36.

A rendszerváltást követő időszak szociálpolitikája:

SZLOVÁKIA 1989 novembere és 1992 decembere között

Csehszlovákiában 1989 végén gazdaságilag, közigazgatásilag és politikailag hasonló a

helyzete, mint a környező országokban. Nem voltak nagy különbségek az egyes társadalmi
rétegek között. Bekövetkezett a 1989 rendszerváltás. Az ország gazdasága lassan hanyatlani
kezdett, megjelent a munkanélküliség.
1989-ben új kormányt neveztek ki, elsődleges feladata az első szabad választások
előkészítése volt, amit 1990-ben tartottak meg, A "bársonyos forradalom" véget ért,
Csehszlovákiában is megkezdődhetett a demokrácia időszaka. A köztársasági elnök Václav
Havel író lett, - új alkotmányt fogadtak el.
Ezek után elkezdődött a gazdaság helyreállítása, melynek során rengeteg állami céget
privatizáltak
A szlovák miniszterelnök Vladimír Mečiar lett, akit 1991-ben visszahívtak, majd új pártot
alapított. Újból felerősödtek a szlovák önállósulási törekvések, melynek betetőzése a két
ország szétválása lett. Ennek hatására a köztársasági elnök lemondott. Az új szlovák
alkotmányt 1992 szeptemberében fogadták el. Mindezen változások békésen zajlottak le, a
szétválást azonban nem erősítette meg népszavazás.
A szovjet hadsereget 1991 közepéig kivonták az országból, július 1-jén pedig megszűnt a
Varsói Szerződés

A rendszerváltás következményei – az önállóság útján

A kezdeti eufóriát hamar felváltotta a kiábrándultság, az elégedetlenségi hullám.

A szlovák területek, melyek elsősorban egy-egy termék (legtöbbször nem végtermék)
gyártásában vettek részt, a Szovjetunió meggyengülésével, majd széthullásával elvesztették
eddigi piacaikat, gyárakat kellett bezárni, ami az itt dolgozók körében szociális
feszültségekhez vezetett.

Ismét fellángolt a cseh-szlovák ellentét, a két országrész egymáshoz való viszonya is sok vita
tárgyává vált. Végül 1992 júniusában a szlovák nemzetgyűlés (még Csehszlovákián belül)
elfogadta a Szlovák Köztársaság szuverenitásáról szóló nyilatkozatot, az új alkotmány
októberben lépett életbe, az ország pedig 1993. január 1-vel lett független.

Az önálló független Szlovákia és az Európai Unió

1993. január 1-jén Csehszlovákia felbomlott. Mindkét országban a hivatalos pénznem neve
a korona maradt. A független ország első elnöke Michal Kováč lett, a miniszterelnök
azonban Vladimír Mečiar maradt. 1994-ben újból Mečiar nyerte meg a választásokat. Az
ország politikailag nemzetközi szinten fokozatosan elszigetelődött. Az 1996-ban életbe lépett
közigazgatási reform hátrányosan érinti a magyar kisebbséget a megyei képviselet terén.

Az 1998-as választások után Mikuláš Dzurinda került a miniszterelnöki székbe. A kormány

számos gazdasági reformot hajtott végre. 2004. március 29-én az ország belépett a NATO-
ba, május 1-jétől pedig az Európai Unió tagja.
2004-ben a konzervatív liberális Dzurinda-kormány heves társadalmi ellenállás mellett
sikeres gazdaságpolitikai fordulatot hajtott végre, átalakították az adó-, a nyugdíj-, és a
szociális rendszer mellett az egészségügyet is. Ez utóbbi keretében bevezették a kórházi co-
payment rendszerét (napi 50 korona), a vizit- és receptdíjat (20-20 korona) A szakorvosok
háromnegyede magánorvosként dolgozik. A kórházakat vállalati formába szervezték és 51%
állami tulajdon mellett lehetővé tették a privatizálásukat, a 12 legnagyobb kórház maradt
állami kézben, a biztosítók a 73 kórházból csak 37-tel kötelesek szerződni. A biztosítókat (a
két államit is) részvénytársasággá alakították, megszüntették a veszteségeikre korábban
érvényes állami garanciavállalást, de engedélyezték 4%-ban maximálva profit elérését, így az
utóbbiak valódi magánbiztosítókká váltak.

