Neumann János Egyetem

Pedagógusképző Kar
Alapismereti és Szakmódszertani Tanszék

Az én Európám

Készítette: Kovácsné Kaczur Andrea

III. évfolyam, tanító szak, levelező tagozat

Kurzus: Európa stúdiumok 1.

TFKBA2-SI0008-1

Oktató: Dr. Horváth Ágnes

Kecskemét, 2017. őszi félév

Gyermekként egy olyan országba születtem, mely az orosz hatalom védelmét élvezve büszke
volt önállóságára, mely országban minden elérhető volt, ahol mindenki boldog volt, mindenki
dolgozott, s mégis azt tapasztaltam, hogy az alap ellátásunkhoz szükséges dolgokat nem
tudták biztosítani a szüleim számunkra. Ha kijutottunk külföldre, bélyegként éreztük
magunkon magyarságunkat. Ma Európa „védelmét” élvezhetik a gyerekeim, s örülök, hogy
ők már magyarságukat büszkeséggel élhetik meg.
Az, hogy Európa közösségéhez tartozom én is, egy hatalmas biztonságérzetet ad
számomra. Egy olyan kontrollt biztosít számomra (/-unkra) országunk vezetésével szemben,
amit a demokratikus államunknak köszönhetően csak véres áldozatok árán tudnánk biztosítani
egyedül magunknak. Az Európai Unió minden országában betartandó törvények és elvek
megvédik társadalmunkat az emberi gyarlóságtól, hiszen vezetőinknek embereket választunk
meg, akik hamarabb tarthatják szem előtt saját és más emberek érdekeit, mint társadalmunk
érdekeit. Biztonságban tudhatom magamat, gyermekeimet, társadalmunkat, hogy a
demokráciából nem süllyedhetünk vissza a diktatúrába.
Európai polgárként jogom van a gondolkodáshoz, a véleményem elmondásához,
nincsenek gazdasági határok, melyek megnehezítenék a vállalkozások országhatárainkon
kívüli terjeszkedését. Gyermekeimnek és minden szülőnek lehetősége van eldönteni, hogy
milyen oktatásban és hol, melyik országban kíván részt venni. A gyermekeink már úgy
tanulnak nyelveket, hogy várják, hogy tudják, bármikor örömmel használhatják ezt a tudást.
Nem kényszerként nehezedik rájuk ez a kötelesség, hanem lehetőségként, hogy európai
kapcsolatokat alakíthassanak ki más népek gyermekeivel, s megismerhessék őket, az életüket,
szokásaikat.
Viszont azt is látom, hogy csak a gyermekeink lesznek majd igazi európai állampolgárok.
Népünk és országunk történelmének szomorú eseményei az én korosztályom és szüleink
korosztályának lelkében mély sebeket hagyott, mely bizalmatlanná, gyanakvóvá tett
bennünket. Ez, tehát mi magunk vagyunk a legnagyobb veszély saját magunkra. Ez a
gyanakvás sebezhetővé, kihasználhatóvá, befolyásolhatóvá tesz bennünket a mindenkori
hatalom számára. Nehezen hisszük el, hogy egy számunkra idegen nagyhatalom velünk kíván
együtt élni úgy, hogy egymást segítsük, kiegészítsük, egyenrangú félként kezeljük. Ezen a
téren Európa más tagállamai sokkal előrehaladottabbak nálunk. A mi dolgunk felnőni
Európához, meg kell tanulnunk bízni, együtt gondolkodni, együttműködni másokkal, s
állampolgárként meg kell tanulnunk, hogy nem szabad mindent készpénznek, ténynek venni,
amit felénk propagálnak. Meg kell tanulnunk, hogy a saját sorsunk alakulásába úgy
szólhatunk bele, ha aktívan részt veszünk az információk megszerzésében, s az egyén felelős
országa sorsáért, de egyúttal felelős Európa sorsáért is. Ez az a társadalmi felelősségvállalás,
amiben fel kell nőnünk Európához, s gyermekeinket már úgy nevelhetjük, hogy hazájuknak
tekintik majd épp annyira Európát is, mint Magyarországot, vagy szülőhelyüket.
Európa számomra azt jelenti, mint a zene az emberiségnek. A zene nyelvét minden ember
megérti, helytől, nyelvtől, szokásoktól függetlenül. Nyelvtől, kulturális eltérésektől
függetlenül közös múlttal rendelkezünk, s az Európai Uniónak köszönhetően már közös
jövővel is.