenci�lis
hozz�tartoz�inak, nem valami nagy rem�nyeket f�ztem az � apj�val val� tal�lkoz�shoz
sem. Att�l tartottam,
most majd belecs�ppenek abba a t�m�ntelen rajong�sba, az olasz-mediterr�n
n�pbetegs�gbe, s�lyosb�tva
azzal, hogy Jenny egyetlen gyerek, �s azzal, hogy anya n�lk�l n�tt fel, ami
term�szetellenesen szorosra f�zi
az apj�val val� kapcsolatot. Szembeker�l�k mindazokkal az �rzelmi er�kkel,
melyekr�l a pszichol�giai
szakk�nyvek �rnak.
S mindehhez m�g egy vasam sincs.
�s tegy�k fel egy percre, hogy adva van egy Olivero Barretto, valami rendes olasz
sr�c az utc�b�l ott
Cranstonban. Megl�togatja Mr. Cavillerit, a fent nevezett v�ros egyik
cukr�szd�j�nak b�rb�l �l� f�cukr�sz�t,
�s azt mondja: - Szeretn�m feles�g�l venni az �n egyetlen l�ny�t, Jennifert. - Mit
k�rdezne erre el�sz�r az
�reg? (Barretto �rzelmei fel�l nem �rdekl�dne, hisz Jennyt ismerni �s im�dni egy �s
ugyanaz - ez
alapigazs�g.) Mr. Cavilleri els� k�rd�se valami ilyesmi volna: - Mib�l akarja
eltartani �t, Barretto?
�s gondolj�k csak el, mit sz�lna a kedves Mr. Cavilleri, ha Barretto erre k�z�ln�
vele, hogy �pp
ellenkez�leg; legal�bbis egyel�re, a legk�zelebbi h�rom �vben �ppen a l�nya fogja
eltartani a vej�t! Vajon
nem mutatna ajt�t Barrett�nak a kedves Mr. Cavilleri, s�t ha Barretto nem volna
akkora darab, mint �n,
vajon nem r�gn�-e ki sz�les �vben?
Ak�rmi legyek, ha nem.
Ez tal�n n�mi magyar�zattal szolg�l arra, hogy azon a m�jusi vas�rnap d�lut�non
mi�rt tartottam be minden
sebess�gkorl�toz�st, ahogy d�lnek ment�nk a 95-�s �ton. Jenny, aki m�r megkedvelte
az �n vezet�si
temp�mat, egy �zben m�ltatlankodott, hogy csak hatvannal megyek olyan �tvonalon,
ahol hetven-kilencven
kilom�ter a megengedett sebess�g. Azt mondtam, hogy a kocsit be kell j�ratni, de
persze egy sz�t se hitt el
bel�le.
- Mondd el m�g egyszer, Jen!
A t�relem nem tartozott Jenny er�nyei k�z�, �s nem volt hajland� azzal t�pl�lni az
�nbizalmamat, hogy
minduntalan elism�tli a v�laszokat az �sszes h�lye k�rd�semre.
- Csak m�g egyszer, Jenny, k�rlek!
- Felh�vtam. Megmondtam neki. Azt mondta, rendben. Angolul, mivel mint m�r
eml�tettem, b�r te �gy
l�tszik, az istennek se akarod elhinni, egy b�d�s sz�t se tud olaszul, legfeljebb
n�h�ny k�romkod�st.
- De mit jelent ez a "rendben"?
- Komolyan azt akarod mondani, hogy a Harvard jogi kar�ra felvettek olyasvalakit,
aki m�g a "rendben" sz�
meghat�roz�s�t sem ismeri?
- Ez nem jogi kifejez�s, Jenny.
Karomra tette a kez�t. H�la istennek, ezt meg�rtettem. De az�rt m�g mindig nem
nyugodtam. Tudnom
kellett, mire sz�m�thatok.
- "Rendben", ez azt is jelenthette, "kib�rom".
M�giscsak volt a sz�v�ben annyi irgalom, hogy ezredszer is elism�telte az apj�val
folytatott p�rbesz�d
r�szleteit. Az �reg boldog volt. Igaz�n. Egy percig se hitte, mikor a Radcliffe-re
k�ldte a l�ny�t, hogy az
majd visszaj�n Cranstonba, �s hozz�megy a szomsz�d fi�hoz (aki egy�bk�nt megk�rte a
kez�t, miel�tt
elment volna a v�rosb�l). El�sz�r nem akarta elhinni, hogy a l�nya j�vend�belij�t
komolyan IV. Oliver
Barrettnek h�vj�k. Azt�n figyelmeztette, meg ne szegje a tizenegyedik
parancsolatot.
- Az mi? - k�rdeztem.
- Ne csin�lj h�ly�t a te aty�db�l - felelte.
- Ja.
- �s ez minden, Oliver. Komolyan.
- Tudja, hogy szeg�ny vagyok?
- Igen.
- Nem b�nja?
- Legal�bb van valami k�z�s von�sunk.
- De az�rt jobban �r�lne, ha volna valamim, ugye?
- Mi�rt, te nem?
Az �t h�tralev� r�sz�re befogtam a pof�mat.
Jenny egy Hamilton Avenue nev� utc�ban lakott: fah�zak hossz� sora, el�tt�k
rengeteg gyerek �s egy-k�t
csenev�sz fa. M�g v�gig se hajtottam rajta, hogy valami parkol�helyet keressek,
m�ris �gy �reztem magam,
mintha idegen orsz�gba ker�ltem volna. El�sz�r is az a rengeteg ember. A j�tszadoz�
gyerekeken k�v�l
eg�sz csal�dok �ltek a verand�n is, �s szemmel l�that�an nem volt jobb dolguk ezen
a vas�rnap d�lut�non,
mint hogy azt n�zz�k, ahogy leparkolok az MG-vel.
Jenny ugrott ki a kocsib�l els�nek. Fantasztikusan m�k�dtek a reflexei Cranstonban,
olyan volt, mint valami
f�rge kis sz�cske. �pp hogy �temes �ljenz�s nem t�rt ki, mikor a torn�con �l� n�z�k
megl�tt�k, ki az
utasom. Maga a nagy Cavilleri! Mikor meghallottam az �r�mujjong�st, szinte
sz�gyelltem kisz�llni.
�reztem, hogy egy cseppet sem hasonl�tok a felt�telezett Olivero Barrett�ra.
- Szia, Jenny! - kiab�lta nagy boldogan egy matr�naf�le.
- J� napot, Mrs. Capodilupo! - b�mb�lt vissza Jenny. Kik�sz�l�dtam a kocsib�l.
�reztem, hogy engem
n�znek.
- Te, ki ez a fi�? - �v�lt�tte Mrs. Capodilupo. Nem valami tapintatosak errefel�.
- �, senki! - ordib�lt vissza Jenny. Ez egyszerre csod�t tett az �nbizalmammal.
- Meglehet - kiab�lt fel�m Mrs. Capodilupo -, de a l�ny, akivel van, az azt�n
valaki!
- Azt tudja - felelte Jenny.
Azt�n megfordult, hogy a t�loldali szomsz�dokat is megnyugtassa.
- Tudja j�l-k�z�lte rajong�i egy �jabb csoportj�val. K�zen fogott (j�vev�ny voltam
a Paradicsomban), �s
felvezetett a Hamilton Avenue 189/A sz�m� h�z l�pcs�j�n.
K�nos pillanat volt.
�n csak �lltam ott, mikor Jenny k�z�lte: - Ez az ap�m. - Phil Cavilleri pedig,
negyvenj�egyn�h�ny �ves,
sz�gletes Rhode Island-i (175 centi magas, 75 kil�s f�rfi), kezet ny�jtott.
Kezet r�ztunk; j� er�s k�zfog�sa volt.
- �rvendek, uram.
- Phil - helyesb�tett. - Phil vagyok.
- Phil, uram - feleltem, �s m�g mindig r�ztam a kez�t.
�s ijeszt� pillanat is volt. Mert akkor, alighogy elengedte a kezem, Mr. Cavilleri
a l�ny�hoz fordult, �s
falrenget� hangon el�v�lt�tte mag�t:
- Jennifer!
Egy szempillant�sig semmi sem t�rt�nt. Azt�n m�r �lelt�k is egym�st. Szorosan.
Nagyon szorosan. �s
ringtak el�re-h�tra. Mr. Cavillerinek semmi m�s nem jutott esz�be, mint hogy
(ez�ttal nagyon l�gyan)
ism�telgesse a l�nya nev�t: - Jennifer. - �s a l�nya a radcliffe-i kit�n�
diplom�j�val sem tudott semmi m�st
v�laszolni, mint hogy: - Phil.
Nyilv�nval�an �n voltam a felesleges harmadik.
K�nosan gondos nevel�sem egyik eleme nagy seg�ts�gemre volt aznap d�lut�n. Nekem
mindig azt
pr�dik�lt�k, hogy teli sz�jjal ne besz�ljek. Mivel pedig Phil �s a l�nya
�sszeesk�dtek, hogy ezt a ny�l�somat
bet�mik, besz�lnem nem kellett. Rekordot kellett viszont jav�tanom az olasz
�dess�gek fogyaszt�s�ban.
Azut�n r�pke sz�noklatban m�ltattam, melyiket tal�ltam a legjobbnak (mindegyikb�l
megettem kett�t,
nehogy megb�ntsam �ket), a k�t Cavilleri �szinte �r�m�re.
- Rendes sr�c - mondta Phil Cavilleri a l�ny�nak.
Ez vajon mit jelent?
Nem szorultam a "rendes" sz� meghat�roz�s�ra; egyszer�en csak szerettem volna
tudni, melyik
cselekedetemmel v�vtam ki ezt a gy�ng�d jelz�t.
A megfelel� s�tem�nyeket dics�rtem? El�g hat�rozott volt a k�zfog�som?
- Mondtam, hogy rendes, Phil - jelentette ki Mr. Cavilleri l�nya.
- Rendben van - felelte atyja -, de akkor is meg kellett r�la gy�z�dn�m a saj�t
szememmel. Most m�r
meggy�z�dtem. Oliver!
Ez nekem sz�lt.
- Tess�k, uram.
- Phil.
- Tess�k, Phil, uram.
- Rendes sr�c vagy.
- K�sz�n�m, uram. Nagyon �r�l�k. Igaz�n. �s tudja j�l, mit jelent nekem a l�nya. �s
�n, uram.
- Oliver - v�gott k�zbe Jenny -, leszel sz�ves nem dadogni itt, mint egy h�lye,
v�zfej� �rigyerek, �s...
- Jennifer - v�gott k�zbe Mr. Cavilleri -, nem v�logatn�d meg kiss� a szavaidat? Ez
a marha m�giscsak a
vend�g�nk!
Vacsor�n�l (mint kider�lt, a s�tem�nyeket csak k�stol�nak sz�nt�k) Phil megpr�b�lt
komolyan besz�lni
velem, gondolhatj�k, mir�l. Valami �r�lt okn�l fogva �gy v�lte, kib�k�theti III. �s
IV. Olivert.
- Hadd besz�ljek vele telefonon, mint apa az ap�val! - k�ny�rg�tt.
- K�rlek, Phil, k�r az id��rt.
- Nem n�zhetem �lbe tett k�zzel, hogy egy apa eltasz�tja a gyermek�t! Ez
k�ptelens�g.
- Az. De �n is eltasz�tom �t, Phil.
- Ne is halljak ilyen besz�det! - mondta, �s most val�ban d�hbe gurult. - Az apai
szeretetet meg kell
becs�lni �s tiszteletben kell tartani. El�g ritka kincs.
- K�l�n�sen az �n csal�domban - feleltem.
Jenny �lland�an felugr�lt, hogy kiszolg�ljon benn�nket, �gyhogy � mindebben nem
nagyon vett r�szt.
- H�vd fel - ism�telgette Phil -, a t�bbit b�zd r�m!
- Nem, Phil. Ap�m �s �n csak "hideg dr�ton" �rintkez�nk.
- De figyelj ide, Oliver, megl�tod, megenyh�l majd. Hidd el nekem, majd megl�tod,
hogy megenyh�l. Mire
indulni kell a templomba...
Ebben a pillanatban Jenny, aki �ppen a s�tem�nyes t�ny�rokat rakta sz�t, balj�san
apj�nak szegezte ezt az
egytag� sz�t:
- Phil...?
- Tess�k, Jen.
- Ami a templomot illeti...
- Igen...
- Mi valahogy... nem akarjuk, Phil.
- Tess�k? - k�rdezte Mr. Cavilleri. Azt�n, mivel hirtelen�ben f�lre�rtette a
dolgot, bocs�natk�r�en fordult
fel�m.
- �n nem �gy gondoltam, hogy felt�tlen�l katolikus templom legyen. Vagyis h�t
Jennifer minden bizonnyal
mondta neked, hogy mi katolikusok vagyunk. De, mit akarok mondani, lehet az a te
egyh�zad temploma is.
Ezen a h�zass�gon az Isten �ld�sa lesz, ak�rmilyen templomban k�tik is, esk�sz�m.
Jennyre n�ztem, aki a telefonbesz�lget�s sor�n nyilv�n elmulasztott kit�rni erre a
l�tfontoss�g� k�rd�sre.
- Oliver - magyar�zta -, egyszer�en sok lett volna egyszerre lerohanni vele.
- Mivel? - k�rdezte a mindig bar�ts�gos Mr. Cavilleri. - Rohanjatok csak le,
gyerekek, rohanjatok csak le!
Azt akarom, hogy mindennel lerohanjatok, ami a lelketeket nyomja!
Mi�rt is akadt meg a szemem �ppen ebben a pillanatban az egyik poh�rsz�ken �ll�
porcel�n Sz�z M�ri�n?
- Ami az Isten �ld�s�t illeti, Phil... - folytatta Jenny, �s elker�lte az apja
pillant�s�t.
- Nos, Jen, nos? - k�rdezte Phil, a legrosszabbt�l tartva.
- H�t, sz�val... mi valahogy nem akarjuk, Phil - ny�gte ki, �s seg�lyk�r�en n�zett
r�m... megpr�b�ltam
legal�bb a pillant�sommal seg�teni.
- Az Isten�t? Semmilyen isten�t sem?
Jenny megr�zta a fej�t.
- Megmagyar�zhatom, Phil? - k�rdeztem.
- Nagyon k�rlek!
- Egyik�nk sem hisz Istenben, Phil. �s nem akarunk k�pmutat�skodni.
Azt hiszem, az�rt vette tudom�sul, mert �n mondtam ki. Jennyt tal�n meg�t�tte
volna. De most �, Phil volt a
felesleges harmadik. Nem tudott r�n�zni egyik�nkre sem.
- H�t ez sz�p - �llap�totta meg hossz� sz�net ut�n. - �s ha szabad �rdekl�dn�m, ki
v�gzi majd a szertart�st?
- Mi - v�laszoltam.
A l�ny�ra n�zett bizonys�g�rt. Az b�lintott. Igazat mondtam.
�jabb hossz� sz�net ut�n megint megsz�lalt: - H�t ez sz�p. - Azt�n t�lem
�rdekl�d�tt, minthogy jogi
p�ly�ra k�v�nok l�pni, vajon egy ilyesfajta h�zass�g-hogy is mondj�k? - jogilag
�rv�nyes-e.
