Ez a mű azok számára nyújt útmutatást, akiket az a kérdés foglalkoztat, hogy honnan

származunk, miért vagyunk itt e Földön, és hová kerülünk a halál után. James Van
Praagh − a nemzetközileg elismert médium − már harminc éve áll intuitív kapcsolat-
ban a szellemvilággal, és osztja meg bensőséges élményeit másokkal világszerte. E
könyvében az elmúlt évtizedek alatt szerzett tapasztalatait összegzi, rendszerezi, és
megpróbál olyan fogalmakat (lélek, tudat, spiritualitás, inkarnáció) de niálni, ame-
lyek lelki útkeresésünk alapját képezik. Eközben belső utazásra hív, s bemutatja, hogy
milyen izgalmas, örömteli kalandok várnak ránk a világok közti vándorlás alatt.
Ez a belső utazás arra fog késztetni bennünket, hogy teljesen más megvilágításban
lássuk az életet és a halált, vagy ahogyan a szerző nevezi – az átlépést. Ezért oszt meg
velünk James Van Praagh sok megindító, személyes történetet, bepillantást nyújtva
általuk ebbe az ismeretlen világba.
 
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
James Van Praagh: Adventures of the Soul
Journeys Through the Physical and Spiritual Dimensions
Published by Hay House Inc., 2014

ADVENTURES OF THE SOUL

Copyright © 2014 James van Praagh
Published in 2014 by Hay House Inc. US

Fordította:
ÚJVÁRI LÁSZLÓ
Borító:
Márok Attila, EzDesign Kft.

ISBN 978-963-497-366-9

Hungarian Edition © Szukits Könyvkiadó, 2016

Hungarian Translation © Újvári László 2016

Szerkesztő: Dr. Dávid Katalin Zsuzsanna

Lektor: Dr. H. Tóth Tibor
Tördelés: Savanya Zsolt
Színrebontás, tipográ a, borító: Márok Attila, EzDesign Kft.
Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor

Debreceni Kinizsi Nyomda Kft.

Felelős vezető: Bördős János
 James Van Praagh
A LÉLEK
KALANDJAI

SZUKITS
KÖNYVKIADÓ
ALAPÍTVA 1929

HARMÓNIA
KÖNYVEK
 
 Debbie Fordnak.
Köszönöm,
hogy a fénybe hoztad
az árnyakat.
Szeretettel: James
 BEVEZETŐ

Azok, akik olvasták a korábbi könyveimet, megállapíthatják,

hogy ez a mostani kissé eltér tőlük.
1
Előző műveim alapját az a több ezer olvasás , vagyis informá-
ciók kiolvasása képezte, melyet az elmúlt 30 évben hivatásos
médiumként végeztem.
2
Amikor az első sikerkönyvem, a Kapcsolat a mennyországgal
még 1997-ben berobbant a köztudatba, a holtakkal való beszél-
getés és a médiumság még nem alkották kultúránk részét. Ha
viszont 2014-re ugrunk, elmondhatjuk, hogy a Szellemekkel sut-
togó és A médium több évadot megért, A hatodik érzék-et a leg-
jobb lm kategóriában Oscar-díjra jelölték, a Ghost musicalként
betört a Broadwayre, és ma már más népszerű médiumok (köz-
tük sok barátom) is megosztják képességeiket a világgal.
Magánolvasásra ma már nem vállalkozom (kivéve időnként
egy-egy jótékonysági rendezvényen), ugyanis energiáimat in-
kább arra összpontosítom, hogy másokat tanítsak meg látói ké-
pességeik kifejlesztésére, és – ha ők is úgy akarják – arra, hogy
maguk is mások megsegítésére induljanak. Hatalmas elégedett-
séggel tölt el, hogy elméket nyithatok meg a Szellem csodái
előtt, ezért világszerte előadásokat tartok a spiritualitásról. Ter-
mészetesen ilyen alkalmakkor demonstrálom azt a képessége-
met is, hogy kapcsolatba lépek azoknak a tudatával, akik már
nem lakják ezt a zikai dimenziót.
Az előadásaimra érkezők többsége valójában ezt akarja látni,
én viszont mindig kellő mennyiséget nyújtok számukra abból is,
ami igazán számít: az igazságból, hogy nincs „halál”, és hogy
amit a földi életünkről vélünk – mármint azt, hogy ez jelenti va-
lódi természetünket –, pusztán illúzió. Örök lelkek vagyunk,
akiknek se kezdetük, se végük nincsen, de amíg ebben a zikai
dimenzióban inkarnálódunk, csak a most létezik számunkra. Mi-
vel valós énünk teljessége emberi érzékeink szűrőjén jut el hoz-
zánk, nem láthatjuk az összképet.
Ahogyan azt ebben a könyvben leírom, villanásnyi képet való-
di természetünkről is kaphatunk a meditáción keresztül, testen
kívüli élmények révén és a halálközeli élmények túlélőinek be-
számolóiból. Ehhez segít még hozzá az előzőélet-regresszió és a
médiumokon át érkező információ is. Mint olyan személy, aki
áldásos képessége révén a Szellembirodalmakba tért lelkekkel
tud kommunikálni, különleges élmények részese lehettem. Ha
nem velem történne, én is kételkednék az egészben.
Ha azt kérdeznétek tőlem, mit tanultam médiumi pályám so-
rán, azt válaszolnám, hogy a legfontosabb, amit mi, emberek
hasznosíthatunk, az a szeretet energiája. A Földön soha sincs
megállás: állandóan próbatételekkel és akadályokkal kell szá-
molnunk. Ösztönzést kapunk, és elnyerjük jutalmunkat, ha nem
engedünk a többség húzóerejének. Nagy a kísértés, hogy siker-
nek a pénzt és a hírnevet tartsuk, de ez esetben hamis istent
imádunk. A Beatles kifejezően összefoglalta a lényeget: All you
need is love, vagyis csak szeretetre van szükséged.
Képzeljétek el a lelketeket úgy, mint egy nagy, hosszú folyót!
Áramlik s kanyarog, és a gyűjtőterületén időnként megáll.
Olyan ez, mint az inkarnáció. Idővel ismét folyásnak indul, majd
megint gyűjtőterületre ér. A mozgás viszont állandó, mindig
van cél, és nem szűnik meg a növekedés. A folyó kanyaroghat
ugyan jobbra, balra, de létezik számára egy végső cél: egyesülnie
kell a tengerrel… a mindenséggel. Hasonlóképpen a ti lelketek
küldetése is az, hogy hasznosítsa a szeretet energiáját, hogy ez-
által sikeresen hazatérhessen a Forrásához.
Abban reménykedem: mialatt ezt a könyvet olvassátok, meg-
értitek, hogy az „élet” többről szól, mint arról, amit öt érzékszer-
vetekkel felfogtok. Ha például kitekintek az ablakomon az utca
túloldalán lévő parkra, mókusokat láthatok ott. Életterük korlá-
tozott, és csak ezt a helyet ismerik, ez a világuk. A valóságot,
hogy létezik egy hatalmas bolygó, melyet bejárhatnának, fel
sem tudnák fogni. Ez a lehetőség fel sem merül bennük.
Ezzel szemben az evolúció nekünk, embereknek megadta azt a
képességet, hogy elgondolkozzunk más univerzumok és dimen-
ziók létezésén. Vajon megtudhatjuk valaha is az igazságot, miért
vagyunk itt, mialatt ezt a kérdést forgatjuk a fejünkben? Van-e
számunkra másik ösvény, melyen haladva megnyílnak előttünk
az Univerzum rejtélyei? És vajon célja-e létünknek megszerezni
ezt a tudást? Remélem, hogy ez a könyv minden olvasót elindít
egyéni keresőútján, hogy válaszokra leljen.
Gyertek hát vezetésemmel ezekre a téren, időn és mennyei bi-
rodalmakon át vezető kalandokra, melyek, reményeim szerint,
lelketeket – a folyót – a szeretet tengeréhez irányítják!

James Van Praagh

 ELSŐ RÉSZ

MI A LÉLEK?
 ELSŐ FEJEZET

TEST, LÉLEK ÉS SZELLEM

Az emberiség az idők kezdete óta igyekszik megérteni a lélek

mibenlétét. A teológusok, a tudósok, de még a zenészek is nem-
zedékek óta próbálják könnyen emészthető formába öntve el-
magyarázni nekünk, elménkre hagyatkozó emberi lényeknek,
miről is van szó. A lélek és a szellem kifejezéseket a mai napig vál-
togatva használjuk anélkül, hogy e szavakról pontos képpel ren-
delkeznénk, vagy hogy jelentésük teljesen világos lenne a szá-
munkra.
Minthogy immár három évtizede a szellemvilág hírnökeként
dolgozom, magam is hozzáfogtam, hogy kiderítsem, hogyan ad-
hatnék helyes meghatározást a lélek fogalmára és működésének
mikéntjére. Mivel tanítok, és példaképül szolgálok másoknak, ez
joggal el is várható tőlem. Meditáció vagy tanítás közben, vagy
amikor üzeneteket közvetítek odaátról, gyakran néma kérdést
intézek vezetőimhez és a szellemekhez azt rtatva: hogyan ért-
hetnénk meg mi, emberek minél jobban a lélek természetét.
Azonban a meditáció és a tanítás közben bennem felmerülő
szentháromság-fogalom teljesen eltér attól, amit a hittanórán
így tanultam: „Atya, Fiú, Szentlélek”. Ha hasonlatot kellene ke-
resnem, azt mondanám, hogy az „Atya” a szellem, a „Fiú” a test, a
„Szentlélek” pedig a lélek. (Az „Atyát” és a „Fiút” ugyan „Anyá-
val” és „Leánnyal” is helyettesíthetnénk, a több évszázados ha-
gyomány viszont ezt a patriarchális nyelvezetet hagyta ránk.)
Könyvemet szeretném azzal kezdeni, hogy megvizsgálom a
test, a lélek és a szellem kapcsolatát.

A test: a szellem mint lélek

 A test az a részünk, mely embrióállapotból indul, majd sejtek-
ből, szervekből és izmokból álló gépezetté alakul. Mossuk, öltöz-
tetjük és fenntartjuk. Akár az autó: minél többet törődünk a kar-
bantartásával, (remélhetőleg) annál tovább szolgál minket zök-
kenőmentesen.
Valamikor a fogantatás és a születés között a szellem lélek for-
mában belép a testbe. A lélek ugyanis testet öltött szellem. Ne
úgy gondoljunk tehát magunkra, mint testre, melynek lelke
van, hanem inkább úgy, mint szellemre, melynek testre van
szüksége. A szellem mindent áthat, és bennem – ebben a test-
ben, melyet James Van Praaghnak hívok – maga a lélek.
Földi létem során szellem vagyok, melynek ebben a dimenzió-
ban testalakra van szüksége, hogy olyan körülményeket tapasz-
talhassak meg, és olyan tudásra tehessek szert, amit máshol
nem kaphatok meg. Élvezem a nom ételeket, a művészetet, az
irodalmat, a zenét és mindent, ami a lelkemhez szól vagy táplál-
ja azt. A lelkem szeretetet, gyűlöletet, árulást, együttérzést,
megbocsátást, beleérzést él át – és még sorolhatnánk. A Föld a
tanterem, melyben a lélek a diák.

A lélek: örök dimenzióközi létünk

Lelkem egyedi, ugyanakkor a teljesség részét alkotja, s min-

dennel kapcsolatban áll. Ezt a kapcsolatot érzékszerveink szűrő-
jén át észleljük, ezért talán nem mindig hiszünk a létezésében. A
szeretetnek nevezett érzelem révén érezzük jelenlétét, rendkí-
vüli körülmények következtében pedig (mint amilyenek például
szeptember 11. eseményei) bizonyossá válunk létezésében.
Mindnyájunkat egyazon energia alkot, viszont a Föld oly sokféle
testi alakban hoz létre minket, hogy ezért néha nehéz elfogadni
ezt az igazságot.
Gyakran hallhatunk e éle kijelentéseket: „Isten vagyok” – és
így igaz: lelkünk Szellem, Isten, Allah, isteni létező – bárminek is
nevezzük – itt a Földön. Testünk ugyan térbeli dimenziók fog-
lya, lelkünk viszont túlmutat a lineáris téren és időn, és felette
áll zikai korlátainknak
A lélek valónk egyedülálló központja és létezésünk tudatos ki-
fejeződése. Élettapasztalatok, élmények és létformák számtalan
óceánját szelte már át. Végtelen számú kreatív lehetőséggel telí-
tődött; fejlődését és önkifejeződését tekintve nincs hozzá fogha-
tó. Amikor a testtől különvált lényt szólítok meg, a médiumok-
tól megszokott lélekkommunikáció kifejezést fogom használni.
A lélek fogalmát egyszer jó barátommal, Debbie Forddal vitat-
3
tam meg, ezzel a nagyszerű életvitel-tanítóval, az Árnyékhatás
kifejlesztőjével. A lélek szerinte az a részünk, mely sosem hal
meg; a múlt összes üzenetét és tanulságát magában hordozza,
és tovább viszi a jövőbe. Ez a megállapítása nagyon tetszett. Én
arról beszéltem neki, hogy ha a munkám során egy lélek hazatér
a szellemvilágba, akkor kommunikálni ezzel a lélekkel tudok,
nem pedig a szellemmel, s ez nagyon fontos különbség.
(Nem sokkal ez után a beszélgetésünk után a drága Debbie el-
hagyta a földi világot, azonban továbbra is kapok üzeneteket
tőle. Noha érzelmileg feldúlta, hogy át, valamint többi család-
tagját és barátait hátra kellett hagynia testi valójukban, átlépé-
séről először mégis a következőket mondta nekem: „Te jó ég!
Hogy ez milyen egyszerű volt!”)

A spirituális birodalmak

A lélek időtlen idők óta magában hordozza testi létünk élmé-

nyeinek emlékét. Azonban amikor átlépünk a spirituális biro-
dalmakba, tudatunk nemcsak egyedi lelkünk hatalmas egésze
előtt nyílik meg, hanem feltárul előttünk a Szellem nagysága is.
Nagyon szeretem a bibliai János evangéliumának 14. részéből
4
a 2. verset: „Az én Atyám házában sok hajlék van.” Úgy vélem, a
spirituális birodalmak különböző síkjaira utal, melyek (az em-
beri test halálát követően) földi gondolataink, szavaink és tette-
ink alapján magukhoz vonzzák a lelkünket. Ide tartoznak az
asztrális síkok, a mentális síkok és a mennyei síkok.
–  Személyiséged, emlékezeted és tudatod mind az asztrális
testedben található. Amikor földi tested meghal, „igazi önma-
gad” továbbra is ott van az asztrális testben, és az emberi testen
kívüli életnek azon az asztrális síkon ébred tudatára, ahová földi
tetteid juttattak.

A legalsó asztrális sík vonzza magához a legfejletlenebb

lelkeket – azokat, akik nem tanultak szeretetet és tisztele-
tet.
A középső asztrális sík vonzza azokat, akiknek pihenésre
és erőgyűjtésre van szükségük valamely hosszú testi be-
tegség, lelki traumák vagy rögeszmékkel teli élet után.
A leg felső asztrális sík az, amit mi, emberek mennyor-
szágnak hívhatnánk – lehetőséget kínál a lelkek számára,
hogy kiteljesítsék magukban a spirituális tudatosságot.
– A lélek végül maga dönti el, hogy további tapasztalatszerzés
érdekében visszatérjen-e a földi síkra, vagy a mentális síkra me-
részkedjen. Ez a szint az egyedi lelkeknek korlátlan fejlődési le-
hetőséget kínál, hiszen hozzáférhetnek az eddigi korok vala-
mennyi összegyűlt bölcsességéhez.
– A legfelső birodalom a mennyei sík. Az egyedi lélek itt eggyé
válik valamennyi egyetemleges élettel. Krisztus, Buddha és más
nagy spirituális vezetők szintje ez.
Bárcsak ki tudnám fejezni azt, amit Debbie és számtalan más
lélek megosztott velem a Szellem birodalmairól, vagyis termé-
szetes állapotunkról, igazi otthonunkról. De földi életem során
csupán emberi aggyal rendelkezem, mely csak ezt a dimenziót
képes megérteni. Emberi szó viszont képtelen visszaadni azt a
szeretetet és békét, amelyet csak akkor érzünk, ha „leráztuk
mind e földi bajt”.
 ***

A lélek, melyet mentális, érzelmi és zikai testünk ötvözete al-

kot, nemcsak földi emlékeinkből épül fel, hanem teljes tárát adja
annak, akik és amik vagyunk – nem csupán azt tartalmazza,
amit a zikai dimenzióban „élet”-ként fogunk fel, hanem magá-
ban foglalja örök, dimenzióközi létezésünket. Amikor a lélek
újra csatlakozik a szellemhez, megvilágosodik benne, hogyan
élte le legutóbbi életét, és az is, milyen hatással volt eközben a
többi lélekre. A lélek egyben a bölcsesség, a szeretet és az életről
életre megszerzett élmények tárháza is. Minden, amit valaha
megtapasztaltunk, a lélekemlékezetben kap helyet.

A Szellem: az isteni szikra

A szellem szó latin megfelelője, a spiritus „lehelet”-et jelent. Ha

spirituális dolgokra gondolok, az az esszencia, energia, az az is-
teni szikra jelenik meg előttem, mely megeleveníti és lángra
gyújtja lelkünket. Szellemünk létünk legmagasabb formája,
melyre nem nyomja rá bélyegét emberi személyiségünk vagy
jellemünk. A mindenség egyesül benne. Bizonyára mindnyájan
hallottuk már az isteni lehelet kifejezést. Ez a Spiritus kelti életre
lelkünket, és teszi lehetővé, hogy földi testünkben megnyilat-
kozzék.
Csupán egyetlen Energiaforrás létezik, ez pedig a Szellem. So-
kan Istennek hívják, bár a szó vallásos felhangja némelyekre ri-
asztóan hat. A vallástörténet a Szellemet szakállas öregemberré
formálta át, aki szeszélyétől függően hol ítél, hol pedig megáld –
az ilyen kép azonban rendkívül távol áll az igazságtól. Emlék-
szem, a hittanórán az apácák azt mondták, hogy Isten minde-
nütt jelen van. Most már persze tudom, hogy ez így van, de kis-
gyerekkoromban csak egy folyton engem gyelő és bíráló öreg-
ember képe lebegett előttem, s ez elég nyomasztó volt.
 Mostanra rájöttem, hogy Isten én vagyok, a kutyám, a kertem-
ben található valamennyi növény és rovar, de még a beszívott
levegő is maga Isten. A szó vallásos felhangtól terhes: egy min-
denható lényt sugall, aki tőlünk külön és felettünk áll. Én nem
hiszek ebben. Ezért amikor Istenről beszélek, inkább az Egyetlen
szó használatára törekszem. Angol megfelelője, a One egy álta-
lam alkotott mozaikszó, melynek kibontott jelentése „Minde-
5
nütt jelenlévő tápláló energia” . Ha valaki azt mondja: „Hiszek
Istenben” vagy „Isten halott”, akkor a beszélgetés további részé-
ben az illetőnek vagy jelentést kell adnia a szónak, vagy meg kell
határoznia a felvetett istenfogalmat. Számomra Isten energia,
mely engem is alkot. Nem állok külön tőle, ahogyan a körülöt-
tünk lévő világban semmi sem.
Az ateizmus az istenségekbe vetett hit visszautasítását jelenti.
Én ugyan nem hiszek istenekben, de ateistaként sem jellemez-
ném magam. Hiszek viszont a szerető energiában, mely min-
dent áthat és életre kelt. Azok, akik ebben az energiában hisznek
és azok, akik az Ószövetség Istenében – ugyanazt a szót használ-
ják; ez okozza azután a zavart és a köztük lévő ellentétet.

Válaszutak és tanulságok

Az, ahogyan lelkünket a Szellem vagy az Egyetlen felébreszti,

a zikai testen keresztül nyilatkozik meg. Ez a megnyilatkozás
azokból a döntéseinkből látszik, melyeket életünk során meg-
hozunk.
Környezetünkben se szeri, se száma a válaszutaknak és a kü-
lönböző lelkek megnyilatkozási formáinak. Nincs két lélek,
mely egyforma lenne; legbelül viszont azonosak. Minden lélek-
nek más és más élmény jutott élete során, és bizonyos szem-
pontból ezek az élmények alakítják életszemléletünket és eltérő
életvitelünket. A lelkek együttérző, elnéző, bíráló vagy éppen
erőszakos élet során jutnak kifejeződésre.
 Ahogy korábban már mondtam, a zikai világ a tanterem,
melyben a lélek végigéli „emberi” élménysorozatát, és tanul is
belőle, ez a helyzetnek megfelelően formál minket. Amikor a lé-
lek már valamennyi tanulságot leszűrte, hazatér a Szellemhez,
és mivel a lélek elhagyja ezt a földi dimenziót, a Szellem energiá-
ja teljes marad.
Amikor arról elmélkedek, hogy a lélek visszatér a Szellemhez,
gyakran eszembe jut Glinda, a Jó Boszorkány az Óz, a csodák cso-
dája című lmből. Emlékszünk még, ahogy Glinda a buborék-
ban egyre magasabbra emelkedik, majd eltűnik? Azonosítsuk
Glindát a lélekkel, a Szellemet pedig a hazautazáshoz használt
buborékkal. A lélek visszatér hát a Szellemhez. És ahogy a test a
lélek kifejeződése, úgy a lélek a Szellemé.

A spiritualitás jelentése

Gyakran faggatnak arról, hogy munkám velejárójaként meg-

nyílt-e előttem önnön spiritualitásom. Természetesen igen. Sze-
mély szerint nem is vállalkozhatnék ilyenfajta munkára, ha
nem részesülnék a szeretet esszenciájából, amikor a lelkek
visszatérnek, és szeretteikkel átélt emlékeket osztanak meg ve-
lem.
Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni: csak azért, mert
valaki azt állítja magáról, hogy médium vagy látó, még nem lesz
feltétlenül spirituális személy. Lehet, hogy a médium tényeket
és bizonyosságokat közöl az elhunytról, ám ha nem gyel az ér-
kező szellemi energiára, a címzett nem kapja meg a teljes üzene-
tet. Félkész olvasat esetén pedig sajnos épp a közlési szándék és
teljesség hiányzik. Mennyire sajnálhatja ezt a szellem, aki nem-
csak azt akarta volna, hogy szerettei bizonyosságot szerezzenek
róla, hanem azt is, hogy teljes érzelmi üzenetét megkapják (ami
néha fontosabb, mint annak bizonyítása, hogy a tudat túléli az
agyhalált).
 Honnan ismerheti fel az ember, hogy spirituális életet él-e?
Ehhez tudni kell azt, hogy ilyenkor olyan hatalom irányítása alá
kerül, mely nagyobb saját személyiségénél, de ugyanakkor hatá-
rozottan tudatosodik benne saját énje és a világegyetemben el-
foglalt helye. A felteendő kérdés: megvan valakiben a „tudatos
6
jelenlét” olyan szintű képessége, hogy az meghaladja önnön
személyiségét, ugyanakkor erős énképet is táplál?
Párom, Brian kiválóan ráérez az ilyesmire. Noha nem számít
szakembernek a spirituális közösségben, nagyszerű érzékkel ál-
lapítja meg, hogy egy „spirituális tanító” csak szóban állja-e meg
a helyét, vagy tettben is. Ha egy „szakember” kiáll több száz em-
ber elé, és a tudatos jelenlétről beszél, de később a közös vacsora
alatt sértőn szól a pincérhez, Brian veszi a kabátját.
Nem bírja elviselni az olyan embert, aki vizet prédikál, és bort
iszik.

Spirituális ébredés

Életpályám célja részben az, hogy megmutassam, a „halál”

nem létezik, de egyben az is, hogy ráébresszek másokat életük
spirituális oldalára. Ha az emberek spirituális tudatosságban és
gyelemben élik az életüket, minden tettük és szavuk hatással
lesz mások életére. Időnként egy-egy kedves gesztus valakinek a
világszemléletét változtathatja meg. Nagyobb méretekben gon-
dolkodva az általam csodált, spirituális tudatossággal bíró taní-
tók – mint például Doreen Virtue, Oprah Winfrey és Deepak
Chopra – milliókra lehetnek ilyen hatással.
Hallottam már, hogy „csúcsesemény”-nek nevezték, ha a Szel-
lem jelentős mértékben megérintett valakit. Az ilyen élményt
gyakran az emlékezés transzcendens pillanataként írják le; le-
hull a lepel, és tudatunkba behatol az igazság egy morzsája. Az
új információ a helyére kerül, és oda tökéletesen illeszkedik. Op-
rah az ilyeneket „Aha!-pillanatok”-nak nevezi.
 Ezek az események azok, melyek felnyitják lelkünket szellemi
örökségünk előtt, és emlékeztetnek minket arra, kik is vagyunk
valójában. Ha eltölt minket a Szellem, úgy érezzük, mindenkivel
kapcsolatba és egységbe kerültünk. Lelkünk örömben és béké-
ben úszik, és célunk mások szolgálata lesz.

Inspirál = In Spirit

Szeretem az inspirál szót. Gyakran mondom diákjaimnak,

hogy az inspiráltság, vagyis az ihletettség igazi ajándék. Gyakor-
latokkal segítem őket, hogy ráhangolódhassanak önnön ihle-
tettségükre. Az inspirál jelentése „In Spirit”, vagyis a Szellemben
7
tevékenykedni. Amikor tehát az emberek ehhez a hatalmas
energiához kapcsolódnak, kreatívvá válnak, és határtalan lehe-
tőségek tárulnak fel előttük. A Szellemre a lelken keresztül han-
golódnak rá. Számtalan újító, feltaláló, vállalkozó és vezérigaz-
gató használja a meditációt, hogy a Forrás végtelen bölcsességé-
ből meríthessen.
A spiritualitás segít abban, hogy értelmet adjunk a világnak,
és hogy felismerjük, kik vagyunk. Ez köt össze minket az Uni-
verzum hatalmas isteni erejével. Függetlenül attól, hogy az élet
mely területén tevékenykedünk, az ihletettség révén a helyes
lelki ösvényre léptünk. Ha sikeres világi életet szeretnénk élni,
bőségre, belső békére vagy megvilágosodásra vágyunk, nincs
oly tudás, mely gyorsabban a célunkhoz röpítene minket, mint
a spirituális tudás. Remélem, könyvem inspirálni fog, hogy ke-
resd önmagadban ezt a tudást. Lehetsz ugyan olvasott spirituá-
lis tudós, de ha mindennapjaidban nem alkalmazod a szeretetet,
az együttérzést és az empátiát, mit sem ér a sok, könyvből szer-
zett ismeret.
8
A Befejezetlen ügy című művemben arról is írok, mennyire
vonz Helen Keller története. Az én szememben Helen élete a spi-
rituális ébredés metaforája. Csecsemőkorában ez a nő megva-
kult, és elvesztette hallását, majd élete további részét sötétség-
ben és teljes csendben töltötte. Tanítója, Annie Sullivan Helen
szüleinek hívására megpróbálta felszámolni ezt az iszonyatos
elszigetelődést. Annie az ujjával betűzte le a szavakat, és igyeke-
zett megértetni a gyermekkel, hogy az a szó egy bizonyos dol-
got, például babát vagy sütit jelent. Az ihletett pillanat akkor kö-
vetkezett be, amikor Helen végre összekapcsolta a pumpás kutat
az Annie által lebetűzött V-Í-Z szóval. Aki még nem látta az
Anne Bancroft és Patty Duke főszereplésével készült A csodatevő
című lmet, annak ajánlom, ne hagyja ki.
A lm végén Annie az ujjával Helen kezébe betűzi a követke-
zőt: „Szeretem Helent”. Amikor először láttam ezt a jelenetet, az
jutott eszembe: – Te jó ég! Tárgy és kézjel között még csak-csak meg
lehet találni az összefüggést, de mi a helyzet a nem tapintható fo-
galmakkal, mint amilyen a szeretet is? Ha Helen nem tudta tény-
legesen megérinteni a szeretetet, hogy a csudába tudta nemcsak
hogy megtalálni a kapcsolatot, de még át is élni ezt az érzést?
Természetesen Helen fokozatosan jutott el idáig, és egyik ked-
venc megvilágosodott tanítómmá vált. A sötétségbe és néma
csöndbe burkolózó gyermekből – aki a létfenntartás érdekében
mások tányérjáról evett – ihletadóvá és csodálatos spirituális -
lozófussá előlépni nagyszerű tanítás az emberi lélek fejlődésé-
ről, nemcsak nekem, de valamennyiünknek. Az ő életében hem-
zsegtek a csúcsesemények.

Vallás kontra spiritualitás

Sokan kérdezik tőlem, mi a különbség a vallásos és a spirituá-

lis lét között. Szerintem a különbség jelentős. A vallás ember al-
kotta, intézményesített hitrendszer, mely több, különféle hitval-
lásból, tanításból, szertartásból és írásból tevődik össze, és rend-
szerint (de nem mindig) valamiféle istenség áll a középpontjá-
ban. Ha az emberek egy bizonyos hitet követnek, meggyőződé-
sük, hogy így kerülhetnek jobb helyzetbe odaát.
Ezzel szemben a spiritualitás személyes kutatás abból a célból,
hogy megtaláljuk az élet és evilági létezésünk főbb értelmét.
Nem kellenek hozzá sem szertartások, sem pedig írások; magá-
ban foglalja az Isteni Forrás vagy Isten szeretetét, valamint an-
nak elsajátítását, hogyan használjuk minden helyzetben ezt a
mindent átölelő energiát. A spirituális ember tiszteli és szereti
önmagát, és megérti másokhoz fűződő viszonyát.
Számos ösvényen haladva juthatsz olyan helyre, ahol a béke
érzése száll meg, és ahol önmagaddal és másokkal is kedvesen
bánsz. Sok, magát ateistának valló embert ismerek, aki kedve-
sebb, mint némelyik spirituális vallásos személy, de a fordítottja
is igaz. A lényeg az, hogy olyan, a számodra megfelelő hitrend-
szert hozz létre, melytől a lehető legjobb emberré válsz, és amely
arra buzdít, hogy tisztelettel viszonyulj másokhoz. Helyes út
több is akad. Gyakran mondom, hogy minden vallásban meg-
vannak az igazság morzsái, de nincs olyan vallás, mely a teljes
igazságot tartalmazná. Ha a világvallások szent iratait nem a
szeretet és az elfogadás oldaláról vizsgáljuk, szerzőik szándékát
jócskán eltorzíthatjuk.
Általánosságban tekintve a vallásnak egyetlen olyan eleme
van, amely nem tetszik: ha vannak, akik úgy vélik, hogy az ő út-
juk az egyetlen helyes út. Sajnos a világban számos háború rob-
bant ki és zajlott abból az elgondolásból, hogy az egyedül üdvö-
zítő isteni útmutatást egy bizonyos hitvallás adja. Ebből alakul
ki azután a „mi és ők szembenállásá”-nak helyzete.
Ahol a vallás sokat szól Istenről, a spiritualitás fogalma azt je-
lenti, hogy mindennapi életünk során gyakoroljuk azokat a fel-
sőbb eszméket, melyeket Isten személyéhez társítunk. A spiritu-
alitás nagyon is személyes utazás, az úti cél azonban mindig
ugyanaz: a szeretet. Az intézményesített vallás teréről való, az
utóbbi évtizedekben zajló tömeges kivonulás az emberek azon
vágyára utal, hogy kérdéseket tehessenek fel ahelyett, hogy csak
válaszokat kapnak; hogy következmények nélkül kételkedhesse-
nek a dogmákban, és hogy önmaguk lehessenek anélkül, hogy
ezért megítélnék őket.
Földünk a Szellemet oly sokféle emberi történettel árasztja el,
hogy szégyenletes dolog, ha egyesek azt akarják, mindenki
olyan legyen, mint ők. Az emberekben erős a hajlam az ítélke-
zésre, de ha valamennyien megértenénk, hogy mindnyájunk-
nak megvan a saját külön ösvényünk, hát nem sokkal szebb len-
ne akkor bolygónkon az élet?
 MÁSODIK FEJEZET

TUDAT, ENERGIA
ÉS A GONDOLAT EREJE

Ahogy Helen Kellernek is bizonyára nehezére esett olyan dol-

gokat meghatározni, amiket nem tudott ténylegesen megérin-
teni, nekünk sem könnyű megbirkózni a tudat fogalmával. A
mai napig viták dúlnak arról, hogy vajon a tudat az agy szülötte,
vagy maga az agy is csak befogadója a már létező tudatnak.
Amikor agyunk meghal, a tudat is megszűnik létezni? Vagy
energiája akkor is megmarad, ha az agy már nem működik to-
vább? A vita során az egyik fél bizonyítékot és teszteket akar,
míg a másik egyszerűen elfogadja, hogy az energia tovább él.
Nincs abban semmi meglepő, hogy én (mint médium) miben
hiszek, hiszen jóval az agy halála után a tudattal lépek kapcso-
latba. Az én részemről nincs semmi, ami vitatható lenne,
ugyanis nem tagadhatom azt, amit ténylegesen tapasztalok.
Könnyen érthető hasonlat az amatőr rádió. Drótokból álló
komplex gépezetről van szó, de ha nem lennének rádióhullá-
mok, hasznavehetetlen doboz lenne csupán. Ha a rádió már
nem működik (vagyis „meghal”), a rádióhullámok attól még je-
len vannak. Minden adás, amit a rádió valaha befogott vagy el-
küldött, energia formában még az éterben van.

