Neumann János Egyetem

Pedagógusképző Kar
Alapismereti és Szakmódszertani Tanszék

A bölcsészettudományoknak nincs semmiféle

praktikus haszna?

Készítette: Kovácsné Kaczur Andrea

III. évfolyam, tanító szak, levelező tagozat

Kecskemét, 2017. őszi félév

A kérdés eldöntéséhez azt kell tisztáznunk először, milyen készségeket, attitűdöket,
kompetenciákat képesek a bölcsészettudományok formálni, alakítani, kifejleszteni az egyén
esetében. A bölcsészettudományok tudásrendszere egy olyan komplett, átfogó képet ad, mely
segítségével az egyén kritikai gondolkodása, összefüggések felfedezésének képessége és
nyelvi kompetenciái magasan fejlettebbek lehetnek a más képzésben résztvevő egyénekéhez
képest. De vajon hasznos-e az az egyénnek és a társadalmunknak, ha valaki tud gondolkodni
és jól tud érvelni, beszélni?

Az egyén

Milyen haszna lehet az egyénre nézve a bölcsészettudományoknak? Emberek vesznek körül

bennünket, emberekkel kell dolgoznunk, emberekkel kell együttműködnünk nap mint nap.
Már az őskorban kifejlesztettük azokat a képességeinket, amelyek segítségével kommunikálni
tudtunk egymással. A kommunikáció segítette az emberiséget túlélni, a tápláléklánc csúcsára
kerülni. A kommunikáció segítségével rabigába hajtottunk népeket, máskor pedig
felszabadítottunk népeket. A 21. század a kommunikáció évszázada, halljuk mindenhonnan.
De tényleg csak a 21. század? Az ember léte igazolja a kommunikáció csúcsát, betetőzését,
tehát az emberiség korát is nevezhetjük a kommunikáció korának.
Az egyén kezében lehet egy olyan hatalom, mely egy egész fajt emelt fel. De
kommunikációt nem csak a bölcsészettudományok segítségével sajátítunk el, ha csak jól
kommunikálni akarnánk, jó nyelvi adottságokat szeretnénk magunkévá tenni, elmehetnénk
egy menedzser-képzésre is. A kommunikációt történelmünk során jóra és rosszra, egyéni és
társadalmi érdekek érvényesülésére egyaránt használták. A bölcsészettudományokban való
elmélyülés egy olyan etikai, erkölcsi, esztétikai fejlődést biztosít az egyénnek, melynek
köszönhetően a kommunikáció hatalmát meggondoltan képes használni. Biztosítva van, hogy
csak jóra? A válasz nem. Ez az egyén felelőssége és döntése. De biztosítva van, hogy minden
pedagógusképzésben részesülő tanár jó pedagógus lesz? Nem. Nap mint nap találkozunk
kiváló pedagógusokkal és olyanokkal, akik akkor tettek volna igazán a társadalom javára, ha a
katedra közelébe sem mennek. A képzés legyen bármilyen magas színvonalú, csak a
megfelelő döntéseket hozó egyén kezében válhat kinccsé. A kommunikáció és nyelvi
képességek hatalma is csak a megfelelő döntéseket hozó egyén kezében fordítódik jó célokra.
Mi a bölcselkedés, bölcsészkedés egy egyén életében? Maga a kiinduló szó, a „bölcs” egy
nagyon pozitív színezetű, de mégis idilli jelentésű szó. A WikiSzótár így definiálja:
 1.  Nagy tudású személy, aki képes hosszú távú helyes döntéseket hozni, így tanácsot tud
adni másoknak a hosszú távon is sikeresnek bizonyuló életre.
2. Régies: Nagy gondolkodó; az élet nagy kérdésein töprengő filozófus. (WikiSzótár.hu,
2011)
Helyes döntéseket hozni? A bölcs több lenne, mint okos? Monostori Martina gondolatmenete