2006-ban, Robert Fico kerül a miniszterelnöki székbe. A szlovák-magyar viszony állami

szinten mélypontra került. 2007-től az új, baloldali Fico-kormány választási ígéretének
megfelelően eltörölte a vizitdíjat (a co-payment más elemeit megtartva), és megpróbálta
visszaállamosítani a biztosítókat. Az utóbbitól a heves ellenállás miatt elállt, azonban az
engedélyezett nyereséget előbb csökkentette (4-ről 3,5%-ra), majd megtiltotta. A tiltakozások
miatt sikertelen maradt az a kísérlet, mely kötelezte volna az állami alkalmazottakat az állami
biztosítóba történő egységes visszaléptetésre. Mindezek hatására a magánbiztosítók egy része
kivonult, vagy összeolvadt, ma mindössze kettő működik. A magánbiztosítók működésének
akadályozását 2011-ben az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, ezért a korlátozó
rendelkezéseket megszüntették. Az egészségbiztosítóknak számottevő hiánya nincs, az állami
tulajdonban lévőt a kormány vagyonátadással, többlet-járulék átengedéssel konszolidálja.
Jelentős a kórházak adósságállománya: 2008. december végére 273,2 millió euro volt. Ekkor
130,2 millió eurót kapott 25 egészségügyi intézmény 15 éves kölcsönként, nagy részét a 12
állami kórház. Az adósság 2010-re 193,5 euróra nőtt, a legkisebb adóssága a
részvénytársaságként működő kórházaknak van. Ezért 2011 végéig az állami kórházakat is
részvénytársasággá alakítják át.

2008-ban a katolikus egyházmegye-rendszer átszervezése során a Nagyszombati

egyházmegyét a megyerendszerhez hasonlatosan észak-déli irányban osztották szét, ami
hátrányosan érinti a katolikus magyar hívők érdekeit. Ennek hatására a hívek és magyar
civil szervezetek tiltakozásul a Szlovák Püspökkari Konferenciához nyílt levelet juttattak el.
Mára több szlovákiai püspökségben létezik kisebbségi pasztorációval megbízott egyházi
hivatal

2009. január 1-jén a hivatalos pénznem az euró lett, amivel az ország egyben belépett az
eurózónába.

2011 nyarán a görögöknek nyújtandó segélycsomagról szóló szavazást Iveta Radičová

miniszterelnöknő (korábbi elnökjelölt) kormánybizalmi szavazással kötötte egybe. Mivel az
addig is széthúzó koalíció, nem tartott ki mellette, előrehozott választásokat írtak ki a
következő évre.

2012. márciusi előrehozott választásokon Robert Fico kerül a miniszterelnöki székbe. A

Magyar Koalíció Pártjának ismét nem sikerült bejutnia a parlamentbe. A választások napján
leégett a Kraszna horkai vár.

A 2014-es elnökválasztás második fordulójában Fico alulmaradt Andrej Kiska

függetlenjelölttel szemben.
 A cigányság helyzete az országban a bársonyos forradalom és Csehszlovákia
szétválása után csak részben javult. A diszkrimináció, részben a szlovák politikai elit
hibájából is, ma is jelentős probléma a társadalomban és alig látható fejlődés. A cigányság
társadalmi problémai (gazdasági, szociális, nyelvi) ma sem megoldottak és a szegregálódás,
ill. nagy tömegeinek mélyszegénysége ma sem mutat jó irányba. 2004-ben Kelet-
Szlovákiában ún. éhséglázadás tört ki, amelyet csak a hadsereg bevetésével tudtak
megfékezni. A cigányság nagy többségének körében alacsony az életszínvonal és a várható
élettartam, miközben magasabb a születési ráta a többségi társadalom átlagához képest. A
szociálisan érzékenyebb csoportokban magasabb a bűnözési ráta és a börtönviseltek aránya is.

