Heller Agnes

SÁMSON
ERÓSZ ÉS THANATOSZ
A BÍRÁK KÖNYVÉBEN

M ÚLT ÉS JÖ V Ő
 HELLER ÁGNES

SÁMSON

ERÓSZ ÉS THANATOSZ
A BÍRÁK KÖNYVÉBEN
HELLER AGNES

SAMSON

ERÓSZ ÉS THANATOSZ

A BÍRÁK KÖNYVÉBEN

M Ü I.T R SJÖ V Ö

KÖNYVEK

M Ú L T É S J Ö V Ő K IA D Ó
2007
A kötet megjelenését támogatta

a N em zeti K ulturális A lapprogram

nka
Nemz«ti Kulturális Alap

és a M em orial F oundation for Jew ish C u ltu re, New York

A borítón:
R em b ran d t van Rijn: M a n oa áldozata, 1655

ISBN 978 963 9512 31 3

© M últ é sjö v ő Kiadó, 2007

© H eller A gnes, 2007

K iadja a M últ és Jövő Kiadó

Felelős kiadó: A kiadó vezetője
S zerkesztette: K őbányai Já n o s
A szöveget gondozta: Lukács A nnabella
T ipográfia, borító: K álm án T ünde
Tördelőszerkesztő: Jeg es Erzsi
 bír á k k ö ny v e
13•

I I z r a e l f i a i to v á b b r a is a z t te tté k , a m i r o ssz a z Ö r ö k k é v a ló s z e m e ib e n és
a d ta ő k e t a z Ö r ö k k é v a ló a f l i s z t e u s o k k e z é b e n e g y v e n é v ig . 2 V o lt egy
e m b e r , C o r e á b ó l, D á n n e m z e ts é g é b ő l, n e v e M á n ó a h ; fe le s é g e p e d i g m a g -
tá lá n v o l t és n e m s z ü lt. 3 E s m e g je le n t a z Ö r ö k k é v a ló n a k a n g y a la a z
a s s z o n y n a k és s z ó lt h o z z á : í m e , te m a g ta la n va g y és n e m s z ü lté l, d e v á r á n -
d ó s lé s z és f u t f o g s z s z ü ln i. 4 M o s t p e d i g ő r iz k e d jé l, k é r le k , n e ig y á l b o r t
és r é s z e g ítő ita lt, és n e e g y él s e m m ifé le tis z tá ta la n t; 5 m e r ^ ‘m e > v á r a n d ó s
lé s z és m a jd f u t s z ü ls z ; b o r o tv a n e é r je f e j é t , m e r t I s te n n á z ír ja l e s z a f i u
a n y a m é h tő l f o g v a ; és ő k e z d i m a jd m e g s e g íte n i I z r a é lt a f l i s z t e u s o k k é z é -
bői 6 E r r e m e n t a z a s s z o n y és s z ó lt f é r j é h e z m o n d v á n : I s te n e m b e r e j ö t t
h o z z á m , m e g je le n é s e p e d i g m i n t I s te n a n g y a lá n a k m e g je le n é s e , n a g y o n f é -
le lm e te s ; s n e m k é r d e z te m tő le , h o n n a n v a ló , a n e v é t p e d i g n e m m o n d ta
m eg nekem . 7 A# m o n d ta n e k e m : im e , v á r a n d ó s lé s z és m a jd f u t s z ü l s z
s m o s t n e ig y á l b o r t és r é s z e g ítő ita lt, és n e e g y él s e m m ifé le tis z tá ta la n s á g o t,
m e r t I s te n n á z ír ja l e s z a f i u a n y a m é h tő l f o g v a h a lá la n a p já ig . 8 E kkor
f o h á s z k o d o t t M á n ó a h a z Ö r ö k k é v a ló h o z és m o n d ta : K é r e m , U r a m , a z I s -
te n e m b e r e , a k i t k ü l d t é k j ö j j ö n c s a k ú jr a h o z z á n k és ta n íts o n m in k e t, m it
te g y ü n k a s z ü l e te n d ő f i ú v a l . 9 E s h a llg a t o tt a z I s te n M á n ó a h s z a v á r a , és

5
ú jr a e ljö tt a z I s te n a n g y a la a z a s s z o n y h o z ; ő é p e n ü lt a m e z ő n , f é r j e
M d n ó a h p e d i g n e m v o l t v e le . IO E r r e s ie te tt a z a s s z o n y , f u t o t t és t u d t a -
ra a d ta f é r j é n e k ; és s z ó lt h o z z á : í m e , m e g je le n t n é k e m a f é r f i ú , a k i m in a p
jö tt ho zzá m . II E k k o r f ö l k e l t és m e n t M d n ó a h a fe le s é g e u tá n ; o d a é r t a
f é r f i ú h o z és m o n d ta n e k i: T e v a g y - e a z a f é r f i ú , a k i b e s z é lté l a z a s s z o n y -
h o z ? M o n d ta : E n v a g y o k . 12 E s m o n d ta M d n ó a h : H a b e te lje s e d ik a
s z a v a d : m i le s z a r e n d a f i ú v a l s a v e le t e e n d ő ? 13 S z ó l t a z Ö r ö k k é v a ló
a n g y a la M d n ó a h h o z : M i n d a t t ó l , a m it m o n d ta m a z a s s z o n y n a k , ő r i z k e d -
jé k : 14 m in d a b b ó l, m i a s z ő lő tő b ő l s z á r m a z ik , b o r t és r é s z e g ítő ita lt n e
ig y é k és s e m m ifé le tis z tá ta la n s d g o t n e e g y ék ; m in d a z t, a m it n e k i p á r á n -
c s o lta m , ta r ts a m e g . 15 E s s z ó lt M d n ó a h a z Ö r ö k k é v a ló a n g y a lá h o z :
H a d d ta r tó z ta s s u n k , k é r le k , té g e d , s k é s z íts ü n k e lé d egy k e c s k e g ö d ö ly é t.
16 S z ó l t a z Ö r ö k k é v a ló a n g y a la M d n ó a h h o z : H a t a r t ó z t a t s z s e m e s ze m
k e n y e r e d b ő l, d e h a é g ő á ld o z a to t k é s z íte s z a z Ö r ö k k é v a ló n a k , m u ta s d b e —
m e r t n e m t u d ta M d n ó a h , h o g y az Ö r ö k k é v a ló a n g y a la az■ 17 E s s z ó lt
M d n ó a h a z Ö r ö k k é v a ló a n g y a lá h o z : M i a n e v e d ? M i d ő n b e te lje s e d ik a
s z a v a d , h o g y tis z te lh e s s ü n k . 18 M o n d t a n e k i a z Ö r ö k k é v a ló a n g y a la :
M i n e k is k é r d e z te d n e v e m e t, h o lo tt az c s o d á la to s ? 19 A k k o r v e tte
M d n ó a h a k e c s k e g ö d ö ly é t és a lis z tá ld o z a to t és b e m u ta t ta a s z ik lá n a z
Ö r ö k k é v a ló n a k . E r r e c s o d á s v a l a m i tö r t é n t, M d n ó a h p e d i g és fe le s é g e l á t -
td k . 2 О T ö r t é n t u g y a n is , m i k o r a lá n g f ö l s z á l l t az o ltá r r ó l a z é g f e l é , a k -
k o r f ö l s z á l l t a z Ö r ö k k é v a ló a n g y a la a z o ltá r lá n g já b a n , M d n ó a h p e d i g és
fe le s é g e lá t t á k é s a r c u k k a l a f ö l d r e b o r u lta k . 21 S tö b b é a z Ö r ö k k é v a ló
a n g y a la n e m j e l e n t m á r m e g M á n ó a h n a k és fe le s é g é n e k ; a k k o r tu d ta m e g
M d n ó a h , h o g y a z Ö r ö k k é v a ló a n g y a la az■ 22 E s s z ó lt M d n ó a h a f e l e s é -
g é h e z : M e g k e ll h a ln u n k , m e r t I s te n t lá tt u k . 23 M o n d t a n e k i fe le s é g e :
H a a z Ö r ö k k é v a ló m e g a k a r t v o ln a ö ln i m in k e t, n e m f o g a d el k e z ü n k b ő l
é g ő á ld o z a to t és lis z tá ld o z a to t és n e m e n g e d i l á t n u n k m in d e z e k e t, s m o s ta n
n e m e n g e d h a l l a n u n k ily e s m it. 24 E s s z ü lt a z a s s z o r v y fiu t és e ln e v e z te ő t
S á m s o n n a k ; n a g y le tt a f i ú és m e g á ld o tta a z Ö r ö k k é v a ló . 25 É s k e z d te
ő t h a j t a n i a z Ö r ö k k é v a l ó s z e lle m e , D á n t á b o r á b a n , C o r e á és E s tá ó l
k ö z ö tt.

6
 14 •

I L e m e n t S a m s o n T im n á b a , és egy n ő t l á to t t T i m n á b a n a f i l i s z t e u s o k l e d -
n y a i k ö z ü l. 2 F ö lm e n t, t u d tá r a a d ta a ty já n a k és a n y j á n a k és m o n d ta : E gy
n ő t lá tta m T im n á b a n a fi l i s z t e u s o k le á n y a i k ö z ü l; m o s t h á t v e g y é te k ő t n e -
k é m fe le s é g ü l. 3 M o n d t a n e k i a ty ja m e g a n y ja : V á jjo n n i n c s - e n ő a t e s t -
v é r e id le á n y a i k ö z ö tt s e g é sz n é p e m k ö z t, h o g y te e lm é g y fe le s é g e t v e n n i a
k ö r ü lm e té le tle n f l i s z t e u s o k k ö z ü l ? E s s z ó lt S á m s o n a z a ty já h o z : ő t v e d d
n é k e m , m e r t ő te ts z e tt m e g s z e m e im b e n . 4 A ty ja és a n y ja p e d i g n e m t u d -
tá k , h o g y a z Ö r ö k k é v a ló tó l v a n e z , h o g y a l k a lm a t k e r e s a f l i s z t e u s o k o n —
a b b a n a z id ő b e n u g y a n is a f l i s z t e u s o k u r a lk o d ta k I z r a é l f ö l ö t t . 5 ^rre le -
m e n t S á m s o n a z a t y j á v a l és a n y já v a l T im n á b a ; s m id ő n e l ju to tt a k a t im n a i
s z ő lő k ig , ím e eg y f i a t a l o r o s z lá n o r d ítv a j ő e le jé b e . 6 A kkor r e á s z ö k ö tt a z
Ö r ö k k é v a ló s z e lle m e , és s z é ts z a k íto tta , a m i n t s z é ts z a k íta n a k eg y g ö d ö ly é t
és s e m m i n e m v o l t a k e z é b e n . D e n e m m o n d ta el a ty já n a k és a n y j á n a k a z t,
a m i t c s e le k e d e tt. 7 L em ent és b e s z é lt a n ő v e l és m e g te ts z e tt S á m s o n s z e -
m e ib e n . 8 M i d ő n v is s z a jö tt id ő m ú lv a , h o g y e lv e g y e , le té r t, h o g y m e g -
n é z z e a z o r o s z lá n te te m é t, és ím e , egy m é h r a j v o l t a z o r o s z lá n te s té b e n és
m éz, 9 K is z e d te a te n y e r é r e és m e n té b e n e v e tt b e lő le ; e k k o r o d a m e n t a t y -
j á h o z és a n y já h o z , a d o tt n e k ik és e tte k ; d e n e m m o n d t a m e g n e k ik , h o g y
a z o r o s z lá n te s té b ő l s z e d te k i a m é z e t. IO E r r e l e m e n t a z a ty ja a n ő -
h ö z ; és t a r t o t t S á m s o n o t t la k o m á t , m e r t így te s z n e k a z ifio k . II Es m i-
d ó n m e g lá t tá k ő t a f l i s z t e u s o k , v e t t e k h a r m i n c z tá r s a t, és o t t v o l t a k v e -
le . 12 S m o n d t a n e k i k S á m s o n : H a d d a d j a k f ö l n e k t e k eg y r e jtv é n y t:
h a m e g fe jti te k a z t n e k e m a l a k o m a h é t n a p ja a l a t t , a k k o r a d o k n e k te k
h a r m in c g y o lc s in g e t és h a r m in c v á ltó r u h á t. 13 D e h a n e m tu d j á t o k n e -
k é m m e g m o n d a n i, a k k o r ti a d t o k n e k e m h a r m in c g y o lc s in g e t és h a r m in c
v á ltó r u h á t. M o n d t á k n e k i: A d d f e l r e jtv é n y e d e t, h a d d h a llju k . 14 E rre
m o n d ta n e k ik : E v ő t ő l s z á r m a z o t t é te l, e r ő s tő l s z á r m a z o t t é d e s. D e n e m
t u d t á k m e g fe jte n i a r e jtv é n y t h á r o m n a p ig . 15 É s a h e te d ik n a p o n ,
m o n d t á k S á m s o n fe le s é g é n e k : B e s z é ld r á fé r j e d e t , h o g y m o n d ja m e g n e -
k ü n k a r e jtv é n y t, n e h o g y e lé g e s s ü n k té g e d és a ty á d h á z á t tű z b e n . V á jjo n ,
h o g y k ifo s s z a to k m in k e t, h í v t a t o k b e n n ü n k e t id e ? 16 E k k o r s ir t S á m s o n

7
fe le s é g e о e lő tte és m o n d ta : T e c s a k g y ű l ö ls z e n g e m s n e m s z e re tsz, a r e j t -
v é n y t f ö l a d t a d n é p e m f i a i n a k és n e k e m n e m m o n d t a d m e g . M o n d t a n e k i:
L á m , a t y á m n a k és a t y á m n a k s e m m o n d ta m m e g és n e k e d m e g m o n d ja m ?
17 E s s ír t e lő tte a z o n h é t n a p ig , m e ly e k e n t a r t o tt la k o m á ju k ; és a h e te d ik
n a p o n , m e g m o n d ta n e k i, m e r t fa g g a tt a ő t. E r r e a fe le s é g m e g m o n d ta a
r e jtv é n y t n é p e f i a i n a k . 18 E s m o n d t á k n e k i a v á r o s e m b e r e i a h e te d ik
n a p o n , m ie l ő tt le m e n t a n a p : M i é d e sb a m é z n é l, m i e r ő s b a z o r o s z lá n n á l!
M o n d t a n e k ik : H a n e m s z á n t o to k ü s z ő m m e l, k i n e m ta lá l já to k r e jtv é n y e -
m e t. 19 E k k o r r e á s z ö k ö tt a z Ö r ö k k é v a ló s z e lle m e , le m e n t A s k e ló n b a ,
le v e r t k ö z ü lö k h a r m i n c z f é r f i u t , e lv e tte ö ltö z e te ik e t és o d a a d ta a v á ltó r u -
h ó k a t a r e jtv é n y m e g m o n d ó in a k . F ö llo b b a n t a h a r a g ja és f ö l m e n t a ty ja
házába. 20 E k k o r le tt S á m s o n fe le s é g e egy n é p e k ö z ü l v a ló tá rs á é .

1 5 •

I T ö r té n t p e d i g i d ő m ú lv a a b ú z a a r a tá s n a p ja ib a n , m e g e m lé k e z e tt S á m -
s o n a fe le s é g é r ő l egy k e c s k e g ö d ö ly é v e l és m o n d ta : H a d d m e n je k be f e l e s é -
g e m h e z a k a m a r á b a ; d e a ty ja n e m e n g e d te ő t b e m e n n i. 2 M o n d ta
u g y a n is a z a ty ja : A z t g o n d o l t a m v o lt, h o g y m e g g y ű lö lte d , o d a a d ta m te h á t
a tá r s a d n a k , h is z e n k is e b b ik n ő v é r e s z e b b n á lá n á l, le g y e n c s a k a tie d ő h e -
ly e tte . 3 M o n d t a n e k ik S á m s o n : B ű n te le n v a g y o k e z íz b e n a fil is z te u s o k
e lő tt, m e r t r o s s z a t a k a r o k v e lü k te n n i. 4 E lm e n t S á m s o n , ö s s z e fo g d o s o tt
h á r o m s z á z r ó k á t, v e tt f á k l y á k a t és f a r k o t f a r k h o z k ö t ö z ö tt, te tt e g y - e g y
f á k l y á t k é t f a r k k ö z é k ö z é p ü tt . 5 E kkor m e g g y u jto tta a f á k l y á k a t és r á b o -
c s á to tta a f i l i s z t e u s o k á lló g a b o n á já r a , és f e l g y ú j t o t t m in d o s z ta g o t, m in d
á lló g a b o n á t, m i n d o la jfa k e r te t. 6 É s m o n d tá k a fil is z te u s o k : K i c s e le -
k e d te e z t ? M o n d t á k : S á m s o n , a T im n a b e lin e k ve je , m e r t v e tte a fe le s é g é t
és o d a a d ta a tá r s á n a k . E k k o r f ö l m e n t e k a f i l is z te u s o k és e lé g e tté k ő t és a t y -
j á t tű z b e n . 75 m o n d ta n e k ik S á m s o n : H a ily e s m it c s e le k e s z te k , b iz o n y
b o s s z ú t á llo k r a jta to k , a z tá n a b b a n h a g y o m . 8 Es m e g v e r te ő k e t c o m b o s -
tú l- á g y é k o s t u l , n a g y ve re sé g g e l, s le m e n t és le te le p ü lt a z E tá m s z i k la h a s a -
dékában. 9 E k k o r f ö l m e n t e k a fil is z te u s o k , tá b o r o z ta k J e h ú d á b a n és l e -
te le p e d te k L é h ib e n . IO E s m o n d t á k J e h ú d a e m b e r e i: M ié r t j ö t t e t e k f e l e l -

8
R e m b r a n d t v a n R ijn : S á m s o n e sk ü v ő je , 1638
R e m b r a n d t v a n R ijn : S á m s o n m e g f e n y e g e ti a p ó s á t, 1635
R e m b r a n d t v a n R ijn : S á m s o n és D e lila , 1628
R e m b r a n d t v a n R ijn : S á m s o n m e g v a k ítá s a , 1636
le n ü n k ? M o n d t á k : S á m s o n t m e g k ö tö z n i j ö t t ü n k f e l , h o g y ú g y c s e le k e d jü n k
v e le , a m i n t ő c s e le k e d e tt v e lü n k . II E r r e le m e n t h á r o m e z e r e m b e r
J e h ú d á b ó l a z E tá m s z ik la h a s a d é k á h o z , és m o n d t á k S á m s o n n a k : N e m t u -
d o d - e , h o g y u r a l k o d n a k r a jt u n k a f i l is z te u s o k , m i t is te tté l n e k ü n k ?
M o n d t a n e k ik : A m i n t v e le m c s e le k e d te k , ú gy c s e le k e d te m ő v e lü k . 12 Es
m o n d t á k n e k i: H o g y té g e d m e g k ö tö z z ü n k , j ö t t ü n k le , h o g y á t a d j u n k a
f d i s z t e u s o k k e z é b e . M o n d t a n e k ik S á m s o n : E s k ü d je te k m e g n e k e m , h o g y ti
m a g a to k n e m t á m a d t o k r e á m . 13 E s s z ó lta k h o zzá , m o n d v á n : N e m , csak
m e g f o g u n k té g e d k ö t ö z n i, h o g y á t a d j u n k k e z ü k b e , d e m e g ö ln i n e m ö lü n k
m eg . E r r e m e g k ö tö z té k k é t ú j k ö té lle l és f ö l v i t t é k a s z ik lá r ó l. 14 0 e lju -
t o t t L é h iig , a k k o r a fd i s z t e u s o k r ia d o z ta k e le jé b e ; és re á ja s z ö k ö tt a z
Ö r ö k k é v a ló s z e lle m e , s o ly a n o k le tte k a k ö te le k a k a r ja in , m in t a l e n s z á -
la k , m e ly e k e lé g te k tű z b e n , ú g y h o g y k ö te lé k e i le o lv a d t a k k e z e ir ő l. 15 Es
t a lá l t egy n y e r s s z a m á r á llk a p c s o t, k i n y ú jt o tta é r te a k e z é t, f ö l v e t t e és le v e r t
v e le e z e r e m b e r t. 16 E k k o r m o n d ta S á m s o n : A s z a m á r á llk a p c s á v a l egy
r a k á s t, k é t r a k á s t: a s z a m á r á llk a p c s á v a l le v e r te m e z e r e m b e r t. 17 Es
v o lt, m id ő n e lv é g e z te b e s z é d jé t, e ld o b ta k e z é b ő l a z á llk a p c s o t. E s így n e -
v e z té k a z t a h e ly e t: R á m a t - L é h i . 18 D e m e g s z o m ju h o z o tt n a g y o n és
k i á l t o t t a z Ö r ö k k é v a l ó h o z és m o n d ta : T e a d ta d s z o lg á d k e z e á lta l e n a g y
g y ő z e lm e t, és m o s t m e g h a lja k s z o m jú s á g b a n és e sse m a k ö r ü lm e té le tle n e k
kezébe? 19 E k k o r m e g h a s íto tta I s te n a L é h ib e n le v ő k a t la n t, k i jö tt b e -
lő le v í z és iv o tt, v is s z a té r t a le lk e és f ö l é l e d t . A z é r t így n e v e z té k el: E n -
K ó r é , m e ly L é h ib e n v a n , m in d e m a i n a p ig . 20 B ír á ja v o l t I z r a é ln e k a
fd i s z t e u s o k n a p ja ib a n h ú s z é v ig .

16 .

I E lm e n t S á m s o n A z z á b a ; o t t m e g lá to tt eg y p a r á z n a a s s z o n y t és b e m e n t
h o zzá. 2 M e g m o n d t á k a z A z z a b e lie k n e k : e ljö tt id e S á m s o n ; e r r e k ö -
r ü lá llta k és le s e lk e d te k r e á e g é s z é jje l a v á r o s k a p u j á b a n . H a llg a ta g v o l ta k
e g é s z é jje l, m o n d v á n : a re g g el f ö l v i r r a d t á i g m e g ö ljü k . 3 S fe k ü d t S á m so n
é jfé lig , f ö l k e l t é jfé lk o r , m e g r a g a d ta a v á r o s k a p u j á n a k a jta j a it m e g a k é t
f é l f á t , k i r á n to tt a a r e te ss ze l e g y ü tt és v á lla ir a te tte ; f ö l v i t t e a h eg y te te jé r e ,

9
m e ly H e b r ó n e lő tt v a n . 4 T ö r té n t e z u tá n , m e g s z e r e te tt egy a s s z o n y t
S z ó r é k v ö lg y é b e n , n e v e D e lű a . 5 A h h o z fö lm e n te k a ß lis z te u s o k fe je d e l-
m e i és m o n d t á k n e k i: B e s z é ld ő t r á és t u d d m e g , m iá lta l n a g y a z e r e je és
m ik é p e n b í r n á n k v e le és m e g k ö tö z z ü k ő t, h o g y le a lá z z u k ; m i p e d i g a d u n k
n e k e d k i - k i e z e r m e g s z á z e z ü s tö t. 6 S z ó l t D e lila S á m s o n h o z : M o n d d m e g
c s a k n e k e m , m iá lta l v a n n a g y e r ő d és m iv e l k ö t ö z h e t n e k m e g , h o g y le a l á z -
za n a k ? 7 ‘S i ó i t h o z z á S á m s o n : H a m e g k ö tö z n e k e n g e m h é t n y e r s in n a l,
m e ly e k e t m e g n e m s z á r í to tta k , a k k o r e lg y e n g ü lö k és o ly a n le sze k , m i n t
a k á r m e ly e m b e r . 8 E s f ö l v i t t e k n e k i a f d i s z t e u s o k fe j e d e l m e i h é t n e d v e s
in a t, m e ly e k e t m e g n e m s z á r íto tta k ; és m e g k ö tö z te ő t a z o k k a l —9A le s t-
á lló p e d i g v á r t n á la a k a m a r á b a n — és s z ó lt h o z z á : F ilis z te u s o k e lle n e d ,
S á m s o n ! E k k o r s z é ts z a k íto tta a z i n a k a t , m i n t s z é ts z a k a d a c s e p ű fo n á l, m i -
k o r t ü z e t f o g , s n e m tu d ó d o t t k i a z e r e je . IO E s s z ó lt D e lű a S á m s o n h o z :
í m e , á m í t o t t á l e n g e m és h a z u g s á g o k a t b e s z é lté l n e k e m ; m o s t m o n d d m e g
c s a k n e k e m , m iv e l k ö t ö z h e t n e k m e g t é g e d ? II S z ó lt h o zzá : H a j ó i m e g -
k ö t ö z n e k ú j k ö te le k k e l, m e ly e k k e l n e m v é g e z te k m u n k á t , a k k o r e lg y e n g ü -
lö k és o ly a n le s z e k , m i n t a k á r m e ly e m b e r . 12 S v e t t D e líla ú j k ö t e l e -
k é t, m e g k ö tö z te ő t a z o k k a l és s z ó lt h o z z á : F ilis z te u s o k e lle n e d , S á m s o n ! —
A le s tá lló p e d i g v á r ta a k a m a r á b a n — és le s z a k íto tta k a r já r ó l, m i n t m a -
d z a g o t. 13 E s s z ó lt D e líla S á m s o n h o z : M in d e d d i g á m í t o t t á l e n g e m és h a -
z u g s á g o k a t b e s z é lté l n e k e m ; m o n d d m e g n e k e m , m iv e l k ö t ö z h e t n e k m e g t é -
g e d ? S z ó lt h o zzá : H a ö ssze szö v ő d h a ja m n a k h é t fo n a tjá t a s z ö v e d é k -
k e l. 14 S b e l e ü t ö t t e a s z ö g e t é s s z ó l t h o z z á : F ili s z te u s o k e l le n e d ,
S á m s o n ! E r r e f ö l é b r e d á lm á b ó l és k i r á n t o t t a a s z ö v ő s z ö g e t m e g a s z ő v e -
d é k e t. 15 S m o n d ta n e k i: H o g y a n m o n d h a to d : s z e r e tle k , h o l o t t s z ív e d
n in c s e n v e l e m ? I m m á r h á r o m s z o r á m í t o t t á l e n g e m és n e m m o n d t a d m e g
n e k e m , m iá lta l n a g y a z e r ő d . 16 É s v o lt, m id ő n fa g g a tt a ő t s z a v a iv a l
m in d e n n a p és s z o r íto tta , h a lá lig c s ü g g e d t a le lk e . 17 E k k o r f ö l t á r t a ne-
k i e g é s z s z iv é t és s z ó lt h o z z á : B o r o tv a n e m j u t o t t fe j e m r e , m e r t I s te n n á z ír ja
v a g y o k a n y á m m é h é tő l fo g v a ; h a le n y ir n a k , a k k o r tá v o z ik tő le m a z e r ő m ,
e lg y e n g ü lö k és o ly a n le sze k , m i n t a k á r m e ly e m b e r . 18 L á tta D e líla , h o g y
f ö l t á r t a n e k i e g é s z s z ív é t, a k k o r k ü l d ö t t és h iv a tta a f i l i s z t e u s o k f e j e d e lm e i t,
m o n d v á n : E z e g y s z e r j ö j j e t e k f e l , m e r t f ö l t á r t a n e k e m e g é s z s z iv é t. — É s f e l ­

10
m e n te k h o z z á a filis z te u s o k fe je d e lm e i és f ö l v i t t é k a p é n z t k e z ü k b e n . — 19 Es
e l a lta tta ő t té r d e in , h ív o tt eg y e m b e r t és le n y ír ta h a já n a k h é t f o n a t j á t ; így
k e z d te ő t le a lá z n i, és e l t á v o z o t t tő le a z e r e je . 2 О E s m o n d ta : F ilis z te u s o k
e lle n e d , S á m s o n ! E r r e f ö l é b r e d t á lm á b ó l és m o n d ta : K i ju to k , m i n t e g y -
s z e r - m á s s z o r , és le r á z o m m a g a m r ó l. D e ő n e m tu d ta , h o g y a z O r ö k k é v a -
ló e l tá v o z o tt tő le . 21 E k k o r m e g fo g tá k ő t a fil i s z t e u s o k és k i s z ú r tá k s z e -
m e it; le v it té k A z z á b a és m e g k ö tö z té k b ilin c s e k k e l, és ő r le n ie k e lle tt n e k i a
fo g ly o k h á zá b a n . 2 2 S k e z d e tt m e g n ő n i f e j é n e k h a ja , m i u t á n le n y ír a to tt.
23 Af i l i s z t e u s o k f e j d e l m e i p e d i g ö s s z e g y ű lte k , h o g y ta r t s a n a k n a g y á l d ó -
z a t o t D á g ó n is te n ü k n e k , m e g ö r ö m ü n n e p r e ; és m o n d tá k : K e z ü k b e a d ta i s -
f e n ü n k S á m s o n t, a m i e lle n s é g ü n k e t. 24 M e g lá t ta ő t a n é p , és d ic s é r té k
is te n ü k e t, m e r t m o n d tá k : K e z ü n k b e a d ta i s t e n ü n k e lle n s é g ü n k e t, o r s z á -
g u n k p u s z t í t ó j á t s a k i m e g s o k a s íto tta e le s e ttje in k e t! 25 E s v o lt, m id ő n j ó
k e d v ü k le tt, a z t m o n d tá k : H í v j á t o k S á m s o n t, h o g y j á t s z a d o z z o n n e k ü n k .
E s h í v t á k S á m s o n t a f o g l y o k h á z á b ó l és j á t s z a d o z o t t e lő ttü k , és á l l í t o t t á k ő t
a z o s z lo p o k k ö z é . 26 E k k o r s z ó lt S á m s o n a f i ú h o z , k i ő t k e z é n é l fo g t a :
H a g y j e n g e m , h a d d ta p o g a to m m e g a z o s z lo p o k a t, m e ly e k e n á ll a h á z
m a jd tá m a s z k o d o m r á ju k . 2 J A h á z p e d i g te le v o l t f é r f i a k k a l és a s s z o -
rry o k k a l, és o t t v o l ta k m in d a f i l i s z t e u s o k f e je d e lm e i ; a te tő n p e d i g m in te g y
h á r o m e z e r f é r f i és a s s z o n y , a k i k n é z té k S á m s o n j á t é k á t . 2 8 E k k o r k iá l-
t o t t S á m s o n a z Ö r ö k k é v a ló h o z és m o n d ta : U r a m , Ö r ö k k é v a ló , e m l é k e z -
z é l, k é r le k , m e g r ó la m és e r ő s íts m e g c s a k e z eg y sze r, o h I s te n , h a d d á llja k
b o s s z ú t egy b o s s z ú v a l k é t s z e m e m é r t a f il is z te u s o k o n . 2 9 E r r e á tfo g ta
S á m s o n a k ö z é p s ő k é t o s z lo p o t, m e ly e k e n á llt a h á z és r á ju k t á m a s z k o -
d o tt: a z e g y ik e t jo b b j á v a l , a m á s ik a t b a ljá v a l. 30 E s m o n d ta S á m s o n :
H a ljo n m e g le lk e m a fil is z t e u s o k k a l e g y ü tt! N e k i h a jo lt e r ő v e l és le d ő lt a
h á z a f e j e d e l m e k r e és a z e g é s z n é p r e , m e ly b e n n e v o lt; é s s z á m o s a b b a k
v o l t a k a h a lo tt a k , k i k e t m e g ö lt h a lá lá b a n , m i n t a k ik e t m e g ö lt é le té b e n .
31 E s le m e n te k te s tv é r e i és a ty já n a k e g é s z h á z a , f ö l v e t t é k ő t, f ö l m e n t e k és
e l t e m e t t é k ő t C o r e a és E s t á ó l k ö z ö t t , a t y j á n a k M á n ó a h n a k s í r j á b a n .
Ö p e d i g b ír á ja v o l t I z r a e l n e k h ú s z é v ig .
 E L Ő S Z Ő

M iért éppen Sámson? M iért éppen az ő tö rté n e te raga-

dott meg? E rre a kérdésre most sem tudok egyenes vá-
laszt adni. M ár akkor elkezdtem faggatni m agam at, mi-
kor b eleszerettem a tö rtén etb e, hogy a Szentírás szám ta-
lan nagy tö rté n e te közül m iért éppen ez vonzott m ajdnem
ellenállhatatlanul? Először azt válaszoltam önm agám nak,
hogy bizonyára R em b ran d t volt ebben a ludas, m ikor
Sám son életének és h alálának m ind az öt d rám ai csúcs-
pontját festm ényeiben m egörökítette. De a zu tá n eszem-
be ju to tt, hogy m ár az I m h o l v a g y o k cím ű, m ásfél évvel
ezelőtt írott könyvem ben is Sám son esetére hivatkoztam ,
am ikor K ierkegaard és R icoeur nyom ában felk u tattam a
S zentírásban az etika teleológiai felfüggesztésének példá-
zatát. T e h á t lehet, hogy éppen fordítva tö rtén t. A zért iz-
g a tta k fel R em b ran d t Sám son-képei, m ert m ár kerestem
a Sám sonnal való találkozást. A m ikor ú jra kellett olvas-
п о т a kom édiáról öt évvel korábban íro tt könyvem et, kit
találok nyom atékosan m egem lítve ebben a könyvben?

13
Sám sont. De tovább kell m ennem vissza az időben. Az
egész talán m ár H ändel oratórium ával kezdődött több
m int egy évtizeddel korábban, am ikor az oratórium Sám-
sonjában egy akkoriban közeli b arátom néhány vonását
véltem felfedezni.
A Sám son-rejtély felidézése és értelm ezése im m ár több
m int két és fél ezer esztendő óta folyik.
A keresztény középkor K risztus előképét tisztelte ben-
ne. A ‫ ״‬párhuzam osságok” valóban szem beötlőek, ha eze-
két helyezzük az értelm ezés reflektorfényébe. A tö rtén e t
egy angyali üdvözlettel és egy szeplőtlen fogantatással
kezdődik. Sám son m egölte az oroszlánt, ahogy m ajd
K risztus fogja legyőzni a dém ont. Sám sont, csakúgy, m int
K risztust, ezüstpénzért ad ták el. Sámson, m int később
K risztus, halálával váltott meg. Az antikvitás, elsősorban
a görög mítoszok divatja idején Sám son nem K risztushoz,
hanem H éraklészhez le tt hasonlóvá. M indkettőjük csodá-
latos testi erővel d icsekedhetett s m indkettőjüket egy nő
á ru lta el. A ‫ ״‬v adem ber” divatja idején Sám son volt az
egyenes lelkű b arbár, m íg D elila a civilizáció rafinált leá-
nya. V annak ilyen párhuzam ok. H iszen vannak vándor-
m otívum ok, s a balladák, népm esék, eposzok többnyire
kölcsönöznek ezekből. Ahogy néhány vándorm otívum
könnyen felism erhető Sám son, H éraklész, G ilgam es és
ak ár Siegfried tö rtén eteib en . A tö rtén etek a m aguk égé-
szében azonban mégis lényegében mások, m ert m ás a hő-
sök k arak tere, m ás a bonyodalom, m ás a meseszövés ‫ ״‬ér-
te lm e ”, te h át m ást sugallnak.
D eian eira szerelem féltésből ajándékozza m eg H érak-
lészt Nessus köpenyével. O t csapta be a szörny, am ikor
azt sugallta, hogy a köpeny D eian eira irá n t való vágyat
fog gerjeszteni. A m ikor m eglátja, m it te tt, öngyilkos lesz.
De D elila ezeregy ezüstp én zért - szim bolikus szám - ad­

14
ja el Sám sont. Szó sincs itt féltékenységről. B rünhilde is
elárulja Siegfried sebezhető p o ntját, ő is féltékenységből
lesz a férfi árulója, ő is öngyilkos lesz. M indezekben az
‫ ״‬esetek b en ” azonban a vándorm otívum ot teljesen más-
ként építik be a tö rtén etb e. Sám son esetében különöskép-
pen a vándorm otívum leh et hasonló, de a pszichológiai
m otívum ok teljesen mások. M ert az em berek mások.
H éraklésznek nagy testi ereje van, m ert h atalm as a
testi alkata. M a azt m ondanánk, hogy izom pacsirta vagy
body builder. A szobrászok így is ábrázolják. Szinte sem -
m i m ás nem érdekes benne fizikai ‫ ״‬m u n k áin ”, ereje meg-
nyilvánulásán kívül. Sám son testi alkatáról sem m it sem
tudunk. H a K risztus előképeként értelm ezik, akkor a tes-
ti erőnek nincs je le n tő sé g e . H a ‫ ״‬g ö rö g ö sítik ” vagy
‫ ״‬árjásítják ”, akkor nagyon is van. De érdekes em ber, s
nem testi felépítése teszi azzá.
M ikor W olf M ankow itz egy Sám son-drám a m egírásán
gondolkozott, m elyet később m eg is írt, m eg lá to g atta a
lubavicsi rabbit, hogy vélem ényét m egtudakolja. A rabbi
így válaszolt: ‫ ״‬Sám son nem különbözött m ás em berektől.
Nem volt erősebb, sem tisztább; sem kevésbé önfejű és
kevésbé vak, m int bárm ely m ás em ber. N em hősi tulaj-
donságai m iatt v álasztották ki az isteni szándék véghezvi-
telére, hanem egyszerűen csak kiválasztották. M iu tán ki-
választatott, em beri gyöngeségei k é slelteth ették ezt a fo-
lyam atot, de m eg nem v álto ztath atták . A M indenható
vezet - az em berek követik.” Ez - a Biblia szellem ét pon-
tosan m egidéző jellem zés azonban nem teszi Sám sont ke-
vésbé érdekessé. N em a kiválasztottság teszi ugyanis ér-
dekessé, hanem az a bizonyos ‫ ״‬kerülő ú t”, azok a bizonyos
gyarlóságok, m int például az akaratossága, a vaksága, te-
h át m indaz, am i olyan em berré teszi, m int a többi, holott
nem olyan em ber, mivel egy önm agán tú lm u ta tó cél edé­

15
 nye, ahogy m indezzel együtt és nem m indezek ellenére az
isteni ak arat hordozójává válik. H a így látjuk, nem me-
gyünk sokra a ‫ ״‬K risztus előképe” hagyom ánnyal sem.
Lukács Györgynek van egy szép tanulm ánya L e í r á s v a g y
e l b e s z é l é s cím m el (in: A z e s z t é t i k u m s a j á t o s s á g a , 1965). A je -
lentős írók, m ondja Lukács, elbeszélnek, s csak az elbeszé-
lés sodrában, s nem attó l függetlenül ábrázolnak. Nos, a
Biblia nem festi le Sám sont, ahogy az evangélium ok sem
írják le Jézu st. M agából a tö rtén etb ő l kell felépítenünk és
m egidéznünk Sám son képét. A Sám son-történet balladai
szerkezete ugyanakkor kitöltetlen kockákkal is építkezik.
A m ilyennek az elbeszélés során m egism erjük Sám sont,
úgy töltjük ki ak arva-akaratlanul azokat a kitöltetlen кос-
kákát.
M inden értelm ező így olvassa Sám son tö rtén e té t. Én is
így teszek. A m agam m ódján írom tele a kitöltetlen кос-
kákát. Ezt a nagyon is em beri tö rté n e te t a m ai olvasó tu-
datával szem lélem . Egy vagyok közülük. Az én Sám sonom
egy kissé személyes Sám son, m inthogy m indenki Sámson-
j a az. O lvasatom filozófiai olvasat. Azaz nem írok Sám-
son-regényt, m int David G rossm an, s nem elem zem a sző-
veget filológiailag, m int G regory Mobley, valam int nem
olvasom a történész szem ével, m int B aruch H alpern.
M ellőzöm a szöveg genezisére vonatkozó tudom ányos
spekulációkat. Ahhoz azonban, hogy m ellőzhessem őket,
be kell m u tatn o m őket. Többször hivatkozom te h át a kri-
tikai és történészi Sám son-irodalom ra —m int m inden fi-
gyelm es és érdeklődő olvasó. N em tudok sem m it ezekhez
hozzátenni, b ár ettől m ég tudom ezeket értelm ezni.
V an azonban egy olyan olvasat is, am elyre a későbbiek-
ben m ég hivatkozni sem fogok. Ez pedig a Sám son-törté-
net m itológiai olvasata. A m ellőzésnek két egyszerű oka
van. A m ai bibliaértelm ezők ezt az olvasatot szinte kivé­

16
 tel nélkül m egh alad o ttn ak ta rtjá k , továbbá saját értelm e-
zésem ben nem tudok vele m it kezdeni. A zonban mivel ez
száz évvel ezelőtt befolyásos olvasatnak szám ított, rövi-
den mégis b em utatom .
A 19. század végén és a 20. század elején igen elterjed t
a Biblia m itológiaként való olvasása. Az indítékot erre
E rnst R enan megjegyzése szolgáltatta, mely szerint a sze-
m ita népek alacsonyrendűek, és ezért nincs is m itológiá-
juk. Bezzeg az árja —indogerm án —népek m agasrendűek,
ezért is rendelkeznek m itológiával. A Biblia védelm ezői
felvették ezt a kesztyűt, és a Könyv szövegére tám aszkod-
va bizonyították a Biblia m itológiai ered etét, ezzel igazol-
va a szem ita népek, azaz a zsidóság előkelőségét. A m a
m ár igen szapora Sám son-irodalom általáb an Sm ythe
P alm er 1913-ban m egjelent m unkáját ( T h e S a m s o n S a g a )
ta rtja a m itológiai értelm ezés klasszikusának. (A könyvet
1977-ben ú jra kiadták.) S egyre többen hivatkoznak
G oldzieher Ignácnak a zsidó m ítoszokról, rö vidített for-
m ában nem rég m agyarul is m egjelent könyvére. (E redeti
kiadás: D e r M y t h d e r H e b r a e n , 1876.)
E két könyv egyes elem zései eltérn ek egym ástól, de
ugyanabban a szellem ben fogantak. Sm ythe P alm er kü-
lönben hivatkozik is G oldzieher könyvére, bár több szem-
pontból kritikusan. Azt bírálja G oldzieherben, hogy össze-
férh etetlen n ek ta rtja a m ítoszt és a tö rtén elm et. Sm ythe
P alm er ugyanis nem kételkedik abban, hogy egy Sám son
nevű szem ély valóban élt és harcolt az akkori P alesztina
te rü le té n élő törzsek lakossága ellen, s hogy az izraeliták
hősként tisztelték. O lvasatáb an a m itológiai elem eket
hozzárendelték a tö rtén elm i szem élyiséghez. Ez valóban,
feltehetően, m ajdnem m indig így is történik. Ehhez csak
annyit jegyzek meg, hogy G oldzieher ennek sosem állítot-
ta az ellenkezőjét. О sem m o n d ta azt, hogy a Biblia m ito­

17
 lógia, hanem azt, hogy az ered eti m itológia Bibliaként
vallási könyvvé alakult, s hogy ebből a vallási könyvből ki-
bányászható az archaikus m itológiai réteg.
Az értelm ezés főirányát tekintve azonban G oldzieher és
Sm ythe P alm er értelm ezései igen közel állnak egymáshoz.
M indenesetre m egegyeznek abban, hogy S á m s o n a na-
pót je le n íti meg, mivel m aga a Sám son név a n a p szóból
szá rm a z tath a tó . U gyanez m ondható el H éraklész és
G ilgam es nevéről is.
Sm ythe P alm er szerint a napistenek öltenek ezekben a
m ítoszokban em beri alakot. A szőrzet, így a haj és a sza-
káli általáb an a nap sugarait szim bolizálja. K ülönösen
igaz ez a hajfürtökre vagy copfokra. E zért van k itü n tető
szerepe a m ítoszban Sám son hajfürtjeinek. Az a bizonyos
rejtvény is csak addig rejtvény, am eddig az oroszlánt ál-
latn ak képzeljük. De ha az O roszlán csillagképre vonat-
koztatjuk, azonnal m egszűnik rejtvény volta. A rról van
ugyanis szó, hogy ‫ ״‬A nap a Leo csillagképben term eli az
édes m ézet.” (76) A helyes válasz a feltett kérdésre te h át
így hangzana: ‫ ״‬Az em észtő nap sugarai m ézzel töltik m eg
k asain k at.” (77) A lenyugvó nap sugarait vesztve elveszti
erejét, vak sötétség m arad u tán a, hogy azu tán haja haj-
nalban kinőjön s erejét újra visszanyerje.
G oldzieher, akire, m int m ondtam , Smythe P alm er több-
szőr hivatkozik, a bibliai hősök m itológiai eredetén ek be-
m u ta tá sá t nem korlátozza Sám son példájára, b ár a nap-
m ítosz m inden in terp retáció jáb an alapvető szerepet já t-
szik. Szerinte a nom ád népek a csillagos eget tisztelték
istenként, míg a földművelők a napot. K áin a nap, míg
Ábel a csillagos ég. A nap megöli a csillagos eget. Izsák a
napisten, R ebeka a sokat term ő föld. A nap vele köt há-
zasságot. D inát a hajnalpír rabolja el. Sára az éj királynő-
je , a hold, Lea a lem enő nap; R áhel a birka-felhő. Ezsau is

18
napisten, am i m ár abból is kitűnik, hogy vadász, vörös és
szőrös. Ják o b a csillagos ég gyerm eke. H ajn alp ír idején a
harcoló angyalnak el kell m ennie. Jó z se f napgyerm ek a
csillaggyerm ekek között, T a m a r pedig gyümölcs. Lót tör-
tén ete is m ás, m int am inek tűnik: az éj leányai egyesül-
пек a lem enő nappal - apjukkal. Noé levetkőzik, m ert ő a
lenyugvó nap. F o lytathatnám a példákat. De egy a lényeg:
m inden bibliai hős, ahogy m inden m itológiai hős is term é-
szeti erőket testesít meg. T ö rtén eteik könnyen érth ető ek ,
h a visszavezetjük azokat a term észeti erők harcára.
M egértjük, hogy K áint m iért kím élte Isten, hogy m iért ő
volt a városalapító, s sem m i disznóság nem ju t az eszünk-
be, m ikor a lányaival szeretkező Lótról olvasunk. D elila
sem á ru lta el Sám sont, csupán az alkonyat ‫ ״‬vág ta le” a
nap sugarait.
A m agam részéről nem kétlem , hogy m inden népnek
volt mitológiája. Azonban G oldzieher ‫ ״‬m egfejtéseit” ugyan-
olyan e rő lte te ttn ek tarto m , m int néhány freudi álom fej-
tést vagy bárm ely tö rtén etn ek egy m ásik tö rté n e tre egy
az egyben való visszavezetését. S ha m ég meggyőző is len-
ne, Sám son alakja és tö rtén e te a n a p ra u tal, ha az erede-
ti Sám son egy nap-m ítosz hőse le tt volna is, aki inkogni-
tóban je le n t m eg egy bibliai hős alakjában, annak sem
lenne sem m i köze az én Sám sonom hoz, ahogy nem volt
köze két és fél ezer esztendő Sám sonjaihoz sem. A G e n e z i s
am úgy sem m agyarázza m eg sem m inek a lényegét. Utó-
végre Shakespeare is krónikák anyagából dolgozott. H a a
krónikák alapján kívánjuk trag éd iáit értelm ezni, elveszt-
jü k azt, am i nagy bennük. E ttől m ég fontosak m arad n ak
a filológiai kutatások. G oldzieher valóban nagyszerű tu-
dós volt. Egyszerűen csodálatos, hogy ebben a húsz-egyné-
hány éves korában írott m u n kájában is m ár m ennyi tu-
dást m ozgósított s milyen m erészen építkezett. M indettől

19
függetlenül a következőkben a m ítoszelem zést nem ve-
szem figyelembe. Sám son tö rtén ete, úgy, ahogy ránk ha-
gyományozódott, n e m m í t o s z .
De nem is m ese, ahogy például Tobit és Tóbiás törté-
nete az. N em is történ elem , m int ahogy szám os elem ző
szerint a B í r á k k ö n y v e és a S á m u e l e l s ő k ö n y v e szám os törté-
nete vagy S á m u e l m á s o d i k k ö n y v e az. Nem is regény, ahogy
Jó zse f tö rtén e te az. N em példabeszéd, legkevésbé teoló-
giai példabeszéd, ahogy az A k é d a az. Leginkább talán azt
m ondhatnák róla, hogy t r a g é d i a , m ár csak azért is, m ert
A risztotelész m eghatározásából m ajdnem m inden ponto-
san illik rá. T örténés, cselekm ény, akciók sorozata - s ná-
lünk ‫ ״‬m agasabb” em berekről szól. Jellem zi a dianoia, a
tragikus vétek, a szenvedésjelenet és a katarzis (félelem
és részvét). U gyanakkor a té r és idő egysége nem jellem -
ző a S ám son-történetre, h a b á r...
De erről a ‫ ״‬h ab árró l” m ég esik szó. A rról is esik majd
szó, hogy m ikor M ilton nem a színpadra szánt színpadi
trag éd iát írt Sám son történetéből, ez a trag éd ia ‫ ״‬m odern-
re ” sikerült, több köze lévén Ibsenhez, m int Szophoklész-
hez. De ezzel sem akarok előresietni.