jól megvilágítja, mi a különbség a bölcsesség és okosság között. „Az okosság inkább a
tudományok, a tudományosság felé hajlik, a bölcsesség mindig számításba veszi az emberi
mivoltunkból fakadó következményeket, akkor is, ha azok néha irracionálisak. Ezért az
okosság elvan Isten nélkül, a bölcsesség soha. Az okosság racionális, a bölcsesség lelki
indíttatású. Egymás nélkül azonban nem létezhetnek. A bölcsességnek szüksége van a tudás
és tapasztalat apróbb-nagyobb elemeire, amikből összerakja a világ teljes és valódi képét. Az
okosságnak meg szüksége van a bölcsességre, hogy a ráció merészségét féken tartsa a valóság
igazi ismeretéből fakadó alázat.” (Monostori, 2010) Az iménti okfejtés feltételezi, hogy a
bölcsesség egy transzcendentális összetevőt is tartalmaz.
Szükségeltetik-e ez a transzcendentális összetevő a bölcsészettudományokhoz is? A
bölcsészettudományok közé leginkább humán szakok tartoznak, mint pszichológia, különféle
társadalomtudományok területén tevékenykedő szakok, mint szociológia, filozófia stb., és a
kulturális-művészeti jelenségekkel foglalkozó szakok. Jól látható, hogy a legtöbb terület
elméleti jellegű alapokkal rendelkezik, a felmerült kérdésekre nincs egyetlen, cáfolhatatlan
válasza ezeknek a tudományoknak. Tehát igen, ezeknél a tudományoknál sem elég a
racionalitás, szükség van egyfajta transzcendentális összetevőre.
De térjünk csak vissza az egyénre! Miért jó, ha megtanulja az egyén tudását
transzcendens módon kezelni? Ha transzcendens módon kezeli tudását, ezzel egyúttal képes
azt is elismerni, hogy tudása és ismeretei végesek? El kell ismernie, hogy vannak fogalmak,
jelenségek, melyekre keresi a magyarázatokat, ugyanakkor jelenleg nem tudja a
magyarázatot? Azt gondolom, hogy már az az egyén, aki képes ezt elismerni, az embertársai
felé is nyitottabban közelít. Sajnos emberi tulajdonságaink egyike, hogy mindenkinél jobbak
kívánunk lenni, ezáltal okosabbak, erősebbek, netalán szebbek is. Ezért nehéz mások
véleményét elfogadnia az egyénnek, főleg akkor, ha az az ő véleményének pontos ellentéte.
Pontosan az a tudásunk transzcendentális kezelése, hogy képes az egyén saját ismereteit,
véleményét, gondolatait ütköztetni másokéval, azokat megvizsgálva be tudja építeni saját
ismerettárába vagy csak alapos vizsgálat, átgondolás útján veti el azokat, s nem gondolja saját
ismereteit véglegesnek. Ez egy sokkal hosszabb, nyugodtabb, higgadtabb és megértőbb
folyamatot jelent, mint a saját ismereteinkhez ragaszkodás agresszív folyamata. Az agresszió
mindig egy elhamarkodott viselkedést feltételez, a meggondolatlanság lehetőségét rejti
magában és ezáltal a magasabb hibalehetőséget is.
Összegezve az egyén számára a bölcsészettudományokban való jártasság a világban való
jártasságot jelenti. Az egyén sokkal könnyebben alkalmazkodik környezetéhez, könnyebben
igazodik el benne, könnyebben érti meg az összefüggéseket, ezáltal kevésbé vezethető félre,
kevésbé manipulálható, tehát önállóan gondolkodni tudó lénnyé válik a segítségükkel, s igazi
vezetőjévé válhat környezetének, legyen szó csak egy családról, egy cégről, egy országról
vagy akár az egész világról.