A települési önkormányzatok 1990-től maguk döntik el saját hivatalaik belső szervezeti és

működési rendjét, alkalmazkodhatnak településük adottságaihoz.

A megyei önkormányzatok (NUTS 3) 2001-től működnek. Ekkor történtek az első területi

önkormányzati választások is. A megyei önkormányzatok hatásköre az alábbi területekre
terjed ki:

 költségvetés elfogadása
 Kulturális intézmények és programok fenntartása
 régiófejlesztés, területrendezés, idegenforgalom, határon túli együttműködések
 közlekedés
 oktatás, ifjúságügy és sport
 szociális ügyek, egészségügy, egészségügyi intézmények fenntartása

Tekintettel arra, hogy viszonylag széleskörű feladattal rendelkezik a megyei szint, elsősorban
a megyékre hárul a különböző államigazgatási szervekkel, társadalmi csoportokkal való
szorosabb együttműködés.

A rendszerváltás óta a társadalom Szlovákiában is alapvető változásokon ment

keresztül. Az ország területi szerkezete és térbeli társadalmi—gazdasági folyamatai is
követték a változásokat. Területi, települési szinten a hatások látványosak voltak, hiszen a
válságtérségekben tömegesen szűntek meg a munkahelyek, egy-egy ágazat összeomlásával
térségek, települések kerültek nehéz helyzetbe, vagy a korábbi természetes kapcsolatok (pl.
ingázási irányok, vonzáskörzetek) rendeződtek át egyik napról a másikra. A modernizáció
nehézségeit az emberek, a háztartások, a gazdasági szereplők, de a politikai—társadalmi
szereplők is a lakóhelyükön, az az egy meghatározott településen, térségükben élték át. Így az
ismeretek, a tapasztalatok mindig egy-egy jól elhatárolható területi egységhez köthet ők, ami
a változások egyediségét éppen úgy képviseli, mint annak törvényszerűségeit.
Az 1989 utáni transzformáció még jobban kiemelte az így keletkezett különbségeket.
A legfejletlenebb régiókban nőtt legintenzívebben a munkanélküliség, és
ezek a járások társadalmilag és gazdaságilag még jobban visszaestek.
Megjelent az országban a külföldi tőke és az is szinte kétharmad részben Pozsonyba
irányult. Pozsony kedvező helyzete a befektetett tőke szempontjából a jó közlekedési
kapcsolatokban, gyors elérhetőségében, az ipari termelési tapasztalatokban és
munkakultúrában, infrastrukturális felszereltségben (telefon, közlekedés, közművek), az
alkalmazkodási stratégiák kialakításában és alkalmazásában keresendők.
Az önkormányzati rendszer létrejötte nemcsak a helyi közösségek önmagukra találásában volt
döntő jelentőségű, hanem abban is, hogy egy új gazdasági szereplő jelent meg. Az
önkormányzat vagyonnal rendelkezik, rendszeres bevételre tesz szert, az intézményeit
működteti, munkahelyet biztosít, hatást gyakorol a lokális—regionális piacra (helyi
beszerzések, foglalkoztatás, jövedelem), illetve szerepet vállal a helyi gazdaságfejlesztésben,
annak bizonyos feltételeinek alakításában (helyi adók, kínálat orientált helyi
gazdaságfejlesztés). A vizsgálódásba a mai időszak jellegadó, új struktúrát formáló
folyamatainak elemzését kell bevonni. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy azt kell
vizsgálnunk, miként oszlanak el, tagolódnak és kombinálódnak a térben az időszak válság
jegyei (munkanélküliség, jövedelemhelyzet), illetve dinamika hordozó elemei (vállalkozási
aktivitás, külfölditőkevonzás).
A szociális biztonság és politika 1989-1992, 2002-től