20
SÁMSON A BIBLIÁBAN
I
 1.

A BÍRÁK KÖNYVE

K öztudom ású, hogy Sám son tö rté n e té t a B írák könyvé-

ben olvashatjuk. U gyanakkor szám talan szerző véli úgy,
hogy a S ám son-drám a valahogyan ‫ ״‬kilóg” abból a törté-
netsorozatból, m elyhez kétségkívül hozzátartozik.
M agam részéről csak a S ám son-drám a szem pontjából
kérdezek rá a Bírák könyvére. A szövegen kívül elsősor-
ban a következő szerzőkre tám aszkodom : M artin N oth,
B aruch H alpern, G regory M obley és Jam e s C renshaw .
A bban m indenki m egegyezik, hogy a Bírák könyve, to-
vábbá a Sám uel I., II. Izrael hőskorát beszéli el. H asonló
hőskor ez, m int am elyet H om érosz eposzaiból ism erünk,
ha nem is pontosan ugyanolyan. A főszereplők harcosok,
az úgynevezett ‫ ״‬hősök”, akik a m indenkori ‫ ״‬főellenség”
legyőzésében jeleskednek. A nnál nagyobb hősök, m inél
több ellenséget s m inél előkelőbb és jeleseb b harcosokat
győznek le. Az ellenség vezéreinek levágott feje a sikerrel
koronázott hősiesség jelk ép e. A hőskor hősei gyakorta
győznek párviadalban, de akad közöttük olyan is, aki fúr-

23
fanggal já r túl az ellenség eszén. N em csak a h arctéren
találkozunk velük. M egtudjuk róluk, hogy hány asszonyt
fogyasztanak, hogyan népesítik be a világot fő- és mellék-
feleségektől, továbbá ágyasoktól és ringyóktól szárm azó
gyerm ekeikkel, hogy árulják el őket és ők egym ást. Ke-
gyetlenkednek, ahogy velük is kegyetlenkednek, városo-
kát pusztítan ak el, ahogy az ő hajlékaikat is elpusztítják,
igazságot tesznek és bosszút állnak, s jaj a legyőzöttek-
nek! V annak közöttük szerető apák, lázadó fiúk, hűsége-
sek és hűtlenek. T e h á t m egtalálhatjuk a hőskorszak tör-
tén etein ek összes n arratív kellékeit.
M artin N oth ( T h e D e u t e r o n o m i s t i c H i s t o r y ) meggyőzően
d o k u m en tálta, hogy a Bírák könyvének, a Sám uel I. és II,-
nek továbbá, esetleg a Királyok I., II.-nek is - ugyanaz a
szerzője. Azaz egyetlen szerző vagy szerzőcsoport, az úgy-
nevezett d euteronom ista tö rtén e tíró á llíto tta volna össze
ezeket a könyveket egy m ár létező anyag alapján. Az ala-
pul szolgáló tö rtén etek leh ettek írásos tö rtén etek , ahogy
élh ettek a szóhagyom ányokban is. Például D e b ó r a é n e k é t a
szerző-szerkesztő bizonyára egyszerűen átv ette korábbi
írott form ájában. Erről tanúskodik archaikus héber nyel-
vezete, am ely elüt a könyv egységes h éb er stílusától. H a
mai fejjel gondolkozunk, am ihez persze jo gunk van, azt
m o ndhatnánk, hogy egy verset nem szoktak átírni, m ég
akkor sem , h a a próza nyelvét ‫ ״‬m odernizálják”. E ttől m ég
a prózai tö rtén e te k n ek is le h e te tt íro tt ősform ájuk.
H alp ern például legújabb, D ávidról szóló könyvében meg-
győzőén igazolja, hogy a Sám uel II. m ég Salam on király
idejében íródott, m éghozzá két, egy A és egy В verzióban,
s hogy a d euteronom ista tö rtén e tíró igen keveset változ-
ta to tt az ered eti szövegen.
A hipotézis azért valószínűsíthető, m ert ezeknek a köny-
veknek az eszm ei vezérfonala igen konzisztens. M ondhat­

24
 nánk, hogy egy egységes történetfllozófia h atja át mind-
ezeket a tö rtén etek et. A d eu tero n o m ista történészek
vagy szerkesztők - többek között - a ciklikus tö rtén ést
egyirányú tö rté n e tté alakítják át, am i az i. e. 7- 6. század-
ban egyedülálló filozófiai koncepció. A k u tatás m ai állása
szerint (az utolsó erről szóló általam ism ert könyv 2005-
ben je le n t m eg) az első d eu tero n o m ista tö rté n e tíró
Jezsaja király reform jai idején élt, s az utolsó deuterono-
m ista történész pedig a babilóniai fogság idején hozta a
m űvet ‫ ״‬végső fo rm ájára”. Idézőjelbe teszem , hogy ‫ ״‬végső
fo rm ájára”, m ert az egyes könyveknek u tán a is több va-
riánsa létezett. (Lásd a h o l t - t e n g e r i t e k e r c s e k 4 . b arlangjában
talált B írák könyve-változatot.)
A deu tero n o m ista tö rté n e tíró vagy szerkesztő bizonyá-
ra szépíró is volt. N ehezen leh etn e különben m egm agya-
rázni, hogy m iért olyan u nalm as és színtelen figura Jó-
zsué könyve, m íg a B írák könyvétől kezdve a K irályok
könyve befejezéséig szám talan érdekes, bonyolult, furcsa
figurával, nagy drám ával és em beri alapszituációval ta-
lálkozunk. H alp ern szerint az egyik a d eu tero n o m ista
szerkesztők közül tudatos tö rtén ész is volt. E rre m ég
visszatérek.
H a b ár m ind a Bírák könyve, m ind a Sám uelek és a Ki-
rályok egységes eszm efüzérre vannak felfűzve, az utóbbi
kettő és az előbbi közötti különbségek fontosak, többek
között a mi tö rtén etü n k szem pontjából is. B ár m anapság
a hősi korszakot Salam on uralkodásával szokás lezártn ak
tekinteni, a Sám uel I.-gyel kezdődő tö rtén e t alanya, szub-
je k tu m a nem azonos a Bírák könyve alanyával, szubjektu-
mával, annak ellenére, hogy a deutero n o m ista történetfi-
lozófus m in d en t elkövet e különbség e ltü n tetésére, illetve
bagatellizálására. Sám uel I.-től kezdve ugyanis a tö rtén e t
szubjektum a Izrael, azaz Izrael népe —J ú d á t is belefoglal­

25
va persze de ez a B írák könyvében k o rán t sincsen így.
A Bírák könyvének hősei t ö r z s i h ő s ö k . Egyetlenegyszer for-
dúl elő benne, hogy a törzsek szövetségre lépnek, méghoz-
zá B enjám in törzse elleni b ü n tető h ad járatra. (Ahogy a
hellén törzsek is csak T ró ja e lp u sz títá sára egyesültek.)
A büntetőexpedíció során m ajdnem egészen kiirtják Ben-
já m in t, úgyhogy végül csak a ‫ ״‬szabin nők elrab lásán ak ”
egyik változatával gondoskodnak arról, h o g y já k o b legki-
sebb fiának törzse ki ne haljon. (Silo lányainak ‫ ״‬elrablá-
sa ” ebben az esetben a párhuzam os tö rtén e t.) Sám son
D án törzsének fia és hőse. Mi több, J ú d a törzse egy epi-
zódban m egkötözi, hogy kiszolgáltassa a filiszteusoknak.
J ú d a törzse nem tarto zo tt Izraelhez, h a egyáltalán léte-
zett tö rtén etü n k idejében. M indenesetre D ebóra éneke
ekkor m ég nem létezett.
B arak N aftali törzséhez tarto zo tt, és m indenekelőtt
Zebulont hívta segítségül. Gideon M anasseh törzsének
fia volt, s m ikor Isten kiválasztotta, azzal próbálta, m int
olyan sokan mások, ezt a k itü n tetést először elhárítan i,
hogy az ő törzse a leggyengébb m inden törzs között. J e fta
‫ ״‬gileádista” volt.
A Bírák könyvei te h á t az egyes törzsek hő stö rtén etei,
de sem m iképpen sem ezeknek a törzseknek a tö rtén etei,
legkevésbé pedig Izrael történ etei. De úgy vannak egy-
m ással összeszerkesztve, hogy ‫ ״‬Izrael tö rté n e té n e k ” egy-
m ásra következő epizódjaiként olvassuk őket.
Sám uel első könyvével m indez megváltozik. E ttől kezd-
ve a hősök kapcsolódnak egym áshoz, ism erik és tám ogat-
já k egym ást, vagy éppen egymás ellen harcolnak. M ár
nincs jelentősége, vagy legalábbis eltűnik a jelentősége,
hogy ki-ki melyik törzshöz tartozik. Az E fraim törzséhez
tartozó Sám uel királlyá kente fel a B enjám in törzséből
szárm azó Sault és a J ú d a törzséből szárm azó Dávidot.

26
Ezeknek a különböző törzsekből szárm azó hősöknek az
élete összefonódott. Az ő tö rtén e tü k valóban Izrael (azaz
Izrael és J ú d a ) tö rtén ete. Nem kétséges, hogy a deutero-
nom ista tö rté n e tíró úgy szerkesztette m eg a B írák köny-
vét, hogy az a S ám uel és a Királyok könyvének előtörténe-
te legyen. N em volt könnyű dolga és nem is tu d ta teljes si-
kerrel elvégezni feladatát. Ezzel együtt valam i kiválót
alkotott. Lineáris történéssé alak íto tt egy ciklikus törté-
netsorozatot, m égpedig úgy, hogy m ind a lineáris, m ind a
ciklikus form a önálló érte lm e t nyert.
Hogy m égsem j á r t teljes sikerrel, azt m inden naiv, de
figyelmes olvasó észreveszi, ha egyáltalán érdekli a kér-
dés. M ondjuk a 17. századi angol presbiterián u so k at vagy
ak ár d isszentereket, akik ellenfeleiket, a p áp isták at vagy
az angol egyházhoz tartozókat ‫ ״‬filiszteusoknak” nevezték
s saját vezéreiket G ideonnal v a g y jeftáv a l azonosították,
a kérdés nem érdekelte. Például azt sem vették észre,
hogy G ideon tö rtén e té b en h irtelen felbukkan egy Je ru -
beal nevű hős, m ajd az elbeszélő arról é rte sít b ennünket,
hogy a k ettő voltaképpen azonos egym ással. Sok fejtörést
okozhat, ha ez valakit érdekel. Azt m ár em lítettem , hogy
a G ideon-történet elején szereplő pró féta - próféciájával
egyetem ben - hiányzik a holt-tengeri négyes barlangban
m egtalált változatából.
A d eu tero n o m ista tö rtén e tíró ugyanakkor tudatosan
vállalja, hogy egy bizonyos je le n szem pontjából a m últról
beszél. G yakorta m agyarázza m eg az egyes tö rtén ések et
azzal, hogy ‫ ״‬ak koriban” ez így volt. P éldául Sám son törté-
netével kapcsolatban, hogy ‫ ״‬akkoriban” a filiszteusok
nyom ták el ‫ ״‬Iz ra e lt”.
M ielőtt a d eu tero n o m ista tö rtén e tíró történetfilozófiai
koncepciójának rövid elem zésére térn ék , előbb a Bírák
könyve tö rtén e te in ek néhány közös vonását szeretném

27
b em u tatn i. A Sám son-elbeszélés ugyanis igen sokban ei-
té r a könyv egyéb reprezen tatív tö rtén eteitő l, ak ár Ehud-
ról, B arakról, G ideonról vagy Jeftáró l légyen is szó.
A bírák ugyanis hadvezérek. M indegyikük az. M ég
Ehud is, aki ugyan saját iniciatívájára öli m eg a m oabita
királyt, u tán a azonban a had élére áll, m int hadvezér öl
m eg tízezret az ellenség soraiból. A Biblia részletesen
leírja Barak, G ideon é s je fta h ad járatait, s néha igen nagy
figyelm et szentel a csataleírásnak. H alpern szerint egyes
csaták at a tö rtén elm i precizitás igényével rek ap itu lált a
szerkesztő-szerző, akit ugyanúgy érdekelt, hogy ‫ ״‬valójá-
b a n ” mi, hol és hogyan tö rtén t, m int H érodotoszt. A Bí-
rák könyvének hősei általában jó stratég ák , s ez m ég a rra
az esetre is vonatkozik, m ikor G ideont a rra készteti Isten,
hogy erőteljesen csökkentse le hadserege létszám át.
H alpern különben azt igyekszik alátám asztan i, hogy
Ehud egész tö rté n e té t történészszem m el írták. Kezdve
azon, m ikor k ardját köpenye alá rejtve m egöli M oáb kirá-
lyát, rázárja az ajtót, m ajd sértetlen ü l távozik. M int egy
m ai detektívregényben. N em csak azért ta rtja hitelesség-
re törekvőnek a beszám olót, m ert az író megjegyzi, hogy
Ehud balkezes volt s a király igen nagyon kövér, annyira,
hogy m iután altestéb e döfve kardját m egölte, Ehud kép-
télén volt kihúzni a kardot a holt király testéből, ahonnan
bőven öm lött a bélsár, te h á t hogy k itü n tető figyelm et for-
d íto tt a részletekre. H anem azért is, m ert a leírás alapján
H alp ern képes volt rekonstruálni a királyi p alotát, s ab-
ban a király szobáját, az őrség elhelyezkedését, a m enekü-
lés útvonalát, és m inden stim m elt.
A Bírák könyvének hősei általáb an vérbő férfiak, akik
szem élyükben képviselik a férfiasság m inden ism ert ,je-
lé t”. M int m ár em lítettem , szám talan feleségük és mel-
lékfeleségük, továbbá ágyasuk van, gyerm ekeik szám a

28
negyventől hetvenig terjed, s akkor csak a fiúkat számo-
lom. Ezek a szám ok persze hiperbolikusak, ahogy a meg-
ölt és elp u sztíto tt ellenségek szám a is az. De fő, am i fő: a
hadiférfiak m indenben igen potensek.
Arm a virumque cano m ondhatnánk, de ez nem lenne égé-
szén pontos. A B írák könyvében ugyanis asszonyi hősöket
is m egénekelnek. Ebből a szem pontból érdekes összeha-
sonlítani a görög m itológia nőalakjait a Bírák könyvének
nőábrázolásával. A görög m itológia nőalakjai (istennőkről
nem beszélek) is ölnek, de csak családtagokat. Férjet,
gyerm eket. M otívum aik tipikusan ‫ ״‬nőiek”, elsősorban fél-
tékenység, szerelem féltés. A Bírák könyvében ez nem for-
dúl elő, tu d to m m al az egész Bibliában sem . A családon
belüli gyilkosság a férfiak privilégium a. A zonban a Bírák
könyvében a nők zsarnokölők. K ét esetben is női kéztől
hal m eg a zsarnok. J a e l öli m eg Siserát, m egszégyenítve
ezzel B arakot is (szöget ü t a fejébe, lásd a férfigyűlölő Ar-
tem isia G entileschi festm ényét a Szépm űvészeti Mú-
zeum ban), m íg egy ism eretlen nő m alom kővel vet véget a
sokszoros testvérgyilkos A bim elek életén ek . A Bírák
könyve legreprezentatívabb hősnője persze D ebóra, aki
egy pálm afa tövében valóban bíráskodik, kato n an ő és látó ,
azaz: prófétanő, továbbá dalnok egy szem élyben, s aki elő-
re megjósolja, hogy Siserát egy asszony fogja m egölni. De-
liláról m ajd későbben.
G ondot okoz a B írák könyve elem zőinek, hogy a kü-
lönböző izraeli törzsek hősei igen p rim itív eszközökkel
harcolnak — b á r a korai vaskorban vagyunk, egyedül
E hud kardjáról tu d u n k . M ég Dávid is p aritty áv al harcol,
s G óliátot an n ak saját kardjával öli m eg. A B írák könyve
ugyanakkor részletesen írja le a m indenkori ellenséges
had sereg pom pás felszerelését, ragyogó harci szekerei-
két, fegyvereiket. Az egyik hipotézis szerin t enn ek teoló­

29
giai célzata van. A deuteronom ista szerző-szerkesztő esze-
rin t szándékosan á b rázo lta prim itívnek Izrael törzsei-
nek harci felkészültségét, fegyvereiket, harci eszközei-
két. U gyanakkor szándékosan tu p íro zta fel az ellenség
h ad ig ép ezetén ek e rejét. Á llítólag azért te tte , hogy ezzel
m ég erő teljeseb b en hangsúlyozhassa, hogy kizárólag az
Ö rökkévaló segedelm ével győzhettek. Isten harcolt ér-
tűk és helyettük, s hőseik is csak azért tá m a d h a tta k ,
m e rt Iste n szellem e tö ltö tte m eg őket. S valóban több-
szőr hangzik el m ind G ideon, m in d je f ta , m ind Sám son
esetéb en , hogy Isten szellem e szállta m eg, s tö ltö tte el
őket. A B írák könyvében, a h ő stö rté n et korában, Isten
szellem e a harcosokba száll, m íg a d e u tero n o m ista tör-
té n e t m egszerkesztésének valószínű idejében a próféták
váltak az isteni szellem edényeivé.
Az utóbbi években hangot kapott egy másik, egy ‫ ״‬revi-
zionista”, értelm ezés is. A rcheológiái leletekre, illetve
azok hiányára hivatkozva a rra a következtetésre ju to tta k ,
hogy Izrael törzsei hegyi törzsek lévén összehasonlíthatat-
lanul alacsonyabb civilizációs fokon álltak, m int a síkságot
elfoglaló, városlakó k an án ita népek - főleg a bevándorló
filiszteusok (Finkelstein—Silberm an: Biblia és régészet). Te-
hát am ikor a Bírák könyvének tö rtén etei saját törzseiket
prim itívnek, mi több, b arb árn ak festik le harcban egy ma-
gasabb civilizációjú ellenséggel, tö rtén e te se n egy reális-
nak m ondható képet festenek az erőviszonyokról és a
helyzet állásáról. M ég a B aál-kultuszhoz való vonzódást is
a civilizáció vonzóerejének leh et tulajdonítani. Ezt a sző-
vég is állandóan m egism étli, m ikor a rra u tal, hogy hosz-
szabb békeidőben, nagyobb luxus h a tásá ra terjed t el is-
m ételten a bálványok kultusza. Sám son esetében is szó
van a nagyobb civilizáció vonzóerejéről, am it az ő eseté-
ben nők reprezentálnak. T ö rtén etéb en állandóan ism ét­

30
 lődik, hogy Sám son ‫ ״‬felm egy” és ‫ ״‬lem egy”. L em egy az
‫ ״‬alvilágba”, azaz a síkságra, ahol a városokban urak, höl-
gyek és kurvák élnek, m ajd ‫ ״‬felm egy” saját világába, a kis
településekbe, ahol sem a kardot, sem a díszhintót nem
ism erik. H a ebből a szem pontból nézzük a tö rté n e te t, ak-
kor a teológiai célzatosság igazságm agot takar. Hogyan
győzhet egy alacsonyabb civilizáció egy m agasabb felett,
am ikor az utóbbi m ég virágjában van? Ilyesm i nem igen
szokott előfordulni, kivéve, ha az alacsonyabb ren d ű civi-
lizáció valam iben m agasabb rendű a m agasabbik felett.
M ondjuk többen vannak, harci kedvük nagyobb, h alálra
szántabbak, nagy és erős a hitük. Leginkább akkor, ha Is-
ten (valam ilyen isten) szellem e m egszállja őket.
Itt a helye visszatérni a d e u tero n o m ista tö rté n e t-
író(k) tö rténetfilozófiájához. A veleje az, am iről az előbb
szó esett. M indig Iste n szellem e győz, azaz azok győz-
nek, akiket Isten szellem e ‫ ״‬m eg szállt”. Ez persze csak a
koncepció desztillált m agja. M indezt a lényeget egy ráfi-
n ált szerkezet hordozza. M int e m líte tte m , a ciklikus tör-
ténéseknek egy lin eáris tö rté n e tb e való beágyazásáról
van szó.
A Bírák könyvének összefoglaló bevezetésében (2,11-
16) a d euteronom ista történész m indenekelőtt m eg akar-
ja m agyarázni, hogyan tö rté n h e te tt, hogy b ár Isten a Föl-
det Izraelnek ígérte, m égis m e g ta rto tta ugyanazon a Föl-
dön annak szám os m ás népét. Ez azért tö rtén t, írja, m ert
Izrael olyasm it te tt, am i gonoszság volt az Ö rökkévaló
szem ében, bálványokat szolgált, elfordulva atyái Istené-
tői, aki kivezette őket Egyiptom ból. Az ellenséggel való
folytonos harc, a végső pusztulás fenyegetettsége fogja
kényszeríteni Izraelt a hitvallásra. Ezzel teszi Isten próbá-
ra Izraelt, Izrael népét. B írákat, felszabadítókat fog állíta-
ni a nép szám ára, de a nép nem fog hallgatni rájuk.

31
 A bevezetés nem csak a szituációt vázolja fel, de m ár
előre jelzi a történések ritm u sát. A ritm u st, mely m eg fog
szakadni Sám son történetével.
A B írák könyvének bevezetése, m ajd a ritm ikusan is-
m étlődő ciklusok b em u tatása teológiai célzatával együtt a
tö rtén ések igen realista értelm ezése. Izrael törzseit az vá-
lasztja el a környező törzsektől, hogy Ja h v é t tekintik, ha
nem is az egyedüli Istennek, m ert az m ég a jövő zenéje,
hanem a legfőbb Istennek, m indenekelőtt az ő Istenük-
nek. A környező népek (m elyeket Isten azért hagyott
meg, hogy próbára tegyék Izraelt) m agasabb civilizációs
fokot képviselnek. A bban a pillanatban, hogy Izrael egy
törzse feladja az Ö rökkévalót, azaz feladja a T etrag ram -
m aton elsőbbségét m inden m ás isten előtt, m inden továb-
bi nélkül be fog olvadni a környező népekbe, asszim ilálód-
ni fog, el fog tűnni m int önálló nép. C sak az Örökkévaló-
hoz való hűség m enti m eg a népet, m ert ez választja el a
többi néptől, ez az asszim iláció egyetlen ellenszere.
A d e u tero n o m ista tö rté n e tíró a B írák könyvének sok-
színű tö rté n e te it erre az alap g o n d o latra fűzi fel. De úgy
teszi ezt, hogy sose k erülhessen sor happy endre. Szám -
tá lá n a próba, m indegyiket nehéz kiállni, s a próbálko-
zók sokszor elbuknak. Egyrészt o tt van az isteni íg éret,
m ásrészt olyanok, akik készek b eteljesíten i ezt az igére-
té t, továbbá olyanok, akik ú jra és ú jra eljátsszák ezt a le-
h ető ség et. Ne felejtsük el, hogy az utolsó d euteronom is-
ta tö rté n e tíró állítólag a babilóniai fogság idejében élt,
akkor, am ik o r Izrael léte valóban csak egy hajszálon füg-
gött. A m ú lta t is ebből a perspektívából ábrázolta. A túl-
élés csodáját és az elpusztulás állan d ó an fenyegető ve-
szedelm ét.
Ez az alapgondolat szabja m eg a tö rtén e te k ritm usát,
egészen Sám son tragédiájáig.

32
 M int e m lítettem , a d eu tero n o m ista történész ‫ ״‬sorba
ra k ja ” a hőskorszak törzsi hőseinek legendáit, azaz az
egym ásm ellettiséget egym ásutánisággá form álja. T örté-
nelm i sorrenddé. A tö rtén elm i so rrendet azon az alapon
állap ítja m eg, hogy mely népek ellen harcolt az a bizonyos
törzsi hős, aki — szám ára — Izrael hőse. Kezdve a moa-
bitákkal, végezve a filiszteusokkal. Sám sonnak, aki állító-
lag Izrael filiszteusoktól való felszabadulását kezdem é-
nyezte, kellett utolsónak lenni a hőskori hősök sorában,
hiszen m ég jóval a B írák könyve után i időben is Saul és
Dávid is a filiszteusok ellen harcolt - nem is beszélve ar-
ról, hogy Dávid Saul ellen a filiszteusokkal is szövetkezett.
Ezzel szem ben a m oabiták a bírák idejében játszódó R ú th
könyvében kapnak főszerepet, m éghozzá pozitívat. Ebben
az elbeszélésben viszont Dávid ükapja és ükanyja történe-
té t m ondják el. A d eu tero n o m ista tö rtén e tíró koncepció-
já b a n az egym ásm ellettiség egym ásutánisággá változott,
a tö rtén e te k alanya ‫ ״‬Izrael n ép e” lett.
A h ő störténetek egym ásutánja egészen Sám sonig egy
ciklikus ritm u sra épül, de Sám sontól kezdve a ritm us meg-
szakad, s helyét a káoszba való belesüllyedés, a hanyatlás-
tö rtén e t veszi át. Ez fordul m eg radikálisan Sám uel I.-től
fogva, ahol a hanyatlás mélyéből való folyamatos felem el-
kedés történetével szem besülünk, egészen a hőskor vé-
géig, Salam on királyságáig. S persze ez sem ‫ ״‬happy en d ”.
V essünk egy pillan tást előbb a ciklikus ritm u sra égé-
szén Sám son történetéig.
Izrael gonoszát tesz az Ű r szem e előtt, m ás népek le-
győzik, szolgaságba kényszerítik. Ekkor a nép Istenhez
kiált fel segítségért. Isten küld egy felszabadítót, az fel-
szabadítja a népet, u tá n a hosszú békeidő következik,
m ajd Izrael m egint bűnbe esik, m egint bálványokat im ád
és így tovább.

33
 Lássuk a ritm u st. 3,12 ‫ ״‬És Izrael népe m egint gonoszát
te tt azt Ú r színe előtt, aki kiszolgáltatta őket Eglonnak, a
M oabitá királyának, 18 esztendőre.” 3,15 ‫ ״‬De m ikor íz-
rael népe az Ö rökkévalóhoz k iá lto tt, akkor Iste n állíto tt
egy felszabadítót, E hudot, G era fiá t.” Ehud tö rté n e té t is-
m erjük. Győzelm ei u tá n 3,30 ‫ ״‬És a föld békességben élt
nyolcvan évig.” M ajd 4,1-2 ‫ ״‬És Izrael népe m egint olyat
te tt, am i gonosz volt az Ö rökkévaló szem ében. És az
Örökkévaló Ja b in , K anán királya kezére ad ta őket. H ad-
seregét Sisera v e z e tte ...” Akkor Izrael népe az Ö rökkéva-
lóhoz kiálto tt segítségért. Itt következik D ebóra és B arak
ism ert tö rtén e te 5,31 ‫ ״‬És a föld nyugodtan élt negyven
évig”... M ajd 6,1 ‫ ״‬És Izrael népe m egint olyasm it te tt,
am i gonosz volt Isten szem ében, ekkor az Örökkévaló a
m idjaniták kezébe ad ta ő ket”. 6,11 ‫ ״‬Az Ú r angyala ekkor
m egjelent G ideonnak és azt m o n d o tta ...” A többit tud-
juk. M ajd 8,28 ‫ ״‬és a földnek nyugalm a volt negyven évig
G ideon a la tt” ... Az utolsó jelen tő s figura ebben a sorban
J e fta volt. (A Bírák könyve felsorol néhány b írát, akiről
azonban sem m it nem tudunk m eg azon kívül, hogy ők is
felszabadítók voltak, hogy hány évig bíráskodtak s hány év
nyugalom ju to tt az országnak tetteik nyom án.)
M int m ondtam , Sám sonnal m egszakad a ciklus. Pedig
az ő tö rtén e te is hasonlóan kezdődik. ‫ ״‬És Izrael népe me-
gint olyat te tt, am i gonosz volt Isten szem ében. És az
ö rökkévaló a filiszteusok kezére ad ta őket negyven évig.”
(13,1) M ár a bevezetés is m u tatja, hogy nem a szokásos
ciklus ism étlődik m ás szereplőkkel. M int kiderül (erre
m ég visszatérek) Sám son húsz évig bíráskodott Izraelben.
De h át a filiszteusok negyven évig ta rto ttá k Izraelt szol-
gaságban! így te h á t Sám son nem végezhette el a felada-
tot, s a föld sem é lh e te tt békében.
Sám son d rám ája u tá n azonnal M ika tö rté n e te követke­

34
zik, s vele, illetve u tán a a borzalm aknak olyan sora, me-
lyekre - az elbeszélő szerint - m ég nem volt példa Izrael
egész tö rtén etéb en . B enjám in törzsének tagjai a vendég-
b arátság o t m egcsúfolva m egerőszakolják és ezzel meg-
ölik egy oltalom kereső levita ágyasát. A h a lo tta t a férfi ti-
zenkét d a ra b ra vágja és Izrael m inden törzsének küld be-
lőle egyet vérbosszút követelve B enjám in ellen. M int
tudjuk, az ez egyszer szövetkezett törzsek m ajdnem kiirt-
já k B enjám in egész nem zetségét. Itt m inden epizód gyil-
kosságról, pusztulásról, káoszról szól. V annak jó em berek,
vannak, akik sírnak, am ikor a b osszúhadjáratba belefog-
nak. Itt nem bálványim ádás, hanem hogy így m ondjam ,
az erkölcsi törvény m egsértése a bűn. És Isten itt kérlel-
h etetlen eb b , m in t a bálványim ádás esetében.
A d eu tero n o m ista tö rtén e tíró sem a bálványim ádásra
fekteti többé m ár a hangsúlyt. M iért a káosz, m iért a tör-
zsi háborúk sora (am elyek m ár J e f ta a la tt megkezdőd-
пек)? A m agyarázó ok itt m ár nem teológiai, h an em poli-
tikai. M ika tö rtén e té n ek bevezetésekor rögtön a követke-
ző m ondatot olvassuk: ‫ ״‬A zokban az időkben nem volt
király Izraelben, m inden em ber azt te tte , am it О helyes-
nek íté lt.” (17,6) M ajd a 18. passzus arról beszél, hogy
D ánnak nem volt öröklött földje és m inden áron szerezni
a k art m agának. A k o m m en tár így hangzik: ,Д гокЬ ап az
időkben nem volt Izraelnek királya”. A 19. passzust a tör-
ténész így vezeti be: ‫ ״‬Azokban az időkben, m ikor nem volt
király Izraelben, egy Levita, aki E fráim dom bjain lakott,
m agához v ett egy ágyast...” A tö rté n e te t, m ely B enjám in
m ajdnem egész törzsének lem észárlásával végződött, m ár
e m lítettem . (M ellékesen jegyzem meg, hogy a h a d járat és
a csaták elbeszélése és leírása itt feltűnően élethű.)
A d eu tero n o m ista tö rtén e tíró történetfilozófiája kon-
textuális.

35
 A lapkérdése az identitás, a fennm aradás.
Az idegen népek ellenében egyedül az Örökkévalóhoz
való hűség ta rtja életben Izraelt, m ert ez, egyedül ez teszi
azzá, am i. Az Ö rökkévaló feladása asszim ilációhoz, az pe-
dig a nép pusztulásához vezet. Ebben a kontextusban ér-
vényesek G ideon büszke szavai. M ikor a rra kérik, hogy
uralkodjék népe felett, a d euteronom ista tö rtén e tíró elő-
adásában azt feleli, hogy egyedül az Ö rökkévaló uralkodik
Izrael felett.
Azonban am ikor Izrael törzseinek egym ással való hábo-
rúskodására kerül sor, m ikor sérelm et sérelem követ,
am ikor ‫ ״‬m indenki azt teszi, am it jó n ak lá t”, akkor egy
nép m egint közel áll a pusztuláshoz. N em m ás népek
pusztítják el, nem másokhoz asszim ilálódik, hanem saját
m aga pusztítja el önm agát. Egy népnek állam ra, em ber
alkotta törvényekre is szüksége van.
Nem kérdéses, hogy a deuteronom ista történetíró(k) ‫ ״‬po-
litizál(n ak )”. N em csak a Bírák könyvében, hanem a Bib-
lia m inden történelm i könyvében. (A Krónikák nem az ő írá-
suk.) M iért érdekes ez Sám son tö rtén e te szem pontjából?
Egy d eu tero n o m ista tö rtén etíró rem ek érzékkel helye-
zi a Sám son-drám át a teológiai-politikai tö rtén e te k és a
tisz tá n po litik ai tö rté n e te ik közé. S ám son d rá m á ja
ugyanis egyikhez sem tartozik. Sám son, m int látni fogjuk,
nem áll hadseregek élén s nem szabadítja fel népét sem.
H alálát nem követik a szokásos nyugodt és békés korsza-
kok. De földre sem éhes, testvérharcot sem vív. T örténe-
te sem m ire nem tan ít, hogy így m ondjam , nincs ‫ ״‬morál-
j a ”, nincs tanulsága. Sám son tö rtén etéb en a deuterono-
m ista tö rtén etíró ész nem politizál. Vagy ha igen, mi m ár
nem érzékeljük.
M indenki eldönti m agának, hogy kit és m it lát Sámson
történ etéb en .

36
 2

SÁMSON SZÜLETÉSE
ÉS ELHIVATÁSA

M inden általam ism ert forrásm ű szerzője m egegyezik ab-

ban, hogy a csodálatos születés tö rté n e té t utólagosan adó-
m ányozzák egy-egy legenda, m onda vagy tö rtén e t hősei-
nek. A hős vagy a próféta tettein ek legendája m ár szájról
szájra já r, am ikor a ‫ ״‬csodálatos szü letés” hagyom ányos
sém áinak egyikével ruházzák fel. Az, hogy utólagosan ru-
házzák fel születése csodájával, könnyen felism erhető, s
könnyen m eg is érthető. A rról ism erh ető fel könnyen,
hogy a születés és az első, h ivatására vagy elrendelésére
jellem ző te tt közötti idő-tér teljesen üres, b etö ltetlen ma-
rád. Legfeljebb arról tudósít a Könyv, hogy ‫ ״‬a fiú növeke-
d e tt”, m ind Sám son, m ind Sám uel esetében. M ózes eseté-
ben m ég ennyiről sem. M egtudjuk, hogy a F áraó lánya
M ózesnek nevezte el a gyerm eket, m ajd a következőkben
azonnal arról értesülünk, hogy egy nap, m ikor Mózes m ár
felnőtt, d ü hében m egölt egy kegyetlen egyiptom i m unka-
felügyelőt. A születési m onda utólagos adom ányozása ab-
ból érth ető , hogy a nagyságot valahogy m eg akarják é rte t­

37
ni, m eg akarják m agyarázni, de a nagyság nem m egm a-
gyarázható. M ert valóban van benne valam i rendkívüli,
így h át csoda. M anapság E instein agyvelejét vizsgálják,
annak idején á tu g ro ttá k ezt a fázist és isteni diszpenzá-
cióról beszéltek. Az isteni diszpenzáció egyik sém ája a
csodálatos születés.
Igaz, ez nem az isteni diszpenzáció egyetlen elbeszélés-
típusa. V an, am ikor szó sincs csodálatos születésről, s az
isteni kiválasztás aktusa m ár a ‫ ״‬feln ő ttel” tö rtén ik meg.
Isten m egszólít valakit, s a kérd ezett így válaszol \Im h ol va-
gyök. így le tt kiválasztott A brahám . Az ő esetéb en szó
sincs csodálatos születésről. M ikor A brahám ot először
szólította m eg az Örökkévaló, ő m ár felnőtt ifjú volt. Sá-
muel esetében a két m otívum összekapcsolódik. M eddő
anyától születik, aki felkínálja Istennek. De m iu tán fel-
cserep ed ett Éli pap szolgálatában, Isten szem élyesen szó-
lítja meg, m ire S ám uel így válaszol: ‫ ״‬Beszélj U ram , a Te
szolgád (m eg)hallja.” (ISám 3,10)
Az, hogy a kiválasztott m eddő anyától születik, m aga is
egy ism étlődő bibliai m otívum . Sára, Ráchel, Sám son név-
télén anyja m eddő, H an n a szintén. De nem m inden med-
dő anyától születő gyerm ek születése ‫ ״‬csodálatos”. Jó zsef
születéséhez például nem fűződik csoda.
Az, hogy egy angyal konferálja be a m egváltó születé-
sét, szintén ism étlődő m otívum . Sám son tö rté n e te előtt
ott áll Izsák születésének ism ert csodája. De a csoda fűnk-
ciója más, Izsák nem Izrael megváltója. Az ő születésének
csodája A brahám nak szól, mi több, Isten ígéretén ek be-
teljesítése. A csodálatos születés motívum m ellett megje-
lenik egy m ásik m otívum : is: az újszülött csodálatos meg-
m enekülésének tö rtén ete. Ez Mózes tö rtén e te . Mózes
esetében Isten nem angyali küldönc segítségével, hanem
nagyon is em beri szereplők te tte in keresztül m enti m eg

38
későbbi kiválasztottját. Ezek a m otívum ok m egőrződnek
a keresztény Bibliában is. Jézu s születésének tö rtén e te i
kom binálják a két em lített bibliai hagyom ányt. Az angya-
li üdvözlet egy Sám son-m otívum , a betleh em i gyermek-
gyilkosságtól történ ő csodás m egm enekülés pedig egy
M ózes-m otívum .
M ár ebből is láth ató , hogy a csodálatos születés motívu-
m a nem akárhogyan van a tö rté n e t törzséhez hozzád-
lesztve. (Egy ironikus értelm ező m egjegyezte, hogy min-
den csoda által szü letett gyerm ek fiú.) Ugyanis m inden
csoda által szü letett bibliai hős tö rté n e te illeszkedik a fő-
tö rtén eth ez. N em közömbös az sem , hogy az angyal m ár
egy felnőtt ifjút szólít m eg és választ ki, m int Gideon,
vagy az anyát választja ki és szólítja m eg, m int Sám son
esetében. H a felnőtt ifjú a kiválasztott, akkor az fogadal-
m at tesz, akkor az felvállal egy sorsot, egy küldetést, m ég
ha nehezére esik is. De am ikor az angyal az anyát szólítja
meg, a m ég m eg nem szü letettn ek m ódja sincs fogadal-
m at tenni, elkötelezettséget vállalni, egy sorsot, küldetést
felvállalni, hiszen nem tud erről sem m it.
A zsidó Biblia összes csoda által szü letett hőse közül
egyedül Sám son van —m odern kifejezéssel élve - ‫ ״‬beleha-
jítv a ” egy feladat elvégzésébe, m elynek választásában, el-
fogadásában sem m i szerepe nincsen. О egy bibliai H am -
let, aki e lm o n d h atta volna m agáról kései utódjával: ‫ ״‬Ki-
zökkent az idő; - óh kárhozat! / H ogy én születtem helyre
tolni a z t” (A ranyJános fordítása)
Nézzük te h á t, mi is a tö rtén et? Egy D án törzsbéli fér-
írnak, M anoának m eddő a felesége. Isten angyala egy
nap m egjelenik és közli vele, hogy ne igyon bort vagy
egyéb erős ita lt, ne egyen sem m i tisz tá tla n t, m e rt fiút fog
szülni. M ajd azonnal r á té r a fiú ra. Ne é rje n borotva a
fejéhez, m e rt Iste n n a z ire u sa lesz s z ü le té sé n é l fogva.

39
S hozzáteszi, hogy ez a születendő gyerm ek kezdi m ajd
m eg Izraeln ek a filiszteusoktól való felszab ad ítását.
E zután a névtelen asszony elm ond a férjének m in d en t és
leírja az angyalt is: arca re tte n e te s volt. M anoa erre Is-
tenhez fordul, s könyörög neki, hogy ő is szeretn é látni
ezt az angyalt. Szem m el láth ató , hogy nem hisz az asz-
szonyban, illetve nincs bizalm a az úgynevezett angyal-
ban. M agyarul szólva, féltékeny a rra a bizonyos angyalra,
aki esetleg nem is angyal. Josephus Flavius szerin t (a Zsi-
dó régiségek ben) féltékenységét az kelti fel, hogy felesége
szépnek írja le az angyalt. M inden könyörgés ellenére az
angyal m egint csak az asszonynak jelen ik m eg, aki ijed-
ten és rohanva hívja a férjét. Az angyalnak szem m el lát-
h atóan nincs kedve a férfival kom m unikálni, m ikor az
m egkérdezi, hogy m it csináljanak a gyerm ekkel, az an-
gyal röviden úgy válaszol, hogy ezt m ár egyszer elm ond-
ta a feleségének.
A je le n et ironikus. M anoa csak azért kérdezi m eg, hogy
m it csináljanak a gyerm ekkel, m ert nem hisz sem az an-
gyalnak, sem a feleségének. Hogy lehet, hogy egy gyerek
‫ ״‬csak úgy” m egfogam zik? Vagy a szeplőtlenség hazug,
vagy a fogamzás hazug. Az asszony azonban nem kételke-
dik, m ert a bizonyítékot a hasában hordja. (A deuterono-
m ista szerző M anoát m entegetve megjegyzi, hogy ő nem
tudta, hogy Isten angyalával van dolga.) M anoa raciona-
lista, bizonyítékot kíván, meghívja az angyalt áldozati va-
csorára és m egtudakolja a nevét: ‫ ״‬M iért kérdezed a neve-
m et, ha látod, hogy csodálatos” (13,18) kérdezi az angyal.
M ajd (bizonyítékképpen) égbe száll az áldozati tűzben,
ahogy majd Tobit és Tóbiás tö rtén etéb en M ichaél árkán-
gyal fog égbe szállni.
Ironikus le írá sá t folytatva a tö rté n e tb e n szereplő
M anoa m ost m ár hisz az angyal angyal voltában s felesé­

40
ge hűségében, a gyerm ek születésében, de erre m ég job-
ban m egijed. ‫ ״‬Bizonyára m eghalunk, m ert lá ttu k Is te n t”
(13,22) m ondja rettegve. De felesége m egnyugtatja (s
most ő a racionalista), hogy ha m eg a k a rta volna ölni
őket, m ár rég m eg tette volna.
Ez a csodálatos születés igen illik Sám sonhoz. Hol van
M anoa A brahám tól, névtelen felesége H annától? Egyet-
len bibliai tö rtén e tb e n sem olyan egyértelm ű az isteni ki-
választás véletlenszerűsége, m int Sám son esetében.
Eddig a pontig elfogadom a lubavicsi rabbi értelm ezé-
sét. M ég abban is, hogy Sám sont nem kell izom pacsirta-
ként elképzelni. De m ásban nem . M ert a tö rté n e t Sám-
sonja valóban jelen tő s em ber volt. Azt a bizonyos kerülő
u ta t, am iről a rabbi beszél, egy különleges, egyedülálló
férfi te tte m eg. K ülönben nem kapott volna születési mi-
toszt az utókortól ajándékképpen.
M ire választja ki Isten (angyala által) Sám sont? A rra,
hogy nazireus legyen s arra, hogy a filiszteusoktól félig-
m eddig felszabadítsa Izraelt. M int tudjuk, Sám son sem az
egyik, sem a m ásik ígéretn ek nem tesz eleget. Persze egy
ígéretnek akkor lehet nem eleget tenni, ha m ár m egígér-
tünk valam it. De tö rtén e te se n Sám son sem m it sem ígért
meg. Az angyal m ondta, hogy nazireus lesz és félig felsza-
badítja Izraelt. N em ő. О m ég az anyja m éhében volt, mi-
kor az angyal ezt k ijelen tette. Róla, de nélküle. Sám son
nem szeg h etett m eg egy soha nem vállalt fogadalm at.
M égis, így szól az írás ‫ ״‬A fiú n ő tt és az Isten m egáldot-
ta. És az Ú r szellem e kezdett m egm ozdulni b e n n e”
(13,24-25). Az Ú r szellem e szabad u ta t nyitott Sámson-
nak. Sám son kijavította, vagy legalábbis m eg v álto ztatta a
szám ára előírt tö rté n e te t, nem azzá vált, am inek anyja
m éhében szánták, s m égis azzá vált, am inek Isten széllé-
т е segítségével re n d e lte te tt.

41
 Hogy visszatérjek a szövegre, az angyal szerint a fiú,
akit m ajd Sám sonnak fognak nevezni, nazireus lesz. Ki a
nazireus? M i a nazireus? M elyek egy nazireus kötelessé-
gei? M ilyen az életform ája?
M inderre választ kapunk 4Móz 6 ,1 -2 1-ben. A Bírák
könyvének deutero n o m ista szerkesztője bizonyára jól is-
m erte a Törvénykönyvnek ezt a passzusát.
A Törvénykönyv szerint nazireus az lesz, aki egy speciá-
lis fogadalm at tesz, hogy egy bizonyos időre az Ú rn ak fog-
ja szentelni m agát, a világi élettől elszigetelve fog élni.
(Egyfajta rem ete.) Nem ihat bort és erős italt, sem m it,
am i a szőlő term éke. N em é rh e ti fejét borotva. N em me-
hét holt tetem közelébe. H a m égis m egteszi, engesztelő
áldozatot kell hoznia. A szöveg felsorolja, m it kell áldoz-
nia. A m ikor vége a szeparáció korszakának, akkor le kell
borotválnia haját s el kell égetnie. Az áldozatokat a szöveg
m egint felsorolja. A nazireus elszigeteltség befejeztével
m egint ihat bort, a rem ete visszatér em b ertársai közé.
A nazireusság te h á t valam iféle ideiglenes Istennek
szen telt életform a. A szöveg nem em lít életfogytiglani na-
zireusságot, sem olyan nazireust, aki nem tesz fogadal-
m at. N em em lít szexuális ö n m eg tartó ztatást sem , b ár a
világtól való elszigeteltség gondolatába ez beleérth ető .
Sám son anyja te h e te tt ilyen ígéretet, ha nem is foga-
d alm at, az angyalnak. Persze nála hajvágás tilalom ról,
asszony lévén, nem le h e te tt szó. Sám son te h e te tt volna
ilyen fogadalm at, de erről nem tudunk. Bizonyára el-
m ondták szülei, hogy nazireus, s ezért nem érh eti borot-
va a fejét. S szó sincs arról, hogy egy nazireusnak a hajá-
ban lenne az ereje, s arról sem , hogy nem szabad elárul-
nia a nazireus létform a velejáróit.
De tételezzük fel, hogy Sám son letette a nazireus foga-
dalm at. Ebben az esetben a h o lttesttel való érintkezés ti­

42
lalm át m ár a tö rtén e t kezdetekor m egszegte, m ikor mé-
zet evett a döglött oroszlán tetem éből. H a van ‫ ״‬tisztátlan -
ság”, akkor ez valóban tisztátlanság. Érdekes m ódon, s ezt
m inden elem ző m egfigyelte, sem Sám son reputációjának
nem á rto tt a tisztátlan n al való érintkezés, sem pedig iste-
ni szankció azt nem követte. Földi hangok sem fenyítették
meg. Igaz, tudjuk, hogy senkinek sem m esélte el az inci-
denst, legkevésbé apjának és anyjának. Ebből a rra is kö-
v etk ezteth etn én k , hogy tisztában volt a fogadalom meg-
szegésével, b ár az egész tö rtén e t ism eretéb en nem hi-
szem , hogy ez lenne az epizód igazi jelentősége.
Lehetséges, hogy az alkoholtól valóban m indig tartóz-
kodott, annak ellenére, hogy szám talan m ulatság b an vett
rész, többek között saját esküvői lakodalm án. R em b ran d t
valóban így lá tta őt, színjózannak részegek között. E rre
m ég visszatérek.
Az, hogy eláru lta, hogy borotva nem é rh e ti fejét, nem
volt a tilalom m egszegése. Nem ő vágta le saját h aját. De
m ég ha m eg is te tte volna, csak bizonyos áldozatot kellett
volna b e m u ta tn ia engesztelésül. De Isten ekkor elfordult
tőle. A nazireusságnak ehhez, bizony, sem m i köze sin-
csen. M ásutt kell k eresnünk Sám son titk át.
H a ez meggyőző, akkor egy m ásik értelm ezést is aján-
latos kizárni Sám son tö rtén e té n ek interpretációjából. En-
пек a m ásik értelm ezésnek nem a nazireusság s nem is a
fogam záskor kapott jó slat beteljesítésének, illetve be nem
teljesítésének problém ája áll. E szerint az értelm ezés sze-
rin t nem véletlen, hogy Sám son az utolsó ‫ ״‬hős” a Bírák
könyvében. (H ozzáteszem , hogy szerintem is gondos szer-
kesztés eredm énye, de én, m int erről m ár szó ese tt, ezt
m ás tényezőkkel értelm ezem .) A hipotézis a következő.
A Bírák könyve ‫ ״‬d ia le k tik áját” (bűn, b ü n tetés, b ű n b án at,
m egváltás, béke, bűn, b ü n te té s... stb .), mely tö rtén e te k

43
eg y m ásutánjában bonyolódik, Sám son tö rtén e te m int
egyetlen tö rtén e t sűrítve, kondenzálva foglalja össze.
Sám son bűnt követ el, Isten szellem éhez fohászkodik, le-
győzi a filiszteusokat, bíráskodik, m ajd m egint bűnt követ
el, m egint fohászkodik, m egint m egszállja Isten szellem e
és így tovább. Az egész koncepciónak van egy nagy bőkké-
nője. U gyanis az, hogy ha a nem létező nazireus fogada-
lom tól eltekintünk, Sám son soha b ű n t nem követ el. Sem
a B írák könyvének értelm éb en (sosem, egy percig sem
im ád bálványokat), sem az erkölcsi törvény értelm ében.
Ebben Jóbhoz hasonló. Hogy K ierkegaard szellem ét idéz-
zem —Sám son, Jobbal ellen tétb en , a végtelen rezignáció
pokla u tá n nem kap vissza m in d en t duplán. Jó b nem tra-
gikus hős.
Sám son azonban az.

44
 3

A REJTÉLY ÉS A REJTVÉNY

Itt kezdődik a voltaképpeni elbeszélés. De, m int mond-

tam , a csodálatos születés tö rté n e té t úgy alak íto tták (ki
és m ikor, az m ásodlagos), hogy ennek az elbeszélésnek az
előtörténetévé váljon.
A voltaképpeni elbeszélés kezdetén Sám son m ár fiatal-
em ber. Egy nap ‫ ״‬lem egy” T im n áb a, s o tt ‫ ״‬m eg lát” egy fi-
liszteus leányt. M iután ‫ ״‬feljön” (m int tudjuk, a civilizált
síkságból a prim itív szülői hegyvidékre), közli a szüleivel,
hogy ez a lány tetszik neki, s a rra kéri őket, hogy ‫ ״‬m enje-
nek le” és kérjék m eg szám ára feleségnek. M ire apja sze-
m ére hányja, hogy nem a ‫ ״‬k ö rü lm etéltek ” közül keres
m agának feleséget. Sám son erre nem válaszol, csak meg-
ism étli a kérését: ez a lány tetszik nekem , ezt kérjétek
m eg a szám om ra.
Itt következik a szerkesztő egy igen o trom ba betoldása,
m ely szerint Sám son apja és anyja nem tud ták , hogy
m indez az Ú r műve volt, aki alkalm at k eresett a filiszteu-
sok elleni tám ad ásra. A betoldás otrom ba, vagy legalábbis

45
annak tűnik, m ert a Biblia nagy tö rtén eteib en az, hogy
valam i az Ú r műve, vagy pontosabban, hogy mi az Ú r mű-
ve, m indig a végén derül ki. Az em berek m indig saját be-
látásuk, hiteik és szenvedélyeik h a tá sá ra cselekednek jó t
is, rosszat is. M ajd kiderül a végén, hogy m indezzel Isten
a k a ra tá t teljesítették-e be vagy sem . így van ez Józseffel,
aki b eteljesítette Isten a k aratá t, de Saullal is, aki nem tel-
je síte tte be. H a Sám son szülei tu d ták volna, hogy Sám son
érdeklődése a tim nai asszony irán t az Ú r műve, akkor
nem is lett volna az Ú r műve. Az Ú r műve (hogy mi az,
m ikor az) rejtélyes, sosem nyilvánvaló. K ülönben ponto-
san ez az, am it Isten angyala a kétkedő M anoának mond,
aki a nevét kérdi: ‫ ״‬az én nevem csodálatos”. A ‫ ״‬név” út-
jelző egy enigm a üzenetének m egsejtéséhez, ahogy a név
hiánya vagy m egtagadása elhárítja a m egközelítés sze-
m érm etlen kíváncsiságát. Isten m ég M ózesnek is azt
m ondta, m ikor ő nevét kérdezte, hogy ‫ ״‬vagyok, aki va-
gyök”. T eh át: enigm a vagyok.
A pogány istenek szívesen nevezik m eg m agukat, mi
több, szám talan néven szerepelnek. De az ő üzeneteik is
gyakorta rejtélyesek. A D elphoi jó sd a m inden üzenete
enigm atikus volt.
Az enigm át értelm ezni kell, nem m egfejteni.
Nos, hogy Isten műve volt-e, hogy Sám sonnak m egtet-
szett egy íiliszteus lány Tim nából s elh atáro zta, hogy fe-
leségül veszi, értelm ezés kérdése. De abban nem volt
sem m i rejtélyes, hogy Sám sonnak egy filiszteus lány tét-
szett meg. M ár em lítettem , hogy Sám son tö rtén etéb en ti-
zenhatszor szerepel, hogy ‫ ״‬felm egy” és ‫ ״‬lem egy”. Sám son
szeretett ‫ ״‬lem e n n i”, vonzották az idegen asszonyok és az
idegen civilizáció. V onzotta viselkedésük, ruházatuk, ét-
kezési szokásaik, kozm etikájuk. De egyetlen szó sem esik
arról, hogy vallásuk is vonzotta volna. Ellenkezőleg.

46
 E ndogám ia és exogám ia kérdésében a Bibliának a deu-
teronom ista szerkesztőtől ránk m a ra d t könyvei két lát-
szólag teljesen ellentétes álláspontot foglalnak el. Az
egyik elítél m inden idegennel kötött házasságot (a Sám-
son-tö rtén et betoldása is ebből az eszm erendszerből táp-
lálkozott). A másik, így például a B írákkal körülbelül
‫ ״‬egyidős” R ú th könyve, az ellenkezőjét dokum entálja.
M int m ár erről szó volt, az idegen (m oabita) R úth lesz
Dávid király ősanyja.
A két álláspont azonban könnyen összeegyeztethető.
H a az idegennek az Örökkévaló lesz az Istene, akkor az
exogám ia példaadó, ha a ‫ ״‬k ö rü lm eté lt” fog idegen bálvá-
nyokat szolgálni, akkor az exogám ia elítélendő. Mivel
Sám son a B írák könyve összes hőse között a legm élyebben
(m ondhatnám szubjektiven) istenhívő, az ő tö rtén etéb en
az exogám ia-endogám ia vitának teológiai szem pontból
nincs jelentősége. Isten h itén ek szubjektív jellegéről ké-
sőbb lesz szó. M ost csak m egem lítem , hogy Sám son, apjá-
val s a B írák könyve m ajdnem m inden főszereplőjével
szem ben, sohasem m u tat be áldozatot Istennek, hanem
m indig im ádkozik, fohászkodik.
Sám sonra az asszonyokban is a m agasabb k u ltú rán ak
van vonzóereje.
Sám son te h á t ‫ ״‬lem egy” T im n áb a, a filiszteusokhoz,
lánykérőbe. M ikor éppen a szülőkhöz ér, m eg tám ad ja egy
fiatal oroszlán. Isten szellem e m egszállja, puszta kézzel
széttépi az oroszlánt. Erről szülei előtt hallgat. M ajd be-
szél a lánnyal, nagyon tetszik neki. M ikor h azatér, meg-
látja, hogy az oroszlántetem be m éhek telep ed tek s az te-
le van m ézzel. K ezét b elem ártja a m ézbe, egész úton
eszegeti, o tth o n m egkínálja vele szüleit is, de nem mond-
ja el nekik, hogy az oroszlán tetem éből m e ríte tte .
É rdem es szétszedni a tö rtén e te t.

