Műanyaghulladék Spektrometriai Módszerekkel Támogatott Újrahasznosítása

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Szerves Kémia és Technológia Tanszék
MŰANYAGHULLADÉK SPEKTROMETRIAI MÓDSZEREKKEL

TÁMOGATOTT ÚJRAHASZNOSÍTÁSA
PhD értekezés
Készítette:
Bodzay Brigitta
Témavezető: Konzulens:
Dr. Csontos István Dr. Marosi György
egyetemi adjunktus egyetemi tanár
2011
Bodzay Brigitta PhD értekezés: Műanyaghulladék spektrometriai módszerekkel támogatott újrahasznosítása
Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozom témavezetőimnek, tanáraimnak, munkatársaimnak és a hallgatóimnak a

sok éven át tartó segítségükért, támogatásukért és a közös munka élményeiért.
Témavezetőimnek Együttműködésükért
Dr. Csontos István Dr. Lukács Pál (Alcufer Kft.)
Dr. Marosi György Dr. Ronkay Ferenc (Polimertechnika Tsz.)
Dr. Németh Péter (MTA-Kémiai Kutatóközpont)
Munkatársaimnak Nagy Sándor (Miskolci Egyetem)
Dr. Toldy Andrea Chrabák Péter (Bay Zoltán Kutatóintézet)
Dr. Anna Péter Dr. Blazsó Marianne (MTA-Kémiai Kutatóközpont)
Dr. Zimonyi Emese Bozi János (MTA-Kémiai Kutatóközpont)
Dr. Bertalan György
Dr. Marosfői Béla Botond Külföldi partnereknek
Igricz Tamás Giovanni Camino (Politechnico di Torino)
Francesco Di Maio (Delft University of
Bocz Katalin
Technology)
Vajna Balázs
Vertetics Zoltán Hallgatóimnak
Pataki Hajnalka Fejős Márta
Nagy Zsombor Madi Kinga
Szolnoki Beáta László Enikő
Szabó András
Tanszékvezetőknek A kutatásokat támogatta

Dr. Keglevich György Európai Unió W2Plastics EU7 Projekt (Nr:212782)
(Szerves Kémia és Technológia Tsz.) Multihybrids EU6 Projekt (Nr.: IP 026685-2)
Dr. Czigány Tibor (Polimertechnika Tsz.) Recytech (TECH_08-A4/2-2008-0142)
1
Rövidítések és jelölések jegyzéke ....................................................................................... 4

1. BEVEZETÉS.................................................................................................................. 7
2. SZAKIRODALMI HÁTTÉR............................................................................................ 8
2.1 Az gépjárműipari hulladékok helyzete ................................................................. 8
2.1.1 Törvények, rendeletek, szabályozások ............................................................................. 9
2.1.2 A gépjárművek újrahasznosítása Magyarországon ........................................................ 10
2.2 A műanyagok újrahasznosítása ......................................................................... 12
2.2.1 Szétválasztás................................................................................................................... 13
2.2.2 Hulladékelemzés ............................................................................................................. 15
2.2.2.1 Roncsolásmentes technológiák .............................................................................. 15
2.2.2.2 Pirolízisen alapuló technológiák.............................................................................. 16
2.2.3 Értéknövelés .................................................................................................................... 17
2.2.3.1 Stabilizálás .............................................................................................................. 18
2.2.3.2 Égésgátlás .............................................................................................................. 20
2.2.3.3 Erősítés ................................................................................................................... 23
2.2.3.4 Égésgátolt polipropilén erősítése............................................................................ 24
2.3 Hulladékból kiinduló szén-nanocső és szén-nanoszál előállítás .................... 25
2.3.1 A szén-nanocső (CNT) és szén-nanoszál (CNF) tulajdonságai...................................... 25
2.3.2 A szén-nanocső (CNT) és szén-nanoszál (CNF) hagyományos előállítási módjai......... 25
2.3.3 Polimerek alkalmazása a nanocső előállításban............................................................. 26
2.3.3.1 Szén-nanocső előállítása műanyaghulladékból...................................................... 27
2.3.4 Agyagásványok alkalmazása a nanocső előállításban ................................................... 27
2.3.5 A nanocső keletkezésének mechanizmusa .................................................................... 28
2.4 A szakirodalom alapján levont következtetések ............................................... 31
3. KÍSÉRLETI ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK ................................................................. 33
3.1 Felhasznált anyagok és jellemzőik..................................................................... 33
3.2 Vizsgálati módszerek........................................................................................... 35
3.2.1 A hulladékok előkészítése ............................................................................................... 35
3.2.2 Mintakésztés.................................................................................................................... 36
3.2.2.1 Kompozitok előállítása ............................................................................................ 36
3.2.2.2 Többszörös feldolgozás .......................................................................................... 36
3.2.2.3 Próbatestek készítése............................................................................................. 36
3.2.3 Vizsgálati módszerek....................................................................................................... 36
3.2.3.1 Spektrometriai módszerek ...................................................................................... 36
3.2.3.2 Termoanalitikai módszerek ..................................................................................... 37
3.2.3.3 Éghetőség-vizsgálatok............................................................................................ 38
3.2.3.4 Mechanikai vizsgálatok ........................................................................................... 39
3.2.3.5 Mikroszkópos módszerek ....................................................................................... 40
3.2.3.6 Reológiai módszerek .............................................................................................. 40
4. KÍSÉRLETI EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ...................................................... 41
4.1 Lézer-pirolízis(LP)-FTIR kapcsolt rendszer kifejlesztése ................................. 41
4.1.1 Mérőcella kialakítása és elrendezése.............................................................................. 42
4.1.2 A LP-FTIR alkalmazási körülményeinek vizsgálata ........................................................ 43
4.1.2.1 Lézerteljesítmény-függés vizsgálata....................................................................... 43
4.1.2.2 A reprodukálhatóság vizsgálata.............................................................................. 45
4.1.2.3 Mintavételezési módszer vizsgálata ....................................................................... 46
4.1.2.4 Inert atmoszféra alkalmazása ................................................................................. 47
4.1.2.5 A besugárzási idő hatása........................................................................................ 47
4.1.2.6 A lézer-pirolízis és az égetés folyamatának összehasonlítása .............................. 48
4.1.3 A LP-FTIR alkalmazása az égésgátolt rendszerek bomlástermékeinek jellemzésére ... 51
4.1.3.1 Égésgátolt etilén-vinil-acetát kopolimer vizsgálata ................................................. 51
4.1.3.2 Égésgátlót és agyagásványt tartalmazó polipropilén vizsgálata ............................ 54
2
4.1.3.3 Égésgátlót és agyagásványt tartalmazó sztirol-akrilát kopolimer vizsgálata.......... 55

4.1.3.4 Felhabosodó égésgátló-adalékrendszert tartalmazó polietilén vizsgálata ............. 57
4.2 Hulladékelemzés .................................................................................................. 60
4.2.1 Komplex vizsgálati protokoll kidolgozása a hulladékok elemzésére ............................... 60
4.2.2 Gépjárműipari műanyaghulladékok összetételének vizsgálata....................................... 61
4.2.2.1 FTIR spektrometriás vizsgálatok............................................................................. 61
4.2.2.2 Raman Spektrometria alkalmazhatósága és korlátai ............................................. 62
4.2.2.3 A fekete szemcsék vizsgálata lézer-pirolízis (LP)-FTIR spektrometriával.............. 62
4.2.2.4 A töltőanyag-tartalom vizsgálata............................................................................. 64
4.2.2.5 Differenciális Pásztázó Kalorimetria (DSC) ............................................................ 65
4.2.3 Gépjárműipari sűrűségfrakciók jellemzése...................................................................... 67
4.2.3.1 Reológiai jellemzés ................................................................................................. 67
4.2.3.2 Homogenitás vizsgálata pásztázó elektronmikroszkóppal ..................................... 68
4.2.3.3 A próbatestek mechanikai tulajdonságainak vizsgálata ......................................... 69
4.3 A töltőanyagban szegény polipropilén frakció újrahasznosítása ................... 70
4.3.1 A gépjárműipari hulladékok újrastabilizálása .................................................................. 70
4.3.2 A gépjárműipari polipropilén hulladékok értéknövelése égésgátlással ........................... 72
4.3.2.1 Az optimális égésgátló koncentráció meghatározása ............................................ 72
4.3.3 Polipropilén hulladékok erősítése.................................................................................... 76
4.3.4 Égésgátolt üvegszál erősítésű kompozitok ..................................................................... 76
4.3.5 Égésgátolt üvegszál erősítésű rétegelt kompozitok ........................................................ 80
4.4 A töltőanyagban gazdag polipropilén frakció újrahasznosítása ..................... 84
4.4.1 Szén-nanoszálak és szén-nanocsövek azonosítása....................................................... 84
4.4.2 A szén-nanoszálak és szén-nanocsövek keletkezésének vizsgálata ............................. 87
4.4.2.1 Különböző agyagásványok alkalmazása................................................................ 87
4.4.2.2 Az optimális agyagásvány-tartalom meghatározása .............................................. 90
4.4.2.3 Különböző polimer mátrixok alkalmazása .............................................................. 91
4.4.3 A körülmények hatásának vizsgálata .............................................................................. 93
4.4.3.1 A lézerteljesítmény hatásának vizsgálata............................................................... 93
4.4.3.2 Lézer-besugárzási idő vizsgálata ........................................................................... 94
4.4.3.3 A lézer-pirolízis során alkalmazott atmoszféra hatásának vizsgálata .................... 95
4.4.4 A nanoszál-képződés feltételezett mechanizmusa lézer-pirolízis körülményei között.... 95
4.4.5 A szenes maradék összetételének termograviméteres vizsgálata ................................. 96
4.4.6 Konklúzió ......................................................................................................................... 97
5. AZ EREDMÉNYEK GYAKORLATI ALKALMAZHATÓSÁGA ................................... 98
6. ÖSSZEFOGLALÁS ................................................................................................... 100
7. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ......................................................................... 102
8. IRODALOMJEGYZÉK............................................................................................... 105
I. MELLÉKLET ...........................................................................................................115
II. MELLÉKLET ..........................................................................................................116
3
Rövidítések és jelölések jegyzéke
Rövidítés Angol megfelelő Jelentés

3D Three dimensional Háromdimenziós
ABS Acrylonitrile butadiene styrene Akrilnitril-butadén-sztirol
AH Car shredder waste Autóipari/gépjárműipari hulladék
APP Ammonium polyphosphate Ammónium-polifoszfát
at % Atomic percent Atomszázalék
ATH Aluminium trihydroxide Alumínium-hidroxid
ATR-IR Attenuated Total Reflectance Infrared Gyengített teljes reflexiós infravörös
Spectrometry spektrometria
C (kompozitnál) Core Mag réteg
CNF Carbon nanofibre Szén-nanoszál
CNT Carbon nanotube Szén-nanocső
CuSA Copper salicyl aldehyde Réz-szalicil-aldehid
CVD Chemical vapour deposition Gázfázisú katalitikus bontás
Degr. Degraded Degradált
DSC Differential Scanning Calorimeter Differenciális pásztázó kaloriméter
EC European Community Európai Közösség
EDS/EDX Energy Dispersive Spectrometer Energiadiszperzív spektrométer
EU European Union Európai Unió
EVA Ethylene vinyl acetate Etilén-vinil-acetát
Fe-MMT Iron rich montmorillonite Vasban gazdag montmorillonit
FTIR Fourier Transformation Infrared Fourier Transzformációs Infravörös
Spectrometer Spektrométer
GC Gas chromatograph Gázkromatográf
GF Glass fibre Üvegszál
GMS Glycerol MonoStearate Glicerin-monosztearát
HDPE High density polyethylene Nagy sűrűségű polietilén
HIPS High impact polystyrene Ütésálló polisztirol
HRR Heat release rate Hőkibocsátás
HTAB Hexadecyltrimethylammonium bromide Hexadecil-trimetil-ammónium-bromid
IFR Intumescent flame retardant Felhabosodó égésgátló-adalék
IMDS Inverse magnetic density Inverz magneto-hidrosztatikus
separator szeparátor
IR Infrared Infravörös
LC Layered composite Rétegelt kompozit
LDPE Low density polyethylene Kis sűrűségű polietilén
LIBS/LIPS Laser-induced brakedown/plasma Lézer indukált plazma
spectrometry spektrometria
LIESA Laser-induced atomic emission spectral Lézer indukált atomemissziós
analysis spektrometria
LOI Limited oxygen index Limitált oxigénindex
LP Laser pyrolysis Lézer-pirolízis
LP-FTIR Laser pyrolysis-FTIR Spectrometer coupled Lézer-Pirolízis - FTIR Spektrométer
system kapcsolt rendszer
m/m % Mass percent Tömegszázalék
m/v % Volume/mass percent Tömeg/térfogat százalék
MA-g-PP Maleic acid grafted polypropylene Maleinsav-anhidriddel ojtott polipropilén
MB Melamine borate Melamin-borát
MC Mixed composite Kevert kompozit
MFI Melt Flow Index Folyási mutatószám
MH Magnesium dihydroxide Magnézium-hidroxid
4

MIR Mid-Infrared Spectrometer Közép-infravörös spektrométer
MLC Mass loss type cone calorimeter Mass loss típusú cone kaloriméter
MMT Montmorillonite Montmorillonit
MS Mass Spectrometer Tömegspektrométer
MS Mass Spectrometry Tömegspektrométer
MWCNT Multi-walled carbon nanotube Többfalú szén-nanocső
NIR Near-Infrared Spectrometer Közeli infravörös spektrométer
OIT Oxidation Induction Time Oxidáció indukciós ideje
OMMT Organic modified montmorillonite Organofilizált montmorillonit
PA Polyamide Poliamid
PA-11 Polyamide 11 Poliamid 11
PA-6-PP Polyamide 6/polypropylene copolymer Poliamid-6-polipropilén kopolimer
PBBA Penta bromobenzyl acrylate Pentabróm-benzil-akrilát
PBT Poly(butylene terephthalate) Poli(butilén-tereftalát)
PC Polycarbonate Polikarbonát
PE Polyethylene Polietilén
PI Polyimide Poliimid
PET Poly(ethylene terephthalate) Poli(etilén-tereftalát)
pHRR Peak heat release rate Maximum hőkibocsátás
PMMA Poly(methyl methacrylate) Poli(metil-metakrilát)
PMP Polymethylpentene Poli(metil-pentén)
PO Polyolefin Poliolefin
POM Polyoxymethylene Polioximetilén
PP Polypropylene Polipropilén
PP/PE Polypropylene-polyethylene copolymer Polipropilén-polietilén kopolimer
PS Polystyrene Polisztirol
PUR Polyurethane Poliuretán
PVC Poly(vinyl chloride) Poli(vinil-klorid)
Pyr Pyrolysis Pirolízis
RC Recycled shell Újrahasznosított mag
Recgumi Recycled rubber Gumihulladék
RecPP Recycled polyethylene Polipropilén hulladék
RecPUR Recycled polyurethane Poliuretán hulladék
RLC Recycled layered composite Újrahasznosított rétegelt kompozit
RMC Recycled mixed composite Újrahasznosított kevert kompozit
RS Recycled shell Újrahasznosított héj
S (kompozitnál) Shell Héj réteg
SA Styrene acrylate Sztirol-akrilát kopolimer
SAN: Styrene acrylonitrile Sztirol-akrilnitril kopolimer
SBR Styrene butadiene rubber Sztirol-butadién kaucsuk
SBS Styrene-butadiene-styrene Sztirol-butadién-sztirol blokk-kopolimer
SEM Scanning Electron Microscope Pásztázó Elektronmikroszkóp
SEP Sepiolite Szepiolit
SIBS Styrene isoprene butadiene block copolymer Poli(sztirol-butadién-izoprén)
SPARK-AES Sliding spark Szikragerjeszésű atomemissziós
spectrometry spektrometria
Stab Stabilizer Stabilizátor
TEM Transmission Electron Microscope Transzmissziós Elektronmikroszkóp
TG Thermogravimeter Termograviméter
THR Total heat released Összes kibocsátott hő
TOF-MS Time of flight mass spectrometer Repülési idő tömegspektrométer
UFR Urea formaldehyde resin Karbamid formaldehid gyanta
5

v/v % Volume percent Térfogatszázalék
WEEE Waste Electrical and Electronic Equipment Elektromos és elektronikus (e-) hulladék
XRD X-ray diffraction Röntgendiffrakciós szerkezetvizsgálat
In-Line A mérőműszer a gyártási folyamat részét képezi önálló egységként
At-Line A mintavételezést követő mérés a gyártósoron
On-Line A mérőműszer a gyártóberendezésbe épített, folyamatos az adatgyűjtés
Off-Line A mérőműszer a gyártási folyamattól elkülönítve helyezkedi el
6
1. BEVEZETÉS
Napjainkban már alig van olyan használati tárgy, amit ne lehetne műanyagokból gazdaságosan
előállítani, ezért alkalmazásuk széles körben
elterjedt. Ennek fő oka, hogy tulajdonságaik a
megfelelő polimertípusok és adalékaik
kiválasztásával széles körben változtathatóak.
Az elmúlt hatvan évben a műanyagtermelés
exponenciális növekedést mutatott (1. ábra),
több helyen átvéve az acél szerepét. A világ
műanyag termelése és felhasználása
napjainkban meghaladja a 200 millió tonnát
évente, ami a térfogatát tekintve (~200 millió
m3) megközelítőleg kétszer akkora, mint a
megtermelt nyersacél térfogata (~110-120
millió m3) [1]. Ez a rendkívüli növekedési ütem
1. ábra - A polimerek és az acél termelésének
– mely az előnyös tulajdonságok, jó alakulása az idő függvényében [1]
feldolgozhatóság, alakíthatóság és a kedvező
ár kombinációjának tulajdonítható [2, 3] – egyben a hulladék hasonló ütemű növekedésével is jár.
Jelenleg még csak csekély hányadukat hasznosítják újra, többségük depóniákba, illetve
hulladékégetőkbe kerül jelentősen növelve ezzel a környezet terhelését.
Az Európai Uniós (EU) csatlakozással Magyarország vállalta, hogy teljesíti az EU által előírt
iránymutatásokat, melyek között kiemelt figyelmet kap a Föld véges erőforrásainak takarékos
használata is. A „zártláncú gazdálkodás” elvének bevezetésével az EU arra készteti a gyártókat, hogy
termékeik gyártásán túlmenően gondoskodjanak a már használati funkcióiból kikerült termékeik
(hulladékok) sorsáról, az azokat felépítő elemek újrahasznosításáról oly mértékben, hogy a
deponálásra kerülő hulladék mennyisége csökkenjen. Az Európai Unió által kidolgozott irányelvek
hazai szabályozásba történő átültetésével számos konkrét feladat hárul a nagymennyiségű
műanyagot felhasználó iparágakra. Az EU a direktívákban olyan újrahasznosítási arányszámokat írt
elő ágazatokra lebontva, amelyeket Magyarországnak a jogharmonizációt követően a kitűzött
időpontokra meg kell valósítania. Következésképpen a műanyaghulladékok egyre nagyobb arányát
szükséges anyagában hasznosítani, vagyis lerakás és égetés helyett új termékek gyártását kell
előtérbe helyezni. A polimerek ily módon történő hasznosításához számos akadályt kell leküzdeni;
egyrészt a jogi nyomásra – azonban a megfelelő újrahasznosítási technológiák hiányában –
felgyülemlett műanyaghulladékok újrafeldolgozását, másrészt pedig meg kell változtatni a másodlagos
nyersanyaggal szemben felállított negatív szemléletet.
E doktori munka célja egy lehetséges út kidolgozása az autóroncsokból származó

műanyaghulladék polipropilén tartalmának értéknövelő újrahasznosítására. A polipropilén
kinyeréséhez a vegyes hulladékok szétválasztása, és összetételének elemzése szükséges; mely a
jelenlegi módszerekkel nem megoldott. A kis töltőanyag-tartalmú polipropilén hulladék esetében az
égésgátlással történő értéknövelését céloztuk meg; az értéktelennek tartott nagy töltőanyag-tartalmú,
polipropilén esetében pedig szén-nanoszálak és szén-nanocsövek előállítását tűztük ki célul.
7
2. SZAKIRODALMI HÁTTÉR
2.1 Az gépjárműipari hulladékok helyzete

A világ műanyag felhasználása 2008-ban 260 millió tonna volt, ami eltérő mértékben oszlik meg
az egyes kontinensek között. Az
Európai Unió (beleértve Norvégiát és
28%
Svájcot is) adja a világ 37%
műanyagtermelésének mintegy 6% Csomagolóipar
negyedét a Plastic- Europe Market Építőipar
Research Group (PERMG) 2008- Gépjárműipar
8% 21% Elektronikai ipar
ban végzett felmérése alapján. Az
Egyéb
egyes iparágak műanyag igényének
részarányát a 2. ábra szemlélteti [4], 2. ábra - A műanyagigény Európában, alkalmazási
melyből kiderül, hogy az autóipar a 8 területenként 2007-ben (∑ 52,5 millió t) [4]
%-os részesedésével körülbelül 4,2 millió tonna műanyagot használt fel évente, azonban a
kompozitok fejlődésével ebben a mennyiségben is jelentős növekedés várható.
A Magyarországon véglegesen kivonásra kerülő gépjárművek száma és súlya egyaránt

növekedést mutatott az évek során (1. táblázat). A gépjárművek mérete is fokozatosan növekedett,
azonban súlyuk – a kisebb sűrűségű anyagok nagyobb arányú felhasználásából adódóan – nem
követette ugyanolyan mértékben ezt a tendenciát. Az anyag-összetételbeli változásokat olyan
szempontok egész sora indukálja, mint pl.: biztonság, üzemanyag-takarékosság, vásárlói elvárások;
ezáltal a műanyagok részaránya nőtt a fémek rovására, ami a jövőben is valószínűsíthető tendencia
Az 1. táblázatból jól látszik, hogy míg 2011-ben csupán 25 ezer tonna műanyaghulladékkal
kellett számolnunk, addig az elkövetkező 4 évben ez az érték várhatóan 31 ezer tonnára fog nőni. Ez
a megközelítőleg 30 %-os változás jelentős problémát fog okozni a hulladékkezelésben, ha addig nem
történik előrelépés az újrahasznosítás terén.
Az autóroncsokból kiválogatott
értékes fémrészek után visszamaradt 1. táblázat - A hulladékként megjelenő gépjárművek
száma és főbb összetevői Magyarországon [5]
anyag – a könnyűfrakció – nagy része
Nyugat-Európában is még lerakásra kerül 2006. 2011. 2015.
egyrészt a feldolgozási kapacitás, másrészt Forgalomból kivont
202.641 228.153 250.857
járművek [db]
a megfelelő újrafeldolgozási technológia
Autók súlya [kg] 964 998 1025
hiánya miatt. Az eddigi tapasztalatok
szerint a gépjárművek gyártásakor Műanyag részarány
10,0 11,1 12,0
[tömeg %]
felhasznált könnyűfrakció aránya ötévente
Mágnesezhető fém
egy százalékkal nő, tehát várhatóan egy 68 66,2 65
részarány [tömeg %]
2015-ben hulladékká váló, 1025 kg Nem mágnesezhető fém
9 8,6 8
részarány [tömeg %]
átlagtömegű gépjármű, a 17 éves
Műanyagok
átlagéletkort tekintve 12 % (mintegy 123 19.035 25.366 30.855
[ezer kg]
kg) műanyagot fog tartalmazni. Ennek a
frakciónak a hasznosítási aránya újrahasznosításának megoldatlansága miatt jelentősen elmarad a
szükségestől.
8
A most hulladékként megjelenő járművekben több mint 20 műanyagfajta található [7], de ezek
75 %-át három polimertípus
5% 8% PP
teszi ki; a polipropilén (PP), a 41%
6% PA
poliamid (PA) és az akrilnitril-
6% ABS
butadién-sztirol (ABS) (3. ábra).
A legnagyobb arányban (41 %) PC
előforduló polipropilén POM
újrahasznosítása korunk egyik
14% PBT
aktuális kihívása. 20% Egyéb
3. ábra - Egy autóban előforduló műanyagtípusok részaránya [6]
2.1.1 Törvények, rendeletek, szabályozások

A hulladékká vált gépjárművek kezelését Magyarországon több szervezet előírásai együttesen
szabályozzák. A jogharmonizáció folyamán az Európai Unió vonatkozó irányelvei belekerültek a
magyar szabályozásba. A legfontosabb hazai rendelet a 267/2004. (IX. 23.) sz. kormányrendelet a
hulladékká vált gépjárművekről, amely a 2000. szeptember 18-i 2000/53/EC európai parlamenti és
tanácsi irányelvnek megfelelően a gyártók kötelezettségei közé sorolja többek között a veszélyes
összetevők csökkentését, az alkatrészek hasznosításának, illetve környezetkímélő
ártalmatlanításának élősegítését, az újrafeldolgozott anyagok alkalmazási arányának növelését, a
begyűjtés szervezését és az előírt hasznosítási arányok teljesítését. A másodlagos műanyagok
felhasználása még mindig alacsonyabb, mint az európai jogszabályok (COM/2001/0031, 99/31/EC,
2000/53/EC, 2002/96/EC, 2003/108/EC) által előírt értékek, amelynek célja, hogy a hulladékok
csökkentésével elősegítse a környezetbarát technológiák fejlesztését [8].
Míg korábban a termék élettartam követése legfeljebb az első javításig történt, addig
2000/53/EC irányelv előírja a szétszerelési és újrahasznosítási koncepciók – a „design for recycling” –
figyelembe vételét, mely során már az autók tervezéskor számolni kell az elhasználódás utáni
időszakkal is (4. ábra). Az elv azonban csak akkor valósítható meg gazdaságosan, ha kevesebb és
egymással összeférhető polimerfajtát alkalmaznak, azonban ez a poliolefinek részarányának további
növekedéséhez vezet.
Újrahasználat
Hulladékká
válás
Primer Használat Begyűjtés

nyersanyag
Energia Gyártási Bontás,

Gyártás hulladék
válogatás
Humán
erőforrás Tervezés Újra-
hasznosítás
Másodlagos Primer
nyersanyag nyersanyag
4. ábra - A „Design for recycling” elv megvalósulása [9]
9
A használt gépjárművekre (amelyek várható összetételét a 2. táblázat mutatja) a 2000/53/EC

irányelv a 2006. január 1. és 2015. január 1. közötti időszakra, az autók – mint hulladékok – legalább
85 %-os: 80 %-os anyagában történő hasznosítását írja elő, 5 %-ra korlátozva ezzel az energetikai
hasznosítás aranyát. 2015. január 1.-től ez az arány 95 %-ra emelkedik, amely 85 % anyagában
hasznosítást és 10 % energetikai hasznosítást tesz lehetővé. A
2015. évre megvalósítandó célkitűzések igen szigorúak, 2. táblázat - Egy autó várható
figyelembe véve, hogy a ma hulladékká vált gépjárművek már a összetétele 2015-ben
direktíva életbelépésekor forgalomban voltak. A 2006-ról 2015-re Anyagok 2015

szükséges visszanyerési arány (80 %-ról 85 %-ra nő) eléréséhez, Vasfémek 65,0 %
autónként további 100 kg-nyi anyag anyagában történő Nemvas fémek 9,0 %
hasznosítása szükséges. A magas piaci értéke miatt a Műanyagok 12,0 %
fémtartalom eddig is gyakorlatilag teljes mértékben kinyerésre Gumiabroncs 3,0 %
Üveg 3,0 %
került, ezért ezt a többletet elsősorban a műanyagok, kisebb
Akkumulátor 1,3 %
mértékben az üveg és gumi termékek hasznosításával kell Folyadékok 1,7 %
megoldani (2. táblázat). A 31/1999/EC irányelv (Landfill Directive) Textil 1,0 %
az aprításból származó shredderezési könnyűfrakció lerakását Gumi 2,0 %
gyakorlatilag lehetetlenné teszi, így ez is az újrahasznosítási Egyéb 2,0 %
lehetőségek keresésének irányába mozdítja a Összesen 100 %
műanyaghulladékok kinyerésére, visszaforgatására vonatkozó fejlesztéseket az autóiparban [10].

Összehasonlítva az európai és a magyar helyzetet, a legnagyobb különbséget a hulladékká váló
gépkocsik átlagéletkorában tapasztalhatjuk, ugyanis Magyarországon ez az érték jóval magasabb az
európai átlagnál, ezen felül még a rosszabb infratruktúra is segíti a gépkocsik gyorsabb
elhasználódását, azonban mindkét régióban a törvényi szabályozás a legnagyobb hajtóerő [10].
2.1.2 A gépjárművek újrahasznosítása Magyarországon

Személyautó-lerakóhely Utolsó jármű-
adó- és biztosítás-fizetési üzembentartó
kötelezettség megszűnése adó- és biztosít.
fiz. kötelezettség
Engedélyezett
roncsautó
hasznosító
Roncskarosszéria
Bontás száraz
Szárazra fektetés magas vastartalom
Tüzelőanyag Aggregátok Shredderüzem

Kenőanyagok Műanyagrészek
VW-koncepció Hidraulika-foly. Üveg
Hűtővíz Elasztomerek/gumik Ócskavas
Hűtőközeg Nem-vas fémek apríték
Katalizátor Nem-vas
Akkumulátor fémapríték
Újra- Logisztika
haszos-
sítás
Gyűjtés - Tárolás - Szállítás
Feldolgozás Ásványolaj-ipar Shred. maradvány

Kémiai ipar (könnyűfrakció)
Aggregát feldolgozó
Műanyagipar
Üvegipar Energetikai
Kaucsukipar Tárolás
felhasználás
Fémkereskedelem
5. ábra - A korszerű jármű-újrahasznosítás folyamatábrája [11]
10
A forgalomból kivont gépjármű leadása után (5. ábra), a roncsautó telepen első lépésként az
autó „szárazra fektetése” során a járműből eltávolítják a veszélyes hulladékoknak számító üzemi
folyadékokat és alkatrészeket (pl.: üzemanyagot, motorolajat, olajszűrőt, hajtómű-, illetve
differenciálmű olajokat, fékfolyadékot, hűtőfolyadékot, akkumulátort, klímaberendezések
hűtőközegeit). A következő művelet a shredderezést megelőző szétszerelés, mely során a könnyen
eltávolítható és még használható alkatrészeket – pl. szélvédőt, gumikat, és a lökhárítót –leszerelik. Az
újrahasznosítás legkedvezőbb formája, a gépkocsi bontásából származó polimer alkatrészek
újrahasználata az eredeti rendeltetési céljaikra, azonban ennek a gazdaságosság szab határt.
6. ábra - Az autó aprítása shredderben
Az előzőek alapján „lecsupaszított” autó egy futószalagra kerül, ami azt egy nagyméretű
aprítógépbe –más néven shredderbe – szállítja, ahol forgó kalapácsos törővel felaprítják (6. ábra). Az
aprítás során keletkezett porformájú részeket száraz és nedves porleválasztó, a mágnesvasat
(tömegkihozatal: 70 %) pedig egy mágnesdob választja le. A nem mágnesezhető oldalágból a
szállítószalag felett elhelyezett mágneses szeparátor távolítja el a mágneses fém maradékát. Az
anyag ezután egy dobszitán keresztülhaladva egy örvényáramú szeparátorba kerül, ahol a nem vas
fémek és a nemfémek elkülönítése történik.
A gépjárművek újrahasznosításának első szakasza; a hulladékok aprítására és a fémek

kinyerésére használatos shredder technológia már megépült, és működik az Alcufer Kft. tulajdonában
lévő fehérvárcsúrgói telephelyen. Az aprítóműből kikerülő sok műanyagot tartalmazó úgynevezett
könnyűfrakció nagy része eddig hulladéklerakókba került, azonban a jogi szabályozások ezt már
meggátolják, így a NIH (korábbi nevén: NKTH) Kutatási Pályázat keretein belül ennek a
könnyűfrakciónak a hasznosítására kerestünk megoldást.
A műanyagok három frakcióból nyerhetőek ki: az örvényáramú szeparálás előtti dobszita <18
mm szemcseméretű frakciójából (műanyagtartalma gumival ~18 %), az örvényáramú szeparátorral
leválasztott (nemvezető) könnyű termékéből (műanyagtartalma gumival ~33 %), és a ciklonporból.
Az autóroncsok shredderezési könnyűfrakciója a shredderbe bemenő anyagnak kb. a 20-25 %-

át teszik ki, amelynek kb. a fele szerves anyag (műanyagok- és elasztomerek), ebből az anyagában
történő hasznosításra alkalmas műanyagtartalom kb. 20 % körül várható (7. ábra). A hasznosításra
11
alkalmas anyagok tisztasága, összetétele és homogenitása a shredderbe kerülő termékektől és a

szétválasztási technológiától függ.
20-25 % Shredder
könnyűfrakció
~50 % ~50 %
Szerves anyagok Szervetlen anyagok

(műanyagok és elasztomerek) (üveg, kerámia, fém, kő)
20 % 80 %
Anyagában történő hasznosításra Energetikai hasznosításra kinyerhető

kinyerhető szerves anyagok szerves anyagok
Tiszta, homogén frakciók Vegyes, inhomogén, szennyezett

(főként poliolefinek) frakciók (PUR, PA, PC, stb.)
PE PP PS/ABS Piro- Piro- Koksz

olaj gáz
7. ábra - Az autóroncs shredderezési könnyűfrakciójának hasznosítása [12]
2.2 A műanyagok újrahasznosítása

A műanyaghulladékok hasznosítási lehetőségeit a szakirodalom négy fő csoportba osztja [13]:
 elsődleges (mechanikai újrafeldolgozással az eredetivel azonos tulajdonságú termékek
előállítása),
 másodlagos (mechanikai újrafeldolgozással értékcsökkent termékek előállítása),
 harmadlagos (a kémiai alkotóelemek visszanyerése) és
 negyedleges (energia visszanyerés).
Az elsődleges újrahasznosítást gyakran nevezik zártláncú újrahasznosításnak, míg a
másodlagos újrahasznosítást értékvesztéssel járó folyamatnak.
Az elsődleges újrahasznosítás csak hatékonyan szétválasztott, teljesen szennyeződésmentes
hőre lágyuló polimerek esetében lehetséges [13]. Az anyagában történő hasznosítás előfeltétele a
tisztaság és a homogenitás [14], ezért a legtöbb esetben már csak a másodlagos, vagyis a többnyire
értékvesztéssel járó újrahasznosítással számolnak.
Harmadlagos, vagy kémiai hasznosítás alatt főként a különböző makromolekulák darabolásán
alapuló megoldásokat értjük. A polimerlánc bomlása során keletkező vegyületekből újra polimer
gyártható, vagy más vegyi folyamatokban használhatóak fel. A negyedleges, vagy más néven
termikus hasznosítás során a hulladék energiatartalmának nagy részét (direkt égetéssel, vagy hő
hatására végbemenő krakkolódási folyamatok eredményeként keletkezett szénhidrogének
hasznosításával - közvetve) hő- vagy villamos energia formájában nyerik ki. Ez a csoportosítás a
hulladék polimerek esetleges értéknövelő újrahasznosítását nem veszi figyelembe.
12
2.2.1 Szétválasztás
A gyenge mechanikai tulajdonságok és a nagy szennyezőanyag-tartalom miatt, a kevert polimer
hulladékok kevéssé piacképesek [15]. A piaci árak határozzák meg, hogy melyik visszanyerhető
anyag hasznosítható anyagában, energiaként, vagy szétválasztás nélkül egyéb módon. A
műanyagokban rejlő érték függ az eredetüktől és a megelőző felhasználás módjától is, azonban a
másodnyersanyag feldolgozásával készült végtermék minősége elsősorban a szétválasztott frakciók
tisztaságán múlik [16].
A különböző típusú műanyagok szétválasztására számos módszer ismert, s az iparban a
megfelelő tisztaság elérése érdekében többnyire ezek kombinációját alkalmazzák. A csomagolási
hulladékok osztályozását néhány helyen még mindig kézi válogatással oldják meg, azonban
automatizált módszerekkel gazdaságosabb, gyorsabb és jobb hatékonyságú válogatás valósítható
meg. Ismertek feltöltődésen [17], optikai tulajdonságokon, olvadási hőmérsékleten [18],
sűrűségkülönbségen (felúsztatás) [19], nedvesíthetőségen (flotáció) és oldhatóságon alapuló
automatizált technológiák, melyek a hulladékok beazonosítása nélkül, eltérő tulajdonságaikat
kihasználva különítik el az anyagáramokat [20]. A részecske sűrűségén, áramlástani- és felületi
tulajdonságain alapuló elválasztása végezhető nyugvó (vízben, oldatokban [21], szuperkritikus szén-
dioxidban [22]) vagy áramló közegben (folyadékban [23], légáramkészülékben, örvénycsőben, vagy
mágneses folyadékban [24]) gravitációs, vagy centrifugális erőtérben. Hátrányuk azonban, hogy egy
lépésben többnyire csak két anyagtípus egyidejű szétválasztását teszik lehetővé. Az ipari
gyakorlatban a roncsautókból származó PUR, PE, PP, ABS, és PS hulladékok elválasztásához
leginkább felúsztatáson és a légosztályzáson (pneumatikus) alapuló módszereket használják [25].
A hulladékok beazonosításával történő elválasztást megvalósító módszerek többnyire
spektrometriai analízist és egy elkülönítő módszert (pl. pneumatikus fúvókákat) alkalmaznak, mellyel
már többféle műanyag egyidejű elválasztására is lehetőség nyílik, azonban ez a technológia
meglehetősen költséges.
A poliolefinek elválasztása szelektív flotációval már tiszta vízben is megvalósítható, további
adalékok alkalmazásával pedig a közeg sűrűségének változása függvényében a frakciók tetszés
szerint finomíthatók (8. ábra). Ebben az esetben a szennyvízkezelés emeli meg az üzemeltetési
költségeket.
PP 100 %
Kis sűrűségű
műanyagok 50 v/v %
PP, HDPE etanol
Kevert HDPE 100 %

műanyaghulladék Felúszik PS 99 %
200 mg/l kalcium-
Csapvíz
lignoszulfonát,
PS/ABS
PS, ABS, PET, PVC, 0.1 mg/l CaCl2
HDPE, PP Kiülepszik pH 7
ABS 96,3 %
Nagy sűrűségű 30 m/v %
műanyagok CaCl2 PVC 98,7 %
PS, ABS, 500 mg/l kalcium-
PET, PVC lignoszulfonát,
0.01 ppm metil-
PET/PVC
izobutil- karbinol,
0.1 mg/l CaCl2
pH 11
PET 90,6 %
8. ábra - Szelektív flotációs elválasztási technológia [21]
13
Elektrosztatikus módszerekkel a PP (99,9 %) és a PE (99,5 %) labor méretben jó hatásfokkal

elkülöníthető [26], azonban a méretnövelés után ezek az értékek jelentősen lecsökkennek (PE: 61,5
% és PP: 54.8 %), így az üzemeltetés már nem gazdaságos. (A polipropilén és a polietilén a
különböző olvadáspont elvén is elválasztható lenne, azonban az iparban nem terjedt el.)
Ezzel szemben a NIR spektrometria széles körben alkalmazott az anyagtípusok
megkülönböztetésére, hátránya azonban, hogy azonosítható minimális részecskeméret 20-50 mm, s
hogy a fekete szemcsék elemzésére nem alkalmas (így például a gépjárműipari hulladékok jelentős
része sem azonosítható).
Az úsztatás/flotálás hatékony szétválasztó technika lehet, ha az anyagok között jól
meghatározható a sűrűséghatár [21].
Többféle polimer elválasztása egy lépésben is megoldható inverz magneto-hidrosztatikus
szeparátorral (IMDS). Az áramló közeg ebben az esetben vízzel kevert – nm-es méretű ferrit
részecskéket tartalmazó – mágneses folyadék, mely térben változó mágneses erőtérbe kerülve – a
benne lévő hulladékkal együtt – sűrűség alapján rétegződik. Terelőlemezek beépítésével ezáltal
elválaszthatóak a különböző sűrűségű folyadékok, a benne lebegő azonos sűrűségű műanyag
szemcsékkel. Ez a technológia ígéretes, azonban a mágneses folyadék ára igen magas, és még csak
kísérleti fázisban van [24].
A műanyagok sűrűség szerinti válogatásához az irodalom alapján igen eltérő adatokat
találhatunk (3. táblázat) a vizsgált anyagok– referencia; elektronikai-, autóipari-, vagy lakossági
hulladék – függvényében. A polimer tartalmazhat töltőanyagot, színezéket, erősítő anyagot, amelyek
mind befolyásolhatják a sűrűségét [20].
3. táblázat - A műanyagok jellemző sűrűségei
Sűrűség Sűrűség Sűrűség Sűrűség Sűrűség

Sűrűség Sűrűség
3 tartomány tartomány tartomány tartomány tartomány
Polimer [g/cm ] [g/cm3]
[g/cm3] [g/cm3] [g/cm3] [g/cm3] [g/cm3]
[27] [28]
[29] [30] [25] [24] [21]
Felhasznált Referencia - Hulladék Hulladék Hulladék
Hulladék -
anyag anyag
Alkalmazási - Elektronikai Autóipari
Lakossági Autóipari - Lakossági
terület
PE - 0,93 0,91-0,97 0,91–0,97 0,88-0,97 >0,93 0,94-0,96
PP - 0,95 0,90-0,92 0,90–0,91 - <0,91 0,90-0,91
PS 1,04 1,03 1,05-1,08 1,05–1,10 1,03–1,07 - 1,05-1,07
PET 1,28 1,27 1,35-1,40 1,34–1,39 1,35–1,40 - 1,38-1,39
PVC 1,43 1,42 1,34-1,42 1,35–1,45 1,37–1,42 - 1,20-1,42
POM 1,41 1,41 1,41-1,43 - 1,41–1,42 - -
PC 1,19 1,19 1,20-1,23 - - - -
PMMA 1,18 1,12 - - - - -
ABS 1,50 1,05 1,00-1,30 - - - 1,02-1,17
Gumi - 1,51 - - 1,45–1,70 - -
PA - - 1,05-1,20 - 1,06–1,16 - -
PUR - - 1,25-1,27 - 0,40–1,20 - -
EVA - - - - 0,93–1,97 - -
Az igen széles tartományban változó értékek indokolttá teszik a szétválasztás optimalizálását

az adott műanyaghulladékra vonatkozóan. A megfelelően hatékony elválasztási technológiák
kifejlesztéséhez azonban a hulladékok összetételének pontos elemzésére van szükség.
14
2.2.2 Hulladékelemzés
Atom- és molekulaspektroszkópiai módszerekkel a hulladékok beazonosítása történhet a
szerkezetének megváltoztatása nélkül (roncsolásmentes módszerekkel), vagy gyors pirolízissel (9.
ábra).
Gyors műanyag azonosítás
Molekulaspektrometria Atomspektrometria
Roncsolásmentes Pirolízis Roncsolásmentes Pirolízis
IR Raman IR MS Röntgen/ SPARK- LIESA

fluoreszencia/ AES
elnyelés
MIR NIR
9. ábra - A polimerhulladékok azonosításra használt módszerek sematikus ábrája [31]
2.2.2.1 Roncsolásmentes technológiák

Az infravörös spektrometria három (közeli (NIR) 4000-14000 cm-1, közép- (MIR) 400-4000 cm-1
és távoli (FIR) 10-400 cm-1 infravörös) tartományából kettő (MIR, NIR) alkalmas a hulladékok
elemezésére. Az infravörös spektroszkópiában csak a dipólus-momentum-változással járó rezgések
detektálhatóak, az azonos atomok közötti szimmetrikus kötések nem pl. N2, O2. A rezgési spektrumok
fontos szerepet játszanak a polimer-elemzésben, ugyanis a molekula szerkezetéről is hordoznak
információt. A molekulaspektroszkópián alapuló roncsolásmentes vizsgálatok jellemzőit a 4. táblázat
foglalja össze.
A NIR tartományban transzmissziós és reflexiós elven működő készülékek is használhatók. A
nagyszámú lehetséges rezgéskombinációk (felhangok) miatt a csúcsok átlapolása és egymásra
szuperponálódása, illetve az anyag használata során végbemenő spektrumbeli változások
megnehezítik a meghatározást. Nagyon gyors módszer, ugyanakkor a korom, a sötét, vagy fekete
színezékek NIR tartományú teljes elnyelése miatt nem alkalmas a fekete műanyagok elemzésére.
A MIR (MID-IR) analitikai (vagy közép-) infravörös spektrométerek reflexiós (ATR) üzemmódban
használhatóak a fekete műanyagok vizsgálatára is, amelyhez azonban közvetlen kontaktusra van
szükség a vizsgált minta és a szenzor között. A fényvisszaverődésen (reflexiós) alapuló IR
spektrometria (ATR-IR) további hátránya, hogy sima mintafelszínt igényel; és a polimer felületét
analizálja, így a kosz-, lakk- és festékréteg is meghatározási nehézségeket okoz. A közép infravörös
tartományban a korom elnyelése kisebb, ezért műszaki műanyagok, mint például az autóroncsból
származó polimerek is azonosíthatóak.
A fény rugalmatlan szóródásán alapuló Raman spektrometria jó kiegészítője az IR méréseknek,
ugyanis a polarizáltság változásával járó néhány infravörös tartományban nem látható rezgés ezzel a
módszerrel detektálható, és a töltőanyagok okozta interferencia is kisebb. Bár ez a módszer pontos,
az összetétel meghatározására is alkalmassá tehető, a berendezés drága és a fekete minták – így
számos gépjárműhulladék-komponens – meghatározásárát megakadályozza a minta elégése a lézer
hatására.
A hiperspektrális képfeldolgozás még egy fejlesztés alatt álló technológia, amely a
spektrometriai adatok komplex feldolgozásával támogatja a hulladékok elemzését [32].
15
4. táblázat - Molekulaspektroszkópián alapuló roncsolásmentes vizsgálatok
Előny Hátrány Alkalmazás Ref.