Jenny elmagyar�zta, hogy azt a szertart�st, amelyre mi gondolunk, az egyetem
unit�rius lelk�sze vezetn� le
(�, lelk�sz - mormolta Phil), a h�zasuland�k pedig egym�shoz int�zn�k szavaikat.
- A menyasszony is besz�l? - k�rdezte Phil, mintha ez lett volna a kegyelemd�f�s.
- Philip - mondta a l�nya -, h�t el tudsz k�pzelni olyan helyzetet, amelyben �n
befogom a pof�m?
- Nem, kicsim - felelte, �s az arc�ra er�szakolt egy apr� kis mosolyt. - Azt
hiszem, neked felt�tlen�l
besz�lned kell.
Visszafel� menet Cambridge-be megk�rdeztem Jennyt, mit gondol, hogy ment a dolog.
- Rendben - jelentette ki.
10
Mr. William F. Thompson, a Harvard jogi kar�nak-d�k�nhelyettese nem hitt a f�l�nek.
- J�l hallottam, Mr. Barrett?
- Igen, d�k�n �r.
El�sz�r sem volt k�nny� kimondani. Nem volt k�nnyebb elism�telni sem.
- �szt�nd�j�rt szeretn�k folyamodni a j�v� tan�vre, uram.
- Igaz�n?
- Ez�rt j�ttem, uram. Ugye, �n foglalkozik az �szt�nd�j�gyekkel, d�k�n �r?
- Igen, �n, de ez m�giscsak el�g k�l�n�s. Az �n �desapja...
- A tov�bbiakban nem r� tartozik ez a dolog, uram.
- Hogyan? - Thompson d�k�n �r levette a szem�veg�t, �s a nyakkend�j�vel kezdte
tisztogatni.
- Bizonyos n�zetelt�r�s t�madt k�zt�nk.
A d�k�n visszatette a szem�veg�t, �s azzal a kifejez�stelen arckifejez�ssel n�zett
r�m, amelynek
elsaj�t�t�s�hoz felt�tlen�l d�k�nnak kell lenni.
- Ez rendk�v�l sajn�latos, Mr. Barrett - mondta. "Kire n�zve?" b�ktem ki kis h�j�n.
Kezdett a fick� az
agyamra menni.
- Igen, uram - mondtam. - Val�ban sajn�latos. De �ppen ez�rt vagyok itt. J�v�
h�napban megn�s�l�k. A
ny�ron mindketten dolgozni fogunk. Azt�n Jenny - a feles�gem - egy mag�niskol�ban
tan�t majd. Ebb�l
meg tudunk �lni, de nem tudunk tand�jat fizetni. �n�kn�l fantasztikusan magas a
tand�j, d�k�n �r.
- Hogyne, hogyne - felelte. De azt�n semmi. Ennek a fick�nak g�ze sincs r�la, hogy
mit akarok? M�gis mit
k�pzel, mi a fen�nek j�ttem ide?
- D�k�n �r, �szt�nd�jat szeretn�k kapni - mondtam ki f�lre�rthetetlen�l.
Harmadszor. - A banksz�ml�m
z�rolva van, �s m�r felvettek a jogi karra.
- Ja, igen - mondta Mr. Thompson, r�bukkanva a technikai akad�lyokra. - Az
�szt�nd�jk�relmek
beny�jt�s�nak v�gs� hat�rideje m�r r�gen lej�rt.
Mivel lehetne kedv�ben j�rni ennek a rohad�knak? A szennyes r�szletekkel tal�n?
Botr�nyt akar hallani?
Vagy mit?
- D�k�n �r, mikor beadtam a felv�teli k�relmet, m�g nem tudtam, hogy k�zbej�n ez az
�gy.
- Ez igaz, Mr. Barrett, de k�z�ln�m kell mag�val, nem hiszem, hogy helyes volna, ha
hivatalunk
beavatkozna egy csal�di visz�lyba. Egy ilyen f�jdalmas visz�lyba.
- Rendben, d�k�n �r - mondtam fel�llva. - �rtem, mire c�loz. De akkor se vagyok
hajland� kinyalni az
ap�m fenek�t csak az�rt, hogy a jogi kar is kapjon egy Barrett Hallt.
Ahogy megfordultam, hogy t�vozom, hallottam, amint Thompson d�k�n �r azt mormolja:
- Ez
igazs�gtalans�g!
T�k�letesen egyet�rtett�nk.
11
Jennifer szerd�n kapta meg a diplom�j�t. Mindenf�le cranstoni, Fall River-i rokonok
- s�t m�g egy
clevelandi nagyn�ni is - Cambridge-be �z�nl�ttek, hogy r�szt vegyenek az
�nneps�gen. El�z�leg �gy
�llapodtunk meg, hogy nem mutat be mint v�leg�ny�t, �s nem visel karikagy�r�t:
az�rt, hogy senki se
s�rt�dj�k meg (id� el�tt), hogy nem lehetett ott az esk�v�nk�n.
- Clara n�ni, ez a bar�tom, Oliver - mondogatta Jenny, �s mindig hozz�tette: - �
tov�bb tanul.
B�ven volt oldalba l�k�s, suttog�s, s�t ny�lt c�lozgat�s is, de a rokonok semmif�le
konkr�t felvil�gos�t�st
nem tudtak kiszedni egyik�nkb�l sem - s�t Philipb�l sem, aki, azt hiszem, boldog
volt, hogy elker�lheti a
hitetlenek k�zti szerelemre vonatkoz� eszmecser�t.
Cs�t�rt�k�n magam is elnyertem ugyanazt a diplom�t, amit Jenny, �s megkaptam a
v�gbizony�tv�nyomat a
Harvardon - ak�rcsak �, magna cum laude. S�t mi t�bb, oszt�lytitk�r voltam, s ebben
a min�s�gemben
nekem kellett hely�kre vezetnem a v�gz�s�ket. Ez annyit jelent, hogy m�g a summa
cum laude diplom�sok,
a szuper-szuperfejek �l�n is �n haladtam. K�s�rt�sben voltam, hogy megmondjam
ezeknek a mintafi�knak:
az, hogy �n vagyok most a vezet�j�k, minden k�ts�get kiz�r�an igazolja az
elm�letemet, hogy egy �ra a
Dillon Field House-ban fel�r kett�vel a Widener K�nyvt�rban. De t�rt�ztettem magam.
Nem akartam
megzavarni az egyetemes boldogs�got.
Sejtelmem sincs, hogy III. Oliver Barrett ott volt-e. T�bb mint tizenh�tezer ember
szorongott a Harvardon az
avat�s d�lel�ttj�n, �s �n azt�n igaz�n nem f�rk�sztem t�vcs�vel a sz�ksorokat. A
sz�l�k r�sz�re j�r� k�t
jegyet mag�t�l �rtet�d�en Philnek �s Jennynek adtam oda. Mint az egyetem volt
di�kja, a V�n K�v�let
persze bej�hetett �s oda�lhetett a 26-ban v�gzett �vfolyamhoz. De mi�rt j�tt volna?
Hiszen aznap nyitva
voltak a bankok, nem?
Azon a h�ten, szombaton volt az esk�v�. Jenny rokonait az�rt nem h�vtuk meg, mert
�szint�n agg�dtunk,
hogy az Atya, Fi� �s Szentl�lek kirekeszt�se t�ls�gosan nagy megpr�b�ltat�st
jelentene a feddhetetlen
erk�lcs� katolikusoknak. A Philips Brooks House-ban volt az esk�v�, egy �reg
�p�letben a Harvard �szaki
r�sz�n. Timothy Blauvelt, az egyetem unit�rius lelk�sze vezette le a szertart�st.
Term�szetesen ott volt Ray
Stratton, �s megh�vtam Jeremy Nahumot is, j� bar�tomat az exeteri napokb�l, aki
azt�n t�bbre tartotta
Amherstet a Harvardn�l. Jenny megh�vta egy bar�tn�j�t Briggs Hallb�l �s - tal�n
�rzelmi okokb�l - magas,
esetlen k�zik�nyvt�ri koll�g�j�t. �s term�szetesen Philt.
Philt Ray Strattonra b�ztam. M�rmint hogy gondoskodjon r�la, min�l kev�sb� �rezze
mag�t k�nosan az �reg.
Nem mintha Ray Stratton olyan fene nyugodt lett volna! Csak �lltak ott mind a
ketten, m�rhetetlen�l
feszengve, mindkett� hallgat�lagosan meger�s�tve a m�sik kor�bban kialak�tott
v�lem�ny�t, hogy ebb�l a
"fusiesk�v�b�l" (ahogy Phil emlegette) "valami m�rhetetlen borzalom" lesz (mint
Stratton j�solgatta
szakadatlanul). Csak mert Jenny �s �n k�zvetlen�l egym�shoz akartunk int�zni n�h�ny
sz�t! Tulajdonk�ppen
ilyet kor�bban, m�g tavasszal, m�r l�ttunk, Jenny egyik zen�sz bar�tn�je, Marya
Randall esk�d�tt egy Eric
Levenson nev� �p�t�szhallgat�val. Gy�ny�r� dolog volt, val�j�ban innen vett�k az
�tletet.
- K�szen vannak? - k�rdezte Mr. Blauvelt.
- Igen - feleltem mindkett�nk nev�ben.
- Bar�taim - mondta Mr. Blauvelt a t�bbieknek -, az�rt j�tt�nk el ide, hogy tan�i
legy�nk, amint k�t �let a
h�zass�g k�tel�k�ben egyes�l. Hallgassuk a szavakat, melyeket erre a szent
alkalomra kiv�lasztottak.
El�sz�r a menyasszony. Jenny fel�m fordult, �s elmondta a v�lasztott verset. Nagyon
meghat� volt, nekem
k�l�n�sk�ppen, mert Elizabeth Barrett egyik szonettj�t v�lasztotta:
Ha lelkem s lelked izmosan meg�ll
�s n�m�n �sszehajlik, szemben�z.
S l�ngot vet ny�l�nk sz�rnyuk e mer�sz
Illet�s pontj�n...
A szemem sark�b�l l�ttam Phil Cavillerit; s�padtan �llt, leesett �llal,
elk�ped�st�l �s rajong�st�l t�gra ny�lt
szemmel. Hallgattuk, ahogy Jenny befejezi a szonettet a sorokkal, melyek a maguk
m�dj�n im�dkoznak
az�rt, hogy tal�ljanak majd:
Egy kis zugot v�gyunknak s egy napot.
Ha vak hal�lba f�l is az a nap.
Azt�n r�m ker�lt a sor. Neh�z volt olyan verset tal�lnom, amelyet pirul�s n�lk�l
fel tudok olvasni. �n nem
tudok oda�llni �s csipkefinom mondatk�kat szavalni. De Walt Whitman �nek a ny�lt
�tr�l-j�nak egy
r�szlete, b�r el�g r�vid, mindent elmondott helyettem:
T�rsam, kezet ny�jtok n�ked,
T�bb j�s�got, mint p�nzt k�n�lok,
Papol�sn�l s t�rv�nyn�l el�bb magamat:
Te is nekem adod magad? Velem tartasz?
Egy�tt maradunk, ameddig �l�nk?
Befejeztem; d�bbenetes csend volt a teremben. Azt�n Ray Stratton kezembe adta a
gy�r�t, �s Jenny meg �n
- mi magunk - elmondtuk a h�zass�gi esk�t, hogy att�l a napt�l fogva a szeretet �s
gyeng�ds�g �tj�n
vezetj�k egym�st, m�g a hal�l el nem v�laszt benn�nket.
A Massachusetts �llam �ltal r�ruh�zott jog�val �lve, Mr. Timothy Blauvelt f�rj �s
feles�gnek nyilv�n�tott
benn�nket.
Ahogy visszagondolok r�, a mi "meccs ut�ni bankett�nk" (ahogy Stratton nevezte)
k�rked�en szer�ny volt.
Jenny �s �n a leghat�rozottabban elvetett�k a pezsg�z�s gondolat�t, �s mivel olyan
kevesen voltunk, hogy
mindannyian belef�rt�nk egyetlen bokszba, s�r�zni ment�nk Croninhoz. �gy eml�kszem,
Jim Cronin maga
is kik�ld�tt egy rundot, h�dolatul "a legnagyobb harvardi hokij�t�kosnak a Cleary
fiv�rek �ta".
- H�lyes�g - m�ltatlankodott Phil Cavilleri, �kl�vel hatalmasat v�gva az asztalra.
- T�bbet �r, mint az
�sszes Cleary egy�ttv�ve! - Azt hiszem, Philip �gy gondolta (m�g soha �let�ben nem
l�tott harvardi
hokimeccset), hogy ak�rmilyen j�l korcsoly�zott Bobby vagy Billy Cleary, egyiknek
sem siker�lt feles�g�l
venni az � b�b�jos kisl�ny�t. Addigra mindannyian el�ztunk m�r, �s ez csak �jabb
�r�gy volt, hogy m�g
jobban el�zzunk.
Hagytam, hogy Phil egyenl�tse ki a sz�ml�t, s ezzel k�s�bb siker�lt kiv�vnom Jenny
csek�ly sz�m�, intuit�v
k�szs�gemre vonatkoz� kis b�kjainak egyik�t. ("M�g a v�g�n emberi l�ny lesz
bel�led, fi�ka.") Legv�g�l
az�rt kicsit r�z�s lett a dolog, mikor az �reget a buszhoz vitt�k. Vagyis h�t
k�nnybe l�badtak a szemek. Az
�v�, Jenny�, tal�n m�g az eny�m is; nem nagyon eml�kszem semmire, csak arra, hogy
vizeny�s pillanat volt.
Mindegy, v�g�l is mindenf�le �ld�sok ut�n felsz�llt a buszra, mi meg ott �lltunk �s
integett�nk, am�g csak el
nem t�nt a szem�nk el�l. Csak akkor hatolt a tudatomig a d�bbenetes t�ny:
- Jenny, t�rv�nyes h�zasok vagyunk!
- Aha, most m�r elmehetek kurv�nak.
12
Ha egyetlen sz�val akarn�m le�rni mindennapi �let�nket az alatt az els� h�rom �v
alatt, ez a sz� az
"�sszekaparni" lenne. Minden �ber pillanatunkban sz�net n�lk�l azon t�rt�k a
fej�nket, honnan a fen�b�l
kaparjunk �ssze annyi doh�nyt, hogy meglegyen az, amire menthetetlen�l sz�ks�g�nk
volt. Hogy a v�z
felsz�n�n tartsuk magunkat. S ebben nem volt semmi romantika. Eml�keznek Om�r
Kh�jj�mnak arra a h�res
n�gysoros�ra? Tudj�k, a versk�tet a p�lm�k alatt, a keny�r, kancs� bor �s �gy
tov�bb. H�t most
helyettes�ts�k be a Scott on Trusts (Scott a hitelr�l) c�m� m�vet arra a
versk�tetre, �s n�zz�k meg, hogy
szegez�dik ez a k�lt�i l�tom�s az �n idilli l�tem ellen. Paradicsom? Egy fr�szt.
Semmi m�sra nem
gondoln�k, csak hogy mennyibe ker�lt az a k�nyv (meg lehet-e kapni antikv�rban?),
�s hol tal�lok valakit,
akinek fel lehetne sz�m�tani azt a kenyeret �s a bort. �s hogy v�g�l is honnan
fogjuk �sszekaparni a doh�nyt,
hogy kifizess�k az ad�ss�gainkat.