A társadalom

Mivel a legtöbb társadalomban a tudás átadása társadalmi felelősséget jelent, megvizsgálandó

az is, hogy a társadalomnak hasznos e, ha az egyén önállóan képes transzcendens módon
gondolkodni. Ennél a pontnál sajnos lehetetlen kizárni a politikát, ugyanis a társadalmi
elvárásokat tükröznie kell az adott állam politikai berendezkedésének. Ezek szerint egy adott
állam berendezkedése és a politikai célok döntik el, hogy egy adott társadalom számára mely
tudományoknak van praktikus haszna.
Vizsgáljuk meg először, hogy az egyén számára legkorlátozóbb állami berendezkedésben,
a diktatúrában lehet-e valamilyen praktikus haszna a bölcsészettudományoknak? Ebben az
esetben olyan egyénekre van szükség, melyek a társadalom tömegét alkotják, akik jól
vezethetők, akik végrehajtják a parancsokat, a politikai elvárásoknak megfelelő döntéseket
hoznak és azok szerint cselekednek. Ebben az esetben a társadalomnak csak végrehajtó
szerepe van, nem gondolkodó, alkotó szerepe. A diktatórikus társadalmi berendezkedések
esetén nem szerencsés, ha az egyén transzcendentális önálló gondolatok létrehozására képes,
viszont az állam fenntartásához szükségesek a kiváló vezetők, akik irányítani képesek a nagy
erővel rendelkező, a társadalmi berendezkedést, államot elsöpörni képes tömeget. Az állami
berendezkedés fenntartásához van a legnagyobb szükség olyan társadalmi réteg kinevelésére,
aki képes átlátni és előre látni az ok-okozati összefüggéseket, aki ismeri az emberi
természetet, aki kiválóan kommunikál a tömeg felé. Tehát az elnyomáson alapuló társadalmi
berendezkedésekben is van praktikus haszna a bölcsészettudományoknak, csak jellemzően
egy szűk kiváltságos réteg számára biztosítva tudja csak a praktikumát fenntartani.
De egy társadalom érdeke ugyanaz, mint a felette hatalmat gyakorló politikai hatalom
érdeke? Arra kell jutnom, hogy nem! Egy társadalom fejlődését a benne élő egyének
elégedettségén, az egyének egymáshoz való viszonyulásán, az egyének számára biztosított
védelmén, biztonságán mérhetjük le többek között. Tehát ha így különválasztjuk a társadalmat
a politikai hatalomtól, akkor azonnal azt látjuk, hogy nem jó, ha az egyén csak végrehajtó
szerepben mozog, mert a társadalom képtelenné válik a fejlődésre, csak vegetál és stagnál.
Ebben a felfogásban magának a társadalomnak van szüksége a bölcsészettudományokra, azok
egyszerűen lételemévé, éltetőjévé kell váljanak. Az egyének döntésein keresztül tudnak a
társadalom ellenőrző funkciói működni, s így az egyéneknek nagy tudású személyekké kell
válniuk, akik képesek hosszú távú helyes döntéseket hozni.
Sajnos a társadalmak és az egyének a praktikumot a legtöbbször összetévesztik az anyagi
haszonnal, s könnyen esnek abba a hibába, hogy mindent aszerint mérnek, hogy az mennyi
pénzhaszonnal jár. Ha így tekintünk a bölcsészettudományokra, akkor nekünk magunknak is
bölcsészekké kell válnunk és tényleg be kell vetnünk a transzcendentális tudásunkat. Ugyanis
könnyű egy asztalos társadalmi hasznosságát anyagiakban kifejezni, hiszen munkájának
azonnal pénzben mérhető produktuma van. De mi a bölcsészettudományok pénzben mérhető
produktuma? Van e egyáltalán? Ha így nézzük, első látásra nem találjuk ezt a produktumot,
könnyen rámondhatnánk, hogy nincs pénzben mérhető haszna. De próbáljuk meg képességek
oldaláról megközelíteni a dolgot, hiszen az asztalos is képzése során képességeket sajátít el,
aminek köszönhetően el tudja készíteni majd szakmája legjobb produktumait. A
bölcsészettudományok kreativitásra ösztönzik az egyént, szélesebb, integratív összefüggések
felfedezésére tanítja meg, segítségével megőrződnek a múlt kulturális hagyományai, melyek
az egyén számára gyökereket és útmutatást adnak. Az emberiség a szabad kreativitásának
köszönheti, hogy két lábra állt, hogy eszközöket kezdett el használni, hogy kifejlesztette a
kommunikáció és kultúra formáit, hogy társadalmakat hozott létre, újabb és újabb eszközöket
talált fel, melyekkel az életét kényelmesebbé tette és tudásszomját kielégítette. Mennyi pénzt
ér, hogy még szabadabban, kreatívabban merjünk gondolkodni, ezáltal új és új eszközök és
igények feltalálását és felmerülését ösztönözzük magunkban vagy másokban?
Összefoglalva arra jutottunk, hogy a bölcsészettudományok nélkül nem létezhet
demokratikusan fejlődő társadalom, s egy politikai hatalom rejtett szándékai az alapján is
leleplezhetőek, hogy hogyan viszonyul ezekhez a tudományokhoz, mennyire ösztönzi
társadalma tagjait az ezekben a tudományokban való jártasságok megszerzésére, s hogy az
összefüggésekben való átfogó gondolkodás és a szabad kreativitás az a produktum, ami
felmérhetetlen anyagi haszonnal jár a társadalom számára.
A világ