NIR Nem kényes berendezés, nincs A használt hulladékok spektrumaiban Átlátszó, világos [33]
benne mozgó alkatrész. jelentős eltérések lehetnek. polimerek, [34]
Nagyon gyors ms. Nem tiszták a csúcsok, nehézkes palackok
beazonosítás.
A fekete anyagok nem
meghatározhatóak.
MIR Fekete anyagoknál is A felületi réteget méri (festék, kosz). Műszaki [35]
(FTIR) használható, töltőanyag és 10 Fontos az egyenletes felület. műanyagok [36]
%-nál több égésgátló Kézi pozícionálás.
meghatározására is alkalmas.
Jól definiált csúcsok.
Gyors <10 s.
Raman Nagy érzékenység, pontos A fekete anyagok nem Átlátszó, világos [33]
összetétel meghatározás, meghatározhatóak. polimerek, [37]
infravörös tartományban nem palackok [38]
detektálható kötések
érzékelése.
A sötét hulladékok lézer (UV) vagy röntgensugárral (XRD) indukált fluoreszcencia segítségével
is elemezhetők [39]. A módszer elve, hogy a természetes állapotukban nem fluoreszkáló anyagok
pulzáló lézersugár hatására az UV-tartományban az anyagukra jellemző fluoreszcens jelet adnak.
2.2.2.2 Pirolízisen alapuló technológiák

A pirolízis elven működő módszerek előnye, hogy nem csupán a polimerek felületéről adnak
információt. A polimerek hőbomlása termoanalitikai (DTA, DSC, TG) módszerekkel nyomon követhető.
Ezek a módszerek azonban kis anyagmennyiségeket igényelnek, így a mintakészítésnél ügyelni kell a
reprezentativitásra. Pontos összetétel meghatározáshoz kis felfűtési sebesség alkalmazására és
hosszú mérési időre van szükség, ezért on-line vizsgálatra nem alkalmasak [40].
A pirolízisen alapuló módszerek a műanyagok bomlástermékeinek arányából következtetnek

vissza az eredeti polimerre. A közölt energia függvényében lehetőség nyílik a kisebb szénatomszámú
gáz halmazállapotú termékek, vagy a plazma állapotba került atomok detektálására (pl LIESA,
LIBS/LIPS-laser induced brakedown/plasma spectrometry, SPARK-AES alkalmazása lakossági
hulladékok elemzéséhez IR, XRD és DSC módszerekkel kombinálva [41]).
A lánchasadás következtében keletkezett termékek mennyisége és minősége nem csupán a

pirolízis körülményeitől, hanem a polimer kémiai jellegétől, elágazások, keresztkötések számától is
függ. A keletkezett gázok elemzésére többnyire tömegspektrométert (MS) [42], vagy FTIR [43, 44]
spektrométert használnak. Ha a keletkezett gázok összetétele bonyolultabb, akkor egy szeparációs
lépést (általában gázkromatográfot) iktatnak be a detektálás elé [45]. A mintavételi módszereket
figyelembe véve a gázelemző technikák két fő csoportra oszthatóak:
 „off line” elemzés, ahol a keletkezett gáznemű termékeket először összegyűjtik (csapdázás)
(Pyr-GC-MS, TG-GC-MS) [46],
 „on-line” analízis, ahol a keletkezés és az elemzés egy időben történik (TG-FTIR, Pyr-FTIR és
a Pyr-MS [47-49])
Pirolizátorként csőkemencét [50], cone kalorimétert [51-55], lézer-gerjesztésű induktív csatolású

plazmát [56] alkalmaztak. Lézer alkalmazásának lehetőségét a szerves anyagok degradációjának
tanulmányozásában először Shaub fedezte fel 1975-ben [57] és 1982-ben alkalmazta először
16
polimereken [58, 59]. Price szerint a lézeres kezelés alkalmazható "dark flame" régió azaz a polimerek
felszíne és a lángfront közötti kölcsönhatás (10. ábra) modellezésére [60]. Míg Lum argon-ion lézer
használt kvadrupól MS-el történő gázfázis változásának vizsgálatában [61], addig Price neodímium
lézert alkalmazott repülési idő tömegspektrométerhez (TOF-MS-hez) kapcsolva [62]. A fent említett
lézerek az UV és látható spektrális régióban működnek, ezért nem elég hatékonyak az átlátszó minták
esetében, ami korom hozzáadását tette szükségessé. Ennek hatására vezették be az infravörös
tartományban működő lézerek (főként a CO2 lézerek) alkalmazását a vékony polimer filmek
lebomlásának szilárd fázisú FTIR abszorpciós off-line vizsgálatára [63]. Az igény a polimer
degradációs mechanizmusának jobb megértésére, további szilárd-és gáz fázisú vizsgálatok, pl.: Lézer
Pirolízis-FTIR/ATR kifejlesztéséhez vezetett [64].
10. ábra - A polimerek égése során végbemenő fizikai és kémiai változások [65]
2.2.3 Értéknövelés
Az autóroncsokból származó kevert műanyaghulladékok hasznosítására elsősorban az
energiakinyerés céljából (pl. cementműben) történő elégetés [66] és néhány esetben a krakkolás [67-
69] (azaz a 650°C alatti hőbontás), terjedt el. Építőiparban [70], a beton egyes tulajdonságainak
javításáról is beszámoltak [71]. Polimer formában történő újrahasznosításra a legtöbb esetben csak a
gyártásközi, ismert összetételű és származású hulladékokat használják (a nyersanyagokhoz
különböző arányban visszakeverve).
Az utóbbi időben számos kertészeti, mezőgazdasági, építőipari és forgalomtechnikai eszköz

készült műanyaghulladékból, azonban ezek közös jellemzője, hogy csupán alacsony minőségi
elvárásoknak felelnek meg, és/vagy nem látható helyen kerülnek felhasználásra. Az iparban jelenleg
alkalmazott újrahasznosítási technológiákkal előállított termékek mechanikai tulajdonságai a nem
megfelelő tisztaság miatt jelentősen gyengébbek az eredeti anyagokénál, melyre emiatt a kereslet
korlátozott, s piaci értékük alacsony [10,72]. Vegyes műanyaghulladékból kinyert, nagy tisztaságú,
homogén poliolefin frakciókkal ma még szinte csak laboratóriumi körülmények között találkozhatunk.
Olyan hatékony technológiák kifejlesztésére van tehát szükség, amelyek eredményeképpen azonos ár
mellett a másodlagos termékek tulajdonságai megközelítik, vagy akár meghaladják a referencia anyag
jellemzőit, ezáltal bővítve a felhasználási területeket és biztosítva a piacképességet.
A vegyes műanyaghulladékok problémájának megoldását Burillo és munkatársai az ionizáló
besugárzás polimer szerkezetmódosító hatásában látják, ez ugyanis minden polimertípus (akár
vegyes műanyagok) esetében alkalmazható. A besugárzás egyrészt – keresztkötések kialakulását, és
17
felszíni átalakulásokat indukálva – javítja az újrahasznosított anyagok mechanikai tulajdonságait, és a

különböző anyagfajták összeférhetőségét, másrészt lánctördelődésen keresztül segítheti elő a
polimerek bomlását, hogy az így visszanyert kis molekulasúlyú keverékek kémiai újrahasznosításra
alkalmassá váljanak [73].
Liu és munkatársai műszaki műanyagok értéknövelő újrahasznosítását blendek kialakításával
oldották meg. Olyan polimerkeveréket készítettek Volvóból származó ABS és ABS/PC 70/30 arányú
felhasználásával és kis mennyiségű poli(metil-metakrilát) (PMMA) adagolásával, amelynek
tulajdonságai a komponensek egyedi jellemzőit felülmúlták [74].
Szelektíven gyűjtött PE csomagolási hulladékok felhasználásával Dintcheva csöveket állított
elő, azonban a mechanikai tulajdonságok messze elmaradtak az elsődleges polimerből gyártott
termékétől. Tapasztalatai szerint antioxidánsok, inert töltőanyagok, és kompatibilizátorok
használatával a másodlagos nyersanyagból gyártott termék lemaradása behozható [75].
Garas és munkatársai ennek a problémának a megoldását azonban magasabb műszaki értékű
termékek gyártásában látják. Olcsóbb reciklátumokból olyan kompaundokat, illetve termékeket hoznak
létre, amelyeknek speciális előnyöket biztosító funkciói vannak, pl. nagy a stabilitásuk, a
vegyszerállóságuk, vagy egyéb megnövelt használati értékük, mint pl. égésgátoltság, zajtompítás,
hőszigetelés jelent megnövelt piaci értéket olyan felhasználási területen, amely nem igényel extrém
mechanikai tulajdonságokat [76].
A szakirodalom áttekintése során kitűnt, hogy a műanyaghulladékok polipropilénben gazdag

frakcióinak újrastabilizálása, erősítése és égésgátlása, mint lehetséges hulladék értéknövelési
módszer kiemelt jelentőségű, ezért a további fejezetekben ezeket ismertetem.
2.2.3.1 Stabilizálás
Műanyagok degradációja olyan fizikai, kémiai vagy biológiai folyamat, ami jellemzően a
feldolgozás, vagy a felhasználás alatt következik be; és a termék elhasználódását, öregedését, illetve
tulajdonságainak romlását okozza [77]. Degradáció során olyan irreverzibilis szerkezeti változások
lépnek fel, amelyek kiemelt figyelmet érdemelnek az anyagában történő újrahasznosítás során [78]. A
nem kívánatos szennyeződések/inhomogenitások (a visszamaradt katalizátornyomok, a halogénezett
égésgátlók maradványai, a nyomdafestékek, a színezékmaradványok, a felületkezelő szerek stb. [79])
a stabilitás csökkentése által lerontják az újrahasznosított műanyagok tulajdonságait. A
műanyaghulladék újrafeldolgozása során számolni kell egyrészt az előző életciklusban bekövetkezett
degradálódásával [80], másrészt meg kell védeni a jövőbeli degradációtól [81].
Az öregedés vizsgálható természetes (pl. kültéri) [86], vagy laboratóriumi körülmények között;
szárítószekrényben, klímacellában, napfény és esőztetés modellezésével egybekötött gyorsított
módszerrel [82]. A feldolgozás során fellépő nyírásviszonyok modellezésére a vizsgálni kívánt
anyagokat többszöri extruziónak vetik alá, vagy gyúrókamrában teszik ki a kívánt hőmérséklet és
nyírás hatásának [83]. A felhasználás során jelentkező degradáció mindig az anyagok felületén
kezdődik, így vagy felületi ellenállás mérésével, vagy spektroszkópiával, a karbonil index (egy
jellegzetes karbonil csúcs, 1740 cm-1 és egy referencia csúcs, 840 cm-1 arányának) változásával
mutatható ki először [83]. Ha a degradáció már a műanyag egész keresztmetszetére kiterjedt, akkor a
kémiai átalukálás mellett a polimer mechanikai és reológiai tulajdonságai is jelentősen megváltoznak,
csakúgy, mint a polimer molekulatömege és molekulatömeg eloszlása a láncok tördelődése (például
polipropilén [84]), vagy láncelágazások és keresztkötések kialakulása – térhálósodás - következtében
(pl. polietilén [85]). A molekulatömeggel a mechanikai tulajdonságok is megváltoznak [86], amelyeket
18
általában a húzó-, hajlító- és ütve–hajlító vizsgálatokkal követnek nyomon. A felületen gyakran

repedések, porképződés vagy sárgulás figyelhető meg [79], ez utóbbi nem releváns a színes
műanyag hulladékokra.
A polimerek termooxidatív degradációs foka és az adalékok hatékonysága az oxidációs

indukciós idő (OIT – DSC-ben állandó hőmérsékleten - pl. ~200°C-on - mért exoterm csúcs
megjelenéséig eltelt idő) mérésével követhető nyomon. Ez a mérés érzékenyen mutatja az egyes
minták közötti eltéréseket [87].
Hulladékok újrastabilizálása
Az elhasználódott termékekből származó műanyagok sokkal körültekintőbb stabilizálást

igényelnek, mint az ipari (üzemen belüli) hulladékok, ugyanis a polimerkeverékek összetételüktől,
eredetüktől és előéletüktől függően különböző mértékben degradálódhatnak.
Loultcheva a polietilén példáján mutatja be, hogy a reológiai tulajdonságok megváltozása és a
mechanikai tulajdonságok romlása az újrafeldolgozás során alacsony hőmérséklet és kis tartózkodási
idő használatával minimálisra csökkenthető. Többszöri feldolgozás során viszont csak antioxidáns
adalékolásával biztosítható a kezdeti tulajdonságok megtartása [88].
Míg a gyártásközi hulladékokban jelen lévő stabilizátor mennyiség lehetővé teszi a többszöri
feldolgozást [89]; addig az autóroncsból származó polipropilénben a használatból adódóan már csak
stabilizátor maradék található. Általában hasonló mennyiségben adalékolják a stabilizátorokat a
másodnyersanyagokhoz is, mint az új műanyagokhoz; hozzávetőlegesen 0,01 - 0,4 tömegszázalék
mennyiségben [86]. Az egyes adalékanyagok (nanorészecskék) degradáló hatásával is számolni kell,
ezért magasabb – akár 1 tömegszázalék – stabilizátor-tartalom használata is indokolt lehet [90].
Pfaender és munkatársai részletesen tanulmányozták a hulladékok újrastabilizálásának
lehetőségét kimondottan erre a célra kifejlesztett stabilizátor-fajtákkal (Recyclostab, Recyclossorb,
Recycloblend) [91].
5. táblázat - Hulladékok újrafeldolgozását segítő adalékok (Ciba) [92]
Adalék neve Funkciója Adalék tulajdonsága Újrafeldolgozásra előkészített

műanyag típusok
Recyclostab 411 DD Feldolgozás javítása feldolgozási stabilitás, PE-HD, PE-LD, PP,
„Easy – to-use” tartós hőstabilitás forgács
Recyclostab 451 AR Szennyezések feldolgozási stabilitás, PE-HD, PE-LD, PP,
eltávolítása tartós hőstabilitás műanyagkeverék
(erősen szennyezett
/savas keverékben)
Recyclossorb 550 UV- és fényvédelem UV- és fényállóság, PE-HD, PE-LD, PP,
feldolgozási stabilitás, forgács
tartós hőstabilitás
Recycloblend 660 Szerkezeti anyag kompatibilitás, PP/EPDM, PC/PBT,
minőségének elérése homogenitás, ABS, PA,
szagcsökkentés, töltött polimerek
tartós hőstabilitás
Akármennyire pontosan válogatjuk és tisztítjuk a hulladékokat, szennyeződések mindig

maradnak benne [93], ami indokolja néhány esetben a magasabb (pl. 0,75 %) stabilizátor-
koncentráció alkalmazását is. Az adott célnak és a hulladék állapotának megfelelő stabilizátor
kiválasztásával biztosíthatóak az elsődleges anyagokra jellemző mechanikai tulajdonságok,
19
megteremtve ezzel az értéknövelés alapját. Pfaender kutatócsoportja felhívja a figyelmet arra is, hogy
a megfelelő stabilizátor kiválasztása nagy körültekintést igényel. A megfelelő adalék (5. táblázat)
ugyanis képes lehet a stabilizátor maradék és egyéb szennyezők kompenzálására, a többfajta
hulladék kompatibilizálására [94], és bizonyos polimerek esetében akár az óriásmolekulák
„megjavítására” is [86]. Az autóiparban elterjedten alkalmazott korom hőstabilitás-csökkentő
hatásának [95] kompenzálására is létezik már megoldás [96].
Gregorova polipropilén mátrixban hasonlította össze a lignin és az Irganox 1010 adalék
stabilizáló hatását, és megállapította, hogy a stabilitás növekedése - a lignin gyökfogó hatásának
köszönhetően - a visszadolgozott polipropilénben is biztosítható [97]. Irganox B215 alkalmazását a
gyártó üvegszál jelenléte mellett is javasolja, és a hatását többen is tanulmányozták hulladék
polipropilén mátrixban egyéb adalékok és polimerek jelenlétében is [98, 99].
2.2.3.2 Égésgátlás
A biztonságtechnikai követelmények szigorodása és a csúcstechnológiák igényei miatt az
égésgátlás jelentősége a műszaki anyagtudományban egyre inkább növekszik. Az égésgátló-
adalékok feladata az égési folyamat korlátozása, vagy megszüntetése. A polimerek égése összetett
folyamat, amelyet a polimer kémiai felépítése és anyagjellemzői határoznak meg elsődlegesen. Az
égésgátlással egy anyag meggyulladása megakadályozható, késleltethető, az égés intenzitása
csökkenthető, sőt a már meggyulladt anyag önkioltásával (pl. a meggyulladt felületet habosodással
elválasztva a főtömegtől) a tűz továbbterjedése gátolható. A polimerek égésgátoltságának mértékét
többnyire az oxigénindex (LOI), az UL-94 és a Cone kaloriméteres éghetőségi vizsgálatokkal
minősítik.
A polipropilén éghetőségének csökkentésére számos módszer ismert, melyek közül a

legfontosabbakat a 6. táblázat foglalja össze [100, 101]. Az egyes égésgátlók egymással kombinálva
néhány esetben szinergetikus hatást is mutatnak [102, 103].
6. táblázat - Polipropilénben használható égésgátló-adalékok és tulajdonságaik
Hatásmechanizmus Előny Hátrány Referencia

Halogéntartalmú Gyökfogás Jó hatékonyság toxikus [104-106]
(Cl-, Br-)
Fém hidroxidok Endoterm bomlás, Nem toxikus Nagy mennyiség, [107-110]
Mg(OH)2, füstgáz hígítása mechanikai
Al(OH)3 tulajdonságok lerontása
P-tartalmú Szenesítés, Jó hatékonyság Szenesedő [111-116]
(APP) gyökfogás, polimerekben,
vízérzékeny
N-tartalmú Szenesítés, alacsony önmagában [117, 118]
(melamin és gyökfogás, toxicitás, magas konc.,
származékai) endoterm bomlás, jó Cone más ÉG-kal
füstgáz hígítás kal. eredmény kombinálni kell
Nano- Felületi záróréteg kis mennyiségben, UL-94 nem javul, más [119-122]
részecskék kialakítása, mechanikai tul. égésgátlókkal
(MMT,SEP,CNT) szenesítés javulás, nem tox. kombinálva
A halogéntartalmú égésgátlók hatásukat a gáz fázisban fejtik ki, az éghető anyagból keletkező
gyökök megkötésével lassítják, vagy megszüntetik az égést. Alkalmazásuk a környezetre és az
egészégre is veszélyt jelent, ezért felhasználásuk az utóbbi években visszaszorult, bár a brómozott
szénhidrogének egy részének alkalmazása még ma is elterjedt az ipar számos területén, kivéve az
20
elektronikai eszközök gyártását. Jelenlétük a műanyagok újrahasznosításában is jelentős hátrányt

okoz [123, 124]. Az EU ezért az elektromos és elektronikus hulladékok elhelyezésére vonatkozó
szabályozásában (2002/96/EC WEEE: Waste Electrical and Electronic Equipment [78]) előírja a
halogéntartalmú részek elkülönített feldolgozását, és 2004-ben kivonta forgalomból az oktabrómozott-
difenil-étereket [125].
A fémhidroxid-alapú égésgátlók poliolefinekben leggyakrabban használt képviselői az Al(OH)3

és a Mg(OH)2. Hatékonyságuk abban rejlik, hogy hőbomlásuk endoterm és a felszabaduló víz pedig
hűti és hígítja az éghető anyagokat. Előnyük, hogy az égés során környezetre káros, és toxikus
vegyületek nem keletkeznek; hátrányuk azonban, hogy csak nagy mennyiségben hatásosak, ami
viszont a mátrix mechanikai tulajdonságainak jelentős romlásához (11. ábra) vezethet [126]. Az elmúlt
évtizedekben intenzív kutatás folyt olyan szinergetikus adalékok kifejlesztésére, amelyek a teljes
égésgátló-adalékmennyiséget jelentősen képesek csökkenteni.
8 26
7 25
Húzószilárdság [MPa]
6 24
5 23
MFI
4 22
MFI
3 21
Húzószilárdság
2 20
1 19
0 18
0 10 20 30 40 50 60 70
Mg(OH)2 mennyisége [% ]
11. ábra - Mg(OH)2 koncentrációjának hatása a polipropilén tulajdonságaira [127]
A foszfortartalmú égésgátlók csoportjába tartozik a vörös foszfor, és számos változó

foszfortartalmú szervetlen és szerves vegyület. A halogéntartalmú égésgátlók kiváltására felhabosodó
adalékrendszerekben használják őket, mivel toxicitásuk jóval kisebb. Az ammónium-polifoszfát és más
foszfor-alapú égésgátlók megváltoztatják az égés mechanizmusát, s hatásukat főként a szilárd
fázisban fejtik ki. Hőbomlásuk során vizet vonnak el és adnak le a gázfázisban, amivel hígítják az
éghető anyagokat, elősegítik a szenesedést, és a minta felületén polifoszforsav védőréteget
képeznek.
A nitrogéntartalmú égésgátlók egyik leggyakrabban alkalmazott képviselői a melamin

származékok, melyek hatása igen összetett. Az égés során a szublimációval hőt vonnak el a
környezetüktől, és a bomlásukból származó N2 inert gázként hígítja az éghető bomlástermékeket.
Kondenzált fázisban pedig részt vesznek az elszenesedett védőréteg kialakításában. Foszfortartalmú
égésgátlóval és szénforrásként szolgáló poliollal együtt felhabosodó égésgátló rendszert alkot,
amelyben a habosodást fokozó égésgátló komponensként segíti elő a védőhatás kifejlődését [128].
A felhabosodó adalékrendszer hatékonysága abban rejlik, hogy hő illetve láng hatására egy
szigetelő elszenesedett védőréteget jön létre a polimer felületén, ami meggátolja az anyag, az oxigén
és a hőtranszportot a lángzóna és az éghető anyag között [129]. A savforrás 280°C alatti
21
hőmérsékleten észterképződés közben reagál a szenesedő komponenssel, majd 280°C-on indul meg
a szenesedés. Egy optimális összetételű felhabosodó rendszerben a gázképző komponens bomlása a
szenesedéssel egyidőben (280-350°C) történik, ez okozza a réteg felhabosodását, kialakítva egy
porózus poliaromás szerkezetet [130].
Szénforrásként alkalmazható poliuretán (PUR) is [131]. Montaudo polipropilénben jelentős

szinergetikus hatást fedezett fel az ammónium-polifoszfát (APP) és a piperazin-tartalmú PUR 3:1
arányú keverékét használva [132]. A kereskedelmi forgalomban kaphatóak olyan égésgátló
keverékek, melyekben az összes szükséges komponens jelen van; azonban ha összetételük nem az
adott esetre optimalizált, túlságosan leronthatják a mechanikai tulajdonságokat [133].
Hulladékok égésgátlása
A hulladékok égésgátlással történő értéknövelésére csak kevés példa található a

szakirodalomban. A másodnyersanyagból előállított égésgátolt műanyagok előállítása ma még nem
terjedt el.
Az égésgátolt másodlagos műanyagok gyártásához az Axion Polymers nagy reményeket fűz.
Elsőként 70 %-ban elektronikai hulladékokból készült polisztirol (PS) és a nagy ütésállóságú
változatának (HIPS) égésgátlását valósította meg laboratóriumi körülmények között, mely az UL-94
éghetőségi vizsgálat alapján a legjobb (V-0) besorolást kapta. A cég jelenleg ennek a méretnövelésén
dolgozik, felismerve az ebben rejlő gazdasági-, biztonsági- és környezeti előnyöket [134].
A közelmúltban poliolefin hulladékok, valamint használtgumi-őrlemény hasznosításával, szintén

sikerült V-0 égésgátlási fokozatot elérni [135]. Az égésgátolt másodnyersanyagból többek között
járműipari (pl. zajcsökkentő lemez), építőipari (pl. égésgátolt hang- és hőszigetelő lemezek, dekoratív
járó- és padlólapok, térburkoló elemek) és rekultivációs (több ezer kisméretű depónia felső szigetelési)
célokra alkalmas termékeket gyártottak, valamint szennyvíztárolók és betonvázú műtárgyak vízzáró
bélelését valósították meg [136].
A másodlagos műanyagokban jelenlevő adalékok hatását az égésgátlására elsődleges

anyagokon végzett modellkutatások alapján ismertetem.
Duquesne a talkum tűzállóság-csökkentő hatását figyelte meg felhabosodó égésgátló-adalékot

tartalmazó talkummal töltött polipropilén mátrixban, melyet részben a kristályossági fok növekedésével
magyaráztott [121]. Egy autó lökhárítóját modellezve, Delaval és munkatársai olajjal és etilén-glikollal
szennyezett polipropilén termikus és reológiai tulajdonságait vizsgálták többszörös feldolgozás
hatására. Azzal, hogy a lényeges tulajdonságokban nem tapasztaltak jelentős változást,
bebizonyították, hogy az ilyen fajta polimerek újrahasznosítása lehetséges, sőt mi több a
szennyezőanyag növeli a PP termikus stabilitását és tűzállóságát [137]. Almeras és társai a talkum és
a kalcium-karbonát mechanikai, és éghetőségi tulajdonságokra kifejtett hatását vizsgálták PP/APP/PA
felhabosodó rendszerben. Míg a talkum javította az égésgátoltságot egy kerámiaszerű felületi
védőréteg kialakításával, addig a CaCO3 - az APP-vel történő reakció miatt - rontotta azt [138].
22
2.2.3.3 Erősítés
A gépjárműiparban a kompozitok alkalmazásának jelentős előnye, hogy a szilárdság növelése
jelentős mértékű tömegnövekedés nélkül valósítható meg [139]. A rugalmassági modulus
megnövelésére főként talkumot és kalcium-karbonátot használnak, azonban azokban az
alkatrészekben, ahol fontos a többi mechanikai jellemző is, ott többnyire üveg-, vagy szénszálerősítést
alkalmaznak, kihasználva azok kedvező tulajdonságait [140, 141].
Természetes szálakat (pl. cellulózt [142]) általában vágott szálak formájában juttatnak a
műanyag mátrixba. A szilárdság további növelésre érdekében egyes esetekben végtelen szálat, vagy
szöveteket alkalmaznak, bár ezek nehezebben újrahasznosítható termékekként jelennek meg a
hulladékok között [143]. A többszöri feldolgozás során az erősítő szálak összetöredezésével számolni
kell. A száltartalom megnövelésével így is kiváló mechanikai tulajdonságok érhetőek el [144].
A gépjárművekben felhasznált műanyagok kb. 50 %-a poliolefin [145]. A lökhárítók erősítésére
40 tömeg % 12 mm hosszú üvegszálat használva, a sűrűség 1,22 g/cm3-re növekszik [146], ami az
ablakvezető sínek, hangszórófoglalatok, fogantyú, és a kábelrögzítők gyártására használt a 30 %
hosszú üvegszállal erősített polipropilénnel együtt a hulladékok szétválogatása során okoz
nehézséget [146].
Hulladékok erősítése
Czvikovszky és munkatársai törött Suzuki Swift típusú gépjárművekről begyűjtött, nagy

ütőszilárdságú polietilén-polipropilén kopolimerből gyártott lökhárítók anyagát, az értéknövelés
érdekében különböző típusú (PET, PA-66, PAN, üveg- és bazaltszál) reciklált szálakkal erősítették. Az
újrahasznosítás során reaktívan módosították a másodlagos poliolefin és az erősítő szálak
határfelületét, így extrudálható és fröccsönthető, megnövelt hajlítószilárdságú és rugalmassági
modulusú, valamint megfelelő ütőszilárdságú termoplasztikus polimerkompozitot kaptak. Mivel az
újrahasznosított anyag tulajdonságai meghaladják az eredeti polipropilénét, ezért ebben az esetben is
értéknövelő újrahasznosítás valósult meg [147].
Maspoch tiszta polimerhez (PA) kevert 20 % üveggyöngyöt és 10 % üvegszálat tartalmazó
poliamid hulladékot, és a többszörös feldolgozás során vizsgálta a mechanikai és reológiai
tulajdonságok változását a hulladéktartalom függvényében, melynek során igen bíztató eredményeket
kapott [148]. Hőre lágyuló polimer hulladékok mechanikai tulajdonságainak költséghatékony javítására
Scelsi és munkatársai szintén az üvegszálat javasolják, [149] mivel a hulladék heterogén fázisai között
jó adhéziót biztosít. Xanthos egy többkomponensű polimerkeverék együttes fröccsöntését modellezve
megállapította, hogy üvegszál és különböző tapadást segítő adalékok alkalmazásával minimálisra
csökkenthető a mátrix-összetétel változásának a végtermékre kifejtett hatása [150].
Deferaudy és munkatársai akkumulátorházakból származó polipropilén értéknövelő
hasznosításával foglalkozva, többek között üvegszállal és gumival adalékolva tették azt alkalmassá az
autóipari termékek gyártásába történő visszaforgatásra [151]. Incarnato szerint másodlagos
polipropilén használata blendekben, vagy kétrétegű filmekben nem befolyásolja jelentősen a fizikai
tulajdonságokat [152].
Phuong szerint az organofilizált montmorillonit és a maleinsav-anhidriddel ojtott polipropilén
kompatbilizálószer alkalmazása javítja a másodlagos polipropilén mechanikai tulajdonságait [153],
mások viszont 10-30 % természetes szál alkalmazásával [154], mint például fa [155, 156], kókusz,
kenaf [157] rostok [158] közelítették meg az elsődleges polipropilén jellemzőit.
23
Az üvegszál alkalmazásával újrahasznosított polipropilénben nagyobb húzó rugalmassági

modulus mellett jobb termikus ellenálló képesség, viszont csak alacsony szakadási nyúlás érhető el.
Üvegszál és szervetlen töltőanyag együttes alkalmazásával növelhető a húzószilárdság, a
rugalmassági modulus és a szakadási nyúlás kismértékű csökkenése mellett a termikus stabilitás
javítható [159]. Nem csupán a mátrix, hanem a töltőanyag és az üvegszál [160] is származhat
hulladékból, még gazdaságosabbá téve ezzel az újrahasznosítást.
A többrétegű kompozitok technológiája szintén régóta ismert [161], és a farosttal és

üvegszállal erősített polipropilén szendvics panel gyártási eljárását már szabadalomban is rögzítették
[162]. Újrahasznosított polipropilénből is megoldották már az üvegszállal erősített többrétegű kompozit
gyártását [163], és másodlagos polimerből készült égésgátolt bazaltszál-erősítésű, többrétegű
rendszer fejlesztésére található még egy rövid utalás a szakirodalomban [164].
2.2.3.4 Égésgátolt polipropilén erősítése
Mivel az égésgátló-adalékok alkalmazása legtöbbször a mechanikai tulajdonságok jelentős

romlásához vezet [138,165-169], ezért kézenfekvő gondolat ezt szálerősítéssel kompenzálni.
Az erősített kompozitok égésgátlása komplex feladat, ugyanis az üvegszál-tartalmú minták
lángállóságát egyrészt a mátrix polimer gyúlékonysága, másrészt az erősítő anyag és a mátrix
magasabb hőmérsékleten érvényesülő kölcsönhatása határozza meg. Az üvegszálak esetében a
beágyazásból adódó úgynevezett „kanóc effektus” növeli az éghetőséget [170, 171]. A jó hővezető
üvegszálak a „kanóc effektus” értelmében a kapilláris hatás által képesek „szállítani” az éghető
anyagot a polimer felszínére. A polimer bomlása és égése ezáltal felgyorsul, így az UL-94 szerinti V-0
éghetőségi fokozat eléréséhez az üvegszál erősítéses hőre lágyuló polimerek esetén nagyobb
mennyiségű égésgátló-adalék alkalmazása szükséges [172].
Ferry és munkatársai a lángállóság növelése érdekében brómozott akriláttal ojtott monomert
ágyaztak üvegszál erősítéses polipropilénbe. A brómozott poliakrilát jelenléte azonban az éghetőség
csökkentése mellett együtt járt a mechanikai tulajdonságok (szakító szilárdság és rugalmasság)
leromlásával [171].
Liu és munkatársai halogénmentes égésgátló- 7. záblázat -Az oxigénindex (LOI) és az
adalékok hatását vizsgálták 20 % hosszú üvegszállal UL-94 besorolás változása 20 % hosszú
üvegszálat tartalmazó PP-ben az
erősített polipropilén kompozitokban. Felhabosodó égésgátló-tartalom függvényében [172]
égésgátló-adalékrendszerrel (APP, poliol, montmorillonit)
kívánták csökkenteni a „kanóc effektus” hatását, valamint IFR LOI
UL-94
(%) (%)
kompenzálni a mechanikai tulajdonságok romlását. A 7.
0 18,3 HB (jól éghető)
táblázat ban látható eredményeik alapján megállapították,
18 27,1 HB (jól éghető)
hogy az UL-94 szerinti V-0 besoroláshoz legalább 20 %
20 31,3 V-0 (önkioltó)
égésgátló-adalékot kell alkalmazni, amely esetén a 22 31,7 V-0 (önkioltó)
referencia (égésgátlómentes) üvegszál erősítéses PP 25 35,1 V-0 (önkioltó)
kompozithoz hasonló mechanikai tulajdonságokat mértek
[172].
Dvir és munkatársai pentabróm-benzil-akrilát (PBBA) égésgátló jelenlétét bróm-tartalom
vizsgálatával kimutatták a polipropilén erősítésére alkalmazott üvegszál felületén is; továbbá az
égésgátló polimerizálódását figyelték meg, aminek mértékét antioxidáns adagolásával tudták
befolyásolni [173].
24
2.3 Hulladékból kiinduló szén-nanocső és szén-nanoszál előállítás
2.3.1 A szén-nanocső (CNT) és szén-nanoszál (CNF) tulajdonságai
Az Iijima által 1991-ben felfedezett szén-nanocsövek a szén háromféle rendezett módosulata –

a grafit, a gyémánt és a fullerén – közül az utóbbihoz tartoznak [174, 175]. Kivételes mechanikai [176]
és elektromos tulajdonságaiknak [177, 178] köszönhetően azóta is a figyelem középpontjában állnak.
Elsődleges nanoelektronikai felhasználásuk mellett számos területen várnak áttörő eredményeket,
ilyenek például a biztonságos hidrogéntárolás megoldása, a nanoméretű katalizátorok gyártása, a
kompozit-erősítés és az égésgátlás (bár gyakorlati alkalmazhatóságukat a még kutatott toxikus
hatásuk korlátozhatja [179]). A szén-nanocsövekkel erősített könnyű és erős kompozitok [180]
különösen a gépkocsi- vagy repülőgépgyártásban ígéretesek. Alkalmazásukkal a fém elemeket
kiváltva tömeg- és fogyasztáscsökkenés érhető el.
Szén-nanocsöveket (akár csak kis mennyiségben) tartalmazó polimer nanokompozitok
mechanikai tulajdonságainak jelentős javulásáról számos eredmény található az irodalomban [181-
184]. Szintén több kutatócsoport foglalkozott polimer/szén-nanocső kompozitok égésgátló
tulajdonságainak vizsgálatával, és minden esetben a szén-nanocsövek jótékony hatását mutatták ki
[185-188]. Kashiwagi elsősorban a szén-nanocsövek kiváló hővezető-képességének tulajdonítja, hogy
az általa vizsgálat polipropilén/szén-nanocső kompozit esetében a meggyulladáshoz szükséges idő
hosszabbodását, és a hőkibocsátás jelentős csökkenését tapasztalta [189]. Amennyiben a szén-
nanocsövek megfelelően eloszlanak a kompozitban, akkor olyan hálószerű szerkezet jön létre, ami a
hőhatás során védőpajzsként szolgál a nanokompozit felületén [190]. Isitman organofilizált
montmorillonit és a szén-nanocső hatását hasonlította össze szerves foszforszármazékkal égésgátolt
poli(metil-metakrilát)-on [191]. Az égésgátlást az agyagásvány, a keletkezett hab termikus stabilitását
pedig a többfalú szén-nanocső növelte jobban. A két adalék együttes alkalmazásának esetleges
előnyeire a szerzők már nem tértek ki. Bourbigot és munkatársai viszolt vizsgálták az agyagásványok
és a szén-nanocső együttes hatását is az égésgátlásban. A hőkibocsátásban jelentős csökkenést
figyeltek meg, azonban UL-94 és oxigénindex tesztekben a minták nem érték el a kívánt hatást, ezért
hagyományos (felhabosodó) égésgátlókkal vagy plazmakezeléssel együtt javasolják alkalmazásukat
[192].
Bár a szén-nanoszálak kisebb figyelmet kaptak a szén-nanocsövek mellett, alkalmazási

területük legalább olyan széles; elektródák [193, 194], szenzorok [195], szuperkondenzátorok [196,
197], elektrokémiai cellák [198, 199], és tüzelőanyag cellák [200], Li-akkumulátorok [201]
kialakításában és hidrogén tárolásban [202] is alkalmazták már őket, és újabban a kombinált
CNT/CNF alkalmazását vizsgálják akkumulátorokban [203].
2.3.2 A szén-nanocső (CNT) és szén-nanoszál (CNF) hagyományos előállítási

módjai
A nano méretű szálas szerkezetű szénmódosulatok szintézisére számos módszer ismert [204],
melyek során általában először atomi állapotú C-t hoznak létre, majd azt csapatják le [205].
1. Plazmatechnológia [206, 207]: Két C-elektróda között nagy áram, illetve ívfény hatására a C
elpárolog (plazmahőmérséklet >3000°C), atomcsoportokat hoz létre, amelyek különböző
szénformákként rakódnak le a reaktorban. Ezzel az eljárással kevés szerkezeti hibával állíthatók elő
25
50 mikronnál rövidebb egyfalú és többfalú szén-nanocsövek egyaránt, amelyek méretüket és

irányukat tekintve összekeveredve rakódnak le.
2. A lézeres elpárologtatás során egy nagyon erős lézerimpulzussal lőnek meg egy
grafitfelületet, ezáltal szén plazmát hozva létre, amelyet lehűtve nanocsövek keletkeznek [208]. Az
eljárás előnye, hogy a reakció hőmérsékletével jól kontrollálható az előállítandó egyfalú szén-
nanocsövek átmérőinek tartománya, viszont ez a legköltségesebb eljárás.
3. A legelterjedtebb módszer a szénhidrogének gázfázisú katalitikus bontásán alapul [209]
(CVD - Chemical Vapour Deposition), melynek folyamán elemi C-t állítanak elő a szénhidrogének
néhány nanométeres fémklasztereken (általában kobalt, nikkel vagy vas) történő katalitikus
bontásával [210, 211]. A három eljárás közül ez ültethető át legkönnyebben az ipari termelésbe, és a
képződött nanocsövek az optikai szálakhoz szükséges méreteket is elérhetik. A létrejövő több falú
nanocsövek azonban nagyszámú a hibahelyet tartalmaznak.
A szén-nanocsövek és szén-nanoszálak előállítására használt módszerek többnyire

megegyeznek, a különbség a beállított paraméterekből adódik. CVD módszerrel [212]. pl. szelektíven
előállítható szén-nanoszál [213-215]] és szén-nanocső [216] is egyszerűen a paraméterek
megváltoztatásával [217-219]. A két forma egymáson [220] is szintetizálható. Ettől eltérő szén-
nanoszál előállítási módszer a poliakrilnitril (PAN) elektrosztatikus szálképzésén („elektrospinning”)
alapul [221, 222].
2.3.3 Polimerek alkalmazása a nanocső előállításban

Katalitikus reakciókkal történő szén-nanocső előállításhoz számos anyag szolgálhat
szénforrásként, mint pl. CH4, C2H4, C2H2, C6H6, C6H5CH3, xilol, pentán, hexán, antracén, sőt
különböző polimerek is.
Polietilénből katalizátor jelenlétében történő szén-nanocső szintézisről már számos publikáció
megjelent [223-225]. A polietilénből származó szénforrás lehet az eredeti polimer [223], szénhidrogén
gáz intermedierek [224], valamint szilárd pirolízistermékek [225].
Más polimereket, mint pl. polipropilén [226-228], poli(vinil-alkohol) [224, 229], poli(tetrafluor-
etilén) [230] és poli(karboszilán) [231] szintén alkalmaztak szénanocsövek katalitikus pirolízissel
történő előállítására.
Yu-Hu Chung és társa polipropilén és polisztirol mátrixból, vas nanorészecskék segítségével,

kvarc csőkemencében állított elő 16,5-40 nm-es átmérőjű, többfalú nanocsöveket [226]. Az előállítás
során TEM felvételeken vizsgálták a hőmérséklet hatását (500, 700, 900°C) a szén-nanostruktúrákra.
Megfigyeléseik alapján a 700°C tűnt optimálisnak, mivel ebben az esetben a betokosodott vas
nanorészecskék mellett néhány μm hosszú csöveket kaptak, míg a szénréteggel bevont részecskék
aggregálódtak a hőmérséklet emelésével. A nanocsövek hosszát szerintük két versengő folyamat
határozza meg: a nanocsőnövekedés és a katalizátor részecskék egybeolvadása; átmérőjét pedig az
alkalmazott nanorészecske mérete befolyásolja. A szerzők szerint a növekedési mechanizmus
feltételezhetően ugyanaz, mint a CVD esetében, azzal a különbséggel, hogy a szén betáplálás nem
szénhidrogén gázok, hanem polimer formájában történik. Összehasonlítva a két polimerforrásból
származó nanocsöveket, arra a következtetésre jutottak, hogy a PS esetében nagyobb a falvastagság
érhető el, mint a polipropilénnél. Aromás szénhidrogének alkalmazásánál nagyobb hőmérsékletre van
szükség, a szén lerakódások grafittá történő alakulásához.
26
Zhang és társai is foglalkoztak a polipropilén katalitikus pirolízisével, Ni katalizátor alkalmazása

mellett, és az általuk előállított nanocsövek átmérője 160 nm körül volt [227]. Autoklávban dolgoztak
10°C/min felfűtési sebességgel 700°C-ig, majd miután 12 órán keresztül ezen a hőmérsékleten
tartották, hagyták lehűlni a terméket szobahőmérsékletre. A polimer és a katalizátor mellett még
maleinsav-anhidriddel ojtott polipropilént is használtak (PP:MA-PP:Ni, 4:1:1 arányban), és azt
tapasztalták, hogy a MA-g-PP kompatibilizátorként működik, javítva ezzel a Ni-eloszlást. Ha a
katalizátort kihagyták a rendszerből, akkor szilárd, gömb alakú szénrészecskéket kaptak eredményül,
amiből arra következtettek, hogy a Ni - a dehidrogénezési folyamat katalizálásával - fontos szerepet
játszik a polipropilén bomlásában. Azt találták, hogy ha a szén atomok eloszlatása lassú a katalizátor
felületén, akkor a grafit rétegek nanocsővé állnak össze, ellenkező esetben pedig szilárd gömböket
hoznak létre.
A katalizátor egyenletes eloszlatása javítja a nanocső minőségét, mivel távol tartja őket
egymástól a keletkezés alatt.
Amikor Zhang és társai polietilén mátrixot alkalmaztak ferrocén (C10H10Fe) katalizátor mellett
ugyanazon körülmények között, mint előző cikkükben, akkor ebben az esetben is 80 % volt a
nanocső-hozam, amiből viszont kb. 5 % spirális szerkezetet mutatott [232]. Ezt a jelenséget a
polimerből keletkezett acetilén katalitikus pirolízisének tulajdonítják, mivel a szén lerakódás erős
anizotróp tulajdonságot mutatott a katalizátorszemcse különböző kristályfelületein.
2.3.3.1 Szén-nanocső előállítása műanyaghulladékból
Néhány közlemény megemlíti hogy hulladék polipropilén alkalmas kiindulási anyag szén-
nanocsövek előállításához [227]. Jiang és munkatársai [233] szerint ennek két jelentős haszna is van:
egyrészt a polimereket értékes szén-nanocsövekké alakulnak át, másrészt - bár szokatlan módon - de
egyben gondoskodunk a hulladékok újrahasznosításáról. Az energiafelhasználás szempontjából is
jobb választásnak tűnik a másodlagos poliolefinekből történő szén-nanocső előállítás, mint a kőolajból
kinyert C2H4, C3H6 és egyéb vegyületek direkt felhasználása. Az eljárás elterjedése a másodlagos
poliolefinek valóban értéknövelő újrahasznosítását tenné lehetővé [233,234].
Arena és munkatársai [235] tiszta és újrahasznosított poliolefinek katalitikus pirolízisén alapuló
eljárást dolgoztak ki többfalú szén-nanocsövek nagy mennyiségben történő előállítására, melyben
fluidágyas reaktort alkalmaztak. Az eljárás során alacsony költséggel, nagy mennyiségben tudtak
szén-nanocsöveket előállítani. Azonos körülmények mellett az elsődleges és az újrahasznosított
poliolefinek felhasználása során csupán a kitermelésben tapasztaltak némi különbséget.
Yang kemencében végzett polimer pirolízishez kapcsolódó CVD módszerrel állított elő egyenes
szén-nanocső kötegeket ferrocén mellett polipropilént, polietilént és poli(vinil-klorid)-ot használva
szénforrásént. A nanocsövek hosszát a kezelés idejének emelésével tudta növelni, az átmérőt pedig a
hőmérséklet változtatásával és a ferrocén betáplálásával tudta befolyásolni. Cikkében ő is felhívja a
figyelmet arra, hogy ezzel a módszerrel (elvileg) megvalósítható a műanyaghulladékok értéknövelő
újrahasznosítása is [236].
2.3.4 Agyagásványok alkalmazása a nanocső előállításban
A kémiai úton történő egyfalú- vagy többfalú szén-nanocső előállítás elsősorban fémrészecskék
(Fe, Co, Ni) által katalizált szénhidrogén gázok bomlásán alapul. A fém kationok és fémoxidok szilárd
27
hordozóra történő beágyazása javítja a szén-nanocső szintézis hatékonyságát. Szilárd hordozók

lehetnek a zeolitok [237, 238], a szilícium-dioxid [239], az alumínium [240] és a grafit [238,241].
Gournis és munkatársai szén-nanocsövek szintéziséhez alternatív szubsztrátként a katalitikus fém
centrumok immobilizálásához alumíniumszilikát alapú szmektitet alkalmaztak [242]. A szmektit
részecskék - duzzadó-, ioncserélő- és interkalációs képességüknek köszönhetően - homogénen
eloszlanak a fém kationok, illetve fémoxidok, melyek katalizálhatják a szén-nanocső növekedést.
Kadlecíková és munkatársai a montmorillonit (polimerekhez leginkább használt nanotöltőanyag)
hatását is vizsgálta szilícium-dioxid felületen, metán atmoszférában, izzószálas CVD reaktorban Fe3+
alkalmazásával illetve a nélkül. Eredményeik alapján arra a konklúzióra jutottak, hogy a vas jelenléte
szükséges a nanocsőképződéséhez [243]. Az alumínium-szilikát alapú montmorillonitban
(My+(Al2-yMgy)(Si4)O10(OH)2·nH2O) szolvatált kationokkal borított rétegek vannak, amelyek ioncserével
(szerves kvaterner ammóniumsókkal) organofilizált ásvány lemezekké alakulnak. A kb. 1 nm
vastagságú organofilizált lemezek között csupán gyenge másodlagos kötések hatnak így
delaminációjuk intenzív nyírás hatására megy végbe. Ioncserélt montmorilloniton végzett kísérleteket
Gournis, az acetilén vas katalizátoron történő bontásával [242], míg organofilizált montmorillonit és
polipropilén együttes alkalmazásával csak Zhiwei foglalkozott [233], Ni vegyületeket használva
katalizátorként 630–830°C hőmérséklettartományban dolgozott. Eredményei alapján kulcsfontosságú
szerepet tulajdonít az organofilizált montmorillonitnak.
2.3.5 A nanocső keletkezésének mechanizmusa