Hogy megv�ltoztat az �let! Az embernek m�g a legegyszer�bb elhat�roz�sokat is
minduntalan szembes�tenie
kell agy�nak �r�k �ber k�lts�gvet�si bizotts�g�val.
- Te, Oliver, gyer�nk, n�zz�k meg a Becket-et ma este!
- Ide figyelj, az h�rom doll�r!
- Hogy �rted ezt?
- �gy �rtem, hogy egy �tven neked, egy �tven nekem.
- Ez most azt jelenti, hogy igen, vagy azt, hogy nem?
- Egyiket sem. Ez egyszer�en h�rom doll�rt jelent.
M�zesheteinket egy vitorl�son t�lt�tt�k, huszonegy gyerek t�rsas�g�ban. �n ugyanis
egy nagy Rhodos
t�pus� jachtot korm�nyoztam reggel h�tt�l eg�szen addig, am�g az utasaim meg nem
el�gelt�k. Jenny pedig a
gyerekekre fel�gyelt. Egy Pequod nev� cs�nakklubban dolgoztunk Dennis Portban (nem
messze
Hyannist�l), egy terjedelmes hotelt, motorcs�nak-benzint�lt� �llom�st �s p�r tucat
b�relhet� h�zat mag�ban
foglal� l�tes�tm�nyben. Az egyik kisebbfajta kunyh�ban k�pzeletbeli eml�kt�bl�t
sz�geztem ki: "Itt h�lt
Oliver �s Jenny - mikor nem szeretkezett." Azt hiszem, mindkett�nknek becs�let�re
v�lik, hogy miut�n egy
v�get nem �r� napon �t kedvesek voltunk a vend�geinkhez - hisz j�vedelm�nk nagy
r�sz�t az � borraval�juk
tette ki -, Jenny meg �n m�g kedvesek tudunk lenni egym�shoz is. "Kedvesek" -
mondom egyszer�en, mert
a sz�t�ramban egy�ltal�n nincs kifejez�s, mely le�rhatn�, mit jelent Jennifer
Cavillerit szeretni, illetve
viszontszeretve lenni �ltala. Eln�z�st, Jennifer Barrettet akartam mondani.
Miel�tt elment�nk volna Cape-be, kerest�nk egy olcs� lak�st �szak-Cambridge-ben.
�szak-Cambridge-nek
nevezem, b�r a c�m gyakorlatilag Somerville-ben volt, �s a h�z, mint Jenny le�rta,
"a tatarozatlans�g
�llapot�ban leledzett". Eredetileg k�t csal�dnak sz�nt�k, de most n�gy lak�ss�
alak�tott�k �t, amelyek m�g az
"alacsony" lakb�rrel is t�l voltak fizetve. De mi az �rd�g�t tehet k�t di�k? Itt az
elad� szabja meg a
felt�teleket.
- Te, Ol, mit gondolsz, a t�zolt�s�g mi�rt nem nyilv�n�totta �letvesz�lyesnek ezt a
rozzant kalyib�t?
- Tal�n mert nem mertek bemenni - mondtam.
- �n se.
- J�niusban mert�l - �ll�tottam.
(Ez a p�rbesz�d szeptemberi visszat�r�s�nk alkalm�b�l zajlott le.)
- Akkor m�g nem voltam f�rjn�l. Mint f�rjes asszony, ezt a helyet minden
k�r�lm�nyek k�zt
�letvesz�lyesnek tal�lom.
- �s mit sz�nd�kozol tenni?
- Besz�lek a f�rjemmel - felelte. - � majd elint�zi a dolgot.
- H�, h�t �n vagyok a f�rjed - mondtam.
- Komolyan? Bizony�tsd be!
- Hogyan? - k�rdeztem, �s magamban azt gondoltam: "Na nem itt, az utc�n!"
- Vigy�l �t a k�sz�b�n a karodban! - parancsolta.
- Csak nem hiszel ebben az ostobas�gban?
- El�sz�r vigy�l �t, azt�n majd eld�nt�m.
Rendben. Felnyal�boltam a karomba, �s felcipeltem �t l�pcs�n �t a verand�ig.
- Mi�rt �llt�l meg? - k�rdezte.
- H�t nem ez a k�sz�b?
- Nem, nem - tiltakozott.
- Ott a nev�nk a cseng� mellett.
- Hogy a fen�be lenne ez a hivatalos k�sz�b! Az odafent van, te szam�r!
Huszonn�gy l�pcs� vezetett fel a "hivatalos" otthonunkhoz, �s k�r�lbel�l f�l�ton
meg kellett �llnom, hogy
kicsit kiszuszogjam magam.
- Mi�rt vagy olyan neh�z? - k�rdeztem.
- Az m�g sose jutott eszedbe, hogy esetleg terhes is lehetek? - felelte.
Ez a mondat nem nagyon k�nny�tette meg, hogy �jb�l leveg�t kapjak.
- Az vagy? - ny�gtem ki v�gre.
- Hah! Megijedt�l, ugye?!
- Nnem...
- Ne csin�lj bel�lem h�ly�t, fi�ka!
- H�t igen. Egy pillanatra meg kellett kapaszkodnom.
Felvittem a h�tral�v� �ton.
Azon ritka perceinkb�l val� volt ez, melyekhez az "�sszekaparni" ig�nek, �gy
eml�kszem, a vil�gon semmi
n�ven nevezend� k�ze nem volt.
Az �n el�kel� hangz�s� nevem lehet�v� tette, hogy hitelsz�ml�t nyissunk egy
z�lds�g�zletben, amely
egyetemi hallgat�knak egy�bk�nt nem hitelezett. Viszont h�tr�nyunkra szolg�lt ott,
ahol legkev�sb� v�rtam
volna: a Shady Lane iskol�ban, Jenny leend� munkahely�n.
- Term�szetesen a Shady Lane nem konkur�lhat az �llami fizet�sekkel - mondta Miss
Anne Miller
Whitman, az igazgat�n�, a feles�gemnek, �s valami olyasmit f�z�tt hozz�, hogy
Barrett�ket egy�bk�nt sem
nagyon fogja �rdekelni a dolognak "ez a r�sze". Jenny megpr�b�lta eloszlatni az
ill�zi�it, de semmi m�st
nem tudott kiverekedni a m�r kor�bban felaj�nlott �vi h�romezer-�tsz�zon fel�l,
mint k�r�lbel�l k�tpercnyi
hahah�t. Miss Whitman igen szellemesnek tal�lta Jenny arra vonatkoz� megjegyz�seit,
hogy Barrett�knek
�ppen �gy ki kell fizetni�k a lakb�rt, mint m�s k�z�ns�ges embernek.
Mikor Jenny minderr�l besz�molt nekem, volt n�h�ny remek �tletem, hogy mit is
csin�ljon Miss Whitman a
h�romezer-�tsz�z�val - hahaha. De azt�n Jenny megk�rdezte, van-e kedvem abbahagyni
a jogot �s eltartani
�t, m�g megszerzi az �llami iskolai oktat�knak k�telez� pedag�giai gyakorlatot.
Ezen mintegy k�t
m�sodpercig nagyon komolyan t�prengtem, �s az eredm�nyr�l f�lre�rthetetlen
gesztussal t�j�koztattam:
- Ezt!
- Ez nemes veret� v�lasz volt - jelentette ki hitvesem.
- Mi�rt, mit kellene v�laszolnom, Jenny? Azt, hogy hahaha?
- Nem. Egyszer�en tanuld meg j��z�en megenni a spagettit.
Ez t�rt�nt. �n megtanultam j��z�en megenni a spagettit, Jenny pedig megtanult
minden elk�pzelhet�
receptet, hogy a f�tt t�szt�t valami m�snak �lc�zza. Ami azt�n a ny�ri
kereset�nkkel, az � fizet�s�vel �s
azzal a j�vedelemmel, amit az �n t�li cs�csforgalomra tervezett �j szakai postai
kiseg�t�munk�m �g�rt,
nagyj�b�l el�g is volt. Vagyis h�t igen sok filmet nem n�zt�nk meg (�s Jenny igen
sok hangversenyre nem
ment el), de v�g�l is csak �sszej�ttek a dolgok valahogy.
Az is igaz, hogy vel�nk csak a dolgok j�ttek �ssze. Mindkett�nk t�rsadalmi �lete
alaposan megv�ltozott.
M�g mindig Cambridge-ben voltunk, �s elm�letben Jenny megmaradhatott volna a zenei
egy�tteseiben. De
nem �rt r�. F�radtan j�tt haza a Shady Lane-b�l, �s akkor m�g eb�det kellett f�znie
(vend�gl�ben �tkezni
igaz�n nem �llt m�dunkban). K�zben az �n bar�taim voltak olyan tapintatosak, hogy
b�k�n hagytak
benn�nket. Vagyis nem h�vtak minket, hogy ne legy�nk k�nytelenek visszah�vni �ket,
�rtik, mire gondolok,
ugye?
M�g a r�gbimeccsekre se j�rtunk.
Mint a Varsity Club tagj�t, megillettek a helyek az � k�pr�zatos lel�t�szakaszukon,
a k�z�pvonal mellett. De
egy jegy hat doll�rba ker�lt, az pedig tizenk�t doll�r.
- Fen�ket - �rvelt Jenny. - Az hat doll�r. Elmehetsz n�lk�lem is. Nekem g�z�m sincs
a r�gbir�l, csak annyit
tudok r�la, hogy az emberek �r�k�sen azt �v�ltik: "Mindent bele! Mindent bele!", �s
te ezt im�dod, �s ez�rt
�n azt akarom, hogy elmenj, hogy a fen�be ne menn�l.
- Az �gy�t lez�rtuk - feleltem ilyenkor, hiszen m�giscsak �n voltam a f�rj �s a h�z
ura. - K�l�nben is, ezt az
id�t legal�bb tanul�sra ford�thatom. - De az�rt minden szombat d�lut�n a
tranzisztoros r�di�ra tapasztott
f�llel hallgattam a szurkol�k �v�lt�s�t, akik f�ldrajzilag mind�ssze egy
m�rf�ldnyire voltak t�lem, de
val�j�ban egy m�sik vil�gban �ltek.
Varsity Club-beli kiv�lts�gaimat arra haszn�ltam fel, hogy egy jog�sz
�vfolyamt�rsamnak, Robbie Waldnak
jegyet szerezzek a Yale-meccsre. Amikor Robbie �rad� k�sz�netnyilv�n�t�sok
k�zepette t�vozott, Jenny
megk�rdezte, lenn�k-e sz�ves m�g egyszer elmondani neki, kinek is van joga
tulajdonk�ppen ahhoz, hogy a
Varsity Club lel�t�szakasz�n foglaljon helyet, �n pedig m�g egyszer elmagyar�ztam,
hogy korra, m�retre
vagy t�rsadalmi helyzetre val� tekintet n�lk�l mindazoknak, akik nemesen szolg�lt�k
a sz�p Harvardot a
j�t�ktereken.
- V�zen is? - k�rdezte.
- A bajnok az bajnok - feleltem -, ak�r sz�raz; ak�r vizes.
- Kiv�ve t�ged, Oliver - mondta -, te befagyt�l.
Nem feszegettem tov�bb a t�m�t, �s �gy tettem, mintha ez csak Jennifer szok�sos,
f�rge visszav�g�sainak
egyike lett volna, mert nem akartam arra gondolni, hogy esetleg m�g valami
megh�z�dik a Harvard
sporthagyom�nyaira vonatkoz� �rdekl�d�se m�g�tt. P�ld�ul egy rejtett utal�s, hogy
b�r Soldiers Field
befogad�k�pess�ge negyven�tezer ember, minden hajdani sportol� azon az egyetlen
k�pr�zatos
lel�t�szakaszon �l. Egyt�l egyig. �reg �s fiatal. Sz�raz, vizes, s�t az is, aki
befagyott. �s hogy vajon csak az
a hat doll�r tart engem t�vol a stadiont�l ezeken a szombat d�lut�nokon?
Nem, ha net�n gondolt m�g valamire, arr�l jobb, ha nem besz�lget�nk.
13
Mr. �s Mrs. III. Oliver Barrett
sz�vesen l�tja �nt
a Mr. Barrelt hatvanadik sz�let�snapja
alkalm�b�l adand� vacsor�n
m�rcius 6-�n, szombaton este 7 �rakor
a Dover House-ban (Ipswich, Massachusetts)
R.s.v.p.
- Nos? - k�rdezte Jennifer.
- Mi van ezen k�rdeznival�? - feleltem. �pp Az �llam contra Percival-t jegyzeteltem
ki, egy d�nt�
fontoss�g� b�ntet�jogi esetet. Jenny szinte lobogtatta a megh�v�t, hogy engem
felpiszk�ljon.
- Azt hiszem, itt volna m�r az ideje, Oliver - mondta.
- Minek?
- Nagyon j�l tudod, hogy minek - felelte. - Azt akarod, hogy t�rden cs�sszon ide?
�n tov�bb dolgoztam, � meg tov�bb puh�tott.
- Ollie... fel�d ny�jtja a kez�t!
- H�lyes�g, Jenny. Any�m c�mezte a bor�t�kot.
- Mintha olyasmit mondt�l volna, hogy meg se n�zted! - Majdnem kiab�lt.
J�, h�t vetettem r� egy pillant�st. Lehet, hogy id�k�zben megfeledkeztem r�la.
V�geredm�nyben m�giscsak
jav�ban jegyzeteltem Az �llam contra Percival-t, �s k�sz�ltem a vizsg�kra.
Mindenesetre abbahagyhatta
volna a pr�dik�ci�t.
- Gondold meg, Ollie - folytatta, �s a hangja most majdnem k�ny�rg� volt -, a
fen�be is, hatvan�ves.
Semmi garancia r�, hogy megtal�lod; mikor te v�gre kegyeskedsz r�sz�nni magad a
kib�k�l�sre.
Az elk�pzelhet� legk�z�rthet�bb form�ban vil�gos�tottam fel Jennyt, hogy
kib�k�l�sr�l sz� sincs, nem is
lesz, �s tal�n volna sz�ves megengedni, hogy folytassam a tanul�st. Csendben le�lt,
odakuporodott a zs�moly
sark�ra, melyen a l�bam nyugodott. Egy �rva hangot se sz�lt, de meg�reztem, hogy
mereven n�z.
Felpillantottam.
- Egy sz�p napon... - mondta - mikor majd V. Oliver bel�d mar...
- Nem fogj�k Olivernek h�vni, ebben biztos lehetsz! - f�rmedtem r�. Nem emelte fel
a hangj�t, pedig ha �n
kiab�ltam, � rendszerint k�vette a p�ld�mat.
- Ide figyelj, Ol, m�g ha Bozo Boh�cnak fogjuk h�vni, a sr�c akkor is ellened
fordul majd, mert men�
harvardi fej volt�l. �s mire � egyetemre megy, te tal�n m�r a Legfels� B�r�s�gon
leszel!
K�z�ltem vele, hogy a mi fiunk semmi esetre sem fog ellenem fordulni. �
megk�rdezte, mi�rt vagyok olyan
biztos ebben. Bizony�tani persze nem tudtam. Egyszer�en csak biztos voltam benne,
hogy a mi fiunk nem
fog ellenem fordulni; de hogy mi�rt, azt nem tudtam pontosan megmondani. Jenny
ekkor
megfellebbezhetetlen�l kijelentette:
- A te ap�d is szeret t�ged, Oliver. �ppen �gy szeret, ahogy te fogod szeretni
Boz�t. De ti, Barrettek, olyan
fenem�d b�szk�k vagytok, �s olyan er�s bennetek a versenyszellem, hogy le�ln�tek az
�leteteket abban a
meggy�z�d�sben, hogy gy�l�litek egym�st.