47
 Az oroszlán legyőzése, lehetőleg puszta kézzel, olyan,
m int a csodálatos születés. Egyike azoknak az ajándékok-
nak, mellyel a m esem ondók vagy legendagyártók a hősök-
nek szoktak kedveskedni. H éraklész is legyőzte a núbiai
oroszlánt. Nem m indig oroszlánról van szó, lehetnek egyéb
szörnyek is, például sárkányok. M ihály arkangyaltól kezd-
ve Siegfriedig a hős többnyire sárkányölő. Az oroszlán le-
győzésének m otívum a ‫ ״‬királyságra” utal. Az oroszlán az
állatok királya, aki az oroszlánt legyőzi, egyedül, puszta
kézzel, te h át nem az oroszlánénál különb vagy m estersé-
ges eszközökkel, az a király.
Eddig m inden világos. Azaz úgy tűnik, m in th a világos
lenne.
De m iért h allg atta el Sám son szülei előtt az oroszlán
szétm arcangolásának hőstettét? A hősök nem szokták
hőstetteik et eltitkolni, inkább kérkednek velük.
Úgy gondolkozhatunk, hogy Sám son azért h allg atta el
‫ ״‬h ő ste tté t”, m ert rossz volt a lelkiism erete. N azireus volt,
s ezért k é rh e tte Isten szellem ét segítségül, de m ég kérés
nélkül is, m ár az erőfeszítés közepette is ‫ ״‬m eg szállh atta”
az Ú r szellem e. M egszállhatta, a filiszteusok elleni küzde-
lem hevében, Izrael felszabadításának ügyében, de sem-
m iképpen sem azért, hogy széttépjen egy állatot. Am ikor
az Ú r szellem étől megszállva ölte m eg azt oroszlánt,
Sám son rosszul haszn álta fel az áldást. Ami H éraklésznél
rem ek lépés volt, az Sám sonnál félrelépés, m ellékutca...
Az oroszlánt széttépő Sám son nem volt az ‫ ״‬igazi” Sám-
son. Ez nem igazán ‫ ״‬ő”. E zért kellett szerető, h ith ű és pri-
m itív szülei előtt titokban tartan ia.
A tö rtén e t folytatása az oroszlán tetem éből fogyasztott
mézzel m ár a nazireus fogadalom durva m egsértéséről
szól. Világos, hogy ezt titokban kell ta rta n ia . Igaz, akara-
ta ellenére lett - isteni kiválasztás és az anyai fogadalom

48
révén - nazireus, de teológiai értelem b en m égsem volt ár-
tatlan. U tóvégre m ikor m egölte az oroszlánt, ‫ ״‬igénybe
v e tte ” az Ú r szellem ét, s ezzel m ár el is kötelezte m agát.
Nem szabadott volna egy h o lttesttel érintkezésbe lépnie,
s a tetem b en talált mézből ennie.
M indez nem m arad ennyiben.
A S ám son-drám ában m inden epizód tö bbértelm ű, és
nem csak egyetlen kontextusban értelm ezhető.
Folytatom a tö rté n e te t. A szülők lem en tek lánykérőbe
a filiszteusokhoz (szem m el lá th a tó a n állandó volt közöt-
tűk a k ap cso lat), és Sám son nagy la k o d alm at csap o tt.
(A d eu tero n o m ista tö rtén e tíró m egjegyzése: ‫ ״‬akkoriban
a fiatal em berek ezt így csin álták ”.) H arm in c filiszteus
ifjonc is részt vett a m ulatságon. M int tudjuk, Sám son
nem ivott, holott szőlőterm elők társaság áb an ü nnepelte
nászát, így azzal szórakozott, hogy fogadást aján lo tt a
filiszteusoknak. F eladott nekik egy rejtvényt. H a nem
tudják h ét nap a la tt m egfejteni, akkor ő kap harm inc
rend vászonruhát és harm in c rend ü n n ep i ru h á t, ha meg-
fejtik, akkor ők kapják m eg ugyanazt. Persze Sám son
m eg volt győződve arról, hogy a rejtvény m eg fejth etet-
len. H iszen ő nem tu d ta volna a hatv an rend ru h á t előte-
rem teni.
R ejtvényfeladás és rejtvényfejtés —hasonlóan az orosz-
Ián vagy a szörny m egöléséhez —állandóan visszatérő т о -
tívum O dipusz tö rtén etétő l kezdve a m ég Shakespeare ál-
tál is feldolgozott népm esékig. Ez a m otívum nem csak a
m ed iterrán és európai m onda- és legendakörben általá-
nos, hanem K eleten is ism eretes. A Puccini által feldolgo-
zott kínai T u ran d o t-tö rté n etb en is három rejtvénykérdést
tesznek fel.
Többnyire (bár nem m indig) arról van szó, hogy az, aki
m egfejti a rejtvényt, m egkapja a királylány, vagy a gazdag

49
lány, vagy a szép lány kezét, viszont ha ez nem sikerül ne-
ki, akkor fejét veszik vagy legalábbis soha sem m i rem ényt
többé nem táplálhat. Tipikus O dipusz esete is, ahol a gyil-
kos szörny adja fel a rejtvényt, teh át ahol a két, Sám son
esetében időben egym ás utáni, epizód (a szörny legyőzé-
se, rejtvény) összefonódik egymással. A rejtvényfejtésnek
m indig rizikója van. Sám son rejtvényének esetében a rizi-
kó nem volt óriási, hiszen vagyonról, nem életről volt szó.
Fogadás és rejtvényfejtés kapcsolódott össze. Azaz ő ad ta
fel a rejtvényt, nem neki ad ták fel.
A rejtvény így hangzott. Mi az? ‫ ״‬Etel jö tt az evőtől,
édesség az erőtől.” (saját fordításom )
Nos, a rejtvényt a h arm inc ifjú nem tu d ta m egfejteni.
E zért a negyedik napon Sám son asszonyához fordultak
segítségért.
Hogy Sámson és az asszony között mi tö rtén t, a rra
m ajd a következő fejezetben térek ki.
Ügy tűnik a későbbiekből, hogy a rejtvény m egoldása
Sám son tö rtén e te az oroszlánnal és a mézzel.
De lehet-e egy olyan rejtvényt feladni, m elynek megöl-
dásához egy olyan tö rté n e t ism eretére van szükség, me-
lyet senki sem ism er azon az egyen kívül, aki a rejtvényt
feladja? N em olyan ez, m int cinkelt kártyával játszani? Mi
van e m ögött? Sám son nem m ondta el senkinek, senkinek
sem a k arta elm ondani az ‫ ״‬e se te t”, de indirekten m égis el
a k a rta m ondani, úgy, hogy senki se értse meg?
C renshaw érdekes m ódon azt igazolja, hogy a rejtvény-
nek van plauzibilis m egoldása, m éghozzá olyan megoldá-
sa, m elynek sem m i köze sincs az oroszlán és a m éz törté-
n etéh ez. H iszen esküvői lakom án vagyunk. Eszünk,
iszunk, m indenki tök részeg Sám son kivételével, egyesek
nyilvánosan szeretkeznek (ezt m ajd látni is fogjuk Rem b-
ran d t festm ényének ábrázolásában). ‫ ״‬Etel jö tt az evőtől,

50
édesség az erőtől”? H á t persze: hányunk és szeretkezünk.
A rejtvény m egfejtése m aga a lakodalom .
De m ikor a negyedik napon a b u ta és részeg filiszteu-
sok nem tudják a választ, m int tudjuk, Sám son asszonyá-
hoz fordulnak. S Sám son végül saját tö rté n e té t beszéli el
m int a rejtvény m egfejtését.
S akkor a harm in c filiszteus büszkén és a nyertes örö-
mével közli a m egfejtést.
A m egfejtés így hangzik:
‫ ״‬Mi édesebb, m int a méz? M i erősebb, m int az oroszlán?”
A válasz látszólag egy újabb rejtvény.
De am it könnyű m egválaszolni, az nem rejtvény.
M ert a válasz kézenfekvő.
Mi édesebb, m int a méz? A szerelem .
Mi erősebb, m int az oroszlán? A halál.
A rejtvény m egfejtésének m egfejtése, vagyis inkább a
rejtély értelm ezése, a ‫ ״‬m egfejtés” te h á t így hangzik: Te
m agad vagy az, Sám son.
Az eredeti rejtvény Sám son tö rtén e té re u ta l az orosz-
lánnal és a mézzel. A rra a tö rtén e tre , m elyet Sám son sen-
kinek sem m ond el, de m elynek kitalálására, illetve meg-
találására m égis alk alm at ad, ha k é tértelm ű en is. Ez a fe-
d ő tö rtén et, F reuddal szólva, a m anifeszt álom. A rejtvény
m egfejtése a m anifeszt álom m ögötti tu d a tta la n vágyó-
d ásra utal. Ez nem Sám son m últja, m int az oroszlán és a
m éz fedő tö rtén ete, ez Sám son jövője, ez Sám son sorsa. Ez
a tu d a tta lan b a n m unkálkodó isteni hang titka. A bibliai
pszichoanalízis a m ú lta t a tu d atb an lokalizálja, m íg a jö-
vöt, a ‫ ״‬téloszt” a tu d a tta lan b a n . Erósz és T h an ato sz a bib-
liai Sám son tö rtén e te , Sám son ren d eltetése, sorsa.
A feleséggel való párbeszéd (melyről m ajd a következő
fejezetben lesz szó) Sám son sorsának, szem élyisége mag-
vának, azaz a S ám son -en ig m án ak az első felv illan tása.

51
A rejtvény m egfejtése, ahogy ebből a párbeszédből kibon-
takozik, az oroszlán és méz tö rté n e te n keresztül, annak
szim bolikus felhasználásával nem más, m int a Sám son-
enigm a értelm ezése. Szerelem és halál vagy inkább szere-
lemvágy és halálvágy. E kettővel van Sám son m ár Tim -
nában eljegyezve.
N em teljesen légből kapott, úgy hiszem , m egint Odi-
pusz tö rtén e té re utalni. Mi az, am i először négy lábon, az-
tán két lábon, végül három lábon jár? Az em ber. De hát
mi az em ber? Ez m ár nem rejtvényfejtés, hanem enigm a-
értelm ezés. V álaszolhatjuk rá: Odipusz.

52
 4

ERÓSZ ÉS THANATOSZ

A Biblia elem zői Sám sonról gyakorta m int ellen állh atat-
lan s felelőtlen érzékisége által ‫ ״‬tév u tak ra” v ezetett, ki-
kapós, Don J ü a n ra em lékeztető, vérbő férfialakról em lé-
keznek meg. Ez különben kvadrál azzal, hogy izom pacsir-
tán ak is képzelik. De az, aki a szöveget gondosan olvassa,
n apnál világosabban lá th a tja, hogy Sám son m indennek az
ellenkezője. Sám son nem csak a Bírák könyvében, de a
deutero n o m ista szerkesztő összes tö rtén etéb en az egyet-
len szerelm es férfi, akit nyugodtan m onogám nak nevez-
hetünk. Inkább Don O ttav ió ra em lékeztet, m int D on Gio-
vannira.
G ideonról, a nagy hősről így szól a krónika: ‫ ״‬Gideon-
пак hetven fia volt, mivel szám talan felesége vala. Agya-
sának is volt egy fia” (8,30-31). M int m ár em líte tte m , a
hősök hősi alakjához ta rto z o tt a szám talan feleség és
ágyas. Sám son életében összesen három asszonyról tu-
dunk. Ezek közül inkább csak kettő szám ított. Az egyik
te tsz e tt neki és feleségül v ette, a m ásikat szerette. M ind­

53
kettő eláru lta. Nem voltak párhuzam os kapcsolatai, nem
m arad t végül sem felesége, sem ágyasa. N őtlenül és gyér-
m ektelenül halt meg.
Sámson története egy bátorférfi története, aki fé lt a nőktől.
T érjü n k te h át vissza az esküvő elbeszéléséhez.
Mivel a násznép nem tu d ta m egfejteni a rejtvényt, az
asszony rokonai m egzsarolták Sám son feleségét. H a nem
veszi rá a férjét, hogy elárulja neki a m egfejtést, akkor fel-
gyújtják atyja házát és elégetik őt is atyjával együtt.
Sám son felesége ki a k arta szedni férjéből a m egfejtést.
H é t napon keresztül sírt és szerelem m el zsarolta. ‫ ״‬Bizony
te gyűlölsz engem és nem szeretsz” - m ondogatta. Sám-
son a rra hivatkozik, hogy anyjának és apjának sem mond-
ta m eg a m egoldást. M ajd, így folytatódik a töm ör törté-
net: ‫ ״‬V égre a hetedik napon m egm ondaná néki, m ert
folyvást zak latta ő t” (14,17). E rre következik az asszony
áru lása és a rejtvény ‫ ״‬m egoldása”. (Mi édesebb, m int a
méz, mi erősebb, m int az oroszlán?) A m egfejtést hallva
Sám son így válaszol: ‫ ״‬H a nem az én üszőm ön szántotta-
tok volna, M esém soha ki nem találtáto k volna.” (14,18)
(K ároli G áspár fordítása)
B ontsuk ki a tö rtén e te t.
A bibliai elbeszélő a szokásos, elsősorban Mózes köny-
veiben szokásos, ism étlődő cselekvés form áját választotta.
Á brahám is k étszer nevezi a szép S árát nővérének, Jó zse f
is két álm ot lát, a F áraó is kettőt. Sám son tö rtén etéb en
azonban az ism étlésnek nem csak hangsúlyozó, hanem
egyúttal fontos d ram atu rg iai funkciója is van. A m ásodik
árulás az első árulás súlyát többszörösen fokozza. Sám son
felesége egy halálos fenyegetés h a tá sá ra szekálja ki férje
titk á t, hogy azt elárulhassa, míg D elila ezt p énzért teszi.
Sámson felesége szerelem m el zsarol, de arról valóban nincs
tudom ásunk, hogy Sám son szeretné a feleségét. A Biblia

54
 csak annyit m ond, hogy ‫ ״‬tetszik n eki”. D elilát viszont sze-
réti. Az ő esetében a szerelem m el való zsarolásnak sokkal
nagyobb a súlya. Ami közös a két tö rtén e tb e n , hogy Sám-
son hagyja m ag át szerelem m el m egzsarolni. P ontosabban
szólva a hős Sám son nem tud —m ai kifejezéssel élve - a
női szekálásnak ellenállni. M indkétszer enged. S ez - a
d rá m a d ra m a tu rg iá já t tek in tetb e véve - annyit je le n t,
hogy m indig enged.
T érjünk vissza az elbeszélésbe foglalt S ám son-drám a
m ásodik felvonásának alaphelyzetére.
M indenekelőtt, m iért drám a?
A Biblia epikus tö rtén eteib en általáb an közli az elbe-
szélő a cselekvés m otívum át. T udjuk, hogy mi m otiválta
Jó zse f testvéreit abban, hogy eladták, hogy mi m otiválta
Á ront, hogy beleegyezzen az aranyborjú öntésébe, s hogy
mi m otiválta M ózest, hogy összetörje a kőtáblákat. Vagy
hogy a deutero n o m ista tö rtén etíró n k n ál m aradjunk, tud-
ju k , hogy mi m otiválta D ebórát, B arakot, E hudot, Gi-
deont, A bim eleket, Boázt, Sault, J o n a tá n t, Dávidot.
Sám son tö rtén e té b en azonban a m otívum ok homály-
ban m aradnak. Ez m ég nem lenne újság. Azt m ondhat-
nánk, hogy nem fontosak. C sakhogy nagyon is fontosak.
N oha a m otívum ok hom ályban m arad n ak , mégis hozzá-
gondoljuk őket, m ert nélkülük a tö rtén e t m élyebb rété-
geit nem tu dnánk m egközelíteni. N éha m ég a felszín is
rejtélyes m aradna. M ilton különben a S ám son-drám ának
éppen ezt a különleges sajátság át h asználta ki, m ikor
m inden szereplőjét m otívum okkal lá tta el.
M ár az sem világos, hogy M anoa m iért nem hisz a fele-
ségének, m iért nem hiszi, hogy az angyal valóban angyal.
Az én m egjegyzésem , hogy M anoa racionalista volt, per-
sze egy in terp retáció a sok közül. E m lítettem , h ogyjose-
phus Flavius féltékenységgel értelm ezi M anoa gyanakvó-

55
sát. H iszen az angyal olyan szép és csábító volt, ha angyal
volt egyáltalán. (H áth a egy filiszteus volt?)
M ost azonban m ár Sám son h eted h ét országos lakomá-
já n vagyunk. F eltehetjük, hogy a bizalm as beszélgetések
férj és feleség között a nászi ágyon folynak. C sak ott le-
hetnek egyedül, csak o tt zokoghat a tim nai asszony férje
vállán. C sak ott és akkor van értelm e azt m ondogatnia,
hogy ‫ ״‬Bizony te gyűlölsz engem és nem szeretsz”, ha fel-
tesszük, hogy az előbb Sám son m ég azt m on d ta neki, hogy
szereti. M inden egyes szeretkezés u tán (m indennap hét
napon át) az asszony férje szem ére hányja, hogy nem sze-
réti, m ert nem m ondja m eg neki a rejtvény m egfejtését.
De m iért nem m ondja el a nászi ágyon az asszony Sám-
sonnak, hogy zsarolják? M iért nem bízik m eg a férjében?
M iért nem tételezi fel, hogy Sám son azonnal elm ondaná
a titk át, ha tudná, hogy feleségét miféle bosszú fenyegeti
őm iatta? Vagy hogy m eg tu d n á védeni a zsaroló rokonok-
tói? A tim nai asszony bizonyára nem tudja, hogy Sámson
erős, hiszen nem ism eri az oroszlánölés tö rté n e té t és
Sám son erejének sem m i külső je le nincsen. De azt félté-
telezheti, hogy lovagias, hogy m egpróbálja m egvédeni.
Vagy azért nem bízik benne, m ert idegen? A zért nem
m ondja meg, hogy zsarolják, s hogy mivel zsarolják, m ert
népének tagjai, saját rokonsága zsarolja, s Sám son végül
m égiscsak egy idegen. N em ‫ ״‬adja k i” rokonait egy ide-
gennek?
És Sámson? M iért nem m ondja el feleségének az orosz-
lánölés és mézevés tö rtén etét? Bizonyára nem azért, m ert
szégyenteljesen, egy nazireushoz m éltatlan u l viselkedett.
H a felszínesen olvasunk, akkor világos, hogy Sám son
azért nem m ondta el feleségének egy hétig a tö rtén e te t,
m ert az a rejtvény m egoldása. De jobb fordítva olvasni az
összefüggést. A zért a d ta fel az oroszlán és m éz kalandot

56
rejtvényként, m ert nem a k arta feleségének elm ondani.
A zért hivatkozott arra, hogy apjának és anyjának sem
m ondta el. Ez is ősrégi m otívum . H a egy asszony m egtud-
ja férje leg rejtetteb b titk át, akkor azt örökre elveszíti.
‫ ״‬Nie sollst Du m ich b efrag en ” énekli L ohengrin is. Csak-
hogy a Sám son-elbeszélésben m inden fordítva történ ik .
A szokványos tö rtén e tb e n , m iután a férfi felfedi titk át,
m indig az asszony veszti el a férjét, m íg itt a férfi veszti el
az asszonyt. Ki fél kitől? Ki fél mitől?
Azt m o ndhatnánk, hogy igazuk van azoknak a biblia-
m agyarázóknak, akik ebben az epizódban is, m in t majd-
nem m inden Sám son-epizódban, az idegenfóbia igazolá-
sát keresik. Sám son felesége filiszteus volt. Igaz, Delila
nem volt filiszteus (ha az lett volna, a Biblia hangsúlyoz-
ta volna), m ég az is lehet, hogy Izrael egy törzséhez tartó-
zott, de bizonnyal nem D án törzséhez. Az a bizonyos gá-
zai ringyó, akiről m ég lesz szó, szintén filiszteus le h etett.
Az idegenfóbia m agyarázattal azonban van egy nagy
baj. Nem veszi figyelembe a bevezetést, a születéstörténe-
tét. L áttuk, hogy ez a Sám son-narratíva első bizalm atlan-
sági története. M anoa nem hisz feleségének. Angyal volt-e
valóban az angyal???
M intha ez az induló bizalm atlansági tö rté n e t visszakö-
szönne Sám sonnak felesége áru lására való első reakciójá-
ban. Em lékszünk: ‫ ״‬H a nem az én üszőm ön szán to ttato k
volna, M esém soha ki nem találtáto k volna”. N em kétsé-
ges, hogy m it je le n t a kifejezés ‫ ״‬az én üszőm ön szá n ta n i”.
Sám son m egism étli apját. M ost sem tudja, hogy mivel
zsarolták m eg a feleségét (az elh allg atta előtte), s azon-
nal feltételezi, hogy azért á ru lta el, m ert m ás szeretője
volt, s an n ak á ru lta el, akinek a szeretője volt. A tö rtén e t
nem értelm ezi, hogy jogos volt-e a gyanakvás vagy sem ,
m ert az elbeszélőt csak m aga a gyanakvás érdekli.

57
 Az ‫ ״‬id eg en ” szó a S ám son-drám ában többértelm ű. Va-
lóban van ‫ ״‬ku ltu rális” m ozzanata. De am i ennél fonto-
sabb ennek a d rám án ak m inden epizódjában, hogy fé rfi és
asszony idegenek maradnak egymásnak. Sám son abban külön-
bözik a deutero n o m ista tö rtén e t m ás hőseitől, hogy szá-
m ára ez problém át je le n t, hogy nem akarja tudom ásul
venni azt, am it tudva tud.
E rre válaszképpen öl m eg harm inc férfit, akiknek a ru-
!iájából kifizeti felesége rokonainak (szeretőinek) való
tarto zását, becsapja m aga m ögött az ajtót, és ‫ ״‬felm egy”,
azaz hazam egy az apai házba. És szenved. M egbocsát?
M ég talán erről sincs szó. E lárulták, m eggyalázták, bizal-
m atlansággal sújtották. S m it tesz Sámson? Egy idő múl-
va m egint ‫ ״‬lem egy” feleségéhez, mi több, kecskegödölyét
visz neki, am i nem csak nagy, de szim bolikus ajándéknak
is szám ít. Sem m it sem vesz zokon, gyerm eket ak ar az
asszonytól.
Sám son vágyva té r vissza: ‫ ״‬Bem egyek az én feleségem -
hez a hálóházba” m ondja. T udjuk, hogy az asszony apja
m ég a házba sem engedi be, m ert közben (néhány nap
alatt) m ár férjhez is ad ta Sám son feleségét valaki más-
hoz, saját atyjafiához. Az após volt felesége helyett azon-
nal felkínálja Sám son szám ára fiatalabb lányát, felesége
húgát, aki m ég szebb is nálánál. S ekkor valam i nagyon
furcsa történik. Sám son vissza ak arja kapni a feleségét
(az üszőt, am in m ost m ár bizonnyal, kétségen kívül m ás
szán to tt), és nem fogadja el feleségnek annak szebb, fia-
talabb és szűz húgát, akit tálcán kínálnak neki. C sak az a
bizonyos egy kell. M ég Ják o b is elfogadja L eát, Ráchel
előtt, m ajd vele párhuzam osan, két ágyassal együtt, de
Sám son a Biblia férfihősei közül szexuális ritkaságszám -
ba megy. M ert ösztönében, vágyában is m onogám . Egy Is-
ten, egy asszony.

58
 Sám son ‫ ״‬h ő stetteirő l” a következő fejezetben lesz szó.
Egyelőre csak annyit, hogy szegény felesége csúnyán meg-
fizetett értük. M ert a filiszteusok ‫ ״‬felm en tek ” és tűzzel
égették el Sám son feleségét apjával együtt. B ár erről nem
szól a krónika, bizonyára szép és fiatal húga, aki sem m i-
ről sem te h e te tt is elég ett velük együtt. (Ebből a rra követ-
k ezteth etn én k , hogy a család ekkor nem a filiszteusok kö-
zött lakott.)
A harci tö rtén e te k elbeszélése u tá n írja először a
deutero n o m ista tö rtén e tíró , hogy Sám son a filiszteusok
idejében húsz évig bíráskodott Izraelben. U gyanez a mon-
d at a tö rtén e t végén is szerepel, s ez különböző spekulá-
ciókra adott m ódot. Egyesek úgy értelm ezték (bár ez a
szövegben nem m u ta th a tó ki), hogy Sám son diadalai u tán
húsz év békeidő következett, s a következő szerelm i epizó-
dók későbbi időre esnek. Ezek szerint D elilába m ár egy
negyven körüli öregedő férfi szeretett bele, am i —az értei-
mezők szerint —sok m in d en t m egm agyaráz. Nincs azon-
ban sem m i jele annak, hogy Sám son bíráskodott volna, s
különben is a bírák többsége harcos volt, nem békebíró.
M agam részéről inkább azt a m agyarázatot fogadom el,
hogy Sám son egész tö rtén e te , a házasságától egészen a
haláláig, ta rto tt - a d eu tero n o m ista tö rtén e tíró szám ítá-
sa szerint - húsz esztendeig.
A végzetes D elila-szerelem előtt azpnban a Biblia m ég
egy szexuális epizódról is beszám ol. ‫ ״‬L e m e n t” Sám son
G ázába, m eg láto tt o tt egy ringyót és ‫ ״‬b em en t hozzá”. En-
nek önm agában a Biblia sem m i különös jelen tő ség et nem
tulajdonít. N em prűd. Mi jelentősége lenne an nak, ha egy
nőtlen és gyerm ektelen m agányos férfi egy ringyóval
ak arja kielégíteni szükségleteit? Igen ám , de Sám son
m egint ‫ ״‬le m e n t”, G ázában té rt be egy ringyó házába. Gá-
za azonban ellenséges te rü le t volt, a filiszteusok otthona.

59
Sám son tu d ta, ha elfogják, megölik. A halállal való já té k ,
az életveszéllyel való kacérkodás és a szexuális élvezet itt
is összefonódott egymással. K örül is vették a filiszteusok
a ringyó h ázát és bezárták a város kapuit. H ajn alb an m eg
a k arták ölni a ringyótól fárad tan hazatám olygó Sám sont.
A zonban Sám son éjfélkor felkelt, odam ent a városkapu-
hoz, kiem elte és vállán hordozta egészen H ebronig. Itt
szó sincs arról, hogy beleszállt volna Isten szellem e, m ég
csak nem is im ádkozott, csak egyszerűen cselekedett.
Egyébként a rókákkal való csalafintasághoz sem kérte Is-
ten segítségét. Pedig az legalább igazságtevés volt, a gá-
zai kapu kiem elése pedig puszta bravúr.
E d d ig is és m ost is, S ám son k a c é rk o d o tt a h a lállal.
S m indig kikerülte.
Ez az epizód vezeti be D elila tö rté n e té t. A ‫ ״‬té m a ” min-
dig ugyanaz. H alál és szerelem összefonódása.
K özvetlenül a G áza-epizód u tá n így folytatja történé-
szünk: ‫ ״‬És tö rtén t azután, hogy m egszeretett egy asszonyt
a Sórek völgyében, akinek neve D elila volt.” (16,4) (Káro-
li ford.) Először szerepel Sám son tö rtén etéb en , hogy
‫ ״‬m eg szeretett” valakit, nem csak ‫ ״‬tetszett neki”. Akit meg-
sze re te tt, az m egint a völgy lakója volt. H a nem is fi-
liszteus, de egy m agasabb civilizáció lánya. M egint csak
egy egzotikus asszony. M egint csak egy idegen. Egy titok-
zatos lény.
Sám son m indig olyan nőt szeret m eg, akit nem ism er.
Igaz lélekkel szereti a ham is lelket. H a nőkről van szó,
Sám sonból teljesen hiányzik az em b erism eret képessége.
L ehet, hogy férfiak esetében is. De ezt nem tud h atju k és
ő sem tu d h atja. Nincs férfibarátja, nincs tanácsadója. Ma-
gányában csak egyetlen Lényhez fordul bizalom m al. Is-
tenhez. Isten a B arát, az egyetlen. H ozzá sem fordul taná-
csért, soha, egyetlenegyszer sem , csak m indig segítségért.

60
 Isten sosem hagyja cserben. M ég akkor sem , am ikor cser-
benhagyja.
A filiszteusok, m int tudjuk, azonnal Delilához fordul-
tak, ahogy annak idején Sám son feleségéhez. M íg Sám son
feleségétől a rejtvény m egoldását várták, úgy a rra akarják
rávenni D elilát, hogy tudja m eg Sám son erejének titk á t.
De m iu tán D elila nem volt rokon, nem m egtorlással zsa-
rolták, hanem m egvásárolták. Igen sok pénzt k ínáltak ne-
ki. F ejenként ezeregyszáz ezüstpénzt. (B ár nem tudjuk,
hogy ez akkoriban m ennyit ért. M indenesetre úgy tűnik,
hogyJúdás jóval kevesebbért á ru lta el M esterét.) A filisz-
teusok kereken közölték Delilával, hogy m iért van szüksé-
gük a rra , hogy m egtudják Sám son erejének titk át. A zért,
hogy m egkötözzék és m egkínozzák. (N em azért, hogy
m egöljék.) M ilton, és nem csak ő, azzal akarja érdekeseb-
bé ten n i D elila alakját, hogy filiszteusnak tekinti, aki ágy-
ba csalja hazája ellenségét, hogy aztán népe nevében
bosszút álljon rajta, m int ezt (izraeli oldalról) J a e l vagy
J u d it te tte . Ez persze szintén egy tö rtén e t, de egy m ásik
tö rtén et. D elila pénzéhségből és nem hazafias érzületből
szolg áltatta ki —és nem ölte m eg —azt, aki szerette. M ás-
ról szól a B írák könyvében a d rám a, nem hazaflságról.
Sám son részéről is m ásról szól, nem csak D elila részéről.
De vajon mi Sám son erejének a titka?
H a a d rá m á t felszínesen olvassuk, akkor Sám son ereje
h ajfürtjeiben rejlik. Ebben az első és közvetlen olvasatban
van azonban a bökkenő. A d eu tero n o m ista tö rtén e tíró
közli velünk, hogy a szenvedő, a vak Sám sonnak m egint
kinőtt a haja. De ha ú jra kinőtt a haja, m iért nem jö tt
vissza egyúttal az ereje is? A d rá m a végén, a m egváltó ha-
Iáiban sem azért kapja vissza erejét, m ert kinőtt a haja.
A hajnak szim bolikus jelen tő ség e van. A nazireus nem
v ághatja le a haját. A zonban szó sincs róla, hogy ereje la­

61
kozna benne. Valószínűleg igazuk van azoknak az értei-
m ezőknek, akik ezt a m otívum ot napisten-m otívum nak
tekintik. V alóban, a napnak a sugaraiban van az ereje, és
ha ‫ ״‬levágják” a sugarait, például napfogyatkozás idején,
akkor ‫ ״‬elgyengül”. De Sám son nem napisten, m ég csak
félisten sem .
M inek a szim bólum a az a bizonyos hét hajfürt? Lehet-
ne azt is m ondani, hogy a hajlevágás a kasztráció szimbó-
lum a, a férfierő elvesztéséé. De ez az in terp retáció sem
igazán m űködik. M ert akkor m ié rt hangsúlyozná a
d eu tero n o m ista szerkesztő, hogy ú jra kinőtt Sám son haja
anélkül, hogy erejét visszakapta volna? V alam i olyasmi-
nek k ellett tö rtén n ie Sám son és D elila között, am inek kö-
v etkeztében ‫ ״‬kiszállt” Sámsonból Isten szellem e. A hajvá-
gás nem le h e te tt oka az isteni kegyelem elvesztésének.
M int sokaknak szem et szúrt, Sám sont tovább kísérte Is-
ten szellem e azu tán is, hogy m egszegte a nazireus foga-
d alm at (am it nem is te tt) az oroszlántetem ből való méz-
nyalogatással. M iért éppen most? M iért fogyott el az
Ö rökkévaló tü relm e kiválasztottjával szem ben éppen ak-
kor, m ikor az árulás áldozatává vált?
K ísérjük figyelem m el a d rám a balladai töm örségű ala-
kulását. (K ároli G áspár fordítása) (16,6-21)
Delila: ‫ ״‬M ondd m eg nekem , hogy m iben áll a te nagy
erőd és mivel kellene téged m egkötni, hogy m egkínozhas-
sanak tég ed .” M ire Sám son azonnal válaszol. Félrevezeti
D elilát. ‫ ״‬H a m egkötöznek hét nyers gúzzsal, melyek m ég
m eg nem száradtak, akkor elgyengülök és olyan leszek,
m int m ás em b er.”
M ire a filiszteusok hét nyers gúzzsal m egkötözték, míg
a többiek lesben állva v ártak a hálókam rában. Es (Delila)
m ondá néki: ‫ ״‬R ajtad a Fdiszteusok, Sám son!” De Sám son
elszakította a gúzsokat.

62
 M ajd D elila m egint: ‫ ״‬ím e rá szed tél,... m ost m ondd
m eg igazán, hogy mivel leh et téged m egkötözni?”
Sám son: ‫ ״‬H a erősen m egkötöznek új kötelekkel, me-
lyekkel m ég sem m i dolgot nem végeztek, akkor elgyengü-
lök és olyan leszek, m int m ás e m b er.”
És vett D elila új kötelet és m egkötözte őt velük és
m ondá néki: ‫ ״‬R ajtad a filiszteusok, Sám son!” De ő letép-
te azokat karjairól, m int a fo n alat.”
A m ásodik eset abban különbözik az elsőtől, hogy míg
az első esetben a filiszteusok kötözték m eg Sám sont, a
m ásodikban m aga D elila te tte ezt.
A fá ra d h atatla n Delila m egint folytatja a ‫ ״‬szekálást”:
‫ ״‬M eddig fogsz m ég rászedni engem és hazudni nekem ?
M ondd el egyszer m ár, mivel k ö tö zteth etel meg?”
Sám son: ‫ ״‬H a összeszövőd az én fejem nek hét fonaték-
já t e zü stfo n á lla l...”
L átható, ahogy közeledünk a csúcsponthoz, forduló-
ponthoz. Eddig m indig a tagok m egkötözéséről volt szó,
m ost először a hét h ajfürt m egkötözéséről.
És ez is m eg tö rtén t. S ezzel sem vesztette el Sám son az
erejét.
M ire D elila előjön az aduval, ahogy a feleség korábban,
m ost ő is rájátszik Sám son szeretetéh ség ére.
Delila: ‫ ״‬M iképpen m ondhatod: Szeretlek téged, ha szí-
ved nincsen én velem ?”
M ajd az elbeszélő: ‫ ״‬M ikor aztán őt m inden nap zaklat-
ta szavaival, és gyötörte őt: halálosan b e lefárad t a lelke.”
A ‫ ״‬halálos” szó az eredetiből pontosan van fordítva.
Ekkor m ondja el Sám son D elilának csodálatos születé-
se tö rté n e té t, nazireus kiválasztottságát, s hogy ereje a
h ajában van.
És m ikor D elila látta, hogy Sám son ‫ ״‬egész szívét kitár-
ta e lő tte ”, m en t és m egint hívta a filiszteusokat tudva,

63
hogy m ost az egyszer nem fog csődöt m ondani. A filiszteu-
sok urai m egjelentek késsel és pénzzel a kezükben. Sám-
son m ár Delila té rd é n aludt (a férfiak szeretkezés u tán
szívesen és m élyen alszanak), am ikor az odahívott egy
szolgát és levágatta szeretője haját. ‫ ״‬R ajtad a filiszteusok,
Sám son!” k iálto tta D elila, im m ár negyedszer, m ire Sám-
son felébredve m egint le ak arta rázni őket m agáról. M ert
nem tu d ta, hogy elhagyta Isten szelleme.
‫ ״‬De a filiszteusok m egfogták őt, és kiszúrták a szem eit,
és levezették őt G ázába, és o tt m egkötözték két vaslánc-
cal, és őrölnie kellett a fogházban.”
M it mond nekünk ez a balladai töm örséggel előadott
drám a?
Röviden visszatérnék a rra a kérdésre, hogy vajon való-
ban a hajában volt-e Sám son ereje.
A tö rtén e t m aga nem leges választ ad erre a kérdésre.
H a valóban a hajában lett volna az ereje, akkor m iért hit-
te volna Sám son, m ikor felébredt Delila térdein, hogy
m ost is éppen úgy el fogja m agáról taszítani a filiszteuso-
kát, m int ahogy a próbákon és a főpróbán tette? N em vet-
te észre, hogy nincs haja? Ez nagyon valószínűtlen. Inkább
azt kell hinnünk, hogy Isten szellem e, erejének ősforrása
nem a h ajfürtjeiben lakott.
M iért fordult el Isten éppen ekkor és éppen em iatt
Sám sontól?
Első m egközelítésként azt m ondhatjuk, hogy nem a
hajfürtjeinek levágása m iatt hagyta el Sám sont ereje,
azaz az Ú r szellem e, hanem azért, m ert elárulta. N em azt
á ru lta el, hogy h ajában van az ereje (am i nem is lett vol-
na igaz), hanem a nazireus kiválasztottság titk á t, Istennel
való speciális viszonyát, kiválasztottságát. A Bibliában a
kiválasztott sosem kérkedik kiválasztottságával. Azt in-
kább súlyos teh ern ek tekinti, feladatnak, m elyért helyt

64
 kell állni, sorsnak, m elyet be kell teljesítenie. H a valaki
azzal kérkedik, hogy Isten a nazireusság révén h a jára bíz-
ta erejét, an n ak isten ism erete éppen olyan gyenge, m int
am ilyen gyenge az em berism erete. Sám son így á ru lta el
titk át D elilának: ‫ ״‬Istennek szentelt vagyok anyám m éhé-
tői fogva; ha m egnyírattatom , eltávozik tőlem az én
erő m ”. H itte , hogy hajában van az ereje? Hogy kiválasz-
to ttság a fü rtjein múlik? De ha m indezt ‫ ״‬csak úgy” mond-
ta, bár nem h itte - mivel Isten szellem ét nem azonosítót-
ta hét hajfürtjével - , akkor is m egbukott az em berism eret
m ellett az isten ism eret próbáján. A kettő nem zárja ki
egym ást. Sám son h itte, hogy Isten a hajába helyezte ere-
jé t, m eg nem is h itte. S abban a p illan atb an ez nem is volt
szám ára fontos. Fontosabb volt az asszony szerelm e és a
halálos veszedelem m el való kacérkodás. Ekkor is duplára
vagy sem m ire já tszo tt. Szerelem re vagy halálra. Szere-
lem re és halálra.
Akinek sem isten ism erete, sem em b erism erete, az vak.
Sám son m indig vak volt, egész életében vak volt, s vaksá-
gáért vaksággal bűnhődik. Pontosabban szólva fizikai vak-
ságával és szenvedéseivel vezekel egzisztenciális vaksá-
gáért.
De a d rá m a ennél m égis bonyolultabb. Sám son ugyanis
provokál. M indig provokál, ahogy az oroszlántól kezdve
m indenkit, m indent és m indig. Sám son szám ára az élet
kockajáték, s ebben csak két szám létezik: dupla vagy
sem m i. Az asszonyokat provokálja, ahogy Isten tü relm ét
is pró b ára teszi. Szerelem vagy halál. Szerelem és halál.
M indkettőt provokálja. N ehezen fogalm azok m odern mó-
dón, s m égis m egkísérlem : Sám son rom antikus figura.
Sám son végül is kiprovokálta m eg aláztatását és megva-
k íttatását.
Az első alkalom tól fogva, m ikor D elila Sám son erejé-

65
 пек titk á ra kérdezett, m egm ondta neki, ha csak burkol-
tan is, hogy el fogja árulni a filiszteusoknak, hogy azok
m eg fogják kötözni és m eg fogják kínozni. Egyes értelm e-
zők szerelm i já té k ró l beszélnek. Nem teljesen alap nél-
kül, de teljesen m egalapozva sem . M ert ha egy asszony
azzal incselkedik szeretőjével, hogy az m utassa m eg neki,
melyik helyzetben lehetne őt m egkínozni, igen furcsa erő-
tikus já té k ró l lehet csak szó, egyfajta szadom azochista já-
tékról. De elhitte vajon Sám son, hogy D elila erotikus sza-
dom azochista já té k o t űz vele? Igen is m eg nem is. Sám-
sonnak kevés kétsége le h etett abban, hogy nem babra
m egy az erotikus já té k , hogy a filiszteusok valahol a közel-
ben rejtőzködnek, s ha tehetik, m eg fogják őt kínozni úgy,
ahogy Delila re jte tt form ában előre m egfenyegette. Mi-
u tán egy asszony m ár egyszer visszaélt bizalmával, Sám son
feltehetően hajlam os volt azt hinni, hogy szerelm e egyút-
tál az árulója. M iért tette? M iért hagyta m agát becsapni,
m ikor sejtette, hogy becsapják? M iért te tte ki m agát a ha-
lálos veszélynek? T alán azért, am iért Schiller hőse A kész-
tyű cím ű balladában kihozza az oroszlánketrecből az im á-
do tt asszony által oda bedobott kesztyűt? (M iután vissza-
adja az asszonynak a kesztyűt, m ár nem kell neki többé az
asszony szerelm e. A Biblia a D elila-szerelem utóéletéről
hallgat.)
T e h á t vajon m égis m iért á ru lta el Sám son azt, am it
ereje titk án ak vélt, m ikor ha nem is tu d ta, de erősen sej-
te tte , hogy elárulják? Egy hipotézist m ár em lítettem .
Sám son nem volt biztos benne, b ár sejtette, hogy D elila
elárulja. E m lítettem egy m ásik hipotézist is. Nem volt
biztos abban sem, hogy vajon valóban hajában van-e ere-
je . N em csak D elilát te tte próbára, de próbára te tte Isten t
is. E rre u taltam , m ikor rossz istenism eretről beszéltem .
L éteznek m ás hipotézisek is. K özöttük a legplauzibili-

66
 sebb az, hogy Sám son nem tu d ta elviselni, hogy D elila ké-
telkedjék szerelm ében. M indent m eg ak art ten n i azért,
hogy Delila elism erje, hogy szereti. A halált a k a rta vállal-
ni azért, hogy D elila elism erje, hogy szereti. Ez az a bizo-
nyos ‫ ״‬kesztyű”-m otívum . Egy m ásik plauzibilis értelm e-
zés, hogy a halállal és szerelem m el való já té k benne volt
Sám son term észetében. H iszen m indhárom asszony-epi-
zód erről szólt. Hogy valam ilyen m ódon D elila volt a Sám-
sonhoz illő szerető, hogy együtt já tsz o ttá k a m acska-egér
harcot. Veszély, mi több halálos veszély nélkül Sám son-
nak m it sem ért a szerelem . Az elbizakodottság is egyike
leh et a m otívum oknak. Sám son m eg a k arta m u ta tn i De-
lilának, hogy b árm it tesznek ellene, ő m indig diadalm as-
kodik. Először azáltal, hogy ő a legerősebb em ber, végül
pedig azzal, hogy ő az Isten tő l kiválasztott em ber. Ez volt
a hübrisz.
V égére hagytam a legplauzibilisebb m otívum ot, mely-
re m ár u taltam . Sám son, a bátor, aki nem félt Istentől,
félt a nőktől.
V an ugyanis egy közös m ozzanat feleségével való intim
beszélgetései és Delilával való intim beszélgetései között.
Ami ism étlődik, az m indig fontos a Bibliában. Sám son
nem tu d ta elviselni, h a nap m int nap szerelem m el zsarol-
ják . M int a Biblia szövege m ondja, ebbe belefárad, háláló-
san belefárad. M indent elbír, de nem bírja ki a nők szem-
rehányásait, nem bírja el, ha kételkednek szerelm ében.
Előbb-utóbb, egy hét leforgása a la tt, de be fogja dobni a
törülközőt.
De m iért fél Sám son a nőktől? T udjuk, attó l fél, hogy
nem hisznek szerelm ében, nem attól, hogy azok őt nem
szeretik. Egyetlen m ondat sem jelzi, hogy félne a nők sze-
relm ének elvesztésétől. Vissza ak arja kapni feleségét, azt
az üszőt, akin m ások szán to ttak . C sak a saját szerelm ét

67
ak arja bizonygatni, csak azt nem viseli el, ha az ebben va-
ló kétkedéssel ‫ ״‬szekálják”. M iért?
Sokan m ondták, hogy Sám son szerelem éhes. De, leg-
alábbis szerintem , m indenekelőtt saját szerelm ére éhes.
Szeretne szeretni, asszonyt szeretni, em bert szeretni. De
nem tud igazán szeretni. Rossz az em berism erete, rossz
az istenism erete. De m indenekelőtt rossz az önism erete.
Sám son nem ism eri önm agát. O lyan nőket választ, akik
elárulják. M indenki elárulja. Ez a rossz em berism eret. De
ki az az em ber, akit m inden asszony elárul? M inden való-
színűség szerint egy olyan em ber, aki nem tud szeretni.
M in th a m indkét asszonynak valam i igaza lenne, m ikor
azt hányják Sám son szem ére: ‫ ״‬T e nem szeretsz en g em ”.
N em lehetne úgy is elgondolni a tö rté n e te t, hogy nem
Sám son az egyetlen provokátor? О a halált provokálja a
szerelem ben, holott a szerelem az életről szól. De az
asszonyok is provokálnak. Sám son szerelm ét provokálják,
s m ert azt nem kapják meg, ezért elárulják.
D elilának sincs fogalm a a szerelem ről. Aki a m ásik sze-
relm ében csak akkor hisz, ha az készen áll arra, hogy ki-
szolgáltassa m agát neki, ne szám ítson szerelem re. D elila
szem ében a m ásik szerelm ének legfőbb bizonyítéka, hogy
az aláveti m agát az ő ak aratán ak , az a szerelm i já té k b an
az aláv etett szerepét játssza. Azaz D elila, h a jó i értem a
szöveget, nem csak az árulásból szárm azó pénz előérzeté-
ben gyönyörködik, hanem szexuális élvezetre is törekszik
az á ltala kitervelt szadom azochista játszadozásban. Deli-
Iához való viszonyában valóban van Sám sonban - látszó-
lag - valam i a m azochistából. De, szerintem , csak látszó-
lag. M ert ő nem az aláv etettség et, hanem a halálos ve-
szélyt élvezi.
Sám son az asszonyokban saját szerelem re való képes-
ségét próbálja ki. Ebbe bukik bele, m ert ebből bukik meg.

68
C sak ism ételhetem , hogy a szerelem az életről és nem a
halálról szól.
Sám son gyerm ektelenül hal m eg. Egyetlen ilyenként a
B írák könyvének hősei, ‫ ״‬Izrael hősei” és bírái közül.
Szülei sem szerették Sám sont. Az öreg szülőkből m ár
kiveszett a szeretet képessége. Az Isten által kiválasztott
gyerm ek, akinek születését angyal je le n te tte be, nem al-
kalm as arra, hogy nagyon is földi szeretet tárgya legyen.
Ez nem is egyedülálló eset a Bibliában. H an n a sem sze-
re tte Sám uelt úgy, m int többi, u tá n a szü letett gyerm ekét,
m inthogy elsőszülöttjét m ég fogam zása előtt Istennek
szentelte.
S zeretett valakit Sámson? Az asszonyokat rosszul sze-
rette.
B arátja nem volt, sem baj társa.
S zeretett te h át valakit Sám son? Igen. Azt a V alakit,
akiben feltétlenül bízott, aki nem volt idegen, aki akkor
sem á ru lta el, am ikor elhagyta. Isten t, az ő belső Isten ét,
lelkében lakozó Istenét valóban és feltétel nélkül szerette.