A tudat rejtélye

Álljunk meg egy pillanatra, és próbáljunk meg valamiféle

meghatározást adni: a tudat azt jelenti, hogy tisztában vagyunk
létezésünkkel. Ugyanakkor egyértelmű számunkra, hogy a min-
denség részeként létezünk. A létezésnek e ajta érzete pillanat-
ról pillanatra változik, ezért aztán a tudatnak több szintje van.
Ahogy ezt a könyvet olvasod, tudatosodik benned a lapok tapin-
tása, hogy szemed ide-oda jár és elmerülsz a szövegben, tudato-
sodnak benned környezeted hangjai és illatai, és akár egy-két
kósza gondolat is. Ez jelenlegi tudatod, erre irányul a gyelmed.
Könnyűszerrel siklik előre az időben, és természetesen külső
vagy belső dolgokra gyelsz.
A történelem során az ember sokszor megpróbálta már de ni-
álni a tudatot, ezért persze számos elméletet és elképzelést je-
gyeztek le arról, miről is van szó tulajdonképpen. Én a magam
részéről nem hiszem, hogy a tudat tényleges mivoltát földi lé-
tünk során, itteni agyunkkal megismerhetjük. Bizonyosan fel-
felvillan egy-egy fénysugár, a teljes kép egyes darabjaira ráakad-
hatunk, és az is felemelő érzés, hogy megoszthatjuk a témáról
elképzeléseinket és feltevéseinket, a fogalom viszont végered-
ményben nem határozható meg. Túlságosan nagy dologról van
szó ahhoz, hogy mi, emberek megértsük azt.

Tudatunk irányítása

Ebből persze egyáltalán nem következik, hogy tudatunkat ne

tudnánk különféle módszerekkel magasabb szintre emelni. Az
egyik trükk, amihez folyamodni szoktam az, hogy rajzolok egy
felhőkarcolót, és a lapot ragasztószalaggal felerősítem a fürdő-
szobatükörre. Ezután az egyes emeleteket olyan érzelmekkel je-
lölöm, melyek jellemzőek rám. A földszinthez írom a félelmet, és
ahogy felfelé haladok az épületen, úgy következik a bűntudat,
az önsajnálat, az elfogadás, a szolgálat, az öröm, a béke és a sze-
retet.
Minden reggel, miközben fogat mosok vagy borotválkozom,
átgondolom, mit tartogat a nap, és megállapítom, melyik szin-
ten vagyok éppen. Ezután minden erőmet összeszedem, hogy a
következő szintre kerüljek. Próbálom azon a szinten végigélni a
napomat. Mondjuk éppen olvastam egy durva véleményt a Fa-
cebook-oldalamon vagy a YouTube-csatornámon. Elkaphat az
önsajnálat, hogy így félreértettek. Tudatosan úgy döntök tehát,
hogy elfogadom, azért vagyok ezen a bolygón, hogy szolgáljak,
mert ez okoz nekem örömet. Máris jobb kedvre derítettem ma-
gam annyi idő alatt, míg megmostam a fogam.
Akkor is a felhőkarcolós képet használom, amikor meditálok.
Bár az emberek eközben leginkább csendben ülnek, és lentebb
viszik a vérnyomásukat (ahogy arra a meditációs tanulmányok
is rámutattak), én felidézem a felhőkarcolómat, és magasabb
szintre emelem a tudatom.
Először nézzük meg, mely szintre esnek gondolataink és visel-
kedésünk. Igazán ritka az olyan személy, aki következetesen a
felső szinteken tud maradni. Sose ítéljük meg magunkat mások-
kal összevetve: a cél önnön tudatunk irányítása, nem a mások-
kal való versengés! Mindenkinek hol itt, hol ott van az aktuális
szintje attól függően, mi zajlik éppen az életében. Ezt a képet
idézem fel akkor is, ha jobban meg akarom érteni, mi mozgatja
az embereket, és miért hoznak meg bizonyos döntéseket.
A legfontosabb: hogyan érhetjük el, hogy a tudatunk maga-
sabb szintre kerüljön? Ne feledjük, hogy teljes környezetünk ha-
tással van mindenkori tudatszintünkre: a könyvek, melyeket ol-
vasunk, a hallgatott zene, a tévéműsor, baráti társaságunk és
szabadidős tevékenységünk.
Próbáljuk megrajzolni saját felhőkarcolónkat, ahol az érzel-
mek ránk jellemzőek. Képzeljük csak el, milyen lenne a világ, ha
mindenki minden reggel tudatos erőfeszítést tenne, hogy meg-
nyomja a felhőkarcoló felvonójának „fel” jelzésű gombját!

Az energia sosem múlik el

Spirituális tevékenységem kezdetén, körülbelül 30 évvel ez-

előtt, ügyfeleimmel mindig megbeszéltem az energia fogalmát.
Azt mondtam nekik, hogy minden energiából áll, mely állandó
mozgásban van. A sűrűbb dolgokban a molekulák lassan mo-
zognak, a ritkább szerkezetűekben pedig gyorsan.
Amikor évtizedekkel ezelőtt felhoztam az energia témáját, az
emberek úgy néztek rám, mintha nem is egy nyelvet beszél-
nénk. Manapság viszont a legfontosabbak közé lépett elő.

„Kedvellek! Jó energia árad belőled!”

„Az ingatlanügynök olyan házat mutatott, melyben rossz
volt a feng shui.”
„Az interjú alatt küldj már egy kis pozitív energiát!”
„A barátodtól kiráz a hideg.”
„A kisugárzott jó energiát vissza is kapod.”
„Te is így gondoltad? Akkor egy hullámhosszon va-
gyunk!”

Az energiáról alkotott elméletek a technika fejlődésével

együtt változnak. A szakemberek sem tudnak vele lépést tarta-
ni, hát még a laikusok! Nem vagyok tudós, így hát csak azt tu-
dom elmondani, amiben hiszek: az energia nem múlik el, vi-
szont meg tudja változtatni a formáját. Abban is hiszek, hogy a
kvantummechanika és a spiritualitás végül majd összetalálko-
zik, és hogy a gyakran hangoztatott „Isten mindenütt jelen van”
– amit most laikus megfogalmazásba helyezünk – egyszer még
igazolást nyer.

Kvantumenergia: a tudomány és a spiritualitás útjai keresztezik

egymást

A kvantummechanika bámulatos dolgokat tud közölni az

energiáról: például azt, hogy az atomon belüli részecsék több
helyen lehetnek egyszerre, és nem csak egy pályát követnek. Mi-
vel minden, amit „valódiként” fogunk fel, atomokból tevődik
össze, ugyanezek a törvények vonatkoznak anyagi világunkra is.
Az Isteni Erő vagy Isten ténylegesen létezik, és bizonyosan nem
a felhőkben a trónján ülő, ítélkező, szakállas öregemberről van
szó. Jótékony energia, mely mindent és mindenkit átjár.
Az energia olyan fogalom, mely az írott történelem kezdete
óta jelen van. Az ókori civilizációk, mint például az egyiptomi,
gyógyításra használták. Vegyünk csak a kezünkbe egy fáraókról
szóló könyvet, és észrevehetjük, hogy henger alakú tárgyakat
szorongatnak. Ezek a hengerek (az egyik vörösrézből, a másik
cinkből van) harmonizálták a két alapvető emberi energia – az ő
nyelvükön a Ba és a Ka – áramlását. A távol-keleti hagyomány-
ban ennek a Yin és a Yang felel meg. A kínaiak sajátos ener-
giameridiánokat térképeztek fel a testben, melyek a szervezet
erősítésében és gyógyításában játszanak szerepet. Módszerüket
akupunktúra néven ismerjük. Ugyanakkor számos bennszülött
hagyomány és sámán is elfogadja, hogy gyógyítási szempontból
az energia és a test között kapcsolat áll fenn.
A modern tudomány még nem ismer megbízható módszert,
mellyel ki lehetne mutatni ezt az energiát, de az olyan briliáns
elmék, mint amilyen Amit Goswami (PhD), a tudomány és a tu-
dat találkozásának vizsgálatában forradalmi tevékenységet fej-
tenek ki. Dr. Goswamit a modern kvantumelmélet atyjának ne-
vezték, és egyik vezéralakja annak a tudományos közösségnek,
mely hisz a spirituális dimenzió létezésében. Ha még nem láttad
A kvantumaktivista című dokumentum lmet, feltétlenül nézd
meg! Ebben Dr. Goswami utazást tesz a spirituális világba, hogy
megmagyarázza a kvantumkísérletek látszólag megmagyaráz-
hatatlan eredményeit.
Én magam úgy gondolom, hogy a tudomány és a spiritualitás
a jelentésbeli különbségek miatt nem jut közös nevezőre. Ha va-
laki kimondja az Isten szót, a másik fél már el is ereszti a füle
mellett, mert azt hiszi, hogy az ószövetségi Istenről van szó. Mi-
lyen jó lenne, ha meg tudnánk egyezni egy olyan szóban, mely
azt jelenti: „mindent átfogó energia”, az a jótékony erő, melyről
nem jut eszünkbe rögtön valamiféle felügyelő vagy istenség!
Dr. Goswami így de niálja Istent: „kreatív aspektusú tudat”.
Csodás meghatározás, én azonban még mindig hiányolom azo-
kat a kifejezéseket, melyekkel a tudomány képviselői és a laiku-
sok egy asztalhoz ülhetnek, és megérthetik egymást. Kardcsör-
gető szélsőségesek mindkét oldalon vannak, mi, a középen lévő
többiek pedig nem győzünk csodálkozni, hogy miért kell ennyi-
re elvetni a sulykot.

Az energia érzékelése

Nagyon fogékony vagyok az energia érzékelésére. Látóként az

első pillanattól fogva tudom, bízhatok-e valakiben. Barátaim
meg szoktak kérni, kísérjem el őket házkeresésre, mert tudni fo-
gom, mikor akadunk a megfelelőre. Médiumként alacsonyabb
földi rezgésszintemet meg kell emelnem, hogy kommunikálni
tudjak a testen kívüli lényekkel, akik nagyon gyors rezgésűek.
Nekik pedig vissza kell venni a sebességükből, hogy félúton ta-
lálkozzunk.
Számát sem tudom, hányszor mondtam már, hogy bizonyos
fokig mindenki látó.
Energiát érzékelhetünk rossz előérzet formájában, érezhetjük
a „zsigereinkben” vagy intuíciók formájában. A képességet gya-
korlással kifejleszthetjük magunkban. (Az első lépés a meditá-
ció. Ehhez elvégezhetjük irányított meditációs gyakorlataimat,
melyek e könyv végén találhatók.) Az az energia, melyet látói
munkámhoz használok, pontosan ugyanaz, mint bárki másé.
Nekem csak több tapasztalatom van a felismerésében.
Szemináriumaimon gyakran felteszik a kérdést, mi a különb-
ség a „Forrás” energia és a „Szellem” energia között. Ilyenkor azt
válaszolom, hogy ugyanarról van szó, de amikor testi formában
található, akkor általában léleknek nevezzük. A következő ha-
sonlatot szoktam használni: képzeljük el a „Forrás” energiát
(más néven Kozmikus Istent vagy isteni energiát) úgy, mint egy
végtelen óceánt. Ha ebből a vízből valamennyit egy edénybe
vagy vázába (vagy akár egy emberbe) töltünk, ugyanaz a víz
marad, csak szűkebb határok közé kerül, korlátozottabbá válik.
Amikor az emberi test meghal, a víz visszakerül az óceánba,
ahonnan vétetett.

A gondolat ereje

Gondolataink révén minden energia meg tudja változtatni ön-

nön jellemzőjét. A gondolatok tehát kihatással vannak az ener-
giára, alakítják azt. Minden, amit csak látunk, egy-egy gondolat-
tal – a világ festőművészével – kezdődött. Médiumként sokszor
megéreztem, hogy a Földön valamennyi zikai létező magasabb
mentális szintről származik. Minden műalkotás, minden talál-
mány, az orvostudomány minden áttörése először a Spirituális
Birodalmakban keletkezett, és onnan csörgedezett alá a befoga-
dóhoz mint „inspiráció” vagy „Isten cseppjei”.
Ügyfeleim gyakran kérnek ilyesmire: „Mondd meg anyunak,
hogy szeretem!” mire én így felelek: „Mondd meg neki te, hiszen
hall téged!” A lelkek nagyon is élnek a „mennyben”, vagyis a
Szellemvilágban. Olyan dimenzióban laknak, mely nem áll más-
ból, mint gondolatból. Képesek beszélgetni egymással, és gya-
korta a még mindig a zikai világban lévő szeretteikkel is.
Mi, emberek sűrűn mondunk ehhez hasonlókat egymásnak:
„Ma eszembe jutott apu.” Azt hisszük, mi voltunk ennek a gon-
dolatnak a kezdeményezői. Eltűnődtél már valaha is azon, hogy
talán a szeretted az, aki a tudatodba küldi a gondolatot, hogy
így tájékoztasson jelenlétéről? Ezek a szeretteid, akik már kilép-
tek innen, tisztán hallják, mit gondolsz. A kedves gondolatot
gyakran csodás színűnek írják le, ha pedig a félelem határozza
meg, sötét árnyalatúnak, szürkének látják. Tanításkor ezért is
szoktam diákjaimnak elsőként azt tanácsolni, hogy felelősség-
teljesen viselkedjenek a gondolataikkal, mert azok valódiak, és
életük minden területére jelentős kihatással lehetnek.
Nehéz hitelt adnunk az olyan állításnak, hogy egy gondolat
valódi, mivel nem látjuk. Tudjuk viszont, hogy a levegőn renge-
teg hullám hatol át – hanghullámok, mikrohullámok és rádió-
hullámok. Természetesnek vesszük, hogy léteznek, noha nem
látjuk őket.
Gondolataid formálásakor tudd, hogy annak a személynek a
tudatalattijában, akire gondolsz, azok olyan valódiak, mintha
hangosan a mobiltelefonodba mondtad volna őket. Viselkedj fe-
lelősségteljesen a gondolataiddal; nem csak a tieid! Kilőnek be-
lőled céljuk felé, akár a nyílvesszők. Ezért is olyan nyugtató a
meditáció – íjászaid pihenhetnek végre!
A gondolataid: maga a kreatív energia – faragnak, alkotnak, és
jövőbeli sorsodat formálják. Most, miközben olvasol, és elmé-
lyedsz ebben a szövegben, amit átélsz, az az eddigi gondolataid
összessége. Ez az a valóság, melyet a gondolataiddal teremtettél
magadnak. Van, amelyikre vissza tudsz emlékezni, van, ame-
lyikre nem. Az viszont képtelenség, hogy az ember egyvalamire
gondol, de valami más szerint él. Ha harmóniában akarod élni
az életed, teremts harmóniát a gondolataidban is!

Energia + érzelem

Az érzelem az a fontos üzemanyag, mely a gondolatnak jelen-

tőséget és energiát ad. Amikor a Szellemdimenzióval kommuni-
kálok, a gondolataimmal teszem. De a kapott üzenetek közül
azok a leghihetetlenebbek, amelyek erős érzelem kíséretében ér-
keznek hozzám. Amikor nagyobb összejöveteleken a szellem-
kommunikációt bemutatom, nem véletlenszerűen választok
embereket a tömegből. Vezetőim velem vannak, kommunikál-
nak azokkal az eltávozottakkal, akik szeretteikkel kapcsolatba
akarnak lépni, és azokhoz a lelkekhez irányítanak, akik érzelmet
fejeznek ki.
Mindenkinek vannak szellemvezetői, akik földi körülménye-
inkkel együtt maguk is változhatnak. Léteznek:

személyes vezetők, ők olyan emberek, akiket a zikai di-

menzióból ismerünk;
mesterfokra vezetők, ők bizonyos jelenleg végzett tevékeny-
ségünk alapján kerülnek hozzánk;
mestertanítók, ők nagyon fejlettek, és lehetséges, hogy so-
hasem öltöttek testet ezen a zikai síkon.

A médiumtevékenységem során rendszerint velem lévő veze-

tők: Harry Aldrich, aki az 1930-as években volt orvos London-
ban és Chang, aki a mestertanítóm, és tudni kell róla, hogy már
több évtizede nem öltött testet. Édesanyám, Regina, aki az
1980-as években hagyta el a földi világot, szintén a segítségem-
re van.
Ha egy összejövetel során olyan gondolat bukkan fel az el-
mémben, mint például A lányom is ott van a közönség soraiban…
úgy haltam meg, hogy leestem a létráról, az nem hat rám annyira,
mint az ilyen: Földi életemben sosem tudtam elmondani neki, hogy
szeretem, most viszont közölni akarom vele. A gondolat hirtelen
megelevenedik, és így könnyebb lesz az érzelmi üzenet egészét
megragadnom.
Minél erősebb érzelmet helyezünk egy gondolatba, annál több
életet és teremtőerőt adunk neki. Ha indíték és szándék is meg-
húzódik az érzelemmel telített gondolat mögött, azzal csak még
nagyobb töltetet kap, közvetlenebb és célratörőbb lesz. Amikor
megértettük, hogyan zajlik ez az egész, dobjuk még bele a leg-
jobb hozzávalót: a szeretetet.
A szeretet tulajdonképpen nem más, mint lélekenergia, mely
mindent áthat, de itt, a zikai dimenzióban nem mindig férünk
hozzá. Könyvem célja, hogy segítséget nyújtson annak felisme-
résében: földi pályafutásunk legfontosabb feladata a szeretet
energiájának kimutatása. Ha tehát gondolatainkat áthatja a sze-
retet, ledől előttük minden akadály!
Érdemes hozzászokni ahhoz, hogy reggel, amikor felébredsz,
megfogalmazol valamiféle szándékot, és elküldöd ezt a gondola-
tot szeretetbe csomagolva. Ha így kezded mindennapjaidat, biz-
tosítalak, hogy életed megváltozik. (Könyvemben helyet kapott
néhány megerősítő és meditációs gyakorlat, melyet jól használ-
hatsz erre a célra.)

***

Végül még egy dolog, amit szeretnék megosztani veletek eb-

ben a fejezetben. Gondolataitokkal arra összpontosítsatok, ami-
tek van, ne pedig arra, ami nincs! Ha olyan üzenetet sugároztok
az Univerzumba, hogy valamiben hiányt szenvedtek, az Uni-
verzum biztosan felnagyítja ezt a hiányt. Ha összpontosítotok
valamire, az Univerzum megadja azt. Isten igent mond, az egó
pedig nemet. Pozitív gondolkodásra van szükség, mert ez jobban
illeszkedik a lelketekhez; a negatív gondolatok csak zavart és ke-
serűséget okoznak. Jusson eszetekbe többször is napjában, hogy
elmétekkel pozitív helyre látogassatok, és sugározzátok is ki ma-
gatokból ezt a pozitivitást!
 HARMADIK FEJEZET

HALÁLKÖZELI, TESTENKÍVÜLI ÉLMÉNYEK, ASZTRÁLPROJEK-

CIÓ ÉS A TÁVÉRZÉKELÉS

Mindenkiben működik a veleszületett kíváncsiság azt illetően,

hogy kik és mik vagyunk. Foglalkoztat minket, hogy miért is va-
gyunk ezen a bolygón, és hogy honnan származunk. Az is közös
bennünk, hogy nagyon szeretnénk megérteni, hová kerülünk a
halálunk után. Ha elfogadjuk a zika energiamegmaradásról
szóló törvényét, felvetődik bennünk a kérdés: hová tűnik a mi
energiánk? Amikor elhagyja a testünket, vajon megőrzi emléke-
inket és érzéseinket? Test és agy nélkül fennmarad személyes
tudatunk?
Rendkívül izgalmas kérdések ezek, melyek az idők kezdete óta
foglalkoztatják az embert. Aki racionális gondolkodású, azt
mondaná: „Gondolom, ezt csak akkor tudom meg, ha megha-
lok.” Az utóbbi időkig nem valami sok beszámoló állt rendelke-
zésünkre olyanoktól, akik meghaltak, majd visszatértek, hogy
meséljenek nekünk az átéltekről. Bizonyos vagyok abban, hogy
a történelem folyamán számtalan ember élt már át halálközeli
élményt, de csak az utóbbi néhány évben látják helyesnek, ha
beszélnek is róla. Korábban attól tartottak, hogy zavarodottnak,
őrültnek vagy hazugnak tartják majd őket. Amikor Elisabeth
Kübler-Ross az akkor még új kezdeményezésnek számító,
gyásszal foglalkozó könyvét írta, mely azután 1969-ben A halál
9
és a hozzá vezető út címmel jelent meg, kiadója lebeszélte arról,
hogy olyan fejezetet is beillesszen, melyben azokról a betegekről
ír, akik „meghaltak”, majd visszatértek, hogy meséljenek élmé-
nyeikről; attól félt ugyanis, hogy a szerző köznevetség tárgyává
válik. Bár nem szívesen, de Elisabeth mindent kihagyott, amit e
témában összegyűjtött, mert nem akarta, hogy sokak ellenséges
álláspontja miatt esetleg sarlatánnak bélyegezzék.
Mindnyájunkat elfog néha az érzés, hogy lelkünk téren és időn
kívül létezik. Viszont több millió olyan ember van, akinek lelke –
miután elhagyta a zikai világ határait – visszatért, hogy meg-
ossza velünk az élményeit: ezeket az élményeket egy olyan di-
menzióban szerezték, amely sokkal nagyobb, szövevényesebb,
sokkal gyönyörűbb és szívet melengetőbb annál, semhogy azt
valaha is felfoghatnánk. Gyakran úgy képzelem el, hogy olyan,
mintha visszatérnénk egy tahiti útról, és megpróbálnánk élmé-
nyeinket a macskánkkal megértetni.

Halálközeli élmények

A halálközeli élmény – rövidítve HKÉ – kifejezést Raymond

10
Moody alkotta meg Élet az élet után című nagyszerű könyvé-
ben. A témát a médiában épp mostanában kapták fel, mivel egy-
re többen elfogadók ezzel kapcsolatban. Nemcsak népszerűsítő
könyvek látnak napvilágot olyan laikusok tollából, mint például
Betty Eadie és barátom, Dannion Brinkley, hanem már tekinté-
lyes zikusok is megjelentettek nagy sikerű műveket. Az egyik
ilyen a Bizonyíték a túlvilágra: a halálközeli élmények tudomá-
11
nya , melyet Dr. Je rey Long és Paul Perry írt. Ne feledkezzünk
meg Dr. Eben Alexander: Van mennyország: egy idegsebész utazá-
12
sa a túlvilágra című könyvéről se!
Dr. Alexander, amerikai idegsebész kómába esett; a kóma az E.
coli baktérium okozta agyhártyagyulladás miatt következett be.
Miközben öntudatlanul feküdt, és agykérge gyakorlatilag műkö-
désképtelen volt, tipikus HKÉ-ben volt része. Azért nevezem „ti-
pikus”-nak, mert ilyenkor az ember békés és fájdalommentes ál-
lapotba kerül, feltétlen szeretetet érez, és azokkal a szeretteivel
találkozik, akik előtte már eltávoztak ebből a világból. Nála vi-
szont eltért a szokásostól, hogy a nem sokkal korábban elhunyt
édesapja vagy egy másik, hozzá közel álló ismert személy he-
lyett egy idegen fogadta. Felépülését követően Dr. Alexander
(akit gyerekkorában örökbe fogadtak) kiderítette, hogy a nő,
akivel az élményében találkozott, a biológiai testvére volt, aki
néhány évvel korábban meghalt. Fényképet ugyan korábban
soha nem látott róla, felépülése után mégis azonnal ráismert,
hogy ő volt a HKÉ-ben szereplő vezetője.
Számomra Dr. Alexander története rendkívül magával ragadó.
A kételkedők tábora természetesen – noman szólva – hitetlen-
kedett. Semmi okom megkérdőjelezni az idegsebész történetét,
a szkeptikusok azonban azt terjesztették, hogy hazudik, csak
hogy „nagyot szakítson” a könyvével. Én mindenekelőtt úgy vé-
lem, hogy Dr. Alexander, ez a befutott idegsebész többet veszít-
het azzal, hogy a nyilvánosság elé lép a történetével. Másodsor-
ban egy ilyen foglalkozással bizonyára amúgy sem voltak anya-
gi gondjai. Inkább arról lehet szó, hogy a kétkedők a „kognitív
disszonancia redukcióját” élték át. Ez az előkelő kifejezés azt je-
lenti, hogy ha valami nem illik bele a világ működéséről alkotott
elfogadott sémánkba, akkor annak a valaminek a jelentőségét
csökkenteni kell. Más szóval, ha valaki túléli a HKÉ-t, és a túlvi-
lágról mesél, mi pedig személy szerint nem hiszünk a túlvilági
életben, akkor vagy ez az illető őrült és hazudik, vagy van a dol-
gokra valamiféle természettudományos, akár orvosi magyará-
zat.
Sokkal többre becsülöm, ha valaki azt mondja: „ezt nem tu-
dom megmagyarázni”, mint ha valaki rögtön rosszmájúan és
gúnyolódva ítélkezik. Teljesen elképedtem akkor is, amikor
megtudtam, hogy az ilyen élmények túlélőinek legélesebb kriti-
kusai nem a szkeptikusok közül vagy tudományos berkekből ke-
rülnek ki (ez várható lenne), hanem valamely vallási közösség
tagjai, akik úgy vélik, hogy a túlvilágon csak az ő hitüket valló-
kat illeti meg a szeretet és az együttérzés.
 Az én halálközeli élményem

Még 2008-ban hihetetlen dolgot éltem át: mondhatni a HKÉ

„mini” változatát, melyet el szoktam mesélni műhelyfoglalkozá-
saim alkalmával. Los Angelesben voltam éppen, és találkozókon
vettem részt. Megálltam egy ottani csemegeboltnál, és salátát
vásároltam. Aznap éjjel a szállodában szörnyű hányinger jött
rám; rá kellett jönnöm, hogy ételmérgezés áldozata lettem.
Azonnal kocsiba ültem, hogy hazamenjek. A másfél órás út alatt
időnként megálltam, hogy kiöklendezzem magam az autópálya
leállósávján.
Felhívtam Briant, aki még a munkahelyén volt, hogy jöjjön
haza segíteni rajtam. Telefonáltam az orvosomnak is, aki hány-
inger elleni gyógyszert írt fel, és azt mondta, hogy igyak sok fo-
lyadékot, és várjak, amíg a romlott élelmiszer kiürül a szerveze-
temből. A gyógyszer nem hatott. Noha egy falatot sem ettem,
óránként rohantam a vécére. Mondtam Briannak és az orvosom-
nak is, hogy véreset hánytam, de egyikük sem aggódott különö-
sebben, ugyanis ételmérgezés esetén előfordul az ilyesmi. Utó-
lag visszagondolva fogalmazhattam volna pontosabban is, de
abban a szörnyű állapotomban össze voltam zavarodva. Ahe-
lyett, hogy „véreset hánytam”, azt kellett volna mondanom:
„vért hánytam”.
Végül útban a vécé felé elájultam és összeestem, még mielőtt a
vécékagylóhoz értem volna. A nyelőcsövemből vér tört fel a
számba, és elborította a padlót. Brian később mesélte, hogy az
egész úgy nézett ki, mint valami gyilkossági helyszín. Termé-
szetesen azonnal kihívta a mentőket.
Én eközben felemelkedtem a vértócsából, és fentről néztem le-
felé. Különös érzés kerített hatalmába: mintha megszűnt volna
számomra az idő. Tudtam, hogy nem a testemben vagyok, de
azt is, hogy nem haltam meg. Ahogy a mennyezet közelében le-
begtem, Patricia, az unokatestvérem (aki 30 évvel korábban ön-
gyilkosságot követett el) megjelent ott fent mellettem. Telepati-
kus úton megkérdeztem tőle, mi folyik itt. Hogy megnyugtas-
son, ennyit mondott: „Az egésznek hamarosan vége.”
Erre először az jutott eszembe: „Pat, tudnál világosabban fogal-
mazni? Úgy érted az életemnek hamarosan vége, vagy ennek az él-
ménynek?”
Unokatestvérem ekkor eltűnt, én pedig rájöttem, hogy a fejem
tetejéből egy szalag húzódik ki, és valamiféle faliszőnyeghez
kapcsolódik. Láttam, hogy ha félelmet mutatok, a szalag meg-
változtatja a szőnyeget, sötétre színezi. Ha a béke érzése fogott
el, a szalag színt váltott, s ettől a szőnyeg is világosabb pasztell
árnyalatot vett fel. Rájöttem, hogy a szőnyeg egy nagyobb mát-
rix részét alkotja, melyhez a saját szalagjukon keresztül mások is
kapcsolódtak. Belém hasított a felismerés, hogy a halál pillana-
tában túllátunk a saját magunk alkotta szőnyegen, és meglát-
hatjuk, hogyan egyesül a nagyobb emberi szőnyeggel, és hogyan
változtatja meg azt. (Korábban soha nem voltam ennek tudatá-
ban, de azóta gyakran felidézem a mindennapi meditációim so-
rán.) Ahogy elhagyjuk a zikai környezetünket, úgy vélem,
megláthatjuk: műalkotást hagytunk-e hátra vagy valami olyas-
mit, ami foltot ejt az emberi kárpit szépségén.
A szőnyeg eltűnt, én pedig a szemem sarkából megpillantot-
tam a távolban egy kertet, ahol egy magányos alak virágot sze-
dett. Elindultam felé, és ahogy közelebb értem, felismertem
benne apámat (aki pár évvel korábban lépett ki a földi világból);
meglepett viszont, hogy körülbelül 30 évesnek tűnt. Rám mo-
solygott, felém nyújtott egy virágot, és így szólt: „Még nem jött
el a te időd.” Ekkor magamhoz tértem: a mosdó padlóján feküd-
tem, Brian pedig a nevemet kiáltotta.
A mentők hamarosan megérkeztek, és kórházba szállítottak.
Mallory-Weiss-szakadást diagnosztizáltak. Lényegében olyan
sokat öklendeztem az ételmérgezéstől, hogy attól felszakadt a
nyelőcsövem belső fala, s az innen kicsorgó vér összegyűlt a
gyomromban. Miután kihánytam, a gyomrom ismét megtelt,
ettől ismét hányingerem támadt, és minden kezdődött elölről.
Lassan elvéreztem volna.
Hét nap kórházi tartózkodás és sok-sok vérátömlesztés után
végre hazatérhettem. Brian nélkül valószínűleg ott haltam vol-
na meg a mosdó padlóján.

***

Emlékszünk még a felhőkarcolóra, amelyen elmeditálva ma-

gasabb szintre emelem a tudatom? Hiszek abban, hogy a medi-
táció hatással van a HKÉ-mben látott emberi szőnyegre: minél
többekből áradnak pozitív, kedves gondolatok, annál élénkebb
színt ölt és annál vibrálóbb az emberek egyéni falikárpitja, ez
pedig az egész szőnyeget gazdagítja. Mindenki felelős a sajátjá-
ért, és minél többen élünk jelentudatos életet, annál többet tar-
tózkodunk felhőkarcolónk felső szintjén, és annál szebben fény-
lik majd a szőnyegünk.
HKÉ-m óta kisebb kutatómunkát végeztem, és felfedeztem,
hogy a béke és a szeretet érzése mellett a túlélők az emberek feje
körül és felett összekapcsolódó fényekből álló „hálószerű” mát-
rixot is meg gyeltek. Szerintem ez a mátrix lehet az, amelyre
Akasha-krónikákként szoktak utalni, ezek olyan energiamezők,
melyek minden gondolatunkat, tettünket, érzelmünket és élmé-
nyünket rögzítik, amit valaha átéltünk. Néha „kollektív tudat”-
nak vagy az „élet könyvé”-nek is hívják, mely minden léleknek
és utazásának rezgő feljegyzését tartalmazza. Mindenkinek ha-
talmában áll és joga van ahhoz, hogy hozzáférjen az Akasha-
krónikákhoz, mivel lélek alakban mi magunk vagyunk a feljegy-
zések.
Az amerikai látó, Edgar Cayce (1877–1945) tudatalattija segít-
ségével be tudott lépni az Akasha-krónikákba (végtelen számú
tudatalatti elmébe), és objektív tudatán keresztül értelmezni
tudta őket a gyógyítás érdekében. Más szóval Cayce mesterséges
álomba helyezkedve bepillantást nyert a Kozmikus Elme böl-
csességébe és (bár semmiféle orvosi képzésben nem részesült)
ezrek bajára talált így gyógymódot.
A HKÉ-k túlélőinek többsége egyetért abban, hogy a tudatuk a
testükön kívül is működik – vagyis abban, hogy teljesen éber ál-
lapotban mindennek tudatában vagyunk, noha nem tartózko-
dunk a testünkben. Hogy mást ne mondjunk, sorsfordítónak
nevezhető ez az élmény. Az emberek új fontossági sorrendet állí-
tanak fel, kedvesebbé válnak, pozitívabb szemléletűvé és adako-
zóbbá. Az ilyen túlélőkkel együtt lakók is önkéntelenül megvál-
toznak, így a HKÉ pozitív hatása közös élménnyé válik.
A jó hír az, hogy ezekben a jótékony hatásokban bárki része-
sülhet, nem kell hozzá meghalnia és visszatérnie, ugyanis a tes-
ten kívüli élmény a HKÉ egyik fajtája, mely gyakorlás és tanulás
útján megszerezhető.