- Ha nem voln�l te... - humoriz�ltam.
- �gy van - mondta.
- Az �gyet lez�rtuk - mondtam, hiszen m�giscsak �n voltam a f�rj �s a h�z ura.
�jb�l elm�ly�ltem Az �llam
contra Percival-ban, Jenny pedig fel�llt. De azt�n esz�be jutott valami:
- �s mi lesz az R.s.v.p.-vel? V�laszt v�rnak.
Annak a meggy�z�d�semnek adtam kifejez�st, hogy valaki, aki elv�gezte a Radcliffe
zenetanszak�t,
feltehet�leg meg tud fogalmazni egy csinos nemleges v�laszt �gyv�di seg�dlet
n�lk�l.
- Ide figyelj, Oliver - mondta -, lehet; hogy hazudtam vagy csaltam �letemben. De
m�g soha senkit
sz�ntsz�nd�kkal meg nem b�ntottam. Nem hiszem, hogy erre k�pes lenn�k.
Val�ban, ebben a pillanatban �ppen csak engem b�ntott meg; �gy h�t udvariasan
felk�rtem, hogy j�rjon el az
R.s.v.p. dolg�ban, ahogyan �hajt, mind�ssze azt tartsa szem el�tt: a v�lasz l�nyege
nem lehet m�s, mint hogy
esz�nk �g�ban sincs elmenni. �s ism�t belemer�ltem Az �llam contra Percival-ba.
- Mi a sz�muk? - k�rdezte nagyon halkan. A telefonn�l �llt.
- Nem �rhatn�l egyszer�en n�h�ny sort?
- Most m�r igaz�n kij�v�k a sodromb�l! Mi a sz�muk?
Megmondtam, �s azonnal visszamer�ltem Percivalnak a Legfels� B�r�s�ghoz beny�jtott
fellebbez�s�be.
Nem figyeltem Jennyre. Legal�bbis megpr�b�ltam nem odafigyelni. De h�t
v�geredm�nyben m�giscsak ott
volt, ugyanabban a szob�ban.
- �, j� est�t, uram-hallottam. A Vadbarom vette volna fel a kagyl�t? H�t nem t�lti
a hetet Washingtonban?
Pedig a New York Times valamelyik mostani sz�m�ban ezt �rta egy riport. Az a rohadt
�js�g�r�s is egyre
pocs�kabb.
Meddig tart, m�g az ember k�zli, hogy nem?
Mintha m�ris r�gebben telefon�lna Jennifer, mint amennyi id�t az ember elk�pzel�se
szerint ennek az
egytag� sz�nak a kiejt�se ig�nybe vesz.
- Ollie?
Kez�vel befogta a kagyl�t.
- Ollie, felt�tlen�l azt kell mondani, hogy nem?
Fejemmel intettem, hogy felt�tlen�l, �s kezemmel jeleztem, hogy fejezze m�r be.
- Borzaszt�an sajn�l�m - mondta a telefonba -, vagyis borzaszt�an sajn�ljuk,
uram...
Sajn�ljuk! Nem tudna kihagyni engem a dologb�l? �s mi�rt nem t�r m�r a t�rgyra, �s
teszi le a kagyl�t?
- Oliver!
M�r megint befogta a kagyl�t, �s nagyon hangosan mondta:
- Olyan sebzett, Oliver! K�pes vagy r�, hogy �lbe tett k�zzel n�zd, ahogy az ap�d
v�rzik?
Ha nem lett volna olyan feld�lt, m�g egyszer elmagyar�zhattam volna neki, hogy a
k�vek nem szoktak
v�rezni, hogy felesleges a maga sz�l�kr�l alkotott, olasz-mediterr�n t�veszm�i a
Mount Rushmore szikl�s
cs�csaira aggatnia.
- Oliver - k�ny�rg�tt -, nem sz�lhatn�l csak egyetlen sz�t?
Hozz�? H�t ennek elment az esze!
- �gy �rtem, esetleg csak annyit, hogy "j� napot"!
Fel�m ny�jtotta a kagyl�t. �s megpr�b�lt nem s�rni.
- Sohasem �llok sz�ba vele. Soha - mondtam teljesen nyugodtan.
Most m�r s�rt. Hangtalanul, de az arc�n �ml�ttek a k�nnyek. Azt�n... azt�n
k�ny�r�gni kezdett:
- Az �n kedvem�rt, Oliver. M�g soha semmit sem k�rtem t�led. K�ny�rg�k.
Mindh�rman. Mind a h�rman csak �llunk (valahogy az ap�mat is odak�pzeltem), �s
v�runk valamire. Mire?
R�m?
�n nem tudom megtenni.
Nem �rti Jenny, hogy lehetetlent k�r? Hogy megtenn�k ak�rmit, ak�rmi m�st? Ahogy a
padl�t b�multam, �s
hajl�thatatlanul m�rhetetlen szomor�s�ggal r�ztam a fejem, Jenny valami olyan
fojtott d�hvel sziszegett r�m,
amilyet m�g sose hallottam t�le:
- Te sz�vtelen d�g! - mondta. Azt�n v�get vetett a telefonbesz�lget�snek: - Mr.
Barrett, Oliver azt szeretn�,
ha �n tudn�: a maga m�dj�n...
Meg�llt, hogy l�legzetet vegyen. Ez nem volt valami k�nny�, mert zokogott. �n
t�ls�gosan megd�bbentem
ahhoz, hogy valamit is tenni tudjak, csak v�rtam �ll�t�lagos "�zenetem" v�g�t.
- ...Oliver nagyon szereti �nt - mondta, �s nagyon gyorsan letette a kagyl�t.
Semmif�le racion�lis magyar�zat nincs arra, amit a k�vetkez� tized m�sodpercben
tettem. Tal�n pillanatnyi
elmezavar szolg�lhat ments�gem�l. Helyesb�tek: semmi sem szolg�lhat ments�gem�l.
Soha nem nyerhetek
bocs�natot az�rt, ami t�rt�nt.
Kit�ptem a telefont a kez�b�l, azut�n a falb�l, �s a szoba m�sik v�g�be v�gtam.
- Az isten verjen meg, Jenny! Mi�rt nem takarodsz a francba az �letemb�l!
Mozdulatlanul �lltam, zih�ltam, mint egy vad�llat, mert azz� lettem egy percre. Te
j�s�gos �g! Mi az isten
t�rt�nt velem? Megfordultam, hogy Jenre n�zzek.
De elt�nt.
�gy �rtem, a sz� szoros �rtelm�ben elt�nt, mert m�g a l�pcs�n se hallottam a
l�pteit. J�zusom, nyilv�n
abban a pillanatban elrohant, ahogy �n felkaptam a telefont. M�g a kab�tj�t �s a
s�lj�t se vitte mag�val.
Ann�l, hogy nem tudtam, mit tegyek, csak az volt sz�rny�bb, hogy tudtam, mit
tettem.
Minden�tt kerestem.
A jogi kar k�nyvt�r�ban v�gigj�rtam a magol� hallgat�k sorait, �s kerestem, csak
kerestem. Fel �s al�,
legal�bb f�l tucatszor. B�r nem sz�ltam egy �rva sz�t se, tudom, hogy a pillant�som
merev volt, az arcom
olyan vad, hogy felbolydult az eg�sz rohadt k�nyvt�r. B�nja a fene.
De Jenny nem volt ott.
Azt�n v�gig a menz�n, a Harkness Commons termein, a hallban, az �tkezd�ben. Azt�n
eszeveszett v�gtat�s,
hogy k�r�ln�zzek a Radcliffe-ben, az Agassiz Hallban. Ott sincs. Most m�r futottam
mindenhov�, a l�bam
megpr�b�lt l�p�st tartani a sz�vemmel.
A Paine Hallban? Ott a f�ldszinten zongora-gyakorl�termek vannak. Ismerem Jennyt.
Mikor d�h�s, mindig
azt a rohadt klaviat�r�t cs�peli. H�t nem? De mi van, amikor hal�lra r�m�l?
�r�lt dolog v�gigmenni a folyos�n, mindk�t oldalon gyakorl�szob�k. A Mozart- �s
Bart�k-, Bach- �s
Brahms-dallamok kisz�r�dnek az ajt�n, �s belevegy�lnek ebbe a k�s�rteties, pokoli
hangba.
Jennynek itt kell lennie!
�szt�n�sen meg�lltam egy ajt�n�l, ahol egy Chopin-prel�d d�b�rg� (d�h�dt?) moraj�t
hallottam. Egy
pillanatra megtorpantam. Nagyon rosszul j�tszott valaki - abbahagyta, �jrakezdte,
�s sokszor mell��t�tt. Az
egyik sz�netben hallottam, hogy egy l�nyhang azt mormolja: - Ez szar! - Ez csak
Jenny lehet. Kiv�gtam az
ajt�t.
Egy radcliffe-es l�ny �lt a zongor�n�l. Felpillantott. Cs�f, sz�gletes v�ll�
radcliffe-i hippi volt, �s nem
tetszett neki, hogy csak �gy bet�rtem.
- Mi az �bra, fi�? - k�rdezte.
- Semmi j� - feleltem, �s r�csuktam az ajt�t.
Azt�n a Harvard Square-re ker�lt a sor. A Pamplona K�v�h�z; Tommy's Arcade, m�g a
Hayes Bick is... sok
m�v�szf�le j�r oda. Sehol semmi.
Hov� mehetett Jenny?
A f�ldalattit m�r becsukt�k, de ha egyenesen a t�rre ment, m�g elkaphatott egy
szerelv�nyt Bostonba. A
buszmeg�ll�hoz.
Majdnem �jjel egy �ra volt m�r, mikor bedobtam a p�nzt a k�sz�l�kbe. A Harvard
Square-en a b�d� mellett
az egyik telefonf�lk�ben �lltam.
- Hall�, Phil?
- Hall� - mondta �lmosan. - Ki az?
- �n vagyok... Oliver.
- Oliver! - A hangja r�m�lt volt. - Jennyvel t�rt�nt valami? - k�rdezte gyorsan. Ha
t�lem k�rdi, ez
feltehet�leg azt jelenti, hogy Jenny nincs ott.
- Nem, Phil, semmi.
- H�la istennek! Hogy vagy, Oliver? Miut�n megnyugodott, hogy a l�ny�val nincs
semmi baj, mag�t�l
�rtet�d� �s bar�ts�gos lett a hangja. Mintha nem is legm�lyebb �lm�b�l keltett�k
volna fel.
- J�l, Phil, remek�l. Istenien. Mondd, Phil, miket mes�l neked Jenny?
- Nem sokat, a fene egye meg - v�laszolta meglep�en nyugodtan.
- Hogy �rted ezt, Phil?
- A fen�be is, idesz�lhatna valamivel gyakrabban. M�gse vagyok vadidegen!
Ha k�pes az ember egyidej�leg megk�nnyebb�lni �s hal�lra r�m�lni - �n ezt tettem.
- Ott van veled? - k�rdezte.
- Hogyan?
- Add Jennyt; magam akarom letolni.
- Nem adhatom, Phil.
- Ja, alszik? Ha alszik, ne keltsd f�l.
- J� - mondtam.
- Ide figyelj, te csirkefog�! - mondta.
- Parancsolj.
- Olyan fene messze van Cranston, hogy nem tudtok lej�nni egy vas�rnap d�lut�n? Mi?
Vagy menjek �n,
Oliver?
- Ne, Phil. Majd mi megy�nk.
- Mikor?
- Valamelyik vas�rnap.
- Ne gyere nekem ezzel a "valamelyik"-kel. Egy szeret� gyermek nem azt mondja, hogy
"valamelyik",
hanem azt mondja: "most". Most vas�rnap, Oliver.
- Igenis. Most vas�rnap.
- N�gykor. De �vatosan vezess! J�?
- J�.
- �s legk�zelebb �gy telefon�ljatok, hogy a h�vott fizeti. A fen�be is!
Letette.
Csak �lltam ott haj�t�r�tten a Harvard Square s�t�tj�ben, �s fogalmam se volt, hov�
menjek, vagy mihez
kezdjek egy�ltal�n. Egy sz�nes sr�c odaj�tt hozz�m, �s megk�rdezte,
kell-e sz�ll�s. Sz�rakozottan v�laszoltam: - K�sz�n�m, uram, nem.
Most m�r nem szaladtam. Minek is rohanni vissza az �res lak�sba? Nagyon k�s� volt,
�s alaposan
elg�mberedtem - nem annyira a hidegt�l, mint ink�bb az ijedts�gt�l (b�r meleg sem
volt, azt elhihetik).
N�h�ny m�terr�l mintha l�ttam volna valakit �lni a legfels� l�pcs�n. Nyilv�n a
szemem k�pr�zott, mert az
alak meg se moccant.
De m�gis: Jenny volt.
A legfels� l�pcs�n �lt.
Olyan f�radt voltam, hogy megr�m�lni se volt er�m, �s olyan megk�nnyebb�lt, hogy
megsz�lalni se.
Legbel�l azt rem�ltem, hogy van n�la valami tompa, s�lyos t�rgy, amivel fejbe v�g.
- Jen?
- Ollie?
Mindketten olyan halkan sz�ltunk, hogy abb�l semmif�le �rzelmet nem lehetett
kiolvasni.
- Itthon felejtettem a kulcsomat - mondta Jenny.
�n csak �lltam ott a l�pcs� alj�ban, �s nem mertem megk�rdezni, mi�ta �l ott, �s
csak azt tudtam, hogy
iszonyatosan igazs�gtalan voltam vele.
- Jenny, nagyon sajn�lom...
- Meg�llj... - f�lbeszak�totta a menteget�z�semet, azt�n nagyon csendesen azt
mondta: - Ha az ember szeret
valakit, akkor semmi sz�ks�g arra a sz�ra: "Sajn�lom."
Felv�nszorogtam od�ig, ahol �lt.
- Szeretn�k aludni menni. Rendben? - k�rdezte.
- Rendben.
F�lment�nk a lak�sba. Ahogy vetk�zt�nk, biztat�an r�m n�zett.
- Komolyan gondolom, amit mondtam, Oliver.
Ennyi volt az eg�sz.
14
J�liusban �rkezett a lev�l.
Cambridge-b�l tov�bb�tott�k Dennis Portba, �gyhogy val�sz�n�leg k�sett egy-k�t
napot. Odav�gtattam, ahol
Jenny fel�gyelt a gyerekeire valami labdaj�t�kban vagy miben, �s legszebb Bogart-
hangomon jelentettem ki:
- Gyer�nk.
- Micsoda?
- Gyer�nk - ism�teltem olyan nyilv�nval� fens�bbs�ggel, hogy j�tt sz�pen ut�nam,
amint mas�roztam a v�z
fel�.
- Mi t�rt�nt, Oliver? Voln�l sz�ves el�rulni, az isten szerelm�re!?
�n csak l�pkedtem a kik�t� ir�ny�ba m�lt�s�gteljesen.
- A fed�lzetre, Jennifer - rendelkeztem, �s odamutattam azzal a kezemmel,
amelyikben a levelet
szorongattam, de � �szre se vette.
- Oliver, nekem a gyerekekre kell vigy�znom - tiltakozott m�g akkor is, amikor
sz�fogad�an a fed�lzetre
l�pett.