69
 5

ERISZ ALMÁJA
AVAGY IZRAEL HŐSE

A korábbiakban otrom bának neveztem a szerkesztő be-

toldását, mely szerint Sám son szülei nem tu d ták , hogy
fiúgyerm eküknek a filiszteus nőkhöz való vonzódása Is-
ten műve. A zonban ha Sám sonban Izrael hősét és felsza-
badítóját ünnepeljük, akkor ez a megjegyzés m égsem
alaptalan.
Sám son nem te k in te tte a filiszteusokat népe term észe-
tes ellenségeinek. A szülőknek sem az volt a kifogása a
tervezett házasság ellen, hogy a jövendőbeli az ellenség-
hez tartozik, hanem az, hogy vallásilag gyanús, mivel kö-
rü lm etéletlen férfi gyerm eke. A filiszteus asszony irán ti
vonzódás nélkül sosem került volna sor Sám son és a
filiszteusok közötti ellenségeskedésre. Itt is, m int a görög
m itológiában, a nőt kell keresnünk a konfliktus m ögött -
Erisz alm áját.
Mi já ts z o tta e tö rtén etb en Erisz alm ájának a szerepét?
K étségtelenül az a tény, hogy lakodalm a első napján
Sám son egy - látszólag vagy valójában - m ego ld h atatlan

70
rejtvényt ad o tt fel az asszony h arm inc m eghívott rokoná-
nak. M éghozzá egy olyan fogadás k eretéb en , m elynek tét-
jé t - ha a fogadást elveszíti - ő, szegény hegyi pásztor fia
bizonyára nem tud m egfizetni. A provokációt, am ely Erisz
alm ájának szerepét töltötte be, nehéz lenne Isten számlá-
já ra írni. Sám son a provokátor. Az ő jellem éh ez tartozik a
provokáció elejétől végig. A kezdet kezdetétől fogva olyan
em berként jelen ik meg, aki m aga idézi elő saját végzetét.
N em egyetlen tettével, hanem a jellem ével, am elyből a
te tte i is következnek.
A rejtvény, azaz a provokáció indítja be Sám son és a
filiszteusok közötti konfliktusok sorozatát. Sám son és a
filiszteusok konfliktusáról beszéltem , nem pedig Izrael és
a filiszteusok konfliktusáról. Az utóbbiról ugyanis az
egész tö rtén e tb e n nincsen szó. Sám son egyedül, egy sze-
m élyben válik a filiszteusok ostorává, akik azonban többes
szám ban, többnyire töm egben harcolnak ellene, illetve
igyekeznek őt, a magányos vadat kézre keríteni.
H ozzá kell tenni, hogy b ár a filiszteusok váltak Sám son
ellenségeivé, Sám son m egvakíttatása előtt sosem gyűlöli
a filiszteusokat. S b ár a filiszteusok kézre akarják keríte-
ni, m eg akarják törni az erejét, az elbeszélésben ők sin-
csenek gonosz színben feltüntetve. Bizonyos értelem ben
egy gigantikus p á rh a rc ez, olyan, m int a szim ultán sakk-
meccs. Az egyik oldalon egy em ber játszik, a m ásik olda-
Ion pedig sokan. Csakhogy a filiszteusok bevetik a cselszö-
vés eszközeit, am ikor az asszonyokat használják fel Sám-
son legyőzésére. A zonban - legalábbis a konfliktus
kitörését követően, s főleg a döntő já tszm á b a n , Lehiben -
lépésh átrán y b an vannak. Ugyanis Sám sonba a harc hévé-
ben Isten szellem e költözik, s Isten szellem e verh etetlen .
Itt van elásva a theodicaea.
M iu tán Sám son észrevette, hogy azért v esztette el a fo­

71
 gadást, m ert az ‫ ״‬üszőjén szá n to tta k ”, de becsületbeli
adósságát mégis ki a k a rta fizetni, m egszállta az Ú r lelke,
m egölt harm inc férfit a filiszteusok közül (sem eggyel
többet, sem kevesebbet), s azok ru h áját ad ta oda felesége
rokonainak, azoknak, akik a rejtvényt m egfejtették. M ajd
‫ ״‬felgerjedt h a ra g jáb a n ” visszatér szülei házába.
Sám son mégis vágyott a felesége után. Ügy tűnik, hogy
annak ellenére, hogy ‫ ״‬üszőjén szán to ttak ”. Ekkor tö rtén t,
hogy felesége apja nem engedte be, nem hogy az ágyas-
házba, de m ég a házba sem , m ert közben m ár m áshoz ad-
ta lányát. ‫ ״‬És m ondá néki Sámson: T eljesen igazam lesz
m ost a filiszteusokkal szem ben, ha k árt okozok nekik.”
(15,3) (Károli fordítása)
M ire hivatkozik te h á t Sámson? Nem arra, hogy a filisz-
teusok ellenségek, hanem arra, hogy ,jo g a v an ” k árt
okozni nekik. T e h á t a.ju s talionis szellem ében já r el. (M int
J o n a th a n Yovel k im u ta tta , M ilton erre épít, m ikor drá-
m ájában Sám son többször jogi érvekre hivatkozik.)
A m egtorlás pontosan követi a ‫ ״‬szem et sze m é rt” elvét.
A filiszteusok súlyos k árt okoztak neki, megszégyení-
tették , elvették tőle a kedvesét. T eh át m ost ő is súlyos
kárt fog okozni nekik. T udjuk, hogy a flliszteusokénál ala-
csonyabb civilizációból jön, nincsenek a m egtorlásra szol-
gáló kifinom ult technikai eszközei. Összefog te h á t há-
rom száz rókát, összekötözi azokat a farkuknál fogva, csó-
vát köt a farkukra és a filiszteusok gabonaföldjeire és
szőlőibe ereszti őket. E zú ttal csak anyagi kár k eletkezett.
Sám son ebben a bosszúaktusban nem ölt m eg egyetlen
filiszteust sem.
Azonban a filiszteusok ezt nem hagyják annyiban. ‫ ״‬...Fel-
m énének akkor a filiszteusok és m egégeték az asszonyt és
annak atyját tűzzel.” (15,6) K egyetlen és oktalan gyilkos-
ság volt ez. H iszen Sám son felesége azért á ru lta el férjét,

72
hogy a tű zh alált elkerülje. így is férjéért fizet. E bben az
esetben filiszteus gyilkol filiszteust.
Sám son bosszút esküszik (joggal), ezú ttal a filiszteu-
sokkal szem ben - s m egint nem öl. ‫ ״‬És m egverte őket ke-
m ényen válluktól a tom porukig, és lem ent és lakott
E tham ban, a sziklabarlangban.” (15,8)
M agány volt a válasz a tö rtén tek re. Sám son tisztában
van a m aga igazával, de csalódottságában és gyászában
nem akar többé em b ert látni.
Ekkor avatkozik bele a m ag án tö rtén etb e a történelem .
Vagy úgy tűnik, m in th a beleavatkozna.
A filiszteusok ‫ ״‬felm en tek ” - folytatódik a tö rtén e t,
m egszállták J ú d á t és L ehiben telepedtek le. A J ú d a törzs-
béliek m egkérdezték, hogy vajon ezt m iért te tté k , m ire
azok azt válaszolták, hogy Sám sont akarják m egkaparin-
tani, aki ‫ ״‬a z t” te tte velük. Nos, tudvalévő, hogy Sám son
D án és nem J ú d a törzséhez tarto zo tt, s a flliszteusok tud-
h atták , hogy o tt hiába keresik. A farkas és a b árány rnesé-
jé n ek szokásos érvét alkalm azták. U gyanakkor ugyanazt
a stratég iát, m int Sám son két asszonya esetében. A zsaro-
lásét. Vagy m egszerzitek nekünk Sám sont, vagy megszáll-
va ta rtu n k b en n etek et.
H árom ezer (ism ét egy hiperbolikus szám!) jú d e a i m ent
le az etham i sziklabarlangba Sám sonért, hogy kiszolgáltas-
sák őt a filiszteusoknak. Bizonyára azért h árom ezer, m ert
feltételezték, hogy ennyi em berre van szükség az egy
Sám son m egkötözéséhez. Ez persze m egint árulás, hiszen
egy ‫ ״‬k ö rü lm eté lte t” ak artak kiszolgáltatni a ‫ ״‬körülm eté-
letlen ek n ek ”. De a jú d eaiak , szem ben az asszonyokkal,
egyenesen beszéltek. ‫ ״‬N em tudtad, kérdezik, hogy a fi-
liszteusok uralkodnak felettünk? M it te tté l velünk?” M ire
Sám son m egint a jogi érvvel válaszol. ‫ ״‬Ahogy ők cseleked-
tek velem én úgy cselekedtem velük” (15,11) (jus talio-

73
 nis). A jogi érvnek itt nagyobb volt a jelentősége, m int az
első esetben. Ugyanis a filiszteusok igényének sem m issé-
gére utal. H a egy bűnös él közöttünk, azt ki kell szolgál-
tatn u n k , különben rajtu n k c sa tta n az ostor. De ő, Sám-
son, nem bűnös, így a filiszteusoknak nincs jogalapjuk ar-
ra, hogy k ia d a tá sá t követeljék. A m ikor azo n b an a
jú d eaiak mégis m eg ak arták kötözni, Sám son azzal a fel-
tétellel hagyta m agát m egkötözni, hogy m egesküsznek,
hogy ők nem rohannak rá, csak kiszolgáltatják a fdiszteu-
soknak. E rre m egesküdtek, s ez így is tö rtén t. Sám son
nem ak art testvérháborút, bár nem szim patizált J ú d a tör-
zsének opportunizm usával. J ú d a törzse nem bízott Isten-
ben, de ő, Sám son, igen.
Sem a rókakalandban, sem a filiszteusok m egverésé-
ben nem volt Sám sonnak szüksége arra, hogy Isten széllé-
m e beléköltözzék. A m ikor Lehi felé közeledett a m en et, a
filiszteusok m ár ujjongtak. A zonban ekkor ‫ ״‬felindítá őt az
Ú rnak lelke... és lem állottak a kötelek a kezéről” (15,14).
Egy nyers szam árállcsontot talált, m egragadta, s azzal
m észárolt le ezer íiliszteust.
A győzelem u tán diadalénekbe fog: ‫ ״‬Szam ár állcsontjá-
val seregeket seregre, Szam ár állcsontjával ezer férfit ver-
tem le.” (15,16) M ajd eldobta az állkapocscsontot és eine-
vezte a helyet R am at-Lehinek.
A név je le n té sé t sokan firtatták . Ebben nem tudok ál-
lást foglalni.
A szam árállkapocs, m int később látni fogjuk, Sám son
szem élyének m egkülönböztető je le lett m ind a szobrá-
szók, m ind a festők körében.
V an egyéb érdekessége is ennek a ‫ ״‬csatán ak ”. M indé-
nekelőtt az, hogy nem csata. Inkább a tíz csapás történe-
téré hasonlít, elsősorban a V örös-tengeren való átkelés
csodájára. M ert itt is isteni csodáról van szó. Egy csodáról,

74
am elynek eszköze egy em ber. Egy á rta tla n m indeddig ár-
tatlan , m ert a ju s talionis értelm éb en igazságtevő, azaz
igaz em ber...
A diadalének azért m égis furcsa. N em csak akkor, ha
M irjam diadalénekével vetjük össze a F áraótól való meg-
m enekülés után.
V an ugyanis egy m ásik diadalének a Bírák könyvében,
Debóra éneke. ‫ ״‬Az Ö rökkévalóhoz dalolok, az Ö rökkévaló
dicséretét zengem ” (5,3), s ebben a szellem ben is folyta-
tódik. De rövid diadalénekében Sám son m agáról beszél,
nem is em líti m eg Izrael Isten ét, akinek a szellem e meg-
szállta. Gőg lenne ez?
Sám son nem gőgös. Ennek nincs sem m i jele. S mégis,
m iért nem énekli Isten dicséretét? M iért m agának tulaj-
donítja a filiszteusokon a ra to tt győzelmet?
A zért, m ert ő Isten nevét hiába szájára sosem veszi.
Ahogy nem is m u ta t be Istennek áldozatot. M ert, m int
ezt m ár jeleztem , Sám sonnak Istenhez bizalm i, szem é-
lyes, szubjektív viszonya van. Sám son Istene az ő Istene
elsősorban, s csak m ásodsorban Izrael Istene.
Ez a történ etb ő l azonnal ki is derül.
A zután (az úgynevezett csata u tán) m egszom jazott és
felkiáltott az Ö rökkévalóhoz ‫ ״‬T e ad tad szolgád kezébe
ezt a nagy győzelm et, és m ost szom jan kell m eghalnom és
a körülm etéletlenek kezére ju tn o m .” (15,18) Isten erre
m egh asíto tta a zápfogat, am iből víz fakadt, és Sám son
elo lth atta szom ját.
Sám son te h á t nem a ‫ ״‬c sa ta ” előtt kérte Isten segítsé-
gét. Sohasem ölt filiszteust, ahogy senki m ást sem azért,
m ert ellensége. Am ikor m egtette, ,jogi” alapon te tte , mind
am a bizonyos harm inc esetében, m ind pedig Lehiben.
T udja, hogy m egkapja isteni segítségét, m ert tudja, hogy
jogosan cselekszik.

75
 Ebben az esetben valóban összefonódik a személyes
tö rté n e t a nép történetével. J ú d á t szállják m eg a filiszteu-
sok azzal az ürüggyel, hogy Sám sont keresik. Sám son
m egszabadítja ideiglenesen J ú d á t. N em a saját törzsét.
Nem is azért, m ert ez lenne a célja. H iszen J ú d a m ég ki is
a k a rta őt szolgáltatni az ellenségnek. Azzal szabadítja
meg, hogy egyszerűen nem tud m egm enekülni a rá - jog-
talanul - leselkedő haláltól anélkül, hogy J ú d á t, leg-
alábbis ideiglenesen, fel ne szabadítsa. Sám son Izrael bot-
csinálta hőse.
A hős hősiességének fokát, m int láttu k a ‫ ״‬hőskor” ősz-
szes tö rtén e té b en , legyen az görög, róm ai, indiai vagy bib-
liai, az dönti el, hogy hány ellenséget ölt meg, s hogy mi-
lyen m agasan állt az ellenség az előkelőség sorában. Ehud
például azonnal királyt ölt. Ja e l, a ‫ ״‬hős” asszony is ezt tét-
te. T udjuk Sám uel könyvéből, hogy Saul féltékenységét az
k e lte tte fel D áviddal szem ben, hogy az ünneplő népek azt
énekelték, ‫ ״‬Saul ezreket ölt, Dávid tízezrek et”.
N em szól arról a krónika, hogy Sám son Lehiben azzal a
bizonyos szam árállkapoccsal előkelőségeket ölt volna. Vá-
rosokat sosem foglalt el, senkit sem hányt kardélre, m ég
kardja sem volt. N őket, akiktől félt, sosem b án to tt. Test-
vérgyilkosságot sohasem követett el. M inden te tte jogsze-
rű volt, s ő ezt hangsúlyozta is.
Isten, a Könyv szerint, a rra v álasztotta ki Sám sont,
hogy Izrael hőse legyen. De m itől lesz Izrael hőse? A ttól
vajon, hogy egy szam ár állkapcsával - Isten szellem étől
vezettetve - megöl szám talan ellenséget, hogy ne enged-
je m agát - akit testvérei kiadtak az ellenségnek, m int
egykor Józsefet az ő testvérei - igazságtalanul és jogtala-
nul meggyilkolni?
H azu d o tt volna az a bizonyos tűzből az égbe szálló an-
gyal, csalás volt a csodálatos születés?

76
 Vagy: m inek szólt a kiválasztás? M ire lett Sám son kivá-
lasztva? Vajon Izraelnek ezt a hősét az teszi-e hőssé, m int
a többi hőst a Bírák könyvében, vagy m int a görög, róm ai,
hindu, germ án m itológia hőskorának hősét?
Az angyal igazat m ondott, m ert a legendák angyala
m indig igazat mond. Csakhogy az angyal is gyakran két-
értelm ű én szól. M ire lett voltaképpen Sámson kiválasztva?
Izraelnek ez a hőse m ásként hős, m int többi hőse. N em
azért hős, m ert olyan sok filiszteust m egölt, han em vala-
mi egészen m ásért. L ehetséges, hogy a rra lett kiválasztva,
hogy egy olyan korban, m elyben a katonai erény áll az
erények csúcspontján, a jogszerűség erényét testesítse
meg? Vajon rossz-e M ilton értelm ezése?
Sám son Isten kiválasztottja volt. A zonban m ire le tt ki-
választva? T alán éppen Isten szeretetére.
Je sija király idejében k apott erőre az ‫ ״‬egyedüli J a h v e ”
m ozgalom . A ttól az időtől kezdve szoktunk m onoteizm us-
ról beszélni. M ég ez a tiszta m onoteizm us sem olyan kris-
tálytiszta, m int Sám son isten h ite. Sám son nem m u ta t be
az Ö rökkévalónak égő áldozatot. N em dönt le bálványo-
kát sem , nem kér tanácsot szobrocskáktól, nem fanatikus,
m int Sám uel, és soha sem lép fel, ahogy nem is beszél ‫ ״‬Is-
ten nevében”. Isten neki sem m it nem ígért m agán az ‫ ״‬ál-
d áson” kívül. Sem győzelm et, sem országot, sem királysá-
got, sem hosszú életet, sem sarjak at. Pontosabban szólva
ő a Bibliában az egyetlen kiválasztott, akinek Isten sem -
m it sem ígért az ‫ ״‬áldáson” kívül, mi több, akihez Isten so-
sem beszélt.
Sám son szülei —elsősorban M anoa szám ára —az Örök-
kévaló olyan Isten, akitől félni kell, h á th a megöl, aki rossz
néven veszi a körülm etéletlenekkel való érintkezést. Az ő
feleségéhez beszélt Isten, angyala közvetítésével. Sám-
sont azonban m indez a legkevésbé sem érdekli. Sám son

77
belülről irán y íto tt em ber, aki szem élyes kapcsolatot ápol
a L á th a ta tlan n a l, de m indig csak a m aga nevében beszél.
K iválasztottsága titok, azért titok, m ert személyes, m ert
ez az ő ‫ ״‬szíve”. A Biblia azt m ondja, hogy am ikor születé-
se titkát Delilának elbeszélte, akkor ‫ ״‬egész szívét” tá rta ki.
C sak ism ételh etem , hogy Isten volt az egyedüli lény,
akiben Sám son feltétlenül bízott, akinek soha szem rehá-
nyást nem te tt. T u d ta, hogy igaza van az asszonyokkal
szem ben, igaza van a fdiszteusokkal szem ben, Júdával
szem ben. A zonban Istennel szem ben, tu d ta, sosem volt
sem joga, sem igazsága. H a valaki tu d ta, az éppen Sám-
son volt, hogy Isten orcája előtt soha sincsen igaza.
Nem véletlenül idéztem - idézőjel nélkül - Kierke-
gaard, azaz a jü tla n d i lelkész alapgondolatát. M ert való-
ban ez volt Sám son alapgondolata, vagy inkább alapvető
hite és pátosza. E nnek az alapm ondatnak a képviseletére
lett ő kiválasztva. A szubjektív isten h itre. F eltétlen biza-
lom ra azon Lény irá n t, akitől születésekor az áldását
kapta.
Sám son a zsoltárok szellem iségét hordozza. Erős vára
neki az Isten.
A Biblia szövege vezet bennünket m indennek a megér-
téséhez. A Bibliából tudjuk, hogy a n arratív a első részét
nem a Lehi m ellett a ra to tt ‫ ״‬győzelem ” s Sám son diadal-
éneke zárja, hanem Sám son fohásza.
A d iad al u tá n S ám sont v ég telen szom júság fogta el.
A szom júság persze szim bolikus m otívum . Sám son Isten t
szom júhozta. Ez volt az a szom júság, am elyet csak Isten
tudott oltani.

78
 6

A SZENVEDÉSTÖRTÉNET

Sám son tö rtén e té n ek balladai töm örségéről m ár szóltam .

Sehol sem töm örebb a szöveg, m in t a szenvedéstörténet
elbeszélésében.
‫ ״‬A íiliszteusok m egfogták őt, és kiszúrták szem eit, és
levezették őt G ázába, és ott m egkötözték két vaslánccal,
és őrölnie k ellett a fogházban.” (16,21) (Károli, aki a
bronzláncot vasláncnak fordította.) Ennyi.
A legyőzhetetlent legyőzték, m egvakították, megkötöz-
ték a rra kényszerítve, hogy egy állat m un k áját végezze.
Szam ár, öszvér vagy ló szokott ugyanis körben járv a, já-
rom ba fogva gabonát őrölni. S m ég az állat sem a fogház-
ban. A m egaláztatás tö rtén e t a rra u tal, hogy Sám sont
nem csak állati sorban ta rto ttá k , hanem hogy állatk én t is
kezelték. M int egy K afka-novellában.
Vagy m in t A uschw itzban.
Ezen a ponton m inden szokásos hasonlat kim eríti lehe-
tőségeit. A kár Józsefhez, ak ár Jóbhoz, ak ár K risztushoz
m érik —ahogy szokták —Sám son tö rté n e té t. M ár a törté-

79
net ‫ ״‬vége” is abszurddá teszi a hasonlatot. Jó b visszakap
m indent kétszeresen, Józsefet nem csak kihúzzák a ve-
rém ből, de Egyiptom korm ányzója is lesz. K risztus feltá-
m ad a h arm ad ik napon. De Sámson nem kap vissza semmit.
О nem tám ad fel, az ő szám ára m aga a halál a m egváltás.
Sám son egyetlen ‫ ״‬ro k o n tö rtén etéb en ” nincs arról szó,
hogy valakit életében állatk én t ta rta n a k és kezelnek.
Hogy valakit em beri m éltóságában (m ert van ilyen itt is!)
a végsőkig m egaláznak.
Egy m ásik, szintén nem lekicsinyelendő sajátsága Sám-
son tö rtén etén ek , hogy ő nem perel Istennel, m int Jób, de
m ég azt sem kéri, hogy ‫ ״‬távozzon el tőle a keserű p o h ár”,
hanem valóban úgy viselkedik Istennel szem ben, ahogy
K ierkegaard azt m eg fogja fogalm azni. H a nagyon szere-
tünk valakit, akkor felem elő az a gondolat, hogy szerel-
m űnkkel szem ben soha sincsen igazunk. S m int m ár erről
volt szó, Sám son egyedül Isten t tu d ta —feltétlenül —sze-
retni. E zért felem elő volt szám ára az a gondolat, hogy Is-
ten elő tt soha sincsen igaza. Egyetlen panaszszava sem
volt, nem hányt Isten szem ére sem m it, nem k ért tőle szá-
m on sem m it, sem a születési áldást, sem azt, hogy széllé-
me elhagyta, hanem m indjárt azzal kezdte, hogy legyen
m eg Is te n a k a r a ta . H iszen sosem tu d ju k , hogy mi az
О ak arata.
Sám son h allgatott. Ettől kezdve senkihez sem szólt
egyetlen szót sem . Csak Istenhez. Azt is csak élete utolsó
pillanatában. A hallgatás K ierkegaard szerint a végtelen
rezignáció egyetlen kifejezési form ája. K ierkegaard a vég-
télén rezignációt a hitbe való ‫ ״‬u g rás” utolsó stádium ának
tekinti. Sám son esetében a végtelen rezignáció nem a hit-
be való ‫ ״‬u g rás”, hanem a szaltó m ortále bevezető stádiu-
ma. K ülönben sem tarto m pontosnak, ha Sám son eseté-
ben isten h itrő l beszélünk. Sám son nem ‫ ״‬h itt” Istenben,

80
hanem szerette és bízott benne. Személyes viszonya volt
hozzá. így értelm ezte Sám son a kiválasztottságot. Szere-
te tre lett kiválasztva. így értelm ezte nazireusságát. A sze-
re te té rt, ezért a feltétlen k apcsolatért kellett helytállnia.
S ezért, egyetlen eltévelyedésétől eltekintve, helyt is állt.
C sak m egism ételhetem , hogy m int a szerelm esek szám á-
ra, az ő szám ára is épületes volt az a gondolat, mi több az
érzés, hogy Istennel szem ben nincs, s sohasem lehet igaza.
V an m ég egy gondolat K ierkegaard tarsolyában, am i
m egvilágít egyet s m ást Sám son tö rtén etéb en . Ez pedig a
hum or összefüggése a hitbe való ‫ ״‬u g rással”. Ahogy az iró-
nia, legalább K ierkegaard szerint, nem a hit előszobája, a
hum or az. Nos, a hum or és a hit nem egyszer találkozik
Sám son bibliai tö rtén etéb en . G ondoljunk csak a rra a jele-
n etre, m ikor egy kurva ágyából éjfélkor felkelve G áza be-
zárt kapuját Sám son egyszerűen kiem eli és vállán viszi
egészen H ebronig - Isten segedelm ével csúfot űzve a
filiszteusokból, akik m ár biztosak abban, hogy m ost és itt
kezükre kerül és m egölhetik. A hu m o r nem idegen а т о -
d ern tragédiától, bár a szentséghez kapcsolódó hum or
igen. De, m ondanom sem kell, Sám son m inden, csak nem
szent.
M iután Sám son-tragédiáról beszéltem , nem tudok két
kérdést kikerülni.
M iről beszélünk itt? Nagyság, tragikus bűn vagy vétek,
szenvedéstörténet, katarzis.
M indenekelőtt: van-e Sám sonnak tragikus bűne?
A Bírák könyvében m eglehetősen világos, hogy mi az,
am it bűnnek tekintünk. A legfőbb bűnök a bálványim á-
dás, a testvérgyilkosság, a zsarnokság. A legfőbb bűnös
A bim elek, aki m indhárom bűnben vétkes. A legnagyobb
erények hősiesség a h arcban, beleszám ítva az ügyessé-
get, te h á t a győzelem kivívása és az Isten h ez való hűség.

81
Az utóbbi kettő együtt já r, hiszen m inden győzelem Isten
győzelme is egyúttal.
Sám son - s ezért volt meggyőző a K risztus előképeként
való értelm ezése - m indebben valóban teljesen bűntelen.
Legalábbis a B írák könyvének etikája szerint az. M eg sem
kísérti a bálványim ádás, annak ellenére, hogy vonzódik a
filiszteus ‫ ״‬kifinom ultsághoz”, a városi élethez és városi
asszonyokhoz. A testvérgyilkosság távol áll tőle, inkább
m egkötözteti m agát J ú d a törzsétől, m int hogy nekik árt-
son. Z sarnokságról pedig szó sem lehet, mivel Sám sonnak
nincs sem m i h atalm a, kivéve az időnként belé költöző is-
teni Szellem (vagy Lélek) h atalm át.
De h át m ilyen tragikus figura az, aki teljesen bűntelen?
Igaz, A ntigoné és Iphigeneia is bűntelen.
M ilyen erénye van Sám sonnak a B írák könyve érteim é-
ben? A harci erények, a győzelm ek s az Istenhez való hű-
ség. De, m int erről m ár volt szó, van m ég egy erénye, ami
egyedülállóvá teszi a Bírák könyvében s többnyire Sám uel
és a Királyok könyvében is. Ez pedig Sám son ,jo g érzék e”.
Akkor ver vagy öl, am ikor ,jo g a ” van rá. M egkérdezi ön-
m agától, hogy van-e joga valam it tenni, m ielőtt azt meg-
teszi. N em m ások előtt igazolja m agát, hiszen ez majd-
nem m inden jo g talan cselekedet esetében m egtörténik,
de önm aga és Istene előtt, am i lényegében egyre megy.
Szem ben Sám sonnal, a d euteronom ista tö rtén e tíró szer-
k észtette Sám uel és Királyok könyvében m indenki, főleg
m inden király, tesz olyasm it is, am i jo g talan .
M iért akkor a bűnhődés? M éghozzá a bűnhődésnek az
a fajtája és foka, am i rosszabb a halálnál?
Sám sonnak nincs bűne, de van vétke. S ez a vétek, m int
gyakorta m egtörténik, elválaszthatatlan k arak tere rokon-
szenves vonásaitól.
M int erről m ár volt szó, Sám son félt a nőktől, attól a

82
nőtől, aki te tsze tt neki, s attó l a nőtől, akit - a Biblia sző-
vege szerint - szeretett. Félt tőlük, m ert nem ism erte
őket, m ert nem bízott bennük, őt á ru ltá k el, de ő nem
á ru lta el őket. Sámson m inden ízében lovagias em ber volt.
De nem lovagiassága alapozta m eg reputációját, ha-
nem az ereje. Az erő, mely nem karak teréb ő l fakadt, ha-
nem az áldásból, am it m ég anyja m éhében kapott.
Az erő áldás volt, de nem ez volt ‫ ״‬az” áldás. Sám sonnal
ereje vele született, b ár erről az erőről az angyal sem m it
nem szólt. Az angyal egy szóval sem állította, hogy a m eg
nem született gyerm ek m ajd testi erejével fogja megválta-
ni Izraelt. Sám son ereje vele született, am íg Istenben való
feltétlen bizalm a saját választásához, személyisége öntör-
vényűségéhez tartozott. Lovagiassága, jogérzése szintén az
ő érdem e volt. Ereje, am inek reputációját köszönhette,
azonban nem volt az ő érdem e. M ég azt sem m ondhatnám ,
hogy ajándék toliakkal ékeskedett. M agától értetődőnek
tek in tette azokat a bizonyos ajándék tollakat. Ahogy az
em ber, m anapság is, olyan m agától értetődőnek tekinti azt
a teh etség et, m elyet, hogy Raw lst idézzem , a term észet
szerencsejátékában nyert, vagy hogy Nietzschével szóljak,
a gyerm ekisten szerencsés kockadobásnak bizonyult.
Sám son soha m eg nem köszönte erejét annak az Úr-
nak, aki ezzel az erővel érd em telen ü l m egajándékozta,
m o n dhatnám , aki ezt az erőt ‫ ״‬m egelőlegezte”. B ecsületes
em ber lévén nem élt vissza erejével, de azt m eg sem kö-
szönte. Ez neki ‫ ״‬d u k á lt”.
Sám son olyan em ber volt, m in t oly sokan közülünk.
M int sokan azok közül, akik különleges képességekkel szü-
lettek. N em é rte tte , hogy ezekért a képességekért egye-
dűl m ég nem okvetlenül szeretik is.
M ár volt szó arról, hogy Sám sonnak rossz volt az em ber-
ism erete. Olyan hiba ez, mely nem ritk án tragédiák for-

83
rása. Hogy csak Shakespeare-t em lítsem : szám talan hőse
tragéd iáján ak vagy legalábbis balsorsának a rossz em ber-
ism eret volt az ősforrása, B rutustól L earen keresztül égé-
szén Prosperóig.
A d eu tero n o m ista tö rtén etíró d rám ája e köré a vétek
köré - a rossz em b erism eret vétke köré - épül. Úgy van
felépítve, hogy m indaz, am it Sám son reputációjának ne-
vezhetünk, csodálatos erejének m egnyilvánulása, mely-
ben neki — Sám sonnak — sem m i érdem e nincsen, a két
‫ ״‬n ő tö rté n e t” között helyezkedjen el. Az első n ő tö rtén et
Erisz alm ájának tö rtén e te , melyet Sám son egyszem élyes
bravúrjai s ezzel já ró reputációja követnek, az utolsó nő-
tö rtén etb en Sám sonnak ‫ ״‬benyújtják a szám lát”, erejét
veszti, reputációja odavan. E ljátszotta m eg nem érdem elt
szerencséjét.
H add ism ételjem m eg ebben az új kontextusban, hogy
Sám son egyedül Iste n t szereti, s egyedül Isten szereteté-
ben bízik feltétlenül. M int oly sokszor elő szokott fordul-
ni, ezért nem is törődik vele. M ikor szom jas, Istenhez for-
dúl, hogy adjon neki inni, am ikor m ár szom ját o lto tta, az
italt sem köszöni meg. Aki szeret, az szeret. A kit szere-
tünk, azt szeretjük. A nnak nem kell köszönetét m onda-
nunk, m ert az olyan m agától értetődő, olyan term észetes,
m int m aga az áldás.
Sám son félreérti a szeretet feltétlenségét is. Éppen
m ert feltétlennek tu d ja ezt a szeretetet, elárulja az inzisz-
táló D elilának a közte és Isten közötti intim kapcsolat tit-
kát. Nem érzi hübrisznek, pedig az. Nem gondol arra,
hogy nem a bálványim ádás az egyetlen hübrisz, hanem az
Istennel való intim kapcsolat kifecsegése, a szerelm i zsa-
rolásra válaszoló kifecsegése is az. A b áto r Sám son félt,
‫ ״‬halálosan” belefáradt a szerelem m el való zsarolásba, s
ezért lépte át az á tlé p h ete tle n h a tárt.

84
 Azt m o n d tam a korábbiakban, hogy nem csak Sám son
em berism erete volt rossz, de isten ism erete is. M iért? Is-
ten féltékeny le tt volna D elilára? A d eu tero n o m ista szer-
kesztő szem ében talán - ki tudja? - igen. D e az én Sám-
son-tragédiám szem pontjából nem . Sám son Istene sze-
mélyes Isten. Lelkében él. Az övé. N em lehet féltékeny.
De k e tté h a síth a tja Sám son énjét.
De vajon m it je le n t a rossz istenism eret? Azt, hogy
Sám son félreérti Istent? Az isteni szellem et önm agában?
N em hinném . H a valóban fé lre é rte tte volna, bukása u tán
panaszkodna, pörölne Istennel. De, m in t tudjuk, m indezt
nem teszi. B ukásában ugyanolyan feltétlen Isten iránti
szeretete és bizalm a, m int annak előtte.
Isten ism erete azáltal m ondott csődöt, hogy azonosítót-
ta Isten irá n ta való szeretetén ek feltétlen ség ét az isteni
áldás feltétlenségével. Az átlagem ber, vagy inkább az át-
laghívő m indig így van ezzel. H a elm arad az áldás, akkor
ez Isten szeretetlenségének, az Istentől való elhagyatott-
ságnak a jele. Sám son azonban egy percig sem h itte, mi-
vei ennek nyom a sincsen, hogy az áldás visszavonása
egyúttal a szeretet visszavonása is lett volna. Az áldást Is-
ten ugyan visszavonta, de szeretete örök. M ert ez a szere-
tét az ‫ ״‬igazi” áldás.
A zonban a szeretet Sám sonnál itt sem az élettel, ha-
nem a halállal ta rt rokonságot.
Lukács György szavaival élve a tragikus hős szabadsá-
golt halott.
L ehet, hogy ez nem m inden tragikus hős esetéb en igaz.
De Sám son esetéb en m indenképpen az.
A ren d eltetése és k arak tere közötti feszültség teszi az-
zá attó l kezdve, hogy a B írák könyvének tö rtén e té b e lép.
H add ism ételjem meg: anyja m éhében választja ki Is-
ten nazireusnak. Ezzel születik, ezt nem ő választja. A ki­

85
választottság tu d a ta él benne, de nem a kiválasztottság
téloszának a szellem ében. О azzal a célzattal le tt ‫ ״‬Isten-
nek s z e n te lte te tt” az angyal szavai szerin t, m e rt ‫ ״‬ő kéz-
di m ajd m egszabadítani Izraelt a Filiszteusok kezétől”
(13,5) (K ároli ford.). Nos, sem m i je l nem m u ta t arra,
hogy ezt a célt Sám son saját céljává te tte volna. Izrael fel-
szabadítása cseppet sem érdekli. N em tiltakozik ugyan a
m egbízatás ellen, m int Jó n ás próféta, hanem egyszerűen
nem veszi tudom ásul. Isten szellem e erőt ad neki, hogy
‫ ״‬objektív” célját m egvalósítsa, de ő ezt az erőt kizárólag
jogsérelm ek orvoslására használja. Egyetlenegyszer sem
m ondja, hogy valam it Izraelért tesz, m ég azt sem , hogy
valam it Iste n ért tesz. M égis m élyen él benne a kiválasz-
to ttság tu d ata. De nem a felszabadító akcióra, hanem a
szeretetre való kiválasztottságé. Sám sont nem érdekli íz-
rael felszabadítása, de szenvedélyesen el van kötelezve Is-
ten szeretetének. Az ‫ ״‬objektív” feladatot ‫ ״‬szubjektívvá”
változtatja. Nem az ‫ ״‬objektív” m egbízatását váltja be ha-
lálában, hanem azt a m egbízatást, am it ak k én t vállal,
hogy ezzel és ezáltal jellem én ek lényegét is beteljesítse.
Szó sincs arról, m int ezt olyan sokak értelm ezték , be-
leértve a m ár id ézett lubavicsi rabbit is, hogy egy nagy ke-
rülő ú tta l bár, de Sám son végül mégis beválto tta azt, ami-
re re n d e ltetett. N em , a tragédia végén sem azt v álto tta
be, am ire az angyal szavai szerint re n d e ltetett. Azt váltja
be, am ire önm aga ren d elte önm agát, ahogy ő az áldást ér-
telm ezte. A kárhány em ber halt is m eg D ágon tem plom á-
ban, ettől Izrael nem szabadult m eg a filiszteusoktól, m ég
félig sem . M ég el sem kezdődött ez a hosszúra nyúló küz-
delem . Nem soká kell várnunk, m íg a deu tero n o m ista tör-
tén etíró lineáris elbeszélésének segítségével el nem ju -
tunk addig az óráig, m ikor a filiszteusok D ágon istenük
segedelm ével m ajd Izrael szent frigyládáját fogják elra­

86
bolni. A legsötétebb évek m ég h á tra vannak. Ami Izrael
felszabadítását illeti, Sám son által ebben az értelem ben
sem m i sem tö rtén t.
De, kérdezhetjük, Sám son valóban a rra re n d e lte te tt,
am iről az angyal azt m ondta, hogy a rra ren d eltetett?
Vagy nem válto ztath atta-e m eg Isten az elrendelés célját?
H á th a Sám son m ásra re n d e lte te tt, s azt v á lto tta be, ami-
re re n d e ltetett? H á th a a rra re n d e lte te tt, hogy m aga har-
colja ki önm aga rend eltetését? H á th a a k a ra k te r m aga az
elrendelés?
H á th a az a bizonyos ‫ ״‬áldás” és a k a ra k te r összefonód-
nak egym ással abban a bizonyos elrendelésben? H á th a
nem azzal váltjuk m eg Izraelt, hogy háro m ezer filiszteust
m egölünk, hanem az Istenben való m e g re n d íth e tetlen és
feltétlen bizalom m al.
M ielőtt előreszaladnék ebben a m ár h a m ar lezáruló s
m indenki által m ár am úgy is ism ert tö rtén e tb e n , m egpró-
bálom a k érdéseket m egválaszolni. Hogy mi az ígéret, az
ugyanis a beteljesülésnél derül ki.
Az egyik ígéret a kiválasztottságé, am it Sám son úgy ér-
telm ezett, hogy ‫ ״‬feltétlen sze re te t”. A m ásik ígéret Sám-
son k arak terén ek jellem ző erénye: a jogérzék.
Sám sonnál a szeretet és a halál elválaszthatatlanok.
Sám son szem ében bűn nem m arad h at b ü n te té s nélkül.
S m indez találkozik, vagy - ha így ak arunk fogalm azni
—m indez ‫ ״‬m egvalósul” a végben.
‫ ״‬Mi édesebb a m éznél? A szerelem .
Mi erősebb az oroszlánnál? A h alál.”
A rejtvény m egfejtése, a rejtély értelm ezése, ahogy ezt
a tö rtén e t m aga előlegezte: Sámson.
De térjü n k vissza a történ eth ez.
A vak Sám son láncra verve nem is rabszolgák, hanem
állatok vég nélküli m un k ájára van ítélve.

87
 O lyan m élyre süllyedt, m int m ég senki az egész bibliai
tö rtén etb en . O lyan m agasra em elkedett, m int senki a Bí-
rák könyvében.
A risztophanész egyik színdarabjában arról vitatkoznak,
hogy m ikor volt O dipusz boldogabb, akkor, m ikor hatal-
m ás volt és gazdag vagy akkor, m ikor vak le tt és földönfu-
tó. A risztophanész válasza: akkor, am ikor vak le tt és föl-
dönfutó. O dipusz és Sám son tö rtén etéb en közös elem a
vakság. Sám son nem m agát vakíto tta meg, han em m ások
vakították m eg őt. A vakság szim bolikus jelentősége azon-
ban hasonló. M ind O dipusz, m ind Sám son akkor voltak
vakok, am ikor láttak.
De Sám son, szem ben Ö dipusszal, sosem volt boldog,
azaz sosem h itte m agáról, hogy boldog. E reje, az isteni
adom ány, nem te tte boldoggá. A rra adott csak lehetősé-
get, hogy a ra jta esett sérelm eket m egtorolja, de nem ar-
ra, hogy azokat megelőzze. Pontosabban szólva, csak erre
haszn álta fel erejét. Sem nem élt vissza az áldással, sem
nem használta fel ‫ ״‬Izrael felszabadítására”, m ondjuk had-
sereg élén, a csatatéren . M ikor provokált, s ezt többször
m eg tette, nem erejével provokált és nem is győzelm et
áhítozva. Nem a rra a h arm inc rend ru h ára volt szüksége,
am ikor feladta a rejtvényt, m ásu tt is talált volna ringyó-
kát, m int G áza városában, ahol m indenki rá leselkedett,
eláru lta titk á t annak, akiről eleve tudta, hogy elárulja őt.
M int m ár volt szó róla: sze re te tet provokált, s azt em ber
fiától és lányától. S ezt sohasem kap ta meg. Saját szerete-
teiben is m egbukott. E zért nem volt, nem is le h e te tt so-
sem boldog és nem is h ih e tte m agát annak. Azt m ondhat-
nánk, hogy Sám son szenvedéstörténete nem D elila áruiá-
sával kezdődött, hanem Sám son egész élete egyetlen
szenvedéstörténet volt. Ady, a nagy bibliaolvasó tu d ta,
hogy Isten nagyon sújtja azt, akit nagyon szeret.

88
 U gyanakkor Sám sonnak egész életéb en nem volt egy
panaszszava. Sem az asszonyokra, sem a jú d e aiak ra , akik
ki ak arták szolgáltatni, nem panaszkodott. A sérelm eket
m egtorolta, igazságot te tt, de m ég a filiszteusokra sem
panaszkodott. Csoda-e akkor, hogy végső m eg aláztatása
idején sincs egyetlen panaszszava sem? Hogy nem kérde-
zi m eg Isten t, hogy m iért kellett vele m indennek m egtör-
ténnie? Hogy nem kéri tőle szám on szenvedéseit? Hogy
nem perel Istennel?
N em azért nincs panaszszava, m ert bűnösnek érzi ma-
gát, de m ég azért sem , m ert tudja, hogy hibázott. Sem
b ű n tu d ata, sem lelkiism eret-furdalása. A rab lán cra fűzött
vak Sám son úgy viselkedik, m int egy sztoikus. N em azért,
m ert megnyugszik sorsában, hiszen kiderül, hogy ezt nem
teszi, ezt m ár igazságérzete sem tű rn é meg. S zám ára a
SORS szem élyes Istenében van je le n , akit feltétel nélkül
szeret s akiben feltétel nélkül bízik is. A híres szenvedés-
je le n et, az ‫ ״‬oh ja j!” ezért hiányzik teljesen a Sám son-tra-
gédiából.
De folytassuk a végkifejlet felé egyre gyorsabban roha-
nó tö rtén e te t.
A filiszteusok u rai összeülnek, hogy áldozatot hozzanak
D ágonnak, istenüknek, és hogy örvendezzenek, m ert az
kezükbe ad ta Sám sont.
Itt azonnal m eg kell jegyeznünk, hogy Sám sonnak a fi-
liszteusok feletti ‫ ״‬győzelm eit” soha m eg nem ü nnepelték
s Izrael Istenének sosem áldoztak ezért örvendezve. Mi
több, s erre m ég visszatérek, a Lehi m elletti ‫ ״‬győzelm e”
u tán Sám son k íséret nélkül, csak egyes-egyedül kérkedik
tettével, m in ek u tán a halálos szom júság fogja el. T alán
éppen diadaléneke m iatt.
M eg kell jegyeznem azt is, hogy a Biblia nem veszi zo-
kon a filiszteusoktól, hogy m egünneplik Sám son legyőzé­

89
sét, m inthogy az ‫ ״‬sokakat m egölt közülünk”. Mi sem tér-
m észetesebb annál, m int hogy ünnepük az ellenség felet-
ti győzelm et. A m it a Biblia igen zokon vesz, az a megva-
k íttatás és a m egaláztatás. Ebben, ha nem tévedek, van
valam i a ‫ ״‬kultúra-kritikából”. A filiszteusok, a ‫ ״‬civilizált”
népek, akik kardot hordanak, akiknek csataszekereik van-
nak, akiknek az istene, D ágon, aki félig hal, félig em ber,
h atalm as, oszlopos tem plom ban lakik, nem egyszerű
frigyládában, m int a lá th a ta tla n Jah v e, rafin áltan kegyet-
lenek. Izrael hegyi lakó pásztor törzsei megölik az ellen-
séget, esetleg éppen állatok állkapcsával, de nem alázzák
meg. A m egvakíttatás és a m egaláztatás leírásának, nincs
kétségem , köze van egy bizonyos ‫ ״‬civilizáció” m egvető ér-
tékeléséhez. L ehet, hogy d eu tero n o m ista szerkesztőnk itt
politizált, de ezt biztosra nem m ondhatjuk.
Folytatjuk. Am ikor a filiszteusok m ár javában ünnepel-
tek, e sz ü k b e ju to tt, hogy elhívják a m ulatságba a m egalá-
zott és m egvakított rabot, hogy az ‫״‬já té k áv a l” m u lattassa
őket, azazhogy kom édiázzon nekik. És az oszlopok elé ál-
lították. Sám son m egkéri ekkor a vakvezető fiút, hogy se-
gítsen neki kitapogatni a tem plom ot tartó főoszlopot.
M ost m ásodszor fordul fohászkodva Sám son Istenéhez.
‫ ״‬U ram , Isten, em lékezzél m eg rólam , és erősíts m eg en-
g ém ét csak m ég egyszer, óh Isten! hadd álljak bosszút a
filiszteusokon szem em világáért!” (16,28) (K ároli - módo-
sítva)
Sám son m arad az, aki volt. N em azt kéri Istentől, hogy
m utassa meg, hogy nem D ágon, hanem ő az igaz Isten,
vagy hogy segítse m eg Izraelt, ne engedje legyőzni válasz-
to tt népét. Szó sincs róla. M egint az igazságtevéshez kéri
az Ö rökkévaló segítségét. Az igazság követeli meg, hogy
m egtorolja a filiszteusokon nem azt, am it Isten ellen el-
követtek, hanem azt, am it őellene elkövettek. N em azt,

90
 hogy legyőzték, sem azt, hogy rabságba v etették , m ert az
a sérelm et elszenvedett jogszerű válasza, h an em megva-
k ítta tá sá t. C sak szem e világáért, csak a filiszteusok külö-
nős kegyetlenségéért a k ar Sám son bosszút állni. Sám son
azért könyörög sz e re te tt Istenének, hogy ne feledkezzen
m eg róla, hogy m aradjon hűséges hozzá. A zért könyörög
segítségért, hogy úgy halhasson m eg, ahogy élt.
M ikor az oszlopnak tám aszkodik, m ég nem ism eri sze-
mélyes Istene, sze re te tt Isten e válaszát. De ekkor befeje-
zi fohászát: ‫ ״‬H add vesszek el én is a Filiszteusokkal!”
(16,30) S ekkor rázza m eg az oszlopot és dől be a tem p-
lom. Csak halála p illan atáb an tu d ja m eg Sám son, hogy Is-
tene m egem lékezett róla. Az egyetlen, akit igazán szere-
te tt, viszonozta ezt a szeretetet.
Mi édesebb a m éznél? A szerelem .
Mi erősebb az oroszlánnál? A halál.
Sám son betö ltö tte a sorsát. Isten szerelm ének bizo-
nyosságát kap ta m eg a halálban.
U to ljára szeretnék visszatérni ahhoz a kérdéshez, hogy
m iért szerepel ebben a d rám áb an kétszer az a m ondat,
hogy Sám son húsz esztendeig bíráskodott Izraelben. Le-
h ét azt gondolni, hogy a tö rté n e te t k etten szerkesztették,
vagy legalábbis két forrásból szerkesztették össze, de azt
is, hogy, m int m ár em lítettem , a Lehi epizód és D elila tör-
té n ete között is eltelt m ár húsz esztendő. A rról m á r volt
szó, hogy a bírák ebben a bibliai könyvben csak ritk án bí-
ráskodnak, m ert többnyire hadvezérek, hogy Sám son
m inden volt, csak nem hadvezér, és nem b íráskodhatott
Izraelben, legfeljebb D án törzsében, bár ann ak sincs nyo-
m a a tö rtén etb en . C sak annak van nyom a, hogy D án tör-
zse Sám sont m agáénak te k in te tte , mivel testvérei és aty-
já n a k egész háza ‫ ״‬le m e n t” érte, és apjának, M anoának
sírjába tem ette.

91
 De an n ak a m ondatnak a m egism étlése, hogy Sám son
húsz esztendeig bíráskodott Izraelben, kétségtelenül van
szerkezeti jelentősége. Ugyanis két részre ‫ ״‬vágja” a drá-
m át. Azt m ondhatnánk, hogy a S ám son-drám a szerkeze-
te a következő. Kezdődik egy bevezető je le n e tte l, m ajd
jö n az első felvonás bezárva a szom júság je le n e tte l, végül
a m ásodik felvonás bezárva Sám son halával. A bevezető
je le n e t és az első felvonás között kétségtelenül eltelik tíz-
egynéhány esztendő. N em tudjuk ugyanakkor, hogy az el-
ső és m ásodik felvonás között m ennyi idő telik el. Ez spe-
kuláció kérdése. De mivel ez egy üres lap, a kérdés eldön-
tésének nincs jelentősége.
Az e m líte tt m ondat először a szom júság je le n e t u tán
szerepel, m ásodszor a tö rtén e t végén.
Nos, Sám son, m int tudjuk, sosem áldoz Istennek, de
kétszer fohászkodik Hozzá. Ö sszesen kétszer. Először a
szom júság je le n etb e n , m ásodszor D ágon tem plom ában.
A lehi csata u tán , ahol legfényesebb egyszem élyes győ-
zelm ét a ra tja, a szom júhozó Sám son így fohászkodik az
Örökkévalóhoz: ‫ ״‬Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győ-
zelm et, és m ost szom jan kell m eghalnom , és a körűim é-
téletlen ek kezére ju tn o m .” (15,18) (K ároli). Isten, m int
tudjuk, vizet fakaszt a szám ára. Sám son itt Istennek az él-
tető vízért, te h á t az é letért könyörög.
Az utolsó je le n etb e n viszont így fordul Istenhez ‫ ״‬...erő-
síts m eg, m ég egyszer, óh U ram , hogy bosszút állhassak a
filiszteusokon szem em v ilág áért... H add haljak m eg a
filiszteusokkal eg y ü tt.” (16,28) Itt h alálért imádkozik.
Az a bizonyos m ondat Sám son húszéves bíráskodásáról
m indig az egyik fohászkodást követi.
Azaz a fohászkodás m aga vágja a d rá m á t két részre
(felvonásra). Az első részben szállja m eg időnként Sám-
sont az Ú r szellem e, és győz, egészen addig, am íg m ajd­

92
nem m eghal a szom júságtól, s csak a fohász adja vissza az
életnek. A m ásodik rész (felvonás), kezdve a G áza epizód-
dal, m ár a ‫ ״‬szabadságolt h a lo ttró l” szól. Sám son itt kéz-
d ettő l fogva a halállal cicázik, s nem a ra t többé győzelm et
senki felett...
M ikor és hogyan bíráskodott Sám son, ha egyáltalán?
Hogy kerül ez a m odern ‫ ״‬o u tsid e r”, ez a magányos farkas,
ez a csodabogár a Bírák könyvébe?
Erre nem találom a választ.

Sok m indenre nem találom a választ, sok m indenre talán

nem is keresem . A Sám son-enigm a m a is enigm a. De ép-
pen ez a vonzó Sám son d rám ájáb an . E zért értelm ezik
Sám son talányos alakját és tö rté n e té t vagy k étezer esz-
tendő ó ta a bibliam agyarázók, a festők és szobrászok, az
írók és a zeneszerzők.
A bibliam agyarázatokról a következőkben csak akkor
lesz szó, m ikor ez költői form át ölt, m int például Gross-
m an írásában. A vallási in d íttatású , elsősorban zsidó bib-
liaértelm ezés végtelennek tűnő anyagához szakértelem
híján hozzá sem m erek nyúlni. Ehelyett inkább a festők és
szobrászok, az írók és zeneszerzők szabad értelm ezéseit
kérdezgetem . Azt kérdezem tőlük, hogy m ilyennek látják
Sám sont s hogyan beszélik el újra és ú jra az ő tö rtén e té t.
S főleg azt, hogy hogyan ism ernek m agukra, b arátaik ra,
korukra abban a tö rtén etb en , am elyben - ki tudja - talán
m aga a kétezer-ötszáz évvel ezelőtt élt d euteronom ista
szerkesztő is saját m agára, korára, k o rtársaira ism ert.

93
 II. RÉSZ

SÁMSON
A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN
_
 1

AZ ÁBRÁZOLHATÓSÁG
KÉRDÉSÉRŐL ÉS NÉHÁNY
SÁMSON-ÁBRÁZOLÁSRÓL
ÁLTALÁBAN

Nem v álaszth attam főcímnek, hogy Sámson ábrázolása a

képzőművészetben annak eldöntése előtt, hogy van-e valam i,
am it ábrázolásnak nevezhetünk, s hogy ez a ‫ ״‬valam i” tét-
ten érhető-e azokban a szobrokban, festm ényekben, raj-
zokban, m iniatűrökben és rézkarcokban, melyek címük-
ben ‫ ״‬Sám son” nevét viselik. A m ásik kérdés, hogy erre a
kérdésre ugyanaz a válasz adható-e, ha szobrászatról és
festészetről beszélünk, vagy ak ár h a a 14. vagy a 17. szá-
zadban készült m űveket elem zünk, vagy h a esetleg cső-
portképről, illetve alakábrázolásról van szó.
Hogy valam inek az ábrázolásáról beszélhessünk, szűk-
ség van a k ép -tu d a tra (H usserl), te h á t a rra az előzetes
beállítódásra, hogy létezik valam i, am i valam i m ásnak a
képe, s nem kizárólag az, ami. Persze erre akkor is szűk-
ség van, am ikor szim bólum okkal vagy allegóriákkal talál-
ju k m agunkat szem be, hiszen a szim bólum vagy az allegó-
ria valam i m ásnak a szim bólum a és allegóriája, te h át je-
lentését nem pusztán, nem is elsősorban, önm agában

97
hordozza. M int ezt K ant az ítélőképesség bírálatában elem ez-
te, ahhoz, hogy egy kép szim bólum ként vagy allegória-
ként értelm ezh ető legyen, hasonlítania kell valam iben ar-
ra, am inek az allegóriája vagy szim bólum a. Hogy am iben,
az elválasztja az allegóriát a szim bólum tól, de ettől most
el lehet tekinteni. M ondjuk, tudnunk kell, hogy az orosz-
Ián vagy a sas a hatalom , többnyire a királyi hatalom alle-
góriájának szerepét játssza, m ikor ezek a fenséges állatok
egy cím erben je len n ek meg. V annak bonyolult allegóriák,
m int pl. H obbes L eviathánja, am elyek in terp retáció , ez
esetben filozófiai in terp retáció nélkül nem érthetőek.
A záltal hasonlít valam iben egy allegória vagy egy szimbó-
lum a rra , am it allegorizál vagy szim bolizál, hogy szokás
szentesíti m agát az asszociációt. Ahol ilyen szokás nin-
csen, o tt m eg kell terem ten i. De nem lehet teljesen önké-
nyesen m eg terem ten i, hiszen azokkal az elem ekkel kell
részben építkezni, m elyeknek m ár van az em berek tuda-
táb an m egrögzött referenciájuk. A francia n em zet nyo-
m ában az európai kontinens szám talan nem zete válasz-
to tt zászlajának különböző színekben trikolort, m ikor is a
színek jelen tések et fejeztek ki, am elyek többnyire időköz-
ben teljesen elhom ályosultak. A zonban a zászló m a is ezt
vagy azt a n em zetet ‫״‬jelk ép ezi”, például am ikor felhúz-
zák az árbocra az olim piai játékokon a győztes nem zeté-
nek tiszteletére.
M i a különbség egy cím eroroszlán és akárm ilyen más
oroszlán, például a között az oroszlán között, am elyet
Sám son kezével té p e tt szét? Első m egközelítésben az,
hogy a hasonlóság nem fogalm i, hanem képi. Hogy a ha-
sonlóság vagy a látszólagos hasonlóság közvetlen, ameny-
nyiben az ábrázolásból az áb rázo ltra rá lehet ism erni. Azt
fel lehet ism erni. Ebben az esetben a képről vagy a szó-
borról m inden m agyarázat nélkül felism erem , hogy ‫ ״‬m it”

98
vagy ‫ ״‬k it” ábrázol. P ontosabban szólva nem felism erem ,
hanem felism erhetem . M ondjuk, ha egy festm ényen egy
sátorféleséget, birkákat, egy fiatalasszonyt és ölében egy
újszülöttet látunk, továbbá három férfit, akik m eghajol-
пак a kisfiú előtt, akkor nem szükséges elolvasnunk a kép
m ellé rag aszto tt szöveget, mivel e nélkül is tudjuk, m agá-
ról a képről olvassuk, hogy a királyok imádását ábrázolja.
Persze ha egy a keresztény ikonográfiában já ra tla n budd-
hista tekint ugyanerre a képre, akkor szüksége lesz a ma-
gyarázó szövegre, m ert különben nem fogja tudni, hogy a
kép m it ábrázol. De vajon valóban nem fogja-e tudni? Lát-
ni ugyanis fogja, m éghozzá ugyanazt fogja látni. R eá fog
ism erni az állatokra, a fiatalasszonyra, a bébire, a hajion-
gó felnőtt férfiakra. E setleg m aga költ hozzá a képhez egy
tö rtén e te t. Nem ugyanez a helyzet, bár valam i hasonló
egy portré esetében. H a ism erem a m odellt, akkor rá fo-
gok ism erni. Azt fogom m ondani, ‫ ״‬hasonlít r á ”. H a jó i is-
m erem a m odellt, akkor m ég azt is m eg tudom ítélni,
hogy a festő m eg értette-e m odellje k a ra k terét, a lelkét.
Akkor is azt m ondhatom , hogy ‫ ״‬ez valóban ő ”, ha a kép-
ről nem tu d n á egy idegen könnyen ‫ ״‬felism erni”. H a azon-
ban egy k ép tárb an járk álv a látok egy p o rtré t, nem is na-
gyón érdekel, hogy ‫ ״‬ki ő”, hacsak azért nem , hogy a képet
egy névhez asszociáljam . A rem ek p o rtré a szó bizonyos
értelm éb en önreferenciálissá válik. A bban az értelem b en
ugyanis, hogy legalábbis látszó lag ö n m ag áb ó l le h et
m egérteni. U gyanakkor ez az ö nreferencialitás nem je-
lenti a virtuális referens hiányát. Látjuk, hogy egy hölgy
‫ ״‬van” a vásznon. Azaz van, bár nincsen. H a ez nem így
lenne, akkor - ebben az esetben - nem beszélhetnénk
‫ ״‬p o rtréró l”.
A referencia azonosságának elhom ályosulása sem nem
ad hozzá, sem nem vesz el sem m it egy p o rtré esztétikai

99
m inőségének tekin tetéb en . Ami azonban a szent történe-
tek et illeti, ott a szentség au ráján ak elhom ályosulása
esetleg esztétikai következm énnyel is já rh a t. Ebben az
esetb en azonban nem pusztán referenciáról van szó, mi-
vei reprezentációról is beszélhetünk. Egy portré esetében
vagy egy csendélet esetében is van ‫ ״‬e re d e ti” referencia.
A referenciapont lehet sovány, mely pusztán m ozgásba
hozza a képzelőerő m űködését, m int a pókháló, am ely a
legyet befonja. De van. Ahogy ugyanilyen m értékben sze-
re p e t játszik a befogadásban is (Picasso, m int vallja, en-
nek tu d a tá b an festett). A reprezentáció ezzel szem ben
teljesen el is hom ályosulhat.
Nos (a szó nem ism eretelm életi fogalom nak használt
értelm éb en ) a reprezentáció is referencia. A rra utal, a rra
m u ta t rá a festő vagy szobrász, am it ‫ ״‬reprezentál”. Itt
azonban az azonosság és a m ásság egységének hangsúlyo-
zott szerepe van és a ‫ ״‬ta lá lg atá sra ” nem nyílik tér. Ezt a
filozófiai gondolatot különben érzék letesen ábrázolja
M agritte E z nem egy pipa című pipafestm ényében. A repre-
zentációnak m indenekfelett az auratikus m egjelenítésben
van kiem elt jelentősége. így az előbb em lített királyok
im ádása, ahogy m inden ikonografikus ábrázolás esetében.
‫ ״‬Ez a kép a királyok im ádását ábrázolja” m ondat repre-
zentációról beszél, ‫ ״‬ezen a képen egy sátrat, barm okat,
egy bébit anyja ölében, három földig hajló férfit láto k ”
m ondat pedig referenciáról szól. R eferencia és reprezen-
táció az ikonografikus s általában az auratikus m űalkotá-
sokban csak m esterségesen választhatók el egymástól.
H ozzáteszem , hogy ez így van a figuratív felidéző (teh át
sem allegorikus, sem dekoratív) m űvészetben általában.
K özism ert az ikonoklaszta mozgalom története, ahogy az
is közism ert, hogy a keresztény korszak képzőművészetének
kibontakozását a reprezentáció elm élete te tte lehetővé.