Testen kívüli élmények

A testen kívüli élmény – rövidítve TKÉ – fogalmát George N.

13
M. Tyrrell vezette be 1943-ban, majd később Jelenések című
könyvében is használta, népszerűvé azonban Robert Monroe ré-
vén vált. Monroe-t, akinek a rádiózás volt a szakmája, 1956-ban
érdekelni kezdte a hanghullámok tudatra gyakorolt hatása, és
úttörő szerepet töltött be az alva „tanulás” területén. (Ha hoz-
zám hasonló atal felnőtt voltál, valószínűleg neked is több ka-
zettád volt az éjjeliszekrényeden például jólét, motiváció és a
rossz szokásokról való leszokás témákban. Ez is a Robert Mon-
roe-féle örökség részét képezte.)
Monroe önmagát is alávetette kísérleteinek, és vizsgálatai so-
rán egyszer csak átélte, hogy tudata különválik és eltávolodik a
testétől. Ezek a spontán jelenségek annyira meghatározóak vol-
tak számára, hogy új irányt szabtak kutatásainak. Az állapotot
„testen kívüli élmény”-nek nevezte el, és ezzel új fejezetet nyi-
tott a tudat tanulmányozásában. 1971-ben kiadta a Testen kívüli
14
élmények című művét, mely a mai napig a követői „bibliájá-
nak” számít. A jelenség tanulmányozásával és kutatásával nem
hagyott fel, és idővel megnyitott egy virginiai központot Mon-
roe Intézet néven. Eltérő okok miatt több tízezer diák tanult már
itt: célt és értelmet kerestek az életben, a téren és időn kívüli tu-
datot tanulmányozták, személyes gyógyítási lehetőségeket vizs-
gáltak és még sok egyebet.
Az intézet egyik tanórája, mely felkeltette érdeklődésemet, a
„Mentőöv” nevet viseli. A Bio tévécsatornán hallottam róla elő-
ször, miközben a The uneXplained (Megmagyarázatlan esetek)
című sorozatot néztem. Az alanyokat nemcsak arra tanítják
meg, hogyan hagyhatják el a testüket, hanem azokat a testen kí-
vülieket is irányítják, akik még nem léptek át teljesen az asztrá-
lis dimenzióba. Az elmélet abból indul ki, hogy egyes eltévedt
lelkek olyan lassú ütemben rezegnek, hogy nem képesek „meg-
látni” az irányításukra megjelent szellemsegítőket (akiknek a
rezgése sokkal gyorsabb). Egy emberre van szükség, akinek a
TKÉ-je lassabb rezgésre állt be, hogy a megrekedt szellemet a
fénybe segítse. Ezt mentőakciónak is hívják.
Sokan élnek át spontán TKÉ-t is, de gyakorlással megtanul-
hatják irányítani az ilyen eseményeket. A legtöbben képesek
megtanulni, hogyan indíthatják el a folyamatot, és sokan azt ve-
szik észre, hogy eközben egyéb látói képességeik is élesednek. A
TKÉ-k gyakorlásának annyi előnye van, mint égen a csillag, nem
csoda hát, hogy tanítvány is akad bőven. A főbb előnyök a kö-
vetkezők:

megbízhatóan el tudják különíteni a „tudást” a „hittől”;

személyes válaszokat kapnak;
csökken a halálfélelmük;
korábbi életekbe látnak bele;
 testen kívüli lényekkel és vezetőkkel találkoznak.

TKÉ-t számos módszerrel el lehet indítani, de a legelterjed-

tebb, amikor a tudatosság és az alvás közötti nyugalmi helyzet-
ben valaki el szándékozik hagyni a testét. A hangsúly a szándé-
kon van, hiszen valamiféle okból kifolyólag meditálunk és/vagy
hagyjuk el a testünket.

Asztrálprojekció

Ismereteim szerint a TKÉ az általános fogalom minden olyan

esetre, amikor a tudat elhagyja a testet. Az asztrálprojekció en-
nek egyik formája, de megkülönbözteti az, hogy ilyenkor más
dimenziókba utazunk. Ha a hálószoba mennyezetéről tekintünk
le a testünkre, az TKÉ, de ha magasabb birodalmakba utazunk,
az már asztrálprojekció. A szándékos TKÉ megszerzéséért a
Földhöz legközelebbi, asztrális síkok néven ismert dimenzióba
utazunk, melyet az első szintnek tartanak, ahová a lélek a test
halálakor vagy HKÉ esetén jut. Amikor a lélek belép ide, az őt fo-
gadó színek, hangok és érzelmek annyira eltérnek földi tapasz-
talatainktól, hogy a HKÉ-k túlélői megfelelő szavak hiányában
képtelenek leírni azokat.
Az asztrálprojekció gyakorlóit testükhöz egy úgynevezett
„ezüstzsinór” köti, mely a magzat vagy az űrsétára induló aszt-
ronauta köldökzsinórjához hasonlítható. HKÉ idején a testünk-
höz vagyunk ugyan rögzítve, ám ha ez a zsinór elszakad, nincs
visszaút. Tudatos testelhagyás vagy asztrálprojekció esetén
nem kell tartanunk ilyesmitől. Csak a HKÉ során fordulhat elő,
hogy a kapcsolat megszakad, ha az emberi test hátramarad.
Éjszaka, alvás közben asztrális testünk (az ezüstzsinór védel-
mében) önkéntelenül az asztrális síkokra utazhat. Meglátogat-
hatjuk szeretteinket, akik már kiléptek innen, és tanácsot kérhe-
tünk vezetőinktől és tanítóinktól. Tulajdonképpen ez áll az „al-
szom rá egyet” kifejezés hátterében.
Ha valamely földi problémánk komolyan feladja a leckét, ho-
gyan segíthet az alvás abban, hogy megfelelő döntést hozzunk?
Természetesen az asztrális lényektől kapott tanács révén. Reg-
gel, amikor felébredünk, tudatos elménkkel nem tudjuk ugyan
felidézni a látogatásokat, de a tudatalattinknak adott tanács,
úgy tűnik, megkönnyíti a döntéshozatalt. Néha viszont fel tud-
juk idézni az elhunyt szeretteinkkel való találkozást, aminek
rendkívül nyugtató hatása lehet.
Ha tudatos asztrálprojekció mellett döntünk, szükségünk lesz
annak teljes érzékelésére, hogy túl háromdimenziós világunkon
(melyet emberi testünkkel, porhüvelyünkkel tapasztalunk meg)
létezik egy olyan hely, melyet asztrális testünkkel tudunk meg-
látogatni. Az asztrális test az emberi test pontos mása, melyben
azonban nem olyan sűrű az energia, így teljes tudattal más di-
menziókba utazhatunk. Az asztrálprojekcióban szakértővé csak
sok gyakorlással válhatunk. Kulcsfontosságú a meditáció, a re-
laxáció, a szándék és félelmünk eloszlatása.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy a drogok, mint amilyen pl.
az LSD, előidézhet-e TKÉ-t. Sohasem próbáltam ki ezt a szert, te-
hát nem mondhatnám, hogy tiszta szívemből ajánlom. Van vi-
szont tapasztalatom az ayahuasca terén, amely egy bizonyos nö-
vény leveleinek és egy (az ayahuasca szájon át történő alkalma-
zásának hatásosságát adó) indának a keverékéből készített fő-
zet, melynek alapanyagai az amazonasi esőerdőben találhatók.
Élményem szertartás keretében zajlott több tapasztalt sámán je-
lenlétében, s ez megnyugtatott. Spirituális körutazáson voltam
szeretett országomban, Brazíliában, ahol egy Santo Daime nevű
vallás vezetői meghívtak minket, hogy olyan szertartáson ve-
gyünk részt, ahol ayahuascát, más szóval nagymama or vosságát
vesznek be.
 Szándékosan elszakadtam egy napra a csoportomtól, hogy
egyedül éljem át a ceremóniát, mielőtt bárkinek is ajánlanám. A
nyolcórás esemény nemcsak az ünnepélyes teaivásból, hanem
ezen kívül dobolásból és kántálásból állt A vezetők, akik tudták,
hogy az Egyesült Államokból érkezett híres médium vagyok,
több brazil médiumot is meghívtak körükbe. Mindenbe alapos
betekintést nyerhettem, de miután az esemény lezajlott, tud-
tam, hogy csak kevés útitársamnak ajánlhatom. Nem bírná
ugyanis mindenki, annyi testi és érzelmi öntisztítással jár.
Amikor visszatértem az Egyesült Államokba, utánanéztem az
ayahuascának, és megtudtam, hogy dimetiltriptamint, DMT-t
tartalmaz, melyet természetes körülmények között a tobozmi-
rigy termel. Ha azonban ellenőrzött mennyiségben juttatják a
szervezetbe, hatása révén testen kívüli tudatos utazást tehet az
ember. Rick Strassman bámulatos könyvet írt (és dokumentum-
15
lmet is készített) DMT: a szellemmolekula címmel; a mindenre
kíváncsi tévés műsorvezető-komikus, Joe Rogan pedig szórakoz-
tató podcastjában, vagyis letölthető internetes műsorában, A
16
Joe Rogan-élmény-ben beszél a DMT-ről. Egy brit író, Graham
Hancock TEDx-előadást tartott a tudatról és az ayahuascával
szerzett tapasztalatáról – nagy visszhangot váltott ki, amikor a
YouTube-csapat eltávolította a videóját. Az egyik oldal cenzúrát
kiáltott, míg a másik áltudománynak nevezte az egészet – éles
vitájuk a mai napig nem lankadt.
A DMT a világ legtöbb részén illegális szernek számít, ha pedig
valakit érdekel az asztrálprojekció, annak azt javaslom, hogy in-
kább látogasson el a Monroe Intézet honlapjára, mint hogy egy
ilyen pszichedelikus anyaggal próbálkozzon.

Távérzékelés

A Monroe Intézet távérzékelő-programot is indított. A távér-

zékelés lehetővé teszi, hogy az érzékelő személy (a látó) leírást
adjon vagy részletekkel szolgáljon egy olyan célpontról, amely a
távolság következtében a normál érzékek számára hozzáférhe-
tetlen. 2002-ben, amikor tévés showműsort vezettem Innen és
17
túl címmel, lehetőségem adódott, hogy személyesen találkoz-
zam egy ilyen távérzékelővel, és hogy próbára tegyem a képessé-
geit. A show egyik producerét mint „célpontot” titkos helyre
küldtük. A távérzékelő, kezében egy papírlappal és egy tollal fél
órára bement egy szobába, hogy formákat rajzoljon és/vagy le-
írást adjon felmerülő benyomásairól. Csak a célpont nevét adtuk
meg neki – semmilyen egyéb információ nem befolyásolhatta.
A fél óra elteltével az addig teljes csöndben dolgozó érzékelő
visszajött, és a közönségnek és nekem megmutatta eredménye-
it. Egy lépcsősort rajzolt, mely szerinte állandó mozgásban volt.
Leírta, hogy víz is van a helyszínen, mely szintén mozog. A cél-
ponttól balra háromszögeket rajzolt, melyek közé itt is, ott is kö-
röket illesztett. Mindenben igaza volt. A producer egy plázához
ment, ahol beült egy díszes vízesés és egy gömbökkel díszített
karácsonyfa közé; innen gyelte a mozgólépcsőn utazókat. Ven-
dégem teljesítménye tagadhatatlanul lenyűgözött.
Az 1970-es években az Egyesült Államok hadserege olyan
programot nanszírozott, melyben azt vizsgálták, elősegítheti-e
a távérzékelés a titkos akciókat. Akkoriban mindezt a szigorúan
bizalmas kategóriába sorolták, és a besorolást csak nemrégiben
18
oldották föl. Az úgynevezett Csillagkapu-program hivatalosan
1995-ben ért véget, miután sikertelennek nyilvánították. A
résztvevők ezzel nem értenek egyet, mondván: a program lezá-
rói a nevetségességet akarták elkerülni. Dr. Kübler-Ross kiadójá-
nak álláspontjához hasonlóan a parapszichológiai vonatkozások
túlságosan vitatottak voltak ahhoz, hogy vállalni lehessen az ez-
zel járó megbélyegzést.
A távérzékelés és a TKÉ között az a fő különbség, hogy a távér-
zékelés a tudat irányított áthelyezése, mely éber állapotban kö-
vetkezik be. Az érzékelő teljesen öntudatánál van és tettre kész,
hogy egy távoli helyszínről információkat „töltsön le”. Tudatá-
nak fele vele marad, míg a másik fele adatgyűjtés céljából a
helyszínre indul. Készségről van szó, melyet türelemmel és gya-
korlással bárki kifejleszthet magában valamilyen szintre.

***

Csak akkor alakulhat ki valamilyen fogalmunk arról, milyen is

a lelkünk valójában, ha időt szánunk arra, hogy magunkba te-
kintsünk, és megpróbáljunk kapcsolatot teremteni a láthatatlan
világgal. Az élet rejtélye nem is tűnik olyan rejtélyesnek, ha bel-
ső kalandra indulunk, és oda gyelünk lelkünk hangjára.
A valóságot sajnos egónkon keresztül érzékeljük. Túl sok ha-
tás ér bennünket, és mindent csupán öt érzékszervünk segítsé-
gével ítélünk meg. Ha körbenézünk a világban, ugyan a sze-
münk az, mely mindent lát, és a fülünk az, mely mindent hall,
viszont valamennyi élményünket a lelkünk rögzíti, vési be és
csoportosítja.
Ha elménket arra szoktatjuk, hogy a szeretet, a tolerancia és
az adakozás segítségével magába olvassza ezeket az élményeket,
akkor lelkünknek a saját egészsége és fejlődése szempontjából
épp a megfelelő tápanyagokat juttatjuk. Mások elítélése és a ki-
rekesztés olyan, mint a gyorséttermi szemét: ne ilyennel táplál-
juk a lelkünket! Ha magunkat „spirituális” lénynek tartjuk, ak-
kor egyértelmű kell, hogy legyen, miként élhetjük tudatos jelen-
léttel az életünket. Ha azonban csak tudjuk a módját, az még
nem elég; gyakorolnunk is kell. A világ összes spirituális tudása
sem ér semmit, ha szavakban nagyok, de tettekben kicsik va-
gyunk.
MÁSODIK RÉSZ

A LÉLEK
OTTHONA
 NEGYEDIK FEJEZET

HAZA A HALÁLON ÁT
VISZ AZ ÚT

Lelkünk földi életünk minden napján zikai testet hord, mely-

nek sejtjei szüntelenül növekednek, elpusztulnak, változnak.
Test nélkül lelkünk nem tudna hasznos időt tölteni a zikai di-
menzióban, így nem tudna tanulni és fejlődni. A búvárnak me-
leg búvárruhára, oxigénpalackra és egy órára van szüksége,
hogy felfedezze az óceán mélyét. Hasonlóképpen a lelkünk is
igényli a testet, hogy végrehajthassuk földi teendőinket. És
ahogy a búvár oxigénpalackja is kiürül, ugyanúgy egyszer tes-
tünk is felmondja a szolgálatot.
A búvár nem azzal tölti odalent az idejét, hogy azon aggódik,
mikor fogy ki a palackjából az oxigén. Tudja, hogy ez előbb-
utóbb bekövetkezik, ezért egyszerűen csak élvezi a felszín alatti
csodákat. Lehet, hogy nagyszerűen érzi magát, esetleg épp egy
érdekes hajóroncsra bukkant, de ha az órája jelez, ideje felmenni
a felszínre. Nincs más választása – attól még később újra aláme-
rülhet; ez is a tapasztalás része. Amikor kijön a vízből, lehet,
hogy felcsatol magára egy újabb palackot, és újból lemerül, vagy
csak fekszik a hajón, és az iménti merüléséről elmélkedik.
A történelem során az emberek úgy tekintettek a halálra,
mint amitől tartaniuk kell. Az ismeretlentől való félelem mun-
kálkodott bennük. Isten ugyanis végtelen bölcsességében tuda-
tosította bennünk a valóságot, mely körbevesz minket: mialatt
véges oxigénkészlettel az óceán mélyén járunk, nem tudjuk, mi
vár ránk, ha a palack kiürül. Nem tudjuk azonban, hogy az igazi
valóság a felszín felett húzódik: ott van az igazi „otthonunk”.
Sok barátunkkal együtt merülünk le, és amikor palackjaik ki-
ürülnek, menniük kell. Természetesen hiányoznak nekünk, de
amikor eljön a mi időnk is, odafenn találkozunk velük. Baráta-
ink biztosan nem akarják, hogy életünk hátralévő részében őket
gyászoljuk. Ha viszonylagos békességben akarunk élni, és
amennyire csak lehet, el akarjuk fogadni a halált, ennek megfe-
lelően kell kialakítanunk magunkban hozzáállásunkat az elmú-
lás kérdéséhez.

A halál nem egyéb, mint változás

Shakespeare Ahogy tetszik című darabjában van egy monológ,

mely így kezdődik:

Színház az egész világ,

És színész benne minden fér és nő:
19
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár…

Nagy kedvenceim közé tartozik ez az idézet, melyet most sze-

retnék kifejteni. Mielőtt a „színészek” fellépnek, kiválasztják a
szerepeiket, és egyben színésztársaikat is. Szerepük befejeztével
a kulisszák mögül tovább gyelnek minket, izgulnak értünk és
szurkolnak, hogy jól sikerüljön az előadás. Amikor a mi színpadi
időnk is lejárt, ott várnak, s fogadnak minket a színfalak mö-
gött. Ezután mi is a darabot fogjuk nézni, és tapsolunk színész-
társainknak, akik ezután maguk is csatlakoznak hozzánk. A ké-
sőbbiekben együtt dönthetünk arról, hogy mikor lépünk legkö-
zelebb színpadra és milyen szerepekben.
Minden folyamat, viszont nekünk, embereknek az egyik leg-
nehezebb dolog a halált „vég” helyett „változás”-ként szemlélni.
Ráadásul ez a változás kedvező számunkra, és ha az emberek
igazán megértenék a halál mibenlétét, várnák és ünnepelnék el-
jövetelét.
 Amikor Briannal gyászszertartáson vagy temetésen veszünk
részt, neki a szomorúságot mindig erőltetnie kell magára. Ter-
mészetesen együtt érez a gyászolókkal, de azt mondja, inkább
irigység van benne az elhunyt iránt. Ne értsetek félre, nem áb-
rándult ki az életből, és nem hajlamos öngyilkosságra sem. Egy-
szerűen szívesebben lenne otthon, mint az iskolában. Ugyanak-
kor semmi baja azzal, hogy megtanulja a leckéjét, vagy hogy
kedves legyen a többi diákkal, de azért már alig várja, hogy ha-
zaindulhasson.
Engem is nagyon foglalkoztat a „hazamenetel” napja, bár földi
feladataimnak még korántsem értem a végére. Tudom, hogy
küldetésem értelmében meg kell változtatnom az emberek ha-
lálfelfogását: rá kell mutatnom, hogy a halál nem egyéb, mint
„változás”, és hogy lelkünk tovább él.

***

Az 1990-es évek elején abban a megtiszteltetésben volt ré-

szem, hogy a történelem egyik legnagyobb zikai médiumával,
Leslie Flinttel ülhettem egy asztalnál. A zikai médium munká-
ja abban különbözik az enyémtől, hogy ő képes az energiát zi-
kai változások formájában irányítani, például lélekformákat,
hőmérséklet-változásokat és zajokat előidézni. Egy kísérlet so-
rán Leslie-nek sikerült ektoplazma nevű anyagot kibocsátania
magából, mely a levegőben mesterséges hangközvetítő eszközzé
alakult. Anyámmal egyetemben sok testen kívüli lény használta
ezt, hogy megoszthassa mondandóját. Az ektoplazma tejszerű,
áttetsző anyag, mely egyes médiumok testnyílásain (rendsze-
rint az orron, a szájon és a fülön) keresztül jön ki.
Az egyik szeánsz során (melyről felvétel is készült, és amely
20
hozzáférhető a Leslie Flint Educational Trust honlapján) egy
közismert brit színésznő, Ellen Terry jelentkezett. Leslie meg-
kérdezte tőle, milyen a halál, és milyen érzés a hangközvetítőn
át beszélni, mire a nő így válaszolt:
Közlöm valamennyi hallgatómmal: ne féljetek átlépni a világo-
tokból ebbe a másikba! Nagyszerű kalandnak néztek elébe. Ráéb-
redtek ugyanis, hogy egy nagyszerűbb világba kerültök, melyet
meg tölt a kedvesség, a szépség, valamint a gondolat szabadsága.
Igazi szellemvilág ez, de nem úgy, ahogy azt eddig leírták. Annyira
más: csupa pezsgés, határtalan életerő… annyira elüt eddigi fogal-
mainktól, hogy bemutatni vagy szavakba önteni lehetetlen. Az em-
ber egyszerűen érzi, tudja, felfog ja. Oly hatalmas és oly gyönyörű!
Ne féljetek hát átlépni a világotokból ebbe a másikba! Mert akármi-
lyen életkörülmények közé kerültök, legyenek azok bármilyen nyo-
morúságosak is, a korábbi világotok állapotát és az átlépésetek ide-
jén rátok jellemző állapotot fog ják tükrözni, melyből kiviláglik, mi-
lyen szintre emelkedtetek, vagy hogy jutottatok-e egyáltalán vala-
mire. Az itt benneteket fogadó körülmények tehát személyre sza-
bottak és rátok nézve a lehető leg jobbak.

Az átlépés folyamata

Más dolog hinni a „halál utáni élet”-ben, és nem félni az átlé-

péstől, és megint csak más megérteni ennek folyamatát. Milyen
nyomot hagy a lélekben a halálélmény? Az átlépés körülményei
a zikai test által tapasztalt halál fajtájától függnek. Ha az elmú-
lás gyorsan következik be, például halálos szívroham, autóbal-
eset, pisztolylövés vagy ütőértágulat következtében, olyan gyor-
san lezajlik, hogy a lélek szinte fel sem fogja, és már végbement
a folyamat. Ha viszont a lélek hosszas betegségen vagy zikai le-
épülésen megy keresztül, akkor közben gyakorta elhagyja a tes-
tet, majd visszatér a leépülés mértékétől függően. Az orvostudo-
mánynak ma már van megoldása arra az esetre, ha a test egy-
szer olyan szintre jutna, ahol már nem szolgálja többé a lélek
igényeit, én pedig határozottan hiszek abban, hogy nem szabad
visszautasítanunk ezt a lehetőséget.
2009-ben Brian édesanyját szívroham érte, s ezt követően a
mentősöknek sikerült újraindítaniuk a szívét. A későbbi vizsgá-
latok azonban kimutatták, hogy a szívmegállás és az újraélesz-
tés között eltelt idő olyan hosszú volt, hogy a beteg visszafordít-
hatatlan agykárosodást szenvedett. A család beleegyezett, hogy
lekapcsolják az asszonyt életben tartó gépeket, majd két napon
át mor um adagolásával igyekeztek megkönnyíteni számára az
átlépést.
Nincs kétségem afelől, hogy a lélek már akkor eltávozott Brian
édesanyjának testéből, amikor az asszony összeesett, az ezüst-
zsinór azonban az orvosok humánus közbelépéséig még nem
szakadt el teljesen. Némelyikünk esetében a halált sajnos fájda-
lom előzi meg, azonban a testből való kikerülés folyamata telje-
sen fájdalommentes.

Nem adom fel!

Az emberek csodálatra méltó, összetett élőlények. Nagyon

erős bennük az élni akarás, és amikor elérkezik az ideje, hogy lel-
kük elhagyja a Földet, gyakran ellenállnak. Működnek bennünk
az ősi túlélőösztönök, melyek nem engedik, hogy eleresszük az
életet. Gyakran „védekező mód”-ba kapcsolunk; úgy véljük, ha-
talmunk van önnön életünk és halálunk felett; azonban a való-
ság az, hogy a görcsös kapaszkodás felborítja természetes rit-
musunkat. Ellenállást vált ki, mely kon iktus formájában a fel-
színre tör.
Amikor munkám során haldoklókkal hozott össze a sors, meg-
állapíthattam: vannak olyan lelkek, akiknek az életben bizonyí-
taniuk kellett valamit azzal, hogy mindig a kezükben volt az irá-
nyítás. Ha pedig életük végén már nem érezhetik magukat nye-
regben, minden erejükkel próbálnak itt maradni ahelyett, hogy
egyszerűen átadnák magukat az elkerülhetetlennek. Amikor azt
hiszik, hogy náluk van az irányítás, vagy hogy nem halnak meg,
a lelkük jobb belátásra bírja őket, és segít az elengedésben. Az
egyén lelke számára eljön az idő, amikor tudatosodik benne,
hogy nem azonos a testtel, az egóval, a korlátokkal, a gondola-
tokkal, a személyiséggel és így tovább. Az illető ekkor áll készen
arra, hogy beleolvadjon lélektermészete igaz valójába, és felis-
merje annak korlátlan, a mindenség részét alkotó mivoltát. So-
kaknak viszont nehezükre esik elereszteni azt, amiről úgy hi-
szik, hogy valódi: földi testüket és ezt az életet. Sűrűn előfordul,
hogy a léleknek bátorításra és jóváhagyásra van szüksége, hogy
elhagyja a zikai lét burkát.
Amikor 2004-ben édesapám a halálos ágyán, kómában feküdt
a kórházban, az orvosok még körülbelül négy órát jósoltak neki.
Az egész család ott volt, hogy végső búcsút vehessen tőle. Sor-
ban odamentünk hozzá, és a fülébe suttogtunk. Elköszöntünk
tőle, és biztosítottuk arról, hogy nincs abban semmi rossz, ha
átlép a túlvilágra. Ha nektek is voltak már ilyen élményeitek,
tudhatjátok, hogy az ilyesmi az egyik legnehezebb dolog az élet-
ben. Én búcsúztam el tőle utoljára, és eközben észrevettem,
hogy a lelke már elhagyta a testét, és a feje felett lebeg.
Azt hajtogattam neki, hogy nem lesz semmi baj, ha elmegy.
Telepatikusan meghallottam a fejemben a hangját: „Addig el
nem megyek, gyerekek, amíg mindnyájan meg nem ígéritek, hogy
nem fog tok marakodni a házamon!” Teljesen megdöbbenve for-
dultam a testvéreimhez, és elmondtam, mit hallottam. A sógo-
rom, Jay azzal viccelődött, hogy ha apa kívánságának eleget aka-
runk tenni, mindnyájunknak le kell cserélnünk a telefonszá-
munkat. Ezen nevettünk egyet, és megegyeztünk, hogy nem ve-
szekszünk a házon. Édesapámmal is közöltem ezt, s ő ezután –
öt perc sem telt belé – elhagyta ezt a világot. Hívtuk az orvost,
aki teljesen megdöbbent, hogy apa ilyen hirtelen elhunyt.
 Hadd fűzzek még egy megjegyzést ehhez a történethez. Apám
egész életében keményen dolgozott azért a házért. Ez volt a min-
dene; bizonyos szempontból ebben tükröződött a személyisége,
a világszemlélete és hogy mit képes elérni az életben. Pszichésen
szinte eggyé vált vele, annyira büszke volt rá, hogy sikerült
megvennie. Nem csoda hát, hogy földi életének fontos részét al-
kotta. Végül eladtuk a házat, az új tulajdonos pedig lebontatta,
és újat épített a helyén.
Nyugtalanított, mit gondolhat apa odafent a mennyben, hogy
nem vigyáztunk a házára. De azután egy New York-i vonaton
tisztán meghallottam, ahogy hozzám szól: „Miért ostorozod ma-
gad? Az én házam volt, én laktam benne, az én emlékeim keletkezé-
si helye, most pedig nincs többé rá szükségem. Az emlékeket inkább
magammal viszem, hogy valaki új házat építhessen a régi helyén,
ahová majd a saját emlékei kötik.”