- A fen�be is, Oliver, lenn�l sz�ves megmagyar�zni, hogy mi ez tulajdonk�ppen?
Most m�r n�h�ny sz�z m�ternyire voltunk a partt�l.
- Van valami k�z�lnival�m - jelentettem ki.
- Nem tudtad volna k�z�lni a sz�razf�ld�n?! - �v�lt�tte.
- Hogy a fen�be tudtam volna! - �v�lt�ttem vissza (egyik�nk se volt d�h�s, de j�
er�s sz�l f�ja �s
b�mb�ln�nk kellett, hogy meg�rts�k egym�st). - Egyed�l akartam maradni veled. Ide
n�zz!
Meglobogtattam el�tte a bor�t�kot. Azonnal felismerte a c�gjelz�st.
- Te... ez a Harvard jogi kara! Kir�gtak?
- M�g egyet tal�lgathatsz, te optimista d�g! - �v�lt�ttem.
- Els� lett�l az �vfolyamon!
Most m�r majdnem sz�gyelltem bevallani.
- Nem eg�szen. Harmadik.
- Ja - mondta -, csak harmadik?
- Ide figyelj... m�r ez is azt jelenti, hogy beker�l�k annak a rohadt Law Review-
nak a szerkeszt�s�g�be! -
kiab�ltam.
Csak �lt ott, teljesen kifejez�stelen arccal.
- Te j�isten, Jenny - majdnem ny�sz�tettem -; sz�lj m�r valamit!
- Nem �n, am�g nem l�ttam az els�t meg a m�sodikat!
R�n�ztem, �s abban rem�nykedtem, hogy nem tudja visszafojtani a mosolyt, hisz
tudtam, hogy azzal
k�szk�dik.
- Na, Jenny! - k�ny�r�gtem.
- �n megyek. Szia - mondta, �s m�ris beugrott a v�zbe. Haboz�s n�lk�l ut�navetettem
magam, s azt�n m�r
csak arra eml�kszem, hogy mindketten kapaszkodtunk a vitorl�s oldal�ba, �s
kuncogtunk.
- Te - szellemeskedtem -, te v�zbe ugrott�l �rtem!
- Ne v�gj fel! - felelte. - A harmadik akkor is csak harmadik.
- Ide figyelj, te b�d�s kurva! - mondtam.
- Mi van, te piszok strici?
- �llati sokat k�sz�nhetek neked.
- Nem igaz, te strici, nem igaz.
- Nem igaz? - k�rdeztem, kicsit csod�lkozva.
- Te mindent nekem k�sz�nhetsz.
Aznap este huszonh�rom doll�rt elvert�nk hom�rvacsor�ra egy eleg�ns �tteremben
Yarmouthban. Jenny
m�g mindig nem volt hajland� v�lem�nyt nyilv�n�tani, am�g nem volt szerencs�je a
k�t �rhoz, akik, mint
�ll�totta, "legy�ztek".
Ak�rmilyen h�ly�n hangzik, olyan szerelmes voltam bel�, hogy amint vissza�rt�nk
Cambridge-be, az els�
dolgom volt elrohanni �s kinyomozni, ki a k�t m�sik fick�. Nagyon megk�nnyebb�ltem,
mikor kider�lt,
hogy az �vfolyamels� Erwin Blasband, a City College 64-ben v�gzett �vfolyam�r�l,
szem�veges,
v�konydong�j� k�nyvmoly, �s nem az � zs�nere, a m�sodik pedig Bella Landau, a Bryn
Mawr 64-es
�vfolyam�r�l, l�ny. Ennek az�rt is �r�ltem, mert Bella Landau meglehet�sen fagyos
teremt�s volt
(joghallgat� h�lgyekkel gyakran el�fordul), �s ugrathattam egy kicsit Jennyi annak
a "r�szleteivel", hogy mi
is zajlik azokban, a k�s� �jszakai �r�kban Garrett House-ban, a Law Review
�p�let�ben. �s voltak k�s�
�jszakai �r�k, te j� �g, de milyenek! Egy�ltal�n nem volt ritkas�g, hogy hajnali
kett�kor vagy h�romkor
mentem haza. Sz�val ott volt a hat koll�gium, amit felvettem, meg a Law Review
szerkeszt�se, meg az, hogy
magam is dolgoztam egy cikken az egyik sz�mba (IV. Oliver Barrett: A v�rosi
szeg�nys�g t�rv�nyes
t�mogat�sa: tanulm�ny Boston Roxbury negyed�r�l HLR. 1966. m�rcius 861-909. 1.)
- J� �r�s. Igaz�n j� �r�s.
Joe Fleishman, a f�szerkeszt� csak ezt tudta ism�telgetni. �szint�n sz�lva,
valamivel elm�ly�ltebb m�ltat�st
v�rtam volna att�l a fick�t�l, aki j�v�re Douglas b�r� titk�ra lesz, de � csak ezt
hajtogatta, m�g a v�gs�
fogalmazv�nyt �tn�zte. Istenem, Jenny azt mondta r�la, hogy "m�lyrehat�,
intelligens, �s igaz�n j�l van
meg�rva". Nem tudott Fleishman valami ehhez foghat�t kital�lni?
- Fleishman azt mondta, j� �r�s, Jen.
- J�zusom, az�rt maradtam fenn mostan�ig, hogy ezt megtudjam? - mondta. - Semmi
megjegyz�se nem volt
a kutat�si anyagr�l vagy a st�lusodr�l vagy valamir�l?
- Nem, Jen. Csak annyit mondott, hogy "j�".
- Akkor mit csin�lt�l mostan�ig?
R�hunyor�tottam.
- V�gig kellett mennem egy anyagon Bella Landauval.
- Ja.
Semmit sem tudtam kiolvasni a hangj�b�l.
- F�lt�keny vagy? - k�rdeztem r�.
- Dehogy. Nekem sokkal jobb l�bam van.
- Tudsz te t�nyv�zlatot �rni?
- Tud � lasagn�t f�zni?
- Igen, ami azt illeti, ma este hozott is bel�le a Barrett House-ba. Mindenki azt
mondta, van olyan j�, mint a
te l�bad.
Jenny b�lintott: - Meghiszem azt.
- Ehhez mit sz�lsz? - k�rdeztem.
- Fizeti Bella Landau a lakb�redet?
- A fene egye meg! Mi�rt nem tudom soha akkor abbahagyni, amikor �n �llok nyer�sre?
- Az�rt, fi�ka - mondotta szeret� hitvesem -, mert sose �llsz.
15
V�gig ez maradt a sorrend.
Tudniillik Erwin, Bella meg �n voltunk az �vfolyamels�k utols��ves korunkban is.
K�zeledett a v�gs�
diadal ideje. Megbesz�l�sek �ll�s�gyben. Aj�nlatok. Felk�r�sek. �ll�s�z�n.
Ak�rmerre n�ztem, mintha
minden�tt lengetett volna valaki egy z�szl�t, melyen ez �llt: "Dolgozz n�lunk,
Barrett!"
De �n csak a z�ld z�szl�k ut�n mentem. Azaz, b�r egy�ltal�n nem voltam p�nzs�v�r,
m�gis kihagytam a
preszt�zslehet�s�geket - mint p�ld�ul a b�r�s�g - �s a k�zszolg�lati lehet�s�geket
- mint az igazs�g�gy-
miniszt�rium -, valami j�vedelmez� �ll�s�rt, mely azt a tr�g�rs�got, hogy
"�sszekaparni", egyszer s
mindenkorra kiiktatja abb�l a rohadt sz�t�runkb�l.
B�r csak a harmadik lettem, felbecs�lhetetlen el�ny�kkel indultam a legjobb jogi
p�ly�kon. Az els� t�z
k�z�tt �n voltam az egyetlen sr�c, aki nem zsid�. (�s aki azt mondja, hogy ez nem
sz�m�t, az t�r�dik vele
legink�bb.) J�zusom, h�ny olyan c�g van, amely kinyaln� egy Feh�r-Angolsz�sz-
Protest�ns fenek�t, ha csak
az �gyv�di vizsg�t le tudn� tenni. Ne szer�nykedj�nk: a Law Review, a bajnoki C�m,
a Harvard meg minden
- sokan harcoltak, hogy a nevemet �s sorsz�mnevemet megszerezz�k a lev�lpap�rjukra.
�gy �reztem magam,
mint valami szerencsegyerek - �s piszokul �lveztem.
J�tt egy k�l�nlegesen fondorlatos aj�nlat valami Los Angeles-i c�gt�l. A munkaer�-
toborz�juk, Mr. X.
(minek kock�ztatni egy pert?) egyre azt hajtogatta:
- Barrett gyerek, a mi ter�let�nk�n minden a rendelkez�s�re �ll. �jjel-nappal. Ak�r
az irod�ba is
felk�ldhetj�k.
Nem mintha nagyon �rdekelne Kalifornia, de ma is szeretn�m tudni, pontosan mir�l is
besz�lt Mr. X. Jenny
�s �n �sszehoztunk n�h�ny el�g vad eshet�s�get, de Los Angeleshez k�pest
val�sz�n�leg nem voltak el�g
vadak. (V�g�l is �gy vakartam le magamr�l Mr. X.-et, hogy k�z�ltem vele: "az" engem
egy�ltal�n nem
�rdekel. Nagyon elszontyolodott.)
�gy d�nt�tt�nk, a Keleti Parton maradunk. Kider�lt, hogy m�g �gy is marad t�bb
tucat k�pr�zatos aj�nlat
Bostonb�l, New Yorkb�l �s Washingtonb�l. Jenny egy darabig azon gondolkodott, hogy
tal�n j� lenne egy
ker�leti megb�zotti �ll�s Washingtonban ("K�zben tartan�d a Feh�r H�zat, Ol"), de
nekem jobban tetszett
New York. �gy azt�n, hitvesem �ld�s�val, v�g�l a Jonas and Marsh c�gnek mondtam
igent, egy j� nev�
irod�nak (Marsh egy id�ben igazs�g�gy-miniszter is volt), mely f�k�pp a polg�ri
szabads�gjogokkal
foglalkozott. ("J�t tehetsz �s j�l kereshetsz egyszerre", mondta Jenny.) Azonk�v�l
a sz� szoros �rtelm�ben
lerohantak. Az �reg Jonas p�ld�ul felj�tt Bostonba, elvitt vacsor�zni Pier Fourhoz,
�s m�snap vir�got k�ld�tt
Jennynek.
Jenny egy h�tig �nekelve j�rt-kelt, s azt d�dolta: "Jonas, Marsh �s Barrett".
Mondtam neki, hogy lassabban a
testtel, de � azt felelte, pofa be, hisz magamban nyilv�n �n is ugyanezt a dallamot
d�dolom. Mondanom sem
kell, igaza volt.
De az�rt m�g hadd eml�tsem meg, hogy Jonas �s Marsh 11 800 doll�rt fizetett IV.
Oliver Barrettnek, vagyis
�n kaptam a legmagasabb fizet�st az �vfolyamon.
Sz�val, amint l�tj�k, csak pap�rforma szerint voltam a harmadik.
16
C�MV�LTOZ�S
1967. j�lius 1-t�l:
Mr. �s Mrs. Oliver Barrett
263 East 63rd Street
New York. N. Y. 10021
- Olyan r�mesen �jgazdagul hangzik - panaszolta Jenny.
- De h�t mi val�ban �jgazdagok vagyunk - makacskodtam.
Tov�bb n�velte mindent elbor�t� gy�zelmi m�moromat az a t�ny, hogy a kocsim havi
gar�zsd�ja piszokul
k�zel j�rt ahhoz az �sszeghez, amit Cambridge-ben az eg�sz lak�s�rt fizett�nk.
Jonas �s Marsh irod�ja
t�zpercnyire volt k�nyelmes s�t�val (vagy peckes vonul�ssal - sz�vesebben j�rtam
kid�llesztett mellel), s
k�r�lbel�l ilyen messze voltak a luxus�zletek is, mint a Bonwit meg a t�bbi, �s a
leghat�rozottabban
k�veteltem, hogy feles�gem, az a b�d�s kurva, halad�ktalanul nyisson foly�sz�ml�t,
�s kezdje sz�rni a
p�nzt.
- De mi�rt, Oliver?
- Hogy a fen�be ne, Jenny, azt akarom, hogy kihaszn�lj!
Bel�ptem a New York-i Harvard Clubba, az 1964-ben v�gzett Raymond Stratton
aj�nl�s�val, aki nemr�giben
t�rt vissza a polg�ri �letbe, miut�n szem�lyesen r�l�tt egy vietnami partiz�nra.
("Ami azt illeti, nem vagyok
benne eg�szen biztos, hogy val�ban partiz�n volt. Valami zajt hallottam, h�t
belel�ttem a bokorba.") Ray �s
�n hetenk�nt legal�bb h�romszor teniszezt�nk, �s �n elhat�roztam, hogy h�rom �ven
bel�l a klub legjobb
j�t�kosa leszek. Egyszer�en az�rt t�rt�nt-e, mert �jb�l felbukkantam a Harvard
vid�kein, vagy mert
joghallgat�i sikereim h�re elterjedt (becs�letszavamra, nem dicsekedtem a
fizet�semmel), megint esz�be
jutottam a "bar�taimnak". Jav�ban �llt a ny�ri szezon, mikor bek�lt�zt�nk (nekem
m�g el kellett v�geznem
egy el�k�sz�t� tanfolyamot a New York-i �gyv�di vizsg�hoz), �s az els� megh�v�sok
h�tv�g�re sz�ltak.
- Akassz�k fel magukat, Oliver! Eszem �g�ban sincs k�t napot elpocs�kolni azzal,
hogy egy csom� v�zfej�
�rigyerekkel h�ly�skedjem.
- Rendben, Jen, de mit mondjak nekik?
- Egyszer�en mondd azt, hogy terhes vagyok, Oliver.
- Az vagy?
- M�g nem, de ha h�tv�g�re itthon maradunk, lehet, hogy az leszek.
Egy nevet m�r v�lasztottunk. Pontosabban �n v�lasztottam ki, �s azt hiszem, v�g�l
siker�lt Jennyt is
meggy�zn�m.
- Te, nem nevetsz ki? - mondtam neki, mikor el�sz�r sz�ba hoztam a dolgot. A
konyh�ban dolgozott �ppen
(egy s�rga csemp�s micsod�ban, ahol m�g mosogat�g�p is volt).
- Nos? - k�rdezte paradicsomszeletel�s k�zben.
- �n val�ban megszerettem azt a nevet, hogy Bozo.
- Ezt komolyan mondod?
- Igen. Becssz�ra, ragaszkodom hozz�.
- Boz�nak h�vn�d a gyerek�nket?
- Igen. Komolyan. Igaz�n, Jen, ez egy szupersportol�nak val� n�v.
- Bozo Barrett - pr�b�lgatta, hogy j�l �ll-e.
- J�zusom, micsoda r�gbicsat�r lesz - folytattam, �s egyre jobban belelovaltam
magam. - Bozo Barrett,
Harvard r�gbibajnoka.
- Igen... de Oliver - kock�ztatta meg -, tegy�k fel... csak �ppen tegy�k fel...
hogy nem lesz el�g beleval�.
- Az nem l�tezik, Jen, a g�njei kifog�stalanok. Igaz�n. - Komolyan gondoltam. Ez az
eg�sz Bozo-dolog
visszat�r� �br�ndomm� v�lt, ahogy peckesen s�t�ltam a munkahelyemre.