100
 Az ikonoklaszta m ozgalm ak idejében nem ism erték a
reprezentáció gondolatát. M inden tárgy, szobor az volt,
am i, sosem ugyanakkor m ás, m int am i. Azaz a m egjeleni-
tése azonos volt a m egjelenítettél. Az egyiptom i, de ak ár
a g ö rög-róm ai istenek, mi több, az isten ü lt róm ai császá-
rok szobrai m aguk az istenek voltak, s aki sem m ibe vette
őket, az m agukat az isten ek et s é rte tte meg. M iu tán a
m egjelenítés m aga volt a m eg jelen ített, m ind term észeti
tárgyakat, m ind alkotásokat istenként im ádtak és mági-
kus célra h aszn álták . Ezek voltak a bálványok. Az
‫ ״‬id o látria” szó (bálványim ádás) képim ádást je le n t. A kép-
rom bolás így a képek m ágikus használata, te h á t a ‫ ״‬bál-
ványim ádás” ellen irányult. M icha B rum lik Schrift, Wort
und Ikone cím ű könyvében a jo sija király idejére teszi az el-
ső ikonoklaszta m ozgalm at. A rról a Jo sija királyról van
szó, akinek idejében a mi deutero n o m ista szerkesztőnk
m űködött. A m ásodik nagy ikonoklaszta hullám Bizánc-
ban alakult ki (vagy dühöngött) a nyolcadik században.
E rre válaszolt a kereszténység, elsősorban a nyugati ke-
reszténység (m ár a niceai zsinatban) a reprezentáció el-
m életének m egfogalm azásával. E nnek az elm életnek ér-
telm ében K risztus képileg ábrázolva nem m aga a Meg-
váltó, hanem annak reprezentációja. T e h á t ő is, de nem is
ő. E zért le h e te tt a tem plom okban az evangélium ok törté-
n eteit ábrázoló képeket átfesten i vagy lefesteni, mások-
kai, m odernebbekkel vagy szebbnek tűnőkkel helyettesi-
teni. K özism ert az is, hogy G ergely pápa szorgalm azta a
‫ ״‬képes” Bibliát. Aki nem tud olvasni, s kezdetben m ajd-
nem senki sem tu d o tt, a bibliai tö rtén e te k et ezekről a ké-
pékről tu d ja leolvasni. Persze ikonoklaszta m ozgalm ak
ezu tán is nagy szerepet já tszo tta k , így például a reform á-
ció idején, m ikor - legalábbis a vallásos gyakorlatban - a
képi ábrázolástól a szöveghez té rte k vissza.

101
 Nos, a keresztény Bibliának, am in t a királyok im ádását
ábrázoló előbbi példa is m u ta tja - gyorsan rögződött az
ikonográfiája. Ezen belül persze m ind a fantázia, m ind a
te h etsé g szabadon érvényesült, de ezen belül kellett érvé-
nyesülnie. K risztus és M ária alakját illetően volt a moz-
g á sté r a legszűkebb. M indenkinek, aki rá n é ze tt egy fest-
m ényre, azonnal látn ia kellett, m ég a kontextustól füg-
getlenül is, hogy ki K risztus és ki a Szűzanya. Az angyali
üdvözletnek nagyon fix volt a koreográfiája. M ég az angyal
és M ária m ozdulatai is koreográfiailag m egszabottak vol-
tak. (Igaz, m indig voltak kivételek, így pl. A ntonello de
M essina Angyali üdvözlete (1475, Palerm o), ahol a M ária
egy könyvből, feltehetően a Bibliából pillant fel egy, a né-
ző által lá th a ta tla n angyal irányába.) Hosszú időnek kel-
lett eltelnie addig, hogy - M ichelangelo esetében - az
Utolsó ítélet freskójában kizárólag a kontextusból váljék vi-
lúgossá, hogy az erőteljes, h atalm as, szép testű em ber
m aga K risztus.
A keresztény Bibliában is vannak persze kevésbé rögzí-
te tt képi je le n ete k , főleg K risztus paraboláinak —m int a
tékozló fiú vagy a házasságtörő asszony - vagy az Apostolok
cselekedetei ábrázolásában. A zsidó B iblia jeleneteinek ábrázoló-
sa azonban nem követ semmiféle rögzített előképet. E ttől m ég elő-
képeket követhet, de ezek nem ikonográf m odellek, ha-
nem m ás, szekuláris, esztétikai vagy tekintélyelvű okok-
nak k ö szö n h ető en lesznek m in tá k . U tó b b ira péld a
M ichelangelo viaszszobra, Hercules és Cacas, am it ő m aga
alak íto tt —V asari állítása szerint — Sámson és a filiszteu -
sokra.. S zám talan szobor készült Sám sonról is M ichelange-
lo nyom án, ezek között van egy, m elyet lá tta m (a Louvre-
ban), Pierino da Vinci Sámson és a kétfiliszteus cím ű szobra,
ahol az egyik filiszteus m ár halo tt, m íg a m ásik m ég él.
Ahogy a példa is m utatja: van előkép, de az nincs ikonog-

102
 ráfiailag rögzítve. A zsidó Biblia kivételesen ikonográfiái-
lag rö g zített je le n e te i A dám és Éva alakjához fűződnek,
ilyen m indenekelőtt az édenkertből való kiűzetésük jele-
nete. Ilyen esetleg m ég Izsák feláldozásának és Ják o b ál-
m ának tö rtén e te is. A p ró féták at gyakran ábrázolják
ugyan m ind a szobrászatban, m ind pedig a festészetben,
de m indig saját koruk ‫ ״‬bölcs” em bereinek m in táját követ-
ve pusztán ‫ ״‬azonosító je lü k rő l” felism erhetően. A máso-
dik és a harm adik parancsolat félreértése h á tté rb e szorítot-
ta a zsidóságnál saját tö rtén e te i képi rögzítését, s így el-
m a ra d t az a tradíció, m elyre később építeni tu d h a tta k
volna. Ez a hiány ny ú jto tta tálcán a reform áció kora mű-
vészeinek a lehetőséget, hogy képzelőerejüket szabadon
engedve ‫ ״‬ábrázolják” az Ó szövetség szám ukra m egint
‫ ״‬ak tu ális” tö rtén e te it, b ár nem a tem plom ban.
De hadd térjek vissza az oroszlán ábrázolásához. Ah-
hoz, hogy ‫ ״‬oroszlán” legyen, az em bereknek rá kellett is-
m erniük. De az em berek a rra a képre ism ernek rá, me-
lyet m agukban m ár elképzeltek. N em azért, vagy nem
csak azért, m ert látták, hanem m ert egy bizonyos m ódon
látták , vagy életben, vagy ábrázolásban. A Sám son-fest-
m ények oroszlánja néha úgy néz ki, m int egy sárkány,
m áskor m int egy nagy kutya, végül pedig m int egy orosz-
Ián. De nem az oroszlán ‫ ״‬kinézése” dönti el azt, hogy m it
m ond a kép, teh át hogy m it olvasunk a képet nézve, hogy
m ire ism erünk rá. E m lítettem korábban Sám son történe-
tének a Siegfried-történettel való vagy az Ö dipusz-törté-
n ettel való, legalábbis felületi hasonlatosságát. K eresztény
értelm ezésben Sámson a dém ont győzi le, s a dém on meg-
je le n h e t oroszlán, sárkány és nagy fekete kutya (Faust!)
alakjában is. Nem az a fontos, hogy valakire, valam ire
tényszerűen ráism erjünk, hanem hogy azt higgyük, hogy
ráism ertünk. Ugyanígy u talh atu n k arra, hogy az ábrázolt

103
 bibliai hősök alakjának, arcform ájának, többnyire m ég
ru h ázatán ak az elképzelése is m indig az ad o tt kor ízlését
követi. M ária M agdaléna például m indig szép, de mivel a
szépségeszm ény változik, az ő m egjelenítése is változik.
P éldául hol filigrán, hol nagy keblű nő. A keresztre feszi-
te tt Jézu s arca nem torzulhat el. Tudjuk, hogy ez történe-
tesen ellentm ond a ‫ ״‬rea litá sn a k ”, de mivel a realitás nem
a ‫ ״‬k eresztre feszített em b er”, hanem a M egváltó, a reali-
tás m égis az, hogy az arc nem torzul el, mivel a Fiú az Aty-
jáh o z té r vissza.
A m ikor a kép vagy a szobor a zsidó Bibliában vagy az -
erőteljesen latinosított — görög m itológiában talál fogó-
dzóra, az előbb e m líte tt tényezők érvényesülnek. A képen,
de m ég a szoborban is, a korízlés tükröződik. S m ég a
szentség a u rá ját nélkülöző görög m itológia is több ka-
paszkodót nyújt a fantázia szám ára, m int a zsidó Biblia.
A görög m itológia sem csak írásos, de egyúttal képi ha-
gyom ány is. A vázák, a falfestm ények a görög szobrok ró-
m ai m ásolatai a szépm űvészetek szám ára ha nem is utá-
nozandó, de utánacsinálandó (K ant) m in tak én t szolgál-
nak. A vallási hagyom ányból (a pogányságot is beleértve)
legalábbis E urópában kizárólag a zsidó Biblia egy pusztán
írásos dokum entum . Az a festő vagy szobrász, aki itt keres
ih letet egy képhez vagy szoborhoz, vagy teljesen fantáziá-
já ra bízza m agát, vagy azokra a válogatott tö rtén etek re
korlátozza m agát, m elyeknek a középkor ó ta van képi ha-
gyománya, ha nem is ikonográfiája. Persze ebben az eset-
ben a fantáziáé m arad a főszerep. Azaz a művész interp-
re tá l egy tö rté n e te t, s nem m agát a tö rté n e te t ‫ ״‬ábrázol-
j a ”, han em az in terp retáció t. Azt m ondhatják, hogy ez így
van az angyali üdvözlet ábrázolásával is. De o tt m indig le-
hetősége van annak a fajta interp retáció n ak , am it ‫ ״‬au-
to in te rp retá c ió n ak ” nevezek. K ép in te rp re tá l egy a szőve-

104
get in terp retáló képet. A zsidó Biblia esetében viszont a
legszigorúbb értelem b en v ett hetero -in terp retáció ró l van
szó. K ép in te rp re tá l nem képi szöveget. A bibliai szöveg
lényegét tekintve nem képi je lle g ét aláhúznám . A Biblia
nagy tö rtén e te i ugyanis szigorúan n arratívak és gyakorta
drám aiak. M indig a cselekm ényre koncentrálnak. Igen
kevés és takarékos leírással találkozunk. Ezt m ár az előb-
biekben e m lítettem , m ikor a S ám son-drám a kapcsán Lu-
kács György Zsiráf vagy elbeszélés cím ű esszéjére hivatkoz-
tam . Fogalm unk sincs az angyal vagy Sám son szüleinek
kinézetéről, sem a tájról, ahol Sám son az oroszlánt meg-
ölte, sem felesége küllem éről, sem a lakodalm i asztalon
szolgált ételekről. N em kapunk m ég töredékes leírást
sem D elila szépségéről, ha egyáltalán szép volt, sem lak-
osztályáról, sem szolgálóiról, ha egyáltalán voltak. T ud-
ju k , hogy Sám son D elila té rd e in aludt, de nem tudjuk,
hogy D elila hol ült vagy feküdt. M indezt nem egyszerűen
ki kell találni, hanem a tö rté n e te t úgy in terp retáln i, hogy
am it látunk, a rra azt m ondjuk, igen, ez az.
A bibliai tö rtén etek leírásdeficitjének m ás szerepe van
a szobrászatban és a festészetben, illetve a festészet ro-
konm űvészeteiben, m int rézkarc, litográfia vagy a rajz.
M ielőtt arról beszélnék, hogy m i ennek a jelentősége a
‫ ״‬Sám sonról elnevezett” m unkákban, előre kell bocsáta-
nőm , hogy az európai m űvészetekben, több m int ezeröt-
száz esztendő óta, h aso n líth atatlan u l több a kiváló festő,
m int a kiváló szobrász. N em akarom m ereven alkalm azni
H egel tö rté n e te síte tt esztétik áján ak egyik alapgondola-
tá t, m iszerint az antikvitás volt a plasztika világa, m ár
csak azért sem , m ert például az indiai m űvészetben a
plasztika szintén em inens helyet foglalt el. De ha csak a
nyugat- és dél-európai m űvészet alakulásának tendenciá-
já r a gondolunk, mégis igazat kell adnunk neki, legalábbis

105
a reneszánsz utáni időtől keltezve. A m iért kérdését a ma-
ga általánosságában a m űtörténészek m ár sokszor megvi-
tatták . K om petenciám hiányában erre nem is vállalkoz-
nék. Inkább m egm aradok szűk tém ám n ál, a zsidó Biblia
m eg ih lette m űveknél, s ezen belül, m ég szűkebbre szab-
va, a S ám son-történet ihlette művek értelm ezésénél.
A szobrászatban beszélnék inkább csak a ‫ ״‬Sám sonról
eln ev ezett” m unkákról. A festészetben, legalábbis a 17.
századtól fogva, ennél sokkal többről vagy m ásról.
A szobrászatban az alak áll a középpontban, közelebb-
ről az em beri alak. Egy d rám át vagy tö rtén ést csak úgy le-
hét egy szoborban a szó legszorosabb értelm éb en m egtes-
tesíteni, ha m aga az alak hordozza a d rám át. Legtökéle-
tesebb, ism ételh etetlen modellje ennek az ábrázolási
m ódnak M ichelangelo Mózes szobra. A kárhányan elem ez-
ték F reud előtt és u tán , sosem já rn a k a végére. M eg me-
rem kockáztatni azt a m egjegyzést is, hogy egy drám ai
csúcspontnak egyetlen alakban és p illan atb an (nem csak
egyetlen pillanatban!) való töm örítése — ha sikerül — a
szoborban inkább sikerül, m int a festm ényben. E zért vá-
la sz to tta egyszem élyes Mózes és a kőtáblák vásznában
R em brandt zseniális érzékkel azt a p illanatot, m ikor Mó-
zes m ásodszor jö n le a hegyről, hogy a törvényt m agasba
emelve m utassa m eg a népnek. Ez a diadal gesztusa, nem
a drám ai feszültségé. A d rám a a vásznon vagy a freskón
mindig csoportkép, ahol a feszültség nem pusztán az egy
em beren belül, hanem ugyanakkor, vagy elsősorban, az
em berek között, azok viszonyában ábrázolódik. A szobrász
azonban nehezen birkózik m eg a csoportban gerjedő fe-
szükséggel, s három nál több alak m ár művészileg proble-
m atikussá válik. M ichelangelo egész életében küszködött
ezzel a művészi problém ával, s végül úgy oldotta meg,
hogy nem oldotta meg. A szoborkompozíciók többnyire al­

106
legorikusak vagy szim bolikusak, ennyiben nem az ‫ ״‬ábrá-
zolás” kérdéscsoportjába sorolhatók, így szökőkutak ese-
tében. Vagy pedig egyes különálló szobrok pusztán forrná-
lisan vannak összekom ponálva. A köztéri szobrok közül is
a legkiem elkedőbbek a lovas szobrok, s nem az asszír vagy
görög hagyom ányt követő csatajelen etek , melyek ered eti
form ájukban különben is n a rra tív dom borm űvek.
A zsidó B ibliában igen ritk a, hogy a drám ai feszültség
egyetlen em beren belül kulm inálódik. M ózes dühe mel-
le tt ta lá n A b rah ám és az A kéda je le n e t em líth e tő m eg.
S ha igaz, hogy az ‫ ״‬e lő tte ” és az ‫ ״‬u tá n a ” egy alakban és
pillan atb an koncentrálódása a legsikeresebb szobrászi
‫ ״‬eszm e” (K ierkegaard fogalm át használom itt), akkor az
a pillanat, m elyben Sám son egy szam árállkapoccsal öl m eg
ezer filiszteust vagy tép szét egy oroszlánt, a harm adik,
szoborszerű ábrázolásra alkalm as ‫״‬je le n e t”.
A szobrászatban elsősorban így jelen ik m eg Sám son.
A szobrász és a szoborszerű ábrázolás szám ára ‫ ״‬Sám-
son” te h át többnyire úgy jelen ik m eg, m int két test halá-
los küzdelem ben való összefonódása, m int a kettő közötti
feszültségnek az a bizonyos ‫ ״‬term ék en y p illa n a ta ” (Les-
sing: Laokoón). Lessingre csak a ‫ ״‬term ék en y p illa n a t” fo-
galm ának kölcsönzése m ia tt hivatkozom , mivel a Sám-
son-szobrokban m egtestesü lt feszültségnek nincs köze a
Laokoón-szoborcsoporthan m egtestesülő feszültséghez. Ez a
Sám son a győzelem ‫ ״‬p illa n a táb a n ” - vagy közvetlenül a
győzelem p illan atát m egelőzően - áll előttünk, m ikor a
kim enetel m ár nem kétséges, de m ég je le n van az erőfe-
szítés, azaz a végső erőfeszítés m ozdulata, gesztusa. Ezek
a szobrok vagy szoborszerű ábrázolások a koncentrációt
testesítik m eg a szó legszorosabb értelm éb en . A testi kon-
centrációban, mely az izmok m egfeszülésében, az alak
m ozdulatában, általában a test m egform álásában evidens

107
 a néző szám ára, a lélek koncentrációja testesül meg. Az
ilyen Sám son-szobor a lélek ‫ ״‬m egtestesü lésén ek ” kiemel-
kedő példája. De h át milyen ‫ ״‬lélek” testesül itt meg? M it
je le n t az, hogy egy ilyen szobor ‫ ״‬Sám son”?
Jo h n Pope H enessy azt állítja, hogy M ichelangelo m ár
em lített szobra m indezeknek a Sám son-ábrázolásoknak
az előképe. Ezek közül m ár em lítettem Pierino da Vinci
szobrát (Louvre), m elyet a többi (legalábbis általam is-
m ert) szoborral szem ben egy kis n arratív vonás is jelle-
mez, ugyanis hogy a szobrász két filiszteust ábrázol (az
egyik halott, a m ásikat éppen m ost öli Sám son). Szem em -
ben a legreprezentatívabb Sám son-ábrázolás a szobrá-
szatban azonban nem ez a szobor, hanem G iovanni da Во-
lógna szobra a londoni Victoria és A lbert m úzeum ban.
A szobor carrarai márványból készült s két életnagysá-
gú figura közötti élet-halál harc feszültségét je le n íti meg.
Sám son h atalm as alakja uralja a szoborcsoportot. M ezte-
len férfitest, k arján kidagadnak az izmok, h á tán ak hajla-
ta rugalm asságot sugall, jobb keze a (letört) szam árállka-
poccsal éppen ü tn i készül. Bal kezével ugyanakkor az el-
lenfél fejét rögzíti. Gyönyörű férfitest, mely valóban
hatalm as erőt sugall, b ár arányos. F iatal, de férfiereje tel-
jéb en , hosszú, göndör hajjal és szakállal. Ez a Sámson
csak annyira indulatos, am ennyire ez a testi m egerőlte-
téshez szükséges, te h á t indulata nem tűnik személyes-
nek. A bal karjával rögzített filiszteus egy utolsó perceit
élő fiatal em ber. L átjuk fejét és nem i szervét is, s m ég két
kezét is, ahogy utolsó erőfeszítésében Sám son com bjait
m egragadja. C sodálatos szépségű szobor ez. De mi benne
a Sámson?
Vagy nézzünk rá T in to retto rajzára, m elyben a festő
Sám son tö rtén e té n ek ugyanezt az epizódját ábrázolja. Ez
a Sám son hatalm as, férfias, de m ár nem fiatal férfi. Igazi

108
 izom pacsirta. Nem m in th a teste arán y talan lenne, hanem
m ert nagyobb m érték b en hangsúlyozódik a testb en ma-
gában összpontosuló erő, m int G iam bologna szobrában.
H atalm as m ark áb an m ajdnem eltűnik a Sámson-szim bó-
lum (a szam árállkapocs). Nyom a sem m arad annak, hogy
Sám son Isten szellem ének segedelm ével győz, mivel testi
ereje szem m el láth ató an ellen állh atatlan . De, teszem
hozzá, abban sem lehetünk biztosak, hogy vajon nem az
oroszlán széttépésének jelenetével van-e dolgunk. M intha
Sám son erejének m indkét m egnyilvánulását a festő egy-
ugyanazon képben kívánta volna rögzíteni. Vagy pedig
esetleg m ég nem döntö tte volna el, hogy végül is melyik
je le n e te t fogja előnyben részesíteni. Sám son szétfeszített
lábai között egy em ber h átsóját és lábait látjuk. Ugyanak-
kor m in th a egy oroszlán kapkodna a hős középpontba
helyezett nem i szerve felé, s m in th a egy oroszlán farka,
nem egy em ber keze tekeredne a jobb lábára. H iszen nem
a legyőzött, han em a győző volt, a döntő em berfelettin ek
tűnik.
Sám son az oroszlánt kezével tépi szét, a filiszteusokat
pedig egy szam ár állkapcsának fegyverével győzi le. De
m íg a B ibliában m indezt azért viszi véghez, mivel Isten
szellem e szállta meg, ezeknek a Sám sonoknak nincs Isten
szellem ére szükségük, s kizárólag em b erfeletti erejükkel
végzik el a m unkát.
M iért Sám sonok ezek a Sámsonok?
Sám son alakja éppen azért válik a szobrász szám ára al-
k otásra ihletővé, m ert úgy képzeli, hogy a ‫ ״‬hős” saját ere-
jéből, egyedül, csak ö nm agára tám aszkodva győz. A szob-
rászt a szép s egyúttal erőtől duzzadó m eztelen test vonz-
za a Sám son-fantáziához. T eljesen jo g ta la n feltenni a
kérdést, hogy vajon az ‫ ״‬igazi” Sám son vonzza-e őket,
m ert az igazi Sám son m indig az a Sám son, aki az alkotót

109
 m egihleti. A m egfeszített erejű, hatalm as m eztelen férfi-
test éppen úgy lehet Sám son, m int a nőiesen filigrán kis-
fiú vagy az im ájában elm élyült férfi.
A kérdés ugyan jo g talan , de talán nem teljesen.
Giovanni da Bologna H ercules-szobrokat is form ált
(egyet közülük a M etropolitan m úzeum ban láttam ). Hogy
csak erről, az előbb elem zetthez képest k ism éretű bronz-
szoborról beszéljek, igen nagyon hasonlít kompozíciójá-
ban a Sám son-szoborhoz. De ez nem csak ebben az eset-
ben van így. G yakorta csak úgy azonosítjuk, hogy H ercu-
lesről vagy Sám sonról van-e szó, hogy m egnézzük, milyen
m egkülönböztető ‫״‬je lle l” lá ttá k el a szoboralakot. Sám son
,je le ” a szam árállkapocs, m íg H erculesé a furkósbot. De
Perseus- (Cellini) vagy N eptunus- (A m antiban) szobrok is
feltűnő hasonlatosságot m u tatn ak . De m ég a K áin—Ábel
tö rtén etén ek szobrászi ábrázolásai is, ha nem is az alakok
m egform álásában, de a konfliktus form ai érzékeltetésé-
ben, az előbbiekre em lékeztetnek. Lásd ennek (az előbb
e m líte tt szobrokhoz képest korábbi) v áltozatát D onatello
kom pozíciója esetében.
M indezzel nem azt állítom , hogy egy szobrász fantáziá-
já t csak a filiszteusokat vagy az oroszlánt legyőző, hatal-
m ás erejű, szép testű Sám son ih letheti meg. (M agam is
láttam egy 18. századi névtelen alkotó kezéből szárm azó
porcelán Sám sont, aki nem harcol, hanem elm élkedik.)
Csak annyit m ondanék, hogy a legkiem elkedőbb Sámson-
szobrok ezek voltak s m indm áig ezek m aradtak.
Ez talán önm agában nem érdekes. Ami esetleg érdeke-
sebb, hogy a festőket legkevésbé ezek a szituációk ihlették
meg. P ontosabban szólva, egyre kevésbé, s am ennyiben
igen, akkor is m ás ü zen etet hordozva. A festői ábrázolás-
ra (ebben az esetben) két alapvető vonás jellem ző. Az
egyik a je le n e t ‫ ״‬szitu álása”, a m ásik a tö rtén e t vizualizá-

110
 lása. M ikor a festő az in te rp re tá lt tö rté n e te t ábrázolja,
akkor nem pontosan azt teszi, ahogy nem is teheti. Ú jra
vissza kell térn em ahhoz a m egfigyeléshez, hogy a Biblia
elbeszél, de nem ír le. Nos a festői ábrázolás m egjeleníti
azt, am it a tö rté n e t nem ír le. A szituáció vizualizálása
ugyanakkor ú jraértelm ezi m agát a tö rté n e te t is. M inden
festőnél, m o n d h atn ám m inden esetben, újraértelm ezi.
E ttől a pillanattól kezdve elbeszélésem et, illetve elem -
zésem et kénytelen leszek két, egym ással nem m indig
könnyen összeegyeztethető fonalon tovább szőni.
Egyrészt azt szeretn ém érzék eltetn i, hogy m ennyiben
és hogyan alakult a Sám son-elbeszélés recepciója a festé-
szetben. Ez a recepciótörténet időben m ajdnem — bár
nem egészen —fedi a szobrászatban tö rtén ő recepció kro-
nológiáját, zöm m el a reneszánsztól a késő barokkig. Azt
akarom érzékeltetni, hogy egy kor, ezen a koron belül szá-
mos különböző kor, irányzat vagy esetleg egy művész, mi-
lyen értelm ezéssel alak íto tt át, gazdagított, fedezett fel
újra egy bibliai tö rté n e te t, egy bibliai d rá m á t, egy bibliai
alakot.
M ásrészt mivel, szem ben a szobrászattal, a festészet,
rézkarc, fam etszet vagy rajz esetében az is nagy szerepet
játszik, hogy ki, m ikor, milyen ábrázolási m ódban a Sám-
son-történet m ely d rám ai p o n tjára koncentrál, egyúttal
követnem kell lépésről lépésre, je le n etrő l je le n e tre m agát
a Sám son-legendát. N em tudom , hogy sikerül-e ezt a két
perspektívát arányosan összeegyeztetnem , de m egkísérlem .
Azoknak a je le n ete k n e k az értelm ezésével indítok, me-
lyekkel a szobrászat esetében is dolgunk volt, te h á t az
oroszlán széttépésének jelenetével, továbbá a filiszteus
seregnek a szam árállkapocs fegyverével való m egsem m i-
sítésével. M ár itt is kiderül, hogy a festők Sám sonja m ás
Sám son, m int a szobrászoké.

111
 D ü rer rem ek grafikájával (Samson bezwingt den Lővén,
1496-97) kezdeném . Ez a fam etszet ugyanis egészen sajá-
tos helyet foglal el D ü rer összes grafikája sorában. Na-
gyón ritkán, ha egyáltalán, rajzol m eg D ü rer egy fám ét-
szetben olyan részletes alapossággal h á tte re t, m int ebben
az esetben. A h á tté r stilizált, s ez persze D ü rer esetében
m eglehetősen általános. De nem csak stilizált, hanem egy-
ú tta l m eseszerű is. Az igen erősen hangsúlyozott perspek-
tíva széles h á tte re t nyit. Egy olyan h á tte re t, m elyben a
népm ese elem ei könnyen felism erhetőek. K ét várkastélyt
is látunk, az egyiket egy dom bon, a m ásikat m esszebb, a
síkságon. A síkságra rajzolt várkastély előtt ju h o k legel-
getnek. A kastély m ögött folyó vagy tó, hajócskákkal. Az
égbolt felhőkkel, repkedő m adarakkal. A közelben egy fa,
a kép előterében (D ürernél gyakorta előforduló) virág, il-
letve növényféleség. Az egész világ idillről beszél. S ennek
az idillnek az előterében ‫ ״‬harcol” Sám son az oroszlánnal.
Az oroszlán ebben az esetben ‫ ״‬igazi”, azaz valóban úgy
fest, m int egy oroszlán, bár igen hosszú farka van, am i
szintén a m eseszerűség benyom ását kelti. Sám son úgy üli
m eg az oroszlánt, m int egy lovat, kezével szétfeszítve an-
пак állkapcsát. Sám son te stalk a ta erős, de ru h a takarja,
elsősorban az egyik m eztelen kar ,jelen íti m eg” az erőt.
Bozontos h aja és szakálla a hagyom ányra utal, b ár arca
inkább egy középkorú férfié. A fején töviskoszorú.
Azt írtam a korábbiakban, hogy a festészet m egjelenít
o tt, ahol a Biblia elbeszél. De ez a m egjelenítés ebben az
esetben nem ‫ ״‬historizál”, azaz nem az ‫ ״‬e lm a ra d t” leírás-
sál egészíti ki a hagyományos tö rté n e te t, hanem inkább
képi kontrasztokkal dolgozik. B ár m aga az oroszlán és az
oroszlán állkapcsának kifeszítése m in th a m agát a törté-
n e te t m int v alóságtörténetet m ondaná el, de ezt a valósá-
got m ind a h á tté r, m ind a töviskoszorú szim bolikussá vál­

112
toztatja. Sámson egyrészt K risztust szimbolizálja, m ásrészt
népm esebeli figurává stilizálódik. A kép feszültsége nem az
oroszlán és Sám son teste közötti, hanem a je le n et és a jele-
net értelm e közötti feszültség. Az értelem és értelm ezés
szám ára feladott többdimenziós rejtvényről van szó.
M íg D ü rer Sámson és az oroszlánja, ennek az egyedi eset-
nek az értelm ezésére koncentrál, addig egy látszólag igen
hasonló ábrázolás 1686-ból, a basedowi tem plom ból nem
‫ ״‬okvetlenül” Sám son. U tóvégre Dávid király is legyőzött
egy oroszlánt, nem is beszélve H éraklész hasonló teljesít-
m ényéről. A közös festői vonás a nyitott h á tté r, b ár az
nem igazán m eseszerű. Itt Sám son nem a m ég talpon lé-
vő oroszlánt üli m eg, h an em rátérd el a m ár félvállra fék-
te te tt szörnyre, m ikor kinyitja annak állkapcsát. Ez a
Sám son könnyedén győzi le az oroszlánt, bár ez az állat
nem is igazán hasonlít egy oroszlánra. Nincs u talás a kép-
ben Isten szellem ének segedelm ére. A színekben (piros,
sárga, zöld és barna) pom pázó kép inkább dekoratív, m int
értelm ező.
V essünk m ost egy rövid p illantást a szobrászat legked-
vesebb je le n eté re . H ogyan győzi le Sám son a filiszteuso-
kát annak a bizonyos szam árnak az állkapcsával.
A rendelkezésem re álló anyag alapján azt kell hinnem ,
hogy a festőket jo b b an érdekli a harc után i helyzet, m int
a h arc m aga. S ez nem is olyan kivételes.
Dávid és G óliát küzdelm e gyakran szólította m eg a fes-
tői fantáziát, de ott a törékenynek és a kicsinynek a nagy
és erős feletti, festőileg igen érdekes győzelm éről volt szó,
nem is beszélve a levágott fej ábrázolásának vonzóerejé-
ről. N em ide tartozik különben —bár m egem lítem —az a
kérdés, hogy m iért haszn áltak fel a festészet nagy korsza-
kaiban a m esterek m inden alkalm at arra, hogy levágott
fejeket fessenek meg, ak ár Perszeusz, Dávid, J u d it vagy

113
Salom e tö rtén e té n ek úgynevezett ábrázolásában. (A Dá-
vid-szobrok, hasonlóan a Sám son-szobrokhoz, a m édium
követelm ényeit követve inkább a m eztelen test szépségé-
nek, harm ó n iáján ak és kecses m ozdulatainak megörökí-
tésére törekszenek. N em csak M ichelangelo D ávidja ra
gondolok itt, hanem olyan kevésbé rem ek m űvek esetére
is, m int am ilyen B ernini D ávid-szoh ra, 1623—34, a Bor-
ghese-palotában.) Góliát levágott fejének ábrázolói közül
m eg em líth etem A ndrea del C astag n ó t (1450, W ashing-
ton), C im a da G oneglianót (1505-9, London), C aravag-
giót (1599), továbbá C aravaggiót vagy M ilánót. Az előbbi
C aravaggio a Pradóban, az utóbbi a B orghese-palotában
látható.
Nos, Sám son senkinek a fejét le nem vágta, m ég az
oroszlánét sem . Ezen sem árt elgondolkozni, s nem csak a
festői ábrázolás hendikepje szem pontjából. A Bírák köny-
vében ugyanis m ajdnem m inden hős levágja ellenfele(i)
fejét, csupán Sám son nem teszi ezt.
A ‫ ״‬Sám son legyőzi a filiszteusokat” kompozíció azért
m egjelenik a festészetben, ha rem ekm űvekben ritk án is,
m int például Lodovico Dorignynek a páduai C onti-palotá-
ban m egnézhető m eglehetősen szokványos festm ényé-
ben. M agam részéről festőileg érdekesebbnek tarto m az
‫ ״‬u tó h a tá s” m egjelenítését, m int am ilyen G uido Reni fest-
m ény t , A győzedelmes Sámson (Bologna, 1611-12). A h á tté r
itt is nyitott, m int D ürernél, de messze van a m eseszerű-
tői vagy ak ár a stilizálástól. C sa ta té r ez, csata u tán a ha-
lottak tetem eivel. Az előtérben Sám son, aki m agas férfi
és m eztelen (csak nem i szerve ta k a rt), nincsen szakálla s
haja is rövid. Ennyiben furcsán té r el, m éghozzá éppen a
leírás vonatkozásában, attól a tö rtén e ttő l, am ely m egihle-
ti. N em is erőteljes ez a figura, inkább hajlékony. Azt
m o n dhatnánk, hogy Reni nem a Sám son-alakot, hanem a
Sám son-szituációt jellem ezte. A győztes hős egyik láb át a
legyőzött testére helyezi. N em tapossa, csak könnyedén a
fekvő te stre helyezi. Nos, H obbes szerint ez a diadal alap-
m ozdulata, s a nevetés ősforrása. Nos, Reni is ism erte a
győztes diadalm ának koreográfiáját. De am i elm arad, az
éppen a győztes nevetése. Sám son nem a föld felé, nem a
legyőzőitekre, hanem felfelé néz. Ez a halálos szom júság
p illan atát követő pillanat. Azt látjuk, hogy éltető víz fakad
a szam ár állkapcsából. N em érdekes, hogy az ábrázolás
egy fordítási hibát örökít meg. H iszen nem az a fontos,
hogy miből oltja Sám son a szom ját, hanem az, hogy a dia-
dal p illa n a táb a n nem d ia d alérz e t, hanem re tte n e te s
hiányérzet, szorongás fogja el. A festm ény a szorongás
feloldódásáról beszél, az é ltető vízről, arról, hogy nem az
a fontos, am i ‫ ״‬alu l”, hanem az, am i ‫ ״‬fölül” van.
Ez a festm ény m ár elvezet a kontem plativ Sám sont
m egjelenítőkig. A kontem plativ Sám son-kép azt ragadja
meg, am i a bibliai tö rtén e tb e n ugyan jelezve van, de am i
abból kim arad. M ár volt szó arról, hogy a Biblia alig ír le,
s hogy a festők fantáziáját többek között az em b er és a
környezet m ilyenségének m egjelenítése, ebben az érte-
lem ben a leírás, is foglalkoztatja. De foglalkoztatja a
Sám son-drám a első részét lezáró m ondat is, mi szerint
húsz esztendeig bíráskodott Izrael felett. Nos, a kontem p-
latív Sám son m egfestői ezt a m ondatot szó szerint értei-
mezve azt a Sám sont festik le, aki nem cselekszik. T e h á t
a szam árállkapocs csatájának tö rté n e te utáni és a gázai
kirándulás előtti Sám sont.
M agáról a gázai kirándulásról készített, stilizált és me-
seszerű (12. századól a 15. századig festett) m iniatűrökről
és üvegablakokról csak annyit jegyeznék m eg, hogy ezek
kom ikus képek, s valóban, m int m ár e m lítettem , a bibliai
tö rtén e tn e k ez az epizódja kom édia. V an valam i Boccac-

115
 cióra em lékeztető hangulata, akinél a fizikailag erős gyak-
ran kom ikus szerepet játszik. Persze Boccaccio-hangulat-
ról csak akkor beszélhetünk, ha a Sám son m egölésére sző-
vetkezett filiszteusokat egy féltékeny férjjel vagy eltartó-
val helyettesítjük. De Sám son itt valóban m egtréfálja a rá
leselkedő férfiakat, m ikor a városkaput kiem elve hagyja
el a várost. De h át az sem közömbös, hogy kurvától jön. Itt
érhető m egint te tte n a tö rtén e t Dekameron -szerű hangula-
ta. Egy tragédiában is vannak komikus je le n ete k , ha nem
is a görögöknél, de a m oderneknél. Jól leh et a gázai epi-
zódot így olvasni. De nem hinném , hogy az em lített mi-
niatűrök és üvegablakok festői is így érezték volna. In-
kább az isteni kom édiához tartozónak, m int egy em beri
tragédia komikus jelen etein ek értelm ezh ették .
De hadd térjek rá a kontem plativ Sám sonra, Sám sonra
a diadalének u tá n és a gázai kaland előtt. K ét, m ajdnem
egy időben szü letett festm ényről beszélnék Az egyik Va-
lentin de Boulogne Sámson című festm énye a Clevelandi
m úzeum ból (1630), a másik Salom on de B ray Sámson cí-
m ű képe a G etty-m úzeum ból (1636). M indkét kép, m int
e m lítettem , egyszerűen a Sám son cím et viseli. A kon-
tem platív ábrázolás nem egyszerűen egy a bibliai által ki
nem dolgozott vagy el nem m esélt korszak értelm ezésére
törekszik, hanem kifejezetten portré jellegű. Egy állan-
dóan m ozgásban lévő alak nem alkalm as alanya a portré-
festészetnek, egy drám ai kompozíció pedig különösen
nem . T e h á t a ‫ ״‬képzelt p o rtré ” érdekes esete ez. Festenek
egy ‫ ״‬h aso n m ást” ott, ahol nem ül nekik modell. M ire ha-
sonlít akkor ez a hasonm ás? A rra a képre, am it a festő ön-
m agában kialakított p o rtréja tárgyáról. A belső látásban
jelen ik m eg a lélek, a szellem , de ebben az esetben nem a
fenséges m eztelen férfitestben testesül meg, hanem min-
denekelőtt az arcban, a ta rtásáb an , a m ag atartásb an .

116
 L ehet, hogy ez sokszor, ha nem is m indig, m ajdnem
ugyanígy van egy olyan portré esetében, m elyet m odellről
festenek. Persze csak m ajdnem .
V alentin de Boulogne S ám son-portréján az elképzelt
m odell fél könyökre tám aszkodva ül, elm élkedve. M intha
ez a Sám son önm agától kérdezné m eg, hogy m indez mi-
nek. Hogy m i az a ‫ ״‬m indez”, azt a festő jelzi. O roszlán-
bőrre könyököl, ott van a szam ár állkapcsa is, na m eg egy
m éh is a kép sarkában. Sám son bíbor tógába öltözött,
m elynek színei a sötét h á tté r elő tt m ég fényesebben hat-
nak. V alószínűleg a bírói tisztet érzék elteti így a festő.
Akit látunk, az egy m agában és a világban kétkedő férfi,
bajuszos (m int R em b ran d tn ál), de pusztán serdülő sza-
kállai. Ez a Sám son csupa lélek s nagyon lehet szeretni.
Hogy ilyen képet rendelt-e pontosan a festőtől a m egren-
delő Francisco B arberini bíboros, s hogy vajon saját tiszt-
jével való belső vívódásait akarta-e áb rázo ltatn i festőjével,
nem tudom . De valam i nagyon szem élyeset érzek ebben a
képben. M in th a egy világ v álasztaná el a festőt szobrász
nagybátyja, G iovanni da Bologna diadalm as szép m ezte-
lenségében előttünk álló, tökéletes és ugyanakkor sze-
m élytelen férfialakjától.
Salom on de Bray Sám son-portréja egy szem pontból in-
kább, a m ásikból kevésbé individualizálóan portrészerű.
Egy hosszú hajú, bajuszos és kis szakállú férfit ábrázol, aki
szam árállkapcsot szorongat a kezében m ajdnem erotikus
intenzitással. M in th a ez az állkapocs egy hangszer lenne,
vagy valam ilyen kegytárgy. M indenekfelett valam i, ami-
пек a ta p in tá sa kapcsolatot te re m t közötte és Isten kö-
zött. Sám son az égre néz, nem csak szem éről, de egész
arckifejezéséről leolvasható, hogy fohászkodik. Ég felé
fordított arcán alázat, szeretet és h ála suhan át, de izmos
és vaskos nyaka erőt sugároz. A je le n e t nem a fohászko­

117
dás pillan atát rögzíti csupán, hanem ezen keresztül az
em ber jellem én ek esszenciáját. Barokk kép a javából.
M iért érzem , hogy b ár inkább portrészerű, m int De Bou-
logne festm énye, m égis kevésbé az? M ert a képen rögzí-
te tt fejm ozdulat a barokk K risztus-ábrázolásokra és egyes
szentek áb rázolására egyaránt jellem ző. S ez persze
egyúttal szándékolt. De Bray nem csak a saját m agában
hordozott szem élyes Sám son-portréját festette meg, ha-
nem annak a szem élynek nem egyéni, hanem ikonograft-
kus értelm ezését is. Ugyanis azt az értelm ezést, hogy
Sám son K risztus előképe. M íg D ürer ezt az értelm ezést
szim bolikusan jelzi a Sám son fejére rajzolt töviskoszorú-
val, addig De Bray m agában az arcban és a fej mozdula-
tában, te h á t a fizikai hasonlatosságban jelzi a sorsban rej-
lő hasonlatosságot.
A bibliai elbeszélésben itt érkezünk el Sám son és Deli-
la tö rtén etéh ez, am ely, legalábbis benyom ásom szerint, a
legtöbb festőt, ha nem is szobrászt, ihlette meg.
Egyes festők szám ára, különösen a 15. században és a
16. század elején ‫ ״‬Sám son és D elilái” tö rtén e te kitűnő al-
kaim at adott arra, hogy egy szép ifjat ábrázoljanak egy
szép leány ölére h a jto tt fejjel. így például E. S. m ester fa-
m etszetén in k á b b je lze tt m esebeli h á tte re t látu n k , előtér-
ben egy kerek arcú és kerek keblű, keskeny csípőjű, kecses
m ozdulatú, hosszú ru h ájú elegáns hölggyel, s ölébe haj-
to tt fejjel egy vézna, igen fiatal, gazdagon öltözött és szép-
nek tűnő ifjúval, aki karim ás kalapját m aga elé, a gyepre
dobta. Az ifjú hölgy az ölében alvó ifjúnak éppen a haját
vágja, de lehet, hogy éppen csak fésülgeti. M ad ár a fán, a
lány arcán révült mosoly, sem m i más. M intha m ost végre
nyugodtan örülne az édes kettesn ek szunnyadó szereim é-
vei vagy szeretőjével. Idillikus kép ez, eleganciával és nagy
szépséggel.

118
 Az idősebb Lucas C ran ach n ak a 16. század első felében
festett két hasonló tárgyú képe (az egyik M ünchenben, a
m ásik New Y orkban láth ató ) nem kom pozíciójában, ha-
nem koncepciójában különbözik egym ástól. M íg a műn-
cheni képen az idilli tárgy előterében a főkötős asszonyka
a vele m ajdnem összefonódott testű ifjú haját vagdossa,
addig a New York-i változatban, ahol csak Sám son h átát
látjuk, a h á tté rb e n m á r közelítenek fegyvereikkel a filisz-
teusok. Itt C ran ach érzékelteti, hogy a látszólagos idill-
ben m ár benne van a vég kezdete.
Lucas van Leyden fam etszete m ajdnem hasonlóképpen
m u ta tja be a tö rté n e te t, s hogy ez a prezentáció mégis
egészen sajátságos, azt nem a kompozíció, hanem a figu-
rák, elsősorban a figurák arcának m egjelenítése teszi. Az
előbbi fejezetben em lítettem , hogy van olyan bibliam a-
gyarázó, nevezetesen W olf M ankowicz, aki úgy értelm ezi
a Biblia először előforduló m ondatát, mely szerint Sám-
son húsz évig volt Izrael bírája, hogy az első rész történé-
se és a D elila-tö rtén et között telt el ez a bizonyos húsz
esztendő, s hogy Sám son D elila irán ti szerelm e egy örege-
dő férfi szerelm e volt. Nos, érdekes, hogy ez az 1517-ben
készült fam etszet pontosan így értelm ez. B ár akkoriban
‫ ״‬az egymáshoz nem illő p á r” (fiatal férfi-ö reg asszony,
öreg fé rfi-fiatal asszony) ábrázolása divatos volt (lásd
C ranach), szokatlan volt ezt a ‫ ״‬k e ttő st” Sám son történe-
téré alkalm azni. De Leyden képén D elila egy fiatal, fejkö-
tős parasztlány, m íg a térd én alvó Sám son egy feh ér hajú
és hosszú fehér szakállú, vékony és kiaszott lábú aggas-
tyán. Az alvó aggastyán előtt fekszik a földön a szam ár áll-
kapcsa és a furkósbot, s b ár az utóbbi furcsa, m e rt a bún-
kósbot H éraklész és nem Sám son ‫ ״‬ta rto z ék a ”, az üzenet
egyértelm ű. V alaha erős volt, valaha hős volt, valaha fia-
tál volt Sám son, m íg m ost m ár csak m ú ltja dicsőségéből
 él. A kép azt sugallja, hogy Sám son nem a hajvágástól
veszette el erejét, h an em az öregségtől. S Delila azért
vágta le Sám son h aját, m ert az m ár gyenge volt, m ert m ár
nem felelt m eg reputációjának. A csalódott fiatal paraszt-
lány vágja itt le egy öreg em ber, egy a régi nagyságát m ár
m aga m ögött hagyó em ber erejének szim bólum át, mivel
az em ber teljesítm énye nem felel m eg az ebben a szimbó-
lum ban kifejeződő ígéretnek. Ez kasztráció-szim bólum -
nak is tekinthető.
A 17. században a S ám son-drám a dom inál a festészet-
ben. A festőiséget nem elsősorban a környezet, a term é-
szét, a ru h ázat és a m ozdulatok leírásában keresik, m ég
csak nem is a Sám son-portré m egrajzolásában, végül ab-
ban sem , hogy a szerelm i idill pikáns szépségét varázsol-
já k a nézők elé. Az ábrázolt d rám ai je le n et m indenekelőtt
többszereplős lesz. Inkább színpadi je le n etre hasonlít,
m int tájra, szobára vagy c satatérre. K ülönben a színpad-
szerű, többszereplős elrendezés nem csak a Sám son-ábrá-
zolásra jellem ző. így jellem ezn ém például Poussin leg-
jo b b alkotásait is. De m ost a S ám son-drám ánál kell ma-
radnunk. A színpadi felépítésnek itt (bár nem csak itt)
többek között az a funkciója, hogy éreztetn i tudja az idő-
beliséget. Benne van a je len b en az előtte és az u tá n a is.
M éghozzá nem csak az előtte és u tá n a történő, ahogy a
szobrászat esetében láttu k , m ikor Lessing gondolatát
idéztük az úgynevezett term ékeny pillanatról. Az ‫ ״‬e lő tte ”
és az ‫ ״‬u tá n a ” a k arak terek re is vonatkozik, vagy rájuk el-
sősorban. Azaz az em ber sorsa jelen ik m eg a képben. Ez
az ‫ ״‬éppen m ost” az em ber egész sorsát m agában foglalja.
Persze ez a színpadszerű ábrázolás ebben a korban is csak
főtendencia, hiszen az idill sem tűnik el egészen. így
G uercino ‫ ״‬d u e ttjé b en ”, ahol egy elegáns ifjú Sám son szép
haját m utogatja ugyancsak elegáns és szép barátn ő jén ek

120
 (1646, Philadelphia). A zonban a kor szellem éhez hűen,
G uercino is festett többszereplős Sám son-drám át. így pél-
dául az elfogatás p illan atát rögzítve. Az utóbbi festm ény
New Y orkban látható.
R em b randtnak, aki ebben az irányzatban a főszerepet
játssza, egy külön-m ásodik fejezetet szentelek.
De nem csak R em b ran d t, hanem Rubens Sám son-ábrá-
zolása is ebbe a korba és fantáziavilágba tartozik. Főleg
két festm ényéről fogok röviden beszélni. Az egyik, a Sám -
son és D elila cím ű Londonban, a másik, a Sámson elfogatása
cím ű pedig M ünchenben látható.
A londoni képen nászi ágyat látunk, D elila barokkos
háló term ét. D elila nem csak Fiatal, de k ifejezetten antik
eleganciát fejeznek ki az arcvonásai. Fél m elle kilátszik
fényűző bíbor ruhájából. V alószínűleg egy elegáns, kizá-
rólag úri társaságban forgolódó kurtizán. E rre u ta l a hát-
térb en égő gyertya, Sám son izmos h á tá t látjuk, lelógó
k arját és az asszony té rd é n nyugvó, félreh ajto tt fejét.
H árm as kontraszt, hárm as feszültség jellem zi m ár ezt a
‫ ״‬k e ttő st” is. Az első típusú feszültség m agán a férfitesten
észlelhető, a férfi izmos h á ta lelógó karjának ernyedtsége
s alvó arcának nyugalm a között. N em kérdéses a képi áb-
rázolásban, hogy Sám son szeretkezés u tán alszik, s hogy
m élyen alszik. A m ásodik feszültségi góc az alvó férfi és a
nagyon is éber b arátnője között van a ‫ ״‬levegőben”. Delila
a rra Figyel, hogy m ikor szűnik m eg Sám son Figyelni. A har-
m adik feszültség, mely a két em ber képi leírásában sűrí-
tődik egyetlen p illan attá, két k u ltú ra összecsapásáról be-
szél. Egyetlen p illan attá sű ríti azt, am i előtte lejátszódott,
de nem a csatatéren , hanem az ágyban. Az elegáns, fehér
bőrű, franciás vonású lány nézi az ölében fekvő, fekete ha-
jú és szakállú b arb árt. Akivel, ki tudja, m iért, az előbb
m ég szeretkezett. M ost azonban m ár nem erre a m ú ltra

121
 gondol, hanem a jelen b en ígéretes jövőre. A rra, hogy
Sám son ne ébredjen fel, miközben a haját vágják. M ert ha
ez sikerül, akkor reng eteg ezüstpénz üti a m arkát.
Delila figyel, de őt is figyelik. M éghozzá ketten.
A kép többszereplős, ezért is h asonlítottam színházi je-
lenethez. A lányt ketten figyelik. M ögötte áll a dajka vagy
szolgáló, vagy esetleg kerítőnő, aki b iztatg atja (talán rá is
beszélte a pénzkereset em e könnyű m ódjára), továbbá egy
fiatalem ber, aki Sám son h aját éppen ekkor kezdi nyisz-
szántani. Ebben az in terp retáció b an ugyanis ezt nem De-
lila teszi, ő csak az alkalm at szolgáltatja. A festm ény hát-
teréb en , az ajtóban m ár ott leselkednek, m éghozzá pán-
célban és teljes fegyverzetben a filiszteusok, hogy azonnal
Sám sonra vessék m agukat, m ihelyt m inden hajfürtjét le-
vágták.
H a csak Sám sont és D elilát látn án k , akkor a festm ényt
egy érzéki szerelm i jelen etk én t értelm eznénk, talán éppen
a nászéjszakára asszociálva. T alán m ég a falm élyedésben
lá th a tó szobor (Venus és a bekötött szem ű Cupido) is be-
leillene ebbe az értelm ezésbe. De nem kell ism erni a tör-
té n e te t ahhoz, csak látni kell a négyes kompozíciót, hogy
m ásként értsük a tö rtén e te t. Szerelm i je le n ete k e t nem
szokott egy idős asszony és egy fiatalem b er a szerelm es
hölgy h á ta m ögött és vele egyetértésben kíváncsian végig-
nézni. A m ozdulat árulásról beszél. H a ism erjük a törté-
n e tet, akkor úgy olvassuk a képet, hogy D elila filiszteus, s
a h á ta m ögött állók saját népéhez tartoznak, míg az ölé-
ben nyugvó férfi egy idegen. U gyanakkor a dekoratív áb-
rázolás azt a benyom ást kelti, hogy e tö rtén e t színpadra
ren d ezett alakításáról van szó.
De ennél m ég sokkal teátrálisab b és kevésbé meggyőző
J a n Lievens festm énye (1630, A m szterdam ), ahol Delila
éppen egy ollót nyújt a h á ta m ögött álló filiszteusnak. Itt

122
azonban a Sám son figura feje az érdekes, m ert, legalábbis
ebben a képben, Lievens Sám sonja m egint csak K risztus-
ra em lékeztet. Ism erünk egy m ásik, nem kevésbé te átrá-
lis Lievens-ábrázolást is, szintén A m szterdam ból (kb.
1628-ból), m elyen a m eglehetősen filigrán Sám son arcát
nem látjuk, ahol D elila pisszent, szája elé ta rtja az ujját,
csendre intve az ollóval és késsel közeledő filiszteust.
R ubenséhoz hasonló a koncepciója, de m ás a kompozí-
ciója M atth ias S tom er képének (Sámson és Delila, 1630,
Róm a, B arberini-palota). Itt is egy ‫ ״‬szép testű b a rb á r” al-
szik egy dekoratív hölgy ölében, itt is a filiszteus vágja a
fürtöket, s itt is egy öregasszony közrem űködésével. De ez
egy nagyon aktív öregasszony. M in th a az egész ötlet tőle
szárm azott volna, úgy dirigálja a képen tö rtén te k e t. M int-
ha a telt keblű D elila csak közvetítő lenne az öreg hölgy
és a filiszteusok között.
M ichel Rocca fantáziája pedig m ár közel áll a rokokó-
hoz (Sámson és Delila, B udapest, az 1700-as évek első fele).
D elila (hasonlóan R ubens festm ényének ábrázolásához)
erotikus figura, nem csak azért, m e rt fél m ellét m utogat-
ja , hanem m ozdulataiban is. Egy kislány szolgálja ki tállal
a kezében, s ebben a tálb an gyűjti össze a D elila kezével
levágott hajfürtöket. Az oszlopos, klasszicizm ust idéző
terem előterében egy trónszékhez hasonló ülőbútor áll. Eb-
ben alszik Sám son, m íg a hajvágásban buzgólkodó D elila
a tám lán foglal helyet. Nos, ez a Sám son nem egy ‫ ״‬ide-
g én ”, hanem egy csinos, elegáns, kissé róm ainak öltözte-
te tt fiatalem ber. Ebben a pózban egy ilyen fiatalem b er
nem alh at úgy, hogy ne vegye észre, hogy levágják a haját.
A kép azt sugallja, hogy Sám sonnak valam iféle a lta tó t ad-
tak be, hogy zavartalanul elvégezhessék ezt a ‫ ״‬m u n k á t”.
T örtén etü n k b ő l m ost m ár kevés van h átra. S keveseb-
ben is ábrázolták az utolsó ,je le n e te k e t”.