A különböző típusú nanorészecskék és nanocsövek keletkezési mechanizmusával Kovalevski
részletekbe menően foglalkozik [244]. Acetilén, benzol és etilén gázbevezetéseket alkalmazott,
katalizátorként Fe, Co, és Ni sók vizes oldatait használta és a pirolízist 1950 és 2600°C-on,
grafitkemencében vizsgálta. Kitért arra is, hogy milyen különbség adódik abból, ha a katalizátort
szilárd, vagy olvadék állapotban használjuk.
Mindkét típusú katalizátor (olvadék, szilárd) úgy hat, hogy a szénatom-tartalmú gázok be, illetve
átdiffundálnak a katalizátoron, addig, amíg el nem érik a telítési értéket, ami egyensúlyt tart a
keletkezett grafittal. Ha a szén-tartalmú gáz túltelítetté válik grafitra nézve, akkor a gázok elkezdenek
bomlani a fém felülete alatt, meghaladják a fém C-oldhatóságát, és kirakódnak a felületre. (A
mechanizmus még nem pontosan tisztázott.) A többrétegű bevonatok kialakulására pedig több teória
is létezik. Egyesek szerint a rétegek kialakulása nem történhet kívülről befele, mert akkor a külső
rétegnek tágulnia kellene [245]. Mások szerint pedig a szén lerakódás magas hőmérsékleten történik
a katalizátor felületén, aromás vegyületek formájában, melyek a szénhidrogének bomlásából
keletkeznek, majd ezután dehidrogéneződéssel kialakul a szén réteg [246].
Abban a pillanatban, amikor egy monomolekuláris réteg kialakul a felszínen, a katalizátort
elzárja a széntartalmú gázoktól, így megáll a gázbomlás a katalizátor felületén. A szén kirakódás egy
endoterm folyamat, ami hűlést okoz, illetve a keletkezett szénréteg is hőszigetelőként hat.
A 12. ábra a gömb alakú katalizátor részecskék (fekete) betokosodását mutatja: (a) a folyamat
első fázisaként egy réteg bevonja a felületet, (b) kialakul a második réteg is; (c) majd kialakul a
szénburok, amikor a folyamat befejeződött. Ahogy a hőmérséklet csökken, úgy lesz egyre kisebb a
katalizátor mérete, és további rétegek keletkeznek. Ez a folyamat addig zajlik, amíg a részecske és a
környezete azonos hőmérsékletű nem lesz.
28
Katalizátor Szénburok
12. ábra - A rétegképződés mechanizmusa [244]
Olvadék katalizátoroknál, abban az esetben, ha a szénburok valahol sérült; akkor a katalizátor

ki tud jutni a falon keresztül és üreges szerkezetek keletkeznek (13. ábra). Ha a burok homogén mind
vastagságában, mind pedig elaszticitásában, akkor kitágul a katalizátor növekedése és a növekvő
belső gőznyomás miatt, a réteg kipukkadásához vezethet. Amikor a burok felnyílik, a katalizátor kap
egy mechanikai impulzust (vs), ugyanabban az időben egy új burok növekedése kezdődik eltérő
sebességgel (vp). A keletkező részecskék alakját ennek a két sebességnek a viszonya fogja
meghatározni. (13. ábra)
1. Üreges szénszerkezetek keletkeznek, ha
a. a katalizátor eltávolodási sebessége (vs) nagyobb, mint a rétegképződés sebessége (vp),
akkor szakadt burok képződik;
b. ha vp > vs, akkor bambusz alakú szerkezet jön létre;
c. ha vp ≈ vs, akkor szénszálnövekedés történik.
13. ábra - Az üreges szénszerkezetek kialakulásának modellje katalizátor olvadékon [244]

Mind a szilárd, mind pedig az olvadék állapotú katalizátorok esetében a hajtóerő a koncentráció
gradiens; de a kettő között az a különbség, hogy szilárd fázisban adszorpció és deszorpció történik és
más a diffúzió sebessége is. Mivel a szén diffúziós sebessége kicsi szilárd fémekben, ezért 0,5 μm
alatti katalizátorra van szükség a szálak növesztéséhez.
29
Kunadian és munkatársai CVD technikával előállított többfalú szén-nanocsövek növekedésének

kinetikájával foglalkoztak. 3 féle növekedési mechanizmus találtak, a „tip” (csúcs), a „root” (gyökér),
(14. ábra) és a kombinált „root-tip” mechanizmust [247]. Míg Kovalevski minden esetben a katalizátor
mobilitását feltételezte [244], addig a Kunadian által leírt „root” típusú növekedési mechanizmus
felülethez kötött fém katalizátorokból indul ki [247].
Nanocső
Nanoszál
14. ábra - A szén-nanocső és szén-nanoszál lehetséges növekedési sémái: (a-c) a "tip" (csúcs) és a (d-f) "root"
(gyökér) növekedés sémája [248]
Park és Lee acetilénből vastartalmú SiO2 szubsztráton CVD-vel függőlegesen képződő

nanocsövek növekedési modelljét állította fel [249]. Kovalevskivel ellentétben az előállított szén-
nanocsöveik csúcsán nem tapasztaltak beágyazott vas részecskéket [244]. Elsősorban a „bambusz”
szerkezetű szén-nanocsövek képződési mechanizmusát írják le, melyet a 15. ábra szemléltet.
30
15. ábra - A “bambusz” szerkezetű szén-nanocsövek növekedési modellje Park és Lee szerint [249]
2.4 A szakirodalom alapján levont következtetések

A gépjárművekből származó műanyaghulladékok vegyesen jelennek meg. Korábban ez az
anyagáram hulladéklerakókba került, amit ma már az EU 31/1999/EC (Landfill Directive) irányelvére
és a Magyarország hulladékgazdálkodási tervére hivatkozva egyre kevésbé vesznek át a lerakókban,
mert a lerakással szemben az anyagában történő (vagy legalább az energetikai) hasznosítást kell
preferálni.
A vegyes hulladékot ezután a lehető legtisztább anyagfajtákra kell bontani, amihez szükséges
műszeres anyagvizsgálatok metodikája nem tekinthető teljesen kidolgozottnak, mivel nem eléggé
termelékenyek, és a minta felületén elhelyezkedő lakk, szennyeződés, vagy festékréteg sok esetben
zavarja őket,. Nem adnak információt továbbá az egyes szemcsék degradáltsági fokáról, továbbá a
sötét illetve fekete színű hulladékok meghatározására nehézségekbe ütközik. Az utóbbi kihívásra a
vegyes hulladék hőbontásán és a gázfázis azonnali elemzésén alapuló vizsgálat tűnik a
legígéretesebbnek, melyre azonban az irodalomban nem találtunk példát.
A sűrűség alapján történő műanyag szétválasztáshoz a megfelelő sűrűséghatárok kiválasztása
a szakirodalomban - a legtöbb esetben tiszta anyagok vizsgálata alapján történt, s igen eltérő
sűrűséghatár-javaslatokkal találkozhatunk. Megállapítható hogy a különböző forrásból származó – így
a gépjárműipari hulladékokra is – külön meg kell határozni, sőt - a gépkocsik összetételének változása
miatt - esetleg a válogatás közben módosítani kell az elválasztási körülményeket. E változtatásokat
támogató komplex hulladékelemzési protokollt azonban még nem publikáltak.
Az autóroncsokból származó műanyaghulladékok hasznosítására elsősorban a krakkolás (azaz
a 650°C alatti hőbontás), és az energiakinyerés céljából (akár cementműben) történő elégetés terjedt
el. Polimer formában történő újrahasznosításra a legtöbb esetben csak a gyártásközi, ismert
összetételű és származású hulladékokat használják (a nyersanyagokhoz különböző arányban
visszakeverve). A vegyes hulladékok válogatásából származó anyagok nem megfelelő tisztaságuk és
kedvezőtlen mechanikai tulajdonságaik miatt nem kívánatosak, ezért piaci értékük alacsony.
Felismerték hogy ezek a hulladékból származó másodlagos nyersanyagok értéknövelés nélkül
nehezen értékesíthetők, ezért többen (pl. gépjárműgyártók) próbálták természetes vagy mesterséges
szálak adalékolásával a hulladék mátrix mechanikai tulajdonságainak javulását elérni. A szakirodalom
felhívja a figyelmet a stabilitás fontosságára a másodnyersanyagok gyártása és felhasználása során.
A hulladékok égésgátlással történő értéknövelésére mégis csak elvétve találhatunk közleményt, ezért
a másodnyersanyagból előállított égésgátolt-erősített kompozit előállítása ma még újdonságnak
számít.
31
A szakirodalomban több cikk is foglalkozik nanocső polimer-pirolízis útján történő előállításával

(megemlítve a műanyaghulladékból történő előállítás lehetőségét is). Többségük kemencében történő
keletkezésről számol be, de akadnak olyanok is, akik lézert alkalmaztak. Felismerték az
agyagásványok szerepét a szintézis során, azonban ezekkel hordozóként alkalmazták vas-ion vagy
nikkel katalizátor jelenlétében (általában kis szénatomszámú szénhidrogén gázokból kiindulva). Lézer-
pirolízissel, hozzáadott fémkatalizátor nélkül hulladék polimerből agyagásvány segítségével előállított
szén-nanoszál vagy szén-nanocső keletkezéséről eddig még nem közöltek eredményeket.
32
3. KÍSÉRLETI ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK
3.1 Felhasznált anyagok és jellemzőik

8. táblázat - A felhasznált polimerek és jellemzőik
Megnevezés Márkanév Gyártó Megjelenés Fizikai/kémiai jellemzők

/Forgalmazó
3
Polipropilén (PP) Moplen HP 400 H Basell Granulátum Sűrűség: 0,9 g/cm ;
Polyolefins MFI: 11 g/10 min (230°C, 2,16 kg).
3
Polipropilén (PP) Moplen HP 500 N Basell Granulátum Sűrűség: 0,9 g/cm ;
Polyolefins MFI: 12 g/10 min (230°C, 2,16 kg).
Polipropilén (PP) Tipplen H 494 A TVK Rt. Granulátum MFI: 45 g/10 min (230°C/2,16 kg).
3
Polipropilén (PP) Tipplen H 119 F TVK Rt. Granulátum Sűrűség: 0,9 g/cm ;
MFI: 25 g/10 min (230°C, 2,16 kg).
3
Polietilén/polipropilén Moplen EP 340S Basell Granulátum Sűrűség: 0,9 g/cm ;
kopolimer (PP/PE) Polyolefins MFI: 42 g/10 min (230°C, 2,16 kg).
8-9 % PE tartalom
3
Polietilén (PE) Quamar CD18N SPDC Ltd. Granulátum Sűrűség: 0,918 g/cm ;
MFI: 2,8 g/10 min (230°C, 2,16 kg).
Etilén-vinil-acetát Ibucell K 100 H. B. Fuller Granulátum Vinil-acetát-tartalom: 28 %.
kopolimer (EVA)
®
PVC Grabiol Stop JSK Graboplast Szürke fólia Ftalát típusú lágyítót tartalmaz.
Polietilén PE Lancashire-i Fehér Készen kapott minta.
Egyetem polimer lap
Égésgátolt polietilén PE-IFR Lancashire-i Mustársárga Készen kapott minták, melyben
Egyetem kompozit lap felhabosodó égésgátlóként
Réz-szalicil-aldehid- CuSA-PE-IFR Lancashire-i Mustársárga pentartirtit és melamin foszfát
tartalmú PE Egyetem kompozit lap található.
kompaund
Vinil-akrilát Pliolite Ultra 100 Eliokem Granulátum
Szubsztituált Plioway ECT Eliokem Granulátum
sztirol-akrilát
®
Égésgátolt festék Polylack A Dunamenti Zrt. Fehér Sztirol-akrilát alapú xilol oldószeres
viszkózus fémfesték, felhabosodó égésgátlót
folyadék tartalmaz
Gépjármű hulladék Alcufer Kft. Színes  < 0,88 g/cm3, és 0,88-1 g/cm3
(AH) darálék sűrűségtartományban 0,01 g/cm3
3
(5-8 mm) lépésközzel, 1-1,3 g/cm
sűrűségtartományban pedig 0,05
3
g/cm lépésközzel szétválasztva.
3
Gépjármű hulladék Alcufer Kft. Színes  < 0,92 g/cm
(AH) darálék  = 0,92-0,94 g/cm3
(5-8 mm)  = 0,94-0,97 g/cm3
 = 0,97-1,1 g/cm3
 = 1,1-1,4 g/cm3
A gépjárműipari hulladékok az Alcufer Kft. fehérvárcsúrgói shredderüzeméből 10 db gépjármű

aprítása után keletkezett maradékanyag válogatásából származtak. A mintákat a Miskolci Egyetem,
Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézete választotta szét anyag, és sűrűség
alapján. Az előkészítés során első lépésben a finom szennyezőket (<5 mm) szitálással leválasztották,
majd a zavaró szálas pamacsokat, szöszöket egy speciális, erre a célra kialakított berendezéssel
eltávolították. Ezután felsőszalagos mágnenes-szeparátorral leválasztották a mágnesezhető fémeket,
valamit örvényáramú szeparátorral a vezető- és rozsdamentes fémeket. A műanyagot ezután
nehézszuszpenziós dúsító berendezéssel bontották szét a kívánt sűrűségfrakciókra. A szétválasztást
követően a zavaró részeket (fa, gumi, egyéb) légáramkészülékkel távolították el.
33
9. táblázat - A felhasznált adalékok és jellemzőik
Megnevezés Márkanév Gyártó/ Megjelenés Fizikai/kémiai jellemzők

Forgalmazó
Magnézium-hidroxid Magnifin H5MV Martinswerk Fehér por Tisztaság: ≥99,8 % Mg(OH)2;
3
(MH) GmbH. sűrűség: 2,4 g/cm ;
nedvességtartalom: < 0,3 %.
Alumínium-hidroxid ALOLT MAL Zrt. Fehér por Tisztaság: 99,5 % Al(OH)3;
(ATH) 60 DLS sűrűség: 400-600 kg/m3;
nedvességtartalom: < 0,5 %.
3
Melamin (MEL) Reanal, Fehér por Sűrűség: 1,53 g/cm ;
Sigma-Aldrich olvadáspont: 250°C.
Bórsav H3BO4 Reanal Színtelen, Móltömeg: 61,81 g/mol;
krist. vegyület olvadáspont: 185°C.
Melamin-borát (MB) (CH3H9N6O3B) Saját készítésű
Maleinsav- Licomont Clariant GmbH. Sárga színű Savszám: 41 mg KOH/g;
3
anhidriddel ojtott AR504 polimer por sűrűség: 0,91 g/cm ;
polipropilén lágyulási pont: 156°C.
(MA-g-PP)
Szepiolit (SEP) Pangel S 9 Tolsa Inc. Krémszínű por Si12Mg8O30(OH)4(OH2)4 8H2O
3
Sűrűség: 2,1 g/cm ;
olvadáspont 1550°C;
tisztaság: 85 %; hossz: 0,2-2 μm,
kezeletlen agyagásvány
Montmorillonit Microtec Eurotrade Kft. Világosszürke My+(Al2-yMgy)(Si4)O10(OH)2 ·nH2O
(MMT) Tisztaság: 99,99 %;
átl. granulátum méret: <30 μm.
Kezeletlen agyagásvány
3
Organofilizált Bentone Elementis/Rheox Krémszínű por Sűrűség: 1,47 g/cm , (25°C);
montmorillonit SD-1 részecskeméret: < 1 μm;
(OMMT) alifás láncot tartalmazó kvaterner
ammóniumsóval ioncserélt.
Organofilizált Saját készítésű Microtec típusú montmorillonit
montmorillonit felületmódosításával
(OMMT-K1)
Fe-Montmorillonit Tükrös Geoproduct Kft. Vörösesbarna Kezeletlen agyagásvány
montmorillonit por
Pentaeritrit (PER) Pentaeritritol Evonik/ Fehér por
Degussa A.G.
Ammónium- Exolit Clariant GmbH. Fehér por Foszfortartalom: 31-32 %;
polifoszfát (APP) AP-422 nitrogéntartalom: 14-15 %;
nedvességtartalom: < 0,25 %;
nincs benne szenesedő
komponens.
Ammónium- Exolit Clariant GmbH. Fehér por Foszfortartalom: 23-25 %;
polifoszfát (APP) AP-766 nitrogéntartalom: 14,4-16,4 %;
nedvességtartalom: < 0,5 %;
van benne szenesedő
komponens.
Üvegszál (GF) DS 2200-13P 3B – the fibreglass Zöldesfehér E-típusú, szálátmérő 13 µm,
company szálköteg szál-hosszúság 4 mm,
PP-hez és PE-hez felületkezelve
Glicerin-mono- Chemiplast Kft. Fehér por C21H42O4
sztearát (GMS) Olvadáspont: 63-68°C.
Poliuretán hulladék Amatech- Fekete por
(RecPUR) Polycel Inc
Stabilizátor Irganox B 215 BASF/Ciba Fehér por 2 Irgafos 168: 1 Irganox 101
Többfalú szén- Nanocyl Nanocyl Fekete por Átmérő: 9,5 nm, hossz: 1,5 µm;
nanocső (MWCNT) NC7000 szén tisztaság 90 %
34
A kísérleti munka során felhasznált polimerek és adalékok jellemzőit a 8. és a 9. táblázat

mutatja be.
A felületmódosított Microtec előállítása (OMMT-K1):
Az agyagásványok jobb hatásfokú felületkezelése érdekében a por formájában összetapadt

agyagásvány rétegeket szét kell választani, ezért a fémionos felületkezelést megelőzően az
agyagásványból 0,5 m/V %-os szuszpenziót készítettünk: 5,0 g agyagásványt diszpergáltunk 1000 ml
desztillált vízben, majd az adagolás követően egy órán át intenzíven kevertettük a szuszpenziót. Az
előzőleg elkészített HTAB (hexadecil-trimetil-ammónium-bromid) oldatot (2,4 g HTAB M=364,5 g/mol
50 ml desztillált vízben feloldva) intenzív kevertetés mellett, lassan hozzácsepegtettük a
szuszpenzióhoz, és az oldatot 12 órán keresztül kevertettük. A felületkezelést követően az
agyagásvány szuszpenziót 3-4-szer kb. 100 ml desztillált vízzel dekantálva átmostuk annak
érdekében, hogy a feleslegesben alkalmazott felületkezelő szert eltávolítsuk, majd Büchner tölcséren
keresztül többszöri átöblítés után leszűrtük a szuszpenziót, majd a felületkezelt agyagásványt
porlasztva szárítottuk.
Melamin-diborát előállítása:
600 cm3 desztillált vízben 12,6 g (0,1 mól) melamint állandó keverés és kb.80°C-ra történő
melegítés mellett maradéktalanul feloldottunk, majd 12,2 g (0,2 mól) bórsav 100 cm3 desztillált vízzel
készített oldatát hozzáadtuk. Lehűtve fehér pelyhes csapadék formájában vált ki a melamin-diborát. A
kivált csapadékot leszűrtük, 3·100 cm3 hideg desztillált vízzel átmostuk, levegőátszívatással, majd
szobahőmérsékleten szárítottuk.
Sztirol-akrilát-tartalmú minták készítése:

Az agyagásványokat 103 g vinil-akrilát és 7 g szubsztituált sztirol-akrilát komponensekkel
dörzsmozsárban homogenizáltuk, majd kis mennyiségű xilol jelenlétében intenzív dörzsölés mellett
eloszlattuk a keveréket. Ez után a maradék oldószer hozzáadva a keveréket még 5 percig a motoros
keverővel (800 1/min fordulatszámon) kevertettük, majd szilikon formába kiöntve szobahőmérsékleten
hagytuk megkötni. A festék esetében pedig először egy kis mennyiségű Polylack A®-ban kevertük el a
anyagásványokat, majd motoros keverővel még 10 percig kevertettük. Az agyagásványok
mennyiségét a kísérleti fejezetben tűntettük fel.
3.2 Vizsgálati módszerek
3.2.1 A hulladékok előkészítése

A beérkező gépjárműipari hulladékok szemcsemérete átlagosan 5-8 mm, viszont a
laboratóriumi analitikai vizsgálatok többnyire nagyon kis (pár mg) anyagmennyiségekkel dolgoznak
(pl.: DSC, FTIR), ezért szem előtt tartva a mintavétel reprezentativitását, a vizsgálatok előtt a polimer
hulladékot IKA A11 basic analitikai malomban folyékony N2 jelenlétében 28000 1/min fordulatszámon
kisebb szemcseméretűre (<2 mm) (porszerűre) őröltük.
35
3.2.2 Mintakésztés
3.2.2.1 Kompozitok előállítása

A polimer kompozitok előállítása Brabender Plasti Corder PL2000 típusú belső keverőben a
fűtőelemek által közölt hő és a csigák között ébredő nyíróerőből származó nyírási hő hatására
olvasztottuk meg, majd a hozzáadott anyagokkal homogenizáltuk. Első lépésként a polimer mátrix
kerül a keverőbe, az adalék pedig csak a megömlését követően. A homogenizálást a keverési
nyomaték állandósulásáig végeztük. A polipropilén kompozitokat 190°C-on, az etilén-vinil-acetát
kopolimert tartalmazó mintákat pedig 150°C-on 60 1/min fordulatszámon, megközelítőleg 10 min
keverési idővel állítottuk elő.
3.2.2.2 Többszörös feldolgozás
A hulladék többszörös feldolgozását Brabender Plasti-Corder PL2100 temperálható, állítható

fordulatszámú, kétcsigás extruderben modelleztük. A csigák átmérője 25 mm, az l/d viszony 20 volt.
Egy granulálási lépést beiktatva egymás után 7 extruziót végeztünk 190°C-on, 8 1/min
fordulatszámmal és 0,465-ös áttéttel.
3.2.2.3 Próbatestek készítése

A próbatesteket a mechanikai és éghetőségi tesztekhez Collin P 200 E laboratóriumi
présgéppel készítettük a megfelelő préskeret alkalmazásával. A mintadarabokat az alkalmazott
keverési hőmérsékletük alatt 10°C-al préseltük 50 bar nyomáson 10 percig, egy levegőztetési lépést
beépítve, majd ezt követően a mintadarabokat nyomás alatt lehűtöttük. Míg a keveréssel készült
kompozitok esetében a komponenseket belső keverőben homogenizáltuk, és 4 mm vastagság
lapokká préseltük, addig a többrétegű kompozitot esetében egy 2 mm-es mag és két 1 mm-es héj
réteget állítottunk elő, majd a végleges szerkezetet ezek ugyanolyan hőmérsékleten történő
összepréselésével alakítottuk ki.
3.2.3 Vizsgálati módszerek
3.2.3.1 Spektrometriai módszerek

Fourier transzformációs infravörös spektrométer (FTIR)
Az infravörös spektrometriai vizsgálatok Bruker Tensor 37 típusú FTIR készülékkel készültek,

400-4000 cm-1 hullámhossz-tartományban, 4 cm-1-es felbontással, DTGS detektorral. A méréseket
megelőzően minden esetben háttérspektrumot kell felvenni, mivel a műszer egysugaras kialakítású.
 Szilárd anyagok vizsgálata
Az IR spektrometriás vizsgálatokhoz az előzetesen sűrűségfrakciókra szétválasztott, majd

analitikai malomban őrölt polimer darálékokat és az égetés után visszamaradt szervetlen
töltőanyagokat KBr-dal, hidegen, 300 bar nyomáson pasztillává préseltük, majd a 16 pásztázás
átlagaként kapott spektrumból a Spectral ID szoftver adatbázisában szereplő referenciaspektrumokkal
összevetve kaptuk meg az egyes frakciók fő polimer és töltőanyag komponenseit.
36
 Gázfázis vizsgálata
Az FTIR spektrometria mass loss típusú Cone kaloriméterhez, vagy SYNARD 48-1 típusú CO2
lézerhez kapcsolva a gáz fázis változásainak nyomon követésére is alkalmas. A 10600 nm
hullámhosszú sugarakat előállító kvázifolytonos infravörös lézer teljesítménye 0-10 W között 0,05 W
lépésközzel szabályozható (teljesítményingadozás: ±0,001 W) egy távirányító segítségével, vagy
számítógéppel 1μsec intervallum pontossággal. A lézernyaláb névleges átmérője 1 mm. NaCl (650-
4000 cm-1), vagy KRS5 (400-4000 cm-1) ablakkal lezárt speciális gázcellában egyszeres pásztázással
(1 scan) történt a gázfázis elemzése, ami lehetővé teszi a pár másodpercenkénti spektrumfelvételt, így
a változások folyamatos nyomon követését. A gázfázis valós összetételének elemzése céljából a
hagyományos FTIR vizsgálatoktól eltérően a LP-FTIR vizsgálatok során a programba beépített CO2
korrekciót kikapcsoltuk. A folyamatos mérést és a kiértékelést Bruker OPUS 5.5 3D-s program
segítségével végeztük.
Raman spektrometria
A Raman vizsgálatokat egy Olympus BX-40 optikai mikroszkóppal felszerelt Horiba Jobin-Yvon
LabRAM típusú spektrométeren végeztük (785 nm) dióda-, vagy (532 nm) Nd-YAG lézer
alkalmazásával, és 10x-100x nagyítású objektívek segítségével, 400-4000 cm-1 hullámszám
tartományban.
A beérkezett hulladék mintákból frakciónként kiválasztottunk 25-30 db jellemző szemcsét,
amelyeket pontmérésekkel (szín, habitus alapján) azonosítottunk, és beállítottuk a
műszerparamétereket (dióda lézer, 10x objektív, 400-1600 cm-1 hullámszám tartományban). A pontos
összetétel meghatározása érdekében a finomabbra őrölt mintákból segédanyag hozzáadása nélkül
térképezéshez kb. 6x6 cm-es lapokat préseltünk - hidegen 300 bar nyomáson a sík felület biztosítása
céljából -, és 29 x 29 ponton 500 μm x 500 μm lépésközzel spektrumokat vettünk fel. A jel/zaj viszony
javítása érdekében egy pontról 30 spektrum átlagolásával kaptuk meg a végleges színképet. A
kvantitatív meghatározás során a „koncentráció” alatt azon pontok arányát értjük – az összes
(értékelhető) mérési ponthoz képest – amelyikben detektálható az adott komponens. A térképek
kiértékelése az összes spektrum egyenkénti vizuális értékelésével és referencia műanyag
spektrumokkal való összehasonlításával történt.
A nanocsövet tartalmazó szenes mintákat Nd:YAG lézer (532 nm), 100x-os objektív, és D2
szűrő alkalmazásával, 222 másodperces expozíciós idő beállításával vizsgáltuk.
ATR-FTIR méréstechnika
A kondenzált fázisú ATR mérések a Horiba Jobin-Yvon LabRAM típusú spektrométeren,

gyémánt kristály érzékelővel ellátott ATR objektív (Smiths) segítségével készültek, amely kb. 1 mm2
területről gyűjti az IR sugarakat.
3.2.3.2 Termoanalitikai módszerek

Termogravimetriás vizsgálat (TG)
A termogravimetriás vizsgálatok kb.15-20 mg minta bemérésével SETARAM Labsys TG

DTA/DSC típusú számítógép-vezérlésű készülékkel történtek. A vizsgálatot nitrogén, vagy levegő
atmoszférában végeztük, 400μl-es platina tégelyben, a gáz térfogatárama 60 ml/min volt. A
hőmérsékletprogramot úgy állítottuk be, hogy az első 1 percben szobahőmérsékleten izoterm állapotot
37
tartson fenn, majd a következő szakaszban egyenletes, 10°C/min felfűtési sebességgel érje el a
maximum (szenes maradék esetében az 1200°C) hőmérsékletet. A TG görbékből a minták hő
hatására bekövetkező tömegcsökkenése határozható meg %-ban kifejezve.
A hulladékok töltőanyag-tartalmának meghatározásához minden hulladékfrakcióból 15 g-ot
elégettünk 10x10 cm-es vas mintatartóban a Cone Kaloriméter 900C-os hősugárzója alatt, (a minta
felületén ez csak 650 fokot jelent) mindaddig, amíg a mintából eltávoztak a szerves komponensek, és
a maradék ki nem fehéredett. A égés előtt és után mért tömegből pedig meghatároztuk az egyes
frakciók töltőanyag-tartalmát. Az égetés során a mintából a korom is távozik, ezért ez a módszer a
töltőanyagok szervetlen összetevőinek meghatározására alkalmas.
Differenciális Pásztázó Kalorimetria (DSC)
A DSC (differenciális pásztázó kalorimetria) vizsgálatokat Setaram DSC 92 típusú készülékkel,

nyitott alumínium tégelyben végeztük. 20-25 mg mintát bemérve nitrogénáramban (1,8 l/h) 10°C/min
sebességgel fűtöttük fel szobahőmérsékletről 600°C-ra.
Oxidációs indukciós idő (OIT) mérése
Az oxidáció indukciós idejének (OIT) mérése az ASTM D 3895-03 szabvány szerint történt.
Granulátum szemcséből vagy próbatestből Al tégelyben 5-10 mg-ot kimértünk ki analitikai mérlegen
egy 100 µl. Setaram DSC 92 készülékkel 50 ml/min áramú N2 atmoszférában 190°C-ig 20°C/min fűtési
sebességet használtunk, majd 5 min után 50 ml/min áramú O2 atmoszférára váltottunk, és izoterm
(190°C) körülmények között detektáltuk a hőáramot (mW) az idő függvényében. Az oxidáció indukciós
ideje (OIT) a termooxidatív degradációról ad tájékoztatást. Minél ellenállóbb az anyag, annál nagyobb
az OIT-je, azaz a 190°C-on oxigén áramban mért idő, ami az oxidáció kezdetéig eltelik (16. ábra). Az
OIT vizsgálatok során 3, és a nagy szórást mutató mintáknál pedig 5 párhuzamos mérést végeztünk,
és az átlagolás során a nagyon kiugró eredményeket nem vettük figyelembe.
16. ábra - OIT mérése egy DSC görbe segítségével
3.2.3.3 Éghetőség-vizsgálatok
Mass loss típusú Cone kaloriméteres vizsgálat
A „Mass Loss” Kaloriméter (Fire Testing Technology), a Cone Kaloriméternek egy olyan típusa,
amely termoelemekkel méri a hőkibocsátást, így lehetővé teszi az anyagok éghetőségének
összehasonlítását egységes fizikai mértékegységekkel:
38
 meggyulladási idő (TTI, time to ignition, s),

 hőkibocsátási sebesség (HRR, heat release rate, kW/m2),
 hőkibocsátási sebesség maximuma (pHRR, peak of heat release rate, kW/m2);
 hőkibocsátási sebesség maximumának helye (pHRRtime, time of pHRR, s);
 teljes hőkibocsátás (THR, total heat release, MJ/m2, a HRR idő szerint integrálja),
 tömegcsökkenés (MLR, mass loss rate, g/s),
 az égés utáni maradék mennyisége (g)
A berendezés középső részén egy csonka kúp alakú, elektromos fűtőelem található, amely
(ASTM E 906 szabvány szerint) 25, 35, vagy 50 kW/m2 hőárammal sugározza be az alatta lévő
mérlegen egy mintatartóban vízszintesen elhelyezett, 100 mm x100 mm-es és max. 50 mm vastag
mintát. A minta égés során bekövetkező tömegváltozását egy mérleg, a hőkibocsátást pedig négy
termoelem segítségével folyamatosan nyomon lehet követni. A begyújtáshoz alkalmazható a minta
fölött 13 mm-re található szakaszos szikragyújtó.
UL 94 éghetőségi vizsgálat
Az IEC 60695-11-10 szerinti vizsgálathoz vízszintes és függőlegesen lángterjedési vizsgálatot

végeztünk 120x10x4 mm méretű próbatesteken, háromszor megismételve mindegyik mérést. A
vizsgálati eredmények alapján a vizsgált anyag lángállósága és lángterjedési tulajdonsága alapján
négy kategóriába sorolható (10. táblázat): HB (legrosszabb: jól éghető minősítés) < V-2 < V-1 < V-0
(legjobb; önkioltó minősítés). A HB osztályba kerülő anyagok között a lángterjedési sebesség
mérésével tehető különbség.
10. táblázat - Az UL-94 vizsgálati besorolás alapjául szolgáló tulajdonságok
HB V-2 V-1 V-0

Gyújtás utáni égési idő >30 s ≤ 30 s ≤ 30 s ≤ 10 s
10 gyújtás utáni égési idők összege > 250 s ≤ 250 s ≤ 250 s ≤ 50 s
Lángolás utáni izzás > 60 s ≤ 60 s ≤ 60 s ≤ 30 s
Befogásig terjedő lángolás Van Nincs Nincs Nincs
Lángoló csepp Van Van Nincs Nincs
Oxigénindex mérés (LOI)
Az ASTM D 2863 szerinti oxigénindex vizsgálat során nitrogén és oxigén keverésével

különböző oxigénkoncentrációjú atmoszférát hozunk létre a vizsgáló térben, és mérjük a meggyújtás
után az égési időt, valamint a 80-150 mm x 10 mm x 4 mm méretű próbatesteken az elégett mintarész
hosszát. A minta oxigénindexét az a legkisebb térfogatszázalékban kifejezett oxigén arány adja,
amelyben legalább 180 s-ig és/vagy 5 cm hosszúságú égés tapasztalható. Minél nagyobb az anyag
éghetőségére kapott mérőszám, annál nehezebben gyújtható meg a minta.
3.2.3.4 Mechanikai vizsgálatok

A méréseket szobahőmérsékleten anyagonként és vizsgálatonként 5 próbatesten végeztük el,
ezek eredményeiből számoltuk az átlagot és a szórást.
39
Szakítószilárdság vizsgálata
4x10x120 mm méretű próbatesteket Zwick Z020 univerzális szakítógéppel,

szobahőmérsékleten, 10 mm/min szakítósebességgel szakítottuk el. A befogási hossz 80 mm volt. A
próbatestek szakításakor felvett erő-elmozdulás görbékből szakítószilárdságot (σ) és húzó
rugalmassági modulust (E) számoltunk.
Hajlítószilárdság vizsgálata
A hárompontos hajlító vizsgálatokat az MSZ EN ISO 178 számú szabvány szerint Zwick Z020
típusú univerzális szakítógépen végeztük. A vizsgálatokhoz 4 mm vastag próbatesteket használtunk
64 mm alátámasztási távolsággal és 5 mm/min igénybevételi sebességgel. Az erő-lehajlás görbékből
határhajlító-szilárdságot (σh) és hajlító rugalmassági modulust (Eh) számoltunk.
3.2.3.5 Mikroszkópos módszerek

Transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálat (TEM)
A transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálatok az MTA - Kémiai Kutatóközpontban

történtek FEI Morgagni 268D (100 kV; W katód; pontfelbontás = 0,5 nm) típusú készüléken. A
mintából készített alkoholos szuszpenziót Lacey carbon rézrostélyokra helyezve szárítottuk.
Pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálat (SEM)
A pásztázó elektronmikroszkóp (SEM, Scanning Electron Microscope) az egyik leghatékonyabb

legnagyobb nagyítási tartományt (~10x - néhány 100.000x) átfogó (folyamatosan megjelenítő) eszköz
a szabad szemmel láthatatlan tárgyaknak illetve tárgyrészleteknek nagy mélységélességgel és
sztereo jelleggel való megjelenítésére. Vizsgálatainkat a Polimertechnika Tanszéken található JEOL
JSM-5500 LV típusú berendezéssel végeztük, amely pásztázó elektronmikroszkópból, amely a
hozzácsatolt IXRF típusú energiadiszperzív röntgenanalizátor (EDX) segítségével az elemek
összetételének meghatározására is alkalmas. A mintákat kétoldalú vezető ragasztószalaggal
rögzítettük fém tuskókra. A vizsgálat során alkalmazott gyorsítófeszültség 10-30 keV, a munkatáv 10
mm volt. A mintákat a vizsgálat előtt egy JEOL 1200 típusú berendezésben aranyréteggel vontuk be
60 s-os kezelési időt és katódporlasztásos technikát alkalmazva.
3.2.3.6 Reológiai módszerek

Folyási mutatószám (MFI) mérése
A folyási mutatószám, (folyásindex, melt flow index, MFI) az a grammokban kifejezett

anyagmennyiség, amely a vizsgálati és anyagszabványban előírt hőmérséklet és nyomás mellett a
szabványos mérőkészülék kifolyónyílásán 10 min alatt kifolyik. A folyási mutatószám (MFI)
meghatározására Ceast Modular Melt Flow 7027.000 típusú kapilláris plasztométert használtunk, és a
vizsgált anyagok összehasonlíthatósága érdekében (ISO 1133:2000 szabvány alapján polietilén-
tartalmú mintákra javasolt módszerrel) 190°C-on, 2,16 kg terheléssel mértük.
40
4. KÍSÉRLETI EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK
Az irodalmi összefoglalóból kitűnik, hogy a vegyes hulladékok anyagában történő

újrahasznosítása sürgető, és még nem megoldott feladat. A doktori munka célja egy lehetséges út
kidolgozása az autóroncsokból származó műanyaghulladék polipropilén tartalmának értéknövelő
újrahasznosítása. A polimerek ily módon történő hasznosításához számos akadályt kell leküzdeni;
többek között a másodlagos nyersanyaggal szemben felállított negatív szemléletet, ugyanis
amennyiben a hulladékot megfelelően kezelik, akkor akár jó minőségű termék is előállítható belőle.
Alapfeltétel a műanyaghulladék megfelelő előkészítése, amely magába foglalja az anyagfajták
szerinti válogatást és a tisztítást, amelyet egy részletes hulladékelemzés előz meg. A polipropilén
kinyeréséhez a vegyes hulladékok szétválasztása, és összetételének elemzése szükséges, mely a
jelenlegi módszerekkel nehézkes. Ezért egy új módszer a lézer-pirolízis (LP) – FTIR kapcsolt rendszer
kifejlesztése vált szükségessé, amely alkalmas a fekete színű és klór-tartalmú hulladékok elemzésére
is. Célunk egyrészt az új módszer széles körű alkalmazhatóságának bebizonyítása tiszta, hulladék és
adalékolt polimerek vizsgálata során, másrészt pedig egy olyan hulladékelemzési protokoll
kidolgozása, amely alapján a poliolefinek tiszta kinyerésére, és a különböző műanyagfajták lehető
legtisztább elválasztására optimalizált sűrűséghatárok megállapíthatóak.
A sűrűség alapján leválasztott kis töltőanyag-tartalmú polipropilén frakció égésgátlással történő
értéknövelését céloztuk meg a mechanikai tulajdonságok (húzószilárdság) megtartása, vagy javítása
mellett; mely a későbbiekben alkalmas lesz autóiparban fröccsöntéssel, illetve préseléses
technológiával történő alkatrészgyártásra. Célunk továbbá a hulladékban jelen lévő töltőanyag
égésgátlásra kifejtett hatásának felderítése.
Az értéktelennek nyilvánított nagy töltőanyag-tartalmú, polipropilén mellett még számos polimert
tartalmazó hulladékáram hasznosítását is célul tűztük ki, melyből - megállapításaink szerint - lézer-
pirolízis alkalmazásával szén-nanoszálak és szén-nanocsövek állíthatóak elő. Kísérleteink során a
folyamathoz szükséges anyagok és körülmények felderítését, és az előállított mennyiség
maximalizálását céloztuk meg tiszta anyagokkal történő modellezés alapján.
4.1 Lézer-pirolízis(LP)-FTIR kapcsolt rendszer kifejlesztése
A műanyagok hőbomlása során keletkező oligomerek, monomerek és egyéb jellemző gáz fázisú
bomlástermékek összetételéből vissza lehet következtetni a mintában jelen lévő eredeti
komponensekre. Ezt a tulajdonságot terveztük kihasználni a hulladékok elemzése során, amikor az
tapasztaltuk, hogy a hulladékokban előforduló fekete szemcsék viszonylag nagy hányada az egyéb
spektrometriai módszerek eredményes használatát nem teszi lehetővé. A célunk egy olyan rendszer
kifejlesztése volt, amely alkalmas a hulladékok összetételének meghatározására, a halogéntartalmú
komponensek azonosítására, továbbá segítséget nyújt a különböző adalékok (égésgátlók)
gázfázisban kifejtett hatásmechanizmusának felderítésére.
A pirolízis, azaz a hőbomlás során keletkező gázok elemzésének feltétele, egy olyan gyors
mérési módszer, amely alkalmas a gázok pillanatnyi változásának „on-line” nyomon követhetésére.
Erre a célra a Fourier Transzformációs Infravörös Spektrometria (FTIR) kínálja a legjobb megoldást,
amely képes 1,7 másodpercenként egy-egy spektrum felvételére (35 spektrum/min), és - egy
háromdimenziós (OPUS 5.5 - 3D) programrésszel kiegészítve - az időbeli változást egy 3D-s
diagramban ábrázolja.
41
Az új vizsgálati módszerrel szemben támasztott követelmények alapján, miszerint a polimerek

bomlásáról szeretnénk komplex képet kapni (17.a ábra); hőközlő egységként egy – pontosan definiált
hőbevitelre alkalmas, jól kontrolálható CO2 lézert alkalmaztunk, és a berendezést – egy speciális
gázcella beépítésével - úgy alakítottuk ki, hogy a füstgáz keletkezésének a helye a lehető legközelebb
legyen a gázanalízist végző FTIR készülék analizáló fényútjához (lecsökkentve ezzel a fizikai és
kémiai változások valószínűségét).
Az LP-FTIR kapcsolt rendszert három fő egységből áll (17.b ábra):
 SYNRAD 48-1 típusú CO2 lézer: a minta gyors, intenzív hőkezeléséhez,
 Bruker Tensor 37 Fourier-transzformációs infravörös spektrométer: a gázok analíziséhez,
 egy speciális gázcella: a keletkező gázok összegyűjtéséhez.
b c
17. ábra - Az LP-FTIR Spektrométer (a) elvi felépítése, (b) valós ábrája és a (c) gázcella
4.1.1 Mérőcella kialakítása és elrendezése

A mérőcella biztosítja a kapcsolatot a lézer és a spektrométer között, ugyanis ebben a részben
történik a bomlás és az analízis is. A cellát ezért üvegből készíttettük olymódon, hogy behelyezhető
legyen az FTIR spektrométerbe (17.b és c ábra). A pirolízis- és az analízisteret úgy alakítottuk ki,
hogy a pirolizáló és az analizáló lézernyaláb ne találkozhasson egymással, mégis a két tér közvetlen
kapcsolatban maradjon (18.a ábra) (25 mm átmérőjű és 10 cm hosszú üvegcsövet a két végét egy-
egy 4 mm vastag NaCl ablak zártunk le, és egy rá merőlegesen kialakított, azonos átmérőjű, menetes
végű csőszakaszban helyeztük el a mintatartót). A pirolízis során a keletkező gázok beáramlanak a
mérőtérbe, ahol az analizáló nyaláb rajtuk áthaladva jut a detektorba. A mérőcella síkjára
merőlegesen érkező CO2 lézernyaláb egy 3 mm átmérőjű üvegcsövön keresztül lép be a pirolízis
térbe (18.a és b ábra).
42
18. ábra - A lézer-pirolízishez kifejlesztett mérőcella (a) „robbantott” és (b) felülnézeti ábrája
A műszer talapzatának módosítására is szükség volt annak érdekében, hogy a gázcellát

könnyen, mindig ugyanabba a pozícióba lehessen beállítani; megtartva ugyanakkor a lehetőséget a
finom pozícionálásra is, hogy a detektorban a lehető legnagyobb jelintenzitást érjük el (17.b és c
ábra).
4.1.2 A LP-FTIR alkalmazási körülményeinek vizsgálata

A kialakított új vizsgálórendszer alkalmazhatóságát először módosítatlan polipropilén mátrixon
tesztelve; meghatároztuk a reprodukálhatóságát, és az egyes változtatható paraméterek (mint pl.
lézerteljesítmény, besugárzási idő, mintavételezési módszer és az atmoszféra) hatását. Adalékolt
műanyagokra csak ezután terjesztettük ki a vizsgálatokat.
4.1.2.1 Lézerteljesítmény-függés vizsgálata

Módosítatlan polipropilén (Moplen HP 400 H) bomlása során azt vizsgáltuk, hogy a füstgáz
keletkezésének mértéke - az anyagi jellemzőn túl - hogyan függ a CO2 lézer teljesítményétől. A
vizsgálatokat zárt cellában végeztük el lézerteljesítmény változtatása (0,1 W; 0,5 W; 1 W; 2,5 W; 5 W)
mellett. A mért abszorbancia értékeket a hullámszám és az idő függvényében ábrázoltuk.
Túl kis teljesítmény esetén (0,1 W) a gáz fázisban nem detektálható változás. Amennyiben túl
nagy (5 W) lézerteljesítményt alkalmazunk, akkor a hirtelen keletkezett nagy mennyiségű gáz
hatására annyira megnő a beütések száma a detektorban („kiüt a detektor”), hogy a jel a mérési
tartományon kívül esik (19.d ábra).
A modellanyagként alkalmazott PP esetében a bomlás tanulmányozására tehát a 0,5-2,5 W

tartomány alkalmas. A 3D-s diagramokból (19.a-c ábra) az is látható, hogy a lézerteljesítmény
csökkentésével a görbék kezdőpontja időben eltolódik, és lecsökken az abszorbancia maximuma. A
gázkeletkezés sebességének függvényében tehát két szakaszt különböztethetünk meg. Az első
néhány másodpercben még nem történik gázképződés, csak nő a minta hőmérséklete. Ennek a
felfűtési szakasznak a hosszát az olvadási entalpia, a bomlási hőmérséklet, és az adalékok jellemzői
határozzák meg. A második (felfutási) szakaszban indul meg a polimer bomlása, amely nagyobb
teljesítmény alkalmazása mellett azonnal megindul, és a felfűtési szakasz pillanatszerűre rövidül.
43
a b
c d
19. ábra - Lézerteljesítmény-függés (a) 0,5, (b) 1 (c) 2,5 W, (d) 5 W vizsgálat módosítatlan PP mintákon
A felvett interferogramok PP 2,5W