Eb�dn�l �jb�l el�hoztam a dolgot. Isteni d�n porcel�nszervizb�l ett�nk.
- Bozo nagyon beleval� csat�r lesz - jelentettem ki Jennynek. - Ami azt illeti, ha
a te kezedet �r�kli,
csin�lhatunk bel�le h�tv�det.
� csak vigyorgott r�m, �s nyilv�n valami alattomos, lehervaszt� megjegyz�sen t�rte
a fej�t, hogy v�get
vessen idilli l�tom�somnak. De mivel nem jutott esz�be semmi igaz�n megsemmis�t�,
h�t csak felv�gta a
tort�t, �s adott bel�le egy szeletet. �s hagyta, hogy v�gigmondjam.
- Gondold meg, Jenny - folytattam m�g tele sz�jjal is -, sz�zt�z kil�s ravasz
csat�r.
- Sz�zt�z kil�? - mondta. - A g�njeinkben igaz�n semmi sincs, ami sz�zt�z kil�ra
engedne k�vetkeztetni,
Oliver.
- Majd felt�pl�ljuk, Jen. Feh�rj�k, j� t�pl�lkoz�s, az eg�sz �trend-kieg�sz�t�si
cirkusz.
- Igaz�n? �s ha nem akar majd enni, Oliver?
- Hogy a fen�be ne enne! - mondtam, �s m�ris kicsit pipa lettem a k�ly�kre, aki
nemsok�ra itt �l az
asztalunkn�l, �s nem akarja el�seg�teni sportsikereire ir�nyul� er�fesz�t�seimet. -
Enni fog, vagy �sszet�r�m
a k�p�t.
Itt azt�n Jenny egyenesen a szemembe n�zett �s elmosolyodott.
- Nem hinn�m, ha sz�zt�z kil� lesz.
- Ja - feleltem, egy pillanatra megh�kkentem, azt�n eszembe jutott: - Persze, de
nem lesz mindj�rt sz�zt�z
kil�.
- Az igaz - mondta Jenny, �s megfenyegetett a kan�llal -; de ha az lesz, fi�ka,
akkor menek�lj - �s csak �gy
r�zta a nevet�s.
Igaz�n r�h�gni val�, de am�g nevetett, �n l�ttam magam el�tt azt a sz�zt�z kil�s
k�lyk�t, ahogy egy sz�l
pelenk�ban �ld�z a Central Parkban, �s azt kiab�lja: - Leszel kedvesebb az
any�mhoz, fi�ka! - J�zusom,
rem�lem, Jenny nem engedi majd, hogy Bozo v�gezzen velem.
17
Egy�ltal�n nem olyan k�nny� dolog �sszehozni egy gyereket.
A sors ir�ni�ja, mikor olyan fick�k, akik nemi �let�k els� �veiben folyton csak
arra vigy�ztak, hogy ne
ejts�k teherbe a l�nyokat (�s amikor �n elkezdtem, m�g haszn�lt�k a kondomot),
egyszer csak vissz�j�ra
ford�tj�k a gondolkod�sukat, �s m�ni�kusan csak a fogamz�ssal t�r�dnek, nem pedig
az ellenkez�j�vel.
Igen, ez m�ni�v� lehet. �s egy boldog h�zas�let legcsod�latosabb elem�t foszthatja
meg term�szetess�g�t�l,
spontaneit�s�t�l. Az ember gondolatait beprogramozni (szerencs�tlen sz� ez a
"beprogramozni"; mintha egy
g�pre vonatkozna), az embernek a szerelem aktus�ra vonatkoz� gondolatait
beprogramozni a szab�lyoknak,
a napt�rnak, a strat�gi�nak megfelel�en ("Nem lenne jobb holnap reggel, Ol?"), ez
szorong�shoz, cs�m�rh�z
�s v�g�l retteg�shez vezethet.
Mert ha az ember l�tja, hogy laikus tud�sa �s (elk�pzel�se szerint) norm�lis,
eg�szs�ges er�fesz�t�sei nem
hozz�k meg a k�v�nt eredm�nyt a szaporod�s �s sokasod�s ter�n, ez a legsz�rny�bb
gondolatokat �bresztheti
benne.
- Minden bizonnyal tiszt�ban van vele, hogy a "magtalans�gnak" a vil�gon semmi k�ze
a "f�rfiass�ghoz" -
mondotta nekem dr. Mortimer Sheppard els� besz�lget�s�nk sor�n, mikor Jenny �s �n
v�g�l �gy d�nt�tt�nk,
hogy szak�rt�h�z fordulunk.
- Tiszt�ban, doktor �r - mondta helyettem Jenny, aki, an�lk�l, hogy err�l valaha is
besz�ltem volna, tudta,
hogy a magtalans�g - vagy az esetleges magtalans�g - gondolat�t milyen
elviselhetetlennek tal�lom. Mintha
a hangja m�g valami olyasmit is sejtetett volna, hogy abban rem�nykedik: ha
egy�ltal�n tal�lnak valamif�le
szervi rendelleness�get, az n�la lesz.
De a doktor egyszer�en elmagyar�zta az eg�szet, �s a legrosszabbal kezdte, csak
azt�n k�z�lte vel�nk, m�g
mindig milyen nagy a val�sz�n�s�ge annak, hogy egyik�nkkel sincs semmi baj, �s hogy
r�videsen boldog
sz�l�k lehet�nk. De term�szetesen mindkett�nknek al� kell vetnie mag�t egy sor
vizsg�latnak. A szervek
m�k�d�s�re, az eg�sz g�pezetre vonatkoz�an. (Nem akarom elism�telni az ilyesfajta
alapos kivizsg�l�s
kellemetlen r�szleteit.)
H�tf�n v�gezt�k el a vizsg�latokat. Jenny napk�zben ment el, �n munka ut�n (f�lig
voltam a jogban). Dr.
Sheppard r�k�vetkez� p�nteken megint beh�vta Jennyt, arra hivatkozva, hogy a n�v�r
eltolt valamit, �s egy-
k�t dolgot �jb�l ellen�rizni kell. Amikor Jenny elmes�lte, hogy megint be kell
mennie, felmer�lt bennem a
gyan�, hogy tal�n megtal�lta a rendelleness�get n�la. Azt hiszem, Jenny is erre
gyanakodott. El�g elcs�pelt
�r�gy, hogy "a n�v�r eltolt valamit".
Amikor dr. Sheppard felh�vott a Jonas �s Marshn�l, szinte biztos voltam a dologban.
Lenn�k sz�ves beugrani
az irod�j�ba hazafel� menet? Mikor meghallottam, hogy a besz�lget�s�n nem vesz�nk
r�szt mind a h�rman
("Mrs. Barrett-tel m�r besz�ltem"), a gyan�m meger�s�d�tt. Jennynek nem lehet
gyereke. Az�rt ne
fogalmazzunk ilyen v�gletesen, Oliver; eml�kezz csak, Sheppard emlegetett olyasmit,
hogy akkor m�g
mindig h�travan a seb�szeti beavatkoz�s meg egy�b. De azt�n egy�ltal�n nem tudtam
semmire se figyelni, �s
h�lyes�g lett volna kiv�rni az �t �r�t. Visszah�vtam Sheppardot, �s megk�rdeztem,
odamehetn�k-e kora
d�lut�n. Azt felelte, rendben.
- Tudja m�r, ki a hib�s? - k�rdeztem, meg sem v�logatva a szavakat.
- Igaz�n nem mondan�m, hogy valaki "hib�s" benne, Oliver - felelte.
- J�, rendben van, teh�t tudja m�r, melyik�nk szervezete funkcion�l rendellenesen?
- Tudom. Jenny�.
T�bb�-kev�sb� sz�m�tottam erre, de a v�glegess�g, amivel a doktor kimondta, m�g �gy
is mellbe v�gott.
Semmi m�st nem f�z�tt hozz�, �gyhogy az volt az �rz�sem, t�lem v�r valamif�le
�ll�sfoglal�st.
- Rendben, akkor majd �r�kbe fogadunk egy-k�t k�lyk�t. A legfontosabb m�giscsak az,
hogy szeretj�k
egym�st, nem?
�s akkor kimondta.
- Oliver, a dolog enn�l sokkal s�lyosabb. Jenny nagyon beteg.
- Lenne sz�ves pontosabban meghat�rozni, mit jelent az, hogy "nagyon beteg"?
- Meg fog halni.
- Az nem lehet.
�s v�rtam, hogy az orvos bevallja: kegyetlen tr�fa volt az eg�sz.
- De igen, Oliver - mondta -, nagyon sajn�lom, de nem mondhatok m�st.
�n csak er�sk�dtem, hogy t�ved�s t�rt�nt - tal�n az a h�lye n�v�r megint eltolt
valamit, �s rossz a
r�ntgenfelv�tel, vagy mittudom�n. A t�le telhet� legnagyobb r�szv�ttel v�laszolta,
hogy a v�rvizsg�latot
h�romszor is megcsin�lt�k. Semmi k�ts�g sem f�rhet a diagn�zishoz. Term�szetesen �
be kell, hogy utaljon
minket... engem... Jennyt egy hematol�gushoz. Tulajdonk�ppen azt javasoln�...
Egy k�zmozdulattal f�lbeszak�tottam. Egy pillanatnyi csendre volt sz�ks�gem. Csak
csendre, hogy ez az
eg�sz a tudatomig lehatoljon. Azt�n eszembe jutott valami.
- Mit mondott Jennynek, doktor?
- Hogy egyik�knek sincs semmi baja.
- Bevette?
- Azt hiszem.
- Mikor kell megmondanunk neki?
- Ahogy most �llnak a dolgok, ez csak mag�t�l f�gg.
A doktor elmagyar�zta, hogy az ilyesfajta leuk�mi�n, mint a Jenny�, a k�rh�zi
kezel�s puszt�n enyh�thet -
valamit k�nny�thet, esetleg k�sleltetheti a folyamatot -, de megford�tani nem
tudja. Teh�t ahogy most �llnak
a dolgok, csak t�lem f�gg. M�g egy darabig halogathatj�k a k�rh�zat.
Abban a pillanatban �n semmi m�sra nem tudtam gondolni, mint hogy milyen ocsm�ny ez
az eg�sz rohadt
�gy.
- Csak huszonn�gy �ves! - mondtam a doktornak; azt hiszem, �v�lt�ttem. B�lintott,
nagyon meg�rt�en,
hiszen pontosan tudta, mennyi id�s Jenny, de azt is �rtette, min megyek kereszt�l.
V�g�l r�j�ttem, hogy nem
�lhetek itt �r�kk� ennek az embernek a rendel�j�ben. H�t megk�rdeztem t�le, hogy mi
a teend�. Azt
mondta, viselkedjek olyan term�szetesen, ahogy lehet, ameddig lehet. Megk�sz�ntem,
�s elmentem.
Term�szetesen! Term�szetesen!
18
Egyre t�bbet gondoltam Istenre.
�gy �reztem, hogy egy valahol l�tez� Legfels�bb L�ny fogalma lassank�nt belop�zik a
legtitkosabb
gondolataimba. Nem mert szerettem volna arcul �tni vagy nekirohanni az�rt, amit
tenni k�sz�l velem...
vagyis Jennyvel. Nem, vall�sos gondolataim �pp ellenkez� �rtelm�ek voltak. P�ld�ul
mikor reggel
fel�bredtem, �s Jenny ott volt. M�g mindig ott volt. Nagyon sajn�lom, sz�gyellem
is, de abban
rem�nykedtem, hogy l�tezik valahol egy Isten, akinek k�sz�netet mondhatok.
K�sz�netet mondhatok, ami�rt
megengedte, hogy fel�bredjek �s megpillantsam Jennifert.
Pokolian igyekeztem, hogy term�szetesen viselkedjem, h�t mag�t�l �rtet�d�en
hagytam, hogy elk�sz�tse a
reggelit, meg mindent.
- Tal�lkozol ma Strattonnal? - k�rdezte, mikor a m�sodik t�ny�r zabpelyhet ettem.
- Kivel?
- Raymond Strattonnal a 64-es �vfolyamr�l - mondta -, a legjobb bar�toddal. Aki a
szobat�rsad volt
el�ttem.
- Igen. �gy volt, hogy teniszez�nk. De azt hiszem, lemondom.
- H�lyes�g.
- Micsoda, Jen?
- Te csak ne mondogasd le a teniszmeccseidet, fi�ka. Kell a fen�nek egy papucsf�rj!
- Rendben - mondtam -, de legal�bb menj�nk el valahov� vacsor�zni.
- Mi�rt? - k�rdezte.
- Hogyhogy mi�rt?! - �v�lt�ttem, �s megpr�b�ltam belelovalni magam a szok�sos
m�haragba. - Nem
vihetem el a feles�gemet vacsor�zni, ha kedvem tartja?
- Ki a n�, Barrett? Hogy h�vj�k? - k�rdezte Jenny.
- Micsoda?
- Ide figyelj! - magyar�zta. - Ha h�tk�znap vend�gl�be akarod vinni vacsor�zni a
feles�gedet, akkor neked
van valakid!
- Jennifer! - b�mb�ltem, most m�r val�ban s�rt�d�tten. - Nem vagyok hajland�
elt�rni ilyen besz�det a
reggeliz�asztalomn�l.
- Akkor told haza a k�pedet a vacsor�z�asztalomhoz. Rendben?
- Rendben.
�s azt mondtam annak az Istennek, legyen � b�rki vagy b�rmi, hogy �n boldogan
be�rem a mostani
�llapottal. Nem b�nom a gy�trelmet, Uram, nem b�nom, hogy tudom, csak Jenny meg ne
tudja! Hallottad,
Uram? Te szabod meg az �rat.
- Oliver?
- Tess�k, Mr. Jonas.
Beh�vott az irod�j�ba.
- Ismeri a Beck-�gyet? - k�rdezte.
Persze hogy ismertem. Robert L. Becket, a Life fotogr�fus�t dagadtra verte a
chicag�i rend�rs�g, amikor
f�nyk�peket akart csin�lni egy utcai zavarg�sr�l. Jonas a c�g kulcsfontoss�g�
�gy�nek tartotta az esetet.
- Tudom, hogy a zsaruk �sszevert�k, uram - mondtam Jonasnak j�kedv�en (hah?!).
- Szeretn�m, ha maga venn� k�zbe az �gyet, Oliver.
- Egyed�l?
- Mag�val viheti valamelyik fiatalabb koll�g�t.
Fiatalabb koll�g�t? �n voltam a legfiatalabb sr�c az irod�ban. De �rtettem, hov�
akar kilyukadni: Maga,
Oliver, �vei sz�ma ellen�re az iroda tekint�lyes emberei k�z� tartozik. K�z�nk,
Oliver.
- K�sz�n�m, uram - mondtam.
- Mikor tud elutazni Chicag�ba?
�gy hat�roztam, nem mondom meg senkinek; egymagam akartam cipelni a terhet. �gy
azt�n valami h�lye
dum�t adtam be az �reg Jonasnak, nem is eml�kszem pontosan, hogy micsod�t, valami
olyasmit, hogy aligha
tudok most elmenni New Yorkb�l, uram. �s rem�lem, meg�rti. De tudtam, hogy
csal�d�st okoz neki,
ahogyan nyilv�nval�an igen �rt�kes gesztus�t fogadom. �, te j�s�gos �g, Mr. Jonas
mikor fogja megtudni a
val�di okot?