Debbie Ford

Életemet és pályámat egy másik élmény is döntően befolyá-

solta (és emiatt határoztam úgy, hogy megírom ezt a könyvet).
Ez pedig Debbie Ford átlépése, melyről korábban már röviden
említést tettem. Debbie-vel először a 90-es évek elején találkoz-
tam San Franciscóban egy konferencián. Egyebek közt a testvé-
re, Arielle tartott ott előadást, ezt követően pedig egy közös ét-
termi vacsora során jobban összeismerkedtem Debbie-vel. El-
mesélte az élettörténetét, nem hagyva ki a drogfüggőséget, zá-
tonyra futott kapcsolatait és önértékelési problémáit sem. Java-
soltam, írjon könyvet, és ossza meg élményeit a világgal; több
millió, hasonló helyzetben lévő emberen segíthetne vele.
A történet folytatását mindenki ismeri. Megírta A fényt haj-
21
szolók sötét oldala című könyvét, meghívták Oprah Winfrey
műsorába, és valósággal berobbant az „önmegvalósító” progra-
mok világába. A továbbiakban még több sikerkönyvet írt, nem-
zetközi fórumokon tartott előadást, alapítványok fűződnek a
nevéhez, és egymaga sikerrel megváltoztatta az árnyoldal-ról
vallott nézeteinket.
Számomra viszont mindig egyszerűen csak Debbie maradt. A
hirtelen jött hírnév ellenére sose feledkezett meg a barátairól;
így nem meglepő, hogy az emberek gyakran megjegyezték,
mennyire meg tudta őrizni a hitelességét. Azonban az örömbe
üröm is vegyült. Kevesen tudták, hogy Debbie évek óta a rák egy
ritka fajtájával küzd. A beavatottak gyakran hallhatták, hogy
különféle kezeléseknek jár utána, és mindig bízik abban, hogy
valamelyik végre használ. A reményt sosem vesztette el.
2011-ben egy manhattani konferencián tartottam előadást.
Amikor kopogtatásra kinyitottam hotelszobám ajtaját, Debbie
állt ott, úgy ahogy általában szokott: csinosan, pajkos mosollyal
az arcán. Villámgyorsan belépett, és elkiáltotta magát: – Szia,
drágám! Hiányoztál!
Miután meghánytuk-vetettük, mi minden történt velünk az
utóbbi időben, Debbie azt mondta, hogy szeretne tőlem kérdez-
ni valamit. Leültünk, ő pedig belefogott a mondandójába.
– James, ha eljön a vég, és utamra indulok, segítesz benne? – A
döbbenettől először szóhoz sem jutottam; de végül is Debbie-ről
volt szó, nála pedig mindig számíthattam arra, hogy kiszámít-
hatatlan dolgokkal áll elő.
– Hát persze. Bármit megteszek érted, ami tőlem telik – felel-
tem.
Megkönnyebbülten megköszönte, majd hirtelen témát vál-
22
tott. Egy új könyv írásába kezdett, melynek a Bátorság címet
akarta adni. A továbbiakban erről beszélgettünk. Miután elment
a szállodából, soha többé nem hozta fel a halála kérdését, noha
rendszeresen telefonálgattunk egymásnak.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy Debbie-t zikai valójában lát-
hattam. Munkánk és utazásaink eltérő időbeosztása következté-
ben útjaink többé már nem keresztezték egymást.
 2013 elején, késő éjszaka egy közös barátunk, Jorge hívott fel.
Általában derűs hangja ezúttal halk volt és komoly színezetű. –
Itt vagyok Debbie-nél; elég rosszul néz ki. Veled akar beszélni.
Megbénított a felismerés, hogy ilyen gyorsan eljött a vég. Jor-
ge átadta a telefont Debbie-nek. Debbie halk, erőtlen hangon a
következőt mondta: – James, azt hiszem, ma éjjel fog megtörtén-
ni. Készülődök az útra.
Megdöbbenésemben sírni kezdtem. Tudtam, ez az a pillanat,
amelyről New York-i hotelszobámban beszélt; kellett neki ad-
nom valami kapaszkodót. Valahogy kierőltettem magamból a
szavakat: – Szeretlek, Debbie. Itt vagyok. Ha úgy érzed, nincs ki-
hez fordulnod, csak gondolj rám, és én ott leszek. Most is veled
vagyok. Beszélgethetünk gondolatainkon keresztül.
Kezdte elhagyni az ereje, és már a választ is alig tudta kiprésel-
ni magából: – Tényleg? Jó. Én is szeretlek. Viszlát. – Jorge kivette
a kezéből a telefont, és átadta Debbie testvérének, Arielle-nek.
Őt arra kértem, mondja azt a nővérének, hogy csináljon úgy,
mintha tollpihe lenne, mely tovaszáll, és hogy folyamatosan su-
galmazza neki ezt a képet. Arielle biztosított róla, hogy felhív,
amint van valamilyen hír.
Arra számítottam, hogy órákon belül megcsörren a telefon.
Egyre csak Debbie járt a fejemben, de nem tudtam őt elérni a
gondolataimmal. Tudtam, hogy még nem távozott el körünk-
ből. Felhívtam Arielle-t, hogy megkérdezzem, mi újság. Azt fe-
lelte, hogy az éjszakát a nővérével töltötte, és hogy elbúcsúzott
tőle. Megjegyezte, hogy mindenki csodálkozott azon, milyen so-
káig bírja Debbie. Még a hoszpisznővér sem látott olyan esetet,
ahol valaki ilyen betegen ekkora erővel kapaszkodott volna az
életbe. Arielle tudta, hogy Debbie ilyen, akkor indul csak, ha
már teljesen készen áll! Megkérdezte tőlem, van-e valami, ami-
vel segíthetnék, mire azt feleltem, hogy megteszek minden tő-
lem telhetőt.
 Miután letettem a telefont, Briant magára hagytam a kutyák-
kal az alsó szinten, és bezárkóztam a hálószobába. Lefeküdtem
az ágyra, és meditációba kezdtem. Ahogy elmélyedtem benne,
Debbie-re összpontosítottam, és egyre tisztábban jelent meg
előttem az arca. Úgy nézett ki, mintha 30-as évei elején járna, és
amikor a nevén szólítottam, egyenesen rám tekintett, majd el-
mosolyodott.
Mentális úton azt mondtam neki: – Debbie, mi a baj? Miért nem
akarsz útnak indulni? Várnak rád.
Erre gyorsan és védekezően a következőt kiáltotta: – James,
anya vagyok!
Nyugtatgattam, hogy a ával, Beauval minden rendben lesz,
hogy a főiskolán van, és hogy az egész család vigyázni fog rá.
Erre lesütötte őzbarna szemét, majd így szólt: – Olyan különös
a halál. Mintha hirtelen új kocsikulcsokat kaptam volna, pedig még
vezetni sem tudok. – Ez is olyan debbie-s hasonlat volt. Majd
olyasmit mondott, amit sosem felejtek el. – Éveken keresztül
annyira csak az kötött le, hogy meg tanítsam az embereket élni,
hogy már azt sem tudom, hogy kell meghalni!
Én elmosolyodtam, mert tudtam, mennyi igazság van abban,
amit mond. Tudatomban megjelentek korábbi életei. Telepati-
kus úton minden haláltusáját végignézhettem. Volt már harcos,
hadvezér, főnök, papnő… és valamennyi életében a hitéért kel-
lett meghalnia. Minthogy jelenlegi átlépése bármelyik pillanat-
ban bekövetkezhetett, volt egy olyan érzésem, hogy Debbie is
érzékeli ezeket a korábbi életeit. Bizonyosra vettem, hogy vívó-
dik magában és ellenáll.
Felhívtam magamra a gyelmet, és telepatikus úton így szól-
tam hozzá: – Debbie, azok régi történetek. Most csak tekints fel, és
képzelj el egy aranyszínű függönyt!
– Ezt most komolyan mondod, James? – kérdezte.
Erre így feleltem: – Igen. Keresd meg édesapádat! Ott van né-
hány miami barátoddal együtt. Csak menj oda hozzájuk!
 Vízióm támadt, mely olyan volt, mintha Dorothy szökdécselt
volna benne előre a sárga téglás úton. Csakhogy nem Dorothy
volt az – a gyönyörűséges, drága Debbie tekintett még egyszer
vissza rám, s közben mosolygott.
Ekkor teljesen visszazökkentem saját tudatomba, és lemen-
tem a földszintre, ahol Brian tévét nézett. Elmeséltem neki, mi
történt; megöleltük egymást, és elsírtuk magunkat.
A tévészobában hirtelen szörnyen hideg lett. Brian megkér-
dezte: – Nyitva hagytál odafönt egy ajtót?
Csak ennyit tudtam felelni: – Debbie az.
Mivel Brian mindig gyakorlatias ember volt (ráadásul dupla
Szűz), nyitva hagyott ajtók után nézett. Amikor visszajött, így
szólt: – Minden csukva van. Igazad volt, csak Debbie lehetett az.
– A hideg fokozatosan megszűnt, a helyét pedig lassan a hála és
a teljesség érzése vette át. Nem tudtam visszatartani a könnyei-
met; záporukat a telefon csörgése szakította félbe. Arielle volt a
vonal túlsó végén.
–  Debbie elhunyt – közölte. Én mondtam neki, hogy tudok
róla, az imént járt itt látogatóban, és hogy Debbie most már sza-
bad.
Arra számítottam, hogy nagyon nehezen fogok elaludni az-
nap este, de valahogy mégis mély álomba zuhantam. Reggel 5-
kor arra ébredtem, mintha valaki egy hatalmas kalapáccsal fej-
be vágott volna. Kinyitottam a szemem. Debbie ott volt a tuda-
tomban, és kérve kért, hogy menjek egy számítógéphez. Kisza-
ladtam a hálószobából, be az irodámba, bekapcsoltam a számí-
tógépet, és írni kezdtem Debbie minden szavát.
Egyre csak ezt hajtogatta: – Szabad vagyok, James! Kimondha-
tatlanul szabad! El sem hiszem, mennyire csak a testem érdekelt.
Hogy tévedhettem ekkorát? Őrület! – Mindezt rendkívül viccesnek
találtam, ugyanis aki ismerte Debbie-t, tudta róla, hogy nagyon
fontos volt számára a megjelenése; mindig a lehető legjobban
akart kinézni.
 – Hívd fel mindenkinek a gyelmét, hogy ne merüljön el annyira
a zikai dolgokban! – folytatta. – Annál nehezebb lesz a végén el-
szakadni. Közöld mindenkivel, hogy lélekként „az egész egységé”-be
tartozunk!
Két óra hosszán át ültem az irodámban, és eközben hol sírtam,
hol nevettem. E-maileket küldtem a családjának és a barátainak,
mert megkért, osszam meg velük a gondolatait. Debbie Ford
nagyszerű lélek, aki azt akarta, hogy mások is ráébredjenek lel-
kük nagyszerűségére még földi, emberi mivoltukban, és hogy
ne várjanak ezzel az útnak indulásukig.

Szere eink várnak minket

Tudtam, hogy Debbie apja volt az első, aki átlépésekor üdvö-

zölte őt. A szellemoldalon telepatikusan értesülnek arról, ha ha-
marosan visszatérsz.
Apám, még mielőtt beteg lett, álmodott anyámról (aki akkor
már évek óta nem élt). Anyám a vonaton ült, atal volt és gyö-
nyörű. Apámat is felhívta magához, ő pedig felszállt hozzá. –
Csak engem hívott, téged nem – mondta később, amikor az ál-
mát mesélte.
Miután Brian édesanyja elhunyt, édesapja a konyhában volt,
és esküdött rá, hogy a saját anyja (aki 1965-ben halt meg) el-
ment mellette, és hívta, jöjjön ki a ház elé. A látogatást követően
egy éven belül Brian édesapja is elhunyt.
Azoknak a már átlépett lelkeknek, akiket még a zikai síkról
ismerünk – ahogy időnk a végéhez közeleg –, feladatuk van,
mely átlépésünk befolyásolásától a szívélyes környezet megte-
remtéséig terjed. Még az olyan halálesetek is, melyekre mi, em-
berek azt mondjuk, hogy hirtelen vagy váratlanul következtek
be, mint amilyenek a balesetek vagy a gyilkosságok, a lélekolda-
lon előre láthatók. A vezetők, a család és a tanítók a lélek min-
den rezdülésének tudatában vannak, mindig hozzá kötődnek, és
irányítják a hazafelé vezető úton.
Tudnotok kell, hogy egy lélek sem lép át egyedül! A többi lélek a
gondunkat viseli, és együttérzéssel követi nyomon az utazásun-
kat – mindnyájan készen állnak, és izgatottan várják, hogy a vi-
lágukba lépjünk. Olyan ez az egész, mint egy „Üdv újra itthon!’’-
parti.

Halálos agyi élmények

Bármit is gondoljanak az emberek, amikor eljön a halál, és a

lélek elhagyja a testet, semmiféle fájdalmat nem érzünk. Telje-
sen természetes dologról van szó, melyet gyakran neveznek „le-
csendesedés”-nek. Számos nővér, orvos és családtag mesél olyan
történeteket, melyekben a haldokló betegek hirtelen kinyitják a
szemüket, és a fájdalom bármilyen látható jele nélkül kapcsola-
tot teremtenek, és elhunyt szeretteikkel beszélnek. Még azt is le-
írják, milyen gyönyörű az a „másik világ”.
Dokumentált esetek vannak arról is, hogy híres emberek tu-
data a halálos ágyukon hirtelen kitisztult, így földi életük elha-
gyása előtt el tudták mondani, mit éreznek. Schiller, a német
költő állítólagos utolsó szavai ezek voltak: „Sok minden leegy-
szerűsödik és megvilágosodik az elmémben.” Amikor 1931-ben
Thomas Edison már közel volt az elmúláshoz, hirtelen felébredt,
és így kiáltott: „Olyan gyönyörű odaát!”
Nemrégiben olvastam egy könyvet Greg Taylor tollából: Ne ag-
23
gódj! Valószínűleg van túlvilági élet. Ebben nagy részletességgel
beszámol a történelem sok más halálos ágyi látomásáról, ezek
24
közé tartozik egy Dáriaszirt-élmény nevű változat is. Ebben a
haldokló látja, ahogy elhunyt szerettei hívogatják, de van közöt-
tük olyan is, aki az illető tudtával még életben van. Jóval az e-
mailek és mobiltelefonok kora előtt napokba, hetekbe vagy akár
hónapokba telt, hogy értesüljenek egy távol lakó családtag halá-
láról. Greg számos olyan dokumentált esetről számol be, ahol a
halálos ágyi látomásban olyan lélek is megjelent, akinek elmú-
lásáról még nem tudott a család. Kutatómunkáját rendkívül
meggyőzőnek tartom.

Zökkenőmentes átlépés

Amikor valaki hosszabb ideig beteg volt, vagy huzamosabb

időt töltött kórházban, a lelket az átlépés után gyakran különle-
ges gondoskodás övezi, mert az elme továbbra is magában hor-
dozza a betegségtudatot. A zikai test kórházban bekövetkezett
halála után ugyanezt a környezetet teremtik meg a Szellemvi-
lágban is, hogy az átlépés ne okozzon törést. Máskor viszont,
amikor az ember szinte el sem veszíti a tudatát (például szívro-
ham vagy ütőértágulat esetén), a lélek gyakran érzi úgy, mintha
álomvilágba kerülne, és ahogy zikai szeme lecsukódik, lelki
szeme kinyílik – hirtelen a testen kívül találja magát, és min-
dent hihetetlenül könnyednek és örömtelinek tapasztal maga
körül. Minden érzéke kiélesedik, lélekcsaládja pedig az újonnan
érkezőt egy lenyűgöző, megvilágosodást nyújtó világba kíséri.
A lelkek tisztán kivehetik szellemcsaládjuk tagjainak kedves
arcát. Szeretteik eddig türelmesen gyelték a zikai test alko-
nyát és a lelki test hajnalát. Az újonnan érkező lélek úgy érezhe-
ti, hogy valamiféle kábulat ragadta magával, de le sem tagad-
hatná, hogy szellemcsaládjának tagjaitól milyen felemelő bol-
dogság keríti hatalmába. A földi lét részét képező minden fájda-
lom, szenvedés és próbatétel semmivé lett. Megkönnyebbült, és
szabadnak érzi magát. A lélek tudja, hogy már nem a Földön
van, mert az érzelmek felfokozódnak, a színek és a hangok tisz-
tábbak, és a gondolatok telepatikusan terjednek. A tér határta-
lan, az idő pedig nem lineáris többé.
Vezetőik sok léleknek tanácsolják azt, hogy látogassanak el sa-
ját temetésükre vagy gyászszertartásukra, ez megerősíti őket
abban, hogy életük már nem zikai lét. Miután egy Michael
nevű jó barátom az 1980-as években elhagyta a földi világot, ve-
zetője (egy afrikai papnő) megjelent előttem a hálószobámban.
Vele jött Michael is, aki olyasvalakitől akarta hallani, hogy
„meghalt”, akiben megbízik. Miután telepatikus úton közöltem
vele, hogy mindez igaz, elfogadta, és amilyen gyorsan jöttek,
ugyanolyan hirtelen el is tűntek.
Amikor a lelkek visszatérnek, és a földi halandók között jár-
nak, érzik, milyen nehéz és sűrű ez a dimenzió, ugyanakkor
megdöbbenti őket a szabadságnak és a tudatnak az az illúziója,
melyet még emberként éreztek itt. Megpróbálnak szólni szeret-
teikhez úgy, hogy gondolatokat sugároznak feléjük, melyekkel
tudatják, hogy jól vannak és „élnek”, viszont a földieket rendsze-
rint túlságosan eltompítja az elvesztésük és a gyász érzése ah-
hoz, hogy felfogják ezeket a jelzéseket. A lélek nom közlési kí-
sérleteit legtöbbször nem veszik észre.
A lelkek hamarosan megértik, hogy a Föld, mely korlátozott és
egysíkú, nem nekik való hely. A Szellemvilágban a gondolat se-
bességével haladhatnak, következésképpen korlátozni is csak a
gondolataik sebessége tudja őket.

Milyen lehet a mennyország?

A Szellemvilágban lévők gyakran mondják, hogy könnyebb

lenne az átlépés, ha az emberek valamelyest értenék, mi vár rá-
juk, amikor útnak indulnak, vagy ha legalább tudnák, mire szá-
míthatnak. Brian édesanyja, aki hithű katolikus volt, egyébként
soha az életben a kezébe nem vette volna egy könyvemet se, de
mivel a a partnere voltam, rendszeresen olvasta őket. Amióta
elhunyt, sokszor meglátogatott, és azt mondta, hogy a könyve-
imből szerzett tudás révén sokkal könnyebb volt számára az át-
lépés, mint mélyen vallásos barátai számára.
 Azoknak, akiket a Földön korlátok közé szorít a hitük, vagy
akik könnyen ítélkeznek mások felett, sokkal nehezebb elfogad-
ni új világukat. Továbbra is azt hihetik, hogy életben vannak,
mert anyagi lénynek érzik magukat, és egyszerűen fel akarnak
ébredni. De rövid időn belül ezek a lelkek is kezdik megérteni,
hogy egy szót sem kell szólniuk, mégis ismerik egymást, ahogy
mindenki más is ebben a világban, pusztán gondolataik és jelle-
mük alapján. Földi emberekként el tudták rejteni a gondolatai-
kat, és titokban tudták tartani, kik valójában. A Szellemvilágban
azonban fordul a kocka.
Az átlépés során a lelkek számára a legnagyobb változást az
hozza, hogy a halál kifordítja őket. A tudatukról, melynek földi
működése érdekében különállónak kellett éreznie magát, és
amelyről azt hitték, hogy csakis az övék, most kiderül, hogy
mindennel egységet alkot – és ez mindig is így volt. A vízcsepp,
mely földi tudatukat jelképezte, most a végtelen óceánba került.
 ÖTÖDIK FEJEZET

A SZELLEMVILÁG

Emlékszem, hogy egyszer, amikor a The Joy Behar Show vendé-

ge voltam, nehezen tudtam feldolgozni, hogy a halált követően
Hitler és Teréz anya lelke ugyanarra a helyre kerül.

Az igaz, hogy minden lélek a Szellemvilágba tér vissza, azon-

ban a vallás azt programozta belénk, hogy ezt a helyet „menny”-
re és „pokol”-ra osszuk; ezért nehéz elképzelnünk, hogy az a két
lélek valahol együtt köt ki. Az egyszerű válasz az, hogy igen,
ugyanoda kerülnek – a Szellemvilágba. Az összetett változat pe-
dig, hogy nem, a Szellemvilágon belül nem egy helyre. Ha vizet
csöppentünk a Földközi-tengerbe és a San Francisco-öbölbe, az a
két vízcsepp ugyanarra a helyre kerül… és mégsem.

Ahogy itt ülök, és megpróbálom leírni nektek a Szellemvilág

elhelyezkedését és felépítését, úgy tűnik, olyan hatalmas fába
vágtam a fejszémet, hogy egész könyvet szentelhetnék csak a
„kozmológiá”-nak. Ezért úgy döntöttem, hogy a leírásokat rö-
vidre fogom, és a világokon belüli világoknak csak a fő jellemző-
it közlöm, leszögezve azonban, hogy végtelen számú változat,
szint és sík alkotja ezt a nyüzsgő, ugyanakkor valós helyet. A
szerintem legfontosabb területekre fogok koncentrálni, hogy ál-
talánosságban megértsétek, miként is működik az egész.

Világokon belüli világok

Az évek során sok teológus, pszichológus és költő írt a Szellem

világáról, és hogy emberi testünk halálakor hová kerülünk. Én
is sokat olvastam ezek közül, ezért most ezekre a művekre, vala-
mint médiumi munkámra alapozva felvázolom ennek a dimen-
ziónak az alapvető jellemzőit. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy
a Szellemvilágot a maga teljességében az emberi agy korláto-
zottsága miatt nem ismerhetjük meg igazán. Csak elméletek lé-
teznek. Mint más esetekben is: ha állításom egybecseng a ti
meglátásotokkal, őrizzétek meg; ha nem – vessétek el! Buddhá-
nak tulajdonítják a következő mondást: „Ne higgy el semmit,
akárhol is olvastad, és akárki mondta, még ha én voltam is az,
csak akkor, ha belátásod és józan eszed elfogadja azt!”
A végtelen fogalmát nem könnyű megemészteni. Larry King
egyszer azt kérdezte tőlem: „Ha mindenkinek van lelke, és most
sokkal több ember él a Földön, mint 2000 évvel ezelőtt, honnan
származnak ezek az új lelkek?”
Kérdése megdöbbentett, mert sose jutott volna eszembe, hogy
egyesek így gondolkodnak. Én a Szellemre mindig végtelenként
gondoltam, a földi lelkek számára pedig végesként. Lehet, hogy
először csak 10, majd 100, aztán 1000 olyan ember van, aki
gyűszűvel vizet mer ki az óceánból, és csak egy, aki vissza is
önti, de ettől mindez meg sem látszik az óceánon.
A Szellemvilágot az isteni rend határozza meg: lelkek jönnek
és mennek, megállás nélkül. A legtöbb lélek nem áll készen arra,
hogy a szellemi dimenziókba lépjen; azt hiszik, valamiféle álom-
ba csöppentek, ezért amikor átkerülnek természetes otthonuk-
ba, olyan energia kíséri őket, melyben földi szeretteikre ismer-
nek. A lélek egyik első felismerése az, hogy önmaga is többdi-
menziós energialény. Van gyorsan rezgő energia, mint amilyen
Teréz anyáé, és van olyan is, mint Hitleré, melynek rezgése rend-
kívül lassú.
A test elhagyásakor minden egyes lélek szeretetenergiája más
és más sebességgel rezeg. Az ezüstzsinór elszakadásakor ez a
rezgésszám szabja meg, hogy a szellemdimenzióban hová kerü-
lünk. A szintek nem válogathatók szét jó és rossz szintekre (a
Szellemben nincs ilyen besorolás), egyszerűen csak különböz-
nek egymástól. Azok, akik még a Földön tudatos erőfeszítést tet-
tek, hogy szabad akaratuk révén növeljék szeretetenergiájukat
(vagyis akik a „kárpitot” élénkebb színűvé tették), azok ennek
megfelelő szintre érkeznek a Szellemben, akik pedig lecsökken-
tették az energiát, más szintre kerülnek.
Ahogy a Földön is sok ország van, a Szellemvilág is számos
szintből áll. Ezek a „világokon belüli világok” energiaszintek,
nem pedig bizonyos helyet jelölnek. A Szellemvilág vagy
mennyország nem „fent” van: dimenzióközi. Minden ugyanazt a
helyet foglalja el, az energia viszont más-más sebességgel rezeg,
ezért a benne lévők számára mindegyik szint szilárd, valós vi-
lág.

Az asztrális világ

A Szellemvilágba való visszatéréskor a lélek először az asztrá-

lis síknak nevezett helyre kerül. Én magam gyakran hívom ezt
„fogadóállomás”-nak, ahol minden lélek a múltbéli családjával
és a barátaival találkozik, akik részesei voltak addigi fejlődésé-
nek. Amikor kimegyek valaki elé a repülőtérre, önkéntelenül is
eszembe jut, mennyire hasonlít ez ahhoz, amikor az érkező lel-
ket fogadják szerettei a Szellemvilágban. Bárcsak a Földön mara-
dottak is átérezhetnék azt a rendkívüli izgalmat, melynek az
újonnan érkező lélek a részesévé válik! Akkor gyászuk talán nem
lenne olyan mély.
Megérkezésekor a lélek elcsodálkozik azon, mennyire hasonlít
az asztrális világ a földihez. A zikai világunkat idéző alakja,
szerkezete van, hogy az átlépés ne okozzon nagy törést. Háza-
kat, elegáns épületeket, hihetetlen kerteket, tavakat, városokat
és kedvenc állatokat találunk ott, valamint különféle sportok és
labdajátékok állnak rendelkezésünkre. Ez a világ több szem-
pontból leképezi földi létünket és amit abból érzékelünk, viszont
nomabb kidolgozású annál. Míg a Föld zikai világ, az asztrális
sík inkább mentális, melyet a gondolat teremt. Ennek ellenére
szilárdnak és valósnak tűnik.
Sokan számoltak már be arról, hogy gyönyörű házaik vannak
itt, ezekhez méretükben tökéletesen illeszkedő kerttel. Minden-
nek megvan a maga természetesnek ható helye, és minden a tu-
lajdonos jellemét tükrözi. Az egész gyönyörű, világos, és nincs
benne semmi mesterkéltség. Így képzelhetnénk el egy mennyei
világot. Olyan környezet ez, hogy ha valaki földi élete során va-
lamilyen művészeti tevékenységbe szeretett volna kezdeni, de
nem volt ideje képezni magát, itt megvalósulhat ez a vágya. Ezt
a kreatív helyet áthatja a muzsika és a művészet. Úgy tűnik, itt
minden álmunk teljesül.
Hasonló hasonlót vonz, ezért az asztrális világ a minél zökke-
nőmentesebb átlépés érdekében utánozza a túlvilágról alkotott
földi elképzeléseinket. Ha például valakiben erős a hit, hogy ő
újjászületett keresztény, olyan asztrális szintre kerül, ahol más
ilyen hitűekkel lakhat együtt. Ugyanez a helyzet azokkal is, akik
vagy nem hisznek a halál utáni életben, vagy szkeptikusak ezzel
kapcsolatban. Természetesen ők is tovább élnek, de az asztrális
világ olyan szintjén fognak elhelyezkedni, ahol csupa kétkedő
kap helyet, akik először maguk sem fogadják el a zikai világon
túli létezést.
Nemrégiben olyan élmény ért, amely igazán megvilágította
bennem ezt a helyzetet. Egy nyilvános rendezvény alkalmával a
közönség soraiban egy nőnek adtam át üzenetet a halott férjével
folytatott beszélgetés után, amikor a szemem sarkából megpil-
lantottam egy fér lelkét: tudtam, hogy az illető ennek a nőnek
a már elhunyt édesapja. A sarokban állt, karját összefonta, és
rám nézett. Amikor telepatikusan a tudomására hoztam, hogy
felismertem, a következőt mondta: „Miért beszélgetnék veled épp
most? Amikor éltem, ebben az egészben nem hittem.”
Teljesen elhűltem ettől a hozzáállástól, de azután rájöttem,
hogy jellemünket a gondolataink alakítják, és hogy a magunk
teremtette környezet megfelel jelenlegi tudatformánknak. Téve-
dés azt hinni, hogy a test elhagyásával minden léleknek azon
nyomban kiszélesedik a tudata. Hitünk alakít minket, és min-
denki a maga tempója szerint növekszik, fejlődik és válik befo-
gadóbbá.
Sokakban viszont az a tévképzet alakult ki, hogy amint belép-
nek a Szellemvilágba, minden pofonegyszerűvé válik, és nem
kell többé azon aggódniuk, hogy mit tettek vagy éppenséggel
mit nem tettek meg földi életük során. Nem így áll a helyzet. Bár
az igaz, hogy mindig a szeretet és az elfogadás vesz minket kö-
rül, de az élet túloldalán valamennyi gondolatunkkal, szavunk-
kal és tettünkkel is szembesülünk csakúgy, mint azokkal, akik-
nek valamilyen módon a kárára voltunk. Azonban senki sem
ítélkezik felettünk, legfeljebb magunkat bírálhatjuk. Itt aztán
tényleg teljes az egyenlőség!
A következő kitalált történet, melyet egy barátom mesélt el
nekem, segít megérteni, hogy amit a Földön gondolunk, miért
nem egyeztethető össze azzal, amit az asztrális világban tapasz-
talunk.
Egyszer egy igen vagyonos ember meghal, és a mennyország
kapujában találkozik Szent Péterrel. Miután Szent Péter bekíséri,
a fér t magával ragadja az elé táruló szépség és gazdagság.
Amerre csak pillant, mindenhol színpompás, fényes kastélyok
csillognak, csodás rétek és lélegzetelállító kertek tárulnak elé.
Azt mondja a fér Szent Péternek: – Ez az egész olyan, mint ami-
lyen nekem is volt. Tudod, az egyik leggazdagabb ember voltam
a Földön, ezért nekem is mindenhol ilyen kastélyaim voltak,
ahol szolgák százai lesték minden kívánságom. – Szent Péter
erre egy szót sem szólt, csak tovább vezette őt egy ösvényen eb-
ben az új világban.
Útközben a fér egyre sürgette Szent Pétert, hogy mutassa
már meg neki az új lakhelyét. Biztos volt benne, hogy a koráb-
ban látott valamelyik hihetetlenül szép kastélyt kapja. – Hol a
házam? Merre van? – kérdezte. Szent Péter csak annyit mondott,
hogy kövesse őt, és hogy nincs már messze.
Ahogy tovább mentek, az ösvény egyre keskenyebb lett, és alig
látták már, hogy hova lépnek. A fér körülnézett, és feltűnt
neki, hogy a fenséges rétek megsárgultak, és hogy helyenként
csúnya sárfoltok tarkítják őket. A kastélyokból itt már egy sem
volt, helyettük itt is, ott is kis kunyhókat látott.
A fér egyszer csak megállította Szent Pétert, és így szólt: –
Hé, hol a házam? Biztos rossz helyen fordultunk le.
– Még néhány lépés, és ott vagyunk – felelte amaz mosolyog-
va.
A fér egészen összezavarodott, és az jutott eszébe, hogy
Szent Péter összekeverhette őt egy másik lélekkel. Dühe csak fo-
kozódott, amikor körülnézve azt vette észre, hogy kunyhók he-
lyett már csak kis kalyibákat lát. Határozottan karon ragadta ve-
zetőjét.
– Hé, mi lesz a házammal? Menjünk vissza abba az irányba! –
kiáltotta ingerülten. Szent Péter elmosolyodott, és a távolban
egy halom törött faanyagra és kartonra mutatott.
– Az lesz ott a házad.
A fér meg volt róla győződve, hogy Szent Péter téved, és nem
is restellte közölni vele. – Ez valami tréfa? Hát nem tudod, ki va-
gyok én? – kérdezte.
Szent Péter ránézett, majd udvariasan így felelt: – Ez a te új há-
zad. Csak abból az anyagból tudtunk építkezni, amit küldtél ne-
künk.
Az asztrális világbeli létedet te magad teremted meg abból,
amivel földi tartózkodásod idején megtöltöd a szíved. Ha élete-
det a szűklátókörűség, a türelmetlenség, a gyűlölet és mások bí-
rálata jellemezte, akkor a Szellem világába lépve is ezt láthatod
önmagadban. Vannak, akik ezt pokolnak hívják, azonban benne
25
van a Bibliában: „(A)mit vet az ember, azt fogja aratni is.” Gon-
dolataid, szavaid és tetteid nem járnak következmények nélkül.
 Részben azért térünk vissza a földi szintre és kerülünk itt kü-
lönféle helyzetekbe s körülmények közé, hogy ezzel megpróbál-
juk kiérlelni magunkban szeretetteljes, nemesebb természetün-
ket. Növekedésünk és kiteljesedésünk egyik módja, hogy meg-
változtatjuk a tudatunkat, ezzel pedig a mások iránti megértést
és együttérzést fejlesztjük. A lelkek magatartásukkal, választá-
saikkal, gondolataikkal és hitvallásukkal még földi életük során
beállnak egy bizonyos rezgési szintre. Ha egy lélek a szeretet rez-
gésszintjére akar jutni, s ezért elveti a szűklátókörűséget és az
ítélkezést, energiaszintje megemelkedik. Sokkal jobb, ha ez ak-
kor következik be, amikor a lélek még a zikai testben lakozik.
Az egyik úgynevezett olvasás, vagyis információolvasás alkal-
mával Elvis Presley jelent meg, máskor pedig Diana hercegnő.
Ugyan teljesen eltérő élettapasztalatokkal rendelkeztek, mégis
ugyanaz az érzés tört elő mindkettőjükből: a földi emberekből
feléjük áradó imák és kedvesség révén lelkük az asztrális sík
olyan szintjére emelkedett, melyről úgy gondolták, nem érdem-
lik meg. De minden felfogás kérdése. Elvis és Diana valamennyi
hibájukkal együtt tették a dolgukat a Földön, s közben nem tu-
datosodott bennük, milyen hatással vannak életükkel másokra.
Áldom a sorsot, hogy Shirley MacLaine színésznőt és szerzőt a
barátaim közé sorolhatom. Egyszer egy közös vacsorán megkér-
deztem tőle, hogy tisztában van-e vele, mennyire megváltoztat-
ta a világ tudatát. – Hmm. Nem igazán – felelte.
Ettől elképedtem. Én magam személyesen ismerek több száz
embert, akinek az életét megváltoztatták az írásai. Brian, a tár-
sam például katolikus neveltetést kapott, de titokban egész éle-
tében megvoltak ezzel kapcsolatban a fenntartásai. Kiskorában
csak egyféle hitvallással ismertették meg, mégis ösztönösen
tudta, hogy számára nem ez az igazi. Gyermekként ezért csupán
annyi választási lehetősége volt, hogy nem hitt semmiben. Csak
26
Shirley Ég és föld között című könyvének elolvasása után nyí-
lott meg előtte egy radikálisan új gondolkodásmód, melyről az-
előtt soha nem hallott. Brian lelkének szögletes eleme, mely
nem igazán akart belemenni a katolicizmus kínálta kerek lyuk-
ba, simán átcsusszant azon a nyíláson, melyet Shirley teremtett
a művével. Brian számára ez volt a csúcsesemény.
Ha Brian 1994-ben, amikor először találkoztunk, nem lett vol-
na már a tudatosság magasabb szintjén, soha nem lett volna be-
lőlünk egy pár, mert nem tudta volna elfogadni azt, ami a mun-
kámat jelenti. Ha pedig Brian nem alkotná az életem részét, én
sem tudnék utazni és tanítani úgy, ahogy azt most teszem.
Egyik esemény hatással van a másikra. Shirley viszont nem is-
meri ezeket a történeteket. Önmagára úgy tekint, mint a szóra-
koztatóipar művészére, anyára, nagymamára, szülei lányára és
testvérre. Emberi természetünkből nem adódik, hogy elfogad-
juk, személyesen is hozzájárultunk a világ jobbá tételéhez. Az
alázat megakadályoz minket abban, hogy lássuk a fától az erdőt.
Eltértem viszont a tárgytól… Mondandóm lényege, hogy a
Földön soha nem lehetünk teljesen a tudatában annak, mi az,
ami igazán számít. Az időnkénti kedvesség, például, ha rámo-
solygunk egy idegenre, többet nyom a latban, mint ha köteles-
ségtudatból minden vasárnap templomba járunk. Nemes szelle-
miségre törekedve szó szerint megváltoztathatjuk magunk kö-
rül az energiamezőt, és csak azokat vonzzuk, akik maguk is a
magasabb rezgésszám felé tartanak. Ne feledjük, hogy hasonló
hasonlót vonz; ha tehát életünket ezzel az energiával töltjük
meg, csak jó dolgok történhetnek velünk, és lehet, hogy olyas-
mit aratunk, aminek a magját nem is tudatosan vetettük el.
A lélek nemcsak a zikai síkon tanul és gyarapszik, hanem a
szellemdimenziókban is. Az asztrális világot rétegek és szintek
sokasága alkotja. Nem egy lélek dönt úgy, hogy hosszú „időre”
ebben a világban marad. Azért tettem az imént idézőjelek közé a
szót, mert a lineáris idő csak a háromdimenziós helyzetben ér-
vényes. A szellembirodalmakban a mi időfogalmunk nem mű-
ködik. Minden, ami volt, van vagy lesz, egyszerre történik. (Tu-
dom, csavaros koncepció, ezért az enyémnél nagyobb elmékre
hagyom a kifejtését.) De mivel olyan spirituális lények vagyunk,
akik a Földön zikai tapasztalatot szereznek, számunkra szüksé-
ges, hogy az időt múltra, jelenre és jövőre bontva lássuk.