1989-1992
Csehszlovákia hasonlóan a többi posztkommunista országgal azonos gazdasági és politikai
feltételekkel rendelkezett. Relatív magas gazdasági mutatóval rendelkezett, relatív stabil
állami költségvetéssel rendelkezett és kis deficittel, valamint viszonylag egyenlő bevételi
rendszerrel. Ebből kiindulva nem volt nagy különbség a gazdag és a szegény között. Ám az
egész országnak szembesülnie kellett az infláció, a gazdasági hanyatlás és a munkanélküliség
megjelenésének tényével. Mindez Szlovákiát sokkal inkább érintette, mint Csehországot.
1. Gazdasági infrastruktúra és a tulajdonjog transzformálása – Csehszlovákia a többi
Közép Európa országhoz viszonyítva relatíve gazdaságilag könnyebb helyzetben volt.
A tulajdonjog transzformációja (privatizáció) nagymértékben megvalósult.
Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a változásokhoz a jogi formalitás hiánya és az
államapparátus megkötött keze párosult, így jelentős veszteségek merültek fel az
állami költségvetésben.
2. Az államapparátus hatása – Csehszlovákiában az államapparátus jelentős hatalommal
és hatalmi eszközökkel rendelkezett, melyeket meg tudott tartani a rendszerváltás után
is, főként a gazdasági reformok, a szociális biztosítás és az újgazdaságot érintő
foglalkoztatottság területén. Idővel megjelentek a hiányosságok, főként a közigazgatás
területén.
3. A politikai demokrácia gyengesége és gyorsasága – Csehszlovákiában 1989 után a
parlamenti demokrácia gyorsan kifejlődött.
1989 után alakították ki a szociálpolitikai reformokat, mely következményeként létrejöttek a
a munkanélküli hivatalok, bevezetésre került a kötelező egészségügyi és szociális biztosítás
valamint bevezették a létminimumot minden állampolgár számára.

A szociálpolitika fejlődése két szakaszra oszlik 1989 és 1992 közt.

1. 1989 november – 1990 június
Meghatározták a várható reformok alapkoncepcióit. A változásokat segítette a sajtó és
a különböző szövetkezetek. Szlovákia szociálpolitikájának kialakulásában jelentős
része volt a Verejnosť proti násiliu megnevezésű pártnak.

2. 1990 július. 1992 június

A HZDS győzelme után (Mečiar pártja) mind a szociálliberális, mind a
szociáldemokrata filozófia jelen volt, hiszen igyekeztek kialakítani a szociálpolitika
alapjait föderális és nemzeti szinten is. Így tették le a szociálpolitika alapköveit,
melyek általánosan kötelező egészség és szociális biztosítást, önkéntes kiegészítő
biztosítást vezettek be. Illetve megjelent az állami szociális segély is, ha az
állampolgár már minden lehetőséget kihasznált a szociális biztosítás terén, vagy
képtelen eltartani önmagát.
A szociálpolitika alapjai a következők voltak:
 Aktív munkapolitika
 A bismarcki szociális rendszer bevezetése
 A kisegítő szociális rendszer kialakítása a rászorulóknak.
2002-től

A 2002-es választások után az szlovák kormány radikális változásokra szánta el magát,