0,5
vektoranalízise alapján lehető- PP 1W
0,45
ség nyílik az összes PP 0,5W
Gram Schmidt intenzitás [egység]
0,4
keletkezett gáz mennyiségé- 0,35
nek ábrázolására az idő 0,3
függvényében (20. ábra). Ez 0,25
az ún. „Gram-Schmidt 0,2
ortogonalizáció” elvégezhető a 0,15
teljes spektrum-tartományra, 0,1
vagy akár annak egyes 0,05
(egyetlen gázra jellemző) 0

0 10 20 30 40 50 60
részeire. A 20. ábra alapján –
Idő [s]
ahol a polipropilén minták
különböző lézer-teljesítmény 20. ábra - Lézerteljesítmény-függés (0,5-2,5 W)
Gram Schmidt görbéi módosítatlan PP mintákon
mellett felvett Gram-Schmidt
görbéi láthatóak az idő függvényében – információt kaphatunk a keletkezett gázok
összmennyiségéről.
44
Az adott vizsgálatra optimális lézerteljesítmény kiválasztása érdekében, a 20. ábra alapján

összevetettük a 0,5 W, 1 W és 2,5 W besugárzás esetén meghatározott Gram-Schmidt görbéket.
Megállapítottuk, hogy 2,5 W-ot lézerteljesítmény mellett a bomlási folyamat annyira felgyorsul, hogy
még a leggyorsabb (35 spektrum/min) pásztázási sebesség mellett is csak nehezen követhető. Túl
alacsonyra választott lézerteljesítmény esetén (0,5 W), a mérési idő irreálisan megnő, és előfordulhat,
hogy a bomlás nem megy teljesen végbe. A módosítatlan polipropilén bomlási folyamatának
tanulmányozásához az 1 W lézerteljesítmény adódott optimálisnak.
4.1.2.2 A reprodukálhatóság vizsgálata

A polipropilén degradációját 1 W lézer teljesítmény mellett tanulmányozva a szakirodalomból
már jól ismert véletlenszerű lánctördelődést figyeltük meg [250], amelynek hatására a 3084 (C-H),
2964 (C-H), 1651 (C-C), 1460 (-CH3), 1377 (-CH3), és 889 cm-1-nél (C(CH2)) jelentkező csúcsok
alapján oligomereket (2,3-dimetil-1-hexén (C8H16), 2-etil-1-butén (C6H12), 2-metil-1-pentén (C6H12), 2-
etil-1-hexén (C8H16), 2-metil-1-butén (C5H10)) [251], oxidált szénhidrogéneket (1730 cm-1 C=O
vegyértékrezgés), szén-monoxidot, szén-dioxidot, és vizet fedeztünk fel a bomlási spektrumban (21.a
ábra). A reprodukálhatóság bizonyítása érdekében azonos körülmények között három párhuzamos
mérést végeztünk 1 W lézerteljesítmény és 50 s-os besugárzási idő alkalmazásával, majd különböző
spektrumtartományokból három független (nem átlapoló) csúcsot (2964 cm-1 C-H nyúlási rezgés (-
CH3), 1730 cm-1 C=O nyúlási rezgés, 889 cm-1 C-H deformációs rezgés sávjait) választottunk ki, és
tanulmányoztuk az abszorbancia időbeli lefutását (21.b ábra). A többször elvégzett mérések
eredményeként jól látható hogy az abszorbancia-idő görbék egy kis szórástól (maximum ±0,02
abszorbancia érték 1 W-nál) eltekintve párhuzamosan futnak, továbbá megegyezik a kezdő és a
végpontjuk, így a módszert reprodukálhatónak tekinthető.
21. ábra - A polipropilén (a) bomlási spektruma és (b) néhány csúcsának időbeli lefutása (1 W) levegővel töltött
zárt cellában
45
4.1.2.3 Mintavételezési módszer vizsgálata

A mérőcella kialakítása lehetővé teszi a különböző gáz atmoszférák alkalmazását. Abban az
esetben, ha az elszívó csonk (18.a ábra) zárt, a cella a kívánt gázzal feltölthető, így statikus
körülmények között vizsgálható a degradáció. Amennyiben viszont folytonos gázáram bevezetést és
elszívást valósítunk meg, akkor „átfolyó” cellában követhetőek nyomon a pillanatnyi változások.
Nitrogén jelenlétében a tisztán termikus, míg levegőben pedig a termooxidatív bomlás
tanulmányozható.
A 22. ábra levegő atmoszférában szemlélteti a polipropilén bomlásának vizsgálati
körülményektől függő dinamikáját. Míg a zárt cellában (22.a ábra) külső gáz bevezetése nélkül, a
bomlás során keletkező gázok felhalmozódását figyelhetjük meg (a jelenlevő oxigén kiszorításával),
addig az átfolyó (22.b ábra) cellában a vivőgáz megválasztásával szabályozni lehet, hogy a termikus
(nitrogén), vagy a termooxidatív (levegő) bomlási körülmények valósuljanak meg. A zárt cellában az
egyes csúcsok időbeli lefutása szigorúan monoton növekvő, míg nyitott cellában a gázkeletkezés
tendenciája erősen változó lehet a pillanatnyilag keletkező gázok mennyiségének függvényében, ami
szinte azonnal eltávozik.
a b
22. ábra - PP (a) statikus és (b) dinamikus bomlási spektrumai az idő függvényében (1 W, levegő atmoszféra)
Az átfolyó cellában, magasabb lézerteljesítmény is alkalmazható a detektor „kiütése” nélkül,

mert a keletkezett gázok folyamatosan elvezetésre kerülnek. A vizsgálat célja határozza meg, hogy
melyik mintavételezési módszert érdemes használni. A zárt cella használata mellett információt
kaphatunk a mérési idő alatt akkumulálódó gázok minőségéről, és arányáról; a gázfejlődés
időfüggésének vizsgálatára viszont az átfolyó cella alkalmazása a célravezetőbb (megfelelő
térfogatáram kiválasztása mellett).
46
4.1.2.4 Inert atmoszféra alkalmazása

A levegő, illetve nitrogén áram (1 l/min) hatását, a polipropilén példáján 1 W lézerteljesítmény
alkalmazása mellett vizsgáltuk. A 23. ábra szemlélteti az 1 W-os 6 másodperces besugárzás hatására
felvett karakterisztikus bomlási spektrumokat zárt, illetve nyitott cellában. Míg az átfolyó cellában
főként a polipropilén fragmensei és az 1,3,5-trimetil-ciklohexán (2954, 2916, 2870, 1460, 1377, 1159
cm-1) csúcsai figyelhetőek meg, addig a zárt cellában etilezett és metilezett alkének találhatók.
A vivőgázok bevezetése megváltoztatta a 2800-3000 cm-1 hullámszám tartományban található
C-H csúcsok arányát, eltolva a gázképződést a cikloalkánok (889, 1651, 3080 cm-1) (2,3-dimetil-1-
hexén, és a 2-metil-1-pentén) irányába (ami feltehetően az áramló gáz hűtőhatásának
következménye). Levegő atmoszférában, az oxidáció hatására a C=O kötés sávja megjelent 1717 cm-
1
-nél, amely nitrogén atmoszféra esetében nem figyelhető meg. Ez a sáv (1731 cm-1-es maximummal)
megjelenik zárt cella esetében is (mivel azt előzőleg levegő töltötte ki).
23. ábra - A PP bomlási spektruma eltérő körülmények között (1 W, 10.s)
A módszer tervezett alkalmazásaihoz a legjobban a zárt cella illeszkedik, ezért a további

vizsgálatokhoz zárt cellát használtunk.
4.1.2.5 A besugárzási idő hatása

Az LP-FTIR kísérletek időtartama függ a vizsgált minta anyagi jellemzőitől, az alkalmazott lézer-
teljesítményétől, valamint a minta vastagságától. A besugárzási idő növelésével a mintát egyre
nagyobb hőterhelés éri. Módosítatlan poliolefinek esetében ez általában a minta átlyukadásához
vezet. A megolvadt polimer kifolyik a lézersugár útjából, így a bomlás csak korlátozott ideig
tanulmányozható. Zárt cellában egy percnél hosszabb pirolízis után a spektrumokban minőségbeli
változás már nem figyelhető meg (24. ábra), csupán egyes gázok abszorbancia értéke nő az idő
függvényében.
47
1732
1459
912 890
2967
1378
PP 1W 50s
PP 1W 40s
991
PP 1W 30s
1651
1760
0.5
PP 1W 20s
2926
949
1033
PP 1W 10s
1305
1160
1541
1107
0.4
Abszorbancia [egység]
0.3
1732
1459
912 890
0.2
1378
991
3016
3085
1651
1760
949
0.1
1033
1305
1160
1541
1107
2168
2121
0.0
3000 2500 2000 1500 1000

Hullámszám [cm-1]
24. ábra - A besugárzási idő (10-50 s) hatása levegővel töltött zárt cellában (1 W) a polipropilén bomlási
spektrumára
4.1.2.6 A lézer-pirolízis és az égetés folyamatának összehasonlítása

A polimerek éghetősége és az égés során fejlődő gázok összetétele környezetvédelmi és
biztonságtechnikai szempontból egyaránt jelentős, ezért fontos olyan módszerek fejlesztése, amelyek
mikroméretű vizsgálat alapján a polimerek éghetőségére és környezeti kockázatára engednek
következtetni. Annak meghatározására, hogy a lézerrel történő pirolízis és az égetés során
bekövetkező termooxidatív bomlás mennyire feleltethető meg egymásnak poli(vinil-klorid) (PVC)
modellt alkalmazva, összehasonlító vizsgálatokat végeztünk. Az égetéses vizsgálatok a szabványos
mass-loss típusú Cone kaloriméterben (MLC) történtek, amelynek az összeköttetését az FTIR
spektrométerhez a 25. ábra mutatja.
25. ábra - Mass-loss típusú Cone kaloriméter -FTIR Spektrométer kapcsolt rendszer felépítése
48
A zárt cellában felvett IR színképeket a 26. ábra mutatja be. A PVC klórtartalmából keletkező
hidrogén-kloridra (HCl) jellemző fésűszerű csúcsegyüttes a 2500 és 3100 cm-1 hullámszám
tartományban jól beazonosítható. A hőbomlás során CO2 (2360, 2341 cm-1), vízgőz (3500-4000; 1300-
2000 cm-1 tartományban) és minimális CO (2173, 2113 cm-1) is keletkezett.
HCl
Abszorbancia
670
2361
2341
1802
1463
2173 1376
1948 1737 1168
2115 1306 949
PVC (LP)
PVC (MLC)
3500 3000 2500 2000 1500 1000

-1
Hullámszám [cm ]
26. ábra - PVC termikus bomlásának spektruma levegővel töltött zárt cellában (1 W, 15.s)
A lézerrel pirolizált PVC (1 W) minta füstgázának színképén a csúcsok letisztultabbak.

Azonosítható a C–O kötés (1037 cm-1), a –CH3 metil csoport rezgésére jellemző (1376 cm-1), 1168
cm-1 hullámszámnál jelentkező abszorbancia csúcs, melyet a ketonok láncközi oxocsoportja ad. Az
1737 cm-1-nél jelentkező fényelnyelés klór-keton vegyületeknél gyakori [252]. A spektrumban a sósav
jeleivel egyező – 2800 és 3100 cm-1 – tartományban CH2 és CH3 tagok rezgéseire jellemzően több
abszorpciós csúcs is található. A PVC feldolgozása során alkalmazott lágyítószer benzollá alakult,
amelyre jellemző csúcsok 3085, 1948, 1802, 1482, és 1036 cm-1-nél jelennek meg.
A poli(vinil-klorid) lézer-pirolízissel előidézett termikus bomlása során tehát a mass-loss típusú
Cone kaloriméteres vizsgálatokkal minőségben azonos, de arányukban eltérő eredményeket kaptunk.
A LP-FTIR vizsgálatok esetén a sósav nagyobb abszorbanciával jelenik meg, mint a MLC-FTIR
berendezés esetében. Ennek oka az MLC-FTIR esetében alkalmazott hosszú csővezeték, valamint az
összekötésébe beépített üveggyapotszűrő és vízcsapda, amelyeken sósav megkötődik, s így nem jut
el a mérőcelláig. Az új, mikroméretű LP-FTIR vizsgálat érzékenysége tehát jelentősen felülmúlja a
hagyományos makroszkópos (és folyamatos technológiába nem illeszthető) vizsgálatét. Ezzel az új
módszerrel a hulladékműanyagok klórtartalma a folytonos technológiákhoz illeszkedő valós idejű
vizsgálattal nagy érzékenységgel detektálható.
Abban az esetben, ha a minta begyullad, teljesen más színképet kapunk. A begyulladásra a
hirtelen megugró szén-dioxid csúcs utal. A könnyebb áttekinthetőség érdekében 11. táblázatban
vázlatosan összefoglaltuk a két módszer jellemzőit.
49
11. táblázat - A Mass-loss típusú Cone kaloriméter – FTIR és lézer-pirolízis - FTIR összehasonlítása
ML-FTIR LP-FTIR
Hőközlő egység A Mass-loss típusú Cone kaloriméter CO2 lézer
fűtőszála
Gázelemző készülék FTIR spektrométer FTIR spektrométer
Összeköttetés Indirekt; a gáz mintavevő csövön, Direkt; a pirolízis és az analízis egy térben
kondenzátoron és szűrőn halad történik.
keresztül.
Mintavételezés Gázáramban Gázáramban, vagy akkumulációval
Megfigyelt folyamat Termooxidatív bomlás/égés Termikus/termooxidatív bomlás
Atmoszféra Légköri levegő Változtatható: N2/levegő
Mintaigény 100 x 100 x 4 mm 8 x 8 x 4 mm
Mérési idő 600-6000 s 10-60 s

2
Hőfluxus Min.-max.:35-100 kW/m Min-max.: 1,25-250 kW/m2
Kondenzátor Van Nincs
Késés a képződés és az 10 s -
analízis között
Illeszthetőség folytonos Nem Igen
technológiába
50
4.1.3 A LP-FTIR alkalmazása az égésgátolt rendszerek bomlástermékeinek

jellemzésére
Mivel az elemzésre váró hulladékok sem csupán módosítatlan polimerekből tevődnek össze, –
hanem tartalmaznak többféle komponenst; amelyek között égésgátló-, erősítő-adalékok, illetve
töltőanyagok is megtalálhatóak – ezért LP-FTIR alkalmazásával többféle mátrixban vizsgáltuk az
egyes adalékok bomlásra kifejtett hatását.
4.1.3.1 Égésgátolt etilén-vinil-acetát kopolimer vizsgálata

Az LP-FTIR módszert alkalmaztuk fém-hidroxid és nitrogéntartalmú égésgátlókkal módosított
EVA vizsgálatára is (12. táblázat).
12. táblázat - Fém-hidroxid-tartalmú EVA minták összetétele
Minta Etilén-vinil-acetát Al(OH)3 Mg(OH)2 Melamin-borát

EVA 100 % - - -
EVA-MH 40 % - 60 % -
EVA-ATH 40 % 60 % - -
EVA-ATH-MB 40 % 55 % - 5%
EVA éghetőségének csökkentésére leggyakrabban Mg(OH)2, Al(OH)3 égésgátló-adalékokat

használnak, amelyek hűtő és hígító hatása egyaránt érvényesül az égésgátlás mechanizmusában. A
fémhidroxidok bomlása során távozó vízgőz a termoplasztikus felületet felhabosítja (1-2. egyenlet),
így gátolja a hő- és az anyagtranszportot; majd a lángzónába kerülve az éghető gázokat az alsó
gyulladási koncentráció alá hígítja, megszűntetve illetve meggátolva ezzel az égést.
200C1050kJ / kg
2Al(OH)3     3H2O  Al2O3 1. egyenlet
300C  1300 kJ/kg

Mg(OH)2    H2O  MgO 2. egyenlet
A 27. ábra a módosítatlan és égésgátolt EVA kompaundok LP-FTIR módszerrel végzett

vizsgálatainak eredményét mutatja be. A referenciához viszonyítva kijelenthető, hogy a fém-hidroxid-
tartalmú mintákban az ecetsav jelenlétére utaló csúcsok (1177 –CH3, 1294, 1426, 1780 C=O, 2849,
2921, 3581 cm-1) teljes mértékben eltűntek, teret adva így a szénhidrogének mellett szén-dioxidnak
(2341, 2360 cm-1) és a szén-monoxidnak (2116, 2171 cm-1). A bomlási spektrumok leginkább a
polietilén bomlásából származó gáz fázisú komponensekre hasonlítanak, ami arra enged
következtetni, hogy a fém-hidroxidok reakcióba léptek az acetát csoporttal, a 3-4. egyenlet által leírt
mechanizmus szerint.
3CH3 COOH  Al(OH) 3  Al 3  (CH3 COO  ) 3  3H 2 O  Al 2 O 3  CO  CO 2  H 2 O 3. egyenlet
2CH3 COOH  Mg(OH)2  Mg2 (CH3 COO  )2  2H2O  MgO  CO  CO 2  H2 O 4. egyenlet
51
EVA 1731
0.5
EVA-MH C=O
EVA-ATH-MB
0.4 EVA-ATH
1426
CH3COOH
1796 1294
CH3COOH C-O-C
2921
Absorbance Units
Abszorbancia
C-H (-CH2-) 1780

0.3
CH3COOH
2849
C-H (-CH3) 2165
3581 CO
CH3COOH 2133 1177
2361 CH3COOH
2339 CO
0.2
CO2
CO2
0.1
0.0
3500 3000 2500 2000 1500 1000

[cm-1]
Wavenumber cm-1
Hullámszám
27. ábra - Égésgátolt és módosítatlan EVA minták LP-FTIR spektrumai levegővel töltött zárt cellában (1 W, 31.s)
A spektrumban a megnövekedett szén-dioxid, szén-monoxid és vízgőz szint is alátámasztja a

feltételezett reakció lejátszódását. A melamin-borát-tartalmú minta termikus bomlásakor ezen felül
még ammónia is keletkezik (933 és 966 cm-1), ami elősegíti a habosodást és ezáltal a jobb
hőszigetelő-képességű szenes habszerkezet kialakulását.
1737
1666
1537
1450
1371
1239
1086
1014
1781
3620
3523
3433
3372
3231
2918
2850
967
763
728
916
833
792
6 5 4
3 2 1
Abszorbancia
1
2
3
4
5
6
4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000
-1
Hullámszám [cm ]
28. ábra - Az EVA-ATH-MB lézer-pirolízist (1 W, 1p) követő szilárd maradékának ATR-IR vizsgálata
52
A maradék (28. ábra) vizsgálata során jól bizonyítható a fent említett feltételezés, miszerint a
fém-oxidok fehér por formájában visszamaradtak a minta felületén, alatta pedig kismértékű
szenesedés ment végbe és a nitrogéntartalmú vegyületek jellegzetes sárgás színe is megfigyelhető a
mintán.
A szilárd maradékon elvégzett ATR-IR
eredményekben ez úgy nyilvánul meg (28. ábra),
hogy az EVA (2917, 2849, 1735, 1450, 1371, 1238,
1013 cm-1) és az Al(OH)3 (3620, 3523, 3433, 3372,
1014, 967, 664 cm-1) karakterisztikus csúcsai 1
eltűnnek a minta szélétől (1) a közepe (6) felé
haladva, és megjelenik egy kettős kötésre jellemző 2
sáv 3070 cm-1-nél, amely a karboxil csoport
leszakadása után jön létre (29. ábra). A polimer 3
mátrixból így visszamarad egy telítetlen alkil-lánc
4
(4), ami további hőhatásra keresztkötések
kialakításán keresztül szenesedik el (4, 5). A
5
maradék tetején található fehér por pedig az
alumínium-hidroxidból visszamaradó Al2O3. 6
29. ábra - Az EVA-ATH-MB szilárd maradékának

kinagyított ATR-IR spektrumai
53
4.1.3.2 Égésgátlót és agyagásványt tartalmazó polipropilén vizsgálata

Az égésgátló-adalékok kísérő anyagaként ma már sok esetben találkozhatunk
agyagásványokkal. Az agyagásványok hatásának vizsgálatára a 13. táblázatban látható összetételű
próbatesteket készítettük el. Polipropilén mátrixban égésgátlóként magnézium-hidroxidot,
töltőanyagként pedig szepiolit és organofilizált montmorillonit keverékét, kompatibilizátorként viszont
maleinsav-anhidriddel ojtott polipropilént (MA-g-PP) használtuk, modellezve a hulladékokban is
várhatóan fellelhető komponenseket [101].
13. táblázat - Az adalékolt polipropilén kompaundok összetétele
Minták PP MA-g-PP OMMT SEP Mg(OH)2

PP 100 % - - - -
PP+MH(10) 90 % - - - 10 %
PP+SEP(2,5)+OMMT(2,5) 90 % 5% 2,5 % 2,5 % -
PP+MH(10)+SEP(2,5)+OMMT(2,5) 80 % 5% 2,5 % 2,5 % 10 %
PP+MH(15)+SEP(2,5)+OMMT(2,5) 75 % 5% 2,5 % 2,5 % 15 %
2361
3086
3016 2341
2968
2927
2882 989
1458 948
Abszorbancia
2167 911729
1730 1377
1304 891
2121 1651 669
PP+MH(15)+
SEP(2,5)+OMMT(2,5)
PP+MH(10)+
SEP(2,5)+OMMT(2,5)
PP+
SEP(2,5)+OMMT(2,5)
PP+MH(10)
PP
3500 3000 2500 2000 1500 1000

Hullámszám [cm-1]
30. ábra - Az adalékolt polipropilén rendszerek CO2 lézerrel kiváltott bomlásának gáz fázisú spektrumai,
levegővel töltött zárt cellában (1 W, 60.s)
A 30. ábra alapján elmondható, hogy a 10 % magnézium-hidroxidot tartalmazó minta bomlása -

kisebb eltérésektől eltekintve - hasonlóságot mutat a polipropilénnel, a keletkező szénhidrogének
lánchossza tekintetében. A vegyes agyagásvány- (MMT és SEP) tartalmú mintában a bomlás jellege
ezzel szemben megváltozik, s az agyagásvány gáztranszport-gátlása, valamint fémion-tartalmának
katalizáló hatása miatt kisebb szénatomszámú gázok pl.: metán (1304, 3016 cm-1) és etilén (948 cm-1)
jelennek meg. A metil oldalcsoportok lehasadására utaló gázösszetétel változással párhuzamosan a
szilárd fázisban, az égésgátló hatást fokozó szenesedés indul meg. E kedvező hatást az eredmények
szerint az égésgátló-adalék jelenléte nem módosítja.
54
4.1.3.3 Égésgátlót és agyagásványt tartalmazó sztirol-akrilát kopolimer

vizsgálata
A polipropilénben kedvezőnek talált kétféle agyagásvány együttes (5 %) hatását égésgátolt

sztirol-akrilát kopolimerben (SA) is megvizsgáltuk (14. táblázat). A vizsgálati eredmények már az
égésgátlót nem tartalmazó referenciaminták esetben is igazolták az adalékok gáz fázisra kifejtett
katalitikus, és a szilárd fázisra kifejtett szenesítő hatását.
14. táblázat - Fém-hidroxid-tartalmú EVA minták összetétele
Sztirol-akrilát
Minták OMMT SEP
kopolimer
SA 100 % - -
SA-1 %OMMT 99 % 1% -
SA-5 %OMMT 95 % 5% -
SA-5 %SEP 95 % - 5%
SA-2,5 %OMMT-2,5 %SEP 95 % 2,5 % 2,5 %
2361
2965
0.6 2945
2342
1296
1244 1020
3078 1736
3028 1324 1165 990
0.5 1457
908
2167 696
1380 891
774
Absorbance Units
SA-2,5%SEP 2121 839 669

Abszorbancia
0.4 -2,5 %OMMT
0.3 SA-5%OMMT
0.2 SA-5%SEP
SA-1%OMMT
0.1
SA
0.0
3000 2500 2000 1500 1000
Wavenumber -1
Hullámszám [cmcm-1
]
31. ábra - A agyagásvány-tartalmú sztirol-akrilát kopolimer bomlástermékeinek spektrumai, levegővel töltött zárt
cellában (0,5 W; 42.s)
A 31. ábra mutatja az agyagásvány-adalékokat tartalmazó szubsztituált sztirol-akrilát gyanták

bomlástermékeinek infravörös spektrumait 0,5 W-os lézerteljesítménnyel történő pirolízis hatására. Az
eredményeket a referencia minta gázanalízisével összehasonlítva azt találtuk, hogy a sztirol-akrilát
kopolimer főleg lánctördelődéssel különböző észter és aromás tartalmú vegyületre bomlik (pl.:
metakrilsav-butil-észter 1736, 1165, 1296 cm-1), kevés szén-dioxid keletkezése közben, továbbá nagy
mennyiségű olajos oligomer is keletkezik.
55
Az OMMT 1 %-os koncentrációban még nem befolyásolta jelentősen a gázfejlődést, 5 %-os

agyagásvány-koncentráció hatására azonban már szignifikáns változások figyelhetők meg a
gázösszetételben. A fejlődött gázban a monomerek aránya kisebb lett, miközben nőtt a CO (2121,
2167 cm-1) és CO2 (2342, 2361 cm-1) tartalom. A pirolizált minták viselkedése között lényeges
különbség volt az is, hogy míg a referencia és az 1 % OMMT-t tartalmazó gyanta a lézer hatására
csupán megolvadt, addig az agyagásványok 5 %-os koncentrációban elősegítették a gyanták
szenesedését.
A következőkben sztirol-akrilát kopolimer alapú felhabosodó égésgátló-adalékokat tartalmazó

(Polylack®) festékben vizsgáltuk az agyagásványok szenesedésre kifejtett hatását. CO2 lézerrel
pirolizált festékminták (égésgátolt festék referencia, és 0,16 % MMT + 0,16 %SEP-ot egyaránt
tartalmazó minta) pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálata során betekintést nyertünk a
habképződés folyamatába. A lézer-pirolizált festékminták kb. 2 cm2 felületűek voltak, melyek felületén
1 min alatt a 2 W-os lézerteljesítmény hatására kb. 0,5 cm átmérőjű, és 0,4 cm magas hab keletkezett.
A lézersugár által érintett területen és környékén a kialakult hab kisebb-nagyobb járatokat
tartalmazott, továbbá habszerkezete az 1 percig tartó lézerteljesítmény hatására némileg roncsolódott
is. A habosodás a festék felső rétegében indult meg, majd a lézer egyre mélyebbre hatolva, az alsóbb
rétegek folyamatos térfogat-növekedése következtében a hab egyre nőtt. A habosodás lépéseit a 32.
ábra szemlélteti. Kezdetben kialakul egy vékony hártya (32.a ábra), mely alatt megindul a
buborékképződés (32.b ábra), a következő lépés a buborékok elkülönülése a felülettől, majd az utolsó
lépésben ezek kipukkadnak, így létrehozva a szabálytalan, hálószerű habszerkezetet (32.c ábra).
a b c
32. ábra - Habképződés folyamata: (a) hártya-, (b) buborék-kialakulás, (c) hálós szerkezet
Egy pirolizált festékminta habjának felső részét

levágva, a roncsolásmentes cellaszerkezet is
megfigyelhető. A hab alsó rétege viszonylag szabályos
poliéderes cellákból épül fel (33. ábra). Az alsóbb
rétegekben viszonylag rendezett habszerkezet jön létre,
mivel a habosodási folyamat felülről lefele halad a
rétegekben. Míg a hab legfelső rétegét a lézersugár már
elégette, addig a mélyebb részeken egy újabb polimer-
rétegben indul meg a kezdetben szabályos elrendeződést 33. ábra - Poliéderes cellaszerkezet
mutató habosodási folyamat.
56
4.1.3.4 Felhabosodó égésgátló-adalékrendszert tartalmazó polietilén

vizsgálata
A felhabosodó égésgátló-adalékokat hatékonyságuk miatt napjainkban egyre elterjedtebben
használják a korábban jól bevált, de – környezeti- és egészségvédelmi okokból – nem preferált
tartalmúak helyettesítésére. Hátrányuk, hogy viszonylag nagy mennyiség (22-30 tömeg %) szükséges
a megfelelő hatás (V-0) eléréséhez, ezért kutatások folynak olyan adalékok felderítésére, amelyek
már kis mennyiségben szinergetikus hatást kifejtve, csökkenthetik a szükséges égésgátló
mennyiségét. R. Hull és munkatársai [253] réz-
szalicil-aldehid (CuSA) fém-kelátot (34. ábra)
alkalmaztak melamin-foszfátból (MP), pentaeritritből
(PER) és ammónium-polifoszfátból álló felhabosodó
adalékrendszerben (IFR), az 15. táblázatban
feltűntetett összetételek szerint.
34. ábra - A fém-kelát CuSA szerkezeti képe
15. táblázat - Fém-kelát és felhabosodó égésgátló-tartalmú PE minták összetétele

PE IFR CuSA
PE 100 % - -
PE-IFR 70 % 30 % -
CuSA-PE-IFR 70 % 29,80 % 0,20 %
Az LP-FTIR vizsgálati módszer alkalmazhatóságát a 15. táblázatban látható, felhabosodó

égésgátlót tartalmazó polietilén mátrixú minták esetében 0,5 W lézerteljesítmény mellett vizsgáltuk. A
felhabosodó égésgátlót tartalmazó minták esetében (35. ábra) azt figyelhetjük meg, hogy a csúcsok
időben sokkal előbb jelennek meg, mint a módosítatlan polietilén esetében. Ez jelzi, hogy az
égésgátló jelenlétében a gázképződéssel járó degradációs folyamatok hamarabb indulnak meg,
létrehozva egy felhabosodott, szivacsos szerkezetet, amelynek megnövekedett fajlagos felületén a
keletkező foszforoxidok valamint foszforsav elszenesedést idéznek elő.
a b c
35. ábra - Felhabosodó égésgátlóval módosított minták 3D-s spektrumai (abszorbancia (y), hullámszám (x)) az
idő (z) függvényében, levegővel töltött zárt cellában (a) PE, (b) PE-IFR, (c) CuSA-PE-IFR
A jobb összehasonlíthatóság érdekében a 2918 cm-1 hullámhossz értékhez tartozó -CH2-

csoport időbeni lefutási görbéit a 36. ábra mutatja be. A PE-IFR (36.b ábra) és a CuSA-PE-IFR (36.c
ábra) minták esetén egy határozott gázképződés és egy csúcskoncentráció elérése után visszaesés
történik, amit az okoz, hogy a védőréteg hatásmechanizmusának megfelelően a kialakult szenes réteg
csökkenti a gázok kijutását, és korlátozza a hő terjedését a mélyebb rétegek felé. A lassan újból
meginduló csúcsemelkedés a védőréteg elroncsolásáról tanúskodik. A CuSA-PE-IFR minta esetén ez
57
a folyamat időben elhúzódó és lépcsős jellegű, vagyis a réz-szalicil-aldehid több lépcsőben fejti ki
hatását, így a lézersugár csak jóval később tudja elroncsolni ezt a védőréteget.
36. ábra - A gázképződés tendenciája (2918 cm-1 -CH2- csoport Gram-Schmidt görbéi) , levegővel töltött zárt
cellában (a) PE, (b) PE-IFR, (c) CuSA-PE-IFR
A lézersugár égésgátolt anyagra gyakorolt habosító hatása a 37. ábra alapján jól megfigyelhető.
A lézer támadási pontjában a minta elszenesedett és e szenes terület körül sugár irányban kifele
haladva koncentrikusan elhelyezkedő felhabosodott, de még el nem szenesedett terület látható. Ez
utóbbi közvetlen hőhatásnak nem lett kitéve, de a hővezetése révén olyan mértékben felmelegedett,
hogy a gázképződési folyamatok megindultak.
37. ábra - Pirolizált CuSA-PE-IFR minta (0,5 W; 1p)
A 38. ábra az égésgátolt polietilén mintákból fejlődő gázok spektrumait mutatja azonos
időpillanatokban. A színképen jól megfigyelhetők az NH3 (930, 966 és 3334 cm-1) csúcsai, melyek a
melamin-foszfát bomlása során keletkező ammónia megjelenését jelzi a gázfázisban. Többlet
csúcsként a módosítatlan polietilén termikus bomlástermékeihez (3016, 2967, 2924, 2850, 1734, 1458
cm-1) viszonyítva még vízgőz (1400-1700, 3500-4000 cm-1), szén-monoxid (2115, 2171 cm-1) és szén-
dioxid (2360, 2342 cm-1) csúcsai jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy az égésgátló hatására az
oxidációs folyamat jelentős része már a szilárd fázisban végbemegy, így a lángzónába kerülő kisebb
összmennyiségű gázon belül is lecsökken az éghető komponensek részaránya.
58
2360 966
2342 930
0.4
3016
2967
2924
1734
1458
0.3 2850 1626
Absorbance Units
PE-IFR 3334 2171

2115
Abszorbancia
0.2
CuSA-PE-IFR
0.1
PE
0.0
3500 3000 2500 2000 1500 1000
[cm-1]
Hullámszámcm-1
Wavenumber
38. ábra - PE-IFR minták IR spektrumai, levegővel töltött zárt cellában (0,5 W;120.s)
Összegzésképpen megállapítható, hogy a kifejlesztett lézer-pirolízis - FTIR kapcsolt rendszer

alkalmas a polimerek és társított rendszereik gáz halmazállapotú bomlástermékeinek közvetlen
meghatározására (általa a korábban alkalmazott – közvetett – mérési módszerek hibái
kiküszöbölhetőek). A vizsgálati paraméterek (a pirolízis intenzitása, ideje, atmoszférája és a mintavétel
módja) pontosan szabályozhatók, ami lehetőséget nyújt nemcsak a polimer mátrix, hanem egyes
adalékok jelenlétének és hatásmechanizmusának meghatározására. Az új módszert ezért a
hulladékok elemzésében is megkíséreltük alkalmazni. Ennek eredményeit a következő fejezet
tárgyalja.
59
4.2 Hulladékelemzés
A vegyes műanyaghulladékok anyagában történő újrahasznosításának a mintában jelen lévő
műanyagok sokfélesége szab határt, ami nem csak az optimális feldolgozási hőmérséklet
kiválasztását nehezíti meg, hanem akár az újrafeldolgozás során alkalmazott berendezéseket is
károsíthatja. A hőre keményedő és a hőre lágyuló műanyagok eltérő viselkedése, és az
újrahasznosított termékekkel szemben támasztott minőségi követelmények egyaránt szükségessé
teszik a műanyaghulladékok fajtánkénti szétválasztását. A sűrűség alapján történő osztályzás
megfelelő sűrűséghatárainak pontos meghatározásához azonban komplex analitikai eljárásra van
szükség. Ennek során a hulladék összetétele mellett, információt kaphatunk a hulladékkomponensek
termikus viselkedéséről is. Munkánk során jelentős összetétel-különbségeket figyeltünk meg a
különböző forrásból származó (elektronikai, építőipari, stb.) műanyagok között, ezért az Alcufer Kft.
fehérvárcsúrgói telephelyéről származó autóroncsok bedarálásával keletkezett hulladékokban a
szeparációs határainak meghatározásához, a korábbi gyakorlati tapasztalatokat is felhasználtuk.
4.2.1 Komplex vizsgálati protokoll kidolgozása a hulladékok elemzésére

Az hulladékok értéknövelő újrahasznosításának első lépése egy komplex vizsgálati protokoll
kidolgozása, amellyel nagy biztonsággal meghatározhatóak a polimerek szétválasztása során
alkalmazandó sűrűséghatárok, továbbá az egyes frakciók összetétele és tulajdonságai. A polimer
hulladékok komponenseinek meghatározása olyan több vizsgálatból álló méréssorozatot igényel,
amely lehetővé teszi egyrészt a műanyagfajták és az alkalmazott töltőanyagok beazonosítását,
másrészt ezek hozzávetőleges mennyiségét a keverékben. A szakirodalomban többnyire adalék
(színezék, töltőanyag, stb.) nélküli tiszta anyagokkal modellezik a hulladékot, ami hamis szeparációs
határokat eredményezhet. Kísérleti munkánk során az elhasználódott járművekből shredderben
történő aprítás és elválasztás után kinyerhető (továbbiakban: gépjárműipari hulladék) valós
műanyaghulladékokra állítottuk be az elválasztási határokat. Az általunk felállított hulladék elemzési
protokoll egyes lépéseit (16. táblázat táblázat) és azok szükségességét gépjárműipari hulladékok
vizsgálatának példáján szemléltetem.
16. táblázat - A hulladékelemzési protokoll
Módszer A vizsgálat A vizsgálat célja Információ

típusa
előkészítése
FTIR In-line Általános azonosítás Főkomponensek

Elválasztott frakciók Elválasztás
Micro-Raman In-line Minor komponensek azonosítása Degradáció mértéke

LP-FTIR In-line Fekete szemcsék azonosítása Polimerek összetétele
TG At-line Töltőanyag-tartalom meghatározása Összetétel-sűrűség korrekció
DSC At-line A kristályos fázis A frakciók tisztasága,
mennyisége, minősége és várható termikus viselkedése
jellemzése
Reológia In/at-line Olvadék jellemzése A várható reológiai

tulajdonságok
SEM Off-line Szerkezet jellemzése A várható mechanikai
(opcionális) tulajdonságok
Mechanika Off-line Mechanikai tulajdonságok Használati érték
A folyékony N2 jelenlétében porszerűre őrölt mintákat spektrometriai (FTIR, Raman, LP-FTIR)

és termoanalitikai (DSC, TG) vizsgálatoknak vetettük alá, hogy meghatározzuk az összetételt és a
tisztaságot, majd a szeparációs határok beállítása után próbatesteket készítve az egyes frakciókból
60
összehasonlítottuk azok mechanikai tulajdonságait. Az egyes komponensek pontos beazonosítása

érdekében egy referencia adatbázist építettünk fel a gépjárműipari hulladékokban leggyakrabban
előforduló polimerekből.
4.2.2 Gépjárműipari műanyaghulladékok összetételének vizsgálata

4.2.2.1 FTIR spektrometriás vizsgálatok
A gépjárműipari hulladék 1 g/cm3 alatti sűrűségfrakcióját alkotó komponensek átfedése a

polimerfajták pontos elválasztását nem tette lehetővé, ezért szükségessé vált a gépjárműipari
hulladékok pontosabb szétválasztása (0,88-1 g/cm3 sűrűségtartományban 0,01 g/cm3 lépésközzel, 1-
1,3 g/cm3 sűrűségtartományban pedig 0,05 g/cm3 lépésközzel).
Az összetétel-elemzés során a fő polimer komponensek FTIR Spektrométerrel többnyire jól
meghatározhatóak (39. ábra - 42. ábra). Az 39. ábra látható, hogy 0,93 g/cm3 sűrűség alatt főként
polipropilént találtunk, 0,93-0,97 g/cm3 tartományban pedig már megjelent a polietilén (40. ábra). A
spektrumokból kitűnik, hogy a 0,92-0,94 g/cm3 közötti átmeneti tartomány mindkét poliolefint
tartalmazza. A 0,97-1 g/cm3 sűrűség esetében újra visszatért a polipropilén (41. ábra), azonban már
adalékolt formában, és mellette már kis mennyiségű polisztirol is megjelenik. Az 1-1,1 g/cm3 közötti
tartományban ez az arány megváltozik; a polisztirol (PS) és az akrilnitril-butadién-sztirol kopolimer
(ABS) lesz a domináns, és a polipropilén a minor komponens. Az 1,1 g/cm3 feletti frakciók
meghatározását nagyobb mennyiségű töltőanyag és a többféle polimer jelenléte nehezíti meg.
Található benne PVC, ABS, PA, PET, PMMA, gumi, és poliészter is.
1.0
1.4
PE ref
1.2
0.8
PP/PE 0.92-0.93 g/cm3 PE ref

1.0
PP 0.91-0.92 g/cm3
0.6
Absorbance Units
Absorbance Units
Abszorbancia
Abszorbancia
PE 0.96-0.97 g/cm3
0.8
PP 0.90-0.91 g/cm3
0.4
PE
0.6
PP 0.89-0.90 g/cm3 0.95-0.96 g/cm3

PP 0.88-0.89 g/cm 3
0.2
0.4
PE 0.94-0.95 g/cm3
PP -0.88 g/cm3
0.2
0.0
PE 0.93-0.94 g/cm3
PP ref
0.0
3500
3500 3000
3000 2500
2500 2000
2000 1500
1500 1000
1000 500
500 3500
3500 3000
3000 2500
2500 2000
2000 1500
1500 1000
1000 500
500
-1 -1
Hullámszám
Wavenumber cm-1
[cm ] Hullámszám [cm ]
Wavenumber cm-1
39. ábra - A polipropilén-tartalmú frakciók 40. ábra - A polietilén-tartalmú frakciók FTIR

3
(<0,93 g/cm )FTIR spektrumai (0,93-0,97 g/cm3) spektrumai
1.2
1,35-1,4 g/cm3
0.8
ABS
1.0
1,3-1,35 g/cm3
PS
0.6
Absorbance Units
Absorbance Units
0.8
Abszorbancia
Abszorbancia
PS/ABS 1,05-1,1 g/cm3 1,25-1,3 g/cm3

0.6
PS/ABS 1-1,05 g/cm3

0.4
1,2-1,25 g/cm3
Töltött PP 0,99-1 g/cm3
0.4
Töltött PP 0,98-0,99 g/cm3 1,15-1,2 g/cm3

0.2
0.2
Töltött PP 0,97-0,98 g/cm3

1,1-1,15 g/cm3
PP
0.0
0.0
3500
3500 3000
3000 2500
2500 2000
2000 1500
1500 1000
1000 500
500 3500
3500 3000
3000 2500
2500 2000
2000 1500
1500
-1 1000
1000 500
500
Hullámszám
-1
Wavenumber cm-1 [cm ] Hullámszám
Wavenumber cm-1 [cm ]
41. ábra - Az adalékolt PP és sztirol-tartalmú frakciók 42. ábra - A vegyes ( =1,1-1,4 g/cm3) frakció FTIR
3
FTIR (0,97-1,1 g/cm ) spektrumai spektrumai
61
Az FTIR spektrometria ugyan egyszerűen és gyorsan áttekintő képet ad a mintákban lévő fő

polimer- (major komponensek), és töltőanyag komponensekről; azonban a kisebb mennyiségben jelen
lévő anyagok (minor komponensek) meghatározása a csúcsok átlapolása miatt nehézkes, ezért az
összetétel pontos meghatározása érdekében az eredményeket többpontos Raman mérésekkel
(térképezéssel) egészítettük ki.
4.2.2.2 Raman Spektrometria alkalmazhatósága és korlátai
A Raman mikrospektrometria alkalmazható egyrészt az összetétel pontos (százalékos)

meghatározásához, másrészt a kis mennyiségben jelenlévő komponensek beazonosításához is. A
térképezés során a nitrogénben ledarált hulladékból - 200 bar nyomáson hidegen préselt kb. 60 mm x
60 mm-es lapokról - 29 x 29 pontot vettünk fel 500 μm x 500 μm lépésközzel. Ez 841 spektrumot
eredményezett, amit eleinte egyesével (manuálisan), majd később kemometriai módszereket
alkalmazva értékeltünk ki.
A minták Raman térképezés alapján megállapított összetételét az I. melléklet szemlélteti,

amelyben a feltűntetett arányszámok azt mutatják meg, hogy az adott területről felvett 841
spektrumnak hány százalékát teszi ki az adott polimer. A Raman spektrumok alapján ugyan
lehetőségünk nyílik a polipropilén és a polietilén degradációs állapotának meghatározására is,
azonban a táblázatból is jól látható, hogy a pontok jelentős és a sűrűséggel egyre növekvő hányada
ezzel a módszerrel nem azonosítható. A polimerek részarányára így sem kapunk megbízható
információt. A rosszul, vagy egyáltalán nem mérhető pontok fő oka a fluoreszcens háttér, amit a
mintában lévő koromszemcsék, fekete vagy sötét színezékek okoznak. A nagyobb sűrűségű frakciók
felé egyre nő az erősítőanyagként alkalmazott üvegszál mennyisége, melynek jelenléte (a mindent
elfedő háttér miatt) szintén nehezíti a meghatározást.
4.2.2.3 A fekete szemcsék vizsgálata lézer-pirolízis (LP)-FTIR spektrometriával
A szilárd anyagok spektrometriai vizsgálata során – amint kitűnt – a fekete szemcsék komoly
akadályt jelentenek, ugyanis a fényelnyelésük miatt legtöbb esetben csak háttérzajt, vagy
fluoreszenciát mutató, kiértékelhetetlen spektrumot detektálhatunk. A nagyobb sűrűségű a
gépjárműipari hulladék-frakciók összetételének pontos meghatározása (különösen sok fekete
szemcse miatt) szinte lehetetlen.
Az említett okok miatt vezettük be a vizsgálati protokollba a Lézer-pirolízis (LP)-FTIR módszer

alkalmazását, amelynek segítségével a más módon nem azonosítható frakciók is mérhetővé válnak.
Az LP-FTIR az infravörös spektrometriát a pirolízis során keletkező gázok azonosítására használja,
így a fekete színezék illetve korom jelenléte ebben az esetben nem jelent akadályt. A különböző
polimerekről 1 W-on történő pirolízis során polimer-specifikus (ujjlenyomatszerű) információt kapunk,
ami egy előzetesen felvett referencia adatbázisból beazonosítható, és a csúcsok egymáshoz
viszonyított arányából következtethetünk a minta összetételére. A vizsgálatokat minden esetben
levegővel töltött zárt cellában, 1 W lézerteljesítmény alkalmazása mellett végeztük.
62
0.6
0.8
0.5
PP
A b s o rb a n c e U n its
-0,88 g/cm3
0.4 0.6 0,92-0,93 g/cm3
Abszorbancia
Abszorbancia
0,88-0,89 g/cm3 0,93-0,94 g/cm3

0.3
0,89-0,90 g/cm3 0.4 0,94-0,95 g/cm3
0.2 0,90-0,91 g/cm3 0,95-0,96 g/cm3
0,91-0,92 g/cm 3 0.2 0,96-0,97 g/cm3
0.1
PP ref PE
0.0 0.0
3500
3500 3000
3000 2500
2500 20002000 15001500 1000 1000 500 3500
3500 3000
3000 25002500 20002000 1500 1500 1000 1000 500
-1 -1
Hullámszám
Wavenumber cm-1[cm ] Hullámszám
Wavenumber cm-1[cm ]
43. ábra - A polipropilén-tartalmú frakciók 44. ábra - A polietilén-tartalmú frakciók

3
(<0,92 g/cm ) LP-FTIR spektrumai (0,92-0,97 g/cm3) LP-FTIR spektrumai
0.5 0.40
0.35
0.4 1-1,05 g/cm3
0.30
0.3 PP 0.25
Abszorbancia
Abszorbancia
1,05-1,1 g/cm3
0.20
0,97-0,98 g/cm3
0.2
0.15
0,98-0,99 g/cm3
ABS
0.10
0.1 0,99-1 g/cm3
0.05
ABS PS
0.0 0.00
3500
3500 3000
3000 2500
2500 2000
2000 15001500 10001000 500 3500
3500 3000
3000 2500
2500 2000
2000 1500
1500 1000
1000 500
500
-1 -1
Hullámszám
Wavenumber cm-1 [cm ] Hullámszám
Wavenumber cm-1 [cm ]
45. ábra - Az adalékolt PP és sztirol-tartalmú frakciók 46. ábra - Az ABS és polisztirol-tartalmú frakciók (1-1,1
3
(0,97-1 g/cm ) LP-FTIR spektrumai g/cm3) LP-FTIR spektrumai
0.6
0.5
Abszorbancia
Absorbance Units
PVC
0.4 1,1-1,15 g/cm
3
3
1,15-1,2 g/cm
0.3 1,2-1,25 g/cm
3
3
1,25-1,3 g/cm
0.2 3
1,3-1,35 g/cm
3
1,35-1,4 g/cm
0.1
Gumi
PP+agyagásvány
0.0
3500 3000 2500 2000 1500 1000
-1
Hullámszám
Wavenumber[cm
cm-1]
47. ábra - Az adalékolt PP-tartalmú frakciók LP-FTIR (1,1-1,4 g/cm3) spektrumai
Az LP-FTIR módszert arra is használtuk, hogy az FTIR alapján azonos összetételűnek tűnő
minták között különbséget állapítsunk meg. A 0,92 g/cm3 alatti sűrűségfrakciók esetében pedig az
eredmények megerősítették, elsősorban PP-t és csak kevés szennyezőanyagot (pl.: polietilén)
tartalmaz (43. ábra). A 0,92 g/cm3 feletti tartományban megjelenik a polietilén, melynek
63
karakterisztikus C-H csúcsai mellett, a főként polipropilénre jellemző elnyelési sávok 0,94 g/cm3-ig
vannak jelen. A polietilén tehát a 0,92 g/cm3-0,97 g/cm3 tartományban fő komponensként jelenik meg
(44. ábra), de mellette számos esetben a polipropilén is megfigyelhető (pl. 0,92-0,94). A 0,97-1 g/cm3
tartományban újra a polipropilén dominál, azonban már megjelennek a polisztirolra jellemző 1000 cm-1
alatti csúcsok is (45. ábra). Az 1-1,1 g/cm3 tartományban a polisztirol és az ABS szinte tisztán van
jelen. Míg az 1-1,05 g/cm3 sűrűségű frakcióban inkább a PS dominál, addig a 1,05-1,1 g/cm3
tartományban pedig inkább az ABS (46. ábra). A nagyobb frakciókban főként a PVC-re, poliamidra,
illetve gumira jellemző spektrumok detektálhatóak (47. ábra).
A sűrűség növekedésével megnő

a szén-dioxid, szén monoxid részaránya
a spektrumokban, ami a mintákban jelen
lévő nagyobb mennyiségű töltőanyag
jelenlétére utal, ugyanis a töltött
polimerekre jellemző a nagyobb
szenesedési hajlam (48. ábra). 48. ábra - A lézer-pirolízis maradékai (a) =0,92-0,93 g/cm3,
(b) =0,99-1 g/cm3, (c) =1,3-1,35 g/cm3
4.2.2.4 A töltőanyag-tartalom vizsgálata
A hulladékok töltőanyag-tartalmának meghatározását termogravimetriás módszerrel végeztük.