123
 R ubens m egint Sámson elfogása cím ű képében (M űn-
chen, 1620). M intha Sám son film en lenne: ez a festm ény
a korábban elem zett je le n et folytatása. H a t felfegyverzett
katona ragadja m eg a kép közepén őket lerázni próbáló
Sám sont. Az előbbi képen alvó férfi m ost kim agaslik min-
denki közül, a hatalm as túlerővel küzdve m ár fél térdre
bukott, de a m ásik lábával m ég előrelép, m in th a m ene-
külne. A kép sarkában Delila és az öregasszony figyelik
félrehúzódva a je le n e te t. Ez nem a d iadalittas, ezüstjeit
szám lálgató, hanem a m egrém ült D elila, aki talán m ár
m eg is b á n ta te tté t. A kép közepén m agasodó Sámson
szakálla azonban hosszú és érin tetlen . Azt akarja ezzel
Rubens m ondani, hogy Sám son ereje nem elsősorban haj-
zatában volt? Vagy nem szám ította a szakállt hajzatnak?
M indegy. L átjuk a b arb árt, akit a civilizáció törpéi térdre
akarnak kényszeríteni.
Sám son életének utolsó pillanata is kevésbé ih lette m eg
a m űvészek fantáziáját, m int a Delila-epizód. M agam ré-
széről kiem elkedőnek tekintem a m ilánói katedrális egy,
Arcim boldótól szárm azó üvegablakpaneljét (1550 körül).
Azt a pillanatot sűríti össze, m ikor Sám son rom ba dönti a
tem plom ot. Ekkor, éppen ekkor, tör le egy oszlopot, Sám-
son m ég áll, átöleli az oszlopot, a tem plom m ár elkezd
összedőlni. A kép előterében az oszlopot kiem elő és átöle-
lő Sám son m ellett ott látjuk a kicsi vakvezető fiút, utolsó
ijedt m ozdulatában m egörökítve, valakit, akire senki sem
gondol. Az értelm ezők is ritkán. О Sám son igazságtevésé-
nek á rta tla n áldozata.
A 18. századtól kezdve egyre kevésbé nyúlnak vissza a
festők az Ó szövetség történ eteih ez, ahogy az Ú jszövetség
jelen etein ek ábrázolása is viszonylag egyre kisebb te re t
foglal el a kiállítások falain.
De m indig akadnak olyanok is, akiket az egyik vagy m á­

124
sik tö rtén e t szem élyesen érin t, akik ebben vagy abban a
tö rtén etb en , így például a Sám son-drám ában m agukra,
b a rá taik ra vagy általáb an ‫ ״‬az em beri so rsra” ism ernek,
így a beteg Lovis C orin th saját szenvedéseit éli át, vagy
talán m inden szenvedő em ber szenvedését a vak Sám son
alakját ábrázoló képében (B erlin, 1912). Ez a festm ény,
így m o n d h atn ám , a szenvedés és a m egaláztatás portréja.
Sám son két keze bilincsben, alakja hajlott, m ajdnem
m eztelen, m ég m indig erőteljes, teste végsőkig megviselt,
szája szenvedéstől nyitva, vak szem ei ronggyal bekötve.
Bilincsbe vert kezeivel, hosszú ujjaival tapogat. A festő
úgy látja m agát, úgy lát m inket, m in t h alálra ítélt vako-
kát, akik bilincsre verve a sötétben tapogatódzunk.

125
 2

A SÁMSON-FESTMÉNYEK HELYE
REMBRANDT
BIBLIAI FESTÉSZETÉBEN

Ebben a fejezetben a R em brandt-festm ényeken, -rajzó-

kon és -rézkarcokon kívül a következő elem zésekre tá-
m aszkodtam : Sim on Scham a: Rembrandts eyes, H yatt
M ayor: Rembrandt and the Bible, Franz Landsberger: Remb-
randt the Jew s and the Bible, Oswald Goetz: The Rembrandt
Bible, C h iara de C apoa: L ’ Ancient Testament Reperes Icono-
graphiques könyvekre, továbbá a kiotói 1986-os Rembrandt
and the Bible című kiállítás katalógusára.

R em brandt m eg festette Sám son életének m inden döntő

epizódját. Az ‫ ״‬epizód” kifejezés azonban nem fejezi ki
pontosan, hogy m iről van szó. R em brandt ugyanis Sám-
son életének sorsdöntő d rám áit festi meg.
M int erről m ég lesz szó, R em brandtot különösen érdé-
kelte a drám ák festőisége. Egyrészt az a problém a, hogy
hogyan lehet egy d rá m á t festőileg m egragadni anélkül,
hogy az illusztrációvá válna. (Egész é letében állítólag csak

126
egyszer illusztrált.) M ásrészt, hogyan leh et egy epikus
sodrású tö rté n e te t d rám ai szituációin keresztül előadni.
Az olyan sorozatok, m int am ilyen az öt festm ényből álló
Sám son-sorozat, vagy a — nem csak festm ényekben, ha-
nem rézkarcokban és rajzokban - rep rezen tatív T o b it-
Tóbiás-sorozat, feltételezik az egész tö rté n e t értelm ezé-
sét, pontosabban szólva ú jraértelm ezését, holott a képek
különböző időben keletkeznek. De m íg a T obit-T óbiás-
sorozatban ugyanaz a drám ai je le n et több értelm ezésben
m aradt ránk, addig a Sám son-sorozatban nyugodtan be-
szélhetünk egyetlen értelm ezésről. T a lá n kivétel ebben
Manoa áldozata, mely kétféle értelm ezésben (az egyik rajz)
m aradt fenn, s valószínűleg több nem is lé te ze tt, b ár ezt
biztosan nem állíthatjuk.
R em brandt hagyatékában egyetlenegy könyv m arad t: a
Biblia. V alószínűleg nem volt úgynevezett ‫ ״‬olvasott em-
b é r”, holott latin iskolába járv a feltehető, hogy jó l ism er-
te a latin auktorokat. Ez a tudás néhány róm ai tém ájú
festm ényében és rézkarcában vissza is köszön. De a Bib-
liát bizonnyal állandóan újraolvasta, s m indig m ásként
lá tta azt, am it elolvasott. Ez esetleg m agától értetődőnek
tűnik, de abban az időben - s talán m a sem - nem m agá-
tói értetődő...
Az em berek többsége, s ez a tan u lt em b erek re is vonat-
kozik, úgy olvas egy úgynevezett ‫ ״‬alapszöveget”, ahogy
ezt m ások előtte is olvasták. Azzal fog neki az olvasmány-
nak, hogy tudja, m it keressen benne. S azt találja benne,
am it keres benne. S am ennyiben ezt a szöveget m á r több-
szőr ábrázolták, sőt hagyom ánya is van az ábrázolásnak,
akkor ez a hagyom ány fogja vezetni az alapszöveg értei-
m ezését.
M ár volt szó arról, hogy a keresztény biblia ikonográ-
fiailag jóval erősebben rö gzített, m inthogy az ‫ ״‬Oszövet-

127
ség” egyes tö rtén e te it egészen a reform ációig elsősorban
az ‫ ״‬Ú jszövetség” szem pontjából interp retálv a, főleg kato-
likus tem plom okban je le n íte tté k meg. E zért a zsidó Bib-
lia elbeszélései szélesebb értelm ezhetőségnek nyújtottak
teret.
B ár R em b ran d t Ú jszövetség-ábrázolásai között vannak
olyanok is, am elyek az ikonográfiái hagyom ányt őrzik és
így kevés ú jra in te rp re tá lá st igényeltek, a legtöbb kép itt
is arról tanúskodik, hogy R em brandt m agát a szöveget, s
nem a szöveg korábbi értelm ezéseit olvasta, s m ásként, a
m aga m ódján olvasta. Jézus élete sem ölt nála epikus for-
m át. Sosem ábrázolja például M ária és E rzsébet találko-
zását, s á ltaláb an M ária tö rtén etén ek egyes epizódjait. Az
angyali üdvözletét ábrázoló rajzban pedig teljesen eltér a
m egrögzött koreográfiától m ár azzal is, hogy egy egysze-
rű polgári szobabelsőt ábrázol - kutyával az előtérben - s
egy a M áriánál jóval nagyobb m éretű , fentről erőteljes
léptekkel felé induló angyallal, aki ezzel a m é re tte l az
álom szerűség képzetét kelti.
Az arkangyalok (R afael, G ábriel, M ichaél) és az em ber
viszonya R em b ran d to t különösen érdekelte. Valahogyan
ebben a viszonyban élte m eg a ‫ ״‬m ásik világnak”, nevez-
zük sorsnak vagy gondviselésnek, s ennek a világnak, ne-
vezzük em beri k arakternek és tettn ek , a konfliktusát, s
m ég inkább az összefonódását, találkozását. S hányféle
angyal van, s hányféle szituációban! Hogy csak a grafikus
m unkákat em lítsem . A z Isten kinyilatkoztatja magát Ábra-
hámnak cím ű rajzban Isten egy látom ás. A nnak kell len-
nie, m e rt Á brahám arccal a földre borulva nem láth atja.
Isten idős em ber, aki egy szárnytalan angyalra tám aszko-
dik. Vagy H ágár és Izm áéi a pusztában. H á g ár kétségbeesve
fohászkodik, h á tté rb en a nyugodtan alvó Izm aellel, míg
az angyal (ebben az esetben szárnyas) hátulról a vállára

128
 teszi a kezét, m íg m ásik kezével előre, a fo rrásra m u tat.
Az Akéda egyik v álto zatáb an (a sok közül) az angyal le-
fogja A b rah ám kezét, m iközben h á tu lró l átöleli. Jákob
álma szám talan variációjának egyikében a két angyal
m egjelenik az alv ó ják o b n ak , de nincsen létra, egy másik
v áltozatban Ják o b a lé tra egyik fokán alszik. Dániel látomá-
iá n ak egyik változatában az angyal szintén D ániel h á ta
m ögött áll, vállára teszi a kezét, s a láto m ásra irányítja te-
k in te té t. Ebben az esetben a rajz és a festm ény különbsé-
ge elsősorban a látom ás m egjelenítésében, nem m agában
a kom pozícióban van. A Jákob harcol az angyallal cím ű fest-
m ényen a szép, nőies angyal inkább átöleli Jákobot, m int
hogy harcoljon vele. A Tóbiás és az angyal szám talan váltó-
zatán ak egyikében Tóbiás és R afael együtt pihennek m eg
az úton, egy m ásik változatában barátság o san együtt gya-
logoinak. A z angyal eltávozik Tóbiás családjától cím ű képen
csak az angyal h á tá t látju k , ahogy e ltű n ik a nagy fényes-
ségben. A pásztoroknak Jézu s születésekor m egjelenő an-
gyal égi látom ás. A Krisztus az Olajfák hegyén angyala (az
eigyik változatban) szem befordul K risztussal és átöleli. Az
Abrahám megvendégeli az angyalokat cím ű festm ényben,
ahogy az 1656-os rézkarcban is (m ely éppen úgy, m int a
festm ény, egy indiai modell u tá n készült) az angyalokat
nem veszi körül fény, s inkább A brahám a kép középpont-
ja . Az egyik - bajuszos és tagbaszakadt - angyalnak vi-
szont látjuk diszkrét szárnyát is.
Ezt a n éhány példát csak azért e m líte tte m , hogyjobban
érzékeltessem azt, am it a korábbiakban a sors, illetve
gondviselés és az em ber k a rak tere, illetve küldetése kö-
zötti ‫ ״‬találkozásról” m ondtam . Ez a típusú találkozás az
írásb an m indig konkrét szituációkban történ ik , s egy for-
dulópontot jelöl. E zért is olyan jellem ző R em b ran d t drá-
m ai, fordulópontok köré építkező B iblia-ábrázolására.

129
Az angyal és az em ber viszonyának variációi m ind megannyi
különböző értelm ezések. De egy közös bennük: nincs
pusztán dekoratív angyal R em brandt festészetében, nin-
csenek puttók s a gyerm eki angyalkák is ritkák (m int pl.
az 1645-ben festett Szent Család esetében). M inden angyal
cselekvőleg vesz részt a történ etb en . Vagy éppen ‫ ״‬lejön”
(nem leszáll), vagy éppen ‫ ״‬felm egy” (nem repül), vagy ép-
pen rá m u ta t valam ire, figyelm eztet, felhívja a figyelm et,
lefog, rányit, beszél. De m ajdnem m inden esetben az em-
bér és az angyal viszonya úgy kölcsönös, hogy nem az. Az
angyal látja az em bert, az em ber nem lá th a tja az angyalt.
M ajdnem m inden rajzon vagy látom ás az angyal, vagy
nem tudjuk, hogy látom ás-e vagy sem . Sem az Akéda Ab-
rahám ja, sem D ániel nem lá th a tja az angyalt. S persze Já-
köb sem . Az angyal ilyenkor a psziché kivetítése, a belső
hang vagy látás m egjelenítése a képen. Az előbb felsorol-
tak közül van két kivétel. S m int kivételek igen fontosak.
K risztus az O lajfák hegyén szem ben térdel az angyallal,
látják egym ást. Ez azt jelzi, hogy ők k e tte n ugyanabban a
világban m ozognak. M indketten a transzcendenciában.
Tóbiás és R afael esetében is egy szinten van a fiú és az an-
gyal. Itt ők is ugyanabban a világban m ozognak. Az im m a-
nencia világában. R afael valam iféle személyes őrző an-
gyal, nem látom ás, nem a psziché kivetítése, hanem ma-
ga Tóbiás m egduplázva. R em brandt érzékelteti, hogy itt
- szem ben D ániel könyvével - nem egy m isztérium játék‫־‬
ról, hanem egy népm eséről van szó.
A R em brandt-irodalom a festő művei közül körülbelül
ötszázat ta rt bibliaértelm ezésként szám on. Ez körülbelül
egyenlő arányban oszlik m eg a zsidó és keresztény Biblia
képi értelm ezésében. M iért ez a szenvedélyes érdeklődés
a bibliai tö rtén etek iránt?
H ollandia R em b ran d t idejében kálvinista volt (jelentős

130
 katolikus kisebbséggel), s ez m agában elégséges volt ah-
hoz, hogy a Biblia legyen az első szám ú olvasmány. Rem b-
ra n d t is m egfestette anyját, ahogy a Bibliát olvassa. (Bár
m anapság egyesek kétségbe vonják, hogy az öregasszony
R em b ran d t anyja, s hogy kezében a könyv a Biblia.) De a
Könyv központi szerepe a k u ltú ráb an m ég egyáltalán nem
igazolta a Biblia történ etein ek privilégium át a festői ábra-
zolásban. Annál kevésbé, m inthogy a kálvinista tem plom
fehérre m ázolt, nincsenek benne sem képek, sem freskók.
O tth o n , lakásukban a gazdag holland kereskedők pedig
inkább saját m agukról és családjukról készült portrékat,
zsánerképeket, csendéleteket, te h át idilleket preferáltak.
S a R em b ran d t m eg jelen ítette bibliai képeket igen rit-
kán, kivételképpen lehetséges idillikusnak tekinteni. Rö-
viden, a bibliai festm ényeknek nem volt piacuk az akkor
m ár az am szterdam i erőteljesen piaci gazdaságban. Ami
pedig a zsidó Biblia d rám áit illeti, a zsinagóga eleve nem
őrzött képeket. E setleg zsidó m agánlakosztályokat díszí-
te tte k bibliai tém ájú képek. T udjuk, hogy a gazdag polgár
M enasse ben Izrael rendelt is saját könyve szám ára
R em b ran d ttó l illusztrációkat, b ár tu d to m m al ezeket nem
használták fel, mivel nem feleltek m eg az akkori korízlés-
nek. T e h á t a bibliai festészet ekkor nem volt kifizetődő.
K ivételt képeztek olyan tö rtén etek , m int B athseba a für-
dőben, s az apokrifek közül Z suzsanna és a vének vagy
ak ár J u d it és H olofernész, m inthogy ezek a tö rtén etek
m ódot adtak a festőnek arra, hogy a m eztelen női test
szépségét pikáns szituációban úgy állítsa elénk, hogy azt
a p u ritá n világban épületes cél szo lg álatáb a állíthassák.
A csúf női test erotikus szituációban hasonló értelm ezés-
re ad o tt m ódot. így például a d öbbenetes J ó z s e f és Potifár
felesége ábrázolása egy rézkarcban, ahol — szem ben az
ugyanezt a je le n e te t egészen m ásként értelm ező festm é­

131
nyével - R em b ran d t P otifárnét kihívó m eztelenségében,
m ajdnem g usztustalanul ‫ ״‬felkínálkozó” pózban je le n íti
m eg úgy, hogy a szem lélő nem csodálja Józsefet szűzies
ö n m eg tartó ztatásáért. Előbb ‫ ״‬ugyanarról a je le n e trő l”
beszéltem , de ez nem egészen pontos, hiszen az em lített
festm ény nem a csábításról, hanem arról ‫ ״‬beszél”, ahogy
Potifár felesége a m enekülő Jó zsef köntösére m utatva őt
férjének bevádolja.
Nem m intha R em brandtnak ez lett volna a célja, hogy
vallásilag legitim álja az erotikát. О nem hagyta m agát egy
vallástól sem bárm ivel ‫ ״‬zav artatn i” abban, hogy történe-
teik drám aiságát a m aga m ódján átérezze és átéreztesse.
Számos értelm ező foglalkozik annak a kiderítésével,
hogy mely képeinek m egalkotásában já tsz o tt szerepet
R em brandt szem élyes életérzése és élettapasztalata. Elet-
érzése bizonyára mindegyikben, hiszen különben m iért
festette volna m eg vagy m iért úgy, ahogy m egfestette,
élettapasztalata, szem élyes élm énye vagy igen, vagy nem ,
ez ki nem deríth ető s nem is fontos kérdés. N em fontos
például, hogy R em b ran d t azért ábrázolt-e m eg v ak íttato tt
em bereket, m int Sám son vagy Tobit, m ert m aga, m int
olyan sok festő, félt a m egvakulástól. A k érdést ugyanis
fordítva is fel lehet tenni. M ikor R em brandt értelm ez egy
d rám át, m ikor involválódik benne és azt képzelőereje bel-
ső képpé alakítja, akkor m aga ez a kép válik az ő életta-
pasztalatává, élm énytapasztalatává, m inthogy összeolvad
vele. M indannyian így vagyunk ezzel m inden alkotó tévé-
kenységnél, s ez m ég nem csoda. A csoda az, am i ebből az
élm énytapasztalatból R em b ran d tn ál a vászonra került.
K özism ert, hogy R em b ran d t A m szterdam zsidónegye-
dében lakott, s hogy ism erősei között sok volt a zsidó.
Szám talan p o rtréját szokás zsidó em berek arcképének te-
kinteni, m ondjuk például m ert a modell kipát visel. Ezt az

132
azonosítást többek között Scham a is kétségbe vonja.
Ahogy m ondja, R em b ran d t idején A m szterdam ban zsi-
dók és nem zsidók egyform án öltözködtek, m ondjuk egy
kálvinista kereskedő is v iselhetett kipát. így aztán az öltő-
zetről, de ak ár az arcvonásokról is, a m odell zsidóságára
következtetni igen kétséges vállalkozás. V alam i egyéb
azonban következett abból, hogy R em b ran d t jó l ism erte a
portugál szefárd zsidó közösség életét és szokásait. О ta-
Ián az első, aki Jéz u st zsidónak ábrázolja, s úgyszintén zsi-
dónak ábrázolja környezete szokásait. így például Krisz-
tus k örülm etélését többször rajzolta m eg. Egyszer pél-
dául m ég a betleh em i jászolban, a rra figyelve, hogy Jézu s
zsidó szülei nem v á rh a tta k a körülm etéléssel addig, am íg
azt a tem plom ban le h e te tt elvégezni. De többször ábrázol
tem plom i körülm etélést is. Az egyik változatban az anya
ta rtja közben ölében a gyerm eket, m ár ahogy szokás, a
másik esetben viszont a főpap, ahogy az ikonográfia meg-
kívánja.
M ár em lítettem , hogy R em b ran d t a Bibliából azokat a
tö rtén e te k et festette m eg legszívesebben és leginkább,
melyek m ódot ad tak az epika drám ai sű rítésére.
A keresztény Bibliából például különös előszeretettel
é rte lm e z te J é z u s p a ra b o lá it, m in t am ilyen a tékozló fiú
tö rté n e te , továbbá a ‫ ״‬fe ltá m a sz tá s” d rá m a i p illa n a tait.
A Krisztus Pilátus előtt festm ényben és rézkarcban erőtelje-
sen ú jraértelm ezi ennek a je le n etn e k hagyom ányos olva-
satá t és ábrázolását. A ‫ ״‬nézőközönség” ugyanis ezekben a
drám ai pillanatokban inkább közömbös, m int ellenséges.
Itt is inkább K risztus m agányossága hangsúlyozódik,
ahogy az O lajfák hegye ábrázolásainál is. A Krisztus levéte-
le a keresztről és a Krisztus sírba tétele képeken is a magányos-
ság d rám ája bontakozik ki szem ünk előtt. A felnőtt Krisz-
tus m ajdnem m inden R em brandt ábrázo lta képen m agá­

133
nyos, m eg nem é rte tt ‫ ״‬em ber fia”. F eltám ad ása u tán
E m m ausban, így látja R em b ran d t, ez nem változik. A kár
m e g v an világítva K risztus, ak ár sötétségben h á tta l ül ne-
künk, m agányos volt és m arad...
A Tórából R em b ran d to t m indenekelőtt az úgynevezett
, J ” tö rtén e te i izgatják, A brahám , Ják o b és József, majd
M ózes életének d rám ai csom ópontjai, m íg ‫ ״‬D ” történe-
teiből Sám son, Saul és Dávid, továbbá az E sz ter könyve.
A próféták közül D ániel ih lette meg, pontosabban szólva
annak látom ása. Kedvenc apokrif könyveit m ár em lítet-
tem . M inden, am i nem drám aivá sű ríte tt epika, hidegen
hagyta. Nem érdekelte például - m ondjuk M ichelangelo-
val szem ben - sem a világ terem tése, sem az utolsó ítélet.
De sem m i em beri nem állt távol tőle.

R em brandt Sám son életének m inden drám ai csom ópont-

já t m egfestette. Pontosabban szólva m indazokat az embe-
ri konfliktusokat, m elyeket ő drám ainak ta rto tt. H árom
epizódot nem festett meg. Azt a je le n ete t, am ikor a csata
u tán Sámson Istenhez vízért fohászkodik, a gázai kapu ki-
em elését, s végül a D ágon-tem plom lerom bolását. Úgy hi-
szem érthető, hogy ezek a jelen etek m iért m arad tak ki a
Sámson-sorozatból. Sám son m indhárom je le n etb e n egye-
dűl van. A gázai kapu kiemelése egy tipikus ‫ ״‬one m an show”,
s ráadásul kom ikus is, s ez R em b ran d to t nem érdekelte.
A szom júság és az öngyilkosság jelen eteib en Sám son egye-
dűl m arad Istennel, a L áth atatlan n al, az ábrázolhatatlan-
nal. M ég angyal sem jelenik m eg felette vagy m ögötte
(ahogy például megjelenik Krisztusnak az Olajfák hegyén).
Ezek a kizárólag intim , belső történések sem feleltek m eg
R em brandt értelm ében a festői ábrázolás szám ára.

134
 N em m in th a R em b ran d t nem ábrázolta volna a ‫ ״‬bel-
ső t”. P ontosabban ezt ábrázolta elsősorban, de úgy, ahogy
ez a ‫ ״‬belső” m egjelenik a ‫ ״‬külsőben”. N em csak az em ber
fizikai külsejében, hanem a konfliktusban felvillanó ka-
rak terb en is. V annak persze ebben kivételek.
N em tarto m kivételnek a m ár e m líte tt M ózes-fest-
m ényt, melyen M ózest egyedül ábrázolta, ahogy felmu-
ta tja a két kőtáblát a népnek. A nép nincs jelen , csak Mó-
zes. De ez a M ózes szem ben áll velünk, világosan olvassuk
a k őtáblára —pontosan! —vésett héber b etű k et, s azt is,
hogy a m ásodik kőtábla, az erkölcsi parancsolatok kőtáb-
Iája az, am it ez a M ózes felm utat nekünk. M ert hozzánk
fordul, a nézőkhöz, nekünk m u ta tja fel az erkölcsi párán-
csőlátókat. Ez adja a kép feszültségét. A Jeremiás siratja J e-
ruzsálemet p rófétája ugyan magányos, m agába süpped, de
az előtérben szim bolikusan ábrázolt kincsek a rra u talnak,
am i elveszett. A képben benne van az, am i elveszett.
M égis, vannak R em b ran d t bibliai festészetben is ‫ ״‬kivéte-
lek”, jobban m ondva nem drám ai zsánerek. így például
R em brandt, a p o rtréfestő m egfesti néhány bibliai figura
—például Pál apostol —p o rtréját is.
Ö t Sám son-festm énye és egy S ám son-történet rajza
m arad t ránk.
R em b ran d tn ak az volt a szokása, hogy ugyanazt a drá-
m ai pillanatot m eg festette, elkészítette rézkarc vagy rajz
változatban is. így elég sok in terp retáció m arad t ránk. De
ez nincs így a Sám son-sorozat esetében. Itt csak M anoa
áldozatát m u ta tja be rajz is, festm ény is, m íg a m ásik
négynek nincs rajz vagy rézkarc változata. Hogy elvesz-
tek-e a rajzok vagy pedig sosem léteztek, nem tudjuk. H a
tudnánk, hogy sosem léteztek, ebből le tu d n án k vonni egy
s m ás következtetést, így azonban ez m eg en g ed h etetlen
könnyelm űség lenne.

135
 Az első két Sámson-kép megszületését sokan kötik Remb-
ran d t szem élyes életének esem ényeihez. A Sámson esküvő-
je az u tá n készült, hogy R em b ran d t Saskiával való egybe-
kelését ünnepelte. A kép menyasszonya úri előkelőség, a
férjjelölt plebejus, s ez így volt Saskia, a ‫ ״‬hercegkisasz-
szony” és az alulról jö tt R em b ran d t esetében is. A máso-
dik Sám son-festm ény, Sámson megfenyegeti apósát, állítólag
szintén önéletrajzi ihletésű. R em bran d tn ak ugyanis ál-
landó konfliktusai voltak az örökség ügyében Saskia gaz-
dag rokonaival. Ezenfelül ez a Sám son hasonlít is a festő-
höz. De ahogy nem érdekel, hogy azért ábrázolt-e vak em-
b erek et R em brandt, m ert félt a vakságtól (igaz vagy
sem ), úgy nem érdekelnek a felsorolt életrajzi vonatkozá-
sok sem , b á r fe lte h e tő e n igazak. C sak a k é p ek rő l fo-
gok beszélni, ahogy azok m ost m egjelennek a szám unkra.
S m ég egy. Nem keletkezésük sorrendjében fogom bem u-
ta tn i azokat, hanem m int Sám son életrajzának sorsfordí-
tó szakaszait.
M int ezt m inden esetben látni fogjuk, R em brandt nagy-
szerű Biblia-olvasó. K épes a rra , hogy egészen pontosan
adja vissza azt, am i ‫ ״‬írva van”, hogy m int a bibliai herm e-
n eu tik a ‫ ״‬szakem bere” mégis teljesen új in terp retáció t ál-
lítson elénk. Hogy ez m ennyiben egyfajta m odern, korsze-
rű h erm eneutika, a rra m ég az utószóban visszatérek.
Az ‫ ״‬angyali üdvözlet” nem tartozik a R em b ran d to t iz-
gató d rám ák közé. M ária esetében sem . N em csoda, hogy
nem érdekli Sám son tö rtén etéb en .
Az áb rázolás a B írák könyve 13,19-20-szal kezdődik.
A szkeptikus és féltékeny M anoa m eghívja az angyalt va-
csorára, de az angyal azt ajánlja neki, hogy inkább áldoz-
zon az Ö rökkévalónak. A m ég m indig szkeptikus M anoa
tü zet gyújt az áldozat szám ára, s ebben a tűzben, illetve
füstben az angyal eltűnik, ‫ ״‬égbe száll”. Ez győzi m eg vég-

136
 leg M anoát, hogy nem egy szép fiú, hanem tényleg egy an-
gyal ígérete e jte tte feleségét teherbe. De ettő l a tudástól
m egijed, azt hiszi, hogy azonnal m eg fog halni, m inthogy
m ár lá tta Istent.
M arna áldozata (festmény, London ). Manoa áldozata (rajz).
M indkét m egjelenítés d rám ai, de a szereplők m ásként
értelm ezik a d rám át.
H asonló a két képben csupán az angyal kompozíciós
helye. Felül, a kép jo bb sarkán, tűnik el az angyal. Nem
m ondhatom , hogy repül, mivel a festm ényben egyáltalán
nincs szárnya, m íg a rajzban az egyik szárnyra u tal a kép,
m íg a m ásikra nem . Az angyal fehér ru h ája lebeg a fest-
m ényben, m in th a teste sem lenne, m íg a rajz angyala tes-
tes, de vázlatos figura. É rdem es összehasonlítani ezeket
az angyalokat R afael égbe szállásával a T obit—Tóbiás-so-
rozatból. H asonló m ozdulattal ‫ ״‬száll fel”, de tényleg re-
pül, nem csak szim bolikusan. E nnek a R afaelnek ugyanis
gyönyörű, nehéz és nagy szárnyai vannak és szép fejét is
jól látjuk profilból. A különbség az angyal és a többi sze-
replő viszonyából és az in te rp re tá lt tö rtén e t k arakteréből
következik. Az ábrázolás, m int m ondtam , interpretáció.
A z angyal elhagyja Tóbiást és családját festm ényben ugyanis a
négy figura közül k ettő - feltehetően Tóbiás és S ára - úgy
van m egkom ponálva, hogy lássák az angyalt felrepülni. Ez
az angyal egy ideig Tóbiás p ajtása volt, az őrangyalnak
nincs köze a m isztérium hoz.
A M anoa áldozata festm ényvariánsában nem lá th a tja
sem a feleség, sem a férj az angyalt. Pedig a B ibliában
M anoa lá tta , hiszen ez győzte m eg arról, hogy felesége
igaz asszony. De R em b ran d t nem ezt ak arja velünk meg-
lá tta tn i, hanem m eg akarja osztani velünk a pillanatot
(igen, p illanatot), az igazság, illetve a felism erés pillana-
tá t. A festm ényen látju k a tü zet, fatuskókat, de nem a

137
b árán y t, s a bal középpontban a rettegve im ádkozó
M anoát s a csendesen im ádkozó asszonyt. M indketten
öregek. M anoának fehér szakálla van, a térdeplő, kezét
im ára összekulcsoló asszony leh ajto tt feje is korosodásról
beszél. Az öreg férfi a feleség felé hajol, m in th a a benne
m ár mozgolódó gyerm ek előtt tisztelegne (K risztus elő-
képe!), m íg az asszony befelé fordul, a benne mozgolódó
gyerm ek felé és hálát ad érte Istennek. A h á tté r zárt.
A rajz m ég ennél is drám aibb. Itt M anoa földre veti
m agát félelm ében, míg az asszony sem befelé néz, ha-
nem , b ár m ég összekulcsolt kézzel, fohásza végén férjére
tekint. M in th a sajnálná a retteg ő férfit, m in th a beszélne
hozzá (a Bibliában beszél). Az asszony bizalm a ugyanis
teljes, ugyanakkor csendes bizalom , mely a benne lévő
életből árad. A h á tté r nyitott.
Az asszony m indkét képen nyugodtan térdepel. A férfi
ezzel szem ben végletek között mozog. M ozgása nem szim-
bolikus, hanem valóságos. T érd re veti m agát, arccal földre
veti m agát. A rajzon - szem ben a festm énnyel —nem Iá-
tunk kort, M anoa arca nem látszik, az asszony kortalan. De
m indkét ábrázolás ugyanazt a kérdést feszegeti: Mi törté-
nik, ha a transzcendencia hirtelen behatol egyszerű embe-
rek egyszerű életébe? Akkor m inden megváltozik, vála-
szólják R em brandt képei. Ez az a pillanat, m ikor m inden
m egváltozik. M ásként az egyiknek, m ásként a m ásiknak.
A m ásodik drám ai je le n e t Sámson menyegzője (D rezda,
1638).
N em csak R em brandt ‫ ״‬u g rik ” a m ég m eg nem szü letett
gyerm ek nem zésének pillanatáról annak m enyegzőjére,
de egynéhány sor kivételével így tesz a Biblia is. Ez külön-
ben a B ibliában M ózessel és Jézu ssal is így van. Á brahám
attó l kezdve szerepel, hogy elhagyja a szülői házat, Izsák-
ról nem tudunk sem m it arról, am i m egakadályozott felál­

138
dozásának tö rtén e te és a tőle kicsalt áldás között tö rtén t.
A küldetés a fontos, a rra k o ncentrál az írás, ez nem élet-
rajzi regény. Sem M ózes ifjúkoráról, se m jé z u s ifjúkoráról
nem szól a krónika. E zért is írnak annyi regényt küldeté-
süket megelőző életükről, s ezért olyan rosszak ezek a re-
gények. Időnként a festők is próbálkoznak kitölteni az
életrajzi ű rt (R em brandt is fe stett például egy képet a fia-
tál Jézusról, ahogy szüleivel visszatér a tem plom ból —iro-
nikusan m egkérdezhetném , hogy szom baton-e vagy va-
sárnap?), de ebből nem lesz bibliai festészet.
T e h á t a m ásodik d rá m a Sám son menyegzője.
A menyegző helye a tim nai m enyasszony apjának háza.
G azdag ház, a fali függönyökről, az előtérben láth ató
székről, a m enyasszony és a vendégek ru h ázatáró l ítélve.
Az asztalt látjuk. Szem ben velük, a csoport középpontjá-
ban ül a menyasszony, aranyozott fehér (ezüst) ru hában,
koronával a fején, két kezét m ellén egym ásba öltve. A fény
re á és Sám sonra esik. K ét egészen különböző asszociációt
kelt fel a menyasszony figura elhelyezése és m egvilágítás.
M indenekelőtt L eonardo da Vinci Utolsó vacsoráját idézi
meg. A menyasszony foglalja itt el K risztus helyét. Ugyan-
akkor R em brandt egy m ásik képe is az eszünkbe ju t, A zsi-
dó menyasszony. Ez a m enyasszony a Sámson menyegzője ké-
pen valóban zsidó menyasszony, aki követi azt a Rem b-
ra n d t által m egfigyelt zsidó szokást, hogy esküvőkor m ind
a m enyasszony, m ind a vőlegény k o ro n á t visel a fején.
A tim nai asszony is koronát visel. M inden új asszony ki-
rálynő s m inden új férj király. E hhez a koncepcióhoz si-
m úl Sám son laza fehér-ezüst ru h á z a ta és aranyöve, s per-
sze ő is koronát visel. Igen, de finom an jelezve, hogy ez a
korona töviskoszorúvá is változhat.
Sám son heverőn ül. A kép ezzel azt sugallja, hogy Sám-
son evés közben könyököl, ahogy ez előkelő róm aiaknál

139
szokás, s ahogy a zsidó hagyom ány szerint csak széderes-
tén szokás. H olott esküvői lakom án vagyunk, nem látjuk
az ételeket. Az asztalon csak egy díszes tál valam elyest vi-
rágdísszel, s egy kupa. A rra utalva, hogy a zsidó esküvőn —
m indm áig —a m enyasszony és a vőlegény ugyanabból a
kupából iszik. Szem m el láth ató an az esküvői lakom a u tán
vagyunk. N em előtte, hanem u tána. A bban a pillanatban,
am ikor Sám son feladja a rejtvényt.
A m ereven ülő, díszes m enyasszony két részre ‫ ״‬vágja”
a festm ényt. Jo b b oldalán folyik a vigasság. Innen tudjuk,
hogy a lakom a u tá n vagyunk. M éghozzá, m int a Bibliából
tudjuk, szőlőterm elők között. M indenki itta s a bortól, ül-
ve is dülöngél. A férfiak a nőket tapogatják. Főleg két idő-
sebb férfi két ifjabb nőt. A je le n e t egy film pillan atát rög-
zíti, látjuk, mi volt előtte és mi lesz u tána. A m enyasszony
bal oldalán ül, avagy hever Sám son, de nem a felesége fe-
lé fordul, hanem a h áta m ögött felé forduló férfiakhoz.
(Itt nincsenek nők.) Sám son erőteljes figura, erősnek, iz-
m osnak és testesn ek látszik, haja, szakálla hosszú és sö-
tét. Itt senki sem ittas, legkevésbé Sám son. R em brandt
szám on ta rto tta a nazireus esküt. Profilban látjuk, miköz-
ben a h á ta m ögött gyülekező, kíváncsian feléje hajlókhoz
em eli három ujját, m intha szám olna. A harm inc öltözet
ru h át szám olja. M ost fogja éppen feladni a rejtvényt. Ez
az a pillanat, am it Erisz alm ájához h asonlítottam . Itt van
a kocka elvetve, ez a pillanat a filiszteusok és Sám son kö-
zötti ellenségesség forrása, ebben a pillan atb an kezdődik
Sám son, a k a rak ter, magának választott sorsa. Ezt m aga a
kép sugallja. Ez a festm ény az egyik legszebb példája an-
пак, ahogy az elbeszélés drám ai pillan atb an sűrűsödik
össze, s ahogy az elbeszélés (hiányzó) leírási m ozzanatát
a festő úgy állítja elénk, hogy az teljesen összefonódjék a
cselekm énnyel.

140
 A harm adik drám ai jelenet a Sámson megfenyegeti apósát
(B erlin, 1635).
Ez az a pillanat, m ikor apósa nem engedi be Sám sont a
házba, sőt közli vele, hogy feleségét m áshoz ad ta feleségül.
Sám son a lelakatolt, súlyos vasajtó előtt áll. Ezen az aj-
tón nem engedték be ‫ ״‬ágyasházába”. A kép azt a pillana-
tot m u ta tja be, m ikor az após kihajol az ablakon, hogy
ezeket az újságokat, azaz kirekesztését, Sám sonnal közöl-
je. M iért az ablakon? Erről nincs szó a Bibliában. M ert bi-
zonnyal Sám son előtte m ár sokat döröm bölt, s a döröm -
bölést m egunva az öregem ber csak az ablakot n yitotta ki,
azt is csak egy percre. Jo b b keze ugyanis a kem ényfából
készült ablakszárny fogantyúját ragadja meg, s így látjuk,
am it nem láth atu n k . Azt ugyanis, hogy a következő pilla-
n atb an az ablak táb lát újra be fogja csukni, s m egszüntet
m inden kom m unikációt közte és a jö ttm e n t között. Sám-
son teh etetlen . D ühében is te h etetle n . Ö klét rázza, m ert
te h etetle n . Sem a Biblia, sem ez a kép nem beszél ebben
a je le n e tb e n Sám son csodálatos erejéről. H iszen utóvégre
k iem elh ette volna a kaput, m int később G áza városkapu-
já t, biztos könnyebb is lett volna. De nem te tte . Hogyan
in te rp re tá ln á n k ezt? H ogyan in te rp re tá lt R em brandt? Bi-
zonyára úgy, hogy Sámson nem a k art felesége rokonai és
háza ellen erőszakot alkalm azni. T udjuk, hogy m indig
azon m orfondírozott, hogy joga van-e erőszakhoz vagy
nincsen? Itt m ég eszébe sem ju to tt, hogy felesége háza és
apósa ellenében efféle joga lehetne. C sak felem eli öklét,
fenyegetően. De vajon mivel fenyeget? Nincs mivel.
A Sám son alak itt is m ajdnem ugyanolyan, m int a (ké-
sőbb festett) esküvői képen. Nagy testű, erőteljes. H aja hosz-
szú. De itt nincs hosszú szakálla, viszont van kackiás baju-
sza. Ö vén kardot visel. R uhája és k ardja is keleties, ahogy
azt R em b ran d t korában viselték. H á ta m ögött egy kis fej­

141
eke bálványt látunk. T alán azért, hogy jelezze, bálvány-
im ádók között vagyunk, de talán azért is, hogy Sám son
m éreteivel legyen kit és m it összehasonlítanunk.
Az ablakon kihajoló sovány arcú öregúr kipát visel.
M int m ár em lítettem , a kipa A m szterdam ban akkoriban
nem pusztán zsidó fejdísz volt, mivel a módos polgárok
közül általáb an sokan viselték.
Erről a képről szokták m ondani, hogy ‫ ״‬önéletrajzi” indít-
tatású. Egy biztos. Ezen a képen Sám son nagyon is em lé-
keztet a vele körülbelül egy időben keletkezett R em brandt-
önarcképekre. Am ikor a bibliai Sám son dühbe gurult, ak-
kor azonnal cselekedett. Nem az öklét m u to g atta, de Ián-
goló rókákat küldött a filiszteusok g ab o n atárára. M ikor
R em brandt dühbe gurult, ő is cselekedett. Nem az öklét
rázta, hanem m egfestette Sám sont, ahogy az öklét rázza.
De ak ár közvetve is azonosult vele, ak ár nem , m ár eb-
bői a két képből is kiderül, hogy közvetve m inden bi-
zonnyal. M ert R em brandt Sám sont m indenképpen közel
érezte m agához. Plebejus volt a patríciusok között, szüle-
tésétől kezdve isteni tehetséggel m egáldva, m elynek gyű-
m ölcsöztetéséből csak m ásoknak volt hasznuk, neki soha
és sehol, s mely végül pusztulásba is döntötte. A zonban
ezt a sorsot m aga választotta m agának, ez egyedül és
visszavonhatatlanul az övé. így lá tta R em brandt Sám sont,
s így lá tta m inden bizonnyal önm agát is. T alán ezért is
hagyta hidegen a lehi c sa ta tér egyperces győztese.
A negyedik d rám a Sámson és Delila (Berlin, 1628).
Erről a képről m ondja Scham a, hogy itt drám áról van
szó m elodrám a helyett (am i oly gyakorta jellem zi a Sám-
son-D elila kettőst).
M egint egy pillanat, egy term ékeny pillanat, am ely ma-
gában foglalja az ‫ ״‬e lő tt” és az ‫ ״‬u tá n ” tö rtén éseit is. Az
árulás pillanata.

142
 A képnek négy szereplője van: Delila, Sám son, egy fi-
liszteus férfi lándzsával a kezében s egy felvértezett filisz-
teus kato n a leselkedve a h áttérb en .
D elila ül, s térd én alszik Sám son (ahogy a B írák köny-
vében áll).
Ez a D elila kilátszó keblei ellenére sem ringyó, hanem
érzékileg vonzó úrinő, s az ölében alvó Sám son törékeny
fiatalem ber, hosszú, h átrah u lló hajjal, teljes bizalom m al
átadva m ag át a nőnek, szeretkezés u tán . M ind Sám son,
m ind D elila m ezítelen lába a n em rég tö rté n t testi ‫ ״‬meg-
ism erésre” utal. A három központi alak (alvó Sám son, ülő
D elila, álló filiszteus) egym áshoz való viszonya úgy van
m egkom ponálva ahogy —hagyom ányosan - Jézu s, M ária
és A nna h árm asa szokott. M egint csak arról van szó, hogy
R em b ran d t egy tradicionális kom pozíciót egészen m ás vi-
szonyok ábrázolására használt fel, ahogy később (a koráb-
biakban elem zett) menyegzői lakom a esetében m egint
ten n i fogja.
D elila éppen Sám son h aját m arkolja - nem tudjuk, ő
fogja-e levágni, ahogy a Biblia írja, vagy a filiszteus - aho-
gyan sokan ábrázolták. K özben hátrafo rd u l, hogy egy elő-
re m egbeszélt je le t adjon a filiszteusnak. Ebben a pilla-
n a tb an m ég van visszaút, m ég felk e lth e ti Sám sont,
m é g ... de nem , a kocka el van vetve. A filiszteus szem e vá-
rakozó, de aggódó is. О is tudja, hogy m ég van visszaút.
M ég ott van a haj Sám son fején, m ég őt is m egölheti, m ég
bárm i tö rté n h e t vele. A karja m egfeszül. Előrelép, kézé-
ben a lándzsával. Ez a pillan at m á r jelzi a következőt is.
A je le t m egadták, D elila elfordul a té rd é n alvó fiútól és a
h á ta m ögött várakozó filiszteusra néz. Ez a félfordulat a
képen a döntő, ez az árulás pillanata.
Az ötödik d rám a Sámson megvakíttatása (Frankfurt, 1636).
Ö t állig felfegyverzett katona alig tu d ja földre teperni

143
a hajkoronájától m ár m egfosztott Sám sont. H átulról le-
fogják, kezét bilincsbe verik, m ég meglévő szakállát m ar-
kolják és vágják. Az erőteljes, félm eztelen te st erős mell-
kasa m egfeszül a védekezésben. Sám son fogát csikorgat-
ja . Az egyik ruh átó l m egfosztott láb a gyakorlott birkózó
m ozdulatával tapad a földre, a m ásik rúgni próbál, mi-
előtt öten teljesen két vállra fektetnék. A je le n e t fortéi-
m esen kegyetlen, s n atu ralistán ak hat. Éppen a fizikai
gyötrelm et, az ellenállás rem énytelenségét festőivé alaki-
tó n a tu ra lista jellege m iatt hat ez a kép sokkal kegyetle-
nebbnek, m int például Rubens és Snyder erősen stilizált
Leláncolt Prométheusza melyhez hasonlítani szokták.
Az előtérben éppen lendületbe hozza hosszú, fekete
lándzsáját egy filiszteus. Látjuk, hogy m ost, éppen most
fogja Sám son bal szem ét kiszúrni. A bal oldalon egy kato-
na m ár kardjával a jobb szem ébe hatol. A kalim pálva vé-
dekező áldozat m ár félig vak, de m ég nem egészen.
A h á tté rb e n D elila m enekül, kezében az ollóval és a le-
vágott hajfürtökkel. V isszanéz, hogy lássa, m it te tt. Az ar-
cán talán m egbánás tükröződik, talán a gyűlölet, talán
csak éppen megfigyel. A Biblia nem m ondja el, hogy mi
tö rtén t ezután Delilával. R em brandt sem. Ez m ajd az író-
kát, elsősorban M iltont érdekli.
A kép h á tte re kékeszöld, világos, m íg az előtérben egy-
re nagyobb a sötétség. Sám son altestét m ég m egvilágítja
a nappali fény, m íg feje lassan beolvad a fekete ‫ ״‬közelség-
b e ”. A fekete van közel, a kékeszöld távol. M in th a a jele-
net egy b arlangban játszódna, m in th a Delila a fény felé, a
b arlang b ejárata felé m enekülne. De a tö rtén etb en szó
sincs barlangról, hálószobában vagyunk. A fény és a sötét-
ség barlangszerű m egkom ponálása itt m egint a pillanatot
érzékelteti. A pillanatot, a drám ai csom ópontot, úgy,
ahogy azt Sám son látja. Félig sötétség, félig m ég fény.