melyet a Szlovák Parlament elé is terjesztett. Konkrét célokat határozott meg, melyek javítani
voltak hivatottak az állampolgárok munkaügyi, a szociális és életfeltételeit. A szociálpolitika
terén az alábbi területeket érintették a változások: nyugdíjrendszer, szociális biztonság,
munkanélküliség, család és a szociális szolgáltatások.
2002 novemberében benyújtották az első szociális törvénymódosítások csomagját, és a
szociális kérdések a szlovák közélet központi témájává váltak.
1. Az új szociálpolitika nem foglalkozik a passzív munkanélküli és rászoruló polgárokkal
– szerették volna, ha tenni kell a szociális juttatásokért.
2. Az új szociálpolitika a „Dolgozni megéri!” – jelszó alá rendelt minden szociális
rendszerbéli tevékenységet és juttatást.
3. Az új szociálpolitika 50 év után újra törvényi keretek közé szorítja a Tripartitumot
(önkormányzat, társadalom és az egyház együttműködése) és segítségül hívja a helyi
és regionális szociális problémák megoldásában.
4. Az új szociálpolitika támogatja és elfogadja a nyugdíj bebiztosításának szabad
választását és annak tulajdonjogát.
Az új szociálpolitika az új kormány 2002 októberében való hivatalba lépése után három fő
csoportba osztotta céljait, melyek a lakosság motivációjának, az aktív állampolgárságnak és
az aktív állampolgár értékelésének elve alapján nagy változásokon mentek keresztül:
1. A szociális juttatások és a család politika reformja
2. A munkapiac és a munkanélküliség politikájának reformja
3. A nyugdíjrendszer és a szociális biztonság reformja.
2003-ban törvényi szinten készítették elő a szociálpolitikai változásokat.
2004-ben kezdődött az új szociálpolitikai rendszer működtetése Szlovákiában.
36. A szociális ügyek nyilvános kezelése, rendszere, joghatosága, szerve. A rendszer
transzformációja 1989 óta

Szlovákiában az átmenet a központi állanigazgatástól a piacgazdaságra nem volt egyszerű

feladat.
Fő célnak az állampolgárok személyes felelőségének bevezetése kellett, hogy legyen.
Hosszú, összetett folyamatról van szó, amelyre több minden kihatással volt.
1. A korábbi rendszer öröksége (az állam gondoskodott a polgárokról)
2. Új jelenségek felszínre törése, amelyekkel a korábbi generációk nem találkoztak
(munkanélküliség, szegénység, bűnözés)
3. Egyfajta szociális konzervatizmus, önzés, a jövőtől való félelem, a korábbi
gondoskodó rendszert akarták megtartani
4. Az új trendek meg nem értése, szociális, nemzetiségi és egyéb jellegű konfrontáció

Mivel a társadalom, nem nyitott az új helyzet befogadására, megfelelő körülmények sem

voltak adottak, nem léteztek civil és karitatív szervezetek, így a változásokat, reformokat
nagyrészt a törvények által lehetett kieszközölni. A szociális reform alapvető célja az egyén
nagymértékű felelőségének növelése, a szociális politikai szereplőinek kibővítése volt.
3 szintű viszonrendszer kiakítása:
1. Állam az egyén felé: az állam garantál és biztosít egy bizonyos szociális minimumot
minden rászoruló egyénnek, pl. családi pótlék (alanyi jogon jár)
2. Egyén az álammal együttműködve: az állam biztosít bizonyos legisztlatív és
intézményi biztosítékot – oktatáshoz, munkához való egyenlő hozzáférést, az egyén
pedig kiválasztja a magának megfelelőt pl. szoc. biztosítás)
3. Az egyén saját maga: alapja az egyéni, családi, közösségi, baráti együttműködés és
segítségnyújtás
A tervgazdálkodás megszűnésével és az azt követő időszakban 1991 körūl kialakul
munkanélküliség. Elkezdődött a társadalom differenciálódása, szegénység, gazdagság,
milliomos réteg kialakulása. Ekkor került bevezetésre a munkanélküli segély és más szociális
támogatások. Az árak 1991-es liberalizációja után a szegénység érezhetőbbé vált. A szociális
juttatásokra szorult egyének aránya fokozatosan nőt.