Az éteri világ

Az asztrális világ lelkei reinkarnálódhatnak közvetlenül e

helyről, vagy fentebb vonulhatnak nomabb dimenziókba, me-
lyeket éteri világ néven ismerünk. Az asztrális szinteken a lelkek
teljes mértékben kifejezésre juttathatják önmagukat, és tökéle-
tesen elégedettek azokkal az élményekkel, melyeket ez a hatal-
mas és eklektikus világ kínál számukra. Az asztrális világban a
zikai világgal való kapcsolat sokkal erősebb, s ez rendkívül
megnyugtató. Az éteri világnak vannak olyan tulajdonságai,
melyek az asztrális szinteken is érezhetők, és különféle módon
nyilvánulnak meg. Némelyik tiszta ihletett gondolatok formájá-
ban jelentkezik vagy nagyszerű kreatív alkotások révén. Olyan
ez, mintha az asztrális világban lévők Isten magasabb szinteken
lévő morzsáiból részesülnének.
Az éteri világ, melyet gondolati síknak is neveznek, gyorsab-
ban rezeg, mint az asztrális világ. Olyan lelki lények alkotják,
akik elérték az elme és a gondolat tiszta formáját, és az inspirá-
ción keresztül valós kapcsolatban állnak velünk. Valamennyi
nagy zenemű, kiemelkedő műalkotás és tudományos felfedezés
az éteri világból eredeztethető. Alaktalan birodalom ez, melyet a
tiszta tudat alkot. A gondolat és az energia gyorsabban száguld
itt, mint a legsebesebb szuperszámítógép adatai.
Ebben az éteri világban egyéniségünk lassan rezgő része lel-
künk gyors rezgésű részével találkozik. Ez az a hely, ahol a „felső
én” lakozik. Ezt a síkot betölti a fény, a szeretet és az igazság.
Kapcsolatba lép mentális énünkkel, segít absztrakt gondolatok
megteremtésében, és kapuként szolgál a bölcsesség magasabb
szintjeinek, melyek azután leereszkedve összefonódnak lé-
nyünk alacsonyabb szintű jellemzőivel.
Médiumi minőségemben nincs kapcsolatom az éteri világ lé-
nyeivel. E helyről gyenge szálak kapcsolódnak csak egykori földi
személyiségünkhöz (és elménkben felidézett zikai szeretteink-
hez). Általánosságban elmondható, hogy minél hosszabb ideig
volt egy lélek testen kívül, annál nehezebb számomra kapcsola-
tot teremteni vele. Az igazi médiumi kapcsolathoz pedig szüksé-
gem van valakire a zikai világból, aki ténylegesen ismerte ezt a
lelket. Nem tudom például kérésre megidézni Abraham Lin-
colnt.
Nemrégiben olvastam egy nagyszerű regényt, Kevin Brock-
27
meier könyvét, melynek címe: A halottak története röviden . Eb-
ben a szerző utal több afrikai törzsnek arra a hitére, hogy az em-
berek három csoportra oszthatók: azokra, akik még élnek (em-
berek), a nemrég elhunytakra (sasha) és a halottakra (zamani).
Az emberek, amikor meghalnak, sashá-vá válnak, és azok is ma-
radnak, amíg még élnek a Földön olyanok, akik emlékeznek rá-
juk. Amikor az utolsó rájuk emlékező is meghal, zamani lesz be-
lőlük, tisztelet övezi őket, és csak a nevük alapján idézik fel őket.
Nem állítom, hogy az éteri világ bölcsességéhez emberek nem
férhetnek hozzá, mert igenis megtehetik. Átfogóan transztere-
28
lésnek hívják, ha egy ember ezeknek a magasabb birodalmak-
nak a bölcsességét és intelligenciáját közvetítő csatornává válik.
Ahelyett, hogy a nemrég elhunyt Joe bácsi testen kívüli tudatá-
val beszélgetne, ahogy én teszem, a transzterelő egy magasabb
szintű lénnyel vagy ilyen lényekkel való kapcsolatfelvétel céljá-
ból csatornát képez, s ők azután bölcsességet és tudást adnak át
ezekből a birodalmakból.
29
A Seth-anyag, az Út a csodákhoz és Abraham tanításai példá-
ul az ebbe a végtelen intelligenciába való belépésre szolgálnak.
Azok az emberek, akik közvetítik ezt a bölcsességet (Seth esetén
Jane Roberts, Abraham kapcsán Esther Hicks), ugyan eltérő mó-
don érik el a magasabb birodalmakat, illetve más-más kifejezé-
sekkel határozzák meg, mit tesznek, az azonban kétségtelen,
hogy a megszerzett és megosztott információ nem a saját tuda-
tukból ered.
Az emberek gyakran kérdezik tőlem, hogy amikor meghalnak,
üdvözölhetik-e őket azok a szeretteik, akik már nincsenek az
asztrális világban, mert vagy reinkarnálódtak a zikai világban,
vagy fentebb vonultak az éteri világba. A válasz igen. Ha azt
hisszük, hogy egy lélek korlátok közé szorítható – mint például,
hogy mit tehet, hol jelenhet meg vagy hogyan oszthatja meg tu-
datát –, azzal csak háromdimenziós nézőpontunkról, emberi né-
zőpontunkról teszünk bizonyságot. A léleknek a mi tér-idő felfo-
gásunk nem szab határt.

A mennyei birodalom

A mennyei síkot gyakran nevezik „angyali birodalom”-nak is.

Az a lélek, aki ezen a szinten lakik, már túl van egy bizonyos
fokú spirituális fejlődésen, ezért felemelkedett lénynek tartha-
tó. Ez az a hely, ahol angyalok és arkangyalok, misztikusok és
mesterek, valamint próféták – mint Jézus, Mohamed és Buddha
– lakoznak. Az itt létező lelkek részt vesznek abban, hogy az iste-
ni szeretet kiemelt aspektusainak tiszta folyamát eljuttassák a
lentebbi szférákba. Sok itt lakó tán még sohasem járt a földi sí-
kon, és könnyen előfordulhat, hogy mennyei és/vagy földönkí-
vüli eredetű. Az itteni életenergia inkább fényenergetikai ter-
mészetű. Az itt lakó lények aurája annyira teljes és ragyogó,
hogy az emberek szárnyként és glóriaként alkottak róluk fogal-
mat. Drága barátom, Doreen Virtue vezető szakértő abban, ho-
gyan használható az angyalok és a felemelkedett mesterek böl-
csessége egészségügyi és spirituális transzformáció céljára.
 Ez a hely az akadálytalan élet szférája. Nincsenek terhek,
nincs bírálat. Az itteni léttől idegenek az e ajta elemek. E szint
lényeinek nincsenek humanoid jellemzőik, az élet egészéhez kö-
tődnek, és képesek arra, hogy a magasabb szintű lét feltételei-
nek legjobb jellemzőit mások számára közvetítsék. Úgy is neve-
zik: boldogságszint, ahol a lentebbi szférákban elképzelhetetlen
érzés kapott helyet. Tapintható, mégis meghalad minden képze-
letet; „isteni öröm”-nek is nevezik.
Leírására a legközelebbi hasonlat talán két olyan ember érzése
lehet, akik szerelmesek egymásba. Az ilyen emberek mintha egy
lénnyé válnának. Egyesültek, egy entitássá lettek, s ettől úgy
éreznek, gondolkodnak, cselekszenek és szeretnek, mint egyet-
len lény. Nincs köztük választóvonal. Ezen a szinten a lelkek
ilyen egységet élnek át, nincs kettősségérzet, nincs fény vagy
sötétség. Egyetlen elem van csak, egyetlen tudat.
Erre a szintre jutni a tiszta, önzetlen, mindent átfogó, a jót
tevő szeretet fenntartásával lehet. Ez a szeretet pártatlan, és
nem keresi a maga hasznát; magáért a szeretetért létezik. A
mennyei birodalom lényeinek legjellemzőbb tulajdonsága az
adakozó és cserébe semmit sem kérő szeretet spontán áradása.
Az Univerzum szeretetenergiából áll, és ahogy körbefog min-
ket ez a természetes ritmus, a tökéletesség és a felemelkedés irá-
nyába vonz minket. A mennyei birodalom lényei előtt egy pon-
ton világossá válik, hogy egyek lettek a Szellemmel, és bár elér-
ték a szeretethez vivő utat, fejlődésük nem áll meg, és mindig
készek arra, hogy a hozzájuk fordulóknak segítséget nyújtsanak.
 HATODIK FEJEZET

REINKARNÁCIÓ
ÉS A LÉLEK EMLÉKEI

Lelked számos világ, bolygó, csillagrendszer, élet, állapot és él-

mény dimenzióiba behatolt már, hogy tudást, éleslátást és meg-
értést hozzon a Szellem világába. Ahogy egy méh virágról virág-
ra száll, hogy virágport vihessen vissza a kaptárba, lelked is úgy
halad lélekről lélekre, hogy aztán egyedülálló élményedet elvi-
gye a Forráshoz. A lélek kalandjai mindig a tanulásról, a tapasz-
talásról, a saját növekedéséről és fejlődéséről szólnak.
Az emberek folyton arról kérdeznek: „Mi a lelkem célja?” Erre
könnyen megadható a válasz: Az, hogy feltétlenül szeressen. A
Szellem világa az általunk „szeretet”-nek nevezett energiából
áll; ez az Univerzum természetes ritmusa. Ha fejlődésében min-
den lélek arra a pontra jutna, ahol valamennyien feltétel nélkül
tudnánk szeretni, eljönne számunkra a „földi mennyország”. De
ugye egyetértünk abban, hogy ez még messze van? Az önteltség,
a büszkeség és az ítélkezés rasszizmusban, nacionalizmusban,
szexizmusban és homofóbiában nyilvánul meg. A „mi és ők
szembenállása” kényelmesebb kifejezés számunkra, mint az,
hogy „valamennyien egyformák vagyunk”.

A reinkarnáció meghatározása

A reinkarnáció bonyolult fogalom. Ez is azok közé a dolgok

közé tartozik, melyeknek teljességét és célját emberi aggyal ne-
héz megértenünk. E hitrendszer keretében a lelkek tudásuk és
bölcsességük gyarapítása érdekében úgy határoznak, hogy em-
beri formában jelennek meg. Tudom, hogy ez inkább jelentésbe-
li kérdés, de én jobban szeretem azt mondani, hogy a Szellem
energiája dönt úgy, hogy zikai formában, lélekként térjen
vissza. Nem értek egyet azzal az elképzeléssel, hogy test nélküli
állapotban egyéni lelkekkel van dolgunk. Ha egy csepp vizet az
óceánba ejtünk, kétségtelen, hogy molekulái különállóan ma-
guk is ott vannak – de sok szerencsét a megtalálásukhoz!
A reinkarnáció az idők kezdete óta számos hitrendszer és val-
lás sarokkövét alkotja. Az elképzelés mögötti okok és indítékok
azonban kisebb eltéréseket mutatnak. A buddhisták abban hisz-
nek, hogy nincs örök lélek, szellem vagy én, csak tudatfolyam
létezik, mely az egyik életet a másikkal kapcsolja össze. A hin-
duk hite szerint különböző életekben visszatérünk, hogy csilla-
pítsuk a karmikus körülményeket, és ez a karmikus energia az,
amely visszatér a zikai szintre arra az időre, amíg valamennyi
karmikus kötelezettségét fel nem számolja. Az ókori zsidók is
hittek a reinkarnációban, más néven a gilgul-ban. Maga a kifeje-
zés „ciklus”-t jelent, és említést kap a kabbalában, a judaizmus
misztikus tanításaiban. A keresztények évszázadokon át hittek a
reinkarnációban, és csak az 553-ban tartott második konstanti-
nápolyi zsinat határozott arról, hogy hivatalosan eretnekségnek
nyilvánítja; ezután a köziratokban fellelhető minden előfordulá-
sát törölték. A kialakuló hatalomnak nem tetszett, hogy az em-
bereknek életük helyrehozatalára végtelen számú lehetőségük
legyen, hiszen akkor nem lenne szükség az üdvösséget kínáló
egyházra.

Előző inkarnációk

Munkám során gyakran találkozom olyanokkal, akik folyton

azt akarják megtudni, hogy „kik” voltak előző életükben. Azt
szoktam mondani nekik, hogy bennük egyesül valamennyi ed-
digi életük tapasztalata. Lelkük mélyén feljegyezve ott van az a
sok-sok átélt élet, az a rengeteg ember és élmény. A lélek adatok
és információk hatalmas hálózatát alkotja. Végtelenül hosszú
idő alatt megtanulta kifejezni magát, megpróbál csiszolni erős-
ségein, és próbálja visszaszorítani gyengeségeit. Emlékezetét
események, viselkedés- és magatartásformák, bepillantási lehe-
tőségek, vélemények és tettek töltik meg, melyek kihatással le-
hetnek a jelenlegi inkarnációra.
Olyan információk ezek, melyekhez hozzájuthatsz. A kérdés
az, hogy fontos-e tudnod őket? Az attól függ, hogy mik a mozga-
tóid. Ha indítékod az, hogy szeretnéd legyőzni a nem a mostani
életedből eredeztethető félelmedet, fóbiádat, vagy ha szeretnéd
megtudni, miért reagálsz rosszul bizonyos helyzetekben, vagy
ha a spirituális transzformációhoz van rá szükséged, akkor
szándékodat teljes mértékben helyesnek tartom. Ha viszont
csak azt szeretnéd megtudni, hogy te voltál-e Kleopátra, akkor
értelmetlennek tartom az egészet.
Van még egy kérdés, melyet sokszor feltesznek nekem:
„Mennyi időt kell eltöltenem a Szellembirodalmakban, mielőtt
úgy döntök, hogy reinkarnálódom?” Minden az isteni rend sze-
rint történik, tehát erre nincs kész válasz. A Szellemvilág az ott-
honunk, tehát legtöbb időnk ebben a dimenzióban telik, ahol is
újraértékeljük és teljesítjük a lelkünkre háruló kötelességeket.
Ezen kívül „köztes” időnk nagy részét tanulással töltjük, és ké-
szülünk a következő inkarnációnkra.
A reinkarnáció végső célja, hogy mindennapi életünket tuda-
tosan a szeretet és a megértés határozza meg. Emberi mivoltunk
sok akadályt gördít elénk célunk elérése közben, viszont van
olyan kiválasztott élet, mely nagyobb, van olyan, amelyik ki-
sebb kihívást jelent. Olykor felnövünk a feladat nagyságához, és
gazdagítjuk a „kárpitot”, olykor pedig kudarcot vallunk, és miat-
tunk sötétebb lesz a világ.
Ha a Szellem úgy határoz, hogy lélek formájában, zikai test-
ben visszatér a Földre, tudja, hogy különféle élményeken és
helyzeteken megy majd keresztül, melyek segítenek neki az elő-
ző inkarnációk során megszerzett tudás hasznosításában, vala-
mint gazdag lehetőségeket kínálnak számára a fejlődéshez és a
tanuláshoz. Minden folyamat; lehet, hogy a lélek sokszor meg-
próbálkozik valamely képesség tökéletesítésével, mire végül el-
jön számára a lehetőség, hogy az éppen aktuális életben megva-
lósítsa azt.
Nagyon is igaz ez médiumi képességemre. Bizonyos vagyok
abban, hogy számos életem során voltam már misztikus, pap,
szentember, szerzetes, misszionárius, varázsló stb., s ennek ré-
vén észleléseimet, hitemet és intuíciómat olyan mértékben me-
derbe fogtam és tökéletesítettem, hogy mostanra képessé vál-
tam a közvetítői szerepre a megtestesült és a test nélküli világ
között.

A lélek GPS-e

Minden lélek határozott céllal és tervvel tér vissza az inkarná-

cióhoz. Ne feledjük; a legfontosabb, hogy szeretetet vigyünk
mindabba, amit teszünk; a Földön viszont létezik a szabad aka-
rat! Ha nem követjük lelkünk igazi vágyát (hanem helyette a föl-
di csábításnak adjuk át magunkat, amitől viszont nem fog emel-
kedni a rezgésszámunk), az olyan, mintha a legnagyobb kozmi-
kus fekvőrendőrnek futnánk neki.
Ember mivoltunkban tév útra visz minket a hatalomvágy, a
keserűség, a bosszú és az irigység (csak hogy néhányat említ-
sek), és a jóság felé vivő belső ösvényünk sötét, kanyargós úttá
válik. A The Hu ng ton Post című internetes lap nemrégiben spi-
rituális rovattal is kiegészítette a weboldalát, mely „A lélek GPS-
e” nevet kapta. Remek ez a cím, és nagyszerű lenne, ha mind-
nyájan gyelnénk is arra a GPS-re, amellyel születtünk. Ahe-
lyett, hogy „15 méter után forduljon balra!” azt mondaná: „Sú-
lyos összezördülés várható. Használjon szeretetet és megértést!”
Amikor büszkeségünket vagy önérzetünket sérelem érte, ahe-
lyett, hogy erre a belső GPS-ünkre hallgatnánk, a rosszért auto-
matikusan rosszal zetünk.
A közösségi oldalak kínálta névtelenség olyan embereket ter-
mel ki magából, akik azt hiszik, hogy lekezelően vagy sértőn vi-
selkedhetnek másokkal anélkül, hogy felelősséget kellene vállal-
niuk a tetteikért. Jobb, ha az ilyen emberek magukba néznek egy
kicsit. Szavaink és tetteink nem ruházhatók át másra, és nem
bújhatunk el a következmények elől. Utunk során a bölcsesség
aranyrögei segítenek; ezek közé tartozik például a „Ha megdob-
nak kővel, dobd vissza kenyérrel!”, „A harag rossz tanácsadó”
vagy az „Okos enged, szamár szenved” mondás – azonban elcsé-
peltnek tartjuk őket. Viszont olyan közhelyek ezek, melyek arra
emlékeztetnek minket, hogy bár mások kikapcsolt GPS-szel ve-
zetnek, nekünk azért még nem kell ugyanezt tennünk.
A karma sokat hangoztatott kifejezés, a lényegét viszont nem
mindig szívlelik meg az emberek. Jótékony energiáról van szó –
mindig az energia mögött húzódó szándékon múlik, hogy „jó”-
nak vagy „rossz”-nak nevezzük-e. Amikor egy lélek visszatér a
Szellemhez, a gondjaira bízott emberi élet áttekintését követően
megtudjuk, hol fordultunk le rossz helyen, mikor kanyarodtunk
be jó helyen, és hol fordultunk vissza. A következő inkarnáció
előtt kiválogatjuk a lehető legjobb lehetőségeket, hogy a lélek
minél nagyobb mértékben növekedhessen. Sajnos tervezés köz-
ben sokszor fel kell takarítanunk a hátrahagyott karmikus ma-
radványokat. Nehéz viszont az elvégzendő feladatunkra össz-
pontosítanunk, ha közben lépten-nyomon a karmaseprűért kell
rohangálnunk.
Láttam egyszer egy kocsi hátuljára ragasztva egy idézetet,
melyről azóta kiderítettem, hogy Wayne Dyertől származik:
„Hogy mások hogy bánnak veled, az az ő karmájuk. Az erre
adott reakciód viszont a tiéd.” Milyen igaz! Megtanulhatjuk elke-
rülni a karma-futóhomokot, ha hátrébb lépünk, mert számí-
tunk a csapdára. Minden azon múlik, hogy jelentudatos életet
élünk-e.

Kérdések a reinkarnációról

Úgy vettem észre, hogy a reinkarnáció az a téma, mely a leg-

különfélébb tanítványok érdeklődésére tarthat számot. Utazá-
saim során válaszokat szeretnének hallani tőlem, és meglepő
módon a világ különböző országaiban ugyanazokat a kérdése-
ket teszik fel. Ezért úgy gondoltam, itt a jó alkalom, hogy meg-
válaszoljam őket.
Tapasztalataim eltérhetnek attól, amit ti hallottatok, vagy
ami a szíveteknek kedves; ha tehát helyesnek tűnik, amit mon-
dok, gondolkozzatok el rajta. Ha nem fog meg benneteket, jobb,
ha folytatjátok a keresést. Akárhogyan legyen is, remélem, sike-
rül a kíváncsiságotokat felkeltenem.

Miért nem emlékszünk előző életeinkre?

Úgy hiszem, hogy amikor a lélek az új zikai testbe lép, olyas-

min esik át, amit a misztikus hagyomány a felejtés tengerének
vagy fátylának nevez. A lelkeknek tiszta lappal kell a zikai di-
menzióba kerülniük, hogy mindent újrakezdjenek. Ha egy lélek
emlékezne a múlt minden rossz döntésére és helyzetére, akkor
csak az foglalkoztatná, hogy hogyan vagy éppen hogyan nem
viselkedett akkor, vagy akár az, hogy életeket pusztított el. Ez
azután befolyásolná az aktuális élet során hozott döntéseiben,
így nem tudna gyelni a megtanulandókra. Hiszek abban, hogy
ezek az emlékek a tudatalattin keresztül elérhetők, azonban az
életre való összpontosítást a tudatos elme irányítja. Különben
annyira tele lenne a fejünk, hogy az már a működésünket tenné
lehetetlenné. A hipnózis és a meditáció segítségével betekintést
nyerhetünk a tudatalattinkba, ha úgy érezzük, hasznos lenne
áttekinteni egy előző életet.

Mitől függ, mikor reinkarnálódik egy szellem?

Elképzelhetjük, milyen sok tényezőn múlik, hogy mikor tér

vissza a lélek. Eszményi esetben azt a lehetőséget választja,
melynek révén optimális növekedéséhez a legtöbbet tanulhat,
illetve amelyben a legtöbb élményt és helyzetet élheti át. Ez leg-
többször más lelkek iránti különféle karmikus kötelezettségeket
jelent, sorsfordulókat, kihívásokat vagy tanulási lehetőségeket,
és természetesen közrejátszik benne az is, hogy képességei és
adottságai alapján milyen lehetőségekre, ideális társadalmi lég-
körre és családi helyzetre számíthat a lélek.

Milyen gyakran reinkarnálódunk?

Ne feledjük, hogy a lélek mindig szabad akarattal rendelkezik!

Akkor reinkarnálódik, ha akar, ez számára nem kötelező. Sok-
szor a léleknek nem kell visszajönnie a Földre, viszont ő maga
dönt így, hogy segítsen más lelkeknek a növekedésben. Teljes
egészében rajta múlik. A lelkek a másik életük során is képesek a
fejlődésre, de lehet, hogy az ottani feladatok révén nem gyara-
podnak olyan gyorsan, mint a Föld bolygón. Általános szabály-
szerűségként azt tapasztaltam, hogy azok a lelkek, akik gyerek-
korukban haltak meg, hamarabb visszatérnek. Azok pedig, akik
sokáig éltek a Földön, hajlamosak arra, hogy több időt töltsenek
köztes állapotban.

Inkarnáció elő tudja a lélek, milyen körülmények közé kerül a Föl-

dön (pl. örökbefogadás, erőszak, függőség vagy családi problémák
várják)?
 Igen. Visszatérését megelőzően a lélek maga előtt kiterítve
előre látja, milyen lesz emberi élete, ezért teljesen tisztában van
a rá váró lehetőségekkel, próbatételekkel, kilátásokkal és vála-
szutakkal. De amint ráterül a felejtés fátyla, és egyesül a zikai
léttel, élete további alakulásában a szabad akarat fog nagy szere-
pet játszani. Lelkünk igazi vágya mindig az, hogy a szeretet ös-
vényét kövesse.

Lelki társak és lélekcsoportok együ szoktak reinkarnálódni?

Igen. A lelki társak és a lélekcsoportok örökkévaló lények, akik

segítenek élettapasztalatokat elsajátítani. Sokan együtt reinkar-
nálódtak, és ugyanabba a spirituális birodalomba tartoznak. Ál-
landó kapcsolatban állnak egymással (akár testtel rendelkez-
nek, akár nem), és mindnyájuk számára megtalálják a legalkal-
masabb inkarnációt, mellyel azután eleget tehetnek a legkarmi-
kusabb kötelezettségeknek és tapasztalatszerzésnek. Ezek a lel-
kek többször is együtt reinkarnálódnak.

Az emberi szellemek vissza szoktak térni állatként vagy fordítva?

Régebben nem hittem ebben, de azután rájöttem, hogy ezzel

beszűkítem a lélekről alkotott képemet. A Szellem mindenben
jelen van, és a létezés minden formájában van mit tanulni. Az
emberek azt hiszik, hogy kutyalélekként reinkarnálódni vissza-
lépést jelent. Ha jól belegondolunk, épp ellenkezőleg, hiszen a
kutyákat éppen az igazi, feltétlen szeretet érzékeltetésére szok-
tuk példaként felhozni!

Miért választ a lélek zikailag és mentálisan terhelt testet?

A dolog hátterében a tanulási és a növekedési lehetőségek ke-

resése áll. Lehet, hogy a lélek karmikus tapasztalatot él át, vagy
azért választotta ezt a helyzetet, hogy csoporttársait türelemre,
együttérzésre és szeretetre tudja tanítani.

Emlékezés előző életekre

Dr. Ian Stevenson több könyvet is írt a reinkarnációról, főleg

olyanokat, melyekben gyerekek spontán módon előző életeikre
emlékeznek. Én magam zseninek és e terület úttörőjének tar-
tom, akinek (2007-ben bekövetkezett) halála után még sok idő-
nek kell eltelnie ahhoz, hogy megkapja a neki járó elismerést.
Kisgyerekekben a lélek kötődése a Szellemvilághoz még annyira
friss és újszerű, hogy a tudatukban korábbi inkarnációk emlékei
is jelen vannak. A gyerekekben még nincs meg az a szűrő, mely
csak a kor előrehaladtával és a társadalmi korlátok észlelésével
alakul ki. Egyszerűen csak kimondják, amit gondolnak, még ha
az lehetetlenségnek vagy őrültségnek tűnik is.
Sok olyan történetet olvastam, amely határozott bizonyságul
szolgált előző életek létezésére. Azt hiszem, az ilyen élmény
nemcsak a gyerekekben van meg. Utaztatok már úgy valami-
lyen ismeretlen helyre, hogy közben különös kötődést éreztetek,
és néha rájöttetek, hogy el tudtok ott igazodni, és ráismertek a
hely némely pontjára?
Sok-sok évvel ezelőtt történt velem ilyesmi, amikor még alig
voltam több húszévesnél. Barátommal, Johnnal éppen Floridá-
ból Kaliforniába mentünk kocsival. Az utolsó pillanatban úgy
határoztunk, hogy útközben megállunk New Orleansban. Mind-
össze annyit tudtam a városról, hogy a Mardi Gras karnevál, a
jazz és a nagyszerű ételek hazája. Amikor John befordult a fran-
cia negyedbe, furcsa érzés kerített hatalmába – tudtam, hogy
valahonnan ismerem ezt a helyet. Miután leparkolt, és gyalogo-
san elindultunk, bevallottam neki, milyen hátborzongató, hogy
„ismerem” a környéket.
 John őrültségnek tartotta az egészet, és én is így voltam vele.
(Ez még jóval azelőtt történt, hogy látói képességemet felismer-
tem volna.) Annyira ismerősnek tűnt számomra a hely: ismer-
tem minden utcát és sikátort, tudtam, hol találunk különböző
templomokat és eligazodási pontokat, sőt még azt is, mely épü-
leteket kötik össze aluljárók és alagutak. Térképre egyszer sem
kellett pillantanunk.
Hogyan lehetséges ilyesmi? Életem során egyszer sem jártam
ott, lelkem viszont nyilvánvalóan már igen, és mivel eldugott
menekülési útvonalakat is ismertem, ez arról árulkodott, hogy
olyan előző életem volt, melyben használnom kellett őket.
Munkám során gyakran hallok hasonló élménybeszámolókat,
köztük olyanokat is, melyekben valaki különösen odavan vala-
milyen ételért, nemzetért, vagy éppen hatalmas tudással és át-
tekintéssel rendelkezik bizonyos történelmi eseményekről. Von-
zódhat az illető egyes kultúrákhoz, nyelvekhez vagy a világ vala-
mely részéhez. A lélek mindig „emlékezik”, és ezek az emlékek
néha a tudatalattinkból feltörnek tudatos elménkbe.
Előfordult már, hogy valakivel először találkoztál, mégis
azonnali kötődést éreztél iránta? Velem megesett már ilyesmi
(ez is New Orleansban, de egy későbbi látogatás alkalmával).
Briannal és néhány barátunkkal kirándulni mentünk. Rögtön
éreztem, hogy valamilyen kapcsolat van köztem és Brian egyik
barátja, Ken között, akivel korábban még sohasem találkoztam.
Később kiderítettük, hogy nemcsak egy napon születtünk, de
mindkettőnket lebilincsel a második világháború története, fő-
leg a nácikkal és a haláltáborokkal kapcsolatos események. A té-
máról együtt néztünk dokumentum lmeket, és még Dachauba
is ellátogattunk. (Azt gondolhatnátok, hogy Briant, akinek a
dédszülei Németországból vándoroltak ki, legalább felszínesen
érdekli a téma, a helyzet viszont az, hogy teljesen hidegen hagy-
ja.) Kennek és nekem vajon közös életünk lehetett a második vi-
lágháborús Németországban? Le merném fogadni, hogy így
van!
Ugyanakkor olyan is előfordul, hogy valakit már az első talál-
kozás alkalmával nem kedvelsz, nem bízol benne, vagy legszíve-
sebben messze elkerülnéd. Megvan rá az esély, hogy előző éle-
tedben ismerted ezt a személyt, és nem voltatok éppen puszipaj-
tások.
Sok olyan esetet hallottam már, hogy miközben valaki törté-
nelmi lmet nézett, például A rettenthetetlen-t, azonnal erős ér-
zelmi hatás érte, mintha csak a saját életéről szólt volna a lm.
Velem akkor történt ilyesmi, amikor Az 54. hadtest-et néztem.
Az amerikai polgárháború különböző csatáit mutatta be, és egy-
szer csak úgy éreztem, hogy ki kell mennem a teremből, olyan
hányinger tört rám. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy amikor a
lmben valakit bajonettel leszúrtak, mintha csak velem történt
volna az egész. Dr. Stevenson több olyan esetet leír, melyben a
mostani életben anyajegyek jelentek meg valakin azon a helyen,
ahol az illetőt előző életében sebesülés érte.

Zsenik, tudósok és hasonmások

Mindnyájan hallottunk már csodagyerekekről – olyanokról,

akiknek bámulatos képességeik vannak ahhoz képest, hogy mi-
lyen kevés az élettapasztalatuk. Számomra az a gyerek, aki há-
romévesen ügyesen eljátszik egy Beethoven-szonátát, azt tanú-
sítja, hogy itt valami másról lehet szó. Lenyűgöz a tudósszindró-
ma is. Olyan emberekre használják ezt a kifejezést, akik valami-
féle tanulási nehézséggel küzdenek, ugyanakkor bámulatos ké-
pességet tudnak felmutatni valamely szakterületen, például a
matematika vagy a zene terén. Vajon egyedül a zikai agy tevé-
kenységére vezethető vissza ez a jelenség vagy a tudatalatti
elme működik együtt látványos módon a tudatos elmével? Dr.
Stevenson azt is állította, hogy volt lehetősége xenoglossiá-t mu-
tató gyerekeket tanulmányozni. Itt arról van szó, hogy egy sze-
mély (rendszerint hipnózisban) olyan idegen nyelven tud, me-
lyet soha nem volt alkalma megismerni jelenlegi életében.
Barátom, Dr. Brian Weiss vezető szakértője az előzőélet-reg-
ressziónak, melynek segítségével irracionális félelmeket, fóbiá-
30
kat és szokásokat tud enyhíteni. (Könyve, az Életek, mesterek a
téma klasszikusának számít.) Dr. Weiss közvetlen összefüggést
lát a megoldatlan előzőélet-élmények és a jelenlegi élet fóbiái
között, melyek azután kihatással vannak betegei hétköznapjai-
ra. A megmagyarázhatatlan tériszony, víziszony, klausztrofóbia,
az egyedüllét miatti félelem – vagy akár a társas kapcsolattól
való érzelmi rettegés – mind-mind egy korábbi létben gyökerez-
het. Hipnózis segítségével az előzőélet-regresszió az emléket a
felszínre hozhatja, s így az orvos és páciense nyugodt körülmé-
nyek között megvizsgálhatja azt, és feloldhatja a negatív kihatá-
sokat. A lélekemléket megszabadíthatja a kellemetlen élmény-
től, és több oldalról elősegítheti a gyógyulást. Dr. Weiss Dr. Ale-
xanderhez hasonlóan elismert orvos, aki sokat veszíthetett, de
nemigen nyerhetett azzal, hogy közzéteszi meglátásait, és köve-
ti ezt az utat.
Vannak weboldalak, melyek olyan hírességeket mutatnak be,
akik félelmetes hasonlóságot mutatnak egy múltbéli személy-
hez. Én magam nem nagyon hiszek ebben, ugyanis mindenki-
nek van valahol a világban hasonmása. Abban viszont hiszek,
hogy hasonló zikai vonásokat átvihetünk egyik életünkből a
másikba. Hadd meséljek el egy történetet, mely megerősített eb-
ben! Helen Keller történetére tulajdonképpen Brian hívta fel a -
gyelmemet, aki negyedikes kora óta odavan érte. (Nagy becsben
tartja például Helen autogrammal ellátott fényképét, melyet az
íróasztala fölé akasztott.)
Nemrégiben olvasott Helenről egy életrajzi kötetet, melyben
volt egy kép az 1850-es évekből Samuel Gridley Howe-ról. Ő volt
az az orvos, akinek a vak gyermekek megsegítésére irányuló tö-
rekvése megteremtette a bostoni Perkins Intézet alapjait, ahon-
nan Annie Sullivan útnak indult, hogy megismerkedjen az ala-
bamai Helennel. Brian már korábban is hallott Dr. Howe-ról, de
képet nem látott róla. Mintha csak tükörbe nézett volna. (Aki kí-
váncsi rá, hogy néz ki Brian, keressen rá a neten Samuel Gridley
Howe-ra. Úgy hasonlítanak, mint két tojás, leszámítva az 1850-
es évek szörnyű frizuráját.) Egyesek mondhatják ugyan, hogy
véletlen egybeesésről van szó, szerintem viszont a véletlen egy-
beesés az, melyen keresztül Isten rejtve tud maradni.