900°C-os fűtőszál-hőmérsékletű „mass loss” típusú Cone kaloriméter hősugárzója alatt (ami a minta
felületén maximum 650°C-os hőmérsékletet jelent) elégettük a polimereket. A bemért és a
visszamaradt tömegből megkapható a töltőanyag-tartalom, melynek összetételét FTIR vizsgálat
alapján határoztuk meg. Szinte mindegyik mintában jelen volt CaCO3, talkum és agyagásvány, a
nagyobb sűrűségek felé pedig egyre nőtt az üvegszál-tartalom.Mivel a hevítés során a mintából a
szerves anyagok mellett a korom is távozik, ez a módszer csak a szervetlen adalékanyagok
meghatározására alkalmas (figyelembe véve természetesen a fém-hidroxidok és karbonátok
átalakulását fém-oxidokká).
25
Vegyes frakció: töltött

Töltőanyag tartalom (%)
20
PP+PVC+gumi
15
PS+ABS
10 PP/PS
PE
PP PP+PE
5
0
<0,88
0,99-1
1-1,05
0,88-0,89
0,89-0,90
0,90-0,91
0,91-0,92
0,92-0,93
0,93-0,94
0,94-0,95
0,95-0,96
0,96-0,97
0,97-0,98
0,98-0,99
1,05-1,1
1,1-1,15
1,15-1,2
1,2-1,25
1,25-1,3
1,3-1,35
1,35-1,4
Sűrűségfrakciók
49. ábra - A gépjárműipari hulladékok töltőanyag-tartalma
64
Az eredményeken jól nyomon követhető, hogy a detektálható töltőanyagok mennyisége a

nagyobb sűrűségű frakciók irányába rohamosan növekszik (49. ábra), ami a sűrűséghatárok alapján
történő elválasztást megnehezíti.
4.2.2.5 Differenciális Pásztázó Kalorimetria (DSC)
A DSC egyaránt használható a sűrűséghatárok kiválasztásánál az egyes frakciók tisztaságának

ellenőrzésére, és a már szétválasztott polimer frakciók termikus viselkedésének feltérképezésére is. A
vizsgálatok során az egyes frakciókban megjelenő jellemző olvadási és bomlási csúcsok alapján
határoztuk meg a félkristályos polimer-komponensek tisztaságát. (A kristályosodás sebességét és a
kristályosság fokát a kölcsönhatások befolyásolják, ami a csúcsok helyének és nagyságának
változása miatt az analízist megnehezíti.)
Az 50. ábra jól illusztrálja, hogy 0,92 g/cm3-ig a frakciók tiszták, csak egy típusú polimert -
polipropilént - tartalmaznak. A bomlási csúcs eltolódása (466°C környékén) kismértékű szennyezés
hatására utal. A 0,92<ρ<0,94 g/cm3 frakcióban LDPE (Tmax~110 °C), HDPE (Tmax~130 °C) és PP
(Tmax~165 °C) egyaránt jelen van. A 0,94<ρ<0,97 g/cm3 frakció elsősorban HDPE-t tartalmaz kisebb
mennyiségű PP mellett (51. ábra), és a frakció közel sem olyan tiszta, mint a 0,92 g/cm3 alatt
kinyerhető polipropilén.
129 131
164 164 167 164 166
AH 0,92-0,93 g/cm3
167 168 167 167
AH -0,88 g/cm3 111 110

AH 0,93-0,94 g/cm3
AH 0,88-0,89 g/cm3
AH 0,94-0,95 g/cm3
472
468 472
Hőáram [W/g]
Hőáram [W/g]
AH 0,89-0,90 g/cm3
135 138 136
480
AH 0,90-0,91 g/cm3 AH 0,95-0,96 g/cm3
466 468
AH 0,96-0,97 g/cm3
481 490 487

168
AH 0,91-0,92 g/cm3
466
100 200 300 400 500 100 200 300 400 500
Hőmérséklet [°C] Hőmérséklet [°C]
50. ábra - A polipropilén-tartalmú frakciók 51. ábra - A polietilén-tartalmú frakciók

DSC görbéi (0-0,92) DSC görbéi (0,92-0,97)
A komplex analitikai vizsgálatok után már kijelölhetőek azok a sűrűséghatárok (17. táblázat)
amelyeknél elválasztva az adott polimer hulladékot főként egy komponensből álló, viszonylag tiszta
poliolefin frakciókat kapunk (PP: ρ<0,92 g/cm3; PE: 0,94<ρ<0,97 g/cm3), amelyek már alkalmasak
további anyagfejlesztésre, értéknövelésre.
65
17. táblázat - A gépjárműipari hulladékok összetétele
Általánosságban elmondható, hogy a polimer hulladékok kezelése és tisztasága

nagymértékben befolyásolja az analízist és az újrahasznosítást. Az elválasztási határok
megválasztása nagy körültekintést igényel, bár a több elválasztási lépcső nagyobb költséggel jár. A
sűrűséghatárokat a poliolefinek tiszta visszanyerésére optimalizáltuk (17. táblázat), melynek során a
polipropilén kinyerése a 0,92 g/cm3 alatti tartományban legalább 80 %-os tisztaságot eredményezett.
Megfelelő elválasztási határok bevezetésével a következő polimer-típusok nyerhetőek vissza qvázi
tiszta formában: PP ρ<0,92 g/cm3; PE: 0,94<ρ<0,97 g/cm3; PS/ABS 1<ρ<1,1 g/cm3.
66
4.2.3 Gépjárműipari sűrűségfrakciók jellemzése

Az előző fejezetben ismertetett szeparációs határok lehetővé teszik a poliolefinek (PE, PP)
szétválasztását. Amennyiben ez nem cél, akkor elég csak egy sűrűséghatárt beépíteni 0,97 g/cm3-nél,
vagy ha - gazdaságossági okokból - vízzel 1 g/cm3-nél történik az elválasztás, akkor a főként
poliolefineket tartalmazó másodlagos nyersanyagban kis mennyiségben a sztirol alapú polimerek is
megjelennek.
A műanyaghulladékok szétválasztását a javasolt határok szerint (0,92 g/cm3; 0,92-0,94

g/cm3; 0,94-0,97 g/cm3; 0,97-1.1 g/cm3; 1,1-1,3 g/cm3) a Miskolci Egyetem Nyersanyagelőkészítési és
Környezeti Eljárástechnikai Intézete végezte el. Az eredményt összehasonlítottuk az előző frakciók
alapján számított várható összetétellel. Megállapítható volt, hogy az egyes frakciók fő alkotói jól
meghatározhatóak, de a hulladék (több forrásból származó, szezonális) jellege miatt az összetétel
pontos becslése nem lehetséges. Megfigyelhető azonban, hogy ezekkel az elválasztási határokkal a
fő komponensek legalább 70 %-ban vannak jelen az egyes frakciókban (18. táblázat).
18. táblázat - A szeparált gépjárműipari hulladékok összetétele (%)
Sűrűség
PP PE PS PVC PC PMMA PET PA Nem detektálható
[g/cm3]
0-0,92 77,9 1,6 1,5 0,3 -- -- 0,3 -- 18,4
0,92-0,94 35,3 43,5 0,6 -- -- -- 0,2 -- 20,5
0,94-0,97 7.3 69,4 1,1 -- 0,1 -- -- -- 22,1
0,97-1,10 4,9 0,7 71,7 0,1 -- -- -- -- 21,1
1,10-1,30 8,1 -- 19,9 0,7 1,9 0,7 0,6 2,3 65,9
Míg az összetétel elemzése alapján a ρ<0,92 g/cm3 és 0,94<ρ<0,97 g/cm3 frakciókat

újrafeldolgozható homogén anyagfajtának tekintettük, addig a többi - 0,92<ρ<0,94 g/cm3, 0,97<ρ<1,1
g/cm3; és 1,1<ρ<1,3 g/cm3 - vegyes műanyag frakciók közé soroltuk. Az egyes frakciókat
folyóképesség-méréssel jellemeztünk, majd belső keverőben megömlesztve homogenizáltunk.
Temperálható prés segítségével próbatesteket készítettünk, amit morfológiai, mechanikai (húzó,
hajlító) vizsgálatoknak vetettünk alá.
4.2.3.1 Reológiai jellemzés
A különböző frakciók reológiai jellemzése a folyási mutatószám (MFI) alapján történt, mert ez
a vizsgálat megvalósítható ipari környezetben (akár in-line módon is). Ebben a munkában - a
célkitűzéseket figyelembe véve - csupán a poliolefin frakciók értékeinek van jelentősége. Több
hőmérsékleten is elvégeztük a vizsgálatokat, azonban az összehasonlíthatóság érdekében, és a
polietilén jelenléte miatt a 19. táblázatban a 190°C-on mért adatokat tűntettük fel. Megállapítottuk,
hogy a PP frakció főként fröccstípusból, míg a polietilén inkább kis folyóképességű, extrúziós típusból
áll. A nagysűrűségű hulladékfrakciók MFI értéke részben a nagy töltőanyag-tartalom, részben a
komponensek magasabb olvadáspontja miatt 190°C-on már nem mérhető. Egyes konkrét alkalmazási
területek a reológiai viselkedés részletesebb vizsgálatát (periodikus vizsgálat, stb.) is szükségessé
tehetik.
67
19. táblázat - A sűrűség alapján szétválogatott polimer frakciók folyóképesség-értékei
Sűrűségfrakciók Mérési hőmérséklet Mérési terhelés Átlagos MFI érték

[°C] [kg] [g/10 min]
< 0,92 g/cm3 190 2,16 2,14
0,92 – 0,94 g/cm3 190 2,16 1,67
0,94 – 0,97 g/cm3 190 2,16 0,87
0,97– 1,10 g/cm3 190°C-on nem mérhető
1,10 – 1,40 g/cm3 190°C-on nem mérhető
4.2.3.2 Homogenitás vizsgálata pásztázó elektronmikroszkóppal
Pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) vizsgálva a folyékony nitrogénben tört próbatestek

töretfelületét, a szerkezet alapján a várható mechanikai vizsgálatokra kívántunk következtetni. Ez a
vizsgálat a hulladékelemzési protokollnak csupán opcionális részét képezi, amely szemléletes képet
ad a hulladékból nyert másodlagos nyersanyag minőségéről. Az itt tárgyalt konkrét esetben az volt
megállapítható, hogy a 0,92 g/cm3 sűrűség alatti (52.a ábra), és a 0,94-0,97 g/cm3 (52.c ábra) közötti
frakcióból készült próbatestek gyakorlatilag teljesen homogének. A 0,92-0,94 g/cm3 közötti frakcióról
készült felvételen (52.b ábra) a PP és PE fázis világosan elkülönül, de finom diszperziót alkot. A 0,97-
1,10 g/cm3 közötti frakcióból készült törésfelület (52.d ábra) esetében elkülönülő (PP/PS) fázisokat
tartalmazó rendszert láthatunk. Az 1,10-1,40 g/cm3 közötti sűrűségfrakció törött felületén (52.e ábra)
pedig mikro-, és makroszkopikus üregek figyelhetők meg, amelyeket feltehetően a feldolgozás során
kialakuló gázképződés idézett elő.
a b c
d e
52. ábra - Gépjárműipari hulladék sűrűségfrakcióiból készült próbatestek nitrogénben tört felületeinek SEM képei
3 3 3 3 3
(a) ρ<0,92 g/cm , (b) 0,92-0,94 g/cm , (c) 0,94<ρ<0,97 g/cm , (d) 0,97<ρ<1,1 g/cm , (e) 1,10-1,40 g/cm
68
4.2.3.3 A próbatestek mechanikai tulajdonságainak vizsgálata
A próbatestek mechanikai tulajdonságainak meghatározásához összehasonlító

szakítóvizsgálatot és hárompontos hajlító vizsgálatot végeztünk.
A 53. ábra alapján elmondható, hogy 20
17,9
míg a 0,92 g/cm3 sűrűség alatti polipropilén 16,9
<0,97 16,0
szétválogatás
frakció szilárdsága 16,9 MPa, addig a 0,92- 15
nélkül
0,94 g/cm3 közötti vegyes frakció közel 11,3
10,1
3
kétharmada. A 0,94-0,97 g/cm polietilén és a 10
0,97-1,10 g/cm3 PP/PS frakciók pedig

5
megközelítik a legkisebb sűrűségű frakció
húzószilárdságát. A vegyes összetétel miatt a
0
legnagyobb; 1,10-1,40 g/cm3 közötti frakció alig < 0,92 0,92-0,94 0,94-0,97 0,97-1,10 1,10-1,40
éri el a 10 MPa-t. Ha a három kis sűrűségű

frakció szétválasztása nem történne meg, 53. ábra - Gépjárműipari hulladék sűrűségfrakcióiból
készült próbatestek átlagos húzószilárdsága
akkor 14 MPa húzószilárdságú anyagot
kapnánk.
40 A hajlítószilárdság eredmények
35,5 32,6
trendje (54. ábra) a húzószilárdsági
Hajlítószilárdság [MPa]
<0,97
30 szétválogatás eredményekhez hasonló. A legnagyobb
nélkül 24,5
szilárdsági értéket a 0,92 g/cm3 alatti frakció
20,8
20 mutatta (35,5 MPa), a 0,92-0,94 g/cm3
közötti és a 0,94-0,97 g/cm3 közötti
10,6
10 frakcióknál pedig alacsonyabb hajlító
szilárdságot mértünk. A 0,97-1,10 frakció
0 szilárdsága az ABS jelenléte miatt adódott
< 0,92 0,92-0,94 0,94-0,97 0,97-1,10 1,10-1,40
jónak (32,6 MPa), míg a legnagyobb
sűrűségű frakció az inhomogenitás miatt
54. ábra - Gépjárműipari hulladék sűrűségfrakcióiból készült
próbatestek átlagos hajlítószilárdsága legkisebb feszültségnél ment tönkre. A 0,97
g/cm3 sűrűségnél kisebb, szétválogatás
nélkül kezelt frakció hajlítószilárdsága a 0,94-0,97 g/cm3 frakcióhoz hasonlóan kedvező
tulajdonságokat mutatott.
20. táblázat - A 0,92 g/cm3 alatti sűrűségfrakció ismételhetőségi vizsgálatai
Referencia mérések átlagértékei 1 2 3 4 5 6

Húzószilárdság [MPa] 16,1 16,0 16,1 16,1 17,0 16,9
Húzórugalmassági modulus [GPa] 0,70 0,86 0,83 0,83 0,81 0,87
A hulladék homogenitását a 0,92 g/cm3 alatti sűrűségfrakció ismételt húzóvizsgálatai

eredményein, a 20. táblázatban szemléltetjük. Minden méréshez külön próbatestet készítettünk.
A gépjárműipari hulladék a nagy poliolefin tartalma miatt megfelelő forrásnak tűnik másodlagos
anyagból készült, értéknövelt termékek előállításához. A legkisebb sűrűségű poliolefin frakciók kevés
töltőanyagok tartalmaznak, így ezek nyerhetőek ki a legtisztábban; ezért ezen anyagcsoportok
anyagában történő hasznosítása mindenképpen javasolt. Az újrahasznosítás során stabilizálás,
égésgátlás és erősítés jellegű értéknövelési lépések alkalmazhatóak. A továbbiakban a polipropilént
tartalmazó frakciók (<0,92 g/cm3 és 1,1-1,4 g/cm3) újrahasznosításának egy-egy lehetséges
megoldását mutatom be.
69
4.3 A töltőanyagban szegény polipropilén frakció újrahasznosítása

Az Európai Unió hasznosítási arányszámainak (pl. a gépjárműiparban 2015-re előirányzott 95
%-os újrahasznosítási kötelezettség) teljesítéséhez a hulladék piaci értékének növelésére van
szükség. A másodlagos nyersanyag minőségének javításával, azaz pl. az éghetőségük
csökkentésével – a mechanikai tulajdonságok megtartása, vagy javítása mellett – az autók műanyag
alkatrészeinek fejlesztése, a szigorodó biztonsági előírások betartása érhető el. A piaci érték
növelésének egyik lehetséges módja tehát az égésgátolt kompozitok előállítási technológiájának
fejlesztése, ami magában foglalja a stabilizálás és az erősítés lehetőségeinek vizsgálatát is.
Figyelembe véve, hogy az égésgátló-adalékok általában lerontják a mechanikai tulajdonságokat (pl.:
húzószilárdságot), célszerű először az éghetőségüket csökkenteni, majd ezután erősítő-adalékokkal
beállítani a szükséges mechanikai tulajdonságokat. Dolgozatomban a polipropilén frakciók
újrahasznosítási lehetőségeire teszek javaslatot. A töltőanyagban szegény PP frakciót (ρ<0,92 g/cm3),
amely főként polipropilént és 0,9 % töltőanyagot tartalmaz (lsd. II. melléklet), égésgátlás, szabilizálás
és erősítés együttes alkalmazásával terveztük értéknövelni.
4.3.1 A gépjárműipari hulladékok újrastabilizálása

Többszörös extruzióval
(190°C-on, 1-7 extruzió)
kísérleteket végeztünk
Irganox B215 stabilizátor
rendszerrel (55. ábra)
stabilizált és stabilizálatlan
hulladékon, modellezve a 55. ábra - Az Irganox B215 összetevői: 67 % Irgafos 168, 33 % Irganox
többszörös feldolgozás során 1010
fellépő degradációt. Az
oxidáció előrehaladását oxidációs indukciós idő (OIT), folyásindex (MFI), és a mechanikai
tulajdonságok mérésével követtük nyomon. A hulladékot a szokásosnál nagyobb (0,8 %) stabilizátor
koncentráció alkalmazásával vizsgáltuk, mivel a hulladék előélete és degradációs állapota nem
pontosan ismert, és az adalékok – mint például agyagásványok, valamint a további fejlesztések során
alkalmazásra kerülő égésgátlók, erősítő anyagok – degradáló hatásával is számolni kellett.
Az oxidáció indukciós idejének (OIT) mérésével a termooxidatív degradációs hajlam

számszerűsíthető, így nyomon
21. táblázat - Polipropilén hulladék OIT értékei többszörös extruzió
követhető a stabilizátor hatása. A során
21. táblázatban látható, hogy
egyrészt stabilizátor adagolásával RecPP RecPP+0,8 %stab
jóval magasabb OIT értékeket, és 1 extruzió 7 min több mint 50 min
3 extruzió 7 min több mint 50 min
ezáltal jobb stabilitást értünk el.
7 extruzió 8,5 min több mint 50 min
Az extruziók számának
növelésével a stabilizálatlan hulladék esetében enyhe javulás figyelhető meg, ami a stabilizátor
homogénebb eloszlásának tulajdonítható.
A magas OIT és a növekvő MFI értékek a többszöri extrúzió során azt jelzik, hogy a
degradációs folyamatokban a polimer láncok is részt vesznek a stabilizátorok helyett. Míg az OIT
70
értékek alapján az extruziók számának növelésével jelentős változás nem figyelhető meg, addig a
folyásindex (MFI) értékekben növekedés tapasztalható (56. ábra), ami a polipropilénre jellemző
lánctördelődéssel kapcsolatos. A többszöri újrafeldolgozás során a polimerláncok tördelődése a
viszkozitás csökkenéséhez és ezáltal az MFI növekedéséhez vezet. A stabilizátor hatása az MFI
változást 11 %-ról 6 %-ra csökkentette a 7 extruzió során.
A polipropilén láncok
1,1
molekulatömegének csökkenése a Stabilizálatlan hulladék
1,06
mechanikai tulajdonságok változását Stabilizált hulladék
1,02
vonja maga után. Az extruzió hatására a 1,05
MFI [g/10 perc]

1,01
csökkenő húzószilárdság mellett (57.a 1,00
1,00
ábra) deformálhatóbb próbatesteket 1

0,99 1
kaptunk, ami a húzó rugalmassági 0,95 0,98 0,99
0,97
modulus csökkenésében mutatkozik 0,95
0,94
meg (57.b ábra). A hulladékból
származó polipropilén rugalmassági 0,9
0 2 4 6 8
modulusa meglehetősen kicsi, ezért ha
Extrúziók száma
merev termékre van szükség, akkor az
őrleményt a feldolgozás előtt érdemes 56. ábra - Stabilizált és stabilizálatlan hulladék MFI értékeinek
erősítő anyaggal adalékolni. A változása az extruziók számának függvényében
stabilizátort tartalmazó minták jobb
eredményeket mutatnak a stabilizálatlan formával összehasonlítva, ami a stabilizálás
eredményességét jelzi.
0,80
Húzó rugalmassági modulus [GPa]
20 Stabilizálatlan hulladék
Stabilizálatlan hulladék
Stabilizált hulladék
Stabilizált hulladék
19
0,75
18
17 0,70
16
0,65
15
14
0,60
0 2 4 6 8
0 2 4 6 8
a Extúziók száma b Extrúziók száma
57. ábra - Stabilizált és stabilizálatlan gépjárműipari hulladékból készült próbatestek átlagos (a)
húzószilárdságának (b) húzó rugalmassági modulusának változása az extrúziók függvényében
Az OIT és MFI eredmények alapján elmondható, hogy a B215 stabilizátor 0,8 tömeg %
elegendő ahhoz, hogy a feldolgozás és a felhasználás során meg tudjuk védeni a hulladékot. A
hulladék kismértékű túlstabilizálása várhatóan meggátolja azt, hogy az újrahasznosított termék
gyártásánál használt egyéb adalékok, mint pl. erősítő és töltő anyagok degradáló hatása
érvényesüljön.
71
4.3.2 A gépjárműipari polipropilén hulladékok értéknövelése égésgátlással

Ebben a fejezetben ammónium-polifoszfát felhabosodó égésgátló-adalékot tartalmazó
polipropilén mátrixú mintákat készítettünk. A vizsgálatok célja – az éghetőségi és mechanikai
követelmények együttes figyelembe vételével – az UL-94 szerinti V-0 (önkioltó) besorolás elérése volt.
A hulladékfrakciót modellező kísérleteinkben mátrixanyagként a TVK által gyártott TIPPLEN H949A
jelölésű, fröccsöntésre alkalmas polipropilén homopolimert használtuk, égésgátlóként pedig egy
Clariant GmbH által gyártott, polipropilénhez ajánlott, ammónium-polifoszfát alapú (Exolit AP766)
égésátló-adalékot alkalmaztuk, ami tartalmazott már szenesedő komponenst is. Korábbi tapasztalatok
alapján 34 % égésgátló-tartalom alkalmazásával V-0 besorolás és 39-es oxigénindex érhető el. Ez az
adalék a magas koncentráció (34 %) ellenére is csak kis mértékben (20 %-kal) rontotta a PP
kompaund szakítószilárdságát.
4.3.2.1 Az optimális égésgátló koncentráció meghatározása

Az előzetes vizsgálatok során leghatékonyabbnak bizonyuló Exolit AP766 jelzésű, ammónium-
polifoszfát típusú égésgátló-adalék (továbbiakban APP-vel jelölve) felhasználásával
koncentrációsorozatot készítettünk. Vizsgálataink célja az volt, hogy összefüggést állapítsunk meg az
adalékanyag-tartalom és a mechanikai-, illetve éghetőségi jellemzők változása között; továbbá, hogy
reciklált polipropilén esetén is meghatározzuk az égésgátló-adalék-tartalom hatását. A módosítatlan
(PP) és a reciklált (RecPP) polipropilén mátrixú koncentrációsorozat összetételét a 22. táblázat
tartalmazza.
22. táblázat - Koncentrációsorozat égésgátló-adalék illetve primer és szekunder PP felhasználásával
PP APP RecPP APP
PP 100 % - RecPP 100 % -
PP-18 %APP 82 % 18 % RecPP-18 %APP 82 % 18 %
PP-26 %APP 74 % 26 % RecPP-26 %APP 74 % 26 %
PP-34 %APP 66 % 34 % RecPP-34 %APP 66 % 34 %
Égésgátolt polipropilén kompaundok éghetőségi vizsgálatai
A referencia kompaundok (PP és 23. táblázat - Az APP-tartalmú koncentrációsorozat

UL-94 vizsgálat szerinti éghetőségi besorolása
RecPP) égése során intenzív csöpögés
UL-94 vláng
tapasztaltunk (ezért csak HB minősítést Minta
besorolás [mm/min]
kaptak), azonban az újrahasznosított PP HB 26,4
polipropilén vízszintes lángterjedési PP-18 %APP V-2
sebessége 5 mm/perccel nagyobb (23. PP-26 %APP V-0 -
táblázat). A hulladék a referenciához képest PP-34 %APP V-0 -
RecPP HB 31,5
a polipropilénen kívül tartalmaz még kis
RecPP-18 %APP V-1 -
mennyiségű szervetlen töltőanyagot RecPP-26 %APP V-0 -
(talkum, CaCO3 és agyagásvány), ami a kis RecPP-34 %APP V-0 -
koncentráció ellenére is katalizátorként hat,
növelve az égési sebességet; ahogy azt korábban lézer-pirolízissel is kimutattuk. Az UL-94 szerinti
éghetőségi vizsgálatok alapján 26 % APP adalékolása már elegendő a V-0 fokozat eléréséhez. Annak
ellenére, hogy a nem újrahasznosított mátrixú minták LOI értéke rendre nagyobb az újrahasznosított
változatokénál. A RecPP-18 %APP az UL-94 besorolás szerint eggyel jobb (V-1) minősítést kapott
72
mint a PP-18 %APP (V-2) a lecsökkent csöpögési hajlam miatt, ami az 1 % alatti töltőanyag
viszkozitás-növelő hatásának tudható be [254].
45
Eredeti Újrahasznosított y = 0,63071x + 18,95118
R2 = 0,97623
40
39
36
35
35
Oxigénindex
32
30
29
26
25
y = 0,4205x + 19,301
20 R2 = 0,9595
20
18
15
0 8 16 24 32 40
APP tartalom (m/m% )
58. ábra - Az oxigénindex változása az égésgátló-tartalom függvényében
Megállapítható, hogy primer PP mátrix esetén az égésgátlóadalék-tartalom növelésével az

oxigénindex közel lineárisan nő (a lineáris összefüggés determinációs együtthatója nagy: R2=0,976)
(58. ábra). Azonos mennyiségű égésgátló-adalékot tartalmazó újrahasznosított mátrixú kompaundok
rendre, kisebb oxigénindexszel jellemezhetők, mint a primer mátrixú párjuk. A hulladék esetén
szükséges nagyobb égésgátló koncentráció következtében viszont a mechanikai tulajdonságok
romlására, és az előállítási költségek növekedésére kell számítani.
Látható, hogy minden elsődleges polipropilén mátrixú égésgátolt minta esetén igen jelentős
hőkibocsátás-csökkenés (59.a ábra) érhető el a referencia PP-hez képest (hőkibocsátási maximuma:
kb. 743 kW/m2). Az égésgátlóadalék-tartalom növelésével szinte egyenes arányban csökkent a
hőkibocsátási maximum és a teljes hőkibocsátás, míg az égési maradékok tömege (59.b ábra) rendre
nőtt.
b d
a c
59. ábra - A különböző APP-tartalmú primer (a, b) és szekunder (c, d) polipropilén mátrixú kompozíciók
hőkibocsátása (a, c) és tömegcsökkenése (b, d)
A reciklált mátrixú kompaundok MLC kaloriméteres vizsgálata során kapott hőkibocsátási és

tömegcsökkenési görbéket az 59.c,d ábra mutatja. Látható, hogy minden égésgátolt minta esetén
igen jelentős maximum (pHRR) és össz- (THR) hőkibocsátás-csökkenés érhető el a referencia
RecPP-hez képest (melynek hőkibocsátási maximuma: kb. 850 kW/m2), valamint növekszik az égési
maradékok tömege is. Az 50 kW/m2-es hőfluxus hatására az égésgátolt próbatestek felső rétegében
73
hőszigetelő hatású habréteg alakul ki, amelynek védőhatása égésgátló koncentráció növekedésével
növekszik megvédve az alatta lévő polimer olvadékot az égés előrehaladásától. A 60. ábrán az égési
maradékokról készült fotók láthatóak, melyekből kitűnik, hogy az égésgátló-tartalommal a kialakult
habréteg vastagsága és ezzel együtt az égési maradék mennyisége is növekszik.
PP-26 %APP PP-34 %APP

PP-18 %APP
a
RecPP-18 %APP RecPP-26 %APP

b RecPP-34 %APP
60. ábra - Az égésgátolt (a) referencia és (b) újrahasznosított kompaundok égési maradékairól készült fényképek
Látható, hogy a hulladékban kimutatott néhány % töltőanyag következtében az ammónium-

polifoszfát hatása a módosítatlan referenciától eltérő tendenciát mutat. Ezzel alátámasztottuk, hogy a
kis koncentrációban jelen levő szervetlen komponensek (pl. agyagásványok) az égés során lejátszódó
reológiai, valamint termikus és termooxidatív bomlási folyamatokban meghatározó szerepet játszanak
[255]. Míg a primer polipropilén mátrixú minták hőkibocsátási maximuma az adaléktartalom
függvényében közel lineárisan csökken, addig az azonos égésgátló-tartalmú reciklált kompaundokról
esetében exponenciális csökkenést mutat. Kisebb égésgátló koncentráció esetén a polipropilén
hulladékfrakció szennyező komponenseinek hatása a habszilárdság növelésében, míg nagyobb
égésgátló koncentráció esetében a már egyébként is merev hab törékennyé tételében mutatkozik
meg. A hulladékban jelenlévő kis mennyiségű töltőanyag csöpögést gátló (viszkozitást növelő)
hatásának eredményeként, a szabvány szerinti besorolás alapján kevesebb adalékkal is elérhető a
kedvező V-1 fokozat. Ez az előnyös hatás az oxigénindex vizsgálatok körülményei között nem tud
érvényesülni, ezért ez utóbbi esetben a hulladék már kis égésgátló koncentrációnál is könnyebben
meggyullad.
74
Égésgátolt polipropilén kompaundok szakítószilárdsága
A 61. ábra oszlopdiagramjai szemléltetik a 6-6 próbatestre átlagolt szakítószilárdsági értékek

változását az égésgátló-adalék-tartalom függvényében (primer és szekunder mátrix esetén). A
várakozásnak megfelelően az adalék-tartalom növekedésével a szakítószilárdság értékek csökkentek.
Amennyiben az elsődleges PP mátrixhoz mindössze 18 % égésgátló-adalékot adtunk, a
szakítószilárdságbeli csökkenés (0,8 %) elhanyagolható a referencia PP értékéhez képest. 26-34 %-
ra növelve az égésgátló koncentrációt azonban már nagyobb (27 %-os) húzószilárdság-rontó hatás
figyelhető meg.
30 2,0
Referencia Újrahasznosított Referencia Újrahasznosított

24,3
1,60
25
22,3
1,35
18,9 1,5
18,7 16,3
17,7
20 1,08 1,10
16,1 16,9
0,76
0,83
15 1,0
0,71
0,54
10
0,5
5
0 0,0
a PP PP-18%APP PP-26%APP PP-34%APP b PP PP-18%APP PP-26%APP PP-34%APP
61. ábra - Az APP felhasználásával készített elsődleges (PP) és másodlagos (RecPP) polipropilén kompaundok
húzószilárdsága (a) és húzó rugalmassági modulusa (b)
A hulladék mátrixú koncentrációsorozat tagjainál ettől kissé eltérő tendenciát figyelhetünk meg.
Az újrahasznosított mátrixú kompaundok átlagos szakítószilárdság-értékei rendre alacsonyabbak a
referenciaként alkalmazott polipropilén mátrixúakénál, ami elsősorban a hulladék inhomogenitásának
következménye. A legnagyobb különbséget az adalékmentes minták (PP és RecPP) között
tapasztaltuk, ahol a szakítószilárdságbeli különbség 38 %. Az égésgátló-adalékot tartalmazó reciklált
minták szakítószilárdsága a szóráshatáron belül maradt (61.a ábra), azonban a húzó rugalmassági
modulus pedig csökkent az égésgátló koncentrációjának növekedésével (61.b ábra).
75
4.3.3 Polipropilén hulladékok erősítése

Az autóroncsokból származó polipropilén hulladék éghetőségének csökkentésével a lehetséges
alkalmazási területek bővülnek. Megfelelően égésgátolt, másodlagos nyersanyagokból felépülő,
ugyanakkor kiváló szakítószilárdságú kompozit kifejlesztésével nagy lépést tehetnék a máig nem
megoldott értéknövelő újrahasznosítás megvalósítása felé.
A kis sűrűségű frakciókban főként a polipropilén dominál, azonban az elválasztási határ
függvényében polietilén is megjelenik, így az üvegszál adhézióját mindkét polimerhez biztosítani kell
(DS 2200-13P). Az optimális adaléktartalom kiválasztása érdekében több összetételt (10 %, 20 %, 30
%, 40 %) is vizsgáltunk.
A húzószilárdsági értékek a töltőanyag-tartalom függvényében maximumos görbét mutatnak,
melynek optimuma 30 % üvegszál-koncentrációnál jelentkezik (23,5 MPa) (62.a ábra). Ez 47 %-os
növekedést jelent a kezdeti hulladék 16 MPa húzószilárdságához képest, és így már versenybe
szállhat a módosítatlan polipropilénnel.
30 2,0
1,72 1,77
Húzó rugalmassági modulus

23,0 23,5
25
20,0 1,4
19,0 1,5
20 1,15
16,0
[GPa]
0,86
15 1,0
10
0,5
5
0 0,0
0% 10% 20% 30% 40% 0% 10% 20% 30% 40%
a Üvegszál-tartalom b Üvegszál-tartalom
62. ábra – Hulladékból (ρ<0,92 g/cm3) készült próbatestek átlagos (a) húzószilárdsága és (b) húzórugalmassági
modulusa üvegszál-tartalom függvényében
A rugalmassági modulus az üvegszál-tartalommal monoton növekedést mutat (62.b ábra). A

műszaki és gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve 30 % üvegszál alkalmazása a
legkedvezőbb.
4.3.4 Égésgátolt üvegszál erősítésű kompozitok

24. táblázat - Égésgátolt, erősített és stabilizált kompozitok összetétele
AP766 Üvegszál Stabilizátor
RecPP PP
(APP) (GF) (Stab)
PP - 100 % - - -
PP-30 %GF - 70 % - 30 % -
PP-26 %AP766 - 74 % 26 % - -
PP-20 %AP766-24 %GF - 56 % 20 % 24 % -
PP-20 %AP766-24 %GF-0,45 %Stab - 55,5 % 20 % 24 % 0,45 %
RecPP-20 %AP766-24 %GF-0,45 %Stab 55,5 % - 20 % 24 % 0,45 %
Az előző fejezetben ismertetett eredmények alapján égésgátló-adalék mellett erősítő anyagként

30 % üvegszálat kevertünk az égésgátolt kompaundhoz, hogy kompenzálni tudjuk az APP
húzószilárdság-rontó hatását. Az optimálisnak talált adalékkoncentrációkat alapul véve, a felhasznált
üvegszál az égésgátlómentes kompozit tömegének a 30 %-a, az égésgátló-tartalom pedig a polimer
hányad 26 %-a. Ehhez a receptúrához kevertük a 0,8 % stabilizátort a polipropilén tömegére
76
vonatkoztatva, majd ezen arányok felhasználásával elkészítettük a kompozitot másodlagos

polipropilén felhasználásával is. Az előállított minták összetételét a 24. táblázat mutatja be.
Éghetőség
25. táblázat - Égésgátolt, erősített és stabilizált kompozitok oxigénindexe és UL-94 szerinti éghetőségi
besorolása
UL-94 vláng* LOI

Minta
Besorolás [mm/min]
PP HB 31,5 20
PP-30 %GF HB 24,4 16
PP-26 %APP V-0 - 29
PP-20 %APP-24 %GF V-0 - 29
PP-20 %APP-24 %GF-0,45 %Stab V-0 30
RecPP-20 %APP-24 %GF-0,45 %Stab V-0 26
A 30 % üvegszál hatása a főként a meggyújthatóságban jelentkezett, ugyanis a PP-30 %GF jelű

minta oxigénindexe jelentősen lecsökkent a referencia polipropilénhez képest (25. táblázat). Az
égésgátló jelenléte azonban az üvegszál hatását kompenzálni tudta, megtartva a V-0 minősítést és a
29-es oxigénindexet. A kis mennyiségben jelen lévő stabilizátor hatása az oxigénindex és a
hőkibocsátás értékek is kismértékű javulást mutattak (63.b ábra).
a b
63. ábra - Égésgátolt, erősített (a) és (b) a stabilizátort is tartalmazó kompozitok hőkibocsátása (50 kW/m2)
A két égésgátolt, erősített kompozit hőkibocsátás eredményeiben az üvegszál és az

ammónium-polifoszfát együttes alkalmazása a maximális hőkibocsátás jelentős csökkenését
eredményezte, ami időben a külön-külön alkalmazott adalék értéke közé esik. A 63.a ábra alapján
látható, hogy az üvegszál gyorsítja az égést, mivel egyrészt elvezeti a hőt az anyagon belül, másrészt
a kapilláris hatás miatt táplálja a tüzet a pirolízis során keletkező éghető anyagok felületre juttatásával
[172], másrészt azonban elősegíti a szenes védőréteg kialakulását is, ha van mellette felhabosodó
égésgátló komponens is. Az égésgátolt, erősített összetételhez stabilizátort adva (63. ábra), a
hőkibocsátás további csökkenését tapasztaltuk, ami a hulladék mátrix alkalmazása mellett nem tudott
érvényesülni. A hulladék esetében a hőkibocsátás-maximum nem változott, azonban a lecsökkent
oxigénindex és a megnövekedett össz-hőkibocsátás is jelzi a minta jobb éghetőségét. UL-94 szerinti
besorolása viszont V-0 maradt.
77
Az égésgátló és erősítő adalékok gáz fázisban kifejtett hatásának feltérképezésére a mintákat 1

W-al végzett LP-FTIR vizsgálatnak vezettük alá.
2953
2917 730
1159
0.8 966
949
1046 930
1138 911
1123 1033 889
990
712
2868
3016
Abszorbancia
0.6 949
Absorbance Units
912
889
1761
2840
3085 1746
1458
0.4 1727 1377
1650
2164
2362 2134 1305
730
2343 1159
0.2
PP-30
PP
PP-20 %APP-24
0.0
3500 3000 2500 2000 1500 1000
[cm-1]
Hullámszámcm-1
Wavenumber
64. ábra - Az adalékok hatása a gáz fázisú LP-FTIR spektrumokra (1 W, 60 s)
Az LP-FTIR módszerrel végzett kísérletek is alátámasztják azt a feltételezést (64. ábra), hogy
az üvegszál gyorsítja az égési folyamatokat, ami a nagyobb mennyiségű éghető gáz keletkezésében
(abszorbancia növekedésében) mutatkozik meg. A polipropilén spektrumához viszonyítva, a csak
üvegszálat tartalmazó (PP-30 %GF) minta esetében új csúcsok jelentek meg, melyek kis
szénatomszámú, nagyobb gyúlékonyságú gázok fejlődésére utalnak (3016, 1305cm-1) metán, (949,
1446cm-1) etilén, butén (3085, 1650, 1458, 889 cm-1) és propén (912, 990cm-1). Az ammónium-
polifoszfát-tartalmú minták pirolízisekor a keletkező gázok mennyisége – amint azt az abszorbancia
értékek aránya mutatja –, a felületen keletkezett szenes védőréteg miatt jóval kisebb, ugyanakkor
ammónia (930, 966 cm-1), és foszfor tartalmú vegyületek (1046, 1033, 1123, 1138 cm-1) jelentek meg
a gáz fázisban.
78
Mechanikai tulajdonságok
Az éghetőség alapján jónak mondható kompozit húzószilárdságában viszont az üvegszál-
tartalom ellenére nem tapasztaltunk jelentős javulást. A 65. ábra alapján jól látható, hogy az üvegszál
önmagában alkalmazva mintegy megduplázza a referencia polipropilén húzószilárdságát,
égésgátlóval együtt alkalmazva viszont csak kismértékű növekedést sikerült elérni. A stabilizátor
húzószilárdság-javító hatása már 0,45 % alkalmazása mellett is megfigyelhető a referencia
mintákban, azonban az újrahasznosított polipropilén esetében még ez sem tűnt elegendőnek. Ezek
alapján levonható az a következtetés, hogy az üvegszál nem elég hatékony megoldás a kompozit
erősítésére, ha égésgátlóval együtt alkalmazzuk. Felmerült a kérdés, hogy elérhető-e jelentős javulás
olymódon, hogy az egyes komponenseket külön rétegben alkalmazzuk.
60
Referencia Újrahasznosított
42,6
50
40
30
23,5
18,7 21,0
18,7 16,9 19,7 20,3
20 15,5
16,1
10
0
Ref. Mátrix PP-30%GF PP-26%APP PP-18%APP- PP-20%APP- PP-20%AP766-
30%GF 24%GF 24%GF-0,45%Stab
65. ábra – Égésgátolt és/vagy erősített, stabilizált primer és szekunder kompozitok húzószilárdsága
79
4.3.5 Égésgátolt üvegszál erősítésű rétegelt kompozitok
Az égésgátlás és a szilárdságjavítás együttes megvalósítása érdekében két különböző

technológiával gyártott erősített és égésgátolt kompozitot hasonlítottunk össze. A két kompozit
összetétele megegyezik, azonban a szerkezetük eltérő. Míg a keveréssel készült kompozit (MC)
esetében a komponenseket belső keverőben homogenizáltuk, majd 4 mm vastagság lapokká
préseltük, addig a réteges kompozitot (LC) egy 2 mm-es mag (C) és két 1 mm-es héj (S) réteg
összepréselésével alakítottuk ki. A rétegelt kompozit esetében az égésgátló és az erősítő-adalékokat
a rétegek alkalmazásával elkülönítettük egymástól. Mindkét módszerrel készítettük próbatesteket
referencia és újrahasznosított anyagok felhasználásával is, illetve a szendvics kompozit rétegeit
külön-külön is megvizsgáltuk. A minták összetételét az 26. táblázat foglalja össze.
Korábbi tapasztalataink alapján [256] felhabosodó égésgátló adalékrendszert alkalmaztunk az
éghetőség csökkentésére, és a hulladék arányának növelése érdekében szenesedő komponensként
poliuretán hulladék (RecPUR) töltötte be, amelyhez a receptúrát kismértékben módosítani kellett.
Ammónium-polifoszfátból a szénforrást nem tartalmazó (Exolit AP-422) használatára,
kompatibilizátorként pedig glicerin-monosztearát (GMS) és etilén-vinil-acetát (EVA) kopolimer
jelenlétére volt szükség. A gazdaságosságot és a környezetvédelmet szem előtt tartva a minták
összetevőinek több mint a fele (RS: 61 %-a, RC: 70 %, RMC, RLC: 65,5 %-a) autóroncsokból
származhat (RecPP – többnyire lökhárítóból, RecPUR – az ülések anyagából) (26. táblázat).
26. táblázat - A mag, a héj és a kompozitok összetétele
Héj Rec. héj Mag Rec. mag Kompozitok Rec. kompozitok