A szociális támogatás és segélyrendszer - 461/2003

Szociális biztosítás 3 fő formái:

 Társadalombiztosítás
 Szociális segélyezés
 Szociális támogatás

Szociális biztosítás - Társadalom biztosítás – feladata: a lakosság védelme különböző

élethelyzetekben, (anyaság, munka képtelenség,), azok főleg a munkaerővel kapcsolatos
következményeik esetén. A biztosítási rendszer lényege a polgárok gazdasági aktivitásából és
havi bevételükből elvezetett elvonásaikból ered. Az érdemisség elvéről van szó, mely
a szociális ellátórendszer reformjának az alapja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy
a támogatás értéke az egyes biztosítási alapokba elvezetett mindenkori járulék mértekkel
arányos. A TB. Reformja a 461/203-as törvény a szociális biztosításról (2004.jan.1
a bevezetése)
Mi a szociális biztosítás - Sociálne poistenie
A szociális igazságosság alapelvét kívánja teljesíteni, a magunkkal és családunkkal szembeni
szociális felelősséget mutatja. Célja megtartani a polgárok megfelelő életszínvonalát. A szoc.
biztosítás feladata a biztosítottak védelme konkrét szociális helyzetekben (öregkor,
munkaképtelenség, betegség miatt, terhesség, anyaság, rokkantság és a családfenntartó
elveszítése.)
A szociális biztosítás Szlovákiában kötelező és a szociális biztonság része.

A szociális biztosítás célja anyagilag bebiztosítani az egyént, vagy hozzátartozóit (pl. férj,
feleség, gyerekek...) arra az esetre, ha olyan szociális esemény történik, amelyre a biztosítása
vonatkozik. Ez okból a szociális biztosítás kötelező! A szoc. biztosítás arra szolgál, hogy
általa az állam megvédje saját állampolgárait önmaguktól

Védenek a tudatlanságtól és bizonytalanságtól (tudatlanságtól – ha önkéntes volna, akkor

nem fizetnénk. Pl. a gazdag vállalkozó nem fizeti a biztosítást, de ha rákban megbetegedne, és
havi 10 000 eurót kellene fizetnie a gyógyításért, meddig lenne képes egyedül fizetni...)
Kivételt képeznek a rendőrök, a hivatásos katonák és felkészülésben lévő katonák,
legújabban a tűzoltók is, akikre külön szabályok vonatkoznak a szoc. biztosítás terén .(ha
betegállományban vagyis táppénzen vannak, az első hónapban fizetésük 100%-kát kapják.

Annak van joga igényelni, aki elég hosszú ideig biztosított. Kivételt képeznek
a rokkantak, gyerekek – az állam úgy veszi őket, mintha fizették volna a szoc.
biztosítást.

A szociális biztosítást 5 részre, illetve alrendszerre oszthatjuk

1. betegbiztosítás (táppénz) - nemocenské poistenie
2. nyugdíjbiztosítás - starobný dôchodok
3. balesetbiztosítás - úrazové poistenie
4. garanciális biztosítás - garančné poistenie
5. biztosítás munkanélküliség esetére - poistenie v nezamestnanosti

Szociális segélyezés rendszere a kiegészítő támogatások különböző formáit jelenti,

leggyakrabban a lakosság legkiszolgáltatottabb csoportjának anyagi szükséghelyzete esetén.
A szegénység szociális izolációt és szükségállapotot eredményez.

Szociális szükségállapot (sociálna núdza) – azok a polgárok, akik fatal koruk, egészségi
állapotuk, nem jól működő családi állapotuk, szociális háttér hiánya vagy más súlyos
okok miatt nem képesek biztosítani a saját alapvető lét - és szociális szükségleteiket.
Az ilyen személynek joga van elérhető, elégséges és szakképzett szociális segítségre.

Anyagi szükségállapot (hmotná núdza) – az alapvető létfeltételekhez nincs elég

jövedelem, amit sem a polgár, sem a családja nem tud bebiztosítani. (alacsony jövedelem,
jövedelem elvesztése betegség, rokkantság miatt.)

Létminimum (životné minimum): az-az összeg, amely az embernek szükséges ahhoz, hogy
alapvető szükségleteit minimális szinten ki tudja elégíteni, általában jogi normával van
meghatározva.
Szociális támogatás

Az állam a költségvetésből finanszírozza az egye családi támogatási formákat, melyekkel az

állam közvetve részt vesz a lakosság egyes élethelyzeteinek megoldásában. Ide tartozik főként
a születés, gyemeknevelés, családtag halála stb. A szociális támogatásokhoz való
jogosultságának nem feltétele a járulékfizetés, és a támogatás folyósításakor nem vizsgálják
a jogosult személy vagyoni helyzetét sem.