***

Emlékeztek az 1993-as nagyszerű vígjátékra, az Idétlen időkig-

re? Ebben Bill Murray fölényeskedő tévés időjárás-előrejelzőt ját-
szik, aki újra meg újra ugyanarra a napra ébred. Először gyere-
kes szórakozásba kezd, mivel tudja, hogy nem kell számolnia kö-
vetkezményekkel. Amikor ebbe beleun, igyekszik változtatni a
viselkedésén, jó cselekedeteket hajt végre, és segít az embere-
ken. Amikor pedig a napja során végre minden a helyére kerül,
sikerül felébrednie február 3-án.
A történetben nincs ugyan kimondottan reinkarnáció, vi-
szont a téma nagyon hasonló. Lélekként tanulásra és növeke-
désre lehetőséget adó életet kapunk. Botladozunk, elbukunk, de
minden alkalommal új tapasztalatot szerzünk. Majd a szeretet
irányítása révén végre minden a helyére kerül.
 HARMADIK RÉSZ

MILYEN A LÉLEK ÉLETE

A FIZIKAI VILÁGBAN?
 HETEDIK FEJEZET

AMIT A LÉLEKNEK MEG KELL TANULNIA

Lélekként korlátlan lehetőségekkel rendelkező, végtelen lé-

nyek vagyunk, akik a Földön zikai testet öltöttek, hogy megta-
nuljanak szeretetet árasztani magukból. Tudatalattink az előző
életeink sokaságából bőséges mennyiségű élményt nyert, amit
még a Szellemvilág tudása és bölcsessége is gyarapít.
Jó hasznát vesszük a kozmikus bölcsesség e foszlányainak a
következő földi tartózkodásunk során. Az emberi világ a nehe-
zebb dimenziók közé tartozik, mert itt a fogalmak és eszmék zi-
kai formát öltenek, és valódivá válnak. Születésünkkor nem ka-
punk használati utasítást, ezért néha nem tudjuk, hogyan való-
sítsuk meg ezeket a magasztos eszményeket. Így amikor vissza-
térünk a Földre, a lélek belső „rátermettségére” vagy intuíciójára
kell támaszkodnunk, ez lehet segítségünkre emberi feladataink
és lehetőségeink lehető legjobb kiaknázásában. Abban a re-
ményben haladunk végig a tanulási folyamaton, hogy a leckék
útjelzők módjára segítenek lelkünknek, nehogy elfeledje, mi a
végső cél, és ehhez a megfelelő irányban tartanak minket.

Kapcsolatok

Ebben az életnek nevezett iskolában különféle órákon ve-

szünk részt, ahol tantárgyakkal találkozunk, vagyis élmények
érnek minket, amelyekre még spirituális létünk idején jelent-
keztünk. Inkarnációnk előtt azt az életet választjuk, amelyről
úgy véljük: a legjobb lehetőségeket és/vagy feladatokat kínálja
ahhoz, hogy azután gyakoroljuk és tökéletesítsük a szeretet-
energia sugárzásának képességét. A legtöbb lélek számára a tan-
anyagot a földi kapcsolatai fogják meghatározni. Ezek a kapcso-
latok lehetőségeket kínálnak a léleknek, hogy olyan hasznos lec-
kéket sajátítson el, melyekhez máshonnan nem juthatna hozzá.
Következésképpen a kapcsolatok alkotják a lélek növekedésének
és tanulásának sarokkövét. A Föld, akár egy svédasztal, számos
leckét kínál, melyek mind a lélek tökéletesedését szolgálják.

Lélekcsoportok

Szerencsére sosem megyünk az iskolába egyedül. Nemcsak ta-

nítóinkkal és vezetőinkkel állunk állandó kapcsolatban, inkar-
nálódni is „lélekcsoportokban” szoktunk. A Földön a lélekcso-
port tagjai mint családtagok, barátok és szerelmespárok érint-
keznek egymással.
Mindnyájan hallottuk már a mondást: „A családját nem válo-
gathatja meg az ember.” Ez igaz is meg nem is. Egy sajátos hely-
zetben, alapos átgondolás után választottátok ki egymást. E csa-
lád minden tagja sok előző életbeli élményt élt át veled, miköz-
ben szövevényes energiamintát alakított ki, melyet a csoport a
tanuláshoz és a megértéshez használ. Ha családod dinamikáját
tárgyilagosan tudod szemlélni (most, miközben e sorokat olva-
sod), ez a betekintés feltárhatja előtted azoknak a leckéknek a
nagy részét, melyeknek megtanulásáért a lelked visszatért.
Egyes családok jól kijönnek egymással; ők valószínűleg meg-
tanulták a karmikus családi leckéket, melyek egymás megbe-
csüléséről és tiszteletéről szólnak. A nem működő családok még
a tanulás szakaszában vannak. Nem mindig könnyű elsajátítani
ezeket a leckéket, mert azok az emberek, akik életed legnagyobb
próbáit jelentik, rendszerint a legnagyszerűbb tanítóid is.
Amikor közeli környezeted egyik tagjával összevitatkozol, ne
hagyd, hogy a dolog felzaklasson! Inkább próbáld kívülről szem-
lélni a helyzetet, vegyél egy mély levegőt, és hagyatkozz a belső
GPS-edre! Mindig a szeretet, a megbocsátás és az együttérzés út-
ját válaszd, ne ítélkezz, ne akard sérelmedet megtorolni, ne a
gyűlölködés irányítson! Problémás családtag esetén nem árt át-
gondolni azt sem, hogy vajon az illető nem tart-e tükröt eléd.
Vajon nincs-e közös vonásod azzal, aki feldühít?
Minthogy összekapcsolódunk, s egyet alkotunk, a családtagja-
id képviselte elemek mutatják meg azt, amit önmagadról meg
kell tanulnod. Például tanulnod kell még a megbocsátást és az
önértékelést. Lejárt már a kibújásoknak, mások hibáztatásának
vagy bírálatának az ideje. Ha nem tanulod meg ezeket a lecké-
ket, a család nem fog másból állni, mint a diszharmónia ördögi
köréből. A lélek részéről hatalmas erőre és kitartásra van szük-
ség, hogy kihúzza a családot ebből a kaotikus, mérgező energiá-
ból, hogy azután mindenki magasabb nézőpontból szemlélhesse
a helyzetet, levonja a tanulságokat, és a gyógyulás útjára lépjen.
Azt is gyelembe kell venni, hogy ez a gyógyulás nemcsak a lé-
lek számára nyújt írt, hanem kiegyensúlyozatlan és diszharmó-
niában élő nemzedékek egész sorának adhat lehetőséget, s ez az-
után a lélekcsalád számottevő épülését eredményezheti.
Ahogyan azt mindnyájan tudjuk, a kapcsolataink lehetnek
életünk legnagyobb hatású és a legnagyobb erőpróbát jelentő él-
ményei, ugyanakkor ezek nyújtják a legtöbb örömöt és elégtételt
is. S mivel a szeretetenergia az a rezgés, melyre a lélek vágyik,
ennek megtanulására és vizsgálatára a kapcsolatok adják a leg-
jobb lehetőséget. De azt is fontos megtanulnunk, hogyan szeret-
hetünk helyesen.
Természetesen az egészséges, szerető kapcsolatok felépítése-
kor az első lépés, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat. Ha
fel akarod pezsdíteni lelked földi tartózkodását, el kell fogadnod
magad mint a Szellem szeretetteljes képviselőjét.
Mindenki követ el hibákat – mindenki elveszti a béketűrését,
mindenki kritizál másokat –, de ha tudatosan gyelünk arra,
hogyan bánunk önmagunkkal és másokkal, akkor könnyebbé
válik az életünk. Az egyik kedvenc Helen Keller-idézetem így
szól: „Ha önzetlen módon mosolyt csalunk mások arcára, azzal
számunkra is egy boldogabb élet kezdődik.”

Szerelmi kapcsolatok

Két egymáshoz vonzódó lelket, akik partnerként vagy házas-

társakként intim kapcsolatba kerülnek egymással, az hoz össze,
hogy olyan tulajdonságuk van, melyből a másik tanulhat. Én
magam olyan fér val élek házasságban, aki az egyik legkedve-
sebb és legtisztább lélek, akivel valaha is találkoztam. Kedves,
türelmes, és ismeretségünk 20 évében soha nem mondott
egyetlen rossz szót sem rólam. Ha zaklatottan megyek haza,
mert valaki velem szemben rosszul vagy a helyzetnek nem meg-
felelően viselkedett, mindig meg tud nyugtatni. Emlékeztet
arra, hogy csak akkor látok bele, mi mozgatja azt a másik sze-
mélyt, ha az ő nézőpontjából igyekszem szemlélni a világot.
És így igaz. Kedvenc könyve és lmje a Ne bántsátok a feketeri-
gót! – ezért hisz abban, hogy minden körülmények között ez az
irányadó: ahhoz, hogy igazán megérthess valakit, egy időre a
bőrébe kell bújnod. Ezért is talált a történet annyi embernél ked-
vező fogadtatásra. Még az egyik kutyánkat is Boo Radleynek ne-
veztük el a mű egyik félreismert és félreértett főszereplőjéről.
A partnerek valóban segítenek nekünk megtalálni magunk-
ban az igazságot, mely ott van, de nem szántunk rá időt, hogy
felismerjük vagy kifejezzük. Brian és én azért jöttünk össze,
mert nekem olyan tapasztalatokra kell szert tennem, melyeket ő
már megszerzett: segít nekem megérteni és más fényben, ítélke-
zés nélkül látni dolgokat. Én pedig társasági, extrovertált sze-
mélyiség vagyok, aki arra tanítja a félénk, önvizsgáló Briant,
hogy jobban élvezze az életet és az emberek társaságát. Igazi,
tiszta egyensúlyi helyzetről van szó, melyben az egyik lélekcsa-
ládtag hozzájárul egy másik növekedéséhez, és együtt gyönyörű
életet teremthetnek maguknak. Az ember tudja, mikor áll fenn a
másikkal ilyen kötelék, ugyanis túl azon, hogy ismerik egymást,
egy lénnyé – egy lélekké – is válnak. Személyiségünk legneme-
sebb része rátalál a másik személy legjobb tulajdonságára.

Barátságok

A család és az intim partnerek mellett a lelki leckéinkhez

ugyanolyan fontosak a barátainkhoz fűződő kapcsolataink is.
Azt mondják, hogy a leggazdagabb az, akinek sok barátja van.
Jó barátom, Joerdie Fisher kedvenc mondásai közé tartozik a
következő: „A barátságnak célja van, kitöltheti fél nyaram vagy
akár teljes életem.” Magunkhoz vonzzuk a kellő energiákat,
mégpedig annyi időre, ameddig szükségünk van rájuk. A Szel-
lemvilágban inkarnáció előtt a lélekcsoportok megtervezik, ho-
gyan segíthetnek egymáson a következő testi életük során, és
milyen hasznos tanulságokat adhatnak át; ez tarthat egy hétig
vagy akár sok-sok éven át. Életek telhetnek el, mire közeli barát-
ságok alakulnak ki; a bizalom, az őszinteség, a tisztelet és a meg-
becsülés olyan értékek, melyekért küzdeni kell, és ki kell vívni
őket, míg végre a lelkek teljes harmóniába nem kerülnek egy-
mással. A barátság a szeretet kifejezésének egyik legnagysze-
rűbb módja.
„Hasonló hasonlót vonz” – mondja a vonzás törvénye. Ha tu-
datosan törekszünk arra, hogy életünk középpontjában a szere-
tet, és ne az ítélkezés álljon, ugyanolyan típusú embereket
vonzunk a körünkbe. Ha kibocsátjuk magunkból ezt az energiát,
akkor azok, akik ugyanilyen energiát sugároznak ki, vonzódni
fognak hozzánk. Ha megkeseredettek, irigyek és rosszindulatú-
ak vagyunk, akkor nemcsak hogy ugyanilyen embereket
vonzunk majd magunkhoz, hanem még el is taszítjuk azokat,
akik valószínűleg a legtöbbet segíthetnének lelkünk növekedé-
sében. Te kiket szeretnél inkább az életedben magad körül látni?
 Műhelyfoglalkozásaimat követően, amikor a diákok azzal a tu-
dattal távoznak, hogy maguk is spirituális lények, úgy érzik, tel-
jesen megváltoztak, és gyelmük jobban önmagukra irányul.
Tulajdonképpen látom, ahogy rezgésük magasabb sebességre
kapcsol. És amikor ezek a megvilágosodott és energiával telt
emberek hazamennek barátaikhoz és párkapcsolataikhoz, lehet,
hogy rájönnek arra: némelyekkel már nincsenek egy hullám-
hosszon. Elég gyakori az állásváltoztatás, az elköltözés és a kap-
csolatok újraértékelése.
Ha egyszer ráébredünk életünk nagy leckéire, és megfelelően
tudjuk kezelni őket, remélhetőleg ráérzünk majd a tudatos je-
lenlét ízére. Jobban tudjuk irányítani az életünket, és jobb dönté-
seket hozunk arról, hogyan érintkezzünk a környezetünkben lé-
vőkkel. Tudatosodik bennünk, hogy az életet a szeretet, és nem
a félelem oldaláról kell megközelítenünk. Élvezni fogjuk az ép-
pen adódó pillanatot. Rájövünk, hogy a szív diktálta együttérzés
és megértés szerint élünk, nem pedig a fej diktálta bírálat és ítél-
kezés szerint. Szívünkből kiindulva azt is meglátjuk, hogy más
lelkeket saját életélményeik és döntéseik határoznak meg, ezért
könnyebben tudunk empatikusan viselkedni irántuk. Önma-
gunk és nézőpontunk megváltoztatásával értékrendünket és
életmódunkat is megváltoztatjuk. Rezgésünket felgyorsítjuk,
frekvenciánk magasabb szintre lép, a körülöttünk lévők kezde-
nek mások lenni. A szeretet a leggyorsabb rezgés, ezért amikor a
lélek ezen a frekvencián kezd működni, nemcsak minket változ-
tat meg, hanem egész légkörünket és környezetünket. Ahogy a
rezgésszámunk nő, valamennyi kapcsolatunk megváltozik,
mert mi is azt tesszük.
Van egy kevésbé ismert Woody Allen- lm, a címe Egy másik
asszony, melyben Gena Rowlands, aki szerepe szerint lozó ata-
nár és író, annyit használja a bal agyféltekéjét, az analitikus ol-
dalát, hogy közben nem veszi észre, mennyire hideg, érzelem-
mentes külsőt mutat a körülötte lévők számára. Felsőbbrendű-
séget érez, és azt hiszi, hogy a másokkal szembeni kíméletlen bí-
rálata azok épülését szolgálja. Kapcsolatai felszínesek, és jól érzi
magát, ha távolságot tarthat. Amikor kivesz egy csöndes lakást,
hogy következő könyvét teljes nyugalomban írhassa, rájön,
hogy az épület szellőzőrendszerén át hallja a szomszéd pszichi-
átriai rendelőben megforduló páciensek nyers, őszinte érzéseit.
Lenyűgözik azok a hiteles érzelmek, melyek ezekből a valódi
emberekből előtörnek, és ahogy megtanulja elfogadni saját hiá-
nyosságait, végül önnön álarcáról is peregni kezd a festék. Egész
életét megváltoztató utazásba fog. Szerintem csodálatos lm.

A lélek sajátos leckéi

Tudom, hogy miközben ezt a fejezetet olvasod, azt próbálod

megérteni, mik azok a sajátos leckék, melyeket a te lelked tanul,
és azon tűnődsz, hogy ez egyáltalán megtudható-e. Kijelenthe-
tem, hogy igen! A válaszok megtalálására rá kell viszont szán-
nod az időt. A dolog kulcsa, hogy önmagunkba nézzünk, ennek
pedig legkönnyebb módja a meditáció. A meditációd mögötti
szándéktól függően tudást és megvilágosodást nyerhetsz.
Ahhoz, hogy bepillanthass lelked leckéibe, csendesítsd el az
elméd! Végy többször is mély lélegzetet, és emlékeidben menj
vissza gyermekkorodnak egy pozitív, élvezetes pillanatába!
Amikor újralátogatod ezt az élményt, úgy éld és érezd át, mint-
ha ismét a részese lennél! Ez a kiindulási pontod. (Ne feledd,
hogy az értékelés során nem ítélkezünk; a meg gyelés a lényeg.)
Éld át teljesen ezt az élményt, és érezd a boldogságot! Ezután
nézd az életed folytatását, ahogy évről évre feltárul előtted! Figyelj
fel rá, kik voltak a leg fontosabb emberek körülötted ezekben az
időkben! Tudatosítsd magadban, kik és mely helyzetek vannak rád
erős érzelmi hatással! Végül a mai naphoz érkezel. Ahogy visszate-
kintesz, és átéled az életed, mely jelenetek, helyzetek és viselkedési
formák bukkannak fel többször is? Tudatosodik benned, ahogy
ezek az élmények és a rájuk adott reakciók újra meg újra ismétlőd-
nek? Érzed, hogy életed főbb szereplői egy tőről fakadnak? Őszinte
értékelés esetén ezek az ismétlődő témák és helyzetek lesznek azok a
megértést és meg világosodást nyújtó leckék, melyeknek meg tanulá-
sáért a lélek visszatért.
Pályám során azt tapasztaltam, hogy a tanítványaim életében
saját bevallásuk szerint sok visszatérő próbatétel bukkant fel.
Összeállítottam egy listát a legáltalánosabbakból, illetve azok-
ból az életleckékből, melyek az ilyen élményekhez kapcsolódhat-
nak. Hihetetlenül tanulságos lehet kiragadni ebből a listából
egy-egy hozzánk közel álló próbatételt, és a hozzá tartozó leckét
napi mantraként használni.

Jólét

Lecke: Arra összpontosíts, amid van, ahelyett, ami hiányzik,

ugyanis amire koncentrálsz, azt kapod! Tudd, hogy korlátlan
lény vagy, így kimutathatod, amire csak vágysz!

Visszaélés

Lecke: Azt nem irányíthatod, ami gyermekkorodban történik

veled, viszont hatalmadban áll kiadni magadból a dühöt és az
árulás keltette érzéseidet. A visszaélés karmikus körforgása az
egyik legerősebb, de meg kell tanulnod, hogy megbocsátással és
megértéssel megszakítsd a kört!

Függőség

Lecke: Az emberi test genetikailag fogékony a függőségre.

Nem véletlenül választottad ezt az emberi testet. Meg kell tanul-
nod, hogy a harmonikus zikai, érzelmi, mentális és spirituális
egészség záloga a mértékletesség és az egyensúly. Meg kell ta-
nulnod elfogadni mások segítségét.
 Változás

Lecke: A lélek új kalandjaira és a növekedési lehetőségekre

nem kerülhet sor állandó környezetben. Tudd, hogy kényelmi
zónádon kívül is védve vagy, biztonságban vagy!

Irigység

Lecke: Tanult jellemvonás, hogy magadat másokhoz hasonlít-

gatod, de ez csak belső boldogságodat csökkenti le. Értékeld
nagyra és szeresd önmagad, mert sosem tudod igazán, milyen
személyes akadályokat kell másoknak legyőzniük!

Kudarc

Lecke: A hibáidon át tudod leginkább felmérni erősségeidet és

gyengeségeidet, de csak akkor válnak hasznodra, ha elismered
őket, és úgy tekintesz rájuk, mint tanulási lehetőségekre, nem
pedig úgy, mint vereségekre.

Család

Lecke: Lelki társaid beleegyeztek, hogy veled utaznak erre a

mostani utadra. Itt vannak, hogy támogassanak és segítsenek a
tanulásban. Ha azonban a családod inkább jelent számodra pró-
batételt, vizsgáld meg a dinamikáját tárgyilagosan, és békülj ki,
amivel csak tudsz!

Félelem

Lecke: Életedben elsődleges fontosságú, hogy a szeretet For-

rásenergiájához kapcsolódj. A félelem a maga rejtett formáiban
azért van jelen, hogy próbára tegyen. Ha megadod magad neki,
önmagad korlátozod, és nehezebben haladsz előre az utadon.
Tudd, hogy a félelem szemfényvesztés, illúzió csupán, és hogy
vannak eszközök, melyekkel ellenállhatsz neki!

Megbocsátás

Lecke: Az igaz megbocsátás képessége lelked leggazdagabb esz-

köze. Ha kiereszted magadból a káros energiát, melyet valaki
más szabad akarata sugárzott beléd, felszabadulsz az érzelmi
nyomás súlya alól, és megtöröd az erős karmikus körforgást.

Gyász

Lecke: Ha valami megadatott számodra, majd megfosztanak

tőle, az lehetőséget teremt annak értékelésére, hogy valaha is a
tied volt. Semmi sem tűnik el örökre; a veszteség hatalmas tanu-
lási eszköz, de tudd, hogy csupán időleges.

Bűntudat

Lecke: Ez az érzelem a félelem egyik legfondorlatosabb álcája,

ugyanis rendszerint mi kényszerítjük magunkra. Önmagunk-
nak való megbocsátással (és szükség esetén bocsánatkéréssel)
jutunk ahhoz a „kriptonithoz”, mely semlegesíti a bűntudatot.

Egészség

Lecke: Elsődleges fontosságú és szükségszerű, hogy testi

egészséged tápláld, fenntartsd és folyamatosan ellenőrizd, ha
azt akarod, hogy lelked hatékonyan tevékenykedhessen a Föl-
dön. Fizikai, érzelmi és mentális egészséged egyensúlyának fel-
borulása ugyanis a spirituális növekedés akadályozója lehet.

Bírálat
 Lecke: Mindent, amit látsz, a Szellem energiája alkot. Ha bí-
rálsz valamit, önmagadat bírálod. Utad során akárkivel és akár-
mivel találkozol is össze, okkal vannak jelen; tanuld meg, hogy
ne ragaszd rájuk a jó vagy rossz bélyegét! Egyszerűen vannak.

Kapcsolatok

Lecke: Azok a lelkek, akikkel az intim kapcsolat útjára lépsz, a

legjobb tanítóid. Tükröt tartanak eléd, és a tudomásodra hoz-
zák, miben szenvedsz hiányt. A lelked azokat keríti a vonzáskö-
rébe, akik a legtöbb dologra hívhatják fel a gyelmed.

Önbecsülés

Lecke: A lelked választotta ösvény nem lesz mentes akadályok-

tól, ezek visszavethetik önértékelésedet és önbizalmadat. Meg
kell tanulnod, hogy azért vagy itt, hogy úrrá légy felettük, és így
is lesz: minden vágyad teljesül. A kisebbrendűség bárminemű
érzése pusztán illúzió.

***

A világ gyakran magányos helynek tűnik. Fontos tudnunk vi-

szont, hogy sosem vagyunk egyedül. Emberek (de még állatok
is) keresztezhetik utunkat, és ha felnézünk mobiltelefonjainkról
és lapgépeinkről, körbenézve megláthatjuk őket.
Földi lélekcsaládod együtt van veled, és mindennel, amit csak
látsz, állandó kapcsolatban állsz. Még ha egyedül vagy is egy
szobában, túláradhat benned a Szellemtől kapott szeretet, ehhez
viszont meg kell nyílnod előtte. Véges számú ember él ezen a
bolygón, és egyikük te vagy. Léted különleges, itteni tartózkodá-
sodnak célja van.
 NYOLCADIK FEJEZET

A LÉLEK DÖNTÉSEI

A léleknek mindig megvan a szabad akarata. Dönthet, hogy a

Szellemben növekszik-e, vagy egyesül a testtel. Amikor a Földön
ennek jegyében cselekszik, megváltoztathatja saját emberi éle-
tét, a környezetében élőkét vagy akár az egész bolygót.
Döntéseink hatalmas felelősséget jelentenek, ugyanis még ki-
sebb cselekedeteink is sokakra lehetnek kihatással. A lélek tehát
nemcsak saját optimális növekedéséért felel; elszámoltatható
minden egyes dologgal kapcsolatban, melyet személyesen befo-
lyásolt – ide tartoznak embertársai, az állatok, a természet és a
környezet. A léleknek tényleges növekedése érdekében össz-
hangba kell kerülnie önnön belső igazságával, és jelentős erőfe-
szítést kell tennie, hogy minden napját a tudatos jelenlét hatá-
rozza meg. Ez viszont gyakorlás nélkül nem megy.
Többekben megfogalmazódott már, hogy mit kell ehhez tenni
– van, akinek ez jobban megy, van, akinek kevésbé; de senki sem
tökéletes. Ha lelkünk fejlődése során elérjük ezt a tudatosságot,
eljön számunkra az idő, hogy az önfelfedezés útjára lépjünk. Ez-
után hamarosan felismerjük, hogy jelenlegi állapotunk múltbeli
döntéseink eredménye. Ebben a kritikus pillanatban rájövünk,
hogy bár hatással volt ránk mások szabad akarata, a mostani
önmagunkért egy az egyben mi vagyunk a felelősek.

Szeretet kontra félelem

Meg kell értenünk, hogy az élet döntések sorozatából áll; min-

den napunk minden egyes perce ezekkel telik. Vannak köztük
megszokottak, és vannak nagy horderejűek, az viszont közös
bennük, hogy valamennyi a világunkat alakítja. Döntést leg-
könnyebben úgy hozhatunk, ha feltesszük magunknak a kér-
dést: elhatározásunk vajon félelemből vagy szeretetből ered?
Amikor műhelyfoglalkozásaim alkalmával felvetem ezt a té-
mát, a résztvevők úgy néznek rám, mintha megőrültem volna.
Az egész túlságosan egyszerűnek tűnik, ezért próbálnak észsze-
rű indokokat vagy éppen kifogásokat felhozni arra, miért nem
fogadják el azt az előfeltevést, hogy életünk fontos döntéseit ez
a két dolog mozgatja. A legtöbb ember túlelemzi fő döntéseit, az
előnyökről és a hátrányokról diagramokat vagy listákat készít –
és nincs is ezzel semmi baj. Vagy épp az ellenkezőjét teszi, és
„lesz, ami lesz” alapon a döntést a véletlenre bízza.
A döntéskezelésnek ezzel a módjával is teljesen egyet lehet ér-
teni, annyira zűrzavaros világban élünk. Akármerre nézünk:
esztelen erőszak, az élet semmibe vétele, gazdasági bizony talan-
ság, pusztuló környezet és hihetetlen mérvű szegénység vesz
minket körül. De egy percre sem szabad megfeledkeznünk arról,
hogy ha a világ és annak problémái felett nem lehetünk is úrrá,
mikrovilágunk és döntéseink attól még a mi kezünkben vannak,
és remélhetjük, hogy érett, szereteten alapuló választásaink ré-
vén nemcsak a saját életünket tesszük jobbá, hanem a világ egé-
szét is.
Nagyra becsült kollégám, Marianne Williamson így fogalmaz:
„A szeretetbe beleszületünk, a félelmet pedig már itt tanultuk.”
Milyen igazan cseng ez az állítás! A szeretet a lélek természeté-
ből fakad, míg a félelem idegen tőle. Gondoljunk csak bele, mi-
lyen az, ha életünket olyan érzelem határozza meg, mely nem is
a természetéből adódik, nem is alkotja szerves részét! Mintha
csak árral szemben akarnánk haladni, ahelyett, hogy a szeretet
sodrára bíznánk magunkat, mely az Univerzum természetes
energiája.

Döntéseink értékelése
 Műhelyfoglalkozásaimon alkalmazok egy gyakorlatot, mellyel
segítek az embereknek, hogy ennek az igazságnak a mélyére te-
kintsenek. Felidéztetem velük azokat a legfontosabb döntései-
ket, melyek révén életük jelenlegi pontjára érkeztek.

Olyan döntések voltak ezek, melyek meghozatalára a csa-

ládod unszolt?
Meghatározta ezeket a döntéseket az, hogy mit gondol-
nak majd rólad mások?
A döntések hátterében kizárólag az anyagi gyarapodás
állt?
Hoztál döntéseket azért, hogy elnyerd valakinek a szere-
tetét vagy elfogadását?
Vagy azért hoztad a döntéseidet, mert a szíved mélyén
úgy érezted, hogy megfelelőek számodra – mert boldoggá
tesznek?

Diákjaimmal ezután átnézetem életük minden meghatározó

döntését, hogy mi motiválta őket ezek meghozatalában, és hogy
mi volt a végeredmény. A legtöbben azt állapítják meg, hogy ha
a döntést a szívük diktálta, és nem a fejük, akkor az jól végző-
dött. Természetesen nem amellett kardoskodok, hogy mérlege-
lés nélkül ugorj bele valamibe, de ha hagyod, hogy a félelem irá-
nyítson, akkor az rendszerint nem fogja elhozni a boldogságot.
De még ha a szeretet oldaláról próbálsz is meghozni egy jelen-
tős döntést, akkor is döbbenetesen sok lehetőséggel kell számol-
nod, s ettől összezavarodhatsz, úgy érezheted, hogy kicsúszik a
kezedből az irányítás, és megeshet, hogy végső elhatározásodat
bizonyos feltételek teljesüléséhez kötöd. Ha például felkínálnák
álmaid állását, mely valamennyi vágyad megtestesítője lenne,
ezért viszont egy külföldi városba kellene költöznöd, akkor va-
jon hogyan állnál ehhez a helyzethez? Úgy gondolnád, hogy ha
egy másik ország viszonyaihoz kellene alkalmazkodnod, új nyel-
vet és kultúrát kellene elsajátítanod, és el kellene szakadnod csa-
ládodtól és barátaidtól, az már meghaladná azt, ami szerinted a
kreatív és számodra boldogságot hozó állás fogalmába beletar-
tozik?
Erre a kérdésre nincs általános értelemben vett jó és rossz vá-
lasz, számodra azonban csak az egyik lesz a helyes. Csak te tu-
dod, mi tesz igazán boldoggá, és könnyebben meghozhatod a
döntést, ha „követed a szíved”. Ha ilyenkor teljesen a szeretetre
hagyatkozol és arra, hogy számodra mi a helyes, akkor a legtöbb
döntésed „pofonegyszerű” lesz. Ha azonban a félelemre vagy va-
laki más elvárásaira alapozva határozol, akkor megvan az esély,
hogy ár ellen haladsz, és olyan ideált kergetsz, mely igazából
soha nem is volt a célod.
Minthogy a lélek igazi természete a szeretet, ha eltérsz ettől az
iránytól, sosem leszel teljesen nyugodt. A félelemre alapozott
döntések után céltalanul sodródunk, mindig szívünk vágyát
kutatjuk, de sohasem találjuk. Az Óz, a csodák csodájá-ban Doro-
thy és Glinda utolsó közös jelenetének szimbolikája félreérthe-
tetlen. Dorothy rájön, hogy a megfelelő döntések meghozatalá-
hoz, melyeket senki sem hozhat meg helyette, mindig is meg-
volt benne a kellő erő. Miután elismeri a gondolatok erejét, an-
nak fontosságát, hogy a szívére hallgasson, és kellő bátorságot is
gyűjt, hogy használja ezeket az eszközöket, kanyargós ösvényén
tudatosan szállhat szembe a kihívásokkal, és végül hazatalál a
szeretet energiájához.

Figyeljünk lelkünk hangjára!