Minták
(S) (RS) (C) (RC) (MC, LC) (RMC, RLC)
PP 36 % - 70 % - 53 % -
RecPP - 36 % - 70 % - 53 %
EVA 13 % 13 % - - 6,5 % 6,5 %
GMS 1% 1% - - 0,5 % 0,5 %
APP 25 % 25 % - - 12,5 % 12,5 %
RecPUR 25 % 25 % - - 12,5 % 12,5 %
Üvegszál - - 30 % 30 % 15 % 15 %
MC-Kevet kompozit, LC-Réteges kompozit, RMC-újrahasznosított kevert kompozit, RLC- újrahasznosított réteges kompozit
Éghetőség
Az oxigénindex (LOI) és UL-94 eredmények (27. táblázat) az elvárásoknak megfelelően

alakultak: a felhabosodó égésgátlót tartalmazó héjréteg oxigénindexe (30) sokkal magasabb, mint az
erősített magé (17), továbbá UL-94 szerinti besorolása a legjobb (V-0), szemben a mag HB (jól
éghető) minősítésével. Abban az esetben, ha ezt az égésgátolt külső réteget 1 mm vastagságban
alkalmazzuk a kompozit héjaként, a felhasználási területek többsége esetében csak a felületet, tehát a
külső rétegeket érheti láng, így a rétegelt kompozitok esetében a héj tulajdonsága lesz a
meghatározó.
80
27. táblázat - Oxigénindex és UL-94 szerinti besorolás
Égési sebesség
Minták LOI UL-94
[mm/min]
Referencia polipropilén mátrix 19 HB 24.9
Újrahasznosított polipropilén mátrix 19 HB 31,1
Mag (C) 17 HB 27.6
Újrahasznosított mag (RC) 19 HB 24.7
Héj (S) 30 V-0 -
Újrahasznosított héj (RS) 28 V-0 -
Kevert kompozit (MC) 20 HB 28.2
Újrahasznosított kevert kompozit (RMC) 21 HB 25.5
Rétegelt kompozit (LC) 24 HB 15.3
Újrahasznosított rétegelt kompozit (RLC) 25 HB 3.6
Annak ellenére, hogy a homogenizálással és a rétegeléssel előállított kompozitok összetétele

teljes mértékben megegyezik, a szendvics szerkezet mégis csökkentett égési sebességet, és jobb
oxigénindexet ért el 24 (LC)/25 (RLC), mint a kevert kompozit 20 (MC)/21 (RMC).
66. ábra - Referencia és újrahasznosított anyagból készült kevert és réteges kompozit hőkibocsátási értékei
A hőkibocsátási értékekre vonatkozóan megállapítható (66. ábra), hogy a felhabosodó

égésgátló-adalékrendszer jelentősen lecsökkentette a hőkibocsátási maximumokat (pHRR) mind a
kevert, mind pedig a réteges kompozitok esetében. Annak ellenére, hogy a két kompozit összetétele
teljes mértékben megegyezik, a különböző technológiával készült kompozitok között jelentős
különbségek fedezhetőek fel. A szendvics szerkezet kialakításával a maximális hőkibocsátás (pHRR)
idejét sikerült közel 5 perccel eltolni és az égést időben elnyújtani, ami azt jelenti, hogy csupán a
szerkezet megváltoztatásával sikerült a menekülésre rendelkezésre álló időt jelentősen megnövelni.
Továbbá az égés utáni maradék tömegének növekedése azt jelzi (66. ábra), hogy kevesebb anyag
égett el, csökkentve ezzel a kibocsátott hőmennyiséget is.
Azok a minták, melyek hulladékot és töltőanyagot tartalmaznak, időben elnyújtott, azoban
kisebb intenzitású (pHRR) égést mutatnak. A teljes kibocsátott hőmennyiség az égés során (THR)
81
megközelítőleg ugyanakkora a kevert (MC:104, RMC:101 MJ/m2) és a réteges (LC:100, RLC:102

MJ/m2) kompozitok esetében (66. ábra), azonban a réteges kompozit esetében a fő hőkibocsátási
tartomány jelentősen késleltetve jelentkezett a külső égésgátolt réteg védőhatása miatt.
a b
67. ábra - A rétegelt referencia (a) és újrahasznosított (b) kompozit és az egyes rétegeinek hőkibocsátási értékei
Összehasonlítva a kompozitok egyes rétegeinek hőkibocsátását (67. ábra), a töltőanyagok

pozitív hatását alátámasztja, hogy az autóshredder könnyűfrakcióból származó hulladékkal
helyettesített polipropilén alkalmazása minden esetben a hőkibocsátási maximum (pHRR) jelentős
csökkenéséhez vezetett. Összehasonlítva a mag és a héj hőkibocsátási görbéit, az a következtetés
vonható le, hogy a hőkibocsátás maximumának csökkenésén kívül annak időbeli megjelenése is
eltolódott kb. 400 s-al a referencia anyagok esetében, és kb. 200 s-al az újrahasznosított anyagok
esetében. Mind a teljes hőkibocsátás (THR), mind pedig a maximális hőkibocsátás (pHRR)
tekintetében a mag és a héj együttes alkalmazása szinergetikus hatást mutat, főként a másodlagos
nyersanyagot tartalmazó minták esetében.
Mechanikai tulajdonságok
A minták főbb mechanikai tulajdonságainak meghatározása érdekében húzóvizsgálatokat

végeztünk. A 68. ábra húzószilárdság értékei a másodnyersanyag az inhomogenitása, degradációja,
illetve a szennyező anyagok jelenléte következtében alacsonyabbak a referenciánál. Az égésgátló-
adalékok hozzáadása (S, RS) a mátrix anyagokhoz viszonyítva közel 50 %-al rontja le a héj rétegek
szilárdságát mindkét fajta polimer esetében. A magrétegek (C, RC) szakítószilárdsága az üvegszál
erősítés eredményeként nőtt a referenciákhoz képest, azonban a javulás mértéke eltérő (127 % a
referencia anyag, és 25 % a hulladék mátrix esetében), ami a hulladékban kis mennyiségben
előforduló egyéb polimerfajták, töltőanyagok és szennyezők jelenlétével magyarázható. A kevert
kompozitok esetében (MC, RMC) – ahol az égésgátló és erősítő-adalékokat egy belső keverőben
homogenizáltuk – a húzószilárdság értékek a mátrixhoz képest csupán enyhe (1,5 MPa) csökkenést
mutattak (MC: 18,7 → 17,2 MPa; RMC 16,1 → 14,7 MPa), mivel az üvegszálas erősítés ezekben a
mintákban nem tudja kompenzálni az égésgátló negatív hatását. Ha a minták szerkezetét többrétegű
kompozit kialakításával megváltoztattuk, az erősítés kompenzálta, sőt a mátrixhoz képest 25 %-al
javította a húzószilárdságot. Megállapítható, hogy a jobb mechanikai tulajdonságok elérése érdekében
többrétegű szerkezet kialakítása javasolt.
82
60 2,5

Eredeti Újrahasznosított Eredeti Újrahasznosított
42,6
50
2
1,6 1,6 1,6

40
1,5
1,2 1,2 1,1
30 1,1 1,0
23,4
18,7 20,2 17,2 1
16,7 0,7
20 0,6
16,1 14,7
10,4 8,4
0,5
10
0 0
Ref. Mátrix Héj Mag Kevert Réteges Ref. Mátrix Héj Mag Kevert Réteges
a kompozit kompozit b kompozit kompozit
68. ábra - Az eredeti és újrahasznosított minták (a) húzószilárdsága és (b) húzó rugalmassági modulusa
A húzó rugalmassági modulusok (68.b ábra) is tükrözik a 68.a ábra alapján levont
következtetéseket. Jól megfigyelhető, hogy a hulladék mátrixot tartalmazó minták húzó rugalmassági
modulusa alacsonyabb, mint a referencia polipropilén-tartalmúaké. Míg az égésgátló-adalékok kissé
csökkentik, addig az erősítésként alkalmazott üvegszál növeli a húzó rugalmassági modulust. A 68.b
ábra alapján szembetűnő, hogy az alkalmazott technológiától függetlenül az erősítést tartalmazó
kompozitok modulusai (MC, LC) (hulladék alkalmazása esetében is: RMC, RLC) megegyeznek a mag
esetében mért értékekkel (C: 1,6 GPa, és RC: 1,2 GPa), ami alapján elmondható, hogy a mátrix és az
erősítőanyag jelenléte a meghatározó.
Munkánk célja az volt, hogy feltárjuk a polipropilén újrahasznosításának egy gazdaságos és

környezetbarát újrahasznosítási lehetőségét, mely egy értékes anyag létrehozásával a
másodnyersanyagokat vonzóbbá teszi a piac számára. Különböző préselésen alapuló kompozit-
készítési technológiákat vizsgáltunk meg és hasonlítottunk össze, melyek lehetővé teszik az
égésgátlás és az erősítés egyidejű megvalósítását.
0,92 g/cm3-nél kisebb sűrűségű gépjárműipari műanyaghulladékba keverve a vágott üvegszál
erősítőanyagként szolgál, a felhabosodó égésgátló rendszer pedig az éghetőség csökkenését hivatott
biztosítani. Réteges (szendvics) szerkezetű kompozit létrehozásával új módszert dolgoztunk ki, amivel
kiküszöbölhető az égésgátló-adalékok okozta gyengülés a mechanikai tulajdonságokban. Ennek
eredményeként 65,5 % újrahasznosított polimer felhasználásával elsőként fejlesztettünk ki egy
égésgátolt réteges kompozitot, amely közel 5 perccel meghosszíbbítja a menekülési időt és húzó
tulajdonságait tekintve pedig megközelíti, sőt néhány esetben még meg is haladja a referencia
polipropilén értékeit. Megállapítottuk, hogy a másodnyersanyagból készült kompozitok is alkalmasak
préseléssel készült műszaki termékek előállítására.
83
4.4 A töltőanyagban gazdag polipropilén frakció újrahasznosítása

A töltőanyagban gazdag, polipropilént is tartalmazó igen vegyes frakciót (1,1<ρ<1,4 g/cm3),
amely 12,9 % töltőanyagot tartalmaz (lsd. II. melléklet), szén-nanocsövek és szálak előállításának
szén forrásakánt terveztük használni. Amikor ennek a nagy töltőanyag- (agyagásvány) tartalmú
hulladékfrakcióknak a szenesedési hajlamát vizsgáltuk gáz illetve szilárd fázisban LP-FTIR és
pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) módszerrel, akkor a szilárd fázisról készített SEM felvételeken
szálszerű (100 nm - 2 μm átmérőjű), képződményeket fedeztünk fel. Az irodalmat áttekintve olyan
közleményt nem találtunk, amely a vizsgálat körülményei között hasonló eredményről számolt volna
be; azonban megállapítottuk, hogy a nanocső képződéshez szükséges összes körülmény
rendelkezésünkre állt. Esetünkben a szénforrás polimer formájában, a katalizátor és a szilikát alapú
katalizátor-hordozó vas-tartalmú anyagásvány formájában, van jelen, míg a szükséges nagy felfűtési
sebességet a CO2 lézer biztosítja [235,257]. Első lépésként elvégeztük a szálak beazonosítását,
amely igazolta a feltevésünket, hogy szén-nanocsövek (CNT) és szén-nanoszálak (CNF) egy új
előállítási módját sikerült felismerni. Ezek után a jelenséget referencia anyagokkal modellezve
meghatároztuk a szükséges összetevőket és körülményeket, majd a paramétereket egyenként
megvizsgálva a gáz fázis elemzésével optimalizáltuk a szintézist. Az leghatékonyabb kompozit-
összetétel meghatározása érdekében többféle referencia polimert és különböző szerkezetű és
összetételű agyagásványt próbáltunk ki. Vizsgáltuk a körülmények (nyitott, vagy zárt pirolíziscella;
különböző atmoszféra és lézerteljesítmény) hatását a kialakult szálak mennyiségének növelése
céljából.
4.4.1 Szén-nanoszálak és szén-nanocsövek azonosítása

A 1,1-1,4 g/cm3 hulladékfrakció (zárt cellában 7,5 W; 1p) pirolízis utáni szenes maradékán
végzett pásztázó
elektronmikroszkópos (SEM)
vizsgálatok során talált
nanoszál, illetve nanocső
jellegű, széles (100 nm – 3 μm)
átmérő-tartományba eső
képződmények felvételeit a (69.
ábra) mutatja (mivel az általunk
használt SEM berendezés nem
teszi lehetővé 100 nm-nél kisebb
átmérőjű részecskék vizsgálatát,
ezért ilyen szénszálak/csövek
jelenlétét ebben a fázisban csak
feltételezni lehetett). A SEM
felvételeken megfigyelhetőek
vékony (100 nm) egyenes, és
vastag (több száz/ezer nm-es), 69. ábra - A szenes maradékokon talált szén-nanoszálak/nanocsövek
SEM felvételei
de rendezetlen falszerkezetű
szén-nanoszálak/ csövek is, ami a képződési mechanizmussal és a lokálisan kialakuló
mikrokörnyezettel magyarázható.
A mintákon energiadiszperzív spektrometriával (EDS) elem-meghatározást végeztünk, amely
összetételében alátámasztotta a feltételezésünket, miszerint a szálszerű képződmények fő
84
alkotóeleme a szén (0,277 keV), ami mellett az agyagásványok Si tartalma (1,7 keV) is megjelenik
(70. ábra). (A 2 keV-nál és a 8-12 keV tartományban megjelenő három kis csúcs (8,5; 9,7; 11,5 keV) a
felület vezetőképessé tevő aranyréteg borításból származik.)
C Au
15000
13500
12000
10500
9000
30 µm IMG1 30 µm C K
7500
Beütésszám [1/s]
6000
Si
4500
3000
1500 Au
Au
0
0,00 3,00 6,00 9,00 12,00 15,00 18,00 21,00
Energia [keV]
70. ábra - A lézerrel pirolizált hulladék felületén megjelenő szálszerű képződményekről készült EDS felvételek
Az azonosítás következő lépéseként Raman spektrumot vettünk fel a maradékról, melyben

megjelentek a szén-nanocső irodalomból már jól ismert jellegzetes csúcsai (71. ábra) [258]. Az 1593
cm-1-nél megjelenő csúcs, a G-sáv, a szén-nanocsövekre jellemző grafitos szerkezetre utal sp2-es
hibridállapotú szén atomokkal a
grafitsíkban. A D-sáv megjelenése ~ 1340
cm-1-nél a nanocsövek spektrumában
sokszoros rezonancia mechanizmussal
magyarázható, és a nanocsövek
rendezetlenségére, illetve az egyéb szén
származék (pl.: amorf szén) jelenlétére utal.
A grafit sík elhajlása, illetve a cső végek is
rendezetlenségnek tekinthetők, így szintén
D-sáv intenzitásnövelő hatásuk van [159]. A
71. ábra összehasonlításként mutatja a
lézer-pirolízissel előállított, és a „Nanaocyl”
jelzéssel kereskedelmi forgalomban 71. ábra - A lézer-pirolízissel (7,5 W; 1p) előállított szén-
kapható többfalú szén-nanocső Raman nanocső és a kereskedelmi forgalomban kapható Nanocyl
Raman spektruma
spektrumát is (Nanocyl™ NC 7000).
Megfigyelhető, hogy a két csúcs – azaz a grafitszerű és a rendezetlen tartomány– részaránya
kereskedelmi és az LP módszerrel kapott minták esetében hasonló (a G sáv az utóbbi esetében
valamelyest nagyobb). Az LP módszerrel előállított szén struktúrák Raman spektrumában D-sáv 1347
cm-1 hullámszámnál megfigyelhető kiszélesedése feltehetően a torzult falszerkezetből adódik, ami
arra utal, hogy ezek a szén-nanoszálak és nanocsövek határán levő képződményeknek tekinthetők (a
85
határ a két elnevezés között nem éles). Arena [235], Jiang [233] és Tang [234] a Raman spektrumok
jelentős D-sávját szintén a többfalú szén-nanocsövek szerkezeti rendezetlenségével magyarázta.
A falszerkezet felderítése érdekében transzmissziós elektronmikroszkóppal (TEM) felvételeket
készítettünk a szén-nanoszálakról/csövekről (72. ábra), melyet előzetesen etanolban végzett
ultrahangos kezeléssel (szonikáltatással) választottunk el az agyagásványoktól. Transzmissziós
elektronmikroszkóppal (TEM) már 40 nm átmérőjű szálakról is sikerült olyan képeket készíteni, melyek
SEM segítségével (a nagyítás korlátai miatt) nem voltak detektálhatók. A képeken rendezetlen (az
irodalomban turbostraticnak nevezett szerkezet (pl. diszlokáció és elhajlás), valamint amorf (külső
falak) tartományok, és belül üreges, grafitos jelleg is megfigyelhető (72. ábra). A TEM vizsgálat tehát
megerősítette, hogy valóban szén-nanocsövek és nanoszálak határán levő szerkezetről van szó.
Korábban Vander [260] készített hasonló elektronmikroszkópos felvételeket, amely alapján a
mienkhez hasonló szerkezetet szén-nanoszálként azonosította. Winter [261] definíciója szerint
esetünkben inkább szén-nanoszálakról beszélhetünk, ugyanis ő úgy határozta meg a két
nanoszerkezet közötti különbséget, hogy míg a szén-nanoszál (CNF) grafit lapokból álló nagyobb
egységből épül fel, és a növesztési körülményekről és/vagy az alkalmazott fém katalizátortól függően
különböző szerkezetek figyelhetőek meg [262], addig a szén-nanocsövek (CNT) koaxiális henger
alakú grafitrácsból épülnek fel, melynek magjaként a cső egész hosszában üreg figyelhető meg. Az
organofilizált montmorillonit mellett nikkel katalizátort tartalmazó polipropilén katalitikus égetése során
kapott terméket Jiang [233] és Tang [234], többfalú szén-nanocsövekként azonosította. Egyenes,
egyforma, rendezett szerkezetű szén-nanocsöveket azért nem sikerült előállítani, mert az
agyagásványok tökéletlen delaminációja miatt a montmorillonit részecskék mérete, s így a helyhez
kötött katalizátor eloszlása változó.
72. ábra - A rendezetlen, de üreges szerkezetről készült TEM felvételek

A 72. ábra alapján az is látható, hogy a szén-nanoszálak mellett egyéb komponensek amorf
szén, valamint montmorillonit lemezkék is jelen vannak, melyek a pirolízis maradék polimeradalékként
történő felhasználását nem korlátozzák [263-266].
A lézer-pirolízissel előállított szenes
maradékon a mintavétel helyének
függvényében különbségek mutatkoztak a
minta közepén illetve a szélén keletkezett
szerkezetek között, azaz a minta különböző
részein más-más komponensek dúsulnak fel
(73. ábra). A pirolízis kezdetekor a polimer
olvadékban a montmorillonit lapkák a felszínre
migrálnak, és elzárva a keletkező gázok
kijutását, továbbá előidézve a szenesedét, egy
porózus habszerkezet jön létre. A kialakult 73. ábra - A lézer és a MMT által létrehozott mikroklíma
86
„mikroreaktor” külső rétegeiben vastagabb szálak képződnek, míg a belsejében pedig rendezettebb
falszerkezetű, kisebb átmérőjű, nanocsőként azonosítható képződmények is találhatóak, ami azzal
magyarázható, hogy ezen a helyen alakul ki a képződésükhöz kedvező mikroklíma. A
szerkezetvizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a lézer-pirolízis során az alkalmazott körülmények
között képződés helyétől függően részben szén-nanoszál (CNF) részben szabálytalan szerkezetű
többfalú szén-nanocső (MWCNT) képződik. A lézer-pirolízis során létrejövő mikrokörnyezet hatása
függ az alkalmazott agyagásványtól, amelynek hatását következő fejezetben tárgyaljuk. Ezt követően
az egyéb összetevők és a szintézis paramétereinek változtatásával kíséreltük meg a körülmények
optimalizálását.
4.4.2 A szén-nanoszálak és szén-nanocsövek keletkezésének vizsgálata

4.4.2.1 Különböző agyagásványok alkalmazása
Mivel a hulladékmátrix (ρ = 1,1-1,4 g/cm3), melyben felfedeztük a nanocsövek jelenlétét, a

töltőanyagok mellett főként polipropilént tartalmazott, ezért modell anyagnak egy kereskedelmi
forgalomban kapható polipropilént (Moplen HP 500 N) választottunk. Annak érdekében hogy
feltérképezzük a szükséges összetevőket, többfajta agyagásványt vizsgáltunk, beleértve lemezes-
(montmorillonit) és szálas szerkezetű (szepiolit), felületkezelt, kezeletlen illetve megnövelt vastartalmú
típusokat. A hulladék töltőanyagának FTIR vizsgálata alapján a hulladék kb. 2,5 %-a állt szilikátokból,
így az agyagásványokat is ilyen koncentrációban alkalmaztuk a modellezés során.
28. táblázat - A különböző agyagásványokat tartalmazó minták összetétele
PP SEP MMT OMMT Fe-MMT

(PP HP 500N) (Pangel S9) (Microtec) (Bentone SD-1) (Tükrös)
PP-SEP 97,5 % 2,5 %
PP-MMT 97,5 % 2,5 %
PP-OMMT 97,5 % 2,5 %
PP-FeMMT 97,5 % 2,5 %
A mintakészítés ömledék állapotú kompaundálással 190°C-on történt a 28. táblázatban látható

összetételeknek megfelelően, majd a kompozitokból préseléssel 180°C-on 20, majd 50 bar nyomáson
100 x 100 x 4 mm-es lapok készültek. Ezekből kivágott
20 x 10 x 4 mm-es darabokon történt a lézer-pirolízis
(e vizsgálatsorozat esetében 7,5 W teljesítménnyel 1
percig végzett besugárzással). A keletkező gázokat
zárt pirolízis cellában FTIR módszerrel követtük
nyomon, majd a szilárd pirolízis maradékokat optikai
a b
és SEM vizsgálatnak vetettük alá.
A 74. ábra mutatja a minták maradékait a
pirolízis után, amelyen jól látható, hogy szenesedést
kizárólag a PP-SEP, PP-OMMT jelű minták esetében
tapasztaltunk (74.a, c ábra). A többi minta a
lézersugár hatására mintegy 15-20 s alatt átégett
(74.b, d ábra). A kezeletlen montmorillonitok esetében c d
(PP-MMT és PP-FeMMT) a kompaundálás során nem
sikerült egyenletes eloszlást elérni, aggregátumok 74. ábra - A lézer-pirolízis során átégett (b, d) és
szenesedett(a, c) minták maradékai
képződtek (75. ábra), s így a montmorillonit szenesítő
hatását nem tudta kifejteni. A lemezes szerkezetű agyagásványok esetében organofilizálószer
87
alkalmazása tehát a számottevő szenes maradék képződésének elengedhetetlen feltétele. A szepiolit

viszont – kisebb kohéziót biztosító szálas szerkezete miatt - tapasztalataink szerint felületkezelő szer
nélkül is megfelelően eloszlatható a polipropilén mátrixban.
Bár a kezeletlen SEP-ot
tartalmazó (PP-SEP) minta
elszenesedett, felületét elektron-
mikroszkóppal pásztázva nanocsöveket
nem találtunk a szenes maradékban,
ellentétben az organofilizált
montmorillonitot tartalmazó mintával. A
szenes szerkezetet megfigyelve feltűnik,
hogy amíg a kezelt montmorillonit
tartamú minták - a lemezes szerkezet
gázvisszatartása miatt - „felhabosodva”
szenesedtek (76.b ábra), addig a
szepiolit esetében a szálas szerkezet
nem hatott gáz-záróként, ezért a 75. ábra - Az agyagásványok diszperziója polipropilén mátrixban
keletkezett pirolízistermékek rövid úton
távoztak, csupán kis lyukakat hagyva maguk után (76.a ábra).
a b
76. ábra - A SEP(a) és OMMT (b) tartalmú PP minták szenes maradékairól

készült SEM felvételek
Az organofilizált montmorillonit esetében a „rózsaszerű” felhabosodott középső maradékot

eltávolítva, az alatta elhelyezkedő tartományt is vizsgáltuk, ahol nagy mennyiségben figyeltünk meg
szén-nanoszálakat az elszenesedett minta szinte teljes felületén. Az agyagásványok viselkedése
közötti különbség okát a gázzáró képesség említett eltérése mellett az agyagásványok eltérő
összetételének tulajdonítottuk. Az összetételek összehasonlítása érdekében EDS vizsgálatot
végeztünk minden alkalmazott agyagásvány típuson, melynek eredményei a 29. táblázatban láthatók
.
29. táblázat - Az alkalmazott agyagásványok atomi összetétele
Atom %
C O Na Mg Al Si Ca Fe
SEP 2,40 29,19 0,7 20,43 2,89 43,64 0,2 0,56
MMT 1,96 30,7 3,13 2,51 18,3 40 1,63 1,45
FeMMT 5,15 28,8 1,12 0,82 12,4 46 1,5 3,99
OMMT 13,83 21,56 0,21 2,25 17,13 42,5 0,08 2,43
88
A szepioliton (SEP) kívül csak az organofilizált montmorillonitnak (OMMT) volt szenesítő hatása
a lézer-pirolízis során. Vastartalmú katalizátort gyakran alkalmaznak szén-nanocsövek előállításához
[242,267,243,244], ezért a elsősorban a vaskoncentráció különbségét hasonlítottuk össze. A SEP
szerkezete katalitikus hatású vasionokat csak igen kis mennyiségben (0,56 at %-ban) tartalmaz, ami
nem elegendő a szén-nanocsövek növekedésének katalizálásához, de az egyenletesen diszpergált
szálak a degradáció során képződő gyökök
egy részét a szilárd fázisban tartva a bomlási
folyamatot a szenesedés irányába
módosítják. Az organofilizált montmorillonit
(OMMT) vastartalma jelentős (2,43 atom %)
a szepiolitéhoz (0,56 at %) képest. A
vasatomokat a legnagyobb mennyiségben (4
at %) tartalmazó FeMMT montmorillonit aktív
felülete aggregátumok képződése miatt nem
hozzáférhető, így a polipropilén mátrix
lánctördeléses degradációját nem tudja a
szenesedés irányába módosítani. Ugyanez a
helyzet a kezeletlen montmorillonit esetében,
77. ábra - A HTAB-bal felületkezelt MMT
így ezek a minták az alkalmazott lézersugár (7,5 W; 1p) pirolízis utáni SEM felvétele
hatására átégtek.
A felületkezelés és a vastartalom együttes szükségességét úgy is bizonyítottuk, hogy a
kezeletlen MMT-ot (Microtec) hexadecil-trimetil-ammónium-bromiddal (HTAB) felületkezeltük. A SEM
felvétel (77. ábra) a minta szenes maradékában szén-nanoszál/cső jelenlétéről tanúskodik.
3016
2953
CH4 C2H2 CO C2H4 CO2
2914
991
949
3086 912
1458 889
1377
Abszorbancia
2360
1650
2341 1304
PP-FeMMT 2164 1158
2128
PP-MMT 731
3318 673
PP-SEP 3264
1888
PP-OMMT
2987
3500 3000 2500 2000 1500 1000

Hullámszám [cm-1]
78. ábra - A különböző agyagásványokat tartalmazó minták gázfázisú FTIR spektrumai (7,5 W, 6.s)
A gáz fázisról on-line módon felvett FTIR spektrumokat elemezve jelentős különbségeket
tapasztaltunk az agyagásványok viselkedésében. A 78. ábra a lézer-pirolízis során keletkezett gázok
89
spektrumait mutatja a mérés 6. másodpercében (a minták egy része később az átégés miatt nem volt
vizsgálható) megállapítható, hogy a lézer-pirolízis során szenesedő minták (PP-SEP, PP-OMMT)
spektrumaiban rendre megjelent az acetilén (731, 3264, 3318 cm-1) míg az átégett minták
spektrumaiban nem, vagy csak kis mértékben. Metán (1303, 3016 cm-1) és etilén (949, 1888, 2987
cm-1) mind a négy esetben keletkezett (bár eltérő mennyiségben), de az acetilén jelenléte
egyértelműen a szenesedő mintákhoz kapcsolható.
A szakirodalom szerint [243, 244, 268] a szén-nanocsövek kialakulásában az etilén, acetilén
és metán gázoknak – amelyek esetünkben a polipropilénből in-situ módon keletkeznek –
kulcsszerepük van, ezért a lézer-pirolízis során felvett IR spektrumokban ezen gázok vizsgálatára
kellett külön hangsúlyt fektettünk. A keletkező gázok kulcsszerepét a pásztázó elektronmikroszkópos
felvételek is mutatják, amelyeken megfigyelhető, hogy a nanocsövek/szálak a gáz áramlásának
irányába orientálódtak (79. ábra).
79. ábra - Orientálódás a gáz áramlásának irányába

A legnagyobb szén-nanoszál/nanocső hányad a SEM képek tanulsága szerint is a PP-OMMT
minta esetében képződött, ami arra utal, hogy a szén-nanocsövek képződéséhez elengedhetetlen
gázok (acetilén, etilén, metán) mennyisége arányos a képződött szén-nanoszálak/csövek
mennyiségével.
4.4.2.2 Az optimális agyagásvány-tartalom meghatározása
Egyértelműen kiderült, hogy az organofilizát montmorillonit (OMMT) a legjobb adaléknak szén-

nanoszál/cső képződésének elősegítésére. A következő mintasorozatban az OMMT optimális
koncentrációját, azaz a legkedvezőbb összetételű polimer kompozitot kerestük, amelyből a
legnagyobb mennyiségű kis szénatomszámú szénhidrogén keletkezik. A készített minták összetételét
a 30. táblázat foglalja össze.
30. táblázat - Az összetétel optimalizáláshoz készített minták összetétele
PP OMMT
(Moplen HP 500N) (Bentone SD-1)
PP-OMMT 2,5 % 97,5 % 2,5 %
PP-OMMT 5 % 95 % 5%
PP-OMMT 10 % 90 % 10 %
PP-OMMT 20 % 80 % 20 %
90
800
2,5%
700
5%
2,5% 600
10%
Abszorbancia
500 20%
Integrál
5%
400
300
10%
200
20% 100
0
a 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 b Acetilén Etilén Metán
-1
Hullámszám [cm ]
80. ábra - Az összetétel optimalizáláshoz készített minták gáz fázisának (a) minőségi és (b) mennyiségi
összehasonlítása
A 80. ábra az OMMT-t különböző mennyiségben tartalmazó PP polipropilén mátrixú minták 7,5
W lézerteljesítménnyel 1 percig végzett lézer-pirolízise során fejlődő gázok IR spektrumait, és ez alatt
fejlődött acetilén, etilén és metán gázok mennyiségét ábrázolja. A 80.b ábra ábra egyes oszlopok
magassága az acetilénre (715-740 cm-1), az etilénre (932-964 cm-1) és a metánra (1286-1317 cm-1)
jellemző csúcsok idő szerinti integrálját jelenti. A pirolízisgázok elemzése során a spektrumok alapján
minőségbeli különbséget nem, de mennyiségi eltéréseket találtunk az OMMT tartalom függvényében.
A különbségek elsősorban nem a lézer-pirolízis során fejlődött acetilén, hanem az etilén és metán
mennyiségében adódtak. Utóbbiak esetén jelentős csökkenés figyelhető meg az 10 és 20 % OMMT-t
tartalmazó minták esetében. Azt alapul véve, hogy a nagyobb mértékű gázfejlődés kedvez a szén-
nanocső képződésnek, a vizsgált összetételek alapján az 5 % agyagásvány alkalmazása javasolt.
a b c d
81. ábra - A szenes maradékok SEM képei (a) 2,5 %; (b) 5 %; (c) 10 %, (d) 20 % OMMT tartalmú PP
A SEM képek ezen mintasorozat esetében is alátámasztották a gázfázisú elemzés

eredményeit. A legkiterjedtebben és sűrűbben nanocsővel borított területet 5 % agyagásványt
tartalmazó minta felületén találtuk (81.b ábra). Az agyagásvány-tartalom növekedésével az
elszenesedett mintadarab (PP-OMMT 10 %, PP-OMMT 20 %) egyre kisebb felületén fordultak elő
szén-nanocsőben illetve szálban gazdag területek (81.c, d ábra). Ennek oka feltehetően az, hogy
amennyiben a lemezes agyagásvány aránya túl nagy a szénforráshoz képest, a kezelés során
felületre migráló MMT megvédi a polimer egy részét a további bomlástól. Ez magyarázza a képződött
gázok mennyigésének csökkenését is.
4.4.2.3 Különböző polimer mátrixok alkalmazása
Az előző fejezetek eredményei alapján a szén-nanocső illetve szén-nanoszál előállításához 5

%-ban alkalmazott organofilizált montmorillonit tűnt a leghatékonyabban szenesítő, s a polipropilén
mátrixban jól eloszlatható agyagásványnak. Vastartalma katalizálja a szálképződést, és lemezes
91
szerkezete miatt gázzáró tulajdonságú, így az in-situ módon keletkezett etilén, acetilén és metán
gázokat (a szén-nanocső prekurzorait) képes egy speciális mikroklímában tartani.
A következőekben megvizsgáltuk, hogy szénforrásként milyen egyéb polimer jöhet még szóba.
A hulladékokban fő tömegben előforduló poliolefinekre koncentrálva összehasonlítottuk a polipropilén
(PP), a polietilén (PE) és ezek kopolimerének (PP/PE kb. 8-9 %-os PE tartalommal) viselkedését (31.
táblázat). Célunk annak megállapítása volt, hogy a hulladék összetételének változása milyen hatással
lehet a lézer-pirolízis során fejlődő gáz mennyiségére, minőségére, s következőképpen a szén-
nanoszál/cső képződésére.
31. táblázat - A különböző polimer mátrixú minták összetétele
PP PP-PE PE OMMT
(Moplen HP 500N) (Moplen EP 340 s) (Quamar CD18N) (Bentone SD-1)
PP-OMMT 95 % - - 5%
PP/PE-OMMT - 95 % - 5%
PE-OMMT - - 95 % 5%
A minták közötti különbségeket az előzőeken tárgyalt módon, a LP kezelés során keletkező

gázok aránya, valamint maradék pásztázó elektronmikroszkópos felvételeken megfigyelhető
különbségek alapján értékeltük.
700
600
PP
Abszorbancia
500 PP-PE
PE
Integrál
PE 400
300
PP/PE
200
100
PE
0
3500 3000 2500 2000 1500 1000 500
a -1 b Acetilén Etilén Metán
Hullámszám [cm ]
82. ábra - A különböző polimer mátrixú minták lézer-pirolízise (7,5 W, 1 perc) során fejlődő acetilén, etilén és metán
gázok minőségi (a) és mennyiségi (b) összehasonlítása
Az FTIR spektrumok alapján megállapítható, hogy a különböző polimer mátrixú minták lézer-
pirolízise során minden esetben fejlődik metán, etán, acetilén (82.a ábra); különbséget csupán a
képződött gázok egymáshoz viszonyított arányában találtunk, az előző fejezetben tárgyalt
eredményekhez hasonlóan. A 82.b ábra az acetilén, etilén és metán gázokra jellemző csúcsok alatti
területek integrálértékét mutatja, ami alapján a keletkezett nanocső mennyiségére következtethetünk
az egyes minták pirolízise során fejlődő gázok mennyiségének és egymáshoz viszonyított arányának
összehasonlításával.
A 82. ábra alapján az egyes polimerfajták pirolízise során fejlődő acetilén gáz mennyisége nem
mutat eltérést, az etilén és a metán mennyiségében viszont jelentősebb különbségek figyelhetőek
meg. Mindhárom szénhidrogén típust figyelembe véve a PP minta esetén figyeltük meg a
legjelentősebb szénforrás-képződést a gáz fázisban, PE esetében pedig a legkevesebbet (miközben a
képeződött acetilén mennyisége azonos volt). A kopolimerből képződő gázfázis összetétele a két
homopolimer megfelelő értékei között foglalt helyet. A detektált pirolízisgázok mennyisége valamint az
azzal összhangban levő elektronmikroszkópos megfigyelések alapján egyaránt a polipropilén
92
alkalmazása eredményezte a vizsgált polimerek közül a legjobb kiinduló anyagot a szén-

nanoszálak/nanocsövek képződéséhez.
4.4.3 A körülmények hatásának vizsgálata

Mivel a felfedezett szálak/csövek továbbra is változatos átmérővel (150 nm - 2μm), és
szerkezettel fordultak elő, ezért az előállítás körülményeinek hatását kezdtük vizsgálni a szén-
nanoszálak/csövek mennyiségére, valamint a kialakuló objektumok átmérőjére, és szerkezetére. A
körülmények optimalizálásához a korábbi kísérletek során legkedvezőbbnek talált PP-OMMT 5 % jelű;
95 % PP-t és 5 % OMMT-t tartalmazó mintát használtuk.
4.4.3.1 A lézerteljesítmény hatásának vizsgálata
A pirolízis során alkalmazott lézerteljesítmény hatásának vizsgálatához a mintát 1 W; 5 W; 6 W;

7,5 W; 8 W; és 9 W lézerteljesítménnyel végzett 1 percig tartó pirolízisnek vetettük alá. A
gázspektrumokat elemezve 1 W felett ismét csak a keletkező gázok mennyiségében figyeltünk meg
különbségeket. Az 1 W energiájú lézersugár nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a polimert
jelentős mennyiségű kis szénatomszámú komponensekre bontsa.
Az acetilén, etilén és metán gázok mennyiségének változását a lézerteljesítmény függvényében

a 83. ábra oszlopdiagram formájában szemlélteti. Míg az acetilén gáz mennyisége kis mértékben, de
egyenletesen nő az alkalmazott lézerteljesítménnyel, addig az etilén és metán fejlődése a
lézerteljesítmény függvényében maximumon átmenő görbét mutat. Az eredmények arra utalnak, hogy
az etilén és a metán gázok mennyisége a limitáló tényező a szén-nanoszál/cső képződési
folyamatában, ezért a 7,5 W-os lézerteljesítmény alkalmazása célszerű.
800
700 1W
600 5W
6W
500
7,5W
Intergál
400 8W
300 9,5W
200
100
0
Acetilén Etilén Metán
83. ábra - A különböző lézerteljesítménnyel pirolizált PP-5

%OMMT mintákból 1 min alatt fejlődő acetilén, etilén és metán
gázok mennyiségi összehasonlítása
Összehasonlításképpen Raman felvételeket (84.a ábra) és TG vizsgálatokat (84.b ábra)

készítettünk az 5; 7,5 és 9 W lézerteljesítménnyel pirolizált minták szenes maradékairól, amelyből az
látható, hogy a D sáv (1341 cm-1) aránya a G sávhoz (1595 cm-1) viszonyítva az egyre nagyobb lézer
teljesítmény hatására csökken, ami a szerkezet rendezettebbé válására utal [269]. (Jelentős
különbség a 9 és 7,5 W sugárintenzitás hatása között már nem tapasztalható.)
A TG vizsgálatokat az elszenesedett polimerről készítettük levegő atmoszférában, így a
keletkezett szenes szerkezet mennyiségét hasonlíthattuk össze. 5 W teljesítmény hatására még
93
tapasztaltunk egy kevés polimer maradékot a mintán, azonban jól látható, hogy a lézer
teljesítményének növelésével nőtt a szenes maradék aránya. A 7,5 és 9 W között azonban jelentős
különbség már nem tapasztalható, így a kisebb teljesítmény is elegendő.
D sáv
1341cm-1G sáv
11 000 1595cm-1
10 000
9 000
8 000
Raman intenzitás
7 000
6 000
5W
5 000
4 000
7,5W
3 000
2 000
1 000 9W
0
1000 1500 2000
a Hullámszám [cm-1] b
84. ábra - A különböző teljesítménnyel pirolizált PP-5 %OMMT minták szilárd maradékának Raman (a) és TG
eredményei (b)
4.4.3.2 Lézer-besugárzási idő vizsgálata
A besugárzási idő hatásának vizsgálatakor szintén a PP-OMMT 5 % jelű mintát sugároztuk be

CO2 lézerrel, 7,5 W-os lézerteljesítménnyel 0,5; 1; 2; 3; és 4 percig. A 85. ábra az etilén
képződésének sebességét mutatja az idő függvényében, amiből jól látszik, hogy a gázfejlődés a
pirolízis kezdetén (kb. 50-60 s-ig) a legintenzívebb,
ekkor exponenciálisan növekszik a detektált gázok
mennyisége, majd az idő előrehaladtával (kb. 150 s
után) a másodpercenként detektált gáz mennyisége
már csak kis mértékben növekszik, végül állandósul.
Egy idő után a gázfejlődéssel járó polimer
degradáció lelassul, s a lézer csupán elszenesedett
felületet izzítja tovább. Az eredmények alapján tehát
a lézer-besugárzási idő jelentős növelése nem
célszerű, 7,5 W-os lézerteljesítmény alkalmazása
esetén az 1-2 perces besugárzási idő az adott
helyen rendelkezésre álló polimert nagy 85. ábra - Etilén gáz fejlődése az időben
valószínűséggel teljesen elbontja. A hosszabb lézer- 7,5 W-os lézerteljesítmény hatására
besugárzási idő elektonmikroszkóppal megfigyelhető
változásokat sem okozott a szén-nanoszálakban/csövekben.
94
4.4.3.3 A lézer-pirolízis során alkalmazott atmoszféra hatásának vizsgálata
A zárt vagy nyitott cella, valamint az atmoszféra változtatásának hatását is vizsgáltuk a lézer-
pirolízis során lejátszódó folyamatokra. Zárt gázcella alkalmazása esetén a szén-nanoszálak/csövek
képződését nem befolyásolta, hogy inert (N2) vagy oxidatív (levegő) atmoszférát alkalmaztunk. Ennek
magyarázata az lehet, hogy a gáz cellát a mérés előtt a vizsgálandó gázzal feltöltve, megkezdtük a
lézer-pirolízist első másodpercek után a lézernyaláb hatására bekövetkező nagymennyiségű
gázfejlődés a minta izzásának közvetlen környezetében (az alkalmazott atmoszférától függetlenül)
speciális mikroklímát, inert körülményeket hoz létre.
Átszívásos gázcella (1 l/min sebességű gázáram) alkalmazása esetén nem tapasztaltunk a
SEM felvételeken szén-nanoszál/csőképződést, amely megfigyelés szintén a fejlődő gázokból
(acetilén, etilén, metán) kialakított atmoszféra szükségességét támasztja alá.
Gázcella nélkül, szabad levegőn pirolizálva a mintákat, azok begyulladtak, azonban a kialakuló
gázzáró réteg megakadályozta a folyamatosan fejlődő gázok gyors távozását, így szén-
nanoszálak/csövek képződését ez esetben is tapasztaltuk. Mivel azonban az értékes gázok egy része
az égés következtében megsemmisülhet a zárt pirolízis cella alkalmazása előnyös.
A szén-nanocső/nanoszál-képződési folyamat tehát szabad levegőn, valamint zárt cella
alkalmazása esetén inert illetve oxidatív atmoszférában egyaránt megvalósítható, azaz a statikus
atmoszférára a folyamat nem érzékeny. Áramló közeg alkalmazása azonban a prekurzor gázokat
eltávolítja a rendszerből, s lehetetlenné teszi a nanocső szintézist, mivel a rendezett forma
kialakulásához szükséges idő nincs biztosítva. A vázolt tapasztalatok és megfigyelések már a
képződési mechanizmusra engednek következtetni.
4.4.4 A nanoszál-képződés feltételezett mechanizmusa lézer-pirolízis

körülményei között
Az egyes kompozitok pirolízis maradékainak elektronmikroszkópos pásztázása során képet
kaptunk a szénszál/csőnövekedés egy lehetséges módjáról. A szénszálak átmérője az elszenesedett
„kupola” belseje felé haladva egyre csökken.
a b
c d
86. ábra - A képződés mozzanatai (a) a növekedés megindulása, (b) bambusz szerkezet, (c) a szálak
elvékonyodnak, (d) rendezettebb szerkezet alakul ki
95
Megfigyeléseink alapján Kovalevski [244] eredményeinek megfelelően kétféle növekedési

(„bambusz” és szén-nanocső) mechanizmust feltételezhetünk. Véleményünk szerint az átmérő és
szerkezetbeli különbségeket a hővezetésből adódó eltérő hőmérsékleti, és gázfejlődési viszonyok
magyarázzák. A 86. ábra képei a szálképződés fázisáról tanúskodnak, ahogy a főként amorf szénből
álló burkot átszakítva (86.a ábra) megindul a nanoszálak növekedése. Ahogy hosszabbodnak a
szálak, átmérőjük egyre vékonyodik, falszerkezetüket egyre kevesebb amorf szén fedi (86.c ábra). Az
egyre kisebb átmérőjű szálak szerkezete egyre simább, rendezettebb, csőszerűbb (86.d ábra),
kevésbé „bambusz jellegű” (86.b ábra).
a b c
87. ábra - A montmorillonit lemezkék mint katalizátorok (a) MMT mint kiindulási pont, (b) MMT és CNT keverék,
(c) MMT lemezkék
A vizsgált mintadarab egyes helyein jól megfigyelhetőek voltak a szén-nanoszálak/csövek

kiindulási pontjai (87.a ábra), melyek apró szemcsék (minden bizonnyal agyagásvány lemezkék) a
degradálatlan polimer alatt. A 87. ábra képein az látható, hogy a pirolízis maradékot a szenesedett,
grafitizálódott részek mellett nagy tömegben montmorillonit részecskék alkotják (87.b ábra), melyek a
pirolízis során a lézer által ért felületre migráltak és felhalmozódtak (87.c ábra). Az általunk vizsgált
szén-nanocső növekedési folyamatot tehát egy szilárd, helyhez kötött katalizátor segíti elő: így a szén-
nanocső növekedés ebből a szempontból leginkább a Kunadian [247] által leírt rögzített katalizátort
feltételező „root” növekedési mechanizmusnak felel meg. Sok esetben azt figyeltük meg, hogy a
képződött szén-nanoszálak/csövek a porózus, lyukacsos szerkezetű szenes maradék mélyedései felé
orientálódnak, a gázáramlás útját követve.
A lézerrel történő szén-nanocső előállítás előnye, hogy a lézerteljesítmény változtatásával jól
kontrollálható a reakcióhőmérséklet, mely Goya [208] megállapításai alapján az előállított szén-
nanocsövek átmérőtartományával van összefüggésben. Ezt igazolja az a Raman felvétel is, ami a
lézer teljesítményének növelésével rendezettebb falszerkezetre utal.
4.4.5 A szenes maradék összetételének termograviméteres vizsgálata

A 7,5 W-on 1 percig végzett lézer-pirolízis után az elszenesedett terültet elválasztottuk a még
érintetlen polimer mátrixtól és analitikai mérlegen visszamértük a maradékot. 10 mérés eredményeit
átlagoltuk, amiből kiderült, hogy 7,1 % szenes maradék keletkezik a polimer kompozitból. A TG
mérések során kb. 20 mg szenes maradékot mértünk be platina tégelybe, és a hőmérsékletprofilt 25-
1200°C tartományban levegőben vettük fel, hogy az irodalom alapján a nanocső kitermelést 600-
900°C hőmérséklet tartományban meghatározhassuk [270].
Az eredmények alapján megállapítható (88. ábra), hogy az LP után visszamaradó szenes

maradék kis mennyiségben (3,8 %) tartalmaz polimert, ami 450°C-ig elbomlik. A mérés utáni fehér
színű, vázas szerkezet maradt vissza, ami teljes mértékben a szenes részben (illetve az eredeti
96
polimerben) jelen lévő montmorillonit-tartalommal azonosítható (9,9 %) a szenes maradékra nézve).