Létminimum – összege kiindulási alapként szolgál több szociális és egészségügyi járulék

kiszámításánál, meghatározza pl. az egészségügyi fogyatékosság kompenzálására szolgáló
hozzájárulást, ill. a rokkant személy gondozása után járó pénzügyi támogatást.

 Létminimum: az-az összeg, amely az embernek szükséges ahhoz, hogy alapvető

szükségleteit minimális szinten ki tudja elégíteni.

 Anyagi szükségállapot (hmotná núdza) – az alapvető létfeltételekhez nincs elég

jövedelem, amit sem a polgár, sem a családja nem tud bebiztosítani. (alacsony
jövedelem, jövedelem elvesztése betegség, invaliditás miatt.)

Állami szociális támogatási rendszer:

 egyszeri hozzájárulás pl. gyermek születésekor járó hozzájárulás +temetési
 ismételt pénzügyi hozzájárulások pl. családi pótlék+ adókedvezmények

A rendszerváltás óta a társadalom Szlovákiában is alapvető változásokon ment

keresztül. Az ország területi szerkezete és térbeli társadalmi—gazdasági folyamatai is
követték a változásokat. Területi, települési szinten a hatások látványosak voltak, hiszen a
válságtérségekben tömegesen szűntek meg a munkahelyek, egy-egy ágazat összeomlásával
térségek, települések kerültek nehéz helyzetbe, vagy a korábbi természetes kapcsolatok (pl.
ingázási irányok, vonzáskörzetek) rendeződtek át egyik napról a másikra. A modernizáció
nehézségeit az emberek, a háztartások, a gazdasági szereplők, de a politikai—társadalmi
szereplők is a lakóhelyükön, az az egy meghatározott településen, térségükben élték át. Így az
ismeretek, a tapasztalatok mindig egy-egy jól elhatárolható területi egységhez köthet ők, ami
a változások egyediségét éppen úgy képviseli, mint annak törvényszerűségeit.
Az 1989 utáni transzformáció még jobban kiemelte az így keletkezett különbségeket.
A legfejletlenebb régiókban nőtt legintenzívebben a munkanélküliség, és
ezek a járások társadalmilag és gazdaságilag még jobban visszaestek.
Megjelent az országban a külföldi tőke és az is szinte kétharmad részben Pozsonyba
irányult. Pozsony kedvező helyzete a befektetett tőke szempontjából a jó közlekedési
kapcsolatokban, gyors elérhetőségében, az ipari termelési tapasztalatokban és
munkakultúrában, infrastrukturális felszereltségben (telefon, közlekedés, közművek), az
alkalmazkodási stratégiák kialakításában és alkalmazásában keresendők.

Az önkormányzati rendszer létrejötte nemcsak a helyi közösségek önmagukra találásában volt

döntő jelentőségű, hanem abban is, hogy egy új gazdasági szereplő jelent meg. Az
önkormányzat vagyonnal rendelkezik, rendszeres bevételre tesz szert, az intézményeit
működteti, munkahelyet biztosít, hatást gyakorol a lokális—regionális piacra (helyi
beszerzések, foglalkoztatás, jövedelem), illetve szerepet vállal a helyi gazdaságfejlesztésben,
annak bizonyos feltételeinek alakításában (helyi adók, kínálat orientált helyi
gazdaságfejlesztés). A vizsgálódásba a mai időszak jellegadó, új struktúrát formáló
folyamatainak elemzését kell bevonni. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy azt kell
vizsgálnunk, miként oszlanak el, tagolódnak és kombinálódnak a térben az időszak válság
jegyei (munkanélküliség, jövedelemhelyzet), illetve dinamika hordozó elemei (vállalkozási
aktivitás, külfölditőkevonzás).