A döntéseknek mindig következményük van. El kell fogad-

nunk, hogy olyan helyzetek adódhatnak belőlük, melyekre nem
is számítottunk. Néha, amikor a szeretetre alapozva hozunk
döntést, az Univerzum próbára teszi elkötelezettségünket.
 Rájöhetünk, hogy a döntéshozatal után olyan előre nem látha-
tó események következnek be, melyek elbizonytalanítanak min-
ket. Megpróbáljuk észérvekkel megmagyarázni a dolgot: Mi lett
volna, ha ezt teszem? Mi lett volna, ha azt? Akkor ez talán be sem
következik. Ebben a kétségbeesett állapotban derül ki, mennyire
vagy elkötelezve választott utad mellett. Bármi mellett szólhat
ez az elkötelezettség: egészség, jólét, kapcsolatok… amit csak el
tudsz képzelni. Bízz a megérzésedben, lelked rátermettségében!
Amikor tudatosan azt választod, hogy döntésedet a szeretetre
alapozod, jelentős szabadság mellett teheted ezt meg. Nincs
semmi bizonytalanság vagy kétség. Olyan körülmények vagy
események mindig lesznek, amelyekkel szemben tehetetlen
vagy. Más lelkeknek is szabad akaratuk van, és ezt nem tudod
irányítani. Mint tudjuk, az élet csak úgy történik. Ha azonban
oda gyelsz önnön tetteidre, és tudatosodik benned, hogy erőd a
jelen pillanatban gyökerezik, sokkal többet ki tudsz hozni az
életből, mint azt, hogy létezel. Nem veszel majd mindent annyi-
ra magától értetődőnek. Gyorsan meglátod az élet apró dolgait,
melyek őszinte boldogságot és örömet hoznak. Azok a kis
bosszúságok pedig, melyek egykor annyira jelentősnek és meg-
rázónak tűntek, már nem is lesznek olyan nagy horderejűek.
Lesz, amikor kételkedsz majd magadban, és túlbonyolítod a
helyzetet, ám ha szándékod tiszta és őszinte, végül felülemel-
kedsz kételyeiden, és a „belső béke” állapotába kerülsz. Lelked
hangja érthetőbben szólal meg.
Ez az út kínálkozik a lélek számára, hogy fennmaradjon ebben
a világban. Életed minden területén gyakorolhatod a tudatos je-
lenlétet – otthon, a munkahelyeden és kapcsolataidban. Energi-
ával telített lény vagy, és ha a szeretet energiájával rezegsz, ak-
kor szinkronba kerülsz igazi lényegeddel.
Michelangelo állítólag azt mondta, hogy egy márványtömb-
ben meglátta Dávid-ot, és addig faragta, amíg szabadon nem
eresztette onnan. Mi ugyanígy lefaraghatunk mindent, ami
nem azonos velünk. Ez a feladatunk: bontsuk le a zikai dimen-
zió minden igényét és elvárását, hogy előbukkanjon igazi valónk
– a szeretetlény, aki készen áll igazi küldetésének végrehajtására!
A megérzések segítségével helyes döntéseket hozhatunk az
életben. Ha valami nem tűnik helyénvalónak, akkor nem is az.
Testi jelek is támogatnak minket ebben: a libabőrözés, a zsigeri
ellenérzés vagy a szívtáji szorító érzés mind a belső hangról
árulkodnak. Sok-sok évvel ezelőtt, megérzéseim fejlesztése so-
rán megtanultam, hogy oda gyeljek arra, mit érez a testem,
mert az mindig megmondja, mi a helyes út számomra. Amikor
ezek a zikai jelek nálad is megmutatkoznak, ismerd fel, fogadd
el, és emlékezz rájuk! Ezekre lesz szükséged az utadba vetődő
minden döntés, helyzet és esemény során. Ez lelked GPS-e, és
mindig szól, mikor fordulsz a helyes vagy éppen a helytelen
irányba, csak hallgatnod kell rá.

Mindig van választási lehetőség

Döntéseink lélekénünk kreatív kifejeződései. Ha adódik egy

helyzet, teljes szabad akaratunk birtokában erősíthetjük azt,
vagy éppen hátat fordíthatunk neki.
Ha dühre dühvel válaszolsz, haragodba csak életet lehelsz. Ha
neheztelsz valami miatt, ebbe az érzésbe gyakorlod bele magad.
Minél inkább átadod magad valamely érzelemnek, az annál erő-
sebbé válik. Minél többen választják, hogy kedvesek és boldogok
lesznek, annál inkább átjárja ez az energia a világot. Dönts úgy,
hogy a pozitív gondolatokat gyakorlod, és semlegesíted negatív
érzéseidet!
Amikor erőpróbát jelentő helyzettel találom szemben magam,
először azt mérem fel, van-e erőm kihúzni a méregfogát. Saját
cselekedeteimnek ura tudok lenni, másokénak viszont nem.
Hasznos eszköz ilyenkor ez a fohász:
 Adj, Uram, erőt,
hogy amit nem tudok megváltoztatni,
azzal együtt tudjak élni!
Adj, Uram, bátorságot,
hogy amit meg tudok változtatni, azt megtegyem!
Adj, Uram, bölcsességet,
hogy meg tudjam különböztetni
egyiket a másiktól!

E szavakkal lelki békét bocsátok magamra, mely nem hagy he-

lyet bennem a dühnek vagy más alacsonyrendű érzelemnek.
Tárgyilagosan tekintem a helyzetet, és eltűnődöm: Mit tanul
mindebből a lelkem? Természetesen nem egyik napról a másikra
jutottam el idáig. Mindennap gyakorolnom kellett az e ajta
gondolkodásmódot. Szokásommá vált, hogy játékként fogjam
fel az egészet.
Például tegyük fel, hogy épp most vagyok túl egy kimerítő,
tízórás repülőúton, bejelentkezem egy szállodába, és a recepciós
nem éppen gyelmes velem. Kezdődik a játék. Kiborulhatnék,
kiabálhatnék, vagy követelhetném, hogy beszélhessek az igaz-
gatóval. Ettől viszont én, ez a bizonyos alkalmazott, az igazgató
és a véletlenül éppen ott tartózkodók valamennyien kiborul-
nánk és boldogtalanok lennénk. Ezt az energiát pedig én gerjesz-
teném, és ezzel kellene együtt élnem. Arra is oda kell tehát -
gyelnem, hogy a keltett energia másokat is elér. Lehet, hogy a
recepciós és az igazgató ezután a negatív energiámat átviszik
más vendégekre, alkalmazottakra vagy akár a családtagjaikra.
És mindennek én lennék a forrása, mert az adott helyzetben így
reagáltam.
Ehelyett a másik lehetőségem az, hogy várok, amíg az illető el
nem intézi azt, ami feltartja, rámosolygok, halkan megjegyzem,
mennyire kifárasztott az utazás, és hogy mennyire ágyba kíván-
kozom már. Könnyed beszélgetést kezdeményezek, és a nevén
szólítom. Ezzel jó energiát sugárzok, mely rám is visszahat. Sok-
kal könnyebb így cselekedni, mint viszályt kelteni, és azután
együtt élni vele.
A tudatos jelenlétnek ezt a formáját évek óta gyakorlom, ezért
sokkal inkább el tudom fogadni a döntéseimet. A végeredmény
ugyan nem mindig tökéletes, de határozottan törekszem rá.
Tisztában vagyok vele, hogy reakcióimnak következményei
vannak, melyekért személyes felelősséggel tartozom. Én pedig
inkább a szép dolgokkal vállalnék közösséget.

***

Jó lenne, ha a tudatos jelenlét mindannyiunk hitrendszerének

sarokköve lenne. Ha az Univerzum működésébe vetett hited
nem indít arra, hogy kedves személy váljék belőled, nem árt át-
gondolnod azt a hitrendszert; esetedben ugyanis valami nyil-
vánvalóan nem került a helyére. Miután egy ideje már gyakor-
lod a tudatos oda gyelést, az több lesz az igyekezetből fakadó
póznál, egyszerűen személyiséged részévé fog válni. Olyan ez,
mint amikor az ember új hangszer vagy nyelv megtanulásába
fog: tudatos döntései egyszer csak természetessé válnak. A pozi-
tív hozzáállás pozitív hozzáállást szül, a negatív energiák pedig
negatív energiákat keltenek. Ha az egészségre gondolunk, meg-
őrizzük egészségünket; a jólétbe vetett hit pedig elhozza szá-
munkra a jólétet.
Mindennel kapcsolatban állsz, az Univerzum kreatív ereje pe-
dig te vagy! Sose érezd különállónak magad! Kezedben a döntés,
milyen életet élsz. Nem határoz meg a múltad vagy amit a múlt-
ban átéltél. Viszont korábbi élményeid nélkül nem lehetnél az,
aki ma vagy. Néha csak úgy szerezheted meg az előtted lévő dol-
got, ha elereszted azt, ami mögötted van.
 KILENCEDIK FEJEZET

LÉLEKKEL TELI ÉLET

Van egy kedvenc mondásom, mely állítólag a cseroki indiá-

noktól származik: „Amikor megszülettél, sírtál, s a világ örven-
dezett. Éld úgy az életed, hogy amikor meghalsz, a világ sírjon,
és te örvendezz!”
Mindnyájunknak megvan hozzá az erőnk, hogy jobb helyzet-
ben hagyjuk itt ezt a világot, mint amilyenben találtuk. Vannak,
akik nagyban művelik ezt; mások egyszerűen azzal, hogy kedve-
sek, könyörületesek és együttérzők, vagy csak követik az arany-
szabályt, és úgy bánnak másokkal, ahogyan szeretnék, hogy
mások is bánjanak velük. Milyen kézenfekvő hozzáállás, mégis
sokan nem tudnak mit kezdeni vele!
Az emberi lények az idő meghatározásánál a Föld mozgását
veszik gyelembe: egy teljes tengely körüli fordulat egy napnak
felel meg; a Nap megkerülése egy év. Háromdimenziós vilá-
gunkban az idő fogalma nélkülözhetetlen, ám az órák, percek és
másodpercek oly gyorsan elsuhannak körülöttünk, hogy mire
észbe kapunk, a drága pillanatok elmúlnak, és sohasem térnek
vissza többé.
Ha időnként egy lélegzetvételnyi szünet erejéig megállsz, és -
gyelmedet befogadó módon a környezetedben lévő emberekre
és eseményekre fordítod, akkor egy nap úgy tekinthetsz majd
vissza, hogy lelked életutad minden percét nagyra értékelte. Így
kezdődik ugyanis a „lélekkel teli” élet élvezete.
Ha lelked ösvényét követed (és nem félelemmel teli életet
élsz), annak egyik jele az, hogy minden egyszerűnek tűnik. Ha az
életed tele van véletlen egybeesésekkel, és úgy tűnik, minden a
helyére kerül, ahelyett, hogy akadályok és torlaszok keletkezné-
nek, akkor tudni fogod, hogy jó úton haladsz. Az én életemben
az évek során mindez igazolódott, és gyakran a legkülönösebb
módon jelentkezik. Ilyenkor úgy érzem, mintha a kozmikus kó-
rus ritmusára mozognék, és ha a megérzéseimre hallgatok, nem
kerít hatalmába a félelem és számos válfajának képzete.

Élj a pillanatnak!

E sorokat azután írom, hogy Svájcban, Zürichben egy teljes

hétvégét lélektöltekezésre szántam. Ottlétem minden pillanatát
élveztem; az Univerzum feltárta egyik tervét, melyről tudtam,
hogy előkészületei régen megkezdődtek. Halandó ember szavai
nem adhatják vissza azt az örömöt és boldogságot, melyet e terv
részeseként átélhettem.
Svájcot gyerekkorom óta szerettem volna látni. Nem tudom,
miért vonzott annyira ez az ország, viszont az elmúlt 30 év uta-
zásai során sajnos egyszer sem jutottam el oda. Azután minden
előzmény nélkül egyik barátom felhívott azzal, hogy szervezés
alatt áll egy Nemzetközi Médiumkongresszusként meghirdetett
rendezvény, és hogy érdekelne-e a dolog. Érthető hát, hogy gon-
dolkodás nélkül jelentkeztem, és az a megtiszteltetés ért, hogy
már szombat este én tarthattam a megnyitó beszédet. Arra is
megkértek, hogy hétfőn egész napos műhelyfoglalkozást tart-
sak. Csütörtökön repülőre szálltam. A tizenkét órás út során da-
lolt a szívem, és legbelül tudtam, hogy több mint helyes, amit
teszek. Hamarosan lelkem régi óhaja teljesül!
A hosszú repülőutat követően péntek hajnalban érkeztem
meg. Noha előtte csak hat órát tudtam aludni, olyan izgatott
voltam, mint egy kisgyerek karácsony reggelén. A világ sok vá-
rosában jártam már, ahol korábbi életem miatt rettegés járt át.
Akármilyen gyönyörű volt is Párizs, Isztambul és Szentpétervár,
tudtam, hogy lelkem emberélete boldogtalan véget ért azokon a
helyeken. Zürich valahogy más volt. Ott boldognak és könnyű-
nek éreztem magam – örültem, hogy ott lehettem.
A szervezők a Baur au Lacban, az egyik legelegánsabb luxus-
hotelben helyeztek el, melyben valaha is volt szerencsém meg-
szállni. A személyzet, a környezet, a szobák – minden mintha
nem evilági lett volna. Miután bejelentkeztem és leraktam a
poggyászom, már mentem is városnézésre. Eközben a fejemben
egyre csak ezt hallottam: „Figyeld a jeleket!” Tudtam, hogy veze-
tőim nem a közlekedési táblákról beszélnek, hanem arra ösztö-
nöznek, hogy a Szellem jeleire legyek fogékony.
Amióta kutyáink vannak, Brian nem sűrűn utazik velem.
Nem mintha nem találnánk teljesen megbízható személyt, aki
vigyázna rájuk, és azt is tudjuk, hogy Boo és Maisey nem sínyle-
né meg a távollétünket. Briannel van probléma. Egyszerűen
rosszkedvű, ha hosszabb időre ott kell hagynia őket. Legfeljebb
négy órát bírna ki nélkülük. Így abban a kellemes helyzetben
vagyok, hogy üzleti útjaimra más – régi és új – lelki társakat hív-
hatok meg. Az év elején médiumkurzust tartottam Dublinban, s
összeismerkedtem egy kedves hölggyel, Antoinette Byrne-nel.
Rögtön tudtam, hogy jó barátok leszünk, ezért magammal hív-
tam Zürichbe.
Nem voltam benne biztos, pontosan mikor kell Antoinette-ért
mennem a szállodájába, csak azt tudtam, hogy valamikor kora
este. A városnézés után hét óra körül elsétáltam a hotelhez,
hogy együtt mehessünk vacsorázni. A recepciónál azt mondták,
hogy még nem érkezett meg. Ezt különösnek véltem, azt hit-
tem, addigra már ott lesz. Leültem hát a szálloda előtti lépcsőre,
és elővettem a telefonomat, hogy felhívjam. Még mielőtt az első
számot beüthettem volna, befutott egy taxi. Arcán hatalmas
mosollyal Antoinette ugrott ki belőle, majd megöleltük egy-
mást. A hosszú, néma ölelés olyan érzést keltett bennem, mint-
ha egy pillanatra megállt volna a világ, hogy így adózzon két ba-
rát kapcsolatának. Anélkül, hogy kimondtuk volna, tudtuk,
hogy találkozásunkkor lelkeink valamiféle varázslatos örvénybe
léptek, és éreztük, hogy a szellembirodalmak rendezték így.
Miután Antoinette bejelentkezett, a nyakunkba vettük a vá-
rost. Még délutáni nézelődésem során kinéztem egy szimpati-
kus kis éttermet, így hát arra vettük az irányt. Utunk egy hídon
át vezetett, alattunk egy csapat lúd úszott el éppen. Mintha va-
lami mesébe csöppentünk volna.
Az étteremben, ahogy végignéztük az étlapot, társam megje-
gyezte: – Tudod, én vegetáriánus vagyok.
Ettől szörnyen éreztem magam, hiszen eszembe sem jutott,
hogy megkérdezzem. Egy pincér, aki meghallott minket, oda-
jött, és átnyújtott egy vegetáriánus étlapot – a vegetáriánus
konyha volt a specialitásuk.
Másnap délelőtt elmentünk, hogy felmérjük a médiumtalál-
kozó helyszínét, s ott össze is ismerkedtünk néhány médium-
mal a hétvége fellépői közül. Mindenkit lázba hozott, hogy jelen
lehet a rendezvényen.
Antoinette-tel visszaindultunk a szállodába, de eltévedtünk.
Amikor már-már azt hittük, hogy jó irányba tartunk, mindig
olyan utcába értünk, melyet nem ismertünk fel. Annyira elkeve-
redtünk, hogy az már nevetségesnek tűnt. Ahogy ott nevettünk,
Antoinette megkérdezett egy idegent, hogy tudna-e rajtunk se-
gíteni. Hófehér hajú, kék szemű fér volt, az öltözéke kifogásta-
lan.
A szálloda nevének hallatán az idegen így szólt: – Engedjék
meg, hogy elvigyem önöket; úgy lesz a legkönnyebb. – Nemcsak
hogy elfuvarozott minket a szállodáig, de még rövid túra kereté-
ben meg is ismertetett minket a környék főútvonalaival. A szál-
lodához érve még ki is szállt, hogy ő nyissa ki nekünk a kocsi aj-
taját.
Amikor elment, Antoinette-tel egymásra néztünk, és azt
mondtuk: – Valóságos angyal volt ez az ember. – Nem tudtuk,
hogyan jellemezhetnénk őt másképp. Minden szempontból tö-
kéletes volt.
Amikor a szobámba értünk, egy vázában két tucat hosszú szá-
rú vörös rózsa várt minket, mellette kártya: „Köszönöm, hogy
Svájcba jöttél.” Aláírás nem volt.
Antoinette-re pillantottam, aki egy fotelba rogyott. Arca falfe-
hér volt. – Jól vagy? – kérdeztem.
– Rózsák. Nem emlékszel a rózsás esetre? – Neki kellett eszem-
be juttatnia, hogy dublini órám során egyik diákomon keresztül
felidéződött Antoinette elhunyt édesanyja, s a következő üzenet
érkezett tőle: „Én küldöm a vörös rózsákat.” Akkor nem tudtuk
mire vélni az egészet, most viszont megértettük! Édesanyja a-
talon meghalt, ezért Antoinette-nek kellett felnevelnie tíz test-
vérét. Az anya ily módon tért vissza és köszönte meg lányának,
amit tett.
A hétvégén egymást követték a váratlan és örömteli esemé-
nyek. Egyszer fürdősót akartunk vásárolni, hogy az is legyen a
szállodai szobánkban, de vasárnap lévén a katolikus Svájcban
minden zárva volt.
Ahogy befordultunk egy sarkon, fürdőszoba-szaküzletbe bot-
lottunk – és nyitva volt! Az ehhez hasonló meglepetések órán-
ként értek bennünket.
Végül Antoinette már e szavakkal fordult hozzám: – Mi folyik
itt? Csak nem alkimista vagy?
Nevettem vicces szóválasztásán, és azt feleltem: – Szerintem
ennek így kellett lennie.
Egész hétvégén azon tűnődtem, vajon a sors vagy a végzet
keze játszott közre, vagy talán valamilyen összetett jelenség,
melyben az eleve elrendelés mellett szerepet játszanak még az
érintettek tudatalatti és tudatos energiái is. Úgy hiszem, hogy a
hétvégének így kellett történnie. Szabad akaratunk volt ugyan,
hogy jól vagy rosszul érezzük magunkat, volt viszont valami
többletelem, melyet nem tudtam meghatározni. Az együtt töl-
tött időt a könnyed lelkesedés és vidámság hatotta át, és ez tette
olyan különlegessé.
Végy két rokon lelket, adj hozzájuk egy csipetnyi sorsot, öntsd
le az egészet lelkesedéssel és vidámsággal, szabadítsd fel a vára-
kozásokat, és kész a varázslat! Tényleg alkímiáról volt szó! De mi
volt az a különleges hozzávaló, melyet nem tudtam meghatá-
rozni? Úgy véltem, hogy Antoinette és én lélekkel teli életet
élünk, ezért elhatároztam, hogy közelebbről megvizsgálom a fo-
galmat.

Tudatosítás

A lélekkel teli élet azt jelenti, hogy tudatosodik bennünk: a

Forráshoz kapcsolódunk, és bízunk benne, hogy számunkra az
események az isteni rendet követve alakulnak majd. Mindig sza-
bad akarattal rendelkezünk, viszont annyira egyek vagyunk az
intuíciónkkal – lelkünk hangjával –, hogy szabad akaratunk
mindig a legjobb döntést hozza.
Ha hagyjuk, hogy gondolataink és életünk a lelkünk erejét,
vagyis a megérzéseinket használják, ne pedig a kritikus elmén-
ket, akkor és csakis akkor szárnyalhatunk szabadon. Rá se kell
gondolnunk; csak legyünk éberek, és ne hagyjuk el magunkat!
Az igazi bölcsesség a lélekből fakad, nem az elménkből. Ha ki-
kapcsoljuk lelkünket, és erőnket átirányítjuk az egónkra, az
olyan, mintha a legkisebbre csökkentenénk valódi énünket.
Ha lélek szerinti életet kezdünk élni, a negatív hozzáállás he-
lyét átveszi az öröm, bőség váltja fel a szűkösséget, és béke ural-
kodik a káosz felett. Mi magunk érhetjük csak el ezt az átalaku-
lást, vonzhatjuk magunkhoz a tökéletes körülményeket, kapcso-
latokat és helyzeteket, melyek révén azután kiteljesedünk és
gyarapodunk.
A lélekkel teli élet első lépése a tudatosítás. Ha jobban tudato-
sítjuk magunkban zikai környezetünket, és hogy a Szellemmel
való kapcsolatunk elfogadása révén erőnk van megváltoztatni
azt, új világ nyílik meg előttünk. Ez hasznunkra válhat, mert
jobban megértjük, mi motivál minket és mindenki mást, aki lel-
künk életdrámájában szerepet kapott. De hogyan fogjunk hozzá
lélekkel teli életet élni? Begyakorolt technikáimat most megosz-
tom veletek.

Üljünk csendben!

Kezdjünk minden napot azzal, hogy kis ideig néma csendben

ülünk! Úgy értem, még mielőtt a napunk elkezdődik; ugyan időt
vesz el, de nem tart sokáig. Némán ülni az egyik legnagyobb le-
hetőség, mellyel megajándékozhatjuk önmagunkat Abban tér el
a meditációtól, hogy utóbbival elcsendesítjük a gondolatainkat;
ez a gyakorlat viszont célratörőbb: tulajdonképpen tudatos gon-
dolatok zajlanak közben. Gondolatainkhoz kapcsolódunk, és
megvizsgáljuk, hogy érezzük magunkat abban a pillanatban.
Tudatosítsuk magunkban, mi mindennel fog járni az előttünk
álló nap! Játsszuk le agyunkban a valószínűleg bekövetkező
helyzeteket, és hogy mi lenne azokra a legjobb reakció! Figyeljük
a gondolatainkat! Negatívak vagy pozitívak? És vajon honnan
származhatnak?
Akár a tükör elé is ülhetünk, és némán megvizsgálhatjuk ar-
cunkat. Ezt mutatod magadból a világnak. Mit látsz magad
előtt? Képes vagy tudatosítani magadban, mely arckifejezései-
det tekinthetik barátságosnak és nyitottnak, melyek árulnak el
aggódást vagy éppen óvatosságot?
Kezdj tudatosan gyelni a testedre! Vizsgáld át az elmédet!
Tested mindig beszél hozzád, és elmondja, mi zajlik benne.
Mindnyájunk számára ismerős helyzet, hogy valaki azt mondja:
„Itt szúr az oldalam”, és amikor megkérdezzük tőle, mióta, az il-
lető azt feleli: „Nem is tudom”. Valóban nem?
 Ahogyan kezded megismerni tested apró rezdüléseit, az is tu-
datosodik benned, hogy milyen szerepet játszanak ezekben az
érzelmek. Teljesen biztos vagyok abban, hogy az egyes esemé-
nyek vagy emberek által kiváltott érzelmek testi válaszban is
megnyilvánulnak. Próbáld meg eltérő módokon kezelni ezeket a
helyzeteket, hogy megszabadulj az e éle energiáktól!
Ahogy lassan megismerjük a testünket, tudatosodnak ben-
nünk különböző viselkedési mintáink is. Hogyan reagálunk bi-
zonyos helyzetekre? Vannak ismétlődő típusgondolataink? Ha
megértjük érzelmeinket, és az azokat kiváltó okokat, az segítsé-
günkre lehet a rájuk adott válaszok átformálásában és abban,
hogy helyesebb döntéseket hozzunk az életben. Ahogy kezdjük
magunkat ebből a szempontból meg gyelni, több szinten is
megnyílunk önmagunk előtt. Ha már őszintén bevalljuk ma-
gunknak érzelmeinket és reakcióinkat, tudatosodnak bennünk
elvárási szintjeink is. Vajon ezek az önmagunkkal és másokkal
szembeni elvárásaink reálisak?
Közéleti szereplőként engem személyesen is érint ez a kérdés.
Úgy érzem, hogy a mások iránti elvárásaim naponta visszatérő
téma. Gyakran feltételezem, hogy az emberek úgy fognak visel-
kedni, ahogyan én. De jól tudjuk, mi történik, ha az ember felté-
telez valamit – bolondot csinál magából és másokból is. Sokszor
forgolódtam már álmatlanul, keveredtem szükségtelenül sze-
mélyes ellentétekbe, és néhányszor ki is borultam, mire elfogad-
tam, hogy mindenki másképp viselkedik. Ha pedig tudom ezt,
és így közelítek egy helyzethez, hagyok időt magamnak arra,
hogy felmérjem, vajon azzal a bizonyos személlyel egy hullám-
hosszon leszünk-e. Nem mindenkivel lehet megtalálni a hangot,
és nincs is ezzel semmi baj. Csak azt kell eldöntenem, be aka-
rom-e engedni az életembe ezt az embert. Ettől ő se nem jó, se
nem rossz. Csupán az én szempontomból és pillanatnyilag te-
kinthető jónak vagy rossznak. Az az elvárásom, hogy bárkivel ki
tudok jönni, a valóságtól elrugaszkodott elképzelés volt. De az-
zal, hogy őszinte vagyok önmagamat illetően, és oda gyelek lel-
kem tanácsára, olyan döntésekre hatalmazom fel magam, me-
lyek számomra megfelelőek, cserében pedig vonzóbb, izgalma-
sabb, lélekkel teli életet élhetek.
Ahogy egyre tudatosabban gyelsz a lelkedre, tisztába jössz a
személyiségeddel, a világnak pedig hiteles képet nyújtasz ma-
gadról, így egyre több örömre, békére és harmóniára lelsz ma-
gadban és a körülötted lévőkben. Nem fogsz mindenkit kedvel-
ni, és téged sem fog mindenki szeretni. Ez statisztikai lehetet-
lenség. Ne aggódj hát emiatt, és ne legyen bűntudatod, ne bi-
zonytalanodj el magaddal kapcsolatban! Ha azoknak a statiszti-
káknak a megváltoztatása fontos személyes életed vagy a karri-
ered szempontjából, megteheted ennek érdekében a megfelelő
lépéseket.
A pozitív hozzáállású emberek hasonlókat vonzanak. Tégy tu-
datos erőfeszítést, és gyelj oda a gondolataidra, valamint arra,
milyen energiát árasztasz! Könnyű életed nehézségein rágódni,
de az sem lehetetlen, hogy átprogramozd magad, s a felbukkanó
negatív gondolatodat pozitívvá változtasd.

Az öröm visszaszerzése

A spirituális életben alapvető fontosságú, hogy vidámak le-

gyünk. Amikor szemináriumokat vezetek, igazi énem elenged-
hetetlen része a humor és a felszabadultság. Egyeseket összeza-
var a magatartásom, mert azt hiszik, hogy a halottakkal való be-
szélgetés gyászos, komor dolog. Éppen ellenkezőleg! Boldog, vi-
dám esemény zajlik, ami megerősíti, hogy „eltávozott” szerette-
ink nem mentek el igazán, és hogy a szeretet köteléke nem mú-
lik el soha. Mi ebben a szomorú?
Az öröm természetes állapotunk, viszont az ebben a korláto-
zott zikai dimenzióban zajló létünk gúzsba köt minket. Nincs
abban semmi természetellenes, hogy életünk boldog és teljes.
Értsük meg azonban, hogy az örömöt önmagunkban lelhetjük
meg; azt viszont tanulni kell, hogyan. Ez a legfontosabb, amiért
a Szellem testet ölt, de sajnos nem a szüleink tanítják meg, és
nem az iskolában vagy a templomban sajátítjuk el.
Álljon itt most néhány gyakorlati tanács, hogyan szerezhetjük
vissza az örömöt!

Tisztázd, mik a szándékaid!

Úgy a legkönnyebb megemelni a rezgésszámodat, ha világos,

vonzó célt fogalmazol meg az előtted álló napra. Szándékod le-
gyen tisztán körvonalazható, de ne érezz bűntudatot, ha céljaid
nem valósulnak meg! Akár a rúdugró, aki leveri a lécet, porold le
magad, és próbálkozz újra! Szándékod lehet általános jellegű,
mint például „Ma nem akarok annyira bíráló lenni” vagy lehet
konkrét, ha aggaszt egy várható személyes összeütközés vagy
döntéshozatal. Mindig „happy end”-ként gondolj a végered-
ményre!

Légy állhatatos!

Az örömért naponta meg kell küzdeni, tehát amikor a szándé-

kodat megfogalmazod, tervedet vidd is végig! Ne hagyd, hogy
mások befolyásoljanak vagy rábeszéljenek olyasmire, ami sze-
rintük a helyes út. A tanács még elfogadható, de a döntés a kö-
vetkezményeivel együtt a tiéd. Nem árt mindig visszatekinteni
elhatározásodra és tudni, hogy sikeres leszel, ha célodat a szere-
tet és nem a félelem oldaláról közelíted meg. Ahhoz túl rövid az
élet, hogy boldogtalanságban éljünk, ezért csak azokat a céljai-
dat valósítsd meg, melyek örömmel töltenek el!

Játssz mindennap!
 Boo minden reggel a kutyasétáltatás után szalad, hogy meg-
keresse a labdáját. Azt akarja, hogy eldobjam, ő pedig elkaphas-
sa. Mindennapos rituálévá vált ez a játék, mely sok mindenre
megtanított engem. Életünk jelentős eseményei annyi időnket
lefoglalják, hogy gyakran elfeledkezünk a kis dolgokról, melyek
örömmel töltenek el minket. Nem az a lényeg, mit élvezel – le-
gyen az olvasás, keresztrejtvényfejtés vagy a barátokkal való
kapcsolattartás –, csak arra ügyelj, hogy a napodból különíts el
egy részt, melyben a téged boldoggá tévő dolgokkal foglalkozol!
Ha nem vagy boldog, azt a körülötted lévők megérzik, és ez őket
is elszomorítja. Ha táplálod a lelked, egészséges marad.

Mérd fel aktuális énedet!

Ellenőrizd önmagad naponta többször is, hogy biztos légy,

minden rendben van! Pillanatnyi érzelmeidet szemléld tárgyila-
gosan, és gyeld meg, hogy valaki vagy éppen egy helyzet aggo-
dalommal tölt-e el! Mi nyugtalanságod legjobb ellenszere? Meg-
van hozzá az erőd, hogy a legmegfelelőbb eredményt érd el. Ha-
talmadban áll, hogy változtass a dolgok kimenetelén. A követ-
kezmény tettből származik, te pedig képes vagy a legörömtelibb
következmény elérésére.

Tudj hálás lenni!

Mindig törekedj arra, hogy tudj hálát kifejezni! Igyekezz nem

rágódni olyan dolgokon, melyeket nem érhetsz el; inkább adj há-
lát azért, amivel már rendelkezel! Az élet tele van erőpróbákkal;
ahelyett, hogy ezeket akadályokként tekintenéd, fogd fel őket
inkább tapasztalatokként, melyek segítenek a növekedésben és
a végső siker elérésében. A gyász, a kín és a fájdalom olyan esz-
közök, melyeknek révén a lélek megvilágosodik.

Ne ereszd el a boldog gondolatokat!

 Ember vagy, s mint ilyen, kritikus és bíráló emberi gondola-
tokkal rendelkezel. Igyekezz csírájukban elfojtani ezeket, és
töltsd meg a helyüket igenlő tartalommal! A negatív gondolatok
nemcsak a célszemélyre vannak káros hatással, hanem rád is!
Amikor egy kritikus gondolat megjelenik a fejedben, azonnal
gondolj valamire, ami örömmel tölt el vagy megnevettet, majd
kritikus gondolatodat ezekkel az érzelmekkel látogasd meg újra!
Ne feledd, hogy a szeretet lelked természetes energiája; inkább
hagyd, hogy magával sodorjon ahelyett, hogy küzdesz ellene!

Viseld gondját a testednek!

Ahogy a mélytengeri búvár is ellenőrzi a felszerelését és kar-

bantartja, hogy jól érezhesse magát a víz alatt, ugyanúgy ne-
künk is gondját kell viselnünk testünknek, karban kell tarta-
nunk földi porhüvelyünket. A lélek nem járkálhat és gyűjthet
tapasztalatokat, ha nem vagyunk tudatában emberi testünk
igényeinek. Kövess el mindent, hogy megfelelő ételeket fo-
gyassz, eleget pihenj és mozogj nap mint nap! Én mindennap
gyalogolok vagy futok, és észrevettem, hogy közben jobban telik
az idő, ha zenét hallgatok. Testmozgásos zenelistám azonban
mindig lélekemelő számokat tartalmaz pozitív kicsengésű szö-
veggel. Hasonlóan Robert Monroe „alva tanulásos” módszeré-
hez, tudatalattimba boldog dalszövegeket próbálok betáplálni.

Alkosd meg saját hitrendszeredet!

Nincs jó vagy rossz módszer arra, hogy megtaláld az örömhöz

és a szeretethez vivő utat. Mindnyájan mások vagyunk, ezért
mindnyájunkat más és más hit irányít oda. A világ tele van spi-
rituális bölcsességgel, és lesz olyan, amelyik közel áll hozzád, s
lesz olyan is, amelyik nem. Fogadd magadba azokat az eszmé-
ket, melyektől a lehető legjobb ember válik belőled, aki mások-
kal kedvesen és tisztelettel bánik! Utad során nap mint nap új
dolgokba nyersz betekintést; ha megfelelőnek tartod őket, állj
készen, hogy a szívedbe zárd őket, ha pedig nem, add vissza őket
az Univerzumnak!

Ereszd el, ami lehúz!

Időnként nem árt tavaszi nagytakarítást végeznünk az éle-

tünkben. Nézd végig a sajátodat, és állapítsd meg, mely helyze-
tek, emberek és korlátok tartanak vissza attól, hogy örömteli
életet élj! Ha valamely helyzetről van szó, vizsgáld meg tárgyila-
gosan, és szabj olyan pályát neki, mely örömtelibb helyre röpíti!
Ha személy jelenti az akadályt, lehet, hogy meg kell beszélnetek,
mi számodra az aggasztó a kapcsolatotokban. Azért vagy itt a
Földön, hogy a szeretet energiájával rezegj, és ha valaki vagy va-
lami visszafogja ezt az energiát, tenned kell valamit.