144
Az utolsó em ber, akit Sám son, a m ár félszem ű m ég lát, az
nem m ás, m int Delila, ahogy m enekül kifelé, el a sötét-
ségnek kiszolgáltatott Sám sontól a fény felé. Mi, a nézők
ebben a pillan atb an Sám sonnal érzünk és látunk.
Eddig ebben a fejezetben arról szólt a m ese, hogy ho-
gyan fordítják le a festők a tö rté n e te t képpé. M ost csak
röviden szólnék arról, hogy az írók visszafordíthatják a ké-
pet költészetté. Elias C a n e tti ö néletrajza h arm adik köte-
tében (.A hallás iskolája, 139. o.) például így em lékezik:
‫ ״‬F ran k fu rtb an ahhoz, hogy eljussak S taedelbe, át kellett
m ennem a R ajna hídon. N éztem a folyót, a várost, és mély
lélegzetet vettem , ez adott erőt a rám váró re tte n e te s él-
m ény elviseléséhez. A Sámson megvakíttatása cím ű hatal-
m ás R em brandt-kép volt az, am elytől féltem , am ely ke-
servesen m egkínzott, s am elytől nem szab ad u lh attam .”
E zután leírja a képet, m ajd hozzáfűzi: ‫ ״‬ennek a képnek a
példáján - am ely előtt gyakran álltam - ta n u lta m meg,
mi a gyűlölet... K orán, nagyon is korán m egism ertem ezt
az é rz é st... De ha éreztem is, tudni m ég nem tu d tam , mi
az, ahhoz előbb m ásokon kellett látnom , hogy ráism er-
j e k ...” Elias Delila arcáról olvasta le a gyűlöletet. A gyű-
lölet fejeződik ki Elias szám ára Delila arcán, R em b ran d t
festm ényén, m ert ő, N orbert Elias, ebben a gyűlöletben
ism er rá a rra a valam ire, am inek életében döntő szerep
ju to tt, s am it e kép lá ttá n é rte tt m eg először. M ás más-
ként látja, m ert m ásra ism er rá ugyanabban az arcban.
R em brandt Sám sonja nem a hős Sám son, hanem a sze-
relm es és m egcsalt Sám son. Az öt festm ényből négy a sze-
relm i d rám át, a szerelm i szenvedéstörténetet alakítja kép-
pé. Közülük csak egyetlenegy kép sugároz rem ényt: a la-
kodalm i kép. De itt is pontosan ennek, az öröm nek, a
rem énynek fordít h á ta t (a képen fizikailag is) Sám son,
m ikor a sorsát, a rejtvény m egfejtését keresi.

145
 De a Manoa áldozata nélkül, a felszálló angyal képe nél-
kül R em brandt látom ása nem lett volna teljes. H iszen ak-
kor hiányzott volna az ígéret, a sorsba való belehajítás in-
d ítta tá sa .
A születésről beszél R em b ran d t, de hallgat a halálról.
B ár D ágon tem plom ának lerom bolása - szem ben a róka-
kalanddal, a győzelem m el Lehinél, a szom júság je le n e tte l
és a gázai kapu kiem elésével — talán összefért volna
R em b ran d t olyan nagyon személyes Sámsonjával. T alán.
De úgy is gondolkozhatunk, hogy R em bran d tn ál a megva-
k ítta tá s je le n e t m aga a vég. H iszen a Biblia Sám sonja is
m egváltást keres a halálban. S m ég úgy is gondolkozha-
tunk, hogy R em brandt személyes Sám sonja sosem öl.
Hogy az ő Sám sonja azzal teljesíti be a saját m aga alaki-
tó ttá végzetét, hogy m indig m arad az, aki.
L ehet, hogy m indezzel túlságosan közelítettem Rem b-
ra n d t Sám sonját az enyém hez. M entségül csak azt hozha-
tóm fel, hogy az én Sám sonom talán mégis m egrázza azt
az oszlopot D ágon tem plom ában. De nem a rra gondolok,
hogy ezzel hány filiszteust öl meg. Az ókorban különben
szám talan tem plom om lott össze attól, hogy töm egek szó-
rongtak a tetején. (A Biblia szerint így volt ez ebben az
esetben is.) Nem ez fontos nekem ebben a lezáró jelen et-
ben. H an em az, am i Ibsen Solness építőmesterében olyan ha-
talm as erővel m egfogalm azódik. M ég egyszer, m ég egy-
szer uto ljára m eg akarja tenni az em ber azt, am it régen,
ifjú éveiben könnyedén tett. M egfeszíti m inden erejét, ha
belehal is. De újra, m ég egyszer utoljára, eléri a csúcsot.
T alán ez volt a bibliai Sám son győzelmi him nusza utolsó
m aga m egfeszítésében. Istene m egsegítette: m ég egy-
szer, utoljára, élete árán is, de elérte a csúcsot.

146
 III. RÉSZ

SÁMSON A KÖLTÉSZETBEN,
ZENÉBEN,
DRÁMÁBAN, REGÉNYBEN
N em tudom összeszámolni m indazokat az írásm űveket,
m elyeket Sám son tö rtén ete ih le te tt meg, s azokat m ég ke-
vésbé, melyek szerzői egy ponton felfedezték alakjaik vagy
ak ár saját m aguk rokonságát a Bírák könyvének boldogta-
lan hősével. Ezek közül néhányat —sajnos —nem tudtam
m egszerezni, így például V oltaire ötfelvonásos operalib-
rettó ját, melyet állítólag R am eau m egzenésített. M ások-
ról - m int am ilyenek például Sacher-M asoch Sám son-refe-
renciái - csak azt tudom m ondani, hogy önm agukban ér-
dekesek ugyan, de kevés közük van a Biblia alakjához.
N em aspirálok teljességre ebben a recepciótörténetben,
m ég kevésbé, m int ahogy a festészet esetében tettem .
Pontosabban szólva nem is recepciótörténetet írok, hanem
néhány tipikus recepciót em elek ki a sok közül. A kiem e-
lés szem pontja, hogy a recepció tipikus legyen, jellem ző
a rra az em berre, aki írta, a rra az időre, melyben írták, ar-
ra a helyre, ahol írták, a rra a k u ltú rára, melyet kifejez s ar-
ra az élm énytapasztalatra, m elyet megfogalmaz.

149
 A képzőm űvészeti recepciót a kései középkortól kezdve
egészen a kálvinizm us virágkoráig elem eztem . Rem b-
ran d t volt itt a csúcspont. M ost, az irodalom ról és a zené-
ről szólva, o tt akarom a recepció tö rtén etet folytatni, ahol
R em bran d tn ál abbahagytam . T e h á t M iltonnál.
A képzőm űvészeti recepció típusainak bem u tatásak o r
sem le h ettem te k in te tte l a művészi tökéletességre. H a ez
lett volna a célom, akkor R em brandt előtt csak néhány
festőt vagy szobrászt em lítettem volna m eg. De nem ez
volt a célom , hanem az, hogy a recepció korhoz, helyhez,
hagyom ányhoz és alkotóhoz való szerves hozzátartozását
érzékeltethessem . Annyi Sám son létezik, ahány alkotó.
M ost sem a művészi tökéletességre leszek tek in tettel.
Ahogy a képzőm űvészeti fejezetben a tökéletesség bem u-
ta tá sa (R em brandt) tetőzte be az egész elem zést, úgy for-
dítva, az irodalm i recepciót tárgyaló fejezetben a tökéle-
tességgel (M ilton) kezdem , s onnan megyek időben előre
a recepciótörténet szem pontjából fontos, de művészileg
kevésbé kiem elkedő művek b e m u tatására.
E zú ttal is csak az egyik szem pont lesz a történelm i,
ahogy a képzőm űvészeti elem zésnél is csak az egyik lehe-
te tt az. A m ott, a képzőm űvészetek esetében a szobrásza-
tot és festészetet k ellett különválasztanom , itt, az iroda-
lom esetében a d rá m á t és a regényt. Ez ebben az esetben
kronológiát is je le n t, hiszen a Sám son-drám ák - azok is,
melyek rán k m aradtak, de azok is, am elyek nem - meg-
előzték a Sám son-regényeket. Persze írtak azóta is Sám-
son-drám ákat, így például Edwin T. W hiffen éppen a ke-
zem ben lévő négyrészes drám ai költem énye form ájában,
m elynek azonban én nem tulajdonítok fontosságot, sem
az esztétika, sem pedig a recepciótörténet szem pontjából.
A fejezetet két alfejezetre osztom . Az egyik cím e A p ró -
testáns Sámson, a m ásiké A zsidó Sámson. A protestáns Sámson

150
a 17. században szü letett Sám son-recepcióra összponto-
sít, m int am ilyen M ilton d rám ája és H ändel zenedrám á-
ja , m íg A zsidó Sámson két regényt elem ez. Az egyik Felix
S alten regénye, a m ásik David G rossm ané. Az előbbi
A usztriában születik öt évvel H itle r u ralo m ra ju tá s a előtt,
a m ásik Izraelben, a közelm últban.
K ét további m űvet azonban m égiscsak m eg kell em líte-
nem . Az egyik Blake Sámson cím ű költői vázlata, illetve
prózai költem énye, mely teljesen M ilton ihletésére és
nyom ában készült. M egrázó lírával je le n íti m eg Delila és
Sám son párbeszédét azon a bizonyos végzetes éjjelen.
Sám son m onológja itt igen em lékeztet engem L ohengrin
m onológjára - egy m ásik végzetes éjjelen, mivel Blake
D elilája olyan nagyon em lékeztet a rra a bizonyos Elzára.
B ár az előhangban Blake ‫ ״‬fair tra itre ss”‫־‬nek nevezi a bű-
nős asszonyt, a D elila szájába ad o tt költői szöveg őszinté-
nek hat. A nő tudni akarja, hogy ki Sám son, ism erni akar-
ja a férfi titk á t, m ert különben nem tud hinni a szereim é-
ben. S végül a férfi k itárja szívét, a titk á t, Isten által való
kiválasztottságát. A m onológ M anoa áldozatának elbeszé-
lésével végződik, azzal a m ozzanattal, hogy nem szabad az
angyal nevét m egkérdezni. D iadalm as m onológ ez. Sám-
son elm ondja, hogy ki ő voltaképpen, hogy ő m egváltónak
sze m e lte tett ki, annak tu d atáb an , hogy azzal, hogy ezt el-
m ondta, vége a D elila-szerelem nek is.
Egy m ásik m ű, melyről röviden szólnom kell m ár csak
népszerűsége okán is, Saint-Säens operája, a Sámson és De-
lila.
Az opera m ár a kezdet kezdetén, m ár a kórus első
im ádságában is politikai hangot ü t meg. Izrael, a bűnös
szenved, ‫ ״‬Szétszórva bolygunk erre, a rra / Bem ocskolták
Izrael szent nev ét”. A töm egből kilépő Sám son azt énekli,
hogy az Ű r beszélt hozzá, s felszólítja népét, hogy törje

151
össze láncait. M indennek, m ondanom sem kell, nincs kö-
ze a bibliai Sám sonhoz, de annál több köze van a 19. szá-
zad felszabadító nem zeti m ozgalm aihoz. De jogom van-e
azt m ondani, hogy ennek a Sám sonnak nincs köze a bib-
liai Sám sonhoz? H iszen m ár hogy ne lenne! így ugyan
nem lehet olvasni - például egy A bim elek nevű filiszteus
vezér, akit Sám son az operában megöl —nem szerepel a
Bibliában. A bibliai Abim elek gonosz ugyan, de zsidó ki-
rály, nem pedig filiszteus. De hát így is el lehet képzelni.
Az opera D elilája —részben m int s é rte tt szerelm es, de fő-
ként m int filiszteus hazafi - gyűlöli Sám sont, ‫ ״‬m int a pok-
lo t”, és szándékosan csábítja el, e llen állh atatlan szerel-
m et színlelve, hogy vesztét okozza. K ipróbálja ra jta min-
den érzéki trükkjét. Ez persze m ódot ad a zene erotikus
lehetőségeinek kihasználására. A m ikor D elila szerelm i
dalát halljuk a m ásodik felvonásban, éppen úgy hiszünk
neki, m in t Sám son. M aga Sám son viszont, m in t a
‫ ״‬tragedie classique” hőseinek többsége kötelesség és ér-
zéki vágy (szerelem ) között hánykolódik, b ár erősen 19.
századi módon: ‫ ״‬M enj, nem! O, menj! A bűn útja ez”,
am íg nem veszti el önm agát, m iközben Isten villám csapá-
sokkal próbálja jobb ú tra téríteni, m indhiába. Végül a gá-
zai börtönben Sám son bánja bűneit - D ágon tem plom á-
ban ott van D elila is. Mi több, m ost a vak Sám son arcába
vágja, hogy m indig színlelt, sosem szerette. О az is, aki az
áldozati bort önti s im ádkozik D ágonhoz, m iközben Sám-
sont éneklésre kényszerítik. Ez a je le n e t az opera kompo-
zíciójában szükséges, hiszen m indkét főhősnek végig a
színpadon kell lennie, s m inden felvonásban énekelniük
kell. (L átni fogjuk, hogy Salten átveszi ezt a kompozíciót,
bár nincs szüksége rá, s egészen m ás értelm ezéssel teszi.)
Sám son és D elila konfliktusa végül m égis úgy jelenik
meg, méghozzá közvetlenül, m int Dágon és az Örökkévaló

152
harca. A szerelm es Sám son és az áruló D elila a teomachia
földi m egtestesítői. M indketten m eghalnak. Érdekes, hogy
az opera vége tisztán a teom achia form áját ölti, s a kéz-
detb en igen erős politikai m otívum , mely m ég későbbi in-
terpretáció k b an is a zsidó Sám son és az állítólag fdiszteus
D elila szerelm i h arcát jellem ezte, itt h átté rb e szorul.
M ondtam , nagyon 19. századi Sám son ez a Sám son,
ahogy persze L ohengrin vagy T a n n h ä u se r és Parsifal is
az. A W agner-operák m egint nem véletlenül ju to tta k az
eszem be. A Saint-Sáens-operában a D elilát körülvevő csá-
bős lányok igen em lékeztetnek a V énusz-hegy érzéki höl-
gyeire vagy K undry lengén öltözött hölgykoszorújára.

153
 1

A PROTESTÁNS SÁMSON

T e h á t o tt kezdem a Sámson a költészetben, zenében, drámában,

regényben fejezetet, ahol a Sámson a képzőművészetben fejeze-
té t abbahagytam . S nem csak a történ elm i időben, hanem
az alkotók szellem ében is. T alán em lékszik m ég az olva-
só, hogy a R em brandt-fejezetet —a D ágon-tem plom jele-
netre utalva —egy Ibsen-rem iniszcenciával zártam . Utol-
já ra , m ég egyszer az életben, Sám son el ak arja érni ‫ ״‬a
csúcsot”. Nos A. V. V erity a Samson Agonistes\\e.z íro tt 1892-
es előszavában igen pontosan fogalm azta m eg M ilton éle-
tének centrális szenvedélyét: ‫ ״‬M ilton állandóan a rra tőre-
kedett, hogy létrehozzon valam it, am i Isten ú tját igazolná
az em berek előtt, valam i jelen tő sét, am i érd em eltté ten-
né egyedülálló teh etség ét...” (X. o.) Pontosan úgy, ahogy
Sámson.
A d rá m a cím e, Samson Agonistes két érte lm e t takar. Azt
fejezi ki, hogy Sám son agóniájáról fog szólni, de azt is,
hogy erről egy görög ‫ ״‬ágon” form ájában fog szólni. Az
‫ ״‬ágon” a görög tradícióban szócsata, vélem énycsata, meg-

154
győződéscsata. M ilton d rám ája eleget tesz a cím ből faka-
dó m indkét elvárásnak.
Sám son élete utolsó nap ját éli. B örtönének előterében
vagyunk. A cselekm ény h ajnalban kezdődik és délben vég-
ződik, azaz hét vagy nyolc óra a la tt játszódik le. A cselek-
m ény ,je le n e ” nem különösen bonyolult. M anoa, Sám son
apja ki ak arja váltani fiát a fogságból. A m ikor visszatér
azzal, hogy sikerrel já r t, éppen abban a pillan atb an érke-
zik, am ikor fiát m aga alá tem eti D ágon ledöntött tem plo-
ma. Ami a d rám áb an bonyolult, az a m últ feltárása, feltá-
rulkozása három döntő jelen etb en . Egymás u tán jelenik
m eg a színen, a börtön előterében Sám son tö rtén etén ek
három reprezen tatív alakja: apja, felesége és a filiszteusok
bajnoka. Végig jelen van a színpadon a daniták kórusa.
Sám son vagy m onologizál, vagy pedig p árbeszédet foly-
tat. Előbb a kórussal, m ajd öreg apjával, továbbá a filisz-
teus H arafával és Delilával.
M ondanom sem kell, hogy ezeket a je le n e te k e t M ilton
terem tő képzeletének köszönhetjük. A B ibliában nem
szerepel H a rafa nevű filiszteus vezér, ahogy egyetlen
Sám son ellen harcoló filiszteus vezér sem . D elila nem volt
Sám son felesége. M anoa Sám son halálakor m ár halott
volt, különben nem írta volna a Biblia, hogy Sám sont ap-
ja sírjába tem ették . (Persze azt leh etn e erre m ondani,
hogy attól, hogy apja sírboltjába te m e tték , M anoa m ég él-
h e tett.) Sám sonnak nem voltak b arátai, legalábbis nem
tudunk róluk, legkevésbé arról, hogy elkísérték volna bőr-
tönéhez. D e persze k övetkeztethetünk erre, mivel halála
u tá n a Biblia szövege szerint d an itá k vitték haza holttes-
tét és te m e tté k el azt apja sírjába. M ilton nem költ át, ha-
nem költőileg in terp retál, te re m tő képzelete őrzi a törté-
net szellem ét. A dialógusokban nem is csak szellem ét, ha-
nem b etű it is. U gyanis m inden szópárbajban felidéződik

155
a m últ, s ebben a felidézett m últban m egjelenik Sám son
egész, a B írák könyvéből ism ert élettö rtén ete.
K öztudom ású és nem kérdéses, hogy M ilton Sámson
alakjában önm agát lá tta , vagy legalábbis, hogy teljesen
azonosult a bibliai karakterrel.
M ilton, m int tudjuk, élete d erekán költői pályáját elha-
nyagolva a közéletnek szentelte m agát. Szám talan pam fle-
tét fogalm azott, m iniszterihez hasonló tisztséget is vállalt
Crom well m ellett. A kálvinizm us és a köztársaság volt
szám ára ‫ ״‬Izrael”, az anglikán egyház, a restauráció, a ka-
tolicizmus voltak a ‫ ״‬filiszteusok”. Élete éltető eszm éje volt
a szabadság, s itt nem tu d ta és nem is a k a rta a vallást és
a politikát kettéválasztani.
Első két házassága ugyancsak szerencsétlen volt.
A restauráció idején a privát életbe való visszavonulást
m agányosságnak élte át, s az is volt.
Előbb egyik, m ajd m indkét szem ére m egvakult.
Ú jra költészetének élve kezdte döntögetni Dágon tem p-
lom át. Előbb az Elveszett paradicsommal, aztán a Visszanyert
paradicsommal, s végül a Samson Agonistes szel. Ez volt az
utolsó műve, életének m egkoronázása. Ezzel rá z ta meg,
Sám sonnal együtt, saját ‫ ״‬filiszteusai” tem plom ának tar-
tóoszlopát.
De volt M iltonnak egy olyan eszm éje is, am inek sem m i
közvetlen köze sincs élettö rtén etéh ez. U gyanis a zsidó és
a görög hagyom ány összeötvözése. Ezt az eszm ét valósi-
tó ttá m eg a Sám son-drám ában. Azt a bizonyos két sza-
badság n arratív át, ugyanis a bibliait és az a th én it, ebben a
m űben ötvözi össze, kétszeresen is. Egyrészt úgy, hogy
m agában a S ám son-történetben összefonódjon m indkét-
tő, m ásrészt úgy, hogy egy görög d rá m a form ájában jele-
nít m eg egy epikus bibliai tö rtén e te t. Ez így szokatlan
volt, egyedi, meglepő.

156
 Bár írtak S ám son-drám ákat nála korábban is (az egyik
Joost van den V ondel d rám ája, am ely állítólag insp irálta
R em b ran d to t), sem a reneszánsz színház, sem a restaurá-
ció színháza nem különösen kedvelte a bibliai tém akört.
U gyanakkor nem is nyúltak vissza —legalábbis A ngliában
— a görög hagyom ányhoz sem . Sokan vitatkoznak azon,
hogy vajon Shakespeare tu d ato san dobta-e sutba Ariszto-
telész ‫ ״‬n o rm á já t”, vagy legalábbis norm atív szerepet já t-
szó Poétikáját, vagy pedig egyszerűen intuícióját követve
nem törődött vele. N em kérdéses azonban, hogy M ilton
tu d ato san té r vissza hozzá. A ‫ ״‬hárm as egység” szigorú be-
ta rtá sa esetéb en sikerrel. U gyanakkor azonban A risztote-
lész azt is állítja, hogy van jó d rá m a k a ra k te r nélkül, de
nincs cselekm ény nélkül. Nos, érdekes, hogy ebben Mii-
ton nem igen követi d ram atu rg iai ta n ító m e steré t. Alig
van cselekm ény ebben a d rám áb an , de k arak terek azok
bizony an n ál inkább. S az egész hangsúly a k arak terek re
helyeződik. Ez az egyik oka annak, am it korábban jelez-
tem , ugyanis hogy M ilton műve voltaképpen an tik ruhába
ö ltö ztetett m odern drám a.
E zért nem akarnék a rra az ism ert v itára kitérni, hogy
vajon M ilton d rám ája inkább Szophoklésszel vagy Euripi-
désszel ta rt-e rokonságot. De m egjegyzem , hogy a közvet-
len utókor látszólag nagyon ‫ ״‬görögnek” érezte. így pél-
dául C oleridge éppen Shakespeare k öltészetét elem ző
írásában jegyzi meg, hogy M ilton d rá m á ja a görög drá-
m ák legfinom abb u tán zása azok közül, melyek m egírod-
tak vagy am elyeket egyszer m ajd m egírnak. Hasonlókép-
pen nyilatkozott G oethe E ckerm ann-nal folytatott beszél-
getéseiben. Szerinte ennek a m űnek a szellem e jóval
inkább ‫ ״‬a n tik ”, m int egyetlen m ás m odern poéta művéé.
N agyszerűnek is nevezi. Ezekből a m egjegyzésekből az is

157
kiolvasható, hogy C oleridge, de főképp G oethe, érzékelte
a d rá m a ‫ ״‬m odern” m ivoltát.
M ár e m lítettem , hogy M ilton drám ai költem ényében a
je le n szópárbaj a m ú lta t, a m últ történ éseit idézi. Azt is
érzék eltettem , hogy a felidézett m últ és a szereplőknek
ezekben a szópárbajokban kialakuló viszonya a m últhoz
m indenekelőtt az alakok jellem én ek m egrajzolását szol-
gálja. Hogy m it idéznek fel a közös m últból, s hogyan ér-
telm ezik azt, am it felidéznek, hogy m it vállalnak ebben a
m últb an és m it nem , hogy m it bánnak m eg ebből a m últ-
ból és m it nem , abból és azáltal derül ki az, hogy kik ők
voltaképpen. Ez bizony m odern. Sem A ntigoné, sem
E lek tra vagy O resztész ,je lle m e ” nem változik m eg a drá-
m ák során. A ,je lle m ” szót idézőjelbe te tte m , mivel ők
egy ethosz reprezentánsai, s ezáltal individuum ok, de nem
jellem ek a szó m ai értelm éb en , ahogy m ár a szó M ilton
korabeli értelm ében sem . M édeia m ár közelebb áll ahhoz,
am it m odern értelem b en ,je lle m n e k ” nevezhetünk, de ez
sem a cselekm ény a la tt, azaz nyom án válik egyértelm űvé,
m inthogy a kezdet kezdetétől fogva az. E zért érzem Mii-
ton d rám áját közelinek bizonyos értelem ben Ibsen né-
hány drám ájához, m int am ilyen a Rosmersholm vagy a
Solness építőmester. Ezekben a d rám ákban is a m ú ltn ak a je-
len párbeszédeiben történ ő visszapergetésében és értei-
m ezősében alakul ki a szem ünk előtt, hogy kicsodák is
ezek az em berek.
M ilton Sám sonját bensőségesség jellem zi, m ondhat-
nám szubjektivitás. N em kell H egelre hivatkozni, hogy
tudjuk, milyen döntő szerepe volt a p ro testan tizm u sn ak a
szubjektivitás kim űvelésében. H a azonban a szubjektivi-
tás igényével fordulunk a Biblia tö rtén eti könyveihez, ak-
kor nem véletlenül esik Sám sonra a választásunk. H iszen,
m in t ezt az első ré szb e n b e m u ta tn i ig y ek eztem , az ő

158
viszonya Isten h ez szubjektív volt, bensőséges és szemé-
lyes. Igen jó l m egfelelt a p ro testan tizm u s szellem ének.
M indehhez hozzátennék m ég egy harm adik indokot is,
am iért a Samson Agonistest antik m in tát követő, de m odern
drám án ak érzékelem .
Ez pedig az, hogy - szem ben a görög tragédiákkal —a
Samson Agonistes tö rtén elm i drám a.
Shakespeare, a legnagyobb tö rtén elm i d rám ák írója
nagyon ritk án nyúlt m itológiai tém ához, és a m itológiai
hagyom ányt ilyenkor is olyan kritikusan és ironikusan ke-
zelte, hogy m ég ezekben az esetekben is, m int például a
Troilus és Cressidá ban, tö rtén elm i drám áról kell beszél-
nünk. Ez különben általáb an jellem ző — így a n ém et
klasszikusokra is - a görög m itológiához való m odern
visszatérés esetében.
A görög tragédiák nem történ elm i drám ák. T ö rtén elm i
drám a, m int új m űfaj, éppen azáltal nyer legitim itást,
hogy a történelem vagy kvázi történelemfoglalja el a mítosz helyét.
A görögök közül Aiszkhülosz Perzsákja kivétel. K érdés,
hogy m eh etett-e volna a görög d rá m a tovább ebben az
irányban, ahelyett hogy, am int tö rtén t, a m itológiához
forduljon d rám ai anyagért. K ételkedem ebben, de nem
tartozik a tárgyra.
Persze van valam i közös vonás a történ elm i d rá m a és a
görög-róm ai tragédiák között. Ugyanis az, hogy a közön-
ség ism eri a cselekm ény k im e n e te lé t, h o lo tt a hősök,
m aguk a cselekvők ezt nem ism erik. Sám son, a k ár csak
VI. H enrik vagy A ntigoné, egészen halála p illan atáig nem
ism erh ette sorsát. Sám son m ég előre sem sejth ette.
M iért nem tö rtén elm i d rám a akkor az A iax, vagy a Le-
láncolt Prométheusz, vagy a Philoktetész, s m iért tö rtén elm i
d rám a a Sámson? A zért em lítem P rom étheuszt, Aiaxot és
P hiloktetészt, m ert hozzájuk szokták Sám sont hasonlíta­

159
ni. L ehet beszélni az ő ‫ ״‬agóniájukról” is. Prom étheusz és
Sám son m egjelenítése a képzőm űvészetben például nem
ritk án hasonló, mi több, M ilton drám áján ak szerkezete
em lékeztet a Leláncolt Prométheusz szerkezetére.
Azzal kezdeném , hogy a Biblia nem mítosz, b ár találha-
tók benne m itológiai m aradványok. Ez a Bírák könyvére is
vonatkozik. A hiperbolikus szám okkal való operálás jel-
lem zi ugyan, s ez közös benne a mítosszal, de persze kő-
zös benne a részrehajló tö rtén etírással is. E zért vonták
például kétségbe nem rég Nagy Károly létezését. De attól,
hogy tö rtén elm i szem élyiségeket ‫ ״‬m itologizálnak”, m ég
m eg m arad n ak történ elm i szem élyiségeknek. N em is első-
sorban a szem élyiségeken m úlik, m ég a csodálatos ele-
т е к m obilizálásán sem , hogy egy d rám a vagy tö rtén e t
tö rténelm i-e vagy pedig mitologikus.
A hhoz ugyanis, hogy egy trag éd iát tö rténelm inek ne-
vezhessünk, anyagának tö rtén elm in ek kell lennie. Ez
nem egyszerűen tém aválasztás kérdése, lásd a m ár em le-
g e te tt Troilus és Cressidát. Az írónak kell ehhez a történe-
té t tö rténelm inek látnia.
Elsősorban egy olyan tö rtén ésn ek , m elyben nem csak a
m últ k ísértetei jelen n ek m eg, de am ely a jövőre is ablakot
nyit, egy em beri jövő szám ára is tanulsággal szolgál. S ez
a jövő, m elyre a tö rténelm i d rá m a nyit, nem csak egy kirá-
lyi ház, hanem egy egész nép jövője. A ‫ ״‬hősök” a történél-
mi d rám áb an egy népet képviselnek. Továbbá a történél-
mi d rám áb an , szem ben a m ítoszra építkező drám ával, az
istenek harcának nem ju t szerep. (Vessük pl. össze W ag-
пег R ing-ciklusá t a Nürnbergi mesterdalnokokkal.) A mono-
teizm us különben sem ism eri az istenek harcát, tekintve,
hogy egy az Isten. E nnek az Isten n ek a védelm e, a Neki
való elkötelezettség ugyanakkor nem csak egyetlen em ber
ügye, h an em - a zsidó B ibliában Mózes óta - egy nép

160
ügye. Úgy, ahogy például ez Schönberg zen ed rám ájáb an ,
a Mózes és Aron ban m egjelenik.
A zsidó Biblia azzal ad m ódot a teom achia tö rtén etesí-
tésére, hogy itt em berek képviselik az Isten ügyét. Azaz,
az egyes em ber nem az egym ás ellen harcoló istenek vagy
félistenek játék szere, h an em az Isten vagy az istenek baj-
пока. Csak m egism ételhetem , hogy a csodálatos születést
feltehetően később adom ányozták egy m ár a tö rtén e ti
képzeletben létező Sám son-alaknak, de most azt is hozzá-
ten n ém , hogy a tö rtén e tb e n , m ár a B ibliában is, ahogy
M iltonnál is, ennek a kiválasztottságnak egyetlen d rám ai
funkciója van. Az ugyanis, hogy elárulása az istenviszony
elárulása egyben.
M ilton a Bírák könyvének legszebb és legsejtelm esebb
d rám áját választotta ki saját történelm i d rám ája szám ára.
T ragédiája előszavában M ilton m aga is hangsúlyozza,
hogy a kórus, ahogy ő alkalm azza, nem csak antik, hanem
m odern is. D rám áját ugyanakkor olvasm ánydrám ának
szánja - jóval korábban, hogy kialakult volna ez a szokás
- , nem pedig színpadra valónak. T alán p u ritán ság a m oti-
válta, de talán úgy gondolta, hogy a trag éd iáb an való el-
mélyedés az olvasás in te n z itásá t kívánja meg.
A darab nincs felvonásokra osztva.
Kezdődik Sám son m onológjával, am elyben elbeszéli ki-
választottsága tö rté n e té t, azt, hogy Izrael felszabadításá-
nak felad atára lett rendelve, de erre a felad atra m éltat-
lannak bizonyult, m ert gyengének bizonyult egy asszony-
nyal szem ben. M indenekfelett vakságát panaszolja fel.
M ikor Isten a világot te re m te tte , az első napon m ondta,
hogy legyen világosság, s ő ebből, a legelső nap áldásából
van örökre kirekesztve: ‫ ״‬O dark, dark, dark, am id the
blaze of noon, / Irrecoverably dark, total eclipse / W ithout
all hope of day” (80—3) [‫ ״‬O , éj, éj, éj a déli napverőn! /

161
G yógyíthatatlan napfogyatkozás, / Hol fényre nincs re-
m ény.” - Itt és a továbbiakban a M ilton-idézetek Dybas
T ih am é r fordításában olvashatók. Bp., Új M agyar Könyv-
kiadó, 1955]
A m onológ u tán belépő kórus m eg van rendülve. Tud-
nak Sám son sorsáról, de most látják először szem től
szem be m egvakíttatása után: ‫ ״‬O change beyond report,
thought, or b e lie f’ (117) [‫ ״‬O, döbbentő, k im ondhatatlan
változás!”] L am entálnak a sors forgandóságán, azon, hogy
hősük a legm agasabb csúcsról a legm élyebb verem be zu-
hant. A párbeszéd során Sám son ö nm agát hibáztatja,
nem D elilát. De h ib áztatja J ú d a törzsét is, mely ahelyett,
hogy Izrael szabadságát védte volna, m ég az ő vesztére is
tört. A kórus bizakodik. Elsősorban Istenben ,J u st are the
ways of God, / and ju st ifiable to m en ” (293—4) [‫ ״‬Igazság
Isten ú tja ,/V a llh a tja m inden e m b er”]. Az utóbbi m ondat
nem kivételes, s ezért érdekes. Sám son, m int erről m ár
volt szó, m indig ‫״‬jogilag” igazolta m agát. M ilton most
ugyanezt a jogi gondolkodást Istennek is tulajdonítja. Is-
ten igazságos, s az em berek előtt igazolhatók döntései.
E zután lép be M anoa, aki szintén m egrendülve látja fia
küllem ének re tte n e te s átváltozását. Em lékszik arra, hogy
valaha egy fiúért im ádkozott. S ím e, ezt kellett m egérnie.
Szavaival, m int oly sokan előtte és u tán a, Isten ellen lázad.
A versek gyönyörűek, s nincs módom őket saját prózám -
ban érzékeltetni. Sám son m egint ellentm ond. ‫ ״‬N othing of
all these evils h ath befallen me / B ut justly. I myself have
brought th em on, / Sole author I, sole c a u s e ...” (375-7)
[‫ ״‬Ne rójj m eg égi rendelést, atyám ! / M ert nem szakadt
rám sem m i szenvedés / M éltatlan u l, m ind én neveltem
azt: / Egy szerző, egy ok, én. S ha ez gonosz, / Gonosz volt
balgaságom is, m ikor” (373-377)] Ezek nem a bűnbánat
hangjai, azaz nem csak azok. Sám son legm élyebb m eg­

162
győződését fejezi ki, hogy ő, és egyedül ő volt és van saját
életén ek ura. Szégyent hozott az Ú rra , érvet adott a bál-
ványim ádók és ateisták (sic!) szájába, m indez az ő te tte ,
pontosabban szólva m indez ő m aga. Ez a Sám son köze-
lebb áll O tellóhoz, m int Philoktetészhez.
Itt beszéli el Sám son, hogy hogyan le tt Delila rabszol-
gája, hogy ‫ ״‬nőiesedett el” ebben a rabszolgaságban. A fi-
liszteusok rabszolgájának lenni m ég m indig jobb, m int
egy asszony rabszolgájának lenni. M ilton Sám sonja majd-
hogynem nőgyűlölő, m íg a B iblia S ám sonja nem volt az.
Ö sosem h ib á ztatta asszonyait. M ilton drám ájáb an ezen
a ponton erős az interpretáció.
M anoa pragm atizm usával tűnik ki. Az idő m ajd am úgy
is eldönti, hogy az Ö rökkévaló vagy D ágon az igaz isten.
M ost az a fő, hogy Sámson kiszabaduljon börtönéből, ő
m ajd váltságdíjat fizet érte és elintézi. Sám son tiltakozik,
ő nem pragm atikus. Ö vállalni a k arja te tte következm é-
nyeit. M anoa ugyan követeli, hogy fia b ánja m eg b űneit és
vezekeljen, de nem azzal, hogy a filiszteusok börtönében
m arad. Sám son erre csak szebbnél szebb verssorokban azt
ism étli, hogy b ár Isten bocsánatát kéri, de életével m ár
sem m it sem tud kezdeni. M anoa ellenérve: Az, aki elvet-
te látását, vissza is adhatja.
Sám son individualista, M anoa fatalista. Sám son szere-
ti Iste n t s nem vár tőle sem m it. M anoa haragszik Isten re,
de kegyelm et vár tőle. Sám son nem hisz az előre való el-
rendelésben, b ár hisz az isteni m indentudásban. A d rám a
vége, m elyet előre ism erünk, m indkettőjük m ellett, illet-
ve ellen ítélkezik. B ár a predesztináció eszm éjét igazolja,
de nem hagyja jóvá az isteni elrendelés pragm atikus ke-
zelését.
Sám son leghatásosabb kínzói nem a filiszteusok, ha-
nem saját gondolatai. ‫ ״‬T houghts, my torm entors, arm ed

163
w ith deadly stings” (623) [‫ ״‬Gyilkos fullánkkal b ánt a gon-
d o la t”]. C sak a h alálért imádkozik.
Hogy L u th er szavával éljek, ennek a p ro testán s Sám-
sonnak a ‫ ״‬belső te re i” igen mélyek és szélesek. A kórus
ezt követő him nusza, pontosabban szólva elm élkedése az
em berről és az Istennek az em berhez való viszonyáról a
szokásos gondolatot pengeti meg: az em b er olyan terem t-
mény, aki az angyalok és az állatok ‫ ״‬k özött” áll. De a kó-
rus értelm ezése m eglehetősen egyéni. N em azt m ondja,
hogy az em ber félig állat, félig angyal {simul iustus et pecca-
tor, ahogy L u th er fogalm azza), hanem azt, hogy az angya-
lók és állatok ú tjá t Isten egyenesre form álta, m ert azok
sem m aguk fölé nem em elkedhetnek, sem m aguk alá
nem süllyedhetnek. Ezzel szem ben áll az em ber sorsa, aki
egyszer a fényben sütkérezik, m ajd onnan hirtelen sötét-
ségbe hullhat. Az em beri élet ‫ ״‬co n trario u s”, a végletek
között hánykolódik. S, teszi hozzá a kórus, ugyanaz a sor-
sa - ebből a szem pontból - az igazságosnak és az igazság-
talannak.
Ekkor lép be Delila.
K özte és Sám son között zajlik le a d rá m a legélesebb
szócsatája.
T u d to m m al M ilton volt az első, aki fellép tette D elilát
Sám son börtöne előtt. Ezzel iskolát alapított. Nem lehe-
te tt ezek u tán olyan Sám son-drám át vagy -regényt írni,
operát kom ponálni, am elyben Delila nem ju tn a m ég egy-
szer szóhoz, ha nem is az utolsó szóhoz.
M ilton d rám ája szem pontjából fontos, hogy D elilát
Sám son feleségeként prezentálja. C sak így tud belőle drá-
mai figurát faragni, azaz csak így tudja a szócsatában ér-
vekkel ellátni. N em hagy kétséget az irán t, hogy Delila ér-
vei m odern freudi kifejezéssel élve ‫ ״‬racionalizációk”, de
olyanok, m elyekre Sám sonnak válaszolnia kell. Végső

164
soron D elila úgy írja le áru lása tö rté n e té t, m int egy asszo-
nyét, aki két kötelesség közül, azaz férje és hazája iránti
kötelességei közül a hazája irán ti kötelességet választót-
ta. S ez igen nehéz volt a szám ára, m ert Sám sont szeret-
te, s m ost is szereti.
Ez azonban csak a szópárbaj során fogalm azódik m eg
explicit form ában. Delila először csak női gyengeségére
hivatkozik, a rra , hogy kíváncsi term észete nem viselte a
titkolódzást. Sám son is gyenge volt, ő is gyenge volt, Sám-
son te h á t bocsásson m eg neki. H íven fogja ezután követ-
ni, ápolni fogja. K érleli, szerelm ét hangsúlyozza. Sám son
először m eg sem akarja hallani D elila érveit. H iénának
nevezi, azt akarja, hogy tűnjön el tipikus női fondorlatai-
val egyetem ben. Egy szavát sem hiszi el, s m eg nem bocsát.
Eddig a je le n e t úgy alakul, ahogy szám talan házastársi
veszekedés utolsó felvonása, m ikor a férfi ez egyszer hajt-
h a ta tla n n a k bizonyul, s nem ‫ ״‬veszi vissza” a bűnös asz-
szonyt. Az asszony erre azt válaszolja, hogy lehetőleg fe-
lejtsék el a m ú ltat. H ibázott, bűnös, m ert hitt azoknak,
akiknek eláru lta Sám son titk át. Azok m egígérték, hogy
férjének nem lesz sem m i baja, csak harci erejétől fosztják
meg. Azaz D elila úgy érvel, hogy azért á ru lta el Sám sont,
hogy az háborúskodás helyett m indig csak vele m aradjon.
M ost a vak Sám son végre ezt m eg is teheti.
T e h á t M ilton olyan érveket is D elila szájába ad, melye-
két nem kell okvetlenül utólagos racionalizációnak tekin-
tenünk. H iszen lehet őszinte is. N em kevés asszony álmo-
dozik arról, hogy férje betegségében, teh etetlen ség éb en
m ajd rá szorul, mi több, hogy ő leh et a férfi életében a
m egváltó asszony, egyfajta mulier salvatrix. N em kevés asz-
szony nem csak m ás nőkre, de a férfi hivatására is félté-
kény. De az őszinteség m ég nem igazság. E zért irányítja
M ilton ezt a döntő szócsatát úgy, hogy egy ő szin tétlen

165
 hazugságból egy őszinte igaztalanságon keresztül vezesse
el D elilát az igazi, azaz az ebben a trag éd iáb an igazinak
ítélt, döntő m otívum bevallásáig.
Ezen a ponton vádolja m eg Sámson D elilát azzal, hogy
am it te tt, azt nem féltékenységből, hanem pénzvágyból
tette. Ezzel érdem li m eg ‫ ״‬o lth atatlan gyűlöletét”. M ire
Delila áll elő a végső m otívum m al. Nem p én zért tettem ,
népem hercegei jö tte k hozzám és kértek rá: ‫ ״‬A djured by
all the bonds of civil duty and religion” (... ) ‫ ״‬how glorious
to e n tra p a com m on em em y” ‫ ״‬To the public good /
Private respect m ust yield” (853-870) [‫ ״‬E skettek m inden
honpolgári é s/V a llá s i kötelékre; mily jeles, / Dicső dolog,
m ondták, elfogni egy / Közös ellenséget, ki oly sokat / El-
pusztíto tt népünkből. És a pap / El nem m arad t, de min-
dig prédikált, / Elogy mily érdem lenne az istenek / Sze-
m éb en tő rb ecsaln i egy h ite tle n t, / Ki D ág o n t m egveti.
S mit tudtam én / Felhozni ily hatalm as érvek ellen? / Csak
szerelm em ellenkezett soká, / És csöndben kem ényen vias-
kodott / Azokkal. S végül az a fontos elv, / M ely bölcsek aj-
kán oly gyakori és / Oly ünnepelt, az, hogy a közjav án ak
/ Ö nérdek engedjen, h atalm as súllyal / Legyőzött s telje-
sen lenyűgözött, / H isz kötelesség és erény p aran cso lt.”]
A m it tettem , m ondja Delila, a köznek te tt szolgálat volt.
N em kérdéses, hogy M ilton itt Locke és Crom w ell nyel-
vét adja D elila szájába. E rre szabott Sám son válasza is, az
a bizonyos érv, hogy a házastársi kötelesség m inden más
kötelesség felett áll. Itt Sám son is, m egint csak G rotius,
Locke és Crom well érveivel válaszol: ‫ ״‬Thy country sought
of thee, sought unjustly, / A gainst the law if n a tu re , law of
n ations” [‫ ״‬M int asszonyom, el kellett volna hagynod /
Szülőid és hazád; alattvalójuk / Se védencük, de m agam
ű ra voltam , / S enyém te, nem övék. H a életem / Ellen sár-
kalltak, úgy az jo g ta la n , / Törvény, term észet ellenére

166
volt.” (885-890)] D elila te h á t M ilton Sám sonja szerint a
legfőbb jogot, a term észetjogot sé rte tte meg.
Idáig ju to ttu n k a szócsatában, m elyben, m int Delila
megjegyzi, úgyis m indig a nő húzza a rövidebbet. Delilá-
nak így m ost sem m i m ás nem m arad h á tra , m int felaján-
lani ápolónővéri szolgálatait. M ikor Sám son ezt is vissza-
utasítja, Delila hirtelen kérelm ezőből megdicsőült hősnővé
változik. M ost m ár nem beszél kötelességek konfliktusá-
ról, ellenkezőleg, a m eg nem bocsátó férfival szem ben sa-
já t jövendő dicsőségét előlegezi meg. N evem et, m ondja, a
k örülm etéltek átkozni fogják és rágalm azni, de az enyéim
között ü n n ep elt leszek. A nnyira fog saját népem tisztelni,
m int ahogy T i J a e lt tisztelitek.
Sám son levonja a végső következtetést: ‫ ״‬Love quarrels
oft in pleasing concord end, / N ot wedloch - treach ery
endangering life” (1008-9) [‫ ״‬Szerelm i pör m egértéssé le-
hét; / É letre törő frigyszegés - soha.”]. Azaz vannak bo-
csánatos és m eg b o csáth atatlan bűnök. Az életet fenyege-
tő árulás m egbocsáthatatlan. D elila bűne te h á t megbo-
csáth atatlan . Ezen a hangon végződik a szócsata.
H a figyelm esen olvassuk a Delila—Sám son k ettő st, ak-
kor nem biztos, hogy ezért a felállásért M iltont nőgyűlö-
lettel kellene vádolnunk. Végül is Sám sonnak igaza van
abban, hogy nem bocsát m eg, s m ég akkor is igaza lehet-
ne, ha teljes m érték b en elhinné D elila érveit, azaz motí-
vum ait. M égis, am it Sám son m ond és tesz a találkozás
kezdetén, azt a párbeszéd lefolyása sem m iképpen nem
igazolja vissza. Végül is bár Delila te tte m egbocsáthatat-
lan, ettől m ég nem lesz hiéna, ettől m ég m eg leh et hall-
gatni, hogy m it hoz fel a m aga m entségére. A jo g ezt meg-
követeli. S valóban, a párbeszéd során Sám son dühöngő
sértettb ő l igazságos bíróvá em elkedik, annak ellenére,

167
hogy gyűlölete nem csitul. (M ost nem hiénának, de vipe-
rán ak nevezi az asszonyt.)
A párbeszéd itt cselekvés a szó szoros értelm ében.
N em csak az érvek változnak, de az em berek is. K ét olyan
em ber jellem e bontakozik ki, akik egym ást - ebben hin-
nünk kell —valam ikor szerették . Ez a m odern irodalom
egyik legszom orúbb, b ár nem legtragikusabb, párbeszé-
de. M ilton úgy olvassa Sám son tö rtén e té t, m int a szere-
lem rem énytelensége krónikáját.
A kórus, Delila távozása u tán , valóban egy nőgyűlölő
szónoklatba kezd és üdvözli Isten döntését, hogy a férfi-
nak ‫ ״‬despotikus” h a talm at ad o tt a nők felett. (Ami persze
a Biblia teljes félrem agyarázásán alapul, Sám son történe-
téről nem is beszélve.) Ez a legszubjektívebb szöveg a drá-
m ában, erről hihető el leginkább, hogy M ilton saját érzé-
seit fejezi ki.
A d rám a dialogikus csúcspontját egy m ásik döntő szó-
csata követi. A M ilton által kitalált figura, az óriás Н ага-
fa, állítólag G óliát apja, lép a börtön előterébe. Sajnálja,
hogy m ár nem tudja Sám sont p árb ajra hívni, m ert ez m ár
nem lenne ‫ ״‬fair play”. A je le n e t azért döntő, m ert Sám-
son itt m egint Isten bajnokaként beszél, nem ‫ ״‬p riv át”
em berként, hanem kiválasztottként. A rem ény Isten se-
gedelm ében itt, ebben a konfrontációban éled fel ú jra
Sám son lelkében.
K özeledünk a vég felé. Sám sonnak m egparancsolják,
hogy je le n jé k m eg D ágon isten ü n n ep én . E lsőnek
visszautasítja, bár a kórus kom prom isszum ot sürget. Ér-
dekes, hogy filozófiai érvet állít érveikkel szem be: ‫ ״‬С о т -
m ands are not constrains. / If I obey them I do it freely”
(1372-3) [‫ ״‬Parancs nem kényszer. És ha engedek, / Sza-
badon teszem : em berektől félve”]. Az önm agát vádoló,
depressziós Sámsonból m ost kibújik a dacos, individuális-

168
ta, szabadságát m indenek fölé helyező öntörvényű em ber.
M ilton pszichológiailag készíti elő a befejező je le n e te t.
M iután búcsút vesz ‫ ״‬b a rá ta itó l”, azaz a kórustól, Sám-
son elhagyja a színpadot.
M anoa visszatér azzal az újsággal, hogy kifizette a vált-
ságdíjat, fia szabad.
Ekkor omlik le D ágon tem plom a.
S zeretett fia h alálának h allatán M anoa a következő
h a lh atatla n m ondatot m ondja: ‫ ״‬d eath to life is crow n or
sh am e”, azaz a halál az élet m egkoronázása vagy szégye-
ne [‫ ״‬Egy élet koronája a halál / Vagy szégyene. ...”
(1579-80)], am it azu tán a költői, b ár nem zenei gyászin-
dúló követ, kórussal és fél kórusokkal, m ár ahogy illik.