A 21.század nagy kísérlete és kihívása a különböző társadalmak, nemzetiségek integrálása

egy nagy világnéppé az egyéni sajátságok megőrzése mellett. Különböző egyéni és közös
múlttal rendelkező társadalmakéról, akik az elmúlt évezredek során hol ellenségként, hol
szövetségesként álltak egymás mellett vagy egymással szemben. Egy teljesen új viszonyt kell
kialakítaniuk ezeknek a társadalmaknak, a társadalmak tagjainak az egymás mellett való élés
során, amire az emberiség történelmében még nem volt sok példa. Ehhez új, átfogó
gondolkodásmódra van szükségük az egyéneknek épp úgy, mint a társadalmaknak. Az egyéni
és társadalmi különbségek eddigi hangsúlyozása helyett meg kell találni a közös értékeket, a
közös célokat és a közös pontokat, melyek segítségével közös jövőt vagyunk képesek építeni.
Ebben csak a bölcsészettudományok segíthetnek. Egy ilyen együttélés csak demokratikus
alapokon nyugvó, másokat elfogadni és megérteni akaró társadalmak között jöhet létre, s már
a dolgozat előbbi részeiben rámutattunk, hogy ilyen társadalmak csak a
bölcsészettudományok alkalmazásával jöhetnek létre és maradhatnak fenn.
Az emberiség az egyre gyorsuló technikai fejlődésnek köszönhetően egyre nagyobb tudást
halmoz fel, melynek rendszerezésében és átláthatóságában is az e tudományok átfogó
gondolkodásmódja segíthet. Nem tudunk ma olyan tudományt mondani, melynek ne lennének
valamely bölcsészettudományhoz köthető alapjai. Az újabb és újabb technikák újabb és újabb
jelenségekkel és megoldandó problémákkal állítanak bennünket szembe, melyek
megoldásában a bölcsészettudományok is segíthetnek.
Összefoglalva a bölcsészettudományok praktikuma és haszna túlmutat az egyénen és az
országhatárokon egyaránt, mint minden más, praktikumát azonnal felfedő tudomány is. A 21.
század kihívásaira még mindig ezek a tudományok tudnak választ adni épp úgy, mint az
ókorban. Megismerési módszereik még mindig nem számítanak elavultnak, a tudásanyag
bővülésével még mindig újabb és újabb tudományágak alapjait teszik le. Biztosítják a
társadalmak demokratikus működéséhez szükséges gondolkodásmódot, az egymás véleménye
iránti nyitottságot, megértést és a kellő higgadtságot, mely biztosítja egyben az egymás
melletti békében való együttélést. Ha a legnagyobb praktikumát kellene megemlítene a
bölcsészettudományoknak, akkor csak az lehet, hogy a békét biztosítja az emberiség számára,
persze a dolgozat elején említett megfelelő kezekben alkalmazva. Az egyes társadalmak
feladata ezt a felelősséget felismerni, s ennek megfelelő felelősséggel fordulni e tudományok
felé magunk és gyermekeink jövője érdekében.