Professional Documents
Culture Documents
2018 Március Előadás III
2018 Március Előadás III
Miskolci Egyetem
Gépészmérnöki és Informatikai Kar
Gép- és Terméktervezési Intézet
A3 ép. 1. em. 101. sz.
machijk@uni-miskolc.hu
+30 912 2369
Tartalom 1.
Elektroakusztika
• Mikrofonok, gyorsulásérzékelők
• Mérőműszerek jellemzői, kalibrátorok
• Mérő és stúdióhelyiségek, akusztikai mérések
• Az analóg és digitális hangrögzítés és lejátszás technikai megoldásai: mágnesszalag, mikrobarázdás
lemez, Audio CD, mp3
• Hang előállítás: hangszórók, sztereofónia, ……
Hangszerek
• A hangszerek felosztása (digitális, elektroakusztikus, stb….)
• Az elektroakusztikus hangszerek működésének alapjai.
• A digitális hangszerek működésének alapjai: jelgenerátorok, szűrők, erősítők
• A hangszerek részletes akusztikai vizsgálata: felépítése, a hangképzés szabályozási lehetősége
• A hangszerek zenekari elhelyezkedése
• A hangszerek karbantartása
• Hornbostel-Sachs osztályozás
• A 20. században -a technika fejlődéséve- olyan
hangszerek jöttek létre, melyeket már nem lehetett
besorolni a Hornbostel-Sachs rendszerbe; ezek alkotják
az elektrofon (Electrophone) és az elektronikus
hangszercsaládokat.
• Hangszerek:
• Az idiofon hangszerek hangzása nagy mértékben függ egyrészt formájuktól, méreteiktől, másrészt
anyaguk sűrűségétől, rugalmasságától.
• Hosszabb, bonyolultabb dallam kiadására alkalmatlanok, mert a nekik tulajdonított hangmagasság néha
bizonytalan és összetéveszthető.
• Példa: harangzúgást utánzó lógó csövek, rudak hajlító rezgései. Egy cső légoszlopa is rezeg, és ha a
csővel együtt rezonál, felerősítheti azt, ezzel erősítve a hangmagasság meghatározhatóságát
• Példa: természetes xilofon. Halk, de hallható a zenekarban az impulzusjelleg miatt. A modern xilofon
rezonátorai hangmagasságot stabilizálják és a hatásfokot növelik.
• Különleges példa: üvegharmonika: dörzsöléssel vagy enyhe ütéssel megszólaltatott „hangolt”
üvegpoharak sorozata. Bronzedények peremének dörzsölése is ad ki hangot, a bele töltött vízzel lehet
hangolni.
Lemezek rezgése:
• Chladni-féle hangábrák
Lemezek rezgései:
• Egy szabad, 1000x800x2 mm méretű lemez néhány sajátfrekvenciája és sajátrezgésképe
Pálcák rezgése:
• A pálca (vagy lemez) a húrral ellentétben csupán egy pontjában rögzítve is végezhet rezgést, nem kell feszítőerő.
• Kialakulhat hosszanti, hajlítási és csavarási rezgés is.
Egyik végén rögzített Mindkét végén szabad
Rezgő rudak:
A rugalmas rudak, ha nem túl vaskosak, a kifeszített húrokhoz, csőbe zárt légoszlopokhoz
hasonlóan „egydimenziós” alakzatokként tárgyalhatók. Ha oldalirányból gerjesztik, hajlítási
rezgések, hullámok alakulnak ki bennük. Az ilyen folyamat matematikai leírása nagyon bonyolult, az
így létrejövő hang részhangjai nemcsak hogy nem harmonikusak, de frekvenciájuk a
rendszámukkal rohamosan növekszik.
A rudak profilja is befolyásolja a bennük keltett hajlítási hullámok terjedési sebességét. Egy lapos
rúdban például a terjedési sebesség kisebb, mint mondjuk egy négyzetesben, tehát az előbbi
azonos hosszúság és keresztmetszet mellett mélyebb hangot ad ki. A rudakban kialakuló
rezgésekhez tartozó hullámalakot döntően befolyásolja, hogy mindkét végén szabad, egyik végén
befogott, vagy mindkét végén befogott rúdról van-e szó.