K örülbelül hetven évvel a Samson Agonistes m egalkotása

u tán tö rtén t, hogy a londoni operaszínpad krízissel küsz-
ködött. Az addig m indenki által kedvelt operáktól kezdett
a közönség elfordulni. H ändel, a kor v itath ató an legna-
gyobb és legkedveltebb operaszerzője úszott az adósság-
ban. Ekkor és ezért kezd ett az oratórium m űfajához for-
dúlni. Először m egkom ponálta a Messiást. U tá n a valaki
felhívta a figyelm ét M ilton d rám ájára. H ändel belehara-
p o tt ebbe az alm ába, s m egzenésítette a Sám sont, kora
legnépszerűbb o rató riu m át.
O rató riu m n ak nevezzük, de persze ez is opera a javá-
ból. M inden m egvan benne, am ire egy nagy operában
szükség van. A legrem ekebb alapanyag egy olyan drám a,
mely tartalm azza az összes fontos operai elem et, m int
am ilyen a szerelem , érzékiség, csalás, hősiesség, hazasze-
re te t, te h át a barokk (s nem csak a barokk) opera m inden
kellékét. Igaz, egy o p e rá b an m inden h a n g árn y ala tn a k

169
 te re t kell adni, nem lehet egy férfikórussal beérni. Ezen
nem volt nehéz segíteni. A három férfi főszereplő mellé
H ändel egy negyediket adott hozzá M ika szem élyében.
M ika alakja ugyan nem szerepel Sám son tö rtén etéb en , de
azonnal u tá n a m egjelenik a B írák könyvében, igaz, égé-
szén m ás szerepkörben. Szerepel m ég egy izraelita nő,
egy filiszteus nő, a filiszteusok kórusa, az izraeliták kóru-
sa. M inden hang m egkapja a m agáét, de a d rám a struk-
tú rá ja m arad.
Ami nem m arad, az M ilton költészete. K öltem ényeit
szokványos rím es versekké alakítja a szövegkönyv. Igaz,
M ilton korai költészetéből H ändel felhasznált néhány
v ersrészletet is. De a szövegkönyv költészete döcög.
A m it azonban a szövegkönyvben elro n to ttak , azt nem
igazán ro n to tták el. E rre a szövegre ugyanis le h e te tt ze-
nét kom ponálni. A d rám a a zenében él. És ez az orató-
rium , azaz ez a zenedrám a - M ilton drám ai költem énye
m ellett és azzal egyenértékűként - a Sám son költészet
művészi tetőpontja.
B ár M ilton d rá m á já n a k k o m pozíciójára k észült,
H ändel operája többszörösen ú jraértelm ezte azt. Ú jraér-
telm ezte a k arak terek et, a konfliktusokat, s am i igen fon-
tos, a m ű ‫ ״‬k im e n e telé t”.
Azzal kezdeném , hogy H ändel, M iltontól eltérően, fel-
vonásokra (három felvonásra) és ezeken belül jele n ete k re
osztja a Sám son-drám át. M indhárom felvonást kórus zár-
ja le. Az első felvonást az izraeliták kórusa arról énekelve,
hogy az Ú r győzedelm eskedik a halál és az idő (!) felett.
A m ásodik felvonást az izraeliták és a filiszteusok kórusa
együtt, versengve, m indkettő saját istene dicsőségét zeng-
ve (a szó szoros értelm ében zengve). A harm ad ik at, s így
az egész zen ed rám át, m egint az izraeliták kórusa кого-
názza m eg, am ikor a kerubok és a szeráfok közös éneké­

170
ről dalol abban a bizonyos örökös világosságban. A vak
Sám son h alálára zenei ellenpont a végtelen Fényről való
dalolás. A Fény szó az utolsó szó ebben az o ratórium ban.
Az első felvonást bezáró kórus a bizalom ra, a m ásodik fel-
vonást m egkoronázó kettős kórus a teom achia kim enete-
lének bizonytalanságára, m íg a végső kórus a bizalom dia-
d alára utal.
Nagyon nagy változás a koncepcióban, hogy FIándelnél
Sám sonnal először nem együtt érző b a rá ti körben, hanem
örvendező ellenségeivel körülvéve találkozunk, s csak az-
u tán , a m ásodik je le n e tb e n lép be M ika (ez a Sám son ba-
r á tjá t m e g te s te s ítő új fig u ra ) és az iz ra e litá k k ó ru sa .
A m ásik m ódosítást a D elila-jelenetben érzékeljük. Azt,
hogy D elilát b aráti asszonyainak kórusa kísérje, m aga a
m űfaj követeli m eg. D e ez a m űfaj á lta l k ö v etelt m eg-
oldás hangsúlyeltolódáshoz is vezet. A kórus, D elilával
együtt, a férjétől elhagyott gerlicéről beszél, aki gyászt
ölt, am íg férje vissza nem tér. A szüzek kórusa is a rra ké-
ri Sám sont, hogy hallgassa m eg feleségét és adjon h itelt
szerelm ének. A zene azt sugallja, hogy m indkettőnek van
igazsága, b ár Sám son igazsága a meggyőzőbb, az erősebb,
ezt képviseli a je le n e te t lezáró izraeliták kórusa. De ma-
gában a találkozás je le n e te t bezáró kettősben Sám son és
D elila együtt énekelnek. ‫ ״‬T e, a szerelem árulója” éneklik
egyszerre m ind a k e tte n —a m ásikra utalva. A h arm adik
eltérést a m iltoni koncepciótól m ár em lítettem . A gyász-
indulót követő, az Isten által elren d elt sorssal való m egbé-
kélés helyett egy diadalm as, felem elő befejezéssel talál-
kozunk.
A m iltoni szöveg nem csak m ódosított, hanem rövidített
is, am it m egint a m űfaj k eretei szabnak meg, S m ég egy.
M ilton a d rá m á t könyvdrám ának, azaz nem előadásra
szánta, m íg H ändel persze nagyon is az előadást ta rto tta

171
szem elő tt, am ik o r m egkom ponálta a m aga Sám sonját.
A m ű első változata rövidebb volt, azt kiszélesítette, elvett
belőle, hozzáadott, ahogy azt a m indenkori közízlés meg-
követelte. A diadalm as befejező zene például nem volt az
eredeti 1741-es előadásban, mivel ezt csak 1742-ben ad ta
hozzá. Én ezt a változatot v ettem figyelem be Nikolaus
H arnoncourt vezényletével és előszavával (Bécs, 1992).
M iért beszéltem protestáns Sámsonról?
N em csak azért, m ert protestánsok írták , kom ponálták.
H anem azért, m ert protestáns szellem ben tették .
A M ilton korabeli kálvinisták, presbiteriánusok vagy
ak ár disszenterek m agukat Izraellel azonosították s ellen-
feleiket a filiszteusokkal. A Biblia nyelvét úgy beszélték,
m int anyanyelvűket. Ahogy egy m agyar fiatal az én időm-
ben állandóan Petőfit vagy Adyt idézte, úgy idézik M ilton
korában, a m indennapi beszédbe fűzve és nem csupán
vallási vagy politikai orációban, a Biblia szövegét. M indig
m eg is adják az idézet fejezetét és sorszám át, m ert erre is
em lékeznek. Bibliai idézetekkel folytatják szópárbajaikat,
ezekkel érvelnek. A m ondatok m em óriájukba vannak vés-
ve, s így a tö rtén e te k is. M inden olvasó, néző, hallgató tö-
viről hegyire ism erte te h át Sám son tö rté n e té t s m inden
je le n e tre vonatkozó bibliai idézetet. Azaz o tth o n voltak,
otthonos talajon já rta k . M inden figyelem te h á t a költé-
szetre, a zenére, a feldolgozásra irányult. Ennyiben tény-
leg volt szerves rokonság a görög tragédiák és a protes-
táns Biblia-feldolgozások között.
A korabeli p ro testán s Biblia-felfogásnak két sajátos vo-
natkozása volt, s m indkettő a kor élm ényvilágára és ta-
p asztalatára é p íte tt. Az egyik a vallásba ágyazott vagy leg-
alábbis a valláshoz tartozó, azzal összenövő politika, min-
denekelőtt a felszabadulási m ozgalm ak politikája. Isten
segedelm ével m indig győzünk! A m ásik, am in t em lítet­

172
tem , a ‫ ״‬belső te re k ” kidolgozása, a bensőség. Az utóbbi
vonatkozásban Sám son tö rtén e te igencsak m ódot ad o tt a
m odern értelm ezésre. M ilton rá ism ert saját személyes
tö rté n e té re , saját legszem élyesebb érzéseire Sám son
m eg próbáltatásaiban s érzéseiben, ugyanakkor ráism ert
saját világára és konfliktusaira is. E zért v álaszth atta ép-
pen Sám son tö rté n e té t - A dám és Éva tö rtén e te u tá n -
költői feldolgozásra.
De H án d elt a protestan tizm u s B iblia-értelm ezéséből,
m indenekelőtt a zsidó Biblia értelm ezéséből jo b b an érdé-
kelte az első, ugyanis a vallásra, a h itre, Istenbe v e tett bi-
zalom ra é p íte tt politika, azaz szabadságtörekvés, szabad-
ságharc. A felszabadulások és felszabadítások tö rtén ete,
többek között az Egyiptomból való kivonulásé, v a g y jefta,
Sám uel, Saul, Salam on tö rtén e te ugyanazt je le n te tte a
szám ára, m int a Sám son-legenda. De a Sám son zenedrá-
m ában ha nem is a bensőség, de az erotikus vonal, a Händel-
féle operák egyik alapelem e, m ég visszaköszönt. De
m indez m ár nem tartozik a tárgyunkra.

173
 2

A ZSIDÓ SAMSON

A ‫ ״‬zsidó Sám son” tö rtén eteib en Sám son a zsidó sorsot, a

zsidó végzetet, a zsidó elhivatottságot vagy ak ár a zsidó
zsákutcát ‫ ״‬testesíti m eg”. Azaz erről beszél.
K ét regényt m u tatn ék be röviden. Az egyik a diaszpóra
zsidóságának a Sám sonja, egy a sok közül, a m ásik egy iz-
raeli Sám son, szintén egy a sok közül. De m in d k ettő tipi-
kus a m aga közegében.
Regényről beszélünk. Egy fikcióról, m elynek m int fik-
ciónak jo g a van teljesen m egváltoztatni egy, a hagyó-
mányból ‫ ״‬örökölt” tö rté n e te t, de ahhoz is jo g a van, hogy
azt csak újraértelm ezze. Felix S alten Simson cím ű regénye
az első, David G rossm an Oroszlánméz című regénye viszont
a m ásodik u ta t járja. Izlésítéletünktől most eltekintve m ás
kérdést kell feltenni az első és a második esetben. Sál-
tentől m egkérdezhetjük, hogy regénye hőse vajon m iért
Sim son egyáltalán. G rossm antól m egkérdezhetjük, hogy
az Oroszlánméz m iért regény egyáltalán. Mivel S alten t va-
lóban a bibliai tö rtén e t ih lette m eg, s am i ennél fonto-

174
sabb, valóban ebben, m int tükörben, p illa n to tta m eg saját
kora zsidósága paradoxonjait, elfogadom , hogy Sámson-
regényről van szó. Mivel G rossm an úgy értelm ez egy bib-
liai szöveget, hogy tö rtén etek form ájában m esél saját ко-
ra és országa tap asztalatáró l is, te h át sok m indenről, am i
nincs az elem zett szövegben, elfogadom , hogy regényt írt.

Salten regénye egy olyan világban játszódik, m elyben két

közösség, a zsidó és a gázai (értsd n ém et vagy osztrák ke-
resztény) egym ást idegennek tekinti. G yanakodnak egy-
m ásra, ellenséget, csapdát szim atolnak egym ás m inden
lépésében. De ez a kölcsönösség nem egyenlőségen ala-
pul. A íiliszteusok (értsd n ém et keresztények) ugyanis el-
nyom ják, kirekesztik, mi több, gyűlölik a zsidókat. A gá-
zaiak gyűlöletében m indig ott bujkál a zsidók kiirtásának
a vágya vagy igénye, m íg a zsidókba begyökeredzett a fé-
lelem , hogy elpusztítják őket. N em szabad provokálni a
filiszteusokat, el kell fogadni a zsidóknak ju tta to tt életet,
ezeken a k e retek en nem szabad túllépni, m ert m ég min-
dig jobb elnyom ottan élni, m int nem élni.
De van a zsidó közösségben egy fiatal em ber, akit
Sim sonnak hívnak, aki m inderre fittyet hány. О ugyanúgy
viselkedik G ázában, m int odahaza, ő nem fogadja el, hogy
szem élyiségét a környezethez kell idom ítani. Azt sem fo-
gadja el, hogy jo b b térd en állva élni, m in t m eghalni. Nem
m intha gondolna a halálra, hanem m ert nem fogadja el a
m egalkuvás és halál közötti választást m agát.
A kis te rm e tű apa, M anoa, m egpróbálja visszatartani
fiát annak gázai kirándulásaitól, melyek során ez a Sám-
son m ár a regény elején m egism erte D elilát, b ár akkor
m ég nem m é lta tta figyelem re. M inek provokálni az ellen­

175
 ségeinket, rim ánkodik az apa ‫ ״‬vad” fiához: ‫ ״‬Sem m i sem
közös köztük és m iközöttünk. C sak szerencsétlenség szár-
m azh at ennek a népnek a gyerm ekeitől. Százszor figyel-
m eztettelek erre m ár téged, százszor.” ‫ ״‬M ár a tim nai me-
nyegző előtt is m egm ondtam neked, de hiáb a”... és így to-
vább. (A fordítás ném etből az enyém .)
M iközben M anoa kiosztja a fiát, Sám son anyja (m int jó
jiddise m am e) csendben főzi az ebédet. De végül megszó-
lal, ‫ ״‬hagyd m ár abba, a p a ”, m ondja. De M anoa ú jra pró-
bálkozik: ‫ ״‬Ne legyél m ost vak, m ert akkor m eg fognak té-
ged vakítani.” Sim son mosolyog, nem vitatkozik az apjá-
val, csak nem veszi tudom ásul szövegeit. V álasz nélkül
hagyva a p apát, kilép a házból a napfénybe. ‫ ״‬Igazad van,
p a p a ” m ondja a feleség, de nem szabad az erős és b áto r
gyereket elkedvetleníteni, m ert ha ezt teszed, akkor meg-
fosztod erejétől. (Bölcs m am a.)
N em csak apja, de az egész d an ita (értsd zsidó) közös-
ség fél a Sám son ‫״‬je le n sé g tő l”. A ttól a fiatal zsidótól, aki
nem fél, aki úgy viselkedik, m in th a szabad és m indenki
m ással egyenlő em ber lenne, de aki ugyanakkor M ózest
tekinti példaképének s a zsidó nép et akarja felszabadíta-
ni. Ez a Sám son nem hisz abban, hogy angyal je le n t m eg
születésekor, hiszen m a m ár nem je len n ek m eg Isten an-
gyalai, de bizalm a Isten b en éppen olyan erős, m int Mó-
zesnek, példaképének volt. Ez a Sám son Felix Salten pél-
daképe, ilyennek szeretné látni a n é m et-o sz trá k zsidósá-
got, nem olyannak, m int ennek a regénynek a M anoája,
b ár őt is m egérti és szereti.
S alten bevezet egy új szereplőt Sám son tö rtén etéb e,
G áza hercegét, akit Z em eának hívnak, akit, két más ‫ ״‬óriás-
sál” együtt, Sám son legyőz. Ennek a győzelem nek nagy
á ra lesz a továbbiakban. M ert Z em ea sosem fogja megbo-
csátani Sám sonnak, hogy legyőzte. A zóta gyűlöli, azóta

176
m inden áron vesztére tör. (N yugodtan b eh ely ettesíth et-
jü k a testi párh arco t a szellemivel, s akkor sem fog meg-
változni a felállás.) Z em eára ebben a regényben, 1928-
ban a náci szim patizáns szerepe lett kiosztva. A ttól lesz
an tiszem ita, hogy egy zsidó valam iben jobb nála. Hozzá-
já ru l ehhez egy szexuális m otívum is. Z em eát felesége,
G an n a nem tekinti Sám sontól elszenvedett veresége óta
igazi férfinak. S alten azt is hangsúlyozza, hogy gyerm ek-
télén párról van szó, azt sejtetve, hogy Z em ea im potens.
Egyfajta Lady M acbeth ez a G anna, egy szuper antiszem i-
ta, aki m ár Sám son ‫ ״‬szag át” is m egérzi, ha a férfi G ázá-
ban tartózkodik. Sem férj, sem feleség nem adja alább
Sám son fizikai m egsem m isítésénél. Alig várják, hogy
Sám son m egint G ázába jöjjön.
De ő —egyelőre —visszatér apja házába.
Am ikor anyja Sám son szem ére hányja odahaza azt,
hogy Z em eát elverte, azzal, hogy nem volt ebben igaza
(recht), mivel csak bajt hoz az övéire, Sám son úgy válaszol
anyjának ‫ ״‬De igazságos volt, m inthogy elnyom nak ben-
n ő n k e t” (gerecht). S m ikor anyja azt m ondja, hogy a Tör-
vény szerint szeretni kell ellenségeit, Sám son kitűnő
la tin tu d á s ra tám aszkodva m eg m ag y arázza an y ján ak ,
hogy a Biblia ezen nem a ‫ ״‬h o stest” (a nép ellenségét) ér-
te tte , hanem az ‫ ״‬inm icust”, te h á t a személyes ellenséget.
M ikor Sám son végül mégis újra ‫ ״‬lem egy” G ázába,
m éghozzá egy öröm lányhoz, ellenségei m ódot keresnek
arra, hogy hogyan öljék meg. M ár az öröm lányokhoz való
viszonya is u tá la tta l tölti el a gázaiakat. ‫ ״‬V érfertőzésről”
van szó a S alten korabeli fajvédő szótár értelm éb en .
M egm érgezni nem tudják, m ert az ő ételüket nem eszi,
s egyáltalán nem iszik. De mivel asszonyaikat szereti, egy
asszonyon keresztül lépre lehetne csalni. ‫ ״‬Egy asszonyt ke-
rés, akit szerethet. Erős szíve rabszolgaság u tán vágyako­

177
 zik” m ondja G anna jó női intuícióval. Salten itt érdekesen
in te rp re tá lja Sám sont. M íg én úgy értelm eztem , hogy
Sám son félt a nőktől, Salten a rra keresi a választ, hogy
m iért. N em lehet m indig erősnek lenni, nem lehet m indig
győztesnek lenni, valamivel, valakivel szem ben gyengének
is kell lenni. A szabad em ber legalább egy vonatkozásban,
a szerelem ben, rabszolgaságra vágyik, így értelm ez Salten.
M anoa közben m ár előkészíti fia szám ára az előnyös és
biztos házasságot a szép Jezubeával, N aftali lányával. De
Sám sont nem érdekli apja választása, ha nem is lázad fel
ellene. Közben valam i történik. M ikor Sám son m egint le-
m egy G ázába, ott, a kútnál, ú jra találkozik egy vékony kis-
lánnyal, akit D elilának hívnak. M ost észreveszi. M iután a
kútnál való találkozásnak a B ibliában szim bolikus jelen-
tősége van, m ár ekkor m egsejthetjük, hogy ez a tö rtén et
el fog térn i a bibliai Sám son tö rtén etétő l.
M indenekelőtt egy olyan filiszteus Salten D elilája, aki
rosszul érzi m agát sajátjai között, aki el ak ar tőlük m ene-
külni. О is azért vonzódik Sám sonhoz, m ert más, m ert
idegen, m ert elüt a környezetétől. M ert Sám son gyengéd,
m eleg, m ert tudom ásul veszi őt. T e h á t ez a D elila és ez a
Sám son rokonlelkek. K ét lázadó. Sám son lázad, m ert
nem osztja törzse aggályait, m ert a szabadságot m inden-
nél többre becsüli. Delila lázad, m ert m agányos az övéi
között, m ert ‫ ״‬lélekben” nem filiszteus, m ert szeretné elfő-
gadni Sám son Istenét. ‫ ״‬Hiszek a T e Isten ed b en ” mondja.
D elila m ind a lelki, m ind pedig a testi kapcsolat kezde-
m ényezője. Szereti a férfit. Z em ea és G anna h am ar rájön-
nek a rra , hogy ő nem fogja Sám sont elárulni. Azaz nem
fogja akarva elárulni Sám sont, csak akkor és úgy, hogy fo-
galm a sincs róla.
Az a gyanúm , hogy Salten többek között ezért, Delila
‫ ״‬felm en tése” kedvéért írta m eg a regényt. Persze nem

178
csak ezért. M ert D elila ‫ ״‬felm en tése” egyúttal Sám son fel-
m entése is volt. Szabad egy nővel szem ben gyengének
lenni, szabad a szerelem ben aláv etettn ek lenni. N em kell
fölényre törekedni. A szerelem nem ‫ ״‬ego trip ”. A szere-
te tt asszony nem idegen. Az asszony viszontszeretheti a
szerelm ében erős férfit, akkor is, ha az teljesen odaadja
m agát, az asszony nem ‫ ״‬in g a ta g ”.
Salten két olyan elő ítélettel a k art itt szem beszállni,
melyek gyakorta kapcsolódtak a Sám son-legenda értei-
m ezéséhez. Az em lítettek közül ak ár M iltonnál is, de na-
gyobb m értékben, m ajdnem szélsőségesen Saint-Säens
S alten által is jól ism ert operájában. M int V erdinél ének-
lik: ‫ ״‬Ne bízz a nőben”. S alten ezzel szem ben azt m ondja:
az asszonyban m eg le h e t bízni, van olyan, hogy
‫ ״‬feltétlen ség ”, s nem szám ít, hogy honnan jö ttü n k , csak
az, hogy kik vagyunk. így alakul Sám son és D elila történe-
te T risztán és Izolda történ etév é. H ogy az eredeti m ese-
szövés átalak ításáb an van-e szerepe S alten személyes él-
m ényének vagy tisztán a kor előítéletei elleni lázadás ve-
zette tollát, nem tudhatom .
De ha D elila nem á ru lta el Sám sont, hogy lehet, hogy
m égis eláru lta őt?
Ehhez az új, bonyolultabb m eseszövéshez Saltennek
m ég két figurára volt szüksége. V alakire, aki csatlakozik
a Sámson-gyűlölők sorához, s valakire, aki elég pénzéhes
ahhoz, hogy eszköz lehessen Sám son elárulásában s aki-
nek erre alkalm a is adódik. Az egyik Éhi, akit Sám son
am ikor bíráskodott, elítélt, m ert az m egerőszakolt egy
d a n ita lányt, és nem volt hajlandó őt feleségül venni, a
m ásik K ad ita, D elila húga. K a d ita tö rte tő és pénzéhes.
О tudja, hogy m it kell a szép ékszerekért tennie. Ki kell
fürkésznie Sám son titk á t, hogy m eg tudják ölni. О persze
ezt a titk o t nem fogja m eg tu d n i m ásk én t, csak nővére

179
 segítségével. Rá kell vennie D elilát, hogy vonja kétségbe
Sám son szerelm ét, m íg az nem árulja el ereje titk át, s
közben tito k b an ki kell h allgatnia a beszélgetést.
A többi egyelőre a szokásos m ódon folyik. D elila le-
já tssz a Sám sonnal az E lza-L ohengrin je le n e te t, m íg vé-
gül Sám son elm ondja, hogy Isten kiválasztottja, s lehet,
hogy el fogja hagyni Isten, ha olló éri a haját, s akkor
olyan gyenge lesz, m int egy bálványim ádó. A m ikor lefog-
ják , Ehi az, aki szem élyes bosszúból m egvakítja. Ez a
Sám son is D elilát átkozza, ő is azt hiszi, hogy D elila árul-
ta el, m iközben G an n a m agának követeli a m egalázott
em bert, ő dönti el, hogy Sám son D ágont szolgálja.
D elila m indenhová követi Sám sont. ‫ ״‬M enj a tieid közé”
m ondja Sám son. ‫ ״‬O k nem az enyéim ” válaszol Delila. Vé-
gül, egy hosszú kibeszélés u tán Sám son elhiszi, hogy Ka-
dita á ru lta el m indkettőjüket. Z em ea hálából, és nem csak
hálából, feleségül is veszi a most m ár gazdag K aditát.
Itt S alten m egint m ásként szövi az elbeszélés fonalát.
Sám sonnak énekelnie kell D ágon tem plom ában. О pe-
dig Istenről, Isten dicsőségéről énekel. A tem plom tetejé-
be kapaszkodók sírnak, K adita összeesik. K iabálnak, hogy
hagyja abba, de Sám son csak tovább énekel, m íg vissza
nem viszik börtönébe.
A börtönében egy kutya csatlakozik hozzájuk. A nagy
á llatb arát S alten hűséges kutyát állított Sám son m ellé.
(A B ibliában csak T obit könyvében szerepel hűséges ku-
tya.) Szükség is volt reá, m ert am ikor Éhi a börtönben
m eg a k a rta erőszakolni D elilát, Sám son a kutya segítsé-
gével m e n te tte meg.
Nem vesszük zokon a tö rtén e t ‫ ״‬kibővítését” m ellékszá-
lak hozzáadásával. H iszen regényről van szó, m éghozzá
Salten korának regényéről. A kor és a műfaj megkövetel-
te ezt a bonyolítást.

180
 M inden irodalm i Sám son-feldolgozás, legyen regény,
d rá m a vagy opera, életben ta rtja Sám son szüleit, vagy
legalábbis apját, Sám son halála pillanatában. E zért nem
volt a feldolgozások Sám sonja soha olyan radikálisan min-
denkitől elhagyatott, m in t a Biblia Sám sonja, ezért hiány-
zik m indig Isten hűségének abszolút felülm úlhatatlansá-
ga. N em leh et a B ibliát radikalizálni. De hát nem is erről
van szó, hanem az értelm ezések korhoz kötöttségéről.
M inden értelm ezés, m int m ondtam , életben ta rto tta leg-
alább M anoát, hogy Sám son ne m aradjon egyedül. Salten
értelm ezése életben ta rto tta m indkét szülőt, s ennek a
k arak teralk o tás szem pontjából nagy volt a m aga jelentő-
sége.
Sám son apja és anyja ugyanis kétszer is szerepet cserél-
nek Sám son élete utolsó pillanataiban.
A gázai kalandozások idején az ap a örökös aggodalm as-
kodó és az anya feltétlen bizakodó, aki ráhagyja fiára
m indazt, am it tesz, m ert hisz an n ak elhivatottságában.
De m ost az anya beszél a zsidó nyom orúságról, a zsidó
sors m egválthatatlanságáról. ‫ ״‬M indig hurok lesz a nya-
k u n k o n ... m indig gorom ba kezek fognak úgy vezetni,
m in th a barm ok len n én k .” M íg az apa m ost így válaszol:
‫ ״‬Á tokkal terh es áldást hordozunk... de m indig áldás ma-
rád. M iénk a világ fényessége, ezért szenvedünk. Mi sza-
badítjuk fel a világot, ezért üldöznek. Bölcs a M indenha-
tó.” Az asszony válaszul ‫ ״‬sem m irekellő Istenről beszél”,
nem is ak arja látni fiát m egalázott állapotában, de az apa
látni akarja.
M ikor azonban a D ágon-tem plom összeom lik s M anoa
m egtépi ru h á já t, az anya így beszél: ‫ ״‬Isten em , megbocsá-
tok N eked és m egint dicsőítelek, m ert Te szabadítsz m eg
a szolgaságtól. T e csodálatos, Te rebellis Iste n .”
M ib en re m é n y k e d e tt te h á t F elix S a lte n 1928-ban?

181
A lázadásban. Sám son lázadó, m ert Isten m aga lázadó.
Sám son sorsa példa a lázadásra.
Felix Salten regénye nem ‫ ״‬cionista”. De azt az ethoszt
sugallja, am it Salten korában és hazájában (gondoljunk
csak A rth u r K oestlerre) a cionizm us sugallt.

Izrael állam Sám sonjának m ás (is) az üzenete. David

G rossm an Oroszlánméz cím ű könyvéről beszélek.
M inden Sám son-értelm ező saját és kora élm ényei, ér-
zésvilága, értékei, tap asztalatai és hagyom ányai perspek-
tívájából jelen íti m eg, ábrázolja vagy írja újjá Sám son tör-
té n etét. F eltételeztük, hogy ez m ár az ered eti n arratív a
esetében is így volt. H iszen a d eu tero n o m ista tö rtén e tíró
korábbi anyagokból szerkesztette m eg a B írák könyvét, s
a szakértők szám ára nem is kétséges, hogy ebben a szer-
kesztésben, a hagyom ányozott szöveganyag kisebb-na-
gyobb átdolgozásában, a szerkesztő-történetíró korának,
e kor érzés- és élm ényvilágának is szerepe volt. Mi több,
bizonyára politikainak nevezhető szem pontok is vezették.
S ez azóta is jellem ző m inden értelm ezésre, ak ár fest-
mény, rajz, szöveg vagy zene m édium ában tö rtén jék is ez
az értelm ezés. Igaz, a d rám a vagy regény esetéb en jo b b an
látszik ki a lóláb, ak ár a protestáns, akár a zsidó Sám son-
értelm ezésről legyen is szó.
De, igazat szólva, m indeddig csak a d eu tero n o m ista
tö rtén e tíró volt nyíltan ‫ ״‬p á rto s”, m indenekelőtt am ikor
Sám son tö rtén ete lezárása u tá n nem győzte ism ételni,
hogy akkoriban m ég nem volt király Izraelben, s ezért
m indenki azt tette, am i neki tetszett. Későbbi értelm ezők
viszont olyan evidensen saját jelen ü k rő l (is) beszélnek,
hogy ezt nem fogalm azzák m eg, pontosabban szólva, nem

182
akarják a politikai ü z en e te t m egfogalm azni. A burkolt
utalás nem egyszerűen többet m ond a nyíltnál, hanem
költői ru h á t kölcsönöz egy prózai valóságnak.
David G rossm an izraeli író. N em tudom , hogy eszébe
ju to tt-e , hogy ő voltaképpen visszatér a d eu tero n o m ista
tö rtén e tíró értelm ezési m ódjához, de spontánul m égis ezt
te tte . M éghozzá kétszeresen.
Először is, G rossm an nem csak értelm ez, de nyíltan po-
litizál is, a d eu tero n o m ista történetíróhoz hasonlóan. De
m ég explicitebb módon, m ég nyíltabban. G rossm an elbe-
szél, m ajd a tö rté n e t m ellé lép és kom m entálja azt, ahogy
a d eu tero n o m ista tö rtén e tíró is tette. De részletesebben
kom m entál, nem egy-egy m o n d attal intézi el a politikai
‫ ״‬ak tu alizálást”, hanem b eh ató elem zéssel, s többször ol-
d alakra nyúló b etétek k el szakítja m eg az elbeszélés me-
netét.
G rossm an Izrael politikai jelen e nézőpontjából kom-
m en tálja a Sám son-legendát. Egyrészt kritizálja a Sám-
son-legenda szokásos, nacionalista értelm ezését a tegnapi
és a m ai Izraelben, m ajd ezt az értelm ezést - kritikailag
- a saját politikai meggyőződése alapján ú jraértelm ezi,
így például könyve 83. oldalán (ném et kiadás) Sám sont
Izrael állam hoz hasonlítja. Ahogy Sám son saját erejében
bízott, úgy bízik Izrael állam katonai erejében. Az efféle
téves önértékelések, gondolkozik G rossm an, oda vezet-
nek, hogy az em b er az erőszak ú tjá ra lép, m ert biztonsá-
gát m indig fenyegetettnek érzi, m ert idegennek és m agá-
nyosnak látja m agát a világban. F o lytathatnám G rossm an
gond o latm en etét, de m ár ebből is láth ató egyes kom m en-
túrjainak aktuális politikai in d íttatása.
M ondhatnánk, hogy ezeknek a tö rtén e th e z hozzáfűzött
kom m entároknak vajm i kevés köze van a bibliai Sámson-
hoz. S ez G rossm an regényének m ásik —a bibliai szöveget

183
 új szem pontból s ugyanakkor költőileg értelm ező - vona-
Iából is ki fog derülni.
G rossm an politikai szenvedélye olyan erős, hogy politi-
kai k o m m en tárját n éh a rávetíti Sám son alakjára is. Fi-
gyelem be sem veszi a legenda hiperbolikus stratég iáját,
továbbá Sám son jogérzékét, m ikor hősét időnként erősza-
kos töm eggyilkosnak nevezi.
De h át nem is a bibliai Sám son értelm ezéséről van a
kom m entárokban szó, hanem egyfajta Sám son-recepció
értelm ezéséről. G rossm an egy szokványos izraeli Sám son-
interpretációval, m indenekelőtt pedig Jabotinsky Sámson
könyvének szellemével szállt szem be. De tiltakozik a Sám-
son alak instrum entalizálása ellen is. Az instrum entalizá-
lás néhol groteszk alakot ölt, m int például akkor, m ikor
egy fítneszcen tert Sám son In tézetn ek neveznek el. Igaz,
ez a groteszk vonulat is jelen tő s ősökre tekint vissza, m int
például néhány szobrász alk o tta Sám son izom pacsirtára.
De van az instru m en talizálásn ak egy, G rossm an szemé-
ben sötét vonulata is. G rossm an m egem líti, hogy az izrae-
li atom bom ba tervezetét ‫ ״‬Sám son elh atáro zásán ak ” ne-
vezték el. Ez valóban az ideologikus in strum entalizálás
jellem ző esete, mivel, m int tudjuk, a bibliai Sám son nem -
csak m agányos volt, de m ég k ardja sem volt, egy szam ár
állkapcsával harcolt, kizárólag önvédelem ből ölt és csak
Isten szellem e győzött általa.
G rossm an írásának egyik nagy vonzóereje, hogy Sám-
son életének tereit szem élyesen igen jól ism eri. Azok a
helynevek, melyek az európai értelm ezők szám ára vagy
puszta nevek, vagy szim bólum ok voltak, G rossm an szá-
m ára ism ert tájak, olyan vidékek, m elyeket m a is úgy hív-
nak, m int a Bibliában, m elyeket felkereshetünk, ahol ha
akarunk, m a is élhetünk. G rossm ant ha nem is a tö rtén e t
idejéhez, de a tö rtén et teréh ez (helyéhez) más, azaz szó-

184
rosabb, intim ebb és reálisabb kapcsolat fűzi, m int az élőt-
te értelm ezőket, mivel van m ondanivalója ezeknek a ‫ ״‬he-
lyeknek” későbbi, a m áb a nyúló tö rtén etérő l. Izrael inten-
zív ország, am in azt é rtem , hogy m inden talpalatnyi he-
lyén sok jelen tő s esem ény tö rté n t - G rossm an kihasználja
a ‫ ״‬helyeknek” ezt az in ten zitását. így például m ikor Z orát
írja le többek között ezekkel a szavakkal: ‫ ״‬Zora m a egy ki-
buc közvetlenül azoknak a rom oknak a közelében, melyek
valószínűleg a bibliai Zorából m arad tak fe n n ... Itt, ezen a
barnás vidéken, sziklás dom bokon, fügefák... között, szül-
te m eg gyerm ekét 3000 évvel ezelőtt M anoa felesége. Itt
a d ta gyerm ekének azt a nevet, mely héberül úgy hangzik,
hogy »kicsi nap« vagy »naperő«.” (41-42. o.) A Z ora völ-
gyéhez vezető úton, írja G rossm an, ahol állítólag a bibliai
Zora állt, ju tu n k el Sám son és M anoa sírjához. Ez term é-
szetesen nem ‫ ״‬az” a sír, b ár azon a helyen van, ahol a Bib-
lia szerint Sám sont M anoa sírjába tem ették . ‫ ״‬Négy esz-
tendeje áll itt ez a sír anélkül, hogy tudnánk, ki volt az, aki
felállíto tta.” (98. o.) E ngem ez a passzus a rra k é sz te tett,
hogy elm enjek a ‫ ״‬helyre”, ehhez a sírhoz, m ert h a nem is
ez ‫ ״‬az” a sír, a hely m égis ‫ ״‬az” a ‫ ״‬hely”. Egy giccs foglya
lettem , vagy pedig az em lékezés helyére lépve jo b b an kö-
tődöm ettől kezdve ahhoz, am ire em lékezem ?
M indeddig G rossm annak a regényhez fűzött, az elbe-
szélés sodrát ugyan időnként m egszakító, de m indig lé-
nyeges gondolatairól írtam . Ezek is a regényhez tartóz-
nak, de nem ez a regény.
De regény egyáltalán ez a regény? A nnyiban regény,
hogy nem történész, nem egy filozófus, hanem egy író ír-
ta. T eh át a m ondatok rem ekül vannak m egform álva. De
az elbeszélés m aga m indenekelőtt szövegolvasás, még-
hozzá erős, ‫ ״‬revizionista” szövegolvasás. G rossm an nem
tesz hozzá sem m it a tö rtén e th e z, sem alakokat, sem ese­

185
m ényeket, sem helyszínt. Nem ír teh át úgy regényt, m int
ahogy Salten teszi, sem úgy drám át, ahogy M ilton teszi. De
úgy olvassa a szöveget, hogy a szöveg mögé néz, hogy új
kérdéseket tesz fel a szövegnek, s ezzel új válaszokat is kap.
Az utószóban m ég szólni fogok röviden a revizionista
szövegolvasásról, m ár csak azért is, m ert az enyém is ide-
tartozik. De m ost G rossm an elbeszéléséről van szó.
G rossm an - erősen a pszichoanalízistől inspirált -
Sám son-értelm ezésének középpontja a születési tö rtén et.
Rácsodálkozik valam ire, am it m indeddig kevesen vettek
észre, ha egyáltalán. A rra ugyanis, hogy Sám son névtelen
anyja a szíve a latt ho rd o tt gyerm ekről azt m ondja férjé-
nek, hogy ez a gyerm ek halála napjáig Istennek lesz szén-
telve. Melyik anya beszél m eg nem szü letett gyerm eké-
пек a haláláról? Az anya nem szokásos anya. G rossm an
úgy látja, hogy Sám son kezdettől fogva nem a szülei gyér-
m eke, akárki légyen is az apja. Egy idegen, valaki m ásnak
szentelt. Ok csak nevelőszülők, ideiglenesek. Egy ilyen
gyereket nem is lehet igazán szeretni. G rossm an magya-
rázatu l Szaharov anyját idézi, aki egy in terjú b an azt
m ondta, hogy úgy érez néha, m int egy tyúk, aki sastojást
rakott. Ez a sas, ez a Sám son sosem tud olyan lenni, m int
a többi em ber.
G rossm an igen finom részletességgel elem zi a születé-
si tö rtén e t szövegét. M iért m ond az asszony m ást M anoá-
nak, m int am it az angyal neki m ondott? M iért nem beszél a
borotvatilalomról az angyal, mikor megismétli, mindkét szülő előtt,
a nazireus kiválasztottsággaljáró szabályokat?
G rossm an fontosnak tartja, hogy az anya szerepét a bib-
liai tö rtén etíró igyekszik h áttérb e szorítani, de ez nem
m indig sikerül neki. Például Sám son m indkét szülőhöz
fordul, hogy kérjék m eg szám ára a tim nai asszony kezét.
C sak m ásodszor fordul az apjához. Bizonyára azért, m ert

186
m egérzi, hogy a két szülő között az apa a gyengébb. Sám-
son szám ára az anya éppen olyan fontos, m int az apa. Nos,
ezt a m ozzanatot m indeddig nem igen vették figyelembe.
G rossm an furcsa és érdekes k érdéseket tesz fel a sző-
vegben. Hogy lehet, hogy a szülők nem voltak tan ú i az
oroszlán-epizódnak, am ikor tudjuk, hogy Sám son együtt
m ent a szüleivel Tim nába? T alán gyorsabban m en t náluk,
sietett. De akkor hogyan lehet, hogy am azok n em vették
észre azt az oroszlántetem et? G rossm an in tim en ism eri a
helyeket, az u tak at, a fákat azon a vidéken. О fel tud ten-
ni a szövegnek olyan kérdéseket is, m elyeket m ások nem
tudnak feltenni, m ert nem létezik szám ukra ez a kérdés.
Sám son az író szem ében m indig ‫ ״‬bébi” m arad. A méz-
históriát infantilisnek tekinti. Sám son nem tu d ja soha tel-
je se n elszakítani azt - az őt szim bolikusan szüleivel össze-
kötő, b ár sosem igazán lé te ze tt — köldökzsinórt. M iért
nem m ondhatja el feleségének a rejtvény m egoldását ar-
ra hivatkozva, hogy azt m ég a szüleinek sem m o n d ta el?
De —esetleg m indezért is - Sám son költő. (Egy költő
m indig kissé infantilis?) M egint csak G rossm an olvassa
úgy a bibliai tö rté n e te t, hogy ebben m inden konfliktust
Sám son egy költői m ondata, verse zár le. így például a
rejtvény esetében. Egy G ó lem -term etű lírikus, ez Gross-
m an Sámsonja.
Ez a Sám son m indig szeretetre, szerelem re vágyik. Egy
rem énytelen tru b ad ú r. U gyanez a Sám son azonban —
G rossm an szerint —borzalm as kegyetlenségében és bru-
talitásáb an is. B ár m ég b ru talitásáb an is van költészet,
így például a rókák párosításában. Á ltalában, G rossm an
szerint, Sám son szereti a ‫ ״‬k e ttő t” előnyben részesíteni az
eggyel szem ben.
D elila sokkal kisebb szerepet játszik G rossm an szöveg-
olvasatában, m int ahogy általáb an szokás. M ikor leírja,

187
 ahogy D elila Sám son haját vágja, erről m egint Sám son
anyja ju t eszébe, aki bizonyára hosszasan fésülte fia haját,
m iközben Sám son térd ére h a jto tta a fejét. Ebben az olva-
satb an D elila anyapótló. U gyanakkor az asszony, aki m eg
ak arja tudni férje titk át. Ez utóbbi a hagyom ányos értei-
mezés. De G rossm an úgy látja, hogy a kitárulkozás Sám-
son saját, b ár tu d at alatti, vágya is. El akarja m ondani éle-
te titk á t, m ert olyan ak ar végre lenni, m int a többi férfi.
G rossm an szerint ez egyszer, akkor, am ikor elm ondja De-
lilának titk át, Sám son nem Isten szellem ét, hanem saját
a k a ra tá t képviseli. Ez G rossm an szerint nyereség.
így te h á t, elem ez G rossm an, az em ber, aki ‫ ״‬halála nap-
já ig ” Istennek lett szentelve, olyan lett, m int a többi em-
bér. A D ágon-tem plom je le n e t végkicsengése szerinte,
hogy Sám son volt az első öngyilkos m erénylő, aki ezreket
ölt m eg saját halálával. Ez nem valam i meggyőző, túlsá-
gosan az író világnézetére szabott értelm ezés. M égis, az
író m ond valam i nagyon fontosat a tö rtén e t végén, m ikor
döntő jelen tő ség et tulajdonít annak, hogy utolsó fohászá-
ban Sám son Isten t mind a három nevén megszólítja:
‫ ״‬Ö rökkévaló, Jahve, Iste n ”, m in th a ki ak arn á próbálni,
hogy melyik az ő, személyes Istene.
G rossm an Sám sonja végül mégis az egzisztenciális ma-
gányosság feloldhatatlanságának lesz a szim bólum a.

188
 UTÓSZÓ

A B I B L I A I S Z ÖV E GE K

‫ ״‬R E V I Z I O N I S T A ” OLVASATÁRÓL

B eszélhetünk-e egyáltalán a bibliai szövegek revizionista

olvasatáról?
A zsidó B iblia é rte lm e zé se n em ism e r ‫ ״‬o rto d o x iá t”.
S ahol nincs ortodoxia, ott revizionizm us sincsen. M ost
azonban, ebben az összefüggésben a ‫ ״‬revizionista” olvasa-
tot nem az ortodoxiával, hanem a szokásossal, a megszo-
k ottái, a hagyom ányossal állítom szem be. M ár Rem b-
ran d t esetében is u ta lta m a rra , hogy ő úgy je le n ít m eg egy
bibliai tö rtén etet, m intha a szöveget először olvasná. M int-
ha senki sem olvasta volna előtte, senki sem értelm ezte
volna előtte, senki sem festette volna előtte. Revizionista
olvasásnak azt nevezem, hogy olvasás közben elidegení-
tü n k m agunktól, am ennyire egyáltalán lehetséges, min-
den korábbi értelm ezést, m indazt, am i közöttünk és az
ered eti szöveg között áll, m indazt, am it G ad am er ‫ ״‬effek-
tív hagyom ánynak” nevezett. Ez a m űvelet teljesen sosem
sikerülhet. De igyekszünk. M ert am ilyen fontos az em lé-
kezés, olyan fontos a felejtés is.

189
 Sok form ája van ennek a ‫ ״‬revizionista” értelm ezésnek.
Az egyik az, m ikor a szöveget olvasva a szöveg mögé né-
zünk. Pontosan úgy, ahogy egy m ai politikai je le n tés vagy
tö rténészi m unka ‫ ״‬m ögé” néznénk. E nnek a form ának
szerintem nagyszerű példája B aruch H alpern D ávid dé-
mórijai cím ű könyve. Százszázalékosan és kizárólag a sző-
vegre, azaz Sám uel könyvére, elsősorban Sám uel II.-re tá-
maszkodva, csak azt nézi m eg, hogy a szöveg tanúbizony-
sága szerint hányszor gyilkolt m eg Jo ab valakit, akinek
halálából abban az időben és helyzetben Dávid igen sokat
profitált. Egyetlen esetben, B ethseba esetében, a szöveg
m eg is m ondja, hogy Dávid titokban m egkérte Joabot,
hogy hagyja U riát m egöletni. M ás esetekben a szöveg er-
ről nem beszél. C sak arról szól a m ese, h o g y jo ab m inden-
kit m egöl és m egölet, aki Dávid ú tjáb an áll. De m it hall-
gat el a szöveg? U gyanis abban az egyetlen esetben, m ikor
Dávid bűnrészességét em líti, erről csak Dávid és U riás tit-
kos m egbeszélése tanúskodik. H onnan tu d ja a krónikás,
hogy ez így történt? H onnan tu d ja a krónikás, hogy ez
nem Jo ab m inden hasznos gyilkossága esetén ugyanígy
történt?
Ez csak egy példa a Sám uel II. H alpern-féle ‫ ״‬revizionis-
ta ” olvasatára. Az értelm ezés nyom án kialakuló Dávid
alakja teljesen eltér a szokványostól, anélkül hogy a szer-
ző m ásra tám aszkodna, m int a bibliai szövegekre. K riti-
kailag olvassa ezt a szöveget.
Hogy Dávidnál m aradjunk. H alp ern tudom ányos kriti-
kai olvasatával összehasonlítva G erald M essadie regénye,
a D ávid nem ugrik m eg egy hasonló m ércét, b ár annak el-
lenére, hogy regény, mégis a bibliai szöveg pontos újraol-
vasása jellem zi. M essadiénál is módosul, a szöveghez való
ragaszkodás ellenére vagy éppen ennek következtében, a
bibliai k arak terek hagyományos hierarchiája. így m íg a

190
 hagyom ány szerint Sám uel a deutero n o m ista tö rtén e tíró
egyetlen m akulátlan alakja, M essadie ezt m ásként látja
vagy lá tta tja meg, m egint anélkül, hogy eltérne az írott
szövegtől.
H a én egyszer Sám uelről írnék, am it nem fogok, akkor
m ég M essadiénál is sokkal problem atikusabb p o rtré t fes-
tenék róla, m egint csak az írá s alapján.
Ő szintén szólva, m indig hitetlenkedve h allgattam , hogy
Isten m egparancsolta Saulnak, hogy irtsa ki A m elek egész
nem zetségét, s hogy azért b ü n te tte m eg és vonta m eg tő-
le a kegyeit, m ert ezt a parancsot nem követte m aradék-
talanul. De hát, m ondom , m a olvassuk el a szöveget. Ez
van-e benne? Nem bizony. H an em az, hogy Sám uel meg-
jelenik, m ár sé rte tte n , m e rt Saul nem v árta m eg az áldó-
zattal, és kijelenti, hogy neki (azaz Sám uelnek) m ondta
az Ú r, hogy m ég a csecsem őket m eg az állatokat is el kell
p u sztítan i A m elek n em zetségéből. Azaz S ám uel azt
m ondta, hogy az Ű r neki ezt m ondta. M inden fanatikus
Isten nevében beszélt akkor is, azóta is. N em az Ú r előtt
v étkezett te h át Saul, hanem Sám uelnek nem engedel-
m eskedett. És Sám uel m eg a k a rta m u tatn i, hogy m iu tán
az Ú r hozzá beszél, te h á t ő az úr. így például saját kézé-
vei gyilkolja m eg A m elek királyát, akinek Saul m enedék-
jogot adott. Az egész B ibliában nincs m ég egy olyan tőről-
m etszett, k érlelh etetlen fanatikus, m int am ilyen Sám uel.
Hogy én honnan tu d h ato m , hogy Sám uelből nem az
Örökkévaló, hanem saját fanatizm usa beszélt? Én sem
voltam ott, ahogy senki m ás. De van három érvem , s m ind
a három az írá sra tám aszkodik. Először, m iu tán Sám uel
Isten nevében véget v e te tt Saul királyságának, azu tán
Saul m ég húsz esztendeig uralkodott, jóval Sám uel halála
u tá n is. M ásodszor, egyetlen p rófétának (író prófétának!)
sem m ondott Isten, nem parancsolt m eg Isten sem m i h a­

191
sonlót. H arm adsorban, Isten nem parancsolhatja m eg sa-
já t törvényének m egszegését.
Sám uelről persze nem fogok írni, m ert nem szeretem .
Ez a harm adik írásom , m elyben úgynevezett ‫ ״‬revízió-
n ista ” szövegolvasással próbálkozom . Az első a zsidó Jé-
zusról szólt, m ajdnem kizárólag az evangélium ok alapján,
a h arm adik Sám sonról a B írák könyvének szövege alap-
já n . A m ásodik, mely a G enezist elem ezte, abban külön-
bözik az elsőtől és utolsótól, hogy abban éppen az effektiv
hagyom ányon keresztül ju to tta m el saját értelm ezésem -
hez. C sak azokról írok, akiket szeretek.
Tudom , hogy ezekkel a könyvekkel beléptem egy ‫ ״‬trend-
b e”, mely m ost van kialakulóban, s mely szerintem vonzó
és érdekes. Pontosan olyan szívesen olvasom az idevágó
könyveket, m int am ilyen szívesen írok hasonlókat.

B udapest, 2007 m árciusában

192
 ID É Z ET T ÉS A L A P V E T Ő E N

FELHASZNÁLT KÖNYVEK

A B IB L IA
A B írák könyve 13-17. fejezetét az IM IT Biblia fordí-
tá sa alap ján közöltük, ném i csiszolással. (IM IT kiadás,
F ran k lin T á rsu la t, 1900. F o rd íto tta Fischer G yula, át-
n ézte Schill Salam on. S orozatszerkesztők B acher Vil-
mos, Bánóczi J ó z se f és K rausz Sám uel.) K iadónk, ha er-
re m ód van, az idézeteknél az ún. H ertz-b ib liát használ-
ja , a m agyar zsidó szellem nek a holokauszt közvetlen
árn y ék áb an szü le te tt nagyszabású összegzését (Szentírás.
Mózes öt könyve és a haftárák. H é b er szöveg, m agyar fordí-
tás és k o m m en tár. Szerk. D r. H e rtz J. H. a B rit Biroda-
lom főrabbija. A m agyar kiad ást szerk. Dr. H evesi Si-
m on, Dr. B alassa József, D r. G u ttm a n n M ihály, Dr. Lő-
w inger Sám uel, Dr. G u ttm a n n H en rik . M ásodik kiadás.
R ep rin t. B udapest, 1984, A kadém iai K iadó). Ez azonban
csak a T ó ra öt könyvét ta rta lm a z z a és a h a fta rá k a t. M ás
bibliai szövegeket az IM IT -ből pótolunk, am i bizony,

193
ahogy H e lle r Ágnes is m egállapítja, elavult, stilisztikai
és a m ai helyesírási szem pontokból is. (E zért kicsit iga-
zíto ttu n k is a szövegen.) A m íg újabb, szakm ai és esztéti-
kai szem pontoknak egyaránt m egfelelő fordítás nem ké-
szül (noha ebben rem énykedni irreális, hiszen a m agyar
zsidóság a holokausztnak köszönhetően nem áll ezen a
nívón), addig ezt a kényszerm egoldást vagyunk kényte-
lenek alkalm azni. —A szerk.
H e ller Á gnes a m aga szövegében eg y én iesített szőve-
get használ, am elynek indoklását itt adja:
‫ ״‬Id é z ete im e t h árom forrásból á llíto tta m össze. Ezek:
King Ja m e s Bible, Jew ish Study Bible és K ároli G áspár
m agyar bibliafordítása. Ehhez a szép tö rtén e th e z nem
ta rto tta m illendőnek egy pontos, de nehézkes nyelveze-
tét. T artalm ilag , a lényeget tekintve az általam beleillesz-
te tt idézetek nem térn ek el a kötetben közölt szövegtől.”

G oldzieher Ignác: M ítosz a hébereknél. K airosz, 2002.

Ja m e s L. C renshaw : Samson. Jo h n Knox P ress, A tlan ta,
1978.
G regory M obley: The Em pty M en. D oubleday, New York,
2005.
B aruch H a lp ern : D a vid ’s Secret Demons. B. E erd m an s
Publ., M ichigan, 2001.
A. Sm ythe P alm er: The Samson Saga. A rno Press, New
York, 1977.
W olf M ankow itz: The Samson Riddle. V allen tin e, London,
1972.
G erald M essadie: D avid. K naur, M ünchen, 2003.
Edwin T. W hiffen: Samson M arrying. G o rh am Press, Bos-
ton, 1905.
M ilto n ’ Samson Agonistes, w ith introduction, notes and glossary
by A . W. Verity. C am bridge, U. Press, 1949.

194
M ilton: Sám son. F o rd íto tta , a bevezetést és jeg y zetek et
írta Dybas T ih am ér. Új M agyar K önyvkiadó, Buda-
pest, 1955.
M icha B rum lik: Schrift, Wort und Ikone. Philo, F ran k fu rt,
2006.
The Complete poetry o f W illiam Blake. U niversity C alifornia
Press, 1982.
Felix S a lte n : S im son . P au l Z solnay V erlag , B erlin,
Leipzig, 1928.
David G rossm an: Löwenhonig. B erlin V erlag, 2006.
H ändel: Sám son. O ra tó riu m .
Saint-Säens: Sámson és D elila. O p era.

195
 T A R T A L O M

RÉSZLET A B ÍR Á K K Ö N Y V É B Ő L 5

ELŐSZÓ 13

I. RÉSZ 21
SÄMSON a BIBLIÁBAN
1. A Bírák könyve 23
2. Sám son születése és elhivatása 37
3. A rejtély és a rejtvény 45
4. Erósz és T han ato sz 53
5. Erisz alm ája avagy Izrael hőse 70
6. A szenvedéstörténet 79

II. RÉSZ 95
SÁMSON a k é p z ő mű v é s z e t b e n

1. Az ábrázolhatóság kérdéséről
és néhány Sám son-ábrázolásról általáb an 97
2. A Sám son-festm ények helye R em brandt
bibliai festészetében 126

197
III. RÉSZ 147
SÁMSON A KÖLTÉSZETBEN, ZENÉBEN,
DRÁMÁBAN, REGÉNYBEN
1. A p ro testán s Sám son 154
2. A zsidó Sám son 174

UTÓSZÓ
A bibliai szövegek ‫ ״‬revizionista”olvasatáról 189

I D É Z E T T ÉS A L A P V E T Ő E N
FELHASZNÁLT K Ö N Y V E K 193

198
 Nyomás:
P ortom ark Kft.
2600 Ft
Heller Ágnes érdeklődése a Biblia felé fordult.
Előző könyvében (ímhol vagyok. A Genezis
könyvének filozófiai értelmezései) a Teremtés
könyvével, azaz a lét kezdete nagy kérdései-
vei foglalkozott. Áttekintette a filozófiatörté‫־‬
net legreprezentatívabb szerzőinek olvasatait,
s összegzésként a sajátjával is m egism erked-
hettünk.
Sámson könyvében a különös drám ai figura
és szerelmi tö rté n et köti le a figyelmét. S noha
Heller Ágnes megközelítése a filozófusé, ezút-
tál a művészi feldolgozások (interpretációk)
elemzésén keresztül bontja ki a hős bonyolult
jellem ének s kapcsolatrendszerének oly sok-
színű ‫ ״‬olvasatait". S m iközben végighalad az
egyes művészeti á g a k Sám son-reprezentáció-
ján, sokat ta n u lh atu n k m agukról a m űfajok
mibenlétéről is. A képzőm űvészetben Rem b-
ra n d t festm ényeit emeli ki, az irodalmi inter-
pretációkban Milton drám áját, a zenében pe-
dig Händel o ratórium áé a kiem elkedő szerep.