600-1000°C hőmérséklet tartományban egyenletes és jelentős mértékű (86,2 %) tömegcsökkenést
tapasztalható, amely részben az amorf szén, részben pedig a rendezettebb szerkezetű szén
módosulatok (kisebb-nagyobb átmérőjű szénszál/többfalú szén-nanocső) bomlását jelzi. Amennyiben
a 771°C-ig lejátszódó bomlást teljes mértékben az amorf szénnek tulajdonítjuk (32,2 %), akkor a
kiszámítható, hogy a szálas szénstruktúrák hozama 3,3 % (a kiindulási polimer kompozithoz
viszonyítva). Az amorf szén jelenlététől eltekintve pedig megkaphatjuk a maximális hozamot, ami a
szenes maradéknak 86,2 % rendezett szénstruktúrát tulajdonítva 6,13 % maximális kitermelést jelent.
A szenes maradék pedig min. 58,3 % (max. 86,2 %) száltartalom mellett 9,9 % MMT-t, 3,8 % polimert
és max. 28 % amorf kormot tartalmaz. Ez az anyag módosítás nélkül alkalmas polimeradalékként
történő felhasználásra [271].
88. ábra - Az elszenesedett pirolízis maradék TG görbéje (PP-5 %OMMT 1 W, 1p)
4.4.6 Konklúzió
A műanyaghulladékok lézer-pirolízise során felfedezett jelenséget, miszerint vékony (40 nm - 2

μm átmérőjű), szálszerű objektumok képződnek PP mintákon modelleztük. Ennek során
feltérképeztük a szálképződéshez szükséges körülményeket és összetevőket. A transzmissziós
elektronmikroszkópos képek, a TG vizsgálat, valamint a Raman spektrometriai eredmények azt
mutatják, hogy az előállított szén-nanocsövek és nanoszálak falszerkezete viszonylag rendezetlen. A
polimerből agyagásvány katalizátorral történő szén-nanocső előállítás tehát az elektronika minőségi
szén-nanocső igényének kielégítésére nem alkalmas. A szén-nanocsövek kialakulásában a
polipropilén katalitikus bomlása során keletkező etilén, acetilén és metán gázoknak kulcsszerepe van,
amit a gázfázis elemzésének segítségével a nanoszálak képződése során markerként lehet használni,
összehasonlítási alapot szolgáltatva a különböző összetételű frakciók hasznosíthatóságának
megítéléséhez.
A legmegfelelőbb katalizátort keresve, azt tapasztaltuk, hogy csak azon agyagásványok

járulnak hozzá a szén-nanocső képződéshez, melyek katalitikus ionokat pl. vasat tartalmaznak
szerkezetükben, mint pl.: a montmorillonit. A katalitikus hatás kifejtése érdekében, azonban megfelelő
97
diszperzitásfok kialakítása is szükséges, ami a részecskék felületkezelésével érhető el. Az

agyagásvány geometriája sem elhanyagolható tényező, ugyanis a szénforrásként szolgáló gázok
visszatartásához, s a szálképződéshez szükséges mikroklíma létrehozásához az agyagásványnak jó
gázzáró-képességet kell biztosítania. Az optimális szénforrás kritériuma, hogy lézer-pirolízis hatására
megfelelő mennyiségű és minőségű gáz fejlődjön belőle, ami rendezett formába tud átalakulni az
agyagásványból képződött védőréteg által kialakított mikroklíma hatására. A polipropilén és az
organofilizált montmorillonit mellett jelen levő egyéb komponensek, mint például magnézium-hidroxid
égésgátló illetve egyéb töltőanyagok, az eddigi vizsgálatok szerint nem okoznak zavaró hatást. A
berendezés-paraméterek tekintetében a zárt pirolíziscella, a 7,5 W-os lézer teljesítmény és 1 perces
besugárzási idő bizonyult optimálisnak.
A lézer-pirolízis optimalizált körülményei között a szén-nanocső keletkezésének számos
feltétele biztosított: acetilén és etilén jelenléte a polipropilén pirolítikus bomlásából, montmorillonit,
mint vastartalmú katalizátor, valamint a lézerbesugárzás által biztosított magas reakcióhőmérséklet. A
kialakított metodikát a szakirodalomból ismert szén-nanoszál, illetve többfalú szén-nanocső előállítási
módszerekkel összehasonlítva megállapítható, hogy az új módszer azoknál jóval egyszerűbben
valósítható meg, s lehetővé teszi olyan polipropilénben gazdag, nagy töltőanyag-tartalmú
hulladékfrakciók hasznosítását, amelyek újrafeldolgozása szekunder polimer alapanyagként nem
valósítható meg. A többségében rendezetlen szerkezetű szén-nanocsövek alkalmazására számos
lehetőség merül fel, mint pl. a polimerek égésgátlása és nanoszállal erősített kompozitok előállítása.
5. AZ EREDMÉNYEK GYAKORLATI ALKALMAZHATÓSÁGA
A lézer-pirolízis-FTIR módszer kifejlesztése elősegítheti a különböző polimerek bomlásának, és

adalékaik hatásmechanizmusának felderítését, továbbá felveti az ipari alkalmazhatóság lehetőségét a
hulladékelemzésben, pl. a klórtartalom kimutatásában és a szén-nanocső/nanoszál előállításában is.
A dolgozat során megjelölt szeparációs határok és értéknövelési módszerek a

műanyaghulladékok jelenleginél nagyobb arányú újrahasznosítását teszik lehetővé. A gépjárműipari
hulladékfeldolgozás könnyűfrakciójának hasznosítására a 89. ábrán bemutatott folyamat a
disszertáció eredményei alapján az iparban is megvalósítható.
recPUR
Értéknövelés
Termék
Tiszta
frakciók:
PP, PE
ASR műanyag
könnyűfrakció Válogatás CNT/CNF CNT/CNF
sűrűség alapján előállítás MMT
Töltött keverék
PP frakciók
Pirolízis Olaj
Gáz
Egyéb
koksz
frakciók
89. ábra - A gépjárműipari könnyűfrakcióból származó műanyaghulladék újrahasznosítási lehetősége
98
A Polimertechnika Tanszékkel együttműködve hulladék (ρ=0,94-0,97 g/cm3 PE frakció),

stabilizátor és üvegszál alkalmazásával autó ajtónyitó-kart (90. ábra) terveztünk és gyártottunk. Ezzel
igazoltuk, hogy az autóipar magas műszaki követelményeinek megfelelő termékek tervezésére és
gyártására megvalósítható.
+üvegszál
+stabilizátor
Hulladék Regranulátum
Fröccsöntés
90. ábra - A másodlagos alapanyagból készített autóajtó-nyitó kar gyártásának folyamatábrája
Autóroncsból származó műanyaghulladék (ρ<0,92 polipropilén), égésgátló adalék és üvegszál

felhasználásával, réteges szerkezetű kompozitot (91. ábra), valamint poliuretán- és gumihulladék
(47,5 %) nagyarányú felhasználásával egy önkioltó (V-0) geomembránt fejlesztettünk ki a
hulladéklerakók szigetelésére, mely egyrészt lehetőséget nyújt – a műanyaghulladékok lerakását
kiváltó feldolgozása miatt – a lerakók terhelésének csökkentésére, másrészt nyersanyag-
megtakarítást is eredményez. A sok szerves anyagot tartalmazó hulladékok bomlása során
keletkezett hő a hulladékok, sőt akár az egész hulladéklerakó begyulladásához vezethet, a
hulladéklerakók fedésére kifejlesztett geomembránnal ezen katasztrófák pusztítása jelentősen
csökkenthető.
91. ábra - A másodlagos alapanyagokból préseléssel készült többrétegű kompozit
A munka során olyan új ötletek merültek fel, melyek további ipari kutatás-fejlesztési programok
alapjául szolgáltak. Az eredmények hasznosítására sor került egy hazai Recytech (Roncsautók és
elektronikai hulladékok szerves anyagainak hasznosítására szolgáló technológiák fejlesztése a
jövőbeli deponálás elkerülésére) és a két nemzetközi W2Plastics (EU7, Magnetic Sorting and
Ultrasound Sensor Technologies for Production of High Purity Secondary Polyolefins from Waste) és
Multihybrids (EU6, Innovative sensor-based processing technology of nanostructured multifunctional
hybrids and composites) pályázat keretein belül.
99
6. ÖSSZEFOGLALÁS
A gépjárműiparból származó vegyes műanyaghulladékok újrahasznosítását egyrészt a

környezet védelme érdekében, másrészt pedig a jogszabályok szigorodása miatt rövid határidőn belül
meg kell oldani. A megfelelő technológia kidolgozásának alapja az összetétel pontos ismerete.
Egy olyan új mérési módszert fejlesztettünk, ami a polimerek bomlásának megismerésén
keresztül segíti a hulladékok összetételének meghatározását és az adalékolt polimerek vizsgálatát.
Módosítatlan polipropilénen vizsgáltuk a rendszer a lézerteljesítmény-függését, reprodukálhatóságát,
a különböző atmoszférák és mintavételezési módok, továbbá a besugárzási idő hatását. Klór tartalmú
polimer (PVC) példáján az LP-FTIR rendszert összehasonlítottuk egy égési folyamatok vizsgálatára
használt mass-loss típusú Cone kaloriméter MLC-FTIR módszerrel, mely során megállapítottuk, hogy
a lézer-pirolízis kisebb anyag és energiaigény mellett jobban szabályozható, pontos és gyors mérést
tesz lehetővé, továbbá folyamatos technológiába iktatható. A módszer széleskörű alkalmazhatóságát
égésgátolt rendszereken végzett kísérletekkel bizonyítottuk. Fém-hidroxid égésgátló adalékot
tartalmazó etilén-vinil-acetát kopolimer esetében a gáz fázis vizsgálata során esetsav-megkötést
tapasztaltunk, amit szilárd fázisú ATR vizsgálatokkal is alátámasztottunk.
Lézer-pirolízissel a gáz fázisban is kimutatható az agyagásványok katalizáló és szenesítő
hatása. Ez a szenesítő hatás egyben segíti a felhabosodó égésgátló rendszer hatékonyságát. A
csupán 0,2 %-ban alkalmazott fém-kelát szinergetikus hatása is detektálható foszfor és nitrogén
tartalmú felhabosodó égésgátló adalékok mellett, ami a szenes védőréteg hatását időben elnyújtva
tovább megvédi a polimert a hőhatástól.
A műanyagok elemzésére és sűrűség alapján történő szeparálásához egy komplex több
vizsgálatból álló protokollt állítottunk össze, amivel az elválasztáshoz szükséges sűrűséghatárok is
megállapíthatóak. A különböző mérési módszerek kiegészítik egymást, segítve azt, hogy teljes képet
kapjunk a műanyag hulladékok összetételéről és viselkedéséről. A Fourier Transzformációs Infravörös
Spektrometria a fő komponensek, a Raman Spektrometria pedig a kisebb koncentrációban jelenlévő
összetevők és a degradációs állapot meghatározására használható. A fekete szemcsék problémáját
pedig a lézer-pirolízis segítségével küszöböltük ki, ugyanis a polimerek bomlása során keletkező
gázok minőségéből és arányából vissza lehet következtetni a pirolizált minta összetételére. A
töltőanyagok mennyiségét termogravimetriás módszerrel, a minőségét pedig FTIR méréssel
határoztuk meg. Az egyes frakciók kristályos fázisainak tisztasága és termikus viselkedése
differenciális pásztázó kalorimetria (DSC) segítségével tanulmányozható.
Az autóroncsból származó műanyag hulladék sűrűség alapján történő válogatásával a
következő anyagokat nyerhetjük ki: PP ρ<0,92 g/cm3; PE: 0,94<ρ<0,97 g/cm3, PS/ABS 1<ρ<1,1
g/cm3.
A hulladékáramok piaci értékének növelése csak speciális funkciók (pl.: égésgátoltság)
kialakításával érhető el. Ezek a használati értékek pedig a felhasználási terület követelményeivel
összhangban, különböző adalékok hozzáadásával biztosíthatóak.
Ammónium-polifoszfát égésgátló adalékból már 26 % elegendő a V-0 minősítés eléréséhez, és
a maximális hőkibocsátás – a referencia mátrixhoz képest – negyedére csökkentéséhez; ugyanis
hulladékok töltőanyag-tartalmának köszönhetően egyrészt csöpögésgátló, másrészt pedig
hőkibocsátás-csökkentő hatást figyeltük meg. Ezzel alátámasztottuk, hogy a kis koncentrációban jelen
levő szervetlen komponensek (pl. agyagásványok) az égés során lejátszódó reológiai, valamint
termikus és termooxidatív bomlási folyamatokban meghatározó szerepet játszanak, ami a kisebb
égésgátló koncentráció esetén a habszilárdság növelésében, míg nagyobb égésgátló koncentráció
esetében a már egyébként is merev hab törékennyé tételében mutatkozik meg. A hulladékban
100
jelenlévő kis mennyiségű töltőanyag csöpögést gátló (viszkozitást növelő) hatásának eredményeként,
a szabvány szerinti besorolás alapján kevesebb adalékkal is elérhető a kedvező V-1 fokozat. Ez a
hatás az oxigénindex vizsgálatok körülményei között nem tud érvényesülni, ezért ez utóbbi esetben a
hulladék már kis égésgátló koncentrációnál is könnyebben meggyújtható.
A hulladék mátrixban erősítésként 30 tömeg % üvegszál-tartalom mellett érhető el a legjobb
szakítószilárdság. Az égésgátló mellett az erősítés nem tudott kellőképpen érvényesülni, így egy
olyan réteges kompozitot alakítottunk ki, ahol az égésgátló és az erősítő anyag külön rétegbe került. A
felhasznált hulladékok részarányának növelése céljából pedig szénforrásként hulladék poliuretánt
használatunk. Két különböző technológiával gyártott erősített és égésgátolt kompozitot hasonlítottunk
össze. A két kompozit összetétele megegyezett, azonban a szerkezetük eltérő volt. Míg a keveréssel
készült kompozit esetében a komponenseket belső keverőben homogenizáltuk, majd 4 mm vastag
lapokká préseltük, addig a réteges kompozitot egy 2 mm-es mag és két 1 mm-es héj réteg
összepréselésével alakítottuk ki. A próbatestek szerkezetének megváltoztatásával az égés időben
elnyújtható, és a húzószilárdság tekintetében pedig az égésgátolt, erősített, másodlagos
nyersanyagból előállított réteges szerkezettel a referencia polipropilén tulajdonságai már
biztosíthatóak.
A mások által értéktelennek tartott magas töltőanyag és polipropilén tartalmú vegyes hulladék
megfelelő szénforrásnak bizonyult nano és mikro mérettartományba eső szén módosulatok lézer-
pirolízissel történő előállításához. A szerkezet felderítése során bebizonyosodott, hogy többfalú szén-
nanocsövek mellett rendezetlen falszerkezetű szén-nanoszálak is jelen vannak. A szükséges anyagok
és körülmények feltérképezéséhez modellvizsgálatokat végeztünk különböző poliolefinek és
agyagásványok felhasználásával. Az LP-FTIR segítségével megállapítottuk, hogy a polimerek
bomlásából származó kis szénatomszámú szénhidrogéneknek (etilén, metán, acetilén) kulcsszerepe
van, így ezek a gázok markerként használhatóak a folyamat optimalizálásában. Hozzáadott
fémkatalizátor nélkül, polipropilén mátrix és 5 % organofilizált montmorillonit – mint katalizátor –
esetében, 7,5 W-os 1 percig tartó lézerbesugárzás hatására értük el a legjobb kitermelést. A
katalitikus hatás kifejtése érdekében a megfelelő diszperzitásfok kialakításához a felületkezelés
elengedhetetlen; az agyagásvány geometriája pedig a szénforrásként szolgáló gázok
visszatartásában, és a szálképződéshez szükséges mikroklíma kialakításában játszik kulcsszerepet.
Olyan hulladékfrakciók esetében, amelyek anyagában történő hasznosítását a nem megfelelő
tisztaság és inhomogenitás korlátozza, a vázolt módszer egy jó alternatívát jelenthet.
101
7. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
1. Egy új kapcsolt analitikai módszert (lézer-pirolízis (LP)-FTIR Spektrométer) fejlesztettünk ki és

meghatároztuk működési körülményeinek (kialakítás, lézerteljesítmény, mintavételezés,
atmoszféra, időtartam) hatását. Az új módszerrel a hulladékműanyagok klórtartalma a folytonos
technológiákhoz illeszkedő valós idejű vizsgálattal nagy érzékenységgel detektálható. Lézer-
pirolízis módszerrel, valamint ATR-infra vizsgálatokkal bizonyítottuk, hogy etilén-vinil-acetát
kopolimer termikus bomlása közben fejlődő ecetsav fém-hidroxid égésgátló adalékon megkötődik.
Égésgátolt polipropilén gyújtásakor a láng és az anyag felszíne között található - „dark flame”
zónának nevezett - pirolízis tartományban lejátszódó folyamatokat lézer-pirolízis módszerrel
modellezve, szinergetikus hatású égésgátló (agyagásvány, illetve réz-szalicil-aldehid)
adalékkomponensek hatásmechanizmusának fontos részleteit sikerült tisztázni.
2. Elsőként dolgoztunk ki egy több vizsgálatból álló protokollt a műanyag hulladékok jellemzésére és
összetételének elemzésére, amelyben a fekete hulladékszemcsék beazonosításának problémáját
az LP-FTIR módszerrel küszöböltük ki. A vizsgálat során polimer-specifikus gázok keletkeznek,
így ujjlenyomatszerű információt kapunk a különböző típusú műanyagok esetében. A protokoll
alkalmazhatóságát gépjárműipari hulladékok vizsgálatával ellenőriztük. Autóroncsból származó
műanyag hulladék elemzése során megállapítottuk, hogy sűrűség alapján történő szétválasztással
0,92 g/cm3 alatti tartományban viszonylag tiszta polipropilén, a 0,94-0,97 g/cm3
sűrűségtartományban pedig polietilén nyerhető ki, amelyek alkalmasak anyagukban történő
hasznosításra. A 0,92-0,94 g/cm3 tartományban a polietilén és a polipropilén vegyesen, az 1-1,1
g/cm3 frakciókban pedig főként a polisztirol alapú polimerek (PS, ABS, SBS, SIBS, SAN) vannak
jelen. Megállapítottuk, hogy 1 % körüli szervetlen adalékkoncentráció (CaCO3, talkum és
agyagásvány) a viszonylag tiszta PP frakcióban is található.
3. Igazoltuk, hogy a másodlagos polipropilén értéknövelése égésgátló adalékkal megvalósítható, s a

hulladékban kimutatott töltőanyag következtében az értéknövelő égésgátlást biztosító ammónium-
polifoszfát hatása a módosítatlan referenciától eltérő tendenciát mutat. Ezzel alátámasztottuk,
hogy a <1 % koncentrációban jelen levő szervetlen komponensek (pl. agyagásványok) az égés
során lejátszódó reológiai, valamint termikus és termooxidatív bomlási folyamatokban
meghatározó szerepet játszanak. Kisebb égésgátló koncentráció esetén a polipropilén
hulladékfrakció szennyező komponenseinek hatása a habszilárdság növelésében, míg nagyobb
égésgátló koncentráció esetében a már egyébként is merev hab törékennyé tételében mutatkozik
meg. A hulladékban jelenlévő kis mennyiségű töltőanyag csöpögést gátló (viszkozitást növelő)
hatásának eredményeként, a szabvány szerinti besorolás alapján kevesebb adalékkal is elérhető
a kedvező V-1 fokozat. Ez az előnyös hatás az oxigénindex vizsgálatok körülményei között nem
tud érvényesülni, ezért ez utóbbi esetben a hulladék már kis égésgátló koncentrációnál is
könnyebben meggyújthatónak adódik.
4. Új módszert dolgoztunk ki a polipropilén hulladék égésgátlásának és erősítésének együttes

megoldására. Mivel az üvegszál erősítő hatása égésgátló adalék jelenlétében csökken, a
kompozit szerkezetének módosításával - azonos összetétel mellett - értünk el javulást az
égésgálás és a kompozit-szilárdságban egyaránt. Ennek eredményeként 65,5 % újrahasznosított
polimer felhasználásával elsőként fejlesztettünk ki olyan réteges kompozitot, amelynek erősített
102
belső (mag) rétege viseli a terhelést, és a külső égésgátolt héjak csökkentik a polimer
éghetőségét. Megállapítottuk továbbá, hogy a rétegelt kompozit hőkibocsátási maximuma 5
perccel később jelentkezik, mint az ugyanolyan összetételű kevert kompozit esetében; ami azt
jelenti, hogy csupán a szerkezet megváltoztatásával sikerült a menekülésre rendelkezésre álló
időt jelentősen megnövelni.
5. Felismertük, hogy lézer-pirolízis módszerrel polipropilén tartalmú hulladékból, fémkatalizátor