A mindkét végén szabad l hosszúságú rúd alaphangú rezgése esetén a végeitől mérve körülbelül
0,225×l távolságban alakulnak ki rezgési csomópontok, tehát olyan pontok, amelyek rezgés
közben nyugalomban vannak. A xilofon, a marimba, a vibrafon rezgő hangkeltő testeit ezeken a
pontokon szokás alátámasztani.
Példa: triangulum
• többfajta rezgés egyszerre, melyek nem harmonikusak egymással
• nincs határozott hangmagasság érzet
• „Hangfekvése” van: 1600-4000 Hz sávban sűrűk a spektrumvonalak
Rezgő lemezek
A „kétdimenziós” lemezek rezgésének matematikai leírása mind a rezgő kifeszített
hártyákénál, mind az „egydimenziós” rezgő rudakénál jóval bonyolultabb. Ezért nehéz feladat
például a harangok hangszínének, hangzásképének előzetes megtervezése. A részhangok
sorozata itt sem harmonikus, de rendszerint közelebb áll a harmonikus sorhoz, mint rudak
esetében.
Példa: bizonyos (kis)dobok, (fém)tányérok
• Az alaphártya (membrán) feszítésével határozzuk meg az alaphangot és vannak
felharmonikusai kis frekvencián (200 , 400, 600, 800 Hz), de feljebb tipikusan nem
harmonikusak.
• Réztányér (cintányer): nem felharmonikus részhangok. Anyag, forma és
lemezvastagságtól függ. Leghosszabb zengése a nemesfémeknek van (arany). Ez igaz a
harangokra is. Érdekesség: összeütéskor kevesebb a felhang (kb. 3 kHz-ig), mint
ráütéskor (9 kHz-ig).
• Az ütősök dallamvezetésre alkalmasak, úgy tűnik, mintha határozott hangmagasságuk
volna, önálló dallamképzésre alkalmatlanok (nem hangolhatók klasszikus értelemben,
„csak úgy nagyjából”).
• Gerjesztés: súrlódó összeütés és széttartás, dobverők, seprűk.
• Ritkán: fa összeütős hangszerek, pld. kasztenyett: száraz, gyorsan elhaló, impulzusszerű
hang
Dr. Jálics Károly / 2018 április 13
Idiofon hangszerek
Példa: gong: Több kovácsolt, hangolt körgyűrű egybeolvasztása, 40-120 cm átmérő, 2 oktáv terjedelem
Csak körkörösen szimmetrikus rezgőmozgást végez, úgy, mintha a pereme be lenne fogva (ott nem mozog)
Példa: harang
Szabad peremű rezgés, itt maximális az amplitúdó, a közepén nem mozog
Az akusztikája (fizikája) ismert, jó példa Három része: függesztés, köpeny, ütőnyelv (kívül vagy belül).
Anyaga leggyakrabban fém, elsősorban bronz, de lehet kerámia vagy üveg is.
A harang hangtani szempontból egy bonyolult térbeli formájú lemezként írható le, amely két dimenzióban
rezeg. A rezgések hajlítási hullámok formájában terjednek a palást mentén. E hullámok kétféle csomóvonal-
rendszert alakítanak ki: az egyik hosszanti „meridiánokként” osztja 4, 6, 8,… zónára a harang köpenyét, a
másikat a köpeny keresztmetszeteinek megfelelő koncentrikus körök sora alkotja.
Rezonátorok, hangtestek
Az idiofon hangszerek önmagukban gyakran a szükségesnél kisebb hangerejűek, vagy
hangképüknek a kívánt határozott hangmagasságot adó összetevőjét túlságosan elnyomják a
nemharmonikus részhangok.