Paradox �gy: IV. Oliver Barrett kor�bban megy el az irod�b�l, m�gis lassabban
ballag hazafel�. Mi erre a
magyar�zat?
Hozz�szoktam, hogy kirakatokat n�zegessek a Fifth Avenue-n, �s megb�muljam azokat a
csod�latos, ostoba,
bolondos holmikat, amelyeket mind megv�s�roltam volna Jennynek, ha nem ragaszkodtam
volna olyan
g�rcs�sen ahhoz a fikci�hoz, hogy term�szetesen viselkedjem.
Mi tagad�s, f�ltem hazamenni. Mert most, n�h�ny h�ttel azut�n, hogy megtudtam az
igazat, Jenny fogyni
kezdett. Igaz, �ppen csak egy kicsit, � maga val�sz�n�leg �szre se vette. De �n,
aki tudtam mindent, �n
l�ttam.
B�multam a l�git�rsas�gok kirakat�t: Braz�lia, a Karib-tenger, Hawaii ("Hagyja itt
az eg�szet - rep�lj�n a
napf�nybe!") �s �gy tov�bb. Azon a bizonyos d�lut�non a TWA Eur�p�t rekl�mozta
holtszezonban: Londont
a v�s�rl�knak, P�rizst a szerelmeseknek...
- �s mi lesz az �szt�nd�jammal? Mi lesz P�rizzsal, amit m�g sose l�ttam?
- �s mi lesz az esk�v�nkkel?
- Ki besz�lt itt esk�v�r�l?
- �n. Most besz�lek.
- Te el akarsz engem venni?
- Igen.
- Mi�rt?
Olyan fantasztikus hitelem volt, hogy m�r Diners Club tags�gi igazolv�ny lapult a
zsebemben. Csak egy
al��r�s a kipontozott helyen, �s m�ris k�t (els� oszt�ly�, nem ak�rmilyen) jegy
boldog birtokosa lettem a
Szerelmesek V�ros�ba.
Jenny mintha kiss� s�padt �s fak� lett volna, mikor haza�rtem, de abban
rem�nykedtem, hogy fantasztikus
�tletem valami sz�nt csal majd az arc�ra.
- Tal�ld ki, mi �js�g, Mrs. Barrett!
- Elbocs�tottak - jelentette ki optimista hitvesem.
- Nem. Felbocs�tottak - feleltem, �s el�h�ztam a jegyeket.
- Fel, fel �s tov�bb - szavaltam. - Holnap este ir�ny: P�rizs.
- H�lyes�g, Oliver - mondta. De csendesen, a hangj�ban nyoma sem volt a szok�sos
m�agresszivit�snak.
Valahogy �gy mondta, hogy szinte bec�z�snek hangzott: - H�lyes�g, Oliver.
- H�, voln�l sz�ves esetleg valamivel pontosabban meghat�rozni, mi az, hogy
"h�lyes�g"?
- Te, Ollie - mondta l�gyan -, nem �gy fogjuk ezt csin�lni.
- Mit?
- Nekem nem kell P�rizs. Semmi sz�ks�gem P�rizsra. Nekem csak r�d van sz�ks�gem...
- Azt m�r megkaptad, kicsim! - v�gtam k�zbe er�ltetett vid�ms�ggal.
- �s id�re - folytatta -, amit te nem tudsz megadni nekem.
Most a szem�be n�ztem. Kimondhatatlanul szomor� volt a szeme. De ezt a szomor�s�got
csak �n �rtettem.
Azt mondta a szeme, hogy sajn�lja. Vagyis, hogy engem sajn�l.
Ott �lltunk, hang n�lk�l, egym�st �lelve. Ha valamelyik�nk s�rva fakad, s�runk mind
a ketten. De jobb, ha
egyik�nk se.
�s azt�n Jenny elmondta, hogy "�llati szarul" �rezte mag�t, �s visszament dr.
Sheppardhoz, nem tan�cs�rt,
hanem hogy megtudja az igazat: - Mondja meg, mi bajom! - �s � megmondta.
Furcsam�d nagyon b�n�snek �reztem magam, ami�rt nem t�lem tudta meg. Meg�rezte, �s
sz�nd�kosan
ostobas�got mondott:
- A Yale-re j�rt, Ol.
- Kicsoda, Jen?
- Ackerman. A hematol�gus. V�gig a Yale-re. El�k�sz�t� �s orvoskar.
- Ja - mondtam, �s tudtam, hogy egy kis der�t pr�b�l beleinjekci�zni ebbe a gy�szos
elj�r�sba.
- �rni-olvasni az�rt tud? - k�rdeztem.
- Az m�g csak ezt�n fog kider�lni - mosolygott Mrs. Oliver Barrett a Radcliffe 64-
es �vfolyam�r�l. - Az
viszont m�ris biztos, hogy besz�lni tud. �n pedig besz�lni akartam vele.
- Akkor rendben a yale-i doktor - mondtam.
- Rendben - b�lintott.
19
Most legal�bb nem f�ltem hazamenni, nem kellett k�ts�gbeesetten "term�szetesen"
viselkednem. Megint
osztoztunk mindenben, m�g ha ez a minden az a sz�rny� bizonyoss�g volt is, hogy
egy�tt t�lt�tt napjaink
meg vannak sz�ml�lva.
Sok olyasmi volt, amit meg kellett besz�ln�nk, olyan dolgok, amelyeket huszonn�gy
�ves emberek �ltal�ban
nem nagyon hoznak sz�ba.
- B�zom benne, hogy er�s leszel, te hokibajnok - mondta.
- Az leszek, h�t persze hogy az leszek - feleltem, �s azon gondolkoztam, vajon a
mindentud� Jennifer tudja-
e, hogy ez a hokibajnok most nagyon meg van ijedve.
- �gy �rtem, Phil miatt - folytatta -, neki lesz a legnehezebb. V�geredm�nyben te
m�giscsak v�g �zvegy
leszel.
- Nem leszek v�g! - v�gtam k�zbe.
- Hogy a fen�be ne lenn�l v�g! Azt akarom, hogy v�g l�gy. Rendben?
- Rendben.
- Rendben.
K�r�lbel�l egy h�nap m�lva t�rt�nt, mindj�rt vacsora ut�n. M�g mindig � f�z�tt;
ehhez ragaszkodott. V�g�l
arra nagy keservesen r�vettem, hogy engedjen legal�bb elmosogatni (b�r �lland�an
duruzsolt, hogy ez "nem
f�rfimunka"), �s �ppen a t�ny�rokat raktam el, � pedig Chopint j�tszott odabenn.
Egyszer csak hallottam,
hogy abbahagyja a prel�d�t, �s azonnal �tmentem a nappaliba. Csak �lt ott.
- Rendben vagy, Jen? - k�rdeztem, �s persze �gy gondoltam: a k�r�lm�nyekhez k�pest.
K�rd�ssel v�laszolt.
- Van p�nzed taxira? - k�rdezte.
- Mi az hogy! - feleltem. - Hov� akarsz menni?
- H�t... a k�rh�zba - felelte.
Az ezt k�vet� z�rzavaros kapkod�sban egyfolyt�ban tudtam, hogy bek�vetkezett a
pillanat. Jenny most majd
kis�t�l a lak�sb�l, �s soha t�bb� nem j�n vissza. Ahogy �lt ott, m�g �n p�r holmit
�sszeszedtem neki,
szerettem volna tudni, mi j�r a fej�ben. M�rmint a lak�sr�l. Mit akar az
eml�kezet�be v�sni?
Semmit. Csak �lt ott rezzen�stelen�l, nem n�zett semerre.
- Te - k�rdeztem -, van valami, amit szeretn�l magaddal vinni?
- Semmi - r�zta meg a fej�t, azt�n mintha m�gis esz�be jutott volna valami,
hozz�tette: - T�ged.
Nem volt k�nny� taxit szerezni, mert sz�nh�zkezd�s ideje volt, meg minden. A port�s
f�jta a s�pj�t, �s
integetett, mint egy eszel�s tekintet� b�r� a hokimeccsen. Jenny r�m t�maszkodott,
�s �n titokban azt
k�v�ntam, hogy ne is legyen taxi, �s hogy min�l tov�bb t�maszkodjon �gy r�m. De
v�g�l m�gis kaptunk
egyet. �s a sof�r-ilyen a mi form�nk-a j� ked�ly� fajt�b�l val� volt. Mikor
visszafordul�ban meghallotta a
Mount Sinai k�rh�z nev�t, f�ltette a lemezt:
- Nyugalom, gyerekek, gyakorlott kezekben vannak. A g�lya meg �n nem vagyunk kezd�k
a szakm�ban.
A h�ts� �l�sen Jenny odab�jt hozz�m. A haj�t cs�kolgattam.
- Ez az els�? - k�rdezte v�g sof�r�nk.
Azt hiszem, Jenny meg�rezte, hogy mindj�rt r�f�rmedek a fick�ra, �s odas�gta:
- L�gy hozz� kedves, Oliver. Csak kedves akar lenni hozz�nk.
- Igen, uram - mondtam neki. - Ez az els�, �s a feles�gem nincs valami remek�l,
�gyhogy ha volna sz�ves
kihagyni egy-k�t k�zleked�si l�mp�t!
Pillanatok alatt odavitt a Mount Sinaihoz. Igaz�n nagyon kedves volt; kisz�llt �s
kinyitotta nek�nk az ajt�t,
meg minden. Miel�tt elhajtott volna, mindenf�le j�kat �s sok boldogs�got k�v�nt.
Jenny megk�sz�nte. �gy
l�tszott, bizonytalanul �ll a l�b�n, �s �lben akartam bevinni, de nem hagyta. -
Ezen a k�sz�b�n nem, fi�ka! -
H�t bement�nk, �s v�gigk�nl�dtuk a betegfelv�tel keserves, sz�rsz�lhasogat�
k�lv�ri�j�t.
- Van betegbiztos�t�suk?
- Nincs.
(Ki gondolt ilyen h�tk�znapi dologra? T�ls�gosan el voltunk foglalva
szervizv�s�rl�ssal.) Jenny �rkez�s�re
term�szetesen m�r sz�m�tottak. Minden el� volt k�sz�tve, �s Bernard Ackerman, az
orvostudom�nyok
doktora - aki, mint Jenny el�re megmondta, rendes fick� volt, j�llehet v�gig a
Yale-re j�rt - �tvette a
beteget.
- Feh�r v�rsejteket �s trombocit�kat kap majd - mondta dr. Ackerman. - Most erre
van a legnagyobb
sz�ks�ge. Antimetabolid�kat egy�ltal�n nem akar.
- Az mit jelent? - k�rdeztem.
- Olyan kezel�s, amely lass�tja a sejtpusztul�st - magyar�zta -, de, mint Jenny is
tudja, kellemetlen
mell�khat�sa van.
- Ide figyeljen, doktor. - Tudtam, hogy feleslegesen leck�ztetem. - Jenny a f�n�k!
Az t�rt�nik, amit � akar.
Maguk csak tegyenek meg mindent, ami emberileg lehets�ges, hogy ne szenvedjen!
- Ebben eg�szen biztos lehet.
- Nem �rdekel, hogy mennyibe ker�l, doktor. - Azt hiszem, felemeltem a hangomat.
- Lehet, hogy hetek vannak h�tra, lehet, hogy h�napok.
- A k�lts�gekre teszek! - d�h�ngtem. Ackerman nagyon t�relmes volt velem. Hiszen
val�ban az idegeire
mehettem.
- Csak azt mondtam - magyar�zta Ackerman -, hogy nem lehet el�re megmondani, milyen
sok� vagy
milyen r�vid ideig h�zza.
- Csak el ne felejtse, doktor - utas�tottam -, el ne felejtse; azt akarom, hogy
mindenb�l a legjobbat kapja!
K�l�n szob�t. K�l�n �pol�kat. Mindent. Nagyon k�rem. Telik r�.
20
Egyszer�en k�ptelens�g h�rom �ra h�sz percn�l r�videbb id� alatt az East 63
Streett�l (Manhattan) el�rni
Bostonba. Higgy�k el, ezen az �tvonalon mindent megpr�b�ltam, �s biztos vagyok
benne, hogy semmif�le
g�pkocsi, sem hazai, sem k�lf�ldi, nem tudja megtenni r�videbb id� alatt, m�g ha
mindj�rt Graham Hill �l is
a korm�nyn�l. Sz�zhatvannal hajtottam az MG-t.
Van elemes villanyborotv�m, �s nyugodtak lehetnek, gondosan megborotv�lkoztam, s�t
inget is v�ltottam a
kocsiban, miel�tt azokba a State Street-i megszentelt irod�kba tettem volna a
l�bam. M�r reggel nyolckor is
volt ott j� n�h�ny el�kel� k�lsej� bostoni �r, aki arra v�rt, hogy III. Oliver
Barrett-tel sz�t v�lthasson. A
titk�rn�j�nek-aki ismert engem-a szeme se rebbent, mikor bemondta a nevemet a
telefonba.
Ap�m nem azt felelte, hogy: - Vezesse be!
Hanem ny�lt az ajt�, �s megjelent � maga. Azt mondta: - Oliver.
Az ut�bbi id�ben nagyon �les lett a szemem a fizikai v�ltoz�sokat illet�en, �s �gy
azonnal �szrevettem, hogy
ap�m kicsit s�padt, �s hogy a haja is megsz�rk�lt (tal�n meg is ritkult) ez alatt a
h�rom �v alatt.
- Gyere be, fiam! - mondta. Semmit nem tudtam kiolvasni a hangj�b�l. Csak indultam
az irod�ja fel�.
Az "�gyfelek" sz�k�be �ltem.
Egym�sra n�zt�nk, azt�n a pillant�sunk elkalandozott, szerte a szob�ban. Az eny�m
az �r�asztal�n hever�
t�rgyakra siklott: b�rtokban oll�, b�rnyel� pap�rv�g� k�s, anya sok �vvel ezel�tti
f�nyk�pe. Az �n
f�nyk�pem (�retts�gi Exeterben).
- Hogy megy a sorod, fiam? - k�rdezte.
- K�sz�n�m, j�l, ap�m.
- �s Jennifer?
Ahelyett, hogy hazudtam volna valamit, ink�bb kit�rtem a v�lasz el�l - holott �ppen
err�l volt sz� -, �s
r�gt�n el�rukkoltam vele, mi�rt is ker�ltem el� ilyen v�ratlanul.
- Ap�m, �tezer doll�rt kell k�lcs�nk�rnem. Megvan r� az okom.
R�m n�zett. �s mintha b�lintott volna.
- Nos?
- Tess�k, ap�m?
- Megtudhatom az ok�t?
- Nem mondhatom meg, ap�m. Csak adja ide a doh�nyt. Nagyon k�rem.
Az volt az �rz�sem-ha az embernek egy�ltal�n t�madhatnak �rz�sei III. Oliver
Barrett-tel kapcsolatban -,
hogy ide akarta adni a p�nzt. �s valami olyasmit is sejtettem, hogy egy�ltal�n nem
akar k�nos helyzetbe
hozni. Csak besz�lgetni akart.
- Nem kapsz eleget Jonas �s Marshn�l? - k�rdezte.
- De igen, ap�m.