***

Amikor emberi életünk véget ér, és az ezüstzsinór elszakad, a

Szellem energiája, melyet léleknek nevezünk, visszatér termé-
szetes otthonába. Olyan energiadimenzió ez, amelyet emberi
agyunk csak szeretetként tud értelmezni, azonban ez a szeretet
sokkal több annál, mint amit idelent a testi létben képesek len-
nénk megérteni. A lélek visszatekint földi tartózkodási helyére,
majd szerető, nem ítélkező tárgyilagossággal – melyet life revi-
ew-ként, vagyis élet lm-ként ismerünk – megvizsgálja döntése-
it, tetteit és gondolatait. Érzi azok fájdalmát, akiket megbántott,
és érzi a kihagyott lehetőségek feletti megbánást, de ugyanak-
kor érzékeli a kibocsátott szeretetet és kedves magatartást is. Az
élet lm során a lélek felismeri, hogy egyetlen fő célja volt a Föl-
dön, s ez nem más, mint a szeretet. A cél elérése időnként akadá-
lyokba ütközik, és ha zikai utunk alatt tudatos erőfeszítést tet-
tünk, hogy oda gyeljünk lelkünk hangjára, remélhetjük, hogy
sok mindenre büszkék lehetünk.
Létezik egy 1991-ben készült nagyszerű lm, a Tranzit a min-
denhatóhoz. Ebben Albert Brooks hétköznapi ckót játszik, aki
meghal, és az Ítélet Városába kerül. Ott találkozik egy másik új-
donsült jövevénnyel, akit Meryl Streep alakít. A nő nagyon ked-
ves és bájos; szembeötlő, hogy jelentudatos életet élt. Élet lmje
(mely a történet szerint per formáját ölti) emberi életének csak
négy napját emeli ki, ez az Ítélet Városának szempontjából rend-
kívül kevés. Az Albert által játszott szereplőnek, aki egész életét
félelemben és bizonytalanságban töltötte, kilenc napot kell átte-
kintenie, s ez nem éppen biztató. A lm vicces, kedves és megle-
pően bölcs gondolatokkal van tele.
Megvan hozzá a hatalmad, hogy tudatos erőfeszítéssel élete-
det itt és most szeretetteljes és örömteli életté alakítsd át. Az eb-
ből a könyvből és más helyekről megismert eszközök segítségé-
vel hatalmadban áll, hogy élet lmed inkább hasonlítson Mery-
lére, mint Albertére. Lelked is ezt akarja, szeretteid is ezt szeret-
nék, és a Szellemnek is ez a célja. Próbatételekben persze nem
lesz hiány, de ha úgy tekintesz rájuk, mint amelyeket magad vá-
lasztottál, hogy megbirkózz velük – és nem úgy, hogy téged
ilyesmik érnek, csak hogy megnyomorítsanak –, sokkal zökke-
nőmentesebben vészeled át a helyzetet.
Remélem, hogy e könyv olvasása közben megvilágosodott
előtted, milyen kalandok várják a lelkedet itt a Földön, és remé-
lem, mindez arra ihletett, hogy tudatosan keresd a szeretethez
vezető utat. Az utolsó részben irányított meditációkat állítot-
tam össze számodra, melyek segítenek a befelé tartó utadon.
Mindannyian saját sárga téglás utunkon haladunk. Vannak
közöttünk, akik még a pipacsmezőn alszanak, és vannak, akik
megelégszenek a Smaragdváros kínálta anyagi örömökkel. Van-
nak, akik még mindig azt hiszik, hogy a varázsló nagy és hatal-
mas, s ennek következtében vakon követik önkényes parancsait,
míg mások már meglátták a függöny mögött az embert, ezért el-
vesztették a hitüket, vagy úgy érzik, elárulták őket. Mi, többiek
pedig amint elismerjük, hogy szívünk vágyáért nem is kell
olyan messzire mennünk, hiszen önmagunkban kell csak keres-
ni, már nem is leszünk olyan messze otthonunktól, melynél
nincs csodálatosabb.
 UTÓSZÓ

Azon törtem a fejem, mi adhatná a legjobb befejezést köny-

vemnek, amikor egyszer csak rájöttem, hogy írás közben a vá-
lasz végig az orrom előtt volt. Nemrég garázstakarítás közben a
kezembe akadt a „Desiderata” című költemény egy régi, bekere-
tezett példánya. Még az a John barátom adta, aki annyi évvel ez-
előtt a New Orleans-i útra jött el velem. A vers most már az iro-
dám falán lóg, és a mai napig inspirálóan hat rám.

Szerzőjét illetően támadt egy kis probléma, ugyanis sokan egy

névtelen költőt sejtettek mögötte, aki 1692-ben a baltimore-i
Szent Pál templomban hagyta a verset. Az igazság az, hogy Max
Ehrmann írta az 1920-as években, viszont olyan szövegek közé
került, melyeket a Szent Pál templom rektora adott közre – 1692
pedig e templom alapítási éve volt; ez okozta a zűrzavart.

Akik velem együtt már éltek az 1970-es években, szinte min-

denütt láthatták kiakasztva, és emlékezhetnek, hogy népszerű
dal is született belőle akkoriban. Nemrég felraktam a Facebook-
oldalamra, s több tetszéspontot kapott, mint bármi más, amit
addig kiírtam. Sokan fűztek hozzá olyan megjegyzést, hogy ko-
rábban még sosem látták ezt a verset, vagy hogy régen nem ol-
vasták.
A címét „Kívánalmak”-nak fordították. Mr. Ehrmann ügyvéd
volt, aki azért írta a kívánalmakat, hogy az üzleti élet kihívásait
összeegyeztesse spirituális vágyakozásaival. A vers mindenkép-
pen egybecseng ennek a könyvnek a témájával, hiszen vala-
mennyien földi megpróbáltatásoknak kitett szellemlények va-
gyunk, akik minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy lelkünk
kalandjai során a helyes ösvényt kövessük. Biztonságos és bol-
dog utazást kívánok!
Szeretettel:
James
 DESIDERATA

Haladj szelíden a lázas lármában, és ne feledd, mily békés a

néma csönd!
Amennyire lehet, megalkuvás nélkül ápolj jó viszonyt min-
denkivel!
Igazságod halkan, de tisztán mondd ki; hallgasd meg azt is, ki
tompa és tudatlan, hisz történetét ő is megosztaná!
Kerüld a harsány duhajt, kitől csak bosszús lesz a szellem!
Ha magad másokhoz méred, hiú leszel csak s megkeseredett,
mert mindig lesz, ki nálad többet vagy kevesebbet ér.
Légy büszke arra, mit elértél, de ne becsüld alá terveidet se!
Munkád odaadón végezd, mert bármily szerény, áldás az, hisz
oly forgandó a szerencse!
Az üzletben légy óvatos, különben rútul rászed a világ!
De ettől még lásd meg az erényt! Sokan vannak, kiknél magas
a mérce, és bőven akad, ki áldozatra kész.
Légy önmagad!
Fontos, hogy törődést ne színlelj!
De a szeretetet se illesd lenézőn, mert e sivár, elbúsult világ-
ban kihajt az tavaszra, mint a zsenge fű!
Az évek múlását emelt fővel fogadd, nem tarthat örökké az if-
jonti hév!
Erősítsd lelked, hogy állhasd egy hirtelen jött csapás viharát!
De képzelt bajokkal ne gyötörd magad!
A félelem alapja sokszor a hajsza s a magány. Legyen tartásod,
de azért ne légy magadhoz szigorú!
Az univerzum gyermekeként egy vagy a fákkal s a csillagok-
kal; neked is itt a helyed.
S akár érted, akár nem, a világegyetem terv szerint halad.
 Ezért hát békélj meg Istennel, bármilyennek is látod őt, és bár-
mire irányul is törekvésed, az élet zajos forgatagában lelki nyu-
galom kell mindenekfelett.
S bár hamisságával álmaidra tipor s kiszipolyoz, mégiscsak
szép ez a világ. Szemléld derűsen! Boldog lehetsz, ha akarsz.

© Max Ehrmann, 1927

 LÉLEKUTAZÁSOK

Irányíto meditációk

Életem küldetése az, hogy az embereket jelentudatosságra és

éber gyelemre tanítsam, valamint arra, hogyan fedezhetik fel
önmagukban a lélek hangját. Akármerre járok a világban, min-
dig mindenkit arra biztatok, hogy belső utazását meditáció gya-
korlásával kezdje. Gyakorlás nélkül ugyanis nem megy.

A meditáció célja
A meditáció az elme összpontosításának és lecsillapításának
művészete. Az emberek eltérő okokból meditálnak: kimutatták
már, hogy e tevékenység csökkenti a vérnyomást, serkenti a me-
móriát, enyhíti a depressziót és a nyugtalanságot, ráadásul álta-
lánosságban boldogok leszünk tőle, és segítségével otthon
érezzük magunkat a világban. Életük során rengetegen próbál-
ják ki a meditációt, de hosszú távon csak nagyon kevesen tarta-
nak ki mellette. Ennek számos oka van: az emberek türelmetle-
nek, nincs elég idejük, túl sok a zavaró körülmény, vagy túlzók
az elvárásaik.
Sokaknak már a meditáció szó hallatán is összerándul a gyom-
ruk. A távol-keleti vallások jutnak az eszükbe vagy valamiféle
modern hókuszpókusz. Anyám kinevetett volna, ha azt mond-
tam volna neki, hogy a rózsafüzér-ájtatosság a meditáció egyik
fajtája – ahogy az olvasás, a zenehallgatás vagy az álmodozás is
az. Valahányszor elgondolkozunk valamin, az már meditáció.
Hányszor fordult veled elő, hogy az autópályán hirtelen rádöb-
bentél, hogy a lehajtót már rég elhagytad? Hányszor adódott
már olyan helyzet, hogy a tévéműsort vissza kellett tekerned a
digitális rögzítőn, mert közben a gondolataid elkalandoztak?
Vagy volt már olyan, hogy újra kellett kezdened a könyvben egy
fejezetet, mert bár elolvastad, nem fogtad fel, mit olvasol?
Ezek a spontán meditációra példák: az ember egyszer csak
minden nehézség nélkül bennük találja magát. Ha viszont neki-
ülünk, hogy tudatosan meditáljunk, agyunkat hirtelen bevásár-
lólisták, focimérkőzések és különböző elvégzendő feladataink
töltik meg. Ezért lesz jelentős szerepe a gyakorlásnak.
A meditáció a gondolkodás kezdete óta jelen van. Egyes tudó-
sok úgy vélik, hogy a spanyolországi és franciaországi barlang-
festmények, melyeknek eredete Kr. e. 14.000-re nyúlik vissza,
bizonyíthatóan meditálókat ábrázolnak. Az ősi bölcsektől a mo-
dern gurukig bezárólag a világ minden táján azt állítják, hogy a
meditációnak gyógyító ereje van, mely pszichológiai, testi, ér-
zelmi és spirituális természetű lehet.
De hogyan lássunk hozzá? Először a szándékodat kell meg-
vizsgálnod. Mit remélsz, mihez juttat hozzá a meditáció? Sok,
magát ateistának valló embert ismerek, akik a jótékony zikai
hatás érdekében meditálnak, de olyanokat is, akik spirituális ok-
ból kifolyólag teszik. Mindenkinek jót tesz – tisztázd viszont, mi
a szándékod, és milyen eredményt remélsz!
Számomra a meditáció a lélek kapuja. Hosszú évek gyakorlá-
sát követve úgy kezdek hozzá, hogy összpontosítok valamire, és
kérdést fogalmazok meg, a végén pedig a válasz birtokában és a
béke érzésével fejezem be. Békével tölt el, hogy megkérdeztem a
lelkem, melyik számomra a legjobb ösvény, ugyanakkor azt is
biztosan tudom, hogy amit kértem, megadatott. E könyvhöz
több meditációt és megerősítő gyakorlatot is alkottam, illetve
átalakítottam, hogy segítsek neked az önfelfedezésben, aho-
gyan a szeretethez vezető ösvényen haladsz.

Meditáció elő
 Ha már megérett benned a szándék, még mielőtt bármiféle
meditációhoz vagy belső utazáshoz kezdenél, körültekintően
válaszd ki azt a helyet és teret, ahol meditálni fogsz! Amennyire
lehetséges, az ideális az lenne, ha külön erre a célra kijelölnél
egy területet, mert ez nemcsak a szándékot helyezi oda, hanem
idővel a meditatív energia is felhalmozódhat ott. Ráadásul ami-
kor belépsz ebbe a térbe, automatikusan tudni fogod, hogy ab-
ban a környezetben vagy, melyet kizárólagosan erre a célra vá-
lasztottál, és ezzel bizonyos szempontból már rá is készültél. Ha
akadályok merülnek fel, csak válassz egy csendes helyet, ahol a
legkevesebb dolog tereli el a gyelmedet, és ahol nyugodtan ér-
zed magad! Mondjuk a házad vagy a lakásod egyik szobájában
vagy akár a kert egyik sarkában, melyet másra nem használnál,
csak gyógyító tevékenységre.
Minél kevesebb külső dolog terelje el a gyelmedet, gondolok
itt telefonra, tévére vagy rádióra! Az is nagyon fontos, hogy
rendben és tisztán tartsd ezt a helyet. Ne feledd, hogy akárhol is
vagy, az hatással van az elmédre, ezért olyan környezetet vá-
lassz, mely kedves a számodra! Egy gyönyörű hely látványa és
érzete boldogsággal tölti el az elméd, ez pedig hozzásegít ahhoz,
hogy belevethesd magad a belső felfedezésbe.
Azt vettem észre, hogy bár a nap bármely szakában meditál-
hatsz, ha egy bizonyos órát kijelölsz rá, azzal segítesz az elméd-
nek előkészülni, és megerősíted, hogy ez az az idő, melyet egyes-
egyedül erre a tevékenységre szánsz. Ily módon olyan időt vá-
laszthatsz, amikor a legkevésbé valószínű, hogy valami megza-
var, ugyanakkor ezzel bizonyos fokú tiszteletet is mutatsz a me-
ditáció iránt.
Úgy vélem, az is elengedhetetlen, hogy mielőtt meditációba
fogsz, tisztázd önmagaddal, hogy utazásod személyes természe-
tű, és bár végső soron másokon akarsz segíteni, és/vagy meg
akarod osztani a téged ért élményt, nem ajánlatos, hogy valaki
más is veled legyen ilyen alkalmakkor. Ez ugyanis elterelheti a
gyelmedet, ráadásul csökkentheti a felhalmozott energiát.
Miután kiválasztottad a helyet, és biztos vagy benne, hogy
senki sem zavar meg, helyezkedj el kényelmesen, egyenes hát-
tal! A cél az, hogy az energia szabadon áramolhasson fel-le a tes-
tedben. Ha kényelmesen ülsz, először is gyeld meg a légzése-
det! A lélegzésedre összpontosítani rendkívül nyugtató lehet,
hasonlóan egy óra vagy egy metronóm ketyegéséhez. Lélegezz
egyenletesen, az orrodon keresztül, se túl gyorsan, se túl lassan,
ne túl mélyen, de ne is felszínesen! Ne tartsd benn a lélegzeted,
viszont minden kilégzés után tarts egy kis szünetet, mielőtt újra
belélegzel!
Koncentrálj a légzésre, és tudatosítsd magadban, hogyan tisz-
títja ki az elméd és lassítja le a szívdobogásod! Te döntesz, hogy
közben nyitva vagy csukva akarod tartani a szemed, ha azonban
nyitva tartod, nézz olyasmire, ami örömmel tölt el! Sokan egy
oltárt helyeznek el erre a célra vagy egy kedvenc képet, például
egy mandalát. A füstölő is egyéni ízlés kérdése, a halk zene
szintúgy. Lehet, hogy szükséged is lesz rá, hogy elnyomja a hát-
térzajt, mint például az utcai forgalmat vagy a szomszédok be-
szélgetését. Kényelmes, a mozgásban nem akadályozó ruhát vi-
selj! Igyál elegendő vizet, nehogy meditáció közben megszom-
jazz, de ne olyan sokat, hogy emiatt a mosdóba kívánkozz!
Hagyd, hogy az elméd ellazuljon, és elkalandozzon! Ne csodál-
kozz, ha különféle gondolatok törnek majd be tudatos állapo-
todba, például az, hogy mehetsz a ruháidért a tisztítóba, vagy
közeleg egy dolgozat leadásának a határideje. Adj helyet az ilyen
gondolatnak is, majd engedd el! A tudatos elméd rendetlenkedik
csak: próbálja felhívni a gyelmedet, hogy teendőid vannak. Ál-
lítsd ezért egy kicsit a sarokba, és közöld vele, hogy nem kell ag-
gódnia – hamarosan visszatérsz! Tudatos elméd így is a szüksé-
gesnél több ébrenléti gyelmedben részesül. Nemcsak hogy
meg fogja érteni, miért szorítod most a háttérbe, még élvezni is
fogja ottani helyét!
Megalkottam néhány irányított meditációt, hogy el tudj in-
dulni. Előre elolvashatod, vagy telefonod hangrögzítőjébe, eset-
leg magnóra mondhatod, és meditáció közben lejátszhatod.

Lelked szentélye

Képzeld el, hogy egy díszes aranyszéken ülsz, melyre vörös bár-
sonypárnát helyeztek! Kimondhatatlan szépségű szobában vagy;
az ablakokon simogató napfény süt be. A kandallóban tűz ég, mely
meleget áraszt. A falakat vibrálóan fénylő kövek alkotják, és ami-
kor felnézel, alig látod a mennyezetet. Van néhány hatalmas olaj-
festmény a szobában. Ahogy rájuk nézel, a képeken életed jelentős
helyszíneire ismersz.
Járd körbe a szobát, és hosszasan időzz el mindegyik festmény-
nél! Hogy érzed magad a helyszínek láttán? Próbálj meg mindegyik
hely esetén valami derűs dologra visszaemlékezni! A szoba falait
körben polcok borítják, melyeken mindenhol bekeretezett fotókat
láthatsz magadról. Nézd meg őket egyesével közelebbről, és álla-
pítsd meg, hány éves vagy az adott képen, és ki van veled rajta!
Mindegyik fotó fontos a számodra, és mindegyiktől jókedved lesz.
A polcokon olyan emlékezetes tárgyak is sorakoznak, melyek
mindig örömet okoztak. Vedd fel őket külön-külön, és emlékezz
vissza, mekkora jelentősége volt annak a tárgynak az életedben!
Ahogy egymás után a kezedbe veszed őket, magukkal ragadnak az
emlékek. Az egyik polcon több bőrkötésű könyvet találsz. Lassan
nézd meg mindegyiknek a címét! Ezek azok a leckék, melyeknek
meg tanulásáról döntött a lelked. Gondolkozz el azon, hogyan al-
kalmazod a tanultakat!
Válaszd ki az egyik könyvet, és vidd magaddal vissza az arany-
székhez! Nyisd ki, majd végiglapozva tekintsd meg a benne lévő
fényképeket! Hány éves vagy az éppen vizsgált fotón, és ki van veled
rajta? A fényképek vajon történetet mesélnek el a számodra? Mit
tanulsz a történetből? Nincs ebben semmi ítélkezés; pusztán szem-
lélődsz és számot vetsz.
Amikor úgy érzed, hogy érted, mit mesél neked a könyv, noman
csukd be, és fogd a mellkasodhoz! Nézz körbe, és fogadd magadba,
amit látsz! Érezd a szeretetet, melyet a szoba ad neked! Ez a helyi-
ség örül a jelenlétednek. Nem kell sietned sehová, addig maradsz
itt, ameddig akarsz. Ez itt az otthonod.
Amikor úgy érzed, hogy ideje menned, vegyél néhány mély léleg-
zetet! Lelki szemeiddel képzeld el meditációs környezetedet odaát
az emberi világban, és nézd magad, ahogy ott ülsz! Ragadd meg a
szentélyben érzett szeretetet, és töltsd meg vele meditációs teredet!
Vegyél néhány mély lélegzetet, és lassan nyisd ki a szemed!

Lelki éned gyógyítása

Képzeld el, ahogy egy fákkal szegélyezett ösvényen sétálsz! Gyö-

nyörű, napos idő van, és az orrodban érzed a friss levegő illatát.
Ahogy mélyen beszívod ezt az illatot, minden lépéseddel egyre kö-
zelebb érsz az ösvény végéhez, ahol indák és virágok borította lugas
vár rád. Ahogy hívogat magához, észreveszed, hogy mögüle erősebb
fény árad, és madárdal hallatszik.
Amikor besétálsz a lugas íve alá, állj meg egy pillanatra, és ké-
szülj fel rá, hogy a következő lépésed a Szellem dimenziójába visz!
Ahogy tovább haladsz, érezd arcodon a Nap melegét, a Napét, mely
oly tiszta és fényes, hogy csillog tőle az eléd táruló rét. A csupa lomb
fák oly magasak, hogy a csúcsukat alig látod. Odafenn különféle
madarak röpködnek, és egymást hívogatják. Lassan tekints körbe a
kerteden, és jól nézz meg mindent! A rét mögött hullámzó dombok
eltűnnek a láthatáron, különböző állatfajok ugrándoznak a fák ár-
nyékában, színpompás virágok nyíltak ki jöttödre, és körös-körül
pillangók cikáznak.
 Futtasd végig mindenen a pillantásod, szívd magadba a látotta-
kat, és eközben, amennyire csak tudod, engedd kitárulni a tudatod!
Minden, amit látsz, tökéletes; mindent, amit érzékelsz, a nyugalom
hat át. Ekkor napfényben szikrázó patakon akad meg a tekinteted.
Könnyed folyással egy vízeséshez ér, mely magához vonz. Vize me-
leg, és ahogy a zuhatag alá állsz, a párás levegőben szivár vány sej-
lik fel előtted. Ahogy ott állsz alatta, a víz a szivár vány minden szí-
nében játszik, és érzed, ahogy lemossa rólad az emberi világ energi-
áját.
Maradj a zuhatag alatt, amíg légkönnyűnek nem érzed magad!
Tulajdonképpen lebegsz, de nálad az irányítás. Ahogy felszállsz, és
áthaladsz a szivár ványon, olyan gyönyörű fa tárul eléd, amilyet
még sohasem láttál. Miközben könnyedén felé siklasz, rájössz, hogy
tulajdonképpen a lelkedet látod magad előtt. A fa te magad vagy.
Ösztönösen tudod, hogy a négy fő ága a zikai, az érzelmi, a men-
tális és a spirituális részedet jelenti.
Szabadon lebeghetsz az ágak között, és közelebbről meg vizsgálha-
tod, amiről úgy érzed vagy úgy látod, hogy nem egészséges. Kérdezd
meg a fától, mi a baj – felelni fog! Ragadd meg azt az ágat, mely se-
gítséget kér, és itasd át szereteteddel! Látni fogod, ahogy a régi leve-
leit elfújja a szél, helyükön pedig új, friss, zöld levelek jelennek meg.
A fa hív, hogy ülj fel rá az ágai közé, és amint meg teszed, teljes
egésznek fogod érezni magad. Szeretetedtől a fa egészsége visszatér,
lombkoronájában pedig virágok nyílnak. A reád áradó hálájától a
szíved meg telik boldogsággal; biztosítod arról, hogy mindig együtt
lesztek, és mindig számíthat a gyógyításodra.
Ahogy odafent ülsz, és élvezed, hogy a vízeséstől milyen tisztá-
nak és könnyűnek érzed magad, tulajdonképpen keresztüllátsz fel-
tartott kezeiden. Hunyd le a szemed, szippants mélyeket a fa -
nom, friss illatából, és simogasd meg a neked köszönhető egészséges
leveleket! Képzeld el magad a meditációs teredben, és engedd, hogy
átitassa testedet mindaz a hála és boldogság, melyet utazásod so-
rán éreztél. Vegyél néhány mély levegőt, és hagyd, hogy tudatod
visszatérjen zikai testedbe! Amikor készen vagy, lassan nyisd ki a
szemed!

Köszönet lélekcsaládodnak

Képzeld el, hogy egy macskaköves utcán sétálsz! Senkit sem látsz
magad körül, nem tudod, merre jársz, vagy hogy milyen évet írunk,
de jól érzed magad, ellazulsz, és tudod, hogy szívesen látnak. Az
imént kelt fel a Nap, és csodás reggelnek nézel elébe.
A távolban látod, hogy az utca egy térre vezet, ahol lenyűgöző
szökőkút áll. Ahogy közelebbről szemügyre veszed, megcsodálod,
milyen gondos munkával készült. A szökőkutat díszítő kőalakok-
ban jelenlegi életedből ismert személyeket fedezel fel. Boldognak és
derűsnek látszanak, és valamennyien a központi kőalakra néznek
fel. Te magad vagy az. Szobormásod karja a magasba emelkedik, és
nevet. Ahogy önmagadnak erre a látomására tekintesz, akaratla-
nul is elmosolyodsz, miközben a szökőkút keltette nom permet lá-
gyan simogatja az arcod.
Hallod, ahogy egy ajtó nyílik ki mögötted; észreveszed, hogy a fa-
lusi színház nyílt meg. Odamégy, és belépsz. A gazdagon díszített
előcsarnokban a falba épített ékkövek prizmaszerűen szórják fé-
nyüket az arcodra. Egy magányos ajtó még bentebb hív. Itt már sö-
tét van, de annyit azért látsz, hogy egyetlen szék néz a színpad felé.
Maga a színpad ki van világítva, de egy lila függöny takarja el.
Ahogy elhelyezkedsz a székben, felmegy a függöny, de a színpad
üres. Ösztönösen érzed, hogy életedből neked kell valakit kiválasz-
tanod, és a színpadra küldened. Tőled függ, kivel szeretnél beszélni.
Lehet édesanyád, édesapád vagy házastársad. Lehet élő személy
vagy valaki, aki a Szellemben van. Érzed, hogy mindenki, akivel
valaha is beszélni akartál, a kulisszák mögött vár, és veled szeretne
találkozni. Mindenki, aki csak az életedben előfordult, azt szeretné
megértetni veled, mi hozott össze benneteket a zikai világban.
Akit csak kiszólítasz, alig várja, hogy párbeszédet folytathassatok,
és felvidíthasson.
Amikor döntöttél, a kulisszák mögül meg jelenik az a személy,
akivel ma leginkább beszélni akarsz. Úgy örül, hogy láthat. A kér-
désedet várja, melyre azután válasszal tud szolgálni. Minden, amit
mond, annyira logikusnak tűnik. Érted, mi motiválja, érzed a sze-
retetét. Egy kérdésed sem marad meg válaszolatlanul. Örül a szí-
ved, hogy közös zikai utazásotok a megértés jegyében zajlott.
Megköszönitek egymásnak a másik által hozott leckéket.
Ezután mást is a színpadra kérhetsz, vagy elhalaszthatod azt a
beszélgetést a legközelebbi színházi látogatásodig. Amikor szeretted
elhagyja a színpadot, önmagadat a színpad közepén látod. Meditá-
ciós teredben vagy, és mosolyogsz. Töltsd meg ezt a teret azzal a
megértéssel, melyet az előbbi beszélgetésből nyertél! Végy egy mély
levegőt, és vedd észre, hogy tudatod visszatér a meditációs térben
lévő zikai énedbe! Ahogy lemegy a függöny, hunyd le a szemed, és
érezd, hogy ismét a testedben vagy! Vegyél még egy mély levegőt, és
lassan nyisd ki a szemed!
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Legnagyobb hálám Brian Prestont és kutyáinkat, Boo Radleyt és Maisey Maet illeti.
Brian, köszönöm, hogy kőszikla vagy, és hozzájárulsz, hogy én szárnyalhassak.

Köszönetem szeretném még kifejezni a következőknek, akiknek lelke beleegyezett,

hogy velem utazik erre a kalandra: a Fortune családnak, a Barry családnak, az Opitz
családnak, a Preston családnak, Mary Ann Saxonnak, Joerdie Fishernek, Kelly Dennis-
nek, Kelley Kreinbrinknek, Je Eisenbergnek, Dorothea Delgadónak, Marilyn Whall-
nak, Doreen Virtue-nak, Gabrielle O’Connornak, Scott Schwimernek, Jacqie Ochoa-
Rosellininek, Joe Skeehannek, Teresa Gri nnek, Christian Dickensnek, Kellee White-
nak, Bernadette-nek, Mavis Pittillának, Jean Else-nek, Wesley Eure-nak, Tori Mitchell-
nek, Randy Wilsonnak, Ken Robbnak, Chip McAllisternek, Knute Keelingnek, Ron
Oyernek, a Kaba családnak, Peter Redgrove-nak, Cyndi Schachernek, Roberta Kent-
nek, Antoinette Byrne-nek, Lisa Malcomnak, Angie Lile-nek, Kris Voelkernek, Katrin
Hallnak és a Hay House kiadó minden tagjának.
 A SZERZŐRŐL

James Van Praagh a New York Times elsőszámú, nemzetközi hírnévnek örvendő si-
kerkönyvírója. Számos műve jelent meg a halál utáni élet, a szellemkommunikáció, a
gyász és a gyógyítás témáiban. Üzenetei milliók számára nyújtottak vigaszt, békét és
lehetőséget a spirituális betekintésre, s ugyanakkor megváltoztatták nézetüket az élet
és a halál kérdésével kapcsolatban.
1994-ben James ismertette meg a világot a médiumság jelenségével az NBC The
Other Side (A másik oldal) című televíziós műsorában. Azóta szinte minden országos
rádió- és tévéműsorban megjelent. Nemzetközi hatását csak növelte, amikor saját
nappali talkshow-t indított Beyond with James Van Praagh (Innen és túl James Van Pra-
aghgal) címmel.
A fentieken kívül sikeres producer, nevéhez fűződik az NBC amerikai hálózati tele-
vízió történetének egyik legnézettebb sorozata, a Kapcsolat a mennyországgal (Living
with the Dead), melyben Jamest életrajzi adatok alapján Ted Danson alakítja. Idesoro-
landó A gyűrű titka (The Dead Will Tell) című lm is Eva Longoria főszereplésével.
Ezek mellett társszerzője és producere még a Jennifer Love Hewitt főszereplésével ké-
szült Szellemekkel suttogó (Ghost Whisperer) c. sorozatnak.
James műhelyfoglalkozásokat, tanfolyamokat, valamint médiumbemutatókat tart
világszerte.

www.vanpraagh.com
 Megjegyzések
[←1]
 Az olvasás (angolul reading) folyamata során a médium a szellemvilág segítsé-
gével információkat gyűjt egy személyről.
[←2]
  Eredeti címe Talking to Heaven. A könyv magyar kiadásban még nem jelent
meg, viszont az azonos című lmet a magyar nézők Kapcsolat a mennyországgal
címmel láthatták. [Általában a sajátos angol kifejezéseket és címeket magyar
fordításban adjuk meg a főszövegben, s lábjegyzetben jelenítjük meg az eredeti
angol formát. Ha egy könyv vagy annak valamely érdemi lmfeldolgozása ma-
gyarra fordítva (illetőleg szinkronizálva) is megjelent és elérhető, azt a lábjegy-
zetben a kiadás adatainak feltüntetése vagy egyéb kiegészítés jelzi. A megjegy-
zések általában a fordítótól származnak, csak az ettől eltérő esetet jelezzük.
(szerk.)]
[←3]
 The Shadow Process
[←4]
 Az idézet a Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliájából származik.
[←5]
 Omnipresent Nurturing Energy
[←6]
 mindfulness
[←7]
 A szerző által alkotott jelentés. A latin inspiro eredetileg ‘lehel, csepegtet, bele-
fúj; szít, támaszt; ihlet, sugall, ösztönöz, lelkesít’. (szerk.)
[←8]
 Tóthágas Kiadó, 2015 (Un nished Business)
[←9]
 Gondolat Kiadó, 1988 (On Death and Dying)
[←10]
 Ecclesia Kiadó, 2007 (Life After Life)
[←11]
 Evidence of the Afterlife: The Science of Near-Death Experiences
[←12]
 Proof of Heaven: A Neurosurgeon’s Journey into the Afterlife
[←13]
 Apparitions
[←14]
 Új Vénusz Lap- és Könyvkiadó, 1993 (Journeys Out of the Body)
[←15]
 DMT: The Spirit Molecule
[←16]
 The Joe Rogan Experience
[←17]
 Beyond
[←18]
 Stargate Project
[←19]
 Szabó Lőrinc fordítása
[←20]
 Leslie Flint Oktatási Társaság
[←21]
 The Dark Side of the Light Chasers
[←22]
 Courage
[←23]
 Stop Worrying! There Probably Is an Afterlife
[←24]
  A kifejezés (Peak in Darien experience) John Keats Amikor először pillantottam
Chapman Homérosába című költeményére utal.
[←25]
 Gal 6, 7; az idézet a Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliájából származik.
[←26]
 A belőle készült lm címe magyarul. (Out on a Limb)
[←27]
 The Brief History of the Dead
[←28]
 trance channelling
[←29]
 A Course in Miracles
[←30]
 Édesvíz Kiadó, 1993