Ilyenkor jól sugárzó hangtestet illetve hangolt levegőrezonátort csatolhatnak a hangkeltő
eszközhöz. Az egyik végükön rögzített rugalmas nyelvek sorozatából álló hangszereknél mint a
zanza, a zenélő doboz gyakran a húros hangszerekéhez hasonló elven működő hangszertestet
alkalmaznak. A marimba, a zenekari xilofon, a vibrafon megütött rezgő lapjai alá azok alaphangjára
hangolt, alsó végükön zárt csőrezonátorokat szerelnek, amik segítségével erősen, határozott
hangmagasságon szólalnak meg. Egyes idiofonok, mint a mokugyo, az angklung teste olyan
formájú, hogy eleve üreget, hangolt levegőrezonátort foglal magába.
A felhasznált anyagok
Az idiofon hangszerek leggyakrabban fából (pl. claves, xilofon), fémekből vagy azok ötvözeteiből
(pl. cintányér, vibrafon) készülnek, de csont, kő, üveg, kerámia, növényi szárak, szárított termések,
műanyagok is lehetnek ilyen hangszerek alapanyagai. Fontos követelmény, hogy a felhasznált
anyagok kellően kemények, ellenállóak legyenek, hogy a megszólaltatás során alkalmazott ütés,
dörzsölés stb. ne okozzon bennük maradandó változást. A hangkeltés, a minél hosszabb zengési
idő szempontjából a merevség és a kis belső csillapítás alapfeltétel.
A faanyagok közül elsősorban a nagy sűrűségű trópusi fák, paliszander, ébenfa, grenadilfa, paduk
alkalmasak ilyen célra. A fémek közül a leghosszabb zengése az aranynak és az ezüstnek van, de
a kevés ónnal ötvözött vörösréz még mindig nagyon kedvező tulajdonságokkal rendelkezik. A réz-
szilícium-cink ötvözet a kétharmadát, az acél egyharmadát éri el ennek az értéknek. A hosszú
zengési idejű hangszerekhez (harang, cintányér) tehát bronzot (réz + ón) vagy sárgarezet (réz +
cink) használnak, de triangulum vagy harangjáték készítésére az acél is megfelelő.
Gerjesztési módok
Az idiofon hangszerek legtöbbször ütőhangszerek, de vannak pengetéssel, dörzsöléssel, sőt
levegőfúvással gerjesztett idiofonok is.
Az ütéssel való megszólaltatás egyik esete az, amikor az idiofon hangszer két egyforma részből áll,
amelyeket összeütnek. Ezt a megütési módot szokás konkussziónak is nevezni, ennek
legismertebb példái a cintányér, a kasztanyetta.
Másik eset az, amikor a hangszert erre szolgáló eszközzel, verővel ütik meg, ennek neve
perkusszió. Ilyen módon megszólaltatott hangszer a triangulum, a xilofon, a marimba. A rázással,
tekeréssel, kaparással megszólaltatott hangszerek is gyakran ebbe a kategóriába tartoznak, a
csengettyű, a maracas rázása, a bordás kereplő forgatása, a güiro kaparása közvetve szintén e
hangszerek különböző alkatrészeinek összeütődését idézi elő.
A pengetés nem csak húros hangszereknél, de az idiofonoknál is szerepet kaphat, elsősorban az
egyik végükön befogott rugalmas nyelvekkel működő hangszerek megszólaltatásakor. Ilyen a
doromb, a zanza, a mechanikus zenélő doboz.
Dörzsöléssel is lehet egyes idiofon hangszerekből hangokat kicsalni. A szöghegedűn például
gyantázott hegedűvonóval, az üvegharmonikán nedves kézzel vagy bőrdarabbal, a tibeti hangtálon
fapálcával való dörzsöléssel lehet zenélni.
Különleges eset a fúvással megszólaltatott idiofonoké, ilyen elven működik néhány – nagyrészt
feledésbe merült – 19. századi hangszertalálmány, mint az aeolsklavier és a piano chanteur.
Dr. Jálics Károly / 2018 április 20
Membranofon hangszerek
Hártyás dobok
– A hártya mellett a rezonátor nagyon fontos eleme
– Fizika (kör alakú feszített hártyára):
Modern standard üstdob készlet (4 darab). A hangolást pedálok segítségével Klasszikus üstdob. A hangszer szélén található
végzik, így a hangszer hangmagassága játék közben is változtatható csavarok szolgálnak a hangmagasság beállítására.