K�s�rt�sbe j�ttem, hogy megmondjam, mennyit, puszt�n hogy �rt�s�re adjam: a
fizet�sem egyszersmind
rangsorol�st is jelent, de azt�n arra gondoltam, ha tudja, hol dolgozom,
val�sz�n�leg az sem titok el�tte,
hogy mennyit keresek.
- �s � nem tan�t? - k�rdezte.
M�gse tud mindent.
- Ne mondja, hogy "�" - mondtam.
- Jennifer nem tan�t? - k�rdezte udvariasan. - �s nagyon k�rem, hagyja �t ki ebb�l
a dologb�l, ap�m. Ez
szem�lyes �gy. Nagyon fontos szem�lyes �gy.
- Bajba kevert�l valami kisl�nyt? - k�rdezte, de a hangj�ban nem volt egy szemernyi
rosszall�s sem.
- Igen - mondtam -, igen, ap�m. Err�l van sz�. Adja ide a doh�nyt, k�rem!
Nem hiszem, hogy egy pillanatra is elhitte. Nem hiszem, hogy komolyan k�v�ncsi volt
r�. Egyszer�en az�rt
k�rdezett, hogy, mint m�r el�bb mondtam, legyen mir�l besz�lgetn�nk.
Beny�lt az �r�asztalfi�kj�ba, �s el�vett egy csekkf�zetet, ugyanolyan szatty�nb�r
k�t�se volt, mint
amilyenb�l a pap�rv�g� k�s nyele �s az oll� tokja k�sz�lt. Lassan kinyitotta. Nem
az�rt, hogy gy�t�rj�n,
legal�bbis nem hiszem, hanem hogy h�zza az id�t. Hogy esz�be jusson valami, amit
mondhatna nekem.
Valami �rtalmatlan dolog.
Kit�lt�tte a csekket, kit�pte a csekk-k�nyvb�l, azt�n fel�m ny�jtotta. Tal�n egy
tized m�sodperc k�s�ssel
kaptam �szbe: ki kellene ny�jtanom a kezemet, hogy tal�lkozzon az �v�vel. �gy
zavarba j�tt (azt hiszem),
visszah�zta a kez�t, �s letette a csekket az asztal sark�ra. Most r�m n�zett, �s
b�lintott. Az arckifejez�se
mintha azt mondta volna: - Tess�k, fiam. - De val�j�ban csak b�lintott.
Nem mintha minden�ron menni akartam volna. Egyszer�en csak nem jutott eszembe semmi
k�z�mb�s
besz�lgetnival�. �s h�t m�gsem �lhett�nk ott �r�kk�, mindketten telve j�
sz�nd�kkal, hogy besz�lgess�nk,
�s k�ptelen�l m�g arra is, hogy egym�s szem�be n�zz�nk.
El�rehajoltam, �s felvettem a csekket. Igen, �tezer doll�rr�l sz�lt, III. Oliver
Barrett al��r�s�val. M�r
megsz�radt. Gondosan �sszehajtottam, azt�n ahogy fel�lltam, m�r be is cs�sztattam
az ingem zseb�be, �s
indultam az ajt� fel�. Legal�bb valami olyasmit kellett volna mondanom: tudom, hogy
miattam jelent�s
bostoni (s�t tal�n washingtoni) el�kel�s�gek v�rakoznak odakint, �s ha m�gis akadna
valami mondanival�nk
egym�snak, �n ak�r meg is v�rhatom, ap�m, �s ha lemondan� az eb�dmegbesz�l�s�t...
�s �gy tov�bb.
A nyitott ajt�ban �lltam, �s �sszeszedtem az er�met, hogy r�n�zzek �s kimondjam:
- K�sz�n�m, ap�m.
21
Phil Cavillerit nekem kellett �rtes�tenem. Ki m�snak? Nem omlott �ssze, pedig ett�l
f�ltem, hanem
nyugodtan lez�rta a cranstoni h�z�t, �s felk�lt�z�tt a mi lak�sunkba.
Mindannyiunknak megvan a maga
m�dszere, ahogyan megbirk�zik a b�nat�val. Phil� a takar�t�s volt. Mosott, sik�lt,
f�nyes�tett. Nem �rtettem
t�k�letesen, milyen megfontol�sb�l teszi, de h�t, istenem, hadd csin�lja.
Azt az �lmot d�delgeti, hagy Jenny hazaj�n?
H�t persze. A szeg�ny �rd�g! Ez�rt takar�t. Nem tud belet�r�dni a dolgokba.
Term�szetesen nem vallan� be,
de �n tudom, hogy ez j�r a fej�ben.
Mert ez j�r az eny�mben is.
Mihelyt Jennyt bevittem a k�rh�zba, felh�vtam az �reg Jonast, �s megmondtam neki,
mi�rt nem tudok
bemenni. �gy tettem, mintha s�rg�sen le kellene tennem a kagyl�t, mert tudtam, hogy
k�nban van, �s olyan
dolgokat akar elmondani, amiket szavakkal nem lehet kifejezni. Att�l kezdve a napok
egyszer�en kett�v�ltak
- a l�togat�si id�re �s minden egy�bre. �s term�szetesen minden egy�b teljesen
�rtelmetlen volt. Enni
an�lk�l, hogy �hes volna az ember, n�zni, ahogy Phil takar�tja a lak�st (m�r
megint!), �s nem aludni m�g
Ackerman altat�ival sem.
Egyszer hallottam, hogy Phil azt motyogja: - Nem b�rom tov�bb! - A m�sik szob�ban
volt, a vacsoraed�nyt
mosta el (k�zzel). Nem v�laszoltam, de magamban azt gondoltam: �n igen. Ak�rki
mozgatod a b�bokat
odafent, Mr. Legfels�bb L�ny, k�rlek, ne hagyd abba, �n elviselem a v�gtelens�gig.
Mert Jenny, az
m�giscsak Jenny.
Aznap este kir�gott a szob�b�l. Az apj�val akart besz�lni, "mint f�rfi a f�rfival".
- Ezen az �sszej�vetelen csak olasz sz�rmaz�s� amerikaiak vehetnek r�szt - mondta,
�s olyan feh�r volt,
mint a p�rnahuzat. - �gyhogy l�pj le, Barrett.
- Rendben - feleltem.
- De ne menj nagyon messze! - mondta, mikor az ajt�hoz �rtem.
Kimentem, �s le�ltem a hallban. Nemsok�ra megjelent Phil.
- Azt mondja, hogy told oda a k�ped - suttogta, �s a hangja rekedten kongott. - �n
veszek valami cigarett�t.
- Csukd be az ajt�t - rendelkezett, ahogy bel�ptem a szob�ba. Sz�t fogadtam,
�vatosan becsuktam az ajt�t,
�s ahogy visszamentem, hogy le�ljek az �gy mell�, alaposan szem�gyre vettem. Vagyis
a jobb karj�ba fut�
cs�vekkel egy�tt; ezt a karj�t rendszerint a takar� al� rejtette. Mindig
sz�vesebben �ltem hozz� nagyon
k�zel, hogy csak az arc�t l�ssam, amelyben, b�rmilyen s�padt volt is, ott ragyogott
a szeme.
�gy h�t nagyon k�zel �ltem.
- Nem f�j, Ollie, igaz�n - mondta. - Olyan, mintha lass� es�ssel bukn�k lefel� egy
szikl�r�l, tudod?
Valami felkavarodott bennem. Valami alaktalan dolog elindult felfel� a torkomba, �s
s�r�sra k�sztetett. De
nem fogok s�rni. M�g sose s�rtam. Kem�ny vagyok, l�tod? Nem fogok s�rni.
De ha nem akarok s�rni, nem nyithatom ki a sz�m. Egyszer�en csak b�lintanom kell.
H�t b�lintottam.
- H�lyes�g! - mondta.
- Mi? - Ink�bb ny�g�s volt, mint �rtelmes sz�.
- G�z�d sincs r�la, milyen az, szikl�r�l lebukni, fi�ka! - mondta. - Soha ebben a
b�d�s �letben nem bukt�l
le szikl�r�l.
- De igen - v�laszoltam, visszanyerve besz�l�k�pess�gemet. - Mikor veled
tal�lkoztam.
- Igen. - Mosoly futott �t az arc�n. - "�, ez volt a buk�s." Ki is mondja ezt?
- Nem tudom - feleltem. - Shakespeare.
- Igen, de kicsoda? - mondta majdnem panaszosan. - M�g arra se eml�kszem, melyik
darabban. A
Radcliffe-be j�rtam. Eml�keznem kellene az ilyen dolgokra. Valamikor k�v�lr�l
tudtam a K�chel-jegyz�ket.
- Az igen!
- Meghiszem azt! - Homlok�t r�ncolva megk�rdezte: - Mi a c-moll zongoraverseny
sz�ma?
- Ut�nan�zek - �g�rtem.
Pontosan tudtam, hogy hol. Odahaza a zongora melletti polcon. Ut�nan�zek, �s holnap
az lesz az els�
dolgom, hogy megmondjam neki.
- Pedig tudtam - bizonygatta Jenny -, igaz�n. Valamikor tudtam.
- Ide figyelj - mondtam Bogart modor�ban -, t�rsalogjunk tal�n zen�r�l?
- T�rsalogjunk ink�bb temet�sr�l?
- Nem. - M�r b�ntam, hogy f�lbeszak�tottam.
- M�r megbesz�ltem Phillel. Figyelsz, Ollie?
Elford�tottam az arcom.
- Igen, Jenny, figyelek.
- Meg�g�rtem neki, hogy rendezhet katolikus temet�st. Te �gyis azt fogod r�
mondani: rendben van.
Rendben?
- Rendben - mondtam.
- Rendben - felelte.
�s akkor egy kicsit megk�nnyebb�ltem, mert ezut�n m�r b�rmir�l besz�lhet�nk, az
csak jobb lehet.
T�vedtem.
- Ide figyelj, Oliver! - folytatta Jenny a d�h�s hangj�n, b�r er�tlen�l. - Oliver,
ezt abba kell hagynod!
- Mit?
- Ez a b�ntudat az arcodon, Oliver, ez beteg dolog!
�n megpr�b�ltam v�ltoztatni az arckifejez�semen, becs�letszavamra, de beg�rcs�ltek
az arcizmaim.
- Senki sem tehet r�la, te fi�kstrici - mondta. - Leszel sz�ves abbahagyni az
�nmarcangol�st!
Egyfolyt�ban �t akartam n�zni, mert sose akartam a szememet levenni r�la, de most
m�gis le kellett s�tn�m
a szemem. Nagyon sz�gyelltem magam, hogy Jenny m�g most is olyan t�k�letesen olvas
a gondolataimban.
- Ide figyelj, ez az egyetlen dolog, amit k�rek t�led, Ollie. K�l�nben tudom, hogy
rendben leszel.
Az a valami megint felkavarodott bennem, �gyhogy nem mertem kiny�gni azt az egy
sz�t se, hogy
"rendben". Csak n�m�n b�multam Jennyt.
- Le van szarva P�rizs - mondta hirtelen.
- Mi?
- Le van szarva P�rizs �s a zene meg az �sszes baroms�g, amir�l azt hiszed, hogy
elraboltad t�lem. Nem
sajn�lom, te marha! Nem hiszed el?
- Nem - feleltem �szint�n.
- Akkor takarodj innen - mondta. - Nem akarlak itt l�tni.
Komolyan gondolta. Mindig pontosan tudtam, mikor gondolja Jenny komolyan. H�t egy
hazugs�ggal
megv�s�roltam az enged�lyt, hogy maradjak.
- Elhiszem - mondtam.
- Az m�s - jelentette ki. - �s most megtenn�l nekem egy sz�vess�get? - Valahol
bel�l ez a mindent els�pr�
roham megint k�sz�lt, hogy megr�kasson. De meg�lltam. Nem fogok s�rni. Egyszer�en
csak jelzem
Jennifernek - egyet�rt� fejb�lint�ssal -, hogy boldogan �llok rendelkez�s�re
b�rmilyen n�ven nevezend�
sz�vess�ggel.
- Lenn�l sz�ves nagyon szorosan tartani engem? - k�rdezte.
A karj�ra tettem a kezemet - J�zusom, milyen sov�ny! -, �s k�nnyed�n
megszor�tottam.
- Nem �gy, Oliver - mondta -, igaz�n tarts engem. Gyere ide mell�m.
Nagyon, nagyon vigy�ztam - a cs�vekre meg mindenre -, mikor mell�je d�ltem az
�gyra, �s k�r�je fontam a
karom.
- K�sz�n�m, Ollie.
Ezek voltak az utols� szavai.
22
Phil Cavilleri az �vegezett napoz�teraszon v�rt; �s ezredik cigarett�j�t sz�vta,
mikor megjelentem.
- Phil? - mondtam halkan.
- Tess�k! - felpillantott, �s azt hiszem, m�r tudta.
Szemmel l�that�lag fizikai t�maszra szorult. Odamentem, �s a v�ll�ra tettem a
kezem. Att�l f�ltem, s�rva
fakad. Biztosan tudtam, hogy �n nem. Nem tudok. �n m�r t�l voltam mindenen.
A kezemre tette a kez�t.
- B�rcsak... - mormolta - b�rcsak ne... - Itt meg�llt, �s v�rt egy kicsit. �n is
v�rtam. V�g�l is... hov�
sietn�nk?
- B�rcsak ne �g�rtem volna meg Jennynek, hogy er�s leszek a kedved�rt.
�s hogy �llja a szav�t, nagyon gyeng�den megveregette a kezem.
De nekem most egyed�l kellett maradnom. Friss leveg�t sz�vni. S�t�lni egyet. Tal�n.
Odalenn, a k�rh�z hallj�ban teljes csend volt. Csak az �n sarkam kopogott a
lin�leumon.
- Oliver!
Meg�lltam.
Az ap�m volt. Rajtunk k�v�l sehol senki, csak az �gyeletes n� a felv�teli pultn�l.
Tulajdonk�ppen nagyon
kevesen voltak �bren New Yorkban ilyenkor k�s� �jjel.
Nem tudtam a szem�be n�zni. Csak mentem, egyenesen a forg�ajt� fel�. De egy
pillanat m�lva odakint volt
� is, �s ott �llt mellettem.
- Oliver - mondta -, meg kellett volna mondanod.
Nagyon hideg volt, �s ez bizonyos �rtelemben j�l is esett, mert teljesen
elzsibbadtam, �s �rezni akartam
valamit. Az ap�m csak besz�lt hozz�m, �s �n csak �lltam mozdulatlanul, �s hagytam,
hogy a j�ghideg sz�l
verje az arcomat.
- Amint megtudtam, beugrottam a kocsiba.
Ottfelejtettem a kab�tomat, annyira f�ztam, hogy szinte m�r f�jt. Ez j�. Nagyon j�.
- Oliver - mondta s�rget�en az ap�m -, seg�teni akarok neked.
- Jenny meghalt - mondtam.
- Sajn�lom... - suttogta megd�bbenve.
Fogalmam sincs, mi�rt, de elism�teltem, amit valaha r�gen att�l a most m�r halott,
sz�p l�nyt�l tanultam.
- Ha az ember szeret valakit, akkor semmi sz�ks�g arra a sz�ra: "sajn�lom".
�s azt�n olyasmit tettem, amit soha m�g az ap�m jelenl�t�ben, m�g kev�sb� a
karj�ban. S�rtam.
* ...te szoktad
semmis�geimet becs�lni kiss�...
(Catullus - Devecseri G�bor ford�t�sa)
#