alkalmazása nélkül állítható elő szén-nanoszál (CNF) és többfalú szén nanocső (MWCNT) Az új
módszer a szakirodalomból ismert szén-nanoszál, illetve többfalú szén nanocső előállítási
módszereknél jóval egyszerűbben valósítható meg, s lehetővé teszi olyan polipropilénben gazdag,
nagy töltőanyag-tartalmú hulladékfrakciók hasznosítását, amelyek újrafeldolgozása szekunder
polimer alapanyagként nem valósítható meg. Szisztematikus modellkísérletek elvégzésével
határoztuk meg az előállítást befolyásoló (agyagásvány típusa, gázzáró képessége, vastartalma,
a hulladék összetétele, polipropilén-tartalma, lézerteljesítmény, besugárzási idő, atmoszféra)
paramétereket. Összefüggést figyeltünk meg a keletkező gázok összetétele és a szén-
nanocső/nanoszál képződés között, ami a paraméterek optimalizálásánál markerként is
használható. Megállapítottuk, hogy az agyagásvány vastartalma, alakja és megfelelő eloszlatása
kulcsfontosságú. A legjobb kitermelést polipropilénben eloszlatott 5 % organofilizált montmorillonit
7,5 W-on, 1 percig történő pirolízisével, zárt cellában értük el.
Publikációk az értekezés témaköréből
I. B. Bodzay, B.B. Marosfoi, T. Igricz, K. Bocz, G. Marosi, Polymer Degradation Studies Using
Laser Pyrolysis-FT-IR Microanalysis, Journal of Analytical and Applied Pyrolysis, 85 (2009)
313-320.
II. Andrea Toldy, Brigitta Bodzay, Mircea Tierean, Recycling of Mixed Polyolefin Wastes,
Environmental Engineering and Management Journal 8 (2009) 967-971.
III. Balázs Vajna, Katalin Palásti, Brigitta Bodzay, Andrea Toldy, Silvia Patachia, Roxana
Buican, Croitoru Catalin, Mircea Tierean, Complex analysis of car shredder light fraction, The
Open Waste Management Journal, 3 (2010) 46-55.
IV. Dr. Ronkay Ferenc, Bodzay Brigitta, Dr. Dogossy Gábor, Műanyag alkatrész előállítása
vegyes műanyaghulladékból, Műanyag és Gumi, 47 (2010) 344-347
V. B. Bodzay, A.Toldy, M. Fejős, K. Madi, F. Ronkay, Gy. Marosi, Fire Retardancy and
Reinforcement of Plastic Waste Originating from Different Industrial Sources, Proceeding
Paper ID: 661-ECCM14, 14th European Conference on Composite Materials, Budapest, 2010
VI. Sz. Matkó, A. Szabó, B. Bodzay, P. Anna, Gy. Marosi, Fire retardancy and environmental
assessment of rubbery blends of recycled polymers, eXPRESS Polymer Letters, 2 (2008)
126-132.
VII. B. Bodzay, K. Bocz, Zs. Bárkai, Gy. Marosi, Influence of Rheological Additives on Char
Formation and Fire Resistance of Intumescent Coatings, Polymer Degradation and Stability,
96 (2011) 355-362.
VIII. Nagy Tibor, Bodzay Brigitta, Marosi György, Néhány olajálló gumitípus oxidatív öregedése
Műanyag és Gumi, 44 (2007) 247-252.
103
IX. B.B. Marosfoi, S. Garas, B. Bodzay, F. Zubonyai,G. Marosi, Flame Retardancy Study on
Magnesium Hydroxide Associated with Clays of Different Morphology in Polypropylene Matrix,
Polymer for Advanced Technologies, 19 (2008) 693-700.
X. Bocz Katalin, Bodzay Brigitta, Toldy Andrea, Bárány Tamás, Marosi György, Égésgátolt
szöveterősítéses kompozitok fejlesztése vegyes műanyaghulladékból,
Műanyag és Gumi, 48 (2011) 84-87.
XI. A. Toldy, B. Bodzay, K. Bocz, F. Ronkay, Gy. Marosi, Multilayer Flame Retarded
Composites from Recycled Automotive Shredder Plastic Waste Sources, Proceeding Paper
ID: 800-ECCM14, 14th European Conference on Composite Materials, Budapest, 2010.
XII. Nagy Zsombor, Patyi Gergő, Bodzay Brigitta, Vajna Balázs, Dr. Marosi György, A
kompozitoktól a nano-gyógyszerekig, Műanyag és Gumi, 46 (2009) 450-454.
XIII. Zs. Nagy, G. Patyi, B. Bodzay, B. Vajna, G. Marosi Prüfungen und Herstellungsverfahren
von Composites bis zu Nanomedikamenten, Gummi Fasern Kunststoffe (GAK), 64(2) (2011)
100-104.
XIV. B. Bodzay, M. Fejős, K. Bocz, A. Toldy, F. Ronkay, G. Marosi, Upgrading of Recycled
Polypropylene By Preparing Flame Retarded Layered Composite, Polymer Degradation and
Stability (beadva)
XV. K. Bocz, B. Bodzay, A. Toldy, B. B. Marosfői, T. Igricz, G. Marosi, The use of Laser
Pyrolysis-FTIR method for synthesis and monitoring the formation of carbon nanotubes and
fibres, Carbon (beadva)
XVI. Fejős Márta, Bodzay Brigitta, Autóipari polipropilén hulladék értéknövelő újrahasznosítása,
Műanyag és Gumi (elfogadva)
104
8. IRODALOMJEGYZÉK
[1] Iván B., Polimerek, mint a jövő másodlagos alapanyagai, Magyar Kémiai Folyóirat Előadások 4 (2006)
157-159.
[2] R. Siddique, J. Khatib, I. Kaur, Use of recycled plastic in concrete: A review, Waste Manag, 28 (2008)
1835-1852.
[3] P.M. Subramanian, Plastics recycling and waste management in the US, Resour Conserv Recy, 28 (2000)
253-263.
[4] L. Lehoczki, Műanyagok autóipari alkalmazása, Műanyag és Gumi, 46 (2009) 41-45.
[5] Recytech belső jelentés, Jelenlegi helyzet elméleti összefoglalása, Bay-Logi 2009
[6] S.C. Jürgen: A világ műanyagipara - kitekintés 2010-ig, Műanyag és Gumi, 45 (2008) 205-207.
[7] Lukács P., Új anyagok és technológiák az autógyártásban 1., Maróti-Godai Könyvkiadó Kft.,
Budapest, 1998
[8] K. Bellmann, A. Khare, European response to issues in recycling car plastics, Technovation, 19 (1999)
721-734.
[9] A. Kriwet, E. Zussman, G. Seliger, Systematic Integration of Design-for-Recycling into Product Design, Int
J Prod Econ, 38 (1995) 15-22.
[10] Lukács P., Ronkay F., A gépjármű-recycling aktuális feladatai a szerves hulladékok hasznosítása
vonatkozásában, Műanyag és Gumi, 46 (2009) 70-73.
[11] Dr. Lukács P., Dr. Csőke B., Komplex fejlesztések a shredderezési könnyűfrakció hasznosításának
elősegítésére az Alcufer cégcsoportnál, Környezetvédelmi innovációk – Uniós források, Nemzetközi szakmai
konferencia, Budapest, 2010
[12] RECYTECH Projekt - Roncsautók és elektronikai hulladékok szerves anyagainak hasznosítására szolgáló
technológiák fejlesztése a jövıbeli deponálás elkerülésére, NKTH Kutatási Pályázat TECH_08-A4/2-2008-0142
[13] J. Hopewell, R. Dvorak, E. Kosior: Review, Plastics recycling: Challenges and Opportunities, Philosophical
Transactions of The Royal Society B 364 (2009) 2115–2126
[14] Garai T., Villamos és elektronikus berendezések műanyaghulladékainak értékesítése, Műanyag és Gumi 6
(2002) 6
[15] N. Mustafa and J. Hausman. In: N. Mustafa, Editor, Plastics Waste Management: Disposal, Recycling, &
Re-use, M. Dekker, New York (1993), p. 223.
[16] M.E. Henstock, The impact of materials substitution on the recyclability of automobiles, Resour Conserv
Recycl 2 (1988), 69–85.
[17] P.H. deHaan, M.P. deGoeje, N. Fraunholcz, A technical and economic assessment of electrostatic
separation of mixed plastic waste, Euromat 97 - Proceedings of the 5th European Conference on Advanced
Materials and Processes and Applications: Materials, Functionality & Design, Vol 2, (1997) 215-218
[18] G. Bonifazi, L. Damiani, S. Serranti, E.J. Bakker, P.C. Rem, Innovative Sensing Technologies Applied to
Post-Consumer Polyolefins Recovery, Metal Int, 14 (2009) 5-10.
[19] M.R. Gent, M. Menendez, J. Torano, I. Diego, Recycling of plastic waste by density separation: prospects
for optimization, Waste Management & Research, 27 (2009) 175-187.
[20] J. Scheirs, Polymer Recycling: Science, Technology and Applications, Chichester, UK: John Wiley & Sons
(1998), ISBN-10: 0471970549, Sorting and Separation Techniques p.1-62
[21] S. Pongstabodee, N. Kunachitpimol, S. Damronglerd, Combination of three-stage sink-float method and
selective flotation technique for separation of mixed post-consumer plastic waste, Waste Manag, 28 (2008) 475-
483.
[22] B.L. Altland, D. Cox, R.M. Enick, E.J. Beckman, Optimization of the high-pressure, near-critical liquid-
based microsortation of recyclable post-consumer plastics, Resour Conserv Recy, 15 (1995) 203-217.
[23] X.H. Hu, J.M. Calo, Plastic particle separation via liquid-fluidized bed classification, Aiche J, 52 (2006)
1333-1342.
[24] E.J. Bakker, P.C. Rem, N. Fraunholcz, Upgrading mixed polyolefin waste with magnetic density
separation, Waste Manag, 29 (2009) 1712-1717.
[25] G.M. Richard, M. Mario, T. Javier, T. Susana, Optimization of the recovery of plastics for recycling by
density media separation cyclones, Resour Conserv Recy, 55 (2011) 472-482.
[26] H. Daiku, T. Inoue, M. Tsukahara, H. Maehata, K. Kakeda, Electrostatic separation technology for waste
plastics - Development of a high-purity type separator for plastics, Second International Symposium on
Environmentally Conscious Design and Inverse Manufacturing, Proceedings, (2001) 562-565
[27] H.T. Shen, E. Forssberg, R.J. Pugh, Selective flotation separation of plastics by particle control, Resour
Conserv Recy, 33 (2001) 37-50.
105
[28] M.S. Reddy, K. Kurose, T. Okuda, W. Nishijima, M. Okada, Selective recovery of PVC-free polymers from
ASR polymers by ozonation and froth flotation, Resour Conserv Recy, 52 (2008) 941-946.
[29] I. Stahl, P.M. Beier, Sorting of plastics using the electrostatic separation process, Proceedings of the XX
International Mineral Processing Congress, Aachen, Germany, 5 (1997) 395–401.
[30] F.W. Billmeyer Jr., Textbook of Polymer Science, John Wiley & Sons (1984).
[31] B. Willenberg, Analytical methods for characterizing plastic fractions, Recycling and recovery of plastics
1996, ISBN 3-446-18258-6, 195-201
[32] G. Bonifazi, S. Serranti, A. Bonoli, A. Dall'Ara, Innovative recognition-sorting procedures applied to solid
waste: the hyperspectral approach, Sustainable Development and Planning Iv, Vols 1 and 2, 120 (2009) 885-894
[33] E.J. Sommer, Methods and technologies for post-consumer plastic identification and sortation, Proc. IEEE
Int. Symp. Electron. Environ, (1996) 299-308
[34] W.H.A.M. van den Broek, D. Wienke, W.J. Melssen, L.M.C. Buydens, Plastic material identification with
spectroscopic near infrared imaging and artificial neural networks, Anal Chim Acta, 361 (1998) 161-176.
[35] J.C. Arnold, T. Watson, S. Alston, M. Carnie, C. Glover, The use of FTIR mapping to assess phase
distribution in mixed and recycled WEEE plastics, Polymer Testing, 29 (2010) 459-470.
[36] R. Taurino, P. Pozzi, T. Zanasi, Facile characterization of polymer fractions from waste electrical and
electronic equipment (WEEE) for mechanical recycling, Waste Manag, 30 (2010) 2601-2607
[37] J.H. Kalivas, V.A. Allen, R.G. Rodriguez, Identification of recycled plastic waste by Raman spectroscopy.,
Abstr Pap Am Chem S, 215 (1998) U64-U64.
[38] V. Allen, J.H. Kalivas, R.G. Rodriguez, Post-consumer plastic identification using Raman spectroscopy,
Appl Spectrosc, 53 (1999) 672-681.
[39] F. Bezati, D. Froelich, V. Massardier, E. Maris, Addition of tracers into the polypropylene in view of
automatic sorting of plastic wastes using X-ray fluorescence spectrometry, Waste Manag, 30 (2010) 591-596.
[40] W. Camacho, S. Karlsson, NIR, DSC, and FTIR as quantitative methods for compositional analysis of
blends of polymers obtained from recycled mixed plastic waste, Polym Eng Sci, 41 (2001) 1626-1635.
[41] M.N. Siddiqui, M.A. Gondal, H.H. Redhwi, Identification of different type of polymers in plastics waste,
Journal of Environmental Science and Health Part a-Toxic/Hazardous Substances & Environmental Engineering,
43 (2008) 1303-1310.
[42] I. Aracil, R. Font, J.A. Conesa, A. Fullana, TG-MS analysis of the thermo-oxidative decomposition of
polychloroprene, Journal of Analytical and Applied Pyrolysis, 79 (2007) 327-336.
[43] E. Kaisersberger, E. Post, Practical aspects for the coupling of gas analytical methods with thermal-
analysis instruments, Thermochimica Acta, 295 (1997) 73-93.
[44] S. Materazzi, S. Vecchio, Evolved Gas Analysis by Infrared Spectroscopy, Appl Spectrosc Rev, 45 (2010)
241-273.
[45] W.J. Hall, P.T. Williams, Analysis of products from the pyrolysis of plastics recovered from the commercial
scale recycling of waste electrical and electronic equipment, Journal of Analytical and Applied Pyrolysis, 79
(2007) 375-386.
[46] G. Reggers, M. Ruysen, R. Carleer, J. Mullens, TG-GC-MS, TG-MS and TG-FTIR applications on
polymers and waste products, Thermochimica Acta, 295 (1997) 107-117.
[47] R.S. Lehrle, J.C. Robb, Direct Examination of the Degradation of High Polymers by Gas Chromatography,
Nature 183 (1959) 1671-1680
[48] E.A. Radell, H.C Strutz, Identification of acrylate and methacrylate polymers by gas chromatography, Anal.
Chem. 31 (1959) 1890-1891
[49] S. B. Martin, Gas chromatography. Application to the study of rapid degradative reactions in solids, J.
Chromatog. 2 (1959) 272-283
[50] D. A. Purser, P. J. Fardell, J. Rowley Vollam, S, B. Bridgeman, 6th International Conference Flame
Retardants '94, London, Jan 26-27, 1994, Interscience Communications, London, 263-274 (1994)
[51] K. Kinsella, J.R. Markham, C.M. Nelson, T.R. Burkholder, Thermal decomposition products of fiberglass
composites: A Fourier transform infrared analysis, Journal of Fire Sciences, 15 (1997) 108-125.
[52] K. Kinsella, C.M. Nelson, J.R. Haigis, M.D. Carangelo, M.B. Ditaranto, J.R. Markham, High-Temperature
Oxygen Index Instrument with Quantitative Ft-Ir Gas-Analysis, Journal of Fire Sciences, 13 (1995) 197-213.
[53] R. Kallonen, Smoke Gas Analysis by FTIR Method. Preliminary Investigation, J.Fire Sci. 8 (1990) 343-360
[54] L. C. Speitel, Fourier transform infrared analysis of combustion gases, J. Fire Sci. 20 (2002) 349-371
[55] M. Kanabus-Kaminska, G Lougheed, Fire and Materials 2007 Conference, San Francisco, California,
USA, January 29-31, 2007, Interscience, San Francisco, 407-417 (2007)
[56] T. Stehrer, J. Heitz, J.D. Pedarnig, N. Huber, B. Aeschlimann, D. Gunther, H. Scherndl, T. Linsmeyer, H.
Wolfmeir, E. Arenholz, LA-ICP-MS analysis of waste polymer materials, Anal Bioanal Chem, 398 (2010) 415-
424.
[57] W.M. Shaub, S. H. Bauer, Laser-powered homogeneous pyrolysis, Int. J. Chem. Kinet. 7 (1975) 509-529.
106
[58] Y. Kawamura, K. Toyoda, S. Namba, Effective Deep Ultraviolet Photoetching of Poly(Methyl Methacrylate
by an Excimer Laser, Appl Phys Lett, 40 (1982) 374-375.
[59] R. Srinivasan, V. Maynebanton, Self-Developing Photoetching of Poly(Ethylene-Terephthalate) Films by
Far Ultraviolet Excimer Laser-Radiation, Appl Phys Lett, 41 (1982) 576-578.
[60] D. Price, J. R. Ebdon, T. R. Hull, G. J. Milnes, B. J. Hunt, Studies of Chemical Behavior in Different
Regions of Polymer Combustion and the Influence of Flame Retardants Thereon, Fire & Polym. 24 (2001) 307-
320.
[61] R.M. Lum, Direct Analysis of Polymer Pyrolysis Using Laser Microprobe Techniques, Thermochimica Acta,
18 (1977) 73-94.
[62] D. Price, G.J. Milnes, C. Lukas, T.R. Hull, Applications of Time-of-Flight Mass-Spectrometry to Investigate
Fire-Retardant Systems, Int J Mass Spectrom, 60 (1984) 225-235.
[63] E. Bormashenko, R. Pogreb, A. Sheshnev, E. Shulzinger, Y. Bormashenko, S. Sutovski, Z. Pogreb, A.
Katzir, Thermal degradation of thermoplastic and thermosetting polymers induced by laser radiation and its study
by FTIR spectroscopy, Polymer Degradation and Stability, 72 (2001) 125-131.
[64] B.B. Marosfoi, G. Marosi, A. Szabó, B. Vajna, A. Szép, LP-Micro Spectroscopy for Modeling Fire Induced
Degradation of EVA Systems, Polym. Degrad. & Stabil., 92 (2007) 2231-2238.
[65] Lyon R.E., Janssens M.L., Polymer Flammability, Final Report, DOT/FAA/AR-05/14 (2005).
[66] L.A. Redin, M. Hjelt, S. Marklund, Co-combustion of shredder residues and municipal solid waste in a
Swedish municipal solid waste incinerator, Waste Management & Research, 19 (2001) 518-525.
[67] M. Zolezzi, C. Nicolella, S. Ferrara, C. Iacobucci, M. Rovatti, Conventional and fast pyrolysis of automobile
shredder residues (ASR), Waste Manag, 24 (2004) 691-699.
[68] M.L. Mastellone, U. Arena, Fluidized-bed pyrolysis of polyolefins wastes: Predictive defluidization model,
Aiche J, 48 (2002) 1439-1447.
[69] R. Rausa, P. Pollesel, Pyrolysis of automotive shredder residue (ASR) - Influence of temperature on the
distribution of products, Journal of Analytical and Applied Pyrolysis, 40-1 (1997) 383-401.
[70] J. Pera, J. Ambroise, M. Chabannet, Valorization of automotive shredder residue in building materials,
Cement Concrete Res, 34 (2004) 557-562.
[71] R. Siddique, J. Khatib, I. Kaur, Use of recycled plastic in concrete: a review, Waste Manag, 28 (2008)
1835-1852.
[72] O.T. Forton, M.K. Harder, N.R. Moles, Value from shredder waste: Ongoing limitations in the UK,
Resources, Conservation and Recycling, 46 (2006) 104-113.
[73] G. Burillo, R.L. Clough, T. Czvikovszky, O. Guven, A. Le Moel, W.W. Liu, A. Singh, J.T. Yang, T.
Zaharescu, Polymer recycling: potential application of radiation technology, Radiation Physics and Chemistry, 64
(2002) 41-51.
[74] X.D. Liu, H. Bertilsson, Recycling of ABS and ABS/PC blends, Journal of Applied Polymer Science, 74
(1999) 510-515.
[75] N.T. Dintcheva, N. Jilov, F.P. LaMantia, Recycling of plastics from packaging, Polymer Degradation and
Stability, 57 (1997) 191-203.
[76] Garas S., Zubonyai F., Újrahasznosított műanyag hulladék és gumiőrlemény alapú nagy műszaki értékű
termékek kifejlesztése Műanyag- és Gumipari Évkönyv 4 (2006) 49-53.
[77] H. H. G. Jellinek, Aspects of degradation and stabilization of polymers, Elsevier Scientific Publishing
Company, Amsterdam, 1978.
[78] Bánhegyiné T.Á., Az elektronikai és elektromos ipari műanyaghulladékok hasznosítása. Műanyagipari
Szemle 7 (2003)
[79] Perényi Á., A műanyagok tartóssága, Műanyagipari Szemle, 12 (2002)
[80] I. Bachert, F. Werner, Stabilizing plastics in processing and use. Plastics, Additives and Compounding, 2
(2000) 18-21.
[81] D D. Dieckmann, D. Lopez, The Restabilization of Recycled Polyolefins, Improving the Marketability of
Recycled Plastics, (1992) 94-107
[82] Orbán S., Farkas F., Szerkezet- és élettartam-vizsgálatok új módszerei, Műanyagipari Szemle 6 (2006)
[83] A.S.F. Santos, J.A.M. Agnelli, D.W. Trevisan, S. Manrich, Degradation and stabilization of polyolefins from
municipal plastic waste during multiple extrusions under different reprocessing conditions, Polymer Degradation
and Stability, 77 (2002) 441-447.
[84] W. R. Waldman, M. A. De Paoli: Thermo-mechanical degradation of polypropylene, low-density
polyethylene and their 1:l blend. Polymer Degradation and Stability 60 (1998) 301-308.
[85] E. Foldes, B. Pukanszky, Plastic waste management and environmentally degradable plastics in Hungary,
Polimery-W, 47 (2002) 551-555.
[86] H. Herbst, K. Hoffmann, R. Pfaendner, H. Zweifel, Upgrading of recyclates - The solution for high value
applications: Restabilization and repair, Nato Adv Sci I E-App, 351 (1998) 73-101
107
[87] A. Nasir, T. Yasin, A. Islam, Thermo-Oxidative Degradation Behavior of Recycled Polypropylene, Journal
of Applied Polymer Science, 119 (2011) 3315-3320.
[88] M.K. Loultcheva, M. Proietto, N. Jilov, F.P. LaMantia, Recycling of high density polyethylene containers,
Polymer Degradation and Stability, 57 (1997) 77-81.
[89] M. Szpieg, M. Wysocki, L.E. Asp, Recycled polypropylene aimed as composites precursor material, Plast
Rubber Compos, 38 (2009) 412-418.
[90] R. Pfaendner: Nanocomposites: Industrial opportunity or challenge? Polymer Degradation and Stability 95
(2010) 369-373.
[91] [91] H. Herbst, R. Pfaendner, Multifunctional additives open new perspectives in the field of plastic
recycling, Arc'98: Building the Technology Bridge to Plastics Recycling, (1998) 205-326.
[92] Pásztor M, Műanyagok adalékolása igény szerint, Műanyagipari szemle 5 (2008)
[93] Scheirs, J. and Camino, G., 'Effect of Contamination on the Recycling of Polymers', in Recycling of PVC
and Mixed Plastic Waste, Author: Francesco Paolo La Mantia, ISBN 1-895198-11-9 (1996)
[94] J. Pospisil, S. Nespurek, R. Pfaendner, H. Zweifel, Material recycling of plastics waste for demanding
applications: Upgrading by restabilization and compatibilization, Trends Polym Sci, 5 (1997) 294-300.
[95] J. Mwila, M. Miraftab, A.R. Horrocks, Effect of Carbon-Black on the Oxidation of Polyolefins - an Overview,
Polymer Degradation and Stability, 44 (1994) 351-356.
[96] R. Pfaendner, H. Herbst, K. Hoffmann, Innovative concept for the upgrading of recyclates by restabilization
and repair molecules, Macromolecular Symposia, 135 (1998) 97-111.
[97] A. Gregorova, B. Kosikova, A. Stasko, Radical scavenging capacity of lignin and its effect on processing
stabilization of virgin and recycled polypropylene, Journal of Applied Polymer Science, 106 (2007) 1626-1631.
[98] P. Brachet, L.T. Hoydal, E.L. Hinrichsen, F. Melum, Modification of mechanical properties of recycled
polypropylene from post-consumer containers, Waste Manag, 28 (2008) 2456-2464.
[99] M.H. Martins, M.A. De Paoli, Polypropylene compounding with post-consumer material: II. Reprocessing,
Polymer Degradation and Stability, 78 (2002) 491-49
[100] B. Ceric, E. Simon, Action of Various Flame-Retardant Combinations on the Flammability of
Polypropylene, Polymer Degradation and Stability, 33 (1991) 307-323.
[101] S. Zhang, A. R. Horrocks: A review of flame retardant polypropylene fibres, Progress in Polymer Science
28 (2003) 1517–1538
[102] P. Zhang, L. Song, H.D. Lu, Y. Hu, W.Y. Xing, J.X. Ni, J. Wang, Synergistic effect of nanoflaky manganese
phosphate on thermal degradation and flame retardant properties of intumescent flame retardant polypropylene
system, Polymer Degradation and Stability, 94 (2009) 201-207.
[103] B. Ceric, E. Simon, Action of Various Flame-Retardant Combinations on the Flammability of
Polypropylene, Polymer Degradation and Stability, 33 (1991) 307-323.
[104] Bourbigot S., Le Bras M., Delobel R., Flame-retardant polypropylene compositions, In: Polypropylene An
A-Z Reference, (ed. Karger-Kocsis J.) Kluwer Academic Publishers, London 1999; 254-263.
[105] H.W. Finck, G. Tscheulin, Novel flame retardant for polypropylene fibres, Kunstoffe 71 (1981) 320.
[106] P.J. Trivedi, R.D. Deanin, S.A. Orroth, R.F. Dunn, Synergistic flame retardant of polypropylene,
Annu.Tech. Conf. – Soc. Plast. Eng., 57 (1999) 3862-3863.
[107] [107] R.N. Rothon, P.R. Hornsby, Flame retardant effects of magnesium hydroxide, Polymer Degradation
and Stability, 54 (1996) 383-385.
[108] J.Z. Liang, Y.J. Zhang, X.H. Jiang, Heat resistant properties of PP/Al(OH)(3)/Mg(OH)(2) flame retardant
composites, Polym Bull, 66 (2011) 289-299.
[109] R. Kozlowski, M. Wladyka-Przybylak, J. Garbarczyk, The flame retardant for polypropylene using
magnesium hydroxide with intumescent components, Mol Cryst Liq Cryst, 354 (2000) 783-794.
[110] S.A.A. Ramazani, A. Rahimi, M. Frounchi, S. Radman, Investigation of flame retardancy and physical-
mechanical properties of zinc borate and aluminum hydroxide propylene composites, Materials & Design, 29
(2008) 1051-1056.
[111] Y.H. Chen, Q. Wang, Reaction of melamine phosphate with pentaerythritol and its products for flame
retardation of polypropylene, Polym Advan Technol, 18 (2007) 587-600.
[112] D.H. Chen, Q.K. Zheng, F.Y. Liu, K. Xu, M.C. Chen, Flame-retardant Polypropylene Composites based on
Magnesium Hydroxide Modified by Phosphorous-containing Polymers, Journal of Thermoplastic Composite
Materials, 23 (2010) 175-192.
[113] P.A. Song, Z.P. Fang, L.F. Tong, Z.B. Xu, Synthesis of a Novel Oligomeric Intumescent Flame Retardant
and its Application in Polypropylene, Polym Eng Sci, 49 (2009) 1326-1331.
[114] B.G. Yu, L.G. Lu, D.W. Wang, W.Y. Gao, Fire Hazard Assessment of Phosphorous-containing Flame
Retardant Polypropylene Based on Cone Calorimeter, Prog Safety Sci Tech, 7 (2008) 135-138.
[115] J. Davis, The technology of halogen-free flame retardant additives for polymeric systems, Eng Plast, 9
(1996) 403-419.
108
[116] M. Dogan, A. Yilmaz, E. Bayramli, Synergistic effect of boron containing substances on flame retardancy
and thermal stability of intumescent polypropylene composites, Polymer Degradation and Stability, 95 (2010)
2584-2588.
[117] H. Horacek, R. Grabner, Advantages of flame retardants based on nitrogen compounds, Polymer
Degradation and Stability, 54 (1996) 205-215.
[118] X.P. Hu, W. Y. Li, Y. Z. Wang: Synthesis and characterization of a novel nitrogen containing flame
retardant, Journal of Applied Polymer Science 94 (2004) 1556-61.
[119] D. Porter, E. Metcalfe, M.J.K. Thomas, Nanocomposite fire retardants - A review, Fire Mater, 24 (2000) 45-
52.
[120] F. Samyn, S. Bourbigot, C. Jama, S. Bellayer, Fire retardancy of polymer clay nanocomposites: Is there an
influence of the nanomorphology?, Polymer Degradation and Stability, 93 (2008) 2019-2024.
[121] S. Duquesne, F. Samyn, S. Bourbigot, P. Amigouet, F. Jouffret, K. Shen, Influence of talc on the fire
retardant properties of highly filled intumescent polypropylene composites, Polym Advan Technol, 19 (2008) 620-
627.
[122] Marosfői Béla Botond, Nanoadalék-tartalmú égésgátolt poliolefin rendszerek fejleszése, doktori értekezés
2009
[123] M. Brebu, T. Bhaskar, K. Murai, A. Muto, Y. Sakata, M.A. Uddin, Removal of nitrogen, bromine, and
chlorine from PP/PE/PS/PVC/ABS-Br pyrolysis liquid products using Fe- and Ca-based catalysts, Polymer
Degradation and Stability, 87 (2005) 225-230.
[124] R.B. Dawson, M.L. Hardy, S.D. Landry, H. Yamada, Recyclability of flame retardant plastics, Second
International Symposium on Environmentally Conscious Design and Inverse Manufacturing, Proceedings, (2001)
107-115
[125] Flame retardants – Higher performance and wider product choice, Plastics Additives & Compounding,
November/December (2003) 32-36.
[126] R. Rothon, The Emergence of Magnesium-Hydroxide as a Fire Retardant Additive, Flame Retardants 90,
(1990) 156-165
[127] J. Innes, A. Innes, Compounding metal hydrate flame retardants, Plastics Additives and Compounding, 4
(2002) 22-26.
[128] H. L.Vandershall, Intumescent coating systems, their development and chemistry, Journal of. Fire and
Flammability, 2 (1791) 97-140.
[129] S. Bourbigot, S. Duquesne, J.M. Leroy, Modeling of heat transfer of a polypropylene-based intumescent
system during combustion, Journal of Fire Sciences, 17 (1999) 42-56.
[130] M. Le Bras, S. Bourbigot: Intumescent fire retardant polypropylene formulations, In: Polypropylene An A-Z
Reference, (ed. Karger-Kocsis J.) Kluwer Academic Publishers, London (1999)
[131] M. Bugajny, M. Le Bras, S. Bourbigot, F. Poutch, J.M. Lefebvre, Thermoplastic polyurethanes as
carbonization agents in intumescent blends. Part 1: Fire retardancy of polypropylene/thermoplastic
polyurethane/ammonium polyphosphate blends, Journal of Fire Sciences, 17 (1999) 494-513.
[132] G. Montaudo, E. Scamporrino, C. Puglisi, D. Vitalini, Intumescent Flame-Retardant for Polymers .3. The
Polypropylene-Ammonium Polyphosphate-Polyurethane System, Journal of Applied Polymer Science, 30 (1985)
1449-1460.
[133] S.H. Chiu, W.K. Wang, Dynamic flame retardancy of polypropylene filled with ammonium polyphosphate,
pentaerythritol and melamine additives, Polymer, 39 (1998) 1951-1955.
[134] Flame Retardant Polymer From Recycled Plastic - An Axion Polymers Product Story Engineeringtalk Nov
30, 2007 http://www.engineeringtalk.com/news/axy/axy100.html (2011.04.06.)
[135] S. Matko, I. Repasi, A. Szabo, B. Bodzay, P. Anna, G. Marosi, Fire retardancy and environmental
assessment of rubbery blends of recycled polymers, eXPRESS Polymer Letters, 2 (2008) 126-132.
[136] Garas S., Marosi Gy., Matkó Sz., Anna P., Bárány T., Mészáros L., Zubonyai F., Bálint S., Újrahasznosított
műanyag hulladék és gumiőrlemény alapú, nagy műszaki értékű termékek kifejlesztése, Műanyag- és Gumipari
Évkönyv 6 (2008) 49-55.
[137] D. Delaval, M. Casetta, R. Delobel, M. Traisnel, J. Guillet, C. Raveyre, S. Bourbigot, Thermal and Fire
Degradation of Recycled and Polluted Polypropylene-Based Materials, Journal of Applied Polymer Science, 112
(2009) 2270-2279.
[138] X. Almeras, M. Le Bras, P. Hornsby, S. Bourbigot, G. Marosi, S. Keszei, F. Poutch, Effect of fillers on the
fire retardancy of intumescent polypropylene compounds, Polymer Degradation and Stability, 82 (2003) 325-331.
[139] Varga C., Miskolczi N., Bartha L., Lipóczi G., Falussy L., Szálerősített műanyag kompozitok
tulajdonságainak javítása, Műanyag és Gumi 45 (2008) 148-152.
[140] Fenyvesi É., Újszerű műszaki és textilipari szálasanyagok, Műanyag és gumi 30 (1993) 230-240
[141] A. Pegoretti, T. Ricco, Crack growth in discontinuous glass fibre reinforced polypropylene under dynamic
and static loading conditions, Composites: Part A, 33 (2002) 1539–1547
109
[142] S. Butylina, O. Martikka, T. Karki, Properties of Wood Fibre-Polypropylene Composites: Effect of Wood
Fibre Source, Appl Compos Mater, 18 (2011) 101-111.
[143] Bánhegyiné T.Á., Érdekes újdonságok az erősített hőre keményedő és hőre lágyuló műanyagok területén,
Műanyagipari Szemle 4 (2003)
[144] J. L. Thomason, M. A. Vlug, Influence of fibre length and concentration on the properties of glass fibre-
reinforced polypropylene: Part 1. Tensile and flexural modulus, Composites Part A, 27A (1996) 477-484
[145] Pál K., Autóalkatrészek hosszú üvegszálas poliolefinekből, Műanyagipari Szemle 4 (2003)
[146] Farkas F., Alapanyagfejlesztések különböző autóipari alkatrészekhez, Műanyagipari Szemle 3 (2006)
[147] T. Czvikovszky, H. Hargitai, Electron beam surface modifications in reinforcing and recycling of polymers,
Nucl Instrum Meth B, 131 (1997) 300-304.
[148] M.L. Maspoch, H.E. Ferrando, J.I. Velasco, Characterisation of filled and recycled PA6, Macromolecular
Symposia, 194 (2003) 295-303.
[149] L. Scelsi, A. Hodzic, C. Soutis, S.A. Hayes, S. Rajendran, M.A. AlMa'adeed, R. Kahraman, A review on
composite materials based on recycled thermoplastics and glass fibres, Plast Rubber Compos, 40 (2011) 1-10.
[150] M. Xanthos, K.A. Narh, Product design with glass fiber reinforced polymer blends, with potential
applications in recycling, Polym Composite, 19 (1998) 768-780.
[151] H. Deferaudy, Recycling the Plastic Components in Todays Lead-Acid-Battery, Journal of Power Sources,
42 (1993) 315-318.
[152] L. Incarnato, P. Scarfato, L. Di Maio, D. Acierno, Properties of virgin and recycled polypropylene, Ser
Mono Mat Sci Eng, (1998) 303-306
[153] N.T. Phuong, V. Gilbert, B. Chuong, Preparation of Recycled Polypropylene/Organophilic Modified
Layered Silicates Nanocomposites Part I: The Recycling Process of Polypropylene and the Mechanical Properties
of Recycled Polypropylene/Organoclay Nanocomposites, Journal of Reinforced Plastics and Composites, 27
(2008) 1983-2000.
[154] T.Q.T. Hoang, F. Lagattu, J. Brillaud, Natural Fiber-Reinforced Recycled Polypropylene: Microstructural
and Mechanical Properties, Journal of Reinforced Plastics and Composites, 29 (2010) 209-217.
[155] H. Chtourou, B. Riedl, A. Aitkadi, Reinforcement of Recycled Polyolefins with Wood Fibers, Journal of
Reinforced Plastics and Composites, 11 (1992) 372-394.
[156] A. Ares, R. Bouza, S.G. Pardo, M.J. Abad, L. Barral, Rheological, Mechanical and Thermal Behaviour of
Wood Polymer Composites Based on Recycled Polypropylene, J Polym Environ, 18 (2010) 318-325.
[157] V. Srebrenkoska, G.B. Gaceva, M. Avella, M.E. Ericco, G. Gentile, Utilization of Recycled Polypropylene
for Production of Eco-Composites, Polym-Plast Technol, 48 (2009) 1113-1120.
[158] P. Threepopnatkul, C. Kulsetthanchalee, K. Bunmee, N. Kliaklom, W. Roddouyboon, Improvement
Properties of Recycled Polypropylene by Reinforcement of Coir Fiber, Multi-Functional Materials and Structures Ii,
Pts 1 and 2, 79-82 (2009) 2027-2030.
[159] M. Vinci, F.P. LaMantia, Properties of filled recycled polypropylene, J Polym Eng, 16 (1997) 203-215.
[160] Y.H. Zheng, Z.G. Shen, S.L. Ma, C.J. Cai, X.H. Zhao, Y.S. Xing, B.H. Guo, X.M. Zeng, L.C. Wang,
Influence of the Recycled Glass Fibers from Nonmetals of Waste Printed Circuit Boards on Properties and
Reinforcing Mechanism of Polypropylene Composites, Journal of Applied Polymer Science, 118 (2010) 2914-
2920.
[161] O.L. Serebrennikov, D.A. Rapoport, L.Y. Tsvetyanskii, Y.G. Bulgakov, A.V. Mozgovoi, I.A. Smirnov, A Unit
for Combined Inspection of Large Multilayer Parts of Composite Polymer Materials, Sov J Nondestr Test, 18
(1982) 507-510.
[162] European Patent Application EP2182138: Method And Unit For Producing Rigid, Recyclable Polymer
Sandwich Panels, Without The Use Of Adhesives, And Resulting Panel
[163] P. Corvaglia, A. Passaro, O. Manni, L. Barone, A. Maffezzoli, Recycling of PP-based sandwich panels with
continuous fiber composite skins, Journal of Thermoplastic Composite Materials, 19 (2006) 731-745.
[164] S. Matko, S. Keszei, I. Csontos, P. Anna, G. Marosi, M. Zsuga, J. Borda, G. Nagy, Fire retarded insulating
sheets from recycled materials, Macromolecular Symposia, 233 (2006) 217-224.
[165] S.M.B. Nachtigall, M. Miotto, E.E. Schneider, R.S. Mauler, M.M.C. Forte, Macromolecular coupling agents
for flame retardant materials, European Polymer Journal, 42 (2006) 990-999.
[166] S.H. Chiu, W.K. Wang, Dynamic flame retardancy of polypropylene filled with ammonium polyphosphate,
pentaerythritol and melamine additives, Polymer, 39 (1998) 1951-1955.
[167] N.H. Huang, Z.J. Chen, J.Q. Wang, P. Wei, Synergistic effects of sepiolite on intumescent flame retardant
polypropylene, eXPRESS Polymer Letters, 4 (2010) 743-752.
[168] B. Li, M.J. Xu, Effect of a novel charring-foaming agent on flame retardancy and thermal degradation of
intumescent flame retardant polypropylene, Polymer Degradation and Stability, 91 (2006) 1380-1386.
[169] F. Xie, Y.Z. Wang, B. Yang, Y. Liu, A novel intumescent flame-retardant polyethylene system,
Macromolecular Materials and Engineering, 291 (2006) 247-253.
110
[170] A. Casu, G. Camino, M. De Giorgi, D. Flath, A. Laudi, V. Morone, Effect of glass fibres and fire retardant
on the combustion behaviour of composites, glass fibres poly(butylene terephthalate), Fire Mater, 22 (1998) 7-14.
[171] L. Ferry, J.M.L. Cuesta, C. Chivas, G.M. Hoy, H. Dvir, Incorporation of a grafted brominated monomer in
glass fiber reinforced polypropylene to improve the fire resistance, Polymer Degradation and Stability, 74 (2001)
449-456.
[172] Y. Liu, C.L. Deng, J. Zhao, J.S. Wang, L. Chen, Y.Z. Wang, An efficiently halogen-free flame-retardant
long-glass-fiber-reinforced polypropylene system, Polymer Degradation and Stability, 96 (2011) 363-370.
[173] H. Dvir, M. Gottlieb, S. Daren, Thermal polymerization of a brominated flame retardant in a glass-fiber-
reinforced polypropylene - Quantitative analysis, Journal of Applied Polymer Science, 88 (2003) 1506-1515.
[174] Q.H. Yang, Dreams may come: from fullerene, carbon nanotube to graphene, New Carbon Materials, 26
(2011) 1-4.
[175] S. Iijima, Helical Microtubules of Graphitic Carbon, Nature, 354 (1991) 56-58.
[176] M.M.J. Treacy, T.W. Ebbesen, J.M. Gibson, Exceptionally high Young's modulus observed for individual
carbon nanotubes, Nature, 381 (1996) 678-680.
[177] R. Saito, M. Fujita, G. Dresselhaus, M.S. Dresselhaus, Electronic-Structure of Chiral Graphene Tubules,
Appl Phys Lett, 60 (1992) 2204-2206.
[178] J.W. Mintmire, B.I. Dunlap, C.T. White, Are Fullerene Tubules Metallic, Phys Rev Lett, 68 (1992) 631-634.
[179] R. Landsiedel, L. Ma-Hock, S. Brill, S. Treumann, V. Strauss, A.O. Gamer, K. Wiench, B. van
Ravenzwaay, Pulmonary toxicity of a multi-wall carbon nanotube in rats after 5-or 90-day inhalation exposure, N-
S Arch Pharmacol, 381 (2010) 70-70.
[180] S.W. Kim, Thermal properties of multi-walled carbon nanotube-reinforced polypropylene composites,
Korus 2005, Proceedings, (2005) 284-287.
[181] R. Andrews, M.C. Weisenberger, Carbon nanotube polymer composites, Curr Opin Solid St M, 8 (2004)
31-37.
[182] Amal M.K. Esawi, Mahmoud M. Farag, Carbon nanotube reinforced composites: Potential and current
challenges, Materials & Design, 28 (2007) 2394-2401.
[183] H. Wan, F. Delale, L. Shen, Effect of CNT length and CNT-matrix interphase in carbon nanotube (CNT)
reinforced composites, Mechanics Research Communications, 32 (2005) 481-489.
[184] Z. Spitalsky, D. Tasis, K. Papagelis, C. Galiotis, Carbon nanotube-polymer composites: Chemistry,
processing, mechanical and electrical properties, Progress in Polymer Science, 35 (2010) 357-401
[185] M.C. Costache, M.J. Heidecker, E. Manias, G. Camino, A. Frache, G. Beyer, R.K. Gupta, C.A. Wilkie, The
influence of carbon nanotubes, organically modified montmorillonites and layered double hydroxides on the
thermal degradation and fire retardancy of polyethylene, ethylene-vinyl acetate copolymer and polystyrene,
Polymer, 48 (2007) 6532-6545.
[186] F. Laoutid, L. Bonnaud, M. Alexandre, J.M. Lopez-Cuesta, P. Dubois, New prospects in flame retardant
polymer materials: From fundamentals to nanocomposites, Mat Sci Eng R, 63 (2009) 100-125.
[187] B. Schartel, P. Potschke, U. Knoll, M. Abdel-Goad, Fire behaviour of polyamide 6/multiwall carbon
nanotube nanocomposites, European Polymer Journal, 41 (2005) 1061-1070
[188] S. Bocchini, A. Frache, G. Camino, M. Claes, Polyethylene thermal oxidative stabilisation in carbon
nanotubes based nanocomposites, European Polymer Journal, 43 (2007) 3222-3235.
[189] T. Kashiwagi, E. Grulke, J. Hilding, K. Groth, R. Harris, K. Butler, J. Shields, S. Kharchenko, J. Douglas,
Thermal and flammability properties of polypropylene/carbon nanotube nanocomposites, Polymer, 45 (2004)
4227-4239.
[190] T. Kashiwagi, F. Du, K. I. Winey, K. M. Groth, J. R. Shields, S. P. Bellayer, H. Kim, J. F. Douglas,
Flammability properties of polymer nanocomposites with single-walled carbon nanotubes: effects of nanotube
dispersion and concentration, Polymer, 46 (2005) 471-481.
[191] N.A. Isitman, C. Kaynak, Nanoclay and carbon nanotubes as potential synergists of an organophosphorus
flame-retardant in poly(methyl methacrylate), Polymer Degradation and Stability, 95 (2010) 1523-1532.
[192] S. Bourbigot, S. Duquesne, C. Jama, Polymer nanocomposites: How to reach low flammability?,
Macromolecular Symposia, 233 (2006) 180-190.
[193] K.B.K. Teo, M. Chhowalla, G.A.J. Amaratunga, W.I. Milne, G. Pirio, P. Legagneux, F. Wyczisk, D. Pribat,
D.G. Hasko, Field emission from dense, sparse, and patterned arrays of carbon nanofibers, Appl Phys Lett, 80
(2002) 2011-2013.
[194] M.A. Guillorn, A.V. Melechko, V.I. Merkulov, D.K. Hensley, M.L. Simpson, D.H. Lowndes, Self-aligned
gated field emission devices using single carbon nanofiber cathodes, Appl Phys Lett, 81 (2002) 3660-3662.
[195] V. Vamvakaki, K. Tsagaraki, N. Chaniotakis, Carbon nanofiber-based glucose biosensor, Anal Chem, 78
(2006) 5538-5542.
[196] J.W. Liu, J. Essner, J. Li, Hybrid Supercapacitor Based on Coaxially Coated Manganese Oxide on
Vertically Aligned Carbon Nanofiber Arrays, Chem Mater, 22 (2010) 5022-5030.
111
[197] C. Kim, K.S. Yang, Electrochemical properties of carbon nanofiber web as an electrode for supercapacitor
prepared by electrospinning, Appl Phys Lett, 83 (2003) 1216-1218.
[198] X. Chen, Y. Zhang, X. Gao, G. Pan, X. Jiang, J. Qu, Electrochemical hydrogen storage of carbon
nanotubes and carbon nanofibers, Int J Hydrogen Energy, 29 (2004) 743–8.
[199] F. Marken, M.L. Gerrard, I.M. Mellor, R. J. Mortimer, C.E. Madden, S. Fletcher, K. Holt, J.S. Foord, R.H.
Dahm, F. Page, Voltammetry at carbon nanofiber electrodes, Electrochem Commun, 3 (2001) 177-180.
[200] L. Gan, H.D. Du, B.H. Lia, F.Y. Kang, Surface-reconstructed graphite nanofibers as a support for cathode
catalysts of fuel cells, Chem Commun, 47 (2011) 3900-3902.
[201] G.F. Zou, D.W. Zhang, C. Dong, H. Li, K. Xiong, L.F. Fei, Y.T. Qian, Carbon nanofibers: Synthesis,
characterization, and electrochemical properties, Carbon, 44 (2006) 828-832.
[202] M. Marella, M. Tomaselli, Synthesis of carbon nanofibers and measurements of hydrogen storage,
Carbon, 44 (2006) 1404-1413.
[203] J. Zhang, Y.S. Hu, J.P. Tessonnier, G. Weinberg, J. Maier, R. Schlogl, D.S. Su, CNFs@CNTs: Superior
carbon for electrochemical energy storage, Adv Mater, 20 (2008) 1450-1455.
[204] A Veszprémi Egyetem Nanotechnológia című jegyzete: www.veab.mta.hu/Segedlet/CNT.pdf (2011.04.06)
[205] Kónya Z., Nagy János B., Kiricsi I., Szén nanocsövek előállítása és alkalmazásai, Magyar Tudomány, 9
(2003) 1114.
[206] L. Fulcheri, N. Probst, G. Flamant, F. Fabry, E. Grivei, X. Bourrat, Plasma processing: a step towards the
production of new grades of carbon black, Carbon, 40 (2002) 169-176.
[207] T.W. Ebbesen, P.M. Ajayan, Large-Scale Synthesis of Carbon Nanotubes, Nature, 358 (1992) 220-222.
[208] G.F. Goya, T.S. Berquo, F.C. Fonseca, M.P. Morales, Static and dynamic magnetic properties of spherical
magnetite nanoparticles, J Appl Phys, 94 (2003) 3520-3528.
[209] M. Todorovic, S. Schultz, J. Wong, A. Scherer, Writing and reading of single magnetic domain per bit
perpendicular patterned media, Appl Phys Lett, 74 (1999) 2516-2518.
[210] M. Joseyacaman, M. Mikiyoshida, L. Rendon, J.G. Santiesteban, Catalytic Growth of Carbon Microtubules
with Fullerene Structure (Applied Physics Letter, Vol 62, Pg 202, 1993), Appl Phys Lett, 62 (1993) 657-659.
[211] V. Ivanov, J.B. Nagy, P. Lambin, A. Lucas, X.B. Zhang, X.F. Zhang, D. Bernaerts, G. Vantendeloo, S.
Amelinckx, J. Vanlanduyt, The Study of Carbon Nanotubules Produced by Catalytic Method, Chemical Physics
Letters, 223 (1994) 329-335.
[212] H.W. Wei, K.C. Leou, M.T. Wei, Y.Y. Lin, C.H. Tsai, Effect of high-voltage sheath electric field and ion-
enhanced etching on growth of carbon nanofibers in high-density plasma chemical-vapor deposition, J Appl Phys,
98 (2005) 044313-044313-8
[213] A. Agiral, L. Lefferts, J.G.E. Gardeniers, In situ CVD of carbon nanofibers in a microreactor, Catalysis
Today, 150 (2010) 128-132.
[214] K.P. De Jong, J.W. Geus, Carbon nanofibers: Catalytic synthesis and applications, Catal Rev, 42 (2000)
481-510.
[215] I.A. Merkulov, K.L. Klein, M.L. Simpson, A synergetic description of carbon nanofiber growth, J Appl Phys,
105 (2009) 064305–8.
[216] G.D. Nessim, Properties, synthesis, and growth mechanisms of carbon nanotubes with special focus on
thermal chemical vapor deposition, Nanoscale, 2 (2010) 1306-1323.
[217] G. Che, B. Lakshmi, C. Martin, E. Fisher, R.Ruoff Chemical vapor deposition based synthesis of carbon
nanotubes and nanofibers using a template method, Chem Mater 10 (1998) 260–267.
[218] A.V. Melechko, V.I. Merkulov, T.E. McKnight, M.A. Guillorn, K.L. Klein, D.H. Lowndes, M.L. Simpson,
Vertically aligned carbon nanofibers and related structures: Controlled synthesis and directed assembly, J Appl
Phys, 97 (2005) 041301
[219] S.L. Knupp, W.Z. Li, O. Paschos, T.M. Murray, J. Snyder, P. Haldar, The effect of experimental
parameters on the synthesis of carbon nanotube/nanofiber supported platinum by polyol processing techniques,
Carbon, 46 (2008) 1276-1284.
[220] D.B. Zhu, Q.Z. Huang, Y. Li, Fe-catalyzed in situ growth of carbon nanofibers on pan carbon fibers, New
Carbon Materials, 17 (2002) 66-69.
[221] S.N. Arshad, M. Naraghi, I. Chasiotis, Strong carbon nanofibers from electrospun polyacrylonitrile, Carbon,
49 (2011) 1710-1719.
[222] I.H. Chen, C.C. Wang, C.Y. Chen, Fabrication and characterization of magnetic cobalt
ferrite/polyacrylonitrile and cobalt ferrite/carbon nanofibers by electrospinning, Carbon, 48 (2010) 604-611.
[223] D. Sarangi, C. Godon, A. Granier, R. Moalic, A. Goullet, G. Turban, O. Chauvet, Carbon nanotubes and
nanostructures grown from diamond-like carbon and polyethylene, Appl Phys a-Mater, 73 (2001) 765-768.
[224] N.I. Maksimova, O.P. Krivoruchko, G. Mestl, V.I. Zaikovskii, A.L. Chuvilin, A.N. Salanov, E.B. Burgina,
Catalytic synthesis of carbon nanostructures from polymer precursors, J Mol Catal a-Chem, 158 (2000) 301-307.
112
[225] N.A. Kiselev, J. Sloan, D.N. Zakharov, E.F. Kukovitskii, J.L. Hutchison, J. Hammer, A.S. Kotosonov,
Carbon nanotubes from polyethylene precursors: Structure and structural changes caused by thermal and
chemical treatment revealed by HREM, Carbon, 36 (1998) 1149-1157.
[226] Y.H. Chung, S. Jou, Carbon nanotubes from catalytic pyrolysis of polypropylene, Materials Chemistry and
Physics, 92 (2005) 256-259.
[227] J.H. Zhang, J. Li, H. Cao, Y.T. Qian, Synthesis and characterization of larger diameter carbon nanotubes
from catalytic pyrolysis of polypropylene, Materials Letters, 62 (2008) 1839-1842.
[228] R.J. Song, Z.W. Jiang, W.G. Bi, W.X. Cheng, J. Lu, B.T. Huang, T. Tang, The combined catalytic action of
solid acids with nickel for the transformation of polypropylene into carbon nanotubes by pyrolysis, Chem-Eur J, 13
(2007) 3234-3240.
[229] O.P. Krivoruchko, N.I. Maksimova, V.I. Zaikovskii, A.N. Salanov, Study of multiwalled graphite nanotubes
and filaments formation from carbonized products of polyvinyl alcohol via catalytic graphitization at 600-800
degrees C in nitrogen atmosphere, Carbon, 38 (2000) 1075-1082.
[230] H. Nishino, R. Nishida, T. Matsui, N. Kawase, I. Mochida, Growth of amorphous carbon nanotube from
poly(tetrafluoroethylene) and ferrous chloride, Carbon, 41 (2003) 2819-2823.
[231] S. Jou, C.K. Hsu, Preparation of carbon nanotubes from vacuum pyrolysis of polycarbosilane, Mat Sci Eng
B-Solid, 106 (2004) 275-281.
[232] Q. Kong, J. Zhang, Synthesis of straight and helical carbon nanotubes from catalytic pyrolysis of
polyethylene, Polym Degr Stab, 92 (2007) 2005-2010.
[233] Z.W. Jiang, R.J. Song, W.G. Bi, J. Lu, T. Tang, Polypropylene as a carbon source for the synthesis of
multi-walled carbon nanotubes via catalytic combustion, Carbon, 45 (2007) 449-458.
[234] T. Tang, X.C. Chen, X.Y. Meng, H. Chen, Y.P. Ding, Synthesis of multiwalled carbon nanotubes by
catalytic combustion of polypropylene, Angew Chem Int Edit, 44 (2005) 1517-1520.
[235] U. Arena, M.L. Mastellone, G. Camino, E. Boccaleri, An innovative process for mass production of multi-
wall carbon nanotubes by means of low-cost pyrolysis of polyolefins, Polymer Degradation and Stability, 91
(2006) 763-768.
[236] Z. Yang, Q. Zhang, G.H. Luo, J.Q. Huang, M.Q. Zhao, F. Wei, Coupled process of plastics pyrolysis and
chemical vapor deposition for controllable synthesis of vertically aligned carbon nanotube arrays, Appl Phys a-
Mater, 100 (2010) 533-540.
[237] K. Hernadi, A. Fonseca, J.B. Nagy, D. Bernaerts, A. Fudala, A.A. Lucas, Catalytic synthesis of carbon
nanotubes using zeolite support, Zeolites, 17 (1996) 416-423.
[238] K. Hernadi, A. Fonseca, J.B. Nagy, D. Bernaerts, A.A. Lucas, Fe-catalyzed carbon nanotube formation,
Carbon, 34 (1996) 1249-1257.
[239] W.Z. Li, S.S. Xie, L.X. Qian, B.H. Chang, B.S. Zou, W.Y. Zhou, R.A. Zhao, G. Wang, Large-scale
synthesis of aligned carbon nanotubes, Science, 274 (1996) 1701-1703.
[240] H.J. Dal, A.G. Rinzler, P. Nikolaev, A. Thess, D.T. Colbert, R.E. Smalley, Single-wall nanotubes produced
by metal-catalyzed disproportionation of carbon monoxide, Chemical Physics Letters, 260 (1996) 471-475.
[241] A.M. Cassell, W.A. Scrivens, J.M. Tour, Graphite electrodes containing nanometer-sized metal particles
and their use in the synthesis of single-walled carbon nanotube composites, Chem Mater, 8 (1996) 1545-1549.
[242] D. Gournis, M.A. Karakassides, T. Bakas, N. Boukos, D. Petridis, Catalytic synthesis of carbon nanotubes
on clay minerals, Carbon, 40 (2002) 2641-2646.
[243] M. Kadlecikova, J. Breza, K. Jesenak, K. Pastorkova, V. Luptakova, M. Kolmacka, A. Vojackova, M.
Michalka, I. Vavra, Z. Krizanova, The growth of carbon nanotubes on montmorillonite and zeolite (clinoptilolite),
Applied Surface Science, 254 (2008) 5073-5079.
[244] V.V. Kovalevski, A.N. Safronov, Pyrolysis of hollow carbons on melted catalyst, Carbon, 36 (1998) 963-
968.
[245] P.E. Nolan, D.C. Lynch, A.H. Cutler, Graphite encapsulation of catalytic metal nanoparticles, Carbon, 34
(1996) 817-819.
[246] J.Y. Dai, J.M. Lauerhaas, A.A. Setlur, R.P.H. Chang, Synthesis of carbon-encapsulated nanowires using
polycyclic aromatic hydrocarbon precursors, Chemical Physics Letters, 258 (1996) 547-553.
[247] I. Kunadian, R. Andrews, D.L. Qian, M.P. Menguc, Growth kinetics of MWCNTs synthesized by a
continuous-feed CVD method, Carbon, 47 (2009) 384-395.
[248] W. Merchan-Merchan, A.V. Saveliev, L. Kennedy, W.C. Jimenez, Combustion synthesis of carbon
nanotubes and related nanostructures, Progress in Energy and Combustion Science, 36 (2010) 696-727.
[249] C.J. Lee, J. Park, Growth model for bamboolike structured carbon nanotubes synthesized using thermal
chemical vapor deposition, Journal of Physical Chemistry B, 105 (2001) 2365-2368.
[250] L. Ballice, R. Reimert, Classification of volatile products from the temperature-programmed pyrolysis of
polypropylene (PP), atactic-polypropylene (APP) and thermogravimetrically derived kinetics of pyrolysis, Chem
Eng Process, 41 (2002) 289-296.
113
[251] J.P. Gibert, J.M.L. Cuesta, A. Bergeret, A. Crespy, Study of the degradation of fire-retarded PP/PE
copolymers using DTA/TGA coupled with FTIR, Polymer Degradation and Stability, 67 (2000) 437-447.
[252] D. Fabbri, D. Tartari, C. Trombini, Analysis of poly(vinyl chloride) and other polymers in sediments and
suspended matter of a coastal lagoon by pyrolysis-gas chromatography-mass spectrometry, Anal Chim Acta, 413
(2000) 3-11.
[253] D.Y. Wang, Y. Liu, Y.Z. Wang, C.P. Artiles, T.R. Hull, D. Price, Fire retardancy of a reactively extruded
intumescent flame retardant polyethylene system enhanced by metal chelates, Polymer Degradation and
Stability, 92 (2007) 1592-1598.
[254] P. Kiliaris, C.D. Papaspyrides, Polymer/layered silicate (clay) nanocomposites: An overview of flame
retardancy, Progress in Polymer Science, 35 (2010) 902-958.
[255] S. Keszei, F. Yang, B. Marosfoi, R. Yngard, A. Hernberg, G. Nelson, Gy.Marosi, 1 % Effects -
Modifications of Polymers at Low Additive Level, Science Supporting Enviromental Protection (Eds. Nelson G.
Hronsky I.) Floridatech, 2005
[256] S. Matko, I. Repasi, A. Szabo, B. Bodzay, P. Anna, G. Marosi, Fire retardancy and environmental
assessment of rubbery blends of recycled polymers, eXPRESS Polymer Letters, 2 (2008) 126-132.
[257] I. Morjan, I. Soare, R. Alexandrescu, L. Gavrila-Florescu, R.E. Morian, G. Prodan, C. Fleaca, I. Sandu, I.
Voicu, F. Dumitrache, E. Popovici, Carbon nanotubes grown by catalytic CO2 laser-induced chemical vapor
deposition on core-shell Fe/C composite nanoparticles, Infrared Physics & Technology, 51 (2008) 186-197.
[258] M.S. Dresselhaus, G. Dresselhaus, R. Saito, A. Jorio, Raman spectroscopy of carbon nanotubes, Phys
Rep, 409 (2005) 47-99.
[259] A.C. Dillon, P.A. Parilla, J.L. Alleman, T. Gennett, K.M. Jones, M.J. Heben, Systematic inclusion of defects
in pure carbon single-wall nanotubes and their effect on the Raman D-band, Chemical Physics Letters, 401
(2005) 522-528.
[260] R.L. Vander Wal, A.J. Tomasek, J.D. King, A method for structural characterization of the range of
cylindrical nanocarbons: Nanotubes to nanofibers, Carbon, 43 (2005) 2918-2930.
[261] F. Winter, G.L. Bezemer, C. van der Spek, J.D. Meeldijk, A.J. van Dillen, J.W. Geus, K.P. de Jong, TEM
and XPS studies to reveal the presence of cobalt and palladium particles in the inner core of carbon nanofibers,
Carbon, 43 (2005) 327-332.
[262] J.W. Geus, A.J. Vandillen, M.S. Hoogenraad, Carbon fibrils mechanism of growth and utilization as a
catalyst support, Synthesis and Properties of Advanced Catalytic Materials, 368 (1995) 87-98
[263] S. Peeterbroeck, M. Alexandre, J.B. Nagy, C. Pirlot, A. Fonseca, N. Moreau, G. Philippin, J. Delhalle, Z.
Mekhalif, R. Sporken, G. Beyer, P. Dubois, Polymer-layered silicate-carbon nanotube nanocomposites: unique
nanofiller synergistic effect, Composites Science and Technology, 64 (2004) 2317-2323.
[264] T. Tang, X.C. Chen, H. Chen, X.Y. Meng, Z.W. Jiang, W.G. Bi, Catalyzing carbonization of polypropylene
itself by supported nickel catalyst during combustion of polypropylene/clay nanocomposite for improving fire
retardancy, Chem Mater, 17 (2005) 2799-2802.
[265] G. Beyer, Filler blend of carbon nanotubes and organoclays with improved char as a new flame retardant
system for polymers and cable applications, Fire Mater, 29 (2005) 61-69.
[266] T. Kashiwagi, F.M. Du, J.F. Douglas, K.I. Winey, R.H. Harris, J.R. Shields, Nanoparticle networks reduce
the flammability of polymer nanocomposites, Nat Mater, 4 (2005) 928-933.
[267] M. Kadlečíková, J. Breza, P. Szabó, A. Vojačková, V. Luptáková, M. Veselý, R. Redhammer, J. Král, R.
Ligás, M. Michalka, Patent PP 383-2004, International Patent Classification C01B 31/00, Version: 2006,
[268] I. Morjan, I. Voicu, F. Dumitrache, I. Sandu, I. Soare, R. Alexandrescu, E. Vasile, I. Pasuk, R.M.D.
Brydson, H. Daniels, B. Rand, Carbon nanopowders from the continuous-wave CO2 laser-induced pyrolysis of
ethylene, Carbon, 41 (2003) 2913-2921.
[269] D.C. Kang, M. Hakamatsuka, K. Kojima, M. Tachibana, Influence of heating and laser irradiation on the
Raman D band in single-wall carbon nanotubes, Diamond and Related Materials, 19 (2010) 578-580.
[270] N. Das, A. Dalai, J.S.S. Mohammadzadeh, J. Adjaye, The effect of feedstock and process conditions on
the synthesis of high purity CNTs from aromatic hydrocarbons, Carbon, 44 (2006) 2236-2245.
[271] S.K. Lee, B.C. Bai, J.S. Im, S.J. In, Y.S. Lee, Flame retardant epoxy complex produced by addition of
montmorillonite and carbon nanotube, Journal of Industrial and Engineering Chemistry, 16 (2010) 891-895.
114

Műanyaghulladék Spektrometriai Módszerekkel Támogatott Újrahasznosítása

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Műanyaghulladék Spektrometriai Módszerekkel Támogatott Újrahasznosítása

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Szerves Kémia és Technológia Tanszék

MŰANYAGHULLADÉK SPEKTROMETRIAI MÓDSZEREKKEL

Köszönettel tartozom témavezetőimnek, tanáraimnak, munkatársaimnak és a hallgatóimnak a

Tanszékvezetőknek A kutatásokat támogatta

Rövidítések és jelölések jegyzéke ....................................................................................... 4

4.1.3.3 Égésgátlót és agyagásványt tartalmazó sztirol-akrilát kopolimer vizsgálata.......... 55

Rövidítések és jelölések jegyzéke

Rövidítés Angol megfelelő Jelentés

Rövidítés Angol megfelelő Jelentés

Rövidítés Angol megfelelő Jelentés

E doktori munka célja egy lehetséges út kidolgozása az autóroncsokból származó

2.1 Az gépjárműipari hulladékok helyzete

A Magyarországon véglegesen kivonásra kerülő gépjárművek száma és súlya egyaránt

2.1.1 Törvények, rendeletek, szabályozások

Primer Használat Begyűjtés

Energia Gyártási Bontás,

4. ábra - A „Design for recycling” elv megvalósulása [9]

A használt gépjárművekre (amelyek várható összetételét a 2. táblázat mutatja) a 2000/53/EC

direktíva életbelépésekor forgalomban voltak. A 2006-ról 2015-re Anyagok 2015

műanyaghulladékok kinyerésére, visszaforgatására vonatkozó fejlesztéseket az autóiparban [10].

2.1.2 A gépjárművek újrahasznosítása Magyarországon

Tüzelőanyag Aggregátok Shredderüzem

Feldolgozás Ásványolaj-ipar Shred. maradvány

5. ábra - A korszerű jármű-újrahasznosítás folyamatábrája [11]

6. ábra - Az autó aprítása shredderben

A gépjárművek újrahasznosításának első szakasza; a hulladékok aprítására és a fémek

Az autóroncsok shredderezési könnyűfrakciója a shredderbe bemenő anyagnak kb. a 20-25 %-

alkalmas anyagok tisztasága, összetétele és homogenitása a shredderbe kerülő termékektől és a

Szerves anyagok Szervetlen anyagok

Anyagában történő hasznosításra Energetikai hasznosításra kinyerhető

Tiszta, homogén frakciók Vegyes, inhomogén, szennyezett

PE PP PS/ABS Piro- Piro- Koksz

7. ábra - Az autóroncs shredderezési könnyűfrakciójának hasznosítása [12]

2.2 A műanyagok újrahasznosítása

Kevert HDPE 100 %

8. ábra - Szelektív flotációs elválasztási technológia [21]

Elektrosztatikus módszerekkel a PP (99,9 %) és a PE (99,5 %) labor méretben jó hatásfokkal

Sűrűség Sűrűség Sűrűség Sűrűség Sűrűség

Az igen széles tartományban változó értékek indokolttá teszik a szétválasztás optimalizálását

Roncsolásmentes Pirolízis Roncsolásmentes Pirolízis

IR Raman IR MS Röntgen/ SPARK- LIESA

9. ábra - A polimerhulladékok azonosításra használt módszerek sematikus ábrája [31]

2.2.2.1 Roncsolásmentes technológiák

4. táblázat - Molekulaspektroszkópián alapuló roncsolásmentes vizsgálatok

Előny Hátrány Alkalmazás Ref.

2.2.2.2 Pirolízisen alapuló technológiák

A pirolízisen alapuló módszerek a műanyagok bomlástermékeinek arányából következtetnek

A lánchasadás következtében keletkezett termékek mennyisége és minősége nem csupán a

Pirolizátorként csőkemencét [50], cone kalorimétert [51-55], lézer-gerjesztésű induktív csatolású

Az utóbbi időben számos kertészeti, mezőgazdasági, építőipari és forgalomtechnikai eszköz

felszíni átalakulásokat indukálva – javítja az újrahasznosított anyagok mechanikai tulajdonságait, és a

A szakirodalom áttekintése során kitűnt, hogy a műanyaghulladékok polipropilénben gazdag

általában a húzó-, hajlító- és ütve–hajlító vizsgálatokkal követnek nyomon. A felületen gyakran

A polimerek termooxidatív degradációs foka és az adalékok hatékonysága az oxidációs

Az elhasználódott termékekből származó műanyagok sokkal körültekintőbb stabilizálást

Adalék neve Funkciója Adalék tulajdonsága Újrafeldolgozásra előkészített

Akármennyire pontosan válogatjuk és tisztítjuk a hulladékokat, szennyeződések mindig

A polipropilén éghetőségének csökkentésére számos módszer ismert, melyek közül a

6. táblázat - Polipropilénben használható égésgátló-adalékok és tulajdonságaik

Hatásmechanizmus Előny Hátrány Referencia

elektronikai eszközök gyártását. Jelenlétük a műanyagok újrahasznosításában is jelentős hátrányt

A fémhidroxid-alapú égésgátlók poliolefinekben leggyakrabban használt képviselői az Al(OH)3